A szerződések rendszere a római

jogban (összefoglalóan). A stipulatio.

A reálszerződések
Siklósi Iván
 A contractusok és pactumok rendszere a császárkorban
(áttekintés)

Megállapodások

Puszta
Szerződések
megállapodások
(contractusok)
(pactumok)

Peresíthetetlen Peresíthető pactumok

Formális Formátlan pactumok (pacta vestita)
(pacta nuda)

Verbálszerződések Reálszerződések Járulékos pactumok

Litterálszerződések Konszenzuálszerződések Praetori pactumok

Császári pactumok
 Civilis causák az egyes szerződési csoportoknál

• 1. Verbálügyleteknél (verbis contrahitur obligatio): a szóbeli

formaságok betartása; stipulatiónál az alakszerű kérdés-
felelet forma alkalmazása etc.).
• 2. Litterálszerződéseknél (litteris contrahitur obligatio; a
codex accepti et expensibe történő kölcsönös bejegyzésekkel
létrejött szerződéseknél): az írásbeli formaságok betartása.
• 3. Reálszerződéseknél (re contrahitur obligatio): a dolog
(formátlan) átadása.
• 4. Konszenzuálszerződéseknél (consensu fiunt obligationes;
consensu contrahitur obligatio): a puszta megegyezés, más
megközelítésben: a lényeges tartalmi elemekben való
megegyezésen felül semmiféle többletre nincs szükség a
peresíthetőséghez.
 Stipulatio I. Jelentősége, fogalma, lényege
• A stipulatio a római jog legfontosabb, leggyakrabban használt, konstrukciója folytán rendkívül széles
körben, igen sokféle célra alkalmazott, stricti iuris jellege ellenére a római jog egész története során
virágzó szerződéstípusa.
• Alapkonstrukciója szerint nem más, mint egy (sokáig) alakszerű és egybehangzó, azonnali kérdés-
felelet formájába foglalt szóbeli lekötelezés, amelyben a hitelező (stipulator) szóban megkérdezi
(interrogatio) adósát (promissor), hogy teljesít-e neki valamilyen szolgáltatást, majd ezt követően az
adós a hitelező jelenlétében azonnal válaszol (responsum, ill. responsio), ígéretet téve a hitelező
irányában, mégpedig szintén szóban, annak a szolgáltatásnak a teljesítése iránt, amelynek tárgyában
hozzá a hitelező kérdéssel fordult.
• A korábban a stipulatio érvényességi feltételéül szolgáló meghatározott, ünnepélyes szavak
tekintetében Leo császár 472-ben kibocsátott constitutiója (constitutio Leoniana) az ünnepélyes
kifejezéseket megszüntetve már csupán a mindkét szerződő fél részéről fennálló szándékot és a
megegyezést kívánta meg, bármilyen szavakkal fejezték is azt ki.
• Fontos megjegyezni, hogy a jogfejlődés során a stipulatio verbálszerződésből fokozatosan írásbeli
szerződéssé vált. Ez a tendencia különösen a Iustinianus előtti posztklasszikus korban jelentkezik.
Idővel szokásossá vált ugyanis, hogy a stipulatio megtörténtéről okiratot (cautio) állítottak ki, amely
a felperes számára nagyban megkönnyítette a stipulatio megkötésének bizonyítását. Az alperes
ugyanakkor bizonyíthatta ennek ellenkezőjét, ti. hogy a stipulatio megkötésére a valóságban nem
került sor. A posztklasszikus korban viszont intézményesült az a szabály, hogy a stipulatióról
kiállított okirattal (instrumentum) szemben ellenbizonyításnak nincs helye a stipulatio létrejötte
tekintetében. A iustinianusi jog szerint – amelyben a stipulatio elvileg verbálszerződés – viszont van
helye ellenbizonyításnak (a stipulatio szóbeli megtörténte melletti vélelem tehát a iustinianusi
jogban megdönthető), de csak akkor, ha bizonyítást nyer, hogy valamelyik szerződő fél az okirat
kiállításának napján egész nap más városban tartózkodott, mint ahol az okiratot kiállították.
 Stipulatio II. Néhány speciális alkalmazása
• Ld. pl:
• a) a stipulatio jelentőségét a hozományi jogban (dotis promissio);
• b) a stipulatio fructuariát az interdictum uti possidetisszel kapcsolatos eljárásban;
• c) a kezességvállalás céljából létesített stipulatiókat (sponsio; fidepromissio;
fideiussio);
• d) magának az egyetemlegességnek a jogi konstrukciója is a stipulatio körében
alakult ki;
• e) ld. még pl. a kötbérkikötést tartalmazó stipulatiókat;
• f) a novatio céljából kötött stipulatiókat;
• g) a stipulatio formájában történő kötelezettségvállalásra irányuló delegatio
(obligandi) konstrukcióját;
• h) a tartozásátvállalás (expromissio) konstrukcióját;
• i) az adstipulatio konstrukcióját;
• j) a kölcsön mellett stipulatio formájában kikötött (és ezért peresíthető) kamatokat;
• k) a különféle praetori, ill. aedilisi, valamint bírói stipulatiókat;
• l) a stipulatio jelentőségét az osztályra bocsátás (collatio) vonatkozásában;
• m) a kölcsönös stipulatiókat a részhagyomány és az egyetemes hitbizomány
kapcsán.
 Stipulatio III. Alaki érvényességi feltételei
• A stipulatio alaki érvényességi feltételei a következők:
• a) csak élőszóban jöhet létre;
• b) erre is tekintettel értelemszerűen csak jelenlévők között jöhet létre
érvényesen;
• c) kezdetben csak a spondeo ige használatával volt érvényes a stipulatio
(mint sponsio), később azonban más igék használatával, sőt görög nyelven
is lehetett stipulatiót kötni; Leo császár már hivatkozott rendelete
értelmében pedig a kései posztklasszikus korban már bármilyen szavakkal
is kötötték meg a felek a stipulatiót a szerződő felek megegyezésének
megfelelően, a kötelezettségvállalás érvényes;
• d) a hitelező kérdésére az adósnak azonnal válaszolnia kell; a hitelező
kérdésére csak az adós általi rögtöni válaszadással (continuus actus) lehet
tehát érvényesen stipulatiót kötni;
• e) a hitelező kérdésére az adósnak egybehangzóan kell felelnie; a
kérdésnek és a feleletnek minden tekintetben (nem csak formai, hanem
tartalmi szempontból is) egybehangzónak (congruens) kell lennie.
 Stipulatio IV. A stipulatiók különféle osztályozásai
• 1. Pomponius a stipulatiók négy fajtáját említi:
• a) stipulatio iudicialis; ilyenkor a bíró kötelez valakit a kötelezettségvállalás megtételére;
• b) stipulatio praetoria; ilyenkor a praetor kötelez valakit az ígéret megtételére iurisdictiója alapján;
• c) stipulatio conventionalis; ez a felek szabad akaratelhatározásából származik, tehát egy ilyen stipulatio
esetében nem a bíró, ill. a praetor (vagy az aedilis) kötelez valakit az ígéret megtételére;
• d) stipulatio communis; olyan stipulatio, amely vagy a bíró, vagy pedig a praetor (ill. az aedilis)
felszólítására jön létre.
• 2. Egy másik osztályozás szerint a stipulatiót meg lehet kötni
• a) „tisztán”, azaz feltétel és időtűzés nélkül (pure);
• b) határidőhöz kötve (in diem); a stipulatio azonban a dies ad quemet nem tűri (tehát csak a dies a quót);
• c) valamint feltételhez kötve (sub condicione); stipulatio szövegéhez bontó feltétel nem, csak felfüggesztő
feltétel járulhat.
• 3. A stipulatio a jogcím szempontjából lehet kauzális és absztrakt is; a stipulatio kauzálisan és a (tartalmi
értelemben vett) kauza (causa stipulationis) megjelölése nélkül is létrejöhet.
• 4. Egy stipulatio lehet határozott (certa) és határozatlan (incerta) is. Ennek a kibocsátásra kerülő formula,
ill. az igénybe vehető kereset szempontjából van jelentősége (ennek minden következményével együtt).
• 5. Attól függően, hogy a promissor valaminek az „adására” (dare) vagy „tevésére” (facere) nézve vállalt
kötelezettséget, tehát hogy a stipulatio tárgya dare, vagy pedig facere szolgáltatás-e, a stipulatio vagy
• a) stipulatio in dando, vagy pedig
• b) stipulatio in faciendo;
• c) előfordulhat az is, hogy a stipulatio „vegyes”, vagyis, hogy adásra és tevésre egyaránt irányul (stipulatio
mixta [ex dando et faciendo]);
• d) s természetesen az is lehetséges, hogy a promissort valamilyen non facere szolgáltatás terheli; ilyenkor
stipulatio in non faciendóról van szó.
 Stipulatio V. A stipulatióból fakadó keresetek
• A iustinianusi Institutiók szerint a stipulatióból két kereset fakad: condictio, ha a
stipulatio határozott tárgyú, vagy actio ex stipulatu, ha pedig határozatlan.
• A korábbi jogi helyzet feltehetően a következő lehetett.
• a) Határozatlan szolgáltatásra (ilyen pl. minden facere szolgáltatás) irányuló stipulatio
(stipulatio incerta) esetében vitán felül actio ex stipulatu volt indítható (actio incerti ex
stipulatu, másként actio ex stipulatu incertae rei), ennek formulamintája ugyanis ránk
maradt.
• b) A határozott szolgáltatásra irányuló (pl.: egy egyedileg meghatározott dolog civiljogi
tulajdonba adására irányuló) stipulatio certa (ha pénzkövetelésre irányul: stipulatio
certae pecuniae; ha más dologra: stipulatio certae rei) alapján indítható actio ex
stipulatu esetében viszont nem áll rendelkezésünkre ilyen formulaminta. Szinte teljesen
biztosak lehetünk azonban abban, hogy ilyen létezett. Határozott szolgáltatásra irányuló
stipulatio esetén is megindítható volt tehát az actio ex stipulatu, amelynek neve
ilyenkor actio certi ex stipulatu.
• c) Condictiót eredetileg és jellemzően később is határozott szolgáltatásra irányuló
stipulatio esetén lehetett indítani. Határozott pénzösszegen kívüli szolgáltatásra
irányuló stipulatio esetében a condictio: condictio certae rei (ill. condictio triticaria),
határozott pénzösszegre menő követelés esetén pedig az actio certae creditae
pecuniae nevű condictio indítható. (Az utóbbi keresetnél szokásos volt, hogy a
perindítás előtt a felek a per tárgyát képező összeg egyharmadának megfelelő perbírság
megfizetésére kötelezték magukat pervesztességük esetére egy sponsio és egy
restipulatio útján [ez volt az ún. sponsio et restipulatio tertiae partis].)
 Mutuum I.
• Kölcsön. Alapkonstrukciója szerint elhasználható (ill. helyettesíthető) dolgok
tulajdonba adása azzal a kikötéssel, hogy az adós lejáratkor ugyanabból a
dologfajtából ugyanolyan mennyiségű és minőségű dolgot köteles visszaadni.
• (Ld. mindazonáltal a contractus mohatrae konstrukcióját, amelyek tárgya
helyettesíthetetlen dolog. Ilyenkor a hitelező azért adja át az árut, hogy az adós azt
eladja, és a vételárat kölcsönképpen tartsa meg. Eredetileg csak az adásvétel
megkötésével fordult át kölcsönbe az ügylet, Diocletianustól kezdve azonban már
magának a dolognak – ha azt pénzben felbecsülve adták át – az átadásával
kölcsönnek minősül a szerződés [ld. BENEDEK].)
• Az áru átadása nem feltétlenül „valódi” traditio, hanem brevi manu traditio útján is
végbemehet (pusztán a megállapodáson alapuló kölcsön;
Vereinbarungsdarlehen), amikor
• 1. a letéteményes a letéti szerződés folytán hozzá került (megőrzött) pénzt a letevő
utólagos engedélyével kölcsönként felhasználja; ilyenkor a letét fordul át
kölcsönbe, az „átadás” pedig brevi manu traditio útján megy végbe;
• 2. a megbízott a hozzá a megbízás folytán került pénzt a megbízó utólagos
engedélyével használja fel; ilyenkor a megbízás fordul át kölcsönbe.
• Speciális az utalványozás keretében végbemenő kölcsön (Anweisungsdarlehen):
ilyenkor a hitelező adósát arra utasítja, hogy egy harmadik személy részére
fizessen, a harmadik személy azonban nem a kölcsönösszeget ténylegesen nyújtó
személy, hanem az ő hitelezője (aki utasította az adóst a harmadik személy
irányában történő fizetésre) részére tartozik visszafizetni a kölcsönt.
 Mutuum II.
• A kölcsönszerződés létrejöttéhez (összefoglalóan, ill. most
bizonyos leegyszerűsítéssel, a speciális eseteket nem
érintve) az alábbi feltételek teljesülése szükséges:
• megállapodás a kölcsönben;
• a kölcsön tárgyát képező dolog átadása, ill. tulajdonba
adása (datio);
• kölcsön tárgya annak alapkonstrukciójában csak
elhasználható (ill. helyettesíthető) dolog lehet;
• az átadó tulajdonosa kell, hogy legyen a kölcsön címén
átadott dolognak (különben a kölcsönvevő azon tulajdont
nem szerezhet);
• az adósnak tulajdont kell szereznie a kölcsön címén átadott
dolgon.
 Mutuum III.
• A kölcsön főbb jellegzetességei:
• 1. tárgya helyettesíthető dolog (többnyire pénz, de pl. gabona, bor, olaj etc. is
lehet) (a contractus mohatrae tekintetében ld. a fentebb kifejtetteket);
• 2. az adós tulajdont szerez a kölcsön tárgyán, egyben generikus visszaszolgáltatási
kötelezettséggel tartozik (vö. genus perire non censetur);
• 3. a kölcsön stricti iuris contractus, melyből egyoldalú obligatio keletkezik; a
szerződés stricti iuris jellege miatt a kölcsön mellett kikötött kamat csak akkor
peresíthető, ha azt stipulatióba foglalták, a kamatban való puszta (formátlan)
megállapodás nem peresíthető;
• 4. az adós, mivel a kölcsön stricti iuris szerződés, továbbá mert az adós generikus
szolgáltatással tartozik, ill. mert tulajdont szerzett a kölcsön tárgyát képező
dolgokon, abszolút helytállással tartozik (tehát vis maior esetén sem mentesül);
• 5. a hitelező keresete pénzkölcsön esetében az actio certae creditae pecuniae
nevű condictio, más helyettesíthető dolog tárgyában kötött kölcsön esetében pedig
a condictio triticaria. (A praetori edictumban szereplő formulaminta pertárgyként
minden bizonnyal gabonát [triticum] jelölt meg – innen a condictio triticaria
elnevezése.)

• Különleges a hajórakományra adott, görög eredetű (vö.: daneion nautikon, ill.

nautikos tokos) tengeri kölcsön (fenus nauticum, ill. pecunia traiecticia)
konstrukciója.
 Commodatum
• Haszonkölcsön (ingyenes dologhasználat); egy dolog ingyenes használatba adása azzal a
kötelezettséggel, hogy a haszonkölcsönbe vevő (commodatarius) a szerződésben
meghatározott lejáratkor ugyanazt a dolgot köteles visszaadni a haszonkölcsönbe adó
(commodans, ill. commodator) részére.
• Néhány főbb jellegzetessége:
• - kötelemszerkezeti és tartalmi szempontból egyenlőtlenül kétoldalú bonae fidei kötelmet
keletkeztető szerződés;
• - ingyenes kontraktus, amely rendszerint a haszonkölcsönbe vevő kizárólagos érdekében jön
létre;
• - tárgya rendszerint res non consumptibilis; olykor viszont res consumptibilis, ugyanis „ad
pompam vel ostentationem”, vagyis a pompa emelése vagy kiállítás céljából is lehetséges
haszonkölcsön-szerződést kötni (res consumptibilist csak ilyen célból lehet commodatumba
adni);
• - a szolgáltatás specifikus; a commodatarius lejáratkor ugyanazt a dolgot és ugyanolyan
állapotban kell, hogy visszaadja;
• - a haszonkölcsönbe vevő csak rendeltetésszerűen, a szerződésben meghatározottaknak
megfelelően használhatja a (bírlalatába került) dolgot;
• - a haszonkölcsönbe vevő felelőssége rendszerint – kivéve pl., ha a szerződés nem csak a
commodatarius érdekében jött létre, vagy a felek másként állapodtak meg – custodia-
felelősség (a források tükrében valószínűnek tűnik, hogy a custodia-felelősség éppen a
haszonkölcsön kapcsán alakult ki, mégpedig már a préklasszikus korban); a commodans
felelőssége pedig főszabály szerint dolusnál megáll;
• - a commodans keresete: actio commodati directa; a commodatarius keresete: actio
commodati contraria.
 Depositum I.
• Letét; egy ingó dolog ingyenes őrizetbe adása (és fogadása) bármikori
visszaadás kötelezettségével.
• Kötelemszerkezeti és tartalmi szempontból egyenlőtlenül kétoldalú, bonae
fidei kötelmet keletkeztet.
• Ingyenes szerződés; ha az őrzésért pénzt kötnek ki, a jogviszony a locatio
conductio körébe tartozik.
• A letéteményes a dolgot nem használhatja; ha ezt megtenné, használatlopást
követ el, ilyenkor a szerződés keresetével halmozva actio furtival (mint
büntetőkeresettel) is perelhető.
• A letevő (deponens) keresete: actio depositi directa (az ebben való
marasztalás infamál); a letéteményesé (depositarius): actio depositi contraria.
A letevő érdekeltségéből fakadóan culpáért felel; bizonyos esetekben ún.
„fordított custodia-felelősség” terheli (így FÖLDI–HAMZA). A letéteményes
felelőssége alapesetben dolus (és culpa lata; az önként megőrzésre kínálkozó
letéteményes esetében pedig custodia).
• A letéteményes a letevő keresetével szemben a posztklasszikus és a
iustinianusi jog szerint sem exceptio dolival, sem compensatióval, sem
retentióval nem élhet, a dolgot felhívásra mindenképpen és nyomban vissza
kell adnia a letevő részére.
 Depositum II.
• A letét speciális konstrukciói:
• 1. sequestrum; vitás dolog letéte; legfontosabb eltérés a közönséges
letéthez képest: a sequester birtoklása possessio ad interdicta;
• 2. depositum miserabile: szükség- (kényszer-)letét; a letevő keresete a
letéteményes ellen duplumra megy; a letevőnek ilyenkor nem volt
elegendő ideje és módja megfelelő letéteményest felkérni a dolog
őrzésére;
• 3. depositum irregulare: rendhagyó letét; tárgya helyettesíthető dolog
(elsősorban pénz; ha valaki úgy helyezte letétbe a leszámolt készpénzt,
hogy nem zárta és nem is pecsételte le azt), amelyen a letéteményes
tulajdont szerez, s generikus visszaszolgáltatási kötelezettséggel
tartozik (a kölcsöntől több vonatkozásban is elhatárolandó; így pl. a
letét bonae fidei, a kölcsön pedig stricti iuris szerződés; ebből fakadóan
letét esetén késedelmi kamat is követelhető, ill. a letéti szerződéssel
egyidejűleg megkötött pactummal kikötött kamat is, míg a kölcsön
mellett kamat csupán stipulatio formájában kikötve volt peresíthető);
• 4. depositum solutionis causa: a modern bírói letét őse.
 Pignus (contractus pigneraticius)
• Nem összekeverendő a szintén a kézizálogjoggal (mint in rem védelemmel
ellátott joggal). A kézizálog-szerződés csupán a kézizálogjog egyik keletkezési
forrása; e szerződés alapján azonban a dologi jogi jogosultság mellett egy
kötelmi jogviszony is keletkezik az elzálogosító és a hitelező között (a
zálogalapításhoz szükség van arra, hogy az elzálogosító a dolog civiljogi vagy
bonitár tulajdonosa legyen; a zálogszerződés érvényes létrejöttének azonban
nem feltétele, hogy az elzálogosító tulajdonosa legyen a dolognak). (A
zálogszerződés megkötése nem jelent egyúttal feltétlenül zálogalapítást is.)
• Egyenlőtlenül kétoldalú, bonae fidei kötelmet keletkeztető szerződés.
• A kézizálogba adó (zálogadós [debitor pigneraticius]) keresete: actio
pigneraticia directa; a kézizálog-hitelezőé (creditor pigneraticius): actio
pigneraticia contraria (ez természetesen in personam actio, s így nem
összekeverendő a zálogjogból fakadó in rem keresettel, amelynek egyik neve
[pl. a vindicatio pignoris mellett] actio pigneraticia [in rem]).
• A kézizálog-hitelező felelőssége a kései klasszikus kortól (azonban
mindösszesen két forrásszöveg alapján) custodia-felelősség (amelynek
fennállása e szerződés esetében egyébként meglehetősen vitatott a
szakirodalomban [más források alapján a záloghitelező felelőssége csak culpáig
terjed]).
 Contractus (reales) innominati
• Nem eredeti római jogi szakkifejezés. Olyan, modern jogi terminológiával
élve „atipikus” szerződések tartoznak ide, melyek nem sorolhatók egyik,
fentebb tárgyalt szerződéstípusba sem, s amelyek különféle
reálszolgáltatások cseréjére irányulnak.
• Az idesorolható tényállásokat a források négy csoportba sorolják:
• 1. do ut des: „adok, hogy adj”; mindkét fél szolgáltatása dare (vö.
permutatio);
• 2. do ut facias: „adok, hogy tégy”; az egyik fél szolgáltatása dare, a másiké
facere;
• 3. facio ut des: „teszek, hogy adj”;
• 4. facio ut facias: „teszek, hogy tégy”; mindkét fél szolgáltatása facere.
• Az ilyen szerződések alapján a iustinianusi jogban egységesen actio
praescriptis verbis (amely bonae fidei actio) indítható (a Digestában actio
incerti civilis, valamint actio in factum civilis nevű keresetek is szerepelnek
az idevonatkozó forrásszövegekben). Az agere praescriptis verbis már a
klasszikus korban előfordul (KASER szerint nem technikus értelemben), és
az actio praescriptis verbis mindenképpen a formuláris perből veszi
eredetét, de magának a keresetnek a neve technikus értelemben talán
csak későbbi (posztklasszikus-iustinianusi) terminus.
 „Neves-névtelen” szerződések
• 1. Permutatio: csere, dolgok tulajdonjogának kölcsönös átruházása.
Tulajdonátruházásra irányuló kontraktus, az adásvétel is innen veszi eredetét. Az
adásvétel ugyanakkor konszenzuális szerződés, melyben az egyik oldalon áru, a
másikon pedig vételár áll; a cserénél viszont mindkét oldalon egy dolog. A
permutatio csak az egyik dolog átadásával jön létre; az adásvétel viszont már az
áruban és a vételárban való puszta megegyezéssel is peresíthető.
• 2. Precarium: szívességi használat, egy dolog ingyenes használatba adása
bármikori visszavonás kikötésével; a commodatumtól több vonatkozásban is eltér
(a precariumnál nincs kikötve lejárat; a precarista [interdiktális] possessor; ellene
pedig interdictum de precario kérhető; a precarista továbbá történeti okoknál
fogva dolusért felel csupán).
• 3. Aestimatum: eladási bizomány, egy dolog becsértékben való átvétele, ill. egy
dolognak a bizományba adó által a bizományos részére eladás végett való
átadása azzal a kikötéssel, hogy a bizományos vagy a dolgot adja vissza, vagy
pedig az előre kikötött eladási árat fizesse meg. Főként a megbízás és a vállalkozás
elemeit keverő, komplex szerződés. A bizományos viseli a szerződés tárgyát
képező dolog pusztulásának veszélyét; vagy a dolgot köteles sérülésmentesen
visszaszolgáltatni, vagy pedig a dolog becsértékét köteles megfizetni; ekként pedig
– a becsértékben való átvétel konstrukciója miatt – vis maiorért is felel.
• 4. Transactio: egyezség, vitás igények kölcsönös engedéssel történő rendezése.