Ókori demokrácia

A Kr.e. 5. századra az ókori Hellász több poliszában demokratikus rendszer alakult ki. Ez

jelentősen különbözött napjaink liberális demokráciáitól. Az ókori poliszdemokráciák közül a
legismertebb az athéni.

Kiindulópont:
 A Kr.e. 8. századra a görög poliszok túlnépesedtek
 a felesleges lakosságot a Földközi- és Fekete-tenger környékén alapított
gyarmatvárosokba telepítették
 A Kr.e. 8.-6. század között zajló gyarmatosítás következtében fellendült
a tengerkereskedelem és a hajózás az anyavárosok és távoli telepeik között
o A vezető réteg, az arisztokrácia társadalmi súlya csökkent

o a démosz (köznép, foglalkozásuk szerint: iparosok, kereskedők, parasztok)

jelentősége viszont növekedett
 hiszen az utóbbiak működtették a gazdaságot és ők szolgáltak
nagyobb számban poliszuk hadseregében
 A démosz gazdagabb iparos és kereskedő csoportjai részt kívántak venni a
polisz ügyeinek intézésében, részesedni akartak a hatalomból
 Az arisztokrácia a kizárólagos politikai vezető szerepének megőrzésére
törekedett
 Athénban a polgárok jogait és kötelességeit a származásuk alapján állapították
meg
 Athéni polgárnak számított az, aki valamelyik helyi nemzetség tagja volt és
földtulajdonnal rendelkezett
 Évente kilenc arkhónt (főtisztviselőt) választottak – az arisztokraták közül – a
városállam ügyeinek intézésére
 Hivatali idejük lejárata után a politika ellenőrzésével és bíráskodással foglalkozó
Areioszpagosz tagjai lettek

Drakón arkhón intézkedései:

 Kr.e. 621
 Írásba foglalta a szokásjogot, és új, szigorú rendelkezéseket alkotott
 Az arisztokrácia érdekeit védték, de a törvényesség kialakítása fontos lépés
volt a törvénykezésben szerepet még nem kapó démosz számára
 A társadalmat vagyoni alapon osztotta fel, a politikai jogokat nem a
származástól, hanem az földbirtok nagyságától függően biztosította
  A démosz problémái nem oldódtak meg: a gazdagabbak nem viselhettek
tisztségeket
 a parasztokat továbbra is fenyegette az adósrabszolgaság
 Az elégedetlenség csaknem polgárháborúhoz vezetett, amit csak újabb
reformok árán kerültek el

Szólon arkhón reformjai:

 Kr.e. 594
 Érvénytelennek nyilvánított minden adósságot
 Eltörölte az adósrabszolgaságot
 Ettől kezdve mindenki a vagyonával, és nem a szabadságával felelt
tartozásaiért
 A politikai jogokat kiterjesztette a legszegényebb polgárokra is
 Szolón a lakosságot évi jövedelme alapján négy osztályba sorolta be
o A leggazdagabbak, a legalább ötszáz mérő évi jövedelemmel
rendelkezők alkották az első osztályt (ötszázmérősök)
o A második osztályt lovasoknak nevezték, valószínűleg azért, mert
évi 300-500 mérő közötti jövedelmükből képesek voltak lovat
tartani
o Az ökörfogatosoknak nevezett harmadik csoportba 200-300
mérősök
o A szegény napszámosok negyedik osztályába a 200 mérőnél
kevesebb jövedelemmel rendelkezők tartoztak
 E beosztás alapján fizették az adót, eszerint teljesítettek katonai szolgálatot, és
ezen alapultak a politikai jogok is
 Minden felnőtt athéni polgár részt vehetett a népgyűlésen és az
esküdtbíróságok munkájában
 De a tisztségeket csak a három felső osztály tagjai tölthettek be
 Szolón az Areioszpagoszt a törvények felügyeletével és a tisztviselők
ellenőrzésével bízta meg
 Létrehozta a bulét (négyszázak tanácsa), amelybe a négy athéni törzs száz-száz
személyt delegált s, amely előzetesen megtárgyalta a népgyűlés elé terjesztett
javaslatokat
 Kibővítette a polgárjogot. Athéni polgárnak tekintettek mindenkit, akinek a
szülei is azok voltak, a földtulajdon nem számított többé a politikai jogok
feltételének
  Lehetővé tette, hogy az Athénban letelepedett idegenek (metoikoszok) a
népgyűlés engedélyével polgárjogot kaphassanak

A türannisz kora:
 Peiszisztratosz, Kr.e. 560-ban csellel, törvénytelenül meg szerezte az Athén
feletti hatalmat
 Rendszerét, törvénytelen uralmát türannisznak (zsarnokságnak), őt
magát türannosznak (zsarnoknak) nevezték
 A türannisz olyan politikai rendszer, amelyet törvénytelen eszközökkel hoz
létre és tart fenn egy politikus
 Az őt hatalomra segítő parasztoknak földet osztott
 A tengeri kereskedelmet fejlesztette
 Piacokat szerzett az athéni termékeknek külföldön
 Intézkedései a démoszt támogatták, az arisztokráciát tovább gyengítették
 A gazdaság fejlődése oly mértékben erősítette meg a démoszt, hogy számára
szükségtelen, sőt akadályozó tényezővé váltak a türannoszok
 Kr.e. 510-ben elűzték Athénból, s Perzsiába menekült

Kleiszthenész arkhón reformjai:

 Kr.e. 508
 Mind az arisztokratikus állam, mind a türannisz visszaállítását meg akarta
akadályozni
 A lakosságot a területi elv alapján osztotta fel
 Athén városállam területét három sávra osztotta: tengerpartra, belső
mezőgazdasági területekre és a városra
 Minden sávban tíz-tíz harmadot szervezett
 Mindhárom sávból kisorsoltak egy harmadot, s ezek a véletlenszerűen
összesorsolt harmadok alkottak egy phülét, azaz politikai, katonai, közigazgatási
egységet
 A phülé-rendszer jelentősége: A társadalmat területi alapon osztja fel, csökken
a vérségi-rokonsági rendszer jelentősége, amely korábban az arisztokraták
uralmát biztosította
 Mivel a tengerparton és a városban a démosz kézművesei és kereskedői éltek
nagy számban, az arisztokraták legfeljebb a mezőgazdasági
vidéken szerezhettek politikai befolyást, s így a démosz mind a tíz phülében
túlsúlyba került
  A legfőbb vezető testület a népgyűlés (ekklészia) volt
 Munkájában minden 20. életévét betöltött polgár részt vehetett
 Feladata a törvényhozás volt, illetve döntött a háborúról és a békéről
 A tíz phülé egyben katonai egység is volt, minden phülé katonái élére egy-egy,
összesen tíz sztratégoszt választottak
 Ugyanazok a személyek egy évig tölthették be a tisztséget, de évente újra
lehetett őket választani.
 Fontos szerepet kapott az esküdtbíróság (héliaia) is
 A türannisz visszaállítása ellen a cserépszavazás (osztrakiszmosz) bevezetésével
lépett fel
 Kleiszthenész megteremtette a demokrácia intézményeit, de a rendszer csak
kevesek egyenlőségét biztosította
 Az athéni lakosság mindössze tíz százaléka kapott politikai jogot, a kilencven
százalékot kitevő nők, betelepedő idegenek, valamint rabszolgák nem.

Az athéni demokrácia fénykora:

 A Kr.e.5. század közepének legtekintélyesebb athéni politikusa Periklész volt
 Élete során húsz alkalommal – tizenöt éven át megszakítás nélkül – választották
sztratégosszá
 Elérte, hogy napidíjat fizessenek a szegényeknek az esküdtbíróságokban
végzett munkájukért, így a kétkezi munkások is részt vállalhattak a közéletben
 A színházlátogatásért is napidíjat fizettek a rászorulóknak
 Kezdeményezésére hatalmas építkezésekbe fogtak
 ezzel újjáépítették a várost, és egyben munkát biztosítottak a mesterembereknek
 A közkiadások egy részét a gazdagokra hárították
 A hatalmas kiadásokat a betelepedett metoikoszok adóiból, a vámokból, az
Athén déli részén lévő ezüstbányák jövedelméből fedezték

Összegezve:
 Az ókori athéni demokrácia csak kevesekre vonatkozott
 A nép nagy része nem részesedett a jogokból, ellenben a modern
demokráciákban a politikai jog (választójog) minden felnőtt emberre
érvényes
 Az ókorban közvetlen demokrácia működött, vagyis az arra jogosultak
személyesen vehettek részt a döntéshozatalban.
 Ma azonban képviseleti demokráciák állnak fenn, a polgárok
képviselőiken keresztül részesei a hatalomnak, nem közvetlenül.
 Az ókorban a többségi döntések után nem vették figyelembe a
kisebbség véleményét, érdekeit, céljait, napjainkban azonban elvileg
érvényesíteni kell a kisebbségi jogokat is.