Büntetőjog 2

Tételek
1. A bűncselekmény megvalósulási szakaszairól általában. Az előkészület.
A bűncselekmény megvalósulási szakaszairól általában
1. Minden bűncselekménynek létezik kezdete és vége, az ezen belüli tartalmat szakaszokra,
vagyis stádiumokra bontjuk. A kísérletnél kizárólag a szándékos bűncselekményeknél van
jelentősége, míg az előkészületet csak bizonyos esetekben büntették.
2. A római jog nem tett különbséget a crimen stádiumok között, és csak a befejezett
bűncselekményt rendelte büntetni.  A kánonjog a bűnös gondolatot is már büntette.  A
XVIII. század elvétve kezdtek el foglalkozni azzal, hogy a bűncselekmény melyik stádiuma
érdemel büntetést (pl. Beccaria)  A XIX. században különbséget tettek a kísérlet és
befejezett bűncselekmény között a büntetőtörvénykönyvben; illetve az előkészülettel is
kezdték elhatárolni a kísérlettől.
3. A jogtudományban találhatjuk meg az objektív és szubjektív nézeteket.
a. Az objektívisták szerint amennyiben a megvalósított magatartás közvetlenül
veszélyezteti a bűncselekmény jogi tárgyát, az ilyen cselekvőség már kísérlet; míg ha
a veszély távoli, akkor legfeljebb előkészületről van szó. Viszont ha a kísérletet úgy
büntetik mint a befejezett bűncselekményt, akkor a magatartás ami hiányzott a
befejezéssé váláshoz, az büntetlenül marad.
b. A szubjektivisták szerint minden olyan magatartás, amely kifejti az elkövető
szándékát, az kísérletnek értékelhető, hiszen irreleváns hogy veszélyeztette-e a jogi
tárgyat; illetve, hogy közvetlenül vagy közvetetten kívánta megvalósítani a törvényi
tényállást. A bűnös szándék alanyi oldalon teljes, így úgy büntetik mint a befejezett
bűncselekményt.
4. A Csemegi kódex objektivista nézeteket vallott. A szándékos bűncselekmény kísérlet volt, ha
a elkövetési magatartás megkezdődött, de a törvényi tényállás megvalósulása elmaradt.  A
Btá már inkább szubjektív nézeteket vallott és kimondta, hogy a kísérlet büntetése
megegyezik a befejezett bűncselekmény büntetésével. Továbbá, meghatározta az előkészület
előfeltételeit.  Az 1961. évi, 1978. évi, és a hatályos Btk. is kombinált nézeteket vall.
5. A stádiumok tehát kizárólag szándékos bűncselekményekhez kapcsolódnak, és a következő 4
fázist ismerjük: i) A bűncselekmény elkövetésének elhatározása; ii) Az előkészületet; iii) A
kísérletet; iv) A befejezett bűncselekményt.
6. A bűncselekmény elkövetésének elhatározása: Minden szándékos bűncselekmény a deliktum
elkövetésre vonatkozó tudattartalom kialakulásával indul. Ezek nem a bűnözésre, hanem egy
konkrét deliktum létrehozására irányulnak; ez viszont teljesen irreleváns ha nem követi a
szándék felfedését a megvalósítás. Ilyenkor következménnyel nem jár, ami a jogállamiság és
egyéni szabadság következményéből következik.
7. Az előkészület az első olyan szakasz, amely a külvilágban érezhető, amelyben megismerhető
tevékenységekben mutatkozik. Vagy olyan cselekmények, amelyek mindennapiak de a
bűncselekmény szándéka vezérli; vagy szóban vagy írásban megismerhető gondolatközlések.
8. A kísérlettel lép a bűncselekmény megvalósítása a törvényi tényállás keretei közé. Kezdetét
veszi a végrehajtás, de nem teljes a törvényi tényállás.
9. A befejezett bűncselekmény akkor jön létre ha teljes a törvényi tényállás. A következő tételek
viszont fontosak:
a. A kifejtett magatartás a létrehozni kívánt konkrét törvényi tényállás alapján
értelmezhető. Előfordul, hogy ugyanaz a cselekmény mindhárom stádiumban más
alakzatot hoz létre. (pl. aki az ajtót behatol egy lakásba ölési szándékkal, az az
emberölés előkészületét valósított meg; ha lopás szándékával akkor kísérlet; ha alvás
szempontból akkor magánlaksértést.)
b. A végrehajtás folyamatát meg lehet különböztetni aszerint, hogy mennyire veszélyes
a védett jogtárgyra. A csekélyebb a súlya az előkészületnek, több a kísérletnek, míg a
bejezett bűncselekménynek teljes a jogtárgy elleni támadás. A csekélyebb súlyú
 stádiumok elvesztik jelentőségüket, a nagyobb súlyúval szemben. (pl. ha megveszem
a mérget az előkészület, de ha megmérgezem a barátom, akkor már az előkészület
nem számít, hanem a befejezett alakzat.)
c. Az előkészület normái a Btk. Általános Részben találhatóak; de csak akkor van
büntetőjogi felelősség, ha a Különös Rész a bűncselekménynél büntetni rendeli.
d. Ha egy bizonyos előkészületi magatartásnak a törvényhozó nagyobb jelentőséget
tulajdonít, akkor lehetőség nyílik arra, hogy ez önmagában egy saját sui generis
befejezett bűncselekményt alkosson saját törvényi tényállásaival.
e. Gondatlan bűncselekmények csak befejezett alakzatban találhatóak, viszont
előfordul, hogy a bíró egy korábbi magatartást kíván büntetni. Ezt sui generis
formában teheti csak meg, azaz továbbra sincs előkészület és kísérlet a
gondatlanságnál.
f. Bizonyos szándékos bűncselekményeknél kizárt a kísérlet.
g. A befejezettséget a Btk. nem definiálja, hiszen erre a törvényi tényállás szolgál.
h. A Btk. külön büntetési tételeket határoz meg, ha büntetni rendeli az előkészületet. A
kísérletre viszont a befejezett büntetési tételeit kell alkalmazni, de a bírói gyakorlat
enyhítő körülményként értékeli, és a jogalkotó pedig kétszeres leszállásra ad
lehetőséget.
Az előkészület
11§
(1) Ha e törvény külön elrendeli, előkészület miatt büntetendő, aki a bűncselekmény elkövetése
céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja, az elkövetésre felhív,
ajánlkozik, vállalkozik, vagy a közös elkövetésben megállapodik.

Az előkészület büntetendősége
1. Az előkészület a szándékos bűncselekmények második szakasza, amikor már a tudattartalom
a külvilágban megjelenik, de még nem illeszkedik bele a törvényi tényállásba.
2. Az előkészület veszélyezteti a jogi tárgyat, de a veszély az távoli. Viszont vannak olyan
bűncselekmények, amelyek kiemelkedően fontosak, és így a távolság ellenére is szükséges
büntetni. Így csak azokban a kivételes esetekben büntet a Btk. az előkészületért, amikor a
jelentős tárgyi súlya van a bűncselekménynek.
3. A Btk. többféle módon bünteti az előkésületet:
a. A Btk. Általános Rész 11§-a meghatározza azokat a magatartásokat, amelyeket mint
előkészület büntetni rendel; majd a Btk. Különös Részben található deliktumok
rendelkezései nyilvánítják büntetendőnek az előkészületet (pl. népírtás 142§ (2))
b. Előfordul, hogy a Btk. az előkészület kifejezése nélkül egyetlen előkészületi
magatartást büntet a konkrét bűncselekménynél. Az Általános Részben lévő
rendelkezések nem alkalmazhatóak, hanem csak a konkrét deliktum meghatározása
szerinti előkészület büntetendő. (pl. üzletszerű kerítés 200§ (6) esetén az üzletszerű
megállapodás)
c. Előfordul az is, hogy a Btk. egy előkészületi magatartást sui generis befejezett
bűncselekményként büntetni rendeli. Ezzel dogmatikailag elveszti előkészületi
jellegét és akár lehet saját kísérlete és felbujtása is. (pl. hamis tanúzásra felhívás
276§)
Az előkészületi elkövetési magatartásai
1. A Btk. 11§-ban meghatározott előkészületi cselekményeknek két különböző kategóriája van.
Az i) első csoport a tettekben megnyilvánuló magatartások; a ii) második csoport a
gondolatközlés.
2. A tettekben megnyilvánuló tevékenység a bűncselekményhez szükséges vagy könnyítő
feltételek biztosítását jelenti (ide tartoznak olyan cselekmények, amelyeket a jogrend nem
tilalmaz). Akkor van büntetőjogi relevanciája a magatartásnak, ha bűncselekmény elkövetés
céljából kerül sorra. Ugyanakkor van ennek az ellentétje is, amely alapvetően olyan
 magatartás, ami önmagában bűncselekmény (mint pl. a 325§ a lőfegyverrel vagy lőszerrel
visszaélés). Ilyenkor, ha önmagában bűncselekmény az előkészület, és még egy másik
befejezett bűncselekményt megvalósít, akkor deliktum halmazat történik.
a. Ide tartozik minden olyan magatartás, amely egy különös részi bűncselekmény
céljából tanúsítanak. Ezek lehetnek a bűncselekményhez közeli és távoli
magatartások (pl. fegyver megvétele, vagy annak célra tartása).
3. A gondolatközlés formái pedig lehetnek: i) felhívás, ii) ajánlkozás, iii) vállalkozás, iv) közös
elkövetésben megállapodás. Ezek általában verbálisak és az elkövetés személy feltételeit
kimerítik.
a. Az elkövetésre az hív fel, aki egy bűncselekmény megvalósítására törekszik rábírni.
b. Ajánlkozik, akinek tudomása van arról, hogy valakinek kialakult egy konkrét
bűncselekmény elkövetésnek a gondolata, és felkínálja ennek végrehajtás
lehetőségét.
c. A vállalkozás az, aki egy bűncselekményre irányuló felhívást elfogadja.
d. A közös elkövetésben megállapodás a bűncselekmény együttes létrehozásának a
megegyezése.
e. A felhívás, ajánlkozás, és vállalkozás egyoldalú aktus, azaz a másik személy
büntethetőségétől függetlenül megalapozza a büntetőjogi felelősséget. Ha a felhívás
egy kóros elmeállapotú emberre irányul akkor a felhívó közvetett tettes lesz, míg ha
van beszámítási képessége a tettesnek akkor csak felbujtónak fog minősülni.
f. Mivel a előkészület elkövetője még részben sem valósítja meg a törvényi tényállást,
az előkészületi szakban nincs tettes és részes közti különbség, azaz csak tettes van.
De ami irányul a felhívás, ajánlkozás, vállalkozás az lehet olyan, amely tettességet fog
jelenteni (felhív valakit emberölésre), vagy akár részességre (szerezzen be fegyvert).
g. A közös elkövetésben való megállapodás viszont kétoldalú cselekmény, és azok akik
ilyen bűncselekmények törvényi tényállását megvalósítják, társtettesként fognak
felelni.
h. Előkészület csak egyenes szándék lehet.
Az önkéntes visszalépés
11§
(2) Nem büntethető előkészület miatt,
a) akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény elkövetésének megkezdése,
b) aki az elkövetés elhárítása céljából korábbi felhívását, ajánlkozását, vállalkozását visszavonja,
vagy arra törekszik, hogy a többi közreműködő az elkövetéstől elálljon, feltéve, hogy a
bűncselekmény elkövetésének megkezdése bármely okból elmarad, vagy
c) aki az előkészületet a hatóságnál a bűncselekmény elkövetésének megkezdése előtt feljelenti.
(3) Ha a (2) bekezdésben meghatározott esetben az előkészület már önmagában is megvalósít más
bűncselekményt, az elkövető a bűncselekmény miatt büntethető.
1. A kísérlethez hasonlóan, az előkészületre is érvényesek az önkéntes elállás és eredményt
önkéntes elhárítása. A kísérlet esetén a bűncselekmény befejezéstől való elállást jelenti, míg
az előkészület esetén a deliktum megkezdésére esik ugyanez.
2. Az önkéntes elállás az előkészülettől nemcsak a bűncselekmény elkövetésének
leküzdhetetlen akadálya esetére vonatkozik, hanem annak jelentős megnehezítésére.
3. A bűncselekmény elkövetésétől való önkéntes elállás a bűncselekmény végleges
végrehajtásától való elállása. Ez pedig egy passzív magatartás amelyben megszakad ennek a
folyamata.
a. Ha egy elkövető van, az elállás a megfelelőbb formája ennek.
b. Felhívás esetén ha i) a rábírás nem vezetett eredményre, az önkéntes visszalépés
büntetlenséget eredményez; ii) a rábírás eredményre vezetett, az elállás nem
elegendő; iii) ha mást hív fel bűnsegélynek, akkor elegendő az elállás.
c. Az ajánlkozás és vállalkozás esetén elegendő az elállás szintén.
 d. A közös elkövetésben való megállapodás nem elegendő az elállás, hanem szükség
van arra, hogy a többi elkövetőre hatása legyen (pl. csak ő tud páncélszekrényt
kinyitni és eláll).
e. Ez elállás pedig egy belső meggyőződésből fakad, nempedig külső tényező folytán,
mint egy rendőri közbelépés.
4. Csak akkor van jelentősége az elállásnak a felhívás, ajánlkozás, vállalkozás és hogy a többi
közreműködő elálljon, ha az elkövetés elhárítás céljából történik meg. Tehát ez egyrészt aktív
magatartást feltételez és ennek az elkövetés megkezdése kell hogy megtörténjen, de nem
kell hogy megakadályozó jellegű legyen. Úgy szintén a hatósági feljelentés; csak az elkövetés
megkezdése előtt kell hogy megtörténjen, de nem elhárító jelleggel.
a. Ha a többi közreműködő mégis megkezdi a bűncselekményt, a mentesülés
fennmarad.

2. A kísérlet fogalma és büntetendősége. A kísérleti cselekmények jellemzése alaki- és eredmény-

bűncselekményeknél. A teljes (befejezett) és a nem teljes (befejezetlen) kísérlet. E különbségtétel
jelentősége.
10§
(1) Kísérlet miatt büntetendő, aki a szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi
be.
A kísérlet fogalma
1. A kísérlet törvényi fogalmának három konjunktív eleme van:
a. a szándékosság
b. a tényállásszerű elkövetési magatartás kifejtésének a megkezdése
c. a megvalósítani szándékolt bűncselekmény be nem fejezése
2. A Btk. egyértelművé teszi, hogy egyedül a szándékos kísérlet büntetendő, a gondatlannak
ugyanis csak befejezett stádiuma van. Ráadásul az alanyi oldalon teljes a megegyezés a
kísérlet és a befejezett bűncselekmény között, hiszen ha a befejezett bűncselekményhez
egyenes szándékra van szüksége, akkor ez az irányadó a kísérletnek, ha eshetőleges, akkor
az. Ami fontos, hogy a szándék a befejezett bűncselekmény létrehozására irányul. Ha a
törvényi tényállásban motivum és célzat található, a megkezdéshez is fenn kell állnia.
3. A kísérlet objektív feltétele a bűncselekmény végrehajtásnak a megkezdése. A megvalósítani
kívánt bűncselekménynek törvényi tényállásának az elkövetési magatartását, vagy ha van,
akkor az elkövetési mód realizálódását megkezdte. Ennek ténye határolja el az előkészülettől.
a. A konkrét deliktumot kell tehát elemezni ahhoz, hogy megtudjuk, hogy a magatartás
milyen stádiumban tart; ez különösen nehéz a nyitott törvényi tényállásoknál. Hiszen
itt nem található az elkövetési magatartás leírása, hanem azokat a tevékenységeket,
amelyek létrehozzák az adott eredményt.
b. A bűncselekmény minősítése idő- és értékhatártól függ, annak tudattartalmától is
függ; ha például csak a 50,000ft-ot meghaladó értékelvétel lopásnak; ha valaki
30,000ft-os értékben rak árut a táskájába, de a cselekményéből kikövetkeztethető,
hogy az meghaladná az 50,000-et akadály nélkül, akkor lopás kísérletnek minősülhet.
c. Példa (elkövetési magatartás): a lőfegyverrel való célzás még csak előkészület és
akkor lép kísérleti szakba, ha az elkövető elindítja az szerkezet mozgását, azaz a
ravasz meghúzását.
d. Példa (elkövetési mód, ha van): a rablás már akkor lép a kísérlet stádiumba, ha az
erőszak vagy a kvalifikált fenyegetés megkezdődik, tehát nem a dolog elvétel
realizálódásával.
4. A bűncselekmény be nem fejezése a kísérlet harmadik, negatív jellegű ismérve. Ez a tárgyi
oldal fogyatékossága, tehát egy tényállási elem hiányzik; abban az esetben ha van elkövetési
mód akkor az egész elkövetési magatartás hiányozhat, ha pedig nincs, akkor nem hiányozhat
egészében.
A kísérleti a. Különbséget kell tenni a materiális (eredmény) és immateriális (alaki)
cselekmények bűncselekmények között. A materiális esetén csak az eredmény bekövetkeztével lesz
jellemzése az alaki- és befejezett, tehát még akkor is csak kísérletnek minősül, ha az elkövető mindent
eredmény megtett az eredmény beálltához, az mégis elmaradt.
bűncselekményeknél. b. Az immateriális törvényi tényállások esetén akkor válik a bűncselekmény befejezetté,
ha az elkövető az elkövetési magatartást kifejtette, és ez pedig vitatott és a
jogalkalmazó értelmezésén múlhat (pl. a szexuális erőszaknál válik befejezetté a
szexuális erőszak – a nemi szervek érintésével, vagy hétköznapi fogalmával.
5. Egyes bűncselekmény-kategóriáknak a kísérlete kizárt.
a. A definícióból kitűnik, hogy a gondatlan bűncselekményeknek nincs kísérlete.
b. Nincs kísérlete a Btk. 9§-ban szabályozott vegyes bűnösséggel megvalósító
bűncselekményeket, tehát akkor ha az eredményt mint minősítő körülmény csak
gondatlanság terheli. Példa: ha súlyos testi sértést (Btk. 169§ (3)) okoz valaki, és
gondatlanság terjed ki az eredményre, az eredmény pedig halál akkor halált okozó
súlyos testi sértés, ha pedig nem akkor nem halált okozó súlyos testi sértés kísérlete,
hanem csak súlyos testi sértés.
c. Nincs kísérlete a tiszta mulasztásos bűncselekményeknek, de a vegyesnek lehetséges,
hiszen az elsőnél a mulasztással befejezetté válik, tehát nincs idő a kísérleti
stádiumra. A vegyesnél viszont ha elmulasztja valaki, akkor csak kísérleti stádiumba
lép és csak eredménnyel válik befejezetté.
d. Ha egy magatartást a Btk. kifejezetten előkészületnek minősít. Viszont ha az
előkészület sui generis bűncselemény akkor annak lehet kísérlete.
e. Nincs kísérlete a részességnek hiszen hiányzik a tettesi alapcselekmény, ezért az
legfeljebb felhívásnak minősíthető (előkészület). A részesség a tettességhez igazodik,
ha kísérlettel megkezdte az alapcselekményt a tettes, akkor a részes is akár
megkezdhette, de anélkül nem.
f. Kizárt ahol a bűncselekmény törvényi tényállása objektív büntethetőségi feltételt
tartalmaz. Példa: az öngyilkossági közreműködés (Btk. 162§ (1)) esetén, ha valaki
öngyilkosságra rábír, és az öngyilkos lesz akkor tettesként felel befejezett
bűncselekményért, ha viszont nem akkor egyáltalán nem büntethető.
g. Egyes megvalósulási formák kizárják a kísérletet, ezek általában verbális
bűncselekmények, mint a szóbeli becsületsértés (Btk. 227§)
h. A befejeződött bűncselekményeknél.
A kísérlet fajtái – a teljes (befejezett) és nem teljes (befejezetlen) kísérlet és a különbségtétel
lényege.
1. A Btk. nem, de a jogdogmatika különbséget tesz kétféle kísérlet között, ezek pedig a
befejezett (teljes), és befejezetlen (nem teljes) kísérlet. Ennek az alapja az, hogy az elkövető a
törvényi tényállásban szereplő elkövetési magatartás egészben vagy részlegesen valósította
meg.
2. Befejezett a kísérlet, ha az elkövető az elkövetési magatartást teljes egészében kifejtette, de
az eredmény nem következett be, ami arra utal, hogy befejezett kísérlet csak materiális
bűncselekmények (eredmény/anyagi bűncselekmények) esetén fordulhat elő.
3. Befejezetlen a kísérlet, ha az elkövető csupán az elkövetési módot realizálta, de az elkövetési
magatartást nem, illetve ha az elkövetési magatartást részben realizálta. Ebből az következik,
hogy mind materiális, mind pedig immateriális bűncselekményeknél jöhet létre.
4. Példa az emberölés: ha valaki annyiszor szúrja mellkason az áldozatot, hogy szinte biztos
hogy meghal, de mégsem hal meg mert ügyesek a mentők, akkor ez befejezett mert az
elkövető mindent megtett, hogy megölje (nem hiányzott elkövetési magatartás) de elmaradt
az eredmény (halál). Ha valaki úgy akar megölni valakit, hogy megfojtja, de korán hagyja abba
(azaz, nem eléggé fejtette ki a fojtási magatartást, hogy megölje) akkor nem fejezte ki
teljesen az elkövetői magatartást és nem hal meg az illető, akkor befejezetlen.
 5. Egyértelmű, hogy az önkéntes elállás csak a befejezetlen kísérletnél merül fel (hiszen még
van mitől elállni, mivel még nem fejeződött realizálódott a teljes elkövetési magatartás); az
önkéntes eredményelhárítás pedig csak a befejezett kísérletnél merül fel (mivel itt már
létrejött eredmény, a befejezetlennél még nem, így szó nincs eredményelhárításról).
a. Vegyes mulasztásos bűncselekmények esetén csak befejezett alakzat lehet, úgyhogy
csak eredményelhárítás lehetséges.
A kísérlet büntetendősége
1. Különbséget kell tenni a közeli és távoli kísérlet között, ugyanis ennek fontos szerepe van a
büntetés kiszabásnál. A joggyakorlat ugyanis enyhítő tényezőként tartja számon a kísérletet,
mivel nem mindegy, hogy az enyhítés mekkora mértékű ez pedig azon múlik, hogy a védett
jogtárgy mennyire lett sértve vagy veszélyeztetve.
a. Ha közeli a kísérlet akkor a védett tárgyat súlyosan sértette vagy veszélyeztette, így
minimális a enyhítés.
b. Ha távoli a kísérlet akkor a védett tárgyat akár egyáltalán nem sértette vagy
veszélyeztette (ha pl. mellé megy a lövedék), ennek nagyobb az enyhítő szerepe.
10§
(2) A kísérletre a befejezett bűncselekmény büntetési tételét kell alkalmazni.
2. A kísérletek büntetésénél két nézet áll szemben egymással. A szubjektivista irányzatok
szerinte a kísérletet úgy kell büntetni mint a befejezett bűncselekményeket (mivel az alanyi
oldal teljesen megegyezik). Ezt parifikációs felfogásnak nevezik. Az objektivista irányzatok
enyhébben kívánják szankcionálni a kísérletet, mivel azok nem idézik elő ugyanazt a
következményt mint a befejezett bűncselekmény (és akkor a hiányos törvényi tényállási
elemek büntetlenül maradnának, ha nincs különbség).
3. A Btk. a szubjektivista nézeteket vallja.
4. Ugyanakkor a Kúria Büntető Kollégium véleménye (Bkv.) 56. számú véleménye szerint
enyhítő körülmény ha kísérleti szakaszban marad a bűncselekmény. Emellett pedig minél
távolabb a befejezett bűncselekmény következményeitől, annál nagyobb.
5. Ezen kívül a jogalkotó is lehetővé teszi a kétszeres leszállítást mint büntetés enyhítés.
Alkalmatlan kísérlet - nem tétel
10.§
(3) A büntetést korlátlanul enyhíteni vagy mellőzni is lehet, ha a kísérletet alkalmatlan tárgyon,
alkalmatlan eszközzel vagy alkalmatlan módon követik el.

Az alkalmatlan kísérlet kérdéskörében két nézet alakult ki: a szubjektivista és az objektivista.

Az objektivisták (Berner, Binding) szerint annak van relevanciája, hogy a védett jogtárgyat milyen
mértékben veszélyezteti amit az elkövető tesz.  A bűnös szándék vizsgálatán túl, vizsgálni kell az
objektív cselekvőséget is és a védett jogtárgyhoz kell viszonyítani és csak akkor büntetni, ha a védett
jogtárgy veszélyeztetése közvetlen.
 Abszolút alkalmatlanság: Ha abszolút alkalmatlan amit teszek (a védett tárgy ellen) akkor
a bűnös szándék ellenére nem büntethető a cselekmény  in abstracto (absztrakt
értelemben) kell megvizsgálni  példa: ha meg akarok valakit mérgezni, de nem mérges
anyagot (hanem mondjuk cukrot) rakok a italába, akkor nem vagyok büntethető.
 Relatív alkalmatlanság: Ha amit teszek az alkalmas az a bűncselekmény megvalósítására
 de in concreto (konkrét értelemben) minősül alkalmatlannak  példa: mérges
anyagot keverek valakinek az italába, de nem eleget akkor büntethető vagyok
Bizonyos szituációkban nem ad választ az objektív felfogás, például ha egy tolvaj belenyúl egy zsebbe
de az üres. Erre jött létre a kiegészítés: *nem a helyén lévő tárgy kritériumával büntetést érdemel.

A szubjektív irányzat (Buri, Bierling) a bűnös akaratból indulnak ki, ugyanis ha ez megjelenik a
külvilágban, akkor mindegy milyen a viszonya a cselekménynek a jogi tárgyhoz, a bűnös tett és a
bűnös szándék büntetést érdemel  nincs jelentősége, hogy mennyire alkalmas, de annak igen hogy
mennyire veszélyes a jogi tárgyra  ezzel kiterjesztette a büntetőjogi felelősséget olyan tettekre
amelynek nincs helye  ennek a talaján fejlődött tovább a büntetőjog (ha valaki ˝megöl˝egy
halvaszületett gyermeket az bűnös  Jeschek objektivizálta azzal, hogy ha egy átlag személy objektív
megítélése nem gondolja alkalmasnak, akkor nem büntethető.
Angyal: Amennyiben a tévedés törvényszerűségen alapul, nem lehet büntetőjogi felelősség; ha viszont a konkrét
szituációban tévedik az elkövető, akkor igen, és ez pedig az alkalmatlan kísérlet.
Dohna: Hiányos tényállásszerűség tana: a magatartás már a kísérleten túl van, de még nem befejezett. példa: ha
egy örökös feltöri az örökhagyó páncélszekrényét hogy ellopja benne a dolgokat; de közbe meghal az örökhagyó,
így azok az ő vagyontárgyai, így sajátjait lopta el. Ez nem büntethető.

Az alkalmatlan kísérlet tulajdonképpen a ténybeli tévedés fordítottja: azt hiszi az elkövető, hogy az amit tesz, az
bűncselekmény (alkalmatlan kísérlet)(ezt még putatív bűncselekménynek is lehet nevezni)  azt hiszi az
elkövető, hogy amit tesz, nem bűncselekmény (ténybeli tévedés).
Az alkalmatlanságnak a bűncselekmény pillanatában kell fennállnia, nem később: ha odakészítem a mérget, de
hazafelé elüti az autót, akkor még büntethető vagyok.
Alkalmatlanság: Tárgyon: halott ember megölése (passzív alany)
Eszközzel: ha nem lehet a szándékolt bűncselekmény nem végrehajtható az eszközzel (cukor)
Módban: végrehajtás körülményei nem teszik lehetővé a bűncselekményt
* Konkrét szituációt kell szem előtt tartani.

3. A kísérlettől és az előkészülettől való önkéntes visszalépés esetei és ennek következményei. A

maradék bűncselekmény forgalma és büntetendősége.
A kísérlettől önkéntes visszalépés
10§
(4) Nem büntethető kísérlet miatt,
a) akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény befejezése, vagy
b) aki az eredmény bekövetkezését önként elhárítja
(5) Ha a (4) bekezdésben meghatározott esetben a kísérlet már önmagában is megvalósít más
bűncselekményt, az elkövető e bűncselekmény miatt büntethető.

1. Az önkéntes visszalépésnek két formája létezik: i) az önkéntes elállás, illetve ii) az önkéntes
eredményelhárítás. Ezek az ˝egyéb büntethetőséget megszüntető okok˝ közé tartoznak.
2. Az önkéntes elállásnak a jutalmazásának kriminálpolitikai jelentősége van, ugyanis a nagyobb
érdek fűződik ahhoz, hogy a bűncselekmény elmaradjon, mint az, hogy az elkövetőt
megbüntessék.
3. Összevetve az önkéntes visszalépést a kísérlettel azt lehet megállapítani, hogy a befejezetlen
kísérlet esetén egyedül az önkéntes elállás alkalmazható, hiszen nem valósult meg az összes
törvényi tényállás (és csak az eredmény hiányzik), viszont a befejezett kísérletnél csak az
eredmény hiányzik, ezért egyedül önkéntes eredményelhárításra van lehetőség.
4. A visszalépés mindkét alakzatának elengedhetetlen feltétele az önkéntesség. Ez végső soron
belső indokból vagy belső meggyőződésből kell fakadnia, tehát saját akarat elhatározásból
hagy fel az elkövető a bűncselekménnyel.
a. Mivel hogy kizárólag belső indokból fakadhat a felhagyás, ezért semmilyen külső ok
nem befolyásolhatja az elkövető a bűncselekmény folytatását, vagyis zavartalanul
tovább folytatja a végrehajtást (pl. ha a sértett védekezik; ha az elkövető azért nem
hatol be a lakásba mert fél, hogy az alvó tulajdonos felébred)
b. A visszalépés indokának viszont nincs jelentősége. Ez fakadhat sajnálatból , vagy akár
akkor döbben rá, hogy milyen következményekkel jár a bűncselekmény.
5. Az önkéntes elállás materiális és immateriális esetén fordulhat elő; még amíg befejezetlen a
kísérlet, a tettes felhagy az elkövetéssel és ennek eredményeként nem válik befejezetté a
deliktum. Ez csak akkor lehetséges ha végleg lemondott a befejezésről, nem csupán
ideiglenesen.
a. Fontos megjegyezni, hogy az elállás csak belső meggyőződésből fakadhat (nincs
jelentősége az indoknak).
b. Az elállásnak nem kell egyértelműnek lennie, nem kell közölni a sértettel, viszont
ennek elmulasztásával járó kockázatot az elkövető viseli.
6. Az önkéntes eredményelhárítás csak materiális bűncselekményeknél lehetséges; ez pedig
akkor valósul meg, ha az elkövető magatartása szakítja meg az eredmény bekövetkeztét és
 Itt ugyanis az elkövető mindent
megtesz, hogy az eredmény
bekövetkezzen,
nem valami véletlenség vagy külső ok. Az alapkövetelmény, hogy elhárítható legyen a tehát az egész
követelmény. magatartást kifejti, csak még nem
a. Nem követelmény az, hogy az elkövető egymaga hárítsa el jött létre az eredmény. Ha
az eredmény bekövetkeztét. Igénybe vehet más személyt lehetséges elhárítani az eredmény,
(pl. mentőt); de kötelező, hogy az ő cselekménye indítsa meg és elhárítja, akkor nem büntethető
a folyamatot és hogy annak döntő szerepe legyen. a kísérletért, hanem kizárólag a
b. Az emberi élet elleni bűncselekményeknél van döntő szerepe kísérlet alatt elkövetett
az eredményelhárításnak, ugyanis ha az eredmény bűncselekményért (ha volt).
megakadályozásában mégis meghal a sértett, akkor ugyanúgy felel az eredményért
az elkövető, ha viszont nem, akkor maradék bűncselekményért felel.
Materiális (eredmény) Immateriális
Önkéntes elállás X X
Önkéntes eredményelhárítás X

7. Az önkéntes visszalépésnek mindkét alakzatának elengedhetetlen feltétele az, hogy ha

többen követik el a bűncselekményt, nem elég egy passzív szerep a visszalépéshez, hanem
aktívan meg kell gátolni a többiek által bűncselekmény befejezését. Ezt szem előtt tartva,
három lehetőség van: i) valamennyi elkövető eláll (pl. meggyőzte a többieket egy); ii) az
önként elálló tevékenysége nélkül a többiek nem képesek a bűncselekmény befejezésére (pl.
páncélszekrény kinyitása); iii) az elállás olyan tevékenységgel párosul, amely megakadályozza
a többieket (pl. elviszi a páncélszekrény kinyitásához szükséges szerszámot).
a. Ha nem képes megakadályozni a többieket, az elálló kísérletért felel, a többiek a
befejezett bűncselekményért. Amennyiben sikerül ő nem felel, a többiek pedig
kísérletért.
b. Önkéntes visszalépés folytán is felelhet az elálló maradék bűncselekményért, de ez
csak befejezett alakzatban létezik, nincs kísérlete.
Az előkészülettől való önkéntes visszalépés
11§
(2) Nem büntethető előkészület miatt,
a) akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény elkövetésének megkezdése,
b) aki az elkövetés elhárítása céljából korábbi felhívását, ajánlkozását, vállalkozását visszavonja,
vagy arra törekszik, hogy a többi közreműködő ez elkövetéstől elálljon, feltéve, hogy a
bűncselekmény elkövetésének megkezdése bármely okból elmarad, vagy
c) aki az előkészületet a hatóságnál a bűncselekmény elkövetésének megkezdése előtt feljelenti,
(3) Ha a (2) bekezdésben meghatározott esetben az előkészület már önmagában is megvalósít más
bűncselekményt, az elkövető e bűncselekmény miatt büntethető.
1. A büntetőpolitikai megfontolások –miszerint a bűncselekmény elmaradása fontosabb, mint
maga az elkövető büntetése – amik a kísérletnél fennállnak, azok az előkészületre is igazak.
2. Az önkéntes elállás, mint ahogy a kísérletben is, a deliktum lehetetlen befejezését, és a
deliktum befejezésének megnehezítését foglalja magában; illetve annak véglegesen való
elállását követeli meg a Btk.
a. Az önkéntes elállás egy passzív magatartás, amely megszakítja a bűncselekmény
végrehajtásának folyamatát; tehát még mielőtt a bűncselekmény elkövetési
magatartás (adott esetben elkövetési mód) bármelyik része megvalósulna, az
elkövető eláll, akkor nem büntethető. (pl. megtölti a fegyvert, de nem lő, hanem
elhagyja a helyszint).
b. Felhívásnál, ha a törekvés nem vezetett eredményre, az elállás passzív; ha
eredményes volt akkor aktív, megakadályozó jellegűnek kell lennie; kivételes eset
amikor mást hív fel valaki bűnsegélynek, ugyanis annak elállása meggátolja a
kísérletet.
c. Az ajánlkozás és vállalkozásnál csupán passzív elállásról van szó.
 d. A közös elkövetésben való megállapodásban nem elegendő a passzív elállás, hanem
szükséges a többiek megakadályoztatása. Törekedni kell arra, hogy ne kerüljön
kísérleti szakaszba a bűncselekmény.
3. A felhívás, ajánlkozás, vállalkozás visszavonás, illetve a törekvés arra, hogy a többi
közreműködő elálljon csak akkor eredményez büntetlenséget, ha az a célja, hogy elhárítsa a
bűncselekményt. Ugyanakkor nem kell, hogy ok-okozati kapcsolatnak kapcsolat lennie a
között, hogy valaki eláll és hogy megtörténik-e a bűncselekmény, és ha a rendőrség elkapja a
többi elkövetőt miután elállt egy bűnsegéd, akkor is mentesül.
a. Mentesülhet az is aki a hatóságoknál feljelenti; még akkor is mentesül, ha a többi
megkezdi a bűncselekmény végrehajtását (itt se kell ok-okozati kapcsolat). Egy
feltétele van, bár nem megakadályozó jellegű a feljelentés, de mindenképp a
bűncselekmény végrehajtása előtt kell feljelenteni.
4. Amennyiben az előkészület más deliktumot valósít meg, úgy azért felelnie kell az elállástól
függetlenül.

4. A bűncselekmény elkövetői. A tettes. A közvetett tettes. A társtettesség.

12.§
Elkövető a tettes, a közvetett tettes és a társtettes (továbbiakban együtt: tettesek), valamint a
felbujtó és a bűnsegéd (továbbiakban együtt: részesek).
13.§
(1) Tettes az, aki a bűncselekmény törvényi tényállást megvalósítja.
(2) Közvetett tettes az, aki a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását e cselekményért
gyermekkor, kóros elmeállapot, kényszer vagy fenyegetés miatt nem büntethető, illetve
tévedésben lévő személy felhasználásával valósítja meg.
(3) Társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását egymás
tevékenységéről tudva, közösen valósítja meg.
14.§
(1) Felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír.
(2) Bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez másnak szándékosan segítséget nyújt.
(3) A részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni.

Elkövető

Tettesség: törvényi Részesség: törvényi

tényállást tényállási elemet nem
megvalósít valósít meg

Tettesek: Társtettesek: 2+ Felbujtó: rávesz Bűnsegéd: segíti a

egyedül valósítja elkövető valakit a bűncselekmény
meg a t.t.-t közösen bűncselekmény végrehajtásában
elkövetésre

Közvetlen: Közvetett: bevonok Fizikai: fizikai

valóban olyat az elkövetésbe, úton segít
egyedül aki nem lesz büntethető Mulasztásos:
követi el (eszközként) Aktív: tennem kellene,
Pszichikai: erősíti
teszek valamit de
az elkövető
valamit elmulasztom
szándékát
Az elkövetőről általában
1. A római jog a tettes és része közötti különbséget ismerte de nem foglalkozott vele; a
kánonjog szintén  A XVIII században meghonosodott Német-, és Franciaországban a
bűnszerző szó használata, de az uralkodó felfogás szerint csak tettest és a felbujtót sorolta 
XIX században kezdték el tárgyalni a tettest és a felbujtó kapcsolatát: okozatossági teória
szerint a tettesi cselekmény a bűncselekmény oka, a bűnsegédi cselekménye pedig a
feltétele XIX század második felében törnek elő a szubjektivista és objektivista elméletek.
2. A szubjektivisták a feltételegyenlőségi tanát (feltétel és ok egyenlő jelentőségű)
kiterjesztették a tettesség és részességre. A különbséget a kettő közt az alanyi oldalon
kereste: a bűnszerző a cselekményt saját érdekében teszi meg; a bűnsegéd idegen érdekből
működik közre.
3. Az objektivisták az okozatosság tanát követték (különbség feltétel és ok között) és a
bűncselekmény tényállás alapján tett különbséget a közreműködők között. A tettes vagy
társtettes törvényi tényállást valósít meg, míg a felbujtó és bűnsegéd sosem. Továbbá, a
felbujtó értelmi tevékenységgel működik közre, a bűnsegéd fizikai vagy pszichikai
tekintetben.
a. A XIX. század az objektivista álláspont vált uralkodóvá.
4. A büntetőkódex ezzel egy időben kétféle módszert alkalmazott:
a. monista kódexek nem tettek különbséget a közreműködők között, mindenki tettes
volt és mindenkit egyenlően büntettek;
b. dualista kódexek megkülönböztettek központi szereplők és részesek között; két
alrendszer is létezett: i) valódi dualista: büntethetőségük differenciált; ii) áldualista:
különböztetés létezik de büntetés kiszabásnál ugyanolyat alkalmaznak (parifikáció)
5. A Csemegi kódexben a tettes volt aki a törvényi tényállást megvalósítja; ˝A részesség˝c.
fejezet alatt volt a felbujtás, bűnsegély, és társtettes. A felbujtó és tettes azonos büntetéssel
felelt, míg a bűnsegéd enyhébb elbírálást kapott  a Btá. már foglalkozott a tettesség
fogalmával (t.t.-t részben vagy egészben megvalósította), de a társtettességről nem.
Részesség tekintetben azonos maradt, és a parifikáció elvet követte az 1961. és 1978. Btk.
a tetteség alá sorolta a tettest és társtettes, a részesség alá pedig a felbujtót és bűnsegédet
 2009. évi LXXX. törvény beiktatta az elkövetők rendszerébe a közvetett tettességet.
6. A hatályos törvénykönyv az elkövetőket két csoportra osztja: tettesek (tettes, közvetett
tettes, társtettes) és részesek (felbujtó, bűnsegéd).
a. A Btk. Különös Része a tettesi cselekményt veszi alapul, majd az Általános Rész
határozza meg az ahhoz megfelelő magatartást, mégpedig az, hogy a tettes a
törvényi tényállás elemét megvalósítja, a részes pedig a törvényi tényálláson kívül
marad.
b. A tettesség szükségszerű eleme a szándékos és a gondatlan bűncselekményeknél,
míg a részesség kizárólag szándékos bűncselekményekhez kapcsolódhat, de nem
szükségszerűen.
c. A részesség legfőbb eleme az, hogy a tettesi alapcselekmény nélkül nem jöhet létre.
d. A részességért ugyanúgy felelnek az elkövetők mint a tettességért, de a jogalkalmazó
egyrészt a korlátlan enyhítést tette lehetővé, másrészt pedig kétszeres enyhítésre ad
lehetőséget.
e. Az elkövetői alakzatot az ítélet rendelkező részében kell megjelölni; de ha valaki
részes is és tettes is akkor az első beleolvad a másodikba.
7. A tettességhez tartozik a tettes, közvetett tettes, és a társtettes. Tettes van szándékos és
gondatlan bűncselekményeknél van de társtettesség csak szándékosság esetén. A tettesi
alapcselekmény nélkül nincs részesség
Szándékos bűncselekmény Gondatlan bűncselekmény
Tettes X X
Társtettes X
 Részes X
A tettes
1. A tettességhez van egy alanyi oldal és van egy tárgyi oldala. Egyrészt a tettes az az ember
lehet, aki az alannyá válás feltételeivel rendelkezik; másrészt pedig a Btk. Különös Részben
található törvényi tényállást vagy részben vagy egészben megvalósítja.
a. A tettesnek az elkövetéskor a 14. életévét be kellett hogy töltse és hogy
rendelkezzen legalább korlátozott beszámítási képességgel. Vagy a 12. életévét
betöltötte ha i) emberölés alap-, minősített; ii) erős felindulásból elkövetett
emberölés; iii) életveszélyt vagy halált okozó testi sértést; iv) rablás alap-, minősített
esetét; v) kifosztás minősített esetét követte el és rendelkezett az elkövetéskor a
bűncselekmény következményeinek szükséges belátással.
b. Így nem számít bele a gyermekkorú és a beszámítási képességgel nem rendelkező.
c. Emellett pedig ki kell meríteni egy Btk. Különös Részben szereplő törvényi tényállás
egészét vagy részét. Egészét: gondatlan és egyes szándékos bűncselekményeknél,
hiszen nincs kísérlet; Részben: összes többi szándékos bűncselekményeknél.
d. A törvényi tényállás kimerítés esetén elkövetési magatartást vagy elkövetési módról
beszélhetünk.
2. A különös részi törvényi tényállás kimerítésének két kivétele van:
a. Nem büntethető az a katona akik parancsra hajt végre olyan cselekményt, amelyről
azt hiszi nem bűncselekmény. Ha pedig tudja, hogy bűncselekmény akkor tettesként
felel, de mellette felel a parancsot adó is mint tettes (nem felbujtó) pedig nem
valósított meg törvényi tényállási elemet.
b. Amikor az előkészületet büntetni rendeli a Btk. akkor a törvényi tényálláson kívül
marad, mégis az előkészület elkövetője tettes.
3. Alannyá válás szempontjából meg kell különböztetni a közönséges bűncselekményeket
(delicta communa) és a különleges bűncselekményeket (delicta propria).
a. A közönséges bűncselekményeket bárki megvalósíthatja (erre szolgál az ˝aki˝ jelző).
b. A különleges bűncselekményeknek a tettese viszont kizárólag az lehet, aki a
törvényben meghatározott személyes kvalifikáltsággal rendelkezik, ilyen pl. a Btk.
459§ (1) bekezdésében a hivatali bűncselekmény (csak hivatalos személy).
c. A különleges bűncselekményeknek két alcsoportja van: sajátképi és nem sajátképi.
i. Sajátképi: a megkívánt személyes kvalifikáltságok szükségszerű feltételek, így
anélkül nem jöhet létre bűncselekmény.
ii. Nem sajátképi: személyes kvalifikáltság hiányában más bűncselekmény jön
létre, azaz a minősítésén változtat.
d. Előfordul, hogy legalább két tettes szükséges egy bűncselekmény elkövetéséhez,
ezeknek a szükségképpeni többes közreműködésnek (concursus necessarius) két
alakzata van.
i. A konvergens deliktumok esetén a cselekmények párhuzamosan folynak egy
közös cél irányában (pl. lázadás).
ii. A találkozó bűncselekményeknél a cselekmények egymás felé irányulnak,
azaz kiegészítő jellegűek (pl. vérfertőzés).
4. A tettesi alakzatnak két formája van: i) az önálló/közvetlen tettes, és ii) a közvetett tettes
5. A bűncselekmény önálló tettese az, aki a törvényi tényállást részben (kísérlet) vagy egészben
saját tevékenységével megvalósítja. Más személyt nem használ, viszont tárgyakat, állatokat,
eszközöket igen; illetve, részességet alkalmazhat.
a. Önálló tettes: a gondatlan bűncselekmények elkövetője, a konvergens, és a találkozó
bűncselekmény tettese.
A közvetett 6. A közvetett tettes az, aki a törvényi tényállás elemeit nem ő maga valósítja meg, hanem a
tettes gyermekkor, kóros elmeállapotú, kényszer vagy fenyegetés, tévedés miatt nem büntethető
személyt használ fel eszköznek.
 a. A közvetlen tettes fogalmát egészen a 2009. évi LXXX. törvényig nem ismerte a
magyar büntetőjog, majd ez a rendelkezés át lett ültetve az új Btk.-ba .
b. Az önálló tettesség megoszlik két ember közt úgy, hogy az egyik rendelkezik az alanyi
oldallal, míg a másik a tárgyi oldallal akinek viszont hiányoznak a büntethetőséghez
szükséges feltételek.
7. A közvetett tettesi alakzat esetei a következők:
a. Közvetett tettesként felel az, aki egy 14. életévét be nem töltött személlyel hajtja
végre a bűncselekményt, kivéve azoknál a bűncselekményeknél, ahol a korhatár 12.
Ebben az esetben, ha a 14. életévét már meghaladta, akkor csak felbujtóként felel.
b. Olyan ember használ fel aki képtelen a cselekménye következményeinek
felismerésére, vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen.
c. Kényszer vagy fenyegetés hatása alatt a másik személy nem képes az akaratának
megfelelő magatartásra.
d. Ettől különbözik az az eset, amikor a felhasznált személy tévedésben van.
e. Illetve az az eset, amikor a katona, nem tudva, hogy bűncselekmény a parancsa,
tanúsítja azt a magatartást.
i. Ez a kettő különös eset, ugyanis, ha gondatlanságból nem tévednek, vagy
nem tudják, hogy bűncselekmény a cselekmény, akkor felelősségre
vonhatóak. Ha pl. egy katona parancsra lelő valakit mert azt hiszi, hogy a
fegyver utánzat, akkor gondatlan volt.
f. A közvetett tettesség általában aktív magatartással valósítható meg, de kivételesen
mulasztás is lehetne (pl. anya látja, hogy gyereke lop, nem tesz ellene).
8. Az elkövető tudatának át kell fognia az objektív ismérveket a Btk. Különös Részből; ugyanis ha
valaki azt hiszi, hogy az eszközként felhasznált személy 13 éves (vagy kóros elmeállapotú) de
kiderül hogy 16 (vagy nem kóros elmeállapotú) akkor aszerint fog felelni, és nem aszerint
hogy mit gondolt.
9. A túllépés (excessus) történik ha a felkért személy nem azt a bűncselekménynek a törvényi
tényállását valósítja meg, mint amire a közvetlen tettes szándéka irányult, hanem egy
másikra.
a. Előfordul, hogy a felkért személy által megvalósított másik bűncselekménynek köze
sincs az eredetileg felhívott bűncselekményhez (pl. lopás helyett megerőszakolja a
sértettet). Ebben az esetben nincs büntetőjogi felelőssége a felbujtónak.
10. A túllépésnek két formája van: a mennyiségi és a minőségi.
11. A kvantitatív túllépés esetén az elkövetett bűncselekmény a kívánt bűncselekmény keretein
belül marad, de súlyosabban követi el az elkövető mint amire terjedt volna a felbujtó
szándéka (pl. könnyű testi sértés helyett súlyos testi sértés).
12. A kvalitatív túllépés esetén az elkövető nem azt a bűncselekményt követi el, amire a felbujtó
felhívta, hanem egy másik törvényi tényállást merít ki a tevékenységével (pl. súlyos testi
sértés helyett emberölés).
a. A mennyiségi túllépés esetén nincs összhang a joggyakorlat és jogirodalom mivel a
joggyakorlat azt kívánja, hogy ezért a túllépésért tartozik a közvetett tettes, később
viszont a joggyakorlat megváltoztatta a véleményét, így pedig nem vonható
felelősségre a közvetett tettes.
b. A minőségi túllépésért esetén csak a kívánt bűncselekményig felel a közvetett tettes,
azaz a szándékhoz igazodik. A példánál maradva, könnyű testi sértésért felelne és
nem az emberölésért.
c. Elképzelhető, hogy a felkért személy enyhébb bűncselekményt követ el, a közvetett
tettes csak azért felel.
d. A közvetett tettesnek a felelőssége mindig ahhoz igazodik, hogy milyen stádiumban
tart a bűncselekmény; ha kísérlet akkor kísérletért; ha pedig még előkészületi
szakaszban van akkor csak felhívásért felel (kivéve ha a Btk. KR az előkészületet is
bünteti, de akkor közvetlen tettes).
 e. A különös bűncselekmények közvetett tettese bárki lehet, elég ha a felhasznált
személy rendelkezik ezekkel a személyes kvalifikáltságokkal.
A társtettes
1. A társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását egymás
tevékenységéről tudva közösen valósítják meg.
2. Ez kizárólag szándékos bűncselekményeknél jöhet létre, így kizárt:
a. a gondatlan bűncselekményeknél
b. a tiszta mulasztásos bűncselekményeknél
c. a konvergens bűncselekményeknél
d. a találkozó bűncselekményeknél
e. a törvényi tényállás megfogalmazásának sajátosságai alapján
3. A praeterinternationalis bűncselekmények (szándékos elkövetés + véletlen eredmény – még
gondatlanság se fogja át) tekintetében viszont megállapítható a társtettesség.
4. A tárgyi oldala a társtettességnek az, hogy az elkövetők azonos alaptényállást valósítanak
meg.
5. Társtetteségnek minősül:
a. Ha az egyik elkövető a Btk. 25§ a)-e) pontja alapján az egyik elkövető nem vonható
felelősségre, akkor továbbra is felel a másik elkövető mint társtettes.
b. Valamennyi elkövető megvalósítja a törvényi tényállás egészét (pl. emberölés
mindenki halálosan belelő a sértettbe).
c. A törvényi tényállás egyik részét az egyik elkövető, a másik részét a másik elkövető
valósítja meg (pl. lopásnál egyik betöri az ajtót a másik elviszi a tárgyakat).
d. Nyitott törvényi tényállásnál a résztvevő, attól függetlenül, hogy megállapítható,
hogy a bekövetkezett eredményt ki okozta (pl. emberölésnél ki szúrta meg halálosan)
e. Az egyik elkövető teremeti meg a másik számára a bűncselekmény végrehajtás
lehetőségét (pl. emberölésnél az egyik lefogja, a másik megöli). Ez viszont vitatott,
ugyanis a lefogás az emberölésnek (pl.) nem egy törvényi tényállási eleme, tehát
elvileg csak bűnsegéd.
f. A kísérletnél (csak kísérletes bűncselekményeknél lehetséges hiszen ezek nélkül
gondatlanság) ha csak az egyik fejtette ki a törvényi tényállást mielőtt tetten érték, ez
is ugyanazért vitatható mint az előző.
g. Az állapot bűncselekményeknél a társtettesség kialakulhat a befejezettség után, de a
bevégzettség előtt.
6. Nem társtetteség:
a. Ha az egyik elkövető súlyosabb bűncselekményt követ el, mint amiben előre
megállapodtak (pl. rablást beszélnek meg, de az egyik megöli a sértettet).
b. Ha az egyik elkövető a bűncselekmény eredményét elhárítja, akkor ő csak a
maradékbűncselekményért felel.
7. Az egyidejűség egy követelmény és a közösen kifejezésben található, de nem egy
szükségszerű feltétel, ugyanis előfordul, hogy későbbi cselekmény miatt lesz társtettes valaki.
8. Az alanyi oldal feltétele az, hogy a szándékos bűncselekményt teljes egyetértéssel valósítsák
meg. Mindegyik elkövetőnek a tudatának át kell fognia, hogy milyen bűncselekményt
követnek el.
a. Az érzelmi viszonyok eltérőek lehetnek, így pedig az egyik egyenes a másik pedig
eshetőleges szándék lehet.
b. Eltérő lehet a motívum és célzat, kivéve ha azok törvényi tényállási elemek, különben
másért felelnek (pl. aljas indokból elkövetett emberölés).
c. Az akarategység azt is jelenti, hogy egymásnak a szándékával tisztában vannak. Tehát
akkor nem jön létre, ha egymásnak az elkövetésétől nem tudnak, vagy nem egy közös
érdeket célozzák meg (pl. szórakozó helyen való összeverekedés). Ez pedig egymás
melletti tettesség.
d. Nincs társtettesség, ha az egyiknek hiányzik a beszámítási képesség.
 e. A társtettesség létrejöhet a bűncselekmény végrehajtásának megkezdése előtt, de
létrejöhet akkor is amikor már megkezdődött.
f. Társtettesség esetén egy közös bűncselekmény van, és mindenki az egészért felel.
g. Akkor is társtettességről van szó, ha csak az egyik tettes vált ismerté, vagy egyik ellen
emeltek vádat.
h. Ha a törvény a társtettességhez szükséges feltételeket eleve megkívánja,
társtettességről szó nincs; ilyenkor önálló tettesek, vagyis többes tettese (pl.
szexuális erőszakot többen követik el).
i. Delicta propria (különleges bűncselekmény) társtettese (eltérően a közvetlen
tettességtől) csak az lehet, aki személyes kvalifikáltsággal rendelkezik, különben
bűnsegéd. De bűnsegéd már a kísérletnél is lehet. Ugyanakkor, a jogirodalom és a
jogalkalmazói gyakorlat is eltér ettől, és társtettesnek minősítenek bárkit.
j. Túllépésért nem felel senki, csak annak elkövetője és mivel más bűncselekmény
tényállását valósította meg, így nem is társtettes, hanem kiegészült önálló tettes.
5. A felbujtó. A felbujtás és a felhívás elhatárolása.
A részesség általában:
A részesek nem valósítanak meg tényállási magatartást, azaz törvényi tényállás keretein kívül maradnak.
A részességnek két formája létezik, a felbujtás és a bűnsegéd. Mindkettőnek alap követelménye, hogy
járulékos jellegű; az alapcselekménynek pedig: a) van egy tettese, akinek az elkövetéskor van büntetőjogi
felelőssége; b)Btk. Különös Részben meghatározott szándékos bűncselekményt valósít meg; c) legalább
kísérlet valósul meg.
a) Amennyiben az elkövető büntetőjogi felelősségre nem vonható (pl. kóros elme-állapotú), akkor
mint közvetett tettes felel. Ha büntethetőséget megszüntető ok áll fenn (pl. kegyelem), akkor ugyanúgy
büntethető. Ha nem vonják felelősségre a tettest, vagy nem ismert a személye akkor is büntethető a részes;
viszont ha a tettes felmentik bizonyítás hiányában, akkor ez a részesre is vonatkozik.
b) A gondatlan, praeterinternationalis (vegyes bűnösség), és putatív (nem arra a deliktumra
vonatkozik a részesség) bűncselekményeknél nem lehet részesség. Vitatott, hogy a szabálysértés esetén is
lehetséges a részesség, márpedig ez ütközik a törvényi fogalmával, azaz hogy bűncselekménynek kell lennie.
A részesség csak az alapcselekményre vonatkozik, de a jogi minősítése eltérhet egymástól (pl. az egyik
privilegizált eset a másik nem).
c)Amennyiben nem jut legalább kísérleti szakba a bűncselekmény, csak előkészületnek értékelhető.
Időbelileg a felbujtás a tettesi alapcselekmény előtt, a bűnsegély előtte vagy közbe megvalósítható, de akár
a befejezettség után de a bevégzettség előtt (jogellenes állapot).
A részesekre és tettesekre azonos büntetési tételt kell alkalmazni, viszont nem ugyanazt a büntetést kell
kiszabni. A felbujtás súlyosabb, ezért előfordulhat, hogy a bűnsegéd beleolvad a felbujtásba.

A felbujtás, a felbujtó.
14.§
(1) Felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír.
(3) A részesekre is a tetteskre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni.

1. A felbujtó tevékenységéhez szorosan kapcsolódik a tettesi alapbűncselekmény.

2. A felbujtás elkövetési magatartás a rábírás, ami egy olyan pszichikai ráhatás, amely kialakítja
az tettesbe a konkrét bűncselekmény elkövetési szándékát.
a. Ez megvalósulhat szóban, írásban, ráutaló magatartásban; formája lehet kérés,
rábeszélés, megbízás, utasítás, fogadás, látszólagos lebeszélés, ajándék vagy ígéret,
illetve beszámítást ki nem záró fenyegetés vagy kényszer.
b. Ennek tevékenységben kell megnyilvánulnia, nem lehet mulasztás.
3. A felbújtás szándékkiváltó hatású.
a. Lehet, hogy a rábírásig egyáltalán nem kívánt bűncselekményt elkövetni a tettes, de
lehet, hogy már gondolt rá.
 b. Ilyenkor a felbujtó rábírása döntő oknak kellett lenni abban, hogy végrehajtsa a
bűncselekményt.
4. A rábírás konkrét bűncselekmény megvalósítására kell hogy irányuljon (pl. rabold ki a
szomszéd asszonyt), és nem általános jelleggel (pl. rabolj ki valakit).
a. Ugyanakkor elegendő, ha tisztában van a felbujtó a bűncselekmény jellegével,
materiális esetben az eredménnyel. Nem muszáj átfognia az összes körülményt.
5. A szándékosság a felbujtásnak nélkülözhetetlen eleme.
a. A felbujtás csak szándékos deliktummal lehet kapcsolatos, tehát gondatlannal nem
és praeterinternationalis bűncselekménnyel nem.
b. Vita tárgya, hogy csak egyenes szándék esetén merül fel, vagy eshetőleges szándék
esetén is. Elvileg mindkettőre kiterjed, hiszen ha az eshetőlegesre nem, akkor nem
büntetik azt, aki eshetőleges szándékkal rábír mást, de közbe aki eshetőleges
szándékkal segélyt nyújt másnak, az bűnsegédként fog felelni.
c. A kétszeres szándék is ismert ebben a körben, hiszen egyrészt a rábírás szándékos,
másrészt pedig a tettesi alapcselekménynek is annak kell lennie.
6. A felbujtónak tisztában kell lennie 3 dologgal.
a. Egyrészt a saját tevékenységével; másrészt a rábíró jellegével, harmadrészt pedig
hogy a tettes milyen bűncselekményt akar megvalósítani.
b. A tudatának át kell fognia az alanyi és tárgyi oldal ismérveket.
7. A felbujtó nem büntethető excessus, vagy túllépésért se mennyiségi se minőségi túllépésért.
a. Elképzelhető viszont, hogy a mennyiségi túllépésért felel; de azok az eseti döntések is
tesznek kivételt, ugyanis ha minősített esetet követ el a tettes és az eredményre csak
gondatlanság terheli, akkor nem felel mennyiségi túllépésért.
b. Ez viszont hibás elképzelés, ugyanis a felbujtó bűnössége nem terjed ki rá.
c. Ha azonban ennek az ellentétje valósul meg és enyhébb bűncselekményt követ el a
tettes, akkor a felbujtó csak ezért felel.
8. A tettes személyi vagy tárgyi tévedése a felbujtó büntethetősége szempontjából irreleváns.
9. A felbujtó önkéntes elállása az kizárólag aktív magatartás lehet és csak akkor van jelentősége,
ha sikeresen megakadályozza a bűncselekményt vagy bűncselekmény eredményét.
10. A felbujtó felbujtója az, aki mást rábír arra, hogy bűncselekményre rábírjon valakit. Ez a
személy is felbujtóként felel.
a. X fizet Y-nak 6 milliót, hogy ölje meg X vállalkozótársát; Y pedig helyette rábírja Z-t és
fizet neki 3 milliót érte. Ha Z megöli a vállalkozótársat akkor ő a tettes, a másik kettő
pedig felbujtó.
b. Többes/együttes felbujtásról van szó, ha több szándékegységben lévő ember rábír
valakit, hogy kövessen el egy bűncselekményt.
11. Az agent provocateur az, aki mást rábír egy bűncselekmény végrehajtására azért, hogy annak
befejezését megakadályozza. Ilyenkor felvetődik a kérdés, hogy ő felbujtó-e?
a. Ha a bűncselekmény kísérleti szakaszban marad materiális (eredmény)
bűncselekménynél úgy, hogy az eredményt elhárítja az agent provocateur, akkor
nem felbujtó.
b. Ha kísérleti szakaszban marad immateriális bűncselekménynél, vagy olyan materiális
deliktumnál, ahol az eredmény nem elhárítható, akkor felbujtóként felel még akkor is
csak kísérleti szakaszban tart.
c. Amennyiben befejezetté válik az alapbűncselekmény, akkor felbujtóként felel, hiszen
indifferens büntetőjogi szempontból a leleplező motívum. A kísérletre szándéka
terjed ki, az eredményre pedig luxuria.
d. A Büntetőeljárási tv. 178.§ és a 293/2010 (XII.22.) kormányrendelet, amely a
megbízható vizsgálatról szól, megengedi azt, hogy a rendőrség fedőügynökként
provokáljon (pl. Teixeira contra Portugália: nem volt ilyen jogszabály, így az Európai
Bíróság visszafordította a jogerős portugál ítéletet).
A felbujtás és felhívás elhatárolása
 1. A felbujtás kísérlete fogalmilag kizárt, de akkor felelhet valaki felbujtás kísérletért, ha a tettes
csak a kísérletért felel.
2. Ha pedig eredménytelen a bűncselekmény, akkor csak felhívásról lehet szó, ez pedig az
előkészület magatartása. Ha pedig a Btk. Különös Része büntetni rendeli az előkészületet e
bűncselekmény tekintetében, akkor a felbujtó felhívásért felel.
3. Ha pedig kevésbé súlyos bűncselekmény valósul meg mint az eredeti rábírás akkor a felbujtó
ennek a létrejött bűncselekmény miatt fog felbujtóként felelni.
4. Léteznek olyan bűncselekmények is, amelyek már a sikertelen rábírás is deliktum, ugyanis sui
generis-ként bünteti a Btk. Különös Része (pl. hamis tanúzásra felhívás).

6. A bűnsegély. A fizikai és pszichikai bűnsegély. A pszichikai bűnsegély elhatárolása a felbujtástól. A

fizikai bűnsegély elhatárolása a társtettességtől.
A bűnsegéd
14. §
(2) Bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez másnak szándékosan segítséget nyújt.
(3) A részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni.
1. Bűnsegéd tehát csak az lehet aki szándékos deliktum elkövetésében segítséget nyújt; bár
előfordul az, hogy praeterinternationalis bűncselekménynél is megállapítják.
2. A bűnsegély tulajdonképpen előmozdítja a más által megvalósító törvényi tényállás
lehetőségét; ez pedig minden olyan tevékenység, amely önmagában előkészület. Bár
előmozdítja a törvényi tényállás megvalósítását, ő maga nem valósít meg tényállási elemet.
3. A nem segítő, vagy hátráltató segítség nyújtásért nem büntethető, hiszen ez a felbujtás
kísérlete, ez pedig csak akkor merül fel, amikor a tettes is csak kísérletért felel.
4. A bűnsegély elkövetési magatartása lehet: i) fizikai vagy pszichikai; ii) aktív vagy passzív; iii)
tevékenység vagy mulasztás.
5. Fizikai bűnsegély minden olyan magatartás, amely nem minősül törvényi tényállás szerint
elkövetési magatartásnak, de előmozdítja az alapcselekmény végrehajtását. Ilyen lenne
például egy eszköznek az előkészítése.
a. Az hogy egy magatartás fizikai bűnsegély vagy társtettesség, ahhoz a törvényi
tényállásra kell tekinteni ugyanis minden tevékenység, ami a törvényi tényálláson
belül van, az társtettesség, ami azon kívül pedig fizikai bűnsegély.
b. Elképzelhető, hogy valaki egy cselekménynek a fizikai bűnsegédje, a másiknak pedig
társtettese (pl. lerészegít egy nőt, hogy a társa közösülhessen vele, aztán ő meg
kifosztja utána).
6. A pszichikai bűnsegély akkor fordul elő, ha a tettesben az elkövetési szándék már kialakult, és
a bűnsegéd pedig ezt az akaratelhatározást megerősíti.
a. Ezt a szándékerősítő hatást akár a bűncselekmény végrehajtásának megkezdése
előtt, akár megkezdése után de befejezése előtt fejtheti ki.
b. Az ilyen magatartások lehetnek a tanácsadás, figyelmeztetés, bíztatás, kilátásba
helyezés, menekülés lehetőség biztosítása, elkövetésből származó dolog elrejtésének
ígérete, vagy szándékerősítő jelenlét.
c. Felbujtást meg lehet különböztetni a pszichikai bűnsegédtől, hiszen a felbújtás az
szándékkiváltó hatású, azaz az elkövetőnek még nem is jutott eszébe, hogy egy
konkrét bűncselekményt elkövessen, de legfeljebb absztrakt módon gondolt rá. A
pszichikai bűnsegéd esetén szándékerősítő hatásról lehet szó, hiszen itt már az
elkövető eltervezte bűncselekmény elkövetését, de a bűnsegéd erősíti benne az
elhatározást.
7. A bűnsegély lehet aktív és passzív magatartást. Az aktív bűnsegéd tevéssel részt vesz a
végrehajtásban (pl. kiélezi a baltát), míg a passzív bűnsegély a színhelyen való tartózkodást
jelenti. A passzív jelen lévőt nem terheli felelősség ha egyértelműen kivonja magát a
történtekből. Büntetőjogi felelősség a helyszínen lévőt akkor terheli, ha:
a. tud arról, hogy a tettesnek van egy konkrét elkövetési szándéka
 b. a tettessel szándékegységben van
c. szándékerősítő a jelenlét, azaz tudja a tettes, hogy számíthat a bűnsegédra
8. A bűnsegély általában tevékenységgel valósul meg, de előfordul, hogy mulasztással jön létre;
ilyenkor viszont csak az vonható büntetőjogi felelősségre, akit megterheli egy speciális jogi
kötelezettség, hogy megakadályozza az elkövetőt, és mégsem teszi meg.
9. Mivel a bűnsegély csak szándékos segélynyújtás lehet, a tudatának teljes mértékben át kell
fognia azt, amit a tettes meg akar valósítani. Továbbá, ha van motívum és célzat is a törvényi
tényállásban, akkor azt is át kell fognia, de nem kell megegyeznie vele.
a. Lehet egyenes vagy eshetőleges a bűnsegély szándéka.
10. Emellett tisztában kell lennie a saját tevékenységével és azzal, hogy előmozdítja a
bűncselekmény végrehajtását.
11. A bűnsegéd büntetőjogi felelőssége akkor is megállapítható, ha a tettes nem ismeri a
bűnsegédet; továbbá, ha a fizikai segélnyújtásról van szó, akkor nem is kell tudnia arról a
tettesnek, hogy kapott segítséget valahonnan (pszichikainál elengedhetetlen).
a. Példa: ha valaki meghalja az étterembe, hogy kirabolják a bankot ahol ő dolgozik és –
mivel utálja munkahelyét – nyitva hagyja a páncélszekrényt, annak érdekében, hogy
segítsen nekik, ő felbujtóként fog felelni.
12. Az excessusért – mint a felbujtónál – nem felel a bűnsegéd; kísérlet továbbra sincs, kivéve ha
a tettes is csak kísérletért felel.
13. Aki, a felbujtó vagy bűnsegédnek nyújtott bűnsegélyt, az bűnsegédként fog felelni.

7. A többes elkövetés különös formái. A bűnszövetség fogalma. A csoportosan elkövetett

bűncselekmény. A bűnszervezet fogalma. A szervezett bűnözés problémája (előadás).
A társas bűnelkövetési alakzatok
1. A társas elkövetés fokozza a bűncselekmény társadalomra való veszélyességét, ezért van
az,hogy ez vagy súlyosabb büntetéssel fenyeget vagy szabálysértés helyett lesz
bűncselekmény.
2. A Btk. Általános Része is kétszeresére emelik a büntetési tétel felső határát (25 évig) ha
bűnszervezetben követtek el bűncselekményt.
A bűnszövetség
1. Az első kódex, amiben szerepelt a bűnszövetség az 1961. évi Btk. volt; amely szerint 2 vagy
több személy bűncselekményeket szervezetten követ el vagy megállapodik ebben  az 1978.
évi Btk. azonosan definiálta, majd egy Büntető Elvi Döntés szerint 2 vagy több személy akár
ugyanolyan akár más jellegű bűncselekmények elkövetésében megállapodik, és ebből
legalább egy bűncselekményt megvalósítottak, vagy megkísérelték. A súlyosabb minősítés
azért van, mert nagyobb fokú veszélyesség és a végrehajtáson kívül még a bűnözést is
megszervezik.
Btk. 459.§
(1) E törvény alkalmazásában
2. Bűnszövegség akkor létesül, ha két vagy több személy bűncselekményeket szervezetten követ el,
vagy ebben megállapodik, és legalább egy bűncselekmény elkövetését megkísérlik, de nem jön
létre bűnszervezet.
2. A bűnszövetség alanyi feltétele abban áll, hogy legalább két ebben vegyen részt az
elkövetésben. Ez egy sor problémát vet fel:
a. Amennyiben büntethetőséget megszüntető ok áll fenn akkor ez személyhez tapadó
és ezzel csak az egyik tettest érinti; amennyiben a büntethetőséget kizáró ok csak az
egyik tettesnél áll fenn, akkor ez arra is igaz. Ilyenkor megvalósul a bűncselekmény,
amelyet többen követtek el együtt, és mivel a büntethetőséget akadályozó ok csak az
egyik elkövetőnél áll fenn, a másik ugyanúgy felel (pl. jogos védelem – kegyelem).
b. A bűnszövetség tettese csak az lehet, aki a bűnszövetség létezését ismerve, részben
vagy egészben megvalósítja a konkrét bűncselekmény törvényi tényállását.
c. Itt viszont különbséget kell tenni a bűnszövetség és a társtettes között.
 i. A társtettesség megállapításához elégséges egyetlen cselekményre
vonatkozó megállapodás; a bűnszövetség esetén ez mindig több azonos vagy
különböző bűncselekmény elkövetésére irányul, és tudja, hogy
magatartásával szervezet bűnözésnek lesz a része.
ii. A társtettesség esetén lehet előzetes vagy nem előzetes megállapodás
alapján elkövetni a közös bűncselekményt. A bűnszövetségnél ez
mindenképp előzetes megállapodásban realizálódik.
iii. A Btk. a társtettesi bűncselekménynek a társadalomra veszélyességét nem
értékeli nagyobb súllyal; de a bűnszövetség esetén ez minősítő körülmény,
azaz vagy súlyosabb büntetést eredményez vagy szabálysértésből
bűncselekmény lesz.
iv. A bűnszövetségen belül a társtettesi minősség is megállapítható.
d. Ahhoz, hogy a bűnszövetségben résztvevőknek milyen súlyt kell tulajdonítani,
szükséges megállapítani, hogy melyik elkövető minősül tettesnek, és melyik
részesnek. Létrejöhet úgy is, hogy csak egy tettes van és bűnszervezetté válik a
felbujtó és bűnsegéd bekapcsolásával. Tehát bűnszövetségben lehet tettes,
társtettes, felbujtó, és bűnsegéd.
e. Nem bűnszövetség, hanem előkészület olyan bűncselekmények is, amely törvény az
előkészületi magatartást is büntetni rendeli, és ez önmagában közös
megállapodásnak minősül. Így tehát az előkészület sose bűnszövetség.
f. Az előzetes megállapodás egy jövőbeli bűncselekmény elhatározását jelenti, és ez
bűnszövetségnek minősül az is, ha a bűncselekmény megvalósításában eltérnek a
megállapodástól.
i. A megállapodás formáját nem sorolja fel a törvény taxatíve módon. Ez lehet
szóbeli vagy hallgatólagos, a második viszont csak akkor, ha ismétlődő,
hasonló alkalmat keresnek az elkövetők.
3. A tárgyi feltételek pedig, hogy több bűncselekményben megállapodnak a résztvevők és
legalább egyet végrehajtanak, vagy egyet legalább megkísérelnek.
a. Nem kötelező, hogy a bűncselekmények elkövetésére való megállapodás egy
bűncselekmény kategóriába tartozzon, elégséges egy darab olyan bűncselekmény,
amely a Btk. szerinti bűnszövetséget megjeleníti, még akkor is, ha a többi nem.
b. A ˝bűncselekmények˝ szóval azt kell érteni, hogy több bűncselekményről van szó,
tehát ha csak egy van, akkor nem bűnszövetség; illetve ezeknek szándékos jellegűnek
kell lenniük.
c. A szervezett elkövetés az tervszerű és következetes. Az elkövetők hasonló bűnözési
lehetőségeket keresnek; felosztják a szerepeket; és tulajdonképpen megszervezik a
bűnözést. A releváns körülményeket kell átfognia.
d. A bűnszervezet és bűnszövetség egymást kizárja a kétszeres értékelés tilalma miatt.
A bűnszervezet
1. A modernkori bűnszervezetek Dél-Itáliából indultak a XIX. század közepén egyrészt mint
rendvédelmi szerv (a gyenge rendvédelem miatt), másrészt pedig bűnszervezetként 
Mussolini alatt sikerült visszaszorítani a szicíliai, nápolyi, és calabriai bűnszervzeteket, de a
háború után visszatértek ezek átvették az állami beruházásokat, majd kábítószer-
kereskedelembe fektettek és növelték politikai befolyásukat  Amerikában a bevándorlók
(főleg olaszok) hozták be a bűnszervezet ötletét és tulajdonképpen a szesztilalom alatt
szereztek sok pénzt és befektettek a szórakoztatóiparba, kábítószerbe, bankszektor, és a
sajtóba.
2. Magyarországon az 1980-as években indult a bűnszervezet múltja, amikor lakásbetörésekre
specializáltak a 90-es években a privatizáció és a gázolaj forgalmazásának anomáliája miatt
nőtt a pénzállományuk a 90-es évek közepére felhalmozódott a tőke és szórakoztatóiparba
is kiterjeszkedtek az ezredfordulóra sikerült visszaszorítani őket.
 3. A korábbi Btk. három elemet ismertetett a bűnszervezetek tekintetében, az pedig i) a
bűnelkövetés folyamatossága; ii) szervezet strukturáltság; iii) és a profitszerzés. A többi
ismérvet nem jeleníti meg a törvény, hiszen tulajdonképpen egy bűnszövetség. Egy 1998-as
és egy 2001-es törvény változásokat hozott a bűnszervezet fogalmában és egyes
rendelkezéseiben, például a bűnszövetségtől éles elhatárolását, és egymás kizárhatóságát.
Btk. 459.§
(1) E törvény alkalmazásában
1. Bűnszervezet: három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan
működő csoport, amelynek célja ötévi vagy azt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő
szándékos bűnscelekmények elkövetése.
4. A bűnszervezet magában foglalja a bűnszövetséget, ugyanis a kettő kizárja egymást.
5. A bűnszervezetnek is van alanyi oldala. Első feltétele az, hogy legalább 3 tagja legyen a
szervezett csoportnak és ha az egyik részesül büntethetőséget megszüntető vagy kizáró
okban, akkor továbbra is fennáll a bűnszervezet ítélete a másik kettő ellen.
a. A bűnszervezetbe tartoznak tettesek, társtettesek, felbujtók, és bűnsegédek. Viszont
nem szükséges, hogy a tagja legyen, de a tudatának át kell fognia azt, hogy a többiek
tagok egy olyan szervezetnek, amely rendszeresen súlyos bűncselekményeket
valósítanak meg. A passzív létet – még a szervezeten belül – nem bünteti a Btk.
b. Szükséges, hogy a tagok szándéka legalább két olyan szándékos bűncselekményre
irányuljon, amely a minimum ötévi szabadságvesztéssel jár. És bár azt nem tudhatják
az elkövetők, hogy melyik bűncselekmény mennyi büntetéssel jár, elég az, ha tudják,
hogy az egy súlyos bűncselekmény.
c. A csatlakozó tagnak elég azt tudni, hogy bűnszervezet sajátosságai fennállnak, és így
csatlakozik vagy ennek keretei között cselekszik; így akár eshetőleges szándék is
lehet.
d. Summa summarum: Alanyi oldalon elégséges feltétel, hogy az elkövető tisztéban van
azzal, hogy a szervezet legalább 3 tagból áll, és hogy ez a szervezet hosszabb időn át
fennáll és súlyos bűncselekményeket követ el.
6. Tárgyi oldala is létezik a bűnszervezetnek. Ugyanis a legalább 3 személyből álló csoportnak
szükséges, hogy i) bűncselekmények érdekében; ii) hosszabb időre szerveződjön; és iii)
működésük összehangolt legyen.
a. Tehát legalább két olyan bűncselekménynek legalább a megkísérlése szükséges,
amelynek legalább az egyike ötévi szabadságvesztést meghaladó büntetést érdemel.
b. A bűnszervezet létrejöhet úgy, hogy a tagok tudnak egymás cselekvéseiről és akár
együtt valósítják meg, de úgy is, hogy egymás tevékenységéről nem is tudnak.
c. A hosszabb időre szervezettség egyszerűen azt jelenti, hogy nem csak a
bűncselekmény elkövetésre elegendő idő, hanem annak megszervezésére és jövőbeli
bűncselekmények elkövetésére is elégséges.
d. Összehangolásról akkor van szó, ha előzetes tervezést igényel, pl. a feladatok
felosztása. A benne cselekvő emberek egymást erősítő hatásúak, még akkor is ha
nem ismerik egymást konkrétan.
e. A cselekvés hierarchiája csak a büntetés kiszabásnál jön elő.
7. A bűnszervezetben történő bűncselekmény elkövetése az büntetési keretet növelő jellegű,
márpedig a büntetési tétel felső határát kétszeresére emeli, 25 évet nem haladja meg. A
bűnszövetségre alkalmazott jogkövetkezmények nem alkalmazhatóak (kizárásos alapon).
8. További hátrányos következményei: i) kitiltás; ii) nincs tevékeny megbánás; iii) fegyházban
kell letölteni a 2+ év szabadságvesztést; iii) nincs feltételes szabadság a meghatározott és
életfogytiglan szabadságvesztés esetén; iv) akár végleges eltiltás foglalkozástól; v) kizárt a
próbára bocsátás, jóvátételi munka, és elkobzás mellőzése; vi) bűnszervezet alatt szerzett
vagyon vagyonelkobzás alá esik jogszerű szerzés bizonyításig.
A csoportos elkövetés
Btk. 459.§
(1) E törvény alkalmazásában
3. csoportosan követik el a bűncselekményt, ha az elkövetésben legalább három személy részt
vesz.
1. A csoportos elkövetés a társas elkövetés egyik alakzata; ez pedig a Btk. Különös Részben vagy
egy alaptényállási elem, vagy egy minősítő körülmény.
2. Akkor beszélhetünk csoportos elkövetésről ha 3 vagy több ember tevékenysége valósít meg
egy bűncselekményi tényállást, de nem időben és térben elkülönítve.
3. Abban különbözik a társtettességtől, hogy:
a. legalább 3 személy kell hozzá, és nem 2
b. az elkövetők az elkövetői magatartást a helyszínen valósítják meg együttműködve, ez
nem szükséges a társtettességnél
c. az összehangolt tevékenység egyfelől megkönnyebbíti az elkövetés végrehajtását,
másfelől megnehezíti a védekezést: fokozott társadalomra veszélyességet igazolja.
4. Amennyiben a helyszínen közreműködnek a részesek, akkor ők is tekinthetőek a csoport
tagjainak. Ha a felbujtó előbb fejezi ki a rábírását, akkor nem; de ha egybe bűnsegéd az
elkövetés helyszínén, akkor már igen.
5. A csoportos elkövetésnek nem előfeltétele, hogy a csoport összes tagja ismert legyen, vagy
hogy vádat emeljen mindenki. Ugyanúgy csoportos elkövetésnek minősül. Úgy szintén, ha az
egyik személy a büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok miatt nem büntethető.
6. A rablás csoportosan elkövetett, még akkor is ha az egyik csoporttag egy erősebb minősítésű
bűncselekményt követ el; ettől nem részesülnek enyhébb bírálás alá a többi tag. A
garázdaság akkor is csoportos, ha nem együttesen, hanem egymással szemben vesznek részt
az elkövetésben a tagok.
7. A csoportos elkövetés és a bűnszövetség egymástól eltérőek, de előfordul, hogy a kettő
egyszerre érvényesül, azaz nem zárják ki egymást mint a bűnszövetség és a bűnszervezet.

8. A bűnkapcsolat fogalma és fajai. A bűnpártolás. Mi a különbség bűnsegély és bűnpártolás között?

A bűnkapcsolatok általában
1. A római jog a lopással összefüggésben ismerte a bűnkapcsolatot, majd később ismerte fel
mint a bűncselekményhez kapcsolódó utólagos cselekmények de egységes rendező elv nem
volt  kánonjog szintén  XVII. században kezd foglalkozni vele Carpzow  XVIII. századi
jogtudomány szerint büntetés jár annak, akik az lopott dolgot olcsón kapják, de nem tudni,
hogy részességhez vagy tettességhez sorolják  XIX. század közepén határolják el a
tettességtől, hiszen nem veszi ki részét a törvényi tényállásból, és nem bűnsegély mivel a
bűncselekmény befejezetté vagy megkísérlése után történik meg.
2. A Csemegi kódex a XXX. Fejezetben ismerteti a bűnpártolás törvényi definícióját de
megkülönbözteti a személy, a tárgyi, és a hivatali bűnpártolást.  Ezt a Btá. és az 1961. Btk
megtartotta 1978. Btk megszüntette a dualitást és a hivatali bűnpártolást minősített
esetként kezelte.
3. A bűnkapcsolatok köre:
a. A bűnpártolás, Btk. 282.§
b. Az orrgazdaság, Btk. 379.§
c. A feljelentési kötelesség elmulasztása, Btk. 263.§
d. A pénzmosás, Btk. 399.§
e. A zendülés megakadályozásának elmulasztása, Btk. 443.§
4. Ezeket a Btk. Különös Része sui generis bűncselekményként büntetni rendeli, és a pénzmosás
kivételével mindegyik járulékos jellegű (kell más által elkövetett alapbűncselekmény). A
pénzmosás esetén lehet ugyanaz a személy, de akkor nem bűnkapcsolat.
A bűnpártolás
Btk. 282. §
(1) Aki anélkül, hogy a bűncselekmény elkövetőjével az elkövetés előtt megegyezett volna,
a) segítséget nyújt ahhoz, hogy az elkövető a hatóság üldözése elől meneküljön,
b) a büntetőeljárás sikerét meghiúsítani törekszik, vagy
c) közreműködik a bűncselekményből származó előny biztosításában,
vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
1. Itt is szükséges egy alapbűncselekmény, amiben a bűnpártoló nem vett részt (se tettes, se
részesként) de mégis büntetendő, mivel olyan magatartást fejt ki, amely az elkövetőnek
érdekében áll.
Az orgazdaság
Btk. 379.§
(1) Aki
a) költségvetési csalásból származó vámellenőrzés alól elvont nem közösségi árút,
b) jövedéki adózás alól elvont terméket, vagy
c) lopásból, sikkasztásból, csalásból, hűtlen kezelésből, rablásból, kifosztásból, zsarolásból, jogtalan
elsajátításból vagy orgazdaságból származó dolgot
vagyoni haszon végett megszerez, elrejt, vagy elidegenítésben közreműködik, orgazdaságot követ
el.
1. Mint járulékos bűncselekmény, feltétele az alapbűncselekmény elkövetése. Az orgazdaság
tettese nem lehet, viszont, előzetes megállapodás esetén nem bűnsegéd, hanem orgazdasági
tettes.
2. Már nem az elkövető, hanem saját érdekében cselekszik.
A feljelentési kötelesség elmulasztása
Btk. 263.§
(1) Aki hitelt érdemlő tudomást szerez arról, hogy alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása,
alkotmány rend elleni szervezkedés, lázadás, rombolás, hazaárulás, hűtlenség, az ellenség
támogatása, kémkedés, szövetséges fegyveres erő ellen elkövetett kémkedés, kémkedés az
Európai Unió intézményei ellen készül, vagy még le nem leplezett ilyen bűncselekmény követtek el,
és erről a hatóságnak vagy az állam illetékes szervének, mihelyt teheti, nem tesz feljelentést,
vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
1. Ez nyilván a legsúlyosabb bűncselekmények esetén merül fel.
2. Két forrása van:
a. Ha a bűncselekmény készülőben van, tehát csak előkészületi szakaszban tart, de azt
is bünteti már a Btk.
b. Ha már a bűncselekményt elkövették.
A pénzmosás
Btk. 399.§
(1) Aki más által elkövetett büntetendő cselekményből származó
a) dolgot átalakítja, átruházza, vagy a dologgal összefüggésben bármilyen pénzügyi tevékenységet
végez, vagy pénzügyi szolgáltatást vesz igénybe abból a célból, hogy
aa) az ilyen dolog eredetét eltitkolja, elleplezze, vagy
ab) a más által elkövetett büntetendő cselekmény elkövetőjével szemben folytatott
büntetőeljárást meghiúsítsa
ac) dolog eredetét, az ilyen dolgon fennálló jogot vagy az e jogban bekövetkezett változásokat, az
ilyen dolog helyének változást vagy azt a helyet, ahol az ilyen dolog található, eltitkolja vagy
elleplezi
bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
1. A bűnkapcsolatok közül egyedül ennél fordul elő az, hogy az alapcselekmény és a pénzmosás
elkövetője egy személyben összpontosul. Abban az esetben, ha nem járulékos
bűncselekmény, akkor nem bűnkapcsolat.
A zendülés megakadályozásának elmulasztása
Btk. 443.§
(1) Aki a tudomására jutott zendülést vagy annak előkészületét tőle telhetőleg nem akadályozza
meg, illetve késedelem nélkül nem jelenti, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel
büntetendő.
 1. A bűnös közömbösség a más által megvalósított bűncselekmény nem megakadályozását
jelenti, feltéve ha nincs speciális jogi kötelesség. Ha pedig fennáll ilyen speciális jogi helyzet,
akkor nem bűnkapcsolatról van szó, hanem mulasztásos bűnsegély.
2. Tehát vétséget követ el, akinek tudomására jutott zendülés vagy annak előkészülete ellenére
nem akadályozza meg, vagy csak késedelemmel jelenti fel.
A bűnsegéd és a bűnpártolás között különbség
1. Az a különbség a kettő között, hogy amíg a bűnsegéd az elkövetés előtt vagy annak
folyamatában segít a tettesnek egy bűncselekmény végrehajtásában (egészen a befejezettség
vagy bevégzettségig), addig a bűnpártolása bűncselekmény elkövetése után nyújt segítséget
az elkövetőnek, hogy a hatóság üldözése elől elmeneküljön.
2. Ami szintén lényegi különbség az az, hogy a bűnsegélynél van egy darab alapbűncselekmény,
amelyben a bűnsegéd részt vesz, bár nem valósítja meg annak törvényi tényállási elemeit. A
bűnpártolás esetén van egy alapbűncselekmény és ehhez kapcsolódik egy második
bűncselekmény, és a bűnpártoló az alapbűncselekményben egyáltalán nem vesz részt,
hanem a járulékos bűncselekményt valósítja meg.
3. Mivel a bűnsegély csak szándékos segélynyújtás lehet, a tudatának teljes mértékben át kell
fognia azt, amit a tettes meg akar valósítani. Továbbá, ha van motívum és célzat is a törvényi
tényállásban, akkor azt is át kell fognia, de nem kell megegyeznie vele. Ezzel szemben a
bűnpártolónak nem kell tudnia az alapbűncselekmény megvalósításának szándékáról.

9. A bűncselekményi egység és bűncselekményi többség. A bűncselekményi egység esetei. A

természetes egység és törvényi egység.
A bűncselekményi egység és többség általában
1. Három elvet kell megkülönböztetni amikor az ember arról tárgyal, hogy hogyan történjen a
büntetés kiszabás amennyiben több bűncselekményt valósít meg egy elkövető.
2. Kumuláció elve: Az első elv a kumuláció elve, amely a római jogtól a XVIII. századig
érvényesült. Eszerint ha egy elkövető több bűncselekményt követ el, akkor ezeket egyesével
kell megállapítani és mindegyikre külön-külön kell a büntetést megállapítani és végrehajtani.
a. Az első probléma ezzel az, hogy léteznek ún. eszközcselekmények, amelyeket bár
nem akarok végrehajtani, szükségesek a végrehajtásuk ahhoz, hogy a célcselekményt
megvalósítsam.
b. A második probléma pedig az, hogy bizonyos büntetések kizárják egymást (pl.
életfogytiglan + 10 szabadságvesztés).
3. Abszorpció elve: A 18. században fogalmazódott meg az abszorpció elve, ami alapján az
elkövető a több bűncselekmény elkövetése esetén kizárólag a legsúlyosabb
bűncselekményért felel, és annak a büntetési tételnek megfelelően lesz szankciónálva.
a. A probléma ezzel az, hogy amennyiben az elkövető elsőre elkövet egy súlyos
bűncselekményt akkor nincs visszafogó ereje annak, hogy több enyhébb
bűncselekményt kövessen el követően.
4. Aszperáció elve: Az előző két elv igazságtalanság miatt jött létre az az elv, amely szerint a
több bűncselekmény elkövetésekor a legsúlyosabbnak a büntetését választják ki, de
kombinálják azzal, hogy a büntetési tételt bizonyos keretek között súlyosítható ez (a
büntetési tétel legfelső határa megemelkedik a felével).
a. Az általános probléma ezzel, hogy nem felel meg a bűncselekmény a törvényi
tényállásnak hiszen a cselekmény és a bűncselekmény száma nincs összhangban (pl.
1 cselekmény, 15 bűncselekmény vagy 15 cselekmény, 1 bűncselekmény).
5. A bűncselekmény tehát olyan cselekmény amely i) tényállásszerű, ii) társadalomra
veszélyes, iii) bűnös (szándékos/gondatlan).
a. A bűncselekményi egység akkor jön létre, ha az elkövető egy vagy több
cselekményével a bűncselekmény fogalmi ismérveit egyszer meríti ki, és ezzel pedig
egyetlen bűncselekményt eredményez (pl. egy lövés – egy emberölés).
 b. A bűncselekményi többség akkor jön létre, ha az elkövető egy vagy több
cselekménnyel az elkövető több bűncselekmény forgalmi ismérveit valósítja meg és
ezáltal több bűncselekmény jön létre. Ezeket viszont külön-külön tárgyalják és
értékelik, majd külön kerül sorra a büntetés kiszabás és összbüntetésbe foglalnak.
c. A bűnhalmazat akkor jön létre, ha egy vagy több cselekménnyel az elkövető több
bűncselekmény fogalmi ismérvet valósít meg és ezáltal több bűncselekmény
realizálódik, de egyetlen eljárásban bírálják el és így egy büntetést szabnak ennek
megfelelően.
Bűncselekményi egység
1. A bűncselekményi egységet két csoportra lehet osztani, ugyanis létezik a természetes egység
és a törvényi egység.
2. A természetes egységnek két magyarázata van. A jogirodalom egy része úgy látja, hogy az
egység az, amit a laikus úgy lát, hogy egy bűncselekmény jön létre. A jogirodalom viszont
nem ontológiai, hanem normatív (jogalkotótól függ) jellegűnek látja a definiálását, és az az
egység , amely egyszeres jogtárgy sértésével valósul meg. Az utóbbi szemlélet viszont
nehezen különböztető meg a törvényi egységtől. A természetes egység fajtái a következők:
a. Az egy cselekményű bűncselekmény esetén az elkövető egy magatartással valósítja
meg a bűncselekményt (pl. egyszer szúrja mellbe a passzív alanyt, az meghal:
emberölés).
b. A részcselekvőségből összetevődő cselekményű bűncselekménynek 5 jellemzője
van: i) a részcselekvőségek egy akarat elhatározásból fakadnak; ii) ugyanannak a
bűncselekményi törvényi tényállásba tartoznak; iii) azonos személy a sértett; iv) a
részcselekvések időben egybe esnek; v) ugyanaz az elkövetési tárgyuk (azonos
eredményt célozzák). Ilyen pl. ha többször mellbe szúrja a sértettet az elkövető.
c. A Btk.-ban találhatóak olyan bűncselekmények, amelyek több magatartással jönnek
létre, de többszörös magatartással nem fokozódik a jogtárgy sértés. Ilyen pl. a
közokirat hamisítás, amely szerint a hamis közokirat létrehozás és annak
érvényesítése egy bűncselekményt hoz létre (2 magatartás – 1 bűncselekmény).
d. A tartós bűncselekmények esetén egy bűncselekmény befejezetté válik de a jogtárgy
sértés továbbra fennmarad egészen a bevégzettségig (pl. személyi szabadság
megsértése esetén ha bezárom akkor befejeződik, és ha ezen belül később meg
próbál szökni és így összekötözöm, akkor ugyanúgy egy bűncselekmény).
e. Az állapot bűncselekmények esetén egy jogellenes helyzet kerül kialakításra, és a
bevégzettségig fennmarad egy bűncselekmény akkor is ha több magatartást
megvalósítok ezen belül (pl. veszek lőfegyvert akkor megvalósul, de továbbra egy
bűncselekmény, ha azt viselem és javítom és karbantartom).
f. A folyamatos jellegű bűncselekménynél létrejön a bűncselekmény az egyszeri
törvényi tényállás folyamatos megvalósításában (pl. a kitartottság esetén mindegy,
hogy hány prostituálttal közösül rövid időn belül természetes egység keretein belül
marad).
g. Az ismétlődő jellegű bűncselekménynél az elkövetési magatartás újabb és újabb
kifejtése egy bűncselekményt valósít meg (pl. a piramisjáték megszervezése esetén
mindegy hány embert ver át, ha már egyet átvert).
h. A keretdiszpozíciók esetén természetes egység van ha valaki ugyanazt az igazgatási
normát többször megszegi rövid időn belül.
3. A törvényi egység esetén több bűncselekmény törvényi tényállása vagy ugyanaz a törvényi
tényállás többszöri megvalósítása bűncselekmény többséget kell hogy megvalósítson, mégis
ezt az elkövetői magatartást a jogalkotó egyetlen bűncselekményen belül bünteti. Ezeknek
fajtái a következők:
a. Az összetett bűncselekmény (delictum compositum) olyan deliktum, amelyben több
elkövetési magatartás konjunktív viszonyban áll. A Csemegi kódexben nem volt
jelentősége annak, hogy a magatartások önállóan megvalósítottak-e bűncselekményt
 vagy sem. A XIX. századra már csak olyan magatartások állhattak az összetett
bűncselekményben, amelyek külön-külön büntetőjog ellenesek voltak.
i. Az jogalkotó tehát 2 vagy több Btk. Különös Rész által büntetett
magatartásból alkot egységet, és ezek egymást követően valósulnak meg.
ii. E mellett a két deliktum között cél-eszköz vagy ok-okozati viszony áll fenn.
iii. A rablás rossz példa az összetett bűncselekményre, mert az kényszerítés és
lopásból áll, viszont a kényszerítés csak úgy jöhet létre, hogy más
bűncselekmény nem valósul meg. Ennél jobb példa az ittas járművezetés,
hiszen ezt önmagában bünteti a Btk. és ennek minősített esete ha közben
súlyos testi sértést okoz. Amennyiben fennáll az ok-okozati összefüggés,
tehát van kauzalitás, akkor ez összetett bűncselekmény.
b. Az összefoglalt bűncselekmény (delictum complexum) szintén olyan mesterséges
konstrukció, miszerint azonos vagy különböző bűncselekmények törvényi tényállását
megvalósító magatartások összefoglalja a jogalkotó (mint a delictum compositum),
de itt nincs szükség arra, hogy ok-okozati vagy cél-eszköz kapcsolat álljon fenn.
i. Ennek indoka, hogy a törvényhozó nem tartja elégségesnek a halmazati
büntetés mértékét (büntetési tétel felső határ emelése féllel).
ii. Ha pl. 1 emberölés után max. 15 kiszabható, akkor 2 emberölésnél a
bűnhalmazat 15+7,5 év (22,5 év) lehetne maximum; viszont a jogalkotó
Btk. 6§ lehetővé teszi az életfogytiglan büntetést ez esetben (25 év).
(2) Nem bűnhalmazat, hanem folytatólagosan elkövetett bűncselekmény az, ha az
elkövető ugyanolyan bűncselekményt, egységes elhatározással, azonos sértett
sérelmére, rövid időközönként többször követ el.

c. A folytatólagos bűncselekménynek (delictum comtinuatum) van tárgyi és alanyi

oldal. A tárgyi feltételek az i) ugyanolyan bűncselekmény; ii) azonos sértett
sérelmére; iii) rövid időközönkénti; iv) többszöri elkövetés. Az alanyi feltétel pedig az
egységes akaratelharozás.
i. A szigorúan (!) azonos bűncselekmények részbűncselekményekké válnak a
folytatólagosan elkövetett egy bűncselekményben. Ezek a bűncselekmények
azonos jogtárgyat sértenek (pl. vagyon elleni) de teljesen ugyanaz a törvényi
tényállásnak kell megvalósulni (pl. lopás-lopás, sikkasztás-sikkasztás). Az nem
akadály, ha a részbűncselekmények más stádiumban vannak; az se, ha az
elkövető más elkövetői alakzatban jelenik meg (egyik részes-másik tettes); az
se, hogy az egyik alap eset a másik pedig minősített esete. Viszont kizárt
folytatólagosság szabálysértésnél és egyes nem fokozható
bűncselekményeknél (pl. emberölés).
ii. Azonos sértett sérelmére kell történnie a bűncselekmények (büntetőeljárás
jogi sértett nem összetévesztendő az anyagi jogi passzív alannyal), ez lehet
természetes személy vagy jogi személy, külföldi vagy belföldi. A természetes
sértett egyértelmű, a jogi személy esetén egy azonos szervezethez való
tartozás és nincsen jelentősége az önállóságnak. Ugyanakkor előfordul a
folytonosság ott, ahol nincs is sértett (pl. hamis magánokirat felhasználása a
társadalmi érdekeket sérti; illetve az orgazdásznak sincs sértettje).
iii. A rövid idejű elkövetést a legnehezebb meghatározni. Ez egy objektív
feltétel, hiszen szükségszerűen el kell telnie a két részcselekmény
végrehajtása között némi idő (a Kúria az adóbevallás esetén circa 1 évet
állapított meg, lopás esetén viszont már az 1 évet nem, tehát eltérő), de
ugyanakkor szubjektív feltétel is, hiszen van az egységes akarat elhatározás
és az időtartam között kapcsolat (minél hosszabb annál kevesebb). Így ennek
az ismérvnek egy abszolút felsőhatára nem állapítható meg (Belovics szerint
3-4 hónap).
 iv. A negyedik tárgya feltétele a folytonosságnak az, hogy több bűncselekményt
kell megvalósítani, ezzel pedig ezek részcselekményekké válnak és
beleolvadnak egy egységes bűncselekménybe. Ha a többi feltétel megvalósul
akkor nincs felsőhatára a részcselekményeknek , de nem lehet újabb
vádemelés olyan részcselekmény miatt amely benne volt az elbírált
bűncselekményben, de nem volt része a jogerős határozatban. Ilyenkor
legfeljebb perújítás lehet.
v. Az egyetlen alanyi feltétele a folytatólagosságnak az az egységes elhatározás.
Ez pedig azt jelenti, hogy csak szándékos bűncselekmények esetén jöhet
szóba a folytatólagosság. Az elhatárolás lehet előzetes (az első
részbűncselekmény elkövetésének megkezdése előtt), de lehet az
részbűncselekmény elkövetése közben (pl. pénztáros elhatározza az 1 millió
forint lopást 100ezer forintos részcselekményekben; vagy az első 100ezer
lopás közbe határozza el a folytatását 10 millióig). De ha nem ugyanabból az
elhatárolás szerint cselekszik, vagy eláll de később más indítékból újból
megkezdi az elkövető, akkor nem folytatólagosság.
Btk. 459.§
(1) E törvény alkalmazásában
28. üzletszerűen követi el a bűncselekményt, aki ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények
elkövetése révén rendszere haszonszerzésre törekszik.

d. Az üzletszerűség mint bűncselekmény előfordulhat mint alaptényállási elem, de

lehet minősítő körülmény is; tehát ha többször megvalósul akkor is törvényi egység.
i. Ehhez szükséges az ugyanolyan vagy hasonló bűncselekmények törvényi
tényállási elemek megvalósítása, függetlenül stádiumtól és elkövetői
alakzattól. További feltétele az, hogy ennek elkövetése a rendszeres
haszonszerzése a célja. Ilyenek pl. a rablás, kifosztás, zsarolás, lopás,
sikkasztás, csalás, gazdasági csalás: mindegyiknek a vagyoni haszonszerzés a
cél.
ii. A minősített esetként való szabályozása esetén azt jelenti, hogy a
megvalósított bűncselekmény a haszonszerzési elem is társul és ezért
üzletszerű (pl. a magzatelhajtás). Ebben az esetben viszont bűnhalmazatról
van szó, kivéve ha a folytatólagosságba tartozik és emellett pedig
megállapítható az üzletszerűség.
e. Az érték-egybefoglalásnak akkor van helye, ha valaki többször valósítja meg
ugyanazt (lopás-lopás) tulajdon elleni szabálysértést (50,000Ft) egy éven belül.
Ezeket az értékeket vagy károkat össze kell adni és ha ez összességében meghaladja
az 50,000Ft-ot akkor bűncselekménynek minősül, sőt még az üzletszerűség is
társulhat hozzá (se az üzletszerűséget se a folytatólagosságot nem ismeri a
Szabs.tv.).
f. A sértettek számát figyelmen kívül hagyó bűncselekmény (rendbeli deliktum) is a
törvényi egységbe tartozik. Általában a jogalkotó meghatározza a sértettek számát a
törvényi tényállásban (pl. rendbeli súlyos testi sértés), azonban előfordul, hogy nem
tulajdonít jelentőséget a sértettek számára a jogalkotó. A jogalkotó tehát indifferens
tekintettel arra, hogy hány személyt veszélyeztet a bűncselekmény végrehajtása (pl.
a foglalkozási körben elkövetett veszélyeztetés).

10. A bűnhalmazat. Az anyagi és az alaki halmazat. A látszólagos halmazat és a valóságos halmazat

elhatárolásának főbb szabályai.
Btk. 6§
(1) Bűnhalmazat az, ha az elkövető egy vagy több cselekménye több bűncselekményt valósít meg,
és azokat egy eljárásban bírálják el.
 1. A bűnhalmazatnak két feltétele van: i) az anyagi jogi feltétele az, hogy az elkövető egy vagy
több cselekménnyel valósít meg több bűncselekményt; ii) eljárásjogi feltétele az, hogy egy
eljárásban bírálják el azokat a bűncselekményeket.
2. Amennyiben az elkövetőnek egy cselekménye hoz létre több bűncselekményt akkor alaki
bűnhalmazatról van szó, ha pedig több cselekmény valósít meg több bűncselekményt akkor
anyagi bűnhalmazat.
a. Ennek nincs relevanciája a büntetés kiszabásnál, de van relevanciája a vádemelésnél
ugyanis, ha az alaki bűnhalmazatnál a bíróság nem állapítja meg a bűnösséget
valamennyi bűncselekménynél, akkor felmentő ítéletet kell hozni azoknál a
deliktumoknál amelyek a bűnösség körébe tartozott. Az anyagi bűnhalmazatnál
ezeknek nincs felmentő ítélete.
Alaki bűnhalmazat
1. Az alaki bűnhalmazat tehát az, amikor az elkövető egyetlen cselekménnyel több
bűncselekményt hoz létre és azokat azonos büntetőeljárásban bírálják el. Ezen belül viszont
megkülönböztető a homogén és a heterogén alaki bűnhalmazat.
2. A homogén alaki bűnhalmazat az, amikor az elkövető egy cselekménnyel, egyidejűleg
ugyanazt a törvényi tényállást meríti ki többször.
a. Pl. ha egy tolvaj besurran egy irodaházba és több dolgozónak a személyi tulajdonát
ellopja.
3. A heterogén alaki bűnhalmazat az, amikor az elkövető egy cselekménnyel, egyidejűleg több,
különböző törvényi tényállást valósít meg, és ezek nem zárják ki egymást.
a. Pl. a tetten ért tolvaj a testvérének a személyi igazolványát mutatja fel, ez egyrészt
hamis vád, másrészt pedig közokirat-hamisítás.
4. Egy további felosztás ami között különbséget kell tenni az a valóságos jellegű alaki
bűnhalmazat és a látszólagos jellegű alaki bűnhalmazat.
5. Ha az elkövető egy cselekménnyel, egyidejűleg ugyanolyan vagy különböző
bűncselekményeket követ el akkor valóságos és így több bűncselekményre állapítják meg a
büntetőjogi felelősséget.
6. Amennyiben az elkövető cselekménye csak látszólagosan meríti ki ugyanazt vagy több
bűncselekményi törvényi tényállást akkor természetes vagy törvényi egység jön létre. Így
aztán nagy jelentőséggel bír, hogy a bűnhalmazat valóságos vagy csak látszólagos, ennek a
megkülönböztetése jelentős problémákat szokott okozni és ezért a látszólagos alaki
bűnhalmazat kiszűrésére a következő elvek érvényesíthetők:
a. a lex specialis derogat lege generale
b. a lex consumens derogat lege consumptae
c. a szubszidiaritáris elve
d. az alternativitás elve
e. a kétszeres értékelés tilalma
7. A lex specialis derogat lege generale (specialitás elve) elv az az elv, miszerint ha az elkövető
magatartása több olyan bűncselekményi tényállásba beleillik, aminek a védett jogtárgya
azonos, akkor a speciális jellegű törvényi tényállás megelőzi az általános jellegűt. Ezeket azért
alkotja meg a jogalkotó mert a magatartást súlyosabban vagy enyhébben kívánja szankcionál
mint a generális deliktumot.
a. A speciális törvényi tényállás az, amelyik több törvényi tényállási elemet tartalmaz.
Pl. az erős felindulásból elkövetett emberölés a speciális, míg az emberölés az
általános.
8. A lex consumens derogat lege consumptae (konszumpció elve) azt jelenti, hogy a
súlyosabban szankcionált bűncselekmény elnyeli az enyhébben szankcionáltat és így csak a
súlyosabban szankcionált bűncselekmény miatt lesz felelősségre vonva az elkövető.
a. A hamis vád például elnyeli a rágalmazást, hiszen bár másnak a becsületét sérti az,
hogy valaki mást vádol bűncselekmény elkövetésében, a hamis vád súlyosabban
büntetendő mint e féle becsületsértés, azaz a rágalmazás.
 9. A szubszidiaritás elve magában a törvényi tényállás normaszövegében jelenik meg.
a. A garázdaság tényállásából fakadóan, csak az vonható büntetőjogi felelősségre
emiatt, aki a garázdaságnál súlyosabban szankcionált bűncselekményt nem követett
el, tehát az alaki bűnhalmazat fogalmilag kizárt. Ilyenkor össze kell vetni a garázdaság
szankcióját a szóban forgó bűncselekmény büntetésével.
10. Az alternativitás elve szintén a törvényi tényállás szövegében jelenik meg.
a. A kényszerítés tényállásából kitűnik, hogy az alaki bűnhalmazat kizárt mivel csak
akkor jöhet létre, ha másik bűncselekmény nem valósul meg. Tehát ellentétben a
szubszidiritás elvével, itt jelentéktelen hogy enyhébb vagy súlyosabb büntetési
tétellel rendelkező bűncselekmény jön létre a kényszerítés mellett, azért vonható
csak büntetőjogi felelősségre az elkövető.
11. A kétszeres értékelés tilalma azt jelenti, hogy ugyanazt a körülményt nem lehet ismételten
az elkövető terhére értékelni.
a. Általában aki szexuális kényszerítést követ el, az a könnyű testi sértés tényállását is
megvalósítja, de nem lehet a szexuális kényszerítést és a könnyű testi sértést mint a
szexuális kényszerítés alkotóelemét két bűncselekményként értékelni.
Anyagi bűnhalmazat
1. Az anyagi bűnhalmazat esetén az elkövetőnek több cselekménye több bűncselekményt hoz
létre, ezek térben és időben egybeesnek de nincs szüksége az egyes cselekmények közötti
összefüggésre.
2. Az anyagi bűnhalmazatnak is két formája van:
a. A homogén anyagi bűnhalmazat esetén az elkövető ugyanazt a törvényi tényállást
valósítja meg többször (több cselekménnyel). Ilyen például az, ha az elkövető
különböző sértetteknek okoz súlyos testi sértést.
b. A heterogén anyagi bűnhalmazat esetén az elkövető több cselekménnyel valósít
meg több bűncselekmény törvényi tényállását azonos vagy más helyszínen és
időpontban. Ilyen például az, ha valaki lopást követ el, majd egy hét múlva közokirat-
hamisítás.
3. Mint ahogyan az alaki bűnhalmazatnál, az anyagi bűnhalmazatnál is van valóságos jellegű és
van látszólagos jellegű. Ennek megállapításához a következő tételek szükségesek:
a. az önállótlan részcselekmény
b. a büntetlen eszközcselekmény
c. az összeolvadás
d. a büntetlen utócselekmény
4. Az önállótlan részcselekmény elve azt jelenti, hogy ha több cselekmény azonos
jogtárgysértésn belül mozog, akkor kizárólag a legsúlyosabb bűncselekmény értékelésére
kerülhet sor.
a. Például az emberölés előkészületet már nem bünteti a jogalkotó, ha az emberölés
végrehajtásra kerül, mivel ez önálló, büntetlen részcselekménnyé válik.
5. A büntetlen eszközcselekmény elve akkor alkalmazandó, ha létezik egy célbűncselekmény,
amelynek végrehajtása nem valósítható meg anélkül hogy az eszköz bűncselekményt nem
hajtja végre az elkövető. De csak akkor marad büntetlen ha valóban nem lehet létrehozni
nélküle (azaz nem csak megnehezíti), viszont ha az eszköz bűncselekmény büntetése a
súlyosabb, akkor önállóságát nem veszti el!
a. Példa a kettős házasság és annak intellektuális közokirat-hamisítás
eszközcselekménye.
6. Az összeolvadás elve alapján térben és időben kapcsolatban álló, azonos sértett sérelmére,
egységes akarat elhatározásban több tevékenységgel elkövetett több bűncselekményi
tényállás, ami kizárja a bűnhalmazatot. Ilyenkor a súlyosabb szankciójú bűncselekmény
elnyeli az enyhébbet.
a. Példa erre a becsületsértés majd rögtön utána testi sértés azonos sértett ellen.
 7. A büntetlen utócselekmények körébe azok a magatartások tartoznak, amelyek már nem
fokozzák a jogtárgysértést.
a. Eklatáns példa a lopás után rongálás, hiszen ez nem fokozza a jogtárgysértést,
legfeljebb kizárja az in integrum restituciót, de ez polgári jogi kártérítési kérdés már.
A csalás utáni pénzmosás viszont már nem tartozik ebbe a körbe.

11. A büntetés jogalapjáról és céljáról vallott egyes fontosabb nézetek ismertetése és e nézetek
csoportosítása.
A jogkövetkezmények fogalma
1. A büntetőjog fogalomrendszerbe a bűncselekmény és az elkövető mellett a 3. meghatározó
kategória a büntetés.
a. A büntetések lényegi elemei a társadalmi együttélésnek és annak kialakulásakor ezek
szokások és hagyományokon alapultak, amelyet pedig a megtorlás jellemzett. A
büntetésnek a célja a megsértett egyensúly helyreállítása volt.
2. A közösséget illette meg a bosszút állás, ha pedig nem érvényesítették azt, akkor az a
gyengeséget mutatta (törzsi vérbosszú)  a vagyoni különbségek kialakulásával az egyéni
felelősség háttérbe szorította a közösségi jogérvényesítést (tálió elv)  a kompenzáció mint
az sértettnek a kártérítése csak elvetetten jelentkezett  a XVIII. századtól foglalkoztak a
büntetőjogi felelősséggel és a büntetések az állami hatáskörébe vonásával  a XIX. század a
bűncselekmény tannak az évszázada volt a XX. és XXI. század pedig a büntetés tané.
3. Mára már átértékelődött a szankció vagy jogkövetkezmény fogalma, hiszen új eszmék,
intézmények és büntetések átalakították a szankciórendszert. Új eszközök jelentek meg (pl.
reparáció) és bizonyos szinten jogviták kikerültek a büntetőjog köréből és egyre inkább egy
tágabb rendszerbe helyezkedik el (amely más ágakat is magába foglal, pl. szociológia,
pedagógia, kriminológia, stb.).
A büntetés jogalapjára vonatkozó nézetek
1. A büntetés jogalapja azt jelenti, hogy milyen felhatalmazás alapján kerül sorra a
bűncselekményt megvalósító személy büntetése; illetve, hogy ki és milyen alapon rendelkezik
azzal a legitimációval, ami joghátrány kiosztására.
2. A kezdetleges társadalmakban a jogalap közösséget illette meg  majd az egyén büntetési
jogalapja a sérelemmel keletkezett  a kánonjogi felfogás szerint az uralkodó volt Isten
büntetőhatalom letéteményese és ez alapján büntetett  a természetjogászok a büntetési
jogalap alá önkéntes alávetésben vagy a természeti törvények megsértése ellen fellépőben
látták a felvilágosodás a szerződés felfogást követte, miszerint a polgárok megállapodást
kötnek az együttélés zavartalanság biztosítására  Beccaria ezt tovább fejtette és azt
állapította meg, hogy az emberek a szabadságuk egy részét feláldozzák a biztonság
biztosítására a polgári felfogás az etatista felfogást követte, miszerint nem volt szükség a
szerződésre, hiszen az állam természetszerűen fel van hatalmazva erre  fejlődés utolsó
szakaszban kevésbé a legitimációval, mint a pragmatikusságban kereste a választ a filozófia.
A büntetés céljával foglalkozó nézetek
1. A büntetésnek nem lehet más célja, mint társadalmi szinten védekezni a bűnözéssel
szemben.
2. Két fő szemlélet alakult ki a büntetés céljaival kapcsolatban. Az abszolút elméletek azért
tartja indokoltnak a büntetést, mert bűncselekményt követtek el (oka); míg a relatív elmélet
pedig azért, hogy megelőzzék a bűnözést (indoka). Ezek nagyjából párhuzamosan alakultak ki,
bár az abszolútnak előbb több híve volt, majd a relatívnak, napjainkban pedig a közvetítő
vagy egyesítő elméletnek van.
A büntetési célok a XIX. századig és az abszolút elmélet túlsúlya
1. Arisztotelésztől indult meg az abszolút elmélet, ő pedig a büntetés erkölcsi alapját
hangsúlyozta. Ennek alapja az ésszerű harag, amely a jogsértés kivált és a bosszú reagál.
2. Aquinói Szent Tamás az Isten által teremt föld megsértőjével kívánt arányos és elrettentő
büntetést, amely aztán az erkölcsi rendet helyreállítja.
 3. Kant a klasszikus tálió elvhez tért vissza és hangsúlyozta a büntetés megtorló jellegét mivel a
társadalmi értékrendszer elleni erőszakra erőszakkal kell válaszolni. Ez az értéktanon alapul.
4. Hegel szerint a bűncselekmény a jog tagadása és a büntetés pedig ennek tagadásnak a
tagadása, ezzel pedig helyreáll a megsértett rend.
5. Cararra, az olasz filozófus tökéletesen fogalmazta meg az abszolút elmélet lényegét; a
büntetés főcélja a külső rendnek a társadalomban való helyreállítása.
6. A legnagyobb gond az abszolút elmélettel az, hogy bár igazságosságra törekszik, egyáltalán
nem kezeli a bűnt (nem szorítja vissza, nem próbálja megoldani), egyszerűen reagál rá.
A büntetési célok a relatív elméletben
1. Részben az abszolút elmélet eredménytelensége miatt, részben pedig az új alapokra
helyezett hangsúly miatt létrejött a relatív teóriák csoportosítása. Ennek két oldala van, i) az
egyik a társadalom védelmében látta a büntetés célját, ii) a másik pedig a speciális
prevencióra fókuszált.
2. A társadalmi megelőzés elméletek, vagy ún. hasznossági elméletek az antropológiai és
társadalmi hatásokat függvényében tárgyalták a büntetés kiszabását. Itt már nem a
megsértett egyensúly helyreállítását célozták meg (mint az abszolút elméleteknél), hanem a
bűnözés okainak feltárását, ezzel pedig a társadalom védelmét és a bűnözés megszüntetését
célozták meg.
a. Fichte szerinte az állam a polgáraival köt szerződést, ez pedig kölcsönös elismerést
jelent, és aki ezt a konszenzust tagadja egy jogsértéssel, az kirekesztendő a
társadalomból.
b. Feuerbach a bűnözés iránti vágyat kívánta elfojtani a büntetéssel, ezt a psichikai
kényszert úgy lehetett elérni, hogy a büntetés hátránya nagyobb mint a
bűncselekmény előnye.
c. Bentham a prevenciót az emberi cselekedetek ellenőrizhetőségében látta.
3. A speciális prevenció oldal szerint magát a bűnelkövetőt kell további bűncselekményektől
visszatartani. Ennek módjában lelhető a vita.
a. Protagorasz volt a relatív elmélet első képviselője és ő hozta fel a büntetés célját
mint visszatartó erő, és nem reagáló erő. Ennek célja tehát az elrettentés.
b. Morus Tamás továbbfejlesztette ezt, de az arányosságot is tartalmazta az elmélete,
azaz a tettes meg kell javítani, és csak a bűnt kell büntetni (a legjobb eszköz a
kényszermunka).
c. Bauer szerint a büntetésnek az érzéki erkölcsre kell hatnia; ezt osztotta Mittelstaedt
csak sokkal szigorúbbnak képzelte el a büntetést. Az arányosság kvázi a háttérbe
szorult és büntetési kizárólagos célja a represszió volt (felesleges a szabadságvesztés,
inkább testi sértés és halálbüntetés).
d. A célelmélet (Jhering és Liszt) a célbüntetést vette célba, azaz a tettes megjavítását,
mégpedig differenciált speciális preventatív módszerekkel. Ennek továbbfejlesztés
lesz a közvetítő elmélet, amely speciális joghátrányokat szorgalmazott.
Az egyesítő és közvetítő rendszer sajátosságai
1. Finkey Ferenc állítása szerint értelmetlen az abszolút és a relatív elméleteket egymással
szembe állítani, hiszen az állam azért is büntet mert bűnt követtek el, és azért is, hogy
megelőzze a várható bűntetteket.
2. A büntetésnek tehát három oldala van: a szükségesség és a hasznosság eredményezi az
igazságosságot – ha szükségtelen akkor túl szigorú, ha haszontalan akkor túl enyhe.
3. Később a közvetítő rendszerek nem csak vegyítették az elméleteket hanem
differenciálódtak, ugyanis a bűncselekményekhez kellett igazítani a megfelelő büntetési
tételt, mértéket és az e mögött meghúzódó elméleteket.

!!!! Fontos és hasznos a táblázat

Az eldöntendő kérdés Abszolút elméletek Relatív elméletek Vegyes/közvetítő
elméletek
Mire reagál a A tettre A tettesre Elsősorban a tettre, de
büntetés? fontos az elkövető
személye is
Mi a büntetés filozófiai Indeterminizmus (a Determinizmus (a bűn Mindkét alap
alapja és szemlélete? bűn alapja a szabad meghatározottsága); A kizárólagosságát
akarat); A büntetés jövőt tartja szem előtt elvetik; az
reakció a múltban (bűnmegelőzés) indeterminizmust
elkövetett tettre keverik társadalmi és
egyéni hatásokkal
Mi a büntetés lényege Tettarányos Társadalomvédelmet; Igazságos megtorlás,
és végső célja? megtorlásként előálló Általános és speciális amely alkalmas a
igazságosság megelőzést társadalom védelmére
eredményező okulására és az egyéni
hasznosság megelőzésre is
Napjaink legfontosabb büntetéstani irányzatok
1. Az újtársadalomvédelmi iskola: az államnak nincs joga a büntetésre, de kötelessége a
bűntettes reszocializálása gyógyító-nevelő intézkedések alkalmazásával.
2. A kezelési elmélet/treatment ideology (USA): speciál-preventatív elmélet korszerűbb
változata, miszerint a bűncselekmény betegség és a reszocializálódást terápiában remélte.
a. Sikertelensége a költségébe, eredménytelenségébe és már-már elfogadott büntetési
tételekben lelhető.
3. Neo-abszolút elmélet: ismét a büntetés megtorló jellegét helyezte előtérbe; sikertelenség a
negatív bűnözési változás; alacsony felderítési eredményesség; társadalmi félelem. Illetve az,
hogy az elítéltet nem tereli erkölcsi alapokra, hanem szánalmat kelt, és rossz irányba tolja.
a. A három csapás elv ennek a szigorított változata.
4. Reperatív, jóvátételi jellegű büntetések: ezek a büntetés kárpótlás jellegét helyezték előtérbe
(sikeresen), de a probléma az, hogy a kártérítés alanya – a sértett – különbözik a büntetési
igény alanyától – az állam.
5. Összességében nem igazán volt változás az elméletekben, ugyanis azonos, hagyományos
alapokra helyezik az új teóriákat, nevezetesen az abszolút (exkluzív/büntető jellegű) és relatív
(inkluzív/jóléti jellegű) elméletekre.
A büntetési céljára vonatkozó hazai nézetek alakulása
1. Vuchetich Mátyás említésre méltó, ugyanis az tankönyvében a relatív elméletet világosan
követi amikor azt mondja, hogy a büntetés végső célja a társadalom biztonsága és a
törvénynek ki kell mutatnia az elrettentést.
2. Szokolay István ezzel szemben pedig a büntetés tettalapú szemléletet támogatta, hiszen a
büntetés a bűntett jogtalanságára reagál.
3. Pauler Tivadarnál jelenik meg először a társadalomvédelmi funkció.
4. A Csemegi kódex a büntetést némileg enyhítette.
5. Schultheisz tettcentrikus alapokra kívánt sajátos differenciált szankciórendszert kialakítani,
amelyeket párhuzamos büntetések alkottak volna.
a. Ebben a korban a szocialista társadalom emberformáló mechanizmust érvényesített.
6. Földvári József elutasította a tiszta speciális prevenció vagy az általános megelőzés eszközök
kizárólagosságát, hiszen mindkettőre szükség van.
7. Szabó Andrásnak van a legérdekesebb szemlélete, ugyanis ő úgy gondolja, hogy a büntetőjogi
retorzió nem képes befolyásolni a bűnözés alakulását, mivel ezt a társadalom határozza meg.
De ettől függetlenül nem mondunk le a büntetésekről mivel nem a hatásosság a büntetés
alkalmazásának alapja, hanem az, hogy bűn büntetlenül ne maradjon. Így pedig szükségtelen
kötni a büntetést bármilyen célhoz hiszen még ha nem hatásos, akkor is szüksége és
igazságos.
a. Az is kitűnik, hogy egyedül az arányos büntetés elve felel meg az alkotmányos
jogállamnak, hiszen ez fér össze a jogegyenlőségi elvvel, azaz, hogy nem veszi
figyelembe a tettes személyiségét.
A büntetés sajátosságai
1. A jogalap és cél meghatározása után meg kell határozni a büntetés lényegét, vagyis azokat a
feltételeket, amelyeknek meg kell felelniük a büntetéseknek ahhoz, hogy igazságos, hasznos,
és szükséges legyen. Ezek pedig a társadalom védelme és tettes újabb bűncselekmény
megakadályozásának függvényében található.
2. Ez első ilyen feltétel rendszert az alkotmány követelmények nyújtják, ugyanis büntetőjogi
büntetés kiszabására csak i) bíró által, törvényes eljárásban, elkövetése miatt (nulla poena
sine crimen, nulla poena sine cula); ii) belátási képességgel rendelkező természetes
személlyel szemben kerülhet sor (más esetben csak intézkedés).
3. A második az, hogy a büntetés a tettes számára érzékelhető hátrányt (malumot) kell maga
után vonnia, tehát a joghátrány szó szoros értelmében egy pozitív dologtól való megfosztás.
a. Halálbüntetés, testi büntetések, megszégyenítő büntetés (ezek megszűntek),
szabadságot megvonó büntetések, vagyoni jellegű büntetések, munkabüntetések,
jogfosztó büntetések  több járhat együtt; idővel szelídültek, humanizáltak
4. A harmadik feltétel a nulla poena sine lege, azaz hogy minden, az állam által érvényesített
büntetés az előre meghatározott.
5. A negyedik feltétel az, hogy a büntetésnek a közösségi értékfelfogást hordozza, itt pedig az
erkölcs és a jog találkozik. Általában egyeznie kell a társadalmi közfelfogással, tehát a
társadalom többségével, de csak ha szélsőségektől mentes. Ez pedig folyamatosan változó
jelenség.
6. Utolsósorban pedig olyan kritériumokat is lehetne támasztani magával a büntetés
természetével szemben, amely annak mibenlétét befolyásolják. Két példa erre a
helyreállíthatóság (ártatlanság visszafordítás lehetősége) és a gazdaságosság (ne jelentsen
mértéktelen hátrányt az államnak).
7. A büntetőjogi büntetésektől el kell határolni a i) büntetőeljárási kényszerintézkedéseket
(elrendelésre ügyész és hatóság is jogosult); ii) fegyelmi büntetéseket (nem állam hanem
közösségi); iii) pótlékok és bírságok; iv) bűnügyi költségek

12. A Btk. szankciórendszerének főbb jellemzői.

A szankciófajták
1. Először is a jogkövetkezmények rendszerét kettős felosztás jellemzi, azaz vagy i) monista,
tehát vagy büntetések vagy intézkedésekből áll a rendszer; illetve ii) dualista, tehát
büntetésekből és intézkedésekből is áll.
2. Egy második csoportosítás viszont már a szankciók meghatározottságáról dönt, ez alapján
pedig a büntetés i) abszolúte meghatározott; ii) abszolúte meghatározatlan; iii) relatíve
meghatározott; vagy iv) relatíve meghatározatlan. Ez pedig azt juttatja kifejezésre, hogy
miként oszlik meg a büntetés előírása a jogalkotó és jogalkalmazó között.
3. Az abszolúte meghatározott rendszerben a jogalkalmazó pontosan meghatározza a büntetés
nemét és mértékét. A jogalkalmazónak pedig kötelessége ezt betartani és mechanikusan
kiszabni a büntetést. Ilyen pl. a Btk.-ban az erőszakos többszörös visszaesés legsúlyosabb
eseti (életfogytig szabadságvesztés), viszont van lehetőség a feltételes szabadságra
bocsátásra.
4. Az abszolúte meghatározatlan rendszerben a jogalkotó se a büntetés nemét, se annak
mértékét nem szabja meg és teljes mértékben a bíróra bízza ezt.
5. A relatíve meghatározott rendszerben a jogalkotó a büntetés nemét meghatározza, de a
mértéknek szigorú kereteket szab meg (min.-max.). A bíró köteles e nemhez tartania magát,
és köteles e kereteken belül mozogni (ez jellemző leginkább a Btk.-ra).
6. A relatíve meghatározatlan rendszerben a jogalkotó csak a büntetési nemet határozza meg
szigorúan, míg a mértéknek a alsó- és felsőhatárát esetleg megjelöli, de az előző rendszertől
leginkább a büntetés kiszabásakor tér el. Itt ugyanis a bíró a törvényi előírásokat figyelembe
veszi és a büntetés határozott tartam nélkül jelöli ki, azaz vagy alsó-felsőhatárral, vagy
egyáltalán nem is utal arra.
 7. A felsorolt rendszerek a jogalkotásban párhuzamosan is feltűnhetnek.
A magyar Btk. jogkövetkezmények rendszere
1. A korábbi magyar szankciórendszerének sokszínűségét a halálbüntetés és többfajta
munkabüntetés képezte, és bár mára már a szankciórendszer kiiktatta ezeket, továbbra is
sokszínű, hiszen új intézkedéseket is létrehozott, mint például az eltiltás, kitiltás, és az
elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele.
2. A hatályos Btk. a szankciórendszert formálisan hármas (dualista rendszer) felosztás jellemzi:
i) a büntetések; ii) a mellékbüntetés (1 darab); illetve iii) nem büntetésnek tekinthető
intézkedések.
Btk. 33.§ Btk. 63.§
(1) Büntetések (1) Intézkedések
a) a szabadságvesztés, a) a megróvás,
b) az elzárás, b) a próbára bocsátás,
c) a közérdekű munka, c) a jóvátételi munka,
d) a pénzbüntetés, d) a pártfogó felügyelet,
e) a foglalkozástól eltiltás, e) az elkobzás,
f) a járművezetéstől eltiltás, f) a vagyonelkobzás,
g) a kitiltás, g) az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele,
h) a sportrendezvények látogatásától való h) a kénszergyógykezelés,
eltiltás, i) a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésrpl szólü
i) a kiutasítás. törvény szerinti intézkedések.
(2) Mellékbüntetés a közügyektől eltiltás. (2) A megróvás, próbára bocsátás és a jóvátételi munka önállóan, büntetés
helyett alkalmazható.
(3) A pártfogó felügyelet büntetés vagy intézkedés mellett alkalmazható.
Kutasítás mellett nem rendelhető el pártfogó felügyelet.
(4) Az elkobzás, a vagyonelkobzás és az elektronikus adat végleges
hozzáférhetetlenné tétele önállóan, és büntetés vagy intézkedés mellett is
alkalmazható.

3. Az egyes büntetések egymás mellett is alkalmazhatóak, de vannak ennek kikötései:

a. A b) elzárás büntetése helyett vagy mellett a c)-h) intézkedések mind
alkalmazhatóak.
b. Az a) szabadságvesztés mellett b) és c) nem szabható ki, ugyanakkor az i) kiutasítás
mellett c) és d) nem szabható ki.
c. Ezen kívül alternatív alkalmazhatóságra van lehetőség: ha az a) szabadságvesztés
nem haladja meg a 3 évet, akkor ezt helyettesíteni lehet több, nem szabadságvesztés
büntetési nemmel.
4. A magyar szankciórendszer tehát kivétellel, de szinte teljes egészében relatíve meghatározott
rendszer. A büntetési nemet és mérték felső-és alsó határát a jogalkotó írja elő. A mértéket
pedig vagy a Különös Részben az egyes bűncselekményeknél vagy az Általános Részben pl. a
generáls minimum meghatározásánál.
5. Új büntetési nemre a közeljövőben nem igazán lehet számítani, bár az újonnan bevezetett
nemeknek a sikerén fog múlni, hogy ezek megmaradnak-e vagy megszűnnek. Tehát hogy a
kombinatív alkalmazhatóság mennyire hatékony, illetve hogy ezek az új intézkedések
meghozzák a várt reményeket.
a. Például a pénzbüntetések bár sikeresnek tűnnek, ennek teljes hatékonyságához
szükséges megteremteni a megfelelő vagyoni hátteret a polgároknak.

13. A halálbüntetés problémaköre. Az Alkotmánybíróság (23/1990. AB számú határozata)

A halálbüntetés általában
 1. A halálbüntetés fogalma: A halálbüntetés a büntetőjog legősibb és legsúlyosabb büntetése,
amely az elítélt fizikai likviditálását jelenti: az élettől való megfosztásra bírósági ítélet alapján,
intézményes állami keretek között kerül sor.
2. Bár a Biblia (Mózes I. 9:6) igazoltnak látta más ember élete kioltása esetén az emberölést
(tálió elv). A keresztény felfogás mégsem egyértelmű, hiszen az inkább a tálió elv
merevségének a visszaszorítását és feltétlen megbocsátás igyekszik közvetíteni.
3. Hammurapi törvénykönyvei 25 főbenjáró bűncselekményre írta elő az ókori görögök már
nem csak ember kioltás esetén alkalmazták volna (pl. hazaárulás)  a rómaiak is több
bűncselekményre kiterjesztették (pl. hivatalnok által tett hamis eskü)  a középkorban a
halál büntetés szintje páratlanná vált, ráadásul többféle kínzó eszközök által.
4. A felvilágosodásban egyre inkább kezdték el elítélni a halálbüntetés (mértéktelen)
alkalmazását, ekkor még továbbra dominált a halálbüntetést támogatók oldala, de ellenérvek
kezdtek el feltűnni márpedig egyre hangosabban.
a. Az abolicionisták legfőbb érvei: i) a halálbüntetés jóvátehetetlen; ii) az állam
tehetetlenségét sugallja; iii) nem megfelelő eszköz a társadalmi rend fenntartására;
iv) nem pragmatikus.
b. A halálbüntetést támogatók érvei: i) a jogos védelem feljogosítja a személyt más élet
kioltására; ii) az elrettentő hatása pozitívan befolyásolja a bűncselekmények
alakulását.
5. Először Portugáliában törölték el a halálbüntetést 1867-be, ezt követte Olaszország a
világháború után, illetve NSZK, Anglia és Franciaország.
A halálbüntetés a hazai jogban
1. Tulajdonképpen az Árpád-házi királyoktól egészen 1990-ig (kivéve II. József Btk.-ja alatt)
érvényesült a halálbüntetés.
2. Már Szemere Bertalan, az abolicionisták haza vezetője, 1841-ben írta, hogy az
igazságszolgáltatástól el kell venni ezt az opciót, hiszen enélkül is fenntartható a szabadság és
béke.
3. Az 1878-as Csemegi kódex praktikus okokból tartotta meg a halálbüntetést de leszűkítette
körét két esetre: az előre eltervezett emberölés és a király elleni gyilkosság kísérletére. Ennek
következtében igen ritkán került sor a büntetésre (volt olyan hogy évekig nem), de már az
első világháború idején szaporodtak a halálbüntetéssel sújtott bűncselekmények, majd ez
továbbra fokozódott a második világháború után (pl. már a súlyos társadalmi tulajdont
károsító bűncselekmények és politikai ügyekre is felhasználták).
4. Az 1961. évi Btk. kb. két tucatnyi bűncselekményre alkalmazta, de egyre inkább kiszorították
a büntetőjogból. Azt az elvet közvetítette, hogy a szocialista büntetőjog halálbüntetés
ellenes, de amíg fennáll a kapitalista káros hatása, addig nélkülözhetetlen ez az eszköz.
5. Az 1978. évi Btk. már nagyon kivételes jelleggel használta, azaz a többszörös minősülő
emberölés elkövetése miatt (évi 2-3).
6. A rendszerváltás után az Országgyűlés nem volt képes továbbenyhíteni, hiszen a politikai
bűncselekmények következményeiként még alkalmazható lehetne, ezért az újonnan alakult
Alkotmánybíróságra bízta, aki a 23/1990. (X.31) AB számú határozattal eltörölték.
23/1990. AB számú határozat
1. Az 23/1990. AB határozat úgy törölte el a halálbüntetést, hogy az 1949. évi XX. törvénnyel
ellentétesnek tartotta, és ezért az 1978. évi Btk. ezen rendelkezéseit megsemmisítette.
Indokai a következők voltak:
2. Általános rendelkezések c. I fejezet: a Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és
elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű
kötelessége.
3. Alapvető jogok és kötelességek c. XII. fejezet: a Magyar Köztársaságban minden embernek
veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet
megfosztani.
 a. Ezek összetevéséből megállapítható, hogy Magyarországon az élethez és emberi
méltósághoz való jog minden emberrel születik, az pedig sérthetetlen és
elidegeníthetetlen alapvető jog; ráadásul úgy, hogy az alapvető jog lényeges
tartalmát törvény nem korlátozhatja.
4. A korábbi Btk. a halálbüntetésre vonatkozó rendelkezései az élethez és az emberi
méltósághoz való alapvető jogot indokolatlanul korlátozza, sőt felszámolja. Ezért
megállapította az AB annak alkotmányellenességét és megsemmisítette.
5. Azt is megállapította az Ab, hogy az emberi élet és méltóság mindent megelőző érték.
Hatályos jogszabályok és körülmények
1. Az Alaptörvény továbbra változatlanul tartalmazza a korábbi Alkotmány előírásait, ilyen pl. az
Alaptörvény II. cikke, miszerint: az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joha van
az élethez és az emberi méltósághoz...
2. Ugyanakkor számos nemzetközi egyezményből is ered a halálbüntetés eltörlésének
szükségessége.
a. A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 6. cikkének (1) bekezdése
szerint minden embernek született joga van az élethez, ezt pedig védelmezni kell.
b. Az ENSZ Közgyűlésének 1989-ben elfogadták az Egyezségokmány második
Jegyzőkönyvét, amely kifejezetten eltörölte a halálbüntetést. Ez 1995-ben lett
kihirdetve itthon.
c. 2002-ben pedig a Tizenharmadik kiegészítő jegyzőkönyvet fogadtál el, ami a minden
körülmény közötti eltörlését követelték a halálbüntetésnek; nálunk ez 2004-től
hatályos.
3. Továbbra is heves vitát kelt a téma, ugyanis 95 államban kifejezetten tiltott, 58 országban
pedig gyakran alkalmazott a halálbüntetés, míg több tucatnyi országban csak kivételes
esetekben érvényesül.
a. Akik továbbra fenntartják az intézményt: USA (55/37) és Japán demokratikus
elvekből fakadóan; Kína a bűnözés súlyával indokolja; az iszlám országok pedig a
tagadhatatlan vallási követelmények miatt.
4. A szervezett bűnözés és terrorizmus térhódításával a neo-konzervatív irányzatok ismét
előtérbe igyekeznek helyezni a halálbüntetés kérdés, illetve meggyőzni a jogalkotókat és a
társadalmat ennek helyességére – bár a társadalom nagy részét már meggyőzték.
5. De nem szabad végül elfelejteni azt, hogy a kriminalisztikai adatok egyáltalán nem igazolják a
bűnözés csökkentését a halálbüntetés bevezetésével, se azt, hogy a kivezetésével növekedne
a bűncselekmények száma.

14. Az életfogytig tartó szabadságvesztés szabályai

A szabadságvesztés általában.
A szabadságvesztés eredeti ötlete Platóntól ered, mégis sokáig nem érvényesült főszabályként. Iustinianus a börtönöket nem
megbüntetésre használta, hanem a bűnösök összegyűjtésére. A kezdetekben a szabadság elvonása a gályarabság és
száműzésben testesült meg, hiszen a elítélteket a leggazdaságosabban használták fel.
A mai börtönügyi alapelvek: differenciált bánásmód; elkülönítés; munkáltatás. Ezek az USA-ba jelentkeztek először még mielőtt
átkerültek volna Európába. A XIX. században a speciál-preventatív teóriák a javító-rendszer alkalmazására tettek kísérletet ezzel
pedig ösztönözte a differenciált bánásmódot és humánusabb börtön körülményeket.
A szabadságvesztés Magyarországon.
Már az Árpád-házi királyok alkalmazták a börtönöket (pl. nemes ember, aki lopott tömlöcbe került). A középkorban mégsem
volt elterjedt büntetési nem, hiszen a Iustinianusi felfogást követték. A várbörtönök és úriszéki tömlöcök szétszórt rendszere
után az első országos börtön 1722-ben épült Szemcz községben. A reformkor idején a rabok száma és börtökön állapota
felháborította Deákot, mégis csak a kiegyezés után kezdtek bele a rohamos fejlődésbe.
A Csemegi kódex 1878-ben a szabadságvesztés 5 alakzatát tartalmazta (fegyház, börtön, fogház, államfogház, elzárás). A
dologház nem jelentett új fokozatot (kb. fogház) és a nyitott börtön pedig sikertelen volt.
A szabadságvesztés arány ismét nő és a túlzsúfoltság miatt egyre inkább magánbörtönök épülnek fel (fegyház 25%, börtön 60%,
fogház 10%, pénzbüntetés vagy közmunka átváltoztatás miatt letöltendő 5%). Új reformgondolat az , hogy egységes
szabadságvesztés válthatja fel a rendszert, ami pedig tartalmaz 4 szintű rezsimű végrehajtási rendet amelyek átjárhatók
lehetnének. Van olyan reformötlet is, ami fenntartja a fokozatokat de ezen belül vannak különböző életrendek.
A feltételes elítélés között létezik az angol-amerikai rendszer: büntetés kiszabását függeszti fel; és van a belga-francia rendszer:
szabadságvesztés végrehajtás felfüggesztése. Az előző Btk. tartalmazta a részben felfüggesztett szabadságvesztést, az új nem.
 Btk. 34. §
A szabadságvesztés határozott ideig, vagy életfogytig tart.

Btk. 35.§
(1) Ha a bíróság szabadságvesztést szab ki, annak végrehajtását fogházban, börtönben vagy
fegyházban rendeli végrehajtani.
(2) A büntetés kiszabásánál irányadó körülményekre tekintettel a törvényben meghatározottnál
eggyel enyhébb vagy eggyel szigorúbb végrehajtási fokozat határozható meg. E rendelkezés a 44.§
(1)-(2) bekezdése és a 90.§ (2) bekezdése alapján kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés
esetén nem alkalmazható.
1. A bíró megállapítása szólhat határozott időre vagy életfogytig, viszont az életfogytig esetén is
kettős különbség lelhető, hiszen van ahol a bíró megadja a feltételes szabadság lehetőségét,
és van ahol nem (tényleges életfogytig).
2. A büntetés kiszabásáról szóló törvény XI. Fejezete a két évig tartó szabadságvesztésre ad
lehetőséget, ez tehát nem önálló büntetési nem, hanem büntetés kiszabási kedvezmény.
3. A törvény tehát 3 fokozatot különböztet meg és jelentős eltérések is vannak a fegyház,
börtön, és fogház között de az ítéletben van mód arra, hogy a bíró enyhébb vagy súlyosabb
fokozatot állapítson meg. Akár a végrehajtás során is előfordulhat a fokozatváltoztatás.
a. Egyedül a tényleges életfogytig esetén kötött a fegyház fokozathoz.
Szabadságvesztés

Életfogytig kiszabott Határozott időre kiszabott

Feltételes szabadság kizárásával Feltételes szabadság Felfüggeszthető Végrehajtandó

(tényleges életfogytig tartó megengedésével (minimum (2 éves tartamig)
szabadságvesztés) 25 év, maximum 40 év)

Az életfogytig szabadságvesztés
1. A magyar jogfejlődésben az elítélt élete végéig tartó szabadságvesztésnek 3 szakasza
különíthető el.
2. Az első korszak az ún. örökös fogság Zsigmond király alatt 1435-ben indult, mégpedig a
káptalanok és konventek a kiküldöttjeivel szemben abban az esetben ha tanúvallomásuk
vagy perbehívásuk esetén esküjük ellenére hamis vallomást nyújtanak. Ez később is a hivatali
bűncselekmények elkövetőit fenyegette elsősorban.
a. Ez az előzetes letartóztatás címen alkalmazott bebörtönzést embertelenül kegyetlen
volt és gyakran belehaltak az emberek hamar.
b. A XVIII. században a halálbüntetés helyett a bíró kiszabhatta a ˝hároméves
fogságot˝, amely bár nem volt örökös fogság, a börtönviszonyok miatt egyenértékű
volt a halálbüntetéssel. Ezt törölte el a börtönreformok.
3. A második korszakban már az életfogytig nem minősült tulajdonképpeni halálos ítéletnek,
hanem valóságos értékítéletet fejezett ki, és egyben a társadalomvédelmi funkciót és speciál-
preventatív funkciót (feltételes szabadsággal) is kimerítette.
a. A Csemegi kódex 10 év után lehetőséget nyújtott a közvetítő intézetbe való
lefokozására, további 5 év után pedig az igazságügyi miniszter akár szabadságra
bocsátotta.
b. A 1961. évi Btk a büntetési nemet kiiktatta, hiszen úgy látta, hogy ha nem szükséges
a halálbüntetés, akkor az életfogytig nem képes az átnevelésre. 1971-ben ismét
beiktatták ezt az intézményt.
 c. 1971 és 1993 között a szabadulás legkorábbi időpontja 20 év volt, 1993 és 1997
között pedig 15 és 25 év között (el nem évülő bűncselekményeknél 20-30 év). Az
1993-as törvény másik fontossága az volt, hogy először iktatta törvényben azt a
tételt, hogy feltételes szabadságra bocsátás nem ítélhető annak, aki ismételten
életfogytig büntetésre ítéltek.
d. Érdekesség: első szakaszban határozott idejű szabadságvesztés volt, mégis a rab
élete végéig tartott, második szakaszban életfogytig ítélet, mégsem tartott addig.
4. A harmadik korszak az utóbbi 2 évtizedet foglalja magában és ebben az időszakban – bár
komoly vizsgálatokat követeltek a jogszabályok az feltételes szabadságra bocsátás kizárására
– a törvényhozás szigorítása szembetűnő.
a. A 1998. évi LXXXVII [87.] törvény bővítette azt a kört, amikor az életfogytig tartó
szabadságvesztés kiszabható. Továbbá bevezette a tényleges életfogytig
szabadságvesztés (tész) intézményét, ezzel pedig teljes mértékben kizárhatta a bíró a
feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét.
b. Második szigorítás a 2010. évi LVI [56.] törvény, ami a három csapás elvét
tartalmazza, tehát az erőszakos visszaesők és a súlyos, erőszakos bűncselekményeket
halmazatban elkövetők esetén kötelezővé tette tész alkalmazását.
c. Ezzel egy időben megjelentek az alkotmányossági viták, ugyanis bár az Alaptörvénybe
emelték a tész alkalmazhatóságát, ez ütközik a Alaptörvény által deklarált emberi
jogokkal, amik a jogbiztonságot és az emberi méltóság sérthetetlenségét
tartalmazzák. Ennek ez ellentmondásnak a ügydöntője leginkább az AB.
5. Az Emberi Jogok Európai Bíróság osztja ezt a szemléletet, hiszen azt írja, hogy lehetővé kell
tenni valamilyen formában a feltételes szabadságvesztés lehetőségét, még életfogytig esetén
is. A magyar válasz erre az volt, hogy a köztársasági elnök kegyelmezési joga kiterjed ennek a
redukálására. Ezt elutasította az EJEB hiszen ez egy de iure – formálisan létező jogosultság –
de anélkül, hogy ennek – de facto – kézzelfogható gyakorlata lenne. Nem tudhatja az elítélt,
hogy mi szükséges a szabadulásához de csupán megállapítja a magyar szabályozás
hiányosságát.
6. Két lehetőség van a tész problémáinak megoldására: i) Ennek megszüntetése, hiszen maga a
25 és 40 év között felmerülő feltételes szabadságra bocsátás lehetősége sok esetben az
elítélt élete végéig tart; ii) Az Alaptörvény módosítása úgy, hogy törvényben iktatja a
felülvizsgálat legkorábbi időpontját, hiszen a remény megfosztása embertelen tétel.
Btk. 41. §
(1) Életfogytig tartó szabadságvesztés azzal szemben szabható ki, aki a bűncselekmény
elkövetésekor a huszadik életévét betöltötte. E rendelkezés a 81. § (4) bekezdése és a 90. § (2)
bekezdése alapján kiszabható életfogytig tartó szabadságvesztésre is vonatkozik.
(2) Az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtási fokozata fegyház..
1. A tész mindig fakultatív, tehát a bíró dönt, hogy tényleges életfogytig szabadságvesztést szab
ki, vagy 10-20/5-20 évet. Ez kizárólag olyan elkövetőkre vonatkozik akik legalább 20 évesek.
2. A Btk. 9 bűncselekményt alapesetben; 3 különös kábítószeres bűncselekményt; és 15
súlyosabban minősülő bűncselekmény esetén teszi lehetővé alkalmazását. A katonai
bűncselekményekre kiszabható büntetését megszüntették, de bekerült helyette az
emberiség és háborús bűncselekmények egyes tényállásai.
3. Alapesetben: i) Népírtás 142.§ (1); ii) Emberiség elleni bűncselekmény 143.§ (1); iii)
Apartheid 144.§ (1); iv) Védett személyek elleni erőszak 149.§ (1); v) Nemzetközi szerződés
által tiltott fegyver alkalmazása 158§; vi) egyéb háborús bűntett 158.§; vii) Alkotmányos
rend erőszakos megváltoztatása 254. § (1); viii) Ellenség támogatása 260.§ (1); ix)
Terrorcselekmény 314.§
4. Minősített esetben: i) Hadikövet elleni erőszak 148§. (2); ii) Emberölés 160.§ (2); iii)
Kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények 176. § (3), 177.§ (2), 179.§ (3); iv) Emberrablás
190.§ (5); v) Emberkereskedelem 192.§ (6); vi) Rombolás 267.§ (2); vii) Hazaárulás 258.§ (2);
ix) Fogolyzendülés 284.§ (4); x) Jármű hatalomba kerítése 320.§ (2); xi) Közveszélyokozás
 322.§ (3); xii) Nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel visszaélés 326.§ (5); xiii) Zendülés
442.§ (4); xiv) Elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak 445.§ (5)
Btk. 42.§
Életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság az ítéletben meghatározza a
feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, vagy a feltételes szabadságra bocsátás
lehetőségét kizárja.
43.§
(1) Ha a bíróság tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a feltételes szabadságra bocsátás
lehetőségét nem zárja ki, annak legkorábbi időpontját legalább huszonöt, legfeljebb negyven
évben állapítja meg. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját években kell
meghatározni.
(2) Életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a feltételes szabadság tartalma legalább tizenöt év.
1. Először a bíró eldönti, hogy határozott tartalmú vagy életfogytig tartó szabadságvesztés szab
ki; másodszorra pedig azt, hogy feltételes szabadságra bocsátással jár vagy sem. Ha igen,
akkor legalább 20, legfeljebb 40 év után lehet feltételes szabadságra kerülni – de ezt a
bírónak az ítéletben kell megszabnia. A feltételes szabadság legfeljebb 15 év lehet, és csak
akkor ha a büntetés célja ekként is elérhető.
2. A Btk. ismerteti a kötelező életfogytig tartó szabadságvesztést (nem tész!!).
Btk. 44.§
(1) Életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás
lehetőségét csak az alábbi bűncselekmények miatt zárhatja ki:
a) népírtás
b) emberiség elleni bűncselekmény
c) apatheid
d) hadikövet elleni erőszak súlyosabban minősülő esete
e) védett személyek elleni erőszak
f) nemzetközi szerződés által tiltott fegyver alkalmazása
g) egyéb háborús bűntett
h) emberölés súlyosabban minősülő esete
i) emberrablás súlyosabban minősülő eset
j) emberkereskedelem súlyosabban minősülő esete
k) alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása
l) rombolás súlyosabban minősülő esete
m) fogolyzendülés súlyosabban minősülő
n) terrorcselekmény
o) jármű hatalomba kerítése súlyosabban minősülő esete
p) közveszély okozása súlyosabban minősülő esete
q) zendülés súlyosabban minősülő esete
r) elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak súlyosabban minősülő esete
ha azt a személy elleni vagy dolog elleni erőszakkal követik el.
(2) A feltételes szabadságra bocsátás lehetőséget ki kell zárni, ha az elkövető
a) erőszakos többszörös visszaeső, vagy
b) az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt bűnszervezetben követte el.
1. 4 esetben nem vonható el a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége, a többinél csak ha
személy elleni vagy dolog elleni erőszakkal követik el, de a felsorolt bűncselekményeknek
több mint a fele nem követhető el, csak személy vagy dolog elleni erőszakkal.
2. Sok esetben csak minősített esetén lehet életfogytig büntetést kiszabni mert az alapesetnél
ez nem opció.
3. Két esetben köteles a tész.
Btk. 45. §
(1) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztés ítélése előtt elkövetett bűncselekmény
miatt az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt határozott tartamú végrehajtandó
 szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a
határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztés időtartamig elhalasztja.
1. Elkövető elkövet bűncselekményt, életfogytig szabadságvesztés az ítélet. A bíró ennek
végrehajtás alatt határozott tartamú szabadságvesztésre változtatja és a feltételes
szabadságra bocsátás ideje akkor jön el, amikor ennek a határozott szabadságvesztés
időtartama lejár.
(2) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélése előtt elkövetett bűncselekmény
miatt az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás alatt
határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik , a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, és a
feltételes szabadságra bocsátás a legkorábbi időpontját a határozott tartamú végrehajtandó
szabadságvesztés időtartamáig elhalasztja.
2. Az elkövetőt életfogytig szabadságvesztésre ítélik, majd ezt követően feltételes szabadságra
bocsájtják, majd határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik, akkor a feltételes szabadságra
megszűnik és csak akkor kapja meg az újabb feltételes szabadságra bocsátás amikor a
határozott tartamú szabadságvesztés ideje lejár.
(3) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésre végrehajtása alatt elkövetett
bűncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt határozott tartamú
szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a
határozott ideig tartó szabadságvesztés tartamáig, de legalább öt és legfeljebb húsz év közötti
időtartamra elhalasztják.
3. Az elkövetőt életfogytig szabadságvesztésre ítéli a bíró, de megváltoztatja a bíró ennek
végrehajtása alatt határozottra, akkor a feltételes szabadságra bocsátás legalább ennek
határozott időtartamig nem történhet, de ez 5 és 20 közöttinek kell lennie, ennek a
határozott időnek.
(4) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt elkövetett
bűncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztésből történt feltételes szabadságra
bocsátás alatt határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságot
megszünteti, és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú
szabadságvesztés tartamáig, de legalább öt és legfeljebb húsz év közötti időtartamra elhalasztja.
4. Az elkövetőt életfogytig szabadságvesztésre ítélik, majd feltételes szabadságra bocsájtják és
Mi a ezalatt pedig határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik. Ebben az esetben a bíróság
különbség? megszünteti a feltételes szabadságot és a új feltételes szabadság az a határozott tartamú
Végrehajtás? szabadságvesztés végén, de 5-20 év között lehetséges újra.
(5) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésből történt feltételes szabadságra bocsátás
alatt elkövetett bűncselekmény miatt határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a
feltételes szabadságot megszünteti, és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a
határozott tartamú szabadságvesztés tartamáig, de legalább öt és legfeljebb húsz év közötti
időtartamra elhalasztja.
5. Az elkövetőt életfogytig szabadságvesztésre ítélik, majd feltételes szabadságra bocsájtják és
ezalatt pedig határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik. Ebben az esetben a bíróság
megszünteti a feltételes szabadságot és a új feltételes szabadság az a határozott tartamú
szabadságvesztés végén, de 5-20 év között lehetséges újra.

15. A határozott ideig tartó szabadságvesztés. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatai. A feltételes

szabadságra bocsátás. Az elzárás.
A határozott ideig tartó szabadságvesztés
Btk. 36.§
A határozott ideig tartó szabadságvesztés legrövidebb tartama három hónap, leghosszabb tartama
húsz év; bűnszervezetben, különös vagy többszörös visszaesőként történő elkövetés, illetve
halmazati vagy összbüntetés esetén huszonöt év.
1. A szabadságvesztés generális minimuma tehát 3 hónap (elzárás maximuma) és a generális
maximuma pedig 20 év. Ettől a kerettől eltérhet a jogalkotó hiszen a Különös Részben is
 szabályozhatja az arra a bűncselekményre vonatkozó büntetési tétel minimum és
maximumát.
2. Ugyanakkor a törvény lehetőséget nyújt a 3 hónap alatti szabadságvesztés kihirdetésének (pl.
büntetések átváltoztatás esetén) és 20 év feletti büntetési keret növelésére (pl. többszörös
visszaeső esetén), de nem mehet 25 év fölé.
3. A következő alsó és felső határok léteznek:
a. 3 hónap-1 évig terjedő szabadságvesztés
b. 3 hónap-2 évig terjedő szabadságvesztés
c. 3 hónap-3 évig terjedő szabadságvesztés
d. 1 év-5 évig terjedő szabadságvesztés
e. 2 év-8 évig terjedő szabadságvesztés
f. 5 év-15 évig terjedő szabadságvesztés
g. 5 év-20 évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés
h. 10 év-20 évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés
4. Az életfogytig szabadságvesztés büntetése mindig alternatív a határozott büntetésnek; így
pedig a büntetési keret alsó (pl. más büntetési nem) és felső (pl. életfogytig) büntetési
alternatívákat kínál.
5. A szabadságvesztést, a súlyától függően, különböző végrehajtási intézményekben kell
alkalmazni: fegyház, börtön, fogház. Az ezek közötti különbségeket a 2013. évi CCXL. tv.
(Bvtv) szól.
6. Fegyház: 3 esetben
a. Életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén
b. Legalább 3 évi szabadságvesztés kiszabása esetén HA a következők miatt szabták ki:
i) a XIII., XIV., XXXIV. Fejezetben meghatározott bűncselekmény; ii) életfogytig tartó
szabadságvesztéssel is büntethető katonai bűncselekmény; iii) terrocselekmény,
terrorizmus finanszírozása, jármű hatalomba kerítése, bűnszervezetben részvétel,
robbanóanyaggal vagy robbanószerrel visszaélés, lőfegyverrel vagy lőszerrel
visszaélés, nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel visszaélés, haditechnikai
termékekkel vagy szolgáltatással visszaélés, kettős felhasználású termékekkel
visszaélés; iv) emberölés, kábítószer-kereskedelem, kábítószer birtoklása,
emberrablás, emberkereskedelem, szexuális erőszak, közveszély okozása,
nemzetközi gazdasági tilalom megszegése, vagy rablás súlyosabban minősülő esetei.
c. Legalább 2 évi szabadságvesztés kiszabása esetén HA: i) az elkövető többszörös
visszaeső; ii) az elkövető a bűncselekményt bűnszervezetben követte el.
Börtön: 2 esetben
d. Minden más bűntett.
e. Vétség, ha az elkövető visszaeső.
Fogház: 1 esetben
f. Vétség, kivéve ha az elkövető visszaeső.
Btk. 38.§
(1) Határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság az ítéletében megállapítja a
feltételes szabadság bocsátás legkorábbi időpontját, vagy – a (4) bekezdésben meghatározott
esetekben – azt, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége kizárt.
(2) Ha a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége nem kizárt, annak legkorábbi időpontja
a) a büntetés kétharmada
b) visszaeső esetén háromnegyed
részének, de legkevesebb három hónapnak a kitöltését követő nap.
(3) Öt évet meg nem haladó szabadságvesztés kiszabása esetén – különös méltánylást érdemlő
esetben – a bíróság ítéletében akként rendelkezhet, hogy az elítélt a büntetés fele részének
letöltése után feltételes szabadságra bocsátható. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha ez elítélt
többszörös visszaeső.
(4) Nem bocsátható feltételes szabadságra
a) a többszörös visszaeső, ha a szabadságvesztést fegyház fokozatban kell végrehajtani,
b) az erőszakos többszörös visszaeső,
c) aki a bűncselekményt bűnszervezetben követte el,
d) akit olyan szándékos bűncselekmény miatt ítéltek szabadságvesztésre, amelyet korábbi
határozott ideig tartó végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése
vagy a végrehajthatóság megszűnése előtt követett el.
1. A feltételes szabadságra bocsátás olyan kedvezmény, amely bizonyos feltételek teljesülése
esetén lehetővé teszi, hogy az elítéltnek ne kelljen a teljes kiszabott szabadságvesztést
letöltenie.
2. Ez egy főszabály, amely kizáró ok hiányában érvényesül és csak i) a teljes büntetés felének; ii)
kétharmadának; iii) háromnegyedének letöltése utánra ad lehetőséget.
3. A büntetési tétel felének letöltése után az ítélkezési bíró egyedi döntésben ad erre
lehetőséget, míg a harmadolás és negyedelés lehetőségét a törvény teszi lehetővé.
4. Hangsúlyozni kell, hogy a feltételes bocsátás nem alanyi jog, hanem ez a kedvezmény
pusztán lehetőség, amelyre az ítélkezési bíróság vagy törvény lehetővé tesz. A tényleges
szabadulás már a végrehajtás alatti magatartástól függő egyedi döntés, amiről a büntetési-
végrehajtási bíró dönt.
5. Ha a büntetési-végrehajtási bíró úgy dönt, hogy a letöltendő idő (fél, harmad, negyed) után
mégsem bocsátja az illetőt feltételes szabadságra, akkor nem szűnik meg a lehetőség, hanem
a kedvezmény továbbra fennáll az általános szabályok szerint.
6. A feltételes szabadság bocsátás lehetősége – mint ahogy az enyhébb végrehajtási fokozatra
változtatása – a i) bűnösség kisebb foka; ii) az elkövető büntetlen előélete; iii) megromlott
egészségi állapota; iv) és a cselekmény méltányolható oka alapozhatja meg a döntést.
7. Léteznek olyan súlyos esetek, amikor az ítélet meghozatalakor eleve kizárják a feltételes
szabadságvesztésre bocsátás lehetőségét, ezek a következő esetek:
a. a többszörös visszaesőnek, ha a szabadságvesztést fegyház fokozatban kell
végrehajtani,
b. az erőszakos többszörös visszaesőnek,
c. annak, aki a bűncselekményt bűnszervezetben követte el,
d. annak, akit olyan szándékos bűncselekmény miatt ítéltek szabadságvesztésre, amelyet
korábbi, határozott ideig tartó végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a
végrehajtás befejezése vagy a végrehajthatóság megszűnése előtt követett el.
8. Megosztott a vélemény arról, hogy az elkövető kizárt-e a feltételes szabadságra bocsátásból,
ha olyan szándékos bűncselekmény miatt ítélik szabadságvesztésre, amelyet a korábbi
végrehajtandó szabadságvesztésre ítélését követően, az e büntetés végrehajtása során
engedélyezett feltételes szabadság letelte után követett el, azonban feltételes szabadságot
később más ügyben megszüntették.
Btk. 39.§
(1) Határozott ideig tartó szabadságvesztés esetén a feltételes szabadság tartama azonos a
szabadságvesztés hátralévő részével, de legalább egy év. A 38. § (3) bekezdése alkalmazása esetén
a bíróság ítéletében rendelkezhet úgy, hogy a feltételes szabadság tartama legalább 1, legfeljebb 3
évvel meghosszabbodik.
(2) Ha a szabadságvesztés hátralévő része 1 évnél rövidebb, és a végrehajtását nem rendelték el, a
büntetést – a feltételes szabadság letelte után – a hátralévő rész utolsó napjával kell kitöltöttnek
tekinteni.
1. A feltételes szabadságra bocsátás esetén az elítélt 1 évig áll a büntetés hatálya alatt, még
akkor is, ha annál kevesebb lenne; de ennél hosszabb időben is megtörténhet megállapítás.
2. A feltételes szabadságra bocsátás kedvezményét meg lehet szüntetni, vagy félbeszakítani.
Btk. 40. §
(1) A bíróság a feltételes szabadságot megszűnteti, ha az elítéltet
a) az ítélet jogerőre emelkedését követően elkövetett bűncselekmény miatt a feltételes szabadság
tartama alatt, vagy
b) a feltételes szabadság tartama alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó
szabadságvesztésre ítélik.
(2) A bíróság a feltételes szabadságot megszüntetheti, ha az elítéltet az (1) bekezdésben
meghatározottakon kívül egyéb büntetésre ítélik.
(3) A feltételes szabadság megszüntetése esetén a feltételes szabadságon eltöltött idő a
szabadságvesztésbe nem számít bele.
(4) Ha a feltételes szabadság tartama alatt az elítélten olyan bűncselekmény miatt kiszabott
szabadságvesztést kell végrehajtani, amelyet a korábbi ítélet jogerőre emelkedése előtt követett
el, a szabadságvesztés végrehajtása a feltételes szabadságot félbeszakítja, és a bíróság a feltételes
szabadság folytatásának legkorábbi időpontját.
a) az utóbb kiszabott szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadság időpontjáig, illetve
b) – ha az utóbb kiszabott szabadságvesztés esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége
kizárt – a szabadásgvesztés végrehajtásának időtartamig elhalasztja.
1. A feltételes szabadság megszüntetés 2 esete:
a. Kötelező: ha újabb szabadságvesztés szabna ki a feltételes szabadságot megalapozó
ítélet utáni elkövetés miatt vagy a feltételes szabadság alatt elkövetett újabb
bűncselekmény miatt.
b. Fakultatív: bármely más okból, bármely büntetésre ítélik.
2. A félbeszakítás esete: szabadságvesztés szabnak ki a feltételes szabadságot megalapozó ítélet
előtti elkövetés miatt. A félbeszakítás vagy az újabb feltételesig vagy a kitöltésig tart.
Az elzárás
1. A Csemegi kódex részét képező kihágási törvény rendelkezett az elzárásról, mégpedig úgy,
hogy a kihágások elkövetőivel szemben pénzbüntetés és elzárás alkalmazható. Az elzárás
pedig az államfogház vagy fogházban végrehajtandó.
2. 1955-ben a szabálysértési jogszabályok vették át az elzárás büntetését. Ez a rövid tartamú
(rövidebb mint generális minimum) szabadság elvonás, a Btk. Különös Rész legenyhébb
nevesített szankciója.
Btk. 46. §
(1) Az elzárás tartamát napokban kell meghatározni, annak legrövidebb tartama öt, leghosszabb
tartama kilencven nap.
(2) Az elzárást büntetés-végrehajtás intézetben kell végrehajtani.
1. A törvény a következő esetekben írja elő az elzárás alkalmazását:
a. méreggel visszaélés (188.§)
b. magántitok megsértése (224.§)
c. levéltitok megsértése (225.§)
d. minősített adattal való visszaélés legenyhébb alakzata (265. § (2) bekezdése a) pont)
e. hatóság félrevezetésének privilegizált alakzata (271. § (3) bekezdése)
f. közokirat hamisítás egyik fordulatának a gondatlan elkövetése (342.§ (3) bekezdése)
g. önkényuralmi jelkép használata (335.§)
h. tanúvallomás jogosulatlan megtagadása (227.§)
i. mentő körülmény elhallgatásának privilegizált alakzata (281. § (3) bekezdése)
j. járványügyi szabályszegés (361.§)
k. készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés privilegizált alakzata (391. § (2)
bekezdése
l. kötelességszegés szolgálatban gondatlan alakzata (437. § (4) bekezdése)
m. parancs iránti engedetlenség (443.§)
2. Az elzárás büntetés helyett enyhébb szankció is kiszabható, ugyanakkor minden 3 évi
szabadságvesztésnél nem súlyosabb bűncselekmény esetén is alkalmazható az elzárás.
3. Különösen vigyázni kell az elzárással, hiszen ez a szabadságvesztésnek az egyik változata,
amelyet ugyanis pusztán végső esetben szabad alkalmazni. Az elzárás járhat speciál-preventív
hatással, de egyidejűleg sztigmatizáló és ezzel káros a fejlődésre.
4. A Bvtv törvény szerint a következő tételek a legfontosabbak az elzárással kapcsolatosan: i) az
 elzárást külön jogszabályban kijelölt büntetési-végrehajtás intézetben hajtják végre; ii) ezek
szabályok hiányában a fogházba ítéltekre vonatkozó szabályok alkalmazandóak; iii)
elkülönítés pontos szabályai (pl. férfi-nő; szabadságvesztésre ítéltek-előzetes letartóztatás,
stb.)

16. A közérdekű munka és a pénzbüntetés

1. A közérdekű munka kezdetekben a szabadságelvonás sajátos formája voltmajd a
szabadságelvonás teremtette ennek kereteitkésőbb pedig ezt a büntetés célnak egyik
eszköze volt. Ennek meghatározó eleme a hasznosság volt.
2. A munkát önálló büntetésként először a Szovjetunió vezette be.
3. A Btá. vezette be ezt a büntetési nemet mint intézkedés; ezt pedig az ítélet születésekor
foglalkozó állami munkahelyben kellett ledolgozni.
4. 1984-ben kiegészült szigorított a javító-nevelő munkával, amely elhomályosította a
határvonalat a szabadságvesztés és közérdekű munka között, hiszen nem nappal hanem éjjel
is munkaszálláson aludtak az elítéltek és hasonló szabályokkal mint az enyhébb büntetés-
végrehajtási intézetek. Ezt 1993-ban kiiktatták a Btk.-ból.
5. 1993 óta egyetlen munkabüntetés a közérdekű munka, ezt az elítélt a szabad napján díjazás
nélkül végez. Egyre bátrabban alkalmazzák ezt az intézkedést (büntetések 7-8%). Ezt pedig el
kell különíteni a jóvátételi munkától, ami a próbára bocsátás egyik formája, pontosabban
nem büntetés hanem annak az elhalasztása.
Btk. 47.§
(1) A közérdekű munka tartamát órákban kell meghatározni, annak legkisebb mértéke
negyvennyolc, legnagyobb mértéke háromszáztizenkettő óra.
(2) A közérdekű munkát az elítélt, ha törvény eltérően nem rendelkezik, hetente legalább egy
napon – a pihenőnapon vagy szabadidejében -, díjazás nélkül végzi.
(3) A bíróság ítéletében a közérdekű munka jellegéről rendelkezik.
(4) A közérdekű munkára ítélt köteles a számára meghatározott munkát elvégezni. Az elkövető
olyan munka végzésére kötelezhető, amelyet – figyelemmel egészségi állapotra és képzettségre –
előreláthatóan képes elvégezni.
1. A közérdekű munka a közösség javára szolgál, munkaviszonynak nem minősül, és a heti
pihenő-vagy szabadnapján végzendő el.
2. A Bvtv. szerint a végrehajtásról egy pártfogó felügyelői szolgálat gondoskodik és ezeket a
feladatokat a következőkkel együttesen látja el:
a. központi vagy helyi önkormányzati költségvetési szervei vagy intézményei
b. helyi közszolgáltatást végző szervek
c. állam és önkormányzati tulajdon kezelésével, illetve azzal gazdálkodó szervek
d. egyházi jogi személyek, közhasznú jogállású szervezetek, civil szervezetek
e. a gazdálkodó szervezettel és állami foglalkoztatási szervvel
3. A munka jellegét a bíró határozza meg, de a konkrét munkahelyet a pártfogó.
4. A tárgyalás mellőzésével is ki lehet szabni a büntetést, de ez nem mentesíti a bíróság
vizsgálata alól. Ráadásul csak akkor szabható ki, ha rendelkezésre áll minden szükséges adat.
5. Munkaviszony nem létesül, hiszen a büntetés-végrehajtási jogviszony keretében végzi.
6. A heti pihenőnap az a szabadságot is magába foglalja. A napi keret 4-12 óra, a heti pedig 4-48
óra, de a munkát az első munka kijelöléséről szóló határozattól számítva 2 éven belül köteles
elvégezni.
Btk. 48. §
(1) Ha az elítélt a számára meghatározott munkát önhibájából nem végzi el, a közérdekű munkát
vagy annak hátralévő részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni.
(2) A közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztést büntetés-végrehajtási intézetben, fogház
fokozatban kell végrehajtani.
(3) A közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés három hónappal rövidebb lehet.
49. §
Ha az elítéltet a közérdekű munkára ítélés után elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó
szabadságvesztésre ítélik, és a közérdekű munka büntetést még nem hajtották végre, a közérdekű
munkát vagy annak hátralévő részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni úgy, hogy négy óra
közérdekű munkának egy napi szabadságvesztés felel meg. Az átváltoztatás után fennmaradó
közérdekű munkának egy szabadságvesztés felel meg.
1. Előfordul, hogy a munkahely megszűnik, vagy a munka lehetetlenné válik. Ekkor az illetékes
kormányhivatal pártfogó felügyelő hivatalból; vagy az elítélt kérelmére; vagy a munkahely
kérelmére új munkahelyet jelöl ki.
2. Ha viszont önhibából nem végzi el az elítélt a munkát – vagy ha önhibából kerül olyan
helyzetbe, hogy nem tudja elvégezni a munkát – akkor ezt fogházbüntetésre változtatják.
3. Ha pedig még a közérdekű munka elvégzése előtt szabadságvesztés változtatásra változik,
akkor 4 óra közérdekű munka egynapi fogházbüntetésnek számít. Ez az átváltoztatás
alapvetően nem minősül szabadságvesztésnek, ezért nem alapozza meg a visszaesést.
4. A közérdekű munka és a pénzbüntetés – 2010 óta – 5 év elteltével évül el. Az a büntetés, ami
elévült volna 2010-ig az elévült, 2010 után viszont csak 5 év elteltével.
A pénzbüntetés
1. A pénzbüntetés első megjelenési formája a kompenzáció volt – a sértettnek fizetett
megváltás -, amely a vérdíjjal együtt alakult ki a középkorban.
2. A XIX. században csak elvétve fordult elő a pénzbüntetés alkalmazása. Vuchetich Mátyás
kétfélét különböztetett meg: egyrészt, a bírság, amikor meghatározott készpénz fizetésre
kötelezik, másrészt pedig az elkobzás, amely a tárgya a javak elvétele. A harmadik eset
egyébként az erőszakos személy elleni bűncselekményeknél merül fel, a homagium.
3. Az 1843. évi javaslatban megváltásként funkcionált, a fogházat lehetett kiváltani vele.
4. A Csemegi-kódex 70 helyen alkalmazta, de az enyhítési lehetőségek miatt többször is
alkalmazhatóvá vált.
5. Rendkívül fontos szerepet játszott az 1928. évi II. Bn, amely:
a. a pénzbüntetést valamennyi vétségre és kihágásra tette lehetővé
b. kötelezővé tette minden vagyon elleni bűncselekménynél és olyanok, amelyeket
nyereségvágyból vagy haszonszerzésből követtek el
c. elengedhetetlen feltétel a megfelelő vagyonnal való rendelkezés
d. alternatív büntetésként szolgált a szabadságvesztéssel szemben
e. a felső határa eltért a bűncselekmény, vétség, kihágás esetén
f. előírta a befolyt pénz rendeltetését is
6. A Btá. ismét mellékbüntetésre fokozta le, majd az 1961. évi Btk. ismét a II. Bn progresszív
elveihez tért vissza.
7. Az 1978. évi Btk. már alkalmazta a napi tételes pénzbüntetés rendszerét, amely a tetthez
igazodó napok és tettes vagyoni viszonyát vette figyelembe és így határozta meg az egynapi
összeget. Ennek megfizetésének elmulasztása arányosan annyi fogházbüntetéssel járt.
8. A Btk. átvette ezt a rendszert és meghatározta a minimumot 30,000 forintban.
9. Évről évre viszont növekszik a nem fizetők száma, és már elérte az elítéltek 20%-át; ennek
egyik indoka az egységes vagyonnyilatkozat hiánya.
Btk. 50. §
(1) A pénzbüntetést úgy kell kiszabni, hogy – figyelemmel a bűncselekmény tárgyi súlyára – meg
kell állapítani a pénzbüntetés napi tételének a számát, és – az elkövető vagyoni, jövedelmi,
személyi viszonyaihoz és életviteléhez mérten – az egynapi tételnek megfelelő összeget.
(2) Aki haszonszerzés céljából elkövetett bűncselekmény miatt határozott ideig tartó
szabadságvesztésre ítélnek, ha megfelelő jövedelme vagy vagyona van, pénzbüntetésre kell ítélni.
(3) A pénzbüntetés legkisebb mértéke harminc, legnagyobb mértéke ötszáznegyven napi tétel.
Egynapi tétel összegét legalább ezer, legfeljebb ötszázezer forintban kell meghatározni.
1. A pénzbüntetés összege szorzás eredménye: a szorzó a tett súlyához (30-540 nap) és anyagi
körülményeihez igazodik (1000-200,000), ami azt eredményezi, hogy a legalacsonyabb
pénzbüntetés 30,000 forint, míg a legmagasabb 270 millió.
 a. Egy ítélet például így is kinézhet: a vádlott 200 napi tétel, napi tételként 1500,
összesen tehát 300,000 pénzbüntetésre ítéli.
2. A pénzbüntetésnek két esetköre van: egyrészt egy általános és másrészt egy kötelezően
alkalmazandó. A kötelezően alkalmazandóra egy példája a (2) bekezdés, azaz a
haszonszerzésből elkövetett bűncselekmény, ez pedig egyrészt elvonja az elítélttől a
nyereséget, másrészt pedig ezen felül szankciónálja. Két feltétele van:
a. az elkövető egzisztenciája lehetővé teszi a szabadságvesztés melletti pénzbüntetés
kiszabását, figyelembe véve a tartási kötelezettségeit és a családtagjainak minimális
létfenntartását
b. az elkövetőnek a bűncselekményt haszonszerzés céljából követi el.
3. A tett súlyához igazodó napi tételek száma megállapítása nem okoz gondot; annál inkább az
egynapi összeg megállapítása. Elvileg a kihallgatás során készített jegyzőkönyv alapján derül
fény az elítélt anyagi helyzetére, a hiányok pedig – a gyakran mellőzött – bírósági tárgyaláson
pótolhatóak.
a. Alapvető elv az, hogy a pénzbüntetés csak az elítéltet sújtsa. Ezért gyakran a havi
jövedelmet osszák a családtagok számával, illetve a harminccal. Ezzel pedig
igazságosan megszülethet az pénzbüntetés összege.
4. A pénzbüntetést bárki megfizetheti, de ez állami kényszerrel nem hajtható be, hanem
egyszerűen átváltozik másik büntetésre.
Btk. 50.§
(4) A bíróság ítéletében – az elkövető vagyoni, jövedelmi viszonyaira tekintettel – rendelkezhet
úgy, hogy az elkövető a pénzbüntetést legfeljebb két éven belül havi részletekben fizetheti meg.
1. A Btk. rendelkezik a részletfizetésről, amely minimum kéthavi, maximum 24 havi
részletfizetés engedélyezhető. Ezt pedig az ítélet meghozatalakor kerül megállapításra és
történhet kérelemmel vagy hivatalból.
2. Kötelező, hogy az egyhavi összeg és törlesztőrészletek száma megegyezzen a
pénzbüntetéssel.
3. Utóbb is lehetőség nyílik a részletfizetés kérelem előterjesztésére, de ez kizárólag kérelemre
történik és kizárólag akkor, ha az ügydöntő határozatban nem rendelkeztek róla.
51.§
(1) Ha az elítélt a pénzbüntetést nem fizeti meg, illetve részletfizetés engedélyezése esetén egyhavi
részlet megfizetését elmulasztja, a pénzbüntetést vagy annak meg nem fizetett részlet
szabadságvesztésre kell átváltoznia.
(2) Ha a pénzbüntetést végrehajtandó szabadságvesztés mellett szabták ki, vagy a felfüggesztett
szabadságvesztés végrehajtását elrendelték, a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés
végrehajtási fokozatára a szabadságvesztés fokozata az irányadó. Egyéb esetekben a pénzbüntetés
helyébe lépő szabadságvesztés fogház fokozatban kell végrehajtani.
(3) A pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés három hónapnál rövidebb is lehet.
1. Az átváltoztatásról a büntetés-végrehajtási bíró határoz, őt pedig a Törvényszék Gazdasági
Hivatala keresi meg két esetkörben:
a. Ha fiatalkorú és nem fizet akkor közérdekű munkára vagy szabadságvesztésre ítéli.
b. Ha nagykorú és nem fizet akkor szabadságvesztésre ítéli.
2. Az egynapi tétel helyébe egynapi szabadságvesztés lép; közérdekű munka egy napi munka
lép helyébe (amely 2-8 óra között állapítható meg).
3. A jogkövetkezmények (pl. visszaeső) szempontjából az átváltoztatás nem szabadságvesztés.

17. A foglalkozástól eltiltás és a járművezetéstől eltiltás.

A foglalkozástól eltiltás
1. Az 1843. évi javaslat a főbüntetés mellett hivatalvesztést szabott ki mellékbüntetésként.
2. A Csemegi kódex a foglalkozási eltiltást a jogkövetkezmények körébe sorolta. Ugyanakkor
nem fogadta el a ˝poena diffamat˝elvét (bizonyos súlyos bűncselekmények velejárója)
hanem néha nem írta elő vagy tiltotta mellékbüntetésként, néha pedig mellőzhette azt.
 3. A Btá. többek között a foglalkozási eltiltást mellék- és főbüntetésként is szabályozta, ezt
viszont az 1961. évi Btk. eltörölte.
4. A foglalkozástól való eltiltás annak a szervnek a feladata, aki a jogszabály alapján kötelező
nyilvántartási vagy engedélyezési tevékenységet végez. Ennek a nyilvántartást vezető
szervnek jelezi a büntetés-végrehajtási bíró azt, hogy a nyilvántartásba jegyezze be az
eltiltásról szóló adatokat.
Btk. 52. §
(1) A foglalkozás gyakorlásától azt lehet eltiltani, aki a bűncselekményt
a) a szakképzettséget igénylő foglalkozása szabályainak megszegésével követi el, vagy
b) foglalkozásának felhasználásával, szándékosan követi el.
(2) Az (1) bekezdés a) pontja azzal szemben is alkalmazható, aki a bűncselekmény elkövetésekor a
tevékenységet nem a foglalkozásaként gyakorolta, de rendelkezik annak a foglalkozásának a
gyakorlásához szükséges szakképesítéssel, amely szabályainak megszegésével a bűncselekményt
elkövette.
(3) A nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény elkövetője, ha a
bűncselekményt tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére követte el, eltiltható
bármely olyan foglalkozás gyakorlásától vagy egyéb tevékenységtől, amelynek keretében
tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását,
gyógykezelését végzi, illetve ilyen személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban áll.
1. Az (1) bekezdés a) pontja esete az, amikor egy gyermekorvos gondatlanul elmulasztja a
rábízott gyermek kezelését, az pedig meghal. Ilyenkor orvosi foglalkozástól eltiltják.
2. Az (2) bekezdés b) pont esete az, amikor a jogászt nem a jogászi tevékenységtől tiltják el,
hanem ügyvédi vagy jogtanácsos vagy közjegyzői foglalkozástól tiltják el.
3. A 18 éven aluliak védelmét szolgálja az az előírás, miszerint az elkövető minden olyan
foglalkozástól eltiltható, amely intézményesen lehetővé tette vagy elősegítette a nemi élet
szabadság és nemi erkölcs elleni bűncselekmény elkövetését.
53. §
(1) A foglalkozástól eltiltás határozott ideig tart, vagy végleges hatályú.
(2) A határozott ideig tartó eltiltásban legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama tíz év.
Végleges hatállyal az tiltható el, aki a foglalkozás gyakorlására alkalmatlan, vagy arra méltatlan.
(3) A foglalkozástól eltiltás tartama az ítélet jogerő emelkedésével kezdődik. Ha a foglalkozástól
eltiltást szabadságvesztés mellett szabják ki, annak tartamába nem vonja magát a
szabadságvesztés végrehajtása alól. Ha feltételes szabadságot nem szüntetik meg, a feltételes
szabadságon töltött időt a foglalkozástól eltiltás tartamába be kell számítani.
(4) A végleges hatályú eltiltás alól a bíróság az eltiltottat kérelmére mentesítheti, ha az eltiltás óta
tíz év eltelt, és az eltiltott a foglalkozás gyakorlására alkalmassá, vagy – ha az eltiltást méltatlanság
miatt alkalmazták – érdemessé vált. Ez utóbbi esetben sem mentesíthető az, aki a bűncselekményt
bűnszervezetben követte el.
1. Az eltiltás 1-10 évig terjedő lehet, vagy végleges; ha szabadságvesztés mellett szabják ki,
akkor annak a végrehajtása nem, de a feltételes szabadságra bocsátás alatt beleszámít az idő.
2. Határozott ideig való eltiltás esetén, ha letelt az az idő, illetve igazolja a foglalkozás
gyakorláshoz szükséges járatosságot, akkor ismét gyakorolhatja; a végleges esetén 10 év
után, illetve akkor ha igazolja, hogy alkalmas és/vagy arra érdemes.
3. Teljes mértékben kizárt a foglalkozástól való eltiltás alóli mentesség ha bűnszervezetben
követte el a bűncselekményt.
54. §
Ezen alcím alkalmazásában foglalkozásnak minősül az is, ha az elkövető
a) gazdálkodó szervezet általános vezetését ellátó szerv tagja vagy egyszemélynyi vezetője,
b) gazdasági társaság vagy szövetkezet felügyelőbizottságnak a tagja,
c) egyéni cég tagja,
d) egyéni vállalkozó, vagy
e) a civil szervezetnek a civil szervezetekről szóló törvényben meghatározott vezető
tisztségviselője.
A járművezetéstől eltiltás
1. 1971-től merült fel először mellékbüntetésként, 1993-ban pedig már önállóan
alkalmazhatóvá, de csak 2010-ben vált formálisan önállóvá.
2. A foglalkozási szabályokból kiemelték és már nem volt szakképzettséget igénylő foglalkozás,
ennek eredményeképpen ettől eltérő szabályozást kívánt; még inkább az ˝utazó bűnözés˝
kialakulása folytán.
Btk. 55. §
(1) A járművezetéstől azt lehet eltiltani, aki
a) az engedélyhez kötött járművezetés szabályainak megszegésével követi el a bűncselekményt,
vagy
b) a bűncselekmények elkövetéséhez járművet használ.
(2) A járművezetéstől el kell tiltani azt, aki járművezetés ittas állapotban vagy járművezetés bódult
állapotban bűncselekményt követ el. Különös méltánylást érdemlő esetben a járművezetéstől
eltiltás kötelező alkalmazása mellőzhető.
(3) A járművezetéstől eltiltás meghatározott fajtájú (légi, vasúti, vízi, vagy közúti) és kategóriájú
járműre is vonatkozhat.
1. Az (1) bekezdés a) pont szerinti vezetői engedélyhez kötött járművek felsorolását az egyes
szaktörvények tartalmazzák.
2. Az eltiltásra okot adó szabályszegés elsősorban a gépjármű vezetésével valósítható meg; de
elképzelhető egyéb esetekben is (pl. járművezetés tiltott átengedése).
3. Előfordul az is, hogy foglalkozástól eltiltás alkalmazásra sor kerülhet, ez pedig egy speciális
büntetés az általános foglalkozási eltiltáshoz képest.
4. A (2) bekezdés a járművezetés eltiltásnak a kötelező változata, ennek indoklása a nagyfokú
potenciális veszély.
5. Az (1) bekezdés b) pontja két bűncselekményt tételez, és az egyikhez kapcsolódik a eltiltás
indoka, azaz a járművet egy másik bűncselekmény elkövetését szolgálta. Ez a két
bűncselekmény térben és időben egymástól önálló cselekmény.
6. A határozott időtartamra való eltiltás a bűncselekmény jellegének, tárgyi súlyának, elkövető
közlekedési előéletének és bűnösségi fokán fog múlni.
7. A bíróság korlátozhatja az eltiltást a közlekedés egyes ágazataira.
56. §
(1) A járművezetéstől eltiltás határozott ideig tart, vagy végleges hatályú.
(2) A járművezetéstől eltiltás tartamába be kell számítani azt az időt, amelynek tartamára az
elkövető vezetői engedélyét – a járművezetéstől eltiltásra ítélését megelőzően – a
bűncselekménnyel összefüggésben a helyszínen elvették, vagy azt a hatóságnál leadta.
(3) A határozott ideig tartó eltiltás legrövidebb tartama egy hónap, leghosszabb tartama tíz év. A
járművezetéstől eltiltást hónapokban vagy években, illetve években és hónapokban kell
meghatározni.
(4) A járművezetéstől eltiltás tartama az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik. Ha a
járművezetéstől eltiltástól szabadságvesztés mellett szabják ki, annak tartamába nem számít bele
az az idő, amely alatt az elítélt a szabadságvesztését tölti, illetve amíg kivonja magát a
szabadságvesztés végrehajtása alól. Ha a feltételes szabadságot nem szüntetik meg, a feltételes
szabadságon töltött időt a járművezetéstől eltiltás tartamába be kell számítani.
(5) Végleges hatállyal az tiltható el, aki a járművezetésre alkalmatlan. A végleges hatályú eltiltás
alól a bíróság az eltiltottat kérelemre mentesítheti, ha az eltiltás óra tíz év eltelt, és az eltiltott a
járművezetésre alkalmassá vált.
1. Végleges hatállyal kell elutasítani a járművezetéstől a járművezetésre kiható súlyos jellembeli
fogyatákosságú, közlekedési bűncselekményért ismételten felelősségre vont személyt, és a
fiatal korúság sem jelent akadályt.
2. A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. tv 18§ szerint utánképzésen kell részt venni annak,
akit a bíróság közlekedési bűncselekmény miatt eltiltott a járművezetéstől, kivéve ha az
 eltiltás csak meghatározott műkategóriára vonatkozik. Csak a sikeres képzés után adható
vissza a vezetői engedély.

18. A kitiltás, a sportrendezvények látogatásáról való eltiltás és kiutasítás.

A kitiltás
1. A kitiltás a tartózkodás szabad választásnak alkotmányos jog korlátozása.
2. Egyrészt védelmi, másrészt preventív célokat szolgál egy bizonyos helytől való tartózkodás, és
ezzel egy hasonló bűncselekmény elkövetése megakadályozható. Ez a bűncselekményre
reagáló joghátrány.
Btk. 57.§
(1) E törvényben meghatározott esetekben azt, akinek ott tartózkodása a közérdeket veszélyezteti,
egy vagy több településről, vagy egy település, illetve az ország meghatározott részéből ki lehet
tiltani.
(2) A kitiltás legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama öt év.
(3) A kitiltás tartama az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik. Ha a kitiltást szabadságvesztés
mellett szabják ki, annak tartamába nem számít bele az az idő, amely alatt az elítélt a
szabadságvesztést tölti, illetve amíg kivonja magát a szabadságvesztés végrehajtása alól. Ha a
feltételes szabadságot nem szüntetik meg, a feltételes szabadságon töltött időt a kitiltás tartamába
be kell számítani.
1. A kitiltás nem csak szabadságvesztés mellett, hanem önállóan és egyéb büntetésekkel együtt
kiszabható de kizárólag ha azt a törvény lehetővé teszi.
2. A Btk. Általános Része a bűnszervezet esetén.
3. A Btk. Különös Része a következő esetekben:
a. kuruzslás
b. gyermekprostitúció kihasználása, prostitúció elősegítése, kitartottság, szeméremsértés
c. környezetkárosítás, természetkárosítás, orvvadászat, orvhalászat, hulladék-
gazdálkodás rendjének megsértése és a tiltott állatviadal szervezése
d. állam elleni bűncselekmények
e. garázdaság és rendbontás
f. embercsempészés és tiltott szerencsejáték szervezése
g. uzsora-bűncselekmény
A sportrendezvények látogatásától való eltiltás
1. Ez a szabálysértés hagyományú, egyébként a kitiltáshoz hasonló intézmény a huliganizmus
visszaszorítása érdekében született; annyiban különbözik, hogy nem közigazgatási helyre,
hanem sportesemény helyére és idejére vonatkozik.
58.§
(1) A bíróság az elkövetőt a sportrendezvényen való részvétel, az odamenetel, vagy az onnan
történő távozás során a sportrendezvénnyel összefüggésben elkövetett bűncselekmény miatt
eltilthatja.
a) bármelyik sportszövetség versenyrendszerében megrendezésre kerülő sportrendezvény
látogatásától, vagy
b) bármelyik sportlétesítmény való belépéstől, amikor az valamely sportszövetség
versenyrendszerében megrendezett sportresemény helyszínéül szolgál.
(2) Az eltiltás legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama öt év.
(3) Az eltiltás tartama az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik. Ha a sportrendezvények
látogatásától való eltiltást szabadságvesztés mellett szabják ki, annak tartamába nem számít bele
az az idő, amely alatt az elítélt a szabadságvesztést tölti, illetve amíg kivonja magát a
szabadságvesztés végrehajtása alól. Ha a feltételes szabadságot nem szüntetik meg, a feltételes
szabadságon töltött időt a sportrendezvények látogatásától való eltiltás tartamába be kell
számítani.
Kit Hogyan Meddig
Azt a személyt, aki a - sportszövetség 1-5 évig
bűncselekményt rendezvényéről, és/vagy
- a sportrendezvénnyel - sportlétesítményből, verseny
összefüggésben idején
- a rendezvényen,
- a rendezvényre menet vagy
- a rendezvényről távozóban
követi el
1. A bűncselekmény folyamatos vagy egy elkövetési magatartással alapozható meg.
2. A törvényben a ˝bármelyik˝ szó azt jelenti, hogy a kitiltás akár több (vagy valamennyi)
sportág rendezvényeire vonatkozik, illetve több sportlétesítményről.
3. A kitiltás a rendezvény helyszín és idejére szól ami – bár nem egyértelmű – azt jelenti, hogy a
megnyitástól a nézők távozásáig tart.
4. A kitiltáshoz szükséges a hatékony beléptető rendszer alkalmazása.
A kiutasítás
1. A kiutasítás az egyetlen olyan büntetés, amely nem alkalmazható magyar állampolgárokkal
szemben, hanem csak külföldi állampolgárok és hontalanok ellen.
a. Ugyanis az Alaptörvény szerint magyar állampolgár Magyarország területéről nem
utasítható ki és bármikor hazatérhet; de a nem magyar állampolgár is csak határozat
alapján és nem csoportosan.
Btk. 59.§
(1) Azt a nem magyar állampolgár elkövetőt, akinek az országban tartózkodása nem kívánatos,
Magyarország területéről ki lehet utasítani. A kiutasított köteles az ország területét elhagyni, és a
kiutasítás tartama alatt nem térhet vissza.
(2) Nem utasítható ki az, aki menedékjogot élvez.
(3) A szabad mozgás és tartózkodás jogával, valamint Magyarország területén letelepedettként
vagy bevándoroltként tartózkodási joggal rendelkező személlyel szemben kiutasításnak csak olyan
bűncselekmény elkövetése miatt lehet helye, amely ötévi vagy azt meghaladó tartamú
szabadságvesztéssel büntetendő.
(4) Azzal szemben,
a) aki Magyarország területén legalább tíz éve jogszerűen tartózkodik, vagy
b) akinek a családi élet tiszteletben tartásához való jog sérülne,
csak tízévi vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztés kiszabása esetén lehet helye
kiutasításnak, feltéve, hogy az elkövetőnek az országban tartózkodása a közbiztonságot jelentősen
veszélyeztetne.
1. Az, hogy ki minősül nem kívánatos személynek az egy bírói mérlegelés szerint történik.
Többek közt, hogy milyen jogcímen és mióta van itt, milyen jogokat biztosítanak neki a
törvények, milyen a családi viszonya és, hogy milyen a tárgyi súlya a bűncselekménynek.
2. Törvény szól a letelepedetteknek és bevándorolt jogállásairól.
3. Menekülteket, menedékeseket, és oltalmazottakat nem lehet kiutasítani.
60. §
(1) A kiutasítás határozott ideig tart, vagy végleges hatályú.
(2) A határozott ideig tartó kiutasítás legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama tíz év.
(3) Végleges hatállyal az utasítható ki, aki tízévi vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztésre
ítélnek, és – figyelemmel a bűncselekmény kiemelkedő súlyára, az elkövetés jellegére, és az
elkövető kapcsolataira – az országban tartózkodása a közbiztonságot jelentősen veszélyeztetné. A
szabad mozgás és tartózkodása a rendelkező személy végleges hatállyal nem utasítható ki.
(4) A kiutasítás tartama az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik. A kiutasítás tartamába nem
számít bele az az idő, amely alatt az elítélt szabadságvesztés büntetést tölt.
(5) A végleges hatályú kiutasítás alól a bíróság a kiutasítottat kérelmére mentesítheti, ha a
kiutasítás óta tíz év eltelt, és a kiutasított arra érdemes.
 1. A szabad mozgás és tartózkodás jogról a 2007. évi I. tv. rendelkezik és ez a jog megillet:
az EU és Európai Gazdasági Térség tagállam állampolgárait; az Európai Közösség és EGT-
el kötött nemzetközi szerződés tagállam állampolgárait; valamint ezeknek családtagjai,
kísérői, és hozzátartozói.

19. A közügyektől eltiltás

1. A hatályos törvény egyetlen mellékbüntetést tartalmaz, ez pedig a közügyektől eltiltás; ez
csak szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtható szabadságvesztéssel
együtt alkalmazható.
2. A Csemegi kódex a hivatalvesztés mellett ismerte a politikai jogok gyakorlásától való
felfüggesztést (aktív és passzív választójog, valamint esküdtszéki tagság). A törvény
hiányossága miatt súlyos következetlenségekbe ütközött.
3. 1950-ben a Btá. a politikai jogok felfüggesztését és a hivatalvesztést egybe vonta, később
viszont úgy módosították, hogy generális helyett, egyes jogok is megvonhatóak voltak.
4. Az 1961. évi Btk. (és azóta az 1978. évi és 2012. évi Btk. is ezt követi) visszatért az
egységes közügyektől való eltiltáshoz. A szándékos bűncselekmény elkövetője ellen azért
alkalmazzák, mert a büntetés letöltése után se válik méltóvá a személy a választójogra.
Btk. 61.§
(1) A közügyek gyakorlásától el kell tiltani azt, akit szándékos bűncselekmény elkövetése miatt
végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, és méltatlan arra, hogy azok gyakorlásába részt vegyen.
(2) A közügyektől eltiltott
a) nem rendelkezik választójoggal, nem vehet részt népszavazásban és népi kezdeményezésben,
b) nem lehet hivatalos személy,
c) nem lehet népképviseleti szerv testületének, bizottságának tagja, azok munkájában nem vehet
részt,
d) nem delegálható törvényben kihirdetett nemzetközi szerződéssel létrehozott szervezet
közgyűlésébe, testületébe,
e) nem érhet el katonai rendfokozatot,
f) nem kaphat belföldi kitüntetést és külföldi kitüntetés elfogadására engedélyt,
g) hatósági eljárásban nem lehet védő vagy jogi képviselő,
h) nem viselhet tisztséget köztestületben, közalapítványban, és
i) nem lehet civil szervezetnek a civil szervezetről szóló törvényben megjelölt vezető tisztviselője.
(3) A közügyektől eltiltott az ítélet jogerő emelkedésével elveszti mindazon tagságát, állását,
tisztségét, katonai rendfokozatát, megbízását és kitüntetését, amelynek elnyerését a (2) bekezdés
kizárja.
1. A közügyektől eltiltásnak 3 konjunktív feltétele van:
a. szándékos bűncselekmény elkövetése
b. emiatt a végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása
c. a közügyek gyakorlására való méltatlanság
2. Az ítélkezési gyakolatot a méltatlanságot súlyos, erőszakos bűncselekmények, közélet
tisztaság elleni vagy súlyosabb vagyon elleni bűncselekmények esetén állapítja meg.
3. Ez a mellékbüntetés kettős joghátránnyal jelentkezik: egyrészt jogosítványok megfosztása,
másrészt pedig eltiltás bizonyos jogok megszerzésétől.
4. Adott esetben ez jelenthet foglalkozási eltiltást is, ha a foglalkozást is megakadályozza.
62. §
(1) A közügyektől eltiltás határozott ideig tart, annak legrövidebb tartama egy év, leghosszabb
tartama tíz év.
(2) A közügyektől eltiltás tartama az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik. A közügyektől eltiltás
tartamába nem számít bele az az idő, amely alatt az elítélt a szabadságvesztést tölti, vagy amely
alatt kivonja magát a szabadságvesztés végrehajts alól. Ha a feltételes szabadságot nem szüntetik
meg, a feltételes szabadságon töltött időt a közügyektől eltiltás tartamába be kell számítani.
1. A közügyektől eltiltás tartamára nincs jelentősége a szabadságvesztés tartama, azaz a kettő
 nem esik egybe és erről a bíróság külön dönt. Viszont létezik olyan elv, miszerint a főbüntetés
és a mellékbüntetés tartam nem térhet el egymástól aránytalanul.
2. A közügyektől eltiltás akkor kezdődik amikor az ítélet jogerőre emelkedik, de nem számít bele
a szabadságvesztés ideje, se a szökés tartama, sem a más ügyben való letartóztatásban
eltöltött idő, de az igen, hogy ha az elkövető feltételes szabadságra bocsátják.

20. Az intézkedések osztályozása. A megrovás. A próbára bocsátás.

1. A XVIII. és XIX. század fordulóján vált a büntetőjogi rendszer monistáról dualistára. Az
intézkedések eleinte biztonsági célokat, később gyógyító-nevelő célokat célzott meg.
2. Az intézkedés fogalmát nehezebb meghatározni ezért inkább az ismérvei ismerhetőek meg.
a. intézkedésekben közös az, hogy nem feltétlenül büntethető személlyel szemben
alkalmazható, hanem elegendő a jogellenes magatartás megállapíthatósága.
b. bizonyos esetekben hiányozhatnak a büntetés fogalmával kapcsolatos elemek
c. az intézkedéshez kapcsolódnak joghátrányos következmények, de soha nem
eredményeznek büntetett előéletet.
d. az intézkedések a Btk. jogkövetkezmény rendszerének részét képezik.
3. Az intézkedéseket csoportosíthatjuk a következők szerint (a csoportosítások nem merevek,
több célt is szolgálhatnak az intézkedések):
a. gyógyító jellegűek, vagy legalábbis nem mondanak le a gyógyításról sem (kényszer-
gyógykezelés)
b. nevelő, reszocializációs jellegűek (megrovás, próbára bocsátás, pártfogó felügyelet)
c. társadalomvédelmi célokat szolgálnak (elkobzás, vagyonelkobzás, elektronikus adat
végleges hozzáférhetetlenné tétele)
d. jogi személyekkel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedések
A megrovás
1. A megrovás először a XX. század elején jelentkezik, pontosabban a Csemegi kódex első, 1908-
as novellájában, miszerint a fiatalkorúakra lehetségessé tette a dorgolást, ezt pedig 1930-ban
kiterjesztette a jog a felnőttkorúakra.
2. A Btá. ezt a lehetőséget gyakorlatilag fenntartotta, és majd 1961-ben bekerült a törvénybe
mint a legenyhébb intézkedés.
3. Az ügyész a bagatellkriminalizálás kiküszöbölésére alkalmazta, ezzel pedig megkerülve a
bíróságot. Ez tulajdonképpen nem jelent joghátrányt, hanem csupán erkölcsi feddéssel jár.
Btk. 64.§
(1) Megrovásban kell részesíteni azt, akinek cselekménye az elbírálásakor már nem veszélyes, vagy
olyan csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy ez e törvény szerint alkalmazható legkisebb
büntetés kiszabása vagy más intézkedés alkalmazása – ide nem értve az elkobzást, a
vagyonelkobzást és az elektronikus adat végeleges hozzáférhetetlenné tételét – szükségtelen.
(2) A megrovással a bíróság vagy az ügyész helytelenítését fejezi ki a jogellenes cselekmény miatt,
és felszólítja az elkövetőt, hogy a jövőben tartózkodjon bűncselekmény elkövetésétől.
1. A megrovás – ha annak feltételei fennállnak – kötelező alkalmazni, de ezeknek a
feltételeknek a megállapításához szükséges az ügyészi vagy a bírói – tárgyi és személyi –
mérlegelése.
2. Elvileg bármely bűncselekmény elkövetése esetén alkalmazható és nem csak elhúzódó
büntetőeljárások esetén, amikor elveszti társadalmi veszélyességét.
3. A büntethetőséget megszüntető ok után állapítható meg a megrovás és így az önkéntes
elállás vagy eredményelhárítás miatt kísérlet vagy előkészületi szakaszban rekedt
bűncselekmény esetén is alkalmazható.
a. De akkor igen, ha korlátlan enyhítésre ad lehetőséget a törvény.
4. Nem zárható ki a megrovás olyan bűncselekmény esetén, ha az elkövetéskor már nélkülözte
a büntetés érdemlegességéhez szükséges társadalmi veszélyesség a bűncselekmény.
5. A megrovás büntetett előéletet nem eredményez, de az intézkedés 3 évig áll fenn, azaz
ebben az időszakban tudomást szerezhetnek a hatóságok e tényről.
A próbára bocsátás
1. A próbára bocsátás először az angol-szász jogterületen terjedt el, majd Magyarországon
először az I. Bn. (1908) tette lehetővé fiatalkorúakkal szemben. Ennek lényege az, hogy
lefolytatják a bizonyítási eljárást, a vádlott felelősségét megállapítják, de az ítélet
meghozatalát elhalasztják próbaidőre.
2. Ma már fiatalkorúak esetén bármely bűncselekménynél alkalmazható, felnőtteknél csak
enyhébb fenyegetettségű esetén.
Btk. 65.§
(1) A bíróság a vétség, valamint a háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő
bűntett miatt a büntetés kiszabását próbaidőre elhalaszthatja, ha alaposan feltehető, hogy a
büntetés célja intézkedés alkalmazásával is elérhető.
(2) Nem bocsátható próbára
a) a visszaeső,
b) aki a bűncselekményt bűnszervezetben követte el,
c) aki a szándékos bűncselekményt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás
befejezése előtt követte el, vagy
d) aki a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt követte
el.
(3) A próbaidő tartama egy évtől három évig terjedhet, a tartamot években, vagy években és
hónapokban kell meghatározni.
(4) A próbára bocsátott pártfogó felügyelet alá helyezhető. Ha a próbára bocsátott a pártfogó
felügyelet magatartási szabályait megszegi, a próbaidő egy alkalommal, legfeljebb egy évvel
meghosszabbítható.
66.§
(1) A próbára bocsátást meg kell szüntetni, és büntetést kell kiszabni, ha
a) a próbára bocsátott a próbára bocsátás előtt elkövetett bűncselekmény miatt a próbaidő alatt
elítélik
b) a próbára bocsátottat a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt elítélik, vagy
c) a próbára bocsátott a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegi.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott eseteken kívül a próbaidő elteltével az elkövető
büntethetősége megszűnik.
1. A próbára bocsátásnak egy mellőzhetetlen feltétele van: a bűncselekmény törvényben
meghatározott súlya; és egy mérlegelést igénylő feltétele van: az intézkedés sikerességének
kedvező prognózis.
2. Ha az elkövető személyi körülményei kedvezőek és a társadalomra kisebb mértékben
veszélyes bűncselekményt követett el, büntetés kiszabása helyett próbára bocsátást lehet
elrendelni.
a. Jelentősebb vagyon elleni bűncselekménynél is kiszabható, de csekély a bűnösségi fok.
3. Több bűncselekmény halmazata esetén sem kizárt a próbára bocsátás, ha egyik
bűncselekmény fenyegetettség nem haladja meg a 3 évet.
4. Összességében nem az enyhítéssel kiszabható büntetési tételből kell kiindulni, hanem a
törvényi büntetési tételből.
5. Nem kizárható olyan elkövetőnél sem, akinek az életvezetése kifogásolható; ebben az
esetben viszont szükséges a figyelemmel kísérése, ez pedig megnyilvánulhat indokolt
pártfogó felügyelet alá helyezéssel, vagy külön előírt magatartási szabályokkal.
6. Kizárt a próbára bocsátás már egyszerű visszaesőkénti elítélés esetén, valamint akkor is, ha az
elkövető a bűncselekményt felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt követte el.

21. A vagyonelkobzás és elkobzás

Az elkobzás
1. Az elkobzás esetleg büntetésként is felfogható, hiszen a saját tulajdontól való megfosztás
akár nagy veszteséget okozhat.
 2. Ez alkalmazható tényállásszerű és jogellenes cselekmény elkövetőjével szemben, de olyan
elkövetővel szemben is aki nem büntethető.
3. Az elkobzás tárgy jellege különbözteti meg a vagyonelkobzástól, ugyanis itt a bűncselekmény
eszköze vagy nem közvetlen vagyonról van szó. Az elkobzandó tárgy a törvény által
meghatározott viszonyból áll a büntetendőnek minősített magatartással.
Btk. 72.§
(1) El kell kobozni azt a dolgot,
a) amelyet a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak vagy arra szántak,
b) amely bűncselekmény elkövetése útján jött létre,
c) amelyre a bűncselekményt elkövették, vagy amelyet a bűncselekmény befejezését követően e
dolog elszállítása céljából használtak,
d) amelynek a birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti, vagy jogszabályba ütközik.
(2) El kell kobozni azt a sajtóterméket, amelyben a bűncselekmény megvalósul.
(3) Az (1) bekezdés a) és c) pontja esetében – feltéve, hogy a tulajdonos az elkövetésről előzetesen
nem tudott – az elkobzást nem lehet elrendelni, ha a dolog nem az elkövető tulajdona, kivéve, ha
az elkobzás mellőzését nemzetközi jogi kötelezettség kizárja.
(4) Az elkobzást akkor is el kell rendelni, ha
a) az elkövető gyermekkor, kóros elmeállapot vagy törvényben meghatározott büntethetőséget
megszüntető ok miatt nem büntethető,
b) az elkövetőt megrovásban részesítették,
c) az a kölcsönzött kulturális javak különleges védelméről szóló törvényben meghatározott
különleges védelem időtartama alatt nem hajtható végre.
(5) Nem lehet elrendelni annak a dolognak az elkobzását, amelyre a vagyonelkobzás kiterjed.
(6) Az elkobzott dolog tulajdonjoga törvény eltérő rendelkezése hiányában az államra száll.
(7) Nincs helye elkobzásnak a cselekmény büntethetőségének elévülésére megállapított idő, de
legalább öt év elteltével.

73. §
A 72.§ (1) bekezdés a) és c) pontjában meghatározott esetekben az elkobzás kivételesen
mellőzhető, ha az az elkövetőre vagy a tulajdonosra a bűncselekmény súlyával arányban nem álló,
méltánytalan hátrányt jelentene, kivéve,
a) ha azt nemzetközi jogi kötelezettség kizárja,
b) ha az elkövető a bűncselekményt bűnszervezetben követte el,
c)kábítószer-kereskedelem, kábítószer birtoklása, kábítószer készítésének elősegítése, kábítószer
előállításához szükséges anyaggal visszaélés, új pszichoaktív anyaggal visszaélés,
teljesítményfokozó szerrel visszaélés, egészségügyi termék hamisítása, méreggel visszaélés,
ártalmas közfogyasztási cikkel visszaélés, természetkárosítás, állatkínzás, orvhalászat, orvvadászat,
tiltott állatviadal szervezése, ózonréteget lebontó anyaggal visszaélés, radioaktív anyaggal
visszaélés, nukleáris létesítmény üzemeltetésével visszaélés, robbanóanyaggal vagy
robbantószerrel visszaélés, lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés, nemzetközi szerződés által tiltott
fegyverrel visszaélés, haditechnikai termékkel vagy szolgáltatással visszaélés, kettős felhasználású
termékkel visszaélés vagy veszélyes eb tartásával kapcsolatos kötelezettség megszegése esetén.
1. Az elkobzás bizonyos esetekben kötelezően alkalmazandó és kiterjedhet a bűncselekmény
eszközére, tárgyára, vagy produktumára.
2. Az elkobzás tehát vonatkozhat a bűncselekmény eszközére, azaz amit az elkövető a
szándékos bűncselekmény törvényi tényállás megvalósítására használ. Emellett még az is
eszközre, amelyet ténylegesen nem használtak, de használat céljából magához vett az
elkövető.
3. A bűncselekmény produktuma akkor kobozható el, ha ténylegesen bűncselekmény során jött
létre, de pl. a lopott dologból befolyt pénz már nem (ez vagyonelkobzás).
4. A bűncselekmény tárgya azok a dolgok, amelyre a bűncselekményt elkövették; ez lehet
annak forgalmazása, kereskedése, tartása, átadása.
 a. A dolog elszállítás céljából alkalmazott dolog elkobzásának előírása a mozgó bűnözés
visszaszorítására jött létre. Itt indokolt az arányosság gondos vizsgálata.
b. Az elkobzás tárgya a bűncselekmény megállapítására alkalmas sajtótermék vagy
olyan dolgok, amelyek a közbiztonságot veszélyeztetik vagy jogszabály a birtoklását
tiltja.
A vagyonelkobzás
1. A középkorban a vagyonelkobzás a halálbüntetés szükségképpeni velejárója volt.
2. A Csemegi kódex nem ismerte.  A Btá. csak kifejezetten meghatározott súlyos
bűncselekmények esetén.  Az 1961. Btk. kötelező alkalmazását írta elő három esetben:
halálbüntetés; öt évet meghaladó szabadságvesztés mellett; bűncselekmények, amelyekre a
Különös Rész külön felhatalmazást ad. Jelentéktelen, hogy bűncselekményből vagy
jogszerűen szerzett vagyonról volt szó.  Ezredfordulón két elmélet:
a. nemzetközi jogi kötelezettség szerint kötelező az alkalmazása, ha az elkövető a
vagyont bűncselekmény elkövetése során szerezte
b. jogszerűen szerzett vagyonra vagyonelkobzás nem kerülhet sor
3. 2001-ben vált intézkedéssé (büntetés helyett) a vagyonelkobzás. És ez pedig elveszette
represszív jellegét és csak reparatív maradt.

Btk. 74. §
(1) Vagyonelkobzást kell elrendelni arra
a) a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény
elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett,
b) a vagyonra, amelyet az elkövető bűnszervezetben való részvétele ideje alatt szerzett,
c) a vagyonra, amelyet a kábítószer-kereskedelem vagy az embercsempészés elkövetője a
bűncselekmény elkövetésének ideje alatt szerzett,
d) a vagyonra, amely a bűncselekmény elkövetéséből eredő, a bűncselekmény elkövetése során
vagy azzal összefüggésben szerzett vagyon helyébe lépett,
e) a vagyonra, amelyet a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő
feltételek biztosítása végett szolgáltattak vagy arra szántak,
f) a vagyonra, amely az adott vagy ígért vagyoni előny tárgya volt.
(2) A vagyonelkobzást el kell rendelni arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő, a bűncselekmény
elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett vagyonra is, amellyel más gazdagodott. Ha
gazdálkodó szervezet gazdagodott ilyen vagyonnal, a vagyonelkobzást a gazdálkodó szervezettel
szemben kell elrendelni.
(3) Ha az elkövető vagy a (2) bekezdés szerint gazdagodott személy meghalt, vagy a gazdálkodó
szervezet átalakult, a vagyonelkobzást a jogutóddal szemben kell elrendelni arra az (1) bekezdés
szerinti vagyonra, amelyre a jogutódlás történt.
(4) Az ellenkező bizonyításáig vagyonelkobzás alá eső vagyonnak kell tekinteni
a) az (1) bekezdés b) pontja esetében a bűnszervezetben való részvétel,
b) az (1) bekezdés c) pontja esetében a kábítószer forgalomba hozatalának, illetve az azzal való
kereskedés, továbbá az embercsempészés üzletszerű vagy bűnszövetségben történő elkövetésének
ideje alatt szerzett valamennyi vagyont.
(5) Nem rendelhető el vagyonelkobzás
a) arra a vagyonra, amely a büntetőeljárás során érvényesített polgári jogi igény fedezetéül szolgál,
b) arra a vagyonra, amelyet jóhiszeműen, ellenérték fejében szereztek,
c) az (1) bekezdés b) és c) pontja esetében, ha a vagyon törvényes eredete bizonyított.

75. §
(1) A vagyonelkobzást pénzösszegben kifejezve kell elrendelni,
a) ha a vagyon már nem lelhető fel,
b) ha a 74. § (1) bekezdése alapján vagyonelkobzás alá eső vagyon az egyéb vagyontól nem
különíthető el, vagy az elkülönítése aránytalan nehézséget okozna,
c) a 74. § (5) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben.
(2) A vagyonelkobzást akkor is el kell rendelni, ha
a) az elkövető gyermekkor, kóros elmeállapot vagy törvényben meghatározott büntethetőséget
megszüntető ok miatt nem büntethető,
b) az elkövetőt megrovásban részesítették,
c) az a kölcsönzött kulturális javak különleges védelméről szóló törvényben meghatározott
különleges védelem időtartama alatt nem hajtható végre.
(3) Az elkobzott vagyon törvény eltérő rendelkezése hiányában az államra száll.

76. § Ezen alcím alkalmazásában vagyonon annak hasznát, a vagyoni értékű jogot, követelést,
továbbá bármely, pénzben kifejezhető értékkel bíró előnyt is érteni kell.
1. A vagyonelkobzáshoz tartozik a készpénz, ingó és ingatlan vagyontárgy, vagyoni érték és
vagyoni jog amellyel az elkövető közvetlenül vagy közvetettül egy bűncselekmény elkövetése
folytán valamilyen formában meggazdagodott.
2. A polgári igény megelőzi a vagyonelkobzást, tehát nem rendelhető el, ha azt a sértettnek
vissza kell adni vagy ami már hozzá visszajutott.
3. A vagyonelkobzásnak nem akadálya a behajthatatlanság.
4. A törvény a vagyonelkobzásnak 6 esetét ismeri; az első általános szabályt tartalmaz, míg a
többi speciális esetekre terjeszti ki ezt:
a. Az orrgazdaság esetén kötelező elrendelni de ez sajátos eset hiszen az
alapbűncselekmény elkövetője ellen nem alkalmazható – a kétszeres elvonás esetén.
Viszont ő is gazdagodott ezzel a vagyonnal, ezért a bűncselekménnyel
összefüggésben szerzett vagyonra kell alkalmazni.
b. Bűnszervezet tagság alatt szerzett vagyon – mint a kábítószer kereskedelem esetén –
egy megdönthető vélelem áll föl; eszerint a vagyonelkobzás az egész vagyonra
irányul ellenkező bizonyításig.
5. Vagyonelkobzásnál nem akadály az, ha a vagyon átszáll a vagyonra vagy ha a szervezet
átalakul, ugyanúgy fennáll a vagyonelkobzás. Ha a jogutód rosszhiszemű akkor ugyanúgy
fennáll az intézkedés; ha jóhiszemű és ellenértékben szerezte akkor ki kell fizetni a jóhiszemű
szerzőt ellenértékben.
6. Egyetemleges vagyonelkobzás nincs, minden egyes elkövetővel szemben külön-külön kell
megvizsgálni.
7. Mint az elkobzásnál, csak a cselekmény tényállásszerűség és jogellenessége szükséges.
8. Két fontos jogegységi döntés született a vagyonelkobzás hatékonyságáról:
a. az egyik a zár alá vétel, abban az esetben, ha vagyonelkobzás lehetőségének
meghiúsulásától alaposan tartani kell.
b. a második a kábítószer visszaélés esetén van, hiszen nem csak a forgalmazó
nyereségre korlátozódik, hanem a teljes ráfordításra
9. A másodfokú – az elsőfokú mellett – bíróság hivatalból dönthet a vagyonelkobzás
alkalmazásáról.

22. A jóvátételi munka, a pártfogó felügyelet

A jóvátételi munka
Btk. 67.§
(1) A bíróság a vétség, valamint a háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő
bűntett miatt a büntetés kiszabását egy évre elhalasztja, és jóvátételi munka végzését írja elő, ha
alaposan feltehető, hogy a büntetés célja így is elérhető.
(2) Jóvátételi munka végzése nem írható elő azzal szemben, aki
a) visszaeső,
b) a bűncselekményt bűnszervezetben követte el,
c) szándékos bűncselekményt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás
befejezése előtt követte el,
d) a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt követte el.
(3) Az elkövető – választása szerint – állami vagy önkormányzati fenntartású intézménynél,
közhasznú jogállású civil szervezetnél, egyházi jogi személynél vagy azok részére végezheti a
jóvátételi munkát.
(4) A jóvátételi munka a tartamát órákban kell meghatározni, annak legkisebb mértéke
huszonnégy, legnagyobb mértéke százötven óra.

68. §
(1) Ha az elkövető a jóvátételi munka elvégzését egy éven belül megfelelően igazolja,
büntethetősége megszűnik.
(2) Ha az elkövető a jóvátételi munka elvégzését nem igazolja, vagy a pártfogó felügyelet szabályait
súlyosan megszegi, a bíróság büntetést szab ki. Ha az elkövető a jóvátételi munka elvégzését
egészségügyi okból nem tudja igazolni, a jóvátételi munka elvégzése igazolásának határideje egy
alkalommal legfeljebb egy évvel meghosszabbítható.
1. A jóvátételi munka a igazságszolgáltatás egyik helyreállító eszköze, amely a közösség felé való
reparációt is célozza, és a tervszerű életvitelben segít.
Próbára bocsátás Jóvátételi munka Közérdekű munka
Intézkedés Intézkedés Büntetés
Büntethetőség megszűnése Büntethetőség megszűnése 1 Büntethetőség megszűnése
eredményes elteltével éven belül munkavégzési eredményes elteltével
igazolással (pártfogó felügyelet igazolja)
4 kizáró ok: visszaeső, 4 kizáró ok: visszaeső, Az elkövető olyan munka
bűnszervezet, szabadságvesztés bűnszervezet, végzésre kötelezhető, amit
végrehajtása előtt elkövetett szabadságvesztés végrehajtása előreláthatóan képes elvégezni
bűncselekmény, próbaidő alatt előtt elkövetett (egészségügyi állapot +
bűncselekmény bűncselekmény, próbaidő alatt képességek).
bűncselekmény
Támogatható pártfelügyelettel Támogatható felügyelettel Pártfogó felügyelet ellenőrzi
- Elkövető választhat Munkahelyet bíróság jelöli ki
meghatározott intézmények
közül
A próbaidő alatt a bíróság a Önhibából való elmulasztás Önhibából való elmulasztás
próbaidőt meghosszabbíthatja büntetés kiszabást eredményez esetén szabadságvesztés
1 alkalommal legfeljebb 1 évre
Ideje: 1-3 év Ideje: 25-150 óra Ideje: 48-312 óra
2. A közhasznú szervezet a közhasznú tevékenységet végző szervezet, amelyet a törvény ennek
nyilvánít. Az egyház alatt pedig a törvény által elismert 27 egyházat jelenti, és az egyházi
személy pedig a bevett egyház és annak belső egyházi jogi személye.
3. A jóvátételi munka előírás alatt jelentkezhet az a probléma, hogy a bár az elítéltnek
kötelessége önállóan munkát találnia, előfordul, hogy nem talál neki megfelelő munkát.
4. A Bvtv. rendelkezik a következőkről a jóvátételi munka kapcsán:
a. a határozat jogerőre emelkedése napjától számított 1 éven belül kell bíróságnak
igazolni
b. a bíróság által megállapított órában kell elvégezni, a munkahelyet biztosító szerv
megegyezése szerint a feltételeket
c. jóvátételi munka idejére nem létesül jogviszony
 d. az érintett állami, önkormányzati, közhasznú civil szervezet vezetője, a vallási
közösség képviselője előállít a munkavégzésről 2 igazolást; ez egy olyan közokirat,
amelyet a bíróság részére szükséges átadni.
Pártfogó felügyelet
1. A pártfogó felügyelet egy olyan járulékos intézkedés, amely két célt szolgált: egyrészt,
reszociatív célokat abban, hogy az elkövetőt visszaillessze a társadalomba; másrészt pedig
egy sajátos felügyeletet jelent.
2. A pártfogó felügyelet intézménye 1975-ben indult az utógondozással. Egészen 1997-ig a
fiatalkorúak pártfogó felügyelete a gyermek- és ifjúsági szervezetek között zajlott, majd
utána a gyámhivatalon keresztül. A felnőtt pártfogó felügyelet 2003-ig megyei/fővárosi
bírósági büntetés-végrehajtás keretein belül történt, majd után az Igazságügyi Minisztérium
alatti Pártfogó Felügyelői Szolgálatban.
Btk. 69.§
(1) Pártfogó felügyelet rendelhető el
a) a vádemelés elhalasztásának tartamára,
b) a feltételes szabadság tartamára,
c) a próbára bocsátás próbaidejére,
d) a jóvátételi munka előírása mellett,
e) a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaidejére,
ha annak eredményes elteltéhez az elkövető rendszeres figyelemmel kísérése szükséges.
(2) Pártfogó felügyelet alatt áll,
a) akit életfogytig tartó szabadságvesztésből feltételes szabadságra bocsátottak,
b) az a visszaeső, akit feltételes szabadságra bocsátottak, vagy akivel szemben a szabadságvesztés
végrehajtását felfüggesztették.

70. §
(1) A pártfogó felügyelet tartama azonos
a) a feltételes szabadság tartamával,
b) a próbára bocsátás próbaidejével,
c) a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaidejével,
d) a vádemelés elhalasztásának tartamával,
de legfeljebb öt év, életfogytig tartó szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadság
esetén legfeljebb tizenöt év.
(2) A jóvátételi munka előírása mellett elrendelt pártfogó felügyelet addig tart, amíg a jóvátételi
munka végzésére kötelezett a jóvátételi munka elvégzését nem igazolja, de legfeljebb egy évig.
(3) A 69. § (1) bekezdés esetében a pártfogó felügyelet fele részének, de legalább egy év eltelte
után a pártfogó felügyelő javasolhatja a pártfogó felügyelet megszüntetését, ha annak
szükségessége már nem áll fenn.

71. §
(1) A pártfogolt általános magatartási szabályként köteles
a) a jogszabályban és a határozatban előírt magatartási szabályokat megtartani,
b) a pártfogó felügyelővel rendszeres kapcsolatot tartani, és
c) a pártfogó felügyelő részére az ellenőrzéshez szükséges felvilágosítást megadni.
(2) A bíróság, illetve vádemelés elhalasztása esetén az ügyész a határozatában a pártfogó
felügyelet céljának elősegítése érdekében külön magatartási szabályként kötelezettségeket és
tilalmakat írhat elő. A bíróság, illetve az ügyész elrendelheti, hogy a pártfogolt
a) a bűncselekmény elkövetésében részt vett, meghatározott személlyel ne tartson kapcsolatot,
b) a bűncselekmény sértettjétől, illetve annak lakásától, munkahelyétől, vagy attól a nevelési-
oktatási intézménytől, ahová a sértett jár, továbbá a sértett által rendszeresen látogatott helytől
tartsa távol magát,
c) meghatározott jellegű nyilvános helyeket és nyilvános rendezvényeket, meghatározott
közterületeket ne látogasson,
d) nyilvános helyen ne fogyasszon szeszes italt,
e) meghatározott helyen és időközönként, meghatározott szervnél vagy személynél jelentkezzen,
f) vegye fel a kapcsolatot az állami foglalkoztatási szervvel, vagy a helyi önkormányzatnál
közfoglalkoztatásra jelentkezzen,
g) meghatározott tanulmányokat folytasson,
h) – beleegyezése esetén – meghatározott gyógykezelésnek vagy gyógyító eljárásnak vesse alá
magát,
i) vegyen részt a pártfogó felügyelő által szervezett csoportos foglalkozáson vagy a pártfogó
felügyelői szolgálat közösségi foglalkoztatójának programja szerinti más foglalkozáson.
(3) A bíróság, illetve az ügyész a (2) bekezdésben felsorolt magatartási szabályokon kívül más
magatartási szabályokat is előírhat, különös tekintettel a bűncselekmény jellegére, az okozott
kárra és az elkövető társadalmi beilleszkedése esélyeinek növelésére.
1. A pártfogó felügyeletnek tehát két típusa van: a fakultatív és a kötelező.
a. A fakultatív alatt:
i. Az ügyész dönt (felnőttkorúak) vádhalasztás esetén.
ii. A bíró dönt (felnőttkorúak) feltételes szabadságra bocsátás esetén; próbára
bocsátás esetén; jóvátételi munka esetén; felfüggesztésének próbaideje
alatt.
b. A kötelező alatt:
i. Az ügyész dönt (fiatalkorúak) vádhalasztás esetén.
ii. A bíró dönt életfogyik tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadság
esetén; illetve fiatalkorúak esetében a fakultatív bírói döntésbe tartozó 4
esetkörben.
2. A Bvtv. szerint a pártfogó felügyelet kezdődik a próbára bocsátás; szabadságvesztés
végrehajtás felfüggesztése; jóvátételi munka elrendelésének határozat jogerőre
emelkedésével. Vagy ha letelt a szabadságvesztés ideje, akkor a szabadulás napján.
3. Megszűnik, ha a tartama letelt; a bíró a pártfogó javaslatára megszünteti; feltételes
szabadságot megszüntetik; pártfogolt ellen szabadságvesztés rendelnek el.
4. A pártfogolt köteles bizonyos magatartási szabályokat betartani.
a. Köteles:
i. a bírósági határozatban és Bvtv.-ben előírt kötelességeket betartani
ii. pártfogó felügyelőnek és rendőrségnek ellenőrző szabályokat teljesíteni, a
kért felvilágosítást megadni
iii. pártfogó felügyelőnek felhívásának eleget tenni és jelentkezni megfelelő
módon
b. Fakultatív:
i. a kapcsolattartási tilalom
ii. távoltartás
iii. látogatási tilalom
iv. italfogyasztási tilalom
v. jelentkezési kötelezettség
vi. kapcsolatfelvételi kötelezettség
vii. tanulmányok folytatása
viii. gyógykezelés (hozzájárulással)
 ix. részvétel közösségi foglalkoztatáson
c. Fakultatív vádhalasztás esetén
i. részben vagy egészben kártérítés a sértettnek
ii. más módon való gondoskodás a sértett jóvátételéről
iii. meghatározott célra anyagi juttatás teljesít, vagy a közjó számára munka
iv. pszichihátriai vagy alkoholfüggőség gyógyító-kezelés részvétel

23. Kényszergyógykezelés, az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele

Az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele
77. §
(1) Véglegesen hozzáférhetetlenné kell tenni azt az elektronikus hírközlő hálózaton közzétett
adatot,
a) amelynek hozzáférhetővé tétele vagy közzététele bűncselekményt valósít meg,
b) amelyet a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak, vagy
c) amely bűncselekmény elkövetése útján jött létre.
(2) Az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételét akkor is el kell rendelni, ha az
elkövető gyermekkor, kóros elmeállapot, vagy törvényben meghatározott büntethetőséget
megszüntető ok miatt nem büntethető, illetve ha az elkövetőt megrovásban részesítették.
1. A számítástechnika fejlődésével újabb negatív nyilvánossági hatások merültek fel, azaz a
internet már egy külön bűnözési üzletággá fejlődött; a büntetőjogi beavatkozás emiatt
szükségesség vált.
2. Az intézkedésnek egyrészt az a célja, hogy a számítógépes hálózaton közzétett olyan
adatokat megakadályozzon, amelyek bűncselekményt eredményezhet. Másrészt ennek
preventatív céljai is van.
3. Az intézkedés független az elkövető büntethetőségétől, illetve a megrovás alkalmazásától.
4. A Bvtv. rendelkezései szerint:
a. az elektronikus kereskedelmi szolgáltatónak és bizonyos tárhelyszolgáltatók
kötelessége, hogy hozzáférhetetlenné tegye az elektronikus adatok.
b. kötelezettség elmulasztása esetén százezer (100e) forinttól egymillió (1m) forintig
terjedően pénzbírságot szabhat ki a bíróság; halasztó hatályú fellebbezésnek viszont
van helye
c. a határozat jogerőre emelkedését követő egy napon belül kell teljesíteni,
elmulasztása esetén 3 havonta lehet kiszabni 3 évig
d. első alkalommal kiszabott pénzbírság ellenére kötelesség nem teljesítése esetén a
bíró elküldi az adatokat az elsőfokú bíróságnak a Be. 596/A § eljárás lefolytatásához
A kényszergyógykezelés
1. A kóros elmeállapot elvileg büntethetőséget kizáró ok mivel nem rendelkezik a személy
belátási képességgel; azonban ha súlyos és erőszakos bűncselekményt követ el az elkövető és
tartani kell az ismétlődésétől, akkor indokolt az izolálása és gyógyítása.
2. A klasszikus iskola a beszámítási képesség hiánya miatt nem szabott ki büntetést vagy
intézkedést a kóros-elmeállapotú emberrel (így a Csemegi kódex sem).  1948-as törvény a
biztonság intézkedés bevezetését szorgalmazza, azaz a biztonsági őrizetbe helyezését annak
aki 18. életévét betöltötte és szükségesnek látszott annak gyógyítása, kezelése  a Btá. ezt a
rendelkezést átvette  1961. Btk. szintén de kényszergyógykezelésnek nevezte 1978. Btk.
is átvette.
3. Nem büntetés hanem intézkedés, hiszen a büntetéshez kell alannyá válás, de nem tettes a
kóros elmeállapotú.
78. §
(1) Személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetőjének
kényszergyógykezelését kell elrendelni, ha elmeműködésének kóros állapota miatt nem
büntethető, és tartani kell attól, hogy hasonló cselekményt fog elkövetni, feltéve, hogy
büntethetősége esetén egyévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést kellene kiszabni.
(2) A kényszergyógykezelést meg kell szüntetni, ha szükségessége már nem áll fenn.
1. A kényszergyógykezelés célja a társadalom védelme és a bűncselekmény elkövető
gyógyításának megkísérlése.
2. Az intézkedés a bűncselekmény súlyához, jellegéhez, és feltehető prognózison alapszik.
Mellőzhetetlen feltételek a következők:
a. személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó bűncselekmény elkövetése,
b. a belátási képesség teljes hiánya,
c. hasonló bűncselekmény megismétlődésének veszélye,
d. feltételezett büntethetőség esetén egy évnél súlyosabb büntetés kiszabásának
valószínűsége
3. A személy elleni erőszak bűncselekmény fogalmat a Btk. rendelkezéseiben pontosan kitűnik.
a. Ebbe a körbe vonhatóak azok a súlyos vagyon elleni bűncselekmények, amelyek
szükségképpeni velejárója az erőszak.
b. A gondatlan személy elleni erőszakos bűncselekmények nem tartoznak e körbe.
4. Ha a terheltnek csak korlátozott a beszámítási képessége,vele szemben az intézkedés nem
rendelhető el; a kiszabott büntetés viszont korlátlanul enyhíthető. Annál is kizárt az
intézkedés, akinek nem volt beszámítási képessége az elkövetésnél, de a jogerős határozatig
meggyógyult.
5. Előfordul az, amikor a kényszergyógykezelés törvényi feltétele hiányzik, mégis
gyógykezelésre van szükség a beszámítási képességgel nem rendelkező személynek.
6. A Btk. hatálybalépésével ismét határozatlan idejű lett az intézkedés (korábban a
bűncselekmény büntetési tétel felső határa volt a maximum).
7. Ha a büntetőeljárás alatt merül fel a kóros elmeállapot lehetősége, akkor két szakértő kell
ennek igazolására vagy kizárására. Ha huzamosabb ideig tart, akkor a bíró elrendelhet
elmefigyelést, illetve ideiglenes kényszergyógykezelést is elrendelhet (Be. 140-140.§); ennek
a kezdőnapja az ideiglenes elrendelés napja.
8. A terhelt kényszergyógykezelés felülvizsgálata félévente hivatalból történik, de az ügyész,
kezelt, kezelt házastársa, törvényes képviselő vagy védő indítványára, illetve az intézet
vezetőjének előterjesztésére ezt sűrűbben is sorra kerülhet.
a. A felülvizsgálat során az ügyész, védő és esetleg a kezelt részvétele köteles.
9. Addig tart a kényszergyógykezelés, amíg a felelősséggel állítható, hogy a feltételei fennállnak.

24. A büntetés célja, kiszabásának elvei. A súlyosító és az enyhítő körülmények bírói értékelése. A
büntetés bírói enyhítésének szabályai.
1. A Btá.-ban fogalmazódott meg először a büntetés célja, márpedig az, hogy a büntetés a
dolgozó nép védelme; az elkövető javítása és nevelése; a társadalom többi tagjának a
bűnözéstől való visszatartása.
2. Az 1961. évi Btk. követte a Btá. lefektetett példáját; az 1978. évi Btk. pedig a
társadalomvédelmi funkciót, valamint a speciális és generális prevenciót jelölte meg.
3. Az új Btk.-ban vitatott volt, hogy a büntetési célok a törvény vagy a jogtudományra tartoznak.
Kompromisszum született amiben a fogalom fontosabb elemei törvényben maradtak, de a
joghátrány fogalmazása nem (hiszen ez nem cél, hanem annak megvalósításának eszköze).
Btk. 79.§
A büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár
más bűncselekményt kövessen el.
1. A fogalom szerint a helyes cél a büntetésnek a társadalom védelme; emellett az, hogy
megakadályozza az elkövetőt további bűncselekmény elkövetésében, és megakadályozza a
társadalom többi tagját az elkövetésben (tehát a speciális és generális prevenció).
 2. A megelőzés legfontosabb eszközei:
a. a tett elkövetéséért büntetéssel való fenyegetés, ez pedig a jogalkotás preventatív
feladata
b. a bűnös tett miatt büntetőjogi felelősségre vonás elkerülhetetlenség, ez pedig a
bűnüldözési feladat
c. az igazságszolgáltatásnak a feladata pedig az arányos joghátrány alkalmazása – ha túl
enyhe, akkor nem jelent kellő prevenciót; ha túl szigorú, lehet diszfunkcionális hatása
d. e három mellett pedig a büntetés-végrehajtásnak eszközeinek is van jelentősége a
prevencióban
3. Ha büntetési célokról beszélünk, akkor egy összefüggő eszközrendszerként kell figyelembe
venni.
4. Az egyéni megelőzés megvalósulhat a következőkben (de társadalmi mértékben is
megjelenhet az első kettő):
a. az elkövető személyiségének kedvező megváltoztatásában
b. a büntetéstől való félelem, visszatartásban
c. ártalmatlanná tétel útján, vagyis azoknak a lehetőségeknek az elvonás révén,
amelyek a bűncselekményt fizikailag lehetővé teszik.
5. A helyesen kiszabott büntetés azonos módon és mértékben szolgálja az egyén és társadalmi
megelőzés elveit; illetve a joghátrány súlyossága arányban áll a visszatartás hatékonyságával.
6. A megtorlást – mint az elrettentést és megelőzést – gyakran büntetési célként említik, bár ezt
a törvényi fogalom nem tartalmazza; ezért talán inkább nem elsősorban cél, hanem büntetés
következménynek kell tekinteni.
7. A II. világháborút követően a megjavítást hangsúlyozták és a generális prevenció nem volt
sem cél, sem kívánatos jogkövetkezmény. Az 1978. évi Btk. bár nem tett le a speciális
prevenció-ról, de nem volt elsődleges cél. Napjainkban ismét prioritást kapnak ugyanis a
társadalomvédelmi szempontok, mint pl. az ún. tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés.
A büntetés kiszabásának elvei
Btk. 80.§
(1) A büntetést e törvényben meghatározott keretek között, céljának szem előtt tartásával úgy kell
kiszabni, hogy az igazodjon a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető
társadalomra veszélyességéhez, valamint az egyéb enyhítő és súlyosító körülményekhez.
(2) Határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke irányadó.
A középmérték a büntetési tétel alsó és felső határa összegének fele.
(3) Ha e törvény a büntetés kiszabása esetén a Különös Részben meghatározott büntetési tételek
emelését írja elő, a (2) bekezdésben meghatározott számítást a felemelt büntetési tételekre
tekintettel kell elvégezni.
(4) Ha a bíróság szabadságvesztés szab ki, a büntetés mértékét a végrehajtás felfüggesztése, illetve
a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének a figyelmen kívül hagyásával állapítja meg.
1. Az (1) bekezdés határozza meg a büntetés kiszabásának elveit, ebből pedig 6 darab van.
2. Az első követelmény a törvényben meghatározott keretek képezik; ezek elsősorban a Btk.
Különös Részben találhatóak, ugyanakkor a Btk. Általános Része lehetőséget ad a büntetési
tételkeret alsó és felső határ átlépésére, illetve büntetés helyett intézkedés alkalmazására.
a. Ilyen pl. a bűnhalmazat esetén, ha két meghatározott szabadságvesztésért elítélik az
elkövetőt, akkor a büntetési tétel felsőhatárának felével emelkedik az idő.
3. A büntetési cél szem előtt tartása azt jelenti, hogy olyan büntetést kell kiszabni, amely
alkalmas a társadalom védelmére; és képes megelőzni azt, hogy akár az elkövető, akár más
bűncselekményt kövessen el (korábban szó volt erről).
4. A cselekmény tárgyi súlyát a jogalkotó minősíti amikor törvényben meghatározza a büntetési
nemet és mértéket. Ezt pedig a bíróságnak kell értékelnie, mégpedig objektív körülmények
 alapján. Minél súlyosabb következménnyel jár egy bűncselekmény, annál jelentősebb tárgyi
súlya van.
a. Például a vagyon elleni bűncselekmények tárgyi súlyát az okozott kár nagysága vagy
eltulajdonított dolog értéke határozza meg.
5. Az elkövető társadalomra veszélyessége meghatározó szerepet játszik a büntetés
kiszabásban ezért az elkövető személyiségének nagy jelentőséget kell tulajdonítani. Sőt, még
a bűncselekmény megvalósítása előtt és utáni magatartása is jelentőséggel bír (pl. visszaeső).
6. A kiszabott büntetésnek igazodnia kell a bűnösségi fokhoz. Ezt is a jogalkalmazó értékeli,
amikor kifejezi azt, hogy a gondatlan elkövetés kivételes jellegű; valamint, amikor meg
valóban a szándékos és a gondatlan bűncselekmény büntethető, akkor pedig a gondatlan
enyhébben értékelendő – figyelembe véve azt, hogy mindkét fogalomnak kettő-kettő
változata van.
7. Léteznek a büntetés kiszabás szempontjából a bűncselekmény tárgyi súlyánál, elkövető
társadalomra veszélyességénél, és a bűnösség fokán túl is egyéb enyhítő és súlyosbító
körülmények, ezeket pedig a BKv. 56. számú véleménye ad iránymutatást (pl. hogy a
büntetést befolyásoló körülményt nem mechanikusan kell elemezni, illetve, hogy a
körülményeket összevetve kell értékelni, stb.).
8. A kollégiumi vélemény általános jellegű tételek meghatározását követően alanyi és tárgyi
jellegű követelményként elemzi.
9. A büntetést befolyásoló alanyi tényezők:
a. A büntetlen előéletű enyhítő körülmény, kivéve ha az elkövető fiatalkorú vagy fiatal
felnőtt.
b. Büntetett előéletűnek számít akkor is ha már mentesült a hátrányos következmények
alól.
c. Súlyosító, ha az elkövető visszaeső, különös visszaeső, többszörös visszaeső, vagy
erőszakos többszörös visszaeső, kivéve ahol a kétszeres értékelés felmerülne (ezek
egyébként lehetne kumulatív viszonyban is).
d. Az elkövető iskolázatlanság, műveletlensége enyhítő hatású, kivéve ott ahol ettől
függetlenül mindenki belátja; bizonyos esetekben a műveltség súlyosító hatású.
e. Csoportos elkövetés általában súlyosító körülmény.
f. Eshetőleges szándék enyhítő, kivéve ott ahol a bűncselekménynek gondatlan
változata is van; előre megfontolt szándék súlyosító hatású. Ahol az eredmény
minősítő körülmény a gondatlan eredmény enyhítő körülmény.
g. Az elkövető önfeljelentése enyhítő körülmény.
h. Az elkövető betegsége, fogyatékosság enyhítő ok, még ha a deliktum megvalósítása
után merül fel, akkor is.
10. A büntetést befolyásoló tárgyi tényezők:
a. Enyhít, ha a bűncselekmény kísérleti szakaszban marad, és minél távolabb áll a
befejezettől, annál nagyobb jelentősége van.
b. A kitartó és gátlástalan bűncselekmények súlyosbító hatásúak.
c. Az élet és testi épség elleni bűncselekmény esetén az elkövetés eszköz különös
veszélyessége súlyosító körülmény.
d. A tárgyi súlyt nagy részben a következmények határozzák meg, mint pl. a pénzben
kifejezhető kár, azonban nem minden kár mérhető így.
e. Súlyosít, ha a passzív alany védtelen, öreg, stb. vagy az elkövető közeli
hozzátartozója.
f. A bűncselekmény folytatólagosság vagy bűnhalmazata súlyosító körülmény.
g. Ha az elkövető a kárt megtérítette az enyhítő hatású.
h. Enyhítő, ha az elkövetés óta hosszabb idő telt el, főleg ha az elévüléshez közel jár.
i. A bűncselekmény elszaporodása súlyosító hatású.
 j. A bűncselekmény bűnszervezetben való elkövetése súlyosító.
11. A bíróság a határozott ideig tartó szabadságvesztést középmértékben szabja ki, amennyiben
pedig eltér ettől meg kell indokolni milyen körülmény miatt tette ezt a bíró.
12. A szabadságvesztést a korábban említett elvek alapján kell meghatározni és csak utána
állapítják meg a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét.
A büntetés enyhítése
Btk. 82.§
(1) A büntetési tételnél enyhébb büntetés szabható ki, ha annak legkisebb mértéke a büntetés
kiszabásának elveire figyelemmel túl szigorú lenne.
(2) Az (1) bekezdés alapján, ha a büntetési tétel alsó határa
a) tízévi szabadságvesztés, ehelyett legkevesebb ötévi,
b) ötévi szabadságvesztés, ehelyett legkevesebb kétévi,
c) kétévi szabadságvesztés, ehelyett legkevesebb egyévi,
d) egyévis szabadságvesztés, ehelyett rövidebb tartamú
szabadságvesztést lehet kiszabni.
(3) A (2) bekezdés d) pontja esetében szabadságvesztés helyett elzárás, közérdekű munka vagy
pénzbüntetés, illetve a büntetések egymás mellett is kiszabhatóak.
(4) Kísérlet vagy bűnsegély esetében, ha a (2) bekezdés alapján kiszabható büntetés is túl szigorú
lenne, a büntetést a (2) bekezdés soron következő pontja alapján lehet kiszabni.
(5) Ha e törvény korlátlan enyhítést enged, bármely büntetési nem legkisebb mértéke is
kiszabható.
1. A Btk. Különös Részben meghatározott büntetési nemek és tételek azt tükrözik, hogy a
bűncselekmény mennyire veszélyes a társadalomra (mekkora a tárgyi súlya).
2. A törvény megállapítja a kiszabható büntetési nemet és annak keretét és ezen belül
mérlegelhet a bíró. A jogalkotó viszont tekintettel volt arra, hogy sokszor a bűncselekmény
tárgyi súlya kisebb az átlagosnál, ezért enyhítő tényezőket ismert fel, ami pedig a büntetési
tétel alsó határát lecsökkenti, ha az túl szigorú volt.
3. A büntetés enyhítésére korlátozottan és korlátlanul kerülhet sor:
4. A korlátozott enyhítés nem kivételes jogintézmény, ugyanis bármilyen ügyben lehetőség van
erre, ha a bíróság arra a következtetésre jut, hogy az alsó határ túl szigorú. A korlátozott
enyhítés lehet egyfokú vagy kétfokú:
a. Az egyfokú enyhítés szabályait a 82.§ (2) bekezdés tartalmazza, ez pedig az alsó
határból indul ki és meghatározza a kiszabható legkisebb mértéket.
b. A kétfokú enyhítés a kísérlet és a bűnsegéd esetén jelentkezik, hiszen a Btk. a
parifikáció elvet vallja, miszerint a kísérletre a befejezett bűncselekmény büntetési
tételét kell alkalmazni és a bűnsegélyre (részesekre) a tettesre vonatkozni büntetési
tételt.
5. Ha a törvény korlátlan enyhítésre ad lehetőséget, bármely büntetési nem legkisebb mértéke
kiszabható, ez pedig a büntetéseket és az intézkedéseket is érinti. A Btk. Általános és Különös
Része pontosan meghatározza, melyek azok az esetek, ahol erre lehetőség van (pl. ha a
kísérlet alkalmatlan tárgyon, alkalmatlan eszközzel, vagy alkalmatlan módon követik el).
A büntetés kiszabása tárgyalásáról lemondás esetén
83. §
(1) Tárgyalásról lemondás esetén – a (2) bekezdésben meghatározottak kivételével – a büntetés
kiszabásakor a 82. § (2) bekezdésében meghatározott enyhébb büntetési tételek alsó határát kell
alapul venni.
(2) Együttműködő terhelt tárgyalásról lemondása esetén a szabadságvesztés mértéke
a) nyolc évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt a három évet,
b) öt évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt a két évet,
c) három évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt a hat
hónapot
nem haladhatja meg.
(3) Ha a tárgyalásról lemondásnak nyolcévi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő
bűncselekmény miatt van helye, a bűnszervezetben elkövetett bűncselekményre előírt szigorúbb
rendelkezések nem alkalmazhatóak, a büntetést a bűncselekményre az e törvény által előírt
büntetési tételkeretek között kell kiszabni.
84. § (1) Tárgyalásról lemondás esetén a bűnhalmazatban lévő bűncselekményekre a halmazati
büntetésre vonatkozó rendelkezések az irányadók azzal, hogy a bűnhalmazatban lévő
bűncselekmények büntetési tételeinek felső határát a 83. § (1)–(2) bekezdése alapján kiszabható
büntetések közül a legsúlyosabbnak az alapulvételével kell kiszabni.
(2) Ha e törvény a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül legalább kettőre határozott ideig
tartó szabadságvesztést rendel, a 83. § (1)–(2) bekezdése alapján kiszabható legsúlyosabb
büntetési tétel felső határa a legmagasabb büntetési tétel középmértékével emelkedik, de nem
érheti el az egyes bűncselekményekre a 83. § (1)–(2) bekezdés alapján kiszabható büntetések
együttes tartamát.
1. E szabályok lényege, hogy ha a védemelést megelőzően a bűnösségére kiterjedő vallomást
tesz és a tárgyalás jogáról lemond az elkövető, akkor a bíróság – az ügyész indítványára –
megállapítja ezzel összefüggésben a vádlott bűnösségét és büntetését.
2. A törvény a beismerő valllomást és a tárgyalásról való lemondást honorálja és a Btk. 82.§ (2)
bekezdésben meghatározott büntetési tételek alsó határát veszi alapul büntetés kiszabáskor.

25. A szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése. Mi a különbség a végrehajtás felfüggesztése

és a próbára bocsátás között?
85. §
(1) A két évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtása próbaidőre felfüggeszthető, ha –
különösen az elkövető személyi körülményeire figyelemmel – alaposan feltehető, hogy a büntetés
célja annak végrehajtása nélkül is elérhető.
(2) A próbaidő tartama – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – egy évtől öt évig terjedhet, de a
kiszabott szabadságvesztésnél rövidebb nem lehet. A próbaidőt években, vagy években és
hónapokban kell meghatározni.
86. §
(1) A szabadságvesztés végrehajtása nem függeszthető fel azzal szemben, aki
a) többszörös visszaeső,
b) a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, vagy
c) a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt vagy
felfüggesztésének próbaideje alatt követte el.
(2) Ha az elkövetőn olyan szabadságvesztést hajtanak végre, amely miatt a felfüggesztett
szabadságvesztés végrehajtását nem lehet elrendelni, akkor a próbaidő a szabadságvesztés
tartamával meghosszabbodik.
(3) A (2) bekezdés szerinti rendelkezést a közérdekű munka és pénzbüntetés helyébe lépő
szabadságvesztés esetén is alkalmazni kell.
(4) A (2) és (3) bekezdés esetén a próbaidő tartama az öt évet meghaladhatja.
(5) Ha az elkövetőt többször ítélik próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre, és a
szabadságvesztések próbaideje még nem telt el, valamennyi próbaidő párhuzamosan telik.
(6) A szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésével egyidejűleg az elkövető pártfogó
felügyelet alá helyezhető. Ha az elkövető visszaeső, pártfogó felügyelet alatt áll.
87. §
A felfüggesztett szabadságvesztést végre kell hajtani, ha
a) a próbaidő alatt megállapítják, hogy a szabadságvesztés végrehajtását a 86. § (1) bekezdésében
foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel,
b) az elkövetőt a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó
szabadságvesztésre ítélik, vagy
c) az elkövető a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegi.
88. §
A büntetés végrehajtásának kegyelemből történt felfüggesztése esetén a végrehajtás elrendelésére
a felfüggesztett büntetés végrehajtására vonatkozó rendelkezést megfelelően alkalmazni kell.
1. A szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése, vagy más szóval a próba időre
felfüggesztett szabadság vesztés esetén a bíróság megállapítja az elkövető bűnösségét és
emellett ki is szab rá szabadságvesztés büntetést. Viszont ezt a szabadságvesztési, vagyis a
büntetést próba időre elhalasztja.
2. A Btk. kizárólag két évet meg nem haladó szabadságvesztés büntetés esetén ad erre
lehetőséget.
3. A felfüggesztés csak abban az esetben alkalmazható, ha az elkövető előélete megengedi és
ha megfelel a a 86.§ (1) bekezdésnek. Kifogásolható életvezetésű elkövetővel szemben
lehetőség van a felfüggesztésre, ha nagyobb tárgyú súlyú bűncselekményt valósított meg, de
bűnösség foka kisebb, vagy fordítva.
4. Nem ítélhető felfüggesztett szabadságvesztésre, ha:
a. az elkövető jellegénél fogva súlyosabban megítélendő (erőszakos), vagy nagyobb
tárgyi súlyú bűncselekményt követett el
b. a gondatlanság nagyfokú és a bekövetkezett eredmény is súlyos
c. ha az elkövetők szervezetten valósították meg a bűncselekményt.
5. Ha a felfüggesztett szabadságvesztés eredményes, akkor nem kell letöltenie a
szabadságvesztést; ha viszont újabb bűncselekményt követ el és szabadságvesztésre ítélik;
vagy ha kiderül, hogy kizáró ok ellenére függesztették fel; vagy ha a pártfogó felügyelet
magatartási szabályait megszegi, akkor ismét végrehajtóvá válik a szabadságvesztés letöltése
– sőt, az újabb bűncselekmény elkövetésének szabadságvesztését is hozzárendelik.
6. Ha pedig az elkövetőt többször ítélik próba időre felfüggesztett szabadságvesztésre akkor
ezek párhuzamosan telnek.

65. §
(1) A bíróság a vétség, valamint a háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő
bűntett miatt a büntetés kiszabását próbaidőre elhalaszthatja, ha alaposan feltehető, hogy a
büntetés célja intézkedés alkalmazásával is elérhető.
(2) Nem bocsátható próbára
a) a visszaeső,
b) aki a bűncselekményt bűnszervezetben követte el,
c) aki a szándékos bűncselekményt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás
befejezése előtt követte el, vagy
d) aki a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt követte
el.
(3) A próbaidő tartama egy évtől három évig terjedhet, a tartamot években, vagy években és
hónapokban kell meghatározni.
(4) A próbára bocsátott pártfogó felügyelet alá helyezhető. Ha a próbára bocsátott a pártfogó
felügyelet magatartási szabályait megszegi, a próbaidő egy alkalommal, legfeljebb egy évvel
meghosszabbítható.
66. §
(1) A próbára bocsátást meg kell szüntetni, és büntetést kell kiszabni, ha
 a) a próbára bocsátottat a próbára bocsátás előtt elkövetett bűncselekmény miatt a próbaidő alatt
elítélik,
b) a próbára bocsátottat a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt elítélik, vagy
c) a próbára bocsátott a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegi.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott eseteken kívül a próbaidő elteltével az elkövető
büntethetősége megszűnik.
1. A próbára bocsátás esetén a bíróság megállapítja az elkövető bűnösségét, mégsem szab ki
büntetést, hanem a büntetés kiszabását próba időre elhalasztja.
a. Ez abban tér el a próba időre felfüggesztett szabadságvesztés esetétől, hogy ott
szintén megállapítja az elkövető bűnösségét, de ki is szabják rá a megfelelő
szabadságvesztés büntetést. A bíróság által kiszabott szabadságvesztés büntetést
mégsem hajtja végre, hanem azt halasztja el (tehát nem a büntetés kiszabását,
hanem annak végrehajtását).
2. A próbára bocsátás olyan esetekre vonatkozik, amikor az elkövető személyi körülményei
kedvezőek, és a társadalom szempontjából kevésbé veszélyes volt az elkövetett
bűncselekmény. Szintén elrendelhető, ha nagyobb tárgyi súlyú a bűncselekmény, de a
bűnösségi foka csekélyebb, vagy fordítva.
3. A 65.§ (2) bekezdés foglalja magában azokat az eseteket amikor a próbára bocsátás nem
szabható ki.
4. A próbára bocsátás lehetősége csak a 3 évet nem meghaladó szabadságvesztés
büntetéseknél alkalmazható, bűnhalmazat esetén, ha egyik bűncselekmény szabadságvesztés
ideje sem haladja meg ezt az időt. Továbbá, nem az enyhített büntetési tételből kell kiindulni,
hanem a törvényi büntetési tételből.
5. A próbára bocsátott személynek a magatartása szükségszerűen közelről megfigyelendő, ezért
pártfogó felügyeletet rendelnek el, aki külön szabályokat ír elő neki. Ha pedig az elkövető egy
újabb szabadságvesztéssel járó bűncselekményt követ el; vagy ha korábbi bűncselekmény
megvalósítása miatt a próbára bocsátás alatt ítélik el; vagy ha megszegi a pártfogó felügyelet
szabályait, akkor büntetés kiszabásra kerül és annak végrehajtására.
6. A próba idő leteltével tiszta erkölcsi bizonyítványt kap; ha nem telik le eredményesen, akkor
a büntetést kiszabják a korábbi bűncselekmény elkövetése miatt, és ha a próba idő alatt
elkövetett bűncselekményt, akkor ezt is beszámolják, és egy büntetést szab ki a bíróság.
A feltételes szabadságra bocsátás esetén a bíróság megállapítja az elkövető bűnösségét, kiszabja a
szabadságvesztés büntetést, és ezt a szabadságvesztést elkezdi letölteni a büntetés-végrehajtási intézetben.
Az elítéltnek vagy a büntetés 2/3-át vagy ¾-ét kell letölteni, illetve nagyon kivételes esetekben ½ de
legalább 3 hónapot mielőtt megkaphatja ezt a kegyelmet. A 38§. (4) bekezdésben található azok az esetek,
amikor a feltételes szabadságvra bocsátás kizárt; illetve a 40.§ foglalkozik a feltételes szabadságra bocsátás
megszüntetéséről és az elítélt ismét Bv. intézetbe rendeléséről.
A feltételes szabadságra bocsátás a elítélt a Bv. intézetben tanúsított jó magatartása alapján kapja meg ezt
a kedvezőbb büntetést de pártfogó felügyelet alatt áll és az ő által előírt szabályoknak megfelelően kell
eljárni.

26. A halmazati büntetés szabályai

Btk. 6.§
(1) Bűnhalmazat az, ha az elkövető egy vagy több cselekménye több bűncselekményt valósít meg,
és azokat egy eljárásban bírálják el.
(2) Nem bűnhalmazat, hanem folytatólagosan elkövetett bűncselekmény, ha az elkövető
ugyanolyan bűncselekményt, azonos sértett sérelmére, rövid időközönként többször valósít meg.
Btk. 81.§
(1) Bűnhalmazat esetén egy büntetést kell kiszabni.
(2) A halmazati büntetést a bűnhalmazatban lévő bűncselekményre megállapított büntetési
nemek, illetve büntetési tételek közül a legsúlyosabbnak az alapulvételével kell kiszabni.
(3) Ha a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül legalább kettő határozott ideig tartó
szabadságvesztéssel büntetendő, a büntetési tétel felső határa a legmagasabb büntetési tétel
felével emelkedik, de nem érheti el az egyes bűncselekményekre megállapított büntetési tételek
felső határának együtt tartamát.
(4)
(5) A mellékbüntetés halmazati büntetés esetében sem haladhatja meg a törvényben
meghatározott legmagasabb mértékét, illetve tartamot.
1. A bűnhalmazatot nem ismerte a kumuláció elve, hanem a több bűncselekmény elkövetése
esetén mindegyikre kiszabta a büntetést, majd összeadta és ez alapján hajtották végre.
2. Az abszorpciós elve alapján annak a bűncselekménynek a büntetési tételét alkalmazták,
amelynek a legmagasabb volt a büntetési tétele, ez viszont azt eredményezte, hogy további
bűncselekmény elkövetése miatt büntetlenül marad.
3. Az aszperációs elv alapján pedig szintén a legsúlyosabb bűncselekmény büntetési tételt veszi
alapjául a bíróság, de lehetőség nyílik arra, hogy a büntetési tétel felső határát meghaladja a
szabadságvesztés.
4. A Csemegi-kódex és a Btá. az aszperációs elvet követte; majd az 1961. évi Btk. bevezette azt,
hogy a felső határ a legsúlyosabb bűncselekmény felével emelkedik, ezt pedig követte az
1978. évi Btk. 2010-ben a személy elleni erőszakos bűncselekmények, ha bűnhalmazatban
voltak, akkor a felső határ kétszeres emelésére lehetőség nyílt.
5. A bűnhalmazatot tehát az elkövetőnek egy vagy több cselekménye több bűncselekményt
valósít meg, de egy eljárásban bírálják el, és egy büntetést szabnak ki. Utólagos felbontásra
nem ad lehetőséget a törvény.
6. A büntetés kiszabása nem zárja ki az intézkedés kiszabását, viszont nem lehet két
bűncselekmény esetén egy büntetést és egy intézkedést kiszabni.
7. Az abszorpció elvet követi a törvény amikor előírja, hogy bűnhalmazatban lévő
bűncselekmények esetén a legsúlyosabb büntetési nem és büntetési tételt kell kiszabni,
illetve ennek a legsúlyosabb büntetésnek a felső határa az irányadó.
8. Az aszpiráció elvet követi a Btk. amikor előírja, hogy több határozott szabadságvesztést
érdemlő bűncselekménynek bűnhalmazatban léte esetén a legmagasabb büntetési tételt kell
nézni, majd ez emelkedik a felső határnak a felével de nem érheti el a kettőnek felső határát
együttvéve.
9. A felső határ megállapítására 3 fontos elvet kell követni:
a. A legsúlyosabb bűncselekmény büntetési tételének a felével emelkedik.
b. A felével emelkedés nem érheti el az egyes bűncselekmények együttes felső határát,
hanem egy nappal kevesebbnek kell lennie. Ha 2-8 év+1-5 akkor a büntetési tétel
emelkedik 12-re és ez törvényszerű mert nem lehetne 13. Ha pedig 1-8+3 akkor az
emelkedés 12, de az együttes felső határ pedig 11, így törvénytelen. Ilyenkor 11 év
mínusz egy nappal lehetne emelni.
c. A felemelt határ semmiképp nem emelkedhet 25 év szabadságvesztés fölé.
10. Abban az esetben hogy i)alaki bűnhalmazatban van 3 bűncselekmény; ii) amelyet különböző
időpontokban követett el valaki; iii) befejezett alakzat volt; iv) és személy elleni erőszak
deliktumok voltak akkor a legsúlyosabb deliktum büntetési tétel felső határát kétszeresére
jogosult megemelni a bírónak. Ha pedig meghaladja a 20 évet a halmazata, vagy bármelyik
egyedül életfogytiglan szabadságvesztésre lett volna büntetve, akkor életfogytigat kell
kiszabni.
a. Ezt megsemmisítette az AB 2014-ben mivel Alaptörvény-ellenesnek nyilvánította.
Ennek oka egyrészt az volt, hogy sértette a jogbiztonságot és az alapjogok
védelmét,hiszen a jogalkotó nem definiálta megfelelően,hogy milyen tényezők
 alapján kerül egy és mikor több eljárásban a bűncselekmények elbírálása - se a Btk.
se a Be. nem ad objektív feltételrendszert ami alapján megtörténik az egységesítés.
Márpedig az összbüntetés esetén nem alkalmazhatóak a szigorúbb halmazat
büntetéskiszabási rendelkezések és így nem előrelátható mikor kerül sor ennek
alkalmazására.
b. Emellett pedig a Btk. azonosan kezeli e szempontból a személy elleni erőszakos
bűncselekményeket márpedig ebbe a körbe tartozó bűncselekményeknek eltérő
tárgyi súlyuk van és mivel nem áll fenn a lehetőség a bírói mérlegelésre, ezért ne
lehet kimérni a társadalomra veszélyességet, bűnösség fokot és egyéb enyhítő vagy
súlyosító körülményeket sem. Így egységesen kezeli valamennyi e körbe tartozó
tényállást. Ha lehetővé tette volna a jogalkalmazói mérlegelést, nem lenne hibás.

27. Az összbüntetés szabályai

Btk. 93. §
(1) Ha az elkövetőt több, határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítélik, a jogerősen kiszabott
büntetéseket – törvényben meghatározottak szerint – összbüntetésbe kell foglalni, ha az elkövető
valamennyi bűncselekményt a legkorábbi elsőfokú ítélet kihirdetését megelőzően követte el.
(2) Összbüntetésbe csak olyan végrehajtandó szabadságvesztések foglalhatók, amelyeket az
összbüntetésbe foglaláskor még nem hajtottak végre, vagy amelyeket folyamatosan hajtanak
végre.
(3) Ha felfüggesztett szabadságvesztést kell utóbb végrehajtani, azt az összbüntetésbe foglalás
szempontjából a továbbiakban végrehajtandó szabadságvesztésnek kell tekinteni.
(4) Nem foglalható összbüntetésbe
a) a korábban már összbüntetésbe foglalt büntetés,
b) a pénzbüntetés és a közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés.
94. § Az összbüntetés tartamát úgy kell meghatározni, mintha halmazati büntetést szabnának ki.
Az összbüntetés tartamának azonban el kell érnie a legsúlyosabb büntetésnek és a rövidebb
büntetés vagy büntetések egyharmad részének összegeként számított tartamot, de az nem
haladhatja meg a büntetések együttes tartamát.
95. §
(1) Különböző fokozatban végrehajtandó szabadságvesztések összbüntetésbe foglalása esetén
végrehajtási fokozatként a legszigorúbbat kell meghatározni. Ha az összbüntetés mértéke három
év vagy azt meghaladó tartamú, illetve többszörös visszaesőnél két év vagy ezt meghaladó
tartamú, az összbüntetés végrehajtási fokozatát ennek figyelembevételével kell meghatározni.
(2) Ha az (1) bekezdés alkalmazásával megállapítandó végrehajtási fokozat az elítélt számára
méltánytalan hátrányt jelentene, eggyel enyhébb fokozat állapítható meg.
(3)37 Ha a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége nem kizárt, annak legkorábbi időpontját a
legszigorúbb rendelkezés alapján kell meghatározni. Nem bocsátható feltételes szabadságra az
elítélt az összbüntetésből, ha bármelyik szabadságvesztés esetén a feltételes szabadságra bocsátás
lehetősége kizárt.
96. §
(1) Ha a foglalkozástól eltiltást, a járművezetéstől eltiltást, a kitiltást, a sportrendezvények
látogatásától való eltiltást vagy a kiutasítást szabadságvesztés mellett szabták ki, és a
szabadságvesztés büntetéseket összbüntetésbe foglalták, akkor több, azonos tartalmú
foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kitiltás, sportrendezvények látogatásától való
eltiltás vagy kiutasítás közül azt kell végrehajtani, amelyik az elítéltre hátrányosabb.
(2) A közügyektől eltiltás mellékbüntetés nem foglalható összbüntetésbe. Több közügyektől eltiltás
mellékbüntetés közül azt kell végrehajtani, amelyik a leghosszabb tartamú.
1. A Csemegi kódex az összbüntetés fogalmát és rendelkezéseit a halmazatba foglalta.
 2. A Btá. utólagos összbüntetésbe foglalta azokat a különböző határozattal született ítéleteket,
amelyeket még nem hajtottak végre.
3. Az 1961. évi Btk. megkülönböztette az egyszerű és a quasi-halmazatot; az egyszerű esetén
több büntetés folyamatos végrehajtása fokozott hátrányt jelent, amit a büntetés
csökkentésével kell ellensúlyozni. A quasi-halmazat olyan mintha az elkövető cselekményeit
külön de egy eljásában értékelték volna. Az 1978. évi Btk. ezt követte.
4. A Btk. az összbüntetésnek 3 fontos feltételt ír elő:
a. Az elkövetővel szemben jogerősen, több határozott ideig tartó végrehajtandó
szabadságvesztés szabnak ki. Ezek a szabadságvesztések nem lehetnek átváltozott
büntetések (pl. pénzbüntetésről), se nem lehet, ha próba időre felfüggesztették a
szabadságvesztés; de akkor igen ha utóbb végre kell hajtani a felfüggesztett
szabadságvesztést.
b. Szükséges, hogy a összbüntetésbe foglalt szabadságvesztés büntetése ne legyen
végrehajtott, tehát végrehajtás alatt áll vagy feltételes szabadságra bocsátották és
ezalatt ítélik el korábban megvalósított bűncselekmény miatt, összbüntetésbe
foglalják.
c. A büntetések akkor számíthatóak összbüntetésbe, ha ezek quasi-halmazati
viszonyban állnak és ezeket az elsőfokú ítélet kihirdetését megelőzően követte el.
5. Az összbüntetésnek tehát az a célja, hogy a terheltet utólag olyan helyzetben hozza mintha
egy eljárásban bírálták volna el és halmazati büntetést szabtak volna ki. Akkor sincs lehetőség
az elsőfokú ítélet után elkövetett bűncselekmény összbüntetésbe foglalására, ha a büntetés
másod- vagy harmadfokon emelkedik jogerőre.
6. A Btk. kimondja, hogy nem foglalható összbüntetésbe a korábban összbüntetésbe foglalt
büntetés.
7. Két büntetés összbüntetésbe foglalása esetén a legsúlyosabb büntetés tartamához hozzá kell
adni a legrövidebb büntetés tartamának az 1/3-át de ez nem haladhatja meg a büntetések
együttes tartamát (pl. 5+3(1/3)=6 év). Több mint két büntetés összbüntetésbe foglalása
esetén a legsúlyosabb büntetéshez hozzá kell adni minden egyes rövidebb büntetés 1/3-át.
a. De az összbüntetés szabályai semmiképp nem sértheti meg a halmazati büntetés
normákat.
8. A különböző fokozatokban végrehajtandó szabadságvesztések összbüntetésbe foglalása
esetén a legszigorúbb végrehajtási fokozatot kell kiszabni. De amennyiben ez méltánytalan az
elítéltre nézve, akkor a bírónak lehetősége van eggyel enyhébb fokozat megállapítására.

28. A visszaeső, a különös visszaeső, a többszörös és erőszakos visszaeső fogalma, a rájuk vonatkozó
rendelkezések. A bűnszervezethez tartozás jelentősége a büntetés kiszabása körében
Btk. 459. §
(1) E törvény alkalmazásában
31. visszaeső a szándékos bűncselekmény elkövetője, ha korábban szándékos bűncselekmény
miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, és a büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatósága
megszűnésétől az újabb bűncselekmény elkövetéséig három év még nem telt el;
1. A visszaesés feltételei közül az első az, hogy mind a korábbi mind az új bűncselekménynek
szándékosnak kell lennie (praeterinternationalis bűncselekmények itt szándékosak);
gondatlanság esetén nem lehet megállapítani.
2. A visszaesés második feltétele az, hogy az elkövetővel szemben korábban szabadságvesztés
végrehajtását kiszabták, tehát ha próba időre felfüggesztették a szabadságvesztés
elrendelését, még utólagos kiszabása se alapozza meg, két eset kivételével:
a. kizáró ok ellenére függesztették fel
b. ha közérdekű munka vagy pénzbüntetést szabadságvesztésre változtatták át
 3. A harmadik feltétel pedig az, hogy a büntetés végrehajtásától számított 3 éven belül ne
kövessen el az elkövető még egy bűncselekményt.
a. A szabadságvesztés végrehajtás befejezése előtt követi el a bűncselekményt az
elkövető, ha a feltételes szabadságra bocsátás alatt követi el. Ha pedig
eredményesen telik le, akkor onnantól számítják a 3 évet.
4. A visszaesést kizárólag magyar bíróság állapítja meg, kivéve ha a külföldi bíróság ítélete
azonos érvényű a magyarral, egyébként pedig a külföldi elítélés súlyosító körülmény.
5. A visszaesés jogkövetkezményei:
a. börtönbe kell végrehajtani a szabadságvesztést, ha vétség miatt szabták ki
b. nem bocsátható próbára
c. nem írható elő jóvátételi munka
d. feltételes szabadságra bocsátás és a szabadságvesztés végrehajtásának
felfüggesztése esetén pártfogó felügyelet alatt áll
459. §
(1) E törvény alkalmazásában
31. a) különös visszaeső az a visszaeső, aki minkét alkalommal ugyanolyan vagy hasonló jellegű
bűncselekményt követ el;
1. A különös visszaesés a bűnismétlés azonosság vagy hasonlóságán múlik.
2. A bűncselekmény akkor azonos, ha a Btk. Különös Részben meghatározott törvényi tényállás
ismét megvalósítja, és nem tesz különbséget az alap-, minősített-, és privilegizált esetet;
továbbá nem tesz különbséget kísérleti és befejezett stádiumok közt; illetve az elkövetői
alakzatok közt sem.
3. A bűncselekmények kizárólag akkor hasonló jellegűek, ha a Btk. Különös Része rendelkezik
erről; például a Btk. 160.§-a az emberölésről szól és ennek a (6) bekezdése megállapítja, hogy
az a) népirtás; b) az emberrablás és elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak; c)
terrorcselekmény, jármű hatalomba kerítése, és zendülés súlyosabban minősülő esetei mind
hasonló bűncselekmények ha halált szándékosan okoz.
4. Ha a különös visszaesés nem minősítő körülmény, ezt a büntetés kiszabásakor meg kell
állapítani.
5. A visszaesőkre vonatkozó hátrányok itt is érvényesülnek, emellett pedig a következők is:
a. ha a törvény máshogy nem rendelkezik, akkor az újabb bűncselekmény felső határa a
felével emelkedik, de nem haladja meg a 25 évet; a halmazati büntetés esetén a 81.§
(3) bekezdése szerint kell a büntetési tételt kell megemelni és a 83.§ (1)-(2)
bekezdést kell alkalmazni a tárgyalásról lemondás esetén
b. a 82.§ (1) bekezdése csak különösen méltányló esetben enyhítő
6. Ha a Btk. Különös Része külön minősített esetként szabályozza, akkor további joghátrányok is
lehetnek de a felemelt büntetési tételkeret előírásai nem alkalmazhatóak.
459. §
31. b) többszörös visszaeső az, akit a szándékos bűncselekmény elkövetését megelőzően
visszaesőként végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, és az utolsó büntetés kitöltésétől vagy
végrehajthatósága megszűnésétől a szabadságvesztéssel fenyegetett újabb bűncselekmény
elkövetéséig három év még nem telt el;
1. Az egyik feltétele az, hogy már korábban visszaesőként szabadságvesztésre ítélték, de
amennyiben tévesen ítélték meg a (különös) visszaeső minőségét, nincs lehetőség többszörös
visszaeső megállapítására.
2. A második feltétele, hogy ez a szándékos bűncselekmény szabadságvesztéssel fenyegetett
legyen.
3. Az összbüntetést egyszeri ítélésnek kell értékelni ezért ez nem alapozza meg a többszörös
visszaesést.
4. A többszörös visszaesés további jogkövetkezményei:
 a. fegyházban kell végrehajtani a két évnél hosszabb szabadságvesztést
b. a büntetés felének letöltése után nem bocsátható feltételes szabadságra
c. nem bocsátható feltételes szabadságra, ha fegyházban kell végrehajtani a
szabadságvesztést
d. a vádemelés nem halasztható el
5. Ha a bíróság nem alkalmazza a 89.§(1) bekezdését akkor a különös és többszörös visszaesés
ténye minősített körülmény. Ha viszont alkalmazza, akkor már nem minősített körülmény a
kétszeres értékelés tilalma miatt.
6. A büntetési tétel itt is – mint ahogyan a különös visszaesőnél – a felső határ felével
emelkedik de nem haladhatja meg a 25 évet. Ha halmazati büntetésben szerepel akkor a 81.§
(3) bekezdése szerint emelkedik a felével, vagyis akkor kétszer emelkedik a felével: egyszer a
visszaesés miatt egyszer pedig a halmazat miatt.
459. §
(1) E törvény alkalmazásában
31. c) erőszakos többszörös visszaeső az a többszörös visszaeső, aki mindhárom alkalommal
személy elleni erőszakos bűncselekményt követ el.
1. Az erőszakos többszörös visszaesőnek a kritériumai az, hogy egyrészt az erőszakos
többszörös visszaeső megállapításakor már két alkalmommal személy elleni erőszak
bűncselekmény elkövetése miatt elítélték; másrészt, hogy a végrehajtás megszűntetéstől
számított 3 év még nem telt el amikor újabb személy elleni erőszakos bűncselekményt valósít
meg.
a. Tehát elköveti az első ilyen bűncselekményt, elítélik; elköveti a másodikat,
visszaesőként elítélik; elköveti a harmadikat három éven belül, erőszakos többszörös
visszaesőként elítélik.
2. A további jogkövetkezmények a visszaesőn túl:
a. nem alkalmazható a Btk. 33.§ (4) bekezdése, amely a 3 évi szabadságvesztésnél
enyhébb büntetést átváltoztatja másik büntetésre
b. nem bocsátható feltételes szabadságra
c. a büntetési tétel felső határa kétszeresére emelkedik
d. ha a felemelt felső határ a húsz évet meghaladja vagy a törvény szerint életfogytig
tartó szabadságvesztéssel büntethető, az életfogytig kiszabása kötelező
e. a büntetés korlátozott enyhítésre nincs lehetőség
3. Ugyanakkor, ha a Btk. Általános Része ad enyhítési lehetőséget, akkor ez ide is vonatkozik.
89. §
(1) A különös és a többszörös visszaesővel szemben az újabb bűncselekmény büntetési tételének
felső határa szabadságvesztés esetén a felével emelkedik, de nem haladhatja meg a huszonöt évet.
Tárgyalásról lemondás esetén a 83. § (2) bekezdése szerinti büntetési tételt kell a felével emelni.
(2) A különös és a többszörös visszaesővel szemben a büntetés a 82. § (1) bekezdése alapján csak
különös méltánylást érdemlő esetben enyhíthető.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott súlyosabb jogkövetkezmények nem alkalmazhatók, ha e
törvény Különös Része a különös visszaesőként történő elkövetést a bűncselekmény súlyosabban
minősülő eseteként rendeli büntetni.
90. §
(1) Erőszakos többszörös visszaesővel szemben a 33. § (4) bekezdése nem alkalmazható.
(2)33 Az erőszakos többszörös visszaesővel szemben az erőszakos többszörös visszaesőkénti
minősítést megalapozó bűncselekmény büntetési tételének felső határa szabadságvesztés esetén a
kétszeresére emelkedik. Ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladná,
vagy a törvény szerint a bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, az
elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni. Tárgyalásról lemondás
esetén a 83. § (2) bekezdése szerinti büntetési tételt kell a kétszeresére emelni.
 (3) Az erőszakos többszörös visszaesővel szemben a büntetés
a) a 82. § (1) bekezdése alapján nem enyhíthető,
b) – ha e törvény Általános Része lehetővé teszi – korlátlanul enyhíthető.
1. Szt. István törvényeiben a bűnismétlést szigorúbban ítélték meg  a XIX. században is a
különös részben növelő hatása volt  Csemegi kódex: visszaesők nem bocsáthatók
feltételes szabadságra  Btá. nem definiálta még csak alkalmazhatóságára tulajdonított
jelentőséget  1961. Btk. már definiálta az Általános Részben  az 1978. évi Btk. pedig
külön definiálta a visszaesőt, különös visszaesőt, és többszörös visszaesőt
2. Az ismételten bűncselekmény elkövetők két csoportba oszthatóak; vagy egyszerű
bűnismétlők vagy pedig visszaesők.
3. A Btk. 459. § (1) bekezdésének 31. pontja rendelkezik külön-külön a visszaeső, a különös
visszaeső, a többszörös visszaeső, és az erőszakos többszörös visszaesőről.
4. Az egyszerű bűnismétlő az, akinek:
a. a régebbi, vagy az újabbi bűncselekménye gondatlan volt
b. mindkét bűncselekménye gondatlan volt
c. a korábbi szándékos bűncselekménye miatt nem ítélték végrehajtandó
szabadságveszésre
d. a korábbi bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, de a a
végrehajtás befejezése és az újabb szándékos bűncselekmény között eltelt 3 év
5. A visszaesőknek a súlyos jogkövetkezményei alkotmányos alapokon nyugszik mert a
büntetőjog alkotmányos garanciális szabályai nem zárják ki, hanem egyesen megkívánják a
külön értékelést.

29. Az elítéléshez fűződő hátrányok alóli mentesítés módjai. A törvényes mentesítés szabályai. A
bíróság és kegyelmi mentesítés. A mentesítés egységessége.
A mentesítés fogalma
1. A mentesítés azt a célt szolgálja, hogy az elítélt egy bizonyos idő után ne érezze a
bűncselekmény következményeit. Ez nem összekeverendő a rehabilitációval, hiszen ez eltörli
a korábbi elítélést és visszamenőleg jóvátételt teremt; a menetesítés nem változtatja a
korábbi elítélést, hanem a jövőben próbál következményeket enyhíteni.
2. Ilyenkor az elítélt büntetlen előéletűnek kell tekinteni és nem lehet számonkérés a bűnözési
múltjáról; a büntetlen előélet bizonyos foglalkozások körében különösen fontos.
Btk. 97.§
(1) A büntetőjogi felelősség megállapításához, büntetés kiszabásához vagy intézkedés fűződő
hátrányos jogkövetkezményt törvény állapíthat meg.
1. Az elmarasztaláshoz kapcsolódó joghátrányok lehetnek büntetőjogi szankciók, amelyeket a
Btk. tartalmaz, de lehetnek egyéb jogágak által alkalmazott joghátrányok, amelyek közül az
egyik ilyen a büntetlen előélet elvárása egy foglalkozásnál (pl. Alkotmánybíró).
2. Azt, hogy a mentesítés melyik joghátrányokra terjed ki, azt a mentesítés hatály dönti el, tehát
a mentesítés csak büntetőjogon kívüli státuszt érint így nem terjed ki újabb bűncselekmény
elkövetésének következményeire (pl. visszaeső).
99.§
Az elítélt mentesítésben részesülhet
a) e törvény erejénél fogva,
b) bírósági határozat alapján vagy
c) kegyelem útján.
1. Enyhébb büntetések esetén bizonyos idő elteltével beáll a mentesítés, ez a törvényi
mentesítés pedig a büntetési nem és mértékhez igazodik. A bírói mentesítés kérhető, de csak
a szükséges idő leteltének fele után. A kollektív kegyelem az Országgyűlési hatáskör, míg az
egyéni kegyelem az köztársasági elnök hatásköre.
 2. Egyes ítéletekben külön vizsgálandó a mentesítés, még összbüntetés foglalás esetén is.
3. Életfogytig tartó szabadságvesztésnél csak kegyelem érvényesíthető.
4. A mentesítés egysége azt jelenti, hogy addig nem mentesíthető senki, amíg a mellékbüntetés
nem lett végrehajtva, vagy meg nem szűnt.

100. §
(1) E törvény erejénél fogva áll be a mentesítés
a) elzárás, pénzbüntetés és közérdekű munka esetén az ítélet jogerőre emelkedésének napján,
b) foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kitiltás és sportrendezvények látogatásától való
eltiltás esetén az ítélet jogerőre emelkedése napján,
c) kiutasítás esetén a büntetés végrehajtásának befejezése vagy végrehajthatóságának megszűnése
napján,
d) felfüggesztett szabadságvesztés esetén a próbaidő leteltének napján,
e) gondatlan vétség miatt kiszabott szabadságvesztés esetén a büntetés kitöltésének vagy
végrehajthatósága megszűnésének napján,
f) szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, egy évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztés
esetén a büntetés kitöltését vagy végrehajthatóságának megszűnését követő három év elteltével,
g) szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, egy évet meghaladó, de öt évnél nem hosszabb
tartamú szabadságvesztés esetén a büntetés kitöltését vagy végrehajthatóságának megszűnését
követő öt év elteltével,
h) szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, öt évet meghaladó, de tíz évnél nem hosszabb
tartamú szabadságvesztés esetén a büntetés kitöltését vagy végrehajthatóságának megszűnését
követő nyolc év elteltével,
i) szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, tíz évet meghaladó tartamú, határozott ideig tartó
szabadságvesztés esetén a büntetés kitöltését vagy végrehajthatóságának megszűnését követő tíz
év elteltével.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja esetén a mentesítés nem terjed ki
a) foglalkozástól eltiltás esetén a foglalkozás gyakorlásának,
b) járművezetéstől eltiltás esetén a járművezetés gyakorlásának,
c) kitiltás esetén az ítéletben meghatározott településen vagy az ország meghatározott részén való
tartózkodás,
d) sportrendezvények látogatásától való eltiltás esetén az elítélt sportrendezvények látogatásához
való
jogára.
(3)39 Az (1) bekezdés d) pontja esetében a mentesítés nem áll be, ha a szabadságvesztés
végrehajtását elrendelik. Ilyenkor a mentesítésre a végrehajtandó szabadságvesztésre vonatkozó
mentesítési szabályok az irányadók.
1. A mentesítés a progresszívitást követi, tehát a i) jogerőre emelkedés napján; ii) próbaidő
leteltének napján; iii) a kitöltés napján,iv) illetve 3,5,8,10 év után válik esedékessé.
a. A jogerőre emelkedés napján egy érdekes kitétel, hiszen a jogerőig nem büntetett
előéletű, majd jogerőre emelkedik és már aznap mentesül de világos, hogy akkor
milyen hátrányoktól mentesül.

101. §
(1) Végrehajtandó szabadságvesztés esetén a bíróság az elítéltet kérelemre utólag mentesítésben
részesítheti, ha erre érdemes, és a szabadságvesztés kitöltésétől vagy végrehajthatósága
megszűnésétől a 100. § (1) bekezdés f)–i) pontjában meghatározott idő fele már eltelt.
(2) Felfüggesztett szabadságvesztés esetén a bíróság az elítéltet kérelemre utólag mentesítésben
részesítheti, ha erre érdemes, és a próbaidő fele része, de legalább egy év már eltelt.
(3) Az érdemesség elbírálásánál figyelembe kell venni az elítéltnek a büntetés kitöltése,
felfüggesztett szabadságvesztés esetén az ítélet jogerőre emelkedése óta folytatott életmódját,
továbbá azt, hogy – ha erre módja volt – jóvátette-e a bűncselekménnyel okozott sérelmet.
(4) Felfüggesztett szabadságvesztés esetén az utólagos mentesítés hatályát veszti, ha a
felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását elrendelik.
102. §
(1) A szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén a bíróság téletében előzetes
mentesítésben részesítheti az elítéltet, ha arra érdemes.
(2) Az előzetes mentesítés hatályát veszti, ha a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását
elrendelik.
1. A bírói mentesítésnek két formája van: az előzetes és az utólagos.
2. Az utólagos mentesítés a gyakoribb forma, amely – kivéve az életfogytig szabadságvesztés –
minden szabadságvesztésre vonatkozhat.
a. Ez a bíróit mentesítés megkívánja, hogy törvényi mentesítés felének letelte után és
amennyiben az elítélt megérdemli, akkor kérelemre elsőfokon határozattal dönthet a
bíróság.
b. Ehhez ügyész támogató vagy ellenző nyilatkozat kell; valamint az érdemesség az
elítélt életmódját veszi figyelembe a büntetés kiállásától, hogy reszocializálható-e a
kérelmező.
3. Az előzetes mentesítés csak felfüggesztett szabadságvesztésre vonatkozik és amennyiben
érdemes a kérelmező, akkor nem törvényi mentesülés következik be a próbaidő leteltének
napján, hanem a jogerőre emelkedés napján.
a. Itt is az elkövető személye, életvitele, bűncselekmény jellege, súlya, körülményei,
indítéka vehető figyelembe.
b. Ha az elsőfokú bíróság mentesítette az elítéltet, attól még a másodfokú bíróság még
ügyészi fellebbezés hiányában is mellőzheti a rendelkezést és súlyosíthatja a tilalmat.
c. Gyakori védői dilemma, hogy a védőbeszédben a vádlott nem terjeszt elő alternatív
indítványt (pl. előzetes mentesítés kérelem) mert bízik abban, hogy felmentik vagy
enyhébb lesz a joghátrány mint szabadságvesztés; ez feloldható ha a másodfokú
eljárásban előterjesztik a kérelmet.
A kegyelmi mentesítés
1. A kegyelembe alapján való mentesítésbe is részesíthető valaki még ha a törvény szerint nincs
is helye ennek.
2. A közkegyelem gyakorlásra az Országgyűlés jogosult; az egyéni kegyelmet a köztársasági
elnök jogosult gyakorolni.
3. A kegyelmi jog gyakorlója ha kegyelembe részesít valakit és ezzel csökkenti vagy elengedi a
büntetést, nem feltétlenül jelenti egyben azt, hogy büntetlen előéletű lesz hanem
kifejezettem utalni kell arra hogy a kegyelem a mentesítésre is kiterjed.
Felnőttkorú elítélt Törvényi mentesítés Bírói mentesítés Kegyelmi mentesítés
Elzárás, közérdekű Jogerő napja Nincs Nincs
munka, pénzbüntetés,
foglalkozástól eltiltás,
járművezetéstől
eltiltás, kitiltás,
sportrendezvény
látogatástól eltiltás
Felfüggesztett Próbaidő letelte napja Előzetes mentesítés (a Nincs
szabadságvesztés (kivéve ha a jogerő napján)
végrehajtást
elrendelik)
Gondatlan vétség Kitöltés napja, illetve Nincs helye Lehet
miatt kiszabott végrehajthatóság
szabadságvesztés megszűnésének napja
Szándékos Kitöltéstől, illetve Kitöltéstől, illetve Lehet bármikor
bűncselekmény miatt végrehajthatóság végrehajthatóság
1 évet meg nem megszűnésétől megszűnésétől
haladó számított 3 év számított 1 év 6 hónap
szabadságvesztés után
Szándékos Kitöltés, illetve Kitöltéstől, illetve Lehet bármikor
bűncselekmény miatt végrehajthatóság végrehajthatóság
1 évet meghaladó, 5 megszűnésének megszűnésétől
évnél nem hosszabb napjától számított 5 év számított 2 év hónap
szabadságvesztés után
Szándékos Kitöltéstől, illetve Kitöltéstől, illetve Lehet bármikor
bűncselekmény miatt végrehajthatóság végrehajthatóság
5 évet meghaladó, 10 megszűnésétől megszűnésétől
évnél nem hosszabb számított 8 év számított 4 év után
tartamú
szabadságvesztés
Szándékos Kitöltéstől, illetve Kitöltéstől, illetve Lehet bármikor
bűncselekmény miatt végrehajthatóság végrehajthatóság
10 évet meghaladó megszűnésétől megszűnésétől
határozott tartamú számított 10 év számított 5 év után
szabadságvesztés

Fiatalkorú elítélt Törvényi mentesítés Bírói mentesítés Kegyelmi mentesítés

Felfüggesztett Jogerő napja Nincs Nincs
szabadságvesztés
Szándékos Kitöltés napja, illetve Nincs Lehet
bűncselekmény miatt végrehajthatóság
1 évet meg nem megszűnésének napja
haladó
szabadságvesztés
Szándékos Kitöltéstől, illetve Kitöltés után kérhet Lehet
bűncselekmény miatt végrehajthatóság
1 évet meghaladó, 5 megszűnésétől
évnél nem hosszabb számított 3 év
szabadságvesztés
Szándékos 5 évnél hosszabb Kitöltés után kérhet Lehet
bűncselekmény miatt tartam esetén törvényi
1 évnél hosszabb mentesítés nincs
bármely tartamú
szabadságvesztés

30. A fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések. (A szabadságvesztés, az elzárás, a pénzbüntetés, a

közérdekű munka, a kiutasítás, a közügyektől eltiltás).
1. A nemzetközi egyezmények és tendenciák a minimális beavatkozás követelményét írják elő
elsősorban diverziós, eltérő megoldások); a resztoratív szemléletet (helyreállító
igazságszolgáltatást), és a szabadságelvonás szankció mint ultima ratio.
a. Ezekről szólnak az ENSZ-nek az 1985. évi Pekingi Szabályok; az 1989-ben elfogadott
gyermekek jogairól szóló egyezmény; Európa Tanács Miniszteri Bizottság 9. és 11.
számú ajánlásai.
2. A büntetőjogi szabályozás sürgette az önálló fiatalkorúak büntetőjog megalkotását; ennek
lévén létrejöttek azok a szabályok, amelyek – általában – kizárólagosan 14./15. életévnél
kezdődnek és 21. életévig érvényesülnek.
a. A jogkövetkezmények kedvezőbbek: szabadságelvonással ultima ratio-ként jelenik
meg, és ekkor is enyhébben, míg a határozatlan tartamú szabadságelvonást
kiiktatják.
3. Magyarországon a Csemegi kódexben a fiatalkorúság miatt nem volt büntethető a 12. és 16.
életév közötti bűnös cselekmény belátással nem rendelkező személy; aki pedig rendelkezett
vele, azt enyhébben büntették  reformmozgalmak miatt létrejött a 1908. évi I. Bn. (12-18)
 az 1951. évi Btk. nem büntette a 12. életévét nem betöltött személyt  1961. évi Btk.
megszüntette a fiatalkorúak szabályozásnak az önállóságát és a IV. Fejezetbe kerültek.
Btk. 105.§
(1) Fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizenkettedik életévét betöltötte, de a
tizennyolcadikat nem.
(2) E törvény rendelkezéseit a fiatalkorúakra a jelen fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
1. A fiatalkorúakra vonatkozó szabályozás (tehát 12. és 18. életév közötti ember) nem létezik
önállóan hanem a XI. fejezetben találjuk azokat a rendelkezéseket, amelyeket a
fiatalkorúakra alkalmazni kell.
2. De tulajdonképpen a felnőttekre vonatkozó szabályok az alkalmazandóak és ha fiatalkorú
bűnözőről van szó akkor a XI. Fejezetben foglalt előírásokat kell megvizsgálni és figyelembe
venni.
a. Ezek a speciális leszállított büntethetőségi szabályok általános jelleggel valamennyi
bűncselekményekre irányadóak.
106. §
(1) A fiatalkorúval szemben kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés célja elsősorban az,
hogy a fiatalkorú helyes irányba fejlődjön, és a társadalom hasznos tagjává váljon, erre tekintettel
az intézkedés vagy büntetés megválasztásakor a fiatalkorú nevelését és védelmét kell szem előtt
tartani.
(2) Fiatalkorúval szemben büntetést akkor kell kiszabni, ha intézkedés alkalmazása nem
célravezető. Azzal szemben, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét nem
töltötte be, csak intézkedés alkalmazható.
(3) Fiatalkorúval szemben szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazni vagy
szabadságelvonással járó büntetést kiszabni csak akkor lehet, ha az intézkedés vagy a büntetés
célja más módon nem érhető el.
1. Itt is – mint a felnőtteknél – dualista rendszer áll fenn: intézkedés és büntetés.
 2. A 3. bekezdésben érvényesül egyrészt a szabadságvesztés mint ultima ratio büntetés, és
másrészt pedig a diverziós megoldások előtérbe helyezése.
3. A kettő egybevetése azt jelenti, hogy a következő sorrendbe érvényesül a jogkövetkezmény:
i) szabadságelvonással nem járó intézkedés; ii) szabadságelvonással nem járó büntetés; iii)
szabadságvesztéssel járó intézkedés; iv) szabadságvesztéssel járó büntetés.
a. Ez pedig azt mutatja, hogy a büntetés alkalmazás bár másodlagos az intézkedéshez
képest, szükség esetén megelőzi az intézkedést ha lerontja a szabadságvesztést.
107.§
Ha az elkövető fiatalkorú, tevékeny megbánásnak a 29.§ (1) bekezdésében meghatározott vétség
vagy ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban fenyegetett bűntett elkövetése esetén is helye
lehet.
1. A tevékeny megbánás a fiatalkorúnál is a 29.§ rendelkezéseket követi, annyiban különbözik a
nagykorútól, hogy amíg a nagykorúnak a törvényben meghatározott vétségek esetén és a 3
évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb bűntettnél alkalmazható, addig ez a fiatalkorúnál
szintén meghatározott vétségek és 5 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb bűntett.
a. Tehát amíg a fiatalkorúnál a büntethetőséget megszüntető ok felső határa az öt év,
addig ez a nagykorúnál három tehát neki már csak korlátlanul enyhíthető.
Fiatalkorúval szemben alkalmazható büntetések
1. A következő büntetések alkalmazhatóak:
a. határozott ideig tartó szabadságvesztés (speciális szabály)
b. elzárás (speciális szabály)
c. közérdekű munka (speciális szabály)
d. pénzbüntetés (speciális szabály)
e. foglalkozástól eltiltás (felnőttekre vonatkozó szabály)
f. járművezetéstől eltiltás (felnőttekre vonatkozó szabály)
g. kitiltás (speciális szabály)
h. sportrendezvények látogatásától való eltiltás (felnőttekre vonatkozó szabály)
i. kiutasítás (speciális szabály)
2. Az egyetlen mellékbüntetés a fiatalkorúaknak a közügyektől eltiltás (speciális szabály).
Határozott tartamú szabadságvesztés
109. §
(1) A fiatalkorúra kiszabható szabadságvesztés legrövidebb tartama bármely bűncselekmény
esetén egy hónap.
(2) A bűncselekmény elkövetésekor tizenhatodik életévét be nem töltött fiatalkorúra kiszabható
szabadságvesztés leghosszabb tartama
a) életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmény elkövetése esetén tíz év,
b) öt évet meghaladó tartamú szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetése esetén
öt év.
(3) A bűncselekmény elkövetésekor tizenhatodik életévét betöltött fiatalkorúra kiszabható
szabadságvesztés leghosszabb tartama
a) életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmény elkövetése esetén tizenöt
év,
b) tíz évet meghaladó tartamú szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetése esetén
tíz év,
c) öt évet meghaladó tartamú szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetése esetén
öt év.
(4) A büntethetőség elévülése határidejének számításánál és a visszaesőkre vonatkozó
rendelkezések szempontjából a (2)–(3) bekezdésben meghatározott időtartamok az irányadóak.
 1. A rendelkezések tehát arra mutatnak, hogy két tény függvényében mutatkozik a szabályozás:
egyrészt életkor (16. életévét betöltöttség és ennek hiánya), másrészt pedig az eredeti
büntetési tétel (felnőttekre).
2. Egységesen 1 hónap az alsó határ; ha 16 alatti akkor a felsőhatár 10 (életfogytig) vagy 5 év;
ha pedig 16 feletti akkor 15, illetve 10, vagy 5 év.
3. A visszaesőkre vonatkozó szabályok itt is alkalmazandók, hiszen ha egy fiatalkorú különös
vagy többszörös visszaeső akkor a szabadságvesztés felső határa a felével emelkedik.
110. §
(1) A szabadságvesztés végrehajtási fokozata fiatalkorúak börtöne, ha
a) a fiatalkorút bűntett miatt kétévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélik,
b) az egyévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélt fiatalkorú visszaeső, vagy
c) az egyévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélt fiatalkorút a szándékos
bűncselekmény elkövetését megelőző három éven belül szándékos bűncselekmény miatt
javítóintézeti nevelésre ítélték.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott eseteken kívül a szabadságvesztés végrehajtási fokozata
fiatalkorúak fogháza.
1. Ez alapján látjuk azt, hogy a fiatalkorúakra kiszabott szabadságvesztés büntetést külön
fiatalkorú végrehajtás intézetekben kell végrehajtani, de a felnőttektől eltérően itt csak két
típus van: a fogház és börtön. A fegyház a fiatalkorúaknál nem kerül számításba.
a. A bűncselekmény súlya, büntetés mértéke, fiatalkorú előélete döntő e témában.
2. Feltételes szabadságra bocsátás szabályai ugyanazok mint a felnőtteknek.
Az elzárás
111.§
A fiatalkorúval szemben kiszabható elzárás legrövidebb tartama három nap, leghosszabb tartama
harminc nap.
1. A felnőtteknél 5-90 nap az elzárás, itt pedig az 1-30 nap; de ami hasonló az az, hogy itt sincs
feltételes szabadságra bocsátás.
A közérdekű munka
112.§
Fiatalkorúval szemben közérdekű munkát akkor lehet kiszabni, ha az ítélet meghozatalakor
tizenhatodik életévét betöltötte.
1. Csak olyan ítélhető közérdekű munkára, aki a 16. életévét betöltötte és ez megegyezik a
munkajogi szabályokkal is.
A pénzbüntetés
113.§
(1) Fiatalkorúval szemben pénzbüntetést akkor lehet kiszabni, ha önálló keresete, jövedelme vagy
megfelelő vagyona van.
(2) Fiatalkorú esetén a pénzbüntetés legkisebb mértéke tizenöt, legnagyobb mértéke kétszázötven
napi tétel, az egynapi tétel összegét legalább ötszáz, legfeljebb ötvenezer forintban kell
meghatározni.
(3) Fiatalkorú esetén a pénzbüntetést behajthatatlansága esetén
a) ha a 112. § lehetővé teszi, közérdekű munkára vagy
b) szabadságvesztésre
kell átváltoztatni.
(4) A pénzbüntetés helyébe lépő közérdekű munkát úgy kell megállapítani, hogy egy napi tétel
helyébe két óra közérdekű munka lép. Egyebekben a pénzbüntetés helyébe lépő közérdekű
munkára a 47. §-ban foglaltak irányadóak azzal, hogy annak tartama eltérhet a 47. § (1)
bekezdésében meghatározottaktól.
(5) Ha a fiatalkorú a munkakötelezettségének önként nem tesz eleget, a közérdekű munkát vagy
annak hátralévő részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Egyebekben a 48. §-ban foglaltak
irányadóak.
1. A pénzbüntetés az fiatalkorú elkövetőt kell sújtania, ezért csak akkor rendelhető el, ha önálló
keresete van hiszen másképpen nem lenne büntetés hanem hozzátartozóit terhelné meg. Ez
a kereset a saját munkájából ered és saját létfenntartását szolgálja.
a. A pénzbüntetés napi tétele 500 és 50ezer forint között mozog és minimum 15
maximum 250 napi tételből áll (min: 15X500=7500; max: 250X50,000=12,500,000).
2. Amennyiben a pénzbüntetést nem fizeti ki – eltérően a nagykorúaktól – a pénzbüntetés
behajtását meg kell kísérelni. Ha sikertelen akkor a Bv. bíró átváltoztathatja közérdekű
munkára ha a 16. életévét meghaladta.
a. Egy napi tétel=2 óra munka.
3. Ha a közérdekű munka kötelezettségeit önállóan nem teljesíti, vagy a Bv. bíró azonnal
szabadságvesztést rendel el akkor a maradék része átváltozik szabadságvesztésre.
A közügyektől eltiltás
115.§
Fiatalkorút csak egy évet meghaladó szabadságvesztés kiszabása esetén lehet a közügyektől
eltiltani.
1. A Btk. 61.§ közügyektől eltiltás általános rendelkezései irányadóak, de a fiatalkorúak esetén
csak olyan büntetésre esetén alkalmazható, ha a szabadságvesztés legalább 1 év.
A kitiltás
118.§
A megfelelő családi környezettel rendelkező fiatalkorú nem tiltható ki arról a településről,
amelyben családja él.
1. Mivel a legfontosabb elv a fiatalkorúak büntetésében az, hogy a bűnöző fiatalkorú megfelelő
útmutatást kapjon, így az egészséges környezettől való elszakítás ellentétes lenne a céltól.
Ezért, ha megfelelő a családi környezet akkor nem alkalmazható ez a rendelkezés; ha pedig
rossz a családi környezet akkor igen, mivel nem segíti a fejlődését.
A kiutasítás
114.§
Kiutasításnak fiatalkorúval szemben akkor lehet helye, ha
a) vele szemben tízévi vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztést szabtak ki,
b) az országban tartózkodása a közbiztonságot jelentősen veszélyeztetné, és
c) nem sérül a családi élet tiszteletben tartásához való jog.
1. Ennél a büntetésnél is a Btk. 59.§ szabályai az irányadóak, de a fiatalkorúval szemben
kedvezőbbek a jogszabály rendelkezései. Ez a korábban felsorolt három feltétel, amiből az
utolsót az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény 8. cikke véd.

4. A nemzetközi egyezmények és tendenciák a minimális beavatkozás követelményét írják elő

elsősorban diverziós, eltérő megoldások); a resztoratív szemléletet (helyreállító
igazságszolgáltatást), és a szabadságelvonás szankció mint ultima ratio.
a. Ezekről szólnak az ENSZ-nek az 1985. évi Pekingi Szabályok; az 1989-ben elfogadott
gyermekek jogairól szóló egyezmény; Európa Tanács Miniszteri Bizottság 9. és 11.
számú ajánlásai.
5. A büntetőjogi szabályozás sürgette az önálló fiatalkorúak büntetőjog megalkotását; ennek
lévén létrejöttek azok a szabályok, amelyek – általában – kizárólagosan 14./15. életévnél
kezdődnek és 21. életévig érvényesülnek.
a. A jogkövetkezmények kedvezőbbek: szabadságelvonással ultima ratio-ként jelenik
meg, és ekkor is enyhébben, míg a határozatlan tartamú szabadságelvonást
kiiktatják.
 6. Magyarországon a Csemegi kódexben a fiatalkorúság miatt nem volt büntethető a 12. és 16.
életév közötti bűnös cselekmény belátással nem rendelkező személy; aki pedig rendelkezett
vele, azt enyhébben büntették  reformmozgalmak miatt létrejött a 1908. évi I. Bn. (12-18)
 az 1951. évi Btk. nem büntette a 12. életévét nem betöltött személyt  1961. évi Btk.
megszüntette a fiatalkorúak szabályozásnak az önállóságát és a IV. Fejezetbe kerültek.

31. A fiatalkorú próbára bocsátása. A jóvátételi munka, a kitiltás. A fiatalkorúval szemben alkalmazott
javítóintézeti nevelés és pártfogó felügyelet. Halmazati és összbüntetés. Egységes intézkedés. A
fiatalkorú mentesítése.
Btk. 105.§
(1) Fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizenkettedik életévét betöltötte, de a
tizennyolcadikat nem.
(2) E törvény rendelkezéseit a fiatalkorúakra a jelen fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
A fiatalkorúakra vonatkozó szabályozás (tehát 12. és 18. életév közötti ember) nem létezik önállóan
hanem a XI. fejezetben találjuk azokat a rendelkezéseket, amelyeket a fiatalkorúakra alkalmazni kell.
De tulajdonképpen a felnőttekre vonatkozó szabályok az alkalmazandóak és ha fiatalkorú bűnözőről
van szó akkor a XI. Fejezetben foglalt előírásokat kell megvizsgálni és figyelembe venni.
Ezek a speciális leszállított büntethetőségi szabályok általános jelleggel valamennyi
bűncselekményekre irányadóak.
106. §
(1) A fiatalkorúval szemben kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés célja elsősorban az,
hogy a fiatalkorú helyes irányba fejlődjön, és a társadalom hasznos tagjává váljon, erre tekintettel
az intézkedés vagy büntetés megválasztásakor a fiatalkorú nevelését és védelmét kell szem előtt
tartani.
(2) Fiatalkorúval szemben büntetést akkor kell kiszabni, ha intézkedés alkalmazása nem
célravezető. Azzal szemben, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét nem
töltötte be, csak intézkedés alkalmazható.
(3) Fiatalkorúval szemben szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazni vagy
szabadságelvonással járó büntetést kiszabni csak akkor lehet, ha az intézkedés vagy a büntetés
célja más módon nem érhető el.
Itt is – mint a felnőtteknél – dualista rendszer áll fenn: intézkedés és büntetés.
A 3. bekezdésben érvényesül egyrészt a szabadságvesztés mint ultima ratio büntetés, és másrészt
pedig a diverziós megoldások előtérbe helyezése.
A kettő egybevetése azt jelenti, hogy a következő sorrendbe érvényesül a jogkövetkezmény: i)
szabadságelvonással nem járó intézkedés; ii) szabadságelvonással nem járó büntetés; iii)
szabadságvesztéssel járó intézkedés; iv) szabadságvesztéssel járó büntetés.
Ez pedig azt mutatja, hogy a büntetés alkalmazás bár másodlagos az intézkedéshez képest, szükség
esetén megelőzi az intézkedést ha lerontja a szabadságvesztést
107.§
Ha az elkövető fiatalkorú, tevékeny megbánásnak a 29.§ (1) bekezdésében meghatározott vétség
vagy ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban fenyegetett bűntett elkövetése esetén is helye
lehet.
A tevékeny megbánás a fiatalkorúnál is a 29.§ rendelkezéseket követi, annyiban különbözik a
nagykorútól, hogy amíg a nagykorúnak a törvényben meghatározott vétségek esetén és a 3 évi
szabadságvesztésnél nem súlyosabb bűntettnél alkalmazható, addig ez a fiatalkorúnál szintén
meghatározott vétségek és 5 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb bűntett.
Tehát amíg a fiatalkorúnál a büntethetőséget megszüntető ok felső határa az öt év, addig ez
a nagykorúnál három tehát neki már csak korlátlanul enyhíthető.
A fiatalkorúakkal szemben alkalmazható intézkedések speciális szabályai
108.§
(1)Fiatalkorúval szemben intézkedésként javítóintézeti nevelés is alkalmazható.
(2) Javítóintézeti nevelés mellett nem szabható ki szabadságvesztés, elzárás vagy közérdekű
munka.
1. A fiatalkorúakkal szemben alkalmazhatóak azok az intézkedések, amelyek a nagykorúakra is
vonatkoznak.
a. A próbára bocsátás, a jóvátételi munka, és a pártfogó felügyelet speciális szabályokat
tartalmaz a fiatalkorúakra.
b. A megrovás, elkobzás, vagyonelkobzás, kényszergyógykezelés, és az elektronikus
adatok hozzáférhetetlensége viszont nem.
2. Van egy intézkedés, amely kizárólag a fiatalkorúakra vonatkozik: a Btk. 120.§ javítóintézeti
nevelés.
116.§
(1) Fiatalkorúval szemben próbára bocsátás bármely bűncselekmény esetén helye van.
(2) A próbaidő tartama egy évtől két évig terjedhet.
(3) A bíróság a 66.§ (1) bekezdésében meghatározott esetekben javítóintézet nevelést rendel el,
vagy büntetést szab ki.
1. A próbára bocsátás egy nevelő jellegű intézkedés, amely a fiatalkorú esetén – nagykorúaknál
csak 3 évi szabadságvesztés esetén – szabható ki; gyakran is használják a bírók (60%).
2. A próba idő tartama 1-2 év lehet és hónapokban is meg lehet határozni; ennek végrehajtása
a határozat jogerőre emelkedésétől kezdődik.
3. Azok az esetek amikor a próbára bocsátás kizárt, megegyeznek a nagykorúak eseteivel, a 65.§
(2) bekezdés szerint: ha visszaeső; a bűncselekményt bűnszervezetbe követte el; a szándékos
bűncselekményt végrehajtandó szabadságvesztés alatt, annak befejezése előtt követte el; a
bűncselekményt a szabadságvesztés felfüggesztett próbaideje alatt követte el.
4. A próba idő meghosszabbítása és megszüntetése szintén megegyezik a nagykorúval, a 64.§
(4) bekezdése és 66§ szerint: ha a pártfogó felügyelő magatartási szabályait megszegi
(hosszabbítható max 1 évvel); illetve ha a próba idő előtt elkövetett bűncselekmény miatt a
próba idő alatt elítélik; ha elítélik a próba idő alatt elkövetett bűncselekmény miatt; a
pártfogó felügyelet magatartási szabályait megszegi.
117.§
Fiatalkorúval szemben jóvátételi munkavégzés akkor írható elő, ha ítélet meghozatalakor
tizenhatodik életévét betöltötte.
1. Ennek az új intézkedésnek az az indoklása, hogy egyrészt a közösségnek legyen reparáció a
bűncselekmény miatt, másrészt hogy megtanítsa a megfelelő életvitelt a bűnözőnek; ez
pedig különösen fontos a fiatalkorúaknál.
a. Eltérő szabályozás az, hogy csak a 16. életévét betöltöttre lehet ezt kiszabni.
120.§
(1) Javítóintézeti nevelést a bíróság akkor rendel el, ha a fiatalkorú eredményes nevelése
érdekében intézeti elhelyezése szükséges. Javítóintézeti nevelés nem rendelhető el azzal szemben,
aki az ítélet meghozatalakor huszadik életévét betöltötte.
(2) A javítóintézeti nevelés tartama egy évtől négy évig terjedhet.
121. §
(1) Javítóintézeti nevelés elrendelése esetén a bíróság megállapítja, hogy a fiatalkorú a
javítóintézeti nevelés felének letöltése után ideiglenesen elbocsátható az intézetből, ha
a) legalább egy évet eltöltött az intézetben, és
b) alaposan feltehető, hogy az intézkedés célja további javítóintézeti nevelés nélkül is elérhető.
(2) Az ideiglenes elbocsátás tartama azonos a javítóintézeti nevelés hátralevő részével, de legalább
egy év.
(3) A bíróság az ideiglenes elbocsátást megszünteti, ha a fiatalkorút az ideiglenes elbocsátás alatt –
a 122. §-ban meghatározott esetet kivéve – szabadságvesztésre ítélik, vagy vele szemben
javítóintézeti nevelést rendelnek el. Ha a bíróság a fiatalkorúval szemben más büntetést szab ki,
vagy más intézkedést alkalmaz, a bíróság az ideiglenes elbocsátást megszüntetheti.
(4) Az ideiglenes elbocsátás megszüntetése esetén az ideiglenes elbocsátáson töltött idő a
javítóintézeti nevelésbe nem számítható be.
122. § Ha a fiatalkorút a javítóintézeti nevelésre ítélés után elkövetett bűncselekmény miatt a
javítóintézeti nevelés vagy az ideiglenes elbocsátás alatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, a
szabadságvesztés büntetést kell végrehajtani. Ebben az esetben a javítóintézeti nevelés hátralévő
részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni úgy, hogy kétnapi javítóintézeti nevelés helyébe
egynapi szabadságvesztés lép.
1. A fiatalkorú neveléséhez szükséges kiemelni a környezetből és elhelyezni nevelő intézetbe.
a. Minimum 1 év, maximum 4 év és ezt években és hónapokban határozzák meg.
2. Az intézetből van ideiglenes elbocsátás, amikor ott már eltöltött legalább 1 évet vagy
legalább a fele időt letöltötte. Ekkor pártfogó felügyelet alá kerül és ha letelik a
eredményesen ez az idő, akkor nem kell letölteni a maradék időt a nevelő intézetben.
3. Az ideiglenes elbocsátás kötelezően kell megszüntetni ha a 123.§ (3) bekezdése szerint ez
idő alatt szabadságvesztésre ítélték vagy javítóintézeti nevelést rendelnek el; és bíró
mérlegelés alapján meg lehet szüntetni ha a bíróság más büntetést vagy intézkedést rendel
el.
a. Ha megszüntetik az ideiglenes elbocsátást, akkor ez az idő nem számít bele a
javítóintézetben töltött időbe. Ezt az időt 21. életévéig le kell töltenie.
4. A végleges elbocsátás akkor van ha a fiatalkorú betölti a 21. életévét.
A pártfogó felügyelet
119.§
(1) A fiatalkorú
a) a feltételes szabadság tartama,
b) a próbára bocsátás próbaideje
c) a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje
d) a javítóintézetből történő ideiglenes elbocsátás tartama
e) a vádemelés elhalasztásának tartama
alatt pártfogó felügyelet alatt áll.
(2) Fiatalkorúval szemben a jóvátételi munkavégzés előírása mellett pártfogó felügyeletet is el kell
rendelni.
1. A pártfogó felügyelet célja, hogy egyrészt megakadályozza az elkövető újabb bűncselekmény
elkövetését, másrészt pedig, hogy elősegítse a társadalomba való beilleszkedését.
a. Ez tehát egy járulékos szankció.
2. A pártfogó felügyelet a fiatalkorúak esetén minden esetben kötelező ahol a 119.§ előírja.
3. A pártfogó felügyelet tartama megegyezik a nagykorúaknak a tartamával, azaz a 70.§-ban
foglaltakkal.
Halmazati és összbüntetés
123. §
(1) Fiatalkorú esetén a halmazati és az összbüntetés nem haladhatja meg
a) a 109. § (3) bekezdés a) pontja esetén a húszévi,
b) a 109. § (2) bekezdés a) pontja és a (3) bekezdés b) pontja esetén a tizenöt évi,
c) a 109. § (2) bekezdés b) pontja és a (3) bekezdés c) pontja esetén a hét év hat hónapi
szabadságvesztést.
(2) A fiatalkorúval szemben kiszabható szabadságvesztés a 81. § (4) bekezdése vagy a 90. § (2)
bekezdése alkalmazása esetén sem haladhatja meg az (1) bekezdés a) és b) pontjában
meghatározott mértéket.
(3) Javítóintézeti nevelés és szabadságvesztés találkozása esetén összbüntetésként a
szabadságvesztést kell végrehajtani. Ennek tartamát a bíróság legfeljebb egy évvel
meghosszabbíthatja, ha erre a 106. §-ban meghatározott cél elérése érdekében szükség van. A
meghosszabbítás tartama azonban a javítóintézeti nevelés hátralevő részét nem érheti el.
1. A halmazati büntetés felső határának meg kell felelnie a 123.§-ban megállapított
követelményeknek:
a. ha 16. életévét még be nem töltött fiatalkorú életfogytig szabadságvesztéssel
büntetendő bűncselekményt követ el, akkor 10 év a kiszabható; de halmazatban se
több mint 15
b. ha 16. életévét be nem töltötte és 5 évet meghaladó szabadságvesztéssel
büntetendő bűncselekményt követ el akkor legfeljebb 5 évvel büntethető;
halmazatban 7,5 év
c. ha 16. életévét betöltötte és életfogytig szabadságvesztéses bűncselekményt követ el
akkor legfeljebb 15 év; halmazatban 20 évvel büntethető
d. ha 16. életévét betöltötte és 10 évet meghaladó szabadságvesztéses bűncselekményt
követ el, akkor 10 év; halmazatban 15 évvel büntethető
e. ha 16. életévét betöltötte és 5 évet meghaladó szabadságvesztéssel büntethető
bűncselekményt követ el akkor 5 év; halmazatban 7,5 évvel büntethető
2. A Btk. szerint ha legalább 3 súlyos erőszakos személy elleni 16-; életfogytig10 év; halmazat 15
bűncselekményt követ el valaki, akkor a legsúlyosabb büntetési 16-; 5+év  5 év; halmazat 7,5
tételt kell megemelni a kétszeresére; illetve az erőszakos 16+; életfogytig15 év; halmazat 20
többszörös visszaesővel szemben az azt megalapozó 16+; 10+év 10 év; halmazat 15
bűncselekmény büntetési tételét kell megemelni a felével. 16+; 5+év 5 év; halmazat 7,5
a. Amennyiben ez meghaladja a 20 évet akkor életfogytig
szabadságvesztés ítélendő.
b. Ez a rendelkezés nem alkalmazandó a fiatalkorúakkal szemben, hiszen itt a felső
határ minden esetben 15, illetve 20 év.
Egységes intézkedés
124.§
(1) Ha a bíróság a fiatalkorúval szemben több olyan javítóintézeti nevelést rendelt el, amelyeket az
egységes intézkedés elrendelésekor még nem hajtottak végre, vagy amelyeket folyamatosan
hajtanak végre, a bíróság a fiatalkorúval szemben egységes intézkedésként javítóintézeti nevelést
rendel el.
(2) Az egységes intézkedésként elrendelt javítóintézeti nevelés tartamát úgy kell megállapítani,
hogy az ne legyen rövidebb a leghosszabb tartamú javítóintézeti nevelésnél, de ne haladja meg az
elrendelt javítóintézeti nevelések együttes tartamát, illetve a négy évet.
1. Az összbüntetéshez hasonlóan ide olyan intézkedések tartalmaznak, amelyek végrehajtás
alatt állnak, tehát még nem hajtottak végre vagy folyamatban vannak – beleértve az
ideiglenes elbocsátás tartamát.
2. Az alsó határ a leghosszabb ideig tartó javítóintézet tartama, míg a felső határ két dolgon
múlik: egyrészt nem haladhatja meg az együttes tartalmat, másrészt pedig a 4 évet.
Az előzetes fogvatartás és házi őrizet beszámítása
125.§
(1) Az elrendelt javítóintézeti nevelésbe az előzetes fogvatartás és házi őrizet teljes idejét be kell
számítani.
(2) A beszámításnál egynapi javítóintézeti nevelésnek egynapi előzetes fogvatartás, illetve három
nap házi őrizet felel meg. A beszámítás után fennmaradó házi őrizet tartamát egynapi javítóintézeti
nevelésként kell beszámítani.
1. A fogvatartás tartamát (vagy Bv. vagy javítóintézetben vagy házi őrizetben töltött időt) be kell
számítani a szabadságvesztésbe, elzárásba, pénzbüntetésbe, közérdekű munkában.
A mentesítés
126. §
(1) A fiatalkorú elítélt a törvény erejénél fogva mentesül
a) az ítélet jogerőre emelkedésének napján, ha a kiszabott szabadságvesztés végrehajtását
felfüggesztik,
b) a büntetés kitöltésének vagy végrehajthatósága megszűnésének napján, ha szándékos
bűncselekmény miatt egy évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztésre ítélték,
c) a büntetés kitöltésének vagy végrehajthatósága megszűnésének napjától számított három év
elteltével, ha szándékos bűncselekmény miatt egy évet meghaladó, de öt évnél nem hosszabb
tartamú végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték.
(2) A szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, egy évet meghaladó tartamú szabadságvesztés
kitöltése után a bíróság a fiatalkorút kérelemre mentesítésben részesítheti, ha erre érdemes.

32. A jogi személy büntethetőségének szabályai.

A jogi személy felelősségének kialakulása
1. Franciaország: már a XII. században büntették a városi közösségeket ha a büntetőjog-ellenes
személynek a kiléte ismeretlen voltOrdonnance Criminelle rendelkezett azokról a
közösségekről akik király elleni elégedetlenséget, erőszakot tanúsítottaka francia
forradalom eltörölte a céheket, így az 1810-es Code Penal eltörölte a jogi személy
büntetőjogi felelősségéta XIX. században megnőttek a jogi személyek száma és újra
felvetődött a kérdés 1992. Nouvel Code Penal az állam kivételével minden jogi személyre
kiterjesztette a büntethetőséget
2. Anglia: XVIII. században megállapították, hogy mivel a nem rendelkezik önálló akarattal, a jogi
személy nem büntethetőaz ipari forradalom kezdetétől (XIX. század) a városi
önkormányzatokat (felelősség mulasztás miatt)majd a cégekkel szemben hangoztatták a
büntethetőség szükségszerűségét1889. Interpretation Act: személy az jogi és
természetes gondatlan bűncselekményt a jogi személy terhére értékelik ha alkalmazott
feladatkörében történt, szándékos ha a társaság vezetője követi el.
3. Magyarország: először a Tripartitum alatt fogalmazódott meg a kollektív felelősség
szükségességejogirodalom foglalkozott vele (Finkey: testületi döntésben is lehet bűnös
motívum; Angyal: a cselekmény megnyilatkozása az akarat, a jogi személynek is van
akarata) 2001-ben válik a jogi személy büntethetővé
A jogi személy büntethetőségének indokai, elméleti problémái
1. A jogirodalomban ellentétes nézetek alakultak ki.
2. Roxin: A jogi személy érdekében csak természetes személy tud eljárni ezért csak ő
büntethető; de az véli, hogy a jogi személy ezáltal szerzett vagyont el lehet vonni.
3. Jeschek: Német büntetőjog rendszerben nem fér bele a jogi személyek büntethetősége mert
a bűnösségi szemrehányás csak természetes személyekre vonatkozik; a teljes rendszer
megváltoztatását elveti, de a büntetőpolitikai cél helyette lehetne a vagyoni elvonás.
4. Hirsch: Betudás modell: bár a jogi személyek szerveik cselekszenek, a természetes személy
által megvalósított bűncselekmény következményeit a jogi személynél kell alkalmazni.
5. Heine: Betudás modell: Egyrészt túl szűk mert megköveteli természetes személy
bűnösségének megállapítását; túl tág mert a természetes személy bűnösség kimondásával a
jogi személy automatikusan felelős.
6. A szerzők többsége tehát szükségesnek tartja a büntethetőség megteremtését mivel a
hasznokat a jogi személy élvezi.
7. A legjelentősebb problémát a római ˝societas delinquere non potest˝elv teremti, miszerint
nincs felelősségre vonás mert csak természetes személy lehet bűnös.
A jogi személy szankciónálható szabályai
1. A Btk. 63.§ (1) bekezdése felsorolja az intézkedéseket és az i) pontja pedig rendelkezik arról,
hogy a jogi személlyel kapcsolatos intézkedésekről a jogi személlyel szemben alkalmazható
büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. tv. szól.
2. A Jsz.tv. meghatározza a jogi személyt mint: minden szervezet és annak önálló képviseleti
joggal rendelkező szervezeti egysége, amelyet jogszabály jogi személyként ismer el, valamint
az a szervezet, amely a polgári jogi viszonyok önálló jogalanya lehet, és a tagoktól elkülönülő
vagyonnal rendelkezik, ideértve a Polgári Törvénykönyv szerinti előtársaságokat is.
a. Ez nem alkalmazható az i) magyar állammal; ii) külföldi állammal; iii) Alaptörvényben
felsorolt intézményekkel; iv) OGY Hivatallal; v) a KE Hivatala; vi) Alapjogok Biztosának
Hivatala; vii) jogszabály alapján közhatalmi, államigazgatási és önkormányzati
igazgatási feladatokat ellátó szervekkel; viii) nemzetközi szerződésben létrehozott
szervekkel kapcsolatosan.
3. A bűncselekményt csak természetes személy követheti el (fundamentális jellegű), tehát
bűncselekmény alanya nem lehet tehát szankciója származékos jellegű.
4. Két helyzetben van intézkedésre lehetőség. Az első a következő:
a. Ha egy büntethető természetes személy; a jogi személynek előnyt vagy eredményt
célzó tevékenységével, vagy annak felhasználásával szándékos bűncselekményt követ
el; és ez a természetes személy a vezetője, tagja, alkalmazottja és a tevékenység
körében végzi el.
b. Objektív oldal: szándékos bűncselekmény törvényi tényállás kimerítése.
c. Szubjektív oldal: elkövető személye (vagy vezető beosztásban lévő személy, vagy
tisztséggel nem rendelkező személy); illetve hogy a jogi személynek előny vagy
eredményt célozzon vagy felhasználja a jogi személyt.
5. A második a következő:
a. Ha a bűncselekményt elkövető természetes személy nem kapcsolódik sehogyan sem
a jogi személyhez (bárki) de mégis a jogi személynek előnyt vagy eredményt céloz
meg vagy használja fel, és erről tudott is a tisztségviselő, képviselő, alkalmazott vagy
felügyelő bizottság tagja.
6. Főszabályként a bíróságnak a terhelttel szemben büntetést vagy intézkedést kell kiszabni, de
ettől el lehet térni, ha annak a kiléte nem ismert (és felfüggesztik a nyomozást) vagy
büntethetőséget meg kell szüntetni (pl. elmebeteg lett ezt követően).
7. A jogi személy ellen alkalmazható intézkedések: a jogi személy megszüntetése; a jogi személy
tevékenységének korlátozása; a pénzbírság.
8. Megszünteti a bíróság, ha: bűncselekmény leleplezése céljából hozzák létre; vagy a tényleges
tevékenysége bűncselekmény leleplezését szolgálja és nem folytat jogszerű gazdasági
tevékenységet (nincs mérlegelés). Ha jogszerű gazdasági tevékenységet végez akkor van
mérlegelés.
9. A jogi személy korlátozása 1-3 évig terjed és ezekben a formákban nyilvánulhat meg:
a. nem végezhet nyilvános felhívással betétgyűjtést;
b. nem vehet részt közbeszerzési eljárásban
c. nem közhetú vele koncessziós szerződés
d. nem mentesíthető közhasznú szervezetté
e. nem részesülhet állami, önkormányzati, külföldi állami, Európai Közösségi
támogatásba
f. nem folytathat egyéb tevékenységet amitől a bíróság eltiltotta
g. Ezen kívül a bíróság határozhat a már érvényben lévő megkötött szerződések és
eljárások megszüntetéséről, felszámolásáról, visszafizetéséről.
10. A legenyhébb szankció a pénzbírság és ezt a bűncselekménnyel elért vagy elérni kívánt
vagyoni előnyhöz viszonyítja ami legfeljebb ennek a háromszorosa, de legalább 500,000Ft. Ha
az előny nem állapítható meg, akkor a bíróság becsléssel állapítja meg; és ha az előny nem
vagyoni jellegű akkor ezt a jogi személy vagyoni helyzetéhez viszonyítja.