105.

Ius, fas, mos

I. Társadalmi normák az archaikus kor elején

 Kr.e. VIII. században és azt követően a mai értelemben vett jogi normák még
nem határolódtak el élesen a vallási (szakrális) és az erkölcsi (morális) normáktól
 A társadalmi tudat a jogi normák parancsait és szankcióit szakrális és erkölcsi
parancsoknak és normáknak tekintette (és viszont)
 Mores maiorum (= ’az ősök szokásai’)
 Legrégebbi idők komplex normarendszere
 Általános, differenciálatlan, vallási-erkölcsi-jogi normák rendszere
 Kezdeti szakaszában még szokásjognak sem nevezhető

II. A jog önálló normarendszerré válása

 Egyes normák kötelező ereje a szokások révén megszilárdult
 Megszegésüket az állam által gyakorolt szankció rendszeresen és
következetesen sújtotta
 Komplex, ősi normarendszerből fokozatosan önállóvá váltak a jogi normák,
így kialakult a vallási és erkölcsi normáktól egyre inkább önállóvá váló
szokásjog
 Fejlődésében rendkívüli fordulatot jelentett: XII táblás törvény megszületése
 A jogot abban a formájában, ahogy azt a mai napig ismerjük, a rómaiak
„találták ki”

III. A jog fogalmának differenciálódása

 Latin nyelvben alakult ki először önálló szó, fogalom a jog megjelölésére: ius
 Kezdetben még nem jelentette a jog általános, elvont fogalmát
 Ius
 Eredetileg: a forum Romanum egy konkrét helye, ahol a praetor
törvénykezett
 Elvontabb értelme: valamely magatartás jogszerűségére vonatkozott
(alanyi jogi fogalma)
 Jelentését el tudták vonatkoztatni a magatartás ténylegességétől, így
kialakult elvont, alanyi jogi és tárgyi jogi fogalma
 Ius civile (a ius, mint tárgyi jog fogalma)
 „civiljog” alatt kezdetben a polgárok közösségeként felfogott római
városállam sajátos jogrendszerét értették, amely írott formában a XII táblás
törvényben nyert rögzítést
 Fogalma a római jog története során további jelentéseket vett fel
 Modern nyelvek „polgári jog” kifejezésében a mai napig továbbél
IV. A vallási normarendszer fejlődése
 A jog önálló normarendszerré válásától egyre élesebben elhatárolták a
jogszabályok betartásától az istenek jogainak tiszteletben tartását (fas), ill.
megsértését (nefas)
 Fas: minden olyan magatartás, amely az isteneket nem sérti, mindaz, ami
az istenséget és a neki szentelt dolgot megillette
 Törvénykezésre alakalmas napokat dies fastinak nevezték
 Vallási ünnepek számára fenntartott napokat dies nefastinak nevezték,
hiszen a bíráskodás az isteneket sértette volna
 Utóbb a fas: vallási normák összessége
1
Földesi Ágnes 2014.
  Szabályainak egy része hivatalos állami elismeréssel, tehát közjogi
jelleggel is bírt mint ius sacrum, ill. ius pontificum
 Ezekből a közjogi jellegű szabályokból alakult ki a császárkorban
az isteni jog (ius divinum), amelyet az emberi joggal állítottak szembe
V. Az erkölcs mint önálló normarendszer a rómaiaknál
 A jog elhatárolódott az erkölcsi normáktól, így kialakult az erkölcsi normák
önálló rendszere, amelyet mos szóval jelöltek
 A római társadalom komplex normarendszerére is a mos, ill. a mores maiorum
névvel utaltak
 Mos:
 Gyakran a szokásjogot értették alatta
 Jelentette azonban az egyszerű szokást is
 Censori jogalkalmazás alakította ki a mos sui generis fogalmát
 Bizonyos olyan társadalmi normák, amelyek sem a ius, sem a fas
körébe nem tartoztak.
 Normái a legrégibb időben vonatkoztak:
 Pater familias hatalma alatt álló házközösség bizonyos
életviszonyaira
 Pater familias ún. házi bíráskodására
VI. A jog erkölcsi megalapozottsága
 Római jogtudósok világosan látták a jog és az erkölcs határait
 Nem gondolták, hogy az erkölcsi szabályoknak feltétlenül jogilag is
kötelező erővel kellene rendelkezniük
 A jogot nem tekintették mélyebb belső tartalom nélküli, pozitív
normarendszernek
 Úgy vélték, hogy a jog a „jó és méltányos művészete”, saját keretei,
határai között az igazságot kell érvényre juttatnia
 Nemcsak erkölcsi, hanem jogi parancs is előírja az emberi élet
három alapszabályát
 Honeste vivere = tisztességesen élni
 Alterum non laedere = mást meg nem sérteni
 Suum cuique tribuere = mindenkinek megadni azt, ami
őt megilleti
 A jogszabályokat erkölcsi eredetű, de jogi tartalmat nyert alapelvekből
kiindulva kell értelmezni és alkalmazni.

2
Földesi Ágnes 2014.