1. Az athéni demokrácia működése az 5.

században

Előzmények

Athén az Attika félszigeten terül el. Jón törzsek lakták.

Társadalma kezdetben két csoportból állt. Az arisztokraták, az előkelők

rendelkeztek nagyobb földekkel, csak nekik voltak politikai jogai. A démosz, azaz a nép
kereskedőkből, kézművesekből és földművesekből állt. Nekik nem voltak politikai jogaik.

A királyság megszűnését követően Athénban az arkhónok rendelkeztek a legfőbb

hatalommal. Arkhónból eleinte egy, majd három, s végül kilenc volt. Csak arisztokraták
lehettek arkhónok. Kezdetben életük végéig, majd tíz évre, később évente választották
őket. Ekkor már csak életükben egyszer tölthették be ezt a tisztséget.

A legfőbb bírói testületet, az Árész domb tanácsát, az Areiposzpagoszt is az egykori

arkhónok alkották.

Az arisztokratikus köztársaság nem biztosított politikai jogokat a démosz számára,

így a meggazdagodott kereskedőknek és iparosoknak sem. Ez belső ellentétekhez
vezetett.

A démosz módosabb és szegényebb rétegei is szembekerültek az arisztokráciával.

Emellett felértékelődött a hoplita, azaz a nehézfegyverzetű gyalogos katonák jelentősége.
A hopliták a démoszból kerültek ki, így a démosz nemcsak gazdaságilag, hanem
katonailag is jelentősebbé vált. Így a démosz is politikai jogokat akart.

Az első lépést ebben Drakhón törvényei jelentették.

• Az ellentétek csillapítását szolgálta, a szokásjogot foglalta írásba Kr. e 621-ben

• A rendkívül szigorú törvények voltak, védte a magántulajdont.
• A törvények továbbra is elsősorban az arisztokrácia érdekeit védték.
• De lehetséges, hogy Drakhón csak egy legendás törvényhozó volt és csak a
hagyomány kötötte nevéhez a törvényeket.

A második lépés Szólon reformjai voltak. Szolón Kr. e. 594-ben volt arkhon.

• Szolón reformjai a következők voltak:

• eltörölte az adósrabszolgaságot,
• és elengedte az adósságokat. Ez volt a démosz szegényebb tagjainak két
legfontosabb követelése.
• A politikai jogok alapjává a származás helyett a vagyont tette.
• Attika lakosságát vagyoni helyzet alapján 4 csoportba osztotta. Az első csoport volt
az ötszáz mérősök, a második a háromszáz mérősök, azaz a lovasok, a harmadik
csoport volt a kétszáz mérősök, azaz az ökörfogatosok, és a negyedik csoport volt
a napszámosok.

1
• A csoportba tartozás határozta meg az egyének katonai szerepét, azaz, hogy
milyen fegyvernemet tölthettek be a hadseregben, és hogy milyen hivatalokat
tölthettek be.
• Ezt a rendszert hívjuk timokráciának, azaz a vagyon uralmának.
• Az állam működését is megreformálta. A legszegényebb polgárok, tehát a
napszámosok is részt vehette a népgyűlésen és az esküdtbíróság tagjai közé is
bekerülhettek.
• A metoikoszok, azaz együttlakók, a rabszolgák, a nők és a gyerekek nem
rendelkeztek polgárjoggal.
• Szolón növelte a népgyűlés hatáskörét. A népgyűlésnek tagja volt minden athéni
polgár, azaz a 20 év feletti, athéni születésű szabad férfi. A népgyűlésen hozták a
törvényeket, itt választották meg a 10 hadvezért, azaz sztatégoszt, a 10
kincstárnokot, és a kilenc arkhónt. Mindannyiukat egy évre.
• A négyszázak tanácsát is létrehozta Szolón. A tanács folyamatosan ülésezett,
tényleges ügyekben döntött, felügyelte a törvények végrehajtását, előkészítette az
ügyeket a népgyűlés számára.
• Intézkedéseivel Szolón megteremtette a demokrácia (népuralom) alapját. A
demokrácia, azaz a népuralom olyan politikai berendezkedés, amelyben az
államhatalom (törvényhozás, kormányzás, bíráskodás) nem az uralkodó vagy egy
kiváltságos réteg, hanem a nép kezében van.

PEISZISZTRATOSZ

• Szolón reformjait követően az ellentétek nem csitultak.

• Az arisztokraták túl soknak, míg a démosz vezetői túl kevésnek tartották az
engedményeket.
• Az egyre élesebb politikai küzdelmet Athénban az arisztokrata származású
Peiszisztratosz használta ki.
• Fegyvereseket toborzott és megszerezte az egyeduralmat Kr. e. 560–527 közt,
haláláig volt Athén türannosza, azaz zsarnoka.
• Athénban ötven évig, Kr. e. 560 és 510. között maradt fönn a zsarnokság
rendszere, a türannisz.
• Peiszisztratosz elsősorban a szegényebb rétegekre támaszkodott.
• A jövedelem alapján évi adót vezetett be, amelyből fedezte nagyszabású
építkezéseit.
• A gazdaság fejlődése megerősítette a démoszt, amelynek egyre terhesebbé vált
az egyeduralom.

KLEISZTHENÉSZ REFORMJAI Kr. e. 508-ban, a demokrácia kialakulása

• A türannisz fölszámolása után olyan intézményrendszert hozott létre

Kleiszthenész, amely kizárja a zsarnokság visszatérését, és minden szabad
athéni polgárnak esélyt ad a hatalom ellenőrzésére.
• Az új berendezkedésben a politikai hatalom gyakorlása területi egységeken
nyugodott. Attikát három részre osztották: egy városira, egy tengerpartira és

2
 egy belső területre. Mindhárom területet további 10 kisebb egységre osztottak.
Ezután egy városi, egy tengerparti és egy belső területből hoztak létre egy
phülét. A 10 phülé területi alapú közigazgatási egység volt.
• A területi felosztás biztosította a szélesebb demokráciát, mivel megszüntette a
szabad polgárok közötti jogi különbségeket. Athéni polgár volt minden 20 év
feletti, athéni születésű szabad férfi.
• A legfőbb hatalom a népgyűlés kezében volt, amelyben minden athéni polgár
részt vehetett. A népgyűlés hozta a törvényeket döntött a háború és a béke
kérdéséről, minden fontosabb ügyben ők döntöttek. A népgyűlésben sorsolták
ki az esküdtbíróság 6000 tagját egy évre, akik felváltva bíráskodtak. A
népgyűlés választotta meg a vagyonosak közül egy évre a 10 sztratégoszt, a 10
kincstárnokot és a 9 arkhónt.
• Amikor a népgyűlés nem ülésezett, továbbra is a tanács vitte az ügyeket.
• A már Szólón idejében is létező testület létszámát felemelték, így jött létre az
ötszázak tanácsa, s tagjait a területi felosztás alapján sorsolták. Phülénként 50-
50 athéni polgárt.
• A tanács törvényjavaslatokat tett a népgyűlésnek, s kisebb jelentőségű
kérdésekben dönthetett is.
• Nem szüntették meg a volt arkhónok tanácsát, az Areioszpagoszt sem, de
feladata a tisztviselők ellenőrzésére szűkült.
• A katonai vezetőket sztratégoszokat nem sorsolták, hanem választottak
• A sztratégoszok lettek az athéni állam tényleges irányítói . Egy évre választották
őket, de a többi tisztségtől eltérően őket töbször is újra lehetett választani.
• Kleiszthenész a zsarnokság újjáéledését a cserépszavazás, azaz az
osztrakizmosz bevezetésével kívánta megakadályozni. Cserépszavazást
bármelyik athéni polgár kezdeményezhetett, a népgyűlés rendelhette el.
• Ha valakiről a polgárok úgy vélték, hogy zsarnokságra tör, cserépszavazással
tíz évre elűzhették Athénból, de vagyonát megtarthatta. A cserépszavazás a
következőképpen folyt: Minden athéni polgár fogott egy cserépdarabot, ráírta,
hogy kit akar eltávolítani Athénból. Az arkhónok először a cserepek mennyiségét
számolták meg, mivel csak legalább 6000 szavazat esetén volt érvényes a
szavazás. Ha érvényesnek számított, a neveket külön megszámolták, és aki a
legtöbb szavazatot kapta, 10 évre száműzték.

A Periklészi demokrácia volt a Kr. e. V. század közepén az athéni demokrácia fénykora.

• A fénykor összekapcsolódik Periklész nevével, aki 15 éven át Athén tényleges

vezetője volt. Évről évre megválasztották sztratégosznak.
• Periklész korára a jogi egyenlőség a szabad polgárok számára már megvalósult.
• A további fejlődést az jelentette, hogy a politikában, a közéletben való részvételt
a gyakorlatban is biztosították mindenki számára.
• A szegényebbek ugyanis korábban nem engedhették meg maguknak az
időigényes közéleti szereplést, mert dolgozniuk kellett a mindennapi
megélhetésért. Ezért bevezették a napidíjat.
• Napidíj járt az esküdtbíróságokon és a tanácsban végzett munkáért, majd
később a görög politikai életben sajátos szerepet játszó színházi előadások
3
 látogatásáért is. A színházi előadásokkal tudták legjobban befolyásolni az athéni
polgárok politikai nézeteit.
• A hatalom alapja továbbra is a népgyűlés volt, a népgyűlés hozta a törvényeket,
és döntött a legfontosabb ügyekben. A népgyűlésben sorsolták ki az
esküdtbíróság tagjait. Itt választották meg a 10 sztratégoszt és a 10
kincstárnokot. A népgyűlés rendelhette el a cserépszavazást.
• Változás volt, hogy az arkónok számát 10 főre növelték, de ekkor már sorsolták
őket a népgyűlésben, nem választották. A tisztség veszített korábbi
jelentőségéből.
• A Kr. e. V. század közepén Athén gazdasága virágzott.
• Fejődött a fazekasság, a fémipar, a hajóépítés.
• A leggyorsabban fejlődő ágazattá a kereskedelem vált.
• Növekedett az athéni behozatal és a kivitel, de fontos volt a közvetítő
kereskedelem is, amelyet Athén tengeri fölénye biztosított.
• Az iparban a fejlődés együtt járt a szakosodással és a nagyobb műhelyek
létrejöttével. Ezekben egyre nőtt a rabszolgamunka aránya.
• Így az athéni államnak nem okozott nagy megterhelést a napidíjak rendszere.
• A polgárok nem fizettek adót, de a felszabadított rabszolgák és a polgárjoggal
nem rendelkező szabadok, az együttlakók, azaz a metoikoszok igen.
• Jelentős jövedelem folyt be a kereskedelemből, a kikötői forgalomból, a
bírságokból és a laurioni ezüstbányákból.
• Ám a gazdasági fejlődés a vagyoni különbségek növekedésével járt.

Befejezés:

Athénban csak az athéni polgároknak, azaz a 20 év feletti, athéni születésű szabad

férfiaknak voltak politikai jogai. Ez a társadalomnak körülbelül csak 14,5%-a volt. Ki
voltak zárva a politikából az együttlakók, a rabszolgák, a nők és a gyerekek. Ennek
ellenére ez volt az ókori államberendezkedések közül a legdemokratikusabb. Az athéni
polgárokból és családtagjaikból került ki az athéni társadalom közel fele.

4
 2. A középkori városok és a céhek

Előzmények:

• Kr. u. 476. a Nyugat-római Birodalom bukása után a gazdaság és a városiasodás

hanyatlott. Megszűnt az árutermelés, a helyi kereskedelem, a kézművesség és a
pénzgazdálkodás. Önellátó gazdálkodás terjedt el, mindenki magának állított elő
minden szükséges terméket.
• Az ókori városok elnéptelenedtek, vidéki földbirtokokra költöztek ki az emberek. Az
önellátó nagybirtok, azaz az uradalom az a terület, amelynek földjei a nagybirtokos
tulajdonában, lakói, a jobbágyok pedig a nagybirtokos fennhatósága alatt voltak.

• A VIII. században megindult a mezőgazdasági fejlődés Nyugat-Európában. Új

termelési módok jelentek meg. A legelőváltó gazdálkodást felváltotta a két- majd
a háromnyomásos gazdálkodás.

• A legelőváltó, vagy más néven talajváltó gazdálkodásban kimerülésig, 4-6 évig

művelték a földterület egy kisebb részét. Kimerülés után másik területet fogtak
művelés alá. A kimerült föld újból művelés alá csak 10-30 év után volt vonható.

• Ezt váltotta fel a kétnyomásos gazdálkodás. A termőföld felét bevetették, a másik

felét ugaron hagyták, azaz pihentették, legelőnek használták. az ugaron az
állatállomány legelhetett, és trágyájával megújította a föld termőerejét. A szántót
és az ugart évente váltották. Sokkal nagyobb terület volt művelés alá vonva, mint
a legelőváltó gazdálkodásban.

• Később áttértek a háromnyomásos gazdálkodásra. A termőföldet három részre

osztották. Egyharmada volt a tavaszi vetés, egyharmada az őszi vetés,
egyharmada az ugar. A földek itt is évente rotálódtak, váltották egymást. Míg a
kétnyomásos gazdálkodásnál a földek fele, itt kétharmada volt művelés alá vonva.

• Új eszközök is megjelentek a mezőgazdaságban: a nehézeke, a szügyhám és a

borona. A csoroszlyás, kormánylemezes nehéz fordítóeke a kötöttebb földek
megművelését is lehetővé tette. A szántás mélyen feltörte a földet és meg is
fordította. Kicserélte az alsó pihent és a felső kimerült talajszintet. A fojtó nyakhám
helyett a szügyhám elterjedése tette lehetővé a nehézeke használatát. Az új
fogatolási móddal sokkal nagyobb erőt tudtak kifejteni az állatok. A borona a
szántás és a vetés után elegyengeti a földet, feltöri a nagyobb göröngyöket.

• Az új eszközök és a termelési módok az ezredfordulót követően Európa egyre

nagyobb térségeire terjedt ki.

• A folyamatot segítette az éghajlat melegebbé válása, amely az északi tájakon is

javította a termelés feltételeit. A növekvő terméshozamok következtében gyorsan
nőtt a kontinens népessége, a XI. századi 38 millióról a XIII. század végére 75
millióra.

5
• A módszerek terjesztésében jelentős szerepet játszottak a fejlett, túlnépesedő
területekről kivándorló telepesek, a hospesek. A hospes szó jelentése: vendégek.
Segítségükkel jutottak el a magasabb szintű termelési ismeretek a ritkán lakott
vidékekre, Közép- és Kelet-Európába.

• Mivel a mezőgazdaságban egyre több lett a felesleg, ismét meghatározóvá vált a

gazdasági életben az árutermelés és a pénzgazdálkodás az önellátó gazdálkodás
helyett. Újból megjelent a helyi kereskedelem, a kézművesség.

• Ez ösztönzést adott az iparnak is, s a XI—XII. században „technikai forradalom"

bontakozott ki. Széles körben elterjedtek a vízimalmok, és a szövőszékek.

A VÁROSOK SZÜLETÉSE

• Az ókori városok a népvándorlás korában és a Nyugat-római Birodalom bukása után

jórészt elpusztultak. A királyi és az egyházi központok körül ugyan sokan
letelepedtek, de ezek a települések nem rendelkeztek semmiféle önállósággal. A
hűbéri társadalomban a világi ember vagy a jobbágyok, vagy a nemesek közé
tartozott.

• A gazdaság fejlődésének köszönhetően az alábbi helyeken jöttek létre városok a

középkorban: királyi vagy püspöki székhelyeken, távolsági kereskedelmi útvonalak
mentén vagy kereszteződésében, folyók torkolatvidékén, nagyobb tájegységek
találkozásánál, és voltak olyan ókori városok, amelyek újra benépesültek.

• Miután a távolsági kereskedelem a kora középkorban sem szűnt meg, először a

távolsági kereskedők alapítottak közösségeket személyük és áruik védelme
érdekében. Ezekhez, a bizonyos önállósággal rendelkező telepekhez csatlakoztak
az árutermelés következtében szaporodó kézművesek. A kereskedők vezetésével
új, szervezettebb közösségeket, kommunákat hoztak létre. A kommunák a
földbirtokosokkal szemben kiharcolták önállóságukat, a városi önkormányzatot.

A VÁROSI ÖNKORMÁNYZAT

• A városi önkormányzat kivívása olyan kiváltságok megszerzését jelentette,

amelyek függetlenítették a városlakókat a feudális rendszer jobbágy-földesúr
közötti kötöttségeitől. A város jogilag is elkülönült környezetétől. A városi polgárok
szabadon választhatták bíráikat, vagyis saját joghatóságot hozhattak létre. Egy
összegben rótták le adójukat földesuruknak és a királynak. Maguk választhatták
plébánosukat. Városfallal vehették magukat körbe. Megkapták a vásártartás jogát,
sőt, néhány kiváltságos város árumegállító jogot is kapott. Az árumegállító jog
szerint a városon áthaladó kereskedő meghatározott ideig köteles a városban,
szabott áron árulni a portékáját. A nagyobb városok rövidesen csak az uralkodótól
függtek. Az önkormányzat révén a városi polgár köztes helyet foglalt el a középkor
társadalmában: nem volt nemes, de jobbágy sem.

6
• A város élén a bíró vagy a polgármester állt, akit a városi tanács választott.
Kezdetben, a tanácsban csak a leggazdagabb réteg, a patríciusok, a kereskedők
képviseltethették magukat. A polgárság zömét alkotó - házzal és műhellyel
rendelkező - iparosmesterek a XIII. századra kivívták, hogy beleszólhassanak a
város irányításába.

• A városlakók többségét a városi politikából kizárt szegények, a plebs alkotta.

Alkalmi munkából éltek, és soraikat folyamatosan gyarapította a jobb megélhetés
reményében a falvakból beköltöző jobbágyság.

Élet a városban:

• A városokat védelmi célokból fallal vették körül. A városfal építése is a kiváltságok

egyike volt. A falakkal határolt szűk területen emeletes házakat építettek, amelyek
között keskeny sikátorok kanyarogtak. Ugyanakkor a korszakban nem alkalmaztak
csatornázást és nem volt szemétszállítás, az állatok és az emberek szennye az
utcákra került és ott is maradt. A falak közé zsúfolt lakosságot ezért járványok
tizedelték. A legsúlyosabb járvány az 1348-as pestis járvány volt.

• A XI. századtól a városok száma Nyugat-Európában és Itáliában gyorsan nőtt. A

XIII. században már Közép-Európában is megjelentek a városok. A nyugati városok
elsősorban a környéküket látták el, ezért - szemben a Kelet távolsági
kereskedelemre épült metropoliszaival - közepes méretűek voltak.

• Az átlagos lakosságszám 4-5000 körül mozgott. A távolsági kereskedelembe is

bekapcsolódó, árumegállító joggal rendelkező nagyvárosok 10-15 000 embernek
adtak otthont.

A céhek:

• A kézművesek szakmánként (takácsok, pékek, szabók stb.) érdekvédelmi

szervezeteket, céheket hoztak létre. A céhek legfőbb célja a verseny
megakadályozása volt. A céhek teljes jogú tagjai az önálló műhellyel rendelkező
mesterek. A mesterré válás hosszú folyamat eredménye volt. Először évekig kellett
inasként szolgálni egy mester mellett, aztán legényként dolgozni a mester
műhelyében. Ha a legény kitanulta a szakma fortélyait, hosszú vándorúton, idegen
városok mestereinek a tudását is el kellett sajátítania. A mestervizsgát
„remekmunka" elkészítéséhez kötötték, ami nagy felkészültséget igényelt.
Helyenként a kötelezően előírt lakoma költségei is nehezítették a mesterré válást.
E bonyolult rendszer megakadályozta a mesterek számának túlzott növekedését,
de a szakmai színvonalat is biztosította.

• A céhek termékeinek zömét a város és a közvetlen környék, a vonzáskörzet

lakossága vásárolta. Korlátozni kellett a megtermelhető áru mennyiségét, hogy
minden mester meg tudjon élni. Igyekeztek kiküszöbölni a céhen belüli versenyt,

7
 ezért aprólékosan szabályozták a munkaidőt, a munkafolyamatot, a felhasznált
anyagokat, szerszámokat, alkalmazottak számát és az árakat. Mindez szigorú
minőségi előírásokat is jelentett. Ezen kívül részletesen szabályozták az oktatást,
képzést is. Ezeket az előírásokat a céh szabályzatokban foglalták össze. Ilyen
például a párizsi takácsok céhszabályzata. A céhen kívüli iparűzőket, az ún.
kontárokat üldözték. A piac bővülését a céhek úgy követték, hogy az anyacéhekből
kiváltak a specializálódó szakmák pl. kovácsmesterségből a tűkészítő mesterség.

• A céhek fontos szerepet játszottak a város életében. Őriztek egy-egy

városfalszakaszt, fenntartották a rendet a városban, ünnepeken céhenként
vonultak fel, támogatták a városi egyházat. Szociális feladatokat is elláttak, például
gondoskodtak az elhunyt céhtagok családjáról.

A kereskedelem:

• A középkorban a helyi kereskedelem szorosan kapcsolódott a termelőkhöz. Az

élelmiszereket a parasztok maguk vitték a városokba, és árulták a helyi piacokon.
A kézművesek szintén a piacokon vagy műhelyeikben értékesítették termékeiket.
Az áru ezüst- és aranypénzekért cserélt gazdát.

• A korszak kereskedői alapvetően a távolsági kereskedelmet bonyolították. Ez nagy

kockázattal járt, de busás hasznot eredményezhetett számukra. A szárazföldi
közlekedés kezdetlegessége és kockázatos volta miatt ahol lehetett, továbbra is
vízen szállították az árujukat. A kereskedelmi útvonalak kialakulásához jelentős
mértékben hozzájárultak a zarándokútvonalak, amelyeknek szállás- és vásárhelyei
biztonságot és egyben piacot biztosítottak.

• A középkorban is a Távol-Kelettel folytatott levantei kereskedelem volt a

legnagyobb jelentőségű. A levantei kereskedelem Indiából és Kínából szárazföldi
karavánutakon és a Földközi-tengeren keresztül szállított Európába luxuscikkeket:
selyem, bors, fűszerek, porcelán, drágakövek, ékszerek. Ezt az útvonalat a
keresztes hadjáratok során az itáliai városok, elsősorban Velence és Genova
uralták. Európa gazdasági megerősödését jelzi, hogy a keleti fűszerek és
luxuscikkek ellentételeként az arany mellett kisebb mértékben iparcikkek is
megjelentek (fegyverek, posztó, bársony).

• Jelentős kereskedelmi útvonal jött létre a Balti-tenger térségében is. A fejletlenebb

északi és keleti vidékekről nyersanyagokat és élelmiszert: heringet, prémeket,
gabonát, viaszt, kátrányt, fémeket, borostyánt vittek Nyugatra. Ezen áruk
ellenértékeként Észak-Németország és Flandria városaiból iparcikkeket: posztót,
fegyvereket, szerszámokat szállítottak. Egyre nagyobb jelentőségűvé vált az
Angliából szállított gyapjú, amely a flandriai textilipar legfontosabb alapanyagává
vált. A balti kereskedővárosok érdekeik biztosítására szövetségre léptek
egymással: Hanza szövetség, 1161-ben.

8
• A két tengeri útvonalat, levanteit és a Hanzát a szárazföldi kereskedelem kötötte
össze. Kezdetben az útvonal megkerülte az Alpokat, és az árucikkek a Párizstól
keletre elhelyezkedő terület, Champagne [sámpány] vásárain cseréltek gazdát.

• Később, az Alpok hágóinak (Szent Bernáthágó) megnyitása után a délnémet

városok, pl. Augsburg piacai is megélénkültek. Közép-Európa szintén a német
városokon pl. Bécsen keresztül kapcsolódott a távolsági kereskedelemhez.

9
 3. Géza fejedelem és I. István, az államalapítás

Előzmények:

A honfoglalás 895 és 900 között zajlott le. Törzsenként, nemzetségenként

telepedett le a nomád magyarság. A szállásterületek a törzsfőnökök, nemzetségfők
hatalma alá tartozott.

955-ig kalandozó hadjáratokat indítottak Nyugat-Európába és a Balkánra. A

kalandozó hadjáratok a célja csak a zsákmányszerzés volt. A kezdeti sikerek oka az volt,
hogy ismeretlen volt Európában a nomád harcmodor (színlelt megfutamodás, reflexíj). A
955-ös augsburgi vereség után nem indítottak Nyugat-Európába hadjáratokat.

A kalandozások lezárulása után a magyarság válaszút elé került. Az egyik

lehetőséget a nomád életmódot megőrző népek (hunok, avarok) sorsa jelentette: rövid
tündöklés után a szétszóródás, az enyészet. A másik lehetőség: csatlakozás a kialakuló
keresztény, feudális Európához, a keresztény magyar királyság megszervezése. Ez
biztosíthatta a megmaradást.

A honfoglalás után a vezetés Árpád és utódainak a kezébe került. Árpád utódai a

nomád öröklési rend, a szeniorátus szerint követték egymást. Mindig a nemzetség
legidősebb férfitagja örökölte a hatalmat. Így került a fejedelmi székbe 972-ben Árpád
dédunokája, Géza.

Géza fejedelemsége 972-997:

Géza nevéhez fűződik a törzsfők hatalmának fegyveres megtörése. A céltudatos fejedelem

házasságával is hatalma megszilárdítását segítette elő. Az erdélyi Gyula leányát, Saroltát
vette feleségül, megszerezve ezzel a keleti országrészek támogatását.

Felmérve országa változó külpolitikai helyzetét, a keresztény szomszédok

megerősödését, igyekezett kivédeni a várható nyugati támadásokat. 973-ban elküldte
követeit a Német-római Birodalom császárához, I. (Nagy) Ottóhoz Quedlingburgba.
Hittérítőket kért az uralkodótól népének, majd lemondott a Lajtán túli magyar
területekről. Fia, Vajk, a későbbi Szent István számára sikerült megszerezni feleségül
Gizella bajor hercegnőt. A hercegnő révén az Árpádok rokonságba kerültek a császári
uralkodócsaláddal. A Gizellával magyar földre érkező lovagok tovább erősítették a
fejedelmi hatalmat. Dinasztikus politikája tudatos volt, az egyik lányát a velencei
dózséhoz adta feleségül.

Géza halálakor (997) már az Árpádok kezében volt az ország nagy része. Azonban
a családon belül Géza fiával szemben hatalmi igényekkel lépett fel Koppány, aki István
nagybátyja volt. A Géza által bevezetett új, nyugat-európai öröklési rend, a primo
10
genitura az elsőszülöttség joga. Az ez ellen lázadó Koppányt az idegen lovagok
segítségével István legyőzte, így hatalma megszilárdult.

Szent István államalapítása 997-1000/1001-1038:

A helyzet megérett arra, hogy a fejedelem a nagyobb tekintélyt biztosító királyi címért
folyamodjon. II. Szilveszter pápától koronát kapott, amellyel 1000 karácsonyán, vagy
1001 fordulóján Istvánt Esztergomban megkoronázták. Magyarország a keresztény
királyságok közösségébe lépett.

Istvánnak azonban további harcokat kellett vívnia azért, hogy az ország egész
területe az ellenőrzése alá kerüljön. Erdélyből kiszorította anyai nagybátyját, Gyulát. Majd
a Temes és a Maros vidékének birtokosát, Ajtonyt győzte le. Ezzel István az egész Kárpát-
medence egyedüli urává vált. Hatalma az ország kétharmadára kiterjedő földbirtokain
nyugodott – ez volt az alapja az új, feudális állam működésének is.

A magyar egyházszervezet kiépítése:

A mélyen vallásos István tudta, hogy Magyarországot elsősorban a kereszténység

kapcsolja Európához, ezért a trón biztosítása után hozzákezdett a nyugati típusú, latin
egyházszervezet kialakításához. A kereszténység terjesztése, az egyházszervezet
kialakítása szorosan összefonódott az új államszervezet kiépítésével.

• Az egyházmegyék, püspökségek megszervezése már közvetlenül István

megkoronázása után megkezdődött. A király az egyházat hatalmas
földadományokkal erősítette meg.

• 2 törvénykönyvével is támogatta az egyházat: 1. törvénykönyvben: A pogány

lakosságot a törvény erejével is rászorította a keresztény vallásgyakorlatra.
Vasárnap mindenkinek kötelező volt a templomba járás, kivéve a tűz őrzőit. Ha
valaki vasárnap ökrökkel dolgozott, elvették tőle, és a várnépek kapták meg
elfogyasztásra. Ha valaki lovakkal dolgozott, ökörrel válthatta ki. Ha valaki nem
tartotta be a böjtöt, azaz húst evett a négy böjti időszakban, egy héten át bezárva
böjtölt. Aki az istentiszteletet hangoskodással zavarta, az idősebbeket
megdorgálták, kiűzték a templomból, a fiatalabbakat megostorozták és hajukat
lenyírták. A 2. törvénykönyvében előírta a tized, a decima megfizetését, vagyis a
termés egy tizedét a püspökségek szedték be. Elrendelte, hogy minden tíz falu
építsen templomot.

• 10 püspökséget alapított. Az esztergomi püspökséget a pápa érsekséggé emelte, s

ezzel a magyar egyházszervezet függetlenné vált a német birodalmi egyháztól. A
magyar katolikus egyház élén az esztergomi érsek állt. Később Kalocsa is érseki
rangra emelkedett, s ezután a két érseki tartományhoz tartoztak a püspökségek.
(Alapításuk valószínű sorrendje: Veszprém, Győr, Pécs, Eger, Gyulafehérvár,
Csanád, Várad, Vác.)

11
 • A térítéssel és tanítással is foglalkozó Benedek-rend már István apja, Géza idejében
betelepült az országba. Az egyházszervezés idején sorra létesültek a bencés
kolostorok (Pannonhalma, Pécsvárad), s István kiváltságokkal segítette a
szerzetesi élet felvirágzását (pl. hatalmas területen a pannonhalmi apátság
szedhette be a tizedet).

• Fokozatosan Magyarországon is létrejöttek a püspöki székesegyházak mellett

működő káptalanok. Ezeknek a testületeknek a tagjai a kanonokok a püspökök
munkáját segítették: szertartások lebonyolítása, írásos tevékenység, oktatás.
Magyarországon sajátos szerepet is betöltöttek a káptalanok: az oklevélkiadásban
hiteles helyként a korszak „közjegyzőségeiként" működtek.

A királyi vármegyék:

A király területi alapon nyugvó közigazgatási egységeket hozott létre: a

vármegyéket. Ezek a hatalmát biztosító királyi várak körül alakultak ki.

A fontosabb királyi várak lettek a vármegyék központjai. A vármegye olyan területi

egység, amely a királyi birtokok mellett magában foglalta az egyházi és a
magánföldesúri birtokokat is. A vármegyék élén a megyésispánok álltak, a vármegye
legfontosabb várának élén álló várispánok.

• A királyi várak a hozzájuk tartozó királyi birtokokkal alkották a várispánságokat,

élükön az ispánnal. Az ispán rendelkezésére álltak a szolgaállapotú várnépek és a
katonáskodó várjobbágyok. A várispánságok látták el a királyi udvartartást is: a
király időnként felkereste a várakat, és kíséretével felélte a birtok terményeit.

• Az ispánok és a megyésispánok személyesítették meg helyi szinten a királyi

hatalmat: bíráskodtak, kezelték a királyi jövedelmeket, a jövedelem egyharmadát
ők kapták meg, és katonai vezetők voltak.

• Az ispánok - amennyiben a király közelében tartózkodtak - a főpapok mellett részt

vettek a király munkáját segítő legfőbb hatalmi testületben, a királyi tanácsban. A
legmagasabb világi méltóság a királyi udvar ispánja, a nádorispán volt.

• A királyi hadsereg alapját a királyi várak fegyveresei jelentették (várjobbágyok,

várnépek), akiket ispánjuk vezetett a királyi hadban. Rajtuk kívül a vármegyék
területén éltek olyan szabad birtokosok, akik nem tartoztak az ispán
alárendeltségébe. Ezt a királynak közvetlenül alárendelt réteget vitézeknek, később
a király szolgáinak (szervienseknek) nevezték.

István államalapításának értékelése:

12
István egyház- és államalapításának egyik legfőbb célja a függetlenség megőrzése volt.
Az esztergomi érsek alá tartozó magyar egyház ezt is biztosította. István államszervező
munkájának ma is maradandó eredménye a magyar katolikus egyház szervezete, és
emellett a mai megyeszerkezetünk is az ő vármegyéin nyugszik.

13
 4. A tatárjárás és az ország újjáépítése IV. Béla idején

IV. Béla tatárjárás előtti politikája

• II. András halála után az apja birtokosztogató politikáját élesen bíráló IV. Béla
lépett a trónra, 1235-1270 között uralkodott.

• Arra törekedett, hogy visszaállítsa a királyi hatalom tekintélyét, ezért hozzálátott

az apja által eladományozott királyi birtokok visszavételéhez. Ezzel viszont szembe
fordította magával a bárókat, szervienseket és a várjobbágyokat is. A bárók
Magyarország legnagyobb birtokosai voltak, a szerviensek a király szolgái, kisebb
birtokosok, közvetlenül a király szolgálatában, a várjobbágyok a királyi várakban
szolgáló, közvetlenül a király alá tartozó katonák.

• A királyi tanácsban elégettette a bárók székeit, így a főpapok és hercegek

kivételével senki sem ülhetett le a király jelenlétében. Korábban a bárók előzetes
bejelentés nélkül a király elé járulhattak, IV. Béla kérelemhez kötötte ezt.

• Magyarország vezető rétegének minden csoportja szembekerült az uralkodóval, így

a tatárjárás előtt támasz nélkül maradt.

A tatárok

• A XIII. század elején Belső-Ázsia mongol, nomád törzseit a tehetséges Dzsingisz

kán egyesítette. A lovas nomád törzsek erejét hódításokra használta fel. Kína és
Közép-Ázsia elfoglalásával hatalmas birodalmat hozott létre. A mongol hódítás
Dzsingisz kán halála után is folytatódott. 1240-ben már Kijevet foglalták el, utána
Magyarországra támadtak.

• Amikor Julianus barát hírt hozott a közelgő tatár, azaz mongol veszedelemről 1237-
ben, Béla a védelem érderében leállította a birtokvisszavételeket.

• A tatárok elöl menekülő kunok egy része bebocsátást kért Magyarországra.

• IV. Béla a bebocsátás mellett döntött, mivel szüksége volt a kunok

könnyűlovasságára a tatárok elleni védekezéshez. A kun király, Kötöny 40 ezer fős
népével együtt névleg keresztény hitre tért, és az Alföld ritkábban lakott területeire
vonult. Azonban várható volt, hogy a nomád kunok és a letelepült magyarok között
nagy lesz az ellentét. A kunok befogadása miatt még nagyobb lett az ellentét az
uralkodó és az alattvalói között.

• A TATÁRJÁRÁS 1241-1242

14
• Amikor a tatárok Kijevet is elfoglalták 1240ben, Béla segítségért fordult Európa
keresztény uralkodóihoz, de csak az osztrák őrgróf érkezett meg kisebb erőkkel. A
többi uralkodó nem érezte fenyegetésnek a tatárok támadását.

• 1241-ben a tatárok három irányból törtek Magyarországra. A Vereckei-hágón

érkező mintegy 60 000 fős hadat Batu kán vezette. A jobbszárny Lengyelországot,
majd Morvaországot dúlva északnyugatról, balszárnyuk Erdélyen át tört az ország
belseje felé.

• A magyar előkelők azonban csak lassan gyülekeztek. Batu kán a Vereckei-hágónál

elsöpörte a magyar védőket, s akadálytalanul vonult az ország szíve felé.

• Pesten a nép nem tett különbséget a nomád kunok és a tatárok között. A kunokat
tatár kémeknek tartó tömeg legyilkolta Kötöny királyt és kíséretét. A kunok dél felé
indulva, rabolva, pusztítva kivonultak az országból.

• A tatár előőrsök Pestig törtek előre, majd a Sajóig csalták a Pest alatt összegyűlt
magyar sereget. Muhi közelében, 1241. április 11-én a tatárok megsemmisítő
vereséget mértek a magyar hadseregre. A csatatéren veszett el az ország
vezetőinek jelentős része.

• IV. Béla elmenekült a harcmezőről. Előbb osztrák földön, majd Dalmáciába

menekült tovább, ahol a szigetre épült Trau várába zárkózott. Az ország
kiszolgáltatva állt a tatár hadak előtt.

• A jól megerősített kővárak (Komárom, Fülek, Pozsony, Esztergom,

Székesfehérvár, Pannonhalma) védelmet nyújtottak az oda menekülőknek, de
központi irányítás hiányában csak ezek a várak tudtak ellenállni a tatároknak. Télen
a Dunántúlra is betörtek a tatárok.

• 1242 márciusában a tatárok - foglyok tömegét magukkal hurcolva - váratlanul

kivonultak az országból. A kivonulással kapcsolatban több elmélet is van. Az egyik,
hogy a mongolok harcmodora volt ilyen: az első támadás után kivonultak, hogy
egy második, elsöprő erejű támadással foglalják el a területet. A másik elmélet
szerint Ögödej nagykán halála után Batu kán érdekelt volt a nagykán
választásában, ezért hagyta el Magyarországot.

A tatárjárás következményei

• A történeti demográfia 50 és 20% közöttire becsüli a veszteséget. Az ország

lakossága megközelítette a kétmillió főt a tatárjárás előtt. A népességpusztulás okai
a következők voltak: háborús pusztítás, éhínség és járványok.

• A népességveszteség pótlását IV. Béla jelentős mértékben külföldiek behívásával

oldotta meg, ezért is hívjuk második honalapítónak. A betelepítések és a
magyarság pusztulásának következtében a következő évszázadokban a lakosságon

15
 belül a magyarság arányát 80% körülire becsülik, azaz megváltoztak az etnikai
viszonyok.

• Már a tatárjárás előtt is éltek más etnikumok Magyarországon: az északi

hegyekben szlávok, a későbbi szlovákok ősei, a Szepességben és Dél-Erdélyben
szászok. Szétszórtan keletről betelepült nomádok: besenyők, kunok helyezkedtek
el.

• A tatárjárás veszteségei megállították a magyarság vándorlását a

peremterületekre.

• E vidékekre bevándorlókat telepítettek: északon cseheket és lengyeleket,

Erdélyben románokat. Az Alföld benépesítése érdekében IV. Béla visszahívta a
kunokat, a Nagykunságban és a Kiskunságban telepítette le őket. S ekkor
települtek le a jászok a Jászságban.

• IV. Béla tartott a tatárok újabb támadásától, ezért szakított korábbi politikájával, s
a megbékélést kereste az előkelőkkel. A birtokvisszavételek helyett jelentős
adományokat juttatott híveinek. A korábban tiltott várépítés feltétele lett a
birtokadományoknak, hogy minél több kővárat emeljenek. IV. Béla tudatosan
készült a tatárok újabb támadására, ám ez végül elmaradt.

16
 5. A középkori magyar állam megerősödése I. Károly idején

Károly Róbert hatalomra kerülése:

• 1301-ben III. András halálával kihalt az Árpád-ház férfi ága. Leányágon három
örökös is trónigénnyel lépett fel.

• I. Károly került ki győztesen a trónharcokból, akit a magyar történelemben Károly

Róbertként is számon tartunk.

• 1301-ben Esztergomban megkoronáztatta magát. Az 1308-ban Pesten tartott

gyűlés királlyá választotta, s rá egy évvel Budán megkoronázták. Ezután azonban
még egy koronázás következett (1310), mert a XIII. századra kialakult a ko-
ronázási rend szerint csak azt ismerték el egyértelműen királynak, akinek
Székesfehérvárott, az esztergomi érsek tette fejére a Szent Koronát. Ahhoz, hogy
legitim, törvényes uralkodó legyen, ennek a három feltételnek teljesülnie kellett.
Általában a történetírás úgy tartja számon, hogy 1308 és 1342 között uralkodott.

• Ügyes politikai érzékkel a tartományúri hatalom felszámolásában érdekelt

főpapokra és a nemességre támaszkodott, és - országos tisztségek fejében -
néhány kiskirály is elismerte hatalmát (Aba Amadé, Borsa Kopasz, Csák Ugrin).

• Később a pápa nyomására újabb tartományurak fogadták el uralkodónak (Csák

Máté, Kőszegi Henrik).

A tartományúri hatalom felszámolása:

• I. Károly (1308-1342) csak fokozatosan, a tartományúri hatalom felszámolásával

tudta uralmát megszilárdítani. Ebben a hosszú küzdelemben a főpapságra, a
nemességre és néhány város polgárságára támaszkodhatott.

• A legerősebb tartományurakat (pl. Csák Mátét) nem háborgatta, viszont akiket

lehetett, kijátszott egymás ellen. Másokat rászedett

• Gyarapodó híveit gazdagon megjutalmazta. Ha alkalom kínálkozott, fegyverhez is

nyúlt. Az erősödő Károlyhoz egyre többen csatlakoztak a tartományurak fa-
miliárisai közül. A familiáris a Magyar Királyságban a király vagy más nagybirtokos
famíliájához csatlakozó, annak hadi kíséretét alkotó nemes, akinek védelmét,
ellátását ura biztosította. A viszony nem volt örökletes.

• Amikor a kassaiak szembe kerültek az Abákkal, nem habozott az uralmát

egyébként elismerő tartományúrral szemben a város mellé állni. A rozgonyi
csatában a szász polgárokkal összefogva győzte le az Abákat 1312-ben.

• Károly fokozatosan kiterjesztette hatalmát az egész országra. Fegyverrel törte

meg a Kőszegiek és a tiszántúli Borsa Kopasz hatalmát. A tartományurak nem
17
 fogtak össze ellene, ezért sorra legyőzte őket. Legjelentősebb ellenfele, Csák Máté
földjére azonban csak 1321-ben, annak halála után tehette rá a kezét. Csak
ekkortól uralkodott az egész ország felett.

A királyi hatalom politikai alapjai:

• Károly a tartományurak leverésével megnövelte a királyi birtokállományt.

Ugyanakkor adományokkal az őt támogató familiárisokból új, a személyéhez hű
bárói réteget hozott létre. Ekkor emelkedtek fel a Garaiak, Laczfiak.

• A bárók jövedelmének nagyobbik része a király által nekik adományozott

méltóságokból (nádor, vajda, tárnokmester, bán stb.) származott. Ezekkel a
méltóságokkal ugyanis együtt járt bizonyos királyi várak és földek birtoklása, ezek
az úgynevezett honor birtokok.

• Mivel e méltóságokat gyakran újraosztotta az uralkodó, a bárók jövedelmei

jelentős részben az uralkodó kegyétől függtek. A hűséges bárók és I. Károly
familiárisai élvezhették a királyi udvar fényét, lovagi külsőségeit.

• I. Károly erős királyi bandériumot tartott fenn hatalmának biztosítására. A

bandérium katonai alakulat volt, amely ura zászlaja alatt vonult hadba. Az ország
hadereje a királyi had mellett a bárói és a vármegyei bandériumokból, valamint a
kun könnyűlovasságból állt.

Károly gazdasági reformjai:

• A királyi udvar és a hadsereg költségei egyaránt megkövetelték a jövedelmek

növelését. A regálékból, azaz a királyi felségjogon szedett jövedelmekből
származó bevételek emelését az ország gazdasági fejlődése és ásványkincsekben,
aranyban, sóban való gazdagsága tette lehetővé. A regálé a királyi felségjogon
szedett jövedelmeket, vámokat, monopóliumokat jelentette. A király jövedelmeit
a tárnokmester kezelte. Ennek a tisztségnek a szerepköre I. Károly uralkodása
alatt megnőtt.

• Károly a nemesfémbányászat fellendítése érdekében bányászokat telepített az

országba. A földbirtokosokat is érdekeltté tette a bányászatban. A korábbi gya-
korlattal ellentétben földesúri birtokon is engedélyezte ércbányák nyitását.
Régebben az a terület, amelyen bányát fedeztek fel, csere útján a királyé lett. A
földbirtokosok így bányáikból megkapták a bányászok által fizetett bányabér, az
urbura harmadát. Az urburát a bányászok fizették a királynak, általában a
kitermelt fém tizedét jelentette. A bányabér egyharmada ekkortól a földesúré,
kétharmada továbbra is a királyt illette.

• A legnagyobb hasznot a királyi nemesfém-monopólium biztosította a király

számára. Nemesfémmel csak a király kereskedhetett. A kitermelt nemesfémet

18
 ezért nyers állapotban be kellett szolgáltatni a királyi kamarákhoz, azaz a kincstári
hivatalokhoz, ahol vert pénzt adtak érte cserébe. A pénzérmékkel azonban a nyers
nemesfémnél 40-50%-kal kevesebb nemesfémet adtak vissza a beszolgáltatónak.

• Károly intézkedései nyomán fellendült a bányászat a Garam mentén elterülő

városokban: Körmöcbányán, Selmecbányán, Besztercebányán. Magyarország
Európa fő aranytermelőjévé vált. Az uralkodó pedig hatalmas jövedelmekhez
jutott, és értékálló aranypénzt, aranyforintot verethetett.

• A firenzei Fiorentino mintájára veretett aranyforinttal I. Károly elérte célját,

Magyarország bekapcsolódott az európai kereskedelembe.

• Az értékálló pénz megjelenésével a király elvesztette az évenkénti

pénzbeváltásból származó bevételt, a kamara hasznát. Ennek pótlására 1336-ban
kivetette a kapuadót, amelyet a jobbágyok portánként, azaz kapunként fizettek.
Ez volt a magyar jobbágyság első állami adója, jobbágytelkenként évi 18 dénárt
fizettek.

• A pénzben fizetendő adó bevezetését az tette lehetővé, hogy a jobbágy már el

tudta adni terménye egy részét a piacon. Az árutermelés kibontakozásával és a
pénzgazdálkodás fejlődésével megerősödtek a városok is. Magyarországon kevés
nyugati típusú város jött létre (olyan, amelyben megjelentek a céhek). Ilyenek
voltak a nagy önállósággal rendelkező, fallal körülvett szabad királyi városok és a
bányavárosok. A városok zömét a földesúri joghatóság alatt álló mezővárosok
alkották. Ezek mezőgazdasági jellegű városok, korlátozott önállóságuk legfőbb
eleme az egy összegben történő adófizetés volt.

• A gazdaság fejlődése biztosította a távolsági kereskedelmet megadóztató

harmincadvám sikerét. A harmincadvám szintén regálé volt, a kereskedő áruja
értékének egyharmincad részét volt köteles befizetni. A külkereskedelemben a
beérkező iparcikkekért: szövetekért, fegyverekért, egyéb fémárukért
Magyarország döntő mértékben aranypénzzel és részben élelmiszerekkel:
élőmarhával, borral fizetett.

• 1335-ben Visegrádon találkozót tartott a cseh és a lengyel királlyal. Itt határozták

el a Bécs árumegállító jogát kikerülő új kereskedelmi útvonal létrehozását. Az
árumegállító jog szerint a városon áthaladó kereskedő meghatározott ideig köteles
a városban, szabott áron árulni a portékáját. Az új útvonal Pestről indulva Brünón
keresztül kerülte ki Bécset. Ezenkívül, egy Pestet és Varsót összekötő új útvonalat
is kijelöltek, hogy Magyarország és Lengyelország gazdaságát fellendítsék.

• A terv azonban jórészt meghiúsult, mert a kereskedelmi útvonalak kialakulásában

gazdasági és földrajzi tényezők, és nem a politikai döntések játszottak szerepet.

• I. Károly gazdasági reformjainak köszönhetően jelentősen megnőttek az uralkodó

bevételei. A király jövedelmei a következő tételekből álltak össze: elsőként a
királyi birtokok jövedelmei, ezen kívül pedig a regálék: a harmincadvám, a szabad
királyi városok adója, a kapuadó, a só és a réz monopóliumból származó

19
 jövedelem, az arany és ezüst bányászatból származó urbura kétharmada, és a
nemesfém-monopólium.

Károly Róbert külpolitikája:

• I. Károly megkísérelte az Árpádok korában a magyar királyságtól függő tarto-

mányok felett visszaszerezni a hatalmat.

• Kiterjesztette a befolyását a Duna menti várakra pl. Nándorfehérvárra, az 1330-as

havasalföldi hadjáratában azonban kudarcot vallott.

• Dinasztikus politikát folytatott. Igyekezett rokoni kapcsolatokat kiépíteni az európai

uralkodócsaládokkal, és jó viszonyt ápolni Magyarország szomszédjaival.

• A lengyel Lokietek Ulászló leányát, Erzsébetet vette feleségül. A visegrádi ki-

rálytalálkozón 1335-ben kibékítette a cseh királyt, Luxemburgi Jánost és lengyel
királyt, Lokietek Kázmért: a lengyelek elismerték Szilézia elvesztését. Visegrádon
a cseh uralkodóval megállapodott az árumegállító joggal rendelkező Bécset elkerülő
kereskedelmi útvonal megnyitásáról.

• Dinasztikus politikája eredményeként Károly biztosította, hogy elsőszülött fia, Lajos

örökölje a lengyel trónt. Kisebbik gyermeke, András igényét a nápolyi trónra
házassági szerződéssel alapozta meg.

• Fiára, I. Nagy Lajosra egy gazdaságilag és politikailag is erős országot hagyott, így
I. Lajos hódító külpolitikát folytathatott.

20
 6. A nagy földrajzi felfedezések és a kapitalista gazdaság jellemzői

A földrajzi felfedezések előzményei:

Politikai előzményei:

• Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd házasságával létrejött az egységes

Spanyolország. Az új állam ebben a korszakban Európa meghatározó államává fog
válni, épp a földrajzi felfedezések következtében.

• A Portugál Királyság is megerősödik a XV. században.

• Az Oszmán-török Birodalom a XV. század során elfoglalta Kis-Ázsiát, a Közel-

Keletet, Afrika északi partjait. 1453-ban elfoglalták Konstantinápolyt, más néven
Bizáncot, és Isztambul néven a birodalom fővárosává tették.

Gazdasági előzményei:

• A XV. században fejlődésnek induló nyugat-európai gazdaság nagy mennyiségben

igényelte a nemesfémekből vert pénzérméket.

• A levantei kereskedelemmel keletről érkező luxuscikkek fogyasztása nőtt, és mivel

ezek ellentétele többnyire a pénz volt, a Kelet szinte kiszivattyúzta Európából a
nemesfémeket.

• A levantei kereskedelem költségeit tovább növelte, hogy a térségben terjeszkedő

oszmán-törökök részesedni akartak a levantei kereskedelem hasznából, és
megemelték a vámokat.

• Tovább nehezítette a helyzetet, hogy a korszakban kezdtek kimerülni a

magyarországi és csehországi nemesfémbányák. Aranyéhség alakult ki Európában.

• Egyre nagyobb lett az igény Európában, hogy új kereskedelmi utakat találjanak

Indiába.

Technikai és tudományos előfeltételei:

21
• Ptolemaioszt és más ókori görög földrajztudósokat felidézve a Földet ismét sokan
gömb alakúnak tartották pl. Toscanelli 1474-es világtérképén. Szembefordultak az
egyház hivatalos dogmájával, mely szerint a Föld lapos.

• A levantei térség és a Hanza közötti Atlanti-óceáni összeköttetés olyan technikai

újításokat tett szükségessé, amelyek megteremtették az óceáni hajózás
előfeltételeit.

• Ilyenek például a jól kormányozható, magas oldalfalú, nagy vitorlafelületű hajó, a

karavella kifejlesztése, a tájékozódás új eszközei pl. tájoló,azaz az iránytű és a
Jákob botja.

• A Jákob botját tengeri utazásokon helyzet-meghatározásra használták.

• A portugálok Tengerész Henrik herceg vezetésével hajós iskolát hoztak létre.

Portugál és spanyol felfedezések:

• A portugál hajósok már a XV. század közepétől egyre távolabb merészkedtek Afrika
partjai mentén az arany és a fűszerek megszerzésének reményében. Egyre
délebbre hajóztak az ismeretlen vizeken.

• Bartolomeo Diaz elérte Afrika legdélibb pontját, a Jóreménység fokát 1487-ben,

majd Vasco da Gama Afrika megkerülése után eljutott Indiába 1498-ban.

• A portugálok kereskedelmi telepeket hoztak létre Indiában, majd keletebbre

hatolva Kínában is, pl. Macao.

• Óriási jövedelemre tettek szert azonban a levantei kereskedelem megkerülésével,

mert így az araboktól magukhoz ragadták a fűszerkereskedelem hasznát.

• A keleti luxuscikkekért Indiában és Kínában az európaiak továbbra is csak

nemesfémmel tudtak fizetni.

• A spanyol királynő támogatásával indult el a mesés Kelet felé az olasz tengerész,

Kolumbusz Kristóf. Kolombusz azonban nem Afrika megkerülésével akart Indiába
érni, hanem Toscanelli térképe alapján az Atlanti-óceánon keresztül, nyugatra
hajózva.

• Két hónapos út után, 1492-ben elérte az amerikai kontinens előterében fekvő

Bahama-szigeteket.

• További útjai során felfedezte Kubát és Hispaniolát, majd a közép-amerikai

partvidéket.

• Abban a hitben halt meg, hogy Indiába érkezett.

• Honfitársa, Amerigo Vespucci ismerte fel, hogy új földrészt fedeztek fel. Az új

kontinenst róla nevezték el Amerikának.
22
• A mesés haszon reményében az első felfedezőket sokan követték.

• A Föld első kőrül hajózására a fűszerszigetek felé rövidebb utat kereső spanyol
Magellán tett kísérletet 1519-1521 között.

• A kapitányt a bennszülöttek a Fülöp-szigeteken megölték, de egyik hajója Afrika

megkerülésével visszajutott Európába. Ekkor vált végérvényesen bizonyítottá,
hogy a Föld valóban gömb alakú.

• Amerika felfedezése óriási jelentőséggel bírt: kibontakozott a gyarmatosítás.

• A spanyol és a portugál felfedezők egymás érdekeit sértették, ezért a pápa

közvetítésével a két nagyhatalom kettéosztotta a világot 1494-ben a tordesillasi
szerződésben. Miután bizonyossá vált, hogy a Föld gömb alakú, 1529-ben a
zaragózai szerződésben egészítették ki.

• Az új kontinensen természetes állapotban és tömegesen fordultak elő a

nemesfémek.

• Hatalmas ültetvények kialakítására alkalmas földek álltak rendelkezésre. Az

ültetvény olyan nagy terület, amelyen egyféle évelő növényt termesztenek.

• S mindez az európaiak számára birtokba vehető volt.

• Az itt található kultúrák technikai és társadalmi szempontból sokkal alacsonyabb

szinten álltak, mint az európaiak, így meghódításuk gyorsan és nagyobb ellenállás
nélkül zajlott le.

Az indián kultúrák és meghódításuk:

• Az amerikai kontinenst a mongolid rasszhoz tartozó indiánok népesítették be még

az utolsó jégkorszak végén.

• Az indián népesség különböző szintű kultúrákat hozott létre a kontinensen. A

három nagyobb kultúrát a maják, az aztékok és az inkák építették ki.

• A maják: A közép-amerikai Yukatán-fészigeten egykor virágzó maja kultúra

(piramisok, fejlett matematikai és csillagászati ismeretek) az európaiak érkezése
idejére már lehanyatlott.

• Az aztékok a XV. században hozták létre a Közép-Amerika nagy részére kiterjedő

birodalmukat.

• Intenzív földművelést folytattak, kukoricát, babot, tököt, paradicsomot, kakaót,

gyapotot és dohányt termesztettek.

23
• A despotikus állam a meghódított népektől emberadót követelt a tömegesen
bemutatott áldozati szertartásokhoz.

• Az inkák az Andok hegyeiben teraszos, öntözéses művelést folytattak.

• Fejlett építészettel és matematikai ismeretekkel rendelkeztek.

• Államukat a Nap fiaként tisztelt inka vezette.

• A despotikus uralkodó hatalmas birodalmat hozott létre, de fegyvereik fából és

kőből készültek.

• A kontinenst elsőként birtokba vevő spanyol hódítók, a konkvisztádorok, azaz a

hódítók elsöprő katonai fölény birtokában kis csapatokkal is gyorsan elfoglalták az
őslakók hatalmas birodalmait. Néhány évtized alatt elpusztították a magas szintű
indián kultúrákat.

• Cortez ötszáz katonával hódoltatta az Azték Birodalmat 1519-1521 között.

• Az inkákat pedig Pizarro mindössze 150 emberrel igázta le.

• A spanyolok Közép- és Dél-Amerikában, a portugálok pedig Brazíliában bányákat

és ültetvényeket létesítettek.

• A kegyetlen bánásmód, s még inkább az európaiak által behurcolt betegségek az

indián népesség tömeges pusztulásához vezettek. Az indiánok testfelépítése és
létszáma sem tette lehetővé tömeges dolgoztatásukat a bányákban és az
ültetvényeken, így a munkaerőt Afrikából elhurcolt feketékkel biztosították.

A világkereskedelem kibontakozása:

• Az Újvilágból Európába beáramló nagy mennyiségű nemesfém az arany és az ezüst

leértékelődéséhez vezetett, mivel több arany- és ezüstérme került forgalomba.
Emellett a XV. századra nőtt Európa lakossága, így nőtt a kereslet az élelmiszerre
és az iparcikkekre is.

• Mindezek hatására emelkedtek a mezőgazdasági és az ipari termékek árai, ez volt

az úgynevezett árforradalom.

• A piacok bővülése és az árak növekedése ugyanakkor jelentős mértékben

ösztönözte a termelést és a kereskedelmet.

• A földrajzi felfedezések előtt két kontinens, Ázsia és Európa kereskedett egymással

a levantei kereskedelmen keresztül. A földrajzi felfedezések után új földrészek,
Amerika és Afrika is bekapcsolódott, így kialakult a világkereskedelem.

24
• Amerikából nemesfémet és gyarmatárut, gyapotot, cukrot, dohányt szállítottak
Európába, míg az „öreg kontinensről" elsősorban iparcikkekkel megrakott hajók
indultak visszafelé Amerikába. Ezenkívül Amerikából eddig ismeretlen növények
érkeztek: paradicsom, paprika, kakaó, burgonya, kukorica, bab, cukornád, dohány,
napraforgó, tök.

• Európából a cukorból készített alkoholt, iparcikkeket és csecsebecséket exportáltak

Afrikába. Ezekért ott rabszolgákat vásároltak, akiket Amerikába, az ültetvényekre
szállítottak.

• Az Ázsiával régóta folytatott kereskedelem az óceánon át szintén fellendült, de a

hagyományos kereskedelem kezdetben nem igazán változott. Európa továbbra is
aranyat adott a keleti fűszerekért és luxuscikkekért: selyemért, porcelánért,
drágakövekért.

• Az új tengeri útvonalak új kikötők virágzását indították el: ilyen pl. Lisszabon és

Amszterdam.

• A kereskedelem megkönnyítésére létrejöttek a tőzsdék pl. Antwerpenben 1531-

ben. A tőzsdéken nagy tételben, áruminták alapján lehetett üzletet kötni

• A XVII. századtól a levantei kereskedelem lassú hanyatlásnak indult, s fokozatosan

átalakult. A távol-keleti fűszerek helyett már a Közel-Kelet nyersanyagai
vándoroltak Európába, iparcikkekért cserébe.

• A Hanza forgalma fellendült, s áruösszetétele sem változott: Kelet-Európából

élelmiszereket, pl. gabonát és nyersanyagokat, pl: fát szállítottak a nyugati
iparcikkekért cserébe. Ezt hívjuk kontinentális munkamegosztásnak Nyugat-Európa
és Kelet-Európa között.

• Az iparcikkekre a világkereskedelem és a kontinentális munkamegosztás miatt

egyre nagyobb igény volt, amelyet a hagyományos céhes keretek között már nem
lehetett kielégíteni. Ezért a XVI. századtól Nyugat-Európában a céhek helyét
fokozatosan átvették a manufaktúrák.

• A manufaktúrák olyan üzemek voltak, amelyeket befektethető pénzzel, azaz

tőkével rendelkező vállalkozók létesítettek, és amelyekben bérmunkások
dolgoztak.

• Kezdetben a vállalkozók nem alapítottak üzemeket, hanem az otthonaikban

dolgozó parasztok olcsó munkaerejét használták ki: azaz nyersanyaggal látták el
őket, és a készterméket értékesítették. Ezt hívjuk kiadási és felvásárlási
rendszernek.

• A manufaktúrák alapítása nagyobb befektetést igényelt, de nagyobb hasznot is

ígért. A manufaktúra szó a manu facere, kézzel csinálni kifejezésből ered. A
manufaktúrákban bérmunkásokat alkalmaztak, a munkafolyamatot pedig apró
részekre bontották fel, és az egyes feladatokat más és más munkás végezte. Ennek
köszönhetően nőtt a termelékenység, tehát megjelent a tömegtermelés, bár a

25
 minősége a céhes termékeknél gyengébb volt. A tömegtermelésnek köszönhetően
a manufaktúrák termékeinek ára lényegesen olcsóbb volt, mint a céhes termékeké,
emiatt versenyképesek voltak. Emellett mg az is csökkentette a manufaktúrák
árait, hogy egy-egy munkafázis elsajátítása nem igényelt hosszú tanulást, és a
képzetlen munkaerőnek lényegesen kevesebbet kellett fizetni, mint a hosszú
képzésen átesett, szakképzett céhbeli dolgozóknak.

• A manufaktúratulajdonosok kezén egyre nagyobb haszon halmozódik fel, ezt hívjuk

eredeti tőkefelhalmozásnak.

• Az új kereskedelmi és gazdasági fejlődésnek két nagy győztese volt: Anglia és

Hollandia. Ezért a XVI. század végére megváltoznak Európa hatalmi viszonyai.
Portugália és Spanyolország nagyhatalmi szerepe lassan háttérbe szorul.

26
 7. A lutheri és a kálvini reformáció

Előzmények:

A Német-római Császárság a XVI. század elején:

• Az 1348-as német aranybulla konzerválta a német területek politikai
megosztottságát.
• Emellett gazdaságilag is különböző fejlettségi szinten álltak a német területek.
• Ezt a helyzetet bonyolította tovább, hogy a római-katolikus egyház
tevékenységének, elvilágosiasodásának köszönhetően erkölcsi válság alakult ki.
o A reformációt kiváltó okok:
• Az egyház elvilágiasodása: a XV. század végére a reneszánsz pápai udvar a
pompa, a fényűzés és a világi élvezetek egyik központjává vált, amelyet a főpapság
is követett. A főpapság emellett az egyházi tisztségeket is halmozta, egy főpap
több egyházmegye élén is állt.
• búcsúcédulák árusítása: a hívek számára a purgatórium, a tisztítótűz elkerülése
érdekében árulták. A purgatórium a bocsánatos bűnökért történő túlvilági vezeklés
helye volt, viszonylag fiatal tan a katolikus egyház dogmái között. A búcsúcédulák
mellett lehetett böjti cédulákat is vásárolni, amellyel a böjt megsértéséért lehetett
vezekelni. A búcsúcédulák bevételéből X. Leó pápa a római Szent Péter-
székesegyház építési költségeit kívánta fedezni.
o A pápasággal és az egyházzal szemben elégedetlenség alakult ki:
• a XVI. század elején nyilvánvalóvá vált, hogy a cédulákat csupán az anyagi
haszonszerzés miatt árulják
• az egyszerű emberek úgy érezték, hogy az egyház „bort iszik és vizet prédikál”

A reformáció kibontakozása:
Luther Márton fellépése

• Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes a wittembergi egyetemen tanított

teológiát. Tanulmányai során azt ismerte fel, hogy a pápai bullák, azaz a
függőpecsétes oklevelek, amelyek egyházi törvénynek számítanak,
ellentmondanak egymásnak, sőt ellent mondanak a Bibliának. A római katolikus
egyház tanai, dogmái ekkor a Szentírás, a pápai bullák és az évszázadok alatt
kialakult szokások hármasára épült. De a dogmák sok helyen ellent mondtak a
Bibliának.
• Luther római zarándoklata során meggyőződött a pápai udvar anyagiasságáról
és erkölcsi válságáról.
• 1517. október 31-én Wittenbergben közzétette az egyház megújítását célzó
elképzeléseit. 95 pontból álló téziseit kitűzte a wittembergi vártemplom
kapujára.
• Tanai: Sola fide - egyedül hit által üdvözülhet az ember, Sola Scriptura –
egyedül a Szentírás, azaz csak a lehet dogma, ami a Bibliában szerepel. Sola
gratia – egyedül az isteni kegyelem számít, Solus Christus – egyedül Krisztus
közbenjárása, nem pedig a szentek tisztelete visz közelebb Istenhez.

27
• tanítása szerint az ember egyedül Isten kegyelméből, a hit által üdvözülhet,
nincs szükség búcsúcédulák vásárlására vagy ereklyék gyűjtésére.
• Luther reformtörekvéseiben a bibliai alapokra támaszkodott, ezért lefordította
német nyelvre a Bibliát, hogy szélesebb tömegek számára hozzáférhető legyen.
Fordításával megteremtette a német irodalmi nyelvet.

Tanításainak következménye az evangélikus vallás kialakulása:

• Luther felfogása szerint nincs szükség a katolikus egyház szervezetére

• elvetette az egyház gazdagságát és fényűzését.
• elutasította a tized beszedését és pártolta az egyházi birtokok világi kézbe
kerülését, a szekularizációt.
• tagadta a pápa különleges hatalmát, növelni kívánta a világiak szerepét a
hitéletben
• Elvetette a szerzetesrendek szükségességét, és a cölibátust, tehát a papi
nőtlenséget.
• pártolta a két szín alatti áldozást és a katolikusok hét szentségéből csak kettőt,
a keresztséget és az úrvacsorát tartotta meg. A katolikusoknál az úrvacsora
szertartásakor a kovásztalan kenyér és a bor lényegileg átváltozik Krisztus
testévé és vérévé. Ezzel szemben Luther csak jelképes szertartásként
értelmezte, emlékezés az utolsó vacsorára, Krisztus szenvedéseire.
• pártolta az anyanyelvű liturgiát.

Politikai következményei:

• A pápa kiátkozta Luthert, majd V. (Habsburg) Károly német-római császár is

ellene fordult, birodalmi átokkal sújtotta.
• A császárral szembenálló, Luther nézeteit pártoló fejedelmek nagyobb része a
reformátor mögé álltak, tiltakoztak, azaz protestáltak, innen a protestáns
elnevezés.
• Bölcs Frigyes szász választófejedelem Wartburg várában oltalma alá vette
Luthert, itt fordította le a Bibliát.
• Az új tanok gyors térhódítását rendkívüli módon elősegítette a könyvnyomtatás
elterjedése
• A császár és a protestáns fejedelmek között vallásháború tört ki.
• Miután a felek kimerültek az öldöklő küzdelemben, megkötötték az augsburgi
vallásbékét 1555-ben. Az egyezség értelmében a fejedelmek szabadon
választhattak vallást, és alattvalóiknak követniük kellett őket: cuius regio, eius
religio, tehát akié a föld, azé a vallás.
• Laza egyházszervezet jellemző az evangélikus vallásra.
• A békét követően az északi és a keleti német területeken a lutheránusok
kerültek többségbe. Az új vallás német földön kívül Skandináviában vált
uralkodóvá, ezen kívül jelentős lett Ausztriában, Csehország és Magyarország
német ajkú lakossága körében.

A kálvini reformáció, a református egyház kialakulása:

28
• A református egyház megalapítása Kálvin János nevéhez fűződik. Tanait „A
keresztény vallás tanítása” című művében dolgozta ki 1536-ban. A
reformátusok hittételeit és szervezeti felépítését Svájcban, Genf városának
prédikátoraként alakította ki.
• Tanításai nagy hasonlóságot mutatnak Luther tanaival, de néhány lényeges
kérdésben eltért attól. Az üdvözülés Kálvin tanainak is középpontjában áll,
azonban nála ez nem a hit kérdése, mivel Isten mindenható. Szerinte Isten előre
kiválasztotta, azaz predesztinálta, hogy ki jut üdvösségre, s ki kárhozatra, de a
hit előjele az üdvözülésnek. Ez az eleve elrendelés, vagy predesztináció tana.
• Az emberek pedig hittel és tisztes, dolgos életvitellel fejezhetik ki, hogy bíznak
Istenben és az üdvözülésükben. Szerinte a munka is istentisztelet.
• A másik nagyhatású tana az antik zsarnokölési elmélet felújítása volt. Kálvin
elfogadta, hogy az uralkodók hatalma Istentől származik, de jogosnak tartotta
a hatalmával visszaélő, zsarnoki uralkodó elmozdítását.
• Kálvin is elvetette az egyházi fényűzést és vagyont, pártolta a takarékos egyház
gondolatát. Ezért, a kálvinista templomokra az egyszerű, puritán belső a
jellemző, tiltották a képi ábrázolást.
• A dolgos életet becsülte Kálvin, és nem tiltotta a munkával szerzett pénz
kölcsönzése után szedett méltányos kamatot, de az uzsorát elítélte.
• A református egyházban nincs hierarchia, minden közösség önálló volt, a
választott világiak, a presbiterek is beleszólhattak a közösségek vezetésébe.
• A kálvinizmus Svájcban, Németalföldön, Magyarországon, Skóciában, Angliában
és Franciaországban terjedt el.

A reformáció további felekezetei:

Antitrinitáriusok

• Szervét Mihály az őskeresztényi hagyományokat keresve egy egyszerűbb

egyistenhithez tért vissza, elvetette a szentháromságot, azaz Krisztus isteni
természetét és a Szentlélek létezését.
• Az antitrinitáriusok úgy gondolták, hogy a jó cselekedetek beszámítanak az
üdvözülésbe.
• A szentháromság-tagadókat más néven unitáriusoknak nevezzük, egyházzá
csak Erdélyben szerveződtek, csak itt vált bevett vallássá.
• Egyházszervezetére az önálló közösségek jellemzőek.

Anabaptisták:

• Az anabaptisták, azaz az újrakeresztelkedők azt hirdették, hogy az ember csak

felnőtt fejjel dönthet arról, csatlakozni akar-e Krisztus egyházához.
• Vezetőjük Münzer Tamás volt.
• Felkarolták a társadalmi elégedetlenséget. Radikális társadalmi programot
hirdetett Münzer: hívei az államhatalom megszüntetését és vagyonközösséget
követeltek.

29
• Erőszakosan léptek fel programjuk megvalósításáért, ez a német
parasztháborúhoz vezetett 1524-1526 között. A tartományonként kirobbanó
mozgalmat a fejedelmek leverték.
• Egyházszervezetére a teljesen független közösségek a jellemzőek.

Anglikán egyház:

• VIII. Henrik angol uralkodó alapította. Egyházi hierarchiája és hivatalos

teológiája nem tér el a római katolikus egyháztól. Azonban az anglikán egyház
feje a mindenkori angol uralkodó.

A reformáció általános alapelvei, melyek mindegyik felekezetnél megjelennek: A

Biblia a hitelvek és a gyakorlat felülvizsgálatának alapja. Anyanyelvi igehirdetés.
Szentek, ereklyék tiszteletének tilalma, a cölibátus és a szerzetesség elvetése, az
egyház világi hatalmának tagadása.

Következmények:

A reformáció elterjedése Európában

• Az evangélikus hit német földön kívül Skandináviában, a Balti területeken vált
uralkodóvá, valamint Csehország és Magyarország német ajkú lakossága
körében
• A református hit Svájcban, Németalföldön, Magyarországon, Skóciában és
Angliában többségbe került, és elterjedt Franciaországban is
• Az unitárius vallás jelentősebb szerepet csak Lengyelországban és Erdélyben
játszott
• a katolikus egyház helyzetét Itáliában, Spanyolországban, dél-német
területeken, valamint Franciaország és Lengyelország nagy részén nem tudta
megingatni a reformáció

Ellenreformáció:

• A katolikus egyház harcolt a reformáció ellen, de hozzálátott az egyház

megújításához is, összehívták a tridenti zsinatot.
• A zsinaton felléptek a reformáció által is bírált visszásságok ellen: betiltották a
búcsúcédulák árusítását, a vallási élethez méltó erkölcsi normákat szabtak a
papoknak és a főpapoknak.
• Loyolai (Szent) Ignác megalapította a jezsuita rendet 1540-ben, amely fő
feladatának a katolicizmus védelmét tekintette.
• A katolicizmus megújulásával együtt született meg az új korstílus, a barokk. Ez
a stílus az építészetben a monumentális méretekkel az ember
kiszolgáltatottságát, az építtető egyház hatalmát kívánta megjeleníteni.
• A katolikus egyház keményebb eszközökkel is élt. A pápaság ismét életre hívta
az inkvizíciót 1542-ben, amely a katolikus országokban lépett fel az új tanok
hirdetőivel szemben.

30
• Összességében elmondhatjuk, hogy az újkor Amerika felfedezésével kezdődött,
de a reformáció kialakulásával eszmei alapjai teremtődtek meg, és utat
nyitottak a felvilágosodás későbbi megszületésének.

31
 8. Demográfiai és etnikai változások a 18. században

Előzmények:

• A török kor háborút követően az ország jelentős része romokban hevert. A

hódoltság és a végvári vonal mentén a települések jelentős része a népességgel
együtt elpusztult. A népességpusztulás mellett jelentős volt a török hódoltság
területéről az elvándorlás is. A kettős adózás, azaz, hogy a törököknek és a
magyaroknak is adót fizetett a helyi lakosság, igen megterhelő volt. Emellett a
biztonságosabb mezővárosokba költöztek be sokan, hogy a háborús pusztítások
elől menedékre leljenek. A természetes és az épített környezet is leromlott.
Magyarország mezőgazdaságilag legjelentősebb területe, az Alföld nagy része
műveletlenül maradt.
• A környezet pusztulásánál még súlyosabb volt a hatalmas emberveszteség.
Demográfiai csökkenés okai a következők voltak:
• A török kor hadjáratai, a tizenöt éves háború, a török kiűzése, a Rákóczi-
szabadságharc.
• A hadjáratokat követő éhínségek és járványok is megtizedelték a lakosságot. A
járványok közül a legsúlyosabb az 1710-es évek elején a pestis járvány volt.
• A történészek a népesség pusztulásáról csak becsült adatokkal rendelkeznek, ezért
több elképzelés is van a pusztulás mértékéről. A minimális becslések szerint a
Mátyás korabeli, azaz 1400-as évek végi 3,1 millióról kb. 2,5 millióra csökkent a
népesség az 1700-as évek elejére. A maximális becslések alapján 1500 és 1700
között a 4 milliós lakosság száma lényegesen nem változott, azaz stagnált.
• Azonban mind a két becslés jelentős pusztulást mutat, ha összehasonlítjuk az
európai demográfiai viszonyokkal. Európa népessége 60%-kal emelkedett
ugyanebben az időben, tehát még a magyarországi stagnálás is azt mutatja, hogy
jelentős a hiányzó lakosság létszáma. Magyarországon tehát elmaradt két évszázad
népességszaporulata.
• Az ország a demográfiai mélypontot 1711-ben érte el.
• A XVIII. század közepére a békének és a termelés beindulásának köszönhetően
visszaszorult az éhezés, a járványok ellen is hatásosabban védekeztek már a
hatóságok vesztegzárral és fertőtlenítéssel próbálták megállítani a járványok
terjedését.
• A XVIII. század végére az ország népessége megkétszereződött, megközelítette a
10 millió főt. Azonban a természetes népszaporulat ekkora növekedést nem tudott
volna eredményezni. Hirtelen népességnövekedésnél mindig számolnunk kell más
tényezőkkel is.

Magyarország újratelepítése a XVIII. Században:

32
• Magyarország legjobb termőföldjei lakatlanok voltak. Ez egyfelől vonzóerőt
jelentett a betelepülőknek, másfelől a Habsburg udvarnak is érdeke volt, hogy
ezeket a földeket művelés alá vonják.
• Habsburg udvarnak az adót fizetők létszámának fizetése érdekében is szükséges
volt, hogy a népesség növekedjen. Emellett a reformáció magyarországi
térnyerését is ellensúlyozni kívánták katolikusok betelepítésével.
• Magyarország XVIII. századi betelepülésének három fajtája volt: 1. szervezett
betelepítés, 2. belső migráció, 3. önkéntes betelepülés.
• Szervezett betelepítés: A Habsburg udvar és a nagybirtokosok ösztönözték. Az
udvart az adózók számának növelése és a katolikus hit terjesztése, a
földbirtokosokat a munkások hiánya vezette.
• A szervezett betelepítésben döntően a Habsburg Birodalmon kívüli katolikus
németek, a svábok vettek részt. Jelentős kedvezményeket biztosítottak nekik, sőt
a Bánátban felszerelt házakkal és igás állatokkal várták őket. Fejlett munkakultúrát
és mezőgazdasági ismereteket hoztak magukkal.
• A svábokat szétszórtan telepítették le, így jöttek létre Buda, Békés, Bakony, és a
Vértes vidékének sváb szigetei, azaz kisebb területei. Tolnában, Baranyában,
Bácskában és a Bánátban viszont nagy sváb tömbökben éltek.
• De a nagybirtokosok is szervezett betelepítéssel szándékoztak újra telepíteni
elnéptelenedett földjeiket. Pl. 1753-ban gróf Károlyi Ferenc evangélikus vallású
tótokat telepített be Békés megyéből, ezzel újraalapította Nyíregyházát.
• A betelepülés második fajtája a belső vándorlás, a migráció volt. A pusztítások
elsősorban az ország középső területeit érintették. Így a peremterületek
népsűrűsége magasabb volt az alföldinél, míg a termőterületek itt voltak a rosszabb
minőségűek. Ez jelentős belső vándorlást, migrációt eredményezett. A hegyvidékek
magyar, szlovák, ruszin és román lakossága megindult az ország belső vidékei felé.
• A betelepülés harmadik fajtája a szomszédos népek szervezetlen, öntevékeny
bevándorlása volt. A Felvidékre lengyelek, Kárpátaljára Ruszinok, Erdélybe
románok érkeztek Havasalföldről és Moldvából.

A népességnövekedés etnikai hatásai:

• A török kor népességpusztulását egy évszázad alatt pótolta az ország. Azonban az

etnikai, nemzetiségi viszonyok megváltoztak Magyarországon. Ennek oka az, hogy
a török időkben a magyarság pusztult a legnagyobb létszámban, a bevándorlásban
pedig természetesen más etnikumok voltak az érintettek.
• A becslések szerint a magyarság aránya jelentősen csökkent: a XV. századi 80%-
ről 40-45 százalékra esett vissza.
• A belső vándorlás folyamán a peremterületek magyarsága az ország középső
részére húzódott. Ennek következtében az ország középső vidékein a magyarság
megőrizte többségét, de a magyarok és a nemzetiségiek közötti etnikai határ
beljebb húzódott, a magyarok lakta terület nagysága csökkent.
• Magyarország az újratelepülésnek köszönhetően soknemzetiségű ország lett.

33
 9. Az ipari forradalmak legjelentősebb területei (könnyűipar, nehézipar,
közlekedés), néhány találmánya, a gyáripar kezdetei

Az ipari forradalom fogalma:

• Az 1780-as években-Angliában kibontakozó gazdasági fellendülést nevezik ipari

forradalomnak, amely az iparszervezési és technikai újításoknak köszönhető. A
gazdaság bővülése azóta is tart, de a tudomány a forradalmi változást a gépeknek
gépekkel történő előállításával lezártnak tekinti.
• Az ipari forradalom Angliából indult ki a XVIII. század második felében és a XIX.
század második felében nyugatról kelet felé haladva átformálta egész Európát.
• Az ipari forradalom elnevezést az 1820-as évektől használták a francia forradalom
elnevezésének mintájára. Azonban a kifejezés nem pontos. Nem csak az iparban
történtek változások, hanem a mezőgazdaságban, az infrastruktúrában, a
társadalomban, városiasodásban is. Ezen kívül nem gyors változás volt, ahogy a
forradalmak szoktak lenni, hanem a korábban megindult gazdasági fejlődés
felgyorsulása. A fejlődés sem zárult még le, így a lezárulását is csak önkényesen
lehet meghatározni. Mindezek ellenére a fogalmat ma is használja a
történettudomány.

A mezőgazdaság kapitalizálódása:

• Angliában már a XVI—XVII. században megjelentek a tőkés fejlődést lehetővé tevő

viszonyok. A tőke, azaz a befektethető pénz a termelés felé irányult a földrajzi
felfedezések utáni árforradalomban. Az Újvilágból Európába beáramló nagy
mennyiségű nemesfém az arany és az ezüst leértékelődéséhez vezetett, mivel több
arany- és ezüstérme került forgalomba. Emellett a XV. századra nőtt Európa
lakossága, így nőtt a kereslet az élelmiszerre és az iparcikkekre is. Így a tőke
nagyobb nyereséget hozott a termelésből, mint a kölcsönüzletekből.

• A felvásárlási és kiadási rendszer, majd a manufaktúrák kialakulása miatt megnőtt

a kereslet a gyapjú iránt, így a földbirtokosok a nagyobb haszon reményében egyre
több helyen vették saját kezelésbe a közös földeket, valamit a bérlők parcelláit,
elkerítették azokat, és juhlegelőket létesítettek. Ezt a folyamatot nevezzük
bekerítésnek.

• A XVIII. században a falu által közösen használt földeket is bekerítették, így a

földek döntő többsége a bérmunkát alkalmazó birtokosok, az arisztokraták, a
gentryk és a yeomanek kezére került. A gentryk a vállalkozó földbirtokosok, a
yeomenek pedig a jómódú parasztok voltak.

• Ez a mezőgazdasági termelés fejlődését, belterjesebbé válását eredményezte.

• A földeket trágyázták, vetésforgót alkalmaztak, terjedt az istállózó állattartás és a

fajtanemesítés. A vetésforgónál a művelt területet három részre osztották: őszi
vetés, tavaszi vetés, a harmadik részben pedig takarmánynövényeket
34
 termesztettek. A három terület évente váltotta egymást. A takarmánynövények
javították a talajt. Az istállózó állattartással kiegészítve jól működött. A
takarmánynövényekkel az istállóban tartott állatokat etették, itt nagy mennyiségű
trágya gyűlt fel, amellyel tervezetten lehetett mind a három területet trágyázni.

• A további fejlesztések, pl. a földek javítása, egyszerű gépek alkalmazása,

megkövetelték a tagosítást, vagyis a sok bérlő kezén lévő parcellák helyett a
szántók egy tagban történő kiadását. Egy bérlő kezében így több parcella volt. Ez
lehetővé tette, hogy mindenki azt termeljen a földjén, amit jónak lát, megszűnt a
nyomáskényszer.

• A nagyobb birtokok kialakulásának másik következménye, hogy a mezőgazdasági

népesség egy része elvesztette addigi megélhetését. Kénytelen volt a városokba
költözni és ott bérmunkát vállalni.

• Ugyanakkor az egyre termelékenyebb mezőgazdaság képes volt csökkenő

munkaerővel is a növekvő városok ellátására.

Az ipari fellendülés kibontakozása:

• A XVII. században az iparban a céhes kereteket kikerülő, és paraszti kiegészítő

munkát alkalmazó felvásárlási-kiadási rendszer, majd a bérmunkásokat
foglalkoztató központosított üzemek, a manufaktúrák terjedtek el.
• A gyarmati piacok bővülésével párhuzamosan a legnagyobb hasznot a textilipar
hozta. Emiatt ezen a területen volt a leggyorsabb a technikai fejlesztés a
termelés növelése érdekében.
• Az egyszerű mechanikus gépek, a szövő-és fonógépek a textíliák készítésének
két alapvető folyamatában, a fonásban és a szövésben egymás fejlesztését
ösztönözve terjedtek el. A szövőgépek fejlődése megkívánta a fonás
korszerűsítését, ami nagyobb mennyiségű fonalat eredményezett, amelynek
feldolgozására a szövést ismét fejleszteni kellett.
• Az első újításokat mesteremberek találták ki, akik a textiliparban dolgoztak
többnyire. Ezeket az egyszerű gépeket a korszak egyetlen jelentős
erőforrásához, a vízkerékhez kapcsolták. Azonban a vízenergia csak
korlátozottan állt rendelkezésre. Új energiaforrás alkalmazása vált szükségessé.
• James Hargreaves fonógépe, a lányáról nevezte el Fonó Jennynek
• Arkwright fonógépe volt ennek a korszaknak még a jelentős textilipari
találmánya.
• Az ipari forradalom első szakaszában a textilipar volt a gazdaság húzóágazata.

A gőz alkalmazása és hatásai:

• A szén felhasználását Angliában a XVIII. században egyrészt az adottságok, a

felszínhez közeli gazdag szénmezők, másrészt a kényszer eredményezte, mivel a
faállomány jelentősen megfogyatkozott Angliában.

35
 • A felszín közeli rétegeket hamar kitermelték, a mélyebb rétegekhez csak a felszín
alatti vizek kiszivattyúzása után férhettek hozzá.
• A víz kiemelésére már a XVIII. század elejétől gőzzel hajtott szivattyúkat
alkalmaztak, és ezeket fokozatosan tökéletesítették.

• Az újításokat egyszerű mesteremberek találták ki, akik maguk is az iparágban

dolgoztak.

• A gőzgépet James Watt fejlesztette a gazdaság minden ágában használható gépi

erőforrássá 1769-ben. Watt a dugattyús gőzgépet fejlesztette tovább. Watt az
erőátvitelt is tökéletesítette, így a gőzgép biztonságosan és gyorsan dolgozott, a
méretét is csökkenthették.

• A gőzzel hajtott dugattyú egyenes vonalú mozgását forgó mozgássá alakította át,
s ezzel a gőzgépet alkalmassá tette ipari munkagépek meghajtására.

• A hatékony erőgépet 1781-ben már munkába állították a textiliparban, és itt tovább

tökéletesítették.

• Megnyílt az út a széles körű ipari alkalmazás előtt, a gőzgép fúrókat, fűrészeket,

esztergákat hajtott.

• A gőzgépet már csak kerekek segítségével a bányászatban használt sínekre kellett

helyezni, s elkészült a korszak forradalmian új vontató eszköze: a gőzmozdony.

• A gőzgép lehetővé tette, hogy egy üzemben több gép, több munkás dolgozzon.
Elterjedtek a gépekkel termelő nagyüzemek, a gyárak.

A közlekedés forradalma:

• Az ipari termelés bővülésével párhuzamosan Nyugat-Európában napirendre került

a közlekedés fejlesztése. A piac bővítéséhez, a nyersanyagok beszerzéséhez, az
áruk piacra jutásának és új területek bekapcsolásának alapvető feltétele volt a
közlekedés fejlesztése.

• Jelentős csatornaépítésekre került sor, és a postahálózat kiépítésével a szárazföldi

személyszállítás is fejlődött a postakocsi járatok beindításával.

• 1807-ben Fulton feltalálta a gőzhajót.

• Azonban szárazföldön továbbra sem tudtak nagy árumennyiséget és nagy

tömegeket gyorsan szállítani. Ezért a vasút hozta meg a közlekedés forradalmát.

• Több kísérlet után Stephensonnak sikerült forgalomba állítania az első

gőzmozdonyt 1825-ben. Stockton és Darlington közötti első vasútvonal sikeres
üzeme után Angliában és rövidesen a kontinensen is a vasút lett a húzóágazat az
ipari forradalomban. Óriási lendületet vett a vasútépítés, a vállalkozók jelentős
tőkét fektettek az üzletágba, újabb területeket vont be a kereskedelembe.

36
 • A korábbiakhoz mérten óriási beruházásigénye miatt a gazdaság húzóágazata lett.
Minden iparágra fejlesztően hatott. Leginkább a nehézipart: elsősorban a
bányászatot, a vaskohászatot és a gépgyártást lendítette fel. Ezeken keresztül
tovább bővítette a piaci lehetőségeket.

A második ipari forradalom:

• Az ipari forradalom a XIX. század második felében átformálta egész Európát és az

Amerikai Egyesült Államokat. A folyamatos gazdasági és technikai haladás a század
végéhez közeledve újabb erőteljes fellendüléshez vezetett.

• A fejlődés motorja a nehézipar volt: a vasipar, a gépgyártás és a vegyipar.

• A fejlesztések egyre szorosabban kötődtek a tudományos eredményekhez

elektrotechnika, vegyészet, stb. Az első ipari forradalomban a feltalálók még
mesteremberek voltak, a második ipari forradalomban már tudósok, mérnökök.

• A tudományos eredmények új eljárások, új energiahordozók, új erőgépek és

anyagok alkalmazását tették lehetővé.

• Az iparban és a bankvilágban felhalmozott hatalmas tőke segítségével lehetőség

nyílt az újítások ipari alkalmazására.

• A gazdaság újabb, jelentős társadalmi és életmódbeli változásokat hozó

nekilendülését második ipari forradalomnak nevezzük.

▪ Az ipar:

• A század végének alapvető energiaforrását még mindig a szén jelentette, és

alapanyagként elsősorban a vasat használták.

• A vasat azonban a XIX. század végére folyamatosan felváltotta az acél, melyet új,
hatékonyabban működő kohókban állítottak elő. A hatékony kohók kifejlesztése
három feltalálóhoz köthető: Bessemer, Thomas és Martin.

• A hatékonyságot az üzemméretek folyamatos növelésével is fokozták.

• Ebben az időben a gőzgépekből egyre nagyobb teljesítményt hoztak ki: a vasutak

100 km/órás sebességgel robogtak, a gőzhajók néhány nap alatt átszelték az
óceánt.

• A korszak új energiaforrása a kőolaj, új erőgépe a belső égésű motor. A belső égésű

motorok kifejlesztését is három feltalálóhoz köthetjük: Ottó, Daimler és Benz.

• A kőolaj megjelenése ösztönzést adott: a vegyiparnak kőolaj-finomítással, a

robbanómotor pedig a közlekedés fejlődésének.
• A korszak végére: az autógyártás már nagyipari méreteket öltött. Míg a XX. század
elején még kevesek számára elérhető luxuscikk volt az autó, a korszak végére már

37
 megjelent a tömegtermelés, így a kisember számára is elérhetővé vált. Az amerikai
Ford cég valósította meg elsőként a tömegtermelést a szalagrendszer
alkalmazásával. A T-modell volt az első megfizethető árú automobil.
• A szalagrendszer egyesítette a második ipari forradalom jellemzőit: létrehozásához
hatalmas tőke kellett, bevezetéséhez kisgépek voltak szükségesek, a
termelékenysége révén olcsóbbá vált az áru, bővítette a piacot és további
termelésre sarkallt.
• Ebben a korszakban az autó mellett a repülés jelentette a közlekedés forradalmát.
Megkezdődött a repülés fejlesztése is. 1903-ban az amerikai Wright testvérek
voltak az első emberek, akik a levegőnél nehezebb szerkezettel a Földről a
levegőbe emelkedtek a Kitty Hawk nevű géppel.

• A XX. század elején teret hódított és széles távlatokat nyitott az elektromosság.

• A villamos árammal megoldották a világítást. Az izzólámpa feltalálása Thomas

Edison nevéhez fűződik.

• Az elektromos energia olcsó továbbításának kérdését a transzformátor oldotta

meg, amely Déri Miksa, Bláthy Ottó Titusz és Zipernowsky Károly nevéhez fűződik.

• A hatékony és szakaszosan működtethető villanymotorok jól beváltak különféle

üzemek erőforrásaként, de alkalmasak voltak kisméretű gépek pl. kézi fúrógép
meghajtására is.

• Az elektromosság tette lehetővé a hírközlés gyors ütemű fejlődését Bell nevéhez

fűződik a telefon, Marconihoz pedig a drót nélküli távíró feltalálása.

• A korszak találmányai fejlesztőleg hatottak egymásra.

• Az elektromos áram alkalmazása a világítás révén biztosította a három műszakos

termelést, a futószalagok működését. A belső égésű motor feltalálása pedig az
autók gyártását.

• Az Alfred Nobel nevéhez köthető dinamit feltalálása a bányászatot, a vegyipart és

a hadiipart egyszerre forradalmasította.

• S mindezek együtt a tömegtermelés következtében a fogyasztás növelését

eredményezték

Új iparszervezési módszerek:

• Az ipar a XIX. század második harmadáig jórészt a szabad verseny keretei között
fejlődött. A szabad verseny liberális gazdasági felfogás, amely szerint az állami
beavatkozásoktól mentes gazdasági verseny az, amely előre viszi a gazdaság
fejlődését.

38
 • A versenyben a gyengék kiestek és a hatékonyak megerősödtek, ezáltal a gazdaság
növekedett.

• A közgazdaság-tudomány szabad versenyes kapitalizmusnak nevezi ezt a

korszakot. A kapitalizmus vagy más néven piacgazdaság olyan gazdasági rendszer,
amely a magántulajdonon, a tőkések szabad vállalkozásain és a piaci keresleten-
kínálaton alapuló társadalmi-gazdasági rendszer. Fő mozgatórugója a vállalkozások
által megtermelhető nyereség, azaz a profit. Angliában és Hollandiában a XVI–
XVII. századtól alakult ki. A termelési tényezők többsége tehát magántulajdonban
van, ezeket a haszon elérésének céljából működtetnek. A termelt javak és
szolgáltatások elosztását túlnyomórészt a szabad piac határozza meg. A kapitalista,
tőkés gazdaságok meghatározó eleme a tőke.

• A második ipari forradalom beruházásai hatalmas tőkét igényeltek. Ez úgy jött

létre, hogy a versenyben erősebbek egyre több vállalkozást olvasztottak magukba,
ez a tőke koncentrációjával, vagy a bankok vállalatokba betársulásával, azaz a
finánctőkével valósult meg.

• A nagyvállalatok szövetségre léptek egymással, monopóliumokat hoztak létre. Ez

viszont korlátozta a versenyt.

• A monopóliumok sokfélék lehettek:

• Kartell: a piacot osztották fel és az árakat egyeztették az önálló nagyvállalatok.

• Tröszt: a vállalatok teljes összeolvadása, piaci uralomra törekedtek ágazatonként.
• Szindikátus: Önálló vállalatok szövetsége a közös értékesítés és
nyersanyagbeszerzés érdekében.
• Konszern: olyan vállalatcsoport, amelynek pénzügyi ellenőrzése van különböző
ágazatokban.
• A monopóliumok már kevésbé kötődtek a nemzeti piachoz. Ott fektettek be, ahol
a legkedvezőbb feltételek kínálkoztak nyersanyag, piac, olcsó munkaerő
tekintetében, így jelentős szerepet játszottak a tőkekivitelben.

Az első és második ipari forradalom hatásai:

• Az élelmezés, az életkörülmények, a higiéniai viszonyok javulása és az

orvostudomány fejlődése miatt demográfiai robbanás, nagyarányú
népességnövekedés következett be. Csökkent a halálozási arány, a
gyermekhalandóság szintén. Nőtt az átlagéletkor.
• A mezőgazdasági népesség aránya csökkent, ez pedig nagy népességmozgást,
migrációt indított el. Az egyes országokon belül a falvakból és a kisebb
városokból a nagyobb ipari városokba költöztek az emberek a megélhetés miatt.
Emellett jelentős volt az országból való kivándorlás, az emigráció is. Elsősorban
Amerika volt a kivándorlási hullám célpontja.
• A városiasodás is jelentős volt az ipari forradalom hatására. A gazdaságilag
fejlődő területek városainak a létszáma rövid idő alatt százezres, milliós
nagyságrendűre emelkedett.
39
 • A nagyvárosokban sajátos életkörülményeket kellett biztosítani a tömegnek.
megjelent a tömegközlekedés, az ivóvíz ellátás, a szennyvízelvezetés és a
szemétszállítás. Javultak a higiénés viszonyok.
• A nagyvárosokban városrészek jöttek létre egyfelől funkció szerint: pl.
kereskedelmi negyed, üzleti negyed, ipari negyed. Emellett a lakosság vagyoni
és társadalmi helyzetének megfelelően elkülönült egymástól: a gazdagok
villanegyedekben laktak, a középrétegek kertvárosokban, a munkásság pedig
munkás negyedekben.

Az ipari forradalomnak nem csak az elnevezése, hanem a szakaszolása is vita tárgyát

képezi a történelemtudományban. Vannak, akik első ipari forradalomról beszélnek, mások
az ipari forradalom első szakaszáról. Többnyire három korszakra osztják:

• Az első ipari forradalom: A XVIII. század második felében, vagy harmadik

harmadában kezdődött Angliában. Húzóágazata a textilipar, kis
tőkebefektetéssel nagy haszonra lehetett szert tenni. Erőforrása a vízenergia,
és a gőzgép. A korszak végén jelentős lesz a vasútépítés, húzóágazattá válik. A
XIX. század közepéig tart.
• A második ipari forradalom a XIX. század közepétől tart az 1950-es évek elejéig.
Húzóágazata a nehézipar, az autógyártás, a vegyipar, és a villamosság. Nagy
tőkebefektetésre van szükség. Erőforrása továbbra is a gőzgép, de megjelennek
az elektromosság és a belső égésű motorok is.
• A harmadik ipari forradalom az atomenergia gazdasági, ipari, azaz békés célokra
való felhasználásához köthető.
• Vannak történészek, akik a számítógép megjelenéséhez kötik a negyedik ipari
forradalom kezdetét, mivel forradalmasította a gyártósorokat, a tervezést, még
a bankokat is. Megint mások szerint még mindig a harmadik ipari forradalom
idejében járunk.

40
 10.A reformkor fő kérdései, Széchenyi és Kossuth reformprogramja

Előzmények

Magyarország a XIX. század első felében:

• hazánk ekkor a Habsburg Birodalom része volt, de a Pragmatica Sanctio és az 1790.
évi törvények révén viszonylagos önállósággal rendelkezett
• sajátos uralmi rendszer jellemezte az országot, mivel a rendi állam működése
abszolutisztikus elemekkel keveredett
o A reformkor 1830-1848-ig tartott.
• ekkor jelent meg az igény a magyar társadalomban a nemzeti önrendelkezés és a
polgári átalakulás iránt. Kölcsey szavával élve. „Jelszavaink valának: haza és
haladás!”
• a haza fogalma alatt a nemzeti eszme és függetlenség, tehát a nacionalizmus, a
haladás alatt pedig az polgári és politikai szabadságjogok, a képviseleti alapon
működő állam, valamint a szabad verseny, tehát a liberalizmus biztosítását értjük.

A reformkor céljainak megfogalmazása

Széchenyi István programja
Társadalmi háttere
• Gróf Széchenyi István Bécsben született, felmenői között számos, az országért
tenni akaró, művelt arisztokratát ismerünk. Édesapja Széchényi Ferenc a Nemzeti
Múzeum, nagybátyja, Festetics György a Georgikon alapítója.
• serdülőként belépett a hadseregbe, és részt vett a napóleoni háborúk utolsó
összecsapásaiban, de megcsömörlött a katonaélettől és otthagyta a katonai
szolgálatot
• A jómódú Széchenyi a későbbiekben beutazta szinte egész Európát. Megismerte a
gazdasági és politikai fejlődés élén járó Angliát és a fejlődésben egyre inkább
lemaradó Oszmán Birodalmat is.
• felismerte, hogy a felemelkedés érdekében Magyarországnak reformokra van
szüksége, és életcélját az ország fejlődéséért végzett munkában találta meg.
o Elméleti munkássága - Programadó műve: a Hitel (1830)
• Programjának alapvető vonásai közé tartozott a társadalmi összeütközések
kerülése, a lassú, de folyamatos és szerves fejlődés biztosítása
• az arisztokráciának szánta a vezető szerepet az átalakulásban, hiszen nekik volt
megfelelő gazdasági és politikai befolyásuk
• Széchenyi a gazdaság oldaláról közelítve kívánta meggyőzni olvasóit a reformok
szükségességéről
• azt próbálta bebizonyítani a feudális kiváltságokat élvező nemességnek, hogy
előjogaik már nem szolgálják az érdekeiket. A jobbágyi szolgáltatások, például a
robot nem kényszerítik ki a termelékeny gazdálkodást.
• Ezért az önkéntes örökváltságot támogatta, mely szerint a jobbágy és a földesura
közötti megegyezésen alapul az örökváltság. A jobbágy pénzen megválthatja
jobbágytelkét és szolgáltatásait.

41
A Stádium című művében 12 pontba szedve, logikai sorrendbe rendezve
ismertette a legszükségesebb változásokat:

• legelőször hitelre, vagyis tőkére volna szükség a mezőgazdaság átalakítására,

modernizációjára. Ehhez, azonban el kellene törölni az 1351-ben
megfogalmazott ősiség törvényét és a háramlási jogot, mert a nemesi birtokot
nem lehetett fedezetként felhasználni a hitel felvételhez, hiszen a földbirtok nem
válhat árucikké.
• ez azonban maga után kell, hogy vonja a birtokbírhatás jogát, vagyis nem
nemesek is juthassanak földbirtokhoz. Ebben benne volt az a gondolat, hogy a
parasztság polgári típusú földbirtokhoz jutva a jobbágyfelszabadítás kérdését is
megoldják
• a szabad földbirtok biztosítása mellé azonban törvényelőtti egyenlőséget is
biztosítani kell
• Széchényi felveti a nemesi adómentesség kérdését is, amikor a nemesi
vármegye és az országgyűlés költségeit a nemességgel fizettetné meg
• a kereskedelem támogatása érdekében az infrastruktúra fejlesztése mellet is
kiállt
• a szabad verseny biztosítása érdekében eltörölné azokat a feudális jellegű
törvényeket, melyek ezt gátolják: céhek, monopóliumok, hatósági
árszabályozás
• a magyar nyelvet vezetné be hivatalos nyelvként (a latin helyett), ezzel a
magyar vállalkozók kívánta támogatni a külföldi tőkével szemben
• a reformokat egységesen és a Habsburg udvar támogatásával akarta
megvalósítani
• mindezek garanciájának a nyilvánosságot tekintette, vagyis a szabad információ
áramlásának biztosítását

Széchenyi gyakorlati tevékenysége:

• birtokainak egy évi jövedelmét ajánlotta fel a Magyar Tudományos Akadémia

megalapítására 1825-ben. 1830-ban nyitotta meg kapuit a Magyar Tudományos
Akadémia.
• Gyakorlati tevékenységében az angliai mintát követte.
• Pesten kaszinót alapított, és meghonosította a lóversenyt, hogy a magyar
nemességnek legyen olyan fóruma, ahol találkozhatnak egymással és a
politikáról beszélgethetnek.
• a közlekedés fejlesztése érdekében támogatta a gőzhajózást, a vasútépítést, a
folyamszabályozást, a Lánchíd megépítését, a Vaskapu hajózhatóvá tételét.
• szívügyének tekintette az ipar fejlesztését is. Támogatta Ganz Ábrahám
vasöntödéjét, a hengermalom létrehozását és a selyemipart is.
• tetteit tekintve nem véletlenül mondta róla Kossuth Lajos, hogy ő a „legnagyobb
magyar”

Kossuth Lajos programja:

Társadalmi háttere:

42
 • Kossuth Lajos Monokon, birtoktalan kisnemesi családban született
• maga szorgalmából, tehetségéből és akarásából lett vármegyei tisztviselő, majd
a Pesti Hírlap szerkesztője és politikus, végül az 1840-es évektől a reformtábor
egyik vezére
• az Országgyűlési Tudósításai miatt, amelyekben a reformok következetes
híveként állt ki még börtönbüntetést is kapott

Az érdekegyesítés programja:

- A Wesselényi Ferenc által megfogalmazott elvek szerint a reformok érdekében

a felemelkedés zálogát és kiindulópontját a magyar állam-elmélet
kiteljesítésében látta. A nemesi nemzet fogalmát ki kell terjeszteni a
parasztságra is
- ennek érdekében a jobbágy felszabadításnak kulcs szerepe volt. „Szabadság
és tulajdon”, ahogy azt Kölcsey Ferenc meghatározta
- Tehát a parasztságnak polgári típusú földtulajdont és politikai jogokat kell
biztosítani. Ha a nemesség maga mellé állítja a jobbágyságot, akkor
eredményesen léphet fel a Habsburg-kormányzattal szemben is.
- Kossuth programjában kiemelt jelentőségű volt az érdekegyesítés programja.
- Az önkéntes örökváltság kérdését 1840-ben iktatták törvénybe, amely révén
a jobbágy a földesurával szabadon egyezkedve megválthatta volna
szolgáltatásait és telkét. Ez azonban nem volt eredményes, mivel 1848-ig a
jobbágyoknak csak 1%-a tudta így megváltani magát
- ezért Kossuth felvetette a kötelező örökváltság szükségességét. Elképzelése
szerint az állam fizette volna a jobbágyok helyett a megváltást a birtokosoknak,
és nem közös megegyezésen alapult volna, hanem kötelező érvényű lett volna.
- fontos eleme volt még programjának a közteherviselés bevezetése, s ezzel
egy időben a nemesi adómentesség eltörlése
- a nacionalizmus talaján állva nagyobb függetlenséget kívánt Magyarországnak
biztosítani a Habsburg Birodalom rendszerén belül. A nemzeti önrendelkezés
megvalósítása volt a célja
- Kossuth az 1844-ben létrehozott Védegylet igazgatójaként fellépett a hazai
gazdaság védelmében is. Az egylethez csatlakozó tagok becsületszóra
megfogadták, hogy azokból a termékekből, amelyeket a magyarok is
előállítanak, hat éven át csak hazait vásárolnak, még akkor is, ha a külföldi
olcsóbb vagy jobb minőségű.
- a Védegylet komolyabb gazdasági eredményt nem ért el, de növelte a
reformok híveinek szervezettségét

Következmények: Széchenyi és Kossuth programjának összehasonlítása

Az azonos elemek:
• mindkettőjük számára a nemzeti felemelkedés és a polgári társadalom
kialakítása volt a fő cél
• ugyanakkor e célokat más-más módon akarták elérni

43
Különbségek:

• Széchényi a reformokat lassan, az arisztokrácia vezetésével, a Habsburg-

udvarral együtt, először a gazdaságban kívánta megvalósítani, amely majd a
társadalom, végül a politika megváltozásához vezet. Az angol mintát kívánta
követni.
• Kossuth a reformokat gyorsan, a köznemesség vezetésével, akár a Habsburg-
udvar akaratával szemben, először a politikában kívánta megvalósítani, amely
majd a társadalom, végül a gazdaság megváltozásához vezet

44
 11. A pesti forradalom eseményei, az április törvények

Előzmények
Az utolsó rendi országgyűlés
• 1847-ben összeülő országgyűlésen nem születtek olyan törvények, amelyek
átütő sikereket értek volna el
• egyetlen komoly eredménynek az volt tekinthető, hogy Kossuth Lajost Pest
vármegyében követté választották, s így ő vált az ellenzék vezérévé
Pozsonyban.
Népek tavasza, forradalom Pest-Budán
• 1848 februárjában, Párizsban kirobbant a forradalom, melynek hatása szinte
egész Európára kihatott
• Kossuth a párizsi forradalom hírére reformokat tartalmazó felirati javaslatot
készített, melyet 1848. március 3-án ismertetett az országgyűlés alsóházával.
A felirati javaslatban Kossuth a kötelező örökváltság, a közteherviselés, a
népképviseleti országgyűlés és a felelős kormány igényével lépett fel.
Alkotmányt kért a Birodalom népei számára.
• A Fiatal Magyarország ifjúsága, azaz Petőfiék köre úgy akarta támogatni
Kossuth felirati javaslatát, hogy 1848. március 19-re, a József napi vásárra
petícióval készültek. A vásárra érkező tömeggel akarták azt aláíratni.
• 1848. március 13-án kitört a bécsi forradalom. A bécsi forradalom hírére az
országgyűlés megszavazta a feliratot, amelyet az országgyűlés küldöttsége
1848. március 15-én hajón vitt Bécsbe, hogy azt a király szentesítse. Kossuth
Lajos is a küldöttség tagja volt.
• A bécsi forradalom hírére Pesten március 15-én a „Fiatal Magyarország" ifjúsága
a - márciusi ifjak – a tervezett megmozdulást előrehozta, amely a hatalmat
elsöprő forradalommá terebélyesedett.
• 1848. március 15-én reggel a Pilvax kávéházból indultak, az egyetemekre
mentek.
• A fiatalok maguk mellé állították az egyetemistákat, majd a város lakosságát.
Landerernél a cenzúra mellőzésével kinyomtatták a követeléseiket tartalmazó
12 pontot és Petőfi Sándor mozgósító versét, a Nemzeti dalt. Így ez a két írás
lett a magyar sajtó első két szabad terméke.
• A tömeg délután a Nemzeti Múzeumnál találkozott, majd Budára ment, hogy
elfogadtassák a Helytartó tanáccsal a 12 pontot. Ezután kiszabadították Táncsics
Mihályt börtönéből. A pesti forradalom vér nélkül győzött.
• Este a Nemzeti Színházban ünnepelte győzelmét a forradalmi tömeg Katona
József Bánk bán című darabjával.

Márciusi 12 pont, a forradalom követelései:

- a márciusi 12 pont liberális és nemzeti követeléseket tartalmazott, a polgári
átalakulás és a nemzeti függetlenség elérésének érdekében
- követelte a hatalmi ágak szétválasztását:
2. pont: Felelős minisztériumot Buda-Pesten
45
 3. pont: Évenkénti országgyűlést Pesten
8. pont: Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján
- követelte az egyéni szabadságjogok biztosítását:
1. pont: Kívánjuk a sajtó szabadságát, cenzúra eltörlését
4. pont: Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben
6. pont: Közös teherviselés
11. pont: A politikai státuszfoglyok szabadon bocsátassanak.
- kiállt a jobbágyfelszabadítás mellett:
7. pont: Urbéri viszonyok megszüntetése
- megfogalmazta a nemzeti önrendelkezés igényét:
5. pont: Nemzeti őrsereg
9. pont: Nemzeti Bank
10. pont: A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne
vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk.
12. pont: Unió Erdéllyel
Felelős kormány megalakulása
- Bécsben az uralkodó, V. Ferdinánd helyett döntéseket hozó államtanács nem
fogadta el a magyar országgyűlés feliratát. István nádor megkerülte az
államtanácsot, magyarországi teljhatalmat kért és kapott az uralkodótól. István
nádor 1848. március 17-én kinevezte Batthyány Lajost Magyarország
miniszterelnökévé.
- az április elejére megalakuló felelős magyar kormányban a magyar politikai élet
valamennyi irányzata képviselte magát, a konzervatívoktól Esterházy Pál, a
liberális centralistáktól Eötvös József, a többséget azonban a Kossuth mögött
felsorakozó liberális nemesek alkották: Batthyány Lajos, Deák Ferenc, Klauzál
Gábor, Szemere Bertalan.
- Pénzügyminiszterként Kossuthnak kulcsszerepe volt, de közlekedés- és
közmunkaügyi minisztereként Széchenyi is helyet kapott Batthyány
kormányában.

Áprilisi törvények: Deák Ferenc igazságügy miniszter dolgozta ki

Tartalma:
- Az állam szervezetének kialakításában érvényesült a hatalmi ágak
szétválasztásának elve és a népszuverenitás:
- a III. törvénycikk szerint a király a végrehajtó hatalmat a törvények értelmében
független magyar minisztérium által gyakorolja. Rendeletei, parancsai csak
valamelyik magyar miniszter ellenjegyzésével érvényesek. Valamint a kormány
mindegyik tagja mindennemű hivatalos eljárásáért felelős az országgyűlésnek.
- ezek alapján Magyarország államformája alkotmányos monarchia lett, vagyis a
király uralkodik, de nem kormányoz.
- a végrehajtó hatalom, a kormány az országgyűlés felé tartozik felelőséggel,
végső soron a népnek
- a IV. törvénycikk szerint a törvényhozó hatalom állandóan ülésezik, összehívása
a korábbi rendi szokásjoggal szemben nem királyi akarattól függött és a
képviselőket 3 évenként választották meg.

46
 A választójog terén is érvényesültek a liberális eszmék: a választójogot
alapvetően vagyoni és műveltségi cenzushoz kötötték
- a választójogot nem vették el azoktól, akik korábban már rendelkeztek azzal: a
nemesség és a szabad királyi városok polgársága. Az április törvények
választójoga tehát jogkiterjesztő. Akkor is megtarthatták választójogukat a
nemesek és a szabad királyi városok polgárai, ha nem feleltek meg sem a
vagyoni sem a műveltségi cenzusnak.
- ugyanakkor népképviseleti alapon is meghatározták a választók körét: 20 éven
felüli magyar állampolgárságú, büntetlen előéletű férfi.
- a népképviselet terén azonban csak azoknak adott választójogot, aki 300 ezüst
forint értékű házzal vagy földdel, vagy ¼ jobbágytelekkel, vagy 100 ezüst forint
évi jövedelemmel, vagy gazdasági tevékenységükhöz kapcsolódó ingatlannal,
például gyárral, kereskedelmi teleppel rendelkeztek
- az értelmiség számára nem írt elő vagyoni cenzust, műveltségi cenzus elve
érvényesült esetükben. A tudorok, sebészek, ügyvédek, mérnökök, akadémiai
művészek, tanárok, a magyar tudós társaság, tehát a Magyar Tudományos
Akadémia tagjai, gyógyszerészek, lelkészek, segédlelkészek, községi jegyzők és
tanítók vagyoni cenzus nélkül rendelkeztek választójoggal.
- képviselő az lehetett, aki választójoggal rendelkezett, de 24 éven felülinek
kellett lennie és elvárás volt, hogy tudjon magyar nyelven beszélni. Ebben
érvényesült az egy politika nemzet elve.
- Ez a választójogi törvény volt ekkor Európában a legliberálisabb.
Alapvető szabadságjogokat is megfogalmaztak az április törvények:
- sajtószabadság biztosítása, a cenzúra eltörlése (XVIII. törvénycikk)
- közteherviselés megfogalmazása, nemesi adómentesség megszüntetése (VIII.
törvénycikk)
Jobbágyfelszabadítást is tartalmazta:
- a IX. törvénycikk kimondta a jobbágyság intézményének felszámolását
- a kötelező örökváltság formáját fogadta el állami kárpótlással. ” A törvényhozás
a magán földesurak kármentesítését a nemzeti közbecsület védpajzsa alá
helyezi.”
A nemzeti érdekek is érvényesülésültek az április törvényekben:
- a nemzetőrség létrehozása (XXII. törvénycikk) az önálló magyar haderő
megteremtésének igényét fogalmazta meg
- a VII. törvénycikk Magyarország és Erdély egyesítését mondta ki, így
megszüntette az ország közjogi megosztottságát

A törvények értékelése
Pozitívumai:

- az áprilisi törvényeket formailag nem tekinthetjük alkotmánynak, de olyan

elveket fogalmazott meg, amelyek megteremtette a polgári Magyarország
működésének alapjait
- a viszonylag széleskörű választójog révén az ország lakosságának 5-10 %-a
tudott beleszólni az állam ügyeibe. Ez magasabb volt, mint a korabeli
liberalizmus példájaként számon tartott Angliában.

47
- felszámolta a feudális kötöttségeket, amelyre a legjobb példa az Európában
egyedülálló jobbágyfelszabadítás módja

Hiányosságai:

- nem rendezte a Habsburgokkal a külügyek, a hadügyek és a pénzügyek

kérdéseit. Magyarországot elméletileg csupán perszonálunió kötötte a
birodalomhoz, de például nem rendelkezett önálló hadsereggel, így
függetlensége kérdőjeles volt.
- nem rendezte a nemzetiség követeléseit: az ország nemzetiségei külön jogokat,
autonómiát követeltek az alapvető liberális jogokon kívül, amelyet azonban a
magyar politikai vezetők az egy politikai nemzet elve szerint nem adhattak meg.
- A jobbágyfelszabadításnál nem rendelkeztek a szőlődézsmáról, és a
földbirtokosok kártalanításának rendezését is a későbbi országgyűlések
feladataként jelölte meg.

Következmények:
Szabadságharc kirobbanása:

- Magyarország és a Habsburgok közötti ellentétek fegyveres harchoz vezettek,

a forradalom eredményeit katonailag kellett megvédeni
- a magyarság szabadságharcának leveréséhez két birodalom (Habsburg
Birodalom, Oroszország) katonai ereje volt szükség
Politikai hatása:
- a forradalom és a szabadságharc ugyan elbukott, de az áprilisi törvények
szellemisége megmaradt
- „48 nélkül nincs 67”→az 1867-ben megkötött kiegyezés alapelve az áprilisi
törvényekre támaszkodott

48
 12. A kiegyezéshez vezető út, a kiegyezés tartalma, értékelése

Előzmények
Külpolitikai előzmények:
- A forradalmak leverése után Ausztria nagyhatalmi külpolitikát folytatott: meg
akarta tartani itáliai területeit, és egyesíteni akarta Németországot, ez lett volna
nagynémet egység.
- Azonban az 1859-es francia-piemonti-osztrák háborúban, Itáliában súlyos
vereséget szenvedett és az 1860-as években a német egység kérdésében is
hátrányba került Poroszországgal szemben

Belpolitikai előzmények:

- A külpolitikai kudarcok mellett a pénzügyi csőd is megrendítette a kis belső

támogatottsággal bíró önkényuralmi rendszert, tehát Ferenc Józsefnek változtatnia
kellett, ha meg akarta előzni az összeomlást
- a magyarság válasza az új abszolutizmus rendszerére a passzív ellenállás volt: a
magyarok nem vállaltak hivatalt, nem fizették az adókat
- mindezek a Habsburgoktól azt követelte, hogy nagy létszámú hadsereget és
rendőrséget tartsanak fel Magyarországon, amely nagyon sok pénzbe került
- Ferenc József az 1860-as októberi diplomával és az 1861-es februári pátenssel
próbálkozott, amelyek enyhítettek volna az elnyomáson, de visszalépést jelentett
volna az 1848. évi április törvényekhez képest. Az októberi diploma és a februári
pátens nem elégítették ki a magyar politikusokat, elsősorban Deák Ferencet, aki a
passzív ellenállás vezetője volt.
- A magyar országgyűlés egységesen visszautasította az uralkodó javaslatát. Az
elutasítás formájában azonban az országgyűlés egységében törés mutatkozott.
Deák és hívei feliratban utasították volna el, tehát elismerték Ferenc Józsefet
legitim uralkodónak. Ebből alakult ki a Felirati Párt. A Teleki László által vezetett
csoport határozatban utasította el, tehát nem fogadták el Ferenc Józsefet törvényes
uralkodónak. Ebből alakult ki a Határozati Párt. A vitát Teleki öngyilkossága
döntötte el, Deákék szerezték meg ezután az országgyűlési többséget, tehát
feliratban utasították el az uralkodó javaslatát.

Közvetlen előzmények:

- Az 1860-as évek eseményei és folyamatai mind az uralkodót, mind a magyar

vezető réteget a megegyezésre sarkallták
- Ferenc József külpolitikai elszigeteltsége növekedett, egyre nyilvánvalóbbá vált,
hogy a német és az olasz egységmozgalmakkal szemben a Habsburg Birodalom
tehetetlen hátában az elégedetlen Magyarországgal Az 1866-os porosz-osztrák
háborúban a königrätzi csata elvesztése után Ferenc József egyértelműen
közeledett a magyar állásponthoz.
- Deák és köre számára is egyértelművé vált, hogy a magyar vezető réteg nem bírja
sokáig a passzív ellenállást. Javában zajlott az ipari forradalom, de ebben a

49
 magyarok a passzív ellenállás miatt nem tudtak igazán részt venni és anyagilag a
tönk szélére kerültek
- Az uralkodó és a magyar vezető réteg legfőbb kérdése az volt, hogyan lehet olyan
kompromisszumot találni, amelyben a birodalom annyira egységes, hogy
megtarthatja nagyhatalmi állását, de emellett biztosítva van Magyarország
viszonylagos önállósága is
- Az események akkor gyorsultak fel, mikor az uralkodó közeledési szándékára
válaszul Deák Ferenc megírta híres húsvéti cikkét 1865-ben, amelyben felvetette,
hogy amennyiben az alkotmányosságot visszaállítják, a birodalom egységének
fenntartása érdekében a magyarság hajlandó törvényes keretek között engedni a
'48-as alapból, azaz az 1848. évi április törvényekből a közös a külpolitika, a
védelem és az ezek fedezését szolgáló pénzügyek tekintetében. Deák az áprilisi
törvények helyett az 1723-as Pragmatica Sanctióra helyezte az Ausztria és
Magyarország közötti viszonyt.
- A kiegyezésről létrejött megállapodás után az uralkodó kinevezte Andrássy Gyula
grófot miniszterelnökké 1867 februárjában, ezt követően az országgyűlés elfogadta
a közös ügyeket tartalmazó kiegyezési törvényt, majd magyar királlyá koronázták
Ferenc Józsefet 1867 júniusában.

A kiegyezés tartalma:

Politikai kiegyezés:

- Az Osztrák-Magyar Monarchia kétközpontú alkotmányos monarchia, azaz dualista

állam lett. Ausztriát és Magyarországot a közös uralkodó mellett a hadügyek, a
külügyek és az ezek fedezésére szolgáló pénzügyek együttes kezelése kapcsolta
össze.
- A közös ügyeket közös minisztériumok intézték, amelyeknek alkotmányos
felügyeletére mindkét birodalomrész - egymástól független – törvényhozása, tehát
a Birodalmi Gyűlés és a magyar országgyűlés egy-egy 60 fős bizottságot, ún.
delegációt küldött. A delegációk külön üléseztek, egymással csak levelezés útján
tartották a kapcsolatot. Ugyanakkor a közös ügyekben jelentős maradt az uralkodó
befolyása.
- Az uralkodó hatalmát az is erősítette, hogy a hadsereg vezetése teljes mértékben
a kezében maradt. A két ország törvényhozása csak az adók és az újonclétszám
meghatározásán keresztül gyakorolhatott hatást a hadseregre. A hadsereg
vezérleti nyelve a német volt.
- Ferenc József befolyása megőrzése érdekében a kiegyezés feltételének tekintette
az előszentesítés jogát. Eszerint a mindenkori magyar kormányoknak
törvényjavaslataikat jóvá kellett hagyatniuk az uralkodóval, mielőtt azokat az
országgyűlés elé terjesztik. Bár ezt törvénybe nem foglalták.

Gazdasági kiegyezés:

- A kiegyezési törvény a két ország gazdasági kapcsolatait is rendezte. A politikai

megállapodással szemben azonban a gazdasági megállapodást tízévente újra
lehetett tárgyalni, és az adott erőviszonyokhoz igazítani.
50
- A belpolitikailag önálló két ország gazdasági egységet, közös vámterületet
képezett, közös valutával, a tőke és a munkaerő szabad áramlásával. Ugyanakkor
a kormányok hatáskörében hagyták a gazdaság fejlesztésének lehetőségeit
(közlekedés, adószabályozás stb.).
- Megállapították, hogy a tagállamok anyagilag milyen arányban fedezzék a közös
ügyeket: Ausztria részesedése (kvótája) 70%, Magyarországé 30% lett.

Értékelése:

A kiegyezés reális kompromisszum volt.

Belpolitikai szempontok szerint
- Magyarország a közös ügyeken kívül teljes önállósággal rendelkezett.
- Az országgyűlésnek felelős kormány alakult.
- Az országgyűlést cenzusos választójog alapján választották.
- Magyarországot és Erdélyt ismét egyesítették.
- a nemzeti érdekek érvényesültek az oktatás és a közigazgatás terén
Gazdasági szempontok
- Az egységes piac biztosította a térség és Magyarország gazdasági fejlődését és
felzárkózásának lehetőségét.
- kölcsönös függés figyelhető meg a két ország gazdasági viszonyában
- kezdetben Ausztria, a századforduló után Magyarország képviselt nagyobb
gazdasági erőt az Osztrák-Magyar Monarchián belül.
Külpolitikai szempontok
- ebben a kérdésben mindig a birodalmi érdek érvényesült, ugyanakkor a Habsburg
érdekeket össze lehetett egyeztetni a magyar politikai érdekekkel.
- A birodalom orosz ellenes politikát folytatott a balkáni befolyás megszerzése miatt,
és a magyar vezető réteg érzelmileg ellentétben állt az orosz állammal, hiszen a
szabadságharc leverésében segítséget nyújtott.
Közös ügyek kérdése
- A kiegyezéssel Magyarország lemondott a teljes függetlenségről, de a birodalmi
keretek közötti önállóság azonban a korábbiaknál nagyobb lehetőséget adott a
magyar érdekek érvényesítésére, elsősorban a nemzetiségi ügyek terén
- a közös ügyek terén részben érvényesülhetett a magyar érdekek, például az
Osztrák-Magyar Monarchia külpolitikai elveit közös külügyminiszterként majd
Andrássy Gyula fogja meghatározni. Közös hadügyminiszter azonban sosem volt
magyar ember
- Ferenc József a dualista állam megteremtésében a Habsburg Birodalom álalakítását
látta, ezért számára mindig ez a szempont volt a meghatározó

Következmények:
a kiegyezés alternatívája: a Duna-konföderáció

Kossuth Lajos javaslata:

- az emigrációban élő Kossuth Lajos nem értett egyet a kiegyezéssel, amelyet az

úgynevezett Cassandra-levélben is megfogalmazott
51
- Elgondolása szerint nem a Habsburg hatalommal kell kiegyezni, hanem a Duna
menti népek államszövetségét kell létrehozni: Magyarország, Horvátország,
Szerbia, Románia államszövetségét képzelte el
- a tagállamok együtt intézték volna a külügyet, hadügyet és gazdasági egységet
alkottak volna, a belügyek terén önállóságot élveztek volna. Az Amerikai Egyesült
Államokhoz hasonló szövetségi államot hoztak volna létre

Megvalósulásának akadályai:

- A magyar vezető réteg nagy többsége elutasította a tervezetet, mivel az gátolta

volna a magyar nemzetállam kialakítását
- a balkáni országok sem tartották jó ötletnek, féltek Magyarország túlsúlyától
- a nagyhatalmak is ellenezték a tervezetet, féltek az európai egyensúly
megbomlásától

52
 13. Az első világháború (hadviselők, frontok, a háború jellege). Az első
világháborút lezáró békerendszer.

Az első világháború előzményei:

• A második ipari forradalomban az Egyesült Államok és Németország fejlődött a

leggyorsabban. Németország további fejlődéséhez gyarmatokra lett volna
szüksége, de a XIX. század végére már kevés gyarmatosítható terület maradt, így
Németország célja a világ újrafelosztása volt.
• Franciaország célja az 1870-es porosz-francia háborúban elszenvedett vereség
revansa, azaz visszavágása, elégtétele, és az ekkor elveszített Elzász és Lotharingia
visszaszerzése volt.
• Oroszország a Balkán felé szeretett volna terjeszkedni. A pánszláv elmélet szerint
szerette volna saját hatalma alatt egyesíteni a szláv népeket. Ugyanakkor a
Balkánon az Osztrák-Magyar Monarchia is területeket kívánt szerezni, 1908-ban
annektálta, azaz bekebelezte Bosznia-Hercegovinát. A balkáni népek a törökök és
egymás ellen is háborúztak. A Balkán volt Európa puskaporos hordója.
• A XIX-XX. század fordulójára megalakult egymással szemben két katonai
szövetség. A hármas szövetségben Németország, az Osztrák-Magyar Monarchia,
Olaszország és Románia, az antantban Nagy-Britannia, Franciaország és
Oroszország kötött egymással szövetséget.
• Az erőviszonyok a háború előtt a következőképpen alakultak:
• Németország: erős, gyorsan fejlődő ipara volt, de nem voltak gyarmatai. Tudatosan
fegyverkezett, készült a háborúra. A XX. elejére már a haditerv is készen volt. A
Schlieffen-terv alapján villámháborúra készültek. Először a nyugati fronton akartak
gyors győzelmet elérni Franciaország lerohanásával. Azzal számoltak, hogy az
oroszok csak lassan tudnak mozgósítani, amelyet a Monarchia hadserege fel tud
tartani. A német hadsereget csak a nyugati fronton elért győzelem után
csoportosították volna át a keleti frontra. Így mindig csak egyfrontos háborúra
kényszerült volna Németország. Úgy számolt a haditerv, hogy Nagy-Britannia távol
marad a háborútól, az orosz hadsereg gyenge, a monarchiáé pedig erős. Végül a
háború teljesen másként alakult.
• Osztrák-Magyar Monarchia: gyengébb az ipara, főleg a könnyűiparban volt fejlett.
A hadserege gyengébb. Mivel soknemzetiségű ország, nemzetiségi ellentétek
voltak jellemzőek.
• Nagy-Britannia: az ipari fejlődése lassult, de még mindig fejlett. A legnagyobb
gyarmatbirodalommal rendelkezett. Hadserege erős volt.
• Franciaország: lemaradt az ipari fejlődésben Britanniához és Németországhoz
képest, de jelentős gyarmatokkal rendelkezett.
• Oroszország: elmaradott volt az ipara, késve lépett be az ipari forradalomba, és
csak bizonyos iparágak fejlődtek. A cári rendszer miatt óriási társadalmi
feszültségek jellemezték az országot. Nagyhatalmi céljai voltak.
• Olaszország: a középkor óta jellemezte az, hogy gazdasági ellentét van a gazdag
Észak-Itália és a szegény Dél-Itália között. Az ipari fejlődésben lemaradt, nem
voltak gyarmatai.
53
A nemzeti ellentétek kiéleződése:

• A XIX. és a XX. század fordulóján a nemzeti eszme, a nacionalizmus nem veszített

erejéből, azonban már nem fonódott össze a liberalizmussal.

• A nagyhatalmak nemzeteinél a nacionalizmus erősítette a felsőbbrendűség

tudatát, alátámasztotta a gyarmatosítást vagy a hódításokat.

• A kis népeknél a nacionalizmus erőszakosabbá vált. A nemzetük által lakott összes

terület egyesítésére törekedtek, akár a fennálló viszonyok erőszakos
megváltoztatása árán is.

• Az ellentétes nemzeti törekvéseket a nagyhatalmak saját céljaikra kívánták

felhasználni. A nemzeti törekvések a soknemzetiségű Balkánon voltak a
legélesebbek.

• A századfordulótól az orosz politika Szerbia mögött sorakozott fel.

• A Monarchia, hogy megakadályozza Szerbia kijutását a tengerre, bekebelezte,

annektálta Bosznia-Hercegovinát 1908-ban.

• Szerbia, Montenegró, Bulgária és Görögország szövetsége legyőzte a meggyengült

törököket 1912-ben az első Balkán-háborúban. Az osztozkodáskor azonban az
egykori szövetségesek szembekerültek egymással.

• Montenegró, Szerbia, Görögország és a csatlakozó Románia a háború terheinek

zömét viselő és a legnagyobb területet szerző Bulgária ellen fordultak 1913-ban a
második Balkán-háborúban. Legyőzték Bulgáriát, és területi engedményekre
kényszerítették.

• A törökök kiszorultak a Balkánról, de a feszültségek nem enyhültek. A Balkán

maradt „Európa puskaporos hordója".

Cassus belli, ürügy a hadüzenetre:

• Az 1908-ban annektált Bosznia-Hercegovinában hadgyakorlatot tartott az Osztrák-

Magyar Monarchia 1914 nyarán.

• 1914. június 28-án Bosznia-Hercegovina fővárosában, Szarajevóban szerb

nacionalista, Gavrilo Princip megölte a Monarchia trónörökösét, Ferenc Ferdinándot
és feleségét.

• Az osztrák politikusok háborúval kívántak válaszolni. A Monarchia úgy ítélte meg,

hogy kedvező a pillanat az agresszív szerb területi törekvések megfékezésére, és
a balkáni terjeszkedésre. Németország is támogatta a háborút, mivel úgy
54
 gondolták, hogy tudatos fegyverkezésüknek köszönhetően 1914-ben nagyobb volt
az esély a háború megnyerésére, mintha később tört volna ki, hiszen akkor a britek
és a franciák is fegyverkezhettek volna. A szerbeket pedig Oroszország támogatta
a háború elindításában.

• A Monarchia elfogadhatatlan ultimátumot küldött Szerbiának, a szerbek pedig

vállalták az ultimátum visszautasítását bízva az oroszokban.

• A Monarchia hadat üzent Szerbiának 1914. július 28-án.

• A szövetségesi szerződések értelmében néhány nap alatt szinte egész Európa

hadban állt. Az antant részéről: Oroszország, Franciaország és Nagy-Britannia, a
központi hatalmak részéről Németország, az Osztrák-Magyar Monarchia és
rövidesen Törökország is.

• Kitört az első világháború. A közvélemény mindenhol lelkesen ünnepelte a háború

kitörését, és mindenki úgy gondolta, hogy gyors győzelemmel fog véget érni.

Az első háborús év, 1914:

• A háború első heteiben úgy tűnt, hogy a Schlieffen-tervnek megfelelően alakulnak

az események. A német hadsereg a semleges Belgiumon keresztül bevonult
Franciaországba. Azonban nem várt fejlemény volt, hogy Nagy-Britannia belépett
a háborúba. A hármas szövetség két tagja: Olaszország és Románia egyelőre távol
maradt, nem léptek be a háborúba. Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia,
azaz a központi hatalmak vették fel a harcot az antanttal.
• A másik esemény, ami ellent mondott a Schlieffen-terv elképzeléseinek, hogy a
keleti fronton Oroszország gyorsabban mozgósított, és nagyobb erővel bírt a
vártnál. Nem tudta a Monarchia hadserege feltartóztatni, így a nyugati frontról
kellett német csapatokat átcsoportosítani. Hindenburg vezetésével a német
hadsereg megállította az oroszokat Tannenbergnél.
• A német csapatok egy részének a kivonása a nyugati frontról viszont lehetővé tette,
hogy a franciák brit segítséggel megállítsák a németeket Párizstól 22 km-re az első
marne-i csatában.
• Az antant kihasználta az angolok tengeri fölényét, és blokád alá vette a tengeri
hatalmak kikötőit, így elvágták őket a világgazdaságtól.
• 1914 novemberében Törökország belépett a háborúba a központi hatalmak oldalán.
Lezárta a Boszporuszt és a Dardanellákat az antant előtt, így Oroszországban
ellátási nehézségek jelentkeztek.

Az állóháború:

• A vezérkarok és az emberek többsége mindkét oldalon gyors győzelmet vártak.

Úgy gondolták, hogy a modern fegyverek gyorsan eldöntik a háborút.

55
 • Azonban a megnövelt tűzerő a védelem esélyeit növelte, így gyors támadások
helyett a hadseregek lövészárkokba ásták be magukat, állóháború alakult ki.

• Lövészárkok rendszerét hozták létre, gépfegyverrel verték vissza a támadókat.

• Egymással szembeni lövészárkokból álló, gyakran több száz kilométeres védelmi

vonalat nevezték frontnak. A front általánosabb jelentése: harci terület, ahol
ellenséges hadseregek állnak egymással szemben.

• Az áttörés összevont erőkkel történt, hatalmas véráldozatok árán, az eredmény

azonban általában csak néhány kilométeres térnyerés volt, és a visszaszorított
csapatok újabb lövészárok rendszert hoztak létre, újra beásták magukat.

• A mozgósítások révén néhány hét alatt milliókat küldtek harcba, áldozatok száma
pedig soha nem látott méreteket öltött.

Hadigazdaság létrejötte:

• Az elhúzódó háborúban a hadsereg élelmezését, a hadianyag ellátást, nagy számú

sérültek kezelését meg kellett oldani.

• Emellett nagy gondot jelentett a munkaképes férfiak hadba vonulása. A

gépjárműveket és a lovakat is bevonultatták.

• Az ellátási nehézségek először élelmiszer-ellátásban jelentkeztek a parasztok

mozgósítása miatt. Az ipari dolgozókra, bányászokra szükség volt a front
ellátásához, ezért elsőként zömmel a parasztságot hívták be.

• A front ellátása miatt beszolgáltatási kötelezettséget, és jegyrendszert vezettek be,

hogy megakadályozzák a hiány miatti élelmiszerdrágulást.

• Rövidesen mindenből hiány lép fel. A megoldást a hadigazdálkodásra való áttérés

jelentette. Az egész gazdaságot állami ellenőrzés alá vonták, központilag
határozták meg a termelést, a nyersanyag kitermelést is irányították, a készleteket
lefoglalták. Az üzemek katonai irányítás alá kerültek.

• A hadigazdálkodást elsőként Németországban vezették be, de minden hadviselő fél

bevezette valamilyen formában.

Az 1915-ös év:

• A következő években váltakozó sikerrel folyt a háború. Mindkét tábor újabb

országok bevonásával próbált előnyre szert tenni.

• A keleti fronton a gorlicei áttöréssel a németek és az osztrák-magyar csapatok

nyomulnak előre kelet felé, több száz kilométerre benyomultak Oroszországba, de
az oroszok új védelmi vonalat húztak, újból állóháború alakult ki.
56
• 1915-ben Olaszország az antant oldalán lépett be. Az antant és a központi
hatalmak is területeket ígértek Olaszországnak. Az olaszok területi igényeinek
kielégítésére az Osztrák-Magyar Monarchiának saját területeiből kellett volna
átengedni, így az antant ajánlata jobb volt. A Monarchia az Alpok előterében is új
front megnyitására kényszerült, így már háromfrontos háborút vívott.

• Bulgária a központi hatalmak oldalán lépett be a háborúba. Ez főleg a

Monarchiának volt fontos, hiszen Szerbiát a bolgárokkal karöltve el tudták foglalni.

• Az antant megpróbálta megszerezni a Boszporusz és a Dardanellákat, hogy

Oroszországgal összeköttetésben legyen. Azonban a csata Galipolinál sikertelen
volt, a németek által felszerelt török hadsereg visszaszorította az antant támadást.

Az 1916-os év:

• 1916-ban a hadviselő felek a nyugati fronton próbáltak eredményeket elérni.

• Verdun környékén a németek indítottak támadást, majd az antant a Somme

folyónál nyomult előre. Az eredmény csupán a frontvonal kisebb eltolódása volt, az
áldozatok száma azonban mindkét oldalon meghaladta az egymillió főt.

• A nyugati frontot az antant olasz és orosz támadásokkal kívánta tehermentesíteni.

Emellett magyar területek ígéretével rávette Romániát, hogy az antant oldalán
lépjen be a háborúba. Azonban nem sok sikert hozott az antant számára Románia
beléptetése, hiszen a románok gyorsan vereséget szenvedtek. Decembere az
osztrák-magyar haderő Bukarestet is elfoglalta, így Románia békét kért.

Új fegyverek a hadviselésben:

• A világháború frontjait egymással szemben húzódó lövészárkok vonalai alkották.

Az áttöréshez mindkét fél új fegyvereket vetett be.
• A repülőgépek, a harckocsik és a tengeralattjárók a háború második felében már
jelentős szerepet játszottak, de csak a második világháborúban fogják átalakítani
a harcászatot mozgékonyabb hadviselést eredményezve.
• A repülőket az első világháborúban kezdetben csak felderítésre használták, majd
a fedélzeti lőfegyverekkel légi csatákat vívtak, és a gépekből kézzel kidobva
bombázták egymás harcállásait. Az első világháborúban a hátországot még alig
érintették légi támadások.
• A harckocsikat, a tankokat az angolok fejlesztették ki, és ők is vetették be először.
A tankokat lövészárkok, drótakadályok és géppuskatűz leküzdésére tervezték. A
gyenge motor miatt azonban lassúak voltak, és sokszor elromlottak támadás
közben. Azonban a háború utolsó évében már fontos szerepet játszottak az
antantnál, a központi hatalmak nem tartották fontosnak a fejlesztésüket.

57
A tengeralattjáró-háború:

• A tengeralattjárók fejlesztését a britek kezdték meg, de nem ismerték fel a

jelentőségét. A háború során a német ipar állt rá a tengeralattjárók
továbbfejlesztésére és gyártására. A németek kényszerhelyzetben voltak, az antant
még a háború elején blokád alá vonta a német kikötőket. Emiatt nem jutott áru a
német kikötőkbe, és ellátási nehézségek voltak. Németország felszíni flottája nem
tudta áttörni a blokádot.

• A németek tengeralattjáró-háborújának elsőszámú célpontja Nagy-Britannia volt.

Ha a tengeralattjáró fegyvertelen kereskedelmi hajót észlelt, a felszínre
emelkedett, felszólította a legénységet, hogy mentőcsónakokkal hagyják el a hajtó,
majd megsemmisítették. Ha hadihajót találtak, akkor figyelmeztetés nélkül
süllyesztették el, mivel egy felfegyverzett hajóval szemben nem volt a felszínen
esélyük.

• A német tengeralattjárók óriási veszteségeket okoztak az antantnak, de nem

tudták megtörni a brit gazdaságot. Az antant kidolgozta a tengeralattjárók elleni
védekezést. A kereskedelmi hajók konvojban haladtak, s ezekre hadihajók
ügyeltek, amelyeket tengeri bombákkal szereltek fel.

Az Egyesült Államok hadba lépése, az 1917-es év:

• Az antant a háború kezdete óta blokád alatt tartotta a központi hatalmak kikötőit,
így elzárta azokat a világkereskedelemtől. Németország nem jutott
nyersanyagokhoz, míg Anglia az Egyesült Államokból és saját gyarmatairól
korlátlan utánpótlást szerezhetett. Németország a korlátlan tengeralattjáró-
háborúval válaszolt.

• Az Egyesült Államok eleinte a francia és brit aranykészletért cserébe szállított árut

az antantnak, miután ez kimerült, hitelre szállította az utánpótlást. Így egyre
inkább az antant győzelmében vált érdekelté.

• 1917 elején Oroszországban forradalom tört ki, az ország meggyengülése az

antantot nehéz helyzetbe hozta.

• Ezért az amerikai vezetés döntött a háborúba való belépés mellett döntött.

Közrejátszottak a német tengeralattjárók támadásai is.

• 1917 áprilisában az Egyesült Államok hadba lépett az antant oldalán.

• Mivel az Egyesült Államok nem rendelkezett számottevő szárazföldi haderővel, a

hadseregét előbb ki kellett képezni, majd átszállítani Európába. Így csak 1918-ban
érvényesült az amerikai hadsereg jelenléte.

• A keleti fronton Oroszország új kormánya 1917 nyarán még indított egy nagy
támadást, azaz offenzívát, de összeomlott. Így a Monarchia hadereje a keleti
fronton felszabadult.
58
• Ezt kihasználva az osztrák-magyar sereg az olasz fronton a Piave folyóig nyomult.
Az olasz hadsereg az összeomlás szélén állt, de francia és brit csapatok
segítségével új védelmi vonalat hoztak létre.

• Görögország hadba lépett az antant oldalán, így a balkáni fronti ismét létrejött.

Az antant győzelme, az 1918-as év:

• 1918-ra blokád alatt álló központi hatalmak a végső kimerülés határára jutottak.
Ellátási problémák voltak, nem volt fűtőanyag, az élelmiszer fejadagok egyre
kisebbek voltak. Ezért Németország döntést akart kicsikarni a nyugati fronton az
amerikai haderő felvonulása előtt.

• A németek újra megközelítették Párizst a második marne-i csatában, azonban az

antant amerikai támogatással megállította a támadást.

• 1918-ban az antant anyagi és emberfölénye mindinkább kibontakozott, s 1918

őszére a frontokon a központi hatalmak védelme összeomlott. Elveszítették a
háborút, így fegyverszünetet kértek.

• A Monarchia november 3-án Padovában, Németország november 11-én

Compiégne-ben aláírta a feltétel nélküli fegyverletételt.

Békekísérletek:

• Már 1915-ben volt több békekísérlet, de ezek eredménytelenek voltak, mivel egyik
fél sem akart engedményeket tenni.

• A dán, amerikai, pápai közvetítő tárgyalások szintén eredménytelenek maradtak.

• A legjelentősebb békepróbálkozás az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodójához IV.

Károly nevéhez fűződik. IV. Károly Ferenc József 1916-os halála után lépett trónra.
IV. Károly 1917 elején fordult az antanthoz békeajánlatával, de kísérlete kudarccal
végződött.

• Wilson amerikai elnök 1918 elején 14 pontból álló békejavaslatot dolgozott ki.

A wilsoni pontok tartalma:

- a szabad kereskedelem

- a nemzeti önrendelkezés elvét a háború utáni rendezésnél

- a győztesek igényeinek visszafogott megfogalmazása.

• A béke tartós megőrzése érdekében Wilson javasolta a Nemzetek Szövetségének,

azaz a Népszövetségnek a létrehozását.

59
• A békére vágyó tömegek körében népszerű javaslatokat azonban a győzelemre
törő ellenfelek egyike sem fogadta el.

• Később, a háborús vereség küszöbén a központi hatalmak a wilsoni elvekre

próbáltak építeni, de természetesen a győztesek nem voltak hajlandóak a
megegyezésre.

• A wilsoni pontok nem érvényesültek a párizsi békerendszerben.

A párizsi békerendszer:

• A háború utáni béketárgyalásokat Párizsban és a Párizs környéki kastélyokban

tartották. 1919 januárjában ült össze a békekonferencia.

• A győztes hatalmak elvben a nemzeti önrendelkezést hirdették, de valójában

hatalmi érdekeik megvalósítására törekedtek.

• A valóságos céljaik a határok átrajzolásakor a következők voltak: nagyhatalmi

törekvések, a bolsevizmus terjedésének megakadályozása volt.

• A nemzeti önrendelkezés, a wilsoni elvek háttérbe szorultak.

• A négy nagy, azaz a győztes hatalmak vezetői Clemenceau, francia miniszterelnök,

Lloyd George, angol miniszterelnök, Orlando, olasz miniszterelnök és Wilson,
amerikai elnök voltak.

• A döntéseket alapvetően a franciák és az angolok hozták, mivel az Egyesült Államok

nem volt érdekelve a térségben, az olaszok pedig nem tudták érvényesíteni
érdekeiket.

• A franciák elsősorban Németországot kívánták alkalmatlanná tenni a

visszavágásra, míg a briteket leginkább a gyarmati kérdések motiválták.

• A veszteseket csak a békeokmányok aláírására hívták meg, nem vették figyelembe

érdekeiket.

• A francia törekvéseket a hatalmi egyensúlyban érdekelt angolok némileg

tompították.

A német béke:

• Németországgal 1919 júniusában versailles-i kastélyban írták alá a békeszerződést.

• A béke elsődleges célja a német revans megakadályozása volt.

• Németország jelentős, de nem alapvető területi veszteségeket szenvedett.

60
• Megtiltotta az Anschlusst, azaz Németország és Ausztria egyesülését.

• Katonai erejét meg akarták törni, így megtiltották az általános hadkötelezettséget

és a modern fegyvernemek rendszerben tartását. A Rajnától keletre demilitarizált
övezetet hoztak létre, azaz nem tarthatott fegyveres erőt ezen a területen.
• Jelentős hadisarcot, azaz jóvátételt róttak ki Németországra, ám csak az első
részlet összegét határozták meg.

• Németországot tehát megalázták, de potenciálisan Európa egyik legerősebb

hatalma maradt, ami kiszámíthatatlanná tette a jövőt. Nagyhatalom maradt.

A török béke:

• Az Oszmán Birodalommal kötött békében is a győztesek hatalmi érdekei jelentek

meg. Az arab területeket francia és brit védnökség, azaz protektorátus alá
helyezték. Tulajdonképpen gyarmattá tették. Jelentős török területeket adott át a
béke a görögöknek és az olaszoknak.

• A szultáni kormányzat kész volt elfogadni a békét, ezért Kemál pasa vezetésével a
katonatisztek felkelést robbantottak ki.

• Kemál pasa modernizálta az országot. Szétválasztotta az államot és a vallást,

parlamentarizmust vezetett be, egyenjogúsította a nőket, európai szokásokat
vezetett be.

• Fegyveresen szálltak szembe az antant csapatokkal. Az olaszok így nem

érvényesítették a békében foglaltakat.

• A görögök pedig vereséget szenvedtek a görög-török háborúban.

• A lausanne-i béke 1923-ban végül a török számára kedvezőbb feltételekkel zárta

le a háborút.

• Milliók menekültek el szülőföldjükről: törökök vándoroltak a Balkánról Kis-Ázsiába,

görögök Kis-Ázsiából a Balkánra. Kemál pasa nemzetállamot kívánt létrehozni, s
így a görögök elűzése után az örményekre törtek, százezreket legyilkolva vagy
menekülésre kényszerítve.

A monarchia szétesése és feldarabolása:

• A soknemzetiségű Monarchiában a szerb és a román nemzetiségre már a háború

előtt is jellemző volt az elszakadás vágya, hogy anyaországaikhoz
csatlakozhassanak. A birodalom határai között élő csehek és horvátok nagyobb
önállóságot akartak a Monarchiában belül. A Monarchia háborús veresége azonban
felcsillantotta számukra a függetlenség reményét. Felerősödtek az elszakadási
törekvések.
61
• A nemzetiségi politikusok közül többen emigráltak, igyekeztek megnyerni
maguknak az antant vezetőit, folyamatos propagandát fejtettek ki a Monarchia
ellen.

• Kezdetben nem volt célja a nyugati hatalmaknak az Osztrák-Magyar Monarchia

felosztása. Az európai egyensúly egyik biztosítékának tekintették. Azonban a
háború alatt folyamatosan módosult ez a nézet. Az olaszoknak és a románoknak a
háborúba való belépésért cserébe jelentős területeket ígértek oda a Monarchiából.

• A háború végére alakult ki az új Közép-Európa-koncepció.

• A franciák a rendezéskor két szempontot vettek figyelembe:

• Egyrészt a francia vezetést elismerő szövetséges államok létrehozását a németek

hátában, ezzel is akadályozva a német revansot.
• Másrészt a bolsevik világforradalom terjedésének megállítását.

• Az új Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország és a megnövelt Románia

alkalmasnak látszottak erre a szerepre.

Kisebbségvédelem:

• A Párizs-környéki békék kisebbségvédelmi intézkedéseket kényszerítettek az új

államokra. Ez részben Wilson, amerikai elnök nyomására történt. Wilson
szembesült azzal, hogy a nemzetiségi kérdést nemhogy nem sikerült megoldani a
háború utáni rendezésben, hanem még súlyosabb lett a nemzetiségek helyzete.

• A rendelkezések tiltották a nemzetiségi alapon történő hátrányos

megkülönböztetést. Előírták a szabad nyelvhasználatot a magán-, az üzleti és a
vallási életben, valamint a sajtóban.

• Az utódállamok az elemi szintű anyanyelvi oktatás támogatására is kötelezettséget

vállaltak.

• A kisebbségeknek jogában állt panaszaikkal a Népszövetséghez fordulni.

• Igazi védelmet nem nyújtottak a kisebbségvédelmi előírások, de létük korlátozta a

túlkapásokat

Következmények:

• Foch (kiejtés: Fos) marsall a német béke szövegének elolvasása után kijelentette,
hogy ez nem béke, ez csupán húsz évre szóló fegyverszünet.
• Az első világháborút lezáró békék igazságtalanok és megalázóak voltak. A második
világháború valóban kitört 20 évvel és két hónappal a német béke aláírása után.

62
14. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása, a trianoni békediktátum

Előzmények:
Külpolitikai előzmények:
- Magyarország az Osztrák-Magyar Monarchia részeként 1918-ban elvesztette az
első világháborút. A győztes antant nagyhatalmak meg akarták büntetni a
vesztes államokat
- Megváltozott a nagyhatalmi gondolkodás, nincs szükség Európa közepén egy
soknemzetiségű nagyhatalomra, az Osztrák-Magyar Monarchiára, amely
ellenséges az Antant államokkal
- Helyette az antanthoz hű, úgynevezett nemzetállamok sorát kívánták
létrehozni az Osztrák-Magyar Monarchiától, elsősorban Magyarországtól
elcsatolt területekből
- Már az első világháború alatt is erős volt a Monarchia nemzetiségeinek, főleg a
cseheknek és a szlovákoknak a Monarchia elleni nemzetiségi politikájuk. Az
emigrációban élő nemzetiségi politikusaik, Benes, Masaryk az elszakadási
törekvéseket hangoztatták.

Belpolitikai előzmények:

- Az első világháborút követően Magyarország meggyengült, nem tudott

erőteljesen az antant igényekkel szemben fellépni
- az őszirózsás forradalom, majd az azt követő tanácsköztársaság és az
ellenforradalom hatalomra kerülése tovább gyengítette az ország helyzetét.
Csak 1920-ra sikerült az antant szempontjából is elfogadhatóan rendezni a
magyarországi politikai helyzetet. Horthy Miklós lett a kormányzó.

A békediktátum aláírása:

- A magyar békedelegáció már 1920 elején kiutazott Párizsba, a politikusokat

felkészült szakemberek kísérték, köztük a földrajztudós és politikus Teleki Pál.
Az ő nevéhez fűződik a Kárpát-medence etnikai viszonyait bemutató „vörös
térkép„
- A delegáció célja az volt, hogy etnikai, történeti, geográfiai, közlekedési és
gazdasági érvekkel bizonyítsa be a történelmi Magyarország egységét
- A vesztes Magyarországot a döntéshozatal során nem kérdezték meg, csak
közölték a feltételeket, hiszen a győzteseket az utódállamok megerősítésének
szándéka vezette.
- Magyarország képviselői 1920. június 4-én, a versailles-i Trianon-palotában
írták alá a békediktátumot→ a történelmi Magyarország 282000
négyzetkilométeres területéből csak 93000 négyzetkilométer maradt meg,
vagyis az ország korábbi területének kétharmadát elcsatolták.

A békediktátum tartalma:

Területi változások:

- Felvidék, Kárpátalja Csehszlovákiához

63
- Erdély, Partium Romániához
- Délvidék, Muravidék Jugoszláviához
- Burgerland Ausztriához

Etnikai következményei:

- A nemzetiségek lakta területek az utódállamokhoz kerültek

- az akkor körülbelül 10 millió főt számláló magyarság harmada is idegen
fennhatóság alá kényszerült. A kisebbségbe került magyarság jelentős része
színmagyar területeken, közvetlenül a trianoni országhatár túloldalán élt. Tehát
nem vették figyelembe az etnikai határokat az új határok megrajzolásakor.
- A kisebbségi magyarság helyzete bizonytalan volt, atrocitások érték, emiatt a
négyszázezret is elérte a szülőföldjét elhagyók száma, akik a trianoni
Magyarország területére menekültek.
- Az új határok közé szorított Magyarország nemzetállammá vált, mert lakóinak
88%-a magyar volt, így a térség egyetlen nemzetállamává vált, miközben az
antant propagandája épp a nemzetállamok kialakítását hangoztatta az új
határok meghúzásakor.

A békediktátum gazdasági hatása:

- Magyarország nyersanyagforrásokat (fa, szén, vasérc satöbbi) veszített el,

ugyanakkor egyes ágazatokban a korábbi ország területre méretezett ipari
kapacitásai maradtak kihasználatlanul. Különösen igaz ez Budapestre.
- Nagyvárosok vesztették el vonzáskörzetüket, váltak határ menti,
fejlődésképtelen településekké. Ez a városokat és vonzáskörzetüket is tönkre
tette gazdaságilag.
- A magyar vasúthálózat jelentős része az utódállamokhoz került, ezáltal
bonyolulttá vált egyes országrészek között a vasúti kapcsolat.
- Kiemelhetjük a vízgazdálkodást, az árvízvédelmet: a folyók felső szakaszait
elcsatolták, emiatt az alsó szakaszokon jelentkező gondokat csak
együttműködéssel lehetett volna megoldani, például árvíz esetén.
- Gazdasági szempontból azonban a legnagyobb csapást az egységes birodalmi
piac szétesése jelentette. Megszűnt a jelentős piac, a tőke és a munkaerő
szabad áramlása az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén. Hagyományos
gazdasági kapcsolatokat szakítottak szét az új határok.
- A problémát fokozta, hogy az utódállamok mindegyike az önálló, s gyakran az
önellátó gazdaság létrehozásával kívánta megerősíteni önmagát, így a korábban
meglevő kereskedelmi kapcsolatok felbomlottak.
- Ráadásul Magyarországra 200 millió aranykorona jóvátétel fizetését írták elő,
amely tovább nehezítette hazánk gazdasági helyzetét.

Katonai előírások:

- megtiltották az általános hadkötelezettséget. A magyar hadsereget csak

önkéntesség alapján lehetett felállítani.
- Maximálták a toborzott hadsereg létszámát 35000 főben.
64
- Megtiltották a modern fegyvernemek (páncélosok, repülők) rendszerben
tartását.
- Alkalmatlanná kívánta tenni az országot a katonai visszavágásra. A
rendelkezések és a szomszédok erőteljes fegyverkezése következtében
Magyarország haderejét az utódállamok hadseregei külön-külön is többszörösen
felülmúlták.

Következmények:
Revízió kérdése:

- Magyarországon egyetlen politikai erő sem fogadta el a békét. A béke

felülvizsgálatának, revíziójának az igénye általános volt
- Tömegesen alakultak a civil szervezetek, melyek a béke ellen agitáltak, az
irredentizmust hirdették, például Magyar Területvédő Liga.
- A magyar kormányok a két világháború között külpolitikájukban végig a revízió
elvét vallották
A revízió lehetséges változatai:
- Az etnikai elv érvényesítése: azokat a területeket kell visszaszerezni, ahol a
magyarság nagy létszámban élt
- Erre jó példa volt a soproni népszavazás ügye 1921 decemberében. Az
Ausztriának ítélt Sopron és közvetlen környékén a lakosság Magyarország
mellett döntött, amiért Sopron megkapta a „leghűségesebb város„ címet.
- A másik lehetőség az irredenta elv érvényesítése, amely szerint a történelmi
Magyarország területének a visszaállítása a cél. Jelszava: „Mindent vissza!”
- A két világháború között a revízió határozta meg Magyarország kül- és
belpolitikáját.

65
 15. Az ellenforradalmi rendszer konszolidációjának legfontosabb lépései

Gazdasági és politikai válság:

• Az első világháborút, az őszirózsás forradalmat és a tanácsköztársaságot követően

Magyarország rendkívül mély gazdasági és politikai válságot élt át.

• A többi hadviselő országhoz hasonlóan hazánkban is drasztikusan romlottak az

életkörülmények a háborús évek alatt, majd át kellett állítani a háborús gazdaságot
a békés termelésre.

• Mindezt tetézték a trianoni területvesztés következtében fellépő problémák, melyek

a közlekedéstől a sörgyártásig minden ágazatot nehéz helyzetbe hoztak.
Magyarország nyersanyagforrásokat (fa, szén, vasérc satöbbi) veszített el,
ugyanakkor egyes ágazatokban a korábbi ország területre méretezett ipari
kapacitásai maradtak kihasználatlanul. Különösen igaz ez Budapestre.
• Nagyvárosok vesztették el vonzáskörzetüket, váltak határ menti, fejlődésképtelen
településekké. Ez a városokat és vonzáskörzetüket is tönkre tette gazdaságilag.
• A magyar vasúthálózat jelentős része az utódállamokhoz került, ezáltal bonyolulttá
vált egyes országrészek között a vasúti kapcsolat.
• Gazdasági szempontból azonban a legnagyobb csapást az egységes birodalmi piac
szétesése jelentette. Megszűnt a jelentős piac, a tőke és a munkaerő szabad
áramlása az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén. Hagyományos gazdasági
kapcsolatokat szakítottak szét az új határok.

• 1920-ban egyszerre kellett kezelni a trianoni béke hatásait, a menekültek

százezreinek problémáját, a forradalom, a proletárdiktatúra és az ellenforradalom
időszakában egymással végletesen szembekerülő társadalmi és politikai erők
ellentétét.

Politikai stabilizáció, konszolidáció:

• Az Osztrák-Magyar Monarchia megszűnése és a tanácsköztársaság után az első

kérdés az államforma volt. A királyság mellett foglalt állást szinte minden
jelentősebb politikai erő. 1920-ban Horthy Miklóst kormányzóvá választotta az
országgyűlés. Helyreállt a parlamentarizmus Magyarországon, de a baloldali
politikai erők nem juthattak jelentős szerephez.

• Horthy Miklós a miniszterelnöki megbízatást gróf Teleki Pálnak adta. Teleki

nemzetközileg elismert földrajztudós volt, nevéhez kötődik a trianoni
béketárgyaláshoz készített vörös térkép. 1920 júliusa és 1921 áprilisa között
töltötte be a miniszterelnöki posztot. Rá hárult a politikai konszolidáció
megindítása. Igyekezett visszaszorítani a jobb- és baloldali szélsőségeket. A

66
 különítményeket karhatalommal számolta fel, betiltotta a kommunista pártot. A
földreform kérdése is napirendre került. Magyarország birtokszerkezetére a
nagybirtokok túlsúlya volt jellemző, viszont nagy számban voltak földnélküli és
megélhetés nélkül rétegek. Nagyatádi Szabó István, a földművelésügyi miniszter
dolgozta ki a földreformot, amely végül visszafogottabb formában valósult meg
1920-ban, mint az eredeti tervezet volt. Csak a nagybirtokok kis hányadát
osztották ki, nem érintette a nagybirtokrendszer alapjait. A földosztáshoz a
nagybirtokosok által felajánlott földeket vették igénybe, amelyek nem a legjobb
termőföldek voltak. Ráadásul a kiosztott földek életképtelen kis parcellák voltak. A
parcellákért az új tulajdonosoknak kárpótlást kellett fizetni a volt földesúrnak. Mivel
kevés földet osztottak ki, sok földnélküli nem jutott földhöz.

• A háború utáni nehéz gazdasági és társadalmi helyzet minden társadalmi réteget

érintett. Az értelmiség helyzetét tovább sújtotta, hogy az elcsatolt területekről több
mint 400 ezer magyar menekült a trianoni Magyarország területére. Többségük
értelmiségi és alkalmazotti munkakörben dolgozott korábban, így ezeknél a
rétegeknél még nagyobb volt a feszültség. Mivel az értelmiségi pályákon a zsidóság
aránya magas volt, felerősödött az antiszemitizmus. A közvéleményben
megfogalmazódott az őrségváltás gondolata, hogy a zsidó értelmiséget keresztény,
nemzeti értelmiséggel váltsák fel. A nemzetgyűlés végül 1920-ban elfogadta a
numerus clausust, a zárt számot, amely szerint az egyetemre felvehető hallgatók
számát az egyes népfajok és nemzetiségek arányához kötötték. Ez a törvény a
zsidóságot érintette a legsúlyosabban.

• A Teleki Pál által megkezdett konszolidációt átmenetileg megakasztotta IV. Károly

két visszatérési kísérlete 1921-ben. A Habsburg-uralkodó trónra kerülését az
antant, s főként a kisantant elfogadhatatlannak tartotta, mert abban az Osztrák-
Magyar Monarchia feltámasztását látták.

• A kisantant államai, Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia mozgósítással és

katonai beavatkozással fenyegetőztek.

• Az első visszatérési kísérletnél Horthy még egy magánbeszélgetésen meg tudta

győzni IV. Károlyt, hogy távozzon. Az uralkodó második visszatérési kísérletekor
azonban már kisebb fegyveres összecsapásra is sor került a budaörsi csata. IV.
Károly az áldozatokra való tekintettel azonnal visszalépett. A „királypuccsok„ idején
a magyar vezető réteg királypárti csoportjai meginogtak, így az első visszatérés
idején a miniszterelnöki székben ülő Teleki Pál is, aki emiatt elvesztette Horthy
bizalmát.

• A kormányzó a Telekihez közelálló Bethlen Istvánt bízta meg kormányalakítással,

akinek nevéhez a konszolidáció megvalósítása kötődik. A második visszatérési
kísérlet már az ő miniszterelnöksége alatt történt.

• Bethlen a parlamentarizmus rendszerét kívánta visszaállítani, melyet a

Népszövetség is elvárt tőle.

67
• Távol akarta tartani a parlamenttől a szélsőségeket, s csak jelentéktelen szerepet
szánt a polgári demokratáknak és a szociáldemokratáknak. Célja az volt, hogy a
háború előtti vezető rétegek döntő befolyását biztosítsa.

• A parlamentáris keretek közötti kormányzáshoz Bethlennek erős kormánypártra

volt szüksége. Ezért a parlamenti többség biztosítása érdekében híveivel belépett
Nagyatádi Szabó István Kisgazdapártjába, s létrehozta az Egységes Pártot.

• A kisgazdák a földreform végrehajtása érdekében együttműködtek vele, s csak a

világgazdasági válság idején hozták létre ismét önálló pártjukat a Független
Kisgazdapártot 1930-ban.

• Bethlen a szélsőségekkel szemben Teleki politikáját követte: a különítményeseket

a hadsereg fegyelme alá vonták, a szélsőjobb politikai szerveződéseit betiltották.

• A kommunisták ellen sokkal keményebben léptek fel, s az 1921-es állami és

társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvény alapján a rendőrséggel
próbálták felszámolni szervezkedésüket.

• Bethlen a belső nyugalom érdekében kiegyezett a szociáldemokratákkal a Bethlen-

Peyer-egyezségben, 1921-ben. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt igaz, hogy
baloldali párt volt, de elfogadta a parlamentarizmust, és a bázisa is jelentős volt.

• Az egyezségben, más néven paktumban a szociáldemokraták vállalták, hogy nem

szervezkednek a földművesek, a közalkalmazottak és a vasutasok körében, Bethlen
pedig biztosította a párt szabad működését és parlamenti képviseletét.

• 1918-ban a Károlyi-kormány bevezette a nőkre is kiterjedő általános és titkos

választójogot, ezt 1920-ban kicsit módosították. Ezen akart változtatni Bethlen. A
parlamenti többséget, és a kormánypárt tartós hatalmon maradását a választójog
korlátozásával kívánta megvalósítani. Az országgyűlésen nem tudta keresztül vinni
a kisgazdák miatt, ezért 1922-ben rendeleti úton vezette be a korlátozott
választójogot. Magas vagyoni cenzust és műveltségi cenzust vezettek be, nőknél
30 évre emelte a választójog korhatárát, Budapest és néhány vidéki nagyváros
kivételével nyílt szavazást vezettek be ismét. Ezáltal erősen beszűkítette a hatalom
társadalmi alapjait. A rendeletből később törvény lett, 1938-ig ez határozta meg a
magyar választójogot.

• A törvényhozás stabilitását szolgálta a felsőház újbóli felállítása 1927-ben. Ide

méltóság, hivatali rang, kormányzói kinevezés vagy törvényhatósági delegálás
alapján kerültek be a tagok.

• Bethlen az intézkedéseivel egy egységes, erős kormánypártot, és nem túl erős,

kormányra kerülni képtelen ellenzéket teremtett. Ezt a rendszert korlátozott
parlamentarizmusnak nevezzük. Ez biztosította a szélsőségek visszaszorítását, de
a társadalom jelentős rétegeit kizárta abból, hogy érdekeiket érvényesítsék a
parlamenti politikában.

• Bethlen a politikai stabilitás mellett konszolidálta a gazdasági viszonyokat is.

68
Gazdasági konszolidáció:

• A Monarchia megszűnésével Közép-Európa államai védvámokkal vették magukat

körül, így felszabdalták a korábbi piacot. Emiatt a magyar gazdaságban jelentős
szerkezeti átalakítást kellett végrehajtani.

• Túlméretezetté vált az élelmiszeripar (például budapesti malmok), a vasipar és a

gépgyártás.

• Lehetőségként a korábban fejletlenebb könnyűipari ágazatok, például textilipar

fejlesztése kínálkozott. Az ország kiviteli lehetőségei beszűkültek, így a hazai piac
vált döntővé. Ezért olyan iparágak is fejlődhettek, amelyek a dualizmus idején
háttérbe szorultak, mivel a Monarchia területéről hozták be az ilyen cikkeket
Magyarországra. A textilipar például azért szorult háttérbe korábban, mert cseh
textiliák és bőráruk érkeztek Magyarországra. Az 1920-as évek elejére azonban a
védővámok miatt drágává váltak ezek a cikkek, ezért a hazai cége látták el a
magyar piacot.

• Az élelmiszeriparban fellendült a zöldség- és gyümölcstermesztés, és fejlődött a

konzervipar is.

• A szerkezetváltás azonban komoly tőkét igényelt, ami a húszas évek elején

hiányzott Magyarországon. Emiatt kezdetben inflációs politikát alkalmaztak.

• A kormányzat a pénzkibocsátás fokozásával hiteleket adott a vállalkozóknak,

melyeket az inflálódó pénzben - számukra előnyösen - fizettek vissza.

• Az infláció azonban veszélyes, mivel felgyorsulása alááshatja a gazdaság erejét,

nyomorba taszíthatja a bérből élőket, kiélezve az amúgy is feszült politikai
helyzetet.

• A gazdasági konszolidáció elengedhetetlen feltétele volt, hogy külföldi tőkét

vonjanak be, azonban az első világháború után egy vesztes ország nehezen kapott
kölcsönt.

• A kölcsön megszerzésének előfeltétel volt a Népszövetségbe való felvétel,

amelyhez szükséges volt a nyugati elvárásoknak megfelelően konszolidálni
Magyarország politikai helyzetét. Bethlen politikai konszolidációja sikeres volt, így
1922-ben Magyarországot felvették a Népszövetségbe. Ezután jelentős külpolitikai
eredmény volt, mikor angol támogatással sikerült a Népszövetségtől 250 millió
aranykoronát felvenni. Ez volt a népszövetségi kölcsön.

• A kölcsönből finanszírozták a gazdasági szerkezetváltást, 1925-re sikerült

megállítani a korona inflációját, majd 1927-ben bevezették az új valutát, a pengőt.

• Hitelt nyújtottak a mezőgazdaság modernizálásához, gépesítéséhez, a turizmus, a

villamosipar és a közlekedés fejlesztéséhez. A turizmus esetében népszövetségi
kölcsönből épült fel a lillafüredi Palota Szálló, a közlekedés esetében pedig a
69
 Budapest-Hegyeshalom vasútvonal villamosítása és a csepeli szabadkikötő
kiépítése. .

• A kölcsönből nyílt mód a középrétegek, elsősorban a köztisztviselők egzisztenciális

biztonságának megteremtésére és a Magyarországra visszatelepülök tömegeinek
elhelyezésére.

• Bethlen tevékenysége nyomán a gazdaság stabilizálódott, 1929-re az ország

számos területen túlszárnyalta az utolsó békeév, az 1913-as eredményeit. Ilyen
terület volt például a textilipar, de a többi ágazat is megközelítette a háború előtti
teljesítményét. Ugyanakkor a stabilitás részben a külföldi tőkén nyugodott, és a
gazdasági növekedés üteme alacsonyabb maradt a békeévekben tapasztaltnál.

Külpolitika:

• A vesztes háború és Trianon rendkívül behatárolta az ország külpolitikai

mozgásterét.

• A vesztes, katonai ellenőrzés alatt álló, ellenséges szövetség gyűrűjében élő ország
számára az alapvető külpolitikai feladat az elszigeteltség oldása és az egyenjogúság
kivívása volt.

• A nagyhatalmak közül Franciaország a kisantant mögött állt. Nagy-Britannia ugyan

megértőbbnek mutatkozott, például támogatta a magyar kölcsönkérelmet, de a
békerendszert nem akarta felrúgni. A Szovjetunió elutasította a versailles-i békét,
sőt Romániával szemben területi követelései voltak, azonban a kommunista
nagyhatalommal a magyar vezetés nem kívánt együttműködni.

• A győzelmével elégedetlen Olaszország kínált egyedül lehetőséget a nyitásra,

például ők támogatták a soproni népszavazást. Az olaszokra a délszlávokkal
szemben igen, de Romániával és Csehszlovákiával szemben nem számíthattunk,
mert befolyásuk megerősítése érdekében ezekkel az országokkal is jó viszonyra
törekedtek.

• Bethlen igyekezett a nyugati elvárásoknak megfelelően alakítani az ország belső

életét. Politikája elismeréseként Magyarországot felvették 1922-ben a
Népszövetségbe. Ennek volt köszönhető az a jelentős siker, hogy Magyarország
angol támogatással felvehette a népszövetségi kölcsönt.

• A kisantant megbontására irányuló kísérletek azonban meghiúsultak, mivel

engedményekre egyik fél sem mutatott hajlandóságot.

• Az egyetlen komoly közeledési kísérlet Jugoszlávia irányába történt, mivel a

délszláv országgal szemben voltak a legenyhébbek a sérelmeink és a
követeléseink.

• Ebben fontos állomás Horthy mohácsi beszéde, melyet a csata 400 éves
évfordulóján, 1926-ban mondott el, s amelyben a közös harcokra emlékezett.
70
 Azonban a beszéd nem Jugoszlávia irányába, hanem az olaszok irányába hozott
eredményt. Így született meg 1927-ben a magyar elszigeteltséget megtörő,
Bethlen és Mussolini által aláírt olasz-magyar örök barátsági szerződés.

Következmény:

• A Bethlen István nevéhez köthető politikai, gazdasági és külpolitikai konszolidáció

sikeres volt. Az első világháború és a trianoni békediktátum okozta veszteségek
után sikerült 1929-re az ország helyzetét stabilizálni. Azonban az 1929-ben
kirobbant világgazdasági válság 1930-ra Magyarországot is elérte, és rosszul
érintette hazánkat. A hitelfelvétel és az export lehetőségei végletesen beszűkültek.
a gazdasági élet minden területén problémák jelentkeztek, a termelés újból
visszaesett, megnőtt a munkanélküliség, csökkent az életszínvonal.
• A válság leküzdésére a kormánynak korlátozottak voltak az eszközei. Újabb külföldi
kölcsönöket nem tudtak felvenni, a költségvetési megszorítások, és a korábbi
hitelek törlesztésének felfüggesztése sem hozott sikert. Mivel Bethlen nem tudott
úrrá lenni a helyzeten, és nem volt hajlandó népszerűtlen és kemény döntések
meghozatalára, 1931-ben lemondott. Gróf Károlyi Gyula alakított új kormányt.

71
 16. A kommunista ideológia és a sztálini diktatúra a Szovjetunióban

A kommunista ideológia előzményei:

• Az első ipari forradalom a XVIII. század utolsó harmadában bontakozott ki

Angliában, majd a XIX. században Európában is elterjedt. A gazdaság gyorsan
fejlődött és alapvetően átalakította a társadalom szerkezetét is. A társadalmi
helyzetet alapvetően a vagyon határozta meg ekkortól. Összeolvadóban volt a
földbirtokos és a pénzarisztokrácia. Nőtt a középosztály létszáma és súlya. A
legjelentősebb társadalmi változás az ipari munkásság létszámának növekedése
volt. A munkások egyre nagyobb hányada dolgozott gyárakban.

• Az ipari forradalom vívmányainak köszönhetően javultak az életkörülmények, az

élelmezés, az oktatás és az egészségügy. Azonban a kezdeti időszakban a
munkásság helyzete rendkívül rossz volt. A szabad verseny miatt a vállalkozók
fokozták a jövedelmezőséget, emiatt gépesítettek, napi 14 órás munkaidőt
vezettek be, emellett nőket és gyermekeket is foglalkoztattak a férfiakénál
alacsonyabb bérért. A városok munkásnegyedei ebben az időben többnyire
nyomornegyedek voltak.

• A munkásságot védő törvények nélkül nagyon kiszolgáltatott helyzetben voltak.

Emellett a kor cenzusos választójogának sem tudtak megfelelni, így politikai
képviseletük sem volt. Nem volt betegbiztosítás, szociális háló, segélyezés,
kártérítés, amely a beteg, vagy a korszakban gyakori munkahelyi balesetek
következtében meghalt vagy megnyomorodott munkások kiesett munkabérét a
családok részére pótolta volna.

• A munkásság életkörülményei, a nyomor, az alkoholizmus sokakból részvétet

váltott ki. Emellett társadalmi robbanással, lázadásokkal fenyegetett. Egyéni és
egyházi jótékony akciók voltak a korszakban, de a problémát nem oldották meg.

• Azokat, akik a munkásság problémáit a magántulajdon korlátozásával és az egyéni

érvényesülés helyett a közösségek szerepének erősítésével akarták megoldani,
szocialistáknak hívjuk a XIX. század eleje óta. Eszmerendszerüket pedig
szocializmusnak nevezzük. A szó a latin socius, társ kifejezésből ered. A
szocializmusnak több irányzata is kialakult.

Kommunizmus:

• A szocializmus irányzatai közül Karl Marx és Freidrich Engels nevéhez fűződő

kommunista vagy más néven marxista elmélet volt a legkidolgozottabb. 1848-ban
adták ki a Kommunista Kiáltványt, mely összefoglalta a munkáspártok céljait, és a
két szerző történelemről vallott nézeteit.

72
• Marx és Engels szerint a történelemben mindig két társadalmi osztály áll egymással
szemben, az osztályokat a magántulajdonhoz való viszonyuk különíti el. A két
csoport a burzsoázia, azaz a tulajdonosok, és a proletariátus, azaz a nincstelenek.
A történelem pedig az osztályharcok története. Az ősközösségben nem volt
magántulajdon, nem voltak osztályok, kezdeti egyenlőség volt. Az ókorban a
szabadok és a rabszolgák, a középkorban a földesurak és a jobbágyok, a
kapitalizmusban, tehát a saját korukban a tőkések és a munkások állnak egymással
szemben. A jövő történelmét úgy képzelték, hogy a szocializmust a proletariátus
győzelme hozza majd el. A proletárforradalom a gazdaságilag fejlettebb
országokban fog kitörni, és az egész világon elterjed majd. A győztes munkásság
proletárdiktatúrát gyakorol majd addig, amíg a magántulajdon megszüntetésével
fel nem számolja a többi osztályt. A kommunizmus lesz az új, osztály nélküli
társadalom, amelyben nincs magántulajdon, minden a közösségé. Nincsenek
osztályok és teljes az egyenlőség. Az emberek képességeik szerint vesznek részt a
termelőmunkában, és csak a szükségleteik szerint akarnak részesedni a
megtermelt javakból. Utópisztikus, azaz olyan jövőkép, amely nem
megvalósítható.

Forradalmak Oroszországban 1917:

• Az első világháborúba belépő államok közül Oroszországban volt a leggyengébb a

gazdaság és legtöbb a társadalmi feszültség. 1916 végére a társadalom nagy
részének elege volt a háborúból, követelték a kilépést a háborúból, és a polgári
átalakulást. A cári Oroszországban hiányoztak azok a politikai intézmények és a
szabad sajtó, amelyek a társadalmi feszültségeket levezethették volna. Ráadásul a
háború miatt ellátási nehézségek voltak. Az ország gazdasága nem bírta el a
háborút. A sztrájkok és a tüntetések mindennaposak voltak. 1917 márciusában, az
orosz naptár szerint februárban Pétervárott forradalom tört ki, amely megdöntötte
a cárizmust. Ideiglenes Kormány alakult, amely alkotmányos viszonyokat
igyekezett kialakítani, bevezette a polgári szabadságjogokat.

• A forradalom alatt sajátos forradalmi szervek jöttek létre, a szovjetek, azaz

tanácsok. Üzemek, lakóközösségek, települések hozták létre saját közigazgatási
egységeiket, amelyek a kaotikus viszonyok között a helyi irányítást végezték. A
törvényhozó és a végrehajtó hatalom nem volt bennük szétválasztva. A szovjetek
nem politikai pártok voltak, politikai állásfoglalásuk attól függött, hogy tagjaik
között melyik párt hívei kerültek többségbe. Az Ideiglenes Kormány megalakulása
után is megmaradtak a szovjetek, így kettős hatalom alakult ki.

• A forradalom nem oldotta meg a társadalom két legégetőbb problémáját, az

Ideiglenes Kormány nem lépett ki a háborúból, és a földosztást csak tervbe vette.

• A bolsevik párt a háborúellenes hangulatot kihasználva erős, jól szervezett párttá

vált. A bolsevikok az Oroszországi Szociáldemokrata Párton belüli, Lenin vezette
csoport volt, a szó jelentése: többségi. A bolsevikok szembeszálltak a forradalom
utáni Ideiglenes Kormánnyal, a helyzet radikalizálódását a hatalom megragadására

73
 akarták felhasználni. Lenin, a bolsevikok vezetője meghirdette a permanens
forradalmat. A permanens, azaz folyamatos forradalom lényege, hogy a polgári
forradalom után a kaotikus viszonyokat tovább erősíteni, a forradalmat tovább kell
vinni, hogy kitörjön egy második, úgynevezett proletárforradalom, amelyben a
hatalmat a bolsevikok ragadhatják magukhoz.

• A bolsevik propaganda egyenlőséget és demokráciát ígért, ezen kívül békét és

földet. Kihasználták, hogy ezt a két problémát az Ideiglenes Kormány nem tudta
megoldani. A béke és a földosztás jelszava is demagóg volt, azaz hamis ígéret volt,
hiszen a hatalom megragadása háborúval járt, a földmagántulajdon helyett pedig
közös tulajdon szerepelt a kommunista ideológiában. De a bolsevikok támogatása
nőtt ezzel a két ígérettel.

• A bolsevikok a nagyvárosokban többségbe kerültek a szovjetekben, de országosan

nem sikerült ugyanez. . Ennek ellenére 1917. november 7-én (orosz naptár szerint
októberben) a szovjetek második összoroszországi kongresszusa idején fegyveres
puccsal átvették a hatalmat. Új kormány, a Népbiztosok Tanácsa alakult meg Lenin
vezetésével, proletárdiktatúrát vezettek be.

• Az új hatalmat az ország jelentős részén nem fogadták el, így 1922-ig tartó
polgárháború vette kezdetét. Új hadsereget szerveztek a bolsevikok, a Vörös
Hadsereget. Kilépett Oroszország az első világháborúból. Az Európában szerveződő
kommunista pártok Lenin pártját tekintették irányadónak. A marxi világforradalom
kezdetének tekintették az orosz forradalmat. Az első világháború után több ország
kommunistái is próbálkoztak tanácsköztársaságokkal. Végül a polgárháborút a
bolsevikok nyerték meg.

A hadikommunizmus és a NEP:

• A bolsevik hatalom ideológiájának megfelelően a polgárháború alatt államosította

az ipart és a kereskedelmet, a parasztoktól pedig elvették a saját földjeiken
megtermelt terményeket.

• A polgárháború időszakában a gazdaság szétzilálódott, a termelés a háború

előttinek a töredékére esett vissza, a piac és a pénz elméletileg és gyakorlatilag is
megszűnt. Mindkét tényező a termelés és az elosztás központi irányítását
erősítette.

• A piac kizárásán alapuló rendszert hadikommunizmusnak szokás nevezni, bár a

kortárs bolsevikok ezt természetesen eszméik gyakorlati megvalósításának
tekintették.

• A piac megszűnte miatt a helyzet nem javult, hanem romlott: nem volt sem
élelmiszer, sem iparcikk. A bolsevik hatalomtól jobb életkörülményeket váró
emberek éheztek, s rövidesen lázadások és sztrájkok robbantak ki. Különösen
fenyegető volt az új rendszer számára az elégedetlenség átterjedése a hadseregre
(például a kronstadti matrózlázadás, 1921).

74
• A hatalom megtartása érdekében Lenin útmutatása alapján gazdasági irányváltásra
került sor. Az új gazdaságpolitika, orosz rövidítéssel a NEP korlátozott mértékben
visszaállította a piaci viszonyokat és a pénzforgalmat.

• A parasztoknak engedélyezték a kötelező beszolgáltatáson túl megmaradó

terményeik piaci értékesítését, így érdekelté tették őket a termelésben.

• Azonban a párton belül elvi problémákat vetett fel, hiszen a kapitalizmus

alapelvének részleges visszaállítását jelentette. A rendszerre jellemző módon
„ideológiai vitát„ folytattak a kérdésről, melyet Lenin tekintélye és a
kényszerhelyzet döntött el, a világforradalom és a béke kérdéséhez hasonlóan.

A Szovjetunió létrejötte:

• A polgárháborúban a bolsevikok a cári Oroszország területének nagy részét

megszerezték, ezért győzelem után rendezni kellett a nemzetiségek helyzetét.

• A cárizmus orosz nacionalizmusának a helyét a világforradalom eszméje vette át.

A nagyobb nemzetiségi területek, pl. Örményország, Grúzia különállását
elméletileg elismerték, azonban bekényszerítették ezeket az országokat az újonnan
megalakuló szövetségi államba, az 1922-ben létrejött Szovjetunióba. A szovjet
alkotmány értelmében a tagállamok számára még az elszakadás joga is adott volt.
A valóság egészen más volt: egyre inkább a központi akarat érvényesült.

• Elméletileg meghagyták a hatalmi ágak különválasztását, a valóságban azonban a

központi akarattal szemben semmilyen ellensúly nem volt. A törvényhozásba csak
bolsevikok juthattak be. A törvényhozás és az állami élet minden szinten a párt
irányítása alatt állt. Totális diktatúrát vezettek be.

Modernizáció - tervutasításos rendszer:

• A bolsevikok az iparosítást tűzték ki célként, hogy az ideológiai elvárásoknak

megfelelően biztosítani lehessen a munkásosztály túlsúlyát, mivel a társadalom
zöme még mindig a parasztság volt.

• Másrészt alapvetőnek tartották a katonai erő fokozását az újabb külső támadások

elhárítása és a remélt világforradalom támogatása érdekében. Ezért minden
erőforrást a bányászati, a nehézipari és az energiatermelő ágazatokba fektettek.

• A Szovjetunió teljesen elzárkózott a világgazdaságtól. Ezzel a fejlődés két alapvető

forrásától zárta el önmagát: a külföldi tőke és technológia beáramlásától, és a piaci
viszonyok ösztönző hatásától.

• Így egyéb forrásokat kellett felhasználni: az iparosítás más ágazatok, a

mezőgazdaság, infrastruktúra, könnyűipar, és az életszínvonal rovására valósult
meg.
75
• Fokozta a nehézségeket, hogy Oroszország eleve fejletlen gazdasága hatalmas
károkat szenvedett a polgárháborúban.

• Azonban ideológiai problémát jelentett, hogy a várt világforradalom elmaradt. Az

elvi vita alapkérdése az volt, hogy lehet-e egy országban felépíteni a
kommunizmust, sőt felvetődött a hatalomról való lemondás lehetősége is. Az „elvi
vitában„ a hatalom megtartása mellett érvelők kerültek ki győztesen.

• A gazdaság irányítását a párt által vezetett kormány végezte, és ezen alapvetően

a NEP engedményei sem változtattak. A 20-as évek végén a NEP-et visszavonták,
és tervutasításos rendszer vette át a helyét. A tervutasításos gazdaságirányítás
révén épültek a villamos erőművek, a kohók és a gépgyárak.

• A gazdaságnak a központ által készített időarányos terveket, ötéves terveket kellett

teljesítenie. A tervek tették lehetővé, hogy a kevésbé fontosnak tartott
ágazatokból, és az életszínvonal rovására erőforrásokat lehetett elvonni a
nehézipar fejlesztésére. A piac ki volt zárva a gazdaság irányításából, és nem
működtek a diktatúrában a népképviseleti ellenőrző szervek. Emiatt a valóságtól
elrugaszkodó célokat tűztek ki, s az eredmények elmaradását erőszakkal torolták
meg. Így a vállalatok papíron igyekeztek teljesíteni a tervet, azonban a valóságban
a mennyiség vagy a minőség nem egyezett a számokkal. Ennek ellenére a
nehézipar valóban fejlődött, és már alkalmas volt egy erős hadsereg ellátására.

Kollektivizálás:

• Az ipar fejlesztése a munkaerő létszámának folytonos növelését igényelte. Ezt csak

a parasztság átirányításával lehetett megvalósítani. Ez megfelelt az ideológiai
céloknak is. Az önálló paraszti tulajdon ellentétes volt a kommunista eszmékkel,
ezért meg akarták szüntetni. Emellett ideológiai cél volt, hogy a társadalom nagy
része munkássá váljon.

• A parasztság felszámolását kollektivizálással, azaz államosítással kívánták

megoldani. A parasztokat kolhozokba, azaz termelőszövetkezetekbe akarták
kényszeríteni. A termelőszövetkezetek, a kolhozok és az állami gazdaságok, azaz
szovhozok mezőgazdasági nagyüzemként működtek, ahol a dolgozókat
munkásként foglalkoztatták, vagyis elválasztották őket a tulajdontól, földtől,
munkaeszközöktől, állatoktól, és ezzel együtt az egyéni érdekeltségtől. A
mezőgazdasági nagyüzemek tették lehetővé, a munkaerő átirányítását és a
jövedelmek elvonását a mezőgazdaságból, és hogy a mezőgazdaság is
tervutasításosan működjön,

• A parasztság azonban nem volt hajlandó önként feladni gazdaságait. Az

önkéntesség lenini elvét ezért felváltotta az erőszak. A jómódú, kuláknak minősített
parasztság tönkretételével kezdték, akik a teljesíthetetlen beszolgáltatások révén
gazdasági bűntettek elkövetőivé váltak, munkatáborokba hurcolták őket. Majd a
parasztság többi rétege került sorra; megtörésükre embertelen módszereket
alkalmaztak. Milliók haltak éhen például Ukrajnában 1929-1930-ban, miközben
76
 gabonát exportáltak, hogy az ország valutához jusson. Az erőszak és a gazdasági
kényszer következtében megvalósult a mezőgazdaság teljes kollektivizálása, a
parasztság önállóságának felszámolása. Így a kommunisták az alapvető gazdasági
és ideológiai célt elérték. A szovjet mezőgazdaság azonban soha nem tudta
megfelelően ellátni az országot.

Sztálin diktatúrája:

• Lenin 1924-es halála után több évi hatalmi harcban Sztálin szerezte meg a párt, s
így az ország vezetését. A diktatúra lényegéből fakadóan rövidesen valamennyi
vetélytársát és lehetséges ellenfelét félreállította, s minden jelentős posztra a
személyéhez feltétlenül hű embereit állította.

• A rendszer, hogy céljait meg tudja valósítani, megfélemlítette a társadalmat. Volt,

akit meggyilkoltak, másokat koholt vádak alapján ítéltek halálra koncepciós
perekben. Az igazságszolgáltatás a politika eszközévé vált. A koncepciós perekben
a megvádolt személyeket politikai célok alapján válogatták ki, és ez határozta meg
az ítéleteket is.

• A tisztogatási hullámok ezreket érintettek. Ha a pártkongresszus nem értett egyet

a „vezérrel„, a résztvevők nagy részét rövidesen letartóztatták vagy meggyilkolták.
Nem volt biztonságban senki, sem az egyszerű párttagok, sem a bolsevik vezetők.
A jelszó az volt, hogy az ellenség a soraik közé férkőzött. A megfélemlítés
összekapcsolódott azzal, hogy mindenáron gazdasági eredményeket akartak elérni.
A mostoha körülmények között zajló bánya- és útépítésekre a hiányzó
munkáskezeket a politikai foglyok millióinak munkatáborokba hajtásával oldották
meg, ahol az embertelen körülmények miatt milliók pusztultak el. Munkatáborok
rendszerét építették ki, ez volt a Gulág. A szó a táborok főigazgatóságának nevéből
származik.

• A félelemben élő országban megkezdődött Sztálin tömjénezése, személyi kultusza.

A vezér képe, szobrai elárasztották az országot, beszédeit ütemes taps kísérte,
behízelgő versek és cikkek jelentek meg róla. Szülővárosát, egy grúz kisvárost róla
nevezték el, és jelentős ipari központtá tették. Tudományos munkákban kötelező
volt idézni tőle. Írók, költők küldték el neki műveiket, hogy javításokat végezzen
bennük, véleményt mondjon róluk.

A Szovjetunió a második világháború után:

• A Szovjetunió a második világháborúban Nagy-Britannia és az Egyesült Államok

szövetségese volt, azonban Sztálin már a háború alatt a háború utáni szovjet
térnyerést szervezte.

• A második világháborúban a Szovjetunió óriási veszteségeket szenvedett, de a

háború során létrehozott 12 milliós hadserege révén a második nagyhatalommá
emelkedett. A Föld vezető nagyhatalma egyértelműen az Egyesült államok volt az
atombomba birtokában.
77
• A világ kétpólusúvá vált, az Egyesült Államok és a Szovjetunió kiemelkedett, csak
ez a két hatalom tudta békében is előteremteni a hadseregfejlesztéshez szükséges
óriási összegeket. Fegyverkezési verseny indult meg az Egyesült Államok és a
Szovjetunió között. Ez volt a hidegháború korszaka. Az atomfegyverek és a
fegyverkezési verseny árnyékában nem alakult ki világméretű konfliktus, a két
szuperhatalom nyíltan nem került egymással fegyveresen szembe, de a helyi
konfliktusokba hol nyíltan, hol burkoltan beavatkoztak.

• A Szovjetunió a második világháborúban általa felszabadított és egyben megszállt

országokat lassan és folyamatosan befolyása alá vonta. 1948-ra már nyíltan
Lengyelországban, az NDK-ban, Csehszlovákiában, Romániában, Bulgáriában,
Jugoszláviában és Albániában. Létrejött a Szovjet tömb.

• A háború utáni külpolitikai ellentétek a sztálini rendszeren belül felerősítették az

ideológiai elnyomást és terrort. A háború okozta nehézségeket a személyi kultusz,
a bizalmatlanság, és a soraik közé férkőzött belső ellenség keresésével vonták el.

• A hadifogságból hazatért katonákkal bizalmatlan volt a rendszer, munkatáborokban

szűrték meg őket. A háború után szerzett és visszaszerzett területeken a sztálini
rendszert vezették be. Államosítottak, kolhozosítottak, felszámolták az
értelmiséget. Fokozták a terrort.

• Az ideológiai harcot a sematizmussal vívták meg. A sematizmus a szocialista építés

idealizálását, a normát túlteljesítő, a párthoz és a kommunista eszmékhez hő
munkás példának állítását jelentette. A sematizmus követését követelték meg a
művészetektől, a tudományoktól és az oktatástól is, ezzel nagy kárt okozva ezeken
a területeken.

• A rendszerben tartóssá vált a nélkülözés a háború után is.

• Sztálin 1953-ban bekövetkezett halála a sztálini rendszer végét jelentette.

Szovjet politika Sztálin után:

• Sztálin utóda Hruscsov lett, de a Sztálin környezetében kibontakozott hatalmi harc

miatt csak 1956-ra tudta helyzetét megszilárdítani, ezért 1956-ig politikáját a
sztálinizmus és a reformok közötti ingadozás jellemezte.

• Az ország kimerültsége miatt szakított a sztálini rendszer legnagyobb

hiányosságaival. Beszüntette a személyi kultuszt és a koncepciós pereket,
felszámolta a Gulágot. Azonban a sztálini rendszerrel nyíltan csak 1956-ban fordult
szembe, a Szovjet Kommunista Párt XX. kongresszusán. Az ország problémáit és a
terrort Sztálin személyi kultuszára vezette vissza. Sztálin személyét tette felelőssé,
így elfedte, hogy a problémákat igazából az egypárti rendszer is okozta. Éles
határvonalat húzott Lenin és Sztálin között, és a lenini úthoz való visszatérést
hirdette meg.

78
 17. Magyarország háborúba lépése és részvétele a Szovjetunió elleni
harcokban

Magyarország háborúba sodródásának előzményei:

• Az első világháborút lezáró trianoni béke teljesen elfogadhatatlan volt

Magyarország számára. Elcsatolták a történelmi Magyarország 2/3-át, jelentős
magyar népesség került a környező országokban kisebbségbe. Így Magyarország
külpolitikáját és belpolitikáját a revízió, a határok felülvizsgálata határozta meg.
Azonban sem Nagy-Britannia, sem Franciaország nem mutatkozott hajlandónak
erre.
• A Hitler vezette náci Németország térnyerése az 1930-as évek második felében
gyors és egyértelmű volt. Agresszív külpolitikája hatásosnak bizonyult, Nagy-
Britannia és Franciaország nem lépett fel ellene. Németország 1936-ban megszállta
a Rajna-vidéket, amely az első világháborút lezáró béke szerint demilitarizált,
fegyvermentes övezet volt. 1938-ban bevonult Ausztriába, ezzel a béke szerint
tiltott Anschluss is megtörtént. Az Anschluss Ausztria és Németország
összeolvadását jelentette.
• A német külpolitikai sikerek hatására Köztes-Európában a náci befolyás egyre
nagyobb lett. A magyar kormányok igyekeztek Nagy-Britanniával, Franciaországgal
jó kapcsolatot ápolni a revízió miatt, ugyanakkor az olaszok és a németek felé is
közeledtek. A közvélemény egyre inkább német párti lett, és a magyar kormányok
is egyre inkább Németország felé sodródtak.
• 1938-ban még egy jelentős területi nyeresége volt Németországnak, a müncheni
konferencián Nagy-Britannia és Franciaország jóváhagyta azt, hogy
Csehszlovákiából Németország kiszakítsa a Szudéta-vidéket. Erre az indok az volt,
hogy a Szudéta-vidéken 3 milliós német kisebbség élt. Nagy-Britannia és
Franciaország engedékeny politikájával a második világháborút akarta elkerülni.
• A müncheni konferencián a magyarok és a lengyelek is területi követelésekkel
léptek fel Csehszlovákiával szemben. A konferencia kétoldalú tárgyalásokra bízta
az ügyet, de nem született megegyezés. Így 1938. november 2-án született meg
az első bécsi döntés, amelyben Olaszország és Németország Magyarországnak
ítélte Csehszlovákia magyar lakta területeit. Magyarország megkapta a Felvidék
déli részét. A terület lakosságának 86%-a magyar volt, így a magyar csapatok
bevonulását nagy lelkesedéssel fogadták. Viszont az első bécsi döntés tovább
erősítette a náci Németország befolyását Magyarországon.
• 1939-ben német támogatással Szlovákia kikiáltotta a függetlenségét, így
Németország a maradék Csehországba bevonult, és Cseh-Morva protektorátus
néven a területet fennhatósága alá vonta. A nagyhatalmak még ekkor sem
avatkoztak be. Ezután Németországnak Lengyelország felé voltak területi
követeléseik. 1939. szeptember 1-jén mondvacsinált okokra hivatkozva
Németország megtámadta Lengyelországot. Nagy-Britannia és Franciaország a
lengyelekkel kötött szerződéseik értelmében hadat üzent Németországnak, kitört a
második világháború.

79
Teleki Pál belpolitikája:

• A két világháború között, és a második világháború alatt Horthy Miklós volt

Magyarország kormányzója. Teleki Pál 1939 és 1941 között volt Magyarország
miniszterelnöke.

• A konzervatív Teleki Pál arra tett kísérletet, amibe már két kormány is belebukott:

- Visszaszorítani a szélsőjobbot, a német sikerek ellenére fékezni a német befolyás

növekedését

- de közben felhasználni a németeket a revíziós célok elérésére, és mindeközben

közeledni a nyugati nagyhatalmakhoz.

- Ebben segítette, hogy megnövelték a miniszterelnöki poszt jogkörét.

• Teleki betiltotta Szálasi Hungarista Mozgalmát, bár az Nyilaskeresztes Párt néven

azonnal újjáalakult.

• Ugyanakkor elfogadtatta a parlamenttel a még Imrédy által előkészített

úgynevezett második zsidótörvényt, mely már faji alapon állt. Vallásukra való
tekintet nélkül zsidónak minősítette azokat az állampolgárokat, akiknek két
nagyszülője izraelita vallású volt.

Külpolitika, a revízió folytatása:

• Teleki ápolni kívánta az angol kapcsolatokat, de a Hitlernek szabad kezet adó

nyugati politikára 1939-ben nem lehetett támaszkodni. Ezért a német jóindulat
megtartása érdekében az ország csatlakozott az antikomintern paktumhoz és
kilépett a Népszövetségből.

• 1939 márciusában Hitler bekebelezte Csehországot, és támogatásával létrejött a

független, németbarát Szlovákia.

• A magyar kormány ekkor Kárpátalja visszacsatolása mellett döntött, s a magyar

csapatok bevonultak a döntően ruszinok lakta országrészbe.

• Teleki elképzeléseivel ellentétben Kárpátaljának nem adtak autonómiát, s így

lakosságának jelentős részét nem sikerült megnyerni.

A háború kitörése - a fegyveres semlegesség:

• Teleki véleménye szerint Németország nem győzhet, így a magyaroknak ugyan

együtt kell menetelnie a németekkel a revízió miatt, de nem szabad belépni a
háborúba.

80
• A magyar fegyveres erőket nem szabad a háborúban feláldozni, hanem meg kell
őrizni a háború végére, a rendezések időszakára.

• E politika jegyében hirdette meg a fegyveres semlegesség politikáját a háború

kitörésekor 1939. szeptember 1-jén.

• Nem engedélyezte a Lengyelország ellen támadó német csapatok átvonulását

Magyarországon, majd megnyitotta a magyar határt a lengyel polgári és katonai
menekültek előtt.

• A magyar kormány mozgástere azonban Franciaország 1940-es összeomlását

követően tovább csökkent.

A második bécsi döntés:

• 1940 nyarán a szovjetek ultimátumban követelték a románoktól Besszarábia

átadását, melyet meg is kaptak, Bulgáriának is területeket adtak át.

• A magyar politikai vezetés és a közvélemény is úgy vélekedett, hogy ez lehetőséget

ad újabb revíziós lépésekre, Erdély visszaszerzésére.

• Telekinek fenntartásai voltak, mivel félt attól, hogy a németek túl nagy árat
szabnak a területekért. A lehetőséget azonban a kormány nem hagyta elveszni, s
magyar csapatokat vonultatott fel a román határon.

• A németek nem engedhették meg két szövetségesük fegyveres összecsapását. Így

ismét döntő bíráskodtak, hogy mind a magyarokat, mind a románokat szorosabban
magukhoz kössék, és a későbbiekben is a területi változtatások reményével tudják
újabb és újabb háborús áldozatokra rávenni őket.

• Így került sor a második bécsi döntésre 1940. augusztus 30-án, amely
Magyarországnak ítélte Észak-Erdélyt és a Székelyföldet.

• A területet többségében magyarok lakták, de jelentős számú román került magyar

fennhatóság alá, és Dél-Erdélyben pedig nagyszámú magyarság maradt román
fennhatóság alatt.

• A bevonulás során összetűzésekre került sor, s százezrek hagyták el szülőföldjüket,

a magyarok északra, a románok délre költöztek.

Kiútkeresés - sodródás a háborúba:

• A német sikerek és hazánknak tett területi engedmények miatt a hálára kötelezett

Magyarország nem kerülhette el, hogy csatlakozzék a németek, olaszok és japánok

81
 által kötött háromhatalmi egyezményhez 1940-ben. Ugyanekkor Románia is
csatlakozott.

• Teleki, hogy ellensúlyozza a német befolyást, a jugoszláv kormányhoz közeledett.

1940 végén a két kormány örök barátsági szerződést írt alá.

• 1941 tavaszán azonban a háromhatalmi egyezményhez csatlakozó jugoszláv

kormányt angolbarát tisztek katonai puccsal megdöntötték.

• Hitler a Szovjetunió elleni támadás előtt nem akarta a bizonytalan helyzetű Balkánt
a hátában hagyni, ezért elhatározta Jugoszlávia lerohanását. A magyar kormánytól
a német csapatok átengedését és katonai részvételt követelt, cserébe a volt
magyarországi területeket ígérte.

• Az együttműködés visszautasítása szakítást jelentett volna a németekkel,

elfogadása pedig szintén szakítást a nyugati hatalmakkal.

• Teleki semlegességre épülő politikáját nem lehetett folytatni. A miniszterelnök

öngyilkosságba menekült.

• Személyes áldozata nem változtatta meg az eseményeket: az újonnan kinevezett

miniszterelnök, Bárdossy László, aki 1941-1942 között volt kormányfő, teljesítette
a németek követeléseit.

• A magyar csapatok bevonultak a Délvidékre, azzal a megkötéssel, hogy előbb

megvárták a jugoszláv állam szétesését, a horvátok kiválását.

• A revíziós politika újabb eredménye a Muraköz, a baranyai háromszög és Bácska

visszatérése volt 1941 áprilisában. A visszacsatolt területeken a lakosságnak csak
a 40%-a volt magyar.

• Az angolok nem üzentek hadat Magyarországnak, de megszakították a diplomáciai

kapcsolatokat. A jövőre nézve ennél vészterhesebb volt az, hogy az ország immár
teljes mértékben a németek befolyása alá került.

A Szovjetunió megtámadása:

• Bárdossy László miniszterelnök belpolitikai helyzete még elődeinél is

kedvezőtlenebb volt: a szélsőjobboldal megerősödött, és a német sikerek hatására
a németek győzelmébe vetett hit a magyar tisztikar jelentős részét is magával
ragadta.

• 1941. június 22-én a németek megtámadták a Szovjetuniót. Románia nagy erőkkel

csatlakozott a hadjárathoz, s a magyar vezetés attól félt, hogy a románok
kedvezőbb elbírálás alá esnek majd Németországban.

82
• Ebben a légkörben került sor Kassa bombázására 1941. június 26-án, amelyet a
vezérkar szovjet támadásként értékelt. Körülményei máig tisztázatlanok. A várost
felségjelzés nélküli gépek támadták meg, így máig vitatott téma.

• A kormányzó még aznap döntött a Szovjetunióval szembeni hadiállapotról, amit

Bárdossy másnap jelentett be az országgyűlésen. A képviselők többsége
hozzájárult a magyar csapatok Szovjetunió elleni támadásához. Ezzel
Magyarország belépett a háborúba.

• A hadműveletek kezdetén a vezetés bevetette a legjobban felszerelt magyar

egységet, az úgynevezett gyorshadtestet, amely a harcokban rövidesen elvesztette
ütőképességét.

Bárdossy menesztése:

• A Szovjetunióba küldött több mint 50 000 fős magyar haderő megszálló feladatokat
látott el, miután fegyverzetének jelentős része a harcok során elpusztult.

• A kormány újabb alakulatok kiküldéséhez ugyan nem járult hozzá, az év végére -

Sztálin kérésére - mégis megérkezett az angol hadüzenet, majd német nyomásra
Bárdossy hadat üzent az Amerikai Egyesült Államoknak. Így Magyarország
immáron teljes mértékben Németország katonai szövetségesévé vált.

• A moszkvai vereséget követően a német hadvezetés elhatározta a csatlós államok

fokozottabb bevonását a háborúba.

• A németek kierőszakolták, hogy 1942-ben újabb magyar hadsereget küldjenek a

keleti frontra. Ez volt a 200 000 főből álló második magyar hadsereg.

• A belpolitikában is egyre nagyobb lett a német befolyás. Tovább romlott a zsidóság

helyzete, miután a németek és a nyilasok követelésének engedve a kormány 1941-
ben kiadta az úgynevezett harmadik zsidótörvényt, amely faji alapon tiltotta a zsidó
és nem zsidónak minősített magyar állampolgárok közötti házasságot. Ugyanakkor,
miután a környező országokban már a zsidóság fizikai megsemmisítése folyt, a
kisebbségben élő magyar zsidóság tömegesen menekült Magyarországra.

• A német katonai vereségek hatására Horthy 1942 tavaszán menesztette a

németeknek engedékeny Bárdossyt. Helyére Kállay Miklóst nevezte ki, akitől a
Németországhoz fűződő szálak lazítását várta el.

Az ellenállás fokozódása:

• A kezdeti német sikerek, a német támogatásnak köszönhető revíziós eredmények

a magyar lakosság körében növelték a náci Németország népszerűségét. Azonban
a német vereségek, a győzelembe vetett hit megingása, a frontról érkező

83
 halálhírek, valamint az a tény, hogy a németek veszélyeztették az ország
függetlenségét, egyre többeket indított németellenes cselekvésre.

• Nemzeti és baloldali érzelmű fiatalok tüntettek az aradi vértanúk emléknapján

1941-ben a Batthyány-örökmécsesnél, majd halottak napján Teleki Pál sírjánál a
háború és az erősödő náci veszély ellen.

• Széles, népfront jellegű fellépés volt a Népszava karácsonyi száma 1941-ben.

• Komoly eredménynek számított a szintén népfront jellegű Magyar Történelmi

Emlékbizottság létrehozása 1942-ben, amely megszervezte a legjelentősebb
háborúellenes tüntetést az 1848-as forradalom emléknapján a budapesti Petőfi-
szobornál.

• A tiltakozások azonban nem tudtak nagyobb tömegeket megmozgatni, s nem

létesült működőképes kapcsolat a németellenes erők és a kormányzat között.

Kállay „hintapolitikája„:

• Kállay Miklós miniszterelnök igyekezett új irányt adni a magyar politikának. Kereste

a kapcsolatot a nyugati hatalmakkal, de térségünkben a németek hatalma még
nem ingott meg.

• A keleti fronton a németek a rosszul felfegyverzett 2. magyar hadsereg számára a

létszámához képest tarthatatlanul hosszú frontszakasz védelmét jelölték ki a Don-
kanyarnál. A Sztálingrádnál induló szovjet ellentámadást a magyar hadsereg
kemény ellenállással sem tudta felfogni, hatalmas veszteségeket szenvedett 1943
januárja és februárja között.

A veszteségek okai:

• A németek a magyar hadsereg a létszámához képest nagyon hosszú frontszakaszt

jelöltek ki, így nem lehetett mélységi védelmet kialakítani.

• A veszteségeket növelte, hogy a hadsereg főparancsnoka, Jány Gusztáv

végrehajtotta azt a német utasítást, amelynek értelmében a magyaroknak kellett
fedezniük a németek visszavonulását.

• A rendkívüli hidegben a rosszul felszerelt magyar hadsereg jelentős része

megsemmisült. Ezt nevezzük doni katasztrófának.

• Kállay már a doni katasztrófa előtt megkezdte a háborúból való kiugrás

előkészítését, s elhatározását a németek sztálingrádi kudarca és a magyar
hadsereg pusztulása megerősítette.

84
• Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas kutatónk vezetésével Isztambulban tárgyalások
kezdődnek az angolokkal, majd előzetes fegyverszüneti egyezményt kötöttek 1943
őszén.

• Ennek értelmében a magyar hadsereg szembefordult volna a németekkel, ha az

angol-amerikai haderő eléri az ország határát.

• Közben a kormány megtagadta Hitler kérését, hogy újabb magyar hadsereget

küldjenek a frontra, majd Horthy kiállt Kállay miniszterelnök mellett, akinek
leváltását Hitler egyre keményebben követelte.

• A magyar kormány és a közvélemény az olasz kiugrás tükrében bizakodóan ítélte

meg a helyzetet, ám az események másként alakultak.

Következmények:

• Az angolszász hadsereg a várakozások ellenére nem közeledett a magyar határhoz.

• A német titkosszolgálat értesült a magyar fegyverszüneti tárgyalásokról, ezért
1944 márciusában Németország megszállta Magyarországot.
• A német megszállás után megkezdődött a magyar zsidóság üldözése, gettósítása,
végül a deportálása és a megsemmisítése.
• A Vörös Hadsereg közeledése miatt Németország veresége egyre biztosabbnak
látszott, ezért Horthyék 1944 őszén kiugrási kísérlettel próbálták Magyarország
veszteségeit csökkenteni, de sikertelenül végződött.
• Magyarország hadszíntérré vált, végül 1945 áprilisára értek véget a harcok. A
Szovjetunió felszabadította Magyarországot a német megszállás alól, ugyanakkor
meg is szállta hazánkat. Magyarország vesztes félként került ki a háborúból, és a
Szovjetunió befolyási övezetébe került.

85
18. A keleti és a nyugati blokk főbb politikai, gazdasági, társadalmi jellemzői, a
hidegháborús szembenállás jellemzői

A hidegháború előzményei:

• A második világháború kezdetén az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a

Szovjetunió viszonya nem volt jónak nevezhető. A Szovjet totalitárius rendszere
éles ellentétben állt az angolszász demokratikus felfogással. Ezen kívül 1939-ben
a Szovjetunió kölcsönös megnemtámadási szerződést kötött a náci
Németországgal.
• A nézőpontjaik 1941-ben közeledtek egymáshoz, amikor a Szovjetuniót
Németország, az Egyesült Államokat pedig Japán támadta meg. Nagy-Britannia, az
Egyesült Államok és a Szovjetunió ezután lettek szövetségesek. A háborúban az
ideológiai, szemléletbeli és hatalmi ellentétek háttérbe szorultak. A Hitler-ellenes
nagyhatalmak vezetői konferenciákon igyekeztek közös nevezőre jutni, de nem
minden kérdésben sikerült.
• Már 1943-ban látszódtak az ellentétek. Sztálin, a Szovjetunió vezetője már a
háború utáni térnyerést tervezte, Churchill, az angol miniszterelnök ezt igyekezett
akadályozni, Roosevelt, az amerikai elnök pedig bízott abban, hogy a háború után
is fenntartható az együttműködés.
• A világháború végén a Vörös Hadsereg szinte versengett az amerikai és a brit
sereggel, hogy mekkora területet tud felszabadítani a német megszállás alól, ezzel
is biztosítva, hogy minél több területet vonhasson függése alá a Szovjetunió.
• A második világháború végén, a potsdami értekezleten még megmaradt az
együttműködés látszata. A britek és az amerikaiak elismerték a szovjet területi
nyereségeket, a németek kitelepítését az elcsatolt területekről és Közép-Európából.
• Az egymás elleni bizalmatlanság azonban egyre fokozódott. A korábbi ellentétek
megmaradtak, a közös ellenséget legyőzték, tehát megszűnt az egyetlen összekötő
kapocs a szövetségesek között.
• Roosevelt halálával Truman lett az Egyesült Államok elnöke, és ő kevésbé bízott a
szovjet politikában. Az 1945-ben Japánra ledobott két atombomba inkább a
Szovjetuniónak szólt.
• A második világháború átalakította a korábbi hatalmi viszonyokat. A vesztes
országok, Németország, Olaszország, Japán kiszorult a nagyhatalmak közül.
• Nagy-Britannia a háború alatt eladósodott az Egyesült Államok felé, emellett az
ipara romokban hevert. Másodrendű hatalommá vált.
• Franciaország csak azért került a győztes hatalmak közé, hogy Németország
megszállásakor ellensúlyozni tudják a szovjeteket.
• Az Egyesült Államok gazdaságát a többi hatalommal szemben fellendítette a
háború. A világháború stabilizálta a világgazdasági válság utáni fellendülést. Az
atombomba birtokában a Föld vezető nagyhatalmává vált.
• A Szovjetunió óriási veszteségeket szenvedett, de a háború alatt létrehozott 12
millió fős Vörös Hadsereggel a második nagyhatalommá vált.

86
• A világ kétpólusúvá lett. Az Egyesült Államok és a Szovjetunó emelkedett ki. A
következő évtizedekben a két szuperhatalom állásfoglalása döntötte el a jelentős
kérdéseket. A demokrácia és a diktatúra állt egymással szemben.
• A háború végén elfoglalt csatlós államokat és Németországot megszállva tartották
a szövetségesek egészen a háborút lezáró békékig. A megszállt országok nem
nyerték vissza szuverenitásukat. Irányításukra Szövetséges Ellenőrző
Bizottságokat, Németországban Szövetséges Ellenőrző Tanácsot hoztak létre a
győztes felek.
• A Szövetséges Ellenőrző Bizottságokban, azaz a SZEB-ben elméletileg mindhárom
győztes nagyhatalom részt vett. A valóságban azonban, az egyes országokban az
azt megszálló nagyhatalom gyakorolta az irányítást. A tényleges vezetést a SZEB
elnökei gyakorolták országonként. Az elnök a megszálló hadseregből került ki, így
az elnök személyén keresztül valamelyik nagyhatalom szerezte meg a főhatalmat.
• Mindegyik nagyhatalom a SZEB-en keresztül a saját politikájukkal azonosuló helyi
politikai erőket támogatta.
• A Szovjetunió szinte egész Közép-Európában a kommunista pártokat támogatta. A
britek és az amerikaiak az általuk megszállt területeken igyekeztek a
kommunistákat visszaszorítani.
• 1947-ben Párizsban aláírták a vesztes országok Németország és Japán kivételével
a békét. Németország és Ausztria továbbra is katonai megszállás alatt maradt. Így
a béke ellenére Lengyelország és Magyarország területén továbbra is a Vörös
Hadsereg állomásozott a katonai összeköttetésre hivatkozva. A szovjet tömb
országai csak formálisan nyerték vissza függetlenségüket, a valóságban nem.
• 1945-ben és 1946-ban a két szuperhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió
még igyekezett fenntartani az együttműködés látszatát, de a rejtőzködő
szembenállást a helyi konfliktusok sora egyre jobban a felszínre hozta.
• Ilyen helyi konfliktus volt Iránban és Görögországban. A Szovjetunió nem akarta
csapatait kivonni Iránból, ezért az Egyesült Államok az Egyesült Nemzetek
Szövetségét, az ENSZ-t felhasználva ultimátumot adott a Szovjetuniónak, így az
kénytelen volt kivonni csapatait.
• Görögországban a kommunista erők át akarták venni a hatalmat a háború után. Az
angolok ezt megakadályozták 1944 decemberében. 1946-ig tartó polgárháború
bontakozott ki.
• Az egyre nagyobb ellentétekre Churchill, volt angol miniszterelnök hívta fel a
figyelmet fultoni beszédében. Rávilágított a szovjet előretörésre és Közép-Európa
szovjetizálására. Felhívta a figyelmet arra, ha el akarják kerülni a háborút, akkor
fegyverkezni kell, mert a szovjeteket csak az erő fogja megállítani. Ebben a
beszédben hangzott el először a vasfüggöny kifejezés, amely a hidegháború egyik
szimbóluma lett. Churchill szerint vasfüggöny ereszkedik le Európára, amely
kettéválasztja. Amennyiben az Egyesült Államok és Nagy-Britannia nem lép fel
közösen, egész Európa kommunistává fog válni. Ettől a beszédtől számítják a
hidegháború kezdetét. A hidegháború az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti
ellentét volt, amely a két szuperhatalom között közvetlenül nem vezetett
összecsapáshoz, de a helyi konfliktusokban nyújtott segítségük és állásfoglalásuk
révén folyamatosan ellentétben álltak.
• 1947-ben Truman amerikai elnök megfogalmazta az úgynevezett feltartóztatási
politikát. Kifejtette, hogy Amerika tudomásul veszi a szovjetek addigi területi
87
 nyereségeit, azonban nem tűrnek el újabb térnyerést. Azt is kijelentette, hogy a
totalitárius rendszerek a nyomorúságból és a szegénységből alakulnak ki, így
Amerikának gazdasági és pénzügyi segítséget kell adnia Európa országainak. Ezt
hívjuk Truman-doktrinának. Az Egyesült Államok nem tűri, hogy a második
világháború után kialakult status quot erőszakkal megváltoztassák. Ahol a
kommunizmus veszélye fenyeget, ott gazdasági és katonai segítségnyújtással
beavatkozik.
• Truman feltartóztatási politikájának fontos része volt a Marshall-terv, amely
pénzügyi segítséget jelentett Európa országainak. A Marshall-segély célja egyrészt
az volt, hogy a háború okozta nélkülözést felszámolja Nyugat-Európában, másrészt
működőképessé akarta tenni a térség gazdaságát. A Marshall segély egyben piacot
is biztosított az Egyesült Államok gazdaságának.
• A Szovjetunió elzárkózott a Marshall-segélytől, a befolyása alá került Köztes-
Európa államait is erre kényszerítette. Csehország szerette volna felvenni, de a
Szovjetunió kényszerítette a visszamondására. Egyedül Jugoszlávia vette igénybe,
ezért megromlott a kapcsolata a Szovjetunióval.
• Mivel a Marshall-segély csak Nyugat-Európát érintette, rögzítette és elmélyítette
Európa megosztottságát.
• 1949-ben a Marshall-segély ellensúlyozására a Szovjetunió és a szovjet tömb
országai létrehozták a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsát, azaz a KGST-t. A
KGST országait a Szovjetunió látta el nyersanyaggal és energiahordozókkal. Az
egyes országok különböző termékek előállítására szakosodtak. Ezek azonban
sokszor nem feleltek meg az ország adottságainak és hagyományainak. A KGST
vámokkal zárta el a közép- és kelet-európai piacot Nyugat-Európától. Nem
ösztönzött a fejlesztésekre.
• A feltartóztatási politika a katonai erő felmutatásán is múlott. Ezért 1949-ben az
Egyesült Államok kezdeményezésére a nyugati demokráciák katonai szövetséget
hoztak létre. Ez a NATO, az Észak-atlanti Szerződés Szervezete. A szervezet
védelmi jellegű, a tagországoknak csak akkor biztosít védelmet, ha támadás éri
őket.
• A háború utáni rendezésben a német kérdés jelentette a legtöbb nehézséget. A
második világháború végén négy megszállási övezetre osztották Németországot:
szovjet, amerikai, brit és francia övezetre. Berlint, a fővárost, szintén négy
megszállási övezetre osztották. Ausztriát szintén.
• A háború végén a nagyhatalmak egy egységes Németország fenntartásában voltak
érdekeltek. De a két szuperhatalom szembenállása miatt Németország az
ellentétek ütköző zónája lett. Így az egységes Németország helyett két német állam
kezdett kialakulni. Az egyik az amerikai, angol és francia megszállási övezetekből,
a másik a szovjet zónából. A nyugati övezet volt az amerikai, angol, francia terület,
a keleti övezet volt a szovjet.
• A szovjetek a saját övezetükben azonnal megkezdték a társadalmi viszonyok
megváltoztatását. Ehhez a német kommunistákat használták fel. Államosították a
nagybirtokokat, földosztást hajtottak végre, államosították a nácikkal
együttműködő vállalatokat, lecserélték a hivatalnoki kart. Ez a teljes államosítás
kezdete volt.

88
• A nyugati zónákban a gazdaság fellendítése és a gazdasági önállóság megerősítése
volt a cél, ezért valutareformot hajtottak végre 1948-ban. A szovjetek először
tiltakoztak, majd a keleti övezetben is új pénzt adtak ki.
• Célja volt a Szovjetuniónak, hogy megszerezze Nyugat-Berlint, hiszen maga a
város a keleti, szovjet övezetben volt. 1948-ban lezárták a Nyugat-Berlinbe vezető
utakat, vasutakat, hajózási útvonalakat. A berlini blokád közel egy évig állt fenn. A
szovjetek sem élelmiszert, sem gyógyszert, sem fűtőanyagot nem engedtek be
Nyugat-Berlinbe, így hamar ellátási nehézségek alakultak ki. Az amerikaiak végül
légi folyosókon keresztül oldották meg a város ellátását. Amerikai és angol gépek
légihidat hoztak létre. A nyugatiak kitartása végül meghátrálásra késztette a
Szovjetuniót.
• A berlini blokád felgyorsította a két német állam létrejöttét. 1949 májusában
létrejött a Német Szövetségi Köztársaság, azaz az NSZK Nyugat-Németországban,
a volt angol, amerikai, francia zónákból. Nyugat-Berlin is az NSZK rész volt, még
ha területileg külön is állt. Ugyanebben az évben a Szovjetunió is létrehozta a
Német Demokratikus Köztársaságot, az NDK-t Kelet-Németországban. Az NDK
azonban csak elnevezésében volt demokratikus. Szovjet típusú diktatúrát építettek
ki.

A Szovjet tömb kialakulása:

• A Szovjetunió Köztes-Európa megszállt országaiban a helyi kommunista pártokat

segítették. A vesztes országokban ezt a SZEB-en, a Szövetséges és Ellenőrző
Bizottságon keresztül végezték. A szovjetizálás hasonló forgatókönyv alapján
történt ezekben az országokban. 1948-ra már mindenhol szovjet csatlós
kormányok vették át a hatalmat.
• A szovjetizálás több szakaszban történt. Az első szakaszban, 1945-ben még csak
kulcspozíciók megszerzését segítették elő a kommunistáknak a szovjetek. A
legfontosabb pozíció a gazdaság felügyelete volt. Ezekben az országokban csak a
szovjet hadsereg jelenléte tette lehetővé a kommunisták térnyerését, mivel
korábban gyenge volt ezeken a területeken a kommunista mozgalom. Ebben a
szakaszban a kommunista pártok programja a polgári demokrácia megvalósítását
hangoztatta, minél szélesebb, úgynevezett népi képviselettel. Szétzúzták a régi elit
minden csoportját. Ebben legfőbb eszközük a háborús bűnösök elleni fellépés volt.
Olyan antifasiszta politikai erőket is fasisztáknak bélyegeztek, amelyek nem voltak
kommunisták. Gyorsan kierőszakolták a földosztást is, így nyerték meg maguknak
a parasztságot. A távlati cél a szovjet mintájú kolhozosítás, azaz a parasztok
termelőszövetkezetbe kényszerítése volt. Így a földosztás csak taktikai és
propaganda célokat szolgált. Már az első szakaszban a régi pártok közül csak a
korábbi baloldali, de polgári alapon álló pártok szerveződhettek újra. De ezek a
pártok csak a demokratikus átmenet látszatához kellettek. ezek a pártok
fokozatosan a bal oldalról a jobb oldalra kerültek. Fokozatosan és egyre durvább
eszközökkel szorították őket vissza a kommunisták. A visszaszorítás eszközei:
erőszakos propaganda, választási csalások, letartóztatások, koncepciós perek. A
szociáldemokrata pártokat mindenhol arra kényszerítették, hogy egyesüljenek a
kommunistákkal.

89
• A háborús károk helyreállítását a szovjet tömb minden országában a kommunisták
irányították, és ezt felhasználták a térnyerésre. 1945-től több lépcsőben
államosították az ipart és a kereskedelmet. 1948-49-re mindenhol teljesen
felszámolták a magángazdaságot.
• A hidegháborús helyzet kialakulása miatt 1947-ben felgyorsították Köztes-Európa
szovjetizálását.
• 1949-re teljesen felszámolták a civil kézben lévő szervezeteket. Megszerezték az
oktatást az iskolák államosításával, beszüntették az ifjúsági szervezeteket, a
kultúrára is rátették a kezüket. 1949-re mindenhol kialakult a szovjet típusú totális
állam, a Szovjetunió csatlósaivá váltak.
• Nemcsak Köztes-Európa vesztes országaiban játszódott ez így le, hanem
Lengyelországban és Csehországban is. Jugoszlávia eltért ettől a folyamattól.
• Köztes-Európa országai a szovjet tömbben: Lengyelország, Csehszlovákia,
Magyarország, Románia, Bulgária.

A Szovjet tömb politikai jellemzői:

• 1949-re a szovjet tömb minden országában kialakult a szovjet típusú totális állam.
A kommunista pártot támogatva a Szovjetunió mindenhol felszámolta a többi
pártot. A szociáldemokratákat kényszerítették, hogy egyesüljenek a kommunista
párttal. A többi pártot felszámolták, beszüntették. Választási csalásokkal,
koncepciós perekkel, megfélemlítéssel érték el céljaikat. 1949-re mindenhol
egypártrendszer volt.

A Szovjet tömb gazdasága:

• 1949-re megtörtént a szovjet típusú gazdaság bevezetése. Az ipart, a

kereskedelmet államosították, megszűnt a magángazdaság.
• Tervgazdálkodásos rendszert vezettek be. Központilag, előre eltervezett kvóták
alapján irányították a gazdaságot. A kvóták eleve irreálisak voltak, a munkaverseny
bevezetésével tovább növelték azt. A mennyiség számított, ez pedig a minőség
rovására ment, magas volt a selejt aránya. A kereskedelemben ellátási nehézségek
léptek fel a rosszul megszervezett gazdaság miatt.
• Az egyes országok a KGST-én belül szakosodtak a termelésben, de ez többnyire
nem felelt meg az adott ország adottságainak, hagyományainak. Így lett például
Magyarország a vas és az acél országa.
• A szovjet tömbben az erőszakos iparosításnak még egy ideológiai célja is volt,
Sztálin meghirdette azt, hogy készülni kell a harmadik világháborúra. Az
iparosításhoz a szükséges pénzt többnyire a mezőgazdaságtól, az infrastruktúrától
és az ellátástól vonták el. Mindenhol csökkent az életszínvonal.
• A mezőgazdaságban is a szovjet minta volt az irányadó. A parasztságot
termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Központilag irányították a mezőgazdasági
termelést is. Beszolgáltatási rendszert működtettek, a parasztok nem vihették
közvetlenül a piacra termékeiket. A beszolgáltatási kvóták teljesíthetetlenül
magasak voltak, ezzel gazdaságilag tették tönkre a parasztságot, ezzel is
kényszerítve őket a téeszesítésre. A gazdag parasztságot kuláknak nyilvánították,

90
 és üldözték őket. Kiszállt hozzájuk a rendőrség, a politikai rendőrség, kitelepítették
őket. Minden üldöztetés ellenére a legtöbb országban nehezen ment végbe a
parasztok téeszekbe kényszerítése.

A Szovjet tömb társadalmi jellemzői:

• A társadalmi szerkezetet a szovjet tömb minden országában meg kellett

változtatni. Ennek ideológiai és gazdasági okai voltak.
• Az ideológiai oka az volt, hogy a munkásság aránya alacsony volt mindegyik
országban. A kommunizmus eszményének megfelelően proletár, azaz munkás
diktatúrát vezettek be, de ennek megindoklásához szükség volt a munkásság
arányának megnöveléséhez. Ezen kívül az iparban dolgozó tömegeket könnyebb
volt politikailag irányítani, mint a mezőgazdaságban dolgozókat, vagy az
értelmiséget.
• A gazdasági oka az volt, hogy a szovjet tömb minden országában erőszakos
iparosítás folyt. Így megnőtt az ipar munkaerőigénye. A szükséges munkaerőt
elsősorban a mezőgazdaság kollektivizálása miatt felszabadult munkaerőből
fedezték.
• A korábbi politikai és társadalmi elitet a szovjet tömb minden országában
ellehetetlenítették. Vagyonukat államosították, őket pedig kitelepítették.
• Az értelmiséget is igyekeztek megtörni, új, kommunista értelmiséget felnevelni, a
társadalmi csoportot magát pedig a munkássághoz közelíteni.

A nyugati blokk főbb politikai, gazdasági, társadalmi jellemzői:

• A keleti blokkal ellentétben a nyugati blokkra a háború előtti politikai, gazdasági,

társadalmi jelenségek szerves fejlődése volt jellemző. A politikában
többpártrendszer volt szabad választásokkal. Egyedül a kommunista pártok kezdeti
háttérbeszorítása volt a jellemző, mert a nyugati országok féltek a kommunizmus
továbbterjedésétől. A gazdaságra továbbra is a magángazdaság volt a jellemző. A
társadalmi csoportok is a háború előtti fejlődési utat folytatták tovább, megmaradt
a politikai és a gazdasági elit, a középosztály továbbra is erős volt.

A hidegháború kibontakozása:

• A szovjet terjeszkedés és az amerikai feltartóztatási politikai miatt állandósult a

hidegháború.
• A két szuperhatalom között fegyverkezési verseny bontakozott ki. A második
világháború végén az Egyesült Államok már rendelkezett az atombombával, 1949-
re a Szovjetunióban is kifejlesztették. A következő lépés a hidrogénbomba volt.
1952-ben Amerika, 1953-ben a szovjet hidrogénbomba is készen állt.
• Emellett fejlesztették a hordozó repülőket, rakétákat is.
• A két szuperhatalom között katonai egyensúly alakult ki, ráadásul ezek a
tömegpusztító fegyverek már a Föld elpusztítására is alkalmasak voltak. Ez a két
tényező segített elkerülni a harmadik világháborút. .

91
• A hidegháború része volt mindkét oldalon az ideológiai és propaganda háború. A
másik féllel szemben növelte a félelmet mindkét oldalon a propaganda. Ez
sztálinizmusban a koncepciós perekben nyilvánult meg, az Egyesült Államokban
pedig a baloldali értelmiség ellen léptek fel. A gyanúba keveredett embereknek
bizonyítaniuk kellett az ártatlanságukat. Sok ember életét nehezítették meg, de a
polgári demokrácia értékei megmaradtak Amerikában.
• A két szuperhatalom a hidegháborúban közvetett módon álltak egymással
szemben. A helyi konfliktusokba avatkoztak be, mindig ellentétes oldalon. Katonai,
pénzügyi segítséget adtak, fegyvereket, katonai tanácsadókat adtak. Közvetlenül
nem kerültek egymással szembe.
• Az egyik ilyen helyi konfliktus a Koreai háború volt. A Koreai-félsziget a második
világháború végén szovjet és amerikai megszállás alá került. Két Korea alakult ki,
északon kommunista, délen kapitalista berendezkedésű. 1950-ben a jól
felfegyverzett északi kommunista sereg megtámadta a déli területeket, és szinte
az egész félszigetet elfoglalta. Az ENSZ, az Egyesült Nemzetek Szervezete
felhatalmazta az Egyesült Államokat és szövetségeseit, hogy beavatkozzanak.
1950 végén már az északi területeken, a kínai határ mentén folytak a harcok.
Sztálin kérésére a kínaiak önkéntesként beléptek a harcokba, és visszaszorították
az eredeti demarkációs vonalra, a második világháború után kijelölt ideiglenes
határvonalra az ENSZ-erőket. 1953-ban fegyverszünetet kötött Észak- és Dél-
Korea, de békét nem. A fegyverszünet ma is érvényben van. Észak-Koreában még
mindig kommunista diktatúra van.
• 1953-ban Sztálin halála váltást hozott a szovjet külpolitikában. Hruscsov lett a
Szovjetunió vezetője, és szembefordult a sztálinizmussal, lazított a belpolitikán.
Viszont ehhez szükség volt a fegyverkezés visszafogására is. Hruscsov az eddigi
fejlesztésekre hivatkozva csökkenthette a fegyverkezés költségeit. Az 1950-es
években már a Szovjetuniónak is voltak tömegpusztító fegyverei, atombomba,
hidrogénbomba. Az 1960-as évek elejére pedig nagy hatótávolságú hordozó
rakétákat is kifejlesztették, így a kölcsönös megsemmisítés elve érvényesült a
hidegháborúban. Az atom-, vagy hidrogénbombát hordozó rakéta elindítását
érzékelni tudták, de kivédeni nem. Az elv az volt, hogy ha a pusztulást kivédeni
nem is tudják, de egy ellentámadással ők is el tudják pusztítani az ellenfelet. Mind
a két szuperhatalom alkalmazta ezt az elméletet.
• Hruscsov már nem a harmadik világháború küszöbön állását hangoztatta, hanem
a két világrendszer békés egymás mellett élését.
• Az enyhülés időszakában is történtek azonban egymás elleni lépések a két
szuperhatalom részéről. 1955-ben a NATO felvette az NSZK-t a tagjai közé.
Válaszként a Szovjetunió szintén 1955-ben létrehozta a Varsói Szerződést, amely
a szovjet tömb államait magába foglaló, szovjet vezetésű katonai tömb volt.
• Az 1950-es évek második felében is voltak helyi konfliktusok. 1956-ban a
lengyelországi sztrájkokat és tüntetéseket még békés módszerekkel tudták
leszerelni a szovjetek, de az 1956-os magyar forradalmat már katonai
beavatkozással tudták csak leverni. Az Egyesült Államok nem avatkozott be a
magyar forradalom ügyébe, mert ugyanekkor volt a szuezi válság Egyiptomban,
ott pedig a Szovjetunió nem avatkozott be.
• Az 1960-as években a kubai rakétaválságnál azonban a két szuperhatalom
szembekerült egymással. 1959-ben Fidel Castro vezetésével forradalom tört ki, és
92
 megszerezte a hatalmat. Mivel Hruscsov támogatta Fidel Castrót, így Kuba egyre
inkább kommunista jelleget öltött. Az Egyesült Államok gazdasági érdekeit sértette
Kuba kommunistává válása, és a biztonságérzetét is csökkentette egy kommunista
szomszéd. Ezért Amerika támogatta a kubai emigránsok Castro elleni partraszállási
kísérletét. A kísérlet kudarcba fulladt, de a Szovjetunió ellenlépésként 1962-ben
atomrakétákat telepített Kubába. Az amerikai elnök, Kennedy határozottan lépett
fel, blokád alá vette Kubát. Az amerikai és a szovjet hadihajók napokig álltak
egymással szemben. Ekkor volt a legnagyobb a veszélye, hogy kitör egy nukleáris
háború. Végül Kennedy és Hruscsov kompromisszumot kötöttek, a szovjetek
kivonták az atomrakétákat Kubából, az Egyesült Államok lemondott Kuba
lerohanásáról.

A hidegháború enyhülése:

• A kubai rakétaválság után Hruscsov és az angolszász hatalmak

atomcsendegyezményt írtak alá.
• 1964-ben Hruscsov helyzete megrendült a Szovjetunióban, Brezsnyev lett helyette
a pártfőtitkár. Brezsnyev dogmatikusabb politikát folytatott, mint elődje. Nem tűrte
a szovjet tömbből való kiválást, vagy az önálló politikát a csatlós államok részéről.
1968-ban Csehszlovákiában reformokkal kísérleteztek, ezt hívjuk prágai tavasznak.
Azonban Brezsnyev katonai beavatkozással szüntette meg a reformkísérleteket.
Megfogalmazták a Brezsnyev-doktrínát. Ez a szovjet tömb országaiban a
korlátozott szuverenitás doktrínáját jelentette. A szocialista országok kommunista
pártjai korlátozott önállóságot élveztek, de ennek voltak határai, például nem
léphettek ki a Varsói Szerződésből. A Szovjetunió, mint a legerősebb szocialista
ország lett a szocialista tábor vezetője. A Szovjetuniónak joga volt megvédeni a
szocializmust, a táboron belüli katonai beavatkozás pedig nem agresszió, hanem
önvédelem. A Brezsnyev-doktrína 1989-ig érvényben volt.
• A földrészek között mozgó interkontinentális rakéták kifejlesztése megszüntette a
két szuperhatalom sebezhetetlenségét, kilátástalanná tette bármelyik fél
győzelmét. Ezért fegyverkorlátozási szerződések kezdődtek.

Helyi konfliktusok az enyhülés korszakában:

• Az enyhülési politika nem szüntette meg a két szuperhatalom szembenállását. A

helyi konfliktusokba továbbra is beavatkozott mind a két fél.
• A vietnámi háború is ilyen helyi konfliktus volt. Vietnám eredetileg francia gyarmat
volt, 1954-es kivonulásuk után az ország kettészakadt. Észak-Vietnám
kommunista, Dél-Vietnám nyugati irányultságú volt. Dél-Vietnámban a
kommunista partizánok, a vietkongok indítottak partizánháborút a kormányzat
ellen. Észak-Vietnám támogatta a vietkongokat. 1964-ben katonailag beavatkozott
az Egyesült Államok. A háborúnak volt olyan időszaka, hogy több mint félmillió
amerikai katona harcolt Vietnámban. A Szovjetunió pénzzel és fegyverekkel
támogatta a kommunista Észak-Vietnámot, és a déli vietkongokat. Az amerikai
hadsereg nem bírt a partizánok harcmodorával, és hatalmasak voltak a
veszteségei. Ezért az amerikai közvélemény háború ellenessé vált, így 1973-ban
93
 béke zárta le a vietnámi háborút. Vietnám kommunista vezetés alatt egyesült
1976-ban.
• A Közel-Keleten és Afrikában is jelentős helyi konfliktusok voltak ebben az
időszakban.

A kis hidegháború:

• A hetvenes évek végén a Szovjetunió újabb fegyverkezésbe kezdett. A

fegyverzetkorlátozási megállapodásokat nem szegték meg, de a hagyományos
fegyverzeteknél óriási ütemű fejlesztésekbe kezdett. A hagyományos
fegyvernemek: páncélosok, repülők, szállítógépek.
• Ezt az előnyt kihasználva a Szovjetunió tovább akarta növelni befolyási övezetét
Afrikában és Afganisztánban.
• Afganisztánban a hetvenes évek elején polgárháború alakult ki. 1979-ben a
szovjetek saját jelöltjüket segítették hatalomra, és bevonultak az országba. Szovjet
típusú rendszert akartak kiépíteni. A szovjetek ezzel a Föld legfontosabb
kőolajkészleteinek közelébe jutottak. Az amerikai elnök, Carter válaszként
meghirdette a Carter-doktrínát. Az Egyesült Államok a fontosabb kőolajlelőhelyeket
akár fegyverrel is megvédik. Emellett fegyverekkel is segítették az afgán gerillákat.
A szovjetek nem bírtak a gerilla harcmodorral, ezért 1988-ban kivonultak az
országból.

A Szovjet rendszer válsága:

• 1979-ben olajárrobbanás történt, amely világméretű gazdasági válságot hozott. A

szocialista országok gazdaság nem bírta a válságot kivédeni, megkezdődött az
eladósodásuk. Egyre nagyobb mértékben maradtak le a Nyugattól. Ehhez járult
hozzá a Szovjetunió mértéktelen fegyverkezése, és hogy egyszerre több helyi
konfliktusban voltak katonailag jelen. Mindezek az összeomlás szélére sodorták a
szovjet gazdaságot.
• Amerika válasza a szovjet térnyerésre az erőteljes fegyverkezés volt. Míg a
Szovjetunió a hagyományos fegyverekre helyezte a hangsúlyt, addig az Egyesült
Államok kifejlesztette a neutronbombát. Ronald Reagan amerikai elnök pedig
meghirdette a csillagháborús tervet. Ez egy új rakétaelhárító rendszer lett volna,
amelyben a világűrbe telepített eszközökkel védekezhettek volna a szovjet
interkontinentális rakéták ellen. A csillagháborús terv lézertechnikát is használt
volna, és hatalmas költségeket használt volna fel. A csillagháborús terv azzal
fenyegette a Szovjetuniót, hogy a két tömb közötti katonai egyensúly felbomlik. Az
is nyilvánvalóvá vált, hogy a szovjetek sem pénzügyileg, sem technológiailag nem
tudják tartani a lépést az Egyesült Államokkal.

A kétpólusú világrend megszűnése:

94
• Brezsnyev 1982-es halála után Michail Gorbacsov lett a Szovjetunió vezetője. A
belső válságon reformokkal akart úrrá lenni. Az életkörülmények javítását csak a
fegyverkezés csökkentésével tudta elérni, és ez megváltoztatta a szovjet
külpolitikát is. Feladta a kis hidegháborúban megszerzett területeket. Felvette a
kapcsolatot Reagannel, és csúcstalálkozókon egyezett meg az amerikaiakkal a
fegyverkorlátozásról. Később ezért a tevékenységéért béke Nobel-díjat kapott.
• Az 1980-as években a szovjet tömb országaiban is válság bontakozott ki. A
Szovjetunióban bevezetett reformok miatt enyhült a szovjet szorítás a szocialista
országokban, ezért ellenzéki gondolkodás indult meg mindenhol. 1989-ben a
köztes-európai országokban összeomlottak a szocialista rendszerek. Megszűnt a
kétpólusú világrend.

95
 19. Az egypárti diktatúra működése, a gazdasági élet és a mindennapok
jellegzetességei a Rákosi-korban

Előzmények: a diktatúra kiépülésének folyamata

Külpolitikai előzmények:

- A második világháború után Magyarország szovjet megszállás alá került.

- A Szovjetunió célja az volt, hogy hazánkat befolyása alá vonja és kiterjessze a
kommunista ideológiát országunkban
- A háború után lassú, demokratikusnak látszó rendszert hoztak létre
többpártrendszerrel és koalíciós kormánnyal. A lassú átalakulást 1947-ben
gyorsították fel, mivel az Egyesült Államok és a Szovjetunió között egyre jobban
kiélesedett az ellentét.

Belpolitikai előzmények:

- Rákosi Mátyás a Magyar Kommunista Párt főtitkáraként irányította a

hatalomátvételt.
- A diktatúra kiépítésére 1947 és 1949 között került sor
- a Magyar Kommunista Párt fokozatosan felszámolta a háború után kialakult
demokratikus rendszert a Szovjetunió segítségével
- A „szalámitaktika”, a választási csalások, pl. „kékcédulás” választás és az erőszak
alkalmazásával, pl. Kovács Béla, a Kisgazdapárt elnökének elhurcolásával
fokozatosan felszámolták a többpártrendszert. A szalámi taktikában kis lépésekben
történt a térnyerés. A KMP ellenfeleit fokozatosan szorította vissza. A csoportokat
egyesével választotta le a rivális pártokról, azaz felszeletelte. Első lépésben a volt
vezető réteget, utána a jobboldalinak titulát Kisgazda pártiakat, harmadik lépésben
a polgári ellenzék képviselőit, utána az egyházakat támadták, a következő szelet a
szociáldemokraták voltak 1948-tól, majd a parasztpárt képviselői. A végső lépés a
kommunista politikusok közötti tisztogatás volt, mondván: az ellenség a soraik
közé férkőzött. Semmilyen szervezet nem létezhetett a párton kívül. Felszámolták
a cserkészeket, a polgári köröket is.
- 1948-ban, a „fordulat évében” megalakult kommunista programmal az egységes
munkáspárt, a Magyar Dolgozók Pártja, Rákosi Mátyás vezetésével. A Magyar
Kommunista Párt (MKP) és a Szociáldemokrata Párt (SZDP) egyesítésével alakult
meg az MDP.

A Rákosi diktatúra jellemzői

Kiépülése:

- A pártok végleges megszűnését jelentette, hogy beolvasztották őket a Magyar

Függetlenségi Népfrontba. Az 1949-ben megrendezett választáson a Népfront
jelöltjei indulhattak, így a választáson a Népfront „megszerezte” a szavazatok 96%-
át. Magyarországon létrejött a proletárdiktatúra.

96
- Új alkotmányt fogadtak el, amely rögzítette a kommunista párt vezető szerepét és
azt, hogy Magyarország államformája népköztársaság.
- Látszólagossá váltak a parlamentáris rendszer intézményei és a hatalmi ágak
megosztása is. A köztársasági elnök szerepét az Elnöki Tanács vette át. Az
országgyűlés ritkán, évente egy-két alkalommal ülésezett, így az Elnöki Tanács
törvényerejű rendeletekkel kormányozhatta az országot. Az önkormányzati
rendszert felváltotta a szovjet mintára kiépített tanácsrendszer. A települések élén
tanácsok álltak, amelyek közvetlenül az MDP vezetésétől kapta az utasításokat.
- Az államosítást is felgyorsították 1947-ben. A bányákat, fontosabb nehézipari
üzemeket még 1946-ban államosították. A bankokat 1947-ben, gyárakat, 100 főnél
több munkást foglalkoztató üzemeket, majd a 10 munkásnál többet foglalkoztató
üzemeket, az iskolákat 1948-ban, a nagykereskedelmet 1949-ben. A kisipar és a
kiskereskedelem döntő többsége is állami kézbe került. Megvalósult az állam és a
párt mindenhatósága: Az állam biztosította az egyén számára a munkát, az
oktatást, a betegellátást, a nyugdíjat. Az egyén teljesen kiszolgáltatottá vált.
- Az egyházak visszaszorítása politikailag és ideológiailag is fontos volt az MDP
számára. A pártok felszámolása után az egyházak jelentették az egyetlen
szervezett erőt, amely ideológiailag ellensúlyozhatta volna a kommunista
diktatúrát. Ezért először elvették az egyházi vagyont, a földeket, majd 1948-ban
államosították az iskolákat. Csak néhány iskolát hagytak az egyházak kezén. A
legjelentősebb ellenállást a római katolikus egyház tanúsította, ezért Mindszenty
Józsefet, az esztergomi érseket koholt vádakkal elítélték. 1948-ban tartóztatták le,
1956-ig, a forradalom kitöréséig raboskodott. Azért, hogy az egyházakat
együttműködésre kényszerítsék, 1951-ben létrehozták az Állam- és Egyházügyi
Hivatalt.

A szocialista gazdaság létrehozása:

- Ahogy a politikában, úgy a gazdasági életben is a szovjet példa szolgai másolása

valósult meg. A nehézipar fejlesztését tűzték ki célul, „A vas és acél országa”
akartunk lenni. Ideológiai célja is volt az erőszakos iparosításnak, hiszen a
munkásság létszámát emelni kellett, hogy a proletárdiktatúra indokolt legyen, ezen
kívül a harmadik világháborúra készült az egész szovjet blokk, így Magyarország
is. Hazánk erőn felül vállalta az iparosítást és a fegyverkezést. az önellátás és a
nehézipar fejlesztése volt a cél.
- Az iparosítás nem felelt meg hazánk természeti adottságainak, nem rendelkeztünk
nyersanyag-és energiaforrásokkal. Csak költséges beruházásokkal lehetett
bányákat és gyárakat nyitni. Ráadásul ezeket olyan nyersanyagok és termékek
hazai előállítása érdekében, amelyeket külföldről olcsóbban, jobb minőségben
beszerezhettünk volna.
- Mindezt kizárólag belső forrásokból finanszírozták, a forrásokat a mezőgazdaság,
az infrastruktúra és az életszínvonal rovására teremtették meg. az óriási áldozatok
árán egy olyan ipart hoztak létre, amely korszerűtlen volt már saját idejében is.
Túl magas volt a termelési költség és alacsony a hatékonyság.
- Tervgazdálkodást vezettek be, vagyis a piaci törvényszerűségek helyett az
Országos Tervhivatal határozta meg a gazdaság fejlődését. Központilag határozták
meg a teljesítendő normákat, amelyek eleve teljesíthetetlenek voltak. A tervtől való
97
 elmaradást törvényszegésnek minősítették. Szovjet mintára munkaversenyeket is
bevezettek Magyarországon, amelyet a propagandagépezet irányított és használt
fel. Az ésszerűtlen irányítás következtében 1952-re a termelés visszaesett, az
emberek életszínvonala süllyedt. Alig épültek lakások, a közszükségleti cikkekből
hiány volt, és állandósult az élelmiszerhiány.

A mezőgazdaság kollektivizálása:

- A kommunisták az 1945-ös földosztást kezdettől csak politikai manővernek

tekintették, ezért hatalomra kerülése után az MDP meghirdette a mezőgazdaság
kollektivizálását. Szovjet mintára termelőszövetkezetek megszervezését hirdette
meg az MDP. A téeszesítésnek ideológiai, politikai és gazdasági céljai is voltak. A
párt a mezőgazdaságban is uralkodóvá akarta tenni az állami tulajdont, meg akarta
törni a magántulajdon miatt független parasztságot. Emellett gazdaságilag az
iparosítást is szolgálta, hiszen megkönnyítette az erőforrások kivonását a
mezőgazdaságból, és a földeket elhagyókból akarta biztosítani az iparosításhoz
szükséges munkaerőt.
- A parasztság a propaganda ellenére sem akart belépni a téeszekbe, így a
kormányzat gazdasági és politikai eszközökkel lépett fel a parasztság ellen.
- Megemelte a parasztság adóit, növelte a beszolgáltatási mennyiségeket. Voltak
évek, amikor a földművesek vetőmagját is elvették, ezt hívjuk padlássöprésnek.
- A falu vezetését adó parasztgazdák megtörésére a szovjet módszert alkalmazták:
kuláknak nyilvánították őket. Adóikat teljesíthetetlen mértékűre emelték, s rendőri
erővel léptek fel ellenük.
- A parasztság azonban ragaszkodott földjéhez, a szovjet típusú szövetkezetek
alakítása merev ellenállásba ütközött.
- Erőszakos módszerekkel is csak a parasztok harmadát tudták szövetkezetekbe
kényszeríteni, ugyanakkor a mezőgazdasági termelés jelentősen visszaesett.

A félelem szerepe:

- A rendszer a nincstelenek millióinak ígért jobb életet, de a hatalom a szovjet példát

követve a megfélemlítésre alapozta uralmát
- Az Államvédelmi Osztály, az ÁVO a belügyminisztériumhoz tartozott, de 1948-ban
létrejött a független ÁVH, az Államvédelmi Hatóság. Az ÁVH élet-halál ura volt
Magyarországon, a terrort pedig alapvető eszközként alkalmazta. A csengőfrász
ideje volt ez a korszak. A fekete autó bárkiért jöhetett éjszaka.
- Az ÁVH vezetője Péter Gábor volt, aki közvetlenül Rákosi Mátyástól kapta az
utasításokat.
- Az ÁVH lecsapott a volt demokratikus pártok tagjaira, az egyházak képviselőire, a
kulákokra és az értelmiségiekre. Internálótáborokat pl. Kistarcsa és
büntetőtáborokat pl. Recsk hoztak létre.
- A terror még az MDP-t sem kerülte el, hiszen a párton kívüli ellenségek eltűnése
után az új jelszó az volt, hogy az ellenség a soraik közé férkőzött. Egy erőszakos
diktatúrát csak ellenségképpel lehet tartósan fenntartani. 1949-ben Rajk Lászlót,
az egykori kommunista belügyminisztert ítélték halálra hamis vádak alapján. Az ő
elítélése megmutatta, hogy a párt, azaz Rákosi Mátyás totális hatalommal
98
 rendelkezik. Koncepciós perek sorozatával a politika, a gazdaság és a kultúra
területén is tisztogatások folytak.

Kultúrpolitika és személyi kultusz:

- A kultúra irányítása is a párt kezébe került, ami ezen a területen is egyet jelentett
a szovjet minták szolgai másolásával.
- A kulturális élet irányítója, Révai József volt, aki az osztályharcos szemléletet
képviselte.
- A szovjetunióbeli személyi kultuszt követve Magyarországon is bevezették Sztálin
és Rákosi Mátyás dicsőítését.
- Az osztálytermektől a közlekedési eszközökig mindenhol ott függtek portréik, a
szobrászoktól a színészekig a művészek kénytelenek voltak a két vezért istenítő
alkotásokat készíteni, és a tudományos művekben is rájuk kellett hivatkozni.
- Rákosi személyi kultusza hatvanadik születésnapján érte el csúcspontját, amikor
ünnepségek százai zengték „a dicső vezér” nagyszerűségét. Ekkor, 1952-ben
szerezte meg a pártfőtitkári cím mellé a miniszterelnökit is.
- A párt, a kommunista ideológia az emberek mindennapi életét is áthatotta.
Megjelent a az iskolákban, a lakberendezésben, a kultúrában, a családokban is.

Következmények: Rákosi bukása

- 1953-ban meghalt Sztálin, s a hatalmi harcból győztesen kikerülő Hruscsov a

sztálinizmus visszaszorítására tett kísérletet.
- A szovjet vezetés személycsere mellett döntött: Rákosi megtartotta pártfőtitkári
tisztségét, de helyette Nagy Imre lett a miniszterelnök
- Rákosi azonban 1955-ben elérte Nagy Imre menesztését, a hatalom átmenetileg
Rákosi kezébe került.
- 1956-ban a Szovjet Kommunista Párt, az SZKP huszadik kongresszusán Hruscsov
élesen szembefordult a sztálinizmussal, végleg Rákosi Mátyás lemondatása mellett
döntött.

99
 20. A politikai intézmények fő elemei (országgyűlés, kormány, köztársasági
elnök, alkotmánybíróság, ombudsman, helyi önkormányzatok, az Alaptörvény)

A demokrácia

• A szó jelentése népuralom. Az ókori, antik demokrácia valódi népuralmat jelentett,

de nem a mai értelemben. Közvetlen demokrácia volt. Csak azok vehettek részt
benne, akik az adott államban, például Athénban polgárnak számítottak. Ki voltak
zárva a nők, a gyerekek, a betelepültek és a rabszolgák. Például athéni polgárnak
a 20 év feletti, athéni születésű szabad férfi számított. Az antik demokráciában a
polgárok közvetlenül vettek részt a hatalomgyakorlásban, a többség zsarnoksága
volt jellemző, azaz csak a többség véleménye számít. Nem érvényesülnek egyéni
jogok.
• A modern demokrácia a politikai vezetők választhatóságát és szintén a többségi
döntéshozatal rendszerét jelenti, de a kisebbség jogainak tiszteletben tartásával. A
többségnek nem igaza, hanem joga van, többek között a tévedésre is. Tehát a
többségnek nem mindig van igaza. A demokrácia fennmaradásának feltétele, hogy
a polgárok a közérdeket, a közjót tartsák szem előtt, annak megvalósítására
törekedjenek. A modern demokrácia elfogadja a társadalom sokszínűségét, és
megköveteli az állam világnézeti semlegességét. A modern demokrácia közvetett,
azaz a képviseleti rendszer jellemző rá. A választópolgárok a parlamenti
képviselőkre ruházzák döntési jogkörük egy részét, de ez a hatalom ellenőrzésével
valósul meg. A modern demokráciában az egyéni jogok érvényesülése a cél,
jellemző rá a jogállamiság.
• A demokráciának két alapvető formája létezik: a közvetlen és a közvetett
demokrácia. A közvetlen demokráciában maguk a polgárok döntenek, ilyen volt az
antik demokrácia, a modern demokráciánál ez a népszavazások esetében valósul
meg. A közvetett demokráciában a polgárok által megválasztott képviselők hozzák
a döntéseket.
• A közvetlen demokrácia demokratikusabb, de csak kisebb közösségekben
működőképes.
• A demokrácia több államformával is összeegyeztethető, az alkotmányos
monarchiával és a köztársasággal is.
• Az alkotmányos monarchiára a parlamentáris demokrácia jellemző. A végrehajtó
hatalmat a törvényhozásnak, azaz a parlamentnek felelős kormány gyakorolja. Ez
a rendszer elsőként Angliában alakult ki a XVII. század végén. A király fokozatosan
szorult ki a tényleges hatalomgyakorlásból. Az alkotmányos monarchiában a király
uralkodik, de nem kormányoz. Nagy-Britanniában ma is alkotmányos monarchia
működik.
• A modern demokráciák három csoportba sorolhatók be: a parlamentáris
demokráciába és az elnöki köztársaság, és ennek a kettőnek az átmeneti formái.
• A parlamentáris demokráciában a választópolgárok csak a törvényhozás, azaz a
parlament képviselőit választják meg, a kormány tagjai a győztes pártból, vagy
pártkoalícióból kerülnek ki. A pártkoalíció különböző pártok szövetkezése
egymással. A parlamentáris demokráciaként működő köztársaságokban a

100
 köztársasági elnök szerepe reprezentatív. Magyarország is parlamentáris
demokrácia.
• Az elnöki köztársaságban a választópolgárok a törvényhozás képviselőit és a
végrehajtó hatalmat gyakorló elnököt is megválasztják. Az elnök egy személyben
állam- és kormányfő. Az elnöki köztársaság elsőként az Amerikai Egyesült
Államokban jött létre.
• Átmeneti forma például Franciaország, ahol van miniszterelnök, de a fő hatalom a
köztársasági elnöké.

A mai magyar demokrácia

Kialakulása:

• Az 1980-as évek második felében egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a Szovjetunió

elvesztette a nyugati világgal vívott fegyverkezési versenyt, így nem tudta
fenntartani befolyását a szocialista országokban.
• Gorbacsov, a Szovjetunió vezetője szabad utat engedett a kelet-közép-európai
országokban elindult társadalmi, politikai változásoknak.

A rendszerváltozás:

• Az 1989. október 23-án hazánkban kikiáltották a III. Magyar Köztársaságot. Nem

fogadtak el új alkotmányt, viszont az 1949. évi kommunista (fiktív) alkotmányt
jelentős mértékben módosították
• Megvalósultak a demokrácia és az alkotmányosság alapkövetelményei pl.
szabadságjogok és a hatalmi ágak elválasztása, és a népfelség elvén működő
demokratikus választási rendszer létrejötte. Az igazi politikai őrségváltás azonban
csak 1990-ben, a szabad, többpárti választások után következett be.

A választási rendszer
Fajtái
Többségi választási rendszer:

• A választás során az a képviselőjelölt lesz a törvényhozás tagja, aki az egyéni

választókerületekben megszerzi a választópolgárok szavazatának többségét.
• Ez lehet relatív, az győz, aki a legtöbb szavazatot kapja, vagy abszolút, aki a
szavazatok több mint felét kapja.
• Ebben a választási rendszerben közvetlenebb a kapcsolat választó és képviselője
között. De a vesztes félre leadott szavazatok elvesznek, így a kisebbség véleménye
egyáltalán nem érvényesül.

101
 Arányos választási rendszer:

• A választás több jelöltet tartalmazó választási pártlistára történik.

• A listára leadott szavazatok arányában kerülhetnek a törvényhozásba a képviselők.

Vegyes választási rendszer:

• A választó polgárok egyéni képviselő jelöltre és pártlistára adhatják le szavazatukat

• Ötvöződik benne a választási rendszer többségi és arányos eleme
• Ez a rendszer a 1990 óta jellemző Magyarországon

A magyar választójog:

• Általános, egyenlő, közvetlen és titkos

• Szavazati joga van minden nagykorú magyar állampolgárnak, aki állandó vagy
ideiglenes lakhellyel rendelkezik
• Garantálja továbbá, hogy a határainkon kívül élő magyar állampolgárok is élhetnek
választójogukkal, ők csak pártlistára szavazhatnak, egyéni jelöltekre nem.
• Nem rendelkezik választójoggal az, akit bűncselekmény elkövetése vagy belátási
képességének korlátozottsága miatt a bíróság a választójogból kizárt.
• A választójog gyakorlása a választópolgár szabad elhatározásán alapul, nem
kötelezhetik rá, csupán erkölcsi kötelessége.

Az országgyűlési képviselők választásának rendszere mai magyar

demokráciában:

• Szabályozásának alapvető forrása a 2011-ben elfogadott Alaptörvény

(Magyarország alkotmánya) és az országgyűlési képviselők választásáról szóló
2011. évi 203. törvény
• A 199 országgyűlési képviselőt négyévente, vegyes választási rendszerben
választjuk. 106 képviselőt egyéni választókerületben választunk. Ez a választási
rendszer többségi eleme, 93 képviselőt pedig országos listáról, ez a a választási
rendszer arányos eleme.
• Az lehet képviselőjelölt, aki az adott választókerületben legalább 500 ajánlást
szerez.
• A választás egyfordulós.
• A megválasztott képviselő az lesz, aki függetlenül a leadott szavazatok számától és
támogatásának arányától a legtöbb szavazatot kapja.
• Az országos lista egyben kompenzációs lista is, hiszen a leadott szavazatokhoz
hozzáadják az egyéni választókerületben mandátumot nem szerzett, úgynevezett
töredékszavazatokat.
• A listáról csak olyan pártok szerezhetnek mandátumot, amelyek megszerezték a
szavazatok legalább 5%-át.

102
• A nemzetiségi névjegyzékben szereplő választópolgárok nem pártlistára
szavaznak, hanem nemzetiségi listára.
• A magyarországi lakhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok, például a
határon túl magyarok csak pártlistára szavaznak.

Országgyűlés:

• Az Országgyűlés fő feladata a törvényhozás. ezeket általában egyszerű, feles

többséggel fogadja el.
• A sarkalatos törvényeket és az Alaptörvény, azaz az alkotmány módosításait
kétharmados többséggel.
• Az Országgyűlés köteles minden évben törvényt hozni a következő év
költségvetéséről, és a megelőző év költségvetésének végrehajtásáról.
• Az Országgyűlés választja a miniszterelnököt, a köztársasági elnököt, az
Alkotmánybíróság tagjait, a Kúria elnökét, a legfőbb ügyészt, az alapvető jogok
biztosát, azaz az ombudsmant és az Állami Számvevőszék elnökét.
• A Kúria a bírósági hierarchia csúcsán helyezkedik el, a Kúria elnöke vezeti.
Legfontosabb feladata az egységes és következetes bírói gyakorlat kialakítása.
• Az országgyűlési képviselők pártok szerinti csoportokat, pártfrakciókat alkotnak. A
képviselők feladatkörök alapján bizottságokat hoznak létre.
• Bármelyik képviselő kezdeményezhet új törvényt, vagy törvénymódosítást, de
többnyire ezt a kormány teszi meg.
• A javaslat útja: először az illetékes bizottság, majd az összes képviselő
részvételével zajló plenáris ülés tárgyalja. Itt szavaznak az adott javaslatról.
• Az Országgyűlésen keresztül a közvetett demokrácia érvényesül Magyarországon.
Ezt egészítheti ki a közvetlen demokrácia, azaz a népszavazás. A népszavazás
akkor érvényes, ha a választópolgárok több mint fele részt vett a népszavazáson,
és akkor eredményes, ha a szavazók több mint fele igenlő. Nem lehet népszavazást
tartani a költségvetésről, a kormány programjáról vagy nemzetközi szerződésekről.
• Az országgyűlési képviselőket mentelmi jog, azaz sérthetetlenség illeti, amelyet
csak az országgyűlés függeszthet fel.

A kormány:

• A végrehajtó hatalom a kormány.

• Mivel Magyarország parlamentáris demokrácia, így a kormány az Országgyűlésnek
felelős.
• Az Országgyűlés választja a miniszterelnököt, elfogadja a kormányprogramját.
• A miniszterelnököt az Országgyűlés csak konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal
válthatja le, és új miniszterelnököt kell választania.
• A kormány tagjai az egyes szakterületekért, tárcákért felelős miniszterek, és az
őket helyettesítő, és a szakminisztériumokon belül az egyes részterületeket
felügyelő államtitkárok. Például az Emberi Erőforrások Minisztériumán belül van az
oktatásért felelős államtitkár és az egészségügyért felelős államtitkár.
• A kormány feladata egyrészt az új törvénytervezetek kidolgozása, másrészt az
állami intézmények felügyelete, irányítása.
103
• Törvényeket csak az Országgyűlés hozhat. A miniszterelnök, a kormány és a
minisztériumok rendeleteket adhatnak ki.
• A magyar kormány tagjai 2016 novemberében, azaz a témakörök kidolgozásának
idején. Magyarország miniszterelnöke Orbán Viktor. Dr. Semjén Zsolt tárca nélküli
miniszteri és miniszterelnök-helyettesi tisztséget tölt be. Az Emberi Erőforrások
Minisztériumát Balog Zoltán, a Földművelésügyi Minisztériumot dr. Fazekas
Sándor, a Miniszterelnökséget Lázár János, a Belügyminisztériumot dr. Pintér
Sándor, a Miniszterelnöki Kabinetirodát Rogán Antal, a Nemzeti Fejlesztési
Minisztériumot dr. Seszták Miklós, a Honvédelmi Minisztériumot Dr. Simicskó
István, a Külgazdasági és Külügyminisztériumot Szijjártó Péter, az Igazságügyi
Minisztériumot dr. Trócsányi László, a Nemzetgazdasági Minisztériumot Varga
Mihály vezeti.

Köztársasági elnök:

• A köztársasági elnök feladatai leginkább reprezentatívak. Nem vesz részt a napi

pártpolitikában, így kifejezi a nemzet egységét, őrködik az államszervezet
demokratikus működése felett. Ő Magyarország államfője.
• A köztársasági elnök a hadsereg főparancsnoka.
• A köztársasági elnök tűzi ki az országgyűlési választások időpontját. A választások
eredménye alapján javaslatot tesz a miniszterelnök személyére.
• Kitűzi a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek általános választását,
valamint az európai parlamenti választás és az országos népszavazás időpontját.
• Részt vehet és felszólalhat az Országgyűlés ülésein, valamint törvényt; országos
népszavazást kezdeményezhet, összehívja az Országgyűlés alakuló ülését;
feloszlathatja az Országgyűlést; az elfogadott törvényt az Alaptörvénnyel való
összhangjának vizsgálatára megküldheti az Alkotmánybíróságnak, vagy
megfontolásra visszaküldheti az Országgyűlésnek.
• A köztársasági elnök javaslatot tesz a miniszterelnök, a Kúria elnöke, a legfőbb
ügyész és az alapvető jogok biztosa személyére, továbbá kinevezi a hivatásos
bírákat és a Költségvetési Tanács elnökét, megerősíti tisztségében a Magyar
Tudományos Akadémia elnökét.
• Kinevezi a minisztereket, a bírókat, tábornokokat, egyetemi tanárokat és a Magyar
Nemzeti Bank elnökét.
• A köztársasági elnök bízza meg a hazánkat külföldön képviselő nagyköveteket, és
fogadja a Magyarországra érkezett nagyköveteket és követeket.
• Törvényben meghatározott kitüntetéseket, díjakat, címeket oszt.
• Gyakorolhatja az egyéni kegyelmezés kegyelmezés jogát.
• 2016 novemberében, azaz a témakör kidolgozásának időpontjában Áder János
Magyarország miniszterelnöke.

Alkotmánybíróság:

104
• Az Alkotmánybíróság feladata az, hogy megvizsgálja, megfelelnek-e a
jogszabályok, azaz a törvények és rendeletek az Alaptörvénynek.
• Az Alkotmánybíróságnak jogában áll megsemmisíteni azokat a jogszabályokat,
amelyek alkotmányellenesnek talál.
• Az Alkotmánybíróságnak 15 tagja van, akiket az Országgyűlés választ 12 évre.
• Az Alkotmánybírósághoz fordulhat bármely esetben a köztársasági elnök, a
kormány, az országgyűlési képviselők egynegyede és az alapvető jogok biztosa,
azaz az ombudsman.
• Az Alkotmánybírósághoz fordulhat bármelyik állampolgár, ha alkotmányellenes
jogszabály alkalmazása miatt érte jogsérelem.

Ombudsman:

• Az ombudsman az alapvető jogok biztosa.

• Az alapvető jogok biztosa kizárólag a Parlamentnek felelős. Az ombudsman az
eljárása során független, intézkedését kizárólag az Alaptörvény és a törvények
alapján hozza meg. Az alapvető jogok biztosát az országgyűlési képviselővel azonos
mentelmi jog illeti meg.
• Az ombudsmant a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés a képviselők
kétharmadának szavazatával hat évre választja, munkájáról évente beszámol az
Országgyűlésnek.
• Az ombudsman legfőbb feladata, hogy az alapjogokkal kapcsolatos visszásságokat
kivizsgálja, és orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket
kezdeményezzen.

• Az alapvető jogok biztosa nem vizsgálhatja az Országgyűlés, a köztársasági elnök,

az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevőszék, a bíróság, valamint az ügyészség
nyomozást végző szerve kivételével az ügyészség tevékenységét.
• Az alapvető jogok biztosának hivatalához beadvánnyal fordulhatnak az
állampolgárok.
• Az alapvető jogok biztosa kivizsgálja a tudomására jutott, alapjogokat sértő
visszásságokat és elindíthatja a megfelelő eljárást, vagy az Alkotmánybírósághoz
fordulhat.
• Két helyettes a jövő nemzedékek érdekeit, és a hazai nemzetiségek jogait védi.
• A két helyettest is az Országgyűlés választja.

HELYI ÖNKORMÁNYZATOK:

• Magyarország területe közigazgatásilag fővárosra és kerületeire, megyékre,

megyei jogú városokra, városokra és községekre tagozódik. Minden közösséget
megillet az önkormányzás joga.
• Ötévente tartják az önkormányzati választásokat.
• A 10 ezer főnél kisebb lakosú településeken egyéni listás rendszer van. minden
jelölt egyetlen listán indul, a választópolgár a listán annyi jelöltre adhatja le
szavazatát, ahány tagú az önkormányzati testület. A legtöbb szavazatot kapott
jelöltek lesznek képviselők.
105
 • A nagyobb településeken és a fővárosi kerületekben vegyes választási rendszert
alkalmaznak. Választókerületeket alakítanak ki, ezekben egyéni jelöltekre lehet
szavazni, a vesztesekre adott szavazatok pedig a kompenzációs pártlistákra
kerülnek.
• A megyei és a fővárosi önkormányzati testület tagjait arányos módon pártlistákról
választják.
• A polgármestereket közvetlenül választják.
• A települési önkormányzat élén a polgármester, Budapest élén a főpolgármester
áll. Feladata a település irányítása, az önkormányzati döntések előkészítése és
végrehajtása.
• A polgármester helyettese az alpolgármester.
• Az önkormányzati képviselő-testület feladatai: helyi rendeletek alkotása, helyi adók
kivetése, felügyeli a település vagyonát.
• A polgármesteri hivatalt a jegyző vezeti.
• Az önkormányzatok feladata a közhatalom helyi gyakorlása. Engedélyeket ad ki,
például építési engedély, vállalkozás indítása.
• Az önkormányzatnak biztosítania kell bizonyos közszolgáltatásokat: közutak
fenntartása, tömegközlekedés megszervezése, szociális ellátások. Ezeknek a
finanszírozása helyi forrásokból történik. Az önkormányzatnak az egészségügyi
alapellátást is biztosítania kell, ezt viszont központilag finanszírozzák.
• Az önkormányzatnak kell működtetnie a közszolgáltatásokat ellátó intézményeket.
• A köznevelési feladatokat 2011-ben az állam átvette az önkormányzatoktól. A
kötelező ellátás csak az óvoda biztosítását jelenti kisebb területeken, az iskolákét
nem.

Alaptörvény:

• Az érvényben lévő alkotmányunkat, az Alaptörvényt 2011-ben fogadta el a magyar

Országgyűlés. Az Alaptörvény a legmagasabb szintű jogszabály, amellyel minden
törvénynek és rendeletnek összhangban kell lennie.
• Az alkotmány elfogadásához vagy módosításához az országgyűlési képviselők
kétharmadának szavazata szükséges.
• Az Alaptörvény tartalmazza Magyarország államformáját és politikai rendszerét.
• Magyarország parlamentáris köztársaság. az államfő a köztársasági elnök, a
törvényhozó hatalom az Országgyűlés, a végrehajtó hatalom a kormány, az
igazságszolgáltatást a bíróság és az ügyészség gyakorolja.
• Az Alaptörvény a választási rendszert, az egyes intézmények jogait, működését is
körülhatárolja.

Összegzés:

106
Magyarország politikai rendszerében a montesquieu-i államelméletnek megfelelően a
három hatalmi ág szétválasztása érvényesül. A törvényhozó, a végrehajtó és a bírói ág
egymástól független, egymást kölcsönösen ellenőrzik.

107