RÓMAI JOG GYAKORLATOK 1

1
 TARTALOMJEGYZÉK

Tartalomjegyzék ____________________________________________________________ 2
Történeti rész ______________________________________________________________ 3
Ius civile – ius gentium – ius naturale – ius praetorium _________________________ 3
A római köztársaság államszervezete ________________________________________ 5
Diocletianus (284 - 305) császár közigazgatási reformja _________________________ 8
A jogfejlődés szempontjából fontos császárok és tevékenységük __________________ 9
Lexek a történeti részben _________________________________________________ 11
Eljárásjog ________________________________________________________________ 12
A perjog rendszere – áttekintés ____________________________________________ 12
Lexek az eljárásjogi részben _______________________________________________ 13
Posztklasszikus és iustinianusi változások ___________________________________ 13
Személyi- és családjog ______________________________________________________ 15
A portio mulieris kérdése _________________________________________________ 15
Lexek a személyi- és családjogban __________________________________________ 17
Senatus consultumok a személyi- és családjogban _____________________________ 17
Egyéb jogintézmények a római személyi jogban ______________________________ 18
Dologi jog ________________________________________________________________ 19
A tulajdon „fajai” _______________________________________________________ 19
A dologegyesülés problémaköre ____________________________________________ 19
A birtok védelme ________________________________________________________ 20
Lexek a dologi jogi részben _______________________________________________ 21
Posztklasszikus és iustinianiusi változások ___________________________________ 21
Jogestek, tényállások _______________________________________________________ 22
Mintaelemzés ___________________________________________________________ 23
Személyi jog ____________________________________________________________ 25
Dologi jog ______________________________________________________________ 27

2
 TÖRTÉNETI RÉSZ

Ius civile – ius gentium – ius naturale – ius praetorium

Inst. 1, 2, 1-2:
„Ius autem civile vel gentium ita dividitur: omnes „A ius civile illetőleg a ius gentium így
populi qui legibus et moribus reguntur partim suo különböztethető meg: minden nép, amelyet a
proprio, partim communi omnium hominum iure törvények és szokások kormányoznak, részben
utuntur: nam quod quisque populus ipse sibi ius saját jogával, részben minden ember közös
constituit, id ipsius proprium civitatis est jogával él. Amely jogot ugyanis egy nép maga
vocaturque ius civile, quasi ius proprium ipsius alkotott meg saját magának, az az ő sajátja, és ius
civitatis. Quod vero naturalis ratio inter omnes civile-nek, mintegy ezen állam saját jogának
homines constituit, id apud omnes populos nevezzük. Amit pedig a természetes rend minden
peraeque custoditur vocaturque ius gentium, ember számára létrehozott, azt minden nép
quasi quo iure omnes gentes utuntur. Et populus egyformán követi, és ius gentium a neve, mint
itaque Romanus partim suo proprio, partim amely joggal minden nép él. Így a római nép is
communi omnium hominum iure utitur. (…) Sed részben saját, részben minden ember közös
ius quidem civile ex unaquaque civitate jogával él. (…) A ius civile-t pedig egy bizonyos
appellatur, veluti Atheniensium: nam si quis velit államról nevezzük el, mint amilyenek például az
Solonis vel Draconis leges appellare ius civile Athéniek. Ha ugyanis valaki Solón vagy Drakhón
Atheniensium, non erraverit. Sic enim et ius quo törvényeit az Athéniek polgári jogának nevezi, az
populus Romanus utitur ius civile Romanorum nem téved. Így azt a jogot is, amellyel a római nép
appellamus, vel ius Quiritium, quo Quirites él, a római polgárok jogának nevezzük (ius
utuntur; Romani enim a Quirino Quirites Quiritium), amelyet a Quirites használnak – a
appellantur. Sed quotiens non addimus, cuius sit rómaiakat ugyanis Quirinusról Quirites-nek
civitatis, nostrum ius significamus: sicuti cum nevezik. Sőt mikor külön nem tesszük ki, hogy
poetam dicimus nec addimus nomen, subauditur melyik állam jogáról van szó, saját jogunkat értjük
apud Graecos egregius Homerus, apud nos alatta éppúgy, mint amikor a költőt említjük, és
Vergilius. Ius autem gentium omni humano generi nem tesszük hozzá a nevét – a görögöknél a kiváló
commune est. Nam usu exigente et humanis Homéroszt, nálunk Vergiliust értjük ilyenkor. A
necessitatibus gentes humanae quaedam sibi ius gentium pedig az egész emberi nemre nézve
constituerunt: bella etenim orta sunt et közös. Mert a szokás hatalma és az emberi
captivitates secutae et servitutes, quae sunt iuri szükségletek nyomása alatt valamennyi nép
naturali contrariae (iure enim naturali ab initio bizonyos szabályokat állapított meg magának: így
omnes homines liberi nascebantur)…” például háborúk törtek ki, és ezt követően

3
 keletkezett a hadifogság és a rabszolgaság,
amelyek a ius naturaléval ellentétesek. Ennek
értelmében ugyanis minden ember kezdetben
szabadnak született…”

Inst. 1, 2
„Ius naturale est quod natura omnia animalia „A ius naturale az a jog, amelyre a természet
docuit. Nam ius istud non humani generis tanított meg minden élőlényt. Ez a jog ugyanis
proprium est, sed omnium animalium, quae in nem az emberi nem kizárólagos tulajdona, hanem
caelo, quae in terra, quae in mari nascuntur. valamennyi élőlényé, akik az eget, a földet és a
Hinc descendit maris atque feminae coniugatio, tengereket benépesítik. Innen ered a férfi és a nő
quam nos matrimonium appellamus, hinc kapcsolata, amelyet mi házasságnak nevezünk
liberorum procreatio et educatio: videmus etenim innét a gyermekek nemzése és felnevelése:
cetera quoque animalia istius iuris peritia láthatjuk tehát, hogy más élőlények is ismerik ezt
censeri.” a jogot.”

Pap. D. 1, 1, 7 pr. (2 def.)

"Ius autem civile est, quod ex legibus, plebiscitis, „A ius civile ugyanis az a jog, amely a
senatusconsultis, decretis principum, auctoritate törvényekből, a plebiscitumokból, a senatusi
prudentium venit." határozatokból, a császári rendeletekből és a
jogtudósok tekintélyéből ered.”

Pap. D. 1, 1, 7, 1 (2 def.)
"Ius praetorium est, quod praetores „A ius praetorium az a jog, amelyet a praetorok
introduxerunt adiuvandi vel supplendi vel vezettek be a civiljog szabályainak kisegítése,
corrigendi iuris civilis gratia propter utilitatem kiegészítése vagy kijavítása céljából, a közjó
publicam. Quod et honorarium dicitur ad érdekében. ’Honorarium’-nak is mondjuk ezt a
honorem praetorum sic nominatum." jogot; az elnevezés a praetori tisztségből (honor, -
oris) ered.”

4
 A római köztársaság államszervezete

A római állam magistratusai

A magistratusok általános jellemzői = Állami főhivatalnokok a köztársaság korában.

(a) nem kaptak díjazást
(b) tisztségüktől nem foszthatók meg
(c) lemondhatnak (abdicare)
(d) annuitas, collegialitas
(e) rendes magistratusok (ld. lentebb) –
rendkívüli magistratusok (pl. dictator,
decemviri litibus scribundis)

Imperium (~ főhatalom) Potestas (~ hivatali hatalom)

(a) városfalon belül a legfőbb polgári hatalom (a) kollégák – par potestas
(b) városfalon kívül a hadsereg főparancsnoka (b) ius auspiciorum (madárjóslatok tartása)
(c) iurisdictio (c) ius contionem habendi (nép összehívása)
(d) ius agendi cum populo (népgyűlés (d) ius intercedendi
összehívása) (e) magistratus curules: ius edicendi
(e) ius coercitionis (büntető intézkedések:
bírság, zálogolás, bilincs, korbácsolás
alkalmazásának lehetősége)

Magistratus maiores Magistratus minores

Consul Aedilis curulis

(a) imperium; eleinte csak patríciusok (a) Kr.e. 367-től létezik

(b) rex végrehajtó hatalmát, hadvezéri és bírói (b) cura aedium (középítkezések)
jogkörét gyakorolja (c) cura Urbis (városrendészet)
(c) rex szakrális feladatait látja el (Ianus isten (d) cura annonae (piaci árak ellenőrzése)
papja; később a jelentősége csökkent) (e) cura ludorum (nyilvános játékok)
(d) principatusban: az uralkodó jelöli ki őket, (f) potestas, piacrendészet körében ius
jogosítványaikat is magához ragadja edicendi és intercedendi van
(e) dominatusban: évek nevét adják, (g) principatus: 6 fő, vásári rendtartás; c.
elnökölnek a senatusban ludorum Kr.e. 22-től a praetoroké; c. Urbis
és annonae a császári hivatalnokoké
(h) dominatus: megszűnik

Praetor Quaestor

(a) Kr.e. 367-től a peres jogszolgáltatást végzi
(b) imperium minus = iurisdictio + a consulok
többi jogosítványait is gyakorolhatta
helyettesként (collega minor)
(c) Kr.e. 242-től praetor peregrinus: római
polgár és peregrinus közötti vitákban
(d) principatus: számuk 18-ra nő, iurisdictio
csak urbanus és peregrinus, a többi egyéb
tevékenységet végez (pl. gyámhatósági
jogkör, szabadságperekben eljárás,
(a) Kr.e. V. sz. eleje; consulok pénzügyi
beosztottai
(b) államkincstár és levéltár felügyelete
(c) principatus: számuk 20-ra nő; 2 a princeps
szolgálatába, 2 a consulokat segíti, a többi a
senatusi provinciák helytartói mellett
segédkezik (aerarium kezelése a
praetorokhoz kerül)
(d) dominatus: ünnepi játékok költségei
(e) köztársaság idején létezett még aedilis

5
 büntetőügyekben ítélkezés) plebis is: Kr.e. 367-től a tribunus plebis
(e) dominatus: gyámhatósági jogkör, segítői (plebs pénz- és levéltárát őrzik);
szabadságperekben eljárás, ünnepi játékok bíráskodási joguk nincs
költségeinek viselése

Censor Tribunus plebis

(a) Kr.e. 443-tól létezik; ötévente 18 hónapra
választják
(b) potestas a comitia curiatától
(c) regimen morum: mores maiorum őrei,
névjegyzékből esetleg törlés
(d) polgárok névjegyzéke (centuriákba és
tribusokba beosztás)
(e) lex Ovinia óta elkészítik a senatus
névjegyzékét
(f) principatus: megszűnik, a princepshez
kerül a jogkörük
(a) Kr.e. 494-ben jön létre; városon belül
sacrosanctus
(b) ius agendi cum plebe és patribus
(c) ius intercedendi (kivéve: censor és dictator
intézkedései ellen!)
(d) ius auxilii (menedékjog)
(e) principatus: számuk 10 fő; cognitio extra
ordinem bíráskodás
(f) dominatus: ünnepi játékok költségei

A római senatus

Köztársaság (a) külpolitika

(b) hadügyek
(c) államháztartás, közigazgatás,
igazságszolgáltatás, belpolitika
(d) szakrális szféra

Kései köztársaság (a) legfontosabb állami szerv; Sulla 600-ra,

Caesar 900-ra emeli a létszámát
(b) szükségállapot kihirdetése,
magistratusoknak teljhatalom

Principatus (a) a császár 600 senatort adlegál

(b) Kr.u. 14-től a magistratusokat választják
(c) törvényhozás joga
(d) Itália és a senatusi provinciák kormányzása
(e) államkincstár felügyelete
(f) ítélkezés büntetőügyekben

Dominatus (a) senatus Rómában és Konstantinápolyban

(b) egyszerű városi tanáccsá süllyed

A comitiák

Comitia curiata (a) szakrális alapon szerveződik, a korai

köztársaság idején jelentős, később
fokozatosan háttérbe szorul
(b) felhatalmazás a főhatalom gyakorlására
(c) felhatalmazás a censori hivatal viselésére
(d) elnöke lehetett a consul (ritkábban a
praetor), vagy a pontifex maximus
(ilyenkor: comitia calata)

6
Comitia centuriata (a) Kr.e. V. századtól létezik, centuriák alapján
szerveződik (minden 17-60 év közötti férfi
részt vett rajta, a campus Martinuson, tehát
a Városfalon kívül tartották; katonai jellege
később elhalványult)
(b) magistratus maiores választása
(c) törvényhozás
(d) hadüzenet és békekötés jóváhagyása
(e) ítélkezés államellenes bűncselekmények, és
más főbenjáró bűncselekmények ügyében

Comitia tributa (a) tribusok szerint szerveződik

(b) magistratus minores választása
(c) szövetségkötés más államokkal, illetve
uralkodóikkal
(d) törvénykezés nem politikai természetű
ügyekben

Concilium plebis (a) a plebs gyűlése, csak plebejusok vettek

részt rajta, elnöke a tribunus plebis volt
(b) határozatai (plebiscita) a lex Hortensiáig
csak a plebsre nézve voltak hatályosak

7
 Diocletianus (284 - 305) császár közigazgatási reformja

Állam: hellenisztikus jellegű abszolút monarchia; a császár dominus et deus. Tetrarchia: 2 augusti +
2 caesares (augustusok vejei és örökösei).

Közigazgatás:

Központi kormányszervek (militia palatina) Területi közigazgatás - elválik a polgári és a

katonai igazgatás!!
1. A központi közigazgatás legfőbb szeve: sacrum Polgári igazgatás: háromszintű
consistorium (államtanács) - a polgári és katonai 1. Praefectus praetorio (4 fő) irányítja:
közigazgatás felső szintű vezetői; udvari közigazgatás / természetbeni adók behajtása
főméltóságok; császári palota tisztviselői / legfelsőbb szintű törvénykezés (331 után
2. Négy udvari főméltóság: ítéletük ellen nem lehet a császárhoz
a) Magister officiorum fellebbezni!)
(főudvarmester) - kancelláriai 2. Praefectus urbi a két főváros (Róma és
hivatalok irányítása / kegyúri Constantinopolis) élén, mivel ezek nem
döntések formába öntése / tartoztak a praefecturák rendszerébe.
beadványok jogi elbírálása / 3. Vicariusok (=helyettesek): eredetileg a
levelezés, hivatali ügyintézés / praef. praet.-kat segítik; utóbb önálló
államrendőrség, palotaőrség, dioëcesis-t (saját területet) kaptak, ítéletük
birodalmi posta, fegyvertárak ellen a császárhoz lehetett fellebbezni. A
felügyelete. kb. 100 kisebb provincia élén helytartók
b) Quaestor sacri palatii álltak.
(főkancellár) - császári rendeletek
és kinevezési okmányok
megfogalmazása.
c) Comes sacrarum largitionum (kb.
pénzügyminiszter) - birodalom
pénz- és adóügyi igazgatása.
d) Comes rerum privatarum - az
uralkodó magánvagyonának
felügyelője.
Császári palota igazgatása: praepositus sacri Katonai közigazgatás:
cubiculi; prétoriánus gárda helyébe új testőrség I Constantinus óta önálló területi parancsnokok
Államtanács mellett írnokok dolgoztak. (magistri militum) állnak az élén; a dioëcesis-
ekben duces látták el a katonai parancsnokságot.

8
 A jogfejlődés szempontjából fontos császárok és tevékenységük
Octavianus /Augustus ( Kr.e. 27 – Kr.u. 14):
Claudius ( Kr.u. 41 – 54):
Hadrianus ( 117 – 138):
Antoninus Pius (138 – 161):
Marcus Aurelius (161 – 180):
Antonius Caracalla (211 – 217):
Diocletianus (284 – 305):
I. Constantinus (306 – 337):
I. Theodosius (379 – 395):
9
 Kr.e. 31 – 23: egyik consul
 Kr.e. 12-től pontifex maximus
 ius publice respondendi
 leges Iuliae (~ de civitate / ~ iudiciorum
privatorum / iudiciorum publicorum / ~de
maritandis ordinibus / ~de maiestate / ~de vi
privata)
Saját kancelláriát állított fel.
Részei:
 császári adminisztráció
 levelezés
 jogi beadványok osztálya
 államkincstár
 egységes állami közigazgatás
 senatus helyén consilium principis jön létre
 ius publice respondendi-t civiljogi erőre emeli
 Edictum Perpetuum (Salvius Iulianus)!!!
 Quarta divi Pii – serdületlen önjogú csak úgy
arrogálható, ha az örökbefogadó cautióval
biztosítja, hogy az arrogáltat serdületlensége
idején nem bocsátja el apai hatalma alól; ha
mégis így tenne, köteles vagyonának ¼-t az
arrogáltnak kiadni
 Civiljogi erőre emelte a testamentum septem
signis obsignatumot; ettől kezdve az erre
hivatkozó örökös bonorum possessio cum re-t
kapott. (Korábban csak sine re, azaz a
civiljogi örökössel szemben hatálytalan volt!)
 Decretum divi Marcii – a követelés
elvesztésével bünteti azt a hitelezőt, aki
adósának vagyontárgyait önhatalommal – bár
nem erőszakkal – lefoglalja követelése
fejében
 Constitutio Antoniniana – minden szabad
alattvalóra kiterjeszti a római polgárjogot,
kivéve a Latini Iuniani körébe tartozók
 a császár ’dominus deus’ lesz (innentől
dominatus!)
 tetrarchia: 2 Augusti + 2 Caesares
 Milánói Edictum (313) – türelmi rendelet;
keresztény vallás felemelkedése
 380-ban államvallássá tette a kereszténységet
II. Theodosius (408 – 450) és III. Valentinianus  lex citationis (426) kiadása
(424 – 455):  Codex Theodosianus kiadása – 439. január 1-
én lépett hatályba; különösen fontos szerepet
kap a közjog, emellett nagyon sok kegyetlen
büntetőintézkedést is találunk benne

I. Iustinianus (527 – 565): Kodifikáció:

 Codex Iustinianus (529) – megtiltja a
hivatkozást a C. Theodosianus,
Hermogenianus és Gregorianus című
törvényművekre;
 Quinquaginta decisiones (531) –
kompilátorok, interpolatio
 Digesta seu Pandectae (533)
 Institutiones seu Elementa (533) – hivatalos
tankönyv
 Codex Iustinianus Repetitae Praelectionis
(534)

10
 Lexek a történeti részben

Lex Aebutia de formulis (Kr.e. 149-126 között): A praetor peregrinus által kialakított praetori
perrendet civiljogi erőre emelte, lehetővé téve, hogy római polgárok egymás közti jogvitáiban is
alkalmazást nyerjen.

Lex Canuleia de conubio (Kr.e. 445): Lehetővé tette plebejusok és patríciusok házasodását, amit
korábban a XII t.t. tilalmazott.

Lex citationis (426. november 7., Ravenna): II. Theodosius és III. Valentinianus császárok által
közösen kiadott rendelet, amely kötelező erővel ruházza fel az öt remekjogász: Gaius, Modestinus,
Papinianus, Paulus és Ulpianus összes műveit, valamint mindazon jogászok véleményeit, akikre
munkáikban az öt remekjogász hivatkozott. Véleménykülönbség esetén a többségi vélemény irányadó;
ha az eltérő vélemények aránya egyenlő volt, Papinianus döntése követendő; ha ő nem nyilatkozik, a
bíró szabadon választhat a vélemények közül.

Lex Claudia de nave senatorum (Kr.e. 218): Korlátozta a senatorok tengeri kereskedelemben való
részvételét, azáltal, hogy legfeljebb 300 amphora űrmértékű hajót birtokolhattak.

Lex Cornelia de edictis praetorum (Kr.e. 67): Elrendelte, hogy a praetorok hivatali évük alatt
kötelesek tartani magukat a meghirdetett edictumukhoz.

Lex Cornelia de magistratibus (Kr.e. 82) + lex Villia annalis (Kr.e. 180): A magistraturák
betöltésének sorrendjét (cursus honorum) szabja meg. Eszerint quaestura 30, aedilitas / tribunatus 37,
praetura 40, consulatus pedig 43 éves kortól vállalható. Censor és dictator csak consulviselt személy
lehetett; az egyes tisztségek viselése között legalább két évnek kellett eltelnie.

Lex Hortensia (Kr.e. 287): A lexekkel egyenrangú jogforrássá tette a plebiscitumokat, amelyeket a
concilium plebis a törvények módjára hozott.

Leges Liciniae Sextiae (Kr.e. 367 – 366): Csökkentette a plebejusok adóterheit; 500 iugerumban
határoztatott meg az ager publicusból az egyes polgárok által elfoglalható terület; az egyik consult a
plebsből kellett választani; praetori tisztség felállítása iurisdictio gyakorlására.

Lex Ogulnia (Kr.e. 300): Lehetővé tette plebejusok jelölését főpapi tisztségekre, így már plebejus is
bejuthatott a pontifexek testületébe. A lex Ogulnia maga plebiscitum volt.

Lex Ovinia (Kr.e. 312 körül): Ettől kezdve a senatorok névsorát a censorok állapították meg.

Lex Poetilia Papiria de nexis (Kr.e. 326): Enyhítette az adósrabszolgáság szigorát. Lásd pl.: adós
bilincsbe verése vagy megölése tiltott!

Lex Publilia Philonis (Kr.e. 339): Kezdetben a népgyűlésen elfogadott törvények csak akkor léptek
hatályba, ha az atyák tekintélye elfogadta őket. Eme törvénytől kezdve ez a szentesítés kérhetővé,
majd később puszta formalitássá vált.

Lex Valeria de provocatione (Kr.e. 300): A római polgárok a magistratusok határozatai ellen a
Város határán belül a népgyűléshez fellebbezhettek.

11
 ELJÁRÁSJOG

A perjog rendszere – áttekintés

PERES ELJÁRÁS NEM PERES ELJÁRÁS VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
Civiljogi: Forma szerint: Civiljogi: Adóssági pereknél
Legis actio  Interdictum személyi vh.:
~ sacramento  Iussum  Legis actio per manus
~ ~ in rem  Decretum iniectionem
~ ~ in personam  Legis actio per pignoris
~ per iudicis (seu arbitri) capionem: peren kívüli
postulationem zálogolás (katonai ügyekben
~ per condictionem aes militiae [zsold], aes
equestre [ló vételára], aes
hordarium [abrak,
takarmány]; ugyanígy
alkalmazták adóbérlő
adókövetelésének, ill.
áldozati állat vételárának
végrehajtására)
Dolog iránti pernél:
kezességvállalás biztosította a
vh-t (kezesek az állam adósai!)

Praetori: Formuláris(!)  Tartalma szerint: Praetori: Személyi + vagyoni

Rendes alkatrészek:  in integrum restitutio  actio iudicati
 Bírókinevezés  stipulatio honoraria  csődlejárás (magister
 Intentio/demonstratio  missio in possessionem bonorum, bonorum emptor!)
 Condemnatio/adiudicatio  actio Pauliana
Rendkívüli alkatrészek:  cessio bonorum
 Praescriptio → Iustinianusnál ebből:
 Exceptio beneficium competentiae!
 (Fictio)

Császári: Cognitiós eljárás - Császári:

írásbeli per, hivatalnokbíró előtt, Vagyoni végrehajtás
libellus, távolmaradás esetei,
kötött bizonyítási rendszer,
appellatio, perköltségek, stb.

12
 Lexek az eljárásjogi részben

Lex Aebutia de formulis (Kr.e. 149-126 között): Civiljogi erőre emelte a praetor peregrinus által
kialakított perrendet (lehetővé tette használatukat római polgárok közötti vitákban).

Lex Calpurnia (Kr.e. III. sz.): A legis actio per condictionem elnevezésű performát használhatóvá
teszi határozott dologra menő követelések esetében.

Lex Furia de sponsu (Kr.e. 200 körül): A legis actio per manus iniectionem alkalmazását lehetővé
teszi azzal a személlyel szemben, aki a kezestől többet hajtott be, mint amennyi a kezes tényleges
tartozása volt.

Lex Furia testamentaria (Kr.e. 200 körül): A legis actio per manus iniectionem alkalmazását
lehetővé teszi azzal a személlyel szemben, aki hagyomány (legatum), vagy más halál esetére szóló
singularis successio esetén 1000 ast meghaladó értékben szerzett, feltéve, hogy a szerzés nem volt
kivéve a törvény hatálya alól. Ilyenkor a l. a. p. m. i. alkalmazására nem marasztalt adós ellen került
sor.

Lex Iulia iudiciorum privatorum (Kr.e. 17): Véglegesen hatályon kívül helyezte az addigra már
elavult legis actiós perrendet.

Lex Iulia iudiciorum publicorum (Kr.e. 17): Egységet teremtett a quaestiók szervezetében: 4
decuria működött, amelyek a magistratusok választásában is közreműködtek. Közvádló nem volt,
bármely polgár felléphetett vádemelési céllal. A bíróság csak a bűnösségről szavazott, a büntetést ez a
törvény határozta meg.

Lex Licinnia (Kr.e. 210 körül): A legis actio per iudicis (seu arbitri) postulationem performa
alkalmazását kiterjeszti az actio communi dividundo körébe tartozó, közös tulajdon megosztására
menő perekre is (stipulatiós követelésekre, és az actio familiae herciscundae körébe tartozó esetekre
már a XII t.t. alkalmazhatóvá tette ezt a performát).

Lex Marcia (Kr.e. 104): A legis actio per manus iniectionem alkalmazását lehetővé teszi a kamatokat
behajtó uzsorásokkal szemben.

Lex Pinaria (Kr.e. 472): Legis actio sacramento keretében, a sacramentum összegének a
pontifexeknél történő letétele után, a további eljárásnak 30 napra történő felfüggesztését rendelte el
(szemben a legis actiós eljárás kezdeti szabályaival). Ezen 30 nap alatt a felek kölcsönösen kezesekkel
(vadimonium) biztosíthatták egymást; a határidő elteltével azonban ismét meg kellett jelenniük a
iurisdictiót gyakorló magistratus előtt (praetor), bíróválasztás végett.

Lex Publilia de sponsu (Kr.e. 200 körül): A legis actio per manus iniectionem kezes általi
alkalmazását lehetővé teszi azzal a személlyel szemben, akire nézve a kezes kezességet vállalt, az adós
pedig ettől számított 6 hónapon belül nem teljesített a kezes részére.

Lex Silia (Kr.e. III. sz.): Határozott pénzösszegre menő perekben használhatóvá teszi a legis actio
per condictionem elnevezésű performát.

Posztklasszikus és iustinianusi változások

1. A iustinianusi kodifikáció mondta ki az önhatalmú jogérvényesítés általános tilalmát.
2. II. Theodosius 424-ben kiadott constitutiója az actiones perpetuae elévülését 30 évben állapította
meg; az egyházi- és a kegyes alapítványok keresetei 40 év alatt évültek el.

13
3. Perbeli képviselet rendjében: a későcsászárkortól a marasztalás a cognitor javára szólt; a
marasztalási keresetet csak a képviselt indíthatta meg. A kompilátorok a cognitor szó helyébe a
procuratort interpolálták.
4. A cessio bonorum körében Iustinianusnál a létfenntartáshoz szükséges vagyonhányad nem csupán
a végrehajtás megkezdése utáni szerzeményekből illette meg az adóst, hanem a végrehajtáskor
már meglevő vagyonból is; ezt hívták beneficium competentiae-nek.

14
 SZEMÉLYI- ÉS CSALÁDJOG

A portio mulieris kérdése

Ulp. D. 25, 4, 1 pr – 1 (24 ad ed.)
(pr.) Temporibus divorum fratrum cum hoc Marcus Aurelius és Verus uralkodása alatt volt
incidisset, ut maritus quidem praegnatem egy férj, aki azt állította, hogy a felesége
mulierem diceret, uxor negaret, consulti Valerio várandós; a felesége ezt tagadta. Az uralkodók
Prisciano praetori urbano rescripserunt in haec ebben a tárgyban egy rescriptumot bocsátottak ki
verba: „Novam rem desiderare Rutilius Severus Valerius Priscusnak, Róma praetorának, ami az
videtur, ut uxori, quae ab eo diverterat et se non alábbiakat tartalmazta: Rutilius Severus furcsa
esse praegnatem profiteatur, custodem apponat, igénnyel járult elénk, azt követelve, hogy
et ideo nemo mirabitur, si nos quoque novum rendeljünk custost (= őrt, őrzőt) a feleségének,
consilium et remedium suggeramus. Igitur si aki elvált tőle és azt állítja, hogy nem várandós.
perstat in eadem postulatione, commodissimum Ekként nem meglepő, hogy erre az esetre mi is
est eligi honestissimae feminae domum, in qua újszerű megoldást javasolunk. Ha a férj kitart
domitia veniat, et ibi tres obstetrices probatae et fenti igénye mellett, jelöljék ki egy tiszteletre
artis et fidei, quae a te adsumptae fuerint, eam méltó asszony házát, ahol Domitia megszállhat.
inspiciant. Et si quidem vel omnes vel duae Ott három, kiemelkedő tudású és megbízható
renuntiaverint praegnatem videri, tunc bábaasszony látogassa meg őt. Ha mindhárman,
persuadendum mulieri erit, ut perinde custodem vagy közülük legalább ketten úgy nyilatkoznak,
admittat atque si ipsa hoc desiderasset: quod si hogy Domitia várandós, úgy a feleség köteles
enixa non fuerit, sciat maritus ad invidiam elfogadni a custost, mintha azt saját maga kérte
existimationemque suam pertinere, ut non volna. Ha nem fog szülni, férje saját magát
immerito possit videri captasse hoc ad aliquam szégyeníti meg, ennek pedig jó híre fogja kárát
mulieris iniuriam. Si autem vel omnes vel plures látni: azt fogják feltételezni róla, hogy csak azért
non esse gravidam renuntiaverint, nulla causa állt elő ezzel a követeléssel, hogy feleségének
custodiendi erit”. rossz hírét keltse. Ha a bábák mindhárman, vagy
közülük legalább ketten akként nyilatkoznak,
hogy véleményük szerint Domitia nem várandós,
úgy semmi sem indokolja, hogy custost adjunk
mellé.

(1) Ex hoc rescripto evidentissime apparet Ebből a rescriptumból látható, hogy a gyermek
senatus consulta de liberis agnoscendis locum elismerésére vonatkozó senatusconsultumok,
non habuisse, si mulier dissimularet se nem alkalmazhatók abban az esetben, ha a nő azt
praegnatem vel etiam negaret, nec immerito: színleli, hogy nem várandós, vagy egyenesen

15
partus enim antequam edatur, mulieris portio tagadja ilyen voltát. És mindez nem alaptalan:
est vel viscerum. Post editum plane partum a hiszen a gyermek, amíg meg nem születik,
muliere iam potest maritus iure suo filium per anyja testének része, nemesebb szerve (portio
interdictum desiderare aut exhiberi sibi aut mulieris vel viscerum). Születését követően,
ducere permitti. Extra ordinem igitur princeps in apja a praetor interdictumának igénybevételével
causa necessaria subvenit. követelheti, hogy a gyermeket vagy mutassák be
neki, vagy adják át neki. Így siet a segítségére a
princeps szükség esetén a feleknek.

16
 Lexek a személyi- és családjogban
Lex Aelia Sentia (Kr.u. 4): A rabszolga felszabadítást korlátozó törvény – 20 évnél fiatalabb úr nem
szabadíthatott fel senkit (ha megtette, úgy a felszabadítás érvénytelen volt!), illetve 30 évnél fiatalabb
rabszolga nem volt felszabadítható (ha mégis felszabadították, nem nyerte el a római polgárjogot, csak
Latinus Iunianus lett).

Lex Atilia (Kr.e. 186 előtt): A hatóság rendel ki gyámot a rászorult mellé abban az esetben, ha sem
végrendeleti, sem pedig törvényi gyámja nincsen. Az ilyen gyámot tuela dativának vagy tutela
Atiliananak hívták.

Lex Fufia Caninia (Kr.e. 2): A rabszolgák száma szerint korlátozza a végrendeleti felszabadítást; e
törvény megsértése érvénytelenít (2-10 rabszolga → 1/2; 11-30 → 1/3; 31-100 → 1/4; 101-500 → 1/5;
500 felett maximum 100).

Lex Iulia de adulteriis coercendis (Kr.e. 18): Repudium esetén a válni kívánó fél 7 tanú előtt jelentse
ki akaratát. A posztklasszikus kortól kezdve válóokiratot kellett írni.

Lex Iulia de collegiis (Kr.e. 21): A senatus engedélye szükséges olyan egyesületek alapításához,
amelyek működése taggyűlés összehívását igényli.

Lex Iulia de maritandis ordinibus (Kr.e. 18): Minden 25 és 60 év közötti római férfi, valamint
minden 20 és 50 év közötti római nő római házasságban köteles élni. Ha nem teszik (ún. caelibes),
elveszítik a majdan rájuk szálló hagyatékot; ha pedig gyermektelenek (orbi), csupán a hagyaték felét
szerezhetik meg (egymás javára végrendelkező házastársak esetén csak egy tizedét). (Ehhez ld. még a
lex Papia Poppaea rendelkezéseit Kr.u. 9-ből!)

Lex Iunia Norbana (Kr.u. 19): A formahibával felszabadított rabszolgák nem kaptak civitas
Romanát, csak ius Latii-t, így csupán Latini Iuniani lettek.

Lex Laetoria [Plaetoria?] (Kr.e. 200 körül): Csalás címén büntetőkereset indítható az ellen, aki
becsapott egy minort. Ha a csaló – miután becsapta a minort – perelte be őt teljesítésre, a praetor
exceptiót adott. Ha a minor már teljesített, és később jött rá a csalás tényére, in integrum restitutiót
kérhetett a praetortól.

Lex Minicia (Kr.e. 90): A polgár és peregrinus házasságából született gyerek az alacsonyabb
jogállású szülő státusát követi. (Ezt a törvényt egy Hadrianus-korabeli SC szüntette meg).

Lex Papia Poppaea (Kr.u. 9): Az incapacitas (az örökség megszerzésére való képtelenség) Kivételt
tesz a törvény a háromgyerekes ingenua és a négygyermekes libertina anyákkal: nekik nincs
újraházasodási kötelezettségük; ez a ius trium / quattor liberorum. Ld. még lex Iulia de maritandis
ordinibus.

Lex Petronia de servis (Kr.u. 61): A rabszolga ura bíró ítélet nélkül nem küldhette rabszolgáit
önkényesen állatviadalra (ad bestias).

Senatus consultumok a személyi- és családjogban

SC Claudianum (Kr.u. 52 / 54?): Rabszolga lett az a szabad nő, aki más rabszolgájával folytatott
nemi viszonyt, és azt a rabszolga gazdájának háromszori tiltakozása ellenére sem hagyja abba.

SC Macedonianum (Kr.u. 69-79?): A filius familias részére folyósított pénzkölcsön sem az apa
életében, sem annak halála után nem volt peresíthető (mindkét esetben naturalis obligatiót
eredményezett!). Ha valaki mégis pert indított, akkor a filiust megillette az exceptio senatus consulti

17
Macedoniani. Csak akkor kellett teljesítsen, ha az apa parancsára vagy belegyezésével vette fel a
kölcsönt, illetve a peculium castrense esetén; ilyenkor a filius a különvagyon erejéig felelt.

SC Plancianum (Kr.u. 69 / 79?): A válás után született gyermek származásának megállapítására

irányuló eljárás szabályait tartalmazza. A nőnek a válástól számított 30 napon belül értesítenie kell a
férjet várandósságáról, de a határidő elmulasztása nem eredményezi automatikusan a születendő
gyermekre nézve hátrányos döntés meghozatalát. Amennyiben a volt férj vitatja, hogy a gyerek tőle
származik, őrzőket (custodes ad ventrem custodiendum inspiciendumque) küldhet a nő megfigyelésére
– ilyenkor a majdan megszületendő gyermeket nem kell elismernie, de az apaság ténye ettől
függetlenül bizonyítható vele szemben. Amennyiben a volt férj elmulasztja vitatni a nő általi értesítést,
és őrzőket sem küld, akkor tartási kötelezettsége keletkezik a gyermekkel szemben, de a gyermek nem
válik automatikusan az örökösévé.

SC Silanianum (Kr.u. 10): Ha a gazda gyilkosság áldozata lesz, a vele egy fedél alatt lakó rabszolgák
is ölessenek meg, hacsak nem védelmezték urukat, akár az életük árán is.

SC Vellaeanum [Velleianum?] (Kr.u. 46 és 54 között): Megtiltotta, hogy a női intercessiót, vagyis

hogy a nők másért kezességet vállaljanak, perbeli képviselők legyenek, továbbá teljes öröklő- és
végrendelkező képességük is korlátozást szenvedett; ez utóbbiakat csak a posztklasszikus korban
rendezték.

Egyéb jogintézmények a római személyi jogban

Fictio legis Corneliae: Ha római polgár hadifogságban halt meg, úgy kellett tekinteni, mintha
életének utolsó szabad pillanatában halt volna meg, így végrendelete érvényben maradhatott.

Ius postliminii: A „hátsó küszöb joga”; a fogságba esett személy vagyoni viszonyai fogságba esésével
megszűntek, azonban ha mégis hazatért, akkor a hátsó ajtón belépve úgy tekintetett, mintha soha nem
is lett volna távol.

Praesumptio Muciana: A nő házasság alatti szerzeményei az ellenkező bizonyításáig mind a férjtől

származónak tekintendők.

18
 DOLOGI JOG
A tulajdon „fajai”

Alanya Tárgya Szerzésmód

Kviritár tulajdon Csak olyan személy, aki „Res habilis” (alkalmas Civiljogi szerzésmód
commerciummal bír dolog)  csak
forgalomképes (kivéve:
tartományi telek)
Bonitár tulajdon   Ø
Tartományi telken  Ø 
fennálló tulajdonszerű
viszony
Peregrinus tulajdon Ø  

A dologegyesülés problémaköre

Fogalma: különböző személyek tulajdonában álló dolgokból egy összetett dolog jön létre. Az
egyesülés minősége szerint létezett: (a) gyenge egyesülés – ilyenkor nincs tulajdonváltozás, dominium
dormit, tehát perlési lehetőség sincs, a kapcsolat megszűntével: actio ad exhibendum; (b) erős
egyesülés – ez lehetett (α) alárendelő, itt accessio cedat principali; (β) mellérendelő, itt condominium
a dolgok értékének arányában.

Ingatlanokkal kapcsolatos acessiók Ingókkal kapcsolatos acessiók

alárendelő* mellérendelő
Folyókkal kapcsolatos accessiók: Ferruminatio – fémek Confusio – folyadékok
(a) alluvio (erős) – iszaplerakódás melegen történő összeöntése (nem
(b) avulsio (gyenge) – sodorvány összekovácsolása, egységes a megítélése:
(c) alveus derelictus – elhagyott folyómeder; idegen anyag Ulpianus szerint ez
agri artificinii esetén a folyó középvonala közbeiktatása nélkül specificatio).
+ a mezsgye határolta területen nőtt hozzá (erős). Adplumbatio –
az egyes telkekhez, agri limitati esetén fémek összeillesztése
okkupálható. ólomkapcsokkal
(gyenge).
Satio, implantatio – előbbi erős egyesülés, utóbbi Textura, scriptura, Conflatio – fémek
gyenge, amíg a növény gyökeret nem ereszt pictura – ötvözése, DE! ha
szabiniánusok: tábla, szétválaszthatók, akkor
prokuliánusok: nincs dologegyesülés,
festmény, szöveg a actio ad exhibendum.
fődolog.
Inaedificatio = építés Fémektől különböző Commixtio – keveredés,
(a) beépítés: idegen anyagot saját telekbe; fődolog összeillesztése vindicatio pro parte.
actio de tigno iucto. más dologgal, ragasztás, DE! commixtio
(b) ráépítés: idegen telekre saját anyagot; jh- szegelés, beékelés nummorum: pénzérmék
ű impensae (Celsus) vagy anyag- és módszerével. bekeveredése,
bérköltség (Gaius), rh-ű ius tollendi. tulajdonszerzés miatt
csak gazdagodásra lehet
perelni.

19
*: Ingók alárendelő kapcsolatánál kérdés: Melyik a fődolog? A szabiniánusok szerint az,
amelyik nagyobb értékkel, vagy tömeggel bír, a prokuliánusok szerint az, amelyiknek a
gazdasági jelentősége nagyobb.

A birtok védelme

Posszesszórius védelem  hatósági úton kap védelmet a birtokos, a birtoklás tényénél fogva. Módja:
interdictum.

Megtartásra
i. uti possidetis: ingatlan; győz, aki az ~
kibocsátásakor nem birtokol alattomban /
erőszakkal.  hibátlanul kell birtokolni!
i.utrubi: ingók; győz, aki az ~ kibocsátásától
visszafelé számított 1 éven belül hosszabb ideig
birtokol (pl. 8 hónap Titius, utána 7 hónap Seius -
Seius győz, Titius csak 4 hónapot birtokolt abban
az évben)
Visszaszerzésre
i. unde vi: akit ingatlan birtokából vetettek ki, 1
éven belül kérheti (fegyveres erőszaknál korlátlan
ideig)
i. de precario: ha a szívességi használó felhívásra
nem adja vissza a dolgot, ezzel lehetett
visszaszerezni
i. de clandestina possessione: aki clam
(alattomban) vette el a birtokot, attól ezzel;
később unde vibe olvadt.

20
 Lexek a dologi jogi részben
Lex Atinia (Kr.e. 200 körül): A lopott dolgok elbirtoklásának általános tilalmát mondta ki. A lopott
dolgok tolvaj általi elbirtoklását már a XII tt. is tilalmazta, azonban a fenti törvény általános jellegénél
fogva a tilalom kiterjedt a jóhiszemű birtokosokra is. Ha azonban a dolog valamilyen módon
visszakerült a tulajdonoshoz, a tilalom hatályát vesztette, vagyis a dolog elbirtokolhatóvá vált.

Lex Plautia (Kr.e. 78 – 63 között): A lex Atinia tilalmát kiterjesztette az erőszakkal elvett dolgokra
(res vi possessae), tehát ebbe a körbe már az ingatlanok is tartozhattak.

Lex Scribonia (Kr.e. 50?): Megtiltotta a szolgalmak elbirtoklását (valószínűleg a kései köztársaság
korában), azonban a klasszikus kor vége felé ez az aktus ismét lehetségessé vált.

Posztklasszikus és iustinianiusi változások

1. Előnyös változás, hogy a posztklasszikus korban a tartományi telek és a peregrinus-tulajdon

különállása megszűnt; Iustinianus formailag is deklarálta a magántulajdon egységét, vagyis ezután
csak a bonitártulajdon különállása maradt meg.
2. A birotkinterdictumok körében a posztklasszikus jog eltűntette az interdictum unde vi-t, helyette
behozva az actio momenti-t (momentum itt = 'jelenlegi birtok').
3. A iusinianusi jogban egyrészt megszűnt az actiók és intedictumok közötti különbség, azaz
utóbbiak is a rendes peres eljárások közé soroltattak be; másrészt az intedictum utrubi és ~ uti
possidetis összevonatott, alkalmazási feltételek tekintetében az interdictum uti possidetis
szabályozása irányadó. Részben felújította az interdictum unde vi intézményét is, de ekkortól már
interdictum de vi az elnevezése, továbbá eltörölte a hibás birtok kifogását.
4. Iustinianus törölte el a mancipatio intézményét, bár már a posztklasszikus időkben is igen ritkán
használták.
5. Iustinianus az ingó dolgok elbirtoklását 3 évre változtatta, ingatlanok esetében a tartományi telek
elbirtoklásához igazodott (10, illetőleg 20 év → praescriptio longi temporis!).
6. Praescriptio longissimi temporis: Aki 30 vagy 40 éven keresztül háborítatlanul birtokolt egy
jóhiszeműen szerzett dolgot, az a keresetelévüléssel együtt tulajdont is szerzett a dolog felett.
7. A posztklasszikus jogban a tulajdon-traditio alkalmas volt res mancipi tulajdonának
megszerzésére is. Iustinianusnál a traditio csak akkor viszi át a tulajdont, ha a vételárat kifizették,
kifejezetten hitelezték, esetleg más egyéb módon biztosították (vagyis a mancipatio XII tt.-ben
meghatározott szabályait terjesztette ki a traditióra!).
8. Az idegen dologbeli jogok körében: habitatio – egy ház vagy lakás „használatának” joga, amit
Iustinianus önállósított és az ususfructus szabályait terjesztette ki rá. Személyes szolgalmak –
használat, haszonélvezet, habitatio. A birtok fogalmának kiterjedése miatt (jogbirtok – iuris
possessio) aki a szolgalmat birtokolja, az a birtoklás ténylegessége által birtokolja a szolgalmi
jogosultságot is. A szolgalmak általános keresete az actio confessoria lett. Az ún.
szomszédjogokat (→ tulajdon korlátai) törvényi szolgalmaknak nevezik ettől a kortól kezdve,
mintegy szembeállítva a jogügylettel alapított szolgalmak csoportjával.

21
 JOGESTEK, TÉNYÁLLÁSOK

Az alábbi forrásszövegek kivétel nélkül eredeti jogászi vélemények, méghozzá abban a

formában, ahogyan ezek a Kr.u. VI. században, a Iustinianus császár nevével fémjelzett
kodifikációs tevékenység eredményeként létrejött egyik munkában, a Digestában szerepelnek.
A Digesta a jogászi véleményeket, responsumokat tartalmazó gyűjteményes munka volt;
jelentősége egyebek mellett abban áll, hogy az ebben szereplő, egyedi esetekre adott konkrét
válaszok tanulmányozása révén képet kaphatunk a klasszikus római jog jogéletéről, jogi
gondolkodásáról, valamint a jogászi érvelés gyakorlatáról.
A cél ezekkel a forrásszövegekkel az lenne, hogy a hagyományos „Digestenexegese”
módszerével kerüljenek elemzésre. Az exegézis elkészítésének vannak azonban bizonyos
előfeltételei, valamint meghatározott lépései.
Előfeltételként a szabályok valamilyen fokú ismerete szükségeltetik: a jogintézmények
definícióit, a keletkezésük és megszűnésük eseteit, valamint eme jogintézmények konkrét
tartalmát valamilyen mértékben ismerni kell ahhoz, hogy érdemben hozzá lehessen szólni a
forrásszövegekhez.
A forrásszövegek exegézise több lépcsős tevékenység. Az oktatási célú exegézis
nyilvánvalóan eltér a tudományos igényű elemzéstől, így most csak a számunkra releváns
lépéseket emeljük ki, amelyek a következők:
a) A tényállás azonosítása
b) Jogkérdés
c) Jogászi döntés
d) Magyarázat

Ad a) A tényállás azonosítása
Ebben a körben meg kell állapítani, hogy kik az esetben szereplő felek, és milyen igényt
fogalmaznak meg egymással szemben, valamint hogy az igényt milyen érvekkel támasztják
alá, illetőleg az esetben mely további tények bírnak döntő jelentőséggel.

Ad b) Jogkérdés
Azonosítani kell az absztrakt, tehát kellően általános formában is megfogalmazható
jogkérdést.

Ad c) Jogászi döntés
Azonosítani kell a jogász által adott választ, az esetleges korábbi vagy más jogászokra történő
hivatkozást. (Meglátásunk szerint ebben a vonatkozásban szükséges némi jogtörténeti
háttérismeret is, amelynek birtokában pl. könnyen érthető és magyarázható, hogy ha egy adott
jogász a véleményében Labeo nézeteire hivatkozik, akkor a neki feltett kérdésre adott válasza
a prokuliánus iskola szemléletét fogj tükrözni.)

Ad d) Magyarázat
Itt szükségesek a tételes háttérismeretek, amelyek segítségével értelmezni lehet a jogász által
az azonosított jogkérdésre adott választ.

22
 Mintaelemzés

Herm. D. 44, 4, 16 (6 iuris epit.)

Si debitor a furioso delegatus creditori eius solvat, quem compotem mentis esse existimabat,
et ita cum eo agatur: exceptione doli in id, quod in rem furiosi processit, defenditur.

Ha az adós, akit egy épelméjűnek vélt őrült delegált, az ő [ti. az őrült] hitelezőjének teljesít, és
ekként [utóbb] perlik [a teljesítésre], megvédheti magát exceptio dolival arra nézve, ami az
őrült javát szolgálta.

A tényállás azonosítása

2. Teljesítés
Adós Hitelező

3. Perlés 1. Delegatio

Gondnok Őrült
(épelméjűnek vélt)

Az események időrendben:
1. delegatio
2. az ennek alapján történő teljesítés
3. a gondnok általi perlés

Releváns tények: (1) a delegans őrült; (2) az adós jóhiszemű (épelméjűnek véli).

Jogkérdés

Delegans általi utasítás?

Jóhiszemű teljesítés?
Mi perelhető?

Jogászi döntés

Ha a gondnok perli az adóst a már végrehajtott teljesítésre, akkor exceptio dolival védekezhet:
ami az őrült delegans javára válik, nem vihető perbe.

Magyarázat

23
Aurelius Hermogenianus – Kr.u. III – IV. század fordulója (Diocletianus kortársa)
A delegatio jelentése, természete (itt: teljesítésre vonatkozó utasítás)
Az őrült jogi helyzete, jognyilatkozatai, ezek pótlása (gondok szerepe, lucida intervalla).
A gondnokság tartalma, terjedelme
Perben az exceptio és az exceptio doli jelentése, működése, jellege (valóságrontó új tény,
*exceptione reus fit actor, exceptio peremptoria)

24
 Személyi jog

SZ.1.
Iul. D. 40, 4, 16 (36 dig.)

Si ita scriptum fuerit: „Cum Titius annorum triginta erit, Stichus liber esto eique heres meus
fundum dato” et Titius, antequam ad annum trigensimum perveniret, decesserit, Sticho
libertas competet, sed legatum non debebitur. Nam favore libertatis receptum est, ut mortuo
Titio tempus superesse videretur, quo impleto libertas contingeret: circa legatum defecisse
condicio visa est.

Ha a végrendeletben a következőt írta [az örökhagyó]: „Amikor Titius 30 éves lesz, a Stichus
nevű rabszolga legyen szabad, és az örökösöm adja oda neki egy telkemet”, Titius pedig,
mielőtt a 30 éves kort elérte volna, meghalt. Stichust ugyanakkor megilleti a szabadság, a
hagyománnyal azonban [az örökös] nem tartozik. A favor libertatis révén ugyanis az a bevett
felfogás, hogy Titius halálát követően is tovább folyónak tekintendő az idő, amelynek
elteltével [a rabszolga] elnyeri a szabadságot. A legatum tekintetében azonban a feltételt nem
teljesültnek kell tekinteni.

SZ.2.
Paul. D. 26, 7, 46, 5 (9 resp.)

Tutelae iudicio tutor conventus edidit librum rationum et secundum eum condemnatus solvit:
postea cum a debitoribus paternis, quorum nomina libro rationum non inerant, exigere vellet
pupillus, prolatae sunt ab his apochae tutoris: quaesitum est, utrum adversus tutorem an
adversus debitores actio ei competat. Paulus respondit, si tempore administrandae tutelae
tutori tutelam gerenti debitores solvissent, liberatos eos ipso iure a pupillo: sed si cum tutore
actum esset, posse eundem adulescentem propter eam causam tutelae experiri et adversus
exceptionem rei iudicatae doli mali uti replicatione.

Az ítélettel erre kötelezett gyám bemutatta könyvelését, és ennek alapján marasztalták, ő

pedig ennek megfelelően teljesített. Később azonban az apa adósaitól, akik a [gyám]
könyveiben nem szerepeltek, a pupillus követelni akarta [a tartozást], akik [erre] bemutatták a
gyám [által kiállított, a teljesítést igazoló] nyugtáit. Az a kérdés merült fel, hogy vajon a gyám
vagy az adósok ellen illeti-e meg kereset [a pupillust]. Paulus véleménye szerint, ha az adósok
a gyámság fennállása idején teljesítettek a gyámnak, ipso iure mentesülnek a pupillusszal
szemben. Ha azonban a gyám ellen indítana keresetet, megkísérelhet [a pupillus] a
gyámságból eredően fellépni, és a gyám exceptio rei iudicatae-jával szemben replicatio
dolival élni.

SZ.3.
Paul. D. 40, 1, 23 (15 resp.)

Gaius Seius Pamphilam hac lege emit, ut intra annum manumitteretur: deinde intra annum
Seius servus pronuntiatus est: quaero, an ex lege venditionis finito anno Pamphila libertatem
consecuta sit. Paulus respondit, cum ea condicione ancillam emptam domino adquisitam, cum
qua condicione venisse proponeretur.

25
Gaius Seius azzal a kikötéssel vásárolta meg Pamphiliát, hogy egy éven belül felszabadítandó.
Ezt követően, az egy év elteltét megelőzően Gaius Seiust rabszolgává nyilvánították.
Kérdésem, hogy az adásvétel rendelkezéseiből eredően az egy év leteltével Pamphilia elnyeri-
e a szabadságot. Paulus azt válaszolta, hogy azzal a feltétellel szerzi meg [Gaius Seius]
tulajdonos[a] a rabszolganőt, amely feltétellel azt [korábban Gaius Seiusnak] eladták.

SZ.4.
Ulp. D. 4, 4, 9, 4 (11 ad ed.)

Papinianus ait, si maior annis viginti minor viginti quinque se in servitutem venire patiatur,
id est si pretium participatus est, non solere restitui: sed hoc merito, quoniam res nec capit
restitutionem cum statum mutat.

Papinianus szerint, ha egy 20 és 25 év közötti hagyja, hogy eladják rabszolgának, tehát ha a

vételáron osztozik, nem szokás restituálni. Méltán van ez így, mert amikor a status
megváltozik, nincs helye restitutiónak.

SZ.5.
Iul. D. 4, 4, 41 (45 dig.)

Si iudex circumvento in venditione adulescenti iussit fundum restitui eumque pretium emptori
reddere, et hic nolit uti hac in integrum restitutione paenitentia acta, exceptionem utilem
adversus petentem pretium quasi ex causa iudicati adulescens habere poterit, quia unicuique
licet contemnere haec, quae pro se introducta sunt. nec queri poterit venditor, si restitutus
fuerit in eam causam, in qua se ipse constituit et quam mutare non potuisset, si minor
auxilium praetoris non implorasset.

Ha a bíró az adásvétel keretében átvert ifjú javára elrendelte a telek visszaadását azzal, hogy ő
a vételárat térítse vissza, és az ifjú utóbb megbánva mindezt, nem akart élni a restitutio
lehetőségével, akkor a vételárat követelő [eladó] ellen sikerrel kérhet exceptiót az ifjú ítélt
dologra hivatkozással, mivel mindenki számára megengedett, hogy ne vegyen igénybe egy
olyan kedvezményt, amelyet számára biztosítottak. Azt sem panaszolhatja fel az eladó, ha
restituálják azt az állapotot, amelyet ő maga okozott, és amelyen nem is változtathatott volna,
ha a minor nem kap restitutiót.

SZ.6.
Paul. D. 4, 4, 48, 1 (1 sent.)

Minor ancillam vendidit: si eam emptor manumiserit, ob hoc in integrum restitui non poterit,
sed adversus emptorem quanti sua interest actionem habebit.

Egy minor eladott egy rabszolganőt. Ha a vevő felszabadítja [a rabszolganőt], [a minor] nem
tarthat igényt az eredeti állapot visszaállítására, hanem a vevő ellen a saját részesedése iránt
indíthat keresetet.

26
 Dologi jog

D.1.
Iav. D. 39, 5, 25 (6 epist.)

Si tibi dederim rem, ut Titio meo nomine donares, et tu tuo nomine eam ei dederis, an factam
eius putes? Respondit, si rem tibi dederim, ut Titio meo nomine donares eamque tu tuo
nomine ei dederis, quantum ad iuris suptilitatem accipientis facta non est et tu furti obligares:
sed benignius est, si agam contra eum qui rem accepit, exceptione doli mali me summoveri.

Ha átadok neked egy dolgot azzal, hogy a nevemben ajándékozd Titiusnak, te pedig a saját
nevedben adod át, vajon megszerzi-e a tulajdont? A válasz az, hogy ha úgy adok neked
valamit, hogy az én nevemben add oda Titiusnak, te pedig a saját nevedben teszed ezt, akkor
szigorú értelmezés szerint az átvevő nem szerez tulajdont, te pedig lopásért felelsz. Az
engedékenyebb értelmezés szerint azonban, ha keresetet indítok a megszerző ellen, ő exceptio
doli-val védekezhet.

D.2.
Ulp. D. 12, 1, 18 pr. (7 disput.)

Si ego pecuniam tibi quasi donaturus dedero, tu quasi mutuam accipias, Iulianus scribit
donationem non esse: sed an mutua sit, videndum. Et puto nec mutuam esse magisque
nummos accipientis non fieri, cum alia opinione acceperit. Quare si eos consumpserit, licet
condictione teneatur, tamen doli exceptione uti poterit, quia secundum voluntatem dantis
nummi sunt consumpti.

Ha ajándék címén adok át neked egy meghatározott pénzösszeget, te pedig kölcsön gyanánt
veszed át, akkor Iulianus véleménye szerint ajándékozás nem jön létre; kérdéses azonban,
vajon kölcsön létrejön-e. a magam részéről úgy vélem, hogy kölcsön sem jön létre, és a pénz
nem kerül az átvevő tulajdonába, mivel az átvételre eltérő vélekedés alapján került sor.
Ekként, ha elkölti a pénzt, bár condictióval perelhető lesz, mégis exceptio dolit kérhet, mivel a
pénz felhasználására az azt adó akaratának megfelelően került sor.

D.3.
Paul. D. 41, 4, 2, 15 (54 ad ed.)

Si a pupillo emero sine tutoris auctoritate, quem puberem esse putem, dicimus usucapionem
sequi, ut hic plus sit in re quam in existimatione: quod si scias pupillum esse, putes tamen
pupillis licere res suas sine tutoris auctoritate administrare, non capies usu, quia iuris error
nulli prodest.

Ha serdültnek vélt pupillustól vásárolok gyámi auctoritas nélkül, akkor véleményünk szerint
sor kerülhet elbirtoklásra, mivel ez [ti. az elbirtoklás] inkább a vagyontárggyal áll
kapcsolatban, mint a [vele összefüggő] vélekedéssel. Ha azonban tudod, hogy az eladó
pupillus, ám azt hiszed, hogy gyámi auctoritas nélkül eljárhat, akkor nem fogsz elbirtokolni,
minthogy a jogban való tévedés senki előnyére sem válik.

27
D.4.
Paul. D. 41, 4, 2, 6 (54 ad ed.)

Cum Stichum emissem, Dama per ignorantiam mihi pro eo traditus est. Priscus ait usu me
eum non capturum, quia id, quod emptum non sit, pro emptore usucapi non potest: sed si
fundus emptus sit et ampliores fines possessi sint, totum longo tempore capi, quoniam
universitas eius possideatur, non singulae partes.

Megvettem a Stichus nevű rabszolgát, aki helyett tévedésből Dama került nekem átadásra.
Priscus azt mondja, hogy az eme rabszolga feletti tulajdont nem szerzem meg elbirtoklással,
mivel ami nem került megvételre, azt vevőként átvenni sem tudom. Ha azonban telket veszek,
ám többet birtoklok annál, mint ahol a telek határai találhatók, akkor az idő múlásával
megszerzem majd a telek tulajdonát, mivel az egészet a birtokomban tartom, nem csak egy kis
részét.

D.5.
Afr. D. 41, 4, 11 (7 quaest.)

Quod volgo traditum est eum, qui existimat se quid emisse nec emerit, non posse pro emptore
usucapere, hactenus verum esse ait, si nullam iustam causam eius erroris emptor habeat:
nam si forte servus vel procurator, cui emendam rem mandasset, persuaserit ei se emisse
atque ita tradiderit, magis esse, ut usucapio sequatur.

Amit egyszerűen csak átadtak annak, aki úgy vélte, hogy megvette a dolgot, holott nem így
történt, pro emptore nem fog tudni tulajdont szerezni. Ez azonban csak akkor igaz, ha a
vevőnek semmilyen iusta causája sincsen a tévedésre. Ha ugyanis egy rabszolga vagy
procurator, akit a vétel lebonyolításával megbíztak, azt állítja az ügy urának, hogy eleget tett
a megbízásnak, és neki át is adja a dolgot, helyesebbnek látszik azt az álláspontot követni,
hogy bekövetkezik az elbirtoklás.

D.6.
Pap. D. 41, 2, 48 (10 resp.)

Praedia cum servis donavit eorumque se tradidisse possessionem litteris declaravit. Si vel
unus ex servis, qui simul cum praediis donatus est, ad eum, qui donum accepit, pervenit, mox
in praedia remissus est, per servum praediorum possessionem quaesitam ceterorumque
servorum constabit.

Valaki elajándékozta a telkét rabszolgáival együtt, és levélben nyilatkozott a birtok átadásáról.

Ha az elajándékozott rabszolgák közül az egyik elmegy a megajándékozotthoz, majd őt vissza
is küldik a telekre, akkor ezen rabszolga által a telken és a többi rabszolgán is megszerzésre
kerül a birtok.

D.7.
Scaev. D. 41, 1, 60 (1 resp.)

Titius horreum frumentarium novum ex tabulis ligneis factum mobile in Seii praedio posuit:
quaeritur, uter horrei dominus sit. Respondit secundum quae proponerentur non esse factum
Seii.

28
Titius egy új, fából készült hordozható magtárat helyezett el Seius telkén. Az a kérdés merült
fel, hogy kettőjük közül ki a magtár tulajdonosa? A válasz szerint Seius nem tekinthető
tulajdonosnak.

D.8.
Paul. D. 7, 4, 13 (3 ad Sab.)

Si fructuarius messem fecit et decessit, stipulam, quae in messe iacet, heredis eius esse Labeo
ait, spicam, quae terra teneatur, domini fundi esse fructumque percipi spica aut faeno caeso
aut uva adempta aut excussa olea, quamvis nondum tritum frumentum aut oleum factum vel
vindemia coacta sit. Sed ut verum est, quod de olea excussa scripsit, ita aliter observandum
de ea olea, quae per se deciderit, Iulianus ait: fructuarii fructus tunc fieri, cum eos perceperit,
bonae fidei autem possessoris, mox quam a solo separati sint.

Ha a haszonélvező learatja a termést, majd meghal, akkor Labeo szerint a learatott kalász az
örököst illeti, [amíg] a földhöz tartozó [= még le nem aratott] gabona pedig a telek
tulajdonosáé. A gabona ugyanis akkor tekintendő beszedettnek, amikor a kalászt levágták, a
szőlő[szeme]t leszedték, az olajbogyót lerázták [a fáról], jóllehet a búzát még nem csépelték
ki, az olaj még nem készült el, a szüret még nem fejeződött be. Azonban még ha igaz is
mindaz, amit a fáról levert olajbogyóról írtak, másként kell tekintetbe venni azt az olajbogyót,
amely magától esett le. Iulianus szerint a haszonélvező akkor szerzi meg a gyümölcsöt,
amikor azt beszedi, ugyanakkor a jóhiszemű birtokos [megszerzi], mihelyt a telektől elvált.

29