8.

tétel: Az athéni demokrácia

Az ókori Hellász területén az athéni poliszban (városállamban) a kr.e. V. századra alakult ki

a demokrácia fénykora, ezt az időszakot legfontosabb politikusáról periklészi kornak is
nevezzük. Az arisztokratikus berendezkedésből Drakón, Szolón, Peiszisztratosz és
Kleiszthenész reformjain keresztül jutunk el a demokráciáig.

A demokrácia a démosz, azaz a nép uralmát jelenti. A démosz a kereskedők, kézművesek,

parasztok arisztokráciaellenes szövetsége.

Arisztotelész szerint az államformáknak 3 nagy csoportja van. A közösség érdekében

beszélhetünk egy ember uralmáról, ez a monarchia – ennek ellentéte, a közösség ellenében a
türannisz. Egy kisebbség uralma a tömeg felett: (+) arisztokrácia – (-) oligarchia. Míg a
tömeg uralma a kisebbség felett: (+) polüteia – (-) demokrácia. Már ez a besorolás is rávilágít,
hogy a demokrácia nem azt jelenti, hogy mindenkinek jó.

Athénban azonban relatív demokrácia volt, ugyanis nem a társadalmi többség a démosz,
vagyis csak egy kisebbségen belül uralkodott a többség. A kördiagram alapján kijelenthető,
hogy csupán a társadalom 13.9%-a vehetett részt a közügyekben, a 20 év feletti athéni születésű
férfiak számítottak teljes jogú polgárnak. A nők és a gyerekek, illetve a metoikoszok (szabad
nem athéni születésű beköltözők, szegediesen gyüttmentek) nem tartoztak a polgárok közé.
Ugyanígy a jognélküliek csoportjába soroljuk a rabszolgákat is.
Kleiszthenész reformjai után (Kr.e. 508) már nem számított se a születés, se a vagyon. Ő
osztotta Athént phülékre, szám szerint 10 darabra. Ezek mindegyike 3 részből állt, egy
tengerpartiból, egy belső földterületesből és egy városiból. Ennek oka az volt, hogy
démosztöbbséget szerettek volna kialakítani, mivel a tengerparti és a városi részekben a démosz
tagjai voltak többen, arisztokrata többség csak a belső földterületeken volt. Emiatt a démosz
legtöbbször 2:1 arányban nyert az arisztokrácia ellen a népgyűlésben (Phülénként szavaztak).

Az athéni népgyűlésben (ekklészia) sorsolták ki a 9 db arkhónt, és itt választották a 10

sztratégoszt. Az arkhónok polgári ügyekkel foglalkoztak, a sztratégoszok a hadsereg
ügyeivel. Itt sorsolták az ötszázak tanácsát (bulé). 10x50 főt sorsoltak ki, minden phüléből
1x50-et. Ezek egytized évig, azaz 36 napig alkották az ügyvezető tanácsot (ezt a rotációs
rendszert nevezzük prütaneiának). A bulé feladata a törvények előkészítése, a végrehajtó-
ellenőrző szerep betöltése volt. Létezett egy 6000 fős esküdtbíróság is. A cserépszavazással
(osztrakizmosz) türanniszra törő embereket tudtak száműzni 10 évre, ha összejött hatezer
szavazat. A száműzöttek vagyonukat megtarthatták. Árész dombjánál ülésezett a vének tanácsa
(areioszpagosz: a volt arkhónok tanácsa), akiknek Kr-e. 508-tól csökkent a szerepük, csupán
ellenőrizték a tisztviselőket. Kr. e. 461-től végleg korlátozva lettek és innentől csak erkölcsi
ügyekkel foglalkoztak. Az esküdtbíróság és a bulé tagjai napidíjat kaptak, sőt Periklész után
már a népgyűlésen való részvételért is járt napidíj.

A rendszer megítélése vegyes volt. Periklész álláspontja szerint a legfőbb érték a szabadság és
az, hogy bárki hivatalt vállalhat, mert nem számít a születés és a vagyon. Az is képes az állami
hivatalt betölteni, akinek a vagyoni helyzete nem tenné lehetővé, hogy a hivatal miatt kiessen a
munkájából. A sorsolás igazságos. A választásos hivatalnál pedig a kiválóság, vagyis a tehetség,
a képesség számít. Pszeudo-Xenophón írása fogalmazza meg a demokrácia kritikáját.
Véleménye szerint „nem helyes, hogy a hitványaknak jobban menjen a dolguk, mint az
előkelőknek”, a társadalmon belüli elitet, a „legjobbakat” megfontoltabbnak,
nyugodtabbnak, így irányításra alkalmasabbnak nevezi a fegyelmezetlen, hitvány és önző
köznéppel szemben. Leírja azt is, hogy véleménye szerint az arisztokrácia azon része, amely a
demokratikus államot szereti, mindössze saját hasznát keresi, s valamilyen gazságra készül.