IV.

rész - Dologi jog

1. szakasz - Általános tanok
25. fejezet – A dolgok általában
1. §. Dolog, vagyon, dologi jog
1. A dolog (res) fogalma alatt olyan önálló testi tárgyat értünk, amin tulajdon állhat fenn.
Nem dolgok:
a) alkatrész (elvesztette önállóságát)
b) dologösszesség, tehát dolgok csoportja
c) az –ókorban- emberi uralom alá nem hajtható dolgok (pl. tengerfenék, égitestek)
d) szabad ember teste
2. A vagyon fogalma és megjelölése a rómaiaknál. A vagyont eleinte a familia pecuniaque, később a patrimonium és
bona szavakkal jelölték. A vagyon a valakit megillető pénzben kifejezhető jogok és kötelezettségek összessége. A
vagyonon belül vannak jogosultságok (aktív vagyon) és kötelezettségek (passzív vagyon). Vagyonon belül elkülönült
vagyontárgyak különvagyont képeznek, pl. peculium.
3. A dologi jog tartalma.
Az in rem actioval védett jogok felosztása:
a) saját dolgokra vonatkozó jog
b) más dolgán fennálló, un. idegen dologbeli jogok

2. §. A dolgok osztályozása
1. A dologosztályozások a rómaiaknál inkább gyakorlati, mintsem tudományos szempontok szerint történtek.
2. Res in patrimonio – res extra patrimonium. Magánvagyonba tartozó – magánvagyonba nem tartozható dolgok (pl.
kultikus tárgyak)
3. Res in commercio – res extra commercium. Forgalomképes - forgalomképtelen dolgok (pl. per tárgyát képező telek)
4. Res divini iuris – res humani iuris. Iustinianus szerint a dolgoknak ez a legfőbb felosztása, nevezetesen: az isteni
törvénynek – emberi törvénynek alávetett dolgok.
a) res divini iuris:
- szent dolgok: az isteneknek ajánlott tárgyak, épületek, eszközök.
- temetkezési hely: a polgár és a rabszolga istenekre bízott holttestét tartalmazó sírhely. Kivétel ez alól az ellenség
temetője.
- sérthetetlen dolgok: városfal, kapu, az istenek különös védelme alatt álló támadás elleni épületek.
A res sacra (szent dolgok) ellopása bűncselekmény, se nem magánvagyon, se nem forgalomképes dolgok.
b) res humani iuris:
- közdolgok (res publicae, amik állami ill. városi tulajdonban voltak)
(1) közhasználatú dolgok, pl. folyók, kikötők, középületek, utak,
(2) közösségek tulajdonában lévő dolgok, pl. közföldek, állami rabszolgák
- magándolog mindaz, ami nem közdolog, tehát az uratlan dolog is.
5. Res communes omnium. A mindenkit megillető dolgok, pl. levegő, tenger, folyóvíz, tengerpart, tehát olyan uratlan
dolgok, amelyeken még nem szerzett valaki tulajdont.
6. Res nullius. A senki dolgai, amik senki vagyonába sem tartoznak (isteni jog alá tartozók, köz dolgai, nyugvó hagyaték),
uratlan dolgok (vadak, madarak, halak, elhagyott dolgok). A res extra patrimoniummal többé-kevésbé egyező kategória.
7. Res corporales – res incorporales. Testi dolgok (amiket érzékelni lehet) – testetlen dolgok (vagyoni {pénzben
kifejezhető} értékű alanyi magánjogok, amelyek adásvétel tárgyai lehetnek, pl. haszonélvezet, követelések). Gaius
számára ez a különbségtétel tette lehetővé hogy a res fogalma alá vonja a teljes vagyonjogot, és így megalkothassa az
institúció-rendszert.
8. Res mancipi – res nec mancipi. A dolgok legősibb felosztása: ősi ünnepélyes ügylettel (mancipatio vagy in iure cessio)
átruházott dolgok – puszta átadással (traditio) átruházott dolgok.
Res mancipi négy csoportja:
- itáliai földön fekvő telkek
- mezei telki jogok (szolgalmak), mint az út, gyalogút, marhahajtás, vízvezetés joga
- rabszolgák
- Itáliában őshonos igavonó négylábúak
Res nec mancipi volt minden más dolog.
9. Res immobiles – res mobiles. A ma alapvető felosztás: ingatlan – ingó dolog. Ingatlan dolog a telek, és minden ami azzal
szorosan összefügg, pl. telekalkatrész, mint növényzet, állandó épület. A kategóriapár egy harmadik taggal is kibővült,
nevezetesen a mozgó dolgokkal (res se moventes), pl. rabszolgák, állatok.
10. Res consumptibiles. Az egyszeri használat után megsemmisülő elhasználható dolgok, pl. gabona, illatszer, bor.
11. Res fungibiles. Azaz a súly, mérték, szám szerint meghatározott dolgok. Minden ami nem egyedi darabonként szerepel az
ügyletekben, ilyen helyettesíthető pl. bor, gabona, olaj.
12. Res divisibiles – res indivisibiles. Károsodás nélkül osztható (pl. egy kazal széna) – és oszthatatlan (pl. egy rabszolga)
dolgok.
13. Res simplex – res composita – universitas rerum. Egyszerű dolog (egységes lényegű, pl. kő, gerenda, rabszolga) –
összetett dolog (ház, hajó) – egy néven szereplő különálló dolgok (hadsereg, nép, nyáj) azaz dologösszesség.

1
 a) Egyszerű dolog az, ami a közfelfogás szerint nem részekből áll, hanem természetétől fogva egy, egységes.
Többnyire a természet hozza létre.
b) Összetett dolog az, ami több egyszerű dologból áll, mégis egy dolognak minősül. Alkatrészei a köztük
létrejött állandó kapcsolat miatt elvesztették önállóságukat. Többnyire emberi alkotások.
c) Dologösszesség az, aminek egymáshoz hasonló alkotórészei egy név alatt szerepelnek, de úgy, hogy az
egyedek nem veszítik el önállóságukat.
14. Instrumentum, azaz felszerelés, a dologösszesség és az összetett dolog közötti átmenet. Az instrumentum a közös név alá
vont dolog, ami egy másik dolog szolgálatára van rendelve, ám fizikailag és jogilag különálló dolgok.
15. Pertinentia, azaz tartozék. A fődolog szolgálatára hivatott dolog, ami nélkül a fődolog működőképes, pl. gyűrűhöz a
tokja. A fődologra kötött szerződés hatálya rendszerint a tartozékra is kiterjed.

26. fejezet – A tulajdon (proprietas)

1. §. A tulajdon jelentősége
Minden eddigi társadalom legalapvetőbb intézménye a tulajdon volt, ennek kezelése hűen tükrözi az adott
társadalomban uralkodó viszonyokat.

2. §. A római tulajdon története

1. A római tulajdon kialakulása a források csekély volta miatt nem pontosan ismert, de viszonylag jól rekonstruálható.
a) kezdetben egy dolog feletti tényleges uralmat, birtoklást jelenthetett
b) először az ingóságok feletti tulajdonjog jelenhetett meg
c) az ingatlan kezdetben a nemzetségek tulajdonában volt, később Romulus 2 iugerumot osztott ki minden
családnak, rést ütve a nemzetségi tulajdonon
d) az így létrejövő családi (házközösségi) tulajdont sokáig közös családi tulajdonnak tekintették, majd
e) a családfői tulajdon bizonyos értelemben individualista szemlélete váltotta le ezt
2. A tulajdon megjelölése a rómaiaknál. A tulajdonos a dominus, tulajdona a II. századtól a dominium, illetve a
principátus idejétől a proprietas.
3. Dominium ex iure Quiritium, azaz római jog szerinti magántulajdon, amit magyarul civiljogi (kviritár) tulajdonnak
nevezünk, és a „Quirities jogán alapuló tulajdon”. Védelmére a legis actio sacramento in rem-ből fejlődött rei vindicatio
kereset szolgál.
a) alanya csak commerciummal bíró önjogú személy lehetett, tehát apai vagy férji hatalom alatt nem álló civis
Romanus, és ius commerciivel bíró Latinus
b) tárgya bármi lehetett, kivéve a magánvagyonba nem tartozható dolgok
c) szerzésmódjának megfelelőnek kellett lenni, amit később tárgyal a könyv
4. Egyéb tulajdoni formák.
a) Praetori tulajdon, más néven bonitár tulajdon akkor keletkezik, ha a civiljogi szerzésmód egyik eleme
hiányzott, de valaki mégis birtokba kerül.
b) Tartományi telek is tulajdonszerű helyzetben van, állami tulajdonlása ellenére az azt adó ellenében használó
kvázi-tulajdonos.
c) Peregrinusi tulajdon is védett volt, mert a praetor a si civis esset fikcióval civiljogi tulajdonkeresetet adott a
peregrinusoknak.
5. Posztklasszikus és iustinianusi változások
a) Előnyös változás, hogy a tartományi telek és a peregrinusi tulajdon különállása megszűnt, és Iustinianus
formailag is deklarálta a római magántulajdon egységét.
b) Hátrányos változás, hogy egybemosódik a birtok és a tulajdon fogalma
c) Hátrányos továbbá, hogy az idegen dologbeli jogok tulajdonként kezdenek jelentkezni

3. §. A római tulajdon fogalma

1. A római tulajdon meghatározása: A tulajdon „egy dolog feletti teljes hatalom” amelynél fogva „a magáéban
mindenki megteheti mindazt, amivel nem zavar másokat”.
A római tulajdonról megállapíthatjuk:
a) olyan jog, ami mindig dolgokra vonatkozik, ideértve a rabszolgát is
b) olyan jog, ami bizonyos korlátok között teljes hatalmat biztosít a tulajdonosnak
A tulajdonjog –pandektista definíció szerint- az a dologi jog, amelynél fogva a tulajdonos a tulajdon tárgyát szolgáló
dologra bárki jogosulatlan behatását kizárhatja.
A tulajdonjog a legtágabb, legteljesebb alanyi magánjog.
2. A tulajdon tartalma:
a) A tulajdonos használhatja a tulajdonát – ius utendi. Idegen dolog önkényes használata a „használatlopás”.
b) A tulajdonos gyümölcsöztetheti tulajdonát – ius fruendi. A „gyümölcs” felett is korlátlanul rendelkezhet.
c) A tulajdonos rendelkezhetik tulajdonával – ius disponendi.
- elidegenítheti
- megterhelheti
- átörökítheti
- ad extremum meg is semmisítheti, játszhat vele, rongálhatja.
d) A tulajdonos bírhatja a tulajdonát, azaz magánál tarthatja, senkinek nem kell visszaadnia azt.

2
 e) A tulajdonos birtokolhatja a tulajdonát – ius possidendi. A tulaj civilis possessornak minősül, ami
elsősorban azt jelenti, hogy interdictumok formájában birtokvédelemben részesül az in rem actiokkal biztosított
általános tulajdonvédelem mellett.
Ezek a részjogosultságok együttesen a tulajdon pozitív oldala.
A tulajdon negatív oldala pedig azt jelenti, hogy ha bárki ezen jogok gyakorlásában gátolja a tulajdonost, akkor
keresettel fel lehet lépni a jogsértő ellen.
3. A tulajdon korlátai. Római tulajdonjog sem volt korlátlan, mivel tiltották a joggal való visszaélést.
A) A közérdek védelmében bevezetett korlátozások:
a) a Városon belül még saját telkén sem szabad senkit eltemetni, ill. elhamvasztani – tűzrendészeti és egészségügyi okokból
b) a sírhoz vezető út akkor is megilleti a hozzátartozókat, ha az idegen telken megy át
c) árvíz vagy más természeti katasztrófa esetén használhatatlanná vált út helyett át lehetett járni a szomszédos telken, a folyóparti telek
tulajdonosának tűrni kell mások a folyópartra irányuló használatát
d) sok építésrendészeti korlátozás volt
e) új bányák feltárásakor a tulajdonosnak tűrni kellett a kutatás kellemetlenségeit
f) sok rabszolgákkal kapcsolatos korlátozás keletkezik: tilos megölni, korlátlan számban felszabadítani, családokat szétszakítani
g) tiltották a fényűzést, az oktalan pazarlást
h) tiltották a hadifontosságú cikkek kivitelét
i) elidegenítési és terhelési tilalmak gátolták pl. hogy a férj elidegenítse a hozományként kapott telket. Az
elidegenítési tilalom lehetett:
- törvényen
- hatósági intézkedésen
- jogügyleten alapuló
k) az elkobzás és a kisajátítás volt a tulajdonjog legélesebb korlátozása
B) A szomszédjogok korlátozásai az együttélés érdekében alkalmazott korlátozások:
a) a házakat adott távolságra kell építeni, hasonlóan a mezei telkeken mezsgyét kell hagyni
b) a természetes fényt nem szabad építéssel elvonni a szomszédtól
c) szabályozott volt az átnőtt fák, ezek árnyékolása és lehullott gyümölcsének kérdése is
d) a tulajdonos a szomszédoknak kárt okozó változtatást nem eszközölhetett telkén
e) bizonyos esetekben (pl. építkezéskor) a tulajdonosnak tűrni kellett, hogy a szomszédja behatoljon a telkére, és ott ténykedjen
A szomszédjogi korlátozásokat törvényi szolgalmaknak tekintették.
4. A tulajdonközösség (condominium) az, amikor az egy dolgon fennálló egyetlen tulajdonjog több személyt illet meg.
A consortium ercto non cito alakzatnál található meg legelőször, ami azt jelenti, hogy a családi vagyonközösség
tagjai nem osztották fel maguk között a családi vagyont, hanem vagyonközösségben maradtak, és az egész dologgal
egyenként, egymástól függetlenül is szabadon rendelkezhettek.
A rómaiak szerint egy dolgon csak egy tulajdonjog állhat fenn. A közösen tulajdonolt dolgon eszmei hányada van
a tulajdonosoknak, azt osztatlanul (pro indivisio), részeik arányában (pro parte) bírják tulajdonul.
Rendelkezéseiket a ius prohibendi (tiltakozási jog) korlátozhatja, mivel mindegyik tulajdonostárs tiltakozhat a másik
rendelkezése ellen, és megakadályozhatja a tulajdonnal kapcsolatos változtatásokat. Ezért az egy dolgot érintő
rendelkezések (ügyletek) csak az összes tulajdonosok beleegyezésével érvényesek, bár Iustinianus óta a
tulajdonostársak többségének akarata kivételesen érvényre juthatott.
Mivel a közösködés gyakran viszályok szülője, ezért az actio communi dividundo keresettel a közös tulajdont meg
lehetett szüntetni. A bíró ennek során az alábbi döntéseket hozhatta:
a) megszüntette a tulajdonközösséget oly módon, hogy:
- elrendelte a dolog fizikai felosztását a részarányoknak megfelelően
- elárverezte a dolgot, és a vételárat osztotta fel
b) a tulajdonközösség fenntartásával
- elrendelte a dolog bérbeadását, és a bérleti díjat osztotta fel
- előírhatott bizonyos mérték szerinti, felváltva folyó, ill. időszakonkénti használatot is a tulajdonosok
között
5. Növedékjog (ius adcrescendi) azt jelenti, hogy a tulajdonos megszerez egy, a DOLOGRA vonatkozó dologi jogi
jogosultságot, amely addig mást illetett meg.

27. fejezet – A birtok (possessio)

1. §. A birtok fogalma és eredete
2. A birtok fogalma a következőképpen határozható meg: a birtok az a tény, állapot, amikor valakinél, valakinek a fizikai
hatalmában van egy dolog. A birtok ténykérdés és nem jogkérdés.

„semmi közös sincs a tulajdon és a birtok között”

A birtokban nincs utódlás, vagyis megállapodással a birtok ténye nem ruházható át

A birtok többnyire jogi tény, amelyhez joghatások –együttesen: birtokjog- kapcsolódtak a későbbi korokban.
3. A római birtok eredete. A rómaiak előtt egyetlen jogrendszer sem ismerte és különítette el a tulajdont a birtoktól.
A birtok jogi szabályozásának gyökerei:
a) eleinte a tulajdonszerzés elengedhetetlen tényállási eleme
b) jogi tény – a pertárgy ideiglenes birtokba utalása a praetor által
c) jogi kategória – a meghódított földek birtokba adásával jött létre, és interdictummal védett volt

3
 d) az egyes pater familiasok gens tulajdonát képező föld feletti birtoka
A birtokvédelem tehát az ingatlanoknál jelent meg, és a közrend érdekében született. Itt azonban a birtoknak nincsen
tulajdonkeletkeztető hatása, mert állami földet nem lehet elbirtokolni. Ezután fejlődött ki a magánbirtok, majd az ingó
dolgok birtokvédelme, végül a birtoklás tényén alapuló joghatásokat egy néven foglalták össze: posssessio.

2. §. A birtok fajai
1. Possessio naturalis – possessio civilis
Possessio naturalis, azaz tényleges birtok: ha valaki mindenféle joghatás nélkül tart magánál valamit (naturalis possessio,
naturalis possessor). Későbbi nevén detentio (bírlalat), a személy a detentor.

Possessio civilis: ha a tényleges birtokhoz jogi következmények, azaz birtokjog is járul. (A kétféle birtokos között a jogi
következmények szempontjából igen jelentősek az eltérések)
Civilis possessornak minősül:
- a dolog tulajdonosa
- a jóhiszemű birtokos
- a rosszhiszemű birtokos
- az örökhaszonbérlő
- a záloghitelező
- a szívességi használó
- a vitás dolog letéteményese
Minden más birtokos naturalis possessor volt.
2. Possessio iusta – possessio iniusta. Ha a birtoklás nem ütközik a jogrendbe – ill. jogellenes birtoklás
3. Possessio vitiosa – possessio nec vitiosa. A birtokvédelem szempontjából legfontosabb megkülönböztetés: hibás a birtok,
ha vi, clam, precario (erőszakkal, alattomban, vagy szívességi használatra adott dolog vissza nem adásával) szerezték –
hibátlan, ha a birtoknak nincs ilyen hibája. A hibás birtokost is megilleti a birtokvédelem.
4. Possessio bonae fidei – possessio malae fidei. Jóhiszemű birtoklás, ha a birtokos tulajdonosnak hiszi magát, ill. azt hiszi,
hogy mások jogait nem sérti a birtoklása – ill. rosszhiszemű birtoklás, amikor a birtokos tudatában van annak, hogy
jogsértő a birtoklása.
5. Possessio ad usucapionem – possessio adreliquas causas. Elbirtokláshoz vezető birtoklás – ill. egyéb
jogkövetkezményekkel járó birtoklás.
Itt kell említeni a birtok tényéhez kapcsolódó két joghatást: birtokvédelem, a birtok tulajdonkeletkeztető hatása.
6. A birtokhoz kapcsolódó egyéb következmények.
a) A birtokos van kedvezőbb helyzetben a perben: ha a másik fél mint felperes nem tudja a dologhoz való
jogát bebizonyítani, a dolog a birtokosnál (az alperesnél) marad, anélkül, hogy a birtokosnak valamit is
bizonyítania kellene, esetleg anélkül, hogy egyáltalán valamilyen joga lenne a dologhoz.
b) A birtoklás többnyire eleve alperesi helyzetet teremtett.
c) A birtokosnak a dolgot fel kellett mutatni, marasztalás terhe mellett.
d) A birtok fontos szerepet játszik a tulajdonszerzés más eseteinél.

3. §. A birtok megszerzése
1. A birtok elemei. A birtok nélkülözhetetlen két eleme a corpus és az animus.
a) a corpus a birtok ténylegességét fejezi ki, mert azt jelenti, hogy testünkkel úgy hatunk egy dologra, hogy az
uralmunk alá kerül
b) az animus a birtoklási szándékot jelent, és bizonyos beszámíthatóságot feltételez
2. A birtok elemeinek megvalósulása.
a) Paulus szerint a birtoknak testileg kell megvalósulnia. „Birtokolni pedig csak testi dolgokat lehet”. Ezzel
szemben később elismerést nyert a jogbirtok is, ami azt jelenti, hogy a jog gyakorlását, az átjárást tekintették a
birtoklás corpore megvalósulásának, mivel pedig ebben az esetben nem dolgot birtoklunk, az ilyen tényállást
jogbirtoknak nevezték (pl. átjárási, vízvezetési szolgalom, haszonélvezet).
b) Az animus nem valósulhat meg őrültek, kisgyerekek, vagy pl. alvó ember esetén, a birtok az akaratunkon
kívüli eseményekkel sem jön létre, pl. nyájba keveredett birka, udvarunkba átrepült labda.
3. A birtok megszerzői. Ténylegesen mindazok szerezhetnek birtokot, akiknek megvan a megfelelő értelmi képességük
ehhez, tehát még a rabszolga is. Civilis possesio alanya csak olyan lehet, aki jogok szerzésére képes.
4. A birtokszerzés módjai.
A) Önhatalmúlag, mások közreműködése nélkül, pl.
- megengedett módon: felveszünk a földről egy eldobott dolgot
- tilos módon: lopással
B) Mások közreműködésével, azaz traditio-val (átadás), aminek szükséges előfeltétele az akaratmegegyezés.
Speciális, könnyített fajtái:
a) Longa manu traditio – ingatlanok átadására. A dolog (ingatlan) jelenlétében, akarattal ill. rámutatással
történő átadás arra az esetre, ha fizikai képtelenség lenne a kézről-kézre történő átadás.
b) Quasi traditio – a tulajdonos megengedi, „mintegy” átadja a birtokot.
c) Traditio symbolica – jelképes átadás bizonyos dolgot megszemélyesítő jelkép átadásával. Ezen túl
kifejlődött az okmányok átadása, amik az adásvételt tartalmazták.

4
 d) Brevi manu traditio – puszta megegyezésen alapuló átadás, amikor a birtokszerző már naturalis possessor
volt, vagy pl. a bérlő megvásárolja a bérleményt, tehát a tényleges birtokhoz megszerzi a birtokjogot is. (plusz a
tulajdont is természetesen)
e) Constitutum possesorium – a brevi manu ellenpárja, amikor valaki civilis possessorból naturalis
possessorrá válik, pl. ha valaki úgy adja el a telkét, hogy rajta haszonélvezetet tart fenn. Ez is tényleges átadás
nélküli traditio.
C) Egyéb birtokszerzési tényállások:
- addictio
- missio in possessionem
5. A birtok két elemének változása a jogfejlődés során.
a) a korporális elem meggyengült, és ez idézte elő, hogy a posztklasszikus korban a birtok inkább jog mint tény
b) az animus jelentése a hatalom alá vonás szándékáról birtoklási szándékká változott

4. §. A birtok megszűnése
1. A birtok megszűnése a corpus és az animus együttes megszűntével.
a) derelictio, azaz elhagyás. (jobban mondva eldobás)
b) meghatározott céllal, bizonyos személy javára való lemondással
2. A birtok megszűnése a corpus megszűnte folytán is beáll, ha elveszítjük a dolgot, megsemmisül a dolog, vagy a fizikai
ráhatás véglegesen lehetetlenné válik.
3. A birtok megszűnése az animus megszűnte folytán azonnal beáll, ami alól egy kivétel van: ha a birtokos a birtokszerzés
után megőrül.
4. A birtok megszűnése az alanyra tekintettel. Megszűnik a birtok:
a) a birtokos halálával
b) capitis deminutiójával
A birtoklásban nincs utódlás, kivétel az elbirtokló örököse.
5. A birtok megszűnése a tárgyra tekintettel. Megszűnik a birtok, ha a birtokolt dolog elenyészik, megváltozik, vagy
forgalomképtelen lesz.
6. Az ingatlanokra vonatkozó különleges rendelkezések.
a) a klasszikus korban a műveletlenül hagyott, majd művelés alá vont földeket 2 éven belül el lehetett birtokolni
b) Iustinianus viszont egyenesen rablónak bélyegezte az ilyen birtoklót

5. §. A birtok védelme
1. A birtokvédelem fogalma. A birtokos védelmet kap pusztán azért, mert birtokol. Az a tény kap védelmet, hogy a
birtokolt dolog nála van, tehát tőle elvenni csak úgy nem lehet, ezért a birtokvédelem tényvédelem, és mivel csak a civilis
possessorokat védi, akik jogosultságuknak legalább látszatát fel tudták mutatni, ezért ez egyben egy látszat védelme is.
2. A posszesszórius és a petitórius védelem. (tényvédelem és jogvédelem)
a) a posszesszórius védelem annyit tesz, hogy valakit megvédenek a birtokában anélkül, hogy megvizsgálnák a
birtokláshoz való jogát. Ez a tényvédelem. Az interdictumokkal szemben csak tényekre lehetett hivatkozni, jogokra
nem. Ez előzetes eljárás lehet a birtokló személyének megállapítására.
b) A petitórius védelem az in rem actioval érvényesíthető jogvédelem, tehát nem birtokvédelem. Itt jogkérdés
körül folyik a vita.
3. A birtokvédelem indokai.
a) a birtokper tisztázza, hogy kit illet meg a kedvezőbb alperesi helyzet
b) a birtokvédelem túlnyomó többségben tulajdonvédelem is
c) a közbiztonság, közrend fenntartása, a fennálló dolgok rendjét védi, elejét veszi az önbíráskodásnak
4. Birtokinterdictumok. A birtok védelmét peren kívüli jogsegély, interdictum látta el.
A) A birtok megszerzésére akkor adtak interdictumot, ha valaki még nem birtokolt, és a praetor így juttatta
birtokosi helyzetbe
B) A birtok megtartását szolgálják:
a) Interdictum uti possidetis ingatlanok birtokvédelmére, amikor valakit zavartak birtokában. Többnyire
simplex, és a zavarót tiltja el a zavarástól. A kiadáskor birtokban lévő hibátlan birtokos győz.
b) Interdictum utrubi ingók birtokvédelmére. Az győz, aki egy éven belül hosszabb ideig birtokolta a dolgot.
C) A birtok visszaszerzését szolgálják:
a) interdictum unde vi erőszakkal elvett ingatlan visszaszerzésére 1 éven belül kérhető interdictum
b) interdictum de precario a szívességi használó által felhívásra vissza nem adott ingatlan visszaszerzésére
c) interdictum de clandestina possessione a clam elvesztett birtok esetére
5. A posztklasszikus és iustinianusi változások. A posztklasszikus kor romló közbiztonsága a birtokvédelem átalakulását
vonta maga után, Iustinianus megszűntette az actiók és az interdictumok közötti megkülönböztetést, és lényegében az
interdictumokat a rendes peres eljárások közé sorolta ezzel.
Az interdictum unde vi szabályait megváltoztatták: a) az eddigi név felváltva szerepel az interdictum de vi névvel, b)
eltörölték a hibás birtok kifogását.

5
 2. szakasz – A tulajdonjog részletes szabályai
28. fejezet – A tulajdon megszerzése
1. §. A tulajdonszerzési módok általában
1. A tulajdonszerzési mód fogalma: A tulajdonszerzési módok olyan taxatíve meghatározott jogi tények, tényállások,
amelyekhez a jogrend tulajdonszerzési joghatást fűz.
2. Tulajdonszerzési módok a római jogban:
A) A ius civile szerint
1. mancipatio
2. in iure cessio
3. elbirtoklás - usucapio
B) A ius gentiumon alapuló
1. traditio - átadás
2. foglalás – occupatio
3. kincstalálás – thesauri inventio
4. dologegyesülés
5. gyümölcsszerzés – fructuum perceptio
6. feldolgozás – specificatio
3. Singularis successio – universalis successio Gaius alapján:
a) singularis successio – amikor egyes dolgokat szerzünk meg (különös jogutódlás)
b) universalis successio – amikor több dologhoz, egy vagyontömeghez egyszerre, a maga összességében jutunk
hozzá (főként hagyatéki ügyekben)
4. A tulajdonszerzési módok további csoportosításai
a) a ma is általánosan bevett felosztás:
- eredeti szerzésmód – acquisitio originaria, amikor más jogától függetlenül keletkezik új
tulajdonjog (pl. elbirtoklás, foglalás)
- származékos szerzésmód – acquisitio derivativa, amikor a tulajdonjog mástól származik
A nemo plus iuris elv alapján senki sem ruházhat át másra több jogot, mint amennyi magának van.
b) A pandektisták nyomán csoportosíthatunk úgy is, hogy
- jogügyletekkel, vagy
- egyéb tényekkel valósul-e meg a tulajdonszerzés
c) a jogcím szerinti csoportosítás: A jogcím (causa v. titulus) azt a jogi célt jelenti, amelynek érdekében a
jogalanyok valamilyen jogi tényt véghezvisznek.
- a jogcímnek (causa) fenn kell forognia az elbirtoklás és átadás esetén
- a jogcímet eleve tartalmazza a ius gentium szerinti szerzésmódok tényállása
- a mancipatio és az in iure cessio kauzátlan, absztrakt jogügyletek, a tulajdont a felek szándéka
ellenére is átviszik
5. Egyéb tulajdonszerzési módok
A) a törvény erejénél fogva keletkező
a) capitis deminutio annak javára, aki azt előidézte
b) állami telek kiutalása
c) uratlan hagyaték fiscusra szállása
d) parlagon hagyott telek megművelése
e) önbíráskodó hitelező dolgának megszerzése
B) hatósági, ill. bírói intézkedésen alapuló
a) in iure eljárásban kimondott praetori addictio
b) állami árverésen történt vásárlás alapján történt addictio
c) litis aestimatio megfizetése
d) bírói adiudicatio
e) missio possessionem ex secundo decreto
f) bűncselekmény miatt a fiscusra háramló vagyon
g) kisajátítás
A B)a) és B)e) esetén praetori tulajdon, míg az összes többi esetén civiljogi tulajdon keletkezik.

A) a ius civile szerinti tulajdonszerzési módok

2. §. A mancipatio
1. A mancipatio fogalma. Ősi, ius strictum szerinti ünnepélyes ügylet, ami a a) res mancipi és b) szabad személyek fölötti
mancipiális hatalom megszerzésére irányul. A szerzett dolgot kézzel meg kellett ragadni, és érte mérlegelt rezet kellett
fizetni öt tanú jelenlétében.
2. A mancipatio természete. Idővel jelképes adásvétellé változott, és ezért egyéb ügyleti célokat is megvalósíthatott, mint
pl. ajándékozás, zálogszerződés, házasságkötés, végrendelkezés, gyermek-felszabadítás. Kauzátlan, absztrakt jellegéből
adódik, hogy a tulajdont akkor is átviszi, ha a felek akarata másra irányul. Ha az átruházó nemtulajdonos, akkor a szerző
elbirtoklásra szorul.

6
3. A mancipatio sorsa a császárkorban. Szerepe egyre halványul, mert kialakul a bonitár tulajdon, ami hasonló volt a ius
civile szerinti tulajdonhoz, másrészt pedig az okiratok elterjedése is háttérbe szorította. Iustinianus kiiktatta a jogrendből,
de szokásként még sokáig élt.
3. §. Az in iure cessio
1. Az in iure cessio fogalma. Szintén ősi ügylet, ami a mancipationál később fejlődött ki, és hamarabb halt el. Ez színleges
rei vindicatio, fiktív tulajdoni perindítás, amiben 3 személy működik közre: a vindikáló, az átengedő és az odaítélő. A
„felperes” magáénak vindikálja a dolgot, és ennek az „alperes” nem mond ellent, miáltal a praetor addictio formájában a
vindikálónak adja a dolgot. Ha az átruházó nemtulajdonos, akkor a szerző elbirtoklásra szorul.
2. Az in iure cessio alkalmazási lehetőségei. Bármely dolog tulajdonának megszerzésére alkalmas volt, de egyéb jogokat és
vagyontömegeket is meg lehetett így szerezni. Szintén absztrakt jogügylet, ami független a felek valódi ügyleti céljától
(causa), így jogokat is át lehetett ruházni vele, mint pl. szolgalomalapítás, örökbefogadás.

4. §. Az elbirtoklás (usucapio)
1. Az elbirtoklás fogalma: Az elbirtoklás az idő jogkeletkeztető hatásán alapszik: ha valaki egy dolgot a törvény által
meghatározott ideig folyamatosan birtokol, akkor –bizonyos egyéb feltételek fennforgása mellett- tulajdonossá válhatik.
2. Az elbirtoklás két fő esete: A tulajdonszerző akkor szorul elbirtoklásra, ha a tulajdonszerzés valamilyen okból hibásan
ment végbe.
a) Formai hiba, ha a res mancipit nem mancipatióval vagy in iure cessióval, hanem csak sima traditioval
szerezték meg a dolgot. Ilyenkor a szerző nem lett tulajdonos ex iure Quiritium, mert a tulajdonjog formailag az előző
tulajdonosé maradt.
b) Tartalmi hiba, ha valaki nemtulajdonostól szerezte a dolgot. Ilyenkor a szerző nem lehetett tulajdonos a
nemo plus iuris elv alapján, viszont a befejezett elbirtoklás pótolta az előd jogának hiányát.
3. Az elbirtoklás az archaikus jogban. Az elbirtoklást usus néven a XII táblás törvény is szabályozta:
- ingatlanok (fundus) esetén 2 év
- egyéb dolgok (ingók, manus, hagyaték) esetén 1 év az elbirtoklás ideje.
Ha az elbirtoklás folyamatossága megszakadt, beállt az usurpatio, az elbirtoklás félbeszakadása, ami után új elbirtoklás
kezdődött, és az addig eltelt idő nem számított (öröklés, ill. élők közötti jogügylet azonban nem usurpatio). A XII táblás
törvény a római polgár általi megfelelő időn át tartó birtokláson kívül más előírást nem tartalmazott.
4. Az elbirtoklás a klasszikus korban. Öt feltétel kellett: „res habilis, titulus, fides, possessio, tempus”.
a) Res habilis – az elbirtoklás tárgya csak alkalmas dolog lehetett. A lex Atinia (Kr.e. 200 k) kiterjesztette az
elbirtoklás tilalmát a lopott dolgot jóhiszeműen birtoklókra.
b) Tempus – az elbirtokláshoz szükséges idő nem változott a XII. táblás tv. óta.
c) Possessio – a birtoklást is megkívánták, később azt is, hogy az elbirtokló elbirtokláshoz vezető birtokkal
(possessio ad usucapionem) rendelkezzen.
d) Bona fides – Gaius szerint a jóhiszeműség az elbirtoklás legfontosabb eleme, minek értelmében „aki azt
hiszi, hogy az átruházó tulajdonos volt”, vagy azt hiszi hogy az átruházó elidegenítési hatalommal van felruházva, az
jóhiszeműen birtokol. A jóhiszeműség csak az elbirtoklás kezdetén volt követelmény, a középkorban azonban az
elbirtoklás befejezéséig szükséges volt. Öröklés esetén a bona fides és a male fides is „öröklődött”. Élők között
azonban mindig vizsgálták a jóhiszeműséget. A bona fides követelménye alól kivétel volt az örökség rosszhiszemű
megszerzője (azért, hogy valaki gondozza a hagyatékot), továbbá a litis aestimatio megfizetése alapján történő
elbirtoklás. A bona fides az elbirtoklás szubjektív eleme, mert az elbirtokló vagy tud arról hogy más jogát sérti, vagy
nem.
e) Titulus (iusta causa v. iusta titulus) – megfelelő jogcím az elbirtokláshoz, amit a jogrend határoz meg, így
független (objektív) az elbirtoklótól. Az elbirtoklás causaja lehet:
- tulajdonátruházó szerződés (pro empto), ajándékozás (pro donato)
- Iustinianus előtt hozományba adás (pro dote)
- litis aestimatio megfizetése (pro soluto)
- a tulajdonos által elvesztett, ill. nemtulajdonos által elhagyott dolog elfoglalása (pro derelicto)
- örökösi minőség (pro herede)
- némely praetori birtokbautalás
Ezzel szemben nincs helye elbirtoklásnak ha valaki zálogba, bérbe, használatra kapta a dolgot, ugyanis nem sajátként,
hanem más nevében birtokol.
Ha valaki úgy véli, hogy megfelelő jogcímen birtokol, de ez valójában nincs így, vélt (putativ) titulusról beszélünk.
Ilyenkor nem folyik elbirtoklás, bár Iustinianus a putativ titulust alkalmas jogcímnek ítéli meg.
5. Praescriptio longi temporis. Mivel az elbirtoklás civiljogi intézmény, így nem vonatkozhat tartományi telekre, ám
politikai érdekből szükségessé vált alkalmazása. Azonos tartományban lakók (inter praesentes) között 10 év, míg
különböző tartományokban lakók (inter absentes) között 20 év volt az elbirtoklás határideje, amit a praescriptio longi
temporis kifogással lehetett érvényesíteni.
6. Az elbirtoklás a iustinianusi jogban több átalakításon esett át:
a) ingó dolgok elbirtoklása 3 évre emelkedett, neve: usucapio
b) ingatlanok elbirtoklása 10 ill. 20 év, neve: praescriptio longi temporis
7. Praescriptio longissimi temporis a iustinianusi jog speciális elbirtoklási formája. Ha valaki 30 ill. 40 évig
háborítatlanul birtokol egy jóhiszeműen szerzett dolgot, akkor nem csak az ellene indítható keresetindítási jog enyészik
el, hanem tulajdont is szerez felette.
a) lopott dologra is vonatkozik – tolvaj kivétel mindig
7
 b) nem kell hozzá titulus, elég a bona fides
c) időtartama 30, egyházi javak esetén 40 év

B) a ius gentiumon ill. a ius naturalén alapuló tulajdonszerzési módok

5. §. A tulajdon-traditio
1. A tulajdon-traditio jelentősége abban áll, hogy ez a leggyakoribb tulajdonszerzési mód, valamint hogy a peregrinusok és
a tartományi telkek vonatkozásában is működött.
2. A birtok-traditio és a tulajdon-traditio különbsége annyiból áll, hogy a tulajdon-traditio a tulajdonjogot is átviszi.
a) Csak res nec mancipi tulajdonjogát lehet traditioval megszerezni.
b) Res corporalis lehet csak a tárgya.
c) Megfelelő jogcím (causa v. titulus) szükségeltetik a tulajdonjog megszerzéséhez. A rómaiak felfogása
szerint tulajdonjog csak akkor keletkezik, ha a puszta megegyezés után valóságosan is megtörténik az átadás.
d) Az átvevő csak akkor szerez tulajdont, ha az átadó maga is tulajdonos volt. Ha az átadó nemtulajdonos
volt, akkor a szerző elbirtoklásra szorult.
e) További feltétel, hogy az átvevő rendelkezzék vagyonjogi képességgel (ius commercii).
f) Forgalomképes legyen a dolog.
3. Posztklasszikus és iustinianusi változások után a tulajdon-traditio a res mancipi megszerzésére is alkalmas volt,
Iustinianus visszaállított egy korábbi szabályt, miszerint a traditio csak akkor viszi át a tulajdont, ha a vételárat kifizették,
vagy máshogy biztosították, ill. kifejezetten hitelezték. A felek akarata nagyobb szerepet kap, vagyis mégis elegendő a
puszta megegyezés a tulajdonjog átadásához.

6. §. A foglalás (occupatio)
1. A foglalás (occupatio) uratlan dolgok birtokbavétele tulajdonszerzési szándékkal.
2. Vadon élő állatok elfogása. Vadállatok szabadon elfoghatók, rajtuk tulajdon keletkezik az elfogóra nézve, de ha
megszöknek, a tulajdon is elenyészik.
3. Tengerpart elfoglalása. A klasszikus jog szerint okkupálható, ám Iustinianus szerint már akkor sem, ha az okkupátor
épületet emelt rá.
4. Elhagyott dolgok elfoglalása. Uratlan és okkupálható az elhagyott dolog – res derelicta is, azonban csak akkor, ha a
tulajdonos a birtok mellett a tulajdonról is szándékosan lemond.
5. Pénzszórás a nép közé voltaképp tulajdont-traditio meg nem határozott személy számára.
6. Az ellenség dolgának megszerzése –ha az nem minősül hadizsákmánynak- azonnal tulajdont eredményez.

7. §. A kincstalálás (thesauri inventio)

1. A kincstalálás szabályai szerint „A kincs egy bizonyos régen elrejtett, értékes dolog, amelyre már nem emlékeznek, s
így nincs tulajdonosa.” Kincs csakis ingatlan dolgokban, főként földben elrejtett érték lehet.
a) A legrégibb felfogás szerint a kincs mint a telek alkatrésze, a fődolog sorsát osztja, tehát tulajdonjoga a telek
tulajdonosát illeti meg.
b) Hadrianus óta a saját telken, szent helyen talált kincs a megtalálót illeti. Más telkén talált kincs fele részben a
megtalálót, fele részben a tulajdonost illeti.
c) Több kisebb változtatás után Zeno, majd Iustinianus véglegesítette Hadrianus szabályozását.
2. Különbségek a kincstalálás és a foglalás között.
a) a kincsnél tulajdonszerzéshez nem kell birtokbavétel, elég a találás
b) a kincs nem mindig lesz a találóé, esetleg többek között oszlik meg
c) kincs csak értékes dolog lehet
d) okkupálásra többnyire képtelen infans is találhat kincset, és tulajdonos lehet

8. §. A dologegyesülés
1. A dologegyesülés általában. Dologegyesülés alatt azt érjük, amikor különböző személyek tulajdonában álló dolgok
emberi tevékenység következtében vagy egyéb tények folytán olyan szoros fizikai kapcsolatba kerülnek egymással, hogy
ezáltal egyetlen, egységes dologgá válnak.
Gyenge egyesülés az, ha az egyesült dolgokat szét lehet választani, és ezért a lappangó tulajdon feléled.
Erős egyesülés esetén ez kizárható.
2. A járulékos dologegyesülés (accessio). Olyan ius gentiumon alapuló tulajdonszerzés, melynek eseteiben arról van szó,
hogy a fődolog (res principalis) a maga túlsúlyánál fogva elnyeli a járulékot (accessio). A járulékos dolog osztja a fődolog
sorsát: accessio cedat principalis. Ha gyenge egyesülés van, ti. ha a járulékot károsodás nélkül le lehet választani a
fődologról, akkor a járulék eredeti tulajdonosa az actio ad exhibendum préjudiciális keresettel kérheti a dolgok
szétválasztását, majd ezután rei vindicatioval a dolgát perelheti.
3. Az építés (inaedificatio) kétféleképpen okozott accessiot: a) beépítéssel, amikor saját telken részben, vagy egészben más
anyagából építünk és b) ráépítéssel, amikor idegen telekre saját anyagból építünk. Általános szabály elve az, hogy
minden, ami beépítésre kerül, osztja a telek sorsát.
a) Az archaikus jog –közérdekből- nem tette lehetővé a beépített anyag kiperlését, amit a klasszikus jog is
fenntartott. Ez az erős és a gyenge egyesülésre egyaránt vonatkozott.
- beépítésnél – az építőanyag tulajdonosának duplumra menő keresete (actio de tigno iuncto) volt az
építő ellen, annak fidesétől függetlenül

8
 - ráépítésnél – az építő elvesztette az anyag tulajdonjogát, de ha jóhiszemű volt, akkor igényt
tarthatott a telektulajdonosnál jelentkező gazdagodás megtérítésére
b) a iustinianusi jogban
- a rosszhiszemű beépítővel szemben érvényesíthető volt az elválasztásra irányuló –actio ad
exhibendum- kereset (kibontás, ad extremum lebontás)
- a rosszhiszemű ráépítő minden igényét elvesztette az anyag iránt
4. A folyókkal kapcsolatos accessiók. A folyó maga res publica, ám a folyópart (ripa) nem az, tehát magántulajdonban is
állhat.
a) iszaplerakódás – megnőtt part telekgyarapodást okoz, kivéve kimért partmenti telek esetén, mert akkor okkupálható
b) elhagyott folyómeder – hozzánőtt a telekhez, kivéve kimért partmenti telek esetén, mert akkor okkupálható
c) folyóban keletkezett sziget – hozzánő a part menti felméretlen telekhez, kiméretlen szomszédos telek esetén okkupálható
d) sodorvány – a leszakított és elsodort földdarab tulajdona nem változik addig, míg a rajta fák nem nőnek, és így hozzá nem növesztik a
másik telekhez a földdarabot
5. Egyéb accessiók.
a) beültetés, elültetés (növényeké, magoké)
b) írás
c) kép, festmény
d) szövés, ruhafestés
e) fémek egyesítése
6. Kártérítés accessiónál.
Ha az accessio nem végleges, tehát gyenge, akkor a dolgok szétválasztása utáni kereset (actio ad exhibendo) után rei
vindicatióval visszaállítható a tulajdonjog.
Ha az accessio végleges, tehát erős, akkor a fődolog tulajdonosa kártérítésre kötelezhető, de retentioja volt addig, míg
felmerült költségeit meg nem térítik.
7. Egyenrangú dolgok egyesülése ritka eset, és főként szándékos emberi tevékenység következtében áll elő:
a) confusio – egynemű vagy különnemű folyadékok összekeveredésével
b) conflatio – egynemű vagy különnemű fémek összeolvasztása réven
Erős egyesülés esetén bármelyik tulajdonos actio communi dividundot kérhetett.
8. Commixtio, azaz különböző személyek tulajdonában álló dolgok összekeveredése. Commixtio akkor történik, ha
véletlenül olyan dolgok keverednek össze, amelyek szétválogatása lehetetlenség. Ilyenkor a dolgok tulajdoni helyzete
elvileg nem változik, de a tulajdonosoknak vindicatio pro parte keresettel ki kell adni az őket megillető „hányadot”, és ez
óhatatlanul is új tulajdont keletkeztet némelyik dolgon. Pénz összekeveredése esetén kötelmi kereset volt indítható.

9. §. A gyümölcsszerzés (fructuum perceptio)

1. A gyümölcs (fructus) fogalma. Jogi értelemben a gyümölcsök, azok a szaporulatok, amelyek egy termő dologból
(anyadolog) időszakonként természetes úton jönnek létre az anyadolog sérelme nélkül. Ez alól kivétel a rabnő
gyermeke!!! Léteztek az anyadolog sérelmével, fogyásával előálló gyümölcsök is, mint pl. fa az erdőből, érc, kő a
bányából. A fejlődés odáig vezetett, hogy gyümölcsnek tekintettek mindent, amit a jogszabály annak minősített, pl.
házbér, vadászat, halászat az erre szolgáló vadasparkban. Természetes gyümölcsök (fructus naturales) és visszatérő
haszonként jelentkező polgári gyümölcsök (fructus civiles) voltak elkülöníthetők ennek jegyében.
2. A gyümölcs fajai a tulajdonszerzés szempontjából.
a) Függő gyümölcs (fructus pendens) – még nem önálló, így osztja az anyadolog sorsát, tehát a tulajdonost
illeti.
b) Elvált gyümölcs (fructus separatus) – már önálló dolog, önállóságát természetes módon, vagy emberi
beavatkozással nyerte el. Tulajdonjogot nem feltétlenül a dominus szerez felette, hanem pl. a telek bérlője, bona fidei
possessor is.
c) Beszedett gyümölcs (fructus perceptus) – olyan gyümölcs, amit az arra jogosult személy birtokba vesz.
3. A gyümölcsszerzés módjai.
a) puszta elválással – a tulajdonos, örökhaszonbérlő, jóhiszemű birtokos
b) beszedéssel – a haszonélvező
c) mintegy átadással (qasi traditio) – közönséges bérlő, függő gyümölcs vevője
4. Gyümölcsmegjelölések a peres eljárás során. Tulajdoni és hagyatéki perekben, amikor a felperes egy dolog vagy
vagyontömeg kiadását követelte, az alperesnek a gyümölcsökkel is el kellett számolnia.
- meglevő gyümölcs – amely a perindításkor, ill. a litis contestatiokor még létezik
- elfogyasztott gyümölcs – amely a litis contestatiokor nincs meg mert pl. megették, feletették
- beszedni elmulasztott gyümölcs – azok a gyümölcsök, amelyeket az alperes nem szedett be, valamint azok,
amelyek az alperes vétkessége folytán elő sem állottak

10. §. A feldolgozás (specificatio)

1. A feldolgozás szabályai: A feldolgozás más tulajdonában álló ingó dolog emberi munkával történő olyan átalakítását
jelenti, amelynek révén új dolog jön létre.
a) a létrejött dolog tulajdonjoga tekintetében a klasszikus kori két iskola ellentétes véleményen volt:
- a szabiniánusok szerint az alapanyag nélkül nem jöhet létre az új dolog, így az új dolog az alapanyag
tulajdonosáé
- a prokuliánusok szerint az új dolog nem létezett, és előállása után okkupálható
Mindegyik iskola szerint a régi dolog végleg elenyészik, és az már soha többé nem vindikálható.
9
 b) a iustinianusi jog szerint.
- ha az új dolog visszaalakítható alapanyaggá, akkor az anyag tulajdonosáé az új dolog
- ha nem, akkor az előállítóé, és akkor is, ha részben saját, részben idegen anyagból készítette a dolgot
2. Kártérítés feldolgozásnál. A források gyérek erre nézve, de az biztos, hogy a jóhiszemű, birtokon belül lévő fél retentiós
jogot kapott költségeinek megtérítéséig.

29. fejezet – A tulajdon megszűnése

1. A tulajdon megszűnése. A tulajdonos halálával megszűnik a tulajdon, mert az örökös tulajdona új tulajdonnak számít.
Tulajdon sajátja, hogy nincs feltételhez és időhöz kötve, általában a tulajdonos akaratából szűnik meg.
2. Tulajdonmegszűnés más tulajdonszerzése folytán.
A) a tulajdonos akaratából – tulajdon-átruházással (traditio, mancipatio, in iure cessio)
B) a tulajdonos akaratától függetlenül, ill. annak ellenére
- gyümölcs elválása
- némely feldolgozás esetén
- némely járulékos dologegyesülésnél
- elbirtoklásnál
- tulajdonos halálával
- kisajátítással
- litis aestimatio megfizetésével
- büntetésből
- az ellenség általi elfoglalással
3. Tulajdonmegszűnés új tulajdon keletkezése nélkül. A tulajdonos akaratából derelictio esetén megszűnik a tulajdon. Ha
a szerző őrült, akkor is ez az eset áll fenn, ti. a régi tulajdon megszűnik, de új nem keletkezik. További esetek:
- a dolog megsemmisül, pl. elfogyasztják, elpusztítják
- a dolog megszűnik magántulajdonban állhatóvá lenni
- a rabszolga felszabadul
- a vadállat elszökik

30. fejezet – A tulajdon védelme

1. §. A tulajdonvédelem általában.
A már megszerzett és még el nem veszített, tehát fennálló tulajdonjog szokásos gyakorlása jogilag többnyire
közömbös. Jogi problémák akkor szoktak fellépni, ha a tulajdonost joga gyakorlásában a) jogszerűen, de méginkább b)
jogellenesen zavarják. A tulajdonvédelem legfontosabb keresetei:
- rei vindicatio, a civiljogi tulajdon védelmére
- actio Publiciana, a bonitár tulajdon védelmére
- rei vindicatio utilis, a tartományi telek és peregrinusi tulajdon védelmére

2.§. A civiljogi tulajdonos védelme (rei vindicatio)

1. A rei vindicatio kialakulása és jellemzése. A rei vindicatiot a dolog birtokából kiesett civiljogi tulajdonos a dolgot
ténylegesen birtokló civilis possessor elleni keresete, ahol az aktív (felperesi perindításra való jogosultság) és passzív
(alperesként való perelhetőség) legitimáció szorosan körül van határolva.
a) az ősi jogban a legis actio sacramento in rem töltötte be ezt a szerepet, ahol mindkét félnek vindikálnia kellett
b) a formuláris perben csak a felperes vindikációjára volt szükség
2. Bizonyítás a rei vindicationál. A felperesnek a per megnyeréséhez bizonyítania kellett:
a) hogy ő a tulajdonos
b) hogy alperesnél van a dolog
Ha a felperes származékos módon szerezte a dolgot, akkor jogelődjeinek tulajdonjogát is bizonyítania kellett, de erre
többnyire az elbirtoklás miatt nem került sor. Eredeti szerzésmód esetén jóval egyszerűbb volt a tulajdonjog bizonyítása.
3. A rei vindicatiot megelőző esetleges eljárások. Ezekre azért volt szükség, hogy egyáltalán indítható legyen a rei
vindicatio, ti. hogy a dolog meglegyen, létezzék, és az alperesnél legyen. Ha a dolog nem létezett már, akkor in personam
kötelmi per volt csak indítható.
a) Birtokinterdictumok arra szolgáltak, hogy a dolog birtokosának személye és ezzel együtt a kedvező alperesi
helyzet tisztázódjék, ami után volt csak indítható a petitórius (tulajdoni) per.
b) Actio ad exhibendum ingó dolog felmutatására szolgál. Ha az alperes felmutatta a dolgot, akkor a felperes
meggyőződhetett róla, hogy az övé-e a dolog és ezután indította meg a főkeresetet – a rei vindicatiot. Ha alperes nem
mutatta fel, akkor a pertárgy értékében marasztalták.
4. A passzív legitimáció kiterjesztése. A rei vindicatio alperese eredetileg csak civilis possessor lehetett, de Iustinianus
kiterjesztette a saját detentorra (bérlő, letéteményes) is, vagyis mindenkire, akinél a dolog fellelhető volt. Ezen túl nem
birtokló ellen is indíthatóvá tette a rei vindicatiot:
a) dolo desiit possidere – aki rosszhiszeműen túladott a dolgon azért, hogy ne találhassák meg a dolgot nála
b) liti se obtulit – aki kívülállóként azért vállalta a pert, hogy a birtokos közben zavartalanul elbirtokolhassa a
dolgot
5. Alperesi magatartások a rei vindicatio in iure szakaszában:
a) elismerte (confessus) a felperes jogát és átengedte a dolgot, ekkor minden további következmény alól
mentesült
b) kifogást emelhetett, hivatkozhatott olyan jogra, ami a dolog birtoklását biztosította számára
10
 c) elődhivatkozással mentesült a pertől, ti. hogy közölte: valaki más megbízásából van a dolog nála, pl. bírlalat
d) beruházásokra való hivatkozással bonyolíthatta a pert
e) tagadhatta a felperes tulajdonjogát, de ekkor biztosítékot kellett letétbe helyeznie
6. A beruházások fajai. Az alperes által a pertárgy vonatkozásában eszközölt ráfordítások, beruházások (impensae):
a) szükséges beruházások – amelyek elmaradása esetén a dolog károsodna vagy elpusztulna
b) hasznos beruházás – amelynek esetén a dolog értéke nő
c) fényűző beruházás – amely csak díszíti a dolgot, de használati értékét nem növeli
7. A beruházás alapján az alperest megillető jogok erősen függtek a beruházó fidesétől és a beruházás jellegétől.
Általános jogalkotói törekvés, hogy a felperes se gazdagodhasson jogalap nélkül.
a) Szükséges beruházás esetén a jóhiszemű alperes a litis contestatio előtti beruházás teljes költségét
követelhette. Iustinianus ezt kiterjesztette a rosszhiszemű alperesre is – a tolvaj természetesen kivétel ez alól.
b) Hasznos beruházás esetén a jóhiszemű alperes csak a felperes tényleges gazdagodását követelhette. Erre
actio nem állt rendelkezésre, de az alperesnek visszatartási joga (retentio) volt mindaddig, míg költségeit meg nem
térítették. Ha nem élt ezzel a jogával, akkor elveszítette a ráfordításokhoz való jogát. A rosszhiszemű alperest csak az
elválasztható dolgok elviteli joga (ius tollendi) illette meg, de ez is csak akkor, ha a felperes nem ajánlott értük
pénzbeli megváltást.
c) Fényűző beruházások esetén mind a jóhiszemű, mind a rosszhiszemű alperest megillette a ius tollendi.
8. Az alperes marasztalása. Ha a felperes bizonyította a tulajdonjogát, és lerontotta alperes esetleges kifogásait, akkor
pernyertes lett. Az alperest először természetbeni teljesítésre szólították, ha nem tudott így visszaszolgáltatni, akkor
következett az ítéleti marasztalás, ami már pénzbeli marasztalás.
a) Természetbeni teljesítés esetén nem csak a dolgot, de annak gyümölcseit, hozadékát, minden gyarapodását
ki kellett adni. Az alperesnek olyan helyzetbe kellett hoznia a felperest, mintha a litis contestatio időpontjában
teljesített volna.
- a litis contestatio előtt
(1) okozott károkért a tolvaj a felelős, iustinianusi jog szerint már vétkesség esetén a rosszhiszemű
birtokos is
(2) elvált gyümölcsért a iustinianusi jog szerint a jóhiszemű birtokos felel, a meglévőket ki kell adnia,
míg a rosszhiszemű birtokos vétkesség esetén minden elvált gyümölcsért felel
- a litis contestatio után
(1) keletkezett károkért a jóhiszemű alperes csak vétkessége esetén, a rosszhiszemű pedig mindig, még
vis maior esetén is felel
(2) gyümölcsökért a jóhiszemű alperes csak vétkesség esetén, míg a rosszhiszemű alperes mindenért,
még a beszedni elmulasztott gyümölcsért is felel
b) Ha az alperes vonakodik kiadni a dolgot természetben, akkor a felperes becslő esküjének alapulvételével
pénzbeli marasztalásra ítélte őt a bíró. Ez az összeg a litis aestimatio, aminek megfizetésével az alperes quasi
„megvásárolja” a pertárgyat. Iustinianus azonban lehetővé tette a pertárgy hatósági úton, erőszakkal történő
természetbeni visszaszerzését.
c) Ha az alperes nem tudja kiadni természetben a dolgot, akkor arbiteri becslés alapján kártérítésre
kötelezték.

3. §. A bonitár tulajdonos védelme (actio Publiciana)

1. Az elbirtoklási helyzet és különleges védelme.
a) Az elbirtoklás megkezdése még nem keletkeztet tulajdont, ezért ilyenkor elméletileg függő jogi helyzet
keletkezik, ami az elbirtoklás befejeztével szűnik meg. Ezzel szemben a tényleges helyzet az, hogy az elbirtokló a
tulajdonos látszatát kelti, tulajdonosként viselkedik.
b) A birtokolt dolog beletartozik az elbirtokló vagyonába, noha nem tulajdona, és birtokon belül igen kedvező
pozícióban van, mert szinte mindig rendelkezésére áll valamilyen exceptio.
Idővel szükségessé vált az elbirtoklási helyzet erősebb védelme, mert egyre gyakrabban sima traditióval ruházták át a
dolgokat az emberek, és így mindig elbirtoklásra szorultak. Publicius praetor ezért hathatósabb, támadó jellegű jogot, az
actio Publiciana-t fejlesztette ki erre a célra.
2. Az actio Publiciana általános jellemzése. A rei vindicatio mintájára képzett ficticia in rem actio, ami annyit jelent, hogy
a praetor olyan ténybeli (és nem jogbeli) fikcióra utasította a bírót, hogy tekintse úgy, mintha az elbirtoklás ideje letelt
volna, vagyis hogy a felperes 1 ill. 2 éve birtokolna. Végleges hatályúvá csak az elbirtoklási idő leteltével válik, ezért csak
ideiglenesen rendezi a védelmet, és relatív jellegű, mert azt rendezi csak, hogy kinek van több joga az adott pertárgyhoz.
Az actio Publiciana tehát tulajdonvédelmi jogsegély.
3. Az „erősebb jogosultság” megállapításának szabályai. Iustinianus szabályai:
a) a főszabály - az, hogy a civiljogi tulajdonostól szerző erősebb a nem civiljogi tulajdonostól szerzőnél
b) egyazon nemtulajdonostól – való szerzők közül az időben előbb szerző az erősebb
c) különböző nemtulajdonostól – való szerzők közül a birtokon belül lévő az erősebb
4. Civiljogi tulajdon kontra bonitár tulajdon. Civiljogi tulajdonnál erősebb tulajdon nem létezik, egy kivételével, amikor
is a civiljogi tulajdonos rosszhiszeműen adta el a dolgát olyannak, aki nem lehetett civiljogi tulajdonos, majd a dolgot rei
vindicatioval visszaperelte volna. Ilyenkor a nem civiljogi tulajdonos exceptio doli-val védekezhetett.
5. Az actio Publiciana a posztklasszikus és a iustinianusi korban. A posztklasszikus korban az actio Publiciana egy időre
eltűnik, mivel összemosódik a birtok és a tulajdon fogalma, de Iustinianus újra élesen elkülöníti a kettőt.

11
 4. §. A tulajdonvédelem egyéb jogi eszközei
1. Birtokinterdictumok
2. Actio negatoria – a tulajdonos szerint jogosulatlanul gyakorolt szolgalom perlésére
3. Actio communi dividundo és actio finium regundorum – közös tulajdon felszámolása iránti kereset és vitás telekhatár
kimérése iránti kereset
4. Actio aquae pluviae arcendae – az esővizek természetes lefolyását módosító szomszédi létesítmények elleni kereset
5. Cautio damni infecti – szomszéd részéről fenyegető kár miatti kaucióért indított kereset
6. Operis novi nuntiatio – a szomszéd kezdődő építkezése elleni kereset
7. Interdictum quod vi aut clam – a tulajdonos tiltakozása ellenére avagy tudta nélkül, tulajdonát sértő tevékenység esetén
indítható kereset
8. Actiones poenales – büntetőkereset, ami a vagyoni megtérítésre irányuló keresetekkel együtt (cumulatio) volt indítható

3. szakasz – Idegen dologbeli jogok

31. fejezet – A szolgalmak (servitutes)
1.§. A szolgalom kialakulása és fogalma
1. A szolgalom kialakulása azért vált szükségessé, mert a természeti adottságokból kifolyólag a szomszédos telkek
használói rá voltak utalva a szomszédos telek bizonyos fokú használatára, és ez jogi szabályozást igényelt.
2. A szolgalom fogalma és fajai. Ebben a kialakult formájában a szolgalom olyan in rem védelemmel ellátott jog, amelynél
fogva az egyik telek (uralkodó telek, praedium dominans) mindenkori használója meghatározott szükséglet kielégítésére
igénybe veheti a szomszédos telket (szolgáló telek, praedium serviens)
- mezei telki szolgalom – út, vízvezetés, itatás, favágás, kőbányászat joga
- városi telki szolgalom – minden építkezéssel kapcsolatos szolgalom, pl. világosság, kilátás, ráépítés,
csatornavezetés joga

2. §. A szolgalmak fő elvei
a) saját telken nem állhat fenn szolgalom
b) a szolgalom csak tűrésre és nem tevésre kötelezhet, tevésre viszont nem
c) szolgalmat további szolgalommal terhelni nem lehet (a szolgalomra jogosult nem adhat újabb szolgalmat)
d) szolgalmat átruházni nem lehet
e) a szolgalom oszthatatlan
f) szolgalom általában szomszédos telkek között állhat fenn, kivéve néhány városi szolgalom, pl. kilátás
g) szolgalom csak a telek állandó és komoly gazdasági szükségleteinek kielégítésére alapítható, személyi, ideiglenes,
avagy kényelmi, fényűzési célokra nem
h) a szolgáló telek kímélésével kell a szolgalmat gyakorolni
i) a szolgalom nem tűr sem időbeli megkötöttséget, sem feltételtől való függést, tehát örökre szól, és azonnal gyakorolható
j) a szolgalom gyakorlása ingyenes, de alapítása ellenérték fejében is történhet

3. §. A szolgalmak keletkezése és megszűnése

1. A szolgalomalapítás a praedium serviens tulajdonosának egyoldalú vagy kétoldalú jogügyletével történik. Az alapító
jogügylet, amikor a telektulajdonos saját tulajdonjogának fenntartása mellett, annak terhére valaki számára szolgalmi
jogosultságot juttat, avagy úgy ad el egy telket, hogy azon magának vagy harmadik személynek szolgalmat tart fenn. A
szolgalomalapítás leggyakoribb formái:
a) a négy ősi mezei szolgalom (res mancipi!) esetén mancipatioval
b) in iure cessioval, később
c) quasi traditioval
d) végrendelettel
e) pactio et stipulatioval
f) ingatlanok osztóperében bírói adiudicatioval
g) szolgalom usucapiojával
A törvényi szolgalmak a törvény erejétől fogva jöttek létre
2. A szolgalmak megszűnése hasonlít a tulajdon megszűnéséhez, de van pár speciális eset:
- a szolgáló és uralkodó telek egy kézben való egyesülésével
- a szolgalom nem gyakorlásával, mert a szolgalommentességet elbirtokolja a praedium servitus tulajdonosa
- a szolgáló telek végleges megváltozása, többnyire azzal, hogy alkalmatlanná válik a szolgálásra

4. §. A szolgalmakkal kapcsolatos jogsegélyek

1. Vindicatio. Mivel az ősi szolgalmak res mancipi, ezért vindikálni is lehetett őket.
2. Actio negatoria. A tulajdonos indíthatta, ha úgy vélte, hogy valaki jogellenesen szolgalmat gyakorol telkén. A további
jogsértést biztosíték letételével kívánták akadályozni.
3. Interdictumok. Egyes szolgalmak védelmére speciális interdiktális védelem is létezett.

5. §. A haszonjogok
1. A haszonélvezet (ususfructus). Kr. e. III. században kialakult alakzat, ami önálló, legfeljebb a jogosított haláláig tartó,
in rem védelemmel ellátott jog, vagyis tehát „a haszonélvezet idegen dolgokon fennálló használati és gyümölcsöztetési
12
 jog a dolgok állagának épségben tartása mellett”. A haszonélvezet tárgya csak olyan dolog lehet, ami a használattal nem
semmisül meg, bár később res consumptibiles is lehetett haszonélvezet tárgya (quasi ususfructus).
a) A haszonélvezet fennállása idején a haszonélvezőt igen széles lehetőségek illették meg amellett, hogy a
dolog állagát fenn kellett tartania. A tulajdonos eladhatta a dolgát, amit csak haszonélvezettel terhelten szerzett meg a
szerző.
b) A haszonélvezet keletkezési forrása a hagyomány, a végrendelet, vagy a törvény.
c) Megszűnési módjai a szolgalomhoz hasonló, valamint még a kikötött idő lejárta, a capitis deminutio maxima
és media.
d) Mivel a haszonélvezet személyhez tapadó jog, ezért nem átruházható, ám ingyenesen vagy visszterhesen
mégis átengedhető volt harmadik személynek.
e) Joga védelmére a haszonélvezőt vindicatio ill. birtokinterdictum illette meg.
4. A használat (usus). A haszonélvezetnél szűkebb részjogosítvány, aminek értelmében a használó csak saját szükségletére
és csak személyesen szedheti egy dolog hasznát. Nem gyümölcsöztetheti például!
5. Egyéb haszonjogok. További speciális haszonjogok, mint pl. ha valakit csak egy dolog beszedésére jogosítanak fel, vagy ha más rabszolgáinak
munkavégzés céljára való használatára jogosítanak fel.

6. §. Posztklasszikus és iustinianusi változások

1. A lakáshasználat (habitatio). Iustinianus önálló joggá tette, rá az ususfructus szabályai voltak irányadók.
2. A személyes szolgalmak kategóriája. Iustinianus megalkotta a telki szolgalmak és a személyes szolgalmak kategóriáit.
Utóbbiba sorolták a haszonélvezetet, a használatot és a lakáshasználatot.
3. A haszonélvezet tartalmi változásai. Kibővültek a haszonélvező jogosultságai, a birtokvédelem szempontjából a
tulajdonossal azonos elbírálás alá esett.
4. A szolgalmak birtoka. A posztklasszikus korban megjelenik a jogbirtok fogalma, mert kibővül a birtok fogalma a
szolgalmi joggal.
5. A szolgalmak általános keresete az actio confessoria lett, amit a szolgalmat gyakorolni kívánó indíthatott annak
érdekében, hogy ne zavarják őt joga gyakorlásában.
6. A törvényi szolgalmak kategóriája. A posztklasszikus korban a szomszédjogokat törvényi szolgalmaknak tekintették,
melyek többsége telki szolgalomként az uralkodó telek tulajdonosát illette meg.

32. fejezet – Az örökhaszonbérlet (emphyteusis)

1. Az örökhaszonbérlet kialakulása onnan vezethető le, hogy az állam hasznot kívánt húzni a hódított földekből, és azokat
örök időkre bérbe adta úgy, hogy fenntartotta tulajdonjogát rajtuk. Ez a ius in perpetuum abban is eltért a közönséges
bérleménytől, hogy a bérlő birtokvédelmet is kapott a praetortól. Egyetlen lényeges feltétel a bérösszeg megfizetése volt.
Az emphyteusis főként a császári magánvagyon hasznosítását célozta, ius in perpetuum alapján. A két analóg intézmény
párhuzamosan élt Zeno 480 k. kiadott rendeletéig, amikor az örökhaszonbérletet önálló jogintézménynek nyilvánította. Az
emphyteusis fogalma: mezőgazdasági ingatlan örök időkre való bérbeadása évi bér fizetése ellenében.
2. Az örökhaszonbérlet főbb szabályai Iustinianus szerint:
a) az emphyteuta mindent megtehet (használhatja, gyümölcsöztetheti, megterhelheti, elidegenítheti, átörökítheti,
stb.) a földdel, de nem rosszabbíthatja azt
b) az emphyteuta köteles a földet megművelni, termőképességét legalább szinten tartani, terheit, adóit viselni, a
telek pusztulásáig terjedő károkat viselni
c) az emphyteuta in rem védelemben részesül, a gyümölcsszerzés szempontjából a tulajdonossal egy megítélés
alá esik
d) az emphyteuta halála után joga örökösére száll
3. A földtulajdonos és az örökhaszonbérlő viszonya.
a) az emphyteuta évi bért köteles fizetni
b) bizonyos kötelezettségek (3 évi bérhátralék, közterhek nem vállalása) elmulasztása esetén a tulajdonos
egyoldalúan felbonthatja az örökhaszonbérletet
c) a jogosultság elidegenítésekor a tulajdonosnak megváltási joga van
d) a tulajdonost a vételárból 2% megilleti, ha nem él a megváltás jogával

33. fejezet – A felülépítményi jog (superficies)

2. A felülépítményi jog kialakulása a köztársaság végére tehető, amikor az elkobzott telkek tulajdonosai a lakásínség miatt
telkeiket azzal a céllal adták bérbe, hogy azokon a bérlő épületet emeljen.
3. A felülépítményi jog fogalma és főbb szabályai. A superficies olyan, más telkén emelt építményen bérleti vagy egyéb
causa alapján fennálló sok tekintetben a tulajdonjogot megközelítően széles körű jogosultság, amely in rem védelmet
élvez, s amely hosszú ideig, de legfeljebb az építmény megsemmisüléséig illeti meg a jogosítottat ill. jogutódait. A
felülépítményes:
• évi bért fizetett a telek tulajdonosának,
• jogát elidegeníthette,
• átörökíthette,
• korlátlanul használhatta az épületet.
A superficiárius jog megszűnése hasonlít az emphyteusis megszűnésére, védelmére interdictumot kapott a jogosított.

34. fejezet – A zálogjog

13
1. A zálogjog (pignus, hypotheca) célja bizonyos dologi kötelem biztosítása.
2. A zálogjog felemás jog, mert noha in rem védelemben részesül, mégis kötelemhez, azaz in personam védelemhez tapad.
3. A forrásszerűség is azt indokolja, hogy a kötelmi részben tárgyaljuk.

14