120. A consuetudo. Az edictumok.

I) A szokásjog (consuetudo)
1 Szokás, jogszokás, szokásjog
 A római ius legrégebbi forrása a szokásjog
 Az ősi társadalom első normái akkor jöttek létre, amikor a különféle
életviszonyokra nézve bizonyos gyakorlat, szokás alakult ki
 Ez a gyakorlat lehetett:
 Vallási
 Erkölcsi
 Állam keletkezése után a szokások egyikének-másikának érvényesülését az állam
igazságszolgáltató vagy más kényszerhatalmi szervei útján biztosította
 Így a szokás jogi tartalmat nyert.
 Jogszokás: jogi tartalmat nyert szokás.
 Szokásjog = consuetudo: jogszokások összessége.
 Ez a jog mindig íratlanul keletkezett
 Létrejöttéhez nem volt szükséges az írásba foglalás
 Íratlan jognak is nevezték
 A puszta írásba foglalás nem teszi írott joggá a szokásjogot
 Ius scriptumnak csak az a jogforrás minősül, amelyet előírt formában,
írásban rögzítettek és kihirdettek (pl. törvény, császári rendelet)
 a szokásjognak az erkölccsel közös gyökere volt
 azt néha a mores maiorum kifejezéssel illették
 szokásjog szabályai nem azonosíthatók a mos szabályaival

2 A szokásjog ismérvei és hatása

 A szokásjog ismérveit először a klasszikus kor egyik legjelentősebb jogtudósa,
Salvius Iulianus (Kr.u. II. sz.) fejtette ki
 A nép hallgatólagos egyetértése elfogad egy gyakorlatot
 Írásba foglalás nélkül
 Mindenkit kötelez
 Modern értelemben a szokásjog alatt a jogalkalmazásban hosszabb időn át
ténylegesen érvényesülő, íratlan szabályok értendők

3 A szokásjog a császárkorban
 A klasszikus kor államformája, a „köztársasági császárság” (principátus) és a
posztklasszikus kori, abszolút császárság (dominátus) rányomja bélyegét a
szokásjog értékelésére is
 Principátus idején:
 A források a szokásjognak a törvénnyel szemben jelentkező kettős arcáról
szólnak: optima enim est legum interpres consuetudo = „a szokásjog
ugyanis a törvények legjobb magyarázója” (Paulus)
 Másutt ugyanezen korszak jogtudósai törvényrontó szokásról (desuetudo)
beszélnek
 Kettőség abban áll, hogy a szokásjog a törvényeket kétértelműség esetén
magyarázza, néha azonban a joggyakorlat inkább a consuetudót követi a
törvények helyett, s így lerontja, hatálytalanná teszi az utóbbiakat
 Dominátus idején:

1
Földesi Ágnes 2014
  319-ben kelt rendelet megfosztotta a szokásjogot törvényrontó hatályától
 Consuetudo érvényességi körének szűkítése összefüggésben áll a
későcsászárkornak a jogforrások területén is megmutatkozó központosító
törekvéseivel

II) A magistratusok hirdetményei =edicta magistratuum

1 Az edictum fogalma
 Rómában a magistratus curulest megillette az a jog, hogy a bép egészével –
kezdetben szóban, később írásban is – hivatalos hirdetmények útjáb érintkezzenek
= ius edicendi
 Ezt a később fehér fatáblán (album) közzétett hirdetményt nevezzük
edictumnak.
 A magistratusok az edictumokban általában hivatalaba lépésükkor
meghirdetett programjukat tették közzé
 Azokat a konkrét eljárási módozatokat, ügyinztézési normákat,
amelyek szerint hivatali idejük alatt eljárni kívántak
 Római jog fejlődése szempontjából döntő jelentősége volt a praetor és az aedilis
curulisek edictumainak
 Praetori edictumok (a legjelentősebbek)
 Az egész vagyonjog és részben a családjog terén alakították ki normáikat
 A provinciákban a helytartók által kiadott hirdetmények feleltek meg neki
 Aedilis curulisek edictumai
 Az eladói szavatosság körében alakították ki normáikat
 A provinciákban a provinciai quaestorok által kiadott hirdetmények
feleltem meg neki

2 A praetori edictum
 Az edictumnak ez a fajtája mint jogforrás különös szerepre tett szert a magistratusi
hirdetmények között
 A praetor a civiljog értelmében nem alkothatott jogszabályt, így az edictumban
csupán kijelentéseket tett
 Pl.: iudicium dabo = „[bizonyos igényre nézve] keresetet adok”
 Az edictum praetorium legkésőbb a Kr.e. III. századtól kezdve a praetor urbanus
peren kívüli jogsegélyei
 Különös jelentőségre a praetori jogfejlesztés akkor tett szert, amikor a régi
civiljogi performák, a legis actiók mellett a praetor peregrinus kialakította az ún.
formuláris perrendet.
 Ezzel lehetővé tette, hogy per útján olyan igények is érvényesíthetők legyenek,
amelyek a civiljog szerint nem voltak peresíthetők.
 (Formuláris perrend: azt a perrendet, amelyet a polgárok és peregrinusok
egymás közötti pereiben a praetor peregrinus fejlesztett ki, s amelyet a praetor
által az esküdtbíróhoz intézett, s a per eldöntésének előfeltételeit tartalmazó
írásbeli utasításról (formula) formuláris eljárásnak nevezünk)
 A praetorok nem bocsátottak ki minden alkalommal tartalmilag új szövegű
edictumot.
 A hivatali előd edictumának azt a részét, amely a gyakorlatban bevált, a
praetorok saját hivatali évükben is megtartották
 Legfeljebb egy-két új programponttal egészítették ki
 Megvolt a mód az edictum év közben való kiegészítésére is
2
Földesi Ágnes 2014
  Lassanként kialakult az edictumnak egy bizonyos állandó anyaga, amelyet minden
praetor átvett elődjétől
 Az edictum jogforrási jellege formailag mindaddig meglehetősen kétséges volt,
amíg maga az edictumot kibocsátó magistratus nem volt kötve hozzá
 Lex Cornelia de edictis praetorum (Kr.e.67): kimondta, hogy a praetorok
kötelesek meghirdetett edictumaikhoz tartani magukat

3 Az edictumok anyagának kodifikálása

 A praetorok (és az aedilis) szerepének csökkenésével az edictumszövegek
fejlődése is lezárult, azok végérvényesen jogforrássá váltak
 Hadrianus csásázr 130 körül megbízta Salvius Iulianus jogtudóst az
edictumszövegek rendezésével
 Iulianus tudományos szerkezetet, rendszert adott ennek az anyagnak, s
függelékül hozzáillesztette az aedilis curulies szintén állandósult tartalmú
edictumát
 Császár egy senatus consultummal ezt a szintén Edictum perpetuumnak
nevezett törvényművet megváltoztathatatlanná nyilvánította, s a praetorok
és helytartók ezt a szöveget voltak kötelesek a továbbiakban változatlanul
közzétenni.

3
Földesi Ágnes 2014