1.

A NEMZETKÖZI JOG TÖRTÉNETE

Az ókor nemzetközi joga

A modern nemzetközi jog előképei: vadászmezők elhatárolása, megjelölése, amelyek a

követségi jogot előlegezték meg, és szükségképpen meg kellett jelennie az ígéretnek,
kötelezettségnek, amelyből a szerződés formálódott ki.

Az első nemzetközi jogi dokumentumokat a párizsi Louvre-ban őrzik: ókori Mezopotámiához

kapcsolódó emlékekről van szó (Kr.e. 2400-2600 körül). Uruk és Lagas város között
tisztázták a határokat (együttműködést kötnek, megjelenik a szankció is), és egy ősi diplomáciai
jegyzőkönyv is fennmaradt. A mezopotámiaiak ismerték az adásvételt is, mint az államterületek
gyarapításának békés intézményét.
Agade és Avan városok között: egyfajta szövetségi szerződés, amelyben azt mondják
ki, hogy egymást támogatják, és ha a másikat támadás éri, akkor a másik megtámadva érzi magát,
köteles beavatkozni, és segítségére sietni a megtámadottnak.

Az egyiptomiak és a hettiták gyakran keveredtek konfliktusba – de kötöttek egy szövetségi és

békeszerződést (II. Ramszesz és III. Hattusilis) követek segítségével egy ezüsttáblára vésve:
együttműködés, meg nem támadás, kölcsönös katonai segítségnyújtás. Ezt a két uralkodó
megerősítette (mai néven ratifikáció). Megjelenik a megbízólevél. Ez hosszú időre stabilizálta
viszonyukat. Dinasztikus házasságok jöttek létre, tájékoztatták egymást más állam tekintetében
tett lépéseikről.

A közel-kelet és közép-kelet népei diplomáciai archívumok szerint ismerték a követek

mentességének intézményét, be- és kiutazási engedélyeket, megbízólevél és útlevél
intézményét, ismerték az irattározás jelentőségét.
Protektorátus – egy-egy szuverén városfejedelemség átcsábítása a birodalomba. Fontos volt
továbbá az államhatárok pontos kijelölése és láthatóvá tétele. Babilonban a kudurrunak nevezett
jelölőkövek egy bizonyos fajtáját államhatár megjelölésére használták.

Asszíria – alávetési szerződések, trónutódlási szerződések megkötésére bírták rá a többi

szomszéd államot. Hitelesítésére a vésett uralkodói pecsét intézményét használták. Éltek a
követküldés intézményével.

Perzsia – követküldési gyakorlat mellett, a meghódított területeken készek voltak egyes

vallásoknak önkormányzatot biztosítani. Ismerték a konzuli bíráskodást, a birodalom egységét
futárszolgálattal egységét, és a kapcsolattartást.

Izrael – Ótestamentumban megtaláljuk a határok pontos kijelölését, leírva a pontos természeti

jellemzőket. Ismerték a követküldés és fogadás intézményét, a követek mentességét, a
szerződésekben vállalt kötelezettségek betartásának elvét. Menedékvárosok által biztosított
asylum intézménye (emberi jogok előképei). Hadviselés során fosztogatás tilalma, hadikövet
intézménye, asszonyok és gyermekek kímélete.

A nagy birodalmak kevésbé kötődtek a nemzetközi joghoz. Erre emlékeztető elemek inkább belső
jogszabályukban lelhető fel. India – Csandragupta császár kancellárja, Csanakja készített egy
koronahercegeknek szóló uralkodásra felkészítő tankönyvet (Arthasastra): elkülönítette a
hadüzenetet és a tényleges hadviselést, nagyvonalú bevándorlás-politikát szorgalmazott,
különbséget tett egy másik állam egy részének katonai megszerzése és a teljes beolvasztás között.
Manu törvénykönyve a diplomáciai kapcsolatok protokolláris szabályait, a követek mentességét,
mentesség alóli kivételeket érinti. Mahábhárata világirodalmi mű, mely a hadviselési
szabályokat is tükrözi: nők, fegyvertelen vagy menekülő ellenséggel szemben tartózkodni kellett
a fegyver használatától.

Kína – államközi kapcsolatai a szomszédos, alávetett államokkal kapcsolatosan jelentek meg. A

formalitásoknak nagy szerepet tulajdonítottak. A háború művészete c. alkotás: foglyul ejtett
katonákkal való emberséges bánásmód, a hadviselés célja nem az oktalan pusztítás, hanem az
ellenséges katonai erő megtörése. Konfuciusz – erkölcs és jog kapcsolata – az emberi jogok egyik
előfutára.

Hellén városállamok – kedvező terep a nemzetközi jog továbbfejlődéséhez. Ismerték mai

szóhasználattal a konzulok intézményét. Közhivatalnokok is részt vettek a poliszok közötti
kapcsolatok intézésében: preszbüsz funkciója az eseti feladat ellátására küldött diplomatákéra
emlékeztet. Idegen államok küldötteit Athénban az ötszázak tanácsa fogadta. A kherüsz
közvetítette a hadüzenetet és a békefeltételeket. Mindkét személyt sérthetetlenség illette meg a
felkeresett poliszokban.
Kötöttek egymással jogsegélyi megállapodásokat, szövetségi szerződéseket, melynek két típusa
vált gyakorivá: 1. amphiktüonia – szent helyek védelmére kötöttek, ezek sérthetetlenségét
garantálták (olimpiai sportjátékoknál is). 2. szümmakhia – kölcsönös védelmi szövetség,
részben a fenyegető perzsa hatalommal szemben.
1 Határozott időre békeszerződéseket is kötöttek, amelynek lejárta után a városállam
dönthetett a további lépésekről.
2 Viták békés rendezése: békéltetés, választott bíróság
3 Hadviselés szabályai: elesett ellenfél eltemetése, templomok és szentélyek kivonása,
templomi javak fosztogatásának tilalma
4 Semlegesített városok intézménye

Klasszikus demokrácia után fenyegetettség érzete – egy-egy állam hegemóniára törekedett. Nagy
Sándor – szúzai menyegző. Halálát követően felbomlott birodalma: alvezérek területükön önálló
dinasztikus államokat szerveztek.

Róma – a nemzetközi jog addig érdekelte, amíg városállamként kellett védenie érdekeit.
1 Békére jellemző szerződések:
o Amititiák – barátsági szerződések
o Hospitium publicum – védjogot és ellátást jelentett egy-egy város valamely
polgára számára
2 Szövetségi szerződéseket is kötöttek.
3 Külügyi funkciók intézése – a szenátusra tartozott:
o Követküldés és fogadás
o Utasítások
o Háborúról
4 Követek sérthetetlensége törvénybe foglalva
5 Fetiales papi testület:
o Mai külügyminisztériumi technikai funkciók
o Szerződések példányainak őrizete
o Szakértőként működtek közre szerződéskötésénél és felbontáskor
o Háború igazságosnak vagy igazságtalannak minősítése
o Pater patratus volt szószólójuk
o Hadüzemetek megfogalmazása
6 Recuperator – bíráskodási funkció, latin szövetség tagállamainak polgárai között,
gyakran háromfős választott bíróság formában.
7 Provinciák státusza különböző volt. Hadviselés során hadikövet mentessége.
8 Nyugatrómai Birodalom bukása – 476-ban.
9 Jogi logika iránti fogékonyság, jogi maximáik – sokat segítettek a középkor végén a
nemzetközi jog rendszerezésében.
A középkor nemzetközi joga

Nincs folyamatosság. Ismét felfedezik a római jogot, de ehhez el kell telnie körülbelül 500 évnek.
Nyugatrómai Birodalom bukása, germán-frank államok vetélkedése, helyi földbirtokosok
küzdelme egymással, Írásbeliség, kultúra lehanyatlása – kevés bizonyíték a nemzetközi jog
intézményeinek létére. A szerződések tipikus formái fennmaradtak – békeszerződés,
trónutódlás, voltak államközi diplomáciai kapcsolatok is.

1 Kereszténység felvétele (496) Klodvig király

2 Martell Károly: mórok feletti győzelme
3 Fia Kis Pipin uralkodóvá vált
4 Nagy Károly birodalom kiépítése; 800-ban, Rómában császárrá koronázták.
5 Unokái egymás ellen fordultak: Kopasz Károly, Német Lajos és Lothár: felosztották a
birodalmat – verduni szerződés 843-ban.
6 I. Ottó teremtette újra német központtal 962-ben.
7 Honfoglaló magyar törzsek – bejövetelük zárta le a nagy népvándorlást.

Vérszerződés – szövetségi megállapodást szimbolizál. Csatározásokat követően

békeszerződések, fejedelmi családtagtúszok átadása szerződési biztosítékként, eseti szolgalmak:
átvonulási megállapodások: kor nemzetközi joga.
972-ben Géza fejedelem küldöttséget küldött I. Ottóhoz, hogy segítsen a kereszténység
felvételében, mely egy sikeres diplomáciai lépéssorozat: István házasságának megszervezése,
koronakérés.

Ottó reformjai nyomán három viszonyítási pont alakult ki Európa térképén:

1. római pápa
2. német-római császár
3. bizánci császár
a többi uralkodó valamelyik császár hűbérese volt, hacsak nem ismerte el a pápa. A negyedik
viszonyítási pont a kijevi Rusz volt, majd helyébe Moszkva lépett. Megjelenik a mai Anglia
elődje 1066-ban Hódító Vilmos által: megsemmisíti a kelta-szász hadsereget.

Nemzetközi jog intézményei:

1 békeszerződések
2 eseti szövetségi szerződések
3 trónutódlás
4 dinasztikus házasságok

1054-ben megszűnik a keresztény vallás egysége. Római katolikus és az ortodox rítus végleges
elválása. A társadalomszerveződés eltérő sajátosságai Nyugaton és Keleten tekinthetők
következményeinek.
VII. Gergely – Dictatus Pape: pápai udvar által igényel világi főhatalom, az Apostoli Szentszék
csalhatatlanságát mondta ki: a pápa döntőbíró lehet fejedelmek vitájában, uralkodókat büntethet,
közösíthet ki; adhat világi javakat és megbízásokat.
Invesztitúraháború: német-római császárral kibontakozott konfliktussorozat, amely váltakozó
eredmények után 1122-ben a wormsi konkordátummal fejeződik be kompromisszumként a két fél
között, ám a kisebb német uralkodóknak kedvezett igazán.
Pápai udvar befolyása a nagypolitikára hosszú időn át meghatározó. A pápai szertartáskönyv
sorrendje az államok rangsorát is jelenti. A zsinatok a mai nemzetközi csúcskonferenciák
előzményei. Számos európai uralkodó vett részt rajtuk, ahol több világi kérdésben is döntés
született. A középkor nem ismerte az államok egyenlőségét. Hierarchia, számos protektorátusi,
alávetési kapcsolatrendszer volt.

1 Bizánc fokozatos gyengülése

2 Szentföld elfoglalása – II. Orbán pápa keresztes hadjáratot hirdet: visszafoglalják
Jeruzsálemet, Bizánctól is visszaszereznek területeket, beveszik Konstantinápolyt.
2 Lovagrendek fontos szerepe a területek igazgatásában
3 Lovagiasság eszményének betartása és megszegése egyszerre (fosztogatások,
kegyetlenkedések)
4 Pax dei és treuga dei: az utóbbi az ellenségeskedés szünetelését jelentette bizonyos vallási
napokon.
5 Foglyok váltságdíj fejében kerültek vissza, amely egyszerre magánbevétel és a küzdelem
állami finanszírozásának eszköze

1474 – első nemzetközi felelősségre vonás: Peter von Hagenbechot, a Merész Károly által
elfoglalt Breisach városába kinevezett helytartót a várost visszafoglaló Habsburg, francia, berni
és felső-rajnai csapatok parancsnokai által kinevezett nemzetközi bíróság az isteni és emberi
törvények lábbal tiprásáért halálra ítéli elutasítva a védelem „parancsra tett” hivatkozását.

1291 – Habsburgok ellen felkelt 3 svájci kanton: Uri, Schwyz, Unterwalden – szövetséget
kötöttek, hogy önállóságukat megtartva segítik egymást. Ehhez később több kanton is
csatlakozott. (konföderáció)
Számos ország perszonáluniós kapcsolatba került egymással: magyar-horvát kapcsolat egészen a
XX. századig tartott.

Hanza-szövetség: a Balti-tenger meneti kikötővárosok alkották. Az esetleges viták rendezésére

kifinomult békéltetési és választott bíráskodási szabályokat is kialakítottak. A XIV. századtól
terjedt az állandó külképviseletek intézménye: a szövetségbe tömörült városok ügyeltek arra,
hogy a másik városba került polgáraik számára helyben bizonyos védelmet tudjanak nyújtani.

Nemzetközi szerződések betartásának kötelezettsége (pacta sunt servanda)– a kor egyértelmű

szabálya. A mohamedán uralkodókkal kötött szerződéseket is betartották, annak ellenére, hogy az
esküt hitetlenek felé nem kell betartani. Csak a pápa volt jogosult a betartási eskü alóli feloldásra.
Oroszlánszívű Richárd – rendszeres kapcsolatai voltak nagyra becsült ellenségével Szaladin
szultánnal.
Az újkor nemzetközi joga

Meghatározó jelentőséggel bírt az európai államok továbbfejlődésére és magára a nemzetközi

jogra, hogy Kolumbusz Kristóf 1492-ben a spanyol uralkodó megbízásából eljutott Amerikába.
1 Gyarmatosító politika, a világkereskedelem átértékelte az európai államok
földrajzi, gazdasági és katonai jelentőségét.
2 Nyugat-Európa pozícióját jelentősen javította
3 Kelet-Közép-Európa államainak helyzetét viszont tartósan és valószínűleg
visszafordíthatatlanul hátrányosan érintette.

VI. Sándor pápa: 1493. május 4-én meghozott ítélete – a Zöld-foki-szigetektől száz tengeri
mérfölddel nyugatra meghúzott vonaltól nyugatra spanyol, keletre portugál érdekszférát jelölt
ki. Ennek alapján kötötte meg a két állam 1494-ben a tordasillesi szerződést, a vonalat 270
mérfölddel nyugatabbra tolva.
A döntésből kihagyott többi állam (Anglia, Franciaország, Hollandia) a földrész északi részére
igyekezett.

Kegyetlen bánásmód, odavitt betegségek tizedelték a lakosságot, így pótlásukra afrikai

rabszolgákat hoztak a kontinensre. Ennek következtében a rabszolga-kereskedelem népszerűvé
és jövedelmezővé vált.

Egymással konkuráló területi igények miatt tisztázni kellett a területszerzés jogcímeit. A

keresztény hit terjesztése volt ez a jogcím, amelyre hivatkozva szétverték az inka birodalmat.

A kihagyott hatalmak a kalózkodást választották: az Újvilágból a spanyol, portugál udvarokba

szállított aranykincsek, ércek megszerzésére kalózlevelet állítottak ki: maghatalmazott
tengerészek váltak jogosulttá, akik zsákmányuk egy részét a megbízó uralkodónak adták át. A
meghatalmazással nem rendelkező tengeri rablónak minősült.

XVI. század: protestantizmus új vallási irányzat, kereskedők, fejedelmek, a társadalmak vezető

rétegei lettek hívei. 1555. augsburgi vallásbéke: „akié a terület, azé a vallás”.

XVI-XVII. század: lefektetik a francia, angol központosított nemzetállamok alapjait, megtörve a

tartományi különállást. A Német-Római Birodalom széttagolódása azonban folytatódik, ezt
koronázza meg a harmincéves háborút lezáró 1648-as vesztfáliai béke, amely gyakorlatilag
300 szuverén egységet ismer el. Jelentősége: a vallásszabadságot, függetlenséget kollektív
biztonsági garanciákkal támasztotta alá. Mérföldkő a nemzetközi jogban! Ismét volt tehát
nagyszámú, egymással összevethető erejű, méretű államalakulat, amelyek önmagukat a
többiekkel egyenlőnek tekintették! A köztük kibontakozó diplomáciai kapcsolat jó alapot
szolgáltatott a nemzetközi jog fejlődésére. Ettől kezdve a diplomáciai kapcsolatok meghatározó
elvévé:
1 Reálpolitika vagy hatalmi politika vált
2 Az egyensúlyok kiépítése
3 A pápai udvar elvesztette korábbi külpolitikai befolyását
4 A német-római császári cím is formálissá vált, hatalmi jogkör nélküli
pozíció
 5 A szuverenitás egyik legalapvetőbb érvényesítési eszközének a hadviselést
tekintették.

XVI. század Magyarország három részre szakadása, mely az egymás között felosztott
érdekszféráknak köszönhető, tekintet nélkül az érintett terültek önálló államiságára. A terjeszkedő
török birodalommal szemben, azt lassító, de mozgásban is lévő ütközőövezetek hálózata jött
létre.
1683-ban az időben kapott nemzetközi segítség eredményeként Bécset sikerült megvédeni. A
kedvező alkalmat megragadva a Habsburgok meg tudták szervezni a Szent Ligát XI. Ince,
Lengyelország, Velence majd Oroszország közreműködésével, mely Magyarországról és
Erdélyből kiűzte a törököt, amelyet kilengések és kegyetlenkedések kísértek. 1699-ben karlócai
béke: ott vonják meg a határokat, ahol csapataik állnak. A Temesköz kivételével csaknem a teljes
terület felszabadult.

Rákóczi-szabadságharc (1703-1711) külpolitikai kapcsolatépítése: Franciaország anyagi,

diplomáciai és katonai támogatást nyújtott. 1713 Utrechtben békét kötöttek. Franciaország és az
európai hatalmak alapvetően a Habsburg birodalom belügyének tekintette. Szatmári béke: a
birodalom keretei között igen kedvezően rendezte a kérdést, az ezt el nem fogadóknak (Rákóczi
Ferenc, Bercsényi Miklós) Franciaország, majd Törökország politikai menedékjogot biztosított.

XVIII. század két legjelentősebb eseménye: 1. a tizenhárom gyarmat elszakadása Angliától, és a

2. francia forradalom. Az amerikai államok elszakadását Nagy Katalin cárnő 1780-ban fegyveres
semlegességi nyilatkozat kiadásával segítette: a semleges államok kereskedelmi jogait
biztosította.
A francia forradalom: az emberi jogok koncepciójának jogi intézményesítése, és a belügyekbe
történő beavatkozás tilalma (amelyet Napóleon azonban nem tartott be)

Napóleont legyőző katonai koalíció az 1814, és 1815-ös első és második párizsi békeszerződés
visszaállította az 1792-es francia határokat és hadisarcot rótt ki Franciaországra. A bécsi
kongresszuson azonban sikerült a nemzetközi jog szempontjából nagy jelentőségű lépéseket
tenni: elfogadtál Svájc örökös semlegességét, meg állapodtak a Dunán és még néhány más
folyón való szabad hajózásról, rendezték a diplomáciai követek rangsorát, megállapodtak arról,
hogy Anglia, Ausztria, Oroszország és Poroszország egymással egyetértésben fogja Európa
ügyeit intézni! Majd rövidesen Franciaország is csatlakozott ehhez. Szent Szövetség
megalakítása: orosz, porosz, osztrák uralkodó együttműködés és kölcsönös segítségnyújtási
kötelezettség. Melyhez később Anglia és Franciaország is csatlakozott.

Monroe doktrína – Amerika az amerikaiaké. Mivel ők sem szólnak bele az európaiak ügyeibe,
így az európai hatalmak részéről történő az USA-val szemben barátságtalan lépésnek tekintett
bármilyen katonai beavatkozást az amerikai kontinens ügyeibe. Hozzájárult, hogy a dél-amerikai
államok fokozatosan függetlenedjenek és fokozatosan az USA érdekszférájába kerüljenek. Az
USA folyamatos növekedése: XIX. század folyamán – adásvételi szerződések.

1830 – Németalföld szétválása Belgiumra és Hollandiára. Az 1848-49-es forradalmak bukása – a

nagyhatalmak az uralkodóházak belső ügyeinek tekintették. A magyar, lengyel, olasz mozgalmak
résztvevő sokan külföldre szöktek és menekültstátust kaptak. Függetlenségi elismerést a
nagyhatalmak gyakran feltételekhez kötötték. Olasz és német egység: nemzetiségi elv győzelmét
jelentette.
1856. párizsi kongresszus: a krími háború lezárása – a török birodalom formális felvétele az
európai nagyhatalmak sorába.
Hatalmas gyarmatbirodalmak kiépítése: Anglia és Franciaország. Amerikai polgárháború – Dél
veresége; rabszolga-kereskedelem megtiltása, ellene való fellépés kötelezettsége.
A földrészek közötti érintkezést jelentősen javította az Egyetemes Posta Unió létrejötte –
technikai jellegű nemzetközi szervezetek, szabályalkotási kompetenciákkal.

Haditechnika fejlődése – az államok elfogadták a hadviselés során alkalmazandó szabályok írásos

rögzítését. Ferenc József és III. Napóleon 1859-es solferinói csata után: a felek megállapodtak,
hogy egy svájci polgár egyenruhára tekintet nélkül összeszedje a harcmezőn a sebesülteket és
orvosi ellátásban részesüljenek.
Ebből jött létre 1863-ban a Vöröskereszt Nemzetköz Bizottsága.
1864 – megállapodtak a szárazföldi háború során alkalmazandó szabályairól.

1868 – szentpétervári konferencia – „a hadviselő feleknek nincs korlátlan szabadságuk a

hadviselés módja és eszközeinek megválasztásában.”
A modern kor nemzetközi joga

II. Miklós cár kezdeményezésére két békekonferenciára került sor Hágában 1899-ben és 1907-
ben. Multilaterizmus előnyeinek felismerése.

1899 három egyezmény született

1 Nemzetközi viszályok békés rendezése
2 A szárazföldi háború törvényeiről
3 1864-es genfi egyezmény alkalmazása tengeri háborúban

1907
1 1907. évi I. egyezmény: tárgyalás jószolgálat, békéltetés,
ténymegállapítás, választott bíráskodás szabályai. Állandó
Választottbíróságot is létrehozta.
2 Ellenségeskedés megkezdésének, a szárazföldi hadviselés és a tengeri
hadviselés szabályainak, a semlegesség jogának írásba foglalása,
korlátozták a háborúindítás jogát.

Ferenc Ferdinánd meggyilkolása 1914. június 28-án – a nemzetközi terrorizmus klasszikus

megnyilvánulása.
Az I. világháborút relatíve megfelelőnek tarthatjuk a hadműveletekre és a hadifoglyokra
vonatkozó szabályok betartását.
1 Elsüllyesztettek semleges hajókat is, mint például a Lusitaniat, mely jó rügyet
adott az Egyesült Államok hadba lépéséhez.
2 A villámháborús tervek kudarca előrevetítette a központi hatalmak kudarcát.
3 Wilson elnök a messianisztikus szemléletet képviselte: meggyőződése volt, hogy
az európai hatalmak kisszerű reálpolitikai alapú konfliktusait magasabb
eszmények elfogadásával lehet megelőzni. Ilyen alapon javasolta a Nemzetek
Szövetségének létrehozását. Hangsúlyozta a titkos szerződések gyakorlatának
megszüntetését, a szabad kereskedelmet és meghirdette Lengyelország
államiságának helyreállítását, az önrendelkezési jog elismerését.
2 Antant győzelem – a wilsoni elvek eltorzítása. Megalapították a genfi székhelyű
Nemzetek Szövetségét – általános hatáskörű nemzetközi szervezet, azzal a céllal,
hogy megakadályozza egy újabb háború kitörését, szervezze az államok békés
együttműködését.
3 Állandó Nemzetközi Bíróság felállítására is sor került Hágában.
4 Nemzetek Szövetségének működésének haszna: mértékrendszer, közlekedési
szabályok egységesítése, szerzői jogvédelem, kábítószer-kereskedelme elleni
fellépés.
5 Nemzetközi Munkaügyi Szervezet létrehozatala.

II. világháború –
1 Németország kilépése a Népszövetségből.
2 Totalitárius német rendszer kiépítése és a faji törvényhozatal bevezetése
3 Bevonulás a demilitarizált Rajna-vidékre
4 1938 – Anschluss
5 Majd a háború kitörése 1939. szeptember 1-én: Lengyelország lerohanása.
 Molotov-Ribbentrop paktum titkos záradéka.
6 Nyugati fonton: furcsa háború – az angol, francia hadüzenet dacára nem indítottak
támadásokat az angolok és a franciák.
7 1940 – tavasza és nyara: a villámháború sikerei – a német hadsereg elfoglalta
Dániát, Norvégiát, Luxemburgot és Belgiumot, majd összeroppantotta a francia
haderőt.
8 Szabad Franciaország néven emigráns kormány alakult Londonban.
9 A német bombázások nem tudták megtörni Angliát, a partraszállást pedig nem
akarták megkockáztatni.
10 Szovjetunió: Karéliáról lemondatta Finnországot, bekebelezte Észtországot,
Lettországot, Litvániát. Kényszerítette Romániát Észak-Bukovina és Besszarábia
átadására.
11 1940- Észak-Erdély Magyarországhoz csatolása
12 1941. június 22-én Németország megtámadta a Szovjetuniót, amellyel néhány nap
múltán Magyarország is hadiállapotban lévőnek nyilvánította magát.
13 1940-1941: ténylegesen világméretűvé vált a háború: átterjed Afrika földközi-
tengeri partvidékére.
14 Pearl Harbor – 1941. december 7-én, melynek következményeként az USA
belépett háborúba.
15 1941. augusztus 11. – Atlanti Charta: USA és Anglia a háború utáni rendezés
alapelvei
16 1942. január 1. – Egyesült Nemzetek Nyilatkozata – angolszász-szovjet katonai
koalíció: a három állam (Szovjetunió, Anglia, USA) döntött kulcsfontosságú
kérdésekben. Teherán, Jalta, Potsdam – konferenciákon formálódott az új
világrend.
17 Valószínűleg 1942-ben döntött véglegesen a hitleri rendszer az európai zsidóság
tömeges és szervezett megsemmisítéséről.
18 Magyarországon – 1944. március 19-én német hadsereg megszállása; ezt
megelőzően jogfosztó törvények; vidéki zsidó lakosság deportálása; Horthy
megakadályozta a fővárosi zsidó lakosság deportálását; sikertelen kiugrási kísérlet
1944. október 16-án.

A háborút követő békerendezés – melyik államot sorolják angolszász, és melyiket szovjet

érdekszférába.
1945. június 26. – Egyesült Nemzetek alapokmányának aláírása.
1 Cél: mentsék meg a jövő nemzedékét a háború borzalmaitól; a fegyverek alkalmazására,
hacsak közérdek nem kívánja többé, ne kerüljön sor; alapvető emberi jogok, emberi
személyiségek méltósága és értéke, férfiak és nők egyenjogúsága; előmozdítsák a
szociális haladást.
2 Tengelyhatalmak és szövetségeseik felvétele 1955-re.
3 1973 – Német Szövetségi Köztársaság, Német Demokratikus Köztársaság tagsága

Német és japán háborús bűnösök felelősségre vonása.

1948. genocídiumegyezmény – mindenkorra büntetendővé tették a náci népirtás
megismétlődését.
1949 genfi egyezmények elfogadása – pontosították a hadviselés során alkalmazandó
humanitárius nemzetközi jogi szabályrendszert.

ENSZ működésére árnyat vetett az amerikai-szovjet szembenállás miatti döntésképtelenség.

Ám a mai viszonyok között sem tud a szervezet hatékonyan működni.
A nemzetközi jog tudományának története

Rövid időre nyúlik vissza. Mint önálló diszciplína a középkorból az újkorba való átmenet idején
jelent meg, s a keresztényi jogfilozófiából eredeztethető.

Skolasztikus filozófiában Aquinói Szent Tamás – az isteni akartból vezette le az államok közös
jogát és az államokat is kötő jogszabályokat.
Bartolus de Sassoferrato – felismerte az államok egyenlőségének jogi jelentőségét.
Alighieri Dante – az egyetemes keresztény monarchia felvetésével, a nagy egységen belüli
szabályok megtervezésével a mai egyetemes hatáskörű nemzetközi szervezetek előképét látta
meg.

Amerika felfedezésével jelent meg a spanyol nemzetközi jogi iskolának nevezett gondolkodói
kör. Franciscus de Vitoria – felismerte, hogy az indián társadalmak maguk is államként
szervezettek, a felfedezett területek tehát nem uratlanok, ugyanakkor a keresztény vallás
terjesztésével igyekezett igazolni a gyarmatépítést.

Franciscus Suarez a nemzetközi jogot isteni eredetűnek tekintette; érzékelte, hogy a jus
gentium fogalmát kettős jelentésben használták: jelenti az államok egyedi jogrendszerének közös
elemeit, és az államközi jogot; bevezette a jus inter gentes kifejezést: amelyet nemzetközi jog
gyanánt fordítottak le számos nyelvre (international law).

Bartolomeo Las Casas felháborodott vitairatokban mutatta be a spanyol udvari közvélemény

számára az indiánokkal elkövetett kegyetlenkedéseket. Javaslata szerint erős testalkatú
afrikaiakat kell vinni az Újvilágba az indiánok védelme érdekében, amelyet el is fogadtak. A
Rabszolga-kereskedelem és tartás újjáélesztését eredményezte.

Niccoló Machiavelli készítette elő a terepet a nemzetközi jogászok számára. + Jean Bodain:
mindketten a fejedelmi szuverenitás korlátlanságát hangsúlyozták előkészítve ezzel az állam
szuverenitásának megalapozását.

Alberico Gentili – teológiai megközelítésektől távolodva a római jog fogalomrendszerének

segítségével vizsgálta a nemzetközi jogot. Érzékeltette a politikai viszonyok hatását a nemzetközi
jogi kötelezettségekre. Ő elemezte elsőként a clausula rebus sic stantibus, a körülmények
megváltozásának szerződésbontó hatását.

Hugo Grotius – nemzetközi jog atyja. Tengeri zsákmányjogról készített szakvéleménye, ennek
egy része hosszú időre maghatározta a tengerjog alapelvét. Véleménye szerint a jogban a jus
naturale és a jus voluntare kettőssége tükröződik. Meghatározónak tartotta az állami
szuverenitást, mint a nemzetközi jog kapcsolatának alapját. Hangsúlyozta a megkötött
szerződések betartásának kötelezettségét. Hármaskönyvében keverednek a teológiai, római jogi,
és nemzetközi jogi kérdések, ennek ellenére a doktrinális fejlődés számára meghatározó
jelentőségű.

Samuel Pufendorf – az első önálló nemzetközi jogi tanszék vezetője a heidelbergi egyetemen. A
racionalizmus szellemében szemlélte a nemzetközi jogot. A szokásjogot tartóssága miatt
fontosabbnak tartotta a szerződéseknél.
Emeric de Vattel – átmenet a természetjogi és a pozitivista iskola között. Elsőként használta a
semlegesség jogintézményét jogi fogalomként.
Richard Zouschot – első képviselője a pozitivista iskolának. Hadsereg, haditengerészet
szabályairól írt könyvet. Nemzetközi joggal foglalkozó tankönyvet készített.

Hans Kelsen – normapiramis elmélete; a monizmuson belül a nemzetközi jog primátusának

megalapozására törekedett. Amerikában a nemzetközi jog vált kutatásának fő területévé (The
Law of United Nations).

Georges Scelle – eredeti elméletet alkotott: funkcionális megkettőződés. Felfogása szerint a

belső jogban megismert hatalommegosztás a nemzetközi jogban nem érvényesül, hanem az állam
a nemzetközi jog alkotója, kikényszerítője és bírája. Szerinte az igazi alany az egyén. Az állam
minőségileg nem más, mint az egyének és azok közösségeinek összessége, ennek absztrakciója.

Lassa Oppenheim – XX. század legsikerebb angol nyelvű tankönyve.

Az 1917-es bolsevik hatalomátvételt követően Szovjet-Oroszország, majd a Szovjetunió számos

területen kétségbe vonta a nemzetközi jog korábban egyértelműnek tekintett szabályait.
Viszonylag hamar visszakerült a nemzetközi jog koordinátáinak elfogadásába. A szuverenitást
abszolutizálták és a nemzetközi bírói fórumok joghatóságának önkéntes elfogadásával szemben is
inkább tartózkodó volt.
2. A nemzetközi jog kötelező erejét magyarázó iskolák

A nemzetközi jog sajátosságai miatt időről időre arra kényszerül, hogy megmagyarázza miért
kötelező a nemzetközi jog ellentétben a belső joggal.
Amennyiben létezik az államok közössége, mint társadalmi jelenség, akkor ez szükségképpen
feltételezi a jogi koordináták meglétét, amelyhez szükségképpen kapcsolódik a kötelező erő. Erre
nézve két iskolát különíthetünk el:

1. nemezközi jogi szabályok formális, alaki megközelítése

a. voluntarista
b. normativista
2. a tartalmi elemre épít

Álláspontok
1 Jellinek szerint a nemzetközi jogban az államok önkorlátozása valósul meg.
2 Triepel – a nemzetközi jog kötelező ereje az állami akaratok egybeolvadásával
magyarázható. Ez hallgatólagos formában történik meg a nemzetközi
szokásjogban és még jobban tetten érhető egy adott nemzetközi szerződéséről
folyó tárgyalások során, amikor egybecsiszolódik az államok akarata.
3 Kelsen nevéhez fűződik a normativista iskola: normapiramis elméletét vette
alapul: valamely jogszabály a maga kötelező erejét mindig csak a felette álló
jogszabályból, s nem azon kívüli tényezőkből meríti. Azzal tehát, hogy a
nemzetközi jog jogi természetét elfogadjuk, egyszersmind adottnak is kell
vennünk, hogy kötelező. Nemzetközi jog a normapiramis csúcsán helyezkedik el.
4 A nemzetközi jog kötelező erejét ugyanakkor számos gondolkodó a jogon és az
akaraton, azaz a formákon kívüli tényezőkre vezette vissza.
5 Így a természetjogászok (Pufendorf) a természeti törvényszerűségek töredékes
megvalósulását látták a nemzetközi jogban.
6 Természetjogi iskola (Konfuciusz, A. Szent Tamás) különböző irányzatai
egyetértettek abban, hogy a nemzetközi jog szabályai bizonyos
szükségszerűségeket és törvényszerűségeket tükröznek, fejeznek ki, és ezért
fogadják el az államok ezeket kötelezőként. Különben a pusztítás, az anarchia
nyerne teret.
7 Szociológiai iskola – materialista alapok. Ahol van együtt élő közösség, ott
szükségképpen megjelennek az együttélés rögzített, egyértelmű szabályai. Ez
megfigyelhető az állatvilágban, a falkákon belül is.
8 Marxista ideológia –a belső jogot a termelőerők által meghatározott termelési
viszony kategóriájával jellemezte, kézenfekvő volt a világkereskedelmet és a
nemzetközi gazdasági kapcsolatokat hangsúlyozni, mint amelyek meghatározzák
az adott korszak nemzetközi jogának jellemzőit. Gazdasági tényezőkre való
tekintettel megmagyarázzák, hogy miért kerül sor a civilizáció bizonyos fejlődési
fokán bizonyos nemzetközi kapcsolatrendszer kialakítására.
9 Szociológiai iskola egyik önálló alcsoportja – az állami akarat érvényesítésének
lehetőségeit meghatározó jelleggel a civilizatórikus elhivatottság, a gazdasági
potenciál, a katonai erőpozíció és bizonyos társadalomszimulációs megközelítések
kombinációival magyarázza. Ezek amerikai eredetű nézetek.
Jól látható, hogy a fenti elméletek egyike sem képes arra, hogy globális és támadhatatlan
magyarázatot adjon a nemzetközi jog alapkérdéseire, kötelező erejének eredetére és
érvényesülésének, ill. kidolgozásának részletkérdéseire. Mindegyik tartalmaz azonban valós
elemeket tartalmi vagy formai szempontból. A társadalomtudományokban nem lehet minden
szempontból működőképes elméletet alkotni, és ez vonatkozik a nemzetközi jogra is.

A nemzetközi jog kötelező ereje döntően a létéből, saját jogi jellegéből fakad, ám a konkrét
jogszabályi kötelezettségek értelmezésekor az összes felsorolt megközelítés figyelembevétele
szükséges.
3. A nemzetközi jog és a belső jog kapcsolata, a nemzetközi és a magyar jogrend
viszonya

A nemzetközi jog és a belső jog kapcsolatának két fajtája:

1. monizmus – alapvetően ugyanarról a jogról van szó, azaz a belső jogban nincs elméleti
akadálya annak, hogy nemzetközi jogot alkalmazzunk.
2. dualizmus – a különbségek minőségi jellegűek: más jogi természetű a belső jog és
másmilyen természetű a nemzetközi jog.

Alapvetően az egyes országok alkotmányos rendszerének megoldásai azok, amelyeknek

választaniuk kell a két lehetséges alternatíva között. Döntő fontosságú, hogy az alkotmányjogi
megoldások és technikák logikusan illeszkedjenek a választott megközelítéshez.

Történetileg először a monizmos jelent meg, Hegel munkássága nyomán. A XVIII-XIX.

század német fejedelemségei nyomán úgy vélte, hogy a nemzetközi jog valójában a külső közjog,
a szuverén uralkodó, illetve az állam meghosszabbított, határokon átnyúló keze. Ha a nemzetközi
jogban vállalt kötelezettség belső jogba ütközik, akkor a belső jognak kell elsőbbséget adni. Ez a
belső jog primátusának elve (német jogfosztó faji törvények).
Negatívuma: a partnerállamok számára kiszámíthatatlanná válna egy ilyen állammal a szerződési
kapcsolat jövője, hiszen ez utóbbi a vállalt kötelezettséget egy későbbi belső jog reformmal
bármikor annulálhatja, ami ütközik a szerződési kötelezettségek jóhiszemű végrehajtásának
elvével.

A monizmus másik aliskolája a nemzetközi jog primátusát hirdeti a belső jog felett. Ennek
megalapozója Kelsen. Normapiramis elmélete: a nemzetközi joggal szemben álló belső jogi
norma érvénytelen, legalábbis nem érvényesíthető. A kommunista rendszerek XX. század végi
bukását követő alkotmányozás során tömegesen születtek olyan alkotmányok, amelyek
rögzítették a nemzetközi jog elsődlegességét, vagy legalábbis az emberi jogi vonatkozású
nemzetközi jogi dokumentumok elsődlegességét.

A dualizmus iskolája: Triepel és Anzilotti. A nemzetközi jog és a belső jog két külön világ,
amely nincs egymással kapcsolatban. A kapcsolatot mesterségesen kell megteremteni. A
nemzetközi jogi szerződést át kell öltöztetni belső jogi formába. Ez a folyamat a transzformáció:
belső jogi formát kap (törvényi becikkelyezés). Ekkor már a jogalkalmazó által is értékelhető, a
jogforrási rendszerbe beilleszkedő formája lesz a nemzetközi szerződésnek.

Azt, hogy melyik állam melyik felfogást követi abból tudhatjuk meg, hogy mit tesz a nemzetközi
szerződésekkel.
1 Publikáció – közzé teszi hivatalos lapjában. MONISTA
2 Promulgáció – jogszabályként kihirdeti. DUALISTA

Dualizmus alkalmazása
1 A törvényhozó szerv többször is dönt róla
1. aláírt nemzetközi szerződést megerősíti vagy felhatalmazza az államfőt
a megerősítésre
2. mikor beépíti a nemzetközi jogrendbe
 2 probléma akkor keletkezik, amikor a nemzetközi szerződés saját szabályainak
megfelelően hatályba lépett, ám a kihirdetés még nem történt meg, húzódik. A
nemzetközi jogban már ketyeg az óra, de a belső jogban a jogalkalmazó mégsem
tudja érvényesíteni.
3 Kérdés mi történik akkor, ha a belső jogi normaként kihirdetett szerződés egy másik
belső jogi normával ütközik? Megoldható azzal, ha a lehető legmagasabb alkotmány
alatti jogszabályban hirdetik ki, akkor a belső jogi normakonfliktus megoldása
mechanikusan történik.
4 Azonos természetű jogszabályok esete – lex specialis derogat legi generali elv
sajátos értelmezésével lehet garantálni a szerződés érvényesülését.
5 Ha azonban a kihirdetés törvény alatti szinten történt, akkor a belső jogi
normahierarchia logikája szembesül a pacta sunt servanda elvével.

A dualizmus eredeti megfogalmazásában egy konkrét nemzetközi szerződés érvényesítéséve

foglalkozott és annak transzformációjában vélte felfedezni a megoldást.
A nemzetközi szokásjog is meghatározó része a nemzetközi jognak, a szokásjogot nem szokták
és nem is lehetséges transzformálni.
Ennek megoldása a német alkotmányozásban – adopció vagy recepció. Eszerint az alkotmány
egy generális utalással hitet tesz a nemzetközi jog általános szabályainak irányadó volta mellett.
Azokat egységes egészként beemeli a belső jogba, így logikailag zárt marad a rendszer, így
garantálva a nemzetközi szokásjog pozícióját.

A dualista állam akkor következetes, ha a nemzetközi szervezetek által hozott határozatokat is

kihirdeti. (Pl.: ENSZ Biztonsági Tanácsa által hozott határozatokat)
Van olyan eset is, amikor a dualista államban a kihirdetés dacára problémamentesen tud
érvényesülni a vállalt kötelezettség (pl.: a belső jog megfelel adekvát módon a nemzetközi
szerződés tartalmának).

A monista államban sem biztos, hogy a jogalkalmazó egy konkrét jogvita eldöntésében
alkalmazza a nemzetközi jogot. Ha a szerződés csak általánosságokat tartalmaz, akkor ezt
nehezen lehet szembesíteni a belső jogi szabályokkal.

Közvetlen alkalmazást igénylő normák esete – „A halálbüntetés bármilyen fajtája tilos” –

amerikai eredetű elmélet szerint a jogalkalmazónak vizsgálnia kell a norma természetét, hiszen a
közvetlen alkalmazásra csak akkor van mód, ha a megfogalmazás egyértelmű, ha a szerződés
nem várja el a tagállamtól a megfelelő kiegészítő belső jogi jogalkotást.

A monista állam a nemzetközi szervezetek határozatai, illetve az evolutív jogértelmezésre

felhatalmazott nemzetközi bíróságok ítéletei tekintetében nem szembesül olyan elméleti
kihívással, mint a dualista. Tehát praktikus előnyei is vannak a dualista állammal szemben. Több
automatizmus, kevesebb csúszási veszély.

Mindkettő jogilag egyaránt lehetséges, csak az a fontos, hogy a választott irányzat logikai
elvárásaihoz következetesen illeszkedjenek a technikai megoldások. A kettő vegyítése a káosz
melegágya, nem kompromisszum.

Követelmény – az állam nemzetközi jogi kötelezettségei és belső joga együtt érvényesüljenek és

összhangot mutassanak, hiszen jogi szimbiózisban vannak. Az állam belső jogát a nemzetközi
kötelezettségekkel összhangban kell alkotnia, értelmeznie.
A monizmus és a dualizmus közötti választás technikai különbségek érvényesülését jelenti, de a
végeredményt, a nemzetközi kötelezettségek végrehajtását a pacta sunt servanda elv
érvényesülését egyformán biztosítania kell.
A nemzetközi jog és a magyar jogrend: a zavaros helyzet kialakulása és kísérletek a
megoldásra

A magyar jogtudományban a dualista és a monista megközelítés is jelen volt a különböző

korszakokban. Az alkotmányjogi és a parlamenti gyakorlat a dualizmus felé hajlott és hajlik,
jóllehet a monizmusra is utaltak jelek. Jelenleg az alkotmányjogi szabályozás nem egyértelmű, de
a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról elfogadott 2005. évi L. törvénnyel a jogalkotó
a helyzet tisztázásának irányába lépett.

Osztrák-Magyar Monarchia és a két világháború között – dualizmus érvényesült (a német-

osztrák hagyományok miatt) – az országgyűlés kihirdetése szükséges volt a megkötött
nemzetközi szerződés érvényesítéséhez.
1949-es alkotmány eredetileg nem tartalmazott erre vonatkozó utasításokat – a dualista
hagyományokat követték: alapvetően a kollektív államfői testület, a Népköztársaság Elnöki
Tanácsa hirdette ki őket törvényerejű rendelet formájában.
1982. évi 27. törvényerejű rendelet – utalás történt a szokásos kihirdetés mellett a monizmusra
jellemző közzétételi gyakorlat elegendő voltára is. Az AB észlelte az értelmezési nehézségeket,
felülvizsgálat kezdődött, s végül a 2005. évi L. törvénnyel történt meg a hatályon kívül helyezés.

A rendszerváltozás együtt járt a két technika közötti választással is. Alkotmánybíróság

irányvonalai az egyes kérdésekben:
1. általánosan elismert szabályok külön transzformáció nélkül is magyar jog részei; a
transzformációt maga az alkotmány hajtotta végre, e szerint a nemzetközi jog
általánosan elismert szabályai nem az alkotmány részei, hanem vállalt
kötelezettségek, a Magyar Köztársaság az alkotmány rendelkezéseinél fogva részt
vesz a nemzetek közösségében, az alkotmányt és a belső jogot úgy kell értelmezni,
hogy a nemzetközi jog általánosan elfogadott szabályai valóban érvényesüljenek.
nemzetközi kötelezettségek és a belső jog összhangja, az alkotmánnyal is ebben
figyelemmel kell lenni mindegyikük sajátosságaira is.
2. egy törvény megsemmisítésével elhárították annak akadályát, hogy a magyar
hatóságok a nemzetközi jog szerinti háborús és emberiség elleni
bűncselekményeket üldözzék és megbüntessék. (közvetlen alkalmazhatóság)
3. párizsi szerződés bizonyos kártérítési szabályai végre nem hajtása –
alkotmányellenes állapot áll fenn, míg a kötelezettség és a belső jog összhangja
nem valósul meg. (a magyar kormány kötelezte magát azoknak a magyar
állampolgárok javainak kártérítésére, amelyeket e szerződés elvett)
4. az Európai Közösséggel kötött társulási szerződést kihirdető jogszabály
ellenőrzése kérdésében benyújtott beadvány kapcsán – az európai jog fejlődésében
a dualista-transzformációs rendszert egyre inkább felváltja a monista rendszer – a
nemzetközi szerződések közvetlen alkalmazása váltja fel.
5. általánosan kötelező tartalmú nemzetközi szerződést belső jogforrásban ki kell
hirdetni, hogy a szerződébe foglalt jogi norma a magyar jogalanyok felé is
érvényesüljön. (dualista)
Önmagában az a körülmény, hogy egy nemzetközi megállapodás megfelelő
transzformáció hiányában nem válik a belső jog részévé, nem feltétlenül jelenti
minden esetben azt, hogy az illető megállapodás rendelkezéseit ne kellene a
 magyar jog alkalmazásában figyelembe venni. (monizmus iránti szimpátia)
6. szentszékkel kötött megállapodás megsértéséről is állást foglalt melynek tartalma
a szociális ellátással és igazgatással kapcsolatos: összhang problémáját vetette fel
….

A magyar Országgyűlés nemzetközi szerződések sorozatát hirdeti ki törvénnyel (dualista

gyakorlat). Több olyan szerződés is van, amely nem került kihirdetésére és mégis minden további
nélkül érvényesül.

Kötelező döntést hozó nemzetközi szervezetek: volt olyan, amelyet törvényben hirdettek ki vagy
határozatokra is volt példa. Biztonsági határozatok kormányrendeletek formájában kerültek be a
magyar jogrendbe. Az Európai Unió szankcióihoz kormányhatározattal csatlakoztunk, és ebben a
formájában jelentek meg a Magyar Közlönyben.

Több példa is van a nemzetközi jog és a belső jog szimbiózisára (apartheid bűncselekmények
törvényi tényállása például)

2004 őszén került az Országgyűlés elé a nemzetközi jog és a belső jog kérdését koncepciózusan
átgondoló alkotmánymódosító javaslat. A nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló
2005. évi L. törvény meghozatala régi adósságot törlesztettek. Visszatérőn és következetesen
kihirdetésről, kihirdető jogszabályról szól a törvény.
Ha a szerződés kötelező hatályának elismerésére az Országgyűlés adott felhatalmazást, azt
törvényben, egyéb esetekben kormányrendeletekben kell kihirdetni. Úgy tűnik tehát, hogy 2005-
ben a jogalkotó elkötelezte magát a dualizmus technikájának követése mellett.
 A NEMZETKÖZI SZERZŐDÉSEK JOGA

4. A nemzetközi jog forrási rendszere

Nem lehet felmutatni egy egyértelmű, mindenki vagy legalábbis minden állam által, egy egyedi,
közös aktusban elfogadott jogforrási katalógust. A nemzetközi jog történetéből kifolyólag afelől
nincs kétség, hogy a szerződések és a szokásjog szükségképpen a nemzetközi jog forrásai közé
tartoznak. Bizonytalanság van afelől, hogy ezen kívül van e még forrása a nemzetközi jognak.

Alaki és anyagi jogforrások megkülönböztetése

Anyagi
1 társadalmi erők
2 szükségletek
2 viszonyok, amelyekre épülve a jogilag releváns normák elfogadásra
kerültek
Alaki
1 maguk a konkrét normák és normacsoportok, amelyek alapján a
viszonyok megítélhetők, amelyekre alapozva a jogalkalmazó
meghozhatja a döntést.

Elsőként az 1907. évi hágai békekonferencián tettek kísérletet arra, hogy egyetemes érvénnyel
bíró jogforrásokat soroljanak fel.
Nemzetközi Zsákmánybíróság
1 ha a megoldandó jogi kérdést a zsákmányoló és a vitában részes hatalom (vagy
a vitában álló egyén állama) között hatályos egyezmény írja elő, a Bíróság az
említett egyezmény rendelkezéseinek megfelelően dönt.
2 Ha nincsenek ilyen rendelkezések, a Bíróság a nemzetközi jog szabályait
alkalmazza
3 Ha általánosan elismert elvek nincsenek, a Bíróság az igazságosság és a
méltányosság általános elvei alapján dönt.
Ám a Nemzetközi Zsákmánybíróság statútuma sohasem lépett hatályba.

1920-ban elfogadott Állandó Nemzetközi Bíróság statútumának 38. cikkelye szerint a Bíróság
alkalmazza
1 Azokat az általános vagy különös nemzetközi egyezményeket, amelyek a
vitában álló államok által kifejezetten elismert jogszabályokat állapítottak meg
2 A nemzetközi szokást, mint jog gyanánt elismert általános jogelveket
2 A művelt nemzetek által elismert általános jogelveket
3 Az 59. cikk fenntartásai mellett a bírói döntéseket és a különböző nemzetek
legkiválóbb tudósainak tanítását, mint a jogszabályok megállapításának
segédeszközeit.

Nemzetközi Bíróság 1945-ös statútumának 38. cikkelye: a Bíróság, amelynek az a feladata, hogy
az eléje terjesztett viszályokat a nemzetközi jog alapján döntse el, eljárásában alkalmazza.

1992-es stockholmi európai egyezmény a békéltetésről és a választott-bíráskodásról. Laikusan

utal arra, hogy az európai választottbíróság adta, hogy a nemzetközi jognak megfelelően döntse el
azokat a vitákat, amelyeket elébe terjesztenek.

A Nemzetközi Tengerjogi Bíróság az ENSZ tengerjogi egyezménye alapján alkalmazza a

tengerjogi egyezményt és a nemzetközi jognak az egyezménnyel nem összeegyeztethetetlen
egyéb szabályait.

1998. évi római diplomáciai konferencián elfogadott Nemzetközi Büntetőbíróság statútuma

hierarchikus sorrendet állít fel:
1 Elsősorban a jelen statútumot, a bűncselekmények elemeit és az eljárási és bizonyítási
szabályzatot
2 Másodsorban, amennyiben arra szükség van, az alkalmazandó szerződéseket és a
nemzetközi jog elveit és szabályait, ideértve a fegyveres összeütközések nemzetközi
jogában felállított elveket
3 Ezek híján, a világ a különböző jogrendszereit tükröző nemzeti törvények alapján a Bíróság
által kiemelt általános jogelveket.

Mivel azonban ezeknek a bíróságoknak a joghatósága nem a nemzetközi jog egészére tejed ki,
hanem csak bizonyos szférákra, így a nemzetközi jog elmélete továbbra is kitart a szerződések és
a szokásjog egyenrangúsága mellett.
5. A nemzetközi szerződések definíciója és tipológiája

Mi minősül nemzetközi szerződésnek?

Definíció – a nemzetközi jog alanyai közül a szerződéskötési képességgel bírók által kötött akár
írásbeli, akár szóbeli megállapodás, elnevezésétől függetlenül, amelynek célja, hogy nemzetközi
jellegű jogokat és kötelezettségeket keletkeztessen.

1969. évi bécsi egyezmény – a szerződések jogáról az államok között írásban kötött
szerződéseket szabályozza.
1986. évi bécsi egyezmény – az államok és nemzetközi szervezetek közötti, ill. a nemzetközi
szervezetek egymás közötti szerződéseinek jogával fedni le a szerződések másik tipikus területét.

Nem minősül nemzetközi szerződésnek az a kontraktuális megállapodás, ahol az egyik fél nem
nemzetközi jogi jogalany

Fontos kritérium, hogy a megállapodás nemzetközi jogi jog és kötelezettség keletkeztetésére

irányuljon! Az államok közötti nem jogi megállapodás minden hasonlóság dacára nem minősül
nemzetközi szerződésnek a nemzetközi jog értelmében.

Az elnevezés nem meghatározó jellegű, de mégis van jelentősége:

1 vannak olyan elnevezések, amelyek bizonyos típusú szerződéseknek vannak fenntartva;
2 vannak olyanok is, amelyek környezetüktől,
3 esetleg elfogadásuk történelmi korszakából
4 de főleg magának a dokumentumnak a tartalmától függően hol nemzetközi szerződésként,
hol nem szerződési természetű dokumentumként használtatnak.

SZERZŐDÉS ELNEVEZÉS: NATO, Varsói Szerződés, az európai integráció

alapítószerződései, illetve egyes módosító szerződései

EGYEZMÉNY: rendszerint a részletes, kodifikációs szerződések elnevezése, de esetenként

az emberi jogi vonatkozású szerződések is kapnak ilyen elnevezést: 1961. évi bécsi
egyezmény a diplomáciai kapcsolatokról; 1950. Emberi jogok európai egyezménye.

KERETEGYEZMÉNY: olyan szerződés, amely inkább csak bizonyos főbb vonalait kívánja
szabályozni egy adott kérdéskörnek, s a részletek szabályozásában nagy mozgásszabadságot
ad az államoknak.

MEGÁLLAPODÁS: rendszerint kisebb horderejű, ill. bizonyos kérdést nem túl hosszú időre
szabályozó szerződést kötnek

JEGYZŐKÖNYV: ha szerződési értelemben használják, gyakran egy már létező egyezmény

kiegészítését szolgálja.

EGYEZSÉGOKMÁNY: elvben magasztosabb tartalmú kötelezettségvállalást jelent: ezt a

megnevezést viselte a két világháború között a Nemzetek Szövetsége Egyezségokmánya.
 STATÚTUM: rendszerint nemzetközi szervezet, főleg nemzetközi bíróságok alapokmányát
jelenti.

KOMPROMISSZUM: nemzetközi szerződésként egy jogvitának bírói fórum elé viteléről

történt megállapodást jelent.

MODUS VIVENDI: egy vita végleges rendezéséig az igények fenntartásával kötött

megállapodás.

JEGYZÉKVÁLTÁS: ha szerződési értelemben használják olyan szerződéskötést jelent, ahol

az állami kötelezettségvállalás nem egy, hanem egymással azonos szövegű dokumentumok
egymásra tekintettel történt egyoldalú párhuzamos kibocsátása.

LEVÉLVÁLTÁS: hasonló tartalma van, ma már ritkábban használják.

EMLÉKIRAT: ma már ritkábban jelöl nemzetközi szerződéseket.

AVENANT: kikopott a használatból, amelyet magyarul hajóslevélnek is fordítottak.

KONKORDÁTUM: az Apostoli Szentszéknek egy állammal a katolikus egyház ottani jogi

státusáról és intézményeiről átfogó, mindenre kiterjedő döntését jelenti. A Szentszék azonban
egyéb elnevezésű nemzetközi szerződéseket is köthet.

Nyilatkozat gyakran az államok jogi kötelezettség nélküli, politikai tartalmú

akaratnyilatkozatára vonatkozik.

Jegyzőkönyv egyes diplomáciai aktusokról.

Az államok gazdasági kötelezettségeit meghirdető ENSZ közgyűlési határozat is charta

elnevezést kapott.

Záróakta – a szerződéskötési folyamatban a szerződés végelegesítésének egyik

instrumentális lehetősége.

Elnevezésüktől függetlenül a szerződések egymással egyenértékűek. A kétoldalú vagy kevés

számú résztvevővel kötött nemzetközi szerződés ugyanúgy kötelező, mint a regionális szerződés,
és az univerzális szerződés egyikénél sem magasabb értékű.

A nemzetközi szerződések között nincs hierarchia. A nemzetközi jog imperatív normái azonban
szükségképpen magasabb rendűek a közönséges nemzetközi szerződéseknél, és a nemzetközi
szervezetek alapokmányai rendszerint meg kell, hogy hirdessék saját maguk elsőbbségét a
tagállamok által kötött egyéb nemzetközi szerződések fellett.

Szerződések csoportosítása
1. ügyintéző – normaalkotó
2. normatív – konstitutív (nemzetközi szervezetek alapokmányai)
3. kétoldalú – többoldalú
 4. egyszerűsített formában kötött – ünnepélyes formában kötött
Szerződő felek jogalanyiságára tekintettel: államok, nemzetközi szervezetek, Szentszék, egyes
lovagrendek közötti szerződések különíthetők el.
6. A nemzetközi szerződések megkötése

A nemzetközi szerződés megkötése egyidős az állammal, egyes technikai szabályok már az

államiság előtti társadalmakban is megjelentek. A szerződéskötés technikai szabályait az 1969-es
és az 1986-es bécsi egyezmény tartalmazza.

A nemzetközi szerződés megkötésének gondolata alapvetően diplomáciai kérdés. Pozitív döntés

esetén a két vagy több állam úgy ítéli meg, hogy kívánatos szerződést kötniük.

Ki járjon el az állam nevében?

1 Az államfő mindig rendelkezett ilyen jogosítványokkal
2 Ugyanakkor, ahogy egyre közelebb kerülünk korunkhoz – az államfő érdemben nem vesz
részt, a meghatalmazottak által elkészített szöveget ellenőrzi és fogadja el.
3 1969. évi bécsi szerződés elfogadja a kormányfő és a külügyminiszter szerződéskötését
4 Joggyakorlat a bécsi egyezmény alapján elfogadja azokat, akik az államok gyakorlatából
„vagy egyéb körülményekből kitűnően” olyannak tekinthetők, mint akik ilyen
jogosítvánnyal rendelkeznek.
5 Harci körülmények között katonai parancsnok joga saját hatáskörében rövid tűzszünet
megkötése.
6 Diplomáciai missziók vezetője szintén jogosult eljárni – hatásköre kevesebb: nemzetközi
szerződéseket saját jogán nem írhat alá, da a szerződések szövegének kidolgozásában és
béglegesítésében jogosult eljárni.
7 1986. egyezmény a szervezetek eltérő gyakorlatát próbálta egyeztetni: a szervezet vezetője,
valamint magas rangú tisztviselője, akit a szervezet és a tagállamok gyakorlata ilyen
joggal rendelkezőnek ismer el.
8 Akinek a bécsi egyezmények nem ismernek el eljárási jogot, annak meghatalmazással kell
rendelkeznie.
o Tartalmaznia kell a folyamatban eljáró személyek nevét, és azt, hogy mire vannak
feljogosítva, milyen aláírásra vannak felhatalmazva. Az esetek többségében a
ratifikáció fenntartásával való aláírásra szól.
9 Notifikáció – szóbeli jegyzék: a diplomáciai misszió igazolja az eljáró személyt, és tanúsítja
jogosítványait, és csak később kerül sor a formális meghatalmazás bemutatására.

Tárgyalási szabályok
1 Érdemi, formális tárgyalásokat gyakran szakértői kontraktusok előzik meg.
2 Kétoldalú szerződések – csak két állam érdekeit kell egyeztetni – nincs szükség tárgyalási
szabályok előzetes rögzítésére.
3 Többoldalú szerződéseknél mindenképpen szükséges a tárgyalási szabályok előzetes
rögzítése, ez rendszerint az ügyrendben történik meg, amely azt tartalmazza, hogy magát
a szerződést hogyan, milyen többséggel kell majd elfogadni, továbbá: egyes cikkek
előzetes véglegesítés, tárgyalást segítő struktúrák, bizottságokat és albizottságokat hogyan
kell, milyen összetétellel létrehozni.
4 Megállapodnak a megfelelő szavazati arányokról.
5 Amennyiben a készítendő szerződés ezt megköveteli különböző bizottságok létrehozásában
is megállapodhatnak. (ezt az ügyrendnek rögzítenie kell)
6 Ha vannak bizottságok szükségképpen kell plenáris ülés. (ENSZ konferenciákon: általános
bizottság, szerkesztőbizottság, ügyrendi bizottság, mandátum-vizsgálóbizottság).
 7 Érdemes jegyzőkönyvet készíteni az egyes ülésszakok lefolyásáról, elfogadott
szövegrészletekről, részmegállapodásokról, előterjesztett javaslatokról, elfogadásukról
stb.
8 Meg kell állapodni a tárgyalás során használt nyelvekről.

Érvényesül a forma- és tartalomszabadság elve az irányadó, azokkal a megszorításokkal, illetve

kivételekkel.

Szerződés tartalma - felépítése

1 Bevezető rész – preambulum: részes felek felsorolása és a célokat is, amelyeket a
szerződéskötéssel elérni kívánnak.
2 Érdemi rész – törzs: tartalmazza azokat a jogokat és kötelezettségeket, amelyeket a felek a
szerződés megkötésével statuálni kívánnak.
o Kötelezettségek lehetnek
 Egységesek
 Azonosak
 Opcionálisan választhatók
Az érdemi rész is tartalmazhat célokat; értelmező rendelkezéseket, amelyek a
szerződésben használt egyes kifejezések magyarázatát adják.
 Záró rendelkezések – utal a fenntartások esetleges kizárására vagy korlátaira, ratifikálásra,
hatálybalépésre, időbeli hatályra. Ha nincs konkrét időpont, akkor határozatlan időre szól.
Utalhat felmondásra, megszűnésre, csatlakozókra.

Honnan tudjuk, hogy a szerződés elkészült?

Parafálás – technikailag a kidolgozott dokumentum összes lapjának kézjeggyel történő ellátása
bilaterális vagy nagyon kevés résztvevő esetében jó megoldás.
Záróokmány – nemzetközi diplomáciai konferenciák végén fogadják el, amelyet a
delegációvezetők aláírnak, rögzíti a tárgyalás tényét, eredményét.

Az aláírás intézménye kiemelkedő fontosságú. Joghatása: 1. önmagában megvalósítja az állami

kötelezettségvállalást, 2. odavezető útra lépést jelenti. Ritkán, de találkozhatunk az ad
referendum aláírással: nem teljes értékű, akkor válik azzá, ha a kormány részéről utólag
megerősítik (itt a megerősítés nem ratifikáció, hanem konfirmáció – esete, pl. ha a szerződés
előnyösnek tűnik, de az aláírás túllép felhatalmazásán).

Az aláírás azonban nem elegendő, ha a dokumentum ún. ünnepélyes formában kötött szerződés,
un. ratifikációköteles szerződés – tényleges megerősítés, vagy jóváhagyás kell. A ratifikációt
vagy az országgyűlés maga végzi, vagy az államfő, de csak parlament felhatalmazó határozata
alapján. Csak aláírt szerződés kerülhet ratifikációra (kivétel ILO-szerződés ratifikációja). A
ratifikáció és a jóváhagyás legfontosabb funkciója: ellenőrzésre kerül maga a szöveg, illetve az
indokoltsági viszonyok.
Ám vannak olyan szerződések is, amelyek érdemi hozadéka elenyészne a ratifikációs eljárás
elhúzódásával (pl. tűzszünet…).

Csatlakozás intézménye – egy már hatályos, többoldalú szerződésbe való belépés. Az 1969. évi
bécsi egyezmény úgy rendelkezett, hogy a csatlakozás nem szorul külön ratifikációra (az
államoknak itt lehetőségük van a szerződés tanulmányozására, alapos mérlegelés után hozzák
meg döntésüket).
Vannak azonban olyan szerződések is, amelyek nem tartalmaznak utalást a csatlakozásra, a
később jövők számára is az aláírást és a ratifikációt írják elő.
Utólagos csatlakozás – négy elméleti lehetőség:
1. zárt szerződés – nem kívánatosak újabb tagok
2. félig zárt – a részes államok hozzájárulásától függ, és ez különböző feltételekhez köthető
(meghívás, gazdasági, katonai előfeltételek)
3. félig nyitott – felvételi eljárás nincs, a csatlakozás bizonyos objektív kritériumoktól függ
(pl.: földrajzi helyzet), vagy egy bizonyos szerződésben részes bármely állam
csatlakozhat.
4. nyitott – nincs kritérium, bármely állam csatlakozhat. (ENSZ kodifikációs
egyezményeinek jelentős része)

Az aláírásból nem lehet vélelmezni a majdani ratifikációt. Az állam nem sérti meg a
nemzetközi jogot, ha nem ratifikál. Az eljárás során gyakorolt ellenőrzés eredménye lehet az,
hogy az állam azt gondolja nem előnyös számára a szerződés (SALT II. atomfegyver-korlátozási
szerződés). Bekövetkezhet olyan változás nemzetközi körülményekben, az állam gazdasági
helyzetében, amely nem teszi indokolttá a szerződést.
A ratifikációval áll be a nemzetközi kötelezettség! De bizonyos jogok és kötelezettségek már
korábban, az aláírással is beállhatnak. Amíg az állam nem jelenti ki, hogy nem válik a szerződés
részesévé, nem tehet olyat, ami meghiúsítaná a szerződés célját és tartalmát (1969. bécsi
egyezmény 18. c.)

Az államok megállapodhatnak arról, hogy a szerződés egy részét, vagy egészét már a szerződés
hatálybalépését megelőzően is alkalmazzák ( ideiglenes alkalmazás). Pl. Molotov-Ribbentrop
paktum, amely már az aláírással végrehajthatóvá vált. Célszerű akkor, ha az időmúlás nehezítené
a szerződés megvalósítását.

Nyilvánosságra hozatal Wilson elnök nyomán, mely lezárja a folyamatot.

Beiktatás – következménye: megismerhetőség, gyorsan meg lehet találni a hiteles nyelvű
változatát.
 Kétoldalú egyezmény: bármelyik állam megteheti
 Többoldalú – letéteményes állam végzi. (esetek többségében a tárgyalás helyszínét adó)
7. A fenntartások

A kormány dönt szerződés sorsáról ratifikációval, aláírással. Gyakran előfordul, hogy megfelelő a
szerződés, de egy-két pont elfogadhatatlan vagy nem igazán megfelelő. Ezt a dilemmát a
fenntartás intézményével orvosolja a nemzetközi jog.
Olyan bárhogyan fogalmazott és nevezett egyoldalú nyilatkozat, amellyel valamely
állam egy szerződés aláírása, megerősítése, elfogadása, jóváhagyása vagy ahhoz
történő csatlakozása során kifejezésre juttatja, hogy a szerződés bizonyos
rendelkezéseinek jogi hatályát a reá való alkalmazásában kizárni vagy módosítani
óhajtja. (bécsi egyezmény 2. c)

 Fenntartás csak többoldalú szerződéshez kapcsolódhat (kétoldalú szerződés – felek

abszolút akarategysége a követelmény)
 Nem lehet tenni fenntartást, azt kizáró nemzetközi szerződéshez
 Nem tehető olyan cikkhez sem, amelyet kifejezetten érinthetetlennek nyilvánítottak
 Egyéb formai és tartalmi korlátok (Emberi jog európai egyezménye)
 Akkor sem tehető, ha az összeegyeztethetetlen a szerződés tárgyával és céljával.

1. egy szerződés által kifejezetten engedményezett fenntartás nem szorul a többi

szerződő állam utólagos elfogadására, amennyiben a szerződés másként nem
rendelkezik.
2. amennyiben a tárgyaló államok korlátozott számából s a szerződés tárgyából és
céljából az tűnik ki, hogy a szerződés valamilyen részes fél közötti teljes körű
alkalmazása minden egyes részes fél számára lényeges előfeltétele a szerződés reá
nézve kötelező hatálya elismerésének, a fenntartásához az szükséges, hogy azt
valamennyi részes fél elfogadja.
3. ha a szerződés egy nemzetközi szervezet alapítóokmánya, és amennyiben a szerződés
másképpen nem rendelkezik, a fenntartás ezen szervezet illetékes szervének
elfogadására szorul.

Külön rendelkezés hiányában is előfordulhat, hogy a fenntartás érvényessége a részes államok

hozzájárulását feltételezi.

Fenntartásokkal szemben emelt kifogások relatív hatálya

1 a fenntartás elfogadása valamely más szerződő állam részéről a fenntartást a
fenntartást tevő államot ezen másik állammal való kapcsolatában a szerződésben
részes féllé teszi, amint e szerződés ezen államok tekintetében hatályba lép,
2 a fenntartással szemben valamely szerződő állam által emelt kifogás nem akadályozza
meg a szerződés hatályba lépését a kifogást tevő és a fenntartást tevő állam között,
kivéve, ha a kifogást tevő állam ezzel ellentétes szándékát határozottan kifejezésre
juttatta
3 az olyan aktus, amellyel valamely álla, elismeri azt, hogy a szerződés reá nézve
kötelező hatállyal bír, és amely fenntartást tartalmaz, akkor hatályos, mihelyt a többi
szerződő állam közül legalább egy elfogadta a fenntartást.

Rendkívül fontos, hogy az állam egyértelműen fogalmazza meg a kifogásban, hogy ilyen
körülmények között nem tudja részes félnek tekinteni a fenntartást tevő államot. Ha ilyen
nyilatkozatot nem tesz, akkor kifogásából arra kell következtetni, hogy a szerződés hatályosul
kettőjük között, de a fenntartással érintett részek a fenntartás mértékéig nem alkalmazhatók a
kifogást tevő állammal szemben. Így viszont a kifogást tevő állam majdnem ugyanabba a
helyzetbe kerül, mintha elfogadta volna a fenntartást.
Qui tacet, consentire videtur elv szellemében, ha a fenntartás közlésétől számított 12 hónapon
belül nem tesz kifogást, akkor részéről a fenntartás elfogadottnak tekinthető.

A fenntartások esetében a kölcsönösség elve az irányadó: ha a fenntartást tevő magára nézve

kizárja valamely cikk érvényességét, ő maga sem követelheti azt meg más államoktól, még akkor
sem, ha azok nem tettek ilyen fenntartást. Valamely állam fenntartása a többi állam egymás
közötti viszonylatában nem érinti a szerződéses kötelezettségeket.

Bizonyos szerződéses rendszerekben az államok hallgatása dacára sem biztos, hogy a fenntartás
érvényesülhet: az Emberi Jogok Európai Bírósága egy előtte lévő konkrét ügyben nem létezőnek
tekinti az Emberi jogok európai egyezményének követelményeit nem teljesítő fenntartásokat,
függetlenül attól, hogy esetleg nem is érkezett kifogás velük szemben.

A fenntartások megtételét érintő esetleges korlátok miatt az államok gyakran az értelmező

nyilatkozat intézményéhez fordulnak:
1 tettek már ilyet kétoldalú egyezményhez
2 ha tiltottak voltak a fenntartások
3 ha a szerződő állam az adott egyezményi cikknek meghatározott értelmet kíván
tulajdonítani.
De sohasem az elnevezés, hanem a tartalom alapján kell megítélni az okmányt: ha az értelmező
nyilatkozat valójában fenntartást takar, akkor a fenntartásra vonatkozó szabályok alapján kell
eljárni.

Sem a fenntartások, sem a kifogások nem örökérvényűek: azokat a felek szabadon

visszavonhatják. Pl.: Magyarország, Lengyelország, Csehország visszavonta „szovjet típusú”
fenntartásainak jelentős részét, mindenekelőtt azokat, amelyek a Nemzetközi Bíróság
joghatóságának korlátozására irányultak.
8. A nemzetközi szerződések és az érvénytelenség

Ahhoz, hogy a szerződés kifejtse joghatásait az is kell, hogy megfeleljen az érvényesség

követelményeinek.

Francia eredetű relatív érvénytelenség – abszolút érvénytelenség

Bécsi egyezmények szerinti érvénytelenségi okok:

Relatív érvénytelenség
1 belső jogba ütköző szerződés
2 amelyet tévedésben,
3 tévedésbe ejtéssel vagy
4 megvesztegetéssel kötöttek
Abszolút érvénytelenségi ok
1 erőszak
2 azzal való fenyegetés szerződéskötéskor
3 nemzetközi jog ún. feltétlen alkalmazást igénylő normáiba ütközés

Akarati hibák – tévedés, megtévesztés, megvesztegetés, erőszak.

Formahibák – nemi bizonytalansággal a belső jogba ütközés.
Tartalmi hibák – jus cogensbe ütközés.

BELSŐ JOGBA ÜTKÖZÉS – a szerződéskötési hatáskörökre vonatkozó belső jogi szabályok

megsértésével kötött szerződések érvénytelenítésére ad jogcímet, ha az ütközés szemmel látható
és alapvető fontosságú belső jogi szabályt érintett. Gyakorlatban az alkotmány szabályaiba
ütközés. Nincs esély ezen a jogcímen való érvényesítésre, ha ratifikációköteles szerződésről van
szó. Az államok igyekeznek, hogy jól felkészült, államuk jogrendszerét a lehető legpontosabban
ismerő diplomatákat, szakértőket delegáljanak.

Az eljáró képviselő meghatalmazásának túllépésére abba az esetbe lehet érvénytelenség címén

hivatkozni, ha meghatalmazásának korlátozottságát a kötelezettségvállalás kifejezése előtt a
tárgyaló államokkal közölték (csak a tárgyalásra van felhatalmazva).

A hatáskör hiányában létrejött megállapodás nem létezik, érvénytelenítésre sincs szükség.

TÉVEDÉS – ha olyan tényre vagy helyzetre vonatkozik, amelyet az adott állam a szerződés
megkötésekor létezőnek tekintett, és amely lényeges alapul szolgált ahhoz, hogy a szerződést
magára nézve kötelező hatályúnak ismerje el. Nem lehet azonban erre hivatkozni, ha az állam
magatartásával hozzájárult a tévedéshez, vagy a körülmények olyanok voltak, hogy a lehetséges
tévedést az adott államnak észlelnie kellett volna.

MEGTÉVESZTÉS – a ratifikáció esetében a tévesztés (tévedésbe ejtés vagy tartás) nehezen

érvényesíthető, hiszen az egész kormányapparátust, képviselőházat, köztársasági elnököt nyilván
nem lehet megtéveszteni.

MEGVESZTEGETÉS – akkor érvénytelenségi ok, ha az állam eljáró képviselőjét ezzel veszik

rá a szerződés megkötésére. Az állam számára előnyöket, kedvezményeket adni is lehet. Az állam
képviselője azonban az állam tudta nélkül nem fogadhat el semmilyen előnyt (megvesztegetést).

ÁLLAM KÉPVISELŐJE ELLEN ALKALMAZOTT ERŐSZAK – azért érvénytelenségi ok,

mert akárcsak a tévedés, megtévesztés, megvesztegetés esetében, ilyenkor nem a valódi állami
akarat jut kifejezésre.

ÁLLAM ELLENI ERŐSZAK ÉS FENYEGETÉS – már a XX. század terméke, összefügg az

államok háborúindítási jogának fokozatos csökkenésével, majd megszűnésével. Korábban bevett
eszköz volt az erőszak, a nyomásgyakorlás a szerződéskötés során.
1969. évi bécsi konferencián a fejlődő országok szerették volna elérni, hogy érvénytelenségi ok
vonatkozzon a gazdasági erőfölénnyel való visszaélésre, a kereskedelmi embargóra, és egyéb
gazdasági szankciókra is. Ezt azonban elutasította a bécsi konferencia.
A nemzetközi jog is alapvetően a visszaható hatály elutasítására épül: így a történelem során a
kényszerrel épülő birodalmak csak morálisan ítélhetőek el.

IMPERATÍV SZABÁLYOKBA ÜTKÖZÉS – abszolút érvénytelenségi ok. A szerződés

semmis, ha megkötésének időpontjában az általános nemzetközi jog valamely feltétlen
alkalmazást igénylő szabályaiba ütközik. Az általános nemzetközi jog feltétlen alkalmazást
igénylő szabálya – olyan normát jelent, amelyet az államok nemzetközi közössége, mint egész,
olyanként fogadott el és ismert el, mint amelytől nem lehet eltérni, és amelyet csak a nemzetközi
jog ugyanilyen jellegű későbbi szabályával lehet megváltoztatni.

Melyek az érvénytelenítési eljárás szabályai?

Az abszolút és a relatív érvénytelenség megkülönböztetése hasonlít ugyan, de nem esik egybe a
semmisség és megtámadhatóság kategóriáival.
A nemzetközi jogban az abszolút érvénytelenség esetében sincs lépéskényszer. A belső jogi
hatásköri szabályok megsértésére, tévedésre, megtévesztésre, megvesztegetésre csak az
akarathibával érintett fél hivatkozhat; míg kényszerre, jus cogensbe ütközésre bármelyik fél
részes fél.
Relatív érvénytelenség esetében, ha az érvénytelenítési eljárást kezdeményező fél jegyzékének
átvételétől számított három hónapon belül nem érkezik egyik fél részéről sem ellenvetés, akkor
a kezdeményező állam megteheti a szükségesnek tartott lépéseket, azaz bejelenti az
érvénytelenséget. Ha azonban ellenvetés történik, közöttük olyan nemzetközi jogi vita keletkezik,
amely ha 12 hónapon belül nem rendeződik, úgy egyeztetőbizottság eljárásával kell
befejeződnie.

Az érvénytelenség az egész szerződést érinti, ám kivételesen van mód a részleges

érvénytelenítésre, amely azonban csak a tévedés, megtévesztés, megvesztegetés esetében
alkalmazható. Amennyiben a szerződés rendelkezései elválaszthatóak a szerződés többi részétől,
s ezek elfogadása nem volt alapvető tényező a szerződés egészének elfogadásában, és ha a
fennmaradó rész teljesítése nem lenne nyilvánvalóan igazságtalan, akkor csak az akarathibával
érintett rész érvénytelenítendő, a többi pedig hatályban marad.
Az abszolút érvénytelenség eseteiben kizárt a részleges érvénytelenség!

Érvénytelenítés esetében a jóhiszeműen eszközölt teljesítéseket a részes államok tartoznak

egymással elszámolni: ez azonban megtévesztés, megvesztegetés, vagy kényszert alkalmazó fél
javára nem alkalmazható.
9. A nemzetközi szerződés értelmezése

A szerződés alkalmazásához elengedhetetlen, hogy világos legyen annak tartalma. Ez a

szerződések értelmezésének eljárása révén valósul meg.
In claris non fit interpretation elv – ami nyilvánvalóan világos, azt nem kell külön is értelmezni.
Ezzel szemben gyakran hivatkoznak az Állandó Nemzetközi Bíróság egyik ügyére, ahol a
látszólagos egyértelműség dacára is értelmezni kellett: ki a nő, mi a munka, mi minősül
éjszakának.

A nemzetközi szerződéseket ritkán sikerül egyértelműen megfogalmazni. Oka: eltérő nyelvek,

elfogadhatóság érdekében alakított homályos, túlságosan általános megfogalmazás.

Értelmezés szabályrendszere:
1. értelmezés gyakorlására jogosultak meghatározása: Eius est interpretari, cuius est
condere – elsőként azok, akik megalkották – autentikus értelmezés. A szerződéskötő
államok eleve beiktathatnak értelmező rendelkezéseket, vagy a szerződés elkészültével
párhuzamosan, a végrehajtás során is értelmezhetik azt.
2. időközben a szerződés résztvevőinek köre kiszélesedett – itt a különböző értelmezési
technikák, főleg a gyakorlati értelmezés hozhat megoldást. Ha egy állam egyedül
értelmezi az adott szerződést, miközben egy adott polgári jogi, adóügyi vagy büntetőjogi
vita eldöntésében szerepet játszik valamely nemzetközi szerződés, az csak őt kötelezi, a
többi államot nem.

Nemzetközi szervezetek
 Maguk is értelmezhetnek szerződést, mindenekelőtt saját alapokmányukat,
 Valamint az általuk megkötött nemzetközi szerződéseket.
 Rábízhatják az adott nemzetközi szerződést egy nemzetközi bíróságra is – csak
két állam konkrét vitájában kap felhatalmazást

Tudományos értelmezések – a szakirodalom által végzett feltárásnak nincs kötelező jellege.

Egyetemi oktatás, minisztériumok számára készített szakértői álláspontok. De azért van
tükröződése az állami gyakorlatban.

Mi az értelmezés célja?
 Alapvetően a felek szerződéskötés-kori akaratának feltárást kell elvégezni.
 Állandó Nemzetközi Bíróság szerint: „ értelemnek” és „kihatásnak” pontos
megjelölését kell érteni, amelyet a bíróság kérdéses ítéletnek tulajdonít. Tisztázza
értelmét és kihatását mindannak, amit az ítéletben kötelező erővel eldöntöttek.
 A felek evolutív értelmezésre jogosítják az eljáró nemzetközi bíróságot. Pl.:
Emberi Jogok Európai Bírósága. A szerződés a társadalom fejlődésével
egybeesően értelmezendő.

Értelmezés eszközei
 Nyelvtani értelmezés – elsőként kerül rá sor. A szerződés szavait,
kifejezéseit a maguk szokásos értelmében kell használni, hacsak nem
állapítható meg, hogy a felek meghatározott értelmet kívánnak neki
 tulajdonítani.
 Történeti értelmezés – előkészítő anyagokhoz fordulás (jegyzőkönyvek,
előkészítő anyagok)
 Logikai értelmezés – a szerződési szövegen belül a logikai kapcsolatokat
kell tisztázni egy problematikánál. A szerződés belső struktúrája,
kiegészítő okmányai, ottani magyarázatok, keresztutalások – logikai
értelmezés gyakorlásához nyújt segítséget.
 Rendszertani értelmezés – során az adott nemzetközi szerződést a
nemzetközi jog egész rendszerébe, a többi irányadó szerződés, a szokásjog
és a többi jogforrás összefüggéseibe helyezzük.
 Gyakorlati értelmezés – az adott szerződés eddigi végrehajtását vesszük
figyelembe.
 Teleologikus értelmezés – „teleosz”: görögül célt jelent. Itt a szerződési
célhoz kötődő értelmezésről van szó. Voltaképpen a szerződési
kötelezettségeket hordozó érdemi rész és a preambulum egymásra
vonatkoztatását jelenti. Vitás, mert a preambulumi célok néhol túlságosan
általánosan vannak megfogalmazva.

Az értelmezés célja a felek szerződéskötési akaratának feltárása.

Értelmezés eredménye háromféle lehet:

1. megállapító – ha arra a következtetésre jutunk a történeti, logikai, gyakorlati és
esetlegesen a teleologikus értelmezéssel, hogy a szerződés értelme tulajdonképpen az,
amit már nyelvtani értelmezéssel már megkaptunk, de amiben nem voltunk biztosak, ám
mégis igazolódott.
2. megszorító – ha kiderül, hogy a felek eredeti szerződéskötési szándéka voltaképpen jóval
kevesebbre irányult, mint amit a nyelvtani értelmezés sugallt.
3. kiterjesztő – ha kiderült, hogy a felek szerződéskötési akarata szélesebb kört fogott át,
mint amit a nyelvtani értelmezés tükröz.

Segédelvek
 amennyiben az értelmezés két eltérő tartalmat eredményez, amelyek közül az
egyik szűkebb, a másik szélesebb körben vonja meg az állami kötelezettségeket,
akkor az állami szuverenitás jellemzői miatt vélelmeznünk kell, hogy az állami
kötelezettségvállalás szűkebb körre irányult.
 Amennyiben két, ellentmondó értelmezési eredményt kapunk, amelyek közül az
egyik a szerződést alkalmazhatatlannak, hatálytalannak tekinti, míg a másik
alkalmazhatónak és hatályosnak, akkor az utóbbit kell választanunk, hiszen
vélelmezhető, hogy a felek szándéka hatályosuló szerződés létrehozására
irányult.
 Ez a szerződések hatályosulásának elve (effet utile vagy út rs magis
valeat, quam pereat)
10. A nemzetközi szerződések hatálya

Tárgyi, alanyi, területi és időbeli hatályt különböztetünk meg.

Tárgyi hatály – szerződés által szabályozott tárgykörök.

Alanyi hatály – azokat az államokat, nemzetközi szervezeteket értjük, amelyeket a nemzetközi

szerződés annak részeseiként jogosít és kötelez. A szerződés részes államai
értelemszerűen a szerződés alanyi hatálya alá tartoznak.

Vannak olyan államok is, amelyek a szerződések relatív hatályának elve alóli valamelyik kivétel
miatt szintén jogosítottak vagy kötelezettek, akikre a hatály kihat
Kivételek:
 Ha az állam önként beleegyezett abba, hogy végrehajt olyan
nemzetközi szerződést, amelyben ő nem részes
 Másik javára szolgáló igény
 Érintkező vagy kollateriális megállapodások
 Legnagyobb kedvezmény elve alapján kialakított
kapcsolatrendszerek
 Az ún. objektív helyzetet létesítő megállapodások
 A jus cogens tartalmú normák, mindenekelőtt a különböző
emberiségellenes bűncselekményeket rögzítő egyezmények
 Amennyiben nem történik bennük „progresszív továbbfejlesztés”,
akkor végső soron a tiszta szokásjogi kodifikációs egyezmények

Állam szabad akaratából úgy dönt önmagára nézve kötelezőnek fogadja el – egyoldalú
kötelezettségvállalás, ami jogforrási értékű.

Ígérvény - Nincs akadálya annak sem, hogy az államok olyan nemzetközi szerződést kössenek,
amely a kívülálló számára biztosít bizonyos jogokat. Az azt tevőt jogilag kötelezi, jogi terhet
nem ró a kívülállóra, vélelmezett, hogy azt ő elfogadja.

Az érintkező vagy kollateriális megállapodások egymásra tekintettel kötött megállapodások,

ahol mintegy láncreakciószerűen állnak be az államok kötelezettsége (I. világháború során egyik
állam hadba lépése a másik államot is beléptette kétoldalú, védelmi együttműködési egyezmény
révén).

Legnagyobb kedvezmény elvét rögzítő szerződések – jelentősége csökkent, de korábban

gyakran kötöttek az államok olyan kétoldalú egyezményeket, amelyekben megállapodtak egymás
között valamilyen alacsony vámtarifában, de kikötötték, hogy ha valamelyikük egy harmadik
államnak ennél kedvezőbb elbánást biztosít, az, illetve az annak megfelelő vámtarifa a
szerződésük módosítása nélkül is automatikusan hatályba lép kettőjük között.

Objektív helyzetet létesítő megállapodások olyan szerződések, amelyek oly módon rendezik át
a koordinátákat, hogy a szerződésben nem részes államok sem tudnak eltekinteni a megváltozott
helyzettől. Ha egy állam határait egy békeszerződés megváltoztatta, nem volt jelentősége annak,
hogy valamely állam azon kívül maradt.
Ha az államok közössége, mint egész megállapodik abban, hogy egy norma kógens jellegű ,
akkor egy később függetlenné váló állam, ezt kénytelen elfogadni. Formálisan nem részese az
egyezménynek, de érdemi tartalma kihat rá.
Területi hatály – az a földrajzi hely, amelyen az adott nemzetközi szerződés érvényesül. Ez
többnyire egybeesik a részes államok területével, de lehet annál nagyobb vagy kisebb is.
 Humanitárius nemzetközi jog – a hadviselés nemzetközi jogát rendezi, előfordul,
hogy a hadműveletek csak az egyik állam területét érintik.
 Előfordul, hogy olyan szerződést kötnek, amelyek csak egy részre vonatkoznak (pl.
terület demilitarizálása) esetleg csak az állam egy részén bír érdemi jelentőséggel
 Területi klauzula – az állam egy területet a szerződés hatálya alól kizárjon, vagy
éppen bevigyen a szerződés hatálya alá.

Időbeli hatály
1 Elsődlegesen a visszaható hatályú jogalkotás kizárása, amely érvényesül
2 Nullum crimen sine lege
3 Nulla poena sine lege
4 Nincs akadálya, hogy az államok megállapodjanak abban, hogy a szerződés
egésze, vagy bizonyos elemei a múltra nézve is tartalmazzanak rendelkezéseket,
kötelezettségeket. Pl.: békeszerződésekben.
5 Nem sérti a tilalmat, ha szokásjogilag már régóta kötelező szabály kerül
kodifikálásra.

11. A szerződések végrehajtásának biztosítékai

1 Pacta sunt servanda – a szerződések azért vannak, hogy végrehajtassanak.
2 Külön biztosítékokat is bevezettek: benne foglaltak e vagy szerződési szövegen kívüli
biztosíték
3 Korábban: dinasztikus házasságok; fejedelmi ivadékok túszul adása; egy vagy több
város zálogba adása, ideiglenes katonai megszállás (Rhur-vidék)
4 periodikus értékelő konferenciák – a szerződés teljesítése útjában álló akadályok
feltérképezése és kiküszöbölése
5 különböző kontrollmechanizmusok – vegyesbizottságok, szakértői bizottságok,
nemzetközi bíróságok.
6 Egy vagy több állam is vállalkozhat egy szerződés végrehajtásának biztosítására
7 Nemzetközi szervezetben képzelhető el, hogy különböző szankciókat irányoznak elő.
8 Számos politikai, gazdasági, pénzügyi biztosíték

A szerződések végrehajtása és a normakonfliktus

Normakonfliktus – mikor két egyaránt érvényes norma, és egyformán kötelező norma
egymással ütköző tartalmat hordoz.

Tisztázásakor első feladat, valóban fennáll-e a konfliktus. Matter-doktrína: vélelmezhető,

hogy az állam szerződéskötési szándéka a normakonfliktus kikerülésére irányult és megtett
mindent annak érdekében, hogy kötelezettségei egymással harmonizáljanak. Azt kell tehát
keresni, hogy az ütközés nem oldható-e fel úgy, hogy egymásra tekintettel, egymással
harmonizáló olyan értelmezést ad a jogalkalmazó, a két normának, hogy végső soron
 kiderüljön valójában nincs is szó ütközésről.

Ha ez sem segít, akkor jogi megoldást kell alkalmazni:

1 Pacta sunt servanda
2 Lex specialis derogat legi generali
3 Lex posteriori derogat legi anteriori
Normakonfliktus több szerződés között áll fenn – akkor elsőként azt kell megvizsgálnunk,
mely államok minősülnek részes félnek.
1 Amennyiben az időben korábbi és későbbi szerződésben nem ugyanaz a részes felek köre,
akkor azon felekre nézve, amelyek csak a korábbi szerződés részesének, ennek a
szerződésnek a pacta sunt servanda szabálya irányadó.
2 Ha későbbi szerződés jus cogens jellegű, akkor mégis a lex posteriori derogat legi
anteriori fog érvényesülni. Azon felek között, akik az időben későbbi szerződésben
részesek, magától értetődő szintén ez érvényesül.
3 Nem érvényesül a fenti megoldás, abban az esetben, ha valamelyik szerződés különösnek
minősül a másikhoz képest: amennyiben az illető állam részese a különös egyezménynek,
akkor a lex specialis derogat legi generali elvet alkalmazzuk.

Ha a normakonfliktus szokásjogi norma és szerződés között áll fenn – mindhárom elv

egyaránt a szerződés javára mutat. Kivétel a jus cogen esete.
1 Abban a ritka esetben, amikor a szokásjog tekinthető időben későbbinek, és nem
tekinthetjük a szerződési normát hozzá képes különösnek a lex posteriori elv
érvényesül.
2 Abban az esetben, ha a szerződés a szokásjogihoz képest különös, úgy itt is a lex
specialis és a pacta sunt servanda érvényesül.

Civilizált nemzetek által elismert általános jogelvek – nem valószínű; vagy értelmetlen
nemzetközi szerződést eredményezne, vagy a szokásjog jus cogensbe ütközését idézné fel.

Ha a normakonfliktus szerződés és állami egyoldalú nemzetközi jogi aktus között áll fenn – a
pacta sunt servanda érvényesül.

Ha a szerződési norma nemzetközi határozatával ütközik – meg kell állapítani milyen típusú
határozatról van szó (ajánlási vagy nemzetközi kötelezettséget hordozó). Ha ajánlási – nem
beszélhetünk normakonfliktusról; ha kötelezettséget tartalmaz – pacta sunt servenda elvet kell
alkalmazni.
1 Amennyiben az állam nem részese a szerződésnek, de tagja a szervezetnek – lex
specialis elv érvényesítése
2 Amennyiben az állam részese az szerződésnek, de nem tagállam – akkor a pacta sunt
servanda az irányadó.
3 Amennyiben részes állam egyben tagállam – (az alapokmány kimondja a maga
elsőbbségét, de ez nem azt jelenti, hogy ez a kötelező határozatokra automatikusan
érvényesíthető lenne.
….

Belső jogi normával is fennállhat a normakonfliktus – itt szükségképpen csak a pacta sunt
servanda lehet az egyedüli megoldás. Erre azonban rányomja a bélyegét, hogy az adott állam
monista vagy dualista berendezkedést követ-e, illetve, hogy az adott norma telesíti-e a közvetlen
alkalmazhatóság kritériumait.
 Monista állam – a közvetlenül alkalmazható norma esetében a nemzetközi szerződés
automatikusan megelőzi a vele ellentétes tartalmú belső jogi normát. Ha a norma nem
közvetlenül alkalmazható, illetve – általában a dualista államok esetében – ez az
automatizmus hiányzik, a belső jogi, alkotmányjogi-igazságszolgáltatási
részletszabályoknak kell garantálniuk, hogy ne érvényesülhessen belső jog a nemzetközi
jog sérelmére.
12. A szerződések módosítása, kiegészítése, felfüggesztése

A szerződések sohasem tökéletesek. Az államok a végrehajtás során rádöbbenhetnek arra, hogy

szövegezési pontatlanságok nehezítik a munkájukat, vagy alkalmazhatatlan, vagy utóbb terhesnek
tűnő kötelezettséget vállaltak. Ugyanakkor lehetőség van a vállalt kötelezettségek
továbbfejlesztésére.

A szerződések módosítása, kiegészítése

Amennyiben a nemzetközi szerződés tartalmaz ilyen szabályt, úgy azt kell követni.
Kétoldalú szerződéseknél ez egyszerűbb:
 Az egyik fél a másikat meg tudja győzni a maga igazáról, és módosítják a
szerződést
 Ez esetben megállapodnak arról, hogy a módosítás mikor lépjen hatályba
 Megállapodhatnak a szerződés módosításáról vagy arról, hogy csupán egy
kiegészítő jegyzőkönyvet készítenek. A végeredmény ugyanaz lesz.

Többoldalú szerződések (több technikai nehézség)

 Eleve célszerű beépíteni az idevágó rendelkezéseket
 Elképzelhető a teljes egyhangúság, de gyakoribb a minősített többség valamelyik
fajtája.
 Amikor a módosítás igénye felmerül mindenekelőtt azt érdemes tisztázni, hogy a
módosítás kidolgozása, elfogadása, hatálybalépése hogyan történjen.

A szerződés azonban előirányozhat felülvizsgálati értekezletet és rögzíthet annak tekintetében

speciális szabályokat. Az ENSZ alapokmánya a saját módosítása tekintetében azt tartalmazza,
hogy az elfogadott módosítások akkor lépnek hatályba, ha a tagállamok kétharmada s közöttük a
Biztonsági Tanács összes állandó tagja azokat megerősítette.

Többségi akarat egyeztetése:

Az 1969.évi bécsi egyezmény nem zárja ki a párhuzamos érvényesülést: a módosított
szerződést, az azt elfogadók a módosítás értelmében alkalmazzák, míg a nem módosítók egymás
között, valamint a módosítókkal eredeti értelemben alkalmazzák. (bécsi egyezmény 40. cikke)

Lehetőség van arra, – ha a szerződés nem tiltja, és nem érinti a többi részes felet – hogy bizonyos
részes felek csak önmaguk vonatkozásában módosítsák szerződési kötelezettségeiket. (bécsi
egyezmény 41. cikke)

Azt az államok, amely a módosítás után vált a szerződés részesévé a módosítás szerinti
értelemben kell részesnek tekinteni, ha nem nyilatkozott ezzel ellentétesen.

A kétsebességes mechanizmusok bár jogilag lehetségesek, praktikus szempontból nem

kívánatosak.

A módosításnál nehézségei miatt, így kedveltebb a kiegészítő jegyzőkönyvek intézménye.

Érvényesülésük: a szerződés, melyhez kapcsolódnak önálló életet él.
A szerződések felfüggesztése
A nemzetközi szerződések végrehajtása során felmerülhet, hogy időközben olyan változások
következtek be, amelyek miatt a pacta sunt servanda elv dacára időlegesen célszerű lehet a
szerződési kötelezettségek végrehajtásának megkövetelésétől való eltekintés.

Mivel azonban a szerződés jó, csak a körülmények rosszak – nem kívánják véglegesen
megszüntetni, csak időlegesen kívánnak a kötelezettségektől eltekinteni, megvárva, míg az
akadály elhárul.

1 Amennyiben a szerződés konkrét rendelkezéseket tartalmaz a felfüggesztéséről,

úgy azokat kell alkalmazni.
 Explicit rendelkezés híján sincs akadálya a felfüggesztésnek.
 Kétoldalú szerződés esetén bármelyik fél kezdeményezheti, a másik vétójoga
mellett
 Többoldalú szerződésnél – konszenzus segíthet; ha eltérő az államok akarata:
néhány részes fél egymás között felfüggesztheti a szerződés végrehajtását, ha erre
a szerződés egyértelműen módot ad vagy nem tiltja, és nem érinti a többi részes
jogait és kötelezettségeit, és nem összeegyeztethetetlen a szerződés céljával.
 Mindezek figyelembevételével egy időben későbbi szerződés is vezethet egy
korábbi szerződés felfüggesztéséhez.
A szerződések megszűnése

Nem örökéletűek a szerződések a nemzetközi jogban sem. Ennek ellenére számos szerződést
kötnek így.

A realitásoknak megfelelően az 1969. évi bécsi egyezmény részletesen foglalkozik a megszűnés

okaival.

Csoportosításuk többféleképpen lehetséges:

1 Szerződésbe foglalt – és azon kívüli okok
2 Felek szerződéskötési akaratára visszavezethető – és attól független okok
3 A felekkel összefüggő – felek akaratán kívüli okok
4 Vannak egyértelműen, mechanikusan érvényesülő okok – vannak, amelyek a felek
egyetértését feltételezik.

Megszűnés esetei
1. határozott időre kötött szerződések – időtartam lejártával megszűnik a
szerződés
2. szerződésbe foglalt bontó feltétel
3. a szerződés utal egy minimális részesi számra – ha a részesek száma ez alá
csökken, megszűnik a szerződés
4. szerződés szövegszerűen utal a felmondásra – kétoldalú egyezmény esetében
maga a szerződés szűnik meg; többoldalú szerződés esetén: az illető állam részesi
mivoltát szünteti meg
5. ha a szerződési kötelem egyszeri teljesítéssel megvalósulhat, úgy a szerződés
teljesítéssel megszűnik
6. a részes felek konszenzus alapján megszüntetik a szerződést
7. a felek által utóbb kötött nemzetközi szerződés szünteti meg
8. megszünteti háború is a hadviselő felek között (kétoldalú szerződést)
9. kötelmek súlyos, durva megsértése
10. lehetetlenülés: ténybelileg (kikötési jogot biztosít olyan szigetre, amely azóta
elsüllyedt) vagy jogilag (trónutódlási szerződés, ha utóbb kikiáltják a
köztársaságot)
11. államutódlás (1978. évi bécsi egyezmény) bizonyos esetei: ha például a kétoldalú
szerződés annyira bizalmi jellegű, hogy államutódlással sem telepíthető át egy ún.
utódállamra.
12. körülmények alapvető megváltozása (clausula rebis sic stantibus) – a felek
egyikének a létét vagy életfontosságú fejlődését veszélyezteti, radikálisan
átalakítaná a kötelezettségek horderejét
13. a szerződési kötelemmel ellentétes tartalmú jus cogens utólagos kialakulása
szükségképpen meg kell, hogy szüntesse.
14. szerződési kötelemmel ellentétes tartalmú szokásjog kialakulása (mint a
normakonfliktusnál)
 A NEM SZERZŐDÉSES JOGFORRÁSOK ÉS AZ ÉRTELMEZÉS SEGÉDESZKÖZEI

A NEM SZERZŐDÉSES JOGFORRÁSOK

13. A szokásjog

A Nemzetközi Bíróság statútumának 38. cikke: a nemzetközi szokást, mint a jog gyanánt elismert
általános gyakorlat bizonyítékát, egyenértékűvé nyilvánítva azt a szerződésekkel.

A doktrína hagyományosan két konstitutív elem fennállásához köti a szokásjogot: az egybevágó,

tartós gyakorlat (azaz egy objektív elem) és az ahhoz kapcsolódó meggyőződés (egy szubjektív
elem) arról, hogy a gyakorlat folytatása egyszersmind a jogi kötelezettség teljesítését jelenti.

A szokásjog az emberiség örökségének tekinthető. Egymástól távoli jogrendszerek, államok,

birodalmak meglehetősen hasonló joggyakorlatot tudtak kifejleszteni. Ennek a felismerése
alapozta meg a szokásjognak azt a felfogását, hogy az egyetemes jellegű. Akkor beszélhetünk
szokásjogról, ha az adott normát többé-kevésbé mindenütt ugyanazzal a tartalommal ismerik. A
XIX-XX. században térbeli szűkülés dacára sem vonták kétségbe egyöntetűségét.

Dél-amerikai államokban egy regionális bázisú szokásjog kialakulása az egyetemes szokásjogot

kiegészítve. Amelynek lehetőségét a Nemzetközi Bíróság is elismerte. (gyarmati rendszer és a
hozzánk hasonló jogrendszer)

A szokásjog másik konstitutív eleme az a meggyőződés, hogy az adott gyakorlat követése nem
gesztus, hanem eleve adott jogi kötelezettség. Ennek az elnevezés – opinio juris sive
necessitatis. Léte egybeforr a szokásjog kialakulásával. Ha tudjuk bizonyítani, hogy egy
jogszabály rendelkezik opninio juris sive neccessitatisszal, akkor, mint jogszabályt kell
alkalmazni. Van, amikor a jogszabály csak formálódóban van. Ha ilyenkor akár a meghatározó
többség által folytatott gyakorlatot valamely állam ellenzi, úgy később sem lesz vele
szembeszegezhető. Ám ez a norma szokásjoggá válását nem tudja megakadályozni.
1 Kodifikációs szerződés léte is bizonyítéka lehet az opinio jurisnak
2 Az államok ráutaló magatartásai bizonytékai lehetnek az opinio jurisnak
3 Létét nem kérdőjelezi meg annak megsértése
4 Amennyiben a nemzetközi közösség a megállapodott normával ellentétes tartalmú
magatartást jogsértésnek tekinti, akkor az az opinion juris bizonytéka

Ám a létező szokásjoggal ellentétes gyakorlat új szokásjogot generálhat vagy pedig a comitas

gentium (nemzetközi udvariasság) irányába taszíthatja a korábbi kötelező szabályt.

14. A szokásjog kodifikációja

1 XIX. század – kísérletet tettek a szokásjog írásba foglalására – 1814-1815. évi
bécsi kongresszus:
 Szent Szövetség aláírása
 Dunán való hajózás rendszerének első írásba foglalása
 Egységesítették a misszióvezetői címeket is
Miért kell írásba foglalni? – jogbiztonság, könnyebb megismerhetőség és kezelhetőség miatt.
A kodifikáció azonban nem önmagáért való folyamat, az is kell, hogy ténylegesen szükségességét
érezzék az államok az adott konkrét területen a pontos jogszabályoknak. Nem véletlen, hogy a
XIX. század végén a hadviselés szabályai kerültek írásos rögzítésre, még akkor is, ha a viták
békés rendezésének különböző elveit és technikáit ugyanekkor foglalták írásba. A Nemzetek
Szövetsége is kodifikációs programot hirdetett: az 1930. évi hágai kodifikációs konferencia
azonban nem volt sikeres. Az állampolgárságról és a hontalanságról készített egyezmény nem
lépett hatályba.

Az ENSZ alapokmányának 13. fejezete utal a kodifikációra – mintegy a Közgyűlés egyik fő

feladataként feltüntetve (támogassa a nemzetközi jog kodifikálását). Ennek fő eszköze a
Nemzetközi Jogi Bizottság, a világ fő jogrendszereit megfelelően tükröző, a Közgyűlés által 5-5
évre választott 34 jogtudós grémiuma.
2 Az ENSZ Közgyűlése adja számára a feladatokat
3 De arra is van mód, hogy hozzájárulást kérjen, hogy elkezdje valamely terület
szokásjogi anyagának feldolgozását.
4 Amennyiben a Közgyűlés indokoltnak ítéli, hogy a Nemzetközi Jogi Bizottság
megtegye az előkészülteket, az utóbbi saját köréből jelentéstevőt választ
5 A jelentéstevő a kodifikálandó terültet megpróbálja részleteire bontani, s a
tagállamokat egy részletes kérdőívvel keresi meg, hogy az adott kérdésben mi az
álláspontjuk.
6 Az államok válaszolnak, a beérkezett válaszok alapján, figyelemmel az irányadó
jogirodalmi megközelítésekre, a rapporteur megpróbál egy cikkszerű tervezetet
készíteni
7 Ezt a dokumentumot a Nemzetközi Jogi Bizottság megvitatja és vagy visszaadja
átdolgozásra vagy megerősíti. (rendszerint többszöri olvasatra is sor kerül a
Nemzetközi Jogi Bizottságban, mire az elfogadásra kerül.)
8 A Nemzetközi Jogi Bizottság elismert jogtudósok, egyetemek vagy a diplomáciai
gyakorlat világából származnak, de önmagukat képviselik. Ezért az államok
véleményét is megtudakolja.
9 Ez a Jogi Főbizottság révén valósul meg: vagy elfogadja, vagy átdolgozásra
visszaadja (leggyakrabban)
10 Ha átdolgozást tartanak szükségesnek, a rapporteur ismét munkához lát.
11 A Nemzetközi Jogi Bizottság ismét megvitatja a tervezetet
12 Ismét a Jogi Főbizottság elé kerül
13 Közgyűlés dönthet úgy, hogy a dokumentumot úgy ahogy van közgyűlési
határozattal elfogadja és aláírásra megnyitja az államok számára, de dönthet úgy
is, hogy még maradtak eldöntetlen kérdések, amelyek elfogadása érdekében az
államok diplomáciai konferenciáját hívja össze. Diplomáciai konferencián tudnak
az államok politikai engedményeket ott is tenni, ahol korábban szakmai alapon
megkötötték magukat.

Az ENSZ-ben a kodifikáció alapvető motorja a Nemzetközi Jogi Bizottság. Az ő munkájának

gyümölcse az 1961. évi bécsi egyezmény a konzuli kapcsolatok jogáról, az 1963. évi az államok
közötti szerződések jogáról…stb.

A szokásjog írásba foglalása azonban nem szünteti meg a szokásjog létét. A nemzetközi
szokásjog szabályai autonóm módon léteznek és nyernek alkalmazást a szerződéses nemzetközi
joghoz viszonyítva.

Tiszta kodifikációs egyezmény – elvben csaknem mindegy, hogy az állam részese-e annak,
hiszen a szokásjogi norma önnön erejénél fogva eleve kötelezi az államot.
A vegyes tartalmú nemzetközi egyezmények – az új elemek csak akkor kötelezik az államot, ha
ő már részese az egyezménynek.
15. A civilizált nemzetek által elismert általános jogelvek

A Nemzetközi Bíróság statútumának 38.cikkében a harmadik elemként szereplő jogforrás

kezdettől fogva hevesen vitatott volt, részben megfogalmazása, részben azonban tartalmának
állítólagos bizonytalansága miatt.
1 Művelt nemzetek által elismert általános jogelvek – ami tagadhatatlanul nem a
legszerencsésebb megfogalmazás.

A nemzetközi bíráskodás a szuverén államok hozzájárulásán alapszik. El kell fogadnunk, hogy

ennek során az igazságszolgáltatás bizonyos mozgásszabadsággal rendelkezzen, utalásszerűen
elfogadott kötelezettségeket pontosítson. Alapvetően ezt szolgálják az általános jogelvek.
Az Állandó Nemzetközi Bíróság statútumának megfogalmazásakor két javaslat az általános
jogelvekre:
1. az általános jogelvek alatt a nemzetközi jog alapelvei értendők (a belga Descamps báró
által előterjesztett) – kisebbségben maradt
2. értve alatta mindazokat a jogelveket, amelyeket az államok belső jogi fórumaik előtt a
jogviták eldöntésére egyöntetűen alkalmaznak (lord Phillimore által előterjesztett) –
többség megszavazta.

 Angol estoppel/germán-római jogrendszerben három különálló elv fejezi ki: adott

szó szentség, jóhiszemű eljárás elve, és a saját felróható magatartására jogszerzés
címén senki nem hivatkozhat – nincs jelentősége az elnevezésnek, érvényesítési
részletszabályoknak.
 A döntő az, hogy ismerik-e az elévülés, az elbirtoklás, a res judicata intézményét,
a perújrafelvétel intézményét – ugyanazon logikai elvek alapján működtetik az
igazságszolgáltatási eljárásaikat.
 Igazságszolgáltatási garanciák
 Évezredek óta hasonló tartalommal érvényesülő civiljogi szabályok. Pl.:
károkozás-kártérítés (damnum emergens, lucrum cessans)

A fentiek alapján látható, hogy a „civilizált nemzetek” fordulatba beleakaszkodó kritika szem elől
téveszti a dolgok lényegét. Ha történetileg szemléljük a fordulat eredetét, azt tapasztaljuk, hogy
ezzel a fogalommal ráadásul éppen a nemzetközi jogközösség kiszélesedését próbálták
megragadni.

1814-1815. évi bécsi kongresszus után: civilizált nemzetek fordulat, amely a XX. századra
gyakorlatilag az összes független államot jelentette. A civilizációnak értelemszerűen részese
minden állam és minden nemzet.

Az általános jogelvek alkalmazására a bíró ex officio jogosult. Az általános jogelvek alkalmazása

szükségképpeni eleme a jogalkalmazásnak, az ítélkezésnek, amelynek latin eredetije a
jurisdictio, azaz a jog kimondása. A hangsúly a nemzetközi jogban a fordulat mindhárom tagján
van: legyen általános, jogi és elv.

Egy nemzetközi jogvitában sor kerülhet olyan elv alkalmazására is, amely ezeknek a
feltételeknek nem felel meg. Amennyiben regionális bíróságról van szó, fel van jogosítva a
regionális jogelvek, illetve saját partikuláris jogrendszere elveinek alkalmazására. A Nemzetközi
Bíróság azonban önmaga nem alkalmazhatja e speciális elveket, és hasonló univerzális bíróságok
sem tehetik ezt meg. Mivel előfordulhat, hogy csak egyes rendszerekben élő, speciális belső jogi
elv alkalmazása lehet célszerű a jogvitában, ezt abban az esetben alkalmazhatja a nemzetközi
bíró, ha arra egyértelműen felhatalmazása van, hiszen ekkor analogia legisszel állunk
szemben. Valójában azonban mégis ugyanazok az elvek köszönnek vissza a különböző
nemzetközi bíróságokon.
Az államok egyoldalú jogi aktusai mint jogforrások

Az államok egyoldalú jogi aktusai nem szerepelnek a statútumban, de tulajdonképpen nem

világos, hogy miért nem.

Jellinek elméleti megközelítése – a nemzetközi jog kötelező erejét az állam

önkorlátozására alapítja, ami vagy szerződésben, vagy egyoldalú aktusban (pl.:
semlegességi nyilatkozat két állam háborújában) jelenik meg.

A jegyzékváltás – egymásra tekintettel készített, két azonos szövegű, de egyoldalúan

kibocsátott okmányban megjelenő akaratnyilatkozati forma.

Az egyoldalú akaratnyilatkozatok egy részének a szerződési joghoz történő kötődése

miatt tartották korábban szükségtelennek a tételes nevesítését jogforrásként, azonban mára
egyértelmű a doktrína álláspontja abban, hogy a statútum 38. cikkének hallgatása dacára nem
lehet megkerülni a jogforrási mivolt elismerését.
Célszerű azonban joghatását tekintve különbséget tenni aközött, hogy az állam nyilatkozata
önmagára vonatkozik e, vagy kifelé, a többi jogalanyra irányul.
1 Önmagára – minden további nélkül vállalhat kötelezettséget
2 Másokra nézve azonban beleegyezésük nélkül nem tehet kötelező
akaratnyilatkozatot.

A nemzetközi bírósági gyakorlat is alátámasztja az egyoldalú aktusok jogforrási értékét. Az

Állandó Nemzetközi Bíróság az ún. Kelet-Grönland ügyben azért döntötte el a jogvitát Dánia
javára, mivel úgy ítélte meg, hogy a norvég külügyminiszter nyilatkozata, amelyben közölte az
oslói dán nagykövettel, Norvégia nem táplál területi igényeket Grönlandon, köti az államot.
A nemzetközi szervezetek határozatai és minősítésük jogforrástani szempontból

Nemzetközi szervezetek határozatai

1. autonormatív aktusok
2. heteronormatív aktusok

Autonormatív határozatok
 a szervezet önmagára nézve, saját belső életét illetően hozza meg
 címzettjei a szervezet szervei, munkatársai, de akár tagok is, azonban csak a
szervezeti belső életet illetően
 a szervezet valamely feljogosított szerve: alárendelt szervet hoz létre,
kompetenciáit megállapítása, pozíciók betöltésének feltételeit megállapítása,
személyi kérdésekben való döntés
 a szervezet alkalmazottainak joganyaga (fizetési osztályok, pótlékok)

Heteronormatív határozatok
 irányulhatnak a tagállamokra, de nem a szervezeti belső életet illetően
 továbbá igen szűk körben nem tagállamokra is irányulhat (pacta tertiis nec
nocent, nec prosunt elve)
 nincs akadálya, hogy jogforrási jellegűek legyenek, de az államok ritkán
hatalmazzák fel a nemzetközi szerveztet közvetlen jogalkotásra

Számos nemzetközi szervezet alapokmánya tartalmaz olyan rendelkezést, amely az államokat

kötelező döntés meghozatalára jogosít fel nemzetközi szervet: ENSZ Alapokmányának VII.
fejezete: a nemzetközi béke és biztonság megóvása érdekében államokat kötelező és szankciós
határozatok meghozatalára ad módot.

Ajánlási értéknél magasabb pozíció – a szervezet tagjai megegyeznek abban, hogy a Biztonsági
Tanács határozatai a jelen Alapokmánynak megfelelően elfogadják, és végrehajtják.

E hatáskörök alapján hozott határozatokat azonban a szakirodalom egy része sokáig nem
tekintette jogforrási értékűnek. Rendszerint ügyintéző, egyedi aktusokként értékelte, illetve az
ENSZ Alapokmánya egyes általános kötelezettségeinek konkrét végrehajtásáról van szó, s nem
ismétlődően végrehajtandó szabályokat statuáló normaalkotásról.

Nemzetközi jogban is megtalálható az eredeti jog és a levezetett jog kettősége. Azaz van a
háttérben egy nemzetközi jog szerződés, amelyekre adott esetben visszavezethető a
heteronormtív határozat kötelező ereje.

A nemzetközi szervezetek heteronormatív határozatainak jelentős része csak ajánlás. Nem

statuál jogi kötelezettséget, csak javasol vagy kér valamilyen magatartást.
1 A hitelesítés aktusa, amelyet adott esetben ajánlás elnevezésű norma valósít meg.
2 Az ajánlások sora új szokásjogi norma kialakulását eredményezheti, ha az államok
követik az abban foglaltakat.
3 Az ajánlás a szokásjogi folyamat befejeződésének, illetve bizonyossága az opinio
juris sive necessitatisnak.
 4 Bizonyos körülmények között fontos bizonyítóelemként szolgálhatnak valamely
szabály létezésének vagy az opinio juris megnyilvánulásának bizonyításához.
5 Fontos szerepet játszanak az Alapokmány gyakorlati értelmezésének
demonstrálásában

Soft law – ajánlás értékű szervezeti határozatok, még szélesebb értelemben: mint ami lefedi az
egyeztetett, nem szerződési természetű aktusokat, diplomáciai konferenciák ünnepélyes
nyilatkozatait, politikai tartalmú kötelezettségvállalásait. Ezekben az államok ígéretet tesznek
bizonyos magatartás tanúsítására anélkül, hogy jogi kötelezettséget vállalnának.
Ha a tartalom nem jogi, akkor értelemszerűen formai értelemben jogforrás sem lehet. A
valóságban azonban az ilyen dokumentumok jelentős része vegyes természetű, gyakran találunk
bennük olyan tételeket, amelyeket az államok szerződésekben elfogadtak, vagy amelyek a
szokásjog alapján kötelezik őket.
Tehát a soft law tartalmú normák esetében mindig meg kell vizsgálni, hogy nem hordoznak-e
kisebb-nagyobb igazi jogot, hard law-t.
Az államok pedig megtehetik, hogy akár bilaterális, akár multilaterális formában, sőt önmagukra
nézve egyoldalú nyilatkozatban is, hogy kötelező értéket tulajdonítanak a dokumentumnak,
amely eredetileg csak soft law jellegű.

A méltányosság mint jogforrás

Minden modern állam jog elismeri a méltányosság intézményét.

A többi jogforrásból mechanikusan, evidensen levezethető megoldással szemben nem lehet

méltányosságot alkalmazni, sőt praeter legem sem, nem lehet olyasmit levezetni belőle, amely
ne utalna vissza a pozitív jogi döntésre.

Így marad az infra legem megoldás – tulajdonképpen akkor tudjuk alkalmazni a méltányosságot,
ha a pozitív jogforrások alapján több, egyaránt lehetséges, szakmailag egyaránt korrekt megoldás
születne. A jogalkalmazó az eset összes körülményeit figyelembe véve azt választja ki, amelyik a
legigazságosabbnak tűnik. Ebben az értelemben a méltányosság alkalmazására a bíró ex officio
jogosult, s a Nemzetközi Bíróság mindenekelőtt tengeri jogi ügyekben hivatkozott rá.

A Nemzetközi Bíróság szerint bármilyen is a bírói jog érvelése, döntéseinek per definitionem
igazságosnak kell lenniük, tehát ebben az értelemben méltányosnak.
A JOGSZABÁLYOK ÉRTELMEZÉSÉNEK SEGÉDESZKÖZEI

A bírói gyakorlat

1 38. cikk 1/d. §.: A Nemzetközi Bíróság alkalmazza az 59. cikk rendelkezéseinek
fenntartása mellett a bírói döntéseket és a különböző nemzetek legkiválóbb
tudósainak tanítását, mint a jogszabályok megállapításának segédeszközeit.
2 A hivatkozott 59 cikk szerint: a Bíróság határozata csak a perben álló felekre és
csak az eldöntött ügyben kötelező.

Világos következtetés – a Nemzetközi Bíróság nem precedens jogot gyakorol abban az

értelemben, ahogyan azt az angolszász jog a commom law. A nemzetközi jogban az ítéleteknek
nincs erga omnes hatálya. Hanem csak inter partes: a nemzetközi bíró alkalmazza a jogot,
kimondja a már létező jogot (jurisdictuio), de itt érvényesül a praetor jus facere non potest.

A Nemzetköz Bíróságra is igaz, hogy a joggyakorlat önmamában nem jogforrás, de

figyelembevétele nagyon fontos a jogérvényesítés során.
A nemzetközi jogban a bírósághoz fordulás is az államok szabad akaratán múlik. Nincs eleve
fennálló bírói joghatóság.
Akkor van esély arra, hogy az államok a Nemzetközi Bírósághoz fordulnak, ha reális annak
lehetősége, hogy pernyertesek lesznek. Ha a megelőző bírói döntések belső logikájából, a
tényállások hasonlóságából, a jogszabályok ítéletben kibontott értelméből megközelítően meg
tudják jósolni a bírói döntés főbb irányait. Így a Nemzetközi Bíróság érdeke is az, hogy
joggyakorlata koherens legyen.

Számos nemzetközi szerződés felhatalmazza a Nemzetközi Bíróságot az értelmezésből vagy

alkalmazásból eredő viták eldöntésére. Minden rendelkezést az adott körülmények
összefüggéseiben értelmez.

Tanácsadó véleményei végleges hatállyal eldöntöttek bizonyos kérdéseket: az ENSZ

jogalanyiságának kivételesen erga omnes, azaz objektív voltát.

Segédeszköz tehát a bírói joggyakorlat, de nem kis hatásfokú, hanem meghatározó jellegű.

Az Állandó Nemzetközi Bíróság kezdettől fogva hivatkozott saját megelőző bírói döntéseire. De
nemcsak saját, hanem az Állandó Nemzetközi Bíróság, a más nemzetközi bíróságok, választott
bíróságok ítéleteire is hivatkozhat.

Van bizonyos különbség az Állandó Nemzetközi Bíróság és a Nemzetközi Bíróság között:

1 Állandó Nemzetközi Bíróság – gyakrabban és nevesítve idézett más
nemzetközi bírói fórumokat, választott bírói döntéseket, főleg akkor, amikor a
maga gyakorlatában még nem talált hivatkozási példákat.
2 A Nemzetközi Bíróság már olimposzi magasságokból tekint a nemzetközi
gyakorlatra, nincs szüksége külső támaszokra.

Minden bírói döntés érdemi részében az érvek két csoportját találhatjuk meg:
 1. az ügy érdemi előterjesztése logikai alátámasztásának érvrendszerét (ratio
decidendi)
2. azokat az érveket, amelyek közvetlenül nem kapcsolódnak a döntés érdeméhez,
de a bíróság fontosnak tartja rögzíteni. (obiter dictum)

Egy korábbi obiter dictum rati decidendi-vé válhat egy későbbi ügyben, s így szinte határtalanul
és észrevétlenül bővül a Nemzetközi Bíróság saját döntéseinek komplexuma.

A bírói gyakorlat segédeszközeként történő felhasználása alapvetően azt jelenti a diplomata, a

tárgyaló nemzetközi jogász számára, hogy amikor a konkrét jogvitában a jogforrások alapján az
összes jogi érvet kifejtette, a bírói gyakorlatra akként hivatkozzon, hogy az is az ő álláspontját
támasztja alá. Tárgyalópartnere úgy gyengítheti az érvelés értékét, hogy rámutat arra, hogy a bírói
döntés nem úgy szólt, vagy nem releváns az ügyben.

Mindezt mutatis mutandis a belső bíróságok előtt is alkalmaznia kell az ügyvédeknek és a

bíróságoknak: az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlata alapján kell érvényesíteni az
Emberi jogok európai egyezményét.

A jogtudomány és szerepe a jogviták eldöntésében

Hugo Grotiust nevezik a nemzetközi jog atyjának, de nem ő volt az első előadója, értelmezője
a tárgyunknak.
A tudósok legkiválóbb hozzájárulását sem tekintik forrásnak, hanem értelmezési segédeszközként
alkalmazhatja a Nemzetközi Bíróság.

3 38. cikk 1/d. §.: A Nemzetközi Bíróság alkalmazza az 59. cikk rendelkezéseinek
fenntartása mellett a bírói döntéseket és a különböző nemzetek legkiválóbb
tudósainak tanítását, mint a jogszabályok megállapításának segédeszközeit.

A jogtudomány elemző, rendszerező munkája segíti a jogalkalmazót, a hazai és a nemzetközi

bírót abban, hogy a különböző nemzetközi forrásokat, szerződéseket, és a szokásjogot
értelmezze.

Emellett a jogtudomány közvetlen alkalmazására is sor kerülhet a nemzetközi diplomáciai

tárgyalásokon, nemzetközi peres eljárásokban. Amikor az ország képviselője a pozitív jog alapján
felállítható összes érvelés érvből kifogyott, túl van a bírói joggyakorlat bizonyításán, utolsó
kártyaként mindig hivatkozhat arra, hogy az ő álláspontját támasztja alá a jogtudomány is. (bős-
nagymarosi per)
Ez a hivatkozás azonban mérsékelt érdeklődésre talál.

Kire hivatkozhatunk?
1 Nem létezik egy nemzetközi jogi „toplista”
2 De többé-kevésbé mindenütt ugyanazokra a személyekre épül a nemzetközi jog
tudománytörténetének bemutatása (Triepel, Oppenheim, Kelsen…stb)
Amennyiben a Nemzetközi Jogi Bizottság egykori rapporteurje elemzi a tudomány világában
az adott nemzetközi szerződést, annak tekintélye messze meghaladja azokét, akik csak mások
műveiből ismerik az adott kodifikáció részleteit.

Hasonló a helyzet a Nemzetközi Bíróság és az Állandó Nemzetközi Bíróság bíráival. A

tudományos karrier csúcspontját jelentik e pozíciók, s e szakmai siker kisugárzik az
érintetteknek, főleg a bíráknak a megválasztásuk előtt írt műveire is.

A Nemzetközi Jogi Bizottság tagjai közül főleg az angol és a francia anyanyelvűek rendszeresen
képviselnek jogvitában álló államokat a Nemzetközi Bíróság előtt, s e két nemzet jogtudósa
szintén visszatérő „ügyvéd” egyes peres ügyekben vagy akár a tanácsadó véleményezési
eljárások során.

A jogtudósi fellépések és érvtechnikák hol szállítják az eredményeket, hol alatta maradnak az

elvárásoknak. Az azonban tény, hogy van egy kör, amely rendszeresen ott van, amely a tudomány
világából jövő sugallatokhoz, igényekhez képest bizonyos szempontból nagyobb mértékben tudja
felmérni a valamelyest indukálni a Nemzetközi Bíróság álláspontját.
AZ ABSZOLÚT DISZKRECIONÁLIS BÍRÁSKODÁS ELVI LEHETŐSÉGE

Az ex aequo et bono alapon történő bíráskodás

Az es aequo et bono kifejezés – méltányosság gyanánt lehetne lefordítani, ám itt nem a

pozitív jog mellett alkalmazzuk.

1 38. cikk 2. § kimondja: „ez a rendelkezés nem érinti a Bíróságnak azt a jogát,
hogy a felek megegyezése esetében valamely ügyben ex aequo et bono döntsön.

Itt tehát a méltányosság nem pusztán árnyalja a formálódó döntést, hanem annak szinte
kizárólagos alapja!

Az államok vagy úgy ítélhetik meg, hogy a pozitív jog ugyan létezik, de egyikük érdekének sem
felel meg, vagy reálisan látják, hogy a kérdés valójában a jog alapján nem dönthető el. Ez
gyakorlatilag teljesen szabad kezet ad a Nemzetközi Bíróságnak, ezért ilyen biankó csekket az
államok a tapasztalatok alapján nem készek adni, még akkor sem, ha az eljárás során nem okozna
nehézséget felépíteni az érvelést azokra a nem jogi tényezőkre, amelyeket figyelembe véve
hozhatná meg az eljáró fórum a döntést az igazságosság alapján.

Az Állandó Nemzetközi Bíróság és a Nemzetközi Bíróság végső soron még egyetlen egyszer sem
döntött ex aequo et bono alapon.

Tulajdonképpen bizonyos területi viták eldöntésekor lehet figyelembe venni a lakosság etnikai
összetettségét, eszerinti akaratát, érdekeit, a gazdasági és politikai következményeket.
Az ilyen jellegű döntésekre nem könnyű támadhatatlan példát hozni. Pl.: első és második bécsi
döntés egyik sem szolgáltat támadhatatlan érveket: a választott bíróságok szokásos eljárási és
anyagi jogi szabályait ú, összetételét, a bírák pártatlansági követelményét, a kompromisszum
egyértelműségének követelményét a nagy politikai összefüggések maguk alá gyűrték, mind a
döntéseket kérő felek, mind a bécsi döntéseket meghozó tengelyhatalmi személyiségek részéről.

Az es aeoquo et bono bíráskodás lehetőségével (bár számos nemzetközi bíróság statútuma utal rá)
tulajdonképpen a reálpolitikai megfontolások és a bizalmatlanság miatt nem élnek az államok, s
nem sok jel mutat arra, hogy ez az elkövetkezendő évtizedekben jelentősen megváltozna.
 A NEMZETKÖZI JOG ALANYAI

AZ ÁLLAM MINT A NEMZETKÖZI JOG ALANYA

16. Az állam fogalmi elemei

A nemzetközi jog ugyanúgy a jogalanyok tevékenységére épül, mint a belső jog. Történelmileg
az állam jogalanyisága nemcsak meghatározó, de sokáig kizárólagos is volt. Azonban később
bővült a kör:
1 Szentszék
2 Nemzetközi szervezetek
3 Karitatív tevékenységet folytató lovagrendek
4 Egyén, a nemzetek, népek, bizonyos összefüggésben esetleg a kisebbségek is
jogalanyisággal rendelkeznek.
Ez azonban nem ugyanazoknak a jogoknak és kötelezettségeknek a hordozásával jár. A nem
állami jogalanyok szűkebb körű, funkcionálisnak vagy partikulárisnak tekinthető
jogalanyisággal rendelkeznek.

Az államoknak nincs önálló nemzetközi jogi definíciója.

Jellinek – háromkomponensű államfogalom: terület, lakosság, önálló kormányzat.
A nemzetközi jog számára az állam léte ténykérdés, azaz tények alapján állapítható meg.

A terület nem feltételez precízen meghatározott minimális kiterjedést. Vannak hatalmas és

mikro államok is. Kitétel: természetesnek és emberi létre alkalmasnak kell lennie. Azonban az
nem követelmény, hogy az állam egész területe alkalmas legyen az emberi megtelepedésre
(Kanada, Oroszország). Nem követelmény a földrajzi egybefüggőség sem.

Az állam területének csökkenése vagy növekedése nem érinti az államiságot (1870-ben

Paraguay kénytelen volt átadni területének kétharmadát Argentínának; vagy Magyarország
példája)

Bizonyos körülmények között azonban a jelentős területi változás mégis kihat az

államiságara, amikor már nem lehet államazonosságról beszélni. (államazonosság-
államutódlás)

Államhatár meghatározhatatlansága, pontos határainak vitatott volta sem érinti az

államiságot. (Attila hun birodalma)

Bár az államterületen alapvetően szárazföldi területet értünk, az magába foglalja a rajta

keresztül haladó folyókat, tavakat. Tengerek esete: parti állam érdekeltségi, igazgatási,
ellenőrzési, gazdasági kiaknázási jogosítványok, ahol a tengerrészre az államterületre
vonatkozó szabályokat használjuk. A légtér – alant fekvő állam jogosítványai (Kálmán-
vonal). Fikciószerűen – repülő, úszó államok: bizonyos helyzetekben lajstromozott repülő,
hajó, űrhajó státusa.

A lakosság – állampolgára annak az államnak, ahol él, illetve a tartós jelleggel ott élő egyéb
személy is, pl.: állampolgárságot nem nyert vendégmunkás, menekült, hontalan.
Az államiság tényét nem érinti, hogy az állam tényleges területének kisebb-nagyobb része
lakatlan (pl.: sivatag, örök hó).

Önálló kormányzati hatalom – az államiság fogalmi elemei között tulajdonképpen ez

dönti el a létet! Az állam, mint a nemzetközi jog alanya, vagy mint valami egyéb, gyakorlatilag
államon belüli, nemzetközi jogi önállósággal nem rendelkező.

1 A kormányzati hatalomnak önállónak kell lennie, nem más állam által

gyakoroltnak
2 A történeti és modern nemzetközi jogfejlődésben az államiság megjelent
a császárság, királyság, köztársaság formájában. (az ókori Róma
mindhármon keresztül ment)
3 Nincs jelentősége a hatalomgyakorlás demokratikus vagy diktatórikus
voltának.
4 A döntő az, hogy a kormányzati hatalom önálló és tényleges legyen!
5 A szövetségi államok tagállamai nem táplálnak nemzetközi ambíciókat,
megelégednek belső önállóságukkal. Itt mindig a szövetségi állam a
nemzetközi jog alanya. A Német Szövetségi Köztársaságban a
környezetvédelem, erdészet, határrendészet keretében kapcsolatba
léphetnek a szomszéd államokkal (határokon átnyúló együttműködés)
6 Számos állam történelmében előfordult, hogy a hatalomgyakorlás
ellenőrzött volt – ez nem vonja kétségbe az államiságot, ha az
ellenőrzők ideiglenesnek tekintik azt.
7 Egy állam területi bekebelezése, felosztása megszűnteti az államot még
akkor is, ha engedélyeznek bizonyos önkormányzatot.
8 Az államhatalom gyakorlásának ténylegessége nem jelenti azt, hogy azt
az ország teljes területén, mindig és minden körülmények között
gyakorolja az állam! Pl.: Grúziának orosz támogatást élvező Adzsária
nevű tartományára nem sok befolyása volt az 1990-es évektől egy
évtizeden át.
9 Az a tény, hogy az állam területén ideiglenesen nincs ténylegesen
működő államhatalom még nem vonja kétségbe az államiságot. (1997
Albánia piramisjáték okozta gazdasági káosz nyomán az államgépezet
szétesése nem érintette az államiságot)
10 Hatalomgyakorlás – nomád államiságnál – nyugat-szaharai ügy: a
Nemzetközi Bíróság megállapította, hogy a nyugat szaharai terület nem
volt uratlan terület (marokkói állam – szaharai törzsek).
11 A hatalomgyakorlás végső soron valamilyen közigazgatást jelent.
Pásztorkodás nem jelent hatalomgyakorlást
12 A hatalomgyakorlás önállóságának követelménye nem teljesül idegen
hatalom bábfigurái által.
13 Lakosság önrendelkezési joga – önálló államalapításhoz való jog. Csak a
gyarmati népek esetében ismerte el egyértelműen a nemzetközi jog.
17. A főhatalom és alávetettség a nemzetközi jognak: a keretek közötti mozgásszabadság

Az állami főhatalom lényege

Az állami főhatalom három területen nyilvánul meg: területi, személyi, és közfunkciós
főhatalomról beszélhetünk.

1. Területi főhatalom:
1 Alapvetően a teljesség és a kizárólagosság koordinátái között működik – azaz
az állam saját területének egészén és egyedül gyakorolja a főhatalmat
2 Ugyanakkor előfordulhat, hogy nincs módja kiterjeszteni hatalmát területének
egészére.
3 A terület földrajzi, népességi jellemzői alapján lehet megállapítani, hogy a
tényleges igazgatás mennyire intenzív jelenlétet jelent. Sivatagi, örökké fagyott
területeken nem ugyanolyan a jelenlét.
4 Kizárólagosság: az államterületen az állam hozzájárulása nélkül más állam nem
gyakorolhat hatalmat. Erről az állam szabadon dönthet.
5 A fenti két elvvel ütközhet, amikor területen kívüli jogalkotást végez, amikor
olyan kérdéseket szabályoz, amelyek más terület jogállamisága alá tartoznak.
Bizonyos esetekben elkerülhetetlen és a nemzetközi jog nem emel kifogást
ellene.
6 A kizárólagosság elvével az állam konkrét beleegyezése révén megvalósuló
hozzájárulás összeegyeztethető.
7 A főhatalom kizárólagosságával összeegyeztethető a másik állam közfunkciós
főhatalmának gyakorlása, az arra a nemzetközi jog által biztosított keretek között
(megállapodás alapján az országban állomásozó idegen haderő).
8 Nem sérti a kizárólagosság elvét, ha az állam másik országban tartózkodó saját
állampolgáraira nézve ír elő szabályokat (személyi főhatalom).

2. Személyi főhatalom
1 Az állam állampolgárai felett gyakorolja
2 Jogot és védelmet egyaránt jelent az állampolgárok számára
3 Szűk körben nem állampolgárokat is érinthet: menekült státussal rendelkező,
hontalan
4 Amíg az állampolgár saját államában és nincs jelentősége, azt a területi
főhatalomból folyó jogosítványok konszumálják.
5 Állampolgárság megszerzése:
 Leszármazás elve (jus sanginis) – saját állampolgárának gyermeke
magával a születéssel automatikusan
 Születés helye (jus soli) – a gyermek attól függően szerzi meg az
állampolgárságot, hogy szülei milyen állampolgárok
 Honosítás
Általában vegyesen alkalmazzák az országok. A jus sanguninis szerinti
országban az eltérő állampolgárságú szülők születő gyermeke automatikusan
kettős állampolgár. Ha mindkét szülő kettős állampolgár elméletileg egyszerre
négy állampolgársága is lehet a gyermeknek. A juss anginis állampolgárságot
hordozó személyektől jus soli országban születő gyermek minimum kettős
 állampolgár. Adózás tekintetében – állandó tartózkodási hely.
Melyik állam gyakorolhat diplomáciai védelmet?
Nottebohm – ügy: a második világháború számára hátrányos
következményeitől tartva a Guatemalában tevékenykedő Nottebohm az
uralkodó nagyherceg egyedi, kivételes döntésével szerezte meg Liechtenstein
állampolgárságát. Guatemala azonban őt továbbra is németnek tekintették, így
elutasították a diplomáciai védelmet. – Ítélet: az állam maga dönt az
állampolgársága általános szabályairól, és adott esetben a kivételes
eljárásokról, a másik állam azonban jogszerűen utasíthatja el a diplomáciai
védelem gyakorlását előbbi állam részéről, ha közte és állítólagos
állampolgára között nincs tényleges kapcsolat.

Ami magánszemélyek esetében az állampolgárság az jogi személyek esetében

a honosság. Barcelona Traction ügy (1975): Spanyolországban elektromos
távvezetékeket építő, eredetileg Kanadában bejegyzett alapítású, eredetileg
Kanadában bejegyzett alapítású, de időközben belga részvényesi többségűvé
vált társaság diplomáciai védelme: a Franco-rendszer nyomán tönkrement. Az
így olcsón államosítható cég érdekében Kanada kezdett fellépni, majd
Belgium a részvényesek állampolgárságára alapítva a jogcímet
Spanyolországgal szemben. Nemzetközi Bíróság: a nemzetközi jog, ha csak
korlátozott mértékben is, itt az egyének állampolgárságát rögzítő szabályok
analógiájára épít. A hagyományos szabály a diplomáciai védelem
gyakorlásának jogát azon államnak biztosítja, amelynek joga szerint a társaság
megalakult vagy ahol a székhelye van. A jogi személyek tekintetében nincs
olyan abszolút szabály, amely a tényleges kapcsolatot általános jelleggel
követelné meg.
Belgium csak akkor gyakorolhatott volna diplomáciai védelmet, ha csak a
belga részvényeseket érte volna jogsérelem, s nem magát a társaságot, mint
jogi személyt.

3. Közfunkciós főhatalom
1 A közigazgatásnak külföldre telepített ágazataihoz kötődik.
2 Ez alapvetően a diplomáciai és konzuli személyzet otthonról történő igazgatásban,
valamint a külföldön állomásozó haderő feletti rendelkezésben valósul meg.
3 A diplomáciai és konzuli személyzet tevékenysége során köteles tiszteletben tartani
ún. fogadó állam jogszabályait, ugyanakkor funkcionális megalapozottságú
kiváltságokkal és mentességekkel rendelkezik
4 CPA: A casablancai katonaszökevények ügye (1909) – a megszálló hadtest fő
szabályként kizárólagos joghatóságot gyakorol a megszálló hadtesthez tartozó
minden személy felett; az állam bíróságai jogosultak elbírálni azokat a bűntetteket és
vétségeket, amelyeket a csapatok ellen idegen állam területén követtek el.
5 Az államok rendszerint szükségesnek tartják az állomásoztatott haderőt illetően a
joghatósági kérdéseket a területi főhatalmat gyakorló állammal szerződésben
rendezni.
6 A területi főhatalom és a személyi főhatalomból származó igények kollóziója
esetében az elsőbbség a területi főhatalmat illeti meg, s ugyanez a helyzet akkor
is, ha a területi főhatalom a közfunkciós főhatalommal ütközik. Ha azonban a
közfunkciós főhatalom a személyivel ütközik, akkor a közfunkciós főhatalomé az
elsőbbség.
18. Az államhatár

Az államot más államoktól vagy állami uralom alatt nem álló térségektől az államhatár választja
el. Politikai-erőhatalmi döntések eredményeként jöttek létre, a megvonásuk idején fennálló
erőviszonyokat tükrözték.

Ugyanakkor gyakran szolgált alapul valódi tényező:

1 természetes határ elve: az államhatár egybeesik markáns földrajzi adottságokkal
(folyó, hegylánc, tengerpart);
2 asztronómiai határ: szélességi kör vagy hosszúsági fok alapján megvont egyenes
vonal;
3 történelmi határ: régtől, emberemlékezet óta létező határ;
4 stratégiai határ: katonai védhetőséget hangsúlyozza;
5 etnikai határ: az érintett lakosság között a két néphez tartozás alapján megvont határ
6 gazdaságföldrajzi határ: a települések gazdasági érdekeit, településeinek
elláthatóságát, termőterületek természetes piacait is figyelembe veszi.

Az államhatár jogi értelemben az állam területi felségjoga gyakorolhatóságának földrajzi

terjedelmét határozza meg. Magának a határvonalnak értelemszerűen önmagába kell
visszatérnie. Ugyanakkor a földfelszíntől lefelé is érvényesül (elméletileg a Föld középpontjáig)
– jelentősége: természeti kincsek kitermelése.

Államhatár rögzítése három egymást követő fázisban valósul meg:

1. delimitáció – a határmegállapító szerződés térképészeti rögzítése
2. demarkáció – ennek a terepen történő kimérése
3. láthatóvá tétel (abornement) – felismerhetővé tétel, zászló vagy oszlopelhelyezés,
vizeken bóják. Hajózható vizeken a határ a sodorvonalon húzódik, nem hajózható folyó
esetében a folyó közepén. Híd esetében a híd közepe.

Alapvetően hatalmi viszonyok kerülnek mindig rögzítésre, amelyek hosszú időre

stabilizálódhatnak. A nemzetközi kapcsolatokban az instabilitás okozhatja a legtöbb problémát.
A jogi stabilitás igénye miatt a szerződésekben rögzített határok sorsa elválhat az őket létesítő
szerződésektől: a hatályának megszűnése nem eredményezi automatikusan a határ megszűnését.
(CIJ: Líbia és Csád területi vitája)

A határok megvonása kapcsán viszonylag gyakran ismétlődő és praktikus elv az, amelyet az uti
possidetis juris elnevezéssel emlegetnek.
1 Dél-amerikai spanyol gyarmatbirodalom felbomlásához szokták kötni ezt az elvet, de
már jóval korábban megjelent (1966-es karlócai békét előkészítő béketárgyalásokon
– ott vonják meg a határokat, ahol a csapatok állnak)
2 Mai tartalma közelebb áll a XIX. század elejéhez: az egymás után függetlenné váló
különböző tartományok immár szuverén államként milyen határokkal
rendelkezzenek? Megoldás: a határok úgy fussanak, ahogy uti possidetis juris 1810 –
azaz ahogyan az 1810-es közigazgatási határok érvényesültek.
3 Nem arról van szó, hogy az örökölt határok véglegesek, hanem arról, hogy
kiindulópontként el kell fogadnunk, hogy már vannak nemzetközi határaink, és azok
 csak a nemzetközi joggal összhangban változtathatók meg: mivel ez egy másik állam
beleegyezését igényli, az örökölt határ rendszerint nem módosul
4 Mindenek ellenére azonban kivételek is vannak az uti possidetis juris elv alól:
felesleges hivatkozni rá akkor, ha a delimitációt vitathatatlanul rögzítették
nemzetközi szerződéssel.

„Aki birtokol az jogszerűen is magáévá tehet. A tényhelyzetből indulnak ki az államhatár

megállapítása érdekében. Karlócai béke – ahol csapatok állomásoznak. 1815-ös bécsi
kongresszusból indultak ki.
Felszabaduló két gyarmat között – kérdés, hol húzzák meg a határokat. A gyarmatbirodalom
során hogyan néztek ki a közigazgatási határok a két gyarmati területen– ezt a ténykérdést vették
alapul, és így határolták el. Probléma: nem vették figyelembe az etnikai határokat.
Jugoszláviánál is előjött – nemcsak a gyarmatbirodalmak felbomlásakor volt alapul vehető, a
közigazgatási határokat kell figyelembe venni ahhoz, hogy megállapítsák a határokat.”
19. A területszerzés jogcímei

Az állam területéhez újabb területeket állami hatalom alatt nem álló térségekből (eredeti
szerzés) vagy pedig más államtól (származékos) szerezhet.

Eredeti területszerzés – ma már csak elméleti lehetőség. Uratlan területet államhatalom alá vetni
csak felfedezéssel és occupatióval lehet.

XV.-XIV. századi felfedezések nyomán vált világossá, hogy a zászló kitűzésével megvalósuló
formális birtokbavétel kevés, ezen túlmenően biztosítani kell a tényleges hatalomgyakorlást – a
jog uralmának megtartására vonatkozó képesség. Ezt később bírói döntés is megerősítette
(CPA: A Palmas-szigetek ügye 1928).

A területnek valóban uratlannak kell lennie , azaz végső soron lakatlannak. Az uratlanság
kérdését a Nemzetközi Bíróság is megvizsgálta a nyugat-szaharai ügyben – expressis verbis
kijelentette, hogy a nomád törzsek által lakott ún. nyugat-szaharai vidék nem volt uratlan terület,
és a hatalomgyakorlás megítélésében a különböző civilizációk sajátosságaira is figyelemmel kell
lenni.

Földrajzi egybefüggőség
Arktisz – a XX. században jutott el az ember az Északi-sarkra. Majd igénybejelentések
érkeztek. Ezek egymással való összeegyeztethetőségét összefoglalóan a kanadai eredetű ún.
szektorelmélettel próbálták megoldani: eszerint az államok, amelyeknek szárazföldi területét
az északi sarkkör metszi, és ott közvetlenül érintkezik a tengerrel, a metszet szerinti ív két
végpontjában az Északi-sarkkal összekötve megvonható körcikkszerű alakzat alá kerülő
sarkvidéket saját területük gyanánt kezelhetik.

Antarktisz – valóban földrész. Bár egyetlen állam területét sem metszi a déli sarkkör, az
államok megpróbálkoztak igénybejelentéssel (Ausztrália, Új-Zéland, Chile, Argentína, Nagy-
Britannia, Dél-Afrika, Franciaország). 1959 – Szovjetunió és az USA megállapodása: egyikük
sem támaszt igényt, és másét sem ismerik el (washingtoni egyezmény): tiltotta ott katonai
támaszpontok létesítését és nukleáris kísérletek folytatását, de mindenki által szabadon
használható terület gyanánt ismerte el az emberiség érdekében. 1991-es madridi jegyzőkönyv
újabb 50 évre meghosszabbította.

A földrajzi egybefüggőséget nem ismerte el önálló jogcímként a nemzetközi joggyakorlat: a

terület vizein kívül elhelyezkedő szigetek pusztán azon az alapon tartoznának egy államhoz, mert
az ő területe minősül a legközelebbi jelentős szigetnek, vagy földrésznek. Mivel pontatlan és
önkényes eredményekre vezet.

SZÁRMAZÉKOS területszerzés
1 Már létező államtól szerez egy másik állam területet.
a. egyoldalú aktussal
 erőszakkal történő területszerzés
 annexió – amikor az azt elszenvedő állam államisága bát megkisebbedett
területen, de fennmarad
  bekebelezés – debellatio: az önálló állami lét is véget ér; az sem teszi
jogosság, ha utólag az állam lakossága beleegyezését adja.
 Fegyveres erőszakkal való fenyegetés – ezt ma úgy tekintik, mintha
tényleges erőszak alkalmazása lenne, és ugyanúgy az el nem
ismerhetőséggel kapcsolják össze. Ezt a tételt Stimson-dokrínának
nevezik.
 Választott bírói döntés
2 Tulajdonképpen egy mögöttes szerződésen alapul, amelyben a
választott bíróként eljáró személyt vagy személyeket felkérik a területi
vita ügyében való döntésre, de a választott bírósági szerződést megkötő
felek nem látják előre a végső döntést, és bizonyos korlátok között
szabad kezet adhatnak a bírónak.
3 Nem a terület odaítélésére kérték fel rendszerint, hanem arra, hogy
megállapítsa melyik területi igény megalapozottabb. (Palmas-szigetek
ügye)
 Népszavazás
 Lakosság dönti el
 A végeredményt eleve determinálhatja, hogy mekkora
területet bocsátanak népszavazásra, és azon belül figyelembe
veszik-e a területileg markánsan elkülönülő viaszokat
 Valódi népakarat – ha titkos, választások szokásos garanciája
érvényesül
 Pl.: Sopron
 Elbirtoklás
 Elméleti és gyakorlati nehézségek
 Civiljogból ismert intézmény
 Időbeli dimenziója jóval hosszabb a belső jogban ismertektől
 Elméletileg emberemlékezet óta tartó szakadatlan,
háborítatlan birtoklásról van szó, ami a gyakorlatban egy
évszázadot jelent.
 A félbeszakítást félbeszakítja a másik fél igényérvényesítő,
ill. szuverenitást jelző aktusa

b. kétoldalú alapon történik

 Szerződések:
i. békeszerződések,
ii. területcsere-szerződések,
iii. ajándékozási szerződés (alkalmanként dinasztikus
házasságokhoz csatolva),
iv. adásvételi szerződések (Texas, Kalifornia, Louisiana
stb.)
v.fúziós terület egyesítés – voltaképpen két állam egymással
való egyesülése, ám ha nem új állam jön létre, hanem az
egyik beolvad a másikba, akkor végső soron az egyik
területe növekszik meg. (1964 – Tanganyika és Zanzibár =
Tanzánia)
20. Az államnak nem saját területén gyakorolt területigazgatási hatáskörei

Egyedül és önállóan végzett területigazgatás alapesetei

Az állam saját területén főhatalmat gyakorol, azonban területigazgatási hatáskör nemcsak
főhatalomhoz köthető. Bizonyos feltételek és bizonyos helyzetben is el kell végeznie.

Ezeket a hatásköröket célszerű úgy csoportosítani, hogy intézményes nemzetközi szerződés

nélkül történik e vagy pedig nemzetközi ellenőrzés mellett valósul meg.

Intézményes nemzetközi ellenőrzés nélkül

o egyedül vagy
o kollektíven gyakorol

Intézményes nemzetközi ellenőrzés

 Nemzetek Szövetségének égisze alatt
 ENSZ ellenőrzésével megvalósuló változatok

Az intézményes ellenőrzés nélkül való területigazgatás jellemző formája a bérlet, azaz amikor a
területi szuverenitást élvező állam jogainak a gyakorlását főcíme megtartásával a bérlő államnak
átengedi, érdemi vagy szimbolikus bérleti díjért.

A kormányzás és közigazgatás céljára történő átvétel volt a hivatalos elnevezése

annak az igazgatási jogcímnek, amelyet az 1878.évi berlini kongresszus döntése nyomán Ciprus
felett Anglia, Bosznia-Hercegovina felett az Osztrák-Magyar Monarchia kapott.

A nemzetközi jogi szolgalom emlékezetet a belső jogira, de különbözik is attól. A szuverenitás

olyan mérvű korlátozását jelenti, hogy a területátszállás esetében a szolgalom csak akkor
folytatódik, ha arról az érintett államok szintén megállapodnak. Lehet aktív vagy passzív. Aktív:
„A” államnak vannak bizonyos jogosítványai „B” állam területén (végső soron ez sorolható a
nem saját területen végzett igazgatási hatáskörök közé). Passzív: az állam nem tehet meg valamit
a saját területének egy részén, ill. tűrni köteles ott egy bizonyos magatartást. Az aktív
szolgalomnak rendszerint szerves kiegészítője a másik állam részéről egy passzív szolgalom.

A protektorátus olyan intézmény, ahol az egyik állam nemzetközi szinten állandó jelleggel
képviseli a másik államot. Védő és védett állam között protektorátusi szerződés, ebben rögzítették
a védő állam hatásköreinek terjedelmét, illetve a harmadik hatalmak elismerésétől. Pl.:
Franciaország egészen 1994-ig külső képviseletét valósította meg Monacónak. Pontosították,
hogy a védő állam csak külső képviseletet lát el, vagy vannak területigazgatási hatáskörei is.

A katonai megszállás, ha sérti is a nemzetközi jogot, a katonai sikert elérő állam van abban a
helyzetben, hogy az elfoglalt, megszállt terület igazgatását végezze, hiszen a visszavonuló állam
ott nem tudja gyakorolni területi szuverenitását. A megszálló hatalomnak az ún. hágai és genfi
hadijogi egyezmények értelmében kötelessége is, hogy a területen maradó polgári lakosság
számára a lehetőség szerint normális életviszonyok folytatását, ideértve az élelmezést,
egészségügyi és gyógyszerellátást, a közhigiénia fenntartását, a gyerekek iskoláztatását biztosítsa,
szervezze mindaddig, amíg nem áll fel a lakosság saját igazgatási-kormányzati rendszere. A
megszálló hatalom gyakorolhat bizonyos jogokat az ellenségeskedések megszűnte után is, ezeket
a fegyverszüneti szerződés szokta egyértelművé tenni. A Nemzetközi Bíróság ezeket a jogokat és
kötelezettségeket tekintve hangsúlyozza ezek erga omnes jellegét.

Katonai jelenlét – a katonai megszállás korábbi, de egymástól éppen eltávolodó

szövetségesek között következik be, az államapparátus a helyén marad. Pl.: Magyarország 1944.
március 19. A megszálló hatalmat nem mentesíti az elkövetett jogsértésekért való felelősség alól,
hogy a jogsértést kollaboráló államgépezet követi el, a kollaborálás miatt pedig a megszállt állam
is viseli a felelősség rá eső részét. Nem azonosítható a katonai megszállással, mint
területigazgatási jogcímmel, amennyiben a területi szuverenitását az állam gyakorolja területén,
úgy a haderő állama nem minősül igazgató hatalomnak.

A kollektív igazgatás jogcímei

Kollektív katonai megszállás
Több állam tart katonai ellenőrző jelenlétet ugyanazon állam területén, és magát az igazgatást is
együttesen végzik. Akkor is megvalósul, ha a megszállók nem mindegyike vesz benne részt
ténylegesen. Pl.: Magyarország 1947-ben megkötött hatályba léptéig a Szövetséges Ellenőrző
Bizottság igazgatása alá tartozott.

Nemzetközi jogi kondomínium – a terület igazgatását több állam együttesen végzi: az

igazgatás közössége nem katonai megszálláshoz kapcsolódik. Rendszerint két konkuráló állam
területi igényei rejlenek mögötte.

Az ellenőrzött igazgatás jogcímei

Itt valamely nemzetközi szervezet nevében és megbízásából történik az igazgatás, ezért a
szervezetnek joga van ellenőrizni, hogy hogyan is valósul meg ez. Ennek egyik fő formája a
mandátumrendszer, amely a Nemzetek Szövetsége idején valósult meg. Az antant államok a
kapitulált központi hatalmak Európán kívüli területeire is igényt tartottak. Ezért hívták életre a
mandátumrendszert, így a Nemzetek Szövetsége adott megbízást egyes államoknak, hogy
igazgassák a különböző státusba sorolt mandátumos területeket.
Háromféle területigazgatási megbízást adtak:
1. A-mandátum – előirányozta (óvatosan) a majdani függetlenséget (Franciaország:
Szíria, Libanon; Nagy-Britannia: Irak, Palesztina és Transzjordánia stb.)
2. B-mandátum – az anyaországi területektől elkülönített, a helyi sajátosságokat
figyelembe vevő lelkiismereti és vallásszabadságot és a közrend követelte
korlátozásokkal. (Franciaország - Nagy-Britannia: Togo stb.)
3. és C-mandátum – az igazgató hatalom saját területének integráns részeként
irányíthatta, de védenie kellett a lakosságot ugyanezekkel a visszaélésekkel
szemben. (Délnyugat-Afrikát a Dél Afrikai Unió; Nyugat-Szamoát Új-Zéland;
Naurut Nagy-Britannia stb.)

II. világháború idején angol-amerikai-orosz tárgyalások – nem a Nemzetek Szövetségébe kell új

életet lehelni, hanem az ENSZ keretében kell egy gyámsági rendszert alkalmazni.
Figyelembe vették a mandátumrendszer tapasztalatait. A világszervezet nem megbízást adott,
hanem szerződést kötött az igazgatásról: gyámsági szerződés. Ide kerültek: a korábbi mandátum
alatt álló területek, az ellenséges államoktól elcsatolt államok. Beszámolás a Gyámsági
Tanácsnak, kivéve a hadászati fontosságú területek – ellenőrzést a Biztonsági Tanács végezte.
Megalakítása: a Biztonsági Tanács öt állandó tagja; minden gyámsági szerződéssel területet
igazgató állam továbbá a Közgyűlés annyi tagot választott a gyámsági területet nem
igazgató államok közül, hogy az igazgató és a nem igazgató tagok száma azonos legyen.

Az önkormányzattal nem rendelkező területekre az ENSZ Alapokmánya igen rövid,

címében nyilatkozatnak minősített XI. fejezet tartalmaz bizonyos rendelkezéseket. „Magasztos
megbíztatásnak” tekintik, hogy e területek lakosságának jólétét tőlük telhetőleg előmozdítsák és
kifejlesszék ezek önkormányzati képességét.
21. Az államok egymás közötti kapcsolatainak nemzetközi jogi alapelvei

Minden jogrendszer működése az adott rendszer összhangját feltételezi, amely az egyedi

jogszabályok és jogintézmények óriási halmazában az elvek közössége.

Az ENSZ Alapokmánya a 2. cikkben sorolja fel ezeket az elveket, amelyeket az ENSZ

Közgyűlés a 2. cikk kommentárjának is tekinthető 2625. sz. határozatban Az államok közötti
békés kapcsolatok és baráti együttműködés elvei címmel szövegeztek meg.

1. az államok szuverén egyenlősége

2. a belügyekbe való beavatkozás tilalma
3. az erőszak alkalmazásának és az azzal való fenyegetésnek a tilalma
4. a viták békés rendezésének elve
5. az államok együttműködési kötelezettsége
6. a kötelezettségek jóhiszemű teljesítésének elve
7. a népek önrendelkezési jogának elve

Szuverén egyenlőség elve

Két elvet kapcsol össze: szuverenitás és egyenlőség. Bodin, Machiavelli nevei említhetők meg a
szuverenitással kapcsolatban; az 1648-as vesztfáliai béke szimbolikus évszáma a szuverenitás
elvén alapuló államközi együttműködésnek.
Hagyományosan belső és külső oldalát szoktuk megkülönböztetni. Belső oldal: az állam belső
viszonyának önálló szabályozása és belső ügyeinek önálló intézése. Külső oldal: az állam
szabadon lép nemzetközi kapcsolatba, szabadon vállalhat kötelezettséget, s ezáltal közvetlen
vagy közvetett előnyökre számítva korlátozza is szuverenitását; maga dönt nemzetközi
kapcsolatainak építéséről, irányairól, eszközeiről.
A nemzetközi jog imperatív normái ( jus cogens) és a mindenkire kötelező ( erga omnes) normák
lényegéből fakadóan, a nemzetközi jognak való közvetlen állami alávetettségükből következően.
A szuverenitás külső oldala is csak ezen keretek között érvényesülhetnek.
Állam immunitásának elve – egy állam a másik állam hatóságai előtt nem vonható perbe,
hacsak ahhoz ő maga nem járult hozzá. Nem vonatkozik azokra az esetekre, amikor állam, illetve
állami tulajdonú vállalat határokon átnyúló gazdasági, üzleti tevékenységet folytat.
Az államok egyenlősége = érdemben minden állam, létezési idejétől, történelmétől, gazdasági,
katonai potenciájától függetlenül jogilag egyenlő. (multilaterális szerződéseknél vétójog a kisebb
államot is megilleti)

A belügyekbe való beavatkozás tilalma

Monroe-doktrína. Történelmileg a belügyekbe való beavatkozás tilalma doktrínájának a
megerősödéséhez vezetett.
Minden államnak elidegeníthetetlen joga van politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális
rendszerének megválasztására, a másik állam általi bármely formájú beavatkozástól mentesen.
Elméletileg igazolhatóan is a belügyekbe való beavatkozás tilalma meghajlik a nemzetközi béke
és a biztonság imperatívusza előtt.

Az erőszak alkalmazása tilalmának elve

A jus ad bellum, a háború indításának joga a XX. században korlátozásokat szenvedett, majd
megszűnt. A drago-Porter-egyezmény (1907) értelmében az államok nem alkalmazhatnak
erőszakot, olyan tartozások megfizetése érdekében, amely egy másik állammal szemben illette
meg őket. A Nemzetek Szövetségének Egyezségokmánya (1919) tiltotta a másik állam
függetlensége, területi épsége elleni háborúkat, békéltetés. Ha a Tanács egyhangú döntésre jutott
és azt a megoldást valamelyik vitában álló fél elfogadta, akkor a másik nem indíthatott háborút.
Ha a feltételek nem teljesültek: az államok csak egy három hónapos határidő letelte után
kezdhették meg a hadműveletet.

A viták békés rendezésének elve

Az erőszak alkalmazásának tilalmából következik, hogy az államok közötti vitákat csak békés
úton lehet rendezni. Természetes jelenség, hogy neheztelés van az államok között. Előfordulhat,
hogy nem tudnak megegyezni, ebben az esetben kötelesek megakadályozni, hogy a vita olyan
helyzetet eredményezzen, amely fenyegeti a nemzetközi békét és biztonságot. Vitarendezési
módok bíróságon kívül: a vitában álló két fél közvetlen kapcsolatépítését jelentő tárgyalás;
kívülálló harmadik fél bevonásával megvalósuló jószolgálatot, közvetítést, tényfeltárást,
egyeztetést, békéltetést kell érteni. Bírói módok: választottbíróságok (ad hoc; állandósított
formában); állandóan működő egyetemes vagy regionális joghatóságú, regionális általános vagy
speciális hatáskörű nemzetközi bíróságok.

Az államok együttműködésének elve

Az államoknak kötelességük, hogy tekintet nélkül politikai, gazdasági, és társadalmi
rendszereikben lévő különbségekre, együttműködjenek egymással a nemzetközi kapcsolatok
különféle szféráiban, hogy fenntartsák a nemzetközi békét és biztonságot, előmozdítsák a
nemzetközi gazdasági stabilitást és fejlődést, a nemzetek általános jólétét és az ilyen
különbségeken alapuló megkülönböztetéstől mentes nemzetközi együttműködést.

A nemzetközi kötelezettségek jóhiszemű teljesítésének elve

Pacta sunt servanda elvvel azonosítható: az államok kötelesek vállalt kötelezettségeiknek eleget
tenni. Ennek érdekében köteles mindent megtenni. A nemzetközi jog védi a partner ez irányú
elvárásait. Ha a teljesítés akadozik, a másik állam nem vélelmezheti azt, hogy a kötelezettséget
nem teljesíti. Minden nemzetközi jogi kötelezettségre vonatkozik (erga omnes, jus cogens
normákra is).

A népek, nemzetek önrendelkezési joga

Az elv előzménye: nemzetiségi elv (német és olasz egység tükröződik mögötte, 1648). Nemzetek
Szövetsége Egyezségokmányának 22. cikke: ahol olyan népek laknak, amelyek a mai világ
különösen nehéz viszonyai között még nem tudják magukat kormányozni, mandátumrendszer alá
kerülnek.
ENSZ Alapokmány 1. cikk: a népeket megillető egyenjogúság és önrendelkezési jog elvének
tiszteletben tartásán kell alapulnia a nemzetek közötti baráti kapcsolatnak. Önkormányzattal nem
rendelkező területek – fokozatos haladás az önkormányzati képesség felé.
Minden államnak kötelessége tartózkodni bármely intézkedéstől, amely megfosztja a népeket
önrendelkezési joguktól, szabadságuktól, függetlenségüktől. Az ilyen népek jogosultak az ENSZ
Alapokmányának céljaival egységben segítséget kérni és kapni.
22. Államok keletkezése, megszűnése és az államutódlás

Állam keletkezése ténykérdés, amelyhez joghatósok kapcsolódnak. A terület, lakosság és az

önálló kormányzati hatalom megléte konstituálja az államot. Az államterület megszerzésének
számos jogcíme érintkezik az állam keletkezésének, vagy megszűnésének fogalmával. Az
eredeti államkeletkezés, azaz hogy uratlan területre érkezik egy közösség, ott államot alkot –
inkább elméleti lehetőség.
Az utóbbi évszázadok gyakorlatában az államkeletkezés mindig származékos, akár békés, akár
erőszakos úton.

Fúzió – két vagy több állam békés egybeolvadása: ennek egyik megvalósulási módja, hogy
szövetségi állam, föderáció jön létre; egy másik formája, hogy az új állam unitárius lesz.
Harmadik lehetőség: bár ez csak történeti emlékű – a reálunió. A föderatív és unitárius állam
elkülönülése ma már nem egyértelmű.
Az unitárius államnak három fő formája van
1. centralizált, hierarchikus felépítésű állam
2. olyan állam, amely területi autonómiát, önkormányzatot biztosít egyes földrajzi
régióknak
3. személyi autonómiával enyhíti a centralizálás szigorát
A föderációban a tagállam, az unitárius államok esetében az önkormányzatok helyzete sokban
hasonlít egymásra: rendszerint az utóbbiban is van parlamentre emlékeztető választott
érdekképviselet, esetenként helyi törvényhozási jogosítványokkal, van helyi parlamentnek felelős
közigazgatás. Tagállami státus – területi autonómia különbsége: a tagállam állam, míg a
területi autonómia nem az, hanem a közigazgatásnak állam alatti szintje; szövetségi állam több
területen bír hatáskörrel; hatásköri viták rendezését mindkét esetben alkotmányos intézmények
rögzítik. A területi autonómiák jelentős részének köze van a kisebbségvédelemhez. Reálunió –
föderatív állam: a reálunióban nincs közös alkotmány, parlament, törvényhozás így eleve
kevesebb hatáskör kerül a központi közigazgatáshoz (Osztrák-Magyar- Monarchia)

A fúzió nemzetközi jogilag mindig legalább egy állam megszűnését jelenti. A föderatív állam
kikiáltásakor az összes komponens állam önálló nemzetközi jogi jogalanyisága megszűnik,
helyükbe a föderáció lép.

A debellatio – egy másik állam erőszakos megsemmisítését jelenti, ami nem feltétlenül azonos
a területszerzéssel, hanem valóban új állam létesítését jelenti (magyar honfoglalás).

Az elszakadás és a szétválás, erőszakos és békés úton is megtörténhet. Mindkét esetben egy

vagy több új állam. Elszakadás – régi állam zsugorodása; szétválás – nem marad olyan állam,
amelyik jogilag azonos lenne a korábbival, azaz ilyenkor az államkeletkezés egy állam
megszűnését jelenti.

Államazonosság – államutódlás: ezek a területben és a kormányzatban bekövetkezett

változásokra adott bizonyos reakciót jelentik. Az államutódlás és államazonosság
intézményrendszere egyeztetni próbálja az államok arra irányuló törekvését, hogy nemzetközi
jogilag minél kevesebb korlátozás terhelje a szuverenitásukat, a partnerállamok, a nemzetközi
jogközösség érdekeltségével a kialakult nemzetközi jogrendszer stabilitásának fennmaradásában.
1917 – bolsevik hatalomátvétel: nem kívántak eleget tenni az Ideiglenes Kormány által vállalt
nemzetközi jogi kötelezettségeknek (hadikölcsönök visszafizetése). Védekezés: a létrejött új
politikai rendszer jogilag is új államot jelent, amelyet az előző állam kötelezettségvállalásai nem
kötnek.
Németország megosztottsága – a Német Demokratikus Köztársaság azt az álláspontot vallotta,
hogy a hitleri Harmadik Birodalom bukásával Németország is megszűnt, és helyén két
egyenrangú, független utódállam jött létre. NSZK álláspontja: a hitleri rendszer
megsemmisítésével Németország visszatért demokratikus gyökereihez, területi veszteségek árán,
de jogilag azonos a korábbi önmagával, azonban szuverenitását nem tudja gyakorolni a szovjet
katonai megszállás miatt. Példaként lehet még említeni Vietnamot: Dél-Vietnam – két
egyenrangú állam jött létre; Észak-Vietnam – csak egyetlen Vietnam van.

ENSZ egyezmények: 1978. évi bécsi egyezmény a szerződésekben való államutódlásról, és az

1983. évi bécsi egyezmény az állami javakban, állami archívumokban és államadósságokban
megvalósuló államutódlás. Államutódlás: amikor egy államot egy terület felett viselt nemzetközi
jogi felelősségben egy másik állam vált fel. Ha nincs szó ilyen felváltódásról az államok között,
akkor bármilyen horderejű változás is történik is az adott területen, államazonosságról van szó.
Államutódlási egyezmény hipotézisei:
1 területátcsatolással megvalósuló államutódlás
2 újonnan függetlenné vált állam (gyarmati sorból függetlenné vált állam)
3 államegyesülés
4 szétválás – ha egyik sem azonos a jogilag az előzővel
5 kiválás

Szerződésben való államutódlás

1 kétoldalú: akármelyik fél helyébe lép egy másik, a szerződés életben tartásához a másik fél
beleegyezése kell.
2 többoldalú: az államutódlás nem érinti: a szerződések által megállapított határok,
határrendszerekre vonatkozó jogok és kötelezettségek, valamely területre vonatkozó
kötelezettségek (területi szolgalmak).

 területátcsatolás – rugalmas szerződési határok elve alapján valósul meg.

Az elődállam szerződéseinek területi hatálya automatikusan csökken az elcsatolt
területeknek megfelelően. Míg az utódállam szerződéseinek területi hatálya
automatikusan kiterjed a megszerzett területekre. Kivéve, ha a szerződés
szövegéből az derül ki, hogy ez összeegyeztethetetlen a szerződés céljával,
tárgyával; alapjaiban változnának meg alkalmazásának feltételei.

 újonnan függetlenné vált állam – volt gyarmat esetében az államutódlás a tiszta

lap elve alapján működik. Az előd állam által kötött szerződések területi hatálya
alól kikerül. Ha úgy dönt, hogy célszerű részes félként bennmaradnia: utódlási
nyilatkozatot tehet, amelyben magára nézve elfogadja az egyezmény hatályát. A
többi fél hozzájárulása kérdéses:
 félig zárt szerződés: az új állam belépéséhez a részes felek egyhangú
hozzájárulása kell
 nyílt szerződés: a nemzetközi jogközösségnek ahhoz fűződik érdeke, hogy
 minél több állam legyen részes; az utódlási nyilatkozat közlése önmagában
kiváltja a joghatást.
Az elődállam fenntartásai az utódállamra is vonatkoznak, kivéve, ha ezzel
ellentétes nyilatkozatot tesz.

1 államegyesülés – a megvalósuló államutódlás a folyamatosság elve alapján

történik. A két állam beviszi kapcsolatukba az őket külön-külön terhelő
nemzetközi szerződéseket, hacsak az utódállam és a részes felek másként nem
állapodnak meg. A bevitt szerződések területi hatálya azonos az eredeti területtel.
Szerződés kiterjesztése területük egészére: másik szerződő félhez címzett
egyoldalú akaratnyilatkozattal tehetik meg, ha a bennlévők egyhangú jóváhagyása
kell (kiterjesztő nyilatkozatok). Ha a szerződés egyetemes érdekű: a területi hatály
kiterjesztése magának a nyilatkozatnak a közlésével megvalósul. Nincs lehetőség
ilyen nyilatkozatra, ha a szerződés azt kizárja, vagy ha összeegyeztethetetlen lenne
a szerződés céljával, tárgyával.
*** Az újraegyesült Németország az NDK-t kötő szerződéseket felmondta, vagy
saját nevében ugyanúgy vagy módosított tartalommal újrakötötte. NSZK saját
szerződéseinek területi hatályát kiterjesztette a keleti tartományokra.

 kiválás és a szétválás– előbbi esetben egy vagy több utódállam mellett marad egy
olyan állam, amely a nemzetközi jog szempontjából azonos azzal, amelyik a
többiek számára elődállam. Jogilag is függetlenállamok jönnek létre. Itt a
folyamatosság elve az irányadó. Az összes utódállamot kötik az elődállam
által kötött szerződések. De itt is érvényesek a fentiekben megfogalmazott
kivételek.

Az államutódlás nem érinti a nemzetközi szervezeti tagságot. Mivel a nemzetközi szerződések

félig zártak. Így Csehország, Szlovákia és a délszláv államok felvételt kértek és kaptak a
Nemzetközi Szervezetbe.

*** ENSZ államegyesülésnél nem tartott igényt a formális tagfelvételre, ha mindkét állam tagja
volt előtte. Szerbia-Montenegró – Jugoszlávia 1945-ben alapító volt; Milosevics kitartott
amellett, hogy államazonosság alapján jár neki az ENSZ tagság (mivel a felvételi feltételeknek
nem felelt meg ország). 2006-ban Montenegró függetlenné vált: az ENSZ tagságot Szerbia
folytatta, Montenegró felvételért folyamodott.

Államutódlás a belső jogi viszonyokban

Közjogi viszonyokat illetően
 a területátcsatolásnál – a változó határok elve érvényesül.
 Tisztalap elve: újonnan függetlenné vált állam, kiválás, szétválás esetében az
utódállamokra nézve tiszta lap elve érvényesül.
 Kiválás esetében az államazonos állam esetében, valamint államegyesüléskor a
folyamatosság elve az irányadó.
Belső jogviszonyban jelentős mérvű kontinuitás érvényesül. Megtarthatja az elődállam bizonyos
intézményeit. Pl.: Erdélyben az osztrák-magyar telekkönyvi rendszer évtizedekkel túlélte
Trianont. A magánjogi jogviszonyokat az államutódlás nem érinti. A magánjogok nem válnak
hatálytalanná a szuverenitás megváltozása miatt.

Az állami javakban, állami archívumokban és államadósságokban megvalósuló

államutódlás
1 Állami javak – az államutódlás időpontjában az elődállam belső joga szerint az ő
tulajdonában lévő javakat érinti. Ezek az államutódlás pillanatában és ingyenesen
kerülnek az utódállamhoz.
2 Területátcsatolás –rugalmas határok elve: az elődállamnak államutódlással érintett területen
lévő ingatlanai, valamint az ott lévő ingó vagyontárgyai átszállnak az utódállamra.
3 Újonnan függetlenné vált állam – nemcsak a területen található ingatlan és ingó állami
javakat szerzi meg, hanem jogosult az utódlással érintett területen kívül található
ingatlanok egészében arra, amelyik korábban az érintett területhez tartozott, az elődállam
tulajdonába a függőség idején került, de immár a területen kívül található, valamint
jogosult azokra az ingatlanokra, amelyeket függőség időszakában szerzett meg az
elődállam.
4 Államegyesülés – probléma nélkül szállnak át az elődállamokról az utódállamokra az állami
javak, bárhol is vannak.
5 Kiválás, szétválás – az elődállamnak az utódlással érintett területen lévő ingatlanai, valamint
az ott lévő ingó vagyontárgyai átszállnak az utódállamra. Az utódlással érintett területeken
kívül található állami ingó és ingatlan javak arányosan szállnak át az utódállam(ok)ra.

***Jugoszlávia szétesése, és Oroszország esete. Oroszország: százalékos kulcsrendszert

dolgozott ki, amely tükrözte volna az érintett államok gazdasági potenciálját. Az államoknak
felajánlotta, hogy átvállalja adósságrészüket, ha lemondanak aktíváikról. Ebbe az egykori szovjet
államok belegyeztek. Ukrajnával probléma volt.
Jugoszlávia: Európai Konferencia Jugoszlávia Békéjéért melletti Választott bíróság tanácsadó
véleménye: méltányosság elvének fontosságát hangsúlyozta.

Állami adósság
Olyan adósságok, amelyek az elődállam olyan fizetési kötelezettségei, amelyek a nemzetközi
joggal összhangban keletkeztek egy másik állammal, nemzetközi szervezettel vagy a nemzetközi
jog bármely más alanyával szemben (banki tevékenységet folytató nemzetközi szervezetek.
1 Területátcsatolásnál – elődállam és utódállam közötti megegyezés szabályozza. Ennek
hiányában az elődállam adósságai az utódállamra méltányos arányban szállnak. A
területen lévő állami nagyberuházáshoz felvett hitelek követik az ingatlan sorsát.
2 Újonnan függetlenné vált állam – tiszta lap elve alapján az állami adósságok nem szállnak
át, hacsak másként nem állapodnak meg. (de nem veszélyeztethetik az állam gazdasági
egyensúlyát!)
3 Államegyesülés – szükségképpen az elődállamok összes államadóssága átszáll az
utódállamra.
4 Kiválás – szétválás – az utódlás kérdését alapvetően az elődállam és az utódállam, illetve
utóbbi estben az utódállamok közötti megállapodás rendezi. Ennek hiányában méltányos
arányban szállnak az utódállamra.

Állami archívumok
Valamennyi olyan keltezésétől és típustól független dokumentum, amelyeket az elődállam
feladatainak gyakorlása során állított ki vagy vett kézhez, és amelyek az államutódlás
időpontjában az elődállam belső joga szerint őt megilletik, és azokat közvetlenül vagy irányítása
alatt bármilyen célból archívumként őrizték meg. Az irattárak átszállása ingyenesen, az
államutódlás időpontjában történik meg.
1 Területátcsatolás: adott terület igazgatásához szükséges iratok, archívumok átszállnak
2 Újonnan függetlenné váló: a terület igazgatásához szükséges, a területhez tartozó, illetve a
nem a területhez tartozó, de arra vonatkozó archívumok átszállnak.
3 Államegyesülés: elődállam archívuma mind átszáll az utódállamra.
4 Kiválás és szétválás: az adott terület igazgatásához szükséges iratok átszállnak, illetve a
területhez kapcsolódó archívumok is.
Az irattárat méltányos arányban, eredeti vagy másolati formában kell átadni.
23. Államelismerés, kormányelismerés és egyéb elismerési formák

ÁLLAMELISMERÉS
Állam létezéséről való megnyilatkozás (amennyiben egy új állam jön létre). Az állam keletkezése
ténykérdés és nem jogkérdés? Miért van szükség mégis az elismerésre?
1 államok külpolitikai érdekeinek érvényesítési lehetősége
2 mód arra, hogy egy állam befolyása alá vonjon egy másikat
3 el nem ismerés: saját akciószabadságának kiszélesítése

Jogi hatása
1. konstitutív elmélet szerint: a terület, lakosság, kormányzat mellett az állam létének
negyedik komponense. (nem támasztható alá gyakorlati, bírói gyakorlati úton)
Nem állja ki a gyakorlat próbáját. Létezik az elismerőkkel szemben, és nem létezik az el
nem ismerőkkel szemben.
2. deklaratív elmélet: három elem fennállása esetén az állam léte nem vonható kétségbe, az
államelismerésnek nincs más jogi hatása, minthogy deklarálja az állam létének
tudomásulvételét.
Negatívuma: nem tud egyértelmű választ adni, hogy miért nem mindegy az államnak,
hogy elismerik vagy sem.
3. Hosszú idő óta úgy gondolják, hogy egy harmadik tükrözi a realitásokat: az állam
önmagában létezik. Azonban egy állam az elismerés megtagadásaként kifejezésre
juttathatja, hogy az elismerendő egység mégsem felel meg az államiság kritériumának.
Másrészt azonban az államelismerés bizonyos jogok gyakorlásához elengedhetetlen
(állam által kiállított úti vagy egyéb okmányok)

Az államelismerés jog-keletkeztető, egyoldalú állami aktus, amelyet a szuverén állam bocsát ki

diszkrecionális jogkörben. Előfordulhat, hogy egy harmadik állam érdekeit is szorosan érinti,
éspedig akkor, ha az elismerendő állam őbelőle szakadt ki, s ő maga nem ismerte el. Emiatt a
potenciálisan elismerő államokra olykor nyomást gyakorolnak az elismerés megtagadása
érdekében.
Hallstein-dktrína: az NSZK akkori külügyi államtitkára bejelentette, hogy országa megszakítja
azokkal a diplomáciai kapcsolatot, amelyek elismerik az NDK-t. Ezt a szabályt a Szovjetunióval
szemben nem érvényesítették, de Jugoszláviával és Kubával igen.
1 Erre épül Kína doktrínája Tajvan államiságát elismerőkkel szemben
2 Marokkó – a Szaharai Demokratikus Köztársaságot elismerőkkel szemben
3 Ciprus – Észak-Ciprusi Köztársaságot elismerőkkel szemben
4 Görögország azokkal szemben, akik Macedóniát ezen a néven és nem F.Y.R.O.M néven
ismerik el.
5 Oroszország – a Csecsenföldet elismerőkkel szemben.
Izrael tudomásul veszi, hogy számos állam diplomáciai kapcsolatban áll a Palesztin
Autonómiával. Kína tudomásul veszi a kereskedelmi kamarai képviseletek jelenlétét Tajvanon – a
doktrína merevségét enyhíti.

Elismerés megtagadásáról a konstitutív elemek hibái miatt is születhet döntés. A többi államnak
módja van arra, hogy kétségbe vonja a konstitutív elemek meglétét. Ez gyakorlati szempontból a
kormányzat ténylegességének vitatását jelenti (Lajta-bánság).
Japán által felállított Mandzsukuo-rendszer 1932-ben – Stimson-doktrína: amerikai
külügyminiszter által kimondott tétel, mely szerint nem szabad elismerni a Briand-Kellogg-
paktummal ellentétesen létrejött államokat és helyzeteket. (De tényleges követése nem valósult
meg.)
Az elismerést megtagadó államok nemcsak a létrejövetel körülményeit sérelmezik, hanem nem
tekintik ténylegesnek azt a kormányzatot, amelyet idegen fegyverek tartanak fenn. ***1974
görög-török katonai incidens: ciprusi török állam elismerést az ENSZ megtiltja tagállamainak.
Vagy példaként említhetjük a Dél-Afrika által létrehozott bantusztánokat (független törzsi
államokat).

Az államelismerés feltételhez is köthető . Pl.: ***Clémenceau francia miniszterelnök levele a

lengyel delegáció vezetőjéhez: újrateremtett lengyel függetlenség ára a kisebbségvédelmi
szabályrendszer elfogadása. 1878-as berlini kongresszuson Románia függetlenségének
elismerésének feltétele: biztosítsa az állampolgárságot a zsidóságnak is (1919-ig nem tett eleget).
Az elismerés fejében a nemzetközi joggal összhangban álló, nemzetközi békét és biztonságot
szolgáló elvek megkövetelése. Vannak azonban ezzel ellentétes példák is. (Macedónia és
Görögország esete)

Formai szempont
1. egyéni
2. kollektív – több állam egyszerre ismeri el, esetleg kongresszus vagy konferencia nyomán.
Pl.. Románia.
De facto elismerés – ideiglenes és korlátorzott hatályú (pl.: 1777 Franciaország az Angliától egy
évvel korábban elszakadt 13 gyarmatot. A de facto elismerés átalakulhat de jure elismeréssé.
De jure – végeleges és teljes értékű elismerés. Visszavonásra is sor kerülhet, ha az új állam nem
tudja magát stabilizálni. Az állam tényleges megszűnésével a de jure elismerés hatálya is
megszűnik.
Ad hoc – vannak, akik még egy szintet is feltételeznek. Valójában nem igazán elismerés, hanem
olyan kapcsolatfelvétel egymást el nem ismerő államok között, amelyik módot ad bizonyos
kérdések rendezésére, kapcsolattartásra anélkül, hogy abból de facto elismerés származna. Pl.:
Izrael és arab szomszédai között kötött hadifogoly-csere egyezmények. Vagy Rákóczi Ferenc
fejedelemsége és a francia, angol udvar közötti kapcsolatok.

Kifejezett elismerés egy erről szóló ünnepélyes nyilatkozat, esetleg jogilag releváns nemzeti
jogszabály vagy esetleg parlamenti határozat.
Hallgatólagos elismerés olyan ráutaló magatartás, factum concludens, amelyből mindkét
állam, ill. a nemzetközi közösség arra következtet, hogy az államot a másik állam elismerte. (Pl.:
diplomáciai kapcsolat létesítése, miniszterelnökének vagy egyéb fontos közjogi méltóságának
hivatalos fogadása, tisztelgés a másik állam zászlaja előtt.) (Orbán Viktor nem találkozott a dalai
lámával.)

Különbséget lehet tenni idő előtti és elkésett elismerés között. Idő előtti: a terület, a lakosság, a
kormányzat kapcsán még sok a bizonytalanság. *** Kolumbiával 1903-ban nem sikerült dűlőre
jutni a megépített csatorna státusát és használatát illetően, a hirtelen kirobbant felkeléssel
kikiáltott Panamai Köztársaságot az USA 3 napon belül elismerte. Magyar Tanácsköztársaság
elismerte az ún. felvidéki hadjárat során visszafoglalt területeken Eperjes székhellyel kikiáltott
Szlovák Tanácsköztársaságot, amely napokon belül összeomlott a magyar Vörös Hadsereg
kivonása, és cseh csapatok újbóli bevonulását követően.
Az elkésett elismerés abban az esetben, ha a tényleges lét dacára, a kormányzat
stabilizálódását évekkel, évtizedekkel követi államelismerés. Anglia már 1783-ban a versaillesi-
békében elismerte az amerikai gyarmatok függetlenségét. Izraelt a Szentszék csak 1993-ban
ismerte el.
Az idő előtti elismerés a keletkezőfélben lévő állam érdekeit szolgálja. Számos volt gyarmat
esetében az államelismerés aktusa gyakran megelőzte az államgépezet tényleges működtetésére
való képességét. 2006-ban 94 ország ismerte el a Palesztin Hatóságot és tartott fenn vele de facto
diplomáciai kapcsolatokat. Ugyanakkor ezen államok többsége úgy tekinti, hogy ez nem
azonosítható az államkénti elismeréssel.

Különleges helyzet a tagállamként való felvétel nemzetközi szervezetbe. A nemzetközi

szervezet jogalanyisága független tagállamainak jogalanyiságától. A tagfelvétel a szervezet
aktusa, ebből önmagában nem lehet valamiféle kollektív elismerésre következtetni. ENSZ-
tagállam azonban csak békeszerető állam lehet, amely a szervezet tagjainak megítélése szerint
képes az alapokmányi kötelezettség teljesítésére. Így az állam, amely korábban nem ismerte el a
felvételt nyert államot, de megszavazta a felvételt, értelemszerűen azt is megszavazta, hogy
önálló államról van szó. Az az állam, amely ellene szavazott, nem vett részt a szavazáson:
viszonylatában nem lehet elismerésére következtetni; csak köteles tudomásul venni, hogy az a
szervezet teljes jogú tagja.

Kétoldalú szerződés: olyan államok között, amelyeknél korábban nem történt elismerés –
hallgatólagos elismerésnek tekinthető.

Sokoldalú szerződésnél: célszerű kettéválasztani az együttes szerződéskötést és az utólagos

csatlakozást. Utóbbi esetben a bennlévők hozzájárulásától függ a csatlakozás. A részes államok
közül, amelyik hozzájárult az általa korábban el nem ismert állam csatlakozáshoz, kötelezi ez a
tény. Ha nem szükséges a részesek hozzájárulása vagy esetleg többségi szavazással dől el a
részesi mivolt megengedése, úgy az el nem ismerő állam rendszerint nyilatkozatot tesz, hogy a
szerződésben való együttes részvétel az ő esetében nem jelenti az állam elismerését. Erre a
csatlakozók is jogosultak más állam vonatkozásában, amely fenntartás intézményében juthat
kifejezésre. Pl.: NSZK számos ilyet tett az NDK-t értve mögötte. Ellentétes tartalmú
akaratnyilatkozat hiányában a szerződési részvétel hallgatólagos elismerésnek minősül.

KORMÁNYELISMERÉS
Az állam elismerése a kormány elismerését is jelenti ugyanabban az időpontban. Az alkotmányos
szabályoknak megfelelően beiktatott kormányok nem szorulnak külön elismerésre.
A nemzetközi jog mégis számol a kormányelismerés intézményével:
1 alkotmányellenesen hatalomra került kormány
2 egymással konkuráló kormányok
3 emigráns kormányok

Alkotmányellenesen hatalomra került kormány: indokoltsága vitatott. Bizonyos

demokratikus körülményeket számon kell kérni. Két álláspont alakult ki:
1. az alkotmányellenesen hatalomra került kormány elismerését meg kell tagadni –
 jelentette ki Ecuador külügyminisztere, akiről Tobar-doktrínának nevezték el a
megközelítést. Ezt árnyalta Wilson doktrínája: mindaddig meg kell tagadni, amíg a
kormány nem bizonyítja be népszavazás, de inkább szabad választások révén, hogy
hatalomra kerülésének körülményei dacára élvezi a lakosság többségének támogatását.
2. Estrada-elv: mexikói külügyminiszter – az állam éljen a kormány elismerésének
intézményével, mivel az végső soron egy másik állam belső viszonyainak kérdésében
való állásfoglalás. Amennyiben kifogásolni valónak tartja egy másik állam kormányának
hatalomra kerülését, azt más módon is kifejezésre juttathatja. (kapcsolat megszakítás pl.)

XX. század során inkább az Estrada-elv logikájára épülő megközelítését követték az államok.
Gazdasági és politikai szankciókkal sújtották az alkotmányellenesen hatalomra kerülő
kormányokat, ezzel ösztönözve őket a demokrácia útjára való visszatérésre. A Biztonsági Tanács
több alkalommal minősítet katonai puccsokat; kötelező érvényű döntések meghozatalára
feljogosítva szankcionált egyes katonai rendszereket és kényszerítette őket a hatalom
visszaadására a polgári politikusoknak. Pl.: 1993 Haiti.

***Magyarország: az antant nem ismerte el Peidl Gyula szakszervezeti kormányát, majd az azt
követő Friedrich-kormányt sem. Véső soron Horthy Miklós nemzeti hadseregének bevonulása
után megalakított Huszár-kormányt ismerte el de facto jelleggel + feltételek: választások tartása,
törvény és rend fenntartása; tiszteletben tartja Magyarország ideiglenes határait, amíg a
békekonferencián azt véglegesen meg nem határozzák.
Magyar-kérdés az ENSZ-ben: Nagy Imre kormányának helyébe helyezett Kádár-kormány. Általa
küldött delegátusok mandátumának egy ideig történő lebegtetése.

***Románia – Ideiglenes Nemzeti Megmentési Front – Magyarország elsőként ismerte el a

kormányzatot fegyveres erővel megszerzőt, amelyet választásokkal is legitimáltak. 2001-ben
Jugoszláviában egy meghamisított választás után távolították el államcsínnyel az ottani
szélsőségesen nacionalista diktátort. Az ekkor megalakult kormányt számos állam kifejezett vagy
hallgatólagos elismerésben részesítette.

A kormány elismerés is lehet de jure vagy de facto, kifejezett és hallgatólagos, joghatása minden
esetben ex tunc és deklartív jellegű, de ugyanúgy komoly következményekkel jár.

Konkuráló kormányok
Az elismerés nem pusztán lehetőség, hanem megkerülhetetlen döntés a külső állam számára!
Ekkor több alakulat is jogosultnak tekinti magát az ország kormányzására. De az országnak
nemzetközi jogi értelemben csak egy kormánya lehet, egyet tekinthetnek olyannak, amely az
ország nevében vállalhat kötelezettségeket. Rendszerint polgárháborús szituációkban: felkelés tör
ki, és az országnak csak egy részét tudja hatalmába keríteni, de azt stabilan megtartja. Pl.:
Kínában polgárháború: Mao Ce-tung vezetésével kikiáltották a Kínai Népköztársaságot. A
katonailag vereséget szenvedett Kuomintang-erők Tajvan szigetére húzódtak, ahová az előbbiek
nem tudtak átmenni az amerikaiak miatt. Mindkettő magukat egész Kína kormányának tekintette.
A Szovjetunió Mao Ce-tung mellé, míg az USA Koumintang mögé állt. 1971-ig e kormánynak
igazolták a mandátumait. De nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy a terület és a lakosság
99%-a felett a pekingi kormány rendelkezik hatalommal.
Emigráns kormányok
Az ország területén kívül tartózkodik, így a ténylegességről nehezen lehet szó. Az államok
bizonyos esetekben ennek dacára elismerik az emigráns kormányokat. Alapvetően abban az
esetben, ha idegen állam erőszakos cselekménye kényszerítette a kormányt az ország határain
kívülre. Pl.: a II. világháborúban megszállt országok.
Az emigráns kormány bizonyos katonai és diplomáciai akciókat lebonyolíthat. Pl.: londoni
emigráns lengyel kormány, De Gaulle Szabad Franciaország mozgalma vagy a londoni jugoszláv
emigráns kormány. Bonyolult helyzet amikor az emigráns kormányok és a de facto kormányzatok
konkurálnak egymással, ahogyan Jugoszlíviában Tito. Az antifasiszta államok megállapodtak
abban, hogy a támogatásukat élvező alakulatok egy-egy reprezentatív kormányban egyesüljenek,
s rábírták ennek tudomásulvételére saját támogatottjaikat. Belső politikai mozgások vagy puccs
révén országát elhagyni kényszerült kormányt nem tartották indokoltnak elismerni. Mivel van
kivel tárgyalmi, a Tobar-doktrína vagy az Estrada-elv alapján értékelni lehet.

Nemzetként, felkelőként és hadviselőként való elismerés

Nemzetkénti elismerés – intézménye az I. világháborúhoz kötődik. Antant hatalmak hadicéljai
között Lengyelország függetlenségének helyreállítása, majd a csehszlovák állam megteremtése.
Ehhez szükségük volt tárgyalópartnerre. A nemzetkénti elismerés a wilsoni-pontokban is érintett
önrendelkezési joghoz kapcsolódott. Az antant a központi hatalmak, mindenekelőtt az Osztrák-
Magyar Monarchia hadifoglyaiból kívánt önkénteseket toborozni, az azonban súlyosan sérti a
hadijog szabályait, hiszen a hadifogoly kiszolgáltatott helyzetben van. Ezt a célt rejtették a
nemzetként elismerés mögé, s így legitimnek tekintették, hogy a nemzetek képviseletére elismert
politikusok megbízottai toborzó tevékenységet folytatnak a hadifogolytáborokban, abból a célból,
hogy majdani hazájuk függetlenségének kivívásában vegyenek részt. Maga a toborzás azonban
megelőzte a nemzetként való elismerést.

A felkelőként illetve hadviselőként való elismerés a hadijog szabályaihoz kötődik. A

polgárháborúkra eredendően nem vonatkozott hadijogi szabályozás, ám felkelőként való
elismerés esetén a hadijog emberiességi szabályainak legalább minimumát alkalmazni kellett,
míg a hadviselőként való elismerés esetében annak egészét.
A hadviselőként való elismerés megtörténte esetén a többi állam is a szükség által megkívánt
kapcsolatokat létesíthetett a hadviselő szervezettel, s ezt ekkor nem tekinthette a konfliktusba
való beavatkozásnak a polgárháborúban álló ország kormánya.
A felkelőként és hadviselőként való elismerés kikopott a gyakorlatból, párhuzamosan azzal, hogy
a humanitárius nemzetközi jog kodifikációja során az államok konkrét kötelezettségeket
fogadtak el a polgárháborúkban alkalmazandó hadviselési szabályokra. Ezeket az elismerési
formákat szintén konstitutív jellegűnek és ex nunc értékűnek minősítették.
+ Különleges státusok

Nemzetközi igazgatás alatti területek

Az államok helyzetére emlékeztetnek, rendszerint területi igények ideiglenes befagyasztása

végett, vagy háború után ideiglenes megoldásként. Sok hasonlóságot mutat a kollektív katonai
megszállással. Ekkor az adott terület korlátozott önigazgatása felett védnökséget gyakorol
több állam vagy újabban egy-egy nemzetközi szervezet.
1 Krakkó: 1815-1846 között porosz-orosz-osztrák közös igazgatás alatt állt, míg végül a
másik kettő hozzájárult, hogy Ausztriához tartozzon
2 Tanger városa: amelyet kezdetben hét érdekelt hatalom (Franciaország, Spanyolország,
Belgium, Portugália, Nagy-Britannia, Hollandia, Olaszország) konzuljainak bizottsága
ellenőrzött. Ezt váltotta 1923-1956 között Franciaország, Nagy-Britannia és
Spanyolország direktóriuma. Marokkó függetlenné válását követően visszakapta.
3 Nemzetek szövetsége idején Danzig: Lengyelországot összekötötték a Balti-tengerrel a
korridor révén. A várost többségében németek lakták, ezért önálló város volt, önálló
nemzetközi jogalanyisággal bírt. Közigazgatását a népszövetségi főbiztos felügyelte.
Külügyek tekintetében Lengyelországnak voltak bizonyos képviseleti jogai.
4 Fiume: hasonló megoldást készíttek elő; de az olasz szabadcsapatok megszállták, majd
Olaszországhoz csatoltak, amelyet a Nemzetek Szövetsége tudomásul vett.
5 Saar-vidék: 1919-1935 Nemzetek Szövetségének felügyelete alatt, majd 1945-1955 között
az Európa Tanács felügyelete alatt. (népszavazás státusáról, Németországhoz való
csatlakozásról)
6 Biztonsági Tanács igazgatta Namíbiát 1988-1989-ben, Kambodzsát 1991-ben.
7 stb.

Az Apostoli Szentszék és a Vatikán jogalanyiságának sajátosságai

A pápai jogalanyisággal azóta foglalkozik külön a nemzetközi jog, amióta megszűnt az egyházi
állam. az olasz egység megvalósuláskor. Voltaképpen már azelőtt is egyszerre volt a pápa a római
katolikus egyház feje és saját államának szuverén uralkodója.

1 Dictatus Papae
2 wormsi konkordátum

Az olasz egység létrehozásakor a pápai államot megsemmisítve vonultak be Garibaldi

vörösingesei Rómába, amelyet Olaszország fővárosává nyilvánítottak. Az olasz állam a
Szentszék diplomáciai jogosítványait elismerte, kész volt biztosítani a pápai udvar kiváltságait és
mentességeit, azonban a szuverén jelleget nem volt hajlandó elismerni. A Szentszék státusát
egyoldalú nemzeti jogalkotással a pápai akaratot figyelmen kívül hagyva szabályozta az 1871. évi
ún. garanciális törvényekben. Bekerült a fentieken kívül a zsinatok és a konklávék mentességei, a
pápai udvartartás anyagi hátterének biztosításában való szerepvállalás. Ezt azonban a pápa nem
fogadta el, magát fogságban lévőnek nyilvánította.

1929 – lateráni megállapodás. Ebben Olaszország elismerte a pápa kettős jogalanyiságát, az

egyház fejeként, és Vatikán Állam államfőjeként. Az oktatás és vallás érintkező szféráiban az
olasz állam elfogadta a konzultáció és a megállapodás fontosságát. Citta del Vaticano-ra az olasz
szuverenitás nem terjed ki, a pápai szolgálatra berendelt egyházi személyeknek szolgálatuk
idejére vatikáni állampolgárságuk van. A területi igazgatást a vatikáni adminisztráció végzi,
amelynek kérésére nyújt csak az állam rendészeti és egyéb tevékenységet. 1984-ben váltotta ezt
egy újabb konkordátum. A Szentszék tudomásul vette az állam és a közigazgatás világi jellegét,
az olasz állam pedig garanciákat adott, hogy politikai vagy közigazgatási ellenőrzésre nem
törekszik.

A Szentszék nem fogadja el, hogy az olasz államhoz akkreditált nagykövetet akkreditálják hozzá
is; azt azonban el tudja fogadni, hogy egy harmadik államban állomásozó nagykövet legyen
akkreditálva hozzá is. A Szentszék mindig csak reagál a diplomáciai kapcsolatokra, azt sosem
kezdeményezi. Több nemzetközi szervezet munkájában vesz részt megfigyelőként. Szerződő
félként csatlakozott bizonyos nemzetközi egyezményekhez. Bilaterális egyezményei az
államokkal konkordátum névre hallgatnak.

Magyarország a II. világháború végéig diplomáciai kapcsolatban állt vele. Majd csak a
rendszerváltáskor újítottuk fel ezt.

A Szentszéktől meg kell különböztetni a Vatikán Államot.