4. A jogi szekularizáció fogalma és a Codex Hammurabi.

- Mezopotámia: jogfejlődését a fennmaradt kódextöredékekből és egyéb jogi szövegekből

ismerjük
- Urukagina (i. e. 24. sz.): Lagas patesija
 az előző despotától kivételesen csak a világi funkciót vette át egy katonai puccs
során
 másolatban fennmaradt törvénykönyve szerint átfogó társadalmi reformot kívánt
végrehajtani
 Törvényei megszegőire természetfeletti szankció várt: az istenek átka
- Lagasi Gudea (~i. e. 2100):
 nem nevezte magát királynak, hanem megelégedett az enszi (korm. fejedelem)
ranggal
 a rendet és a törvényeket ugyan az isteneknek tulajdonította, de szólt arról is, hogy
rendelkezései „az ő döntései”
- Urnammu (i. e. 2050): sumér nyelvű, a magánbirtokosi rend biztosítására törekvő kódex 
mint király isteni erővel alkotott jogot, és így „hozott igazságot az országba
- Iszini Lipit-Istar (i.e. a 20. sz.):
 hozzá hasonlóan Hammurabi is úgy beszélt magáról, mint aki „igazságot és jogot
tett a nép szájába
 A természetfeletti feladata: az isteni átok beteljesítése azzal szemben, aki az
uralkodó „szavaira rá sem hederít”

Ezekben a példákban egy lassú változást figyelhetünk meg. A jogalkotás először a

természetfelettihez teljes mértékben kötődött, és ennek hangsúlyozása biztosított az adott
jogi normának legitimációt, majd lassan átkerült a világi uralkodó hatáskörébe. Ezt a
folyamatot jogi szekularizációnak nevezzük.

- A mezopotámiai jogfejlődés legteljesebb fennmaradt emléke: Hammurabi

törvényoszlopa sémita uralkodó 42

- A szétszórt patesiátusokból  birodalom kovácsolása  a kultusz és a jogrend

egységesítése is hozzájárult
- Kötelezővé tette Marduknak, Babilon helyi bálványistenének a tiszteletét
- Codex Hammurabi
 akkád nyelvű
 volt városállamok jogrendje közötti ellentmondások feloldására törekedett
 szokásjogi alapú
 uralkodói rendeleti jog és a hétköznapi jogélet problémáira utaló bírói jog társul
hozzá
 a kodifikáció tág értelmében vett törvénykönyv
 Első része: közjogi rendelkezések (1-41. §§)
 Második része: vagyoni viszonyokra vonatkozó rendelkezések (42-282.§§); jogági
elkülönítés nélkül családjogi és büntetőjogi szabályok
- Hatása: a térség uralkodói Hammurabi kora után több száz éven át utaltak
rendelkezéseikben törvényoszlopára
- Magánjogának legfőbb jellemzője: magánbirtokosi rend védelme
- Városállamok korában: a földek közösségi tulajdona a jellemző, az egyén csak használati
joggal rendelkezett azon a földön, amit ő művelt meg Óbabiloni korban: a
királyi földtulajdon a meghatározó
- Ún. missarum-rendelet: a földek feletti adósságot és ezzel együtt az adósrabszolgaságot
számolta fel időről időre  nemcsak Hammurabi művére, hanem a mezopotámiai jogi
kultúra más korszakaira is jellemző volt

- Családjog: a poligámia háttérbe szorítására irányuló törekvés

• A mezopotámiai jogi kultúra általános jellemzője volt egyébként, hogy a szülők által
kiválasztott hitves mellé a férj másodfeleséget vehetett, ágyast tarthatott, hiszen
házassági hűségre Hammurabi előtt és után is csak a nőt kötelezték
- Büntetőjog: vérbosszú és a kompozíció egyidejű jelenléte
• Ismerte a halálbüntetést (megpörkölés, karóba húzás, folyóba vetés stb.)
• a testcsonkító, illetve testfenyítő büntetést
• az elkövető családtagját sújtó büntetést
- Büntetési rendszerének alapja: „szemet szemért, fogat fogért” elv (tálió-elv)

- A kódex eljárási szabályokat is rögzített  Bizonyítási eszközök: az istenítélet, az eskü, a

tanúvallomás
• Szigorúan büntette a hamis tanúzást, illetve a hamis vádat
• Az ítéletet pecsétes okmányba foglalták, és ha ezt utólag a bíró „meghajlította”,
nyilvános hivatalvesztéssel büntették.