Vékás Lajos

Öröklési jog
 Az Eötvös József Könyvkiadó
jogi vonatkozású kiadványai

Lenkovics Barnabás: Dologi jog

Vékás Lajos: Öröklési jog
Lenkovics Barnabás-Székely László: A személyi jog vázlata
Lontai Endre-Faludi Gábor-Gyertyárify Péter-Vékás Gusztáv:
Szellemi alkotások joga
Székely László: A polgári jog alapjai
Lenkovics Barnabás-8zékely László (szerk.): A Szerzőí Jogi Szakértő
Testület szakvéleményeinek gyűjteménye III. kötet 1990-1996
Bárdi Lajos: Jogi logika
Cesare Beccaria: A bűnökről és a büntetésekről (Fordította: Madarász Imre)
Ellen Alderman és Caroline Kennedy: Magánéletünk védelmében
(Fordította: Oros Paulina)
 Vékás Lajos

Öröklési jog

~ötvös léDef ~önYVkiadó

Budapest 2010
 Írta:

Vékás Lajos
egyetemi tanár
ELTE Állam- és Jogtudományi Kar
Polgári Jogi Tanszék

Lektorálta:
Weiss Emilia
egyetemi tanár

A mú más kiadványban való részleges vagy teljes felhasználása,

illetve utánközlése a kiadó írásos engedélye nélkül tilos!

6., javított kiadás

Kézirat lezárva: 2010. szeptember 30.

Oktatási segédanyag

ISBN 978 963 9955 17 2

© Dr. Vékás Lajos, 2010

A kiadásért felel:
az Eötvös József Könyv- és Lapkiadó Bt. vezet éje
Készült: 12,4 (A/5) ív terjedelemben
Megíelent: 20 10. októberben
Nyomdai munkálatok: Multiszolg Bt. , Vác
Felelős vezető: Kajtor Istv án
 Tartalom

Bevezetés 9
I. Rész
Öröklési rend. Az öröklési jog alapfogalmai. Az öröklés előfeltételei .. .. . II
I.Fejezet
Öröklési rend II
a) Tulajdoni rend és öröklési rend II
b) Ipso iure öröklés 12
2. Fejezet
Az öröklési jog alapfogalmai 13
a) Öröklés 13
b) Örökhagyó 14
c) Öröklési jogcímek 14
d) Hagyat ék 14
e) Örökös 15
f)' Hagyomány 15
g) Meghagyás 17
h) Kötelesrész l7
3 . Fejezet
Az öröklés előfeltételei. Kiesés az öröklésből 18
a) Az ör ökhagyó halála 18
b) Öröklési képesség. illetve szerzöképesség 19
c) Az örökhagyó túlélése 19
d) Kiesés az öröklésből 20
Irodalom az I. Részhez 31
II. Rész
A törvényes öröklés rendje ~ 32
l. Fejezet
A törvényes öröklés általános szabályai 32
a) A törvényes öröklés rendjének szerepe és jogi jellege 32
b) A törvényes örökösök köre 33
c) A törvényes örökösök sorrendje 34
d) A leszármazók törvényes öröklése 35
e) A házastárs és a bejegyzett élettárs törvényes öröklése 37
f) A felmenők és oldalrokonok törvényes öröklése:
a parentéláris öröklés 37
g) Az állam törvényes öröklési jogi helyzete 40
2. Fejezet
A leszármazók törvényes öröklésének kiegészítő rendje:
az osztályrabocsátás 41
a) Az osztályrabocsátás célja 41
b) Az osztályrabocsátás 42

5
 3. Fejezet
Az özvegyi jog: a házastárs haszonélvezeti joga 45
a) A házastárs törvényes öröklési jogi helyzete az örökhagyó
rokonainak törvényes állagöröklése esetén: özvegyi jog 45
b) Az özvegyi jog tartalma, terjedelme és korlátozása 47
c) Az özvegyi jog megváltása 50
d) A bejegyzett élettárs haszonélvezeti joga 53
4 . Fejezet
Az örökbefogadással kapcsolatos sajátos törvényes öröklési
szabályok 54
a) Örökbefogadás és öröklési jogi kapcsolat 54
b) Az örökbefogadott és vér szerinti rokonai közötti öröklési
jogi kapcsolat 54
5. Fejezet
Felmenő- és oldalági rokonok törvényes öröklésének kiegészítő
rendje: az ági öröklés 56
a) Az ági öröklés történeti kialakulása és mai indoka 56
b) Az ági vagyon fogalma 57
c) Az ági öröklés rendje 61
Irodalom a II. Részhez 63
III. Rész
Végíntézkedésen alapuló öröklés 65
1. Fejezet
Végintézkedés és végíntézked ésen alapuló öröklés 65
a) Végintézkedési szabadság 65
b) A végintézkedés fogalma és formái 66
c) Végintézkedési képesség 67
d) A végíntézkedesen alapuló öröklés elsőbbsége 68
2. Fejezet
Végrendelet és fajai 68
a) A végrendelet fogalma és minimális kellékei 68
b) A végrendelet fajai 69
3. Fejezet
A végrendeleti fajták alakszer úségí követelményei 70
A) Az írásbeli végrendeletek alakszerúségí követelményei 70
a) A közvégrendelet alakszerúségí követelményei 70
b) Az írásbeli magánvégrendelet alakszerúségí követelményei 71
B) A szóbeli végrendelet és alakszerúségí követelményei 75
a) A szóbeli végrendelet tételének törvényt feltételei 75
b) A szóbeli végrendelet alakszerúségí követelményei 77
c) A szóbeli végrendelet hatálya 78
4. Fejezet
A végrendelet tartalma és értelmezése. A törvényes és a
végrendeleti öröklés kapcsolata 78

6
 a) A végrendelet tartalma 78
b) A végrendelet értelmezése. Favor testwnenti 83
c) A törvényes és a végrendeleti öröklés kapcsolata 84
5. Fejezet
A végrendelet érvénytelensége és hatálytalansága 85
a) A végrendelet érvénytelenségének j ogí természete 85
b) A végrendelet megtámadása 86
c) Érvénytelenség a végrendelkezési képesség hiánya okából 87
d) Érvénytelenség a végrendeleti akarat fogyatékossága miatt 88
e) Érvénytelenség a végrendeleti akarat nyilvánításának hibája
miatt 89
f) Érvénytelenség a végrendelet tartalma miatt 89
g) A végrendelet hatálytalans ága .. ~ 90
h) A végrendelet érvénytelenségének, illetve hatálytalanságának
következményei 94
i) AJavor testwnenti elve és a végrendelet érvénytelensége,
illetve hatálytalansága 95
6. Fejezet
Öröklési szerzödés és halál esetére szóló ajándékozás 95
a) Az öröklési szerzödés fogalma és tartalmi elemei 95
b) Az öröklési szerzödés jogkövetkezményei 98
cl Az öröklési szerz ödés érvényessége 100
d) Az öröklési szerz ődés módosítása és megszünése 102
e) Halál esetére szóló aj ándékozás 104
Irodalom a III. Részhez 105
IV. Rész
A kötelesrész 107
l. Fejezet
A kötelesrész lényege és jogi természete 107
a) A kötelesrész lényege 107
b) A kötelesrész jogi természete 109
2. Fejezet
A kötelesrészre jogosultak. Kitagadás III
a) A kötelesrészre jogosultak III
b) Kitagadás 112
3. Fejezet -
A kötelesrész alapja és mértéke 115
a) A kötelesrész alapja 115
b) A kötelesrész mértéke 119
4. Fejezet
Betudás. Felelősség a kötelesrész kielégítéséért. A kötelesrész
kiadása 121
a) A betudás 121
b) Felelősség a kötelesrészért 124

7
 c) A kötelesrész kiadása 128
Irodalom a IV. Részhez 129
V. Rész
Az öröklés jogi hatásai 131
1. Fejezet
Az örökség megszerzése. Hagyatéki eljárás 131
a) Az örökség megszerzése 131
b) Hagyatéki eljárás 132
2. Fejezet
Az örökös (illetve a hagyományos) jogállása 136
a) Az örökös jogállása , 136
b) Az örökös felelőssége a hagyatéki tartozásokért 139
c) A hagyatéki tartozások kielégítése az örökös által 142
d) A hagyományos felelőssége a hagyatéki tartozásokért 143
Irodalom az V. Részhez 142

8
 Bevezetés

Az emberi társadalom történetében a törzsi-nemzetségi rend felbomlásával

párhuzamosan jött létre és fokozatosan vált uralkodóvá a termelési esz-
közök és fogyasztási javak egyéni elsajátítása, a magántulqjdon. Minél in-
kább előrehaladt ez a társadalmi folyamat, annál inkább válaszra várt a
magántulajdon halál esetére történő jogutódlásának kérdése, vagyis jogi
elismerésre várt az egyéni öröklés, tehát az öröklési jog igénye. Az egyszerű
árutermelés legfejlettebb jogrendszere, a római magánjog alakulása igen jól
példázza ezt a társadalmi összefüggést: a gyorsan tért hódító és erősödő
magántulajdoni berendezkedés életre hívta az öröklést és az öröklési jogot.
A magántulajdoni rend és az öröklés összefüggését a történelmi-tár-
sadalmi fejlődés későbbi időszakaiban is világosan -nyomon követhetjük. A
feudális tulaidori kötöttségei korlátozzák a magántulajdont és egyben beha-
tárolják a vagyon halál esetére történő át örökíthetőségét is. Más módon, de
még nagyobb mértékben korlátozott a magántulajdon szerepe a szocialista
tulajdoni rendszerben; s ezért szúk körre, az egyéni tulajdon körére szorul
vissza az öröklés lehetősége is. A kapitalista tulajdoni berendezkedés a
magántulajdon szentségére épül; ennek egyenes következménye az öröklés
lehetőségének teljes körű jogi elismertsége.
Nem véletlen, hogy a kialakuló és megerősödő kapitalista társadalmak-
ban a vagyoni - és köztük az öröklési jogi - viták nemcsak az igazságszol-
gáltatási gyakorlatban foglalnak el jelentős helyet, hanem átszövik az élet
egyéb színtereit is . Feltűnő például, hogy milyen fontos szerepet játszanak
e korok (mindenekelőtt a 19. század) szépirodalmában az örökösödési vi -
ták, az öröklési jogi perek; elég ezzel kapcsolatban a múlt század regény-
irodalmára: Dickens, TrolIope, Balzac, Jókai és Mikszáth múveíre utalni.
Nem szépek, bár gyakran humorosak, sőt épületesek ezek a perpatvarok e
kiváló irodalmi feldolgozásokban: a vagyonszerzés, a bírvágy elhatalmaso-
dása szépen lepleződik le bennük. Szellemes rövidsége miatt idézzük meg
itt Gianni Schicchi - Dante Isteni Színjátékában (Pokol, XXX. Ének) is fel-
villantott és Puccini által vígoperai librettóhoz felhasznált - történetét. A
dúsgazdag firenzei Buoso Donati halálakor annak távoli rokona, Simone de
Donati - egy szép lovat jutalmul ígérve - arra bírja rá Gianni Schicchit,
hogy a haldoklót imitálva mondja tollba a jegyzőnek a vagyonos örökhagyó
végrendeletet. Schicchi - Dante szerint, Babits fordításában -, "hogy szert
tegyen a ménes csillagára, magára vette a meghalt Buoso Donati alakját,
hogy testamentumát ő megcsinálja". A hamis végrendeletre bujtogató
Simone és a többi rokon, természetesen, mind magát várja fő kedvezrné-
nyezettnek; a ravasz Gianni Schicchi azonban - a helyzettel élve, Simone
és a többi rokon elképedése közepette - a hagyaték túlnyomó részét saját

9
magának "hagyja", s a rokonok, köztük az egész turpisság értelmi szerző­
jének szemét apró, értéktelen juttatásokkal szúrja ki.
Nem lehet csodálkozni azon sem, hogy a magántulajdonosi rend bírálói
közül sokan (egyes utópista szocialisták, de mások is) az öröklés lehetősé­
gében és az öröklési jogban látták a társadalmi bajok okát, nem véve észre,
hogy az öröklés lehetősége és az öröklési jog csak ártatlan velejárója magá-
nak a magántulajdonra épülő társadalmi berendezkedésnek.

10
 I. Rész

Öröklési rend. Az öröklési jog alapfogalmai.

Az öröklés előfeltételei

l. Fejezet. Öröklési rend

2. Fejezet. Az öröklési jog alapfogalmai
3. Fejezet. Az öröklés előfeltételei. Kiesés az öröklésből

1. Fejezet

Öröklési rend

a) Tulajdoni rend és öröklési rend

A tulajdonos vagyonában halála esetén bekövetkező tulajdonosváltozás tör-

téneti kialakulása és jogi elismerése a magántulqjdonosi rend megszilárdu-
lásának eredménye. Öröklésről a magántulajdonosi rendnek abban az álla-
potában beszélhetünk, amikor a tulajdonos jogosulttá válik az életében tu-
lajdonában tartott vagyontárgyak tulajdonjogának halála utáni átszármaz-
tatására: családtagjaira, illetve - ilyenek hiányában - nemzetségére. s ké-
sőbb - a végintézkedési jog elismerésével- kívülálló személyekre is.
Az öröklés lehetősége az egyszeru árutermelő társadalmak fejlettebb jog-
rendszereiben nyert elismerést. A római magánjog az öröklési jog terén is
fejlettebb volt a korabeli jogrendszerek többségénél. mindenekelőtt a vég-
intézkedésen alapuló öröklés korai elismerésével: a végrendeleti öröklés
már a XII táblás törvényben megelőzi a törvényes öröklést.
A feudális tulajdoni berendezkedés számos jogi kötöttséggel (az ősiség
és úrbériség intézményével, a királyi adományrendszerrel stb.) korlátok
közé helyezte és erősen színezte az öröklési jog érvényesülését. Az öröklési
jog elveinek szabad kibontakozásához e feudális korlátok lebontása adta
meg a lehetőséget; erre a polgári átalakulás megvalósulásával párhuzamo-
san került sor, a különbözö fejlettségú államokban kűlönbözó időpontok-
ban. A magyar öröklési jogban a legfontosabb feudális kötöttségeket 1848-
ban [ősiség (és királyi adományrendszer): 1848. évi XV. tc.; úrbéríség:
1848. évi IX. tc.] megszüntették; de számos feudális jellegzetességet az
l86l-es országbírói értekezlet által alkotott Ideiglenes Törvénykezési Sza-
bályokban (bizonyos vonatkozásokban egészen a II. világháború utáni éve-

II
kig) is fenntartottak; csak 1946-ban került sor, pl. "a volt rendi megkülön-
böztetésekből eredő egyes házassági vagyonjogi és öröklési jogi szabályok
hatályának" megszüntetésére (XII. tc.).
A magyar jogban a magántulajdon - 1945-öt követő - radikális korIáto-
zásával az örökölhető vagyontárgyak köre is beszúkült: örökölni csak a
magántulajdonban (illetve ún. személyi tulajdonban) tartható ingóságokat
és törvényileg korlátozott ingatlanokat lehetett. A magántulajdon teljes kö-
rű elismerésével ezek a korlátozások 1990-t követően megsz úntek: az al-
kotmány kimondja a magántulajdon egyenjogúságát [9. § (1) bek], s bizto-
sítja a tulajdonhoz való jogot [13. § (1) bek], és ezzel teljes körű értelmet
nyer az öröklési jogot biztosító alkotmányos tétel [14. §] is.
E nagyon vázlatos történeti szemle legfontosabb általános tanulsága az,
hogy az örökölhető javak körét minden történelmi korban és minden társa-
dalmi berendezkedésben a tulajdoni rend határozza meg; az öröklési jog
"csak" azt szabályozza, hogy az egyéni tulajdonban tartható javak a tulaj-
donos halála esetére milyen módon háramolnak Ebben az értelemben az
öröklési rend a tulajdoni rend függvénye.

b) Ipso iure öröklés

A jogrendszerek különbözhetnek a tekintetben, hogy az örökös elfogadó

nyilatkozatára sz ükség van-e az örökléshez vagy sem. (A római magánjog
pl. bizonyos örökösök tekintetében nem kívánt elfogadó nyilatkozatot, más
örökösök esetében viszont az elfogadó nyilatkozattól függött az öröklés be-
állta.) A magyar öröklési jog - a modern jogrendszerek többségéhez hason-
lóan - nem kíván meg ilyen jognyilatkozatot, vagyis az öröklés minden kü -
lön jogcselekmény nélkül, az örökhagyó halálának pillanatában a törvény
erejénélfogva áll be: ipso iure öröklés. Ezt a helyzetet a szaknyelv úgy fejezi
ki, hogy az öröklés az örökhagyó halálával nyílik meg, és az örökös az örök-
lés megnyíltával a hagyatéket elfogadás vagy bármely m ás jogcselekmény
nélkül megszerzi [Ptk, 673. § (1)-(2) bek]. Az ipso iure öröklési rendszerben
a hagyatékátadó végzés nem konstitutív hatályú, hanem az öröklés közhi-
telű tanúsítására szolgál. A tulajdonos személyében történő változás tehát
az örökhagyó halálával a törvény erejénél fogva automatikusan következik
be. Ez egyben azt is jelenti, hogy a magyar jog szerint az elhunyt személy
vagyona nem válik uratlanná, a magyar öröklési jogban nincs nyugvó ha-
gyaték. (Az örökléshez az örökös elfogadó nyilatkozatát vagy más jogcse-
lekményt megkívánó öröklési rendszereket - az ipso iure rendszerrel szem-
beállítva - aditionalis öröklési rendszernek nevezzük) )
A magyar jog szerint örökölni törvény vagy végintézkedés alapján lehet.
Az első esetben törvényes öröklésről (l. II. Rész), a másodikban végintézke-
désen alapuló öröklésről (l. III. Rész) beszélünk Amennyiben az örökhagyó
után végintézkedés maradt, az öröklés rendjét ez határozza meg; végintéz-
kedés hiányában az öröklés rendjére a törvény az irányadó [Ptk. 599. § (1)-
(2) bek].

12
 2. Fejezet

Az öröklési jog alapfogalmai

a) Öröklés

Öröklés az ember vagyonában halála esetén bekövetkező egyetemes jog-

utódlás.

- Az öröklés kizárólag az emberhez, mint természetes személyhez kapcso-

lódó jogi. változás; a jogi személyek vagyonában megszúnésük esetén be-
következő egyetemes jogutódlást nem tekinthetjük tehát öröklésnek.
- Az öröklést a tulajdonos halála mint jogi tény önmagában kiváltja: a jog-
utódlás a tulajdonos halálával, a jogutód elfogadása vagy bármely más
jogcselekménye nélkül bekövetkezik.
- Az öröklés az elhunyt tulajdonos vagyonában bekövetkező egyetemes
(universalis) jogutódlás. amellyel a jogutód a vagyont vagy annak egy meg-
határozott hányadát, mint egészet szerzi meg [Ptk. 598. §). A törvényköny-
vek az öröklési jog keretében szabályozzák a tulajdonos halálával beálló
bizonyos más jogutódlásokat: a hagyomány, a halál esetére szóló ajándék
megszerzését is; ezek azonban egyedi (singularis) jogutódlást jelentenek és
ezért nem mínősülnek öröklésnek. Ugyancsak az öröklési jog keretében
kap szabályozást a kötelesrész intézménye is, mivel a kötelesrészi igény a
tulajdonos halálával keletkezik; a kötelesrész azonban a magyar jogban
nem tekinthető öröklési jogi jogutódlásnak. a kötelesrészre jogosult nem
mínösűl az örökös jogutódjának [l. alább a h) pontban). Ehhez hasonlóan
az örökhagyó halálával keletkező kötelmi jogi követelés a kötelmi jogi ha-
gyomány és a meghagyás is, amely kötelmi jogi igényeknek az alanya az
örökhagyónak szintén nem jogutódja [l. alább az f) és g) pontokban).

Az öröklés a tulajdonjogi viszonyban, a tulajdonos személyében alany-

változást eredményez. Az egyetemes jogutódlás tehát tulajdonosok között
megy végbe; kívételes" esetben, így pl. a magyar öröklési jog özvegyi jog in-
tézményében a jogutódlás során a tulajdonos személyében bekövetkező
alanyváltozás mellett haszonélvezeti jog is keletkezik (l. II. Rész 3. Fejezet).
Több személy öröklése esetén az egyes személyeket megillető vagyoni há-
nyadokat (vagyontárgyakat) örökrésznek nevezzük.
A magyar jog szerint az öröklés szükségszerűjogutódlás. tehát a magyar
jog szerint nincs ún. uratlan vagyon. Ez következik abból, hogy az elhunyt
tulajdonos vagyona a végintézkedésben megjelölt személyekre. ilyenek hiá-
nyában a törvényben kijelölt személyekre, s ezek között végső soron az ál-
lamra száll, akit - mint törvényes örököst - a visszautasítás joga nem illeti
meg [l. II. Rész 1. Fejezet g) pont).

13
 b) Örökhagyó

Örökhagyó az elhunyt személy, a meghalt tulqjdonos, akinek vagyonában

halála miatt egyetemes jogutódlás következik be.

c) Öröklési jogcímek

A modern jogrendszerek biztosítják az örökhagyó végintézkedési szabadsá-

gát, vagyis azt a jogot, hogy a vagyon tulajdonosa vagyonát halála esetére
(csakúgy, mint életében) arra ruházza át, akire akarja (1. III. Rész 1. Feje-
zet). A végintézkedési szabadság elvéből következik, hogy az öröklés rendjét
elsősorban az örökhagyó végintézkedése határozza meg; törvényes örök-
lésnek akkor van helye, ha a végintézkedés a hagyatéket nem meríti ki.
Mint már röviden említettük, így van ez a mai magyar öröklési jogban is [a
v égíntézkedésen alapuló és a törvényes öröklés összefüggéseihez részlete-
sen l. III. Rész 4 . Fejezet c) pont]. A kötelesrész a mai magyar jog szabályo-
zása szerint nem tekinthető valódi öröklési jogcímnek. még ha a köteles-
részi igény keletkezése elválaszthatatlan is az öröklés megnyíltától. s ha ez
az igény számos egyéb ponton is (pl. az ún. kíesésnél) összefügg öröklési
jogi tényekkel. A mai magyar jog - éppen ezen összefüggések miatt - a kö-
telesrészt az öröklési jogban szabályozza, de lényeget tekintve kötelmi jogi
igényként kezeli [l. alább h) pontban, illetve a IV. Rész l. Fejezetében].

d) Hagyaték

Hagyaték az örökhagyóról halála esetén jogutódaira átszálló egész - aktív

és passzív - vagyon: vagyontárgyaínak, valamint polgári jogi jellegű vagyoni
jogainak és kötelezettségeinek összessége.

- A hagyatékhoz tartozó átszálló jogok és kötelezettségek polgári jogi jelle-

gűek; a nem polgári jogi jellegű jogok és kötelezettségek esetleges átszállá-
sáról nem az öröklési jog, hanem más jogterületek (nyugdíjról, járadékról
a társadalombiztosítás, tartási kötelezettségrőla családi jog stb.) szabályai
döntenek.
- Az örökhagyó polgári jogi jellegű nem vagyoni (személyhez fűződő) jogai-
nak és kötelezettségeinek esetleges átszállásáról szintén nem az öröklési
jog, hanem a polgári jog egyéb (pl. szerz öí jogi) szabályai adnak eligazítást.
- Végül nem tartoznak a hagyatékhoz az örökhagyó polgári jogi vagyoni
jellegű jogai közül sem azok, amelyek kifejezetten az örökhagyó életére
szóltak (pl. a haszonélvezeti jog; a szerz ödésen alapuló tartásra, életjára-
dékra vonatkozó jog stb.); illetve azok a jogok, amelyeknek esetleges át-
szállásáról más polgári jogi szabályok (pl. az életbiztosítás alapján meg-

14
 illető jogokra, a takarékbetétkönyvre vonatkozó jogra, a lakásbérleti jog
folytatására irányadó rendelkezések) döntenek.

e) Örökös

Örökös mindenekelőtt az örökhagyó egyetemes jogutódja, az örökhagyó va-

gyoni jellegű jogainak és kötelezettségeinek vagy azok meghatározott há-
nyadának új alanya. Kivételesen örökösnek mínósül az örökhagyó egyes
meghatározott vagyontárgyainak megszerz ö]e is.
Ez a tételes jog nyelvén a következőt jelenti:

- örökös elsősorban az, akire az örökhagyó hagyatéka (aktivumaival és

passzívumaival együtt) mini egész száll át [Ptk. 598. §], ideértve azt a sze-
mélyt is, akire nem az egész hagyaték, hanem annak meghatározott há-
nyada száll át [Ptk. 636. § (2) bek.]; ezenkívül
- kétség esetén örökös az is, akinek az örökhagyó az egész hagyaték értéké-
nek jelentős részét kitevő meghatározott vagyontárgya(ka)t juttat, ha az
örökhagyó feltehető akarata szerint e személynek a hagyatéki terhek vise-
lésében is osztoznia kell [Ptk. 636. § (3) bek.]. Az ítélkezési gyakorlat sze-
rint a hagyaték értékének jelentős részét képezi a hagyaték minimum egy-
ötöde (egynegyede). Ezt az örökösi kategóriát el kell határolni a dologi ha-
gyományostól [l. alább az l. sz. példát].

A hányad szerint öröklő több örököst örököstársaknak nevezzük.

Örökös természetes személy, jogi személy és jogi személyíség nélküli jog-
alany (gazdasági társaság) egyaránt lehet. Az öröklési képesség kezdő és
végső időpontját a jogképesség keletkezésére, illetve megszúnésére vonat-
kozó szabályok szerint kell meghatározni.

f) Hagyomány

Hagyomány az örökhagyó végrendelete alapján bekövetkező legtipikusabb

különös (singularisJ jogutódlás. amelynek jogosultja: a hagyományos a ha-
gyatékban meglevő (kivételesen a hagyatékban meg sem lévő) valamely
vagyontárgy tulajdonosa lesz, anélkül, hogy a hagyatéki terhek viselésében
is osztoznia kellene. A hagyományos csak az esetleg őt terhelő hagyomány
(vagy meghagyás) teljesítéséért felel, az örökhagyó tartozásaiért nem; eze-
kért helytállásra csak akkor köteles (méghozzá a jogalap nélküli gazdago-
dás szabályai szerint), ha hagyományát más hagyatéki hitelező sérelmével
elégítették ki és ez a hitelező az örökösöktől nem szerezhet kíelégítést [l. V.
Rész 2. Fejezet d) pont].

15
fa) Ha a hagyományos az örökhagyó által a végrendeletben neki rendelt. a
hagyatékhoz tartozó (de nem örökségnek mínósülő) vagyontárgyat közvet-
lenül az örökhagyótól (az örökhagyó közvetlen jogutódjaként) szerzi meg,
dologi hagyományrendelésrőlés dologi hagyományról beszélünk [Ptk, 641.
§ (l) bek]. A Ptk. a dologi hagyományként rendelhető vagyontárgyak te-
kintetében nem állít fel korlátot; a tipikus dologi hagyományok ingó dol-
gok, de elvben ingatlan is lehet dologi hagyomány, feltéve, hogy értéke a
hagyaték egészéhez képest nem jelentős, vagy az ily módon részesített sze-
mély - az örökhagyó feltehető akarata szerint - a hagyatéki terhek viselé-
sében nem osztozik

1. sz. példa: Az örökhagyó végrendeletében vagyonát fele-fele arányban két

gyermekére (Gyl, Gy2) hagyja; X. barátjának rendeli ugyanakkor a könyv-
tárát, Y. barátjának pedig a személygépkocsiját. Gyl és Gy2 mindenkép-
pen örökösnek minősülnek; X. és Y. viszont nem örökös, hanem dologi
hagyományos, kivéve, ha a könyvtár, illetve a személygépkocsi értéke a
hagyaték egészéhez képest jelentősnek minősül, és ha az örökhagyó felte-
hető akarata szerint X.-nek és Y.-nak a hagyatéki terhek viselésében is
osztoznia kell.

tb) Ha a hagyományos a végrendeletben neki rendelt vagyontárgyát (va-

gyoni szolgáltatást) nem közvetlenül az örökhagyótól (nem az örökhagyó
közvetlen jogutódjaként), hanem az örököstől (esetleg a hagyományostól)
szerzi meg, kötelmi hagyományrendelésrőlés kötelmi hagyományról beszé-
lünk [Ptk, 641. § (2)-(3) bek.]. A kötelmi hagyomány tehát az örököst (eset-
leg a hagyományost) terheli; így a hagyományos az örökös (a hagyományos)
közvetlen jogutódja, s az örökhagyóé közvetve is csak akkor, ha a vagyon-
tárgy (vagyoni szolgáltatás) a hagyaték része. Az ilyen hagyományos igénye
kötelmi jellegű követelés (innen az elnevezés): az örökössel (esetleg a ha-
gyományossal) szemben keletkezik, az örökhagyó végrendelete alapján, az
örökhagyó halálakor (azaz az örökség megnyíltakor). Mint kötelmi jogi
igény a kötelmi hagyomány (öt év alatt) elévül. Ha a kötelmi hagyományt a
hagyományos köteles teljesíteni, alhagyományról beszélünk; kétség eseté-
ben (ha a végrendelet e tekintetben nem világos) a hagyomány kiadása az
örököst terheli [Ptk. 641. § (3) bek].

2. sz. példa: Az örökhagyó végrendeletében fele-fele arányban gyermekeit

(Gyl, Gy2) nevezi meg örököseiül; X. barátjának adja a könyvtárát. Egy-
idejűleg kötelezi Gyl-t, hogy unokahúgának (Uhug) , Gy2-t pedig, hogy
unokaöccsének (Uöcs) fizessen 50 OOO-50 OOO Ft-ot; X. barát pedig köteles
Y. barátnak kiadni a könyvtárból az l848-as kiadású Károli Gáspár-féle
bibliát, Z. barátnak pedig fizetni 20 OOO Ft-ot. A példában Gyl és Gy2 örö-
kösök, X. dologi hagyományos, Uhug és Uöcs kötelmi hagyományosok. míg
Y. és Z. (kötelmi) alhagyományosok.

16
 Tekintettel arra, hogy a hagyomány kiadására az örökség kiadása előtt
kerül sor [Ptk. 677. § (1) bek.], s hogy a hagyományos az örökhagyó tarto-
zásaiért enyhébb szabályok [Ptk. 684. §] szerint áll helyt, mint az örökös,
bizonyos esetekben értelme lehet annak, hogy az örökhagyó hagyományt
az örökös javára rendeljen; az örökös javára rendelt hagyományt előha­
gyománynak nevezzük [Ptk. 641. § (3) bek.].

g) Meghagyás

Meghagyással az örökhagyó végrendeletében valamely hagyatékban része-

sülő személyt (örököst vagy hagyományost) kötelezettséggel terhel, amely
számára esetleg vagyoni megterhelést is jelent, de amely a kedvezménye-
zett részére nem jelent vagyoni juttatást. A meghagyás követelésére a ked-
vezményezett (vagy más személy) nem válik jogosulttá .

3 . sz. példa: Az örökhagyó végrendeletében házastársát (H) jelöli ki egész

hagyatéka örököséül, meghagyja ugyanakkor, hogy H köteles az örökhagyó
szüleinek síremléket állítani.
A meghagyásnak nincs minden esetben konkrét kedvezményezettj e; pl.
meghagyással rendelheti el az örökhagyó szellemi hagyatékának ápolását
(rn úveí kiadását stb.).
Lényeges eleme tehát a meghagyásnak. hogy - a hagyománnyal ellen-
tétben - a kedvezményezett részére nem jelent vagyoni juttatást, és jogilag
(bírói úton vagy más jogi eszközökkel) nem kényszeríthető ki, teljesítése
csak erkölcsi kényszeren nyugszik.
Más a helyzet az ún. közérdekű meghagyás esetében, amikor a megha-
gyás teljesítését - ha az szerződés tárgyául alkalmas szolgáltatásban (pl.
közsegí emlékmű állíttatásában) áll - az érdekelt szerv (pl. a közsegí ön-
kormányzat) követelheti és jogilag (bírói úton) is érvényesítheti. Lehetséges
az is, hogy az örökhagyó a meghagyással terheltnek a hagyatékból történő
részesítését (öröklését, hagyományszerzését) a meghagyás teljesítéséhez kí-
vánja kötni (ún. feltételes juttatás); ha ez bizonyított vagy feltehető, a meg-
hagyás ugyan bíróilag nem kényszerithetö ki, de a meghagyással terhelt a
részesítést elveszti, ha a meghagyast nem teljesíti, vagy annak teljesítése
neki felróható okból vált lehetetlenné [Ptk. 642. § (1)-(2) bek.].
A meghagyás kedvezményezettje az örökhagyó tartozásaiért nem felel,
még annyiban sem, mint a hagyományos.

h) Kötelesrész

Kötelesrész az örökhagyó legközelebbi rokonainak, illetve házastársának a

törvény szerint járó minimum-részesedése az örökhagyó vagyona terhére. A
kötelesrészi igény tehát szorosan kapcsolódik az örökhagyó vagyonához és
az örökhagyó halálához, s ezért szabályai a Ptk.-n belül az öröklési jogban

17
helyezkednek el. A kötelesrésznek az öröklési joghoz ezen a rendszerbeli
kapcsolódáson túlmutató összefüggései is vannak: a kötelesrészi igény is
az öröklés megnyíltával nyílik meg, s az öröklés egyéb előfeltételeinek is
fenn kell állniuk; a kiesési okok többsége a kötelesrészi igényre is vonatko-
zik stb. Jogi természetét tekintve a kötelesrészi igény a mai magyar jogban
- a római jog mintájára felépülő kontinentális jogrendszerek többségéhez
hasonlóan - mégsem mínósül örökségnek, hanem a hagyatékkal (ponto-
sabban: az örökösökkel, esetleg az örökhagyó által megajándékozottakkal)
szembeni kötelmi jogi követelésnek tekintendő (l. IV. Rész 1. Fejezet) .

3. Fejezet

Az öröklés előfeltételei. Kiesés az öröklésből

Az öröklés előfeltételeinek összefoglalásánál elöljáróban azt kell kiemel-

nünk, hogy a törvényi előfeltételek nemcsak az öröklésre, mint egyetemes
(universalis) jogutódlásra. hanem az örökhagyó vagyonában bekövetkező
különös (singularis) jogutódlás (dologi hagyomány, halál esetére szóló aján-
dékozás) eseteire is vonatkoznak. Sőt, az előfeltételekegy része: az örökha-
gyó halála, illetve az örökhagyó túlélése, valamint az ún. kiesési okok [l.
alább a d) pontban] többsége a kötelmi hagyománynál. illetve a köteles-
résznél is érvényesül.

a) Az örökhagyó halála

Mint láttuk, az öröklés a halál esetére vonatkozó jogutódlás legtipikusabb

esete. Az öröklésnek tehát legelső előfeltétele a tulajdonos halála. A jogké-
pességre vonatkozó általános szabályok szerint - joghatását illetően, így
öröklési jogi hatását tekintve is - a halállal azonos következménye van a
holtnak nyilvánításnak és a halál ténye bírói megállapításának. (Emlékez-
tetünk rá, hogy a holtnak nyilvánítás csupán a halál vélelmét állítja föl; ha
ez a vélelem megdől, az öröklés előfeltétele is elesik.)
Az öröklési jogi jogviszonyokban fontos szerepe van a halál időpontjá-
nak. Ez határozza meg a jogutódlás kezdő időpontját: az öröklés az örök-
hagyó halálának pillanatában nyílik meg [Ptk. 673. § (l) bek.]. A halál idő­
pontjától függ továbbá sok esetben a jogutódok (rníndenekelőtt az örökö-
sök) személye is, hiszen az örökhagyó jogutódja csak az lehet, aki (amely)
az örökhagyó halálának, azaz az örökség megnyíltának pillanatában már
(és még) polgári jogilag (természetes vagy jogi) személynek (jogalanynak)
tekinthető. Mindezek miatt a holtnak nyilvánításnál (és részben a halál
tényének b írót meg állapításáriáll a körülmények mérlegelése alapján (vagy

18
ezen lehetőségek kimerülése esetén kifejezetten fikcióval: Ptk. 24. §) megál-
lapított időpontnak az öröklési jogban döntő jelentősége lehet.

b) Öröklési képesség, illetve szerzöképesség

Öröklési képessége minden jogalanynak, minden jogképes személynek, il-

letve szervezetnek van. Az öröklési képesség tehát a jogalanyok jogképes-
ségének része, egybeesik az általános polgári jogi jogképességgel. Ezért
írtuk fent, az örökös fogalmi körülhatárolásánál, hogy természetes és jogi
személyek, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező jogalanyok (gazda-
sági társaságok) egyaránt lehetnek örökösök. A jogképesség általános sza-
bályaiból következik, hogy a méhmagzat, illetve az alakulóban lévő jogi
személy és jogalanynak m ínösül ö gazdasági társaság is rendelkezik - felté-
teles: az élve születéstől, illetve a megalakulástól függő - öröklési képesség-
gel.
A szerzőképesség szúkebb fogalom, mint a jogképesség, azaz az öröklési
képesség. Szerzőképesség alatt az öröklési jogban is azt értjük, hogy az
öröklésre elvben képes személy - a konkrét esetben érvényesülő jogsza-
bályokra tekintettel - ténylegesen megszerezheti-e a hagyatéket. illetve a
ráeső örökrészt. A vagyontárgyak többséget illetően a jogrendszerek nem
állítanak fel különös szerz öképességí korlátokat; ilyenek mégis előfordul­
hatnak bizonyos sajátos tulajdonságú vagyontárgyaknál. így ingatlanoknál
(pl. külföldi állampolgárok vagy külföldi székhelyű jogi személyek szerz ö-
képességének korlátozásával) . Hatályos öröklési j ogunkban a szerzöképes-
ség ilyen természetű korlátozása nem szerepel. Szerzöképességí korlátozás-
ként fogalmaz meg viszont a törvény [Ptk. 600. § b), 601. §] egy, a házas-
társra vonatkozó sajátos kiesési okot [l. alább a d) pontban].

c) Az örökhagyó túlélése

A törvény az öröklés (hagyományszerzés , kötelesrészi igény) kifejezett elő­

feltételévé teszi, hogy az örökösnek (hagyományosnak, kötelesrészre jogo-
sultnak) túl kell élnie az örökhagyot. A túlélés követelménye önmagában
abból is levezethető, hogy az elhunyt személynek már nincs jogképessége.
azaz öröklési képessége, így sem törvény, sem végintézkedés szerint nem
lehet örökös. ("Az utóbbi négyszáz évben bármikor éltem lettem volna lé-
gyen, sohasem kellett volna öt embernél többet eltennem vagy tetetnem láb
alól, hogy minden az enyém legyen. Mindenkori édesapámat természetesen
beszámítva." Esterházy Péter: Harmonia Caelestis)
A Ptk. ezt az előfeltételt negatív formában, azaz kiesési okként fogalmaz-
za meg: "Kiesik az ör öklésből. aki az örökhagyó előtt meghal" [600. § a)].
Tekintettel arra, hogy az egyéb kiesési okok jellegükben meglehetősen el-
térnek a túlélés követelményét ól. ezt a feltételt e helyen kűlön és nem a
kiesési okok tárgyalása közben említjük.

19
 Hatályos polgári jogunk nem állít fel véleimet az egyszerre, "közös ve-
szélyben" elhunyt hozzátartozók halálozási sorrendjére. Ilyen vélelmek az
öröklés sorrendjének megállapíthatóságánál komoly bizonyítási nehézsége-
ket oldhatnának föl. Vélelem hiányában minden egyes esetben külön bizo-
nyítás kérdése az egyszerre - pl. (közlekedési) balesetben - elhunyt hozzá-
tartozók halálozási sorrendjének és - ezzel- az egymás utáni öröklés rend-
jének meghatározása.
Mivel a túlélés az öröklés legalapvetőbb előfeltétele, az elhalálozás sor-
-ren dje - adott esetben, pl. közös balesetben: szinte véletlenszerű sorrendje
- alapvetően befolyásolja a vagyon háramlásának rendjét. Az ilyen véletle-
nek által befolyásolt öröklési sorrendet végrendelettellehet igazán megval-
toztatni; a törvényes öröklés erre csak viszonylagos eszközöket kínál, pl. a
magyar jogban az ági öröklés lehetővé tételével [l. II. Rész 5. Fejezet ab)
pont]. De lege ferenda helyesebb volna ezért kizárni a közös veszélyben
elhaltak egymás utáni öröklését.

d) Kiesés az öröklésből

Kiesés fogalma alatt a hatályos magyar öröklési jog azokat az eseteket fog-
lalja össze, amelyekben az érintett személyt a törvény rendelése folytán
örökösként (hagyományosként) és - meghatározott esetekben - köteles-
részre jogosultként figyelmen kívül kell hagyni. A kiesés az öröklés negatív
előfeltétele: az örökléshez az kell, hogy az érintett személy vonatkozásában
ne álljon fenn kiesési ok.
"Kiesik az öröklésből

- aki az örökhagyó előtt meghal;

- aki a hagyatékot az öröklés megnyílásakor törvénynél fogva nem szerezheti
meg;
- aki az öröklésre érdemtelen;
- aki lemondott az öröklésről;
- akit az örökhagyó az öröklésből kizárt vagy kitagadott;
- aki az örökséget visszautasította" [Ptk. 600. §].

A kiesés általában relatív hatású: a kiesést eredményező jogi tény csak

az érintett személy figyelmen kívül hagyását eredményezi, a kiesett személy
rokonaira ilyen hatással nincsen [kivétel lehet a lemondás meghatározott
esete, l. alább a dd) pontban]. A kiesés következtében öröklő személyt

- törvényes öröklés esetén a törvény határozza meg (l. II. Rész 1. Fejezet);
- végíntézkedésen alapuló öröklés esetében
- meghatározhatja maga az örökhagyó: helyettes örökös nevezésével [Ptk.
640. § (l) bek.], ilyen hiányában

20
- örökölhet az ún. törvényes helyettes örökös [Ptk. 640. § (2) bek], ilyen
hiányában
- érvényesülhet a növedékjog [Ptk. 639. §], enélkül pedig [Ptk. 599. § (2)
bek, 637. § (I) bek]
- a törvényes öröklés szabályai döntenek (1. II. Rész).

A kiesési okokat a Ptk, taxatíve sorolja fel: csak a törvényben felsorolt

okok vezetnek az érintett személy öröklési jogi szempontból történő figyel-
men kívül hagyására.
Az egyes kiesési okokról az alábbiakat szükséges megjegyezni:

da) Az örökhagyónak az örökös (hagyományos, kötelesrészre jogosult) általi

túlélését mint az öröklés előfeltételét a fenti c) pont alatt már külön tárgyal-
tuk

db) A külön élő házastárs kiesése

Kiesik az öröklésből és ezért nem örökölhet az örökhagyó külön élő házas-
társa. A házastárs sajátos kiesési esetének az indoka kézenfekvő: a házas-
ság mint jogi kötelék az életközösséggel nyeri el teljes tartalmát, s ezért az
öröklési jogi következmények (csakúgy, mint az alapvető házastársi va-
gyonjogi hatások) csak a házastársi életközösség fennállása alatt fűződnek
a kötelékhez. A kiesés részben másként alakul az egyes öröklési jogi jogvi-
szonyokban (BH 1998/6. sz. 280.):

- Törvényes örökösként (éspedig mind állagörökösként. mind haszonélvezeti

örökösként, 1. II. Rész l. Fejezet, 3. Fejezet) és kötelesrészre jogosultként
akkor esik ki a házastárs, "ha az öröklés megnyílásakor a házastársak
között életközösség nem állott fenn, és az eset körülményeiből nyilvánva-
ló, hogy az életközösség visszaállítására nem volt kilátás" [Ptk, 60 l. § (I)
bek.]. A bizonyítási teher általános elvei (Pp. 164. §) szerint a kiesésre hi-
vatkozó fél terhére esik, ha a kiesés két konjunktív feltételének (vagy azok
egyikének) bizonyítása sikertelen. Indokolásában részben téves ezért a
Legf. B. Pfv. V. 21.882/1997. sz.: BH 2000/7. sz. 304.
- Végintézkedési örökösként a házastárs az életközösség megszakadása
előtt tett végintézkedés alapján kiesik akkor, "ha az öröklés megnyílásakor
a házastársak között életközösség nem állott fenn, kivéve, ha a körülmé-
nyekből az következik, hogy az örökhagyó végintézkedését azért nem von-
ta vissza, mert házastársát az életközösség megszakadása ellenére is jut-
tatásban kívánta részesíteni" [Ptk. 601. § (2) bek]. A bizonyítási teher ál-
talános elvei szerint (Pp. 164. §) az életközösség megszakadásának bizo-
nyítatlansága ebben az esetben is a kiesésre hivatkozó fél terhére esik A
házastárs terhére esik viszont, ha nem sikerül bizonyítani, hogy az örök-
hagyó a juttatás szándékától vezetve nem hatálytalanította végrendeletet.

21
 A külön élő házastárs kiesésével kapcsolatban tehát

- törvényes öröklésnél és kötelesrészi igénynél a kiesési vélelem az eset ösz-

szes körülményeiből (pl. az életközösség megszakadásának időtartamá­
ból, bontóper indításából, az életközösség helyreállítására tett kísérletek
kudarcából stb.: BH 1987/1. sz. 18.) megerősítésre szorul;
- az életközösség megszakadása előtt tett végintézkedésnél viszont a véle-
lem a kiesés mellett szól, s a körülményekből kell a végintézkedési jutta-
tás szándékának esetleges megerősítésére következtetni tudni. A házas-
társi életközösség megszakadása után tett végintézkedés alapján a házas-
társ vitán felül örököl.

A házastársra vonatkozó ez a kiesési ok hivatalból (hagyatéki eljárásban

a közjegyző, perben a bíró által) nem vehető figyelembe (BH 1994/12. sz.
670.); a kiesési okra hivatkozni kell és arra "csak az hivatkozhat, aki a há-
zastárs kiesése folytán maga örökölne, vagy a végíntézkedéssel reá rótt kö-
telezettségtől, illetőleg más tehertől mentesülne" [Ptk. 601. § (3) bek]. A
Pp. 1995. évi módosítása (1995. évi LX. törvény) után a bíróságok általá-
nos kitanítási kötelezettsége megszünt: nem érvényesül az oIficialitás elve.
Tartalmilag nem változott e tekintetben a helyzet a Pp. 1999. évi módosítá -
sa (1999. évi ex. törvény) után sem. Ennek megfelelően a bíróság csak
akkor köteles a sz ükséges tájékoztatással ellátni a peres felet, ha annak
nincs jogi képviselője. és ez a tájékoztatási kötelezettség is csak a perbeli
eljárási jogokra és kötelezettségekre korlátozódik [Pp. 7. § (2) bek]. Ezért
az öröklésből történő kiesés tekintetében is alapvetöen megváltozott a ko-
rábbi jogi helyzet, amikor az érdekeltet figyelmeztetni kellett jogaira a ki-
esés tekintetében is (BH 1994/12. sz. 670.). Ma, amennyiben az arra jogo-
sult a kiesési okra nem hivatkozik. a házastárs örökölni fog; a bíróság a
kiesési okot hivatalból nem veheti figyelembe (BH 1998/6. sz. 280.). A há-
zastárs kiesésének ez a jogi konstrukciój a azzal a perj ogí következménnyel
is jár, hogy a közjegyző vagy a bíróság a kiesést csak a kiesésre hivatkozó
és perben álló fél viszonylatában mondhatja ki, a kiesés tehát esetleges
más érdekeltek javára nem szolgál (BH 1991/8. sz. 316.).
A 2009. évi XXIX. törvény 3. §-a a házastárssal azonos öröklési poziciót
ad a bejegyzett élettársnak Ez vonatkozik a bejegyzett élettárs kiesésére is.

dc) Érdemtelenség
Az érdemtelenségre vezető magatartások vagy az örökhagyó élete ellen,
vagy az örökhagyó utáni - végrendeleti, illetve törvényes - öröklés rendje
ellen irányuló magatartást jelentenek.
"Érdemtelen az öröklésre

- aki az örökhagyó életére tört;

- aki szándékos eljárásával az örökhagyó végakaratának szabad nyílvání-
tását megakadályozta, vagy annak érvényesítését meghiúsította. illetőleg
ezek valamelyikét megkísérelte;

22
- aki a hagyatékban való részesülés céljából az örökhagyó után törvényes
öröklésre jogosult, vagy az örökhagyó végintézkedésében részesített sze-
mély életére tört" [Ptk. 602. § (Ilbek.l.

Az érdemtelenségre vezető, a Ptk.-ban taxatíve felsorolt cselekmények

elkövetőjüket megfosztják attól a jogától, hogy az örökhagyó hagyatékában
bármilyen címen: örökösként, hagyományosként, kötelesrészre jogosultként
részesedjék.
Az érdemtelenség hivatalból (hagyatéki eljárásban a kö~egyző, perben a
bíró által) nem vehető figyelembe: arra hivatkozni kell, és csak az hivatkoz-
hat rá, aki az érdemtelen személy kiesése folytán maga örökölne, vagy a
v égíntézkedéssel reá rótt kötelezettségtől vagy más tehertől mentesülne
[Ptk. 602. § (3) bek.) . Ha az arra jogosult a kiesési okra nem hivatkozik, az
érdemtelenség az öröklés rendjének meghatározásánál figyelmen kívül ma-
rad.
Az érderntelen s égre vezető magatartást - bárki ellen irányult is - az
örökhagyó megbocsáthatja (általános megbocsátási jog): megbocsátási joga
van annak a személynek is, aki ellen az érdemtelenségre vezető magatartás
irányult, de csak az őt érintő magatartások tekintetében. A megbocsátás
történhet kifejezett (írásbeli vagy szóbeli) nyilatkozattal és ráutaló maga-
tartással is; ez utóbbi esetben a körülményekből (mindenekelőtt az örök-
hagyó, illetve az érderntelenségre vezető magatartással sértett személy és a
magatartás elkövetője közötti viszonyból) lehet a megbocsát ásra következ-
tetni. A megbocsátott magatartás érdemtelensegí okként nem vehető figye-
lembe [Ptk. 602. § (2) bek.) .
Az "életére töre' kifejezést a birói gyakorlat élet elleni szándékos (sőt cél-
zatos) támadásként fogja fel, amelynek azonban nem kell ténylegesen az
élet kioltásához vezetnie; az élet elleni célzatos magatartás kísérlete is ér-
demtelenségnek mínősül (BH 1964/5. sz. 4001.). A célzatosság ugyan-
akkor vétőképesség meglétét tételezi fel, függetlenül a büntetőjogi büntet-
hetőség megítélésétől (tévesen mosódik össze a vétőképesség a cselekvőké­
pességgel: BH 1991/2. sz. 64.).

dd) Lemondás az öröklésről

Az öröklésről történőlemondás az örökhagyó és a törvényes öröklésre jogo-
sult közötti írásbeli szerződéssel történik. A lemondásra akár ingyenese n,
akár ellenértékfejében sor kerülhet. A lemondás szerzödéses jellegéből kö-
vetkezik, hogy arra csak az örökhagyó életében kerülhet sor: a törvényes
öröklés sorrendjében törvényes öröklésre jogosult és az örökhagyó megál-
lapodásával. A hagyatéki eljárási gyakorlatban nemritkán - de teljesen
tévesen - lemondásnak hívják az örökösnek az örökrészére vonatkozó egy-
oldalú visszautasító nyilatkozatát [l. alább a de) pontban).
A lemondási szerzödés érvényességi követelményeire az élők közötti
szerzödések szabályai vonatkoznak. A lemondási szerz ödés alaki érvényes-
ségével kapcsolatban elegendő az egyszer ű írásba foglalás. Ez utóbbi meg-
oldás nem tűnik helyesnek. Noha itt nem vitásan élők közötti szerz ödésröl

23
van szó, több szempontból indokolt volna a végrendeletre vonatkozó szígo-
rúbb alakszer úségí követelmények előírása. Az akarati hibák szempontjá-
ból a lemondási szerz öd és amúgy is a végrendelettel esik egy tekintet alá: a
szerződési akarat hiánya vagy fogyatékossága miatt ugyanúgy lehet megt á-
madni, mint a végrendeletet [Ptk. 603. § (2) bek]. Tekintettel arra, hogy a
lemondás örökösödési jogviszony alapján megillető jogra vagy kötelezett-
ségre vonatkozó jognyilatkozatnak mín ósül, a korlátozottan cselekvőképes
vagy cselekvőképtelenörökös törvényes képviselőjének nyilatkozata csak a
gyámhatóság jóváhagyásával érvényes, sőt ellenérték nélküli lemondás
még ilyen jóváhagyással sem tehető érvényesen [Ptk. 13. § (l) bek b) pont,
16. § (l) bek b) pont, 13/A. § (l) bek].
A lemondás teTjedelmére vonatkozóan az örökhagyó és a törvényes örök-
lésre jogosult szabadon megállapodhat. Ennek megfelel öen lehetséges ,
hogy az örökhagyó és a törvényes örökrész várományosa akár az egész
várható örökrészre, akár annak egy részére vonatkozó lemondásban álla-
podjék meg [Ptk. 603. § (l) bek]. A lemondás - ellenkező kikötés hiányá-
ban - a lemondó kötelesrészére is vonatkozik, de minden további nélkül
lehetséges ellentétes szerz ödéses egyezség is. Ha a lemondás kifejezetten
csak a kötelesrészre vonatkozik, a kiesési ok nem érinti a lemondó sze-
mélyt más öröklési jogcímen (akár örökösként, akár hagyományosként)
megillető jogokat [Ptk. 605. § (l) bek.]. Előfordul, hogy a lemondó személy
hányada a lemondást követően - akár más személy kiesése következtében ,
akár az örökhagyó új vagyonszerzése folytán - gyarapodik A lemondás -
ellenkező megállapodás hiányában - a megnőtt örökrészre is kiterjed, kivé-
ve, ha a gyarapodás olyan rendkívüli, hogy annak ismeretében a lemondó
nyilatkozatát nem tette volna meg [Ptk. 605. § (2) bek.]. Természetesen
mód van arra is, hogy az örökhagyó és a törvényes örökös a lemondási
megállapodást bármikor módosítsa vagy felbontsa.
A törvényes örökrész várományosa és az örökhagyó a lemondási szerz ő­
désben megjelölhetik azt a személyt, aki az örökhagyó után a lemondás
folytán örököl. Az így meghatározott személy elvben bárki lehet: lehet egy
másik törvényes örökös , de lehet olyan személy is (pl. a lemondó személy
házastársa, élettársa stb.), aki az örökhagyónak nem törvényes örököse.
(Ha a lemondás folytán öröklő személy nem törvényes örökös is egyben, a
jogutódlás jogcíme maga a lemondási szerz öd és: már csak ezért is helyes
volna a lemondási szerz ödésre a végrendeleti alakszer úségek megkövetel é-
se.) A meghatározott személy javára történő lemondás - természetesen -
nem korlátozza az örökhagyó végrendelkezési szabadságát. Így előfordul­
hat, hogy az örökhagyó végrendelete kifejezett nyilatkozattal vagy mell özés
formájában kizárja [l. alább df) alatt] a lemondási szerz ödésben meghatáro-
zott személyt. Hasonló helyzet állhat elő úgy is , hogy a lemondási szerz ó-
désben meghatározott személy - pl. mert nem éli túl az ör ökhagyot - kiesik
az örö kl ésb ól. Ilyen esetekben kérdéses, hogy hatályosul-e a lemondás. E
kérdés eldöntése a lemondási szerz ődés tartalmától függ: ha a szerz ödés
szerint a lemondásnak feltétele a meghatározott személy tényleges öröklé-
se, úgy a meghatározott személy öröklésének elmaradása a lemondási szer-

24
z ödést hatálytalanná teszi. Ennek az a következménye, hogy a lemondó
személy mégis örököl, vagy - ha végrendelet kizárja - kötelesrészi igényt
érvényesíthet. A Ptk. véleimet állít fel ilyen feltétel létezése mellett: ,A meg-
határozott személy javára való lemondás kétség esetében csak arra az eset-
re szól, ha e meghatározott személy az örökhagyó után örököl." [Ptk. 604. §
(2) bek. 1. mondat.] (A törvényben egyértelműbb és ezért helyesebb volna a
"csak arra az esetre szól" fordulat helyett kifejezetten a "csak abban az
esetben válik hatályossá" megfogalmazást alkalmazni.) Természetesen a le-
mondási szerződés rendelkezhet kifejezetten úgy is, hogy a megnevezett
személy öröklése nem feltétele a lemondás hatályosulásának.
Külön értelmező szabályt ad a Ptk. [604. § (2) bek. 2. mondat] arra az
esetre, ha az öröklésről az örökhagyó valamelyik leszármazója mond le: az
ilyen lemondás - kétség esetében - csak a többi leszármazó javára szolgál.
Ellenkező tartalmú szerződéses kikötés hiányában tehát az örökhagyó le-
származójának lemondása csak akkor hatályos, ha helyette a többi leszár-
mazó örököl.
Lehetséges természetesen az is, hogy a lemondási szerzödés csak a le-
mondó kiesését rögzíti, s új örököst nem jelöl; ebben az esetben - vég-
intézkedés hiányában - a törvényes öröklés szabályai határozzák meg az
örököst; a hagyományról történt lemondás pedig a hagyománnyal terhelt
személy mentesülését eredményezi. Az új örökös kijelölése nélkül történő
lemondás rendszerint csak relatív kiesési ok: a lemondó örökös leszárma-
zóira nem terjed ki. A lemondó leszármazóira a lemondás csak akkor hat
ki, ha a szerződés (pl. új örökös kijelölésével) kifejezetten így rendelkezik,
vagy ha a lemondás a kötelesrészt elérő kielégítés fejében történt [Ptk. 604.
§ (l) bek.; BH 1998/3. sz. 127.]. E vagylagos lehetőségek bármelyikének
megvalósulása esetében a lemondás anélkül kihat a lemondó leszármazó í-
ra, hogy azok nyilatkozatot tettek volna, mivel a törvény a leszármazókra
kiható lemondásra is feljogosítja az örököst, méghozzá attól függetlenül,
hogy a lemondó örökös leszármazója cselekvőképes-evagy sem (BH 1994/
12 . sz. 671.). Ezért az öröklésről a szül ó által a gyermekre is kiható hatály-
lyal történő lemondásra nem vonatkozik a Ptk. 13. § (l) bek. b) pont, 16. §
(l) bek. b) pont, illetve 13/A. § (l) bek.-e.

de) Az örökség visszautasítása

Tekintettel arra, hogy a magyar öröklési jogban az ipso iure öröklés elve
érvényesül, az örökösnek (hagyományosnak) nem kell kűlön nyilatkozatot
tennie a jogutódlás beálltához, az a jogutód jogcselekménye nélkül megy
végbe. Az öröklésről történő lemondásra pedig már nincs mód az örök-
hagyó halála után. Így előfordulhatna, hogy valaki örökös lesz anélkül,
hogy azt adott esetben akarná. Az öröklési jog kívánatosnak tartja az ilyen
helyzetek elkerülését, s ezért megadja a jogot az örökösnek arra, hogy az
örökséget - az öröklés megnyílta után, egyoldalú nyilatkozattal - visszauta-
síthassa [Ptk. 674. §].
A visszautasítás tehát az öröklés megnyílta után tett olyan egyoldalú nyi-
latkozat. amelyben az örökös kinyilvánítja, hogy nem kíván örökölni. Ez a

25
jog mind a törvényes, mind a végíntézkedésen alapuló (BH 1988/10. sz.
352.) örököst megilleti. Egyedül az államot mint törvényes örököst nem illeti
meg a visszautasítás joga [Ptk. 674. § (l) bek]; az államot ugyanis a Ptk.
[599. § (3) bek] szükségszerú örökösnek tekinti [l. II. Rész 1. Fejezet g)
pont].
A visszautasításhoz a törvény nem kíván meg írásos formát, az szóban
is érvényes. A visszautasító nyilatkozat akár a hagyatéki eljárás során,
akár azon kívül (nem címzetten vagy valamelyik örököstárshoz címezve)
megtehető. Tekintettel a visszautasítás komoly következményére: az illető
személy kiesésére. érvénytelen a feltételhez vagy időhöz kötött, továbbá a
megszorítással tett visszautasítás is [Ptk. 674. § (3) bek]. Egyébként is
általános követelmény, hogy a visszautasító nyilatkozatnak egyértelmünek
és vitathatatlannak kell lennie; ezt - adott esetben - a közjegyző kioktatá-
sával kell elérni (BH 1978/6. sz. 248.). A visszautasítás komoly joghatásá-
ban rejlik annak magyarázata is , hogy a Legfelsőbb Bíróság (PK 261. sz.)
állásfoglalása szerint az örökséget visszautasító nyilatkozatot nem lehet
visszavonni, még az érdekelt örököstársak tudomásszerzése előtt sem. A
visszautasítás hatályát viszont az érdekeltek közös megállapodásával meg
lehet szüntetni.
A visszautasítás m índ íg relatív kiesési ok: csak a visszautasító személy-
re vonatkozik, a rokonok kiesését nem vonja maga után. Az örökrészét
visszautasító örökös viszont nem is jelölheti meg akiesése esetén öröklő
személyt (BH 1984/10. sz. 404.); örökrészét a törvény szerint következő
örököslökjnek kell átadni (a törvényes örökös kiesésének esetére l. II. Rész
l. Fejezet, a végíntézkedésen alapuló örökös kiesésének esetére l. III. Rész
4. Fejezet).
A hagyaték megnyilta után az örökös más személyre csak ún. osztályos
egyezség keretében vagy erre irányuló élők közötti jogügylettel (pl. ajándé-
kozási szerződéssel: BH 1982/3. sz. 94.) ruházhatja át örökrészét. Osztá-
lyos egyezségnek nevezzük a - törvényes, illetve végrendeleti - örökösök-
nek a - hagyaték megnyilta. vagyis az örökhagyó halála utáni - megállapo-
dását a hagyaték megosztásáról.
Az osztályos egyezségtől különbözik a rendelkezés várt öröklésről: ,Az
örökhagyó leszármazói egymás között az örökhagyó életében is köthetnek
szerződést várt örökségük tárgyában." [660. § (l) bek] Mint látható, ezt a
lehetőséget a Ptk. csak a leszármazók számára nyitja meg, más személyek
ilyen szerződést nem köthetnek Leszármazók is csak egymás közti viszo-
nyukban rendelkezhetnek várható örökségükről. A várt öröklés ről történő
rendelkezés lehetőségével - szemben az osztályos egyezség formájával - a
reménybeli örökösök a hagyaték megnyílta előtt élhetnek A rendelkezés
várt öröklésről tehát a leszármazó örökösök szerződése az örökségi váro-
mányuk sorsáról, méghozzá az örökhagyó életében. A szerződés cs a k írás-
ban érvényes [660. § (2) bek].
Mind az osztályos egyezség, mind a rendelkezés várt öröklésról lényeget
tekintve egy kötelmi jogi (és nem öröklési jogi) intézmény, mí vel ezeknek a
szerződéseknek - szemben az öröklési szerződéssel és a halál esetére szóló

26
ajándékozással - az örökhagyó nem alanya; mindkét szerz ödés az érintett
örökösök megállapodása.
Az örökös a visszautasítás jogát elveszti, ha arról az öröklés megnyílta
után - a hagyatéki eljárásra illetékes közjegyzőnél tett bejelentéssel - kife-
jezetten vagy hallgatólag lemond. A visszautasítás jogáról való lemondás-
nak kell tekinteni az örökség olyan birtokbavételét vagy a hagyatékra vo-
natkozó egyéb olyan cselekményt is, amelyből az örökösnek az örökség el-
fogadására irányuló kétségtelen akarata tűnik ki. A bírói gyakorlatban - a
póthagyatékra vonatkozó - visszautasítás jogáról történő lemondásnak te-
kintették az alaphagyaték elfogadását (BH 1981/4. sz. 151.).
A visszautasítás joga nincs határidőhöz kötve. A közjegyző azonban -
bármely érdekelt kérelmére - határidőt is tűzhet a visszautasító nyilatkozat
megtételére; ha az örökös ezen határidő alatt a visszautasító nyilatkozatot
nem teszi meg, e jogáróllemondottnak kell tekinteni [Ptk. 675. § (1)-(3)
bek.]. _
A visszautasítás az egész örökrészből történő kiesést vonja maga után. A
Ptk. tehát nem teszi lehet övé, hogy az örökös örökrészének bizonyos va- .
gyontárgyaít megtartsa, másokat pedig visszautasítson: a - törvényben ki-
fejezetten meg nem engedett - részleges visszautasítás érvénytelen [Ptk.
674. § (3) bek.]. (Az örökség részben történő megszerzését csak az örökha-
gyóval kötött lemondási szerzödés sel lehet elérní .)
Kivételesen külön is visszautasítható mégis a mezőgazdasági termelés
célját szolgáló föld (a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakkal,
állatállománnyal, munkaeszközökkel), ha az örökös nem foglalkozik hiva-
tásszerűen mez ögazdaságí termeléssel [Ptk. 674. § (2) bek.]. De lege
Jerenda megfontolandó a gazdasági társasági tagsági jogok (kft.-üzletrész)
és az ilyen jogokat megtestesítő értékpapír (részvény) részleges visszautasí-
tásának megengedése.
Noha ez a törvény szövegéből közvetlenül nem következik, a kommentá-
rok egyetértenek abban, hogy nem ütközik az örökség részleges visszauta-
sításának tilalmába, ha az örökös a különböző öröklésijogcímen (törvényes
öröklés, ági öröklés, végrendeleti öröklés) megszerzett vagyontárgyakat
külön-külön utasítja vissza. Ezt az értelmezést tette magáévá már a Ptk.
miniszteri indokolása is: különb öző jogalapokon történő öröklés esetében
az egyik alapon történő öröklés visszautasítását nem lehet részleges visz-
szautasításnak mín ősitení, és fenn kell tartani az örökösnek azt a jogát,
hogy maga válassza meg, melyik címen kíván örökölni. Helyesebb volna, ha
maga a törvény nyújtana jogi alapot erre a gyakorlatra.
A lemondás és a visszautasítás közötti főbb k ülönbségeket foglalja össze
az alábbi táblázat:

27
 lemondás visszautasítás
a haavaték megnvílása előtt után
a jognyilatkozat kétoldalú: szerz ödés az egyoldalú
örökhagyóval
alakszerúséa csak írásban szóban is
részlegesen korlátozás nélkül le- csak kivételesen le-
hetséaes hetséaes
a leszármazókra kihat kivételesen i.e:en sohasem
meghatározott személy ja- lehetséges ném lehetséges
vára

df) Kizárás az öröklésből

A végintézkedés szabadságból (1. III. Rész 1. Fejezet) következik, hogy az
örökhagyó szinte korlátlanul megváltoztathatja avagyonában beálló örök-
lésnek a törvényben meghatározott rendjét, és azt, aki törvényes örököse,
vagy azzá válhat, tetszése szerint - egyoldalú nyilatkozattal - kizárhatja a
törvényes öröklésből. A kizárás azt jelenti, hogy a kizárt személy kiesik az
öröklésból. Amennyiben a kiesett törvényes örökös kötelesrészre jogosult (1.
IV. Rész 2. Fejezet), ezt az igényét a kizárás nem érinti.
A kizárás az örökhagyónak végintézkedésben tett nyilatkozata, amelyet
indokolni sem kell. A kizáró nyilatkozat lehet kifEjezett, de lehet hallgatóla-
gos is; ez utóbbi esetben az örökhagyó más személy örökössé nevezésével -
ún. mellőzéssel-zárja ki törvényes örökösét [Ptk. 637. § (2) bek]. A kifeje-
zett nyilatkozattal történő kizárás relatív hatású kiesési ok: csak a végren-
deletben ilyen értelemben megjelölt törvényes örököslöklre vonatkozik,
azok leszármazóira nem hat ki . Ezzel szemben a mellözés következménye
az, hogy a végrendeletben kifejezetten nevezett örököslöklőn kívüli vala-
mennyi törvényes örököst (így a mellőzött leszármazó leszármazóit is) ki-
zártnak kell tekinteni.

l. sz . példa: az örökhagyó törvényes örököse (leszármazók, házastárs és

szül ők hiányában) három testvére (TI, T2, T3); ha az örökhagyó végrende-
letében TI-et (minden indokolás nélkül) kizárja az öröklésb ől. az ő részét
leszármazói: Uöcs 1 és Uöcs2 (egyenlő arányban) öröklik Az unokaöcsöket
- ha az örökhagyó ezt kívánja - külön ki kell zárni, TI kizárása rájuk au-
tomatikusan nem hat ki. (Más a helyzet mell özés esetén, amikor is TI mel-
l ózés ével Uöcs l és Uöcs2 is kiesik, és a hagyatékon T2 és T3 osztozik)
A mellözéssel történő kizárás (mint általában a "hallgatás" a jogugyle-
tekben) gyakran vet fel vitákat. A Legfelsőbb Bíróság PK 82. sz. állásfogla-
lása szerint a végrendelet egészének értelmezése alapján , a végr en d eleti
rendelkezések összefüggéseinek vizsgálata nyomán lehet abban a kérdés-
ben állást foglalni, hogy vajon az özvegyi haszonélvezeti jogra vonatkozó
mellözést (és ezért a házastárs kötelesrészre szorítását) jelenti-e az olyan
végrendeleti rendelkezés, amelyben az örökhagyó vagyonát (vagy annak egy

28
részét) - a vele együtt élő házastárs haszonélvezeti jogáról nem rendelkezve
- harmadik személyre hagyja [1.- II. Rész 3. Fejezet aa) pont].
Az örökhagyó végintézkedési szabadságának és kízárásí jogának egyet-
len korlátja az, hogy - a kitagadás esetét kivéve, l. a dg) pontban - a köte-
lesrészre jogosultakat e részükből nem rekesztheti ki (l. IV. Rész). A köte-
lesrészre jogosult csak a kötelesrészt meghaladó törvényes örökrészéből
zárható ki [Ptk. 637. § (3) bek.] .

dg) Kitagadás
A kitagadás különleges , a kötelesrészre kiható kiesési ok: az örökhagyó a
törvényben taxatíve felsorolt okok fennforgása esetén, ezen okokra hivat-
kozva végrendeletében a kötelesrészből is kirekesztheti a kötelesrészre tör-
vény szerint jogosultakat. Akit az örökhagyó végintézkedésében érvényesen
kltagadott. kötelesrészre sem tarthat igényt [Ptk. 662-663. §].
A kitagadás is relatív kiesési ok: csak az örökhagyó által megjelölt sze-
mély(ek)re vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy a kitagadott személy leszárma-
zója nem esik ki az öröklésből (BH 1999/3. sz. 118.), ellenkezőleg: általá-
ban nem is csupán a kötelesrészére. hanem törvényes örökrészére tarthat
igényt. Ha az örökhagyó a kitagadott személy leszármazóját kötelesrészre
kívánná szorítani, úgy a leszármazót - kifejezett nyilatkozattal vagy mell ő ­
zéssel - ki kell zárnia az öröklésb öl: ha pedig az örökhagyó a kitagadott
személy leszármazóját kötelesrész ét ől meg kívánná fosztani, úgy a leszár-
mazót is érvényesen ki kell tagadnia.
A kitagadás mint kiesési ok csak a kötelesrészre jogosult törvényes örö-
kösöket érinti. Ezért a kitagadásra vonatkozó részletes szabályokat - a szo-
ros összefüggésekre tekintettel - a kötelesrész tárgyalásánál ismertetjük
[l. IV. Rész 2. Fejezet b) pont].
Az egyes kiesési okok legfontosabb jogi jellemz ött a következő táblázat
foglalja össze:

29
 érvényesülésének
mely jogcímnél érvényesül: kire hat ki: módja:

törvényes végintézke- Köteles csak az érin- az érintett le- csak az ér- hiva-
öröklésnél: désnél: résznél: tettre (relatív): származóira is: dekeltek talból:
hivatkozása
nyomán:
Kiesési okok:
H igen: 601. § igen: 601. § igen: 601. § X X igen: 601. § nem
szerzőképte- (l) (2) (l), 606. § (3)
lensége
Érdemtelen- igen: 602. § igen: 602. § igen: 602. § igen nem igen: 602. § nem
sé~ (l) (l) (l), 606. § (3)
Lemondás igen: 603. § igen: 603. § igen: 605. § nem mtndíg igen: 604. § (l) nem igen
(l) (l) (l)
Visszautasí- igen: 674. § igen: 674. §
igen: 674. §, igen nem nem igen
tás 606. §
Kizárás igen: 637. § nem: 637. § nem: 637. § mellőzéssel: nem; mellözéssel: nem igen
(2) (2) (3) igen
kifejezett nyilatk. : tartalma
szerint
Kítagadás X X igen: 662. § igen nem nem igen
X = nem releváns kérdés
 Irodalom az I. Részhez

Sőth Lászlóné: Az öröklési jog általános szabályai. In Gellért György (szerk.):

A Polgári Törvénykönyv magyarázata. 2 . köt. 4. kiad. Bp., 2001, 1978-2031. o.
Pallósi-Petrik-Sőthné-Szolcsánszky: Az öröklés joga. Bp., 1991, ll-52. o.
Pacsó-Pallósi-Sőthné-Szolcsánszky: Az öröklési jog kézikönyve. 2. kiad. Bp., 1984,
I-IX. fejezetek.
Vílághy Miklós: Öröklésijog. Egyetemi jegyzet. Bp., 1979 (és későbbi kiadások), 5-
24. o.
Víl ághy Míkl ős-Eörsí Gyula: Magyar polgári jog. 2. köt. 2. kiad . Bp., 1965, 399-
419., o.
Szladits Károly (szerk.): Magyar magánjog. 6. köt. Öröklésijog. Bp., 1939, 1-41. o.
Weiss Emilia: A túlélő házastárs öröklési jogi jogállása történeti kialakulásában és
Jejlődési tendenciáiban. Bp., 1984,309 o.
Csehi Zoltán: Coincidentia Oppositorium avagy alapítvány és halál esetére szóló
rendelkezés. In Liber Amicorum, Studia L. Vékás dedicata, ELTE ÁJK Polgári Jogi
Tanszék. Bp ., 1999 ,37-61. o.
Besenyei Lajos: De lege Jerenda gondolatok az öröklési jog köréből. Acta
Universitatis Szegediensis, Acta Juridica et Politica. Tom . LIII. Fasc. 3 . Szeged.
1998, 33-44. o.
Kisfaludi András: Társasági tagsági jogok a hagyatékban. Magyar Jog, 1991 . 3. sz.
149-157. o.
Mattyasovszky Miklós: Törzsöröklésijog és törzsöröklési szokás. Bp., 1904, 425 o.
Teleszky István: A magyar öröklési jog tervezetének vezéreszméje és a törvényes
örökösödést tárgyaló intézkedései. MJ. Ért., 1882. 1. köt. 6. sz. .
Zsögöd Benő (Grosschmid Béní): Öröklött s szerzett vagyon. Bp., 1879 , 190 o.
(+ Függelék a Kiskorúak utáni törvényes öröklésről. 67 o.); 2 . kiad. Bp., 1897,
246 o.
Brósz Róbert-Pólay Elemér: Rómaijog. Bp., 1974 (és későbbi kiadások), V. Rész.
Benedek Károly-Vílághy Miklós: A Polgári Törvénykönyv a gyakorlatban. Bp., 1965,
535-549. o.
Hamza Gábor-Sajó András: Az együtt elhalálozás néhány jogi kérdése. Magyar Jog,
1976.3. sz. 191-202. o.
Víl ághy Miklós: Az öröklési jog elvi kérdései a Polgári Törvénykönyv tervezetében.
Jogtudományi Közlöny,1958. 5 . sz. 142-151. o.

31
 II. Rész

A törvényes öröklés rendje

1. Fejezet. A törvényes öröklés általános szabályai

2. Fejezet. A leszármazók törvényes öröklésének kiegészítő rendje: az osz-
tályrabocsátás
3 . Fejezet. Az özvegyi jog: a házastárs haszonélvezeti joga
4 . Fejezet. Az örökbefogadással kapcsolatos sajátos törvényes öröklési sza-
bályok
5. Fejezet. Felmenő- és oldalági rokonok törvényes öröklésének kiegészítő
rendje: az ági öröklés

1. Fejezet

A törvényes öröklés általános szabályai

a) A törvényes öröklés rendjének szerepe és jogi jellege

Mint fentebb (l. L Rész 1., illetve 2. Fejezet) már kiemeltük, s amint arról a
végintézkedési öröklésről szóló részben [l. III. Rész 1. Fejezet, 4. Fejezet c)
pont] még részletesebben is szólunk, a mai fejlett jogrendszerekben - így a
magyar jogban is - az öröklés rendjét elsödlegesen az örökhagyó végaka-
rata határozza meg. A törvény csak akkor jelöli ki az örököst, ha az örök-
hagyó örökösnevezési j ogával egyáltalán nem élt, vagy örökösnevezése a
hagyatéket nem meríti ki. Ebben az értelemben a törvényes öröklés rendje
szubszidiárius: örökhagyó í végintézkedés hiányában, illetve annak hézagai-
ban érvényesül. Tekintettel mégis arra, hogy végintézkedés tétele napjaink-
ban sem általános jelenség, a törvényes öröklés rendje a hagyatékátadási
gyakorlatban így is rendkívül jelentős.
Az előbbiekből az is kítúník, hogy az örökhagyó - szabad végintézkedési
jogánál fogva - a törvényes öröklés rendjétől tetszése szerint eltérhet; ezt
úgy is felfoghatjuk, hogy az öröklés törvényi szabályai az örökhagyot nem
kötik és nem korlátozzák. (Szándékosan nem használjuk a kogensdíszpo-
zitív norma ellentétpárt, mert ezt a megkülönböztetést kizárólag a szerz ó-
déses kötelmek törvényi szabályai körében tartjuk alkalmazhatónak.) Az
öröklés törvényi szabályainak ez az engedő jellege azonban általában csa k
az örökhagyó vona tkozásába n érvényesül, mindenki más (örökösök, más
érdekeltek, kívülállók, bíró, közjegyző stb.) ir á nyában j ellegük ugyan ú gy
kötel ező , mint a j ogi normá k é ál talá ban . Ez al ól az elv alól m aga a Pt k. az
öröklési vá rom á nyos ok , illetve az örökösök javá ra kivételeket á llít fel: le-

32
mond ás , illetve visszautasítás [l. I. Rész 3. Fejezet dd), ill. de) pontok], to -
vábbá osztályos egyezség és a várt örökségről történő rendelkezés [l. V.
Rész 2. Fejezet ac) és ad) pontok] lehet öve tételével.

b) A törvényes örökösök köre

A törvény (így a Ptk. is) taxatíve felsorolja az öröklésre jogosultak körét:

csak az e körben szerepl ök mín ósülnek törvényes örökösnek.
Azt, hogy - az örökhagyó végakarata nyilvánításának hiányában - kik
örökölnek, a törvényhozó koronként és országonként részben eltérő módon
határozza meg. A törvényes örökösi kör törvényi megjelölésének eltérései
rendszerint nem alapvetőek ugyan, de jelentősebb különbségek előfordul­
nak; ezeket elsősorban adott ország, illetve az adott kor erkölcsi felfogása,
a családdal kapcsolatos szokásrendszere motíválja. Általánosnak tekinthe-
tő, hogy a törvény örökösként az örökhagyó (bizonyos) rokonait és házas-
társát ismeri el; az eltérések elsősorban a házasságon kívül született gyer-
mek öröklési jogi helyzetének meghatározásában, továbbá a házastárs
öröklési jogi státusának rendezésében, valamint a törvényes örökösként
megjelölt rokoni kör nagyságában találhatók. A modern jogrendszerekben
viszonylag általánosan elfogadott az állam törvényes örököskénti kijelölése
is, természetesen csak a meghatározott rokoni kör kiesése esetén; e téren a
különb öz ő jogrendszerek között az állami jogutódlás jogi jellegének megha-
tározásában találhatók eltérések.
A törvényes örökösként elismert rokoni kör fogalmát a Csjt. szerint kell
értelmezni: egyenes ági rokonnak tekinthetők azok, akik közül az egyik a
másiktól származik; oldalági rokonnak tekinthetők azok, akiknek - leg -
alább egy .- közös felmenő rokonuk van, ők maguk azonban egyenes ágon
nem rokonai egymásnak. A leszármazási kapcsolat szempontjából ugyan-
csak a Csjt. szabályai irányadóak:

- a vérségi származás a döntő, s nincs jelentősége annak, hogy a leszárma-

zó házasságból vagy házasságon kívül született;
- az apai leszármazást az apaság vélelme dönti el.

A rokonsági kapcsolatot (így a törvényes örökösi kapcsolatot eredmé-

nyező rokonságet is) a Csjt. alapvet öen vérségi alapon határozza tehát meg.
Kivételnek tekinthető az örökbefogadás, amely esetben a Csjt. egy jogi ak-
tust Ismer el rokonsági kapcsolatot keletkeztető jogi tényként: az örökbefo-
gadott mind az örö kb efoga d óva l. mind annak rokonaival szemben az örök-
befogadó gyermekének jogállásába lép O, 4 . Fejezet).
A Ptk. nem ismeri el minden oldalági rokon törvényes öröklési jogát. Az
örökhagyóhoz kapcsolódó rokonsági fok távolságától függetlenül törvényes
öröklési joga csak az örökhagyó egyenes ági rokonainak: leszármazottai-
nak és felmenőinek van (természetesen ezeknek is csak a törvény által szí-
gorúan meghatározott sorrendben); az örökhagyó oldalági rokonainak tör-
vényes öröklési jogát a Ptk. csak a szül óí és nagyszülői leszárrnazók eseté-

33
ben fogadja el. (Az 1946. évi XVIII. tc. mondta ki, hogy az örökhagyó nagy-
szülőjének leszármazójánál távolabbi oldalrokon nem mínösül törvényes
örökösnek.)
Már itt külön kell szólni a házastárs törvényes öröklési jogi helyzetéről.
A házastárs (a szó jogi értelmében) nem rokon; az örökhagyóhoz fűződő kö-
zeli és szoros hozzátartozói kapcsolata folytán viszont minden jogrendszer
(így a Ptk. is) kiemelt törvényes öröklési jogi helyet biztosít számára [l.
alább e) pont és 3. Fejezet]. A hatályos magyar jog nem ismeri el törvényes
örökösként az élettársat. Ez a megoldás már a Ptk. előkészítése során is vi-
tatott volt és ma ís annak tekinthető. (Természetesen az élettárs minden
jogi korlátozás nélkül lehet végíntézkedésen alapuló örökös.)

cl A törvényes örökösök sorrendje

A törvényben meghatározott örökösök (a törvényes örökösök) csak a tör-

vényben megjelölt sorrendben válnak örökössé. Ez a sorrend kivételt nem
engedő, szígorú rangsor: a törvényi sorrendben előbb álló örökösként mín-
dig megelőzi a mögötte állókat.
A Ptk.-ban meghatározott törvényes öröklési sorrend a következő:

- az örökhagyó leszármazói, leszármazási fokok (szintek) szerint: előbb a

gyermek(ek), majd az unoka(k), aztán a dédunoka(k) stb.; mindez az ún.
képviselet vagy helyettesítés elve szerint [l. alább d) pont]; a leszármazók
mellett a házastárs haszonélvezetl jogot örököl (l. 3. Fejezet);
- az örökhagyó házastársa
állagörökösként (azaz tulajdonosként) rendszerint csak a leszárma-
zók hiányában, illetve kiesés esetén, s akkor is csak a szerzeményi
vagyont [l. alább e) pont], kivéve az özvegyi jog megváltását [l. 3. Feje-
zet c) pont];
özvegyi jogosultként (azaz haszonélvezőként)viszont már a leszárma-
zókkal együtt (l. 3. Fejezet);
- az örökhagyó felmenői, illetve oldalrokonat leszármazók hiányában és - a
szerzeményi vagyont - csak a házastárs kiesése esetén [l. alább f) pont],
az ági vagyont amelyet a házastársat megelőzően örökölnek a felmenő k
és egyes oldalrokonok (l. 5. Fejezet);
szülöí, illetve szülöí leszármazói, ez utóbbiak a képviselet vagy. helyet-
tesítés elve szerínt:
nagyszülői, illetve nagyszülői leszármazói, ez utóbbiak a képviselet
vagy helyettesítés elve szerint;
távolabbi felmenöí:
- valamennyi fenti személy hiányában végső soron az állam [l. alább g) pont].

34
 d) A leszármazók törvényes öröklése

A törvényes örökösök sorrendjének meghatározásában viszonylag általáno-

san elfogadott elvet követ a Ptk. akkor, amikor első helyen a lemenő egye-
nes ági rokonok (a leszármazók) törvényes öröklési jogi igényét állapítja
meg. A leszármazóknak ezt a rangsorbeli kiemelt helyzetét (legalábbis a
többi rokonokkal szemben, igaz, nem feltétlenül az örökhagyó házastársá-
val szemben) ma már a köznapi felfogás is egyértelműen alátámasztja: a le-
származók az örökhagyó közeli rokonai, rendszerint vagyonilag is rászorul-
tak, ugyanakkor az örökhagyóval szembeni túlélési valószínúségük is a leg-
.nagyobb. (Természetesen ez csak elvben van így, nem minden konkrét
esetben; s még elvben sem míndíg egyforma - pl. a leszármazási foktól füg-
göen eltérő - mértékben.)

da) A gyermekek öröklése

"Törvényes örökös elsősorban az örökhagyó gyermeke. Több gyermek fe-
jenként egyenlő részben örököl" [Ptk. 607. § (l) és (2) bek].
Az örökhagyó leszármazói közül is első helyen a gyermekek tekinthetők
törvényes örökösöknek A gyermeket öröklésí jogi képesség jogképessé-
gének kezdő időpontjátólilleti meg, azaz a gyermek - az élve születés felté-
telétől függően - fogamzásának időpontjától örökölhet.
A gyermeki kapcsolatot a Csjt. szabályai állapítják meg; alapvető elv,
hogy a gyermek az apa után akkor örököl, ha a családjogi státus tisztázott.
A házasság érvénytelensége az apaság véleimét és ezért a gyermek törvé-
nyes öröklési kapcsolatát nem érinti; természetes viszont; hogy az apaság
véleimének megdöntése megszünteti a rokoni - és ezért a törvényes öröklé-
si jogi - kapcsolatot. Az apaság véleimét nemcsak az anyának a fogamzási
idő vagy annak egy része alatt az apával fennálló házassága, hanem teljes
hatályú apai elismerő nyilatkozat, az anya utólagos házasságkötése vagy
bírói .ít élet is megalapozhatja. Itt ismételten utalunk a házasságból és há-
zasságon kívül született gyermekek - öröklési - jogegyenlőségének elvére.
Valamennyi gyermek egyenlő arányban örököl a törvény szerint. (Mindeze-
ket az l. sz. példa illusztrálja.)

1. sz. példa

Gyl Gy2 Gy3 Gy4 Gy5

Az örökhagyó három gyermeke (Gyl a H l-gyel fennállt első házasságból,

Gy2 házasságon kívül született, teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal
elfogadott gyermekként, Gy3 a H2-vel fennállt második házasságból) egy-

35
formán fejenként a hagyaték 1/3-1/3 részét kapja. (A Gy4-gyel jelölt sze-
mélyapaságának vélelmét az örökhagyó vonatkozásában megdöntötték, így
ő ezért nem örököl; a Gy5-tel jelölt személy H2 gyermeke, az örökhagyóval
tehát nincs rokonsági és - ezért ~ törvényes öröklési kapcsolatban.)

db) A távolabbi leszánnazók törvényes öröklése az ún. helyettesítési elv

szerint alakul:
,,Az öröklésből kiesett gyermek vagy távolabbi leszármazó helyén egy-
más közt egyenlő részekben a kiesett gyermekei örökölnek" [Ptk. 607. § (3)
bek].
A helyettesítési elv valamely leszármazó kiesése [l. L Rész 3. Fejezet d)
pont] esetére a kiesett leszármazó törzsén lévő leszármazókat juttatja az
adott örökrészhez. Ez azt jelenti, hogy a kiesett gyermek (vagy távolabbi
leszármazó: unoka stb.) helyén az ő leszármazói osztoznak a hagyatéknak
azon a részén, amit a kiesett gyermek (távolabbi leszármazó: unoka stb.)
örökölt volna. A helyettesítési elv nem tud érvényesülni, ha a kiesett gyer-
meknek (vagy távolabbi leszármazónak: unokának stb.) nincs leszármazója
vagy valamilyen oknál fogva az is kiesett az öröklésből.' Ilyen esetekben a
kiesett gyermek (távolabbi leszármazó: l!lnoka stb.) örökrészén az örök-
hagyó azon leszármazói osztoznak, akik ck adott esetben a törvény szerint
örökölnek (Mindezeket a 2. sz. példa illusztrálja.) .

2. sz. példa
ö
~I~
~ Gy2 Gy3

A I
Ul U2 U3 U4

Dl D2

A kiesett Gy l gyermek örökrészét az őt helyettesítő unokák (U l és U2)

kapják: Ul és U2 a hagyaték 1/6-1/6, Gy2 és Gy3 pt;dig a hagyaték 1/3-
1/3 részét örökli a törvény szerint. Amennyiben Gy2 is kiesik, őt U3, Gy3-t
pedig U4 helyettesíti.
Gy l továbbá Gy3 és U4 kiesése esetén viszont a hagyatéket U l és U2
1/4-1/4, továbbá Gy2 1/2 arányban örökli.
Dl és D2 csak Ul kiesése esetén lennének törvényes örökösök: fejen-
ként egyenlő részben kapnák U l örökrészét.

36
 e) A házastárs és a bejegyzett élettárs törvényes öröklése

Vannak olyan jogrendszerek, amelyek a házastársat a gyermekekkel (le-

származókkal) egy sorban törvényes örökösnek tekintik: állag ót (tulajdon-
jogot), pl. egy gyermekrészt biztosítanak számára. A magyar öröklési jog -
noha megoldása a Ptk. előkészítése során és később is komoly viták tárgya
volt - egyelőre nem ezen az úton jár. A Ptk. az özvegyet csak leszármazók
hiányában tekinti állagörökösnek: igaz viszont: leszármazók hiányában az
egész hagyaték - kivéve az ági vagyont [l. 5 . Fejezet b) pont] - a házastársat
illeti:
"Ha leszármazó nincs, a házastárs örököl" [Ptk. 607. § (4) bek.].
A házastárs törvényes öröklési jogi kapcsolatát a szoros hozzátartozói
viszonyalapozza meg. A Ptk. szerint az özvegy törvényes öröklésének jog-
alapját az örökhagyó halálakor fennálló házasság teremti meg. Fennálló
(joger ósen fel nem bontott) és érvényes házasság esetén is kiesik azonban a
házastárs az öröklésből. ha az örökhagyó halálakor a házastársi életközös-
ség nem állott fenn és annak visszaállítására sem volt kilátás [l. I. Rész 3.
Fejezet db) pont].
Leszármazók mellett a Ptk. szerint a házastársat özvegyi jog, azaz a le-
származók által örökölt hagyatékra vonatkozó haszonélvezeti jog illeti meg
(l. 3. Fejezet). Ugyanez vonatkozik a felmenők (vagy oldalrokonok) által örö-
költ ági vagyonra is .
A 2009. évi XXIX. törvény 3. §-a a házastárssal azonos törvényes örök-
lési pozíciót ad a bejegyzett élettársnak.

oA felmenök és oldalrokonok törvényes öröklése: a parentéláris öröklés

Kiemeltük már, hogy a Ptk. a felmenő egyenes ági rokonok törvényes örök-
lésí jogát korlátlanul elismeri, az oldalrokonok törvényes öröklési jogát vi-
szont a nagyszülői leszármazók körével lezárja. Ez azt jelenti, hogy a nagy-
szülökön túli felmen ők leszármazóit a hatályos magyar jog nem tekinti tör-
vényes örökösnek.
A magyar öröklési jog egyik tradicionális eleme, hogy az azonos felmenői
fokon lévő egyenes ági rokonokat és azok leszármazóit egyetlen öröklési
csoportba, ún. parentélába osztja be. Ennek az a jelentősége, hogy az adott
parentélába tartozó személyek - függetlenül az örökhagyóhoz fűződő ro-
konsági kapcsolat távolságától - megelőzik a következő parentélába tartozó
rokonokat. A fel men ő k és oldalrokonok törvényes öröklését ezért a magyar
öröklési jogban parentéláris öröklésnek nevezzük. A hatályos öröklési jog
két teljes - felmenőket és oldalrokonokat egyaránt átfogó - parentélát is-
mer: a szül őí és nagyszülői parentélát. A nagyszül ökön túli felmenők is egy
öröklési csoportba tartoznak; ez a parentéla azonban több szempontból sa-
játos: egyrészt csonka, mivel ezen felmenők leszármazói már nem törvé-
nyes örökösök, másrészt a parentélán belül nem érvényesül a fokozatos

37
öröklés elve, mivel a nagyszülőkön túl minden felmenő egyszerre és fejen-
ként egyenlő arányban örököl.

fa) A szülöt (első) parentéla

Az első parentélát az örökhagyó szülei és azok leszármazói képezik:
.Leszárrnazók és házastárs hiányában az örökhagyó szül őí örökölnek fe-
jenként egyenlő részben. Az öröklésből kiesett szül ő helyén ennek leszár-
mazói örökölnek olyan módon, mint a gyermek helyén annak leszármazói.
Ha a kiesett szülönek nincs leszármazója, egyedül a másik szülö, illetőleg
annak leszármazói örökölnek" (Ptk. 608. § (1)-(3) bek.].
A szül öí parentélában a szül ők leszármazóí viszonylatában tehát ugyan-
úgy érvényesül a helyettesítési elv, mint az örökhagyó leszármazói eseté-
ben. A törvényes öröklési kapcsolatot a szül ök esetében - természetesen -
az örökhagyóval fennálló rokoni kapcsolat és nem az egymáshoz fűződő
hozzátartozói viszony alapozza meg; a szül őknek tehát nem kell házastársi
kapcsolatban élniük sem az örökhagyó halálakor, sem azt megelőzően. (A
szűlőí parentélán belüli öröklést a 3. sz. példa illusztrálja.)

3. sz. példa

A~\
TI 1'2 Ö T3

/"'" Uöcs

A hagyatékon az örökhagyó apja és anyja 1/2-1/2 arányban osztozik.

Uhug

Apa kiesése esetén az ő részét az ő gyermekei (az örökhagyónak az apá-

tól származó .testvérei): TI és 1'2 örökli; vagyis ez esetben a hagyaték fele
Anyáé, másik fele pedig 1/2-1/2 arányban Tl-é illetve T2-é lesz. (Ez utób-
biak törvényes örökösök attól függetlenül, hogy az anyjuk is közös az-örök-
hagyóéval. )
Anya kiesése esetén, az ő részét az ő gyermekei (az örökhagyónak az
anyától származó testvérei): 1'2 és T3 örökli; vagyis ez esetben a hagyaték
fele Apáé, a másik fele pedig 1/2-1/2 arányban T2-é illetve T3-é lesz.
Amennyiben mind Apa, mind TI és 1'2 kiesne, törvényes örökös kizáró-
lag Anya lesz.
Uöcs, illetve Uhug csak az esetben válhatnak törvényes örökössé. ha
mind Anya, mind T3 kiesik; ez esetben ők osztoznak (1/2-1/2 arányban)
T3 törvényes örökrészén.

tb) A nagyszülői (második) parentéla

A felmen ők törvényes öröklésének rendjén a nagyszülői parentélába tarto-
zók: a nagyszül ök és azok leszármazói akkor örökölnek, ha a szül öí paren-

38
téla teljesen kiüresedik, azaz mindkét szül ő és az ő valamennyi leszárma-
zójuk kiesik. Az első parentélának a második parentélával szembeni el-
s öbbségét jól mutatja pl., hogy az örökhagyó unokaöccse a törvényes örök-
lés során megelőzi az örökhagyó nagyapját vagy nagyanyját. Egyebekben a
második parentélán belül hasonlóképpen megy az öröklés sorrendje, mint
az első parentélában: érvényesül a helyettesítési elv és az örökösök sor-
rendjének fokozatossága. Természetesen egyezik a két parentéla abban is,
hogy a törvényes öröklési kapcsolatot a nagyszülők esetében is az örökha-
gyóval fennálló rokoni kapcsolat és nem az egymáshoz fűződő hozzátarto-
zói viszonyalapozza meg; a nagyszülőknek tehát nem kell házastársi kap-
csolatban élniük sem az örökhagyó halálakor, sem azt megelőzően. A leg-
lényegesebb különbséget a két parentélán belüli öröklés sorrendjében az
jelenti, hogy a nagyszülői parentélában egy nagyszülőpár és az ő leszárrna-
zóik külön - nuntegy a parentélán belüli - öröklési csoportot képeznek.
.Lcszármazóknak. házastársnak, szülőknek és szülők leszármazóinak
hiányában törvényes örökösök egyenlő részekben az örökhagyó nagyszülői.
Az öröklésből kiesett nagyszülő helyén ennek leszármazói örökölnek
ugyanúgy, mint a kieső szül ő helyén ennek leszármazói. Ha a kiesett nagy-
szülőnek leszármazója nincs, helyette nagyszül ópárja, ha pedig ez is ki-
esett, ennek helyén leszármazója örököl. Ha valamelyik nagyszülőpár ki-
esett. és helyükön leszármazójuk nem örökölhet, az egész hagyatékot a
másik nagyszülőpár vagy ezek leszármazója örökli" [Ptk. 609. § (1)-(4)
bek.]. (A nagyszülői parentéla törvényes öröklési rendjét a 4. sz. példa il-
lusztrálja.)

4. sz. példa

-> -.
Napa 1 Nanya 1 Napa2 Nanya2

/-><7
Nbácsi ~
\
--A:f:*t- Nnéni

~~ I
Utestvérl ö Utestvér2

A hagyatéket 1/4-1/4 arányban a négy nagyszülő kapja törvény szerint.

Napal - illetve (és) Nanyal - kiesése esetén Nbácsi örököl;
Napa2 kiesése esetén az ő részét Nanya2 kapja;
Nanya2 kiesése esetén Nnéni örököl (ez utóbbi törvényes örökös attól
függetlenül, hogy a Napa2 neki nem felmenöje):
Utestvérl törvényes öröklési igényének keletkezéséhez Napal vagy (és)
Nanya 1. továbbá Nbácsi kiesése is szükséges:
Utestvér2 törvényes örökös lesz, ha Nanya2 és Nnéni kiesik.
Napa l , Nanya l , Nbácsi és Utestvérl esetleges kiesését követően az
egész hagyaték a másik nagyszülöpárra (Nanya2, Napa2), illetve az ő le-
származóikra száll.

39
fc) A távolabbi felmenők öröklése
"Ha sem az örökhagyó nagyszülöje. sem a nagyszül ökt öl leszármazó nem
örökölhet, törvényes örökösök fejenként egyenlő részekben az örökhagyó
távolabbi felmen óí" [Ptk. 610. §].
Mint már kíemeltűk, a Ptk. a nagyszül őkön túli felmenők leszármazói-
nak törvényes öröklési jogát nem ismeri el. Ezért ez az öröklési csoport
"cs on ka parentéla": oldalrokonok már nem örökölnek. Maguk a felmenők
viszont korlátozás nélkül törvényes örökösök: az örökhagyó elvben bármi-
lyen távoli felrnenője örököl. Ráadásul ezek a felmenő k már nem fokozato-
san válnak az örökhagyó törvényes jogutódjává. hanem egyszerre, éspedig
fejenként egyenlő arányban. A nagysz ül ők ön túli felmenők öröklése megle-
hetősen ritka; ezért örökölnek az ilyen rokonok egyszerre és egyenlő
arányban. (A távolabbi felmenők törvényes öröklését az 5. sz. példa illuszt-
rálja.)

5. sz. példa

Ükapa

I
Dapa l

~/
Napa l
Danya l

/
Napa2
-.
Danya2

Napa2T

I I

ö
A hagyatékot 1/4 -1/4 arányban Dapa l , a két dédanya és Ükapa kapja
törvény szerint. Napa2 testvére: Napa2T. mint nagyszül ökön túli felmen ök
leszármazója a Ptk. szerint Danya2 kiesése esetén sem volna törvényes
örökös.

g) Az állam törvényes öröklési j ogí helyzete

"Ha más örökös nincs, a hagyaték az államra száll. Az állam törvényes örö-
kös" [Ptk. 599. § (3) bek.].
Vannak olyan jogrendszerek (pl. belga, francia, osztrák), amelyek az ál-
lamnak a tulajdonos halála esetén bekövetkező jogutódlásat nem öröklés-
ként, hanem uratlan vagyonnak a szuverenitás alapján történő megszerzé-
seként fogják föl. A hatályos magyar jog az államot törvényes örökösnek
tekinti: más örökös hiányában (végső esetben) az állam örököl. Az állam

40
jogutódlásának tehát öröklési jogcíme van; ez azt jelenti, hogy az állam
(csakúgy, mint a többi örökös) az örökhagyó halálának pillanatában, azaz
az öröklés megnyíltával a hagyatékot elfogadás vagy bármely más jogcse-
lekmény nélkül megszerzí. de egyben felel a hagyatéki tartozásokért is.
Az állam mint törvényes örökös a törvény szerint egyben szükség szerín-
ti örökös is: a hagyatékot nem utasíthatja vissza [Ptk. 674. § (l) bek]. (Más
a helyzet, ha az államot az örökhagyó végintézkedésben nevezi meg örökös-
nek; ilyenkor az államot is megilleti a visszautasítás joga.) Az államot, mint
- törvényes vagy végrendeleti - örököst a hagyatékkal kapcsolatos minden
peres és nem peres ügyben a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet képviseli; ez
a szerv gyakorolja az örököst megillető jogokat, és viseli a hagyatékkal kap-
csolatos terheket. Ha az államra szálló hagyaték egészben vagy részben
külföldi vagyonból áll, az államot a pénzügyminiszter által esetenként kije-
lölt személy képviseli [l6/ 1993. (VI. 15.) PM r.].

2. Fejezet

A leszármazók törvényes öröklésének kiegészítő rendje:

az osztályrabocsátás

a) Az osztályrabocsátás célja

Leszármazók törvényes öröklése esetében a törvény súlyt helyez arra, hogy

az azonos öröklési helyzetben lévő rokonok (pl. az örökhagyó gyermekei)
lehetőleg ténylegesen is azonos részt kapjanak a hagyatékból. Ennek érde-
kében a törvény - ha az örökhagyó kikötötte, vagy a körülményekből: így
különösen az ingyenes adomány jellegéból. illetve értékéből erre lehet kö-
vetkeztetni - az örökhagyó által még életében a leszármazóknak adott in-
gyenes adományt (ajándékot, tartozáselengedést, ingyenes engedményezést
stb.) az örökrész meghatározásánál beszámítani rendeli. Ez az osztályra-
bocsátás.
..Ha több leszármazó közösen örököl, m índegyík örököstárs köteles a ha-
gyaték értékéhez hozzászámítani annak az ingyenes adománynak az érté-
két. amelyben őt az örökhagyó életében részesítette, feltéve. hogy a hozzá-
számítást az örökhagyó kikötötte. vagy a körülményekből arra lehet követ-
keztetni, hogy a juttatást a hozzászámítás kötelezettségével adta." [Ptk,
619 . § (l) bek]
Az osztályrabocsátás tehát csak kifejezett kikötés esetén terheli a meg-
adományozott leszármazót. A kikötést az örökhagyónak az adomány jutta-
tásakor kell megtennie. éspedig a megadományozotthoz intézett. írásbeli
formához nem kötött címzett jognyilatkozattal. Kifejezett kikötés hiányában
is terheli az osztályrabocsátás kötelezettsége a megadományozottat, ha a

41
körülmények arra engednek következtetni, hogy az örökhagyó a juttatást a
hozzászámítás kötelezettségével adta [BH 1998/12. sz. 589.]. A bizonyítás
terhe ilyenkor az örököstársakon van.
Az osztályrabocsátás gyakorlatilag azt jelenti, hogy az ingyenes ado-
mányban részesített leszármazó ezen adomány értékével csökkentett részt
kap a hagyatékból. "A szokásos mértékú ajándékokat, valamint a tartásra
rászorult leszármazók részére nyújtott tartást akkor sem kell osztályra
bocsátani, ha azt az örökhagyó kifejezetten kikötötte." [Ptk. 619. § (2) bek.]
Az ingyenes adomány időpontj ának az osztályrabocsátási kötelezettség
szempontjából nincs jelentősége: az örökhagyó által bármikor adott ingye-
nes adományt osztályra kell bocsátani, ha ennek egyéb feltételei fennáll-
nak.
Az osztályrabocsátás a törvényes öröklés kisér ője: végintézkedés alapján
öröklő leszármazónak nincs osztályrabocsátási kötelezettsége.
Az osztályrabocsátási kötelezettség fennálltát annak az örököstársnak
(pl. az örökhagyó által ingyenes adományban részesített gyermek testvé-
rének) kell bizonyítania, aki hivatkozik rá.
Már itt szükséges leszögezni, hogy az osztályrabocsátás sem jár mínd íg
és feltétlenül azzal az eredménnyel, hogy az örökhagyó azonos törvényes
öröklési helyzetben lévő leszármazói ténylegesen ugyanolyan értékű vagyon
tekintetében lesznek az örökhagyó ingyenes jogutódjai. illetve örökösei. Az
osztályrabocsátás tehát csak relatív egyenlősítésre ad módot: ezt bővebben
az osztályrabocsátás technikai számítása kapcsán, a b) pontban mutatjuk
be. [További korrekciót a kötelesrész (l. IV. Rész) tesz lehetővé.]
Megjegyezzük végül, hogy a Ptk. (szemben a korábbi magyar joggal) az
osztályrabocsátást a leszármazókra korlátozza: a leszármazó hozzátartozó-
jának (pl. házastársuknak) adott ingyenes adományt a leszármazónak nem
kell osztályra bocsátania.

b) Az osztályrabocsátás

Az osztályrabocsátás [Ptk. 620-622. §] a leszármazó törvényes örökösök

közötti vagyonelosztásnál alkalmazott számítási mód, amelynek célja a le-
származó örököstársak örökrészének az örökhagyó által - bármikor! -
adott ingyenes adományokkal történő korrekciója. Az osztályrabocsátás te-
hát vagyonmozgást nem eredményez a leszármazó örököstársak között.
Tényleges felosztásra csak a hagyaték kerül közöttük.

ba) Az osztályrabocsátás számítása

Az osztályrabocsátás számítása úgy történik, hogy az osztályrabocsátási
kötelezettséggel kapott ingyenes adományok juttatáskori értékét hozzá kell
számítani a hagyatékhoz, s az így kapott összesített érték alapján kell a le-
származók örökrészét meghatározni: az ingyenes adományban részesített
örökösök örökrészéből pedig le kell vonni az osztályra bocsátott adomány
értékét. Ha az ingyenes adomány juttatáskori értéke szerinti számítás (pl. a

42
magas infláció okozta értéknövekedés miatt) bármelyik örököstársra nézve
súlyosan méltánytalan, a bíróság az értéket az összes körülmények figye-
lembevételével állapítja meg. (Az osztályrabocsátásnak ezt az egyszeru ese-
tét illusztrálja a 6. sz. példa.)

6. sz. példa

/I~
Gy2
Gyl Gy3

A hagyaték tiszta értéke: 90; az örökhagyó - az osztályrabocsátás kifeje-

zett kikötésével - ajándékba adott Gy l-nek 30-at.
Az · osztályra bocsátandó érték figyelembevételével kiszámított örökrész:

90 + 30 = 40
3

Tekintettel arra, hogy Gyl már megkapott 30-at, az ő tényleges (a ha-

gyatékból kielégítendő) örökrésze: la: Gy2 és Gy3 pedig 4D-40-et kap a
hagyatékból.
Ha az osztályra bocsátott érték eléri az illető leszármazónak - az osz-
tályra bocsátott érték figyelembevételével kiszámított - örökrészét. őt (és az
általa kapott ajándékot vagy más ingyenes adományt) figyelmen kívül kell
hagyni, s így kell felosztani a hagyatékot a többi örököstárs között: 7. sz.
példa.

7. sz. példa

Gyl
~~
Gy2 Gy3 Gy4

A hagyaték tiszta értéke: 240; Gy l az osztályrabocsátás kötelezettségé-

vel ajándékba kapott az örökhagyótól 80-at.
Az osztályra bocsátott értékkel kiszámított örökrész:

240 + 80 = 80
4

Tekintettel arra, hogy Gy l - ajándék formájában - már megkapta ezt az

értéket, a hagyatéket a másik három gyermek között kell egyenlő arányban
felosztani , s ezért Gy2, Gy3 és Gy4 egyformán SD-SO-at kap a hagyatékból.

43
bb) Az osztályrabocsátás számítása túladományozás esetén
Ugyanez az elvi megoldás érvényesül akkor is, ha az osztályra bocsátandó
adomány értéke meghaladja az illető leszármazónak - az osztályra bocsá-
tott érték figyelembevételével kiszámított - örökrészét i; túladományozás").
Ilyen esetben egy fokkal bonyolultabb az osztályrabocsátás technikája, fel-
téve ha van más megajándékozott (osztályrabocsátási kötelezettséggel ter-
helt) örököstárs is. Ilyenkor ugyanis az osztályrabocsátást kétszer kell elvé-
gezni: először - az összes ingyenes adománynak (ajándéknak stb.) a hagya-
tékhoz történő hozzáadásával - kell megállapítani az egy leszármazóra jutó
örökrészt és a túladományozást; másodszor pedig - most már azonban a
túladományozott örököstársnak és az ő ingyenes adományának a figyel-
men kívül hagyásával - újólag meg kell határozni a hagyatékból jutó örök-
részeket. (Ezt az esetet illusztrálja a 8. sz. példa.)

8. sz. példa

Gyl Gy2 Gy3 Gy4

A hagyaték tiszta értéke: 120; az örökhagyó még életében - az osztály-

rabocsátás kifejezett kikötésével - ajándékba adott Gyl-nek 30-at, Gy4-
nek pedig 90-et.
Az osztályrabocsátás eredményeként figyelembe veendő érték: 240; eb-
ből egy gyermekrész. 60. Tekintettel arra, hogy Gy4 ennél többet kapott, őt
kielégítettnek kell tekinteni, de az ajándékból visszaadnia nem kell.
Ezt követően Gy4-et és az általa kapott ajándékot (90-et) figyelmen kívül
hagyva kell a hagyatéket a másik három gyermek között felosztani. Gy l ,
Gy2 és Gy3 örökrészét, ez esetben a hagyaték .ér tékét a Gyl által kapott
ajándékkal növelve kell kiszámítani:

120 + 30 = 50
3

Gyl már megkapott 30-at, tehát az ő tényleges (a hagyatékból kielégí-

tendő) örökrésze: 20; Gy2 és Gy3 pedig 50-50-et kap a hagyatékból.
Ez az eset plasztikusan mutatja, hogy az osztályrabocsátás csak vi-
szonylagos igazságtétel a leszármazók között, hiszen Gy4 része az örökha-
gyó vagyonából nagyobb, mint testvéreié.

bc) Az osztályrabocsátás számítása több leszármazói generáció esetén

Az osztályrabocsátás - viszonylagos - igazságosztó lehetöségét növeli a
Ptk.-nak az a rendelkezése [621. §], amely szerint a kiesett leszármazó le-
származója köteles osztályra bocsátani az örökhagyótól a kiesett felmenője
által kapott ingyenes adományt (ajándékot, tartozáselismerést stb.) is. Ez a

44
.közvetett" osztályrabocsátás a hagyatékból történő részesedés arányában
történik. (Ezt az esetet illusztrálja a 9. sz. példa.)

9. sz. példa

/r~
--Byt- Gy2 Gy3

Ul/"""U2 I
U3

A hagyaték tiszta értéke: 120; az örökhagyó - az osztályrabocsátás kíkö-

tésével- Gyl-nek ajándékozott 20-at, U2-nek ID-et, U3-nak IDO-at.
Az osztályra bocsátandó értékek szerinti gyermekrész:

120 + 20 + 10 = 50
3

Az unokarész jelen esetben a gyermekrész fele: 25.

(U3 és az általa kapott 100 nem jön számításba, tekintettel arra, hogy
U3 nem örökös, csak Gy3 kiesése esetén volna az.)
Ul-nek osztályra kell bocsátania kiesett felmenöje: Gyl ajándékának rá
eső részét: ID-et; ezért a hagyatékból 25-10 = 15-öt fog kapni.
U2-nek osztályra kell bocsátania kiesett felmenő]e: Gyl ajándékának rá
eső részét: ID-et, valamint a saját ajándékát: ID-et; ezért a hagyatékból
25-(10+10) = 5-öt fog kapni.
Gy2 és Gy3 örökrésze egyaránt 50-50, amely értékeket a hagyaték fede-
zi.

3. Fejezet

Az özvegyi j ag: a házastárs haszonélvezett j aga

a) A házastárs törvényes öröklési jogi helyzete az örökhagyó rokonainak

törvényes állagöröklése esetén: özvegyi jog

aa) Az özvegyi jog lényege

Fent [l. 1. Fejezet e) pont] már utaltunk rá, hogy a magyar öröklési jog
míndmáíg megtartotta azt az ősi megoldást, hogy a házastárs leszármazók
(méghozzá: elvben bármilyen távoli leszármazók) mellett nem örököl állagot

45
(tulajdonjogot). Ez azért nagyon vitatott álláspont, mert a házastárs nyil-
vánvalóan az örökhagyó egyik legközelebbi hozzátartozója. Ezt az ellent-
mondást a Ptk. - éspedig megint csak régi magyar öröklési jogi hagyomá-
nyokat fenntartva - azzal kívánja áthidalni, hogy - elvben korlátlan - ha-
szonélvezeti jogot biztosít a házastársnak a leszármazókáltal örökölt va-
gyorion. A házastársnak ezt az öröklési jogi alapú haszonélvezeti jogát ne-
vezzük özvegyijognak. Hasonló megfontolásból, mint leszármazók mellett,
özvegyi jog illeti meg a házastársat a felmenő k (vagy oldalrokonok) által
örökölt ági vagyonra [l. 5. Fejezet b) pont] nézve is.
Amint azt Weiss Emilia monográfiája bemutatja, az özvegyi jog intézmé-
nye a magyar öröklési jog egyik feltűnő sajátossága. A Ptk. szerint "az
örökhagyó házastársa örökli mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét,
amelyet egyébként nem ő örököl (özvegyi jog)" [Ptk. 615. § (l) bek.].
Összefoglalva, az özvegyi jognak a Ptk.-ban két esete van:

- leszármazók állagöröklése mellett,

- az ági vagyon tekintetében.

Az özvegyi jog törvényes öröklési jog. Ez azt jelenti, hogy a leszármazók

által örökölt hagyatékra nézve a házastársat a haszonélvezeti jog a törvény
erejénél fogva (ipso iure) megilleti, további jogcselekményekre a haszonél-
vezeti jog megszerzéséhez nincs szükség, A törvényes öröklési jogi helyzet
természetes előfeltétele ugyanakkor, hogy az örökhagyó halálának (azaz a
hagyaték megnyíltának) időpontjában az örökhagyó és a házastárs között
házassági köteléknek kell fennállnia, és a házastárs vonatkozásában nem
állhat fenn kiesési ok [l. I. Rész 3. Fejezet db) pont]. A kiesési okok közül az
özvegyi jog kapcsán külön kell szólni a kizárósról, s főleg annak mellözéses
formájáról. A Legfelsőbb Bíróság PK 82. sz. állásfoglalásában kimondta,
hogy az örökhagyó végintézkedésben - más örökösök megnevezésével és a
házastársi haszonélvezeti jogról történő hallgatással, azaz - mellőzéssel is
kizárhatja házastársát az özvegyi jogból. Ilyen esetben a házastársat csak
az özvegyi jogra vonatkozó kötelesrész illeti meg. A PK indokolása - helye-
sen - hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a végrendelet egészének értelmezése
és az összefüggések mérlegelése alapján lehet csak eldönteni, hogy a hall-
gatás tényleg mellözést (azaz kizárást) jelent-e vagy sem.
Sajátos - átmeneti - akadálya lehet az özvegyi jognak a hagyatéket ter-
helő szerzödéses haszonélvezeti jog; az özvegyi jog csak a szerzödéses ha-
táridő letelte után veszi kezdetét, hiszen ugyanarra a vagyontárgyra nézve
két különbözö jogcímen nem állhat fenn egyszerre haszonélvezeti jog.

ab) Az özvegyi jog problémái

Az özvegyi jog a magyar öröklési jogban olyan körülmények között alakult
ki, amikor az örökölt vagyontárgyak zöme (mindenekelőtt a hasznot hajtó
ingatlanok) jövedelmező jószág és nem használati tárgy volt: s a haszonél-
vezeti jog anélkül biztosította a házastárs megélhetését, hogy veszélyeztette
volna az állagörökösök várományát a hagyaték csorbítatlan élvezetére a

46
haszonélvezeti jog megsz únése után. Ez a helyzet az elmúlt fél évszázadban
- több okból is - gyökeresen megváltozott. Emiatt és más okok miatt az
özvegyi haszonélvezeti jog az elmúlt évtizedekben több vonatkozásban
problematikussá vált:

- lényegesen átalakult az örökölhető vagyontárgyak köre és jellege: a tipi-

kus hagyatékokban az ingóságok java része viszonylag nem hosszú életű
fogyasztási-használati tárgy, és ehhez képest kisebb jelentősége van a va-
lóban hasznot hajtó vagyontárgyaknak. így míndenekelött a múvelhet ő
ingatlanoknak;
- a hagyaték egyes tárgyaira vonatkozóan (társasági és egyéb j ogokon, ér-
tékpapírokon stb. fennálló haszonélvezeti joggal kapcsolatban) az állag-
örökös és a haszonélvező érdekei gyakran ütköznek;
- a megnövekedett átlagéletkorok ugyancsak kiélezik és elnyújtják a konf-
liktusokat az állagörökösök és az özvegyi jogosult házastárs között;
- a többszöri házasságkötések megszaporodása következményeként gyako-
rivá vált, hogy az állagörökös leszármazók az örökhagyó korábbi házassá-
gából származnak, és versengenek a (gyakran náluk lényegesen nem is
idősebb) házastárssal.

Összességében megállapítható, hogy az özvegyi jognak mint törvényes

öröklési jogi intézménynek a Ptk.-ban történt általános fenntartása számos
problémát vet fel:

- a haszonélvezeti jog nagyon gyakran nem képes biztosítani a házastárs

tisztes megélhetését, noha eredetileg ez volt a célja;
- hátrányos az állagörökösökre nézve is, hiszen - különösen a haszonélve-
zeti jog évtizedes fennállása után - nagyon gyakran elhasználódnak az ő
tulajdonukban, de az özvegy haszonélvezetében lévő vagyontárgyak.

Az itt vázolt problémákkal a törvényhozó egy kompromisszumos megol-

dás formájában vetett számot: a fentiek szerint fenntartotta ugyan a házas-
társ általános haszonélvezeti jogát, de - a Ptk.-Novellában: az 1977. évi IV.
törvényben - mind a házastárs, mind az állagörökösök számára megnyitot-
ta a haszonélvezeti jog megváltásának igényét (1. részletesebben alább, a 3.
pontban).

b) Az özvegyi jog tartalma, terjedelme és korlátozása

ba) Az özvegyi jog tartalma

Az özvegyi jog tartalmát (azaz a haszonélvező jogait és kötelezettségeit) a
haszonélvezeti jogra, mint másodlagos dologi jogra (személyes szolgalomra)
vonatkozó szabályok [Ptk. 157-164. §] határozzák meg. A házastárs tehát
mint haszonélvező jogosult az állagörökös (leszármazó vagy ági örökös)
tulajdonában álló dolgot birtokolni, használni és hasznait szedni.

47
 .M ín t említettük, az özvegyi jog körében felmerülő konfliktusok jelentős
része éppen abból származik, hogy. az örökölt vagyontárgyak számottevő
köre nem éli túl a folyamatos használatot. Sajátos problémákat vet fel a
készpénz, illetve betétkönyv, részvény, kamatozó kötvény öröklése, illetve
az azokon fennálló haszonélvezeti jog tartalma. Az elvi megoldás viszonylag
egyszerű: a tőke, a betétkönyv, az értékpapír tulajdonosa az állagörökös
lesz, az özvegyet a hasznok (kamat, osztalék stb.) illetik meg. A gyakorlat-
ban viszont igen sok probléma merül fel e körben, amelyeknek egy része
(pl. a részvényesi jogok gyakorlása körében) technikai természetűnek is
nevezhető, másik része pedig a jelentős m értékú és elhúzódó infláció kö-
vetkezménye.Korábban, az inflációmentes évtizedekben a bírói gyakorlat
(BH 1968/11. sz. 5871., 1979/11. sz. 367. stb.) viszonylag jó megoldást
talált ki pl. abetétkönyvek állag-, illetve haszonélvezeti öröklésére: a fenn-
tartásos betétkönyv kamathozadéka a házastársé, kedvezményezettje vi-
szont az állagörökös. aki azonban csak a haszonélvező házastárs hozzájá-
rulásával rendelkezhet a tőke felett, s ezért a betétkönyvet az özvegyi jogo-
sult kezéhez kell kiszolgáltatni. Mindez azonban kevéssé üdvözít, ha a be-
téti kamatok még az infláció mértékét sem képesek kompenzálni. Rugal-
mas, az érdekeltek szabad mozgásterét biztosító megoldás csak az özvegyi
jog megváltása (azaz a hagyatéknak az állagörökösök. illetve a házastárs
közötti tényleges felosztása) útján biztosítható.
Az özvegyi jog - mint minden haszonélvezeti jog [Ptk. 164. § (l) bek] -
kiterjedhet kamatozó követelésre és más hasznot hajtó jogra is. E körben
tipikus eset a szerz őí jogra vonatkozó özvegyi jog. A Legfelsőbb Bíróság
álláspontja (BH 1972/6. sz. 7096.) szerint a szerző vagyoni jogait az állag-
örökös gyakorolja, az özvegyet a szerz öí jogdíjak illetik meg.

bb) Az özvegyi jog terjedelme

Az özvegyi jog az állagörökös tulajdonosokkal szemben teljes terjedelemben
biztosítja a házastársnak a haszonélvezetből eredő jogokat. Az állagörö-
kösök tehát a haszonélvezet tartalmát képező jogokat csak annyiban gya-
korolhatják, amennyiben azokat a házastárs - szívességí használat vagy
valamely szerz ódéses jogviszony keretében - átengedi nekik. Természetesen
a haszonélvezet tárgyának használatra történő ideiglenes átengedése a ha-
szonélvező jogait nem szünteti meg, azok gyakorlását a házastárs - a hasz-
nálati szerz ödés feltételei szerinti időpontban, szívess égí átengedés esetén
bármikor - ismét követelheti (BH 1987/ ll. sz. 400.) .
Időben a haszonélvezeti jog a házastársat haláláig megilleti. A Ptk. [615.
§ (2) bek] szerint megsz úník a haszonélvezeti jog akkor is, ha a házastárs
Lg házasságot köt. Ennek a szabálynak a következő megfontolás áll a hát-
terében. Az özvegyi jog egyik célja az, hogy biztosítsa a házastársnak a há-
zassági együttélés alatt megszokott életkörülményeket; újabb házasság-
kötés esetén ez a szempont viszont jobbára tárgytalanná válik [Múvészet-
történeti írók szerint Rembrandt - feleségének Saskiának 1642-ben bekö-
vetkezett halála után - azért nem házasodott meg újból, mert vagyonos
felesége végrendeletében úgy juttatott holtig tartó haszonélvezeti jogot szá-

48
 mára, hogy ez a jog újabb házasságkötés esetén megszúník. Állagörökös az
akkor egyéves közös fiuk, Titus volt.]
A Legfelsőbb Bíróság PK 83. sz. állásfoglalása szerint nem szúník meg
viszont a házastárs özvegyi joga, ha házasságon kívül élettársi viszonyt
folytat. Ezt az álláspontot vitathatónak kell tartanunk, még inkább visszás
az ahhoz fűzött lakonikus indokolás: "az élettársi viszony családjogi kap-
csolatot nem létesít, ahhoz ... örökjogi hatások nem fűződnek".
Sajátos konfliktus: az "özvegyi jogok versengése" jön létre akkor, ha
> ugyanarra a vagyont árgyra (hagyatékra, hagyatéki részre) egymást követő­
en két özvegyi jog keletkezik. Ez akkor következik be, ha az örökhagyó há-
zastársának életében (vagyis özvegyi jogának fennállta alatt) meghal az ál-
lagörökös és így az ő tulajdonában lévő hagyatékra (hagyatéki részre) az ő
özvegye nyer - törvényes örökösként - özvegyi jogot. Tekintettel arra, hogy
az első özvegyi jog korlátlan haszonélvezeti jogot jelent, a második özvegyi
jog tényleges gyakorlására csak az első megsz ünése (vagyis a házastárs ha-
lála vagy újabb házasságkötése) esetén kerülhet sor. (Az "özvegyi jogok
versengését" szemlélteti a la. sz. példa.)

10. sz. példa

Ö H

HGyl Gyl
/1><1
Gy2 Gy3

I
u
Az örökhagyó hagyatékát törvényes állagörökösként Gy l, Gy2 és Gy3
1/3-1/3 arányban örökli; H özvegyi jogosultként az egész hagyatékon ha-
szonélvezeti jogot gyakorol. Amennyiben Gyl olyan időpontban hal meg,
amikor H haszonélvezeti joga még fennáll, Gyl házastársának (HGyl) a
törvény erejénél fogva özvegyi joga keletkezik ugyan (állagörök ös: Gy l tör-
vényes jogutódjaként U), de haszonélvezeti joga tényleges gyakorlására
csak H özvegyi jogának megszún ése után kerülhet sor.
Természetesen nincs jogi akadálya annak, hogy az özvegyi jogosult és az
állag örökösök. illetve az első és a második özvegyi jogosult bármikor (akár
ingyenesen, akár visszterhesen) a haszonélvezeti jog (egészben vagy rész-
ben történő) megsz üntet éser öl megállapodhassanak.

bc) Az özvegyi jog korlátozása

Az özvegyi jog elvben korlátlan haszonélvezeti jogot biztosít a házastársnak.
Az özvegyi jog elsődleges célja mégis az , hogy a házastárs megtarthassa az
örökhagyó életében megszokott környezetét és lehetőleg fenntarthassa ko-
rábbi életszínvonalát. Amennyiben ehhez nem sz ükséges az egész hagyaté-
kon fennálló haszonélvezet. a Ptk. - kizárólag a leszánnazó1c számára -

49
megnyitja a haszonélvezeti jog korlátozására vonatkozó lehetőséget. (Az ági
örökösök tehát nem kérhetik a haszonélvezeti jog korlátozását.) A haszon-
élvezeti jog korlátozásának lehetősége kizárólag a törvényes öröklés címén
megillető haszonélvezeti joggal szembeni igény, arra tehát csak özvegyi jog
esetében van mód; végíntézkedésen alapuló haszonélvezeti jog korlátozásá-
ra tehát nem támasztható igény.
,A haszonélvezet korlátozásának bármikor helye van, a korlátozás azon-
ban csak olyan mértékú lehet, hogy a korlátozott haszonélvezet a házas-
társ szükségleteit biztosítsa, figyelembe véve az általa örökölt vagyontár-
gyakat, valamint saját vagyonát és munkájának eredményét is " [Ptk. 616. §
(2) bek.].
A leszármazók külön-külön is kérhetik a haszonélvezeti jog korlátozá-
sát; nem szükséges tehát az, hogy valamennyien éljenek ezzel a joggal.
Nincs akadálya annak sem, hogy az özvegyi jog korlátozására - a házastárs
vagyoni viszonyaiban beállott jelentős javulás folytán - ismételten is sor
kerülhessen (BH 1994/7. sz. 364.).

c) Az özvegyi jog megváltása

ca) A megváltást igény célja és jellege

Mint említettük, az özvegyi jog intézménye és a megváltozott életviszonyok
között az utóbbi jó fél évszázad során súlyos ellentmondások keletkeztek.
Ezek feloldására a törvényhozó a Ptk. módosításáról szóló 1977. évi IV.
törvényben megnyitotta az özvegyi jog megváltására vonatkozó egyoldalú
igényt. Az érdekelt örökösök megegyezésével a megváltásta korábban is
sor kerülhetett és - természetesen - ma is bármikor mód van: BH 1981/2.
sz. 61.
Hangsúlyozni kell, hogy - ahogy maga az egész özvegyi jog, úgy - a meg-
váltási lehetőség is törvényes öröklési jogi igény; s ezért ilyen igényt csak
törvényes öröklési jogi alapon keletkezett haszonélvezeti jog: azaz özvegyi
jog esetében lehet támasztani; szerzödésen vagy végíntézkedésen alapuló
haszonélvezeti jog tekintetében megváltást igény nincs.

cb) A megv áltást igény j ogosultjai

Az özvegyi jog megváltását mind a házastárs, mind az állagörökösök (és-
pedig a leszármazók és az ági örökösök is) kérhetik. Több állagörökös ese-
tében a megváltást igény bármelyik örökös által külön is támasztható. A
Legfelsőbb Bíróság a megváltást igényt személyhezfüzödö jognak tekinti: a
PK 84. sz. állásfoglalás kimondja, hogy "a túlélő házastárs halála esetén az
örökösei nem folytathatják a megváltással kapcsolatos eljárást". Ez az ál-
láspont vitatott.

50
cc) A megváltást igény korlátai
A Legfelsőbb Bíróság PK 84. sz. állásfoglalása a megváltást igényt megsze-
rítva értelmezi. amikor kimondja. hogy az ilyen kérelmet "indokolt esetben"
el lehet utasítani. ha az özvegyi jog célja (azaz a házastárs korábbi életkö-
rülményeinek lehetőség szerinti fenntartása) a megváltás folytán meghiú-
sulna, vagy - a másik oldalon - az állagörökös jogos és méltányos érdekei
szenvednének sérelmet.
Az egyoldalú megváltást igény amúgy sem terjed ki a házastárs által la-
kott lakásra. az általa használt berendezési és felszerelési tárgyakon fenn-
álló haszonélvezetre [616. § (3) bek]. Ennek a rendelkezésnek elsősorban
az a nyilvánvaló indoka. hogy a házastárs a haszonélvezeti jog megváltása
folytán se kerülhessen ki a - szúkebben vett - megszokott környezetéből. A
Legfelsőbb Bíróság ugyanakkor a tilalmat a házastársra is kiterjesztve fogja
fel: az özvegy sem igényelheti az előbb felsorolt vagyontárgyakra vonatkozó
haszonélvezeti jogának megváltását az állagörökösöktől (BH 1986/5. sz.
194.); a leszármazónak is érdeke fűződhetik ahhoz (ha másért nem. elő­
szereteti okokból). hogy a szóban forgó vagyontárgyaknak - a haszonélve-
zeti jog megszúnése után - természetbeni tulajdonosa legyen. Hangsúlyoz-
ni kell. hogy az itt tárgyalt tilalom csak az egyoldalú megváltást igényre vo-
natkozik; az érdekelt örökösök megállapodásával a megváltás ezekre a va-
gyontárgyakra is kiterjeszthető (PK 84. sz. állásfoglalás). Hangsúlyozandó
végül. hogy a házastárs által lakott lakáson (továbbá az általa használt be-
rendezési és felszerelési tárgyakon) fennálló haszonélvezeti jogot - ha en-
nek törvényi feltételei megvannak - korlátozni lehet.

cd) A megváltás következménye és az örökösi hányad mértéke

A haszonélvezet megváltása eredményeként (a megváltás által érintett kör-
ben) a házastárs állagörökös lesz e mínöség minden következményével. Ez
- a kötelezettségek oldalán - míndenekelőtt a hagyatéki hitelezőkkel szem-
beni helytállási kötelezettséget jelenti (BH 1994/4. sz. 189.).
Leszármazókkal szembeni megváltás esetén "a házastársat a meg-
váltásra kerülő vagyonból - természetben vagy pénzben - olyan rész illeti
meg. amelyet mint az örökhagyó gyermeke törvényes örökösként a leszár-
mazókkal együtt örökölne" [Ptk 616. § (4) bek].
A megváltás folytán tehát az özvegyet a leszármazókkal szemben egy
"gyermekrész" illeti meg. Az. hogy a gyermekrész adott esetben a hagyaték-
nak ténylegesen mekkora hányadát jelenti. egyrészt - természetesen - a
gyermekek számától függ. másrészt annak függvénye. hogy ki(k) kéri(k) a
megváltást. Ha ugyanis az özvegy (vagy valamennyi leszármazó) támaszt
megváltást igényt. a megváltás - az egész hagyatékra kiterjedvén - az öz-
vegy számára az egész hagyatékra vonatkoztatott gyermekrész kiadását
eredményezi. Ha viszont a megváltást nem valamennyi leszármazó igényli
(pl. az itthon élő kéri azt. a külföldön élő nem). a megváltás a hagyatéknak
csak a megváltást kérő leszármazó által örökölt részére terjed ki. és ezért
csak az e hagyatéki részre viszonyított gyermekrész kiadását vonja maga
után. Természetesen az özvegy maga is kérheti a megváltást csak valame-

51
lyik (pl. mostoha- vagy vele ellenséges viszonyban lévő) leszármazóval
szemben; a megváltás ilyenkor is a hagyatéknak csak a megváltás által
érintett leszármazó örökrészére terjed ki. [A megváltás e két különböz ö
nagyságú "gyermekrészt" eredményező hatását illusztrálja a ll. sz. példa
a) és b) variációja.]

ll. sz. példa

Ö H

~I~
-ey-rGy2 Gy3

/~
Ul U2

a) variáció: a megváltást valamennyi leszármazó (vagy H) igényli: a "gyer-

mekrész" az egész hagyaték 1/4-e lesz. Ezért Gy2, Gy3 és H a hagyaték
1/4-1/4 részét, Ul és U2 (Gyl törvényes helyettes örököseiként) pedig a
hagyaték 1/8-1/8 részét kapja, éspedig - természetesen: hiszen ezt célozza
a megváltás - valamennyien tulajdonba (állagörökösként). özvegyi jogtól
mentesen.

b) variáció: a megváltást csak Gy3 igényli: a "gyermekrész" Gy3 törvényes

örökrészének (vagyis a hagyaték 1/3-ának) 1/4-e lesz. Ezért Gy2 a hagya-
ték 1/3 részét, Ul és U2 (Gyl törvényes helyettes örököseiként) a hagyaték
1/6-1/6 részét kapja, valamennyien H haszonélvezeti jogával terhelten;
Gy3 a hagyaték 3/12 részét kapja (éspedig özvegyi jogtól mentesen), s H
állagörököse lesz a hagyaték 1/ 12 részének

Megváltás címén "ági öröklés esetén a házastársat az ági vagyon egyhar-

mada illeti meg" [Ptk. 616. § (4) bek].
A megváltás eredménye a fentiek szerint alakul akkor is, ha a megvál-
tást csak a hagyaték egy bizonyos hányadára (vagy valamely meghatározott
részére) kérik

ce) A megváltás módja és határideje

A haszonélvezet megváltása fejében járó értéket elsősorban természetben
célszerű kiadni. Az örökösök érdekei és - főleg - a hagyaték jellege (mtn-
denekelőtt jelentős készpénzhányad) a megváltás fejében járó érték pénz-
ben történő kiadását indokolhatja. Vita esetén a bíróságnak a házastárs és
az állagörökösök érdekét egyaránt mérlegelve kell döntenie a tekintetben,
hogy a haszonélvezet megváltása fejében járó értéket a házastárs termé-
szetben vagy pénzben kapja-e meg.
Míg - mint fentebb kifejtettük - a haszonélvezeti jog korlátozására a Ptk.
nem szab határidőt (az tehát a hagyatéki eljárás lezárása után bármikor

52
igényelhető), addig a haszonélvezeti jog megváltása csak "a hagyatéki eljá-
rás során, ennek hiányában az öröklés megnyílásától számított egy éven
belül" kérhető [Ptk. 616. § (5) bek.]. A megváltást igény időbeli korlátozásá-
nak az az indoka, hogy az örökösi mínöség megállapítása és a hagyatéki
terhek rendezése tekintetében ne álljon fenn hosszú ideig bizonytalan hely-
zet. A megváltást igényt a hagyatéki eljárásra egyébként illetékes közjegy-
zőnél kell előterjeszteni.

ef) A megváltás és a korlátozás kapcsolata

A Ptk. nem állja útját annak, hogy a leszármazók a haszonélvezeti jog kor-
látozását és megváltását egyaránt kérjék; e két igény megáll egymás mellett
(kumulálható igények), természetesen míndegyík a maga törvényi feltételei-
nek keretei között. A két igény együttes előterjesztése esetén a bíróságnak
tehát azt kell mérlegelnie, hogy - a törvényi feltételek keretei között - a
korlátozás, illetve a megváltás alkalmazásával összeegyeztethetők-e az öz-
vegyi joggal szolgální kívánt célok és az állagörökösök érdekei.
A két igény együttes érvényesíthetőségéneka gyakorlatban komoly kor-
látai vannak. Ez vonatkozik m índenekelött az érvényesíthetőség határ-
idejére. Tekintettel arra, hogy megváltást igény csak a hagyatéki eljárás
során, illetve (ennek hiányában) az öröklés megnyíltától számított egy éven
belül terjeszthető elő, a korlátozásra vonatkozó és a megváltásta irányuló
igény halmozódására csak ezen határidőn belül van lehetőség. Ha pedig a
haszonélvezet megváltására előbb már sor került, a korlátozás fogalmilag is
kizárt, hiszen a házastárs a megváltás folytán állagörökös lesz (s nem ha-
szonélvező), s az állagörökös házastárs öröklési joga nem korlátozható.
Ebben az összefüggésben is felhívjuk a figyelmet viszont arra, hogy a há-
zastárs által lakott lakáson (továbbá az általa használt berendezési és fel-
szerelési tárgyakon) fennálló haszonélvezeti joggal szemben megváltást
igény nem támasztható, de korlátozási igény - ha ennek törvényi feltételei
megvannak - érvényesíthető.

d) A bejegyzett élettárs haszonélvezeti joga

Amint említettük. a 2009. évi XXIX. törvény 3. §-a a házastárssal azonos

törvényes öröklési poziciót ad a bejegyzett élettársnak. Ez vonatkozik az
özvegyi jogra is.

53
 4. Fejezet

Az örökbefogadással kapcsolatos sajátos törvényes

öröklési szabályok

a) Örökbefogadás és öröklési jogi kapcsolat

A magyar családi jog a Csjt.-nek - a Ptk. hatálybalépésével összefüggésben

történt - 1960. évi módosításával (1960. május 1. utáni hatállyal) helyezte
be az örökbefogadottat teljesen az örökbefogadó családjába. Ezzel össz-
hangban mondja ki a Ptk.:
..Az örökbefogadott - az örökbefogadás fennállása alatt - az örök-
befogadó vér szerinti leszármazójaként örököl. Az örökbefogadott után - ha
az örökbefogadás az örökbefogadott életében nem szúnt meg - leszármazó
és házastárs hiányában az örökbefogadó. illetőleg annak rokonai örökölnek
a törvényes öröklés szabályai szerint" [Ptk. 617. § (1), (3) bek.].
A hatályos magyar jog tehát az örökbefogadott és az örökbefogadó, to-
vábbá annak rokonai között teljes öröklési jogi kapcsolatot létesít: az örök-
befogadott az örökbefogadó vér szerinti leszármazóival egyenrangú öröklési
státust élvez; s az örökbefogadott után is úgy örökölnek törvény szerint az
örökbefogadófkl és annak (azoknak) rokonai, mint a vér szerinti gyermek
után annak szülei és egyéb felmenő, illetve oldalrokonai.
Természetes, hogy az örökbefogadás jogi ténye csak az örökbefogadás
fennállta alatt teremti meg az (előbbiekben leírt teljes) öröklési jogi kapcso-
latot az örökbefogadott és örökbefogadó rokonai között. Ez az összefüggés
mind az örökbefogadás keletkezése, mind annak felbontása szempontjából
releváns: az öröklési jogi kapcsolat csak akkor jön létre, ha az örökbefoga-
dási kérelem megelőzi a hagyaték megnyíltát (feltéve, természetesen, hogy
az örökbefogadást jóváhagyják); ha pedig az örökbefogadás felbontását
[Csjt. 56-57. §] az örökhagyó halála előtt kérik, az öröklési jogi kapcsolat is
elenyészik (feltéve megint, hogy az örökbefogadás felbontását jóváhagyják).
Az örökbefogadás hatálytalanná válása ugyanakkor az öröklési jogi kap-
csolatot nem érinti, hiszen a Csjt. (54 . §) szerint a hatálytalanság oka ép-
pen az , hogy az örökbefogadott és az örökbefogadó apa között apa-gyermek
kapcsolat jött létre.

b) Az örökbefogadott és vér szerinti rokonai közöttí öröklési

jogi kapcsolat

Az örökbefogadás jogi ténye - a titkos örökbefogadás esetét kivéve - nem

változtat az örökbefogadott és vér szerinti rokonai köz öttí öröklési jogi kap-
csolaton. Az örökbefogadott tehát kettős öröklési jogi kapcsolatban áll:

54
fennáll az öröklési jogi kapcsolata mind örökbe fogadó szüleivel és azok
rokonaival, mind vér szerinti rokonaival.
Ez míndenekel ótt azt jelenti, hogy az örökbefogadott ugyanúgy örököl
vér szerinti rokonai után, mintha nem fogadták volna örökbe:
,k örökbefogadás nem érinti az örökbefogadott törvényes öröklési jogát
vér szerinti rokonai után" [Ptk 617. § (2) bek].
Az örökbefogadott kettős öröklési jogi helyzetén nem változtat az a sajá-
tos tény sem, hogy az örökhagyó az örökbefogadottnak vér szerinti rokona
is: ilyenkor az örökbefogadott megkapja törvényes örökrészét, mint vér
szerinti leszármazó, de megkapja a rá eső hagyatéki hányadot úgy is, mint
az örökhagyó örökbe fogadott gyermeke. (Az örökbefogadottnak ezt a kű­
lőnleges kettős öröklési jogi helyzetét illusztrálja a 12. sz. példa.)

12. sz. példa

/I~
/'"
Gy2
--Gy+- Gy3

Ul U2

Gyl halála (és ezzel a törvényes öröklésből történt kiesése után) Ö örök-
be fogadta U l-et. A törvényes öröklés rendjén Gy2, Gy3 és - örökbe foga-
dott gyermekként - Ul a hagyaték 1/4-1/4 részét örökli, Ul és U2 pedig
(Gyl helyettes örököseiként) 1/8-1/8 részt örökölnek
U l tehát - örökbefogadottként - egy gyermekrészt (jelen esetben 1/4
hagyatékot) , Gy l kiesett gyermek helyettes örököseként pedig további egy
unokarészt (jelen esetben további 1/8 hagyatékot) örököl, vagyis összesen
a hagyaték 3/8-át kapja.
Fennáll az öröklési jogi kapcsolat az örökbefogadott és vér szerinti roko-
nai között fordított irányban is, vagyis a vér szerinti rokonok - a törvényes
öröklés rendjében - örökölnek az örökbefogadott után. Ebben a viszonylat-
ban azonban a vér szerinti rokonokat megelőzik az örökbefogadó és annak
rokonai:
"Ha az örökbefogadott után sem az örökbefogadó, sem annak rokona
nem örököl, törvényes örökösök az örökbefogadott vér szerinti rokonai. "
[Ptk 617. § (4) bek]
Az örökbefogadó után történő öröklés során tehát a törvényes öröklés
általános rendje annyiban módosul, hogy a felmenő k és oldalági rokonok
öröklésénél (vagyis a parentéláris öröklésben) az örökbefogadólk), továbbá
az ő leszármazóífk), felmenői(k) és oldalági rokonai(k) megelőzik a vér sze-
rinti szül öket és egyéb vér szerinti felmenő- és oldalági rokonokat.

55
 Mint utaltunk rá, az örökbefogadott és vér szerinti rokonai között nincs
törvényes öröklési kapcsolat a titkos örökbefogadás fennállása alatt [Ptk.
618. §] .
Titkos örökbefogadás a Csjt. (48. §) szerint akkor jön létre, ha a vér sze-
rinti szülő hozzájárul gyermeke olyan személy által történő örökbefogad á-
sához, akinek személyét és személyi adatait nem ismeri. (A szül ó hozzájá-
ruló nyilatkozatát a gyermek két hónapos korának betöltéséig visszavon-
hatja.) Ha a gyermek a hatodik életévét betöltötte, vagy egészségileg káro-
sodott, a titkos örökbefogadáshoz történő szülői hozzájáruló nyilatkozat
érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges (BH 1989/ ll. sz.
445.) . A titkos örökbefogadás azt jelenti, hogy az örökbefogadásról a szülő
nem kap értesítést és azt sem fellebbezéssel, sem egyéb módon nem tá-
madhatja meg.
Titkos örökbefogadás esetén a törvényes öröklési jogi kapcsolat a vér
szerinti rokonokkal csak az örökbefogadás esetleges megszúnésével jön
újra létre.

5. Fejezet

Felmenő- és oldalági rokonok törvényes öröklésének kiegészítő

rendje: az ági öröklés

a) Az ági öröklés történeti kialakulása és mai indoka

aa) Az ági öröklés jogtörténeti helye

Az ági öröklés intézményét az 1861-es Ideiglenes törvénykezési szabályok
hozták be a magyar öröklési jogba. Létrehozása akkor (és míndaddíg, amíg
feudális kötöttségekkel terhelt vagyonok, mindenekelőtt feudális nagybir-
tokok léteztek) azt a célt szolgálta, hogy a megszüntetett ősiség helyett az
ági öröklés - ha lényegesen korlátozottabb mértékben is - biztosítsa a csa-
ládi vagyonnak az eredeti családi ágon történő maradását, ha az örök-
hagyónak nincsenek leszármazó örökösei.
Az ági öröklés - már bevezetésekor, majd utána is, szinte napjainkig -
viták középpontjában áll. A vitákat az öröklés rendje keretében ütköző ér-
dekek szítják; ami érthető is , ha arra gondolunk. hogy az öröklés ilyen vagy
olyan irányú szabályozása az örökhagyó vagyonát az egyik felmenői család
helyett a másik felmenői család örökségévé. sőt - egy rövid ideig fönnálló--
gyermektelen házasság esetében az örökhagyó házastársának halála után
- egyenesen egy idegen család örökségévé teszi. Az ági öröklés körül zajló
elméleti összecsapások később (különösen a II. világháború után bekövet-
kezett alapvető tulajdoni változásokat követően) különösen erős ideologi-
kus töltést is kaptak. s a Ptk. előkészítése során majdnem az ági öröklés

56
teljes megszüntetéséhez vezettek. Sokan - megfeledkezve arról, hogy az
öröklés rendje csak az éppen fennálló tulajdoni forma átörökítését teszi
lehetővé - az ági öröklés tagadhatatlan feudális eredetére hivatkozva emel-
ték fel szavukat az intézmény ellen egy olyan időszakban, amikor feudális
tulajdoni formáról valójában már rég nem lehetett beszélni. Világhy Miklós
rendkívül meggyőző és szellemes tanulmányban mutatta ki ennek az érve-
lésnek a képtelenséget. A Ptk. végül is - mintegy kompromisszumos meg-
oldásként - fenntartotta az ági öröklés intézményét, ugyanakkor beszűkí­
tette az ági vagyon fogalmát és korlátozta az ági örökösök köret is. Az ági
öröklés létet vitató elméleti nézetek ugyan a Ptk. hatálybalépése után is fel-
felbukkantak, de a törvényhozó máig kitartott az 1959-ben elfogadott szö-
veg mellett.

ab) Az ági öröklés fenntartásának mai indoka

Az ági öröklés ma teljesen más körülményekben leli magyarázatát, mint
létrehozásakor és azt követően még évtizedeken át. Az ági öröklésre ma, a
feudális kötöttségú birtokok megszüntével nem vár társadalompolitikailag
is jelentős szerep; fenntartását sokkal inkább a törvényes öröklés általános
rendjében fellelhető apróbb ellentmondások és a belőlük fakadó ígazságta-
lanságok feloldása teszi szükségessé. Az ellentmondások és a méltányta-
lanságok fő gyökere a Ptk. törvényes öröklési rendszerének abban a moz-
zanatában található. hogy leszármazók hiányában az egész hagyatékot a
házastárs örökli. A házastárs - mint fentebb láttuk - leszármazók hiányá-
ban nem osztozik az örökhagyó felmenőivel (illetve oldalrokonaival) a ha-
gyatékon, hanem annak kizárólagos tulajdonosává válik. Ez a megoldás
különösen méltánytalan rövid ideig fennálló gyermektelen házasságok ese-
tében. Ilyenkor ugyanis a vagyon (ad absurdum: napok alatt) egyik család
tulajdonából egy másik család tulajdonába megy át a házastársi öröklés
révén. Ritkább eset, de a törvényes öröklés általános rendje hasonlóan
méltánytalan eredményre vezethet olyankor is, amikor az örökhagyó kisko-
rú. és a csak egyik felmenői ágról háramlott vagyon feleződik meg a két fel-
menő i ág között. Az ági öröklés ilyen esetekben kellő korrekciót biztosít:
visszajuttatja a vagyont azokra a felmenő- illetve oldalági rokonokra. akik-
nek ágaról a vagyon öröklés vagy ingyenes juttatás útján került a hagya-
tékba. A példaként említett esetcsoportokban tehát az ági öröklés méltá-
nyos irányban javítja ki a törvényes öröklés általános rendjéből adódó igaz-
ságtalanságokat. Mindezek miatt az ági öröklés sajátos (a törvényes öröklés
általános rendelkezéseit - a felmenő k és oldalrokonok tekintetében - kiegé-
szítő) szabályainak fenntartása mai viszonyaink között is indokolt.

b) Az ági vagyon fogalma

Az ági öröklés által szolgální kívánt méltányosságícélkitűzések határozzák

meg azt. hogy a Ptk. milyen körben ismeri el az örökhagyó vagyonának - a
felmenő k és oldalrokonok körében érvényesülő - sajátos (a törvényes örök-

57
lés általános szabályaiban meghatározottól eltérő) háramlási rendjét. Ez a
méltányosságí alapgondolat azt célozza, hogy az örökhagyó valamelyik fel-
menőjéről (vagy oldalrokonáról) örökölt vagy ingyenesen hárult vagyon -
végíntézkedés. illetve leszármazó törvényes örökösök hiányában - annak a
rokonnak a családjában maradjon, aki a vagyontárgyát szerezte, és ne
szálljon át (pl. egy rövid ideig tartó házasság nyomán) egy másik családra.
A sajátos háramlási rend szerint öröklődő vagyont nevezzük ági va-
gyonnak; szembeállítva a hagyaték többi - a törvényes öröklés általános
rendje szerint öröklődő - részével, az ún. szerzeményi vagyonnal. Az ági
vagyon ebben az értelemben alvagyon a hagyatékon belül, a hagyaték többi
részéhez, a szerzeményi vagyonhoz képest. (Megjegyzendő: a házastársi
vagyonközösség szabályai szerint a házassági együttélés alatt szerzett va-
gyonnak csak az örökhagyóra jutó fele része képezi öröklés tárgyát. tehát
öröklési jogi értelemben a házastársi közös vagyon fele része és az örökha-
gyó esetleges különvagyona tekintendő szerzeményi vagyonnak.)

- A hagyatékon belül ági vagyon elkülönítésének legelső feltétele az, hogy

az örökhagyónak ne legyen (vagy kiessen valamennyi) leszármazó törvé-
nyes örököse.
- Az előbbi feltétel mellett ági vagyonnak mínösűl a hagyatéki vagyontárgy,
ha az az örökhagyóra öröklés vagy ingyenes juttatás útján hárult, éspedig
közvetlenül valamelyik szülőjéról vagy távolabbi felmenöjéről: vagy
testvértől vagy a testvér leszármazójától, ha a vagyontárgy a testvér
vagy a testvér leszármazójának vagyonában már ági természetű volt,
vagyis azt a testvér vagy a testvér leszármazója maga is az örökha-
gyóval közös felmenőjétől örökölte vagy ingyenesen kapta [Ptk. 611. §
(1)-(3) bek].
- Az ági vagyon létének feltétele továbbá az is, hogy legyen - a törvényben
meghatározott - ági örökös; "ha ági örökös nincs, az ági vagyontárgy az
örökhagyó egyéb vagyonával esik egy tekintet alá" [Ptk. 612. § (3) bek],
vagyis ági örökös hiányában az illető ágról háramlott (elvben ági jellegű)
vagyon elveszti alvagyon-jelleget. és a törvényes öröklés rendjében a ha-
gyaték többi részével azonos módon öröklődik. (Az ági vagyon fogalmi kö-
rét illusztrálja a 13. sz. példa.)

13. sz. példa

Nan~
Napa

I
Apa Anya Nbácsi

H
~ ö T
-;7
58
 Az örökhagyó hagyatéka három részből tevődik össze:

- Az ún. szerzeményi vagyon, vagyis az a vagyon, amelyet az örökhagyó

önállóan (ún. házastársi különvagyonként) szerzett, illetve annak a (há-
zastársi közös) vagyonnak a fele, amelyet az örökhagyó H-val közösen
szerzett a vele fennállt házassági együttélés alatt; ez összesen: 300. A
szerzeményí vagyon állagörököse H.
- Az örökhagyó által az apai Napa-tól örökölt (vagy ingyenes juttatás útján
hárult) vagyon: 100, amely - leszármazók hiányában - az apai Napa ágán
öröklődik a törvény szerint, s amelyre H-nak haszonélvezetijoga van.
- Az örökhagyó által a T-től ajándékba kapott olyan vagyon, amelyet T az
anyai Nanyá-tól örökölt (vagy ingyenesen kapott): 200, s amely - leszár-
mazók hiányában - a Nanya ágán öröklődik a törvény szerint, s amelyre
H-nak ugyancsak haszonélvezeti joga van.
[Az ági öröklés konkrét rendjét a c) pontban mutatjuk be.]

A példa is mutatja, hogy az ági vagyon míndíg felmenöí (vagy meg-

határozott oldalági) rokonoktól került a hagyatékba. házastársról vagy le-
származóról háramlott vagyon nem lehet ági természetű: BH 1982/9. sz.
376., 1989/8. sz. 311. A példából ugyancsak kiviláglik, hogy a felmen őí
(vagy oldalági) rokontól történő háramlás(ok)nak m índíg ingyenes(ek)nek
kelllennie(ük). (A végrendeleti juttatás vagy ajándék - egyöntetű bírói gya-
korlatunk szerint - a ténylegesen teljesített tartás vagy gondozás ellenérté-
kéig visszterhesnek és nem ingyenesnek mínösül.)
A Ptk. szerint áginak csak az a vagyontárgy mínósül. amely az örök-
hagyó hagyatékában természetben megvan: ebből a szempontból teljesen
közömbös, hogy az illető vagyontárgy milyen (esetleg az örökhagyónak "fel-
róható") okból (felhasználás, elidegenítés, elpusztulás stb. miatt) nincs már
meg a hagyatékban. ,.Az örökhagyó halálakor meg nem levő (átruházott,
veszendőbe ment, felélt stb.) ági vagyontárgy pótlásának vagy értéke meg-
térítésének nincs helye" [Ptk. 613. § (2) bek.]. A Ptk. kifejezetten nem isme-
ri el az ági öröklési igényt "az ági vagyontárgy helyébe lépett vagy az ági va-
gyontárgy értékén vásárolt vagyontárgyra" [Ptk. 613. § (l) bek. al-bl]: az ági
vagyon surrogatuma tehát nem mínósül ági vagyonnak [PK 81. sz. c) pont;
BH 1997/11. sz. 533.]. Ez a szabály (amelyet az ági vagyon ún. redinteg-
rációját kizáró törvényí rendelkezésként jellemezhetünk) komoly gyakorlati
nehézségekre vezet. Különösen problematikus a redintegráció tilalma azok-
ban az - éppenséggel nem ritka - esetekben, amelyekben a szülöfk) egy in-
gatlanhoz szükséges vételárat ajándékoz(nak) a gyermeknek, de az ingat-
lan-adásvételi szerzödés vevéje és így az ingatlan közvetlen megszerzője
már maga a gyermek lesz. Ilyen esetekben ugyanis az ajándékozott vételár
nem vitásan ági vagyontárgy lenne a gyermek hagyatékában, a megvásárolt
ingatlan viszont - mint "az ági vagyontárgy értékén vásárolt vagyontárgy" -
már nem az. Ezt a gyakorlatilag nemkívánatos eredményt a Legfelsőbb Bí-
róság [a PK 81. sz. állásfoglalás a) pontjában] csak súlyos dogmatikai bak-
ugrások vállalásával tudja elhárítani: "Ági jellegű az az ingó vagy ingatlan

59
vagyontárgy, amelynek a vásárlásához a lemenőnek - a későbbi örökha-
gyónak - valamelyik felmenője adta a vételárat, mégpedig akkor is, ha a
vételárat ténylegesen a felmenő fizette ki az eladónak, és akkor is, ha a
felmenő a lemenőnek azzal a meghagyással adta át a vételhez szükséges
pénzt, hogy az meghatározott vagyontárgyát vásároljon. Ebből a szempont-
ból nincs jelentősége annak, hogy ingatlanvásárlás esetén a felmenő a
szerzödésben sem vevőként. sem ajándékozóként nem szerepel, és az in-
gatlan-nyilvántartásba (telekkönyvbe) vevő félként a lemenőt jegyzik be."
Hogy az ági vagyon redintegrációját tiltó törvényi tétel egyébként is milyen
gyakorlati nehézségekkel jár, azt a 81. sz. PK b) és c) pontjában kimondott
tételek következetlen, illetve ellentmondásos volta is bizonyítja. Az újabb
bírói gyakorlatban is mutatkozik némi ingadozás: Legf. B. Pfv. V. 22.057/
1995. sz.: BH 1997/ ll. sz. 533. S végül a redintegráció tilalma ma akadá-
lyozza a gazdasági társaságba bevitt vagyontárgy (pénz, apport) ági jellegé-
nek megtartását is.
Mindezek miatt de lege jerenda helyesebbnek tartjuk az ági vagyon red-
integrációját kizáró szabály feladását és a bizonyított redintegráció kife-
jezett elismerését; például oly módon, ahogy azt a Ptk. 1957-es tervezete
[554. § (l) bek] tette: "Hárult vagyontárgyként kell számba venni a hagya-
tékban meglevő azt a vagyontárgy át. amely nyilvánvalóan a hárult vagyon-
tárgy helyébe lépett."
A Ptk. nem terjeszti ki az ági öröklés szabályait "a szokásos mértékű
qjándékra" sem [Ptk. 613. § (l) bek c)). Az ajándék "szokásos" mértékét a
bírói gyakorlat a társadalmi szokásoknak megfelelöen és az adott ajándé-
kozási alkalmat is figyelembe véve - esetről esetre - ítéli meg.
"Tizenöt évi házasság után a túlélő házastárssal szemben a szokásos
mértékú berendezési és felszerelési tárgyakra ági öröklés címén nem lehet
igényt támasztani" [Ptk. 613. § (3) bek]. Ellenkező megoldás a házastárssal
szemben méltánytalan volna és sértené az ági öröklés - fent kifejtett - alap-
gondolatát is. (A .szokásos" jelleget a .szokásos mértékü berendezési és
felszerelési tárgyak" fogalmánál - természetesen - másként kell értelmezni,
mint a .szokásos mértékú ajándék" esetében: BH 1994/6. sz. 314.) He-
lyesnek tartjuk a jcgírodalomban kifejezésre juttatott azon álláspontot,
amely szerint a házastárssal szemben a szokásos mértékú berendezési és
felszerelési tárgyakra az ági öröklési igényt általános jelleggel (tehát nem-
csak tizenöt évi házasság után) ki kellene zárni. Sőt, megfontolandó az a
jogírodalmí nézet is, amely a házastárssal szembeni ági öröklési igényt
hosszabb (pl. tizenöt évi) házastársi együttélés esetén általános jelleggel,
vagyis minden vagyontárgyra (és nemcsak a szokásos mértékú berendezési
és felszerelési tárgyakral kizárni javasolja.
Az ági vagyonnal kapcsolatos általános érvényű törvényi tétel, hogy "a
vagyontárgy ági jelleget annak kell bizonyítania, aki arra ezen a címen
öröklési igényt támaszt" [Ptk 611. § (3) bek].

60
 c) Az ági öröklés rendje

Az ági vagyont azon felmenöí ágon lévő rokonok, illetve az ő leszármazóik

öröklik, amely felmenői ágról az illető vagyontárgy az örökhagyó hagyaté-
kába került. (Csak emlékeztetünk rá: a vagyontárgy háramlása míndíg in-
gyenes: öröklés vagy élők közötti ingyenes juttatás; az átszállás maga lehet
közvetlen és közvetett.)
Az ági öröklés rendje - bizonyos eltérésekkel - a felmenő- és oldalroko-
nok törvényes öröklésének általános rendjét [l. 1. Fejezet f) pont] követi. Ez
azt jelenti, hogy az ági vagyontárgy - az eredetét képező ágon - az örökha-
gyó legközelebbi felmenőjétől. vagyis szülőjétől kiindulva öröklődik, éspedig
fokozatosan haladva visszafelé az adott felmenői ágon, egészen addig a sze-
mélyíg, akitől a vagyontárgy háramlása elindult:
,A szülö örökli azokat a vagyontárgyakat. amelyek róla vagy felmenőjé­
ről hárultak az örökhagyóra. A kieső szülö helyén leszármazói a törvényes
öröklés általános szabályai szerint örökölnek. Ha sem az ági vagyontárgyak
öröklésére jogosult szülö. sem szülőí leszármazó nincs, a nagyszülő, ha
nagyszülő nincs, az örökhagyó távolabbi felmenője örökli azt a vagyontár-
gyat, amely róla vagy felmenőjéről hárult az örökhagyóra" [Ptk. 612. § (1)-
(2) bek.].
Az ági öröklés rendje a következő eltéréseket mutatja a felmenő- és 01-
dalrokonok törvényes öröklésének általános rendjéhez képest:

a vagyontárgy csak az eredetét képező felmenöí ágon öröklődik, és nem

osztódik a felmenőpárok (szülók, nagyszülök stb.) között:
- csak az első (szűlóí) parentéla teljes, a nagyszülői leszármazók tehát nem
támaszthatnak ági öröklési jogi igényt;
- az ági vagyontárgy legfeljebb addig a felmenöíg öröklődik, akitől a va-
gyontárgy (íngyenesen, közvetlenül vagy közvetve) az örökhagyó hagyaté-
kába került;
- a nagyszülökön túli felmenök nem egyszerre és egyenlő arányban örököl-
nek, hanem közülük csak az örökli az ági vagyontárgyat, akitől a vagyon-
tárgy (íngyenesen, közvetlenül vagy közvetve) az örökhagyó hagyatékába
került.
(Az ági öröklés rendjét illusztrálja a 14. sz. példa.)

61
 4. sz. példa

Danyal Danya2

I
Napa

I
A~
Nbácsi

H ö TI 1'2

Az örökhagyó hagyatéka három részből tevődik össze:

- Az ún. szerzeményi vagyon, vagyis az a vagyon, amelyet az örökhagyó

önállóan (ún. házastársi különvagyonként) szerzett, illetve annak a (há-
zastársi közös) vagyonnak a fele, amelyet az örökhagyó H -val közösen
szerzett a vele fennállt házassági együttélés alatt; ez összesen: 300. A
szerzeményi vagyon állagörököse H.
- Az örökhagyó által az apai Danya I-től ingyenes juttatás útján hárult va-
gyon: 100, s amelyet - leszármazók hiányában - az apai dédanya ága
örököl, éspedig
első helyen Apa, az ő kiesése esetén
második helyen TI és 1'2 (fejenként egyenlő arányban), az ő kiesésük
esetén
harmadik helyen Napa, s az ő kiesése esetén
negyedik helyen Danya l,
míndegyík esetben H haszonélvezeti jogával terhelten.
- Az örökhagyó által a TI-től ajándékba kapott olyan vagyon, amelyet TI az
anyai Nanyá-tól örökölt: 200, s amelyet - leszármazók hiányában - a
nagyanya ága örökli, éspedig
-- első helyen Anya, az ő kiesése esetén
-- második helyen TI és 1'2 1/2-1/2 arányban,
mindkét esetben H haszonélvezeti jogával terhelten.
Nbácsi nem ági örökös, mert a Ptk. a második parentélában az oldal-
rokon leszármazók ági öröklési igényét nem ismeri el [Ptk. 612. § (2) bek.].
Danya2 a példában nem rendelkezik ági öröklési igénnyel, hiszen az
adott vagyontárgy nem róla vagy felmenőj éről , hanem Nanya-ról hárult és
került végül az örökhagyó hagyatékába [Ptk. 612. § (2) bek.].

62
 ,.Az ági vagyontárgyat természetben kell kiadni. Ha a természetben való
kiadás célszerűtlennekmutatkozik, a bíróság az ági vagyontárgy értékének
pénzbeli kiegyenlítését rendelheti el" [Ptk. 614. § (1)-(2) bek.].
A PK 80. sz. állásfoglalása szerint az ági örökös rendszerint csak a föld
értékének pénzbeli kiegyenlítését igényelheti abban az esetben, ha az ági
eredetű földön az örökhagyó - szerzeményi vagyonnak m ínösűl ö - épületet
emelt. Az ági jellegű föld be nem épített részét az ági örökösnek ilyenkor is
természetben lehet kiadni, ha ez a földterület - számottevő értékcsökkenés
nélkül - önálló ingatlanként alakítható ki.

Irodalom a II. Részhez

Sőth Lászlóné: A törvényes öröklés. In Gellért György (szerk.): A Polgári Törvény-

könyv magyarázata. 2 . köt. 4. kiad. Bp., 2001, 2032-2107. o.
Pallósi-Petrik-Sőthné-Szolcsánszky: Az öröklés joga. Bp., 1991,53-114. o.
Bacsó-Pallósi-Sőthné-Szolcsánszky: Az öröklésijog kézikönyve. 2. kiad. Bp. , 1984,
X-XIV. fejezetek.
Vílághy Miklós: Öröklésijog. Egyetemi jegyzet. Bp., 1979 (és későbbi kiadások), 25-
54. o.
Vílághy Míklós-E örsí Gyula: Magyar polgári jog. 2. köt. 2. kiad. Bp. , 1965, 420-
442. o.
Szladits Károly (szerk.): Magyar magánjog. 6. köt. Öröklésijog. Bp., 1939, 42-227.
o.
Teleszky István: A magyar öröklési jog tervezetének vezéreszméje és a törvényes
örökösödést tárgyaló intézkedései. MJ. Ért.. 1882. l. köt. 6. sz.
Zsögöd Benő: Törvénytervezet a törvényes örökösödésről. In Magánjogi tanul-
mányok. 2. köt. Bp., 1901 ,63-271. o.
Weiss Emilia: A túlélő házastárs öröklésijogijogállása történeti kialakulásában és
fejlődési tendenciaiban. Bp .. 1984, 309 o.
Zsögöd Benő: Öröklött s szerzett vagyon. Bp. , 1879, 190 o. (+ Függelék a Kiskorúak
utáni törvényes öröklésről. 67 o.); 2. kiad. Bp ., 1897,246 o.
Benedek Károly-Vílághy Miklós: A Polgári Törvénykönyv a gyakorlatban. Bp., 1965,
549-562. o.
K örös András (szerk.): A családjog kézikönyve. Bp ., 1995,371-434. o.
Lengyel Zoltán: Osztályrabocsátás. Az örököstársak jogállása az osztályrabocsá-
tással kapcsolatban. Bp., 1946,371 o.
Weiss Emilia: Néhány gondolat a törvényes öröklés és a kötelesrész szabályainak
reformjához. In Liber Amicorum, Studia L. Vékás dedicata, ELTE ÁJK Polgári Jogi
Tanszék. Bp., 1999, 289-307. o.
Boros József: Az ági öröklés jövője. Jogtudományi Közlöny, XXVII. (1972) 559-
565. o.
Nizsalovszky Endre: A szerz öí jog öröklése és a Ptk. tervezete. Magyar Jog, 1958 .
6. sz. 167-172. o.
Réczei László: Az ági öröklés jelene. Jogtudományi Közlöny, 1973. 4 . sz. 218-221. o.
Schwarz Gusztáv: Ági öröklés és özvegyi jog. In Üjabb magánjogifejtegetések. Bp. ,
1901. 153-217. o.

63
Schwarz Gusztáv: Az ág i öröklés kérdése. In Codificationalis dolgozatok. Bp., 1902 ,
123-33 1. o.
Vékás Lajos: Az ági öröklés "hamleti vívódásához". Jogtudományi Közlöny, 1973 .
5. sz. 285-289. o.
V íl ághy Miklós: Az öröklési jog elvi kérdései a Polgári Törvénykönyv tervezetében.
Jogtudományi Közlöny, 1958.5. sz. 142-151. o.
Víl ághy Miklós : Az ági öröklés a Polgári Törvénykönyvben. Jogtudományi Közlöny,
1966. l - 2 . s z. 17-22. o.

64
 III. Rész

Végíntézkedésen alapuló öröklés

l. Fejezet.
Végintézkedés és végíntézkedésen alapuló öröklés
2. Fejezet.
Végrendelet és fajai
3. Fejezet.
A végrendeleti fajták alakszerúségí követelményei
4. Fejezet.
A végrendelet tartalma és értelmezése. A törvényes és a
végrendeleti öröklés kapcsolata
5. Fejezet. A végrendelet érvénytelensége és hatálytalansága
6. Fejezet. Öröklési szerzödés és halál esetére szóló ajándékozás

1. Fejezet

Végintézkedés és végíntézkedésen alapuló öröklés

a) Végintézkedési szabadság

A végintézkedési szabadság a kötetlen magántulajdonosi társadalmak vi-

szonylag természetes velejárója; a magántulqjdonos jogának elismerése
ahhoz, hogy vagyonáról (ne csak élők közötti ügyletekben. hanem) halála
esetére is tetszése szerint rendelkezzék.
Az egyszeru árutermelő társadalmak legfejlettebb magánjoga. a római
jog a végintézkedési szabadság igen korai elismerésében is felülmúlta a
korabeli jogrendszereket: a nemzetségi vagyon szerepének csökkenése és a
magántulajdonosi rend megszilárdulása vezetett oda, hogy már a XII táblás
törvény szerint a végrendeleti örökösök megelőzték a törvényes örökösöket.
A római magánjog fejlettségét mutatja e körben az a tény is, hogy a csá-
szárkori öröklési jogban már az örökhagyó akaratának minél teljesebb ér-
vényesülését (modern kifejezéssel: a favor testamenti elvét) is követelmény-
ként állították fel.
A középkori jogrendszerek számos - jobbára feudális jellegű - kötöttség-
gel fonták be a magántulajdont. Ez a jogi helyzet azzal a következménnyel
is járt, hogy a tulajdonos nem rendelkezett szabadon vagyonával, s így nem
illette meg a szabad végintézkedés joga sem. Ezekben a jogrendszerekben a
végintézkedési szabadság vagy egyáltalán nem érvényesül vagy csak korlá-
tozott körben (pl. az ún. szerzett vagyon tekintetében) kapott jogi elisme-
rést.

65
 A társadalmi és jogfejlődés nagyjából a 18-19. század fordulója óta egy-
re inkább a végintézkedési szabadság teljes elismeréséhez vezetett. A fejlett
világ mai jogrendszerei mind a végintézkedési szabadság elfogadásából in-
dulnak ki: a tulajdonos szabad rendelkezési joga halála esetére is érvénye-
sül. A lényegében teljes végintézkedési szabadságnak a legtöbb modern
jogrendszerben csak egyetlen lényegesebb korlátja van: a kötelesrész bizto-
sítása az örökhagyó legközelebbi rokonai (illetve házastársa) számára. A
végintézkedési szabadság és a kötelesrész összeegyeztetése jogdogmatikai-
lag többféleképpen is biztosítható. Erről részletesebben a kötelesrész jogi
természetéről szóló fejezetben [IV. Rész 1. Fejezet b) pont] adunk össze-
foglalást.
A magyar jog az ősiség (és más feudális természetű kötötts égek) meg-
szüntetése óta, vagyis 1848 (XV. tc., IX. tc.I, illetve 1861 óta gyakorlatilag
elismeri az örökhagyó teljes végintézkedési szabadságát. A végintézkedési
szabadság elvéből indul ki a hatályos magyar öröklési jog is [Ptk. 623. § (l)
bek.].
A végintézkedési szabadság gyakorlati érvényesülésével kapcsolatban
fontos kiemelni, hogy a végíntézkedéssel érintett vagyonra nézve az örök-
hagyó rendelkezési joga nem sz űnik: meg és nem is korlátozódik: az örök-
hagyó a végintézkedésében érintett vagyontárgyakat bármikor bárkinek,
éspedig akár ingyenesen is elidegenítheti. Ez alól az elv alól kivételt képez -
visszterhessége miatt - az öröklési szerződés (l. 6. Fejezet).

b) A végintézkedés fogalma és formái

A végintézkedés általános fogalom, gyűjtő elnevezése mindazoknak a jogi-

lag megengedett formáknak, amelyekben az örökhagyó vagyonáról (vagy
annak egy részéről) halála esetére rendelkezhet. Ha a végintézkedés jogutó-
dot (örököst, hagyományost) is kijelöl, a jogutódlásnak valamennyi végin-
tézkedési formánál az is feltétele, hogy a végintézkedésben kedvezménye-
zett az örökhagyot túlége [l. r. Rész 3. Fejezet c) pont].
A hatályos magyar öröklési jog a következő végintézkedési formákat is -
meri:

- végrendelet az örökhagyó egyoldalú, nem címzett jognyilatkozata;

- öröklési szerződés: olyan kétoldalú jogügylet, amelyben az örökhagyó a
vele szerződő felet tartás vagy életjáradék fejében örökösévé teszi, feltéve ,
hogy ez utóbbi túléli őt [l. 6. Fejezet a) pont];
- halál esetére szóló qjánd~kozás: az ajándékozás azzal a feltétellel történik,
hogy a megajándékozott az ajándékozót túléli.

Gyakorlati jelentőségük szempontjából a végrendeleti formáknak van ki-

emelkedő szerepük, de nem elhanyagolható számban kötnek öröklési szer-
ződéseket is. A halál esetére szóló ajándékozások száma csekély.

66
 c) Végintézkedési képesség

Végrendelkezni csak személyesen lehet [Ptk. 623. § (2) bek.]. Ezt a törvényi
tételt a gyakorlat a kétoldalú végintézkedés eseteire is kiterjeszti. Teljes
végintézkedési képességük tehát csak a teljesen cselekvőképes személyek-
nek van.
Cselekvőképtelen személy - aki személyesen érvényes jognyilatkozatot
nem tehet [Ptk, 18. § (I) bek] - nem rendelkezik végintézkedési képesség-
gel. Cselekvőképtelen személy tehát érvényesen semmifajta végintézkedést
nem tehet, még akkor sem, ha végakarata okszerúnek, illetve indokoltnak
tűnik (BH 1988/9. sz. 311.). A bírói gyakorlat külön is állást foglalt a cse-
lekvőképtelenség sajátos esetével [Ptk, 17. §] kapcsolatban: az olyan gond-
nokság alá nem helyezett cselekvőképtelen személynek sincs végrendelke-
zési képessége, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége tel-
jesen hiányzik (BH 1972/ l. sz. 6999., 1988/9. sz. 311.). Az ilyen esetek-
ben természetesen előbb a cselekvőképtelenség fennforgása kérdésében
kell állást foglalni, s ezért (szüks ég esetén elmeorvos szakértő véleménye
alapján) azt kell eldönteni, hogy a végintézkedés tételekor teljesen hiány-
zott-e az illető személy ügyei viteléhez szükséges belátási képessége. A cse-
lekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló személy végrendelete érvé-
nyes, ha a végrendelkezés idején a gondnokságot még nem sz úntették meg
[Ptké. L 13. §] ugyan, de a gondnokság alá helyezés oka (rendszerint: elme-
orvos szakértő véleménye szerint) már megszúnt [Ptk. 648. §]. A cselekvő­
képesség hiánya miatt érvénytelen végrendelet érvénytelensége egyébként a
cselekvőképesség elnyerése (visszanyerése) után - a végrendelet jóváhagyá-
sával - minden esetben orvosolható; a jóváhagyáshoz nem szükséges vég-
rendeleti forma (ezt a formát a jóváhagyandó okirat kell hogy tartalmazza) .
Korlátozottan cselekvőképes személy érvényesen csak közvégrendeletet
tehet; végrendelete érvényességéhez viszont - a hatósági közremúködés
miatt érthetően - nem kell sem törvényes képviselőjének hozzájárulása,
sem a gyámhatóság jóváhagyása [Ptk, 624. § (2) bek]. Öröklési szerzödés-
nél (l. 6. Fejezet) viszont, mivel élők közötti kétoldalú jogügyletről van szó,
alkalmazni kell a törvényes képviselő hozzájárulására, illetve a gyámható-
ságjóváhagyására vonatkozó szabályokat [Ptk 14. §, 19-21. §].
A vak, az írástudatlan. továbbá az, aki olvasásra vagy nevének aláírásá-
ra képtelen állapotban van, érvényes írásbeli magánvégrendeletet nem te-
het [Ptk. 624. § (3) bek], vagyis érvényesen csak közvégrendelet és - ha
ennek szígorú törvenyí feltételei megvannak - szóbeli végrendelet formájá-
ban végíntézkedhet, s öröklési szerzödése és halál esetére szóló ajándéko-
zása is csak közvégrendelet formájában érvényes. Csökkent látóképesség-
gel rendelkező személy - adott esetben - tehet érvényes írásbeli magánvég-
rendeletet is (BH 1989/10. sz. 401.).
Némák vagy süketnémák viszont szóbeli végrendeletet nem tehetnek

67
 d) A végíntézked ésen alapuló öröklés elsőbbsége

A végintézkedési szabadság elfogadásának legfontosabb gyakorlati követ-

kezménye az, hogy az elhunyt tulajdonos utáni jogutódlás rendjét elsősor­
ban az örökhagyó végintézkedése határozza meg, s a törvényes öröklésre
csak annyiban kerül sor, amennyiben végintézkedés nincs vagy az a ha-
gyatékot nem meríti ki [Ptk. 599. § (2) bek., 637. § (l) bek.]. A végíntézke-
désen alapuló öröklés tehát elsőbbséget élvez, s az öröklés törvény szerinti
rendje csak másodlagosan jut szerephez. A két öröklési jogcím: a végintéz-
kedésen alapuló és a törvényes öröklés összefüggésének részletesebb be-
mutatására alább (az 5. Fejezetben) kerül sor.

2. Fejezet

Végrendelet és fajai

a) A végrendelet fogalma és mínímálís kellékei

Végrendelet az örökhagyó olyan egyoldalú jognyilatkozata, amelyben va-

gyonáról vagy annak egy. részéről halma esetére rendelkezik [Ptk. 623. § (l)
bek.].
A végrendelet tipikus tartalma ugyan az örökösnevezés (BH 1995/1. sz.
34.), de az a mai magyar jogban (szemben pl. a római joggal) nem törvényi
kelléke a végrendeletnek. Végrendelet tehát pl. az olyan okirat is, amely
csak hagyományt rendel vagy csak az örökhagyó vagyonára vonatkozó ne-
gatív rendelkezést: kizárástvagy kitagadást tartalmaz [l. 4 . Fejezet a) pont].
A Ptk. alapján a bírói gyakorlat kialakította azokat a követelményeket,
amelyeknek megléte elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy egy okiratot
végrendeletnek lehessen tekinteni. Ezeket az okirati tartalmi követelménye-
ket a végrendelet minimális kellékeinek nevezzük. A PK 85. sz. állásfoglalás
szerint az okirat végrendeleti jellegének megállapításához legalább annyi
szükséges, hogy

- külsöleg az örökhagyótól származóként jelentkezzék (tehát nem tehető pl.

megbízott stb. útján) és
- halálesetre szóló olyan nyilatkozatot tartalmazzon, amelyből a végrendele-
ti mínöség kitűnik.

E két feltétel bármelyikének hiányában nem lehet végrendeletről szó

(más kifejezéssel élve: e két feltétel bármelyikének hiányában nem létező
végrendelettel állunk szemben).
A bírói gyakorlat a végrendeleti nyilatkozatot az okirat tartalma szerint
fogja fel. Halál esetére szóló nyilatkozatként értelmezte pl. a bíróság a kö-

68
vetkező nyilatkozatot: "Erzsikém, ha bármi történik velem, minden a ma-
gáé" (BH 1994/6. sz. 315.).
A végrendelet minimális kellékeinek vizsgálata hivatalból kötelező: a ha-
gyatéki eljárásban vagy öröklési perben eljáró közjegyző vagy bíró feladata.
Ezt annál inkább ki kell emelni, mert csak e minimális kellékek együttes
megléte után - éspedig csak az érdekeltek hivatkozására - vethető fel a lé-
tező végrendelet érvényességének vagy hatályosságának O, alább a 3. Feje-
zetben) kérdése.
A végrendeleti mín őség megállapíthatóságához a Legfelsőbb Bíróság ál-
tal meghatározott minimális követelmények - az előbbiek szerint - nem tá-
masztanak túlzott feltételeket egy okirat végrendeletként történő elismeré-
séhez. Mégis, jogilag aligha volna végrendeletként elfogadható a Vajda Já-
nos híres versében (A végrendelet) megörökített végakarat:

Előveszik avégrerideletét.
Szabályszerű az, rá ütve pecsét.
Sugallta nyugodt órán hideg ész,
Tanuk előtt. Csak két sor az egész.

Forgatja a jegyző a levelet.

Nem volna egyéb? az nem lehet!
Fürkészi papirját ablakon át.
De többet ugyan nagyítón se lát.

,,A melyben a rókát kergettem én"

- Kárminnal irott pézsmás levelén
Ez villog elő, mint Mene Tekel -:
"Vörös frakkomban temessetek el."

(Természetesen: az örökhagyó rendelkezhet arról, hogy miként kívánja

magát eltemettetni, de az ilyen rendelkezés önmagában nem mínösül vég-
rendeletnek.)

b) A végrendelet fajai

A magyar jogban - a többi modern joghoz hasonlóan - a végrendelkezés

tipikus formája az írásbeli végrendelet. Ez történhetik közokiratban: köz-
végrendelet és rnagánokíratban: írásbeli magánvégrendelet. Az írásbeli ma-
gánvégrendeletnek három fajtája van:

- az örökhagyó által saját kezűleg írt: ún. holográJvégrendelet,

- a más által írt: ún. allográJ végrendelet és
- a közjegyzőnél Iétett magánvégrendelet.

69
 A szóbeli végrendelet kivételes végrendelkezési lehetőség: csak a tör-
vényben meghatározott rendkívüli körülmények között tehető érvényesen
és hatálya időben is korlátozott.
A törvény az egyes végrendeleti fajtáknál eltérő alakszerűséqikövetelmé-
nyeket támaszt. Tekintettel arra, hogy a végrendeletnél az alakszerúségí
feltételek és azok betartása lényegesen árnyaltabban szabályozott és jelen-
tősebb, mint az élők közötti ügyleteknél. a végrendeleti fajtákkal kapcsola-
tos alaki követelményeket a következő fejezetben külön tárgyaljuk.

3. Fejezet

A végrendeleti fajták alakszerúségí követelményei

A végrendelet az örökhagyó halálával váltja ki a célzott jogügyletí hatáso-

kat: ekkor nyílik meg az öröklés, ekkor keletkezik az öröklési és a hagyo-
mányosi igény stb. A jogi hatások beálltakor tehát a végrendelkező személy
már nem él, így az örökhagyó végrendeleti céljának és ügylett akaratának
feltárása még sokkal nehezebb, mint az élők közötti jogügyleteknél [l. 4.
Fejezet b) pont]. Ezeket a problémákat és más bizonyítási nehézségeket
kívánja a jog megelőzni vagy legalábbis csökkenteni azzal, hogy fokozott (az
élők közötti ügyleteknél általában megkívántnál [Ptk. 216-218. §] szígo-
rúbb) alakszerúségí követelményeket támaszt a végrendelet érvényességé-
hez.
A Ptk. - az általános ískolázottságí szint növekedése és a jogszolgáltatás
fejlődese miatt - jelentősen enyhített a korábbi jognak (1876. évi XVI. tc.)
az írásbeli végrendelet alakszerúségeível kapcsolatos - rendkívül bonyolult
- elóirásain. A gyakorlat azt mutatja, hogy néhány ponton a Ptk. formai kö-
vetelményei sem életszerüek.

A) Az írásbeli végrendeletek alakszerúségí követelményei

Mint említettük, a végrendelet tipikus formája az írásbeli végrendelet. Erre

is tekintettel először az írásbeli végrendelet fajtáinak alakszerúségí érvé-
nyességi feltételeit fogaljuk össze.

a) A közvégrendelet alakszerúségí követelményei

Közvégrendeletet közjegyző vagy bíróság előtt lehet tenni [Ptk. 625. § (l)
bek.].
A közjegyző előtt tett végrendelet csak akkor m ínösül közvégrendelet-
nek. ha rendelkezik a közjegyzői okiratra meghatározott általános kellé-

70
kekkel. Nem közvégrendelet tehát pl. az az okirat, amelyen a közjegyző
csak az aláírásokat hitelesítette. Közvégrendelet nemcsak az illetékes köz-
jegyző előtt, hanem bármely közjegyző előtt tehető. (Más kérdés, hogy a
közjegyző - a rá vonatkozó jogszabályi előírások szerint - csak az illetékes-
ségi területén tartózkodó személyhez mehet ki végrendeletet készítení.)
Közvégrendelet felvételére a helyi bíróság illetékes [Ptké. I. 71. §]. A bíró-
ság közvégrendelet felvételénél egyesbíróként jár el, s a bírót bírósági titkár
is helyettesítheti.
A közvégrendelet alaki érvényességére a közjegyzői okiratok érvényessé-
gét szabályozó rendelkezések irányadók [Ptk. 626. §]. A közjegyzői okiratok
követelményeit jelenleg az 1991. évi XLI. tv. tartalmazza.
A közjegyző. illetve a bíró (bírósági titkár) hivatalos személyek; a törvény
mégis szükségesnek látta összejérhetetlenségi szabályok felállítását. Nem
lehet érvényesen közvégrendeletet tenni olyan személy előtt, aki a végren -
delkezőnek vagy a végrendelkező házastársának hozzátartozója [Ptk. 685. §
b) pont], gyámja vagy gondnoka [Ptk. 625. § (2) bek.]. A végrendelet többi ·
részének érvényességét nem érintve érvénytelen a közvégrendelet tételében
közremüködő személy. valamint ennek hozzátartozója, gyámja, gondnoka,
gyámoltja vagy gondnokoltja javára szóló juttatás: részleges érvénytelenség
[Ptk. 625. § (3) bek]. A bírói gyakorlat a közvégrendelet tételében közre-
m úködö személyek körét nem szúkití le a közjegyzore (bíróra, bírósági tit-
kárral. hanem ide tartozhat a végrendelet fogalmazója , szerkeszt ő]e. leirója
is.

b) Az írásbeli magánvégrendelet alakszerúségí követelményei

Írásbeli magánvégrendelet az örökhagyónak vagyonáról vagy annak egy

részéről halála esetére szóló magánokiratba foglalt rendelkezése.
A törvény az írásbeli mag ánvégrendeletele alakszerúségí előírásainak
döntő többséget közösen, valamennyi végrendeleti fajtára együtt határozza
meg, s az egyes fajtákra csak néhány különös szabályt állapít meg.

ba) Az írásbeli magánvégrendelet három jqjtégának közös alakszer úségí

követelményei
A valamennyi írásbeli magánvégrendeletre vonatkozó közös alakszerü-
segí követelmények a következők:

Írásbeli magánvégrendeletet csak olyan nyelven lehet érvényesen tenni,

amelyet a végrendelkező ért. és amelyen írni, illetőleg olvasni tud [Ptk.
627. §]. Az örökhagyónak tehát nemcsak értenie kell a végrendelet nyelvét
(ez még allográf végrendelet érvényességéhez sem elég), hanem írnia és
olvasnia is kell tudni az adott nyelven. Nem érvényességi kellék viszont,
hogy a végrendelet nyelve az örökhagyó anyanyelve legyen; bármely olyan
nyelven (méghozzá: akár holt nyelven) érvényesen tehető végrendelet,
amelyet az örökhagyó a törvény által megkivánt teljességgel ismer. (Csak

71
 megísmételjük: írástudatlan személy írásbeli magánvégrendeletet érvé-
nyesen nem tehet.)
- A végrendelet írásjelei az ún. közönséges írás követelményeinek kell hogy
eleget tegyenek; gyorsírással vagy a közönséges írástól eltérő egyéb jel-
vagy számjegyírással készült magánvégrendelet érvénytelen [Ptk. 628. §
(3) bek.]. Érvénytelen lesz tehát pl. a végrendelet, ha azt valamilyen tit-
kosírással készítették, de akkor is, ha nem a végrendelet nyelvében hasz-
nált betűket vagy írásjeleket alkalmazzák. Magyar nyelvü végrendelet
arab, cirill vagy gót betűkkel írva ezért érvénytelen, még akkor is, ha az
örökhagyó ismeri azt a nyelvet: arabot, oroszt, szerbet, illetve németet,
amelyben az illető betúk használata szokásos vagy elfogadott.
- A végrendeleti minőségnek, a keltezés helyének és idejének magából az
okiratból ki kell tűnnie. A végrendelkezési gyakorlatban ezek a követelmé-
nyek (különösen a keltezés) gyakran vitatott formában valósulnak meg, s
megítélésükben esetenként az ítélkezési gyakorlat is némi bizonytalansá-
get mutat.
Az okirat végrendeleti jellegének az egész okirat tartalmából kell ki-
tűnnie. Nem érvényességi követelmény tehát, hogy az okirat a "vég-
rendelet" kifejezést - akár a címében, akár szövegében - használja;
elegendő, ha az egész okiratból (esetleg akár más jellegű kijelentések
mellett) az derül ki, hogy az örökhagyó végakaratáról van szó.
A keltezés helyének és idejének az okiratból (igaz: nem okvetlenül az
okirat végén elhelyezve) kell feltétlenül kitűnnie (BH 1969/9. sz.
6174., 1980/3. sz. 90.).
A keltezés időpontjának egyetlen meghatározott napra kell vonatkoz-
nia. Ez teljesül viszont úgy is, hogy a keltezés napját nem hónap és
nap szerint jelölték, hanem pl. keltezésként ,,1991. húsvét második
napján" vagy" 1992-ben a Szent István-napi tűzijáték alatt" kifejezést
használtak. Nem érvényes az a végrendelet, amelyben a keltezés ide-
jének megjelöléseként "prágai utam előtt írtam" kifejezést használt az
örökhagyó (BH 1975/4. sz. 179.), mivel ez a keltezés a végrendelet
napjának meghatározásához nem elegendő.
Holográf v égrendeletnél. természetesen, a keltezést is saját kezűleg az
örökhagyónak kell írnia. A keltezés hiányát utólag az örökhagyó ma-
ga is csak akkor pótolhatja, ha a pótlólagos keltezés önmagában is
megfelel (akár holográf, akár allográf formában) az írásbeli végrende-
let követelményeinek (BH 1992/8. sz. 530.).
Ügyvéd cégbélyegzőjétvagy a végrendeleti tanúk lakáscímét a bíróság
nem fogadta el a keltezés helyének bizonyításához (BH 1984/5. sz.
190., 1990/2. sz. 59. , BH 1998/6. sz. 281.). Elegendőnek tekintette
viszont a bíróság az örökhagyó lakáscímének feltüntetését a keltezés
időpontja előtt (Legf. B. P. törv. II. 20 881/91. ; ellentétesen: Legf. B.
PiV. V. 22.211/1996. sz.: BH 1998/6. sz. 281.) .
A végrendelet keltezésének téves megjelölése a valóságos adatok bizo-
nyítása útján az örökhagyó halála után is korrigálható, ha a v égren-

72
 delkezés valóságos időpontja utólag egyértelműen tisztázható (Legf.
B. pf. V. 22855/1993. sz., Pfv. V. 23020/1993. sz.).
Az írásbeli végrendeletet az örökhagyónak alá kell írnia. A végrendelkező
aláírása minden írásbeli magánvégrendelet elengedhetetlen érvényességi
kelléke. Az írásbeli magánvégrendeletben az aláírást nem pótolja az, ha az
örökhagyó saját kezűleg írt neve csak a végrendelet szövegében szerepel
(BH 1981/8. sz. 320.). AIáírásként általában a végrendelkező teljes (csa-
ládi és utó-l nevét kell megkivánni. Kivételesen aláírásként elfogadható a
családi név megjelölése, ha abból és az eset összes körülményeiből a vég-
rendelkező személyazonossága kétségtelenül megállapítható; sőt - adott
esetben - elegendő lehet az utónév is. pl. ha az örökhagyó végakaratát
közeli hozzátartozóihoz intézett (a holográf végrendelet követelményeinek
eleget tevő) levélben nyilvánítja, "amikor is szokásosnak és természetes-
nek tűnik az. hogy aláírásként csupán utónevét alkalmazza" (Legf. B. P.
törv. L 20 639/1965.).
A több különálló lapból álló írásbeli magánvégrendelet csak akkor érvé-
nyes, ha minden lapját ellátták folyamatos sorszámozással, továbbá a
végrendelkező és - allográf végrendelet esetében - mindkét tanú az okirat
minden lapját aláírta [Ptk. 629. § (2) bek]. Ennek az alaki követelmény-
nek a megkívánását az az egyszerű körülmény magyarázza, hogy ily mó-
don megakadályozható a több különálló lapból álló végrendelet egyes lap-
jainak kiemelése vagy kicserélése. (Eltekintett a - sorszámozott és össze-
fűzött - holográf végrendelet minden lapjának aláírásától a Legf. B.: P.
törv. L 20 439/1968. sz.) Ezen alakszerúségí követelmények megsértése-
adott esetben - csak a végrendelet részleges érvénytelenségét [l. 5. Fejezet
h) pont] váltja ki.
-- Több okiratban kinyilvánított végakarat esetében az alaki követelmé-
nyeknek minden okiratban meg kell lenniük; egyik okirat a másik
okirat alaki fogyatékosságát nem képes orvosoini (BH 1994/6. sz.
315.).
Összeférhetetlenségi szabályként állítja fel a törvény, hogy a tanúk javára
vagy más közremüködöje: a végrendeletet fogalmazója, szerkesztője (BH
1979/12. sz. 417.), Iéirója (BH 1986/10. sz. 418., 1990/3. sz. 103.) javá-
ra, s általában: a végrendelet tartalmának kialakításában meghatározó
szerepet játszó személyek javára (BH 1980/3. sz. 92.. 1986/6. sz. 234..
1990/3. sz. 103.), illetőleg ezek hozzátartozói [Ptk. 685. § bl] javára szóló
juttatás csak akkor érvényes. ha a végrendeletnek ezt a részét az örökha-
gyó saját kezűleg írta és aláírta. A tanú javára szóló juttatás érvényes ak-
kor is, ha a végrendelkezésnél - a kedvezményezett tanún kívül - még
legalább további két tanú közrernúk ödött [Ptk, 632. § (1)-(2) bek]. A tanú
(illetve közremúk öd ól hozzátartozójának ebbeli mín őség ét a végrendelet
aláírásának időpontja szerint kell elbírálni (BH 1969/2. sz. 5970.). Az
említett összeférhetetlensegí szabályokba ütköző juttatások a végrendele-
tet csak e részükben: részlegesen teszik érvénytelenné (BH 1979/ 12. sz.
417.).

73
bb) Az írásbeli magánvégrendelet három jqjtájának különös alakszerúségí
követelményei
Mint a végrendelet fajainak összefoglalásánál már említettük, az írásbeli
magánvégrendelet az okirat alakiságai szempontjából három jormában is
érvényesen elkészíthető. Az egyes fajták különös alakszerúségí követelmé-
nyei a következők:

- Holográjvégrendelet az az írásbeli magánvégrendelet. amelyet az örökha-

gyó elejétől végig maga ír és aláír.
A holográf végrendeletnek nincsenek különös alakszerúségí követel-
ményei, alaki érvényességéhez a fenti általános kritériumokat kell betar-
tani. Kiemelendő mégis, hogy holográf végrendeletnek az írásbeli ma-
gánvégrendelet csak akkor mín ösül, ha azt az örökhagyó kézírással ké-
szíti el; a gépírás akkor sem számít saját írásnak, ha magától a végren-
delkezőtől származik [Ptk. 628. § (2) bek.].
- Allográjvégrendelet az az írásbeli magánvégrendelet. amelyet az örökha-
gyó két tanú együttes jelenlétében aláír, vagy ha azt már aláírta, az alá-
írást két tanú előtt a magáénak ismeri el, és a végrendeletet mindkét
esetben a tanúk is - e m ín öségúk feltüntetésével- aláírják.
Az állográf végrendeletet leíró személynek nem kell teljesen cselek-
vőképesnek lennie, kor1átozottan cselekvőképes személy által leírt vég-
rendelet is érvényes lehet, ha az egyéb alaki előírásoknak megfelel.
A tanúk érvényes állográf végrendeletnél történő közrernúk ödéséhez a
törvény elsősorban formai követelményeket támaszt. Nem lehet érvényes
allegráf végrendeletet készíteni, ha a tanú a végrendelkező személyazo-
nosságának tanúsítására nem képes, illetve kiskorú, cselekvőképessé­
get érintő gondnokság alatt áll vagy írástudatlan [Ptk. 631. §]. A PK 86.
sz. állásfoglalás szerint a végrendelkező személyazonosságának tanúsí-
tására nemcsak az a tanú alkalmas, aki az örökhagyot előzőleg szemé-
lyesen ismerte, hanem az is, aki a személyazonosságát kétségtelen bizo-
nyossággal, tehát hitelt érdemlő módon (pl. személyi igazolvány alapján)
megállapította. A tanúk az örökhagyó aláírását hitelesítik; éppen ezért a
végrendelet tartaimát nem kell ismemiük (BH 1981/6. sz. 229.), sőt ar-
ról sem kell feltétlenül tudniuk, hogy végrendelet tételénél m úködtek
közre [Ptk. 630. §I. A tanúk e mín öségének feltüntetésére rendszerint a
következő szöveg használatos: "előttünk, mint tanúk előtt"; ez persze
nem kötelező, a bírói gyakorlat elegendőnek tartja az "előttünk" szó
használatát is.
- Közjegyzőnél letett végrendelet az az írásbeli magánvégrendelet. amelyet
az örökhagyó aláír, és végrendeletként feltüntetve - akár nyílt, akár zárt
iratként - a közjegyzőnél személyesen letétbe helyez [Ptk. 629. § (l) bek.].
A közjegyző közrernúködése miatt e formánál az alakszerúségí köve-
telmények a legkevésbé szígorúak. Lényeges, hogy a végrendelkező sze-
mély a - végrendelet minimális kellékeivel rendelkező és általa aláírt -
magánokiratot végrendeletként és személyesen helyezze letétbe a köz-
jegyz őnél. A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény szerint közjegy-

74
 zőnek a végrendelet tartalmát nem kell ismernie; viszont a végrendelet
átvétel éről elismervényt kell adnia, a letétbe helyezésről jegyzőkönyvet
kell készítenie , és a végrendeletet - a jegyzőkönyvhöz fűzve - elzárva kell
tartania. Ha a végrendelet a közjegyző őrizetéből - akár úgy, hogy az
örökhagyó visszaveszi, akár más módon - kikerül, alaki érvényességé-
hez az kell, hogy vagy a holográf vagy az allegráf írásbeli magánvégren-
delet követelményeinek megfeleljen.

B) A szóbeli végrendelet és alakszerúségí követelményei

A szóbeli végrendelet a magyar jogban is kivételes végrendelkezési forma. A
Ptk. a korábbi joghoz képest is szúkebb körben ismeri el ezt a végrendel-
kezési lehetőséget. A kivételesség azt jelenti, hogy - a végrendelkezési ké-
pességgel rendelkező személyek is - csak a törvényben meghatározott rend-
kívüli körülmények között nyilvánithatják ki érvényesen szóban a v égakara-
tukat. Ezért - az alaki érvényességi követelmények összefoglalása előtt - a
szóbeli végrendelet tételének törvényi feltételeit kell tárgyalnunk.

a) A szóbeli végrendelet tételének törvényi feltételei

Mindenekelőtt azt kell megísmételnünk, hogy szóban - magától értetődő

módon - a törvényben meghatározott rendkívüli körülmények közepette
sem végrendelkezhet a néma vagy süketnéma, továbbá a kor1átozottan cse-
lekvőképes személy. A némák és süketnémák szóban nem képesek megnyi-
latkozni, és ezért nem tudják szóban végakaratukat sem nyilvánítani (a sü-
ketnémák jelbeszédével szóbeli végrendelet nem tehető). A kor1átozottan
cselekvőképesek pedig csak közvégrendeletet tehetnek [Ptk. 624. § (2)
bek.] . A szóbeli végrendelet tételének elvi lehetőségéből - természetesen -
nincs viszont kizárva a vak, az írástudatlan, valamint az a személy, aki
olvasásra vagy nevének aláírására képtelen állapota miatt írásbeli magán-
végrendeletet nem tud tenni [Ptk. 624. § (3) bek.].
Szóbeli végrendeletet az tehet, aki

- életét fenyegető rendkívüli helyzetben van, és

- írásbeli végrendeletet egyáltalán nem vagy csak jelentékeny nehézséggel
tehetne [Ptk. 634. §].

A két feltételnek együttesen (koryunktíve) és a végrendelkezés folyamán

kell fennállnia [PK 88. sz. a) és d) pont].

- A PK 88. sz. állásfoglalás [b) pont] szerint "az életet fenyegető rendkívüli
helyzet" megvalósulhat akár olyan váratlan hirtelenséggel fellépő okok
alapján, amelyek kívülről közvetlenül fenyegetik a végrendelkező életét,
akár pedig a végrendelkező személyében rejlő olyan belső (élettani) okok

75
 alapján, amelyek az illető személyt a haIá1 közvetlen bekövetkezésével fe-
nyegetik
Kívülről fenyegető rendkívüli helyzet képzelhető el pl. repülőgép kény-
szerleszállása vagy hajótörés kapcsán, továbbá - adott esetben - föld-
rengés, árvíz, járvány során, ha ezek a körülmények a végrendelkező
életét fenyegető konkrét veszélyt idéznek fel.
Sokkal gyakrabban fordul elő az életet fenyegető rendkívüli helyzet a
végrendelkező valamely súlyos betegsége, azaz "belső (élettani) okok"
következtében. Előfordulhat ilyen helyzet minden előzmény nélkül,
pl. egy baleset következményeként, de gyakran előáll ilyen állapot egy
megelőző betegség (pl. szívroham) hirtelen, ugrásszerű súlyosbodása
(pl. újabb szívroham) formájában is (BH 1991/12. sz. 473., 1993/5.
sz. 301.). Ilyen esetekben orvos szakértő meghallgatása szükséges
(BH 1977/5. sz. 195., 1994/9. sz. 483.), a végrendeleti tanúk meg-
hallgatása viszont kötelező (BH 1981/1. sz. 21.) .
Az életet fenyegető rendkívüli veszélynek valóságosan (objektíve) kell
fennállnía: a végrendelkező erre vonatkozó - gyakran téves - feltétele-
zése nem elég [PK 88. sz. c) pont].
- Annak megállapításához. hogy a végrendelkező - az életét fenyegető rend-
kívüli helyzetben - képes lett volna-e jelentékeny nehézségek nélkül írás-
beli végrendeletet tenni, szintén a helyzet objektív megítélését kívánja meg
[PK 88. sz. c) pont].

Nyilvánvalóan nehezebben tud pl. írásbeli végrendeletet tenni az a sze-

mély, aki - vak, írástudatlan vagy olvasásra, illetve nevének aláírására
képtelen állapotban lévén - írásban érvényesen csak közvégrendeletet tehet
[Ptk, 624. § (3) bek]; az ilyen személyeknél a szóbeli végrendelet tételének
ezt a második feltételét könnyebb tehát megállapítani. Éppen ezért - kűlö­
nösen ilyen esetekben - esetleg nem érinti a szóbeli végrendelet érvényes-
ségét önmagában az a körülmény, hogy a szóbeli végrendelettel egy időben
- érvénytelen - írásbeli magánvégrendelet is készült. Ettől ugyanis a szóbe-
li végrendelet tételének feltételei elvileg - adott esetben - még fennállhat-
nak [PK 88. f) pont]. A döntő ezzel kapcsolatban, hogy az írásbeli magán-
végrendelet érvénytelenségének az örökhagyó személyében rejlő okból kell
beállnia ahhoz, hogy szóbeli végrendelete érvényes lehessen. Ha ugyanis az
írásbeli végrendelet érvénytelensége más okból (pl. valamelyik tanúval kap-
csolatos okból) állt be, és megállapítható. hogy az örökhagyó tudott volna -
jelentékeny nehézségek nélkül - érvényes írásbeli végrendeletet tenni, a
szóbeli végrendelet - a jogi feltételek hiányában - érvénytelen lesz (BH
1997/3. sz. 128.).
Általában a végrendelkező személy fizikai és pszichikai á1lapotát egy-
aránt értékelni kell annak megállapításánál, hogy képes lett volna-e jelen-
tékeny nehézség nélkül írásban végrendelkezni. Ilyen helyzetnek tekinten-
dő rendszerint, ha az örökhagyó rnozgás- és írásképtelen állapotban van. A
helyzet megítéléséhez gyakran e tekintetben is orvos szakértő véleményére

76
lehet szüks ég (BH 1977/5. sz. 195., 1994/9. sz. 483.), a végrendeleti ta-
núk meghallgatása viszont kötelező (BH 1981/ l. sz. 21.).

b) A szóbeli végrendelet alakszer úségí követelményei

A szóbeli végrendelet akkor érvényes, ha a végrendelkező két tanú együttes

jelenlétében - a tanúk által értett nyelven - végakaratát egész teljedelem-
ben szóval előadja, és ez alkalommal kfjelenti, hogy szóbeli nyilatkozata az
ő végrendelete [Ptk. 635. § (l) bek.] .

- Szóbeli végrendelet - a törvényben meghatározott rendkívüli helyzetben is

- csak két tanú együttes jelenlétében tehető érvényesen. Kiskorú vagy cse-
lekvőképességetérintő gondnokság alatt álló személy előtt (csakúgy, mint
allegráf végrendelet) érvényes szóbeli végrendelet sem tehető [Ptk. 635. §
(2) bek., 631. § b)]. A tanúkkal kapcsolatban viszont szóbeli végrendelet-
nél - érthetően - nem követelmény, hogy írni tudjanak [Ptk. 635. § (2)
bek.].
A tanúk szerepe szóbeli végrendeletnél mínöségíleg más és lényege-
sen nagyobb, mint írásbeli magánvégrendeletnél. Szemben az állográf
magánvégrendelet tanúival [Ptk. 630. §], a szóbeli végrendeletnél a ta-
núknak igenis ismerniük kell a végrendelet tartalmát, s tudniuk kell ar-
ról is, hogy végrendelet tételénél tanúskodnak. A szóbeli végrendeletnél
is - természetesen - képeseknek kell lenniük a tanúknak az örökhagyó
személyazonosságának tanúsítására [Ptk. 635. § (2) bek., 631. § a)], de
ez nem elég; nekik (éspedig mindkettőjüknek) kell megjegyezniük és -
vita esetén - bizonyítaniuk a végrendelet tartaimát (BH 1991/ ll. sz.
434.). A szóbeli végrendelet tartalmának megismerése ugyanis csak a
két tanú révén lehetséges. A tanúknak a végrendelet tartalmáról k özvet-
lenül a végrendelkezőtől kell tudomást szerezniük. Természetes mind-
ezek miatt, hogy a tanúknak (éspedig mindkettőjüknek) érteniük kell
azt a nyelvet, amelyen az örökhagyó végrendelkezik. Nem érinti a szóbeli
végrendelet érvényességét az a körülmény, hogy a tanúk a végrendelet
tartalmáról - akár részben, akár egészben - ellentétes vallomást tesz-
nek; ilyenkor - a tanúk vallomását mérlegelve - a bíróság állapítja meg
a végrendelet tartaimát (BH 1991/ ll. sz. 434.).
Ezen túl - mint említettük - a tanúk előadása döntő lehet annak
megítélésénél is, hogy a végrendelkező a törvény által szóbeli végrende-
let tételéhez megkívánt rendkívüli körülmények között volt-e vagy sem.
A szóbeli végrendelet tanújának, valamint az őhozzátartozójának
[Ptk. 685. § b)] részére szóló juttatás (hasonlóan az allográf magánvég-
rendelet esetéhez) csak akkor érvényes, ha a végrendeletnek ezt a részét
- rajta kívül- két tanú tanúsítja [Ptk. 635. § (2) bek., 632. § (2) bek.].
- Szóbeli végrendelet esetében a végrendelet egész tartalmát az örökhagyó
által szóban előadott nyilatkozata foglalja magában; feljegyzések vagy
egyéb írások, amelyekben az örökhagyó végintézkedésének elemeit rög-

77
 zítette, a szóbelí végrendelet tartalmának megállapításánál nem vehetők
figyelembe.
- Az örökhagyónak egész teIjedelmében elő kell adnia végakaratát; nem
mínősül szóbeli végrendeletnek (vagy szóbeli végrendelet részének) az
olyan kijelentés, amelyet az örökhagyó hozzá intézett kérdésekre tesz.
- A végrendelkező nemcsak a törvény szó szerinti szövegével maradéktala-
nul egyező módon juttathatja kifejezésre, hogy nyilatkozata az ő végren-
delete; elegendő, ha ez tartalmilag egyértelműen kiderül [PK 88. sz. e)
pont; BH 1979/11. sz. 368., 1993/5. sz. 302., 1994/12. sz. 672.].

c) A szóbeli végrendelet hatálya

A szóbeli végrendelet hatályát veszti, ha az örökhagyó a szóbeli végrendel-

kezés feltételéül szolgáló helyzet megszúnés e után megszakítás nélkül leg-
alább három hónapon át nehézség nélkül alkothatott volna más alakban
végrendeletet [Ptk. 651. § (3) bek.).
A szóbeli végrendelet kapcsán már kiemeltük, hogy ilyen végrendelet
csak rendkívüli körülmények között tehető. Ha ezek a körülmények meg-
sz únnek, és a más alakban történő végrendelkezés lehetősége az örökha-
gyó számára újból nehézség és megszakítás nélkül fennáll, három hónap
eltelte után a szóbeli végrendelet elveszti hatályát, éspedig automatikusan,
vagyis akkor is , ha az örökhagyó - kifejezett visszavonó nyilatkozattal vagy
hallgatólagosan: új végrendelet alkotásával - nem vonja vissza azt.

4. Fejezet

A végrendelet tartalma és értelmezése. A törvényes és a

végrendeleti öröklés kapcsolata

a) A végrendelet tartalma

A végrendelet fogalmának tárgyalásakor [l. 2. Fejezet a) pont] már megál-

lapítottuk. hogy az örökhagyó a végrendelet tartalmát szabadon határozza
meg; a végrendeleti jelleg megállapíthatóságához a bírói gyakorlat [PK 85.
sz. al] csak azt követeli meg, hogy az okirat küls őleg az örökhagyótól szár-
mazóként jelenjék meg, és halál esetére szóló olyan nyilatkozatot tartal-
mazzon, amelyből a végrendeleti mín öség kitűnik. Ugyanott említettük már
azt is, hogy a végrendeletnek tipikus, de nem szükségszerú tartalmi eleme
az örökösnevezés; végrendelet az olyan okirat is, amely pl. csak hagyo-
mányt rendel vagy kizárást, illetve kitagadást mond ki (BH 1986/7. sz.
277.).

78
 A végrendelkezés tartalmi szabadságának jele az, hogy a törvény csak
példálódzó és fakultatív jelleggel szabályozza a végrendelet legtipikusabb
öröklésijogi tartalmi elemeit [Ptk, 636-643. §]. Ez azt jelenti, hogy egyrészt
a végrendeletnek semmiképpen sem kell feltétlenül tartalmaznia a törvény-
ben felsorolt valamennyi végrendeleti elemet, másrészt az örökhagyó felve-
het a végrendeletébe olyan - halála esetére szóló - rendelkezéseket (pl.
osztályrabocsátási kötelezettség előírását, betudás elengedését stb.l, ame-
lyeket a törvény a végrendelet tartalmánál meg sem említ, továbbá nem
öröklési jogi rendelkezéseket (pl. alapítványrendelést, gyámnevezést) , illetve
nem is jogi természetű kívánságokat (pl. a temetésére vonatkozó óhajokat)
is. A végrendelet legtipikusabb tartalmi elemei közé sorolja a törvény

- az örökösnevezést [Ptk. 636. § (l}-(3) bek] és a helyettes örökösnevezést

[Ptk. 640. § (l) bek.];
- a kizárást [Ptk, 637. § (2}-(3) bek];
- a hagyományrendelést [Ptk. 641. §];
- a meghagyast [Ptk, 642. §].

Az örökhagyó tetszése szerinti számban nevezhet örököst [Ptk, 636. § (l)

bek.]. Az öröklési jogi alapfogalmak között [I. Rész 2. Fejezet e) pont] már
tisztáztuk, hogy a törvény szerint örökös elsősorban az, akinek az örökha-
gyó az egész hagyatékát, illetőleg annak meghatározott hányadát juttatja
[Ptk. 636. § (2) bek]; kétség esetében örökös az is, akinek az örökhagyó
meghatározott vagyontárgylaklat juttat, amennyiben e vagyontárgy(ak) az
egész hagyaték értékének jelentős részét képviselik, és az örökhagyó felte-
hető akarata szerint a részesített személynek a hagyatéki terhek viselésé-
ben is osztoznia kell [Ptk. 636. § (3) bek]. Magának az örökösnevezésnek
(csakúgy, mint a többi végrendeleti rendelkezésnek) nem kell a törvény
szavaival történnie; meghatározott vagyontárgyban történő részesítés ese-
tén a Ptk. fogalmi elhatárolása [636. § (3) bek, illetve 641. § (l) bek] és a
végrendelet értelmezése alapján kell eldönteni, hogy örökösnevezésrőlvagy
dologi hagyomány rendeléséről van-e szó.
Az örökhagyó bárkit örököséül nevezhet; a nevezett örökös kikerülhet a
törvényes örökösök köréből. de lehet a törvényes öröklés sorrendjében hát-
rább álló személy vagy a törvényes örökösök elvi körén kívüli személy (pl.
élettárs, barát, kolléga stb.) is. A méhmagzat jogképes, tehát öröklési ké-
pességgel is rendelkezik, s így örökösül is nevezhető. Érvénytelen viszont
annak örökös sé nevezése, aki az örökhagyó halálakor még meg sem fogant
[Ptk. 646. §]. Az örökös személyének végrendeletbeli megjelölése is értel-
mezésre szorulhat. A bíróí gyakorlat e tekintetben elfogadja az örökös utó-
névvel vagy a rokonsági kapcsolat megjelölésével történő meghatározását is
(BH 1973/3. sz. 124.); sőt elegendőnek tartja, ha a végrendelet - akár a
személy néven nevezése nélkül - úgy jelöli meg az örököst, hogy annak
személye egyértelmüen azonosítható (BH 1983/10. sz. 404., BH 1996/8.
sz. 425.).

79
 A végintézkedési szabadság egyik gyakorlati következménye, hogy a tör-
vény megnyitja a lehetőséget az örökhagyó számára helyettes örökös neve-
zésére is. Helyettes örökös az olyan örökös, akit az örökhagyó arra az eset-
re nevez örököséül. ha az örökös az öröklésből kiesik [Ptk, 640. § (l) bek].
A helyettes örökös feltételes örökös: öröklési igényének keletkezése az örö-
kös kiesésétől függ, s az örökös kiesésével következik be. Az örökhagyó tet-
szése szerint nevezhet helyettes örököst egy vagy több (elvben tehát vala-
mennyi) örökös kiesése esetére; s nincs korlátozva az egy örökös helyébe
lépő helyettes örökösök számának meghatározásában sem. Tipikus eset-
ben az örökhagyó az általa nevezett (végrendeleti) örökös kiesése esetére
nevez helyettes örököst; nincs azonban jogi akadálya annak sem, hogy az
örökhagyó a törvényes örökös helyébe lépő helyettes örököst jelöljön. Ilyen
esetben arról van szó, hogy az örökhagyó els ödlegesen (pl. gyermeke javá-
ra) engedi a törvényes öröklés rendjének érvényesülését, s csak a törvény
szerint elsősorban öröklő személy kiesése esetére él végintézkedési szabad-
ságával.
Ha a nevezett örökös az örökhagyónak egyben törvényes örököse is , ki-
esése esetére leszármazóját - ellenkező végrendeleti intézkedés hiányában
- helyettes örökösnek kell tekinteni [Ptk. 640. § (2) bek]: törvényes helyet-
tes örökös. Törvényes helyettes örökösről csak nevezett (végrendeleti) örö-
kös kiesése esetében beszélhetünk. A törvényes helyettes örökös intézmé-
nyénél a Ptk. abból a vélelemből indul ki, hogy az örökhagyó az általa ne-
vezett (végrendeleti) örökös esetleges kiesésekor e személy leszármazój át
kívánja vagyonából részesíteni. Az örökhagyó - természetesen - ezt a vé-
lelmet végrendeleti intézkedéssel megdöntheti oly módon, hogy maga nevez
helyettes örököst. (Pl. ha házastársa kiesése esetére nem kívánja annak
korábbi házasságából származó gyermekét - törvényes helyettes örökös-
ként - saját vagyonából részesíteni.)
A helyettes örököst meg kell különböztetni az ún. utóörököstől. Erre an-
nál inkább sz ükség van , mert hatályos öröklési jogunk utóörökös nevezé-
sét nem ismeri el: "Az örökhagyó olyan végrendeleti intézkedése, amely
szerint az örökségben vagy annak egy részében valamely eseménytől vagy
időponttól kezdve az eddigi örököst más váltja fel, érvénytelen" [Ptk. 645. §
(l) bek]. Utóörökös az a személy, akit a végrendelet - meghatározott ese-
ménytől vagy időponttól kezdve - a kijelölt örökös felváltására nevez meg. A
Ptk. előtti magyar jog lehet öve tette utóörökös nevezését; ez leggyakrabban
úgy történt, hogy a végrendelet az elsősorban nevezett örökös halála eseté-
re jelölt újabb örököst. A mai gyakorlatban is nemegyszer hasznos volna,
ha az örökhagyó nevezhetne utóörököst: pl. szerz öí (szabadalmi) díj örökö-
séül nevezett második házastárs halála után utóöröklés formájában örö-
kölhetnék ezeket a díjakat az örökhagyó első házasságából származó le-
származói. Ez a mai jog szerint nem lehetséges. Az elsősorban nevezett
örökös halála esetére történt örökösnevezés érvényessége attól függ, hogy
az elsősorban nevezett örökös az örökhagyó előtt vagy az örökhagyó után
hal-e meg; az első esetben a másodsorban nevezett örökös kijelölése - mint
helyettes örökösnevezés - érvényes lesz [Ptk. 645. § (l) bek]; ha az első-

80
sorban nevezett örökös az örökhagyó után hal meg, a másodsorban neve-
zett örökös kijelölése - mint utóörökös-nevezés - érvénytelen lesz.
Az utóörökös nevezésével ellentétben a Ptk. nem zárja ki utóhagyomá-
nyos nevezését, vagyis jeltételtől vagy időponttóljüggő hagyományrendelést
[Ptk. 645. § (2) bek.]; például: ,A kis Zolika érettségt]e után kapja meg a
könyvtáramat." Az utohagyomány rendszerint (mint az előbbi példában is)
dologi hagyomány [L L Rész 2. Fejezet O pont]; az utóhagyományos lénye-
gében várományosa a hagyományul rendelt dolognak. A feltételes hagyo-
mányrendelés azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy az ily módon lekötött
hagyatéki vagyontárgy örököse - a feltétel vagy időpont bekövetkezéséig -
birtokolja és használja (hasznait szedi) az illető vagyontárgyat, de azzal -
sem élők között, sem halál esetére - nem rendelkezhet. Ingatlanok eseté-
ben a hagyomány tárgyául szolgáló vagyontárgyra az ingatlan-nyilvántar-
tásban elidegenítési és terhelési tilalmat kell bejegyezni.
Több örökös nevezése esetében az örökhagyó - természetesen - maga
határozhatj a meg az örököstársak öröklési hányadát is. Ha az örökhagyó -
éspedig akár az egész h agyatékra, akár annak egy részére vagy valamely
hagyatéki tárgyra - több örököst nevezett, és részesedésük mérték ét nem
határozza meg, a nevezett örökösök egyenlő arányban örökölnek [Ptk. 638.
§]. Az egyenlő hányad szerinti részesítettség ilyen esetben is megdönthető
vélelem; adott esetben a végrendeleten kívüli tényekkel is bizonyítható,
hogy az örökhagyó - noha örökrészük arányát kifejezetten nem határozta
meg - a nevezett örökösöket nem egyenlő arányban kívánta részesíteni.
Több örökös nevezése esetén előfordulhat, hogy a hagyaték egy része va-
lamelyik nevezett örökös kiesése folytán (és helyettes örökös hiányában)
megüresedtk. pl. a nevezett örökös az örökhagyó előtt meghal vagy az örök-
séget visszautasítja. Ilyen esetekben elsősorban a törvényes öröklés rendjét
kell segítségül hívni [Ptk. 599. § (2) bek., 637. § (1) bek.]: a végrendelet
által - a kiesés következtében - nem fedett részre törvényes öröklésnek van
helye [l. alább a c) pontban].
Előfordul azonban, hogy az örökhagyó végrendeletével az egész hagya-
tékra (tehát a végrendelettel esetleg le nem fedett vagy kiesés miatt utóbb
megüresedő részre is) kifejezetten ki akarta zárni a törvényes öröklés lehe-
t öségét . Ha ilyen örökhagyó! szándék mellett esik ki valamelyik nevezett
örökös, és az illetőnek nincs - nevezett vagy törvényes - helyettes örököse,
a törvény a többi nevezett örökös örökrészének arányos növelését írja elő
[Ptk. 639. § (1) bek.]. Ezt a megoldást növedékjognak nevezzük. (A növe-
dékjog érvényesülését illusztrálja az lia. sz. példa.)

l I a. sz. példa:
Az örökhagyó leszármazók és házastárs hiányában hunyt el, szülei már
nem élnek; végrendeletében testvéreit - kifejezett nyilatkozattal - kizárta az
öröklésb ól. és vagyonát - egyenlő arányban - három barátjára (X., Y., Z.)
hagyta. X. a maga örökrészét a hagyatéki eljárás során visszautasította.
Tekintettel arra, hogy az örökhagyó a törvényes öröklést kizárta és helyet-
tes örököst nem nevezett, X. kiesése folytán Y. és Z. örökrésze egyenlő

81
· arányban növekszik: a végrendelet szerinti 1/3-1/3 örökrészük 1/2-1/2-
re nő.
Hasonlóan a törvényes helyettes örökös intézménye mögött meghúzódó
gondolatmenethez, a Ptk. a növedékjog keretében is előnyben részesíti azt
a nevezett örököst, aki az örökhagyónak törvényes örököse is lenne. A tör-
vény abból a vélelemből indul ki, hogy ha az örökhagyó törvényes örökösö-
ket is örökösévé nevezett, ezek valamelyikének kiesése esetén csak annak
a nevezett örökösnek az örökrészét kívánná arányosan megnövelni, aki
törvényes örököse is volna. Természetesen az örökhagyó - végrendeleti in-
tézkedéssel - ezt a vélelmet megdöntheti: "Ha a kieső nevezett örökös az
örökhagyónak törvényes örököse is lenne, a növedékjog alapján az örökha-
gyóval ugyancsak törvényes öröklési kapcsolatban álló többi nevezett örö-
kös örökrésze arányosan növekszik, feltéve, hogy a kiesőnek nincs helyet-
tes örököse, és a végrendeletből más nem következik" [Ptk. 639. § (2) bek] .
(A növedékjognak ezt az esetét világítja meg az l/b. sz. példa.)

l/b. sz. példa:

Az örökhagyó végrendeletében két élő gyermekét (Gy l és Gy2) , valamint
elhunyt gyermekének (Gy3) özvegyét 1/3-1/3 arányban nevezte örökösei-
ül. Gy l az örökhagyó előtt meghalt, és ezért kiesett az öröklésb ól. s le-
származót (törvényes helyettes örököst) nem hagyott maga után. Az örök-
hagyó nem nevezett helyettes örököst, és a nevezett örökösök kiesése ese-
tére egyéb végintézkedési rendelkezést sem tett. A növedékjog általános
szabályai szerint (l. 1/a. sz. példa) a kiesett Gy l örökrészével Gy2-nek és
Gy3 özvegyének örökrésze egyenlő arányban növekedne; tekintettel azon-
ban arra, hogy Gy2 törvényes örökös is volna, Gy3 özvegye viszont nem, a
növedékjog csak Gy2 viszonylatában érvényesül: csak az ő örökrésze nö-
vekszik a kiesett Gyl örökrészével, vagyis Gy2 a hagyaték 2/3 részét kap-
ja, Gy3 özvegye pedig a neki a végrendeletben juttatott 1/3 hagyatékot.
Sajátosan érvényesül a növedékjog abban a különös esetben is, amikor
a végrendelet valamely nevezett örökösnek egy meghatározott hagyatéki
t árgyát juttat. Az ilyen örökös [Ptk, 636. § (3) bek] örökrésze növedékjog
címén is csak a neki juttatott vagyontárgy tekintetében növekszik: "A meg-
határozott hagyatéki tárgyra nevezett örököst csak az ugyanazon tárgyra
nevezett másik örökös kiesése következtében és csak erre a tárgyra nézve
illeti növedékjog" [Ptk. 639. § (3) bek]. Ez a szabály a meghatározott va-
gyontárgyra nevezett örököst növedékjog érvényesülése esetén is erre a va-
gyontárgyra kívánja szorítani; nem érinti azonban az általános örökös hely-
zetét: ez utóbbit a meghatározott vagyontárgyra nevezett örökös kiesése
esetén is megilleti a növedékjog. (A növedékjognak ezt a sajátos esetét mu-
tatja be az 1/c. sz. példa.)

1/ c. sz. példa:
Az örökhagyó végrendeletében Gy l és Gy2 gyermekét - egyenlő arányban -
nevezi általános örököseiül. Harmadik élő gyermeke (Gy3) a végrendeletben
az örökhagyó jelentős értéket képviselő visegrádi üdülőjét kapja. {A végren-

82
delet egészéből arra lehet következtetni, hogy az örökhagyó feltehető akara-
ta szerint Gy3-nak a hagyatéki terhekben is osztoznia kell, tehát őt nem
hagyományosnak, hanem örökösnek [Ptk. 636. § (3) bek.] kell tekinteni.}
Gyl az örökhagyó előtt meghalt és ezért kiesett az öröklésből. s leszárma-
zót (törvényes helyettes örököst) nem hagyott maga után. Az örökhagyó
nem nevezett helyettes örököst, és a nevezett örökösök kiesése esetére
egyéb végintézkedési rendelkezést sem tett. A növedékjog általános szabá-
lyai szerint (l. 1/a. sz. példa) a kiesett Gy l örökrészével Gy2-nek és Gy3
örökrésze egyenlő arányban növekedne; tekintettel azonban arra, hogy az
örökhagyó - vélelmezett végrendeleti szándéka szerint - Gy3-nak csak a
visegrádi üdülőt kívánta juttatni, a növedékjog csak Gy2 viszonylatában
érvényesül: csak az ő örökrésze növekszik a kiesett Gy l örökrészével,
(vagyis Gy2 egyedül lesz általános örökös), s Gy3 örökrésze változatlanul a
visegrádi üdúlőre korlátozódik.
A végrendelet tipikus tartalmi elemei közül a hagyományrendelésről és a
meghagyásról az öröklési jogi alapfogalmak között [l. I. Rész 2. Fejezet f) és
g) pont], a kizárásról a kiesési okok között [l. I. Rész 3. Fejezet df) pont], a
kitagadásról pedig a kötelesrész körében [l. IV. Rész 2. Fejezet b) pont] szó-
lunk részletesen.

b) A végrendelet értelmezése. Faisor testamenti

A végrendelet értelmezése még az élők közötti ügyletek értelmezésénél is

nehezebb: a végrendelet alkotója már nem él, szándékának kikutatása
csak az okirat szövegéböl és a végintézkedés összes körülményeinek mérle-
gelése alapján lehetséges. A végrendeletet - szemben az élők közötti ügyle-
tek értelmezésénél követett elvvel [Ptk. 207. § (l) bek.] - míndíg az akarati
elv szerint kell értelmezni. Ez elsősorban azt jelenti, hogy a végrendeletben
használt kifejezéseket úgy kell felfogni, ahogyan azokat maga a végrendel-
kező érthette; s általában is a végakarati nyilatkozat tételekor fennálló
örőkhagyóí szándék felderítésére kell törekedni.(BH 1994/7. sz. 365.).
Rendkívül fontos a végrendelet értelmezésével kapcsolatban a jog azon
célkitűzése, hogy a végrendelkező akarata a - körülmények által lehetövé
tett - legteljesebb mértékben érvényesüljön. Már a klasszikus római jog
erre törekedett: a végrendeleti kikötéseknél a végrendelkező akaratának
minél teljesebb feltárását írta elő követelményként. A végrendelet értelme-
zésének ezt a maximáját, amely az örökhagyó! akarat lehető legteljesebb
érvényre juttatását írja elő, favar testamenti elvének nevezzük.
A Ptk.-hoz kapcsolódó ítélkezési gyakorlat is egyöntetűen elfogadja a
[aoor testamenti elvét a végrendelet értelmezésénél. A PK 82. sz. állásfogla-
lás szerint a végrendeletet kétség esetén úgy kell értelmezni, hogy az örök-
hagyó akarata a lehetőség határai között a legmesszebbmenően érvényre
jusson. Az örökhagyó szándékának megállapításához a végrendelet egyes
rendelkezéseit és a végrendeletben használt egyes kifejezéseket nem önma-
gukban, hanem a végrendelet egyéb rendelkezéseivel összefüggésben kell

83
 -
értékelni. Szükség esetén - a végrendelet szövegén túl - a végintézkedés
körülményeiből. különösen az örökhagyónak a végrendelkezést megelőzően
vagy azt követően tett nyilatkozataiból (esetleg ráutaló magatartásáből) kell
a bíróságnak feltárnia az örökhagyó valódi akaratát, annak érdekében,
hogy az ténylegesen is megvalósuljon (BH 1994/12. sz. 673.).

cl A törvényes és a végrendeleti öröklés kapcsolata

Már az eddigiek során is számos 'h elyen szóba került, hogy a törvényes és a
végrendeleti öröklés rendszere között több ponton összefüggés van. Az
alábbiakban a két öröklési rendszer közötti kapcsolatokat foglaljuk össze.
Az alapösszefüggés - mint már többször említettük - egyértelm ű:
amennyiben az örökhagyó után végintézkedés maradt, az öröklés rendjét
ez határozza meg; végintézkedés hiányában az öröklés rendjére a törvény
az irányadó [Ptk, 599. § (2) bek]; ha pedig a nevezett örökösök részesedése
a hagyatéket nem meríti ki, a többlet tekintetében törvényes öröklésnek
van helye, amennyiben a törvény kivételt nem tesz vagy a végrendeletből
más nem következik [Ptk, 637. § (l) bek]. A két öröklési rendszer sorrend-
jét meghatározó alapvető elv alól tehát a törvény is és a végrendelkező
örökhagyó is kivételt tehet.
A törvény által megállapított kivételek - természetesen - csak akkor ér-
vényesülnek, ha a végintézkedés másként nem rendelkezik. A törvényi ki-
vételek (amelyekről fentebb már szóltunk) a következők:

- növedékjog [Ptk. 639. §],

- törvényes helyettes örökös [Ptk, 640. § (2) bek].

Az örökhagyó végrendeletében kifejezett nyilatkozattal minden további

nélkül kizárhatja a törvényes öröklés érvényesülését; kifejezett nyilatkozat
hiányában is ez lesz a jogi helyet akkor, ha a végrendelet értelmezéséből az
örökhagyónak arra a szándékára lehet következtetni, hogy egész hagyaté-
kát végrendeleti örökösök örököljék Az örökhagyó ezt a szándékát minde-
nekelőtt helyettes örökös nevezésével [Ptk, 640. § (l) bek] teheti nyilvánva-
lóvá.
(A törvényes és végrendeleti öröklés összefüggéseinek legtipikusabb ese-
teit mutatja be a 2 . sz. példa.)

2. sz. példa:
Az örökhagyó - a törvényes öröklés kizárásával - végrendeletileg osztotta
szét egész vagyonát, és 1/2-1/2 arányban egyetlen élő gyermekét (Gy) és
testvérét (T) nevezte meg örököseiül. Gy-nek két gyermeke van: Ul és U2,
T-nek pedig egy: Uöcs. A végrendelet nem jelölt helyettes örököst, de nem
is zárt ki helyettes örököst.

- Gy kiesése esetén az ő örökrészét U l és U2 - törvényes helyettes örökös-

ként - örökli 1/2-1/2 arányban;

84
- T kiesése esetén az Ő örökrészét - növedékjog címén - Gy kapja (Uöcs
nem törvényes helyettes örökös, mivel - Gy mellett - T nem volna törvé-
nyes örökös;
- Gy és T kiesése esetén az egész hagyatéket - törvényes helyettes örökös-
ként - Ul és U2 örökli 1/2-1/2 arányban.

5. Fejezet

A végrendelet érvénytelensége és hatálytalansága

a) A végrendelet érvénytelenségének j ogí természete

A magyar polgári jog az élők közötti jogügyletek (mindenekelőtt a szerzö-

dések) érvénytelenségének két alakzatát ismeri: a hivatalból észlelendő és
külön eljárás nélkül beálló érvénytelenséget, a semmisséget [Ptk, 234. §] és
a csak meghatározott személyek által indítható megfelelő eljárással elérhe-
tő érvénytelenséget, a megtámadhatóságot [Ptk. 235. §]. A végrendelet kö-
rében a törvény ezt a megkülönböztetést nem alkalmazza; a végrendelet
csak meg támadás nyomán válhat érvénytelenné [Ptk. 653. §]. Ennek alap-
vetően az az oka, hogy a jog a végrendelet - alaki és tartalmi - fogyatékos-
ságait nem akarja önmagukért szankcionálni, hanem csak akkor, ha a
fogyatékosságot valamely érdekelt személy kifogás tárgyává teszi. A vég-
rendelet érvényességének ilyen jogi természetéből következik, hogy azt sem
a bíróság, sem a közjegyző nem veheti hivatalból figyelembe. A PK 85. sz.
állásfoglalás szerint a végrendelet érvénytelensége "csak akkor vehető fi-
gyelembe, ha arra az érdekelt hivatkozik". [Amint fent már említettük, hi-
vatalból kell viszont vízsgální, hogy a végrendelet rendelkezik-e a végrende-
leti mínöség megállapításához szükséges minimális kellékekkel: 1. 2. Feje-
zet a) pont.]
A végrendelet érvénytelenségének ezt a jogi természetét a Pp. 1995. évi
módosítása előtt bizonyos értelemben viszonylagossá tette az eljárásjogi
kitanítás i kötelezettség, amely mind a hagyatéki eljárásban [He. 52. § (3)
bek], mind a peres eljárásban [Pp. 3. § (l) bek] érvényesült. Ez azt jelen-
tette, hogy a közjegyző. illetve a bíró köteles volt gondoskodni arról, hogy a
felek jogaikat helyesen gyakorolják, és nyilatkozataikat azok jogkövetkez-
ményeinek teljes ismeretében tegyék meg. A PK 85. sz. állásfoglalás indo-
kolása ennek megfelelöen mondta ki, hogy mind a bíróságnak, mind pedig
a közjegyzőnek feladata, hogy az előttük folyó eljárásban az érdekelteketjo-
gaikról és azok érvényesítésének lehetőségeiről tájékoztassák Az ítélkezési
gyakorlatban következetesen érvényesült ez az elv (BH 1972/ 1. sz. 6999.,
1981/1. sz. 21., 1992/3. sz. 175., 1994/12. sz. 670.). A Pp. 1995. évi mó-
dosítása után a bíróságet általános kitanítási kötelezettség már nem terhe-
li: a bíróság a jogi képviselő nélkül eljáró felet is csak perbeli jogairól és

85
kötelezettségeiről köteles tájékoztatással ellátni [Pp. 3. § (l) bek); ezért e
tekintetben alapvetően megváltozott a korábbi jogi helyzet: a végrendelet
érvénytelenségének megtámadási jellege eljárásjogilag is töretlenül kifejező­
dik
A végrendelet egyoldalú jogügylet. Kézenfekvő ezért, hogy a végrendelet
érvénytelenségének okait a szerzödés érvénytelenségének okaihoz hason-
lóan csoportosítsuk Ennek megfelelően beszélünk a végrendelet érvényte-
lenségéről

- a végrendelkezési képesség hiánya okából [c) pont),

- a végrendeleti akarat fogyatékossága miatt [d) pont),
- a végrendeleti akarat nyilvánításának hibája miatt [e) pont) és
- a végrendelet tartalma miatt ff) pont).

Az egyes érvénytelenség; okok tárgyalása előtt azonban általában kell

jellemeznünk a végrendelet megtámadásának jogi természetét és követ-
kezményeit [b) pont].

b) A végrendelet megtámadása

A végrendelet megtámadására az jogosult, aki az érvénytelenség megálla-

pítása esetében maga örököl vagy tehertől mentesül [Ptk, 653. §). Egyér-
telmű a megtámadási igénye a törvényes örökösnek, hiszen a végrendelet
érvénytelenségének megállapítása esetén ő örököl. Bonyolultabb a helyzet
akkor, ha különböző végrendeletekben nevezett több örökös "versenyző"
öröklési igényéről van szó: ilyenkor elvben [Ptk. 650. § (2) bek) míndíg a
legutolsó végrendelet hatályosul [l. alább a g) pontban), és ennek érvényte-
lenségét a korábbi végrendeletben kedvezményezett örökös csak akkor ki-
fogásolhatja. ha ez a korábbi végrendelet érvényes (ha tehát azt senki nem
támadta meg), mivel ő csak ez esetben örökölne (BH 1994/3. sz. 136.).
A törvény által meghatározott érdekeltek megtámadási joga időben nem
korlátozott: a jogosult bármikor érvényesítheti a végrendelet érvénytelensé-
gének megállapítására vonatkozó igényét [Ptk 654. §). A megtámadási jog
időbeli korlátozatlansága elsősorban abban nyeri magyarázatát, hogy a
végrendeletet rendszerint törvényes öröklési igény, azaz tulajdoni igény ér-
vényesítése céljából támadják meg, márpedig a tulajdoni igények a magyar
polgári jogban nem évülnek el [Ptk, 115. § (l) bek). A megtámadásra jogo-
sult érdekelt maga döntheti el, hogy a szóba jöhető - alaki, illetve tartalmi
:- érvénytelensegí okok közül melyikre hivatkozik és melyikre nem (BH
1991/2. sz. 65.). Ezt az okot - a keresetváltoztatásra vonatkozó szabályok
korlátai között - az elsőfokú eljárásban a jogosult meg is változtathatja.
Nincs viszont mód arra, hogy a bíróság másodfokú eljárásban, illetve felül-
vizsgálati eljárásban új, a megelőző eljárás(ok)ban nem érvényesített ér-
vénytelensegí okra alapított igényt elismerhessen (BH 1994/9. sz. 486.).

86
 A végrendelet érvénytelenségének megállapítására irányuló igényét az
érdekelt már a hagyatéki eljárásban is érvényesítheti. A vitás hagyatékot a
hagyatéki eljárásban - függetlenül attól, hogy az kinek a birtokában van -
ideiglenes hatállyal az alakilag hibátlan végrendeletben kijelölt örökösnek
kell átadni [l. V. Rész l. Fejezet bc) pont].
A végrendelet tartalmi érvénytelenségének perben (keresettel) történő ér-
vényesítésére kényszerül tehát a törvényes örökös, ha a végrendeleti örö-
kös van a vagyontárgy birtokában. Ha viszont a vitás vagyontárgy a törvé-
nyes örökös birtokában van, és annak kiadását a végrendeleti örökös perli
tőle az ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzés alapján, e perben a törvé-
nyes örökös kifogás formájában támadhatja meg a tartalmilag hibás vég-
rendeletet. (Per hiányában az ideiglenes hagyatékátadó végzés kikénysze-
ríthetö.l
A bizonyítási teherre vonatkozó általános perjogi elvnek (Pp. 164. §)
megfelelöen az érvénytelenségí okkal kapcsolatos bizonyítás terhe a vég-
rendeletet megtámadó fél vállán nyugszik (BH 1998/7. sz. 338.).
A végrendelet érvénytelenségének megtámadási jellegével függ össze az
is, hogy a megtámadás relatív hatályú: a sikeres megtámadás is csak an-
nak viszonylatában teszi érvénytelenné a végrendeletet, aki a megtámadás
eszközével élt. Ha tehát több törvényes örökös közül csak egyik (vagy né-
melyik) hivatkozik a végrendelet érvénytelenségére. a megtámadás sikere
esetén a végrendelet az őt (őket) érintő részében érvénytelen lesz, a megtá-
madás lehetőségével nem élő törvényes örökösök viszonylatában azonban
változatlanul érvényes marad. Ez más szóval azt jelenti, hogy a végrendelet
meg nem támadott részével fedett hagyatékot a végrendeleti örökösök örök-
lik (BH 1988/1. sz. 3.,1992/5. sz. 319.).

c) Érvénytelenség a végrendelkezési képesség hiánya okából

A végintézkedési képesség tárgyalásakor [l. l. Fejezet c) pont] már össze-

foglaltuk azokat a követelményeket, amelyeket a törvény az érvényes vég-
rendelet tételéhez szükséges személyes képességek tekintetében támaszt.
Ezeket a törvényi feltételeket itt meg nem ismételve, annyit kell megállapí-
tanunk, hogy a törvényi követelmények megsértésével tett végrendeletek
érvénytelenek. Ennek megfelelóen a végrendelkezési képesség hiánya oka-
ból érvénytelen tehát

- cselekvőképtelen személy végrendelete, éspedig attól függetlenül, hogy a

cselekvőképtelenség mely okból [Ptk, 15-17. §] áll fenn (BH 1972/ l. sz.
6999., 1988/9. sz . 311.) . A cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt
álló személy végrendelete érvényes, ha a végrendelkezés idején a gond-
nokságot még nem sz úntették meg [Ptké. I. 13. §] ugyan, de a gondnok-
ság alá helyezés oka (rendszerint: elmeorvos szakértő véleménye szerint)
már megsz únt [Ptk. 648. §]. A cselekvőképesség hiánya miatt érvénytelen
végrendelet érvénytelensége egyébként a cselekvőképesség elnyerése (visz-

87
 szanyerése) után - a végrendelet jóváhagyásával - minden esetben orvo-
solható; a jóváhagyáshoz nem szükséges végrendeleti fonna (ezt a formát
a jóváhagyandó okirat kell hogy tartalmazza), sőt a jóváhagyás ráutaló
magatartással is történhet.
Az alábbi esetekben a végrendelkezési képesség csak meghatározott
végrendeleti fajtákra hiányzik, így ezek az esetek - ha tetszik - alaksze-
rüségi problémaként is felfoghatók:

- korlátozottan cselekvőképes személy írásbeli magánvégrendelete és szóbe-

li végrendelete [Ptk. 624. § (2) bek];
-- a vak, az írástudatlan, továbbá az olvasásra vagy nevének aláírására kép-
telen állapotban lévő személy írásbeli magánvégrendelete [Ptk. 624. § (3)
bek];
- némák vagy süketnémák .szóbelt" végrendelete.

d) Érvénytelenség a végrendeleti akarat fogyatékossága miatt

A végrendelet értelmezésével kapcsolatban [l. 4. Fejezet b) pont] már rá-

mutattunk arra, hogy a végrendeletnél kizárólag az akarati elv érvényesül.
Ez az elv jut kifejeződésre az akarati hibák miatti érvénytelensegí szabá-
lyokban is. Érvénytelen a végrendeleti rendelkezés , ha

- az örökhagyó tévedett nyilatkozata tartalmában (éspedig nyilatkozata bár-

mely elemében vagy akár annak jogi jellegében), vagy nyilatkozatát meg-
tévesztés következtében tette; vagy ha
- ilyen tartalmú nyilatkozatot egyáltalán nem akart tenni (hanem azt kény-
szer hatására vagy színlelve, tréfából stb. tette); vagy ha
- az örökhagyot a végrendeleti rendelkezés megtételére valaminek a téves
feltevése [pl. az a feltevés, hogy már nem köt (újabb) házasságot vagy
nem születik (újabbl gyermekel vagy valamely utóbb meghiúsult várako-
zás indította; vagy ha
- az örökhagyot valaki jogellenes fenyegetéssel vagy tisztességtelen befo-
lyással bírta rá az intézkedésre.

Az örökhagyó akaratát befolyásoló, itt felsorolt körülmények csak akkor

vezetnek a végrendeleti rendelkezés érvénytelenségére. ha az örökhagyó az
adott rendelkezést különben nem tette volna meg [Ptk. 649. § (1) bek].
A végrendeleti akarat hiánya vagy hibája okából beálló érvénytelenség
orvosolható: az érvénytelen rendelkezés érvényes lesz, ha azt az örökhagyó
utóbb bármikor a végrendeletre megszabott alakban jóváhagyja [Ptk. 649. §
(2) bek].

88
 e) Érvénytelenség a végrendeleti akarat nyilvánításának hibája miatt

A végrendeleti fajták alakszerűségí követelményeivel kapcsolatban már

kiemeltük O, 3. Fejezet), hogy a halál esetére szóló jogügyleteknél lényege-
sen nagyobb szerepe van a formának, s a törvény sokkal szígor úbb követel-
ményeket támaszt, mint az élők közötti ügyletekkel kapcsolatban. A vég-
rendelkezési képesség megléte és a végrendeleti akarat hibátlansága esetén
is gyakran érvénytelen a végrendelet amiatt, hogy nem a törvényben meg-
határozott formában nyilvánítják ki.
Tekintettel arra, hogy az alakszerúségí követelményeket végrendeleti faj-
tánként részletesen összefoglaltuk (l. 3. Fejezet), e tekintetben itt csak any-
nyit kell leszögeznünk, hogy

- érvénytelen a végrendelet, ha a végrendelkező a nyilatkozatot nem a tör-

vényben megszabott alakban teszi meg.
Az alakszer úségí fogyatékosságokon túl ugyancsak a végrendeleti
akarat nyilvánításának hibája miatt érvénytelen
- a nem személyesen, hanem (törvényes) képviselő útján tett végrendelet
[Ptk. 623. § (2) bek.]; továbbá
- két vagy több személynek bármilyen alakban ugyanabba az okiratba fog-
lalt végrendelkezése [Ptk. 644. §]. Megjegyezzük, hogy a közös végrendel-
kezésnek ilyen általános tilalmazása nem elfogadott az öröklési jogokban.
A Ptk.-ban kimondott tilalom egyrészt a kölcsönösen egymás javára vég-
rendelkezők indokolatlan befolyásolási lehetöségét akarja megakadályoz-
ni, másrészt a gyakorlatban felmerült bonyolult vitákat kívánja megelőz­
ni. Ez a megoldás mégsem aggálytalan; lehet, hogy a törvény a fürdővízzel
a gyermeket is kiöntötte, mivel ezzel a kölcsönösen egymásra tekintettel
tett végrendelkezés általában vált lehetetlenné. Azt, hogy két vagy több
személy közös (és ezért érvénytelen) végrendeletéről van-e szó, a végren-
delet minimális kellékeinek [l. 2. Fejezet a) pont] meglétét vizsgálva lehet
eldönteni. Már itt kiemeljük, hogy a közös végrendelet érvénytelenségének
elvi tétele alól jogszabály [Ptké. r. 73. §] egy - gyakorlati szempontból je-
lentős - kivételt tesz: házastársaknak ugyanabba az okiratba foglalt örök-
lési szerződése érvényes, ha mint örökhagyök kötnek harmadik személy-
lyel szerz ödést [l. 6. Fejezet a) pont].

f) Érvénytelenség a végrendelet tartalma miatt

Ahogy az élők közötti jogügyleteknél is tartalmi korlátokat állapít meg a

törvény (pl. semmis az uzsorás szerzödés: Ptk. 202. §, a jogszabályba vagy
a nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütköző szerzödés: Ptk. 200. § (2) bek. stb.),
ugyanúgy találhatók törvényi tilalomfák a végrendelet tartalmával kapcso-
latban is.

89
 Tartalmi okból érvénytelen a végrendeletben

- annak örökössé nevezése, aki az örökhagyó halálának időpontjában (te-

hát nem a végrendelet tételének időpontjában!) még meg sem fogant [Ptk,
646. §], (az öröklési képesség tárgyalásakor [4. Fejezet a) pont] már emlí-
tettük ezt a törvényi tilalmat);
- utóörökös nevezése [Ptk, 645. § (l) bek], (a végrendelet tartalmi lehetősé­
geinek tárgyalásakor [4. Fejezet a) pont] már ugyancsak szó volt róla);
- az érthetetlen, lehetetlen vagy ellentmondó feltétel [Ptk. 647. § (l) bek]. Ez
a rendelkezés nagyon hasonlít az élők közötti ügyletek körében megis-
mert [Ptk. 228. § (3) bek] tilalomhoz. Ki kell emelni viszont, hogy végren-
deletben csak maga az érthetetlen, lehetetlen vagy ellentmondó feltétel
lesz érvénytelen, és ez a körülmény az egész végrendeleti rendelkezés ér-
vényességét nem érinti, kivéve, ha megállapítható, hogy az örökhagyó a
rendelkezést a feltétel nélkül nem tette volna meg [Ptk, 647. § (l) bek].
Ezt a megoldást afavor testamenti elve is támogatja.
- a jogellenes felfüggesztő feltételhez kötött végrendeleti részesítés [Ptk.
647. § (2) bek]. A jogellenes felfüggesztő feltétel tehát azt a végrendeleti
részesítést, amelyet e feltételhez kötöttek, egészében érvénytelenné teszi.
Ha viszont az örökhagyó jogellenes bontó feltételhez köti a részesítést (pl.
az utóöröklés tilalmába ütköző feltételt támaszt), a feltételt figyelmen kí-
vül kell hagyni [Ptk, 647. § (2) bek.]. Ezek a tilalmak, természetesen, csak
a jogellenes feltételtüzést érintik Ha pl. az örökhagyó per alatt lévő va-
gyontárgyáról rendelkezik, a végrendeleti részesítés a per eldöntésétól.
vagyis feltételtől függ; az ilyen feltétel mellett történő részesítés nem ér-
vénytelen (BH 1982/2. sz. 47.).

g) A végrendelet hatálytalansága

Az élők közötti ügyleteknél megismert különbségtételhez hasonlóan a vég-

rendeletnél is kűlön kezeli a Ptk. az érvénytelenséget és a hatálytalanságot.
Sőt a hatálytalanságnak a végrendéletek körében talán még nagyobb gya-
korlati jelentősége van, mint a szerzödéseknél. A végrendelet hatálytalan-
sága - okait tekintve - mégis eltér az élők közötti ügyletek hatálytalanságá-
tól. A végrendelet hatálytalansága azt jelenti, hogy az örökhagyó! jognyilat-
kozat a megtétele után bekövetkező, a törvényben meghatározott valamely
okból nem válthatja ki a végrendelkező által eredetileg célzott joghatást. Az
írásbeli végrendeleteknél a hatálytalanságra vezető ok ráadásul míndtg ma-
gának a végrendelkezőnek a cselekménye.
Jogi természetét tekintve a végrendelet hatálytalansága teljesen meg-
egyezik a végrendelet érvénytelenségével:

- az érdekelt [Ptk. 653. §] személy hivatkozása: megtámadása nyomán kö-

vetkezhet be;

90
- a hatálytalanság megállapítására vonatkozó igény nem évül el [Ptk.
654. §].

A hatálytalanság esetei a következők:

- A végrendelet visszavonással hatálytalanná válik [Ptk. 650. § (l) bek]. Az

örökhagyó visszavonó nyilatkozatával bármely formában (tehát közvég-
rendeleti, írásbeli magánvégrendeleti vagy szóbeli formában) tett végren-
deletét megfoszthatja hatályától. A visszavonás kifejezett nyilatkozattal
történhet. A visszavonó nyilatkozatra a végrendelet tételére vonatkozó
szabályokat kell betartani. Ez azt jelenti, hogy a végrendelet visszavonása
csak - valamely - végrendeletijormában,
az adott végrendeleti forma törvényi jeltételeinek megléte (l. 2. Feje-
zet) esetén,
csak végrendelkezési képesség - éspedig az adott végrendeleti formá-
hoz megkivánt képesség [l. l. Fejezet c) pont] birtokában és
a választott végrendeleti forma oiakszerűséqt és egyéb érvényességi
követelményeinek (l. 3. Fejezet) betartásával mehet végbe érvényesen.

A visszavonásnak, természetesen, nem kell ugyanolyan formában tör-

ténnie, amilyenben a végrendelet született; a visszavonás érvényességéhez
(az előbbiek szerint) az szükséges, hogy - függetlenül a végrendelet tételé-
nél választott formától - a visszavonó nyilatkozat végrendeleti fajtájának
feltételei fennálljanak és a választott forma érvényességi követelményeit
betartsák. Érvénytelennek tekintette pl. a visszavonó nyilatkozatot a Leg-
felsőbb Bíróság, mert azt a törvényes örökös írta le, aki a végrendelet visz-
szavonása következtében juttatásban részesülne az örökhagyó után (BH
1990/3. sz. 103.).
Ha az örökhagyó két (vagy több) végrendeletet tett, és azok közül az
utóbb keltet ixmiá vissza, a korábbi megelőző végrendelet hatálya újból
feléled, hacsak az örökhagyó kifejezetten másként nem rendelkezik (BH
1994/7. sz. 365.).
Visszavonással a végrendelet részben is hatálytalanná tehető: az örök-
hagyó megj elölheti, hogy végrendeletének melyik rendelkezését kivánja ha-
tályától megfosztani. Ilyen esetben a végrendelet többi része változatlanul
hatályos marad.

- Qj végrendelet tételével a korábbi végrendeletet visszavontnak - és ily mó-

don hatálytalannak - kell tekinteni [Ptk, 650. § (2) bek]. A Ptk. és a jogi
köznyelv a végrendelet hatálytalanságának ezt az esetét hallgatólagos
visszavonásként fogja fel.

Természetesen az újabb végrendeletnek nem kell ugyanabban a formá-

ban történnie, mint a korábbinak; az örökhagyó az új végrendeletet (füg-
getlenül az eredeti végrendelet formájától) olyan formában teheti meg, ami-
lyennek megtételére az új végrendelet megalkotásakor jogilag képes. Ha pl.

91
az újabb végrendelet megalkotásakor az örökhagyó szempontjából fenn-
állnak a szóbeli végrendelet tételének feltételei [l. 3. Fejezet B) pont], ilyen
formában tett új végrendeletével megfoszthatja hatályától korábbi (bármi-
lyen formában. pl. akár közvégrendeletként tett) végrendeletét. Az öröklési
szerződés a végrendelettel esik egy tekintet alá: öröklési szerz ödés is ha-
tálytalanítja a korábban tett végrendeletet (BH 1978/4. sz. 164.. 1995/8.
sz. 465.). [Tartási szerzödés - nem lévén végintézkedés - természetesen
nem teszi hatálytalanná (legföljebb tartalmában kiüresíti, vagyoni fedezeté-
től megfosztja) a korábban tett végrendeletet: BH 1993/5. sz. 303.]
Az új végrendelet csak akkor fosztja meg hatályától a korábbit, ha alaki
és egyéb szempontból érvényes. A Legfelsőbb Bíróság ismételten leszögezte,
hogy - noha az új végrendelet tétele nem vitásan azt az örökhagyot szándé-
kot juttatja kifejezésre, hogy a korábbi végrendeletben történt részesítések
veszítsék el hatályukat - csak érvényes új végrendelet mtnösül a korábbi
végrendelet hallgatólagos visszavonásának, csak érvényes végrendelet ha-
tálytalanítja a korábbit. Abban az esetben tehát, ha az utóbb kelt végren-
deletet a bíróság - megtámadás folytán - érvénytelennek mondja ki, illetve,
ha a végrendelet után kötött öröklési szerzödést a felek felbontják. a kifej e-
zetten vissza nem vont korábbi végrendelet hatálya újból feléled (Pfv. V. 20
173/1993.: BH 1995/8. sz. 465.). Ugyanez a helyzet az utóbb kelt végren-
delet kifejezett örökhagyóí nyilatkozattal történt visszavonása esetén is (BH
1994/7. sz. 365.).
A korábbi végrendeletnek az újabb végrendelet rendelkezéseivel nem el-
lentétes rendelkezései - ha az örökhagyó ellenkező akarata nem állapítható
meg - hatályban maradnak [Ptk, 650. § (2) bek].

- Az írásbeli magánvégrendelet hatályát veszti, ha azt a végrendelkezésre

képes örökhagyó, illetőleg az ő beleegyezésével más megsemmisíti, vagy
az örökhagyó az akaratán kívüli megsemmisülésben megnyugszik [Ptk.
651. § (l) bek]. A jogi terminológia ezt az esetet is szokta a végrendelet
hallgatólagos visszavonásának nevezni, bár erre a Ptk. maga (szemben a
fentebb tárgyalt esettel: az új végrendelet készítésével) nem látszik alapot
adni.

Ki kell emelni, hogy a végrendelet hatálytalanságának ez az esete - fo-

galmilag - csak írásbeli magánvégrendeletek vonatkozásában fordulhat elő.
Maga a megsemmisítés rendszerint az okirat széttépése vagy elégetése út-
ján történik; de ugyanerre az eredményre vezet az okirat áthúzása vagy
olvashatatlanná tétele is. Itt kell rámutatni arra, hogy jogi hatálya végren-
delet eredeti példányához fűződik; így a hatálytalanításhoz is az eredeti
példányt (több eredeti példányesetén: az eredeti példányokat) kell meg-
semmisíteni. A végrendeletről készített másolat nem mín ósűl végrendelet-
nek, s ezért a másolat megsemmisítése nem eredményezi a végrendelet ha-
tálytalanságát (BH 1999/3. sz. 117.).
Nem szünteti meg az írásbeli magánvégrendelet hatályát az okiratnak a
végrendelkező akaratán kívül álló okból történő megsemmisülése (elégése,

92
elázása stb.) vagy eltúnése [Ptk. 633. §], kivéve, ha az örökhagyó ebbe bele-
nyugszik [Ptk. 651. § (l) bek.]. Ezenkívül sem a közvégrendelet. sem pedig
az írásbeli magánvégrendelet hatályát nem szünteti meg az, ha a végren-
delkezést tartalmazó okirat a végrendelkező akaratán kívül álló okból meg-
semmisül, vagy egyébként nem található meg; ha azonban az írásbeli ma-
gánvégrendelet az örökhagyó birtokában maradt, de nem került elő, az el-
lenkező bizonyításáig azt kell feltenní, hogy az örökhagyó azt megsemmi-
sítette [Ptk. 633. §]. Ez utóbbi esetben tehát a vélelem amellett szól, hogy a
végrendeletet az örökhagyó semmisítette meg vagy tüntette el, és ezért az
hatályát vesztette (BH 1983/9. sz. 358.). Ha tehát valaki a végrendelet
alapján kíván örökölni, bizonyítani köteles, hogy a végrendelet az örökha-
gyó akaratán kívül álló okból semmisült meg vagy tűnt el.
Természetesen a megsemmisült, de - az előbbiek szerint - nem hatály-
talanodott végrendelet alapján csak nagyon sok bizonyítási nehézség le-
küzdése után lehet örökölni. Mindenekelőtt bizonyítandó ugyanis, hogy az
örökhagyónak egyáltalában volt írásbeli magánvégrendelete. Ezenkívül, ha
az érdekeltek hivatkoznak a megsemmisülés miatti hatálytalanságra, bizo-
nyítandó az is. hogy a megsemmisülés vagy eltűnés nem az örökhagyó
akaratából következett be. Ha pedig az érdekeltek a végrendelet érvényes-
ségét vitatják, bizonyítandó, hogy a megsemmisült vagy eltűnt írásbeli ma-
gánvégrendelet megfelelt a törvényes - alaki és tartalmi - kellékeknek. Leg-
végül pedig (az előbbiek kedvező bízonyítottsága esetén) bizonyítandó a
végrendelet tartalma is. Mindezekre figyelemmel mondja ki a 87. sz. PK a
következőt: "Ha a végrendelkezést tartalmazó okirat a végrendelkező akara-
tán kívül álló okból megsemmisült vagy egyébként nem található meg, de a
hagyatéki eljárás során valamennyi érdekelt elfogadta a végrendelet létét,
tartalmát. valamint azt, hogy a végrendelet a törvényben meghatározott
alakszerúségek megtartásával jött létre: a közjegyző az egybehangzó nyilat-
kozatok alapján teljes hatállyal adhatja át a hagyatékot a végrendeleti örö-
kösöknek."
Itt kell megjegyeznünk azt. hogy a közvégrendeletnek a hatályát sem
szünteti meg az, ha a végrendelkezést tartalmazó okirat a végrendelkező
akaratán kívül álló okból megsemmisül, vagy egyébként nem található meg
[Ptk. 633. §]. Ebben az esetben az előbb említett bizonyítási nehézségek - a
közjegyzői közremúködés lehetősége folytán - valamivel egyszerűbbek.

- A közjegyzőnélletett magánvégrendelet hatályát veszti, ha azt a végren-

delkező visszaveszi, kivéve, ha a letett irat az írásbeli magánvégrendelet
kellékeinek egyébként is megfelel [Ptk. 651. § (2) bek.]. A dolog természe-
ténél fogva a hatálytalanságnak ez az esete csak a közjegyzőnél letett írás-
beli magánvégrendeletre vonatkozik. A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI.
törvény szerint a közjegyző a nála letett végrendelet visszavételérőljegyző­
könyvet készít, amelyet a végrendelet letétbe helyezéséről szóló eredeti
jegyzőkönyvre folytatólag vezet rá. A visszavétellel a végrendelet elveszíti
azokat az előnyöket, amelyeket a közjegyzőnél letett végrendelet az alak-
szerüségek szempontjából élvez; a visszavett végrendelet érvényességéhez

93
 az kell, hogy megfeleljen az írásbeli magánvégrendelet hologr{;if vagy
allográf formáj ához megkívánt alakszerúségí kritériumoknak [l. 3. Fejezet
A) bb) pont].
- A szóbeli végrendelet hatályának sajátos megszúnésí esetéről [Ptk. 651. §
(3) bek.] fentebb [l. 3. Fejezet c) pont] már szóltunk.

h) A végrendelet érvénytelenségének, illetve hatálytalanságának

következményei

t\ végrendeleti örökös (hagyományos) a végrendelet érvénytelenségének,

ílletve hatálytalanságának jogerős bírói megállapításával elveszti jogát az
örökséghez (hagyományhoz): álörökös lesz, aki jogalap nélkül tartja birto-
kában a hagyatéki vagyontárgyát. illetve nem jogosultja az örökölt követe-
lésnek.
A végrendelet érvénytelenítése, illetve hatálytalanítása nyomán a vég-
rendelet sikeres megtámadója lesz az örökös (hagyományos). Ez a személy
lehet

- az esetleges korábbi végrendelet kedvezményezettje, aki a későbbi vég-

rendelet érvénytelenségének vagy hatálytalanságának kimondását érte el
[l. fentebb a g) pont alatt, a végrendelet újabb végrendelettel történő ha-
tálytalanításának tárgyalásánál; Pfv. V. 20 173/1993.: BH 1995/8. sz.
465.];
- érvényes és hatályos végrendelet hiányában pedig a törvényes öröklés
rendje fog érvényesülni.

A valódi (végrendeleti vagy törvényes) örökös követelheti az álörököstöl a

nála lévő hagyatéki tárgy kiadását. Az álörökös mint jogalap nélküli birto-
kos rendszerint addig jóhiszemünek tekinthető, ameddig hagyatékátadó
végzés alapján tartja magánál a hagyatéki tárgyat. Ilyen esetben ezért - a
hagyatéki tárgy visszaköveteléséig - nem felelős a hasznokért és a káro-
kért, követelheti továbbá a hasznokkal nem fedezett hasznos költségei
megtérítését is [Ptk. 193-195. §].
Az érvénytelenség, illetve hatálytalanság következményei gyakran csak
részlegesen állnak be. Ha a végrendelet több rendelkezése közül valamelyik
érvénytelen vagy hatálytalan, ez - feltéve, hogy az örökhagyó másként nem
rendelkezik - a többi rendelkezés érvényességét, illetőleg hatályát nem
érinti [Ptk. 652. §]. Az érvénytelensegí. illetve hatálytalanságí ok részleges-
ségének elve alól a végrendelkezések körében jogszabály nem tehet kivételt
(másként az élők közötti szerzödések érvénytelenségénél megismert sza-
bályban: Ptk. 239. §); az egyes rendelkezést érintő érvénytelensegí. illetve
hatálytalanságí ok csak akkor hat ki az egész végrendéletre. ha maga az
örökhagyó rendelkezik így. Ennek az a magyarázata, hogy a végrendelet
egyes rendelkezései nem függenek oly módon össze egymással, mint az
élők közötti szerzöd és tartalmi elemei. Az örökhagyó nyilatkozata a gyakor-

94
latban rendszerint a végrendelet hatályára vonatkozik, és többnyire kifeje-
zett rendelkezessel (pl. visszavonással, újabb végrendelet ilyen értelmű
rendelkezésével) juttatja kifejezésre azt, hogy az örökhagyó egész végrende-
letének hatályát kívánja lerontani.
Külön is fel kell hívni a figyelmet arra, hogy több különálló lapból álló
írásbeli magánvégrendelet alaki fogyatékosságait a bírói gyakorlat - adott
esetben - részleges érvénytelenségként értékeli. Eszerint az egyes lapok
önálló érvényes írásbeli magánvégrendeletnek számítanak, ha az ezeken a
lapokon kifejezett örökhagyó! akarat nem függ össze a többi lapon tett vég-
rendelkező i nyilatkozatokkal, és ezért az alaki érvényességi követelmények
szempontjából is önállóan ít élh etö k meg (BH 1969/7. sz. 6112.) . Ha pl. a
holográf végrendeletnek csak utolsó lapját írta alá az örökhagyó, az ezen
foglalt rendelkezés érvényes lehet; vagy ugyanígy: allográf végrendelet utol-
só lapja, ha (csak) azt aláírta az örökhagyó és (csak) azon szerepel a két
tanú aláírása is .

i) Afavor testamenti elve és a végrendelet érvénytelensége,

illetve hatálytalansága

A favor testamenti elve [l. fent a 4 . Fejezet b) pontjában] a végrendelet ér-

telmezési alapelve, s elsősorban érvényes végrendelet esetében ad támpon-
tot a végrendelkező valódi akaratának feltárásához és lehető legteljesebb
érvényre juttatásához. Fontos szerephez juthat mégis ez az elv a végrende-
let érvénytelensége körében is, ha a végrendelet szövegének egyik értelme-
zése szerint a végrendelet érvényes lenne, egy másik értelmezés szerint
viszont érvénytelen volna. Ilyenkor a végrendelet értelmét úgy kell megálla-
pítani, hogy az lehetőleg érvényben maradjon. Hangsúlyozni kell ugyanak-
kor, hogy ez az elv semmiképpen sem szelgálhat alapul vagy indokul a vég-
rendelet érvénytelenségének figyelmen kívül hagyására, pl. a végrendeleti
alaki hiba "orvoslására"; a favor testamenti elve mint a végrendelet értel-
mezési szabálya csak létező és alakilag hibátlan végrendeletekre vonatkozik
(BH 1994/6. sz. 315., 1994/12. sz. 672.) .

6. Fejezet

Öröklési szerződés és halál esetére szóló aj ándékozás

a) Az öröklési szerz ödés fogalma és tartalmi elemei

Az öröklési szerzödés viszonylag - a törvényes és a végrendeleti örökléshez

képest - új jelensége az öröklési jognak: első nyomai a középkori városi
jogokban jelennek meg. A városi polgár életét sok vonatkozásban magánjo-

95
gí szerződések keretezték; kézenfekvő volt a szerzödés alkalmazása a halál
esetére történő vagyonátszállás meghatározásánál is. Így terjedt el - a vég-
rendelet melletti - végintézkedési formaként az öröklési szerz ödés, amely-
ben az örökhagyó az örököséül választott személyekkel kétoldalú megálla-
podásban tetszése szerinti részletességgel tud vagyonáról halála esetére
rendelkezni.
A Ptk. csak lényegesen szűkített tartalommal ismeri el az öröklési szer-
z ödést. Ez a korlátozás a törvény keletkezésekor uralkodó ideológiai meg-
fontolásokra és az akkor uralkodó vagyoni feltételekre vezethető vissza. A
Ptk-ban az öröklési szerz ödés egyértelmúen és kizárólagosan tartási (élet-
járadéki) tartalmat kap: öröklési szerzödéssel az örökhagyó arra kötelezi
magát, hogy a vele szerzödö felet tartás vagy életjáradékfejében örökösévé
teszi [Ptk. 655. § (l) bek]. A tartás - a tartási szerzödés követelményei sze-
rint [Ptk. 586. § (l), (3) bek] - "megfelelő" eltartást jelent, és kiterjed az
örökhagyó gondozására, gyógyíttatására, ápolására és eltemettetésére is;
az életjáradék [Ptk. 591. § (l) bek] meghatározott pénzösszeg (vagy ter-
ménymennyiség) időszakonként visszatérő szolgáltatását jelenti. A bírói
gyakorlat a pusztán gondozás (gondviselés) fejében kötött öröklési szerz ő­
dést nem tekinti érvényesnek (BH 1976/8. sz. 362., 1986/4. sz. 147.; Legf.
B. Pfv. V. 21.022/1995.). Más kérdés, hogy az öröklési szerz ödésnek a
személyes gondoskodás is nélkülözhetetlen, lényeges eleme lehet (BH
1990/4. sz. 157.; Legf. B. Pfv. V. 20.949/1997.). Olyan szerződést viszont,
amelyben a gondozás jelentősebb szerepet játszik, mint az eltartó saját
vagyonából nyújtott tartás, a bíróság - "az életviszonyok változására figye-
lemmel" - érvényes öröklési szerződésnek fogadta el: BH 1990/4. sz. 157.
De lege ferenda helyes volna a kizárólag gondozási kötelezettséget keletkez-
tető szerződéses örökösnevezést is öröklési szerződésként elismerni.
Az öröklési szerződésnek tehát mai magánjogunkban kettős jellege van:
tartalmát tekintve tartási (életjáradékiJ szerződés, amely tartalom azonban
végintézkedés formájában jelenik meg. Ez a kettős jelleg nyomja rá a bélye-
gét az öröklési szerz ödés ptk-beli szabályaira.
Az öröklési szerz ödés tartási (életjáradékí) vonásaival függ össze, hogy a
törvény szerint az öröklési szerzödés módosítására és megszünésére azokat
a rendelkezéseket kell alkalmazni, amelyek a tartási (életjáradéki) szerz ő­
désre vonatkoznak [Ptk, 658. § (l) bek.]. A másik oldalról szemlélve viszont
az öröklési szerzödés végintézkedés , amelyben az örökhagyó vagyonáról
(vagy annak egy részéről) rendelkezik halála esetére. Az öröklésnek ez eset-
ben is természetes feltétele (fogalmi eleme) tehát, hogy az örökhagyó szer-
zód ő partnere (az eltartó vagy életjáradékot nyújtó személy) túlélje az örök-
hagyot. Az eltartás fejében történő tulajdonátruházás ezért - a Ptk, helyes
felfogása szerint - csak abban az esetben minősül öröklési szerződésnek,
ha a jogutódlás feltétele az, hogy az eltartó (életjáradékot fizető) személy
túlélje az örökhagyot. Nem öröklési szerzödést. hanem csak a szerz ödés
teljesítési időpontjának meghatározását jelenti pl. az, ha a jogutódlás idő­
pontjául - de nem feltételéül - jelölik meg az örökhagyó halálát. Az öröklési
szerződésnek ez a kettős természete néhány esetben gondot okoz; kérdé-

96
sessé válhat ugyanis. hogy melyik elem dominál az adott esetben: a tartási
elem vagy a végintézkedési elem. Vitásnak tekinthetjük például a Legfel-
sőbb Bíróságnak azt az eseti döntését, és az azt helyeslő kommentár-állás-
foglalást, amely szerint "az öröklési szerzöd ésben megjelölt örökös (a köte-
lezett) halála folytán az öröklési szerződés nem szúník meg" (BH 1985/ l.
sz. 20.). Ez a gyakorlat - szó szerint ragaszkodva a Ptk, 658. § (l) bekezdé-
sében foglalt normához - kizárólag a tartási szerz ödés követelményeit és
szabályait tartja szem előtt. és ugyanakkor teljes egészében figyelmen kívül
hagyja az öröklési szerz ödés végintézkedési jelleget. Élők közöttí tartási
Iéletjáradékí) szerz ödésnél valóban nem okoz problémát az a jogi előírás,
hogy a tartásra kötelezett örököse a hagyatéki tartozásokra vonatkozó sza-
bályok szerint köteles a jogosultat eltartani, illetve neki életjáradékot fizet-
ni [Ptk. 586. § (4) bek]. Élők közötti tartási (életjáradéki) szerzödés eseté-
ben ugyanis az eltartó (az életjáradékot nyújtó) a szerzödés megkötésével
megszerzi az eltartottnak az eltartás fejében ellenszolgáltatásul adott va-
gyontárgyát. és az eltartott biztosítékul csak a maga tartási jogát jegyeztet-
heti be az tngatlan-nyílvántartásba [Ptk. 587. § (l) bek]. A tartási (életjá-
radéki) szerz ödésre vonatkozó 586. § (4) bek-ében meghatározott szabály
azonban - véleményünk szerint szemben az idézett bírósági határozat ál-
láspontjával - nem alkalmazható [a Ptk, 658. § (l) bek-ben foglalt utaló
szabály segítségével sem] az öröklési szerz ödésre, mert ellentétes e szerzö-
dés végintézkedési jelleg ével. A Ptk. [655. § (l) bek] az öröklési szerz ődés
kapcsán az eltartást (életjáradékot) nyújtó felet kifejezetten "örökösként"
definiálja, márpedig "kiesik az öröklésböl, aki az örökhagyó előtt meghal"
[Ptk. 600. § a) pont]. Amikor tehát az eltartó (életjáradékot nyújtó) nem éli
túl az örökhagyot. az öröklési szerződésben lekötött vagyon nem kerül az
elhunyt eltartó hagyatékába (hanem változatlanul az örökhagyó vagyonát
képezi). és ezért az eltartó örökösei nem is szerzik meg azt. Ennek folytán a
tartási kötelezettség sem szállhat át az elhunyt eltartó örököseire. Ezért az
öröklési szerz ödés - nézetünk szerint - megsz úník. S a helyzet rendezésére
kétféle megoldás lehetséges: vagy újabb (öröklési) szerződést köt az örök-
hagyó az elhunyt szerz öd ö fél örököseíílvel. vagy pedig a megsz únt szerz ő ­
désre vonatkozóan - "megfelelő k íel égítést" nyújtva - elszámol vele (velük).
Ez a végintézkedési forma (szemben a végrendelettel. amely egyoldalú
jogügylet és az örökhagyó által egyoldalúan bármikor vissza is vonható)
szerzédés, amely a felek megegyezésével jön létre, és - rendszerint - csak
így is módosítható, illetve szüntethet ö meg. Különbözik az öröklési szerz ő­
dés a végrendelettől abban is, hogy visszterhes: az örökhagyó ellenszolgál-
tatás (tartás vagy életjáradék) fejében teszi örökösévé a szerz öd ö partnert.
akit szerződéses örökös nek is nevezhetünk
Eltartói (életjáradékot fízet óí) oldalon több (akárhány) személy (éspedig
akár jogi személy) is lehet az öröklési szerzöd és alanya. Örökhagyot oldalon
- mivel végintézkedésről van szó [l. 5. Fejezet e) pont] - általában csak
egyetlen személy szerepelhet az öröklési szerződésben is; kivétel a házas-
társak esete: házastársaknak ugyanabba az okiratba foglalt öröklési szer-
ződése érvényes, ha mint örökhagyók kötnek harmadik személlyel szerz ő-

97
dést [Ptké. I. 73. §]. Ezt a kivételt azzal magyarázhatjuk. hogy házassági
vagyonjogi rendszerünkben a házastársak közös vagyona tipikusnak te-
kinthető, s emiatt a házastársak leggyakrabban közös vagyonukról rendel-
keznek az öröklési szerzödésben.
Az öröklési szerzödés szükségszerú tartalmi eleme - az örökhagyó olda-
lán - az örökösnevezés. (Mint kiemeltük [l. 2. Fejezet a) pont], a végrende-
letnek nem mellözhetetlen része az örökösnevezés.) Az öröklési szerződés
tehát nem állhat kizárólag pl. csak hagyományrendelésbőlvagy kizárásból,
kitagadásból stb. A törvény megengedi, hogy az öröklési szerzödés az
örökösnevezésen kívül bármilyen végrendeleti rendelkezést tartalmazzon
[Ptk. 655. § (2) bek.]. Az öröklési szerzödésnek ezeket az esetleges, végren-
deleti tartalmú rendelkezéseit (pl. osztályrabocsátás utólagos kikötését, be-
tudás elengedését stb.), mint egyoldalú végintézkedési jognyilatkozatokat,
az örökhagyó bármikor egyoldalúan vissza is vonhatja.
Az öröklési szerződés szükségszerú tartalmi eleme - a szerzödéses örö-
kös oldalán - az örökhagyó tartására (vagy számára életjáradék fizetésére)
történő kötelezettségvállalás. Az örökhagyóval szerződő (eltartást nyújtó
vagy életjáradékot fizető) fél az öröklési szerződésbe semmiféle végrendeleti
rendelkezést nem foglalhat: a szerződéses örökösnek az öröklési szerzödés-
be foglalt végrendeleti rendelkezése érvénytelen [Ptk, 655. § (2) bek]. Ez a
tilalom csak a végrendeleti rendelkezésekre vonatkozik, de nem zárja ki
azt, hogy a szerződéses örökös a tartáson vagy életjáradék fizetésén túlme-
nő kötelezettséget vállaljon (BH 1971/2. sz. 6660.).

b) Az öröklési szerződés jogkövetkezményei

ba) A szerződéses örökös (csakúgy, mint a végrendeleti örökös) csak az

örökhagyó halálával szerzi meg az öröklési szerzödésben neki juttatott va-
gyont. Csak összehasonlítás-képpen idézzük fel: tartási (életjáradékí) szer-
zödesnél az eltartott vagyontárgya a szerzödés megkötésével nyomban az
eltartóra száll át, és ingatlan átruházása esetén is csak azzal biztosíthatja
magát az eltartott, hogy a tartási jogot az ingatlan-nyilvántartásba beje-
gye zteti [Ptk, 587. §]. Mig tehát élők közötti tartási (életjáradékí) szerzödés-
nél az eltartott igénye követel jogi biztosítékot, addig öröklési szerzödés
esetében a szerződéses örökös számára kell - öröklési várományát biztosító
- jogi garanciát adni. Ezt teszi meg a törvény az öröklési szerzödéssel átru-
házott vagyonra vonatkozó elidegenítési és terhelési tilalommal: Az örökha-
gyó arról a vagyonáról, amelyet öröklési szerzödéssel lekötött, sem élők
között, sem halál esetére nem rendelkezhet; ha a lekötött vagyontárgy in-
gatlan, az ingatlan-nyilvántartásban elidegenítési és terhelési tilalmat kell
bejegyezni a szerződéses örökös javára [Ptk. 657. § (l) bek]. Ez az elídege-
nítési és terhelési tilalom tiltja nemcsak a lekötött vagyontárgy tulajdonjo-
gának átruházását, hanem biztosítékba adását vagy bármilyen más módon
történő megterhelését is. Érvényesnek tekinti viszont a bírói gyakorlat az
öröklési szerzödéssel lekötött vagyontárgyra vonatkozó végrendeleti rendel-

98
kezést akkor, ha az örökhagyó az öröklési szerz ödés megszüntetését perrel
kezdeményezte, de a végrendelet tételekor a per jogerősen még nem zárult
le; a végrendeleti részesítés, természetesen, ilyen esetben az öröklési szer-
zödés megszüntetésére irányuló per kimenetelétől függ (BH 1994/2. sz.
80.). Az el ídegenítésí és terhelési tilalom a szerz ödéses örökös számára
csak ingatlanok esetében ad teljes garanciát, s ingatlanok esetében is csak
akkor, ha a tilalmat az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. Ing ók eseté-
ben, továbbá ingatlanoknál, ha az elidegenítési és terhelési tilalom ingat-
lan-nyilvántartási bejegyzése (még) nem történt meg, harmadik jóhíszemú
és visszterhesen szerzö személy jogszerzését a szerz ödéses örökös javára
kikötött tilalom nem akadályozza meg [Ptk. 657. § (2) bek]. Ilyen esetben a
jóhiszemüen és visszterhesen szerző szerzése érvényes lesz [Ptk. 114. § (3)
bek] ; más kérdés, hogy a szerz ödéses örökös kártérítési igényt támaszthat
a vagyontárgyát lényegében kétszer átruházó örökhagyóval szemben.

bb) Az öröklési szerződés tipikus esetben meghatározott vagyontárgy(ak)ra

jelöli ki az örököst. A jogírodalomban vitás, hogy érvényesnek tekinthető-e
az az öröklési szerz ód és, amelyben az örökhagyó a halálakor meglévő va-
gyonára (és nem meghatározott vagyontárgyakral nevezi örökösévé az el-
tartó (életjáradékot nyújtó) személyt. Véleményünk szerint ennek nincs
akadálya. El kell ismerni ugyanakkor, hogy az ily módon lekötött vagyon a
szerződéskötéskor bizonytalan, s ezért az elidegenítési és terhelési tilalom
érvényesülése is gyakorlati nehézségbe ütközik; nem is szólva arról, hogy a
szerz ödéskötés és az örökség megnyilta közötti esetleges vagyongyarapodás
következménye is vitatottá válhat.
Csakúgy, mint a végrendeletnél. az öröklési szerzödésnél is előfordulhat,
hogy a nevezett örökös részesedése a hagyatékot nem meriii kt a többlet
tekintetében - ha a végrendeletből más nem következik, és a törvény sem
rendelkezik másként [l. 4. Fejezet c) pont] - törvényes öröklésnek van helye
[Ptk. 637. § (l) bek]. Ha utólag vitássá válik, hogy az örökhagyó mely ha-
gyatéki tárgyak jogutódját jelölte ki az öröklési szerz ödésben, a végrendelet
értelmezésének elveivel [l. 4. Fejezet b) pont] kell megkísérelni a vita eldön-
tését (BH 1994/12. sz. 673.).

bc) Az öröklési szerződés visszterhes szerzödés: még akkor is, ha - a tartási

és életjáradéki szerz ödésekhez hasonlóan - a szerz ődés megkötésekor nem
lehet tudni, hogy a tartás (életjáradék), illetve az örökség értéke az örökha-
gyó halálakor hogyan viszonylik majd egymáshoz. Az öröklési szerz ödés
ebben az értelemben kétségkívül szerencseszerződés, vagyis olyan vissz-
terhes szerződés, amelyben a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás aránya a
szerz ödés megkötésekor fogalmilag nem is vizsgálható. A Legfelsőbb Bíró-
ság - helyesen - az öröklési szerzödés visszterhes jellegéből kiindulva és a
szerencseelem mérlegelés ét teljesen mellőzve azt az álláspontot követi,
hogy a szerzödéses örökös az örökhagyó tartozásaiért nem felel (BH 1981/
10. sz. 407., 1988/11. sz. 401.) . {Magától értetődő viszont, hogy fennáll a
szerz ödéses örökös felelőssége, ha az öröklési szerzödés színlelt [Ptk, 207. §

99
 (4) bek.], egyéb okból érvénytelen, vagy harmadik személy kielégítési alap-
ját sértő fedezetelvonó - és ezért hatálytalan - szerzödésnek [Ptk. 203. §]
minősül.} Az örökhagyó tartozásai alatt természetesen nem lehet valameny-
nyi hagyatéki tartozást érteni. Magától értetődő ugyanis, hogy az öröklési
szerz ődés kötelezettj e - a szerződésben vállalt kötelezettségei folytán - vi-
selni köteles az örökhagyó illő eltemettetésének költségeit. csakúgy, mint a
hagyaték megszerzésével és a hagyatéki eljárással kapcsolatos költs égeket.
Az örökhagyó tartozásait tehát elsősorban a hagyatéki hitelezők követelése-
ire leszúkítve kell érteni akkor, amikor a szerződéses örökös felelősségének
kizárt voltáról beszélünk. Ezekért ugyanis az öröklési szerz ödés kötelezettj e
valóban sohasem felel, kivéve, ha a hagyatéki hitelező követelését a hagya-
téki vagyontárgyban lévő dolgon fennálló zálogjog biztosítja. A hagyomá-
nyon és meghagyáson alapuló kötelezettségeket viszont az öröklési szerz ö-
dés kötelezettj e csak a szerződés ilyen irányú kikötése esetén tartozik vi-
selni. A Legfelsőbb Bíróság kizárja az öröklési szerzödés kötelezettj ének
helytállási kötelezettségét a kötelesrészért is . A PK 89. sz. állásfoglalás c)
pontja szerint az öröklési szerződéssellekötöttvagyontárgy nem számítha-
tó hozzá a kötelesrész alapj ához, és a szerződéses örökös nemfelel a köte-
les részi igény kielégítéséért [l. részletesebben IV. Rész 3. Fejezet a) pont].

c) Az öröklési szerz ödés érvényessége

Az öröklési szerz ödés érvényességével kapcsolatban is figyelembe kell ven-

nünk az öröklési szerz öd és fent kiemelt kettős természetét: tartási szerz ö-
dés- , illetve végíntezked és-jellegét.

ca) Érvényesség szempontjából az öröklési szerz ödés alapvetően az írásbeli

végrendelettel esik egy tekintet alá. Mégis maga a Ptk. megfogalmaz két
eltérést (656. §). Érvényességi követelmények alatt itt elsősorban az alaki
feltételeket értjük, de nemcsak azokat. Az írásbeli végrendelet alaki krítérí-
umain túl az öröklési szerzödés érvényességéhez is szükséges, hogy az
örökhagyó

- végintézkedési képességgel rendelkezzék,

a végintézkedési nyilatkozatot tartalmazó öröklési szerz ödést személyesen
(és ne képviselő útján) kösse meg.

A végintézkedési képesség kritériumával kapcsolatos az egyik eltérés az

írásbeli v égrendeletre [Ptk. 624. § (2) bek.] vonatkozó ren~el~ezése~t~l:
korlátozottan cselekvőképes személy öröklési szerződésének ervenyessege-
hez sz üks éges a törvényes képviselő hozzájárulása és a gyámhatóság jóvá-
hagyása is [Ptk. 656. §]. . .
Öröklési szerz öd ést csak írásban lehet kötni; éspedig - okirati alakisag
szempontjából - akár közvégrendeleü, akár magánvégrendeleü formában.
KorIátozottan cselekvőképes. továbbá vak, írástudatlan olvasásra vagy ne-

100
vének aláírására képtelen állapotban lévő személy csak közvégrendeleti
formában köthet öröklési szerződést [Ptk. 624. § (2)-(3) bek]. A v égrende-
letre vonatkozó szabályokhoz képest eltér öen megállapított követelmény (a
második eltérés) az alakiságokat érinti: az öröklési szerzödésre akkor is a
más által írt végrendelet alakiságai irányadók, ha az valamelyik fél saját
kézírásával készült [Ptk. 656. §]; vagyis az öröklési szerz ödés érvényessé-
géhez minden esetben szükséges két tanú alkalmazása [Ptk. 629. § (l) bek
b) pont]. Természetesen a tanúkkal kapcsolatban érvényesülnek az írásbeli
végrendeletnél felállított törvényi követelmények [Ptk. 629-631. §]. Az örök-
lési szerződésnél történő közrernúködés és az azzal kapcsolatos össze-
férhetetlenség megítélése viszont más, mint a végrendeletnél [Ptk. 632. §]:
a szerződéses örökös részvétele természetes, hiszen ő szerz ödéskötő part-
ner; de a bírói gyakorlat - helyesen - elfogadja a szerződéses örökös hozzá-
tartozójának közremúködését is a szerzödéskötésnél: a hozzátartozó tanú-
ként vagy egyéb módon történő részvétele nem teszi tehát érvénytelenné az
öröklési szerződést (BH 1990/2. sz. 59.. 1990/12. sz. 472.). Ennek az a
magyarázata. ' h ogy az öröklési szerződés természetszerűleg kifejezésre jut-
tatja a szerz ödéses örökös érdekeit is, azokat tehát a szerzödéses örökös
jogosan képviseli a szerzödéskötésnél: márpedig ennél többre a szerz ődéses
örökös közremúködö (tanúskodó stb.) hozzátartozója sem képes.
Ha az öröklési szerződés több különálló lapból áll, az érvényességhez (az
írásbeli magánvégrendelethez hasonlóan) az szükséges [Ptk, 629. § (2)
bek.] , hogy a szerződés minden lapját folyamatos sorszámozással lássák el,
továbbá hogy a végrendelkező és a tanúk minden lapot aláírjanak
A bírói gyakorlatban némi bizonytalanság mutatkozik azzal kapcsolat-
ban, hogy az alaki kellékek hiánya utólagos bizonyítással pótolható-e (BH
1990/2. sz. 59.) vagy sem (BH 1987/12. sz. 441.).

cb) Az öröklési szerzöd és tartási (életjáradékí) elemével függ össze, hogy -

mint fentebb [az a) pontban). a tartalmi elemek tárgyalásánál már kiemel-
tük - tartásra vagy életjáradék fizetésére történő kötelezettségvállalás nél-
kül az öröklési szerzöd és érvénytelen (BH 1976/8. sz. 362., 1986/4. sz.
147.). Ugyancsak a tartási elemmel függ össze. hogy az ilyen szerzödések-
nél - adott esetben. pl. súlyosan beteg örökhagyóval kötött megállapodás-
nál - szóba jöhet az érvénytelenség kérdése nyilvánvalóan jó erkölcsbe üt-
közés [Ptk. 200. § (2) bek] miatt is. Önmagában az örökhagyó gyógyítha-
tatlan betegsége. természetesen, nem teszi érvénytelenné az öröklési szer-
ződést; ilyen gyakorlat ugyanis - amint a Legfelsőbb Bíróság egy tartási
szerződéssel kapcsolatos perben helyesen kiemeli - azt eredményezné,
hogy gyógyíthatatlan betegségben szenved ök, akiknek halálával esetleg
viszonylag rövid időn belül számolni lehet, éppen életük legnehezebb idő­
szakában segítség és támasz nélkül maradnának (BH 1989/6. sz. 230.) .
Az öröklési szerz ödés érvényességéhez (1990. március 15. óta) hatósági
jóváhagyás nem szükséges [45/1990. (III. 13.) MT rendelet 5 . §].

101
cc) Az öröklési szerzödés érvénytelenségének (megtámadási vagy semmis-
ségíl jellegére vonatkozóan a Ptk. (656. §) nem ad a végrendeletre vonatko-
zó szabályoktól eltérő rendezést. Ebből okszerüen az következik, hogy az
öröklési szerz ődés érvénytelenségének megállapításához - a végrendelethez
hasonlóan - szükség van valamely érdekelt személy megtámadására, és az
érvénytelenséget a közjegyző vagy a bíróság hivatalból nem veheti figye-
lembe. Természetesen az örökhagyó is jogosult a megtámadásra. Ugyan-
csak a végrendelethez hasonlóan, az öröklési szerzödés érvénytelenségére
(illetőleg hatálytalanságára) az hivatkozhat, aki az érvénytelenség (illetőleg
a hatálytalanság) megállapítása esetében maga örököl vagy tehertől mente-
sül [Ptk. 653. §]. A megtámadott öröklési szerz ődést a bíróság csak az ér-
vényesített megtámadási ok alapján és a perben álló felek egymás közti
viszonyában nyilváníthatja érvénytelennek. A bírói gyakorlat - legalábbis
az 1980-as évek közepetól - következetesen ezt az álláspontot fogadja el:
BH 1994/9. sz. 486.; Legf. B. Pfv. V. 21.943/1995.; Legf. B. Pfv. V.
22.711/1995.; Legf. B. Pfv. V. 22.655/1996.; BH 1999/2. sz. 69. (Nemkö-
veti tehát a bírói gyakorlat a Ptk. miniszteri indokolásában e problémával
kapcsolatban - nézetünk szerint tévesen - kifejtett azt az álláspontot,
amely szerint "a végrendelet megtámadására vonatkozó különleges szabá-
lyokat az öröklési szerz ödés esetében nem lehet alkalmazni". Ezt a téves
álláspontot látszik mégis képviselni egy régebbi ítélet: BH 1976/8. sz. 362.)

cd) Ami az érvénytelenségjogkövetkezményeit illeti, e tekintetben is kífeje-

zödésre jut az öröklési szerződés kettős - tartási (életjáradéki) szerz ödéses,
illetve végintézkedési - természete. Alapvet öen az élők közötti szerz ödések
érvénytelenségének jogkövetkezményei - eredeti állapot helyreállítása stb. -
állnak be [Ptk. 237-239. §]. Az öröklési szerzödés érvénytelensége ugyan-
akkor öröklési jogi szempontból is új helyzetet teremt: újból hatályossá
válhat az örökhagyó korábban kelt végrendelete vagy ilyen hiányában a
törvényes öröklés rendje érvényesül [l. 5. Fejezet h) pont].
Az érvénytelen öröklési szerzödés írásbeli magánvégrendeletként adott
esetben érvényes lehet: BH 1976/8. sz. 362., BH 1984/ ll. sz. 450.

d) Az öröklési szerzödés módosítása és megsz únése

da) Mint fentebb már említettük, az öröklési szerz ödés - alapvető en tartási
(életjáradéki) tartalma miatt - ugyanúgy módosítható és ugyanúgy szüntet-
hető meg, mint a tartási (életjáradékí) szerz ődés [Ptk. 658. § (l) bek.]. A
törvény utaló szabálya tehát a Ptk. 589. § (l) és (2) bekezdésében foglalt
rendelkezéseket hívja fel. (Fentebb szóltunk az ezzel kapcsolatos vitás kér-
désről: az eltartó halálának az öröklési szerz ödésre történő kihatásáról.)
A jelek maguk közös megegyezéssel természetesen mint mindén szerz ö-
dést, bármikor módosíthatják öröklési szerzödésüket is [Ptk. 240. §]. A
szerzödés módosításának alakiságaira a törvény ugyanazokat a követelmé-
nyeket támasztja. mint a szerződés megkötésére: a módosítás tehát - füg-

102
getlenül attól, hogy az öröklési szerzödés megkötése milyen végrendeleti
formában történt - vagy két tanú közrernúködésével készített írásbeli ma-
gánvégrendeleti vagy közvégrendeleti formában mehet végbe [Ptk. 658. § (2)
bek., 656. §].
A bírói módosítást elsősorban az teszi indokolttá. hogy az öröklési szer-
zödés tartós jogviszony. amelynek fennállta alatt a felek körülményeiben.
illetve egymáshoz fűződő viszonyában lényeges változások következhetnek
be. Bírói szerzödésmódosítást a törvény csak a tartós jogviszonyok eseté-
ben és csak akkor tesz lehet övé. ha a szerzödéskötést követően beállott
körülmény folytán a szerz ödés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti
[Ptk. 241. §]. A bírói szerzödésmódosításra ilyenkor is mindkét fél érdekei-
nek figyelembevételével kerülhet sor [Ptk. 589. § (1) bek.]. Az egyik legtipi-
kusabb módosítási lehetőség az. hogy a szerződéses örökös a tényleges
eltartás helyett életjáradékot biztosít az örökhagyónak. Erre sor kerülhet
időlegesen vagy véglegesen [Ptk. 589. § (2) bek.], de csak akkor. ha a szer-
zödéssel eredetileg kitűzött cél ilyen módon is megvalósítható. pl. ha az
örökhagyó gondozásra vagy ápolásra nem szorul (BH 1978/1. sz. 23.). Az
öröklési szerzödés ilyen értelmű tartalmi módosítása a végintézkedési jelle-
gen nem változtat. s azon sem. hogy a szerzödéses örökös örökös marad;
ezért a szerződésben számára lekötött vagyontárgy tulajdonjogát csak az
örökhagyó halálával szerzi meg (BH 1991/4. sz. 149.).
Ha az örökhagyok házastársak. egyikük halála nem eredményezi auto-
matikusan a szerzödéses örökös (az eltartó) kötelezettségének. azaz a tar-
tás. illetve életjáradék mértékének csökkenését. Erre csak ilyen értelmű
szerzödéses kikötés vagy a szerzödés ilyen értelmű módosítása ad alapot; a
módosításra - az előbbiek szerint - elvben a bíróságnak is joga van (P. törv.
V. 20 205/1975.). Nem tekinthető megoldottnak viszont az egyik házastárs
halála esetén a jogutódlás kérdése. Megfelelő szerzödéses kikötés hiányá-
ban vitás lehet ugyanis. hogy az eltartó örököl-e az elhalt házastárs után.
és ha igen. milyen jogai maradnak ezen a tulajdoni hányadon a másik há-
zastársnak. Különösen problematikus ez a helyzet abban a tipikusnak te-
kinthető esetben. amikor a még élő házastárs az elhunyt házastársával
közös tulajdonban lévő ingatlanban lakik. vagy azt használja.

db) Afelek. természetesen. közös megegyezéssel - a jövőre nézve - bármi-

kor meg is szüntethetik öröklési szerződésüket [Ptk. 319. § (1)-(2) bek.]:
elvben a szerzödés megkötésének időpontjára visszamenő hatályú felbon-
tásnak [Ptk. 319. § (1). (3) bek.] sincs jogi akadálya. ez azonban a tartási
szolgáltatás jellege következtében gyakorlatilag nehezen képzelhető el
(könnyebb a már teljesített életjáradék visszafizetése). A megszüntetó, illet-
ve felbontó szerzödés alakiságaira is az öröklési szerzödés létrejöttére vo-
natkozó szabályokat kell alkalmazni. Ez azt jelenti. hogy - függetlenül az
öröklési szerzödés létrejötténél alkalmazott végrendeleti formától - a szer-
zödés közvégrendeleti vagy két tanú közremúködésével készített írásbeli
magánvégrendeleti formában szüntethetö meg. Ha azonban a szerzödés a
kötelező alakíságok nélkül szúnt meg, és az ennek megfelelő tényleges álla-

103
pot a felek: egyező akaratából létrejött (BH 1984/10. sz. 402.), a szerződés
megszünése a különben kötelező alakíságok nélkül is érvényes [Ptk. 658. §
(2) bek., 656. §].
A bíróság bármelyik fél kérelmére megszüntetheti az öröklési szerződést
(BH 1978/1. sz. 23., 1984/10. sz. 402.. 1994/7. sz. 366.), ha valamelyik
fél magatartása vagy körülményei folytán a természetben való tartás lehe-
tetlenné vált. és a szerződés célja életjáradéki szerződéssé történő átváltoz-
tatással (illetve. ha a szerződéses örökös ellenszolgáltatása eredetileg is
életjáradék nyújtása volt. ennek fenntartásával) nem valósítható meg [Ptk.
658. § (l) bek., 589. § (2)-(3) bek., 591. § (2) bek.]. A bíróságnak az öröklési
szerződés megszüntetésénél gondoskodnia kell a felek megfelelő kielégíté-
séről. Ennek elérésénél a bíróságnak nem az eredeti állapotot kell helyreál-
lítania. ez rendszerint úgysem volna lehetséges. Ehelyett a teljesített szol-
gáltatások és ellenszolgáltatások felmérése. továbbá a felek (vagyoni. kere-
seti. személyi) körülményei alapján kell az elszámolást megejteni. Olyan
rendezésre kell törekedni. amely mindkét fél jogos érdekeit figyelembe ve-
szi. és egyik felet sem juttatja indokolatlan előnyhöz. illetve egyik fél szá-
mára sem eredményez érdemtelen hátrányt (BH 1969/5. sz. 6057.. 1983/
9. sz. 359.) . Az örökhagyónak a megszüntetési per során bekövetkezett
halála után a pert az örökhagyó jogutódja (rendszerint: törvényes örököse)
folytathatja.

e) Halál esetére szóló ajándékozás

A halál esetére szóló ajándékozás a szerződéses végintézkedés viszonylag

ritkábban alkalmazott formája. Halál esetére szóló ajándékozásról van szó
akkor. ha az ajándékozás azzal a feltétellel történt. hogy a megajándékozott
az ajándékozót túléli. A halál esetére szóló ajándékozás kedvezményezettj e,
természetesen, nem osztozik a hagyatéki terhek viselésében. hiszen őt az
ajándékozó (az örökhagyó) ingyenesen kívánja - halála esetére - valamely
vagyontárgyának tulajdonosává tenni. Kivétel a kötelesrész. amelyért a
megajándékozott is felel, éspedig úgy. mint egy dologi hagyományos.
A halál esetére szóló ajándékozás alaptulajdonságait tekintve nem kű­
lönbözik a ..közönséges" ajándékozástól: ingyenes tulajdonátruházó szerzö-
dés (kétoldalú jogügylet). Ezért a törvény a halál esetére szóló ajándékozás
tartalmi problémáira - bizonyos eltérésekkel - az ajándékozás szabályait
[Ptk. 579-582. §] rendeli alkalmazni. Formai tekintetben viszont a halál
esetére szóló ajándékozási szerződésre az öröklési szerződés alakiságai az
irányadók [Ptk. 659. § (l) bek.]. Ez aztjelenti. hogy

- halál esetére szóló ajándékozás is csak közvégrendeleti vagy tanúk közre-

múködésével készített írásbeli magánvégrendeleti formában köthető; s
- korIátozottan cselekvőképes ajándékozó (örökhagyó) szerződésének érvé-
nyességéhez a törvényes képviselő hozzájárulása és a gyámhatóság jóvá-
hagyása is szükséges [Ptk. 656. §].

104
 A halál esetére szóló ajándékozás tartalmi sqjútosságai a következők:

- singularis jogutódlás. tárgya olyan egyedi vagyontárgy. amely végrendelet

esetében hagyománynak [Ptk 641. §] mínősülne [Ptk 659. § (2) bek];
- feltételes jogutódlás: attól függ. hogy a megajándékozott az ajándékozót
túléli [Ptk. 659. § (l) bek];
- a tulqjdonjog átszállására az qjándékozó (az örökhagyó) halálakor kerül
sor (BH 1981/12. sz. 496.).

A halál esetére szóló ajándékozásnak ezek a tartalmi sajátosságai ha-

tással vannak az élők közöttí ajándékozási szerzödésre vonatkozó rendel-
kezések mikénti alkalmazhatóságára is. Így pl. az ajándék visszakövetelé-
sére vonatkozó szabályok [Ptk. 582. §] tárgytalanok; alkalmazható viszont
a clausula rebus sic stantibus elve: a szerz ödés teljesítését az ajándékozó
megtagadhatja. ha bizonyítja. hogy az ajánlattétel. illetőleg a szerződés
megkötése után körülményeiben. k ülönösen a megajándékozotthoz való
viszonyában olyan lényeges változás állott be. hogy a szerz ödés teljesítése
többé el nem várható [Ptk 580. §].

Irodalom a III. Részhez

Gellért György: V égíntézkedésen alapuló öröklés. In Gellért György (szerk.): A Polgá-

ri Törvénykönyv magyarázata. 2. köt. 4. kiad. Bp.. 2001. 2108-2329. o.
Sőth Lászlóné: A végintézkedések. Bp., 2001.
Gellért György: Az öröklési szerződés. Bp., 200 l. 190 p.
Pallósi-Petrik-Sőthné-Szolcsánszky: Az öröklésjoga. Bp. , 1991, 115-223. o.
Bacsó-Pallósi-Sőthné-Szolcsánszky: Az öröklésijog kézikönyve. 2. kiad. Bp. , 1984,
XV-XXVIII. fejezetek.
Vílághy Miklós : Öröklésijog. Egyetemi jegyzet. Bp.. 1979 (és későbbi kiadások), 55-
95. o.
Víl ághy Míklós-Eörsí Gyula: Magyar polgári jog. 2. köt. 2. kiad. Bp. , 1965 , 443-
481. o.
Szladits Károly (szerk.): Magyar magánjog. 6. köt. Öröklési jog. Bp. , 1939, 228-
383. o.
Vílághy Miklós: Az öröklési jog elvi kérdései a Polgári Törvénykönyv tervezetében.
Jogtudományi Közlöny, 1958.5. sz. 142-151. o.
Sőth Lászlóné: Néhány gondolat a Ptk. 653. §-ához. Közjegyzők Közlönye, 4(2000)
9. sz. 3-6. o.
Weiss Emilia: A v égtntézkedésen alapuló öröklés néhány kérdése - figyelemmel egy
elhatározott új polgári törvénykönyvre is. In Van és Legyen a jogban. Tanulmá-
nyok Peschka Vilmos 70. születésnapjára. Bp. , 1999,397-421. o.
Weiss Emilia: Az öröklési szerzödés - az öröklési jog és a szerzód ésí jog határán.
Közjegyzők Közlönye, 1(1997) 4. sz. 2-7. o.
K őrös András (szerk.): A családjog kézikönyve. Bp. , 1995. 744-764. o.
Benedek Károly-Vílághy Miklós: A Polgári Törvénykönyv a gyakorlatban. Bp., 1965 ,
562-574. o.

105
Berényi József: A szerződésen alapuló tartási viszonyok. Bp ., 1962,243. o.
Nizsalovszky Endre: A szerzőí jog öröklése és a Ptk. tervezete. Magyar Jog, 1958.
6 . sz. 167-172. o.

106
 IV. Rész

A kötelesrész

l. Fejezet. A kötelesrész lényege és jogi természete

2. Fejezet. A kötelesrészre jogosultak. Kitagadás
3. Fejezet. A kötelesrész alapja és mértéke
4. Fejezet. Betudás. Felelősség a kötelesrész kielégítéséért. A kötelesrész
kiadása

1. Fejezet

A kötelesrész lényege és j agi természete

a) A kötelesrész lényege

A kötelesrész biztosításával a modern törvények a hagyaték egy bizonyos

hányadát (többnyire inkább annak pénzbeli értékét) az örökhagyó legköze-
lebbi rokonainak, illetve házastársának kívánják juttatni, az örökhagyó -
végintézkedésben (esetleg élők közötti ingyenes ügyletbenl kifejezett - aka-
ratával szemben. A kötelesrész az örökhagyó legközelebbi rokonainak és
házastársának a törvény szerint járó minimumrészesedése az örökhagyó
vagyona terhére.
A kötelesrész eszméje - a modern jogrendszerek jelentős részében - az
örökhagyó végintézkedési szabadságának jogi elismerésével párhuzamo-
san, azt némileg ellensúlyozandó alakult ki. Világos volt ez az összefüggés
már a római magáryogban is , amely nagyon korán (a XII táblás törvényben)
elismerte az örökhagyó teljes végintézkedési szabadságát; ennek - már az
archaikus jogban - része volt az exheredatio (egyfajta .kítagad ás") lehetősé­
ge is. Jóval később és meglehetősen kerülő utakon kialakított a római jog
egy a végintézkedési szabadság korIátozását jelentő jogíntézményt: querela
inoJfkiosi testamentit is, rnegel ölegezve és megalapozva ezzel a modem kö-
telesrész j ogintézményét.
Fordított utat jártak be a középkori jogok: a vagyont - különböz ö elvek
szerint - az örökhagyó családjának tartották fenn, s csak lassan és az
örökhagyó vagyonának egy részére ismerték el a szabad végintézkedés le-
het öség ét. Történeti példákkal lehet bizonyítani, hogy az örökhagyó végin-
tézkedési szabadságát nem (vagy csak erős korIátozássa1) ismerő jogrend-
szerekben értelemszerűen nem merült fel a kötelesrész problémája: pl. az
1848 előtti magyar magánjog az ősi vagyon tekintetében teljesen kizárta az

107
örökhagyó végintézkedési jogát, a szerzeményi vagyonra nézve viszont el-
ismerte azt, így a kötelesrész gondolata az ősiség eltörléséig nem került
napirendre.
A kötelesrész eszméje mögött kétségkívül lényeges ellentmondások rejle-
nek: van-e "erkölcsi alapja" a törvényhozónak ahhoz, hogy a vagyon egy
részét az örökhagyó kifejezett szándéka ellenére a rokonoknak, illetve a há-
zastársnak biztosítsa csupán a közeli vérségi vagy hozzátartozói kapcsolat-
ra tekintettel. Nehéz erre a kérdésre egyértelmű igennel vagy nemmel vála-
szolni. Mind a magyar, mind a nemzetközi jogírodalomban többen vitatják
a kötelesrész létjogosultságát, vagy legalábbis keresik az intézmény mai
viszonyaink között is érvényes indokait, sőt vizsgálják alkotmányjogi és
emberi jogi összefüggéseit is . Kétségtelen tény, hogy a vagyoni és a demog-
ráfiai viszonyokban bekövetkezett változások - Európa legtöbb országához
hasonlóan - Magyarországon is lényegesen más társadalmi feltételeket
teremtettek az 1959-es Ptk. hatályba lépése óta. A változások a kötelesrész
megítélését is jelentősen érintik. Mindezek ellenére a kötelesrész fenntartá-
sa ma is szükséges. Leszármazók esetében a kötelesrész a hagyatékból tör-
ténő részesedés minimumának garantálásával gyakran az önálló élet foly-
tatásához szükséges vagyoni feltételek biztosítását is jelenti. Ezen túl a
kötelesrész alkalmas a családi szolidaritás erősítésére; képes betölteni ezt a
szerepet a családi gondoskodás eszméjének kifejezésre juttatásával, még
olyan esetben is, amikor a kötelesrész tartási szerepet nem játszik. A csa-
ládi vagyon igen sokszor az egész család munkájának eredménye, (részbe-
ni) egyben tartása ezért az igazságosság követelményével is alátámasztha-
tó. A kötelesrész fenntartásának gyakorlati jelentősége elsősorban olyan
esetekben van, amikor az örökhagyó korábbi házasságából származó gyer-
mekek öröklési minimumát az örökhagyó esetleges ellentétes akaratával
szemben is indokolt biztosítani.
A modern jogrendszerek többsége mégis (a családot, közvetlenül inkább
a törvényes örökösödés rendjét védve) tényleg a kötelesrész elismerése felé
hajlik. Eltérések az egyes jogrendszerek között a - sokszor nagyon is lénye-
ges - részletek tekintetében vannak. Ilyen fontos kérdések, hogy

- öröklési jogi vagy kötelmi jogi igény-e a kötelesrész,

- mely rokonokat illesse kötelesrész,
- mi számítson a kötelesrész kielégítési alapjához,
- mekkora legyen a kötelesrész mértéke,
- kitagadhassa-e az örökhagyó a kötelesrészből a törvényben meghatá-
rozott jogosultakat, s ha igen, milyen okokból stb.

108
 b) A kötelesrész jogi természete

A kötelesrész - jogi természetét tekintve - kétféle elvi alapon képzelhető el:

- A római magánjogban a .kötelesrészí gondolat" elvi magja a közeli (első­

sorban leszármazó) rokonokról történő gondoskodás kötelezettsége. Ezért
a római jogban és - nyomában - a modern jogok többségében a köteles-
rész nem örökségként, hanem az erre jogosultaknak a hagyatékkal (illetve
az örökhagyó vagyonában részesedettekkel: elsősorban az örökösökkel,
esetleg megajándékozottakkal) szemben fennálló kötelmi jogi követelése-
ként került elismerésre. Ebben a megoldásban tehát
a kötelesrészre jogosult nem örökös (nem társa az örökösöknek) ,
a kötelesrész a hagyatékkal (pontosabban: a hagyatékban részesítet-
tekkel) szembeni igény (régi jogi kifejezéssel: tus ad rem igény),
a kötelesrészre vonatkozó igény alapját elvonó végintézkedés (vagy
élők közötti jogügylet) rendszerint e részében sem semmis,
a kötelesrész nem automatikus igény, hanem az arra jogosultnak kell
követelését érvényesítenie az örökösökkel (vagy élők között megaján-
dékozottakkal) szemben,
a kötelesrészi igény elévül,
a kötelesrész (legalábbis elsödlegesen) rendszerint pénzben és nem
természetben igényelhető.
- A másik megoldásra a francia Code civil (912-930. cikkek) a legjobb pél-
da. A francia kódex - az ország északi, nagyobbik felében kialakult, ger-
mán jogi íhletésú középkori szokásjogí kötelesrészt: réserve coutumiere-t
törvényi szabállyá téve - valóságos örökrészként határozza meg a köte-
lesrészt. E rendszer alapgondolata a családi vagyon - bizonyos mértékú -
megóvása, s ennek érdekében az örökhagyó vagyoni rendelkezési jogának
elvi behatárolása. Az örökhagyó a francia jog szerint halála esetére (sőt:
ingyenesen élők között is) vagyonának csak egy meghatározott részével
(quotité disponible) rendelkezik szabadon (912. és köv. cikkek). Az örök-
hagyó vagyonának meghatározott részét (réserve) a törvény a köteles-
részeseknek (héritiers réservataires) tartja fenn. E rész nagysága a köte-
lesrészre jogosultak hozzátartozói mínöségétöl és számától függ. A
kötelesrészében megsértett a végintézkedésben kedvezményezettektől(sőt
szükség esetén a megajándékozottaktól) perben is követelheti a végrende-
leti kedvezményezettek (megajándékozottak) juttatásának az ő köte-
lesrészével történő csökkentését. Ebben a megoldásban tehát
az örökhagyó rendelkezési [végíntézkedésíl szabadsága a kötelesrész
erejéig korlátozott,
a kötelesrész valóságos örökrész és a kötelesrészre jogosult valóságos
örökös (örököstárs),
a kötelesrészi igény alapját elvonó végintézkedés (esetleg ajándéko-
zás) érvényteleníthető, de - a Code civil 2007-ben hatályba lépett
módosítása óta - e rendszerben is,

109
 a kötelesrészi igény - elsősorban - pénzben követelhető, és csak kivé-
telesen jár természetben (924-l. cikk). [Ez a változtatás kétségtelenül
csökkenti a francia kötelesrész eredeti sajátosságát.]

A kötelesrésznek ezt a jogi formáját alkalmazzák azok a jogrendszerek

is, amelyek a francia Code civil példáját követik: pl. az olasz Codice civile.
Ezen az úton jár a svájci ZGB is.
A Ptk. előtti jogban a kötelesrész jogi természete meglehetősen vitatott
volt. Az 1861-es Ideiglenes Törvénykezési Szabályok (ITSZ. I. 7-8. §) az
előbbiekben vázolt két elvi megoldást kissé összekeverte, de maga az ITSZ.
(s főleg az e szabályokra épülő bírói gyakorlat: Kúria 43. sz. teljes ülési
határozat) alapvetöen öröklési igényként (ha nem is örökségként) fogta fel a
kötelesrészt (az ITSZ. szóhasználatával: "törvényes osztályrészt"). Ez főleg
abban jutott kífejeződésre, hogy a kötelesrészt sértő részében a végrendelet
semmis volt. Grosschmid Béni (az 1870-80-as években közzétett tanulmá-
nyaiban) ugyanakkor krístálytíszta történeti elemzéssel, elvi alapon érvelt
amellett, hogy a kötelesrész a magyar j ogban nem szükségképpen csak
örökrészként Ldologbelí jogként") fogható fel, hanem az örökösökkel szem-
beni kötelmi jogi igényként is. A kodifikációs tervezetek ebbe az irányba is
mentek. [A Magyar Általános Polgári Törvénykönyv Tervezete, első szöveg
(1900) 1953. §, 1968. §, 1975. §; második szöveg (1913) 1784. §, 1827. §,
1833. §; Magyarország Magánjogi Törvényjavaslata (Mtj.: 1928.) 2004. §,
2008. §, 2039. §), s a kötelesrészt már elsödlegesen készpénzkövetelésre
irányuló igénynek, illetve törvényi hagyománynak tekintették. Ingadozott a
jogirodalom is. Szladits Károly - az ITSZ. mentén érvelve, de nyilván a ko-
dífíkácíós javaslatoktól is befolyásolva - olyan álláspontot képviselt, mísze-
rint a kötelesrész "öröklés ugyan, de nem örökség, hanem inkább a ha-
gyományhoz hasonlít (mintegy a törvény szabta hagyomány)". Vladár Gá-
bor viszont (a Szladits szerkesztette Magyar Magánjogban) az ITSZ. és az
arra épülő bírói gyakorlat tételes szabályaihoz ragaszkodva örökségnek
mínósülő egyetemes jogutódlásnak tekintette a kötelesrészt.
A Ptk. a kötelesrészt egyértelműen követelésként, kötelmi jogi igényként
fogja fel. Ez azt jelenti, hogy a kötelesrészre vonatkozó igény az örökhagyó
halálával keletkezik ugyan (éppúgy, mint az öröklési jogi igények), de a
kötelesrészre jogosult nem válik az örökhagyó jogutódjává. hanem lényegé-
ben hagyatéki hitelező [Ptk. 677. § (1) bek. d)], akinek kötelmi jogi jellegű
és elsősorban pénzkövetelésre irányuló igénye támad az örökösökkel (szűk­
ség esetén az örökhagyó általi bizonyos megajándékozottakkal) szemben.
A mai magyar öröklési jogban a kötelesrész kötelmi jogi természetéből
következik, hogy az örökhagyó végintézkedése (vagy bizonyos élők közötti
ajándékozása) nem lesz érvénytelen amiatt, hogy sérti a kötelesrészre jogo-
sultak igényét; de e jogosultak az örökösökkel (megajándékozottakkal)
szemben - ha ennek egyéb jogi feltételei is megvannak - felléphetnek
kötelesrészükért. (A régi jog nyelvén kifejezve a kötelesrész az örökhagyó
vagyonával szembeni: ius ad rem igény és nem az örökhagyó vagyonára
vonatkozó: ius in re ígény.) A kötelesrész jogi természetéről tett elvi jellegű

110
megállapításoknak fontos gyakorlati következményei vannak, amelyeket a
kötelesrészért fennálló felelősségről és a kötelesrész kiadásáról szóló (aláb-
bi 4.) fejezetben tárgyalunk részletesebben.

2. Fejezet

A kötelesrészre jogosultak. Kitagadás

a) A kötelesrészre jogosultak

A magyar törvény az örökhagyó szúkebb családja: leszármazói, házastársa

és szülőí számára nyitja meg a kötelesrész iránti igényt:
.Kötelesrész illeti meg az örökhagyó leszármazóját, házastársát, továbbá
szülőjét, ha az öröklés megnyíltakor az örökhagyó törvényes örököse, vagy
végintézkedés hiányában az lenne" [Ptk. 661. §]. A törvényben felsorolt
családtagok a törvényes öröklés szabályai szerint megállapított sorrendben
jogosultak kötelesrészre:

- a leszármazók a kiesés sorrendjében, a helyettesítés elve szerint;

- a házastárs a leszármazók vagy az ági örökös felmenő(k), illetve oldalro-
kon(ok) mellett - korlátozott - haszonélvezetijog formájában; leszármazók
hiányában (az ági vagyon kivételével) az egész hagyatékkal szemben (BH
1975/10. sz. 467., 1988/3. sz. 74.);
- A 2009. évi XXIX. törvény 3. §-a a házastárssal azonos törvényes öröklési
pozíciót ad a bejegyzett élettársnak. Ez vonatkozik a kötelesrészre is.
- a szülő(k) leszármazók hiányában az ági vagyonnal szemben (a házastárs
haszonélvezeti jellegű kötelesrészével együtt); leszármazók és házastárs
hiányában az egész hagyatékkal szemben (fele-fele arányban). (A köte-
lesrészre jogosultak körét az l. sz. példa mutatja be.)

1. sz. példa

III
 Az örökhagyó egész hagyatékát végrendeletében (fele-fele arányban) X.
barátjára és Anyjára hagyta.
Kötelesrészért támaszthatnak igényt (a végrendeletben kedvezményezet-
tekkel szemben):

- elsősorban Gy l, Gy2 és Gy3, s velük együtt - korlátozott haszonélvezet

formájában - H;
- Gy2 kiesése esetén U (Gyl és Gy3 társaságában, az előbbiek szerint);
- H - az állagrá vonatkozóan - csak valamennyí leszármazó (Gyl, Gy2, Gy3
és U) kiesése esetén;
- Apa
az esetleg az ő ágaról származó ági vagyonra: valamennyi leszármazó
kiesése esetén;
a szerzeményi vagyonra: valamennyi leszármazó és H kiesése esetén;
- Anya sohasem, mivel az örökhagyó a kötelesrészt elérő (ha az egész ha-
gyaték az Anya ágaról eredő ági vagyon volna), illetve meghaladó (ha az
egész hagyaték vagy annak nagyobbik része szerzeményi vagyon) végren-
deleti juttatásban részesítette;
- T sohasem, mivel nem tartozik a Ptk. szerint kötelesrészre jogosult roko-
nok közé.

b) Kitagadás

Az öröklésből történő kiesés - a kizárás esetét és a kötelesrészt fenntartó

lemondási szerzödést kivéve - azzal a következménnyel jár, hogy a köteles-
részre jogosult kötelesrészre sem tarthat igényt [l. I. Rész 3. Fejezet d)
pont]. Mint láttuk, a Ptk. a kötelesrészből történő kiesésnek egy külön ese-
tét is szabályozza; ez a kitagadás esete.
A Ptk. - taxatíve felsorolt feltételek esetére - megadja a jogot az örökha-
gyónak ahhoz, hogy a kötelesrészre jogosultat megfoszthassa ezen ígényé-
től; az örökhagyónak ezt a jogát kitagadási jognak nevezzük. Az érvényes,
azaz a törvényi követelményeknek eleget tevő kitagadás azt eredményezi,
hogy az egyébként kötelesrészre jogosult nem támaszthat ilyen igényt, vagy-
is a kötelesrészre is kiterjedően kiesik az öröklésből. Ez a súlyos jogkö-
vetkezmény jogi garanciákat kíván; a Ptk. ezt oly módon oldja meg, hogy az
örökhagyó kitagadást csak végintézkedésében és csak a törvényben meg-
határozott okok kifejezett megjelölésével mondhat ki . A két feltétel kon-
junktív: csak a végintézkedés - anyagi és alaki - törvényi feltételeinek ele-
get tevő örökhagyó! jognyilatkozatban kerülhet sor - érvényesen - kitaga-
dásra, és abban is csak kifejezetten megjelölt olyan okból, amit a Ptk. ma-
ga sorol fel:
"Nem jár kötelesrész annak, akit az örökhagyó végintézkedésében érvé-
nyesen kitagadott. A kitagadás csak akkor érvényes, ha a végintézkedés
annak okát kifejezetten megjelöli" [Ptk. 662. §].

112
 Mint a kiesési okok tárgyalása során már említettük [l. I. Rész 3. Fejezet
dh) pont], a kitagadás is relatív kiesési ok: csak az örökhagyó által megje-
lölt személy(ek)re vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy a kitagadott személy le-
származója nem esik ki az öröklésb öl, ellenkezőleg: általában nem is csu-
pán a kötelesrész ére. hanem törvényes örökrészére tarthat igényt. Ha az
örökhagyó a kitagadott személy leszármazóját kötelesrészre kivánná szorí-
tani, úgy a leszármazót - kifejezett nyilatkozattal vagy mellözéssel - ki kell
zárnia az öröklésb ől.
A kitagadott személy leszármazójának mellőzéses kizárása esetén vitás
lehet, hogy a leszármazó törvényes örökrészére, vagy csak kötelesrészére
tarthat igényt; a kérdést a végrendelet értelmezése alapján kell eldönteni
(BH 1988/4. sz. 99.). Példa: Az örökhagyó végrendeletében két gyermeke
közül az egyiket kitagadta, a másikat általános örököséül nevezte. A kita-
gadott gyermek leszármazója csak kötelesrészre (és nem törvényes örökré-
szére) tarthat igényt. mivel az örökhagyó általános örökös nevezésével a
kitagadott gyermek leszármazóját mell özéssel kizárta az öröklésből.
Ha az örökhagyó a kitagadott személy leszármazóját kötelesrészétől meg
kivánná fosztani, úgy a leszármazót is érvényesen ki kell tagadnia.
..Kitagadásnak van helye, ha a kötelesrészre jogosult

- az örökhagyó után öröklésre - a Ptk. 602. §-a szerint - érdemtelen lenne

[l. II. Rész 3. Fejezet dc) pont]:
- az örökhagyó sérelmére súlyos b úncselekményt követett el;
- az örökhagyó egyenes ági rokonainak vagy házastársának életére tört.
vagy sérelmükre egyéb súlyos büntettet követett el;
- az örökhagyó irányában fennálló törvényes eltartási kötelezettséget súlyo-
san megsértette:
- erkölcstelen életmódot folytat;
- jogerősen ötévi vagy azt meghaladó szabadságvesztésre ítélték.

Házastársát az örökhagyó házastársi kötelességet durván sértő maga-

tartása miatt is kitagadhatja" [Ptk. 663. § 0)-(2) bek.]. A 2009. évi XXIX.
törvény 3. §-a a házastárssal azonos törvényes öröklési pozíciót ad a be-
jegyzett élettársnak. Ez vonatkozik a kötelesrészből történő kitagadásra is.
A kitagadási okok túlmennek az érdemtelensegí okokon (BH 1991/2. sz.
64.); ez utóbbiak ugyanis vagy az örökhagyó élete ellen, vagy az örökhagyó
utáni - végrendeleti. illetve törvényes - öröklés rendje ellen irányuló maga-
tartást jelentenek (l. r. Rész 3. Fejezet).
A bírói gyakorlat az örökhagyó sérelmére elkövetett " s ú ly os b úncselek-
ménynek" tekinti a rágalmazást, sőt a durva becsületsértést is; az örökha-
gyó egyenesági rokonainak vagy házastársának sérelmére elkövetett jogsér-
tésnek viszont csak " súly os bűntett" mín ös ül, így "vét s ég" nem (BH 1989/
8. sz. 312., 1992/7. sz. 463.). A törvényes eltartasi kötelezettség súlyosan
megsérül és ezért kitagadási okot valósít meg. ha a törvényes tartásra köte-
lezett az örökhagyó - más módon meg nem oldott - ápolásáról, gyógyíttatá -
s áról stb. nem gondoskodik (BH 1989/8. sz. 312.) . A Legfelsőbb Bíróság

113
szerint "erkölcstelen életmód" folytatásának (és ezért kitagadási oknak)
számít, ha az illető személy többszörösen büntetett, alkoholista, munkake-
rül ő életmódot folytat, gyermekével és az örökhagyóval szemben felelőtlen,
közönyös magatartást tanúsít (BH 1989/8. sz. 312.).
Az örökhagyónak végintézkedésében - természetesen - nem kell a tör-
vényi kifejezéseket használnia ahhoz, hogy a kitagadás érvényes legyen;
elég, ha tartalmilag körülírja a Ptk.vban meghatározott kiesési okok vala-
melyikét.
Természetesen a kiesés okaként megjelölt körülménynek: a kiesési ok-
nak a valóságban is fenn kell állnia. Nem elég tehát az, hogy az örökhagyó
végintézkedésben valamely kiesési ok fennforgását állítja, azt bizonyítani is
kell (BH 1993/6. sz. 358.); a bizonyítás terhe azon van, aki akitagadásra
hivatkozva örökölni (vagy tehertől szabadulni) kíván.
"A kitagadás érvénytelen, ha okát az örökhagyó végintézkedése előtt
megbocsátotta, utólagos megbocsátással pedig a végintézkedés visszavoná-
sa nélkül is hatálytalanná válik. Ha a kitagadás érvénytelen. az örökösnek
kötelesrészre van igénye. Az utólagos megbocsátással hatálytalanná váló
kítagadás esetében az örökös az általános szabályok szerint örököl" [Ptk.
664. § (1)-(2) bek]. A megbocsátást a kitagadott személynek kell bizonyíta-
nia. A jogkövetkezmények szempontjából különbség van a végintézkedés
előtti és az utólagos megbocsátás között.

- Azelső esetben arról van szó, hogy az örökhagyó megbocsátja pl. gyer-
meke erkölcstelen életmódját, de ezt követően írt végrendeletében az er-
kölcstelen életmódra hivatkozva mégis kitagadja őt. Ez esetben a - meg-
bocsátott kitagadási okra hivatkozó - kitagadás érvénytelen, vagyis az
örökösnek kötelesrészre joga van; de csak arra, tehát öröklési jogi helyze-
te olyan. mintha az örökségből az örökhagyó kizárta volna (mivel a - tör-
vény szerint érvénytelennek tekintendő - kitagadásra a megbocsátás után
került sor);
- A második esetben a jogi tények sorrendje fordított: az örökhagyó végren-
deletében - pl. erkölcstelen életmódjára hivatkozva - kitagadja gyermekét,
majd ezt követően (végrendeletet meg nem változtatva ugyan) megbocsát-
ja gyermeke magatartását. Az utólagos megbocsátással hatálytalanná vá-
ló (de kifejezetten vissza nem vont) végrendeletben kimondott kítagadás-
sal érintett örökös öröklési jogi helyzete olyan lesz. mintha akitagadásra
nem került volna sor (mivel a megbocsátás a kitagadás után történt); te-
hát az ilyen személy teljes törvényes örökrészére is igényt támaszthat, ha-
csak a végrendelet egyébként nem kívánja kötelesrészre szorítani. (Ha pl.
a végrendelet csak a kitagadást tartalmazza, a - megbocsátás miatt - ha-
tálytalanná vált kitagadással érintett személy teljesen visszanyeri öröklési
jogi státusát; ha viszont a végrendelet - a kitagadáson kívül - más örökö-
sök nevezés ével, azaz mellözéssel ki is zárja a kitagadottat, úgy az csak
kötelesrészre támaszthat ígényt.)

114
 3. Fejezet

A kötelesrész alapja és mértéke

a) A kötelesrész alapja

"A kötelesrész alapja

- a hagyaték tiszta értéke, valamint

- az örökhagyó által élők között bárkinek juttatott adományok juttatáskori
tiszta értéke. Ha az adománynak juttatáskori értékkel való számbavétele
bármelyik érdekeltre súlyosan méltánytalan, a bíróság az adomány érté-
két az összes körülmények figyelembevételével állapítja meg" [Ptk, 666. §
(1)-(2) bek].
Az utóbbi évtizedben a tartósan magas infláció miatt a juttatáskori
érték alapul vétele nagyon problematikus.

A kötelesrész kiszámítása a kötelesrész alapjának meghatározásával

kezdődik.

- A Ptk. szerint ehhez először a hagyaték tiszta értékét kell meghatározni. A

hagyaték tiszta értékének meghatározásánál figyelembe kell venni a ha-
gyatékhoz tartozó valamennyi vagyontárgyat, majd ezen - bruttó - érték-
ből le kell vonni - mint hagyatéki terheket - az örökhagyó temetési költsé-
gét, a hagyaték megszerzésével járó költségeket (eljárási és egyéb illetéket
stb.), továbbá az örökhagyó tartozásait. ,,A hagyaték tiszta értékének ki-
számításánál a hagyományokat és a meghagyásokat nem szabad teher-
ként figyelembe venni" [Ptk. 666. § (3) bek], mivel a kötelesrészt amúgy is
minden teher és korlátozás nélkül kell kiadni [Ptk. 671. §], s a hagyomá-
nyon és meghagyáson alapuló kötelezettségek a hagyatéki terhek sor-
rendjében a kötelesrészi igények után állnak [Ptk. 677. §].
Az ítélkezési gyakorlatban több probléma merült fel a tekintetben,
hogy mennyiben csökkenti a hagyaték tiszta értékét (és ezzel a köteles-
rész alapját) az örökhagyónak nyújtott tartás .ellenértéke". A Legfelsőbb
Bíróság - helyes - elvi álláspontja szerint az örökhagyónak bárki által
nyújtott tartás ellenértékét a kötelesrész alapjának számításánál a ha-
gyaték tiszta értékéből le kell vonni.
Az itt tárgyalt esetekben az örökhagyó - tartásra a Csjt. szerint köte-
les - valamely rokonától kapja a tartást. [A tartásra tehát nem (tartási,
életj áradéki , öröklési) szerződés keretében kerül sor, amikor is a tartás
fejében az örökhagyó meghatározott vagyontárgyát ruházza át (köti le)
az eltartónak Ez utóbbi problémáról alább az ingyenes adományok és a
kötelesrész alapja közötti összefüggések bemutatásánál ejtünk szót.] A
probléma magját az jelenti, hogy az örökhagyónak nyújtott, nem tartási
szerződésen alapuló eltartás ellenértéke az örökhagyó tartozásának

115
 számít-e. s mint ilyenért felelnek-e érte az örökösök [l. V. Rész 2. Fejezet
a) pont]. Igenlő válasz esetében a hagyaték tiszta értéke - s ezzel a köte-
lesrész alapja is - csökken a tartások ellenértékével. A Legfelsőbb Bíró-
ság a PK 89. sz. állásfoglalásában [a), b), pontok] - az alábbiak szerint -
igenlő választ ad erre a kérdésre:
ha az örökhagyó a Csjt. szerint őt eltartani köteles és valóban el is
tartó rokona javára végrendelkezett, és végrendeletében a juttatások
okául a nyújtott eltartást jelölte meg (vagy ha egyéb körülmények
alapján megállapítható. hogy a végrendeleti juttatást a tényleg teljesí-
tett tartás ellenértékének szánta), akkor a kötelesrész alapjának ki-
számításánál a végrendeleti juttatást csak a tényleg teljesített tartás
ellenértékének levonása után kell a hagyaték tiszta értékében figye-
lembe venni;
a hagyatékkal szembeni követelésként érvényesíthető - és így a ha-
gyaték tiszta értékének és a kötelesrész alapjának kiszámításánál le-
vonandó - a tartásra kötelezett hozzátartozó által nyújtott tartás el-
lenértéke abban az esetben is. ha az örökhagyó végintézkedés hátra-
hagyása nélkül halt meg (és ezért nem nevezte meg ugyan kedvezmé-
nyezettként az őt eltartó rokont), de aggálytalanul megállapítható,
hogy a tartás örökségi juttatás ígérete ellenében történt.
- A Ptk, szerint a kötelesrész alapjához hozzá kell számítani az örökhagyó
által bárkinek juttatott adományokat (készpénzt. értékpapírt, ingatlan és
ingó vagyontárgyakat) is. Hangsúlyozandó mégis. hogy az adományok
csak az állagörökösök kötelesrészének alapját növelik; "a házastársat ha-
szonélvezet alakjában megillető kötelesrész alapjául csak a hagyatékban
meglevő vagyontárgyak szolgálnak" [m. 667. § (3) bek] .

Az adományokat - hacsak ez a számítási mód az érdekeltekre súlyosan

nem méltánytalan - a juttatáskori tiszta értéken kell figyelembe venni. Az
évek óta tartó súlyos infláció következtében a vagyontárgyak (különösen az
ingatlanok) értéke az adományozás és az örökhagyó halála (a hagyaték
megnyílta) közötti időben lényegesen növekedhet. A bírói gyakorlat a for-
galmi érték emelkedését rendszerint figyelembe veszi.
Az örökhagyó által adott adományok közül bizonyos juttatásokat a tör-
vény nem számít hozzá a kötelesrész alapjához: "Nem tartozik a kötelesrész
alapj ához

- az örökhagyó által a halálát megelőző tizenöt évnél régebben bárkinek

juttatott adomány értéke;
- az olyan adomány értéke, amelyet az örökhagyó a kötelesrészre jogosult-
ságot létrehozó kapcsolat keletkezését megelőzőenjuttatott;
- a szokásos mértéket meg nem haladó ajándék értéke;
- a házastárs és a tartásra rászorult leszármazók részére nyújtott tartás ér-
téke;
- az erre rászoruló más személynek ellenérték nélkül nyújtott tartás értéke
a létfenntartáshoz sz ükséges mértékben" [Ptk, 667. § (l) bek].

116
 Ezek a törvényi kivételek - többségükben legalábbis - nem szorulnak
külön magyarázatra. Az alábbiakat mégis célszerű megjegyezni:

Hosszabb idő elteltével a jogviszonyok bolygatása már csak az arány-

talanul nagyobb bizonyítási nehézségek miatt sem kívánatos (a bírói gya-
korlat - helyesen - ingatlanoknál az ajándékozási ügylet, s nem pedig az
ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzés időpontját tekinti a 15 év
szempontjából mérvadónak: BH 1969/7. sz. 6113.); a szokásos mértékú
ajándék a polgári jogban (így az öröklési jog más szabályainál is) rendsze-
rint különös elbírálás alá esik.
- Érthető az is. hogy a közeli hozzátartozóknak (házastársnak, tartásra
rászorult leszármazónak) - mintegy a családi jogi törvényes tartási kötele-
zettség keretében - nyújtott tartás értéke nem tartozik a kötelesrész alap-
jához.
- A Ptk. általában is kiveszi a kötelesrész alapjából az örökhagyó által bár-
mely rászoruló személynek (pl. élettársnak, nagykorú testvérnek) ellenér-
ték nélkül nyújtott tartás értékét a létfenntartáshoz szükséges mértékben.

Itt látszik célszerűnek megemlíteni a tartási (életjáradéki, öröklési) szer-

ződéssel átruházott (lekötött) vagyontárgyak és a kötelesrész alapja közötti
viszony tekintetében kialakult bírói gyakorlatot. A tartási (életj áradéki ,
öröklési) szerzödéssel átruházott (lekötött) vagyon az örökhagyó részéről
nem mínösül ingyenes juttatásnak, hiszen tartást (életjáradékot) kap érte
ellenértékként. Elvben tehát az ilyen vagyontárgy nem adomány. s így nem
is tartozik a kötelesrész alapj ához. A korábbi bírói gyakorlat mégis figye-
lembe vette a tartási (életj áradéki, öröklési) szerzödések szerencse jelleget:
ha az eltartófk) által az örökhagyónak nyújtott szolgáltatások értéke alatta
maradt az örökhagyó által átruházott (lekötött) vagyontárgy értékének, az
értékkülönbözetet ingyenes juttatásnak tekintette és hozzászámította a
kötelesrész alapj ához. A Legfelsőbb Bíróság 1988-ban a PK 89. sz. állásfog-
lalásban [c) pont] ellenkező irányú ítélkezési gyakorlatot indított el, amikor
kimondta, hogy "az érvényes tartási (életjáradéki) szerzödéssel átruházott
vagy öröklési szerzödéssel lekötött vagyontárgy a kötelesrész alapjának
kiszámításánál nem vehető figyelembe". Az ítélkezési gyakorlat követi ezt az
állásfoglalást (BH 1994/12. sz. 673.). Elvi helyessége mellett ez az állásfog-
lalás a gyakorlatban nem aggálytalan; különösen azért, mert - már csak a
vagyonátruházási illeték alacsonyabb kulcsai miatt is - a felek sokszor
tartási (életjáradékt, öröklési) szerzödést kötnek ajándékozási szerzödés,
illetve végrendelet helyett. Az ilyen tartási (életj áradéki, öröklési) szerzödés
persze színlelt ügylet, és ezért semmis [Ptk. 207. § (4) bek.], de a - köteles-
részre jogosultat terhelő - bizonyítási nehézségek e tekintetben sokszor
nehezen leküzdhetők, [Megjegyzendő: ha az örökhagyó tartására erre irá-
nyuló (tartási, életj áradéki , öröklési) szerzödés nélkül kerül sor, az örökha-
gyó által a tartásra tekintettel adott végrendeleti juttatásból (vagy élők kö-
zötti ingyenes adományból) a bizonyítottan teljesített tartás értékét le kell

117
ugyan vonni, de az így megmaradó értéket a kötelesrész alapjához hozzá
kell számítani: BH 1988/1. sz. 2.)

- Kézenfekvő ugyanakkor, hogy ne kelljen a kötelesrész alapjához hozzá-

számítani azokat az ingyenes adományokat, amelyeket az örökhagyó a
kötelesrészre jogosultságot létrehozó kapcsolat keletkezése előtt, vagyis
olyan időpontban adott, amikor a megadományozott még nem is számol-
hatott az adott kötelesrészi igénnyel. Házastárs vonatkozásában a köte-
lesrészre jogosultságot, természetesen, az érvényes házasságkötés kelet-
keztett. A gyermekekre nézve a törvény a következő szabályt állapítja meg:
,A kötelesrészre jogosultságot létrehozó kapcsolat házasságból származó,
illetőleg a házastársak által örökbe fogadott gyermek esetében a házas-
ságkötés, egyébként pedig a gyermek fogamzása. Ha az örökhagyó több
házasságot kötött, a kötelesrészre jogosultságot létrehozó kapcsolat az el-
ső házasságkötés" [Ptk. 667. § (2) bek.). Megjegyezzük: ez a szabály egy-
részt indokolatlanul növeli a kötelesrész alapját a későbbi házasságból
született gyermekek javára akkor, ha az első házasságból nem is született
gyermek, másrészt e szabály nem hozza azonos jogi helyzetbe az örökha-
gyó valamennyi gyermekét, és ezért sérti a házasságból, illetve a házassá-
gon kívül született gyermekek egyenjogúságának elvét. (Ezt illusztrálja a
2. sz. példa.)

2. sz. példa

Gye Gyl Gyö Gy2

A kötelesrészre jogosultságot létrehozó kapcsolat Gyl és (Ö és H l által

közösen örökbe fogadott) Gyö, valamint Gy2 vonatkozásában azonos idő­
pontban keletkezik: a Hl-gyel kötött házasság időpontjában; a teljes hatá-
lyú apai elismerő nyilatkozattal az örökhagyó gyermekévé lett Gye esetében
viszont ez az időpont lehet korábbi is, későbbi is, attól függ ően . hogy mely
időpontban fogant Gye. (Ugyanez Gyö helyzete is akkor, ha Ö egyedül fo-
gadta őt örökbe.) Ehhez képest (és az adományok időpontjának esetleges
különbözösége miatt) Gye kötelesrészének alapja lehet nagyob b is . kisebb
is, mint testvéreié: ha Gye az Ö és H l közötti házasságkötés elán fogant , a
fogantatása és a házasságkötés közötti adományok Gye köteles r észén ek
alapját növelik, nem tartoznak viszont a többi gyermek k öteles részén ek
alapj ához; ha Gye az Ö és Hl közötti házasságkötés u tán fogant. a foganta-
tása és a házasságkötés közötti adományok Gye köte esrészének alapját
nem növelik, hozzátartoznak viszont a többi gyermek köte esrészén ek alap-
jához.

118
 b) A kötelesrész mértéke

- Az állagörökösök kötelesrészének mértéke törvényes örökrészük jele, az-

zal, hogy törvényes örökrészüket a kötelesrész alapja szerint kell kiszámí-
tani: .Kötelesrész címén a Ieszármazót és a szülöt annak fele illeti meg,
ami neki - a kötelesrész alapja szerint számítva - mint törvényes örökös-
nek jutna. A házastársat kötelesrészül törvényes örökrészének fele illeti
meg" [Ptk, 665. § (1)-(2) bek]. (Mindezeket a 3. sz. példa illusztrálja.)

3. sz. példa
Apa Anya

~~
/I~H
Gyl Gy2 Gy3

/"""
Ul U2

A hagyaték tiszta értéke összesen 150; ebből 120 szerzeményi vagyon és

30 ági vagyon (az Apai ágról), amely hagyatékot (159-et) teljes egészében Ö
barátja, X. kapott végrendeletileg; a kötelesrész alapjához hozzá kell még
számítani az örökhagyó által a halála előtti évben Anyának adományozott
90-et mint ingyenes juttatást is. A kötelesrész alapja a leszármazó állag-
örökösök vonatkozásában: 150 + 90 = 240. (Az apai ágról származó ingye-
nes juttatás ági jellege jelenleg nem jön figyelembe, mivel vannak leszár-
mazók.] A kötelesrész mértéke a gyermekek esetében az ő törvényes örök-
részük fele, azaz

240: 3 = 40
2

A három gyermek tehát fejenként 40 értékben támaszthat kötelesrészi

igényt.
Gy2 esetleges kiesése után az ő helyettesei U l és U2 20-20 értékben
léphetnek fel kötelesrészért.
H valamennyi leszármazó kiesése esetén állagörökösként igényelhetne
kötelesrészt; ennek alapja a szerzeményi vagyon: 120 + az Anyának aján-
dékozott 90 (az ági vagyonra az Apa támaszthat kötelesrészi igényt, s arra
H-t csak korlátozott haszonélvezeti jog illetheti meg); a kötelesrész mértéke:
(H potenciális törvényes örökrészének: 210 fele, azaz) 105.
Apa kötelesrészi igénye valamennyi leszármazó kiesése után nyílna csak
meg, éspedig ekkor is csak az ági eredetű vagyontárgyak értékéíg: köteles-

119
részének alapja 30. mértéke (a potenciális törvényes örökrész fele. azaz) 15
lenne: az egész hagyaték tekintetében akkor támaszthatna igényt, ha a
leszármazókon kívül H is kiesne: ekkor kötelesrészének alapja 240, mérté-
ke a törvényes örökrész (az egész ági vagyon + az egyéb vagyon fele része,
azaz 30 + 105 = 135) fele, vagyis 67,5 lenne.
Anya a leszármazók és H kiesése esetén sem jogosult kötelesrészre. hi-
szen ő ennél:

(120 + 90) : 2 = 525

2 '

a 90 értékű adománnyal már eleve többet kapott.

A házastársat, ha törvényes örökösként haszonélvező volna, kötelesrész

eimén "a haszonélvezeti jognak olyan korlátozott mértéke illeti meg, amely
sz ükségleteít biztosítja, figyelembe véve az általa örökölt vagyontárgyakat.
valamint saját vagyonát és munkájának eredményét is" [Ptk. 665. § (2)
bek.].
Az özvegyi jogon alapuló kötelesrész tehát

- haszonélvezeti jog,
- alapja csak a hagyaték tiszta értéke,
- korlátozott mértékú , amelynek meghatározásánál a házastárs jogos - az
örökhagyó életében megszokott életszínvonalát és körülményeit biztosító
- igényei veendők figyelembe.

Tekintettel arra, hogy az özvegyi jogon alapuló kötelesrész haszonélveze-

ti jog, amellyel kapcsolatban ugyanazok a konfliktusok állhatnak fönn ,
mint a házastársat a törvényes öröklés keretében megillető haszonélvezet-
nél O, II. Rész 3. Fejezet), a bírói gyakorlat - helyesen - nem zárkózik el a
kötelesrész eimén fennálló haszonélvezeti jog megváltásának lehetőségétől
(BH 1992/1. sz. 27.). A kötelesrész címén fennálló haszonélvezeti jog meg-
váltására (a feltételekre, mértékre stb.) ugyanazok a szabályok vonatkoz-
nak, mint az özvegyet törvényes öröklés eimén megillető haszonélvezeti jog
megváltására. azzal , hogy - természetszerűleg - a megváltott kötelesrész
nem egy gyermekrész lesz, hanem annak fele .

120
 4. Fejezet

Betudás. Felelősség akötelesrész kielégítéséért.

A kötelesrész kiadása

a) Abetudás

A kötelesrész - mint láttuk - az örökhagyó legközelebbi rokonainak, illetve

házastársának a törvény szerint járó minimumrészesedése az örökhagyó
vagyonából. Ebből következik a kötelesrészre jogosult számára az ún. betu-
dás kötelezettsége, amely szerint "a kötelesrész kielégítésére szolgál mind-
az, amit a jogosult a hagyatékból bármely címen kap, továbbá amit az
örökhagyótól ingyenesen kapott, feltéve, hogy azt a kötelesrész alapjához
hozzá kell számítani" [Ptk. 668. § (l) bek.]. A kötelesrészre jogosult ilyen
természetű igényéért tehát más személyek (míndenekelőtt a végrendeleti
örökösök) csak akkor és annyiban felelnek, amikor és amennyiben a köte-
lesrészre jogosult maga nem részesült az örökhagyó vagyonából legalább a
kötelesrésze mértéké íg, figyelembe véve esetleges örökrészét. hagyományát,
továbbá a kötelesrész alapjához hozzászámítandó ingyenes adományokat
is . (A betudás lényeget világítja meg a 4/a. sz. példa.)

4/ a. sz. példa

/~
Gyl Gy2 Gy3

I
u
A péld áb a n a köteles rész alapjának meghatározásánál míndenekelőtt a
hagyaték tiszta értékét kell számítani. A hagyaték tiszta értéke: 180,
amelyből Ö végren delet e szerint Gy l 100-at, Gy2 felesége 80-at kapott. A
kötelesrész alapjához tartozik ezenkívül az az ajándék is (30), amelyet Gy3
Ö-től a halála elötti évben kapott. A köteles rész alapja tehát: 210. Ebből
következik. hogy egy -egy gyennek kötelesrésze

210:3=35
2

121
 Gy l többet kapott, mint a törvényes örökrésze (70) volna, tehát köteles-
részi igényéről szó sem lehet.
Gy2 - nem részesedvén az örökhagyó vagyonából - teljes kötelesrészét
(35) követelheti.
Gy3-nak kötelesrészébe be kell tudnia az Ö-től kapott ajándék értékét
(30), s csak az efölötti értéket (5) követelheti másoktól.
Ha Ö U-nak is juttatott volna valamit a vagyonából (akár a hagyatékból,
akár - a kötelesrész alapjához hozzászámítandó - ajándék formájában, ez a
juttatás is hozzászámítandó volna a kötelesrész alapj ához, s ekkor esetleg
U-nak a kötelesrészért való felelőssége is szóba kerülhetne. Betudásról
viszont nem lenne szó, hiszen U csak Gyl kiesése esetén válna törvényes
örökössé és (ezért) kötelesrészre jogosulttá,
A betudás bizonyos vonatkozásban, így mindenekelőtt a viszonylagos
ígazságosságra törekvés célkitűzésében hasonlít az osztályrabocsátáshoz
(l. II. Rész 2. Fejezet). A törvény mindkét intézménnyel azt kívánja előmoz­
dítani, hogy az öröklési jogi szempontból azonos jogállású személyek: a
betudásnál a kötelesrészre jogosultak, az osztályrabocsátásnál a leszárma-
zó törvényes örökösök ténylegesen is azonos (vagy legalább megközelítőleg
azonos) mértékben részesedjenek az örökhagyó vagyonából. Ezen alapvető
hasonlóság mellett ugyanakkor a részletek: a tényleges kiszámítás módja
tekintetében a két intézmény közötti eltérések nyilvánvalóak és meglehető­
sen nagyok
A törvény a - törvényes öröklés rendjénél alkalmazott - helyettesítési elv
alapgondolatát érvényre juttatja a kötelesrészre vonatkozó igénynél és ezért
a betudásnál is: "Ha a kötelesrészre jogosult az öröklésből kiesett, leszár-
mazójának kötelesrészébe be kell tudni mindannak az adománynak az
értékét. amelyet ő és a kiesett felmenő kapott. Több leszármazó az ado-
mányt a hagyatékban való részesedésének arányában köteles betudni"
[Ptk 668. § (2) bek]. (Ezt világítja meg a 4/b. sz. példa.)

4/b. sz. példa

Ul U2

A példában a kötelesrész alapjának meghatározásánál figyelembe kell

venni a hagyaték tiszta értékét: 195-öt, továbbá az Id ők özben ki es ett Gy3-
nak ajándékozott 15-öt. A hagyaték tiszta értékéből: Ö v égren delete szerint

122
Gy l lIO-et, Gy2 felesége 80-at, U l pedig 5-öt kapott. Ebből következik,
hogy egy-egy gyermek kötelesrésze

210: 3 = 35
2

egy-egy unoka kötelesrésze pedig 17,5-17,5.

Gy3 kiesése miatt U l-nek és U2-nek együttesen be kell tudniuk a fel-
menőjük (Gy3) által kapott ajándékot (l5), vagyis az ő kötelesrészi igényük
együttesen lesz 20: fejenként pedig 10-10: U l-nek ebbe még be kell tudnia
a végrendeletben neki juttatott 5-öt is. Ezért U l kötelesrészi igénye vég-
eredményben 5, U2-é 10.
,,Az örökhagyó abetudást - kifejezett nyilatkozattal - elengedhetí" [Ptk.
668. § (3) bek.]. A betudás elengedése az érintett számára nyilvánvaló ked-
vezmény. Ezért a törvény ragaszkodik ahhoz, hogy az örökhagyó ilyen cél-
zatú nyilatkozatának kifejezettnek kell lennie, azaz ráutaló magatartással a
betudást nem lehet elengedni. A kedvezmény törvényi korlátja ugyanakkor,
hogy "azt az adományt, amelynek betudását az örökhagyó elengedte, nem
lehet a jogosult saját kötelesrészének alapjához hozzászámítani" [Ptk. 667.
§ (4) bek.]: ellenkező esetben ugyanis az érintett személy kettős kedvez-
ményben részesülne: nem kellene betudnia az örökhagyótól származó ado-
mányt, esetleges kötelesrészének alapja viszont mégis növekedne ezzel az
adománnyal.
Abetudás elengedésének lehetöségét a Ptk. megnyitja ugyan az örökha-
gyó számára (mintegy a végintézkedési szabadság egyik megnyilvánulása-
ként), de csak azzal a megszorítással, hogy "a betudás elengedése más jo-
gosult kötelesrészét nem sértheti" [Ptk. 668. § (3) bek.] . Más jogosult köte-
lesrészének sérelmével járna, különösen, ha a betudás elengedésével adott
végrendeleti juttatást (vagy ingyenes adományt) nem lehetne a többi jogo-
sult kötelesrészének alapjához hozzászámítani. Ezért - mint láttuk - az
ilyen adományoknak a kötelesrész alapjához történő hozzászámítását a
törvény kifejezetten csak abetudás elengedésének kedvezményében része-
sült személy vonatkozásában zárja ki, amiből - a contrario - egyenesen
következik, hogy a többi kötelesrészre jogosult kötelesrészének alapját az
illető adomány hozzászámításával kell meghatározni. Ilyen esetekben tehát
a kötelesrész alapja más lesz abetudás elengedésének kedvezményében
részesült személy tekintetében és a többi kötelesrészre jogosult vonatkozá-
sában. (Mindezeket a 4/ c. sz. példa mutatja be.)

4/ c. sz. példa

Gyl Gy2 Gy3

123
 A példában a kötelesrész alapjának meghatározásánál csak a hagyaték
tiszta értékét kell számítani, mivel Ö életében nem adott olyan ingyenes
juttatásokat, amelyek a kötelesrész alapjához tartoznának. A hagyaték
tiszta értéke: 450, amelyből Ö végrendelete szerint Gyl l50-et kapott a
betudás elengedésével, Gy2 felesége 80-at, Gy3 30-at, X. barát pedig 190-
et.

- Gyl tekintetében a kötelesrész alapja csak 300, mivel ahhoz az általa - a

betudás elengedésével - kapott végrendeleti juttatást (150) nem kell hoz-
zászámítani. Gy l kötelesrészi igénye ehhez képest

300: 3 = 50
2

- Gy2 tekintetében a kötelesrész alapja már az egész hagyaték tiszta értéke:

450, mivel ahhoz a Gyl-nek adott juttatást is hozzá kell számítani. Gy2
kötelesrészi igénye ehhez képest

450: 3 = 75
2

- Gy3 tekintetében a kötelesrész alapja ugyancsak az egész hagyaték tiszta

értéke: 450, mivel ahhoz a Gy l-nek adott juttatást is hozzá kell számítani.
Gy3-nak ugyanakkor be kell tudnia kötelesrészébe saját végrendeleti jut-
tatását (30); kötelesrészi igénye ehhez képest

450 : 3 _ 30 = 45
2

A példában Gy l kedvezményezettsége nyilvánvaló; ezt - adott esetben -

a testvérei kötelesrészéért fennálló felelőssége (1. alább) csökkenti.

b) Felelősség a kötelesrészért

A törvény szígorú sorrendet állít fel a tekintetben, hogy ki (k)től követelheti

a kötelesrészre jogosult a kötelesrész kiadását, illetve - a betudás utáni -
kiegészítését.

- A kötelesrész kielégítéséért "elsősorban a hagyatékban részesedő szemé-

lyek felelnek" [Ptk. 669. § (l) bek. a) pont]. Ennek az az egyszerű gyakor-
lati magyarázata, hogy a végintézkedésben kedvezményezetteknek inkább
kell számolniuk a kötelesrészesek igényével, mint a megajándékozottak-
nak, és ráadásul a hagyaték tárgyai még - rendszerint - meg is vannak. A
szerződéses örökös - amint a kötelesrész alapjával kapcsolatban már ki-

124
 fejtettük - a kötelesrészért nem felel [PK 89. c) pont]. Tekintettel arra,
hogy a kötelesrészesek igényei [a Ptk. 677. § (l) bek. szerínt] megelőzik a
hagyományosok kielégítési igényeit, ez utóbbiak nem felelnek a köteles-
részesekkel szemben, de türniük kell a kötelesrészek kiadását. Ha a ha-
gyományt kötelesrész sérelmével teljesítették, a hagyományos a jogalap
nélküli gazdagodás szabályai szerint helytállni tartozik, amennyiben a
kötelesrészre jogosult az örökösöktől nem szerezhet kíelégítést [Ptk, 684.
§ (l) bek].
- ,A kötelesrésznek a hagyatékból ki nem elégíthető részéért a megadomá-
nyozottak adományaik időbeli sorrendjére tekintet nélkül felelnek" [Ptk,
669. § (l) bek. b) pont]. A megadományozottak felelősségére tehát másod-
lagosan. vagyis csak akkor kerül sor, ha a kötelesrész a hagyatékból nem
elégíthető ki. Természetesen csak azoknak a megadományozottaknak a
felelősségérőllehet szó, akiknek nyújtott ingyenes juttatást a kötelesrész
alapjához hozzá kell számítani.
"Több személy felelősségének arányát juttatásaik figyelembe vehető
értéke határozza meg. Aki a juttatástól önhibáján kívül elesett, a kö-
telesrészért nem felel" [Ptk, 669. § (2)-(3) bek]. Ez az elv - külön-külön-
vonatkozik mind az örökösök, mind a megajándékozottak felelősségére
(BH 1992/1. sz. 27.); a kötelesrész kielégítéséért tehát - a megaján-
dékozottakat megelőzően helytállásra kötelezett - örökösök is juttatása-
ik arányában felelnek, s nem pedig egyetemlegesen, mint az egyéb ha-
gyatéki tartozásokért [Ptk. 683. § (l) bek.]. Egyéb tekintetben az örökö-
sök felelőssége a kötelesrészért azonos az egyéb hagyatéki tartozásokért
fennálló felelősségükkel. els ödlegesen a hagyaték tárgyaival és hasznai-
val (cum viribus) felelnek, ha pedig a hagyaték tárgya nincs meg, felelős­
ségük a hagyaték értékéig (pro viribus) áll fenn [l. V. Rész 1. Fejezet a)
pont]. Aki ajuttatástól önhib4ján kívül elesett (pl. az ajándék vagy a ha-
gyatéki tárgy megsemmisülése folytán) a kötelesrészért nem jelel [Ptk.
669. § (3) bek]. (A kötelesrészért való felelősséget világítja meg az 5. sz.
példa.)

5. sz. példa

TI T2 ö H

/\
Gyl Gy2

Ö egész hagyatékát: 120-at végrendeletében TI-re hagyja. A kötelesrész

alapjához hozzá kell ezenkívül számítani azt az ajándékot is: 40-et, ame-
lyet Ö - közvetlenül halála előtt - H-nak adott. A kötelesrész alapja így:
160; egy-egy gyermek kötelesrésze pedig 40. Ha mind Gyl, mind Gy2 fel-
lép a maga kötelesrészéért, ezekért az igényekért (80) TI felel, mivel a ha-
gyatékból egyedül ő részesedett. Tekintettel arra, hogy Gyl és Gy2 köte-

125
 lesrészi igényét a TI által kapott hagyatékból ki lehet elégíteni, H, mint
megajándékozott felelőssége nem kerül szóba. (Függetlenül ettől: H-t ma-
gát mint özvegyi jogosultat is kötelesrész illeti meg, éspedig az egész ha-
gyatékon fennálló haszonélvezeti jognak olyan korlátozott mértéke, amely
szükségleteit biztosítja, figyelembe véve az Ö-től kapott ajándékot, vala-
mint saját vagyonát és munkájának eredményét is.)
- Módosítsuk némileg a példát egyszeruen a számok fe1cserélésével:
Ö egész hagyatékát: 40-et végrendeletében TI-re hagyja. A köteles-
rész alapjához hozzá kell ezenkívül számítani azt az ajándékot is: 120-
at, amelyet Ö - közvetlenül halála előtt - H-nak adott. A kötelesrész
alapja - természetesen - így is: 160; egy-egy gyermek kötelesrésze pedig
szintén 40. Ha mind Gy l, mind Gy2 fellép a maga kötelesrészéért, eze-
kért az igényekért (80) elsősorban most is TI felel, mivel a hagyatékból
egyedül ő részesedett. Tekintettel azonban arra, hogy Gyl és Gy2
kötelesrészi igényét a TI által kapott hagyatékból (40) csak fele részben
lehet kíelégítení, a hiányzó kötelesrészért (40) H, mint megajándékozott
(120) is felelős lesz: TI ad 40-et (gyakorlatilag az egész hagyatékot) , s H
ad ugyancsak 40-et a gyermekeknek. (Mindez nem érinti H özvegyi jo-
gon alapuló esetleges kötelesrészi igényét a hagyatékon fennálló ha-
szonélvezetre.)
- Módosítsuk végül a példát - a többi elem változatlanul hagyása mellett-
úgy, hogy Ö egész hagyatékát: 120-at végrendeletében testvéreire hagyja,
éspedig TI-re 90-et, T2-re 30-at. Ha mind Gyl, mind Gy2 fellép a maga
kötelesrészéért, ezekért az igényekért (80) a testvérek felelnek, mivel a ha-
gyatékból csak ők részesedtek. Tekintettel arra, hogy Gy l és Gy2 köte-
lesrészi igényét a testvérek által kapott hagyatékból ki lehet elégíteni, H
mint megajándékozott felelőssége nem kerül szóba. (Függetlenül ettől:
H-t magát mint özvegyi jogosultat is kötelesrész illeti meg, éspedig az
egész hagyatékon fennálló haszonélvezeti jognak olyan korlátozott mérté-
ke, amely szükségleteít biztosítja, figyelembe véve az Ö-től kapott ajándé-
kot, valamint saját vagyonát és munkájának eredményét is.) A testvérek
felelősségének arányát pedig juttatásaik értéke határozza meg; ehhez ké-
pest Gyl és Gy2 (összesen 80) kötelesrészét TI és T2

90: 30 = 3: l

arányban köteles kíelégítení: TI felel 60-ért, T2 felel 20-ért.

A törvény enyhíti azoknak a felelósséget a kötelesrészért, akik maguk is

kötelesrészre jogosultak. Szemben ugyanis az általános szabállyal: "Aki
juttatásban részesült, a kötelesrész kielégítéséért a juttatás egész értékével
felel", a kötelesrészre jogosult más személy kötelesrészéért "ajuttatásnak
csak azzal a részévelfelel, amely törvényes örökrészét meghaladja"; ráadá-
sul: a törvényes örökrészt ebben az esetben a kötelesrész alapja szerint
(vagyis a kötelesrész alapjához hozzászámítandó ingyenes adományok fi-
gyelembevételével) kell számításba venni [Ptk. 670. § (1)-(3) bek.]. A tör-

126
vény ezt a kedvezményt nemcsak a kötelesrészre jogosultnak, hanem az ő
házastársának, leszármazójának és ez utóbbi házastársának is biztosítja:
,,A kötelesrészre jogosult házastársa, leszármazója és ennek házastársa
mentesül a felelősség alól annyiban, amennyiben valamennyiük juttatásá-
nak értéke a kötelesrészre jogosult juttatásának értékével együtt sem ha-
ladja meg a kötelesrészre jogosult törvényes örökrészét" [Ptk, 670. § (2)
bek]. Tekintettel arra, hogy a kötelesrészre jogosult itt említett közeli hoz-
zátartozói ezt a kedvezményt mintegy "a kötelesrészre jogosult jogán" élve-
zik. természetesnek tekinthetjük, hogy ha a kötelesrészre jogosult igényét
házastársával, leszármazójával, illetőleg ennek házastársával szemben
érvényesíti, a kedvezményt biztosító szabály alkalmazására nincs lehetőség
[Ptk, 670. § (2) bek.]. (Az elmondottakat a 6. sz. példa világítja meg.)

6. sz. példa

Gyl Gy2 Gy3

Ö végrendeletében a hagyatékot: 210-et a következőképpen osztotta fel:

100-at rendelt Gy l-nek, 20-at Gy3-nak és 90-et menyének: Gy2 feleségé-
nek. Kötelesrészt kér Gy2 és Gy3. A gyermekek kötelesrészének mértéke:
35. Ebbe Gy3-nak be kell tudnia a hagyatékból neki jutott részt (20), így az
ő igénye csak 15, Gy2-é viszont 35. Az egész kötelesrészi igény tehát 50,
amelynek kielégítéséért Gy 1 és Gy2 felesége felel, éspedig a következők
szerint:

- Gy3 kötelesrészi igényéért (15)

Gy l csak juttatásának a törvényes örökrészét (70) meghaladó részé-
vel (30) felel,
Gy2 felesége ebben a viszonylatban szintén kedvezményezett: csak
juttatásának a Gy2 törvényes örökrészét (70) meghaladó részével (20)
felel.
Gyl és Gy2 felesége tehát (juttatásaik figyelembe vehető értéke ará-
nyában: 30:20, vagyis) 3:2 arányban állnak helyt: Gyl felel 9, Gy2 fele-
sége pedig 6 egységgel.
- Gy2 kötelesrészi igényéért (35)
Gy 1 szintén csak juttatásának a törvényes örökrészét (70) meghaladó
részével (30) felel,
Gy2 felesége viszont ebben a viszonylatban már nem kedvezménye-
zett, hanem egész juttatásával (90) felel.

127
 Gy l és Gy2 felesége tehát (juttatásaik figyelembe vehető értéke arányá-
ban: 30:90, vagyis) 1:3 arányban állnak helyt: Gyl felel 35/4, Gy2 felesége
pedig 105/4 egységgel.

c) A kötelesrész kiadása

Mint fentebb már megállapítottuk. a kötelesrészesek igénye a magyar jog-

ban kötelmi jogi természetű követelés. Ezzel függ össze, hogy ezt az igényt
minden jogosultnak - az örökösökkel, majd a megajándékozottakkal szem-
ben - kifejezetten érvényesítenie kell; a kötelesrészre jogosult tehát nem
lesz törvény szerinti jogutódja az örökhagyónak. mint az örökösök. A köte-
lesrészre vonatkozó igény ugyanakkor az öröklési igényekhez hasonlóan a
hagyaték megnyíltával. vagyis az örökhagyó halálával keletkezik. Érvénye-
sítésére a hagyatéki eljárásban, szükség esetén perben kerülhet sor. Mint
kötelmi jogi igény. a kötelesrészre vonatkozó igény - az általános elévülés i
idő [Ptk. 324. § (1) bek.], vagyis 5 év alatt - elévül. A bírói gyakorlat követ-
kezetesen elismeri a kötelesrész iránti igényelévülési időn belüli érv ényesi-
tettségét olyankor is, ha a követelés (a per) eredetileg törvényes öröklési
igény érvényesítését vagy végrendelet érvénytelenségének (hat álytalans á-
gának) megállapítását célozta.
A kötelesrészi igény kötelmi jogi természetével függ össze az is, hogy a
törvény szerint a kötelesrészre jogosult - ha állagörökös vagy végintézkedés
hiányában az volna - kötelesrészének elsősorban pénzben való kiadását
követelheti. Természetben csak akkor jár az ilyen jogosultnak a köteles-
rész, ha ez volt az örökhagyó végíntézkedéssel vagy élők között nyilvánított
akarata. A bíróság viszont - az összes körülmények mérlegelése alapján -
elrendelheti a kötelesrésznek egészben vagy részben természetben való ki-
adását, ha a kötelesrész pénzben való kiadása akár a jogosultra. akár a
kötelezettre sérelmes [Ptk. 672. § (1)-(3) bek.]. Megjegyezzük: az özvegyi
jogon alapuló kötelesrész - a haszonélvezet jellegénél fogva, magától érte-
tődően - természetbeni juttatás.
A kötelesrészt minden teher (pl. hagyomány, meghagyás) és korlátozás
(pl. haszonélvezet) nélkül kell kiadni. Ha az örökhagyó a kötelesrészre j ogo-
sultnak korlátozással vagy terheléssel hagyott hátra vagyont, a korlátozás
csak a kötelesrészen felüli többletre hatályos. Az örökhagyó viszont a köte-
lesrészre szoríthatja örökösét (vagyis rendelkezhet úgy, hogy a jogosult
csupán a kötelesrészét kapja meg), ha az örökös a végrendeleti korlátozást
vagy terhelést a kötelesrész tekintetében is el nem fogadja [Ptk. 671. § (1)-
(2) bek.].
A kötelesrész teher- és korlátozásmentességének elve alól a törvény egy
lényeges kivételt tesz, éspedig az özvegyi jogosult házastárs javára: ha a
kötelesrész kiadása esetében a megmaradó vagyon a házastárs korlátozott
haszonélvezetét sem biztositaná. a kötelesrésznek a korlátozott haszonélve-
zetet biztosító részét csak a haszonélvezet mcgsz ún ése után lehet kiadni
[Ptk. 671. § (1) bek.]. Kötelesrész és özvegyi jog esetleges ütközésére a tör-

128
vény tehát a kíegy en lít ö igazságosság elvét alkalmazza: a kötelesrészt elv-
ben az özvegyi j og sem terheli, viszont a kötelesrész kiadása után megma-
radó vagyonnak az özvegy számára legalább a korlátozott haszonélvezeti
jogot biztosítania kell (BH 1986/2. sz. 66., 1988/4. sz. 100.).

Irodalom a IV. Részhez

Csehi Zoltán: Észrevételek és javaslatok az új Polgári Törvénykönyv tervezetének

kötelesrészi szabályaihoz. Közjegyzök Közlönye, 2007/7-8. sz. 16-22. o.
Vékás Lajos: Parerga. Dolgozatok az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez. Bp. ,
2008. 323-327. o.
Weiss Emilia: Néhány gondolat a törvényes öröklés és a kötelesrész szabályainak
reformjához. In Liber Amicorum. Studia. L. Vékás dedicata, ELTE ÁJK Polgári Jo-
gi Tanszék. Bp ., 1999.289-307. o.
Söth Lászlóné: A kötelesrész. In Gellért György (szerk.): A Polgári Törvénykönyv
magyarázata. 2. köt. 4. kiad. Bp., 2001, 2330-2390. o.
Pallósi-Petrik-Söthné-Szolcsánszky: Az öröklésjoga. Bp., 1991,224-256. o.
Bacsó-Pallósi-Söthné-Szolcsánszky: Az öröklésijog kézikönyve. 2. kiad. Bp. , 1984,
XXIX-XXXII. fejezetek.
Világhy Miklós: Öröklésijog. Egyetemi jegyzet. Bp .. 1979 (és késöbbi kiadások), 96-
lll. o.
Vílághy M íklós-E örs í Gyula: Magyar polgári jog. 2 . köt. 2 . kiad. Bp., 1965, 482-
497. o.
Benedek K ároly-Víl ághy Miklós: A Polgári Törvénykönyv a gyakorlatban. Bp., 1965,
574-583. o.
Szladits Károly (szerk.) : Magyar magánjog. 6. köt. Öröklési jog. Bp. , 1939, 384-
510. o.
Szladits Károly: A Magyar magánjog vázlata. II. Rész. Bp. , 1937,468-480. o.
Zsögöd Benö (Grosschmid B én í): Az 1879. VII. jogászgyülés tárgyalásai a köteles-
rész tárgyában. In Magánjogi tanulmányok. l. köt. Bp., 1901 ,309-314. o.
Zsögöd Benö (Grosschmid Bént): A kötelesrész. In Magánjogi tanulmányok. l. köt.
Bp., 1901 ,315-524. o.
Alain Delfosse-dean-Francoís Peníguel: La réforme des successions et des
libéralités. Paris, 2006.
Philippe Malauríe-Laurent Aynés: Les successions, les libéroliiés. Paris, 2006 .

129
 v. Rész
Az öröklés jogi hatásai

1. Fejezet. Az örökség megszerzése. Hagyatéki eljárás

2. Fejezet. Az örökös (illetve a hagyományos) jogállása

1. Fejezet

Az örökség megszerzése. Hagyatéki eljárás

a) Az örökség megszerzése

Az öröklés rendjének és az örökség jellegének tárgyalásakor [l. I. Rész l.

Fejezet b) pont] már megállapítottuk. hogy a Ptk. az ún. ipso iure öröklés
elvét követi. vagyis az örökség megszerzéséhez az örökösnek semmiféle
jogcselekményére nincs szükség:
,.Az öröklés az örökhagyó halálával nyílik meg. Az örökös az öröklés
megnyíltával a hagyatékot, illetőleg annak neki jutó részét vagy meghatá-
rozott tárgyát (örökség) - elfogadás vagy bármely más jogcselekmény nélkül
- megszerzí" [Ptk. 673. § (1)-(2) bek.].
Az ipso iure elv érvényesülése azt eredményezi, hogy nincs ún. nyugvó
hagyaték, hanem a hagyatéki vagyontárgyakon történő tulajdonváltozás az
örökhagyó halálának pillanatában a törvény erejénél fogva végbemegy:

- az örökség, illetve a dologi hagyomány az örökhagyó tulajdonából az örö-

kös, illetve a dologi hagyományos tulajdonává válik;
- a kötelmi hagyomány és a (közérdekü) meghagyás követelésére vonatkozó
jog - hacsak a végintézkedés más időpontot nem jelöl meg - szintén az
örökhagyó halálával nyílik meg [Ptk. 676. §].
- Ha az örökös (illetve a hagyományos) nem kíván örökölni (illetve hagyo-
mányosként részesedni), az örökséget (a hagyományt) visszautasíthatja; a
visszautasítás joga nem illeti meg az államot, mint törvényes örököst [Ptk.
674. §]. A visszautasítás az öröklésből (a hagyományból) történő kiesést
eredményezi [l. I. Rész 3. Fejezet de) pont].

Az elmondottak legfontosabb gyakorlati következménye az, hogy az ál-

lagörökös (illetve a dologi hagyományos) a hagyaték megnyíltával tulajdo-
nossá válik, a hagyatékban lévő dolgokra vonatkozóan megilleti tehát a do-
log birtoklásának. használatának. hasznai szedésének és a vele való ren-
delkezésnek ajoga. Az állagörökös (illetve a dologi hagyományos) a hagya-

130
tékban meglévő dolgokra nézve tulajdonos. s ezért öröklési igénye tulajdoni
igény. s mint ilyen - a magyar jogban - nem évül el [Ptk. 115. § (l) bek.].
Más a helyzet a hagyatékhoz tartozó kötelmi jogi igényekkel, amelyek ter-
mészetüknél fogva elévülnek. .
Az örökös jogi helyzete - természetesen - független attól, hogy végintéz-
kedés vagy törvény alapján vált örökössé. Öröklési igénynek minősülnek
mindazok az igények. amelyek örökösi (illetve dologi hagyományosil mínó-
ségből eredő jogok érvényesítését célozzák. Az örökösi igény érvényesítése -
az adott vitás helyzettől függően - többféle formában mehet végbe:

- örökösi rnín öség elismertetése,

- örökrész kiadása (BH 1986/ ll. sz. 463.),
- végrendelet megtámadása és örökrész kiadása formájában stb.

Az öröklési igény az ún. álörökössel szemben áll fenn. Álörökösnek te-

kintendő az. aki a hagyatéket vagy annak egy részét - öröklés jogcímére
hivatkozva - birtokában tartja anélkül. hogy erre érvényes öröklési jogcíme
volna. Az álörökös jogalap nélküli birtokosnak [Ptk. 193-195. §] minősül, s
ezért jogi helyzete alapvetően attól függ. hogy jóhiszemünek vagy rosszhí-
szernúnek számít.

b) Hagyatéki eljárás

Az ipso iure öröklés elvének érvényesüléséből következik. hogy az örökös

(illetve a dologi hagyományos) nem a hagyatéki eljárással vagy az azt lezáró
hagyatékátadó végzéssel szerzi meg örökségét (illetve hagyományát); a ha-
gyatékátadó végzésnek tehát nem konstitutív: öröklési jogot keletkeztető.
hanem deklaratív: az öröklést közhitelüen tanúsító hatálya van. A hagya-
téki eljárás hatályos szabályait a - többször módosított - 6/1958. (VII. 4.)
IM sz. rendelet tartalmazza.

ba) A hagyaték leltározása

A hagyatéki eljárás szükségszerü előzménye a hagyaték leltározása; a leltá-
rozásra az örökhagyó lakóhelye szeríntí, ilyen hiányában pedig a hagyaték
fekvése szerinti közsegí (városi. fővárosi kerületi) önkormányzat jegyzője
illetékes. Kérelemre induló hagyatéki eljárásban a leltárt a közjegyző is el-
készítheti.
Kötelező a belföldi hagyaték leltározása. ha

- magyar állampolgár örökhagyó után belföldön ingatlanvagyon maradt;

továbbá. ha
- a belföldön maradt ingó hagyaték értéke a 300 OOO Ft-ot meghaladja és
a hagyatékban szülői felügyelet alatt nem álló kiskorú. cselekvőké­
pességet kizáró gondnokság alá helyezett vagy ismeretlen helyen tá-

131
 vol levő személy érdekelt és egy ilyen érdekeltség ahalottvizsgálati
bizonyítványból megállapítható, vagy
nincs ismert örökös. vagy
az örökösök között devizakülföldi személy is van. vagy
az örökösként érdekelt személy. a végrendeleti végrehajtó. a hagyaté-
ki hitelező. vagy a - gyámhatóságként eljáró - jegyző kéri. vagy
a bejelentett hagyatéki teher várhatóan meghaladja a hagyatéki va-
gyon értékét.

Belföldi ingatlan hagyaték esetében tehát a hagyaték leltározása minden

esetben kötelező: belföldi ingó hagyaték esetében csak a felsorolt különös
esetekben.

bb) A hagyatéki eljárás

Maga a hagyatéki eljárás az illetékes kö~egyzö előtt zajlik. Illetékes az a
közjegyző

- akinek múködésí területén az örökhagyó utolsó belföldi lakóhelye volt:

- ha az örökhagyónak belföldön lakóhelye nem volt. akinek rn úködésí terü-
letén az örökhagyó meghalt:
- ha pedig külföldön halt meg. akinek múködés í területén hagyatéki va-
gyon van.

Több illetékes közjegyző közül a megelőzés dönt: a hagyatéki eljárást az

a közjegyző folytatja le. akinél az eljárás korábban indult meg. A közjegyző
a hagyatéki eljárást - a hagyatéki leltár kötelező felvételének eseteiben - a
leltár beérkezése, illetőleg a nála tett bejelentés után azonnal megindítja.

A közjegyző a hagyatéki eljárás keretében tisztázza az örökséggel kap-

csolatos valamennyi esetleges vítát, így többek között:

- a végrendelet vitatott érvényességét.

- a kiesési okokat.
- az örököstársak örökrészét,
- az ági öröklési igényeket,
- a kötelesrészi igényeket stb.

be) A ha-gyatékátadó végzés

A közjegyző - a hagyatéki tárgyalás befejezése után (problémátlan és egy-
szeru esetekben: tárgyalás nélkül is) az eljárást kétféle hatályú végzéssel
zárhatja le:

- Teljes hatályú hagyatékátadó végzést hoz a közjegyző. ha a hagyaték át-

adásának törvényes akadálya nincs és az örökösök között öröklési jellegű
érdemi kérdések nem vitatottak, nevezetesen ha
a hagyatékra csak egy örökös jelentett be igényt, és a rendelkezésre
álló adatok szerint másnak a hagyatékra igénye nincs: vagy

132
 a hagyatéki eljárás során a hagyatéki vagyon átadása tekintetében az
örökösök között öröklési jogi kérdésben nincs vita (BH 1975/2. sz.
79.).
A jogutódlás részleteit érintő vita esetén is teljes hatállyal kell továbbá
átadni
az ingatlan hagyatéket. ha csak a készpénzhagyomány vitás;
a hagyat éket. ha a kötelesrész vagy annak mértéke vitás, de a köte-
lesrészre j ogosult igényének pénzben való kielégítését kéri és a ha-
gyaték teljes hatályú átadásához hozzájárul;
a hagyatéket. ha az örököstársak csak a tulajdonközösség megosztá-
sának módjában nem tudtak megállapodni;
a hagyatékot, a túlélő házastárs haszonélvezeti jogával terhelten, ha
az érdekeltek között csak a házastárs haszonélvezeti joga vagy annak
terjedelme vitás.
Teljes hatállyal átadható a hagyaték egy része is , ha az, ilyen átadás
előbbi feltételei a hagyatéknak csak erre a részére állnak fenn. Ugyan-
csak nem akadálya a nem vitatott hagyaték teljes hatállyal történő át-
adásának az a körülmény, hogy az örökösök között a hagyatékhoz tar-
tozó vagyontárgyak köre vitás; a vitás íngóságot vagy ingatlant ilyenkor
átmenetileg figyelmen kívül kell hagyni.
- Ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzéssel lehet átadni a hagyatéket
minden egyéb vita esetében, vagyis ha az örökösök között öröklési jellegű
vita van. A vitás hagyatéket ideiglenes hatállyal míndíg valamelyik örö-
kös nek kell átadni, függetlenül attól, hogy kinek a birtokában van, éspedig
- elsősorban a szerz ödéses örökösnek, ilyen hiányában
- az - alakilag hibátlan - végrendeleti örökösnek (ezek közül - ha van - az
írásbeli végrendeletben megnevezettnek, s csak ilyen hiányában a szóbeli
végrendeletben megnevezettnek) , végintézkedés hiányában pedig
- a törvényes örökösöknek kell átadni.
Az ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzésben meghatározott örökös
jóhiszemü birtokosnak mtnösül: a hagyatéki tárgyakat (készpénz és ér-
téktárgyak kivételével). birtokolhatja és használhatja, de nem idegenít-
heti el és nem terhelheti meg.

A közjegyző az örökös számára öröklési bizonyítványt állít ki, amelyben

tanúsítja az örökösi m ín öséget a fellebbezési lehetőség kinyilvánítása mel-
lett. A hagyatéki tárgyakkal történő rendelkezés szempontjából az öröklési
bizonyítványnak olyan fontos gyakorlati jelentősége van, hogy annak meg-
szerzése érdekében még olyan esetben is sor kerül a hagyatéki eljárásra,
amikor annak lefolytatása a törvény szerint egyébként nem volna kötelező.

bd) Jogorvoslat a hagyatéki eljárásban

A hagyatéki eljárás során a közjegyző által hozott, érdemi rendelkezést tar-
talmazó végzést - 15 napon belül- jellebbezéssel támadhatja meg az, aki a
végzés valamely rendelkezését magára nézve sérelmesnek tartja. A felleb-
bezési jogosultságot nem a hagyatékban való érdekeltség alapozza meg,

133
hanem a végzés - esetleg egyéb módon - sérelmes volta (BH 1975/2. sz.
80.). A közjegyzőnél előterjesztett fellebbezés elintézése a megyei bíróság
hatáskörébe tartozik. A megyei bíróság végzése ellen további fellebbezésnek
nincs helye. A hagyatéki eljárást érdemben befejező jogerős határozat ellen
(annak jogerőre emelkedésétől számított l éven belül) az eljárás megismét-
lése iránti kérelmet lehet előterjeszteni. ha az örökös olyan tényre hivatko-
zik, amelyet az eljárásban nem bíráltak el, feltéve. hogy az új tény - elbírá-
lása esetén - az öröklés rendjének vagy jogcímének. továbbá ezekhez kap-
csolódóan a hagyatékban való részesedés arányának megváltoztatását
eredményezhette volna.

be) Hagyatéki per

Sqjátos jogorvoslati lehetőség áll rendelkezésre az ideiglenes hatályú ha-
gyatékátadó végzés esetében: az érdekelt az ideiglenes hatályú hagyaték-
átadó végzéssel figyelembe nem vett igényeit - a végzés kézbesítésétől szá-
mított 30 nap alatt - perrel érvényesítheti. Ez a per perjogilag nem a ha-
gyatékátadó végzés megtámadása (erre a célra a fellebbezési jog áll az érde-
keltek rendelkezésére), hanem a hagyatéki eljárásban figyelembe nem vett
öröklési igény peres úton történő érvényesítése. Az ilyen hagyatéki pernek
ez a perjogi sajátossága abban jut kífejezödésre. hogy a hagyatéki eljárást
ilyenkor is a közjegyző végzése zárja le. A közjegyző végzése a hagyatéki per
kimenetelétőlfüggően különböz ó lehet:

- Hivatalból megállapítja. hogy a hagyaték ideiglenes átadása teljes hatá-

lyúvá vált
ha az érdekelt fél a keresetet a megszabott határidő alatt nem indítja
meg. vagy annak megindítását a közjegyzőnél nem igazolja, vagy
az érdekelt fél a perben a keresettől elállt. illetőleg
a bíróság a keresetet jogerősen elutasította.
- Ha a bíróság határozata az ideiglenes hatályú átadó végzéstől eltér. a köz-
jegyző a bírósági határozattal nem rendezett igények tekintetében teljes
hatályú átadó végzést hoz.
- Amennyiben a bíróság a keresetnek részben vagy egészben helyt ad, any-
nyiban az ideiglenes hatályú végzés hatályát veszti; a bíróság azonban a
közjegyző végzését ilyenkor sem helyezheti hatályon kívül és nem is vál-
toztathatja meg azt (PK 262. sz.), hanem ítéletét megküldi a közjegyzőnek.
aki az ítélet alapján hoz - tartalmában a jogerős ítélettel azonos - teljes
hatályú hagyatékátadó végzést.
- Ha a bíróság határozata minden vitás igényt rendezett. ezt a közjegyző a
hagyatéki eljárást befejező végzésében megállapítja.

Hagyatéki per azonban nemcsak a közjegyző ideiglenes hagyatékátadó

végzésében figyelembe nem vett igények érvényesítésére és az ilyen esetek-
re megszabott határidőn belül indítható. Többször kiemeltük, hogy a ma-
gyar jogban az öröklés ipso iure következik be. s ezért az örökös (és a dologi
hagyományos) a hagyaték megnyíltával nyomban és minden további jog-

134
cselekmény nélkül tulajdon os s á válik Az örökös (és a dologi hagyományos)
ezt a tulajdoni íg ény é - a hagyatéki eljárás megtörténtétől és kimenetelétől
függetlenül - perben érvényesitheti. Mivel a hagyatékátadó végzés nem
konstitutív hatá lyú . h anem csak közhítelú tanúsítvány, amelynek anyagi
jogereje nincse n . az örökös tulajdonosi igényének perbeli érvényesítésére
az esetleges hagyatéká ta d ó végzés jogerőre emelkedése után is mód van
(PK 262. sz. ). S rní vel a tulajdonosi igények a magyar polgári jogban nem
évülnek el [Ptk. 115. § (l) bek], az ilyen hagyatéki per megindításának
határideje s incs: a per bánnikor megíndíthat ó, s annak sikerét csak a ha-
gyatéki vagyont árgyát birtokló személy - elbirtoklás útján történő - tulaj-
donszerzése teszi eleve kilátástalanná. Az öröklési (tulajdoni) igény peres
úton való érvényesítésének nem előfeltétele az, hogy az örökös e mínöségét
hagyatéki eljárásban már megállapították

bt) Összefoglalva:
- a hagyatéki eljárás
csak meghatározott esetekben kötelező,
első fokon az illetékes közjegyző előtt indul,
fellebbezés folytán a megyei bíróság előtt folytatódik és itt minden
esetben jogerősen lezárul,
kivételesen - mintegy perújítás keretében - megismételhető;
az ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzés keresettel sajátos módon kü-
lön megtámadható:
a teljes hatályú hagyatékátadó végzés
nem konstitutív hatályú, hanem csupán az öröklés közhítelú tanúsí-
tására szolgál,
anyagi jogerővel nem rendelkezik, s ezért
perben - bármikor - megtámadható.

2. Fejezet

Az örökös (illetve a hagyományos) jogállása

a) Az örökös jogállása

Az örökös az örökhagyó egyetemes jogutódja: az örökléssel a hagyaték mint

egész száll át az örökösre [Ptk, 598. §]. Az örökség tehát - az örökrész ará-
nyában - az örökhagyó jogait és kötelezettségeit (aktívákat és passzívákat)
egyaránt magában foglalja. Kivételt képeznek az örökhagyó személyéhez
kapcsolódó kötelezettségek, mint pl. a családjogi tartási kötelezettség vggy
bizonyos polgári jogi szerzödéses [megbízást stb.) kötelezettségvállalások.
Több örökös egymás közötti viszonya szempontjából döntő jelentősége
van a hagyaték megosztásának, az ún. hagyatéki osztálynak.

135
aa) AZ örököstársak jogközössége
A hagyatéki osztály előtt az örököstársak jogközösségben vannak. a hagya-
téki vagyon közösen illeti meg őket. Az örököstársak közössége az öröklés
jogcímétől függetlenül fennáll: csak törvényes örökösök között, csak vég-
intézkedésen alapuló örökösök között, illetve törvényes és végíntézkedésen
alapuló örökösök között egyaránt. A törvény szerint az állag-örököstársak
közössége a tulqjdonközösség általános szabályai [Ptk, 139-148. §] szerint
ítélendő meg [Ptk. 682. § (1)-(2) bek]: a hagyaték tehát a hagyatéki osztály
előtt az állagörökösök közös tulajdonába kerül, adott esetben az özvegyi
haszonélvezeti joggal terhelve. Az örököstársak helyzetét a hagyatéki osz-
tály előtt a hagyatéki tárgyak tényleges birtokosaival, illetve az örökhagyó
követeléseinek kötelezettjeivel szemben az ún. együttes jogosultság [Ptk.
334. § (3) bek] állapotával jellemezhetjük: a hagyatéki követelés csak va-
lamennyi örökös nevében és részére követelhető, a kötelezett pedig csak
valamennyi örökös kezéhez teljesíthet [Ptk, 682. § (2) bek]. Ha ennek fel-
tételei megvannak, .a kötelezett ilyen esetben bírói letéttel [Ptk. 287. §] tel-
jesíthet.

ab) A hagyaték felosztása: hagyatéki osztály

Az örököstársak jogközösségét a hagyaték felosztása, vagyis a hagyatéki
osztály szünteti meg [Ptk. 682. § (3) bek]. Erre rendszerint a hagyatéki tar-
tozások kielégítése után kerül sor. A hagyatéki osztály során kell megálla-
pítani az örököstársak - törvényes vagy/és v égíntézked ésen alapuló - örök-
részének arányát. s ugyancsak itt kell sort keríteni az esetleges osztály-
rabocsátásra (l. II. Rész 2. Fejezet) is. Az örökhagyó v égtntézkedéssel ren-
dezheti a hagyatéki osztály módját [Ptk. 682. § (3) bek]; az örököstársak
ettől eltérően is megállapodhatnak, hacsak a végintézkedés az örökhagyó
által meghatározott hagyatéki felosztást nem teszi az öröklés feltételévé.

ac) Osztályos egyezség

Az örököstársaknak a hagyatéki osztályra, vagyis a hagyaték felosztásának
módjára vonatkozó megállapodást osztályos egyezségnek nevezzük Osztá-
lyos egyezség kötésére a hagyatéki eljárás során, annak jogerős lezárása
előtt kerülhet sor; de köthető osztályos egyezség hagyatéki perben a bíró-
ság előtt is. Jogilag az osztályos egyezség nem teremt új jogcímet az örökö-
sök jogutódlásához, a jogcím változatlanul öröklés marad. Osztályos egyez-
séget csak örökösök köthetnek. ideszámítva a törvényes , illetve a v égint éz-
kedésen alapuló állagörökösöket és az özvegyi jogosultat is; az örökösök-
nek és kívülálló hagyatéki hitelezőknek a hagyatéki osztály során elért
megegyezése pl. már önálló - élők k özöttí - jogügyletnek minősül. Az osztá-
lyos egyezség az örökösök között is csak a hagyaték tárgyaira terjedhet ki,
nem érintheti az örökösök más vagyonát. Az osztályos egyezségben az örö-
kösök eltérhetnek mind a törvényes öröklés rendjétől. mind a végintézke-
désben meghatározott öröklés rendjétől, azzal a feltétellel, hogy a hagya-
tékban minden örökösnek részesednie kell; ha valamelyik örökös nem kí-
ván részesedni a hagyatékból. s ezt a szándékát az osztályos egyezség tar-

136
talmazza, nyilatkozatát önálló - élők közötti - jogügyletnek. ajándékozás-
nak kell tekinteni, hacsak ez a szándéknyilatkozat nem minősül visszauta-
sításnak [l. L Rész 3. Fejezet de) pont].
Az örököstársak megegyezése hiányában a hagyatéki osztályról bírói íté-
let határoz. A hagyatéki osztály (a végíntézkedés, az osztályos egyezség,
szükség esetén a bírói ítélet) határozza meg, hogy mely hagyatéki tárgyak
melyik örökös tulajdonába kerülnek. Az esetleg közös tulajdonban maradó
- rendszerint: ingatlan - vagyontárgyak megosztására a közös tulajdon
megosztására vonatkozó szabályok [Ptk. 147-148. §] irányadók.

ad) Rendelkezés várt örökségről

Az osztályos egyezség kapcsán kell említést tennünk arról, hogy az örökha-
gyó leszánnazóí egymás között az örökhagyó életében is köthetnek szerz ő­
dést várt örökségük tárgyában: rendelkezés várt örökségről. Osztályos
egyezséget - mint említettük - minden örökös köthet; a várt örökségről
történő rendelkezési jog azonban kizárólag az örökhagyó leszármazóit (és
őket is csak egymás közötti viszonylatban) illeti meg. Más reménybeli örö-
kösök tehát örökségi várományuk tárgyában érvényes szerződést nem köt-
hetnek [Ptk. 660. § (l) bek.], mert az - törvényes tilalomba ütközvén -
semmis [Ptk. 200. § (2) bek.].
Osztályos egyezség kötésére a hagyaték megnyilta (tehát az örökhagyó
halála) után van lehetőség; örökségi várományról történő szerződéses ren-
delkezésre pedig még az örökhagyó életében kerül sor. Az örökhagyó álta-
lában nem alanya ennek a szerződésnek, de részvételének nincs jogi aka-
dálya. Az örökhagyó szerződéses részvételére különösen akkor kerül sor,
ha valamelyik öröklési várományos le kíván mondani az örökségről: a le-
mondás az örökhagyó és a leendő örökös szerződése [l. I. Rész 3. Fejezet
dd) pont].
A várt örökségről kötött szerződés rendszerinti tartalma a leszármazók
megállapodása a hagyaték - hányadok vagy vagyontárgyak szerinti - fel-
osztásáról. A szerződés kitérhet ezenkívül az örökséggel összefüggő más
kérdésekre is (BH 1979/ ll. sz. 363.) . A szerződés tartalmi korlátait a pol-
gári jognak az élők közötti szerződésekre vonatkozó érvényességi szabályai
határozzák meg: a várt örökségről kötött szerződés - ugyanúgy , mint más
é lő k közötti szerződés - adott esetben megtámadható (pl. tévedés vagy té-
ves feltevés címén: BH 1981/7. sz. 277.), lehet semmis (pl. tilos volta mí -
att) stb. Alakilag a várt örökségről kötött szerződés csak írásban érvényes
[Ptk. 660. § (2) bek.]; élők köz öttí ügylet lévén, elegendő az egyszerű okirati
forma is .
A várt örökségről kötött szerződés természetesen csak akkor hatályos ul,
ha időközben nem következnek be a hagyatéket érintő változások. Ha a
szerződés tárgyát képező vagyontárgyak - egészben vagy részben - már
nincsenek meg a hagyatékban, a szerződés objektív lehetetlenülése és emi-
a tti m eg sz ún ése [Ptk. 312. § (l) bek.] következik be. Hasonló eredményre
vezethet az örökhagyó ellentétes tartalmú végintézkedése is , pl. ha az

137
örökhagyó más örököst nevezett. valamelyik leszármazóját kizárta vagy
kitagadta stb.

b) Az örökös jelelősségea hagyatéki tartozásokért

ba) Az örökös felelőssége

Az örökös ezen jogállásának egyik fontos következménye. hogy az örökös
jelel az örökhagyó tartozásaiért. Magától értetődik. mégis hangsúlyozni
kell: csak az ingyenesen szerző örököst terheli ez a felelősség. Aki tehát
öröklési szerződés alapján válik örökössé. a hagyatéki tartozásokért nem
jelel. Az öröklési szerzödés fogalmilag visszterhes. tehát utólag nem vizs-
gálható. hogy az örökhagyónak nyújtott szolgáltatások értéke elérte-e az
örökség értékét vagy sem; a tartással (illetve életjáradékkal) esetleg nem
fedezett értékig sem áll fenn tehát a szerz ödéses örökös felelőssége. éspedig
semmifajta hagyatéki tartozásért, még a kötelesrészi igényért sem: PK 89.
sz. állásfoglalás c) pont [l. IV. Rész 3. Fejezet a) pont]. Más kérdés . hogy ha
az öröklési szerzöd és csak színlelt, a szerz ödés semmis lesz. vagy a fede-
zetelvonó ügyletként ítélendő meg (BH 1988/11. sz. 401.).

bb) Hagyatéki tartozások

A törvény maga határozza meg. hogy milyen költségek. illetve követelések
terhelik a hagyatékot, m ín ósülnek hagyatéki tartozás nak:

- az örökhagyó illő eltemetésének költségei;

- a hagyaték megszerz ésével, biztosításával és kezelésével járó szükséges
költségek (hagyatéki költségek). valamint a hagyatéki eljárás költségei;
- az örökhagyó tartozásai;
- a kötelesrészen alapuló kötelezettségek;
- a hagyományon és a meghagyáson alapuló kötelezettségek [Ptk. 677. § (l)
bek].

Ez a felsorolás: sorrend. vagyis a teljesítés rangsora; a hagyatéki tarto-

zások sorrendje szerint előbb álló csoportba eső tartozások a kielégítés al-
kalmával megelőzik a hátrább álló csoportba soroltakat; abban a csoport-
ban. amelyben az összes tartozások teljes kielégítésére lehetőség már
nincs. kielégítésnek a követelések arányában van helye [Ptk. 678. § (1)-(2)
bek].

- Az örökhagyó illő (azaz az örökhagyó életkörülményeihez. anyagi hely-

zetéhez igazodó) eltemetésének kötelezettsége elsősorban morális kötele-
zettség, de - szükség esetére - e kötelezettség sorrendjét közigazgatási
szabály is meghatározza. Ettől független kérdés. hogy a temetési költségek
kit terhelnek Ha az örökhagyó a saját temetését végrendeleti meghagyás-
sal vagy külön megbízást szerződéssel nem rendezi (BH 1963/3. sz.
3496.). vagy arra nem a szerzödéses eltartó köteles. a költségeket (hacsak

138
 azok nem harmadik személyt, pl. károkozót, biztosítót terhelik) az örökös
köteles viselni. Ezt határozza meg a Ptk., amikor a hagyatéki tartozások
között első helyen nevezi meg e költségeket. mint olyanokat, amelyeket -
a temetés tényleges megrendezésétől függetlenül - az örökösnek kell vi-
selnie. A bíróí gyakorlat a költségek mértékének meghatározásánál az
örökhagyó vagyoni viszonyai mellett a helyt szokásokat is figyelembe ve-
szi, s adott esetben a költségek között ismeri el a halotti tor és a síremlék
állításának ellenértékét is.
- Hagyatéki költségnek minősül a hagyaték birtokbavételével vagy biztosí-
tásával (őrzésével], továbbá a hagyaték kezelésével (gondnokolásával)
kapcsolatban felmerülő minden költség. A hagyatéki eljárás költségei
alatt elsősorban a közjegyző munkadíja és költségei, továbbá az esetleges
fellebbezési illetékek értendők. (Maga az öröklési illeték a biróí gyakorlat
szerint nem tartozik ide, mivel az csak a hagyaték megszerzése után beál-
ló, tehát az örökösöket egyenként és részarányosan terhelő költség.)
- Az örökhagyó tartozásai közzé tartozik az örökhagyó minden - nem sze
mélyéhez kötött - teljesítetlen kötelezettségvállalása. éspedig akkor is, ha
a teljesítés a hagyaték megnyíltakor már esedékes és akkor is, ha csak
ezt követően vált esedékessé. Hagyatéki tartozás az örökhagyó tartozása
függetlenül attól, hogy szerződésen (pl. lakásbérleti viszonyon) vagy szer-
ződésen kívüli kártérítési felelősségen (BH 1988/ ll. sz. 402.) vagy nem
polgári jogi jellegű (pl. munkajogí) viszonyon alapul. Viszonylagos gyako-
risága miatt érdemes megemlíteni az örökhagyó szerződésen alapuló tar-
tási kötelezettségének átszállását; ez a kötelezettség (személyes jellegére
tekintet nélkül) mint az örökhagyó tartozása átszáll az örökösökre. de
csak annyiban, amennyíben az örökhagyó által nyújtott tartás az ellen-
szolgáltatást nem fedezi [Ptk. 586. § (4) bek.]. A bíróí gyakorlatban az
örökhagyó tartozásai között ismételten előfordul az örökhagyó tartásával,
gondozásával, ápolásával és gyógykezelésével felmerült költségek érvé-
nyesítése. A Legfelsőbb Bíróság az ilyen természetű bizonyított igényeket
hagyatéki teherként ismeri el, éspedig mind az örökhagyó tartására a
Csjt. alapján köteles hozzátartozók javára [PK 89. sz. b) pont], mind távo-
labbi rokonok vagy az örökhagyóval rokoni kapcsolatban nem lévő szemé-
lyek javára (BH 1980/5. sz. 166., 1990/1. sz . 18., 1991/1. sz. 20.,
1993/7. sz. 428.).
Előfordul, hogy az örökös maga az örökhagyó tartozásának jogosult-
ja. Ez azt jelenti, hogy az örökös hagyatéki hitelező is egyben. A megol-
dás ilyenkor az, hogy a hagyatéki hitelező örökös követelése örökrésze
arányában megszúník: ő ugyanis - követelése erejéig - a hagyaték hite-
lezője, de - mint örökös: örökrésze arányában - egyben "kötelezettje" is:
confusio [Ptk. 322. §]. Az örökös a hagyatékkal szemben fennálló követe-
lésének fennmaradó részét örököstársaitól követelheti (BH 1990/9. sz.
338.).
- A kötelesrészre jogosult nem örökös, tehát nem is felel semmiféle hagya-
téki tartozásért; ellenkezőleg: a kötelesrészi igény is hagyatéki tartozás,
amelyet - a tartozások sorrendjében - elsősorban az örökösök tartoznak

139
 kielégíteni [l. IV. Rész 4. Fejezet b) és c) pontok]. Az elmondottakból az is
látszik, hogy a hagyatéki tartozások sorrendjében megelőző igényeket (a
temetési költségeket. a hagyatéki költségeket. a hagyatéki eljárási költsé-
geket és az örökhagyó tartozásait) a kötelesrészi igény előtt ki kell elégíte-
ni; így azok kielégítését a kötelesrészre jogosultnak rníntegy tűrnie kell.
- A hagyatéki tartozások - sorrendben - utolsó tételét a hagyományon és a
meghagyáson alapuló kötelezettségek teljesítése jelenti [l. I. Rész 2. Feje-
zet f) és g) pontok].

be) Az örökösfelelösségének korlátozottsága

Az örökös felelőssége - örökrésze értékéig - korlátozott. Ez közelebbről azt
jelenti, hogy az örökös a hagyatéki tartozásokért a hitelezőkkel szemben
elsősorban a hagyaték tárgyaival (PK 192. sz. állásfoglalás) és annak hasz-
naival (PK 90. sz. állásfoglalás) felel: cum viribus felelősség. Amennyiben a
követelés érvényesítésekor a hagyaték tárgyai vagy hasznai nincsenek az
örökös birtokában, annyiban az örökös öröksége erejéig egyéb vagyontár-
gyaival is felel: pro viribus felelősség; ilyenkor az örökség értékét (és ezzel a
felelősség felső határát) az elidegenítés időpontja szerint kell meghatározni.
Az örökös felelősségének megállapításánál az örökös birtokába nem került
vagyontárgyakat. továbbá az érvényesíthetetlen követeléseket és egyéb jo-
gokat, valamint az átvett vagyontárgyak meg nem lévő hasznait csak any-
nyiban lehet számításba venni, amennyiben az örökös ezektől neki felróha-
tó okból esett el.

bd) Az örökösök egyetemleges felelőssége

A hitelezők követeléseiért - a szó szoros értelmében - az állagörökösök fe-
lelnek. Az örököstársak felelőssége - éspedig mind a hagyatéki osztály
előtt, mind pedig azt követően - egyetemleges. A hagyatéki hitelezők tehát
bármelyik örököstől (BH 1988/11. sz. 402.,1992/3. sz. 176. , 1992/6. sz.
397.) követelhetik az egész tartozás kielégítését [Ptk. 337. § (l) bek], még-
hozzá a hagyatéki osztály megtörténte után is [Ptk, 683. § (l) bek]. Fontos
különbség persze, hogy míg a hagyatéki osztály előtt a felelősség az egész
hagyaték erejéig terheli az egyetemlegesen helytállni tartozó örököstársa-
kat, addig a hagyatéki osztály után az egyetemleges felelősség terjedelmét
minden örökös vonatkozásában saját örökrésze határozza meg. Az örökös-
társak belső viszonylatában is az egyetemleges kötelezettekre vonatkozó
törvényi szabály érvényesül: ha valamelyik örököstárs a hitelezőnek teljesí-
tett, örököstársaival szemben megtéritési követelése támad [Ptk 338. § (l)
bek].

Az örökösök egyetemleges felelőssége alól a törvény két kivételt állapít

meg:

- fontos kivétel [Ptk, 669. § (2) bek]: a kötelesrészért az örökösök juttatá-

saik figyelembe vehető értéke alapján állnak helyt [l. IV. Rész 4. Fejezet b)
pont];

140
- elhanyagolható jelentőségű kivétel: nem egyetemlegesen felel a hagyatéki
tartozásokért az az örökös, akinek az örökhagyó a hagyatékból a szokásos
mértékú ajándéknál nem nagyobb értékű meghatározott dolgot vagy jogot
juttatott: az ilyen örökös felelőssége másodlagos: csak akkor felel, ha a ha-
gyatéki hitelezők követelése a többi örököstárstól nem hajtható be [Ptk.
683. § (2) bek].

be) Az özvegyi jogosult jogi helyzete

A haszonélvezetet öröklő házastárs (özvegyi jogosult) is tűrni köteles a hi-
telez öí igények kielégítését (BH 1980/12. sz. 473., 1981/3. sz. 106.), két
kivétellel:

- a hagyományon és a meghagyásori alapuló követelések kivételével, mert

azok kiadását, illetve teljesítését csak a haszonélvezeti jog megsz únése
után lehet igényelni: és azzal, hogy
- behatárolt az özvegyi haszonélvezeti jog helytállása a kötelesrészi igénnyel
szemben is: a kötelesrész a házastárs korlátozott haszonélvezetét nem
sértheti [Ptk. 679. § (1)-(3) bek]. Ha viszont az özvegyi jogot megváltják. a
házastárs állagót örököl, s ezért felelőssége is olyan, mint az állagörök ö-
söké.

c) A hagyatéki tartozások kielégítése az örökös által

Már említettük, hogy a hagyatéki hitelezőket követeléseik rangsorában

[Ptk. 677. § (1) bek] kell kíelégítení. Kielégítési elsőbbsége van annak a
hagyatéki hitelezőnek, akinek a hagyatékhoz tartozó valamely vagyontár-
gyon zálogjoga van: az ilyen hitelező a zálogjog erejéig - a sorrendre tekin-
tet nélkül - teljes kielégítést igényelhet. Az örökös csak addig térhet el e
sorrendt ől. amíg jóhiszeműen felteheti, hogy a hagyaték teljesen fedezi a
hagyatéki tartozásokat. A hagyatéki tartozások összértékének megállapítá-
sánál az örökös figyelmen kívül hagyhatja az örökhagyó által élők között
ingyenesen vállalt kötelezettségeket. továbbá a hagyományon és megha-
gy áson alapuló kötelezettségeket is. Az örökös saját egész vagyonával felel
a hagyatéki hitelezőkkel szemben, ha a kielégítés sorrendjére vonatkozó
rendelkezéseket felróhatóan megszegi [Ptk 680. § (1)-(3) bek] .
Az örökös előtt nem m índíg ismeretesek a hagyatéki hitelezők Az örö-
kösnek ugyanakkor érdeke fűződik a vitás kérdések m íel öbbí rendezésé-
hez, tiszta örökrésze megállapíthatóságához. s ezért az összes hagyatéki
tartozás lehető feltárásához. Ebben segít az a lehetőség, hogy az örökös
kérheti az illetékes k özjegyz öt arra, hogy hívja fel a hagyatéki hitelezőket
követeléseik bejelentésére. A közjegyző ilyenkor hirdetményt bocsát ki, és
abban megfelelő határidőt tűz a hitelezők számára. Az a hitelező , aki köve-
telését a k özjegyzöí felhívásban megszabott határidő alatt nem jelentette
be, a jelentkezéséig a hagyaték terhére történt tartozáskielégítéseket nem

141
kifogásolhatj a, kivéve, ha az örökösnek a követelésről a bejelentés nélkül is
tudomása volt [Ptk. 681. § (1)-(2) bek.] .

d) A hagyományos felelőssége a hagyatéki tartozásokért

A hagyományosok a Ptk. felfogásában hagyatéki hitelezők, akiknek köve-

telése a hagyatéki tartozások sorrendjében az utolsó helyen áll [Ptk. 677. §
(1) bek. e)]. A hagyományos tehát egyfelől tűrni köteles az előtte álló ha-
gyatéki hitelezők igényének kielégítését, másfelől viszont a hagyományos-
nak a hagyatéki hitelezőkkel szembeni felelősségéről - a szó szoros értel-
mében - nem beszélhetünk. A hagyományos általában csak akkor tartozik
helytállni a hagyatéki hitelezőkkel szemben, ha a hagyományt a többi hite-
lező sérelmével elégítették ki, s felelőssége ilyenkor is csak a jogalap nélküli
gazdagodás szabályai [Ptk. 361-364. §] szerint áll fenn. Egy vonatko-
zásban beszélhetünk a hagyományos valódi felelösségér ól: az őt terhelő
hagyomány és meghagyás tekintetében úgy felel, mint az örökös [Ptk. 684.
§ (1)-(2) bek.].

A hagyományos felel őssegí helyzete rávílágít arra is, hogy az örökhagyó

- ha éppen úgy tetszik neki - az egész hagyatékot hagyományok formájá-
ban is szétoszthatja: valamennyí jogutódjának meghatározott vagyontár-
gyat juttathat és a hagyatéki terhek viseléséből kizárhatja őket [Ptk. 641. §
(1) bek., 636. § (3) bek.]. Ez a megoldás ugyanis a hagyatéki hitelezők ér-
dekét nem sérti, mivel a hagyományokat - mint az imént szó volt róla -
amúgy is csak valamennyi hagyatéki tartozás kielégítése után lehet kiadni
[Ptk. 677. § (1) bek.].

Irodalom az V. Részhez

Gellért György: Az örökség megszerzése. In Gellért György (szerk.): A Polgári Tör-

vénykönyv Magyarázata. 2 . köt. 4. kiad. Bp., 2001. 2392-2407. o.
Sőth Lászlóné: Az örökös jogállása. In Gellért György (szerk.): A Polgári Törvény-
könyv Magyarázata. 2 . köt. 4 . kiad. Bp., 2001, 2408-2451. o.
Pallósi-Petrik-Sőthné-Szolcsánszky: Az öröklés joga. Bp., 1991 , 275-340. o.
Bacsó-Pallósi-Sőthné-Szolcsánszky: Az öröklésijog kézikönyve. 2 . kiad. Bp. , 1984,
XXXIII-XLI. fejezetek.
V ílághy Miklós: Öröklési jog. Egyetemi jegyzet. Bp., 1979 (és későbbi kiadások),
112-128. o.
Vílághy Miklós-Eörsi Gyula: Magyar polgári jog. 2. köt. 2. kiad. Bp.. 1965. 498-
511. o.
Gellért György-Hegyháti István: A hagyatéki eljárás. Bp., 1959,329 o.
Szladits Károly (szerk.): Magyar Magánjog. 6. köt. Öröklési jog. Bp., 1939, 511-
568. o.

142
 Ellen Aldermann és Caroline Kennedy
Magánéletünk védelmében
Bár a privacy - magánélet - szó nem jelenik meg az Egyesült Államok al-
kotmányában. az amerikaiak legtöbbje hisz abban. hogy a magánéletüket
nemcsak jogi védelemben kell részesíteni. hanem annak tiszteletben tartása
alapvető jelentőségű az életük és az ország demokratikus rendszere szem-
pontjából. A magánélet tiszteletben tartása absztrakt fogalom. amit nehéz
meghatározni, mégis ezt tekintjük az egyik legalapvetőbb és leginkább vá-
gyott jogunknak. De valóban az? Mennyire vagyunk védettek? És tulajdon-
képpen mít ól kell megvédeni minket?
Nagy jelentőségű ügyek. fontos bírósági döntések ismertetésével, emberi
történetek izgalmas elbeszélésével Ellen Alderman és Caroline Kennedy köz-
érthető és élvezetes formában mutatja be ezt a napjainkban egyre fontosab-
bá váló kérdést. A szerzök jóvoltából megismerhetjük. hogyan találkozik a
jog mindennapi tapasztalatainkkal.
A Magánéletünk védelmében hat nagyobb területtel foglalkozik. bemutat-
va. hogyan érinti magánéletünket a nyomozó hatóságok eljárása. a sajtó te-
vékenysége. más személyek kíváncsisága. munkahelyi főnökeink ellenőrzé­
se. az információs forradalom.
Megtagadhatjuk az engedelmességet. ha egy rendőr meg akarja nézni a
táskánk tartalmát? Tehetünk valamit az ellen. hogy a számítógépes adat-
bankok egyre több és több információt tartalmaznak rólunk? Lefilmezhetik-
e a tévések életünk szívszorító pillanatait az otthonunkban? Joga van-e a
főnökünknek tudni. hogy az azonos neműekhez vonzódunk. hogy dohány-
zunk. vagy hogy a kollégánkkal randevúzunk? Ki jogosult meghozni helyet-
tünk az élettel és a halállal kapcsolatos döntéseket. ha mi már nem va-
gyunk képesek erre? Ezekre a kérdésekre a válasz minden esetben érinti a
magánéletünk tiszteletben tartásához való alapvető jogunkat.
Olyan társadalomban élünk, amelyben sok szó esik a magánszféráról,
amelyben gyakran félreértelmezik a köz- és a magánérdeket. amelyben sok
veszély fenyegeti személyes titkainkat. Ez a könyv érvanyagokkal szolgál a
vitákhoz. segít tisztázni a félreértéseket. elénk tátja a valós világot. és be-
mutatja. hogyan befolyásolja mindennapjainkat magánéletünk jogi védelme.
A könyv szerzóí mindketten ügyvédek. a Columbia Egyetem Jogi Karán
találkoztak. Első közös könyvük, a sok sikert megért In Our Defense (ma-
gyarul megjelent: A nép nevében. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 1993.
szintén Oros Paulina kitűnő fordításában).
Az amerikai és a magyar jogrendszer sok szempontból különbözik egy-
mástól. Más hagyományok alakították. más szabályok alkotják. De az átlag-
ember számára a magánéletének megsértése. az illetéktelen behatolás a
személyes szférájába ugyanazt jelenti. Ez a könyv nemcsak a jogászok szá-
mára nyújt hasznos szakmai ismereteket. hanem a laikusoknak is érdekes.
tanulságos olvasmány.
Az Eötvös József Könyvkiadó könyvei megrendelhetőka

Könyvtárellátó Nonprofit Kft. -néi

1134 Budapest. Váci út 19 .,

beszerezhet ök a

Librotrade Kereskedelmi Kft.

1173 Budapest. Pesti út 237.

és a

Lira Könyv Zrt.

1086 Budapest, Dankó u. 4-8.

b oltj aiban.

Megvásárolhatok többek között a

Ráday Könyvesház Kft.-ben

1092 Budapest. Ráday u. 27.

Kódex Könyváruházban
1054 Budapest, Honvéd u. 5.

Krasznár és Fiai Könyvesboltban

1071 Budapest. Damjanich u. 39.

Krasznár és Társa Könyvesboltban

1098 Budapest. Dési Huber u. 7.

Föv. Ped. Int. Pedagógus Könyvesboltban

1088 Budapest, Vas u. 10.

ELTE BTK Könyv- és Jegyzetboltban

1088 Budapest, Múzeum krt. 6-8.

és megrendelhetök írásban. postai úton a kiadó címén

Eötvös Józse] Könyv- és Lapkiadó Bt.

1025 Budapest, Zsindely u. 7.