Professional Documents
Culture Documents
A Köztársaság Államszervezete
A Köztársaság Államszervezete
A köztársaság államszervezete
2
Földesi Ágnes 2014.
Ellenőrizték a piaci árakat és biztosították a
gabonaellátást
Gondoskodtak a nyilvános játékok megrendezéséről
Száma: kettő
Volt ius edicendije és iurisdictiója, bírságolási,
zálogolási és lefoglalási joga, de egyéb jogkörök is
megillették őket
Quaestor
Kr.e. V. században létesült
Száma:kettő
Feladatuk:
A consulok pénzügyi beosztottjaként a Saturnus-
templomban elhelyezett államkincstár és levéltár
felügyelete
Utóbb testületük kibővült, új tisztségviselők jelentek
meg, akik egyes itáliai városok, majd a provinciák
igazgatásában tevékenykedtek
Néptribunus
Plebs önálló politikai (és valószínűleg vallási)
szervezettel rendelkezett, érdekeik védelmére évente
saját vezetőket választottak, akik mind kisebb
főhivatalnokok voltak
Kr.e. 494-ben jött létre
Viselőinek személye a Városon belül szent és
sérthetetlen volt
Jogukban állt:
Összehívni a plebs gyűléseit
Összehívni a senatust (utóbb)
Magistratusok intézkedéseit, a törvényjavaslatok
elfogadását vétójogukkal megakadályozni
Támogatást, ill. menedéket nyújtani a plebs
patríciusok által üldözött tagjainak
Száma: előbb kettő volt, majd 10-re emelkedett
Aedilis plebis
Plebeius templomok őrei voltak
367 után a plebs Ceres szentélyében őrzött levéltárát és
pénztárát kezelték
Száma: kettő
Az aedilis plebis a bíráskodástól eltekintve ugyanazon
jogokat gyakorolta, mint az aedilis curules
Rendkívüli magistratusok
Csak különleges esetben, kinevezés alapján működtek
Csak megszabott időtartamra és meghatározott feladat
elvégzése céljából működtek
Dictator
Legjelentősebb rendkívüli magistratus
Az egyik consul jelölte ki a senatus egyetértésével,
de a népgyűlés véleményének kikérése nélkül
3
Földesi Ágnes 2014.
A consultársa ez ellen nem élhetett intercessióval
Legfeljebb 6 hónapra nevezték ki
A főhatalom teljessége illette meg
Maga nevezte ki helyettesét, a lovasság parancsnokát
További rendkívüli magistratusok:
Interrex
Praefectus urbi
Decemviri legibus scribundis
Tribuni militum consulari potestate
Tresviri rei publicae constituendae
Magistratus minores mellett további kisebb (katonai és polgári)
hivatalnokok is tevékenykedtek
Senatus
A római állam folyamatos működését biztosította
Patrícius nemzetségfők gyűlése, idővel a hivatalt viselt
magistratusok tanácsává lett, tagjai közé pedig később gazdagabb
plebejusok is bekerülhettek
Névsorát kezdetben a consulok, majd a lex Ovinia után, censorok
állapították meg
A patres megszólítás csak a patríciusokat illette meg, a plebejusokat
conscriptinek (=’összeírottak’) címezték
Köztársaság idején feladatai közé tartozott:
Meghatározta a külpolitikát és a hadügyeket
Ellenőrizte az államháztartást
Felügyelte a szakrális szférát
Irányította a közigazgatást és sok tekintetben az
igazságszolgáltatást
Magistratusokon keresztül befolyással volt a belpolitika
alakulására
Népgyűlésen elfogadott törvények, eleinte csak akkor léptek
hatályba, ha az atyák tekintélye szentesítette őket
A senatus jogot formált arra, hogy felülbírálja a törvényeket azok
alkotmányossága szempontjából
A szerteágazó jogkör oda vezetett, hogy a senatus határozatai
formailag puszta tanácsok voltak a magistratusok számára, de a
valóságban szinte törvényerővel rendelkeztek
Népgyűlés
Római államszervezet alkotmányjogilag talán a legfontosabb
szervezete
Megtárgyalandó kérdések jellege szerint, a populus Romanus
szervezeti egységeinek megfelelően a comitia curiata, centuriata
vagy tributa formájában hívták össze
Comitia curiata
Megadta a felhatalmazást a főhatalom gyakorlására, utóbb a
censori hivatal viselésére is
Köztársaságkorban egyre inkább szakrális feladatokat látott
el
4
Földesi Ágnes 2014.
Rendszerint a pontifex maximus elnökölt rajta, a consul
csak akkor, ha hatalommal való ünnepélyes felruházás
céljából gyűlt össze
Comitia centuriata
Csak a Kr.e.V.század derekától működött
A katonai századokra osztott, 17 és 60 év közötti férfi
lakosság gyűlése volt
A város falain kívül a campus Martiuson tartották
Funkciói:
Magistratus maiores megválasztása
Törvényhozás
Hadüzenet és békekötés jóváhagyása
Büntetőbíráskodás államellenes bűncselekmények,
ill. a polgárok főbenjáró bűnügyei tárgyában
Comitia tributa
Területi egységek szerint összehívott népgyűlés
Falakon belül, a forumon tartották, a consul vagy a praetor
hívta össze
Szerepe:
Magistratus minores megválasztása
Törvényhozás
Szövetség kötése külföldi államokkal és
uralkodóikkal
Törvénykezés nem politikai természetű ügyekben
Concilium plebis
Külön népgyűlés
Egyedül a plebs tagjai vehettek részt rajta
Határozatai Kr.e. 287-ig csak a plebsre, attól kezdve
egész populus Romanusra vonatkoztak
Elnöke: tribunus plebis, csak ilyen formában hívhatott
össze népgyűlést
II. A kései köztársaság államszervezete
II.1. A római birodalom létrejötte
A római állam szerveinek egész Itáliát és a provinciák igazgatását is el kellett
látniuk
A hatalmas területeket, Róma még mindig a városközpontú állam modellje
szerint, annak intézményei által kormányozta, így különböző jogi szervezetet
mutat a birodalom három elkülönült része:
Róma városa
Itália
Provinciák
II.2. Róma mint városállam jogi szervezete
A szűk városállami intézmények, egyre nehezebben tudták betölteni eredeti
rendeltetésüket
A változtatás igénye többször is megjelent
Magistratus
Az államot két consul vezette továbbra is
A praetor mellé Kr.e.242-ben collegát állítottak
5
Földesi Ágnes 2014.
Előbbi: praetor urbanus (=’városi praetor’)
Utóbbi: praetor peregrinus (=’idegenek praetora’)
Szabad keze volt: jogvitákban a ius gentium alkalmazásának
címén, a civiljog vagy a peregrinusjog normáit kövesse vagy
akár új normákat vezessen be
A peregrinusok közötti jogviták a saját bírói fóruma előtt
zajlottak
Továbbra is működtek: aedilis curulisek, quaestorok, censorok és
a plebejusi főhivatalnokok
Utóbbi tisztségeket patrícius származásúak is betölthették
Különös jelentőségre tett szert két aedilis curulis
Róma vásárbírái lévén kezükben tartották a rabszolga-és
igásbarompiac forgalmának jogi rendezését
Magistraturák betöltésének előfeltételei úgy voltak megszabva,
hogy azokat lehetőleg a vagyonos és előkelő családok tagjai
szerezhessék meg
Lex Villia annalis: egyes tisztségeket meghatározott
sorrendben és életkorban kellett viselni (cursus honorum)
Quaestura: 30 éves korban
Aedilitas vagy tribunatus: 37 évesen
Praetura: 40 évesen
Consulatus: 43 évesen
Censor és dictator: consulviselt személy lehetett
Egyes tisztségek viselése között legalább két évnek
kellett eltelnie
Egyre gyakoribbá vált a magistratusok éves főhatalmának
meghosszabbítása
Hivatalukat a tisztségviselők fizetés nélkül látták el
Szolgálati évük leteltével a volt főhivatalnokok a
promagistratus címet viselték
Egy-egy provincia élére kerültek helytartónak
A monarchikus törekvések új hatalmi alakulat
felállítására vezettek: triumviratus.
Három államférfi magánegyezségén alapult.
Senatus
Államélet középpontja és annak legfőbb irányítója
Tagjainak száma:
Sulla 600-ra emelte
Caesar 900-ra emelte
Senatorok szükségállapot esetén ún. senatus consultum ultimumhoz
folyamodtak
Teljhatalmat adott a consuloknak a szükséges intézkedések
megtételére
Népgyűlések
Ténylegesen csak a comitia centuriata és tributa működött
A törvényhozás a comitia centuriata feladata volt inkább
Jelentőségük háttérbe szorult
Törvényeket főleg a concilium plebis keretében fogadták el
6
Földesi Ágnes 2014.
II.3. Itália jogi szervezete
Kr.e. 268-ra a katonai hódítások és a szövetségi szerződések következtében a
rómaiak egész Itáliát uralmuk alá hajtották
A területet két eltérő jogállású rész alkotta:
Ager Romanus
A római állam területe
Szabad lakosai teljes vagy korlátozott polgárjoggal rendelkeztek
Területe a hódításokkal folyamatosan nőtt
A szövetséges háborút követően Itália egész területe ager
Romanusnak minősült
Oppida civium Romanorum
Néhány Rómával szövetséges latin város lakosságát teljes
polgárjoggal ruházták fel
A római polgárok vagyonjogi, házassági és szavazati
képességét megkapták
Területükön vidéki tribusokat alakítottak ki
Számuk folyamatosan emelkedett
Félpolgárjogú közösségek
Egyes közép-itáliai városállamok részben meghódításuk,
részben szövetségre lépésük után korlátozott római polgárjogot
(ún. „félpolgárjogot”) nyertek
Hiányzott belőle a conubium és a suffragium
Önállóak maradtak
Külpolitikájukat alá kellett rendelniük Rómának, sőt csapatokat
is tartoztak kiállítani
Két fajtája van:
Municipia civium Romanorum
Lakói eredetileg nem voltak római polgárok
Megtarthatták a területük fölötti önkormányzat jogát
× Saját magistratusuk és tanácsuk volt
× Saját comitia volt, mely önálló törvényeket
hozott
Egy része idővel megszerezte a teljes polgárjogot
Praefecturae
Élére a praetor urbanus helyetteseket delegált a helyi
igazságszolgáltatás kisegítése, ill. elvégzése céljából
III.század végétől kezdve Rómából évente választott
praefectusokat küldtek, akik teljhatalmú helytartóként
kormányoztak
Coloniae civium Romanorum
Latin háborút követően a római ill. a szövetséges területek
határvidékein kialakuló kisebb római települések
Lakosai teljes jogú római polgárok voltak
300 családból álltak, 30 curiát alkotott
II.század elejétől a jelentőségük egyre nőtt
Újabb telepeket nagyobb lakosságszámmal alapították
Elkezdték átvenni a latin coloniák szerepét és szervezetét:
Magistratusok és tanács vezetése alatt működtek
7
Földesi Ágnes 2014.
Önálló comitia tributa
III.század végétől Itálián kívül, a provinciákban is megjelentek
Ager peregrinus
Tényleges római uralom alá került itáliai „idegen területek”
Nem képezték a római állam tulajdonát
Sokáig nem állhatott fenn rajtuk római (magán) tulajdon
Lakosai nem voltak római polgárok (kivéve itt létesített coloniae
Romanae lakosait)
Rómával szövetséges idegen népek között kivételes hely jutott a
latinoknak
Nomen Latinum
Latin városállamok
Egymással és Rómával kezdettől fogva nyelvi, szokásbeli és
szakrális közösségben éltek
Kapcsolatukat Kr.e.493-tól szövetségi szerződés fűzte
szorosabbra
Latin szövetségesek saját jogát Róma eleinte egyenrangúnak
ismerte el a magáéval
Latin városok közül egyesek beolvadtak a római államba, míg a
többiek megőrizték önállóságukat
Socii Italici
Itáliai szövetségek, a Rómával szövetségi szerződést kötött nem
latin törzsek területe
Az ún. szövetséges háború során Itália népei fokozatosan nyerték el jogaikat
Lex Iulia de civitate Latinis et sociis danda:
Először a Róma mellett kitartó latin és egyéb etnikumú szövetségesek
lettek római polgárok
II.4. A provinciák jogi szervezete
Provincia:
eredetileg egy imperiummal rendelkező magistratus működési területét
jelentette
A senatus jelölte ki a számára
Később Itálián kívül meghódított, önálló önkormányzat alá vont területeket
illették vele
A tartományok őslakosai részben Róma szövetségesei voltak, részben
szabadságukban meghagyott városok, részben legyőzött idegen népek
Helyi igazgatást a provinciai rendtartás szabályozta
Hódító hadvezér és egy senatusi bizottság állította össze
Tartományi földek a római állam tulajdonát képezték
Nem állhattak magán-ill. közösségi (városi) tulajdonban
Legtöbb közösség Rómának évi egyenes adót tartozott fizetni, összegszerűen
vagy tizedben megállapított formában
Római kormányzat feladatait az első tartományok élén még rendes
főhivatalnokok látták el, Kr.e.81-ben véglegesen felváltották őket a hivatalviselt
magistratusok
Helytartók:
Imperiummal rendelkeztek, provinciai edictumokat is kibocsátottak
8
Földesi Ágnes 2014.
Általuk kinevezett helyetteseik, ill. a melléjük beosztott quaestorok
segítették a törvénykezési kerületekre osztott provincia polgári és katonai,
valamint pénzügyi igazgatásában
Helyi igazgatás többnyire megmaradt az egyes közösségek hatáskörében.
9
Földesi Ágnes 2014.