121. A senatus consultum.

A constitutio és fajai

I) A senatusi határozat (senatus consultum)

 A köztársaság idején nem minősült jogforrásnak : egyszerűen az atyák tanácsa volt
az államot irányító főhivatalnokok részére
 Az ilyen „tanácsokat” azonban a magistratusok az esetek túlnyomó részében
követték, mivel azok betartásáért politikai-morális felelőséggel tartoztak a
senatusnak
 A császárkorban nagyobb jelentőségre tettt szert
 Mögötte rendesen a princeps akarata, kívánsága húzódott meg
 Kr.u. II. században Gaius már kimondja, hogy „ a senatus consultum
törvényerővel rendelkezik”

II) A császári rendeletek (constitutiones)

1 A császári rendeletek típusai
 A császárok rendeleteit sokáig nem tekintették törvénynek, mivel az uralkodók
kezdetben még fenntartották a köztársasági alkotmányosság látszatát
 Így formailag törvényhozói jogot nem vindikáltak maguknak
 A birodalmi államszervezet fokozottabb kiépülésével a császári rendelet
jogforrássá vált
 A császári rendeleteket constitutio, általános ill. egyedi tartalmuk szerint pedig
constitutio generalis ill. specialis elnevezéssel illették
 A constitutiók a császárság korszakai szerint két nagy csoportba oszthatók:
 Principátus kori uralkodók rendeletei
 Császári rendeleteknek négy fajtája volt:
 Edictum
 A princeps mint a „köztársaság” első tisztségviselője edictomut
bocsátott ki
 Hatálya az uralkodásra idejére korlátozódott
 Rescriptum (= ’válaszirat, leirat’)
 Császár, aki egyben a birodalmi jog lehfőbb forrása is volt, a
közhivatalok vagy a magánosok által hozzá intézett vitás jogi
kérdésekben jogi tanácsadói meghallgatásával Hadrianustól kezdve
szakvéleményeket adott
 A magánjog fejlődését tekintve a legjelentősebb
 Konkrét ügyekben hozott előzetes elvi döntés
 Az alsóbb fokú bíróság a maga ítéletét a rescriptum alapján mondta
ki, annak tartalmától nem térhetett el
 Két fajtája volt:
 Subscriptio = a válasznak a folyamodó kérvényére rávezetett és
a császár által aláírt szövege
 Epistula = önálló válaszlevél
 Mandatum (= ’utasítás, parancs, körlevél’)
 Közigazgatási ügyekben kinyilvánított általános akaratát az
uralkodó mint a birodalom hivatalnoki karának feje az alárendelet
hivatalnokokkal mandatum alakjában közölte
 Decretum (= határozat)
 Uralkodó mint a birodalom legfőbb bírája a hozzá fellebbezett peres
ügyekben decretum formájában döntött
1
Földesi Ágnes 2014
  Domintáus császárainak rendeletei
 Az előző korszak rendeleti formái megmaradtak
 Újabbak is feltűntek tartalmi különbség nélkül
 Oratio principis
 Pragmatica sanctio
 Ünnepélyes keretek között kibocsátott rendelet, amely többnyire
tartományi rendtartásokat vagy közületek számára biztosított
privilégiumokat tartalmazott.

2 A császári rendelek összegyűjtése

 A császári rendeletek összegyűjtése a posztklasszikus korban indult meg
 Codex Gregorianus: Gregorius nevű jogtudós 291-ben magánmunkaként
összeállította a Hadrianustól Diocletianusig kiadott constitutiókat
 Codex Hermogenianus: a Codex Gregorianust 295-ben Hermogenianus szintén
magánjellegű összeállítása, majdnem kizárólag Diocletianus által kiadott
rendeleteket tartalmaz
 Codex Theodosianus: II. Theodosius és III.Valentinianus császárok 429-ben
Konstantinápolyban kiadott rendelete nyomán I. Constantinustól II. Theodosiusig
kiadott rendeletekből hivatalos gyűjtemény készült
 439. január 1-jén lépett hatályba a birodalom mindkét felében
 A 16 könyvre osztott törvényműben kiemelkedő szerephez jut a közjog,
melynek keretében sok különösen kegyetlen büntetőjogi szabályt is találunk
 A birodalom keleti felében a iustinianusi kodifikációig hatályban volt

3 A császári rendeletek viszonya a jogtudományhoz

 A császári rendeletek e korszakban bizonyos mértékben összefonódnak a
jogtudománnyal, amelyet ekkor egységesen iusnak neveznek a császári
rendeletanyaggal, a lexszel szemben
 Összefonódás abban állott, hogy a császári constitutiók szabták meg a
jogtudományi művek használhatóságát, alkalmazhatóságuk mértékét, miután a
jogtudósok iratainak tömegében a bíróságok szinte elvesztek
 I. Constantinus 321-ben megtiltotta, hogy a bíróságok Paulusnak és Ulpianusnak
Papiniushoz írt Notaeit alkalmazzák
 Néhány évvel később Paulus összes egyéb művét és a neki tulajdonított
Sententiarum librit kötelező erővel ruházta fel
 II. Theodosius és III. Valentinianus császárok egy 426-ban Ravennában kiadott
rendelete, az ún. idézési törvény (lex citationis)
 Kötelező erővel ruházták fel Gaius, Papinianus, Ulpianus, Paulus és
Modestinus összes műveit, valamint azon korábbi jogtudósoknak, akikre
ez az öt tekintély hivatkozik, minden művét
 Ha a vélemények nem egyeztek, a jogtudósoknak az iratokból kitűnő
többségi véleménye volt irányadó
 Ha az eltérő vélemények aránya egyenlő volt, akkor azt a nézetet kellett
alkalmazni, amelyhez Papinianus csatlakozott
 Ha az adott kérdésben Papinianus nem foglalt állást, a bíró szabadon
választhatott a véleménycsoportok között
 A lex citationis következtében az öt kitüntetett iurisconsultus és az általuk
idézett szerzők művein kívül az összes többi jogtudósi munka elvesztette
kötelező erejét.

2
Földesi Ágnes 2014