2. Az ókori keleti államfejlődés általános és különös jellemzése.

- Az emberiség bölcsője: az ókori keleti térség, ún. „termékeny félhold” és Egyiptom

• a perzsa öböltől a Sínai-félszigetig nyúlt, ami

nagyjából a mai Izrael, Jordánia, Libanon, Szíria és Irak által felölelt területe
- Délnyugati peremterülete, a Földközi-tenger és a Jordán folyó közötti sáv geopolitikai
szempontból különösen jelentős volt: ez kötötte össze Egyiptomot és a görögül
Mezopotámiának nevezett részt
- 4. évezred vége: a „termékeny félhold” térség és Egyiptom  civilizáció alapjai
- Egyiptom: saját határain belül fejlődött  csak a dinasztiák váltakozása jelentett eltérést

- A t.f. országaiban: sumérok, akkádok, mitannik, hettiták, arámok, héberek

- Számos hasonlóság: India és Kína társadalomszerkezete, állam- és jogfejlődése
- Szerveződés egységei:
• faluközösségek – sokszorosan rétegzett, egymásra telepített közösségi
rendszer  az egyének szerepe a közösséggel szemben nem hangsúlyos
– a mesterségek családon belül öröklődtek  változatlan megoszlású,
állandó termelési szerkezet  kasztosodás
– A vezető pozíció megszerzése  szakrális szerep
• városállamok – rendszerint a faluközösségek összeolvadásából jöttek létre
– kisebb földrajzi területre kiterjedő, szuverén államalakulat  az adott
térség széttagolt volt  birodalmi egység nem létezett
(pl. a dél-mezopotámiai sumér patesiátusok  csak etnikai és kulturális-
vallási kapcsolat volt köztük)
• városállamok szövetségei – széttagoltság korában, a városállami lét és a
birodalmi egység közötti átmenetként jelentkeztem  ókori Egyiptom
• hosszabb-rövidebb ideig fennálló egységes birodalmak

- Az ókori keleti államok szerkezete: ún. adópiramis  a felfelé irányuló szolgáltatások

rendszeréből jött létre
- Az adópiramis legalsó szintje: a faluközösségek tagjai
- Felettük: a közösségi funkciókat ellátó tisztviselők  Pozíciójukat hivataluk, nem pedig
magántulajdonuk határozta meg
- Az adópiramis csúcsa: az isteni származású személyként/megtestesült istenként imádatban
részesített ún. istenkirály (despota)  szakrális vonást kifejező elnevezés, szarvval,
köpennyel, szokásosnál nagyobb alakban történő ábrázolás
- Despota: világi és szakrális funkció  hatalomgyakorlását isten volta vagy isteni
származása legitimizálta; bírói és egyéb döntéseit az isteni igazságosság kinyilvánításának
tekintették
- Trónutódlás: öröklés, alkalmasság okán, katonai puccs
az új dinasztia alapítója hatalmát rendszerint azzal fogadtatta el, hogy házasság útján
összeköttetésbe került az előző uralkodócsaláddal
- A keleti államfejlődés legfontosabb jellemzője: stagnáció
- Időnként sor került bizonyos szintű elmozdulásokra természeti katasztrófák, külső
támadások vagy belülről induló kitörési kísérletek által  rövid időn belül visszaállt a régi
rend  ezek az államok túlnyomó részt változatlan berendezkedéssel álltak fenn hosszú
évszázadokon keresztül
- Dinamikus alkotmányfejlődés ilyen hiánya  India, Kína és más ázsiai térségek jellemzője
is