Demokrácia fogalma

A „demokrácia” szó a görög „demos” („emberek”) és „kratos”

(hatalom) szavakból ered. A demokrácia tehát értelmezhető az
emberek hatalmaként, vagyis olyan kormányzási formaként, amely
az emberek akaratától függ.
Világszerte annyiféle demokratikus kormányzási modell létezik
(gyámkodó demokrácia, illiberális demokrácia, közvetlen
demokrácia, parlamentáris demokrácia, pártmentes demokrácia,
liberális demokrácia) hogy talán könnyebb a demokrácia fogalmát
az alapján megérteni, hogy mi az, ami semmiképpen NEM
tekinthető annak. Eszerint a demokrácia nem egyetlen ember
uralmán alapuló autokrácia vagy diktatúra; és nem is
oligarchia, ahol a társadalom egy szűk rétege uralkodik. A
megfelelő értelemben vett demokrácia még csak nem is a „többség
uralma”, ha ez azt jelenti, hogy a kisebbségek érdekei teljes
mértékben figyelmen kívül maradnak. A demokrácia – legalábbis
elméletileg – az összes ember nevében és akarata szerint
történő kormányzás. A demokrácia eszményének erkölcsi ereje –
és népszerűsége – két fő alapelvéből fakad:

 Az egyén autonómiája: ezt azt jelenti, hogy senkire ne

lehessen rákényszeríteni a mások által hozott szabályokat.
Az embereknek legyen lehetősége arra, hogy (ésszerű
keretek között) saját maguk irányítsák az életüket.
 Egyenlőség: mindenkinek egyenlő lehetősége legyen arra,
hogy beleszóljon a társadalom tagjait érintő döntésekbe.
Ezek az elvek ösztönösen vonzóak számunkra, és részben
magyarázatot adnak a demokrácia népszerűségére.
Demokrácia Athénban
I.e. 700 körül az ógörög poliszokban az arisztokrácián kívüli
társadalmi rétegekből, a gyarmatok révén, sokan meggazdagodtak,
majd beleszólást követeltek a poliszok irányításába. Ennek
hatására kialakult: a tanács, az arkhónok tanácsa, a polisz
vezetőinek tanácsa, a népbíróság, és a katonai kormányzók
tanácsa. Kr. e. 621-ben Drakón arkhón írásba foglalta a
szokásjogot, és új törvényeket vezetett be, melyek
megszüntették a kiváltságokat. Kr. e. 594-ben Szolónt
választották arkhónná, aki bevezette az adósrabszolgaság
intézményének eltörlését és a származás helyett a vagyoni
helyzet lett a politikai jogok alapja. Először nemzetségi
alapon választották a négyszázak tanácsát, majd később négy
közigazgatási egységre osztották a poliszt, a közfeladatokat
pedig felosztották a közintézmények között. Kleiszthenész Kr.
e. 508-ban meghirdetett reformjai a politikai rendszer gyökeres
megváltozását hozták. A legfelsőbb hatalom az a népgyűlés
kezébe került és a legfontosabb kérdésekben közvetlenül
dönthettek. Hozzájuk tartozott a törvényhozás, a háború és béke
kérdése. Évente 40 alkalommal ülésezett. A reformok egyik célja
a politikai rendszer stabilitásának a biztosítása volt: A
poliszt tíz közigazgatási egységre osztották, amely
biztosította a különböző társadalmi rétegek és területek
arányos elosztását és képviseletét, a képviselőket kisorsolták.
A területek önálló katonai egységekkel rendelkeztek, melynek
vezetőjét egy évre választották. A tisztségviselők ellenőrzését
folytató intézmény tagjait választásokkal határozták meg. Az
esküdtbíróság tagjait szintén sorsolással állapították meg. Az
önkényuralom újbóli kialakulásának megakadályozására
létrehozták a cserépszavazás intézményét is. Az athéni lakosság
mindössze tíz százalékának volt politikai joga, de a politikai
rendszerük hatására megindult a gazdasági fejlődés, ami a
lakosságnak jólétet biztosított. Az i. e. 5. század második
felében Athén a háborúban vereséget szenvedett és ekkor
felszámolták a demokráciát.

Németh György kutatása szerint a demokráciát nem tartja az

ókori görögség jellegzetes rendszerének, sőt kifejezetten ritka
előfordulásával számol. Közel hétszáz görög polisz tüzetes
vizsgálata után mindössze tizenháromban talált demokráciát,
azok zöme is Athén befolyása alá tartozott.
Világszinten még jó ideig várni kellett a demokráciára,
Európában a 13. században kezdődtek el demokratikus törekvések,
azonban ezek rendszerint erős ellenállásba ütköztek a nemesi
réteg irányából.
Hatalmi fékek és ellensúlyok
A fékek és ellensúlyok elve szerint az állam mindegyik ágának
(törvényhozó, végrehajtó és bírói testületek) rendelkeznie kell
a másik kettő korlátozásával vagy ellenőrzésével, egyensúlyt
teremtve a három különálló államhatalom között.

 A törvényhozó hatalom törvényekkel korlátozza a bírói

hatalmat és kizárja őket a törvényhozásból.
 A törvényhozó hatalom törvényekkel korlátozza a végrehajtó
hatalmat.
 A végrehajtó hatalom egyéni kegyelemmel, a törvényhozó
hatalom közkegyelemmel korlátozza a bírói hatalmat. (Az
egyéni kegyelmet a köztársasági elnök gyakorolja ugyan, de
az csak a végrehajtó hatalom jóváhagyásával, ún.
miniszteri ellenjegyzéssel lesz hatályos.)
 A végrehajtó hatalom a törvényhozó hatalmat korlátozza a
törvények vétójogával, esetleg a parlament feloszlatásának
és új választások kiírásának a jogával.
 A bírói hatalom ellenőrzi a törvényalkotás
alkotmányosságát és ezen keresztül a törvényalkotókat.
 A bírói hatalom a közigazgatási bíráskodásával,
ügyészséggel ellenőrzi a végrehajtó és a törvényhozó
hatalmat.

Elméleti síkon a felvilágosodás kora óta alapkövetelmény a

hatalmi fékek és ellensúlyok rendszerének az érvényesülése a
demokráciában. Széles körű alkalmazása jótékonyan hat a
jogállamiságra (korrupció csökkenésére), a felelős közösségi
gazdálkodásra, a gazdaság gyorsabb fejlődésére stb. Itt érdemes
megjegyezni, hogy hatalmi fékeket és ellensúlyokat már az ókori
görögök is alkalmaztak.
Freedom House szabadságindex
A Freedom in the World a Freedom House nevű független amerikai
szervezet éves jelentése. A szervezet 1973-tól készít
tanulmányt évente a világ összes országáról, az ott meglévő
polgári és politikai szabadságjogokat illetően.
A pontozásának a skálája 1-től (leginkább szabad) 7-ig
(legkevésbé szabad) terjed. A kapott eredmények alapján az
országokat három csoportba sorolja: "nem szabad", "részlegesen
szabad" és "szabad".
A rangsorolás és pontozás szorosan összefügg a demokrácia olyan
összetevőivel, amelyeket más kutatók is alkalmaznak.

Magyarország pontozása
1973-1983: nem szabad
1984-1989: részlegesen szabad
1990-2018: szabad
2019-2022: részlegesen szabad
Magyarország jelenleg az egyetlen nem szabad ország az EU-ban.
A jelenlegi nem szabad állapotnak az az oka, hogy az évek során
a jelenlegi kormánypárt olyan alkotmányos és jogi
változtatásokat hajtott végre, amelyekkel megszilárdította az
ország addig független intézményei, köztük az
igazságszolgáltatás feletti ellenőrzést, valamint olyan
törvényeket fogadott el, amelyek akadályozzák a kormánypárttal
szemben kritikus\kedvezőtlennek ítélt ellenzéki csoportok,
újságírók, egyetemek és civil szervezetek hatékony működését.

Demokrácia Index
A 2006-ban indult Demokrácia Index pillanatképet ad a
demokrácia helyzetéről világszerte 165 független államban és
két vitatott területen. Ez a világ szinte teljes lakosságát
lefedi és a világ államainak túlnyomó többsége szerepel benne
(a mikroállamokat kivéve). A demokráciaindex alapja öt tényező:
választási folyamat és pluralizmus, kormányzat működése,
politikai részvétel, politikai kultúra és polgári
szabadságjogok. Az ezeken a kategóriákon belüli mutatószámokon
elért pontszámai alapján minden országot a négy rezsimtípus
egyikébe sorolnak be: „teljes demokrácia”, „hibás demokrácia”,
„hibrid rezsim” vagy „autokrata rezsim”.