11.

Az ókori demokrácia

I. A demokrácia fogalma és típusai

A demokrácia népuralmat jelent, azaz a társadalom többsége gyakorolja a hatalmat, mely során a többség
figyelembe veszi a kisebbségi akaratot és érdekeket. A kisebbség pedig elfogadja a demokrácia játékszabályát, s
aláveti magát a többségi akaratnak.
A demokráciának a hatalomgyakorlás szempontjából két alaptípusa van.

1. Közvetlen demokrácia:
Amikor a választásra, a hatalomgyakorlásra jogosult közvetlenül vesz részt a politikai hatalomban azáltal,
hogy személyesen jelenik meg a népgyűlésen, s szavazataival beleszól az ügyekbe. Erre akkor van lehetőség, ha a
választásra jogosultak köre nem túl nagyszámú. Pl. antik athéni demokrácia

2. Közvetett demokrácia:
Amikor a választásra, a hatalomgyakorlásra jogosult nem közvetlenül, hanem közvetítő, azaz képviselő
útján vesz részt a hatalomgyakorlásban. Erre akkor kerül sor, ha a választásra jogosultak köre oly nagy számú,
hogy a fizikai megjelenés képtelenség lenne. Pl. mai modern demokrácia.

II. Athén
Az ókorban az antik Görögországon belül Athén volt az az állam, ahol kialakult a demokrácia, mint
államvezetési modell.
Athénban a Kr.e. VII. században az államforma még arisztokratikus köztársaság volt, ami azt jelentette,
hogy az államot egy szűk arisztokratikus közösség vezette. Az arisztokrácia rendelkezett a kizárólagos politikai
hatalommal, s a gazdasági hatalommal is. Az volt a célja, hogy ezt a helyzetet konzerválja. Ezzel szemben a
démosz (a köznép: iparos, kereskedő, paraszt) a politikai életből ki volt rekesztve, de ugyanakkor a gazdaságban
egyre nagyobb szerepet töltött be és joggal követel magának helyet a köz irányításában. A démosz egy csoportja
pedig küzd az elszegényedés az adósrabszolgaság ellen. A cél tehát az volt, hogy a démosz egyenjogú legyen az
arisztokráciával, s az adósrabszolgaság intézménye felszámolásra kerüljön.
Így bontakozik ki az arisztokrácia és a démosz polgárjogi küzdelme Kr.e. VII. századtól, s alakul ki a
demokrácia Kr.e. V. századra.

A demokrácia kialakulásának főbb állomásai, reformerei:

 Kr.e. 621. Drakón (magyarul sárkány)

Írásba foglalta a törvényeket, ezzel gátat szabott a szokásjog önkényes értelmezésének. Ezek rendkívül
szigorú törvények voltak, innen ered a „drákói szigor” kifejezés.

 Kr.e. 594. Szolón

Eltörölte az adósrabszolgaságot és elengedte az adósságokat. A politikai jogokat kiterjesztette a
legszegényebb polgárokra is. A lakosságot vagyoni helyzet alapján osztotta csoportokba (500mérősök, 300
mérősök, 200 mérősök, 200 mérő alattiak). Ez alapján szabta meg a jogokat és kötelességeket. Szolón
megteremtette a demokrácia alapjait.

 Kr.e. 560-527. Peiszisztratosz

Türannosz (zsarnok). Rendszere a türannisz (zsarnoki rendszer). A démoszt támogatta az arisztokráciával
szemben. Földet oszt a parasztságnak, nagy építkezésekbe kezd. Fiainak már belső elégedetlenéggel kellett
számolniuk. Egyik fiát meggyilkolták, Másik fiát Hippiászt Kr. e. 510-ben elűzték Athénból. Ezzel véget
ért a türannisz rendszere.

 Kr.e. 508. Kleiszthenész

Területi alapon kialakított demokráciát hoz létre (10 kerület). Ez vált a politikai, katonai, közigazgatási
rendszer alapjává. Ez a demokrácia irányába tett lépés volt, mert megszüntette a szabad polgárok közötti
különbségeket.
  Kr.e 443-429. Periklész
Kleiszthenész unokaöccse. A demokrácia virágkora Athénban az ő nevéhez fűződik. A jogi egyenlőség
létrejött a polgárok között, a vagyoni különbségek azonban nőni kezdtek. Mivel a szegényebbek
megélhetését veszélyeztette a politikában való részvétel, ami sok időt vont el a termelőmunkától, ezért a
kiesett jövedelem pótlására bevezették a napidíjat az ötszázak tanácsában és az esküdtbíróságokban végzett
munkáért. A szegényeket tehát ezzel támogatta, a vagyonosokra többletkiadásokat rótt, így a vagyoni
egyensúly és a politikai jogok egyenlősége is megvalósult.

III. Az athéni demokrácia korának társadalma

1. Szabadok:
Szabadok

Metoikoszok Polgárok
Polgárok: 14%
és családtagjai: 9% családtagjai: 41%

 Teljes jogú polgárok

- szerepet vállaltak a politikában, működtették a demokráciát.
- Kr. e. 451-től csak az lehetett athéni polgár, akinek mindkét szülője az volt.

 Metoikoszok (idegenek)
- Személyükben szabadok, de polgárjoggal nem rendelkező bevándorlók, „idegenek” voltak.
- Nem vehettek részt a politikában, nem vásárolhattak földbirtokot, ezért iparral és kereskedelemmel
foglalkoztak.
- adót fizettek, nagyobb háborúkban katonáskodtak.

2. Szolgák:
Szolgák
36%

Patriarchális Klasszikus
rabszolga rabszolga

 Patriarchális rabszolgaság: a rabszolgáknak a termelésben játszott szerepe nem meghatározó, feladatuk

elsősorban a ház körüli munkákra terjed ki.

 Klasszikus rabszolgaság: Athénban alakult ki először a klasszikus rabszolgatartó társadalom, ahol a

rabszolgáknak már komoly szerepük volt a gazdasági életben.

IV. Az athéni demokrácia intézményrendszere

  Népgyűlés (ekklészia): A legfőbb hatalmi szerv az athéni demokráciában. Törvényhozó testület. Tagja
minden 20. életévét betöltött athéni polgár. Évente 40 alkalommal ülésezett, bárki felszólalhatott.
Hatásköre: törvényhozás, háború és béke kérdése, szövetségkötés, adók kivetése, polgárok száműzetésbe
küldése cserépszavazással.

 Ötszázak tanácsa (bulé): Tagjait évente sorsolták a 30. életévüket betöltött polgárok közül. 10 kerület
(phüle) egyenként 50 tagot delegál: 10×50=500-ak tanácsa. Ellenőrizte a tisztségviselők munkáját,
irányította az állam pénzügyeit, elővéleményezte a népgyűlés elé kerülő javaslatokat.

 Hadvezér (sztratégosz): Athén és Attika 10 phülére, azaz kerületre van osztva, s minden kerület élén áll
egy- egy hadvezér. Athén leghíresebb hadvezére Periklész volt, aki 15 éven keresztül állt sztratégoszként
Athén élén. Szavazással választották őket. Az első sztratégosz irányította Athént.

 arkhón: Az állam élén formálisan 9 főtisztviselő állt (első arkhón, kultikus ügyeket irányító arkhón,
hadügyeket irányító arkhón, 6 törvényhozó arkhón), akiknek a szerepe a demokrácia kialakulásával
jelentősen csökkent. Évente sorsolással választották őket.

 Areioszpagosz (vének tanácsa): a volt arkhónokból álló tanács szerepe ellenőrzésekben merül ki.

 Héliaia (esküdtbíróság): 6000 fő felválta látja el az esküdtbírósági feladatokat. A bíróság tagjait sorsolás
útján választják ki. Tanácsokra bontva üléseztek. Az egyes ügyekben meghallgatás után azonnal,
szavazással döntöttek.

 Cserépszavazás: Kleiszthenész fontosnak tartotta, hogy lehetetlenné tegye a zsarnokság újjáéledését. Ezt a
cserépszavazás bevezetésével (osztrakiszmosz) kívánta elérni. Ha valakit a polgárok veszélyesnek ítéltek,
tartottak attól, hogy zsarnokságra tör, cserépszavazást tartottak. A gyanúsítottak nevét a cserépdarabokra
írták, s aki a legtöbb szavazatot kapta, azt 10 évre száműzték a Athénból, de vagyonát nem vették el. (A
szavazás akkor volt érvényes, ha legalább hatezren részt vettek benne.)

V. Az athéni demokrácia egyetemes történeti jelentősége

Az athéni demokrácia története az egyetemes történet egyik legnagyszerűbb fejezete, hiszen megvalósult a
népuralom modellje, melyet a későbbi korok példaként vehetnek.
Az athéni demokrácia közvetlen demokrácia volt, mert a választásra jogosultak közvetlenül részt vehettek a
döntéshozatalban, azáltal, hogy személyesen vettek részt a népgyűlésen. Ugyanakkor nem volt teljes, mert a
demokráciában a politikai jogokat csupán az athéni polgárok gyakorolhatták, akik Athén lakosságának csupán
14%-át képviselték. Ki voltak rekesztve a nők, a metoikoszok és a rabszolgák.

Az athéni demokráciát összehasonlítva a mai demokráciával elmondható, hogy a modern demokrácia

közvetett, képviseleti demokrácia, valamint teljes körű mindenkire kiterjedő. Kivétel azok a polgárok, akiket
jogerős bíró ítélet eltilt a közügyek gyakorlásától.