21.

Jogforrások a középkorban (a szokásjog, az általános érvényű írott jog,

a privilégiumok, a római jog újjáéledése és a középkori oklevéltan)

Legfontosabb: a szóban terjedő vagy összegyűjtött, írásba foglalt SZOKÁSJOG  jelentős

különbség volt ezek területi hatályát tekintve

LÉTEZHETETT:
• helyi szokásjog: elsősorban a városokban érvényesült & az ún. városi
jogkönyvekben nyert feljegyzést
• tartományi szokásjog: a területileg széttagolt államokban volt meghatározó
• országos szokásjog: többnyire a közp. bíróságok ítélkezési gyakorlatából fejlődött ki

- A középkori jogfelfogás szerint igazán értékes jognak a régi számított  az újításoknak a

régi jog felélesztéseként, megtisztításaként kellett magukat feltüntetni
Így a szokásjog hosszú ideig továbbélhetett

- HATÁSA a modernkori kodifikációkig megnyilvánult  KIVÉTEL: A kontinentális Európán

kívül eső angolszász jogterület
ott a jogrend alapja a mai napig a tradicionális szokásjog

- A LATIN-ROMÁN JOGTERÜLET: kiemelkedő jelentőségűek voltak a római jog bizonyos

fokú kontinuitását biztosító germán törzsi joggyűjtemények
• germán-frank jog
• francia jog
• ibér jog

- 6-9. sz.: mindvégig meghatározók maradtak a joggyűjtemények  időközben a személyhez

kötődő jogból  ún. territoriális (területi) hatályú joggá váltak
Kizárólagosságuk a későbbiekben elveszett, jelentőségük azonban megmaradt:

tipikus pl.: Leges Visigothorum  13. sz.: spanyol fordítás

• Coutume-ök joga: frank alapú tartományi szokásjog  magánmunkák, mégis az uralkodók

jogkönyveiként tünették fel őket
• Szent Lajos törvényei” c. jogösszefoglalás
• Philipp de Beaumanoir gyűjteménye
• 16. sz.: 260 joggyűjtemény  iránymutató: a párizsi (coutume de Paris)

• A Sacrum Romanum Imperium: a széttöredezett politikai és közjogi keretek a szokásjogi

partikularizmust fenntartották
- A keleti frank gyökerek német területen az ún. Schöffenspruch
Mindkettő szóbanéséltaz
ún.
többWeistum
feljegyzésük is ismert
formájában is továbbéltek • brünni Schöffenbuch
- Schöffenspruch: a bírósági esküdtek mondásai • Weistum-feljegyzések
- Weistum: paraszti jogdeklarálások

- Tartományi szokásjoggyűjtemények: ún. tükrök (Spiegel)  prototípusa a 13. sz.

 harmincas éveiben összeállított Sachsenspiegel

• Skandinávia: ehhez hasonlóan hosszú ideig itt sem létezett országos szokásjog
- Az északi periféria germán királyságaiban: a törzsi szokásjog szóban öröklődött
át és az ún. langomanok (jogmondók) emlékezetében élt
- 13-14. sz.: Az első tartományi joggyűjtemények összeállítása királyi parancsra, a
langomanok közreműködésével

-AZ ANGOLSZÁSZ JOGTERÜLET  hasonló fejlődés ment végbe

• Kent: ~600: „Ethelbert igazsága” c. gyűjtemény
• Wessex: ~690 „Iné igazsága” c. gyűjtemény érvényesült
• 9. sz.: „Nagy Alfréd törvénykönyve” c. jogforrás = első kísérlet volt arra, hogy
Wessexben, illetve a visszahódított területeken az angolszász jogszokásokat
összegyűjtsék

- 10. sz. végére: Anglia egységes állam DE  A helyi szokásjogok helyét csak a normann
korszakban foglalta el országos szokásjog (common law)

- II. Henrik bírósági reformjai  westminsteri székhellyel működő központi bíróságok

megerősödése  döntései: ún. precedensként érvényesültek

- A common law kodifikálására tág értelemben sem került sor, azonban

• 12. sz.. Ranulph de Glanvill feldolgozta és bemutatta a bíróságokon
• 13. sz.: Henry Bracton alkalmazott jogot, illetve összegyűjtött 1982
tárgyalási jegyzőkönyvet (Bracton’s Note Books)

- A SZLÁV JOGTERÜLET
• Lengyelek: az íratlan szokásjog partikularizmusa  politikai széttagoltság
- Szokásjog összeírása: 13. sz. kezdődött meg  ekkor még megmaradt tartományi
szinten, sőt
- III. Kázmér uralkodása alatt összeírt szokásjog  két külön statutumba foglalták:
• Kis-Lengyelország (Wislican Statutum)
• Nagy-Lengyelország (Pjotrkowi Statutum) számára
- 15. sz.: Az országos lengyel szokásjog kifejlesztése a központosítás folyamatával
párhuzamosan

• Csehek és morvák: jóval gyorsabban játszódott le ez a folyamat

- Íratlan szokásjog: az országos bíróságok jogkönyvei fejlesztették és egységesítették
- Német telepesek: a ius teutonicum szerint éltek

- A parasztság: 10-15. sz. mindvégig megmaradt a ius bohemicum mellet

- Első szokásjoggyűjtemény: I. Károly gyűjteménye  Maiestas Carolina
- A későbbiekben: több jogkönyv is:
• 14. sz.: „Cseh országos jog kifejtése” c. gyűjtemény ~1400
• „9 könyv Csehország jogairól, bíróságairól és tábláiról” c. gyűjtemény ~1500
• A latin nyelvű Ordo Iudici Terrae
 • Kijevi állam: az íratlan szokásjog mellett a 11. században már megtörtént az első
szokásjoggyűjtemény összeállítása (Ruszkaja Pravda)
- az eredeti rövid = rövid Ruszkaja Pravda
- 12. sz. bővített = bővített Ruszkaja Pravda
- 15. sz. rövidített változatban is fennmaradt = rövidített Ruszkaja Pravda

ÍROTT JOG: A szokásjog mellett a középkorban még egyértelműen háttérbe szorult

- A király törvényalkotási joga:

• az ésszerű szokások védelmében, a rossz szokások ellenében jelent meg
• a szokásjog konkrét, megoldást igénylő hézagait és a jogbizonytalanságot töltötte ki

• RENDI KORSZAK: - a törvényhozási hatáskör pár kivételtől eltekintve megoszlott a rendek

és az uralkodó között
• ABSZOLÚT ÁLLAMOK: - a rendek szerepe a törvényhozásban háttérbe szorult
- a törvények helyett  olyan írott jogi jogforrások melyek
egyedüli forrása az uralkodó
- újfajta felfogás: az uralkodó akaratnyilvánítása a jogalkotásban
leront minden más jogforrást  a szokásjog és az írott jog
viszonya véglegesen megváltozott

- A szokásjog állt az első helyen  annak továbbélése mellett az

írott jog, azon belül is az országos területi hatályú normák
kerültek előtérbe

A KÖZPONTI JOGALKOTÁS JELLEMZŐ FORMÁI:

Latin-román jogterület:
- Merovingok: • a királyi akaratot ediktumokba és dekrétumokba foglalták

- Karolingok: • kb 830 ún. kapitulárét adtak ki  elnevezés: a szövegeket

kapitulákba osztották be
• Kapitulárék: minden esetben territoriális jogként funkcionáltak 
törvénynek tekinthetők annak ellenére, hogy proklamációk, levelek,
szerződések és ítéletek is vannak közöttük
• A kapituláréknak több kéziratos gyűjteménye is fennmaradt
• A Karolingok bukása után: a törvényi jog jó időre eltűnt a nyugati
frank térségben

- Francia monarchia: • a 11. sz.: cluny reformmozgalom  új típusú írott jogforrás:

ún. istenbékék  egyházi büntetések kilátásba helyezésével

próbálták az ellenségeskedést és a vérbosszút visszaszorítani
 • 12. sz.: „Örök érvényű” királyi törvények (ordonnance)  15. sz. az
igazgatás és igazságszolgáltatás központosításával váltak jellemzővé
• Az általános rendi gyűlés csak megvitatta a javaslatot  jogalkotási

jogosultsága nem volt  ordonnance a rendi korszakban is a király

döntése
• 16. sz.: az abszolút állam kiépülésével az ordonnance a legfontosabb

jogforrássá vált Franciaországban

- Sacrum Romanum Imperium:

• a szokásjog elsőbbsége érvényesült
• Amikor az istenbéke-mozgalom a német földet is elérte  az említett

egyezmények itt is elterjedtek (szekularizált formában)

• 11. sz. végétől – 15. sz. végéig: számos birodalmi béke
(Reichslandfriede) és tartományi béke (Landfriede)
• Utolsó birodalmi b.: 1495. wormsi birodalmi gyűlés  DE területen
ezek a paktumok világi szankciókkal fenyegették megsértőit
• A szokásjog elsőbbségét biztosította  a Birodalmi Gyűlés nem
alkothatott új jogot

Angolszász jogterület:
• Miután Anglia egységes királysággá vált  a 10. sztól a törvényi jog (statute law)
is megjelent
• Az angol rendi parlament hatásköre: a törvényhozás  petition, bill vagy act
• Petition: a parlament két háza által megfogalmazott kérelem
• Bill: az elfogadott törvényjavaslat
• Act: a király által szentesített törvény
• Statute law: csak a klasszikus liberális korszakban, nagyobb jelentőségre

Szláv jogterület:
- Lengyel állam: • az országos hatályú királyi törvényhozás a szokásjogot csak
összefoglalta
• Az országos és a tartományi rendek egymástól függetlenül
alkothattak jogot
• Tartományi rendek: a partikuláris szokásjog kiegészítésére
szolgáltak
• Országos rendek: az által alkotott jog annak működésképtelensége
miatt a 16. századtól egyre ritkábbá vált
• A szokásjogi jogrend megmerevedett és változatlanul megmaradt a
20. századig

- Cseh jogfejlődés: • 10. sz. után: a királyi törvényhozás alakította a szokásjogot

• Rendi jogalkotás: csak a Habsburg- uralom idején veszített
jelentőségéből
 - Orosz jogfejlődés: • a Rendi jogalkotás terméke: Szobornoje Ulozsenyije
• Szobornoje Ulozsenyije: RU első nyomtatott törvénykönyve  a
két Szugyebnyiken alapult  közvetve tartalmazott szokásjogot és

uralkodói jogot
• A korlátlan uralkodói jogalkotás a felvilágosult abszolutizmus
korában vált általánossá

A VÁROSOK SAJÁT JOGALKOTÁSA ÉS PRIVILÉGIUMOK: Partikuláris írott jogforrások

• Többletjogokat vagy szabadságokat biztosító privilégiumok: királyi oklevelek 

kancellária
• Rendi korszak: privilégiumok  többnyire a rendi gyűlések és a király által
megalkotott jogforrásokba foglalták.

• A privilégiumok címzettje: egy bizonyos személy vagy egy személycsoport

Személyes privilégium: a) Földesurak mentessége földbirtokukra nézve
b) Nemesi cím az arra érdemesnek tartott nem nemesnek
Személycsoportokat jogosító privilégium: a renddé szerveződés folyamatában

rendi szabadságokat biztosítottak

A privilégiumok egyaránt vonatkozhattak a közjog, a magánjog, illetve hűbérjog,

valamint a büntető anyagi- és eljárásjog területére is

KÖZJOGI PRIVILÉGIUM: pl. • A szabad költözködési jog megadása  három forma:

• a kereskedők szabad költözködési joga  a kereskedelmi tevékenység feltétele
• a telepesek, ill. telepesközösségek joga arra, hogy házukat eladják
• a jobbágy joga földesura megválasztására

• „Luft macht frei” szabadsága: a jobbágy mentesült a földesurához fűződő személyes függés
alól  beköltözött egy városba, és ott meghatározott időt eltöltve, városlakóból városi
polgárrá vált
Két fontos joghatás:
• Megszűnt eddigi földesurával szembeni közjogi kapcsolata
• A városúrral, ill. a város közösségével szemben  új kötöttség („Luft macht eigen”)

VÁROSI PRIVILÉGIUM: • Az elidegenítéstől való mentesség  a városúr ígéretet tett arra,

hogy a jövőben az adott várost nem zálogosítja el
MAGÁNJOGI PRIVILÉGIUM: • A házassági kényszer, ill. tilalom alóli mentesség
Ezek a mentességek megfeleltek az egyházjogi elveknek  a kánoni házasság a két
fél egyező akaratnyilatkozatán alapult

A TULAJDON SZABADSÁGA: • A majorságok leadás és szolgálat alóli mentessége

- közjogi vonatkozás is  a földesúr és jobbágyai
közötti jogviszony dologi oldalára vonatkozott
• Az öröklési jog biztosítása  a telepesközösségek,
kereskedők, városok szabadságaként jelent meg
hűbéri jog területe: relevium alóli mentesség

RENDI PRIVILÉGIUM: A végrendelkezés szabadsága

BÜNTETŐJOGI PRIVILÉGIUM: • Idegen bíróságtól való mentesség  a bírói hatalom

korlátozásaként jelent meg a városúri autonómia korszakában

• Letartóztatás és házkutatás elleni garancia  meghatározott

személycsoportok számára biztosított személyes szabadságot

OKLEVÉLTAN: A privilégiumokat ezekben rögzítették

- Az antik oklevélrendszer: eltűnt a középkor elején  10-11. sz.: az írásbeliség

újjáéledésével a jogéletnek újra nélkülözhetetlen részévé váltak az oklevelek  a késő
középkorig a jogi szövegeket ezekben rögzítették

- Az oklevél fogalma: meghatározott formai előírások szerint elkészített és hitelesített írásmű,

melyet a jogélet bizonyítékaként alkalmaztak  KÉT FŐ TÍPUS
• deklaráló (bizonyító) oklevél  egy nem írásbeli jogi aktus megjelenítésére
szolgáltak (pl. a jogi szimbólumok átadásával történt tulajdonátruházás)
• konstitutív oklevél  többé nem egy már megszerzett jogot igazolt, hanem maga
hozta létre a jogosultságot
kéziratként készítették el, szerepelt rajta a kiállító aláírása, pecséttel
hitelesítették, és archívumokban, nyilvános helyen helyezték el

KÉT FŐ FORMA: ezek között éles határt nehéz felállítani

• A mandatum: mindennapi jogügyleteket rögzített
• A diploma: szigorú formai kellékekhez kötött, ünnepélyes jellegű nyílt levél

A DIPLOMA FELÉPÍTÉSE:
- 1. rész: Az ún. protokol
• invocatio (Isten ünnepélyes hívása)
• intitulatio (a kiállító neve és címe)
• arenga (annak indoklása, hogy miért választották az írásos formát)
 - 2. rész: A szöveg
• publicatio (kihirdetési formula)
• narratio (az oklevél kiadásához vezető körülmények elbeszélése)
• dispositio (a tulajdonképpeni rendelkezés)
• sanctio (fenyegetés)
• corroboratio (a hitelesítő eszközt adta meg)

- 3. rész:
• subscriptiones (a kiállító, a tanúk és a leíró aláírása)
• datálás

A KÁNONJOG (ius canonicum): görög kanón kifejezés (mérőzsinór, mérték, szabály) +

annak latin változata (canon)
• tág értelemben: a keresztény egyházak joga  az egyházak által alkotott saját,
belső jogrend
• szűk értelemben: a katolikus egyházjog

Azoknak a szabályoknak az összessége, amelyeket az állam alkot egy bizonyos egyházra

vonatkozóan: • Nyugat – ius ecclesiasticum
• Kelet – nomokánonok

A RÓMAI JOG ÚJJÁÉLEDÉSE, MAJD RECEPCIÓJA

~1050: a Digesta teljes kézirata Firenzébe jutott  Ennek egy másolata Bolognába került:
- A bolognai egyetem jogászai egy új jogi kultúrát bontakoztattak ki:
• nem az eddig használt kivonatokat, hanem magát a jusztinianoszi
forrásszövegeket állították vizsgálódásuk középpontjába

- A módszeres jogi oktatás Bolognában: Irnerius megjegyzéseit a kéziratok margójára vagy

a sorok közé jegyezte fel  jogi műszavak magyarázatai, párhuzamos forrásokra történő
hivatkozások
- Irnerius tudományos iskolája: A GLOSSZÁTOROK
• Martinus, Bulgarus, Jacobus és Hugó  Irnerius tanítványai
• Azo  a forrásszövegekhez tömör összefoglalókat készített
• Azo tanítványa: Accursius  a korábbi glosszátornemzedék glosszáit válogatva
„Glossa Ordinaria” c. összegzésébe ~97.000 glosszát gyűjtött össze  jogéletben
betöltött szerepe: a gyűjteményből kimaradt, nem glosszált szövegrészeket nem
tekintették érvényben lévőnek

A glosszátoriskolát az 1150-es évektől más észak-itáliai, illetve angliai, francia és ibériai

egyetemeken is követték.
- 13. sz. második felében bizonyos irányváltás a jogtudományban: A KOMMENTÁTOROK
• Bartolus de Sassoferrato
• Bartolus tanítványa: Baldus de Ubaldis
• Elődeikkel szemben a Corpus Iurishoz kommentárokat írtak (lecturae)
• az egyes jogintézményeket monografikus formában elemezték (tractatus)
• jogi szakvéleményeket (consilia) tettek közzé
• Szemléletmódjuk gyakorlatiasabb, értelmezési és érvelési módszerük szabadabb
• Gyakran magát a glosszákat vették alapul  Cél: a korszakra jellemző más
jogforrások (partikuláris városi statutumok, a hűbéri jog, a kánonjog) a római
joggal való összeegyeztetése

- A statutumok: megszorítóan értelmezték őket  ha joghézag mutatkozott: szubszidiárius

jogként a glosszált római jogot alkalmazták
- A hűbérjog: római jogi fogalmakat használva dolgozták fel

- Ún. ius commune (közös jog)  a kommentátoriskola tevékenységének eredménye

• tartalmazta: az újjáélesztett római jogot
• feldogozott hűbérjogot
• kánonjogot  ezzel ez utóbbiak a Corpus Iuris Civilis részévé váltak

AZ ÚJJÁÉLESZTETT RÓMAI JOG: Európa egyes térségeiben eltérő időben (12-16. század) és
mértékben vették át  Ebben a recepcióban szerepe volt a…
• bolognai és más itáliai egyetemeken végzett jogászok  hazájukba hazatérve
alkalmazták a tanultakat
• a bolognai mintára alapított hazai egyetemek
• az adott területen a szokásjog tartalmazott-e, ha igen, akkor milyen mértékben
tartalmazott római jogi elemeket
• a hazai jogászság érdekei mit diktáltak

- FRANCIAORSZÁG ÉSZAKI TARTOMÁNYAI: a frank alapú törzsi szokásjogok továbbéltek

- FRANCIAORSZÁG DÉLI RÉSZE: az erősen római jogias Lex Romana Visigothorum
érvényesült a 12. századig  talaj a recepció számára

- A SZÉTTAGOLT IBÉRIAI-FÉLSZIGET: a Leges Visigothorum és a partikuláris jogforrások

mellett  szubszidiárius jogként használták a római jogot

- ANGLIA:
• A római jogot oktatták egyetemen  század végén: az ügyvédek testületei vették át

az oktatást  16. sz.: római jog oktatásának újbóli bevezetése

• Glanvill és Bracton: római jogi fogalmakat használt a common law rendszerezéséhez

az említett jogkönyvekben DE  a common law szabálytartalmára a római jog

nem gyakorolt hatást
 • 1235. évi mertoni statutum: kifejezetten elutasította a recepciót
• Kereskedelmi különbíróságok: a római jogi alapú ius mercatoriát alkalmazták
• Tengerészeti bíróság: kifejezetten a római jogot alkalmazott

- A SACRUM ROMANUM IMPERIUM: A 15. sz. végén érte el a római jog

• Római jog: benne univerzalisztikus igényük segédeszközét látták, amikor a
tartományi széttagoltság visszafordíthatatlanná vált
• Reichskammergerichtsordnung (1496): központi bíróság számára megalkotott
rendtartás  a recepció előtti utat nyitotta meg
 szubszidiárius jelleggel alkalmazható a római jog („császári jog”)

Azokban az európai államokban, ahol recepcióra nem került sor, a kánonjog

közvetítette a római jogi elveket és fogalmakat a nemzeti jog felé.