TARTALOM

1. AZ ALAPJOGOK FOGALMA,
AZ ALAPJOGI KÖVETELMÉNYEK ......... .. ........ .. ......... .... ... ... ........ 17
1.1. Az alapjogok fogalmi összetevői .............................................. 17
1.1.1. Jogon túli megalapozás ................................................... 17
1.1.2. Jogi deklaráció: bővülő alapjogi katalógusok .................. 18
1.1.3. Jogi garanciák ................................................................. 20
1.2. Alapjogi jogforrások ......................... :....... ..... ..... .. ..... ......... .. .... 22
1.2.1. Az alkotmány mint az alapjogok forrása .... ....... .... ........... 22
1.2.2. Alapjogi törvények .......................................................... 25
1.2.3. Nemzetközi alapjogi sztenderdek ....... ....... ... ..... .... ......... 26
1.2.4. Az alapjogvédő szervek esetjoga .................................. 28
1.3. Az alapjogi norma .................................................................... 31
1.3.1. Az alapjogi norma sajátosságai ...................................... 31
1.3.2. Az alapjogi követelmények .... ....... .... ... .. ......... .. ........ ...... 34
1.4. Alapjogi jogviszony: jogosultak és kötelezettek ...... ....... .. ... ..... 37
1.4.1 . Az alapjogi jogalanyiság .. ... ..... ...... .... ........ .......... .... ... ..... 37
1.4.2. Az ember mint az alapjogok alanya .............................. .. 39
1.4.3. Az alapjogi cselekvőképesség ....................................... .40
1.4.4. A jogi személyek alapjogi jogalanyisága ......................... 41
1.4.5. A közhatalmi szervek mint kötelezettek ......................... .42
1.4.6. A közhatalom-gyakorló természetes személyek
alapjogi helyzete ........ .. .. .'.................. ........... .. ..... ..... ...... .44
1.4.7. Az alapjogok közhatalmon kívüli kötelezettjei ........ ......... 46
1.5. Alanyi jogok és állami kötelezettségek ................................... .48
1.5.1. Az alapjogok alanyi jogi jellege .. ............... .......... ........... .48
1.5.2. Normatív korlátok ........................................................... 51
1.5.3. Az alapjogok rendeltetése ....... ...... .... ... .. ......... .. ... ... ..... .. 53
1.5.4. Az alapjogi igény teljesítésének mérlegelhetősége ........54
1.5.5. Pozitív állami kötelezettségek ............................ ...... ..... .. 56
1.6. Alapjogi tesztek .. .......... ... ........... ...... ....... .. .. .... .... .... .. .... .. ....... . 57
1.6.1. Az alapjogi teszt fogalma, funkciója ... .... ... .. ......... ..... .. .. .. 57
1.6.2. Az általános alapjoqi teszt ...... .... ... .. .... ........... ... ......... .... 60
 LU.~I tv ri lr1pJoul tmi:!l l ó p ó~ol .„ „. „ „. „. „ „ „, . „ „ „ „„ „ „ „. G 11uyukkul l\.ipt •.t1lrd11 .,
1.6.'l. Al apjogi mérlegelés nehéz alapjogi ügyek bon .. „ „ „„ „. „ „ „ .. 6 vo 11 0 111 vódott 111tlqt1yllvt11uM1nok „„„„„„„„„„„.„„ 1'11
1.6.5. További alapjog-korlátozási mércék .................... ... .. ............ 70 111 .3.4. Tartalom- és 6 rt ó k ~;u n1l ouo~ség „„„„„„ „„„„ „„„.„„„ 143
111.3.5. A demokratikus részvételt biztosító jogok kiemelt
II. ALAPJOGVÉDELEM: ALAPJOGI ÜGYEK, ALAPJOGVÉDELMI védelme .................. ... ... ..... ........ .. .... ... ... ............. ........ 145
MECHANIZMUSOK ..... „.„ .......... „ ....................... „.„.„ ............. „ ...... „. 73
111.3.6. A demokratikus részvételt biztosító jogok
11 .1. Az egyéni bírói alapjogvédelem „„ ...... „ ......................... „. „ ......... 73 korlátozásának módja .... .... ... ........ ............................. . 147
11.1.1. Az alapjog-érvényesítés bírói útja.„„„ ........ „ ....... ... „„„ .. .... . 73 111.3.7. Jellemző jogkonfliktusok a közügyekről szóló vitákban .150
11.1.2. Alapjogi ítélkezés - alapjogi ügyek„„„ ...... „„„ ..... ... .„„ ....... 77 111.3.8. A közvélemény demokratikus kialakulásának
11.1 .3. Az Alkotmánybíróság szerepe biztosítékai „ ................... „ ............. „ ........... ............... .. 156
az egyéni alapjogvédelemben „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „„ „ „ „ „ „„ „ „. 82 111.4. Tisztességes eljárás „„„„„„„„ ... „ .... .... ...... .. „ .„ „ .. ... .... „ ..... 157
11.2. Az alkotmánybíráskodás egyéni alapjogvédelmen túlmutató 111.4.1. A tisztességes eljárás .. „.„ .. .. ... ...... .. ...... „.„ .. „ .. „ ......... 157
szerepe„ .. „.„.„ .. „ .. „ ... „.„ ...... „.„ .. „ .. „.„ ...... ...... „.„ ..................... 87
111.4.2. A tisztességes eljáráshoz való jog
11.3. A bírói alapjogvédelmet kiegészítő mechanizmusok .... .. „„„„ ..... 89 főbb részjogosultságai „ ............ „ „ „ „ „. „ „ „ „ .... .... ....... 160
11.4. Az európai alapjogvédelmi rezsim „„„.„ .. „.„„„„„„.„„„„„„„„„„ 93 111.4.3. A tisztességes eljáráshoz való jog hatóköre .„ .... ........ 165
Ill. ALAPJOG-SPECIFIKUS DOGMATIKA 111.4.4. A tisztességes eljáráshoz való jog korlátozása
ÉS SZTENDERDEK ............. ....... .. ................ ....... „ ........... „ ............. „ 99 és annak mércéi „ „ „ „ „ „ .............. „ „ „ „. „ „ „ „ „ „ „ „ ...... 166
111.1. A személy méltósága . „. „ ......... „ ............. „ .......... „ ...................... 99 111.5. Szolidaritás ........ „ ...... „.„ ................... „ .. „ .. „ .. .. ............. ....... 167
111.1 .1. Az emberi méltóság és az emberi személyiség aspektusai .. 99 111 .5.1. A szociális jogok köre ................... „ ............................. 167
111.1.2. Az emberi személyiséget védő jogok köre ....................... 100 111.5.2. A szociális jogok jogi természete
és kikényszeríthető tartalma „„„„ ... .. .. „ ............. „„„„.168
111.1 .3. A szabadság állapotába való beavatkozás feltételei
és ellenőrzése ... „. „. „ ...... „ .. „. „ ............... „. „. „ .......... ....... 104
111.1.4. Az élet elvétele - az élethez való jog
korlátozhatatlanságának doktrínája ........ ....... ... ................ 107
111.1.5. Az önrendelkezés feltételei és határai„.„„„„„„„.„„„„„ ... 111
111.1.6. A cselekvési autonómia anyagi alapja ...... „ ... .. ...... „„„ ...... 118
111 .2. Egyenlőség ... „ ..... „ .... „.„.„ ...... „ .. „ .. ..... .. ..... ...... . „ .... „ ..... „ .. „ ... 120
111. 2.1. Az egyenlőség jogi úton kikényszeríthető tartalma „.„ „„. 120
111.2.2. Védett életviszonyok: az egyenlő bánásmódhoz való jog
hatóköre ........... „.„ .. .... ...... „ .. .... ................... „ ...... . „ .. „.„ ... 121
111 .2.3. A diszkrimináció tényállásai ..... ...... ......... „ .... „.„.„.„ ........ 127
111.2.4. A diszkrimináció megengedhetősége ... ......... .... ..... .. ... .„. 129
111.2.5. Az antidiszkriminációs eljárások sajátos jogvédelmi
garanciái ......... „ .... „ .. „ .. .. .. .... ......... ... „ .... „ ... .. ...... „ . „ ....... 135
111.3. A demokratikus részvétel. ........ ..... ........ ... .. ...... „ ..... ... ............. „ 136
111.3.1. A demokratikus részvételt biztosító jogok köre .......... „.„. 136
111.3.2. A közügyek „ ...................... .. ..... ..... ..... .. ............... ... „ ....... 139

8 9
 LŐ SZÓ

::z a tankönyv az alapjogok oktatását szolgalja a jogászképzésben. A

könyv két, eltérő műfajú, de egymással egységet alkotó kötetből áll. Cé-
lunk az volt, hogy a tankönyv a leendő jogászokat támogassa abban,
hogy kompetensen tevékenykedhessenek az alapjogokat érintő jogalkal-
mazás terén - legyenek akár bírók, ügyészek, ügyvédek, állami tiszt-
viselők vagy civil jogvédők, dolgozzanak a jog bármely területén. Az
lapjogi szemléletet mára a bíróságokkal szemben is kikényszeríthetővé
lette a valódi alkotmányjogi panasz a ítélkezés valamennyi szférájában.
A tankönyv azt tekinti feladatának, hogy a hallgatókat képessé tegye az
gyes élethelyzetek, jogviták alapjogi relevanciájának felismerésére,
még akkor is, ha azok nem közvetlenül érintenek alapjogokat. Ha pedig
gy ügy alapjogi jelentőségét felismerték, fel tudják tárni az adott alapjo-
gi problémával kapcsolatos írott és íratlan szabályokat, és azokat meg-
fe lelően alkalmazni is tudják. Reméljük, hogy a tankönyv hozzásegíti a
hallgatókat ahhoz is, hogy megalapozottan és meggyőzően érveljenek
majd olyan alapjogi kérdések kapcsán, amelyeket a tankönyvben - ter-
jedelmi keretek miatt - nem volt lehetőségünk feldolgozni, vagy amelyek
még talán nem is kerültek alapjogvédő fórumok elé.

A tankönyv nem köteleződik el az alapjogok valamely igazolása mellett,

alapjogfelfogása összeegyeztethető minden olyan koncepcióval, amely
az alapjogokat az emberi minőséghez kapcsolja. A tankönyv szerzői mé-
lyen elkötelezettek az emberi jogi értékek mellett, de ebben a tankönyv-
ben az alapjogokat kifejezetten mint jogi normákat, mint minden egyént
m egillető tényleges jogosultságokat közelítjük meg, amelyeknek bíróság
e lőtt és más jogi mechanizmusok révén érvény szerezhető .

A tankönyv azt az alapjogi rendszert mutatja be, amelyet az 1990 utáni,

az európai alkotmányos demokráciák alkotmánybíráskodását és a stras-
bourgi gyakorlatot mintának tekintő magyar alkotmánybírósági gyakor-
lat épített fel. Ebben a keretben foglalkozunk a hatályos magyar alapjo-
gi joganyaggal is: így az 1. kötetben elemezzük a jogvédelmi eljárások
hatályos szabályozásának alapjait, a II. kötetben pedig feldolgozzuk a
legfontosabb alapjogi törvényeket. A hatályos jogi szabályozásban való
eligazodás képessége nyilvánvalóan nélkülözhetetlen az alapjogi jogal-
kalmazásban. A hatályos jog azonban változik~ célunk ezért nem az
éppen hatályos szabályok megtanítása volt, hanem a mindenkor hatá-
lyos szabályozásban való eligazodás készségének fejlesztése. Ennek
fontos része, hogy az alapjogi törvényekhez ugyanúgy viszonyulunk,

11
mint c1 lou.ill,.ill 1i.11<J illnpjogl cJönlósull1u1 .1. ni, l 1u11•'11nó1 un dök r11 ni
kotmányos t1li1pjogl sLtenderdekhez, ebböl kövutkuLlk, hogy a minden-
kori törvények tartalmá hoz is mindig kritikusan kell állni.
A tankönyv két kötete a célkitűzéséhez két eltérő irányból közelít, miköz-
ben az alkalmazott módszere arra sarkallja az olvasóját, hogy a tanulás
során maga végezze el az alapjogi probléma azonosítását, a szabályok
feltárását, majd pedig alkalmazását. Abban hiszünk, hogy ez az egyik
legjobb módja annak, hogy a hallgatóban valóban kialakuljon a készség
az alapjogi ügyek felismerésére, és arra, hogy az alapjogi joggyakorlat-
ba illeszkedően - sőt, akár azt fejlesztendő - építhesse fel érvelését az
érintett problémával kapcsolatban. Ennek érdekében az Alapjogi tanok 1.
kötete átfogóan, tömör és rendszerezett módon bemutatja az alapjogok
általános fogalmi rendszerét, az egyes alapjogcsoportokra vonatkozó
speciális dogmatikát és mércéket, valamint az alapjogvédelmi mecha-
nizmusokat. Az Alapjogi esetek alcímet viselő II. kötet válogatás a legje-
lentősebb alapjogi fogalmakkal és problémákkal kapcsolatos esetjogból:
így alkotmánybírósági, bírósági határozatokból, hatósági döntésekből , a
strasbourgi bíróság ítéleteiből vett szemelvények gyűjteménye. Míg tehát
az 1. kötetből absztraktan ismerhetők meg az alapjogok fogalomrendsze-
rének, mércéinek és védelmének alapjai, addig a II. kötet ugyanezeket
a témákat konkrét ügyekben, tényleges működésükben mutatja meg. A
hallgató az általános szabályokból levezetheti konkrét problémák megol-
dását, a konkrét ügyek elemzésével pedig maga fogalmazhatja meg az
általános szabályokat. A két kötet összekapcsolása a hallgató feladata.
Ehhez praktikus kiindulópontul szolgál a két kötet közötti index, ami meg-
mutatja az egyik irányból, hogy a II . kötetben hol található az általános
fogalomhoz, szabályhoz kapcsolódó szemelvény, másik irányból közelít-
ve azt, hogy a konkrét ügyből vett szemelvény feldolgozásához az 1. kö-
tetben hol találhatók az általános módon megfogalmazott legfontosabb
ismeretek.
Az 1. kötet felépítését tekintve három nagy egységből áll: az első rész az
alapjogok általános fogalmi kérdései körében foglalkozik az alapjogok
fogalmával, forrásaival, az alapjogi norma sajátosságaival, az alapjogi
jogviszony alanyaival, az alapjogok alanyi jogi jellegével és az alapjogok
korlátozásának felülvizsgálatára szolgáló tesztekkel. Ezek az általános
fogalmak és tételek, éppen általános jellegüknél fogva, valamennyi alap-
jogi ügy megítélése során irányadó szabályok. Nincs olyan alapjogi eset,
amelyben ne lenne jelentősége annak, hogy az alapjogi igénnyel fellépő
személy rendelkezik-e alapjogi jogalanyisággal , vagy éppen közhatalom -
gyakorlóként nem is hivatkozhat alapjogokra. A válasz az esetek nagy
többségében szinte magától értetődő, de mindig ügydöntő jelentőségű.
12
Az 1. kölut 111llt;odlk 16t./611uk l(11 gy<1 n/. ulnpJouok vóc.Jolrno: tl blr6i 111ulloll
11 0111buct::;inn nl, Et hatósági és az európai jogvédelmi mechanizmusok.
Abból Indulunk ki , hogy jogállamban minden alapjogi igényt bíróság elé
l11l1el vinni. Magyarországon az alapjogok bíróság előtti kikényszerítése
t htólis intézményi modellben valósul meg, amelyben az érintett minde-
11ukelött a rendesbíróságoktól várhatja alapjogainak érvényre juttatását,
11 Alkotmánybíróság konkrét normakontroll-tevékenységével pedig ak-
kor vállal szerepet, ha az érintett jogsérelmét az alkalmazott jogszabály
okozta. A rendesbíróság döntésének alapjog-konformitása az Alkot-
111ánybíróság előtt az alkotmányjogipanasz-eljárással is számon kérhető.
Vóg ül a harmadik rész az alapjogspecifikus fogalmi, tartalmi és korláto-
.;'isi kérdésekkel foglalkozik az alapjogok egyes csoportjai szerint ren-
tlozve. Így egy-egy alfejezet foglalkozik a személy méltóságát, az egyen-
lőség et, a demokratikus részvételt, a tisztességes eljárást, valamint a
l.'lrsadalmi szolidaritást szolgáló alapjogokkal.
A tankönyv II. kötete esetjogi szemelvények gyűjteménye. Ez a kötet
tbból a feltevésből indul ki, hogy az alapjogi szabályok leginkább alkal-
inazásukban érthetők meg. Ez nyilvánvalóan vonatkozik azokra az álta-
lttnk alapjogi követelményeknek nevezett szabályokra , amelyek jelentős
1ósze eredendően is a jogalkalmazói gyakorlatban fogalmazódott meg.
1\1. alapjogi cselekvőképességrő l például nem találunk jogszabályi ren-
delkezéseket; az, hogy valaki egy adott élethelyzetben gyakorolhatja-e
nrendelkezési jogát, „esetről esetre" dönthető el, amelyhez egy abszt-
1.1kt tankönyvi fejezet legfeljebb néhány elvontan megfogalmazott tételt
rögzíthet. Ezt mi is megtesszük: a tankönyv 1. kötete az alapjogi cse-
lokvőképességről szóló alcímében meghatározza fogalmát és az alkot-
1nánybírósági gyakorlat alapján összegzi az alapvető tételeit. De ehhez
ini végeztük el az alkotmánybírósági gyakorlat elemzését, szintetizálását
s absztrahálását, méghozzá a tankönyv terjedelmi korlátai között. Talán
belátható, hogy pusztán ez alapján jogos lehetne a kételyünk: vajon a
hallgatók, ha találkoznak egy alapjogi cselekvőképességi problémával,
képesek lesznek helyesen és magabiztosan alkalmazni ezeket az elvi
tételeket? Szerintünk sokkal nagyobb ennek az esélye, ha maguk is el-
lvassák az alapjogi cse l ekvőképességre vonatkozó alkotmánybírósági
l1atározatokat, vagy legalábbis a legfontosabb határozatok leglényege-
ebb részleteit, és ezek alapján maguk is végigmennek az elemző és ál-
talánosító gondolkodási folyamaton. Ugyanez elmondható általában is az
lapjogi szabályokról - legyenek akár általános, akár alapjogspecifikus
e lőírások - , amelyek jellemzően a jogrendszer más rendelkezéseihez
képest is igen magas absztrakciós szinten megfogalmazottak. A szemel-
vények megértését és elemzését minden esetben kérdések és feladatok
segítik. Ezek a kérdéssorok ugyan szükségképpen a mi gondolkodásunk
13
logikáját mutatják, azt, hogy mi milyen kérdések mentén elemeztük hon lolyl kulol~1s oroch11(myul nyújték, amelyek az /\lapjogl blróskodés
idézett esetjogi forrásokat, de természetesen minden esetben igyekeL.- lapjogok az ltélkezól:lbo11 clmü tanulmánykötetben (Szerk.: Somody
tünk ráirányítani a figyelmet az adott határozat stb. leglényegesebb ele- 13ornadette, Budapest, L:Harmattan, 2013) és Az alapjogok bíráskodás
meire és összefüggéseire. Ezzel a technikával dolgoztuk fel a legfon- l<ózikönyvében (Somody Bernadette, Szabó Máté Dániel, Vissy Beatrix,
tosabb alapjogi törvényi szabályozásokat is. Így a hallgatók nem csak l IVG-ORAC, 2013) jelentek meg. E kutatás eredményei azóta a gyakor-
az éppen hatályos gyülekezési jogi vagy adatvédelmi szabályokat, a lntban is megmérettettek: három szerző dolgozik a Társaság a Szabad-
szabályozás legfontosabb intézményeit ismerik meg, de arra is képes- gjogokért civil jogvédő szervezetnél, amely alapjogi követelmények és
sé válnak, hogy tudásukat aktualizálják, ha a szabályozás módosul. logspecifikus alapjogi sztenderdek tisztázását és megerősítését célzó
tratégiai alapjogi pereskedéssel foglalkozik. A tankönyvben bemutatott
Az emberi méltóság sérthetetlen. Mindenkit megillet a véleménynyilvá- emelvények jelentős részben e szervezet és más civil jogvédők mun-
nítás szabadsága - az alapjogi katalógusok rendszerint nem mondanak kájának eredményeként született döntésekből származnak.
többet az alapjog puszta deklarálásánál. Az alapjogok fogalmi rendszere,
az alapjogi konfliktusokban irányadó mércék, az egyes alapjogok tartal- /\ tankönyv egyes fejezeteit az ELTE Alkotmányjogi tanszékén oktatók,
ma csak a joggyakorlatból: az Alkotmánybíróság és a rendesbíróságok, cloktoranduszok és hallgatók részvételével, műhelyvitákon megvitattuk.
illetve a strasbourgi bíróság döntéseiből ismerhető meg. Ez az esetjog l ~ zúton is köszönjük a sok építő és inspiráló észrevételt minden résztve-
viszont folyamatosan fejlődik, újabb és újabb problémák - például a kifi - vőn ek. Biztosak vagyunk abban, hogy hasonlóan hasznos észrevétele-
nomult megfigyelési technikák, az etnikai profilalkotás, a nemváltozatás, l<et kapunk majd azoktól is, akik a következő években tanulnak ebből a
az álhírek a közösségi médiában - kerülnek a jogvédő fórumok elé, ame- lonkönyvből.
lyek cizellálják dogmatikájukat, újabb jogkorlátozási teszteket vezetnek
be, újabb alapjogokat nevesítenek. Egy alapjogi tankönyv, különösen ha 13udapest, 2018. augusztus 31.
az esetjogra épít, ezért még akkor sem lehetne teljes körű, ha nem kel -
lene számolnia a terjedelmi keretekkel. Másik oldalról megfogalmazva, A szerzők
a konkrét alapjogi dilemmák, konkrét döntések a II. kötetben kaptak he-
lyet, de be kell vallanunk, hogy még ebből is kimaradt számos általunk
egyébként fontosnak tartott ügy. A szemelvények válogatása során több
szempontot is szem előtt tartottunk: a legjelentősebb, illetve legismer-
tebb alapjogi dilemmákat, a legplasztikusabb illusztrációkat, a legjob-
ban olvasható és elemezhető szövegeket igyekeztünk kiválasztani. Úgy
gondoltuk, olyan ez, mint egy több ezer darabos kirakósjáték, amelynek
a legjellegzetesebb részeit tehetjük így a helyére. De talán többünk ta-
pasztalta már kirakózás közben, hogy elkezdeni a legnehezebb, ha a
keretet kiraktuk, ha megvan néhány igazán jellemző képrészlet helye,
már sokkal könnyebb a folytatás.

Végül szeretnénk számba venni, mire alapoztuk a tankönyv tartalmát és

módszertanát. Mindannyian oktattunk, illetve oktatunk az ELTE Alkot-
mányjogi tanszékén, valamennyien itt kezdtünk foglalkozni alapjogokkal
tudományos diákköri tagokként, demonstrátorokként, ketten itt szereztük
doktori fokozatunkat, ketten pedig itt készülünk fokozatot szerezni. A tan-
könyv módszertani megközelítését ezek a tapasztalataink inspirálták, fej-
lesztését a tanszéki műhely támogatta - de a felelősség természetesen
csak minket terhel. A tankönyv elméleti hátterét az Alapjogok a bírósági
ítélkezésben című, az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok
(OTKA) támogatásával 2010 és 2013 között az Eötvös Károly Intézet-

14 15
1. /\'L ALAPJOGC)K rOU/\I ,Ml\,
AZ ALAPJOGI KÖVETELMÉNYEK

1.1 . Az alapjogok fogalmi összetevői

1.1.1. Jogon túli megalapozás

[1] Az alapjogok alkotmányjogi nézőpontból az ember elidegeníthetet- emberljogo

len, veleszületett jogosultságainak, az ún. emberi jogoknak a jogi kifeje- alkotmány()
elismeróiH
ödései. Az alapjogok megalapozása nem jogi, hanem jogon túli kérdés:
kül önböző meggyőződéseken alapuló nézetek filozófiai, erkölcsi, vallási
rvekkel igazolják, hogy e jogok miért tapadnak elválaszthatatlanul az
umberi minőséghez, ~ - a politikai jogok esetében - egy adott poli-
lt!s.ai közösséghez tartozáshoz. Ebből következik, hogy ezek a jogok mint
1z állammal szembeni, jogon túli (különböző felfogások szerint moráli-
an, vallásilag igazolt) elvárások attól függetlenül léteznek, hogy meg-
jolennek-e valamely kodifikált jogforrásban. A jogon túli megalapozás
másik oldalról azt is jelenti, hogy ~eket a jogokat nem az állam teremti
vagy adományozza, az állam csupán jogilag elismeri azokat, legjellem-
Őbben az alkotmányában. A legfőbb jogforrásban történő elismeréssel
z emberi jogok alkotmányos jogokká, alapjogokká válnak. Az alapjogok
mögött tehát az emberi jogok mint jogon túli értékek állnak - az~
a zonban~

[2] Ez az alapjogfelfogás áll összhangban a magyar alkotmányjogi

szabályozás korábbi és jelenlegi formulájával. Ami az .alapjogok al -
kotmányos hagyományait illeti, a tételes jogon túli igazolásuk és 2f1i.
kikényszeríthetőségük tükröződött az 1989-es Alkotmány 8. § (1) be-
kezdésében, amely szerint „a Magyar Köztársaság elismeri az ember
sérthetetlen és elidegeníthetetlen a l apvető jogait, ezek tiszteletben tar-
tása és védelme az ál lam elsőrendű kötelessége". Az alapjogvédelem
normatív fundamentumát rögzítő alkotmányi rendelkezés az emberek
„elidegeníthetetlen" jogainak „elismeréséről" szólt, tehát a jogi szabá-
1.yozástól ff1ggetlenül létező, azáltal nem érinthető emberi jogokról. ~
2011-es Alaptörvény 1. cikkének (1 )- (2) bekezdése szövegében meg-
őrizte ezeket a kifejezéseket:

„AZ EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tisztelet-

ben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezetts~·-:Ma9Ya~
szág elismeri az ember alapvető egyéni és közösségi j~~,~~/~_,'. ·; . ', i,.',,;,; ,?~'.;;· 1:.:r:,.

'~·Jlt Cj ' r-_1~\

<t'lc
'":1,1 r i '],
. "d"r"'st Ludov\l<a
( //"', .
tultMolht
111 köthot
Jonok
nemzetközi [4] Az alapjogok biztosítása azért sem egy-egy állam belátásán múlik,
elvárás mert az napjainkban az egyes államokkal szemben nemzetközi, illetve
európai elvárásként is érvényesül. A huszadik század második felétől az
emberi jogok biztosításának ügye kikerült az egyes államok kizárólagos
joghatósága alól: az államok nemzetközi közössége univerzális és regio-
nális emberi jogi egyezményekben ismerte el ezeket a jogokat --7[31]. Az
emberi jogok tiszteletben tartása az Európai Uniónak is alapértéke. Az
Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke szerint:
Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demok-
rácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok - ideértve
a kisebbségekhez tartozó személyek jogait - tiszteletben tartásának ér-
tékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a
megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, ,
valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában.
[5] Ha egy Európa területén lévő állam politikai értelemben is az eu-
rópai államok közösségéhez akar tartozni, csatlakoznia kell az európai
emberi jogi rezsimhez. Az Európai Unióhoz való csatlakozás feltétele az
emberi jogok tiszteletben tartása és védelme.1
alkotmá- [6] Általánosan elfogadott, hogy az alkotmányosság alapkövetelmé-
nyossági
nyeinek körébe tartozik az emberi jogok garantálása, vagyis az, hogy
lapkövetel-
mény egy ország alkotmánya ezeknek a nemzetközi sztenderdeknek meg-
felelően biztosítsa az alapjogokat. Amelyik alkotmány ennek nem tesz
eleget, az legfeljebb formálisan minősülhet alaptörvénynek, tartalmi ér-
telemben nem tekinthető alkotmánynak.
1.1.2. Jogi deklaráció: bővülő alapjogi katalógusok
elismerés [7] Az alapjQgok azáltal válnak jogilag érvényesíthető jogosultságokká,
jogforrá-
sokban
!:!2QY jogi dokumentumokban, jogforrásokban elismerést nyernek; az er-
kölcsileg, vallásilag stb. igazolt jogosultságok ezáltal válnak jogi értelem-
ben vett jogosultságokká. ·
[8] Az alapjogokat részben oemze!iJo_gszabályok és nemzetközi ~yez­
mények tartalmazzák, részben pedig az ezeket értelmező és alkalmazó
bírói fórumok esetjogából ismerhetjük meg. ---.
Az egyes államok mindenek-
1
Az Európai Unióról szóló szerződés 49. cikk.
18
k11ok löll lou lo11lmmbl> jogi doku111011lurnnlkbw 1, lgy olsö:;;o1I>•111 r111,ot 111;'111yuk-·
bal'")_ r~g_LI~ az alaEíg_gi katalógust, ~ az eg yónok log í6nt0:
abb jogainak tiszteletben tartása az állami hatalomgyakorlás jogi (nem
csak erkölcsi, politikai) korlátjává. Az államok nemzetközi közössége
Ital elfogadott nemzetközi emberi jogi egyezmények ugyancsak kata-
ló gusszerűen deklarálják az alapjogokat. Az alapjogi katalógusokhoz az
al kotmányok, illetve a o.emzetközi egyezmények különféle jogvédelmL
jogérvényesítési rr.iechanizmusokat kapcsolnak Az alapjogok kiemelke-
d ő jelentőségű forrásai az e mechanizmusokat működtető fórumok, .!!!1o.:
den ekelőtt az alapjogi normákat alkalmazó alkotmánybíróságok és más
fel sőbíróságok, nemzetközi emberi jogi bíróságok döntései.
[9] Az alkotmányok és a nemzetközi egyezmények alapjogi katalógu-
sai nem tekinthetők lezártnak, az alapjogok köre - az alapjogvédő fó-
ru mok gyakorlata folytán is - folyamatosan, így napjainkban is fejlődik
és bővül. A történelmi fejlődés során újabb és újabb igények követelnek
maguknak, illetve nyernek emberi jogi státuszt, miközben újabb és újabb
em beri jogok pozitiválódnak, jelennek meg jogforrásokban. 2
[10] Alkotmányos elismerést történetileg legkorábban, a XVIII. század az alapJ ouu
elsö
végén és a XIX . század első felében a klasszikus alapjogok, a szabad-
generáció]
ságjogok: nyertek. Ebben az időszakban született az Amerikai Egyesült
All amok alkotmányának első tíz alkotmánykiegészítése (USA Bill of
Rights, 1791), valamint Franciaországban Az ember és polgár jogainak
nyilatkozata (1789). Ezeket a jogosultságokat, mint például a vallássza-
badság, a szólás- és sajtószabadság, a gyülekezési és eg:yesiilési sza-
badság stb., soroljuk az alapjogok első generációjához. E jogok biztosí-
1ása a zsarnokság, az önkényes hatalomgyakorlás kizárására irányult,
ennek megfelelően a szabadságjogok rendeltetése az államtól elsősor­
ban be nem avatkozást, az egyének szabadságának és autonómiájának
tiszteletben tartását követeli meg.
[11] Az alapjogok köre újabb jogcsoporttal bővült a XX. század elejétől, az alapjog
második
amikor alkotmányi elismerést nyertek az ún. második generációs alapjo- generáclóJ
gok, a gazdasági, szociális és kultiffális jogQt<.~E jogok közé tartozik pél-
dául a szociális biztonsághoz való jog, az egészségügyi ellátáshoz való
jog, a munkához való jog, valamint az oktatáshoz és a művelődéshez
való jog. Ezek a jogosultságok az egyének számára különböző szociális,
egészsegügyi, oktatási stb. ellátások, szolgáltatások iránti igényeket is
megjelenítenek; ebből is következik, hogy ezeknek a jogoknak a bizto-
?ításáhaz - szemben a szabadságjogokkal - aktív állami szere~vállalás
(szabályozás, finanszírozás, intézményfenntartás) szükséges.
2 Szigeti Péter- Takács Péter: Ajogállamiságjoge/mélete. Budapest, Napvilág Kiadó, 1998, 244.
19
 112] A 11111·.mllk vll.1ult11brn1111;1k il/ 1J111l>11!1 l11111.11.-1p111l11l,ukol 11yllli111
bo111111ll>0 vuvö bo11olr nuln.1 ndoll vá lasLkunt ,1: .1ll1111111li 111J1111olköLi do-
kurnonturnokbon vállalták az alapvetö emberi Joyuk 1 1~ •/ lulutbon tartását.
mborl Az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében 1948-b(ll1 s1ü lotett az Em-
J~69;a~ beri j ogok egyetemes nyilatkozata, illetve az Európa Ta nács keretében
1ozm ónye 1950-ben az Emberi jogok európai egyezménye.
1lapjogok [13] Az alapjogok nemzetköziesedésével párhuzamosan tovább bővült
ha rmadik az alapjogok köre is, megjelent az alapjogok ún. harmadik generációja.
nerác iója
Elsősorban nemzetközi egyezményekben ismertek el olyan újabb jogo-
kat, amelyek a országhatárokon, kontinenseken átívelő, globális problé-
mákra, illetve a technikai fejlődés kihívásaira adnak választ,~ mint például
a p~, a !s-örnyezethez való jog. Ugyancsak ebben az idő ­
szakban nyertek elismerést egyes kiszolgáltatott helyzetben lévő sze-
mélyek speciális jogai, az ún. csoportjogok; mint például a betegjogok, a
fu.gyatékossággal élő személyek jogai ~ a gyermekek jogai.
Alapjogi [14] Az újabb alkotmányi, illetve nemzetközi katalógusok első és máso-
Charta dik, a még újabbak harmadik generációs jogokat egyaránt tartalmaznak.
Az egyik J.e.gkorszerűbb és legbővebb ~lapjogi katalógust az Európai
Unió 2000-ben kihirdetett Alapjogi Chartája rögzíti.
1ptörvény [15] Magyarországon az európai követelményeket kielégítő alapjogi
katalógus 1989-ben vált az akkor elfogadott köztársasági Alkotmány ré-
szévé. A 2011-ben elfogadott Alaptörvény a Szabadság és felelősség
című részében tartalmazza az _?lapjogok katalogus~t. - hetőségének biztosítása) csak ott és annyiban válik jelentőssé, ahol és
1.1.3. Jogi garanciák
alapjog- [16] Az alapjogok jogi elismerése nem pusztán a jogi dokumentumok-
védelem ban történő deklarációjukat jelenti. A jogi elismerés lényege, hogy az
~llamnak jogvédő intézményeket és jogvédelmi mechanizmusokat kell
létrehoznia és működtetnie, amelyek biztosítják az alapjogok érvényesü-
lését. Ezek a jogvédelmi mechanizmusok hivatottak arra, hogy jogi esz-
közökkel garantálják, hogy a közhatalom gyakorlása - mind a jogalkotás,
mind pedig a jogalkalmazás során - az alapjogok által kijelölt határok kö-
zött maradjon. A jogvédelmi rendszernek tehát mind a normák szintjén,
a jQgszabályak ellenőrzésével (tipikusan az alkotmánybírósági norma-
kontrollal), ~ egyedi ügyekben érvényre kell juttatnia az alapjogokat.
jogi [17] Az alapjogok egy szűkebb köre, elsősorban a klasszikus sza-
énys~_er~t- ~· jogi úton alanyi jogokként kikéwszerítbe~
hetoseg ságok lényege, hogy a másik oldalon kötelezettséget keletkeztetnek: a
jog alanya igényt tarthat arra, hogy a kötelezett valamit tegyen, illetve a
20
jnq.11 llt.1lulull>un t.11 t:.il .' A Jouo:;ulb: '10 lú11yo~J<'ll 1uL tovi'1bl,í1 ; 11 b llo
.it. 11 lo1lk, l1ogy n1 ogyón jogából fakadó, a másik fó l oldalán jolonlk
1,ötoleLeltség, vagyi s a jogosultság érvényesülése kikényszerithetö. A
l.Qadságjo ok alanya ennek megfelelően igényt tarthat arra , hogy az \
1llr n a o ai a me sértésétől ugyanakkor arra is, hogy
, 1l:1Qjogainak tiszteletben tartását az állam kikényszerítse. Tekintve, hogy
11 alapjogok jogszabályban (alkotmányban) biztosított jogok, esetükben
1 kikényszerítés eszközei[lek is jogiaknak kell lenniük; 4 erre mindenek-
ulött a bíráskodás szolgál.
118] Hasonló megítélés alá eshet a szociális jogokon alapuló ellátások-
11nk és szolgáltatásoknak a minimálisan v' rh tó szi · . Ezen ellátások
IJS szolgáltatások adott szintje és módja jogi úton nem kényszeríthető ki,
do létezik egy olyan minimumuk, amelyet az államnak az alanyi jogokhoz
llnsonlóan biztosítania kell --7[87], [387].
119] Az emberi jogok biztosításának nem az a kizárólagos módja, hogy j~gon túri
ilLOkat alapjogokként elismerik és jogi eszközökkel érvényre juttatják, és vedelem
nem is lenne elégséges, ha kizárólag ezektől a jogi eszközöktől várnánk,
l1ogy az emberi jogok és az azokban kifejeződő. értékek érvényesüljenek
Dgy társadalomban. Az emberi jogok biztosítékát jelenthetik a társadalmi
rtékrend, a politikai, illetve alkotmányos kultúra normái, amelyek nem
ogi úton érik el céljukat - ezek szerepe még megfelelő jogi biztosítékok
mellett sem nélkülözhető. Valójában az alanyi alapjogi konstrukció (vagy-
is az alapjog jogi elismerése és jogi eszközökkel történő kikényszerít-
1mennyiben a társadalmi és politikai normák elégtelennek bizonyulnak.
Jól példázza a jogvédelem jogi és nem jogi eszközeivel kapcsolatos
dilemmát a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legsúlyosabb tár-
sadalmi problémájának, a kirekesztő gyűlöletbeszédnek az állami keze-
lése. Ezt leggyakrabban a szólásszabadság és az emberi méltósághoz
való jog konfliktusaként interpretálják, és mint jogi problémára az államtól
jogi válaszokat várnak rá, így elsősorban azt, hogy az állam polgári, illet-
ve büntetőjogi normákkal szankcionálja a kirekesztő szólást. Az egyenlő
emberi méltóság tisztelete azonban csak korlátozottan mozdítható elő
jogi szankciók útján, amelyek ráadásul a szólásszabadság alapjogának
jelentős korlátozását is jelentik. A kirekesztés elleni közpolitikai fellépés
csak akkor lehet hatékony, ha a jogkorlátozó regulatív eszközök mellett
más, az emberi méltóság kölcsönös tiszteletét előmozdító eszközöket is
felhasználnak. Ilyenek például az oktatási, illetve a közmédiarendszer
olyan megoldásai, amelyek a polgárokban megerősítik az egyenlő em-
3
Joel Feinberg : Társadalomfilozófia. Budapest, Osiris, 1999, 88.
' 1. m., 87.
21
 „
!Joli 111t'ill<'1~.,·1!1 lulh',11011 tls/lolotút, f'.1~; 11/ /ul lio/ ,·1ji11 ul11;1k oyy oly; 111 tnr
Séldahni órlékrond kialakulásához, arnolybon íl klrokoszlö beszéd a több-
ség számára elfogadhatatlan, elítélendő.
A magyar gyakorlatban irányadónak tekintett szükségességi-arányos-
~dl~'f/rfi - w-~1- sági teszt 7[116]-[117] szerint valamely alapjog korlátozás§! egy má-
'J\ f u-tl sik alapjog érvényesülése érdekében mindaddig nem fogadhatjuk el
feltétlenül szükségesnek, és ezért alkotmányosan legitimnek, .amlg a
korlátozást megalapozó alapjog érvényesülését az állam Jogkorlátozás
nélkül,
-....:
terhességmegszakítások számának csökkentése - a magzati élet vé-
-
társadalompolitikai eszközökkel is elérheti. Eszerint például a
delmére figyelemmel is - legitim állami célkitűzés, amit azonban az ál-
lam elsősorban nem a terhes nő önrendelkezési jogának korlátozásával,
hane!!!_ társadalompolitikai eszközökkel mozdíthat elő, mint amilyen a
szexuális Jelvilágosítás intézményes megszervezése, a fogamzásgátló
eszközökhöz való egyenlő hozzáférés elősegítése, a terhes nő és csa-
l§a1a szocrahs támogatása stb.
[20] Mivel az emberi jogok megvalósulását a jogi és jogon túli garan-
ciák komplex rendszere kell hogy szolgálja, az állam jogvédelmi sze-,
repvállalása is sokrétű kell hogy legyen. Az állam nem csupán jogi úton
történő kikényszerítéssel juttatja érvényre az emberi jogokat. Más, ezen
túlmutató _gjapjoguéd~lmi ..te_vékenységet is kell folytatnia, i~ egyéb
társadalompolitikai eszközöket is alkalmaznia kell az emberi jogok ér-
Vényesülése érdekében. Ugyanakkor e téren a jogi eszközökkel történő
bírói kikényszerítés, így a bírói jogvédelem.. biztosítása elmaradhatatlan köte-
iogvédelem lezettsé~.
1.2. Alapjogi jogforrások
1.2.1. Az alkotmány mint az alapjogok forrása
[21] A nemzeti jogrendszerekben az alapjogok elsődleges forrása az
alkotmány. Ebből következik, hogy a nemzeti alapjogvédő szervek előtti,
az alapjogok érvényesítésére irányuló eljárások feltételezik az alkotmány
alkalmazását.
alkotmány
[22] Az alkotmány jogi jellegét tekintve normatív jogi dokumentum. Az
normativi-
tása alkotmány normativitása Magyarországon is általánosan elfogadott: a
jogirodalom az alkotmányt egyértelműen nem puszta politikai deklaráci-
ónak, hanem érvényes jogi normának tekinti, amelyhez jogi kötelező erő
társul. A normativitás megmutatkozik mindenekelőtt az alkotmánybírás-
kodásban: abban, hogy az.Alkotmánybíróság határozatail<ötelező erővel
kényszerítik ki az alkotmany (Alaptörvény) rendelkezéseinek érvényesü-
22
l(mót il lö1v6nyukku! óu rnós jogsL:ab~lygkkill •., ur 11bo11„ /\ v~lódl nlkqt
tnílnyjogl panas.l bevezetése óta pedig az Alaptörvény alapjogi rendel -
kozéseilmár nemcsak a jogalkotói döntésekkel, hanem az alapjogsértö
121rói döntésekkel szemben is ki lehet kényszeríteni az Alkotmánybíróság
olött 7[168].
(23] Az alkotmány jogi kötelező erejéből következik alkalmazásának az alkotm<rn1
alkalma zll•u
génye. Az alkotmányt akkor tekinthetjük egy ügyben valóban alkalma-
ott jogforrásnak, ha az alkotmányi norma meghatározza vagy érdemben
l>efolyásolja a döntést. Ilyenkor a jogi helyzet feltárásába a jogalkalmazó
l>evonja az alkotmány szabályát, vagyis az alkotmánynak érdemi köve1-
kezménye van a döntés tartalmára. A másik oldalról megfogalmazva: az
nlkotmányra hivatkozást akkor minősítjük alkalmazásnak, _hg. a jogalkal-
mazó más eredményre jutott volna, amennyiben az alkotmány rendelke-
ését oem vonta volna be a jogalkalmazásba. Nem tekintjük viszont az
nlkotmány fill<almazásának azt, b§. a jogalkalmazó érdemi következmény
nélkül (például pusztán a döntése legitimációját megerősítend~­
lk a döntésében annak valamely rendelkezésére.
[24] Az alkotmány alkalmazásának igénye megköveteli az alkotmány- alkotmány.
konform jogértelmezést. Az alkotmánykonform jogértelmezés; az alkot- ~on~orm
mány alkalmazásának egyik esetköre. Azt jelenti, hogy a jogalkalmazó ~~~ertelmn·
gy jogszabályi rendelkezés különböző értelmezési lehetőségei .!sözOI az
lkotmánnyal leginkább összhangban állót válastija. Az alkotmány nor-
rnativitásából következik, hogy a jogalkalmazónak el kell vetnie az alkal-
mazandó törvényi és rendeleti szabályok minden olyan olvasatát, amely
nem egyeztethető össze az alkotmánnyal.
(25] Egyedi ügyek eldöntéséhez szükség lehet az alkotmány rendelke- az alkotm 611:
ésének önálló, vagyis nem más jogszabályi rendelkezés értelmezésé- közvetlen
alkalma
nek érdekében történő alkalmazására is. Közvetlen alkalmazásróhakkor
beszélünk, ha a bíróságok vagy más jogalkalmazók egyedi ügyekben
hozott döntéseiket az alkotmány normáira (is) alapítj~. Az alkalmazás
közvetlensége tehát azt fejezi ki, hogy a jogalkalmazók - az ügy egé-
sze vagy valamely aspektusa tekintetében - ténylegesen az alkotmány
rendelkezései alapján, _direkt módon az alkotmányi normára alapozva
hozzák meg döntésüket. A polgár pedig egy konkrét ügyben alapozhatja
Igényét az alkotmány valamely alapjogi előírására.
23
 /\lk11l111.·111yl,1 >111111111 111<'ldo11 111loll1111.· I
ll 1.1(lulwutál1 l 1(1rtl11111101 v1'11 1yl
lili<'I .ild•.111 , 1111111·111 .i:I il kö/llil·
ló11yi'11i;bó111;1k „t<inyt :'1 1111 " lorclt1l<1L1l ;1
lnlninl gynkorló szornóly bccsülolónok c~oil ilt.h.·11 .i .ill,.il111.1i., il közha-
talom-gyakorlói minőségre tekintettel tett blrt1lulol, , lllHJly ú!lókltélet és
t~nyállítás határteriiletén áll, inkább a szélesebb (kvázi abszolút) védel-
met élvező .értékítéletnek minősíti és_ennek következményeként a vád-
lottat a rágalmazás vádja alól felmenti. .A.!2.í.!:Q ilyenkor azt az alkotmány-
ból levezethetQ. demokratikus követelményt tartja szem előtt , hogy a
politikai véleménynyilvánítás szabadsága alóli kivételeket - azon belül
is különösen a büntetőjogi törvényi tényállásokat - a közügyek szabad
megvitatása, a közhatalom félelemmentes bírálhatósága érdekébe11.
megszorítóan kell értelmezni.
Az alkotmány közvetlen alkalmazásával hozza meg ítéletét a bíró,
amikor a közpénzekre vagy a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok
megismerhetöségéért folytatott információszabadság-perben attól
függetlenül kötelezi az alperest az adatok kiadására, hogy az alpe-
res az infurm~dószabadság törvénvL szabályai szerinti kötelezett-
nek (közfeladatot ellátó szervnek) minősül-e . Ilyen esetben a döntés
alapja közvetlenül az az alaptörvényi szabály, amely a megismer-
ni kívánt adatokat közérdekű adatnak minősíti, és a közpénzekkel
gazdálkodó minden szervezetet a nyilvánosság előtti elszámol~s­
ra kötelez .a közpénzekre vonatkozó gazdálkodásával kapcsolatban_;
[26] Az alkotmány - azon belül az alapjogok - normativitásának kér-
déséhez kapcsolódó, versengő elméleti álláspontok és bizonyos szo-
ciológiai adottságok gátolják az alkotmány közvetlen alkalmazását a
gyakorlatban. Eleve nincs teljes egyetértés a jogtudományban arról,
hogy az alkotmány rendelkezéseit egyedi ügyekben közvetlenül alkal-
mazandóknak tekintik-e. Az alkotmány közvetlen alkalmazhatóságát vi-
tató álláspont azt állítja, hogy a bíróságok az alkotmány szabályait az
alacsonyabb szinten megalkotott, közvetítő jogforrások (törvények, ren-
deletek) alkalmazásával juttatják érvényre. Az alkotmány szerepe ebben
a felfogásban arra korlátozódik, hogy biztosítsa az alkotmánykonform
jogértelmezést, továbbá mércéje legyen a közvetlenül alkalmazandó,
alacsonyabb szintű jogforrások alkotmányossági felülvizsgálatának. A
közvetlen alkalmazhatóság tagadásának hátterében az a koncepció hú-
zódik, hogy az alkotmány rendelkezései közvetlenül csak a jogalkotót kö- .
telezik, hivatkozni rájuk legfeljebb a jogalkotó aktusaival szemben lehet.
Ugyancsa ~ eltérnek az elméleti álláspontok arról a kérdésről, hogy mely
életviszonyokban lépnek fel az alapjogok az érvényesülés igényével. Eb-
ből adódóan nincs egyetértés abban sem, hogy mely jogvitákban bírnak
az ajgpjogok olyan relevanciával. amely megköveteli a jogalkalmazótól
az alkotmányból levezethető alapjogi köyetelrpények figyelembevételét
- ez ugyancsak nehezíti az alkotmányi normák megfelelő érvényre jut-
24
1rtlr'i: „it tv ;1lkot11i.111y kö/Vol1011 nlh, 11111.i ,'1h;'mnk o lul<1:;;ftt'1~m 1H)f n c~.nk
111! nulollloti rn ego lapoLoll állásponlké11l, llélnom jogalkalmazói allilüdkónt
•, lolon van a gyakorlatban, amely sajátos társadalmi körülményekre ve-
oth otö vissza. 5
[7.7] Az alkotmány normativitása megköveteli a?'. alkotmányellenes jog- alkoh11 toiy
bál yok alkalmazasának kizárását az egyedi ügy eldöntéséből. A ma- elloncu1 111
szabillyok
1yar jogban - és általában a centralizált alkotmánybíráskodási modell- alkalnrn 1:1\ ~
i um - kifejezett hatásköri szabályok alapján kizárt annak a lehetősége, nak klr /11
llogy a bíró félretegye az általa alkotmányellenesnek talált jogszabál)Li.
Nincs tehát arra jogköre a bírónak, hogy alkotmányellenességre hivat-
1,oLással eltekintsen valamely törvény vagy rendelet alkalmazásától. A
lllílgyar Alaptörvény és alkotmánybírósági törvény értelmében jogsza-
l>nly alkotmányosságáról kötelező erővel - adott esetben bírói indítvány
, 1lapján - csak az Alkotmánybíróság dönthet. -7[164] 1<.„l~Ll ._ .... l.,..-l,.U. ~~„,if
.2. Alapjogi törvények
128) Egyes alapjogok esetén a törvényalkotó az alkotmányi deklaráció
vógrehajtására törvényt alkot, amelyben
részletezi az alapjog tartalmát, kibontja egyes részjogosultságait,
garanciákat rendel hozzá (pl. a joggyakorlás eljárási keretei, a jogérvé-
nyesítés eljárása , a jog megsértésének jogkövetkezményei), valamint
megállapíthatja a korlátait.
A törvényi szabályok sok esetben nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy egy-
ogy alapjog ténylegesen gyakorolható legyen. Ilyen esetben az állam
tlapjogvédelemmel összefüggő alkotmányos kötelezettségének teljesí-
lóséhez elengedhetetlen ezeknek a törvényi szabályoknak a megalko-
lnsa -7[106].
A magyar Alaptörvény VI. cikkének (2) bekezdése szerint mindenkinek
joga van a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez. Ennek
az alaptörvényi rendelkezésnek az érvényesülése feltételezi a közérdekű
adatok megismerésére irányadó eljárási rendnek, a megismerhetővé té-
tel módjának, határidejének stb. kidolgozását, miként a közé rdekű adat
kiadásának megtagadásakor rendelkezésre álló jogorvoslatra vonatkozó
eljárási szabályok megalkotását is. Ez a feladat a törvényhozóra hárul.
n Bencze Mátyás: Elvek és gyakorlatok. Jogalkalmazási minták és problémák a bírói ítélkezésben.
Budapest, Gondolat, 2011, 40- 41„ 108.
25
 ,„
tv /\l.iptor v1111y VI 11 11kk (:') lluko1d1·1~ u10 11111 1111111 lon l· l1111k 11u1.i vw 1
S/OI Vll/lllOkot lútrol Hl/Ili /\/ ouyosu lú ~,I j11q lc '1 11y11111'. 1111: 1, 11 (C)/lk, l lO~JY
;v an11;1k alapjé'ln lólrojöll SLerveLeloku l , ;c111u1111y1l 11111 .i:nk o/l Igénylik,
jogi személyként az állam is elismerje. Elongocll1olotlu11 u/órl az, hogy
törvény szabályozza az egyesülési jog alapján létrejött s/Orvezetek jogi
személlyé válásának feltételeit és eljárásrendjét.
törvényi [29] Az Alaptörvény általános alapjogi klauzulája szerint a magyar jog-
' bályozási rendszerben az alapjogokra vonatkozó szabályokat csak törvény_á).lap.ik
szint
hatja meg [I. cikk (3) bekezd.§.s], vagyis alacsonyabb szintű jogforrás (ren-
delet) erre nem alkalmas. Ebbő l következően, ha egy alapjogra vonatkozó
előírást rendeletben állapítanak meg, az érintett rendelkezés jogforrási
szintje miatt alkotmányellenesnek minősül. Az Alaptörvény.néhány alapjo-
gi kérdés tekintetében megköveteli, hogy az azokra vonatkozó elő írásokat
sarkalatos (a jelen l évő képviselők kétharmadának szavazatával elfoga-
dott, illetve módosított) törvény állapítsa meg. E követelmény figyelmen
kívül hagyása a törvény kOzjogi érvénytelenségéhez vezet.
[30] Azt, hogy egy-egy szabályozási tárgykörben törvényi vagy rende-
leti, illetve kétharmados vagy egyszerű többséggel elfogadott törvényi
szabályozást követel-e meg az alkotmány, az Alkotmánybíróság esetről
esetre dönti el. Mivel legalább távolról és közvetetten minden jogszabá-
lyi rendelkezés összefüggésbe hozható valamely alapjoggal, a t örvény.i
szabályozás követelménye nem tehető abszolúttá. Az alapjog tartalmá-
nak meghatározása, lényeges garanciáinak megállapítása, továbbá köz-
~ és jelentős korlátozása .i;,sak törvényben történhet; az alapjo9Qaf
közvetett és távoli összefüggésben álló rendelkezések azonban rendele-
~~ i szinten is szabályozhatók. 6 Hasonló módon differenciál az Alkotmány-
bíróság a kétharmados és az egyszerű többséggel elfogadható törvényi
szabályozások között: a kétharmados szavazatarányt az adott alkotmá-
nyi rendelkezés közvetlen végrehajtásaként megalkotott törvényre nézve
várja el.7
1.2.3. Nemzetközi alapjogi sztenderdek
1emzetközi [31] A XX. század közepétől az államok számos emberi jogi tárgyú
egyezmé- nemzetközi egyezményt kötöttek egymással univerzális és regionális,
nyek
így európai szinten egyaránt. Egyes nemzetközi emberi jogi dokumen-
tumok általános alapjogi katalógusokat tartalmaznak, mások egy-egy
jogcsoportra vagy alanyi körre vonatkozó speciális rendelkezéseket fog-
lalnak magukban. Az univerzális érvényű egyezmények körében ki kell
emelni az .,E:NSZ égisze alatt létrejött Polgári és politikai jogok nemz~-
6 64/1991 . (XII. 17.) AB határozat.
7 4/1993. (II. 12.) AB határozat.
26
11•1Jyu1~.óuukrn:'l n ~(1l (1966), lllolvu ri < ;r 1.-d, m(1ul. s..:::oclálls ós kullu
f111 10K nom..cofkfü:1 egyezségokmányót ( WGG). Ugyancsak az ENS
lil 1111!11 um született speciális tárgykörre vonatkozóan például A kínzás
n11n1 kogyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánás-
111111111\ olleni egyezmény (1984), A gyermek jogairól szóló, New York-i
111óny (1989), A fogyatékossággal é l ő személyek jogairól szóló
1116ny (2006).
132 1 Európai szinten , az Európa Tanács keretében 1950-ben született Emborl
~ 1 111beri jogok európai egyezménye. Ez az egyezmény amellett, hogy Jog~k
11 ·11 ltf avedett alapvető jogok katalógusát, a nemzetközi szinten legha- =~~e~~ony
l·
1d1111yabbnak tekinth ető kikényszerítési mechanizmust intézményesíti: 'E l ..
1y1)ni panaszra induló eljárásban alapjogsértés esetéo az államot köte- "' t-~ Jf1'
o blrósági döntés születik -7[196]-[206]. Az egyezmény, amelyet Ma- tc.<~f"" .i,
1v1.uországon az 1993. évi XXXI. törvény hirdetett ki, a magyar alapjogi !•~Ill.(.
1iy1 d<orlat szempontjából messze kiemelkedik a nemzetközi emberi jogi ~
1l11kl1mentumok köréből. Ennek oka a már említett jogérvényesítési me- e:~· ­
' l 11111lzmus mellett az is, hogy az egyezmény az európai emberi jogi kon-
1mzus foglalata, Fehéroroszország és a Vatikán ~I valameny-
11yl eu rópai állam részese, továbbá alapjogi sztenderdjét az Európai Unió
1nagáévá tette. Az egyezménynek az Európai Unió minden tagállama
111111.ese. Az Európai Bíróság már az 1970-es évektől kezdődően hivatko-
nll az egyezményre. Jelenleg már az EUSz 6. cikk (3) bekezdése is ki -
l••lozésre juttatja az Európai Bíróság által korábban megfogalmazottakat:
6. cikk (3) Az alapvető jogok, ahogyan azokat az emberi jogok és alapve-
tő szabadságok védelméről szóló európai egyezmény biztosítja, továbbá
ahogyan azok a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból követ-
keznek, az uniós jogrend részét képezik mint annak általános elvei.
IJ3] A nemzetközi egyezményekhez különféle, az egyezmény végre-
l 1ojtását ~enőrző fórumol&. jogvédelmi mechaoizmusok kapcsolódnak. E
lórumok döntéseit szintén számba vehetjük az alapjogok forrásai között
iaal, hogy ezek nagyobb részt ajánlás jellegűek, tehát oem kö.tglezőek
l cimzettekre (soft law). E tekintetben is kiemelendő az Emberi jogok eu-
rópai egyezménye, illetve az egyezmény érvényesítéséért felelős Emberi
Jogok Európai Bírósága, amely a részes államokra kötelező ítéleteket hoz.
[34] Azokat az emberi jogi tárgyú egyezményeket, amelyeknek Ma- nemzetközi
gyarország részese, a magyar alkotmányos követelmények szerint tö[- és hazai Jo
vényben ki kell hjrdetoi. ezzel válnak az egyezmények a magyar jogrend-
szer részévé. Az alkotmányos e l ő írások értelmében Magyarországnak
biztosítania kell a nemzetközi jog és a magyar · át, ebből
következően a belső jogszabályoknak meg kell
27
 kii lll dulul 1 111m 11utkö/1 u 1111Ju r1Jou1 QUYqt111u11yuh 11111d1111,1 u1)~JU lr1 t)ls,. 1 /I
lllvaloll b1/tos1trn1i aL Alkotmányblróság a.1011 ll.1l.t ~.kl> 1 u, ,11 11efynek alap-
ján a testület fe lülvizsgá lja a normák nemzetközi SLerzödéseknek való
megfelelését.
t Emberi [35] A magyar alapjogi gyakorlatban a legtöbbet hivatkozott nemzetkö-
0J~!0a~ zi emberi jogi.....egyezmény az Emberi jogok e1 irópai egyezménye. Az ural-
ozmé~ye kodó álláspont szerint a magyar jogban az egyezmény nem közvetlenül
s a ha_zai gilkalmazandó nemzetközi szerződés, vaay1s ar:.i:a._ magyar_bíróság előtt
iog kereset nem alapítható. Az egyezményre és az Emberi Jogok Európai
Bíróságának gyakorlatára ugyanakkor a rendes- és az Alkotmánybíró-
ság is rendszeresen támaszkodik. Az egyezmény esfiljoga az ítélkezési
gyakorlat számára az alapjogok értelmezésekor értelmezési segédlet-.
,!5ént szo lg~ 8
[36] Az egyezmény szabályai a részes államok számára minimum-
sztenderdet jelölnek ki. Az 53. cikk előírja:
Az Egyezmény egyetlen rendelkezését sem lehet úgy értelmezni , hogy
az korlátozza vagy csorbítja azokat az emberi jogokat és alapvető sza-
badságokat, amelyeket bármely Magas Szerződő Fél joga vagy az olyan
egyezmény biztosít, melynek ez a Magas Szerződő Fél részese.
A magyar jogrendszernek tehát az alapjogok számára legalább azt a
védelmi szintet kell biztosítania, amelyet az Emberi jogok európai egyez-
ménye kijelöl. Alacsonyabb szintű védelmet nem nyújthat, de erősebbet
értelemszerűen igen, továbbá az egyezmény nem szolgálhat indokként
arra, hogy lerontsák a magyar jogszabályokban biztosított alapjogvéde-
lem szintjét.
1.2.4. Az alapjogvédő szervek esetjoga
z esetjog [37] Az alapjogvédő fórumok esetjoga az alapjogi iQ.ganyaQ. szerves ré-
funkciója szét képezi, ezért a joganyag teljessége a joggyakorlat nélkül nem ismer-
hető meg. A nemzeti (alkotmányi) és nemzetközi alapjogi katalógusok
rendszerint magas absztrakciós szinten szövegezettek, ami önmagában
azzal jár, hogy kiemelkedő szerep hárul nemcsak a jogok kikényszeríté..:
sében, hanem az egyes jogok tartalmának feltárásában is a jogalkalma-
zó fórumokra, mindenekelőtt a jogérvényesítő bíróságokra. Az alapjogi
dokumentumok szűkszavúak és viszonylagosan állandó, több évtizedes,
akár évszázados rendelkezéseket foglalhatnak magukban, ezért össze-
8 Kovács Kriszta: Az Emberi jogok európai egyezménye és az uniós jog szerepe az alapjogi ítél-
kezésben. ln: Somody Bernadette (szerk.) Alapjogi bíráskodás - Alapjogok az ítélkezésben.
Budapest, t.:Harmattan Kiadó, 2013, 150- 160.
28
llJll ú1tolt111J1útil 111l'lvuloluk lul11 1t11tJI' •,/11k~~óuut.uk nltltu1, llom t1 1u1Hlul
1,u/Ó!:Wkol korlórs ólol11oly/uluk 1u lol1ossen alkalmaLni. AL alkolrné'.lnynól
tlncsonyabb szintű jogforrások tartalmának meghatározása sem kép-
lhotö el a jogalkalmazói esetjog nélkül - hasonlóan a jogrendszer más
ogágaihoz. Egyes, absztrakt fogalmak, tényállások az esetjogon keresz-
101 telnek meg konkrét tartalommal, a jogalkalmazói értelmezési műve­
lutek teszik lehetővé, hogy a szükségképpen elvont jogszabályszöveg
lufedje a mindennapi élethelyzetek széles körét.
l38] A nemzeti és nemzetközi jogvédő fórumok jelentős mértékben já-
1ulnak hozzá az alapjogi katalógusok dinamikus fejlődéséhez. E fórumok
iyakorlatában a már elismert jogok jelentése - a felmerülő alapjogi konf-
liktusok elbírálásával, az alapjogok korlátainak azonosításával - folyama-
tosan fejlődik. A gyakorlat folytán a jogok cizellálódnak, részleteződnek,
olentéstartalmuk ezért szükségszerűen bővül. A bíróságok döntései dif-
torenciálják is az alapjogokat, így önálló részjogosultságokat nevesítenek,
rlkalmanként újabb alapjogok jogi elismerésének lehetünk tanúi. Ebből
következik, hogy az alapjogi katalógus teljes egészében csak ezeknek a
erveknek a gyakorlatával együtt olvasva állapítható meg.
(39] A P-recedenskötöttség - tágan értelmezve - a magyar alapjogvé-
dö szervek esetjogának is fontos ismérve. 9 Ez az alapjogi jogviták ki -
llámítható kimenetelének, a túlnyomórészt absztrakt e l őírásokból álló
1lapjogi joganyag koherenciájának és stabilitásának fontos biztosítéka.
/\ precedenskötöttség azt jelenti, hogy a jogalkalmazó ~ y adott ügy
l ldönt~ kor kötve vap a korábbi, hasonló ügy eldöntésekor kim011:-
l ott szabál}lakhoz... Hasonló következetesség igénye megalapozható a
rnagyar alapjogvédő szervek gyakorlatával kapcsolatban is. A múltbéli
löntések kötőereje ugyanis alkotmányos elveken nyugszik: 'iiiindenek-
ólőtt a jogegyenlőség és a jogbiztonság követelménye igazolja, hogy a
llasonló eseteket hasonlóan kell elbírálni, amennyiben az alkalmazandó
jog változatlan. Ebből adódik, hogy a i ogalkalmazó szervek.. {legyen az
1lkotmány-, illetve rendesbíróság, ombudsman vagy akár közigazgatási
erv) igazodni kötelesek a korábbi döntéseikhez, és azoktól csak J.D.eQ.:
Is m e rh ető , észszerű indokkal térhetnek el
(40] Az Alkotmánybíróság az alkotmány végső értelmezőjeként külö - alkotmány.
nösen jelentős szereppel bír az alapjogi joganyag fejlesztésében. Az bírósági
lkotmánybírósági esetjog jelentősége : abban áll, hogy egyre sűrűbb
esetjog
dogmatikai hálót sző az alapjogokkal kapcsolatos .!Jormatíy e l őírása~
Köré., a döntésekben így lefektetett szabályok pedig megkerülhetetlenek.
és felülírhatatlanok a többi hatalmi ág számara - ezért is tekinthetők
11
D. Tóth Balázs: A precedensalapú döntéshozatal alapkérdései a magyar Alkotmánybiróság
gyakorlatában. Fundamentum, 200914„ 90.
29
 pr w 11111111•,11:. 11 11'1ly11ilk. 1 1111ok unrnnclf1jokt'J111 1,,q 11 •11111'11 lll, r11 , 1.1Kot111n!.!t
~6:.n1.11 l111trn_n1utolsboL mindenkire kötele/Ö ÚJISJLJ IJJl//Hll;) hLilll.lY. - 10<
nem orTvu n b1rói döntéseket megsemmisltö halóroniloknl, amelyek a
konkrét ügyben eljáró bíróság irányában teremtenek jogi kötöerőt. A jog-
tudományban nincs teljes egyetértés abban , hogy a jogi kötőerő kizáró-
lag a határozatok rendelkező részéhez fűződik vagy azok indokolásához
is. Az uralkodó vélemény ugyanakkor úgy tartja, hogy az indokolásnak
a rendelkező rész megalapozásához vezető érvei is kötelező erővel bír-
nak, vagyis részei a precedensszabálynak. Az alkotmánybírósági döntés
precedensjellegének, így normatív erejének sajátos biztosítékaként az
.tJkatmánybíróság az alkotmányból (Alaptörvényből) levezetett jogér:tel-
ti.o-l.....;. · st alkotmán os követel mén be fo lalhaf a. Az alkotmányos köve-
tiiv(I~ telmény mindig a rendelkező részben kap helyet, ezért jQgi kötőereie
nem megkérdőjelezhetQ Az alkotmányos követelmény megállapításával
az Alkotmánybíróság egyértelműen kijelöli egy-egy jogszabályi rendel-
kezésnek azt az értelmezési tartományát, amelyen belül a jogértelmezés
összeegyeztethető az alkotmánnyal. Az alkotmányos követelméo~k te-
hát szabályok, amelyek kötelező erővel bírnak a jogalkalmazó számára
a későbbi ügyek eldöntésekoJ. - 11em kodifikált, vagyis íratlan norma. Az íratlan alapjogi normák:nemcsak es
jogvédő [41] Az egyes nemzeti és nemzetközi alapjogvédő szervek hatást
szervek gyakorolnak egymás esetjogára.10 Így Európában a nemzeti fórumok fi -
rbeszéde
gyelemmel vannak az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) gya-
korlatára, határozataiban a magyar Alkotmánybíróság is rendsze.resen
számba veszi az EJEB gyakorlatát, és saját álláspontjának kialakítása
során orientálónak fogadja el az európai esetjogot.11 Ilyen párbeszéd
megvalósul különböző regionális bíróságok, nemzeti fórumok, illetve kü -
lönböző típusú alapjogvédő szervek között is.
10 Anne-Marie Slaughter: A Brave New Judicial World. ln: Michael lgnatieff (szerk.) American
Exceptionalism and Human Rights. Princeton University Press, 2005, 286-291.
11 Kovácsi. m., 158.
30
l.:L /\;, ulupjogi norm
l.~3.1. Az alapjogi norma sajátosságai
142] Az~ lehetnek általános, valamennyi alapjogra vo- álta láno
1i. ilkozó, illetve alapjog-specifikus, vagyis egy-egy alapjog tekintetében
és speclfl·
kus normflk
ruleván s eiő í rások. Az általános szabályok az alapjogi jogviszonyra, az
1lnpjogok alanyaira és kötelezettjeire, az alapjogok kikényszeríthetősé-
16re és korlátozhatóságára vonatkoznak.
Az alapjogok alanyi körével kapcsolatos általános normát fektet le pél-
dául az Alaptörvény 1. cikk (4) bekezdése, amely általában rendelkezik
a jogi személyek alapjogi jogalanyiságáról. Ezzel szemben _alapjog-
specifikus, kifejezetten a Qt_ülekezési jog alanyi köréhez .kapcsolódó
norma a gyülekezési törvény azon rendelkezése, amely meghatározza,
hogy kik lehetnek a törvény hatálya alá tartozó gyűlés szervezői.
l43] Az alapjogi normák csak részben kodifikált előírásokjelentős részük ~o~ifikál t
iral':"
l<legészítői a kodifikált alapjogi joganyagnak, hanem e joganyag megha- norm
lnrozó elemei. A kodifikált és az íratlan normák kötelező ereje között jogi ~
•1Lempontból nincs különbség.; az íratlan normákra, köztük különösen az ~
1lápjogi dogmatikai tételekra a jogalkalmazónak éppúgy tekintett@! kell
lannie, mint..a kodifikált előícásokra, előbbiek ugy8nfs éppúgy eldönthet-
11ek alapjogi ügyeket, mint az utóbbiak. Jellemzően íratlanok az általános
.1lapjogi normák, ugyanakkor a jogszabályba foglalt altalanos alapjogi nor- ~~./''~
mák meghatározó példája magának az Alaptörvénynek az 1 cjkk (1) be-
l~ében rögzített általános alapjogi klauzula. amelynek értelmében a /t
érthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogokat tiszteletben kell tartani, \ _
s védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége. A kodifikálttal :rokon, de .J._.@
nem _g_jogalkató, hanem az Alko~ánybíróság által lefektetett általános
vagy specifikus alapjogi normák af alapjogi alkotmánybírósági határoza-
lojµel'.ldelkező részébe foglalt.alkotmányos
..- követelmények
(44) Az alapjogi normák között jogforrási szintjük szerint is különbséget alkotmányo
szintű
lehetünk. Egy részük alkotmányos szjntíí norma: ezek lehetnek egyaránt és törvényi
ltalános, illetve alapjog-specifikus előírások, továbbá az alkotmány (alap- normák
törvény) írott alapjogi rendelkezései mellett íratlan normák is, mint például
z alkotmánybírósági gyakorlatból kikristályosodó alapjogi tételek. A jog-
lkalmazás szempontjából komoly jelentőséggel bír, hogy egy alapjogi
norma alkotmányos vagy alacsonyabb jogforrási szintű-e. Az alkotmányos
szintű normák ugyanis - az alkotmány jogforrási rendszerben betöltött
szerepébő l is következően - mércéül szolgálnak a törvényi előírások érvé-
~ességének megítéléséhez. Ennek megfelelően az alkotmányos szintű
31
 ul<">lt ,·p ,ol,.il JUlUI !Ól 11 1llÓUCJll kuli Ól lulw.t •/ 1u./11 h11 v1111yl '• .i1l,'1IY.0~1.i 110111
loki11tllutu11k 11qy, 111111l rnnolyok megadják dl. 1lkol111.111yh. 111 doklrnM ala1
jog tarlalmót. Ugyanlgy elvárás a jogalkalma/óvnl :,/u111bu11, l1ogy a t~ryé~
12Yi elölrásokal az alkotmán o szintű D.Qrmákkq_l_.ös.sL.hangbao alkalmaz-
..Z.Q.. -7[24]. a pedig erre a törvényi norma nem ad l ehetőséget, vagyis a
törvény az alkotmányos szintű előírással ellentétesen rendelkezik az alap-
jogról, akkor a törvény alkotmányellenesnek minősül, és az alkotmánybíró-
ság által megsemmisítendő. Az alapjog-specifikusJörvény:i rendelkezések
értelemszerűen nem rontják le az általános alkotmányos szintíí normá-
kat; akkor sem, ha az alkotmány:as szintű norma íratlan . Ellenkezőleg: a
kodifikált, alapjog-specifikus :tQrvényi szabályozás és az íratlan, általános
alkotmányos szintű norma .JsQzötti ellentét is végül a törvényi szabályoz~s
alkotmányellenességét és megsemmisítését alapozza meg.
Tegyük fel , hogy az egyesülési jog alapján létrejövő civil szerveze-
tek nyilvántartásba vétele során a törvény a regisztrációt végző álla-
mi szervet feljogosítja arra , hogy mérlegelje, van-e valódi társadalmi
igény az adott civil szervezet tevékenységére. A releváns alkotmányos
szintű norma szerint ezzel szemben valamely alapjog gyakorlása - az
alkotmányosan igazolt normatív (törvényi) feltételek és korlátok között
- kizárólag a jogosult elhatározásától függhet. A döntési jogosultság
e kizárólagossága - a normatív feltételeken és korlátokon túl - kizárja
mások hozzájáruló vagy jóváhagyó döntésének szükségességét. En-
nek megfelelően a civil szervezet reg isztrációját végző bíróság sem
rendelkezhet olyan döntési jogkörrel, amely bírói mérlegeléstől tenné
függővé az egyesülési jog gyakorolhatóságát -7[102]-[104]. Bár az
alapjogi igény teljesítése mérlegelhetőségének tilalma egy generális
jellegű íratlan norma , ennek alapján , mivel e követelmény alkotmányos
szintű , az e példában említett törvényi szabály alapjogsértőnek minő-
sül.
magas [45] Az alapjogi normák jelentős része rendkívül magas absztrakciós
;;ztrakciós szinten megfogalmazott előírás. Az alkalmazandó norma (ami olykor
szint
nem más, mint az alapjog alkotmányi deklarációja, vagyis az az egyetlen
mondat, amely megállapítja, hogy az adott alapjog mindenkit megillet)
és egy-egy konkrét alapjogi probléma között pedig óriási távolság lehet,
amelynek az áthidalása a jogalkalmazóktól összetett jogértelmezési mű­
veletet, így a szokásosnál nagyobb erőfeszítést igényelhet.
·
sz:1~fij;;~ [46] Az alapjogi normák - mind a kodifikáltak, mind az íratlanok - funk-
és elvek cionálhatnak szabályokként és elvekként is.12 Szabályként érvényesülnek,
ha a iogalkalmazó döntésének tartalmát egyértelműen r:neghatározzák,
12 Ronald Dworkin: Taking Rights Seriously, Cambridge, Massachusetts, Harvard University Press,
1977, 24-25., Robert Alexy: A Theory of Constitutional Rights. Oxford University Press, 2002,
47-48. , 80. skk.
32
IYI'. , 111 .~i/Ol<_:!.Pil~.Ól.llX>lllY9 les/ll~„ tv ,11, 11 >luol 11orm~/ub~1lyk~éllunyl
i1 111•.11Tl·:;'1uot ós az aaal szemben álló állami kötelezettséget meghatá-
1fr 11 lnql olölrás, amely, ha az adott helyzetre érvényes, Ekkor nemcsak
11h 1111.·11j:i a döntéshozót, hanem eldönti a jogi kérdést. A szabályoknak
1
•
11 1 1v1111k~ lényegi tulajdonságuk, hogy a t.J.ip.otézisükben foglalt tények teno- 1 ~r~o\t
'111, '"" osetén egyédelműen meghatározzák az adott jogi kérdésre adott
1l1 l'J/IJ.., Az, hogy valamely alapjogi norma szabályként alkalmazandó,
111 111 lolenti azt, hogy ne szorulna további értelmezésre. Az alapjogi szabá-
1~111~ lolentő s része magas absztrakciós szintű előírás, amelynek a konkrét
l11lllolyzetre alkalmazásához akár soklépcsős értelmezési műveletre le-
111 1·vükség. Ha valamely alapjogi norma egy ügyben @VkeBb érvényesül,
11· I· 1>1 a szerepe az, hogy súlyához, jelentőségéhez mérten befolyásolja a
lot 1lc)st, orientálja a jogalkalmazót az egymással konkuráló jogok és érté-
1· •_k rnérlegelése, más szabályok értelmezése során. Az alapjogi ügyek-
LJ1 111, lL elvek alkalmazását meg kell hogy előzze a szabályok alkalmazása:
l 111 ugy alapjogi kérdés szabályok alapján megválaszolható, akkor a sza- J
111lyt kell alkalmazni; nem szükséges, és fillm is szabad az alapjogokat
111111 legel endő elvekként az értelmezésbe bevonni.
Szabályként alkalmazandó az a norma, amely szerint valamely sajtó-
terméket, a be'elentés törvényben előírt feltételeit tel'esítl, nyilván-
tartásba kell venni. Ha egy ap sajtóterméknek minősül, ez az előírás
egyértelműen eldönti, hogy a hatóság köteles-e a nyilvántartásba vé-
telére, vagy sem, a nyilvántartásba vételt a hatóság nem mérlegelhetL
Az, hogy egy kiadvány sajtóterméknek minősül-e , felvethet értelme-
zési kérdést (ti. el kell dönteni , hogy megfelel-e a sajtótermék törvényi
definíciójának), ha azonban annak minősül, akkor a nyilvántartásba
vételről egyértelmű döntés hozható. Általánosabban megfogalmazva: / •_ _ !
a szabályt előíró norma diszpozíciója tekintetében nincs mód mérlege- li\-\J'tf11t< i;.;
lésr§. még akkor sem , ha a norma hipotézise esetleg nehéz jogértel-
mezési feladat elé állítja a jogalkalmazót.
Elvként érvényesül viszont az az alapjogi norma, amely a politikai
közszereplők fokozott tű rési kötelezettségét írja elő a rájuk vonatko-
zó politikai véleménynyilvánítás tekintetében -7[327]-[331]. E norma
alapján nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy egy politikusra tett
sértő kijelentés még védett politikai beszédnek tekintendő-e, vagy már
a politikus méltóságának védelme érdekében polgári jogi szankciók-
kal korlátozható. Ez az elv orientajj_a a jogalkalmazót: ez alapján az
~ymással konk1Jráló alapjogok „ a~mberi méltósághoz való jog és a , ~
~véleményszabadság közül nagyobb súllyal kell figyelembe vennie~ ve,vs~o
leményszabadságot a politikusokra vonatkozóan - a nem közszereplő j0ti'l.
magánszemélyekhez képest - sértőbb kijelentéseket is védettnek kell <l
tekintenie, a sértő véleménynyilvánítást szankcionáló jogszabályi ren-
delkezéseket pedig megszorítóan kell értelmeznie.
33
 1.3./ . f\/ nl;1pjogl kövoluh11611yuk \„~\!.~.• n„~~
lopjogok (47] Az alapjogi normák sajátos csoporljOl ulkolj. tk OL alapjogok fo
)galmából galmából következő, az alapjogok mibenlétéböl fakadó szabályokL am~ ­
fakadó
szabályok lyek implicit módon részei valamennyi alapjogi rendelkezésnek. E~eke
a szabályokat hívjuk ebben a tankönyvben glapjog1 kovetelményeknek.
Az alapjogi követelmények abban az értelemben tekinthetők valamennyi
alapjogi előírás részének, hogy az alkotmány és az alapjogi törvények
rendelkezéseinek helyes, az alapjogfogalommal összhangban álló ér-
telmezéséhez - szükség esetén - azokat az alapjogi követelményekkel
együtt kell olvasni. Az alapjogi követelmények ezzel segítenek áthidalni
az absztrakt alapjogi szabályok és a konkrét ügy tényei közötti távolsá-
got, ezzel is az alapjogok alkalmazását és érvényre jutását szolgálják.
@ A információszabadság törvényi szabályai értelmében bárki jogosult
arra, hogy közérdekű adatok megismerését igényelje. Az információ-
szabadság alanyi köréről szóló törvényi szabály helyes értelmezésé-
hez azt együtt kell olvasni az alapjogi jogalanyiságról szóló .l@tlan ál-
GJ talános alapjogi szabályokkal , amelyek - egyebek mellett - kizárják,
hogy közhatalmi szervek alapjogi igénnyel lépjenek fel. Ennek alapján
zárható ki például az, hogy egy hatóság az információszabadság tör-
vényi szabályai alapján ~egy másik közfeladatot eliafó
szervtől.
(48] Az alapjogi követelmények az alapjogi érvelésben mindig más
normákhoz kapcsolódva töltik be a szerepüket. Mint általános szabályok
áthatják az alapjog-specifikus szabályok értelmezését.
[49] Az _alapjogi- követelmény~ jellemzően nem kodifikált szabályok,
azonban írott jogszabályi rendelkezésen, az alkotmánynak az alapjogok-
ra vonatkozó .§._zakaszaio, végső soron az alapjogokat generális jelleggel
elismerő és mindenkori tiszteletben tartásuk követelményét deklaráló
általános alapjogi klauzuláján (Alaptörvény 1. cikk) alapulnak. Mivel az
alapjogi követelmények e klauzulából, az .alapjogok fogalmából és~­
-
lam alapjogokkal kapcsolatos kötelezettségeiből vezethetők le, amennyi-
ben a szabály levezetésének művelete logikailag helyes, akkor az alap-
jogi követelmények ugyanúgy érvényesek, mint az alapjukként szolgáló
glkotmányi rendelkezés.
Az alábbi példa azt illusztrálja, hogy a bíróság miképpen teheti érvelé-
se részévé azt az alapjogi követelményt, amely szerint a szabadság és
méltóság védelméhez képest más cél az alapjogoknak nem írható elő.
A példa szerinti ügyben az alperes arra hivatkozik, hogy a tőle kért köz-
érdekű adat megismerhetővé tétele társadalmilag nem lenne hasznos,
ezért annak kiadására nem kötelezhető:
34
loqy11k lul, IHHJY i1 l11l1u1111· , l'it·1't1dllkt1 .tdillok llHJ<JI'
jw;/lthólto/ _vnló j<>\jo'~ 111 v1'111y11·.lt1, ;unoiyol a/ .Afuu_illrvú1JY YL !,!„~
l>uko/dóso míndonk1t 1110!Jillolö alapjogként biztosfl. AL Alaptörvény
1 cikk Ol bekezdése_s.wrinLaL ember sérthetetlen és elidegeníthe- 171 ~ .
tollon alapvető jogainak védelme az állam elsőrendű kötelezettsége. VY - th·
f\z Alaptörvény szerint tehát az alae_jogok az emberi minőséghez
\aoad nak.: minden egyén számára védelmet nyújtanak az állammal
_szemben. Funkciójuk az egyének f'Szahadságának és méltóságána[g
védelme, gyakorlásukban az egyén szabadsága jut kifejeződésreL
más vagy ~nnél speciálisabb rendeltetésük nem írható elq attól ~
alapjoggyakorlás nem tehető függővé. Az információszabadság eseté-
ben az alapjog rendeltetése nem más, mint annak biztosítása, hogy az
egyének a közérdekű adatokat szabadon megismerjék és terjesszé.ls,.
Az előzőekből pedig az következik, hogy _gz alapjoggyakorlás így az
információszabadság nem tehető fü övé attól , ho az társad @ ·
asznos-e, a megismerni 1vánt adat nyilvánossága érdemben hozzá-
járul-e a közhatalmi szervek átláthatóságához, működésének ellenőr­
zéséhez. Különösen nem függhet az információszabadság érvényesü-
lése attól, hogy az adatkezelő (az alapjogi jogviszonyban a kötelezett)
hogyan vélekedik a nyilvánosságra hozatal hasznosságáról.
1~10] Az alapjogi követelmények szabályok, amelyek ha érvényesek az
1111yre (annak vala.mely aspektusára), akkor egyértelműen eldöntik azt (az
ulott aspektusát). Mivel a szabályok alkalmazása meg kell hagy előzze
L elvek E!fillegelését~ az alapjogi követelmények alkalmazásának is •
111og kell előznie az alapjogok elvekként történő mérlegelését; alapjo-
11 mérlegelésre csak akkor kerülhet sor, ha már elfogytak az alapjogi
1,c~vetelmények és más szabályok. Az alapjogi követelmények szabály
voltából következik az is, hogy nem csak akkor kell a jogalkalmazás so-
1(m ezekhez nyúlni, ha elfogynak a tételes jogi (alapjogi vagy szakjogági)
bályok.
151) Az alapjogfogalomból kiindulva, a teljesség igénye nélkül, a követ- főbb alapjo
1,uző főbbalapjogi követelmények állapíthatók meg: követelm n-
nyek
lv-.lf,.... Rolb~!
Annak lehet alapjogi igénye, illetve annak a személynek a .magatar-
tása minősülhet alapjoggyakorlásnak, aki, illetve amely rendelkezik
alapjogi jogalanyisággal. -7[52]- [53]
Ha az adott alapjog természete megengedi és funkciójából is követke-
zik, annak jQgi személy is alanya. -7[63]-[66]
A közhatalmi szerveknek nincsenek alapjogaik, így alapjogokra nem
hivatkozhatnak, alapjogi igényeket nem érvényesíthetnek. -7[67]-[68]
A közhatalmat gyakorló, a közhatalom képviseletében eljáró termé-
szetes személyeket ebben a minőségükben alapjogok nem illetik meg.
-7[76]
 tv .í.1li..t1JJOU UY.tlK!JÜ•\b,_I ni n lkol111;111y11·„111 11111q.1 l.1p11l<> ll , 110111111llv
korlálokon belül ~árólag ;i jogas1111 ufüulJ1u~1~1ltlOl 1nug. ~ l83 1.
[92]
- A •szabadság és méltóság' védelméhez képest más vagy azon túl -
mutató cél , rendeltetés az alapjogoknak nem írható elő, attól a
alapjoggyakorlás nem tehető függővé. --7(100]-[101]
- Ha egy alapjogi kötelezett alanyi alapjog gyakorlásával kapcsolatos
döntési , intézkedési jogkörrel rendelkezik, az sosem értelmezhető
úgy, hogy alapjogi kötelezettsége teljesítését illetően szabad mérlege-
Jésj joga lenne. -7[102]
- Az_p lapjog érvényesülése c;sak akkor korlátozható. ha annak van fil-
.Js.otmáoyosan igazolt, legitim célja, és ha a korlátozás mértéke arány-
ban áll ezzel a céllal. -7[114]
- Amennyiben egy alapjogi konfliktus elbírálásakor a bíróság azonosí-
tott olyan alkotmányosan legitim célt, amely !.gazolja az érintett alapjog
korlátozását, akkor össze kell mérnie a versengő jogokat, alkotmá-
nyos értékeket. -7[129]-[133] '11 .etLL ~S'
- Az alapjogi kötelezettek alanyi alapjog gyakorlásával kapcsolatos dön-
tései bíróság által teljes terjedelmükbenJelOlvizsgálhatók. -7[105]~
..:... Alapjogi ügyekben az alanyi alapjoggyakorlást érintő kérdések eldön-
téséhez az alapjogok f!mkciójával ellentétes szakjogági szabályokat,
elveket, fogalmakat nem lehet alkalmazni. -7[161]-[162] 14-.JJJ. ~
36
1,,.1 /\lapjogi jogvis/ony: jo9m111llE1I<óo l<ölolo/ollok
1.11 1 Iv„ alapjogi jogalany iság
161) Az alapjogi jogalanyiság azt fejezi ki , hogy valaki vagy valam i ala- alapjogi
11y11 , jogosultja az alapjogoknak. Az alapjogi jogalanyiság tehát az alap- Jogo su lt
111111 jogosulti státuszt alapozza meg; az alapjogi jogviszony kötelezetti
111! 1. 1lóra nem vonatkozik.
l'l:J] Az emberi jogok univerzális jellege azt jelenti, hogy az alapjogok
111l11denkit megilletnek, megkülönböztetés nélkül minden embert jogosí-
1 111,1k. Ha azonban nem természetes, hanem jogi személy joggyakorlá-
.1161 va n szó, vagy éppen az érintett ember valamilyen módon kötődik a
l· 1Vl1atalomhoz, vagyis az alapjogok kötelezettjéhez, akkor külön döntést
l· 1111 hozni abban a kérdésben, hogy az érintett jogosultja lehet-e az adott
ituációban a felmerülő alapjognak. Az emberi jogok egyetemessége alapjogok
0~1 az emberek feltételhez nem köthető alapjogi jogképessége ellenére sze~ély l
i•i meg kell vizsgálni, hogy egy adott ügyben valóban fennáll-e a szóba hatalya
111vö alapjogi szabályok személyi hatálya. Valamely alapjoggal csak az
„1ll1et, csak annak lehet alapjogi igénye, illetve annak a személynek a
111ngatartása minősülhet alapjoggyakorlásnak, aki, illetve amely rendel-
kolik alapjogi jogalanyisággal.
Ha egy bírósági jogvita tárgyává vált életviszonyban az érintettek egyi-
ke sem rendelkezik alapjogi jogalanyisággal , akkor a jogvita nem alap-
jogi ügy, ebben az esetben a perben álló felek, illetve büntetőügyben
a vádlott helyzete, magatartása - az eljárási jogok -7(344] kivételével
- nem ítélhető meg alapjogi szabályok alapján. Politikai természetű
vélemények ütköznek közéleti vitában például abban az esetben is,
amikor két közhatalmi szerv vitázik politikai kérdésben a nyilvánosság
el őtt. Az ilyen ügy ennek ellenére nem tekinthető alapjoginak, hiszen
a közhatalmat gyakorló szervek - e minőségükben - nem alanyai a
véleményszabadságnak, a vélemények közlése, illetve annak korláto-
zással szembeni védelme tehát nem a véleményszabadságon (hanem
más jellegű alkotmányjogi igazoláson) alapulhat.
(54] Amennyiben egy törvény alapjoggyakorlásról rendelkezik, a hatá-
lya alá tartozó alanyi kört - kifejezett jogszabályi rendelkezés hiányában
Is - úgy kell értelmezni, hogy az csak az alapjogi jogalanyokat foglalja
magában. Az alapjogi törvények a jogalanyiság szempontjából általá-
ban nem határozzák meg személyi hatályukat, vagyis nem tartalmaznak
olyan rendelkezést, amely azt kifejezett rendelkezéssel leszűkíti az alap-
jogi jogalanyok körére. Az alapjogi jogalanyiság hiánya azonban kizárja
az alapjogi törvények alapján történő joggyakorlást és igényérvényesí-
tést akkor is, ha maga a törvényszöveg ezt kifejezetten nem mondja ki.
37

f\/ 111lrn 111,"1< :1<>:,/ill>i1dsi1q li~ r vúr iy il li1pj:111 p1~ICl(111I „l)/11 l· I" 1oqo:;1Jlt <1rrn,
llooy ;v 111 lo11n;1cl6s.1;1badsággal ólvu ko11'J 1d1 1k1l .icl.itot loúnyoljon, il-
lol vo adalígényének elutasitása esetén blró:;i'111I HJ.t lorduljon: a tör-
vény kimondja, hogy a „közfeladatot ellátó szorvnok vagy személynek
[. .} lehetővé kell tennie, hogy a kezelésében lévő közérdekű adatot és
közérdekből nyilvános adatot [..} erre irányuló igény alapján bárki meg-
ismerhesse.'~3 „A közérdekű adat megismerése iránt szóban, írásban
vagy elektronikus úton bárki igényt nyújthat be. '~4,,Az igénylő a közérde-
kű adat megismerésére vonatkozó igény e/utasítása vagy a teljesítésre
nyitva álló[ ..} határidő eredménytelen eltelte esetén[ ..} bírósághoz for-
dulhat. '~ 5 A törvényben szereplő „bárki" kifejezést az alapjogi jogalanyi-
ság fogalmával együtt kell értelmezni, amelynek alapján a „bárki" csak
alapjogi jogosultakat jelenthet, de nem foglalja magában például a köz-
hatalmi szerveket. Aki nem rendelkezik alapjogi jogalanyisággal, nem
igényelhet az információszabadság törvény alapján közérdekű adatot,
és bírósághoz sem fordulhat az ilyen igényének elutasítása esetén.
1jogi és
<Jogági
[55] Az alapjogi jogosulti státusz fennállását önálló, az alapjogok funk-
1ny iság ciójához igazodó jogalanyiság-fogalom alapján kell megítélni. Ennek
alapján különbséget kell tenni az alapjogi és a polgári jogi jogképesség
fogalma, feltételei között is. A magánjog dogmatikája a jogalanyiság te-
kintetében is kidolgozottabb és a jogalkalmazói gyakorlatba mélyebben
beágyazódott, mint az alapjogok fogalmi rendszere, amelynek ráadásul
legtöbb alaptétele, így a jogalanyiság feltételei nem részei a kodifikált
jognak. Ez lehet a fő oka annak, hogy az alapjogok jogosulti körének
meghatározásához a jogalkalmazók gyakran a polgári jog dogmatikáját
és jól kodifikált szabályait veszik kölcsön . A különböző szakjogágak sa-
játos tárgyának, funkciójának megfelelő dogmatika azonban nem alkal-
mazható arra, hogy annak alapján állapítsuk meg az alkotmányjog, illet-
ve az alapjogi szabályozás fogalmainak tartalmát. Az alapjogi jogosulti
státusz nem ítélhető meg a polgári jog szabályai alapján. Míg utóbbi a
személyek mellérendeltségen alapuló, horizontális jellegű vagyoni és
személyi viszonyaira vonatkozik, addig az előbbi az egyének (és szer-
vezeteik) szabadságát és méltóságát az állammal szemben garantáló
jogok tekintetében irányadó.
[56] Az Alkotmánybíróság már az úgynevezett első abortuszhatároza-
tában kifejezésre juttatta, hogy az alapjogi (adott esetben az élethez való
jogra vonatkozó) jogosulti státusz eltér a polgári jogi jogképesség intéz-
ményétől. Ennek alapján szintén megkülönböztethető a kifejezetten az
alapjogok tekintetében irányadó speciális jogalanyiság:
13
Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. CXI. törvény
(a továbbiakban: lnfotv.) 26. § (1) bekezdés.
1
• lnfotv. 28. § (1) bekezdés.
15
lnfotv. 31. § (1) bekezdés.
38
1111111110111 Jounlrn1y. 1„. 1M:i:1 kónlóu fl/ lu, liogy
JOIHloskodlk a megszOletendö gyermek érde-
keiről, s ezt teclrnlknllog a magzat jogképességének az élveszületés fel-
tételéhez kötött elismerésével oldja meg. Ez a módszer alkalmas arra,
hogy a gyermek vagyoni érdekeit a megszületéséig fenná lló függő jogi
helyzettel biztosítsák. A feltételes jogképesség nem alkalmas azonban
az abortusz problémájának megoldására. A magzat élethez - gyakorla-
ti lag a megszületéshez - való jogát nem lehet a megszületés fe ltételétő l
fü ggővé tenni.16
(57] Az, hogy az alapjogi jogosulti státusz fennáll-e, a jogvédő bírósá- jogalanyiság
a jogvédelmi
ok gyakorlatában is külön vizsgálandó előkérdés. Erre a vizsgálatra el- eljárásokban
•;ösorban a kérelmek befogadhatóságának eldöntése körében kerül sor.
/\z érdemi elbírálás előtt mind a magyar Alkotmánybíróságnak, mind az
1:mberi Jogok Európai Bíróságának foglalkozn ia kell azzal, hogy a hozzá
lorduló panaszos alanya-e annak az alapjognak, amelynek megsértése
tniatt kérelmét előterjesztette. Az Alkotmánybíróság szerint például az
llami szerveknek nincs megsérthető alapjoguk, így nem jogosultak al-
kotmányjogi panasz benyújtására sem.17 Az Emberi Jogok Európai Bíró-
3ága több ügyben utasította el jogi személyek kérelmeit, mivel azok bizo-
18
nyos egyezményes jogokat természetüknél fogva nem gyakorolhatnak.
1.4.2. Az ember mint az alapjogok alanya
(58] Az alapjogok minden embert feltétel nélkül és egyenlően megil-
letnek -7[1]. A jogképesség tehát minden ember esetében teljes, nincs
olyan alkotmányos jog, amelynek érvényre juttatása indokolhatná a jog-
alanyiság csorbítását.
[59] Az abortusz jogi szabályozása veti fel a magzat élethez való jogá- az alapjogi
jogképesség
nak -7[249]-[251] , absztraktabb szinten az ember alapjogi jogalanyisága kezdete
kezdetének kérdését. A magzat jogalanyiságának megítélésében nem
alakult ki univerzális konszenzus. Ebből az okból nem foglalnak állást er-
ről a nemzetközi emberi jogi egyezmények sem. Magyarországon az Al-
kotmánybíróság az 1989-es Alkotmányt értelmezve megállapította, hogy
an nak szövegével egyaránt összefér a jogalanyiságnak a fogantatáshoz
és a születéshez kötése is. A művi terhességmegszakítás szabályozá-
sából ugyanakkor azt a következtetést vonta le, hogy a jogalkotó a mag-
zatot nem tekinti jogalanynak.19 Bár az Alaptörvény II. cikkének szövege
már kifejezetten utal a magzat jogi védelmére, amikor kimondja, hogy
16 64/1 991 . (XII. 17.) AB határozat.
17 3307/2012. (Xl. 12.) AB végzés.
18 Pieter Van Dijk et al. (eds.): Theory and Practice of the European Convention on Human Rights,
lntersentia , 2006, 53-54., 122.
19 64/1991. (XII. 17.) AB határozat, 48/1998. (Xl. 23.) AB határozat.
39
 „.i t11.iq:11I 111111!11 t1 lo11.i11li1l,1t.t<'>I k1mlv11 v111l11l11111 1111111tttuo",ll111.iun11
Jou.il, 111yh „·u111111 116/vo obböl som vor11li1l<'1 lu omur lolniű, a korábba n
toll 111ut)(1ll, 1pltt1sokkal ellentétes konklúLió.·' 0 /'\/. omber alapjogi jogosult-
ságára vonatkozó kérdés a hatályos magyar jog és annak alkotmánybí-
rósági értelmezése alapján tehát úgy válaszolható meg, hogy az ember
alapjogi jogalanyisága az élveszületésétől kezdődik.
tapjogi [60] A jogképesség végének meghatározása egyértelműbb: az ember
>e~::~ alapjogi jogalanyisága a magyar alapjogi dogmatika szerint haláláig tart.
1.4.3. Az alapjogi cselekvőképesség
[61] Az alapjogok minden embert megkülönböztetés nélkül megillet-
nek, ugyanakkor különbséget kell tennünk az egyén valamely helyzetét,
állapotát védő jogok {pl. személyi szabadsághoz való jog, testi integritás-
hoz való jog), illetve azon alapjogok között, amelyek a jogosult döntési,
cselekvési szabadságát hivatottak biztosítani {pl. önrendelkezési sza-
badság, szólásszabadság, gyülekezési szabadság). Míg az előbbieknek
nem feltétele, hogy az alapjog alanya kellő belátási képességgel rendel-
kezzen, hiszen az alapjog megvalósulásához semmilyen cselekménye
nem szükséges, addig az utóbbiak esetében az alapjogot döntésekkel,
cselekedetekkel gyakorolja: hozzájárul egy egészségügyi beavatkozás
elvégzéséhez, kinyilvánítja véleményét, részt vesz egy tüntetésen stb.
Az ilyen típusú alapjogok gyakorlásának minősül az is, ha az érintett
nem él velük, hiszen ebben az esetben is döntést hoz az alapjog gyakor-
lásától való tartózkodásról -7[83]. Az alapjoggyakorlásnak ezekben az
esetekben értelemszerűen feltétele, hogy az alapjog jogosultja alapjogi
cselekvőképességgel is rendelkezzen.
[62] Az alapjogi cselekvőképességhez az szükséges, hogy az érintett
kellő belátási képesség birtokában legyen, amelynek alapján felelős dön-
tést tud hozni arról, hogy él-e és milyen módon az alapjogával. A belátási
képesség szorosan összefonódik az életkorral, amelynek előrehaladtával
t_kori jellemzően a belátási képesség is kiteljesedik. Az alapjogi szabályokban
arok nem találunk olyan kifejezett írott szabályt, amely általános érvénnyel
meghatározná azt az életkort, amelynek elérésével valakinek az alap-
jogi cselekvőképessége teljessé válik. Általános elfogadott ugyanakkor,
hogy ez a gyermeki életkor felső határához, a tizennyolcadik életév be-
töltéséhez kapcsolódik. Egyes alapjogi döntések esetében azonban a
sajátos körülmények figyelembevételével ennél alacsonyabb {pl. egyes
egészségügyi beavatkozásokra vonatkozó döntések) vagy akár ma-
20
Ezt az álláspontot képviseli pl. Jakab András. Jakab András: Az új Alaptörvény keletkezése és
gyakorlati következményei. Budapest, HVG-ORAC, 2011 , 203- 204.
40
,„. .il>I> Olotkor 1 Ili llitt (pl. llll IV I 111oddövú lólolro VOrH.l(kOLÓ dö11tés) ~ ' IS
111nullnlt1roLl"'laló lehel. A cselokvöképesség életkori határának elérését
111uuelöLöen a jogszabályok, illetve a szülő is korlátozhatja a gyermek
1, 1pjoggyakorlását, ezután azonban - amennyiben döntési képességét
111.·1s körülmény sem korlátozza - mindenki maga hozhat döntéseket sa-
1111 sorsán ak alakításáról.
1A.4. A jogi személyek alapjogi jogalanyisága
163] Az alapjogok jogosultja elsősorban az egyén, az ember lehet.
1 mellett elfogadott, hogy jogi személyek is hivatkozhatnak az alapjogok-
' ;1, amennyiben az adott alapjog az ő tekintetükben is értelmezhető. A
jogi személyek alapjog i jogalanyiságáról az Alaptörvény - ugyanezzel a
1negszorítással - kifejezetten is rendelkezik:
1. cikk (4) A törvény alapján létrehozott jogalanyok számára is biztosítottak
azok az alapvető jogok, va lamint őket is terhelik azok a kötelezettségek,
amelyek természetüknél fogva nem csak az emberre vonatkoznak.
(64] A jogi személyeket (az Alaptörvény kifejezésével: törvény alapján a jogalanyi-
lótrehozott jogalanyokat) a jog hozza létre, szemben az emberrel mint ság _m egala-
lcrmészetesen létező jogalannyal. A jogi személyek alapjogi jogalanyi- pozasa
>ágát az magyarázza, hogy az adott szervezet létrehozását megala-
pozó, az embereket megillető alapjogok érvényesüléséhez szükséges,
hogy ne pusztán a szervezet megalakítását célzó alapjogokat, hanem a
zervezetnek mint önálló jogalanynak az alapjogait is elismerje az állam.
zeknek az alapjogoknak a biztosítása nélkül közvetve az embereket
megillető alapjogok érvényesülése szenvedne csorbát. Az Alkotmánybí-
róság magyarázata szerint:
Mivel az Alkotmány alapvető jogként ismeri el az egyesülési jogot, a vál-
lalkozás, így a gazdálkodó szervezetek alapításának és a gazdasági, tár-
sadalmi érdekek védelmé re irányuló szervezetek alakításának szabad-
ságát, ezért az államnak az e jogok gyakorlására létrehozott szervezetek
önállóságát is tiszteletben kell tartania. 22
[65] Lényeges különbség az emberek és mások alapjogi jogalanyisága korlátozott
között, hogy míg az ember alapjogi jogalanyisága abszolút jellegű , feltét- jogalanyiság
len és elidegeníthetetlen, addig a jogi személyeket csak egyes alapjo-
gok illetnek meg, ráadásul az alkotmánybírósági gyakorlat szerint azok is
csak az adott szervezet céljához, rendeltetéséhez kötötten .23
21 43/2005. (Xl. 14.) AB határozat.
22 2411996. (VI. 25.) AB határozat.
23 Uo. Az Alaptörvény hatálybalépése után megerösíti: 25/2012. (V. 18.) AB határozat.
41
 [66] Mit 1<11uukböl kövelkoLöon aL 8do t t joql ··•• 11111'Jly ós ;v órlnlotl
alapjog ogyüllos vizsgálata alapján ftélhetö rno9, llouy ogy konkrét ügy-
ben a jogi személyt megilleti-e az alapjogi védelem. Jogi személy alapjo-
gi jogalanyiságának megállapítása nem általában, hanem csak az érin -
tett alapjogra tekintettel történhet, hiszen az alapjogi jogosulti státusz az
adott alapjog függvénye. Bizonyos alapjogok természete eleve kizárja ,
hogy azok védelmét nem emberi lények élvezzék, ilyen például a lelki-
ismereti szabadság. A jogi személyek alapjogi jogalanyisága igazodik
továbbá céljukhoz, funkciójukhoz. Az alapjogok olyan körben, ahhoz a
funkcióhoz igazodóan illetik meg őket, amit a szervezet betölt az alapjo-
gok érvényesülését szolgáló intézményi rendszerben . Ha tehát egy adott
alapjog természetéből és egy adott jogi személyiség rendeltetéséből az
következik, akkor az érintett jogi személy az alapjog jogosultjának tekin -
tendő: a jogi személy erre az alapjogra nézve alapjogi igénnyel léphet
fel, alapjogára hivatkozhat.
1.4.5. A közhatalmi szervek mint kötelezettek
kizárt [67] Amennyiben alapjogi ügyekben nem emberek, hanem a jog által
alapjogi konstruált személyek alapjogi jogalanyiságának kérdése merül fel , az
1lanyiság
előzőekben tárgyaltakon túl annak a vizsgálata is szükségessé válhat,
hogy az ügyben érintett konkrét jogi személy esetében nem kizárt-e,
hogy az alapjogok alanya legyen. Nem minden törvény alapján létreho-
zott jogalany rendelkezhet ugyanis alapjogi jogalanyisággal: a közhatal -
mi szerveknek nincsenek alapjogaik, így alapjogokra nem hivatkozhat-
nak, alapjogi igényeket nem érvényesíthetnek.
[68] Az alapjogok fogalmának lényegi összetevője, hogy azok az egyé-
nek (és közösségeik) szabadságát hivatottak biztosítani (elsősorban) a
közhatalommal szemben. Az alapjogok történeti eredetüket tekintve,
klasszikus formájukban az állam és az egyén kapcsolatát voltak hiva-
tottak rendezni, olyan viszonyokban, amelyeknek a közhatalom birtoká-
ban fellépő állam, illetve annak valamely szerve az egyik szereplője. Az
alapjogok rendeltetése a közhatalom korlátok közé szorítása -7[1], [10).
Csak utóbb, az állami feladatok magánszektorba való kiszervezésével
(magániskolák, magánkórházak alapítása, közbeszerzés intézményesí-
tése stb.) merült fel annak a gondolata, illetve később lehettünk a jog-
rendszerben is tanúi annak, hogy az alapjogok bizonyos esetekben a
magánszektorban működő, közhatalommal nem rende l kező szerveze-
teket is kötelezhetnek, amelyek így tehát alapjogi kötelezettek lehetnek.
Ezek a fejlemények azonban nem változtattak azon, hogy a közhatalom
birtokosai kizárólag az alapjogi jogviszony kötelezetti oldalán állhatnak,
és soha nem kerülhetnek a jogosulti pozícióba.
42
lfü))f'\/ OtJYÓ11 Uk 11/(IUn<JOk, S/.ObOd!;;(ILJl tk, 11 111 11111pjOtJOk garonlélják 1 kö1.hol11 ·
llomma l, annak SLOrveivel és más, köLllul::1lor11111ol rendelkezö szer- lom -
gyokort
VO.lOtokkel szemben. Utóbbiakat azonban nem illeti meg a szabadság, j ogi
tippen ellenkező l eg , tevékenységükre a jogi kötöttség jellemző . A ma- kötö ttsóg
lYflr alkotmányjogi gondolkodásnak is része, hogy a jogállamiság elvé-
1>Öl követ kezően a közhatalom csak a jognak alárendelten - tehát nem
.1.abadon - gyakorolható. Az Alkotmánybíróság megfogalmazásában:
A jogállamiság egyik alapvető követelménye, hogy a közhatalommal ren -
delkező szervek a jog által meghatározott szervezeti keretek között, a
jog által megállapított működési rendben, a jog által a polgárok számára
megismerhető és kiszámítható módon szabályozott korlátok között fejtik
ki a tevékenységüket. 24
f70] A közhatalom jog alá rendeltségéből az következik, hogy a közha-
lnlmi szervek csak azt tehetik meg, amire a jogszabályok felhatalmazzák
ket, vagyis ami a feladat- és hatáskörükbe tartozik. E jogi kötöttséggel
alapjogi jogosultság összeegyeztethetetlen. 25
[71] A közhatalmi szervek alapjogi jogalanyiságának hiányát hason-
ló érvek alapján állapította meg az Alkotmánybíróság, amikor egy ilyen
izerv alkotmányjogi panasz előterjesztését megalapozó alapjogi jogo-
' ultságának kérdésében hozott - a panaszt visszautasító - döntést.
Az indítványozó - jelen ügyben - a NAV, amely állami szerv (adóhivatal),
ezért nincs megsérthető alapjoga. Az állami szerv nem lehet az Abtv.
27. §-ban említett „alaptörvényben biztosított jog" alanya, még akkor
sem, ha jogi személy. Az Alaptörvény 1. cikk (4) bekezdése alapján „[a]
törvény alapján létrehozott jogalanyok számára is biztosítottak azok az
alapvető jogok [...] amelyek természetüknél fogva nem csak az emberre
vonatkoznak", ám az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata értelmében
„közhatalmi jogosítvánnyal felruházott állami szervnek nincs az államha-
talommal szemben garanciákat jelentő olyan alkotmányos joga, amely
feljogosítja az alkotmányjogi panasz előterjesztésére" [...]. 26
(72] A közhatalmi szervek alapjogi jogalanyiságának hiánya az Emberi
Jogok Európai Bíróságának gyakorlatában is elsősorban a kérelem befo-
gad hatóságának kérdésén keresztül jelentkezik. Az Emberi jogok euró-
pai egyezményének 34. cikke szerint a Bíróság természetes személytől,
nem-kormányzati szervezettől (NGO) vagy személyek csoportjaitól vehet
át kérelmeket, kormányzati szervezettől nem. A Bíróság gyakorlatában
1
• 56/1991 . (Xl. 8.) AB határozat.
~ 6 Vékás Lajos - Vincze Attila: A Legfelsőbb Bíróság döntése az alapvető jogok polgári jogviszo-
nyokban való alkalmazásáról. Gyülekezési jog birtokháborító jellegű gyakorlása . Jogesetek
Magyarázata, 2011 /4. , 12.
10 3307/2012. (Xl. 12.) AB végzés.
43
 01rn t dL110111 111u1Ctl lul kurcln~;kú11t, llouy " l•.f11t 11:111y , 11 •;1rn vul ku1drn 11
nyotllotik-e a1 eljárását, hanem olsösor IJi111 ;1,- j11lo11tl10t jogórtolrr1ozóh1
problémát, hogy egy-egy beadványozó nem kormányzati szervezetnek
minősül-e. Ha viszont a Bíróság megállapítja, hogy a beadványozó kor·
mányzati szerv, a kérelmet személyi ok miatt visszautasítja. 27
öztera:i~:~~ [73] A közhatalmi és a közfeladatot ellátó szervek sok tekintetben
szervek osztják egymás sorsát, de ez nem vonatkozik automatikusan az alap-
lapjog_i j?g- jogi jogalanyiságukra. A közfeladatot ellátó, nem közhatalmi szervek
alanyisaga ugyanis csak e tevékenységükkel összefüggésben, e tevékenységükkel
kapcsolatos viszonyaikban számítanak alapjogi kötelezettnek, és ennek
megfelelően csak e viszonyokban nem lehetnek alapjogok alanyai. Míg
a közhatalmi szervek esetében mindig kizárt alapjogi jogalanyiságuk,
addig a közfeladatot ellátó (magán)szervezetek csak közfunkciójukkal
összefüggésben nem lehetnek alapjogok alanyai. Nem minden jogviszo-
nyukban kizárt tehát az alapjogi jogalanyiságuk, csak azokban, amelyek-
ben a közfeladat ellátása okán az alapjogi kötelezetti pozíciót foglalják el.
[74] A közfeladatot ellátó szerv alapjogi kötelezetti státusza nem zárja
ki azt, hogy bizonyos életviszonyokban az alapjogi jogviszony ellentétes
oldalán álljon, vagyis valamely alapjog védelmét élvezze, alapjogát gya-
korolja. A közfeladatot ellátó szervek működésének is vannak olyan szfé-
rái, amelyek szabadságot élveznek az állami beavatkozásokkal szem-
ben, ezért azok integritását alapjogok védik a külső befolyástól.
A tanszabadság például biztosítja az oktatási intézményeknek, taná-
roknak, hogy önállóan, szakmai meggyőződésüknek megfelelően ala-
kítsák az oktatás menetét. Ha az iskola, a tantestület a minisztérium
által bejelentett kerettanterv ellen nyílt levélben tiltakozik, e tiltakozása
alapjogi védelmet élvez.
1.4.6. A közhatalom-gyakorló természetes személyek
alapjogi helyzete
szituatív [75] Az olyan természetes személyek alapjogi jogalanyiságának meg-
1lapjogi jog- ítélése, akik közhatalmat is gyakorolnak (például rendőr, köztisztviselő,
képesség
miniszter, bíró), esethez kötött vizsgálatot tesz szükségessé. Alapjogi
jogképességük ugyanis szituatív: az, hogy a közhatalomgyakorló ter-
mészetes személyek mennyiben élvezhetik az alapjogok védelmét, attól
függ, hogy helyzetük, magatartásuk, amelynek alapjogi védelmét igény-
lik, ember mivoltukhoz vagy közhatalom-gyakorlásukhoz kötődik-e.
27
Lásd például az EJEB 2001. június 7-i döntését a 52559/99. számú kérelem befogadhatósága
tárgyában (Danderyds Kommun v. Sweden) .
44
(76J Mlvul ;11 .il.1p1ouok lt 111kdöl.i d Hi l 10l[tllr1I 1 •.11l11k vrn. kor I. 1lok k<>11
.1orlt:'l:.-;n, .i kö1l1<1t1.1lorn gyokorl:'l~„1 1111111 111· •.-11~ .11ll 1ut 11lnpjogi védolorn -
l>on, o minöségével kapcsolatban él kö1h.1t, 1lotn képviselője sem hivat-
kozhat alapjogokra. Ezzel összhangban a közhatalomgyakorló természe-
los személyek alapjogi helyzete tekintetében elméletben világos fogalmi
llatárt húzhatunk, különbséget téve e személyek közhatalomgyakorló és
magánemberi minősége között. A közhatalmat gyakorló, a közhatalom
képviseletében eljáró természetes személyeket ebben a minőségükben
nlapjogok nem illetik meg, közhatalom-gyakorlásukkal kapcsolatban
nlapjogi védelmet nem kaphatnak, alapjogi igényt nem érvényesíthetnek.
Míg ugyanezek a természetes személyek magánemberként másokhoz
hasonlóan alanyai az alapjogoknak. Olyan közhatalomgyakorló termé-
zetes személyek esetében, akik egyúttal politikai közszereplők is (pl.
polgármester), ugyanakkor tekintetbe kell venni, hogy más magánsze-
mélyekhez képest bizonyos alapjogaik nagyobb korlátozását kötelesek
!viselni, Id. -7[327]- [331].
Az információs önrendelkezési jog alapján az egyén eldöntheti, hogy
valaki más, például egy újságíró lefényképezheti-e. Az Országgyűlés
üléstermében a miniszteri bársonyszékében helyet foglaló miniszter
azonban nem dönthet erről , mert az adott helyen és időben a közfunk-
cióját gyakorolva van jelen, a felvétel ezzel összefüggésben készül, e
körben pedig ő nem alanya az információs önrendelkezési jognak. Ez-
zel szemben ha a miniszter nyaralása közben a családjával ebédel egy
Balaton-parti étteremben , akkor ő dönti el, hogy lefényképezhetik-e,
tőle függ, hogy a magászférájába meddig enged i be a sajtót, hiszen
magánemberként megilleti az információs önrendelkezés joga. Azon -
ban ha a nyilvános dohányzás drasztikus korlátozásáért kampányoló
miniszter az étteremben rágyújt, köteles tűrni, hogy a nyilvánosság tá-
jékoztatása céljából a sajtó ezt lefényképezze, mert közszereplőként
információs önrendelkezési joga a sajtószabadság érvényesülése ér-
dekében korlátozott.
(77] A közhatalom-gyakorló és a magánemberi minőség megkülön-
böztetése nélkülözhetetlenné teszi annak vizsgálatát, hogy milyen jog-
viszonyban merül fel a közhatalmat gyakorló személy érintettsége. Nem
el egendő tehát annak megállapítása, hogy az érintett személy közhatal-
mi pozíciót tölt be, hanem arról is döntést kell hozni, hogy az ügy tárgyát
képező jogviszonynak az érintett a közhatalom képviselőjeként része-
se-e, vagy az adott élethelyzet a közfunkciójától független .
[78] Az alapjogvédő bíróságok is figyelembe veszik, ha az ügyben érin- joggyakorl
tett természetes személy közhatalmat gyakorol, az ítélkezési gyakorlat
azonban nem alkalmazza a fenti éles fogalmi elhatárolást. A fentiek szerint
ugyanazon természetes személy magánemberi minőségében hivatkozhat
45
 lnpJuuokm , 1,()11lntolorn -gyakorlól rt1l 11ös6unl 11111 vh. rn 11 11om rnln ö~O I n
alapjogok c-ilnnyénak. A gyakorlat ezzel szeml.>utl 11or r1tosLi külön vizsgálat
tárgyává a közhatalom-gyakorló természetes személyek alapjogi jogala-
nyiságát, hanem a közhatalom-gyakorlással összefüggő körülményekre
figyelemmel, azokkal arányban az általánosnál korlátozhatóbbnak tekinti
az érintettek alapjogait. Ez a megközelítés lényegében megegyezik a köz-
szereplők alapjogi helyzetének kezelésével -7(327]-[331].
A két megközelítés eltérően értelmezi például azt az esetet, amelyben
egy sajtótermék fényképet közöl egy intézkedő rendőrről Az első meg-
közelítés szerint a rendőr a sajtószabadság korlátozása érdekében
nem hivatkozhat emberi méltósághoz fűződő jogára, illetve információs
9nrendelkezésj jogára ha a képen közhatalomgyakarlói minőségében
~zere~ mert e minőségében nem alanya ezeknek a ·o oknak. A má-
sodik megköze 1tés szerint ugyanezt az ügyet úgy kell megoldani, hogy
a sajtószabadságot össze kell mérni a rendőr emberi méltósághoz való
j ogával és információs önrendelkezési jogával, figyelembe véve, hogy
utóbbi fogok az esetében , kozhatalom-gyakorlói minőségére tekintettel
kisebb súllyal esnek latba. míg a sajtószabadság fokozottabb alkotmá-
n yos Y.,édelmet élve~ hiszen egyik funkciója épp a közhatalom-gyakor-
lásról szóló tájékoztatás.
1.4.7. Az alapjogok közhatalmon kívüli kötelezettjei
[79] Az alapjogok fogalmából -7(10] az következik, hogy az alapjogi
igények az állammal szemben állnak fenn, azok kötelezettje az állam,
vagyis a közhatalmi szervek és az azok nevében eljáró személyek. Az,
hogy egy alapjog nemcsak az államot kötelezi, hanem - közvetlenül
vagy közvetve - akár a közhatalommal nem rendelkező szervezeteket
és személyeket is, külön alkotmányos igazolásra szorul.
kötődés
közhata-
[80] Egy magánjogi jogalany alapjogi kötelezetti pozícióját megalapoz-
lom hoz hatja az, hogy valamilyen szálon kötődik a közhatalomhoz, így cselek-
vése az állam cselekvéseként értelmezhető , annak beszámítandó. Ezt
láthatjuk az állami feladatot átvállaló, közfeladatot ellátó magánszerve-
zeteknél (pl. parkolási társaságok), vagy a közpénzeket felhasználó ma-
gánszervezeteknél (pl. közbeszerzésen nyertes ajánlattevők). A magyar
információs jogi törvény ezzel összhangban kötelezi a közfeladatot ellátó
magánszervezeteket a közérdekű adatok megismerésére irányuló igé-
nyek teljesítésére, és ugyanezen törvény értelmében nem titkol hatók el a
közpénzek felhasználásával kapcsolatos adatok a magánjogi jogalanyok
üzleti vagy más titkaira hivatkozással.
köz~e:~ tt [81] A jogirodalomban széles körben elismert, hogy az alapjogok köz-
1
a a Y vetett módon befolyásolják a magánjogi jogviszonyokat. Ezt a koncep-
46
i:l<'>I tHMJLlk kö1vutult lmt(1ly trn1.ik1)1ll v.iqy .i 116rnot jogi duu1nntlkn
111q1j;'111 „köLvotott Oritlwirkung" tn1111kö11t . L:nnek elméleti hátterében
1 ; 1 felfogás áll, hogy az alkotmány alapjogi normái nemcsak szubjek-
llv jogosultságokat (alanyi jogokat) alapoznak meg, hanem egy 9bjek-
llv órtékrendet is kirajzolnak, amit az állam - objektív intézményvédelmi
l.<'> lolezettsége keretében -7(107] - köteles oltalmazni. Ez az objektív
111 tókrend az egész jogrendszert determinálja, így annak a jog minden
l1ní'lletén érvényt kell szerezni, tehát a magánjogi jogviszonyokban is. Ez
11 elvárás a polgári jogi ítélkezésben a generálklauzulák alkalmazásá-
v. 11 teljesülhet: a generálklauzulák értelmezésén keresztül a magánjogi
novitát eldöntő bíró képes és egyben köteles ítéletét összhangba hozni
11 alkotmányban kifejezésre juttatott alapjogi értékrenddel. A közvetett
l 1.1tály tanát ma már a magyar Alkotmánybíróság is kifejezetten elismeri:
Az a vita, hogy az alapjogok [...] a magánjogra hatással vannak-e, ma már
csak arról folyik, hogyan van hatással az alkotmány-törvény a magánjogi
viszonyokra. Vagyis a behatás módszerei és intenzitása a vita tárgya. A
közvetett hatály tana értelmében az alkotmány-törvény érvényesülésével
együtt a polgári jogviszonyok azonban továbbra is polgáriak maradnak.
Az Alaptörvényben foglalt jogok a magánjog generálklauzuláin keresztül
képesek beszűrődni a magánjog rendszerébe. 28
182] A fentiekkel szemben az alapjogok ún. közvetlen horizontális hatá- közvetlen
horizonti'.111
lyának általános elismerése- miszerint az egyén ezekre a jogokra éppúgy hatály
l1lvatkozhat a magánszemélyekkel szemben, mint az állammal szemben
kivételes álláspontnak számít a jogirodalomban. Erős érvek szólnak
11gyanakkor amellett, hogy egyes alapjogok bizonyos életviszonyokban
1 magánjogi jogalanyokkal szemben is védelemre szorulnak. Ilyen élet-
llelyzet adódhat például az erőviszonyok kiegyenlítetlenségéből, amikor
IB az egyén kiszolgáltatottá válik a vele szemben - valamilyen körülmény
lolytán - hatalmi helyzetben lévő magánszeméllyel szemben. Ezen az
1lapon igazolható például az információs önrendelkezési jog védelme
1 személyes adatokat üzleti célból kezelő magáncégekkel (pl. távközlé-
'1 1szolgáltatókkal) szemben és az egyen lő bánásmód követelményének
véd elme az államtól független foglalkoztatási jogviszonyokban A magyar
jogrendszerben - részben európai uniós kötelezettségének eleget téve
a jogalkotó mindeddig két alapjog vonatkozásában ismerte el azok köz-
vetlen hatályát: a személyes adatok véd elméhez való jog -7(217] és az
gyenlő bánásmódhoz való jog -7(263]-[268] tekintetében.
1n 8/2014. (Ill. 20.) AB határozat [56].
47
 l.G. /\lrn 1yl Jouok ós állami kölolozolt.ot~[Jtl l<
1.5.1. A z alapjogok alanyi jogi jellege
83] Az alapjogok egy csoportja alanyi jogi jellegű alapjog. Ezek lé-
yegi tulajdonsága abban áll, hogy az alapjog gyakorlása kizárólag a
jogosult elhatározásától függ, vagyis kizárólag ő dönt arról, hogy él-e a
adott alapjogával, az,..oem függ mások hozzájárulásától. A döntési sza-
badság a jogosultat mind pozitív, mind pedig negatív értelemben megille-
ti, hiszen az is a döntési szabadság részét képezi, hogy úgy határozzon,
tartózkodik alapjoga gyakorlásától (például nem nyilvánít véleményt).
[84] Az alapjogok körében elsősorban a klasszikus szabadságjogok
alanyi jogi természetűek, vagyis az első generációhoz tartozó alapjogok
-7[10], de az alapjogok történetének későbbi szakaszaiban is nyertek
jogi elismerést alanyi jogi jellegű szabadságjogok (például az informáci-
ós szabadságjogok harmadik generációs alapjogokként -7[13]).
[85] A magyar Alaptörvény, ahogyan a köztársasági Alkotmány sem
tette, nem rendszerezi az alapjogokat, így nem különíti el a klasszikus
szabadságjogok csoportját sem. Az alkotmánybírósági gyakorlatnak
azonban szerves része, hogy a testület az alapjogok jogi jellegére, a be-
lőlük eredő állami kötelezettségekre, illetve a jogok érvényesíthetőségé­
re figyelemmel osztályozza az alapjogokat, külön csoportként elismerve
a klasszikus alapjogokat, amelyek lényegének tartja, hogy azok alanyi
jogi jogosultságokat testesítenek meg. 29
~m alanyi [86] A szabadságjogokkal ellentétben a szociális jogok, amelyek az
1lapjogok
alapjogok második generációjához tartoznak -7[11], nem alanyi jogi jel-
legűek. Vagyis az, hogy az egyén milyen mértékben és hogyan élhet a
szociális biztonsághoz, egészségügyi ellátáshoz, oktatáshoz stb. fűződő
jogával, nemcsak a jogosult akaratán múlik, hanem a kötelezettől, vagyis
az államtól is fQgg. Ezekre az ellátásokra, szolgáltatásokra való igénye-
ket az állam a gazdasági teherbíró képességétől függően elégíti ki, az
ellátások és szolgáltatások szintje és módja tekintetében jogi szempont-
ból széles mozgástere van. A szociális jogok terén a törvények biztosíta-
nak az egyéneknek alanyi jogosultságokat (például alanyi jog egy adott
egészségügyi ellátás ingyenes igénybevételére, alanyi jog meghatáro-
zott jövedelmi helyzet esetén egy adott segélyre), azonban ezeknek az
alanyi jogoknak a léte a törvényhozó mérlegelésétől függ. Ezek tehát
nem alanyi jogi jellegű alapjogok, hanem törvényi szintű jogosultságok,
29
28/1994. (V. 20.) AB határozat, Sári János: Alapjogok. Alkotmánytan II. Budapest, Osiris, 2000,
41 ., Balogh Zsolt: Az alkotmány fogalmi kultúrája és az alkotmánybíráskodás. Fundamentum,
199912., 24.
48
nyllo/6 soj(1l dö11lflt.o r1lripjr111, vnlomoly
rdekében szabólyu1 i 11.11 iyl jogként.
Hn a Médiahatóság azzal az indokkal nem vesz nyilvántartásba egy
sajtóterméket, hogy megítélése szerint elegendő számú hasonló pro-
filú sajtótermék van már a piacon, akkor a jogosult bíróság előtt kény-
szerítheti ki a sajtótermék nyilvántartásba vételét. Ha a Médiahatóság
a bejegyzés megtagadásakor a médiatörvény megsértésével járt el,
akkor a rendesbíróság előtt lehet a sajtószabadságot kikényszeríteni.
Ha viszont ezt a bejegyzés-megtagadási okot a médiatörvény tartal-
mazná, akkor végső soron az Alkotmánybíróság előtt lehetne a saj-
tószabadsághoz fűződő alanyi alapjogot érvényre juttatni (konkrét
normakontrollal· -7[164] vagy az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti al-
kotmányjogi panasszal: -7(165]- [166]).
Másképpen lenne érvényesíthető, ha az állam a művelődéshez való
jog alapján az egyetemistáknak megtérítené az internet-hozzáférés
költségét. Az a hallgató, aki ezt a jogszabály alapján járó támogatást
nem kapná meg az államtól, igényét bíróság előtt is érvényesíthetné.
Ha viszont - a nemzetgazdaság teherbíró képességének megváltozá-
sa miatt - a támogatást a jogalkotó eltörölné, akkor a hallgatók sem a
rendes-, sem az Alkotmánybíróság előtt nem készeríthetné ki jogát az
internet-támogatáshoz.
167] Mindazonáltal egyes szociális jogoknak is meghatározható olyan minimális
lnrtalma, amely a jogi jellegét tekintve a szabadságjogokhoz hasonló, védel ml
szint kövo -
vagyis amelynek a_biztosítása terén az államnak nincs mérlegelési le-
telménye
l 1ető sége. Amellett, hogy a szociális jogok sérelmét okozza, ha az ál-
lii'iii nem tesz semmit az érvényesülésük érdekében, a szociális jogokon
ilapuló ellátásoknak és szolgáltatásoknak kijelölhető lehet egy bizonyos
minimális szintje, amelyet az államnak mindenképpen garantálnia kell. A
szociális bjztanságboz való jog e minimális szintjét a magyar Alkotmány-
bf róság korábbi, az Alkotmányon alapuló gyakorlatában az emberi méf-
lósághoz való joghoz kötötte, és alanyi jogként részesítette védelemben
megélhetési minimumot, amely elengedhetetlen az emberi méltóság-
hoz való jog megvalósulásához -7[387]. 30
a tisztelot-
[88] tg_ alanyi jog mint jogosultság lényege. hggy kötelezettséget kelet-
ben tartá
keztet: a jog alanya igényt tarthat arra, hogy a kötelezett valamit tegyen, kötelezett-
ne tegyen, eltűrjön, a jogát tiszteletben tartsa. Az alapjogok alanya tehát sége
e lsődleg esen arra tarthat igényt, hogy .s;iz állam tartózkodjon a szabadsá-
~ ba való indokolatlan beavatkozástól, méltóságának indokolatlan meg-
sértésétől (Az alapjogba történő beavatkozás indokolt lehet, ha megfelel
az alapjog-korlátozással szemben támasztott alkotmányos kritériumok-
30 32/1998. (VI. 25.) AB határozat.
 11nk, .11 nll "· .11.tpjoul lo::ul n lkulrm11 (1 ~. 1v.1I lul 1111 11ld~ 11t u 11 I. >i 1UU 11
kölelo/Oll l16u lorhell a törvényalkotót és n1;1 ~. Jn11.tlkol6l jogalkotási t
vékenysége során, de ugyanez vonatkozik aL alapjogg yakorlás konkré t
kötelezettjeire, a bíróságokra és más jogalkalmazókra is, amikor alanyi
alapjogokat érintő intézkedéseket tesznek, ilyen döntéseket hoznak. A
kötelezetteknek tehát - egyéb feltételek teljesülésére, körülmények be-
következtére való tekintet nélkül - az alapjog gyakorlását tiszteletben kell
tartaniuk.
19yoldalú [89] f?z alapjog alanyi jogi jellege vagyis ar;-- l 1ogy--a.z alapjog éiyé-
~le kmény ..oyesülése kizárólag a jog alanyának elhatá1 ozásától függ;-jut kifejezésre
azokban a szabályozási megoldásokban, amelyek értelmében bizonyos
alapjogok, illetve alapjogi részjogosultságok egyoldalú cselekménnyel,
nyilatkozattal gyakorolhatók.
Így például a gyülekezési törvény szerint a közterületen tartandó
nyilvános gyűlés szervezésének - főszabály szerint - a bejelentés
(és nem a kötelezett további pozitív döntését igénylő kérelmezés vagy
engedélyeztetés) az előfeltétele. A közérdekű adat megismerése iránt
igényt (és nem kérelmet) kell benyújtani. A sajtótermék-kiadás és a
médiaszolgáltatás nyilvántartásba vétele végett bejelentést kell tenni
(és ugyancsak nem kérelmet kell megfogalmazni). Más törvények a ké-
relem kifejezést használják (pl. a terhesség megszakítása az állapotos
nő kérelme alapján végezhető el), azonban e szóhasználat ellenére
ezeket is igényként kell felfogni.
[90] Másik oldalról ez azt jelenti, hogy az alapjogi kötelezett pozíció-
jában lévő szerv nem kerül tényleges döntéshozatali pozícióba, nincs
érdemi döntési jogosítványa az alanyi jogok gyakorolhatóságának kér-
désében. Helyzete és szerepe - a törvényi feltételek fennállásának
vizsgálatán túl - csupán az alapjogi jogosult döntésének végrehajtójáé.
Kompetenciája arra korlátozódik, hogy az alapjoggyakorlás normatív fel-
tételeinek fennállását megvizsgálja, és amennyiben e vizsgálat eredmé-
nye pozitív, az igénynek eleget kell tennie.
1érvénye- [91] Ebből az alanyi jogi jellegből következik az is, hogy ha a kö~a ­
sítés talom-gyakorló - akár jogalkotással, akár valamilyen egyedi döntéssel
- ~ti ezeket az alapjogokat, akkor rendelkezésre kell állnia jo.gé_r-
vényesítési lehetőségnek: az egyén bírósághoz fordulhat, hogy az állam-
mal szemben kikényszerítse alapjogainak érvényesülését.
50
l,b./ . Nonnnllv korl(1lok
102) A z alapjogok, illetve az alapjogi részjogosultságok mindig a má-
ok jogainak érvényesülését biztosító, általánosan kötelező határok kö-
lt, vagyis az alapjog gyakorlásának normatív feltételeivel és korlátaival
tl<Jyütt érvényesítendők. Az államnak nemcsak joga, de kötelessége is,
l 1ogy jogalkotási és jogalkalmazási tevékenységével biztosítsa , hogy a
lftrsadalomban együttélő ~egymással versengő alapjogai egy-
d ojű leg a lehető legoptimálisabb szinten érvényesüljenek. A jogosultság
lqy körülhatárolt tartalmára igaz, hogy alanyi jogként, kizárólag a jog-
llnoy szándékaitól függően lehet vele élni.. A konkrét esetben gyako-
1olható alanyi jog terjedelmét és tartalmát a korlátainak azonosításával
lohet megállapítani.
(93] Az esetek egy jelentős részében, az előre látható, legjellemzőbb
Jogkonfliktusokat jogszabályok rendezik. Ennek a magyar alapjogi gya-
korlatban megkövetelt feltétele, hogy a szabályozásra törvényi szinten
kerüljön sor, és hogy az alapjogokat egymás javára csak feltétlenül szük-
ges és arányos mértékben szabad korlátozni -7[116]-[117]. A normatív
loltételeket kijelölő, és ezáltal az alapjogot korlátozó törvények tekinteté-
l>en az alapjog alanyi jogi jellege azzal jut kifejeződésre, hogy a feltétele-
ket, korlátokat tartalmazó jogszabállyal szemben az Alkotmánybíróság-
l1oz lehet fordulni -7[163]-[167], amely megsemmisítheti a sérelmezett
rendelkezéseket, ezzel kikényszerítheti az alapjog érvényesülését. Az
setek döntő részében, amennyiben ilyen alkotmányossági aggály nem
merül fel, a j.Qgalany a normatív korlátokon belül.!.- mindenekelőtt a .tör-
vénvekben - más jogokra, alkotmányos értékekre figyelemmel - _e1öii:.t
~ek között gyakorolhatja az alapjogát.
A gyülekezési jog alapján a gyülekezési törvény által előírt keretek
között szervezhetők tüntetések, így például a közterületre szervezett
nyilvános gyűlést a meghirdetése előtt legalább negyvennyolc órával
korábban be kell jelenteni, a tüntetés nem teheti lehetetlenné a közle-
kedést stb. Aki ezeket a törvényi kritériumokat teljesíti , annak alanyi
Loga a tüntetés megtartása. Ugyanakkor felmerülhet, hogy maguk a
gyülekezési törvény által előírt keretek, így például a bejelentés sza-
bályai sértik (szükségtelen vagy aránytalan módon korlátozzák) a gyü-
lekezési jogot. Ebben az esetben a jogosult a gyülekezési jog alapján
a törvénnyel szemben is felléphet, kezdeményezheti a törvény alkot-
mánybírósági felülvizsgálatát
[94] A normatív korlátok érinthetik a jog alanyait, egy-egy részjogosult- a jogosulM
ság tekintetében korlátozhatják a jogosultak körét. Így míg a gyülekezési köré_nek
· a 1apJan
Jog ·' min· d en a 1ap1og1
· · JOga
· 1anyt meg1·11 et a t··un t et'ese ken va I'a resz-
, korlatozásu
51
 votul jOLJi 1, rnldlu ti gyülóbük SZür VO/ÓSÓlll jt )( ,, l!tl 111
kazósl törvény felsorolja.
lminisztra- [95] Az alapjoggyakorlás normatív korlátai emellett lehetnek adminiszt-
tiv-eljárási
korlátok
ratív-eljárási természetűek. Ilyenek a különböző bejelentési, nyilvántar-
tásba vételi stb. kötelezettségek (például a lapalapítás vagy a politikai
tüntetések bejelentése), amelyek a joggyakorlást előzetes jelzéshez,
regisztrációhoz kötik, egyúttal meghatározzák, hogy milyen formában,
tartalommal, határidőben stb. kell a joggyakorlást a közhatalom tudomá-
sára hozni. Az önrendelkezési szabadság által védett jogok gyakorlása
elé az életkori megkötéseken túl a törvények más olyan eljárási korláto-
kat is állíthatnak, amelyek azt hivatottak garantálni, hogy a joggyakorlás
a jogalany megfontolt, kényszertől mentes, önálló döntésén alapuljon
-7[242]-[246]. Ilyen a döntést megelőző kimerítő tájékoztatás, a várako-
zási idő, az ismételt nyilatkozattételi kötelezettség stb.
tartalmi [96] Az adminisztratív-eljárási korlátok teljesíthető előfeltételeket tá-
korlátok
masztanak az alapjogát gyakorolni kívánó jogalannyal szemben, az
alapjog tartalmi korlátai ezzel szemben az adott esetben kizárják az
alapjoggyakorlást. Arra a kérdésre adnak választ, hogy - mások jogai-
nak védelme és alkotmányos értékek érvényesülése érdekében - mit és
hogyan nem lehet megtenni az alapjog alapján. Így például az egyesülési
jog alapján nem hozható létre fegyveres szervezet.
szabályo- [97] Az alapjog normatív korlátait nem feltétlenül egyazon jogsza-
zás helye bály tartalmazza, különböző jogszabályok, az alkotmányjog mellett más
szakjogági törvényekben is szerepelnek alapjog-korlátozó rendelkezések.
bírósági [98] Az alapjoggyakorlás olyan élethelyzetekben is mások jogainak sé-
lorlátozás
relmével járhat, amelyekre nézve a jogalkotó az alapjog gyakorlásának
korlátait nem határozta meg törvényekben, vagyis amelyek tekintetében
a jogalkotó kifejezetten nem rendezte el az alapjog korlátainak megha-
tározásával a jogok konfliktusát. Az alapjogok normatív korlátai a legjel-
lemzőbben törvényben szabályozottak, kivételesen azonban az egyedi
esetekben szükségessé válhat, hogy mások jogai érvényesülésének
érdekében a bíróság korlátozza valamely alapjog gyakorolhatóságát.
A jogkonfliktusok egy-egy konkrét élethelyzetre nézve törvényi szabá-
lyokkal nem rendezett eseteit a bíróságnak az elbírálandó ügyben az
alapjog-korlátozás megengedhetőségének elbírálására szolgáló mód-
szertani szabály, az alapjogi teszt -7[108] segítségével kell megoldania.
A bíróságnak ez a feladata kivételesen magában foglalhatja azt is, hogy
a versengő jogokat egymással összemérje, azok között mérlegeljen
-7[129]-[133].
52
l~l9J /\lut 1llt•k ri lr1pj(111 rn1m1k ull1h i 1l.'P1nl,111, l1< >UY uuy 111 0~1ntrnt i'1 t. nlnp
ogl vóc.lolrnot ólve1.-e, Illetve lwgy uuy •11, 1pjog órvónyesülóse klkóny-
•,1.orlthetö-e, nem lehet jogilag értékeltwtö órv a jogalany aka - • 1 •
1 normatlv korlátokon kívül eső szempont. Az alapjog gyakor
-
lí'lgghet attól, hogy a jogosult eleget tett-e - akár alkotmányi
ttségeinek, illetve egyébként tiszteletben tartotta-e mások jo
,1hogyan semmilyen más szempontból sem vizsgálható az alapjogra való
.-
„..,rdemessége". Nyilvánvalóan nem függvénye az alapjogok gyakorolha-
tósága például a közteherviselési, így személyi jövedelemadó-fizetési
kötel ezettség teljesítésének, és nem zárja ki azt bűncselekmények elkö-
vetése sem. Ehhez hasonlóan nem tekinthető valaki méltóbbnak például
n politikai véleménynyilvánításra azért, mert képzett vagy aktív választó-
polgár, vagy mert a helyi közösség aktívabb tagja. Az alapjoggyakorlás
!ismerése nem függ társadalmi hasznosságától sem. Sem az alapjog
kötelezettje, sem a bíróság nem mérlegelheti, hogy álláspontja szerint
a társadalom, a közösség számára milyen haszonnal jár az individuális
alapjoggyakorlás. Nem lesz kevésbé megalapozott egy közérdekű adat
Iránti igény például azért, mert az adott információ nem tart számot köz-
é rdeklőd ésre - az adat igénylésének, illetve terjesztésének a célja nem
lehet vizsgálat tárgya. Az alapjogi kötelezett pénzügyi teherbíró képes-
sége vagy munkabíró képessége ugyancsak közömbös kell legyen az
alapjogi igény teljesítésekor, elbírálásakor. Egy tüntetés bejelentésének
tudomásulvételekor érdektelen, hogy milyen költségekkel jár a gyűlés
rendőri biztosítása. Egy közérdekű adatigénylés teljesítése nem függhet
attól, hogy az mekkora munkaterhet ró az adatot kezelő szervre.
1.5.3. Az alapjogok rendeltetése
[100] Az alapjogok rendeltetése a jogalanyok szabadságának és mél-
tóságának védelme - elsősorban - a közhatalommal szemben. Az egyes
alapjogok speciális rendeltetése ennek az általános célnak egy-egy kü-
lönös aspektusát nevezi meg. Így például a személyes adatok védelmé -
hez való jog az egyénre vonatkozó ismeretek kezelésével megvalósuló
hatalomgyakorlás elé állít korlátokat, a gyülekezési jog a másokkal kö-
zösen történő véleménynyilvánítás szabadságát hivatott biztosítani stb.
[101] Az alapjog valamely ezen túl tételezett rendeltetése az alapjog immanon
korláto
belső, immanens korlátját jelentené, amely rendeltetéstől eltérően az
alapjogot nem lehet gyakorolni, vagy ha mégis, az a rendeltetésszerű
joggyakorlás követelményébe, illetve a visszaélésszerű joggyakorlás
tilalmába ütközne. Azért valósítana meg immanens alapjogkorlátozást,
mivel az alapjog érvényesülését nem külső okból (legitim alkotmányos in-
dok -7[124]-[126]) korlátozza az is, ha a jogosultság csak akkor részesül
védelemben, ha egy meghatározott társadalmi cél érdekében élnek vele.
53
 A t11t11J.iclt,(1111'n, 111t'J lf <>u(t!J vódul111<Jltn.· '"'111ir1l 111r'u1 v11uy t1/0ll lllll 11t 1ln ln
ljn tl/Onbnn w nlaµjogoknak nor11 lr 11.iln 11lt1, 11llc~I il/ nlnpjoggyako1l;'1
nem tehetö függö vé. Annak megválasz t(1:.m, lrouy og yes esetekben 111
lyen konkrét cél vezérli az alapjog alanyá t, a jogalany szabadságán; 1k
körébe tartozik. Ezt alapozza meg az az alapjogfelfogás, amely szerint
az alapjogok az emberi minőséghez, illetve a politikai közösségben fenn
álló tagsághoz tapadnak --7[1]-[2] , funkciójuk az egyének szabadság;
nak és méltóságának védelme, gyakorlásukban az egyén szabadságn
jut kifejeződésre.
1.5.4. Az alapjogi igény teljesítésének mérlegelhetősége
Ennek megfelelően az egyesülési szabadsággal ellentétes volna az
egyesületalapítás úgynevezett koncessziós (engedélyezési) rendsze-
re, amelyben az egyesület nyilvántartásba vétele a hatóság engedé-
lyétől függ. A szabadságjog érvényesülését a normatív feltételek rend-
szere biztosíthatja, amelyben a nyilvántartásba vételt végző hatóság
csupán adminisztratív munkát végez: az egyesületalapítás normatív
feltételeinek teljesítését ellenőrizheti, és az azokat teljesítő egyesülete-
ket köteles nyilvántartásba venni.
31
Fazekas Marianna - Ficzere Lajos: Magyar közigazgatási jog. Általános rész. 7., átdolgozott
kiadás. Budapest, Osiris, 2006, 313 .
54
(IOJ] tv illnpJomJYrikrn li'P, 1u1111i.lllv IOll• l11lt tl1111k ltJ1111,'1ll(1:„1t IJYHkort.i
v n lmlós(19 vlLsgálhalja, rn nuly 11uy11l I. ti 11. i1doll nlnpjog kölolo/olljo.
f 1okbon az esetekben ugyanis , 1l H 1lc'm• 101''1k n kötelezettségét akkor kell
l!Jljosltenie, ha az előfeltétel e k te ljesülnek. Törvény sem adhat azonban
111órlegelési jogkört a hatóságnak, hiszen ha így tenne, nem a jogalany,
l1nnem a hatóság döntésétől tenné függővé az alapjog gyakorlását, ami
11llontétben áll az alapjog alanyi jogi jellegével. Ebből következik, hogy a
l 1; tlóságoknak vagy más alapjogi kötelezetteknek biztosított döntési jo-
,1osultságot nem lehet úgy értelmezni, hogy az - a normatív feltételek
loljesül ésének vizsgálatán túl - mérlegelési l ehetőséget, döntési moz-
1nsteret is engedne számukra.
1104] Tág értelemben mérlegelésre természetesen akkor is sor kerül,
1H'l az alapjogi norma nem enged a döntéshozó számára döntési alter-
natívákat. A mérlegelés körébe tartozik ugyanis a jogszabály-értelmezés
IB, az alapjoggyakorlás törvényi tényállásban absztrakt módon meghatá-
rozott feltételeinek értelmezése, vagyis annak megállapítása, hogy vajon
1dott esetben fennállnak-e a törvényi előfeltételek. A norma hipotézisét
lletően fennálló mérlegelést természetesen nem zárja ki a fent részle-
tezett tilalom, amely a diszpozíció tekintetében érvényesül. Ugyanakkor
l1a a norma hipotézisében szerep l ő előfeltéte l ek a jogszabályban nem
ke llő en meghatározottak, önkényes értelmezésre adnak l ehetőséget, az
!vezethet magának a törvénynek az alkotmányellenességéhez.
A spontán és a gyors reagálású tüntetések kivételével a közterületre
szervezett gyűlés határidőben történő bejelentése és annak rendőrsé­
gi tudomásul vétele e l őfeltétel e a tüntetés törvényes megtartásának,
vagyis a gyülekezési jog gyakorlásának. A bejelentés alapján a rend-
őrségnek azt kell megvizsgálnia, hogy az adott gyűlés nem ütközik-e
a törvényben meghatározott korlátokba. Ennek alapján kell döntést
hoznia arról, hogy a gyűlést vagy tudomásul veszi, vagy a megtar-
tását megtiltja. Ennek előkérdéseként jogszabály-értelmezése során
természetesen mérlegeli a megtiltás törvényi feltételeinek fennállását,
például hogy a gyűlés a közbiztonságot vagy a közrendet közvetlenül,
szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyezteti-e. Abban viszont
a rendőrségnek nincs mérlegelési joga, hogy a törvényi feltételeknek
megfelelő gyűl és megtartható-e. A megtiltásra kizárólag azokban az
esetekben van lehetősége, amikor a gyűlés valamely normatív korlátba
ütközik. Vagyis ha egyetlen tiltási ok sem áll fenn, a gyűlés megtartását
tudomásul kell vennie.
[105] Az alanyi jogi jelleg meghatározza a bírói jogvédelem terjedel- a bírói
felülvizsg l'll
mét is: az alapjogi kötelezettek alanyi alapjog gyakorlásával kapcsolatos terjedelm
döntéseinek bíróság által teljes terjedelmükben felülvizsgálhatónak kell
lenniük. Csak ez garantálhatja az alapjogi kötelezet- legelési jog-
55
 kőt ót1uk ld1 /u h:1uM. 11:1 nbit (mt1u 11 joql,01 li"dn. 11 d<H tlw, lult llvl1t•H:11rit.1
)Orón 1101n vl:t.ögálja meg órdombon éö tuljo• 1k<\11it111, l 111oy lonnóllnnk «
az alapjoggyakorlás törvényi elöfeltételol, <111111 .ikt1r Implicit módon
is - azt ismeri el, hogy az alapjogi kötelezettel bizonyos mértékű mó1
legelés illeti meg abban a tekintetben, hogy az alapjogi jogosult élhet-!
alapjogával. A teljes körű felülvizsgálat követelménye következik az AI
kotmánybíróság gyakorlatából is:
Az információszabadságot korlátozza a közérdekű adatok nyilvános-
ság elöli elvonása például az adat titkossá minősítése útján. Ha valaki
minősített adat. megismerését igényli, az adatigénylését elutasítják. Az
adatigénylő a közérdekű adat megismerésére vonatkozó igény elutasí-
tása esetén bírósághoz fordulhat, a perben a bíróságtól az adatkeze-
l őnek az adat közlésére kötelezését kérheti. Ebben a perben az adat-
igénylés elutasításat vizsgálni kell Lormai szempontból Ha azonban
a vizsgálat erre korlátozódna, tehát kimerülne abban, hogy az adatot
minősítése miatt nem tették megismerhetővé, akkor a bíróság lényegé-
ben elismerné, hogy a minősítés kérdésében az adatkezelő szabadon
dönthetett, ezzel pedig kétségbe vonná az~rmációszabadsag alanyi)
(Íogi tartalma!)A bíróságnak ezért a minősítés formai kritériumainak
vizsgálata mellett, azon túlmenően a nyilvánosságkorlátozás indokolt-
ságának tartalmi vizsgálatát is el kell végeznie, vagyis a minősítésjar-
talmi feltételeinek fennállásáról is döntenie kell. 32 -
1.5.5. Pozitív állami kötelezettségek
evőleges
lapjogvé- (106] Az állam kötelezettségei a klasszikus alanyi alapjogok tekinte-
ni kötele- tében is túlmutatnak azon, hogy a jogokat tiszteletben tartsa és tartóz-
:ettségek kodjék a megsértésüktől, indokolatlan korlátozásuktól. A nemzetközi és
a magyar alkotmánybírósági gyakorlatból is következik, hogy emellett az
államot minden alapjog tekintetében tevőleges alapjogvédelmi kötele-
zettség is terheli, amelynek alapján gondoskodnia kell az alapjogok ér-
vényesüléséhez szükséges feltételekről. Az állam pozitív kötelezettsége,
hogy megalkossa azokat a szabályokat és működtesse azokat az intéz-
ményeket, amelyek az alapjogok tényleges gyakorolhatóságát lehetővé
teszik (pl. alapjoggyakorlás eljárási keretei, jogérvényesítési mechaniz-
musok).
objektív
tézmény- [107] A m.agyarországi alapjogi gondolkodásra ebben a tekintetben a
clelmi kö- legmeghatározóbb befolyást a német alapjogi dogmatikában gyökerező
lezettség objektív intézményvédelmi koncepció gyakorolta. E koncepció szerint az
alapjogok funkciója nem merül ki annak biztosításában, hogy a közhata-
lom tartózkodjon az egyén alapjogának megsértésétől (szubjektív funk-
32
12/2004. (IV. 7.) AB határozat, 21/2013. (VII. 19.) AB határozat, 4/2015. (II. 13.) AB határozat.
56
t lt 1 1Hll1b/IV c>ld.tlít), du tnóy obbrn 1 :.t 1111, I 111qy uuyútlnl lllOLJlOtJYU 111111d
1 okill n lópósokol , amelyek elenyudllutotlu11uk a jogok gyakorlásáho
,,., i'nvónyoslthetöségéhez (szubjektlv funkció aktív oldala). Az alapjogok
1111yrinis nem csak ebben a szubjektív jogi minőségükben (mint az egyén
·111.11 kikényszeríthető alanyi jogi jogosultságok) vannak jelen a jogrend-
orben, hanem egy másik, objektív jogi dimenzióban is, mint a politi-
1· i ti közösség alkotmányban elismert a l apvető értékei, például az emberi
111t)llóság, a véleménypluralizmus, a család (objektív intézményvédelmi
l1111kció). Ez utóbbi minőségükben az alapjogok a jogviszonyok jóval szé-
h11 1obb körére fejtik ki hatásukat, mint alanyi jogi jogosultságokként. Más
, 1vakkal, az alapjogok amellett, hogy kikényszeríthető jogosultságok-
1t'll1t védik az egyéneket és közösségeiket az állammal szemben , egy
111>Jektív értékrendet is kifejezésre juttatnak, amelyet a jog minden terü-
l1Jlón (a közjog mellett a magánjogban is) érvényre kell juttatni --7[81]. 33
A magyar Alkotmánybíróság például az élethez való jog értelmezése
körében megállapította, hogy az állam kötelezettségei nem merülnek
ki az egyes emberek egyedi életvédelmében, hanem általában az em-
beri életet mint értéket, a keletkezőben lévő emberi életet, továbbá a
létfeltételeket, a jövendő generációk életfeltételeit is biztosítania kell
~[236].
1.6. Alapjogi tesztek
1 6.1. Az alapjogi teszt fogalma, funkciója
[108] Az alapjogok érvényesülésének a közhatalom gyakran állja út- az alapjog·
korlátozá
t egyedi vagy normatív aktusokkal, vagyis jogalkalmazás és jogal- vízsgálati•·
kotás útján is: korlátozza azt, beavatkozik a gyakorlásába, vagy ezek nak mód-
val amelyikét lehetővé teszi. Egy-egy ilyen alapjogkorlátozó aktus lehet szertana
1lkotmányosan megengedett vagy minősülhet alkotmánysértőnek. Az
.ilap jogkorlátozás az állam részéről mindig alkotmányos igazolásra szo-
l ul: az alapjog korlátozása csak abban az esetben megengedett, vagyis
sak akkor tekinthető alkotmányosnak, ha megfelelően igazolt. A meg-
lel elően nem igazolható állami döntések viszont sértik az alapjogokat.
/\nnak megállapításához tehát, hogy egy közhatalmi aktus (akár egyedi
föntés, intézkedés, akár jogszabály) sért-e alapjogot, azt kell megvizs-
nál ni, hogy az általa okozott alapjog-korlátozás megfelelően igazolt-e.
nnek a vizsgálatnak a módszertanát nevezzük alapjogi tesztnek.
13 Hans-Jürgen Papier: Das Bu ndesverfassungsgericht als Hüter der Grundrechte. ln: Detlef Mer-
ten - Hans Jürgen Papier (szerk.) Handbuch der Grundrechte. C.F. Müller Verlag, Hidelberg ,
2009, 1011.
57
 [109J tv 11lnpJoul lo::i1l tohnl 01 nlHpj<Jql,111 lnlwi1:. 111uuu11uodl 1010:.
gének oll.>lríllósá ra szolgáló módszerlw 1I ~o1 .1l >i'lly : olölrja, t~ogy mind
nekelött a blróságnak milyen sorrendben, mllyon szempontok szerint k
megvizsgálnia és megindokolnia, hogy egy alapjog korlátozása alkotmn
nyosan igazolt-e. Az alapjoggyakorlás korlátozása C.§.Slk abban az esel
ben tekinthető alkotmányosnak, ha az alaQjogi teszt valamennvi kr jtérj
umának megfelel. Következésképpen, ha a korlátozás a teszt bármely
alkérdésén elbukik, akkor alapjogsérelmet okoz, ezért alkotmányellenes.
. . [110] Az alapjogi teszt mint módszertani szabál~ biztosítja, hogy az.
"~)OQ'­ alapjogkorlátozás al!s.otmányosságát megítélő döntés nyilvánosan ellen-
lH:l
őrizhető, igazolható és meggyőző erejű, egyszóval legitim legyen A
alapjogokra vonatkozó szabályok jelentős része - a jogrendszer más
normáihoz képest - rendkívül absztrakt előírás, számos alapjogi szabály
pedig nem is jelenik meg írott jogszabályszövegben -7[43], [45]. Az ún.
nehéz alapjogi ügyekben az elbírálandó alapjogi kérdésre ráadásu~
g!apJ.ogi szabályok nem is adnak választ, a rendszerint egyúttal morális
dilemmát is jelentő esetekben a .Q.íróságnak végül össze kell mérnie a
versengő jogokat, alkotmányos értékeket. Az alapjogiJ.egt e kihívásokat
ellensúlyozó ,.garanciát jelent, alkalmazása ~ít elkerülni az önkényes
mérlegelést, illetve annak látszatát.
alapjogi [111] Az alapjogi teszt alkalmazásának igénye a jogászi munka bár-
tt a jogal-
kotásban
mely területén, a jogalkotásban és a jogalkalmazásban egyaránt felme-
j ogalkal- rülhet. A jogalkotás absztrakt módon rendezi az olyan élethelyzeteket,
=·
ílazásban amelyekben jogalanyok alapjogai (alkotmányos értékek) csak egymást
kizárva érvényesülhetnek. Ezzel _a jogalkotó kijelöli az egyes alapjo-
_9.0k legjellemzőbb normatív l<oF-iáta.i! -7[92]-[93],__amely keretek között
azok alanyi jogokként érvényre Ezek lehetnek kifejezetten az
alapjoggyakorlás feltételeiként (pél aul közterületre szervezett tünte-
tés bejelentésére vonatkozó kötelezettség) vagy az alapjoggyakorlást
kizáró akadályokként (például minősített adatok kivonása a közérdekű
adatok nyilvánosságának köréből) megfogalmazott szabályok; de emel-
lett polgári jogi, büntetőjogi stb. jogkövetkezmények is meghúzhatják az
alapjoggyakorlás határait (például a gyűlöletre uszító beszéd büntetőjogi
üldözése). Ha a jogalkotó nem az alapjogi tesztnek megfelelő módon
rendelkezik az alapjoggyakorlás korlátairól, a normák alkotmányossági
kontrollját biztosító Alkotmánybíróság semmisítheti meg az alkotmányel-
lenes jogszabályt.
[112] Emellett a rendesbírósági jogalkalmazásban sem nélkülöz-
hető az alapjogi teszt alkalmazása: az alapjog-korlátozó jogsza-
bályi rendelkezése!< alapjogkonform, tehát az alapjogokat tisztelet-
58
Az alapjog-korlátozásnak [...] a tesztje
mindenekelőtt a jogalkotót köte-
lezi , ugyanakkor hatáskörükhöz igazodva a jogalkalmazókkal szemben
is alkotmányos követelményt fogalmaz meg. E követelményből [...] a bí-
róságoknak az a kötelezettsége adódik, hogy ha olyan jogszabályt ér-
telmeznek, amely valamely alapjog gyakorlását korlátozza, akkor a jog-
szabály engedte értelmezési mozgástér keretein belül az érintett alapjog
korlátozását kizárólag a szükséges és arányos mértékű beavatkozás
szintjére szorítsák. 35
Am ennyiben tehát egy alaQjog-korlátozó szabály többféle jogértelme-
st enged, a bíróságnak elsődlegesen arra kell törekednie, hogy a_s;?;a.:-
l>élynak. az alapjogoknak megfele_lő, a szükséges és arányos korlátozás
l<ritériumait kielégítő jelentést adjon, és így alkalmazza azt. Amennyiben
IT§__a rendelkezésére álló jogértelmezési eszközök nem adnak lehető­
éget, akkor a bíróságnak az Alkotmánybíróság normakontroll-eljárását
k~dem@yézve keJLbiztosítania az alapjogok érvényesülését -7[164].
[11 3] Az alapjogi teszt nem csak a szűk értelemben vett alkotmányjo- alapjog!
i jogalkalmazásnak, az alapjogi törvények értelmezésének eszköze (Id. teszt
a szakjog 6gl
hhez az alapjogi igényérvényesítésre irányuló ügyek fogalmát -7[153]- jogértelmn.
[155]). A polgári, büntető- és más szakjogági szabályok helyes értelmezé- zésben
e is feltételezi az alapjogi teszt alkalmazását, amennyiben a szakjogági
abály alkalmazása az adott egyedi ügyben alapjogok érvényesülését is
rinti (Id. ehhez az alapjogi relevanciával bíró ügy fogalmát -7[156]-[162]).
Következik ez abból is, hogy a jogalkotónak a szakjogági szabályok meg-
alkotásakor is értelemszerűen tekintettel kellett lennie arra, hogy_ azo!s..az
alapjogi tesztnek megfelelően korlátozzák az alapjogokat.
Ezt kell tennie egy egyedi szakjogági ügyben eljáró bíróságnak pél-
dául akkor, ha egy büntetőügyben arról kell döntést hoznia, hogy az
újságíróként dolgozó vádlott felelősségre vonható-e becsületsértésért
egy miniszterről írt publicisztikája miatt. A bíróságnak tekintetbe kell
vennie, hogy az esetleges büntetőjogi szankció az újságíró vélemény-
nyilvánítási szabadságát korlátozná, és meg kell vizsgálnia, hogy_ ez a
korlátozás az alapjogi teszt szerint igazolható-e, tehát alkotmányos-e.
' Gárdos-Orosz Fruzsina: Alkotmányos polgári jog? Pécs, Dialóg Campus, 2011 , 128.
35Először: 312015. (II. 2.) AB határozat [21]; később: 30/2015. (X. 15.) AB határozat [54], 1312016.
(VII. 18.) AB határozat [26], 14/2016. (VII. 18.) AB határozat [32].
59
 1.6.?.. /\";- .1ll, 1l, 111os ;1lt1pjoyi tus.1. t
·ó nyosság l [114] Az európai alapjogvédelmi gyakorl<:i lban általánosan elterj edt
teszt az alkotmánybíróságok és az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyn
korlatában egyaránt érvényesülő - alapjogi teszt szerint akár jogszabály,
akár egyedi közhatalmi döntés csak akkor korlátozhatja valamely alapjog
érvényesülését, ha annakyan alkotmányosan igazolt, legitim célj.a,~
a korlátozás mérté rán ban áll ezzel a c · 1 1. A röviden csak arányos
sag1 esztnek nevezett általános alapjogi tesztnek tehát két alapkérdése
van, amelyek vizsgálata alapján az alapjogvédő fórumok állást foglalnak
az alapjog-korlátozás megengedhetőségéről: az egyik az alapjog-korlá-
tozás célja, annak legitimitása; a másik az alapjog-korlátozás mértéke,
annak az elérendő célhoz viszonyított arányossága.
[115] Az arányossági tesztet a német Szövetségi Alkotmánybíróság
dolgozta ki az alapjogok védelmére az 1950-es években, ám hatása
Németország határain messze túlmutatott: a második világháború utáni
alapjogvédelem paradigmájává, nemzetközi alapjogvédő bíróságok ér-
velésének és demokráciák nemzeti alkotmányokon alapuló joggyakorla-
tának alapvető alkotóelemévé vált. 36 Az arányossági tesztet az 1970-es
évektől az Emberi Jogok Európai Bírósága is magáévá tette. Az Egyez-
mény 8-11. cikkében az egyes jogokat biztosító rendelkezéseket speci-
ális korlátozási klauzulák követik, amelyek meghatározzák, hogy milyen
feltételek fennállása esetén megengedett az egyes alapjogok korlátozá-
sa. E feltételek egyike minden esetben az, hogy a korlátozás „egy de-
mokratikus társadalomban szükséges". A Bíróság e feltétel fennállását
a korlátozás szükségességének, alkalmasságának és arányosságának
vizsgálatával állapítja meg, vagyis e fordulaton alapul a Bíróság gyakor-
latában az arányossági teszt alkalmazása. Emellett olyan - korlátozha-
tónak tekintett - jogokkal kapcsolatban is érvényesíti a Bíróság az ará-
nyosság követelményét, amelyeket nem követ ilyen korlátozási klauzula.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint az arányosság fogalma - va-
lamennyi alkotóelemével - az Egyezményben foglalt jogok lényegéhez
tartozik. 37
zükséges- [116] Az alapjog-korlátozás arányossági tesztje a magyar alkotmány-
ségi-ará- bírósági gyakorlatnak is szerves részét képezi. E kritériumrendszert a
nyossági
teszt az magyar alapjogi gyakorlat és irodalom szükségességi-arányossági teszt-
lkotmány- nek nevezi. A teszt a magyar Alkotmánybíróság által számos alkalommal
·óság gya-
torlatában
használt megfogalmazás szerint így foglalható össze:
36
Aharon Barak: Proportionality. Constitutional Rights and their Limitations, Cambridge University
Press, 2012, 180- 180.
7
3 Barak i. m„ 183-184.
60
1\1 /\lkolll 11'111yl>ll Ó!1iltl ,'1ll1111cló uyi11,c 11 lnl.i •• ·e 111! 11
i 1/ nlripJ01101 ko1 li 1lo/Ó
tvnb(1lyo1(1s (lkkor alkotmányos, ll;i r!.ll.w1111uu vJJ.urnoly..l•mwlko
s.QI clór6s6ra.. továbbá .!!Jf!Qfelel a SLOksó~osség és arányosság kö\le-
telményeinek. Az emberek egyes al a pvető jogainak korlátozásához le- Rt.~li:"'
Qitim cél lehet: mások alapvető jogainak védelme [„.] , továbbá az állam
0 cd.
intézményes (objektív) alapjog-biztosítási kötelezettsége [... ], valamint ~
egyes alkotmányos közcélok érvényesítése [„.] . Az állam csak abban az
esetben korlátozhatja az alapjogokat, ha a legitim célok védelme más
módon nem érhető el. „Az alapjog korlátozásának alkotmányosságához
tehát szükséges, hogy a korlátozás megfeleljen az arányosság követel-
ményeinek: az elérni kívánt cél fontossága,Jés az ennek érdekében oko-
zott ala Ogsérelem súlya megfelelő arányban legyenek egymással. A
Torvényhozó ajsnrlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas
legenyhébb eszközt alkalmazni." 38
[11 7] Az Alkotmánybíróság által az 1990-es évek elejétől, vagyis műkö­
lésének kezdeteitől alkalmazott szükségességi-arányossági tesztet -
törvényi szabályozási szint -7[29], illetve az alapjogok lényeges tartalma
3érthetetlenségének követelményével együtt - 2011-ben az A.laptörvén aptörv
ben
kifejezetten rögzítette a szövegében:
1. cikk (3) Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabá-
lyokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesü-
lése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül
szükségesmértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog
lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.
[1 18] A szükséges és arányos jogkorlátozás követelménye egy-egy
alapjog tekintetében, az adott alapjogra vonatkozóan, az alapjog-kor-
látozási szituációra szabottan törvényi szabályokban is megfogalma-
ódhat.
A politikai gyűlés feloszlatása a gyülekezési jog gyakorlásának kor-
látozását jelenti, ami alkotmányosan kizárólag akkor igazolható, ha
kiállja a szükségesség-arányosság próbáját. Lényegében ez az álta-
lános elvárás jelenik meg a gyülekezési jogra szabottan a gyüleke-
zési törvénynek abban a rendelkezésében , amely szerint a gyűlés
feloszlatására - egyebek mellett - mások jogainak és szabadságá-
nak sérelme szolgáltat alkotmányosan elfogadható alapot. A törvény
kimondja, hogy „[hja a gyűlés résztvevőinek magatartása a gyű­
lés törvényességét veszélyezteti - ideértve különösen a gyűlés bé-
kés jellegének elvesztését, a békés jellegét biztosító korlátozások
megsértését, mások jogainak vagy szabadságának sérelmét is - ,
és a rend másként nem állítható helyre, a gyűlés vezetője a gyű­
lést feloszlatja"; ha pedig ő e kötelezettségének a rendőrség képvi-
38 39/2007. (VI. 20 .) AB határozat.
61
 loll1lvil!li 1 ullon(Jru 110111 !Uh/ til11q11t ' .i llYI iki:il íl 1()f I( lOtHOU
'il 1ll\itil1Uk
folo:vl<1lja:111 Amikor le hál a jogalkallll<J/ú ; 111 <'ll lro/ dönlósl, hogy valn
mely tüntetés mások jogaira hivatkozó felos„rl• Miséi alkotmányos vagy
alapjogsértő-e, a szükségességi-arányossági követelményrendszer
alapján kell megvizsgálnia, hogy adott esetben valóban legitim jogkor-
látozási indokként merül-e fel mások jogainak védelme, illetve hogy
mások jogainak érvényesülése érdekében szükséges és azzal ará-
nyos-e a gyűlés feloszlatása .
1.6.3. Az alapjogi teszt lépései
történt-e [119] Az alapjogi teszt alkalmazásának előkérdése, hogy az adott
~atkozás
esetben érintett-e valamely védelmet élvező alapjog, történt-e beavat-
kozás valamely alapjog gyakorlásába. Az alapjogi teszt alkalmazását
igénylő ügyek sajátossága, hogy az azokban hozott döntések valamely
alapjog érvényesülésének határait jelölik ki. Ezek lehetnek kifejezetten
a jogszabály alkotmányossági felülvizsgálatára irányuló normakontroll
ügyek és olyan, egyedi, ún. alapjogi ügyek -7[152], amelyek vagy ki-
fejezetten alapjogi igény érvényesítésére irányulnak, vagy eldöntésük
egyébként kihat valaki alapjogának gyakorlására is. Ezekben az ügyek-
ben a bíróságnak tehát mindenekelőtt arról kell döntést hoznia, hogy
egyáltalán történik-e beavatkozás alapjogok gyakorlásába. Ha nem,
akkor értelemszerűen fel sem merül az alapjogi teszt alkalmazása. Ha
viszont a bíróság megállapítja, hogy valamely alapjog gyakorlásába
beavatkozás történt, akkor a teszt segítségével döntheti el, hogy az
alapjog korlátozása megengedhető - e , vagy pedig az alapjog sérelmét
okozza.
formai [120] Az alapjogi teszt tartalmi elemeinek (legitim cél, arányos mér-
•izsgálat
ték) vizsgálatát megelőzi még egy formai vizsgálat: annak ellenőrzése,
hogy teljesülnek-e a jogot korlátozó, illetve a jogkorlátozást megalapozó
jogszabállyal szemben támasztott formai-minőségi követelmények. Ha
a szabályozással szemben támasztott formai feltételek nem teljesülnek,
az alapjog-korlátozás további tartalmi vizsgálat nélkül is jogsértőnek mi-
nősül; ha viszont az alapjog-korlátozó szabály eleget tesz a formai kri-
tériumoknak, akkor tovább kell lépni az alapjogi teszten alapuló tartalmi
szempontú vizsgálatra.
[121] A formai feltételek körében az Emberi Jogok Európai Bírósá-
gának gyakorlata minőségi elvárásokat támaszt a jogi szabályozással
szemben: az alapjog-korlátozást megalapozó normának meg kell felel -
nie a hozzáférhetőség, az előreláthatóság és a pontosság követelmé-
nyének. Ezek értelmében a polgárok számára megismerhetőnek kell
39
A gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény 17. §, 18. § (1) bekezdés b) pont.
62
lut111h 11<il/ ( 1uybu11 nlknlt nrvrn 1c.J6 Joul s1.ub(1lyok11. d, /\ lt H1tv1 1Mlyok
11100 1og;,1lrmu:ásának pedig kellöen pontosnak koli lw111lu 11l1l10L:, hogy
11olgárok hozzá igazíthassák magatartásukat és elöre lólhassák maga-
l.11 lásuk jogkövetkezményeit. Mindemellett a jogszabálynak garanciákat
1,u11 nyújtania az önkényes jogértelmezéssel szemben. 40
r122] A magyar alkotmányos elvárás szerint, amely az Alaptörvény fent törvényi
lózett 1. cikk (3) bekezdése által e lőírt szabályozási szintből következik, szintü szn·
bályozá
1lapjog-korlátozásra kizárólag az Országgyűlés által elfogadott, törvényi
intű szabályozás alapján kerülhet sor; alacsonyabb, rendeleti szintű
'iL:abályozás erre nem alkalmas -7[29]- [30]. Alapjog-korlátozó rendel-
l<ozést valamely alapjogról szóló (például a gyülekezési, adatvédelmi)
!örvény, illetve szakjogági törvény (például a büntető törvénykönyv) is
lnrtal mazhat. Ha az alapjog-korlátozás ugyan törvényben található, de a
nzabályozás nem felel meg a normavilágosság követelményének, akkor
, 1 magyar alkotmánybírósági gyakorlat szerint ez a jogállamiság és az
1bból eredő jogbiztonság alkotmányos elvének megsértésére tekintettel
min ősülhet alkotmánysértőnek.
[123] A formai vizsgálatot követően alkalmazandó általános alapjogi altesztek
teszt maga is több lépésből áll, négy altesztből tevődik össze, amelyek
következők: (1) a legitim cél teszt, (2) az alkalmassági teszt, (3) a
szü kségességi teszt, és végül (4) .a szűk értelemben vett arányossá-
gi teszt. E lépések sorrendje kötött, az alapjogi teszt négy altesztjét
egymás után ebben a sorrendben kell elvégezni; ennek alapján egy
alapjog-korlátozás csak akkor fogadható el, ha valamennyi alteszten
m egfelelőnek bizonyu l. Ha azonban egy alapjog-korlátozás bármely
alteszten elbukik, vagyis (1) nem azonosítható legitim célja, vagy (2)
nem alkalmas a legitim cél elérésére, vagy (3) nem szükséges a cél el-
éréséhez, vagy (4) nem áll arányban az elérni kívánt céllal, önmagában
emiatt jogsértőnek minősül, és a további teszteket már nem szükséges
lefolytatni. Így például ha nem igazolható egy alapjog-korlátozás szük-
ségessége (3. lépés), ez önmagában megalapozza alkotmányellenes-
ségét, a szűk értelemben vett arányossági vizsgálatot (4. lépés) már
nem kell elvégezni.
•0 Pieter van Dijk et al. (eds.): Theory and Practice ofthe European Convention on Human Rights,
lntersentia, 2006, 336-338. The Sunday Times v. the United Kingdom (no. 1), 26 April 1979,
Series A no. 30, Malone v. the United Kingdom, 2 August 1984, Series A no. 82.
63
 110 111 ~- l uqltll11 <:tJl lu:.1.I A 10. dkk podlu ol<k(mt ru11dull\1 u lk r1 v1'1l11r111my11yllv1·111llM tvnlmclnnon
'g azolható lt1krt'1I
i igazolható . E kötelezettségekkel és felelössóggol og yOlt járó szabadságok gya-
korlása a törvényben meghatározott, olyan alakszerűségeknek, feltéte-
nem ..-- [ Alkalmassági teszt 1
leknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak vethető alá, amelyek szük-
igazolható
i igazolható
séges intézkedéseknek minősülnek egy demokratikus társadalomban
a nemzetbiztonság, a területi sértetlenség, a közbiztonság, a zavargás
vagy bűnözés megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme,
nem
igazolható
+--1 Szükségességi teszt 1 mások jó hírneve vagy jogai védelme, a bizalmas értesülés közlésének
megakadályozása, vagy a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának

t igazolható
fenntartása céljából.

[1 26] A ™8r alapjogi gyakorlQ.i:az alapjog-korlátozás legitim célja-

Szűk értelemben vett
nem ..-- arányossági teszt
igazolható (mérlegelés)
t
IGAZOLHATÓ
Az általános alapjogi teszt folyamatábrája 41
egitim cél [124] Az első alteszt a legitim cél teszt, amelyben az alapjog-korláto-
teszt
zás célját kell megvizsgálni. Eszerint egy alapjog korlátozását kizárólag
olyan cél igazolhatja, amely a politikai közösség valamely alapértékét
fejezi ki. Alkotmányos demokráciában mindenekelőtt az alapvető emberi
iggok védelme és bizonyos mértékben a közérdek szolgálata, annak kü-
lönböző asper<tusai (köznyugalom, közbiztonság stb.) vehető számítás-
ba a jogkorlátozás legitim céljaként. -
[125] Az Emberi Jogok Európai Egyezménye speciális jogkorlátozási
klauzulákat tartalmaz, amelyek felsorolják az adott jog korlátozását iga-
zoló legitim célokat. Így például a 13. cikk a magán- és családi élet tisz-
teletben tartásához való jog lehetséges korlátozási indokait az alábbiak
szerint rögzíti:
2. E jog gyakorlásába hatóság csak a törvényben meghatározott, olyan
esetekben avatkozhat be, amikor az egy demokratikus társadalomban a
nemzetbiztonság, a közbiztonság vagy az ország gazdasági jóléte érde-
kében, zavargás vagy bűncselekmény megelőzése, a közegészség vagy
az erkölcsök védelme, avagy mások jogainak és szabadságainak védelme
érdekében szükséges.
41
Székely Iván - Somody Bernadette - Szabó Máté Dániel : Biztonság és magánélet. Az alku mo-
dell megkérdőjelezése és meghaladása . II. rész. Jogi és döntéstámogatási megközelítések.
Információs társadalom, 2017/1. , 8.
kónt mások alapvető jogainak védelmét, az állam objektív alapjogvédeJ:
1111 kötelezettségét, valamint egyéb alkotmányos célok érvényesítését,
ilkotmányos értékek védelmét fogadja el. Az Alaptörvény fentebb idé-
tt 1. cikk (3) bekezdése a megelőző két évtizedes alkotmánybírósági
1yakorlat lényegét rögzítve határozza meg az alapjog-korlátozást alkot-
mányosan igazoló célokat: más alapvető jog érvényesülését, illetve vala-
mely alkotmányos érték védelmét. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában
iz alkotmányosan elfogadható jogkorlátozási céloknak egyfajta erősor-
1ondje is kirajzolódott, amely alapján az alapjog-korlátozást leginkább
11}tisok alanyi alapjogainak védelme, legkevésbé pedig valamely elvont
1lkotmányos érték alapozhatja meg. 42 A magyar alkotmánybírósági gya-
korlatban, amely e tekintetben nem tekinthető ellentmondásmentesnek,
mások jogainak védelmén ti'1I ez idáig legitim jogkorlátozási célnak minő -
3ült már például a magzati élet mint érté~, 43 a Jsözélet tisztasága, 44 a köz-
)l_g!Y.iselői m• inka S:é:Ííl''Gn<ala, hatékonysága és illetéktelen befolyástól
való mentessége 45 Mivel ezek a célok nem állnak kapcsolatban mások
lanyi jogaival, felpuhíthatják, végső soron ki is üresíthetik az alapjogok
védelmét. Ebből kifolyólag ezek a célok csak kivételesen alapozhatják
meg alapjog korlátozását, az arányossági mérlegelés során az alapjo-
okkal szemben mások jogaihoz képest csak sokkal kisebb súllyal vehe-
lök számításba. Hangsúlyozandó, hogy mások jogi elismerést nem nyert
rdekei (például személyes érzékenysége a neki nem tetsző beszéddel
zemben), illetve az állam alkotmányos értékként el nem ismert saját
rd ekei (például az állami szervek kritikától mentes vagy kényelmes mű ­
ködése) nem szolgálhatnak az alapjogok korlátozásának alapjául.
'1 Halmai Gábor - Tóth Gábor Attila (szerk.): Emberi jogok. Budapest, Osiris, 2003, 126., Balogh
Zsolt - Holló András - Kukorelli István - Sári János: Az Alkotmány magyarázata. Budapest
KJK-KERSZÖV, 2003 , 220. A jogkorlátozási célok rangsorának alapja a 30/1992. (V. 26.) AB
határozat.
• 3 64/1991 . (XII. 17.) AB határozat.
" 20/1990. (X. 4.) AB határozat.
' ' 12/2004. (IV. 7.) AB határozat.

64 65

U 1q111111 cúl l 11:'111y:'1l>c111 li1l;'1llt1 t1 lt1pJou st'1rl l'1nol< w• /\11, 11l 111i 11 1yllll ú~•no "
(111 . ólö végrendelet egyik érvényoss6g1 kollt'iki'1l, it p~ 1z ic hi á triai szak
véleményt. Az élö végrendeletben az egyón usolloges ké s ő bbi cse -
lekvőképtelensége esetére visszautasíthat egészségügyi ellátásokat,
köztük akár életmentő , életfenntartó beavatkozásokat is, vagy kijelöl -
heti azt a személyt, aki cselekvőképtelensége esetén e döntési jogát
helyette gyakorolja. Az é l ő végrendelet érvényességéhez megk~
pszichiátriai szakvéleményjsorlátozt51 az egyén önrendelkezési jogát,
ezért e követelmény alkotmányosságát a testület a szükségességi-
arányossági teszt alapján bírálta el. A legitim cél vizsgálatakor az &
kotmánybíróság megállapította: az állam életvédelmi kötelezettsége
nem fogadható el legitim célként. Mivel az életmentő, életfenntartó
beavatkozás visszautasításának lehetősége - az eutanázia-szabá-
lyozás -7[252]-[254] szerint - csak a halál közvetlen közelében álló,
gyógyítással menthetetlen betegek számára nyílik meg , .nem merülhet
~
fel hogy életük akár az önrendelkezési joguk korlátozása által meg.-
menthető lenne.46
almassá- [127] A második, alkalmassági alteszt (hasonlóan a harmadik, szük-
gi teszt ségességi alteszthez) az elérendő cél és a jogkorlátozás közötti tény-
beli , logikai összefüggést vizsgálja. Az alkalmasság körében az az el-
döntendő kérdés, hogy a jogkorlátozás megfelelő eszköz-e a kitűzött
cél eléréséhez, valóban szolgálja-e annak megvalósulását. Az alapjogi
teszt e fázisában azt kell megállapítani, hogy van-e észszerű kapcsolat
a korlátozás - előző altesztben azonosított - legitim célja és a korlátoz.ás
eszköze között.
A gyakorlatban .citkán. bizonyul .alapjogsértQnek füli alapjogkorlátozó
aktus azért, mert a választott eszköz alkalmatlan a legitim cél eléré-
~ A német alkotmánybíróság például alkalmatlanság okán találta
a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogot sértőnek azt
az előírást, amely a solymászathoz szükséges vadászati engedély
megszerzéséhez a lőfegyverek használatának megfelelő ismeretét
követelte meg . Nincs ugyanis semmilyen racionális összefüggés a jog-
korlátozás célja, ti. a közösség vadászfegyverektől való védelme és
a jogkorlátozás eszköze, a fegyvertechnikai ismeretek megkövetelése
"') között a solymászattal kapcsolatban - amelynek (az idomított sólyom-
mal történő vadászatnak) semmiféle köze nincs a lőfegyverekhez . 47
ükséges- [128] A teszt harmadik lépése a szükségességi alteszt, amely azt vizs-
:;égi teszt gálja, hogy a lehető legkevésbé korlátozó eszközt alkalmazzák-e a cél
elérésére. A jogkorlátozás akkor felel meg a szükségességi kritérium-
nak, ha a cél elérésére nem áll rendelkezésre olyan alternatív eszköz,
46 24/2014. (VII. 22.) AB határozat [147].
47
BVerfGE 55,159.
66
1li q1j11q111 1\1 .ilknl111i 1t.t.;'1gl (1~. " •i1i'lk
·ogossogl vl.:::sgélol :-101\ 111.111111111 11 ln11h 1domó11yon klvüll ludomílnyok
redményeinek figyo lo1nl" M Jlulöt lurn 1yll: a természet- és társadalomtu-
dományok egyaránt szolg(1lhnl11ak a jogalkalmazás számára olyan meg-
fe l e lően alátámasztott eredményekkel , amelyek a korlátozás alkalmas-
ságának és szükségességének kérdését ténykérdéssé teszik.
Törvény felhatalmazta az önkormányzatokat arra , hogy a munkanél-
külieknek járó szociális támogatás feltételéül szabják a lakókörnyezet
rendezettségét. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jogrend-
szerben vannak más szabályok, amelyek ugyanezt a célt, a lakókör-
nyezet megfelelő minőségét diszkriminációmentesen biztosítják. A
jogalkotó tehát az Alkotmánybíróság által felü lvizsgált törvényben nem
a legenyhébb eszközt választotta célja elérésére: azon az áron biztosí-
totta volna a lakókörnyezet rendezettségét, hogy hátrányosan megkü-
lönbözteti az álláskeresőket. 4 8
!•
[129] Az utolsó alteszt a szűk értelemben vett arányossági teszt, a bírói szűk
mérlegelés valódi terepe, amely két érték közötti mérlegelést tesz szük- értelomho11
vett ar/uiyo
ségessé: egyrészről a korlátozás céljában kifejeződő érték, másrészről ~osxt '
pedig a korlátozott alapvető jog között. Valamely alapvető jog korlátozá-
sa akkor igazolható alkotmányosan, ha a jogkorlátozással elért előnyök
megfelelő arányban állnak az alapjogba való beavatkozás mértékével.
[1 30] Az arányossági próba, vagyis az egyes életviszonyokban egy-
mással konkuráló jogok, illetve alkotmányosan védett értékek összemé-
rése komplex jogalkalmazói feladat, amelynek során az ügy valamennyi,
alapjogi szempontból releváns körülményét értékelni kell. A versengő
jogosultságok, értékek érvényesülése, illetve korlátozása mellett szóló
/ érvek kimerítő számbavétele és részletes ismertetése kölcsönzi a jogi
érvelésnek azt az objektivitást, amelynek köszönhetően a jogkorlátozás
önkényessége kiküszöbölhető. Az ugyanakkor, hogy egy konkrét ügyben
a tényállás mely elemei befolyásolják az arányossági próba kimenetelét,
alapjog- és életviszonyfüggő, ezért csak esetről esetre állapítható meg.
1.6.4. Alapjogi mérlegelés nehéz alapjogi ügyekben
[131] Az alapjogi ügyek jelentős része alapjogi szabályok, vagyis álta- ha elfogyt ul
lános alapjogi követelmények -7[47]- [51] és speciális alapjogi előírások a szabályoM
alkalmazásával elbírálható. Az alapjogi ítélkezés területére tartozó ügyek
egy lényegesen kisebb hányadában kell szembenézni azzal a kihívással,
hogy nincsenek olyan akár írott, törvénybe foglalt, akár íratlan, az
alapjogok mibenlétéből következő szabályok, amelyek egyértelműen el-
48 30/2017. (Xl. 14.) AB határozat [80].
67
 d<~11lu11t'11\ .11
11mut 1 1uk olyí 111, 1101161 .ii. q1j11ql 11qy11k, .1111ulyuk 1nr11 1101 n
o l d ll ~1 t 6k
mog SLabályé.llka lmaLással, 1llutvu "' i1hlw1. s1.:üksógs1.:orüen
kapcsolódó jogértelmezési müveletekkel. 411 L1uk aL esetek egymással
konkuráló jogok, kivételesen alkotmányos értékek - mint elvek --7 [46] -
összemérését teszik szükségessé, ami az alapjogi teszt alkalmazásának
utolsó fázisa.
[132] Az alapjogi szabályok körébe tartozik az alapjogi teszt mint kö-
telező módszertani előírás alkalmazásának kötelezettsége is, vagyis az,
hogy a jogalkalmazónak valamely alapjog-korlátozás megengedhetősé­
géről az alapjogi teszt követelményrendszere szerint kell döntést hoznia.
Az alapjogi teszt alkalmazása során azonban már szükségessé válhat
a versengő jogok, illetve értékek mérlegelése. Azok az ügyek, amelyek-
ben a jogkorlátozás a legitim cél, az alkalmasság vagy a szükséges-
ség altesztjén bukik el, egyértelműen eldönthetők: a döntés az alapjogi
szabályokra jellemző absztraktság --7[45] miatt ezekben az ügyekben is
gyakran nehéz jogértelmezési feladatot jelent, de bírói mérlegelést nem
igényel. Ha viszont tovább kell lépni az utolsó, szűkebb értelemben vett
arányossági alteszt elvégzésére, akkor az ügy eldöntése a konfliktusba
kerülő jogok, illetve értékek mérlegelését teszi szükségessé.
alapjogi [133] E jogalkalmazói feladat, amely szerint össze kell mérni egymás-
nérlegelés sal a konfliktusba kerülő jogokat, értékeket, természetét te_kintve alapve-
tően különbözik az alapjogi szabályok alkalmazásától. Utóbbi esetben a
bíróság, miután megállapította az adott helyzetben alkalmazandó sza-
bály (akár egy íratlan alapjogi követelmény) érvényességét, meghozza
a szabályban előírtaknak megfelelő döntést. A szabályoknak ugyanis
lényegi tulajdonságuk, hogy a hipotézisükben foglalt tények fennállása
esetén egyértelműen meghatározzák az adott jogi kérdésre adott vá-
laszt. A versengő alapjogok mérlegelésekor ezzel szemben a bíróság
a mérlegre tett jogok súlyát értékeli; arról hoz döntést, hogy ·az adott
helyzetben melyiknek az érvényesülése a fontosabb, és az milyen mér-
tékben szoríthatja háttérbe a másik jogot. 50 A bíróság az egymással
konfliktusba kerülő alapjogok mérlegelésekor tehát arról hoz döntést,
hogy az alapjog-korlátozással elérendő - alkotmányosan legitim - célra
tekintettel elfogadható-e az alapjognak a konkrét korlátozása: a korlá-
tozás célját, annak fontosságát veti össze azzal az „árral'', amit az alap-
jog korlátozás jelent. Amennyiben a mérlegelés eredményeképpen az
alapjog-korlátozás nélküli érvényesülésével szemben az alapjog-korlá-
tozás célját tekinti fontosabbnak, akkor az alapjogot korlátozó döntést
49 A nehéz eset fogalmát Dworkin definíciójának megfe l elően használjuk. Lásd Ronald Dworkin:
Taking Rights Seriously, Cambridge, Massachusetts, Harvard University Press, 1977., 81.
50 Dworkin i. m. 24-25. Robert Alexy: A Theory of Constitutional Rights. Oxford University Press,
2002, 47- 48 ., 80. skk.
68
onotl>u11 vlivc.ml n luulthn ;1l.1pl11q I· 111hd11.·' ".1 col11nk knll
1111ood11lo aL alapjog érvényosülésóvel s1oi111>1111, lly1111kor SLOlelik a-
1lnpjognak kedvezö döntés.
l134] Az alapjogi konfliktusok feloldásának mérlegelési fázisa enged alkumodoll
toret annak, a politikai közbeszédben és a jogalkotó döntéseit alátá-
111asztó indokolásokban is rendre előforduló szemléletnek, amely szerint
, 1 demokratikus társadalomban egymással versengő érdekek és igé-
11yek, valamint az ezeket kifejező alapvető jogok csak egymás kárára
rvényesülhetnek. E megközelítés szerint a mérlegelés célja a legjobb
ugyensúly megtalálása, és ennek a játszmának a végösszege mindig
11ulla (alkumodell vagy trade off szemlélet). 51 Ám ez a megközelítés az
osetek többségében félrevezető.
Ilyen például az az érvelés, amely szerint az állami szervek átlátható-
sága csak a hatékony állami cselekvés és az állami szervek hatékony
működésének kárára érvényesülhet: mintha az információszabadság
korlátozása a hatékonyság fokozását eredményezné, a hatékonyság
pedig csak az információszabadság korlátozásával lenne növelhető .
E szembeállítás hamissága könnyen kimutatható. Az információsza-
badság érvényesülése elsősorban az állami hatalomgyakorlás legiti-
mitásának, ennélfogva pedig a hatékonyságnak is biztosítéka . Az in-
formációszabadságot nélkülöző társadalmakban gyakran felüti a fejét
a korrupció, ami káros hatással van a gazdaságra , elriasztja a befekte-
tőket és a segélyezőket , így szegénységhez vezethet.
[135] Az alapjogi teszt lépéseinek kötelezően követendő sorrendjéből
Is az következik, hogy mérlegelésre csak olyan ügyekben kerülhet sor,
melyekben az előző altesztek alapján nem lehet egyértelmű döntést
hozni. A jogalkalmazóknak a felmerülő jogvitákat elsősorban szabályok
lkalmazásával kell eldönteniük, és csak kivételesen, indokolt esetben
nyúlhatnak a mérlegelés eszközéhez. Így a döntések ellenőrizhetőek és
ki számíthatóak lesznek, ami egyaránt növeli a jogbiztonságot és a dön-
tések elfogadottságát is. Ez segít abban is, hogy az alkumodell érvénye-
sülését meghaladjuk. Mindehhez az szükséges, hogy a szűk értelem-
ben vett arányossági mérlegelésre kizárólag akkor kerüljön sor, ha azt
megelőzően érdemben elvégezték az alkalmassági és a szükségességi
altesztet, és körültekintően megvizsgálták a jogkorlátozás célja és esz-
köze közötti ténybeli , logikai összefüggéseket.
[1 36] Mind az alkotmánybírósági, mind pedig a rendesbírósági gyakor- a telsöb lró
latban előfordulnak nehéz és „könnyű" ügyek is. Az alapjogi mérlege- ságok
szerepo
&• Székely-Somody-Szabó i. m, 7-23 és Székely Iván - Somody Bernadette - Szabó Máté
Dániel: Biztonság és magánélet. Az alkumodell megkérdőjelezése és meghaladása . 1. rész .
Replika, 2017/3., 13-36.
69
 ló::, 01 ;11l111yo:.;:.;(1u kórtlósóbon vnló cft'111t1 :
ftélkezésben kivételesnek számít, az ügyuk döt1lö löbbsége ugyanis ol
dö nthető az alapjogi törvényi szabályok, valamint az azokhoz hasonló
természetű, az alapjogok fogalmából deriválható alapjogi követelmények
alkalmazásával. A kivételesnek számító „nehéz esetekben" viszont <1
mérlegelés az ügyben ítélkező bíróság feladata és felelőssége. Ugyan
akkor ezek a nehéz ügyek jellemzően végigjárják a bírói fórumrendszert:
az alsóbb fokú bírósági ítéletet követően az ügy felsőbíróságok elé kerül ,
az alkotmányjogi panasz révén pedig akár az Alkotmánybíróság elé is
eljuthat. Különösen olyan esetekben, amelyekben az adott mérlegelés-
nek nincs gyakorlata, a végső szót nagy valószínűséggel felsőbíróság,
esetleg az Alkotmánybíróság mondhatja ki. Mindennek pozitív hozadéka
a joggyakorlat fejlesztése: a felsőbírósági (alkotmánybírósági) döntések
ezt követően iránymutatásul szolgálhatnak az alsóbb szintű bíróságok-
nak is a hasonló mérlegelési helyzetek eldöntésében.
1.6.5. További alapjog-korlátozási mércék ·
a~b~~o~~ [137] Az európai jogrendszerek jellemzője, hogy az alapjogok egy szűk
és ti~!r~ak körének abszolút védelmet biztosítanak, vagyis esetükben semmilyen
korlátozást nem engednek meg, illetve korlátozásukra abszolút tilalma-
kat állítanak fel. Az ilyen, abszolút alapjogok korlátozása, illetve az ab-
szolút tilalmak megsértése minden esetben aránytalan, mert nincs olyan
alapjog vagy alkotmányos érték, amelynek védelme ezt alkotmányosan
indokolttá tehetné. Az ilyen jogokat érintő korlátozás esetén ezért érte-
lemszerűen nincs is helye az alapjogi teszt alkalmazásának. Általános-
ságban elmondható, hogy abszolút jellegű jogvédelem az emberi stá-
tuszt alapjaiban meghatározó alkotmányos normákhoz kapcsolódik. Az
alkotmányok és az alkotmányértelmező bíróságok ugyanakkor nem tel-
jesen egységesen határozzák meg az abszolút jogok körét, illetve más
dogmatikai megoldásokkal jutnak el az abszolút védelem követelményé-
hez. Az Emberi jogok európai egyezménye alapján a kínzás, az ember-
telen, megalázó bánásmód és büntetés tilalma, valamint a rabszolgaság
és a szolgaságban tartás tilalma követel feltétlen érvényesülést -7[214].
A 13. kiegészítő jegyzőkönyv értelmében pedig a halálbüntetés abszo-
lút tilalma érvényesül -7[237]. A magyar Alkotmánybíróság - az európai
mércéhez képest szigorúbb megközelítést alkalmazva - abszolút érvé-
nyűnek teinti az élethez és emberi méltóságoz való jogot -7[232]-[233). 52
Hasonlóan foglalt állást a testület a büntetőjogi garanciákról is: megál-
lapította az ártatlanság vélelmének, a nullum crimen sine lege elvének,
ezen belül a visszaható hatályú büntető törvényhozás tilalmának abszo-
lút voltát. 53
52
23/1990. (Xl. 31.) AB határozat.
53
11/1991. (111. 5.) AB határozat, 6/1998. (111 . 11.) AB határozat.
70
1'138 J f\1 111.iplou krn l (1to1~1t. 1110111tt1q1 ·dl11 1t·, 1'11 16 1·1111· 111t'l1 UJjukú11 t " ' lt'l11yau
tmt11l11111
1r(111yosségl los1..l rnollolt Löbl> u111<11i.1I 111 1 "lf · H1 1111, Mngyrnors1ílu 111111 1
lkotmányában (alaptörvényébo11) ót., '' 1 111111i.1l lJ111<> /\lnpjogi Chartá-
lílban64 is megjelenik az ún. „lényeges tar lnlo111" fü,1.:lolotben tartásának
követelménye. Ez alapján tilos minden olyan alapjog-korlátozás, amely
alapjogok lényeges tartalmának sérel mével jár. Ennek a normatív
követel ménynek a kikényszeríthetősége értelemsze rűen feltételezi a
gyes alapjogok lényeges tartalmának azonosítását; így adódik a kér-
dés, hogy miként - milyen módszerrel - lehet meghatározni egy-egy
lapjog lényeges tartalmát. A lényeges tartalom jelentésének feltárására
Irányuló jogtudományi próbálkozások - jelentősen leegyszerűsítve - két
fő csapásirányban haladnak. Az egyik megközelítés szerint az alapjo-
gok lényeges tartalmát az alapjogi (arányossági) teszt rajzolja ki: egy
adott korlátozás akkor sérti az alapjog lényeges tartalmát, ha az alapjogi
teszt alapján nem bizonyul megengedhetőnek. A másik felfogás szerint
a lényeges tartalom az arányosság követelményétől független, önálló
alkotmányos mérce. Ez utóbbi megközelítés elvárja a jogalkalmazótól,
hogy minden egyes alapjog vonatkozásában külön-külön rögzítse azokat
a tartalmi elemeket, amelyek érinthetetlenek a közhatalom számára. 55
Ami a magyar Alkotmánybíróság felfogását illeti: a testület esetjogában a
lényeges tartalom védettségére vonatkozó követelménynek nincs önálló,
az arányossági teszttől elkülöníthető jelentése. Magyarán, a lényeges
tartalom leginkább akkor sérül, ha az alapjog-korlátozás nem állja ki az
arányossági teszt próbáját. 56
(1 39] Az általános alapjogi teszt mellett az alapjogi joggyakorlat az a 111pf11u
alapjogok korlátozásának több jogspecifikus tesztjét dolgozta ki, amelye- pot.111~
tOH/ln~
ket a bíróságok egy-egy alapjog tekintetében alkalmaznak a korlátozás
al apjogsértő voltának megítélésére. Ilyen például a tulajdonhoz való jog-
gal kapcsolatban alkalmazott közérdekűségi teszt -7[158] és az egyen-
l ő bánásmód követelményével kapcsolatban alkalmazott észszerűségi
teszt -7[288]. Mindezeket részletesen a Ill. Alapjog-specifikus dogmatika
és sztenderdek című fejezetben tárgyaljuk.
54
Alapjogi Charta 52. cikk (1) bekezdése.
55 Pozsár-Szentmiklósy Zoltán: Alapjogok mérlegen. Az általános alapjogi tesztek dogmatikája.
Budapest, HVG -ORAC, 2016, 211-217.
56 Pozsár-Szentmiklósy i. m. , 220-221.
71
II. ALAPJOGVEDELEM: ALAPJOCI ÜGYEK,
ALAPJOGVÉDELMI MECHANIZMUSOK

11.1 . Az egyéni bírói alapjogvédelem

11.1.1 . Az alapjog-érvényesítés bírói útja

[140] Az alapjogok védelmét szolgáló garanciarendszer funkcionálisan differondfll

garancl
s intézményileg is · differenciált. Funkcionális értelemben az alapjog- rendszor
védelem fogalma - széles értelemben véve - többet foglal magában,
mint az egyéneket érő egyedi alapjogsérelmek orvoslását célzó, vagyis
szubjektív jogérvényesítési eljárásokat. Lényegében idevonható minden
olyan eljárás, mechanizmus, illetve tevékenység, amely arra irányul,
hogy az alapjogok és az azokban kifejeződő emberi jogi értékrend minél
teljesebb érvényesülését előmozdítsa. Intézményi szempontból pedig
elmondható, hogy az alapjogvédelemben sok szereplő működik közre:
több állami szerv rendelkezik kifejezetten alapjogvédelmi feladatokkal,
mellettük számos nemzetközi fórum, sőt a közhatalmi intézmények mel-
lett - nemzeti és nemzetközi - civil szervezetek is jelentős szerepet vál-
lalnak e téren . Az egyes intézmények pedig különböző módokon, sokféle
tevékenységfajtával - amelyek jórészt összekapcsolódnak, illetve átfe-
désben is vannak - szolgálják az alapjogok védelmét.

[141] Ennek az összetett garanciarendszernek a „magva", az alapjog- individuflll

védelem jogállami minimuma az individuális (egyéni) bírói alapjogvéde- ~írói _~af"
0 0111
lem, vagyis az alapjogok egyedi ügyekben való bírói kikényszerítése. Ez Jogve
biztosítja azt, hogy az (alanyi) alapjogában sérelmet szenvedett személy
a jogsérelmére alanyi jogon hatékony jogorvoslást kereshessen és kap-
jon . Az alapjogok fogalmi összetevőjeként határoztuk meg a jogi kikény-
szeríthetőséget -7[16]- [20], amely tehát akkor és annyiban teljesül, ha
és amennyiben az egyes alapjogok érvényesüléséhez a jogrendszer bí-
rói jogvédelmet is kapcsol.

[142] A bírói alapjogvédelem azért sajátos minőségű jogvédelem, mert

kizárólag ezt jellemzik egyidejűleg bizonyos jogállási és hatásköri tulaj-
donságok. Ezek szerint a bíróság
a) magas szinten garantált független jogállású szerv, amely
b) szigorúan és garanciális jelleggel szabályozott eljárásban
c) jogilag kötelező erejű , végleges és kikényszeríthető döntést hoz az
alapjogsérelem ügyében.

73
 tulajdonságok alapjó 11 a blróságok lt HIY• 111 •\/() 1unclu~ Vi 1uy illkot
mánybíróságról - a hatékony jogvédelo1n lultótololnek olyan ogyodül(1I
ló kombinációjával rendelkeznek, amelyet egyetlen más alapjogvédelnil
rendeltetéssel bíró intézmény (ombudsman, alapjogvédő hatóság, p<i
nasztestület) sem tud felmutatni. Ebből következően a bíróságok képe
sek a legteljesebb mértékben biztosítani az alapjogok alanyi jogi jello
gének érvényesülését, vagyis azt, hogy az alapjogok érvényesülésének
kizárólag az alapjog jogosultjának elhatározása -7[83]-[85], illetve a
alapjog alkotmányosan megalapozható, normatív korlátai -7[92] szabja
nak határt, és azt ne befolyásolja az alapjog kötelezettjének szándéka.
független [143] A jogvédelem bírói minőségének e l ső kritériuma egy jogállási
jogállás feltétel: a függetlenség. Az alapjogok elsőd l eges kötelezettje az állam,
ennek megfelelően az alapjogvédelem e l sősorban a kormányzat és a
közigazgatás alapjogokat é rintő tevékenységének ellenőrzésére irányul.
Bármilyen ellenőrző tevékenység pedig csak akkor lehet hatékony, ha a
azt végző szerv tevékenységére az ellenőrzöttek nem tudnak befolyást
gyakorolni. A hatalommegosztást, a fékek és ellensúlyok követelményét
számos különböző államszervezeti megoldás, különböző kormányzati
rendszerek egyaránt megfelelően kielégíthetik. Mindegyikkel szemben
közös alapelvárás ugyanakkor az, hogy a kormányzat tevékenységét
ellenőrző bíróság - mind a rendes-, mind pedig az alkotmánybíróság -
szigorúan el legyen választva a többi hatalmi ágtól. A hatalommegosztás
alkotmányos elvén alapuló állami szervezetrendszerben a bíróságnak -
személyi és szervezeti értelemben egyaránt - a lehető legteljesebben
függetlennek, valamint pártatlannak kell lennie. Tételes alkotmányi és
törvényi rendelkezéseknek kell garantálniuk, hogy a bíróság a kormány-
zat és bármely állami szerv, politikai vagy társadalmi csoport befolyá-
sától mentesen működjön, továbbá hogy az érintettek - mind az állami
szervek, mind a polgárok - tekintetében elfogulatlanul, részlehajlás nél-
kül járjon el. Csakis a politikai hatalomtól valóban független bíráskodás
garantálhatja, hogy az alapjog érvényesüléséről szóló döntés - ideértve
annak megszületését, tartalmát, valamint végrehajtását - ne függjön az
alapjog kötelezettjétől, annak szándékától, egyetértésétő l.
garanciális [144] A bírói alapjogvédelem fogalmának eljárási jellemzője, hogy a
eljárás bírósági eljárás menetét, illetve az abban érintettek jogait és kötelessé-
geit a törvények garanciális jelleggel, részletesen szabályozzák. Ezeket
a szabályokat, amelyek konkrét eljárásjogi rendelkezésekben öltenek
testet, a tisztességes eljáráshoz való jog foga lmában összegezhetj.ük
-7[345], amely önmagában is alagjogi védelmet élvez. Ez a független és
pártatlan bírói fórumhoz való jogon túl magában fog lalja azt a követel-
ményt, hogy az ügyet tisztességes és nyilvános tárgyaláson, észszerü
74
dö11 bolOI l>lr(1lj(1k ui.°' /\ lnlr oljórós k<~vutoh 111111y111111 h:w ót 1nuuvnl6r;lt
ulj(1rásl rondelkeLések (és persze az 01 t kluluqlto l1 Jttyluges eljárás) nél -
kül maguk a birói eljárásban érvényesltelt ulnµjog ok Orosedhetnének ki,
hiszen ha az alapjogok érvényesítésének módja önkényesen korlátoz-
ható lenne, az maguknak az alapjogoknak az önkényes korlátozásáho
vezetne.
köt11l111il
[145] Végül a bírói jogvédelem lényeges jellemzője, hogy a bíróság Vl'IUI
adott esetben a jogorvoslati fórumok végigjárását követően - jogilag dönt
kötelező, kikényszeríthető és végleges döntést hoz. Csak az ilyen, jogi
kötelező erővel rendelkező, végrehajtható és más közhatalmi szerv által
felül bírálhatatlan döntés jelentheti az alapjogok érvényesülésének valódi
aranciáját.
(146] Jogállamban az alapjogok bírói kikényszeríthetősége hézagmen-
tes kell legyen: az alanyi alapjogokon esett bármely jogsérelemnek or-
vosolhatónak, illetve kiküszöbölhetőnek kell lennie bírósági úton. A jog-
sérelmet szenvedők számára a bírósághoz fordulás lehetőségét konkrét
ljárási szabályoknak kell biztosítaniuk. Ezeket úgy kell kialakítani, hogy
ne legyen olyan egyéni alapjÓgsérelem, amely nem kerülhet bírói kont-
roll, illetve jogorvoslás alá.
Az alapjogsérelem orvoslása lehet a jogsértő állapot megszüntetése,
például ha a bíróság elrendeli a jogsértően kezelt személyes ada-
tok törlését. Más jellegű jogorvoslatot nyújt, ha a bíróság sérelemdíj
megfizetésére kötelezi a jogsértőt, és ezzel kompenzálja az okozott
jogsérelmet, például az egyenlő bánásmódhoz való jog megsértése
esetén. Adott esetben a jogorvoslást a jogsértés megállapítása által
nyújtott elégtétel biztosítja, például a demonstráció feloszlatása esetén
a feloszlatás jogellenességének bírói megállapítása. Represszív jelle-
gű szankció is elégtételt nyújthat az érintettnek, például ha a bíróság
adatvédelmi perben elrendeli ítéletének nyilvánosságra hozatalát.
[147] A bírósághoz fordulás jog§_~aga blr611Au
is alapjogi védel- fordul
met élvez. Ez az alapjog ugyan nem korlátozhatatlan, köthető például - a jog
jogbiztonság védelmében - határidőhöz, de semmilyen körülmények kö-
zött nem zárható ki, és természetesen más típusú (nem bírói) eljárással
sem váltható ki.
['i48] A szubjektív igényérvényesítési eljárások megindítása az önren-
delkezési jog -7[240] körébe tartozik. Éppen ezért ezek az eljárások -
kevés kivétellel - csak az alapjogsérelemmel érintett személy kérelmé-
re indulhatnak meg; a bírósági eljárások tehát akkor, ha a jogsérelmet
47 Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés, Emberi jogok európai egyezménye 6. cikk 1. bekezdés.
75
 t./ut 1vutlut t b/UI nóly Jouorvo~ l t1lú 1 l .i
IJh (>•;; 111110. lmdul. /\ kl vólult . vok i1
esetek jelenthetik, amikor önrendelkot.óul (l>ol;'llósl) képességének korlt1
tozottsága vagy hiánya folytán az egyén nincs abban a helyzetben, hogy
ő maga kezdeményezhesse alapjogának bírósági érvényesítését. Ilyen
esetekben a bírói kontroll úgy is biztosítható, hogy más indíthatja meg a
igényérvényesítési eljárást.
1utomatikus [149] Az. egyéni bírói alapjogvédelem sajátos megoldása, amikor egy
kontroll
alanyi alapjog érvényesülését fenyegető közhatalmi cselekedetre bírói jó-
váhagyást követően kerülhet sor. A bírói kontrollnak ez az „automatikus"
konstrukciója arra az esetre garantálja a bírósági jogvédelmet, amikor
az alapjog alanya - a körülményekből adódóan - nem képes jogainak
védelmében bírósághoz fordulni.
Automatikus bírói kontroll garantálhatja a magánszférához való jog
megfelelő védelmét a bűnüldözési vagy nemzetbiztonsági célú megfi-
gyelés rejtett formája esetén. Mivel ez a megfigyelési forma titkos, az
érintett polgárok ilyenkor nem tudhatják, hogy megfigyelés célpontjává
váltak-e, következésképpen azt sem , hogy a megfigyelésükre az al-
kotmányos korlátokat betartva vagy alapjogsértő módon kerül-e sor.
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának magyar vonatkozású ügyben
hozott ítéletéből 58 következik, hogy titkos inform ációgyűjtés elsősorban
akkor egyeztethető össze az Emberi jogok európai egyezményével, ha
az bírói engedélyen alapul. 59
közérdekű [150] A közérdekű kereset is sajátos alapjog-érvényesítési forma: ilyen-
kereset
kor sem egy alapjogsérelmet elszenvedő személy fordul a bírósághoz,
hanem más teszi ezt. A közérdekű perindítás célja azonban - ahogyan
arra elnevezése is utal - nem is egyéni alapjogsérelmek orvosoltatása,
hanem a közérdek védelme. Közérdekű keresetet csak az erre előzete­
sen felhatalmazottak indíthatnak: tipikusan ilyenek a jogvédő hatóságok
és a civil szervezetek, esetleg az ügyész. A közérdekű kereset azt teszi
l ehetővé , hogy jogi úton hatékonyan felléphessenek egyes, az alapjogi
szabályozásba ütköző, alapjog érvényesülését korlátozó vagy fenyeg e-
tő magatartásokkal szemben. A közérdekű keresettel elérhető az ilyen
jogellenes magatartások represszív szankcionálása, és ezzel a jövőbeni
sérelemokozás megelőzése. A közérdekű kereset tehát nem a szubjek-
tív (egyéni alapjogsérelmet orvosló), hanem az objektív (az alapjogok ál-
talános érvényesülését elősegítő) alapjogvédelem eszköze. A szubjektív
igényérvényesítés joga ugyanakkor alkotmányos korlátok közé is szorítja
a közérdekű perlés lehetőségét: nincs helye közérdekű keresetindítás-
58
Szabó and Vissy v. Hungary, no. 37138/14, 12 January 2016.
59
Pásztor Emese: „M agánélet és bizonytalanság" - A jogi kontrollmechanizmusok szerepe a
nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtés alapjogi kockázatainak mérséklésében. Infor-
mációs Társadalom 2017/1.
76
1111k .ikkot, 11.i i1 kö10lr11611yok nlnpjtm :vrn111 1ly ••. 1111111 l11 ;•11011osltl111lók
111l11cltVOk, akik aL. alapjogi szabályozásba Otkü10 11111u.1t.11 lás miatt alanyi
1l.1µjogsérelmet szenvedtek. Az önrendelkezési jog értelmében ugyanis
11 Igényérvényesítés az áldozatok kizárólagos joga, vagyis az ő akara-
h tklól függetlenül mások nem fordulhatnak bírósághoz. 60 A közérdekű
koreset tehát az önrendelkezési jog szabta alkotmányos korlátok között
1lkalmazható jogvédelmi eszköz, amely így éppen arra lehet alkalmas,
llogy alanyi alapjogsérelem nélkül, vagy a sérelmet szenvedett szemé-
lyek azonosíthatóságának hiányában is biztosítsa a bírói jogvédelmet.
A közérdekű adatokra vonatkozó közzétételi kötelezettség elmulasztása
nem eredményez senki számára alanyi alapjogsérelmet, így a polgárok-
nak nem is áll módjukban bírósági eljárást indítani a közzétételi kötele-
zettséget megszegő adatkezelőkkel szemben. A hatályos szabályozás
szerint viszont a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság
közérdekű igényt érvényesíthet a kötelezettségét elmulasztó közfelada-
tot ellátó szerv ellen indított perben .61
Az egyenlő bánásmód követelményének be nem tartása ezzel szemben
okozhat alanyi alapjogsérelmet (vagy annak közvetlen veszélyét), de a
jogsérelem áldozatai pontosan nem feltétlenül beazonosíthatóak, példá-
ul egy diszkriminatív álláshirdetés esetén , vagy ha egy kórház etnikai ala-
pon szegregál. Az antidiszkriminációs törvény ilyen esetben közérdekű
perlésre nyit lehetőséget: eszerint akkor van mód a közérdekű igényér-
vényesítésre, ha „a jogsértés vagy annak közvetlen veszélye személyek
pontosan meg nem határozható, nagyobb csoportját érinti". 62
11.1 .2. Alapjogi ítélkezés - alapjogi ügyek
(1 51] Az. alapjogok egyedi ügyekben való bírói érvényre juttatása, más alapjogi
ítélkezó11
szóval az alapjogi ítélkezés az igazságszolgáltatás egy részfunkciója. A
rendesbíróságoknak ez a tevékenysége, bár jellegadó sajátosságokkal
bír, nem különül el látványosan az igazságszolgáltatás hagyományosan
Ismert részfunkcióitól (polgári, büntető- és közigazgatási bíráskodás). Az
ugyanis, hogy a rendesbíróságok alapjogi igényeket is elbírálnak, sem
sajátos szervezeti, sem igazgatási, sem eljárási tényezőkben nem nyil-
vánul meg. Nincsenek szakosított bíróságok, nem jöttek létre a bíróságo-
kon belül alapjogi ügyekre szakosított igazgatási egységek (kollégiumok,
csoportok), és nincs specifikusan az alapjogi ügyekre szabott eljárás-
110Vissy Beatrix: „Akcióban" az alapjogvédelem . Gondolatok az alapjogok érvényesülését szolgá-
ló közérdekű keresetekről. ln A személyiség burkai. Írások, tanulmányok a 60 éves Majtényi
László tiszteletére. Budapest, Eötvös Károly Intézet, 2010., 129- 131 .
"' Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. tör-
vény 64. §.
n2 Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény
20. § (1) bekezdés.
77
 1Ulld UO ll 1. 1 / bllüllyou l llÓI lókbu11 11 lt Cl l llólk
ró be larlozó ügyek felísmerésót.
alapjogi [152] Az ügyek oldaláról megközelítve, az alapjogi ítélkezésnek a
ügyek alapjogi ügyekben van helye. Ezeknek az ügyeknek a közös ismertető­
jegyét az ügy tárgya adja: az alapjogi ügyekben a bíró mindig egy alanyi
alapjog érvényesüléséről, illetve annak korlátairól (vagy ilyen korlátokról
is) dönt. Bár ez az ismérv összekapcsolja az alapjogi ügyeket, azok nem
alkotnak teljesen homogén halmazt; két fö típusukat mindenképp érde-
mes megkülönböztetni.
alapjogi
igényérvé-
[153] Magától értetődő, hogy alapjogi ügynek minősülnek mindazok
az ügyek, amelyek kifejezetten egy alapjogi igény érvényesítésére irá-
nyesítésre
irányuló
nyulnak. Ezek az ügyek egy alapjogi (rész)jogosultság vélt sérelmén
ügyek
alapulnak: ilyenkor tehát valaki azért fordul bírósághoz, mert úgy véli,
hogy valamely alapjoga sérelmet szenvedett, és erre kíván jogorvoslatot
keresni. Ezt látjuk akkor, amikor bírósági eljárást indítanak a gyülekezé-
si jog érvényesítése érdekében a _gyűlést megtiltó rendőrségi határozat
hatályon kívül helyezése iránt; amikor az adatigénylő pert indít az adaj:-
igéoy teljesítését 111egtagadó adatkezelőltel szemb.fil) a kért közérdekű
\ tüntetést feloszlató rendőri intézkedés jogellenességének megállapítására
~ adat megismerése érdekében;_amikor jogorvoslattal élnek az egyesület
\_,_Jnyilvántartá.s.ba vételét megtagadó bírói végzéssel szemben stb.
[154] Az alapjogi igény érvényesítésére irányuló ügyekben az igényér-
vényesítés anyagi jogi jogalapjaként mindig egy alapjogi norma szolgál.
Ez tipikusan - de nem kizárólagosan - egy alapjogi törvény (a gyüle-
kezési törvény, az egyenlő bánásmódról szóló törvény, az információs
jogi törv~ny, a sajtó- és médiaszabadságról szóló törvény stb.) rendel-
kezése. Továbbá ezekben az ügyekben általában az igényérvényesí-
tés eljárásjogi jogalapját, vagyis a írósá hoz fordulás jogát is alapjogi
törvény garant~ Alapjogi igény ugyanakkor nemcsa alapjogi törvény
megsértéséből származhat, és a bírósághoz fordulás lehetőségét sem
csak alapjogi törvény garantálhatja. Az alapjogi normák jogrendszerbeli
elhelyezkedése (ti. az, hogy alapjogi törvényben vagy más törvényben
találhatók-e) tehát nem határozza meg egy ügy alapjogi minőségét.
Egy politikai tüntetést megtiltó határozat felülvizsgálatára irányu-
ló alapjogi ügyben az igényérvényesítés anyagi jogi jogalapját a
gyülekezési törvény adja. Ez a törvény határozza meg azokat a
tényállásokat, amelyek fennállása esetén a gyűlés megtiltható. 63
Ugyancsak ez a törvény nyitja meg a bírósági utat arra az esetre, ha a
gyülekezési jogot korlátozó, tiltó ~ozat születi! .64 -~----
63
A gyülekezési jogról szóló 2018 . évi LV. törvény 13- 14. §.
64
A gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény 15. § (2) bekezdés.
78
'k
/\ / _11 l1 1lu1U1 1I (!, lllolvu (J lul1 01111L11 lc"1 11qr„.:111'111i 1(1yl UUilVillko/íÜl vl :rn/il
ut nsl~"i~t111 < 1k Josio DL cgés~só ui1uy1 <\111u11d11lku.:ú:.i1JO.il ogylk.rOszTogg
áqJisá~ amelynek megsértése osoló11 póldául ha a beteget kifeje-
zett rendelkezése ellenére újraélesztik - a beteg jogosult bírósághoz
fordulni. Ebben a perben az igényérvényesítés anyagi jogi jogalapját
nem egy önálló alapjogi törvényben, hanem egy „hibrid", alapjogi és
közigazgatási jogi szabályokat egyaránt magában foglaló jogszabály-
ban, az egészségügyről szóló törvényben találjuk. 65 Ez a törvény rögzí-
ti azt a szigori'1 feltételrendszert, amelynek teljesülése esetén az adott
egészségügyi intézmény köteles a haldokló beteg nyilatkozatát érvé-
nyesnek tekinteni, és annak eleget téve a kezelést leállítani. Az ilyen
ügyekben a beteg alapjogi igényérvényesítésének eljárásjogi jogalap-
ját sem egy alapjogi törvényben találjuk, mivel a bírói utat - alkotmá-
nyosan egyébként kifogásolható módon ~[29]-[30] - az egészségügyi
törvény egy végrehajtási rendelete 66 biztosítja a beteg számára.
(1 55] Alapjogi perrend hiányában az alapjogi igények érvényesítésére irá-
nyuló ügyek a polgári, illetve közigazgatási eljárásrend keretében dőlnek el,
z azonban nem vonja kétségbe alapjogi minőségüket. Így például a közér-
l ekű adat kiadására irányuló per a polgári perrend szabályai szerint zajlik; a
rányuló perre a közigazgatási perekre vonatkozó eljárási szabályok érvé-
nyesek. Egyes alapjogokhoz ugyanakkor kapcsolódnak speciális eljárásjogi
aranciák, amelyek részben reflektálnak az alapjogi igények sajátosságaira,
úgymint szoros határidőhöz kötött eljárás, a bizonyítási kötelezettség sajá-
tos szabályai, alapjogvédő hatóságok beavatkozási joga stb.
[156] Az alapjogi igényérvényesítésre irányuló ügyek mellett alapjogi alapjog! ru•
levanclévnl
ügynek minősülnek az olyan szakjogági (polgári, büntető- stb.) ügyek is,
bíró ügyok
amelyek alapjogi relevanciával bírnak. Alapjogi relevanciát az kölcsönöz
az ilyen ügyeknek, hogy az abban született bírói ítélet kihat valakinek az
állammal szemben fennálló alapjogának az érvényesülésére. Ezekben
az ügyekben tehát a bíró egy szakjogág i ig ényről dönt szakjogági nor-
mák alapján, de eközben egyúttal arról is határoz, hogy az alkalmazan-
dó szakjogági norma alapján mennyiben lehet az adott ügyben érintett
alapjogot korlátozni. Ez utóbbi tényező adja az ügy alapjogi relevanciáját.
(157] Egy szakjogági ügy akkor érint alapjogi jogosultságot, követke-
ésképpen akkor bír alapjogi relevanciával, ha a per tényalapját képező
életviszony valamely szereplője alanyi alapjogi (rész)jogosultságát gya-
korolta (például véleménynyilvánítási szabadságával élt) vagy élvezte
(például jogát a háborítatlan magánszférához). Az ugyanakkor, hogy va-
laki egy adott életviszonyban az állammal szemben alanyi alapjogként
05 Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 20. §.
oa 117/1998. (VI. 16.) Korm. rend. 7. § (1) bekezdés.
79
 llt.tllUI 1 Jou.11 UYilkOIOlld tJ, t;:,ill<. w.111rö1 11~.11lru, d/ ouy ko11loxlt1:c;t11mk
s aL ügy alapjául s..:::olgáló élolvls;1011y1>, 111 onnlell jogosullság(ok)nak
a gondos elemzésével válaszolható meg. Egy szakjogági ügy tárgyát
képező magatartás alapjogi minőségének szituatív jellegét mutatja, hogy
ugyanazon magatartás (például a vélemény kinyilvánítása) különböző
helyzetekben lehet alapjog által védett, vagy ilyen jog által nem védett:
Nem bírnak alapjogi relevanciával például azok a becsület védelmére
irányuló polgári, illetve büntetőügyek, amelyeket szomszédok közöt-
ti szitkozódó vita nyomán indítottottak. A szomszédok közötti vitában
elhangzó közlés tartalma ugyanakkor egy publicista tollából valamely
minisztert illetően már alapjoggyakorlásnak minősül, feltéve, hogy az a
minisztert közhatalom-gyakorlói, és nem magánemberi minőségében
érinti ~[307]. Ha a miniszter az őt sértő közléssel szemben a bíró-
ságtól kér jogvédelmet, a jogvita arra tekintettel döntendő el, hogy a
publicista a per tárgyává vált életviszonyban a véleménynyilvánításhoz
és a sajtószabadsághoz fűződő alapjogát gyakorolta-e.
[158] Egy polgári jogi ügy úgy nyerhet alapjogi relevanciát, hogy a mel-
lérendelt felek jogviszonyát (amelyben jogaik és kötelezettségeik egy-
mást ellentételezik) elbillenti az egyensúlyi helyzetből az a tényező, hogy
egyikük a jogvita alapjául szolgáló életviszonyban alapjogát gyakorolta.
Polgári jogi jogosultságok így tipikusan személyiségi jogi jogvitákban üt-
köznek alanyi alapjogokkal.
A polgári bíráskodás területéről az alapjogi ügyek egy jellemző csoport-
ját képezik a közszereplő politikusok által indított személyiségi jogi pe-
rek. Ezekben a perekben az érintett politikusok valamely személyiségi
joguk, mindenekelőtt jóhírnevük védelmében lépnek fel és formálnak
igényt arra, hogy a polgári jog nyújtson védelmet a személyüket
sértő, alaptalan vagy túlzó bírálattal szemben, hiszen a személyhez
fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. Ezeknek az
ügyeknek az alperesei viszont, amennyiben a közszereplőket politikusi
minőségükkel összefüggésben bírálták, véleményszabadságukat
gyakorolták. Ők arra tarthatnak igényt az állammal - így az államot
megtestesítő bíróval - szemben, hogy ne avatkozzon be politikai vé-
leménynyilvánításukba azzal, hogy a polgári jogi eszközeivel szankci-
onálja a szólást. A peres felek között személyiségi jogi jogviszony áll
fenn, a bíróság és az alperes között ugyanakkor alapjogi a jogviszony.
A bíróságnak fel kell ismernie, hogy a véleménynyilvánítás politikai
kontextusa alapjogi relevanciát kölcsönöz a személyiségi jogi jogvitá-
nak, ezért szükségszerűen el kell térnie attól a sémától, ahogyan két
magánember közötti jóhírnév védelmi jogvitát a polgári törvénykönyv
szabályai és a személyiségi jogok dogmatikája szerint általában
elbírálna. Figyelembe kell vennie, hogy az alperest elmarasztaló
ítéletével a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozza , aminek csak
szigorú feltételek teljesülése esetén, kivételesen van helye.
80
(159] /\ l>011tot~( 1uyuk uuy lötoclókól>ur l I~• d /O ll<H 1l ll 111lt'1 .il.tploul 1ult
vancla, <vokbnr111ovo1..oloson, amolyokben a bünlolC>l1J1)11yót örvónyosltö
llam eljárása a terhelt alapjoggyakorlásának szankclonólósá ra Irányul.
lgy például a véleménynyilvánítás szabadsága körében a rágalmazás,
becsületsértés, közösség elleni uszítás, önkényuralmi jelkép használata,
nemzeti jelkép megsértése bűncselekmények miatt indult eljárásoknak -
_lsQntextustól függően - lehet alapjogi relevanciája.
A közösség elleni uszítás miatt indított büntetőper során a bíróság
szerez érvényt az állam büntetőigényének a gyűlöletkeltésre alkal-
mas, diszkriminatív közlésekkel szemben, amennyiben bebizonyo-
sodik, hogy a vádlott tényáll ásszerű magatartást tanúsított. A vád-
lott ugyanakkor véleménynyilvánítása miatt áll bíróság előtt. őt az
állammal szemben megilleti a véleménynyilvánítás szabadsága,
amelynek alapján a büntetőhatalom a szólást csak szükséges és
arányos mértékben korlátozhatja. A bíróság a büntetőügy eldöntése-
kor értelemszerűen büntetőjogi szabályokat alkalmaz a büntetőjogi
dogmatika szabályai szerint. Az uszítás elkövetési magatartásának
alapjogkonform jelentéstartalma azonban csak az alapjogi teszt szem
előtt tartásával állapítható meg. Következésképpen, ha a bíróság az
uszítás tényállásának ennél tág abb értelmet tulajdonítana , és annak
alapján ítélné el a vádlottat, akkor megsértené a véleménynyilvánítási
szabadságát.
[160] A közigazgatási jog szabályai által alakított életviszonyokból
származó jogviták közül alapjogi relevanciával rendelkező jogviták-
nak tekinthetők azok, amelyekben a bíróságnak az alperes közhatalmi
szerv vagy személy, illetve közszolgáltató eljárásának törvényességét
~ arra tekintettel kell megítélnie, hogy az valakit alapjoga gyakorlásában
korl átozott, továbbá azok az ügyek is, amelyek a l apjogvédő hatóság
alapjogsértésért elmarasztaló döntésével szembeni jogorvoslat alap-
ján indulnak.
Alapjogi relevanciával bírnak például azok a közigazgatási perek, ame-
lyeknek tárgya az adatvédelmi hatóság hatósági eljárásban hozott ha-
tározatának bírósági felülvizsgálata. Ezek a hatósági határozatok egy
tipikus köre egy távközlési szolgáltatót, közvetlen üzletszerző céget,
pénzintézetet vagy más adatkezelőt arra kötelez, hogy az ügyfeleik
információs önrendelkezési jogának megsértésével összeállított, az
érintettek személyes adatait tartalmazó adatbázist semmisítse meg.
A határozattal szemben az adatkezelő kezdeményezésére bírósági fe-
lülvizsgálatnak van helye. A per az adatkezelő és a hatóság között fo-
lyik, akik között közigazgatási jogi jogviszony áll fenn. Annak ellenére,
hogy a perben az adatbázisban érintett adatalanyok semmilyen formá-
ban nem vesznek részt, az ügy kimenetele közvetlenül érinti alanyi-
81

.tli1pjoq11 ki1I t1 kor rn;ut olulm;lli1::iil osol<'m 11 l 1ífl)Of1q lli'llutu 111ouo1 füil ll
a l1;1tósági határoLat által nyújtott védehnukul, i1 kurusetnok helyt acló
ltélettel ped ig akár az is e l őfordulhat , hogy aL uuutalanyok információs
önrendelkezési jogának sérelmével , jogellenesen létrehozott adatbázis
maradhat fenn , alapjogsérelmük orvosolatlanul marad.
[161] Az alanyi alapjogokat bármely normára, így a szakjogági normák-
ra hivatkozással is csak annyiban lehet korlátozni, amennyiben azt az
alapjogok korlátozására irányadó követelményrendszer (alapjogi teszt)
megengedi. A szakjogági ügyben ítéletet hozó bíróság - mint az alapjo-
gok kikényszerítésének végső letéteményese - nem sértheti meg ezt a
követelményrendszert, mert az az alanyi alapjogok sérelméhez vezetne
(ami miatt az ítélet alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybíróság előtt
megtámadható -7[168]). Mindebből következik, hogy a bíróságoknak a
szakjogági ítélkezés során tekintettel kell lenniük az előttük fekvő ügy
alapjogi aspektusára, és annak fényében kell dönteniük a szakjogági
igényekről (a személyiségi jogi igény fennállása, bűnösség kérdése, köz-
igazgatási szerv eljárásának törvényessége stb.) is.
[162] Ebbő l következik az is, hogy az alapjogi relevanciával bíró
ügyeket nem lehet kizárólag a szakjogágak szabályrendszere és dog-
matikája alapján megítélni, az ügy helyes - ti. alapjogkonform - eldön-
téséhez alapjogi normák alkalmazására is szükség van. Ez elvárja a
bíróságtól a jogi kérdések szétszálazását: az ügyet magát alapvetően
szakjogági szabályok szerint kell eldönteni, de ennek keretében - az
alanyi alapjoggyakorlás határainak azonosítása tekintetében - alapjogi
normákra is kell támaszkodni.
11.1.3. Az Alkotmánybíróság szerepe
az egyéni alapjogvédelemben
szabály- [163] Az alkotmánybíráskodás centralizált modelljét . követő jogrend-
ó l eredő szerekben, vagyis amelyekben a jogszabályok alkotmányossági felül -
;érelmek
rvoslása vizsgálatát nem az igazságszolgáltatásért felelős bírói szervezet, hanem
egy különálló alkotmánybíróság végzi, az alapjogok konkrét ügyekben
való kikényszerítése nem lehet kizárólagosan a rendesbíróságok felada-
ta. Ebben a modellben szükségszerűen szerephez jut az alkotmánybí-
róság is. Az alkotmánybíróságnak azért kell kötelezően részt vennie az
alapjogok egyedi ügyekben való kikényszerítésében, mert hézagmentes
egyéni alapjogvédelem csak akkor valósulhat meg, ha az egyedi ügyben
alkalmazandó normák és az alkotmány alapjogi rendelkezései között elő­
forduló ellentmondás feloldására a bíróságnak van hatásköre. Az ilyen
ellentmondások kiküszöbölése nélkülözhetetlen az alapjogi ítélkezés so-
rán, hiszen a bíróságoknak minden egyes egyéni alapjogsérelemre or-
82
voi.l/it,t kuli nyujt, 111lttk, n1.okrn l ~j lohM, rnn olyok ogy lm I'•· 1111o'1ly l111 ,,·11:11>61
lnkodnok. /\ rondosblróságok ugyanakkor önállóan 11rn11 1,11• ,1tföölhollk
ki az egyedi ügyben alkalmaza ndó normák és az alkolrnóny köLötti el-
lentm ondásokat, mivel az alkotmánybíráskodás központosított modelljé-
ben kizárólag az alkotmánybíróság jogosult kötelező erővel megállapí-
tani egy normáról, hogy alapjogsértő. Az egyedi ügyben eljáró bírónak
lgy nincs felhatalmazása arra, hogy kizárja a jogalkalmazásból az általa
a lapjogsértőnek tartott normákat. Ebből következik, hogy a jogrendszer-
nek - valamilyen mechanizmus útján - összeköttetést kell teremtenie az
egyedi jogviták eldöntésére hivatott rendesbíróságok és az alkotmány-
sértő normák megsemmisítését végző alkotmánybíróság eljárása között.
[164] A rendesbíróság és az alkotmánybíróság közötti hatásköri _kap- konkrót 11 0
.s.s olat legelterjedtebb formája Európában a bírói kezdeményezésen makontroll
alapuló Jsgnkrét (egyedi) rormakontroll-eljárás, amelynek keretében az
alkotmánybíróság bírói indítvány alapján dönt egy konkrét ügyben al-
kalmazandó norma alkotmányosságáról. Magyarországon is mindenek-
előtt ez a jogvédelmi mechanizmus hivatott · üszöbölni azt, hogy egy
alapjóQser o jogszabály miatt alapjogsértő bírói ítélet szülessen. A ma-
-
gyar alkotmánybírósági 'törvény értelmében a bíró, ha egy folyamatban
lévő egyedi ügy elbírálása során úgy ítéli meg, hogy az általa alkalma-
zandó jogszabály vagy annak valamely rendelkezése ellentétes az Alap-
törvénnyel, akkor - a bírósági eljárás felfüggesztése mellett - köteles ~
az Alkotmánybírósághoz fordulni. és kezdeményezni a jogszabaly vagy
jogszabályi rendelkezés megsemmisítését 67 Az indítványozás joga tehát
- alkotmányellenesség észlelése esetén - nem pusztán lehetőségként,
hanem kötelességként jelentkezik a bíró oldalán. Az eljárás kezdemé-
nyezése ugyanakkor az eljáró bíró szuverén alkotmán ·o i me ítélésén
~ I~~ vagyis a bírót nem köti. ha a perbeli ie e indítványozzák, hogy
kezdeményezzen normakontrollt Nem kell tehát a bírónak olyan normát
megtámadnia az Alkotmánybíróság előtt, amelyet saját szakmai meg-
győződése alapján nem tart alapjogsértőnek.
„kvázi" OI·
[165] A konkrét normakontroll-eljárással biztosított jogvédelmet szá-
kotmányj
mos európai ország, köztük Magyarország is kombinálja az egyedi bíró- panasz
sági ügyben már alkalmazott normák alkotmányossági felülvizsgálatára
irányuló ún. „kvázi" alkotmányjogipanasz-eljárással. 68 (Kvázi, mert a pa-
naszos bár egy bírói döntés miatt él alkotmányjogi panasszal, valójában
nem azt, hanem a döntés alapjául szolgáló jogszabályt támadja.) Ez az
eljárás az egyedi ügyben érintett személy számára biztosítja azt, hogy a
rendesbírósági eljárást lezáró, más jogorvoslattal nem támadható bírói
67 Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 25. §.
68 Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés e) pont, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény
26. § (1) bekezdés.
83
 döntt'Jt.I 1,ov11tou11 .11 /\lkol111(111yblr ós. 1ulin: 1111 d11ljn11, 1h1 n bit ól tf önltJ,,
olyan Jout.1nbólyl rendelkezésen alapul, rn11uly .11. 1pvotö Jogát sórli. A
ilyen panasszal é lő polgár tulajdonképpen a.l l élllya, hogy a bíróság n
eljárás során nem ismerte fel, hogy az ügyben alkalmazandó jogszabály
alkotmánysértö, és ezért ő maga indítványozza - a rendesbírósági elj
rást követően - a kifogásolt jogszabályi rendelkezés(ek) egyedi norma
kontrollját.
---...._
[166) Az Alkotmánybíróság feladata mindkét fent írt eljárásban az, hogy
megvizsgálja az indítványban megjelölt norma alkotmányosságát, és ha
azt az Alaptörvénnyel ellentétesnek találja, akkor megsemmisítse. Bár a
felülvizsgálandó normák mindkét eljárásban egy konkrét ügy apropóján
kerülnek az Alkotmánybíróság elé, azokat a testület - az absztrakt nor-
makontrollhoz hasonlóan -7[177] - általánosságban vizsgálja. A normát
megsemmisítő döntés ugyanakkor nemcsak azt biztosítja, hogy a norma
jövőbeni alkalmazása ne okozhasson alapjogsérelmet, hanem az auto-
matikusan kihat az Alkotmánybíróság eljárására okot adó konkrét ügyre
is: a megsemmisített normát nem lehet alkalmazni abban az ügyben,
amelyben az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezték. 69
•et len" [167) Normakontroll-tevékenységgel, de önállóan, a rendesbíróságok
ányjo-
1anasz
részvétele nélkül nyújt jogvédelmet az Alkotmánybíróság az egyének
számára az ún. „közvetlen" alkotmányjogipanasz-eljárásban. 70 A „köz-
vetlen" jelző arra utal, hogy az Alkotmánybíróság eljárásának nincs
rendesbírósági előzménye; az egyén nem egy rendesbírósági eljárásban
született bírói döntésen keresztül (tehát közvetve), hanem ilyen eljárás
nélkül, közvetlenül támadhatja meg az Alkotmánybíróság előtt azt a nor-
mát, amely őt valamely alapjogában sérti. Ez a jogvédelmi mechanizmus
csak kivételes esetben vehető igénybe, mivel az eljárás megindításá-
nak feltételei csak kivételesen teljesülnek. Az alkotmánybírósági törvény
megfogalmazása szerint közvetlen alkotmányjogipanasz-eljárásnak ak-
kor van helye, ha az egyéni jogsérelem „egy alaptörvény-ellenes jogsza-
bályi rendelkezés alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül,
bírói döntés nélkül következett be", és az érintett számára nincs semmi-
lyen más, a jogsérelem orvoslására szolgáló eljárás. Ez a tényállás az
Alkotmánybíróság gyakorlata alapján azt a szűk esetkört fedi le, amikor
a jogszabályra visszavezethető egyéni alapjogsérelem kiküszöbölése
vagy orvoslása bírói úton nem lehetséges, vagy lehetséges ugyan, de az
valamilyen okból nem elvárható az egyéntől. Az ilyen jogszabályi rendel -
kezést sem bárki, hanem kizárólag azok jogosultak az Alkotmánybíróság
előtt megtámadni, akiket az (i) személyesen, (ii) ténylegesen (aktuálisan)
és (iii) közvetlenül érint. Az érintettségnek ez a szigorú követelményrend -
69
Az Alkotmánybíróságról szóló 2011 . évi CLI. törvény 45. § (2) bekezdés.
10
Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI . törvény 26. § (2) bekezdés.
84
tuti 1111 111 n I· t\. Vi 1l l1 Jt 1prn 1m;1olJór(1~l <11. octlu pop11/11w. 111
1
puló nbtt1 tr;tld 110111i. 1kontroll-eljárástól.'
„volódl" 111
1168] Az alkotmányblróság egyre több országban , 2012-től pedig már kotmflnyJoul
M, 1gyarországon is elbírál a bírói jogértelmezés alapjog-konformitását pan
(1monkérő , ún. ,,yalódi" alkotmányjogi panaszokat is. 72 (A kvázi alkot-
111(1nyjogi panasszal szemben ebben az eljárásban a panaszos valóban
-
1 birói döntést · ad·a, fil.íe utal a ..valódi" jelző.) Erre az eljárásra az
1( hat okot,\ ha a bíróság az egyedi ügyre vonatkozó jogszabályokat alap-
törvény-ellenesen értelmezi és alkalmazza, és ezzel alapjogsérelmet
()koz. A valódi alkotmányjogi panasz alapján a polgárnak jogában áll a
.1.ámára alapjogsérelmet okozó, más jogorvoslattal már nem támadha-
tó bírói döntéssel szemben az Alkotmánybírósághoz fordulni; az Alkot-
1nánybíróság pedig jogosult az alapjogsértőnek bizonyult bírói döntést
rvényteleníteni, és az újból eljáró bíróság(ok) J9gértelmezését kötelező
rejű alapjogi j_ranymutatásokkal formálni.
(169) A valódi alkotmányjogi panasz azért különleges a korábban bemu-
tatott alkotmánybírósági hatáskörökhöz képest, mert ebben az eljárásban
1z Alkotmánybíróság úgy vesz részt az alapjogi ítélkezésben, hogy .!lfil!J
J99szabályi rendelkezéseket. hanem bírói döntéseket vizsgál felül. A testü-
let így nemcsak a politikai hatalmi ágak, vagyis a törvényhozó és a végre-
hajro hatalom működése felett gyakorol alkotmányossági kontrollt, _banem
z igazságszolgáltató hatalmat megtestesítő bíróságok felett is.
(170]~ bírói döntések felülvizsgálata során az Alkotmánybíróság te-
vékenysége hasonlít a hagyományos bírói úton rendelkezésre álló fel-
lebbviteli és felülvizsgálati fórumok munkájára: az.Alkotmánybíróság fel-
adata:is az, hogy _!gleplezze a jogrendbe ütköző bírói jogértelmezés!. és
döntésével gondoskodjon a feltárt hibák és hiányosságok korrekciójáról
Ez a nyilvánvaló párhuzam sem teszi azonban egyneművé a két különál-
ló bírói szervezet tevékenységét. Az Alkotmánybíróság saját feladatának
megkülönböztetése kapcsán mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy az
alkotmányjogi panasz kizárólag az alapjogok (pontosabban: az ·Alaptör-
vényben biztosított jogok) védelmezésére szolgál. Így a rendesbíróság
bármely jogszabálysértése alapján önmagában nem terjeszthető elő
alkotmányjogi panasz, máskülönben az Alkotmánybíróság burkoltan
negyedfokú bírósággá, ún. „szuperbírósággá" válna. 73 Alkotmányjogi
panasznak tehát csak az ala · ' ' ' ói döntésekkel szem-
en van heye.
71 33/2012. (VII. 17.) AB határozat [61].
72 Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 27. §
73 3325/2012 . (Xl. 12.) AB végzés [13]- [14], 3268/2012. (X. 4.) AB végzés [28].
85
 loul.ilt louok.tl lllv;itott v6dulrnu111I, ·,: , 11, 111111 (pnlq;'ul, l>(111totl) , ko11q.i
[171] 1 l>l>OI 1,c~vutko/lk, hogy Vél lódl nllmlm u1ylC1ql p.11 m~;S/O I 11 on1 bnr
mely, O/ lurvságszolgáltatás útjára tartozó 09yl>u11, lwnem kizárólag
nlósl jogi stb.) kérdésekben nem loul. 111" 1t .·111. 1Ht. 111 Ennek mogfelolöon
/\l kotmányblróság nem lehet jogosult arra sem, hogy szakjogi kérdé-
alapjogi ügyekben -7(152] lehet élni. A tisztá n szakjogági ügyek, ame-
eket magában foglaló ügyeket saját hatáskörében lezárjon . Ez a kézen-
lyeknek alapjogi jogosultság nem kölcsönöz alapjogi relevanciát (mert
fe kvő magyarázata annak, hogy a törvény pusztán kasszációs jogkörrel
ilyen jogosultságot az ügy nem érint), nem tartoznak az Alkotmánybl-
ruházza fel az Alkotmánybíróságot, és mellőzi az alapjogi szempontból
róság hatáskörébe. Az ugyanakkor ma még nem világos, hogy az Al -
fe lülvizsgált bírósági határozatok megváltoztatásának lehetőségét.
kotmánybíróság kész-e alkotmányjogipanasz-eljárásban vizsgálni olyan
polgári jogi ügyeket, amelyek alanyi alapjogi jogosultságot ugyan nem
érintenek, de amelyekben felvethető az alapjogok által kirajzolt objektlv
- (175] Az alkotmányjogipanasz-eljárások kettős jogvédelmi funkci-
az alkot-
m ányjog!
ót töltenek be. A panasz egyrészről nyilvánvaló szubjektív jogvédelmi pan asz
értékrend -7[81] sérelme. funkci ói
fu nkcióval rendelkezik: az Alkotmánybíróság megsemmisítheti a pa-
naszt megalapozó közhatalmi aktust (normát vagy bírói döntést), és ez
1gelést [172] A törvény szerint az alkotmányjogi panasz - támadjon az jogsza-
• ngedő közvetlenül kihat a panaszos jogi helyzetére. Az alkotmányjogi panasz
gadási
bályt (kvázi panasz) vagy bírói döntést (valódi panasz) - érdemi elbírálá-
egyúttal hangsúlyos objektív alapjogvédelmi funkcióval is rendelkezik,
tételek sához nem elég a formai befogadási feltételek (jogorvoslatok kimerítése,
mert a panaszeljárás konkrét ügyön túlmutató jelentőséggel is bír. Ezt
határidő stb.) teljesítése, és az, hogy alapjogsérelmet állítson, hanem
a funkciót értelemszerűen hordozzák azok a panaszeljárások, amelyek
ezen túlmutató tartalmi feltételeknek is teljesülniük kell. Az Alkotmány-
egy norma megsemmisítésére irányulnak, hiszen a jogszabályi rendel-
bíróság csak akkor fogadja be és vizsgálja meg érdemben a panaszt,
kezés megsemmisítésével az Alkotmánybíróság további alapjogsérel-
ha a panaszban állított alaptörvény-ellenesség érdemben befolyásolta a
meket előz meg. Dominánsan van jelen az objektív jogvédelmi funkció
bírói döntést, vagy ha a panasszal felvetett kérdés alapvető alkotmányjo-
a valódi alkotmányjogipanasz-eljárásban is: a bírói döntéssel szembeni
gi jelentőséggel bír. 74 Ezek a feltételek meglehetősen nagy mozgásteret
alkotmányjogi panaszok elbírálása során az Alkotmánybíróság építi, fej-
hagynak az Alkotmánybíróságnak annak eldöntésére, hogy egy adott
leszti az alapjogi dogmatikát, újabb és újabb alapjogi mércéket dolgoz
ügyben indokolt-e a támadott jogi aktus felülvizsgálata.
ki, ezáltal nemcsak az adott egyedi ügyben, hanem általában véve is
·etkez- [173] Ha az Alkotmánybíróság a panaszt megalapozottnak találja, ak-
előmozdítja, hogy a bírói jogalkalmazás az alapjogokkal összhangban
1ények történjen.
kor a támadott jogi aktust - valamennyi panaszfajta esetén - megsem-
misíti. Ezt követően az alkotmányjogi panasz orvoslása érdekében - a "'--Az alkotmánybíráskodás egyéni alapjogvédelmen
szakjogági eljárási kódexek szabályainak megfelelően - az alapjogsé- 11.2.
relemhez vezető bírósági eljárás újbóli lefolytatására van mód. Ennek túlmutató szerepe
során a bíróságnak már az alkotmánybírósági határozatnak megfelelően
kell eljárnia. Kvázi alkotmányjogi panasz esetén a megsemmisített jog- normako 11t
[1 76] Az alkotmánybíráskodás az alkotmány védelmének eszköze, a roll-jogkör
szabályt nem szabad alkalmaznia, valódi panasz esetén pedig a jogsza- törvényhozó hatalom legfontosabb ellensúlya, amelynek lényege az al-
bályokat az alkotmánybírósági döntés szerint kell értelmezni és alkal- kotmány kötelező erejének garantálása az azt megsértő törvényekkel
mazni.75 és más jogszabályokkal szemben. A centralizált modellben működő al-
kotmánybíróság ezt a szerepet a normakontroll-jogkörei révén tölti be,
[174] Az Alkotmánybíróság előtt sikerre vitt peres ügyek útja tehát visz- vagyis azáltal, hogy a jogszabályok alkotmánnyal való összhangjának
szakanyarodik a rendesbíróságokhoz. Az Alkotmánybíróság által meg- felülvizsgálata alapján az alkotmányellenes jogszabályt - mindenkire kö-
állapított egyéni alapjogsérelem kiküszöböléséért így végső soron a telező hatállyal - megsemmisíti.
megismételt eljárásra és/vagy határozathozatalra kötelezett bíróság lesz
felelős. Ez a feladatmegosztás tükrözi a két bírói szerv közötti funkcioná-
lis különbséget. Az Alkotmánybíróság nem lehet az igazságszolgáltatás [177] A magyar jogrendszer a jogszabályok alkotmányossági kont-
záróköve, ez a szerep túlmutatna alkotmányos funkcióján. A testület az rolljának mind az előzetes, mint az utólagos típusát, továbbá mind az
alkotmányjogipanasz-eljárásokban is csak az Alaptörvényt, az abban absztrakt, mind a konkrét utólagos normakontrollt ismeri. A konkrét ügy-
74
Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 29. §.
75 76 Először: 3325/2012 . (Xl. 12.) AB végzés [13]-[14].
Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 43. § (3) bekezdés.
87
86
 llö1 knpmiol<'>df> utól<1yos 11on nuko11ltoll , ru 111 1ly1 o blr
-7 [1 64] vagy - az ügyének jogerő s lezárult(ll követöen - az érintett al-
kotmányjogi panasza --7(165] alapján kerülhet sor, amellett, hogy hoz-
zájárul az érintett individuális jogsérelmének orvoslásához, a kifogásolt
jogszabályi rendelkezés mindenkire kötelező hatályú megsemmisítésé-
vel is jár. Az előzetes és az utólagos absztrakt normakontroll-eljárás vi -
.tarkt
•rma- szont, mivel fogalmilag nem kapcsolódik a kifogásolt jogszabály konkrét
1t roll
ügyben való alkalmazásához, direkt módon nem játszik szerepet egyedi
alapjogi igényérvényesítésben. Ezen eljárások jogkövetkezménye, hogy
az alapjogsértő jogszabály nem hirdethető ki, nem válhat a jogrendszer
részévé (előzetes normakontroll esetén), illetve a megsemmisítés által
kikerül onnan: hatályát veszti és többé nem lesz alkalmazható, továbbá
az adott tartalommal később sem alkotható újabb jogszabály (utólagos
normakontroll esetén). Az alkotmánybírósági törvény értelmében fősza­
bály szerint, a jogbiztonság érdekében a megsemmisítés hatálya az azt
követő nap, hogy az Alkotmánybíróság erről szóló határozatát a hivatalos
lapban közzétették, az alaptörvény-ellenes norma tehát ezen a napon
veszti hatályát, és e naptól nem alkalmazható. Vagyis a megsemmisítés
nem érinti az ezt megelőzően keletkezett jogokat és kötelezettségeket,
kivéve a már lezárt büntető- és szabálysértési eljárásokat, amelyeket
felül kell vizsgálni, ha ennek a terhelt számára kedvező következmé-
nye van. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor indokolt esetben el is térhet
a megsemmisítés hatályára vonatkozó általános szabályoktól, későbbi
vagy akár korábbi időpontot is megállapíthat a norma hatályvesztésére,
illetve alkalmazhatóságának kizárására.
[178] Az Alkotmánybíróság nem eszköztelen akkor sem, ha az alapjog-
sérelem egy jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés hiányára, vagyis
jogalkotói mulasztásra vezethető vissza --7(28]. Amennyiben a fent írt
hatáskörei gyakorlása során az Alkotmánybíróság azt észleli, hogy egy
kifejezett jogszabályi felhatalmazás ellenére sem került sor a jogszabály
megalkotására, vagy egy jogi szabályozásnak az Alaptörvényből leve-
zethető lényeges tartalma hiányos, akkor megállapítja a ·mulasztásból
fakadó alaptörvény-ellenességet, és határidő kitűzésével felhívja a jog-
alkotót feladatának teljesítésére. 77
yo- [179] Az absztrakt normakontroll alapjogvédelmi szerepének egyik leg-
!ás lényegesebb korlátja az eljáráskezdeményezési jogosultság. Az Alkot-
mánybíróság az absztrakt normakontroll-eljárásokkal csak akkor járul-
hat hozzá az alapjogok védelméhez, ha az erre feljogosított szervek és
személyek indítványozzák az alapjogsértő normák felülvizsgálatát. Az
Alkotmánybíróság az előzetes normakontroll-jogkört elsősorban a köz-
77
Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 46. § (1)- (2) bekezdés.
88
t'111 . ulkol1nó11ym.t.; u11 vut<'ljil ;1lt1pJó11, UL Or ~d1m.iyüló~ ni
1(11:,rn,:1u1 ol11ök
lai már elfogadott, de még ki nem llírtluloll törvények tekintetében gyako-
rolhatja. Az el őzetes normakontroll-eljárás kezdeményezésére jogosult
maga a törvényt elfogadó Országgyűlés is. Az Alaptörvény értelmében
az absztrakt utólagos normakontroll-eljárást csak a Kormány, az ország-
gyűlési képviselők egynegyede, a Kúria elnöke, a legfőbb ügyész, illetve
az alapvető jogok biztosa kezdeményezheti. Az indítványozók közül min-
denekelőtt az alapvető jogok biztosa az, akitől alapjogvédő funkciójára
tekintettel várható, hogy e jogosítványával az alapjogok objektív védelme
érdekében éljen --7(185].
[180] Az alkotmánybíráskodás, azaz az alkotmányos normakontroll az- objektív
által, hogy a törvényhozó hatalom többségi alapú döntéshozatalát kor- jogvédelem
látok közé szorítja, az egyének jogai érvényesülésének jelentős bizto-
sítékát nyújtja, ezáltal - objektív és preventív jellegű - alapjogvédelmi
rendeltetéssel bír. Ha az alkotmányellenesnek talált jogszabály kikerül a
jogrendszerből, az Alkotmánybíróság konkrét alapjogsérelmek későbbi
bekövetkezését is megelőzi, amelyekhez a hibás jogszabály alkalma-
zása vezethetett volna (preventív jelleg). A jogszabály megsemmisítése
nem konkrét személy(ek) által elszenvedett alapjogsérelem orvoslását
célozza, hanem egyéni alapjogsérelmektől függetlenül szolgálja a jog-
rendszer alapjog-konformitását, az alapjogok érvényesüléséhez fűződő
közérdeket (objektív jelleg).
11.3. A bírói alapjogvédelmet kiegészítő mechanizmusok
[1 81] "---
A bírósági jqgérvényesítés alternatívájaként a polgárok más tí- alternatív
pusú, így ombudsmani , illetve hatósági jogvédelmet nyújtó szerveknél is pa~aszke­
kereshetnek orvoslást alapjogsérelmükre. Ezek az alternatív panáSzke- zeles
zelési eljárások egy-egy lényeges vonásukban ~k a bírósági eljá- Gtt~ ~jl
! ástál„ így például a hatóságok csak korlátozott függetlenséggel rendel- t.....: ,
kezhetnels.. az <2!Jlbudsma...n pedig Q?m hozhat eljárásának végén jogilag w"~
kötelező döq!§.si._Ezek az eljárások ugyanakkor könnyebb hozzáférhe-
tőségük, rugalmasságuk, illetve gyorsaságuk folytán adott esetben ked-
vezőbbek lehetnek a jogsérelmet szenvedett személy számára. Ebből
következően az_glternatív panaszeljárások nem pótolhatják, de hatéko-
nyan kiegészíthetik az alapjogi bíráskodás rendszerét. Ezek az eljárások
tehát a bírói út alternatíva1kent jelentkeznek a Jogsérelmet szenvedett
személy számára. Igénybevételük egy adott egyedi ügyben ugyanakkor:
nem zárja ki a bírósági jogvédelmet. Ugyanakkor a hatalommegosztás
követelményéből fakadóan az ombudsman , illetve az alapjogvédő ható-
ságok eljárása az egyedi ügyben legfeljebb csak megelőzheti , de soha
nem követheti az igazságszolgáltatásért fel elős bíróságok eljárásá!:_
89
nououun [182] f\L ombudsman jogállása Magyrnor• ,. 'fHJotl o 1
.mrlarnuntll
>udsmon dik: az alapvetö jogok biztosa a törvényllo1.6 l1alalom ellenörzö S:Lorv
Megbízatását ennek megfelelően az Ország g y ű l é s keletkezteti (választ
ja), és a biztos rendszeresen köteles tevékenységéről az Ország gy ű ­
lésnek beszámolni, továbbá az országgyűlési képviselők a hatáskörébe
tartozó ügyben kérdést intézhetnek hozzá Az ombudsmant ugyanakkor
valamely ügy kivizsgálására vagy a vizsgálat elhagyására, illetve a vizs-
gálat alapján tett intézkedésekkel kapcsolatban a parlament sem uta-
síthatja. Az intézmény függetlenségét a politikai hatalmi ágaktól - így
elsősorban a végrehajtó hatalomtól, de a törvényhozástól is - széles
körű jogi garanciák szolgálják: az ombudsmani megbízatás elnyerésé-
nek személyi feltételei (szakmai érdemeken alapuló kiválasztás) és eljá-
rása (államfői jelölés, minősített többségű szavazáshoz kötött parlamenti
megválasztás), a megbízatás parlamenti cikluson túlnyúló időtartama
(hat év); az összeférhetetlenségi szabályozás; az ombudsman kvázi el-
mozdíthatatlansága, ezzel összefüggésben mentelmi joga; az utasítha-
tóság tilalma; az önálló költségvetés stb., mind-mind azt szolgálják, hogy
kizárják az intézmény működésének szakmai integritását fenyegető, po-
litikai indíttatású intervenciókat.
[183] Az ombudsman Magyarországon, miként általában, egyszemé-
lyes intézményként működik. Az alapvető jogok biztosának munkáját
ugyanakkor két helyettes segíti, akiknek jogállása megegyezik a biztosé-
val azzal, hogy a helyettesek személyére az alapvető jogok biztosa tesz
előterjesztést a parlamentnek. Az alapvető jogok biztosának helyettesei
specifikusan egy-egy jogterület védelmére összpontosítanak, nevezete-
sen a magyarországi nemzetiségek jogainak, illetve a jövő nemzedékek
érdekeinek védelmére.
viszony- [184] Az alapjogvédő hatóságok - így a Nemzeti Adatvédelmi és In-
lagosan formációszabadság Hatóság és az Egyen l ő Bánásmód Hatóság - füg-
'üggetlen
atóságok getlenségének jogi garanciái nem olyan kiterjedtek, mint az ombudsman
esetében. Ez természetes velejárója annak, hogy a hatósági szervek
(úgynevezett autonóm államigazgatási szervként) a végrehajtó hatalom-
hoz kötődő államigazgatási szervezetrendszerbe ágyazódnak. A függet-
lenség viszonylagosságát mutatja mindenekelőtt az, hogy a hatóság élén
álló, a hatóság tevékenységét irányító elnököt a miniszterelnök javaslatá-
ra a köztársasági elnök nevezi ki. A hatóságok fennállásának stabilitását
garantálja, hogy a személyes adatok védelméhez való jog, valamint az
egyenlő bánásmódhoz való jog vonatkozásában európai uniós norma
írja elő olyan független hatóság működtetését, amely felügyeli ezeknek a
jogoknak az érvényesülését.
90
[185) lv nl.1pvutt> louok I>
v6dolon1,111 lolndritn ; 11ni•1pv
orvoslása vagy orvosoltalás
[186] A szabá lyozás szerint az alapvető jogok biztosához bárki fordul-
hat, ha úgy ítéli meg, hogy egy hatóság - így például egy közigr,zgatá-
si szerv vagy egy közszolgáltatást végző szerv (pl. iskolák, kó.lházak,
t ávközlési szolgáltatók) - tevékenysége számára alapjogsérelm~et oko-
zott. 80 A biztos hatásköre tehát általános, valamennyi alapjogra kiterjed,
de panaszeljárásában csak a széles értelemben vett közigazgatással
szemben kereshető jogvédelem. Az ombudsman hivatalból is jogosult
eljárni, ami széles körű lehetőséget biztosít számára egyebek mellett
arra, hogy az alapvető jogok érvényesülésével összefüggő egyes prob-
lémákat szisztematikus, átfogó vizsgálat alá vegyen.
[1 87] Az ombudsmani eljárás jellegadó sajátossága, hogy könnyen
h ozzáférhető és rugalmas, amelynek során a biztos széles körű vizsgá-
lati jogosítványokat alkalmazhat (felvilágosítást kérhet, helyszíni ellenőr­
zést tarthat, betekinthet a kapcsolódó iratokba, azokról másolatot készít-
het stb.). A széles körű vizsgálati jogkört ellensúlyozza az ombudsman
vi szonylag „gyenge" intézkedési jogköre: a biztos a hatósággal szembeni
eljárása végén csak ajánlás jellegű intézkedéseket tehet, amelyeknek
nincs jogi kötelező ereje, a megszólított hatóságot csak az érdemi vá-
laszadásra kötelezi, de arra nem, ha végrehajtsa az ajánlásban foglal-
takat.
[1 88] Az alapjogvédő hatóságok hatásköre specifikusan egy-egy alap- a hatóságok
jog érvényesülésének ellenőrzésére szorítkozik. ~e~::::ö~ 8
[1 89] A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság vizs-
gálata kifejezetten az információs alapjogokkal kapcsolatban kezdemé-
nyezhető, így tehát akkor, ha a személyes adatok védelméhez ~[217]
vagy a közérdekű adatok nyilvánosságához való joggal ~[302] kapcso-
latban következett be jogsérelem. A Nemzeti Adatvédelmi és Informá-
ciószabadság Hatóság által garantált jogvédelem nem tisztán hatósági
j e ll egű: az állampolgárok bejelentése nyomán a Nemzeti Adatvédelmi és
Információszabadság Hatóság - az ombudsmani eljáráshoz sok tekintet-
ben hasonló - vizsgálatot folytathat le, illetve hatósági eljárást is indíthat.
Az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz az egyenlő bánásmód követelmé-
nyének ~[292] megsértése esetén fordulhat az érintett. A kérelem alap-
78
Somody Bernadette: Az ombudsman típusú jogvédelem. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2010,
124-140.
79
Alaptörvény 30. cikk (1)- (2) bekezdés.
80 Az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény 18. § (1) bekezdés.
91
 Ján <.l S/urv l 1.itó::;{1gl eljárás kerelébe11 folyt.111.i lu .i vl1sgé lal(1l. Ml11cJl<6t
szerv hatóság i eljárása jogilag kötött, forrn all.d.1ll keretek közölt Lajllk.
Hatósági eljárásuk végén jogilag kötelező határozat születik, amely kö 1 -
igazgatási bíróság előtt megtámadható.
[190) Alapjogsérelem megállapítása esetén a hatóságok a különbö-
ző típusú szankciók széles listájából válogathatnak: a szankciók között
éppúgy találunk az egyéni jogsérelmek orvoslására szolgáló szankciókat
(pl. eltiltás a jogsértő diszkriminatív magatartástól, a jogellenesen kezelt
adatok törlésének elrendelése), mint a további jogsértésektől visszatar-
tó, represszív jellegű szankciókat (pl. bírság).
mbuds- [191) Az ombudsman - a fent már említettek szerint - fontos szerephez
t"~~~~- jut az absztrakt alkotmányos rend védelmében, hiszen az arra felhatal-
~~k~~ei mazottak közül mindenekelőtt tőle várható az alapjogsértő jogszabályok
absztrakt utólagos felülvizsgálatának kezdeményezése -7[177). Az Al-
kotmánybíróság normakontroll-eljárásának indítványozása az alapvető
jogok biztosának önálló hatásköre, nem csak intézkedési lehetősége, az
Alkotmánybírósághoz fordulást tehát nem kell megelőznie sem panasz
alapján, sem hivatalból lefolytatott vizsgálatnak. Az ombudsmannak in-
formális módon bárki javasolhatja, hogy éljen normakontroll-kezdemé-
nyezési jogával, azonban az alapvető jogok biztosa saját belátása sze-
rint dönt az indítványozásról.
[192) Emellett ha az ombudsman valamely panasz kivizsgálása során
arra a megállapításra jut, hogy az alapjogsérelmet valójában nem a vizs-
gálata alá vont hatóság eljárása vagy intézkedése okozza, hanem a ha-
tóság által alkalmazott jogszabály hibája vagy egy jogszabály hiánya, a
jogalkotóhoz fordulhat, és javaslatot tehet jogszabály módosítására vagy
hatályon kívül helyezésére is. Az ombudsman is ellenőrzi tehát a nor-
máknak az alapjogokkal való összhangját, az ennek alapján tett intéz-
kedései azonban közvetlenül nem érintik a kifogásolt normák hatályát,
csupán kezdeményező jellegűek. Jogszabály megalkotására, hatályon
kívül helyezésére, illetve módosítására vonatkozó javaslattal az általa
felügyelt jogterületen a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság
Hatóság is élhet.
puha [193) Az alapjogok védelmét az eddig említetteknél „puhább" eszközök
;zközök is szolgálják, amelyek elsősorban az alapjogok érvényesülésének általá-
nos ellenőrzésére (monitoring), a jogsérelmek megelőzésére, az alapjogi
értékek terjesztésére és megerősítésére irányulnak. Az ilyen jellegű sze-
repvállalás különösen jellemző az ombudsmanok tevékenységére, de
az alapjogvédő hatóságok feladatai között is megtalálható. Az alapvető
jogok biztosa például saját kezdeményezésére, hivatalból is folytathat
92
vl/' i!Jid;ilok.il , .i111olyuk 11u1n rnlot 1 uqyodl i1l.ipjog~6rolo1n o r voslnbntll,
lwnom nlnpjogi problémák átfogó julluu11 l<ivlLsgálására irányulhatnak.
f\L ombudsmannak általános jelleggel , folyamatosan figyelemmel kell
klsérnie az alapjogok magyarországi helyzetét, a nemzetközi emberi
jogi egyezmények hazai érvényesülését. Feladatai közé tartozik, hogy
véleményezze az alapjogokat érintő jogszabálytervezeteket, illetve meg-
fogalmazhat jogalkotásra vagy nemzetközi emberi jogi egyezményhez
---való csatlakozásra vonatkozó javaslatot. A széles értelemben vett alap-
jogvédelmi tevékenység része az együttműködés a civil jogvédő szerve-
zetekkel, valamint a polgárok alapjogokkal kapcsolatos tájékoztatása, a
jogismeret és a jogtudatosság fejlesztése is.
[194) Az ombudsman intézmény egyszemélyes jellegéből, eljárási jog-
körének sokszínűségéből és tevékenységének viszonylagos jogi kötet-
lenségéből következik, hogy az ombudsman által nyújtott jogvédelem
jellegét és hatékonyságát a tisztséget elnyerő biztos szerepfelfogása
legalább annyira meghatározza, mint amennyire a tevékenységére vo-
natkozó jogszabályi rendelkezések.
[195) Az alapjogvédelem intézményrendszeréhez - tág értelemben - civil
hozzávehetők a közhatalomtól független, civil jogvédő szervezetek is. iogvódök
Segítséget nyújtanak egyéni alapjogsérelmek orvoslásában, jogi igények
érvényesítésében elsősorban kiszolgáltatott helyzetben lévők számára,
és rendszerszerű alapjogi problémák orvoslásán is dolgoznak. Ennek
keretében megfigyelik az állami szervek tevékenységét, jelentéseket
fogalmaznak meg, és kezdeményezik (saját nevükben vagy az érintett
kepviseletében) állami szervek különféle eljárásait. E szerepüket a jog-
rendszer azzal ismeri el, hogy bizonyos esetekben a jogi képviselet, illet-
ve a közé rdekű igényérvényesítés jogával ruházza fel őket.
11.4. Az európai alapjogvédelmi rezsim
[196) Az alapjogok korábban már tárgyalt nemzetközi szintű elismerése Emberi
-7[12] nemzetközi alapjogvédelmi mechanizmusokat is magával hozott. Jogok
Ezek közül Magyarországra a legnagyobb hatást az Emberi jogok eu- Európai
Bírósága
rópai egyezményét érvényesítő Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB)
egyéni panaszos eljárása gyakorolja. A franciaországi Strasbourgban
működő nemzétközi emberi jogi bíróság kikényszeríthető jogvédelmet
nyújt, ezzel hozzájárul az Európa Tanács égisze alatt az államok sokszí-
nű politikai és diplomáciai együttműködéséhez. Magyarország 1992-ben
csatlakozott az Emberi jogok európai egyezményéhez és ismerte el az
EJEB joghatóságát, az egyezményt Magyarországon 1993-ban hirdet-
ték ki, a magyar állam ettől kezdve felel a bíróság előtt az egyezményben
foglalt alapjogok megsértéséért.
93
 [197) tv LJl:8 blrálnak szá ma rn ogom o.- 11, .11 uuy0Lmónybo11 10::;.1ob
államok számával. Az egyes államok állul Jovu t.iolt jelöltek közül él L Eu
rópa Tanács Miniszteri Bizottsága választja meg a testület tagjává váló
bírákat, akik tevékenységüket az őket jelölő államtól függetlenül kötele·
sek végezni. Ez az elvárás azért is kulcsfontosságú, mert az EJEB előtti
eljárásokban legalább az egyik fél az egyezményben részes állam. A
bírák az ügyekről alapvetően ítélkező, főszabályként héttagú kamarák-
ban (tanácsokban) döntenek, amelynek tagja a perelt állam javaslatára
megválasztott bíró is. Miután a kamara meghozta az ítéletét, a felek bár-
melyike kérheti az ügynek a több bíróból álló Nagykamara elé terjeszté-
sét, aminek azonban csak kivételesen adnak helyt. Ügy a Nagykamara
elé kerülhet úgy is, hogy a kamarák valamelyike átengedi hatáskörét.
Ez olyankor fordul elő, ha az illetékes kamara szerint az ügy az egyez-
mény értelmezése tekintetében lényeges kérdést vet fel, vagy valamely
kérdésnek a kamara általi megítélése a Bíróság által korábban hozott
ítélettel ellentétes lehet.
egyéni
[198) Az EJEB eljárását az teszi regionális szinten egyedülállóan ha-
anaszos
eljárás tékony jogérvényesítési mechanizmussá, hogy a bíróság előtt egyéni
panaszos eljárás indítható, amelynek a végén jogilag is kötelező dön-
tés születik. Az EJEB-hez bármely természetes személy vagy nem kor-
mányzati szervezet fordulhat. Az EJEB előtt kizárólag az egyezményben
foglalt jogok (tehát nem a nemzeti alkotmányokba foglalt alapjogok) meg-
sértése esetén lehet jogvédelmet keresni, az EJEB-hez benyújtott kére-
lemben a panaszosnak az egyezmény megsértésére kell hivatkoznia.
[199) Az EJEB előtti eljárásban a kérelmező és a bepanaszolt, egyez-
ményben részes állam áll egymással szemben. Ennek oka, hogy a ré-
szes állam felelős az EJEB előtt bármely olyan jogsértésért, amelyet az
adott állam szervének eljárása vagy mulasztása okozott. Az EJEB előtt
tehát akkor is az állam áll szemben az alapjogi jogosulttal (a kérelmező­
vel), ha az ügy alapjául szolgáló korábbi nemzeti eljárások magánsze-
mélyek közötti jogvitáról szóltak.
[200] Az EJEB elé olyan ügyek is kerülhetnek, amelyek eredetileg a
részes állam bírósága előtti eljárásokban nem bírtak alapjogi relevanci-
ával -7[152). Erre vezethet például, ha a nemzeti bírósági eljárás során
megsértik a kérelmezőnek az egyezményben garantált tisztességes el-
járáshoz való jogát. Ugyancsak EJEB elé kerülhet olyan, egyébként nem
alapjogi hazai ügy, amelyben egy állami szerv az alapjogok védelmé-
re vonatkozó kötelezettségeivel -7[106] kapcsolatos mulasztása sértett
egyezményes jogot.
94
tv I~ H ko11t1.i M.l!IY<llOni/.'t!l ilqyl 11.111 .i : 1 .JI B rnou<'1ll;ipltolti1, ll<>!JY
M;1gymors/é'19 megsértette a pilllil b /o s ogyeLményben garantált nitt
gánélet védelméhez való jogát. R. B. egy gyöngyöspatai roma szár-
mazású asszony, akit a szélsőjobboldali Betyársereghez köthető sze-
mélyek baltával fenyegettek saját udvarán. R. B. közösség tagjai elleni
erőszak miatt tett feljelentést, ám a magyar hatóságok nem vizsgálták
a rasszista indítékot az ügyében. Az EJEB döntése szerint a pana-
szost egyértelműen a származása miatt fenyegették, és mivel a ma-
gyar hatóságok nem tulajdonítottak ennek szerepet, ezzel az identitá-
sát, a magánszféráját mulasztották el megvédeni, ezzel megsértve az
egyezményben garantált jogát. 81
[201] Az EJEB alapjogvédelmi mechanizmusa szubszidiárius, kiegé- szubszld ln ·
ritás
szítő je ll egű
a nemzeti jogvédelemhez képest. Ennek elsődleges, eljá-
rási megnyilvánulása, hogy egy konkrét panasz befogadhatóságának
feltétele, hogy a panaszos kimerítse az összes rendelkezésre álló, ha-
tékony hazai jogorvoslatot. A szubszidiaritás tartalmi megnyilvánulása
tetten érhető az EJEB döntéseiben rendszeresen visszatérő fordulatban,
miszerint a bíróságnak nem feladata a hazai bíróságok helyébe lépni,
különösen nem a nemzeti jogszabályok értelmezése terén. Az EJEB sa-
ját maga által kijelölt feladata, hogy a jogerős hazai döntés összhangját
vizsgálja az egyezménnyel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az EJEB
szükségszerűen egyezménysértőnek talál egy olyan hazai döntést,
amely nem pontosan arra a következtetésre jut, amelyre a testület jutott
volna. Amennyiben a hazai jogalkalmazó az egyezménynek és az arra
épülő bírósági gyakorlatnak megfelelő mérlegelést folytatta le, az EJEB
j e+lemzően elfogadja a jogértelmezést egyezménykonformnak, jusson
az bármilyen eredményre is. 82
[202] Az EJEB-nek az egyezmény megsértését megállapító ítélete kö- jogkövetko„.
mények
telezi az érintett államot, amely köteles az ítéletben foglaltak szerint eljár-
ni. Ha a bíróság megállapítja a panaszos jogainak sérelmét, igazságos
elégtétel, vagyis a jogsértés mértékével arányos pénzösszeg megfize-
tésére kötelezi az érintett államot. Az EJEB döntésének az egyezmény
szerint csak az eljárásban részt vevő felekre (inter partes) van joghatása;
az EJEB nem jogosult arra, hogy a nemzeti bíróság ítéletét vagy nem-
zeti jogszabályokat megsemmisítsen. Az elmarasztalt állam ugyanakkor
az igazságos .elégtétel megfizetése mellett köteles mindent megtenni a
jogsértés ismétlődésének megelőzése érdekében , így például szüksé-
ges lehet jogszabályain is módosítani, ha a jogsérelem a jogszabályok
hibájára vezethető vissza. Az ítélet végrehajtását az Európa Tanács Mi-
niszteri Bizottsága e ll enőrzi.
81 R.B. v. Hungary, no. 64602/12, 12 April 2016.
82
Pl. Von Hannover v. Germany (no. 2) [GC], nos. 40660/08 and 60641/08, ECHR 2012, 107.
95
 (203] A l>lróstig joggynkorl<llé.l éJL. utóbbi Idői >1 111 1,11le1luu1ott ouy objoktlv
jogvédelmi hatásokkal járó mechanizm ust, ~v t11 1. „pllol judgmenl " olj:
rást is. Ha a bíróságra sok nagyon hasonló, ugyanazon rendszerszinlO
problémára visszavezethető kérelem érkezik, a bíróság azok közül kiv
laszthat egyet, amelynek eldöntéséig a többi eljárást felfüggeszti. Az igy
kiemelt ügyben meghozott ítéletben felhívja az érintett államot, hogy iga
zítsa a hazai jogot az egyezmény rendelkezéseihez. A további hasonló
ügyekkel a Bíróság csak ezt követően foglalkozik. 83
[204] A magyar büntetőeljárási kódex szerint az EJEB ítélete felülvizs-
gálati oknak, a polgári perrendtartás szerint pedig perújítási oknak mi-
nősül.
li 1ui'1llrn 11okr il ctir1k 111111yll>n 11 kötulu1ö, rn no1111ylbu11 rvok ' " unió:;; jo
htijtjók vógro.1111 AL. egyéni lgényérvónyesltésro az Európai Unió Blrósé:l-
gán csak az uniós intézményekkel és szervekkel szemben van lehető ­
ség; a jogaikban érintett személyek az uniós jogot - így az uniós alapjogi
normákat - a tagállamokon számon kérni csak a tagállami bíróságokon
tudják, amelyek kötelessége az uniós jog alkalmazása. A tagállami bíró-
s_ágQk az uniós joggal ellentétes tagállami jogszabályt nem alkalmazhat-
ják, 89 ha pedig a tagállami bíróságnak az uniós jog értelmezése, illetve
érvényessége körében kérdései adódnak, az Európai Unió Bíróságától
kérhet iránymutatást (előzetes döntéshozatali eljárás). Magyar bíróságok
által tárgyalt egyedi alapjogi ügyek csak e mechanizmuson keresztül jut-
hatnak az Európai Unió Bírósága elé.

11zeti [205] Az egyezményben részes államok vállalták ugyan, hogy eleget

szer- tesznek az EJEB egyedi döntéseinek, de ebből nem következik egyértel-
;orolt
1atás műen, hogy a hazai bíróságok kötelezőnek ismerik el az EJEB esetjogát
magukra nézve. A magyar Alkotmánybíróság jellemzően hivatkozza az
EJEB gyakorlatát. 84 Amennyiben az Alkotmánybíróság döntését követő­
en az EJEB ugyanabban a tárgykörben eltérő döntésre jut, ezt a tényt
az Alkotmánybíróság olyan új körülménynek tekinti, amely lehetővé teszi
korábbi álláspontja felülvizsgálatát. 85

[206] A rendesbíróságok döntéseiben is tetten érhető az EJEB esetjo-

gának alkalmazása, de az, hogy az ítélkezés mennyiben áll összhang-
ban az EJEB gyakorlatával , már esetleges. 86 Egyértelmű törvényi kötele-
zettség terheli azonban az egyedi ügyben eljáró bírót, hogy - a bírósági '----
eljárás felfüggesztése mellett - az Alkotmánybíróság eljárását kezde-
ményezze, ha az előtte folyamatban lévő egyedi ügy elbírálása során
olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek az egyezménybe ütközését
észleli. 87

Unió [207] Az Európai Unió egyre nagyobb szerepet vállal az alapjogok vé-
•sága delmében; az unió elsődleges jogának részét képező Alapjogi Chartában
saját alapjogi katalógussal is rendelkezik --7[14]. Ennek alkalmazási köre
és az egyéni jogérvényesítés lehetősége azonban sokkal korlátozottabb,
mint az Emberi jogok európai egyezménye esetében. Az Alapjogi Charta
elsősorban az Európai Unió intézményeire és szerveire vonatkozik, a

83 Bárd Petra: Az EU csatlakozása az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez, Fundamentum

2015/4., 27. 0.
84 Kovács Kriszta: Az Emberi jogok európai egyezménye és az uniós jog szerepe az alapjogi ítél-
kezésben . ln: Somody Bernadette (szerk.) Alapjogi bíráskodás - Alapjogok az ítélkezésben.
Budapest, L'Harmattan Kiadó, 2013, 154- 155.
85 Pl. 4/2013. (II. 21.) AB határozat a tiltott önkényuralmi jelképek használatának alkotmányossá-
gáról. 88 Alapjogi Charta 51. cikk.
86 Kovácsi. m., 158- 160. 89 Amministrazione del/e Finanze del/a Stato v. Simmenthal SpA., Case 106/77, European Court
87
Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 32. § (2) bekezdés. Reports 1978 -00629.

96 97
 Ill. ALAPJOG-SPECIFIKUS DOGMAI IKA
ÉS SZTENDERDEK

-111 .1. A személy méltósága

111.1.1. Az emberi méltóság és az emberi személyiség aspektusai

(208] Az. emberi jogi gondolkodás magva, hogy minden embernek meg sérthototlo r
kell adni azt a tiszteletet és megbecsülést, amely emberi mivoltánál fogva emberi
méltós6o
megilleti. Az ember számára ezt a különleges jogi státuszt veleszületett
emberi méltósága és ennek jogi védelme jelöli ki. Minden ember feltétel
nélkül és egyformán jogosult arra, hogy vele emberhez méltó módon,
emberi minőségét, annak kivételes értékét szem előtt tartva bánjanak.
Megfordítva ezt a követelményt úgy fogalmazhatunk, hogy az emberi
méltósághoz való jog minden olyan bánásmódot tilt, amely semmibe ve-
szi az egyén személyiségéből fakadó értékeket.

(209] Az emberi méltóság védelme a második világháborút követő

nemzetközi emberi jogi törekvések révén a demokratikus jogállami érték-
rend középpontjába került. Elsősorban a diktatúrák embertelenségével
való kategorikus szembenállás vezetett oda, hogy a huszadik századi
egyetemes emberi jogi egyezmények, valamint a rendszerváltó európai
~alkotmányok túlnyomó többsége az alapjogi katalógus élén köteleződött
el az emberi méltóság feltétlen tiszteletben tartása mellett. Ebbe a sorba
illeszkedett az alkotmányos átalakulást megtestesítő 1989-es magyar Al-
kotmány is. A nemzetek, illetve közösségeik ezzel a jogi dokumentumok
szintjén is kifejezésre juttatták, hogy az emberi jogokat korlátozó aktu-
soknak van egy olyan abszolút határa (ti. az emberi méltóság), amely-
nek átlépése soha, semmilyen körülmények között nem igazolható. Bár a
méltóságvédelem elvont követelményének konkrét jogi következményei
korántsem mutatnak egységes képet a különböző jogrendszerekben, a
modern alkotmányos demokráciák közös vonása, hogy nem vonják két-
ségbe, és nem írják felül az emberi méltóság sérthetetlenségét.
\
(210] Az. emberi személyiség fogalmát a jog nem határozza meg, a szemólyl·
ugyanakkor jól azonosíthatók a személyiség egyes aspektusai , ame- ség
aspektusnl
lyek többféle nézőpontból is leírhatók. A jog által nyújtott védelem a
személyiség egészére, annak minden lényegi vetületére kiterjed. A jog
védelemben részesíti az egyén testi-lelki integritását (pl. életét és testi
épségét), a szellemi-erkölcsi személyiség identitását (pl. magán- és csa-
ládi élet, lelkiismereti meggyőződés), az emberek jogegyenlőségét és -

99
 yyos jogrondsLorokbon - a rnegé l~10tés h o/ b/ l1k• 1nuu:;; lólml11lr11u1not. 1111
A védelem kiterjed mind az egyén bizonyos holyLolelnek, állapotainnk
tiszteletben tartására (pl. magánlakás háborítatlansága), mind pedln
cselekvéseinek szabadságára (pl. művészi önkifejezés). 91 Más megk
zelítésben a személyiségvédelem amellett, hogy a magánszféra védel
mét biztosítja, a személyiség külső szférájának védelmét is magában
foglalja: az egyén szociális megnyilvánulásainak szabadságát is garan
tálja, vagyis azt, hogy az ember szabadon valósíthassa meg önmagát <1
társadalomban. 92
111.1.2. Az emberi személyiséget védő jogok köre
nberi [211] A magyar jogban az emberi személyiség egészének átfogó vé:
g hoz
s;lelmélaz emberi méltósághoz való jogj?iztosítja. Ezt az átfogó szemé-
ójog
lyiségvédelmi funkciót az Alkotmánybíróság azzal alapozta meg, hogy
az emberi méltósághoz való jogot ún. általános személyiségi jogként
értelmezte. Az alapjogi katalógusban nevesített alapjogokon keresztül
az emberi személyiség számos - viszonylagosan jól körülhatárolható -
aspektusa részesül védelemben. Az emberi méltósághoz való jogra mint
általános személyiségi jogra viszont olyankor is hivatkozni lehet a sze-
mélyiség védelmében, amikor a külön is elismert, nevesített alapjog nem
áll rendelkezésre.
Azblkotmánybíróság az emberi méltósághoz való jogot az ún. „általános
~emélyiségi jog" egyik megfogalmazásának ~- A modern alkot-
mányok, illetve alkotmánybírósági gyakorlat az általános személyiségi
jogot különféle aspektusaival nevezik meg: pl. a személyiség szabad
kibontakoztatásához valo jogként, az önrendelkezés szabadságához
való jogként, általános cselekvési szabadságként, avagy a magánszfé-
rához való jogként. Az általános személyiségi jog „anyajog", azaz olyan
szubszidiárius alapjog, _p_melyet mind az Alkotmányb1rosag, mind a bí-
~ágok minden esetben felhívhatnak az egyén autonom1a1anak védel-
mére-'-ha az adott tényállásra a konkrét, nevesített alapjogok egyike sem
alkalmazható.93
usan [212] A személyiséget védő jogok egy része jellemzően külön is ne-
~ít~~ vesített alapjogként, illetve tilalomként jelenik meg a nemzetközi egyez-
g ményekben és az egyes alkotmányokban. Ide sorolható az Efillheri mé.!.:
90
Zakariás Kinga: Az emberi méltósághoz való jog. ln: Jakab András - Fekete Balázs (szerk.):
Internetes Jogtudományi Enciklopédia (Alkotmányjog rovat, rovatszerkesztő : Bodnár Eszter,
Jakab András) http://ijoten.hu/szocikk/az-emberi-meltosaghoz-valo-jog (2018), [17).
91
Vö. Robert Alexy nyomán Halmai Gábor - Tóth Gábor Attila: Az emberi jogok rendszere. ln:
Halmai Gábor - Tóth Gábor Attila (szerk.): Az emberi jogok. Budapest, Osiris, 2003, 91.
92
Vö. Sajó András: A társadalmi tényező a magánéletben - A „magánélethez való jog" (private
life) genealógiája. Állam- és Jogtudomány, 2017/4., 92- 105.
93
8/1990 . (IV. 23.) AB határozat.
100
. ~ OL...OlllUUtlulu11,
1no_9_0Jáló- bánásmód és büntetés tilalQJ_a, a s~abadsághoz és személY..i
b~ való jog. (habeas corpus), valamint az ember magánszfé-
ráját oltalmazó alapvető jogok, nevezetesen a magán- és családi élet,
a.m agá nlak~, cun agántitol:s., a személyes adatok védelme, továbbá a
~ ereti és vallásszabadság is.
-[213] A nemzetközi általános emberi jogi deklarációk és a modern élethez
és testi
alkotmányok minden ember számára biztosítjáJs_ az élethez való jogot, épséghez
amely alapján tilos az élet önkényes elvétele. Az élethez való jog külö- való jog
nös súlyát az általa oltalmazott érték, az emberi élet adja, amely minden
más alapjog gyakorlásának előfeltétele. A testi épséghez való jog az em-
ber testi integritását hivatott védeni a fizikai sérelmekkel szemben. Az
élethez és a testi épséghez )laló jog tehát az ember fizikai létezésének
alapLogi biztosítékaL
jellemzően
[214] A nemzetközi és nemzeti alapjogi katalógusok bb- a kínzés,
szolút tilalomként fogalmazzák meg a kínzás, embertelen, megalázó bá- ember!e~n ,
násmód és büntetés tilalmát, amelynek megtartása alól tehát semmilyen ~áengáa~m~d
más jog, érték vagy érdek érvényesülése nem adhat felmentést. Az Em- é_s büntot
beri Jogok Európai Bíróságának gyakorlata alapján a három tilalmazott tilalma
esetkör (kínzás, embertelen bánásmód és büntetés, illetve megalázó
bánásmód és büntetés) közül a kínzás a legsúlyosabb; emellett a másik
két bánásmód lépcsőfokszerűen enyhébb mértékű, illetve súlyú. Kínzás
esetén a tettes szándékosan okoz komoly testi vagy lelki szenvedést az
94
áldozatnak, és e cselekmény betudható az államnak. Ugyancsak tilos
valakit kiadni, illetve kiutasítani olyan országba, amelyben őt komolyan
fenyegeti, hogy halálra ítélik vagy kínozzák, illetve embertelen, megalázó
bánásmódnak vagy büntetésnek vetik alá
szabadság ·
[215] A személyi szabadsághoz és biztonsághoz való jog a fizikai sza- hoz
badság és biztonság biztosítéka, védelmet nyújt a - büntetőeljáráshoz és szem ólyl
biztonság·
kapcsolódó és az azon kívüli - fogvatartással szemben. hoz való Joo
[216] A magán- és családi élet biztosításához való jog az egyén ma- magán- óe
család i ólot
gánszféráját védi az állami beavatkozástól, azt a szférát, amelyben az
védelm óh
egyén önmaga lehet és önmaga maradhat. 95 A védelem köre nem korlá- való jog
tozódik a magánszféra legszűkebb területeire és helyzeteire, amelyek a
külvilágtól való visszavonulást szolgálják (például a magántitok, illetve a
családi élet színteréül is szolgáló magánlakás vagy otthon), hanem kiter-
94 Zakariás Kinga - Szirbik Miklós: 54. §[Az élethez és az emberi méltósághoz való jog] . ln: Jakab
András (szerk.) Az alkotmány kommentárja II. Budapest, Századvég, 2009. 98- 118. msz.
95 Konvitz, M. R.: Privacy and the Law: a Philosophical Prelude. Law and Contemporary Problems
Vol31, 1996, 2,272.
101
 d rv ugyó11110k n 1t i. 1~okkal lótos rtett kaµc:ml;1 l, 11m l!J, 11101t OLokbon Is
d ó~mok mind t.lL ogy611I, mind o kö1öut11'1 ul l\l11yllvr11 1lt;'1b;'tl ,
személyiség nyilvánul meg és teljesedik kí. lgy o jog alapján védelmet
a vallási sLortartások végzését és a vallás más niódolu>1 1 tör tónö gya-
élvez a más személyekkel való személyesen, levelezés útján vagy egyéb
módokon történő kapcsolattartás, és az egyénről a környezetében ki -
korl ását, valamint a vallás tanítását és terjesztését. ~r te l emsze rüen a
szabadságjog része, hogy az egyén tartózkodhat meggyőződésének ki-
alakított kép, a jó hírnév is. Több jogrendszerben, valamint a strasbourgi
fejezésre j uttatásától , erre nem kötelezhető 7[83]. Harmadrészt ez az
bíróság joggyakorlatában is, a magán- és családi élethez való jog általá-
alapjog biztosítja a közösségi vallásgyakorlás szabadságát, a vallási kö-
nos személyiségi jogként hasonló funkciót tölt be, mint Magyarországon
__zösségek létét, amelyek állami elismerésre, és az ezzel járó jogi szemé-
az emberi méltósághoz való jog: a személyiség szabad kibontakozta-
lyiségre, vagyis §_gyházi státuszra is igényt tarthatnak.
tásához való jog védelmét szolgálja. Így - ha a személyiség adott as-
pektusára vonatkozó alapjog nincs nevesítve - e jog alapján élvezhet
[219] A véleménynyilvánítási szabadság biztosítja az egyén számá- önkifoj
védelmet az egyén testi és lelki integritása, önrendelkezése, szexuális szabad1rn1111
orientációja és szokásai, személyes és magánterei, személyes adatai. ra az önkifejezés szabadságát. (Emellett a közügyekre vonatkozó vé-
leménynyilvánítás joga a demokratikus részvételt hivatott biztosítani
[217] Az informatikai fejlődés eredményeképpen az egyén minden ko-
~ m élyes
adatok
7[298].) Az önkifejezéshez való jog alapján az egyén bármilyen közlen-
!lméhez dőjét megfogalmazhatja és másokkal megoszthatja. E jog minden közlés
való j og
rábbinál kiszolgáltatottabbá vált a vele kapcsolatba hozható (személyes)
szabadságát magában foglalja, mégpedig függetlenül annak módjától,
adatainak tömeges és automatizált kezelése által, ezért a huszadik szá-
értékétől, erkölcsi minőségétől és legtöbbször valóságtartalmától is. (\z
zad második felében mind több alapjogi katalógusban jelent meg a sze-
önkifejezésnek speciális megnyilvánulási formái is vannak, amelyek ön-
mélyes adatok védelméhez való jog biztosítása. E jog korlátokat állít az
állóan nevesített alkotmányos védelmet nyerhetnek. Ilyenek a művédeti
egyénre vonatkozó adatoknak (személyes adatok) az érintett személy
akaratától független kezelése elé, továbbá biztosítja az egyén számára, alkotás és a tudományos kutatás szabadsága, amelyek magukban fog-
hogy ellenőrzést gyakoroljon adatai kezelése felett. Magyarországon -
lalják a művészi, illetve tudományos alkotómunka szabadsága mellett
az alkotás bemutatásának és terjesztésének szabadságát ·is. E jogból
több más európai jogrendszerrel összhangban - a személyes adatok
következik az is, hogy a művészi vagy tudományos érték meghatározá-
védelméhez való jogot információs önrendelkezési jogként értelmezik,
sában az állam nem kompetens. Az önkifejezés jogának nevesített meg-
aminek az a tartalma, hogy mindenki maga rendelkezik személyes ada-
tainak sorsáról, azok feltárásáról és felhasználásáról. A magyar alkot- nyilvánulási formája továbbá a tanítás szabadsága. Az önkifejezés sajá-
tós formája a lelkiismereti , ~ vallásos meggyőződés kinyilvánítása
mányos hagyomány e jogot az információszabadsággal 7(302] össze-
kapcsolva tárgyalja, mivel e két jog együttesen biztosítja, hogy az egyén
.i.§... amely a fentebb bemutatott lelkiismereti és vallásszabadság védelmét
információs értelemben ne váljon kiszolgáltatottá az állammal szemben. élvezi. Az alapjogi jogirodalom és az alkotmánybírósági gyakorlat szerint
ezek a jogok - együtt a közügyekre vonatkozó, politikai kommunikációt
[218] A lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jog védi a személy biztosító jogokkal - alkotják a kommunikációs jogok 7[297] csoportját.
á~sz_a- meggyőződés
mereti
identitását, hiszen a vallásos és más lelkiismereti az
" "• egyén identitásának egyik legmeghatározóbb eleme. A vallásos meg- [220] A személyiség szabad kibontakoztatásához való jog nyilvánul a fogt atko ·
győződés mai értelmezése szerint kiterjed a vallástalanságra, illetve az meg a foglalkozás megválasztásának szabadságában , és ennek egyik zás s~~ bod
aspektusában, a vállalkozás szabadságában. E jogok alapján, amelyek ~:2~ 0 ::~;
istenhit tagadására is, a lelkiismereti meggyőződés körébe sorolható pe-
dig minden, a személyiséget mélyen érintő, komoly és határozott sze-
egyaránt kiterjednek a munkaviszonyban és az azon kívül végzett mun- jog
mélyes hit is, amely nem feltétlenül vallásos jellegű. A lelkiismereti és kára, az állam nem akadályozhatja meg valamely foglalkozás, hivatás
vallásszabadság alapján egyrészt mindenki jogosult arra, hogy vallásos stb. választását.
és más meggyőződését szabadon megválassza, illetve elhagyja, meg-
változtassa, ebbe az állam nem avatkozhat be. Az e meggyőződésből [221] Az ember személyiségében rejlő értékei kiterjedtebb védelmet joggyakor
latban
történő cselekvés szabadságát az emberi méltóságból következő más feltételeznek annál, mint amit az alapjogi katalógusokban rendszerint
nevesített alapjogok nyújtanak. E jogok ugyanis nem fedik, de a sze-
nevesltoH
jogok
jogok, így például az önrendelkezési szabadság is védi. A lelkiismereti
és vallásszabadság másrészt biztosítja a vallás, illetve a meggyőződés mélyiség komplexitásánál fogva nem is fedhetik le az egyén autonóm
szabad kifejezésre juttatását - e tekintetben a kommunikációs alapjo- személyiségének minden olyan aspektusát, amely igényt tart az indoko-
gok csoportjába is tartozik 7(297]. Az alapjognak ez az aspektusa védi latlan beavatkozásokkal szembeni védelemre. Az alapjogok jelentését
értelmező bíróságok ezért az alapjogi katalógusokban nevesített szemé-
102
103
 lylsóuvodolr ni joyokb lvo újabb uj.il>I 1 lt >t 101,ot HLOllot{l l(lllílk
ós neveznek meg.
[222] A magyar joggyakorlatban ezekben az esetekben bír kiemelkedő
jelentőséggel az emberi méltósághoz való jog, amely utat nyit a bírósá-
gok számára, hogy az alapjogi katalógusban (még) meg nem nevezett
jogosultságokat hívjanak fel az egyén autonómiájának védelmére. Az
emberi méltósághoz. való jog értelmezésén keresztül a magyar Alkot-
mánybíróság - az európai demokráciák alkotmányaival és alkotmánybí-
---
rósági gyakorlatával összhangban - az állami hatalomgyakorlás olyan
fontos határait azonosította, mint az egyének joga a testi integritáshoz,
az önrendelkezéshez, az általános cselekvési szabadsághoz, a szemé-
lyiség szabad kibontakoztatásához, illetve az önazonossághoz. Az alap-
jogi védelem ilyen kiterjesztésének köszönhetően a bíróságok a szabad-
ságjogok alkotmányban meghatározott körén túl is vizsgálhatják, hogy
az állam nem avatkozik-e be önkényesen az egyén szabadságába.
1lajdonvé- [223] A tulajdonnak biztosíték szerepe van: az egyén cselekvési auto-
delem
nómiájának hagyományos anyagi alapját jelenti. Azt biztosítja, hogy az
egyének életüket önállóan és felelősen alakíthassák, ilyen értelemben
a személyiség szabad kibontakoztatásának és az önrendelkezésnek az
előfeltétele.
111.1.3. A szabadság állapotába való beavatkozás feltételei
és ellenőrzése
zabadság [224] Az egyén meghatározott helyzeteit, állapotait védő jogok azt ga-
állapota
rantálják, hogy az állam ezt a helyzetet, állapotot ne szüntethesse meg,
illetve zavarhassa meg. Így például az élethez való jog az élet (önkényes)
elvételét, a szabadsághoz és személyi biztonsághoz való jog a fizikai
szabadság elvonását, a magánélethez való jog többek között a magán-
lakásba való behatolását, a magántitok és a személyes kommunikáció
kifürkészését, a magánélet megfigyelését tiltja meg az állam számára.
>eavatko- [225] Ezek a jogok ugyanakkor az általános alapjogkorlátozási krité-
esetkö rei
riumok, a magyar joggyakorlatban a szükségességi-arányossági teszt
szerint korlátozhatók -7[116]-[117]. Ezekben az esetekben az állami ha-
tóságok valamely cselekményükkel az egyén szabad állapotát, helyzetét
megszüntetik vagy megzavarják: elvdnják fizikai szabadságát, belépnek
magánlakásába, megismerik magántitkait és személyes kommunikáció -
ját, megfigyelik magánéletét stb. Az alapjogkorlátozó szabályozásokkal
szemben elvárás, hogy egyértelműen határozzák meg: a hatóságok mi-
lyen esetekben, milyen körülmények fennállása esetén cselekedhetnek
így. Az Alaptörvény a szabadsághoz és személyi biztonsághoz való jog
104
ku1ul<'Jl>u11 l\lr11rn1<lji1, IH>lJY" •,1;1h,11h•:'1u ulvot1;·1·„·11i1 l11l111ti'it.nqut trnu111
lö osulkötökut tö1 vonybon mog koll linttiro„rni, lgy p!'lltl. 1111 " b1.1lmds(1g
vesztés bünlolós kiszabásának, az őrizetbe vételnek , ;v olöLoles letar-
tóztatásnak, a pszichiátriai betegek kötelező intézeti gyógykezelésének
stb. eseteit:
Senkit nem lehet szabadságától másként, mint törvényben meghatáro-
zott okokból és törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani. 9
[226] A magán- és családi élethez való jogot korlátozó titkosszolgálati
megfigyelés tekintetében az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint el-
engedhetetlen a megfigyelés esetköreinek világos és részletes megha-
tározása:
A Bíróság számos alkalommal kimondta, hogy az „előreláthatóságra" tör-
tént utalás a kommunikáció megfigyelésével összefüggésben nem lehet
ugyanolyan, mint sok más terület esetében . Az előreláthatóság a titkos
megfigyelési intézkedések, pl. a kommunikáció lehallgatása különleges
kontextusában nem jelenti azt, hogy az egyénnek előre tudnia kell a ha-
tóságok valószínű megfigyelési tevékenységéről, hogy így ehhez igazít-
hassa a viselkedését. Ugyanakkor, különösen ha a végrehajtó hatalom
hatáskörét gyakorolják titokban , az önkényesség kockázata nyilvánvaló.
Ezért alapvetően fontos, hogy világos és részletes szabályokat rögzítse-
nek a telefonbeszélgetések lehallgatására, különösen annak fényében ,
hogy az elérhető technológia egyre kifinomultabbá válik. A hazai jog-
\ nak kellően világosnak kell lennie ahhoz, hogy az állampolgárok részére
megfelelően jelezze, hogy milyen körülmények között és feltételek mellett
jogosultak az állami hatóságok ilyen intézkedésekhez folyamodni. [„.]9 7
[227] Az állami beavatkozás alkotmányosságának nemcsak az a felté- eljórlu•I
tele, hogy a jogkorlátozó szabályozásban (törvényben) előre világosan gar:1111 l·•I
meghatározott okra hivatkozva történjen , hanem az is, hogy a beavat-
kozás a konkrét, egyedi esetben is - a céljára tekintettel - ténylegesen
szükséges és arányos legyen. Ennek biztosítéka, hogy a beavatkozásra
megfelelő garanciákkal övezett eljárásban kerüljön sor, amely eljárás al-
kalmas arra, hogy érdemben megvizsgálják: valóban fennáll-e a beavat-
kozás oka, és a jogkorlátozás ténylegesen szükséges és arányos-e.
[228] A jogkorlátozó szabályozásnak biztosítania kell azt is, hogy leg- birói k1111
alább jogorvoslati fórumként bíróság ellenőrizze , hogy a hatósági be-
avatkozás feltételei fennállnak-e, és annak alkalmazása az adott eset-
ben szükséges és arányos alapjog-korlátozásnak minősül-e. Az egyén
szabadságába történő legsúlyosabb beavatkozásokról, így például a
96 Alaptörvény IV. cikk (2) bekezdés.
97 Roman Zakharov v. Russia [GC] , no. 47143/06, ECHR 2015, 229.
105
hul>ons fouvn lr 11 I, I' .1 <'i l podlg blrónok koll tlö11lu11lu (/J11ho11:, <:01p/l,'i~. IJi111lotöul
corpue járásba n OL örlLetbe vett személyt bíró eló kuli óllllani, aki dönthet elő­
zetes letartóztatásáról. A bíró elé áll ítás jogát az Alaptörvény IV. cikk (3)
bekezdése is rögzíti:
A bűncselekmény elkövetésével gyanúsított és őrizetbe vett személyt
a lehető legrövidebb időn belül szabadon kell bocsátani, vagy bíróság
elé kell állítani. ·A bíróság köteles az elé állított személyt meghallgatni
és írásbeli indokolással ellátott határozatban szabadlábra helyezéséről
vagy letartóztatásáról haladéktalanul dönteni.
[229] A fogva tartás törvényességéről, fenntartásának indokoltságáról
- ideértve a büntetőeljáráson kívüli fogva tartást, például a kötelező inté-
zeti gyógykezelést is - a későbbiekben is bírónak kell döntést hoznia. A
fogva tartás bírói felülvizsgálatát a habeas corpus eljárásban a fogvatar-
tott alanyi jogon kezdeményezheti, de rövid időközönként automatikusan
is sor kerülhet a fogva tartás fenntartása szükségességének vizsgálatá-
ra. 9s
A rendőrség a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magán-
titok, a levéltitok és a személyes adatok védelméhez fűződő jogokat
a legkomolyabban érintő titkos információszerző tevékenységeket
(ún. titkos házkutatást, hely titkos megfigyelését, küldemény titkos
megismerését, lehallgatást, információs rendszer titkos megfigyelését)
csak előzetes bírói engedély alapján végezheti. Az alapvető jogokba
enyhébb beavatkozást jelentő titkos információszerzési módszerek
(például fedett nyomozó alkalmazása vagy személy követése)
alkalmazását viszont nem kell bírónak engedélyeznie. A büntetőeljárási
törvény szerint a közjegyzői vagy ügyvédi irodában tartott házkutatást,
amely közjegyzői vagy ügyvédi tevékenységgel összefüggő védett
adat megismerésére irányul , így tehát súlyosabb beavatkozást jelent,
bíróságnak kell elrendelnie. Más esetekben a házkutatás elrendelésére
az ügyészség vagy a nyomozó hatóság is jogosult, de ebben az
esetben is bíróságtól kérhető az elrendelő határozattal szembeni
panasz elutasításának felülbírálata .
[230] A bíróságnak a fentebb írtaknak megfelelően nemcsak azt kell
ellenőriznie, hogy az elé került egyedi esetben a szabadság korlátozását
valamely törvényi jogkorlátozási okra alapozták-e. A konkrét beavatko-
zás megengedhetőségéről szóló döntés arról is szól, hogy a beavatko-
zás az elérni kívánt célra ténylegesen alkalmas, ahhoz elengedhetetlen
és azzal arányos eszköz-e az egyedi esetben -7[124]-[130].
98
Róth Erika: Eljárási jogok. ln: Halmai Gábor- Tóth Gábor Attila (szerk.) Emberi jogok. Budapest,
Osiris, 2002, 688- 689.
106
111 UltiO~icHIJilll il :-;/,llli1CJ:iillJkorl;'1to;(J ouyrnll clOtlh •'IU I\ l11i_l11l\tll1°l!1,'111,1k
0
kölolo1uttsóyo b11tosltja. E: döntéseket ol yan l11clokoli'l' ,'11 1I ktJll ollílt111,
mely lehetővé teszi a döntés szempontjainak, 1mlokill11nk utólagos
megismerését, elemzését és felülvizsgálatát is. Az előzetes letartóz-
tatást e lrendelő határozat indokolásában ezért részletesen be kell
mutatn i, hogy a terhelttel kapcsolatban mely tények alapozzák meg
az adott ügyben az előzetes letartóztatás indokoltságát, a szökés, az
eljárás meghiúsulásának, illetve a bűnismétlés veszélyét. Ugyanígy a
titkos információszerzés engedélyezése esetén: az engedélyezőnek
részletesen meg kell indokolni döntését, ennek keretében arról is szá-
mot kell adnia, hogy a döntés meghozatala során milyen módon került
kiegyenlítésre a titkos információszerzést megalapozó érdek és a tit-
kos megfigyeléssel érintett magánszemély alapjogai. Az indokolásnak
olyan mélységűnek és részletességűnek kell lennie, hogy lehetővé te-
gye a külső kontroll során a nemzetbiztonsági érdek és a hivatkozott
alapjogok közötti mérlegelésnek a felülvizsgálatát. 99
11 1.1.4. Az élet elvétele - az élethez való jog
korlátozhatatlanságának doktrínája
[231] Bár az élethez való jog jelentőségénél fogva kitüntetett helyet fog -
lal el az alapvető jogok rendszerében, az államok nem tekintik abszolút,
vagyis korlátozhatatlan -7(137] alapjognak. A nemzetközi egyezmények
és az alkotmányok általában csak az élet önkényes elvételét tiltják. Ez
azt jelenti, hogy bizonyos, előre lefektetett, kivételes körülmények fenn -
állása esetén az emberi élet kioltása nem tekinthető jogellenesnek. Ilyen
eset lehet az, amikor az élet elvételére személyek jogtalan erőszaktól
való megóvása vagy bűncselekményt elkövetett személy szökésének
megakadályozása végett kerül sor. A halálhoz vezető erőszak alkalma-
zását azonban minden esetben rendkívül szigorú szükségességi és ará-
nyossági vizsgálat alá kell venni. Az európai emberi jogi mérce fényében
ugyanis csak akkor minősülhet megengedhetőnek az élet elvétele, ha az
az Emberi jogok európai egyezményében meghatározott célok védelmé-
ben történik, és olyan erőszak alkalmazásának eredménye, amely nem
lépte túl az elengedhetetlenül szükséges mértéket. Az európai alapjogi
jogfejlődés ma ott tart, hogy a halált okozó erőszakos fellépés alapvető­
en csak akkor minősülhet elengedhetetlenül szükségesnek, ha az más
ember életét, testi épségét közvetlenül fenyegető veszély elhárítása ér-
dekéhen történik...100 Az Emberi jogok európai egyezménye 2. cikkének
(2) bekezdése szerint:
99
32/2013. (Xl. 22.) AB határozat.
100 Vö. Bertrand Mathieu : The right to life ín European Constitutional and international case law.
Council of Europe Publishing, Strasbourg , 2006, 68-70.
107
 tv ólol töl vr tl<> 1 11 uu l o~u lás l nom lol1ol o Cikk 111u1 1h1°J1 111,111kc'mt ulkövolut l11ok 11 ir 1d(m ót. olll(11 lt(i::m IO/( tjloll. /\ jogo::; vlld11l1 1111 l 111ly 11111 Gfütklu 11kko1
tekinteni akkor, ha az a feltétlenül szükségos11ol 11rn 11 nagyobb erös,rok 11 fonn , ha ólelek közötti választásról van ~U() „n l 11 tini 1'1lr.iolosztésáról"
alkalmazásából ered: mert a megtámadott élete csak a támadó él ete árán maradhat meg. A
a) személyek jogtalan erőszakkal szembeni védelme érdekében ; halált azonban a jog nem oszthatja el és nem oszthatja ki. Ebben a ha-
b) törvényes letartóztatás foganatosítása vagy a törvényesen fogva tar- tárhelyzetben a jog nem köteles és nem jogosítja semmire a megtáma-
tott személy szökésének megakadályozása érdekében; dottat. Jogot a támadó megölésére nem adhat, de ugyanazon okból azt
c) zavargás vagy felkelés elfojtása céljából törvényesen tett intézkedés sem írhatja elő, hogy a megtámadott tűrni köteles: ezzel ugyanis az ö
esetén. --.... élete felett rendelkezne. Így tehát a természeti állapot tér vissza azokra
a pillanatokra, amíg az életek közötti választás szituációja fennáll. [...] A
·1átozha- [232] A magyar Alkotmánybíróság - európai viszonylatban egyedülálló választási helyzet megszűntével lép be újra a jog, amely azonban csak
tlaknts?gi módon - az emberi méltóságtól elválaszthatatlan élethez való jogot ab- kompetenciája határait, vagyis a „jogos védelmi helyzet" feltételeinek
cl meglétét vizsgálja, s ami ott történt, nem értékeli. 102
0 rma szo 1u't JOg
· k'en t er
' t e1mezte:

Az emberi élet és az emberi méltóság elválaszthatatlan egységet al-
kot, és minden mást megelőző legnagyobb érték. Az emberi élethez és
méltósághoz való jog ugyancsak egységet alkotó olyan oszthatatlan és
korlátozhatatlan alapjog, amely számos egyéb alapjognak forrása és
feltétele. 101
[233] E felfogás szerint fil'. élet elvételének nincs olyan esete, amely
ne lenne önkényes. Az élethez való jog abszolút védelmével sem össze-
egyeztethetetlen azonban, hogy az élet ellen támadó személyt akár az
élete árán is visszatartsák más személy életének kioltásától. Kivételes
esetekben tehát .a._magyar alkotmányjog is megtűri az emberi élet el\lé-
telét. Erre azonban c_sak akkor kerülhet sor, ha az élet elvételének célja
egy másik ember életének yédelme. Ennek megfelelően nem bünteti a
magyar jog azt, aki saját életét úgy védi meg, hogy annak eredménye-
ként támadója életét kioltja. Ugyancsak ezért kaphat a rendőr alkotmá-
nyosan elfo ad ' atalmazást lőfe ' ra azzal szem-
..__:_:e.:.:
n:_ ,=
a k:.:.:i..:..m :' :s=-=-
:..::a e~ m=b~
e_:_
r .:=..
é.:.:: ' r=
le:.:.:te""' e~ta
,,.....,
·· L
Ha ugyanis az élethez való jogtól megfosztás fogalmilag önkényes, akkor
senkinek, semmilyen körülmények között nem lehet joga arra , hogy egy
másik ember életét elvegye. A jogos védelem problémája érvényes min-
den más esetre is, amikor törvény „megengedi" az élet elvételét, mint pl.
végszükségben vagy elöljáró parancsára. [...]
Az élethez való jog abszolút felfogása következtében a jogos védelem
köre szűkebb lesz. Élet csakis élettel lehet arányos. Ha anyagi javakat
vagy a közérdeket ért támadást a támadó megölésével hárítanak el , a
büntethetőséget nem lehet p
jogos védelem szabálya alapján kizárni. A
kérdés azonban fennmarad : miért nem büntethető az, aki az életet ért
támadást a támadó megölésével hárítja el?
Ha a megtámadott megöli támadóját, a „jogos védelem" biztosította bün-
tethetetlenséggel a jog nem az élettől való megfosztás jogszerűségét
ismeri el, hanem annak a szituációnak jogon kívüliségét, amelyben a tá-
101 23/1990. (X. 31.) AB határozat.
[234] Az európai alapjogi megítélés szerint az élethez való jog az ál- lolvt••li·I
lammal szemben nem csupán azt a követelményt támasztja, hogy tar- kö l nltS11• I
1
tózkodjon az élet e lvételétő l, hanem azt is, hogy messzemenőkig gon-
doskodjon ennek a jognak a védelméről -7[107].103 Ez a kötelezettség az
Emberi jogok európai egyezménye 2. cikkének megszövegezésében is
kifejezésre jut:
A törvény védi mindenkinek az élethez való jogát. [...]1°4
[235] Az állam ún. életvédelmi kötelezettségének tartalma ugyanakkor
már jóval bizonytalanabb; az államoknak igen széles mozgásterük van
abban, hogy milyen lépéseket tesznek az egyes emberek életének és ál-
~alában véve az emberiségnek a védelme érdekében. Az európai szten-
derd az életvédelmi kötelezettség keretében megköveteli többek között
az élet ellen elkövetett cselekményekkel szembeni megfelelő (büntető-)
jogi védelmet,105 az adekvát jogi felelősségre vonást az emberéletet kö-
vetelő állami mulasztások miatt,106 az életmentő egészségügyi beavat-
kozások elérhetővé tételét,107 a rendőri védelem biztosítását,108 továbbá
kiterjed a környezeti károk csökkentésére is,109 de nem írja elő, hogy
mindezeket hogyan kell jogi úton megvalósítani.
[236] A magyar Alkotmánybíróság értelmezése szerint az állam életvé-
delmi kötelezettsége az élethez való szubjektív jog védelmén túl kiterjed
102
Sólyom László alkotmánybíró párhuzamos indokolása a 23/1990. (X . 31 .) AB határozathoz.
103
L.C.B. v. the United Kingdom , 9 June 1998, § 36, Reports 1998. 111, Paul and Audrey Edwards
v. the United Kingdom, no. 46477/99, § 54, ECHR 2002-11.
104
Emberi jogok európai egyezménye 2. cikk (1) bekezdés.
105
Dodov v. Bulgaria , no. 59548/00, 17 January 2008 , Putintseva v. Russia, no. 33498/04, 10 May
2012.
106
llbeyi Kemaloglu and Meriye Kemalog-lu v. Turkey, no. 19986/06, 10 April 2012.
107
Oya/ v. Turkey, no. 4864/05, § 54, 23 March 2010, Trocellier v. France (dec.), no. 75725/01 ,
EC HR 2006-XIV, Silih v. Slovenia [GC], no. 71463/01, 9 April 2009, Nitecky v. Poland, no.
65653/01.
108
Giuliani and Gaggio v. ltaly [GC], no. 23458/02, ECHR 2011
109
ilhan v. Turkey [GC], no. 22277/93 , ECHR 2000-Vll .

108 109
 lt. M11>, u1 r11 IJI 11lmrl ólot mint ótlók, ml több, tv 0 1111lu1
lnek vódoll116ro Is. Az alkotmányblrósági gyakorl atl.>011 El
delmi kötelezettsége alapozza meg a magzati élet védelmére vonatkozó
kötelezettséget, de magában foglalja a környezetvédelmi kötelezettséget
is. Az életvédelmi kötelezettség azonban - szemben az élethez való ala-
nyi joggal - a magyar Alkotmánybíróság értelmezésében sem abszolút,
vagyis e kötelezettséggel szemben mérlegelendő más alapjogok, illetve
állami kötelezettségek érvényesülése.
Az élethez való jogból az államnak nem csupán az a kötelessége kelet-
kezik, hogy az egyes emberek élethez való alanyi jogát ne sértse meg,
és hogy annak védelméről jogalkotással és szervezési intézkedésekkel
gondoskodjék, hanem általában az emberi életet és létfeltételeit is vé-
denie kell. Az emberi élet védelme pedig nem korlátozható a jogalanyi-
sággal felruházott, megszületett ember életére. Az egyedi emberi élet
ugyanis a fogantatástól kezdve folyamatos. Ugyanazon individuális em-
beri életről van szó, amelynek egyes szakaszait a hatályos jog, elsősor­
ban a jogalanyiság szempontjából - alkotmányosan nem kényszerítően,
de megengedetten - eltérően minősíti. Az állam életvédelmi feladata
minőségileg más, mint az élethez való egyéni alanyi jogok védelmének
összeadása; „az emberi élet" általában - s következésképpen az emberi
élet mint érték - a védelem tárgya. Ezért az állam objektív, intézményes
életvédelmi kötelessége kiterjed a keletkezőben lévő emberi életre is. Ez
a kötelesség - ellentétben az élethez való alanyi joggal - nem abszolút.11 0
[...] a környezethez való jog valójában az élethez való jog objektív, intéz-
ményvédelmi oldalának egyik része: az emberi élet természeti alapjainak
fenntartására vonatkozó állami kötelességet nevesíti külön alkotmányos
„jogként". Az Alkotmány 18. § [egészséges környezethez való jog] hiá-
nyában a környezetvédelemmel kapcsolatos állami kötelezettségek ki -
terjesztő értelmezéssel az Alkotmány 54. § (1) bekezdéséből [élethez és
emberi méltósághoz való jog] is levezethetők lennének.11 1
ünte- [237] Míg az élethez való jog korlátozására vonatkozó fentebb írt szi-
lalma gorú feltételek fennállása esetén igazolható az olyan állami hatalomgya-
korlás, amely az emberi élet kioltásával jár, addig alkotmányos keretek
között semmilyen körülmények nem vezethetnek halálbüntetés alkalma-
zásához. Az európai régióban vízválasztó az alkotmányos demokráci-
ák és más államok között az a kérdés, hogy az adott állam büntetési
rendszere módot ad-e halálbüntetés végrehajtására. A halálbüntetés az
abolicionista mozgalmak hatására a felvilágosodás korától kezdve foko -
1
zatosan szorult ki az egyes államokban alkalmazható büntetési nemek
közül, mígnem a huszadik század utolsó évtizedeitől abszolút tilalom
alatt áll. A közelmúltbeli alkotmányjogi jogfejlődés eredményeként a nem-
110 48/1998. (Xl. 23.) AB határozat.
111
28/1994. (V. 20.) AB határozat.
110
lkö1I u111bull loul ouyo1inónyokbc.m, köLlük rv 1 1111 i11rl loouk ouropo
yoLményél>on és az Európai Unió Alapjogi Chort~1J~11>rn1 Is kimondták
a halálbüntetés abszolút tilalmát.
A halálbüntetést el kell törölni . Senkit sem lehet halálbüntetésre ítélni,
sem kivégezni.112
Senkit sem lehet halálra ítélni vagy kivégezni.113
[238] 1990-ben - az alkotmányos átalakulás egyik legfontosabb moz-
zanataként - a magyar Alkotmánybíróság is megsemmisítette a Büntető
Törvénykönyv halálbüntetésre vonatkozó rendelkezését.
Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a Btk.-nak és a kapcsolódó hi-
vatkozott jogszabályoknak a halálbüntetésre vonatkozó rendelkezései az
élethez és az emberi méltósághoz való jog lényeges tartalma korlátozá-
sának tilalmába ütköznek. Az élettől és az emberi méltóságtól halálbün-
tetéssel való megfosztásra vonatkozó rendelkezések ugyanis az élethez
és az emberi méltósághoz való alapvető jog lényeges tartalmát nemcsak
korlátozzák, hanem az életnek és az emberi méltóságnak, illetve az ezt
biztosító jognak a teljes és helyrehozhatatlan megsemmisítését engedik
meg. Ezért megállapította alkotmányellenességüket és megsemmisítette
ezeket. 114
[239] A magyar Alaptörvény - az európai alkotmányok túlnyomó több-
séd1ével ellentétben - nem szól a halálbüntetés megengedhetetlensé-
géről, azt azonban a törvényhozó - az Alkotmánybíróság mindenkire
kötel ező döntésére tekintettel - nem állíthatja vissza. A fent írtakból az
is következik, hogy az alkotmányozó is csak nemzetközi emberi jogi köte-
lezettségeinek felmondásával vagy megtagadásával, az Európa Tanács-
csal és az Európai Unióval való szakítás árán írhatná felül a halálbünte-
tés tilalmát.
111.1.5. Az önrendelkezés feltételei és határai
[240] Mindenkit megillet az a szabadság, hogy saját sorsát meghatáro- az önrend ol •
kezés
zó kérdésekben szabadon döntsön, saját életét, magánügyeit szabadon szabadság
alakítsa. Ezt a szabadságot hivatott véd eni az _önrendelkezési jog, amely
a magyar Alkotmánybíróság gyakorlatában az emberi méltósághoz való
jQgból mjaj_ általános személyiségi jogból levezetett jogként nyert alapjo-
gi elismerést: -
112
Tizenharmadik jegyzőkönyv az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyez-
ményhez a halálbüntetés minden körülmények között történő eltörléséről, 1. cikk.
113
Alapjogi Charta 2. cikk (2) bekezdés.
114
23/1990. (X . 31.) AB határozat.
111
 /\/ r1lkot1n(111yblr6$ágl gyakor lnl uloµján megállaplll 1.11<'1 , 1H1qy 11 L lumborl
méltósághoz való jogról szóló alkotmányi rendelkezés] iuólm, körű véde-
lemben részesíti a szabad , tájékozott és felelősségteljes döntésre képes
ember saját teste és sorsa feletti rendelkezési jogát.11 5
1z önren - [241] Az. önrendelkezési szabadságnak ma már több aspektusa is ön-
1elkezési
:abad ság
állósult alkotmányjogi védelmet élvez, amelyeket a bírósági gyakorlat
pektu sai önállóan is nevesít. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az eddig
még meg nem nevezett aspektusok ne nyerhetnének önálló elismerést,
ezeknek az önrendelkezési jogi vetületeknek a köre tehát bővülhet. Az
egyénnek azt a szabadságát, amely alapján szabadon eldöntheti, igény-
be vesz-e egészségügyi ellátást, és annak során milyen egészségügyi
beavatkozások végezhetők rajta, az egészségügyi önrendelkezési joq
biztosítja. Az egyén szexuális orientációjának, illetve identitásának meg-
felelő nemi élet gyakorlását (vagy éppen az attól való tartózkodást), a
partner megválasztását, a szexuális kapcsolat kialakítására, annak he-
lyére, idejére és módjára vonatkozó szabadságot a szexuális önrendej-
kezés jogg védi. Az önrendelkezés jog alapján az egyén szabadon dönti
el, hogy köt-e házasságot, és ha igen, kivel. A gyermekvállalás szabad-
ságát a reprodukciós önrendelkezés biztosítja. Azt a jogot, amely alapján
mindenki maga dönthet személyes adatai sorsáról, információs önren-
delkezési jognak nevezzük. Azt a jogot pedig, amely alapján az egyén eT-
döntheti, hogy jogvitáját bíróság elé viszi, igényét bíróságon érvényesíti,
vagy e jogával nem él, a perbeli önrendelkezés szabadsága biztosítja.
~!tételek [242] Az önrendelkezési jog gyakorlásának előfeltétele, hogy a jog ala-
nya kellő belátási képességgel rendelkezzen, birtokában legyen a meg-
alapozott döntéshez szükséges információknak, továbbá önkéntesen
(kényszertő l, befolyástól mentesen) döntsön. Ebből következően széles
körben elfogadott, hogy az önrendelkezési jog által védett döntések any_-
nyiban szabályozás alá vonhatók (vagyis korlátozhatók), amennyiben ez
a tájékozott, megfontolt, önálló döntéshozatalhoz szükséges.
Az Európai Unió általános adatvédelmi rendelete például a személyes
adat kezelésének egyik lehetséges jogalapját, az érintett hozzájárulá-
sát úgy definiálja, hogy az az érintett akaratának önkéntes, konkrét és
megfelelő tájékoztatáson alapuló és egyértelmű kinyilvánítása, amely-
lyel az érintett nyilatkozat vagy a megerősítést félreérthetetlenül kifeje-
ző cselekedet útján jelzi, hogy beleegyezését adja az őt érintő szemé-
lyes adatok kezeléséhez.116
115
43/2005. (Xl. 14.) AB határozat.
116
Az Európai Parlament és a Tanács 2016/679 r1111<lolulu '1 . cikk, 11. pont.
112
[243] Az önrendolkodJttl jog gyakorlása tel1ól follútulu„d aL egyén alap- ö 11111111h1 I ~
jogi cselekvőképességét -7[61]-[62], ami azt jelenti, hogy önrendelkezési kóp111 u•u
szabadságát csak az gyakorolhatja, aki keltő belátási képesség és tájé-
kozottság birtokában, önállóan és felelősségteljesen tud döntést hozni a
sorsát meghatározó kérdésekben. Így az önrendelkezési jog önálló gyako-
rolhatósága mindenekelőtt az érintett érettségével függ össze, ennélfogva
----- elsősorban az érintett fiatal életkora állhafa · · · ·· ·
Ezér zarta ki az Alkotmánybíróság az önrendelkezési jog érintettségét
például a gyermekek kötelező védőoltásairól szóló döntésében:
Az Alkotmánybíróság jelen ügyben úgy ítélte meg, hogy a [...]járvány-
ügyi, közegészségügyi célból, gyermekek számára intézményesített
védőoltások alanyai nem rendelkeznek az [„.] önrendelkezési jog gya-
korlásához szükséges döntéshozatali képességgel. A csecsemők ese-
tében értelemszerűen minden egészségügyi beavatkozás esetén kizárt
az önrendelkezési jog gyakorlása. A 14. életév alatti gyermekek esetén
- bizonyos életkor felett - elvileg nem zárható ki az önrendelkezési jog
érvényesülésének vizsgálata. (Például a kutatási, kísérleti célú beavat-
kozások esetében.) Azonban a védőoltások rövid és hosszú távú előnye­
inek és hátrányainak megítéléséhez szükséges különleges megfontolá-
sok miatt a 14. életév alattiak nem képesek tájékozott és felelősségteljes
döntésre az oltásokról. Ezért a jelen esetben vizsgált szabályozás - a
jogalanyok döntésképességének hiánya miatt - nem korlátozza az ön-
rendelkezési jogot.117
[2~4] felnőtté
Ez a korlátozás azonban a válás életkorhatárának (a 18.
életév) elérésével általában feloldódik, vagyis az érintett önrendelkezési
képessége, vele együtt pedig önrendelkezési szabadsága kiteljesedik.
Az alapjogvédő bíróságok ugyanakkor bizonyos, ...az egyén saját sorsát
.alakító döntése ~ korlátozását megengedhetőnek ítélik annak ellenére,
hogy az érintett általában képes a felelős döntéshozatalra. Számos
demokratikus berendezkedésű ország bírósága tartja elfogadhatónak,
hogy az állam bizonyos döntések meghozatalát - azok súlyára, későbbi
visszafordíthatatlanságára vagy más körülményre tekintettel - a nagy-
korúságra irányadó korhatárnál magasabb életkorhoz kösse. A magyar
Alkotmánybíróság szerint például az alkotmányossági követelmények
nem zárják ki annak lehetőségét, hogy a törvényalkotó a családtervezési
célú művi meddővé tétel kérelmezhetőségének korhatárát a nagykorú-
ság korhatáránal magasabban határozza meg.118
[245] A belátási képességet az életkor mellett az egyébként felnőtt támou11t 111t
személy mentális fogyatékossága is érintheti. Ezeknek az eseteknek döntó11hu
legalább egy részében ugyanakkor a belátási képesség korlátozottságá- zatai
117 39/2007. (VI. 20.) AB határozat.
118
43/2005. (Xl. 14.) AB határozat.
113
 ból 110 111 il/ önt onllolku/úU lot1 0Lösógónok juql krn l:itod1so ós llolyul
tes döntéshozó (gondnok) kijelölése - kell kövelkeaen, hanem az, hogy
az állam támogató intézkedésekkel segítse az érintettet abban, hogy a
adott döntés meghozatalára képessé váljon .
Magyarországon a támogatott döntéshozatalról szóló törvény 119 szerint
az egyes ügyei intézésében, döntései meghozatalában belátási képes-
ségének kisebb mértékű csökkenése miatt segítségre szoruló nagyko-
rú személyt vele egyetértésben a segítésére kirendelt személy segíti
a fontosabb döntések meghozatalában: jelen van, tanácsokkal látja el,
de nem dönt a támogatott személy helyett, így nem korlátozza , hanem
e l őseg íti önrendelkezési jogának érvényesülését.
kozott
[246] Az önrendelkezési szabadság gyakorlása feltételezi továbbá,
1yezés
hogy az egyén birtokában legyen a szükséges információknak: ismerje
a választási lehetőségeit, valamint a döntésének előnyeit és hátrányait,
lehetséges következményeit. Ez a követelmény nemcsak azt feltételezi,
hogy az egyén megkapja a szükséges tájékoztatást, hanem azt is, hogy a
tájékoztatás címzettje a kapott információkat ténylegesen megérthesse.
A beteget az egészségügyi törvény előírása szerint egyéniesített for-
mában, számára é rthető módon kell tájékoztatni egészségi állapotáról,
a javasolt beavatkozásokról , ezek elvégzésének vagy elmaradásának
lehetséges e l őnyeiről és kockázatairól , az alternatív lehetőségekről és
döntési jogáról, figyelemmel életkorára , iskolázottságára, ismereteire,
lelkiállapotára, e tekintetben megfogalmazott kívánságára is.120
1alist a [247] Előfordul, hogy az állam egyes sorsdöntő cselekedetektől végső
zások
soron teljesen eltiltja az egyént, vagyis az adott döntést teljesen kivonja
az önrendelkezési jogi védelem alól. Komoly alkotmányossági viták tár-
gya, hogy az egyén érdekeit feltételezhetően nem szolgáló ún. „önsors-
rontó" döntések (pl. drogfogyasztás, sterilizáció), illetve annak végletes
formája , az életvégi döntések (öngyilkosság, eutanázia) esetén meny-
nyiben megengedett az állam önrendelkezési szabadságot korlátozó
„gyámkodása". Az Alkotmánybíróság megfogalmazása szerint:
Önmagának mindenki árthat, s vállalhat kockázatot, ha képes a szabad,
tájékozott és felelős döntésre. A nagykorúaknak a jog be nem avatkozása
széles lehetőséget ad erre, s az általános személyiségi jogból folyó jog
az önmeghatározásra és cselekvési szabadságra [... ] garantálja ezt a
lehetőséget. Az állam korlátozó gyámkodása csak a határesetekben al-
kotmányossági viták tárgya (a kábítószer élvezésének büntetésétől az
eutanáziáig).121
119
A támogatott döntéshozatalról szóló 2013. évi CLV. törvény.
120
Eütv. 13. §.
121
21/1996. (V. 17.) AB határozat.
11 4
[248] /\m ennyit u kö1ös nevoL:ön van nak u du1 nolunllkus Mn- 11111110111•
jogkonlllktu
mok a halálbüntetés tilalma tekintetében, olyan széttartó alkot- sok
mányjogi megítélés jellemzi az élethez, valamint az emberi mél-
tósá ghoz való jog olyan határeseteit, mint az abortusz, illetve az
eutanázia megengedhetősége. Ezekről a morálisan megosztó kérdések-
rő l a nemzetközi egyezmények is hallgatnak, beleértve az Emberi Jogok
Európai Egyezményét is, és eddig az utóbbit értelmező strasbourgi bí-
róság is csak nagyon óvatosan nyilvánult meg ezekben a kérdésekben.
[249] Az, hogy a művi terhességmegszakítás feltételeinek alkotmá- abortu s
nyossági megítélése ma nem mutat a halálbüntetéshez hasonló egysé-
ges képet, ~ merőben eltérő emberi jogi meggyőződés feloldhatatlan-
nak látszó. konfliktusában gyökerezik. Az alkotmányjogi vitában az egyik
oldalon az iTrl.éietvédő (,,pro life") felfogás áll, amely szerint a magzatnak
a fogantatástól kezdve joga van az élethez. következésképpen életének
eívétele alkotmányosan csak olyan kivételes esetekben megengedett,
amilyen esetekben a megszületett ember életének elvétele is jogszerű. A
másik, ún. választáspárti (,,pro choice") nézet szerint az önrendelkezési
.12.g_a magzat élethez való jogára tekintet nélkül védi az állapotos nő azon
döntését, hogy ne szüljön, így az állam őt nem kényszerítheti a mag-
zat kihordására. A nemzetközi egyezmények nem tesznek pontot annak
a vitának a végére, hogy az emberi élet fogantatástól vagy születéstő l
kezdődik-e , azaz nem döntik el , hogy a magzatot megilleti-e az élelthez
val<l> jog. Akár így, akar úgy foglalnak állást az államok a magzat jog-
ala~yiságáról, az abortusz feltételeinek megállapítása során rendsz!3rint
áthidalni törekszenek a fent írt nézetkülönbségeket, vagyis az életvédő,
illetve a választáspárti felfogás valamelyikének mérsékelt álláspontját
teszik magukévá. Az államok tehát általában kompromisszumos szabá-
lyozást fogadnak el. Ez azt jelenti, hogy nem hagyják alkotmányos véde-
!?m nélkül a magzatot, ugyanakkor meghatározott feltételek fennállása
esetére, figyelembe véve a terhesség előrehaladottságát, illetve a terhes
nő szubjektív helyzetét, szabadon hagyják az abortusz melletti döntés
lehetőségét. Az abortuszszabályozásnak nemzetközi összehasonlítás-
ban két modellje azonosítható, amelyek között azonban a választóvonal
az egyes országok szabályozásában sok esetben elmosódik. Az ún. ha-
táridős modell a terhesség első szakaszában lényegi korlátozás nélkül
megengedi a terhesség megszakítását. Az ún. indikációs modell szerint
abortuszra minden esetben csak törvényben meghatározott indok alap-
ján kerülhet sor.
[250] Magyarországon az Alkotmánybíróság két esetben foglalkozott
az abortusz alapjogi megítélésével.122 A testület kiindulópontja szerint
122
64/1991. (XII. 17.) AB határozat, 48/1998. (Xl. 23.) AB határozat.
115
 t1 1rn'.Jv1 to1llo::>sógrnogsLakltás sLabú lyo1, 1· H' 1nl11donkóµpo11 n 111J"Lul
jogalanyiságáról -7 (59] szóló döntés is eg yben. Ha_ugyanis a mag/íll
Logalanynak tekintendő, akkor megilleti az élethez való jog is, amely
fent már ismertetett dogmatika szerint - Magyarországon abszolút,
korlátozhatatlan alapjognak minősül. Ebből következően a magzati élet
elvételével járó terhességmegszakítás ~árólag olyan esetekben lenne
végezhető, amelyekre nézve a jog eltűri az emberi életek közötti válasz-
tást, vagyis csakis akkor, ha az abortusz a terhes nő életének meg~ ­
tése érdekében válik szOkségessé. Az abortusz lehetőségének törvényi
szabályozása vis.zoot.- erről szóló alkotmányi rendelkezés nélkül is -
azt juttatja kifejezésre, hogy a magzat nem minősül jogalanynak. Ebben
az esetben a terhességmegszakítás szabályozása mögött egy alapjogi
jogkonfliktus húzódik meg: a törvényhozónak a terhességmegszakítás
feltételeit egyrészről aJ.§rhes nő önrendelkezési és más alapjogai,~­
részről a magzati élet védelmére vonatkozó állami kötelezettség egy-
mással ..szembeni mérlegelése alapján kell megállapítani Ez utóbbi
kötelezettséget, amely alapján a magzat életét a fogantatástól kezdve
védelem illeti meg, jelenleg az Alaptörvény II. cikke kifejezetten is [QgzítL
Az Alkotmánybíróság kimondta azt is, hogy sem a teljes abortusztila-
lom, sem a teljes liberalizáció nem minősülne alkotmányosnak. Az előbbi
ugyanis a terhes nő önrendelkezési jogát, az utóbbi, az indok nélküli
abortusz pedig a magzati élet védelmére irányuló állami kötelezettséget
hagyná figyelmen kívül.
[251] A magzatvédelmi törvény értelmében - a terhes nő, illetve a mag-
zat egészségével kapcsolatos okok mellett - a terhes nő önrendelkezé-
si joga is megalapozza a terhesség megszakítását. Az önrendelkezési
jog a terhességmegszakítás feltételei közül leginkább a terhesség első
trimeszterében alkalmazható súlyos válsághelyzet kategóriájában jele-
nik meg. Ezzel szemben a magzati élet védelmét különösen a magzat
megtartását célzó tájékoztatás kötelező meghallgatása, illetve várakozá-
si idő hivatott garantálni. Megállapítható tehát, hogy Magyarországon is
kompromisszumos megoldás érvényesül, amely jelenleg abban áll, hogy
a terhesség első szakaszában az állapotos nőnek jelentős állami kor-
látozás nélkül van lehetősége. abortuszra, azt követően azonban csak
rendkívüli esetben, súlyos indikációk alapján (pl. az állapotos nő életét
veszélyeztető terhesség, a magzat rendellenes fejlődése) kerülhet sor
terhességmegszakításra .
názia [252] Az önrendelkezési jog és az állam életvédelmi kötelezettsége
közötti feszültség jelentkezik az államokat úgyszintén megosztó eutaná-
zia-dilemmában is. Itt a vita abban áll, hogy az állam utat engedhet-e a
szenvedő beteg haldoklása megrövidítésének, és ha igen, milyen feltéte-
lekkel. Általánosan elfogadott, hogy a beteg egészségügyi önrendelkezé-
116
a1o~ltuúQc.I rn1.1, l10Satn ollo116ro öl no l e t1os~!on úlutl1ti11 tmto 111,
vagylS.. a betegnek jogában tvlsszal ltasifa ni az életben tarló Jmzelése-
ke1 (önkéntes passziv eutanáziához való jog). Egységes a szabályozás
abban is, hogy ezt a jogot csak a döntésképes személyek gyakorolhatják
szabadon , mi több, az államok a kellően megfontolt, ~nyszertől mentes
.döntéshozatal érdekeben gyakorta írnak elő szigorú megkötéseket (pl.
írásbeliség , a döntés többszöri megismétlésének kötelezettsége). Koránt
sincs már egyetértés abban a kérdésben, hogy a döntésképtelen beteg
esetén ~a beteg érdekeire tekintettel hozhatnak-e döntést a
kezelés leállításáról (nem önkéntes passzív eutanázia). Az államok jó-
val szűkebb körben védik, ha védik egyáltalán, az eutanáziának azt a
formáját, amelynek során a beteg kérésére más személy, tipikusan az
orvos tevékenyen elősegíti a gyógyíthatatlan beteg halálát (aktív eutaná-
zia). Ezzel összefüggésben az európai emberi jogi sztenderd is védi az
államoknak azt a lehetőségét, hogy életvédelmi kötelezettségükből fa-
kadóan akár bi"intető.jogi szankciókkal sújtsák a gyógyíthatatlan beteget
balálba segítő személyeket.123 Általánosságban is elmondható, hogy az
Emberi jogok európai egyezménye nem nyújt védelmet az egyénnek az
olyan állami oeavatkozasokkal szemben, amelyek életmentésre, eleiben
tartásra irányulnak (pl. éhségsztrájk miatt életveszélybe került fogvatar-
tott kényszeretetése,124 öngyilkossági kísérlet megakadályozása, öngyil-
kosságot követő életmentés125 ), mivel az államok életvédelmi beavatko-
zásai az Emberi jogok európai egyezménye 2. cikkének védelme alatt
állpak. ~
[253] Az aktív eutanázia - a fájdalomtól szenvedő, haldokló beteg ak-
tív halálba segítése - Magyarországon is büntető"o i tilalom , h, ak-
kor is, ha a halál előidézése a e eg a arataból, az ő kérésére történik. A
magyar Alkotmánybíróság - az élethez való jog fent ismertetett abszolút
felfogásából kiindulva - nem találta alkotmányellenesnek, hogy ~
tető törvénykönyv az eutanáziát nem kezeli privilegizált tényállásként,
így nem ad felmentést arra az esetre, b.a az élet kioltása haldokló beteg
szenvedéseinek megszüntetése érdekében történik.126
[254] _A beteg önrendelkezési jog.a Magyarországon is kiterjed az élet-
~ illetve életfenntartó kezelések visszautasítására; e jog gyakorlá-
~gyanakkor a szabályozás szigorú feltételrendszerhez köti. A beteg
nyilatkozatának érvényességével szemben támasztott feltételek részben
a szabad, tájékozott és határozott döntés garanciáit nyújtják: ilyen példá-
ul a cselekvőképesség megkövetelése, vagy például az a követelmény,
123 Pretty v. the United Kingdom , no. 2346/02, ECHR 2002-111
124 X. v. Germany, no. 10565/1983 (1984), 7 EHRR 152.
125 Keenan v. the United Kingdom , no. 27229/95, ECHR 2001-111.
126 22/2003 . (IV. 28.) AB határozat.
117
 llouy ;1bolotJ l11'1ro1nnoµos v~ir o koLósl ldöt kövolöon l:o111ötulto1111yllr1l-
kozzon szándékáról. Egyes feltételek ugyanakkor kifojoL.olto11 paternalis-
ta ter mészetű korlátokat állítanak az életvégi döntés érvényesü lésének
útjába: ilyen például az a szabály, amely gz e11tanázját csak a halál köZ:
vetlen közelében álló, gyógyítással menthetetlen betegek számára nyit-
ja meg.._ vagy az, amely kötelezővé teszi a kezelőorvos számára, bog~
megkísérelje lebeszélni a beteget az életmentő, életfenntartó kezelés
4!isszautasításáról. Bár az önkéntes passzív eutanáziára így csak szűk
körben és rendkívül körülményes eljárás útján kerülhet sor, a fennálló
korlátokat az Alkotmánybíróság igazolhatónak találta az alapjog-korláto-
~s alkotmányossági vizsgálatára irányadó szükségességi és arányos-
sági mérce szerinL
111.1.6. A cselekvési autonómia anyagi alapja
~~~!~~":v~~ [255] A személyiség szabad kibontakozása, az autonóm létezés, cse-
1 delem lekvés és önrendelkezés feltételezi, hogy az egyén e jogainak anyagi
alapját képező tulajdona védelmet élvezzen. Ezt a védelmet elsősorban
a tulajdonhoz való jog biztosítja. Az tulajdonhoz való alapjog azonban -
éppen a tulajdonvédelem e funkciójára tekintettel - tárgyában és tartal -
mában is különbözik a polgári jogi tulajdon jogtól mind az európai, mind a
magyar bírósági gyakorlatban. Tárgyát tekintve a tulajdon alapjogi védel -
me nemcsak a polgári jogi tulajdon körébe vonható javak, hanem azokon
túl olyan vagyoni jogok és közjogi alapú jogosítványok tekintetében is
védelmet nyújt, amelyek szintén az egyéni cselekvési autonómia hagyo-
mányos anyagi alapját jelentik. Így élvezhet a tulajdonhoz való alapjog
alapján védelmet például a biztosítási elven alapuló társadalombiztosítá-
si ellátási jogosultság. Az Emberi Jogok Európai Bírósága ezt a követke-
zőképpen fogalmazta meg:
Az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkének 1. bekezdésében szereplő
„javak" (possessions) fogalma autonóm jelentéssel rendelkezik, amely
nem korlátozódok az anyagi javak tulajdonlására, és független a hazai
jogban alkalmazott formális osztályozástól: bizonyos - vagyonelemeknek
minősülő - egyéb jogok és érdekek is „tulajdonhoz fűződő jogok"-nak, s
ilyen módon ezen rendelkezés alkalmazásában „javak"-nak tekinthetők
127
[ ... ] . /
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéleteiben tulajdoni védelmet
élveztek többek között a halászati, vadászati jogok, a részvények, a
peresíthető követelések, a szabadalmak, az elvi építési engedélyek és
olyan engedélyek is, amelyek meghatározott gazdasági tevékenysé-
gek folytatásához (például alkoholos italok árusításához) szüksége-
127
Béláné Nagy v. Hungary [GC], no. 53080/13, 13 December 2016, 73.
118
-.11k 111111.i~i(>t1l<>i 111 L'1< lill 1 looi" lul " 111.iqy111 Alkut 111 (111vt 111<'>~.,1q b, .i
.ilkoti11;'111yi lul;ijdonvódohnel: onnok kör1 11>11 •;1111111.i .i: oly<111 (ogyóll
dologi jellegű) vagyoni értékű jogokat, illolvo ktVJou1 nlapú jogosllvá
nyakat és várományokat, amelyek funkcionálisan képesek helyettesi
teni a tulajdon személyes autonómiát biztosító feladatát. Így például a
önkormányzati bérlakás bérletét,129 és a rendszeres jövedelemforrást
biztosító, kialakult megrendelői és tevékenységi körrel rendelkező vál-
lalkozási tevékenységet is.130
[256] A tulajdonhoz való alapjog tartalma pedig nem a tulajdon birtok-
lásának, használatának és a rendelkezésnek a háborítatlansága , hanem
annak biztosítása, hogy az egyéni cselekvési szabadság anyagi alapja
ne lehessen elvonható. Figyelembe véve, hogy a tulajdon értékében jel-
lemzően helyettesíthető, a tulajdonhoz való alapjog végső soron a tulaj -
don értékének a biztosítását jelenti, azt, hogy a tulajdon megfelelő el-
lentételezés nélkül ne lehessen elvonható. Mindez az Alkotmánybíróság
megfogalmazásában:
Az Alkotmány a tulajdonjogot mint az egyéni cselekvési autonómia ha-
gyományos anyagi alapját részesíti alapjogi védelemben. Az alkotmányos
védelemnek úgy kell követnie a tulajdon társadalmi szerepének változá-
sát, hogy közben ugyanezt a védelmi feladatot elláthassa. Amikor tehát
az egyéni autonómia védelméről van szó, az alapjogi tulajdonvédelem
kiterjed a tulajdon egykori ilyen szerepét átvevő vagyoni jogokra, illetve
közjogi alapú jogosítványokra is (például társadalombiztosítási igények-
re). A másik oldalról viszont, a tulajdon szociális kötöttségei a tulajdonosi
autonómia messzemenő korlátozását alkotmányosan lehetővé teszik. Az
alkotmányos védelem módját meghatározza a tulajdonnak az a - más
alapjogoknál fel nem lelhető - sajátossága, hogy alkotmányosan védett
szerepét tekintve általában helyettesíthető. Az alkotmányos védelem tár-
gya elsősorban a tulajdoni tárgy, azaz a tulajdon állaga. Maga az Alkot-
mány teszi azonban lehetővé közérdekből a kisajátítást, jelezve ezzel ,
hogy a tulajdon alkotmányos garanciájának határa a tulajdon értékének
biztosítása.131
[257] A tulajdonhoz való jog mindenekelőtt védelmet nyújt a tulajdon kh111I
teljes (a tulajdon állagára is kiterjedő) elvonásával, vagyis a kisajátítás-
sal szemben. Az Alaptörvény a tulajdonelvonással járó jogkorlátozás-
ra - az általános alapjog-korlátozási klauzula -7[117] helyett - speciális
kritériumrendszert ír elő: kisajátításra csak kivételesen és közérdekből ,
128 Téglási András: A tulajdonhoz va ló jog véde lme Európában - az Európai Unió Bírósága , az
Emberi Jogok Európai Bírósága és a magyar Alkotmánybíróság gyakorlatának fényében . Kül-
Világ , 2010/4 „ 42-43.
12 9 1138/B/1995. AB határozat.
13 0 40/1997. (VII. 1.) AB határozat.
13 1 64/1993 . (XII. 22.) AB határozat.
119
 lörvónybo11 111ou lw lár0Loll osolokbu11 ú~· 111ódon, loljos, lollóllo11 o~; r110 11
nali kártalanltás mellett kerülhet sor.
A kisajátítás a tulajdonviszonyokba való állami beavatkozás legerősebb
eszköze, a tulajdon közhatalmi eszközökkel való elvonására ad módot.
Ezért a tulajdonhoz való jog védelme érdekében a kisajátítás feltételeit,
alapvető garanciáit maga az Alkotmány határozza meg. [... ]
Az Alkotmány kivételesen és közérdekből teszi lehetővé a tulajdon elvo-
nását. [... A] jogalkotó törvényhozó feladatává teszi, hogy meghatároz-
za azokat az eseteket, azoknak a közérdekű céloknak a körét, amelyek
esetén kisajátításnak helye van. Az Alkotmány e rendelkezése alapján a
törvényhozó kompetenciája annak eldöntése, hogy mely tevékenységek
és milyen feltételek mellett tekinthetők olyan közérdeknek, amelyek meg-
valósítása a tulajdon közhatalmi eszközökkel való elvonását is indokolttá
teszi. A tulajdonhoz való jog védelme megkívánja, hogy a törvény - a
kisajátítás kivételességére is tekintettel - a közérdekű célok azon ese-
teire korlátozza a kisajátítás lehetőségét, amelyek megvalósítása végső
soron csak a tulajdon elvonásával lehetséges. A törvényhozó a kisajá-
títás intézményét oly módon köteles szabályozni, hogy a szabályozás
garanciát nyújtson arra, hogy a tulajdon közhatalmi eszközökkel történő
elvonására teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett is csak akkor
kerülhessen sor, ha a közérdekű cél más módon, mint kisajátítással nem
valósítható meg.132
dekű· [258] A tulajdonhoz való jog az európai gyakorlatban nemcsak a tulaj -
teszt
don teljes elvonásától véd, hanem az azzal nem járó tulajdonkorlátozás-
sal szemben is védelmet nyújt. A magyar Alkotmánybíróság a kisajátítás-
ra vonatkozó közérdeket mint jogkorlátozási célt a tulajdon korlátozásnak
ez utóbbi eseteire is irányadónak tekintette. Ennek értelmében a tulaj-
donkorlátozás alkotmányosságának megítélésekor az általános szüksé-
gességi-arányossági tesztet azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a
jogkorlátozás legitim céljaként nemcsak más alapjog vagy alkotmányos
érték, hanem a közérdek is szolgálhat. A szükségességi-arányossági
teszttől megkülönböztetendő, ezt a kritériumrendszert a magyar alapjogi
irodalom közérdekűségi tesztnek is hívja.
111.2. Egyenlőség
111.2.1. Az egyenlőség jogi úton kikényszeríthető tartalma
og az
[259] Az emberi méltóságból fakadó követelmény, hogy mindenkit
ő bá-
idhoz másokkal egyenlően értékes személyként kezeljenek. Ennek a követel-
ménynek a jog által elismert és az egyének által jogi úton kikényszeríthe-
tő tartalma összegződik az egyenlő bánásmódhoz való jogban.
132
35/2005. (IX. 29.) AB határozat.
120
[260] /\/ ouyonlö b(lnós1116dl)O/ v;il<i Joq 11 Jc >!)lllJYülllÖsóg kövoloh11
nyónok alanyi jogi -7[83] kifejeződ ése. /\ Juuouyo11löség_- más elnovez:u-
sekkel: egyenjogúság, törvény előtti egyenl őség - akkor valósul meg ha
mindenkire ugyanaz a jogrend érvényes. Ez a követelmény azt ugyan nem
biztosítja, nem is biztosíthatja, hogy minden ember ténylegesen ugyan-
azokkal a jogokkal rendelkezzen; azt viszont feltétlenül, hogy a jogosult-
ságok szerzése, gyakorlása, illetve élvezete szempontjából a jogalkotó
es a jogalkalmazó mindenkit egyenlő mércével mérjen. A joge
követelménye tehát nemcsak a jogalkotásra, hanem a jogalkalm
kiterjed: a jogalkalmazó akkor tartja tiszteletben ezt a követelmé
jogszabályokat mindenkire nézve egyenlően, megkülönböztetés nélkül al-
kalmazza. Ennek előfeltétele valamennyi ember egyenlő mértékű és csor-
bíthatatlan jogképességének elismerése -7[58]. A jogegyenlőség követel-
ménye{ az alkotmányok, valamint a nemzetközi egyezmények a hátrányos
megkülönböztetés kifejezett tilalmát kimondó szabállyal is oltalmazzák.
[261] A társadalomban jelen lévő igazságtalan egyenlőtlenségek mi- e_~é1yo11v1111
att a jogok egyenlő élvezete akadályokba ütközik. A valamilyen okból losóg
(pl. vagyoni helyzet, fogyatékosság, előítéletesség) igazságtalanul hát-
rányos helyzetben lévőknek támogató intézkedések hiányában nincs
reális esélyük arra, hogy a jogokból éppúgy részesedjenek, mint jobb
sorsú polgártársaik. Annak előmozdítása érdekében, hogy a jogok tény-
le!Jesen mindenkit egyenlően illessenek meg, az állam aktív szerepet
kell\hogy vállaljon az igazságtalan egyenlőtlenségek mérséklésében. Az
esélyegyenlőség előmozdítása ma már nemzetközileg is elismert álta-
lános állami kötelezettség, amely azonban nem teremt jogot az egyé-
nek számára konkrét állami intézkedések kikényszerítésére. Az állam a
szükségletek és a rendelkezésre álló erőforrások fényében eldöntheti,
hogy mely hátrányos helyzetű csoportokat támogatja, és őket milyen
eszközökkel részesíti előnyben. Az esélyegy€mlőség tehá@ része az
egyenlőség jogi úton kikényszer'ifhet6tartalmának.
111.2.2. Védett életviszonyok: az egyenlő bánásmódhoz való jog
hatóköre
[262] Az egyenlő bánásmód követelménye csak az életviszonyok egy
meghatározott körében nyújt védelmet az emberek közötti hátrányos
megkülönböztetéssel szemben. Annak eldöntésekor, hogy egy adott élet-
viszonyban alkalmazott megkülönböztetés érinti-e az egyenlő bánásmód-
hoz való jogot, több tényezőt kell figyelembe venni. Vizsgálni kell azt, hogy
(1) kik kötelezettek az egyenlő bánásmód követelményének megtartásá-
ra; azt, hogy (2) mely jogosultságok vonatkozásában tiltott a személyek
közötti hátrányos megkülönböztetés; illetve azt is, hogy (3) mely emberi
tulajdonságok vonatkozásában tiltott a hátrányos megkülönböztetés.
121
kö tolo.co t- [263] MIU n1. uuyu11lö b(111(1s1116dho/ vnló jou n
tok köro szerint - a természetes és jogi személyeket illeti m
az alapjogi kötelezettek általános körénél tágabb.
[264] Az állam valamennyi alapjognak, így értelemszerűen az egyenlő
bánásmódhoz való jognak is kötelezettje. A közhatalmat gyakorló szer-
veknek, illetve a közhatalom képviseletében eljáró személyeknek min-
den élethelyzetben tartózkodniuk kell a hátrányos megkülönböztetéstől.
[265] Emellett általánosan elismert az is, hogy a diszkrimináció tilal-
ma nem kizárólag a közhatalmi szférában, hanem a magánszféra egyes
területein is érvényesítendő. Az egyenlő bánásmódhoz való jog tehát
nemcsak az egyén és az állam viszonyában kényszeríthető ki , hanem
- bizonyos élethelyzetekben - a magánszemélyek egymás közötti vi-
szonyaiban is. A diszkriminációtilalom kiterjedése a magánviszonyokra
-7[82], és ennek terjedelme elméleti viták tárgya. A jogbiztonság követel-
ménye ugyanakkor megköveteli, hogy a jogalanyok és a jogalkalmazás
számára a szabályozás egyértelműen meghatározza azokat az élethely-
zeteket, amelyekben a diszkrimináció tilalma a nem állami szférára is
kiterjed. Az erre vonatkozó szabályozás kialakítása során a jogalkotónak
tekintettel kell lennie arra, hogy az egyik jogalanynak biztosított egyenlő
bánásmód a másik jogalany, vagyis a kötelezett alapjogi védelmet élvező
jogait (pl. magánélet szabadsága, önrendelkezési szabadság, vállalko-
zás szabadsága) is érintheti. Ebből adódik, hogy a diszkrimináció tilalma
a magánszemélyek egymás közötti viszonyaiban csak szűk körben , el-
sősorban a nyilvánosság szférájában érvényesülhet.
[266] Az állam például akkor és annyiban kötelezi a magánszemélye-
ket az egyenlő bánásmód követelményének megtartására, ha és ameny-
nyiben nyilvánosan elérhető árut, illetve szolgáltatást kínálnak. Az áruk
és szolgáltatások nyilvános kínálása a diszkriminációtilalom magánvi-
szonyokra való kiterjesztésének egyik legje ll emzőbb területe. A diszkri-
minációtilalom kötelezettjei ebben a vonatkozásban tehát azok, akik nyil-
vánosan kínálnak árut, illetve szolgáltatást. Ezzel összhangban vonja a
hatálya alá az Európai Unió antidiszkriminációs irányelve - az áruk és
szolgáltatások unión belüli szabad áramlásának garanciájaként - a nyil-
vánosság számára hozzáférhető áruk és szolgáltatások nyújtását és az
azokhoz való hozzáférést.133 Ezekben a jogviszonyokban az irányelvnek
megfelelően a magyar antidiszkriminációs törvény is elvárja az egyenlő
bánásmód követelményének megtartását.
133
A Tanács 2000/43/EK irányelve (2000. július 29.) a személyek közötti, faji- vagy etnikai szár-
mazásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásá ról 3. cikk (1) bekezdés
h) pont.
122
(267] tv Lt nborl Jogok európai egyozmónyó11uk Mr111yru t11 t1/ílg óllol
rnóg nem ratifikált - 12. kiegészítő jegyzökönyvu : •.11tMm unrantálja
hátrányos megkülönböztetéssel szembeni védelmet a magánszemélyek
közötti olyan viszonyokra, amelyek szabályozása az államtól elvárható.
-7 [200] Ilyen például az étterembe való bejutás vagy magánszemélyek
által nyi lvánosan kínált szolgáltatások, illetve a közüzemi szolgáltatások
igénybevételének önkényes megtagadása.134
Alkotmányosan senki sem kötelezhető arra , hogy a lakását olyan sze-
mélynek adja szívességi használatba, akit bármely oknál fogva nem
látna ott szívesen . Az, hogy a lakását valaki kinek bocsátja rendelke-
zésre, a legszemélyesebb - bizalmi viszonyra épülő - döntések egyi-
ke, amely a magánélet szabadságának védelmét élvezi. Az állam ezért
nem szólhat bele abba , hogy a tulajdonos milyen szempontok szerint
választja ki azt a személyt, aki a lakásába költözhet; így nem tilthatja
a hátrányos megkülönböztetést sem. Ha viszont a tulajdonos a bérbe-
adás sikeressége érdekében a nyilvánosság eszközéhez folyamodik,
például online hirdetést ad fel egy ingatl anközvetítő oldalon , a bérbe-
adás ügye a tisztán magánéleti viszonyból a nyilvánosság szférájába
kerül. Ez megalapozza, hogyt az állam megtiltsa, illetve szankcionálja
a diszkriminatív hirdetést mint az egyenlő bánásmód követelményét
sértő , nyilvános magatartást.
[268] A magánszférába behatoló diszkriminációtilalom másik nagy te-
rületét a foglalkoztatási jogviszonyok adják. Az Európai Unió jogrendje
- ebből következően az egyes tagállamok jogrendszere - a munkavál-
lalással és a foglalkoztatással összefüggő életviszonyok rendkívül tág
spektrumán tiltja a személyek hátrányos megkülönböztetését (ideértve
a szakképzést, a pályaválasztási tanácsadást, a munkakörülményeket,
a bérezést, a szakszervezeti tagságot, a munkaerő -felvételt, az elbo-
csátást stb.).135 A foglalkoztatási jogviszonyokra kiterjesztett diszkrimi-
nációtilalom alapján tehát az egyenlő bánásmódhoz való jog kötelezettje
a munkáltató {illetve a munkaerő -fe lvétel körében a leendő munkáltató),
akkor is, ha nem állami szereplő. Ezen a jogterületen az uniós irányelvek
mellett a luxemburgi bíróság több évtizedes gyakorlata is jelentősen hoz-
zájárult a diszkriminációs sztenderdek kidolgozásához.
Tegyük fel , hogy valaki panasszal fordul az Egyen l ő Bánásmód Ha-
tósághoz azt sérelmezve, hogy szomszédja folyamatosan zaklatja őt
ismert politikai nézetei miatt, rendszeresen feljelenti különféle hatósá-
134 Az Emberi jogok európai egyezményének 12. k i egészítő jegyzőkönyvét é rtelmező jelentés 28 .
bekezdés.
135 A Tanács 2000/43/EK irányelve (2000. július 29 .) a személyek közötti , faji- vagy etnikai szár-
mazásra való tekintet nélkül i egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról 3. cikk; a Tanács
2000/78/EK irányelve (2000. november 27.) a fogla lkoztatás és a munkavégzés során alkalma-
zott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról 3 cikk.
123
 :.;, 1qnl, 11:11 , rn 11l11ok küvulku.1lúbu11 uy;ikor I; 11-. .1 11111do11 , -,~. 111(1s l 1< 1h1h.-1u1
ellu11ő1msuk aL otthonában. Bár a polílikéii volt1111011y oly;m védett tu laj
donság, amely alapján tilos az embereket hátré'.lnyos<Jn megkülönböz-
tetni, az azzal összefüggő zaklatás pedig az egyenlő bánásmód köve-
telményébe ütköző magatartások egyike, a hatóság ebben az ügyben
nem kényszerítheti ki az egyenlő bánásmód követelményét. Az egyen-
lő bánásmódhoz való jog ugyanis csak azokban az életviszonyokban
kényszeríthető ki magánszemélyekkel szemben , amelyekre az egyenlő
bánásmód törvény kiterjeszti hatályát. A szomszédok egymás közötti
viszonyai nem minősülnek ilyen életviszonynak, így a hatóság csak ak-
kor járna el helyesen , ha érdemi vizsgálat nélkül elutasítaná a panaszt.
sult sá- [269] Az alapjogi jogforrások különbséget mutatnak a tekintetben,
>k köre hogy mely jogosultságok vonatkozásában tiltják a személyek hátrányos
megkülönböztetését.
[270] Magyarországon a diszkrimináció tilalma a jogrendszer teljessé-
gét átfogó, valamennyi jogosultságra kiterjedő követelmény. Bár az Alap-
törvény XV. cikk (2) bekezdése a hátrányos megkülönböztetés tilalmát az
alapjogok vonatkozásában írja elő, a tilalom nem korlátozódik az egyes
alapjogok gyakorlását érintő diszkriminációra. A töretlen alkotmánybíró-
sági jogértelmezés ugyanis az egyenlőség jelentésének azt a felfogását
követi, amely a diszkrimináció tiltását szervesen összekapcsolja az em-
beri méltósághoz való jog tiszteletben tartásának követelményével. Eb-
ben a megközelítésben a diszkrimináció alkotmányos tilalma nem más,
mint az emberek egyenlő méltóságának jogi elismerése. Magyarán, a
hátrányos megkülönböztetés tilalma azt várja el a jogtól, hogy az min-
denkit egyenlő méltóságú személyként kezeljen. A diszkrimináció tilal-
mának hatóköre ennek megfelelően az emberi méltósághoz való jogot
sértő megkülönböztetésekre terjed ki. Az emberi méltósághoz való jog
sérelmének bekövetkezése pedig nem attól függ , hogy a diszkrimináció
milyen jogosultságot érint, hanem attól, hogy a megkülönböztetés önké-
nyes-e, vagyis annak van-e alkotmányosan védhető indoka.
A diszkrimináció tilalma az Alkotmánybíróság gyakorlatában a jogrend-
szer egészét átható alkotmányos alapelvként kapott értelmezést. [.. .]
Az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése alapján a tilalom elsősorban az
alapvető jogok tekintetében fennálló megkülönböztetésekre vonatkozik,
ugyanakkor kiterjeszthető a teljes jogrendszerre, mivel „»[... ] az ott felso -
rolt diszkriminatív megkülönböztetések nemcsak az alapvető jogok vé-
delmi körébe tartozó jogszabályokban, hanem bármely jogszabályban
előfordulhatnak. Joggal feltételezhető, hogy az Alaptörvény értékrendje
szerint ezek a megkülönböztetések akkor is tilosak, ha nem az alapvető
jogok védelmi körébe eső tárgyakat szabályozó jogszabályok tartalmaz-
zák. A tilalom ugyanis nem az alapvető jogok egyenlőségét szolgálja,
amelyet az 1. cikk és az Alaptörvény más rendelkezései különben is biz-
124
toull;11111I\, lt;111w11 óppon n1ott11111qj11loll (W1lh1 . .illí111) lul.1jclo1u,.'1uol\ •
rl11ll rnoC1k01önböLletést tiltja .« [... J.1111
Az Alaptörvény [XV. cikk (2) bekezdését] az Alkotmánybíróság - állandó
gyakorlata szerint - a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkot-
mányi követelményként értelmezte és kifejtette, hogy bár az Alkotmány
szövegszerűen az alapvető jogok tekintetében tiltja a hátrányos megkülön-
böztetést, a tilalom - ha a megkülönböztetés sérti az emberi méltósághoz
való alapvető jogot - kiterjed az egész jogrendszerre. Így abban az eset-
ben, ha a megkülönböztetés nem az emberi vagy az alapvető állampolgári
jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége ak-
kor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti.137
[271] Az Emberi jogok európai egyezményének 14. cikke nem álta-
lában, hanem az Egyezményben rögzített alanyi alapjogok vonatkozá-
sában tiltja a hátrányos megkülönböztetést. Amennyiben tehát a stras-
bourgi bíróság elé vitt ügy tényállása alapján nem tartozik valamely
egyezményes alapjog hatókörébe, a bíróságnak nincs módja vizsgálni
a kérelmező által állított diszkriminációt. Az egyezmény részét képező,
fentebb már említett 12. kiegészítő jegyzőkönyv ugyan kiterjesztette a
hátrányos megkülönböztetéssel szembeni jogvédelem hatókörét vala-
mennyi „törvényben biztosított jogra", ez azonban mind<?ddig nincs ha-
tással a Magyarország ellen irányuló jogérvényesítési eljárásra, amíg a
jegyzőkönyvet Magyarország nem ratifikálja.
[272] A diszkrimináció tilalmára vonatkozó szabályozás meghatároz- a véd ott tu
za azokat az emberi vonásokat is, amelyek alapján tilos a személyeket lajdonsóuo
köre
hátrányosan megkülönböztetni. Az emberek számos tulajdonság alapján
osztályozhatók (szemszín, iskolázottság, hobbi, testmagasság, nyelvtudás,
hitelképesség stb.). A hátrányos megkülönböztetés ugyanakkor csak ak-
kor és annyiban tiltott, amennyiben az a szabályozásban felsorolt vonások,
vagyis az ún. védett tulajdonságok valamelyikével összefüggésbe hozható.
A védett tulajdonságok köre a diszkrimináció történelmi megnyilvánulásai
nyomán fokozatosan bővül, ma rendszerint magában foglalja a bőrszín ,
a nem, a nemzeti vagy etnikai hovatartozás, a származás, a vallási meg-
győződés, a politikai nézet, a vagyoni , illetve társadalmi helyzet, valamint a
szexuális orientáció szerinti megkülönböztetést is. A védett tulajdonságok
körét ugyanakkor az egyes jogforrások eltérésekkel határozzák meg.
[273] A társadalmi viszonyok fejlődésének dinamikájára figyelemmel
a védett tulajdonságok katalógusa általában nem taxatív: a nemzetközi
egyezmények, az uniós jog, ezek nyomán pedig az egyes országok alkot-
mányos szabályozása jellemzően lehetővé teszi a katalógus bővítését a
136
10/2015. (V. 4.) AB határozat [19] .
137 3062/2012. (VII. 26.) AB határozat [166] .
125
Joynlkolíls ót. .i joq.ill" 1l111r11.ós sorórt /\ mc.igyrn /\lílpl<~t vt:J11y f\/ (111. „ouyób
helyzet" szerinti rnugkülönböztetés tilalmával nyilj:1 111uu o lohetöségol n
védett tulajdonságok körének szélesítésére. Az egyéb helyzet kategóriájél
ugyanakkor nem jelent bármely helyzettel összefüggésben megalapoz-
ható védettséget. Az Alkotmánybíróság jogértelmezése szerint az egyéb
helyzet szerinti különbségtétel esetében vizsgálandó, hogy a megjelölt tu-
lajdonság tekinthető-e olyan emberi vonásnak, amely az egyén személyi-
ségét, identitását, önazonosságát meghatározza. Az ilyen lényegi emberi
vonások többnyire (de nem kizárólagosan) veleszületett tulajdonságok,
amelyek megváltoztatására az egyénnek nincs lehetősége:
A tételesen felsorolt tulajdonságok mellett az „egyéb helyzet szerinti kü-
lönbségtétel" fordulat nyújt garanciát ahhoz, hogy az előre nem látható,
de a felsorolásban szerepl ő tulajdonságokhoz döntő hasonlóságot mutató
helyzetben élő személyeket se érhesse hátrányosan sújtó különbségtétel.
Ez a fordulat ad lehetőséget az Alkotmánybíróságnak arra, hogy a társada-
lom aktuális változásaira időszerűen reagálva mindig maga határozhassa
meg, melyek a társadalom sérülékeny csoportjai, vagyis mely csoporthoz
tartozók tekinthetők kiszolgáltatottnak, kirekesztettnek, illetve folyamatos
és indokolatlan hátránnyal sújtottaknak. Az Alaptörvény XV. cikk (2) bekez-
dése ennek megfelelően egy nyílt felsorolást tartalmaz, ám ez a nyílt felso-
rolás korlátlanul nem bővíthető. Nem nyújt védelmet olyan személyeknek,
akiket valamely szabály ugyan éppen hátrányosan érint, de mégsem diszk-
riminál. Az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésében garantált diszkriminá-
ciótilalom ugyanis csupán olyan élethelyzeteket ölelhet át, amelyekben az
emberek önazonosságát, identitását meghatározó lényegi tulajdonságuk
miatt előítélettel, vagy társadalmi kirekesztéssel néznek szembe. Vagyis a
diszkriminációtilalom alkotmányos klauzulája elsődlegesen a társadalom
személyben rejlő és tetszés szerint nem változtatható tulajdonság mentén
elkülönülő csoportjainak védelmét szolgálja. [...]1 38
Védett tulajdonság hiányában nem volt megállapítható hátrányos meg-
különböztetés például abban az ügyben, amelyben egy futballcsapat
szurkolói sérelmezték, hogy kizárólag vénaszkenneres ellenőrzést köve-
tően léphetnek be a csapatuk szurkolói számára fenntartott szektorba.
A szurkolók abban az összefüggésben véltek hátrányos megkülönböz-
tetést felfedezni, hogy a vendégcsapat szurkolóinak nem kell keresz-
tülmenniük vénaszkenneres azonosításon, ők enélkül is látogathatják
ugyanazon sporteseményeket. Az ügyben megállapítást nyert, hogy a
szurkolói minőség nem feleltethető meg az egyéb helyzet kategóriájá-
nak, mivel ez a jellemző nem veleszületett. hanem az egyén döntésén
~laQ~ ebből adódóan tetszés szerint megváltoztatható, és nem képezi
alapját társadalmi kirekesztésnek vagy elöitéletességnek sem.139
138
3206/2014. (VII. 21 .) AB határozat (21].
139
Az Egyenlő Bánásmód Hatóság EBH/517/4/2015. sz. ügyben hozott döntése. A döntést hely-
benhagyta a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.K.31.540./2016/4. sz. döntése.
126
[274] Az egyenlő bánásmód követelményéből az következik, hogy a
azonos helyzetben lévőket azonosan, a különböző helyzetűeket pedig
eltérően kell kezel11i. A diszkriminatív magatartások azonban változatos
formát ölthetnek. Az általános követelményen belül a nemzetközi és eu-
rópai uniós jogban, valamint ezek nyomán a magyar jogrendszerben is
olyan önálló diszkriminációs tényállások jelentek meg, amelyek jól körül-
határolt tényállási elemek segítségével teszik azonosíthatóvá az egyenlő
bánásmódhoz való jog sérelmét az egyes élethelyzetekben.
[275] A közvetlen hátrányos megkülönböztetés a diszkrimináció leg- közvotfon
hátrényo
klasszikusabb esete: ez akkor valósul meg, ha valakit a védett tulajdonsá- megkOfön
ga miatt kedvezőtlenebb bánásmódban részesítenek, mint más, a védett böztot
tulajdonsággal nem rendelkező, de azonos helyzetben lévő személyeket.
Közvetlen hátrányos megkülönböztetés érte azt a roma származású
személyt, aki megbízási szerződést kötött egy ingatlanközvetítő cég-
gel, majd olyan ingatlanlistákat kapott a kiadó lakásokról, amelyen az
egyes tételeknél a „roma nem" megjegyzés szerepelt.140 A példában
a védett tulajdonság a roma nemzetiséghez tartozás. A védett tulaj-
donsággal rendelkező személy helyzetét olyan személyekkel kell
összehasonlítani , akik szintén ingatlant kívánnak bérelni a közvetítő
cégtől, de nem roma származásúak. A példában a roma származású
személlyel a nem roma származásúakhoz képest kedvezőtlenebbül
bántak, hátrányosabb helyzetbe hozták, hiszen é!_.kínált ingatlanok egy
részét számára nem tették e lérhetőv · miközben az összehasonlítható
elyzetben lévő személyek számára elérhetőek voltaJs. A védett tulaj-
donság és az elszenvedett hátrány között egyértelmű az okozatijj.sz-
szefüggés, hiszen a cég kifejezetten a romák számára nem teszi elér-
~ az adott lakásokat
[276] Közvetett a hátrányos megkülönböztetés, ha a diszkriminatív in- közvotntl
hátrónyn
tézkedés látszólag semleges, mert azonos követelményeknek kell meg- mogkOl t\11
felelnie a védett tulajdonsággal bíró, illetve az azzal nem rendelkező böztottin
személyeknek. Ilyen esetben - a semlegesnek látszó követelmény miatt
- nem nyilvánvaló az összefüggés a védett tulajdonság és a kedvezőt­
lenebb bánásmód között. Csakhogy az adott intézkedés eredményeként
a védett tulajdonsággal rendelkező személyek lényegesen nagyobb
arányban kerülnek hátrányosabb helyzetbe a velük összehasonlítható
helyzetben lévő személyekhez képest. Azt, hogy a védett tulajdonsággal
rendelkezők aránytalanul többen szenvednek hátrányt, a legtöbb eset-
ben csak statisztikai adatok alapján lehet megállapítani.
1• 0 Az Egyenlő Bánásmód Hatóság EBH/70/2018. sz. ügyben hozott döntése.
127
 KöLVullu11 1i.-111 ;111yos rnogkülönböLlulú~ vt1l<'>~1111 1111 i[J .il>l>iin .i.r mmt
ben, ha egy munkahely azt a gyakorlatot alkalrrn11/.t, llouy nem v;1l_rjé~
kisgyerekes szülők jelentkezését a vezetői munkakör:_re meghirdetett
palyazatra. Ezzel szemben már közvetett a kisgyerekes szülők hát-
rányos megkülönböztetése, ha a vezetői kinevezés feltétele, hogy a
pályázó rendszeresen részt vegyen a munkahely által szervezett, esti
és hétvégi társasági eseményeken, hiszen az a kisgyereket nevelők
számára terhesebb, ezért őket lényegesen nagyobb arányban hozza
hátrányosabb helyzetbe a gyermektelenekhez képest.
1ellenes [277] A jogellenes elkülönítés (szegregáció) esetében a védett tulaj-
llönítés
donsággal bíró személyeket elkülönítik a velük összehasonlítható hely-
zetben lévő személyektő l, anélkül, hogy erre a jog igazolható felhatal-
mazást adna. A közvetlen hátrányos megkülönböztetéstől eltérően a
szegregáció akkor is sérti az egyenlő bánásmód követelményét, ha az
egymástól elkülönített csoportokat egyformán kezelik, az elkülönítés
ténye tehát önmagában is sérti az egyenlő bánásmódhoz való jogot.141
Az elkülönített személyek ugyanakkor általában rosszabb minőségű
szolgáltatásban is részesülnek a védett tulajdonsággal nem rendelkező
személyekhez képest; ilyenkor a jogellenes elkülönítés mellett közvetlen
hátrányos megkülönböztetés is megvalósul.
Amennyiben egy kórház szülészeti osztálya külön kórtermet tart fenn a
roma származású nők számára , megvalósul a jogellenes elkülönítés.
Nem szükséges a jogellenességhez, hogy a számukra kijelölt kórter-
mek felszereltsége rosszabb legyen , vagy hogy az ott elhelyzettekkel
kevesebbet foglalkozzon az egészségügyi személyzet - vagyis hogy
az elkülönítéssel a szolgáltatás minőségének alacsonyabb szintje is
együtt járjon. Ha azonban ez is bekövetkezik, a jogellenes elkülöníté-
sen túl közvetlen hátrányos megkülönböztetés is megállapítható.
aklatás [278] A zaklatás olyan nem kívánt magatartásokat jelöl, amelyek célja
vagy hatása, hogy a személyeket a védett tulajdonságukkal összefüg-
gésben emberi méltóságukban megsértsék, megfél említő , ellenséges,
megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezetet teremtsenek. A zak-
latás gyakran szexuális magatartás formájában valósul meg, így külön-
böző jogforrások az ilyen magatartásokat külön is nevesítik.
Zaklatást valósított meg a polgármester, aki az önkormányzati lapban
arra szólította fel az általa vezetett településen élőket , hogy más tele-
pülésekről érkező , ™ nemzetiségű _személyeknek ne értékesítse-
141
Gyulavári Tamás - Kádár András Kristóf: A magyar antidiszkriminációs jog vázlata. Miskolc,
Bíbor Kiadó, 2009. 91 .
128
nuk i11gulla11ok.it, 1111vol il rom~ik norn lol1ut111 ik 1111ul·.n•r11~. kurw;uttol
rehöelkező, muylakarltásokra, illetve vállalko.rt't sok lr 1dlti1:;<'1rn kópo~
személyek, így nem várható tőlük, hogy kifizetik a vólulóral. 14 l
[279] Speciális tényállás a megtorlás, amely megvalósulásának szük- 111•1ut111 I
ségszerű előfeltétele, hogy az egyen lő bánásmód korábbi megsértése
miatt valaki panaszt tegyen, eljárást indítson. A megtorlás hátrányokozás
ennek a személynek, az egyen lő bánásmód védelmében tett lépései-
vel összefüggésben. A megtorlás fogalmának tehát nem eleme, hogy a
megtorlás áldozata rendelkezzen védett tulajdonsággal. Ez a tényállás
végső soron az egyenlő bánásmód érvényesítéséért fellépő személyek
számára nyújt védelmet, az antidiszkriminációs jogvédelmi eljárás ga-
ranciájaként is felfogható.143
Megtorlás áldozatává vált az az óvodapedagógus, akinek megalázó
munkakörnyezetben kellett dolgoznia, miután bepanaszolta az óvoda
vezetőjét a fenntartó önkormányzatnál. Az óvodapedagógus azért élt
Pa"nasszal, mert az óvoda vezetője (aki egyben a munkáltatói jogok
gyakorlója) folyamatosan arra próbálta rávenni, hogy lépjen be a Hit
Gyülekezetébe, illetve azzal kapcsolatos filmeket nézzen meg, köny-
veket olvasson el, aminek ő nem akart eleget tenni. Panasza szerint
az óvodavezető vallási meggyőződésével összefüggésben hátrányos
megkülönböztetésben részesítette többek között azzal hog)( a Hit
Gyülekezetéhez !_.artozó m1 mkatársai számára kedvezőbb munkafel-
tételeket biztosított Az óvoda vezetője, miután tudomást szerzett a
panaszról, arra kötelezte az óvoda valamennyi dolgozóját, hogy fel-
jegyzéseket, jellemzéseket írjanak panasztevő kollégájukról, majd a
negatív véleményeket továbbította a fenntartó önkormányzatnak.144
111.2.4. A diszkrimináció megengedhetősége
[280] Az emberek közötti különbségtétel, még ha védett tulajdonságon
is alapul, önmagában nem jogellenes, csak akkor, ha alkotmányosan
nem indokolható, vagyis önkényes. A személyek megkülönböztetése a
társadalmi viszonyok rendezésének természetes velejárója: elkerülhe-
tetlen, hogy az állam a feladatai ellátása során az egyének különféle
csoportjaira különböző jogokat és kötelezettségeket állapítson meg. Ez
sokszor nemcsak joga, de kötelessége is az államnak, hiszen a különb-
ségtétel elmulasztása, vagyis az egyforma bánásmód akár súlyos jogsé-
relmekhez is vezethet.
142
Az EgyenlőBánásmód Hatóság EBH/549/2016. sz. ügyben hozott határozata, továbbá az alap-
vető jogok biztosa és a Magyarországo n élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó
biztoshelyettes közös jelentése AJB-703/2017. sz. ügyben.
143 Szajbély Katalin: A magyar antidiszkriminációs szabályozás a 2000/43/EK Irányelv fényében .
Acta Universitatis Szegediensis: acta juridica et politica: publicationes doctorandorumjuridicorum,
2005, 319.
144
Az Egyenlő Bánásmód Hatóság EBH/150/1/2012. sz. ügyben hozott határozata.
129
 /\1 i'1ll;1111 luli1di1t;1i ko1u tmto,rik ;1 kö1LilJ _kJ\/lt1_b11clt'111 11111cljt'111uk 101111
tartása. Magától értetödö, hogy a közlekedési s1<1l>i tlyllk 1111i\Jéllkotása
során az állam nem engedhet bárkit járm ű veze tök6nt bukapcsolódni
a közúti közlekedésbe. Az ilyen különbségtétel elmulasztása súlyos
jogsérelmekhez vezethetne~ így például ha az állam nem korlátozná
a sulyosan gyengénlátók - mint járművezetésre egészségügyi szem-
pontból alkalmatlan személyek - jogosítványszerzését, azzal közvet-
lenül veszélyeztetné a közlekedés biztonságát, ezzel összefüggésben
pedig az emberi életet.
[281) Nem megengedett azonban , hogy az állam a különbségtétel so-
rán - elfogultság, előítéletesség vagy akárcsak puszta figyelmetlenség
okán - az emberek méltóságán csorbát ejtsen. Az ilyen önkényes meg-
különböztetés kiszűrésére ma már kidolgozott módszertan és dogmatika
áll rendelkezésre.
1ason-
[282) Az egyenlő bánásmód alapszabálya, hogy az egyenlőket egyen-
tósági
p róba l őként, a különbözőket különbözőként kell kezelni. Diszkrimináció kizá-
rólag akkor állapítható meg, ha az azonos helyzetben lévőket eltérően,
illetve ha a különböző helyzetben lévőket azonos módon kezelik. Ebből
kiindulva, a diszkrimináció tilalmának megsértése miatt indult eljárások-
ban mindenekelőtt arról kell meggyőződni, hogy az érintettek összeha-
sonlítható (azonos) jogi helyzetben vannak-e. A magyar Alkotmánybíró-
ság megfogalmazásában:
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint nem tekinthető [... ] hát-
rányos megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás különböző tulaj-
donságokkal bíró alanyi körre eltérő rendelkezéseket állapít meg, mert
alkotmányellenes megkülönböztetés csak összehasonlítható - azonos
csoportba tartozó - személyi körben lehetséges.145
[283) Az összehasonlíthatóság megállapításának módszere az ún.
csoportképzés: ez alapján a jogalkalmazónak az ügy tényállása szerinti
legrelevánsabb szempont (az ún. csoportképző tényező) alapulvételével
meg kell határoznia az egyazon csoportba (az ún. homogén csoportba)
tartozó személyek körét. Ha az összehasonlíthatóság igazolódik, vagyis
az eltérően kezelt személyek egyazon homogén csoportba tartoznak,
akkor vizsgálni kell a megkülönböztetés indokolhatóságát. Ha viszont a
vizsgálat a homogén csoportba tartozást nem igazolja, diszkrimináció
nem valósulhatott meg. Az összehasonlíthatósági próba eredménye te-
hát ügydöntő is lehet, így arra különös hangsúlyt kell fektetni a jogalkal-
mazás során.
145
42/2012 . (XII. 20.) AB határozat [28].
130
[2B4J tv t1mw 1lti 1>t 111;'1h1116d 111uulrn tnsórn kölulo1oll 11u111ctirik t'1uy
tllloll 11109 rv ouyut 1lösóg követolményét, ha az azonos haly.wlbon
lévöket eltéröen kozoll, hanem úgy is, ha egységesen kezeli az eltérö
ismérvekkel re nd e lkező, ezáltal különböző helyzetben lévő egyéneket.
Az egyenlő bánásmódhoz való jogot tehát nemcsak különbségtétellel ,
hanem a különbségtétel elmulasztásával is meg lehet sérteni.
Megsérti az egyenlő bánásmód követelményét az élelmiszerüzlet, ha az
üzletszabályzatban szereplő , valamennyi háziállatra kiterjedő általános
tilalomra hivatkozva a vakvezető kutyával $rkezőket sem engedi be az
üzletbe. Az egyenlőség sérelmét itt az veti fel, hogy az üzlet homogén
~rtként kezeli a látássériHt, illetve az ilyen fogyatékosságban nem '
szenvedő állattartókat, holott nincsenek összehasonlítható helyzetben.
[285) Az indokolhatósági próba különféle mércék szerint alakul attól diffo11111c 1
függően, hogy a hátrányos megkülönböztetés alanyi alapjogi vagy egyéb 11
indok l_h
.
Jogosu lt't'I ,. e 1 az enn
sag o zaqa ' " tet tet. sá gl p 111lc
[286) Alapjogot érintő különbségtétel esetén az önkényesség kérdése
az adott alapjog korlátozására irányadó mérce alkalmazásával vizsgá-
landó, tekintettel arra, hogy a diszkrimináció az alapjog-korlátozás egy
sajátos formája. Ennek megfelelően, ha a különbségtétel alapjog vonat-
kozásában áll fenn, a magyar jogrendben a diszkrimináció önkényessé-
ge az általános alapjog-korlátozási mérce, a szükségességi-arányossági
teszt alapján ítélendő meg. A különbségtétel tehát csak akkor nem ön-
kényes, ha az egy másik alapvető jog gyakorlásához elengedhetetlenül
szükséges, és a megkülönböztetéssel okozott alapjogsérelem arányban
áll az azzal elérni kívánt céllal. -7[116]-[117]
[287) Az Emberi Jogok Európai Bírósága a diszkrimináció tilalmát ki -
mondó 14. cikk sérelmére hivatkozó kérelmek esetében azt vizsgálja,
hogy az állami szerv által történő eltérő kezelés objektíve indokolható-e.
Az esetjog alapján a személyek közötti megkülönböztetés akkor nyug-
szik objektív alapokon, ha észszerű, törvényes célt szolgál és arányos.146
A strasbourgi bíróság ugyanakkor igen nagy mérlegelési szabadságot
hagy az államok számára annak megállapításakor, hogy milyen különb-
ségek igazolhatják a hasonló helyzetben lévők eltérö kezelését.147
Alapjogot, nevezetesen az egyesülési szabadságot érintő, életkoron ala-
puló különbségtétel önkényességének kérdését vetette fel az ún. Sziyár-
'Jánv YQV, amelyben a magyar felsőbíróságok (az ügyben jogorvoslati
146 Pieter van Dijk et al. (eds.): Theory and Practice ofthe European Convention on Human Rights,
lntersentia, 2006„ 722.
147 Van Dijk i. m. , 726.
131
 lt'1rur11kiJ11I olJi116 Luololsöbb tjlróstiu. 111.ijtl " l U\JlulsölJl> Bht'i:„'1!1 ol
nökónok indltványára - az Alkotmánybhó~;i'l!J) lónyegében a.da kórdóst
vizsgá lták, hogy alkotmányosan megtiltható-e a 18. életévüket be nem
töltött személyek csatlakozása a homoszexuális emberek jogainak vé-
delmére alakult Szivárvány egyesülethez. Az ügyben az Alkotmánybl-
róság végül arra az álláspontra jutott, hogy a gyermek megfelelő testi,
szellemi és erkölcsi fej l ődéshez való alapvető joga védelmében szük-
séges és arányos a fiatalok állami visszatartása a melegjogi jogvédő
szervezethez való csatlakozástól.148
~ [~A amely
mindennapokban jóval gyakrabban fordul elő az olyan megkülön-
~s, az alapjogok körén kívül eső
jogosultságtól vagy más, jogo-
\\~ sultságként törvényben nem feltétlenül elismert lehetőségtől (pl. hiteligény-
lés, belépés egy szórakozóhelyre) zárja el az emberek egy meghatározott
csoportját. A polgárok ilyen megkülönböztetéssel szembeni védelmének
tesztje kevésbé szigorú, éppen azért, mert a megkülönböztetés nem egy
alapvető rangjelzéssel bíró jog élvezetét korlátozza, hanem valamely más
jogos érdek sérelmét veti fel. Ilyen esetben azt, hogy a különbségtétel önké-
nyesnek bizonyul-e, az dönti el, hogy a megkülönböztetésnek van-e meg-
ismerhető, tárgyilagos mérlegelés alapján azonosítható, észszerű indoka.
Alapjogot nem érintő , életkoron alapuló kiilönhségtéte.lre nyújt példát az
a gyógytermékeket forgalmazó, nagykereskedelmi áruház, amely meg-
tiltotta, hogy 10 éven aluli gyermekek az áruházba belépjenek és ott tar-
tózkodjanak. Az első lépés tehát az összehasonlíthatósági próba, amely
annak megállapítására irányul, hogy történt-e egyáltalán különbségtétel
összehasonlítható helyzetű személyek között. A példában az áruház
látogatói képeznek homogén csoportot, ők vannak összehasonlítható
helyzetben. Ez alapján a különbségtétel nyilvánvaló: a 10 éven aluliak -
és értelemszerűen a 10 éven aluliakkal vásárolni kívánó felnőttek - nem
látogathatják az üzletet, míg az ennél idősebbek esetében ennek sem-
mi akadálya. A második lépés az indokolhatósági próba, amely annak
megállapítására irányul, hogy a megkülönböztetés önkényes-e. Mivel
egy adott üzletbe való belépés, ott-tartózkodás és vásárlás nem minősül
alapvető jognak, a diszkrimináció megengedhetősége körében azt kell
vizsgálni, hogy a megkülönböztetésnek van-e a tárgyilagos mérlegelés
szerinti észszerű indoka. A példában szereplő áruház tudott ilyen indok-
kal szolgálni, amikor a különbségtételt azzal magyarázta, hogy a rak-
táráruház fokozottan balesetveszélyes. Ennek alátámasztására előadta ,
hogy az áruház alapvetően nem kiskereskedelmi célokat szolgál , annak
elárusító részében az árucikkek raktári fémállványokon állnak magas-
ra nyúlóan felpolcolva. 149 Így tehát, bár az életkoron alapuló közvetlen
hátrányos megkülönböztetés megállapítható volt, az egyenlő bánásmód
követelménye nem sérült, mert az áruház ki tudta menteni magát.
148
21/1996 . (V. 17.) AB határozat.
149
Az Egyenlő Bánásmód Hatóság EBH/26/2014. sz. ügyben hozott határozata.
132
101 ly, l\ouy il llÖk fJYOtltlük V(11i<1l;'1:.-; 08ülÓll ÚVtlh l 11 i'i (.j1 I~ ,ltull tOk rl llllJI l
kt11>61. /\ gyormokgondoz~ előre többnyíro tHll 11 l.tll li >ló - idötartarnn
alatt a munkálrafc)nem számíthat az anyává váll alkalmazottak szel-
lemi és fizikai erőforrásaira, így gondoskodnia kell helyettesítésükröl.
Ezt a hátrányt tekintve észszerű lépésnek tűnhet, ha a munkáltató a
terhesség tényéről való tudomásszerzést követően rögvest elbocsátja
a várandós alkalmazottakat. Ez az intézkedés azonban nem tárgyila-
gos mérlegelésen alapul, hiszen csakis a munkáltató szemszögéböl
nézve minősíthető racionálisnak, a nők, illetve az anyák szempontj ait
nem veszi figyelembe.
[289) Nem sérti, mi több, szolgálja az egyen l ő bánásmód követelmé- po1lllv
nyének érvényesülését, ha a hátrányos helyzetűeket a nagyobb társa- cth11k11t11I
le'> 111uu
dalmi egyen l őség érdekében különféle intézkedések útján támogatják, 1111111„1
többletjogokkal ruházzák fel, és ezzel másoknak nem járó előnyben ré-
szesítik. Ahogy arról a fentiekben már szó volt: a jogalkotónak az esély-
egyenlőség megvalósításához nemcsak joga, de kötelezettsége is figye-
lembe venni az emberek között ténylegesen meglévő különbségeket, és
azok mérséklése érdekében támogató intézkedésekkel - közöttük akár
ún. ex gratia juttatásokkal - segíteni a hátrányosabb helyzetűeket. A jog-
alkotó mozgástere ugyanakkor az ilyen többletjogok biztosításánál is kor-
látozott, hiszen az előnyben részesítés is csak annyiban megengedett,
amennyiben nem önkényes. A pozitív diszkrimináció akkor nem önké-
nyes, ha olyan társadalmi csoporthoz tartozó személyek megsegítésére
irányul, amely - tárgyilagos értékelés alapján - esélyegyen l őtlenséget
teremtő, hátrányos helyzetben van, és a megkülönböztetés nem jár alap-
vető jog sérelmével. A magyar Alkotmánybíróság megfogalmazásában:
Az azonos személyi méltóság jogából esetenként következhet olyan
jog is, hogy a javakat és esélyeket mindenki számára (mennyiségileg
is) egyenlően osszák el. De ha valamely - az Alkotmányba nem ütköző
- társadalmi cél, vagy valamely alkotmányos jog csakis úgy érvényesít-
hető, hogy e szűkebb értelemben vett egyenlőség nem valósítható meg,
akkor az ilyen pozitív diszkriminációt nem lehet alkotmányellenesnek mi-
nősíteni. A pozitív diszkrimináció korlátjának [.. .] az egyenlő méltóságra
vonatkozó megkülönböztetés tilalma, illetve az Alkotmányban pozitívan
megfogalmazott alapjogok tekintendők. Bár a társadalmi egyenlőség
mint cél, mint társadalmi érdek, megelőzhet egyéni érdekeket, de nem
kerülhet az egyén alkotmányos jogai elé.150
Az ex gratia jellegű megoldások jellemzője, hogy „a jogalkotó nem .jogi
igényeket elégít ki, nem eleve jogosultakat különböztet meg, hanem mél-
tányosságból juttat javakat" [...]. Mivel „nincs senkinek joga arra, hogy
egy ex gratia juttatás meghatározott formájában részesüljön" [...], kö-
1so 9/1 990. (IV. 25.) AB határozat.
133
 volko1ósképp a jogalkotót „szé l eskö r ű 11 161 logelésl jog llloll r nou lllh 1d
a jogosulti körne k, mind a juttatás mértékének és egyéb fe ltéte leinek
a meghatározása tekintetében. A megkülönböztetés korlátja a pozltlv
diszkrimináció elvi határa: az egyenlő méltóságú személyként való
kezelés feltétlen betartása, illetve az Alkotmányban megfogalmazott
alapjogok meg nem sértése. [... ] Ezen belül csak az követelhető meg ,
hogy a nem egyenlő kezelésnek ésszerű oka legyen, azaz ne minősüljön
önkényesnek. [...] Ez azt jelenti, hogy bár ex gratia jellegű kedvezmény-
re senkinek nincs alanyi joga, ha a jogalkotó - mérlegelés alapján - az
ilyen jellegű megoldások alkalmazása mellett dönt, a jogosulti kör, a
jogosultság mértéke és egyéb feltételei nem határozhatók meg önkényes
módon [...]. 151
Más munkáltatókkal szemben járulékkedvezményben részesíti, ezál-
tal pozitívan diszkriminálja a törvényalkotó például azokat a munkál-
tatókat, akik ötven év feletti vagy a gyermekgondozási szabadságról
visszatérő személyeket fog lalkoztatnak. Látszólag (formálisan) meg-
valósul a közvetlen hátrányos megkülönböztetés, a megkülönböztetés
célja ugyanakkor a munkaerőpiaci szempontból hátrányos helyzetben
l évő társadalmi csoportok, nevezetesen az idősebb korosztályúak, il-
letve a gyermeket vállalók esélyegyenlőtlenségének felszámolása . Ez
a megkülönböztetés nem önkényes, mert az érintett társadalmi cSO-"
portok tagjai tényszerűen kedvezőtlenebb helyzetben vannak a többi
munkavállalóhoz képest, és a megkülönböztetés nem érinti a kedvez-
~ényben nem részesülők alap1oga1t.
A pozitív diszkrimináció sajátos megnyilvárn 1lási formája a nők, illetve
meghatározott kisebbségek számára biztosított kvóták. (pl. népkép-
viseleti szervbe, vállalat vezetőségébe, felsőoktatási intézménybe).
A kvótarendszer úgy juttatja előnyhöz kedvezményezettjeit, hogy az
aáott területen teljesen vagy részben kiiktatja az érdemeken alapu!Q.
versenyt, hogy a kedvezményezett alanyi körnek fenntartson egy adott
pazíciót, illetve szolgáltatást. A kvóta alkalmazása csak akkor nem ve-
zet önkényes hátrányos megkülönböztetéshez. ha valóban hátrányos
helyzetű csoporthoz tartozók esélyeit növeli, ~ezt csak olyan mérték-
, n teszi , amilyen mérték~n..a hátrány fennálL152
mentés [290] A fentiek alapján látható, hogy az egyenlő bánásmód követelmé-
nye nem abszolút; a különbségtétel számos esetben szükséges, vagy
legalábbis észszerű megfontoláson alapul. Ebből következik, hogy a
bírósági, illetve hatósági eljárásokban jogot kell biztosítani az egyenlő
bánásmódra kötelezett számára arra, hogy igazolja diszkriminatív intéz-
kedését, és ezzel „kimentse" magát a jogsértés vádja alól.
1 1
5 32/2015. (Xl. 19.) AB határozat [77].
152
Kovács Kriszta: Az igazságos kvóta. Fundamentum , 200614. 9.
134
111.2.b. Iv„ rn1tldli.:l<1ll11111.1<' 1„"
garanci(1
[291] Az egyenlö bánásmód követelményének érvényesülését löl>I>
olyan intézményi garancia is szolgálja , amely túlmutat az alapjogok v<
delméhez általában kapcsolódó garanciák körén.
[292] Az Európai Unió jogrendje szerint az egyenjogúság érvényo!'.i!'r
lésének ellenőrzésére minden tagállamban hatósági jogosítványokk: 11
rendelkező, független szervet kell működtetni. 153 Az uniós orsz~gokb<:.111
tehát az egyenlő bánásmód követelménye kikényszerítésén k nem
csak bírói, hanem hatósági jogvédelem keretében is meg kell v lósulnl
-7[181]. Ennek a kőtelezettségnek Magyarország az Egyenlő Bánásmóc1
Hatóság i'1tján tesz eleget. A hatóság tevékenységének középpontjáb<111
az egyenlő bánásmódhoz való jog megsértése miatt érkező panaszok
kivizsgálása áll, de ellát közvetett jogvédelmi feladatokat is (javaslall
tel jogalkotásra, jogszabály-véleményezés, jelentéstétel a Kormány r
szére stb.). Jogállását tekintve a hatóság viszonylagosan függetl en: •
antidiszkriminációs szerv a közigazgatási szervezetrendszerbe ágyazot
tan, de autonóm feladatellátást biztosító garanciákkal működik. A ható
ság elnöke a miniszterelnök javaslatát követő államfői kinevezéssel nyot
el megbízatását, ugyanakkor kizárólag a törvényeknek alárendelten mCI
ködik. A hatósági jogvédelem hatékonyságát mindenekelőtt a hatósáo
széles körű szankcionálási jogköre adja.
[293] Lényegesen kiszélesíti a diszkriminációval szembeni fellépo~.
lehetőségét Magyarországon az, hogy az egyenlő bánásmódhoz vnl
jog egy speciális perlési formában, 1özérdekű kereset (actio popularis)
ú.!@n is érvényesíthető, illetve a hatóság eljárása is kezdemény,zhetö
közérdekű kérelemben. A közérdekű igényérvényesítés -7[150] lény
ge, hogy általa nemcsak a jogsérelemmel közvetlenül érintett, hanem n
törvényben felhatalmazott más személy vagy szerv is jogosulttá válik''
jogsértő magatartás bíróság és hatóság előtti megtámadására. Ennek n
fajta igényérvényesítésnek fontos korlátja, hogy arra csak akkor kerülhet
sor, ha a jogsértés személyek pontosan meg nem határozható, nagyobb
csoportját érinti. Ez a korlát hivatott megakadályozni, hogy a közérd
kű eljárásindítás az egyéni igényérvényesítés helyébe lépjen, tekintettel
arra, hogy az önrendelkezési jog -7[240] alapján mindenki maga jogosult
eldönteni, hogy jogvitáját bíróság vagy hatóság elé viszi-e.
[294] Az antidiszkriminációs eljárások sajátossága, hogy a bizonyítási 11•""'
111 11
kötelezettség nem nehezedik teljes egészében az eljárást kezdeménye- tu 1"'
1111
153 A Tanács 2000/43/EK irányelve (2000. július 29 .) a személyek közötti , faji- vagy etnikai s7n1
mazásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról 13. cikk.
13r
 111oly1 u (lwlósögl o lj tli l1 ~L>o 11 k61ult111
res), hanem megoszlik az eljárást kezdern611yo1h t'.lt. ri másik f61köLöll.
A megosztás lényege, hogy nem az eljárást kezdornónyezönek (az áldo-
zatnak, kivételesen a közérdekű igényérvényesftönek) kell bizonyítania,
hogy megsértették az egyenlő bánásmódhoz való jogát, hanem a másik
felet (az eljárás alá vontat vagy alperest) terheli annak bizonyítása, hogy
jogszerűen járt el. Az eljárást kezdeményezőnek elegendő előadn ia azo-
kat a tényeket, amelyek valószínűsítik, hogy ő hátrányos megkülönbözte-
tés áldozatává vált. A bizonyítási teher megosztásának szükségességét
az Európai Unió Bírósága alapozta meg korai gyakorlatában. A bíróság
rámutatott, hogy a diszkrimináció áldozatai a legtöbbször nincsenek bir-
tokában azoknak az információknak, amelyekkel bizonyítani tudnák az
őket ért hátrányos megkülönböztetés önkényességét. A bizonyítási teher
megosztása így elengedhetetlen az egyenlő bánásmódhoz való jog bíró-
ság előtti érvényesítéséhez. A bizonyítási teher megosztásának követel-
ménye beépült az Európai Unió antidiszkriminációs irányelveibe, ennek
nyomán pedig a tagállamok - így Magyarország - antidiszkriminációs
szabályozásába is:
A tagállamok nemzeti igazságszolgáltatási rendszerükkel összhangban
meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az
alperesnek kelljen bizonyítania, hogy az egyenlő bánásmód elve nem
sérült, abban az esetben, ha azok a személyek, akiket saját állításuk
szerint az egyenlő bánásmód elvének be nem tartása miatt sérelem ért,
a bíróság vagy más, hatáskörrel rendelkező hatóság előtt olyan tényeket
bizonyítanak, amelyekből vélelmezni lehet, hogy közvetlen vagy közve-
tett megkülönböztetés történt.154
111.3. A demokratikus részvétel
111.3.1. A demokratikus részvételt biztosító jogok köre
érte-
n vett [295] A demokratikus részvételt biztosító alapjogok a politikai közös-
vételi ség valamennyi tagja számára biztosítják, hogy részt vehessenek a köz-
jogok
ügyek megvitatásában és eldöntésében. A néprészvétel elvét mindenek-
előtt az általános és egyenlő választójog testesíti meg, amely alapján
a választópolgárok szavazhatnak, illetve választhatók a választásokon,
voksolhatnak a népszavazásokon, és így választott képviselőik útján, il-
letve közvetlen módon is részt vesznek a közhatalmi döntések megho-
zatalában.
154
A Tanács 2000/43/EK irányelve (2000. július 29.) a személyek közötti, faji- vagy etnikai szár-
mazásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról 8. cikk (1) bekezdés;
a Tanács 2000/78/EK irányelve (2000. november 27.) a foglalkoztatás és a munkavégzés során
alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról 10. cikk (1) bekezdés.
136
[296) [ t •.""' i11\ 111 l11lu1 nbon volt 16~1v6lull juguk 111ollutt o1 do111ok1; 1d.1
megvalósul(lt„111r1k DL is feltétele, hogy a közügyekröl folyamatos, nyilv
nos, a politikai közösség minden tagja számára érdemi részvételt lehe-
tővé tevő vita folyjon. A közügyekről zajló vitában mindenkinek joga van
képviselni nézeteit, az álláspontja kialakításához szükséges információk-
hoz hozzájutni, mások nézeteit megismerni és sajátját azokkal ütköztet-
ni. Ezt a tágabb értelemben vett demokratikus részvételt az alapjogi ka-
talógusokban nevesített több alapjog hivatott biztosítani, így különösen
a véleménynyilvánítás szabadsága, továbbá a sajtószabadság, a gyüle-
kezési szabadság , az egyesülési szabadság, az információszabadság,
illetve a petíciós jog.
[297] A demokratikus részvételt megalapozó jogok nagy részét az komm1111 I
ciós 1111111
alapjogi irodalom az úgynevezett kommunikációs jogcsoportba sorolja,
155
amelyek gyakorlása révén megvalósul a társadalmi kommunikáció.
A kommunikációs jogok anyajoga a véleménynyilvánítás szabadsága,
amely_ből a további alapjogok akkor is levezethetők, ha az alapjogi ka-
talógus nem nevesíti azokat. Ez a megközelítés az Alkotmánybíróság
gyakorlatának szerves részét képezi:
[...] a véleménynyilvánítás szabadságának kitüntetett szerepe van az
alkotmányos alapjogok között, tulajdonképpen „anyajoga" többféle
szabadságjognak, az ún. „kommunikációs" alapjogoknak. Ebből eredő
külön nevesített jogok a szólás- és a sajtószabadság , amely utóbbi fel-
öleli valamennyi médium szabadságát, továbbá az informáltsághoz való
jogot, az információk megszerzésének szabadságát. Tágabb értelemben
a véleménynyilvánítási szabadsághoz tartozik a művészi, irodalmi alko-
tás szabadsága és a művészeti alkotás terjesztésének szabadsága, a
tudományos alkotás szabadsága és a tudományos ismeretek tanításá-
nak szabadsága. [...] A véleménynyilvánítási szabadsághoz kapcsolódik
a lelkiismereti és vallásszabadság [...], valamint a gyülekezési jog is [...].
Ez a jogegyüttes teszi lehetővé az egyén megalapozott részvételét a tár-
sadalmi és politikai folyamatokban. 156
[298] A véleménynyilvánítás szabadsága - amellett, hogy az önkifeje- szól
szahucl
zés szabadságát biztosítja -7[219] közügynek nem minősülő témákban
is - a politikai közösség tagjait feljogosítja arra, hogy kifejezzék nézete-
iket a közügyekről szóló vitákban. A legszűkebb értelmében a szólás-
szabadság garantálja az egyének jogát arra, hogy közvetítő (a sajtó mint
médium, a művészeti alkotás mint forma stb.) nélkül kifejezzék vélemé-
nyüket, illetve negatív értelemben azt is, hogy véleményük kinyilvánítá-
sától tartózkodjanak -7[83].
155 Halmai Gábor: A véleményszabadság határai. Atlantisz, 1994, 110- 120., Halmai Gábor: Kom-
munikációs jogok. Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó, 2002 , 11.
156 30/1992. (V. 26.) AB határozat.
137
tó· (299) /\ ~DJ lÓS/O l.><.HJ Só 8 bLdosllJa S.lorketv löl kn1 t11 nll i 1lnll ólló kö/ló:mk
terjesztését, a nyomtatott mellett az elektronikus (rMló, televízió) és
internetes sajtó szabadságát is, bár ezeknek a megjelenési és terjeszté-
si módra alapuló kategóriáknak a határai a technikai fejlődés következté-
ben mára elmosódtak.157 A sajtószabadság körébe tartozik a lapalapítás
szabadsága és a közlés megtiltásának (a cenzúrának) a tilalma. A szó-
lásszabadság alanyaihoz képest a sajtószabadság alanyai sajátos jogo-
sultságokkal (pl. forrásvédelem) rendelkeznek, de egyúttal speciális köte-
lezettségek (pl. kiegyensúlyozott tájékoztatás) is terhelhetik őket.
ósl [300] A gyülekezési jog a véleménynyilvánítási szabadság gyakorlá-
iég sának kollektív formája. Gyakorlása keretében a polgárok békés gyű­
léseket, tüntetéseket szervezhetnek, tarthatnak és részt vehetnek ilyen
rendezvényeken, amelyeken a véleményüket másokkal együtt nyilvánít-
hatják ki, és így hozhatják azt az egyéni véleménynyilvánításhoz képest
sokszor sokkal hatékonyabban az állami szervek és mások tudomására.
ési [301] Az egyének ugyancsak másokkal együtt gyakorolhatják az egyesü-
•ég lési jogot. Az egyesülési jog a polgárok önkéntes társulásainak a civil társa-
dalomban való szabad megjelenését és háborítatlan működését garantálja,
így biztosítva, hogy befolyást gyakorolhassanak a közügyekre. Az egyesü-
lési szabadságukkal élve az egyének másokkal összefogva, közösen kitű ­
zött céljaik elérése érdekében társulásokat hozhatnak létre és közösségként
tevékenykedhetnek, valamint már létrehozott közösségekhez csatlakozhat-
nak és azok tevékenységében részt vehetnek. Az egyesülési szabadság, il-
letve a pártalapítás szabadsága alapján jönnek létre speciális egyesületként
a pártok is kifejezetten azzal a céllal, hogy közvetítő szerepet töltsenek be
a választópolgárok közössége és a közhatalmat gyakorló szervek között.
:16- [302] A közügyekre, különösen is az állam működésére vonatkozó
•é g információkhoz való hozzájutás a véleményalkotás, így a vélemény-
nyilvánítási szabadság gyakorlásának előfeltétele. Az ilyen, közérdekű
adatoknak szabadon megismerhetőeknek kell lenniük. Az információ-
szabadság a közérdekű adatok megismerésére és szabad terjesztésére
jogosítja fel a polgárokat. E jog gyakorlása biztosítéka annak, hogy mind
az egyének, mind a sajtó ellenőrizhesse a közhatalom gyakorlását, illet-
ve a közpénzek költését (korrupciót).
log [303] A petíciós jog alapján a polgárok bejelentést tehetnek, kérelmet
intézhetnek, javaslatokat fogalmazhatnak meg az állami szervekhez bár-
milyen közügyben, és ezért semmilyen hátrány nem érheti őket.
157 Koltay András: A véleménynyilvánítás szabadsága. ln: Jakab A ndrás - Fekete Balázs (szerk.)
Internetes Jogtudományi Enciklopédia (Alkotmányjog rovat, rov a ts zerkesztő: Bodnár Eszter,
Jakab András) http://ijoten.hu/szocikk/a-velemenynyilvanitas-szabadsaga (2018), [88]- [94]
138
[304] /\ 1nüvós.loll alkoll is, t:i tudom ányos ku lul(tb, 11 l,mltás és a tei -
nulás szabadságának gyakorlása a szólásszabadsághoz hasonlóan a
tá rsadalmi kommunikáció része, ezért is sorolhatók e jogok a kommuni -
kációs jogok körébe. Ugyanakkor ezek jellemzően nem politikai szabad-
ságjogok, bár adott esetben egy-egy művészeti alkotás vagy valamely
tudományos eredmény is érinthet közügyeket, például egy aktuális po-
litikai kérdésre reflektáló színházi előadás vagy egy aktuális társadalmi
problémával összefüggő kutatási eredmény. Ebben az esetben a művé ­
szet, illetve a tudomány szabadságát gyakorolva, a művészeti alkotás
vagy a kutatási eredmények előadása, terjesztése révén a művészek és
a tudósok is részt vesznek a közügyekről szóló társadalmi diskurzusban.
111.3.2. A közügyek
[305] A demokratikus részvételt biztosító jogok fogalmi eleme, hogy
azok gyakorlása minden esetben valamilyen közügyet érint: az egyén
vagy a sajtó közlésének tárgya közügy, a gyűlés vagy az egyesület célja
közügyre vonatkozik stb. Annak eldöntésekor tehát, hogy valamely élet-
helyzet vagy valamely jogkorlátozó intézkedés a demokratikus részvételt
biztosító jogot érint-e, meg kell vizsgálni, hogy az ügy kapcsolatban áll-e
közügyekkel .
[306] A közügy fogalmát sem a jogszabályok nem határozzák meg, széles
sem a joggyakorlat nem dolgozta ki, a joggyakorlat alapján ugyanakkor értelem bon
vett
a közügyek kör.e szélesebb a közvetlenül politikai jellegű ügyeknél. A közügyok
158
közügyek körébe tartozik a közhatalmi tevékenység, az állami szervek
működése, a közpénzek felhasználása, a közhatalom megszerzése és
megtartása, továbbá a közpolitikai kérdések, a társadalmi problémák
(szegénység, korrupció, kirekesztés stb.) és az azok kezelésére vonat.:
kozó elképzelések is.
[307] Jellemzően a közügyek közé tartozik a közhatalom-gyakorlókat, politika! kö
illetve a közszereplőket érintő bírálat. Azt, hogy kik minősülnek ez utóbbi szereplők
körbe tartozó, ún. politikai közszereplőnek, elsősorban a bírói gyakorlat
és a jogirodalom alapján határozható meg. Általában olyan személyek
tekintendők politikai közszereplőnek, akik a közügyekkel kapcsolatos
nézeteiket a nyilvánosságban közlik, vagy azzal kapcsolatban a nyilvá-
nosságban cselekszenek, és mindezt azért teszik, hogy a közügyek ala-
kulását, mások véleményalkotását befolyásolják. A politikai közszereplők
( sokszor egyúttal közhatalom -gyakorló személyek is (a közjogi tisztséget
viselő politikusok általában ilyen személyek). Az ilyen személyek eseté-
ben a cselekvésük természete alapján kell eldönteni, hogy az a politikai
158 28/2014. (IX . 29.) AB határozat [37].
139
 kö/s/.01up l ó~uk rós„w vagy lnkáub n k<V llntalom-gyakorlól 111l11ösógOk
megnyilvánulása, és ennek megfelelöen az adott esetben pollllkai köz-
szereplőként vagy közhatalom-gyakorlóként kell rájuk tekinteni. Nem-
csak a politikával hivatásszerűen foglalkozó személyek lehetnek politikai
közszereplők, hanem bárki, aki akár rendszeresen, akár esetileg ilyen
szerepet vállal. A közismert, de a közélettel nem foglalkozó emberek
(például sem munkájukkal, sem másképpen nyilvánosan nem politizáló
művészek, sportolók, más celebek) viszont nem politikai közszereplők. 159
A politikai közszereplő szituatív fogalom: ugyanaz a személy egyes
szituációkban közszereplést végez, míg más élethelyzetekben nem
minősül közszereplőnek. A közszereplés gyakran sajátja bizonyos fog-
lalkozásoknak, hivatásoknak (politikus, újságíró, politikai elemző stb.),
az ilyen fo lalkozású vagy hivatású személ ek tehát számos él -
helyzetükben közszerep one ekintendők, de nem kizárólag az ilyen
Toglalkozású vagy hivatású személyek vállalhatnak közszereplést, és
természetesen az ilyen foglalkozású, hivatású személyeknek sem~
den me n ilvánulása számít közszereplésnek. A politikai közszereplés
fogalmának megfelel az is, a va a 1 az egy-egy szituációban nyilvánul
meg a nyilvánosság előtt (pl. megjelenés politikai tüntetésen; az utca
emberének nyilatkozata egy tévékamera előtt); ha ez a n ilvánossá -
ban való me 'elenés ·önkéntes elha 'rozáson a a ul és közü kkel
kapcsolatos/A tétel fordítva is igaz: a hivatásszerűen közszereplést
folytatóknak nem minden megnyilvánulása felel meg ennek a megha-
tározásnak, vagy azért, mert nem a nyilvánosság előtt történik (például
a politikus családi körben reggelizik a háza teraszán), vagy mert a sze-
replése nem önkéntes (például a legolvasottabb hírportál főszerkesz­
tője vádlottként jelenik meg a nyilvános bírósági tárgyaláson), vagy
mert nincs köze a közszereplő tevékenysége által érintett közügyekhez
(gazdasági újságíró privát véleménye egy sporteseményről).
A közszereplői minőség ugyanakkor nem dönthető el önmagában a
vizsgált szituáció és megnyilvánulás alapján seru· ugyanabban az élet-
helyzetben egyes személyek közszereplőnek számítanak, míg mások
nem minősülnek annak (például a művelődési miniszter véleménye
a nemzeti operaház repertoárjáról inkább közszereplés, az ombuds-
mané inkább nem az; a népszerűségre törekvő politikusok publikus
megnyilvánulásai olyan témákban is közszereolé ' , '
ameryeJ<rnasok esetében általában nem minősülnén annak, így egy
o 1 1 us me9Je enese egy sporteseményen jelentheti a politikus által
képviselt párt kiállását az adott sportág mellett).
uni-
íció [308] A kommunikációs jogcsoportba tartozó alapjogok a közlés sza-
ügy badságát akkor is garantálják, ha az nem közügyet érint -7[219]. Azt,
hogy valamely közlés élvezi-e a demokratikus részvételt biztosító jogok
159
Szabó Máté Dániel: Nyilvános magánszféra - Hol a határ? ln: Ünnepi kötet Sári János egyetemi
tanár 70. születésnapja tiszteletére. Budapest, Rejtjel Kiadó, 2008, 336- 337.
140
.ilt.il 11yt'1jlull r1lc1pJuui vódultnol is, norn alapoaa 111uu <'\11111.iq. tl).t11 tl k
lós nyllvónossága. Ennek az is feltétele, hogy a köLl ós láryya, témája
szerint közügyeket érintsen. Egy közlés kapcsolata a közügyekkel pedig
csak esetről esetre dönthető el, az aktuális társadalmi és politikai körül-
mények figyelembevételével.
Az egyesülési jog - hasonlóan a többi kommunikációs joghoz - garan-
tálja az egyesületek alapításának szabadságát mind közügyekkel kap-
csolatos, mind pedig közügyektől független célokra. Az egyesülési jog
az előbbi esetben demokratikus részvételi jogként érvényesül , míg az
utóbbi esetben a személyiség szabad kibontakoztatását szolgálja. A
demokratikus részvételt biztosító egyesülési jogukat gyakorolják példá-
ul azok, ~zért hoznak létre és működtetnek egy egyesületet hagy
előmozdítsák, hogy a lakóhelyükön minél több közterületet tegyenek.
alkalmassá sportolásUl és más közösségi programokra. A személyj_-
ség szabad kibontakoztatását szolgálja ezzel szemben az az egyesü-
ret, amelyet görkorcsolyázni szerető emberek azért hoznak létre, hogy
biztosítsák az egyesület tagjainak görkorcsolya-tudásuk fejlesztését,
közös görkorcsolya-programokat szervezzenek és másokkal is meg-
ismertessék és megszerettessék a görkorcsolyázást. Ennek eszköze
lehet például, hogy az egyesület tagjai heti rendszerességgel közösen
görkorcsolyáznak a városuk erre alkalmas egyik belvárosi közterén. A
körülmények megváltozásával ugyanakkor ez a tevékenység is összfu
függésbe kerülhet közügyekkel. Ha a városvezetés felvetése nyomán
társadalmi vita indul arról , hogy a belvárosi közterekről J5itiltsák-e a
görkorcsolya-használókat, az egyesület említett tevékenysége közéleti
relevanciát nyerhet hiszen a városvezetés felvetéséről folytatott köz-
életi vitában az egyesület ezekkel a programjaival a felvetést ellenző
álláspontot juttathat kifejezésre.
111.3.3. Közügyekkel kapcsolatos,
eleve nem védett megnyilvánulások
[309] Vannak olyan megnyilvánulások, amelyek bár közügyekkel kap- az alapJou l
csolatosak, mégsem élveznek alapjogi védelmet. Ezek lehetnek olyan, védelem
hiánya
közügyeket érintő szólások, amelyek nem élvezik a véleménynyilvánítás
szabadságának védelmét, olyan célú szervezetek alapítása vagy mű­
ködtetése, amelyek szabad működését nem védi az egyesülési szabad-
ság stb. Az alapjogi védelem hiányából egyrészt az következik, hogy
ha ezeket a megnyilvánulásokat az állam korlátozza, az nem tekinten-
dő alapjog-korlátozásnak, ennélfogva annak nem is kell megfelelnie az
alapjogi teszt követelményeinek. Másrészt a korlátozás nem keletkez-
tethet alapjogi igényeket, vagyis az alapjogi védelmet eleve nem élvező
megnyilvánulások védelmére az alapjogvédelmi intézményrendszer nem
használható fel.
141
l 11ln1>• (310) llyu11 vódol0tn1>011 norn ró!:vosü lö mog11yllv(11111llp ,c 11, rv rilkotmn
ldolml
lrnok
nyokban és a nemzetközi emberi jogi egyezményokbur 1 uuymónt sze-
repelhetnek, emellett a birói gyakorlatban is kikristályosodlwlnak ilyen
esetkörök. Ugyanakkor az ilyen megnyilvánulások köre alapjogvédelmi
rezsimenként eltérő lehet. Előfordul, hogy míg valamely megnyilvánulás
(például az alábbi példák körében az önkényuralmi eszmék terjesztése)
korlátozása az egyik alapjogvédelmi rendszer szerint eleve fel sem veti
alapjog érintettségét, és ezért nem is alapjog-korlátozásként bírálják el,
addig egy másik rendszerben ugyanezt alapjog-korlátozásnak tekintik,
amely adott esetben szükségesnek és arányosnak bizonyulhat. Az aláb-
bi példák a magyar és a strasbourgi gyakorlatból vett jellemző esetkörök,
amelyeket ugyanakkor az Alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Euró-
pai Bírósága nem minden esetben ítél meg azonosan.
1tosan [311] A véleménynyilvánítás szabadságára nem lehet hivatkozni a
hamis
állítás
becsületsértésre alkalmas tudatosan hamis tényállítás védelmében. A
magyar Alkotmánybíróság mércéje szerint a véleményszabadság nem
terjed ki az olyan becsületsértő hamis tényállításokra, amelyeket szán-
dékosan vagy - bizonyos esetekben - az elvárható gondosság elmu-
lasztásával tettek.
1yural- [312] Az Emberi Jogok Európai Bírósága bizonyos kérelmeket-az Em-
szm ék beri jogok európai egyezménye 17. cikkére alapozva - visszautasít, mivel
úgy ítéli meg, hogy az Egyezmény véleményszabadságot biztosító cikke
a kérelemben foglalt megnyilvánulás számára nem nyújthat védelmet.
Az EJEB olyan ügyekben érvel így, amelyekben a kérelmező szélsősé­
ges, a méltóság és szabadság eszméjével szembeszegülő nézeteinek,
így önkényuralmi rendszerek áldozatait megvető, totalitárius eszméket
terjesztő, a holokauszt és más emberijog-ellenes bűntettek megtörténtét
tagadó stb. nézetek terjesztéséhez kéri jogainak védelmét.160 A Bíróság
szerint az ilyen szólás eleve nem élvezheti az Egyezmény által biztosí-
tott védelmet, mert az Egyezmény nem szolgálhatja azokat az önkény-
uralmi eszméket, amelyek tagadásaként életre hívták.161 Más bíróságok
eltérő dogmatikai megközelítéssel vizsgálták az e körbe tartozó alapjogi
dilemmákat; így például a német és a magyar alkotmánybíróság az ön-
kényuralmi eszmékkel összefüggő megnyilvánulások szankcionálását a
véleménynyilvánítási szabadságot érintő jogkorlátozásnak tekintette, és
a jogkorlátozási teszt szerint bírálta el.162
160
Jens Meyer-Ladewig: Europaische Menschenrechtskonvention. Handkommentar. EMRK, Artikel
17. München, C.H. Beck, 2011. 2-4. sorsz.
161
Lásd pl. Garaudy v. France (dec.), no. 65831 /01, ECHR 2003-IX (extracts) és a Lehideux and
/somi v. France, 23 September 1998, Reports of Judgments and Decisions 1998-Vll.
162
4/2013 . (II. 21.) AB határozat, 16/2013. (VI. 20 .) AB határozat.
142
LJ13J A 111.iuy;11 Al;1plö1vo11y (VIII. cikk), 11urn/otkn:I 11qy„:1111111yukllu1 hókot11111
(pl. Polgári ós politikai jogok nemzetközi egyezségokrn t111y11 ') 1. cikk, Em- 9y111
beri jogok európai egyezménye 11. cikk) és más országok alkotmányai-
hoz hasonlóan a békés gyülekezés jogát részesíti védelemben. Tehát az
olyan gyűlés, amely nem békés, nem tarthat igényt alapjogi védelemre.
A gyülekezési jog védelmi körének kijelölése ezért a békés jelleg ér-
telmezésétől függ. Biztosan nem békés jellegű az olyan tüntetés vagy
más gyűlés, amelyen a résztvevők fegyveresen jelennek meg vagy erő­
szakkal fenyegetnek, bűncselekményt követnek el vagy bűncselekmény
elkövetésére hívnak fel. Egy vagy néhány személy békétlen magatartása
miatt azonban, ameddig ők a tömegtől izolálhatók és a tömeg magatar-
tása békés marad, a gyű l és nem veszíti el békés jellegét.
111.3.4. Tartalom- és értéksemlegesség
[314] A magyar alapjogvédelem egyik alaptétele, hogy a közügyek tartalom
seml ouc
megvitatásának szabadsága nem korlátozható önmagában a szabad- ség
ságjogukat gyakorló polgárok nézeteinek tartalma miatt, a vélemény
mibenléte vagy mögöttes eszméi alapján. A közügyek megvitatásának
szabadsága ugyanis nem az egyes álláspontokat vagy azok kinyilvánítá-
si formáit, hanem a közügyek megvitatásának, az álláspontok kinyilvání-
tásának lehetőségét védi. Az állam tehát alkotmányosan nem szoríthatja
ki - pusztán tartalmuk alapján - a demokratikus közéletből a megala-
pozatlan, irracionális, taszító, ellenszenves, káros, sokkoló stb. nézete-
ket sem. Az Alkotmánybíróságnak a véleményszabadsággal foglalkozó
1992-es alaphatározatában foglalt megfogalmazása szerint a szabad
véleménynyilvánításhoz való jog a megnyilvánulásokat azok érték- és
igazságtartalmára tekintet nélkül védi:
A szabad véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték- és
igazságtartalmára tekintet nélkül védi. Egyedül ez felel meg [...] az ide-
ológiai semlegességnek [.. .]. A véleménynyilvánítás szabadságának kül-
ső korlátai vannak csak; amíg egy ilyen alkotmányosan meghúzott külső
korlátba nem ütközik, maga a véleménynyilvánítás lehetősége és ténye
védett, annak tartalmára tekintet nélkül. Vagyis az egyéni véleménynyil-
vánítás, a saját törvényei szerint kialakuló közvélemény, és ezekkel köl-
csönhatásban a minél szélesebb tájékozottságra épülő egyéni vélemény-
alkotás lehetősége az, ami alkotmányos védelmet élvez. Az Alkotmány a
szabad kommunikációt- az egyéni magatartást és a társadalmi folyamatot
- biztosítja, s nem annak tartalmára vonatkozik a szabad véleménynyilvá-
nítás alapjoga. Ebben a processzusban helye van minden véleménynek,
jónak és károsnak, kellemesnek és sértőnek egyaránt - különösen azért,
mert maga a vélemény minősítése is e folyamat terméke.
163
163 30/1 992. (V. 26 .) AB határozat.
143
 klll [315] 1 l>l>öl n lólulböl kövulko/.lk, lwgy norn logm ll111t<1 111 o1 1 u11 . lnrtn
1orlf1to k
lomalapú, vagyis kizárólag a vélemény tartalmán alti puló kot l(ltozás. /\
tartalomsemlegesség tétele nem azt jelenti, hogy a tartalmától fűggetle ­
nűl minden megnyilvánulás alkotmányos védelmet élvez. A jogkorláto-
zást azonban csak az alapozhatja meg, ha a polgár által képviselt nézet
tartalma egyúttal sérti mások jogait vagy valamilyen alkotmányos értéket
(az Alkotmánybíróság megfogalmazásába n: külső korlátot), amelynek a
védelme a jogkorlátozás alkotmányosan legitim céljaként szolgálhat.
A médiaszabályozás előírása i szerint az a műsorszám, amely alkalmas
a tizenhat éven aluliak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének ked-
vezőtlen befolyásolására, különösen azáltal , hogy témájának megha-
tározó eleme az erőszakos módon megoldott konfliktus, tizenhat éven
aluliak számára nem ajánlott. Az ilyen műsorszám megfelelő jelzéssel
ellátva , 21 óra és 5 óra között tehető közzé a televízióban - e szabá-
lyok megsértése pedig szankcionálható. Ha egy televíziós csatorna a
rendőri brutalitásról készült, az erőszakot képi eszközökkel is bemutató
dokumentumfilmet kíván közzétenni, azt a kiskorúak jogainak védelme
érdekében csak a törvényi korlátoknak megfelelően teheti meg. Ugyan
a korlátozás alapja látszólag a dokumentumfilm erőszakos tartalma,
valójában annak a kiskorúakra gyakorolt hatása, vagyis a gyermekek
jogainak védelme az, ami igazolja a korlátozást.
ntextus [316) Az, hogy valamely megnyilvánulás sérti-e mások jogait vagy va-
lamilyen alkotmányos értéket, nem ítélhető meg önmagában a megnyil-
vánulás tartalma alapján, hanem az csak a megnyilvánulás kontextusa,
fizikai és társadalmi körülményei (pl. üzenet, hallgatóság) figyelembevé-
telével állapítható meg. Nem teljesül a tartalomsemlegesség követelmé-
nye, ha van olyan közlés, amely kontextusától függetlenül, soha, sehol,
semmilyen körülmények között nem hangozhat el. Ez a követelmény
ugyanakkor nem állja útját annak, hogy bizonyos tartalmú vélemények
kinyilvánítása mások jogaira és egyes alkotmányos értékekre tekintet-
tel - a véleménynyilvánítás körülményei, így a hely, az idő, a mód stb.
alapján - törvényi korlátokba ütközzenek. Ebből következik az is, hogy
adott szavak, kifejezések, szimbólumok általánosan nem tilthatók; másik
oldalról viszont bizonyos körülmények között semleges tartalmú szavak
és szimbólumok is jogsértők lehetnek (kódolt beszéd).
Az a mondat, hogy „Vajon nekünk lesz-e merszünk kinyírni egy büdös
zsidót? ", elhangozhat például a szólásszabadság büntetőjogi korlátairól
szóló egyetemi előadáson , ahol a hallgatóságnak az oktató példaként
említi meg, vagy le lehet írva hasonló céllal egy alapjogokról szóló tan-
könyvben, és elhangozhat egy szélsőséges paramilitáris szervezet ve-
zetőjétől egy felhergelt, kirekesztő tömeg előtt is. Míg az előbbi esetek
144
li1vol rn.11111, r1 qyiilölolkoltö bosLóc.ltöl, élc.l c.Jlo <V 11tol!,t'I p1·11t1.·1l>i 1n rnnllloll
környuml11u11 o mondat gyűlöletet és akár erös/<1kot b kiválthat, ós
büntetőjogilag szankcionálható.
A „Milyen hatmillió?" látszólag semleges kérdés, ám ha egy ismert ho-
lokauszttagadó ezt a címet adja előadásának, akkor a közönség szá-
mára könnyen dekódolható, hogy a mondat tartalma valójában a holo-
kauszt megtörténtének kétségbe vonása.
[317) A véleménynyilvánítás szabadsága nemcsak a tényekre, ismere-
tekre, jelenségekre vonatkozó értékítéletekre - mint szűk értelemben vett
véleményekre - terjed ki, hanem magukra a tényállításokra is. A meg-
nyilvánulás védelme független a kifejezés módjától, az alapjog gyakorló-
jának nemcsak a kifejezésre juttatott nézetei tartalmát, hanem a kifejezés
módját, stílusát is jogában áll szabadon megválasztani. Egyaránt védett a
verbális és a nem verbális kommunikáció, vagyis a védelem nem korláto-
zódik a szó- és írásbeli megnyilvánulásokra. A nonverbális kifejezésmó-
dok, úgymint a mimika, a hanghordozás, a testtartás stb. éppúgy részei
a szabadságnak. Ez utóbbi körben külön kiemelendő, hogy az úgyneve-
zett szimbolikus beszéd is oltalmazott, vagyis védelem övezi a különféle
gondolatoknak, ideológiáknak a mozdulatokkal, ábrákkal, jelekkel, jelké-
pekkel, műalkotásokkal vagy más művészi eszközökkel stb. való közlését
is. Ennek megfelelően például a gyülekezési szabadság kiterjed a gyűlés
helyének, idejének megválasztására, időtartamának meghatározására.
A gyü fekezés szervezésének lényegi eleme (olykor egy adott közügyben
való véleménykifejezés része) annak megválasztása, hogy a rendez-
vényre milyen céllal, hol, mikor és milyen körülmények között kerüljön
sor. A gyülekezési szabadság a gyülekezés helyszínéül szolgáló terület
megválasztására is kiterjed. [.. .]A gyülekezéssel elérni kívánt cél ugyanis
szorosan kapcsolódhat a kiválasztott helyszínhez. Talán mert a rendez-
vény éppen az adott helyen történtekre kíván emlékezni és emlékeztetni,
vagy mert a helyszínnek szimbolikus jelentése van. Ilyen esetekben a
gyülekezés szabadsága magában foglalja az adott helyen való gyüleke-
zés jogát, amely az Alaptörvény 1. cikk (3) bekezdésének megfelelően
korlátozható.164
111.3.5. A demokratikus részvételt biztosító jogok kiemelt védelme
klo11111ll
[318) A magyar Alkotmánybíróság gyakorlata szerint, összhangban alkuh11
az európai sztenderddel, a közügyekkel kapcsolatos véleménynyilvá- vód11l11111
nítás a demokratikus társadalomban a közügyek szabad megvitatha-
tósága - a különböző politikai vélemények ütköztetése, a közhatalom
félelemmentes bírálhatósága - érdekében kiemelt alkotmányos védel-
164
3/2013 (II. 14.) AB határozat [41].
145
 11101 kuli ólvo//011. 11111 [/a klornoll vódolom <1 vólrn11u11y11yllv.·u 11tn:1 H/: 1
badsógán túl más, a kommunikációs jogcsoportbu t.111010 nlnpjogokr„.,
igy például a sajtószabadságra, a gyülekezési szabadságra, illetve a
info rmációsszabadságra is kiterjed. A fokozott alkotmányos védelem
nyilvánul meg abban, hogy a véleményszabadságot, sajtószabadságot
stb. korlátozó törvényi előírásokat megszorítóan kell értelmezni. Ameny-
nyiben tehát egy véleményszabadságot, sajtószabadságot stb. korláto -
zó törvényi előírásnak többféle értelmezése is lehetséges, ezek közül
azt kell választani, amelyik ezeket a jogokat kevésbé korlátozza. A véle-
ményszabadság, sajtószabadság stb. és valamely más alapjog konflik-
tusa esetén, az arányossági mérlegelés ~[129]-[130] során pedig na-
gyobb súllyal kell számításba venni az előbb említett alapjogokat.
A szabad véleménynyilvánításhoz való jog kitüntetett helyet foglal el az
Alaptörvény alapjogi rendjében. [... ]
A szólásszabadság kitüntetett szerepe azzal jár, hogy egyrészt csak ki-
vételes jelleggel kell engednie a korlátozására felhozott más jogokkal ,
illetve alkotmányos értékekkel szemben , másrészt a szabad vélemény-
nyilvánítást korlátozó törvényeket megszorítóan kell értelmezni. „A véle-
mény szabadságával szemben mérlegelendő korlátozó törvénynek na-
gyobb a súlya, ha közvetlenül másik alanyi alapjog érvényesítésére és
védelmére szolgál, kisebb, ha ilyen jogokat csakis mögöttesen, valamely
»intézmény« közvetítésével véd, s legkisebb, ha csupán valamely elvont
érték önmagában a tárgya (pl. a köznyugalom)".166
állítás
kitélet
[319] A demokratikus részvételt biztosító jogok közül több közléssel
elté rő gyakorolható (szólásszabadság, gyülekezési szabadság). Az, hogy e jo-
delm e gok valamely korlátozása (pl. polgári jogi vagy büntetőjogi szankcionálá-
sa) alkotmányosan elfogadható-e, nagyban függ attól, hogy a korlátozás
tényállítást vagy értékítéletet érint. A tényállításokat és értékítéleteket a
bizonyíthatóságuk alapján határolhatjuk el egymástól: a tényállítás olyan
kijelentés, amellyel kapcsolatban felvethető valóságtartalmának bizonyít-
hatósága, míg az értékítéletek igazsága fogalm ilag nem lehet bizonyítás
tárgya. Általánosan elfogadott, hogy az említett alapjogok nemcsak a
tényekre, ismeretekre, jelenségekre vonatkozó értékítéletekre, hanem
maguknak a tényeknek a közlésére is kiterjednek; a közlést megillető
védelem határai azonban jellemzően nem ugyanott húzódnak, és az ér-
tékítéletek fokozottabb, a közügyekre vonatkozó értékítéletek szinte tel-
jes védelmet élveznek, míg a tudatosan hamis közléseket az alapjogok
nem védik. A fentiekből következik, hogy ha kétséges, hogy valamely
közlés tényállításnak vagy értékítéletnek minősül-e, akkor a fokozottabb
alkotmányos védelem biztosítása érdekében értékítéletnek kell tekinteni.
165 Koltay András: A szólásszabadság alapvonalai - magyar, angol, amerikai és európai összeha-
sonlításban. Budapest, Századvég , 2009.
166 7/2014. (111. 7.) AB határozat [39]. [42].
146
[„.j aL /\lkotmányblróság mércéje szerint az érlékllólolul ón l:l/üll161y .....
meg győződést közvetítő vélemények mindaddig , amlg összefüggés-
ben állnak a közügyekkel, attól függetlenül élvezik a véleményszabad-
ság alkotmányos oltalmát, hogy helyes vagy helytelen, tetsző vagy nem
tetsző, értékes vagy értéktelen gondolatot tartalmaznak. Ezt kívánja
meg a nézőpontsemleges véleménynyilvánítási fórum szabadságának
értéke is. Ezzel szemben a közügyeket érintő, ámde hamisnak
bizonyult tényállításokat már csak abban az esetben oltalmazza a
véleményszabadság, ha a tényt állító vagy híreszte l ő jóhiszemű volt.
M i ndebből az is következik, hogy a tények értékítéletektől történő
jogalkalmazói elhatárolása a konkrét esetekben döntően befolyásolja
a véleményszabadság alapjogának terjedelmét, gyakorolhatóságát és
tényleges érvényesülését [... ].167
111.3.6. A demokratikus részvételt biztosító jogok
korlátozásának módja
[320] A magyar jogrendszerben a demokratikus részvételt biztosító jo- al npl11u1
gok korlátozásának, hasonlóan minden más alapjoghoz, törvényen kell s:rnlol1111
1hAl.v1
alapulnia ~[122]. Korlátozásokat egyrészt az egyes alapjogokról szóló
külön törvényekbe fog lalt rendelkezések jelenthetnek, mint például az
információszabadságról szóló. törvényben azok az esetek, amelyekben
kizárt a közérdekű adatok megismerhetősége. Másrészt korlátozást
valósíthatnak meg szakjogági törvények, így különösen a polgári tör-
vénykönyvnek a személyiségi jogokat védő, például a jóhírnév-védelmi
előírásai, v~lamint a büntető törvénykönyv különböző szóláskorlátozó
tényállásai, mint például a nemzeti jelkép megsértése.
[321] Különbséget tehetünk a korlátozások között aszerint, hogy pre- prov1111tl
ventív jelleggel érvényesülnek-e, vagy a korlátokat megsértő alapjog k orlllt11~
gyakorlás utólagos szankcionálását helyezik kilátásba. A preventív jel-
legű korlátok olyan korlátok, amelyek az alapjog gyakorlását azt meg-
előzően teljesítendő feltételhez kötik, vagy eleve kizárják, megakadá-
lyozzák az alapvető jogok gyakorlását, ezért ezeknek a korlátoknak az
alkotmányossága szigorúbban ítélendő meg. Ilyen előzetes korlátozást
valósítanak meg például a sajtószabadság tekintetében azok a szabá-
lyok, amelyek szerint bizonyos tartalom nem közölhető (cenzúra); az
egyesülési jog tekintetében azok, amelyek szerint bizonyos célra egye-
sület nem hozható létre; illetve az információszabadsággal kapcsolatban
azok, amelyek szerint bizonyos közérdekű információkat nem lehet meg-
ismerni. Preventív jellegű korlátozás a gyülekezési jog alapján tartandó
gyűlések előzetes megtiltása is, amely az Alkotmánybíróság szerint a
gyülekezési jog legszigorúbban megítélendő korlátozása:
167
13/2014. (IV. 18.) AB határozat [31].
147
 A km lí'1tok :101~1l >n 11 n luu:1úlyon;1blJ11ok o gyüluko/ó:;uk 11ln 11!1 111 tllt,'1u11 1111
nösOI. Tiitás esetében ugyanis a kifejezésre szánt vólu1111'111y 11rn n tud ór-
vényesülni, mivel a gyülekezők nem tarthatják meg a roncJ01vónyOket. A
előzetes tiltás olyan ultima ratio jellegű korlátozás, amely teljes egészében
megakadályozza az alapjog érvényesülését. Ebben a tekintetben még a
rendezvény feloszlatása is fokozatilag enyhébb korlátozásnak minősül.
Éppen ezért egy tudomásul vett rendezvény esetében egy tilalmi ok - a
rendezvény törvénysértő megtartása miatt - utólag oszlatási okká válhat,
ez a viszony azonban nem fordítható meg: a rendezvény gyakorlása so-
rán tapasztalható törvénysértésekre adható szükségképpen reaktív jellegű
oszlatási indok nem konvertálható át automatikusan előzetes tilalmi okká.168
[322) Hasonlóan viszonyul a preventív korlátokhoz a strasbourgi bíró-
ság is:
[...] az előzetes korlátozások által hordozott veszélyek olyan jelentősek,
hogy a legalaposabb ellenőrzést igénylik a Bíróság részéről. Ez különö-
sen így van, amennyiben a sajtót érintik, mivel a hírek gyorsan elvesztik
a szavatosságukat, ezért a közzétételük késleltetése, mégoly rövid időre
is, értéküktől és érdekességüktől foszthatja meg őket. 169
os [323) Más korlátozások úgy fejtik ki a hatásukat, hogy valamilyen hát-
ók rányos jogkövetkezményt fűznek az alapjoggyakorlást korlátozó előírá­
sok megsértéséhez. Ilyen például, hogy a törvénytelenül működő egye-
sületet a bíróság feloszlathatja, hogy a Ptk. sérelemdíjat helyez kilátásba
a személyiségi jogot megsértő véleménynyilvánítás esetére, illetve hogy
a Btk. a tiltott önkényuralmi jelkép használatát elzárással , a szigorúan
titkos minősített adat jogosulatlan megszerzését egytől öt évig terjedő
szabadságvesztéssel stb. rendeli büntetni. Az ilyen ügyeknek éppen az
kölcsönöz alapjogi relevanciát -7[156]-[162], hogy az adott ügyben a pol-
gári vagy büntetőjogi szankció alkalmazása egyúttal az ügyben érintett
személy véleménynyilvántást megalapozó alapjogát korlátozza.
tő [324) Valamennyi jogkorlátozás, így az utólag érvényesülő szankciók
ás is kifejtenek preventív hatást (ez rendeltetésük része is), hiszen a szank-
ció kilátásba helyezése az alapjogok jogosultjait általában visszatartja
attól, hogy a törvényi tilalmakat megsértsék. A szankció preventív hatása
ugyanakkor túl is mutathat a törvényi tilalmak érvényesítésén: a szank-
ciótól való félelem olyan magatartásoktól is visszatarthat, amelyekre a
törvényi tilalom nem vonatkozik, és amelyekre alkotmányosan nem is
terjedhetne ki. Ez az alapjog-korlátozások úgynevezett dermesztő hatá-
sa, amely járulékos hatást a jogkorlátozás megengedhetőségének vizs-
gálatakor figyelembe kell venni.
168
30/2015. (X. 15.) AB határozat [30].
169 Observer and Guardian v. the United Kingdom, 26 November 1991 , Series A no. 216 , 60.
148
/\ l>011tutót;lok olrollontö llotó:,w é:I közélet vúlo111(my lormálásában ró~:d
vovökot Is megfélemlíti , elriasztja, amely fgy éppen a demokratikus és
plurális alapokra épülő közélet kibontakozását és értékét gyengíti el. A
szólás-, és sajtószabadság gyakorlásának kriminalizálása és büntetőjogi
szankcióval sújtása ugyanis egy olyan visszatartó hatás (chilling effect)
kiváltására alkalmas, amely öncenzúrára kényszerítheti a szabadságjog -
gal élni kívánókat [.. .]. Éppen ezért a közügyeket érintő vélemény sza-
badságával élőkkel szemben utólagos büntetőjogi szankció kiszabása
szűk körben, akkor lehet indokolt, ha a közlés mások alapvető jogát sérti.
Minthogy a közéleti vitát érintő véleménynyilvánítások fokozott alkotmá-
nyos védelmet élveznek, ezért a közszereplőket ért bírálattal szembeni
büntetőjogi fellépésre csak szigorú korlátok között nyílik lehetőség asze-
rint különböztetve, hogy a közügyet érintő nyilvános közlés értékítéletet,
avagy tényállítást fogalmaz meg.170
normatlv
[325] A demokratikus részvételt biztosító alapjogok gyakorlásához feltétol ok
legfeljebb az követelhető meg, hogy a polgárok bejelentést tegyenek a rend szo11
hatóságoknak arról, hogy gyakorolják alapjogukat, amely bejelentést a
törvényi feltételek --7[92] teljesítése esetén a hatóságoknak tudomásul
kell venniük (például tudomásul kell venniük a tüntetés megtartását, nyil-
vántartásba kell venniük a bejelentett sajtóterméket, illetve egyesületet).
Alapjogsértő lenne azonban az olyan szabályozás, amely a hatóságok
számára ennél szélesebb körű döntési jogkört biztosítana és a joggya-
korlást valamely állami szerv engedélyétől tenné függővé. Ez következik
a demokratikus részvételt biztosító jogok alanyi jogi jellegéből is, ame-
lyek gyakorlá~a nem tehető függővé közhatalmi szervek mérlegelésétől
-7[102]-[104].
[326) Ennek megfelelően a sajtószabadság, a gyülekezési jog és az
egyesülési jog terén is a magyar jogban a normatív feltételeken alapuló
bejelentési rendszer érvényesül, alkotmányosan nem vezethető be en-
gedélyezési rendszer. Az Alkotmánybíróság az egyesülési jog tekinteté-
ben kimondta:
Az egyesülési szabadságnak és ezen belül a társadalmi szervezetek
autonómiájának egyik legbiztosabb fokmérője, hogy az állami szervek
milyen jogosítványokkal rendelkeznek a megalakulás folyamatában . Az
[egyesülési törvény] - hasonlóan több demokratikus európai állam sza-
bályozásához - az ún. normatív feltételek rendszerének felel meg. Esze-
rint, ha a társadalmi szervezet a megalakulásra vonatkozó jogszabályi
feltételek teljesítését igazolja, akkor az e joggal felruházott állami szerv a
nyilvántartásba vételt nem tagadhatja meg. Ezzel szemben néhány de-
mokratikus államban az egyesületek létrejöttének nem feltétele az állami
nyilvántartásba vétel. [... ]
110
13/2014. (IV. 18.) AB határozat [30] .
149
 A l llOlJ l o l ull~ umn 11cl(1kf1l lur l11h11016 non nollv 101uI•,:111 1111 11 111 (111yt11lo11
kö1Jogl korléloktól mentes szabad testü l eta l a k l lé~1l 1u1uh1:1 11 1i11yi1rónt al-
kotmányos lehet egy demokratikus társadalomban . A Jou• 1lkoló dönthet
úgy, hogy a társadalmi szervezetek megalakulásukkal, és úgy is, hogy
csak a konstitutív hatályú bírósági nyilvántartásba vétellel jönnek létre.
Hangsúlyozni kell azonban, hogy a normatív rendszerben alkotmányos
jelentősége van az egyesülési szabadság érvényesülését biztosító, az
állam cselekvését behatároló jogi garanciáknak. Az egyesülési szabad-
sággal történetileg az úgynevezett engedélyezési (koncessziós) rend-
szer állt ellentétben. Történelmi tapasztalat, hogy a társadalmi szervezet
létrejötte nem függhet az állami szervek diszkrecionális jogkörben hozott
döntésétől és attól sem, hogy az állam támogatja-e a szervezet céljainak
megvalósítását.171
111.3.7. Jellemző jogkonfliktusok a közügyekről szóló vitákban
:~ [327] A demokratikus részvételt biztosító jogok gyakran kerülnek konf-
tt liktusba az emberi méltósághoz való joggal. E jogok gyakorlása, ami
,_ a közügyek szabad megvitathatóságának garanciája, szükségképpen
0
együtt jár azzal, hogy a joggyakorlás érinti a közügyek alakításában
részt vevő természetes személyeket, akik közhatalmi pozíciót viselnek
-7[75] vagy közszereplést vállalnak. Kérdésként merül fel, hogy a közha-
talmat gyakorló, illetve közszereplő személyek mennyiben igényelhetik
méltóságuk, jó hírnevük, becsületük, illetve magánszférájuk védelmét,
ha ezeket valamely demokratikus részvételt biztosító alapjog gyakorlása
érinti. A politikai közszereplő maga vállalja, hogy a nyilvános térben a
közügyekkel kapcsolatos nézetei és tettei megismerhetők és vitathatók.
A demokratikus közélet létezésének előfeltétele, hogy az általuk kifejtett
nézetek szabadon megvitathatók legyenek. A politikai közszereplő eb-
ből következően a demokratikus részvételt biztosító jogok gyakorlásával
szemben a szokásosnál nagyobb tűrési kötelezettséget vállal. Ez tipiku-
san a méltósága, jó hírneve, becsülete és magánszférája védelmének
terjedelmében nyilvánul meg: e jogaik védelmére - a közügyekben való
részvételükre való tekintettel, a közszereplést nem vállaló személyekhez
képest - kevésbé tarthatnak igényt.
[328] A politikai közszereplők nagyobb tűrési kötelezettsége, vagyis
egyes alapjogaik erősebb korlátozhatósága a magyar alapjogi gondolko-
dásba és gyakorlatba is szervesen beépült. Az, hogy a politikai közsze-
replést vállalóknak a jogaikat érintő nyilvánossággal szemben többet kell
tűrniük, az alapjogi teszt keretében, annak is az utolsó, arányossági ele-
mében -7[129]- [130] értelmezhető, tulajdonképpen az arányossági mér-
legelés speciális megvalósulása. Azt fejezi ki, hogy a közszereplő jogai
171
6/2001. (Ill. 14.) AB határozat.
150
B :i vulo konkurá ló, demokratikus részvételt blzlo:;ltn , tlnpJoyok ÖSSL.u-
mérésekor eltolódik az egyensúlyi pont; a közsze rep l ő jogaival szemben
álló jogok erőteljesebben érvényesülnek a közszereplő jogaival szem-
ben , az átlagember jogaihoz képest a közszereplő jogainak nagyobb
mértékű korlátozása is megfelelhet az arányosság követelményének.
[329] A véleménynyilvánítási szabadsággal szembeni többlettűrési kö-
telezettség alapja az Alkotmánybíróság által eredetileg a büntetőügyek
tekintetében megfogalmazott alkotmányos követelmény, amelyet egyes
esetekben a rendesbíróságok polgári ügyekben172 is átvettek. A teszt
nem azonos, de sok tekintetben hasonlóságot mutat az Egyesült Álla-
mok Legfelső Bírósága által a Sullivan-ügyben kidolgozott New York
Times-szabállyal. A teszt a többlet-tűrésikötelezettség differenciálása
során tekintettel van arra, hogy a közszereplő személyt érintő közlés
értékítéletnek vagy tényállításnak minősül-e, és utóbbi esetben arra is,
hogy a közlő az állítása igazságtartalmának ellenőrzése tekintetében mi-
lyen fokú gondosságot tanúsít.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy nem ellentétes az Alkotmánnyal
a hatóság vagy a hivatalos személy becsületének vagy jó hírnevének
büntetőjogi védelme. A szabad véleménynyilvánításhoz való jog által vé-
dett, alkotmányosan nem büntethető véleménynyilvánítás köre azonban
a közhatalmat gyakorló személyekkel, valamint a közszereplő politiku-
sokkal kapcsolatos véleménynyilvánítást tekintve tágabb, mint más sze-
mélyeknél.
A [rága1m·azás és a becsületsértés büntető törvénykönyvi tényállásainak]
alkalmazásánál alkotmányos követelmény, hogy a szabad vélemény-
nyilvánításhoz való jog által alkotmányosan védett, így nem büntethető
véleménynyilvánítás köre a közhatalmat gyakorló személyekkel és intéz-
ményekkel, valamint a közszereplő politikusokkal kapcsolatos vélemény-
nyilvánítást tekintve tágabb legyen, mint más személyeknél.
A hatóság vagy hivatalos személy, valamint a közszereplő politikus be-
csületének csorbítására alkalmas - e minőségére tekintettel tett - , érték-
ítéletet kifejező véleménynyilvánítás alkotmányosan nem büntethető; a
becsület csorbítására alkalmas tényállítás, híresztelés, illetve ilyen tény-
re közvetlenül utaló kifejezés használata pedig csak akkor büntethető,
ha a becsület csorbítására alkalmas tényt állító, híresztelő, illetve ilyen
tényre közvetlenül utaló személy tudta, hogy a közlése lényegét tekintve
valótlan vagy azért nem tudott annak valótlanságáról, mert a hivatása
vagy foglalkozása alapján reá irányadó szabályok szerint - az adott ál-
lítás tárgyára, a közlés eszközére és címzettjeire tekintettel - elvárható
< figyelmet vagy körültekintést elmulasztotta .173
172
Koltay i. m.
173
6/1994. (VI. 24.) AB határozat.
151
[330J /\ k~1 •./lll uplök lllllJYOl>I> t111 út.I l,t\tultuut l:1t'JU1J 1H11t1 C:+ilk ; l k
plök rnóllósógo, Jó hlrnovo, bocsOlolo óB n rójuk vonolko/.óéln
gyakorolt véleményszabadság konfliktusának elblrálásakor jön szóba.
Egyrészt tö bbl et-tűrés iköte lezettség a közszere pl ő ket valamennyi de-
mokratikus részvételt biztosító joggal, így a sajtószabadsággal gyüle-
kezési szabadsággal, információszabadsággal stb. szemben is terheli .
Másrészt kiterjed valamennyi, a közéleti viták által érintett jogukra, így
a közszereplőknek a bírálhatóság mellett a magánéletük megismerhe-
tősége terén, így személyes adataik megismerhetősége terén --7(217] is
többet kell tűrniük. Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően a fenti tételt
kiterjesztette a magánszférajogok korlátozására is:
[Ahhoz, hogy a közszereplőknek különösen ki kell tenniük magukat
mások kritikájának,] személyes adatainak ismeretére is szükség lehet,
amennyiben azok funkciójukkal vagy közszereplésükkel összefüggenek.
A közhatalmat gyakorlók vagy a politikai közszereplést vállalók esetében
a személyeknek - különösen a választópolgároknak - a közérdekű ada-
tok megismeréséhez fűződő joga elsőbbséget élvez az előbbiek olyan
személyes adatainak védelméhez képest, amelyek köztevékenységük és
annak megítélése szempontjából jelentősek lehetnek. Az e körbe eső
személyes adatok megismerhetőségére nem csupán az állami és a po-
litikai közélet informált megvitatása érdekében van szükség, hanem az
állami szervek helyes megítéléséhez és a működésükbe vetett bizalom
megalapozásához is.174
[331] A politikai közszereplők többlet-tűrésikötelezettsége az Emberi
Jogok Európai Bírósága gyakorlatának is része. A strasbourgi bíróság
megfogalmazásában:
A sajtószabadság az egyik legjobb eszköze annak, hogy a polgárok
megismerjék a politikai vezetők elgondolásait, hozzáállásukat, és véle-
ményt alkossanak róluk. Általánosságban elmondható, hogy a politikai
vita szabadsága a demokratikus társadalom Egyezményben kifejezésre
juttatott felfogásának magva.
Az elfogadható kritika korlátai ezért magától értetődően szélesebbek a po-
litikusok vonatkozásában, mint a magánszemélyek esetében. Az utóbbival
ellentétben a politikus elkerülhetetlenül és tudatosan kiteszi magát minden
egyes szava és tette szigorú vizsgálatának, mind az újságírók, mind a teljes
közösség részéről, így nagyobb fokú toleranciát kell tanúsítania e téren. Két-
ség nem férhet ahhoz, hogy a 10. cikk 2. bekezdése lehetővé teszi mások
- azaz minden egyén - jó hírnevének védelmét, és ez a védelem kiterjed
a politikusokra is, még akkor is, ha nem magánszemélyként cselekednek;
de az utóbbi esetekben ennek a védelemnek a követelményeit a politikai
kérdések nyílt vitájához fűződő érdekhez viszonyítva kell mérlegelni.175
174
60/1994. (XII. 24.) AB határozat.
175
Lingens v. Austria, 8 July 1986, Series A no. 103, 42.
152
[332) Mlg éll alkotmányos demokráciák ouyut111 l11t tok .i polltlk<tl bo~;/ód IYnlllh· 11
fokozott védelmének szükségességében, igo11 rn oyos.llott képet mulat ti
nak a tekintetben, hogy hol és hogyan húzzák meg a szólásszabadság ,
a sajtószabadság , a gyülekezési szabadság stb. határait a gy ű l öletbe ­
széd körébe tartozó megnyilvánulások esetében. A megnyilvánulások
csoportjába az olyan kirekesztő, diszkriminatív megnyilatkozásokat, cse-
lekedeteket soroljuk, amelyek a társadalomban valam ilyen tulajdon sá-
guk (nemzeti vagy etnikai hovatartozás, vallás, szexuális orientáció stb.)
alapján kisebbséget alkotó csoport ellen irányulnak, és alkalmasak le-
hetnek arra, hogy a támadott csoporttal, illetve annak tagjaival szemben
megvetést, gyűlöletet, a támadott csoportban, illetve annak tagjaiban pe-
dig riadalmat, megbotránkozást keltsenek.
[333] Az alapjogvédő bíróságok annyiban egységesek, hogy nem nyúj- 11 11111 lt
tanak alapjogi védelmet az olyan megnyilvánulásoknak, amelyek nyo- tll11h11
mán fennáll az erőszak bekövetkezésének reális és közvetlen veszélye.
Egyetlen demokratikus állam sem teheti ki ugyanis a polgárait a testi
épségüket, életüket fenyegető veszélynek a demokratikus részvételt biz-
tosító jogok védelmében, ez feloldhatatlan ellentmondásban állna az al-
kotmányokban kifejezésre juttatott értékrenddel. Az erőszakra uszítás
tilalma tehát e szabadságjogok általánosan elfogadott kü l ső korlátja,
amely a tartalomsemlegesség sérelme nélkül szab határt a szólásnak
és más megnyilvánulásoknak. Az, hogy mely megnyilvánulások váltanak
ki olyan érzelmi , indulati hatást, amely alapján megállapítható az erő ­
szak beköv~tkezésének kézzelfogható közelsége, csak esetről esetre,
az adott közlés vagy magatartás kontextusában dönthető el.
[334] Az uszítás - korábbi megnevezése szerint: „közösség elleni izga-
tás" - büntetőjogi tilalmának alkotmányosságáról az Alkotmánybíróság
1992-ben hozott döntést, amely egyúttal a testület véleményszabadság-
ra vonatkozó gyakorlatának alaphatározatává vált. Indokolásában az Al -
kotmánybíróság elemezte, hogy az uszítás fogalom büntetőjog i tartalma
hogyan feleltethető meg a szükségesség és arányosság követelménye-
inek. A gyűlöletre uszítás büntetése akkor alkotmányos, ha kizárólag al -
kotmányosan indokolt esetben és mértékben - vagyis a szükségesség i
és arányossági követelményrendszernek megfelelően - korlátozza az
elkövető véleménynyilvánítási szabadságát.
A Btk. 269. § (1) bekezdésének elkövetési magatartása a „gyűlöletre
uszítás". A Curia idézett meghatározása az akkori „izgatásra" nézve
nyilvánvalóvá teszi, hogy olyan magatartások értendők ide, „amelyek al-
kalmasak arra, hogy az emberek nagyobb tömegében a szenvedélyeket
oly magas fokra lobbantsák, ame l yből gyűlölet keletkezvén, a társadalmi
rend és béke megzavarására vezethet." A társadalmi rend és béke - a
1
 IJtk. tvól1rnu11ólut{1vol o kö.myugalom llyu11 11111w t1Vi 11 (1:m 111öuöll ott
van nagyszámú egyéni jog megsértésének fi vwvólyo Is: a csoport ollon
felszltott indulat fenyegeti a csoporthoz tartozók becsületét, méltóságát
(szé l ső séges esetben életét is), megfélemlítéssel korlátozza őket más jo-
gaik gyakorlásában is (köztük a szabad véleménynyilvánításban). Az (1)
bekezdésben szankcionált magatartás olyan veszélyt hordoz egyéni jo-
gokra is, amelyek a közvetlen tárgyként szereplő köznyugalomnak olyan
súlyt adnak hogy [... ] a véleményszabadság korlátozása szükségesnek
és arányosnak tekinthető. Noha a mérlegelés gyakorlati eredménye ha-
sonló, ebben a gondolatmenetben nem csupán a köznyugalom meg-
zavarásának intenzitásáról van szó, amely egy bizonyos mérték fölött
(„clear and present danger") igazolja a szabad véleménynyilvánításhoz
való jog korlátozását. Itt az a döntő, hogy mi került veszélybe: az uszítás
az alkotmányos értékrendben szintén igen magasan álló alanyi jogokat
veszélyeztet.176
[335] Az Alkotmánybíróság amerikai mintára egy speciális tesztet ve-
zetett be, amely alapján megítélhető a gyűlöletbeszéd korlátozásának
alkotmányossága. Ez a nyilvánvaló és közvetlen veszély tesztje. Míg a
határozat a köznyugalom nyilvánvaló és közvetlen veszélyeztetését is
korlátozási okként jelöli meg, az azóta kialakult gyakorlat177 inkább az
egyéni jogok sérelmének, vagy éppen az ezeket veszélyeztető erőszak­
nak a nyilvánvaló és közvetlen veszélyét követeli meg ahhoz, hogy a
beszéd szankcionálható legyen.
[336] Az államok politikai döntéshozatali szervei egyre inkább igye-
keznek alapjaiban elfojtani a gyűlölködő beszédeket. Egyre több jog-
rendszerben találkozhatunk olyan törvényi szabállyal (legtöbbször bün-
tetőtörvényi tényállásokkal), amelyek megtiltják, vagyis tartalma alapján
korlátozzák a gyűlöletbeszédet. Az alkotmánybíróságok egy része pedig
- a fennálló társadalmi körülményeket, úgymint az egyes kisebbségek-
kel szembeni előítéletesség szisztematikus jelenségét vagy a totalitárius
államok rémtetteinek történelmi tapasztalatait szem előtt tartva - elfo-
gadhatónak tartja az ilyen korlátokat. A magyar Büntető Törvénykönyv
is tilt gyűlöletbeszédként értékelhető bizonyos szólásokat. Jelenleg ilyen
tilalom az önkényuralmi jelképek használatával, valamint a nemzeti szo-
cialista, illetve a kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadásá-
val összefüggésben érvényesül.
t ett [337] A tartalomsemlegesség sérelme nélkül korlátozza a szólást és
ség más megnyilvánulásokat a közönséget „foglyul ejtő" beszéd tilalma is.
Az ilyen beszéd sérti, megalázza a hallgatóság tagjait, akiknek nincs
11s 30/1992. (V. 26.) AB határozat.
177 Dojcsák Dalma - Szabó Máté Dániel: Antirasszizmus és szóláskorlátozás. Romológia, 2014/4-
5, 138- 151.
154
lollutfü,6unl< kilót ni n kö/lós olöl. Ilyenkor sem a beszéd tartalma os 11109
csak nem Is unm1k hatása alapozza meg a korlátozást (mint az erőszak­
ra felhívó uszltás esetében), hanem a beszéd körülményei .
lgy például a gyülekezési jog alapján tartható olyan tüntetés, amelyen
a szónokok vitatják a romák egyenlőségét. Azonban ha ezt a gyűlést
olyan településrészen tartják, ahol jellemzően roma lakosság él , akik
otthonuk elhagyása nélkül nem tudnak elmenekülni az őket sértő
közlés elől, akkor a tüntetés mások jogait sérti és ezért feloszlatható. A
jogsérelmet az okozza, hogy a szónokok által elmondottakat az azáltal
megtámadott személyek kénytelenek végighallgatni.
[338] A sajtószabadság korlátozásának megengedhetősége tekinte- eng odn·
tében jelentősége lehet a médium típusának és bizonyos jellemzőinek. !ye:~
Míg az írott (nyomtatott és internetes) sajtó szabadsága - a korábban b3I1;0~~~ 11
bemutatottak szerint - nem függ előzetes engedélyezéstől és pusztán elektro11lk111
a közlés tartalma alapján nem vethető alá korlátozásnak, addig a rádió módlfll 11111
és a televízió esetében nagyobb fokú beavatkozás is megengedhető: a
műsorszolgáltatás engedélyhez köthető, és a tartalom szabályozása is
alkotmányos lehet.
[339] Az írott sajtóhoz képest nagyobb mértékű állami beavatkozást
megalapozhatja például az, hogy míg az írott sajtó működéséhez nincs
szükség közjavak felhasználására, addig a rádiózásra és a televíziózás-
ra használt fr~kvenciák állami tulajdonban vannak, amelyek használatát
az állam engedély megszerzéséhez, az engedélyt pedig a műsorszer­
kesztésre vonatkozó tartalmi követelményekhez kötheti. Ilyen például az,
hogy bizonyos frekvenciák használatát csak annak engedélyezi az ál-
lam, aki vállalja, hogy a műsoridő meghatározott részében hírműsorokat
vagy más közszolgálati tartalmakat szolgáltat. Nagyobb mértékű tartalmi
beavatkozást indokolhat továbbá a rádió és televízió kivételes közvéle-
mény-formáló ereje. Azáltal, hogy e médiumok jutnak el a legtöbb em-
berhez, így napjainkban ez képezi a legfontosabb információforrást, a
bennük megjelenő véleményeknek sokszoros a hatása, a sajtó más for-
máihoz képest sokkal nagyobb a befolyása az emberek gondolkodására,
a közvélemény formálására. A véleménypluralizmus fenntartása érdeké-
ben ezért e médiumok tekintetében szükséges lehet bizonyos tartalmi
előírások meghatározása, mint például a kiegyensúlyozott tájékoztatás
követelménye. A kiskorúak védelme is szükségessé teheti a tartalom
korlátozását. A korlátozás megengedhetősége függhet attól, hogy mi-
lyen módon lehet a médiatartalmakhoz hozzáférni, és hogy a közönség
milyen mértékben alakíthatja a rendelkezésre álló tartalomkínálatot (mi-
lyen bőséges a választék, mennyire szűrhető a tartalom és mennyire
interaktív a hozzáférés).
155
111.:LB . /\ kö1vólurnó11y dur nokralikus klnluk111:1· 1;·111dk blLlosllókal
(340) A demokratikus részvételt biztosító jogok klasszikus, alanyi
jogi jellegű alapjogok --7[83]. Az államnak ugyanakkor nem elegendő
csupán tiszteletben tartania e jogokat, hanem gondoskodnia kell a
alapjogok gyakorlásához szükséges feltételekről, továbbá a magyar
Alkotmánybíróság elvárása szerint intézményvédelmi kötelezettség is
terheli --7 [106]-[107].
[341] Az államnak tehát aktívan közre kell működnie a demokratikus
részvételt biztosító alanyi jogok érvényesülésében. Ha ezeket a köte-
lezettségeit elmulasztja, az a szabadságjogokba való beavatkozáshoz
hasonlóan eredményezheti a jogok sérelmét. Bizonyos alanyi jogok ér-
vényesüléséhez ugyanis nélkülözhetetlen az állami cselekvés: a köz-
érdekű adatigényléseket érdemben meg kell válaszolni ahhoz, hogy a
közérdekű adat megismerhető legyen; a közterületi politikai gyűléseket
a rendőrségnek biztosítania kell, hogy az biztonságban megtartható le-
gyen; a közérdekű bejelentésekkel érdemben foglalkoznia kell annak a
szervnek, amely feladatkörét érinti. Az egyesülési szabadság érvénye-
sülésének biztosítéka, hogy az az alapján létrejött szervezeteket az ál-
lam jogi személyiséggel ruházza fel, ami megalapozza, hogy önállóan
lehessen jogok és kötelezettségek alanya (pl. tulajdona lehessen, perel-
hessen). A sajtószabadság biztosítékait jelentik az újságírókat megillető
speciális mentességek, így az, hogy a számára információt szolgáltató
személy kilétét bírósági, illetve hatóság eljárásokban jogosult titokban
tartani (forrásvédelem), a tartalom befolyásolására irányuló tulajdonosi
vagy támogatói nyomásgyakorlással szemben védelemre jogosult (szer-
kesztői és újságírói szabadság), és hogy a közérdekű információ ará-
nyos vagy kisebb mértékben jogsértő, de másképpen nem, vagy csak
nehezen kivihető megszerzéséért nem, vonható felelősségre.
[342] Az államnak objektív intézményvédelmi kötelezettségének kö-
rében biztosítania kell a demokratikus közvélemény kialakulásának és
működésének feltételeit.
Az egyéni véleménynyilvánítási szabadság szubjektív joga mellett
[... ] az Alkotmány 61 . §-ából következik a demokratikus közvélemény
kialakulása feltételeinek és működése fenntartásának biztosítására
irányuló állami kötelezettség. A szabad véleménynyilvánításhoz való
jog objektív, intézményes oldala nemcsak a sajtószabadságra, oktatási
szabadságra stb. vonatkozik, hanem az intézményrendszernek arra az
oldalára is, amely a véleménynyilvánítási szabadságot általánosságban
a többi védett érték közé illeszti. Ezért a véleménynyilvánítási szabadság
alkotmányos határait úgy kell meghatároznia, hogy azok a véleményt
156
11yllvi'111lló SLornóly alonyl joga molloll a köLvélomóny ld.il11kull'm(11wk,
Illetve szabad alakltásának a demokrácia szempontjából nélkülöLhetetlen
érdekét is figyelembe vegyék. 178
[343] Az állam a véleményszabadsággal és más a demokratikus
részvételt biztosító joggal kapcsolatban fennálló intézményvédelmi kö-
telezettségét - egyebek mellett - a plurális médiarendszert biztosító
mádiaszabályozással, a közszolgálati tartalmak és a közszolgálati média
tekintetében a kiegyensúlyozottság követelményének az előírásával, az
ezeket a szabályokat alkalmazó és kikényszerítő független médiaható-
ság létrehozásával és működtetésével, továbbá a közszolgálati műsor­
szolgáltatók fenntartásával teljesíti.
111.4. Tisztességes eljárás
111.4.1. A tisztességes eljárás
[344] Jogállamban a polgárokra vonatkozó egyedi közhatalmi döntés
csakis tisztességes eljárás keretében születhet meg. Ezt biztosítandó, az
alkotmányos jogrend - a nemzetközi egyezményekkel összhangban - ala-
nyi alapjogként biztosítja mindenki jogát a tisztességes eljáráshoz.
[345] Az alapjogi katalógusokban nemcsak anyagi jogi, hanem eljárási eljárási kö ·
jellegű normákat is találunk. Ez utóbbiak olyan jogosultságokat és köve- ve~~ 1t~fény~k
•
te 1menye ket ~1oga1mazna k meg, ame 1ye k a JOgren
. dszer anyagi. Jogi
. . nor- ma
gyuJ o ogo •
máinak érvényt szerző jogalkalmazás folyamatát szabályozzák. Ezen
eljárási jogosultságok és követelmények összességét foglalja magában
a tisztességes eljáráshoz való jog. Olyan követelmények, jogosultságok
tartoznak ide, mint a jogviták független, pártatlan, nyilvános és észszerű
időn belüli bírói elbírálása, a jogorvoslathoz való jog, a büntetőeljárást
körülbástyázó sajátos garanciák (pl. ártatlanság vélelme) stb.
[346] A tisztességes eljárás tartalmát - vagyis azt, hogy egy eljárás összetett,
mikor tekinthető tisztességesnek - nem lehet absztrakt módon meghatá- bővülő
követel-
rozni. Számos követelmény egyidejű érvényesülése kell ahhoz, hogy egy ményrend-
eljárás tisztességesnek minősüljön; ezek a követelmények pedig csak szer
részben kodifikáltak: a tisztességes eljárás sokrétű garanciarendszeré-
nek számos ma ismert elemét a bírói gyakorlat dolgozta ki és konkreti-
zálta. Az eljárások tisztességességét védő alapjogi garanciák tehát nem
alkotnak zárt rendszert: a garanciák köre az esetjogban folyamatosan
bővül.
17
s 30/1992. (V. 26.) AB határozat.
157
 ~ 111111 .i: 1 111llor 1 .Jouok 1 wóp. 11 1.!Jyo111H)11yo, :m111 il 111.iqy; 11 /\l.ipl()1
vúny 110111 lml<ilrnéU/él oxprossis vor/Jis példáu l a..::t éU ulvárást, llooy
a.:: ltólke..::ö biró indokolja meg döntését. Az „indokolt bírói döntéshe
való jogot" - vagyis azt a követelményt, hogy a bíróságok kellő rész-
letességgel számot adjanak a döntéseik alapjául szolgáló indokokról
- ugyanakkor mind az Emberi Jogok Európai Bírósága , mind a magyar
Alkotmánybíróság a tisztességes eljáráshoz való jog részét képező,
jogi úton számon kérhető követelményként értelmezi.179
1ot-[347] A tisztességes eljárás jelentésének pontos meghatározását to-
rás vább nehezíti, hogy az alapjogvédő bíróságok felfogása szerint mindig
u~~ csak az eljárás egészét szem előtt tartva, az adott ügy egyedi körül-
tő ményeinek gondos vizsgálatával lehet eldönteni, hogy egy-egy eljárá-
aég si szabály megsértése a tisztességes eljáráshoz való jog sérelméhez
vezetett-e. A tisztességes eljárás követelménye alapján tehát az egye-
di ügyben lefolytatott eljárásnak a maga egészében kell megfelelnie a
tisztességesség követelményének.180 Ebből következően egy-egy eljá-
rási részletszabály megsértése még nem feltétlenül eredményez tisztes-
ségtelen eljárást. Ez az összefüggés fordítva is érvényes: ha az egyedi
ügyben eljáró hatóság vagy bíróság a törvényben meghatározott összes
eljárási részletszabályt betartja, az eljárás egésze ettől még nem feltét-
lenül lesz tisztességes. Ezt az összefüggést - az Emberi Jogok Európai
Bírósága gyakorlatát szem előtt tartva - az Alkotmánybíróság is hang-
súlyozza:
Az Alkotmánybíróság [...] a tisztességes eljárás alkotmányos követel-
ményrendszerének értelmezéséhez az emberi jogok és a l apvető sza-
badságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4-én kelt Egyez-
ményt [...] is felhívta, amikor megállapította, hogy az Egyezmény eljárási
garanciákat tartalmazó cikkei általában elfogadott értelmezése szerint a
fair trial olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek
figyelembevételével lehet csupán megítélni. Ezért egyes részletek hiánya
ellenére éppúgy, mint az összes részletszabály betartása dacára lehet
az eljárás méltánytalan vagy igazságtalan, avagy nem tisztességes.181
lap) [348] Az eljárási alapjogok az egyéni jogosultságok, köztük az alapjo-
: ki-
gok kikényszeríthetőségének garanciái. A jogok hatékony érvényesíthe-
irit-
nek tőségéhez nélkülözhetetlen az a feltételrendszer, amelyet az államoknak
ikai a tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülésére tekintettel garantálni-
uk kell. Valódi jogosultságokkal ugyanis az egyén csak akkor rendelke-
zik, ha a jogosultság kikényszerítésére szolgáló eljárás kikezdhetetlen.
179
Suominen v. Finland, no. 37801/97, § 34, 1 July 2003; 7/201 3. (11 1. 1.) AB határozat [34]
180
Anker/ v. Switzerland, 23 October 1996, § 38 , Reports of Judgments and Decisions 1996-V.
181
7/2013. (Ill. 1.) AB határozat [29] ; megerősítette: 26/2015. (VII. 21 .) AB határozat [52] .
158
A 11:.1 luti! iÓLJUb olj; 11 i lbl101 vnló jog urn elletl ronlo:. :.u:ornélylségvódoln1I 1110ltó11t111v1
funkcióval Is blr: OL. a jog hivatott biztosítani ugyanis, hogy a közhatalom dolml
által eljárás alá vont egyén - így például a büntetőeljárásban érintett ter- funkció
helt - az eljárásnak mindvégig alanya maradjon, és soha ne válhasson
annak puszta tárgyává; ez utóbbi ugyanis összeegyeztethetetlen volna
azzal a jogi státusszal, amelyet az emberi méltósághoz való jog minden-
ki számá ra biztosít ~[208]-[209].
[349] Az eljárást övező jogi garanciák szigorú betartása nem garantál-
ja, nem is garantálhatja, hogy az eljárás végén anyagi értelemben igaz-
ságos ítélet születik. A tisztességes eljáráshoz való jog nem nyújt tehát
garanciát arra, hogy a bíróságok a valóságnak megfelelően állapítják
meg a tényállást, és helyesen alkalmazzák a jogot. A jogviták tisztessé-
ges elbírálása - a processzuális értelemben vett igazságosság - önál-
ló érték, amit önmagáért, és nem pusztán azon az alapon kell védeni,
hogy közelebb visz az anyagi értelemben vett igazság megismeréséhez.
Az egyes követelmények betartása ugyanakkor többnyire növeli a pre-
cíz ténymegállapítás és a helyes jogalkalmazás esélyét,182 ami magától
értetődően minden jogállamnak célkitűzése. Az Alkotmánybíróság meg-
fogalmazásában:
„Az anyagi igazság érvényesülésére" éppúgy nem biztosít (nem bizto-
síthat) alanyi jogot az Alkotmány, mint ahogy arra sem, hogy egyetlen
bírósági ítélet se legyen törvénysértő. Ezek a jogállam céljai és felada-
tai, amelyek megvalósulása érdekében megfelelő - elsősorban eljárási
garanciál'<at nyújtó - intézményeket kell létrehoznia, és az érintett alanyi
jogokat garantálnia. Az Alkotmány tehát az anyagi igazság érvényre jut-
tatásához szükséges és az esetek többségében alkalmas eljárásra ad
jogot. [A tisztességes eljáráshoz való jog] a bírósági eljáráshoz biztosít
alanyi jogot, s nem azt garantálja, hogy annak eredménye minden eset-
ben helyes lesz. Az igazságos és törvényes bírósági döntés érdekében
azonban további eljárási garanciát tartalmaz az Alkotmány: alkotmányos
jogot a jogorvoslathoz.183
[350] Mindemellett az eljárással szemben támasztott követelmények közhatalmi
maradéktalan tiszteletben tartása elfogadhatóbbá teszi a megalapozott- döntések
ság tekintetében kételyt ébresztő döntéseket.184 Ez fordítva is igaz: a legitimitá
fokozó
tisztességes eljáráshoz való jog megsértésével született bírói vagy ha- funkció
tósági döntés legitimitása annak ellenére megkérdőjelezhető marad, ha
anyagi jogi szempontból a döntés nem vitatható. Az Alkotmánybíróság
igazságszol
arra is rámutatott, hogy a bíróságokba vetett közbizalom sem független gáltatásb
az eljárás tisztességes voltától: vetett kö:rhl
zalom
182
Bárd Károly: Igazság , igazságosság, tisztessóg on 11ll(11 r'm / 11111/t11111111tum, 2004/1., 48.
1 3
8 9/1992. (1. 30.) AB határozat.
184
Bárd i. m. 48-49. o.
159
 f\1 /\lkulln(1nyl>lróuílu 1,. „ j rnm n lolls1norósr u 11111111. l tt 111Y r1 tl:11tumwum
ljárás követelményrendszerének érvényesltó~iól 11u111csa k a terl101t <.lloµ -
jogi igényei, hanem a jogállami igazságszolgáltatásba vetett közbizalom
megőrzése, illetve megerősítése is megkívánja. [...]Mind a függetlenség,
mind a pártatlanság garanciájának következetes érvényesítése is annak
megerősítéséhez szükséges, hogy a büntetőeljárás rendszere képes a
tények valósághű megállapítására, így a bíróság végső döntése valóban
jogot formálhat arra, hogy a véglegesség igényével, kételyek nélkül lép-
hessen fel a társadalomban.185
111.4.2. A tisztességes eljáráshoz való jog főbb részjogosultságai
(351] A tisztességes eljárás összetevőiként ismert jogok egyrészről
a bírósági eljárás igénybevételének lehetőségét, másrészrő l az eljárás
megfelelő minőségét garantálják. Ez utóbbiak közé tartozik - egyebek
mellett - a személyek joga a független és pártatlan bíráskodáshoz, a
törvényes bíróhoz, a nyilvános tárgyaláshoz, az észszerű időn belüli
döntéshez, a fegyveregyenlöséghez, valamint a hatékony jogorvoslat-
hoz. Az eljárási jogok egy szűkebb köre pedig kifejezetten a büntetöeljá-
rásokra vonatkozó garancia: ide sorolhatjuk többek között a védelemhez
való jogot, az ártatlanság vélelmét.
v1 (352] A kontinentális jogrendszerekben az állam a tisztességes eljárás
15 érvényesülését mindenekelőtt törvényhozás útján garantálja: egyrészt
olyan bírósági rendszer felállításával, amely jogállásánál, szervezeté-
nél és működésénél fogva alkalmas tisztességes eljárások lefolytatá-
sára; másrészt olyan eljárásjogi szabályok megalkotásával, amelyek
egyedi ügyekben megnyitják a bírói út igénybevételének lehetőségét , és
amelyek világosan, kiszámítható módon biztosítják az eljárások érintett-
jei számára, hogy a közhatalmat megtestesítő jogalkalmazó eljárása az
egyedi ügyekben ne eredményezhessen önkényes, méltánytalan, igaz-
ságtalan döntéseket. A tisztességes eljárás legfontosabb törvényi garan-
ciáit ezért alapvetően a bíróságok szervezetére vonatkozó törvényekben
és az eljárási kódexekben találhatjuk.
>g (353] A bírósághoz fordulás joga a tisztességes eljárás legalapve-
igi több követelménye. Azt hivatott biztosítani, hogy az egyének számára
oz rendelkezésre álljon egy olyan fórum - a bíróság --7[142] - , amelynek
eljárásától alappal várhatják jogaik hatékony védelmét, és amelyhez
ezért bizalommal fordulhatnak akár az állammal, akár más személyek-
kel szembeni jogvitáikban. Az államnak egyaránt garantálnia kell mind
a polgári ügyekben indított keresetek, mind az ügyészség által emelt
vádak megalapozottságának bírósági elbírálását, továbbá a közigaz-
185 34/2013. (Xl. 22.) AB határozat [45] .
160
UfMl!:ll halárOLOlok birói fOlülvlzsgálatát is. f:::uo l összefüggésben mind
az Emberi Jogok Európai Bírósága, mind a magyar Alkotmánybiróság
hangsúlyozza, hogy az eljárás tisztességességének önmagában nem
elégséges feltétele a bírósági út igénybevételének puszta lehetővé té-
tele, az csak akkor biztosított, ha a bíróság érdemben dönt a perben
előterjesztett kérelmekröl.186 Lényeges kiemelni, hogy az Emberi Jogok
Európai Bírósága szerint a bírósághoz fordulás jogának elemi része a
jog e rő s bírói ítélet végrehajtásához való jog. Ennek hiánya ugyanis a bí-
rósághoz fordulás jogát annak l ényegétől, a bírói úton elérhető hatékony
jogvédelemtöl fosztaná meg.187
[354] A bírósághoz fordulás· joga is e ltűr ugyanakkor bizonyos korláto-
zásokat, feltéve, hogy van olyan konkuráló cél, amely a korlátozást indo-
kolttá teszi (mint például a jogbiztonság, az igazságszolgáltatás megfe-
l elő működésének követelménye), és a korlátozás nem túlzó mértékű: 188
általánosan elismert, hogy nem sérti a tisztességes eljáráshoz való jo-
got, ha törvény az igény érvényesíthetőségét formai követelmények tel-
jesüléséhez, jogvesztő határidőhöz vagy illeték megfizetéséhez köti.189
(355] A bírósághoz fordulás joga magában foglalja azt a szabadságot
is, hogy az érdekelt e jogával ne éljen. Mindenkinek jogában áll tehát tar-
tózkodni a bírói út igénybevételétől. Ezzel összhangban - az egyén ön-
rendelkezési szabadságára is tekintettel - senkinek, az államnak sincs
joga ahhoz, hogy más jogát a jogosult felhatalmazása nélkül bíróság elé
vigye --7[148]. Alkotmányosan indokolt kivételt jelenthet ez alól az érintett
önrendelkezési képességének hiánya, vagyis az az eset, amikor a jogo-
sult jogainak védelmére belátási képességének hiánya vagy korlátozott-
sága miatt nem képes (pl. gyámhatóság fellépése a kiskorú érdekében).
[356] A bíróságok tisztességes eljárásának legfontosabb, feltétlen független
megvalósulást követelő feltétele az ítélkezés függetlensége és pártat- és pártatlnn
bíráskodil
lansága. A bíróság függetlenségének elve azt követeli meg, hogy létez-
zenek olyan szervezeti és személyi garanciák, amelyek elválasztják a
bíróságot más hatalmi ágaktól, illetve a pártoktóL190 A függetlenséggel
szorosan összefonódó pártatlanság két dimenzióban vizsgálandó kö-
vetelmény. Egyrészt magával az eljáró bíróval, annak hozzáállásával
szembeni szubjektív elvárás, amely a bíró személyes elfogulatlanságát,
186 26/2015. (VII. 21 .) AB határozat [62]„ Ganci v. ltaly, no. 41576/98, § 31, ECHR 2003-XI., Kutié
v. Croatia, no. 48778/99, § 25, 32, ECHR 2002-11.
187
Burdov v. Russia, no. 59498/00, § 34-35, ECHR 2002-111.
188 Ashingdane v. the United Kingdom, 28 May 1985, § 57, Series A no. 93.; 935/B/1997. AB határozat.
189 Vö. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának Kutatási Részlege (szerk.): Kézikönyv a 6. cikkről.
A tisztességes eljáráshoz való jog (polgári jogi ág). Európa Tanács/Emberi Jogok Európai Bí-
rósága, 2013, 13- 17.
190
Beaumartin v. France, 24 November 1994, § 38, Series A no. 296-B
161
 ,,;1nlouu:.~•óUó l kövololl inog. /\ p(11 lntln11s:'lu 01nollull 111.1q.ivf1I ( 1/ olln1 il•·
1, annak SLabályoLásával szemben támasztott LJl>/oll/lv kövololmóny Is:
szerint el kell kerülni minden olyan helyzetet, amely jogos kételyeket éb-
reszthet az ítélkezés elfogulatlansága tekintetében.18 1 Errő l részben a
összeférhetetlenségre, részben az elfogult bírák kizárására vonatkozó
szabályok gondoskodnak, de tág értelemben valamennyi függetlenségi
garancia a pártatlan ítélkezést is védelmezi.
g [357] A törvényes bíróhoz való jog azt követeli meg, hogy a konkrét
s ügyet el döntő bíró személye törvényi szabályból következzen. Ez egy-
z úttal azt is jelenti, hogy az eljárásban érintett személy egyedi döntéssel
nem vonható el a törvény által kijelölt bírájától. Ez a követelmény a bíró-
sági eljárások önkényes befolyásolásának lehetőségét zárja ki. A modern
tömeges igazságszolgáltatásban az ugyan már nem biztosítható, hogy a
konkrét ügyben eljáró bíró személye törvényi szabályból megismerhető
legyen; azt ugyanakkor az európai sztenderd is megköveteli, hogy az
eljáró bíróságra vonatkozó hatásköri és illetékességi rendelkezések, va-
lamint az eljáró bírót kijelölő ügyelosztási szabályok meghatározásakor
az államok - az önkényes befolyásolás lehetőségének kizárása végett -
a l ehető legteljesebb automatizmusra törekedjenek.192 Az Emberi Jogok
Európai Bíróságának esetjoga alapján az is megállapítható, hogy egy
adott ügy áthelyezése egyik bírótól másik bíróhoz csak akkor nem sérti a
ti sztességes eljáráshoz való jogot, ha a döntés legitim indokokon alapul,
és az ügy áthelyezésére jogosult nem élvez diszkréciót az áthelyezésére
vonatkozó döntés meghozatala során. Ez utóbbi akkor tekinthető bizo-
nyítottnak, ha az áthelyezésre jogosult előre látható szabályok alapján
dönt, döntését kellő részletességgel megindokolja, és döntése a felek
álta l vitatható.193
19 [358] A nyilvánosság az igazságszolgáltatás működését a független -
>s ség csorbítása nélkül teszi ellenőrizhetővé a társadalom számára. A
>z politikai közösség tagjai a nyilvánosságon keresztül kérhetik számon
a bíróságokon a független és pártatlan ítélkezést és az eljárási szabá-
lyok megtartását. A nyilvánosság emellett a bíróságok iránti közbizalom
fenntartásának is fontos eszköze. A tisztességes eljáráshoz való jognak
ezért része a nyilvános bírósági tárgyaláshoz való jog, ami alapján a bí-
rósági tárgyalásokon bárki, érdekeltségtől függetlenül részt vehet. Indo-
kolt esetben azonban ez a jog is korlátozható. Az Emberi jogok európai
191 Mica/lef v. Malta [GC], no. 17056/06, § .93-99, ECHR 2009., 34/2013. (Xl. 22 .) AB határozat
[32]-[33].
192 Report of the Venice Commission on the lndependence of the Judicial System. Part 1: The
lndependence of judges. Strasbourg , 16 March 2010, CDL-AD(2010)004, par. 79-80.
193 Attila Badó - János Bóka: Access to Justice and Judicial lndependence: Is there a Role for the
EU? ln: Werner Schroeder (ed.) Strengthening the Rule of Law in Europe: From a Common
Concept to Mechanisms of lmplementation. Bloomsbury, London , 2016. , 55-56.
162
yu1111011yu cm r1111(lgynr törvónyl s.r:::abályok Is széles körben ongednok
kl vóloll a nyilvánosság főszabá lya alól. Ezek alapján a bíró zárt tárgyalást
rendelhet el nemzetbiztonsági érdekekre tekintettel , erkölcsi megfonto-
lásból , továbbá a felek személyiségi jogai, valamint a kiskorúak védelme
érdekében (pl. gyermekelhelyezési ügyekben). Az ítéletet ugyanakkor
zárt tárgyalás elrendelése esetén is nyilvánosan kell kihirdetni.
[359] A tisztességes eljáráshoz való jog magában foglalja az egyé-
neknek azt a jogát, hogy ügyükben a bíróságok észszerű időn belül
hozzanak érdemi döntést. Az eljárás időtartamának észszerűségét az
Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjoga alapján elsősorban az ügy
bonyolultsága, a kérelmező és az érintett hatóságok magatartása, va-
lamint a jogvita tétje alapján kell ·megítélni.194 Az indokolatlanul hosszú
eljárásokat nem tehetik jogszerűvé olyan körülmények, mint például a bí-
róságok költségvetési forrásainak szűkössége, a rendelkezésre álló sze-
mélyi állomány elégtelensége, vagy az, hogy nem biztosított megfelelő
infrastrukturális háttér. Az észszerű időn belüli eljárás követelménye az
Emberi Jogok Európai Bíróságának értelmezése szerint az alkotmány-
bíróságokra is kiterjed, de ezen testületek sajátos funkciója miatt nem
ugyanúgy kérhető számon, mint a rendesbíróságok esetében: az alkot-
mányosság őreként az alkotmánybíróság nem lehet csupán az ügyek
regisztrálásának időrendi sorrendjére tekintettel, hanem más szempon-
tokat - mindenekelőtt az ügyek társadalmi, politikai jelentőségét - is fi-
gyelembe kell vennie.195
[360] Az egyenlőség elvének egy speciális, a peres eljárásokra ér- tegyvorok
vényes aspektusa az ún. fegyverek egyenlősége. Ezt a követelményt egyenlö11ó111
ugyan sem az Alaptörvény, sem az Emberi jogok európai egyezménye
.!l§.!D nevesíti, az Alkotmány.Q.íróság és az Emberi Jogok Európai Bírósá-
ga is kulcsfontosságú kritériumnak tekinti az eljárások tisztességessége
szempontjábáJ.196 A fegyverek egyenlősége azt követeli meg, hogy az
egymással szemben álló felek az eljárás során közel azonos jogosítvá-
nyokkal rendelkezzenek az üggyel kapcsolatos információk megisme..--
rése, a jelenlét és a bizonyítás terén. Ez a követelmény akkor sérül, ha
rerborul a felek kcSZötti „méltányos egyensúly". Plasztikus 1?éldája a fegy-
veregyenlőség sérelmének az az eset, amikor giz egyik fél a másik fél
~sa nélkQI nyr'tjt b.e. beadványokat a bíróságnak. amelyekhez így
utóbbinak nincs lehetősége észrevételt fíízni.. 197 A fegyverek egyenlősé-
ge különös jelentőségű a büntetőeljárásban, ahol azt hivatott biztosítani,
194
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának Kutatási Részlege (szerk.): Kézikönyv a 6. cikkről. A
tisztességes eljáráshoz való jog (polgári jogi ág). Európa Tanács/Emberi Jogok Európai Bíró-
sága, 2013, 56.
195
Süf!,mann v. Germany, 16 September 1996, § 56, Reports of Judgments and Decisions 1996-IV.
196
Vö. 22/2014. (VII. 15.) AB határozat [49] , 2/2017. (II. 10) AB határozat [48]-[50].
197
APEH Üldözötteinek Szövetsége and Others v. Hungary, no. 32367/96 , § 42, ECHR 2000-X
163
 lit)gy 0 VÓc.lOIOll1 0 vnddOI kÖLOI U/O ll O~ Jogokkol 1UI H11111\tJ//UI l , Ol ll l (l
lerholt javára jelentösen kompenzálja a vád és a vódulor 11 egyenlötlon
poziciójából fakadó hátrányokat.
[361] A jogérvényesítésnek - a bírósághoz fordulás jogán túlmutató -
garanciája a hatékony jogorvoslathoz való jog. Ennek a nemzetközi elvá-
rások szerint - szűk körű kivételtől eltekintve - a büntetőeljárások során ,
az érdemi (ügydöntő) döntések tekintetében kell mindenképp érvénye-
sülnie.198 A magyar alkotmányjogban a jogorvoslathoz való jog ennél
jóval szélesebb körben érvényesül: az Alaptörvény minden, az érintett
jogát vagy jogos érdekét sértő bírósági, hatósági és más közigazgatási
döntéssel szemben biztosítja a jogorvoslati jogot. A jogorvoslathoz való
jog akkor érvényesül, ha a kilátásba helyezett jogorvoslat alanyi jogon
igénybe vehető, 199 és alkalmas arra, hogy tényleges jogvédelmet adjon a
jogaiban megsértett félnek. Ez utóbbi feltétele, hogy a fellebbviteli szerv
érdemben felülbírálhassa (mind tény-, mind pedig jogkérdésben) a meg-
támadott döntést. 200 A jogorvoslathoz való jog sem korlátozhatatlan, a
jogbiztonság érvényesüléséhez szükséges, hogy az eljárásokban szü-
letett döntések észszerű időn belül véglegessé váljanak, jogerőre emel-
kedjenek. Ez alapján az igénybe vehető jogorvoslatok száma behatárolt,
a jogorvoslat igénybevétele pedig határidőhöz köthető.
J [362] Abszolút, tehát korlátozhatatlan jogként illet meg mindenkit az
() ártatlanság vélelme, amely alapján mindenkit ártatlanként kell kezel-
ni mindaddig, amíg őt jogerős ítéletben el nem ítélik. Ebből következik,
hogy nem a vádlottnak kell az ártatlanságát bizonyítania, hanem a vád-
nak kell a bűnösséget alátámasztó meggyőző bizonyítékokat előterjesz­
tenie, és kétség esetén a vádlott javára kell dönteni. Az Emberi Jogok
Európai Bírósága az ártatlanság vélelme körében még azt is tiltja, hogy
a j ogerős büntetőítélet megszületése előtt az állami tisztségviselők nyi-
latkozataik során akár csak sugalmazzák a terhelt bűnösségét. 201 Az ár-
tatlanság vélelme - bár hagyományosan büntetőjogi alapelv - a büntető
jellegű ügyekben, így például a szabálysértési, fegyelm i eljárások során
is irányadó. 202
z [363] A tisztességes büntetőeljárás feltételezi a védelemhez való jog ér-
g vényesülését is, amely alapján a terheltnek a büntetőeljárás minden sza-
kaszában joga van ahhoz, hogy saját magát megvédje203 vagy - választá-
198 Emberi jogok európai egyezményének 7. kiegészítő jegyzőkönyve , 2. cikk 1. pont.
199 5/1992. (1. 30 .) AB határozat.
200 41/1 991 . (VII. 3.) AB határozat.
201 lsmoilov and Others v. Russia , no. 2947/06, § 161, 24 April 2008.
202 30/2014. (IX . 30.) AB határozat [50]- [56].
203 Galstyan v. Armenia, no. 26986/03, § 91, 15 November 2007.
164
sa SLerlnl - vúdöl vegyen lgénybe~(M. A terhell l1utóku11y vódolmól anyoyl
helyzete sem akadályozhatja, ezért rászorultságának igazolása esetén20
az állam köteles számára hivatalból és ingyenesen védőt kirendelni.
111.4.3. A tisztességes eljáráshoz való jog hatóköre
[364] Az eljárási jogok elsősorban az igazságszolgáltatás során védik blrósógl
az egyéneket. Hatályuk a bírósági ügytípusok teljes spektrumára kiter- elJárósok
jed, ideértve a polgári jogi keresetek, a büntetőjogi vádak, valamint a
közigazgatási döntések bírói felülvizsgálatára irányuló kérelmek elbírálá-
sára irányuló eljárásokat. A követelményrendszer összetétele ugyanak-
kor ügytípusok szerint differenciálódik: míg e jogok egy része valamennyi
bírósági eljárásra nézve irányadó, addig bizonyos jogok (pl. védelemhez
való jog, ártatlanság vélelme) kifejezetten a büntetőeljárásokra vonat-
koznak.
[365] A tisztességes eljáráshoz való jog hatálya az európai jogrend- nom h h•)
szerekben ma már túlmutat a bírósági eljárásokon, és felöleli a hatósági, olJórhnn~
illetve bizonyos egyéb közigazgatási eljárásokat. A jogfejlődés e jelentős
mozzanatában kiemelkedő szerep tulajdonítható a strasbourgi bíróság-
nak: a bíróság döntései ugyanis a közigazgatás működésével kapcsola-
tosan is rendre felvetettek olyan jogvédelmi problémákat, amelyek meg-
oldása változtatásokat feltételezett a közigazgatási eljárásjogban. 206 A
tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot az Alaptörvény kifejezetten
is elismeri:
Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás
nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A ha-
tóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket in-
dokolni. 207
[366] A hatósági eljárás fogalmát az Alkotmánybíróság nem értelmezi
megszorítóan; idetartozónak tekint minden olyan eljárást, amely a köz-
igazgatási rendszer keretében valósul meg, feltéve, hogy jogokról dönt
(pl. választási eljárás, valamint a népszavazás előkészítésére és lebo-
nyolítására vonatkozó eljárás). 208
204 Oayanan v. Turkey, no. 7377/03, § 31, 13 October 2009.
205 Az Emberi Jogok Európai Bíróságának Kutatási Részlege (szerk.): Kézikönyv a 6. cikkről. A
tisztességes eljáráshoz való jog (büntetőjogi ág). Európa Tanács/Emberi Jogok Európai Bíró-
sága , 2014, 46.
206
Rozsnyai Krisztina: A közigazgatási hatósági eljárásjog europaizálódása . ln : Fazekas Marianna
(szerk.) Közigazgatási jog. Általános rész Ill. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2017, 163.
207
Alaptö rvény XXIV. cikk (1) bekezdés.
208 6/2017. (111. 10.) AB határozat [23]-[24].
165
 [367] Iv . /\l kolrnényblt ósóg •• DL l:.mborl Jouol, 1 1111')pnl Ulrós(1g(11 1nk
gyakorlatával összhangban - azt is hangsúlyoao, llugy a büntetöeljárá-
sokra érvényes alkotmányos garanciarendszer nem korlátozódik a szoros
értelemben vett büntetőjog területére, hanem más - kriminális jellegű , illet-
ve megtorló szankciót kilátásba helyező - eljárásokra is érvényes, mint a
szabálysértési eljárás, a fegyelmi eljárás, a versenyfelügyeleti eljárás stb.
Egyik döntésében így foglalta össze idevonatkozó gyakorlatát:
Az Alkotmánybíróságnak következetes a gyakorlata a tekintetben, hogy
az Alaptörvény XXVIII. cikkében foglalt, egyes büntető anyagi jogi, illet-
ve eljárásjogi gyökerű alkotmányos alapelvek érvényesülési körét nem
szűkíti le a szorosan vett büntetőjog területére, hanem esetről esetre
mérlegeli, hogy a konkrét ügyben vizsgált jogszabályok a széles érte-
lemben vett jogi felelősségi rendszer olyan elemei-e, amelyek alkalma-
zásakor érvényesülnie kell az alapelveknek. Az Alkotmánybíróság az
értékelés során tehát nem a formális természetű jogági besorolást tekinti
döntőnek, hanem az érintett jogszabály tartalmából, funkciójából indul
ki. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a bün-
tetőjogi gyökerű alkotmányos alapelveknek érvényesülniük kell az olyan
- más jogágba sorolt - eljárások tekintetében is, amelyek valamely jog-
ellenes magatartás szankcionálására irányulnak és preventív, valamint
represszív jellegű jogkövetkezmény alkalmazásával zárulnak. 209
[368) Elmondható tehát, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog a
közhatalom minden olyan eljárását tisztességes keretek közé szorítja,
amelyben a polgárok jogait érintő, kötelező erejű állami döntés születik.
Ennek kapcsán az Emberi Jogok Európai Bírósága azt is hangsúlyozza,
hogy a tisztességesség követelménye az eljárásokra teljességükben,
vagyis az eljárás minden szakaszára érvényes. 210 Mi több, abból kiin-
dulva, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog egyike az Emberi jogok
európai egyezménye értelmében vett demokratikus társadalom legalap-
:~ vetőbb elveinek, a strasbourgi bíróság általánosságban is hangsúlyozza,
211
1a hogy e jog hatályát nem lehet megszorítóan értelmezni.
111.4.4. A tisztességes eljáráshoz való jog korlátozása
és annak mércéi
[369) Mivel a hatalom az eljárási jogok korlátozásán keresztül könnye -
dén elérhetné maguknak a szabadságjogoknak a korlátozását, az eljá-
rási jogok szükségképpen osztoznak az alapvető jogoknak kijáró, erős
védelemben.
209 8/2017. (IV. 28.) AB határozat [26].
210 Stran Greek Refineries and Stratis Andreadis v. Greece, 9 December 1994, § 49, Series A no.
301-B.
21 1 Moreira de Azevedo v. Portugal, 23 October 1990, § 66 , Series A no. 189.
166
[370] /\ lls1tos:;óuos oljáráshoL való jog fellóllu11 01vu11yosü ló::;l klv(111 , ru1tc\lh111 k
161semmilyen kivétel nem fogadható el. Az állam közhatalmi dönté- votohn (m y
sei hez vezető eljárásoknak tehát minden esetben tisztességesnek kell
lenniük.
[371) A tisztességes eljárás garanciáit jelentő jogok túlnyomó többsége korlóto:rhn
ugyanakkor nem abszolút: azok korlátozása megengedett, feltéve, hogy részJooo·
sultsllook
a korlátozásnak van legitim célja , és annak mértéke nem haladja meg
a cél eléréséhez szükséges mértéket. A korlátozható eljárási alapjogok
korlátozásának mércéje tehát az alapjogi teszt -7[114]-[117]. Az Embe-
ri Jogok Európai Bírósága emellett azt is elismeri, hogy a tisztességes
eljáráshoz való jog egyes követelményei nem ugyanolyan szigorúsággal
kérendők számon a polgári jogi ügyekben, mint a büntetőeljárásokban. 21 2
111.5. Szolidaritás
111.5.1. A szociális jogok köre
[372) Az alapjogi jogfejlődés második nagy hullámában, a huszadik
század első felében - az alapjogok második generációjaként -7[11] -
nyertek alkotmányi elismerést a szociális jogok. Néhány évtizeddel ké-
sőbb ezek a jogok - a szabadságjogokhoz hasonlóan - nemzetközi
emberi jogi dokumentumok katalógusaiban is megjelentek. Mára általá-
nosan elfogadott, hogy a klasszikus szabadságjogok mellett a szociális
jogok is az er:riberi jogok körébe tartoznak. 213
[373) A tág értelemben vett gazdasági, szociális és kulturális jogcso- munkóho
portba tartozik a munkához való jog. A munkához való jog szabadság- való Jog
jogi természetű aspektusa a foglalkozás megválasztásának szabadsága
-7[220], de ide sorolható a rabszolgaság és a kényszermunka tilalma, il-
letve a gyermekmunka tilalma is. A munkához kapcsolódik még - egye-
bek mellett - a munkavállaló joga az egészségét, biztonságát, méltóságát
biztosító munkafeltételekhez, a pihenőidőhöz, a fizetett szabadsághoz, a
kollektív tárgyaláshoz és megállapodáshoz, valamint a sztrájkjog is.
[374) A szociális biztonsághoz való jog ellátásokat és támogatásokat szocl ólla t
alapoz meg olyan élethelyzetek (például anyaság, betegség, munkahe- ton sóg tw
vató jo
lyi baleset, gondoskodásra utaltság, idős kor, a munkahely elvesztése)
bekövetkezése esetére, amelyekben az öngondoskodás jellemzően ne-
hézségekbe ütközik vagy lehetetlenné válik. Az állam ezeket az ellátá-
sokat egyrészt rászorultsági alapon, másrészt a biztosítási elv (vásárolt
212
König v. Germany, 28 June 1978, § 96, Series A no. 27.
213 Juhász Gábor: Közeledés az oszthatatlanság doktrínájához: a szociális jogok nemzetközi vé-
delmének új útjai. Fundamentum, 2015/1„ 23.
167
 l<>u
ulvo) nlnpj:111 nylljtllntjn. A bl1lo~ltt'l t1I olv nl11pjr'u1 ;1: 1111. M1~i0k rn 111; 1k
IOggvónyébon járnak, hogy az egyén mennyiben j(1ntl llo11ó a köL.lO-
herviselés részeként (pl. nyugdijjárulék fizetésével) - u társadalmi koc-
kázatközösség e védöhálójának működtetéséhez.
z [375] Az egészséghez való jog az egyén testi és lelki egészségének
>g megőrzését szolgálja. Ennek érdekében az államnak - egyebek mel-
lett - olyan egészségügyi rendszert kell megszerveznie és működtetnie ,
amely alkalmas a betegségek megelőzésére és a betegek számára hoz-
záférhető orvosi ellátás nyújtására.
s- [376] Amellett, hogy az államnak szabadságjogként kell biztosítania a
>g tanulás és a tanítás szabadságát --7[304], a művelődéshez való jog alap-
ján mindenkinek joga van az alap-, a közép- és a felsőfokú oktatáshoz.
Az oktatásban való részvétel a tankötelezettség keretei között nemcsak
jogot, hanem a szülök és a gyermekek alkotmányos kötelezettségét is
jelenti.
111.5.2. A szociális jogok jogi természete
és kikényszeríthető tartalma
[377] A szociális jogokat általánosan elfogadottan az alapjogok körébe
sorolják, jogi természetük ugyanakkor eltér a szabadságjogok jogi jelle-
gétől. A szabadságjogok alany jogok --7[83]- [84], amelyek bíróság előtt
kikényszeríthetőek, a szociális jogokról viszont ez általában nem mond-
ható el. Utóbbi jogokat az államnak gazdasági teherbíró-képességéhez
mérten kell biztosítania, de ennek az állami kötelezettségnek az egyének
bírói úton nem szerezhetnek érvényt. Az államnak ebből következően
lényegében a mérlegelési szabadságába tartozik annak eldöntése, hogy
milyen szinten, milyen eszközökkel és módon tesz eleget az szociális jo-
gokból fakadó feladatainak. Az egyéneknek tehát nincs alapjogi igényük
arra, hogy az állam munkát adjon számukra, ne engedje csökkeni az
életszínvonalukat, ingyenesen nyújtson egészségügyi ellátást vagy - a
tanköteles koron túl - ingyenesen biztosítsa az oktatást.
e- [378] A szociális jogok jogi értelemben tehát elsősorban állami köte-
ik lezettségekben ragadhatók meg, amelyek azonban általános jellegűek,
nincs konkrét jogosultjuk, aki kikényszeríthetné a teljesítésüket. E köte-
lezettségek elmulasztása csak olyan szélsőséges esetekben vezethet
a szociális alapjogok sérelmére, ha az állam semmit nem tesz a jogok
érvényesülése érdekében. A kötelezettségek egy részét - nagy vonalak-
ban - az alapjogi katalógusok is megnevezhetik. Az Alapjogi Chartában
például a következőkkel találkozhatunk:
168
/\ fl.it.il 1111111i..;1v(1llol6k11ak ólelkoruknak rnog fololö mur1kokörül rnó11yokol
kell blLlosltanl, védeni kell őket a gazdasági kizsákmányolással szemben
és minden olyan munkától, ami sértheti biztonságukat, egészségüket,
fizikai, szellemi, erkölcsi és szociális fejlődésüket, vagy összeütközésbe
kerülhet nevelésükkel, oktatásukkal. 214
Valamennyi uniós politika és tevékenység meghatározása és végrehaj-
tása során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét. 215
[379] Hasonló kötelezettségeket ír elő az Alaptörvény is. A szociális jo-
gokból elsősorban az állam kötelessége ered a szükséges intézmények
létrehozására, azok működtetésére, illetve az ellátások elérhetőségének
biztosítására. Az utóbbi időben egyre nagyobb hangsúly kerül arra, hogy
az államnak bizonyos ellátások és szolgáltatások elérhetőségét kell biz-
tosítania, de nem kell feltétlenül magának nyújtania ezeket. Az állam a
szociális jogokból eredő kötelezettségeinek teljesítéséhez igénybe vehet
magánszolgáltatókat is. Ebből következik, hogy az állami feladatellátás-
ban közreműködő magánszervezetek az alapjogi jogviszony kötelezetti
oldalán is állhatnak --7[80].
[380] Az államok a szociális jogoknak mindenekelőtt jogalkotással sze- tö~vó~y l
reznek érvényt. A szociális jogokat a jogalkotó részben különböző, az ;:~~~ n
111111
adott jog tárgyának megfelelő - szociális, egészségügyi, oktatási stb. -
törvényekben biztosított alanyi jogosultságok révén valósítja meg. Ezek
a törvényi jogok maguk azonban már nem alapjogok, körük és tartalmuk
alapvetően a . mindenkori kormányzat aktuális politikai preferenciáitól,
gazdasági lehetőségeitől függ, tehát a mindenkori kormányzat döntésé-
től függően változhat is. Ugyanakkor ezek a törvényi jogosultságok mint
alanyi jogok bíróság elé vihetők és kikényszeríthetők lehetnek.
Az állam a szociális biztonsághoz való jog érvényesülése érdekében
nyújt bizonyos családtámogatási ellátásokat, így például a gyermeket
nevelők részére a családi pótlékot. A törvény a gyermeket nevelők ré-
szére alanyi jogként biztosítja ezt az ellátást, így ha azt - a törvényi
feltételek teljesülése ellenére - nem folyósítják, a jogosultak bíróságon
is követelhetik. Ugyanakkor ha az állam egyáltalán nem nyújtana ilyen
támogatást, vagy rászorultsági alapon biztosítaná, akkor nem lehetne
bírói úton kikényszeríteni , hogy ezt az ellátást alanyi jogként garantálja,
a szociális biztonsághoz való jog erre nem teremt alapot.
[381] Az Alkotmánybíróság a szociális jogok körében az állami kötele-
zettségek és az alanyi jogok összefüggését a következőképpen magya-
rázta:
1
2 • Alapjogi Charta 32. cikk.
215
Alapjogi Charta 36. cikk.
169
 Nolln U/ükl>öl u l ~ötiu 11,)( 111 tl/ óllom kölolo s:ió1111 li 1lyll\ 11 111uulululo ll/U
lálpolltlkai, munkahelyteremtö, ku lturális és ok t11l nt1I l11ló.1ményokol lól
rehozó stb. - intézkedésekre, eme állami kötelessó8ük ós az alanyi jogok
között szoros és kiterjedt kapcsolat van. A szociá lis jogok megvalósl-
tása a megfelelő intézmények létrehozása mellett az igénybevétel ükkel
kapcsolatos alanyi jogok révén történik, amelyeket a törvényhozásn ak
kell meghatároznia. Kivételesen maguknak az alkotmányba felvett egyes
szociális jogoknak is van közvetlenül alanyi jogi oldala. 216
>gl [382] Amint fentebb utaltunk rá , a szociális jogok körében több olyan
,ok alapjog is azonosítható, amelyek szabadságjogi természetűek, tehát ala-
nyi jogként bíróság előtt kikényszeríthetők. Ilyen például a munkához való
joghoz kapcsolódó foglalkozás megválasztásának szabadsága, amely a
személyiség szabad kibontakoztatásának nevesített aspektusa -7[220] ,
illetve a művelődéshez való joggal kapcsolatos tanítási és tanulási sza-
badság -7[304], amely a lelkiismereti és vallásszabadsággal -7[218] és a
véleménynyilvánítási szabadsággal -7[298] rokon. Az Alkotmánybíróság
így differenciált a munkához való jog alanyi jogi és szociális jogi össze-
tevői között:
A munkához való jogtól mint alanyi jogtól meg kell különböztetni a mun-
kához való jogot mint szociális jogot, s különösen annak intézményi olda-
lát, az állam kötelességét megfelelő foglalkoztatáspolitikára, munkahely-
teremtésre stb. [...]
Az alanyi jogi értelemben vett munkához való jog, a munka és a foglal-
kozás szabad megválasztásához való jog [... ] abba mindenfajta foglalko-
zás, hivatás, „munka" megválasztásának és gyakorlásának szabadsága
beletartozik. [...]
A munkához (foglalkozáshoz, vállalkozáshoz) való alapjog a szabad-
ságjogokhoz hasonló védelemben részesül az állami beavatkozások
és korlátozások ellen. E korlátozások alkotmányossága azonban más-
más mérce alapján minősítendő aszerint, hogy a foglalkozás gyakorlását
vagy annak szabad megválasztását korlátozza-e az állam, s az utóbbin
belül is különbözik a megítélés az adott foglalkozásba kerülés szubjektív,
illetve az objektív korlátokhoz kötésének megfelelően. [...]
A munkához (foglalkozáshoz, vállalkozáshoz) való jogot az veszélyezteti
a legsúlyosabban, ha az ember az illető tevékenységtől el van zárva, azt
nem választhatja. Ha nem lenne ez a jog nevesítve, az általános szemé-
lyiségi jog sérelme alapján lehetne érvényesíteni. 217
t ás [383] Az állam széles körű jogosítványokkal rendelkezik arra is, hogy
ítai átalakítson, akár csökkentsen vagy megszüntessen szociális ellátáso-
kat. Bár alanyi jogi igénnyel ezzel szemben az egyén nem léphet fel, a
változtatás jogának vannak alkotmányos korlátai. Az egyes változások
2 16 28/1994. (V. 20.) AB határozat.
17
2 21/1994. (IV. 16.) AB határozat.
170
lkotmányossága attól függ, hogy nem ütköznek-e más alkotm anyo
elvekbe és jogokba, így nem ellentétesek-e a jogbiztonság elvével, a
hátrányos megkülönböztetés tilalmával, illetve - ha biztosítási elemet is
tartalmazó szolgáltatásról van szó - a tulajdon védelmével. 21 8
[384] Mindenekelőtt az alkotmányos korlátok között kell számba venni jog blrl1111
a jogbiztonságból eredő követelményeket, így a szerzett jogok tisztelet-
ben tartását, illetve a kellő felkészülési idő elvárását. A szociális ellátá-
sok átalakítása esetén a változtatásokra tehát kellő átmeneti időt kell
biztosítani, amely figyelemmel van arra, ha az érintettek a korábbi szabá-
lyozás változatlanságában bízva, annak alapján jelentős vagyoni hatású
vagy egzisztenciális szempontból jelentős döntést hoztak.219
Az alanyi jogon biztosított családi pótlék egyik napról a másikra ép-
pen ezért nem vonható el, vagy nem alakítható át úgy, hogy alanyi jog
helyett csak rászorultsági alapon járjon. Ha az állam így tesz, akkor
figyelmen kívül hagyja, hogy a rendszeres ellátás jelentős szerepet
játszott a család megélhetésére vonatkozó hosszú távú döntéseiben ,
mind a gyermek vállalásáról, mind pedig az iskoláztatásáról, nevelte-
téséről szóló döntések tekintetében. Vagyis nem az alanyi jogon járó
családi pótlék megszüntetése, hanem az jelenthet alkotmányossági
problémát, ha a megszüntetés nem teszi lehetővé, hogy a család a vál-
tozásra felkészüljön , családfenntartási, családalapítási stb. döntéseit a
várható ellátások ismeretében hozza meg .
[385] A szociális ellátások, szolgáltatások átalakítása értelemszerűen diszkrlrt1h11
nem sértheti meg az egyenlő bánásmódhoz való alapjogot. A szociális jo- ciómentod1
ség
gok megvalósításaként törvényi szinten biztosított jogok nem alapjogok,
így e jogok vonatkozásában a megkülönböztetés megengedhetősége az
alapján ítélhető meg, hogy a különbségtételnek van -e a tárgyilagos mér-
legelés szerint észszerű indoka -7[288]. Ha a jogosultsági feltételeket a
törvény ilyen indok nélkül megkülönböztető módon határozza meg, az a
feltételek alkotmányellenességének megállapításához vezethet.
a
[386] Egyes szociális ellátások, mint például nyugdíj, járulékfizetési tulajdo n-
kötelezettségen alapulnak, vagyis a vásárolt jog elvén járnak. Ezeknek véd elom
az ellátásoknak a hátrányos megváltoztatásával, csökkentésével vagy
megszüntetésével szemben szigorúbb alkotmányos tesztet kell érvénye-
síteni: ezek az ellátások a tulajdonhoz való jog védelme alatt állnak, mi-
vel a tulajdon mint az egyéni cselekvési autonómia hagyományos anyagi
alapja részesül alkotmányos védelemben -7[255]-[258]. Az alapjogi tu -
lajdonvédelem kiterjed a tulajdon egykori szerepét átvevő vagyoni jogok-
218 43/1995. (VI. 30.) AB határozat, 14/2014. (V. 13.) AB határozat [30].
Győrfi Tamás et al.: 2. § Alkotmányos alapelvek; ellenállási jog. ln: Jakab András (szerk.) Az
219
Alkotmány kommentálja , Budapest, Századvég, 2009, 207. msz.
171
 ra, illolvo köLjogl jollogü jogosltvényokra, pólcl.'1111 .i ln1 :;11cJolo1nbl/lo:;;llns
Igényekre. Mindazon társadalombiztosltásl s..wluMolások korl átozáw~,
amelyekben a biztosítás szerepet játszik, a tulajdonjog mint alkotmányos
alapjog korlátozhatóságának megfelelelően, azaz közérdekből korláto7-
ható.

~ nyszerít­ [387] Kérdésként merül fel, hogy van-e az állam által nyújtandó ellátá-
hető soknak, szolgáltatásoknak olyan minimális szintje, amelyet az államnak
minim um
mindenképpen biztosítania kell, és amely ennélfogva bírói úton is kikény-
szeríth ető. A korábbi magyar alkotmánybírósági gyakorlat az Alkotmány
értelmezése alapján ilyennek tekintette a megélhetési minimumot, vagyis
az öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és rajta kívül álló
okból bekövetkezett munkanélküliség esetére nyújtott, a megélhetéshez
szükséges ellátást. Az Alkotmánybíróság ezt a megélhetési minimumot
korábbi, az Alkotmányt értelmező gyakorlatában összekapcsolta az em-
beri méltósághoz való joggal -7[210].

Az Alkotmánybíróság megállapítja: [a] szociális biztonsághoz való jog a

szociális ellátások összessége által nyújtandó olyan megélhetési mini-
mum állami biztosítását tartalmazza, amely elengedhetetlen az emberi
méltósághoz való jog megvalósulásához. 220

. \~i\l.~~,,~lg: 7 ;..,fi 1.
·f,.:~\ i(i\1.pool1 Kl>r11 'wr ,„'·J.~1 r•,
~f· ''(1\1 . /."1 .• „,

"~-1'-\'J r'.lf ' ~

r11·1 1 . a~
220
32/1998 . (VI. 25.) AB határozat. (. . 1111/:irx·"
1 Lud1"''"
• ' "lr.ir1

172