Professional Documents
Culture Documents
„B” tételek
1. Mutassa be az állam szó eredetét és jelentéstörténetét!
Az állam kifejezést a történelem folyamán eltérően értelmezték. A görögök a polisz szóval jelölték meg saját
politikai közösségeiket. A rómaiak két kifejezést használtak: a populus romanus-t és a res publica-t, de előfordul a
status szó is. A középkorban a status szónak több jelentése is volt: az uralom formája; az uralkodó helyzete,
állapota; a középkor végén egyre inkább a hatalmi alá- és fölérendeltséget jelentette. Sokak szerint Machiavelli
használta először modern értelemben az állam szót. A modern államok kialakulása újabb változást hozott: az állam
a hatalom valamilyen koncentrációját jelenti. Ezzel párhuzamosan a szó fokozatosan elszemélytelenedett és egy
intézményre kezdett utalni. Georg Jellinek német államtudós, jogászprofesszorhoz köthető, az államiság feltételeit
három általános és szükségszerű elemre vezeti vissza, megalkotja az állam normatív fogalmát: állam közjogi
fogalmának „háromelemű tanát” államterület, államalkotó népesség, adott terület felett gyakorolt, eredeti és mások
által elismert főhatalom.
2. Melyek az állam főbb történeti típusai?
Az állam főbb történeti típusai: ókori városállamok a görög polisz és a római civitas, keleten despotikus államok
jöttek létre ebben az időben. A középkori „államiság”: keleten imperium; nyugaton európai feudális monarchiák-
status, regnumok. Ezután jött a modern állam kialakulása – Machiavelli és az államfogalom születése 15-16.század
stato, de ez még kezdetleges volt, majd a 17-19.században jön létre a ma ismert modern állam.
3. Mit jelent a polisz/civitas/imperium/regnum/status (stato)?
Ezek az állam főbb történeti típusai. A polisz szót az ókori görögök használták, egyszerre jelenti: város, szabad
polgárok egysége, hatalom szerkezete; jellemzői: kis létszám, politikai közvetlenség, politikai szabadság,
igazságosság, erkölcsi jelentéstartalom. A civitas szó az ókori rómaiakhoz köthető, sajátos jogi jelentés: a polgár
jogi állapota (civis), emellett: populus romanus / senatus populusque romanus; res publica: a közösség dolgai, jó
állam és jó polgár. Az imperium a középkori államiság, keleten jellemző változata (Bizánci Birodalom): római jog
továbbélése, justiniánusi kodifikáció, keleti ortodoxia, imperium mint főhatalom. A regnum a középkori államiság
nyugati változata, jellemző rá a feudális partikularizmus, nem központosított, nincs közigazgatás, nincs egységes
jogrendszer, az állami funkciók a – pl. normaalkotás, ítélkezés – a hűbéri hierarchia különböző szintjein jelennek
meg. A hatalmi viszonyok megjelölésére használatosak az imperium és regnum szavak is. Status jelentése: az
uralom formája, a kormányzás konkrét módja (regimen) és a kormányzás hatalmi jellege, az uralkodó helyzete,
állapota (pl. méltóság megjelölése), közjó, az állam általában vett politikai viszonyai, a középkor vége felé:
asszociálódik a hatalmi alá-fölérendeltséggel. 15-16. századi Itália, kialakulnak a modern államok első formái,
itáliai nyelvjárással: stato.
4. Mi a jelentősége Nicolo Machiavelli munkásságának az államelméletben?
Sokak szerint Machiavelli használta először modern értelemben az állam szót. 15-16. századi Itália, kialakulnak a
modern államok első formái, itáliai nyelvjárással: stato. Machiavelli már kifejezetten a mai értelemben használja,
jelentése: fejedelem vagy egy szűkebb politikai csoport által gyakorolt politikai hatalom, terület és népesség, mint a
hatalom tárgya, kormányzás és kormányzati forma.
5. Mi a jelentősége Georg Jellinek munkásságának az államelméletben?
A modern állam Georg Jellinek német államtudós, jogászprofesszorhoz köthető. Általános államtan (Allgemeine
Staatslehre) koncepciója: minden tartós szövetségnek olyan rendre van szüksége, amelynek alapján kialakul és
megvalósul az akarata, meghúzzák határait, s amely szabályozza tagjainak helyzetét és hozzá való viszonyát. Az
államiság feltételeit három általános és szükségszerű elemre vezeti vissza, megalkotja az állam normatív fogalmát,
állam közjogi fogalmának „háromelemű tanát (Drei-Elemente-Lehre)” 1. Államterület 2. Államalkotó népesség 3.
Adott terület felett gyakorolt, eredeti és mások által elismert főhatalom.
6. Mit jelent az állam formális (háromelemű) tana?
A formális definíció klasszikusnak számító megfogalmazása Georg Jellinektől származik. Eszerint az államot a
következő három elem határozza meg: államterület, államalkotó népesség, adott terület felett gyakorolt eredeti és
mások által elismert főhatalom. A fenti definíciókat azért mondjuk formálisnak, mert – első pillantásra legalábbis
úgy tűnik – csupán külsődleges jellemzőket tartalmaznak. A formális államfogalmak tehát úgy kezelhetők, mint
amelyek azon minimális feltételekre, vagy legalábbis azok egy részére mutatnak rá, amelyek nélkül az államiság
elképzelhetetlen.
7. Mit értünk személyi/ és területi felségjog alatt?
Az állam területi felségjoga alatt az állam teljes és kizárólagos főhatalmát értjük, amely a saját államterületén
minden és mindenki felett, más hatalom kizárásával érvényesül, és ennek értelmében az állam jogosult megalkotni
és kikényszeríteni a területén érvényes jogrendet.
Az állam népessége az állam polgárainak összességét jelenti. Az állampolgárság az állam és az egyén között
kialakuló sajátos jogviszony, amely a jogok és kötelezettségek kölcsönös rendszerét jelenti. Az állampolgárok
az államhatalom alanyai abban az értelemben, hogy jogok illetik meg, tárgyai abban az értelemben, hogy
kötelezettségek terhelik az állammal szemben.
Az államnak a területén élő népességre a személyi felségjoga terjed ki, ami azt jelenti, hogy az államot illeti meg a
legfőbb jogi hatalom arra vonatkozóan, hogy megalkossa és érvényesítse a területén élőkre vonatkozó szabályokat.
Az állampolgárság alapozza meg a személykötelékként felfogott államhoz fűződő viszonyt és az állam személyi
felségjogának terjedelmét: az állam és az egyén között jogilag szabályozott speciális állampolgársági jogviszony
keletkezik.
8. Hogyan értelmezhető a „külső és belső” szuverenitás fogalma?
A belső szuverenitás államon belüli viszonyokra vonatkozik, és azt határozza meg, hogy az állami döntéshozatali
rendszerben ki a szuverén, kit illet meg a főhatalom, ki a hatalom végső letéteményese. Vagyis a belső szuverenitás
az állami döntéshozó mechanizmusban a legfőbb hatalmat, a hatalom végső letéteményesét, illetve az általa alkotott
szabályokat (alkotmányt, törvényt) jelenti az állam területén élő lakosság vonatkozásában.
Külső szuverenitásról akkor beszélünk, amikor az állam saját államisággal, függetlenséggel rendelkezik, nincs
alárendelve más államoknak, sem az államközi kapcsolatok más szereplőinek, így döntéseit külső befolyás,
kontroll nélkül hozza.
9. Határozza meg az állam – mint a nemzetközi kapcsolatok legfontosabb szereplője –fogalmát!
A nemzetközi viszonyok elméletében kiemelt jelentősége van a szuverén állam koncepciójának, a szuverenitás a
modern államiság legfontosabb ismérve, függetlenül attól, hogy ki vagy mi a szuverenitás hordozója, az államközi
kapcsolatokban az államot tekintjük szuverénnek. Az új államalakulatok nemzetközi elismerésének éppen az a
jelentősége, hogy az elismerés pillanatától kezdve a kérdéses ország a nemzetközi életben önállóságot nyer, így a
külső értelemben vett szuverenitás birtokosává válik. Kérdés persze, hogy az új állam rendelkezik-e a legfőbb
hatalom gyakorlásához szükséges képességgel a saját területén.
10. Mit mond ki a Montevideoi Egyezmény az államisággal kapcsolatban?
1933. évi montevideói egyezményre, amely szerint: „az államnak, mint nemzetközi személynek a következő
feltételeket kell egyesítenie: állandó lakosság, meghatározott terület, kormány és más államokkal kapcsolatba lépés
képessége.”
11. Jellemezze az antik görög és római államelmélet sajátosságait!
Az antik görög politikai gondolkodást a következők jellemezték. A politikai és etikai szempontok szimbiózisa, a
kis létszámú polgárság miatt a személyes elem nagyobb szerepet kapott – a politikai élet közvetlen jellegű volt, az
államtól független magánszféra hiányában az egyén nem függetlenedett a ma ismert életben a politikai közösségtől,
a köz-és magánügyek összefolytak, a korszak uralkodó eszméje az igazságosság (diké), a politikai eszméket értelmi
úton igyekeztek igazolni vagy cáfolni.
A római népre jellemző „gyakorlati szellem” mellett Rómában nem jött létre a görögök által elért nívóhoz
hasonlatos politikai gondolkodás, dacára annak, hogy a Római Birodalom kiépülése az ókori történelem
legjelentősebb politikai fejleménye volt. A római szerzők által latin nyelven írt, politikai filozófiával foglalkozó
munkákat tekintve Cicero munkáján kívül csak néhány töredékesen fennmaradt mű említhető meg; de a
szónoklatok, epigrammák, eposzok, történetírói munkák tárháza ennél jóval gazdagabb.
12. Ismertesse Szókratész állam- és politikaelméletét!
Szókratész nézetei: létezik egy egységes világrend az ember felett; az állam csak az egyik szükséges alkotóeleme
ennek az isteni világterven alapuló felsőbb rendnek; az államban mint „magasabb rendben” élni ugyanakkor
minden embernek a legfőbb hivatása. De: ha a kormányzat zűrzavart szül, ha csak uralkodik és nem segít, ha
parancsol, de nem vezet, miként bírható rá egyáltalán az egyén, hogy engedelmeskedjék a törvényeknek, és
önérdekét a közjó határai közé szorítsa?! Az állam vezetése olyan kihívás, amihez az ember sohasem lehet elég
értelmes, és ami a legjobb elmék „korlátozatlan gondolkodását” igényli. A jogot és az államot az önálló
tudományként kezelt etikára vezette vissza.
13. Ismertesse Platón állam- és politikaelméletét!
Politikaelmélete erkölcsi megalapozottságú, és az élet legfőbb tudománya a jó és a rossz közötti választás – amin
az igazságos és igazságtalan közti döntés értendő. Az ember pedig akkor lehet a legboldogabb, ha ebben az
értékpárban helyesen választ. Gondolkodásának középpontjában egy olyan állam ideája, amely megvalósítja az
igazságosság társadalmi rendjét: „idea-tan” a létező (korrupt) viszonyokkal szemben egy tiszta eszmékből derivált,
tökéletes, ugyanakkor utópikus színezetű államot vázolt fel. Az „ideális tökéletességű állam” akkor valósul meg, ha
„ideális tökéletességű vezető” kerül az élére, aki magasan kvalifikált mind erkölcsi tekintetben, mind az ismeretek
és a „gyakorlati bölcsesség”, az emberismeret és az élettapasztalat dolgában, és akinek a többiek alárendelik
magukat. Az államban az emberi lélek három fő formája (érzelem, akarat, ész) nyomán az „állampolgárok” három
osztályát különböztette meg: a kormányzókét, a harcosokét és a munkásokét. Mindegyik osztály saját hivatással és
erénnyel rendelkezik; Ezen erények kiegyenlítésére hivatott az igazságosság: az az erény, amely szerint mindenki a
számára rendelt feladatot végzi. Az állam vezetői a legkiválóbb filozófusok, akik ismerik az igazságot, az örök
eszméket, s az igazságosság eszméjét. Platón megkülönböztetett jó és rossz államformákat. Az eszményi államnak
rendszerint két formája van: királyság és az arisztokrácia. Ha a vezetők között egy kiemelkedő államférfi akad,
akkor királyság az államforma, ha több akkor arisztokrácia a helyes államforma. A demokrácia jelszava a
szabadság, de vezető nélküli, „tarkabarka” államformáról van szó, amely az egyenlőknek és az egyenlőtleneknek is
egyenlőséget akar biztosítani, a demokrácia száműzi a józan önmérsékletet, a mértéktartást és a költekezésben való
szerénységet.
Hibás államformák: Türannisz, Timokrácia, Oligarchia, Demokrácia
14. Ismertesse Arisztotelész állam- és politikaelméletét!
Arisztotelész rendszerében az etika, a gazdaságtan és a politiké, a politikai közösség kormányzásának tudománya is
az államtudomány alá sorolódik be. Az államtudomány fő feladata nála az egyének és az egész politikusi közösség
számára való jó élet feltételeinek kimunkálása. Az államképződés alapja, hogy az ember természeténél fogva zóon
politikon, társas (poliszt alkotó, állami) élőlény. Az embernek az élete fenntartásához és tökéletesítéséhez szüksége
van a másokkal alkotott közösségre. Az emberi boldogság csak a poliszban teljesedhet ki; az állam teszi az embert
emberré a szó szoros értelmében. Eme politikai közösségen kívül az ember semmi, a poliszban viszont az emberi
élet teljessége valósul meg: a végső cél, a legfőbb jó, az „autarkia”, amit úgy jellemez, mint az „önmagában való
elegendőség”. Ez az államképződési (társulási) ösztön hajtja az embert előbb a családalapításra, majd a község,
végül az állam alapítására; az állam a család és a község közösségéből származik, és léte természeti szükségleten
alapul. Az állam organikus egésznek tekinthető, az az állam működik jól, amely a középrétegekre támaszkodik, a
közjó szem előtt tartásával a szélsőségektől mentes közérdeket érvényesíti. A hatalmon lévők száma és közérdek
érvényesülése alapján jó és rossz államformákat különböztetett meg: a monarchia egyetlen ember uralma, az
arisztokrácia a kevesek uralma, a politeia a sokak uralma. Ezek elfajzása a türannisz, az oligarchia és a demokrácia.
15. Ismertesse Cicero állam- és politikaelméletét!
Fennmaradt beszédei és értekezései a római kori politikai filozófia fontos forrásai, bölcsészetét nagyrészt Platón,
Arisztotelész és a sztoikusok műveiből merítette; érdeme, hogy a görög filozófia egyes gondolatait latin nyelvre
„adaptálta”. A törvényt természetjogi alapokon definiálta a valódi törvény az ésszerűség, a helyes ész elveivel
azonos, amely megfelel a természetnek, és ebből deriválható az összes többi törvény. Ez a jog minden népre
vonatkozóan, és minden időben örök és változtathatatlan. Az államnak jogállammá kell válnia; az állam autoritása
a természetjogból ered. A „jogtalanság állama” illegitim képződmény; nem törvényes, ezért nem is kell neki
engedelmeskedni: a törvényszegő kormányzatokkal szemben biztosított az ellenállás joga. az állam morális
közösséget jelent; • az állam az összes polgár közös tulajdona (res populi / res publica) • az állami autoritás a
népből vezethető le, a hatalmat azonban törvényes keretek között kell gyakorolni. • a legjobb alkotmány szerinte is
a különböző államforma-jegyeket vegyíti; • ennek mintaképét a római alkotmányban találta meg. Fontos az
egymást ellensúlyozó intézmények (a „végrehajtó hatalommal”, imperiummal bíró consulok, a tanácsadó
szerepkörű senatus tagjai, a népgyűlések által „felkent” magistratusok) léte. • Csak az erények szolgálhatják az
állam, ennek révén pedig a polgárok javát. • A haza üdve (salus rei publicae) a legfőbb törvény!
16. Mutassa be a Bizánci Birodalom államelméleti gondolkodását!
Az ortodox kereszténység fellegvára. A Bizánci Birodalom (395-1453) intézményei a Római Birodalom
intézményeiből alakultak ki folyamatos fejlődés révén, illetőleg az új körülményekhez történő progresszív
alkalmazkodással. A konstantinápolyi székhelyű uralkodó magának vindikálhatta a római császári címet, az
alattvalók pedig jogot formálhattak arra, hogy magukat rómaiaknak nevezzék. A szokások és hagyományos rítusok
arra szolgáltak, hogy hatalommal ruházzák fel az isteni döntés által kijelölt személyt; a nép és a hadsereg ezt a
döntést „egyöntetűen” elfogadta. I. Justinianus uralkodása fordulópont volt a Kelet-római Birodalom és a kora
középkor/késő antikvitás történetében: minden alkalmat megragadott, hogy az egyház jogait megvédje,
megerősítse, hatását pedig kiterjessze, uralkodása alatt olyan szerves egysége jött létre a római jognak (kodifikáció)
– 16. századtól használatos elnevezése Corpus Iuris Civilis – és hatása szinte minden kontinens jogalkotására
befolyással volt. A birodalom létezése = az isteni akarat kifejeződése. A birodalmat irányító ember = a
Gondviselés kiválasztottja. A császárság = a Gondviselés által irányított emberi intézmény.
17. Mutassa be a középkori keresztény Európa államelméletét!
A középkori politikaelméletben a jó állam fogalmának kérdése háttérbe szorult. A keresztény politikai filozófia két
legfontosabb pillére a hit (vallás) és az értelem (filozófia) volt. A hatalomgyakorlás kérdését pedig az egyházi
(sacerdotium) és a világi hatalom (regnum) versengése határozta meg, miközben a szuverenitás végső forrását az
isteni jogra vezették vissza: a hatásuk a pápaság és a császárság küzdelmében mutatkozott meg – a győzelmet hol a
pápa, hol a császár számára akarván kivívni. „Két kard elmélete”. Az államtani irodalomra a folyton növekvő és
erősödő egyház gyakorolta a legnagyobb hatást. Az államelméletekben az a világnézet tükröződött vissza, amelyet
tanaiban az egyház elfogadott, egyedül igaznak hirdetett, és amelyen az egész bölcselete nyugodott
18. Mit értünk reformáció alatt?
A protestáns forradalom (reformáció, hitújítás): a reformáció komplex jelenség, amelynek okai összetettek és
szertágazóak. Szimbolikus dátuma: a lutheri követeléseknek a wittenbergi templomkapura történt kifüggesztése
(1517. október 31)
19. Mutassa be a reneszánsz kor politikai gondolkodását!
A 15-16. századi Észak-Itáliából elinduló reneszánsz eszmeáramlatnak a humanizmust átható két meghatározó
vonása a realizmus és az utópia voltak. A realizmus magában hordozta a szekularizációs folyamatokat, az
egyháztól teljesen független, ugyanakkor igazolható, pragmatikus és erős világi hatalom, az önálló államiság
megteremtésének igényét. Felidéződtek a klasszikus görög és római köztársasági hagyományok; a városok polgárai
számára ez politikai relevanciával is bírt: legitimálták ugyanis az önkormányzat, a politikai autonómia és a
polgárság szabad státusza igényeit. A kor politikai gondolkodása Machiavelli A Fejedelem című munkájában
remekül érzékelhető.
20. Határozza meg az állam fogalmát Machiavelli a Fejedelem c. munkája alapján!
15-16. századi Itália, kialakulnak a modern államok első formái, itáliai nyelvjárással: stato. Machiavelli már
kifejezetten a mai értelemben használja, jelentése: fejedelem vagy egy szűkebb politikai csoport által gyakorolt
politikai hatalom, terület és népesség, mint a hatalom tárgya, kormányzás és kormányzati forma.
21. Mi Jean Bodin fő művének címe és mikor keletkezett?
Hat könyv a köztársaságról (1576)
22. Mi Thomas Hobbes fő művének címe és mikor keletkezett?
Leviatán (1651)
23. Mi Hugo Grotius fő művének címe és mikor keletkezett?
A háború és a béke jogáról (1625)
24. Melyek a szuverenitás fő elemei Bodin szerint?
Törvényhozás joga, Háborúindítás és békekötés joga, Legfőbb hivatalnokok kinevezésének joga, Legfőbb
bíráskodás joga, Megkegyelmezés joga, Hódolat fogadásának joga, Pénzverés joga, Adók és vámok kiszabása,
Tengeri jogok, Súlyok és mértékegységek megállapításának joga
25. Mi a szuverenitás külső és belső oldala?
A szuverenitásnak két oldala van, a külső – kifelé, más államok irányába – és a belső – befelé, az alattvalók
irányába
„A belső és külső, az államjogi és nemzetközi jogi szuverenitás megkülönböztetése folytán az előbbi
következményeként szokták említeni az állam azon jogát, hogy politikailag berendezze magát, vagyis alkotmányt,
törvényeket készítsen magának; emellett kiemelik azt a jogát, hogy a maga részére általában jogszabályokat
alkosson.1 […] Minden olyan kísérlet, amely a belső szuverenitásból folyó jogok felsorlására törekszik, szubjektív
jogokként igyekszik feltüntetni azt az anyagi hatáskört, amellyel az állam a nemzetközi jog által garantált területen
belül rendelkezik. Ez a kísérlet azonban kilátástalan, hiszen az államot e területen belül, elvileg, az emberi
magatartás szabályozásának joga általában megilleti.”
2 „A külső szuverenitásból, vagyis függetlenségből folyó jogokként a következőket szokás felsorolni: a jogot más
államokkal szabadon közlekedni és a célból képviselőket, meghatalmazni (követségi jog), a nemzetközi szabályok
megtartása melletti háborúviselésre3 és szerződéskötésre vonatkozó jogot; emellett jogot az egyenlőségre, a
tiszteletre és így tovább. Különösen ki szokás emelni az államnak arra való jogát, hogy kizárhassa saját területéről
minden más állam állami ténykedését, hogy más állam bíráskodása alá nem vethető, s hogy küldöttei a fogadó
állam hatalma alól kivétessenek, hogy állampolgárait a külfölddel szemben megvédelmezze. Nyilvánvaló, hogy ez
a felsorolás sem lehet soha teljes.
Külső aspektusa szerint az államok egyetlen, maguknál magasabb hatalomnak sincsenek alávetve; más államok
nem avatkozhatnak be
belső vonatkozása alapján pedig szabadok politikai rendszereik megválasztásában, és belügyeikről egyetlen külső
hatalomnak sem tartoznak elszámolási kötelezettséggel.
26. Mi tud a Szent Korona-tanról?
Magyar szuverenitás-elmélet. A korona testesíti meg a hatalmat. A korona az isteni legitimáció objektivált formája.
Az ország a koronáé. Magyar szuverenitás-elmélet. Az államhatalom (a törvényhozás és a kormányzás) teljessége a
Szent Koronát illeti. A magyar nemzetet (Corpus Hungaricum) jogi személyként kézzel foghatóan megtestesítő
szimbólum. Az államfő személyének a kiválasztásának a joga a magyar nemzetet illeti meg. A koronázás a hatalom
átruházás legitim útja, a legitim hatalom gyakorlás egyik alapja. Minden jog és tulajdon forrása a Szent Korona. A
Szent Koronáé az ország területe. Az ellenállás joga és kötelessége. Minden jogszabálynak, továbbá a törvényhozó,
a végrehajtó és a bírói hatalom intézkedéseinek is meg kell felelniük a Szent Korona eszmének. A koronázással
kapja meg a szuverenitást. A második vh. végéig meghatározó.
27. Mi a népszuverenitás?
A népszuverenitás egy olyan politikai eszme, ami szerint minden kormányzati hatalom forrása a nép, vagyis
közhatalmat csak az emberek ruházhatnak egymásra. A népszuverenitás eszméje szerint nincsen szükség
uralkodóra (szuverén), hanem az uralkodó feladatát maga a nép is elláthatja. Egyesülési szerződést kötnek az
emberek egymással. Mindenki lemond minden jogáról a közösség javára. A szuverén maga a nép. A szuverenitás
az általános akarat. Létrejön egy olyan politikai test, amelyben az egyes egyén ennek kiszakíthatatlan,
elkülöníthetetlen részévé válik.
A felvilágosodás új elképzelése (17. század)
Olyan politikai eszme, ami szerint minden állami főhatalom hatalom forrása a nép, tehát nincs szükség
uralkodóra (szuverénre), mert az uralkodó feladatát a nép látja el
a hatalom a néptől származik, amely választások útján átruházza a hatalmát (hatalmának egy részét)
választott országgyűlési képviselőire (közvetett); illetve népszavazással gyakorol hatalmat (közvetlen)
legfőbb politikai rendszere: demokrácia (=népuralom)
a népszuverenitás gondolatának legnagyobb hatású teoretikusai: Thomas Hobbes, John Locke és Jean-
Jacques Rousseau
Emberi és polgári jogok nyilatkozata (1789): a francia forradalom egyik alapvető dokumentuma, mely az
emberek egyéni és közösségi jogait határozza meg
Virginiai Jogok Nyilatkozata (1776): kihirdeti a polgárok eredendő jogait, ideértve a „nem megfelelő”
kormányzat reformjának vagy megszüntetésének jogát.
28. Mi az államszuverenitás?
A főhatalom évszázadok óta vita tárgyát képezi a jogtudósok és politológusok között. Viszont az általánosan
elfogadott, hogy a szuverenitásnak két oldala van (külső oldal-más államok irányába és belső oldal-alattvalók
irányába). A szuverenitás belső oldala az államnak azt a képességét jelenti, hogy önállóan határozza meg és tartja
fenn belső állami-jogi rendjét, továbbá főhatalmat gyakorol a területén lévő természetes és jogi személyek,
valamint dolgok felett (belső szuverenitás). A szuverenitás külső oldala szerint az állam független, vagyis minden
idegen hatalomtól szabad és önálló államisággal rendelkezik, továbbá tekintet nélkül tényleges gazdasági vagy
katonai erejére és helyzetére, a nemzetközi életben – a nemzetközi jog alanyaként – az egyenlőség alapján vesz
részt (külső szuverenitás). Az állami szuverenitás külső és belső oldala közötti megkülönböztetés fogalmilag
lehetséges és célszerű, de e két aspektus egymással elválaszthatatlanul összekapcsolódik, és egységet alkot.
Államszuverenitás: államé a főhatalom, belső és külső oldal
29. Mi a jogszuverenitás?
Az államhatalom korlátja a jog = jogállami korlátok, és az alkotmány a szupremációja. A jogszuverenitás a jog
főhatalom jellegét abban az értelemben ismeri el, hogy minden államhatalmi megnyilvánulásnak alkotmányosnak
kell lennie, a hatalom alapja a jog, tehát az alaptörvény szupremáciája érvényesül. Mivel az alkotmány – a
jogforrási hierarchia csúcsán elhelyezkedő – alaptörvény, ezért a benne megfogalmazott intézményes garanciák
biztosítják az államhatalom korlátozását, önkényes gyakorlásának tilalmát, vagyis az államhatalom joghoz kötését,
a jogállamot (jogállamiság).
az államhatalom korlátja a jog, jogállami korlátok, alkotmány szupremáciája
30. Mi a szubszidiaritás?
Az egyik legfontosabb elve az EU-nak.
Szubszidiaritás: a közhatalom gyakorlása során az egyénhez legközelebb álló szinten szükséges megoldani
feladatokat, decentralizáció
31. Mi John Locke fő művének címe és mikor keletkezett?
Két értekezés a kormányzatról (1689)
32. Mi Jean-Jacques Rousseau fő művének címe és mikor keletkezett?
A társadalmi szerződésről, avagy a politikai jog elvei (1762)
33. Nevezzen meg három gondolkodót, akinek elmélete a társadalmi szerződés előfutárának tekinthető!
Thomas Hobbes, Benedictus Spinoza, John Locke
34. Mit tud a természetjog modern megítéléséről?
A természetjogi elméletek indokának és aktualitásának alátámasztására jó alkalmat teremt az emberi jogok és a
személyiségi jogok vizsgálata. Ezen jogosultságok tartalma és elismertsége napjainkban szinte valamennyi
államban azonos, a jogvédelem módjában, a személyében megsértett ember számára rendelkezésre álló jogi
eszköztár milyenségében találhatóak csak eltérések. A személyiségi jogok az ember veleszületett jogai, melyek
függetlenek az aktuális hatalom akaratától. Egyetlen állam sem teheti meg, hogy ezeket az ember természetében
kezdettől fogva benne rejlő jogokat korlátozza, ne ismerje el vagy aktuális akaratához igazodó tartalommal töltse
meg.
35. Hobbes elméletében milyen jog marad az alattvalóknál?
Az állam létrejöttét követően a közös megállapodás által az egyének lemondanak minden természetjogukról, kivéve
az önvédelem jogáról. Hobbes szerint az emberek konstans hadiállapotban élnek (mindenki mindenki ellen), ezért
az egyén saját életének védelme érdekében minden rendelkezésére álló eszközt (legyen szó akár egy embertársáról,
annak életéről) felhasználhat. Ebből adódóan az értelem általános szabálya az, hogy amíg van remény a békére és
annak fenntartására, minden erőnkkel azért kell küzdeni, hogy ez megvalósulhasson vagy fenntarthatóvá válhasson.
Amint a remény elveszik, az egyén a háború minden eszközét és előnyét felhasználhatja saját életének védelme
érdekében.
36. Melyek a természetes jogok Locke szerint?
Természetes jogok: – Élethez való jog – Szabadsághoz való jog – Tulajdonhoz való jog
37. Miben volt újdonság Rousseau elmélete a természeti állapotról?
Ellentétben Hobbes és Locke feltételezéseivel, nála a természeti állapot a legteljesebb béke állapota volt. Az
emberek szabadok (fizikailag függetlenek) és egyenlők voltak, mivel azonban egymástól elszigetelten éltek,
önfenntartási törekvéseik nem ütköztek mások ugyanilyen törekvéseibe. Azonban a társadalmi fejlődés
egyenlőtlenségeket okozott, s ezek hadiállapot formájában megszilárdultak. Rousseau szerint ennek a rossz
iránynak az alternatívája a társadalmi szerződés, aminek célja ugyanis az, hogy megakadályozza a történelem
ilyen előrehaladását.
38. Mit tud az általános akaratról?
Rousseau államról alkotott elméletének középpontjában az általános akarat (volonté générale) fogalma áll, amely
a társadalommá egyesült emberi közösség érdekeinek kifejezője és biztosítéka. Ez az akarat egyrészt azt
biztosítja, hogy a kifejezett közakarat ne térhessen el a közérdektől. Az általános akarat másrészt a
közérdeknek a magánérdekkel szembeni érvényesülését biztosítja, vagyis annak a garanciája, hogy semmilyen
magánérdek ne kerülhessen a közérdek helyére. Az általános akarat alapján az egyén kényszeríthető is, tehát aki
nem hajlandó követni az általános akaratot, azt az egész alakulat fogja engedelmességre kényszeríteni, más szóval
kényszeríteni fogják, hogy szabad legyen. Az általános akarat mindig a köz hasznára törekszik és ezért olyan
politikai berendezkedést kell létrehozni, amelyben ez az akarat mindig hangot kaphat
39. Mit mondott Hume a szokásról?
David Hume a szerződéselméletek kritikusaként úgy vélte, hogy nem egy képzelt szerződés, hanem a szokás tartja
össze az államot: „az emberek megszokásból engedelmeskednek a hatalomnak”. Sokan Hume-ot tartják a
szerződéselméletekkel szembeni első átfogó kritika megalkotójának. Visszautasította azt a gondolatot, hogy a
társadalmi szerződés feltétlenül szükséges egy legitim politikai hatalom működéséhez. Hume szerint az
aktuálisan létező kormányzatok történetében nehezen találnánk társadalmi szerződést, sőt, a ma létező
kormányzatok eredetileg hódítás vagy birtoklás révén alapozták meg hatalmukat, s nem pedig a polgárok önkéntes
beleegyezése révén. Az engedelmesség és alávetettség megszokottá vált, a legtöbb ember nem is firtatja ezek
eredetét vagy okát. Hume nem tagadja, hogy a nép beleegyezése a kormányzat legitim alapja lehet, de azzal nem
ért egyet, hogy valamennyi kormányzatot erre alapoztak volna, s ezért a kormányzat más alapjait is el kell
fogadnunk.
40. Hol fedezhetőek fel a szerződéselméletek a modern gondolkodásban?
A konkrét szerződéselméletek háttérbe szorultak, azonban alapeszméik máig hatnak. Ilyenek például a
népszuverenitás és demokrácia. Megegyezés az állampolgárok, hogy ki gyakorolhat felettük főhatalmat, minden
alkotmányban. Magyarország Alaptörvényében is szerepel, hogy „(3) A közhatalom forrása a nép. (4) A nép a
hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja.”
41. Mely három hatalmi ágat különböztette meg John Locke?
Törvényhozó hatalom – általános, nem állandóan működik
Végrehajtó hatalom – különös, konkrét, folyamatosan működő, államon belül
Föderatív hatalom – védelem külső irányba
42. Mit mondott Benjamin Constant az államfői hatalomról?
Az egyes hatalmi ágak közötti egyensúly fenntartását célzó önálló, „semleges” államfői hatalom gondolata is
megjelent. Benjamin Constant szerint az alkotmányos monarchia az uralkodó (államfő) személyében megteremti
azt a semleges hatalmat, amely a különböző hatalmi ágak közötti összeütközés, akadályozás és „zavaros
kereszteződés” esetén „ismét medrükbe tereli őket” Szerinte ez az erő nem lehet sem a törvényhozó, sem a
végrehajtó, sem pedig a bírói hatalom, mert ha valamelyikük ilyen hatáskörrel rendelkezne, akkor ezt arra
használná fel, hogy a másik kettőt megsemmisítse. Ezért rajtuk kívülállónak, semlegesnek kell lennie, hogy
„működése elkerülhetetlenül érvényesüljön, ahol csak szükséges, és hogy ellenségesség nélkül oltalmazhasson és
helyreigazíthasson”. Az uralkodó (államfő) hatalmát (pouvoir royal) ezekhez képest középen, de a többi felett
álló, egyszerre legfelső és közvetítő, egyensúlyozó hatalomként jelölte meg. Az államfő így ebben a modellben a
többi hatalmi ág fölé került, de Constant nem tekintette a végrehajtó hatalom csúcsának. Ha ugyanis az államfő a
végrehajtó hatalom része és ennek legfőbb megjelenítője, akkor nem állhat a hatalmi ágak felett és az államhatalmi
ágak elválasztása szempontjából nem minősülhet semlegesnek.
43. Mi Montesquieu fő művének címe és mikor keletkezett?
A törvények szelleméről (1748)
44. Mi Constant fő művének címe és mikor keletkezett?
A régiek és a modernek szabadsága (1819)
45. Mely ország a legtisztább példája a hatalmi ágak elválasztásának?
Az Amerikai Egyesült Államok
46. Mely tényezők akadályozták a hatalmi ágak elválaztásnak tiszta megjelenését Európában?
Montesquieu kétféle szabadságról beszélt. Az egyik az alkotmányban megvalósuló szabadság, s ezen belül
helyezhető el a hatalmi ágak egymáshoz való viszonya. Ezt a korabeli Európa még nem ismerte, írott
alkotmánnyal ekkor még egyetlen ország sem rendelkezett. A XVIII. században az ősi törvények és az
évszázadok folyamán felgyülemlett szokások képezték az egyes államok alkotmányát. Bibó István a következőket
sorolja:
A legnagyobb akadályt az Európában évszázadok óta létező monarchiák intézménye volt, amelyek isteni
tekintéllyel rendelkeztek. Az államszervezet egy nagy erejű, központi jelenség volt, a törvényes hatalom legfőbb
forrása volt mind törvényhozói, mind végrehajtói, mind bíráskodási tekintetben (Amerikában ezt a nép testesítette
meg). Nehezen mondtak le törvényhozói hatalmukról az uralkodók. Nagy nehézséget jelentett a hivatalnoki kar
nyomása, mivel a törvényhozás, különösen pedig a bírói hatalom beavatkozását próbálta visszautasítani. A
népszuverenitás elvével sem sikerült összeegyeztetni tökéletesen a hatalmak elválasztásának montesquieu-i elvét,
a népszuverenitást a hatalmak egyikeként akarták az egész rendszerbe beilleszteni. Ebből az következett, hogy a
törvényhozó hatalom erősebbé vált, valamint megjelent az alkotmányozó hatalom is.
47. Mit jelent a hatalmi ágak elválasztása vertikális szinten?
A hatalommegosztás vertikális (föderatív) szinten is értelmezhető, ami különböző cselekvési színterek közötti
felosztást jelent. A vertikális hatalommegosztás általános értelemben olyan rendezőelven épül fel, amelyik a
hatalom gyakorlásának egyes területi vagy testületi szintekre történő tagolásaként jelenik meg. A
hatalommegosztás elvét ugyanis az a megoldás is megvalósíthatja, ha az államhatalmat (közhatalmat) központi,
területi vagy helyi szintekre, illetőleg autonóm testületekre osztják fel. Ebben az értelemben szokás központi,
területi, helyi, illetőleg testületi hatalomról beszélni. E megoldás lényege az, hogy az e szinteken kialakított
hatalomgyakorló szervek olyan döntési feladat- és hatáskörökkel rendelkezzenek, amelyet önállóan, saját
felelősségre, és egymáshoz kapcsolódva, egymást kiegészítve és kontrollálva alkalmaznak.
A hatalommegosztásnak ez a vertikális módja – a hatáskörök differenciáltságára tekintettel – alapvetően négyféle
lehet:
a központi, a területi (regionális) és a helyi szintek között
egyfelől az állam, másfelől azoknak a testületeknek az esetében, amelyek meghatározott közfeladatokat,
közigazgatási feladatokat is ellátnak, és ennek keretében saját tagjaik tekintetében közhatalmat (is)
gyakorolnak
a szövetségi államokban a föderatív hatalommegosztás döntő mértékben a szövetségi szint és a tagállamok
között
nemzetközi és szupranacionális (nemzetek feletti) szinten
99. Mit értünk decizionizmus alatt? Hogyan kapcsolódik ez az állam politikai fogalmához?
A jogrend már nem képes működni, kötőereje nem működik. A politika felülemelkedik a jogrend működésén. az
állam fogalma a politikai fogalmát előfeltételezi o barát és ellenség viszony: a politikai cselekvések és indítékok
visszavezethetők a barát és ellenség megkülönböztetésre o bármi politikává lehet, ha abban a fenti kritérium
(emberek barát-ellenség szembeállítása) felfedezhető
100. Mi a jus belli?
A háború indítás joga. Arra vonatkozó
101. Melyek az államalkotó tényezők?
terület, népesség, főhatalom
102. Mi az állam egyszerű fogalma?
Meghatározott területen élő nép szervezett főhatalma, ez a gyakorlatban kiegészül a más államok általi
elismeréssel.
103. Melyek a szuverenitás korlátai?
Csak elvileg korlátlan. Nemzetközi jog pl. nemzetközi szerződések, bíróságok döntései, emberi jogok. Európai
Unió joga: a tagállamok szuverenitásuk egy részéről lemondanak az EU javára. Más államok szuverenitása.
Önkéntes korlátok.
104. Melyek a szuverenitás jelképei?
Általános jelképek: Címer, Himnusz, Zászló
Háborús, sport, diplomáciai eseményeken az ország megkülönböztetésére Érzelmi szerep Heraldika: címertan,
Vexillógia: zászlótan Történeti jelentőség – színek, formák Szent Korona
105. Mi az államterület fogalma?
Az a térség, amelyben a főhatalom teljesen és kizárólagosan érvényesül. Teljes: kiterjed minden rajta tartózkodó
személyre és dologra. Kizárólagos: idegen állam nem fejthet ki semmiféle tevékenységet. Kiterjed rá a szuverenitás
106. Milyen fajtái vannak az államterületnek?
Tpusai: Szárazföldi Vízi Folyók, tavak Tenger meghatározott részei Légi Úszó és repülő államterület:
Úszó: állam lobogóját viselő hadihajók Repülő: az államban lajstromozott repülőgépek fedélzete
107. Mi az államhatár fogalma?
Elválasztja az állam területét más államokétól. A Föld felszínén áthaladó képzeletbeli síkok összessége
108. Mit tud a Schengeni Egyezményről?
Szabad mozgás biztosítása
Schengeni Megállapodás (1985) Határellenőrzés eltörlése Nem minden tagállam tagja Indokolt estben
ideiglenesen visszaállítható
109. Mit tud az állam légi területéről?
Sokáig mindenki által szabadon használható terület
Légi közlekedés – szabályozás szükségessé vált
Osztja az alatta fekvő szárazföldi terület sorsát
Légi járművek lajstromozása (ahol lajstromba vették, oda tartoznak)
Áthaladás, leszállás biztosítása
110. Mit tud az állam vízi területéről?
Vannak édesvízi és tengeri területek. Parti tenger: folyamatos kiterjesztése az állami hatalomnak.
szárazföld 12 tengeri mérföld parti tenger 24 t.m. csatlakozó övezet 200 t.m. kizárólagos gazdasági övezet nyílt
tenger (egyetlen állam uralma alatt sem áll)
Csatlakozó övezet: parti tengert követő zóna, amelyben a parti állam bizonyos rendészeti jogokat gyakorolhat
Kizárólagos gazdasági övezet: csatlakozó övezetet követő zóna, a parti állam gazdasági jogokat gyakorolhat
111. Mi a különbség a nép és a nemzet között?
Államalkotó nép – adott állam állampolgárainak összessége
Nemzet: a politikailag-államilag megszervezett és képviselt nép
az alkotmányjogban jelenik meg, Mélyen a népek kultúrájában gyökerezik Identitás fontos elemeit tartalmazza
Nincs angol megfelelője Eltérő koncepciók – politikai és kulturális nemzet
112. Mi a különbség a kulturális és a politikai nemzetfogalom között?
Sok kutató különbséget tesz a „politikai” és a „kulturális” nemzetfogalom között; az előbbi a politikai dimenzióra,
vagyis a nemzet függetlenségére és szuverenitására irányítja a figyelmet, az utóbbi pedig a kultúrától
elválaszthatatlan identitás problémájára.
A kulturális nemzetmeghatározás azt eredményezi, hogy az adott állam határain kívül élők is az adott többségi
nemzethez tartoznak, de egyben azt is jelenti, hogy az állam területén élő kisebbségek nem tartoznak az adott
nemzethez.
- a német partikularizmus hatására kialakul a kulturális nemzetfelfogás
- az objektív tényezők meghatározó szerepét valló megközelítések egy nemzet jellemzői közé a kultúrát, a
nyelvet, a közös történelmet, esetleg a közös vallást sorolják→ feltételezik , hogy ezeknek az objektív
kritériumoknak a megléte önmagában generál egy bizonyos nemzeti identitást
- a kulturális nemzet egy történeti közösség megtestesülése, egy identitásérzés kifejeződése, egy
természetes rend megnyilvánulása, amely a német eszmény alapja
- keleti nemzetfogalom
A politikai nemzetmeghatározás az egy államban élőket tekinti a nemzet tagjainak, így az adott állam területén
élő összes – etnikai, nemzeti hovatartozásától függetlenül – állampolgár tagja a nemzetnek, viszont a többségi,
nemzettel „rokon” határokon kívül élők nem tartoznak az adott nemzethez.
- az állampolgári jogok a lehető legszorosabban összekapcsolódtak a nemzethez tartozással – s e körülmény
vált a politikai nemzetfelfogás alapjává
- a francia forradalom és a napóleoni háborúk közvetve is szerepet játszanak a nacionalizmus
kialakulásában
- a francia univerzalizmus
- a szubjektív megközelítések a nemzethez való tartozás hitét tekintik a legfontosabbnak: nemzetről
csak akkor lehet beszélni, ha a hozzá tartozók érzik, vallják is odatartozásukat (a két felfogás vitája áll
Ernest Renan klasszikus tanulmányának középpontjában, ez az írás tekinthető az objektív, illetve
szubjektív nemzetmeghatározás első megfogalmazásának)
- nyugati nemzetfogalom