8.

Az oligarchikus államszervezet reformjai Athénban, a demokratizálódás

folyamata. A mikté politeia.

- Külón (i. e. 632): Athénban első próbálkozás a türanniszra  mindennaposakká váltak a

politikai villongások a démosz és a nemzetségi előkelők között

A fennálló oligarchikus államszervezeten ezért bizonyos

változtatásokat kellett végrehajtani  Drakón (i. e. 621) 
megbízás a jogi kodifikáció végrehajtására
- Az igazságszolgáltatás az areiosz pagosz (nemzetségi előkelők) kezében volt  a primitív
nemzetségi szokásjogot saját érdekeiknek megfelelően értelmezték  Drakón írásba
foglalta a szokásjogot
- A zavargások tovább folytatódtak  SZOLÓN (i. e. 594)  arkhónná kinevezés 
 Átfogó társadalmi reform
• Gazdasági reform: - hatálytalanította az adósjegyzéket
- utasítást adott ki az adósrabszolgák szabadon bocsátására
- a külföldre eladott személyeket az állam költségén
visszavásárolta
- a jövőre nézve megszüntette a hitelezőnek az adós személyére
vonatkozó jogát

• Pénzreform: - szabályozta a kamatlábak nagyságát

- határidőhöz kötötte az adósságok visszafizetését
- a gyermektelen személyek számára is engedélyezte a
végrendelkezést
- az ipar fejlesztése érdekében  mezőgazdasági termékek kivitelének
tilalma

• Államszervezeti reform: - a tisztségviselők és az ún. 400-ak tanácsának

megválasztása  népgyűlés hatásköre
- kiemelkedő büntetőügyekben és tisztviselők felelősségre
vonási ügyeiben is eljáró 6 ezer tagú esküdtbíróság
(héliaia) felállítása

- A vagyoni cenzus intézményesítése  a közéletben való részvétel mértéke többé nem a

származástól, hanem a vagyontól függ (timokrácia)
- Olyan intézkedéseket hozott, melyek célkitűzése szerint a társadalmi harmóniát, az
egyensúlyt, az arany középutat szolgálták

- Sem Szolón, sem Drakón nem tudta a démosz és a nemzetségi előkelők közötti
feszültséget feloldani  A három párt: • a nemzetségi előkelők rétegét képviselő ún.
síkság
• a mérsékelt politikát folytató ún. tengerpart
• a radikálisok, ún. hegyvidék elkeseredett
küzdelme  i. e. 589: nem sikerült arkhónt választani Athénban
 Peiszisztrátosz (i. e. 560): türannisz berendezés  más poliszok türannoszaihoz
hasonlóan: • földet osztott
• leszámolt a nemzetségi előkelő réteggel
• kedvező feltételeket biztosított az ipar és a kereskedelem fejlesztéséhez
• munkaerőről idegen rabszolgák tömeges bevitelével gondoskodott
• építkezéseknél munkalehetőséget teremtett a rászorulóknak

- Dinasztiája bukása: i. e. 527  fiai túlzott adóztatási politikája, a perzsák terjeszkedése

miatt Athénnak a tengertől való elszigetelődése, a spártaiak katonai beavatkozása

- Türannisz: egy átmeneti egyensúlyi állapot eredményeként jött létre mindenütt: a

nemzetségi előkelők már nem, a démosz pedig még nem volt elég erős a politikai
hatalom gyakorlásához  gazdaságpolitika: a démosz további felemelkedését szolgálta  a
demokratizálódási folyamatot tovább gerjesztette DE!!!  ez a támogatás nem a köz
érdekében, hanem a türannosz hatalmi bázisa kiszélesítése céljából történt

- I. e. 510: A spártaiak – az oligarchia restaurálása céljából – helyőrséget állítottak fel az

Akropoliszon, de a drakóni kodifikációval megkezdődött demokratizálódási folyamatot
már nem lehetett visszafordítani Athénban
- Kleiszthenész (i. e. 508): vezetésével a spártaiakat elűzték  első arkhónná választás
• Államszervezeti reform: - korlátozta az arkhónok és az areiosz pagosz hatalmát
- e két intézmény mellé új főszervet állított fel:
ötszáz tagú bulé (tanács)  az ekklészia ellenőrizte és
irányította

- A bulé: minden phüléből 50 ember  rendszerint nem teljes ülésben, hanem 10 tanácsot
alkotva 39 naponként váltották egymást az ülésezésben  folytonosság

- a vérségi köteléken álló phülék helyett  tíz új területi

alapú phülé: egy városkörnyéki, egy tengerparti és egy
szárazföld belsejében található részből állt  A buléban
az eupatridák rétege háttérbe szorult
- Osztrakiszmosz (cserépszavazás): ezzel űzték el az
alkotmányos rendet veszélyeztető polgárokat Athénból
 aránylag ritkán alkalmazták, hatása sem jelentős
- önkormányzati egységek (ún. démoszok) kiépítése 
élén: az egy évre választott démarkhosz

A FELVÁZOLT DEMOKRATIZÁLÓDÁSI FOLYAMAT VÉGKIFEJLETEKÉNT AZ ATHÉNI

ALKOTMÁNY 5. SZÁZADI VÁLTOZÁSAI

- A demokrata tengeri párt: • a polgári jogok egyenlőségének (iszonomia) és

• a közéletben elsősorban az egyenlő véleménynyilvánítás
jogának (iszégoria) igényével lépett fel

- 460-as évek: a vezető szerep a legradikálisabb demokraták kezébe került  (I. e. 462):
Ephialtészt sztratégosszá választották
- Ephialtész jelentős mértékben korlátozta az areiosz pagosz hatáskörét:
• az nem ítélkezhetett többé hivatali vétséget elkövetett személyek ügyében 
ezt a funkciót az ötszázak tanácsa illetve a héliaia kapta meg

Az intézkedés jelentősége abban állt, hogy a tisztviselők tevékenysége társadalmi kontroll alá
került  felelősségre vonásuk alapja: kötelező hivatali eskü

• megvonta tőlük azt a jogot is, hogy a népgyűlés által elfogadott törvényeket
jóváhagyja vagy elutasítsa  a törvényhozó hatalom letéteményese: a
népgyűlés és az ötszázak tanácsa

- Az alkotmányos rendet a graphé (közvád) egyik speciális formája, az ún. graphé

paranomón (törvénytelenség elleni vádirat) intézménye védte  A még nem jogerős
törvény graphé paranomón esetén a héliaia elé került
- A népgyűlés tagjai a törvényjavaslatok előterjesztését jól meggondolták:
• ha a héliaia a törvény jogellenességét állapította meg  az előterjesztőt bírsággal

vagy halálbüntetéssel sújtották

• ha viszont a graphé paranomón alaptalannak bizonyult  a kifogásolót büntették

meg

Ez a szigorú rendszer az oligarchikus uralom ellen, a demokrácia intézményének

fenntartása érdekében jött létre
- I. e. 461: Ephialtészt meggyilkolták  új vezető: Periklész
- I. e. 444-430: a demokrácia kiteljesedésének korszaka Athénben, Periklész-kor
• ~10 ezer földnélküli családot juttatott parcellákhoz
• közmunkákkal munkalehetőséget teremtett
• kialakította a közvetlen ajándékok rendszerét
• a katonák, matrózok rendszeres illetményt kaptak, a választott állami hivatalnokok
pedig napidíjat

- A hivatalviselést korlátozó vagyoni cenzus továbbra is megmaradt, módosított

formában
- I. e. 457: ekkor először zeugitészt (ökörfogatos paraszt) választottak arkhónná  a
csekélyebb vagyonnal rendelkező thészek (kezük munkájából élő polgárok) ezután is
kimaradtak ezekből a hivatalokból + a testület szerepe leértékelődött az 5. század közepére 
ennek a választásnak inkább csak elvi jelentősége volt
- A főhatalom birtokosa: a 40 ezer tagú ekklészia  kézfelemelés, jelentősebb ügyekben
titkosan, cserepek vagy kavicsok
- Hatásköre: • elsősorban a hadvezérek és a pénzügyi hatóság embereinek a megválasztása
• kormányzat és a törvényhozás
• bizonyos ügyekben igazságot szolgáltatott, ellenőrizte a tisztségviselők
működését
• hivatalukból felfüggeszthette és bűnösnek nyilváníthatta őket

- Az ekklészia akkor volt határozatképes, ha 5000 tagja jelen volt a döntéshozatalkor

- I. e. 501-től: kézfelemeléssel minden évben 10 sztratégoszt választott  a sztratégoszok
újraválaszthatók voltak  fizetést nem kaptak, csakis vagyonos emberről lehetett szó
- A sztratégosz vesztes csaták vagy hibás katonai döntések miatt felelősségre vonható volt
 büntetése a pénzbírságtól a halálig terjedt
- Elnevezése ellenére a demokrácia korlátok közt érvényesült  nem túl nagy területre
terjedt ki, csak a szabad férfiakra vonatkozott DE!!!  elidegeníthetetlen emberi jogokról
még a szabad férfiak esetében sem volt szó
- Athén: egyre negatívabbá váló szerep  rossz külső megítélés
- Szókratész (i. e. 469-399): demokrácia  a „fecsegők” uralma
• az ideális rend: a monarchia és az arisztokrácia
• a legrosszabb uralmi forma: a türannisz
- Valamennyi szerző ellenezte a minden polgárra kiterjedő demokráciát  Ideális
berendezkedés: A POLITEIA  a hatalomból az részesült, akinek az anyagi helyzete
lehetővé tette, hogy megvásárolja a hopliták felszerelését  önös érdekek elkerülése,
pozitív etikai értékű hatalomgyakorlás

- A politeia modellje: az egyszemélyű és a kiscsoportos uralom + a népuralom pozitív

vonásai  kevert államforma (mikté politeia):
• monarchikus elem: a királyi hatalom
• arisztokratikus elem: a vének
• demokratikus elem: a népgyűlés

- Az arisztotelészi politeia-elképzelés történeti mintája: nem Athén, hanem sokkal

inkább Spárta  Az athéni modell ilyen értelemben elszigetelt jelenség maradt