8.

tétel

Az athéni demokrácia működése

A démosz hatalomra kerülése, a demokrácia létrejötte

Időszámításunk előtt az 5. században valósult meg az athéni

demokrácia. Athén az ókori görög föld egyik legerősebb polisza, azaz
városállama volt. A demokrácia jelentése népuralom, ugyanis a
démosz, azaz a nép politikai szerepet kapott. I.e. 7. században
kezdődött el küzdelmük a hatalomért. Először i.e. 621-ben Drakón
arkhón írásba foglalta a törvényeket, majd Szolón i.e. 594-ben olyan
reformokat hozott, amelyek előkészítették a demokráciát, pl.
eltörölte az adósrabszolgaságot, mely a parasztság érdekeit
szolgálta. Esküdtbíróságot vezetett be, létrehozta a bulét, azaz a
400-ak tanácsát, s Athén lakosságát négy vagyoni osztályba sorolta,
mely az athéni polgárok társadalmán alapul (500 mérősök, lovagok,
ökörfogatosok, napszámosok). Az első három viselhetett politikai
tisztséget, de az utolsó az esküdtbíróságon részt vehetett. A vagyoni
beosztás lett az alapja a katonáskodásnak is. A politikai jogokat
kiszélesítette, az állam irányítását azonban a vagyonosok végzik, de
ebbe már a démosz vagyonosabb tagjai is bekerülhettek. I.e. 560-
510 azonban türanniszrendszer következett, amely egyeduralmat
jelentett Peiszisztrátosz vezetésével. A népre támaszkodva kerül
hatalomra, gazdaságilag megerősödik a démosz, de a politikától
távol akarja tartani, ezért a türannoszokat i.e. 510-ben űzik el.
Ezután demokrácia lesz.

Kleiszthenész és a demokrácia

I.e. 508-ban Kleiszthenész reformokat vezet be. A türanniszrendszer

(zsarnokság) ellen Kleiszthenész bevezette az osztrakiszmoszt, azaz
cserépszavazást, melynek lényege, hogy minden évben szavazni
kellett arra, hogy ki akar zsarnok lenni Athénban. Legalább 6000-en
kellett szavazni ahhoz, hogy a szavazás érvényes legyen. A legtöbb
osztrakonra, azaz cserépdarabra felírt athéni polgárt a város 10 évre
száműzte, de vagyonát nem kobozták el. Nem vagyoni (mint Szolón),
hanem területi alapon osztotta fel Athén lakosságát. Attikát, azaz az
athéni polisz területét 10 phülére (kerületre) osztotta. Egy phülé 3
részből állt: 1. Athén és környéke, 2. Attika belseje, 3. a tengerparti
rész, tehát az 1. iparosok, 2. a parasztság és 3. a kereskedők, azaz a
démosz minden rétege képviselve volt egy-egy phülében. Képviselői
a bulé tagjai.

A demokrácia intézményrendszere

A bulé létszámát 400-ról 500-ra emelte Kleiszthenész, ezért ezt az

500-ak tanácsának nevezzük. A tanácsba minden phülé évente 50-50
tagot küldhetett a 30. életévüket betöltött athéni férfi polgárok
közül kisorsolva. A 10 phüléből kikerült 50-50 képviselőből lett az
500-ak tanácsa. A bulé feladata, hogy javaslatokat, napirendi
pontokat fogalmazzon meg a népgyűlés számára, s kisebb ügyekben
döntsön. Ellenőrizték a tisztviselők munkáját, irányították a
pénzügyeket. Munkájukért napidíjat kaptak. A legfőbb törvényhozó
és döntéshozó szerv a népgyűlés, azaz ekklészia. Minden 20. évét
betöltött athéni férfi tagja lehet. A háború és béke kérdésében
dönthetett a népgyűlés, adókat vethetett ki, államszerződéseket,
szövetségeket köthetett. Az arkhónok testülete még az
arisztokratikus köztársaság idejéből származik, a 9 tisztviselőt
sorshúzással választották, s egy évig voltak hivatalban.
Peiszisztrátosz megnyitotta az arkhóni hivatalt a szegényebbek előtt
is. Korábban ugyanis arisztokraták töltötték be. Hadügyek,
gazdasági ügyek, közigazgatás és a pénzügyek intézése volt a
feladatuk.

Az Areioszpagosz, azaz Árész-dombi tanács a volt arkhónokból

került ki. Feladata a törvényesség és a tisztségviselők ellenőrzése.
I. e. 462-ben Periklész eltöröltette az Areioszpagosz azon jogát, hogy
a tisztviselőket ellenőrizze és bíráskodjon. A phülék polgárai közül
sorsolták ki az esküdtbíróság, azaz héliaia tagjait. 6000 fő felváltva
bíráskodott, s tagjai napidíjat kaptak a részvételért. A hadsereg
vezetését az egyes phülék élén álló katonai parancsnokok, azaz 10
sztratégosz, hadvezér látta el. A sztratégoszokat nem sorsolták,
hanem választották, hiszen hozzáértő emberekre bízták területük
védelmét. A sztratégoszokat a hivatali év lejárta után is újra lehetett
választani. A legjelentősebbek közé Periklész tartozott, aki 15 évig
volt sztratégosz. Az i.e. V. századi Athénban a demokrácia
kiteljesedése Periklész idején történt. Ez azonban csak az athéni
férfi állampolgárokra vonatkozott. Ők a lakosság kb. 10 %-át tették
ki. A nők, gyerekek, rabszolgák és a városba betelepülő idegenek,
azaz metoikoszok nem vehettek részt az állam irányításában. Maga
a demokrácia akkor működött jól, amikor a polgárok nagy része
érdekelt volt abban, hogy részt vegyen a politikai döntéshozatalban.
Periklész után már pénzért árulták a szegényebbek a polgárjogukat,
s ez a demokrácia hanyatlásához vezetett. Mintául szolgált a
későbbi korok számára is ez az államrendszer.