1.

A magyar jogtörténet korszakai

A magyar jogtörténetet két korszakra lehet bontani: Ősi, tradicionális jog korszaka és a modern jog. A
modern jog korszakába beékelődik a diktatúrák kora, amely külön időszakot képez.

A töréspont az ősi és modern korszak között 1848-nál keresendő, amikor az áprilisi törvények
kimondták a törvény előtti egyenlőséget.

Ősi, tradicionális korszakot is több részre lehet osztani

 A népvándorlás korának ősi, íratlan joga

 A keresztény államalapítás ideje (1000 körül)
o Írásbeliség megjelenése, nyugat-európai típusú jogintézmények befolyásának
megjelenése
 Anjou-ház megjelenése, vegyesegyházi királyok időszaka (1308)
o A nyugati befolyásolás mértéke megnőtt
 XVI. Század eleje
o A Hármaskönyv megjelenésével a tradicionális magyar jog végérvényesen gyökeret
vet minden jogágban
o I. Ferdinánd trónra kerülésével (1526) az idegen jog folyamatos befolyása

1848-ban a fordulatot nem csak az alkotmányos monarchia jelentette, hanem hogy a honatyák
szándékosan törekedtek a jog modernizációjára

 A lendületet megtörte a neoabszolutizmus korszaka, amikor Magyar területeken is bevezették

a fontosabb osztrák jogszabályokat
 1861-ben megtörtént a magánjogi kiegyezés az ITkSZ-kal
 1867-ben közjogi kiegyezés

A diktatúrák időszaka

 A szovjet megszállás lényeges, hiszen itt volt idő a jogintézmények kibontakozására

 1945 utáni első időszakban az utópisztikus kommunista ideológia hatja át, mely
alkalmazhatatlan és kivitelezhetetlen jogszabályokban öltött testet
 A második korszakra egy igényesebb, életképesebb rendszer volt, mely korlátozott önállóságra
épített
 1989-90. évi fordulat felváltotta az addigi jogrendszert egy nyugat-európai piacgazdasági
viszonyokra épülő berendezkedés

Az Alaptörvény 2011-es hatályba helyezésével egy új, a mostani korszak kezdődött meg

2. Jogforrás típusok a Magyar jogtörténetben

Szokásjog

 A szokás a társadalmi együttélés egyik alapvető összetartó ereje. Lényege, hogy az egyén a
közösség tagjaként különös megfontolás nélkül is rutinszerű cselekvéseket hajtson végre, arra
hivatkozva, hogy más is ezt szokta tenni. A közösség ebben az egyént támogatja, de
elmulasztása nem jár különösebb következménnyel
 A jogszokás ennél egyel több. Elmulasztása a közösség negatív visszhangját váltja ki
 Szokásjog a normativitás minden elemét tartalmazza és megsértése esetén közhatalmi
kényszer is igénybe vehető.
  A Hármaskönyv (1514) lefekteti a szokásjog érvényességének szabályait
o A közjóra irányuljon
o Tartós legyen (Magyarországon ez azt jelenti, hogy egy évtizedig fent álljon)
o Gyakran ismétlődő legyen
 1790. évi X. törvénycikk kimondta, hogy Magyarországot annak törvényei és szokásai szerint
kell kormányozni
 A szokásjog megkülönböztetése eredete alapján:
o Népi eredetű:
 Egy közösség alkotta magának, majd a bírói gyakorlat is elismerte
o Bírói gyakorlat által alkotott
 Hasonló esetekben hozott döntések alapján alakult ki
 A szokásjog viszonya a törvénnyel:
o Törvénymagyarázó
o Törvényrontó
 Ha a törvény és a szokásjog ellentétbe kerül egymással, akkor a szokásjogot
kell alkalmazni
o Törvénypótló

Törvény

 Kezdetben csak a király, majd a rendekkel közösen bocsátották ki

 Kezdetben a szokásjog mellett, kisegítő jelleggel bírtak
o A törvény csupán az azt kiadó király életében bírt kötelező erővel
 Koronázásakor a király dönthetett elődei törvényeinek a fenntartásáról
o A törvény kötelező ereje a királyi hatalomból származott, ezért a király erőssége
befolyásolta a törvény hatékonyságát
 1790. évi XII. tvc. Megfogalmazta, hogy a törvényalkotás joga a királyt és a rendeket illeti meg,
akár csak a törvénykezdeményezés joga
 1848-at követően a kor törvényei a társadalmi élet valamennyi területét átfogták
 1948-at követően a totális diktatúra idején a törvény szerepe jelentősen csökkent
o Az országgyűlés évente kétszer ülésezett és egy-két törvényt alkotott.
 A rendszerváltást követően a törvény a jogforrási hierarchia tetején helyezkedett el és
helyezkedik ma is

Rendelet, szabályrendelet, privilégium

 A rendelet:
o a végrehajtó hatalom által kibocsátott általános személyi és területi illetékességgel
rendelkező jogforrás
o Akkor önállósodott, amikor a törvényhozás a király és a rendek közös feladata lett
o Amiatt, hogy az uralkodó ne próbáljon rendeletekkel kormányozni, az 1790. évi XII.
tvc. előírta, hogy rendelet csak egyes törvények elősegítése miatt születhet
o Utolsó nagy rendeleti jogalkotás Ferenc Józsefhez köthető az 1850-es évek alatt
o Nem kizárólagosan az uralkodó, hanem a végrehajtó hatalom aktusa, egyes
dikasztériumok is rendelkeztek rendeletkibocsátási joggal
 A privilégium:
o Kibocsátása az uralkodó jogköre
o Címzettje egy személy vagy egy meghatározott kisebb csoport
o Érvényességéhez négy feltétel:
  A törvényesen megkoronázott király bocsássa ki
 Megfelelő alakiságokkal bocsássák ki, legyen rajta a királyi nagypecsét
 Mások törvényes jogait ne sértse
 A kihirdetése egy éven belül történjen meg az illetékes vármegyékben
o Tartalmát tekintve sokféle lehet:
 Nemességet, birtokokat adományozhatott a király
 Egyes szeméyeknek, vagy közösségeknek adhatott vásár-, malomtartási, vagy
adószedési jogot

3. Váradi Regestrum
A nagyváradi egyházmegyét Szent László király alapította, uralkodásának első évében

A püspök mellet tanácsadóként a kanonok testülete, a káptalan állt. A káptalan számos

egyházkormányzati tevékenységet látott el. A környéken gyakran egyedül voltak írástudók, ezért ha
írásbeli tanúsításra volt szükség, pl. valamilyen peres ügy esetében, a káptalanhoz fordultak.

Annak ellenére, hogy nem egy országról beszélünk, hanem csak egy kisebb területről, fontos
megemlékezni a váradi regestrumról. Ez egy nyilvántartókönyv volt, amely II. András uralkodásának
teljes korszakában történt (1208-1235) 389 peres ügy részleteit tartalmazta. Nem csak a per tárgyát,
vagy a feleket, hanem az ügy rövid összefoglalását is tartalmazta. 230 büntetőjoggal kapcsolatos
esetet és 160 magánjogi vitát tartalmaz.

Annak ellenére, hogy a IV. Lateráni Zsinat (1215-ben) tiltotta a klerikusok közreműködését
istenítéletek jegyzőkönyvezésében, a váradi regestrum több ilyet is tartalmazott.

4. Werbőczy István: Hármaskönyv (Tripartitum)

A magyar történelem legnagyobb és legismertebb jogemléke a Hármaskönyv.

 Nem csak Magyarországon, hanem Európa szerte problémát okozott a jogszabálymennyiség

áttekintése és rendszerbe foglalása
 II. Ulászló király 1504-ben megbízta Werbőczyt az érvényben lévő magyar jog
összegyűjtésére
o Werbőczy ezt el is végezte és a rendi gyűlés elé terjesztette a művét, ahol azt nagy
egyetértéssel fogadták. A király is aláírta, azonban nem látta el pecséttel, így nem
válhatott törvénnyé.
 Emiatt Werbőczy 1517-ben Bécsben saját költségén kinyomtatta a művet és
elküldte a vármegyéknek.
 A vármegyék bíróságai alkalmazni kezdték és így a Magyar jogélet
alapvető művévé vált.
 Szerepe meghatározó volt egészen a kommunista hatalomátvételig

Hosszú életét nem csak az összefoglalás minősége okozta, hanem az 1848. Évi polgári átalakulás
jogkiterjesztő elve a Hármaskönyvben szereplő nemesi jogosultságokat az egész népre kiterjesztette

A mű három részből áll:

 Az első könyv a nemesek anyagi jogát tartalmazza

o Kiemelkedik a nemesek sarkalatos jogait tartalmazó rész
 A második könyv eljárásjogot tartalmaz
 A harmadik könyv egyéb néprétegekkel foglalkozik
 o Horvátok, szászok, székelyek, vársolakók, jobbágyok külön jogaival
 Ezt a három részt egy előbeszéd előzi meg, ahol a jogról is annak alkalmazásáról ír tankönyvi
pontossággal

Werbőczy életrajza hiányos, így csak feltételezések vannak a mű kialakulásának történetéről és a

munkatársairól is.

A mű latin nyelvű, kiemelt pontossággal használja a római és egyházjogi terminológiát.

5. Corpus Juris Hungarici és a Planum Tabulare

A Hármaskönyv megszületése a XVI. század elején tompította a jogbizonytalanságot, de egyre nagyobb
lett az igény, hogy az idő közben keletkezett újabb joganyagot is összefoglalják
A Hármaskönyv gyakorlati jogforrássá vált, de nem tudta pótolni a törvények teljes gyűjteményét.
Az eredeti törvényekhez a legtöbb perlekedő fél nem tudott hozzáférni és a bírák között is csak
kéziratos gyűjtemények voltak.

Az európai egyetemeken ekkor már a szakmában, a bíróságok kezén forgott két joggyűjtemény, a:

 Corpus Iuris Civilis (civiljogi gyűjtemény)

 Corpus Iuris Canonici (kánonjogi gyűjtemény)
 Ez a két gyűjtemény ihlette a Corpus Iuris Hungarici megszületését.

Az egri káptalan vezetője 1544-ben kéziratos formában összegyűjtötte magyar királyok törvényeit és
rendeleteit. Ezt a gyűjtemény vette alapul Mossóczy Zakariás és szerkesztette egységes szerkezetbe.
A munkáját Nagyszombaton adták ki latin nyelven. A címben szerepeltették, hogy az 1031 és 1583
közötti törvényeket tartalmazza. Ez egy magánkiadás volt, de ezt is alkalmazták a bírói gyakorlatban.

Ezt a munkát több alkalommal átdolgozva, kiegészítve is kiadták. Szent-Iványi Márton nagyszombati
Jezsuita atya kiadását hívták eslőként Corpus Iuris Hungaricinek. Ez négy részből állt:

 Az első könyv a Hármaskönyvet tartalmazta

 A második Mosóczy és társa által közölt 1031 és 1538 közötti törvényeket
 A harmadik könyv 1606-ig
 A negyedik 1687-ig tartalmazta törvények szövegét

Ennek a műnek ezután 1848-ig még nyolc, folyamatosan bővített kiadásáról tudunk

A Planum Tabulare

A hármaskönyv 1514-ig mutatta be a Magyar joggyakorlatot, a törvénygyűjtemények pedig csak az

országgyűlés által alkotott szabályokat mutatta be. A valóban hatályos jogra kevés rálátás volt.

Egységes Magyar joggyakorlat kialakulásában fontos lépések

 III. Károly 1723-ban biztosította a kuriális bíróságok folyamatos és zavartalan ülésezését

o Így jelentős bírósági joganyag gyűlt össze
 Mária Terézia 1768-ban felkérte a kuriális bíróságot, hogy tagjaiból bizottságot alkossanak
és válogassák össze a fontos ítéleteket.
o Miután ez elkészült, a bírák teljes ülésen elfogadták a gyűjteményt, majd a királynő
rendelettel megerősítette.
 A gyűjteményt tartalmazó döntvények elvileg csak a bíróságokat kötelezte, de
a tekintélye miatt a mindennapi jogélet alakítója lett.
Nyomtatásban 1769-ben jelent meg Planum Tabulare néven.

 Általános és különös részre tagolódott

 Közel ezer döntvényt tartalmazott

A neobaszolutizmus után az 1861-ben újrainduló kuriális bíróság igyekezett hasonló módon

megjeleníteni a döntvényeit, de ez sikertelen lett, s 1862-ben felhagytak vele. Magánvállalkozások
gyűjtötték össze a döntvényeket.

 Az igazságügyi miniszteri rendelet hozta létre 1907-ben a Büntetőjogi Határozatok Tárát, majd
1912-ben a Polgárjogi Határozatok Tárát.
 Mindkettő 1949-ig működött
 1953-ban először a jelent meg a Legfelsőbb Bíróság kiadaásában Bírósági Határozatok
elnevezésű havilap
 1974-től a Magyar Közlönyben kap helyet a Legfelsőbb Bíróság elvi jelentőségű határozatai

6. Ideiglenes Törvénykezési Szabályok

 Az 1848/49-es szabadságharcot követően Magyarország Ausztria része lett.
o A neoabszolutista rendszer alatt osztrák jogot alkalmaztak a bíróságok és a
kormányszervek.
 Így amíg a magyar jog az 1849. évi állapotban maradt, a gazdaság és a
társadalom gyorsan változott.
 Ferenc József 1860-ban az októberi diplomájával korlátozott autonómiát biztosított egyes
tartományoknak (és ezzel hatályon kívül helyezte az 1851-es Szilveszteri Pátenst)
o 1861-ben visszaállította a magyar bírósági szervezetet
 Újra lehetett magyar jogot alkalmazni
 Nem lehetett az 1848-as állapotban tartani, de az osztrák jogot sem
lehetett megtartani
o Fontos változásokat kellett hozni a magyar jogban
o Rövidesen a visszaállítás után megkezdte munkáját az Országbírói Értekezlet
 Ügyvédek, jogászok, kereskedelmi szakemberek stb. Tárgyaltak különböző
ügyeket:
 Magánjog, csődjog, kereskedelmi jog stb.
 A parlament képviselőháza kimondta, hogy azokban a kérdésekben, ahol a régi magyar jog
nem alkalmazható, az Országbírói Értekezlet döntéseit kell alkalmazni, amíg törvény nem
születi az adott kérdésről
o Majd a Kúria is kijelentette, hogy amíg az alkotmányos törvényhozás máshogy nem
rendelkezik, az eljárásokban az Országbírói Határozatok zsinórmértékül követendőek.
 A császár is megerősítette
 A joganyag az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok elnevezést kapta.

Így Magyarország egy vegyes jogrendű állam lett.

 A szűkebb értelemben vett magyar területeken az Ideiglenes Törvénykezési Szabályokkal

kiegészített magyar jog volt hatályban, addig pl. Erdélyben az osztrák magánjog
7. A magyar jog megismerésének nyomtatott kiadványai a digitális
adathordozók megjelenése előtt
Kezdetben egy jogszabály kihirdetése azt jelentette, hogy megküldték a törvényhatóságoknak, amik
helyben különböző módon publikálták azokat. 1848-tól központi hivatalos jogszabály-közzététel van
előírva.

 Közlöny (1848-1849)
o A Közlöny egy napilapként működött a szabadságharc végéig.
o Az Egyetemi Nyomda adta ki
o Legfontosabb rovata a rendeletek és a hivatalos hirdetmények voltak
o Idővel megkapta a hivatalos jellegét, tehát a benne lévő rendeletek, határozatok
hivatalos erővel bírtak.
o Országgyűlési tárgyalások fontosabb mozzanatai
o Végén hivatalos hirdetések pl.: árverések
 Magyarországot Illető Országos Törvény- és Kormánylap (1850-1859)
o Kétnyelvű volt (magyar-német)
o Császári parancsok, hirdetések, rendeletek
 Magyar Hírlap, majd Budapesti Hírlap (1853-1860)
o A helytartótanács mindenféle előzetes bejelentés nélkül szüntette meg 1860-ban
 Sürgöny (1860-1867)
o A kormány új hivatalos lapja
o Jogszabályok, parancsok, utasítások
 Budapesti Közlöny (1867-1944)
o A kiegyezést követő időszak hivatalos lapja
o Hivatalos és nem hivatalos részből állt
 A nem hivatalos részben belföldi és küldöldi hírek, országgyűlési beszámolók
voltak
o A lap utolsó oldalán félhivatalos értesítések voltak
 Árverésekról, csődről szóló hirdetmények
o 1875-ben Tisza Kálmán által megszűnt a lap publicisztikai része
 Magyar Közlöny (1945-től)
o Először Debrecenben jelent meg, majd a szovjet megszállás után Budapesten
o Két rész
 Első rész (Személy rész)
 Kitüntetések, megbízatások,
 Törvények, törvényerejű rendeletek
 Országgyűlés, Elnöki Tanács határozatai
 Második rész
 Miniszteri rendeletek
 Államtitkári rendelkezések
o 2010-től A Magyar Közlönyt a kormányzati portálon elektronikus formában kell közzé
tenni, s a szövegét hitelesnek kell tekinteni

8. A magyar magánjog korszakai

A magyar magánjog egyidős a magyar történelemmel, de a népvándorlás idejéről keveset tudunk az
írásbeliség hiánya miatt.
  Államalapítást követően
o Továbbra is főleg az ősi, nemzetségi jog érvényesült
o Kánonjog hatására idegen intézmények megjelenése
 Vegyesházi királyok
o A királyi udvarban megjelenő idegenek tovább gazdagítják a magyar magánjog
intézményét
 Werbőczy István Hármaskönyve összefoglalta az ősi, tradicionális magyar magánjogot
o Leírja a XX. század közepéig leggyakrabban előkerülő jogintézményeket
 A Habsburg uralom hatására idegen intézményekkel egészül ki a magyar magánjog
 Az 1790-ben országgyűlési keretek között elhatározott magánjogi kodifikáció, melyt 1795-ben
terjesztettek a parlament elé meghatározta az egész reformkort
o Ezt vezetett az 1848. évi törvényhozáshoz, amely az ősiség eltörlésével, a
jobbágyfelszabadítással és önkéntes örökváltsággal új korszakot indított
 A neoabszolutizmus megtörte a magánjog természetes fejlődését, de az osztrák polgári
törvénykönyv bevezetése ösztönzően hatott a magyar jogra
o 1861-ben az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok rendezte sok magánjogi intézmény
sorsát.
 A magánjogi kiegyezés időszakában éjjeliőr állam létrehozása volt az elvárás. XIII. Leó pápa
által kiadott Rerum Novarum (1891) is felhívta a figyelmet a társadalmi igazságtalanságokra,
amit a korlátlan szabadverseny hozott magával. Megjelent az igény a szociális gondoskodó
állam iránt, az esélyegyenlőség megteremtése érdekében.
 1945-ben a szovjet megszállással elkezdődött a magánjog visszaszorítása, ileltve
felszámolása.
o Az államosítás és kollektivizálás leszűkítette a magánjogi viszonyokat, helyébe a
polgári jog került.
o 1959-ben elfogadták a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvét.
o 1962-ben meginduló új gazdasági mechanizmus korlátozott önállóságot adott a
jogviszonyok alanyainak.
o Megkezdődött a PTK revíziója.
 A rendszerváltozás éveiben a PTK módosításai voltak fontosak, mely az Európai Unióhoz való
csatlakozást és a nyugati piacgazdaságra való áttérést célozták meg.
 Egy új PTK létrehozása törekedtek, melynek személyi jogi része 2010-ben, többi része 2011-
ben lépett volna érvénybe
o A véglegesnek szánt változatot sok kritika érte, ezért az új Ptk. a 2014-től hatályos

9. A magyar magánjog jogforrás-típusai

 A magyar magánjog alapvető forrása a szokásjog
o A népi szokásjog kiemelkedően fontos, hiszen a nép által alkotott szabályok
betartására a nép nagyobb hajlandóságot mutat.
o A bíró alkotta szokásjog pedig segíti a szokásjogon alapuló magánjogi viszonyok
egységesítését.
 A magyar nemesi magánjog legteljesebb rendszerét Werbőczy István Hármaskönyve
tartalmazta.
 A modern jogban a Hármaskönyvhöz csatlakozott az ItkSz és a bírói döntvények sokasága
 A törvények már a rendi korszakban sem hanyagolhatóak el
o Rendelkezési jogról, hitbizományról szóló 17-18. sz.-i szabályok
  A magánjog esetében nem jellemző a rendeleti jogalkotás, de császári pátensek közül
kiemelkedő:
o Mária Terézia úrbéri rendezése (1767)
o Ferenc József császári telekkönyv rendtartása
 A hadigazdálkodás révén a kormány és a miniszterek jogalkotása felerősödött

10. A magyar magánjog kodifikációs kísérletei a XVIII-XX. században

A polgári jellegű államberendezkedés idején nem sikerült polgári törvénykönyvet alkotni. Ennek
ellenére voltak ígéretes kísérletek, melyek fejlesztően hatottak a magánjogra

 A 19. Században szinte minden nemzetállamban elvárás volt egy nemzeti kodifikáció
o Alapvetőnek tekintették hogy egy nemzet képes legyen egy teljes jogágat lefedő,
összefoglaló joganyagot alkotni
o A szétszórt jogforrások helyett, egy egységes, törvényhozási aktussal érvénybe
léptetett rendszerezett törvénykönyv megalkotására törekedtek
 A Hármaskönyv szokásjogi szabályainak törvény szintű cseréjére először az 1790. évi ogy.
Törekedett.
o Nem egy modern értelemben vett kódexet akartak létrehozni, hanem a
Hármaskönyvben lévő, illetve az 1715-ben magánjogi törvénybe foglalt szabályokat
akarták harmonizálni.
o Kihirdetett jogszabály nem lett belőle
 1848-ban rendelték el először az ősiség eltörlése alapján egy polgári törvénykönyv
elkészítését és ennek a tervezetnek a legközelebbi ogy.-en való előterjesztését.
o A forradalom és a szabadságharc bukása ezt megakadályozták
 A kiegyezés után 1869-ben indultak el kodifikációs munkálatok
o Különböző jogterületeken résztervezeteket készítettek különböző szerzők
 Az igazságügyminiszter által kiküldött bizottság feladata volt egységes polgári törvénykönyv
tervezetének létrehozása. Ezt a bizottság 1900-ban tette közzé A magyar általános polgári
törvényköv tervezte Első szöveg címen. Ehhez ötkötetes indoklást is készítettek
o Ezt nem tartották egységes szerkezetűnek, és sok kritika érte
 Ezért a bizottság átdolgozta a szöveget és az indoklást is.
 Így létrejött 1913-ban A magyar általános polgári törvénykönyv
tervezete Második szöveg
o Újabb átdolgozás után a Harmadik szöveget az
igazságügyminiszter a parlament elé terjesztette.
 A háború megakadályozta ennek az elfogadását
 Az I. vh. után egy törvénykönyv létrehozásának munkálatai csak 1922-ben kezdődtek meg.
Ebből lett a Magánjogi Törvénykönyv Javaslat, melyet 1928-ban az Országgyűlés elé
terjesztettek.
o Ezt általános elismerés illette, de ebből sem lett törvény.
 Ennek részben politikai okai is voltak:
 Ne bontsa meg a polgári törvénykönyv Trianon folytán más
államokhoz került országrészekkel még részben meglévő magánjogi
jogegységet.
11. A Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyve és novellisztikus
módosításai
Tekintettel arra, hogy a polgári jellegű államberendezkedés idején nem sikerült Magyarországon
magánjogi törvényjavaslatot elfogadni, előállt az a paradox helyzet, hogy az első törvénykönyvet a
magánjog kodifikációjáról akkor fogadták el (1959), amikor annak feltételei teljesen hiányoztak. Az
uralkodó hatalom, az államosítások, kollektivizálás teljesen leszűkítették a magánjogi jogviszony
tartalmát, vagy a magántulajdont.

 A törvénykönyv létrehozásának munkálata 1953-ban indult meg

 Egyetemi tanárok munkájának köszönhetően egy kiemelkedő alkotás született
o A rendszerváltás gyökeres változásait évtizedekkel élte túl
 Terjedelme nem volt kiemelkedő
o Bevezető rendelkezések; személyek; tulajdonjog; kötelmi jog; öröklési jog

A törvénykönyv szabályai az új gazdasági mechanizmus (1962, de csak 68-ban bontakozott ki) miatt
átfogó módosításra szorult.

 1977-ben átfogóan módosították a Ptk-t

o Magánszemélyek fontosabb magánviszonyinak szabályozását is tartalmazta
o Kifejezésre került a jogok és kötelezettségek egysége, különféle érdekek
összehangolásának érdekében
o Biztosította a személyi és magántulajdon birtoklását, használatát
 Ettől eltekintve kevés változás történt a ptk-ban rendszerváltozásig, akkor azonban rendkívül
nagy szükség volt erre a piacgazdaságra való áttérés miatt.
o Gazdasági társaságok megjelenése
o Alapítvány bevezetése
o Az albérlet, mind módosítást igényeltek a Ptk.-ban

12. Természetes személyek: jogképesség és cselekvőképesség a rendi

korban:
A jogalanyiságot két részre osztjuk: jogképesség és cselekvőképesség.

 Jogképesség:
o a személy azon képessége, hogy jogok és kötelezettségek alanya lehet
o Lehet természetes, illetve jogi személy
o Az ember természetes személy
 Ebből a természetességéből ered, hogy minden ember rendelkezik
jogképességgel, amely az élve születéstől a halálig tartott
 Ennek ellenére már a rendi korszak biztosított védelmet a magzat
számára, ha jogairól volt szó (pl.: öröklésnél)
o A jogképesség nem volt általános 1848-ig, amikor kimondták a törvény előtti
egyenlőséget
 Az Árpád-korban az határozta meg, hogy valaki szabad-e vagy szolga
 A rendi társadalomban egyéb tényezők befolyásolták valaki jogképességét:
 Rendi állás
 Nem
 Vallás
 Becstelenség
 Rend, mint jogképességet befolyásoló tényező
o A rendiség kialakulása után teljes jogképességgel csak az rendelkezett, aki nemes
volt.
 Egy és ugyanazon nemesi szabadság elvének (1351) kimondása után nem volt
különbség nemesek közt.
o Nemességet származékos, vagy eredeti módon lehetett szerezni
 Származékos szerzésmód:
 Születés, házasság
o Ha az anya volt nemes, akkor a született gyerek félnemes
o Ha nem nemes nő nemes férfihoz házasul, akkor nemes less
 Eredeti szerzésmód:
 Csak a királytól lehetett szerezni
 Királyi birtokadományozás
o Nemesi birtok szerzőképessége csak nemes embernek volt
 Nemesi címeres levél adományozása
o Pusztán nemesítés, birtokadományozás nélkül
 Fiúsítás
o Ha egy családban nem született fiú örökös, akkor egy
leányutódot fel lehetett ruházni olyan képességekkel, mintha
nemes lenne, s így megtudták menteni a családi vagyont
 Fiúvá fogadás
o Egy nem nemes férfi felruházása nemesi jogokkal, az előbb
említett célból
 Törvényesítés
o Amikor egy törvénytelen házasságból született gyermeket
ruháztak fel olyan jogokkal, mintha törvényesen született
volna
 Honfiúsítás
o Külföldi személyt jogképességgel ruháznak fel
 Nem, mint jogképességet befolyásoló tényező
o A rendi korszakban csak a férfiak rendelkeztek teljes jogképességgel
 Vallás
o Csak az uralkodó (katolikus) és a bevett valláshoz (református, evangélikus) tartozók
rendelkeztek teljes jogképességgel
 Becstelenség
o Aki becstelen volt, az elveszítette a jogképességét
o A Hármaskönyv felsorolja a becstelenség eseteit
 Okirat hamisítás, hamis eskü stb

 Cselekvőképesség:
o A személy azon képessége, hogy jogokat és kötelezettségeket tud szerezni magának,
illetve másnak.
o A cselekvőképesség alapja az emberi belátás képessége, tehát hogy az illető tisztában
van tetteinek következményével
 Életkor, mint cselekvőképességet befolyásoló tényező
o A teljes korúak cselekvőképesek voltak
  24. életév
o Törvényes korúak korlátozottan cselekvőképesek voltak
 Lányoknál 12
 Fiúknál 14. Életév
o Akik törvényes korúak sem voltak, azok cselekvőképtelenek
 Elmeállapot
o Itt nagy befolyás a természettudományoknak
 Kezdetben az elme, idegbetegeket cselekvőképtelennek tekintették, majd az
egyéb tudományok fejlődésével fokozatokat állítottak fel a betegségekben, s
lehetővé tették egyes betegeknek a korlátozottan cselekvőképes voltát

Cselekvőképességet pótló intézmények: gyámság és a gondnokság

 Gyámság
o A rendi kor gyámsági intézményének az volt a lényege, hogy apja hiányában is legyen
törvényes képviselete a cselekvőképtelen gyermeknek.
o A cselekvőképességet törvényi szinten először II. Ulászló szabályozta
 Gyám a nemzettség legidősebb férfitagja volt általában, amennyiben nem állt
fenn érdekellentét a két fél közt
o A gyám kezelte a gyámolta vagyonát, amellyel kapcsolatban elszámolási
kötelezettsége volt
 Gondnokság
o A rendi kor gondnoksági intézményének az volt a lényege, hogy az árván maradt
törvényes korúak, az ügyei vitelében akadályozott (pl. távollévő), vagy azokat vinni
képtelenek (pl. elmebeteg) személyek cselekvőképességét pótolta, illetve
kiegészítette.

13. Természetes személyek: Jogképesség és cselekvőképesség a

modern korban
Az emberek jogképessége 1848-ban, a törvény előtti egyenlőség kinyilvánításával lett egyenlő.

 A jogképesség így általános, egyenlő és feltétlen lett, amely az élve születéstől a halálig tartott.
o A méhmagzat jogképessége feltételes az élve születésig.
 A nőket 1874-ben emancipálták, így már nem álltak gyámság alatt férjhezmenetelükig,
azonban így is eltérő jogok vonatkoztak férfira és nőre, tekintettel a hajadoni jog, jegyajándék
stb. Vonatkozásában.
 A vallás sem volt különbségtétel alapja, miután a polgári jogok gyakorlása vallástól függetlenné
vált 1895-ben

A cselekvőképességnek a szerepe a modern korban megnőtt, a tulajdon és szerzési szabadság miatt

 elválasztották egymástól az ügyleti képességet és a vétőképességet

 A Hármaskönyv szabályozása továbbra is mérvadó
o Nagykorúság határa maradt a 24. Életév
o Azonban már a huszadik életévtől lehetett önálló kereskedelmi tevékenységet
folytatni, így lehetőség nyílt a nagykorúság előtt a vagyoni önállósodásra
 Korlátozottan cselekvőképes volt a 12. Életévet betöltött kiskorú, és a gondnokság alá
helyezettek. A korlátozottan cselekvőképes csak jogokat szerezhetett, kötelességektől
mentesülhetett. Törvényes képviselője nélkül nem köthetett szerződést.
A gyámságról és gondnokságról szóló törvény 1877-ben az atyai hatalom alatt nem álló kiskorúakat
gyámság alá helyezte:
o Nevezett gyám
o Természetes és törvényes gyám
o Törvényes gyám
o Rendelt gyám
o A gyámok munkáját már a gyámhatóság ellenőrizte évente.

Ez a törvény nagykorú személy gondokság alá helyezését rendelte el, ha:

o Elmebeteg, vagy magát jelekkel megértetni nem tudó siketnéma volt

o Gyengeelméjű, ha vagyonának kezelésére képtelen
o Tékozló személy
o Aki egy évnél tovább ismeretlen helyen tartózkodott, vagy nem tudott hazautazni vmiért
o Akit egy évnél hosszabb szabadságvesztésre ítéltek

14. Természetes személyek: Jogképesség és cselekvőképesség az

államszocialista korban
A szocialista jog megváltoztatta az ember cselekvőképességére és jogképességére vonatkozó
szabályokat is.

o A nagykorúság korhatára 18. év lett

o A korlátozottan cselekvőképesség korhatára 14. év lett
o A jogképesség tartalma leszűkült
o Kevés jogviszonynak lehettek természetes személyek az alanyaik
o Elválasztották a jogképességtől a szerzőképességet, mivel a magántulajdon szerzésének
lehetősége minimálisra csökkent

A gyámságban történt változások

o A szülői felügyelet alatt nem álló kiskorú számára köteles a gyámhatóság gyámot kirendelni
o 1952-es A házasságról, családról és gyámságról szóló törvény bevezette az intézményi
gyámságot
o Állami gondozás alatt álló kiskorú gyámja az intézet vezetője

A gondnokságban történt változások

o A bíróság rendelte ki a gondnokot, s ezzel megvonta a nagykorú polgár cselekvőképességét

o Volt cselekvőképességet nem korlátozó gondnok, azok esetében, akik cselekvőképesek voltak,
de ügyeik vitelében akadályozva voltak (pl. távollevők)
o A cselekvőképtelenek, v. korlátozottan cselekvőképesek gondnoka szerződésteket kötött a
nevében, kötelezettségeket vállalt és jogokat szerzett. Cselekvőképesek gondnoka csupán
segítette a gondokoltat ügyei vitelében, azok érvényesek a gondnok közbenjárása nélkül is

15. Személy- és vagyonegyesítő társaságok. A közjogi, magánjogi, és

egyházjogi személyek osztályai
Kezdettől fogva fenn áll az igény, hogy a természetes személyek mellett a személyegyesülések és a
vagyontömegek is önálló szereplői legyenek a vagyoni forgalomnak, így kötelmi jogok alanyai
lehessenek és örökölhessenek. Igény volt ezeknek a szervezeteknek az önálló jogalanyiságuk
létrehozására. Ennek a keletkezése kánonjogászokhoz fűződik, a fikciós teória adta meg az alapot.

Savigny munkásságához köthető a mai napig egyeduralkodó jogi személy elnevezés.

 A magánjogi jogi személyektől meg kell különböztetni a kereskedelmi társaságokat, mivel

amíg a magánjog engedi a szabad szervezetalapítást, addig a kereskedelmi jog típuskényszert
alkalmaz.
 Magánjogi jogi személyeket - alapítójuk szerint – három csoportba lehet sorolni
o Közjogi
o Egyházjogi
o Magánjogi jogi személyek
 Közjogi személyek:
o Szentkorona, kincstár, vármegyék, szabad királyi városok
 Egyházjogi személyek
o Egyházmegyék, plébániák, káptalanok
 Magánjogi jogi személyek:
o Típuskényszer hiányában sokfélék lehetnek, azonban a két végpont:
o Egyesület és alapítvány
 Mindkettő nonprofit céllal jön létre
o Egyesület:
 Személyegyesítő forma, ahol a tagság egy közös társadalmi cél megvalósítása
érdekében egyesül
 Vagyonnal annyival rendelkezik, amennyi a napi ügyvitelhez szükséges (pl.
tagdíj)
 Az 1900. évi magánjogi törvényjavaslat már tartalmazta
o Alapítvány
 Vagyonegyesítő forma, valójában nincs tagság, ez csak egy vagyontömeg.
 A vagyon fölé rendel az alapító egy gondnoki testületet, amely elvégzi a tőke
gyűjtését és a vagyon felhasználását
 Az alapítványhoz való csatlakozás valójában befizetést jelent az alapítvány
számára
 Az alapítványok kezdetben egyházjogi személyek voltak, amelynek
szabályrendszerét a római jogból vette át az egyház
 „kegyes alapítványok”, melyek jótékony célokra jöttek létre. Csak az
egyház közreműködésével lehetett alapítványt létrehozni
 19. században vált el az egyháztól
 Magyarországon nem volt törvény az alapítványokról, alapításukat és
működésüket szokásjog szabályozta.
 Közalapítvány
 Alapítója állami, vagy önkormányzati szerv (pl. MTA)

1945-ben a szovjet megszállás nem tolerálta társadalmi szervezetek működését. 1946-ban betiltották
az egyesületek jelentős részét, ettől kezdve csak állami elgondolások alapján jöhetett létre,
magánszemélyek nem alapíthattak. 1989-ben tették újra lehetővé az egyesülési jogot.

Az alapítványok szintén megszűntek a vagyon államosítása miatt. 1987-ben integrálták újra a Ptk.-
ba.
16. A házasságjog személyi joghatásainak magyarországi története,
különös tekintettel a Htv. És a Csjt. Szabályaira
 A népvándorlás korában a nő adásvétel tárgyát képezte.
o A nővétel volt a házasságkötés rendes formája
o Rendkívüli formája a nőrablás volt, mely során a rablás után a rabló és a sértett család
közötti kiengesztelődésből eredt a házasság
 A kereszténység bevezetésével megjelent az egyház szerepe a házasságban
o Jézus szavai, a Teremtés Könyve hangsúlyozták a férfi és a nő egyenjogúságát és hogy
a házasságnak a hűség, felbonthatatlanság a lényege, ezért fontos volt az egyező
akarat mindkét félnél
o A házasság erkölcsi intézmény, ezért a házasságkötés a kánonjog szabályozása alatt
volt. Ez csak a házasságkötésre vonatkozott, a házassági együttélés és a vagyoni
viszonyokat világi jog szabályozta.
 Ennek ellenére nem kizárólag egyházi házasságkötés volt, a bíró előtti
házasságkötés alternatíva volt.
 A tridenti zsinat (1545-1563) kimondta, hogy a házasság érvényességéhez egy plébános és
két tanú jelenléte kötelező
 Ha a házasságra úgy tekintünk, mint egy szerződésre, akkor az eljegyzés egy előszerződés
o A jegyesek már ilyenkor hűséggel tartoztak egymásnak, és amennyiben nem történt
lényeges változás a felek életében, a házasság megkötése iránt keresetet lehetett
indítani.
 A házassági akadályok rendszerét a kánonjog szabályozta
o Vegyes házasságok (amikor egyik fél katolikus, másik protestáns)
 Gyermekek vallásából való aggódás miatt konfliktusok a mai napig
 A polgári házasság gondolatát először II. József vetette fel
o Elképzelése szerint a házasságkötés továbbra is egy szertartás kell, hogy legyen,
azonban a papok mint állami tisztviselők vettek volna részt rajta. Így a házasságkötés
egyszerre lett volna egyházi és világi esemény
 A házassági jogi törvénytervezetet az ogy. 1889 és 1893 között tárgyalta.
o Ellentétek a protestáns többségű képviselőház és a főrendiház között
 Az 1894. évi A házassági jogról szóló törvény alapja a polgári házasság lett, amely
kizárólagosan a polgári hatóságok előtt kötött házasságot ismerte el érvényesnek.
o A törvény az eljegyzéshez semmilyen joghatást nem biztosított
o A házasság két, különböző nemű cselekvőképes személynek állami törvény alapján
létesült életközösségre irányuló szerződése.
o Egy házasság, ha érvénytelen, akkor vagy eleve semmis vagy bíróság előtt
megtámadható.
 Semmis házasság:
 Ha az egyik fél cselekvőképtelen volt; az egyik házasuló félnek még
volt érvényben lévő házassága; egyik fél a másik fél életére tört
 Bíróság előtt támadható:
 Kényszer, tévedés, megtévesztés következtében történt a házasság
o Házasságkötési tilalom állt fenn a korábbi házasság megszűnését követő 10 hónapon
belül, vagy a nősülési engedéllyel nem rendelkező katonáknak.
o Szabályozta a törvény a házassághoz fűződő vagyonjogi intézményeket
 A házasfelek magántulajdonát képezték azok a dolgok, amelyek már a
házasságkötés előtt is azok voltak. A jegyajándék is különvagyon volt. A
 hozomány a nőt, de a haszonélvezete a férjet illette. Közszerzemény volt az,
amit a házasság ideje alatt szereztek a felek.
o A házasság valamelyik fél halálával, vagy felbontással szűnhetett meg. Voltak
feltételes és feltétlen bontóokok.
 Feltétlen bontóok (a bírónak mérlegelés nélkül fel kell bontania a házasságot)
 Házasságtörés,
 Az egyik a másikat jogos ok nélkül hagyta el
 Amikor súlyosan bántalmazta
 Ha 5 évig fegyházra ítélték az egyik felet
 Feltételes bontóok (a bírónak mérlegelni kell, meggyőződésén múlik)
 Erkölcstelen életvitel
 Vétkességi elv használata, egyik felet vétkesnek kell nyilvánítania a bírónak
o A házasság felbontása mellett volt lehetőség ágytól és asztaltól való elválasztásra
 Mentesítette a feleket az együttélés kötelezettsége alól, de két éven belül
visszaállíthatják az életközösséget.
 A házasságbontás stigmatizáló hatása miatt
 Az államszocialista korban a férfi és a nő közötti különbségek teljes eltörlésére törekedtek,
ezzel megsértve a természeti különbségeket. A gyermek első számú nevelőjének inkább
tekintették az állami intézményeket, mint a családot.
o Kiegészítették a házassági bontóokokat
 Ha a házasságkötéstől már két év eltelt, mindkét fél kérhette a házasság
felbontását együttes megegyezés esetén
o Eltörölték a vétkességi elvet.
 1950-ben eltörölték a házasságot megelőző kötelező kihirdetést, valamint több házassági
akadályt, pl.: 10 hónapos várakozási idő új házasság előtt.
 Átfogó módon a házasságról, családról és a gyámságról az 1952. évi IV. törvény rendelkezett
o Mindössze komoly és alapos ok kellett a házasság felbontásához
 A jelenlegi házasságjogi szabályok a 2013. évi Ptk-ban kaptak helyet.

17. Házassági vagyonjog története

A rendi jogban teljes jogképességgel a férfiak rendelkeztek. A nők számára is biztosítottak azonban
méltányos ellátást és vagyoni juttatást különböző intézmények.

 Hajadoni jog
o Az árva leányt megilleti a rangjához méltó ellátás, illetve férjhezmenetel esetén
hozomány az atyai vagyon terhére
 Leánynegyed
o Az atyai vagyonból a leányt örökségként megillető rész. Az ősi vagyon negyedrésze. Az
összes leányt együttesen illette meg.
 Jegyajándék
o Azok az ékszerek, ingóságok, amelyeket az eljegyzése alkalmával, illetve a
házasságkötés előtt a menyasszony kapott. A nő tulajdonát képezte. A vőlegény csak
akkor követelhette vissza az ajándékot, ha házasság a nő hibájából nem jön létre.
 Hozomány
o A menyasszony atyja, vagy fiútestvérei, vagy másvalaki adja a házasság vagyoni
terheinek megkönnyítése céljából. A hozomány a nő tulajdona, azonban a férje
rendelkezett vele. Házasság megszűnésével vissza kellett adni a nőnek.
 Hitbér
 o Nő részére járó díjazás a szüzessége elvesztéséért és a házassági kötelességeinek a
teljesítéséért. Kifizetésére a házasság megszűnése után került sor
 Özvegyi jog
o A túlélő házastárs joga a rangjához méltó ellátásra a volt férje vagyonának terhére. A
volt férje birtokain haszonélvezeti joga volt. Ezt a haszonélvezetet az 1977. évi Ptk.
Novella korlátozta
 Közszerzemény
o Az a vagyon, amit a felek a házasság fennállása alatt szereztek. Fele-fele arányban
illette meg a házastársakat

18. A dologi jog fejlődése a rendi korszakban

A rendi korban a dolognak nem volt egyértelmű meghatározása, helyette a jószág, javak kifejezést
használták. A szokásjog kialakította a dolgok osztályait.

 Ingó és ingatlan javak

o A dolgok értékére fókuszált, így a megművel földterület és a megműveléshez
szükséges eszközök és az állatállomány is ingatlannak számított. Szintén ingatlan volt
az ötven lovas ménes.
o Ingó volt a pénz, a zálogba adott ingatlan, kisebb értékű ház.
 Ősi és szerzett javak
o Ősi vagyon az, amely törvényes öröklés, vagy osztályra bocsátás útján legalább egy
ízben felmenőről lemenőre szállt.
o Ősi vagyont nem lehet elidegeníteni
 Adománybirtok vagy adományozáson kívül szerzett jószág
o Királyi; nádori és magánadomány létezett
o Birtokadományt a király adományozta a Szent Korona nevében. Az adománylevél
záradékában szerepelt az öröklési rend. Megfelelő örökös hiányában a birtok
visszaháramlott a Szent Koronára. A nádori adományozást csak nemes ember kaphatta
(nádornak nincs nemesítési joga), valamint legfeljebb harminckét jobbágytelekre
terjedhetett ki. A magánadományozás nem állt szilárd alapokon.
o (((Birtokadományozás jogcímei:????
 Magszakadás: ha az adománybirtokos az adománylevélben meghatározott
öröklésre jogosult utód nélkül hal meg.
 Hűtlenség: A hűtlenség elvágta az öröklés jogát)))
o Létezett tiszta és vegyes adomány
 Tiszta adományt az adományos kizárólag jutalomként, ellenszolgáltatás nélkül
kapta.
 Vegyes adomány esetén fizetni volt köteles a kincstárnak
 A dolgok értékének meghatározása fontos, akár egy kártérítésnél, akár pereskedésnél. A
Hármaskönyv az értékbecsük három kategóriáját határolta el:
o Közbecsű: Az ingóknak és ingatlanoknak a bírói gyakorlatban megállapodott, állandó
értéke
o Örökbecsű: A közbecsű tízszerese. Büntetőszankció esetén alkalmazták.
o Igazbecsű: Ingóságok esetében az adott dolog valós forgalmi értéke. Ingatlanoknál egy
éves jövedelme.

Birtok és tulajdon
  A rendi jog nem tett a birtok és jog között éles különbséget. Ezért nem volt elbirtoklás,
hanem csak elévülés: a birtokos nem tulajdont szerzett, hanem az ellenérdekű fél
keresetindítási joga évült el.
 Attól függően, hogy az adott vagyontárgy kinek a birtokában volt, különböző elévülési idővel
számolhatunk:
o Királyi birtokok: 100 év
o Egyházi birtokok: 40 év
o Nemesi: 32 év
o Városi: 12 év
o Jobbágy birtokok: 1 év és 1 nap
 Az elévülés nyugodott pl. háborúk idejében. Megszakadt és újra kezdődött, ha valakit
kivetettek a birtokból.

Csak a szerzett vagyon felett lehetett rendelkezni, az ősi vagyont a család tagjai közösen használták.
A család feje nem kizárólagos tulajdonosa az ősi vagyonnak, csak társtulajdonos, egyetlen
társtulajdonos sem rendelkezhet róla önállóan. A családi vagyonközösség megszüntetésére a senior
halála, vagy a kényszerosztály útján kerülhetett sor.

 Kényszerosztály létrejöhetett, amikor az atya a felperes, ha

o A fiú kezet emelt apjára, erkölcstelen életet élt
 Amikor a fiú a felperes, ha
o Az atya elpazarolja az ősi vagyont, nem gondoskodik birtokairól

19. A dologi jog a modern jogrendszerben

A dologi jog fejlődésében 1848 jelentős változást hozott. A tulajdon szabadságának hirdetése mellett
elmaradt a magánjog átfogó szabályozása.
A dolgok felosztásánál az ingó és az ingatlan Hármaskönyvben lévő meghatározásától először az
1850-es években magyar területen is hatályos Optk. tért el, ami a római jogi definícióhoz hasonlított.
Az 1928. évi törvényjavaslat hasonló megoldást nyújtott. Itt a föld, az építmények, a növényzet
továbbra is az ingatlan részei voltak, azonban a tartozékok az ingóságok körébe kerültek.

Szükséges volt a magyar ingatlanállomány közhiteles nyilvántartása. Ezért született meg osztrák
mintára 1855-ben a Telekkönyvi rendtartás. Az ingatlanra vonatkozó minden jogváltozást a
telekkönyvbe be kellett jegyezni

 Egy ingatlanhoz tartozó telekkönyvi nyilvántartás három lapot tartalmazott:

o Birtokállási
 Ingatlan minősítése (szántó, telek stb.)
o Tulajdoni
 Tulajdonos neve és beazonosításához szükséges információ
o Teherlap
 Szolgalom, zálogjog stb.
 Az ingatlannyilvántartásba lehetett bejegyzéssel, előjegyzéssel és feljegyzéssel jogokat
feltüntetni.

Az 1920-as évektől sürgették az állam beavatkozását a földtulajdon-viszonyokba, ezért voltak

különböző földosztások, s föld megtartását elősegítő intézkedések.
A magántulajdon szentségét áttörte a közérdek út, vasút, folyószabályozások, vagy
műemlékvédelemmel kapcsolatos kisajátításokban.
A hitbizomány mivel kivonta a szabad ingatlanforgalomból az alávetett birtokot, 1949-ben
eltörölték.

20. A tulajdonjog az államszocialista rendszerben. A jogállami keretek

helyreállítása a rendszerváltozást követően.
1945. évi szovjet megszállást követő időszakban a magántulajdon és annak tiszteletben tartása
háttérbe szorult. Megkezdődött a magántulajdon felszámolása és a köztulajdon előtérbe helyezése.
Az államosítás a magántulajdont sújtotta, valójában vagyonelkobzás volt, mivel az egykori
tulajdonosok nem részesültek kártalanításban. Jóvátételre csak 1990-es években került sor, amikor ún.
kárpótlási jegyet kaptak elveszett tulajdonukért cserébe. Az államosítás legfontosabb állomásai:

 1945-ben kormányrendelet született a földreformról, valamin megtörtént a szénbányák és

villamosművek államosítása
 1946-ban az öt legnagyobb ipari vállalat állami tulajdon lett
 1947-ben A legnagyobb bankokat vettek közös tulajdonba
 1948-ban államosítottak több mint 600 vállalatot és
 1949-ben a 30 főnél több alkalmazottat foglalkoztató üzemeket vették állami tulajdonba

A tulajdon tárgy szerint megkülönböztettek:

 Fogyasztási javakat
o Személyes használatra, egyéni tulajdonban tartható ingóságok és ingatlanok
 Termelési eszközöket
o Ezek csak nagyon csekély mértékben képezhették magántulajdon részét

A tulajdonjog alanya szerint megkülönböztettek:

 Állami tulajdont
 Szövetkezeti tulajdont
 Személyi tulajdont
 Magántulajdont

1945-ben teljes egészében elkobzandónak nyilvánították a nyilasok földjeit. Új földbirtokosok

korlátozott magántulajdonhoz jutottak, de a fordulat évében (1948) már nyíltan törekedtek a
magánföldtulajdon felszámolására. A parasztságot termelőszövetkezetekbe kényszerítették,
folyamatos padlássöprések voltak. A gazdagabb földműveseket kuláknak minősítették, s sokukat
munkatáborba küldtek.

A személyi tulajdont szovjet mintára elhatárolták a magántulajdontól. A személyi tulajdonhoz nem

az egyént, hanem a családot vették alapul. Minden családnak meghatározott számú szobás és méretű
lakása, később autója lehetett. A fennmaradó jövedelmet nem lehetett beruházásokra költeni, csak
fogyasztási cikkre, fényűzésre. A magántulajdon rendkívül kismértében maradhatott meg,
mezőgazdaságban pl., kiegészítve a szociális gazdálkodást.

A rendszerváltozást követően lebontották az állami tulajdon mindenhatóságát. Az állami

tulajdonban lévő vagyon jelentős részét privatizálták és így magánvállalkozásokhoz került. A
szövetkezeti tulajdon nagy részét felszámolták. Megszűnt a személyi tulajdon fogalma. Visszaállt a
tulajdon szabadsága. Állami tulajdonban az 1991. évi módosítás határozta meg, hogy mik
maradhatnak:
 A föld kincsei
  Folyóvizek, természetes tavak
 Országos közutak, vasutak, kikötők, nemzetközi repülőterek, ország feletti légtér
 Atomenergiát szolágló létesítmények
 Közcélú villamosművek

Komoly viták voltak, hogy ezek közül mik azok, amik magánvállalkozásoknak kiszervezhetők.

21. A kötelmi jog általános szabályai a magyar jogtörténetben: az egyes

kötelemfakasztó tények
A kötelem egy relatív jogviszony, amelyben a kötelezett a jogosultnak szolgáltatni tartozik.

Amennyiben a kötelem egyik oldalán kizárólag a kötelezett, a másikon pedig kizárólag a jogosult
szerepel, ingyenes; amennyiben mindkét oldalon szerepel jogosult és kötelezett is, visszterhes
kötelemről beszélünk.

Három kötelemfakasztó tényt különítünk el:

 Szerződés: a jogviszonyban részvevő felek megállapodása magánjogi jellegű teljesítésre

 Károkozás: olyan magatartás a kötelezett részéről, amely a másik fél oldalán
vagyoncsökkenést okoz és megalapozza annak megtérítését
 Jogalap nélküli gazdagodás

A kötelmek lehetnek kógens vagy diszpozitív szabályok

 Kógens: az előírások pontos betartása idézi elő a joghatást

 Diszpozitív: a felek szabadon határozzák meg a kötelem tartalmát.

Megkülönböztetnek alapkötelmet és mellékkötelmet is. A mellékkötelmek az alapkötelmet segítik,

vagy a szerződés eltagadását nehezíti meg.

 Eskü: a fél esküvel is kötelezte magát a szerződés teljesítésére, így, ha nem teljesített nem csak
szerződésszegő, hanem esküszegő is volt, amely külön szankciókkal járt
 Tanúk: a szerződés megkötésekor tanúkat lehetett hívni, a szerződés tartalmának igazolása
érdekében
 Kezesség: ha az egyik fél nem teljesítene, tanút lehetett hívni, hogy majd ő fog helyette
teljesíteni
 Zálog: amennyiben a szerződő fél nem teljesítene, a másik fél a zálogtárgyból kielégíthette a
szerződés teljesítését

A szerződés alakiságához tartozott a bevallás és az örökbevallás intézménye, amely:

 Hiteles hely előtt,

 Élő szóban
 Ünnepélyesen
 Visszavonhatatlanul előadott akaratnyilatkozat, amelyet
 Írásba foglaltak

Az örökbevallás egyértelmű tulajdonátruházást eredményezett.

A rendi magyar magánjog egyik legkevésbé fejlett területe a kötelmi jog volt. A magyar gazdálkodás
az alacsony pénzforgalom miatt inkább az azonnali teljesítésű kötelmeket támogatta. Nem volt igény
bonyolult határidős ügyletekre. A szerződésekben kialakultak az érvényesség egyes esetei, amikor a
bíró megsemmisíthette a szerződést. Pl. a nem törvényes korúak, elmebetegek nem szerződhettek, de
az atyai, gyámi, gondnoki hatalom is korlátozta a szerződéskötési képességet.
1848-at követően nagyban megváltozott a kötelmi jog szemlélete, amelyet az Optk. és az ItkSz is
alakított. A modern kötelmi jogi alapelv a szerződési szabadság. E szerint a felek meghatározhatták,
hogy akarnak-e szerződést kötni, kivel akarnak szerződést kötni, a típusszabadság engedélyezte, hogy
szabadon eldönthessék milyen szerződést kössenek és az adott szerződéstípus kereteit tetszőleges
tartalmakkal tölthették ki. A szerződés szempontjából közömbös volt a felek gazdasági helyzete. A
társadalmi egyenlőtlenségek növekedésével hamar világossá vált, hogy a korlátlan szerződési
szabadságot korlátozni kell, ezért megjelentek modern elvek és generál klauzák. Ettől kezdve az állam
kezdeményező jelleggel avatkozott be a magángazdaság rendjébe. Általános törekvés indult meg a
jóhiszeműség, méltányosság, kölcsönös együttműködés elveinek érvényesítésében. A jogügyleteknél
megkövetelték, hogy ne ütközzenek jó erkölcsökbe. A generális klauzák általános elvek, szabályok,
amelyek az egész magánjog vezérlő elvei. Ilyen a pacta sunt servanda elve, mely szerint a vállalt
kötelezettséget mindenkinek teljesítenie kellett, minden szerződés ugyanúgy kötelez, mint a törvény.
1932-ben vezették be a kizsákmányoló ügyleti tilalmat, amely értelmében semmisenk minősültek az
olyan szerződések, amelyek a másik fél szorult helyzetét, könnyelműségét használták ki.

Szabványszerződések is megjelentek olyan esetekben, amikor sokszor és tömegesen jelennek meg

hasonlójellegű szerződéses kapcsolatok (pl. munkaszerződések). Ezeket nem előzte meg alku és
kompromisszum, a vevő vagy elfogadta, vagy keresett más eladót.

A szocialista kötelmi jog szerkezete nem tért el lényegesen a kontinentális hagyományoktól,

leginkább bizonyos szerződésfajták tilalma volt jelentős a tulajdonszerzés korlátozása miatt.

Kártérítési jog

A kár a dologban bekövetkezett értékcsökkenés. A rendi jog először a tényleges kárért kötelezte a kár
okozóját kártérítésre, de később a következményi kárt (pl.: elmaradt haszon) is figyelembe vette.

Veszélyes üzemi felelősség

A XIX. Század technikai fejlődése újfajta veszélyeket hozott magával (vasút- autóforgalom, nagy gyárak
belső működése). Közös jellemző, hogy a legcsekélyebb figyelmetlenség is hatalmas károkat
okozhatott. Mivel a bonyolult struktúrájuk miatt nehéz lenne bebizonyítani, hogy ki hibájából történt
a kár objektív felelősséget írtak elő (először a vasútnál). Így az üzemeltető vállalja a felelősséget
minden kárért, kivéve ha be tudja bizonyítani, hogy a kárt vis maior, harmadik személy, vagy a sérült
önhibája okozta. Arra hivatkoztak, hogy aki veszélyes üzemet tart fenn, annak vállalnia kell annak a
következményeit.

Jogalap nélküli gazdagodás

A modern jogban jellemző. A modern jogban tétel volt az, hogy senki másnak a kárán nem
gazdagodhat. Az 1959. évi Ptk így fogalmazta meg: Aki másnak a rovására jogalap nélkül jut vagyoni
előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni.

22. A kötelmi jog különös része a magyar jogtörténetben

 Adásvétel: olyan szerződés, amelyben az eladó valamely tulajdonát, tulajdonátruházási
szándékkal, meghatározott vételár ellenében a vevőnek adja
 Csere: a dolog tulajdonának átruházása más dolog tulajdonba adásának ellenében
o Az adásvétel a cseréből indult ki, a vételtől annyiban különbözik, hogy itt dologért
dolgot adnak.
  Ajándékozás: A dolog ingyenes tulajdonba adása
o A Hármaskönyv szerint nem lehet visszavonni. Később korrigálták, az ajándékozó
visszakövetelheti, ha az ajándékozott érdemtelen lett.
 Kölcsön: Dolog tulajdonának átadása, azzal a kikötéssel, hogy meghatározott idő múlva,
ugyanabban a mennyiségben adják vissza. Kölcsönszerződés tárgya mindig valamilyen
helyettesíthető d olog.
o Amikor pénzt adunk kölcsön, azt hitelezésnek nevezik
 A kánonjog tiltotta a kamatszedést, majd a 17. században bevezették a 6%-os
törvényes kamatot.
 Zálogszerződés: Mögötte mindig valamilyen hitelszerződés állt. Lényege az volt, hogy a
zálogadós valamilyen jószágot ad a záloghitelezőnek, annak biztosítására, hogy a kölcsönt
visszafizeti az adós.
o Tulajdoni zálog
o Kézizálog
o Jelzálog
 Bérlet: Dolog használatra történő átadása meghatározott ideig, bérfizetés ellenében
 Haszonbérlet: gyümölcsöző dolog használatának engedése, haszonbér fizetése ellenében.

A munkaszerződés esetén a munkavállaló meghatározott ideig tartó munka elvégzésére kötelezte

magát, amelyért a munkáltató meghatározott bért fizet. Rendi korszakban formája volt a szolgálati
szerződés.

23. Az öröklési jog alakulása a rendi korszakban

Az öröklés halál esetére szóló egyetemes jogutódlás. A hagyaték az elhalt természetes személy
vagyona jogosultságokkal és kötelezettségekkel együtt, amely öröklés tárgyát képezheti. A hagyaték a
halállal nyílik meg. Van törvényes, végrendeleti, és végrendelettel szembeni öröklés

Törvényes öröklés

 Paterna paternis, materna maternis elv érvényesül

 Öröklési sorrend:
o Lemenők
o Felmenők
o Oldalági rokonok örököltek, ebben a sorrendben
 A fokban közelebbi álló rokon kizárja a fokban távolabb álló rokon öröklését.

 Lemenők öröklése
o A gyermekek fejenként egyenlő arányban örököltek, az unokák törzsenként, tehát
annyit, amennyit a kiesett rokon örökölt volna
o El kellett készíteni a hagyatéki leltárt, amiben feltüntették, hogy ősi, szerzett vagy
adományos vagyonról van szó. Amikor ez megtörtént elkezdték a hagyatékot a
törvényes öröklés sorrendjében szétosztani.
o Az örökhagyó ősi vagyonát a fiai örökölték egyenlő arányban. A szerzett vagyonát fiai
és lányai fejenként egyenlő arányban örökölték. Ingóságok öröklésénél a túlélő feleség
gyermekrész kapott. Apai fegyvereket a fiúk örököltek. A hagyatékból ki kellett venni
a feleség hozományát, hitbérét, valamint a leányokat megillető leánynegyedet.
  Felmenők öröklése
o Amennyiben nem voltak lemenők, a felmenők örököltek
o Szülők, majd nagyszülők
 Oldalági rokonok öröklése
o Ha nem voltak szülők
 Ha oldalági rokonok sem voltak, akkor magszakadás történt és a királyi kincstár örökölt

Az özvegyi jogot már Szent István is bevezette

Végrendeleti öröklés

 A végrendelet egy halál esetére szóló, egyoldalú, örökösnevezést tartalmazó, vagyoni

tartalmú akartnyilatkozat. Csak a végrendelethagyó halálával lép hatályba, addig
visszavonható, módosítható
 Kezdetben ritka volt, alig létezett
 Az egyháznak volt szerepe a kialakulásban, a lélekváltság bevezetésével.
 Kezdetben csak a király engedélyével lehetett végrendeletet tenni
 Végrendelet feltételeit emiatt a Hármaskönyv még nem határozta meg pontosan, ez 1715-
ben történt meg. Ilyenkor különbséget tettek közvégrendelet, magánvégrendelet,
fiókvégrendelet és kiváltságok végrendeletek között
o Közvégrendeletet csak hiteles helyen és hiteles személy előtt lehetett tenni
o Magánvégrendelethez a végrendelkező aláírása, öt tanú jelenléte és pecsétje volt
szükséges
o A fiókvégrendelet egy elkészült végrendelet kiegészítéséül szolgált
o A kiváltságos végrendeletet kevés esetben engedélyezték: akkor amikor a
körülmények miatt (pl. háború), nem lehet teljesíteni a végrendelet tételéhez
szükséges formaiságokat.
 Egy végrendelet érvénytelen volt, ha nem az 1715-ben meghatározott formákkal készült.
 Tartalmában volt érvénytelen, ha olyan vagyonról rendelkezett, ami kiesik a rendelkezési jog
alól (ősi vagyon). Adománybirtokról sem lehetett rendelkezni, mert annak öröklését az
adománylevélben határozták meg.

A hitbizomány

 A hitbizomány olyan elidegeníthetetlen birtok, amelyet a király engedélyével alapítottak a

szerzett vagyon terhére, s amely speciális öröklési rendnek volt alávetve. Mindig egy személy
örökölte (Mo.-n a primogernitúra alapján), így nem tudott elaprózódni,

24. Az öröklési jog módosulásai a modern korban és az államszocialista

korszakban
1848-ban eltörölték az ősiséget, adományrendszert, úrbériséget és így átalakították az öröklés
rendszerét. Megszűnt az adományozott, szerzett, ősi birtok közötti, vagy a fiú-lány öröklése közötti
különbségtétel. Végrendelkezés szabadságát deklarálták. Törvényes öröklés csak akkor lehetett, ha
nem volt végrendelet. A család fenntartását a kötelesrésszel biztosították. Az ItkSz szerint az
örökhagyó minden vagyonával szabadon rendelkezhetett, de csak úgy, hogy ezzel ne érintse a
törvényes örökösök törvényes osztályrészét. A törvényes osztályrész a törvényes öröklés fele volt.

Az ősiség eltörlésével a családi vagyon megőrzése veszélybe került, ezért az ItkSz megalkotta az ági
öröklés intézményét, amely szerint leszármazók hiányában megmaradt a különbség a vagyon
eredete szerint. Ági vagyonnak tekintjük azt a vagyontárgyat, amely az örökhagyóra valamelyik
felmenőjétől öröklés, vagy ingyenes juttatás útján hárult. Tehát a gyermektelen örökhagyó azon
vagyona, amely rá valamely elődjétől hárult, halála után ugyanerre az elődre, vagy utódaira szállt
vissza.

A végrendeletek alakiságáról 1867-ben született új törvény.

 Enyhített a végrendelet formaiságán, ha a végrendeletet maga az örökhagyó írta, elég volt 2

tanú, ha más, akkor négy kellett az érvényességhez. A szóbeli végrendelet hat hónapig volt
érvényes, s 4 tanút igényelt.
 A kiváltságos végrendelet hatálya is hat hónap volt. Elég volt ha önmaga írta és aláírta

A szocialista időszak alatt az öröklési jog szabályai nem sokat változtak.

 1946-ban a házasságon kívül született gyermek számára ugyanolyan öröklést biztosított,

mint ha törvényes házasságban született volna.
 A gépírás nem számított saját írásnak.
 Akkor volt érvényes a végrendelet, ha azt a végrendelkező maga írta és aláírta, vagy 2 tanú
jelenlétében aláírta a tanúkkal együtt, vagy ha a közjegyzőnél letétbe helyezte.
 Szóbeli végrendeletet az tehetett, aki fenyegető élethelyzetben volt, és nem tudott volna
máshogyan. Akkor volt érvényes, ha két tanú előtt általuk értett nyelven előadta és
kijelentette, hogy ez az ő végrendelete.

25. A kereskedelmi jog forrásai

A szokásjognak itt is jelentős szerepe van, hisz fontos, hogy a felek szabadon, piaci szokásoknak
megfelelően intézzék ügyeiket.

A törvényhozás szerepe is kiemelkedő, olyan törvények születtek, amelyek figyelembe vették nem csak
a feleket, hanem nemzetgazdasági érdekeket is. Magyar kereskedelmi törvénycsomag 1840-ben,
majd 1875-ben született. Az államszocialista korszak szabad kereskedelmet korlátozó szabályait
követően az 1990-es években ismét törvények születtek. A törvények mellett a kereskedelemben az
állami beavatkozás elkerülhetetlen.

Kereskedőnek a törvény értelmében az tekinthető, aki saját nevében kereskedelmi ügyletekkel

iparszerűleg foglalkozott. Az egyéni vállalkozókról utoljára 2009-ben hoztak átfogó jogszabályt.

26. A kereskedelmi, illetve gazdasági társaságok joga

Ahogyan a magánjogban is vannak személyegyesítő és vagyonegyesítő szervezetek, úgy a kereskedelmi
jogban is vannak személyegyesítő és tőkeegyesítő társaságok.

 Közkereseti társaság
o Két vagy több személy kereskedelmi üzletet közös cégnév alatt folytat
o A tagok felelőssége a társaság tartozásaiért korlátlan és egyetemleges
o Az ősi céhes keretek modern megfelelője, amikor minden tag tevékenyen részt vesz a
munkában
o Tisztán személyegyesítő társaság,
 Betéti társaság
o Korlátlan felelősségű beltagokból és korlátolt (csak a kikötött vagyonbetételével)
felelősségű kültagokból áll.
o Személy és vagyonegyesítő
o Itáliában fejlődött ki: a beltagok a hajózók voltak, a kültagok a bankárok
 Csendes társaság
o A csendes társ részt vesz a vállalat életében azáltal, hogy vagyoni betétet ad a vállalat
tulajdonosának, azonban ez kifelé semmilyen módon nem volt látható.
o A szerződés akár ki is köthette, hogy a csendestárs csak a nyereségekből részesedjen,
a veszteségekből nem
o Erkölcsileg aggályosnak találták
o Csak az 1930. évi törvényben szerepelt
 Részvénytársaság
o Bizonyos számú egyenértékű részvényekből áll, s a részvények tulajdonosai csak a
részvényeik erejéig felelősek.
o Tőkeegyesítő
o 1840-ben még csak névre szóló részvényeket lehetett kiállítani, 1875-ben már a
bemutatóra szóló részvényeket a tőzsdére is be lehetett vezetni.
o A társaság ügyeiben a részvényesek közgyűlése döntött
o 1925-ben vezettek be egy alaptőke minimumot. Amelyik részvénytársaság ezt nem
tudta teljesíteni, az 1930-tól átalakulhatott korlátolt felelősségű társasággá
 Korlátolt Felelősségű Társaság
o Előre meghatározott törzsbetétekből alakult, s a tag felelőssége a törzsbetétének
szolgáltatására és a társasági szerződésben megállapított esetleges egyéb vagyoni
hozzájárulásokra terjed ki.
o Németországban lett kifejlesztve a modern korban, Magyarországon 1930-ban
vezették be
o Bármilyen gazdasági célra alakulhatott, azonban biztosítási, banki vagy pénzváltói
ügyekkel nem foglalkozhatott.
o Népszerűsége annak köszönhető, hogy egyesítette a családi kisvállalkozások előnyeit
a nagyvállalatok korlátolt felelősségű rendszerével.
o Minden tag ismerte egymást, részt vehettek, de távol is maradhattak az ügyvezetéstől
o A tagok csak a betétjük erejéig voltak felelősek
 Szövetkezet
o Nem meghatározott tagból álló (nyitott) társaság, mely célja tagjai keresetének,
gazdálkodásának előremozdítása közös üzletkezelés mellett.
o Alapelve a kölcsönösség, szolidaritás
o Kilóg a többi kereskedelmi társaság közül, hiszen elsődleges célja nem a profit
realizálása
o 1898: Hangya Szövetkezet
 Mezőgazdasági és ipari termékek beszerzése és értékesítése
 Közel 200.000 tag
 Szocialista időszak alatt erőszakos szövetkezesítés
 Emiatt a rendszerváltás után már sokan kiléptek
o A kereskedelmi törvény (1875) elkülönített hitel-, fogyasztási-, nyersanyag közös
beszerzésére alakuló-, lakásépítő szövetkezeteket
 Polgári jogi társaság
o A társaság a gazdasági tevékenységet igénylő közös céljuk érdekében
együttműködnek, s az ehhez szükséges anyagi eszközöket a társaság részére bocsátják.
o Ez azonban kereskedelmi célokra nem alakulhatott, sem magántulajdon gyarapítására
o Nem volt használható semmire, célja az volt, hogy politikai változás esetén a törvény
nyitott legyen jogszabályváltozás hiányában is a magánvállalkozások felé
A szociális állam gazdálkodó szervei.

 Állami vállalatok
o Jogi személy
o Állami vállalatok együttműködése és összefogása érdekében trösztöt hozhattak
létre. A tröszt és a tröszti vállalatok is jogi személyek. A tröszt élén az alapító szerv
által kinevezett vezérigazgató állt. A tröszt jogosult volt a tröszti vállalatot
meghatározott tevékenység folytatására utasítani, gazdálkodását irányítani
o Egyesülés
o Közös vállalat
 Jogi személyek által alapított olyan gazdasági társaság, amely a tagjai által
rendelkezésére bocsátott alaptőkével és egyéb vagyonával felel a
kötelezettségeiért
 Ha a közös vállalati vagyon nem fedezi a tartozást, akkor a tagok
együttesen kezesként felelnek
 2006-ban került kivezetésre
Az 1977. évi Ptk. Novella nyitott a gazdálkodó szervezetek egymás közötti, ötéves terveken túlmutató
együttműködésére. Így született meg a gazdasági társaság. 1982-től nyílt lehetőség a
magánvállalkozások korlátozott megindulására, ők gazdasági munkaközösséget hozhattak létre. Ezt
kereskedelmi tevékenység szervezésére, elősegítésére hozhatták létre, de kereskedelmi
tevékenységet nem végezhetett.

27. Kereskedelmi ügyletek

A kereskedelmi törvény (1875) második része a kereskedelmi ügyletekkel foglalkozott. Nevesített
ügyleteket tartalmazott két felsorolásban. Az első felsorolásban található ügyletek minden esetben
kereskedelmi ügyletnek minősültek, amíg a második felsorolásban lévők csak akkor, ha iparszerűleg
űzték

 Minden esetben kereskedelmi ügyletnek minősül:

o Áruk vétele azon szándékkal, hogy azok természetben, vagy feldolgozva tovább
adassanak
o Szállítása ezen tárgyaknak
o Állampapírok megszerzése
o Biztosítások elvállalása
o Utasok szállítása
 Csak akkor, ha iparszerűleg űzik
o Ingó dolgok feldolgozása más részére
o Bank és pénzváltói ügyletek

Szerződést biztosító mellékkötelmek

 Kötbér: A kötelezett pénz fizetésére kötelezhette magát arra az esetre, ha az ő hibájából

megszegte a szerződést. Nem mentesített a szerződés teljesítése alól.
 Foglaló: a szerződés megkötésének jeléül szolgál, a szerződés teljesítése után
visszaszolgáltatták. Akinek hibájából a szerződés nem teljesült az a foglalót elvesztette, vagy
kétszeresen fizette vissza
 Bánatpénz: Ha valamelyik fél bánatpénzt adott, akkor az a szerződéstől visszaléphetett

Kereskedelmi ügyletek általános szabályai

  Kereskedelmi ügyletek során nem a kifejezések szigorú jelentése, hanem a felek akarata a
mérvadó.
 Ha valakik közösen vállaltak kötelezettséget egy kereskedelmi ügyletben harmadik féllel
szemben, akkor egyetemleges adósoknak tekinthetők.
o A hitelező tetszőleges adóst szólíthatott fel teljesítésre
 A késedelmi kamat 6% volt, amit a lejárat napjától a követelhettek.

Kereskedelmi ügyletek megkötése

 Általában egy kereskedelmi ügylet érvényességéhez nem volt szükséges azok írásba foglalása,
vagy egyéb alakszerűségek

Kereskedelmi ügyletek teljesítése

 Ha a szerződésben az áru fajta és minősége iránt nem volt kikötés, akkor az adós átlagos
minőségű áru szolgáltatásával tartozott.

Egyes kereskedelmi ügyletek

 Közraktár
o Azon vállaltok, amelyek áruk elhelyezésével és közraktári jegyek kibocsátásával
foglalkozik.
o A közraktári jegy a közraktárban elhelyezett árukat helyettesítik
o Kereskedők és kereskedelmi társaságok nyithattak közraktárakat
o A vállalat felelős volt minden kártért, amely a nála elhelyezett árukban keletkezett.
o Köteles volt a nála elhelyezett tárgyakról közraktári jegyet kiállítani. Ez áru és
zálogjegyből állt
 A közraktár a nála elhelyezett tárgyakat csak a közraktári jegy felmutatásával
és a zálogjegyen lévő összeg kifizetése után adta ki
o Ha a határidő alatt nem jelentkeztek a letett dolgokért, akkor a közraktár tulajdonosa
(a letevő felszólítása után) elárverezhette azokat.
 Biztosítási ügylet
o Kárbiztosítás
 Amikor valaki díj kikötése mellett arra kötelezi magát, hogy bizonyos
személyeket érő vagyoni hátrányt megtéríti. A felek a biztosító és a biztosított
o Életbiztosítás
 Amikor valaki díj kikötése mellett arra kötelezi magát, hogy bizonyos összeg
fizet, ami a személy érő egészségkárosodásától, vagy élettartamától függ.
 Kiadói ügylet
o Amikor a kiadó a kész, vagy készítendő művészeti alkotás közzétételére,
többszörösítésére és forgalmazására kizárólagos jogot szerez.
 Adásvétel
o Az áru tulajdonjogának pénzben meghatározott ellenérték fejében történő
átruházása.
 Szállítmányozási ügylet
 Fuvarozási ügylet

A kereskedelmi törvény mellett (1875) meg kell említeni az államszocialista korszak kereskedelmi jogi
jellegű szerződéseit.

 Vállalkozási szerződés
 o A vállalkozó valamilyen dolog elkészítésére, feldolgozására, átalakítására,
megjavítására, a megrendelő pedig meghatározott díj fizetésére köteles.
 Tervszerződés
 Növénytermelési szerződés
o A termelő meghatározott területen meghatározott növények termelésére és a termelt
növények átadására, a termeltető pedig ellenérték vállalására kötelezi magát
 Állatnevelési szerződés
 Terményértékesítési szerződés

A Ptk. Novellája (1977) újabb szerződési formákat vezetett be, ezzel az ún. új gazdasági
mechanizmushoz igazodott. A mezőgazdasági jellegű szerződések triászát a mezőgazdasági
termékértékesítési szerződés cserélte le. Ez alapján a termelő meghatározott mennyiségű növény,
állat vagy termény átadására, a megrendelő pedig ellenérték megfizetésére kötelezte magát.
Megrendelő csak szocialista szervezet lehetett. Közszolgálati szerződés alapján a szolgáltató köteles
volt meghatározott közüzemi szolgáltatást nyújtani, pl. gáz, villany, víz, a megrendelő pedig köteles
volt időközönként fizetni

Ezen kívül a Ptk. Novella bevezette az építési, tervezési, kutatási szerződést.

28. Értékpapírjog
Az értékpapír valamilyen vagyoni követelést megtestesítő okirat. Az értékpapírban foglalt jogok
alapján három típust különítünk el:

 Dologi jogot megtestesítő: közraktárjegy, zálogpapír

 Részesedést, vagy tagsági jogot megtestesítő értékpapír: részvény
 Követelést megtestesítő értékpapír: csekk, váltó

Váltó

 A középkorra vezethető vissza, a készpénzforgalom mellőzése érdekében.

o Veszélyes volt a pénzküldés, ezért a váltóval a kiállítója kötelezte magát, hogy a kívánt
összeget a kérdéses helyen ki fogja fizetni
 A váltó létrejötte kapcsán három elmélet alakult ki:
o Szerződéses elmélet: A váltókötelezettség kizárólag a váltónak a kötelezett fél részéről
a hitelezőnek való átadással jött létre.
o Kiadási elmélet: A váltó a kötelezett akaratával jusson más kezébe.
o Kiállítási elmélet: A váltóba foglalt ígéret létrehozza a kötelezettséget, még ha a
kiállító akarata ellenére is jut a hitelező birtokába
 A váltó egyoldalú kötelezettséget állapít meg, független az ellenszolgáltatástól. Mindig
készpénz feltétlen fizetésére irányul.
 Könnyen kezelhető, gyorsan érvényesíthető

Részvény

 A részvény a részvénytársaságban tagsági, részesedési jogot megtestesítő értékpapír, amely

az alaptőkének előre meghatározott egyenlő értékű hanyadrésze.
 A részvényből származó jogok a részvény átvételével keletkeznek.
 Először névre szóló részvények voltak, majd bemutatóra szólóak, s bevezették őket a
tőzsdére.
 A részvények mögött valódi részvénytársaságnak kell állnia
  A részvények tulajdonosai részt vehetnek a közgyűlésen, ahol szavazhatnak a vállalat
működéséről részvényeikkel azonos mértékben
 Egyes részvényekkel vagyoni természetű jogok is járnak: osztalékot fizetnek
 Átszállhat élők között és öröklés útján is

A kötvény

 A kötvényt kibocsátó adós arra kötelezi magát, hogy a megjelölt pénzösszegnek a kamatját az
előre meghatározott időben megfizeti a kötvény tulajdonosának.

A csekk

 A fizetés egy sajátos eszköze.

 A csekk egy készpénzre jogosító utalvány, amit a birtokosa a kijelölt helyeken bemutatva
pénzben vehet át.
 Rokon a váltóval, azonban a csekk mögött nincsen hitelviszony

Zálogjegy

 A zálogkölcsön szerződések rendszerét 1881-ben szigorúan szabályozták. A zálogba vett

tárgyról az elzálogosító zálogjegyet kap, ami tartalmazta:
o A zálogba adás idejét
o Zálogtárgy megjelölését
o Becsértékét
o A zálogra adott kölcsön értékét
o A legjárat idejét
o A zálogüzlettulajdonos aláírását
 A zálogba vett tárgyakról külön, az iparhatóság által hitelesített könyvet kell vezetni

Közraktárjegy

 Árujegyből és zálogjegyből áll

29. Szellemi alkotások joga - HIÁNYOS

Szerzői jog:

A szerzői jog a magánjognak az a területe, amely védelemben részesíti az irodalmi, tudományos,

művészeti alkotásokat, valamint a felhasználásukhoz kapcsolódó teljesítményeket. Célja a szellemi
alkotás ösztönzése. Ennek jegyében ismer el személyhez fűződő és vagyoni jogokat a szerző javára.

A szerzői jogok kialakulásában fontos szerepe volt a könyvnyomtatás feltalálásának, a szellemi

alkotások sokszorosítása miatt; az individualizmus megjelenésének és az igény, hogy az alkotó a
szellemi terméke tulajdonosának tekinthesse magát.

A szerzői jog előzménye az uralkodói privilégiumok, amelyek egyéni engedélyt adtak a mű

kinyomtatására. Először a nagyszombati főiskola lett feljogosítva így a Corpus Iuris Hungarici
kinyomtatására.

Szerzői jog szempontjából nemzetközi egyezmények hozták meg az első fontos lépéseket. Victor Hugo
elnökletével 1878-ban megalakult a Nemzetközi Irodalmi Szövetség. Majd megszületett a Berni
Egyezmény, amelyhez Magyarország is csatlakozott.
Magyarországon az első szerzői jogi törvényjavaslatot Szemere Bertalan terjesztette elő, amit mindkét
tábla elfogadott, de a király nem szentesítette, mert már folyamatban volt egy összbirodalmi szerzői
jogi pátens. Szemere meghatározta a szerzői mű fogalmát, írta bitorlás eseteiről és szankciójáról. A
szerzői jog megsértését egy szakértői szék vizsgálta volna, melynek tagjait az MTA választotta volna és
különböző területek művészeiből állt. 1884-ben törvény a szerzői jogról, majd ezt módosították a Berni
egyezményhez való csatlakozás jegyében. Később is változtak a törvények: elismerték a filmgyártás
szerzői jogait, valamint a feldolgozások esetében is ismertek el szerzői jogokat. A kiadók és a szerzők
közötti konfliktusok miatt erősítették a személyhez fűződő jogokat és a vagyoni jogok
elidegeníthetetlenségét.

Szabadalmi jog

Szabadalmakat kezdetben mindenféle ipari és kereskedelmi tevékenységre adtak. Csak később jött
létre a találmányi szabadalmi jog.

30. A magyar büntetőjog korszakai

A büntetőjog önálló jogág, amely meghatározza azokat a jogellenes magatartásokat, amiket a jog
büntet. Közös jellemzője, hogy ezek a cselekedetek közösségellenesek, sértik mások alapvető
alkotmányos jogait. A bűncselekmény elkövetőit pedig bünteti. Amíg a többi jogág feladata a
szabályozás, a büntetőjog feladata az életviszonyok védelme

A magyar büntetőjog korszakokra osztható.

Az első korszak a vérségi igazságszolgáltatás korszaka. Itt a büntetőjog kettévált:

 Belső büntető igazságszolgáltatás: a közös felettes tekintély (ez lehet családfő, nemzetségfő)
gyakorolta a joghatóságát. Mivel saját vért nem ontottak halálbüntetést nem alkalmaztak.
Végső esetben száműzetés szabtak ki, ami kb. a halálbüntetéssel volt azonos
következményében. Gyakoriak a megszégyenítő és testfenyítő büntetések.
 Külső igazságszolgáltatás: Amikor a sértett és az elkövető között nincsen közös felettes
tekintély, akkor a vérbosszúhoz tudtak folyamodni. Ilyenkor vagy ellenszolgáltatást nyújtott
az elkövető a sértettnek, vagy fegyverrel megvédte az igazát.

A második korszak a magánjogi jellegű büntetőjog korszaka volt. Itt a vádemelés és az az elleni
védekezés is magánfeladat volt. Ilyen volt az Árpád-házi királyok korszaka. Itt egy kártérítési per és egy
büntetőper alig volt eltérő. A büntetések legtöbbje vagyoni természetű volt, még a halálbüntetést is
meg lehetett váltani.

A harmadik korszak a büntetőjog közjogiasulásának kora volt, amely a vegyesházi királyok korával
köszönt be. Itt egyre több bűncselekményt üldöztek hivatalból.

A negyedik korszak az önálló jogági megjelenése volt, amely a tudomány fejlődésével, az egyetemi
oktatás terjedésével, a büntető bíróságok megjelenésével és az európai büntető kódexek
megjelenésével köthető össze.

Az ötödik korszak a kodifikációs kísérletek kora volt, amely a modern büntetőjog iránti igényt mutatta
be. Magyarországon jelentős volt 1712-ben Bencsik Mihály műve.

A hatodik korszak a kodifikált büntetőjog ideje, amely Csemegi Károly 1878. évi Btk-jával köszöntött
be.
Hetedik korszak a büntetőnovellák kora, amelyet a kriminológiai iskolák fejlődése hozott.
Nyolcadik korszak az államszocialista büntetőjog kora, bár ezt is tovább lehet osztani. Végsőként
beszélhetünk a jogállamiság helyreállításának korszakáról.

31. A magyar büntetőjog forrásai

Szemben a magánjoggal, a büntetőjogi jogforrások száma csekély. Ez annak tudható be, hogy a
büntető ítéletek írásba foglalásának nem volt nagy jelentősége, hiszen azokra nem lehetett
hivatkozni később.

Szokásjog

A rendi korszak végéig meghatározó szerepe volt a szokásjognak, amely a Hármaskönyv és a Praxis
Criminalis gyakorlatán fejlődött ki. A szokásjogot nagyban befolyásolták a kodifikációs kísérletek és a
bírósági gyakorlat.

Törvények

Szent László törvényei a vagyon elleni bűncselekményekről, tartalmazta az ellopott dolog értékének
megfelelő büntetések szabályozását. A rendi korban Hunyadi Mátyásig a törvények csak a jóvátételre
és perbeli vétségekre vonatkoztak. Új korszakot a 1462. és 1486. évi törvények hoztak a hűtlenség és
a hatalmaskodás leírásával.

Ezt követően III. Károly 1715-ben és 1729-ben közbűncselekmények és magánbűncselekmények

felosztását végezte el.

A dualizmustól kezdve a büntetőjogi tényállásokat és büntetéseket csak a törvények határozhatták

meg. Így az 1878. évi Btk, majd pedig a novellák és más törvények rendelkeztek a büntetőjogról

Törvényerejű rendeletek

1949 után az alkotmány felruházta a Népköztársaság Elnöki Tanácsát, hogy törvényerejű rendeletet
alkosson. Ilyen volt a novella (1966) és a büntetés-végrehajtási kódex (1979) is.

Rendeletalkotás:

Büntetőjogi szabályok II. József által kerültek pátenssel (rendelettel) bevezetésre.

Kodifikációs kísérletek

Statútumok, szabályrendeletek

A XVI. Századtól a vármegyék, városok számos büntetőjogi rendelkezést alkottak.

32. Rendi korszak büntető anyagi jogának a rendszere

A középkorból nagyon kevés ismeretünk van a büntetőjogról. A patrimoniális királyság korából
maradtak fent törvények, de ezek egy felmerülő probléma orvoslása érdekében születtek meg. Ilyen
volt Szent István büntető szabályai, amelyek a keletkező társadalmi rend védelmében születtek, vagy
Szent László törvényei, amelyeknek célja a közbiztonság megteremtése volt.

A magyar büntetőjogot két szokásjogi gyűjtemény határozta meg a rendiség felszámolásáig:

Hármaskönyv és a Praxis Criminalis

 A Hármaskönyv felsorolta a legsúlyosabb közbűncselekményeket és leírta több

magánbűncselekmény ismérvét. Alapfogalmakat is tisztázott.
  A Praxis Criminalis egy III. Ferdinánd által 1656-ban kiadott büntető rendtartás. Szokásjoggá
válását annak lehet köszönni, hogy bekerült 1696-ban a Corpus Iuris Hungaricibe. A Praxis
Criminalisra már rendszeresen hivatkoztak a bíróságokon a XVIII. Sz. elején. Több büntetőjogi
fogalmat is meghatározott, rögzített bűncselekményeket és büntetéseiket. Legnagyobb
jelentősége abban állt, hogy minden esetben felsorolta a büntetés enyhítésére, vagy
súlyosbítására okot adó körülményeket.

(Bencsik Mihály magyar praxis criminalis tervezete a Systematica Commissióba került, aminek
általános jogrendezés volt a feladata.)

Mária Terézia és II. József abszolutizmusra reagálva a rendek egyre inkább elkötelezettek voltak
nemzeti joganyag megalkotása mellett. Zichy Károly 1795-re készítette el a javaslatát. Az Alapelvek
névre hallgató bevezetőből és két fő részből állt. Ez a javaslat nem tett különbséget nemes és nem
nemes közt. A büntetés célja az elrettentés és a bűnös megjavítása volt. Halálbüntetést hat esetben
rendelt el, élethossziglan szóló börtönt egy esetben. A tervezet a fiatalkorúakra különös szabályokat
érvényesített. Ez a tervezet nem került büntetőjogi tárgyalásra.

1830-ban újabb javaslat készült el az 1795-ös tervezet átnézésével. Ez a korábbihoz jelentős

visszalépés volt. A büntetések szigorúbbak lettek, és rendi alapon különböztek. Hasonló sorsra jutott,
mint az előző tervezet.

Deák Ferenc nevéhez köthető az 1843. évi büntetőjogi törvényjavaslat.

 Az 1843.évi büntető anyagi jogi javaslat általános része:

o Megfogalmazta a nullum crimen sine lege elvét, így kizárólag törvény állapíthatta
volna meg a bűncselekményeket
o Nulla poena sine lege alapján egy kimerítő felsorolást is tartalmazott a büntetések
nemeiről. A törvénytervezet nem tartalmazta a halálbüntetést, általános büntetési
nem a szabadságvesztés lett. A büntetési nemek:
 Életfogytig tartó rabság
 Határozott idejű rabság
 Fogság (max 1 év)
 Közhivatal elvesztése
 Pénzbüntetés
 Bírói megdorgálás
o A javaslat a bűncselekmények körében elkülönített bűntettet és kihágást:
 A bűntettet csak törvényi szinten, a kihágást rendeleti szinten is meg
lehetett állapítani.
o A szabadságvesztés nem váltható pénzbüntetésre, de a pénzbüntetés egyes esetekben
fogságra változhatott
o A büntetőség korhatára 12 év volt.

Az 1843. évi anyagi büntetőjogi törvényjavaslat különös része

o Szokatlan megoldás volt, hogy egyes bűncselekményeknél csak a maximális
kiszabható büntetést állapította meg, a minimumot nem.
o Emberölés
 Az előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölés (gyilkosság) büntetése:
 Holtig tartó rabság, ha minősített körülmények között követték el.
Ilyen volt a rokoni kapcsolat, nyereségvágy, mérgezés, visszaesés.
 Erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés:
  Legfeljebb 12 évig tartó rabság
 Csecsemőgyilkosság
 Magzatelhajtás
 Gyermekkitétel
o Testi sértés
 Halált okozó
 Maradandó károsodás okozó
 Lassan gyógyuló sebesülések
o Erkölcsi rend megsértése
 Erőszakos közösülés
 Nőrablás
 Többnejűség
o Lopás

A humánus jellegének köszönhetően a Deák-féle javaslat minden eddigi és ezt követő jogszabály
zsinórmértékévé vált

33. A büntetőjog kodifikációs kísérletei a XVIII.-XIX. Században.

(csemegi)
A kiegyezést követő évben az igazságügyi miniszter Csemegi Károly aradi ügyvédet kérte fel, hogy
készítse el a büntető törvénykönyv tervezetét. A művet 1878-ban szentesítette az uralkodó. Több más
büntetőjogi szabállyal együtt 1880-ban lépett hatályba. A klasszikus büntetőjogi iskola tanítását
tükrözte, ami a felvilágosodás eszméin nevelkedett és meghatározó alapítója volt Beccaria Bűntett
és büntetés című műve.

A kódex a bűncselekményeket három részre osztotta: bűntett, vétség és kihágás. A kódex a

bűntettekről és vétségekről rendelkezett, a Csemegi kódexhez szervesen kapcsolódó Kihágási
büntető törvénykönyv 1879-ben jelent meg.

A kódex deklarálta a nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege elvét. A kódex középpontjában
a bűncselekmény állt. Büntetőjogi felelősséggel a tizenkettedik évet meghaladó természetes személy
tartozott. A szándékosság és a gondtalanság fogalmát nem határozta meg a törvény. A bűntettek csak
szándékosak lehettek, a vétséget szándékosan és gondtalanságból is el lehetett követni. A bűntett
kísérlete mindig, a vétség kísérlete csak meghatározott esetekben volt büntethető azzal, hogy a
kísérletet enyhébben kellett büntetni, mint a befejezett bűncselekményt.

A büntetési rendszer középpontjában a szabadságvesztés különböző formái álltak. A büntetési

rendszer:

 Főbüntetések
o Halálbüntetés: zárt helyen, kötél által
o Szabadságvesztés büntetések
 Fegyház: életfogytiglani vagy 2-15 év közötti büntetés
 Börtön: 6 hónaptól 10 évig
 Fogház: 1 naptól 5 évig
 Államfogház: politikai elítéltek számára, 1 naptól 15 évig
o Pénzbüntetés
 Mellékbüntetések
o Pénzbüntetés
 o Hivatalvesztés
o Politikai jogok gyakorlásának felfüggesztése
o Külföldi személy kiutasítása
o Elkobzás

Különös rész

Mint minden modern kódex, ez is a védendő jogi tárgy szerint csoportosította a bűncselekményeket

 Uralkodó és az állam
 Társadalmi rend
 Személy és vagyon
 Államigazgatás rendje
 Tisztességes hivatalviselés elleni bűncselekményeket szabályozta

Mindösszesen két esetben rendelt el halálbüntetést: a király elleni merénylet, vagy annak kísérlete és
gyilkosság elkövetésekor. Védte a becsületet, ezzel kapcsolatban két bűncselekményt tartalmazott:
a rágalmazást és a becsületsértést. Lopás 12 minősített esetét különbözte meg és ötven szakasz szólt
vagyon elleni bűncselekményekről.

A kódex pozitív szakmai fogadtatásban részesült. Azzal kritizálták, hogy túlságosan hasonlít a nyugat-
európai kódexekre

34. A klasszikus iskola és a reformiskolák hatása a magyar büntetőjogi

dogmatika fejlődésére: az első Btk. és novellái
A Csemegi Kódex (1878) a klasszikus büntetőjogi iskola elveit vallotta. Nagy előrelépés volt az eddigi
kodifikálatlan magyar jogrendhez képest, viszont elveinek egy részén már túlhaladt a tudományos
gondolkodás. Európában a kriminológiai reformiskolák már azt kutatták, hogy mi az oka a
bűncselekmény elkövetésének és milyen eszköze lehet a büntetőjognak, hogy a bűnözést
visszaszorítsa. A jelenséget biológiai, pszichés vagy szociális okokra vezették vissza.

Amíg a klasszikus iskola a bűncselekményre fókuszált, addig az új iskolák a bűnelkövetők

személyiségére és motivációira helyezték a hangsúlyt. A bíróság által kiszabott büntetéseknek és
intézkedéseknek elsődleges célja az volt, hogy az elítélt ne kövessen el újra bűncselekményt és a
büntetés letöltése után a társadalom hasznos tagja legyen. A magyar törvényhozás három
büntetőnovellával (1908-1928-1948) és a közveszélyes munkakerülőkről szóló törvénnyel válaszolt
ezekre.

Az első büntetőnovella 1908 két csoportra fókuszált:

 Alkalmi bűnelkövetők: Bevezette a büntetés feltételes felfüggesztésének intézményét. A

bíróság az egy hónapot meg nem haladó fogházbüntetés és pénzbüntetés végrehajtását
felfüggeszthette egyesesetekben, ha ettől az elítélt magaviseletében kedvező hatást várt.
 Fiatalkorúak:
o aki 12 évet nem haladta meg (gyermek) a bűncselekmény elkövetésekor, az ellen
nem lehetett eljárást indítani. A hatóságok a szülőknek vagy az iskolai hatóságnak
adhatta át dorgálás céljából.
o Ha valaki 12 és 18 év közt (fiatalkorú) volt a bűncselekmény elkövetésekor és a
büntetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettsége nem volt meg, büntetőjogi
felelősségre nem volt vonható. Ekkor is a szülőknek vagy az iskolának adták át. Ha
 azonban megvolt a szükséges értelmi és erkölcsi fejlettség a bűncselekmény
elkövetésekor a fiatalkorúban, a következő intézkedések voltak tehetők:
 Dorgálás: A bírósági tárgyalás során ünnepélyes komoly intelmet intézett az
elkövető ellen
 Próbára bocsátás: egy évi próbaidőre szabadlábon hagyta a fiatalkorút. Ha az
egy év alatt ismét bűncselekményt követ el, vagy nem tanúsít megfelelő
magatartást, javító nevelésre vagy fogházba- vagy államfogházba küldték
 Javító nevelés: Elrendelhető volt, ha környezete okozhatta a züllöttségét a
fiatalnak. Egy év után próbaidőre szabadlábra helyezhették.
 Fogház- vagy államfogház büntetés: 15 nap – 15 év

A kódex következő érdemi módosítása 1913-ban történt a közveszélyes munkakerülőkről, másnéven

dologházi törvénnyel.

 A törvény bevezette a dologházat, amely történhetett fogházbüntetés helyett, fogházbüntetés

kiszabása nélkül vagy szabadságvesztés végrehajtása után. 1-5 év.
 A dologházban foglalkoztatni, tanítani és nevelni lehetett az elítélteket, lehetőséget teremtve
annak, hogy az egyén könnyebben visszailleszkedjen a társadalomba
 Az közveszélyes munkakerülő,
o Aki magát vagy családját munkakerülő életmódjával erkölcsi romlásnak tette ki,
o Aki rendszerint bűncselekményekből tartja fenn magát,
o Aki tiltott szerencsejátékból tartotta fenn magát, vagy más könnyelműségét
üzletszerűen kihasználta
 Minimum egy év után lehetett feltételes szabadlábra bocsátani

Az 1921. évi III.tc az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szólt, és elsősorban a politikai
szélsőséges elemek, az diktatórikus államberendezkedés megvalósítása érdekében tevékenykedők
megfékezésére szolgált.

A második büntetőnovella (1928) három részt tartalmazott:

 Pénzbüntetés szabályozása
o A pénzbüntetés kiszabásánál figyelembe kellett venni az elkövető jövedelmi viszonyait
 Igazságszolgáltatás egyszerűsítése
 Megrögzött bűntettesek és az ellenük alkalmazható szigorított dologház
o Megrögzött bűntettes az, aki élet, szemérem vagy vagyon ellen különböző időben és
egymástól függetlenül legalább három bűntettet követett el, és a bűncselekmény
elkövetésére állandó hajlamot mutat.
o A szigorított dologházba küldötteket munkás életmódhoz kellett szoktatni; egy
szakmát úgy kellett elsajátítaniuk, hogy abból szabadulásuk után megélhessenek.

1930. évi katonai büntető törvénykönyv

1940. évi rehabilitációs törvény

35. Az államszocialista korszak büntetőjoga: III. Bn, Btá, BHŐ és a két

Btk.
A harmadik büntetőnovella (1948) első fejezete az elmebeteg bűnelkövetők biztonsági őrizetéről
szólt, gondoskodott az ehhez szükséges intézmények megalapításának hátteréről. Második fejezetben
az ittas vagy bódult állapotban lévő bűnelkövetőkről rendelkezett, a harmadik részben az egyes
különös részi bűncselekmények találhatók. Megjelent a cserbenhagyás, a tiltott határátlépés, a
kuruzslás. A párviadal büntetését hatályon kívül helyezte. A vagyoni jellegű bűncselekmények
átpolitizálása érződött.

A fordulat évében (1948) várható volt a Csemegi kódex lecserélése, amely két részben történt.
Először az általános részt helyezték hatályon kívül a Büntető Törvénykönyv Általános Részéről szóló
1950. évi törvény megalkotásával. A kísérletet és a befejezett bűncselekményt, valamint a bűnsegédet
és a tettest is azonos elbírálás alá vonta. Kivezette a vétséget.

1955-ben törvényerejű rendelet a kihágásokat is kivezette, ezzel megszűnt a bűncselekmények súly

szerinti felosztása 1971. évi Btk. novelláig. A törvényerejű rendelet bevezette a szabálysértést, ami
viszont a kihágással szemben nem a büntetőjog rendszerét képezte, hanem az államigazgatási jog
szankciórendszerét. Áttörte a nullum crimen sine lege elvét az, hogy a miniszteri tanács is
megállapíthatott bűntettet. A büntetési rendszere: halálbüntetés; börtön; pénzbüntetés; elkobzás;
közügyektől-; foglalkozástól eltiltás; kiutasítás. Tartalmazott még két intézkedést: javító-nevelő munka
és biztonsági őrizet elmebetegeknek.

(A Csemegi kódex különös részének elmaradt a megújítása, ezért bevezették 1952-ben, majd 1968-ban
a Büntető Anyagi Jogszabályok Hatályos Összeállítását. Nem jogszabály volt, hanem kompiláció, de
erre hivatkoztak a bíróságokon)
Új átfogó Btk. a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1961. évi törvény lett. Így
már egyetlen törvénykönyv tartalmazhatta a szocialista büntetőjogot. Tartalmazott fiatalokra,
katonákra vonatkozó szabályokat. Csak a bűntettet ismerte. A büntethetőség korhatárát felemelte a
tizennegyedik életévre. Főbüntetések voltak: Halálbüntetés; szabadságvesztés; javító-nevelő munka,
pénzbüntetés. Mellékbüntetés: közügyektől-; foglalkoztatástól való eltiltás; kitiltás; kiutasítás;
vagyonelkobzás; pénzbüntetés. Intézkedések: figyelmeztetés; kényszergyógykezelés; kényszerelvonó
kezelés; elkobzás.
A büntetési rendszer reformját hozta az 1966. évi 20. tvr., amely 1967. március 1-én lépett hatályba.
Hatására a szabadságvesztésnek négy fokozata lett, ezek: szigorított börtön; börtön; szigorított
büntetés-végrehajtási munkahely; büntetés-végrehajtási munkahely

A Btk. tizedik évfordulójára jelent meg az 1971. évi novella. Ez a szabályozás közelített a Csemegi
kódex megoldásaihoz. Újra két típusú bűncselekmény létezett.

 Bűntett:
o Olyan szándékosan elkövetett bűncselekmény, amit a törvény legalább 1 év
szabadságvesztéssel rendelt büntetni
o Olyan gondtalanul elkövetett bűncselekmény, amelyet 3 év...
 Vétség: A bűntettnél enyhébben bűntetendő cselekmény
 Szabálysértés: államigazgatási jog része
o Fegyház
o Szigorított börtön
o Börtön
o Fogház

Ez bevezette az életfogytig tartó szabadságvesztést és a járművezetéstől való eltiltást. Megjelentek

a közlekedési bűncselekmények.
A társadalom fokozottabb védelméről a közrendre és a közbiztonságra különösen veszélyes visszaeső
bűnözők elleni hatékonyabb fellépés érdekében címet viselő 1974. évi tvr. vezette be a különösen
veszélyes visszaeső és a szigorított őrizet fogalmát.

Az utolsó jogtörténeti büntető törvénykönyv az 1978. évi volt. Mivel kiderült, hogy a bűnözés a
szocialista társadalomban sem szűnik meg automatikusan, most már nem a bűnözés utópisztikus
felszámolása, hanem a korlátozása, csökkentése volt a cél. Három fogalom volt jelentős: Bűnösség;
társadalomra veszélyesség; cselekmény bűncselekménnyé nyilvánítása. Vétség és bűntett felosztás
létezett, az volt bűntett, amire a tv. két évnél többet rendelt.

 14. életév volt a büntetőjogi felelősség

 A kóros elmeállapotban elkövetett bűncselekményeknél az orvostudomány legújabb
eredményeit használták fel. Erre nem hivatkozhatott az, aki bódult, vagy ittas állapotban volt.
 Főbüntetések:
o Halálbüntetés: 28 esetben
o Szabadságveszés:
 Életfogytiglan
 3 hónaptól 15 év; halmazat esetén 20
 Javító-nevelő munka
 Pénzbüntetés
 Mellékbüntetések:
o Közügyektől-, foglalkozástól-, járművezetéstől való eltiltás; kitiltás, kiutasítás,
pénzmellékbüntetés
 Intézkedések:
o Megrovás; próbára bocsátás; kényszergyógykezelés; szigorított őrizet
 Egyes mellékbüntetéseket főbüntetés kiszabása nélkül is lehetett alkalmazni. Ezt két évnél
nem többre büntetendő bűncselekményeknél lehetett
 Céllá nőtte ki magát a halálbüntetés eltörlése: csak akkor lehetett alkalmazni ha másképpen a
társadalom védelme nem oldható meg
 A szabadságvesztés alsó határát 30 napról 3 hónapra emelte
o Fegyház, börtön és fogház maradt
 Megtiltotta a bíróknak, hogy a minimum büntetésnél kevesebbet ítéljen. Ezért reális
büntetéseket határoztak meg, csökkentették az alsó határokat.
 Ismételten felelősségre vont elkövetők:
o Visszaeső: 5 éven belül újra bűncselekményt követ el
o Különös visszaeső: az a visszaeső, aki mindkét alkalommal hasonló jellegű
bűncselekményt követett el
o Többszörös visszaeső: akit már visszaesőként egyszer elítéltek, majd három éven belül
megint bűncselekményt követett el

Különös rész 1978

 Tartalmazza a terrorcselekményt
 Környezetkárosítás, természetkárosítás

A rendszerváltást követően törekedni kellett az uniós normákkal való harmonizációra. Jelentős lépés
volt 1989-ben a szigorított őrizet megszűntetése. 1990-ben az alkotmánybíróság eltörölte a
halálbüntetést. Magyarországon utoljára 1988-ban hajtottak végre halálos ítéletet
36. A magyar büntetés-végrehajtás története
Az egyedüli tartós büntetésvégrehajtási eszköz a szabadságvesztés volt.

A középkorban várak és erődök szolgáltak börtönként. A későbbi korokban már megjelent az igény
fogvatartásra szolgáló létesítményekre. Ezért a 15.-16. században már alkalmazták a börtönbüntetést,
a Dózsa-féle parasztfelkelésben részvevő nemesek is ilyen büntetést kaptak már.

Nem volt országos intézményrendszer a börtönbüntetés végrehajtására, csak a városok, uradalmak

tartottak fent börtönöket, azonban ezeknek kicsi volt a kapacitásuk. Végül megszületett 1771-ben
Magyarország első országos büntetés-végrehajtási intézete, a Domus Correctoria (javítóház)
Szempcen. A fogvatartottaknak meg kellett téríteniük a tartásuk költségét, így a rabmunkáltatás is itt
jelent meg elsőízben.

II. József Erdélyben börtönnek nevezte ki 1786-ban a szamosújvári várat.

A neoabszolutizmus idején a szabadságvesztés lett az általános büntetési nem. Ezáltal szembesültek

a rendszer gyengeségével és több országos intézetet nyitottak meg. A börtönnek három fokozata volt:
egyszerű, kemény és legnehezebb fogság.

1869-ben a Házszabályok kibocsátásával rendezték az országos intézetek viszonyait.

1874-es rendelet honosította meg a fogház, börtön, fegyház használatát

 Fogház a járásbíróságok mellett

 Börtön a törvényszékek mellett működödtt
 Ezektől elkülönítette a hosszabb tartamú szabadságvesztés letöltésére szolgáló országos
fegyintézeteket

A büntetésvégrehajtási intézetek sok modell szerint működhettek. A Csemegi kódex az ún. progresszív
(fokozatos) rendszert használta. Ennek az a lényege, hogy az elítélt a nagyobb szigor felől haladt az
enyhébb elbánás, majd szabadulás felé. Csemegi kódex szerint

 Első stádium a magánelzárás

o Max 1 év, a teljes büntetés 1/3-a
 Második stádium a közös fogság
o Javult az életminőség, enyhébb szigor
 Harmadik stádium a közvetítő intézetbe utalás
 Negyedik stádium volt az amikor saját kérelmükre, az igazságügy-miniszter döntése alapján
feltételesen szabadlábra bocsátották

Ez a rendszer a korszakban a legmodernebb volt és máig időtálló. Probléma annyi volt, hogy
technikailag nehezen volt kivitelezhető a magánzárkák hiányának következtében. A középkori
intézmények nem voltak alkalmasak erre, az osztrák építkezések sem voltak kielégítőnek. 1860-ban a
nagyenyedi női fegyház volt csak korszerű.

Századforduló során történt változás: európai büntetés-végrehajtás alapjait teremtették meg.

Létrejött az első közvetítő intézet, 1885-ben a Szegedi Csillagbörtön. Létrejött megfigyelő és
elmegyógyító intézet.

A trianoni békeszerződést követően a büntetés-végrehajtás nehéz helyzetbe került. Az ország

jelentős részének elcsatolásával elvesztette az Illavai, Lipótvári fegyintézeteket és több száz fogházat.
Több esetben katonák kerültek az intézmények élére, így annak szigora növekedett
1950. évi Btá. megváltoztatta a Csemegi Kódex rendszerét. Csak egyféle szabadságvesztést ismert: a
börtönt. Ezt a büntetési nemek szükségtelen sokaságával magyarázták, de valójában a politikai
ellenfelek egyszerűbb megszüntetése érdekében csinálták. Így soha nem látott mennyiségű
fogvatartottat küldtek börtönbe. Ezért bevezettek nyitott végrehajtási helyeket: gyárakat, üzemeket.
Létrejöttek őrparancsnokságok, munkahelyparancsnokságok. A büntetés szigora és részben
időtartama munkateljesítménytől függött.

Önálló büntetés-végrehajtási törvény kibocsátására nem került sor. 1950-es években kétarcú
igazságszolgáltatás. Kegyetlen terror a politikai ellenfelek esetében, a munkásosztállyal szemben
viszont a javítás és a nevelés hangsúlyozták. A megtévedt dolgozók.

Az 1960-es években a tudományos fejlődés rámutatott, hogy nem elegendő a szocializmussal a

bűnözés eltűnésében reménykedni, hanem a büntetés-végrehajtás hosszú távú tervezésére van
szükség. Az akkori politika szembesült a börtönök elmaradásával. Kísérletek történtek a fogvatartás
humánus normáinak betartására. Létrehozták a nevelési szolgálatot, előírták, hogy minden száz
fogvatartottal egy nevelő foglalkozzon. Széles körű, főleg politikai elítéltekkel szemben közkegyelmet
gyakoroltak. A szabadságvesztés-büntetés végrehajtásáról szóló 1966. évi tvr. az elítéltek átnevelését
tűzte ki célul.

1978. évi Btk. után megjelen az 1979. évi tvr. a büntetések és intézkedések végrehajtásáról, az
igazságügyi miniszter pedig rendeletben szabályozta a Büntetés-végrehajtási szabályzatot.
A politikai rendszerváltozás először a büntetési rendszer humánus átalakítását tűzte ki célul. A
büntetés-végrehajtási szervezetről szóló 1995. évi törvény meghatározta a büntetés-végrehajtásnak
az államszervezetben elfoglalt helyét, a működési szabályokat, a felépítését.

A 2012. évi Btk. további újításokat vezetett be

37. A bűnelkövetés tárgyi oldala: az egyes bűncselekményi kategóriák

kialakulása és fejlődése. A szankciók, illetve a sértett tárgy szerinti
csoportosítás evolúciója
Bűncselekményi kategóriák kialakulása

A büntetés súlyossága szerinti kategorizálás.

 A törzsi-nemzetségi társadalomban minden magatartás, amely az egyén testi épségében, vagy

becsületében, vagy vagyonában sérelmet okozott a sértett család vagy nemzetség döntésétől
függő megtorlást von maga után. Ez jóvátétel vagy vérbosszú volt.
o Csoporton belüli igazságszolgáltatás
o Csoporton kívüli igazságszolgáltatás
 A középkorban a büntetőjog jóvátétel jellegű volt, a cél a vérbosszú visszaszorítása volt. A
kérdés itt az volt, hogy a sértett fél feladata volt-e, vagy hivatalból történt az
igazságszolgáltatás. A 14. századra a kánonjog hatására elkülönítettek:
 Magánbűncselekmény
 Közbűncselekmény
 Az újkorban III. Károly igazságügyi reformjai (1723) sokat lendített a bűncselekménytan
fejlődésén. A Praxis Criminalisra alapozva tovább növekedett a közhatalom által üldözendő
bűncselekmények száma, olyanokat is tartalmazott, ami a Hármaskönyv szerint még
magánbűncselekmény volt. A csoportosítás lényege itt az volt, hogy kit sért a bűncselekmény:
o Közbűncselekmény: amit a köz sérelmére követtek el, hivatalból indult az eljárás
  Főbenjáró tett: olyan nyilvános gaztett, amellyel magánembereket, vagy a
közt sértették. Halál- testi büntetés, szabadságvesztés
 Polgári-politikai tett: kisebb súlyú bűncselekmény, pénzbüntetés. Hamis eskü,
életellenes cselekedetek, szexuális visszaélések, vagyon elleni cselekedetek
 Ide tartozott a hűtlenség, hadkötelezettség megszegése,
o Magánbűncselekmény: a magánember személyében vagy vagyonában keletkezett
sérelem, amely esetében eljárás csak a sértett kérelmére indult. Pénzbüntetés,
kártérítés.
 Ide tartozott a hatalmaskodás, becstelenség, becsületsértés, károkozás
 A Csemegi kódex által meghatározott kategóriák
o Állam és ennek intézményei elleni bűncselekmények
o Magánszemélyek elleni bűncselekmények: becsület, élet, személyes szabadság,
vagyon, nem állam ellen irányuló közveszélyes bűncselekmények
 Az 1978. évi Btk. kategóriái:
o Állam elleni bűncselekmények
 Ami közvetlen a Magyar Népköztársaság megdöntésére vagy gyengítésére
irányulnak
o Emberiség elleni bűncselekmények
 Béke elleni bűncselekmények
 Háborús bűncselekmények
o Személy elleni bűncselekmények
 Alapvető emberi jogokat támadták.
o Közlekedési bűncselekmények
o Házasság, a család, a nemi erkölcs elleni bűncselekmények
o Államigazgatás, igazságszolgáltatás és a közélet tisztasága elleni bűncselekmények
 Állami feladatok ellátását sértették, hivatalos személyek elleni bűncselekmény
o Közrend elleni bűncselekmény
o Gazdasági bűncselekmény
 Tervgazdálkodást zavaró cselekmények
o Vagyon elleni bűncselekmények

38. A büntetendő cselekmény súlya szerinti egyes csoportok: bűntett,

vétség, kihágás; valamint az elkövető szándéka szerinti csoportosítás
 A rendi korban nem volt különbségtétel a bűncselekmények súlya alapján
 1843. évi törvényjavaslat
o következetesen használta a kifejezéseket. A kihágást bagatell bűncselekményként
külön kezdte alkalmazni.
 1878. évi Btk.
o Bűntettekkel és vétségekkel foglalkozott, a kihágásokkal önálló kódex foglalkozott
(1879)
 Kbtk. (1879)
o Meghatározta azokat a forrásokat, amely alapján valamely cselekményt kihágássá
lehet nyilvánítani: törvény; miniszteri rendelet; törvényhatósági szabályrendelet;
városi szabályrendelet.
 1950. évi Btá.
o Megszüntette a bűntett és a vétség között fennálló megkülönböztetést, mindkét
csoportot a bűntett megjelölésével ihlette
 o Fenntartotta a kihágások fogalmát
 Közigazgatási szabálysértés
 Kihágássá minősíthetett valamilyen cselekményt: törvény, minisztertanács
rendelete, miniszteri rendelet; rendőrség is
 A kihágások a bűntettek mellett a bűncselekmények másik csoportját alkották
 Elzárást, pénzbüntetést, elkobzást lehetett alkalmazni
 1955. évi törvényerejű rendelet
o Felszámolta a kihágást és bevezette a szabálysértést
o Korábbi kihágások vagy szabálysértésekké alakultak át, vagy bűntettnek lett
átminősítve
 Az 1971. évi szabályozás visszaállította a bűncselekmények hármas felosztását

Bűncselekmény elkövetői: tettesek és részesek

A rendi kor elkülönítette:

 Tettest: a bűncselekmény megvalósítója

 Társtettest: akik a bűncselekményt egymás tevékenységéről tudva közösen követték el.
Ugyanaz volt a büntetése, mint a tettesnek
 Részes: akik a bűncselekmény elkövetésénél közreműködtek
o Felbujtó: aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír
o Bűnsegéd: szándékosan segítséget nyújtott a bűncselekmény elkövetésében.

Csemegi kódex ezekben egyezett az 1843. évi törvényjavaslattal

 A részesek is büntetendők
 A tettes és felbujtó ugyanazon büntetés alá esnek
 A felbujtó annyiért felelt, ameddig a szándéka terjedt
 A bűnsegéd büntetése enyhébb

A részesség a Csemegi kódex szerint:

 Szándékosan kellett, hogy történjen;

 Csak egyes bűncselekményeknél van helye
 Az elkövetés után senki nem válhatott részessé

A felbujtás a Csemegi Kódex szerint:

 Bűncselekményre felhívás, amely hatására a tettes bűncselekmény követ el; rábírás

 A bűncselekmény a felbujtó tevékenysége eredményének kell lennie.

A bűnsegéd a Csemegi kódex szerint:

 Nem a saját bűntettét, hanem másét mozdította elő

 Ennek a segítségnek szándékosnak kellett lennie

A Btá (1950)

 Tettes fogalmát is tartalmazta: aki a bűntett törvényben rögzített tényállását egészben vagy
részben megvalósította

1961. évi Btk. minden egyes elkövetői alakzatra azonos büntetést helyezett kilátásba

1978. évi Btk

  Társtettesnél lényeges, hogy tudnak egymás tevékenységéről
 A felbujtó tevékenysége a rábírás
 Bűnsegéd olyan segítségnyújtás, tevékenység, amely a tettes számára megkönnyítette a
bűncselekmény elkövetését.

Az elkövetők bűnössége: szándékosság, gondtalanság

 Szándékosság: Tudatosan követi el a bűncselekményt

o Egyenes szándék: kívánja magatartás következményeit
o Eshetőleges szándék: belenyugszik azokba
 Gondtalanság:
o Tudatos gondtalanság: előre látja cselekményeinek lehetséges következményét, de
könnyelműen bízik az elmaradásában
o Hanyag gondtalanság: cselekményeinek következményeit azért nem látja előre, mert
a tőle elvárható figyelmet elmulasztotta

Kezdetben a szándékosságot csak egyes, súlyos esetekben vizsgálták, pl. tűz esetén. Az
eredményfelelősség volt a gyakori. A Praxis Criminalis tett különbséget szándékosság és
gondtalanság között, kiemelten emberölés esetén.

1843. évi törvényjavaslat elutasította az eredményfelelősséget és az elkövető céljának vizsgálatát

rendelte. Tudatos gondtalanságot és eshetőleges szándékot is említ.

1878. évi Btk. részletes dogmatikai fejtegetést tartalmazott a témában:

 Az 1950. évi Btá. indoklásában a Csemegi kódexre utalt vissza, miszerint a bűntettet csak
szándékosan lehetett elkövetni, amíg a vétség gondtalan elkövetés esetén is büntethető volt.
A Btá. ezzel nem értett egyet, elejtette a bűntett és vétség közötti e-fajta különbségtételt. A
gondtalanságból elkövetett bűntettet is büntetni kell.

1961. évi Btk. szándékosan követte el a bűntettet az, aki a következményeket kívánva, vagy azokba
belenyugodva hajtotta végre a bűncselekményt. Gondtalanság kifejtése

1978. évi Btk. a szándékosságot és a gondtalanságot különböztette meg. A szándéknál fontos szerepe
volt a társadalomra veszélyesség tudatának is. A gondtalanságnál hanyagság és tudatos gondtalanság-

Beszámítást korlátozó körülmények

A beszámítási képesség hiánya a személyes királyság és a rendiség korában

 Gyermeket a törvényes kortól tekintették beszámítási képességgel rendelkezőnek. Néhol

enyhítő, néhol súlyosbító körülmény volt az elkövető fiatal kora.
 Elmebetegek: az orvostudomány aktuális állása befolyásolta a megítélésüket
 Kényszer, fenyegetés: mivel ezáltal bénítva volt az akarata az elkövetőnek, nem volt
büntethető
 Jogos védelem: jogos védelmet jogellenes támadás idézhetett elő. Akkor volt rá alkalom, ha
támadás közvetlen veszélye fenyegette
 Menedékjog: A menedékhelyre vonuló szabadulhatott a bűncselekményre kiróható rendes, de
nem a teljes büntetés alól.

Az 1843. évi törvényjavaslatban beszámítást kizáró okok

 Őrültség
  Beteg állapot
 Kényszer és fenyegetés
 Jogos védelem
 A büntethetőségi korhatár 12 év volt

Az 1950. évi Btá

 Ez csak azokat a körülményeket szabályozta, amelyek minden esetben kizárták a

büntethetőséget
o Életkor: 12. év
o Elmebeteg vagy tudatzavaros
o Kényszer és fenyegetés: a lényeg az, hogy a kényszer és fenyegetés képtelenné tette-
e az elkövetőt akaratának megfelelő magatartásra
o Tudatlanság: nem zárja ki a beszámítást, a ténybeli tévedés azonban igen.
Mindenkinek ismernie kellett a büntetőtörvényt
o Jogos védelem akkor áll fenn, ha a támadás másképpen nem elhárítható. Ez volt a
szükségesség, arányosság kérdésében nem foglal állást

Az 1978. évi Btk elkötelezett volt a büntetőjog-tudomány eredményeinek beépítése mellett a kódex
rendszerébe. A kódex büntethetőséget kizáró és büntethetőséget megszüntető okokra osztotta a
büntethetőségi akadályokat.
Büntethetőséget kizáró okok: kizárták a bűncselekmény létrejöttét, annak ellenére, hogy
megvalósult egy annak minősített tényállás

 Feljelentés hiánya
 Gyermekkor: 14. év
 Beszámítási képesség: akinek nem volt beszámítási képessége az nem volt büntethető:
elmebetegség, szellemi leépülés, gyengeelméjűség
 Kényszer és fenyegetés
 Tévedés
 Társadalomra veszélyesség csekély foka
 Végszükség, jogos védelem stb

Büntethetőséget megszüntető okok:

Halál, kegyelem, elévülés,

39. Az alkotmányos rend elleni bűncselekmények fejlődéstörténete

Minden szervezett társadalmi berendezkedésnek alapja, hogy a tagjai elfogadják, tiszteletben tartsák.
A közhatalom feladata, hogy az ez ellen fellépőket féken tartsa.

A patrimoniális királyság korában a király iránti hűség volt a követendő norma, aki ezt megszegte
elkövette a hűtlenség bűncselekményét. Az volt hűtlen, aki a király életére tört, az ország ellen fordult,
lázadókhoz csatlakozott. Itt még a hűtlenség a felségsértéssel volt azonos. A rendiség korában a
hűtlenség köre kibővült. A Hármaskönyv már tizennyolc esetet sorolt a hűtlenség körébe. Ez a szám
tovább növekedett, majd végül III. Károly állította meg, aki mindössze 10 esetben határozta meg a
hűtlenséget

A Csemegi kódex szerint felségsértés az követett el: aki a királyt meggyilkolta, testi épségét
megsértette vagy az uralkodásában akadályoztatta. Hűtlenséget olyan magyar követhette el, aki
valamilyen idegen hatalom kormányával szövetkezett a magyar állam, vagy az OMM. ellen. Lázadás:
azon csoportosulás, amelynek célja a kormány erőszakos leváltása.
1961-ben a Btk. változott, az új alkotmányos berendezkedés miatt is. Több alkotmányos rend elleni
bűncselekményt sorolt:

 Összeesküvés, lázadás, kártevés, rombolás, merénylet, izgatás, hazaárulás, ellenség

támogatása, kémkedés, feljelentési kötelezettség elmulasztása, választás elleni bűntett

A Csemegi kódex centemáriumára megjelent Btk. (1978) hasonló tényállásokat fektetett le

40. Az ember élete, egészsége és testi épsége elleni cselekmények

A szándékos emberölés egyes esetei a 15. században váltak közbűncselekménnyé, vagyis olyanokká,
ahol nem volt lehetőség a büntetés megváltására.

A rendi korszakban az egyes emberölési kísérleteket célokra, eszközökre tekintettel külön értékelték.
A családtag meggyilkolása pl. súlyosabb volt. Az elkövetés eszközeire nézve minősített halálbüntetés
volt a büntetés. A Praxis Criminalis halállal büntette a magzatelhajtást, kivéve az anyát. A
gyermekkitétel büntetése az eredményétől függött.

Csemegi kódex (1878)

 Aki embert előre megfontolt szándékkal megölt gyilkosságot követett el – halálbüntetés

 Aki szándékosan, de nem előre megfontolva ölt meg embert az szándékos emberölést
követett el – 10-15 év fegyház
 Ha a tettes erős felindulásban követte el az emberölést – 10 évig terjedő fogház; ha ezt az
erős felindulást a sértett általi bántalmazás vagy sértés okozta, akkor 5 évig terjedő börtön
 Méhmagzat szándékos elhajtását is büntették
 Aki gyermekét olyan helyre tette ki, hogy annak túlélése a véletlentől függött, gyermekkitételt
hajtott végre. Ha a kitett személy meghalt az minősített esetnek számított
 Aki másnak testét szándékosan, de ölési szándék nélkül bántalmazta, ha a betegség:
o 20 napnál hosszabb ideig tartott: súlyos testi sértés bűntettét
o 20 és 8 nap között tartott: súlyos testi sértés vétségét
o 8 napig tartott max: könnyű testi sértés vétsége

Btk. (1961)

 Aki mást megölt 5-15 év szabadságvesztés vagy halál, ha

o Különösen kegyetlenül
o Nyereségvágyból
o Hivatalos személy ellen
o Visszaesőként követték el
 Aki más magzatát elhajtotta, szabadságvesztéssel büntették. De itt is változott, ha az elkövető
visszaeső volt, vagy üzletszerűen csinálta
 A nyolc napon túl gyógyuló súlyos testi sértés volt, a nyolc napon belüli könnyű testi sértés
volt

1978. évi Btk. tovább növelte a minősített esetek körét emberölésnél: nyereségvágy, különös
kegyetlenség, különös visszaesőként, több emberen, hivatalos személy ellen.
41. A vagyon elleni bűncselekmények a magyar jogtörténetben
A vagyon elleni bűncselekmények története egyidős a történelemmel, de a magántulajdon
megjelenésével erősödött fel. A rendi korszakban a leggyakoribb közbűncselekmények a vagyon elleni
bűncselekmények voltak, amelynek elkövetőit (az elrettentés érdekében, mivel bonyolult volt a
bizonyítás stb.) a 18. századig rendkívül súlyos büntetéssel súlytották.

A lopás mástól idegen ingó dolog jogtalan elsajátítása.

 Patrimoniális királyság korában a lopás értékére, bűnismétlésekre tekintettel vagyoni,

szabadságvesztési vagy halálbüntetéssel sújtották.
 A rendi korszakban a lopás rendes büntetése a Hármaskönyv szerint az akasztás, míg
nemesek vagy nők esetében fővétel volt. Csekélyebb értékben elkövetett lopás esetén anyagi
büntetés is lehetett. A Praxis Criminalis nagyobb értékű lopás esetén, vagy ha a tolvajt már
kétszer elkapták írt elő halálbüntetést
 A 19. századtól már rendszerint csak testfenyítő és börtönbüntetéssel sújtották

Rablás kezdetben idegen dolog erőszakos eltulajdonítása volt, majd a fizikai kényszer mellé a lelki
kényszert és a testi épséget veszélyeztető fenyegetést is kapcsolták mellé

 A rablás büntetéseként a karóba húzást és a kerékbe törést a Hármaskönyv rögzítette

 A 18. századtól alakult ki az a szokás, hogy a rablók előkerítésének érdekében díjat tűztek ki

Orgazdaság az utólagos bűnsegély egyik esete. Aki a rablásból származó dolgokat megvásárolta
általában halállal lakolt, hiszen a bűncselekményből származó előnyt biztosította.

A Csemegi kódex

 A lopás a dolog értékétől függően minősült vétségnek vagy bűntettnek

o De a dolog értékétől függetlenül bűntettnek minősül, ha temetőben lévő tárgyat
loptak el; elismert vallásfelekezet tulajdonát; be kellett mászni érte, ajtót törni;
tolvajjal egy háztartásban élő ellen követték el; lopáskor fegyver volt nála
 Rablásnak tekintették azt is, ha lopás során a tetten ért tolvaj a lopott tárgy megtartása végett
erőszakot alkalmazott.
 Zsarolás vétségét követte el az, aki valakit erőszakkal vagy fenyegetéssel valaminek a
cselekvésére vagy mulasztására kényszerített
 Sikkasztást az követett el, aki a birtokában lévő idegen dolgok jogtalanul eltulajdonította
 Hűtlen kezelés vétségét követte el az, aki idegen vagyon kezelésével volt megbízva és akarva
vagyoni kárt okozott benne
 Csalást követett el, aki azon célból, hogy magának vagy másnak jogtalan vagyoni hasznot
szerezzen, valakit ravaszul tévedésbe ejtett. Értéktől függően beszélhetünk bűntettről vagy
vétségről

Az 1961. évi Btk. meghatározott vagyon elleni bűncselekményei:

 Lopás, sikkasztás, csalás, hűtlen kezelés,

 Súlyosabban bűntették azt, aki visszaesőként, bűnszövetségben, közveszély színhelyén
követte el

Minősített esetek:

 A lopást
o Zárt helyre jogtalanul behatolva
 o Másnak védekezésre képtelen állapotát kihasználva
o Zsebtolvajlás útján
o Közveszély színhelyén
 A lopást vagy csalást hivatalos személyként, e jelleg felhasználásával követték el
 Hűtlen kezelést hatósági megbízás során (gyámság)
 A lopást, sikkasztást, csalást vagy hátlen kezelést:
o Visszaesőként vagy
o Bűnszövetkezetben követték le
 Orgazdaságot üzletszerűen, visszaesőként vagy bűnszövetségben
 Rablást visszaesőként, bűnszövetkezetben

Az 1978. évi Btk.

 A lopás minősített esetei:

o Bűnszövetségben
o Közveszély színhelyén
o Üzletszerűen
o Különös visszaesőként
o Helyiségbe jogosulatlan behatolás útján
o Hamis v. lopott kulcs használatával
o Zsebtolvajlás útján
o Másnak védekezésre képtelen állapotát kihasználva követték el
 Sikkasztás minősített esetei:
o Bűnszövetségben
o Közveszély színhelyén
o Üzletszerűen
o Különös visszaesőként követték el
 Csalás minősített esetei:
o Bűnszövetségben
o Közveszély színhelyén
o Üzletszerűen
o Különös visszaesőként követték el
 Rablás minősített esetei:
o Fegyveresen
o Jelentős értékre
o Bűnszövetségben vagy csoportosan követték el
 Zsarolást, ha bűnszövetségben, vagy testi épség elleni fenyegetéssel, vagy hivatalos
személyként e jelleg felhasználásával követték el
 Újdonság volt a jármű önkényes elvétele
o Minősített eset, ha jogtalanul helyiségbe behatolva követték el, vagy ha
bűnszövetségben, vagy erőszakkal követték el

42. Közbizalom elleni bűncselekmények

Mindennapi életünk során fontos, hogy kialakuljon a társadalom tagjaiban egy kölcsönös bizalom. Akik
mások bizalmával visszaéltek, joggal számíthattak a közösség elítélő magatartására és büntetésére.

A rendi korszakban hűtlenség miatt voltak büntetendők voltak azok, akik oklevelet, pecsétet
hamisítottak. Az 1723. évi törvénycikk vette ki a hűtlenség köréből, de továbbra is halálbüntetéssel
sújtotta. Pénzhamisítást az valósított meg, aki a király engedélye nélkül állított elő, vagy vert pénzt. A
hitszegés valamilyen esküvel megerősített ítélet nem teljesítése, a hamis eskü pedig valamilyen hamis
tényállás esküvel történő megerősítése. A Hármaskönyv a hamisan esküvőt minden vagyon és
becsülete örökös elvesztésével sújtotta, a hitszegőre pedig pénzbüntetést szabott ki.

A becstelenség körébe azok a bűncselekmények tartoztak, amelyek megvalósításával a tettes

elvesztette a becsületét, jó hírét. Emiatt elvesztette a perképességét és megszégyenítő jelet kellett
viselnie.

Vértagadást követett el az, aki testvéreit az őket megillető javakból kitagadta, ha valaki szülőjüket
őrültnek hazudván szert akart tenni a vagyonukra.

Az 1878. évi Btk

 Pénzhamisítás: aki azon célból, hogy teljes értékű pénz gyanánt forgalomba kerüljön
o Fém vagy papírpénz utánzott
o Valódi fém vagy papírpénzen olyan változást eszközölt, hogy nagyobbnak látszódjon
o Valódi arany- vagy ezüstpénz fémtartalmát bármi módon csökkentette
o Forgalmon kívüli pénzen olyan változást csinált, hogy forgalomba lévőnek látszódjon
o Előkészületet és kísérletet is büntették
 Hamis tanúzás és hamis eskü: aki bűnvádi ügyben a bíróság előtt hamis vallomást tett és azt
hamis esküvel megerősítette
o Nem volt büntethető, aki a valónak megvallásával saját magát büntetendő
cselekménnyel vádolta volna
o Aki megtagadhatta volna a tanúzást, de erre nem hívta fel a bíróság
o Aki visszavonta a vallomását mielőtt feljelentés indult volna ellene
 Hamis vád: aki valakit hamisan vádol büntetendő cselekmény elkövetésével
 Családi állásra vonatkozó bűntettek és vétségek: Aki valamely gyermeket más családba
csempészett, kicserélt, forgalmas helyre kitett bűntettet követett el.
 Okirathamisítás
 Magánokirathamisítás:
o Súlyosbító eset volt: a váltó; kereskedelmi könyvek; értékpapírok hamisítása
 Orvosi és községi hamis bizonyítványok kiállítása és használása: az az orvos amely hamis
papírokat állít ki, hogy azt majd felhasználják, vétséget követ el
 Bélyeghamisítás: Vétség
 Iparvédjegy hamisítás: vétség

Az államszocialista korszak újabb tényállásokat emelt a törvénykönyvbe. 1961

 Hamis vád: A büntetés mértékét az határozta meg, hogy ez a jogellenes cselekmény mekkora
kárt okozott
 Hatóság félrevezetése
 Hamis tanúzásra rábírás
 Mentő körülmény elhallgatása
 Zugírászat: aki jogosulatlanul más részére okiratot szerkesztett ellenszolgáltatásért cserébe
o Minősített eset: üzletszerűség, ügyvédi működéstől való eltiltás alatt
 Kuruzslás: aki ellenszolgáltatásért jogosulatlanul az orvosi gyakorlat körébe tartozó
tevékenységet fejtett ki
 Közokirathamisítás és magánokirathamisítás
 Árdrágítás: aki a hatósági árnál magasabb árat követelt. Minősített eset volt az üzletszerűen,
visszaesőként, bűnszövetségben elkövetett magatartás
  Vásárlók megkárosítása: hamis mérés pl.
 Pénzhamisítás és bélyeghamisítás

Büntető törvénykönyv 1978

 Hamis vád: a büntetés mértéke független volt az eredménytől

 Rossz minőségű termék forgalomba hozatala: A gazdálkodó szervezetnek az a vezető
munkakört betöltő dolgozója, aki rossz minőségű terméket jó minőságüként értékesít. Akkor
számított rossz minőségűnek, ha az állami szabvány legalacsonyabb minőségi
követelményének sem felelt meg.
 Visszaélés csekkel: aki fedezetlen csekket bocsátott ki

43. Magyar polgárjogi eljárás korszakai és forrásai

A magyar polgári eljárásjog két területből áll: a peres eljárás és a polgári nemperes eljárásokból.

A peres eljárás első nagy korszaka a modern kor beköszöntéig tartott, bár a korszakváltást
meghatározó alapmű, ami ma is igényes példája a polgári peres eljárásnak, 1911-ben megszületett és
1915-ben hatályba lépett polgári perrendtartási törvény. Ezt megelőzően három nagy korszak volt
(11.-13.; 14.-16.; 16.-19. század).

A vérségi korszakról nagyon kevés ismerettel rendelkezünk. Legfeljebb királyi leiratokból lehet tudni,
hogy békés megegyezés vagy a bírói út igénybevételét preferálták.
Az első korszak a szóbeli, formális eljárások korszaka, a kontradiktórius eljárások korszaka. Amely
egyeduralma az Árpád kor alatt figyelhető meg 11.-13. sz.
A második korszak a rendes írásbeli per, amely párhuzamosan működve egyre nagyobb teret nyert.
A vegyesházi királyok udvarában jelent meg.

A harmadik időszak a Habsburg-ház magyarországi uralkodásával jelent meg. Ez a rendes írásbeli per
egyeduralmának a korszaka, a szóbeliség csak egyszerű ügyekre terjedt ki, amely a sommás eljárás
kifejezést nyerte el.

Az 1850-es évek neoabszolutizmusa, az Itksz. És az 1868. évi perjogi kódexszel elindult a törekvés egy
alapvetően szóbeliségre és közvetlenségre épülő kódex megteremtésére. Ez az 1911. évi Pp., ami
1915-ös hatályba lépésével új korszakot nyitott

Ezt a korszakot törte meg az államszocialista korszak, ami az ideológiájának megfelelően alakította az
eddigi helyzetet. A rendszerváltást követően több módosítás a Pp. -ben, majd 2016-ban született meg
a jelenleg is hatályos Pp.

A magyar polgári peres eljárás forrásai

A népvándorlás korában írásos emlékek hiányában csak néprajzi motívumokra lehet hagyatkozni. Az
Árpád-korban megjelentek az egyes perekről szóló oklevelek. Az Anjou-korban már
formuláskönyvek is rendelkezésre álltak. Összefüggő peres normák a Hármaskönyvben voltak
találhatók először, a polgári peres eljárást a szokásjog szabályozta átfogóan, amit az ITkSz is
megerősített. A kiegyezés után volt lehetőség a jogterület törvényi szintű szabályozására. A modern
perjogi kódexeket három részre oszthatjuk:

 Statikus rész: az eljárás nevei, szereplői, bizonyítási eszközök

 Dinamikus rész: az eljárás megindulásál annak befejezéséig, beleértve a perorvoslatokat
  Különleges eljárások: A leggyakrabban előforduló, ideáltipikustól különböző perestípusok
eltérő szabályai

1868-ban már volt egy szabályozás, de ez csak a fennálló rendet foglalta törvénybe, valódi kodifikáció
1911. évi polgári perrendtartási törvény volt, amely a dualista jogalkotás legkiválóbb alkotása volt. Ezt
némileg módosította az 1925. évi Pp. Novella, amelynek célja a perek gyorsulása volt

Az 1911. évi Pp-t 1952-ben váltotta fel az államszocialista korszak PP-je, aminek harmadát 1954-ben
már cserélni kellett. Az új gazdasági mechanizmus hatására megszületett 1972-ben a polgári
perrendtartás harmadik novellája, amely modernizálta és demokratizálta a rendszert. A
rendszerváltás után 2016-ban jött létre újabb kódex.

44. A kontradiktórius eljárás alapelvei és működése

Már az Árpád-korból maradtak fent írott forrásaink magánjogi perekkel kapcsolatban, a Váradi
Regestrum is mutat be eseteket. Az eljárás szóbeli és közvetlen volt, szinte teljes egészében mellőzte
az írásbeliséget. Sokszor az ítélet is csak akkor került írásba, ha később azt bizonyítani kellett (pl. egy
birtok tulajdonjogát).

 A perben a bíróság passzív, a felek aktívak voltak, ők alakították a per menetét.

 A bizonyításra a formalizmus és az alaki jelleg volt jellemző
o Tehát nem a történeti tényállás rekonstruálása volt a cél, hanem a felek
szavahihetőségét, tisztességét vizsgálták.
o A formalizmus miatt nagy szerepe volt az egyes peres rituáléknak, pl. egy eskü
szövegének az elrontása perveszteséget vont maga után.
o A tanúk itt valamelyik fél szavahihetőségét igazolták
o Kontradiktórius eljárás volt, mivel a felek vitája volt a per lényege
 Bizonyítási eszköze az eskü, tanúk, szemle és okiratok voltak.
o Az okiratok tartalma, mely rendre közokiratok voltak megdönthetetlen tartalommal
rendelkeztek. A hamis okiratok felmutatói súlyos büntetésre számíthattak. A
bizonyítást a perben a bíróság arra hárította, akinek kevésbé volt meggyőző az
előadása.
o Ha egyik fél javára sem lehetett dönteni istenítéletekhez folyamodtak.
 Az egyház az istenítéleteket mélységesen elítélte, babonaságnak tartotta,
istenkísértésnek. Az istenítélet igen költséges eljárási elem volt. A Váradi
Regestrum tudósít a legtöbb istenítéletről. Amíg más országokban csak
büntető ügyekben, Magyarországon magánjogi perekben is alkalmazták.
Működésüknek az 1279. évi budai zsinat vetett véget, mivel 1215-ben a
lateráni zsinat eltiltotta a az egyháziakat az istenítélettől.
 Az írásbeliség hiánya miatt a legtöbb perszakasz szóban zajlott le.
 A felperes keresetének előadásával kezdődött. Ha a bíróság megállapította, hogy van helye a
keresetnek, akkor engedélyt adott az idézésre. Az idézést tekintélyes személyek társaságában
tette meg a felperes. Az alperesnek tartózkodási helyén átadták az idézést a kereseti
kérelemmel együtt. A határnapon mindkét fél köteles volt megjelenni. Itt a felperes előadta a
keresetét, amelyre a felperesnek válaszolnia kellett. Ha a felperes nem jelent meg, úgy
tekintették, hogy letett az ügyről. Ha az alperes nem jelent meg akkor több alkalommal
felszólították, de ha egyszer sem jelent meg akkor elmakacsolták, elmarasztalták a felperes
keresete szerint. Az alperes vagy elismerte a keresetben mondottakat, vagy ellentmondott. Az
ellentmondással kezdődött a per, s elindult a kifogások szakasza (a felperes nem perképes
stb.). Ha nem volt kifogás, akkor a bizonyítási szakasz következett. Ha minden bizonyítékot
 felvonultattak, a bíróság ítéletet hozott. Kezdetben nem volt perorvoslat, így megindult a
végrehajtás
 A pert megelőzően, az alatt és azt követően is lehetőség volt, hogy a felek peregyezséget
kössenek, s így a per folyatását mellőzzék. A peren kívüli egyezség az ítélettel volt egyenlő.
 Ügyvéd alkalmazására csak kevés esetben volt lehetőség
 Képviselőkként megkülönböztetjük a törvényes képviselőt, az ügyvédet és a szószólót.

45. A rendes írásbeli polgári per és dinamikája

Magyarországon a 13. században jelent meg és a 16. századtól kezdett teret hódítani. Ilyenkor már
nem csak a királyi bíróságok, hanem lassan már a vármegyei bíróságok is használták. Ez volt a rendes
írásbeli polgári per. A párhuzamát a római jogi cognitiós eljárásában találjuk meg.

 A per továbbra is a felperes kérelmére indult.

 A per alapja a tudományvétel volt, amikor a bíróság törekedett az igazság kiderítésére.
 A tanúk itt már a történeti tényállás rekonstruálásában segítettek, nem az egyik fél
szavahihetősége mellett foglaltak állást. Ezért már egyre kevésbé rokonok, barátok voltak,
hanem olyan személyek, akik az adott esemény szem, vagy fül tanúi voltak.
 A közokiratok mellett a magánokiratok is megjelentek.
 A bírói tanács mellett megjelent az ügyhallgató, aki a döntéshez szükséges vallomásokat
foglalta írásba.
 A bírói pártatlanságot szolgálta a közvetettség elve, mivel a bírák nem találkoztak a felekkel,
írásban eléjük fektetett vallomásokból, okiratokból döntöttek.
 Lehetőség volt a jogorvoslatra.
 A peres eljárás központja a pertár lett, ahol az iratok és elleniratok készültek. Az ügyvédek is
itt fogalmazták meg a beadványaikat.
o Amint az összes irat elkészült, a bíróság elé kerül. Amennyiben valami nem volt
egyértelmű, a bíróság a feleket, tanúkat tárgyalásra idézhette, kérdéseket intézhetett
hozzájuk, szembesíthette a feleket vagy a tanúkat.
o A végítélet írásban született meg, nem volt megkülönböztetve a rendelkező rész az
indoklástól

Bár peres eljárásról már a Hármaskönyv is írt, a modern peres eljárási szabályokat III. Károly korában
fektették le törvényi szinten. Két intézmény terhelte ezt a rendszert.

 Az egyik a kötött bizonyítási rendszer bevezetése volt.

o Ennek a természettudományokhoz volt köze, igyekeztek a jogtudományban is
bevezetni a matematikai kiszámíthatóságot.
o Minden egyes bizonyításhoz meghatározott bizonyító értéket rendeltek
o Nem állta ki az idő próbáját: más elvek szerint működik a természet- és a
társadalomtudomány
 A másik az ITkSz idején került bevezetésre: semmisségi panasz
o Lehetőséget teremtett a perek visszaélés szerű elhúzására.

46. Sommás eljárás

Miközben a nemes emberek nagy pertárgyértékű ügyeikben a rendes írásbeli per lefolytatása volt az
egyértelmű út, megterhelő lett volna minden esetben, az alsóbb bíróságok számára is ezt alkalmazni.
A sommás eljárás törekszik élő szóban a tárgyalás napján, a kereseti követelés előadásától, az
alperes ellentmondásán és az előtárt bizonyítékok alapján azonnal ítéletet hozni és az ügyet lezárni.
A törvénynapra a felperes vagy magával hozta az alperest, vagy idézést kért az alperes számára, hogy
a bíróság elé idézhesse. Mindkét fél magával hozta a tárgyalásra a tanúikat, tárgyi bizonyítékokat,
okiratokat. A felek meghallgatása után a bíróság megvizsgálta az okiratokat, és kihallgatta a tanúkat. A
bizonyítás lezárulta után a felek összefoglalhatták az álláspontjukat, majd a bíróság a pert bezárta. Az
ítéletet nyilvánosan és szóban hirdették ki.

1848 után az osztrák uralom alatt és a dualista államberendezkedés idején az 1868. évi polgári
perrendtartási törvény alapján a járásbíróságok előtt folyó ügyeket sommás per keretében intézték
kisebb pertárgyak esetén, illetve olyan ügyekben, amelyeket a felek ilyen eljárásra utaltak. A tárgyalás
nyilvános és szóbeli volt. Nem kellett írásos keresetlevelet benyújtani, a szóbeli kérelmet foglalta
írásba a bíróság. A tollba mondott kereset jegyzőkönyvezésekor kitűzték a tárgyalás idejét és
meghagyták a feleknek, hogy a bizonyítékaikat hozzák magukkal. A tárgyalási határnap három
munkanap volt. Ha mindkét fél megjelent a bíró felolvasta a keresetet az alperesnek és felek közötti
egyezséget kísérelt meg. Ha ez nem sikerült, az alperest kifogások és a védelmére szolgáló bizonyítékok
előterjesztésére szólította fel. Ha a felek tanúikra hivatkoztak, akiket elhoztak a tárgyalásra, a bíró őket
azonnal kihallgatta. A tanúhoz kérdéseket intézhetett a bíró s azok válaszait a per jegyzőkönyvébe
vette. Minden tanú kihallgatása után a felek külön kérdéseket indítványozhattak. Itt is volt helye az
eskü általi bizonyításnak és a peregyezségnek is, ami az ítélet erejével bírt. Az eljárás berekesztése után
a bíró azonnal ítéletet mondott, s a vesztes fél részére legalább nyolc napig terjedő határidőt szabott.
A szóban kihirdetett ítéletet 24 órán belül írásba kellett foglalni. 1893-ban a sommás eljárásról szóló
törvény megszüntette a kötött bizonyítási rendszert és szabad bírói mérlegelést vezetett be.

47. A modern szóbeli per kialakulása, elvei és szakaszai

A polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. törvény főbb alapelvei:

 Nyilvánosság: a tárgyaláson – néhány méltányolható kivételt eltekintve – bárki részt vehet

 Közvetlenség: a bíróság maga tekintse meg a bizonyítékul megjelölt iratokat, hallgassa meg a
feleket és a tanúkat, ne csupán a felvette jegyzőkönyv alapján ítéljen
 Szóbeliség: a polgári per eldöntésekor csak az a tény, nyilatkozat, körülmény volt irányadó,
amit a felek a tárgyaláson előadtak
 Rendelkezési elv: A felek szabadon rendelkezhettek perbeli jogaikkal: a per folyamán
egyezséget köthettek, lemondhattak a jogvédelemről
 Bíróság pervezetési jogosultsága: a bíró nem pusztán szemlélője a felek vitájának, hanem
határidőket tűzött, fenntartotta a tárgyalás rendjét, elrendelte, elvetette vagy kiegészítette a
bizonyítási eljárást
 Tárgyalási elv: az eljárás tényanyagát és a bizonyító eszközöket a felek jelölték meg és
szolgáltatták, s a bíróság csak azt vehette figyelembe, amit a felek a perben felhoztak. Nem
volt cél az objektív valóság feltárása.
 Bizonyítékok szabad mérlegelése: A bíróság a bizonyítékokat egyesével külön-külön és
együttesen is értékelte és legjobb belátása szerint határozott felőlük.
o Bizonyítási eszköz a tanúvallomás, az eskü, az okirat, a szakértő, a szemle
 Pertakarékosság elve: a bíróság ügyelt arra, hogy a per ne húzódjon el indokolatlanul
 Társasbíráskodás elve: A bíróság tanácsokban ítélkezett, egyesbíró csak jelentéktelenebb
ügyekben és első fokon ítélkezhetett
 Ügyvédkényszer: egyes peres cselekedetekhez a félnek jogi képviselőt kellett igénybe vennie
 Anyanyelv használatának a joga
 Jogorvoslathoz való jog: a bíróság döntése ellen magasabb bírósági kontroll igénybevételére
nyílt lehetőség. A polgári peres eljárás rendszerint háromfokú volt.
A polgári perrendtartási törvény dinamikus része a pert két szakaszra osztotta:

 Perfelvételi szakasz
 Érdemleges tárgyalás szakasza

A polgári per a felperes keresetével indult meg. A perlevélben meg kellett jelölni a követelést és az
azt alátámasztó tényeket és bizonyítékokat. A perfelvétel célja az volt, hogy kiderítsék nincsenek-e
olyan körülmények, amik a perindítást kizárják:

 Ha a perfelvételi tárgyaláson a felperes nem jelent meg, vagy keresetét nem adta elő, úgy
kellett tekinteni, mintha nem adott volna be keresetet.
 Ha viszont az idézett alperes maradt távol, mulasztást követett el, amiért a bíróság a kereseti
kérelemnek megfelelően elmarasztalta és a felperes javára perköltséget állapított meg.
 Ha mindkét fél megjelent, akkor a perfelvételi tárgyalás azzal kezdődött, hogy a felperes
szóban előadta, vagy felolvasta a keresetét. Az alperesnek ilyenkor lehetősége volt pergátló
kifogások előterjesztésére. Ha a kifogásnak helyt adott a bíróság, akkor megszüntette a pert,
ha azonban a kifogást elutasította, sor került a perbe bocsátkozásra.
 Ha az alperes elismerte a keresetet a bíróság azonnal ennek megfelelő ítéletet hozott.
 Ha ellentmondott a keresetnek, ellenkérelmet terjesztett elő.
 Az érdemleges tárgyalás egy külön szakasz, amelyre a bíróság ilyenkor tűzött ki határnapot.
Az érdemleges tárgyalásban a vitás ügyet tárgyalták.
o Szóbeli, nyilvános, bizonyítás közvetlenség elvével történt. Annak kellett
bizonyítania, aki akarta, hogy a bíróság elhiggye az adott állítást. Ellenbizonyításra is
volt lehetőség.
o A fél eskü alatti kihallgatása, mint szükségbizonyítási eszköz került a Pp-be, csak akkor
lehetett alkalmazni, ha a bizonyítás kiegészítésére feltétlen szükség volt. A bíróság
mindkét felet kihallgatta, de csak az egyik felet, akinek a vallomása igaznak
mutatkozott, kötelezte esküvel való megerősítésre.
o Az érdemleges ítéletet a bíróság zárt ülésen hozta meg. Az ítélet rendelkező részét
el kellett különíteni az indoklástól. A kihirdetés az ítélet rendelkező részének
felolvasásával történt. Az ítélet teljes szövegét később kézbesítés útján közölni kellett
a felekkel. Ha nem nyújtottak be ellene fellebbezést, akkor jogerőre emelkedett és
végrehajthatóvá vált.
 A polgári perrend szerint a bírósági ítéletnek több fajtája volt:
o Végítélet
o Elkülönített végítélet
o Részítélet
o Közbenszóló ítélet

48. Az államszocialista polgári perrendtartása

A szovjet megszállást követően (1945) a magánjog területe néhány év alatt rendkívüli módon
leszűkült. Ezzel a magánjogi ügyek száma is lecsökkent, az állampolgárok egymás közötti, kis értéket
képviselő jogvitái maradtak a polgári jog keretiben. Ezzel együtt olyan intézkedéseket hoztak, ami a
szovjet jogrendszerhez való hasonulást tette lehetővé. Ilyen volt az ügyvédkényszer fokozatos, majd
teljes megszüntetése (1952). Megszüntették a pergátló kifogások rendszerét, egy évvel később
azonban bevezették a közérdekű kifogások rendkívüli perorvoslati intézményét. Ez felhatalmazta a
Legfelsőbb Bíróságot, hogy polgári peres és nem peres vagyoni ügyekben hozott jogerős és nem
jogerős határozatokat hatályon kívül helyezze. Erre vonatkozóan az Igazságügyi Minisztérium nyújtott
be előterjesztést, ha a bíróság határozatát: az 1944. évi december 22. előtt alkotott olyan jogszabályra
alapította, amely a magyar népi demokrácia célkitűzéseivel szemben állt, vagy a jogszabály úgy
értelmezte, ami a magyar népi demokrácia általános jogelvének nem felelt meg.
A bíróságok egységes irányítása érdekében a Legfelsőbb Bíróság kötelező irányelveket adhatott ki.
Az alkotmány kinevezte az ügyész új szerepét a polgári eljárásban. Ez alapján az ügyész polgári eljárást
kezdeményezett az állami szerv, vagy magánszemély felett, vagy a már elkezdett eljárásba
beavatkozhatott.

Az 1952. évi Pp. alapelvei

 Szerkezeti alapelvek:
o A bírói igazságszolgáltatás kizárólagosságának elve
o Szocialista igazságszolgáltatás egységének elve
o Társasbíráskodás elve: a polgári ítélkezés minden fokát bírói tanácsok végezték. A
bírótársak nem hivatásos bírák voltak, hanem ülnökök
o Bírák választásának elve: A hivatásos bírákat és a Legfelsőbb Bíróság népi ülnökeit a
Népköztársaság Elnöki Tanácsa választotta, a Legfelsőbb Bíróság elnökét az
Országgyűlés
o Bírói függetlenség elve: megmaradta deklaráció szintjén, hiszen a bíráknak teljes
mértékben lojálisnak kellett lenniük a rendszerhez.
 Működési alapelvek
o Jóhiszemű eljárás elve: Korlátozták a szabad rendelkezés elvét, hiszen egyéb tényeket
is fel kellett tárni a bíróság előtt
o Felek egyenjogúságának elve: ha nem is társadalmi, vagy vagyoni különbségek, de
politikához közel álló fél minden esetben előnyt élvezett
o Rendelkezési elv: a jóhiszemű rendelkezés elve áttörte
o Peranyag-szolgáltatási elv: a tárgyalási elv helyébe lépett, az ügyészség és a bíróság is
végezhetett bizonyítást, vagyis ők is aktív alanyai voltak a polgári pernek
o Nyilvánosság
o Szóbeliség
o Közvetlenség: a bíró az egész tárgyalás folyamán személyesen hallgatta meg a
résztvevőket, illetve gyűjtötte be a tárgyi és okirati bizonyítékokat
o Bírói kitanítási kötelezettség: Az ügyvédkényszer megszűnése miatt a bíró volt köteles
tájékoztatni a jogi képviselő nélküli felet eljárási jogairól tájékoztatni. Ez is sértette a
pártatlansági elvet.
o Egységes tárgyalás elve: A pert nem osztották szakaszokra, igyekeztek egy nap eljutni
a keresetlevél ismertetésétől az elsőfokú ítélethozásig.
o Bírósági meghagyás hiánya: A távol levő felet nem lehetett elmakacsolni, távollétében
is lefojthatta a bíróság a teljes tárgyalást
o Korlátozott perorvoslati jog: egyfokú perorvoslatra volt lehetőség
A kódex hamarosan módosításra szorult. 1953-ban beiktatták a legfőbb ügyész által
kezdeményezhető törvényességi óvást, amely lezárt ügyben is kezdeményezhető volt. 1954-ben
született meg az első novella, amely megváltoztatta a bíróság hatáskörét, az ügyészség szerepét.
Lehetővé vált a pertől távolmaradó felek makacsolása. 1957-ben újabb novella ismét átrendezte a
bíróság hatáskörét. A harmadik novella 1972-ben átalakította a fellebbezési eljárás szabályait,
növekedett az egyes bíróként ellátható ügyek száma. Különleges eljárások között megjelent a:
sajtóhelyreigazítási eljárás, szövetkezeti tagsági vitákból származó per stb.
49. A 1989/90-es fordulat polgári eljárásjogi reformjai
A rendszerváltást követő eredmények

Az államszocialista korszak többször is átfogóan módosított polgári perrendtartási törvényét a

rendszerváltozás idején nem helyezték hatályon kívül, nem is cserélték le azonnal egy új kódexre,
viszont 1989 és 2016 között közel 100 módosítást ért meg. Az Alkotmánybíróság 1994. évi döntése az
ügyész addigi szerepét alkotmányellenesnek ítélte.

Az eljárási kódex a jogállamiság kiépítését követően az alábbi elveket deklarálta:

 Jogviták pártatlan eldöntése

 Tisztességes eljárás elve és az ésszerű időn belüli befejezés joga
o A hirtelen felduzzadó ügymennyiség miatt a feleknek a keresetlevél beadása és az első
tárgyalási nap között is méltatlanul sokat kellet várniuk.
 A perek elhúzásának tilalma a felek részéről
 Rendelkezési elv: a bíróság kötve van a felek által előterjesztett kérelmekhez és
jognyilatkozatokhoz
 A jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok a feleket terhelik
 Felek peranyag-megismerési joga
 Nyilvánosság: a bíróság a nyilvánosságot indokolt határozatával kizárhatja, ha az a fél
személyiségi jogainak védelme érdekében indokolt.
 Anyanyelv használatának a joga
 Szociális egyenlőség biztosítása: jogi képviselő nélküli felet ügyvédi képviselet
engedélyezésének lehetőségéről biztosítja, szükség esetén költségmentességet biztosítanak a
peres eljárás folyamán
 Rendeltetésszerű joggyakorlás elve: indokolatlan perelhúzás esetén pénzbírság kiszabásának
lehetősége.

50. Jogorvoslati rendszer fejlődése

Kezdetben nem volt jogorvoslat intézményrendszere, hiszen a formális jellegű pereknél, ha valaki
pervesztes lett, az véglegesnek volt mondható. Ezt az egyensúlyozta valamennyire, hogy a per
folyamán bármikor lehetőség volt egyezségkötésre. Az anyagi jellegű bizonyítás felvethette a kérdést,
hogy a bíróság helyesen ítélte-e meg a tényeket.

Az első perorvoslatok közé tartozott a visszaűzés.

 Amikor az ítélet végrehajtására került sor, a pervesztes fél kivont karddal megakadályozta a
pernyertes fél bejutását a birtokba. Ezzel bűncselekményt követett el és büntetőeljárás indult
ellene. Ha ezen az eljáráson őt felmentették, az azt jelentette, hogy jogosan akadályozta meg
a végrehajtást és pervesztes félből pernyertes lett. Ha azonban elvesztette ezt a pert is és
bűnösnek nyilvánították, a kirótt büntetést is meg kellett fizetnie. Ebből fejlődött ki a
patvarkodás bűncselekménye, amikor ok nélkül zaklatnak valakit perrel.

Amikor már volt lehetőség ügyvédet alkalmazni, megjelent az ügyvédszó visszavonása, amivel meg
lehetett ismételni egy percselekményt, külön díj fejében

A felfolyamodás lehetőséget adott nem ügydöntő bírósági határozatok esetében egy felsőbb
fórumhoz fordulást jogorvoslatért. Így nem kellett az ügy lezárását megvárni azt, hogy felsőbb bíróság
orvosolja az esetleges hibákat, hanem az alapjárásban megtörtént az.
Semmiségi panaszt a Kúria Semmitő Székéhez lehetett benyújtani, amikor olyan súlyos hiba történt
az eljárásban, hogy az az ügy egészére kihat, ezért meg kell azt ismételni. A rosszhiszemű használata
miatt 1881-ben kivezették a magyar jogrendszerből.

Perújításhoz akkor folyamodtak a felek, amikor önhibájukon kívül nem tudtak az ügy kimenetele
szempontjából döntő jelentőségű bizonyítékokat felhozni, és az ügy újratárgyalását kéri emiatt.

A modern eljárásjog megkülönböztette a rendes és a rendkívüli perorvoslatokat. Rendes az, amikor

egy még nem jogerős bírósági határozatot támadta, rendkívüli a jogerős és végrehajtható ítélet elleni
jogorvoslat.

1868-ban a törvény jogorvoslatként ismerte: fellebbezés, semmisségi panasz, perújítás

Az 1911. év polgári perrendtartás négy perorvoslatot ismert: felfolyamodás, fellebbezés,

felülvizsgálat, perújítás

A kódex mindegyiket rendes perorvoslatként kezelte, a perújítást azért, mert új perként kezelte. A
fellebbviteli fórum a fellebbezést vagy szóbeli tárgyalás útján (rendes út), vagy nyilvános előadás
alapján (rendkívüli út) intézhette el.

A fellebbviteli fórum az elsőfokú bíróság ítéletét:

 Helyben hagyhatta
 Megváltoztathatta
 Hatályon kívül helyezhette és az eljárást megszüntethette
 Hatályon kívül helyezhette és új eljárásra kötelezhette

A felülvizsgálat a fellebbezési bíróság nem jogerős ítélete ellen irányuló perorvoslat volt. Ilyenkor az
ügy harmadfokú bíróság elé került

Az államszocialista polgári perrend egyfokú jogorvoslati rendszerét már hatályba lépését követő
évben (1954) módosították. Az eddigi (1912. évi Pp.) reformáció elve szerinti fellebbezés esetén a
másodfokú tárgyaláson lehetett új tényeket állítani és új bizonyítékokra hivatkozni, tehát lényegében
a másodfokú eljárás az elsőfokú eljárás folytatása volt és az ítélet nem csak az eddigi tényállást
módosíthatta. Az 1952. évi Pp. novellája után a felek továbbra is hivatkozhattak új tényekre, de a
másodfokú bíróság nem folytathatott le bizonyítást, csupán a feleket hallgathatta meg, okirati
bizonyítást végezhetett. Ha ez alapján nem lehetett eldönteni az ügyet, ha egy tanú meghallgatása is
szükségessé vált, a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság ítéletét és új eljárás
lefolytatására kötelezte.

A szocialista polgári eljárásjog a jogerős ítéletekkel szemben fellebbezést engedett, a jogerős

bírósági határozatokat pedig perújítással és törvényességi óvással lehetett megtámadni. Perújítást
csak három esetben volt lehetséges:

 Új tények, bizonyítékok esetében, amelyet önhibáján kívül nem tudott felmutatni az egyik fél
 A fél bűncselekmény következtében vált az alapeljárásban pervesztessé
 Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a perben hozott ítéletet megelőzően ugyanarra a jogra nézve
már született egyszer jogerős ítélet

Törvényességi óvással a legfelsőbb ügyész és a Legfelsőbb Bíróság elnöke élhetett, s a bíróságok

törvénysértő ítéleteit támadhatták meg vele.
1992-ben a törvényességi óvást kivezették a magyar jogrendszerből, s helyébe lépett a mindkét fél
által használható felülvizsgálati kérelem. A Kúriától jogszabálysértésre hivatkozva lehet kérni.
Nincs helye felülvizsgálatnak: az elsőfokon jogerőre emelt határozat ellen; ha a határozatot a Kúria
hozta; járulékos kérdésekben

51. A polgári nemperes eljárások története

A nemperese eljárások célja, hogy a bíróságokat tehermentesítsék a hosszadalmas, bonyolult és
költséges perek alól. A peres és nemperes eljárások közötti különbségek

 Az eljárás célja: a peres eljárás célja a felek jogvitájának eldöntése. A nemperes eljárás célja a
magánjogi viszonyok érvényesítése és ismertetése.
 A felek szempontjából: a peres eljárásban mindig két ellenérdekű fél van. Nemperes eljárásban
lehet csak egy fél, ellenérdek nélkül.
 Eljárás menete: nemperes eljárásban nincs tárgyalás vagy személyes meghallgatás
 Eljáró hatóság: peres eljárásban mindig a bíróság dönt, véglegesen. Nemperes eljárásban
közjegyző is eljárhat.

Az, hogy egy ügy peres vagy nemperes eljárás alá tartozik, minden esetben jogszabály dönti el.
Történelem folyamán megjelenő nemperes eljárások: fizetési meghagyás; hagyatéki meghagyás;
kereskedelmi társaságok nyilvántartása, bejegyzése, csődeljárás stb.; egyesület, alapítványok
alapítása, törlése; holtnak nyilvánítás; apaság vélelmének megdöntése.

Fizetési meghagyásos eljárás

 1893-tól a magyar jogrendszer része

 Célja, hogy kisebb követelések esetén, amennyiben a körülmények egyszerűn tisztázhatók,
egy nyomtatvány kitöltésével peres eljárás lefolytatása nélkül, amennyiben az ellenérdekű
fél nem mond ellent, jogerős és végrehajtható bírósági határozat szülessen.
 A hitelező kérelmet intézett a bírósághoz. A bíróság fizetési meghagyást bocsátott ki, amelyben
az adóst a követelés megfizetésére utasította. Az adósnak lehetősége volt ellent mondania, ez
esetben az ügy a peres eljárás szabályai alá került. Ha az adós nem mondott ellent, akkora a
meghagyás jogerős bírói végzéssé vált.
 Az 1911. évi polgári perrendtartásban már nincs felső határ, minden esetben használható a
fizetésese meghagyás. Azok a követelések voltak fizetési meghagyással érvényesíthetők,
amelyek járásbíróság elé tartoztak vagy készpénzfizetésre vagy helyettesíthet dolgok
fizetésére, vagy értékpapírok szolgáltatására irányultak. Kétszer volt lehetősége
ellentmondania az adósnak: a fizetési meghagyás kézbesítése és a végrehajtás
kézbesítésekor.
 Az 1930. évi törvénykezés kötelezővé tette kisebb ügyekben a fizetési meghagyásos eljárást,
valamint eltörölte az ellentmondás lehetőségét a végrehajtást elrendelő kézbesítés
esetében.
 1952. Pp. szerint 1000 Ft-ig a fizetési meghagyást kell alkalmazni
 1954. év törvénykezés lehetőséget adott a bíróságnak, hogy a követelést tartalmi
szempontból mérlegeljék. Ha a követelés fennállása kétségesnek mutatkozott és
nyilvánvalóan az adós ellentmondására lehetett számítani, határnapot tűztek ki az ügy
tárgyalására.
 Az 1962. évi III. Ppn. A kötelező alkalmazás határát 5000 forintra emelte, valamint innentől a
fizetéses meghagyásban a hitelezőt jogosultnak, az adóst kötelezettnek nevezte
  1993-ban 50.000-re, 1995-ben 100.000-re, majd 1998-ban 200.000-re emelkedett a
küszöbérték
 2008 és 2009. évi törvények elektronikus ügyintézést és közjegyzői hatáskörbe kerülést
vezettek be.

Hagyatéki eljárás

Az 1874. évi törvénykezés lehetővé tette, hogy közjegyzők is lefolytathassanak hagyatéki eljárást, a
bíróság is a gyámhatóság mellett.

Az 1894. évi XVI. Törvénycikk az örökösödési eljárást kizárólag a járásbíróságok hatáskörébe utalta, ami
így rendkívül terhelésnek volt alávetve. Az örökösödési eljárás folyamatának első átfogó szabályozása.

Az 1927. évi törvény az öröklési eljárás központjává a közjegyző tette, hatáskörét kiszélesítette, de
a közjegyzőség továbbra is mint bírósági megbízott látta el a feladatát. Ezt a közjegyzői kar
ellenszenvvel fogadta, hiszen a megnövekedett munkamennyiség nem járt növekedett díjazással.

A szocializmusban a közjegyzői állásokat állami közszolgálati állásokká szervezték át. 1950-ben

kötelező jelleggel előírták a leltározást valamennyi haláleset után.
A hagyatéki eljárás teljes átfogó szabályozása 1954-ben történt meg. A hagyatéki eljárást
kizárólagosan közjegyzői hatáskörbe utalta, a járásbíróságok és gyámhatóságok feladata ezen a
területen megszűnt.

1958-ban megteremtették az önálló közjegyzői nemperes eljárást. Ezt a rendeletet 1975-ben

módosították. Az öröklést három esetben állapították meg: A hagyaték tárgyaláson történő átadása; a
hagyaték tárgyalás nélküli átadása; öröklési bizonyítvány kiállítása, a hagyaték elhagyása nélkül.

2010-ben bocsátották ki a hatályos törvényt a hagyatéki eljárásról.

Társadalmi szervezetek nyilvántartása

1848-ig a Helytartótanács, majd a Belügyminisztérium, 1989-től a megyei szintű bíróság végzi

Cégeljárás

A társadalmi szervezetekkel szembe, a cégekkel kapcsolatos feladatokat mindig a megyei szintű

hatóság látta el. Ennek változására a technológia fejlődésével került sor, a digitális technológia
elterjedésével

Csődeljárás

Az eljárás lényege, hogy a fizetésképtelen adóst vissza lehessen vezetni vagyoni forgalmi viszonyok
közé és meghatározott üzleti terv mellett helyreállítsák a fizetőképességét.

II. József vezette be az osztrák általános csődrendtartást, de csak rövid ideig volt hatályban. 1840. évi
csődületről szóló törvénycikk alapján a csődeljárás bíróság útján zajlott. Az adós vagy egyik
hitelezőjének a kérelmére indították meg. A bíróság kijelölt egy csődperügyelőt (aki a csődtömeg jogi
képviselője) és egy csődtömeggondnokot (akinek nem kellett ügyvédnek lennie, csupán a vagyon
kezelésével kapcsolatos teendőket végezte).

1881-re az új magyar csődtörvény megszüntette a csődpert és ettől kívül a csődeljárás peren kívül
eljárásnak tekinthető. A csődperügyelő szerepét átvette a csődtömeggondnok, új szereplőként
megjelent a csődbiztos, aki bírósági tag volt.
A szocializmus alatt a csőd megszűnt az államosítások végett. A szocialista gazdasági szervezetek
felszámolása előtt szanálás volt, egy pénzügyi-gazdasági talpra állítási kísérlet. A szabályozások célja az
volt, hogy a fizetési nehézségekkel küzdő szervezetek, csak a legvégső esetben szűnjenek meg.

Az 1991. évi csődtörvény már a piacgazdaságra való áttérés jegyében készült

Végrehajtási eljárás

Az első bírósági végrehajtási törvény 1881-ben született meg és a teljes korszakot végig kísérte. Az
államszocialista korszak 1955-ben és 1979-ben szabályozta. A jogállamiságnak megfelelő törvény
1994-ben hoztak.

52. A magyar büntető eljárásjog korszakai

Az eljárásjogban is határt képez 1848, mivel ekkor jelentek meg a törvény előtti egyenlőség
garanciái.

Kezdetben, a keresztény állam megalapításakor még nem vált el a büntető eljárásjog a polgári perektől.

Ameddig a polgári perben megkülönböztetjük a konrtadiktórius és a rendes írásbeli per korszakát,

addig a büntetőperben megkülönböztetjük az akkuzatórius és inkvizitórius eljárást.

Az akkuzatórius eljárás korszaka a 11-13. századra tehető, ekkor kezdte átvenni a helyét az
inkvizitórius eljárás, majd a 16. századtól már az inkvizitórius eljárás egyeduralmával találkozhatunk.
Az egyszerűbb ügyekben itt is találkozhatunk sommás büntető perekkel.

Az inkvizitórius eljárás 1848-ig uralkodott, amikor a sajtótörvény és a törvény előtti egyenlőség

kimondása megteremtette a szóbeli és közvetlen peres eljárást, a laikusok részvételének, a
bizonyítékok szabad mérlegelésének elvével.

A szabadságharc leverése után átmenetileg az osztrák bűnvádi eljárást alkalmazták, majd 1861-ben
az ITkSz visszahozta a tradicionális magyar eljárásjogot Szívesebben használták a bíróságok a Csemegi
Kódexet.

Újabb korszakot a bűnvádi perrendtartásról szóló törvény (1896) elfogadása majd hatályba lépése
(1900) jelentette. Újabb korszak a novellák kora, melynek célja az eljárás gyorsítása és egyszerűsítése
volt. A világháborúk felfüggesztették egyes modern jogelvek alkalmazását.

Az államszocialista rendszerben a politikai érdekek kiszolgálójává vált a büntetőjog. A rendszerváltást

követően a jogállamiság kiépítése érdekében módosították a fennálló büntetőeljárásjogi kódexet,
majd cserélték azokat. Az Alaptörvény elfogadásával született a hatályos büntetőeljárási kódex is.

A büntető eljárásjog magyarországi forrásai

Törvény

 Az első időszakban az uralkodó egymaga hozott törvényeket. Általában egyes

részproblémákra kerestek ezzel megoldást. Szent István, Szent László, Hunyadi Mátyás.
 Kodifikáció időszaka:
o Törvénykönyvek: 1896, 1951, 1973, 1988. 2017
o Novellák: 1908, 1928, 1930, 1954
o Egyedi törvények: pl. 1921 egyszerűsítése

Törvényerejű rendelet
  Saját jogalkotási termék volt az államszocializmus ideje alatt a Népköztársaság Elnöki Tanácsa
által kibocsátott törvényerejű jogszabály.

Szokásjog

 Hármaskönyv
 Bírói gyakorlat elvi határozatai nagyban alakították a büntető joggyakorlatot
 Kódextervezetek: 1795, 1843
 Egyetemi tankönyvek: pl.: Pauler Tivadar: Büntetőjogtan II. 1864
 Formuláskönyvek, melyek segítették a jegyzőkönyvek szakszerű megfogalmazását.

Végrehajtó hatalom rendeletei

 A rendi korban:
 Constitutio Criminalis Carolina: V. Károly császár által a Római Szent Birodalom számára
készített büntető anyagi és eljárásjogi szabálygyűjteménye (1532)
 Praxis Criminalis: III. Ferdinánd király büntető törvénykönyve. A magyar szokásjog része lett
Kollonich Lipót jóvoltából. Első sorban a nem nemesek ügyeiben használták.
 Constitutio Criminalis Theresiana: Mária Terézia utasítására 1768-ban megalkotott büntető
törvénykönyv, anyagi jogi és eljárásjogi része is volt. Kínvallatás visszaszorítása
 Sanctio Criminalis Josephina: II. József által hirdetett jogszabály
 A modern korban:
 Sárga Könyv: 1872-1900-ig szabályozta a büntető eljárásjogot
 Szükségrendeletek

53. Az akkuzatórius eljárás

A vádelvi (akkuzatórius) eljárás szabályai rokonságot mutatnak a kontradiktórius eljárás elveivel.

 A bíróság jogsegélyt nyújtott a feleknek, de az ügy urai a felek voltak.

 A sértett megvádolta az elkövetőt, aki védelmi pozíciót vett fel.
 A perben személyesen kellett részt venni, hiszen a vádlott – tekintettel az alaki és formális
bizonyításra – elsősorban nem a tényállást igyekezett rekonstruálni, hanem a saját tisztességét
igyekezett bizonyítani. Az eskütársak is a felek szavahihetőségét igazolták.
 Amennyiben egyik fél sem kerekedett a perben a másik fél felé, lehetőség volt istenítéletek
alkalmazására, amely igen költséges volt, a pogány világból maradt meg. Az 1279. évi budai
zsinat döntésével halt el ez a forma. A párviadal ellen Hunyadi Mátyás lépett fel.

A felek a per bármely szakaszában egyezséget köthettek és a pertől elállhattak. A per szóban és
közvetlenül a bíróság előtt zajlott. Az ítélet kihirdetése után 3 napig lehetőség volt a feleknek
megegyezniük, ha ez nem történt meg az ítéletet karhatalmi erővel végrehajtották.

54. Az inkvizitórius eljárás

A nyomozóelvi (inkvizitórius) eljárás magyar jogba Szent László korában ért el, a kánonjog
közvetítésével. A bizonyítás anyagi jellegű volt, itt a felek és a tanúk már nem a felek
szavahihetőségét igazolták, hanem azt kellett előadniuk vallomásuk alatt, hogy mit láttak és
hallottak a bűncselekmény elkövetésének ideje alatt. A tudomány előrehaladtával helyet kaptak a
szakértői vélemények is.

Az eljárás írásbeli volt és közvetett.

A bírói tanács nem találkozott a felekkel, hanem a kihallgatási és szemle-jegyzőkönyvek alapján
döntöttek.
Az ügy ura az inquirens, a vizsgáló volt, akinek a feladata volt a bizonyítékok begyűjtése. Idővel a kötött
bizonyítási rendszer vált egyeduralkodóvá, amit csak a 19. század második felében hagytak el. Másik
gyakori bizonyítási forma a tortúra (kínvallatás) volt. Ha a vádlott belehalt a vallatásba, az az inquriens
felelőssége volt. Ha a vádlott kiállt minden fájdalmat, akkor a kínvallató jobb meggyőződése ellenére
is ejteni kellett a vádat. Kontraproduktív volt, egyesek jobban bírják a fájdalmat, mint mások, akik
egyből bevallják azt is amit el sem követtek. Mára Terézia szűntette meg a kínvallatás alkalmazását
1776-ban

 A per a feljelentéssel, vagy hatóság észrevételével indult, de a büntetőjog közjogiasodása miatt

mindig hivatalból indult az eljárás.
 Ezt a pertípust nemesekkel szemben alkalmazták.
 A vádlott ügyvédet alkalmazhatott. Hivatalból is rendeltek ki védőt.
 Az inquriens feladata az volt, hogy minden bizonyítékot összegyűjtsön.
 A per szakaszokra oszlott.
o Az idézés és a perfelvétel után a kifogások szakasza, majd a bizonyítékok felvétele
következett.
o A vád és a védelem feleletváltásai után a teljes iratcsomó a bírói tanács elé került, akik
az ítéletet zárt tárgyaláson hozták meg, de nyilvánosan hirdették ki.
 Az esetleges jogorvoslati szakaszt a végrehajtás követte.

55. Az ún. vegyes típusú büntetőeljárás elvei

Az 1896-ban elfogadott bűnvádi perrendtartási törvény sem az inkvizitórius, sem az akkuzatórius
eljárást nem követte, hanem mindkettőt, a per más-más szakaszaiban. Az előkészítő szakasz
inkvizitórius volt, a bírósági szakasz akkuzatórius.

 Hivatalból történő eljárás

 Közvetlenség: a bíróság a felekkel és a többi perben részt vevő személyekkel személyes
kapcsolatot tartott, s ezek a személyek is kapcsolatba léptek egymással. A bíróság döntésekor
csak olyan körülményt vehetett figyelembe, amiről személyesen meggyőződött.
 Szóbeliség: A büntetőügy eldöntése a bíróság előtti felek részvételével tartott szóbeli tárgyalás
alapján történt. A bizonyítékokat is csak akkor lehetett figyelembe venni, ha az ügy szóbeli
tárgyalásán a bíróság elé tárták. A feleknek lehetőségük volt az ellenérdekű fél álláspontjának
cáfolatára
 Nyilvánosság: két típusa volt
o Teljes nyilvánosság
o Ügyfélnyilvánosság: a büntetőeljárásban érintettek tudomást szerezhettek az eljárás
fontosabb részeiről
 Tárgyalási elv: a bíróság az ítéletét csak a főtárgyaláson bemutatott bizonyítékokra alapíthatta,
ugyanígy az iratokat is akkor kellett felolvasni
 Immutábilitás elve: Az anyagi igazság feltárására törekedtek, ennek ellentétje a rendelkezési
elv
 Legalitás elve: a hatóság a büntetőjogi igény maradéktalan érvényesítésére törekedett.
 Társasbíráskodás: Az ítélőbíróság tanácsban járt el, kivételes esetben elsőfokon lehetett
egyesbíró
  Laikus elemek részvétele a bíráskodásban: súlyosabb bűnügyek esetében a bűnösség
megállapítását esküdtszék végezte.
 Ügyfélegyenlőség: nem volt helye az összes szakaszban
 Védelemhez való jog: a terheltnek joga volt ügyvédet fogadnia, súlyosabb bűncselekmények
esetében kötelező volt a védőügyvéd alkalmazása. Ha erre nem volt keret, akkor a költségét
átvállalta az állam.
 Személyes szabadság indokolt mértékű korlátozása: előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság
alkalmazása indokolt esetekben
 Bírói pervezetés: az ügy ura a bíró
 Anyanyelv használata
 Pertakarékosság elve: törekedni kellett a felesleges perköltség-növeléstől.

Az 1896. évi bűnvádi perrendtartás személyei

 Ítélkező fórumok
o Bíró: egyesbíróként, vagy 3-, 5-, végső fokon akár héttagú tanácsban ítélkezett
o Esküdtszék: laikus elemekből állt 1897. évi esküdtszéki törvény szerint működött
o Esküdtbíróság: rendes, rendkívüli és sajtóvétségek ügyében eljáró esküdtbíróság
 Rendes a törvényszékek mellett, míg a rendkívüli és sajtóvétségek ügyében
eljáró esküdtbíróság a járásbíróságok mellett működött.
 A bűncselekmény elkövetésének tényét, a bűnösséget és a bűncselekmény
minősítését állapították meg – a büntetést a bírói tanács
 Rendes esküdtszék tárgyalta a legalább 5 évi szabadságvesztéssel járó
bűncselekményeket, rendkívüli a hűtlenségi eseteket
 Egyéb bírói közreműködők:
o Vizsgálóbíró: nyomozás törvényességének és eredményességének felügyelete
o Vádtanács: 3 tagú bírói testület, feladatuk volt eldönteni, hogy a vád alapján lehetőség
van-e a bűnügyet főtárgyalási szakaszra engedni.
 Az eljárás alá vont személy: a terhelt. Más-más elnevezése van az eljárás egyes szakaszaiban:
o Gyanúsított: a nyomozás és a vizsgálat során a bűncselekmény elkövetésének
gyanújával megterhelt személy
o Vádlott: akit a bűncselekmény elkövetésével a vádhatóság megvádolt.
o Elítélt: akit a bíróság jogerősen bűnösnek nyilvánított
 Fogoly a fogházban
 Rab a börtönben
 Fegyenc a fegyházban
 Államfogoly az államfogházban
 Vádképviselet:
o Ügyész: aki a közvádat képviseli törvényszéken vagy más fórumon
o Ügyészi megbízott: aki járásbíróságon képviselte a közvádat
o Magánvádló: sértett, aki meghatározott esetekben képviselte a vádat
 Főmagánvádló: magánvádas cselekmények esetén a vád képviselője
 Mellékmagánvádló: az ügyész mellett a vádló is képviselhetett – francia
intézmény, Magyarországon nem működött.
 Pótmagánvádló: miután az ügyész ejtette a vádat, a sértetti körnek lehetősége
volt átvenni azt.
 Magánfél: aki büntetőeljárásban magánjogi igényét érvényesítette
 Egyéb szereplők: tanú, tolmács stb.
56. Az ún. vegyes típusú büntetőeljárás dinamikája
A kisebb fokú bűncselekményeket, enyhébb vétségeket és kihágásokat a kódex egyes fokon
egyesbíróságok, a járásbíróság, illetve a közigazgatási hatóság elé utalta.

A bűntetteket és a súlyosabb vétségeket első fokon is a törvényszékek vagy az esküdtbíróságok elé

utalta. A büntetőeljárás alaptípusa a törvényszékek előtti rendes eljárás képezte. A Bp. ezt
szabályozta részletesen. A többi fórum eljárásrendjére annyiban tért ki, amennyiben a főszabálytól
való eltérésre volt lehetőség.

A törvényszék előtti eljárás négy szakaszra tagolódott:

 Előkészítő szakasz: Nyomozásra és vizsgálatra oszlott

 Közbenső szakasz: Vádemelés szakasza
 Főtárgyalás: bíróság előtti szakasz
 Perorvoslati szakasz

A nyomozási szakasz célja a vádemelő tájékoztatása azon tényekről, mely alapján eldönthető, hogy
lehet-e alapozottan vádat emelni. A nyomozást az ügyészség rendelte el, irányított, vagy szüntette
meg. Be kellett fejezni a nyomozást, ha a vádirat benyújtásához kellő mennyiségű adat állt
rendelkezésére. Szüneteltetni kellett a nyomozást, ha kiderült, hogy nem történt bűncselekmény. Az
ügyészség önállóan nem végezhetett nyomozást, annak végrehajtása a karhatalmi szervek feladata
volt.

A vizsgálat célja azon adatok, tények vizsgálóbírói megállapítása volt, amelyek alapján eldönthető,
hogy indokolt-e a főtárgyalás elrendelése. Csekélyebb jelentőségű esetekben a vizsgálat fakultatív
volt.
A vádtanács a vád alá helyezési eljárást folytatta le de a vizsgálóbíró tevékenységét is felügyelte. A
vizsgálóbíró hallgatta ki a terheltet, rendelte el a helyszíni szemlét. Nyomozati cselekményt csak
hiányos voltuk miatt lehetett elrendelni. A vádtanács zárt ülésen hozott határozatot, a tárgyalás
azonban ügyfélnyilvánosság előtt folyt.

A közbenső eljárásnak két szakasza:

 Vád alá helyezés

 főtárgyalásra való közvetlen idézés

A vádiratot kézbesítették a terheltnek, aki a vádirat ellen kifogással élhetett a vádtanácshoz. Abban
az esetben, ha a terhelt nem kifogásolta a vádiratot, a terhelt közvetlenül a főtárgyalásra volt
idézhető.
A bűnvádi eljárás döntő szakasza a törvényszék előtti főtárgyalás volt. Ez a Bp. szerint meghatározott
rendben történt. A tárgyalás megnyitása után először tisztázták a vádlott személyi adatait. Majd
felolvasták a vádiratot, és kihallgatták a vádlottat. A vádlott nem volt kötelezve a válaszadásra,
válaszolásra nem lehetett őt kényszeríteni. A bizonyítási eljárás teljes egészében a főtárgyaláson folyt
le. A közvetlenség elve alapján a bíró csak az itt felvett bizonyítékokra alapíthatta az ítéletét. A
bizonyítási eszközök változatosak voltak: tanúbizonyítás, szakértők, de kérdezték magukat az eljárás
alá vont személyeket is. Eltérő vallomások esetén szembesítette az érdekelteket, és ezután az iratok
felolvasása következett. A bizonyítási eljárás után a perbeszédekre került sor. Itt először a vádló
beszéde következett, majd a vádlott, és a védő felszólalása. A védőbeszédre a vádló válaszolhatott és
a védő viszontválasszal élhetett. Az utolsó szó joga mindig a vádlottat illette meg. A perbeszédek után
a bíróság visszavonult ítélethozatalra, ahol a vádlottat vagy felmentette, vagy bűnösnek mondta ki.
Ez a tanácskozás titkos volt. Az ítélet, melyet írásba kellett foglalni, két részből állt: rendelkező rész és
indoklás. A rendelkező rész tartalmazta a vádlott felmentését vagy elítélését – utóbbi esetben meg
kellett jelölni a bűncselekményt is. Mind a marasztaló, mind az elitélő ítéletet alaposan meg kellett
indokolni: milyen tényekre alapozta a döntést, milyen bizonyítékokat használt, részletezte s súlyosbító,
enyhítő körülményeket. Megkérdezték a vádlót, majd a vádlottat, hogy kívánnak-e perorvoslattal
élni, s nekik azonnal válaszolniuk kellett.

Esküdtszéki tárgyalás rendje megegyezett a törvényszék előtti főtárgyaláséval. Az esküdtbíróság

elnökének kellett gondoskodnia az esküdtszék megalakításáról, az esküdtek útbaigazításáról.

Az esküdtbíróság előtti főtárgyaláson a vádlott személyi adatainak felvétele és a megidézettek

jelenlétének megállapítása után az esküdtszék megalakítására került sor. Erre az aktusra mindig
nyilvános ülésen került sor, ugyanis a felek fontos joga volt a visszautasítás, amivel bizonyos esküdteket
kirekeszthettek az esküdtszékből. A tárgyalásra harminc esküdtet kellett beidézni a korábban
összeállított esküdtlistáról. A vád és a védelem 7-7 esküdtet vethetett vissza. Az esküdtszék tagjai
kötelesek voltak az egész főtárgyaláson jelen lenni. Az esküdtszék megalakítása után az elnök az
esküdteket a vádlott jelenlétében, nyilvános tárgyaláson megeskette.

A főtárgyalás a vádirat felolvasásával, a vádlott kihallgatással, a bizonyítással folytatódott. A bizonyítási

eljárás ugyanúgy folytatódott le, mint a törvényszék előtti főtárgyaláson. Az esküdteknek joguk volt
azonban a tanúkhoz, vádlotthoz, szakértőkhöz kérdéseket intézni. A bizonyítás befejezése után a
bíróság kérdéseket fogalmazott meg az esküdtekhez, igen-nem formájában.

Ez után került sor a párbeszédekre, majd a tanácselnök bíró útmutatást adott az esküdteknek a
feladatukkal kapcsolatban. Ezután az esküdtszék visszavonult, és zárt ülésen a maguk közül választott
vezetővel tanácskoztak. A feltett kérdésekről szótöbbséggel határoztak. A bűnösség kérdésében
kétharmados többség kellett, a többi kérdésnél elég volt az abszolút többség. A döntés után az
esküdtszék visszatért a tárgyalóterembe, s kihirdették a határozatát. Ha e szerint a vádlott nem volt
bűnös, a szakbíró azonnal meghozta a felmentő ítéletet. Ha e szerint bűnös volt, akkor a szakbíróság
titkosan hozott ítéletet a büntetés mértékéről. Majd szakszerűen kihirdették.

57. Az államszocialista korszak eljárásjoga

Az 1896. évi bűnvádi perrendtartási kódex rendszerét a totális diktatúra folyamatosan építette le. A
háborús bűnösök felelősségre vonására már 1945-ben megszülettek a népbíróságok, amelynek egy
tagja volt hivatásos bíró, négy laikus volt – parlamenti pártok delegáltjai. A népbírósági ítélet ellen
egyfokú jogorvoslat volt a Népbíróságok Országos Tanácsához. Halálos ítélet esetén az államfői
hatalomhoz lehetett fordulni kegyelemért.
A vádtanács intézményét 1946-ban számolták fel. A vizsgálóbíró, így a nyomozati szakasz 1950-ben
szűnt meg.

A Bp. megmaradt rendszerét az 1951.évi szocialista büntető perrendtartási kódex váltotta. Célja a
büntetőeljárás egyszerűsítése volt. Végleg száműzték a vizsgálati és a közbenső szakaszt, így az
alapeljárás két szakaszra oszlott: nyomozás és elsőfokú bírósági eljárás.

Az ügyész szabadon rendelkezett a nyomozati szakban, bírósági kontroll nélkül rendelhetett el

bármilyen kényszerintézkedést.

A korszakot a koncepciós perek jellemezték. Ez a totális diktatúra első évtizedében meghatározta a

büntető jogpolitikát. Koncepciós eljárások fajtái:

 Erkölcsileg kifogásolható jogszabályok alapján lefolytatott eljárások

  Erkölcsileg helytelen politikai irányítás hatására elbírált ügyek
 Hatályos jogi szabályok megsértésével elbírált ügyek, amelyekben:
o Kitalált tényállásokat koholt bizonyítékokkal támasztottak alá
o Valós tényekből hamis következtetésekre jutottak
o Valós tények alapján megfelelő következtetésre jutottak, azonban embertelen,
kegyetlen büntetéseket szabtak ki.

A koncepciós perek mellett voltak még kirakatperek, amelynek célja az volt, hogy a nagyközönségnek
megmutassa, hogyan számolnak le a rendszerrel szemben szegülőkkel.

1951. évi kódexet 1954-ben jelentősen módosították. Itt a szóbeliséggel szemben erősödött az
írásbeli részek aránya. Lassította az eljárásokat.

1962-ben új kódex született, törvényerejű rendelet formájában: büntető eljárás néven. Legfőbb cél
az eljárások gyorsítása volt. Elvek között deklarálta a társasbíráskodást, a laikus elemek részvételét, a
szabad bizonyítást, a védelemhez való jogot.

1966. évi novella: a bíróság elé állítás bevezetésével a tárgyalás mellőzésével lehetett pénzbüntetést
tartalmazó büntetést kiszabni, védő kirendelésére már a nyomozati szakaszban is lehetőséget adott.
1973 újabb kódex született, ami a rendszerváltást is megérte, módosulva a jogállamiság kereteinek
megfelelően. Első ízben került deklarálásra az ártatlanság vélelme. Az új kódexre szükség volt az
Alkotmányrevízió (1972) és az újonnan elfogadott bírósági és ügyészségi törvény. Az egységi eljárást
megtörve bevezette bűntetti és vétségi eljárást. Az ügyek jelentős részét külön és különleges
eljárások alá utalta. Külön eljárások: fiatalkorúakkal szemben; magánvádas eljárás esetében; katonai
büntetőeljárás; bíróság elé állítás; tárgyalás mellőzése pénzbüntetés kiszabása esetén. A különleges
eljárások száma meghaladta a huszonötöt. A kódex számos változást tartalmazott. A törvényesség
színvonalának emelése érdekében általános érvényű meghatározást adott olyan eljárási alapelvekről,
amik eddig csak közvetve jutottak kifejezésre. Leszögezte, hogy büntető ügyekben az eljáró hatóságok
hivatalból kötelesek lefolytatni az eljárást. Kinyilvánította, hogy bírósági eljárás csak törvényes vád
alapján indulhat. Kiterjesztette a védelemhez való jogot az eljárás összes szakaszára.

A nyomozási szakaszban bővültek a gyanúsított és a védő jogai. A nyomozás során jelen lehettek és
az ott készült jegyzőkönyvet megtekinthették. A nyomozás során a kihallgatás előtt a gyanúsítottal
közölni kellett, milyen bűncselekmény miatt indult ellene eljárás.

A vétségi nyomozásban további egyszerűsítések kerültek bevezetésre. A tanúk kihallgatásáról és más

nyomozási cselekményekről jegyzőkönyv helyett összefoglaló jelentés készülhetett. Az ügyész nem
vádirattal, hanem annál egyszerűbb vádindítvánnyal emelt vádat.

A bírósági eljárásban egyszerűsödött a tárgyalás előkészítése. A kisebb jelentőségű eljárási

kérdésekben a bűntetti eljárásban nem a bíróság tanácsa, hanem a tanács elnöke döntött. A vétségi
eljárásban a tárgyalás előkészítésére az egyesbíró volt jogosult.
A tárgyaláson az ügyek elbírálása differenciáltan történt. Alapelvként továbbra is megmaradt a népi
ülnökök részvétele az igazságszolgáltatásban elsőfokú bírósági eljárás során. A vétségi eljárásra
tartozó, általában egyszerű megítélésű ügyek az egyesbíró elé kerültek.
58. Változások a büntetőeljárásban az 1989/90. évi fordulatot
követően
A büntető eljárásról szóló 1973. évi I. törvény jelentősebb felülvizsgálatára 1987-ben került sor.
Ennek a továbbfejlesztése szükséges volt a 1989-ben a jogállamiság megteremtése céljából.

Az előzetes letartóztatás elrendelése ügyészi hatáskörből a bíróiba került. Hangot kapott az az

álláspont, hogy fontos a nyomozás határidejét törvényben meghatározni, hogy tudja a gyanúsított
meddig helyezkedik rá ez a teher. Fontos, hogy a nyomozást érintő egyéb személyek az eljárási
kötelezettségük alól minél hamarabb mentesüljenek. Megszűnt a Legfelsőbb Bíróság elsőfokú
hatásköre. A fogva lévő terheltnek a védőjével való érintkezése az eljárás kezdete óta biztosítva lett.

A modern kor igényeinek megfelelően megjelentek olyan intézmények, mint a fedett nyomozó, a
tanúvédelem, a vádalku.

2003-ban lépett hatályba új kódex. Alábbi célokat tűzte ki:

 Funkciómegosztás elvének hatékonyabb érvényesülése: élesen váljon el egymástól a bírói,

ügyészi, nyomozói munka.
 Közvetlenség elve; tárgyalási elv; felek rendelkezési joga
 A társasbíráskodás és az egyesbíró egyensúlya: perköltség spórolása
 Kétfokú rendes jogorvoslat igénybevételének lehetősége

A nyomozás feladata a vád előkészítése, melynek során a tényállást olyan mértékben kellett
felderíteni, hogy a vádló dönthessen arról, vádat emel-e. Az ügyek bizonyos körére a felek általi
kihallgatás rendszerét írta elő. A kihallgatást az a fél kezdi, aki a tanúkihallgatást indítványozta, s ő is
kap lehetőséget a kihallgatás zárására. Nem zárta el a bíróság tagjait a kihallgatás lehetőségétől: a
kihallgatás befejeztével kérdéseket intézhettek a tanúhoz és a vádlotthoz.

A Bp. a vádlott kihallgatását elválasztotta a bizonyítási eljárástól, jelezve ezzel a tiszta inkvizitórius
perrel való szakítást.

Új kódex 2017-ben született

59. A jogorvoslati rendszer kialakulása és fejlődése a büntető

eljárásban.
Kezdetben a büntető eljárásjog nem ismerte a jogorvoslat intézményét, amely a formális perek
világában érthető. Az inkvizitórius eljárással azonban már megjelent ennek a lehetősége. A nemeseket
sújtó hűtlenségi perek eleve a Királyi Táblán kezdődtek, majd a Hétszemélyes Táblán fejeződtek be
másodfokon. Végül rendkívüli perorvoslatként a királyi kegyelmezési jogkör áll rendelkezésre. 1791-től
halálbüntetés esetén már a nem-nemesek is fellebbeztek a királyi táblához.

Az 1896. évi Bp. egyértelműen kétfokozatú jogorvoslati rendszer mellett tette le a voksot. Az
elsőfokú döntés ellen fellebbezéssel lehetett élni, a másodfokú döntéssel szemben pedig a Kúriához
– harmadfokú eljárásra – semmisségi panaszt lehetett benyújtani. Ugyanígy semmisségi panasszal
lehetett élni az esküdtszék döntése ellen, eljárási szabálysértésre való hivatkozással. A bp. az alábbi
jogorvoslatokat sorolta fel:

 Rendes perorvoslatok
o Felfolyamodás: az eljárás során hozott végzések (pl. vizsgálóbíró ítélkezései) ellen
alkalmazható perorvoslat volt
 o Fellebbezés: csak az ítéletek ellen volt helye, s a fellebbezés alapján a felsőbb bíróság
a büntetőpert, vagy annak döntő részét érdemben ismét elbírálta. A Bp. bevezette az
egyfokú fellebbezést.
o Semmisségi panasz: Olyan ítéletek megtámadására volt alkalmas, amelyek ellen nem
volt helye a fellebbezésnek. Ilyen volt pl az esküdtbíróság ítéletei, a törvényszék
másodfokú, a királyi tábla első és másodfokú döntései. Ezt mindig a Kúria bírálta el.
Ténykérdést nem, csak a jogkérdést vizsgálták felül. Azt ellenőrizte, hogy a bíróság az
anyagi és alaki büntetőjog szabályait törvénynek megfelelően alkalmazták-e. Alaki
semmisségi ok miatt a Kúria részben vagy egészben megsemmisíthette a megtámadott
ítéletet és az érintett bíróságot új eljárásra, vagy új ítélet meghozatalára utasított.
Anyagi semmisségi ok esetén azonban a Kúria megsemmisített ítélet helyett új ítéletet
hozhatott, felmenthette a vádlottat, vagy megváltoztathatta a büntetés mértékét
 Rendkívüli perorvoslatok
o Perorvoslat a jogegység érdekében: ezzel a koronaügyész élhetett a Kúriánál. Bármely
büntetőbíróság jogerős határozata ellen alkalmazni lehetett, ha azt a koronaügyész
törvénysértőnek találta.
o Újrafelvétel: a jogerős bírói ítélettel befejezett büntetőügyben az elítélt javára vagy
terhére, szigorúan meghatározott esetekben volt lehetőség. Ilyen volt pl ha az
alapperben hamis okiratokat használtak, vagy a bírákat megvesztegették.

1949-ben a semmisségi panasz eltörlésével a harmadik fok megszűnt, ettől kezdve a teljes szocialista
korszakban a kétszintű bírósági eljárás volt. Bár megmaradt a perorvoslat a jogegység életében, amit
a törvényességi óvás váltott egészen 1992-ig. Ezzel valójában megvalósult a háromfokú eljárás, mert
a törvényességi óvást kérelemre vagy hivatalból a Legfelsőbb Bíróság elnöke vagy a legfőbb ügyész
nyújthatta be, így ezt a felek kérvényezhették. 1992-ben az Alkotmánybíróság megsemmisítette a
törvényességi óvás intézményét. A felülvizsgálati kérelem került a helyébe. 2006-ban vezették be a
második fellebbezés lehetőségét, de csak akkor, ha az első és másodfokú bíróság erősen ellentétes
ítéletet hozott.

A fellebbviteli fórum mozgástere.

1973-tól a másodfokú bíróság az eddiginél szélesebb körben vehetett fel bizonyítást, különösen a
vétségi eljárásban. 1998-tül a kétfokú rendes jogorvoslati rendszerváltozásokat idézett elő a
másodfokú bírósági eljárásban.