TÖRTÉNETI

RÉSZ
 101. Miért tanulunk ma is Római Jogot?
1.A római jog fogalma:
A rómaiak a maguk jogát ius civile/ius Quiritium(ünnepélyesebb) névvel illették: nem az állam hanem az
államot alkotó polgárok joga → cives, Quirites
Középkor: ius Quiritium → ius Romanorum= rómaik joga →manapság: ius Romanum
→ ius civile=polgári jog
Történeti értelem: az ókori Rómában hatályban volt jogszabályok összessége.
joganyag a római jog legrégebbi összefoglalásától a XII táblás törvényektől(Kr.e 451-450) a római jog
törvénybe foglalásásig(kodifikálás) VI.század- Iustinianusi törvények →szinte sértetlen
● V.század-XII táblás törvények →töredékes forma
Római jog a legfejlettebb és legismertebb ókori jog. Rómban jött létre maga a jogtudomány és a jog.
Tágabb értelemben: római jognak ezzel szemben részét képezi az a joganyag is amely a római jogra annak
középkori és újkori továbbélése oktatása és tudományos művelése során hozzánőtt→ alig elválasztható a
római jog antik anyagától
● bolognai glosszátorok(XI.század)
● német pandektisták(XIX.század) →legmagasabb fokon
→dolgozták ki, mai napig meghatározóak a jogtudományban
Ez a továbbélő Római joga középkori és koraújkori Európában hatályos jog volt →tekintélyével csak a
kánonjog kelhetett versenyre. Azokban az országokban is ahol nem került sor az átvételére mint ratio
scripta=a jog írásban rögzített elméleti alapjaként a jogtudományt jelentette. (Dél-Afrikában még ma is él)
Szűkebb értelemben: a római magánjogot jelenti= ius privatum Romanum→magánszemélyek egymás közötti
személyi és vagyoni jogi viszonyát szabályozza (ennek a szűkebb értelmezésnek történeti oka van) → már az
ókorban is nagyobb jelentőséget tulajdonítottak, erre koncentráltak
→a római jog fölényét a magánjog önálló kidolgozása is megalapozta mivel a többi állam nem
különítette el egymástól a kettőt, elsősorban a magánjog volt az ami tovább élt
→ezzel szemben áll: közjog=ius publicum →államra vonatkozó,állammal kapcsolatos szabályok
2.A római jog oktatása:
Római jog ma általában oktatott keretei:
→Kr.u. II.század- Gaius megírja az Institutiones-t=tanítások,rendszerbe foglalt tanok→ jogtudományba való
bevezetésül tanítványainak →később is ebből tanultak a császárkori jogiskolákban
→VI.század I.Iutinianus törvényerőre emeli(kodifikáció) →hivatalos tk+törvénykönyv →egységes
tk,jogtudomyány elemi szintű anyaga →Institutiones seu Elementa(Kr.u 553) →évszázodokon át a jogi oktatás
alapkönyve
→ennek magasabb szintjen később a Digesta(pandekták) tanulása következett (ez a pandektajog később
hatályát vesztette a polgári jog bevezetésével)
→apróbetű!!
3. A római jog oktatásának jelentősége:
→Jogtanulás szempontjából: az egyetemi jogi oktatás önálló tantárgya, nem csak jogtörténeti szempontból
fontos hanem a közvetlen gyakorlatban is hasznosítható a jogászok számára
● római jog=jog „anatómiája” →szilárd dogmatikai alapokat ad, modern jogrendszerek+európai
jogrendszerek jelentős nagy része rá épül →bevezetésül szolgál a modern jognak(főképp pj-nek) →
későbbi a bonyolult változó hatályú jogi ismeretek ráépíthetőek
● viszonylag egyszerű világos rendszer, nincs változtatásnak kitéve
● fejleszti a jogászi gondolkodást, jogesetek megoldásával+forrásokkal →problémák jogi lényegének
meglátása
● szemléletes tömör reguláival terminológiájával segít a modern jogban bonyolultan megfogalmazott
szabályok megértését, felidézését, tanulását
Jogi művelés szempontjából:
● r. jog ismerete nem csak a jog tanulás hanem elméleti+gyakorlati szempontból is fontos
● jobban megtudjuk ítélni az egyes konkrét modern jogi problémákat, nagyobb
hátteret+horizontot biztosító gondolkodás
● segít: a nehezen eldönthető kérdések értelmezésében, gondolati rugalmasságban
● véd: a túlzott specializálódás és jogpozitivizmus veszélyeitől → a jog nem csak társadalmi
értékek és célok nélküli paragrafushalmaz
● fontos: a r.jog legfőbb célja: igazságosság és méltányosság érvényre juttatása
● meg tudjuk vonni az erkölcsi igazság és a jog határait →jogbiztonság igényli
● segít: az európai jogrendszerek megismerésében+polgári t.k-ben való eligazódásban
● nemzetközi kapcsolatokban közvetlenül hasznosítható a római jog terminológiája → eredeti latin
nyelve nemzetközi jogászi szaknyelvet jelent
● +az újlatin nyelvű jogrendszerekben a modern nyelvek latin eredetű de a hatályos jog szerves
részét képezi a jogi szakkifejezéseken keresztül
● Európa jelentős részén a római birodalom korában majd a középkortól XIX.sz-ig → ius
commune Europeaum-ként hatályban volt → a különböző nemzeti jogrendszerek kialakulása
nem a r. jog eltörlésével hanem annak törvénykönyvbe írásával történt → fontos szerep várhat rá
még az egységesülő Európában
Mi van ebben a tételben? – Támpontok
● római jog fogalma: eredeti, történeti, tágabb és szűkebb értelemben
● római jog oktatása
● római jog oktatásának jelentősége
o jogtanulás szempontjából
o jogművelés szempontjából
 102. Az institúció- és pandekta rendszer
MINIMUMTÉTEL (I.)
Institucios-rendszer: a római jog (magánjog) tananyagának Gaius által iustinianusi Institutiones révén
áthagyományozott rendszer
institúciók: egy tudomány legalapvetőbb ismereteinek rendszeres bemutatása
nem azonos: institutum (jogintézmény) – institutio (institúciók)
● gaiusi és iustinianusi rendszer között is vannak kisebb eltérések de később ez a rendszer lényeges
fejlődésen ment keresztül a középkorban és az újkorban.

Gaius: Institutiones című tankönyve (Kr.u. II. sz.) a római jog institúcióit 3 részre osztotta(magánjogot)
● személyek(personae) → mai értelemben: személyi és családjog (de personis)
● dolgok(res): vagyonjog →dologi öröklési és kötelmi jog (sorrend fontos!!) (de rebus) →nem a
modern értelemben vett dologi jog hanem vagyonjog (legnagyobb vagyont rómában öröklés útján
lehettet szerezni)
● keresetek(actiones): polgári eljárásjog (római jogi értelemben csak akkor van jogom ha érvényesíteni
tudom), itt modern értelemben vett anyagi joggal is találkozhatunk
● vagyonjogon belüli 3as tagolás körvonalai megjelennek

Ez a rendszer tovább él:

● Code civil (1804)
● Osztrák Általános Polgári Törvénykönyv (1811)
● spanyol Codigo civil (1889)
● de lényegében a magyar ptk is az institució rendszerén alapul

Iustinianus Institutiones seu Elementa című tankönyve

(Kr.u. 533)
alapvetően a gaiusi rendszer → de további rendszerezés:
kötelmeket 4 csoportra osztotta: contractus, quasi,
contractus, delictum, quasi delictum.
A ma elfogadott institucio rendszer a középkor és az újkor differenciáló rendszerező munkája során jött
létre (modern institútió - rendszer)
● eljárásjog: „keresetekről” szóló rész →alaki jog
anyagi jog követi:
● személyi jog azon belül is családjog
● dologi jog
● kötelmi jog
● öröklési jog
● A mai római jogi oktatás tárgya a római jog története az ókortól az újkorig (történeti rész) és az ókori
római jog institúciói (dogmatikai rész).

A pandekta-rendszer jellemzői
 ● pandektajogi oktatás a középkorban még a Digesta rendszerét és szövegét követte → de a 19.sz-
ban a modernizálás igénye alapján +institucios rendszer kölcsönhatásában a német jogtudósok
kialakították a modern pandekta rendszert
➔ a 19.századi német pandektisztika dolgozta ki → innen származik
➔ német jogtudós Heise dolgozta ki
➔ általános és különös részre osztja a magánjogot

I. Iustinianus: Digesta seu Pandectae (533) → pandekta-tanfolyam, pandekta-rd.

- a középkori jogi oktatásban a pandekta-tanfolyam (hatályos jog, a Digesta alapján) az institúciós
rendszert (iustinianusi római jog) követte
- ma: institúciók = római jog; pandektisztika = hatályos polgári jog oktatása → anyagi magánjogtól
elváló önálló jogág lett, tágabb értelembe vett közjogba tartozik
- PTK-ek megszületése → pandektajog hatályát vesztette
- XIX. sz.: német jogtudósok kialakították a modern-pandekta rendszert
Részei:
1. magánjog ált. része a személyi joggal együtt (német Allgemeine Teil)
2. dologi jog
3. kötelmi jog
4. családjog
5. öröklési jog

3. Hatásuk a polgári tv.könyvekre

→eredetileg didaktikai célú
→tudományos tanrendszerré fejlődött
→ a római jogi institúciós rendszer komoly hatást gyakorolt az újkori államok törvényhozására

Az institúció-rendszer a mai modern ptk-k alapjait képezi. Pl: Code civil (1804) →iustinianusi instituciós
rendszer módosított változata, osztrák Ptk. (1811) →közelebb áll a modern institúció rendszerhez, svájci Ptk.
(1907), új olasz Ptk. (1942), Mo-i Magánjogi tvjavaslat (1928), magyar Ptk. (1959)+az új 2013-as kifejezetten
a modern institúció rendszeren nyugszik a német BGB (1900) sajátossága: a pandekta-rendszerre épül, DE
kötelmi megelőzi a dologit.

→Római jog oktatásunk tárgyát mindezek alapján egyfelől az ókorban érvényesülő majd a közép és
újkorban továbbélő római jog története másfelől az ókori római jog institúciói képezik.
 103. A római jogtörténet korszakai. Az egyes korszakok általános jellemzői
A történelmi korszakolás problémái:
- Nehéz helyesen felismerni a nagy történelmi korszakok határait, és a korszakhatárok megvonásánál a
szempontot. Figyelemmel kell lenni az államformák, az uralkodó dinasztiák változásaira, egyéb (gazdaság- ill.
szellemtörténeti, stb.) aspektusokra.
- Alapvető történelemfilozófiai kérdés: miként kell vélekedni a történelemről? →
1. Hegel: a történelem dialektikus; tézis-antitézis- szintézis hármassága, racionális folyamat,
mozgatórugó: világszellem (Weltgeist)
2. Friedrich Carl von Savigny: a történelem organikus fejlődési folyamat; mozgatórugó: népszellem
(Volksgeist).

I. A római jog történetének korszakolása több szempont alapján:

➔ a korszakbeosztás kérdése nem egyformán jelentkezik az egyes történeti diszciplinákban →
több szempont is van

a) Gazdasági fejlődés szerint:

1. kisparaszti korszak (patriarchális, házközösségi) Kr. e. III. sz-ig
2. kereskedelmi korszak, azon belül: fellendülő-virágzó-hanyatló szakaszok (DE: nem a kereskedők
hanem a latifundiumokkal rendlekező arisztokráca vezető szerepe érvényesül)

b) Állam és a jog változása szerint- Államformák szerint

1. királyság (regnum)
2. köztársaság (libera res publica)
3. császárság (imperium)
→ mindegyikben van olyan szakasz amely ezt a 3as felosztási rendszert szétfeszítik pl: augustus principátusa
sem „köztársaság” →római jogrendszer lassan indomult a gyorsan változó államformákhoz

c) A római jog belső fejlődése differenciálódási és integrálódási folyamatai szerint:

1. civiljog (Kr.e. IV. századig)
2. civiljog és praetori jog párhuzamosan (Kr.e. III-I. századig)
3. a kétféle jog összeolvadása (Kr.u. I-II. századig)
4. egységes császári jog (Kr.u. III-VI. századig)

d) A jogtudomány (iurisprudentia) fejlődése szerint(legfontosabb!)

→római jog fejlődésében a legdöntőbb szerepet a jogtudomány játszotta
→a jogtudomány mint önálló diszciplina(iurisprudentia) először az ókori rómában jelent meg → gazdasági és
társadalmi igények fejlődésével fokozatosan fejlődött → principátus idején nyert aprólékos kidolgozást
→iustiniausi kodifikáció után legnagyobb hatású törvénykönyv
1. Archaikus jog (Kr.e. 753-Kr. e. III. századig)
Királyság, korai patrícius köztársaság kora:
→ ősi római társadalom korszaka, paraszti életviszonyoknak megfelelő jogrendszer
2. Préklasszikus jog (Kr.e. III-I. századig) → kb principatus kezdetéig
Kései köztársaság kora
→ fejlett magán és közjog alapjai
3. Klasszikus jog (Kr.e. I. század- Kr.u. III. század) → humanista jogtudósok elnevezése
A principátus kora de nem esik pontosan egybe
→tökéletesítik a magánjog intézményét
4. Poszklasszikus (Későcsászárkor joga) (Kr.u. III. század VI. századig.)
→klasszikus joghoz való visszatérést is jelentette
→vulgárjog fogalma: jogi gondolkozás leegyszerűsödött, klasszikus jogtudósok művét
leegyszerűsítik→romlott szövegváltozatok, tömörítik a rendeleteket → jogegységesítés
→válságok, vulgárjogi gondolkozás→ a nyugati provinciákban a római jog egyszerűsödik
A dominatus kora
- Posztklasszikus jog (Kr.u. VI. század 1. feléig)
- Iustinianusi jog (I. Iustinianus uralkodásának idejére esik (527-565) → nemcsak továbbfejleszti de le
is zárja a római jog fejlődését → ezután már csak annak továbbéléséről beszélünk
e) Egyéb megkülönböztetés (Bonfante, De Francisci, Volterra) szerint:
1. A városállam régi civiljogának kora (Kr.e. 553-202), Karthago leigázása
2. A Róma központú birodalom kora (Kr.e. 202-Kr.u. 235, Alexander Severus császár halála)
3. Jogegyesítés kora (Kr.u. 235-565, Iustinianus császár halála)
II. A jogtudomány fejlődése szerinti korszakolás részletesebb bemutatása

1. Az archaikus Róma

Nemzetségi szervezet
Róma alapítása: Kr. e. 753

A királyság ideje két korszakra oszlik:

- patriarchális nemzetségi forma (latin és szabin etnikumú pásztorkodó és földművelő közösség
összeolvadása)
- etruszk uralom ideje (ipar és kereskedelem gyors fellendülése, a hagyományos társadalmi rend
felbomlása)
A társadalom szerkezete:
- alapegység: nemzetség (gens)
- ennek tagjait (gentiles) vérségi kapcsolat fűzte össze, közös ős
- a nemzetség közös földdel (pagus), meghatározott családi és öröklési renddel bírt, egyben kultikus és
névbeli közösséget (nomen gentilicium) is jelentett

- a római család (familia) kezdetben házközösségben élő parasztcsalád, ebbe mindenki beletartozott,
aki a házban (domus) lakott:
- családfő (pater familias)→korlátlan hatalom, alatta áll → feleség (uxor), gyermekek (liberi),
rabszolgák (famuli)

A társadalom tagozódása:
a) Quirites: szabad állapotú, római polgárjoggal rendelkező lakosság. Részei:
- patríciusok (ősi nemzetségfők(patres) leszármazottai)
- plebeiusok (alacsony sorú köznép - plebs)
- cliensek (egyes patrícius nemzetségek alávetett helyzetű elemei; gazdasági és katonai feladatok;
kíséret (obsequium) a gens fejének, így védelmet (patronatus) kaptak
b) Rabszolgák (servi, mancipia) patriarchális rabszolgaság, pater familias hatalma alatt, kezdetben
alacsony szám Veii meghódítása után nő → préklasszikus korig helyzetük patriarchális

2. A királykor

A római állam+felépülése
- megnevezései: civitas (városállam)→polgárok(cives) közösslge ,res publica (köztársaság), res populi
(Cicero: a „nép dolga”); hivatalosan senatus populusque Romanus (SPQR)→állauk lényegét tartalmilag
ragadják meg
- A polgárok közössége több, egymással összefüggő szervezeti formába tömörült
10 gens (nemzetség) = 1 curia
10 curia = 1 tribus (törzs) 3 volt: Ramnes, Tities, Luceres, ők alapították Rómát
- Curia: „férfiak egyesülése”, a római állam szerveződésének legősibb egysége, melynek alapját a
katonai beosztás képezte, de jogi és kultikus közösséget is jelentett. Saját vezetője (curio) és papja (flamen
curialis) is volt. Harcmodorukat az V. sz. elején a századok (centuriák) rendje váltotta fel.]

A királyság államszervezete
Az ősi római államot (populus Romanus) 3 szerv alkotta:
a) rex
b) senatus
c) comitia

a) Rex:
- az állam legfőbb bírája, hadvezére és papja, a végrehajtó hatalom feje (imperium)
- az etruszkok idején a curiak választották (lex curiata de imperio)
- korábban az istenek jelölték ki (auspicia)
- ideiglenes távolléte esetén jogkörét a praefectus urbi látta el
- halála után a következő király megválasztásáig a senatus tagjai vezették az államot,5 naponként váltva
egymást (interrex)
→király mellet más polgári tisztségvielők pl:lovassági parancsnok, tribuni celerum

b) Senatus:
- a patrícius nemzetségfők eredetileg 100 (a tribusok létrejötte után 300) fős gyülekezete
- öregek tanácsa: a király tanácsadó szerve
- állami felségjog állandó hordozója
- tagjait a király jelölte ki

c) Comitia curiata: (össze-jövetel)

- ősi népgyűlés, amely 30 curiaból állott
- Forum Romanum területén, a comitiumon gyűlt össze
- eredetileg csak patríciusok vehettek rajta részt, utóbb a plebeiusok is megjelenhettek rajta
- szakrális feladatok, közjogi funkciója pontosan nem ismert
 104. A köztársaság államszervezete

A korai köztársaság államszervezete:

Az utolsó etruszk király elűzése (regifigium, Kr.e. 510) után egy új államforma a jött létre, a köztársaság,
melynek szervei:
I.) magistratusok
II.) senatus
III.) comitia

I. Magistratusok:
- állami főhatalmat gyakorló tisztségviselők ill. magának a tisztségnek az elnevezése; a köztársaság
korának főhivatalnokai
- munkájukért nem kaptak díjazást
- jogukban állt lemondani (abdicare) tisztségükről, amelytől nem voltak megfoszthatók
- 1 hivatali évre való választás (annuitás), köv. évben való újraválasztás tilalma
- 1 tisztséget egyszerre több, egyenlő jogkörű főhivatalnok töltötte be (kollegialitás)
- a vesszőnyalábot (fasces) hordozó „állami testőrség” (lictorok) csak az imperiummal rendelkező
főhivatalnokokat kísérte
- valamennyi magistratusnak lictorokból, írnokokból, hivatalszolgákból álló segédszemélyzet
(apparitores) állt a rendelkezésére, amely fizetésért (merces) dolgozott
- emellett a főhivatalnokoknak informális tanácsa (consilium) is volt

Csoportosításuk:
- hatalmuk jellege szerint
● impériummal rendelkező
● imperium nélküli magistratus
- feladatkörük szerint:
● rendes (állandó, magistratus ordinarii)
● rendkívüli (extraordinarii)
- hatáskörük szerint:
● nagyobb (magistratus maior) : consul, praetor, censor. Kiváltságuk: bíborszegélyű tóga (toga
praetexta) viselése és a díszes szék (sella curulis) használata
● kisebb főhivatalnokok: (magistratus minor) : aedilis, questor, tribunus plebis

Az állami főhatalom (imperium) elemei:

→királykorban egyedül a rex-et illette meg a köztársaság idején több különböző(de csak nagyobb) magistratus
gyakorolta
→kezdetben korlátolt és nem körülhatárolható
1. legfőbb polgári hatalom (imperium domi) a Város határán (pomerium) belüli területeken
2. falakon kívül a hadsereg főparancsnoka (imperium militiae)
3. a jogszolgáltatás hatalma (iurisdictio)
4. jog a népgyűlés összehívására, törvényjavaslatok előterjesztésére (ius agendi cum populo)
5. jog a senatus egybehívására és tanácsának kikérésére (ius agendi cum patribus)
6. büntetések és kényszerítő intézkedések kiszabásának joga (ius coercitionis)
→ a főhatalommal való felruházásról szóló határozatot a populus Romanus a köztársaság korban is a comitia
curiata keretében hozta meg (lex curiata de imperio)

A hivatalnoki hatalom (potestas):

- terjedelme kisebb (minor potestas) ill. nagyobb (maior potestas) lehetett
- a collegak azonos terjedelmű hatalommal (par potestas) bírtak és bármilyen ügyben önállóan, teljes
jogkörrel járhattak el
- kollegájuk bármely intézkedésének végrehajtását intercessioval (közbelépés, tiltakozás)
megakadályozhatták.
- Elemei:
1. auspicium végzése (ius auspiciorum) = istenek akaratának kifürkészése, pl.: madárjóslás
2. a nép összehívása vmilyen közérdekű ügy megvitatása céljából (ius contionem habendi)
3. tiltakozás collegájának döntése ellen (ius intercedendi)
4. a hirdetmények kibocsátása (ius edicendi) csak a magistr. curulest illette meg
A) Rendes magistratusok
- népgyűlések választották
- a tisztségre pályázók (candidati) megválasztásuk esetén kijelölt főhivatalnokok (magistratus
designati) lettek
- esküt kellett tenniük és a hivatali idő lejártával ismét meg kellet esküdniük → ekkor kapták meg a
hivatali címet amivel utána a senatusban szavazhattak(censor, consul, praetor, aedilis, quastor)
Fajtái:

1. Consul: [2 db]
- az állam élén
- hadvezér (praetor maximus) → bíró (iudex) → consul nevet viselték
- imperiummal voltak felruházva, melynek alapján a rex végrehajtó hatalmát, valamint a hadvezéri,
bírói jogkörét gyakorolták
- a király szakrális feladatait a rex sacrorum (Ianus isten papja) látta el, a valóságos papi-politikai
hatalmat idővel a 3 tagú főpapi testület (collegium potificium) feje, a pontifex maximus szerezte meg

2. Praetor: (Kr.e. 367-) [1→2→16 db]

- a peres jogszolgáltatást végezte a consulok helyett
- imperummal rendelkezett
- helyettesként gyakorolhatta a consulok többi jogosítványait
- eredetileg 1 praetor működött; Kr.e. 242-től azonban a praetor peregrinus tisztségének felállításával
számuk 2-re, majd a közt. végéig 16-ra emelkedett

3. Censor: (Kr.e. 443-) [2 db]

- 5 évente 18 hónapra 2 censort választottak
- magistratus maior
- nem rendelkeztek imperiummal.
Feladata:
- lefolytatni a lustrum (5 éves időszak) ideje alatt tartott választási, katonai és adózási célokat szolgáló
összeírást (census), melynek során a polgárokat centuriakba és tribusokba osztotta be
- összeállítani a senatorok névjegyzékét (lectio senatus) a Lex Ovinia után
- bizonyos erkölcsrendészeti szankciókat alkalmazni (regimen v. cura morum)
- felügyelni az állami javakat (földek, középületek, közutak, közművek) és az állam nevében
szerződéseket kötni az egyes vállalkozókkal

4. Aedilis curulis: (Kr.e. 367-) [2 db]

- potestas, ius edicendi, iurisdictio, bírságolási, zálogolási, lefoglalási jog + egyéb pl:piacrendészet
- magistratus minor

Feladata:
- felügyelni a középületekre és középítkezésekre (cura aedium)
- rendészeti jogkör (cura Urbis)
- piaci árak ellenőrzése és a gabonaellátást biztosítása (cura annonae)
- nyilvános játékok megrendezése (cura ludorum)
5. Quaestor: (Kr.e. 447-)
- a consulok pénzügyi beosztottjaként a Saturnus-templomban elhelyezett államkincstár (aerarium
Saturni v. populi Romani)
- és levéltár (tabularium) felügyelete

6. Néptribunus: (Kr.e. 494-) [2→10 db (Kr.e. 449)]

- viselőinek (tribuni plebis) személye a Városon belül szent és sérthetetlen (sacrosanctus)
- aki a néptribunusra kezet emelt, azt sacernek (közösségtől elkülönítettnek) tekintettek, akit bárki
szabadon megölhetett
- jogukban állt összehívni a plebs üléseit (ius agendi cum plebe), később a senatusét (ius agendi cum
patribus) is
- jogukban állt a magistratusok intézkedéseit vétójoggal megakadályozni (ius intercedendi)
- jogukban állt támogatást ill. menedéket nyújtani a plebs patriciusok által üldözött tagjainak (ius
auxilii, refugium)

7. Aedilis: [2 db]
- a plebeius templomok őrei
- 367-től a tribuni plebis segítőtársaiként a plebs levéltárát (Ceres szentélye) és pénztárát kezelték
(aedilis plebis)
- a bíráskodástól eltekintve ugyanazokat a jogokat gyakorolta, mint az aedilis curules
B) Rendkívüli magistratusok
- csak különleges esetben, kinevezés útján
- megszabott időtartamra és meghatározott feladat elvégzése céljából
- Lehettek:

1. Dictator:
- legjelentősebb, egyik consul jelölte ki a senatus egyetértésével, de a népgyűlés véleménye nélkül, s ez
ellen consultársa nem élhetett intercessioval
- max. 6 hónapra a főhat. teljessége (summum imperium) illette meg
- maga nevezte ki helyettesét, a lovasság parancsnokát (magister equitum)
2. Interrex
3. Praefectus urbi (rex ideigl. távolléte esetén helyettese a királyság korában)
4. Decemviri legibus scribundis (a XII táblás tv. létrehozói)
5. Tribuni militum consulari potestate (katonai parancsnok consuli jogkörrel felruházva)
6. Tresviri rei publicae constituendae (a triumvirek)

→további kisebb hivatalnokok Rómában: katonai magistratus – tribunus militum(legionkent 6) →hadsereg

főtiszti kara
→polgári: vigintisex (nincs önálló név csak a számukról kapta a nevét mert 26an voltak)

II. Senatus:
- biztosította a római állam folyamatos működését
- patr. nemzetségfők gyűlése → hivatalviselt magistratusok tanácsává lett
- névsorát kezdetben a consulok, majd a lex Ovinia után a censorok állapították meg
- a senatus tagjai (senatores) közé később gazdagabb plebeiusok is bekerülhettek, de valószínűleg csak
a patrícusokat illette meg a patres megszólítás, míg a plebeiusokat conscriptinek (összeírtak) címezték
- a népgyűlésen elfogadott törvények eleinte csak akkor léptek hatályba, ha az atyák tekintélye
(auctoritas patrum) szentesített őket, ez jóváhagyás után a lex Publilia Philonis (339) óta előre kikérhetővé,
majd csak formalitássá vált, a senatusnak továbbra is megvolt a joga, hogy alkotmányosság szempontjából
felülbírálja a törvényeket
- a senatus határozatai (senatus consulta, S.C.) csak tanácsok voltak a magistratusoknak
(végrehajtóknak), mégis törvényerővel rendelkeztek.

Feladatai:
1. meghatározta a külpolitikát és a hadügyeket
1. ellenőrizte az államháztartást
1. felügyelte a szakrális szférát
1. irányította a közigazgatást és az igazságszolgáltatást
1. a magistratusokon keresztül befolyással volt a belpolitikára

III. Népgyűlés:
Fajtái: (a Populus Romanus szerkezeti egységeinek megfelelően)
1. comitia curiata
2. comitia centuriata
3. comitia tributa
4. + concilium plebis
- sajátossága, hogy rajtuk vitának nem volt helye
- a népgyűlés a magistratus kérdésével (rogatio) feltett törvényjavaslatról igennel v. nemmel szavazott,
eleinte nyilvános, majd 139-től titkos formában
- utóbbihoz a cseréptáblákat (labellae) használtak. Jelölések:
VR (uti rogas = ahogy kérdezed, igen)
A (antiquo = ragaszkodom a régihez, nem)
C (condemno = elítélem)
A (absolvo = felmenten)
NL (non liquet = nem világos) [e 3 büntetőügybeli szavazásnál volt]

1. Comitia curiata:
- adta meg a felhatalmazást a főhatalom gyakorlására (lex curiata de imperio)
- később pedig a censori hivatal viselésére is (lex curaiata de potestate censoria)
- egyre inkább szakrális feladatok: rendszerint a pontifex maximus elnökölt rajta → elnevezése: comitia
calata
- a consul / praetor csak akkor elnökölt, ha hatalommal való ünnepélyes felruházás céljából gyűlt össze
a gyűlés
. Comitia centuriata:
- Kr. e. V. sz.-tól működött (eredete a Servius Tullius-féle reformhoz kapcsolódik)
- a comitia katonai századokra (centuriakra) oszlott
- 17-60 év közötti férfi lakosság (patrícius, plebeius) gyűlése
- a Város falain kívül, a campus Martiuson tartottak
Funkciói:
1. a magistratus maiores megválasztása
2. törvényhozás
3. hadüzenet és békekötés jóváhagyása
4. büntetőbíráskodás államellenes bűncselekmények, ill. a polgárok főbenjáró bűnügyei tárgyában
3. Comitia tributa:
- területi egységek szerint (tribus) hívták össze
- eredete a Servius Tullius-féle reformhoz kapcsolódik (ő osztotta fel Róma területét tribusokra)
- a Város falain belül, a forumon tartották
Funkciói:
1. a magistratus minores megválasztása
2. törvényhozás
3. szövetség kötése külföldi államokkal és uralkodóikkal
4. törvénykezés nem politikai természetű ügyekben

4. Concilium plebis:
- csak a plebs tagjai vehettek részt rajta
- határozatai (plebiscita) Kr. e. 287-ig csak a plebsre, később az egész populus Romanusra vonatkoztak
- elnök: néptribunus (tribunus plebis), csak ilyen formában hívhatott össze népgyűlést
- tribusok alapján szerveződött, ezért többen feltételezik, hogy a lex Hortensiat követően összeolvadt a
comitia tributaval

IV. A PATRÍCIUSOK ÉS PLEBEJUSOK-OK KÜZDELMEI A TÖRVÉNYHOZÁS TÜKRÉBEN

A két fő társadalmi osztály küzdelme kompromisszumos alkotmányjogi megoldások révén megteremtette a
plebs politikai jogegyenlőségét.

a) Kr.e. 494.: a plebs tiltakozása, 1. kivonulás a Szent Hegyre (secessio), melynek eredménye a néptribunus
(tribuni plebis) tisztségének létrehozása

b) Kr.e. 445.: lex Canuleia de conubio: patríciusok és plebejusok közötti házasodás; (ezt korábban a XII.
táblás törvények tiltották meg)

c) Kr.e. 444.: ideiglenes esetben a katonai parancsnok (tribunis militum) tisztségét consuli jogkörrel
(consulari potestate) ruházták fel

d) Kr.e. 367-366: leges Liciniae Sextiae: csökkentették a plebejusok adósságterheit, 500 iugerumra
korlátozták a közföldekből az egyes polgárok által elfoglalható területet, előírták, hogy az egyik consult a
plebsből kell választani, igazságszolgáltatási hatóságként felállították a praetori tisztséget, amelyet egy ideig
csak patríciusok tölthettek be
e) Kr.e. 326: lex Poetelia Papiria de nexis: enyhítette az adósrabszolgaság szigorát (Pl.: megtiltotta az adós
megölését és a bilincs használatát).

f) Kr.e. 300: lex Ogulnia (plebiscitum volt): lehetővé tette plebejusok jelölését a főpapi tisztségekre, így a
plebs a pontifexek testületébe is bejuthatott (P.max. pleb. 1. csak Kr.e. 254-ben lett Coruncanius)

g) Kr.e. 300: lex Valeria de provocatione: a római polgárok a magistratusok ítéletei ellen a Város határán
belül (domi) a népgyűléshez fellebbezhettek.

h) Kr.e. 287: lex Hortensia: a plebiscitumokat az egész populus Romanusra kiterjedő hatállyal ruházták fel
 105. Ius, fas, mos

Társadalmi normák az archaikus kor elején:

➔ VIII. században és utána a jogi normák és a vallási + erkölcsi normák még nem határolódtak
el egymástól
1. Kr.e. VIII. sz.: mos (mores maiorum=az ősök szokásai): komplex normarendszer; általános,
differenciálatlan vallási (szakrális)-erkölcsi (morális)-jogi normák rendszere.
2. A jog önálló normarendszerré válása:
→szabályok és normák követése kialakította → sz+n betartása elvárható, megszegésük büntetendő →
szabályok kötelező erejűek
➔ komplex ősi normarendszerből önállóvá váltak a jogi normák→ szokásjog (consuetudo) a
vallási, erkölcsi normáktól elkülönülve

A) Ius:
- Kr.e. 451-450: XII. táblás törvény(decemvirek által szerkesztett): tisztán kivehető belőle a jog, mint
önálló normarendszer kialakulása. A jogot abban a formájában ahogy azt a mai napig ismerjük a rómaiak
találták ki.

- A jog fogalmának differenciálódása:Bizonyíték: latin nyelvben alakult ki először önálló szó a jog
megjelölésére → IUS.(kezdetben még nem jelentette a jog általános elvont fogalmát)
- Ius jelentése+fejlődése: „ius” = eredetileg a forum Romanum egy konkrét helye, ahol a praetor
tvkezett (in ius vocatio = a praetor színe elé hívják az alperest). Itt zajlott a per 1. szakasza: in iure eljárás
- másik elvontabb jelentés: valamely magatartás jogszerűsége, szembeállítva az iniuriaval,
jogsérelemmel. Pl. aki az éjszakai tolvajt megölte, az iure (jogszerűen) cselekedett, az alaptalanul perlekedő
személy, pedig iniuriat (jogsérelmet) követ el.(XII táblás törvények alapján)
- miután a ius fogalmát el tudták vonatkoztatni a magatartás ténylegességétől, kialakult a ius elvont,
alanyi jogi és tárgyi jogi fogalma is
- ius civile (ius Quiritium): ius mint fogalom már a közt. korban differenciálódott→ az ius szó ha tárgyi
jogra/római jog szabályainak összességére utal→kiegészítették a civile szóval→ius civile
civiljog alatt kezdetben a polgárok (cives) közösségeként felfogott római városállam sajátos
jogrendszerét értették.(írott fomrában XII tábkás törvényekben) Ius civile = ius civium Romanorum. (E
jogrendszer ellentéte a ius peregrinorium=külföldi jogrendszer pl. athéni jog.) Továbbélését a mai napig
megtaláljuk a „polgári jog” kifejezésben.

B) Fas:
- „fas” = istenek jogainak tiszteletben tartása
- „nefas” = istenek jogainak megsértése
- jog önálló normarendszerré vált → elszakadt a „fas” a „ius”-tól és a „nefas” az „iniure”-tól, az istenek
jogait elhatárolták a jogszabályok betartásától
- Fas: eredetileg minden olyan magatartás, amely az isteneket nem sérti; mindaz, ami istenséget és
a neki szentelt dolgot megillette, később csak a vallási normák összességét értették rajta, szembeállítva a
jogi normákkal
- dies (ne)fasti = törvénykezésre alkalmas/alkalmatlan napok
- fas szabályainak egy része közjogi jelleggel bírt→ ius sacrum, ius pontificium →ezekből alakult ki az
isteni jog (ius divinum) melyet szembe állítottak az emberi joggal(ius humanum)

C) Mos: (jelentései)
1. erkölcsi normák önálló rendszere
2. ősi római társ. komplex, differenciálatlan normarendszere (mores maiorum, ld. fent)
3. mos alatt gyakran szokásjogot is értettek
4. jogi jelentőséggel nem rendelkező egyszerű szokás
5. a mos sui generis fogalma: (a censori jogalkalmazás alakította ki) olyan társadalmi normák,
amelyek sem a ius, sem a fas körébe nem tartoztak. → pl. pater familias házaközösségére életviszonyaira
vonatkozott → pater familias un. házi bíráskodádára
Megtartására a censor felügyelt, s azok megsértését büntető intézkedés (nota censoria) kiszabásával torolta
meg.

A jog erkölcsi megalapozottsága:

római jogtudósok: világosan látták a jog és az erkölcs határait → az erkölcsi normáknak nem feltétlen kell
kötelező érvényű jogi normáknak lenniük
→a jog a „jó és méltányos művészete” (ius est ars boni et aequi) → igazságosságot (iustitia) érvényre juttatnia
→ nem csak erkölcsi hanem jogi parancs(praceptum iuris) is előírja az élet 3 alapszabályát: honeste
vivere, alterum nom laedere, suum cuique tribuere → tisztességesen élni mást meg nem sérteni mindenkinek
megadni ami őt illeti → a jogszabályokat az említett erkölcsi eredetű de jogi tartalmat nyert alapelvekből kell
értelmezni+alkalmazni
 106. A praetor tevékenysége; ius praetorium, ius honorarium
MINIMUMTÉTEL (II.)

1) Ius praetorium (praetori jog)

Kialakulása:
- a kései köztársaság jogrendszerét alapvetően továbbra is a ius civile határozza meg → DE vele
párhuzamosan érvényesülő jogrendszerként megjelenik a ius praetorium
- kialakításában döntő szerepet játszottak a praetorok (imperium)
A ius civile/civiljog:
→Róma speciális joga mely a római polgár minden életviszonyát rendezte az állam és polgártársai irányába is
„Minden nép melyet törvények és szokások kormányoznak részint a saját maga jogával részint minden ember
közös jogával él. A jog ugyanis amelyet minden nép a maga számára megalkotott az ő sajtja azt civiljognak
mintegy ezen állam saját jogának nevezzük” Gaius
→római jog differenciálódásának eredményeképpen a ius praetorium ellenpárja lesz
→de szembeállították vele a ius gentiumot és a ius naturalet is →ezek szabályait szintén ius praetorium
juttatta érvényre
A köztársaság kori Róma jogrendszerében az ius civile mellett részét képezte az edictumkibocsátási joggal
(ius edicendi) ill. igazságszolgáltatási hatalommal (iurisdictio) felruházott magistratusok →elsősorban
praetorok által megalkotott korszerűbb szabályanyag →ius honorarium/ius prateorium
Praetor:
- nem illette meg a törvényhozás (legislatio)
- de a törvénykezés (iurisdictio) igen → új joganyag jön létre (ius honorarium: a főmagistratusok
imperiumaik alapján végzett törvénykezése által létrehozott joganyag)
- „a praetor csak szolgálhatja, de nem alkothatja a jogot”
(praetor ius dicere potest, facere non potest)
-DE: a praetorok az általuk kibocsátott edictumokon keresztül és a törvénykezés keretében tényleges mégis új
akár a civiljoggal ellenében is érvényre jutó joganyagot alkottak

2) Ius honorarium (~tisztségviselői jog)

Forrása:
- praetor és a többi magistratus (főképp aedilis curulis) hirdetményei (edictum)
- praetori jog
→ írásban rögzített de formai értelemben írott jognak (ius scriptum) nem minősült
Eredete:
a) peren kívüli jogsegélyforma (civiljoggal szemben (contra legem), ált. szokásjogot juttatta
érvényre), mivel a civiljog szűkre szabta a magistratusok döntési lehetőségeit →polgárok
érdekeinek védelmében az imperiummal rendelkező paretor alakította ki →nem támaszkodott a
civiljog szabályaira
→apróbetű!!
b) törvénykezés szabályai nem voltak pontosan meghatározva a preatornak tág lehetősége van hogy
korlátozza a civiljog érvényesülését,→prator peregrinust a városi kollégájával szemben nem
kötötték a városi szabályok így imperiuma és a ius gentium alapján kialakította önálló, saját
praetori perrendjét (polgárok és az idegenek között)
c) →figyelt a peregrinusok hazai jogban érvényesülő és az általa használhatónak tartott jogi formák
és a római per szerkezetének megtartására
→ezt a pp által kialakított praetori perrendet emelte civiljogi erőre a lex Aebutia de formalis (Kr.e. II.
sz. közepe)→annak keretében elhelyezkedő anyagi jogi szabályokat civiljogi erőre emelte→lehetővé tette a
római polgárok egymás közötti jogvitáiban is ezt alkalmazzák a praetor urbanus előtt
→apróbetű!!
E két forrásból: praetor urbanus peren kívüli jogsegélye + praetor peregrinus civiljogba is átvett perrendje →és
az anyagi jogszabályokból alakult ki a praetori jog (ius praetorium)
→„A praetori jog az a jog, amelyet a praetorok vezettek be a civiljog szabályainak kisegítése, kiegészítése és
kijavítása céljából” (Papinianus) Ez a jog a ius gentium és a ius naturale szabályait is érvényre juttatta.

3) A ius civile és a ius praetorium összehasonlítása

- a 2 jog évszázadokig párhuzamosan érvényesült
- a praetor évente kibocsátott hivatalos hirdetménye (edictum) → fontos tényezőjévé vált a
jogalkotásnak (Cicero már egyenrangú jogként említi őket: „ex iure civili ac praetorio”)
- ius civile: merev, régi, szigorú civiljog (ius strictum)
- ius praetorium: hajlékony, rugalmas, méltányos praetori jog (ius aequum)

Előadáson:
praetor Kr.u 367 Leges Licinae Sextiae →polgári peres jogszolgáltatás elvégzése (később praetor urbanus →
város prateora →római polgároké)
- 2. praetor: Praetor peregrinus → idegenek praetora →muszáj eljárni az idegenek és a római polgárok
jogvitáiban is → DE: ő a ius gentium-ot használja →minden népeknél meglévő jogszabályok (gyakorlatban ez
mégis a római jogot jelentette)
● teljesen új perrend kialakítása →kevésbé formákhoz kötött
● lex Aebutia de formulis: ezt a perrendet civiljogi erőre emeli → a római polgárok között is
alkalmazzák
magistratusi hirdetmény
 107. IUS CIVILE, IUS GENTIUM, IUS NATURALE

A késői köztársaság korának jogrendszerét alapvetően a ius civile határozta meg, amely mellett kifejlődött,
majd megerősödött a ius praetorium.

1) IUS CIVILE: (civiljog)

- Róma speciális „nemzeti” joga
- a római polgár valamennyi életviszonyát rendezte az állam, és polgártársai irányában
- párja: ius gentium, ius naturale (szabályait a ius praetorium juttatja érvényre)
- az idők folyamán merev, régi, szigorú civiljoggá vált (ius strictum) a praetori joggal szemben (ius
praetorium: hajlékony, rugalmas, méltányos praetori jog (ius aequum))

Kr. e. II. századtól a görög filozófia segítségével igyekeztek a civiljog határait fellazítani → 3 alapvető
kategória jött létre:
a) aequitas / ius aequum
b) ius naturale
c) ius gentium

Aequitas:
→gyökerei a római jogban is megvoltak → gr filozófia továbbfejlesztette
→archaikus jogban is kimutatták már: polgárok közötti jogegyenlőség eszméje, igazságos és méltányos
elbírálás. A bona fides (jóhiszeműség) a ius aequum szinonimájává vált, a szigorú joggal (ius strictum)
szemben. (betű szerinti alkalmazás)
„A cilivjog ugyanazon állam polgárai számára egyenlő elbánás hiszen legalább azok jogainak azonosnak kell
lenniük akik ugyanannak az államnak a polgárai” Ciceró
→római jogtudósok a préklasszikus korban recipálták a kifejezést –> latin: bonum ac aequum = jó és igazágos
→aeqitas →igazságos és méltányos elbírálást jelentette →bona fides=jóhiszeműség szinonímájává vált
(ellentétes a szigorú joggal =ius strictum)
→apróbetű!!

2) IUS NATURALE (természetjog)

- nem vezethető vissza római előzményekre, a görög filozófia alakította ki
- az ember természetes értelmén (naturalis ratio) alapszik(gaius)
- eleinte az aequitas értelmében használták: „A jog kifejezést többféleképpen használjuk: egyszer úgy, hogy azt
nevezzük jognak ami mindig jó és igazságos mint pl: természetjog.” Paulus
 Ciceró: „A valódi törvény pedig igaz értelem amely a természettel összhangban áll amely mindenüvé szétárad
amely tartós örök amely parancsok révén kötelességre szólít és tilalmak által elrettent”
- olyan életviszonyokra vonatkozik, amelyek az embernek az állatokkal való közös természetéből erednek
pl:házasság
→ a ius naturalet az emberi törvények nem ronthatják le:
(civilis ratio naturalia iura corrumpere non potest)
→apróbetű!! modern természetjog: Hugo Grotius a ~ -t a középkorban ismét világi alapra helyezte

3) IUS GENTIUM (népek joga)

→bizonyos római hagyományok és a gr filozófia összeolvadása
- eredetileg a háború és béke joga (ius belli ac pacis), szakrális vonásokkal (ius fetiale - papi testület révén)
- valamennyi poliszban, népnél ill. államban érvényesülő jog (görög minta alapján) →praetor peregrinus
normáinak forrása
- rómaikak továbbra is az ius gentium részének tekintették a nemzetközi jog normáit (Gaius idézet)
- Gaius: ius gentiumot az ius naturaleval azonosítja →alapja mindkettőnek a ratio es minden népre érvényesek
→ DE: a ius gentiun és a ius naturale közötti különbség: az előbbiben megtalálható a rabszolgaság
intézménye, míg az utóbbiból hiányzott
→apróbetű!!
A római birodalomban egyidejűleg 3 hatályos
jogrendszer létezett:

1) Birodalmi jog: (Reichsrecht, quasi római jog)

- elsősorban Rómában és Itáliában jutott érvényre
- római polgár vs. római polgár, vagy római polgár vs. peregrinus közötti jogvitában
- magában foglalja a ius civilet és a ius praetoriumot
- jogrendszer differenciálódása után: ius publicumot és a ius privatumot is

2) Helyi népjogok: (Volksrechte)

- a római hódítás előtti időből erednek (pl. az egyiptomi család- és vagyonjog)
- általában a meghagyott peregrinus bírói fórumok előtt érvényesültek
- a római bíróságok is alkalmazták
→minden helyi népjog peregrinusjog volt ez azonban nem állott fordítva
3) Provinciai jog: (Provinzialrecht)
- a római jog egyes meghatározott tartományokra vagy az összes tartományra kiterjesztett szabályai (ez
utóbbi kifejezett rendelkezéssel)
- egyes provinciák számára kibocsátott, a helyi népjogokra is tekintettel lévő provinciai törvények,
rendtartások (leges provinciae) = nemzetközi magánjog csírái (mivel szabályozták a különböző provinciák
lakosainak egymás közötti pereit)
- tartományi helytartók hirdetményei (edicta provincialia)
→provinciákban élő lakosok peres ügyei, tartományok római bíróságai alkalmazták: polgár vs peregrinus
→3 féle jogrendszer kölcsönhatásba lépett
 108. A principatus államszervezete

A római állam szervei

→principátus állami berendezkedését alapvetően Augustus határozta meg
→monarchiát a köztársasági formák látszólagos visszaállítása mellett alakította ki
A császárság első felében a római államot 3 tényező alkotja:
I) uralkodó
II) köztársasági intézmények (egyre kisebb jelentőséggel)
III) birodalmi államszervezet (fokozatosan épül ki)

I) Az uralkodó:

- az állam feje a princeps (a princeps senatus elnevezésből ered)→politikai és közjogi értelemben is

(elnevezés:a legtekintélyesebb senatort hivták igy)
- Augustus tekintélyére (auctoritas) utal, ez a meghatározó, ezen alapszik a császár hatalma
- 31-23ig folyamatosan consul majd még párszor újraválasztja magát
- élethossziglan fel volt ruházva az alábbi tisztségekkel:
a) tribunicia potestas (személyének sérthetetlensége (sacrosanctus), a népgyűlés (ius agendi cum
populi) és senatus (ius agendi cum patres) összehívásának joga, vétójog)
b) imperium proconsulare (provinciák feletti legfelső kormányzat joga)
infinitum = valamennyi provinciára kiterjedt
maius = nagyobb volt a többi helytartóénál
c) imperator (a hadsereg főparancsnoka, értelmezése homályos)
d) pontifex maximus
e) Octavianus ezen felül: Augustus (felséges), pater patriae (haza atyja)
→ a principátus nem számolta fel a közársasági alkotmányt de egyre kevesebb és eltérő szerepet biztosított az
állam hagyományos szerveinek
→apróbetű!!

II) A köztársasági intézmények:

a) magistratusok
→többsége továbbra is működött, A. alatt még a közt. szervek választottak meg őket
→DE: a császárnak ajánlási joga volt(commendatio)=kinevezés →csak a szenatori rend tagjai viselték
1. Consul: még mindig a legnagyobb megtiszteltetés ,a rendes consulok (consules ordinarii) nem
töltötték ki hivatali évüket, helyükre az uralkodó újabbakat nevezett ki (consules suffecti), igy katonai és
politikai jogosultságuk a császárhoz került. Reprezentatív és jogszolgáltató feladat.
2. Praetor: (18 db) Polgári ügyekben jogszolgáltatás: praetor urbanus és a praetor peregrinus. A többi
büntetőügyekben ítélkezett ill. az államkincstárt kezelték, szabadságperek, hitbizományi és gyámsági ügyek,
magánszemélyek közötti perek
3. Censor:e hivatal már a principatus elején megszűnt,feladatait a császári hivatalnokok látták el
4. Aedilis curulis: (6 db) Feladat: vásári rendfenntartás és bíráskodás.
5. Quaestor: (20 db,ra növeli Augustus) városi ~ hatásköre kibővült az aerarium kezelésére is.
prinsepst, a consulokat és a senatusi provinciák helytartóit segítették.
6. Tribunis plebis: (10 db) Polgári ügyekben ítélkeztek, szerepük csökkent.(a császár néptribunusi
tisztsége miatt)

b) senatus
- állami szuverenitás hordozója
- 600 senatort a császár jelölte ki (adlectio)
- a testület nem veszítette el politikai irányító szerepét (megmaradt a hatalom-átruházási aktusa
(senatus consultum de imperio) = legitimálta az uralkodót)
- Feladatai:
1. Kr.u. 14-től a magistratusok megválasztása
2. a törvényhozás joga
3. Itália és a senatusi provinciák kormányzása
4. államkincstár felügyelete
5.) fellebbviteli fórum büntetőügyekben (cognitio senatus).

c) népgyűlés
- törvényhozási jogukat nem veszítették el
- szerepük formálissá vált Az utolsó lex rogata Kr.u. 96-ban született (lex agraria)
III) A birodalmi államszervezet:

- császári tanács (consilum principis) [törvényhozás, kormányzásban] barátok, rokonok →komoly

szerep a törvénykezésben+a birodalom kormányzásában
- új hivatalok (nova officia) →princeps magánigazgatási egységei →fokozatosan betagozódtak az
állami adminisztrációba

A) igazgató császári főhivatalnokok [Praefectusok]

→részben a magistratusok helyébe léptek részben új feladatokat láttak el
aa) praefectus praetorio (2 db)
- eredetileg a császári testőrség parancsnoka (testőrparancsnok)
-legfontosabb állami főhivatallá vált
- II. sz. vége: egész Itáliára kiterjedő törvénykezési hatáskör
- princeps helyettese
- általános rendelkezéseket is kibocsáthattak(nem lehettek ellentétesek a császári rendeletekkel)
-jogi szakértelem kellett →híres jogtudósok pl. Papinianus, Ulpianus
ab) praefectus urbi
- imperiummal rendelkezett
- polgári hivatalnok, a császár a senatorok közül választotta ki.
- közrend fenntartása (custodia Urbis) a rendőri egységek révén (cohors urbana),
-bíráskodás Rómában és a határtól számított 100 mérföldes körzetben
- a korábbi aediles curules rendészeti és igazgatási szerepét vette át
ac) további praefectusok:
- városi rendőrség és tűzoltóság parancsnoka
- állam- és hadikincstár kezelői, birodalmi posta igazgatója
- curator: senatori rangú hivatalnok

B) A birodalom egységes kormányzását szolgáló hivatalok

ba) A princeps saját kancelláriája (Claudius hozta létre)
A hivatalok vezetői az uralkodó szabadosai (liberti) közül kerültek ki. 4 osztály
1. naplók vezetése (a memoria) császári adminisztráció személyzeti ügyei
2. hivatalos levelezés (ab epistulis)
3. jogi beadványok (a libellis)
4. császári magánkincstár (fiscus Caesaris) kezelése(rationibus)
Hadrianus idejétől(117-138) kiépült az egységes állami közigazgatás
bb)senatus szerepét átvette a császári tanács (consilium principis) Tagok: főtisztek, jogtudósok.
Élén: 2 db praefectus praetorio; a kancellária osztályait (scrinia) és vezetőit (procuratores)
ellenőrizték
Polgári bürokrácia Septimus Severus alatt kezdett katonai jelleget ölteni
bc) pénzügyi igazgatás: megoszlott az aerarium Saturni (közjog) és fiscus Caesaris (magánjog) között
→quaestorok ill procuratorok hajották be a stipendiumot(senatusi)+tributumot(császári) provinciákból
→aerarium=közjog, fiscus=magánjog(eredetileg) →DE: fokozatosan közjogi jelleget öltött míg magába
olvasztotta az aerariumot
→fiscus bevételei+kiadásai a rationibus kezelte, pereiben külön praetor+procurator bíráskodott, jogi
képviselet: kincstári ügyészek(advocati fisci)
bd) titkosrendőrség (frumentarii) felállítása(még Hadrianus) →praefectus urbi jogköre kiszélesedett (+a
polgári tisztségeket is elárasztották a katonák→ milita szó már az adminisztrációt jelölte)
A birodalmi terület igazgatása
➔ császárok adminisztratív újításai ellenére továbbra is köztársasági igazgatási rendszer
➔ még mindig elkülönült a Város, Itália és a tartományok kormányzása
➔ De a katonai és polgári hivatalok nem voltak kellően elválasztva
A constitutio Antoniniana
→Caracalla(211-217) minden szabad alattvalóra kiterjesztette a polgárjogot
→ Kivétel:Latini Iuniani: tartalmi hibákkal felszabadított, és így csak latinjogot kapott libertinusok
dediticius (dediticii Aeliani): háborúban legyőzött, de rabszolgának el nem adott népek
közvetlen cél: a csak római polgárokat terheló öröklési illeték (vicesima hereditatium) mértékét felemeljék.
→Edictum Caracallae →Rómát városközpontú államból formálisan is birodalommá tette →kibocsátása után
fokozatosan érvényesült a birodalmi jog és a helyi népjogok egymásra hatása
 109. A principátus jogrendszere (klasszikus jog)
1. A ius civile és a ius praetorium
→ köztük a határvonal már a közt. vége felé fellazult
→klasszikus jogtudomány még egyaránt beszél mindkettőről, fokozatos egybeolvadás, csak eredetbeli
különbségek →praetori jog hozzátapad a civiljoghoz
a) ius civile
→a jogszabályalkotásra hivatott tényezőktől származott:
● népgyűlés
● senatus
● császár valamint a responsumok adására feljogosított jogtudósok
→civiljog-praetori jog egybeolvadása → ius civile = jogtudomány = nagy része magánjog → ius civile =
magánjog, ius privatum szinonimája
b) ius praetorium / honorarium
→a formailag jogszabályalkotásra nem hivatott tényezőktől származott:
● praetor
● aedilis curulis
● provinciai helytartók
→edictumok (praetori és egyéb) jogszabályi jellege megszilárdult → a ius honorarium elvesztette civiljogot
megújító szerepét
→praetorok már nem fejtettek ki jogfejlesztő tevékenységet (edictumaikat évről évre változatlan formában
adták ki); ezt a császárkori jogalkotás, a bíráskodás (cognitio extra ordinem) és a jogtudomány vette át
2. A ius publicum és a ius privatum
→a birodalmi jog rendszere a principátus elejétől kezdve új tagozódást mutat→civiljog és a praetori jog
megkülönböztetése veszít a jelentőségéből→DE.megjelenik az ius publicum-ius privatum fogalompár
a) ius publicum (közjog)
- a vallási dolgokra, a papi és az állami tisztségekre vonatkozik (Ulpianus)
- az állam, vallás szervezetére vonatkozott
b) ius privatum (magánjog)
- a magánélet, a polgárok személyi, családi, vagyoni viszonyait foglalta magába
→később a kettőt a közérdek és a magánérdek fogalmának bevezetésével választották el egymástól
3. A ius cogens és a ius dispositivum
→tárgyi jog egy másik csoportosítása
a) ius cogens
- kényszerítő jellegű jogszabály, nem feltétlenül tiltó norma (de minden tiltó norma kógens)
- közjog szabályai pl.választójog
- a közjog kógens (Magánjellegű életviszonyokat is tartalmazott: „a végrendelkezés nem a magán-,
hanem a köz (kógens) jog rész„ (Papinianus).
b) ius dispositivum
- engedő, hézagpótló jogszabály
- a magánjog többnyire diszpozitív = engedő jognak (ius permittens) pl.szerződési jog előírásai
- csak akkor nyer alkalmazást ha a felek másképp nem tudnak megállapodni
- ellenpárja:kógens jogszabály nem feltétlen tiltó norma → DE: minden tiltó norma kógens
4. A mores szerepe (A mos normái a klasszikus korban)
- tételes jogi normákká alakult (pl. tiltották a hatalom alattiakkal a kegyetlenkedést)
- kiemelt jelentőséggel rendelkező alapelvvé vált (boni mores - jó erkölcsök)
- jó erkölcsbe ütköző (contra bonos mores) magatartás akkor is jogellenes, ha nem sért tételes jogi
rendelkezést
5. A magánjog fejlődése a provinciákban
- fejlett Keleti provinciák: a római magánjog behatolását lassította a Róma által fenntartott népjogok és
a görög nyelv. DE: a behatoló birodalmi és a helyi jog közeledett egymáshoz→kölcsönhatás alakult ki
közöttük
- a Nyugati provinciákban (Gallia, Hispania) alacsonyabb kulturális szint → a római jog könnyebben
hatolhatott be oda = NY-i vulgárjog megindulása(gazdasági viszonyok elmaradottak így csak a csiszolt
formáinak egyszerűsödése mellett nyerhetett alkalmazást)
- Edictum Caracalla nem szüntett meg keleten a helyi népjogok létjogosultságát → meghagyta a polgárok
helyi illetőségét →magánjogi ügyekben a helyi népjogot alkalmazhatták hacsak a császári rendelet
másképp nem intézkedett
 110. A dominátus államszervezete

1. A dominátus és a hagyományos római államszervek

- Diocletianus (284-305) új államformát alakított ki
- birodalom- uralkodó hivatalos megszólítása (dominus et deus - úr és isten) → dominatus
súlypontja: K, hellenisztikus jellegű abszolút monarchia
- DE: a közt.+császári intézmények kettőssége egész végig megfigyelhető
- Itáliát betagolták a provinciarendszerbe
- új főváros: Byzantium = Constantinapolis (Bizánc)
- A két birodalomfél (pars imperii) különleges jogi és politikai kapcsolatban

Az államhatalom felépítése
1. Tetrarchia („négyes uralom”)
- a birodalom irányítása: 2 főcsászár (Augusti) + 2 alcsászár (Caesares)
- államhatalom a császár (Augustus) kezében (ő divus, deus, sacer) volt, de a köztársasági címei is
megmaradtak
- őt illette meg a törvényhozó, az igazságszolgáltató és végrehajtó hatalom teljessége
- ő az államvagyon tulajdonosa
2. Köztársasági szervek
- már csak néhány magistratus és senatus létezett
- a magistratusok minden jelentőségüket elvesztették
- a consulok tisztségét a császár vette át(csak az évek nevét adták+elnököltek a senatusban)
- praetorok már csak a szabadságperekben működtek közre+gyámhatósági jogkör
-aedilis tisztség megszűnt, az ünnepi játékok költésgei a praetorok, questorok és néptribunusokat
trehelték
-IV.sz: már 2senatus→Róma+Constantinopolis →mind2 egyszerű városi tanáccsá süllyedt

2. Az egységes birodalmi adminisztráció

- két birodalomfél kormányzását az állami adminisztráció funkcionálisan és hierarchikusan tagolt
rendszere látta el. Felbontva:
+ központi kormányszervekre (militia palatina)
+ területi igazgatásra oszlott
- ezeken belül többszintű hivatali apparátus
- az adminisztráció elválik
+ polgári közigazgatásra (militia officialis)
+ katonai közigazgatásra (militia armata)

Központi kormányzat
- a császár környezetében, az udvarban (aula, palatium) működött
- népes kíséret (comitatus) nagy jelentősége
- Az V. sz-ra a comesek hierarchiáján belül 3 csoport alakult ki: (4 katonai és 4 polgári c.)
a) Államtanács (sacrum consistorium)
- a központi igazgatás legfőbb szerve
- a consilium principis helyébe lépett
- tagjai az uralkodó körül, a császári palotában gyűltek össze (consistere=körülállni)
- állandó tagok: a polgári, katonai közigazgatás felső vezetői, udvari főméltóságok
b) 4 udvari főméltóság (legfontosabb főhivatalnokok) - comites consistoriani
1. főudvarmester (magister officiorum)
- alá tartoztak a kancellária hivatalai (scrinia), melyek a
- császár kegyétől függő döntéseket öntötték formába (s. memoriae)
- levelezést és egyéb hivatali ügyeket intézték (s. epsitularum)
- a beadványok jogi elbírálásával foglalkoztak (s. libellorium)
- a császári utazásokat szervezték (s. dispisitionum)
- alatta működött az államrendőrség (agentes in rebus), a palotaőrség (scholae palatinae)
- a birodalmi posta (cursus publicus) és a fegyvergyárak (fabricae)

2. főkancellár (quaestor sacri palatii) ~ igazságügyminiszter

- az uralkodó nevében kiadott jogi iratok levélformában való megfogalmazása
- e jogi iratok: császári rendeletek, magasabb és alacsonyabb rangú hivatalnokok kinevezési okmányai
(codicilli v. probatoriae)
-a dokumentumok végleges szövegét az államtanácsban felolvasták és azokról a császár személyesen
határozott

3. pénzügyminiszter (comes sacrarum largitionum)

- a birodalom pénz- és adóügyeit igazgatta
- a dioecesisekben tevékenykedő alsóbb tisztviselők (comites largitionum, commerciorum) és
apparátusaik segítségével
→innentől elvileg kihúzva!!
4. comes rerum privatarum
- az uralkodó magánvagyonára (res private) felügyelt
 111. A dominátus jogrendszere

1. Egységesülés a birodalmi jogrendszerben a posztklasszikus és iustinianusi kor az egységesülés korszakát

jelenti a római jog fejlődésében.
a) ius civile (magánjogi értelemben) szembeállítása a
+ ius publicum-mal
+ ius criminale-val (közbűncselekmények)
- ius civile továbbra (a iustinianusi korban is megőrizte eredeti jelentését) = a római polgár joga, a
római jog
b) egységesül a ius publicum és ius privatum is, kettősségük elhalványul →mint tudományos kategóriapár
jelentkezik
- a ius publicum a kógens jog (ius cogens)
- a ius privatum a diszpozitív jog (ius dispositivum) lett
→hátterében az áll hogy az abszolút császárság felszámolta a magánszféra autonómiáját
c) birodalmi jog egységesülése a jogszabálygyűjtő munkákban, az idézési törvényekben(jogtudósóokra való
hivatkozás) a jogegységesítő aktusokban és a iustinianusi kodifikációban →nagyobb fokú
1ségesítés,általánosítás, absztrakció

d) egységesülés a birodalmi jog és a helyi jogok között; IV. századtól indul meg, a különbségek jórészt
megszűnnek Pl.: K-en csak az öröklési és családjogi szokások maradtak meg.

e) egységesülést, integráló hatást idéz elő a kereszténység is →konkrét tételes jogi szabályok is tükrözik DE:
a római jog döntően profán jellege megmarad!

2. A vulgárjog (posztklasszikus római vulgárjog)

- a posztklasszikus kor sajátossága
- Kr.u. IV-V. században jutott uralomra
- I. Constantinus idején indult meg
- oka: fejlett gazdasági és szellemi élet lehanyatlik, a klasszikus jogászi gondolkodásmód a
provinciákban nem érvényesült → egyszerűbb megoldási formákkal dolgoztak a jogászok és a bírok mint a
Római remekjogászok
- a két jelenség az V.századtól összekapcsolódott
- vulgárjogi gondolkodásmód = leegyszerűsödött jogászi gondolkodásmód → birodalomszerte
általánossá vált
- pl.: a posztklasszikus vulgárjog nem választotta el a tulajdont és a birtokot és az adásvételt a
tulajdonátruházási aktustól(traditio) →azt is a vételben látta megtestesülni
Posztklasszkus római vulgárjog: részben a provinciák Rómához viszonyított egyszerűbb
joggyakorlatából részben a klasszikus jogtudomány lehanyatlásából eredő leegyszerűsödött jogászi
gondolkozásmódot tükröző római jogot értjük.

1. Iustinuanusi törvényhozás
- poszklasszkius kor végére pontot tett →annak ellenére hogy nem volt a korszak jogfejlődésének
természetes következménye →DE bizonyos vulgarizálódási tendencia a klasszikus művel iustinianusi
átdolgozása során megmutatkozik
- a XII. táblás törvények óta ez a törvénymű jelentette először a római jog összefoglalását
- korábban az Edictum perpetuum (Hadrianus) kodifikációja csak az edictumanyagot, a II.
Theodosius és III. Valentinianus által elrendelt kodifikáció pedig csak a császári rendeletek egy részét foglalta
össze
- a iustinianusi kodifikáció a jogtudósok műveinek (ius) és császári rendeletek (leges) páratlan
összefoglalása melyben az egész római jogfejlődést tükrözi
 112. Soroljon fel néhány a jogfejlődés szempontjából jelentős római császárt!

1. Augustus (Kr.e. 27-Kr.u. 14)

- principatus kiépítése (a monarchia kialakítása a köztársasági formák látszólagos visszaállítása mellett)
- törvényeivel rendet, békét teremtett (pax Romana)
- lex Iulia iudiciorum privatorum: a régi legis actiok eltörlése
- ius respondendi: megadja a jogtudósoknak a szakvélemény adásának jogát
- lex Iulia de vi privata: erőszakos jogérvényesítés általános tilalma
- esküdtlajstrom összeállítása: tagjaiból a praetor a felek megegyezése alapján kinevezte a iudexet, aki a
közönséges civiljogi per esküdtbírája, lefolytatta a bizonyítási eljárást, eldöntötte a pert
- ügyvédi díjazás tiltása
- lex Aelia Sentia (Kr.u. 4); lex Fufia Caninia (Kr.e. 2.) : manumissiok korlátozása
- lex Iulia de cellegiis (Kr.e.21) : szenátusi engedély szükséges az egyesületek alapításához
- lex Iulia de maritandis ordinibus (Kr.e. 18) : a római polgárok közül minden 25-60 év közötti ffi és
20-50 közötti nő házasságban köteles élni. A házasságban nem élők (caelibus) a rájuk szálló hagyatékot
egyáltalán nem, a gyermektelenek (orbi) csak fele részben szerezhették meg.

2. Claudius
- törvények a császári bürokráciára vonatkozóan
- saját kancellária
- ügyvédi jutalmazás 100 aranyig
- fiscus pereiben császári procuratorok jártak el (egyszerre fiscus képviselői és a per bírái)
- S.C. Macedonianum: Claudius alatt született, a filius familias részére folyósított pénzkölcsön az apa
halála után sem volt peresíthető, mert ez naturalis obligatiot eredményezett.
- megszüntette a házassági tilalmat nagybácsi és unokahúg között, hogy elvehesse Agrippinát, aki
később megmérgezte
- eltörölte a nők törvényes gyámságát

3. Hadrianus (Kr.u. 117-138)

- egységes államigazgatás kiépítése
- Edictum Perpetuum: praetori edictumok anyagának összeállítója (Salvus Iulianus)
- a privilegizált jogászok egybehangzó responsumait civiljogi erőre emelte, véleményük formailag és
jogforrássá vált. (eltérő álláspont > bíró szabadon dönthetett)
- császári szakvélemény (rescriptum) adása vitás jogi kérdésekben, ami kötötte a bírót az ítélet
meghozatalában
- eltörölte a lex Minitia azon rendelkezését, hogy a polgár és peregrinus házasságból született gyermek
peregrinus lesz
- a saját földben ill. szent helyen talált kincs a megtalálót illeti, az idegen telken talált kincs felerészben
őt, felerészben a telektulajdonost illeti
4. Antonius Pius
- serdületlent (önjogút) csak úgy lehet örökbe fogadni, hogy az örökbefogadó vállalja, hogy
nagykorúságáig magánál tartja, ennek biztosítéka a cautio; ha mégsem, akkor ki kell adnia a vagyonrészét
vagy az ??? vagyonának ¼ részét. (quarta divi Pii)

5. Marcus Aurelius
- decretum divi Marci: követelése elvesztésével büntette azt a hitelezőt, aki adósának vagyontárgyait
önhatalmúlag követelése fejében lefoglalja

6. Septimus Severus (193-211)

- az államszervezet jellegének elfordulása a dominatus felé; katonai jelleg
- 195: megtiltja a gyámolt vagyonának elidegenítését

7. Caracalla (211-217)
- Kr.u. 212: Constitutio Antoniniana: a római polgárjog kiterjesztése a birodalom minden szabad
alattvalójára. Kivéve: Latini Iuniani, dediticii Aeliani.

8. Diocletianus (284-305)
- dominatus kialakítása, alig burkolt abszolutizmus, K-i súlypont
- dominus et deus cím
- tetrarchia: négyes uralom, 2 főcsászár (Augusti), 2 alcsászár (Caesar)
- a polgári igazgatás 3 szintű, hierarchikus:
1. 4 praefectus praetorio a praefecturák élén (közig., adóztatás, igazságszolgáltatás)
2 praefectus urbi a 2 főváros élén
2. vicariusok (segítik a praefectus praetoriot; törvénykezés, diocesis élén)
3. helytartók (provinciák élén)
- igazságosabb adórendszer: földadó, személyi adók → gazdaság stabilizálódik

9. Constantinus (313-337)
- 330. máj. 11.: új főváros: Konstantinápoly (Constantinapolis)
- 313: milánói edictum: türelmi rendelet, a keresztényüldözés megszűntetése
- unus testis nullus testis: egy tanú vallomására ne alapítsák az ítéletet
- colonusok röghöz kötése
- az eljegyzést felbontó fél a jegyestől kapott ajándékokat köteles visszaadni, amit ő ajándékozott, nem
követelheti vissza
- Augustus házasságra kötelező törvényeit hatályon kívül helyezte
- 326: a gyámolt értékesebb ingóságainak elidegenítését hatósági hozzájáruláshoz kötötte

10. II. Valentinianus és társcsászárai

- 389: aki más vagyontárgyát önhatalmúlag elveszi, amennyiben az önhatalmat gyakorló a dolog
tulajdonosa volt, a tulajdonjognak a sértett javára való elvesztéssel, ha pedig nem volt a tulajdonos, akkor a
dolog értékének megfelelő büntetéssel sújtandó.

11. Nagy Theodosius (379-395)

- halálával 2 részre szakad a birodalom
- 380-ban államvallássá tette a kereszténységet
- 389: ld. előbb
- colonusok röghöz kötése

12. III. Valentinianus (Ny-R-i Cs.) és I. Theodosianus (K-R-i Cs.)

- kodifikáció elrendelése: Codex Theodosianus (439), rendeletek
- lex citationis: csak Pomponius, Ulpianus, Paulus, Gaius és Modestinus műveiből lehet idézni, csak rájuk
lehet hivatkozni, valamint akikre ők hivatkoztak

13. Zeno
- neki küldi el a császári jelvényeket Odoaker
- örökhaszonbérlet (emphytensis) önálló jogintézménnyé nyilvánítása (mezőgazdasági ingatlan örök
időre való bérbeadása évi bérfizetés ellenében)

14. Iustinianus
- ld. 123. tétel

15. Anastasius
- 502: lehetővé tette a bíróság előtti emancipációt, előzetes császári engedéllyel (a pater familias
jognyilatkozata, valamint a gyermek egyetértése)
 114. A ius fogalma és kategórái
[Minimum Tétel III.]

1. Ius jelentése - kettős fogalom: a rómaiknál a jog fogalmának megjelölése a „ius” 2 értelemben:
1. jogosultság = alanyi jog (facultas agendi): a személynek cselekvési és perindítási (agere mind2t jelenti)
lehetősége van. [joga van vmihez]
„Senki sem tekinthető csalárdul cselekvőnek, ha a saját jogát gyakorolja.” - Gaius

2. jogszabályok =tárgyi jog (norma agendi),

- jogi normák különböző csoportjainak megjelölése (ius civile, ius publicum)
-jogszabálycsoport látszatát keltő filozófiai fogalmak megjelölése (ius naturale, ius gentium)
- jogszabályok egyes forrásai (pl. törvény, császári rendelet)
- a források a tárgyi jognak néha tartalmi értelmezését is adják
→ „A jog a jó és a méltányos művészete” (ius est ars boni et aequi) – Celsus
- a jog a rómaiak szerint nem csak az állam által kikényszerített normák összessége (1)
a jogi norma megalkotásának, alkalmazásának célja, hogy érvényre juttassa az igazságot (2) (iustitia)
(„Az igazságosság az arra való állandó és örökös törekvés, hogy mindenkinek megadjuk az őt
megillető jogot.” - Ulpianus)
- ius = eredetileg a praetor törvénykezési helye, valamint a jogtudósok iratai is. (ld. 105. tétel)

2. A jogi dogmatika:
- a római jogászi gondolkodásmód nem dolgozta ki, ténylegesen azonban használta a jogi dogmatika
alapfogalmait (melynek aprólékos kidolgozás a XIX.századi német jogtudomány érdeme)
- alapfogalmak:
● jogviszony: (Rechtsverhältnis,Puchta és Savigny) olyan emberek közötti tehát
társadalmi viszony, amelyet a tárgyi jog szabályoz. Csak személyek között állhatnak fenn.
(Pl.: jogalany (tulajdonos) és jogtárgy (tulajdon) között nem, de jogalany és az ő alanyi jogát
tiszteletben tartani köteles nemtulajdonosok között igen)
● jogi tény: (Juristische Tatsache, Savigny) minőségileg eltérő fogalmat jelent a
jogviszonyhoz képest, olyan tény, történés, de kiváltképp emberi cselekmény(Handlungen),
amely joghatásokat, alanyi jogok ill. jogviszonyok keletkezést, módosulását és megszűnését
váltja ki
→legfontosabb az az emberi cselekmények közé tartozó jogügyletek(Rechtsgeschafte)
● jogintézmény: (Rechtsinstitut, Savigny)a jogtudomány azóta is alkalmazza, túl
gyakori használata miatt már kiüresedett:ma már szinte minden tárgyi jogi jelenség
neve(pl.kellékszavatosság)
➔ magunk részéről a nagyobb jelentőségű jogviszonyokra vonatkozó jogszabályok
rendszerezett összessége (pl.: apai, férji hatalom, tulajdon) DE: nem tartjuk j.i-nek az olyan
részletszabályozásokat mint a (férji)hatalom/tulajdon megszerzésének egyes módjai, valamint
a jogi reflexhatásokat pl.férji hatalom nélküli házasság szabályai
➔ apróbetű!!
A római jogban a jogintézményeknek az egyes actiok felelnek meg neki.
● jogág: az egymáshoz hasonló jogviszonyokat rendező jogszabályok összessége. Pl.:
ius publicum, ius privatum. A jogrendszer részterületei.
→részterületeit képezi a tárgyi jog legfelsőbb kategóriájának a jogrendszernek: adott államban hatályos
jogszabályok összesége

3. A jog felosztásai (kategóriapárok)

a) ius civile – ius naturale, ius gentium
b) ius civile – ius praetorium
c) ius aequum – ius strictum
d) ius publicum – ius privatum
e) ius cogens – ius dispositivum

[4 további új kategóriapár:]

f) ius universale - ius particulare (birodalmi és partikuláris jog)

1. egy adott állam egész területére kiterjedő jog
2. Csak bizonyos vidékeken érvényesülő, résszerű jogszabályok
→ nem római eredetű felosztás hanem földrajzi szemponton alapul
→apróbetű!!

g) ius generale - ius speciale (általános és egyedi jog)

1. egy jogrendszeren belül általános jelleggel érvényesül
2. különleges szabályozást igénylő jogviszonyokra vonatkozó különleges szabályozás alapja az
„általános” és „különös, egyedi” fogalmat elhatároló görög filozófia valamint a préklasszkius római
jogtudomány (Q.Mucius Scaevola pontifex)
→az i.s érvényesülési körében az i.g nem alkalmazható
→főszabály és kivétel viszonyban állnak egymással
→Apróbetű!!

h) ius commune - ius singulare (rendszerű és kivételes jog)

→már a római jog forrásaiban is megtalálhat
→Paulus:”ius singulare az a jog amelyet a törvények általános rendjével szemben valamely érdek
érvényesítésére végett a jogalkotó tekintélye vezetett be”
1. a római jogtudósok több egymástól eltérő értelemben is használták, de egyre inkább megszilárdult
a szembeállításuk
ius commune: a jog rendszerint alkalmazandó szabályai
ius singulare: kivételesen alkalmazott jog (a jogalkotó tekintélye vezette be)
a) különös méltánylást érdemlő jogi helyzetre (beneficia iuris) pl. kezességnél
b) egy különleges elbánásban részesített személycsoportra (privilegia, excusationes) pl. tévedés
szabályainál
ius singulare és ius speciale nagyon hasonlítanak DE: ius singulare szűkebb körbe érvényesül és soha nem
alkotnak önálló jogágat→apróbetű!!

i) ius primarium - ius subsidiarium (elsődleges és kisegítő(szubszidiárius) jog)

1. Egy jogi kérdést elsődlegesen szabályozó (lex primaria) jogszabály.
2. Csak akkor alkalmazhatóak a kisegítő, szubszidárius jogszabályok (lex subsidaria), ha az adott
jogi kérdést más, elsődleges jogszabály nem szabályozza
→pl.csalás alapján csak akkor lehetett büntetőkeresetet indítani ha a megtévesztettnek egyéb jogsegély(pl
szerződés alapján való perindítás) nem állt rendelkezésére
→apórbetű!!
 115. A ius civile kifejezés jelentései a rómaiaktól napjainkig
[Minimum Tétel IV.]
1. Az archaikus Róma
- eredetileg a római polgár saját jogát ius civile (ünnepélyesebb formában: ius Quiritium) kifejezéssel
illették
- préklasszikus kor: ius civile ← → ius praetorium →szigorú merev ius civile szembeállítva a rugalmas
méltányos joggal (ius aequum)
- a civiljog alatt kezdetben az államot alkotó polgárok (cives, Quirites) közösségeként felfogott római
városállam sajátos jogrendszerét értették
- ezt írott formában a XII táblás törvények rögzítették
- ez a ius civile eredeti értelme = ius civium Romanorum
- a „ius” szót, ha azzal a tárgyi jogra, a római jog szabályainak összességére akartak utalni,
kiegészítették a „civile” szóval → ius civile
- ius civium Romanorum →← iura peregrinorum (külföldi jogrendszerek, pl.: athéni jog)

2. A köztársaság kora, preklasszikus kor

- a kor jogrendszerét alapvetően a ius civile (civiljog) határozta meg
- emellett kifejlődött, majd megerősödött a ius praetorium
- a ius civile és a ius praetorium évszázadokon át párhuzamosan érvényesült, egyenrangúak
- a ius civile még a római polgár valamennyi életviszonyát rendezte (állam és polgártárs irányába is),
mivel ez Róma speciális „nemzeti” joga
- a ius civile értelme fokozatosan megváltozott, kibővült
- a ius praetoriumhoz képest a ius civile merev, régi, szigorú civiljog (ius strictum)
- préklasszikus kor: ius civile ← → ius praetorium →szigorú merev ius civile szembeállítva a rugalmas
méltányos joggal (ius aequum)
3. A principátus kora, klasszikus kor
- a ius civile és a ius praetorium (primitív-fejlett) közötti határvonal fellazult
- a 2 intézmény egybeolvadt, közöttük a klasszikus korban csak eredetbeli különbség van
- jogszabályalkotásra hivatott tényezőktől származhatott
(1. népgyűlés, 2. senatus, 3. császár 4. responsumok adására feljogosított jogtudósok)
- a civiljog-praetori jog egybeolvadása után ius civile = egységes jog, maga a jogtudomány
- mivel a jogtudósok által művelt anyag legnagyobb részét a magánjog tette ki →
- ius civile = magánjog, ius privatum szinonimája is lett (itt kettőződik meg a jelentése)

4. A dominatus kora, későcsászárkor

- a posztklasszikus és a iustinianusi kor az egységesülés korszaka
- a magánjogi értelemben vett ius civilét szembeállították a ius publicummal és a ius criminaleval is
(közbűncselekményekre vonatkozó)
- de megőrizte eredeti jelentését is: a római polgárok jogát, a római jogot
- a iustinianusi kodifikációval a ius civile fogalmának fejlődése nem zárult le

5. A középkor
- ius civile alatt magát a római jogot értették
- archaikus ius Quiritium→ius Romanorum („rómaiak joga”)→ius Romanum („római jog”)

6. Az újkor
- XVIII. századtól a ius civile jelentése leszűkült → csak magánjogot jelent
- a modern nyelvi megfelelője a polgárjog, mivel az újkori polgári jog a magánjogra épül
law -tárgyi jog
right -alanyi jog
 116. A jogalkalmazás és jogértelmezés római jogi eszközei és elvei

I. A jogalkalmazó feladata, eszközei

1. A jogalkalmazás folyamata, a jogalkalmazó feladata

- a jogszabály megalkotója egy típusesetet tart szem előtt, de a jogalkalmazó(pl bíró) sokszor más (ált.
nem is hasonlító) tényállással kerül szembe
- jogalkalmazó feladata: konkrét tényállást értékelve a jog alapján hozzon döntést → adott tényállás
feltárása után
a) kiválassza az arra vonatkozó jogszabályt (ha nincs, analóg/hasonló jogszabályt alkalmaz)
b) megállapítsa e jogszabály hiteles szövegét és kötelező erejét
c) szükség esetén értelmezze, interpretálja azt

2. A jogszabály kiválasztása
- jogalkalmazó feladata: a jogi normák nagy tömegéből megtalálja az adott helyzetben alkalmazandó
jogszabályt. Alapelvek:
- lex posterior derogat legi priori: a későbbi törvény lerontja a korábbit
- lex specialis derogat legi generali: a különös törvény lerontja az általánost
- lex primaria derogat legi subsidariae: az elsődleges törvény lerontja a kisegítőt

II. A jogalkalmazás módszerei

1. Interpretatio
- olyan logikai művelet amelynél rendelkezésre áll a tényállás és a jogszabály is
- jogalkalmazó (bíró) kötelessége: a jogszabály rendelkezéseit a konkrét esetre vonatkoztatva mondja ki
ítéletét.(rómaiaknál tágabb értelemben interpretationak nevezték az analogiát is)
- primitív népeknél szó szerinti alkalmazása, fejlett társadalmaknál értelmezés
→ Celsus tétele: „A törvény ismeret nem azt jelenti hogy azoknak csak a szavait tudjuk hanem hogy
értelmüket és céljukat is.”
Jogszabály értelmezése bonyolult→ el kell választanunk az interpretáció folyamatát az eredménytől

a) Az interpretatio folyamata: a modern jogi dogmatika az interpretáció 4 típusát különbözteti meg

1. nyelvtani értelmezés (interpretatio grammatica): a jogalkalmazó a szavak jelentésének és
szemantikai kapcsolatának vizsgálata
2. logikai értelmezés (i. logica): a formális logika szabályainak alkalmazása
3. rendszertani értelmezés (i. systematica) a szöveget a többi jogszabályhoz való viszonyában, a
magasabb kategóriákkal (jogág, jogrendszer) való összefüggéseiben elemzi
4. történeti értelmezés (i. historica): a jogalkalmazó azt a célt vizsgálja amely jogalkotót a jogszabály
alkotása során vezette
→ ezeket a típusokat a rómaiak nem foglalták írásba de a gyakorlatban viszont felismerték és alkalmazták
➔ a klasszikus és posztklasszikus jogtudomány a jogszabályok értelmezésének több olyan általános elvét
dolgozták ki amely a modern jogban is bevettnek számit
b) Általános elvek
- a jogszabályt mindig a maga egészében kell értelmezni
→ Celsus: „Igazságtalan a törvény egyetlen kis része alapján ítélkezni vagy véleményt adni anélkül hogy az
egészet figyelembe vennénk”
- a jogszabály betű szerinti követése nem zárja ki a törvénysértés lehetőségét
→in fraudem legis eljárás, Paulus a törvény kijátszására vonatkozó tétele: „A törvény ellenére cselekszik az
aki azt teszi amit a törvény tilt az pedig aki a törvény szavait megtartva megkerüli annak értelmét, kijátssza a
törvényt”
→ néha egyenesen az írott jog szó szerinti betartása és következetes érvényesítése vezet jogtalansághoz
(„summum ius summa iniuria/a legteljesebb mértékben alkalmazott ill. gyakorolt jog vezet a legnagyobb fokú
jogtalansághoz” Cicero)
- mindenekelőtt a törvényhozó akaratát (voluntas legis) kell megvizsgálni ha a törvény szó szerinti
jelentése nem dönthető el/ellentmondásra vezet
→Celsus: „ Ha a törvény kétértelműen fejezi ki magát azt az értelmezést kell alkalmazni amely nem szenved
hibában különösen ha abból a törvényhozó akarata is kikövetkeztethető”
- amennyiben ez nem állapítható meg, az érintettre nézve enyhébb megoldást eredményező
intézkedést kell alkalmazni (Marcellus: Kétség esetén az enyhébb értelmezést követni nem kevésbé igazságos
mint biztos) → ugyanezt jelenti: in dubio pro reo(nem római eredetű) →kétség esetén a vádlott javára ítélni-
elv
- a logika általános szabályait is alkalmazni kell:
+ a kevesebbre való következtetés (argumentum a maiori ad minus) elvét
+ az ellenkezőből való következtetés (argumentum a contrario) elvét
➔ abból a törvényből amely kimondja hogy házasságtörés esetén a vádlott nő nem tanúskodhat Paulus
jogosan következtet hogy egyébként viszont igen

c) A jogszabályalkotás interpretatio eredményét tekintve lehet:

- megállapító (i. declarativa): a jogszabály pontos értelmét tárja fel
- kiterjesztő (i. extensiva): a magyarázat a jogszabály szó szerinti értelmét tágítja
- megszorító (i. restrictiva): a magyarázat a jogszabály szó szerinti értelmét szűkíti
PL: Ulpianus a nem önjogú fiúk kölcsönszerződéseit szabályozó senatusi határozat kiterjesztőleg értelmezte
amikor az apai hatalom alatt álló leányok kölcsönszerződésére is alkalmazta
DE: az általános szabályok alóli kivételek(ius speciale, ius singulare) megszorítólag értelmezendőek
→pl:katona hivatkozhat a jogszabály nem ismeretére de ez nem vonatkozik a kiszolgált katonára

2. Analogia(görög filozófiából került át)

- a tényállás hasonlóságán alapuló jogalkalmazói eljárást jelenti
- a szót nem használták de alkalmazták
- éltek már vele a pontifexek is a XII táblás törvények alkalmazásánál amikor a törvény tételeit
rugalmasan olyan esetekre is alkalmazták amelyekre azok eredetileg nem vonatkoztak(interpretationak
nevezik a korabeli források ezt a tevékenységet) pl:tulajdonátruházás
→apróbetű!!
- a pontifexek és a praetorok analógiáját a jogalkotás egyik nemének tekintjük
- Fajtái:
a) törvényanalógia (analogia legis): a bíró az adott esetre vonatkozó jogszabály hiányában egy
hasonló, de konkrét jogszabályt alkalmaz
b) joganalógia (analogia iuris): akkor használható, amikor semmilyen konkrét, hasonló jog nem áll
rendelkezésre, a bíró a jog általános elvei, szabályai alapján dönt
Az analógia korlátairól Paulus azt mondta: „Amit pedig a jogrendszer belső logikája ellenére fogadtak el nem
vezethet további következtetésekre” →pl: személyek egy meghatározott csoportjára vonatkozó jogszabályt
(ius singulare) analógia útján sem szabad kiterjesztve alkalmazni
 117. A ius és a lex szó jelentései a római jogban
1. ius:
A) Jelentése
- XII. táblás törvény: tisztán kivehető belőle a jog, mint önálló normarendszer kialakulása.
- A jogot a rómaiak találták ki. Bizonyíték: latin nyelvben alakult ki először önálló szó a jog
megjelölésére → IUS.
- „ius”=eredetileg a forum Romanum konkrét helye, ahol a praetor törvénykezett (in ius vocatio = a
praetor színe elé hívják az alperest). Itt zajlott a per 1. szakasza: in iure eljárás
- más jelentés: vmely magatartás jogszerűsége, szemben az iniuriaval, jogsérelemmel
- miután a ius fogalmát el tudták vonatkoztatni a magatartás ténylegességétől, kialakult a ius elvont,
alanyi jogi(azaz jogosultság) és tárgyi jogi(azaz jogszabály) fogalma is
- császárkorban a ius: jogtudósi jog ←→ császári jog,rendelet(lex) →szembe állítani
- római jogtudósok: a jog a „jó és méltányos művészete” (ius est ars boni et aequi) → igazságosságot
(iustitia) kell megvalósítania →
- erkölcsi, jogi parancs (praeceptum iuris) is előírja az emberi élet 3 alapszabályát:
- iuris praecepta sunt haec: honeste vivere, alterum non laedere, suum cuique tribuere
„tisztességesen élni, mást meg nem sérteni, mindenkinek megadni azt, ami őt megilleti.” → a jogszabályokat
az erk.i eredetű, de jogi tartalmat nyert alapelvek szerint kell értelmezni
B) Kettős fogalma
[kifejtve a 114. tételben]
C) Jogi dogmatika
[kifejtve a 114. tételben]
2. A lex jelentései:
a) A köztársasági korban
- a szokásjog mellett a római jog legrégibb forrása
- a tárgyi jog legfontosabb forrása
- eredetileg a szigorúan előírt módon írásban megszövegezett és a népgyűlések (comitia centuriata,
comitia tributa) által megszavazott, szabályszerűen kihirdetett határozatok
- valamint a concilium plebisen elfogadott plebiscitumokat C. Ateius Capitulo:”a törvén a nép vagy a
köznép általános érvényű rendelkezése a magistratus indítványa”
- törvények megszövegezése: 10 fős, consuli hatalommal rendelkező bizottság végezte:
decemviri legibus scribundis (ők alkották Kr.e. 451-ben a XII táblás törvényeket
lex duodecim tabularum)
- fajtái:
a) lex lata (meghozott törvény) ill. lex rogata (megszavazott törvény)
 b) lex data (a törvényhozásra feljogosított magistratusok által kiadott törvények)
b) A császárkorban
- a comitiák törvényhozói tevékenysége csekély; utolsó comitián hozott törvény: Kr.u. I. sz.
- két értelme volt a lex-nek:
1. császári rendeletek (lex) = lex publica: törvény és azzal egyenrangú jogforrás
2. szerződési kikötés (lex contractus) = lex privata: szerződési kikötés
c) A XII táblás törvényt követően
- a római magánjog fejlődésében csekély szerep
 118. A lex meghozatala, alkatrészei, osztályozása a sanctio szempontjából

„A törvény a nép vagy a köznép általános érvényű rendelkezése a magistratus indítványára”

I. A lex fajtái
→szokásjog mellet a római jog legrégebbi forrása
Előírt módon írásban megszövegezett és a népgyűlések (comitia centuriata / comitia tributa) által
megszavazott és szabályszerűen kihirdetett határozat
b) a plebs által a plebejusi népgyűlésen (concilium plebis) elfogadott plebiscitum (törvények módjára
hozott határozatok) Lex Hortensia → egész római népre kötelezőek
c) dominatus korában: a császári rendeletek is
d) köztársaság végétől a szerződési kikötés is (lex contractus)
→ennek alapján szembe állítható:
lex publica (törvény és azzal egyenrangú jogforrások)
lex privata magánjogi értelemben vett törvény (pl. szerződési kikötés, lex contractus)
→felek közötti szerződést ugyanúgy be kell tartani mint egy törvényt
Törvény a császárkorban:
→I.sz-ban még működtek a comitiak de szerepük már egyre csökkent
→utolsó comitian hozott törvény: I.Nerva császár
Dominatus korában: a lexeket már főleg császári rendeletnek nevezték
A római törvényhozás emlékei:
→római jogforrási rendszer csúcsán áll a lex→császárkorban is a legtekintélyesebb jogforrás
→apróbetű!!
→XII táblás törvény előtti időszak törvényhozásából név szerint 30 törvényt ismerünk(szövege nem maradt
fenn) →poltikai tartalmú intézkedések
→269-273ig valamiert nincs meg?
f) így 1. lex privata (magánjog) 2. lex rogata (közjog) ezen belül: lex publica és lex data

II. A lex meghozatala

a) lex lata (meghozott törvény) ill. lex rogata (megszavazott törvény)

- köztársaság kora: mindhárom állami főszerv részt vett a törvényhozásban
- a magistratus(consul, pratetor esetleg dictator) hívta össze a népgyűlést, kidolgozta a
törvényjavaslat írásbeli szövegét, ő terjesztette valamelyik comitia elé
- a populus formátlan gyűléseken (contio) megbeszélte a javaslatot
- a comitia (ahol vitának nem volt helye) szavazott a kérdésről
- a népgyűlés által elfogadott törvényt a senatus megerősítette az „atyák tekintélyével” (patrum
auctoritate) → ez később a népgyűlés megtartása előtt is kikérhető volt majd teljesen megszűnt
- A törvényeket írásba foglalták, fa- majd bronztáblákon (tabulae) közzétették
- megőrzéséről az állami levéltár (tabularium) gondoskodott
b) lex data: a törvényhozásra feljogosított magistratusok által kiadott törvények. Ez az eljárás már a
köztársaságban is megvolt (pl. XII táblás törvények esetében) de általánossá csak a kései köztársaságban vált
→ egész államok ügyében a dictatot (sulla) és egész provinciák ügyében a hadvezér(imperator) kaptak
felhatalmazást a népgyűléstől a törvényalkotásra. (leges provinciae)

III. A lex alkatrészei

A lex rogata-nak 3 alkatrésze van:

1. praescriptio (fejirat)
2. rogatio
3. sanctio.
1) praescriptio: a törvény fejirata. Tartalma: a) a javaslattevő magistratus neve, akiről a törvényt rendszerint
elnevezték;(jogalkotó személyes felelősségét is kiemelte), b) a törvény meghozatalának helye és ideje c) az
először szavazó század (centuria praerogativa) vagy kerület neve

2) rogatio: a törvény rendelkező része. Tartalma: törvényi parancs, előírás, tilalom

3) sanctio: érvényesülésének biztosítéka, állami kényszerhatalom megnyilvánulása. Tartalma: a törvény

megszegőivel szemben kilátásba helyezett joghátrányok

IV. A lex osztályozása a sanctio szerint

Sanctio: a törvény rendelkező részéreben foglaltak megsértésére esetén kilátásba helyezett hátrányos
jogkövetkezmény (hipotézis-diszpozíció-szankció)

1) lex perfecta: bizonyos magatartást tilosnak és érvénytelennek nyilvánított, s ennek a következménye

volt általában az eredeti állapot visszaállítása.
Pl.: házastársak közötti ajándékozást tiltó jogszabály

2) lex minus quam perfecta: csak büntetést írt elő, de a jogsértő cselekményt nem érvénytelenítette
Pl.: a fiatalkorú személy becsapásával kötött szerződés érvényes, de a csaló ellen büntetőkereset
indítható

3) lex imperfecta: tiltotta ugyan a magatartást, de nincs jogkövetkezménye(nem érvénytelenít vagy

büntet)
Pl.: lex cincia bizonyos értéken túli ajándékozás tiltott, de nem érvénytelen, nincs szankció

4) lex plus quam perfecta: olyan törvény, mely érvénytelenített és büntető szankcióval is rendelkezett
Pl.: a fizikai kényszerrel létrehozott szerződés semmis, és büntetendő
érvénytelenítés: eredeti állapot helyreállítás, mintha meg sem történt volna(in integrum sentutico)
büntetés: nem állítják helyre de a jogellenesen cselekvőt büntetésre itélik

Plebiscitum
➔ lex Hortensia óta(Kr.e 287) a lexel egyenrangú jogforrássá vált
➔ plebs által a plebejusi népgyűlésen(concilium plebis) törvények módjára hozott határozat
➔ eredetileg csak a plebsre vonatkozik → DE: lex Hortensia kimondja: „az egész római népre
kötelezőek” → lexel egyenrangú
 119. A római jog szempontjából milyen jelentős lexeket ismer?

1. Leges regiae: (királyi törvények) a római jogalkotás legkorábbi emléke; Papirius (királykor végén élt
pontifex) állította össze. Ezek szakrális elemekkel átitatott büntető szabályok, bár lexnek nem nevezhetőek,
mert azokat nem a népgyűlés, hanem a királyok bocsátották ki rendeletek módjára.

2. a XII táblás törvényt megelőző (Kr.e. 510-451) időszak törvényhozásából 30 törvény maradt fenn,
ezek többsége nem normatív jogszabály, hanem politikai tartalmú intézkedés. Kivétel: lex Aternia Tarpeia
(454), a lex Menenia Sestia (452), amely a magistrátusok bírságolási jogáról és a kiszabható bírságokról
rendelkezett.

3. XII táblás törvény (lex duodecim tabularum, Kr.e. 451-450) A iustinianusi kodifikációval veszti el
hatályát; a decemviri legibus scribundis szövegezte meg; Tartalma: magánjogi, eljárásjogi, anyagi
büntetőjogi, rendészeti, vallási eredetű törvények. Cél: a korábbi római szokásjog rögzítése. A joganyagot a
népgyűlés elfogadta, majd közzétette a forumon. A törvényeket eredetileg fatáblán hirdették, majd csak
később vésték ércbe.

4. lex Canuleia de conubio (Kr.e. 445) törvényes patrícius-plebeius házasság

5. leges Liciniae Sextiae (Kr.e. 367-366) plebs adósságterheit csökkenti; ager publicusból max. 500
iugerum; egyik consul lehet plebeius; praetori tisztség;

6. lex Poetilia Papiria (Kr.e. 326) adósrabszolgaság körülményeinek enyhítése

7. lex Ogulnia (Kr.e. 300) plebejus is lehet főpap

8. lex Hortensia (Kr.e. 287) a plebiscitumok hatálya az egész Populus Romanusra kiterjed

9. lex Aquilia (Kr.e. 286) a kártérítési jog alapjait rakta le

10. lex Aquilia de danno (Kr. e. III. század) a kártérítési jog alapjait rakta le,

11. lex Cincia (Kr.e. III. század vége) tilos ajándékozni bizonyos értékhatár felett

12. lex Aebutia (Kr.e. II. század közepe) a praetor peregrinus perrendjét civiljogi erőre emelte

13. lex Laetoria (Kr.e. II. század) a 25. életévüket be nem töltött serdültek szerződéseire vonatkozott

14. lex agraria (Kr.e. 111) az ager publicus birtokosainak a tényleges hatalmukban tartott földet
tulajdonba adta.

15. lex Iulia de civitate (Kr.e. 90) polgárjog kiterjesztése Itália minden szabad lakosára

16. lex Cornelia (Kr.e. 67) a praetorokat kötik az általuk kibocsátott edictumok

17. lex Minicia (Kr.e. I. század) a polgár és peregrinus házasságából született gyermek az alacsonyabb
jogállású szülő státusát követi

18. lex Iulia de collegis (Kr.e. 21): senatusi engedélyhez köti az egyesületek alapítását
19. lex Papia Poppaea (Kr.u. 9): Augustus családjogi törvénye; házassági kényszerintézkedések:
kötelező újraházasodás, concubinatus szigorítása

20. lex Iulia de maritandis ordinibus (Kr.e. 18): a római polgárok közül minden ffi életének 25-60. éve,
minden nő 20-50. életéve között római házasságban köteles élni

21. lex Iulia de vi privata: tiltja az erőszakos jogérvényesítést

22. lex Iulia iudiciorum privatorum (Kr.e. 17) legis actiok hatályon kívül helyezése

23. lex Iunia Norbana (Kr.u. 19) a formahibásan felszabadított rabszolgák csak Latini Iunianik lehettek

24. lex Aelia Sentia (Kr.u. 4, Augustus) manumissio korlátozása; 20 év alatti úr nem szabadíthat fel; 30
év alatti rabszolgát csak jogos indokkal lehet felszabadítani, különben Latini Iuniani lesz. Tilos a hitelezők
megkárosítására irányuló rabszolgafelszabadítás.

25. lex Fufia Caninia (Kr.e. 2, Augustus) a végrendeleti felszabadítást a rabszolgák száma szerint
korlátozta

26. Constitutio Antoniniana (edictum Caracallae, Kr.u. 212) a római polgárjog kiterjesztése a
birodalom minden alattvalójára (kivéve Latini Iuniani, dediticii Aeliani)

27. lex citationis: (Kr.u. 426) (idézési törvény) II. Theodosius és III. Valentinianus közös rendelete,
kötelező erővel ruházták fel Gaius, Papinianus, Ulpianus, Paulus és Modestinus (5 kitüntetett
iurisconsultus) összes művét, valamint akikre ők hivatkoznak.

quizlet: https://quizlet.com/116971300/flashcards
 120. A consuetudo, az edictumok

I. A szokásjog (consuetudo)

a) Általános jellemzők
- a római ius legrégibb forrása a szokásjog
- ősi társadalom első normái akkor jöttek létre amikor különböző életviszonyokra különböző szokások
alakultak ki
- rendezett életviszony jellege vagy gyakorlati érvényesülésének szankciói szerint lehet: vallási vagy
erkölcsi
- jogszokás: a szokás jogi tartalommal bővülése, miután az állam létrejötte után a szokásokat az
igazságszolgáltató vagy más kényszerhatalmi szervei útján biztosította
- szokásjog: a jogszokások összessége
- császárkor elejétől szokásjog = consuetudo
- mindig íratlanul keletkezett → szembeállították az írott joggal (ius scriptum) → íratlan jognak
nevezték (ius non scriptum)
- a puszta írásba foglalás nem teszi írottá a szokásjogot: ugyanis csak az a jogforrás minősül írott
jognak (ius scriptum), amelyet előírt formában, írásban rögzítettek és kihirdettek(elsősorban törvény+császári
rendelet) →ezért pl a praetori edictumokat noha írásba foglalták nem számítottak írott jognak
- a szokásjognak az erkölccsel közös gyökere volt, néha mores maiorumnak nevezték (de nem azonos
a mos-al mivel azt jogon kívüli normák képezték)

b) A szokásjog ismérvei és hatása

- a szokásjog ismérveit először Salvius Iulianus (II. sz.) fejtette ki:
a) hogyan jön létre: a nép hallgatólagos egyetértése (tacitus consensus populi) elfogad egy gyakorlatot
b) mely írásba foglalás nélkül (sine ullo scripto)
c) mindenkit kötelez (tenebunt omnes)
→ezeket a követelményeket emeli ki Iustinianus az Instituciókban
- modern értelemben a jogalkalmazásban hosszabb időn át ténylegesen érvényesülő, íratlan
szabályokat jelenti. Nem annyira ismeretelméleti, inkább lételméleti kategória.
- XII táblás törvények után a praetorok és pontifexek által alkalmazott a császárkorban pedig állami
bíróságok által követett nem közvetlenül törvényeken alapuló vagy azokkal ellentétes szabályokat képezték
- értelmező és hézagpótló szerepe van DE törvényrontó is
→apróbetű!!
C) A szokásjog a császárkorban:
→a principátus és a dominatus is rányomja a bélyegét a szokásra a szokásjog értékelésére
● a principátus idején a szokásjognak kettős arca van:
+ „a szokásjog a tv-ek legjobb magyarázója” (Paulus)
+ más tudósok törvényrontó szokásról (desuetudo) is beszélnek
+ néha a szokásjog kétértelműség esetén magyarázza néha viszont a joggyakrolat a consteudot követi
a törvények helyett így lerontja és hatálytalanná teszi őket
● dominatus: egy rendelet (319) megszüntette a törvényrontó hatályát
+ a szokásjog érvényességi körének szűkítése összefügg a kor uralkodóinak központosító törekvéseivel
+ császárok korlátozni akarták a K-i provinciák szokásjogának érvényesülését
+ nem tűrték hogy az akkor már lex-ként érvényes rendeleteiket lerontsa egy alsóbbfokú szerv gyakorlata

II. A magistratusok hirdetményei (edicta magistratuum)

a) Általános jellemzők
- ius edicendi: hivatalos hirdetmények útján való érintkezés a néppel; a magistratus curulest illette meg
ez a jog (kezdetben szóban később írásban is)
- edictum: fehér fatáblán közzétett hirdetmény
- a magistratusok ebben általában hivatalba lépésükkor meghirdetett programjukat tették közzé, konkrét
eljárási módozatokat, ügyintézési normákat
- a magistratusi hirdetmények típusai:
a) praetor edictumai →vagyonjog és családjog
b) aedilis curulesek edictumai →eladói szavatosság
c) helytartók által kiadott (a praetori edictumnak felelt meg)
d) provinciai quaestorok által kiadott hirdetmények (edictum provinciale, az aedilis
curulis edictumának felelt meg)
→legjelentősebb a praetori edictum

b) A praetori edictum (edictum praetorium)

➢ a praetor pervezetői hatalmánál fogva ezeknek a hivatali programpontoknak nem szerezhetett érvényt
→ez a hatalma imperiumából eredt
➢ a praetor a civiljog értelmében nem alkothatott jogszabályt (praetor ius facere non potest) →
➢ az edictumban használt kifejezések így pl.: iudicium dabo (bizonyos igényre nézvekeresetet adok);
ratum non habebo (nem fogom jóváhagyni)
➢ praetor urbanus peren kívüli jogsegélye: interdictum kialakítása már fontos szerep a római
jogfejlődésben
➢ különös jelentőség → praetor peregrinus a legis actiok (régi civiljogi performa) mellett kialakította a
formuláris perrendjét →lehetővé tette hogy per útján olyan igények is érvényesíthetők legyenek
amelyek a civiljog szerint nem voltak peresíthetőek + a civiljog által által nem rendezett
életviszonyokra létrehozott új normákat és annak megfelelő formulákat
➢ nem bocsátott ki minden alkalommal tartalmilag új szövegű edictumot
➢ a hivatalok vezetői megtartottát a gyakorlatban bevált kihirdetett edictumokat, de
➢ vagy új programponttal egészítették ki: edictum novum
➢ vagy év közben került sor a kiegészítésére: edictum repentinum
➢ átvett, általános anyag, minden praetor átvette elődjétől: edictum perpetuum
➢ lex Cornelia de edictis praetorum: a praetorok kötelesek meghirdetett edictumaikhoz tartani
magukat, így ez bizonyos értelemben jogforrássá tette az edictumot
➢ „egy évre szóló tv”-nek is nevezték Cicero korában (lex annua)

c) Az edictumok kodifikálása
- praetorok szerepe csökkent → edictumszövegek fejlődése lezárul
→edictumszövegek = jogforrás
- rendezetlenség → nehéz használat
- Hadrianus császár (~130) → Salvius Iulianus jogtudós az edictumszövegek rendezése
+ tudományos szerkezetet adott neki
+ függelékül hozzáillesztette az aedilis curulisek szintén állandósult tartalmú edictumát
+ edictum provinciale anyagát újjászerkesztette
- → Edictum perpetuum: az így létrejött törvénymű; a császár egy senatus consultummal
megváltoztathatatlanná nyílvánította így a praetorok és helytartók ezt a szöveget voltak kötelesek
változatlanul közzétenni→ ezzel befejeződött a praetori jog fejlődése
 121. A senatus consultum, a constitutio és fajai

I. A senatusi határozat (senatus consultum)

köztársaság idején nem minősült jogforrásnak → a kibocsátója nem jogszabályalkotó szerv

- csak az atyák tanácsa (consultum) volt az államot irányító főhivatalnokok részére
- ezeket az esetek túlnyomó részében követték a magisztratusok, mivel azok betartásáért politikai-
morális felelősséggel tartoztak a senatusnak
császárkorban már jogforrás vált a senatus consultum
- mögötte állt a princeps akarata
- princeps = a senatus feje, oratio principis formájában is tehetett javaslatot, törvényerejét a senatus
consultum biztosította
- Kr.u. II. sz., Gaius: a senatus consultum törvényerővel rendelkezik (legis vicem obtinet)
- a magánjog fejlődésében az első 2 évszázad senatus consultumai jelentősek
Részei:
- elnöklő magisztrátus neve, a gyűlés helye, ideje, tanúk nevei
- előterjesztő magisztrátus jelentése
- bevezető formula „erről a dologról így határoztak”
- a határozat tartalma
- a senatorok jóváhagyását jelző „C” (censuere = határoztak)
- a határozat szövegét az aerariumban helyezték el
- nevét tartalma szerint, a consul neve után ritkán az előterjesztőről vagy a határozatban érintett
személyről kapta

II. A császári rendeletek (constitutiones)

- constitutiones: a császári rendeletek összefoglaló neve

- a császárok rendeletei sokáig nem tekintették törvénynek mivel a köztársaság látszatát megtartva nem
tekinthették magukénak a törvényhozó jogot
- birodalmi államszervezet kiépülésével azonban jogforrássá vált, lex-nek nevezik és később Gaius már
azt mondja: „soha nem is volt kétséges hogy az törvényerővel bír mivel maga a császár is a törvény által nyeri
el a főhatalmát”
- fajtái tartalmuk szerint: általános (constitutio generalis), egyedi (constitutio specialis)
- csoportosítás:

a) A principátus idején
- a császári rendeletek 4 fajtája:
- edictum (hirdetmény)
- rescriptum (magánjogi szempontból a legjelentősebb, nemcsak rendelet hanem mint constitutiones
speciales bizonyos családjogi aktusokhoz adott „eseti engedélyek”)
- mandatum (utasítás, parancs)
- decretum (határozat)

1. Edictum: a császár (a köztársaság 1. tisztviselője), edictumot bocsátott ki, melynek hatálya

uralkodásának idejére korlátozódott. = quasi császári rendelet
2. Rescriptum: a császár (a birodalmi jog legfőbb forrása) a hozzá intézett vitás jogi kérdésekben (jogi
tanácsadókkal)szakvéleményeket adott. Ez a konkrét ügyekben hozott előzetes elvi döntés a rescriptum
(válaszirat, leirat). Magánszemélyek beadványai = libelli. Rescriptum 2 fajtája:
subscriptio: a válasznak a kérvényre rávezetett és a császár által aláírt szövege
epistula: önálló válaszlevél
3. Mandatum: a császár (a birodalom hivatalnoki karának feje) közigazgatási ügyekben kinyilvánított
akaratát az alárendelt hivatalnokokkal mandatum (utasítás, parancs) alakjában közölte(levélformában készül
a kancellária ab epistulis osztályán)
4. Decretum: a császár (a birodalom legfőbb bírája) a hozzá fellebbezett peres ügyekben decretum
(határozat) formájában döntött

b) A dominátus idején
- az előző korszak formái megmaradtak (határaik elmosódtak), de újak is létrejöttek (iussio,
praeceptum):
5. Oratio principis
6. Pragmatica sanctio (közjogi tárgyú, ünnepélyes keretek között kibocsátott rendelet: tartományi
rendtarzásokat vagy közületek privilégiumait tartalmazta)
→legnevezetesebb pagmatica sanctiot Iustinianus adta ki 554-ben : itáliai lakosság és az egyház érdekeit
szolgáló rendelkezést tartalmazott + megerősítette azt a korábban hozott határoztatot miszerint a iustinianusi
törvénykönyveket egész itáliában hatályba léptetette

c) A rendeletek összegyűjtése
- a posztklasszikus korban indult meg
- Codex Gregorianus (291): Gregorius állította össze Hadrianustól Diocletianusig kiadott
constitutiokat (magángyűjtemény)
- Codex Hermogenianus (295): Hermogenianus gyűjteménye, szinte csak Diocletianus rendeletei.
(magángyűjtemény). Később mindkettőt kiegészítették a császári rendeletekkel.
- Codex Theodosianus (438. jan. 1.): II. Theodosius (K-római császár) és III. Valentinianus (Ny-
római császár) közös rendelete alapján, a birodalom mindkét felén hatályba lépett. I. Constantinustól II.
Theodosiusig kiadott rendeletek gyűjteménye. 16 könyv melyben kiemelkedő szerep jut a közjognak és a
különösen kegyetlen büntetéseknek. K-en a iustinianusi kodifikációig, NY-on a XII. századig (bolognai
glosszátorok) volt a római jog legfontosabb forrása
→A Codex T. kiadása után is keletkeztek új rendeletek de ezek csak töredékesen maradtak fent

d) A rendeletek viszonya a jogtudományhoz

- császári rendeletek összefonódtak a jogtudománnyal (ius), a császári rendeletanyaggal szemben (lex)
- összefonódás: császári rendeletek szabták meg a jogtudományi művek használhatóságát,
alkalmazhatóságuk mértékét
- I. Constantinus (321) megtiltotta a bíróságoknak a Notae (Paulus, Ulpianus Papinianushoz írta)
alkalmazását, majd Paulus: Sententiarium librit kötelező erővel ruházta fel
- lex citationis (426, idézési törvény) II. Theodosius és III. Valentinianus közös rendelete, kötelező
erővel ruházták fel Gaius, Papinianus, Ulpianus, Paulus és Modestinus (5 kitüntetett
iurisconsultus, rajtuk kívül az összes többi jogtudósi munka elvesztette a kötelező erejét) összes
művét, valamint akikre ők hivatkoznak. Amennyiben a jogtudósok véleményei nem egyeztek, a
többség véleménye volt az irányadó; ha az arány egyenlő volt, azt a nézetet kellett vallani, amelyikhez
Papinianus csatlakozott; és ha az adott kérdésben ő nem foglalt állást, a bíró szabadon választhatott a
véleménycsoportok között
 122. A római jogtudomány

0. A római jog forrásai

- szokásjog (consuetudo)
- törvény (lex)
- senatusi határozat (senatus consultum)
- magistratusi hirdetmény (edictum)
- jogtudomány (iurisprudentia)
- császári rendelet (constitutio)

I. A jogtudomány (Iurisprudentia) mint jogforrás

- Jogtudomány: a joggal való önálló, a konkrét ügyek megoldásán túlmenő foglalkozás, egyedül
Rómában alakult ki
- nem elvont, hanem a mindennapi élet tudománya volt
- a meglévő jogforrások anyagának magyarázásával, a hiányok pótlásával foglalkozott
- a római magánjog fejlődésének mozgató ereje lett, végül pedig jogforrássá vált
- jelentősége: a bíróságok minden más jogforrást (lex, sc, edictum) a jogtudósok értelmezésein
keresztül, azok értelmezése szerint alkalmazták →
- valamennyi más jogforrás fölé emelkedett

A római jogtudomány történetét Pomponius ismerteti melyet 3 nagyobb szakaszra szokás osztani

II. A római jogtudomány korszakai (4)

1. a jogtudomány kezdetei, kialakulása, archaikus kor
2. preklasszikus kor
3. klasszikus
4. posztklasszikus kor

1. A római jogtudomány kezdetei, archaikus kor (2 szakasz) 3.sz-ig

→főbb jellemzője a szóbeliség, az eseti jelleg(kazuisztika),jogszabálygyűjtő tevékenység es a performulák
publikálása

a) pontifikális jogtudomány(papi) (Kr.e. IV-III. sz. fordulójáig)

- kezdetben a jog ismerői a pontifexek
- collegium pontificum: eleinte 3-5, később 15 tag, vezető: pontifex maximus
- nyilvántartotta a törvénykezésre, az „istenek által alkalmaznak nyilvántartott napokat” (dies fasti), így
a papi funkció összefonódott a bíráskodással
- ismerték az ősi szokásjogot, a szerződési és perbeli formulákat(ezek elmulasztása a joghatás
elmaradásával járt)
- titkos jellege a XII táblás törvények megírása után sem szűnt meg→csak a szokásjog anyagénak 1
részét rögzítette → még jelentősebbé vált a pontifexek kollégiuma
- A pontifikális interpretáció = az új jogkérdéseket a pontifexek a XII táblás törvény szerződési
formáinak analóg alkalmazásával oldották meg

b) világi jogtudomány:
- ius Flavianum (Kr.e. 304): Flavius (1) közzétette a performák gyűjteményét
- ezzel együtt a dies fasti jegyzékét is → nyilvánossá tette a jogtudományt, megszűnt a patríciusok
jogszolgáltatás terén lévő kiváltságos helyzete
- első világi jogászok tanításai szájhagyomány útján maradtak fenn
- pontifexek befolyásától mentes jogtudomány Claudius Caecusszal (2) indult meg
- a kor jogtudománya a jogi vélemények (responsa) osztogatása →
- Coruncanius: (3) 1. plebejus pontifex maximus (254); nem pontifex maximusként adta ki
responsumait hanem mint önálló jogtudós →ő nevéhez fűződik a nyilvános jogtanítás kezdete

2. A préklasszikus jogtudomány (2 szakasz)

- kialakult a jogtudós (iurisconsultus) hivatása; ez gyakran a szónok (orator) tevékenységgel párosult

- magánjog alapjait a préklasszikus jogtudósok, a régiek (veteres) fektették le: [Aelius-Sulpicius]
- jogtudományukat az írásbeliség, a kazuisztika, a rendszerességre való törekvés, a görög filozófia
hatása jellemzi
- kialakulás:II.század eleje, virágkor:II-I.sz
a) a préklasszikus jogtudomány kialakulása (Kr.e. II. sz. eleje)
- irodalmi jogtudomány korszaka I.pun háborút követő nagy átalakulás ideje →kereskedelem
felvirágzása, gr filozófia behatolása Rómába → magas szinvonal
- Aelius (4) munkásságával kezdődik. A nevét a művei tették közismerrté → a jog bölcsőjének is
nevezték(cunabulum iuris) Jóindulatú semlegesség álláspontja. Művei:
Tripertita (hármaskönyv, 1.: XII táblás törvény; 2.: interpretatiok 3.: performulák)
ius Aelianum (formulagyűjtemény, a Ius Flavianum korszerűsítése)
- Cato Licinianus (5) és Cato maior (6): új műfaj = egy általános jogelv (regula) megfogalmazása
(regula Catoniana)

b) a préklasszikus jogtudomány virágkora (Kr.e. II-I. sz.)

- jogtudósi tevékenység 4 iránya melyből Ciceró már 3at említ
1) a felek kioktatása az alkalmazandó szerződési formulák tekintetében (cavere)
2) a perbeli cselekmények irányítása (agere)
3) tanácsokkal látta el a jogképző, de még járatlan magistratusokat (consulere)
4) nyilvános jogi szakvélemények osztogatása (respondere)
→a jogtudósi vélemények írásban való összefoglalása önálló műfajt hozott létre: responsumgyűjtemény

→Teremtő erejű préklasszikus jogtudomány: Manilius (7), Iunius Brutus (8), Mucius Scaevola; arisztotelészi
dialektika hatása; Pomponius:ők teremtették meg a jogtud.-t,
➔ M. , B. és S munkássága már az arisztotelészi dialektus hatásait tükrözi
➔ ez az általuk alkotott definícókban, a köztük kialakult vitákban és Brutus által írt
dialógusban(mely a római jog első „tk”-nak számít) nyilvánul meg
➔ A II.sz jogtudósaira a sztoikus filozófia volt nagy hatással: Tubero, Q. Mucius Scaevola,
Rutilius Rufus → művelt Scriptkör tagjai (grex Scipionis)
- Q. Mucius Scaevola (9) (pontifex):
➔ a jogtudomány rendszerének megalkotása (ius civile 18 könyvben)
➔ műve: Liber singularis (a meghatározások egyetlen könyve) a görög filozófia hatása
➔ az 1. jogász, akinek művei bekerültek a iustinianusi kodifikációba
➔ vele szűnt meg véglegesen a pontifikális jogtudomány(habár pontifex volt)
➔ az 1. jogász, aki iskolát alapított
➔ az ő nevét őrzi a praesumptio Muciana
- Sulpicius Rufus (10):
➔ pontifikális tradíciokkal szakítva változatos irodalmi formák használata: jogtudományi
kommentárok, monográfiák,jogtudományi levél→ új utakra lép
➔ nemcsak civiljoggal de praetori edictumok (elsőként) kommentálásával is foglalkozik
➔ kitűnő szónok, görög diaelktika szélesebb körű használata →inkább az elméletre helyezte a
súlyt
➔ Servius iskolájának is nagyobb hatása van az utókorra:
 ▪ kortársak közül kiemelkedik S. tanítója: Aquilius Gallus → actio de dolo
bevezetése, stipulatio Aquilisns kidolgozása
▪ S. két tanítványa: P. Alfenus Varus →jogesetmegoldó gyűjteménye először viseli a
Digesta nevet
▪ A. Ofilius: Caesar a római joganyag kodifikálásával bízta meg (halála miatt
elmaradt)

- Tullius Cicero (106-43)(11) (államférfi. szónok, jogász)

- szónok, jogász
➔ római jogtudomány filozófiai jellegű fogalmai (aequitas, ius naturale, ius gentium)
➔ tőle ismerjük a jogintézmény kialakulásának menetét
3. A klasszikus jogtudomány (3 szakasz)

- kialakulásában döntő szerepe volt az Augustus kezdeményezte: ius (publice) respondendi

➢ a jogtudósok legfontosabb cselekményét(respondere) használta fel hogy a jogtudomány
legkiválóbb férfiait beépítse az államgépezetbe → egyeduralmának támogatóivá tegye
➢ megadta azt a privilegiumot egyes jogászoknak(ők még csak senatori rangúak)hogy pecsétjük alatt
a császári tekintély alapján (ex auctoritate principis) adjanak responsumokat a perben álló fél
részére (ugyan ez a bíróra nézve nem volt kötelező, de a császár tekintélye miatt alkalmazták)
- Tiberius: ius respondendi fejlődése: eddig a vélemény csak konkrét esetben volt alkalmazható utána
viszont hasonló esetben is lehetett hivatkozni rá
- Hadrianus: egybehangzó responsumok civiljogi erőre emelése; azon jogászok csoportjának
megteremtése, akiknek véleménye formailag is jogforrássá lett → ha a jogtudósok véleménye eltért egy
kérdésben akkor a bíró szabadon dönthetett
→ A klasszikus jogtudományt diakrónikus szempontból 3 korszakra osztják: korai, érett és kései
→szinkrónikus szempontból az első két korszakban a jogtudósok általában két egymással szemben álló
irányzathoz (iskolához) tartoztak
→a klasszikus jogtudományt a jogintézmények továbbfejlesztése, finomítása, a tankönyvek(institutiones) és a
civiljogot, praetori jogot összefoglaló kommentátorok megalkotása jellemzi
→préklasszikus és klasszkus iurisprudentia a jogudományi művek változatos műfajait termelte ki
➢ sajátosan irodalmi műfajokat is képeztek → Rómában a jogtudományos irodalmat az egyetemes
irodalom részének tekintették
➢ responsiumgyűjtemények, joganyagot összefoglaló munák, kommentárok,digesták,institutiok
szabálygyűjtemények(regulae), monográfiák,szakmai levelek(epistulae), notae(egyes művekhez
írt kritika)
a) korai korszak (Augustus-Domitianus, Kr.u. I. század)
- 2 iskola jog oktatásán kívül jelentős tudományos tevékenység
- az iskolák Marcus Aureliusig működtek
- jogtudósok nagy része valamelyikhez tartozott (de volt oly.an is aki a két iksola között állt pl: Platius)
- kettő között különbség valószínűleg a poltikai állásfoglalás(republikánus/monarchista) (csak a kutatók
egy része gondolja ezt!!)
- de az iskolákon belül is voltak nézetkülönbségek

aa) Schola Sabiniana / Cassiana:

➢ kiemelkedő tagjáról Sabinusról: (12) elnevezés, összefoglaló mű: ius civile 3 könyvben → civiljog
végleges rendszerének megalapozója →Sabinus-rendszer
➢ Capito: (13) alapító
➢ C. Cassius: (14) későbbi vezető (schola Cassiana)
➢ jogtudósai: Gaianus !! (szemi)
ab) Schola Proculiana:
o Augustus korának kimagasló republikánus jogtudósa Labeo: (15) alapító, 400 könyv(liber)
irodalmi munkásság → római magánjog minden területén érzettette hatását
o Nerva pater: (16) az iskola kibontakozása, öngyilkosság
o Sempronius Proculus: (17) Nerva után, elnevezés
o Pegasus: (18) Sempronius után, Nerva fia
o jogtudósok pl: Nerracius (!!)
→sokszor sok témában ellentétes normákat képviselnek
b) érett korszak (I. század vége-II. század vége)
- principátus jogrendszere a flaviusok alatt szilárdult meg
- korszak első felén még érezhető az iskolák szemben állása
- az iskolák szembenállása Marcus Aurelius alatt megszűnt = egységet alkottak

ba) Szabiniánusok iskolája:

➢ Octavius Iavolenus: (19) Cassius utána az iskola vezetője, Cassius Plautius és Labeo műveit
kivonatolta, de híres leveleinek 14könyve is van
➢ tanítványa és utóda P. Salvius Iulianus: (20) Edictum perpetuum, 90 könyvből álló Digesta
szerzője
➢ Pomponius: jogtörténeti munkák, edictum kommentár (50 könyv), magánjogi munkák
➢ Africanus (21), Maecianus (22), Gaius (22)
bb) Prokuliánusok iskolája:
P. Iuventius Celsus: (23) vezető, Hadrianus consiliumának tagja, 39 könyvől álló Digesta, SC
Iuventianum
L. Neratius: (24) Pannonia helytartója, Traianus+Hadrianus helytartója
bc) Iskolán kívül:
Marcellus (26), Florentinus (27), Q. Cervidius Scaevola, Papianus, Paulus
c) késői korszak (III. század eleje)
- képviselői:
Claudius Tryphoninus(Septimus Severus consiliuma) (28), Callistratus (29) (adó- és perjogi
művek), Aelius Marcianus (30)(terjedelmes kézikönyvek:Institutiones, Regulae)
- az 5 legnagyobb jogtudós:

1) Gaius (31): (életéről keveset tudunk, teljes neve és származása ismeretlen és kortársai sem
hivatkoznak rá → valószínűleg azért mert nem Rómában működött →provinciai római jog alapos
ismerője → posztklasszikus korban válnak művei így ő is közismertté)
➢ legvilágosabban írt, 20 mű.
➢ római (magán)jog áttekinthető szerkezetű egyetlen teljes terjedelmében ránk maradt Tankönyv:
Institutionum commentarii IV.
➢ institúció-rendszer megalkotása; Iustinianus Iustitutiones művének írásakor tankönyv szerkezetét
egészében átvette.(szövegét pedig részben)
➢ Tankönyv felosztása didaktikai célból (institúció rendszer, ld. 102. tétel)
a) személyekre vonatkozó anyag (de personis)
b) dolgokra vonatkozó szabályok (de rebus) ezen belül is a modern értelemben vett dologi, öröklési,
kötelmi jog
c) perjog (de actionibus)
→ ez a rendszer a Iustinianusi intstiutiones-en keresztül a mai napig érezteti a hatását a modern magánjog
tudományában és a pt-k ben

1) Papinianus (32):
➢ posztklasszikus kor a legnagyobbra értékeli
 ➢ Septimus Severus sógora,procurator libellis majd praefectus praetorio, Caracalla végeztette ki 212-
ben. C. Scaevola tanítványa.
➢ Tömör előadásmód → sokszor nehezen érthetőek a szövegei →elsőségei vitatottá váltak
➢ Fő művei: Quaestionum libri XXXVII (37), Responsorum libri XIX (19)
2) Paulus (33):
➢ C. Scaevola tanítványa, praefectus praetorio.
➢ ~90 mű. (Pl.: 16 könyvből álló Sabinus-kommentár és az edictum 80 könyvre terjedő
magyarázata)
➢ Jelentősége az őt megelőző irodalom magyarázásban rejlik
➢ halálával lényegében véget ért a jogtudomány kései klasszikus korszaka

3)Ulpianus (34):
➢föníciai eredetű jogtudós,
➢Papinianus tanítványa mellette működött mint császári tisztviselő→ később ő is praefectus praetorio,
➢jelentőseg a civiljoghoz és az edictumhoz írt kommentárjaiAd Sabinum libri LI (51), Ad edictum
libri LXXXV (85)
➢ Papianusénál világosabb stílus (összefoglaló jellegű művei magyarázzák hogy a iustinianusi
kodifikáció miért az ő műveit használta fel legnagyobb mértékben)

5) Modestinus (35): Ulpinianus tanítványa, a római jogtudósi irodalom valószínűleg egyetlen egyetlen görög
nyelvű művének (Excusationum libri VI) szerzője

4. A posztklasszikus jogtudomány

- Jellemzők:
➢ vulgárjogi gondolkodásmód: leegyszerűsödött jogszemlélet
➢ névtelen jogtudósok módosító és továbbképző tevékenysége
➢ klasszikus művek kivonatolása azokból vett töredékek összeállítása
➢ görög filozófia római jogtudományba való újbóli (2.) behatása
➢ keresztény befolyás
- jogtudósainak nevét a iustinianusi Digesta őrízte meg: Arcadius Charisius (36) (magister libellorum)
és Hermogenianus (37), akit a császári rendeletek általa készített gyűjteménye is híressé tett
- többi „névtelen” jogtudós a klasszikus műveket másolás és kommentálás során a gyakorlati
élethez igazította
- a korszakból fennmaradt ismeretlen szerzőktől származó jogtudományi művek a klasszikus jogászok
műveinek rövidített öszeállítását adják le → de értékes forrása a posztklasszikus jogfejlődésnek pl:
Aurea sive res cottidianae (Gaius tk), Sententiarium Libri V.(Paulus), Liber singularis regularum
(Ulpianus)
 123. A iustinianusi kodifikáció
[Minimum Tétel V.]

I. A kodifikáció célkitűzése
- I. Iustinianus (527-565, eredeti neve: Petrus Sabbatius)
- szerb vagy macedón területen, trák-illír parasztcsalád
- nagybátyja császár lett, örökbefogadja így gyorsan emelkedett a katonai és hivatalnoki ranglétrán
- Mint társuralkodó majd uralkodó fő célkitűzései:
1. egységes római birodalom helyreállítása (visszaszerezte Itáliát, É-Afrikát, D-Hispaniát,
Mediterránium)
2. római jog anyagának átfogó törvénykönyvekbe való szerkesztése, kodifikációja és a birodalom
egész területén hatályos törvénykönyv létrehozása(keleti és nyugati rész egysége a cél)
- e munka során a bizánci birodalom két leghíresebb jogi iskolája, a bejrúti és a konstantinápolyi iskola
eredményeire támaszkodott → tanáriai nagy gonddal tanulmányozták a klasszikus kor jogirodalmát ebben a
szellemben nevelték a iustinianusi kor generációját →alkalmasak erre a feladta

II. A kodifikáció menete

5 szakaszra oszlott:
- Codex Iustinianus
- Digesta / Pandectae
- Institutiones
- Codex Iustinianus repetitae praelectionis
- Novellae (utólag, I. és utódainak görög nyelvű törvényei)

1. Codex Iustinianus (529)

- 528: a császár kiküld egy bizottságot (10 tag) → császári rendeletek (lex) összefoglalása
- a tagok között: Tribonianus, Theophilus
- feladatuk: egységes törvénykönyvvé szerkesszék a
Codex Gregorianus
Codex Hermogenianus
Codex Theodosianus anyagát
- 529: hatályba lép, a császár megtiltotta a korábbi 3 törvényre való hivatkozást(cons Summa rei
publicae)
- szövege nem maradt ránk

1. Digesta seu Pandectae (533)

→jogtudósi jogot foglalja magába

- 530: a császár megbízása: Tribonianus + bizottsága gyűjtse össze a jogtudósok iratait (ius) egységes
törvénykönyvbe
- a császár a munkájuk segítésére több rendeletet is hozott → legfontosabb 50 constitutiot 531-ben
külön gyűjteményben: Quinpuaginta decisiones (az ötven döntvény) publikálta (szintén nem maradt fenn)
- nem vették figyelembe a 426. évi lex citationis-t (idézési törvény) →kiterjedt a ius respondivel annak
idején felruházott jogtudósok és néhány iurisconsultus műveire
- Q. Mucius Scaevola – Arcadius Charisius (iurisconsultus), 39 jogtudós 2000 könyvéből állították
össze → harmada Ulpinanustól, hatod Paulustól és 18ada Papinianustól származik
- 7 részre (pars) oszlik; 50 könyvből (liber) áll, azokon belül címek (titulus), címeken belül töredékek
(fragmentum), azon belül §-ok
- kompilátorok: kodifikációt végző jogászok
- interpolatio: számos újításra kerül sor, megváltoztatnak dolgokat, a kompilátorok szövegmódosító
munkája
- császári rendelkezés: ellentmondások, ismétlések kerülése; lehetséges módosítás, idejétmúlt szövegek
elhagyása
- de hibák: egy töredék kétszer szerepel (leges geminatae) vagy rossz helyen (leges fugitivae)
- 530-533-ig tartott a munka; I. Iustinianus 533 végén Digesta seu Pandectae néven hatályba léptette
- felosztása: általános szabályok, magánjog az Edictum perpetuumnak megfelelően, büntetőjog, közjogi
és vegyes rendelkezések
- idézés: D. (vagy Dig.) könyv, cím, töredék, §
- 50 könyv 17 cím 110 töredék (30-32 könyvek közös titulus alá tartoznak→2. szém rögtön a
fragmentumra utal!!)
- ha a szerzőre is utalni akarunk akkor rövidítetten a forráshely előtt!!
- ha ugyanabból a címből egymást követően több fragmentuma is hivatkozunk a D-betű és az első két
szémjegy helyére eod=eodem titulo→ugyanazon címben
- ha egy töredéken belül hivatkozunk több kisebb egységre(paragrafus): ponttal választjuk el egymástól
- részekre oszott fragmentumok elejét pr=principium rövidítéssel jelöli
(331 apróbetűs rész)

3. Institutiones seu Elementa (533) =alapfokú tanítások ill. elemi ismeretek

- 533: Tribonianus, Dorotheus és Theophilus megbízása: hivatalos tankönyv összeállítására; 533-
ban elkészült
- Gaius Institutioira támaszkodik a rendszerében de sokszor a szövegében is(legérthetőbben fogalmazó
jogtudós)
- A művet a császár törvényerővel ruházta fel
- 4 könyvből áll (liber), azon belül címekre (tituli) és azokon belül pedig §-okra oszlott.
- idézés: I. (vagy Inst.) könyv, cím, §

2. Codex Iustinianus repetitae praelectionis (534)

- Cordi nobis kezdetű contitutioval császári rendeletek egy újabb gyűjteményét bocsátja ki
- „ismételt olvasatban elfogadott törvénykönyv”, röviden Codex
- császári rendeletek újabb gyűjteménye, 5 tagú bizottság állította össze
- 12 könyv,tárgy és időrend szerint császári rendeletek Hadrianus-Iustinianus
- ez a változat ránk maradt
- töredékek helyett rendeleteket, teljes szövegeket tartalmazott
- idézés: C. (vagy Cod.) könyv, cím, rendelet, § (kibocsátó uralkodó nevét ha kell itt is az elején
rövidítve)
(2 apróbetűs rész!!)

5. Novellae: (novellus=új)
- a 3 törvénykönyv után kiadott császári rendeletek (constitutio) (rendszerint gr, 15 latin 3gr+latin) 168-
nak fennmaradt a szövege
- többségük Iustinianustól származik és magánszemélyek gyűjtötték össze őket
- nincsenek könyvekbe rendezve, de fejezetekre (caput) oszlanak
- idézés: N. (vagy Nov.) novella, fejezet
→(apróbetűs rész)

III. A klasszikus jogtudomány és a iustinianusi kodifikáció

- kodifikáció nagy előrehaladás a római jog fejlődésében → első teljeskörű rendszerezés
- (Leibniz híres polihisztor szerint nem tekinthető kodifikációnak de saját korához képest kimagasló
jelentőségű példátlan előrelépés →apróbetü!!)
- nem csupán összeállító: önálló alkotó munka is →általános jogelveket adott meg, meghatározásokat
adott, magas rendű absztrakciókat adott, klasszikus szétágazó megoldásait egységesítette
- a kodifikátorok képzettsége nem maradt el klasszikus jogászok mögött → írói közül többen a bejrúti
ill. konstantinápolyi jogi iskolában tanultak (elméleti műveltség) → mintegy 10 évszázad jogfejlődésének
eredményét voltak képesek áttekinteni, rendezni, egységbe fogni

IV. A kodifikáció hatása a jogéletre

- Anyaga nem lett a bizánci birodalom minden bírói fóruma előtt kizárólagosan alkalmazott jog. 3 fő
ok:
1. a törvénykönyvek általában fejlett gazdasági viszonyokat tartanak szem előtt, míg a birodalom
jelentős része e tekintetben elmaradott volt
2. a törvénykönyvek latin nyelvűek voltak, a birodalom nyelve pedig általában a görög
3. a helyi személyi, család- és öröklési jog maradványai a constitutio Antoniniana után is
fennmaradnak

Ettől függetlenül élő jognak lehet tekinteni, mivel

1. a városokban továbbra is virágzott a gazdaság, így tudott érvényesülni
2. a városi jogászok a latin nyelvet ismerték és általában használták
3. a Digestát már a császár életében kommentálták(tiltakozása ellenére) + indexekkel látták el majd
kivonatolták, kommentálták

V. Corpus Iuris Civilis

- 1817-ben találják meg a Gaiusi intstituciókat(így csak a módosított változatokat ismerték)
- a törvényművet a glosszátorok korától Corpus Iuris Civilisként emlegették
- beosztása eltér a kodifikáció eredeti rendjétől (beosztás az apróbetűben: Digestum vetus, Infortiatum,
Digestum novum, majd Codex agyobbik része gr rendeletek elhagyásával, Voluen parvum →
intitutiones+novellák 10gyűjteménybe rendezett anyagát+a codex kisebbik részét tartalmazta(…))
- első nyomtatásban önálló műként jelent meg → a iustinianusi tövények(a novellákkal együtt) először
egy közös cím alatt 1583-ban jelent meg Genf-ben
- Dionysius Gothofredus (francia humanista jogtudós): Corpus iuris civilis (1583, Genf), első
nyomtatott kiadás (iustinianusi törvénykönyvek anyaga a Novellákkal együtt)
- modern kiadások szerkezete:
I. kötet: Digesta (Pandectae), Institutiones seu Elementa
II. kötet: Codex Iustinianus
III. kötet: Novellae
→több nyelvre is lefordították de magyar nincs
→Római jog világa könyv az eredeti szöveg magyar fordítását is tartalmazza
(aptóbetű!!)
 124. A római jog továbbélése a korai középkorban

1. A római jog továbbélése általában

A iustinianusi joganyag hatása szempontjából a tágabb értelemben vett továbbélésnek 3 fő típusa van(de ezek
között több variáció is lehet)
a) folytatólagos továbbélés(szűkebb értelemben vett)
b) újjáéledés azokokon a területeken ahol valaha hatályban volt
c) a római jog recepciója → befogadása a helyi jogrendszerekbe kétféleképpen:
- egyszeri törvényhozási aktussal
- beszivárgás útján
A iustinianusi kodifikációval nemcsak magának a joganyagnak de a ius civile fogalmának fejlődése sem zárult
le → napjainkig tart
● középkorban: ius civile=római jog
● XVIII.sz-tol: újkori polgári jog már a magánjogot jelenti (háttér: eu országaiban az addig uralkodo ius
commune-t modern törvénykönyvek kezdik felváltani, franci felvilágosodás alatt alapvető
jelentőségűvé vált a polgár (citoyen) fogalma)
● 359- apróbetű!!
I. A római jog továbbélése Nyugaton

1. Leges Romanae
- V. század: Ny-római Bir.: germán államalakulatok létrejötte
- lakók: germánok(gótok, burguundok) és a rómaiak ill. leszármazottaik
- személyiségi elv: germánok saját szokásjoguk szerint, birodalom (volt) polgárai római jog szerint
éltek
- leges Romanae: a germán uralkodók által kiadott, a római alattvalókra vonatkozó joganyag (latin
nyelven íródott)

2. Leges barbarorum
- leges barbarorum: a germán lakosság részére latin nyelven kiadott törvénykönyv.
- pl.: Codex Euricianus(475) a vízigót királyságban →375 fejezetben lényegében a római vulgárjogot
tartalmazza → ezt felváltotta a VII.sz-ban a Lex Visigothorum Reccesvindiana: már területi elven(nem
személyiségi) állt a gótokra és rómaiak leszármazottaira is egyaránt vonatkozott

3. Lex Romana Visigothorum

- nyugati-gót királyság, 506-ban lépett életbe II. Alarik(484-507) parancsára
- XVI. századtól Breviarium Alaricianumnak is nevezik
- tartalma:
+ Codex Theodosianus
+ Gaius: Institutiones
+ Paulus: Sententiarum libri
+néhány további császári rendelet, Papianus tól származó szövegek
→alapján
- a klasszikus és posztklasszikus joganyag leegyszerűsödött életviszonyoknak megfelelő vulgárjogi
kivonata
- a tolosai gót királyság (Hispania, Aquitania) területén élő római polgárok életét szabályozza
- Aquitaniaban annak Frank kézre kerülése után is több mint 6évsz-ig hatályban maradt →ennek
átdogozása a 27titulusból álló Lex Romana (Raetica) Curiensis(svájci Chur városról)

4. Lex Romana Burgundionum

- burgund királyság, V. század végén lépett életbe Gundobad király(475-516) parancsára
- a volt római polgárok és utódaik életét szabályozta; egységes szövegezés (Breviarium
Alaricianummal szemben)
- 47 titulus
- tartalma:
+ Codex Gregorianus
+ Codex Hermogenianus
+ Codex Theodosianus
+ Paulus: Sententiarum libri
+Gaius Institució
→alapján
→miután a frankok elfoglalták Burgundiát a Lex Romana Visigothorium kiszorította a gyakorlatból a brugund
törvénkönyvet → de az egységes kéziratok függelékként megőrizték → téves nézet miszerint hogy a Lex
Romana Burgundionum a Breveriarum végén álló Papinus szöveg folytatása → a munkát Papianusnak
nevezték
5. Edictum Theodorici
- keleti-gót királyság, 500 körül készült I. (Nagy) Theodorik király(493-526) parancsára
- elsősorban Itáliában érvényesül
- 154 fejezet
- a királyság minden alattvalójára vonatkozott
- a kódex forrása = Lex Romana Burgundionum (kivéve Gaius forrása, szövege egységes idézeteket
ugyanugy nem tartalmaz)

II. A római jog továbbélése a görög területeken, Bizáncban

- Iustinianus kodifikációs munkájának kizárólag szó szerinti görög fordítását
engedélyezte(+párhuzamos helyekre való utalásokat és rövid tartalommutatókat engedélyezett)
- de: engedélye ellenére a kodifikációt kivonatolni és kommentálni kezdték, és
- a görög nyelvű kivonatok már törvénykönyv formájában jelentkeztek:
1. Eklogé tón nomón(törvényszemelvények)
- III. Leó császár (VIII. sz.) parancsára a iustinianusi törvényművek alapján
- 18 titulus
2. Procheiron (kézikövny)
- I. Basileos császár (IX. sz.) 867-886
- a iustinianusi kodifikáció teljes anyagának görög nyelvű összefoglalása → de csak a bevezetés készült
el
- 40 titulus
3. Basilika(császári törvények)
- VI. (Bölcs) Leó császár (IX-X. sz.) 886-911
- befejezi: „60 könyvből álló teljes törvénymű” kiadása
- iustinianusi corpus felváltása a cél
- 60 könyv
- tartalma: Digesta, Codex, Institutiones, Novellae → az addigi gr fordítások, kivonatok és
magyarázatok alapján átdolgozott és részben megváltoztatott formában
- a Procherion újabb javított változata is elkészült („útmutató a törvénykönyvhöz)
- szövegéhez a VI. és XIII.sz-között keletkezett scholion (bizánci jogtudósok) értelmező magyarázata
kapcsolódik
- később: gyakorlati alkalmazásban nehézségek → kivonatokat és tartalomjegyzékek terjedtek el →
ebből Theassaloniké város bírjának Harmenopulos 6 könyvből álló „hatos könyve” Hexabiblos → modern
pandekta rendszert vetítette előre → nagy hatás többek között a balkán és orosz jogfejlődésre
→ 365 apróbetű!
 125. A glosszátorok és a kommentátorok. A ius commune

1. Az itáliai jog és jogtudomány

- keleti gót birodalom bukása (533) után Iustinianus a törvényeit Itáliára is kiterjesztette
- nem járt sikerrel, a Digesta a VI. század után eltűnt Nyugat-Európából
- a középkori viszonyok sem tették lehetővé a iustinianusi jog recepcióját
- de X. században
a) kialakul a megfelelő gazdasági-társadalmi háttér → észak Itáliai városok gazdasági
fellendülése
b) megújul a római birodalmi eszme (962-1806: Szent Római Birodalom által képviselt
ideológia)
- 1050 körül megtalálják a codex Florentinus (Digesta kézirata) egy másolatát, így
- gyakorlatilag is megteremtette a római jog újjáéledésének lehetőségét

2. A római jog újjáéledése

a) glosszátorok
- a folyamat a bolognai egyetemről indult;(studium generale)
- itt Irnerius 1080 körül megkezdte a iustinianusi törvénymű magyarázatát
- római jog tanítása egyetemi oktatás keretében →Itália, D-Francia,
- Irnerius jegyzetekkel és glosszákkal rögzítette a törvényhez fűzött megjegyzéseit → glosszátor iskola
- glosszátor iskola tanítói a glosszátorok
- később ők összefoglalásokat (summae) és meghatározásokat (distinctiones) írtak a törvényekhez,
valamint jogesetgyűjteményeket (casus) és különböző tárgyú monográfiákat készítettek
- források és tekintélyek egymással szemben álló tételeinek összegyűjtése → dissesnsiones dominorum
→ DE: a CIC-t iustinianus egységes művének tekintették (WRONG) → azon voltak hogy kiküszöböljék az
ellentmondásokat
- oktatási módszerük: a szövegek aprólékos nyelvtani, jogi, stb. elemzésén túl azok könyv nélküli
elsajátítása (mos Italicus módszer)
- mos Gallicus módszer: francia egyetemeken általános elvekből vezették le a konkrét jogi eseteket
- glosszátorok közül kiemelkedik 4 doktor, az európai jogtudomány megteremtői. Pl.:
a 4 doktor, quattuor doctores:
1.Bulgarus:
● „polgári” perjogot bemutató munka legkorábbi szerzője
● „mozaik-stílus” megteremtője: különböző forráshelyek összegyűjtését és egybefűzését jelenti
● követői szorosan értelmezik a törvényeket (bolognaban terjed)
2.Martinus
● méltányosságon alapuló jogértelmezés és jogalkalmazás híve (francia o.-ban terjed)
3. Iacobus
4. Hugo de Porta Ravennate; továbbá
5. Placentinus
6. Hugolinus
7. Iohannes Bassianus
8. Azo Portius: Summa Codicis szerzője
9. Accursius: elődeinek glosszáiból állította össze a Glossa ordinaria-t (~10.000 magyarázat)
→”mindazt amit nem fogad el a glossza a bíróság sem fogadja el” (szállóige)
10. Odofredus: 1. nála jelentkezett tudatos módszerként a mos Italicus gyakorlata
→369 apróbetű

- ahhoz, hogy a glosszátorok a iustinianusi törvénykönyveket(leges) hatályos joganyagnak tekinthessék,

a Szent Római Birodalom megújított imperium Romanum léte szolgáltatta az eszmei alapot
- császárság hanyatlása: megnőtt a városi statútumok, területi hűbéresek szerepe →helyi bíróságok igényei
életre hívták a kommentátorok/tanácsadók/consiliatorok iskoláját

b) kommentátorok
- császárság hanyatlása → helyi bíróságok szerepe megnő (városi statútumok, területi hűbérjogok
dominálnak) →
- XIII. század derekán létrejön a kommentátorok (tanácsadók) / consiliatorok (posztglosszátorok)
iskolája
- főleg perugai, paviai, pisai egyetemen
- glosszátorok széljegyzeteit látták el magyarázatokkal („glossare glossarum glossas”) →
széljegyzetek széljegyezeteinek széljegyzetelése
- gyakorlati tevékenység, tanácsadás
- nagy jelentőségük: gyakorlati szerep, klasszikus római jog alkalmazása a korabeli viszonyokra →
közös anyajog létrehozása és elterjesztése az egész kontinensen
- kommentátorok:
1. Guilelmus Durantis: Speculum iudicale (a jogtudomány legtekintélyesebb eljárásjogi műve)
2. Cinus de Pistorio: a kommentátor-iskola magas színvonalra emelése , a glosszák támadója(téves
következtetés, torzító egyszerűség)
3. Bartolus: C. de P. tanítványa, kereskedelmi és nemzetközi magánjog meglapítója, visszatér a glossza
tekintélyéhez → művei helyenként formálisan is törvényerővel bírtak, neve annyira összeforrt a
jogtudománnyal hogy szállóigévé vált → „csak az a jo jogász aki Bartolus követője”
4. Baldus de Ubaldis: szintén bartolista, híres kommentátor → római

→jogot az aktuális igényekhez alkalmazó usus modernus irányzat itálisai előfutárai →Paul de Castro, Iason
Mayno
→az itáliai jogtudomány fejlődése az újkorban nem volt hatással az európai jt fejlődésére
➔ 1804- Itáliai területének nagyobbik részén bevezették a Code civilt-t (ratione imperi – a
hódítás elve alapján) és később a pármai, modenai és piemonti ptk modellje lesz
➔ 1865 institució rendszer megszületését követő egységes olasz ptk – Codice Civile → döntő
mértékben látszik rajta a francia code civil hatása
➔ 1942 – új Codice civile szakít a francia modellt követő rendszerrel és a kereskedelmi jogot
is magába foglalja
3. A IUS COMMUNE
- a kommentátorok munkásságában kialakult keverékjog
- tartalma:
+ iustinianusi jog
+ longobárd hűbéri jog
+ kánonjogi elemek
- jelentése: közös, közönséges jog
- középkori fogalmának értelmezése nem egységes:
általában a kommentátorok révén kialakult közös európai jogot értik alatta
egyesek szerint a glosszátorok hatására már a XII-XIII. sz-ban született meg
- tárgyi köre is vitatott a középkorban:
F. Wieacker: nem érti bele a lombárd hűbérjogot és a statutárius városi jogot
F. Calasso és H. Coing: ius commune = egyetemes érvényűnek tekintett római jogot, szemben
a városi statutumok helyi jogával
- későbbi értelmezés: kommentátoroktól kezdve olykor beleértették a római jogon kívüli az adott
helyen vagy országban alkalmazható egyéb normákat is  regionális/ territoriális jog
- Kánonjog: ius commune-n belül a római jog hatására épült ki  német szakiriodalom: römisch-
kanonisches ius commune
→374 apróbetű!!
 →Leegyszerűsítő de elterjedt tény a ius commune fogalmának olyan értelmezése miszerint →középkori és
koraújkori Európai országok(és benne a partikuláris jogrendszerű országok) közös jogaként
funkcionáló tovább élő római jog mely fokozatosan átadja a helyét a nemzetállamok ptk-inak és egyéb
törvénykönyvinek ill. Jogszabályoknak
 126. A pandektisztika
[MINIMUM TÉTEL VI.]

0. Pandektisztika:
→a római jog kutatása és modern viszonyokra történő alkalmazása
A római jog tudománya az újkori Németországban
➢ a humanistákkal kezdődő tudományág és a római jog gyakorlatias művelésének kettős jegyében
bontakozott ki →fokozatosan meghatározó tényezővé vált európában
➢ 2 fő szakasz több jogtudományi irányzat közreműködésével:
o usus modernus Pandectarum képviselői
o természetjogi iskola
o pandektisztika irányzata
I. Az „usus modernus Pandectarum” és képviselői
- usus modernus Pandectarum (Pandekták modern jogi gyakorlata): XVI. században a Szent-Római
Birodalom német tartományaiban egy új, gyakorlati irányzat alakult ki amely a bíróságok számára a
kommentátorok római jogát dolgozták fel → Digesta ill. Pandectae után pandektajognak neveztek el
- ez az új irányzat: „Pandekták modern gyakorlata”(usus modernus Pandectarum)
- nevét Sameul Stryk művéről kapta: Specimen usus moderni Pandectarum
- Justus Henning Böhmen: Usus modernis Strykianus
- Samuel von Cocceji:Project des Corpuris iuris Fridericiani (személyi és dologi jogot szabályozza)
- jellemzője: gyakorlatra orientált
- Apróbetű!!
II. A természetjogi iskola
- az usus modernus jogtudósaira a XVII. és XVIII. században hatott a természetjogi iskola
a természetjogi iskola képviselői:
1) Christian Thomasius (római jog intézményeit a természetjoggal akarta összhangba hozni)
vizsgálta: a CIC jogintézményei mennyire alkalmazhatóak a német bíróságok gyakorlatában → Notae ad
singulas Institutionum et Pandectarum titulos c. művében
2) Christian Wolff hatására (XVIII. sz) a római jogi oktatás természetjogi szellemben folyt a legtöbb
német egyetemen
- jellemzője: filozofikus jellegű
III. A történeti jogi iskola és a pandektisztika
- XIX.sz-i németországban addig még soha nem látott színvonalra emelték a klasszikus
ókortudományt(római jog története) és a jogtudományt(heutiges römisches Recht)
- a klasszikus ókortudomány fejlődése Theodor Mommsen munkásságában teljesedik ki →minden
idők legnagyobb római történészének és a római jogásznak nevezhetjük
- A jogtudomány: a filozófikus jellegű természetjogi iskola és a gyakorlat orientált usus modernus
Pandectarum örökségéből merítő, de mindkét irányzattal szembeforduló történeti jogi iskola és annak
keretében kibontakozó pandektisztikával jön létre
- a pandektisztika a történeti jogi iskola keretein belül bontakozik ki
- történeti jogi iskola(historische Rechtschule) alapítója: Gustav Hugo (göttingeni egyetemi tanár)
→1790:jogtörténeti tk: Lehrbuch der Geschichte des römischen Recht bis auf Justinian
(W. von Humboldt, L. von Ranke)
→ a történeti jogi iskolán belül vezető szerepet a német nemzeti jogtörténetet kutató germanistákkal (pl. J.
Grimm) szemben a római jog művelői a pandektisták játszották
a történeti jogi iskola képviselői, a pandektisták 1. generációja:
1) Georg Arnold Heise (heidelburgi professzor):
➢ pandektisták 1. generációja,
➢ alapvető munkájában fogalmazódott meg először a modern pandekta-rendszer;
➢ jogi személyek 2 fő csoportjának megkülönböztetése
 2) Friedrich Carl von Savigny (porosz miniszter, egyetemi tanár):
➢ visszatér a római jog forrásaihoz.
➢ A római jog külső történetét és jogintézmények belső történetét egyaránt művelte
➢ 1803-ban megjelent könyvében a usus modernus tanainak lerombolásával új alapokra helyezte a
birtoktant,
➢ vizsgálta a római jog középkori továbbélését 7kötetes műben(Geschichte des römisches Recht im
Mittelalter)
➢ System des heutigem römischen Reschts c. 8kötetes műve→jogviszony elmélet, modern nemzetközi
magánjog alapjai
➢ 2 kötetes de befejezetlen→ Obligationrecht als Theil des heutigen römischen Rechts
Anton Friedrich Justus Thiabut→apróbetű!!
2) Georg Friedrich Puchta (professzor):
➢ historikus, dogmatikus szemlélet egyszerre;
➢ fogalmi jogtudomány megalapozásában nagy szerep
➢ Begriffspyramide módszer: jogi fogalmak szigorú ,logikus rend alapján való felépítése
- Savigny követői elváltak historikus és dogmatikus irányzatra
a) jogtörténeti, historikus irányzat: Rudorff, Huschke, karl georg bruns
b) fogalmi, dogmatikus jogtudomány: Brinz, dernburg, Bernhard Windscheid.
→Ők dolgozták ki a modern magánjog dogmatikáját.
→Windschied pandektakönyve a magánjogtudomány alapművének számít, nagy szerep a német BGB első
tervezetének elkészítésében
- pandektisztikában új irányt jelentett Rudolf von Jhering (professzor):történeti iskola alapjaiból indul
ki, de egyoldalú történeti személetével szembe helyezkedve → érdekkutató
jogtudomány(Interessenjurisprudenz) előfutára és a fogalom elemző jogtudomány kritikusa→a
jogintézmények belső összefüggéseit, a jog által védett érdeket és a jogi szabályozás célját elemezte a rómaiak
eredeti koncepciójánál
- a pandektisztika fejlődésének a német birodalmi Bürgerliches Gesetzbuch (BGB) 1900. január 1-én
történt hatálybalépése vetett véget, ugyanis ekkor a pandektajog megszűnt hatályos jog lenni. →a
pandektarendszerre épülő kódex megalkotása a német jogtudomány csúcsteljesítménye
→közvetve+közvetlenül is nagy befolyással a kontinentális (+több tenegerntúli) jogrendszer fejlődésére

(A pandekta-rendszer a 102. tételben került ismertetésre.)

 127. A római jog továbbélése az európai országokban

I. Franciaország
- a nyugati frankok országa a középkorban 2 jogterületre oszlott:
a) Délen(egykori ny-gót+brugund királyság) a XII. századtól a Breviarium Alaricianum vulgárjoga élt
tovább
→ ez jogegységet biztosított a vidéknek
→az írott jog területének neveztek(pays de droit écrit)
→Gascone, Rousillon, Navarra és Béarn, Guyenne,Burgundia stb. területén(szavoja nem tartozott a
francia királysághoz de ott is)
b) Északon a germán hűbéri szokásjogok (coutume) tömege (360 féle) volt hatályban
→a coutume-ok jogának területe(pays de drot coutumier)
→ezen belül: egész tartományra kiterjedő→coutumes générales
csak helyi jelleggel érvényesül→ coutumes locales
→ezen kívül: d-francia helyi jogát összefoglaló gyűjteményét is
- az Itáliából érkező glosszátorok tanítványai a iustinianusi jog ismeretét és tiszteletét hozták
- ez hatott mindkét területen(írott +coutume jog)
- XIII. sz egyes francaia jogászait már az itáliai kommentátorok elődeinek tekinthetjük
- kiemelkedő francia jogászok: (XIII. sz.)
Jacques de Révigny
Pierre de Belleperche
→iustinianusi jogból alakult ki a királyi hatalom, bírói gyakorlat és jogtudomány segítéségvel az eleinte
kisegítő jeleggű francia ius commune
→később: francia közös jog+római jog alapjaira épülő francia ptk→Code Civil →hatása több országra is
kimutatható (belga holland)
→szerzői közül ketten szakértői ketten specialistái a római jognak(Portalis, Maleville, Bigot de
Préameneu, Tronchet)
→385+387apróbetű!!

II. A Szent Római Birodalom

- a római jog európai újjáéledését elősegítette a szent római birodalom császárainak birodalmi
szemlélete→saját államukban Nagy Károly által közvetített Ny-Római császárság szerves folytatását látták
- római birodalom megújításának gondolata (renovatio imperii)
- már a X. században felmerült, de tartós eredményeket csak I. Barbarossa Frigyes uralkodása idejétől
(1152-1190) tudott felmutatni
- ekkora kialakult az új római jogtudomány, melynek legfőbb támogatója a német római császári
hatalom
- a római jog legszámottevőbb hatása a Szent Római Birodalomban volt (962-1806)
- római jog hatása ezért 962-1806ig fennálló szent római birdodalom területén a legszámottevőbb
→Sacrum Romanum Inmperium területe a középkorban széttagolódott →kivált belőle: K+É itália, Svájc,
Németalföld
→örökébe végül az N.CS lépett
- érvényesülési területei (mai névvel): Németország, Németalföld, Svájc, osztrák örökös tartományok,
Cseh- és Morvaország, Lengyelország és Litvánia, É-Európa, balkáni államok, Oroszország és a Baltikum

1. a középkori Németország (teljes recepció)

- először a iustinianusi jog folyamatos behatolása
- XV. század: általános recepció egy törvényhozási aktussal (1495, ld. lent)
- XIII. sz-i német jogforrásokban már megtalálhatóak a római jog normái→német kolostori iskolákban
Brevarium Alaricianum-t oktattak, császárság és pápaság vitája részben jogi síkon folyt →az érvekben nagy
szerepre jutó római közjogra a recepció szintén kiterjedt
- szellemi életben új tudományos irányzat: iustinianusi „tudósjog” alkalmazása (glosszátorok
tanítványai hozták be)
- XIII. századtól a római jog az egyházi bíróságok gyakorlatában is érvényesült
- tartományok csak a XV.sz-ban kezdték el bevetni→szubszidiárius jogként a városi ill. tartományi jog
mellett
- 1495: wormsi birodalmi gyűlés, birodalmi kamarai bírósági rendtartás
(Reichskammergerichtsordnung) tetőzte be→
- a birodalmi és a közös jog (gemeines Recht) -értve ezalatt a római jogot-kisegítő jogként való
alkalmazása akkor, ha a LB (Reichskammergericht) előtti perben sem a városi jog (Stadtrecht) sem a
tartományi jog (Landrecht) nem nyújt szabályozást ((= római jog recepciója))
→ Reichskammergericht bírái gyakran a glosszált iustuinianusi jogban voltak jártasak, a feudális hazai
szokásjogot(amely feudális jellege miatt gyakran nem adott megoldást a fejlettebb magánjogot igénylő
jogvitákra) kevésbé ismerték→bíróság a gyakorlatban nem csak kisegítő jelleggel hanem elsődlegesen is a
glosszált iustinianusi jogot alkalmazta
- Az 1945ös a recepció kiterjedt az alábbi jogforrásokra:
a) iustinianusi törvénykönyvek és a hozzájuk kapcsolt glosszák(a Glossa ordinaria szerint)
b) a Novellák latin fordítása
c) I. és II. Frigyes NRCS törvényei (Authenticae Fridericianae)
d) Sz.R.B. néhány uralkodójának törvényeit és a longobárd hűbéri jogot tartalmazó kódex (Libri
feudorum)
→formailag ez maradt hatályban az újkori törvénykönyvek megjelenéséig:Bajor o, Porosz, Szász, →NRCS
területén a birodalmi pt: Bürgerliches Gesetzbuch 1900.jan 1.én történő hatályba lépéséig→megszületésében
jelentős szerep az újkori német jogtudomány

2. Németalföld
- középkori joggyakorlat: hűbéri, kánoni, római jog érvényesülése általánosabb jeleggel
- ius commune recepciójának megindulása a XV. századtól
- római jog szerepének növekedése → XV.sz ius commune recepciója → leuveni és leideni egyetemek
alapítása
- XVII.sz – római-holland jog kialakulása →birodalomtól elszakadt É-i tartományokban hatályos

→polgári jog anyagának kodifikálása francia hatásra hamar megindult

→mai Belgium területén 1806-ban fogadták el a Code Civil belga változatának tekinthető ptk-t(többszöri
módodítással még ma is érvényben)
→Hollandia 1838ban a Code Civil-t egy nemzeti ptk váltotta fel →hűen tükrözi a francia modellt
→(…)

III. A Brit-szigetek
a) Anglia
- a szász és frank-normann jog szintéziséből alakult ki a jogrendszer megőrizte a hűbéri formáját
- a polgári fejlődés idején sem alkalmazkodott a római joghoz
- common law: az angol királyi bíróságok gyakorlatában kialakult jog; elkülönül a parlamenti
törvényhozási jogtól (statute law) és a lordkancellár bíróságának(Court of Chancery) méltányos jogától
(equity)
→ apróbetű!! (-.-)
- képviselők:
● Vacarius: Liber pauperum szerzője, lombardiái származású. bolognában tanult
● Sir Ranulff de Glanvill: munkája szintén a római jog befolyását mutatja évszázadokra meghatározta
az angol jog formálódását
● Henricus de Bracton az alakulásban lévő joganyagot már a római jog fejlettebb fogalmainak
felhasználásával rendszerezte →glosszátorok hatását tükrözi
 ● Glanvill és Bracton munkái: Books of authority, jogforrási jellegüknél fogva a római jog bizonyos
ismeretét biztosították Angliában
➔ 401,402 apróbetű!!

b) Skócia
- a római jog ill. ius commune elemei megjelentek Bartolus és Baldus munkái révén (kommentátorok)
- legkorábbi írásos jogforrás: Regiam maiestatem (XIII. sz.) tanúsítja
- XVI. sz.: a római jog jogalkalmazók általi recepciója
- common law-hoz képest kevésbé merev skót jog könnyebben alkalmazkodott a megváltozott
körülményekhez
- nincs írásba foglalás és precedens-rendszer → XVIsz-ban a római jog jogalkalmazók általi
recepciójához és a jogi tk írok(institutional writers) műveinek jogforrássá emelkedéséhez vezetett
→apróbetűs rész!!
Írország
➔ angol hódítás miatt már az unió(1800) előtt is a common law volt hatályban
➔ House of Lords felsőbírósági szerepe pedig a statute law által is elismerést nyert
➔ 1924-ben visszanyerte a szuverenitását fokozatosan távolodik az angol jogtól → római jog csak
annyiban volt ár hatással mint a common law fejlődésére
Észak-Európa
→common law-tól és a római-germán jogcsaládtól egyaránt elkülönül
→2 csoport
● dán-norvég
● svéd-finn
→a római jogot É-Európában nem tekintették ius commune-nak →nem került sor annak Németo.-hoz hasonló
recepciójára
Dán területek(Dánia és Izland)
➢ római jog hatása csak kis mértékben→II.Valdemar király jütlandi(Jyske lov 1241) törvényeiben:
előszava a Decretium Gratianiból kölcsönöz ált. jogi tételeket
➢ Hozzá fűzött kommentár: glossza forma, XV.sz, a helyi jog és a római jog eltéréseit mutatja be
➢ római jogot a koppenhágai egyetemen tanítottak(1479) →befolyása a bírói ítéletekben csak a kötelmi
jog területén
➢ apróbetű!!
Svédország
➢ II.Magnus király: jogi széttagoltság felszámolása XIV.sz
➢ későbbi kódexek nincsenek tekintettel a római jog elveire
➢ városi és falusi jogot egymástól elválasztva önállóan foglaltál rendszerbe
➢ XVII.sz-ban már nem voltak alkalmasak a jog megfelelő szintű szabályozására
➢ 408-apróbetű!!
➔ a római jog ,a pandektajog és a római-holland pandektatudomány behatoltása a dán-norvég, svéd-finn
jogterületre jelentősen megkönnyíti az É-Eu államok évszázados törekvéseit a
magánjog(kereskedelmi jog) egységesítésére
Balkáni államok
➔ római jogot a bizánci birodalom és annak jogrendszere közvetíti
➔ Bulgária, Szerbia, Románia → nagy hatást gyakorolt a jogfejlődésre: Eklogé tón nomón, Nomos
geórgikus majd a Hexabilos(XIV.sz), Matthiaos Blastarés(gr szerzetes) nomokánonja: Syntagma kata
stoicheion-„betürendes gyűjtemény”
➔ Bizánci törvénykönyvek befogadását megkönnyítette annak általános természete: nem választja el az
anyagi jogot az eljárásjogtól és a bírósági szervezeteket meghatározó szabályoktól és a magánjogot a
pénzügyi,büntető és egyházjoggal közösen szabályozza
Bulgária
➢ első cárság idején a pápa római törvényeket küldött a keresztény hitre tért népnek de a bizánci jog
befolyása érvényesült → Eklogé, Ióhonnes Scholastikos nomokánonja volt alapvető hatással
➢ második bolgár cárság: szokásjog mellett a Syntagma bolgár változatát alkalmazták
➢ 411 apróbetű!!
Szerbia
➢ 1180körül önálló – bizánci jog a kezdetektől jelentős
➢ római hatások a közjog területén →De a szerb nomokánonok főleg a magénjogi tartalmu Procheriont
tartalmazták
➢ Dusán István-1349:Dusanov Zakonik→1.része:Syntagma + Nomos geórgikos szerb nyelvű kivonata
➢ 413 apróbetű!!
Román fejedelemség (XIII.sz-ra alakult ki)
➢ bizánci jog megkésve de nagy hatással
➢ tatárok kiűzése után → havasföld-magyar, moldvai f.-lengyel hűbéres →később ezeket a török felvétja
➢ Manuél Malaxas Nomokánonja tekintélyes jogforrás (Syntagma bővített továbbfejlesztett változata)
➢ 415 apórbetű!!
Oroszország és a Baltikum
➢ orosz o-ba a római jog a Bizánccal folytatott kereskedelmi kapcsolat révén jut el
➢ részben pedig az ortodox egyház közvetítésével
➢ kijevi nagyfejedelemség: Zakon szudnij ljugyem →római jog eleme ebben váltak ismerrté
➢ Procherion, Eklogé kihirdetse a tatárjárás idején, Nomos geórgikos orosz fordítása XIV.sz →ezeket a
jogforrásokat csak az egyház alkalmazta
417-422 apróbetű!!
 128. A római jog sorsa Magyarországon

I. A római jog hatása, tudománya a középkorban

- [XI. század] I. (Szent) István: nyugati kereszténység felvétele → megakadályozta a bizánci jog
behatolását Magyarországra
- egyedül a iustinianusi kodifikáció (különösen a Codex, Novellae) hatása mutatható ki(csak közvetett
módon) Szt. István törvényeiben
- M.o. dunántúli része 4évszázadon keresztül római uralom alatt →a romanizáció kiterjedt a jog
területére is(számos feliratos forrás)

- [XIII. század] a római jog közvetlen hatása a glosszátorok korában jelentkezik

- magyarok tanulnak külföldi egyetemeken (Bologna, Párizs: kánonjog, római jog; Padova Cambridge)
majd 1367-Pécsi egyetem(Nagy Lajos)→szintén oktattak római jogot
- Bologna:külön magyar nemzet(natio Hungarica) is létrejött →1301ig kb 80magyar diák
- a római jog hatását mutat:
→Uzsai János és Tapolczai Bertalan formulagyűjteményei
→a hazai okleveles gyakorlat
→Árpád és anjou kor krónikái egyes szöveghelyei (Pl.: Kézai Simon: Gesta Hungarorum)
→csak kisebb mértékben mutatható ez ki: a ius scriptum(királyi törvények),decretumok körében
➢ egyes elemek a római közjog bizonyos elevire utalnak (pl:plenitudo potestatisra való
hivatkozás→királyi hatalom túlsúlyának jogi megalapozása)

- [XV. század] csak a vagyonosabbak tanultak Itáliában, a kevésbé tehetősek Krakkóban és Bécsben
hallgattak kánonjogot→ezen keresztül ismerkedtek meg a római joggal
- a hagyományok szerint Mátyás király is foglalkozott a római jog hazai recepciójának gondolatával
→1468évi törvénye(Decretum maius) kísérlet a hazai jog kodifikálására →sok római jogi elemet
tartalamaz(…)
- középkorból fennmaradt városi jogkönyveink is tartalmaznak római jogi műszavakat(különösen a
német nyelvű budai és pozsonyi)

- [XVI. század] Werbőczy István országbírói ítélőmester feudális szokásjogot hazai nyelven(latin)
leíró Hármaskönyve egy általános, átfogó decretumnak készült el, amely elsőként rögzítette a hazai
szokásjogot, de (az 1514-es országgyűlés elfogadása és a király jóváhagyása ellenére) a szentesítés és a
kihirdetés elmaradt, formailag nem vált törvénnyé→római jog hatását mutatja
- jogkönyvnek tekinthető →korabeli hűbéri(rendi) szokásjogok és királyi decretumok
összefoglalása→római jog szóhasználata jellemzi(mű tekintélynek emelését szolgálja)

- a Tripartitum kapcsolata a római joggal:

a) a Hármaskönyv beosztása (de personis, de rebus, de actionibus) a római jogi hagyományt követi, de
csak deklaráltan felel meg az intitució-rendszernek
b) A római jogi általános fogalmakat (ius naturale, ius publicum, ius privatum, ius civile, ius gentium)
és jogelveket Werbőczy csak formailag vette át(Prologus szövegét teszik ki) de nem kerülnek be a magyar ius
consuetudinarium (szokásjogot) összefoglaló részbe
c) a jogi terminológia és a római magánjog számos intézménye vonatkozásában is római hatást
tükröz(pl végrendeleti jog)
→forrása valószínűleg a nápolyi Raymundus mester kánonjogi tk-ja→summa legum Raymundi→D-Itáliai
városok szokásjogát + Anjouk büntetőjogi vonatkozású törvényeit tartalmazza →több magyar szabad királyi
város jogkönyvébe bekerült (pl Bártfa)
→újabb források szerint krakkói kézirat az alapja →W. krakkói egyetemen tanult
 II. A római jog tudománya 1526-tól a XIX. századig
→kapitalizálódás abban az időben elsősorban a városokban → DE az áruforgalom a nemesi birtokokon is
felélénkül
- ezek a változások ösztönözték Pápóczi Imre (kanonok) Pozsonyi formuláskönyve (Formularium
Posoniense): tankönyvnek is szánja, valamint a gazdasági viszonyok jogi rendezése, ebben római jogi vételi
formula(terjengő megjegyzésekkel)
- római jogi hatás a XVI. századi törvényekben is kimutatható
- a hazai jogfejlődés és jogtudomány megmerevedéséhez hozzájárult, hogy Werbőczy a római jogot
csak formálisan használta fel(nem tartalmilag) →feudális magánjogával 3évsz-ra a „nemesek bibliája” lett
- a XVI. században a magyar humanisták kísérletet tettek a CIC részleges recepciójára, de a szokásjog
uralmát nem sikerült megtörni
→apróbetű!!

- [XVII-XVIII. század] a római jog elsősorban a felsőfokú oktatás tárgya, melyet túlnyomórészt a
nagyszombati egyetem tanárai műveltek →kimutatható a római jog hatása a hazai jogot összefoglaló
tudományos munkában
→apróbetű!!

III. A római jog tudománya a XIX. században

- 1. jelentős változás a magyar jogéletben: a pandektisztika Savigny-féle irányzatának hatása:

1) Frank Ignác (1. nagy magánjogász),

o ellenezte a kodifikációt,
o „egy új aera úttörője; →a földtulajdoni viszonyok tárgyalásánál római jogi fogalmakat használ,
ezek más munkáiban is feltűnnek a hazai jog bemutatásánál,
o műve: Specinem elaborandarum istitutionum iuris civilis Hunagrici →észjogi irányzatot
tükrözi
o még nem tekinthető a történeti jogi iskola képviselőjének

2) Wenzel Gusztáv:
o A magyar magánjog rendszere c. mű→pandektarendszer alkalmazása,
o pandektisztikára támaszkodva először ő fejti ki a hazai jogirodalmunkban a jogviszony, a
jogintézmény, a jogi tény és a jogügylet tanát
o hivatkozások a római jogra.
o pandektistának tekinthető
- XIX. század 2. felétől: a pandektisztika Jhering-féle érdekkutató irányzatának hatása:

3) Szászy-Schwarz Gusztáv munkássága, „egyetemes magánjogász”→munkáján keresztül egyre

nagyobb hatást gyakorolt a magyar jogtudományra és ezáltal a bírói gyakorlatra is

4) Biermann Mihály (nagyszebeni jogakadémián oktat)

5) Balogh Elemér (jogösszehasonlítás)

→irodalmi működésükkel a német pandektajog elemének a bírói gyakorlatba való átvételét mozdították elő
A római jog szerepe a magánjogi kodifikációban
→a hazai ius privatum kodifikálásának előkészítését az 1791:XVIII tc. indította meg →megbízást adott a jogi
bizottságnak egy magánjogi törvénytervezet előkészítésére →2 év múvlva elkészül →DE sem szerkezetében
sem tartalmában nem tükrözi a római jogi hatást,jellege sem kodex-tervezet (…apróbetű…)
IV. A római jog oktatása
- a nagyszombati egyetem jogi karának megalapítása (1667) óta a napjainkig tárgya a jogi oktatásnak
- első római jogász prof: Takács (Textor) Ádám
- első tudományos írás fennmaradása: Someting Ernő Frigyes→tanári működése alatt az első római jogi
nyilvános desputáció
- jelentős irodalmi munkásság: Rendek János József→római jog legrégebb hazai könyvének
szerzője(1734)
- egyetemi oktatás helyszíne: 1777után Budán, 1784től Pesten
- az oktatás külföldi szerzők Institutiones- és Digesta-kommentárjai alapján folyt
- latin nyelvű tk-t publikált Szibenliszt Mihály(1829) pesti prof → Institutiones iuris privati Romani
- Első magyar nyelvű római jog tk: Henfner János pesti egyetemi tanár→Római magánjog(1855-56)
- Oktatás 2 kötelező studiumot ölel fel: 1. félév: institúciók; 2. félév: német mintát követő pandektajogi
kurzus
- ennek a szisztémnak megfelelően írta meg Hoffman Pál+Bozóky Alajos a pandekta tk-ját
→Hoffmann:”római jogot mint tanjogot a jogászi gondolkodás iskolázóját” adta elő →DE munkásságát a
történeti szemlélet túlsúlya jellemezte
- Szász Schwarz Gusztáv +Kiss Mór→római jog institucióit , a modern pandektaelméletet mutatták
be, a pandektajogi kurzus keretében viszont előtérbe helyezték a Digestából vett jogesetek elemzését
- Vécsey Tamás: történeti és dogmatikai irányzat között állt, értékes könyvek+tanulmányok
- 1900: BGB hatálybalépése → pandektajog megszűnt élő jog lenni és felváltotta a hatályos német
polgári jog oktatása → hazánkban is kérdésessé vált a pandektakurzus → I. világháborút követően hazánkban
is megszűnt a pandektajogi kurzus → a római jog oktatása = történet és institúciók (2féléven keresztül heti
8óra)
→római jog oktatását azóta történeti és dogmatikai szemlélet egysége jellemzi →institució anyagát nem csak a
római jogtörténettel hanem olyan dogmatikai elemekkel is kiegészül amelyet korábban a pandektajog
keretében oktattak
→ennek a koncepciónak megtestesítője: Marton Géza, a magánjogi felelősség európaszerte ismert tanára,
híres római jog tk
→ az interpoláció-kritika mestere: Személyi Kálmán (szegedi és kolozsvári professzor)
→római jog tanárai II.VH előtt: Kiss Albert, Óriás Nándor, Pázmány Zoltán Sztehlo Zoltán stb.
→kiemelendő András Bertalan: I.VH után Zürichi. Freibrurgi Isztambuli egyetemen tanít
- II. világháború után Visky Károly, Brósz Róbert, Pólay Elemér, Diósdi György, Benedek Ferenc

Tételen kívüli részek

64-71 A patríciusok és a plebejusok küzdelme a törvényhozás tükrében
rész: 90-99 A kései köztársaság államszervezete
214-223 Róma államközi kapcsolatai(113as kihúzott tétel!!)
250-251-A római jog forrásai
265-273-A római törvényhozás emlékei
343-352 A római jog írásos emlékei
375-380-A kánonjog(ius canonicum)
ELJÁRÁSJOG
 201. A jogérvényesítés módjai, lehetőségei, eszközei
[MINIMUM TÉTEL VII.]

I. A jogérvényesítés általában
- a társadalom és benne az egyes emberek életének tevékenységének java részét a jogi szempontból nézve
az alanyi jogok élvezete, és a jogi kötelezettségek teljesítése tölti ki
- jogkövető magatartás: a társadalom rendes működését eredményezi (életcéljaik jelentős részét
szerződések révén érik el)
- jogellenes magatartás: jogi probléma merül fel, valaki megsérti mások jogát, vagy nem teljesíti jogi
kötelezettségét
- jogérvényesítés: megsértett alanyok védelme
a) jogellenes magatartás tanúsítása esetén szükséges
b) szolgálja a jogi norma parancsának érvényre jutását
c) szolgálja a megsértett alanyi jog orvoslását(pl.kártérítés)
d) 2 fajtája van:
- önhatalmú jogérvényesítés (érdekérvényesítés)
- állami jogérvényesítés

II. Önhatalmú jogérvényesítés

� már az ősi társadalomban is kialakultak szokások arra nézve hogy melyik magatartás sérti a
közösséget és melyik nem
A) önhatalom: az ember a maga érdekeit a saját erejére támaszkodva, magánharc útján érvényesíti,
melyet a szemben álló felek ereje, ügyessége dönt el;fokozódó visszaszorítás
🡪 szokások mellett közösségi jellegű főleg vallási kénszerintézkedések (pl.kiátkozás) is biztosították
🡪később korlátozva lett (pl sértés megtörténtének igazolása, bosszú mértékének megszabása)
Állami létbe átlépő társadalomban 🡪önhatalmat korlátozó társadalmi normák jogi normákká váltak
🡪önhatalom visszaszorítása
- 2 formája van:
a) tilos önhatalom:
- nem módja a jogérvényesítésnek
- bűncselekménynek minősül
b) jogos önhatalom:
- a jogérvényesítés kivételes módja
- azokra a kivételes esetekre korlátozódik, amelyeknél az állam által biztosított jogvédelem nem
elégséges 🡪annak igénybevétele esetén a jogsérelem már nem helyrehozható
🡪a jogérvényesítés rendes módjává már az ókori Rómában is az államilag/bírósági úton gyakorolt
jogérvényesítés vált
- A jogos önhatalomnak 2 féle megnyilvánulása van:
1. önvédelem
- a sértettet ért jogtalan, közvetlen és másként el nem hárítható támadás rögtöni visszaverése
- pl.: házat elfoglalni akaró éjjeli támadó visszaverése a tulajdonos által
2. önsegély:
- már bekövetkezett jogsérelem önhatalmú helyrehozása
- pl.: házából erőszakkal kivetett személy erőszakkal visszafoglalhatja azt

B) önhatalom törvényi úton való visszaszorítása:

- XII táblás törvényben közvetve :csak az éjjeli és fegyverrel védekező tolvaj megölését nem büntette;
többit igen)
- először: Caesar (Augustus?): lex Iulia de vi privata (erőszakos jogérvényesítés tilalma)
- önhatalom visszaszorítása: Marcus Aurelius: decretum divi Marci (hitelező követelését elveszti, ha
adósának vagyontárgyát – erőszak nélkül de önhatalmúlag - követelése fejében lefoglalja
- I. Theodosius, II. Valentinianus, Arcadius konstítúciója (389): aki más vagyontárgyát önhatalmúlag
elveszi, amennyiben az önhatalmat gyakorló a jogos tulajdonos volt, a tulajdonosnak a sértett javára való
elvesztésével, ha pedig nem a tulajdonos volt, a dolog értékének megfelelő büntetéssel sújtandó;
- iustinianusi kodifikáció: önhatalmú jogérvényesítés általános tilalma
- a jogos önhatalom kereteit a jogtudomány a vim vi repellere licere elvben rögzíti: „Cassius írja hogy,
erőszakot szabad erőszakkal visszaverni, és ezt a jogot a természet biztosítja”

III. ÁLLAMI ÚTON TÖRTÉNŐ JOGÉRVÉNYESÍTÉS

- az alanyi jogok érvényesítése (fejlett társadalmakban így Rómában is) rendszerint bíróságok és más
hatóságok által történik
- állami úton történő jogérvényesítés 3 fajtája:
1) peres eljárás (bíróság által)
2) nem peres eljárás (bíróság által)
3) egyéb eljárások, végrehajtási eljárás (egyéb hatóság által)

1. PERES ELJÁRÁS
- bírósági eljárás legfontosabb formája a per (lis), a peres eljárás (processus)
- egyéb bírósági, hatósági eljárástól a contradictio (ellentmondás) különbözteti meg:
- bíróság (iudicium) előtt keresetével fellépő személy kérelmét a másik fél vitatja
 - contradictio 🡪
kérelmező = felperes (actor, petitor)
ellenfele = alperes (reus)
- PER: olyan kontradiktórius eljárás, melynek során a bíró a felek jogvitáját a felperes
keresetére lefolytatott, törvényes és szabályszerű eljárás után ítéletével eldönti, vagy
megállapítási per esetén jogok létét/nemlétét állapítja meg.
- a per felosztása a jogvita tárgya szerint:
1) jogvita tárgya: egy anyagi jogi igény érvényesítése:
- a per az alperes marasztalására vagy felmentésére irányul
- marasztaló ítélettel (sententia condemnatoria) vagy
- felmentő ítélettel (sententia absolutoria) zárul 🡪ez a tulajdonképpeni értelemben vett
per(actio/iudicum)
2) jogvita tárgya: jogállapot, jogi tény léte/nemléte:
- per célja: ennek megállapítása, de a megállapított jog/tény alapján felmerülhet az igény
marasztalásra menő per indítására
🡪előzetes per, megállapítási per (praeiudicium)
- a kihirdetett megállapító ítélettel (pronuntiatio) zárul
Bíróságok nemcsak peres eljárásokat folytatnak le, más egyes eljárásjogi cselekményeket nem is
bíróságok hanem más hatóságok végeznek 🡪eljárásjog keretin belül:
⮚ Nem peres eljárás
⮚ Végrehajtási eljárás(ennek keretében peres eljárások is!!)

IV. AZ ELJÁRÁSJOG FOGALMA ÉS LEHETŐSÉGEI A RÓMAI JOGBAN

- ma polgári eljárásjog: a polgári peres és nem peres eljárásra vonatkozó szabályok(ezen belül a peres
eljárások szabályai.: polgári perjog)
- Róma: a magánjog érvényesítését szolgáló bírói, bírósági eljárások szabályai nem váltak el a magánjogtól
- a magánjogi jogosultság(alanyi jog) és az azt érvényesítő per szoros egységet képzetek
🡪 észlelhető: praetorok edictuma:
+ a keresetformulák nemcsak az eljárás menetét szabályozták hanem megszabták,hogy kit milyen
jogosultság illet meg 🡪modern jogrendszerben egymástól elkülönülő anyagi és eljárásjogi
szabályokat a praetori edictum egységes formában tartalmazta
+ 506 apróbetű!
TEHÁT: a római magánjog bölcsője az eljárásjog volt 🡪 ezért tárgyaljuk az eljárásjogot az első helyen: két
jogágazat egymásra épülése köztük fennálló szoros kapcsolat
 202. A RÓMAI KERESET FOGALMA, LATIN MEGJELÖLÉSEI

I. A RÓMAI KERESET FOGALMA

- KERESET: modern jogtudomány is többféle értelemben használja (pl. peres úton való jogérvényesítési iránti
igény, felperesi kérelem)
- római jogban is nehéz meghatározni a fogalmát 🡪 több egymásra épülő jelentése alakult ki
- az eljárást a kereset (actio) indítja meg
- az actio fogalma:

a) actio: ago, agere, egi, actum (űzni, hajtani, tenni, csinálni) ige származéka – eredetileg magistratus előtt
végzett cselekvés; kezdetben ünnepélyes eljárás a törvények előírása szerint (legis actio) zajlott; ez a per in
iure szakasza, vagy maga a per
b) szűkebb értelem (actio, mint eljárási cselekmény) : a felperes perkezdő cselekménye(modern értelemben a
keresetlevél benyújtása)
c) felperesi kérelemre a praetor által az in iure eljárásban megadott perindítási engedély = actio. 🡪 ’actiot
adott” 🡪Ezt követi a voltaképpeni per (apud iudicem eljárás)
d) elvontabb értelem: keresetjog - a felperest megillető jogosultság perrel való érvényesítésének joga 🡪így
határozza meg Celsus is: „a kereset nem más, mint jog arra, hogy perrel érvényesítsük azt, ami bennünket
megillet”
🡪ebben a mondatban: iudicio persequendi =keresetjog(perjogi jogosultság), quod sibi debeatur=anyagi jogi
jogosultság( az igény)
e) egy meghatározott perfajta jelölése: pl. actio ex stipulato - stipulatio esetén indítható per(felek ünnepélyes
szóbeli szerződése) 🡪ilyenkor többnyire in abstractio de lehet in concreto is
f) elvontabb használatban: magasabb kategóriát jelentő keresettípus, a perek egy-egy meghatározott
csoportja; (pl. az actio ex stipulato in personam actio - meghatározott személyek ellen irányuló keresetek
csoportjába tartozik)

II. A RÓMAI KERESET JELENTŐSÉGE A RÓMAI MAGÁNJOGBAN

- a kereset léte ill. nemléte döntötte el, hogy valakinek van-e alanyi joga vagy nincs
- actio a római jog döntő fontosságú intézménye
- az alanyi jog a keresetből származott
- különbségek az alanyi jog és a kereset viszonya szempontjából a római jog és a modern jog között:

RÓMAI JOG MODERN JOG

az alanyi jog természetéből

alanyi jog akkor létezett, ha a
következik, hogy az keresettel
praetor keresetet adott
érvényesíthető
 annyiféle alanyi jog, ahány
egyféle kereset van, ez
kereset, mivel a keresetfajták
valamennyi jog érvényesítésére
megalkotása teremtette meg az
szolgál
egyes alanyi jogokat
római jogászok nem/implicit
módon fogadták el az anyagi
jogosultság és a keresetjog
foglmát 🡪keresetjogi
gondolkodása: nem úgy
gondolkoztak, hogy vmire jogom
van, hanem hogy a praetor
keresetet ad vmire
anyagi jogszabályok többnyire
a modern magánjog önálló anyagi
perjogi, keresetjogi
jogszabályok rendszere
megfogalmazásban jelennek meg

alanyi jog létezése

alanyi jog fajtája

hogyan gondolkodtak az alanyi jogosultságról?

anyagi jogszabályok

III. A RÓMAI KERESET ELNEVEZÉSEI A RÓMAI JOGBAN

a) actio – keresetet általában így nevezik, de bizonyos alanyi jogok érvényesítésére szolgáló keresetek más
elnevezéssel szerepelnek a forrásokban:
b) vindicatio - tulajdonjog és más dologi jog érvényesítésére szolgáló kereset
c) petitio - hagyaték kiadása iránti kereset
d) condictio - kölcsönösszeg visszaperlésére, jogalap nélküli gazdagodás megfizetésére szolgáló kereset
e) querela - kötelesrészétől végrendeletileg megfosztott örökös keresete
 203. AZ ELÉVÜLÉS
[MINIMUM TÉTEL VIII.]

I. AZ ELÉVÜLÉS FOGALMA
- explicit formában nem dolgozták ki a fogalmát 🡪 nincs adekvát latin szakkifejezés
- DE: a jogintézményt a posztklasszkius korban már elismerték
- ELÉVÜLÉS: valamely jog állami érvényesíthetőségének időmúlás következtében való megszűnése
-az elévülés természete nem állapítható meg a forrásokból egyértelműen 🡪nem határolták el egymástól ezeket
a fogalmakat 🡪helyesebbnek látszó értelmezés: a római jogban az elévülés folytán csak az
actio(keresetjog) enyészett el
- a rómaiak nem hivatalból, hanem csak az alperes kifogása alapján vették figyelembe
- az elévülés folytán csak a kereset enyészik el, az alanyi jog nem (kiv.: szolgalom), mivel:ú
a) ha az alperes a perben nem élt a keresetelévülés kifogásával, az elévülés dacára is marasztalható volt
b) ha az adós teljesítette hitelezője elévült követelését, utólag már nem követelhette vissza azt tartozatlan
követelés címén
- magyarázata: a bizonyítékok idővel elenyésznek, valamint a régi jogosultságok perlése hosszú idő után
igazságtalanságot eredményezhet + aki jogaival hosszú ideig nem él hanyagság büntetése is
🡪 a jog a társadalom rendjének biztosítása képpen nem ad segítséget a hosszabb ideje nyugvó állapotok
megváltoztatására

II. AZ ELÉVÜLÉS TÖRTÉNETI KIALAKULÁSA

- posztklasszikus korig az elévülés ismeretlen
- klasszikus korban a civiljogi keresetek örökös keresetek (actiones perpetuae): megindítását időben
semmi sem korlátozta
- számos praetori jog keresetei már időhöz voltak kötve (actiones temporalis), valamint aedilis curulisek
edictumában előirányzott kellékszavatossági keresetek is 🡪 de ez még nem az elévülés előzménye csak
jogvesztő/záros határidőhöz kötött perindítás 🡪letelte folytán megszűnt alanyi jogra alapított
keresetet ex officio elutasítja
🡪ezeknél nem lehet megtalálni az elévülés alapgondolatait és jellegzetes szabályait
- elévülés kezdetei: tartományi helytartók gyakorlata; a tartományi telket birtoklónak bizonyos feltételek
mellett jogvédelmet adtak a telek kvázi-tulajdonosával szemben =
- longi temporis praescriptio: a telek használójának a korábbi kvázi tulajdonos utilis rei vindicatiojával
szemben emelhető kifogása (praescriptio) 🡪fokozatosan elbírálási formává fejlődött új birtokost nem
csak megvédték de elismerték hogy a longum tempus leteltével megszerezte a kvázi-tulaljdont
- ezt II. Theodosius 424-es constitutioja általánosította: actiones perpetuae elévülését 30 évben állapította
meg; az egyház és a kegyes alapítványok keresetei 40 év alatt évültek el
 🡪az így bevezetett longissimi temporis praescriptio eredetileg szintén csak elévülési kifogás de a iustinianusi
jogban már egy speciális elbirtoklási formát jelentett
🡪actiones temporales rövidebb határidejét a constitutio nem érintette az elévülés jellegzetes szabályai is csak
az actiones perpetuae körében érvényesült

III. AZ ELÉVÜLÉS SZABÁLYAI

a) az elévülés beálltával a perben az alperes elévülési kifogást (praescriptio) emelhetett
az időmúlás puszta tényét ugyanis a bíró hivatalból(ex officio) nem vehette figyelembe
🡪kifogás hiányában a felperes követelését az elévülési idő letelte ellenére is megítélte
b) elévülés kezdete: attól a naptól, amelyen a kereseti jog létrejött (actio nata est) Pl.:
- tulajdonjogsértésnél a tulajdon megsértésének napja
- követelési jogoknál a követelés esedékességének napja
🡪az elévülési folyamat vége az elévülés bekövetkezte. a határidő utolsó napjára esett
c) az elévülés csak azzal a személlyel (vagy jogutódjával) szemben folyik, akivel szemben a kereset
keletkezett
- dologi jogok(tulajdon és hasonló abszolút jogok) védelmére szolgáló kereset bármely jogsértő ellen
indítható (in rem actio); csak azzal szemben évül el, aki ellen éppen indítható lett volna [adós,
elbirtoklás], de azzal szemben nem aki az abszolút jogot később önállóan sértette meg
- kötelmi jogoknál (relatív jogok) ellenben ha a kereset (in personam actio) a kötelezettel szemben
egyszer elévült, úgy e jog többé senki más ellen nem érvényesíthető [kölcsön]
pl: in rem actio elévülése – apróbetű!
Az elévülési idő bizonyos körülmények között:
d) FÉLBESZAKAD (interrumpitur) az elévülés: a jogosult jogfenntartó (pl. keresetindítás) ill. a kötelezett
jogelismerő (pl. kamatfizetés) nyilatkozata vagy magatartása következtében;
🡪a félbeszakadás az elévülés szempontjából tárgytalanná teszi a kereseti jog keletkezésétől eltelt időt és a
félbeszakító ténytől a kereset újból kezdődik
e) NYUGSZIK (dormit) az elévülés: olyan esetben, mikor a kereset megindításának lehetősége kizárt (pl. a
keresetre jogosult serdületlen kora, törvénykezési szünet, stb. miatt); a nyugvást előidéző körülmény
megszűnte után az elévülés tovább folytatódik
f) halál (mors): keresetjogi megszüntető hatása van pl. a büntetőkeresetek (actiones poenales) esetén; az elhalt
keresetjoga rendszerint átszáll örököseire
 204. A BIZONYÍTÁS, A PRAESUMPTIO ÉS A FICTIO
[MINIMUM TÉTEL IX.]

I. BIZONYÍTÁS A PERBEN
- bíró: bizonyítási eljárás alapján megállapított tényállásra támaszkodott ítélet
- BIZONYÍTÁSI ELJÁRÁS: a per azon szakasza, amelyben a bíró számba veszi a bizonyítékokat, s azokat
mérlegelve alkotja meg az ítélet alapjául szolgáló tényállást

1) Bizonyítékok:
a) a felek esküje (iuramentum / iusiurandum)
b) tanúk vallomása (testimonium)
c) a bíróság előtt felmutatott okiratok (instrumenta)
- magánokirat: valódiságát annak kellett igazolnia, aki a jogügyletet létrehozta
- közokirat: hatóságok állították ki, ellenkező bizonyításig valódinak kellett elfogadni
d) bizonyos tárgyak szemléje
🡪római jog az okiratokat a bizonyító erő szempontjából is elkülönítette:
● magánokiratok esetében: maguk az érdekelt felek/később tabelliok készítették, a dokumentum
valódiságát a jogyügyletet létrehozó /akinek érdekében létrejött kellett igazolnia
● közokirat: hatóságok által kiállított, ellenkező bizonyításáig valódinak kellett elfogadni
🡪közhitelességgel rendelkeztek
2) Bizonyítás terhe:
- arra hárult, aki a perben valamit állított (affirmanti incumbit probatio)
- pl. a tulajdoni perben a a tulajdonjog fennállását a saját tulajdonjogát állító felperesnek kellett
bizonyítania

3) Bizonyítékok mérlegelése:
- a bíró ítéletét ez alapján hozta meg
a) ŐSI CIVILJOGI PERRENDben alig volt helye
b) PRAETORI PERREND lehetővé tette a bizonyítékok szabad mérlegelését
[szabad mérlegelési rendszer]
c) CSÁSZÁRI PERREND korlátok közé szorította a bírói mérlegelést, meglehetősen szorosan határozta meg,
hogy mely bizonyítékoknak milyen bizonyító erő tulajdonítható
[kötött bizonyítási rendszer]
- pl.: I. Constantinus előírta, hogy a bírák elsősorban a honestior tanúknak adjanak hitelt, valamint
egyetlen tanú vallomására sohase alapítsák ítéletüket
 unus testis nullus testis - „egy tanú nem tanú”

4) Kivételes előírás (jogszabály vagy praetor): a bíró ne közvetlenül bizonyított (vélelem), vagy valótlan
tényállásra (fikció) alapítsa az ítéletét 🡪vélelem vagy fikció

II. VÉLELEM (PRAESUMPTIO)

- VÉLELEM (praesumptio): amennyiben a jogszabály előírja, hogy a bíró ítéletét nem közvetlenül
bizonyított, hanem csak valószínű tényállásra alapítsa;
- Pl.: a házasságban született gyermek az anya férjétől származik, ezért ő az apja.
- 2 típusa van:

a) EGYSZERŰ, MEGDÖNTHETŐ VÉLELEM (praesumptio iuris)

- a jogszabály lehetővé teszi az ellenbizonyítást
- pl.: férj apaságának vélelme

b) MEGDÖNTHETETLEN VÉLELEM (praesumptio iuris et de iure)

- vélelem, de nem lehetséges az ellenbizonyítás
- pl.: a gyermek fogamzási ideje a születéstől visszafelé számítva 182-300. nap között
- pl.: a stipulatio szóbeli megtörténtéről kiállított okirat
🡪A vélelmek szerepe a posztklasszikus korban került előtérbe 🡪iustinianusi kodifikáció a vélelmeknek
külön titulust szentelt
III. FIKCIÓ (FICTIO)
- FIKCIÓ (fictio): amennyiben a jogszabály (ill. adott esetben a praetor) előírja, hogy a bíró ítéletét
valótlan, képzelt tényállásra alapítsa;
- pl.: a méhmagzatot (nasciturus) már megszületettnek kell tekinteni, ha érdekeinek védelméről van szó
- pl.: a hadifogságban meghalt római polgárt úgy kell kezelni, mint aki hadifogságba eséskor, az élete
utolsó szabad pillanatában halt meg (a hadifogoly elvileg rabszolga, utána örökölni nem lehet)

🡪ellenbizonyítás itt szóba sem jöhet

 205. BÍRÁSKODÁS RÓMÁBAN, A PERBELI KÉPVISELET

I. A RÓMAI BÍRÁSKODÁS ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE

- modern értelemben vett szilárdan kiépített ,elkülönülő hatáskörökkel felruházott bírósági szervezet a
köztársaságkorban nincsen, bizonyos mértékig a császárkorra is vonatkozik mivel:
a) posztklasszikus korig a magánjogi perek túlnyomó részében nem állami bíróságok jártak el, hanem
alkalmilag kijelölt (praetor vagy más jogszolgáltató magistratus által) esküdtbírák (büntetőbíráskodás is)
b) a törvényhozói és büntetőbírói hatalom nem különült el egymástól
🡪comitiák büntetőbíráskodási tevékenységet is elláttak
🡪preator,aedilis curulis és tartományi helytartó jogalkalmazás közben jogképző tevékenység
🡪DE. közvetlen összefonódás csak a közbüntetőügyekkel, főbenjáró ügyekben a népgyűléshez való
fellebbezéssel kapcsolatosan mutatható ki
c) a bírói hatáskörök sem voltak pontosan meghatározva
🡪imperium elvileg oszthatatlan: összes magistratus maior ugyanazzal a jogképző hatalommal
rendelkezett
d) a (modern értelemben vett) büntető és polgári perek összefonódtak
🡪bűncselekmények legnagyobb része (delictumok) vagyonjogi keresetekkel indított perben nyertek
elbírálást, büntetőbíróság elé eredetileg csak súlyósabb közbőncselekmény (crimen) pl.emberölés
tartozott 🡪hatáskörük idővel egyre bővül
e) a praetorok mint az állam jogszolgáltató főhatalmának gyakorlói valójában Róma főmagistratusai
voltak,míg a római birodalomban pedig a különböző bíróságok egész hálózata működött
🡪Itália városaiban a praetor küldöttei/városi főmagistratusok gyakorolták a jogszolgáltató hatalmat
🡪tartományokban a helytartó/küldöttei akik a birodalmi/provinciai jog szerint jártak el
🡪emellett: peregrinusi bírói fórum 🡪helyi népjogokat alkalmazta
🡪constitutio Antoniana valamennyire egyszerűsítette de egységesülés csak a IV.sz-tól
- mégis megkülönböztetjük a magánjogi és büntetőügyekben eljáró bíróságokat (iudicia)
- az ítélkezés helye:
+ forum
+ comitium
+ basilika
- megkülönböztetjük a magánjogi és büntetőügyekben eljáró bíróságokat:

II. BÍRÁSKODÁS MAGÁNJOGI PEREKBEN

- 3 perrend váltotta egymást (egy ideig párhuzamosan is érvényesültek)
a) CIVILJOGI perrend (ius civile, legis actios eljárás)
 b) PRAETORI perrend (ius praetorium, formuláris eljárás)
c) CSÁSZÁRI perrend (cognitio extra ordinem, cognitios eljárás)

A) Civiljogi perrend (LEGIS ACTIOS ELJÁRÁS)

- a bírói döntések ellen nem volt lehetőség fellebbezésre(?)
- kettéosztott peres eljárás:
- (a) az eljárás 1. fele az imperiummal rendelkező magistratusok előtt folyt (in iure)
- (b) a 2. fele rendszerint kijelölt esküdtbíró előtt zajlott (apud iudicem)
🡪nem volt elkülönült bírói szervezet

a) A JOGSZOLGÁLTATÓ HATALOM BIRTOKOSA: (IN IURE)

- Róma: a rex, a consul, majd Kr.e. 366-tól a praetor
- Itáliai városok: a város főmagistratusai ill. a praetor küldöttei
- Tartományok: a helytartó és annak küldöttei
- a magistratus jogszolgáltató hatásköre (iurisdictio) az egységes+oszthatatlan imperiumból folyt
- a jogszolgáltatási hatalom lehetett
aa) peres (iurisdictio contentiosa)
ab) peren kívüli (iurisdictio voluntaria): színleges per formájában

a leges Liciniae Sextiae szabályzása a jogszolgáltató tevékenységekre:

🡪csak a praetor gyakorolhatta: peres iurisdictio
🡪consulok jogszolgáltató tevékenysége: büntetőbíráskodás, iurisdictio voluntaria, a praetori iurisdictiok
elleni esetleges intercessio-k

b) AZ ESKÜDTBÍRÁK: (APUD IUDICEM)

- 3 kategória: ba) iudex, bb) arbiter, bc) recuperatores
ba) IUDEX
a civiljogi per esküdtbírája, aki a bizonyítási eljárást lefolytatta és a pert eldöntötte; mindig
egyesbíró volt; a praetor nevezte ki a polgárok közül
🡪Augustustol: ordo senator/equester tagjaiból összeállított esküdtlajstrom
bb) ARBITER
olyan esetekben járt el, mikor az esküdtbírónak szakértői funkciót kellett ellátnia; azonos
feladatkör a iudexével; arbiterként 3 esküdtbíró is eljárhatott
 bc) RECUPERATORES
hármas v. ötös tanácsban működő esküdtbírák; a praetor sorsolás alapján nevezte ki őket;
- államközi szerződés alapján, tárgya: civitas foederata/ annak polgárai által Rómának ill.
polgárainak okozott vagyoni/személyes jellegű károk elbírálására
- később: gyors lebonyolítást igénylő civiljogi perek
A magánjogi bíráskodás kiszélesítése céljából a köztársasági korban:
- 2 speciális magánjogi bíróság az apud iudice eljárás lefolytatása végett:
a. 100 személyes bíróság (iudicium centumvirale): hagyatéki perekben
b. 10 személyes bíróság (decemviri litibus iudicandis): szabadságperek
🡪csak civiljog nem alkalmazta praetori perrendet
🡪császárkorban összeolvadt majd III.sz-ban eltűntek

B) Praetori perrend (FORMULÁRIS ELJÁRÁS)

- megmaradt a civiljogi perrend keretei között
- a bírói döntések ellen nem volt lehetőség fellebbezésre
- a iurisdictiot gyakorló főhivatalnokok:
a) praetor urbanus a polgárok
b) praetor peregrinus a polgárok és peregrinusok pereiben
c) aedilis curulis (imperiummal nem rendelkezik), de a praetoréhoz hasonló joghatóságot
gyakorolt a rabszolgák és igásbarmok vételeiből származó kellékszavatossági perekben
d) helyi főmagistratusok a városokban
e) praetori tisztviselők a városokban
f) helytartó és képviselői a tartományokban
🡪magistratusok illetékességének kilalkulása:több azonos hatáskörő magistratus közül az köteles
eljárni akinek az alperes a joghatósági területén lakik/ahol a vitás szerződés
megköttetett/ahol a bűncselekményt elkövették/amelyiknek az illetékességét a felek kikötötték

C) Császári perrend (COGNITIOS ELJÁRÁS) – COGNITO EXTRA ORDINEM

- a civiljogi és praetori perrend (=rendes eljárás (cognitio ordinaria)) mellett, azzal párhuzamosan
alakult ki
- keretében épült ki a magánjogi perekben eljáró, modern jellegű bírósági szervezet
- élén a princeps (birodalom legfőbb bírája)
- nincs kettéosztott peres eljárás
- a jogvitáikat egységes, hivatalnokbíró által vezetett perben döntötték el
 - ismerte a fellebbezés (appellatio) intézményét
a) A PRINCEPS BÍRÓSÁGI RENDSZERE:
- császári hivatalnokok mellett még köztársasági magistratusok is jelen vannak
- ők is az uralkodó felhatalmazása és utasítása alapján járnak el
- a bíráknak megvolt a maguk informális consiliuma, melynek helyét később a jogtanácsosok
(accessores) vettek át
- apróbetű!!!
- speciális bírói fórum (Hadrianus): a rescriptumos eljárás keretében a jogkereső fél
közvetlenül a császárhoz intézett kérelmét közvetve döntötte el oly módon, hogy válaszul
kibocsátott leirata (rescriptum) kötötte a hivatalnokbírát az ítélet meghozatalában
b) A DOMINATUS BÍRÓSÁGI RENDSZERE:
- háttérbe szorította a praetori eljárást (342-ben törölték el)
- a rendszer formailag is egységessé vált
- 4 Praefectus praetorio (császár helyettesei-vice sacra)
● helytartóktol+prefectus urbitol érkezett fellebezések
● 331- nem lehetett az uralkodóhoz fordulni
- vicarius: tartományi helytartók fellebbviteli fóruma de az ő ítéleteik ellen lehetett a császárhoz
fellebbezni
- 2 praefectus urbi :1. fokon a fővárosi polgárok ügyeiben, neki alárendelt bírák fellebbviteli fóruma
- tartományi helytartók: azokban az ügyekben amelyek nem tartoztak a helyi fórumok hatáskörébe
1fokokn egyénként 2fokon
-magistratusok: törvénykezés legalsó szintje

III. A RÓMAI PERES ELJÁRÁS RÉSZTVEVŐI

- a peres eljárás résztvevő felei:
a. magistratus
b. bírák
c. peres felek
d. PERBELI KÉPVISELŐK
e. ÜGYVÉDEK

A) A PERBELI KÉPVISELET
- Perbeli képviselet: a felek (felperes ill. alperes) helyett(felhatalmazásra/megbízásra) más személyek
lépnek fel a főszemélyek helyett a perben és helyettük perbeli jognyilatkozatokat tesznek
a) Civiljogi perrend
 - nem volt lehetőség a képviseletre
b) Praetori perrend
- 1. itt jelent meg
- a praetor az intentio-ban a képviseltet, a condemnatio-ban a képviselőt jelölte meg jogosultként
illetve kötelezettként 🡪 a marasztalás a képviselő javára ill. terhére történt
- nem kellett a képviselői meghatalmazást igazolni(?)
- 2 féle perbeli képviselő:
a) COGNITOR: megbízója az ellenfél jelenlétében (perben/peren kívül) nevezte ki
b) PROCURATOR: alakszerűtlen megbízás alapján/megbízás nélkül lépett fel; biztosítékot (cautio)
kellett adnia(?)
🡪közvetett képviseleti rendszerből folyt hogy a marasztalás a képviselő javára ill. terhére történt
🡪cognitor általi képviselet körében érvényre jutott a közvetlen képviselet (praetori és császári
perrendben) 🡪marasztalást nem a cognitor hanem az általa képviselt felperes/alperes javára
ill.terhére mondták ki
🡪praetor nem kívánta meg a képviselői felhatalmazás igazolását🡪procurator/álképviselő(falsus
procurator) fellépése esetén a felperes és az alperes helyzete is veszélyeztetve volt
● felperes: mert ha az alperesi képviselővel egyszer perbe bocsátkozott akkor a képviselt ellen
többé nem fordulhatott és az ítélet alapján csak a képviselő ellen vezethetett végrehajtást
● alperes: a felperes helyett fellépő falsus procurator veszélyeztette mert az igazi felperes az
alperest ujból beperelhette
🡪praetor ezért stipulatio praetori formában biztosíték (cautio) adására kötelezte 🡪felperes/alperes
kárigénye civiljogi úton érvényesíthető

c) Császári perrend
- a korábbi formák megmaradtak
- iustinianus kodifikátorai a cognitor szó helyére procuratort interpoláltak
- megjelent a közvetlen képviselet: a végrehajtási kereset a megbízó ellen indult

B) ÜGYVÉD (ADVOCATUS)
- nem perbeli képviselő
- a peres fél bíróság előtti szószólójaként vett részt az eljárásban
-szolgáltatásait nem csak a peres de annak képviselője is igénybe vehette
- lex Cincia (Kr.e. III. sz.) : az ügyvédek díjazását tiltja
Claudius megengedte 100 aranyig terjedő jutalmazásukat
- a per kezdetén esküt kellett tenniük: igazságtalan ügyet nem vállal el
- jogi szakképzettséget nem kívántak meg
- dominátus korában: előírás a szakképesítés és a bírósági bejegyeztetés
- az advocatus által készített magánokiratok elkészítéséhez 5-7 tanú szükségeltetett

C) A RÓMAI JOGÉLET TOVÁBBI SZEREPLŐI

- tabelliok, tabulariusok (a közjegyzők elődei)
- a római szerződési jog hosszú ideig a verbálügyletekre épült
- Rómában nem fejlődött ki olyan intézmény, amely a magánfelek írásos szerződéseinek hivatalos
kereteket biztosított volna
- constitutio Antoniniana: a provinciai lakosok is római polgárokká váltak, akikre az írásba foglalt
jogügyleteket részletező görög jog vonatkozott 🡪
- így szerte a birodalomban megjelentek a tabelliok, tabulariusok
- tabellio: (tabella=viaszos tábla) olyan jogban jártas személy, aki állami engedély alapján azon
magánszemélyek rendelkezésére áll, akik dokumentumaikat hivatalos jogi formában kívánták írásba
foglalni
● posztklasszikus császári rendeletek meghatározták működésüket, kötelezték irodájukban való
tartózkodásra
● szabályozták az okiratok bizonyító erejét és formai kellékeit
- tabularius: (tabula=fa/érctábla) a városi levéltárak elsősorban adóügyekkel foglalkozó hivatalnokai
● később: azokat a hivatalnokokat az állami hivatalnokokat akik bizonyos közjegyzői feladatokat láttak
el
● tabularii mint állami közjegyző: iustinianusi jogban az okiratok megszerkesztésén és hitelesítésén
kívül hagyatékleltár felvételének felügyelete
o közhitelességgel (publica fides) bírtak 🡪nincs szükség tanúra csak a pecsétjükre
🡪okleveleik nagyobb bizonyító erővel bírtak mint a tabellioké

D) PERBELI KÉPVISELŐKÉNT ELJÁRHAT:

- procurator
- cognitor
- gyám (gyámság esetén)
- gondnok (gondnokság esetén: elmebeteg, őrült, stb.)
 206. A LEGIS ACTIOS ELJÁRÁS

I. A LEGIS ACTIÓS ELJÁRÁSOK

- magánjogi per, civiljogi perrend
- a perlés a törvény által pontosan előírt szavakkal (certis verbis) és meghatározott cselekményekkel
történt
- legis actio: hatósági felügyelet alá helyezett önhatalmú jogérvényesítő cselekmény
🡪félúton az önhatalmú jogérvényesítés és a modern per között
● önhatalom továbbélése pl. az alperest a felperes akár erőszakkal is a praetor elé hurcolhatta
- XII táblás törvényt megelőzően alakult ki, a Kr. e II. sz-tól fokozatosan visszaszorult a praetori
perrenddel szemben, császárkor eleje: hatályon kívül helyezés került sor
(Kr e. 17 lex Iulia iudiciorum privatorum)

- Gaius instituciója alapján 5 formáját különböztetjük meg:

1) legis actio sacramento (peres eljárás)
2) legis actio per iudicis seu arbitri postulationem (peres eljárás)
3) legis actio per condictionem (peres eljárás)
4) legis actio per manus iniectionem (végrehajtási eljárás)
5) legis actio per pignoris capionem (végrehajtási eljárás)

II. LEGIS ACTIO SACRAMENTO

- általános performa (generalis actio, Gaius):
- a legkülönbözőbb jogviszonyokból keletkezett igényeket lehetett érvényesíteni
- lényege: a vitában álló felek ünnepélyes fogadása arra nézve, hogy kinek van igaza
- ennek keretében külön-külön, a pertárgy értékéhez igazodó összeget (summa sacramenti) helyeztek
letétbe
- bíró által nyertesnek nyilvánított fél ezt visszakapta; másik fél elvesztette az állam javára
- apróbetű!!
- a sacramentumos per 2 részre oszlott
A) in iure eljárás – a jogvita személyi és tárgyi feltételeinek tisztázása a iurisdictiot gyakorló
magistratus előtt (a per tárgya, kik a felek)

B) apud iudicem eljárás – a felek megegyezése alapján a magistratus által kijelölt esküdtbíró
(iudex) a tényállás megvizsgálása alapján eldöntötte a pert
🡪A római perrendre jellemző kettéosztottságnak több magyarázata is van:
● pártatlan ítélkezést szolgálta
● közhatalom képviselője nem avatkozik bele a magánszférába
● 567!! apróbetű!!!

A) IN IURE ELJÁRÁS
- idézéssel (in iure vocatio) kezdődött
- a felperesnek kellett az alperest a magistratus elé állítania (akár erőszakkal is)
- szigorú formalizmus: aki csak 1 szót is elvétett az előirt szövegben, elvesztette a pert
- Fajtái( aszerint hogy dologi vagy kötelmi tárgy igényében indult)
1) legis actio sacramento in rem (dolog kiadása iránti per)
- a felek a per tárgyát a praetor elé vitték
- a praetor törvénykezési helyén (ius) mindkét fél megjelent
- a felperes pálcájával (vindicta) megérintette a per tárgyát és az alpereshez fordulva a sajátjának
jelentette ki azt (vindicatio)
🡪szöveg: „Az állítom, hogy ez a rabszolga a római polgárok joga szerint a maga jogcíme alapján az
enyém, s amint a mondottam úgy ezt a pálcát ime a veled szemben ráhelyeztem”
- az alperes ekkor 3 magatartást tanúsíthatott:
a) ellentmondott a felperes vindicítiojának és maga is sajátjának állította a dolgot
(contravindicatio)
b) nem védekezett (indefensus)
c) elismerte a felperesi vindicatio jogosságát (confessus)
🡪praetori edictum lehetővé tette: rosszhiszemű elrejtőzés a bíróság elől(latitans) vagy távol
maradt a pertől(absens) és védelmében helyette senki nem lépett fel akkor a praetor
beutalhatta a kérelmezőt az elrejtőzött/távol lévő személy vagyonába
- az utóbbi két esetben (indefensus és confessus) a praetor a vindikált dolgot a felperesnek
rendelte adni (addictio)
- contravindicatio esetén a felperes „fogadásra” (sacramentum) hívta az alperest: „Mivel te
jogtalanul vindiktáltál 500as esküösszeg letételére hívlak”
- az alperes is felhívta a felperest a fogadási összeg letételére (Et ego te)
- a sacramentum 50 as (1000 as pertárgy érték alatt) 500 as (1000 as felett)
- esküdtbíró választása
- a praetor a per tárgyát ideiglenesen az egyik fél birtokába adta, aki kezeseket tartozott állítani
(praedes litis et vindicarium)
- ez a szakasz a litis contestatioval (a per együttes tanúsítása) zárult (a jelenlevők tanúskodtak az
elhangzottak és az eljárás törvényességének igazolására)
 2) legis actio sacramento in personam (követelésre irányuló, kötelmi per)
- nincs vindicatio
- a felperes állította, hogy az alperes tartozik neki
- ezután következett a felek kölcsönös felhívása sacramentumra
B) APUD IUDICEM ELJÁRÁS
- az esküdtbíró előtt zajlott
- alakszerűtlen
- a iudex a felek meghallgatása után lefolytatta a bizonyítási eljárást
- kihirdette ítéletét arra nézve, hogy melyik fél nyerte meg a fogadást (melyikük sacramentuma iustum)
- a jogvitát közvetve döntötte el

III. LEGIS ACTIO PER IUDICIS SEU ARBITRI POSTULATIONEM

- ezt a performát alkalmazták: elsősorban stipulation alapuló igények érvényesítésére
- és közös tulajdon vagy örököstársi viszony megszüntetése iránti perben, ahol szakértői becslésre volt
szükség (arbiter az esküdtbíró)
- a felperes megjelölte a praetor előtt követelésének formális jogalapját és felhívta ellenfelét követelése
teljesítésére
- jogalap megjelölése: a felperesnek ki kellett jelentenie, hogy követelése formailag stipulation, vagy
sponsion alapul
- nem kellett azonban előadnia hogy a stipulatio mögött milyen milyen valóságos ügylet (causa) húzódik
meg
szöveg:”A felperes így szólt: Állítom, hogy te nekem sponsio alapján 10000 sestertiust tarozol adni. Azt kérdezem: elismered vagy
tagadod? Az ellenfél azt mondta, hogy tagadja. A felperes azt mondta: Mivel te tagadod, tőled, praetor, azt kérem, hogy adj bírót
vagy szakértő bírót”

- az alperes tagadása esetén a felperes a praetortól esküdtbíró kinevezését kérte

- fogadási összeg nincs
- ezt a Rómában élő latinjogúak is használhatták(ők a római polgároknak fenntartott legis sacramentoval
nem élhettek)

IV. LEGIS ACTIO PER CONDICTIONEM

- e performát határozott pénzösszegre (certa pecunia) menő perekben a lex Silia
- határozott dologra (certa res) irányuló követelések esetén a lex Calpurnia hozta be (Kr.e. III. század)
- szöveg: „Állítom, hogy te nekem 10000 sestertiust tartozol adni. Azt kérdezem: elismered vagy tagadod? Az ellenfél azt mondja
tagadja. A felperes azt mondta: Mivel te tagadod felszólítalak hogy harminc nap múlva bíróválasztás céljából ismét jelenj meg a
praetor előtt”
- a felperes a praetor előtt felszólította (condicere 🡪 condictio) az alperest a későbbi bíróválasztásra
(=nem kért rögtön bírót a praetortól)
- különbség a sacramentumos pertől: nincs fogadás, nincs fogadási összeg letétele
különbség a iudicis postulatios pertől: a felperes nem jelölte meg követelése jogalapját + 576
apróbetű!!!
 207. A FORMULÁRIS ELJÁRÁS
[MINIMUM TÉTEL X.]

I. A FORMULÁRIS ELJÁRÁS
- magánjogi per, praetori perrend (praetori iurisdictio) -?
KIALAKULÁSA, OKAI

1. bonyolódó életviszonyok 🡪 a primitív legis actios eljárás formalitásai, merevsége nem felelt meg az
igényeknek
2. a legis actio a peregrinusokra (kereskedők is!) nem volt alkalmazható, csak római polgárokra; a
formuláris eljárás alanya római polgár és peregrinus volt
3. Kr.e II.sz – lex Aebutia mellett régi civiljogi eljárás mellett a polgárok egymás közötti jogvitáiban is
alkalmazhatóvá tette a perrendet amelyet a polgárok és a peregrinusok egymás közötti pereiben a
praetor peregrinus fejlesztett ki amelyet a praetor által az eksüdtbíróhoz intézett és a per
eldöntésének előfeltételeit tartalmazó írásbeli utasításról(formula) nyomán
🡪FORMULÁRIS ELJÁRÁS
- a formulát a praetor állandó szövegbe (blanketta) foglalta és közzétette az edicumban
- a formula tartalmazta:
a) a peres felek és a pertárgy megjelölését
b) az ügy érdemi elbírálására vonatkozó utasításokat
- a formula 2 mondatból áll; szövegét
a) a bíró kinevezése
b) egy összetett feltételes mondat alkotja
🡪A Formulát az a tulajdonsága hogy a per eldöntésére adott utasítást a praetori jogképzés eszközévé tette
🡪új jogszabályokat alakított ki, hatályon kívül helyezte és megváltoztatta a civiljogi szabályokat
II. A FORMULA ALKATRÉSZEI
- tartalma: a bírókinevezés és a 2. mondat tagmondatai(?)
- fajtái:
A) rendes alkatrészek (általában minden formulában szerepel, vagy csak egyesekben, de ott
szükségképpen)
B) rendkívüli alkatrészek (bármely formulába felvehette a praetor, de csak a peres felek kifejezett
kérésére)

A) RENDES ALKATRÉSZEK
a) 1. helyen az esküdtbíró kinevezése állt („…iudex est”)
 b) intentio:
- a felperes követelését rögzítette
- előírta, mit kell bizonyítania ahhoz, hogy pernyertes lehessen
- minden formulában szerepelnie kellett
- fajtái:
ba) intentio certa - a felperes konkrét összeg megfizetését követeli
bb) intentio incerta - a kártérítés mértékét a bíró állapítja meg
- a megállapítási keresetnek csak intentio-ja van

c) condemnatio:
- 1) utasítás az esküdtbírónak: ha az intentioban foglalt kereseti alapot bizonyítva látja/nem
🡪 alperes marasztalása/felmentése
- 2) felhatalmazás az esküdtbírónak: ítélkezési hatalom átruházása
- hiányzott a megállapítási perekből (praeiudicium)
- a ~ a bírót mindig pénzben való marasztalása utasította (🡨 az esetleges „végrehajtási”
pernek csak meghatározott pénzösszeg képezhette a tárgyát 🡪)
- dologi pereknél a bírónak az ítélet meghozatala előtt egy előzetes becslő eljárást
(arbitratus) kellett lefolytatnia 🡪
- az alperest mellékszolgáltatásokra kötelezte, felhívta hogy ennek megfelelően teljesítsen
- ha az alperes eleget tett, bíró felmentő ítéletet hozott(ítéleti marasztalásra nem került sor)
- nem tudta vagy nem akarta teljesíteni 🡪 újabb becslő eljárás (litis aestimatio)🡪Ítéletben
kimondott pénzbeli marasztalás összege
- a becslést többnyire a bíró végezte/felperes esküje alapján
🡪584!! apórbetű: a rómaikai actiones arbitrarieanek nevezték azokat a kereseteket amelyeknél a
bíró a marasztalás előtt felszólította az alperest a természetbeni teljesítésre
- clausula arbitraria: olyan formula, amelynek condemnatioja e becslő eljárások
lefolytatására utasítja a bírót
- actiones arbitrarius: olyan kereseteket, melyeknél a bíró a marasztalás előtt felszólította az
alperest a természtbeni teljesítésre
 CONDEMNATIO
PÉNZBELI TERMÉS
ZETBENI

MEGHAT MEGHATÁROZATLAN
ÁROZOTT
ÖSSZEG:
ÖSSZEG
Szükség van az ítélet előtt
egy előzetes becslő eljárásra,
amelyet a bíró végzett. A
felperes becslő esküje is
szükséges.
MEG VAN NINCS
HATÁROZVA MEGHATÁRO
A MAX. ZVA A MAX.

d) demonstratio:
- az intentio pontosabb megjelölésére szolgált
- a felperesi követelés alapjául szolgáló konkrét tényállás tömör leírását tartalmazta
- amikor az inentio pl csak annyit tartalmazott: mindazt amit az alperes adni tartozik
jóhiszeműség alapján
- pl. a pertárgy konkrét meghatározása, vagy intentio incerta esetén a felperes érdeke
érvényesüljön
🡪apróbetű!!

e) adiudicatio:
- ebben a praetor arra jogosította fel az esküdtbírót, hogy a vagyonmegosztás során tulajdont
ruházzon át valakire, aminek következtében a felek civiljogi tulajdont szereztek
- csak meghatározott formulákban (főleg osztópereknél – pl: tulajdonközösség
megszüntetése) szerepelt
- rendszerint a condemnatiot helyettesítette (de vele együtt is előfordulhatott)

B) RENDKÍVÜLI ALKATRÉSZEK
- bármely formulában szerepelhetett
- de csak akkor, ha felvételüket valamelyik peres fél az in iure szakaszban, a litis contestatio előtt kérte
- utólagos felvételre nincs mód, az ebből adódó méltánytalanságon a praetor esetleg in integrum
restitutio-val segíthetett
a) exceptio:
- a praetor felhívása a bírónak kifogás esetén: amennyiben az intetioban foglalt kérelem
alapossága bizonyítást nyer, egy további körülmény valóságának vizsgálata
- ez a kereseti kérelem érvényesíthetőségét sikeres bizonyítás ellenére lerontja
- a követelés civiljogi értelemben fennáll de a praetor mégis méltánytalannak tartja🡪nem
mondhatja ki hogy a követelés nem áll fenn mert a civiljoggal ilyen egyértelműen nem
helyezkedhet szembe 🡪a formulában felvett kifogásban azonban utasította a bírót hogy
amennyiben a kifogás valósnak bizonyulna mentse fel az alperest
- pl.: exceptio doli: csalárdság kifogása (csalárdul megtévesztés) – apróbetű!!
- kifogásbeli tényállás valóságát már a praetor előtt (in iure) is lehetett bizonyítani
- nem volt létjogosultsága a kifogásnak a bonae fidei actiok formuláiban (ezek intentioja utalt
a bona fidesre, így az exceptio csak az intentio kifejtése lenne)
- az alperes exceptiojával szemben a praetor a felperesnek (indokolt esetben) replicatiot –
perújítást adhatott (erre adott válasz: duplicatio, triplicatio)
- apróbetű!! – kifogás jogalapjukat tekintve: praetori jog szabályaiból származtak
🡪felvételüket az alperesnek kellett kérnie a praetortol, civiljoiú3gi eredetűek is lehettek
praetronak hivatalbol kellett felvennie a formulába
- a kifogás időbeli hatálya lehetett
a) végleges (exceptio peremptoria): a felperes kereseti jogát meghiúsította (pl.:
megtévesztés kifogása)
b) halasztó (exceptio dilatoria): a felperes kereseti jogát csak időlegesen hiúsította meg (pl.:
idő előtti perlés kifogása)
- kifogás személyi hatálya: bárkivel szemben, csak meghatározott személyek ellen

b) praescriptio:
- a formula elején helyezkedik el
- vagy a demonstratio szerepét tölti be (pl.: ha az alperes részletfizetést eszközölt, az
intentiot a ki nem fizetett részletekre szorította)
- vagy az exceptiot pótolja (pl.: az elévülés kifogása)
- mindkét peres fél érdekét szolgája
- praetor azért vette fel a formula első tagmondataként hogy az esküdtbíró először az abban
foglaltakat vizsgálja meg
- az ítélt dolog bozonyítása esetén felesleges további részletkérdéseket vizsgálni
- klasszikus kor: praescriptiokat egységesen exceptionak nevezték🡪 praescriptio szó jelentése
tovább élt az elévülési kifogás elnevezésében

c) fictio:
 - a praetor ad hoc jelleggel alkalmazta
- pl. a peregrinust római polgárnak rendeli tekinteni
- egyes actiok formuláiban (pl. actio Publiciana) szükségszerűen szerepel 🡪rendes
alkatrészként

III. A FORMULÁRIS PER LEFOLYÁSA

- a praetori per (formuláris eljárás) átvette a civiljogi per (legis actios eljárás) szerkezetét
- de: a peres felek a polgárokon kívül latinjogúak és peregrinusok is lehettek
- a marasztalás csak pénzösszegre szólhatott(?)
- az eljárás 2 részre oszlott:
a) in iure szakasz
b) apud iudicem szakasz

A) IN IURE SZAKASZ
- megindulásának (az idézés) szabályai ugyanazok, mint a civiljogi perrendben
- különbség: ha a felperes nem akarta a megjelenni vonakodó alperest erőszakkal a praetor elé hurcolni,
büntetőkeresetet is indíthatott

1. A tárgyalás:
- kezdete a felperesnek a formula kibocsátása iránt a praetorhoz intézett szóbeli és alakszerűtlen kérelme
(postulatio actionis)
- a távolmaradó alperessel (latitans, absens) szemben ideiglenesen döntött, praetori döntés nem
„jogerős”
- ha az alperes a felperes igényét tagadva érdemben védekezett / kifogással élt (sem confessus, sem
indefensus nem volt), a praetor [decretum] formájában döntött a formula kibocsátásáról = keresetet
adott (editio actionis)
- a kereset megtagadását (denegatio actionis) vonta maga után, ha:
a) a felperesi igény sem civiljogi, sem praetori jogi alappal nem bírt
b) a felperes igényét meghiúsító kifogás már in iure igazolva volt
c) a felperes követelése tárgyában korábban már ítélet született

2. Litis contestatio:
- eredeti tartalma elveszett (a per együttes tanúsítása)
- jelentése: a formula kiadása, és annak a felperes és az alperes általi elfogadása
 - a felek litis contestatioja = perszerződés 🡪 alávetették magukat a iudex által (következő szakasz)
meghozandó ítéletnek
- a ~ joghatásai:

a) a felperes kereseti joga ezzel felemésztődik (consumptio actionis) - ugyanazon igény alapján új
per nem indítható
b) a litis contestatio időpontja irányadó az ítélethozatalnál (3.)
c) a felperesi igény (bármire is irányult korábban) pénzköveteléssé változik (ebben a perrendben a
marasztalás csak pénzösszeg lehetett) (condemnatio pecuniaria) (2)
d) az alperes litis contestatio utáni halála 🡪 kötelezettsége átszáll örökösére (akkor is, ha egyébként
az adott tartozásért az örökös nem felelne🡪noválja a kötelmet)

B) APUD IUDICEM SZAKASZ (VAGY APUD IN IUDICIO)

- az eljárás a praetori decretummal (vagyis formulával) kijelölt bíró (vagy bírák) előtt zajlott le
- alakszerűségektől mentes

1) a bíró feladata:
- szabad belátása szerint lefolytatni a bizonyítási eljárást (bizonyítékok számba vétele és a tényállás
megállapítása)
- a feltételesen megfogalmazott formulaelemek (intentio, exceptio, praescriptio) tartalmi
valósághűségének megállapítása 🡪ha megfelelt: alperes marasztalása; ha nem: alperes felmentése
- kötve volt a formula szövegéhez
- intentio certa esetén a felperesi igénynél sem többet, sem kevesebbet nem ítélhetett meg

2) az ítélet (sententia) meghozatala = az eljárás vége

- fellebbezés nincs, mivel a litis contestatioval (perszerződés) a felek alávetették magukat a bíró
döntésének
- az ítélet azonnal jogerőre emelkedett 🡪
a) az ítélet alaki jogereje: a felperes bíróilag eldöntött igényét újabb perrel nem érvényesíthette;
ha próbálta: a praetor megadta az alperesnek az ítélt dolog (res iudicata) kifogását (exceptio rei
iudicatae)

b) az ítélet anyagi jogereje: az ítélet rendelkezését(még ha téves is) a perben állt felek között
felmerülő újabb perben irányadónak tekintették
(„A jogerősen megítélt dolgot igazságként kell felfogni.”, Res iudicata pro veritate accipitur -
Ulpianus)
 C) RENDKÍVÜLI JOGORVOSLATOK
- perorvoslat (a perben hozott ítélet elleni fellebbezés) nincs
- de: vannak bizonyos rendkívüli jogorvoslatok:

1) exceptio rei iudicatae-val szemben a praetor kivételesen replicatio doli-t adott tulajdonképp perújítás
2) az eljárás súlyos hibája esetén (pl.: a iudex rabszolga) az ítélet semmis, új per indítható
3) a praetortól a méltányosság alapján az eredeti állapot visszaállítása (in integrum restitutio) volt
kérhető
4) a formula kibocsátása ellen a consul, más praetor vagy néptribunus intercessio-ja volt kiprovokálható
 208. A praescriptio szó jelentéseinek fejlődése a római jogban – nem biztos
[MINIMUM TÉTEL XI.]

A praescriptio a formula elején elhelyezkedő rendkívüli alkatrész, amely vagy

● a demonstratio szerepét tölti be (pl. ha már az alperes részletfizetést eszközölt, az intentiót a ki nem
fizetett részletekre szorította)
o a formulát szükség szerint kiegészíthette pl. a következő praescriptio, amely a demonstratio
elé került: Ea res agatur, cuius rei dies fuit.
● az exceptiót pótolja [pl. az elévülés kifogása (praescriptio longi temporis, 411. tétel)]
Ezt az alkatrészt, amely mindkét peres fél érdekét szolgálhatja, a praetor azért vette fel a formula első
tagmondataként, hogy az esküdtbíró először az abban foglaltakat vizsgálja meg. Bizonyos tényállások – pl.
ún. ítélt dolog (res iudicata) – fennforgásakor eleve fölösleges lett volna a részletkérdéseket vizsgálni, azért a
praetor ilyenkor – hacsak az ítélt dolog nem volt már in iure bizonyítva – praescriptio rei iudicataet adott,
amit később exceptiónak neveztek.

203. tételben (Elévülés):

longi temporis praescriptio: a telek használójának a korábbi kvázi tulajdonos utilis rei vindicatiojával
szemben emelhető kifogása (praescriptio) 🡪fokozatosan elbírálási formává fejlődött új birtokost nem
csak megvédték de elismerték hogy a longum tempus leteltével megszerezte a kvázi-tulaljdont
- ezt II. Theodosius 424-es constitutioja általánosította: actiones perpetuae elévülését 30 évben állapította
meg; az egyház és a kegyes alapítványok keresetei 40 év alatt évültek el
🡪az így bevezetett longissimi temporis praescriptio eredetileg szintén csak elévülési kifogás de a iustinianusi
jogban már egy speciális elbirtoklási formát jelentett
Elévülés szabályai között: az elévülés beálltával a perben az alperes elévülési kifogást (praescriptio)
emelhetett

207. tételben (Formuláris eljárás):

Fentebb leírtak, illetve: klasszikus kor: praescriptiokat egységesen exceptionak nevezték -> praescriptio szó
jelentése tovább élt az elévülési kifogás elnevezésében

DOLOGI JOGBAN:
423. tételben (Az elbirtoklás):
Praescriptio longi temporis:
● klasszikus kor
● mivel az elbirtoklás civiljogi intézmény nem volt alkalmazható a tartományi telkekre (fundi
provinciales) 🡪ezeken civiljogi tulajdon nem állhatott fenn
● ez tarthatatlan lesz🡪szükséges lesz az elbirtoklás🡪gazdasági érdek: gazdátlan földek
megművelői (akik kvázi tulajok sem voltak) jogi védelmet kapjanak
 ● tartományi helytartól annak aki 10 ill. 20 éven át birtokolt+megművelt egy tartományi ingatlant
kifogást (praescriptio longi temporis) adtak 🡪aszerint: egyazon tartomány (inter praesentes)
vagy különböző tartomány ( inter absentes) beliek között merül fel a jogvita
● a praescriptio révén a birtokos még nem vált tulajdonossá, de védelmet kapott a telkek tényleges
használatában
● tehát eredetileg a provinciai telkek használóinak a korábbi kvázi tulajdonos utilis rei
vindicatiojával szemben érvényesíthető elévülési kifogás
● később: szokásjogi úton elbirtoklássá erősödött 🡪elismerték a birtokos jogszerzését 🡪nem csak
kifogást de keresetet is biztosítottak a birtokosnak az ingatlan visszakövetelésére ha a birtokból
kiesett

A iustinianusi jogban
ingatlanok: a tartományi telkek különböző elbirtoklási idejéhez igazodott (10 ill. 20 év), ez az elbirtoklás a
praescriptio longi temporis elnevezést kapta 🡪 praescriptio szó új, eredeti perjogi jelentésétől elérő anyagi
jogi jelentést kapott
PRAESCRIPTIO LONGISSIMI TEMPORIS
- kivételes eset a iustinianusi jogban
- azzal szemben, aki egy jóhiszeműen szerzett dolgot 30, ill. 40 évig háborítatlanul birtokol, a tulajdonosi
és egyéb keresetek elévülnek, és az illető tulajdont is szerez
- új elbirtoklási forma ami szintén elévülési kifogásból erősödött elbirtoklássá
- elnevezése: praescriptio XXX (triginta) vel XL (quadraginta) annorum: 30. ill. 40 év kifogása
- szabályozása lényegesen eltér az usucapio és a p.l.t-től: lopott dologra is vonatkozhat (a tolvaj soha nem
birtokol el!), nem kell hozzá titulus csak bona fides, időtartama ált. 30 kivételes esetekben 40 év
 209. ACTIO-FAJTÁK A FORMULÁRIS ELJÁRÁSBAN
[MINIMUM TÉTEL XII.]

A praetori formulákban megfogalmazott keresetek (actio) történeti eredetük, alapjuk, tárgyuk, céljuk,
sajátos alkatrészeik szempontjából többfélék lehettek:

1) ACTIONES CIVILES - ACTIONES HONORARIAE (EREDET SZERINT)

- actiones civiles: azok a keresetek, amelyek segítségével a praetor a civiljog szabályait juttatta érvényre
(ius civile)
- actiones honorariae: azok a keresetek, amelyek a magistratusok alkotta ius honorarium normáin alapultak
(ius honorarium)
🡪actiok történeti eredetére utalnak

2) ACTIONES IN IUS CONCEPTAE - ACTIONES IN FACTUM CONCEPTAE (EREDET SZERINT)(??)

- fogalmilag az intentio jogalapjához kapcsolódik, történetileg az előzővel függ össze
- actiones in ius conceptae: azok a keresetek, amelyekben az intentio a bírót arra utasította, hogy a felperes
civiliter jogára épülő kereseti igényét vizsgálja meg: van-e civiljogi alapja(in ius actio)
- actiones in factum conceptae: azok a keresetek, melyek tényekre alapozottak, azaz a kereseti igény csak
a praetor imperiumán nyugodott. 2 típusa volt:
a) egy részük a praetori jog edictumban közzétett normáin alapult (actio edictalis)
b) más részüket a praetor külön ediktális norma nélkül, az adott esetben hozott decretumával hozta
létre (actio decretalis)
🡪apróbetű!!!

3) ACTIONES IS REM - ACTIONES IN PERSONAM (ALAP SZERINT)

- actiones in rem: abszolút hatályú - a kereset bárki ellen indítható, aki a jogosultat jogának gyakorlásában
sérti (pl. tulajdoni kereset)
- actiones in personam: relatív hatályú - csak meghatározott adós ellen irányulhat (pl. kölcsönvevő ellen)
- ez a keresetek legfontosabb felosztása, mivel ezen a megkülönböztetésen alapul a mai napig is a magánjog
2 legfontosabb ága: a dologi jog és a kötelmi jog
- dologi jogi jogosultságok (tulajdon, idegen dologbeli jogok)=in rem actioval védett jogok
- kötelmi jogi jogosultságok (szerződésekből, delictumokból és egyéb tényezőkből származó
követelések)=in personam actioval védett jogok

4) ACTIONES STRICTI IURIS - ACTIONES BONAE FIDEI

- actiones stricti iuris: azok a keresetek, amelyek intentiojában az adós tartozása szorosan körül van
határolva, és a bíró csak ebben marasztalhat
pl. régi civiljogi keresetek, melyek a stipulatioval megalapított követeléseket érvényesítik 🡪 csak azt
lehetett követelni, amit a kötelezett a stipulatioban kifejezetten megígért, nincs késedelmi kamat vagy
kártérítésre lehetőség( ha erre a stipulatioban nincs kikötés)
- actiones bonae fidei: azok a keresetek, amelyek intentioja a quidquid dare facere oportet ex fide bona
(„mindazt, amit az alperes adni, tenni tartozik a jóhiszeműség alapján”) kitételt magában foglalja.
pl.: vételi, bérleti, megbízási, letéti szerződésekből származó keresetek

+ jóhiszeműség fogalma (BONA FIDES):

- eredendően szubjektív kategória:
jóhiszemű vagyok akkor, ha úgy gondolom, hogy az, amit teszek, jogszerű
🡪rómaikai is használták: jóhiszemű birtokos 🡪azt hizsi hogy a nála lévő dolognak ő a tulajdonosa
- ennek ellentéte a rosszhiszeműség (mala fides):
rosszhiszemű az, aki tudja, hogy amit tesz, jogellenes
- római gondolkodásban a bona fides eredendően objektív kategória: szótartás, tisztesség
= nem belső meggyőződés, hanem viselkedés, megbízhatóság, elvárható korrektség stb.
- bona fidei actio: (Kr.e. III. századtól) a praetorok alakították ki az objektív értelmű bona fides-re
alapozva; az alperes mindazt köteles teljesíteni, amit egy jóhiszemű, tisztességes személy megtenne,
tehát amit az objektív jóhiszeműség követelményrendszere előír (jóhiszeműség és tizstesség elvére)
- ennek (objektív érelmű jóhiszeműség) szinonimája az aequitas
ellentéte: ius strictum 🡪 adós cak arra köteles amit a törvény/szerződés előír

5) CONDICTIO (A STRICTI IURIS ACTION BELÜL)

- condictio: olyan in personam stricti iuris actio, melynek formulájában az intentio nem jelöli meg a
keresetalapító tényállást (causa) = absztrakt módon van szerkesztve
- pl.: condictio certae rei – a formulából még a civiljogi jogalap léte sem derül ki
🡪apróbetű!!
🡪599 félkövér apróbetű!!

6) INCERTA ACTIÓK (ÁTMENETI KERESETTÍPUSOK)

- a stricti iuris és a bonae fidei actiók közötti átmeneti keresettípusok összefoglaló neve
- a bonae fidei actiokkal együtt, de az ~ maguk nem bonae fidei actiok
- csoportjai:
 a) az intentio nem meghatározott dologra (certa res) vagy meghatározott pénzösszegre (certa pecunia)
irányul, hanem a quidquid dare facere oportet kitételt tartalmazza, épp úgy, mint bonae fidei actiók
b) a bíró nem az intentioban foglaltak alapján, hanem a becslő eljárás eredményéhez képest marasztalja az
alperest (actiones arbitrariae)
c) nem az intentio szövege, hanem a condemnatio utal a méltányosságra

Innen lefele még könyvet ellenőrizni!!

7) ACTIONES FICTICIAE
- actio fictitiae: olyan keresetek, amelyek a praetor fiction alapuló utasításán alapulnak
- akkor, ha a felmerült tényállás egy civiljogi kereset tényállásához volt hasonló, attól valamilyen körülmény
választotta el, így
- a praetor nem szerkesztett új keresetformulát (actio in factum), hanem
- arra utasította az esküdtbírót, hogy kezelje úgy az ügyet, mintha ez a megkülönböztető körülmény nem
állna fenn
- pl.: a peregrinus tulajdoni ügyében utasította a bírót: kezelje úgy az idegent, „mintha polgár lenne” ( si civis
esset) – peregrinus tulajdonának védelme

8) ACTIONES UTILES - ACTIONES DIRECTAE(1)

- actiones utiles: olyan keresetek, amelyek fictitia actiokon alapulnak, és amelyek egy már meglévő kereset
továbbfejlesztésének, utánképzésének minősültek
- actiones directae: alapul szolgáló keresetek, szemben az actiones utiles-el

9) ACTIONES DIRECTAE(2)- ACTIONES CONTRARIAE

- actiones directae: az egyenlőtlenül kétoldalú kötelmek esetén a főkövetelés keresetének elnevezése (pl.: a
letevő keresete a letéteményes ellen a dolog visszaadása iránt)
- actiones contrariae: a másik fél esetleges ellenkövetelési keresetének elnevezése
(pl.: a letéteményes az őrzés során felmerült költségek megtérítését követelhette)

10) ACTIONES CONDEMNATIONALES - ACTIONES PRAEIUDICIALES

- actiones condemnationales: olyan kereset, amely közvetlen (pénzbeli) marasztalásra, condemnatio-ra
irányul és sententia-val végződik (a bíró az alperest marasztalja/felmenti)
- actiones praeiudiciales: olyan kereset, amely valamely jogi tény, állapot fennállásának vagy fenn nem
állásának előzetes megállapítására irányul és a pronuntiatio-val végződik (a valóság kihirdetése,
megállapítása)
pl.: statuszperek - szabad-e az alperes vagy rabszolga
11) ACTIONES REI PERSECUTORIAE - ACTIONES POENALES
- actiones rei persecutoriae: a kereset vagyoni megtérítésre irányul (pl. tulajdonvédelmi keresetek); itt
többnyire nincs korlátozva a jogutódlás
- actiones poenales: a kereset magánbírság (poena ex delicto) megfizetésére irányul; általában a felperes
örököseire száll át, az alpereséire nem. Fajtái:
a) ACTIONES VINDICTAM SPIRANTES: csak jogsérelmet szenvedett magánszemélyek indíthatják meg;
személyes elégtétel adására irányult
a sértett halálával elenyésznek, így nem örökölhetőek
b) ACTIONES POPULARES: megindítását a közérdek védelmében bárki kezdeményezhette
 210. A CSÁSZÁRI PERREND

I. A COGNITIOS ELJÁRÁS KIALAKULÁSA

- magánjogi per, cognitios eljárás, császári perrend (cognitio extra ordinem)
- a praetori perrend mellett rendkívüli eljárásként alakult ki
- eleinte olyan igények esetén alkalmazták, melyek a formuláris (praetori perrend) perben nem voltak
érvényesíthetők (pl.: honorarium)
- császári hivatalnokbíró végezte az eljárást
- ő a rendes eljárás keretén kívül extra ordinem vizsgálta meg ezeket az igényeket és döntött azok
tárgyában (🡪 COGNITIO EXTRA ORDINEM / EXTRAORDINARIA COGNITIO)
- posztklasszikus kor:
342 - eltiltották a formulák használatát(Const.) 🡪 a császári perrend lett az egyeduralkodó, rendes
eljárásként
- elnevezés: hivatalnokbíró maga vizsgálta ki és ezáltal megismerte – cognoscere az ügyet 🡪cognitios
eljárás egy modern kiépített bírósági szervezettel rendelkező állam perrendje, előzménye a modern
eljárásjognak
- Rómában, Itáliában, a provinciákban kialakuló eljárási formák kapcsolódásából jött létre
cognitios eljárás vs. praetori iurisdictio a császárkorban:
- a hatalmukat elvesztett praetorok megszűntek jogfejlesztő tényezők lenni
- szerepüket a hivatalnokbírák vették át
- = a császár által kinevezett (vagy egy hivatal, vagy az adott ügy élére) és felhatalmazott hivatalnokbíró
a magistratus és az esküdtbíró szerepét egyszerre töltötte be
🡪provinciákban az újszerű eljárás kialakulása – apróbetű!!

II. A COGNITIOS ELJÁRÁS LEFOLYÁSA

- a per kettéosztottsága megszűnt,
- egységesen, ugyanazon hivatalnokbíró előtt folyt le
🡪peres felek formuláris eljárásban megismert általánosan elismert jogegyenlősége megszűnt: az
előkelők(honestiores) az alacsonyabb rendűekkel(humiliores) szemben bizonyos előnyöket élveztek 🡪
visszaélések kizárása miatt IV: sz-tól a posztklasszikus jóléti állam az alacsonyabb rendűek számára
állami védőt rendelt ki
részei:
1. idézés (litis denuntiatio)
2. kérelem (libellus)
3. perbe bocsátkozás (litis contestatio)
 4. kötött bizonyítási rendszer
5. ítélet (sententia)
6. perköltségek megállapítása
7. fellebbezés (appellatio)

1. IDÉZÉS (LITIS DENUNTIATIO)

- a peres eljárás a felperes által, majd a hatóság közreműködésével
- írásban eszközölt idézéssel (=litis denuntiatio) kezdődött
- Iustinianustól kezdve az idézés a bíróság hivatali cselekménye lett (evocatio)
- eredetileg Egyiptomban és a provinciákban alakult ki a felperes írásos kérelmének (libellus
conventionis) benyújtása a bírósághoz, mely ennek másolatát kézbesítette az alperes részére, kötelezve
őt a megjelenésre
2. KÉRELEM (LIBELLUS)
- a felperes előadta követelése tárgyát és a követelés megalapozására szolgáló tényeket
- az alperes védekezését szintén írásban adta elő
de: (ellentétben a formuláris eljárással), kifogásait a per során bármikor érvényesíthette
- ha az alperes szabályszerű idézés (litis denuntiatio) ellenére nem jelent meg a tárgyaláson: ügyét
távollétében tárgyalták (külön sanctio nincs)
- a felperes távolmaradása esetén nem tárgyalták az ügyet

3.PERBE BOCSÁTKOZÁS (LITIS CONTESTATIO)

- már nem tanúfelhívás (legis actios perrend), nem perszerződés (formuláris eljárás),hanem
- a kontradiktórius eljárás kezdete, amikor
- az alperes az 1. bírósági tárgyaláson a felperes keresetének ellentmondva (contradictio) perbe
bocsátkozik, s ezáltal alperessé válik
- megszűnt a pénzköveteléssé átváltoztató hatás
- ettől a naptól (litis contestatio) kezdődik a perelévülés
- a perelévülés a rendes még nem peresített igényre vonatkozó elévülés helyébe lép 🡪előbbit a perindítás
megszakítja és így az elévülés újra kezdődik
- a felperesnek a keresetet, az alperesnek a védekezést az 1. tárgyaláson elő kellett terjesztenie, de a
nyilatkozatoktól utóbb el lehetett térni (a kereseti kérelem és a védekezés módosítható volt a tárgyalás
befejezéséig)

4. KÖTÖTT BIZONYÍTÁSI RENDSZER

- formuláris per: szabad bizonyítási rendszer 🡪 császári per: kötött bizonyítási rendszer
- a jogszabályok a legtöbb bizonyíték bizonyító erejét előre megállapították (kizárták a bizonyítékok bírói
részről való mérlegelését)
- pl.: az okirat (instrumentum) nagyobb erejű, mint a tanúvallomás (testimonium)
1 tanú bizonyítása elégtelen volt egy tény bizonyítására („unus testis nullus testis”)
- pl.: honestior vallomása előnyben részesült a humilior vallomásával szemben
- ezek mellett nagy szerepet kaptak a vélelmek is

5. ÍTÉLET (SENTENTIA)
- meghozatala berekesztette az eljárást
- írásba kellett foglalni, de a felek előtt szóban is kihirdették
- benne mindenféle igény honorálható volt, mely nem ellenkezett a jogszabályokkal
- a dolog kiadása iránti perben a pertárgyat kellett megítélni (ipsam rem condemnare) nem pedig az
annak helyébe lépő pénzösszeget (formuláris eljárás)
- alperes karhatalmi erőszakkal (manu militari) is rákényszeríthető volt

6. PERKÖLTSÉGEK MEGÁLLAPÍTÁSA
- marasztaló ítélet: az alperest kötelezték
- elutasító ítélet: a felperest kötelezték a perköltségek viselésére
- perköltség = eljáró hivatalnokok, perbeli képviselők, ügyvédek (advocati) díja, a bizonyítékok
megszerzésére fordított kiadások
- a pervesztes marasztalása a formuláris perben ismert perbüntetéseket helyettesítette 🡪de ebben csak a
rosszhiszemű felet terhelték de itt erre tekintet nélkül bekövetkezett

7. FELLEBBEZÉS (APPELLATIO)
- az ítélet ellen fellebbezésnek (appellatio) volt helye (eltérően a korábbi 2 eljárástól)
- módja: a kihirdetéskor szóban vagy azt követőleg írásban lehetett előterjeszteni
- a fellebbviteli bíróság új tárgyalást tartott
- ezek során jogkérdésben és ténykérdésben is dönthetett, (🡨új bizonyítékok felvétele)
- döntése: elutasította a fellebbezést / helyt adott neki = megváltoztatta a korábbi ítéletet
- a legfelső bírói fórum ítéletének meghozatala vagy a fellebbezési határidő elmulasztása esetén az ítélet
jogerőre emelkedett
- egy ügyben általában 2x (kivételes esetben 3x) lehetett fellebbezni
- legmagasabb szinten a császárhoz lehetett fordulni (331ig) 🡪hozzá eljutó fellebbezés tárgyában hozott
dekrétum császári rendeletnek minősül
a) felfüggesztette az ítélet hatályát (suspensio)
b) az ítélkezés joga az illetékes felsőbíróságra háramlott (devolutio),
c) amely az alsóbb fokú bíróság ítéletét megsemmisíthette (cassatio) és meg is változtathatta
(reformatio) (????)
 211. A LITIS CONTESTATIO ELTÉRŐ JELENTÉSEI ÉS HATÁSAI

I. A CIVILJOGI PERRENDBEN (LEGIS ACTIOS ELJÁRÁS)

- tanúfelhívás
- a dolog kiadása iránti perben (legis actio sacramento in rem) annak első, in iure szakaszában szerepelt
- az in iure szakasz a kötelező formalitások után a litis contestatioval („a per együttes tanúsítása”) zárult:
- a felek a jelenlevőket tanúnak hívták fel az elhangzottak és az eljárás törvényességének igazolására
- az alperesi alávetés és a formula kiadása egy helyen szerepelt, az in iure szakasz végén

II. A PRAETORI PERRENDBEN (FORMULÁRIS ELJÁRÁS)

- perszerződés
- az in iure (1.) szakasz része
- eredeti tartalma elveszett (a per együttes tanúsítása)
- a rendkívüli alkatrészek felvételét valamelyik peres fél a litis contestatio előtt kérhette
(utólagos felvételükre nem volt mód, de ezen méltányos esetben a praetor segíthetett)
- jelentése: a formula kibocsátása iránti kérelmet követően a formula kiadása, és annak a felperes és az
alperes általi elfogadása
- a felek litis contestatioja = perszerződés 🡪 alávetették magukat a iudex által (apud iudicem szakasz)
meghozandó ítéletnek
- a litis contestatio joghatásai:
a) a felperes kereseti joga ezzel felemésztődik (consumptio actionis) - ugyanazon igény alapján új
per nem indítható
b) a litis contestatio időpontja irányadó az ítélethozatalnál
c) a felperesi igény (bármire is irányult korábban) pénzköveteléssé változik (ebben a perrendben a
marasztalás csak pénzösszeg lehetett) (condemnatio pecuniaria)
d) az alperes litis contestatio utáni halála 🡪 kötelezettsége átszáll örökösére (akkor is, ha egyébként
az adott tartozásért az örökös nem felelne)

III. A CSÁSZÁRI PERRENDBEN (COGNITIOS ELJÁRÁS)

- a 3. szakasz (3/7)
- litis contestatio = perbe bocsátkozás
- már nem tanúfelhívás (legis actios perrend), nem perszerződés (formuláris eljárás),hanem
- a kontradiktórius eljárás kezdete, amikor
- az alperes az 1. bírósági tárgyaláson a felperes keresetének ellentmondva (contradictio) perbe
bocsátkozik, s ezáltal alperessé válik
- megszűnt a pénzköveteléssé átváltoztató hatás
- ettől a naptól (litis contestatio) kezdődik a perelévülés (a rendes, még nem peresített igényre vonatkozó
elévülés helyébe lépett)
- a felperesnek a keresetet, az alperesnek a védekezést az 1. tárgyaláson elő kellett terjesztenie, de a
nyilatkozatoktól utóbb el lehetett térni (a kereseti kérelem és a védekezés módosítható volt a tárgyalás
befejezéséig)
 212. ÍTÉLET. JOGORVOSLAT AZ ÍTÉLET ELLEN. RES IUDICATA

I. ÍTÉLET (SENTENTIA)
- per: olyan kontradiktórius eljárás, melynek során a bíró a felek jogvitáját a felperes keresetére
lefolytatott, törvényes és szabályszerű eljárás után ítéletével eldönti, vagy megállapítási per esetén jogok
létét/nemlétét állapítja meg
FAJTÁI:
a) ha a per jogvitájának tárgya: egy anyagi jogi igény érvényesítése, a per
1. marasztaló ítélettel (sententia condemnatoria) vagy
2. felmentő ítélettel (sententia absolutoria) zárul
b) ha a per jogvitájának tárgya egy jogállapot, jogi tény léte/nemléte, a per
3. a kihirdetett megállapító ítélettel (pronuntiatio) zárul
- a bíró a bizonyítási eljárás során számba veszi a bizonyítékokat, s azokat mérlegelve alkotja meg az ítélet
alapjául szolgáló tényállást
- bíró: bizonyítási eljárás 🡪 tényállás 🡪 ítélet
- kivételesen a jogszabály/praetor előírta, hogy a bíró nem közvetlenül bizonyított, vagy valótlan
tényállásra alapítsa az ítéletét, ez a vélelem (praesumptio) vagy fikció (fictio)

1. ÍTÉLET A LEGIS ACTIO-S ELJÁRÁSBAN

- apud iudicem (2.) szakasz
- a iudex a felek meghallgatása után lefolytatta a bizonyítási eljárást
- kihirdette ítéletét arra nézve, hogy melyik fél nyerte meg a fogadást
- = melyikük sacramentuma iustum

2. ÍTÉLET A FORMULÁRIS ELJÁRÁSBAN

- apud iudicem (2.) szakasz
- az eljárás az ítélet (sententia) meghozatalával ért véget, a bizonyítási eljárás után
- az ítélet azonnal jogerőre emelkedett, mivel a felek alávetették magukat a bíró döntésének (litis
contestatio)

a) az ítélet alaki jogereje: a felperes bíróilag eldöntött igényét újabb perrel nem érvényesíthette;
ha próbálta: a praetor megadta az alperesnek az ítélt dolog (res iudicata) kifogását (exceptio rei
iudicatae)
 b) az ítélet anyagi jogereje: az ítélet rendelkezését a perben állt felek között felmerülő újabb perben
irányadónak tekintették

3. ÍTÉLET A CSÁSZÁRI PERRENDBEN

- az ítélet meghozatala berekesztette az eljárást
- írásba kellett foglalni, de a felek előtt szóban is kihirdették
- benne mindenféle igény honorálható volt, mely nem ellenkezett a jogszabályokkal
- a dolog kiadása iránti perben a pertárgyat kellett megítélni (ipsam rem condemnare) nem pedig az
annak helyébe lépő pénzösszeget (formuláris eljárás)
- marasztaló ítéletben az alperest, az elutasító ítéletben a felperest kötelezték a perköltségek
viselésére, melyet az eljáró hivatalnokok, a perbeli képviselők, az ügyvédek (advocati) díja, a
bizonyítékok megszerzésére fordított kiadások tettek ki

II. JOGORVOSLAT AZ ÍTÉLET ELLEN (APPELLATIO)

- köztársaság kora: imperiummal rendelkező magistratusok voltak a büntető bírói hatalom gyakorlói, kinek
ítélete ellen a polgár a népgyűléshez fellebbezhetett (provocatio ad populum)

1. JOGORVOSLAT A LEGIS ACTIO-S ELJÁRÁSBAN

- a bírói döntések ellen nem lehetett fellebbezni

2. JOGORVOSLAT A FORMULÁRIS ELJÁRÁSBAN

- magánjogi ügyeket intéző egységes bírósági szervezet még ekkor sem alakult ki
- a bírói döntések ellen nem volt lehetőség fellebbezésre, mivel
- a litis contestatioval (perszerződés) a felek alávetették magukat a bíró döntésének
- az ítélet azonnal jogerőre emelkedett
- perorvoslat (a perben hozott ítélet elleni fellebbezés) nincs
- de: vannak bizonyos rendkívüli jogorvoslatok:
a) exceptio rei iudicatae-val szemben a praetor kivételesen replicatio doli-t adott tulajdonképp
perújítás
b) az eljárás súlyos hibája esetén (pl.: a iudex rabszolga) az ítélet semmis, új per indítható
c) a praetortól a méltányosság alapján az eredeti állapot visszaállítása (in integrum restitutio)
volt kérhető
d) a formula kibocsátása ellen a consul, más praetor vagy néptribunus intercessio-ja volt
kiprovokálható
 3. JOGORVOSLAT A CSÁSZÁRI PERRENDBEN
- keretében idővel kiépült a magánjogi perekben eljáró, modern jellegű bírósági szervezet
- a fellebbezés (appellatio) intézménye ismert volt

III. RES IUDICATA

- jogerősen megítélt dolog
- a formuláris eljárásban, az apud iudicem szakaszban
- az eljárás az ítélet meghozatalával ért végett
- a fellebbezés eleve ki volt zárva, így az ítélet azonnal jogerőre emelkedett, mivel a felek alávetették
magukat a bíró döntésének,(litis contestatio), de:
- egyfelől a praetor az alperesnek megadta az ítélt dolog (res iudicata) kifogását (exceptio rei iudicatea)
[az ítélet alaki jogereje]
- másfelől az ítélet rendelkezését a perben állt felek között felmerülő újabb perben szintén irányadónak
tekintették [az ítélet anyagi jogereje]
- „A jogerősen megítélt dolgot igazságként kell felfogni.”
Res iudicata pro veritate accipitur – Ulpianus
 213. A NEM PERES ELJÁRÁSOK

I. A PEREN KÍVÜLI ELJÁRÁS RÓMÁBAN

- az állami úton történő jogérvényesítés 2. fajtája
- az imperiummal rendelkező magistratusok (praetor, aedilis curulis) lefolytathattak nem peres = peren
kívüli eljárásokat; ezek a iurisdictio körébe tartoztak
2 csoport:
a) iurisdictio voluntaria: színleges per formájában végbemenő jogi aktusok lebonyolítása; pl.:
manumissio, in iure cessio
b) PEREN KÍVÜLI JOGSEGÉLYEK

II. A PEREN KÍVÜLI JOGSEGÉLYEK FOGALMA

- szűkebb értelemben vett iurisdictio keretin kívül esik 🡪a praetori imperiumon alapszik
- definíció: olyan hatósági aktus, amelyekkel a praetor (vagy korlátozott körben aedilis curulis) valamilyen
kötelezettséget rótt az egymással jogvitában álló felek valamelyikére/mindkettőjükre
- eredet: a praetor az egyedüli, merev legis actios perrendet kiegészítette, hogy a polgárok másként nem
érvényesíthető igényeit jogilag elismertesse
- a praetori jogképző tevékenység 1. eredménye 🡪általuk a paretor actio megadása nélkül kívánt a
kérelemmel hozzá forduló polgárok részére segítséget nyújtani
- actiones honoriare: új keretek bevezetése, a peren kívüli jogsegélyek a rendes peres eljárásnál
hatékonyabb jogeszközökként kezdett működni+ hézagpótló szerep (gyakran a per in iure szakaszában
adta meg a praetor)

III. A PEREN KÍVÜLI JOGSEGÉLYEK TÍPUSAI

A) MEGJELENÉSI SZEMPONTBÓL

1. INTERDICTUM:

- jelentése: a praetor élőszóban kimondott, valamilyen tilalmat tartalmazó parancsa

- eredetileg csak akkor bocsátotta ki, ha a felek meghallgatása után a kérelem teljesítését indokoltnak
látta; betartását a bírság (multa) kiszabása biztosította
- jogviták szaporodása 🡪eljárás módosulása: a praetor az interdictumokat (edictumában hirdette meg)
előzetes vizsgálat nélkül bocsátotta ki 🡪
- interdictum = egyik fél kérelmére kibocsátott feltételes praetori utasítás
- ha a kérelmezett ennek nem tett eleget, a kérelmező perbe vonta
- interdictum alapján indítható per (actio ex interdicto) egyszerűbb, gyorsabb, hatékonyabb a
rendes perekhez képest (mivel abban csak az interdictumban foglaltakat vizsgálták)
- a per a felek kölcsönös bírságígéretével(cautio) indult: alperes abban az esetben fizet bírságot
hogyha az interdictumnak alap nélkül szegül ellen, a felperes akkor ha alaptalanul kérte az
interdictum kibocsátását
- a bírság (poena) eredetileg kártérítés is volt, később a felperes kára megtérítésére külön keresetet
kapott
3 FAJTA:

a) interdictum prohibitorium
jogsértő magatartás abbahagyására irányult
pl.: telken való átjárás megszűntetésére
b) interdictum restitutorium
jogsérelem helyrehozására irányult
pl.: egy dolog birtokának helyrehozására
c) interdictum exhibitorium
egy dolog felmutatására irányult
- a parancs szólhatott csak az egyik félhez (interdictum simplex), vagy mindkettőhöz (interdictum
duplex)
Iussum és Decretum a praetori parancsok nem következetesen használt formái(apróbetű!!)
???
2. IUSSUM:
- parancs, felhatalmazás
- a missio in possessionemet vagy decretum, vagy iussum formájában,
- a praetori stipulatiora iussummal adott utasítást
- iussummal nyilvánította szabaddá az ura gyilkosát feljelentő rabszolgát is a praetor

3. DECRETUM:
- határozat
- missio in possessionem, in intergum restitutio
- a nem tilalmat kimondó interdictumok decretum formát öltöttek
- decretummal adta meg a praetor magát az actiot is

4. ADDICTIO
 -praetor bizonyos magatartásokra feljogosító vagy azokat jóváhagyó döntéseket hozott

B) TARTALMI SZEMPONTBÓL

1. IN INTEGRUM RESTITUTIO:
- méltányosságon (aequitas) alapuló, csak kivételesen alkalmazható jogsegély
- az előző/eredeti állapot visszaállítását eredményezte
- a sérelmet szenvedett fél kérelmezhette
- csak akkor volt helye, ha más jogsegély lehetősége nem forgott fenn
- csak nyomós ok indokolta
- pl.: 25. évét be nem töltött serdült (minor) által kötött szerződésből kifolyólag károsodott
- pl.: megtévesztéssel (dolus malus) ill. erőszakkal vettek rá egy szerződés megkötésére és
teljessítésére
- apróbetű!!
- időbeli korlátokon belül volt kérhető (eredetileg 1 év, Iustinianusnál 4 év)
- csak akkor volt kérhető, ha az eredeti állapot visszaállítása nem jelentett nagyobb hátrányt az azt
elszenvedő félnek, mint amekkora a kérelmezőt érte
- a praetor decretummal vagy interdictummal adott erre utasítást(?)
- az ezt elrendelő praetori parancs kikényszerítésére pert is lehetett indítani

2. STIPULATIO PRAETORIA:
- civiljogi kötelezettségvállalás
- az eljáró magistratus kényszerítette ki: bizonyos jogviszonyok kötelezettjeit ünnepélyes szóbeli
ígéret, az ősi stipulatio megtételére utasította
- az illető felet a civiljog szerint nem terhelte kötelezettségvállalás, de ennek elvállalását a magistratus
szükségesnek tartotta
- kényszerű stipulatiok; általában a praetor (stipulationes praetoriae), de az aedilis curulis is
elrendelhette őket (stipulationes aediliciae)
- pl.: gyám nem volt köteles biztosítékot adni, hogy a gyámi vagyonkezelés nem fog kárt okozni a
gyámoltnak, de a praetor mégis ilyen biztosíték stipulálására kötelezte
- cautio: a stipulatio praetoria, és az általa nyújtott biztosíték
- a praetor iussummal adott erre utasítást(?)
- ha a kötelezett dacolt az utasítással a praetor missio in possessionemet is elrendelhette
 3. MISSIO IN POSSESSIONEM
- praetori birtokba utalás
- a praetor a kérelmezőt egyes vagyontárgyak birtokbavételére jogosította fel(pl. hagyaték)
- birtokba helyező határozatának (iussum, decretum) interdictummal, in factum actio útján, végső
soron fegyveres erővel szerzett érvényt
- ált. praetori tulajdont jelentett, de az elbirtoklási idő után civiljogi tulajdonná vált
esetei közé tartozott:
- bonorum possessio: a praetor a törvényes öröklésnek a XII táblás törvény szerinti rendjét alapjaiban
változtatta meg
- csődeljárás: a hitelezők bebocsátást nyertek az adós vagyonába
 214. A VÉGREHAJTÁS (MINDHÁROM ELJÁRÁSBAN)

I. A VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS FOGALMA, TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSE

- modern értelemben a jogerős ítéletben foglalt marasztalás kikényszerítésének jogszabályban előírt
módja, melynek akkor van helye, ha a marasztalt alperes az ítéletnek önként nem tesz eleget
- 3 féle végrehajtási eljárás:
a) személyi végrehajtás: civiljogi perrend - az adós testére irányult
b) vagyoni végrehajtás: praetori perrend– univerzálisan az adós egész vagyonára; császári perrend –
szingulárisan az adós egyes vagyontárgyaira terjedt ki
🡪a személyre irányuló végrehajtást a fejlődés ellenére sem tudta kiszorítani a vagyonra irányuló
végrehajtás 2 formája

II. VÉGREHAJTÁS A CIVILJOGI PERRENDBEN

- elsődleges volt az önhatalmú jogérvényesítés kisebb intenzitással terjedt ki rá az állami felügyelet
- 2 legis actio eljárás keretében ment végbe
- nem felelnek meg a modern végrehajtási eljárás definíciójának 🡪manus intentionak és pignorius
capionak sohasem feltétele hogy legyen egy jogerős ítélet amelynek az adós nem tesz eleget

a) LEGIS ACTIO PER MANUS INIECTIONEM:

- a hitelezőnek hatósági felügyelet mellett önhatalmú fellépése volt az adóssal szemben

- az adós tartozásáért - ha nem tudott fizetni - a testével volt köteles helytállni
- ennek akkor volt helye, ha a marasztalt adós nem tett eleget az ítéletnek 🡪meghatározott esetben
viszont pl:nexum, furtum ítélet vagy előzetes eljárás nélkül is alkalmazható
- 655 apróbetű!! – Dolog iránti per!
- a kötelmi perben (pl.: legis actio sacramento in personam) pervesztes adóst (condemnatus,
confessus, indefensus), ha tartozását (XII táblás törvényben meghatározott) 30 napon belül nem
tudta kiegyenlíteni, a hitelező ünnepélyes szavakkal, kezének rátételével (manus iniectio) elfoghatta
és a praetor elé vihette önhatalmú intézkedésének jóváhagyása céljából
🡪felperes azt mondta:”Mivel téged az én javamra 10000 sestertius erejéig elítéltek emiatt a 10000
sestertius végrehajtása céljából rád teszem a kezemet” - és tüstént megragadta az adós valamelyik
testrészét
- adós = a kézrátétel (manus iniectio) tárgyának tekintették („adósrabszolga”) 🡪
- ő nem is védekezhetett, csak egy 3. személy = kezes (vindex) útján, aki kifizette az adós tartozását /
pert indított az eljárás jogsértő volta miatt
- ellenkező esetben a hitelező az adóst 60 napig bilincsbe verten fogságban tarthatta(praetori addictio
alapján)
 - ezalatt 3 egymást követő vasárnap ki kellett vinnie a forum Romanumra a praetor elé, hogy ott a
tartozás összegét kikiáltva találjon valakit, aki vindexként léphetne fel vagy kifizetné a tartozást
- 60 nap után a hitelező az adóst megölhette vagy eladhatta trans Tiberim (a Tiberisen túlra, Rómán
kívülre)
- ha a hitelezők többen voltak a holttestet ennek megfelelő számú darabra vághatták(arányt-e
tekintetben nem kellett betartani)
- ha adósrabszolgának adták el, arányosan meg kellett osztozniuk a vételáron
- 658 apróbetű!!

b) LEGIS ACTIO PER PIGNORIS CAPIONEM:

- Kivételes végrehajtási eljárás

- a hitelező alakszerűen, de önhatalom alkalmazásával bizonyos kiváltságos követelések
biztosítására ünnepélyes szavak kíséretében lefoglalta az adós bizonyos vagyontárgyait
- a zálogolás mindig előzetes eljárás és hatósági közreműködés nélkül, önhatalmú cselekményként
történt 🡪még kevésbé felelt meg a modern végrehajtás fogalmának

III. VÉGREHAJTÁS A PRAETORI PERRENDBEN

- a praetor bevezette a vagyoni végrehajtás intézményét
- in rem actioknál kötelezte az alperest: marasztalása esetére adjon biztosítékot, hogy abból a győztes
felperes a követelését kielégíthesse (cautio iudicatum solvi)
- a pernyertes felperes számára nem csak in personam actioknál hanem adott esetben szintén pénzbeli
marasztalással záruló in rem actioknál lehetséges volt az ítélet kikényszerítése végrehajtási eljárás útján

A) VÉGREHAJTÁSI PER

- a végrehajtási eljárás végrehajtási per (actio iudicati) útján volt megindítható

- a pernyertes felperes akkor kezdeményezhetett, ha az alperes 30 nap alatt nem tett eleget az ítéleti
marasztalásnak
- a praetor utasította az esküdtbírót: vizsgálja meg, van-e érvényes marasztaló ítélet, s nem szűnt-e
meg annak hatálya időközi tények miatt
- adós ilyen esetben sokszor nem védekezett
- ha az adós alaptalanul védekezett: a praetor duplumban marasztalta őt
- végén ítélethozás

B) KONKRÉT VÉGREHAJTÁSI CSELEKMÉNYEK

- az ítélet lehetővé tette a konkrét végrehajtási cselekmények foganatosítását
 - 2 fajtája van:
a) vagyoni végrehajtás:
- nem egyes vagyontárgyakra irányult, hanem univerzális, csődszerű volt
- az adós egész vagyonát átfogta, amely egy jogi egységként került árverésre a hitelezők között
- a csődeljárási szabályok (concursus creditorium) lényege:
1. a marasztalás után a praetor decretumával beutalta a hitelezőket az adós vagyonába
(missio in bona rei servandae causa), anélkül, hogy az adóst annak birtoklásától
megfosztotta volna. 30 (hagyaték:15) napos időszakban az adós következmények nélkül
teljesíthette a duplumot/átengedhette vagyonát (cessio bonorum)
2. határidő eredménytelen letelte🡪adós becstelenné vált (infamia) és megnyílt a személyi
végrehajtás lehetősége párhuzamosan; a hitelezők praetori engedély alapján magister
bonorumot választottak: megszervezte az adós vagyonának árverését,
3. aki az árverésen eladta a csődvagyont a legtöbbet ígérő hitelezőnek (bonorum emptor),
aki így annak praetori tulajdonosává vált; a többi hitelező vele szemben léphetett fel, de
csak az általa vállalt elkötelezési hányad erejéig (%)
🡪ennek a hányadnak a teljesítéséért a bonorum emptor felelt saját teljes vagyonával de ez
nem csökkentette az adós továbbra is fennmaradó egyetemleges felelősségét
🡪ennek az eljárásnak csak akkor lehetett jelentősége ha ha az adós vagyona passzív volt
🡪aktív vagyon esetén az adós kifizette a tartozást
Vagyonelidegenítés
- a hitelezők megkárosítására (in fraudem creditorum) irányult
- ennek akadályozására a prateor védelmet nyújtott:
- az adóssal összejátszó
- a vagyon csalárd elidegenítéséről nem tudó de ingyenesen szerző személyekkel szemben
- interdictum fraudatiorum vagy interdictum restitutio formában 🡪ebből fejlődött ki az 1 éven belül
megindítható actio Pauliana: adóssal összejátszó szerzőnek🡪 kártérítés, jóhiszemű ingyenes szerzővel
szemben🡪gazdagodás kiadása
Ha az adós önként átengedte vagyonát a hitelezőknek(cessio bonarum)
- lex Iulia alapján mentesült a személyi végrehajtástól és az infamiától
- későbbi szerzeményeiből a létfenntartáshoz szükséges vagyonrész szintén nem esett végrehajtás alá
-Iustinianus ezt a kedvezményt a meglevő vagyonra is elismerte (beneficium competentiae)
b) személyi végrehajtás:
- a felperes praetori engedéllyel (addictio) mindaddig fogságban tarthatta az alperest, amíg az
nem fizetett vagy tartozását le nem dolgozta
- a manus iniectio későbbi, enyhébb változata, formalitásai nélkül
IV. VÉGREHAJTÁS A CSÁSZÁRI PERRENDBEN
- a korábbi végrehajtási rendszerek elemeiből tevődik össze
- jelentős újítás: a vagyoni végrehajtás nem csődszerű, hanem csak egyes vagyontárgyakra menő,
szinguláris végrehajtás 🡪 2 fajta
a) vagyoni végrehajtás:
1. egyes vagyontárgyakra menő végrehajtási eljárásban a marasztalás
+ pénzösszegre szólt, ilyenkor bírósági végrehajtó útján, zálogolással(pignus ex causa
iudicati captum) foglalták le az adós egyes vagyontárgyait; nemfizetés esetén a
hitelező eladhatta azokat és a vételárból kielégíthette követelését
+ határozott dologra irányult, melyet szükség esetén hatósági segédlettel (manu
militari) vettek el az adóstól és adták át a hitelezőnek
2. egész vagyonra menő végrehajtási eljárás
+ az adós fizetésképtelensége, szökése, vagyonának önkéntes átadása esetén jutott
szerephez, de ez sem jelentett már csődszerű végrehajtást mert ilyenkor az adós egyes
vagyontárgyait elárverezték
b) személyi végrehajtás:
- az adós magánfogsága helyébe állami fogság lépett
 215. ACTIO PAULIANA, CESSIO BONORUM, BENEFICIUM COMPETENTIAE

Mindhárom a praetori perrend vagyoni végrehajtásához kapcsolódik.

I. ACTIO PAULIANA
- interdictum fraudatorium/in integrum restitutio: a praetor ezekben a jogsegélyekben nyújtott
védelmet a hitelezők megkárosítására (in fraudem creditorum) irányuló vagyonelidegenítés
(ajándékozás, eladás, stb.) ellen.
ELLENÜK NYÚJTOTT VÉDELMET:

a) adóssal összejátszó személy

b) a vagyon csalárd elidegenítéséről nem tudó, de ingyenesen szerző (pl.: ajándékozás) személy
- ezekből a jogsegélyekből alakult ki az ACTIO PAULIANA:
- 1 éven belül megindítható
- az adóssal összejátszó szerzővel szemben kártérítésre
- a jóhiszemű ingyenes szerzővel szemben a gazdagodás kiadására szolgált

II. CESSIO BONORUM

- az adós vagyonának önkéntes átengedése a hitelezőnek: cessio bonorum
- ezzel a lehetőséggel csak az actio iudicatiban való marasztalást követő meghatározott időn belül élhetett
🡪 30 nap
- ez esetben (egy lex Iulia alapján) mentesült a végrehajtástól és az infamiatól, későbbi szerzeményeiből
az életfenntartáshoz szükséges vagyonrész nem esett végrehajtás alá

III. BENEFICIUM COMPETENTIAE

- beneficium competentia: Iustinianus a cessio bonorum utáni kedvezményt a végrehajtáskor meglévő
vagyonra is elismerte
 216. A RÓMAI ELJÁRÁSJOG TOVÁBBÉLÉSE

I. A RÓMAI ELJÁRÁSJOG RENDSZERE

- a római perjog/eljárásjog szabályai a glosszátoroknál és a kommentátoroknál a magánjog részét képezte
- anyagi – eljárásjog elhatárolása: Donellus 🡪de nála a pp még a magánjog része
- a magánjogi (polgári) peres eljárás szabályai a XIX. században kiváltak a magánjogból (napóleoni
polgári eljárásjogi kódex, pandektisztika) 🡪tisztán anyagi jogi matéria
- az eljárási szabályok önállósodtak
- a polgári perjog/polgári eljárásjog/polgári peres eljárás ált. önálló peres eljárásnak nevezett kódexekben
összefoglalt szabályai mellett a végrehajtási eljárás ált. szintén kodifikált szabályai, és a polgári nem
peres eljárások szabályanyaga önálló jogág: tág értelemben a közjogba tartozik
- az elévülés szabályai ennek ellenére a modern jogokban (Windscheid nyomán) továbbra is a magánjog és
a polgári anyagi jog körébe tartozik.

II. A PERBELI KÉPVISELET

- a iustinianusi jogban már részben közvetlen képviselet volt (cognitor)
- az újkorra egészen azzá vált
- a mai latin típusú közjegyzőség nem a tabulariusokra, hanem a tabelliókra vonatkozó szabályok
továbbélését mutatja; iustinianusi szabályozás XII-XIII. században a fő forrása
- a középkori notariusok nagy szerepet játszottak a római jog európai elterjesztésében
- Irnerius gyűjtötte össze az első formulákat
- pozsonyi káptalan birtokában: a legrégebbi hazai római jogi munka: Summa artis notariae (közjegyzői
kézikönyv)

III. A CSÁSZÁRI PERREND

- a bolognai glosszátor-iskola hatása
- a középkor derekától kezdve a cognitios eljárás a kánonjogi és középkori itáliai elemekkel bővülve alapja
lett a modern államok polgári perjogának
- egységes eljárást a kinevezett hivatalnokbíró végzi
- az idézés a bíróság hivatalos cselekménye
- keresetet írásban kell benyújtani 🡪írásbeliség az egész per folyamán jelentős szerephez jut
- bizonyítást különböző szabályok rendezik 🡪bíró szabad mérlegelésére ált. nem ad lehetőséget
- ítélet ellen fellebbezés
IV. A PEREN KÍVÜLI ELJÁRÁSOK
- az interdictumok alapgondolata a modern jogba is átkerült
- pl.: a fizetési meghagyás formájában (a bíróság a hitelező kérelmére, az adós meghallgatása nélkül
teljesítési, fizetési parancsot bocsát ki az adós felé; ha az adós ellentmond, az ügyből per lesz; ellenkező
esetben a fizetési meghagyás jogerőre emelkedik és végrehajthatóvá válik)

V. VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
- személyi végrehajtás fokozatosan csökken, de egészen a XIX. századig élt
- pl.: adósok börtöne
- a többnyire hatósági közreműködéssel végbemenő egyes vagyontárgyakra vonatkozó, szinguláris
vagyoni végrehajtás hatósági zálogolással történik
- csak az újkorban jelentkezik az univerzális végrehajtás a csődeljárás formájában

CIVILJOGI PERREND PRAETORI PERREND CSÁSZÁRI PERREND

(KÖZTÁRSASÁG) (PRINCIPATUS) (DOMINÁTUS)

BÍRÁSKODÁS RÓMÁBAN
kettéosztott kettéosztott egységessé vált
a.) in iure a.) in iure - a császár által kinevezett
imperiummal rendelkező praetor urbanus hivatalnokbírók
magisztratus előtt praetor peregrinus
b.) apud iudicem aedilis curulis
esküdtbírók előtt bizonyí- b.) apud iudicem
tási eljárás: esküdtbírók előtt bizonyí-
- iudex tási eljárás:
- arbiter - iudex
- recuperator
Spec. magánjogi bíróság:
1. 100 személyes
2. 10 tagú
BÜNTETŐJOGI HATALOM
- imperiummal rendelkező
magisztratus
- comitia centuriata
ELJÁRÁS ALANYAI
polgárok-polgárok
KÉPVISELET
nincs
I. IN IURE SZAKASZ
IDÉZÉS
felperes akár erőszakkal is
a praetor elé vihette az
alperest
LITIS CONTESTATIO
per együttes tanúsítása
- arbiter A magánjogi perekben eljáró
bíróságok rendszere kiépült.
- recuperator
A császár gyakorolta Kizárólag a császár
tisztség-
a.) I. fokú
viselői útján:
b.) II. fokú büntetőbíróságok
a.) praefectus urbi útján
b.) praefectus praetorio
c.) provinciai helytartók
polgárok-polgárok
polgárok-peregrinusok
- cognitor - cognitor, procurator
- procurator - ügyvéd
felp. akár erőszakkal is, de írásban történik
ha nem akarta így, akkor
A bíróság feladata lett.
büntetőkeresetet indíthatott
formula kiadását, ill. a felek kontradiktorius eljárás
általi elfogadását jelentette; kezdete az ellenfél a felperes
perszerződés; joghatásai: keresetének ellentmondva lép
felperes kereseti joga alperesként perbe.
felemésztődik; időpontja
irányadó az
itélethozatalnál; (elévülés
ettől a naptól kezdődik) A
felperes követelése
pénzkövetelésre változik;
ha a
litis contestatio után az
alperes meghal, a
kötelezettség átszáll az
örökösre
II. APUD IUDICEM SZAKASZ
BIZONYÍTÁSI ELJÁRÁS
szabad szabad kötött
SENTENTIA
pervesztes fél fogadási a pertárgy helyébe lépő mindenféle igény
összege az államra száll pénzösszeget kellett a honorálható volt, amely nem
pervesztesnek megfizetni ellenkezett a
jogszabályokkal;
alaki jogerő:felperes az
perköltséget a pervesztes fél
eldöntött igényét újabb
fizette
perben nem érvényesítheti,
az alperes exceptio rei
iudicatea keresetet indíthat
ellene
anyagi jogerő:a bírónak az
ítélet rendelkezéseit másik,
új perben is irányadónak
kell tekinteni
PERORVOSLAT (FELLEBBEZÉS)
nincs nincs van
kihirdetéskor szóban, utána
írásban; a fellebbviteli
bíróság jogkérdésben és
ténykérdésben ism. dönt;a
fellebbezést elutasítja
(megalapozatlan, időhúzás)
v. elfogadja, ekkor az
ítélethozatalra jogosult
felsőbb bírósághoz terjeszti.
Ez helybenhagyja /
megváltoztatja / elutasítja
JOGORVOSLAT
nincs van van
ha az eljárás súlyos hibában ua. mint a fellebbezésnél
szenved:új per;a praetortól
az eredeti állapot volt
kérhető; ítélet ellen másik
magisztratus intercessiója
volt kiprovokálható
VÉGREHAJTÁS
Személyi: "adós terhére" - Személyi: - személyi
- fogság - hitelező fogságában - állami fogság
- megöletés - vagyoni: - vagyoni:
- adósrabszolgaság - egész vagyonra kiterjedő - egyes vagyontárgyakra
csődszerű - pénzösszegre
- meghat. vagyontárgyra
- egész vagyonra
 További anyagok

császári perrend
idézés (litis denuntiatio)
kérelem (libellus)
perbe bocsátkozás (litis contestatio)
Iustinianustól kezdve az idézés a bíróság hivatali cselekménye lett (evocatio)
eredetileg Egyiptomban és a provinciákban alakult ki a felperes írásos kérelmének (libellus
conventionis)
az alperes az 1. bírósági tárgyaláson a felperes keresetének ellentmondva (contradictio) perbe bocsátkozik, s
ezáltal alperessé válik
a dolog kiadása iránti perben a pertárgyat kellett megítélni (ipsam rem condemnare)
apellationál a császár: felfüggesztette az ítélet hatályát (suspensio)
b) az ítélkezés joga az illetékes felsőbíróságra háramlott (devolutio),
amely az alsóbb fokú bíróság ítéletét megsemmisíthette (cassatio) és meg is változtathatta (reformatio (????)

peren kívüli jogsegélyek:

bírság (multa) bírság (poena)
interdictum alapján indítható per (actio ex interdicto)
interdictum prohibitorium
jogsértő magatartás abbahagyására irányult
interdictum restitutorium
jogsérelem helyrehozására irányult
interdictum exhibitorium
egy dolog felmutatására irányult
parancs szólhatott csak az egyik félhez (interdictum simplex), vagy mindkettőhöz (interdictum duplex)
IUSSUM:
- parancs, felhatalmazás
DECRETUM:
- határozat
. ADDICTIO
-praetor bizonyos magatartásokra feljogosító vagy azokat jóváhagyó döntéseket hozott
 IN INTEGRUM RESTITUTIO:
- méltányosságon (aequitas) alapuló, csak kivételesen alkalmazható jogsegély
STIPULATIO PRAETORIA/aediliciae)
- civiljogi kötelezettségvállalás (praetor vagy aedilis rendelte el)
ünnepélyes szóbeli ígéret, az ősi stipulatio
cautio: a stipulatio praetoria, és az általa nyújtott biztosíték

végrehajtás:
pervesztes adóst (condemnatus, confessus, indefensus)
kezének rátételével (manus iniectio) elfoghatta
kezes (vindex)
marasztalás esetén előre befizetett biztosíték cautio iudicatum solvi
végrehajtási per (actio iudicati)
a csődeljárási szabályok (concursus creditorium
praetor beutalta a hitelezőket az adós vagyonába (missio in bona rei servandae causa)
adós átengedhette vagyonát (cessio bonorum
adós becstelenné vált (infamia)
legtöbbet ígérő hitelezőnek (bonorum emptor
hitelezők megkárosítására (in fraudem creditorum)
meglevő vagyon (beneficium competentiae)
zálogolással(pignus ex causa iudicati captum)
hatósági segédlettel (manu militari)
közvetlen képviselet – iustinianusi jog (cognitor)

DEFINÍCIÓK:

iurisdictio voluntaria: színleges per formájában végbemenő jogi aktusok lebonyolítása; pl.:
manumissio, in iure cessio
peren kívüli jogsegély: olyan hatósági aktus, amelyekkel a praetor (vagy korlátozott körben aedilis curulis)
valamilyen kötelezettséget rótt az egymással jogvitában álló felek valamelyikére/mindkettőjükre(actiones
honoriare)
interdictum = egyik fél kérelmére kibocsátott feltételes praetori utasítás, peren kívüli jogsegély egyik
fajtája
Missio in possessionem: praetori birtokba utalást jelentett, mellyel a praetor a kérelmezőt egyes
vagyontárgyak, vagy vagyonösszegek (hagyaték) birtokbavételére jogosította fel.
 bonorum possessio: a praetor a törvényes öröklésnek a XII táblás törvény szerinti rendjét alapjaiban
változtatta meg
- csődeljárás: a hitelezők bebocsátást nyertek az adós vagyonába
végrehajtási eljárás:modern értelemben a jogerős ítéletben foglalt marasztalás kikényszerítésének
jogszabályban előírt módja, melynek akkor van helye, ha a marasztalt alperes az ítéletnek
önként nem tesz eleget
LEGIS ACTIO PER MANUS INIECTIONEM:

- a hitelezőnek hatósági felügyelet mellett önhatalmú fellépése volt az adóssal szemben (c.j. perrend)
LEGIS ACTIO PER PIGNORIS CAPIONEM:

- Kivételes végrehajtási eljárás, önhatalmú lefoglalás (c.j. perrend)

Vagyonelidegenítés
- a hitelezők megkárosítására (in fraudem creditorum) irányult
- ennek akadálozására a prateor védelmet nyújtott
ACTIO PAULIANA
- interdictum fraudatorium/in integrum restitutio: a praetor ezekben a jogsegélyekben nyújtott
védelmet a hitelezők megkárosítására (in fraudem creditorum) irányuló vagyonelidegenítés
(ajándékozás, eladás, stb.) ellen.
CESSIO BONORUM
- az adós vagyonának önkéntes átengedése a hitelezőnek: cessio bonorum
beneficium competentia: Iustinianus a cessio bonorum utáni kedvezményt a végrehajtáskor meglévő
vagyonra is elismerte

Eljárásjog definíciók és latin szavak:

DEFINÍCIÓK:
jogkövető magatartás: a társadalom rendes működését eredményezi (életcéljaik jelentős részét szerződések
révén érik el)
jogellenes magatartás: jogi probléma merül fel, valaki megsérti mások jogát, vagy nem teljesíti jogi
kötelezettségét
jogérvényesítés: megsértett alanyok védelme
önhatalom: az ember a maga érdekeit a saját erejére támaszkodva, magánharc útján érvényesíti, melyet a
szemben álló felek ereje, ügyessége dönt el;fokozódó visszaszorítás
önvédelem: a sértettet ért jogtalan, közvetlen és másként el nem hárítható támadás rögtöni visszaverése
önsegély: már bekövetkezett jogsérelem önhatalmú helyrehozása
PER: olyan kontradiktórius eljárás, melynek során a bíró a felek jogvitáját a felperes keresetére lefolytatott,
törvényes és szabályszerű eljárás után ítéletével eldönti, vagy megállapítási per esetén jogok létét/nemlétét
állapítja meg.
Actio fogalmai!!
ELÉVÜLÉS: valamely jog állami érvényesíthetőségének időmúlás következtében való megszűnése
BIZONYÍTÁSI ELJÁRÁS: a per azon szakasza, amelyben a bíró számba veszi a bizonyítékokat, s azokat
mérlegelve alkotja meg az ítélet alapjául szolgáló tényállást
VÉLELEM (praesumptio): amennyiben a jogszabály előírja, hogy a bíró ítéletét nem közvetlenül bizonyított,
hanem csak valószínű tényállásra alapítsa
FIKCIÓ (fictio): amennyiben a jogszabály (ill. adott esetben a praetor) előírja, hogy a bíró ítéletét valótlan,
képzelt tényállásra alapítsa;

Perbeli képviselet: a felek (felperes ill. alperes) helyett(felhatalmazásra/megbízásra) más személyek lépnek
fel a főszemélyek helyett a perben és helyettük perbeli jognyilatkozatokat tesznek
COGNITOR: megbízója az ellenfél jelenlétében (perben/peren kívül) nevezte ki
b) PROCURATOR: alakszerűtlen megbízás alapján/megbízás nélkül lépett fel; biztosítékot (cautio)
kellett adnia(?)
tabellio: (tabella=viaszos tábla) olyan jogban jártas személy, aki állami engedély alapján azon
magánszemélyek rendelkezésére áll, akik dokumentumaikat hivatalos jogi formában kívánták írásba
foglaln
tabularius: (tabula=fa/érctábla) a városi levéltárak elsősorban adóügyekkel foglalkozó
hivatalnokai🡪később: azokat a hivatalnokokat az állami hivatlnokokat akik bizonyos közjegyzői
feladatokat láttak el
legis actio: hatósági felügyelet alá helyezett önhatalmú jogérvényesítő cselekmény
formula arbitraria: olyan formula, amelynek condemnatioja e becslő eljárások lefolytatására
utasítja a bírót
- actiones arbitrarius: olyan kereseteket, melyeknél a bíró a marasztalás előtt felszólította az
alperest a természtbeni teljesítésre
alaki jogereje: a felperes bíróilag eldöntött igényét újabb perrel nem érvényesíthette
anyagi jogereje: az ítélet rendelkezését(még ha téves is) a perben állt felek között felmerülő újabb perben
irányadónak tekintették
replicatio doli – tulajdonképpeni perújítás
eredeti állapot visszaállítása (in integrum restitutio

TÖRVÉNYEK ÉS ELVEK:
lex Iulia de vi privata: erőszakos jogérvényesítés tilalma
decretum divi Marci: hitelező követelését elveszti, ha adósának vagyontárgyát – erőszak nélkül de
önhatalmúlag - követelése fejében lefoglalja
vim vi repellere licere elvben rögzíti: „Cassius írja hogy, erőszakot szabad erőszakkal visszaverni, és ezt a
jogot a természet biztosítja”
a leges Liciniae Sextiae szabályzása a jogszolgáltató tevékenységekre🡪csak a praetor gyakorolhatta: peres
iurisdictio
lex Cincia (Kr.e. III. sz.) : az ügyvédek díjazását tiltja🡪 Claudius megengedte 100 aranyig terjedő
jutalmazásukat
Kr e. 17 lex Iulia iudiciorum privatorum: legis actiot császárkor eleje: hatályon kívül helyezés került sor

LATIN SZAVAK:
per – lis
ellentmondás – contradictio
bíróság – iudicium
felperes - actor, petitor
alperes -reus
marasztaló ítélettel -sententia condemnatoria
felmentő ítélettel - sententia absolutoria
megállapítási per - praeiudicium
megállapító ítélet – pronuntiatio
kereset – actio
ünnepélyes eljárás a törvények előírása szerint/civiljogi perrend - legis actio
voltaképpeni per - apud iudicem
keresetet általában így nevezik, de bizonyos alanyi jogok érvényesítésére szolgáló keresetek más elnevezéssel
szerepelnek a forrásokban - actio
vindicatio - tulajdonjog és más dologi jog érvényesítésére szolgáló kereset
petitio - hagyaték kiadása iránti kereset
condictio - kölcsönösszeg visszaperlésére, jogalap nélküli gazdagodás megfizetésére szolgáló kereset
querela - kötelesrészétől végrendeletileg megfosztott örökös keresete
örökös keresetek - actiones perpetuae
időhöz kötött keresetek - actiones temporalis
longi temporis praesriptio: a telek használójának a korábbi kvázi tulajdonos utilis rei vindicatiojával
szemben emelhető kifogása
elévülési kifogás – praescriptio
az a nap amelyen a kereseti jog létrejött - actio nata est
bármely jogsértő ellen indítható kereset - in rem actio-??
in personam actio-??
félbeszakad - interrumpitur
nyugszik – dormit
halál – mors
büntetőkeresetek - actiones poenales
a felek esküje - iuramentum / iusiurandum
tanúk vallomása - testimonium
a bíróság előtt felmutatott okiratok – instrumenta
bizonyítás arra hárult, aki a perben valamit állított - affirmanti incumbit probatio
unus testis nullus testis - „egy tanú nem tanú”
vélelem – praesumptio
megdönthető vélelem - praesumptio iuris
megdönthetetlen vélelem - praesumptio iuris et de iure

bűncselekmény – delictum
súlyosabb bűncselekmény – crimen
császári perrend – cognito extra ordinem
a jogszolgáltatási hatalom lehetett
aa) peres (iurisdictio contentiosa)
ab) peren kívüli (iurisdictio voluntaria):
consulok jogszolgáltató tevékenysége: büntetőbíráskodás, iurisdictio voluntaria
AZ ESKÜDTBÍRÁK: (APUD IUDICEM)
IUDEXa civiljogi per esküdtbírája,
ARBITERolyan esetekben járt el, mikor az esküdtbírónak szakértői funkciót kellett ellátnia;
RECUPERATOREShármas v. ötös tanácsban működő esküdtbírák; a praetor sorsolás alapján nevezte ki őket;
100 személyes bíróság (iudicium centumvirale): hagyatéki perekben
b. 10 személyes bíróság (decemviri litibus iudicandis): szabadságperek
fellebbezés – apellatio
jogtanácsosok – accessores
ügyvéd – advocatus
a perlés a törvény által pontosan előírt szavakkal (certis verbis
legis actio 5 formája: legis actio sacramento (peres eljárás)
2) legis actio per iudicis seu arbitri postulationem (peres eljárás)
3) legis actio per condictionem (peres eljárás)
4) legis actio per manus iniectionem (végrehajtási eljárás)
5) legis actio per pignoris capionem (végrehajtási eljárás)

általános performa (generalis actio,

pertárgy értékéhez igazodó összeget (summa sacramenti) helyeztek letétbe

idézéssel (in iure vocatio)

legis actio sacramento in rem (dolog kiadása iránti per)
a per tárgyát és az alpereshez fordulva a sajátjának jelentette ki azt (vindicatio)

ellentmondott a felperes vindicítiojának és maga is sajátjának állította a dolgot (contravindicatio

nem védekezett (indefensus)
c) elismerte a felperesi vindicatio jogosságát (confessus)

praetor a vindikált dolgot a felperesnek rendelte adni (addictio)

fogadási összeg letételére (Et ego te)
a praetor a per tárgyát ideiglenesen az egyik fél birtokába adta, aki kezeseket tartozott állítani (praedes litis et
vindicarium)
litis contestatioval (a per együttes tanúsítása)
legis actio sacramento in personam (követelésre irányuló, kötelmi per)
határozott pénzösszegre (certa pecunia)
határozott dologra (certa res
a formulát a praetor állandó szövegbe (blanketta) foglalta és közzétette az edicumban
intentio:
- a felperes követelését rögzítette
intentio certa - a felperes konkrét összeg megfizetését követeli
bb) intentio incerta - a kártérítés mértékét a bíró állapítja meg

utasítás/felhatalmazás az esküdtbírónak – condemnatio

megállapítási perekből (praeiudicium)
előzetes becslő eljárást (arbitratus)
újabb becslő eljárás (litis aestimatio)🡪Ítéletben kimonodtt pénzbeli marasztalás összege
a felperesi követelés alapjául szolgáló konkrét tényállás tömör leírását tartalmazta – demonstratio
a praetor arra jogosította fel az esküdtbírót, hogy a vagyonmegosztás során tulajdont ruházzon át valakire,
aminek következtében a felek civiljogi tulajdont szereztek – adiudicatio
exceptio:a praetor felhívása a bírónak kifogás esetén
végleges kifogás(exceptio peremptoria
halasztó kifogás (exceptio dilatoria
felperesnek a formula kibocsátása iránt a praetorhoz intézett szóbeli és alakszerűtlen kérelme (postulatio
actionis
a távolmaradó alperessel (latitans, absens
praetori keresetet a formuláris perrendben (editio actionis)
a kereset megtagadását (denegatio actionis)
felperes kereseti joga ezzel felemésztődik (consumptio actionis
marasztalás csak pénzösszeg lehetett) (condemnatio pecuniaria)
ítélet – sententia
SZEMÉLYI ÉS
CSALÁDJOG
 301. A SZEMÉLY (JOGKÉPESSÉG) FOGALMA, KELETKEZÉSE, MEGSZŰNÉSE
[MINIMUM TÉTEL XIII.]

I. A SZEMÉLYISÉG FOGALMA
- persona / caput: az az ember, aki jogok és kötelezettségek alanya lehet
tehát jogalany = személy
- jogképesség: az ember azon képessége, hogy jogok és kötelezettségek alanya lehet pl: tulajdonjog,
követelési jog
jogképes: az ember, aki jogok és kötelezettségek alanya
- római jog nem minden embert tekintett személynek: vannak jogképtelenek a társadalom felbontása:
A) TELJES JOGKÉPESSÉG: politikai és magánjogok összességének biztosítása
(cives optimo iure)
B) KORLÁTOZOTT JOGKÉPESEK:
a) nem teljes jogú polgárok (cives non optimo iure)
b) latinjogúak (Latini)
c) idegenek (peregrini)
C) JOGKÉPTELENEK (rabszolgák, servi)
- 212: Constitutio Antoniniana: a latinjogúságot és a peregrinus állapotot nagyrészt megszűntette(?)
II. SZABADOK ÉS RABSZOLGÁK
- „A személyekre vonatkozó jog legfőbb felosztása pedig az, hogy az összes ember vagy szabad vagy
rabszolga.” („Omnes homines aut liberi sunt aut servi.” - Gaius: Institutio)
- személyek (persona) csak a szabadok (liberi) lehettek
- rabszolgák (servi) jogi helyzete: dolgoknak minősültek (res) („Servi res sunt.”-A rabszolgák dolgok -
Ulpianus)
de: mégsem esett teljesen azonos megítélés alá a közönséges dolgokkaleredetileg a patriarchűlis
házközösség tagja és (ld. később), mivel nemcsak testi, de szellemi munkaerejét is kihasználták (persona
servilis rabszolga személye-ként tesznek róla említést a jogtudósok)
III. A SZEMÉLYISÉG KEZDETE ÉS VÉGE
- személyiség kezdete: szabad anyától való élve születéssel (nativitas, natale) kezdődött
- nem volt személy (persona)
a) a halvaszületett
b) az elvetélt magzat (abortus: születése előtt meghalt)
c) a szörnyszülött (monstrum: akit meg kellett ölni)
d) a méhmagzat (nasciturus: mert csak az anyatest része (portio mulieris))
 - de: bizonyos védelméről gondoskodtak: „a méhmagzatot valahányszor az ő érdekeiről van szó,
úgy kell védelemben részesíteni, mintha már élő ember lenne” – pl.: méhmagzat öröklési joga
anyja teherben léte alatt az elhalt apa után
-ez a fikció azonban nem a magzat emberi személyének jogi elismerése csak annyit jelentett
hogy az élveszületett személy jogképes ha az ő érdekeit szolgálta
- az erre vonatkozó vélelem(praesumptio iuris et de iure)szerint a fogamzás legkorábbi időpontját
182. és 300. naptól számították
- a születésig a magzatot csak feltételesen tekintették jogképesnek mert ha nem élve született
nem tekintették jogképesnek függő jogi helyzet
- személyiség megszűnése: általában az ember halálával (mors) történt
- nincs anyakönyvi rendszera halál tényét annak kellett bizonyítania, aki erre hivatkozott
- eltűnés: ha az eltűnt huzamosabb ideig (longo tempore transacto) nem adott életjelet magáról a halállal
egy megítélés alá esett 
- feleség elválhatott vagy férjét holtnak nyilváníttatva új házasságot köthetett
- eltűnt személy halálát a római jog nem vélelmezte, de az ellenbizonyítás könnyített volt(hadifogságra
külön szabályok)
- öröklési viták: posztklasszikus jog alakította ki azt a vélelmet:

 ha a szülő és gyerek közös veszélyben hunytak el (commorientes)

 ha a serdületlen gyermek (12évnél fiatalabb lány és 14 évnél fiatalabb fiú) halála a szülőké előtt
következett be - a serdült gyermekek pedig a szülők után haltak el
 302. CIVES, LATINI, PEREGRINI

I. A RÓMAI POLGÁROK (CIVES ROMANI)

- polgári állapot közjogi és magánjogi kategória egyben
- RÓMAI JOG = római polgárok (cives, Quirites) joga (ius civile, ius Quiritium)
- az államot a polgárok közösségének tekintették (civitas: város, állam)
- civis Romanus: állampolgár, államalkotó tényező
civitas Romana: magánjogi (személyi jogi) kategória, eredetileg a jogképességgel azonos

A) A RÓMAI POLGÁRJOG TARTALMA

- a polgárokat megillető jogok és az őket terhelő kötelezettségek

1. a római polgár jogai:

KÖZJOGI (POLITIKAI) JOGOSULTSÁGOK:

a) szavazati jog [ius suffragii]: a római polgár aktív választójoggal élhetett a

népgyűléseken (a felszabadított rabszolga csak a comitia tributan)
b) köztársasági tisztségek viselésének joga [ius honorum]: passzív választójog, az
aktívnál szűkebb8plebs tagjati eleinte felszabadított rabszolgákat pedig később se illette
meg)
c) a katonáskodás joga [ius militiae] a római hadseregben
d) a római vallási szertartásokon való részvétel joga [ius sacrorum]
e) a fellebbezés joga [ius provocationis] halálbüntetés és más súlyosabb büntetés ellen a
népgyűléshez
f) a száműzetésbe vonulás joga [ius exulandi] a halálbüntetés helyett önkéntesen
(polgárjog elvesztése)
g) a kivándorlás joga [ius migrandi] (polgárjog elvesztésével járt mivel a civitas Romana
nem fért össze más államok jogképességével ezért ennek mefelelően az is elvesztette
aki olyan városállamba vándorolt ki amivel róma nem kötöttfoedus aequumot.
később a kölcsönös elismerés alapján vizsonyosság alapján megszerezte azt)

MAGÁNJOGI JOGOSULTSÁGOK:

a) vagyonjogi jogképesség [ius commercii]: a római (civiljogi) tulajdon szerzésére és

speciális római jogügyletek létrehozására való jogosultság
b) családjogi jogképesség [ius conubii]: lehetővé tette a római polgárral való
házasságkötést; a matrimonium iuris civilis alapfeltétele is volt
c) az ősi civiljogi keresetek megindításának joga [ius legis actionis]
 APRÓBETŰ!!

2. a római polgárok közjogi és magénjogi kötelezettségei (munera)

KÖZJOGI (POLITIKAI) KÖTELEZETTSÉGEK:

a) hadkötelezettség [munus militiae]

b) közteherviselés, pl.: adó [tributum] fizetése
c) közhivatal-viselés kötelezettsége, pl.: bíráskodás [munus iudiciarium]

MAGÁNJOGI KÖTELEZETTSÉGEK:

a) pl.: gyámság és a gondnokság ellátása [munus tutelae et curae]

apróbetű!!

B) A RÓMAI POLGÁRJOG MEGSZERZÉSE

- természetes és mesterséges módjai vannak

1. Természetes módon:
- római polgártól való születés
- római házasságból (matrimonium iuris civilis) született gyermeknek legalább az egyik szülője
római polgár kellett legyen (római anyától való születés is elegendő)
- lex Minicia (Kr.e. I. század): polgár-peregrinus házasságából (matrimonium iuris gentium)
született gyermek az alacsonyabb jogállású szülő statusat követte
(egy hadrianusi senatus consultum később ezt eltörölte)

2. Mesterségesen:
- a nem civis Romanusnak születettek többnyire egyénileg (viritim) szerezték meg
- néha pedig a polgárjog csoportos adományozásával
a latinjogúak: egyes csoportjaikra vonatkozó különleges szabályok szerint lehettek római polgárrá:
Rómába költözés, római polgár által örökbefogadás, egyéb különös jogszabályi rendelkezések
folytán
peregrinusok: örökbefogadás, polgárjog adományozása révén
rabszolgák: civiljogi felszabadítás

C) A RÓMAI POLGÁRJOG ELVESZTÉSE (CAPITIS DEMINUTIO MEDIA)

- a libertas (capitis deminutio maxima) elvesztése = a civitas elvesztése is egyben
- egyéb módjai:
a) kivándorlás (migratio)
b) latin coloniába való letelepülés vagy letelepíttetés
c) száműzetés (aqua et igni interdictio, deportatio)
d) egész közösségek lakosságának jogfosztása által

II. A LATINJOGÚAK (LATINI, NOMEN LATINUM)

- „latinjog”: eredetileg a latiumi városállamok polgárainak jogképességét jelentette így bizonyos
értelemben a római polgárokét is
- Róma fokozatos terjeszkedésével a civitas Romana kiemelkedett a közös latinjogból és
- a latinjog korlátozott római polgárjoggá alakult át
- 3 kategóriája ismeretes: innen elvileg nem kell mert ki van huzva 1-2
1) prisci Latini / Latini veteres: latin colóniák lakosai
2) Latini colonarii: a provinciai colóniák lakói
3) Latini Iuniani: a lex Iunia Norbana (Kr.u. 19)  egyes - formahibával - felszabadított rabszolgák nem
kaphatták meg a civitas Romanat, csak a ius Latiit; ők a latinjoggal felruházott libertinusok; csak élők
közötti ius commerciivel bírtak, de az öröklés formáiból kimaradtak. A kategóriát Iustinianus törölte el
531-ben.
Apróbet!! (…)Latini Iunaiani lettek azok a rabszolgák akiket uruk nem civiljogi úton vagy a lex Aelia
Senetia ellenére szabadították fel és azok akiknek az ra nem civiljogi hanme csak praetori jogi
tulajodonos.
III. AZ IDEGENEK (PEREGRINI)
peregrinus szó jelentése a római jog törtéenet folyamán jelentős fejlődésen ment keresztül
a) kezdetben minden olyan idegen személy ellenség (hostis) volt, akinek állama nem kötött a rómaiakkal
kölcsönös segélynyújtási (amicitia) vagy szövetségi szerződést (foedus), ezzel szemben a szövetséges
államok lakosait peregrinusoknak nevezték
b) a Latinitas létrejöttekor (másodrangú állampolgárság): peregrinus = csak a nem latin idegenek római
állam szempontjából továbbra is külföldek maradtak akár szövetségesek akár nem
c) imperium Romanum kialakulásával már a birodalom nem római- ill. latinjogú alattvalóit jelölték így
(„birodalmi állampolgárság”) egyfajta harmadrangú birodalmi állapolgárság
emellett a b)-ben megnevezett jelentés továbbra is élt
d) más csoportosításuk: teljes/viszonylagos önálló állampolgársággal és saját népjoggal rendelkező népek
(peregrini alicuius civitatis)
e) sem állampolgársággal, sem helyi népjoggal nem rendelkező népek (peregrinus nullius certae civitatis)
- sokáig érvényesült a SZEMÉLYISÉGI ELV: mindenkit saját (helyi, nemzeti, stb.) joga szerint kell elbírálni.
(Pl. a praetor peregrinus az eltérő status miatt a ius gentiumot alkalmazta a polgár-peregrinus közötti
 perben; súlyos bűncselekményeknél mindig a római jog szerint: Jézus pere: felségsértés (crimen
maiestatis), büntetés (rj): keresztre feszítés (crucifixio))
apróbetű!!

303. RABSZOLGÁK, FÉLSZABADOK. A RABSZOLGÁK EMBERI MIVOLTÁNAK ELISMERÉSE

I. A RABSZOLGASÁG TARTALMA
- RABSZOLGASÁG (SERVITUS) JOGI TARTALMA: a rabszolga nem jogalany, hanem jogtárgy, urának
tulajdonában áll és tetszése szerint rendelkezhet vele, eladhatja vagy meg is ölheti
- nem tekinthető közönséges „dolognak/tárgynak”, hiszen emberi mivoltát még jogi vonatkozásban is
elismerték, mert
1. a rabszolga feletti tulajdonosi hatalmat nem tulajdonjognak (dominium), hanem rabszolgatartói
hatalomnak (dominica potestas) nevezték
2. a rabszolga sírhelye forgalomképtelen dolog (locus religiosus) volt
3. a rabszolgakori rokonság (cognatio servilis) a felszabadítás után házassági akadályt jelentett
4. a rabszolga cselekvőképes volt (pl. különvagyonnal (peculium) gazdálkodva érvényes
jognyilatkozatot tehetett, szerződéseket köthet amelyben ura csak jogosítva de kötelezve nem lesz)
5. a delictumoknál a jogforrások a rabszolgát a szabad emberrel egy sorban említik

- A RABSZOLGÁK TÉNYLEGES HELYZETE: korszakonként különböző de egyes korszakokon belül is nagy

eltérés, a jogilag egységes osztályon belül sokféle réteget lehet megkülönböztetni pl.bányamunka,
ültetvény és hatalmas különvagyonnal rendelkező
 709,710,711,712 apróbetű!!

II. A RABSZOLGASÁG KELETKEZÉSE

- eredete: ősidőkbeli felismerés: a foglyul ejtett ellenséget célszerűbb volt életben hagyni, mint megölni, az
eredet tehát a hadifogságban keresendő, de egyéb módjai is léteztek
- a rabszolgává válás módjai:

a) FOGSÁGBA ESÉS - a legősibb és legáltalánosabb forma; az ellenséges állam polgára maga is ellenség
(hostis), akit a civiljog értelmében a rómaiak mint uratlan dolgot szabadon elfoghattak (háborúban vagy
béke idején is, ha római területre tévedt)
b) RABSZOLGANŐTŐL VALÓ SZÜLETÉS (partus ancillae) – rabszolgává tette a rabszolganő gyermekét, de: a
császárkorban kimondták: ha az anya a terhesség folyamán -rövid időre is- szabad volt, a gyermek
szabadnak születik (favor libertatis)
apróbetű!!
c) BÜNTETÉSBŐL RABSZOLGÁVÁ LEHETETT:

- a civiljog szerint:
+ capitis deminutio maximat elszenvedett polgár (akit mint fizetésképtelen adóst hitelezői eladtak,
vagy kivonta magát a polgárok névjegyzékébe történő bevezetés alól, vagy katonai szolgálatból
megszökött, vagy lopáson (furtum manifestum) értek)
- a praetori edictumok és császári jogszabályok szerint:
+ akik rabszolgának adták el magukat (hogy a vételáron osztozzanak)
+ akit bányamunkára, állatviadalra ítéltek
+ azok a felszabadítottak, akik visszakerültek a rabszolgaságba
+ az a szabad nő, aki idegen rabszolgával folytatott nemi viszonyt

III. A RABSZOLGASÁG MESZŰNÉSE

A) FELSZABADÍTÁS ÚTJÁN (MANUMISSIO, KÉZBŐL VALÓ ELENGEDÉS)
részben a manusmussio vindictára utal részben a manus szó régen nem csak a férj hatalmár de
pater familias házközösség fejét megillető általános hatalmat is
- manumissio vindicta: színleges szabadságper, in iure cessio útján; szabadságper
- a felszabadítani szándékozó ellen egy bizalmi embere (assertor in libertatem) szabadságpert
indított, melynek során a praetor előtt pálcáját (vindicta) a rabszolgára téve kijelentette, hogy az
szabad
- a rabszolgát így az úr eleresztette a kezéből(manu misit) prateor szabaddá nyilvánította
- a felszabadítottakat (liberti/libertini) a rómaiak megkülönböztették a szabadon születettektől
(ingenui)
718, 719 720 apróbetű!!

b) EGYÉB MÓDON: AUGUSTUS KORLÁTOZÁSAI:

- lex Aelia Sentia (Kr.u. 4): 20 évnél fiatalabb úr nem szabadíthatott fel senkit, 30 évnél fiatalabb
rabszolga pedig nem volt felszabadítható, csak jogos indokkal
- ha az úr volt fiatalabb, a felszabadítás érvénytelen, ha a rabszolga volt fiatalabb pedig Latinus
Iunianus lett
- érvénytelenített azokat a felszabadításokat amelyeket az úr a vele szemben fellépő hitelezők
megkárosítása céljából eszközölt
- lex Fufia Caninia (Kr.e. 2): a végrendeleti felszabadítást a rabszolgák száma szerint korlátozta;
megsértése-érvénytelenség.
Császárkorban:
a rabszolga állapot megszűnhetett

 öreg,beteg rabszolga kitételével

 ha az ura által veszélyeztetett rabszolga menedékjogot igényelt
  ha az úr a felszabadítási szerződésnek ill. a végrendeleten alapuló kötelezettségnek nem tett eleget
 ha a rabszolga a szabadságot 20 évnél tovább jóhiszeműen élvezte
 ha feljelentette ura gyilkosát
IV. A FÉLSZABADOK
- heterogén csoport voltmert egy részük nem teljes jogú polgár is lehetett más részük rabszolga volt pl:
libertinusok,colonusok
- KORLÁTOZOTT SZABADSÁG/FÉLSZABADSÁG: jogilag rabszolgának nem tekinthető (vagy csak bizonyos
mértékig), de szabadságukban korlátozott személyek bizonyos csoportja rómaikak nem foglalták
közös név alá, az idetartozó sok és sokféle kategória a szakirodalomban sem alakult ki egységes fogalom

1. FELSZABADÍTOTTAK (libertini):
- rabszolgaságból felszabadított személyek
- több szempontból is korlátozott szabadságúak
- a civitas szerint lehettek:
+ római polgárok
+ latinjogúak
+peregrinusok is
- a patriárchális rabszolgaság idején: a családban a libertinus a családgyermek (filius/filia familias)
helyzetét foglalta el; a házközösség felbomlása után vissza is vonhatták a szabadságot (revocatio
in servitutem) hálátlanság címén  bizonyos értelemben a családtagok helyzete sem volt jobb
- korlátozott jogképesség:

 a libertinus a politikai jogokból teljesen ki volt rekesztve, csak aktív választójoga volt;
 magánjogilag korlátozta: római házasságot senatori rangú személlyel nem köthetett
- ius patronatus korlátozta leginkább a helyzetét: a felszabadító (patronus) és a libertinus nem
szakadt el, a felszabadításkor tett hűségeskü miatt fennmaradt a függőségi viszony
libertinus halálával megszűnt de a patronus örököseire átszállott
- a ius patronatus alapján a libertinus
a) patronusa nevét viselte
b) vele szemben engedelmességgel (obsequium) tartozott
c) ingyenesen köteles volt kezelni a vagyonát és ellátnia ügyeit (officium)
d) különböző munkákra, szolgálatokra (operae) is kötelezhették(patronus emberségétől
függött) Paulus megállapítása szerint ezek mindennapos kötelezettséget jelentettek,
patronus a felszabadítottat sokszor úgy kezelte mint a rabszolgát(alapja az a szabály
miszerint a libertininek megfelelően tisztén kellett tartania a testét)

 kétféle lehetett:opera officiale: csak a p. részére teljesíthető, opera artificiale: p.

rendelkezése szerint másnak is teljesíthető
e) az elszegényedett patronust tartani volt köteles (alimentatio)
f) urát bizonyos öröklési jog is megillette halála után
 - a ius patronatus alapján a patronus
a) védeni volt köteles libertinusát, szükség esetén eltartani
b) serdületlen / libertina felett gyámságot volt köteles gyakorolni

Iustinianus elvileg eltörölte az ingenuusok és libertinusok közötti különbséget de az obsequiumot ő is

fenntartotta
- a ius patronatus megszűnése a libertinus életében:
a) büntetésből, ha a libertinus a fenti kötelezettségeket nem teljesítette
b) császári privilégium által, mely által a libertinus elnyerte a szabad születésűek jogállását,
(aranygyűrűk viselésének joga) de ekkor még élt a ius patronum; az alól véglegesen csak a
restitutio natalium (hátrányos születés orvoslása) mentesítette

2. COLONUSOK:
- eredetileg mezőgazdasági kisbérlő
- későcsászárkortól: félszabad, röghöz kötött földműves
- kialakulásának oka: rabszolgák megfogyatkozása  termőföldek pusztulása; gazdasági válság,
növekvő adóterhek  elvándorlás; ezt akadályozták meg
- később az iparban dolgozókra is bevezették: ipari colonatus
apróbetű!!

A) a colonatus jogi tartalma:

- római polgárok, de közjogi (és magánjogi) jogképességgel nem rendelkeztek
- vagyonuk peciliumként urukat illette, abból a colonus ura tudta nélkül semmit sem
idegeníthetett el, nem végrendelkezhetett vele
- később lehetett földjük, ami után adózniuk kellett
- perlési képességgel is rendelkezett (még urával (patronus) szemben is)
- nem rendelkezett ius conubiivel
- ius conubiivel nem rendelkezett: házasságát a források a rabszolgák életközösségével
azonosítják (contubernium)
- ha a pár egyike colonus és a másik szabadált. római jog szerint a gyerek az anyja jogállását
követte DE: ez néha a gyermek kárára áttört: adscripti esetében a szabad anya és colonus
apánál is az apa jogállását követte
colonus tehát lényegében szabad de rabszolgája volt a földnek

 nem tudták lakhelyüket változtatni

  birtokosuk élt a patronus gondoskodásával ill. részben a tulajdonos hatalmával
 apróbetű!!!

B) a colonatus létrejötte:
a) születéssel (legalább az egyik szülő colonus volt)
b) szerződéssel (a földtulajdonos és a leendő colonus között)
c) időmúlással, elbirtoklással (ffi: 30 év, nő: 20 éven keresztül tényleges patrinousi hatalmat
gyakorolt akkor a régi ura nem perelhette vissza, K-n ez úgy is érvénesült hogy aki
huzamosabb ideog valakinek a colonusaként élt az elvesztette a szabad költözködés jogát)
d) colonussá lettek azok a gyermekek NY-on akik a hatóságok túlkapásai miatt gyes hatalmasok
védelmébe helyezték magukat  patricionum  földjeiket az illető tulajdonába adták 
valószínűleg a patricionum és a colonus átmenete képezte az átmenetet a kkori jobbágyság felé
C) a colonatus jogviszony megszűnése:
- földtulajdonszerzéssel (a művelt föld tulajdonjogát)
- 30/40 évig curialisként működött (a szabadság elbirtoklása, patronus visszavételi jogának
elévülése)
- püspökké választották a keresztény korban
 304. A STATUSOK ÉS A CAPITIS DEMINUTIO FAJAI

I. SZEMÉLYÁLLAPOTOK A RÓMAI JOGBAN (STATUS)

- a teljes jogképességet 3 személyi állapot (status) együttes megléte biztosította:

1. a szabadság állapota (status libertatis)

2. a polgárság állapota (status civitatis)
3. a családi állapot (status familiae)
mindegyik status feltételezte az őt sorrendben megelőzőt: aki rendelkezett családjogi statussal annak
római polgárnak és szabadnak kellett lennie

1. STATUS LIBERTATIS szerint az emberek(homines)

római jog szerint ez a személyek legfőbb felosztási alapja
a) szabadok (liberi)
- szabadon születtek (ingenui)
- felszabadítottak (libertini)
ennek a további statusok szempontjából nem volt jelentősége
b) rabszolgák (servi) – a libertas hiánya kizárta a civitas és a familia meglétét

2. STATUS CIVITATIS szerint a szabadok lehettek:

a) római polgárok (cives Romani)
b) latinjogúak (Latini)
c) jogképességgel nem rendelkező szabadok (peregrini), a külföldiek vagy a római birodalom
területén élő alattvalók

3. STATUS FAMILIAE szerint a római polgárok:

a) önjogú személyek (personae sui iuris)
b) apai illetve férji hatalom alatt álló személyek (personae alieni iuris)
rabszolgáknál a libertas hiánya eleve kizárta a cibóvitas és a familias meglélét esetükben nem
beszélhetünk jogképességről és így személyiségről sem
latinjogúaknál és idegeneknél: megvolt ugyan a szabadság de a polgárság hiányzott előbbi: korlátozott
jogképesség, peregrinus: tényleges értelemben ill. Róma által elismert helyi/hazai joguk szerint voltak
jogképesek
Caracalla: a civitast 212-ben a latinjogúak és a peregrinusok legalsóbb csoportjait kivéve a birodalom
inde szabad lakosára kiterjesztette latinjogúságot és a peregrinus állapotot nagyrészt megszüntettte ezt a
megkülönböztetést is eltörölte végül Iutinianus és a 78.novellában ált. érvényesítette

- csak a római polgárt illette meg egyedül a libertas, a civitas és a családjogi állás
- teljes jogképességgel a civis Romanus is csak personae sui iurisként rendelkezett
- a személyeket a modern jogtudomány természetes és jogi személyekre osztja fel
- a személyi jogban a jogképesség mellett a cselekvőképességet is tárgyalja

Személyi jog anyagának tartalma( nem biztos hogy ide tartozik!!)

status libertatis alapvetően határáozza meg a jogképességet(megléte/hiánya)
status civitas a meglevő jogképesség tartalmát ponotsítja (teljes/korlátozott/ténylegesen elismert)
stataus familiae: családi vizsonyokkal álll összefüggésben
ennek megfelelően beszélhetünk személyi jogról és családjogról rómaiak a kettőt még nem határolták el
egymástól, institucios-rendszerben az első részben tárgyalták
A személyeket a modern jogtudomány: természetes és jogi személyek csoportjára osztja:
személyi jogban tárgyalja a cselekvőképességet is

II. A JOGÁLLAPOT-VÁLTOZÁS (CAPITIS DEMINUTIO)

FOGALMA:
- caput: jogi értelemben személy, jogképesség, amelyet a 3 állapot (status libertatis, status civitatis,
status familiae) határozott meg
- statusváltozás esetén a régi caput megszűnt, új keletkezett (ha a szabadság szűnt meg, nem jött létre új
caput”rabszolgának nem volt jogalanyisága” Iustinianus)
- capitis deminutio: statusváltozás
- jelentéseikifejezés eredeti jelentése vitatott
a) valamely közösség létszámának 1 fővel való csökkenése (caputniyval való csökkenés)
caput=jogképesség csökkenése-ként való fordítás ellentmondásba kerül a caputis deminutio minima-
val itt ugyanis nem csökkent a jogképesség
b) Iustinianusi instituciókban is ellentmondás: „a capitis deminutio a korábbi (személy)állapot
megváltozása” (Iustinianus)
 status megváltozása legtöbbször capitus deminutiot eredményezett de ez nem szükségeszrű!!
szabadság állapotának elvesztése együtt járt a szabadság és a polgári status elvesztésével
ha valaki csak a polgárságát vesztette el akkor a családi statusát elvesztette de szabad ember maradt
családi állapot megváltozása szintén capitus demunutio de ez a másik2 statust nem érintette

FORMÁI:
1. CAPITIS DEMINUTIO MAXIMA-LEGNAGYOBB
2. CAPITIS DEMINUTIO MEDIA-KÖZÉPSŐ
3. CAPITIS DEMINUTIO MINIMA-LEGKISEBB

1. CAPITIS DEMINUTIO MAXIMA:

- szabadság (libertas) elvesztése, együtt jár a polgárság és a családi status elvesztésével is

- akkor, ha szabad ember rabszolgává lett, és caputja is megszűnt
- minden vagyonát elvesztette annak javára kai a változást előidézte
- civiljog szerint jogai, kötelezettségei is elvesztek (kivéve: dedictumbol keletkezett tartozás)
- a hitelezőknek a praetor jogsegélyt adott azon személy ellen, akire az illető vagyona szállott (restitutio
actionis)
- ha római polgár hadifogságba esett akkor rabszolgának minősül = capitis deminutio maxima
- ha meghal, úgy tekintik, mint ha szabadságának utolsó pillanatában halt volna meg (fictio legis
Corneliae) Sulla idején hozott törvény célja hogy érvényben maradjon az elhalt végrendelete
- ha hazatért a hadifogságból, visszanyerte elvesztett jogait, mintha nem is lett volna hadifogságban
(ius postliminii - a hátsó küszöb joga) csak a jogai áltak vissza a tények (pl:birtok) nem
apróbetű!!

2. CAPITIS DEMINUTIO MEDIA:

- a polgárság (civitas) elvesztése együtt jár a családi status elvesztésével
- de szabad ember marad (civis Romanus  peregrinus)
- akkor, ha más államba költözött (ius migrandi) és vagyonát megtartva annak polgárra lett, vagy ha
száműzték (aqua et igni interdictio, deportatio) (vagyona az államra szállt)

3. CAPITIS DEMINUTIO MINIMA:

- a családi állapot (familia) megváltozása; a másik 2 statust nem érintette
- a civiljogi rokonságból (agnatio) való kiválást jelentette (gens-ből is kivált)
- önjogú személy örökbefogadása (arrogatio) esetén,
- önjogú nő férji hatalmat (manus) keletkeztető házasság útján más családfő hatalma alá került
- hatalom alatti családtag átkerülése egy másik családfő hatalma alá (apai hatalom alatt álló fiú adoptio
útján, filia familias esetén manusos házasság kötésével)
- hatalomalatti családtag felszabadítás (emancipatio) útján önjogúvá vált
- a személy caputja nem feltétlenül csökkent (növekedés – emancipatio, vagy változatlan)
- a politikai jogokat nem érintette, de a vagyonban komoly változást jelenthetett pl: a hatalom alattivá lett
önjogú minden vagyona átszállt a hatalmat gyakorlóra(férj,apa) aki ellen a praetor a capitus deminutus
hitelezőinek keresetet adott posztklasszikus korban ez a vagyonjogi hatás elveszett
fontos, hogy a családapa halála nem okozott capitis deminutio-t a családtagoknak az önjogúvá válás során
mert az agnát rokonságból nem váltak ki!!
 305. A STATUST NEM ÉRINTŐ, DE A JOGKÉPESSÉGET KORLÁTOZÓ TÉNYEZŐK

I. NŐI NEM
- csak magánjogi téren volt jogok alanya, közjogi téren nem (politikai jogai nem lehettek pl:választójog)
- jogképessége a családi és vagyonjog területén is erősen korlátozott volt (nem lehetett családfő, formális
szerződések tanúja, gyám)
- Iustinianusi jogban amikor az örökbefogadás már nem jelentette szükségszerűen az apai hatalom
megszerzését még akkor sem vagy csak kivételes esetben fogadhattak örökbe
- SC Vellaeanum: megtiltotta a kezesség-, kötelezettségvállalást (a nő intercessiojának tilalma), és hogy
perbeli képviselők legyenek
- posztklasszikus korban enyhülés:
a) anya, nagyanya lehetett gyám
b) teljes öröklő- és végrendelkezési képességüket ekkor nyerték el

II. BECSÜLETCSÖKKENÉS (MINUTIO EXISTIMATIONIS)

- római polgári minőséggel együtt járt  megbecsülés (existimatio)
- capitis deminutio media elszenvedésekor a polgár ezt automatikus elvesztette
- egyéb „becsületcsökkentő” körülmények melyek csorbították a polgár jogképességének terjedelmét:

1) INTESTABILITAS (tanúképtelenség):
- a XII táblás törvény vezette be
- ha a polgár a régi jog ünnepélyes szerződéseinél (mancipatio, nexum) mint tanú vagy mérlegtartó
szerepelt, s utána megtagadta a szerződés tanúsítását, többé nem tanúskodhatott
- ha ő akart szerződést kötni, nem vehetett igénybe tanúkat
tanúképtelen tehát nem lehetett tanúk közreműködését igénylő jogi aktusok alanya és tanú sem (ez később
kikopott a gyakorlatból)
2) INFAMIA (becstelenség):
- a köztársasági korban 3 féle lehetett:
a) consul által megállapított infamia: a személyt törölte a magistratusjelölt-jegyzékből
b) censor által alkalmazott infamia (nota censoria)
c) praetori edictum által kiszabott infamia
- az első 2 mindig közvetett volt, vagyis nem az infamáló magatartásánál fogva állt be, hanem a
magistratus konstruktív aktusa váltotta ki(infamia mediata); az utolsó lehetett közvetlenül
beálló(infamia inmediata)
- a principatus alatt a praetori infamia került előtérbe; fajtái:
 a) ipso facto beálló, közvetlen infamia: magatartással, foglalkozással, fizetésképtelen adós csődje
(pl. kettős házasság, gyászév letelte előtti férjhezmenetel, kerítés, színészet)
b) marasztaló ítélet (sententia condemnatoria) közvetett infámia (bűncselekmények: crimen,
delictumok elkövetői és bizalmi jellegű jogviszonyokból megbízás, gyámság származó pereknél)
c) kiegyezés (pactio): közvetett infamiat (az elkövetőnek a bűncselekmény sértettjével való
kiegyezés)

- az infamia joghatásai:
a) politikai jogok elvesztése (Iustinanusnál elsősorban a közhivatalviselés)
b) perbeli képviseletre való kétoldalú képtelenség
c) házassági tilalom az infamis személyek bizonyos kategóriái és a becsületében nem csorbult ingenuus
között
d) senatori rang elvesztése
- élethosszig tartott, hacsak a császár vagy a senatus nem adta meg a „jó hírnév visszaállítását” (bonae
famae restitutio)
3) TURPITUDO (becstelenség):
- a császárkorban a bíró széles körű mérlegelési joggal rendelkezett, amennyiben a közfelfogásra
hivatkozva nyilváníthatott valakit becstelen személlyé
- turpis persona nem tölthetett be közhivatalt nem lehetett jogviszonyok alanya vagy olyan aktusok
tanuja amelyek megbízhatóság
nem lehetett gyám, nem tanúskodhat
III. EGYÉB KORLÁTOZÁSOK
- egyéb csökkenések, melyektől a római polgár nem süllyedt le ugyan a félszabadok közé, de nem teljes
jogú polgárnak minősült:

1) AZ ALACSONYRENDŰEKHEZ VALÓ TARTOZÁS:

- a szegényebb rétegek (köztársasági korban a plebs tagjai, a tenuiores, császárkorban a humiliores)

polgárjoga korlátozott volt
- III. századtól szigorúbb büntetési tételek vonatkoztak rájuk
- bizonyos büntetéseket csak rájuk lehetett kiszabni (kényszermunka)
- császárkor: fizikai munkát végző szabadok jogképessége korlátozott,
- egyes mesterségek űzőit (hajósok, pékek) (~colonus) lakóhelyükhöz és foglalkozásukhoz kötötték (ipari
colonatus)

2) VÁROSI TANÁCSTAGOK (CURIALES)

- a nem teljes jogú polgárok közé süllyedtek (a későcsászárkor válságának jele)

- eredetileg a társadalom felső megbecsült csoportjához (honorati) tartoztak
- az állam először az adók behajtásáért tette felelőssé őket (nekik kellett a hiányzó összeget kiegyenlíteni)
- majd curiákhoz kötötte őket és jogi korlátozásokkal is sújtotta őket az elvándorlás megakadályozására

3) EGYES VALLÁSOK KÖVETŐI

- bizonyos jogaik gyakorlásában korlátozták és magán és közjogilag jogfosztottá váltak a
- zsidók (Iudaei)
- eretnekek (haeretici)
- hitehagyottakat (apostatae)
a nem katolikus római polgárok statusa elvileg megmaradt civitasuk azonban alig bírt tartalommal
 306. A CSELEKVŐKÉPESSÉG
[MINIMUM TÉTEL XIV.]

I. A CSELEKVŐKÉPESSÉG FOGALMA ÉS TARTALMA

- jogképesség: az ember azon képessége, hogy jogok és kötelezettségek alanya lehet
nem jelenti azt hogy jogait és kötelezettségeit saját cselekedetével szerezheti meg
pl: önjogú csecsemő jogképes mert mind 3 statussal rendelkezik de ebből nem következett az hogy pl,
végrendeletet készthet, szerződést köthet saját cselekményeivel nem szerezhet jogokat és
kötelezettségeket
CSELEKVŐKÉPESSÉG:

az embernek azt a képességét értjük, hogy saját cselekedeteivel jogokat és kötelezettségeket

szerezhet magának vagy másnak
- adekvát fogalom nincs a római jogban, de a fogalom ismert volt
- a jogéletben való részvételhez jogképesség és cselekvőképesség kell ha nem akkor cselekvőképtelen lesz
vagy a cselekvőképességet korlátozza
- így pl. aki jaját maga képes adásvételi szerződést kötni az mint vevő saját ténykedésénél fogva válik
jogosulttá a dolog átadásának követelésére és válik kötelezetté a vételár kifizetésére majd megvásárolt
dolog birtokának megszerzésével ismét saját cselekménye révén szerzi meg a tulajdonjogot magának
TARTALMA:

 a cselekvőképesség nem jár szükségszerűen a jogképességgel

 pl. az önjogú személy nem volt feltétlenül cselekvőképes (serdületlen/elmebeteg), ugyanakkor
cselekvőképesek lehettek olyanok, akik részben vagy teljesen jogképtelenek voltak (serdült,hatalom
alatti családtag vagy rabszolga saját cselekményeikkel pater familiasnak vagy a rabszolgatartónak
tulajdonjogot stb. szerezhettek az általuk kötött szerződés következményeként, bűncselekményeik
folytán pedig a hatalomgyakorló terhére kötelezettségek keletkeztek)
 bűncselekményről eleve csak cselekvőképes személyeknél beszélhetünk cselekvőképes személy
cselekedetei jogilag tárgyi alapon minősülnek
 a cselekvőképesség tehát 2 irányú:

A) ÜGYLETKÉPESSÉG
- szűkebb értelemben ezt nevezi a magyar civiliszikai terminológia cselekvőképességnek
- az illetőt a jog képesnek minősíti jogügyletek megtételére

b) VÉTŐKÉPESSÉG
- bűncselekményeiért (delictum) az illető felelősségre vonható
- korábban kezdődik, mint az ügyletképesség
- a nők ügyletképessége korlátozott, vétőképessége teljes volt(?)
- az ember lehet:
a) CSELEKVŐKÉPES (elengedhetetlen feltétel: serdült kor, épelméjűség)
b) KORLÁTOZOTTAN CSELEKVŐKÉPES
c) CSELEKVŐKÉPTELEN

II. A CSELEKVŐKÉPESSÉGET BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK

1. AZ ÉLETKOR SZÁMÍTÁSA
- az emberek kor szerint 2 csoportba tartoznak: impuberes,puberes
kettő közötti korhatár:
 szabinianusok iskolája: fiúk-egyedi nemi fejlettség alapján, lány- 12 éves kor
 prokuliánusok: lány-12, fiúk- 14
 iustinianus: fiúk 14,, lány- 12 egységesen

a) serdületlenek (impuberes) [0 - 12/14]

- akik még nem tudnak beszélni (infantis) [0 - 7]
- az infantia koránál idősebb serdületlenek (impuberes infantia maiores) [7 - 12/14]
- ezen belül is önjogú serdületlenek (pupilli)
- iustinianus az infantia határát egységesen 7.életévben határizta meg

b) serdültek (puberes) [12/14 - 25]

- 25. életév alatti serdült személyek (puberes minores XXV (viginti quinque) annis, minor)
- 25. életévüket betöltött nagykorúak (maiores)

- Iustinianus: a pubertas határát fiúknál a 14. évben, lányoknál a 12. évben, az infantia határát pedig
egységesen a 7. életévben határozta meg.

2.AZ ÉLETKOR JELENTŐSÉGE

a) INFANTES: teljesen cselekvőképtelen; (0 - 7)
+ a beszélni nem tudás miatt képtelenek a verbálaktusok rituális szavait elmondani = érvényes
jognyilatkozatokat nem tehettek
+ „delictumaikért” nem voltak felelősségre vonhatóak (helyettük szüleik/gyámjuk cselekedett)

b) IMPUBERES INFANTIA MAIORES: korlátozottan cselekvőképes; (7 - 12/14)

 + szabadon köthettek olyan ügyleteket, melyekből egyoldalúlag csak jogot szereztek (pl. ajándékozás
elfogadása);
+ olyanokat viszont, melyekből rájuk részben jogok, részben kötelezettségek háramlottak, csak gyámjuk
hozzájárulásával (tutoris auctoritas) hozhattak létre
+ gyámi auctoritas hiányában csak jogokat szereztek meg kötelezettségeket nem így pl ha egy házat
vásároltak akkor annak tulajdonjogát szerezték meg de a vételárat rajtuk perelni nem lehetett, ha
egyoldalúan vállaltak kötelezettséget/mondtak le jogukról még gyámi hozzájárulás mellett is érvénytelen
+ delictumaikat esetenként vizsgálták, hogy a serdületlen bírt-e belátási képességgel és így
vétőképességgel (a serdültséghez közelebb állóknál vélelmezték a vétőképességet, infatntához közelebb
álloknál nem)

c) PUBERES: teljes cselekvőképesség+gondnok (ha nincs egyéb fogyatékossága); (12/14 - 24)

+préklasszikus kortól kezdve 24éves korhatárhoz bizonyos joghatások fűződtek, amennyiben az ennél
fiatalabb serdült, a minor sajátos jogvédelmet élvezett
+ lex Laetoria (~Kr.e. 200): büntetőkeresetet indítottak az ellen, aki becsapott egy minort, a praetor
kifogást (exceptio legis Laetoriae) vezetett be; ha a minor már teljesített, in integrum restitutiot adott arra
az esetre ha a minor az általa kötött szerződésből károsodna
ha a minor nem élt a perindítás lehetőségével, a büntetőkeresetet bárki megindíthatta lex Laetoria
eredetileg lex minus quam perfecta volt: csalárd módon kötött ügylet civiljogilag érvényes volt de
büntetőszankciót vont maga után de a késősbb bevezetett prateori exeptio már mint praetori
érvénytelenség eszköze működött
+ a minor a praetortól állandó gondnokot (curator) kapott (Marcus Aureliustól kezdve), hogy annak
egyetértése mellett kösse meg a szerződést későbbiekben ez szokássá vált íg a posztklasszikus korban az
állandó gondnokkal rendelkező minort ügyeletképesség szempontjából ha egyedül járt el nagyjából úgy
kezelte mint az impuberes infantia maiorest(korlátozott cselekvőképesség)
+ kialakult a cura minorum, mely túlvédettségi helyzetbe hozta a minort kevésbé volt célszerű mint a
filius familiasnal a SC Macedonianum

d) MAIORES: teljes cselekvőképesség; (25<) iustinianusi jogban

+ nagykorúak voltak a 25. életévet betöltöttek maior aetas, legitima aetas
+ akiket posztklasszikus jog szerint császári privilégiummal nagykorúsítottak (fiúk 20., lányok 18. életév).

3. A NŐI NEM
 tagjai akkor is korlátozottak voltak, ha elérték a serdült kort
 az önjogú nő élete végéig gyámság alatt állt
 bár vagyonát maga kezelhette, jelentősebb civiljogi jognyilatkozataihoz és perindításhoz gyámja
hozzájárulás kellett;
 nem szerepelhetett formális civiljogi szerződések és végrendeletek tanújaként és nem lehetett perbeli
képviselő sem(perben tanúskodhatott)
 A nők cselekvőképesség tekintetben csak a IV. századtól kezdve váltak egyenlőkké a férfiakkal
  „a régiek úgy akarták hogy a nők még ha teljes korúak is, könnyelmű természetük miatt gyámság alatt
álljanak” Gai. 1, 144

4. ELMEÁLLAPOT
- a súlyos elmebajban szenvedők, az őrültek (furiosi) jognyilatkozataik és vétőképességük szempontjából
ugyanolyan elbírálásban részesültek, mint az infantes
- az elmebeteg „világos pillanataiban” (lucidum intervallum) nem esik korlátozás alá
egyszerű tanulatlan emberek (rusticus) cselekvőképességét a római jog nem korlátozta de a jogban való
tévedést a szerződéskötés körében nem rótták terhükre

5. TÉKOZLÁS
- a tékozlókat (prodigi) a praetor (XII táblás tv. alapján) az apai örökségtől eltiltotta, gondokság alá helyezte
és impuberes infantia maioresként kezelte őket

6. TESTI FOGYATÉKOSSÁG
- a cselekvőképességet nem korlátozták
- szóbeli szerződést (stipulatio) süket (surdus) és néma (mutus) nem köthet
- kasztrált személy (castratus) házassági jognyilatkozat tételétől el volt tiltva
- vak személy (caecus) tehetett írásbeli végrendeletet, de 8 tanú kellett hozzá
 307. A JOGI SZEMÉLYEK

I. A JOGI SZEMÉLYEK ÁLTALÁBAN

- a római jog emberek egyesüléseit is ruházott fel jogalanyisággal, tett jogképessé
- személyegyesülések tagjaiktól függetlenül kezdetben közjog, majd a magánjog területén is rendelkeztek
jogképességgel
- posztklasszikus jogban bizonyos célra rendelt vagyontömegeket ruháztak fel jogképességgel
jogi személy: jogképességgel felruházott alakzat
- 2 fő típusa van:
a) JOGKÉPESSÉGGEL FELRUHÁZOTT SZEMÉLYEGYESÜLETEK

(universitas personarum): gazdasági, kereskedelmi társaságok

b) JOGKÉPESSÉGGEL FELRUHÁZOTT VAGYONTÖMEGEK

(universitas bonorum): alapítványok

- jogi személyek mindkét alaptípusa megtalálható a római jogban:
 jogalanyisággal felruházott személyegyesülés (universitas corpus/collegium)
 jogképességgel felruházott célvagyon (pia causa formájában)
 jogi személy fogalma tehát visszavetíthető a római jogba
DE: a rómaiak a személyegyesülés esetében a római jogalany nem az elvont jogi személy, hanem a jogi
személy mint testület mindenkori tagjainak összességét tekintették (KASER)

II. A JOGALANYISÁGGAL FELRUHÁZOTT SZEMÉLYEGYESÜLETEK

 jogképességének kialakulása bonyolult folyamat
 a jogképességgel való felruházás előzménye: bizonyos közösségek tagjaik változásától független létet
nyertek pl. a városok (coloniae), néhány vallási testület (sodalitates), a magánemberek egyesületei
(collegia)
 közfunkciókat gyakoroltak ezért hatósági ellenőrzés alatt álltak így eredetileg a magánjog területén
kívül állott
 köztársaság dereka: egyes magánjogi szabályok is kiterjesztést nyertek a személyes egyesületekre
 kezdeti közjogi jellege visszatartotta a jogászokat a attól hogy a testületek magánjogi jogalanyiságát
kidolgozzák
 személyegyesülések szervezeti felépítése hasonló de nincs közös elnevezés a római jogban:
 universitas: valamennyi személyegyesülés használták általában
 corpus, collagium: speciális egyesületfajtákra vonatkoztak pl:hajófuvarozók egyesülete
 societas: olyan személyegyesülés, mely nincs felruházva jogképességekkel (nincsenek jogaik,
kötelezettségeik, a tagok vagyonától elkülönült önálló vagyona)
 a római állam (populus Romanus): a polgárok összessége, független volt a polgárai személyében
beálló változásoktól, önálló vagyonnal és szerződéskötési képességgel is rendelkezett
 -DE: az állam minden jogviszonya kívül esik a magánjog területén (egész köztársaság korban) az
állami tulajdon nem a civiljogi tulajdon egyik formája hanem a közjog hatalma alá tartozó tulajdoni
forma bizonyos értelemben a populus közös tulajdona
 az állam földje: ager publicus, rabszolgája: servus publicus, vagyontárgya: res publica a
közdolgok tulajdonosának a római jogtudósok az államot tekintették: „amely közösek, úgy tűnik hogy
senki vagynában sincsenek mivel azt hisszük róluk hogy azok magáé a közösségé” Gai, 2,11
  az állam minden vonatkozásban a ius publicum szabályai alá tartozottjogviáti közigazgatási úton
nyertek eldöntést állam a jogviszony alanya és a jogvita bírája is
 a köztársasági államkincstár (aerarium) nem volt külön jogképességgel felruházva, csak az a hely
ahol az állam értékei és okirtati örződtek
császári kincstár (fiscus):
 az a vagyon amely a császárt hivatali hatalmánál fogva megillette(comitiak és senatustól függetlenül
rendelkezett vele)
 ügyeiben kezdetben a magánjog szabályai, pereiben esküdtbíró dönttött
 később császári procuratorok jártak el: egyszerre a fiscus képviselői és bírái
 magába olvasztotta a közjogi természetű köztársasági eredetű államkincstárt(aerarium) és egyre
inkább a közjog hatálya alá került
 fiscust számos privilégium illette meg vagyontárgyai ekkor még csak elméletileg voltak a császáré
mivel gyakorlatilag nem estek egybe az uralkodó magánvagyonával(res privata) ami a
végrendeleti/törvényes örökösre szállott a fiscus pedig mindig a trónutód örökölte

1. KÖZTESTÜLETEK A MAGÁNJOG TERÜLETÉN

- személyegyesülések magénjogi jogképessége lassan alakult ki XII táblás törvény: vallási jellegű
testületek(sodalitates) a törvénnyel nem ellentéte jogszabály dolgozhattak ki
Egyes köztetesültetek( pl: városok, községek) autonómiájuk révén már a köztársasági korban önállló
jogalanyokként tűntek fel a ius publicum területén  gazdasági önállóságot is jelentett: saját vagyon ez a
kiindulópont: önálló vagyon=ius privatum hatálya alá tartoztak
„a városok magánszemélyeknek tekintendők” – Gaius
 megnyilvánul: praetor megadta a lehetőséget, hogy a városok (municipia) egy képviselő (actor) útján
perben állhatnak ugyanúgy, mint egy magánszemély; később szerződéseket is köthettek bíróságon
magánszemélynek számít azt jelentette hogy a köztestületeket nem a római közjog hanem a
magánjog szabályai szerint bírálták el
 köztestületek egy részét köztárasaság végén magénjogi alanyként kezdték kezelni

2. MAGÁNTESTÜLETEK, EGYESÜLETEK
 hamar kialakultak, de magánjogi jogképességük jogi rendezésére lassan került sor
 a köztársasági korban egymás után alakultak ki a vállalkozók egyesületei (corpora pistorum), a
magistratusok segédszemélyzetének testületei (collegia apparitorum), a temetkezési egyesületek
(collegia funeraticia)
 e testületek perben állhattak saját vagyonuk keretében képviselőik útján szerződéseket köthettek

3. A TESTÜLETEK, EGYESÜLETEK KÖZÖS SZABÁLYAI

a) Az egyesületek alapítása
 kezdetben nem kellett engedély, de alapszabályaik nem ellenkezhettek a törvényekkel
 vagyis csak megengedett célra alakulhattak
 korrupció és kicsapongás miatt Caesar több egyesületet is feloszlatott
 lex Iulia de collegiis (Augustus) és az ehhez utúbb kapcsolódo senatusi condultumok és császári
rendleetek: egyesületek létesítéséhez amely működése taggyűlés összehívását igényli senatusi
engedély kell; min. létszám 3 fő ez a polgárok gyülekezési szabadságát kívánta korlátozni, kivétel
csak olyan egyesület volt ami nem minősült veszélyesnek az államszervezettel szemben
- „Neratius Piscus úgy véli, hogy hárman alkotnak egyesületet” Marc. D.
b) Az egyesületek jogi szervezete
- ügyintéző (befelé) és képviselő (kifelé) szervek tevékenységét igényelte
- ügyintéző szervek:
 struktúrában nincs állami szabályzás, de az alapszabály (lex collegii) (hatáskörök megállapítása)
alapját képezte a működés engedélyezése iránti kérelemnek
 lec collegii: egyesületbe való be és kilépés feltételei,egyesület tgajai között keletkező jogokat és
kötelezettségeketde ezek peres úton nem voltak érévnyesíthetőkezek a jogvizsonyok az ius
publicum alá tartoztak
 viszonylag teljes jogképességgel rendelkeztek magánjog területénolyan jogai és kötelezettségei
nem lehetettek amely csak a jogképes ember személyéhez fűződik (pl.:apai hatalommal nem
rendelkezett de rabszolgákkal rendelkezhetett, ius patronatussal is)
 posztklasszikus jog elismerte az egyesületek öröklétési képességétaz egyesület vagyona független a
tagjai vagyonától: „ha valami az egyesületnek jár az nem az egyeseknek jár amivel pedig az egyesület
tartozik azzal nem tartoznak az egyesek” Ulp.
- képviselő szervek: (mivel az egyesület formailag cselekvőképtelen)

 kezdetben közvetett(képviselő a szerv saját nevében járt el ajogi személy helyett)

 császárkorban közvetlen képviseletet jelentett
 (actor, syndicus)
 szerződéskötés, perbeli eljárás
 az egyesület maga jognyilatkozatok tételére képtelen, vetélőképtelen a nevében eljáró képviselő
szervek delictumai alapján a gazdagodása erejéig maga a collegium volt perelhető

c) A testületek, egyesületek megszűnése

- megszűnt a testület, ha
1) a senatus vagy a császár feloszlatta
2) célja meghiúsult
3) tagjainak száma 3 alá csökkent (ez nem mindig érvényesült)
4) tagsága a felosztást kimondta

III. A JOGALANYISÁGGAL FELRUHÁZOTT VAGYONTÖMEGEK

1. AZ ALAPÍTVÁNYOK KIALAKULÁSA
o keresztény egyházat (Ecclesia) a római jog I. Constantinustól egyesületnek ismerte el
o a püspöki egyházak (eccleasiae) kezdetben mint személyegyesületek bírtak jogalanyisággal
o majda templomban megtestesült egyházi intézmény és annak vagyona jelentette, mely nem a helyi
közösségé, hanem az egyetemes egyházé volt, felette a rendelkezési jog pedig a közös elöljárót, a
püspököt (episcopus) illette meg

2. A PIA CAUSA SZABÁLYAI

  az emberek kezdetben vagyonukat az egyházra hagyták(nincs jogalanyisága mert egy testületre kapta
ami felett a püspök rendelkezett)
 a V-VI. századtól születtek olyan rendelkezések, melyek a vagyont egy meghatározott kegyes célra
(pia causa) rendelték (pl. kórház fenntartása)
 önálló belső igazgatási rend és szervezet (gubernatio) megszabásával
 ezeket az önigazgatással rendelkező vagyontömegeket személyekként kezdték kezelni
 álalapítvány: meghatározott célra rendelt de jogalanyisággal nem rendelkező alvagyon dologi
jogilag kezelő szervet illeti meg kötelmi jogilag felelős a felhasználásáért (valódi alapítvány: vagyon
jogosultja a maga az alapítvány mint jogi személy)
 a pia causat az alapító okirat létesítette, de lehetett végrendelet is
 ez az okirat hozta létre a szervezetet amely azt volt hivatott biztosítani, hogy a jogképességgel
felruházott vagyon betölthesse célját,rendeltetéseit (pl: betegek ápolása)
 megszűnésének döntő oka a vagyon kimerülése volt
 éppúgy rendelkezett magánjogi jogképességgel, mint az egyesület(kevéssé kidolgozott normák)
ügylet- és vétőképessége (vagyis teljes cselekvőképessége) neki sem volt, helyette képviselőszervek jártak el
 308. A CSALÁD ÉS A ROKONSÁG A RÓMAIAKNÁL

I. A CSALÁDJOGI ÁLLAPOT (STATUS FAMILIAE)

1) KÖZTÁRSASÁGI KOR:
A polgárok családjogi állapotuk szerint 2 csoportra oszlottak:

a) ÖNJOGÚ SZEMÉLY (PERSONA SUI IURIS)

 minden családapa (pater familias) és családanya (mater familias), akik nem állottak családfői
hatalom alatt;
 nem jellentette feltétlen azt hogy tényleges apa és anya voltak jogilag pusztán az önjogúságot
fejezik ki(akár csecsemő is lehetett ha az apa őt hatalma alól felszabadította/meghalt)
 DE: családja csak a felnőtt pater familiasnak lehetett,apai+férji hatalom
mater familias: „az asszony a saját családjának kezdete és vége”
 a pater familias magánjogilag teljes jogképességgel rendelkezett, jogosítványaihatalom különgöző
formái(archaikus korban még nem váltak el élesen egymásól)
1. apai hatalom (patria potestas)
2. férji hatalom (manus)
3. rabszolgák feletti hatalom (dominica potestas)
4. bizonyos szabad személyek feletti hatalom (mancipium)
eredetileg egyetlen differenciálatlan uralmat jelentett
mancipiatum magéba foglalta bizonyos vagyontárgyak tulajdonjogát dologi jogba tartozó
dominium alkategóriájának is tekinthetőjogosítványok közül a patria potestas és manus
sorolható a modern nézőpontból a családjogba

b) HATALOMALATTI SZEMÉLY (PERSONA ALIENI IURIS)

 a családfőn kívül a család (familia) összes többi tagja:
1. feleség (uxor)
2. gyermekek (liberi)
3. örökbefogadott gyermekek (arogati, adoptivi)
4. fiúgyermek családja (meny: nurus, unoka: proneptes)
5. örökbefogadott fiúgyermek családja
o korlátozott jogképességgel bírtak
o női családtagok esetén további szűkítések
o politikai jogokat a hatalom alatti állapot nem érintette minden közjogi jogosultsággal rendelkezett
o magánjogi jogosultságok közül csak a ius conubii és a ius commercii illette meg őket
 o ius commercii birtokában: minden jogot a hatalomgyakorlónak szereztek általuk kötött vagyonjogi
szerződésekben a pater fmailias lett jogosítva DE: kötelezettségeik csak őket terhelték(végrehajtátásra
önjogúvá válásuk előtt nem kerülhetett sor)
o családfiú (filius familias) csak apja beleegyezésével köthet házasságot, felesége feletti manus éppúgy
a pater familiast illette meg, mint a gyermekek feletti patria potestaspf halálig fenn állt de
megszűnhetett hamarabb a gyermek emancipációja útján

2) CSÁSZÁRKOR:
 klasszikus jog bizonyos mértékben elismerte a hatalomalattiak önálló vagyoni jogosultságát
 pl.: a fiú katonáskodással, állami szolgálattal szerzett vagyona fölött a tulajdonjogot nem de a
tulajdonosi jogok teljességét már nem a pater familiasnak, hanem a filius familiasnak biztosította
 posztklasszikus + iustinianusi jog már formailag is elismerte a családtagok önálló vagyoni
jogalanyiságát pf részére már csak kivételesen szereztek: családfő vagyonának kezelése, általa adott
különvagyon keretében kötött szerződések kapcsán

3) A CSALÁDJOG TÁRGYA:

 családi viszonyok képezik; azok, amelyek a családon belül, annak tagjai között állnak fenn
 ma önálló jogág szabályozza(családjog); a rómaiak nem különítették el a személyi jogtól de
szabályait olyan részletesen kidolgozták hogy önállóan tárgyalható
 rokonság: el kell határolni a család és a rokonság fogalmát család tagjai nem feltétlen rokonok
(kifejezett tiltás a házastársak között rokoni kapcsolat)
 családi viszonyok: 2 fontos jogviszony:
a) szülő-gyermek kapcsolat apai hatalom – patria potestas))
b) szülők egymás közti kapcsolata férji hatalom - (manus))

 a római jogban a családi viszonyok alapvetően hatalmi viszonyok házasság kezdetben kizárólag
hatalmi viszonyként jelentkezett DE: tk-ban a manust a házasság fogalmából kiindulva közelítik meg
 családjog keretében tartozik még: gyámság(tutela), gondnokság(cura) jogintézménye

II. A CSALÁD ÉS A ROKONSÁG

1. AZ ARCHAIKUS KORI CSALÁDI VISZONYOK

 az archaikus római jog egyik legjellemzőbb sajátossága, hogy a különféle jogviszonyokat (szülő-
gyermek viszony, házasság, tulajdon, kötelmi(adósi-hitelezői) stb.) csak hatalmi viszonyként tudta
tükrözni
ugyanez a hatalmi szemlélet jellemezte a családdal és rokonsággal kapcsolatos archaikus felfogást
a családtagokat és a rokonokat egymáshoz fűző jogi kötelék a családfő aktuális hatalmában ill. egy közös
már elhalt pf egykori hatalmában látták
a) család: jogi értelemben e g y a z o n pater familias hatalma alatt álló személyek összessége
(familia proprio iure)
 b) rokonok (agnatio): civiljogi értelemben azok a személyek, akik a z o n o s pater familias
hatalma alatt állnak vagy állnának, ha a közös pater familias még élne
c) vérrokonság (cognatio): a rokonság természetes fogalma, minimális jogi jelentősége van (sokáig
csak házassági akadályként)

2. A CSALÁD (FAMILIA PROPRIO IURE)

 szociológiai szempontból kezdettől fogva monogám házasságon alapult
 jogi szempontból a familia a családfő (pater familias) hatalma alatt álló személyek közösségét
jelentette
 szűkebb értelemben vett család
 nem érzelmi és vérrokoni, hanem vagyoni , gazdasági ,(termelő,gazdálkodó) kultikus
házközösséget jelentett Hausgemeinschaft: római társadalom legkisebb szervezeti egysége
 vagyoni jellegével összefügg: családtagok összessége+ családi vagyont ugyanúgy familiaval
jelölték (differenciáltabb változat: familia pecuniaque)
 családi vagyont a házközösség vagyonának tekintették
a házközösség tagjai, akik a pater familias halála után a házközösségi vagyont megszerezték, nem
a pater familias utódainak, hanem a „saját maguk örököseinek” (sui heredes) minősültek  pf
életében is lappango tulajdonjoga van a személeknek és a pf halálával válik aktuálissá
 amíg a hagyaték az örökösök között nem került szétosztásra, addig a család tagjai ún. „családi
vagyonközösségben” maradtak egymással (consortium9
 a familia proprio iure magába foglalja mindazokat, akik a pater familias férji vagy apai hatalma alatt
állottak, vagyis:

a) A FELESÉG (UXOR IN MANU)

a pater familias férji hatalma (manus) alatt áll
családtagok között a pater familias viszonylatában egy „leánygyermek helyén” (filiae loco)
a gyermekei vonatkozásában a „nővér helyén” (sororis loco) helyezkedett el

b) A GYERMEK (fiú: FILIUS FAMILIAS, lány: FILIA FAMILIAS)

a pater familias apai hatalma (patria potestas) alatt áll

c) A HATALOM ALATTI FIÚ FELESÉGE (meny: NURUS)

a hatalomalatti fiú manusos házasságot kötött felesége

d) A HATALOM ALATTI FIÚ GYERMEKEI, UNOKÁI (fiú: NEPOTES , PRONEPOTES lány: NEPTES,
PRONEPTES)

e) AZ ÖRÖKBEFOGADOTT GYERMEKEK (arrogati és adoptivi)

 f) AZ ÖRÖKBEFOGADOTT FIÚGYERMEKEK MANUSOS HÁZASSÁGOT KÖTÖTT FELESÉGE
ÉS GYERMEKEI fenti szabályok szerint

o a családfői hatalom a családfő ill. a hatalomalatti élete hosszáig fennállott;

o a családfő életében csak az ő akaratából szűnhetett meg (pl: manusos házasság felbomlása,
filius örökbefogadása)
o a családapa halálával a familia proprio iure is felbomlott; és mindazok, akik azelőtt
közvetlenül az apa hatalma alatt állottak, önjogúvá váltak (persona sui iuris)  ezzé vált fiúk
a pf halála után maguk gyakorolták manust feleségük és patria potestast gyermekeik felett

3. A FÉRFIÁGI, APAI ÁGI ROKONSÁG (AGNATIO, FAMILIA COMMUNI IURE)

 r.jog egyik legsajátosabb fogalma, kettős természettel jellemezhetjük
 a civiljogi rokonság alapját egyfelől a leszármazás (apai ági rokonság) képezte
 másfelől az agnatio hatalmi köteléken alapuló rokonságot jelentett (familia proprio iurehoz hasonlóan)
 „agnát rokonok pedig azok, akiket férfiak által közvetített rokonság fűz egybe, vagyis az azonos
apától származó rokonok” – Gaius
 a feleség (még ha manus alatt is áll) nem tartozott az agnatioba csak a familia proprio iure-ba, a
pater familias általános potestasa révén összetartozó családba (mert az agnatio a férfiági leszármazást
tükrözte)
Agnatio nem nevezhető egyszerűen apai ági vérrokonságnaksokkal inkább egy aktuálisan fennálló vagy
már korábban megszűnt patria potestasonhatalmi köteléken alapul szoros összefüggés a familia
proprio iure fogalmával agnatiot a szűkebb rételemben vett családdal szembeállítva familia communi
iurenak is nevezik

AZ AGNATIO-BA TARTOZTAK: (3 CSOPORT: REND (ORDO))

a) a szűkebb család tagjai (familia proprio iure) a feleség (uxor in manu) kivételével
b) a közelebbi agnát rokonok (proximi agnati): azonos pater familias hatalma alatt állnának, ha a közös
családfő még élne, de nem tartoznak ide az anyai és női felmenők
c) a legtávolabbi rokonság, a nemzetség tagjai (gentiles): akiknek ősei valamikor közös patria potestas
alatt álltak

 az agnát rokonság mindaddig fennált, amíg a rokoni kapcsolat megállapítható

voltnemzettség szintjén fennálló rokonság feledésbe merült így csak a közös nemzettségi
név (nomen gentilicium) jelezte
 a családfő halála az agnatiora semmilyen hatással nem volt, mivel az agnát rokonságot
nemcsak az aktuálisan létező, hanem az egykor fennállott patria potestas is közvetítette
tehát a pf halálával önjogúvá vált gyermekek továbbra is agnát rokonok maradtak
 az örökbeadás vagy manusos házasság folytán kikerült családtag nemcsak a familia proprio
iure, de a familia communi iure (agnatio) kötelékéből (a gensből) is kivált
 a familia proprio iuret az különbözteti meg az agnatiotól, hogy a családot jogilag összetartó
családfői hatalom alatt nemcsak a patria potestas, hanem a manus is értendő, és a patria
potestas a családi köteléket csak a pater familias életében tartja fent
Különbségek tehát:

 familia proprio iure: családfői hatalom:patria potestas, manus; pf halálával felbomlik

  agnatio: családfői hatalom: manus ; pf halálával nem bomlik fel
4. A VÉRROKONSÁG (COGNATIO)

 tisztán vérségi kapcsolat szerinti rokonság

 Gaius: az agnatio a civiljogi, a cognatio a ius naturale szerinti rokonság

A COGNATIO-BA TARTOZTAK: KOGNÁT ROKONOK

a) egyenes ági rokonok: az egyik a másiktól közvetlenül (szülő és gyermek) vagy közvetve (nagyszülő,
unoka) egyenes ágon származott
felmenők - ascendentes; lemenők – descendentes
b) oldalági rokonok: egy közös őstől származók (testvérek, unokatestvérek)
(cognati colleterales)
-közös apától és anyától származó teljes testvérek (germani)
-csak közös apától csak közös anyától származó féltestvérek (consanguinei, uterini)

Apaság vélelme: apával való vérrokonságot általában házasság alapján állapították meg Paulus: „az anya
mindig biztos, még akkor is, ha házasságon kívül esett teherbe; az apa pedig az, akit a házasság annak mutat”
– Paulus
futó nemi kapcsolatokból született gyermek(spurii, vulgo) jogilag hátrányosabb helyzetben voltak a liberi
naturales-el szemben jog szerint nem volt apjuk: apát semmilyen jog nem illette meg, semmilyen
kötelezettség nem terhelte gyermekei irányában
 a rokonság fokát a nemzés határozta meg, pl. nagyapa és unoka egymás II. fokú egyenes ági rokonai
(„annyi fok, ahány nemzés”)  nagyapa az unokának felmenő, fordítva pedig lemenő rokona
 oldalági rokonságot a közös őstől számított összes nemzések száma határozza meg (pl. nagybácsi és
unokaöcs III.fokú rokon)
 a sógorság fokát a kognát rokonság határozza meg: amilyen fokban kognát rokona valaki az egyik
házastársnak, ugyanolyan fokban sógora a másik házastársnak, pl. az anyós vejének I. fokú egyenes
ági sógora  affinitas a házasság közvetíti (házasság akadályaként van jelentősége)
 cognatio az agnát rokonság keretei között is volt: vérrokonsági kapcsolatban állnak sokszor kognát
rokonság préklasszikus kortól háttérbe szorítja az agnatiot
 vérrokonságot jogilag először a praetor ismerte el: azokat a vérrokonakat is örökösi helyzetbe hozta
akik azért nem voltak agnát rokonok mert még a pf életében kiváltak az agnatióból
a császárkor törvényes öröklési joga egyre jobban háttérbe szorította az agnatiot, a iustinianusi korban pedig a
törvényes öröklés már teljesen a kognát rokonságon épült fel
 309. A PATRIA POTESTAS TARTALMA, KELETKEZÉSE, MEGSZŰNÉSE

I. A PATRIA POTESTAS FOGALMA ÉS TARTALMA

1. FOGALMA
 családfőt megillető hatalmi jogosultságok közé tartozik: apai hatalom (patria potestas): a
családfőnek a családjához tartozó szabad személyek fölötti teljes magánjogi uralma
 kezdetben korlátlan mivel a családban a rabszolga ugyanazt a helyet foglalta el mint a rabszolga,
később ezt a mos szabályai korlátozták
(pl. megtiltotta, hogy a pater familias megölje vagy súlyosan megfenyítse gyermekét a rokonokból álló
családi tanács (consilium propinquorum) beleegyezése nélkül:)
ennek nem betartása nem ütközött a ius betartásába de aki nem tartotta be azt a censor bizonyos
joghátrányokkal súlythatta( pl:infamia)

2. SZEMÉLYI TARTALMA
a) POZITÍV JOGOSULTSÁGAI
1. ius vitae necisque: a gyermek élete és halála feletti rendelkezés
2. ius exponendi: gyermekkitétel joga (az elsőszülöttek kivételével)
3. ius vendendi: gyermekeladás joga; teljes vagy részleges rabszolgaságba kerülést eredményezett,
vagy pedig ideiglenes hatalom alá, mancipiumba kerüléssel járt
4. ius noxae dedendi: a delictumot elkövető gyermeknek a sértett részére történő noxa-ba adása (a
családapát terhelő poena megfizetése helyetti lehetőség)
mancipiumba adás: gyermek feletti hatalom mancipatioval való átruházása, hatalmat megszerzőnek
időleges és korlátozott hatalmat jelentett, ploretarius(akinek nem votl ás vagyona csak a gyermeke)
zálogba adhatta a gyermekét amgí nem tudott fizetni vagy a gyerek le nem dolgozta az adósságot
mindez a pf-t megillette a rabszolgák felett ezért mondjuk hogy a gyerekekkel hasonló helyzetben
voltak

b) NEGATÍV, JOGVÉDELMI JOGOSULTSÁGAI

1. a gyermeket visszatartó személlyel szembeni fellépés joga tulajdonjogi kereset alapján ( vindicatio
filii)
2. majd a praetori interdictum de liberis exhibendis et ducendis útján is
 az ősi paraszti házközösség bomlása = pater familias jogai gyermekei felett csökkennek
 pl.: „Ha az apa fiát 3x eladta, a fiú szabaduljon az apai hatalom alól.” (XII táblás törvény)
gyermek többszöri eladása: pf kiváltotta/gyerek ledolgozta az adósságot patria potestas visszaállt így
újra eladhatta
 klasszikus kor: gyermek indokolatlan megölése/kitétele(p.klasszikuskor) büntették I. Valentinianus
rendelete(365) teljesen eltörölte a ius vitae necisque-t
  ius noxae dedendit lányokra nézve korán megszűntették de a fiúkra vonatkozó noxát csak iustinianus
törölte el
 császári jog: hatalomalatti gyermek panasszal fordulhatott a bíróság felé apjával kapcsolatban, tartást
követelhetett tőle
 a patria potestas tartalma teljesen leszűkült, jogosultságai lassan megszűntek, a családgyermek felett
korlátozott családfői hatalommal bírt csak DE. még a iustinianusi jogban is létezett

3. VAGYONJOGI TARTALMA
 vagyonilag a családgyermek sokáig nem volt jogalany (mindent apjának szerzett) ls az általa vállalt
kötelezettségek csak őt terhelték(kivéve: hatalomalatti bűncselekmény)
 PREKLASSZIKUS KOR: a pater familias által a gyermek kezelésébe adott különvagyon (peculium
profecticium) a családfő tulajdona maradt jogilag (~rabszolga peculiuma)
 KLASSZIKUS KOR: Caesar/Augustus rendelete: a családgyermek katonáskodás (peculium castrense)
és állami tisztviselői szolgálattal vagy szellemi munkával(későcsázsárkorban) (peculium quasi
castrense) szerzett vagyonrészén az apai tulajdon névlegesség vált csak akkor vált tényleges
hatalommá ha a fiú végrendelet nélkül halt meg,Iustinianus azonban kiterjesztette erre is a törvényes
öröklést így ezt a lehetőséhet is megszüntette
 POSZTKLASSZIKUS KOR: egy rendelet a családgyermek anyjától örökölt vagyonára (bona materna)
majd kéőbb minden anyai ágról kapott vagyonra(bona materni generis) előírta, hogy azt a pater
familias el nem idegenítheti, halála után pedig a gyermeké lesz, de nem mint apai örökség, hanem a
gyermek saját jogán. gyermek saját vagyona/tulajdona amelynek az apa csak haszonélvezője
 Iustinianus szerint a gyermek minden vagyona, amely nem az apától ered: jövevényvagyon (bona
adventicia), azon az apát csak a haszonélvezet illeti meg(kivéve ha a haszon juttatója ezt ki nem
zárja)
 a gyermek által vállalt kötelezettségeket a praetori jog peresíthetővé tette az apával szemben (actiones
adiectitiae qualitatis) p.klasszikus kor: gyermek azon szerződései amelyeket a pf-el peculium
keretében kötött és amelyek eredetileg csak naturlais obligatiot hoztak létre civiljogi hatályra
emelkedett így a két fél akár perben is állhatott egymással
 SC Macedonianum: Claudius csaászár: a filius familias részére folyósított pénzkölcsön az apa halála
után sem volt peresíthető, vagyis ez naturalis obligatiot eredményezett (ha a teljesítés elmaradt, a
hitelező pert indított, a fiú pedig védekezhetett) kivéve: ha a pénzt apja parancsával/egyetértésével
vette fel vagy peculium castrensével rendelkezett apróbetű!!

II. A PATRIA POTESTAS KELETKEZÉSE

Háromféleképp keletkezhetett:
1. TÖRVÉNYES RÓMAI HÁZASSÁGBÓL VALÓ SZÜLETÉSSEL (matrimonium iuris civilis)
2. ÖRÖKBEFOGADÁSSAL (arrogatio, adoptio)
3. TÖRVÉNYESÍTÉSSEL (legitimatio)

1. TÖRVÉNYES RÓMAI HÁZASSÁGBÓL VALÓ SZÜLETÉS (matrimonium iuris civilis)

 eredetileg az apa beleegyezésével, később önmagától is apai hatalmat eredményezett
 a gyermek törvényes házasságból születettnek volt tekintendő, ha a születés a házasság megkötésétől
számított 182. napon túl, illetve a házasság megszűnése után 300. napon belül következett be =
vélelem (praesumptio iuris): a gyermek apja az anya férje

2. ÖRÖKBEFOGADÁS (arrogatio, adoptio)

  az apai hatalom mesterségesen jött létre
 mindig állami közreműködést igényelt, szabályozása kógens volt
apróbetű!!
 előfeltétel (Iustinianus):
 örökbefogadó az örökbefogadottnál min. 18 évvel legyen idősebb, önjogú római polgár
 az arrogator gyermektelen legyen és min. 60 éves
 nők csak a posztklasszikus korban fogadhattak örökbe (császári engedéllyel), de ez patria potestast
nem eredményezett, csak jogot az öröklésre
 2 fajtája van:
a)arrogatio

 önjogú személy örökbefogadása

 eleinte a comitia calata előtt, a pontifex maximus közreműködésével történhetett
 örökbefogadni kívánó előadta, hogy nem lehetne gyermeke, majd népgyűlési szavazás
 az örökbefogadottat a filius familias személyi és vagyoni helyzetébe juttatta (meglévő feleségével,
gyermekeivel és vagyonával együtt)
 eredetileg csak fegyverforgatásra képes férfi lehetett csak ilyen jelenhetett meg a comitia előtt
 arrogator: arrogatio útján örökbefogadó férfi
 császárkor: az arrogatio rescriptum útján ment végbe, amiből már a nők és a serdületlenek sem voltak
kizárva Antonius Pius: serdületlen önjogú csak úgy arrogálható ha az örökbefogadó cautioval
biztosítja, hogy serdületlensége idején nem bocsátja el az apai hatalma alól és ha mégis akkor kiadja
az örökbefogadottra eső vagyont+törvényes örökség képpen vagyonának negyedét (quatra divi Pii)
b) adoptio
 hatalomalatti személy örökbefogadása
 a pontifexek interpretatioja fejlesztette ki
 a 3x-i színleges eladással (mancipatio, leánynál és unokánál 1x), majd örökbefogadó által indított
színleges perrel (vindicatio filii) ment végbe: miután a pf mint alperes nem védekezett a praetor az
örökbefogadónak ítélte a gyermeket (addictio)
 apróbetű!!
 posztklasszikus kor: pf autonómiáját biztosító ősi formákat felváltotta a bírósági peren kívüli eljárás;
(jelentősebb mértékű állami ellenőrzést biztosít) lehetővé tette az örökbefogadandó nemtetszésének
kifejezését; az örökbeadó bíróság előtti nyilatkozatával jött létre; az örökbefogadó és az
örökbefogadandó jelenlétében és hallgatólagos egyetértésével kellett megtennie
 iustinianusi jog: az adoptio akkor eredményezett apai hatalmat, ha az örökbefogadó az örökbefogadott
felmenője volt (adoptio plena), ellenkező esetben csak öröklési jogot biztosított az örökbefogadó
után (adoptio minus plena)=végrendelkezési forma ebben az esetben az örökbefogadott továbbra
is a vér szerinti apja hatalma alatt maradt és ebben a formában császári engedély alapján a nők is
adoptálhattak (ha elvesztették a gyermeküket)

3. TÖRVÉNYESÍTÉS (legitimatio)
 csak concubinatusból született természetes gyermekeknek (liberi naturales) lehetséges,
 nem a futó nemi kapcsolatokból születettek részére (spurii, vulgo quaesiti)
ez az intézmény csak a keresztény császári korban alakult ki
3 forma: 1. utólagos házasságkötés(per subsequens matrimonium); 2. császári kegyelmi aktus;(per
rescriptum princips) 3. fiú curialisi szolgálatba(per oblationem curiae), leány curialishoz való
férjhezmenetelével

III. A PATRIA POTESTAS MEGSZŰNÉSE

  az apai hatalom életének végéig fennállott, kivétel: jogmegszüntető okok
 a gyermek életkora nem bírt jelentőséggel
 megszüntette az apa hatalmát:
a) az apa halála vagy capitis deminutio-ja
b) a gyermek halála vagy capitis deminutio –ja
c) a gyermek örökbeadása (Iustinianusnál csak az adoptio plena)
d) a gyermek emancipatio-ja: pontifex maximus által kifejlesztett spiciális jogügylet, az apa által eszközölt
3x-i mancipatio (leány/unoka 4x)
a bizalmi ember(pater fiducarius) az első 2 mancipatio után manumissio vindictaval felszabadította a
gyermeket visszakerült apja hatalma alá
3. mancipatio: a bizalmi ember nem felszabadította hanem az apának mancipálta aki elvégezte az utolsó
manumissiot a mancipális hatalmat szüntette meg
emancipatiot a családok bizonyos állami juttatások (telek, gabona) többszöri megszerzésére használták, (a
családgyermek emantipatioja a manusos házasságú feleség és gyermekek statusát nem változtatta meg)
 502-ben Anastasius császár rendelete: lehetővé tette, hogy az apa bíróság előtti jognyilatkozatával
(insinuatio) kieszközölje az emancipatiót, de ehhez a császár engedélye és a gyermek egyetértése kellett
emancipatio Anastasiana
Iustinianus: 3as mancipatio eljárást eltörölte és Anastasius által bevezetett eljárást tette az emancipatio
egyetlen formájává, megszüntette az előzetes csázsári engedély szükségessété emancipatio Iustinianus
 TEHÁT: olyan eljárássá vált amelyet az állam valamelyest az ellenőrzése alatt tartott és amelyhez a
gyermek egyetértése is kellett
Megszűnt az apai hatalom:
e) büntetésből, ha a pater familias gyermekét 3x (lányát/unokáját 1x) eladta vagy kitette
f) bizonyos papi méltóság, a keresztény kortól püspöki,(episcopus) és patriciusi cím elnyerése folytán
 310. A CSALÁDTAGOK VAGYONI ÖNÁLLÓSÁGÁNAK KIALAKULÁSA

I. A CSALÁDTAGOK VAGYONI HELYZETE

a) PATER FAMILIAS
teljes vagyoni önállóság
b) FILIUS FAMILIAS

kialakult a családgyermek önálló vagyoni jogosultsága; a munkával szerzett vagyona felett az apai
tulajdon névlegesség vált
c) ARROGÁLT SZEMÉLY (önjogú örökbefogadott)
a filius familias személyi és vagyoni helyzetébe juttatta (meglévő feleségével, vagyonával együtt).
d) MANUS ALÁ KERÜLT NŐ:

vagyonjogi jogképessége megszűnt

ha önjogú volt, vagyona férjére szállt
ha apai hatalom alatt állt, a férji hatalom alá adó pater familias bizonyos vagyonrészt adott a férjnek;
ez a vagyon a hozomány (dos), mely a férj vagyonába olvadt bele
e) MANUS NÉLKÜLI HÁZASSÁGOT KÖTÖTT NŐ

a nő vagyonjogi képessége megmaradt, mivel nem került férje hatalma alá

II. A CSALÁD (FAMILIA PROPRIO IURE) VAGYONI HELYZETE

- familia: családtagok és a családi vagyon jelentése
- vagyoni , gazdasági , kultikus házközösség
- tagjai, akik a pater familias halála után a házközösségi vagyont megszerezték, nem a pater familias
utódainak, hanem a „saját maguk örököseinek” (sui heredes) minősültek
- amíg a hagyaték az örökösök között nem került szétosztásra, addig a család tagjai ún. „családi
vagyonközösségben” maradtak egymással

III. AZ APAI HATALOM (PATRIA POTESTAS) VAGYONJOGI TARTALMA

- vagyonilag a családgyermek sokáig nem volt jogalany (mindent apjának szerzett)
- PREKLASSZIKUS KOR: a pater familias által a gyermek kezelésébe adott különvagyon (peculium
profecticium) a családfő tulajdona maradt jogilag (~rabszolga peculiuma)
- KLASSZIKUS KOR: bizonyos értelemben elismerte a hatalomalattiak önálló vagyoni jogosultságát; Caesar/
Augustus rendelete: a családgyermek katonáskodás (peculium castrense) és szellemi munkával
(peculium quasi castrense) szerzett vagyonrészén az apai tulajdon névlegesség vált, a tulajdonosi jog a
filius familiasé lett
- POSZTKLASSZIKUS KOR: egy rendelet a családgyermek anyjától örökölt vagyonára (bona materna)
előírta, hogy azt a pater familias el nem idegenítheti, halála után pedig a gyermeké lesz, de nem mint apai
örökség, hanem a gyermek saját jogán. Iustinianus szerint a gyermek minden vagyona, amely nem az
apától ered: jövevényvagyon (bona adventicia), azon az apát csak a haszonélvezet illeti meg; formailag
is elismerte a családgyermek különvagyonát
- SC Macedonianum: (E. Claudius császár) a filius familias részére folyósított pénzkölcsön az apa
halála után sem vot peresíthető, vagyis ez naturalis obligatiot eredményezett (ha a teljesítés elmaradt, a
hitelező pert indított, a fiú pedig védekezhetett)
 311. A HÁZASSÁGI KÖTELÉK

I. A RÓMAI HÁZASSÁG ÁLTALÁBAN (MATRIMONIUM, NUPTIAE)

 a házasság ősi római formája
összefonódott a férji hatalommal, (manus) a férj korlátlan uralma felesége felett
legkésőbb a XII táblás törvényekben megjelent egy másik forma: melyhez már nem kapcsolódott férji
hatalom
Kre V. század házasság 2 formája ismeretes:

 manusos: matroniumhoz manus is kapcsolódik

 manus nélküli: nem rendelkezik a férj manussal
rómaiak a házasságot is csak hatalmi viszonyként tudták szemlélni (manus)
manus nélküli házasságot is csak bizonyos joghatásokkal – un. jogi reflexhatásokkal járó ténynek
tekintették hasonlóan pl. a birtokhoz
manusos házasság modern értelemben jogintézményi elismerésben részesült a manus nélküli házasság a
római jogban sohasem(csak később a kánonjogban) került jogintézményi rangra

A) A MANUSOS HÁZASSÁG (MATRIMONIUM+MANUS)


a házasságban a feleség a férj hatalma alá került a feleség capitis deminutio minima-t szenvedett el

a patria potestas alatt álló nő apja hatalma alól férje hatalma alá került (minden vagyona a férj
tulajdonába ment át és a továbbiakban csak neki szerzett)
 az önjogú nőt a manus létrehozása megfosztotta önjogúságától (0vagyonjogi változás)
vagyonjogi változást a könyv fordítva írja - ???
 régi agnatiojból kivált nő öröklési jogot is csak a férj familiájából kapott

B) A MANUS NÉLKÜLI HÁZASSÁG

~ XII táblás törvények idejétől

nem kapcsolódott hozzá férji hatalom (manus)

a feleség nem szenvedte el a házassággal a capitis deminutio minima-t

ha hatalomalatti akkor megmaradt az apja hatalma alatt

az önjogú nő megtartotta önjogúságát és ezzel együtt vagyonát is

nem csak agnat rokonná nem vált, de civiljogi értelemben a családnak (familia proprio iure) sem lett
tagja, így sem ő nem örökölt gyermekei után, sem azok utána ezt a helyzetet csak fokozatosan
számolta fel a praetori és a császári jog
házasságkötéshez szükség volt a pf előzetes hozzájárulására ha ezt indokolatlanul nem adta meg akkor a
gyámhatósághoz lehetett fordulni
manus nélküli házasság esetén ha az apa meggondolta magát vindicatiot indíthatott gyermeke
visszaszerzéséért(később: alaptalanság esetén a praetor ezt megtagadhatta)
II. AZ ELJEGYZÉS (SPONSALIA)
ELJEGYZÉS: a régi jogban kölcsönös stipulatio formájában tett házassági ígéret, mely a házasság megkötésére
kötelezett; a kései köztársaság korában formátlan kölcsönös ígéret, amelyből a házasság
megkötésére nem származott jogi igény
  az eljegyzést felbontó fél I. Constantinus óta köteles volt a jegyesétől kapott ajándékokat visszaadni,
illetve amit ajándékozott, azt nem követelhette vissza
 posztklasszikus kor: (K-i provinciák keresztény lakosi) eljegyzési foglaló (arrha sponsalicia), melyet
a házasságtól kellő indok nélkül visszalépő fél elvesztett, ill. 2x értékében volt köteles visszaadni

III. A HÁZASSÁG KELETKEZÉSEI ÉS FAJTÁI

2 változat aszerint, hogy a házasságot kötő felek rendelkeztek-e római házasságkötési képességgel
(conubium) vagy sem – nem egyenrangúak

1) civiljogi házasság (matrimonium iustum / legitimum)

2) idegenek házassága (matrimonium non legitimum)

1) CIVILJOGI HÁZASSÁG (matrimonium iustum / legitimum)

 csak 2 conubiummal rendelkező római polgár köthetett (vagy római polgárok és olyan latinjogúak,
akiknek városa és Róma között létrejött szerződés conubiumot biztosított)
 conubiummal a hatalomalatti is rendelkezett
 férji és apai hatalom (manus és patria potestas) általában csak ehhez a házassághoz kapcsolódhatott
(vagy örökbefogadással)
 Ez az ún. r ó m a i h á z a s s á g , 2 fajtája volt:
a) manusos házasság (matrimonium cum manu)
b) manus nélküli házasság (matrimonium sine manu)

a) manusos házasság (matrimonium cum manu)

az archaikus jog szemléletével adekvát házasság, annak megfelelő
a matrimonium és a manus még szorosan összetartoztak: férji hatalom nélkül nem is volt házasság
A manus létrejöttének módjai:

1. CONFARREATIO:
 a patríciusok köreiben szokásos manust keletkeztető szertartásos aktus
 10 tanú jelenlétében ünnepélyes szóbeli formulák elmondásával zajlott le
 ősi vallási szertartást középpontjában az áldozati kenyér (panis farreus) elfogyasztása
állt
 a pontifex maximus és a flamen Dialis közreműködésével Iuppiter farreus tiszteletére
mutatták be
 bizonyos papi tisztség betöltése csak ilyen házasságból származó személyeknek

2. COEMPTIO:
 mancipatióval ment végbe
 előbb valóságos, majd színleges vételi szerződés volt
 melyet a férj a nő pater familiasával / gyámjával, utóbb az önjogú nővel kötött
 a confarreatio és a coemptio a klasszikus kor végéig maradt fenn
3. ELBIRTOKLÁS (usus):
 ha a manust keletkeztető aktust a felek elmulasztották/formahibásan ment végbe
 a férj a manust elbirtoklás útján is megszerezte és ezáltal a civiljogi házasság is létrejött
 ehhez 2 feltétel együttes fennforgása kellett
I. állandó házassági együttélés szándéka (affectio maritalis)
II. az együttélésnek (a manus elbirtoklásának) 1 évig kellett tartania
az elbirtoklás megszakadt, ha a nő 3 egymás utáni éjszakát (trinoctium) férje házán kívül
töltött
 affectio maritalis nélkül megkezdett együttélés csak ágyasság (concubinatus) az
időközben keletkezett affectio maritalis házasságra emelt
 az intézmény a köztársaság végén szűnt meg

b) manus nélküli házasság (matrimonium sine manu)

a felek kölcsönös házassági szándék (affectio maritalis) alapján létrejött megegyezése, tehát a
házassági szándékkal létrehozott életközösség
külső jelei
1. nőnek a férj házába való bevezetése (deductio in domum mariti)
2. censor előtti eskü
3. hozományi okirat kiállítása
nem jogi intézmény hanem jogi tény
 a férji hatalom a nő számára igen komoly terhet jelentett 
 a manus nélküli házasságok fokozatosan kiszorították a manusos házasságokat
 a férji hatalom usus révén történő megszerzése közt. végén megszűnt
 confarreatio és coemptio azonban fennmaradt klasszikus kor végéig
 a manust formilag csak iustinianus törölte el
 manusos házasságok eltűnése 
női beleegyezés (consensus) fontosságát
a házasság hatalmi jellegének háttérbe szorulását eredményezte
„A házasságot nem az elhálás, hanem a megegyezés hozza létre.” – Ulpianus
„A házasság férfi és nő kapcsolata egész életre szóló sorsközössége, isteni és emberi jog szerinti
közösség” - Modestianus

2) IDEGENEK HÁZASSÁGA (matrimonium non legitimum)

 római polgárnak conubiummal nem bíró latinjogúval

 latinjogúaknak egymás közötti, ill. peregrinusokkal történő
 peregrinusoknak egymás között közötti házassága
 Róma nem ismerte el római házasságnak csak hatályukban meghagyott helyi jogok elismerte
joghatályok fűződtek
  Constitutio Antoniniana: a matrimonium iuris civilis és a matrimonium non legitimum határai
bizonyos mértékben fellazultak

IV. A HÁZASSÁGHOZ HASONLÓ EGYÜTTÉLÉSI FORMÁK

 nem ismerték el matrimonium-nak, de jogkövetkezmények fűződtek hozzájuk

 2 formája létezik:

1) CONCUBINATUS (ágyasság)
 házassági együttélés szándéka (affectio maritalis) nélkül folytatott együttélés
 csak az ebből származó gyermekek voltak törvényesíthetők
 házassági akadály is lehetett; az abból származó gyermekek apjukkal szemben igényt támaszthattak
bizonyos tartásra
 iustinianusi jog szerint: e gyermekek anyjuk után a törvényes gyermekhez hasonlóan, apjuk után 1/6
részt örökölhettek (együttesen, törvényes hagyományként)

2) CONTUBERNIUM (rabszolgák életközössége)

 szabad embernek rabszolgával való együttélése illetve a
 a rabszolgák életközössége (contubernium) nem matrimonium de ennek is voltak bizonyos
joghatásai
 a rabszolgaság idején keletkezett vérrokonság (cognatio servilis) a felszabadultak között
házassági akadályt képezett császárkorban az így keletkezett r.sz. család tagjainak örökléskor,
elidegenítéskor való szétválasztását erősen korlátozta

V. HÁZASSÁGI AKADÁLYOK (MATRIMONIA INTERDICTA)

sok ilyen van de nincs egységes rendszer
pontos fogalom: csak a kánonjogban – érvénytelenítő és tiltó akadály
 aszerint hogy a tilalom és akadály mindenkivel szemben vagy csak bizonyos személyekkel szemben áll-e
fel 2 fajta van:
1) ABSZOLÚT HÁZASSÁGI AKADÁLYOK
senkivel sem köthetett házasságot az, aki
a) serdületlen (impubes)
b) rabszolga (servus)
c) elmebeteg (furiosus)
d) érvényes házasságban élt
e) herélt a posztklasszikus korban (castratus, eunuchus)--

2) RELATÍV HÁZASSÁGI AKADÁLYOK:

a) nem köthettek házasságot azok, akik közül az egyik a másiknak egyenes ági vagy oldalági vérrokona
volt (fel- és lemenő ágon korlátlanul, az oldalágon csak a testvérek és azok vér szerinti leszármazói
között érvényesült)
 b) örökbefogadással keletkezett ún. polgári rokonság (cognatio civilis) egyenes ágon az
örökbefogadási viszony megszűnte után is házassági akadály volt (pl:örökbefogadó és
örökbefogadott)
c) a sógorság (affinitas) egyenes ágon korlátlanul jelentett akadályt pl: vő házasságának
megszűnésével sem vehette el az anyósát, oldalágon: testvér nem vehette feleséfül testvérének volt
házastársát
p.klasszikus kor: sógorok házasságának általános tilalma
d) a gyám (tutor) gyámoltjával, a gondnok (curator) gondnokoltjával(p.klasszikus kortól)
e) senatori rangú személy libertinusszal
f) szabadnak született (ingenuus) római polgár infamis személlyel pl.színésznő
g) tartományi tisztviselő a tartomány lakosával
h) keresztény vallású zsidóval (a posztklasszikus kortól)
i) keresztszülő keresztgyermekével
Claudius császár megszűntette a nagybácsi-unokahúg tilalmat hogy elvehesse Agrippinát aki az
unokahúga volt(ő végül megmérgezte a császárt) ezt a tilalmat a keresztény korban
visszaállították (…)
VI. HÁZASSÁGKÖTÉSI KÉNYSZERINTÉZKEDÉSEK
lex Iulia de maritandis ordinibus (Kr.e. 18) és lex Papia Poppaea (Kr.u. 9):
(Augustus családjogi törvényei) elrendelték, hogy a római polgárok közül minden ffi életének 25-60. éve,
minden nő 20-50. életéve között római házasságban köteles élni
a házasságban nem élő személyek (caelibes) a rájuk szálló hagyatékot egyáltalán nem, gyermektelenek
(orbi) pedig csak fele részben szerezhették meg
e törvény kivételes esetei:
1. 3 gyermekes ingenuus és 4 gyermekes libertinus szülőket felmentette az újraházasodás
o
kötelezettsége alól (ius trium / quattuor liberorum)
o a concubinatus, melyet valaki olyan római nővel folytatott, akivel rangszerű házasságban élhetne,
törvénybe ütköző magatartásnak minősül (stuprum)
o a concubinatusban római polgár csak hozzá rangban nem illő nővel élhetett pl: senator színésznővel
o I.Constantinus ezt a kereszténység szellemében hatályon kívül helyezte, posztklasszikus jog repudium
esetén s második házasság megkötését is megnehezítette
apróbetű!!

VII. A HÁZASSÁG MEGSZŰNÉSE

a) EGYIK FÉL HALÁLA (MORS) ILL. ELTŰNÉSE

 maga az eltűnés nem szüntette meg a házasságot, de biz. idő elteltével az eltűnt személy házastársa
elválhatott vagy házastársát holttá nyilváníttatva új házasságot köthetett
 a hadifogságból való hazatérés (postliminium) visszaállította a manust, ha a feleség nem kötött új
jogszerű házasságot, de a manus nélkülit nem(a felek új házasságot köthettek)
b) CAPITIS DEMINUTIO MAXIMA ÉS MEDIA

 capitis deminutio maxima, media a házasságot, a minima a manust szüntette meg

 capitis deminutio media a római házasságot matrimonium ius gentiummá fokozta le pl: ha a férj
száműzetés folytán elvesztette római polgárságát

c) VÁLÁS

 a manus nélküli házasságot minden hatósági közreműködés nélkül megszüntette

akár a felek közös akaratából történik (divortium)
akár egyoldalú nyilatkozattal kerül rá sor (repudium)

lex Iulia de adulteriis coercendis (Kr.e. 18): repudium esetén a válni kívánó fél 7 tanú előtt jelentse
ki akaratát
 Constantinus: a repudiumhoz meghatározott válóokot kötött pl: súlyos bűncselekmény
apróbetű!!

 a posztklasszikus korban válóokiratot kellett kiállítani

d) A MANUSOS HÁZASSÁG MEGSZÜNTETÉSE

 a manus megszüntetése szüntette meg

 a manust létrehozó aktus ellentétes párjával (contrarius actus) történt:
1. a confarreatio-t egy kenyéráldozattal kapcsolatos szertartással (diffareatio),
2. a coemptio-val és usus-szal szerzett manust a nő színleges „visszaeladása” (remacipatio) szűntette meg
a manus alatti feleség jogos ok nélküli eltaszítását crimenként büntették
 312. A HÁZASSÁGI VAGYONJOG

I. A MANUS ALÁ KERÜLT NŐ VAGYONJOGI HELYZETE

 a manus keletkezése megszűntette a nő vagyonjogi jogképességét
 ha a férji hatalom alá került nő azelőtt
 + önjogú volt, vagyona mint jogi egész férjére szállt
 + apai hatalom alatt állt, az őt férji hatalom alá adó pater familias vagyont adott a férjnek(mert a
manus keletkezésével a nő elvesztette az öröklési jogát a családban és az agnatioban)
 ez a vagyon hozomány (dos) címén a férj vagyonába olvadt bele

II. A MANUS NÉLKÜLI HÁZASSÁGOT KÖTÖTT NŐ VAGYONJOGI HELYZETE

 a nő vagyonjogi jogképessége megmaradt, mivel nem került férje hatalma alá
 nem változtatta meg a házasfelek vagyonjogi helyzetét matriomonium sine manu nem volt modern
értelemben jogintézmény
 de voltak bizonyos joghatásai(reflexhatásai)

1) a nő eltartása akkor is a férjet terhelte, ha a nő saját vagyonnal rendelkezett

2) a házastársak közötti ajándékozást a római jog tiltottakivéve a kisebb alkalmi ajándékokat, a

halál esetére szóló ajándékozást (donatio mortis causa), valamint ha élők között ment végbe de férj előbb
meghalt minthogy visszvonta volna, kivétel még: donatio propter nuptias

3) a nő házasság alatti szerzeményeinek eredete: Q. Mucius Scaevola  vélelme: mind a férjtől

származik (praesumptio Muciana), hacsak a nő az ellenkezőjét (örökölte, ajándékba kapta) nem tudja
bizonyítani [nehogy annak gyanúja merülhessen fel, hogy a nő a vagyontárgyat tisztességtelen úton szerezte]
gyakorlati rendeltetése nem egészen világos: Kaser – eredetileg arra az esetre vonatkozott amikor az elhalt
férj az uxor in manu-ra hagyományozta mindazon javakat amelyeket már az életében neki adott ilyenkor
ezeket a vagyontárgyakat a férjtől kapott legatumnak tekintették

4) a másik házastárs által ellopott dolgok visszakövetelésére a károsult házastárs büntetőkeresetet

(actio poenalis) nem indíthatott, mert az infamia-val járt volna a tolvaj házastárs terhére, és ez ellentétben
állott a házasság erkölcsi tartalmával csak infamiaval nem járü actio rerum amotarum-ot indíthatott

5) mind a praetori, mind a császári jog törvényes öröklést (successio ab intestato) biztosított a túlélő
házastársnak, igaz csak az utolsó helyen, az oldalági rokonok után(eredetileg a manus nélküli házasságban
nem örökölt)

6) manus nélkül házasságot kötött önjogú nő vagyona megmaradt „női szabadvagyonnak” amelyről a nő
szabadon rendelkezhetett = parapherna (hozomány mellett bevitt vagyon); e vagyont a házasság fennállása
alatt annak gyümölcsei+öröklött/ajándékba kapott vagyontárgyak is gyarapították; ha a női szabadvagyont a
férj akarta kezelni, a házasfeleknek külön megbízási szerződést (mandatum) kellett kötniük; hűtlen kezelés
esetén a feleség nem indíthatott férje ellen infamiát eredményező megbízási vagy büntetőkeresetet, így
ilyenkor is csak az actio rerum amotarum állt rendelkezésre
iustinainusi jog: kötelezte a férjet hogy a paraphernat ugyanolyan gonddal kezelje mint a saját vagyonát,
feljogosította a vagyon keretébe tartozó követelések behajtására.
nő vagyonjogi helyzetének biztosítása: férji vagyonkezelés esetében törvényes+privilégizált zálogjog állt
fenn a férj egész vagyonán

III. A HOZOMÁNY (DOS)

 már a köztársaság idején szokássá, erkölcsi kötelezettséggé vált, hogy a házasság terheinek
megkönnyítése céljából a nő családja/maga az önjogú nő bizonyos vagyont juttasson a férjnek, aki
egyedül viselte a házassággal járó terheket(onera matrimonii)
 Iustinianusi szabályok előtt: többnyire a férj tulajdonát képezte (bár ás hagyomány is lehetett)
 de ez(szemben a tulajdonjog ált. szabályaival) időleges ill. feltételes tulajdon volt, mert a dos a
házasság megszűnése után általában visszajárt
 dos profecticia: ha a nő apja adta az adományt
 dos adventicia: ha maga az önjogú nő, vagy másvalaki adta az adományt

A) A HOZOMÁNY EREDETE
 eredetileg csak akkor volt visszakövetelhető, ha annak visszaadását a férj stipulatio (kérdés-felelet
formájában foglalt lekötelezés) formájában megígérte
 válások és manus nélküli házasságok elterjedése:
 előtt: a hozomány ilyen jogi rendezés megfelelő férj halálával a manus alól felszabaduló
özvegy 1 gyermeknyi részt örökölt
 után: a hozományt rendszerint dos recepticia formájában létesítették- stipulatióval biztosították
a visszaadási kötelezettségetkésőbb a praetor stipulatio hiányában is peresíthetővé tett
 császárkor elején: nem csak a hozomány-visszaadási, hanem a hozományadási kötelezettség is jogi
jelleget öltött: kötelezte az apát és az apai felmenőt, iustinianusi jogban kivételesen.: anya is
 a hozomány kiadása céljából a nőnek perlési lehetősége volt cognitio extra ordinem keretében

Hozomány (dos): a császárkorban jogintézménnyé vált, a nőre tekintettel a férjnek adott(adni

kötelezett) olyan vagyon, amely – használata, gyümölcsöztetése, de hozományi vagyon nem csökkentő
kezelése - a házasság terheinek(család eltartása) megkönnyítésére szolgál, s amelyet a házasság
megszűnése után a nő (vagy örökösei) részére általában vissza kell adni

B) A HOZOMÁNY ALAPÍTÁSA
  eredetileg stipulatio-s ígérettel történt formátlan hozományígéret, p.klasszikus kor tette
peresíthetővé(eredetileg ún. nudum pactum)
 a hozomány alapítása érvényes házasságot tételezett fel
 a házasság megkötése előtt adott hozományt a házasság meghiúsulása esetén jogalap nélküli
gazdagodás címén lehetett visszaperelni – condicto causa data causa non secuta

C) A HOZOMÁNY TÁRGYA

 lehetett tulajdonjog, haszonélvezet, vagy valamely követelés

 a hozomány tárgya a férj vagyonának része lett, afelett szabadon rendelkezhetett (kivéve: az itáliai
hozományi telekre(findus dotalis Italicus) nézve Augustus óta elidegenítési tilalom állott fenn)

D) A HÁZASSÁG MEGSZŰNÉSEKOR

 a hozomány rendszerint visszakövetelhető volt a házasság megszűnésével

 visszaadása eredetileg csak akkor volt peresíthető, ha a visszaadást stipulatioval kötötték ki kereset:
actio ex stipulatu
 később praetor actio rei uxoriae formula: a hozomány stipulatio hiányában is
visszakövetelhetőprincipatus ideje: civiljogi bona fidae keretei között nyert recepciót
 a praetori edictum szerint a hozományt mindig vissza lehetett követelni, ha a házasság válással vagy a
férj halálával szűnt meg
 ezzel szemben a nő halála esetén csak a dos profecticia és a dos recepticia volt visszakövetelhető (az
előbbit a hozományt juttató apa halála után már nem lehetett)
 actio rei uxoriae:
 felperese vagy az önjogú nő, vagy az apai hatalom alatt álló nő apja
 alperese a férj, illetve örökösei
 a kereset tárgya pedig a hozomány természetben való visszaadása vagy a hozomány értékének
megtérítése
 hozományi telket mindig természetben kellett visszaadni
 hozomány gyümölcseire a visszaadási kötetelezettség ne terjedt ki
 férj visszatartási joga (retentio) gyermekenként, a nő házastársi kötelességszegése esetén, valamint a nő
részére adott vagy általa ellopott dolgok és saját beruházásai(impensae) erejéig

 actio ex stipulatu: (iustinianusi jog) a hozomány visszakövetelése iránti kereset neve;

 nem volt feltétele az előzetes stipulatio, de ha a házasság válással szűnt meg, az actionak csak akkor
volt helye, ha a nő kellő indok alapján vált el férjétől, vagy a férj által kezdeményezett válásra nem
adott okot; kereset a nő örökösire is átszállott
 az elidegenítési és terhelési tilalom mindenféle hozományi telekre kiterjedt törvényes zálogjog a
férj minden vagyonára a hozomány visszaadásának biztosítására
 Iustinianusi jog: hozományt a férj csak a nő hibájából bekövetkezett válás esetén tarthatta
meg, más esetben- retentio lehetősége nélkül- vissza kellett adnia;
 a nő halála: özvegy férjnek haszonélvezeti joga van (ususfructus) tulajdonjog: nő örökösei
 a hozományt a feleség tulajdonában lévő, bár a házasság tartamára a férj vagyonában elhelyezkedő
vagyonnak tekintették
”mivel ezek a dolgok kezdettől a feleségéi voltak és természetes müdin megmaradtak az őtulajdonában” C.
apróbetű!!

IV. DONATIO ANTE NUPTIAS – EZ ELVILEG KI VAN HÚZVA!!

HÁZASSÁG ELŐTTI AJÁNDÉKOZÁS: szorosan kapcsolódott a házassághoz, még ha nem is volt a házassági
vagyonjog intézménye
  a vőlegény adta a mennyasszonynak
 a klasszikus korban vált szokássá és az ajándékozás általános szabályai alá esett
 a posztklasszikus korban a mennyasszony az így kapott ajándékot hozományként adta vissza mint
feleség a férjének

V. DONATIO PROPTER NUPTIAS(ELNEVEZÉS: JUSTIN)

 keleti jogban nyert recepciót

 római birodalmi jog(p.klasszikus kor): az az ajándék, melyet a férj ígért feleségének a házasság
megszűnésének esetére
 beolvasztotta magába a donatio ante nuptias-t is iustinianusi kodifikáció: nemcsak a házasság
tartama alatt de előtte is sor kerülhet+ nem vonatkoznak rá a házastársak közötti ajándékozást
korlátozó szabályok
 Iustinianus az ajándék mértékét a hozomány mértékéhez szabta
 cél: a nő anyagi életfeltételeit a házasság megszűnése után is biztosítsa
 az ajándék csak akkor járt a nőnek, ha a házasság a férj halálával vagy nem a nő hibájából
bekövetkezett válással szűnt meg, a nő örököseit nem illette meg
 ha gyermekek is voltak a tárgyban, a nő csak haszonélvezetet szerzett, a tulajdonjog a gyermekeket,
leszármazókat illette meg
 313. A TUTELA ÉS A CURA

Mindkettő korlátozott vagy hiányzó cselekvőképességet pótlójogintézményde a családjognál tárgyaljuk a

modern dogmatika szempontjai szerint
I. A GYÁMSÁG (TUTELA)
 az önjogú, de kora vagy neme miatt cselekvőképességében korlátozott vagy ilyen képességgel
egyáltalán nem bíró személyeknél e képesség pótlására irányuló intézmény elnevezése
 az archaikus korban a gyámság célja: családi vagyonegység fenntartsa gyám érdekeit juttatta
érvényre
 gyámi tisztség(végrendeleti gyámrendelés híján) azt illette meg, aki a gyámolt vagyonának
várományosa volt a törvényes öröklés rendje szerint
 később a tutela fokozatosan a gyámolt érdekeit kezdte szolgálni
 „A gyámság erő és hatalom egy szabad személy fölött annak védelmére, aki kora miatt magát
megvédeni nem képes” – Servius
 a IV. századtól 2 féle gyámság létezett: serdületlenek és a nők gyámsága
1) A SERDÜLETLENEK GYÁMSÁGA (TUTELA IMPUBERUM)
 e gyámság alá került szükségképp minden önjogú serdületlen
a) a gyámság létrejöttének 3 formája volt
a gyámot:
1. a végrendelet jelölte ki (tutela testamentaria)- végrendeleti
2. ha nem élt a gyámkijelöléssel a pf akkor törvény állapította meg (tutela legitima) – törvényes
 archaikus korban a legközelebbi agnát rokon (proximus agnatus)aki a gyámolt halála esetén
örökölne és aki köteles a gyámi tisztség viselésére(több egyenrangú ember esetén a gyámségot
közösen is viselhették)
iustinianusi jog: kognát rokonnak volt kötelessége a gyámság, nő is lehetett gyám
3. ha egyik elapon sem volt gyám akkor a hatóság rendelte ki (tutela dativa) a lex Atilia
értelmében
végrendeleti gyámságot vissza lehetett utasítani de a törvényit és a hatóságit nem
gyámság mint manus alól felmentés: személyi körülmény (életkora), császárkor – meghatározott rétegek
privilégiumai (pl. szellemi munkát végzők)
b) a gyámság megszűnt:

 a gyám vagy a gyámolt halálával

 capitis deminutiojával
 gyámolt felserdülésével
 ha a gyámot saját kérésére a praetor felmentette tisztsége alól
 ha a gyámot a praetor büntetésként elmozdította abból
c) a gyám feladata:
- elsősorban a vagyonkezelés, míg a gyermek gondozását az anya látta el
 a vagyonkezelési jog eredetileg a gyám érdekét szolgálta, alig esett korlátozások alá  csak XII táblás
törvények alapján kifejezetten hűtlen kezelés esetén lehetett a gyámot elmozdítani
 utóbb e jog korlátozásai szaporodtak (amikor a gyámolt érdekeit kezdte védeni a jogintézmény)
  pl.: Septimius Severus megtiltotta a gyámolt ingatlanának elidegenítését (195-ben kiadott)
 I.Constantinus a gyámolt értékesebb ingóságainak eladását hatüsági hozzájáruláshoz
kötötte
 a gyám az infans helyett jognyilatkozatot tett, szerződéseket kötött
 az impubes infantia maior gyámja a pupillus helyett csak annak távollétében kötött jogügyleteket,
jelenlétében csak alakszerű hozzájárulását adta a pupillus jognyilatkozatához (auctoritas tutoris)
o -Ha a gyám a gyámolt helyett járt el:
 Közvetett Képviselet: jognyilatkozatból száramzó jogok és kötelezettségek a gyám
személyében álltak be gyámság megszűntével ruházta át a gyámoltra
 Közvetlen képviselet: gyám által kötött ügyletek alapján a gyámolt szerezte meg a
jogokat és kötelezettségeket

d) a gyám kötelezettségei:

 a gyámolt vagyonának biztosítása érdekében a törvényes gyám (tutor legitimus) stipulatio

formájában a praetor előtt biztosítékot volt köteles adni (cautio rem pupilli salvam fore)
 a gyám egész vagyonát a törvény erejénél fogva egyetemes jelzálog (hypotheca generalis) terhelte a
gyámolt javára
gyámság mint jogviszony kontraktuális-kötelmet teremetett a gyám és gámolt között

2) A NŐK GYÁMSÁGA (TUTELA MULIERUM)

 gyámság alá került minden önjogú nő, kivéve a Vesta-szüzeket

 létrejötte 3 féle lehetett ugyanúgy mint a serdületleneknél
de itt a nő később megkapta a szabad gyámválasztás jogát
 csak a legjelentősebb ügyeknél kellett a gyámi auctoritas
 a 3 ill. 4 családanyák gyámságának megszüntetését Augustus rendelte el
 Claudius eltörölte a nők törvényes agnát ági gyámságát (mivel feleségül akarta venni a tutela
agnatorum alatt álló Agrippinát), de a hatósági és végrendeleti gyámságuk IV. századig még létezett.

II. A GONDNOKSÁG (CURA) – eredetileg közhivatalnoki tevékenységet jelent

 aki ügyeinek önálló vitelére egészen vagy részben képtelen volt és nem állott apai hatalom vagy
gyámság alatt, az gondnokság alá került
 magánjogi intézmény
 hasonló célja van a gyámsággal a különbségnek történeti okai vannak

A GYÁMSÁG (TUTELA) ÉS A GONDNOKSÁG (CURA) KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉGEK:

1. a gondnokot kérésre vagy hivatalból a praetor rendelte ki, végrendeletben legfeljebb javaslat volt
tehető a gondnok személyére
2. a cura szükség esetén a gondnokolt (pl. elmebeteg) személyi felügyeletét is magában foglalta
3. a gyám részéről alakszerű hozzájárulás (auctoritas) kellett a gyámolt jognyilatkozatához, a
gondnoknál csak alakszerűtlen jóváhagyásra (consensus curatoris) volt szükség, amely utólag is
megadható volt
 4. a gyámság mindig tartós jellegű volt, a gondnokság lehetett eseti jellegű is
5. ha a gondnokolt cselekvőképes ffi, a curator hatásköre korlátozott a célnak megfelelően
6. teljesen cselekvőképes személynek (pl. távollevőnek) is lehetett gondnoka, gyámja azonban nem
A GONDNOKSÁG FAJAI:
a) az archaikus jogban:
1. az elmebetegek gondnoksága (cura furiosi)
2. a tékozlók feletti gondnokság (cura prodigi) – legközelebbi agnát rokon ha nincs ilyen akkor a
praetor kijelöli

b) a klasszikus korban:
3. a 25 évnél fiatalabb serdültek gondnoksága (cura minorum)ebben az esetben a curator is
vagyonkezelő lett
4. a távollévő gondnoksága (cura absentis) - ügyintézés
5. serdületlenek és nők gondnoksága, ha a gyám akadályozva van (cura adiuncta)
6. a nyugvó hagyaték gondnoksága (hereditas iacens) már meghalt de az örökös még nem kapta
meg hagyatékot
7. a méhmagzat gondnoksága (cura ventris)
8. a testileg fogyatékos személy gondnoksága (cura debilium personarum)
 314. A RÓMAI SZEMÉLYI ÉS CSALÁDJOG TOVÁBBÉLÉSE

I. A SZEMÉLYI ÉS CSALÁDJOG HELYE A MAGÁNJOG RENDSZERÉBEN

- ius personarum magában foglalja a személyi és családjogot
- ez megmaradt a glosszátorok + kommentátorok (institúció-rendszert követték) idején is
- a német természetjogi iskola összefoglalta a magánjog alapvető jogelveit, s ezzel megvetette az
általános rész alapjait
A MODERN PANDEKTA-RENDSZERBEN:
A) a s z e m é l y i j o g jogalanyisággal kapcsolatos szabályai valamint a további anyagok (pl.: jogügyleti
tan) alkotják a magánjog általános részét
B) a családi viszonyokra vonatkozó szabályokat az önálló c s a l á d j o g tartalmazza
II. A JOGKÉPESSÉG
- középkorban és a koraújkorban nem volt még általános (~római jog)
- a rendi tagozódásnak megfelelően a teljes jogképesség csak a nemeseket illette meg
- a jogképesség csak a XIX. században vált általánossá és egyenlővénagy farncia forradalom hatása
- jobbágyok teljesen jogképételenek (colonatus formáiból) vagyon és családjogi szempontból bizonyos
jogképességgel rendelkeztek
de lege ferenda:méhmagzat személyiségének római jogon túlmenő önálló elismerése pl:Codigo civil már
kiterjeszti rá a jogalany fogalmát a méhmagzatra (concebido) ezzel feledlegessé teszi a nascitrus-al
kapcsolatos római jogot
- a római polgárjog egyszerre közjogi és magánjogi jellegge is továbbél pl: Codigo Civil
III. A JOGI SZEMÉLYEK
- a szabályok részletesebb kidolgozása csak a középkorban indult meg a „képzelt személy” (ficta
persona) fogalmának megalkotásával
- ez az alapja a pandektista történeti iskola f i k c i ó s e l m é l e t é n e k , mely ma is kiindulópontként
szolgál a jogi személy mibenlétével kapcsolatban
- a jogi személyeket csak a XIX. századtól tekintették valóságos jogalanynakettől kezdve nő a
jelentőségük pl:különböző kereskedelmi társaségok
- az állam jogi személyisége nehezen, csak a XIX. századi jogtudomány alakította ki részletesen
Az állam jogi személyisége:
- nehezen csak a 19.sz-ban alakult ki
- lassan vált uralkodóvá: az állam a polgári jog(magánjog) a jogviszonyokban ugyanolyan jogalanynak/
jogi személynek minődül mint a magánjog egyéb alanyai
IV. AZ APAI HATALOM
- általában későn, a XX. században váltotta fel a korlátozottabb szülői hatalom, a szülői felügyelet, mely
az apát és az anyát is megilleti
- a kiskorú gyermek vagyonán a szülők javára kezelési és haszonélvezeti jog áll fenn kivéve a kiskorú
saját szerzeménye
- az apaság vélelmének intézményét is átvették a római jogból
- pl.: törvénytelen gyermek utólagos házassággal, államfői engedéllyel való legitimatioja
- pl.: az örökbefogadásnál a modern jogrendszerkben is iustinianusi adoptio szabályai érvényesülnek
(kiskorú is örökbefogadható, a gyermek régi családjában is megtartja öröklési jogát)
- az örökbefogadás a modern jogokban sem a felek privátautonómiáján alapul hanem állami
közreműködést igénylő jogi cselekmény (bírósági/gyámsági jóváhagyás)
V. A HÁZASSÁG
- megítélése a középkori Európában fokozatosan átalakult
- csak a iustinianusi kodifikáció után évszázadokkal fogadták el a kánoni házasságot mint a
matrimonium legitimum egyedüli formájátIV.Leo bizánci császár egy rendelettel érvénytelenítette
azokat a házasságokat amelyek nem egyházi fórum előtt köttettekBizánci Birodalomban is nehezen
jutott érvényre a nyugati világban még nehezebbenkánonjogászok a tridenti zsinatig érvényesnek
tekintették a puszta consensussal kötött házasságokatkánonjogi házasság szabályai: gyakran a római
jogra mennek vissza
Eltérés közte: római jog a felek állandó együttélési szándékán alapul (affectio maritalis) ennek
mesgzűnésével a házasság is megszűnt a kánonjog pedig a házasságot oylan szerződésnek tekintette
amely nem egyoldalú és a felek megegyezésével sem bontható fel (indissilobulis)
- a házasság manus nélküli formája a kánonjogban és a világi jogban önálló intézménnyé vált
- tridenti egyetemes zsinat (1545-1563) megállapította a házasság szentségét(sacramentum)
megerősítette a felek szabad akaratát a házasságkötésben(érvényes a szűlői tilalom ellenére kötött
is)DE elrendelte hogy egyházi fórum előtt 2 tanú jelenlétében kell végbemennie
- 19.sz- házasság jogi fejlődésenagy változások
- Code civil (1804) intézményesítette a polgári házasságotválással felbontható, magánjogi
szerződéshez hasonló jogintézmény világszerte elterjedt
- polgári házasság Magyarországon: 1894: XXXI. tc.
- napjainkban a házasság egyedüli formája a polgári házasság a házasságkötés hagyományos formája csal
az egyházjogban bír jelentőséggel
VI. A FÉRJI HATALOM
- a római jog továbbélése során sokáig fennmaradt, pl.: a családon belüli jelentősebb döntéseknélférjet
illette meg
- sokáig fennmaradt a nő megfenyítésének joga, házasságtörő feleséget a férj megölhette(néha fordítva is
lehetséges)
- a nő teljes vagyonjogi jogképességének elismerése csak az újkorban következett be
- praesumptio Muciana: a modern tv könyvekben ált. fennmaradtak, viszonosság alapjára van helyzve,
egyik házastárssal szemben fellépő hitelező védelmét szolgálja(vélelem szerint a másik házastrás
vagyina részben szintén az adós házastárstól származik)
donatio propter nuptias: feudális magyar joghitbér, római jog dos/hozomány/allatura
tért hódított a vagyonegyesítés elve (európa) házassági vagyonközösségek különböző formái alakultak
ki(általános, szerzeményi. ingó)
VII. A GYÁMSÁG, GONDNOKSÁG A MODERN JOGRE NDSZERBEN
- modern jogrendszer értelmében a kiskorúak állnak
- gyámság: formái (végrendeleti, tv-es, rendelt) középkorban is megmaradtak Werbőczy Tripartituma
is a római jog alapján fejti ki
- gondnokság: az erre rászorultak érdekeinek védelmére rendelt intézmény
- gyámságot a családjogi törvény, a gondnokságot a polgári törvénykönyv szabályozza
 Dologi jog

hiányzó rész: A kincstalálás 334.oldal

Tulajdon megszűnése – 343-345
hiányzó tétel: 13.as tétel- A possessio és a dominium megszűnésének egybevetése
Zálogjog – 269.oldal
 401. A DOLOG ÉS A VAGYON FOGALMA, LATIN MEGJELÖLÉSEI

I. A DOLOG (RES) FOGALMA

nincs egyértelmű meghatározás mint a magyarban sok mindent jelenthet
- DOLOG: önálló testi tárgy, amelyen tulajdon állhat fenn (szűkebb jogi értelemben)

- nem minősül dolognak:

a) az alkatrész: olyan testi tárgy, amely valamilyen kapcsolat folytán elvesztette önállóságát (pl. asztal
lába)
b) a dologösszesség: olyan dolgok csoportja, amelyeket a közfelfogás (communis opinio) közös név
alá foglal össze
c) az emberi uralom alá nem hajtható dolgok; pl. tengerfenék, égitestek
d) a szabad ember teste, mert: „senki sem tekinthető a testrészei tulajdonosának” („dominus
membrorum suorum nemo videtur”)

II. A VAGYON FOGALMA ÉS MEGJELÖLÉSEI A RÓMAI JOGBAN

köznapi értelemben általában egy személy dolgainak összességét érjük
- VAGYON: valakit (egy meghatározott jogalanyt) megillető, pénzben kifejezhető jogok és
kötelezettségek összessége
- kezdetben a vagyon fogalma: egy személy dolgainak (ingó és ingatlan vagyontárgyainak) összessége
(familia pecuniaque)
- később vagyon elvontabb jogi fogalma: apától származó vagyon (patrimonium) vagy javak (bona) néha
facultates – lehetőségek formájában
- Ulpianus meghatározása nemcsak a tulajdonunkban álló dolgokat tekinti a vagyon összetevőinek, hanem
azt is, ami minket megillető, pénzben kifejezhető jogosultságban, perelhetőségben nyilvánul meg ez
már dolgoktól független követelési jog
modern vagyonkoncepcioó nem magukat a dolgokat hanem az azokon fennálló jogokat (pl tulajdonjog)
tekinti a vagyon alkatrészeinek. elszakad a római jogtudósok felemás a tulajdonjog vonatkozásában a
dolgokdhoz tapadó szemléletétől vagyon tételeinek következetesen a jogkötelezettséget tekinti
apróbet!

a) AKTÍV VAGYON: a vagyonon belül a jogosultságok („aktívumok”) vannak túlsúlyban

b) PASSZÍV VAGYON (hereditas damnosa a hagyaték tekintetében): a vagyonon belül a kötelezettségek
(„passzívumok”) vannak túlsúlyban
c) KÜLÖNVAGYON (pl.: peculium): a vagyonon belül egyes vagyontárgyak elkülönülnek, egy kisebb
alegységet képeznek.

III. A DOLOGI JOG TARTALMA

- a római jog ókori tankönyveiben a dolgokról szóló rész (de rebus) nemcsak a dologi, de az öröklési és
kötelmi jogokat is tárgyalja (még nem különültek el)
- a „dologbeli jog fogalmának klasszikus előzményei: a dologi jog önálló kategóriaként először a
középkorban jelent meg (ius reale)
- az in rem actio-val védett jogok felosztása:

a) saját dolgokra vonatkozó jog (ius in re sua) : a tulajdon

b) idegen dologbeli jogok (ius in re aliena): más dolgán állnak fenn; pl.: szolgalom, zálogjog,
örökhaszonbérlet, felülépítményi jog
 402. A DOLOGOSZTÁLYOZÁSOK

0. A DOLOGOSZTÁLYOZÁSOK
A római jogtudósok általi osztályozásból nem képezhető zárt logikai rendszer nem tesznek eleget a
tudományos rendszerezéssel szemben támasztható formállogikai követeményeknek nem elvont (ld.
görögök), hanem gyakorlati rendszerezés; szemléletes voltuk miatt ezek napjainkig tovább élnek, és a
modern magánjog részét képezik.

1. RES IN PATRIMONIO - RES EXTRA PATRIMONIUM

- a nyugvó állapotú dolgokat statikusan szemlélve magánvagyonba tartozásuk alapján rendezi 2
csoportba
- ismét érzékelhető hogy a római jogtudósok a vagyon tárgyainak a tulajdonjog esetében nem a
jogosultságot hanem a dolgokat tekintették
a) res in patrimonio: a magánvagyonba tartozó dolgok, a magánszemélyek tulajdonában álló dolgok
b) res extra patrimonium: a magánvagyonon kívül eső dolgok, (pl.: nyugvó hagyaték, középületek) vagy
azok a dolgok, amelyek nem is állhattak magántulajdonban (pl.: vallási kultusz tárgyai, császárkorban a
bíborcsiga, res omnes communes (bíbor: purpura))

2. RES IN COMMERCIO - RES EXTRA COMMERCIUM

- dinamikus jellegű csoportosítás a forgalomképesség alapján; a dolgok egyik embertől a másik
emberhez való kerülésük alapján tesz különbséget (adásvétel - commercium)
a) res in commercio: forgalomképes dolgok; azok a dolgok, melyek alkalmasak adásvételre
b) res extra commercium: forgalmon kívüli, forgalomképtelen dolgok, eladása tiltott
- sokszor egybevágnak az előző kategóriával de nem mindig nehézségek: vadállat forgalomképes, de
nem tartozik senki vagyonába; per alatt álló telek beletartozik valamelyik peres fél vagyonába, de
forgalmon kívüli dolog is egyben, de a Mars mező esetében a 2 fogalompár egybe esik

3. RES DIVINI IURIS - RES HUMANI IURIS

- ez a dolgok legfőbb felosztása (summa divisio) (Gaius és Iustinianus szerint): egyes dolgok az isteni jog
alá tartoznak, mások pedig az emberi jog alá
a) res divini iuris: (isteni jog alá tartozó dolgok)
- SZENT DOLOG (res sacra): a rómaiak által az égi isteneknek (dis superis) szánt és a ius sacrumnak
megfelelően felszentelt épületek, tárgyak, eszközök; sem magánvagyon, sem forgalom tárgyai nem
lehettek; ellopásuk bűncselekménynek számított
- TEMETKEZÉSI HELY (res religiosa): az emberi holttestet magában foglaló sír (az alvilági istenekre
bízott (dis Manibus)) dolgok csoportja; a rabszolga sírja sem kivétel, de az ellenségé igen
 - SÉRTHETETLEN DOLGOK (res sanctae): a városok falai és kapui, melyek ugyan nem függtek össze az
istenek tiszteletével, de az emberi behatásokkal, támadásokkal szemben az istenek különleges
védelme alatt állottak
sem magánvagyon sem forgalom tárgyai nem lehettek egyedül a hadifoglyok kiváltása véget engedte
iustinianus a templomi felszerelés eladását (res sacra)ennek ellopása bűncselekmények minősül
(sarcilegium)

b) res humani iuris: (emberi jog alá tartozó dolgok)

- KÖZDOLGOK (res publicae): a római állam tulajdonában voltak; vagyis:
1. a közhasználatú dolgok (kikötők, középületek) res publico usui destinitae
2. közösségek vagyona (közföld (ager publicus), állami rabszolgák (servi publici))
apróbetű!!
- MAGÁNDOLGOK: (res privata): mindaz, ami nem közdolog; nem feltétlenül kell magántulajdonban
állnia, lehet uratlan is

4. RES COMMUNES OMNIUM

- mindenkit megillető dolgok: levegő, folyóvíz, tenger, tengerpart (litus maris) mindaddig, amíg valaki
birtokbavétellel tulajdont nem szerez felettük (addig uratlanok) tengerpart birtokbavételét a
jogszabályok korlátozták majd
- az Institutiok kimondták: a tengerpart egyáltalán nem került a birtokló tulajdonába

5. RES NULLIUS
- senki vagyonába sem tartoznak (nullius in bonis est): a senki dolgai, az uratlan dolgok
- pl.:az összes isteni jog alá tartozó dolog, az emberi jog alá tartozó köz dolgai és a nyugvó hagyaték;
tulajdonképpeni uratlan dolgok: vadak, halak, madarak, elhagyott dolgok
- hasonlít a res extra patrimoniumhoz, azok nem is tartozhattak magántulajdonba

6. RES CORPORALES - RES INCORPORALES

a) res corporales: testi dolgok, amelyeket érzékelni lehet
b) res incorporales: testetlen dolgok, azok a vagyoni értékű alanyi magánjogok, melyek adásvétel tárgyai
lehetnek (pl. haszonélvezet, követelések)
logikailag kifogásolható megkülönböztetése nagy dogmatörténeti jelentőségű ez a disztinkció tette
lehetővé gaius számára hogy a res fogalma alá vonja a teljes vagyonjogot végső soron hogy
megalkossa az institúciós rendszert
7. RES MANCIPI - RES NEC MANCIPI
- a dolgok legősibb felosztása
a) res mancipii: azok a dolgok, melyek tulajdonát ősi, ünnepélyes átruházó ügylettel (mancipatioval vagy
in iure cessioval) kellett átruházni
- az itáliai földön fekvő telkek
- mezei telki jogok (szolgalmak): út, gyalogút, marhahajtás, vízvezetés
- rabszolgák
- négylábúak, melyeket igavonásra, teherhordásra használnak (marha, öszvér, ló, szamár)
ennek átruházása a nyilvánosság előtt bizonyítható módon kellett történnie
gazdasági szempontból kisebb jelentőségű dolgok már nem érdekelték a közösségetazok átruházásával
nem törődtek megfelelt a formátlan átruházás (tradito)
préklasszikus korban eltűnt amit Iustinianus rendelete is szentesített
b) res nec mancipi: a dolgok tulajdonjogát puszta átadással (traditio) át lehetett ruházni, és e dolgok nem
is lehettek mancipatio tárgyai
rómaiak a paraszti gazdálkodás szempontjából legfontosabb termelőeszközöket sorolták ide ebbe a
kategóriába tartozott a 4 ősi mezei szolgalom
apróbetű!!

8. RES IMMOBILES - RES MOBILES

- VISZONYLAG KÉSŐN JELENT MEG a mai alapvető jelentőségű felosztás háttérbe szorította az előzőt (res
(nec)mancipi)
- ingatlanok és ingó dolgok meghatározását a rómaiak általánosan használták 2 fogalmat nem határozták
meg
- res immobiles: ingatlan dolgok; a telek, és minden, ami azzal összefügg (telekalkatrészek, mint
növényzet, épület)
- res mobiles: ingó dolgok, az összes többi dolog
- res se moventes: később alakult ki, az ingó dolgok közül önállósították a mozgó dolgokat (rabszolgák,
állatok)

9. RES CONSUMPTIBILES
- elhasználható dolgok: a használat által felemésztődnek (pl. gabona, bor, pénz, ruha)
10. RES FUNGIBILES
EREDETILEG SÚLY, SZÁM, MÉRTÉK SZERINT MEGHATÁROZHATÓ DOLGOK

- olyan dolgok amelyeknek lényege súlyukban számszerűségükben mértékükben áll vannak olyan
dolgok amelyeknél az egyed nem bír jelentőséggel hanem valamilyen mérték szerint mennyiségükben
(quinatitas) helyettesíthető dolgok pl: bor, olaj gabona, készpénz
ellentétei: az olyan dolgok amelyeknek egyedenként megkülönböztetett tulajdonságai vannak pl: telek,
rabszolga idézet!
- helyettesíthető dolog: ezeknek lényege súlyukban, számszerűségükben, mértékükben áll; mennyiséggel
(quantitas) hivatkoznak rá
- pl. gabona, arany – egy halom pénz stipulatiojakor csak 1 db stipulatio hangzik el, nem annyi, ahány db
érme va
- az előzővel nagyjából megegyezik, de vannak olyan elhasználható dolgok, melyek nem helyettesíthetők
pl. cukrászati remekmű.
11. RES DIVISIBILES - RES INDIVISIBILES
oszthatóság szerinti felosztást a rómaiak formailag nem alkalmazták: „vannak olyan dolgok amelyeket nem
lehet felosztani” de a posztklasszikusok tovább mentek
- res divisibiles: csak mennyiséggel bíró, károsodás nélkül (sine damno) osztható dolgok
- res indivisibiles: oszthatatlan dolgok, pl.: rabszolga, szobor
kialakulása csak a középkorban
12. RES SIMPLEX - RES COMPOSITA - UNIVERSITAS RERUM
gr arisztotelészi és sztoikus filozófiából alakult ki mely szerint 3 fajta dolog van  idézet!
későbbi korok jogtudósai ebből dolgozták ki az alábbi 3 kategóriát (Pomponius 3 féle dologról beszél -
corpus ami nem csak testi tárgyat hanem testületet közösséget is jelent- de egyiknek sem ad latin nevet)
- res simplex: egyszerű dolog, amely természeténél fogva egy, egységes; a közfelfogás szerint nem
részekből tevődik össze; lehet természetes (pl. fa) és mesterséges (gerenda)
- res composita: összetett dolog, több egyszerű dologból (alkatrészekből-partes) áll mivel a köztük lévő
állandó kapcsolat nélkül elveszetették önálló mívoltukat , mégis egy dolognak minősül; mindig emberi
tevékenység által jön létre pl:ház, szekér
- universitas reum: dologösszesség, a közfelfogás több egymáshoz hasonló dolgot foglal egy közös név
alá anélkül, (rendszerint fajta – gens egyedeit) hogy ezáltal az egyes dolgok önállósága megszűnne (pl.
nyáj, könyvtár) jogilag tehát nem egy hanem több dolog
apróbetű!!
13. INSTRUMENTUM
- dolgok közötti kapcsolat milyensége-szoros vagy laza közbenső alakzatok a dolgok és a
dologösszességek között
- felszerelés: ezek a dolgok nincsenek olyan szoros kapcsolatban egymással, mint az összetett dolog
alkatrészei, összefüggésük mégis több, mint a dologösszességet kitevő dolgok közötti kapcsolat több
olyan közös név alá foglalt dolog amelyek a maguk összességében egy bizonyos másik dolog
szolgálatára vannak rendelve
- pl. telek, ház, fürdő telek megműveléséhez szükséges ember +állat, munkaeszköz, fürdő
üzemeltetéséhez szükséges tárgyak fenntartását szolgálják de nem függenek vele össze fizikailag,
önálló létük és jogi helyzetük van felszerelés egy célt és nem dolgot szolgál
apróbetű!!
14. PERTINENTIA
- modern jogban találkozunk a tartozék fogalmával
- nincs materiális kapcsolatban a fődologgalfődolog nélküle is működőképes legfeljebb nem olyan jol
gazdálkodási és funkcionális összefüggés pl: gyűrűhöz viszonyítva a gyűrű tokja, szekér és pótkerék
- olyan egyes dolgok, melyek egy fődolog szolgálatára hivatottak anélkül, hogy azzal a fődologgal egy
dolgot alkotnának fődologra kötött szerződés általában külön kikötés hiányában a tartozékra is érvényes
vita esetén csak a konkrét tényállás vizsgálata alapján lehet megítélni (figyelembe kell venni a közfelfogást
és a kereskedelem szokásait)
 403. A TULAJDON JELENTŐSÉGE. A RÓMAI TULAJDON TÖRTÉNETE, MEGJELÖLÉSEI (KIHÚZOTT)

I. A TULAJDON JELENTŐSÉGE
- a legtöbbet tárgyalt intézmény a tulajdon (proprietas)
- minden eddigi társadalom legalapvetőbb intézménye a tulajdon volt
- a tulajdonviszonyok határozzák meg az egyes társadalmak jellegéttulajdoni rend biztosítja az egyes
ember, csoportok közösség uralmát az anyagi javak és erőforrások felett ez határozza meg az elosztását is
- a tulajdon formái, a tulajdonviszonyok tükrözik egy adott korszak, társadalom viszonyait, fejlődését

II. A RÓMAI TULAJDON TÖRTÉNETE

1. A RÓMAI TULAJDON KIALAKULÁSA

- a legkorábbi írásos emlékek, nyelvészeti kutatások + összehasonlító jogtudomány eredményei alapján
a) kialakulása idején a római tulajdon = egyetlen dolog feletti jog
nem azonos a modern korok tulajdonfogalmával
a tulajdon ekkor csak egy dolog feletti tényleges uralom, amely még nem vált el élesen a birtoktól, s ezért
magába foglalja mindazokat a részjogosultságokat is, amelyek később önálló jogokként jelentkeznek (pl.
haszonélvezet)
b) ez a jog elsőként az ingók feletti magántulajdon formájában jelent meg
erre utal az ősi tulajdonszerzési módnak: a mancipatio-nak s a tulajdon ősi védelmének: a rei vindicatio-
nak a formája: a dolgok kézzel való megragadása ezt igazolja a vayon ősi megjelölése a familia
pecuniaque sem említi az ingatlant, a földet holott ha az magántulajdonban lett volna említve lett volna
apróbetű!!
c) az ingatlan kezdetben a nemzetségek tulajdonában volt
először Romulus bontotta ezt fel: a közös tulajdonban álló földekből kisméretű telket (heredium, 2
iugerum T) osztott ki a családoknak letelepedés és földművelés pater familias hatalmának növeledése
megindította a nemzetslgi kötelékek bomlását melynek első jele a föld felosztása a nemzetséget alkotó
családok között
d) a családi (házközösségi) tulajdont (a csaláfő korlátlan hatlma elenére) a családtagok közös tulajdonának
tekintették (sui heredes);DE: nemzetségi kötelék szívósságát mutatja hogy a végrendelet és rokonok
híján a vagyon visszaszállt a gensre
e) a házközösségi szemléletet idővel a családfői tulajdon patriarchális szemlélete váltotta fel, melynek
értelmében a családfői vagyon egyedüli ura a pater familias későcsászárkor: p.f hatlma alatt álló
családtagok vagyoni önállósága a saját tulajdont is elsimerte

2. A TULAJDON MEGJELÖLÉSEI A RÓMAI JOGBAN

- az ősi tulajdonnak még neve sem volt: meum est (enyém), mancipium és manus szavak nem fejezték ki
a mai értelemben vett tulajdont (dolgok és személyek feletti ált. hatalom) tehát nem tartalmaz pontosan
körülhatárolt vagyoni és személyi elemeket
- a tulajdonosnak a dominus (megfékezni, hatalomban tartani) szóval való megjelölése is a tulajdon
hatalmi vonatkozásait emeli ki (visszamutatható a római magénjog 1. megjelenésére a házközösségi
tulajdonra)
- a tulajdon főnévi megjelölése későn (Kr.e. II. század) jelent meg = a dominus szóval egy tőből származó
dominium; a principatus idején kezdik a tulajdont proprietasnak is nevezni, túlsúéyba kerül a használata
különösen akkor ha más dolgokra vonatkozó jogokkal állítják szembe és a dominium korlátlan jellege
szűkebb tartalmúvá válik: valakihez való szoros tartozásra utal--

3. DOMINIUM EX IURE QUIRITIUM

- a tulajdon mint jogintézmény a preklasszikus korban fokozatosan alakult ki
- a római jog szerinti magántulajdon: a „Quirites” jogán alapuló tulajdon (dominium ex iura Quiritium)
= civiljogi (kviritár) tulajdon 3 kritériummal rendelkezik:
a) a római magántulajdon alanya csak commerciummal bíró önjogú személy lehet (olyan civis
Romanus, aki nem áll apai/férji hatalom alatt) ill. bármely ius commerciivel bíró Latinus
b) nem minden dolog lehet a római tulajdon tárgya, a magánvagyonba nem tartozó dolgokon ugyanis
római magántulajdon sem állhatott fenn ált. minden dolog felett szerzhető magéntulajdon amit a
jogszabály ki nem zár, legfontosabb kitétel a tartományi telek (fundus provincialis)
c) a római jog a civiljogi tulajdon keletkezéséhez megkívánta a megfelelő szerzésmódot is; római
tulajdon szerzésre alkalmas: ius civile és ius gentium szerzési módok

4. EGYÉB TULAJDONI FORMÁK

- voltaképpen csak egyetlen tulajdoni forma létezett, a civiljogi tulajdon,védelme a legis sacramento in
rem-ből kifejlődő tulajdoni kerest a rei vindicatio szolgál a többi kvázi tul.
- klasszikus kortól kezdve bizonyos tulajdonszerű helyzeteket civiljogi tulajdonhoz hasonló elismerésben
és védelemben részesített
- fő felosztás:
I. köztulajdon
II. magántulajdon, ezen belül 4 forma:
a) civiljogi tulajdon (kviritár)
b) praetori tulajdon (bonitár)
c) tartományi telek tulajdona
d) peregrinusok tulajdona (b,c,d: tulajdonszerű helyzetek)
 a) civiljogi tulajdon (kviritár):
- védelmére a tulajdoni kereset (rei vindicatio) szolgált
- ez esetben mindhárom kritériummal rendelkezni kell

b) praetori tulajdon (bonitár tulajodon- Theophilus):

- ha a római tulajdon 3 feltétele közül
* a megfelelő szerzésmód hiányzik, vagy
* az előd nem volt tulajdonos, de valaki elbirtoklási helyzetbe került, akkor
a rómaiak azt mondták, hogy a dolog az ő vagyonába tartozik (in bonis eius est)
- a praetor az actio Publiciana-val abszolút védelmet bitosított az elbirtoklónak

c) tartományi telek (fundus provincialis) tulajdona:

- tulajdonszerű helyzete volt
- civiljogi tulajdont senki sem szerezhetett rajtuk, mert állami tulajdonban álltak
- a telkeket a tulajdonos-szerű birtokosuk („kvázi-tulajdonosuk”) adófizetés ellenében
* használhatták
* gyümölcsöztethették
* eladhatták
* átörökíthették
- mindezek ellenére megkapta a rei vindicatiot a tulajdonosa

d) peregrinusok tulajdona- dominium ex iure gentium

- a praetor a „mintha polgár lenne” (si civis esset) fikcióval
- az idegeneknek is megadta a civiljogi tulajdonkeresetet (rei vindicati utili)

5. POSZTKLASSZIKUS ÉS IUSTINIANUSI VÁLTOZÁSOK

- tartományi telek és a peregrinus tulajdon különállása megszűnt
- Iustinianus formailag is deklarálta a római magántulajdon egységétcsak a bonitár tulajdon különállása
maradt meg
elmosódott a tulajdon és a dolog addig éles szembeállítása
 idegen dologbeli része kezd korlátozott tulajodnként jelentkezni pl. haszonélvezetőt haszonbérlőt és
felülépítményest sokszor majdnem tulajdonosként emlegetik
Iustinianusi jogban ez rövid időre megszakadt igyekezett rendet tenni
 404. A RÓMAI TULAJDON FOGALMA, TARTALMA
[MINIMUM TÉTEL XV.]

I. A RÓMAI TULAJDON MEGHATÁROZÁSA

- a tulajdon jogintézménye a preklasszikus korban kialakult; a forrásokban definíciót azonban nem
találunk, csak utalásokat:

- TULAJDONJOG (1): egy dolog feletti teljes hatalom,(poena potestas) amelynél fogva „a magáéban
mindenki megteheti mindazt, amivel nem zavar másokat” – Ulpianus
a nemtulajdonosok érdekeinek a tulajdonjog teljességét korlátozó szerepén a hangsúly

- a római tulajdon olyan jog, amely

a) dolgokra vonatkozik (rabszolgára is; „servi res sunt” - Ulpianus)
b) teljes hatalmat,-bizonyos határok között- rendelkezési lehetőséget biztosít a tulajdonos dolga felett

- TULAJDONJOG (2)PANDEKISTA DEF SZERINT: az a dologi jog, amelynél fogva a tulajdonos a tulajdon
tárgyául szolgáló dolgokra bárki jogosulatlan behatását kizárhatja
a tulajdonjog nemtulajdonosokkal szembeni kizárólagosságán a hangsúly
MINDKETTŐ: a tulajdonos és a nemtulajdonos jogviszonyában ragadja meg a tulajdon lényegét
apróbetű!!

- a tulajdon a legtágabb, legteljesebb alanyi magánjog

- a tulajdon teljességének időbeli korlátlansága, melyet csak tv. ill magas szintű jogszabály vagy maga a
tulajdonos korlátozhat.

II. A TULAJDON TARTALMA

- a tulajdonból (egy dolog feletti teljes hatalom) fakadó jogosultságok; a tulajdonos

a) használhatja a dolgát (ius utendi); pl.: ekéjével szánthat tulajdonos dolgát más személy ált. csak
a tulajdonos engedélyével használhatja egyébként használatlopás (furtum usus)
b) gyümölcsöztetheti a dolgát, azokkal teljes mértékben rendelkezhet(nem csak sját szükségleteire
(ius fruendi); pl.: birkája lenyírt gyapjúját eladhatja, házát bérbe adhatja (ha csak a használatára
lenne jogosult ezt nem tehetné meg)
apróbetű!!
 c) rendelkezhet a dolgával (ius disponendi); eladhatja elajádnékozhatja elidegenítési jog, dolgon
más javára haszonélvezetet alapíthat, dolgát zálogba adhatja
pl.: elidegenítheti, megterhelheti vagy átörökítheti, de tulajdonjogával „visszaélve” azt a dolog
rendeltetésével ellentétesen is gyakorolhatja(res cosnumptibiles): rongálhatja, meg is semmisítheti;
pl.: tehene tejét kiönti
rendelkezési jog gyakorlűsa a végrendelkezés kivételével a saját tulajodn csorbításával gyakran
végeleges megszűnésével jár csak a tulajdonost illeti meg
d) bírhatja a dolgát (habere): a dolog beleszámít vagyonába, zavartalanul magánál tarthatja, nem kell
senkinek kiadnia vagy visszaadnia
e) birtokolja dolgát (ius possidendi), civilis possessor-nak minősül; a tulajdonos interdictumok
formájában a birtokvédelemre is jogosult az in rem actiokkal biztosított általános tulajodnjogi
védelem mellett, kiaknázást lehetővé tévő részjogosítványok sorába említi Donellus
- ezek a részjogosítványok a modern jogban a tulajdon pozitív oldala
- a római jogban e jogosultságokat in rem actiók (rei vindicatio, actio Publiciana) védik tulaj
mindenkni ellen ható védelmet élvez
- bárki sérti is őt, akadályozza jogosulatlanul a tulajdona élvezetében, az ellen keresettel léphet fel: ezt
nevezzük a modern jog szerint a tulajdon negatív oldalának (védelemre való jogosultság-„kizárási
hatalmasság”)
apróbetű!!
 405. AZ EGYES TULAJDONI FORMÁK
[MINIMUM TÉTEL XVI.]

- tulajdon kialakult jogintézményként a préklasszikus korban, a virágzó rabszolgatartó társadalom idején

jelent meg
- enélkül ez a fejlett és erősen magántulajdonra épült gazdálkodás már el sem képzelhető
- voltaképpen csak egyetlen tulajdoni forma létezett, a civiljogi tulajdon, a többi kvázi tulajdon, de ettől
eltekintve a fő felosztás:
I. KÖZTULAJDON

II. MAGÁNTULAJDON:
1. CIVILJOGI TULAJDON (KVIRITÁR)
2. PRAETORI TULAJDON (BONITÁR)
3. TARTOMÁNYI TELEK TULAJDONA
4. PEREGRINUSOK TULAJDONA

1. CIVILJOGI TULAJDON, DOMINIUM EX IURE QUIRITIUM, (KVIRITÁR TULAJDON)

- a római jog szerinti magántulajdon: a „Quirites” jogán alapuló tulajdon (dominium ex iura Quiritium) =
civiljogi / kviritár tulajdon 3 ELŐFELTÉTELLEL rendelkezik:
a) a római magántulajdon alanya csak commerciummal bíró önjogú személy lehet (olyan civis
Romanus, aki nem áll apai/férji hatalom alatt) ill. bármely ius commerciivel bíró Latinus
b) nem minden dolog lehet a római tulajdon tárgya, a magánvagyonba nem tartozó dolgokon ugyanis
római magántulajdon sem állhatott fenn
c) a római jog a civiljogi tulajdon keletkezéséhez megkívánta a megfelelő szerzésmódot is; római
tulajdon szerzésre alkalmas: ius civile és ius gentium
- védelmére a tulajdoni kereset (rei vindicatio) szolgált, ez esetben mindhárom kritériummal rendelkezni
kell

2. PRAETORI TULAJDON (BONITÁR TULAJDON)

- ha a római tulajdon 3 feltétele közül
* a megfelelő szerzésmód hiányzik, vagy
* az előd nem volt tulajdonos, de valaki elbirtoklási helyzetbe került, akkor a rómaiak azt mondták,
hogy a dolog az ő vagyonába tartozik
- a praetor az actio Publiciana-val abszolút védelmet biztosított az elbirtoklónak

3. TARTOMÁNYI TELEK (FUNDUS PROVINCIALIS) TULAJDONA

- tulajdonszerű helyzete volt
- civiljogi tulajdont senki sem szerezhetett rajtuk, mert állami tulajdonban álltak
- a telkeket a tulajdonos-szerű birtokosuk („kvázi-tulajdonosuk”) adófizetés ellenében
* használhatták
* gyümölcsöztethették
* eladhatták
* átörökíthették

4. PEREGRINUSOK TULAJDONA
- a praetor a „mintha polgár lenne” (si civis esset) fikcióval
- az idegeneknek is megadta a civiljogi tulajdonkeresetet (rei vindicati utili)
 406. A TULAJDON KORLÁTAI

- a római tulajdon és a modern tulajdon összehasonlításakor kiemelik a római tulajdon korlátlanságát

abból ered hogy az ősi időkben a pater familias a család és a családi vagyon szuverén tejhatalmú urai
voltak
- de: valójában a törvény bizonyos konkrét tulajdoni korlátokat megállapított:
- a tulajdonosoknak figyelemmel kellett lenniük mások jogaira és jogos érdekeire
- ennek védelme + a joggal való visszaélés általános tilalma tette szükségessé a korlátozásokat
ennek legrégebbi példája alighanem a XII táblás törvényeknek az a rendelkezése amely bünteti a
gyermekét3x eladó apát
Gaius:”nem szabad jogunkat helytelenül gyakorolni”
apróbetű!!obejktív és szubjektív szándék
Mások jogainak, jogos érdekeinek védelme joggal való visszaélés általános tilalma mellett a tulajdonjog
konkrét korlátozását is szükségessé teszi.

 tulajdon lefelé és felfelé meddig terjed tulaj az ingatan feletti légtér tekintetében védelmet kap de
nem említik hogy milyen magasságig
 tulajdonost illeti a földjében talált kincs de a mélységet itt sem határozzák meg
 így pl erkély nem nyúlhat be a szomszéd telkébe
 van hogy maga a tulajdonos korlátozza a jogosítványainak körét
- Valóságos tulajdoni korlátozásoknak 2 nagy csoportja van:

1) A KÖZÉRDEK VÉDELMÉBEN BEVEZETETT KORLÁTOZÁSOK

- kógens szabályok
pl.:
- városon belül senkit sem szabad eltemetni / elhamvasztani,(XII táblás t.) a sírhoz vezető út vallási
szempontok miatt minden esetben megilleti a hozzátartozókat (ha idegen telken vezet keresztül)
- árvíz idején ha az út nem járható a szomszéd köteles tűrni a telkén való átkelést
- a folyóparti telkek ugyan magántulajdonban voltak, de a tulajdonos mégis köteles volt eltűrni, hogy azon
áthaladhassanak, kiköthessenek
- építésrendészeti korlátozások: házak külseje, karbantartása, bontása
- új bányák feltárása érdekében a telektulajdonos köteles volt eltűrni a telken végzett ásványkutatást
- korlátozások a rabszolga-felszabadításokra,(Augustus) a rabszolgák megölése, kínzása ellen
Constantinus egy törvénye megtiltotta hogy öröklés vagy adásvétel során a rabszolga családok tagjait
egymásától szétválasszák
- a fényűző élet, oktalan pazarlás tiltása (lex sumptuaria)
- az állam területéről való hadifontosságú cikkek kivitelének tilalma; pl.: fegyverek
- ELIDEGENÍTÉSI ÉS TERHELÉSI TILALMAK; pl.: elidegeníthetetlen dolog volt a hozományként kapott telek a
férj által, valamint a per alatt álló dolog; apróbetű!!
AZ ELIDEGENÍTÉSI TILALOM: törvényen, hatósági intézkedésen, jogügyleten alapulhatott pl:szerződési
végrendelet szerződés által előírt elidegenítési tilalom Iustinianus előtt csak kötelmi jogi hatállyal
rendelkezett, a végrendeleti tilalom azonban általában dologi jogi hatályú
- ELKOBZÁS (publicatio) ÉS A KISAJÁTÍTÁS (expropriatio);

 az elkobzást mellékbüntetésként alkalmazták;

 kisajátítás: a tulajdonostól dolgát-kártérítés ellenében- akarata (akár kényszer útján) ellenére elveszik,
O többnyire közérdekéből teljesen vagy részben veszik el,
O rómaiak viszolyogtak tőle éppen ezért csak későn jutott elismerésre a közületek joga arra
hogy kisajátítsanak magántulajdonban lévő dolgokat
O általában az adásvételi szerződést alkalmazták helyette (kényszerrel csikarták ki)

2) AZ EGYÜTTÉLÉS ÉRDEKÉBEN BEVEZETETT KORLÁTOZÁSOK

- diszpozitív szabályok
- ún. szomszédjogok (iura vicinitatis)
- a szomszédjogi korlátozásokat törvényi szolgalmaknak tekintették
- a zavartalan együttélés érdekében állít fel bizonyos korlátokat, véd bizonyos magánérdekeket, még a
tulajdonos korlátozásával is
pl.:
- a házakat csak bizonyos távolságra lehetett építeni, mezei telkek között is szabadon kellett hagyni bizonyos
területet „mezsgye”
- tiltja az építkezést egymástól és nem szabad „elvenni” a szomszédtól a természetes fényt
- a fák gallyai a szomszéd telkére nem nyúlhattak át, szabályozza a szomszéd telkének beárnyékolását,
határon nőtt fa tulajdonát, áthullott gyümölcs felszedésének joga
- nem lehetett olyan változást eszközölni a telken, amelyből másnak kára származna pl:nem akadályozhatta
a vizek természetes folyását és ha olyan helyzet áll fen amelyből a szomszédnak kára lhet (pl: összedől a
ház) akkor azt köteles megszüntetni
- a cautio ellenében a tulajdonos köteles volt tűrni, hogy a szomszéd behatoljon az ő telkére (pl. építési
anyagot letegyen)
A szomszédjogi (és részben a közérdekű) korlátozásokat a p.klasszikus korban törvényi szolgalmaknak
(servitutes legales) tekintették továbbélése során is ez a koncepció maradt meg
 407. CONDOMINIUM, IUS ADCRESCENDI

I. A TULAJDONKÖZÖSSÉG (CONDOMINIUM)
- egy dolgon fennálló egyetlen tulajdonjog egyszerre több személyt illet meg
(a tulajdonjog van megosztva, nem a dolog)
pl: ketten örökölnek egy házat
ezekben az esetekben beszélhetünk a tulajdon korlátozottságáról

- keletkezhet a felek közötti megegyezéssel vagy véletlenül is (pl.: közös öröklés, közös kincstalálás)
- római jogban 1. az archaikus kori a „consortium ercto non cito” nevű alakzatnál találkozunk az
intézménnyel: a pater familias halála után a házközösség önjogúvá vált tagjai (sui heredes) nem osztják
fel egymás között a családi vagyont, hanem vagyonközösségben maradnak
- a társak egymástól függetlenül is, jogérvényesen rendelkezhettek az egész dologgal, annak ellenére, hogy
az többeké volt Idézet!!
- rómaiak ragaszkodtak a tulajdon kizárólagosságához 1 jogosított és mindenki más kötelezett
tagadták hogy egy dolgon több tulajdonjog állna fenn, és hogy összetett dolgoknál a tulajdoni helyzet
változatlan marad ha az alkatrészek különböző személyek tulajdonában voltak az egyesülés előtt
- a klasszikus római jogtudósok értelmezése: az egyesülés megszüntette a különböző tulajdonokat, mert
egy dolgon egyszerre csak egy tulajdonjog állhat fenn
- egy a jogosított és mindenki más kötelezett = a tulajdon kizárólagossága
- de: ha pl. ketten közösen örökölnek egy házat mindketten az

 egész házat (tota res),

 osztatlanul (pro indiviso),
 részeik arányában (pro parte) bírják tulajdonul
- tehát csak a dolgon fennálló tulajdonjog oszlik meg közöttük, s nem a dolog
- eszmei (intellectu) hányaduk ugyan van, amely azonban nem mutatkozik meg külsőleg (corpore):
valójában az egész dolog osztatlanul mindkettőjüké fele-fele részben mindketten dominusai ezért
maguk eszmei részével szabadon rendelkezhetnek (pl. eladhatják)
- a tiltakozási jognál fogva (ius prohibendi) mindegyik tulajdonostárs tiltakozhat a másik rendelkezése
ellen, és megakadályozhatja a tulajdonnal kapcs. változtatásokat (pl. eladás)
- ha az egyik fél él e jogával, vele szemben a többségi akarat sem hatályosul
- az egész dolgot érintő rendelkezés/ügylet csak az összes tulajdonos beleegyezésével érvényes csak a
többi tulajdonostársat érintő rendelkezésekre vonatkozik de a saját tulajdoni hányadára nem DE: a
többség akarata kivételesen (főleg iustinianusnal) érvényre juthatott

- az actio communi dividundo nevű kereset funkciói:

 olyan ellentét esetén amelyet nem tudtak nem peres eljárással megoldani a felek, közös tulajdon békés
megszüntetése bármelyik kérhette a tulajdonközösség megszüntetését
  apróbetű!!
 osztókereset (a tulajdonközösség felbontásának kérése)
 ezzel lehetett perelni a közös dologra fordított kiadások arányos viselésére
 a tulajdonostárs által okozott károk megtérítésére, a befolyt hasznokból való arányos részesedésre
 nem mindig szükségszerűen vezet a tulajdonközösség valós megszűnéséhez bíró szabályozhatta a
közösséget anélkül hogy megszüntette
 az eljárás során a bíró a következő döntéseket hozhatta:

a) megszüntethette a tulajdonközösséget oly módon, hogy

- elrendelte a dolog fizikai fel- ill. megosztását a tulajdonosok között részeik arányában(ha osztható)
- licitációt nyitott a tulajdonosok között és a legtöbbet ígérőnek odaítélvén a dolgot, a vételárat
osztotta fel a tulajdonosok között

b) a tulajdonközösség fenntartásával
- elrendelhette a dolog bérbeadását az egyik tulajdonostárs vagy más személy részére, ilyenkor a
bérösszeg került felosztásra
- előírhatta bizonyos mérték szerinti ill. felváltva folyó, időszakonkénti(temporibus) használatot is,
amikor esetleg cautio biztosította az ítélet végrehajtását tulajdon meghatározott idő utáni átadását
a másik tulajdonos részére
apróbetű!!

II. NÖVEDÉKJOG (IUS ADCRESCENDI)

- a tulajdonos valamely jogi tény folytán megszerez egy a dologra vonatkozó olyan eszmei hányadot
vagy a tulajdonjogi részjogosultságot amely addig mást (pl. tulajdonostársat, haszonélvezőt) illetett
meg

- elsősorban az öröklési jogban fordul elő

- amikor többeket neveznek ki örökösnek, de valamelyikük meg az örökség megszerzése előtt kiesik, a
kiesett rész arányosan hozzánő a megmaradt örököstársak részéhez
- az örököstársaknak növedékjoguk (ius adcrescendi) van a kiesett részre
- a „haszonélvezet hozzánövése” (de usufructu adcrescendo):
végrendelkezés folytán más lesz a tulajdonos és más a haszonélvező
ha a haszonélvezet bármilyen oknál fogva megszűnik, a tulajdon kiegészül, és a haszonélvezet hozzánő a
dolog tulajdonához, a tulajdon pedig teljessé válik (mondern jogban: a tulajdon rugalmassága)
”Amikor pedig vége lesz a halszonélvezetnek az visszatér a tulajdonoshoz és ettől az időtől fogva a puszata
tulajdon jogosultja a dolog felett teljes hatalommal kezd bírni” Istitutiones
apróbetű!!
 408. A POSSESSIO FOGALMA, ELEMEI
[MINIMUM TÉTEL XVII.]

A BIRTOK (POSSESSIO) FOGALMA:

az a tény, állapot, amikor valakinek a fizikai értelemben vett hatalmában van egy dolog; a birtok
ténye független attól, hogy a birtokosnak van-e valamilyen joga a dologhoz, a birtok elsődlegesen
ténykérdés és nem jogkérdés
„A britokban a ténybeli elem a legtöbb” Pap.

- a tulajdonnál azt kérdezem: enyém-e a dolog?

- a birtoknál: nálam van-e a dolog? nem az a kérdés hogy jogomban áll-e tenni valamit hanem hogy
módomban áll-e  a birtokot el kell választani a tulajdontól: lehet hogy valaki birtokos de nem
tulajdonos vagy fordítva vagy mindkettő
- pl.: tolvaj birtokosa az ellopott dolognak, holott semmiféle joga nincs hozzá, vele szemben a meglopott
tulajdonos továbbra is tulajdonos, de nem birtokos  „semmi közös sincs a tulajdon és a birtok között”
- birtoklásban nincs utódlás, vagyis megállapodással a birtok nem ruházható át és a birtokosi helyzetet
sem lehet örökölni
- amíg valaki önhatalmúlag vagy mások közreműködésével nem valósítja meg egy dolog fölött a tényleges
uralmat, nem birtokol ha örökösök vagyunk az örökség elfogadásával minden jog ránk száll de a birtok
csak a tényleges megragadással lesz a mienk
- birtok egyszerű jogi tény (tulajdonnal szembe ami jogosultság ill. jogintézmény) birtokjog (ius
possessionis): a birtok tényéhez fűződő joghatások összefoglalóan
- általában a tulajdonos és a birtokos személye egybeesik, mert az a természetes, ha annál van a dolog,
akinek joga is van hozzá

409. kihúzott tétel: a possessio kialakulása és története 959-963

A BIRTOK ELEMEI: 302.OLDAL

- a birtoknak két eleme van:
birtokszerzés kapcsán 2 elemre utaltak a jogtudósok: „A birtokot testileg és szándékkal szerezzük meg: nem
pedig önmagában csak szándékkal vagy önmagában a testtel.”

ezek nélkül nincs birtok, mivel ha a birtoklási szándék nem ölt testet a dolog tényleges hatalomba vételével,
nem keletkezik birtok (és fordítva: ha egy dolog van valakinél, de ő nem tud róla, nincs birtoklási szándéka
(animusa), akkor nincs birtok)

1. CORPUS - a b i r t o k t é n y l e g e s h a t a l o m b a v é t e l e
 annyit jelent, hogy testünkkel (corpusunkkal) úgy hatunk egy dologra, hogy az uralmunk
alá kerüljön

2. ANIMUS - a b i r t o k l á s i s z á n d é k , a k a r a t
azt fejezi ki, hogy akarok birtokolni, akarom, hogy a dolog a tényleges uralmam alá
kerüljön, nálam legyen
az animus feltételez egy beszámítási képességet, de a birtokosnak nem kell feltétlenül
cselekvőképesnek lennie (pl.: egy őrült nem rendelkezik animussal, de egy 7 év alatti
gyermek rendelkezhet animussal bizonyos dolgok birtoklására nézve

- ezek nélkül nincs birtok, mivel ha a birtoklási szándék nem ölt testet a dolog tényleges hatalomba
vételével, nem keletkezik birtok (és fordítva: ha egy dolog van valakinél, de ő nem tud róla, nincs
birtoklási szándéka (animusa), akkor nincs birtok)

A BIRTOK ELEMEINEK MEGVALÓSULÁSA,

A CORPUS JELENTŐSÉGE:
- a birtok megszerzéséhez szükséges, hogy az fizikailag, testileg (corpore) valósuljon meg
- ez nem jelent szükségképpen személyes birtokbavételt (rabszolga, hatalomalatti családtag, képviselő
birtokszerzésével a családfő közvetlen birtokossá vált)
- és a birtokbavétel nem jár mindig kézzel történő megragadással (csak kisebb tárgy esetén)
- nagyobb tárgyak corpore birtokbavétele bármely olyan cselekménnyel megvalósulhat, amelyet a
communis opinio birtokbavételnek tekint közfelfogás tőlünk függetlenül dönti el hogy a konkrét esetbe
corpere birtokolunk-e vagy sem(objektív a birtokos akaratától független)

- pl az apróbetűben.: a lakásban elveszett tárgyat birtokoljuk; malomkőnél nem elegendő a megragadása, a

birtokbavételhez több ember szükséges, mert a corpore elem itt a szállítás, az elmozdítás
 birtokolni csak testi dolgokat lehet: a res incorporales birtoklása kizárva, védelmükre nem lehetett
interdictumot kérni (ugyanez vonatkozott a dologösszegekre is)
- a posztklasszikus kor elismerte a JOGBIRTOKOT is (iuris possessio)-iuris possessioo vagy quasi possessio
pl. egy átjárási szolgalomnál a jog gyakorlását (átjárás) tekintették a birtoklás corpore
megnyilvánulásának; ez esetben nem dolgot birtoklunk, így a tényállást nevezték jogbirtoknak
haszonélvezetnél és szolgalmaknál volt jelentőségeinterdictum útján egyszerűbben adhattak védelmet
a jogosultnak(elsősorban ha a joga gyakorlásában megzavarták)

A BIRTOK ELEMEINEK MEGVALÓSULÁSA,

AZ ANIMUS JELENTŐSÉGE:
- testi árhatás lehetőségének megteremtése nem feltétlen jelent birtokbavételt, birtoklást
- birtokláshoz a corpuson, a testi ráhatáson kívül szükség van birtoklási szándékra (animus)
- azok, akiknél nem beszélhetünk tudatról (csecsemők, őrültek), nem szerezhettek birtokot
- animus nélküli birtoklás: alvó ember kezébe teszünk vmit (corpore nála van, de ennek nincs
tudatában), udvarunkba esett labda, nyájunkba keveredett idegen állat animus belső szubjekítv tényező
önmagéban semmi jelentősége nincsen a birtok szempontkából hogy érzékelhető legyen: a külvilág számára
testünkkel ráhatásban kell megnyilvánulnia
 410. A POSSESSIO FAJAI
[MINIMUM TÉTEL XVIII.]

I. POSSESSIO NATURALIS – POSSESSIO CIVILIS  411. MINIMUM TÉTEL

1. TÉNYLEGES BIRTOK (NATURALIS POSSESSIO)

- ha valaki mindenféle joghatás (pl.: birtokvédelem, birtokjog) nélkül, csak ténylegesen tart magánál
egy dolgot
- az illető a tényleges birtokos (naturalis possessor)
- az ilyen birtoklást nevezték később detentio-nak (~bírlalat) és azt, akinek a dolog csak a bírlalatában
van, detentor-nak
- ténylegesen mindazok szerezhetnek birtokot, akiknek megvan a megfelelő értelmi képességük
ahhoz, hogy az animust megvalósítsák – tehát még a rabszolga is

2. SZŰKEBB ÉRTELEMBEN VETT BIRTOK (CIVILIS POSSESSIO)

- ha a tényleges birtokhoz jogi következmények (pl. tulajdonkeletkeztető hatás, birtokvédelem), azaz
birtokjog is járul (vagy egyszerűen csak pessessionak nevezik tehát szűkebb értelemben vett
birtoknak)
- a kétféle birtokos között jogi következmények szempontjából jelentősek az eltérések bár
külsőre látszatra nincs köztük semmilyen különbség: mindkettőnél ott van 1 dolog
- a szűkebb értelemben vett birtok alanya már csak olyan valaki lehetett, aki jogok szerzésére képes,
akit birtokjog is megillet

Civilis possessornak minősült a klasszikus római jogban:

a) a dolog tulajdonosa (DOMINUS)
b) a jóhiszemű birtokos (BONAE FIDEI POSSESSOR): az a személy, aki tulajdonosnak hitte magát
c) a rosszhiszemű birtokos (MALAE FIDEI POSSESSOR): aki jobb tudomása ellenére azt állította
(úgy viselkedett), mintha tulajdonos lett volna pl. tolvaj
d) az örökhaszonbérlő (EMPHYTEUTA)
e) a záloghitelező (CREDITOR PIGNERATICIUS)
f) a szívességi használó (PRECARISTA)
g) a vitás dolog letéteményese (SEQUESTER)

 minden más birtokos naturalis possessor volt a klasszikus jogban

 a civilis possessio és a naturalis possessio megkülönböztetésének elvi alapja a római jogi
szakirodalomban régóta vitatott
  SAVIGNY szerint a civilis possessio birtoklás tulajdonosi akarattal (animo domini), s így a civilis
pessessornak elsősorban a tulajdonos, valamint a jó- és a rosszhiszemű birtokosok minősülnek
római jog ehhez képest csak kivételképpen minősített civilis possessornak néhány birtokost akik
nem animo domini birtokolnak
 JHERING élesen bírálja az előző nézetet, melynek a hibája az, hogy itt a birtokos szándékától függne a
possessori milyensége; Jhering szerint a birtoklás minőségét nem az animus domini, hanem a
birtoklás objektív jogcíme határozza meg; egyes személyek a causa possessio alapján birtokolnak
(ezek a civilis possessorok), a többi birtokos pedig csak a causa detentionis alapján birtokolnak
(naturalis possessorok)
 FOLYTATÁS!!

II. POSSESSIO IUSTA - POSSESSIO INIUSTA

- ezek a birtokos tudatától független, objektív fogalmak (pl. valaki a fürdőben tévedésből más holmiját
viszi el, birtoklása jóhiszeműsége ellenére is jogellenes)

1. JOGOS BIRTOK (POSSESSIO IUSTA)

- ha a birtoklás nem ütközik a jogrendbe, ha nem sérti másoknak a jogát

2. JOGELLENES BIRTOK (POSSESSIO INIUSTA)

- ha a birtoklás a jogrendbe ütközik, még ha a birtokos nem is tud róla

III. POSSESIO VITIOSA - POSSESSIO NEC VITIOSA

- hibás birtok és a jogellenes birtok nem mindig esik egybe

1. HIBÁS BIRTOK (POSSESSIO VITIOSA)

- az, amelyet valaki vi, clam, precario (erőszakkal, alattomban, vagy szívességi használatra kapott
dolog vissza nem adásával) szerzett

2. HIBÁTLAN BIRTOK (POSSESSIO NEC VITIOSA)

- az, ahol a szerzés körül ilyen hiba (vitium) nincs
APRÓBETŰ!!
A hibás birtok és a jogellenes birtok nem mindig esik egybe:
- a fürdős példánál a birtoklás nem hibás, mert nem erőszakkal és alattomban történt, de jogellenes
- ha a tulajdonos a dolgot erőszakkal szerzi vissza, akkor birtoklása hibás, de nem jogellenes dologi jogi
értelemben (kötelmi jogi szempontból lehet) dologi jog szempontjából a tulajdonos csak akkor
birtokolja a dolgát jogellenesen ha más személy dologi jogi jogosultságát sérti (pl.záloghitelezőt)
- a hibás birtokost is megilleti a birtokvédelem de ez nem azoos a hibátlan birtokvédelemmel egy
megszorítást szenved, mert azzal szemben, akitől hibásan szerzett, nem kap birtokvédelmet, de mindenki
mással (un. 3.személyekkel) szemben ő is védelemben részesül pl: az apróbetűben!!

IV. POSSESSIO BONAE FIDEI - POSSESSIO MALAE FIDEI

- a jó- és rosszhiszem kérdése az archaikus korban nem merült fel,XII táblás törvény usus-a még ettől
függetlenül biztosította az elbirtoklást de a későbbiek során mindinkább fontosabb lett a
megkülönböztetés pl:praescriptio longissimi temporisnál
- legfontosabb követelmény az elbirtoklás szempontjából már a jóhiszeműségugyanilyen fontos szerepet
tölt be a jóhiszeműség a gyümölcsszerzésnél, beruházásoknál, tulajdoni perekben
- DE. csökkenti a bona fides jelentőségét hogy a birtokos jóhiszeműségét a jog vélelmezi (praesumptio
iuris)
- egyébként ennek a kategóriapárnak csak a jogellenes birtoklásnál van jelentősége jogos birtokosnál
közömbös a jogkövetkezmények szempontkából
- jogos birtokos „rosszhiszeműsége”: saját dolgát úgy „lopja el” hogy nem tudj hogy a dolog az övé és
hogy a sértett azt jogellenesen tartotta magánál

1. JÓHISZEMŰ BIRTOK (POSSESSIO BONAE FIDEI)

- jóhiszemű birtokos (bonae fidei possessor): az, aki azt hiszi, hogy a birtokolt dolog az övé illetve
általában az, aki úgy tudja, hogy az ő birtoklása nem sérti másnak a jogát (függetlenül attól, hogy
valójában esetleg sérti), tehát az, aki tulajdonosnak hiszi magát, úgy vélik nem sértik mások jogát
(ide tartoznak a civilis possessorok is)

2. ROSSZHISZEMŰ BIRTOK (POSSESSIO MALAE FIDEI)

- rosszhiszemű birtokos (malae fidei possessor): az, aki tudja, hogy birtoklása beleütközik a
jogrendbe, séri másnak jogát (pl.: rabló, tolvaj, de az is, aki úgy vásárol egy dolgot, hogy tudja, az
eladó nem jogosult a dolog eladására)
ez a minősítés szubjektív jellegű (szemben a jogos-jogellenes birtok objektív voltával) fürdős pl!!
V. POSSESSIO AD USUCAPIONEM - POSSESSIO AD RELIQUAS CAUSAS
- élesen megkülönböztették az elbirtokláshoz (usucapio) vezető birtokot (POSSESSIO AD USUCAPIONEM) az
egyéb jogkövetkezményektől járó birtoktól (POSSESSIO AD RELIQUAS CAUSAS)
- pl.: zálog - „aki zálogba adta a dolgot, az csak az elbirtoklás szempontjából birtokol, ami pedig minden
egyéb következményt illet, aki zálogba kapta a dolgot, az birtokol”
- a birtok tényéhez kapcsolódó 2 fő joghatás: (nem mindig és feltétlen tartoznak 1 személyhez) pl!
a) a birtokvédelem
b) a birtok tulajdonkeletkeztető hatása megoszlik a 2 személy között
- pl.: örökhaszonbérlő, a vitás dolog letéteményese, szívességi használó ezekben az esetekben szintén az
részesül védelemben aki ténylegesen birtokol az elbirtoklás azonban mást illet

VI. A BIRTOKHOZ KAPCSOLÓDÓ EGYÉB KÖVETKEZMÉNYEK:

A) a birtokló helyzete előnyösebb a nem birtoklóénál
pl.: tulajdoni perben a birtokost illeti meg a kedvező alperesi helyzet, így ha a másik fél mint felperes
nem tudja a dologhoz való jogát bebizonyítani, a dolog a birtokosnál (az alperesnél) marad; anélkül, hogy
a birtokosnak valamit bizonyítani kellene vagy egyáltalán valamilyen joga lenne a dologhoz ehhez
kapcs. Ulpianus: melior est consicio possidentis
bizonyos perekben már a klasszikus jogban is(de főleg iusti) már a tényleges birtoklás is alperesi helyzetet
teremtett
B) adott esetben (az actio ad exhibendum folytán) marasztalás terhe mellett a birtokos köteles a nála lévő
dolgot felmutatni
C) a birtok fontos szerepet játszik tényállási elemként a tulajdonszerzés szempontjából az elbirtoklásnál
és a tulajdonszerzés más eseteiben is, pl.: nem csak elbirtoklásnál, hanem a foglalásnál, az átadásnál, stb.
 411. A CIVILIS ÉS A NATURALIS POSSESSIO
[MINIMUM TÉTEL XIX.]

POSSESSIO NATURALIS – POSSESSIO CIVILIS

1. TÉNYLEGES BIRTOK (NATURALIS POSSESSIO)

- ha valaki mindenféle joghatás (pl.: birtokvédelem, birtokjog) nélkül, csak ténylegesen tart magánál
egy dolgot
- az illető a tényleges birtokos (naturalis possessor)
- az ilyen birtoklást nevezték később detentio-nak (~bírlalat) és azt, akinek a dolog csak a bírlalatában
van, detentor-nak
- ténylegesen mindazok szerezhetnek birtokot, akiknek megvan a megfelelő értelmi képességük
ahhoz, hogy az animust megvalósítsák – tehát még a rabszolga is

2. SZŰKEBB ÉRTELEMBEN VETT BIRTOK (CIVILIS POSSESSIO)

- ha a tényleges birtokhoz jogi következmények (pl. tulajdonkeletkeztető hatás, birtokvédelem), azaz
birtokjog is járul
- a kétféle birtokos között jogi következmények szempontjából jelentősek az eltérések
- a szűkebb értelemben vett birtok alanya már csak olyan valaki lehetett, aki jogok szerzésére képes,
akit birtokjog is megillet

Civilis possessornak minősült a klasszikus római jogban:

a) a dolog tulajdonosa (DOMINUS)
b) a jóhiszemű birtokos (BONAE FIDEI POSSESSOR): az a személy, aki tulajdonosnak hitte magát
c) a rosszhiszemű birtokos (MALAE FIDEI POSSESSOR): aki jobb tudomása ellenére azt állította
(úgy viselkedett), mintha tulajdonos lett volna
d) az örökhaszonbérlő (EMPHYTEUTA)
e) a záloghitelező (CREDITOR PIGNERATICIUS)
f) a szívességi használó (PRECARISTA)
g) a vitás dolog letéteményese (SEQUESTER)

- minden más birtokos naturalis possessor volt a klasszikus jogban

- a civilis possessio és a naturalis possessio megkülönböztetésének elvi alapja a római jogi
szakirodalomban régóta vitatott
 - SAVIGNY szerint a civilis possessio birtoklás tulajdonosi akarattal (animo domini), s így a civilis
pessessornak elsősorban a tulajdonos, valamint a jó- és a rosszhiszemű birtokosok minősülnek
- JHERING élesen bírálja az előző nézetet, melynek a hibája az, hogy itt a birtokos szándékától függne
a possessori milyensége; Jhering szerint a birtoklás minőségét nem az animus domini, hanem a
birtoklás objektív jogcíme határozza meg; egyes személyek a causa possessio alapján birtokolnak
(ezek a civilis possessorok), a többi birtokos pedig csak a causa detentionis alapján birtokolnak
(naturalis possessorok)

II. POSSESSIO IUSTA - POSSESSIO INIUSTA

- ezek a birtokos tudatától független, objektív fogalmak (pl. valaki a fürdőben tévedésből más holmiját
viszi el, birtoklása jóhiszeműsége ellenére is jogellenes)

1. JOGOS BIRTOK (POSSESSIO IUSTA)

- ha a birtoklás nem ütközik a jogrendbe, ha nem sérti másoknak a jogát

2. JOGELLENES BIRTOK (POSSESSIO INIUSTA)

- ha a birtoklás a jogrendbe ütközik, még ha a birtokos nem is tud róla

III. POSSESIO VITIOSA - POSSESSIO NEC VITIOSA

- hibás birtok és a jogellenes birtok nem mindig esik egybe

1. HIBÁS BIRTOK (POSSESSIO VITIOSA)

- az, amelyet valaki vi, clam, precario (erőszakkal, alattomban, vagy szívességi használatra kapott
dolog vissza nem adásával) szerzett

2. HIBÁTLAN BIRTOK (POSSESSIO NEC VITIOSA)

- az, ahol a szerzés körül ilyen hiba (vitium) nincs

- a fürdős példánál a birtoklás nem hibás, mert nem erőszakkal és alattomban történt, de jogellenes
- ha a tulajdonos a dolgot erőszakkal szerzi vissza, akkor birtoklása hibás, de nem jogellenes
- a hibás birtokost is megilleti a birtokvédelem egy megszorítással, mert azzal szemben, akitől hibásan
szerzett, nem kap birtokvédelmet, de mindenki mással szemben ő is védelemben részesül
 412. A POSSESSIO MEGSZERZÉSE

I. BEVEZETÉS:
A BIRTOK (POSSESSIO) FOGALMA:
az a tény, állapot, amikor valakinek a fizikai értelemben vett hatalmában van egy dolog; a birtok
ténye független attól, hogy a birtokosnak van-e valamilyen joga a dologhoz, a birtok elsődlegesen
ténykérdés és nem jogkérdés
birtokszerzés kapcsán 2 elemre utaltak a jogtudósok: „A birtokot testileg és zsándékkal szerezzük meg: nem
pedig önmagában csak szándékkal vagy önmagában a testtel.”

A BIRTOK ELEMEI:
- a birtoknak két eleme van, ezek nélkül nincs birtok
1. CORPUS - a b i r t o k t é n y l e g e s h a t a l o m b a v é t e l e , v a l ó s á g o s m í v o l t á t
jutattja kifejezésre
annyit jelent, hogy testünkkel (corpusunkkal) úgy hatunk egy dologra, hogy az uralmunk
alá kerüljön
2. ANIMUS - a b i r t o k l á s i s z á n d é k , a k a r a t
azt fejezi ki, hogy akarok birtokolni, akarom, hogy a dolog a tényleges uralmam alá
kerüljön, nálam legyen
az animus feltételez egy beszámítási képességet, de a birtokosnak nem kell feltétlenül
cselekvőképesnek lennie (pl.: egy őrült nem rendelkezik animussal, de egy 7 év alatti
gyermek rendelkezhet animussal bizonyos dolgok birtoklására nézve)

- ezek nélkül nincs birtok, mivel ha a birtoklási szándék nem ölt testet a dolog tényleges hatalomba
vételével, nem keletkezik birtok (és fordítva: ha egy dolog van valakinél, de ő nem tud róla, nincs
birtoklási szándéka (animusa), akkor nincs birtok)

A BIRTOK MEGSZERZŐI:
- ténylegesen mindazok szerezhetnek birtokot (naturalis possessio), akiknek megvan a megfelelő értelmi
képességük ahhoz, hogy az animust megvalósítsák (még a rabszolga is)
- ezzel szemben a civilis possessio alanya már csak olyan valaki lehet, aki jogok szerzésére képes, akit
birtokjog is megillet (rabszolga esetében a tulajdonos birtokol)
idézetek!
kései klasszikus jog elismerte bizonyos szervezetek (városok, testületek) birtokszerzési képességét
nevükben való eljárás természetes személyek útján

II. A BIRTOKSZERZÉS (A POSSESSIO MEGSZERZÉSÉNEK) MÓDJAI:

- egy testi dolog feletti tényleges uralom megvalósításának, a birtokszerzésnek 2 féle módja van, történhet:
1. ÖNHATALMÚLAG

- másoktól függetlenül; ez lehet

- megengedett (eldobott dolog felvétele a földről, a mezőn a nyúl elfogása) és
- tilos, jogellenes (lopás)

2. MÁSOK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL
- ez az átadás (traditio)
- eredeti (szoros) értelemben testi dolog tényleges, kézről kézre való átadása/átvétele
- a felek előzetes megállapodása a dolog átadásában és átvételében (akaratmegegyezés), és és ezen
megállapodás tényleges megvalósítása átadás és átvétel útján
- apróbetű!!
- pl.: nem traditio, ha vkinek a zsebébe csúsztatunk valamit a tudta nélkül, vagy vkitől elveszünk vmit a
tudta nélkül (ez önhatalmú birtokszerzés)
- gyakorlatban a megyezezés-átadás vélelem nem különül el ennyire feltételezi a közfelfogás hogy ha
valaki egy dolgot átad a másiknak akkor megvan az erre vonatkozó megegyezés
- az ősi időkben rugalmatlan merev jogszemlélet amely a bizalmatlanságban gyökerezett közvetlen fizikai
átadást részesítette előnyben
- DE: a fizikai átadás nem mindig lehetséges (pl.: ingatlan), vagy szükségtelen  kialakultak a traditio
különleges, könnyített fajtái is
A BIRTOKSZERZÉS FAJTÁI:
a) LONGA MANU TRADITIO:

- pl.: az ingatlan átvételénél alkalmazzák, de minden olyan esetben, amikor nem lehetséges a dolog kézről
kézre történő átadása klasszikus kortól kezdve jött szokásba a könnyített traditio nehezn mozdítható
dolgoknál
- az átvételénél a helyszínre menni, ott ki kell nyilvánítani a birtoklási szándékot:
- a dolog jelenlétében megtekintéssel és akarattal ill. közvetlen rámutatással történő átadás
 „hosszú kézzel való átadás” – longa manu traditio, mivel lehetetlen a dolgot kézbe venni
- Paulus: „ha arra utasítanám az eladót/ügyvivőmet hoyg adja át a dolgot mivel a dolog jelen van olyan
mintha nekem adta volna át; ugyanez történeik ha az adósomat utasítanám hogy a pénzdarabot másnak
adja oda. Nem szükésges ugyanis testtel és érintéssel megszerezni a birtokot, hanem lehet szemmel
(megtekintéssel) és akarattal is. Bizonyítékul szolgálnak erre azok a dolgok amelyek nagy súlyuk miatt
nem mozdíthatóak mint az oszlopok. Ezeket ugyanis átadottaknak kell tekinteni ha erre nézve a
jelelétükben megegyeztek.”

b) QUASI TRADITIO:
- itt sincs közvetlen kézről kézre történő átadás
- pl.: a tulajdonos megengedte valakinek, hogy a telkén követ bányásszon
- az illető a kibányászással megszerezte a kiemelt kövek birtokát
- a megszerzés nem önhatalmú, mert a tulajdonos itt is ”átadta” a kibányászott köveket az engedélyezés
által

c) TRADITIO SYMBOLICA:

- jelképes átadás (klasszikus kor)

- pl.: megengedték, hogy a raktárban lévő áru birtokát meg lehessen szerezni a raktár kulcsának mint jelnek
az átadásával
- klasszikus kor: traditio clavium nem a raktárhelyiség, hanem csak a benne tárolt ingóságok átadására
szolgált (ezért nem azonos a lakások birtokának átruházására szolgáló mapanság érvényben lévő
kulcsátadással)
- posztklasszikus kor: az ingatlanoknál nem kellett bejárni / megszemlélni az ingatlant, elegendő volt az
elidegenítését tartalmazó okmány átadása (traditio per chartam) DE: források alapján nem
bizonyítható

d) BREVI MANU TRADITIO:

- az átadásra vonatkozó puszta megegyezés pótolta az átadást olyan esetekben, mikor a birtokszerző már
eredetileg is naturalis possessor volt (klasszikus kor)
- jelentése: „rövid kézzel történő átadás”
- pl.: valaki az általa bérelt dolgot megvette; ilyenkor elvileg a bérlőnek előbb vissza kellett volna adni a
dolgot (1. traditio), majd az eladó adja a dolgot a vevő részére (2. traditio) vissza
- ehelyett a felek puszta megállapodással(solo consensu) megtörténtnek tekintik a 2 traditiót
- az eddigi naturalis possessor a civilis possessorral történő megállapodás alapján - tényleges átadás nélkül -
civilis possessorrá vált megszerzi az eddig hiányzó birtokjogot is

e) CONSTITUTUM POSESSORIUM:
- a brevi manu traditio ellentéte
- a civilis possessorból lesz naturalis possessor tényleges átadás nélkül
- pl.: valaki eladja a telkét, fenntartván magának a haszonélvezeti jogot, a vevő mint új tulaj a szerződéssel
cililis possessor lesz de a naturalis possessiot nem kapja meg a haszonélvezet fenntartása miatt

f) további speciális birtokszerzési tényállás:

 a birtok 2 eleme (animus és corpus) római jog története folyamán jeletőség(jelentés) változáson megy
keresztül
  korporális elem jelentősen meggyenül néha nem is beszélhetünk tulajdonképpeni corpore
birtokszerzésről materiális elem ilyen meggyengülése idézte elő hogy a p.klasszikus korban a
birtok már inkább jog mint tény
 ezt tükrözi az animus jelentésváltozása is klasszikus: egy dolog felett meg akarja valósítani a
tényleges uralmat p.klasszikus: anmius alatt már tulajdonszerési szándékot is értenek ok: birtok
és a tulajdon erősen közeledett egymáshoz
ADDICTIO, MISSIO IN POSSESSIONEM, melyre a praetor iussuma illetve decretuma alapján került sor (??)
 413. A POSSESSIO ÉS A DOMINIUM MEGSZŰNÉSÉNEK EGYBEVETÉSE

I. A BIRTOK MEGSZŰNÉSE A CORPUS ÉS AZ ANIMUS EGYÜTTES MEGSZŰNTÉVEL:

birtok mindkét elemének elenyészésével beaálló birtok megszűnés körében két esetről
beszélhetünk

a) ELHAGYÁS (DERELICTIO)

- ha vki nem akar tovább birtokolni, és ezt a szándékát corpore, külsőleg is kifejezésre juttatja, akkor ezzel
megszűnik a birtok
- az elhagyó személy eldobja magától a dolgot és nem törődik annak további sorsával
- azonban a corpus és az animus ideiglenes megszűnése (pl. a birtokos nem gondol állandóan a dologra)
még nem szünteti meg a birtoklást
- derelictio: az elhagyó személy eldobja magától a dolgot s általában nem törődik annak további
sorsával (elkülönül: birtok és tulajdon derelictio)
- birtok-derelictioval: a tulajdonos távolabbi célja, hogy a dolgot később visszaszerezze

b) ÁTADÁS (TRADITIO)

- a tulajdonos szintén lemond a birtokáról és testileg is megszünteti kapcsolatát a dologgal

- de mindezt azért teszi, hogy egy másik személy - az ő birtokmegszűnése folytán - birtokot szerezhessen
- a derelictio tehát meghatározott céllal, rendeltetéssel történik
- ennek ellenére, ha valaki átad egy dolgot, ezzel az ő birtoka megszűnik, még akkor is, ha az átvevő nem
szerez az átvétellel birtokot, pl. mert őrült
apróbetű!!

II. A BIRTOK MEGSZŰNÉSE A CORPUS MEGSZŰNTE FOLYTÁN:

- a birtok akkor is megszűnik, ha csak a corpus vész el, de az animus változatlanul fennáll annak sincs
jelentősége ha a dolog elvesztés következtében esetleg nem is kerül máshoz csak gazdátlanul hever,
- még ha tudom is hol van a dolog de corpore nem tudok ráhatni pl. kényszerből dolgozom megbilincselve
a saját telkemen: a birtok megszűnik DE: de a havasi birtoknak nem szűnik meg attól hogy az év
bizonyos szakaszában nem lehet megközelíteni (náluk ez a természetes)
- pl.: egy dolgot elvesztünk: hiába akarjuk tovább birtokolni, a corpus megszűnt, így nincs birtok sem;
- nem egyértelmű a birtok megszűnése ha: corpus azért szűnik meg mert a birtokost valaki kiveti
birtokából a hibásan szerző birtokos civilis possessorrá válik, de az előző birtokos ezáltal megszakított
civilis possessioja mégis megmarad, amennyiben sikerrel kérhet birtokvédelmet a vele szemben hibásan
birtoklóval szemben (ő is civilis possessor marad)
apróbetű!!
III. A BIRTOK MEGSZŰNÉSE AZ ANIMUS MEGSZŰNTE FOLYTÁN:
- problematikus helyzet: a birtok elsődlegesen ténybeli mivolta fogalmilag kizárja, hogy a tényleges
helyzet ellenére puszta akarattal meg lehessen szüntetni a birtokot
- Iustinuanus kora: ha a birtokos nem akar többé birtokolni és ezt a szándékát corpore ki is nyilvánítja,
megszűnik a birtok, még akkor is, ha a corpore ráhatás lehetősége megvan forrás!
- de: a megtébolyodás esete nem vonja maga után a birtok megszűnését az animus megszűnése esetén az
őrült (furiosus) ugyan nem tud birtokot szerezni, de ha a birtok megszerzése után következik be az
animus megszűnte, akkor az nem jelenti a birtok megszűntét

IV. A BIRTOK MEGSZŰNTE AZ ALANYRA TEKINTETTEL

- megszűnik a birtok a
a) birtokos halálával (mors)  mind a naturalis, mind a civilis possessio megszűnik
b) capitis deminutio esetében
- mind a naturalis, mind a civilis possessio megszűnik
- a birtoklásban nincs utódlás  az elbirtoklás szempontjából az örökös helyzete más!
- nem egészen azonos a halállal a capitis demonutio civilis possessio rendszerint megszűnik a naturalis
possessio azonban fenn marad (akár caput nélküli rabszolgánál is)

V. A BIRTOK MEGSZŰNÉSE A TÁRGYRA TEKINTETTEL

a) birtoklás ténylegességével járó következmény: ha a birtokolt dolog elenyészik, akkor vele együtt a
birtok is megszűnik
b) ha a dolog megváltozása folytán szűnik meg a birtok pl: gyapjúból vki szövetet csinál
c) a birtoklás tárgya forgalmon kívülivé válik (csak a civilis possessio szűnik meg) pl: vkit eltemetek a
telkemen
AZ INGATLANOKRA VONATKOZÓ KÜLÖNLEGES RENDELKEZÉSEK (APRÓBETŰ):

 klassszikus korban az, aki hosszabb ideig megműveletlenül hagyta a földjét, ezáltal még nem
veszítette el birtokát, ha azonban az ilyen földet valaki birtokba vette, illetve művelni kezdte, a birtok
megszűnt, később pedig 2 év lett az ilyen következményekkel járó távollét ill. műveletlenül hagyás
időtartamát.
 a iustinianusi jog szakított ezzel a felfogással, és homlokegyenest ellenkezően rablónak (praedo)
bélyegezte azt, aki az ilyen elhagott földet elfoglalja és megműveli, egy 532-ben kicsobátott rendelet
pedig a távollevő javára továbbra is fenntartotta a civilis possessiót.

+343-344 OLDAL!!! – TULAJDON MESGZŰNÉSE

 414. A BIRTOKVÉDELEM FOGALMA, INDOKAI
[MINIMUM TÉTEL XX.]

I. A BIRTOKVÉDELEM FOGALMA
- tulajdonképpeni értelemben csak ttól kezdődően beszélhetünk birtokosról amikor már megjelent az állam
által elismert birtokvédelem
- Birtokvédelem: az a legfőbb joghatás, amely magához a birtok tényéhez kapcsolódik; a birtokos
(civilis possessor) védelmet kap pusztán azért, mert birtokol
- ez a védelem: háborítatlanságot, zavarásmentességet biztosít és lehetőséget ad bizonyos esetekben az
elveszett birtok visszaszerzésére
- birtokról tulajdonképpeni értelemben akkor beszélhetünk, ha megjelent az állam által elismert és
szabályozott birtokvédelem
- nem szükséges, hogy a birtokos valamilyen jogosultsággal rendelkezzék, mert nem a jog kap itt
védelmet, hanem az a tény, hogy a dolog nála, birtokában van ill. volt (rabló, tolvaj is kaphat
védelmet bizonyos megszorításokkal)  elsősorban tényvédelem és nem jogvédelem
- nem minden birtokot csak a civilis possessorok birtokát védi (akiknél pl. a tulajdonnak legalább a
látszata fennforgott) nem egyszerű tényvédelem hanem a látszat védelmét jelenti
idézet!!
II. A POSSESSIÓRIUS ÉS PETITÓRIUS VÉDELEM
- a tényvédelem (látszatvédelem) és a jogvédelem közötti eltérésből származik

a) POSSZESSZÓRIUS VÉDELEM: (tényvédelem)

- valakit megvédenek a birtokában anélkül, hogy keresnék, van-e joga birtokolni, tehát anélkül, hogy
bizonyítania kellene: tulajdonjoga vagy egyéb joga van-e a dologhoz  Tényvédelem
- interdictummal szemben jogokra nem, csak tényekre lehet hivatkozni
- előzetes eljárás, ahol tisztázódott a birtoklási pozíció
- adott esetben csak ideiglenesen dönti el egy dolog sorsát, nem dönti el véglegesenmert a birtokos nem
szükségképpen jogosult is egyben csak a birtoklása alapján kapja meg a védelmet ha később petitiorus
perben vesznek részt alulmaradhatnak annak ellenére hogy az előzőben már nyertek

b) PETITÓRIUS VÉDELEM: (jogvédelem)

- in rem actio-val érvényesíthető jogvédelem, tehát nem a birtokvédelem egyik fajtája
- ha valaki a tulajdonjoga vagy egyéb dologi joga alapján perel, akkor csak e jog fennállásának bizonyítása
után lehet pernyertes és juthat hozzá a perelt dologhoz
- egy petitórius perben a jogkérdés körül folyik a vita
- mindig végleges rendezésre kerül sor
III. A BIRTOKVÉDELEM INDOKAI
birtokvédelem tehát nem feltétlen a jogosult védelmét jelenti
 sőt éppen néha a jogosult marad alul a jogsértővel szemben
de megadásukhoz jelentős jogpolitikai érdekek fűződnek:
a) a birtokper arra szolgál, hogy az eljövendő tulajdoni per szempontjából tisztázza, a felek közül kit illet
meg a kedvező alperesi helyzet (IUSTINIANUS szerint)

b) a birtokvédelem tulajdonvédelmet is jelent; többnyire a dolog annak a birtokában szokott lenni, akinek
joga van a birtokláshoz; kivételesen fordul elő, hogy a dolog olyanhoz kerül, akinek a birtokláshoz
semmi joga sincsen (JHERING szerint) tulajok és jogos birtokos érdekeit is védi a poszessziórus eljárás:
ők ezúton gyorsabban+könnyebben védhették magukat(nem kellett a hosszadalmas petitórius per során
bizonyítani)

c) közbiztonság fenntartása is indokolja a birtokvédelem megadását, mely az interdictumok útján valósult

meg (azokkal a jogeszközökkel, amelyek a közigazgatásban, a magistratusok igazgatási gyakorlatában
jelentek meg) (SAVIGNY szerint)
a jogrend a büntetőjog kiegészítéseként a birtokvédelem megadásával is védi a dolgok önálló
rendjét(önkéntesen senkit se lehessen megfosztania dogaitolelejét veszi az önbíráskodásnak)
birtokvédelmi jogsegélyek: akkor kerül sor rá amikor a jogos önhatalom sikertelen (Benedek Ferenc)
 415. A BIRTOKVÉDELEM MEGVALÓSÍTÁSÁNAK ESZKÖZEI

a birtok hatékony jogi védelmét a peren kívüli jogsegélyek, az interdictumok biztosították

Gaius a birtokedictumok 3 fajtáját különbözteti meg:

I. A BIRTOK MEGSZERZÉSÉRE SZOLGÁLÓ INTERDICTUMOK

- interdicta adipiscende possessionis
- olyan esetre szólnak, amikor valaki még nem birtokolt és a praetor ilyen interdictum segítségével
jutattja birtokosi helyzetbe
- pl.: a haszonbérbeadó részére biztosított interdictum Salvianum, mellyel birtokba vehette bérlőjének
zálogul lekötött dolgait

II. A BIRTOK MEGTARTÁSÁT CÉLZÓ INTERDICTUMOK

- a meglévő birtok védelmét, megtartását szolgálják Gaius: 2 interdictum(prohibitorium) tartozik
- interdicta retinendae possessionis casua

a) interdictum uti possidetis

- az ingatlanok birtokvédelmét szolgálja
- akkor, ha valaki másvalakit egy ingatlan birtokában háborít, anélkül, hogy kivetné a birtokból (tehát csak
zavarja a birtoklást)
- idézet!
- eredetileg interdictum simplex volt (csak az egyik félhez intézett tilalommal igyekezett a háborítást
megszüntetni), a ránk maradt klasszikus kori szöveg azonban már interdictum duplexet tartalmaz (a
praetor mindkét félhez intézett parancsa)
- mindkét félhez intézett parancsával és a hibás birtokra való utasítással az interdictum eredeti megtartó
funkciója kitágul ill. megváltozik
- ez az interdictum annak biztosítja a birtokot, aki a kibocsátáskor a másikkal szemben hibátlanul (nec vi,
nec clam, nec precario) birtokol
- HA az interdictum kiadásakor birtok a hibátlan birtokosnál van akkor az eredeti funkcióban lép fel
birtok megtartását célozza
- HA az interdictum kiadásakor a birtok a hibás birtokosnál van, az interdictum visszaszerző hatályú
lesz, mert a hibás birtokos köteles ilyenkor a birtokot kiadni a hibátlan félnek
- ebben az eljárásban a birtok jogos/jogellenes volta fel sem merül hibátlan birtokos akkor is győz ha
esetleg semmilyen joga nincs a dologhoz

b) interdictum utrubi
- a birtok megtartását célzó másik interdictum
- az ingók birtokvédelmét szolgálja más alkalmazási feltételek idézet!!
- itt nem az győz, aki az interdictum kiadásakor birtokol, hanem az, aki a praetori parancs kibocsátásától
visszafelé számított 1 éven belül hosszabb ideig birtokolt hibátlanul
- apróbetű!!
- nem csak az érintett fél birtoklása számít bele, hanem elődeinek hibátlan birtoklása is
- ez visszaszerző hatályúvá is teszi az interdictumot

III. A BIRTOK VISSZASZERZÉSÉRE SZOLGÁLÓ INTERDICTUMOK:

- az elveszett birtok visszaszerzését szolgáló (restitutórius) interdictumok
- Gaius csak a legfontosabbat tárgyalja

a) interdictum unde vi
- csak ingatlanok birtokának visszaszerzésére szolgált olyan esetben, mikor az ingatlan birtokából
erőszakkal vetettek ki valakit
- csak 1 éven belül lehetett igénybe venni (kivéve a fegyveres erőszakkal történt kivetés esetét, ekkor
korlátlan volt a lehetőség – interdictum de vi armata)
- nemcsak a pater familias cselekménye alapján volt kérhető, hanem akkor is, ha annak családtagja vagy
rabszolgája volt a kivető
- a hibátlan birtokos erőszakkal (vis cotidiana) is visszaszerezhette a vele szemben hibás birtokostól (a
kivetőtől) az ingatlan birtokát, de fegyveres erőszakot (vis armata) nem alkalmazhatott, mert a birtokot
így még a hibás birtokostól sem lehetett visszaszerezni
- kártérítésre is irányult  1 éven túl pedig külön actiokkal lehetett az okozott károk megtérítését
követelni/ gazdagodást elvonni
- ingó dolgokra nem vonatkozott de az interdictum utrubi visszaszerző hatályú is lehetett és a sértett
lopási keresetet is indíthatott

b) interdictum de precario
- a szívességi használó által felhívásra vissza nem adott ingatlan visszaszerzésére szolgált
- nem lehet felvetni a hibás birtok kifogását
- akkor is kérhető volt, ha a precarista már nem birtokolta a dolgot

IV. VÁLTOZÁSOK:

1. POSZTKLASSZIKUS KOR
- a birodalom közbiztonsági helyzete megromlott, sok erőszakos cselekmény, rablás
- eltűnt az interdictum unde vi, hogy helyett adjon az actio momenti (pillanatnyi birtok) birtokkeresetnek
- a császárok nem elégedtek meg a puszta birtokba való visszahelyezéssel (restitutio), az elkövetőket
büntették is 100 évvel később ez a bérlők és precaristákra is vonatkozott ha nem adták vissza a
dolgokat

2. IUSTINIANUSI JOG
- megszűnt az actiok és interdictumok közötti különbség
- az interdictumok bekerültek a rendes peres eljárások közé
- ismerte még az interdictum utrubi és az uti possidetis alkalmazási feltételeit: a birtokpernél az a
nyertes, aki az eljárás megindításakor hibátlanul birtokol

3. AZ INTERDICTUM UNDE VI VÁLTOZÁSAI:

- szabályait iustinianus részben felújította, főbb változtatások:

 az eddigi név most már felváltva szerepel a törvénykönyvekben az interdictum de vi megjelöléssel

 a császár eltörölte a hibás birtok kifogását (még az esetleges jogos birtokát visszafoglaló sem
hivatkozhatott az ellenfele birtokának hibás voltára)
 de továbbra is fenmaradt a hibás birtok kifogása az interdictum uti possidetis és az interdictum utrubi
körében
 416. A TULAJDONSZERZÉSI MÓDOK - ÁLTALÁBAN
[MINIMUM TÉTEL XXI.]

I. A TULAJDONSZERZÉSI MÓD FOGALMA

- a tulajdonszerzési módok (modi acquirendi dominii) olyan taxatíve meghatározott jogi tények,
tényállások, melyekhez a jogrend a tulajdonszerzés joghatását fűzi

II. TULAJDONSZERZÉSI MÓDOK A RÓMAI JOGBAN

a) IUS CIVILE SZERINTI TULAJONSZERZÉSI MÓDOK:

1. mancipatio
2. in iure cessio
3. elbirtoklás (usucapio)

b) IUS GENTIUM(ILL. IUS NATURALE) SZERINTI SZERZÉSMÓDOK:

1. átadás (traditio)
2. foglalás (occupatio)
3. kincstalálás (thesauri inventio)
4. dologegyesülés (nem alakult ki latin kifejezés)
5. gyümölcsszerzés (fructuum perceptio)
6. feldolgozás (specificatio)

III. SINGULARI SUCCESSIO – UNIVERSALIS SUCCESSIO

Gaius egy további megkülönböztetést hoz be

a) SINGULARIS SUCCESSIO (különös jogutódlás): egyes dolgokat szerzünk meg

b) UNIVERSALIS SUCCESSIO (egyetemes jogutódlás): több dologhoz, egy egész vagyontömeghez egyszerre, a
maga összességében (per universitatem) jutunk hozzá
universalis successio: magába foglalja a vagyonhoz tartozó egyes dolgok feletti tulajdonjog megszerzését is
de mégsem tekinthető a tulajdonszerzés egyes formájának ebben az esetben ennél többről van szó
(singularis successio is több: bele tartozik az idegen dologbeli jogok és a kötelmi jogosultság
megszerzése)
civiljogi szerzésmódok nemcsak egyes dolgok hanem egy egész vagyontömeg megszerzésének formájául is
szolgálhattak rómaiak tehát nem definiálják a tulajdonszerzési módok fogalmát és az egyes dolgokon
 való tulajdonszerzést sem határolták el jogintézményi szinten a vagyontömeg megszerzésétől oka:
vagyont fizikai összességnek tekintették

IV. A TULAJDONSZERZÉSI MÓDOK TOVÁBBI CSOPORTOSÍTÁSAI

a) acquisitio originaria - acquisitio derivativa:

- nem római eredetű de római jogra nézve is alapvető jelentőségű ,mai általánosan bevett felosztás
- EREDETI SZERZÉSMÓD (acquisitio originaria): más jogától függetlenül keletkezik új tulajdonjog (pl.
elbirtoklás vagy foglalás esetén)
- SZÁRMAZÉKOS SZERZÉSMÓD (acquisitio derivativa): a tulajdonjog mástól származik, a tulajdont
szerzőhöz jogutódlás címén kerül (pl. átadás, mancipatio)
nemo plus iuris szabály: (modern jogok is átvettek):
„senki sem ruházhat át több jogot másra, mint amennyi saját magának van” –
(„nemo plus iuris ad alium tranferre potest, quam ipse haberet”)
”elzálogosított telek eladásra zálogjog fennmarad mert a telek mindenestül száll át”
aprőbetű!!
b) csoportosítás aszerint, hogy a tulajdonszerzési módok jogügyletekkel vagy egyéb tényekkel valósulnak
meg:
- KÉTOLDALÚ JOGÜGYLET: mancipatio, in iure cessio, traditio
- EGYOLDALÚ JOGÜGYLET: occupatio
c) a csoportosítás szempontja: a tulajdonszerzési módok eszközléséhez kell-e a jogcím, jogalap
(causa, titulus) vagy sem
- CAUSA: jogcím vagy jogalap, az a jogi cél, amelynek érdekében a jogalanyok valamilyen jogi tényt
véghezvisznek
tulajdonszerzési módok körében causa alatt többnyire valamilyen szerződéstípust értünk melynek
értelmében lehetséges a tulajdon átruházása pl:adásvétel/ajándékozás

1. A CAUSA-NAK FENN KELL FOROGNIA:

 elbirtoklás (usucapio), átadás (traditio)

2. A TÉNYÁLLÁS ELEVE TARTALMAZZA A CAUSA-T:

 a ius gentium szerinti szerzésmódok (kivéve a traditio)

3. KAUZÁTLAN, ABSZTRAKT JOGÜGYLETEK:

 mancipatio, az in iure cessio

kimondottan klauzálatlan, absztrakt jogügyletek
  megfelelő, objektív feltételek meglétében ezek még a felek szándéka ellenére is átviszik a tulajdont

EGYÉB TULAJDONSZERZÉSI MÓDOK:

 ex lege törvény erejénél fogva: capitis deminutio: annak javára aki előidézte, uratlan hagyaték
(bona vacantia), fiscusra szállása a császárkorban, parlagon hagyott földek megművelése
önbíráskodó hitelező dolgának megszerzése
 hatósági, bírói intézkedésen alapulva (in iure praetori addictio; állami árverésen(subhastatio) való
vétel alapján történő addictio; állami telkek kiutalása (adsignatio) litis aestimatio megfizetése; bírói
adiudicatio; missio in possessionem ex secundo decreto; publicatio (vagyonelkobzás); expropriatio
(kisajátítás))
 in iure praetori addictio és missio in possessionem ex secundo decreto esetében csak praetori
tulajdonnal keletkeznek (az összes többi esetben civiljogi tulajdon jön létre, kivéve ha a jogelőd nem
volt civiljogi tulaj)
apróbetű
 417. A BIRTOK- ÉS TULAJDON-TRADITIO EGYBEVETÉSE
[MINIMUM TÉTEL XXII.]

I. A TULAJDON-TRADITIO JELENTŐSÉGE
- a ius gentium szerinti tulajdonszerzési módok közül a tulajdon-traditio a leggyakoribb és egyben a
legfontosabb
- peregrinusokkal való forgalomban az egyetlen lehetséges tulajdonszerzési mód
- tartományi telkeken a tulajdonszerzés szintén traditioval folyt
- TULAJDON-TRADITIO: a birtok-traditionak az az esete, mikor nemcsak a birtok (civilis possessio),
hanem egyúttal a tulajdonjog is átszáll a dolog átvevőjére
idézet!
latin traditio voltkaképpen =átadás de a magyar jogi szaknyelv átruházásnak nevezi

II. A BIRTOK-, ÉS TULAJDON-TRADITIO KÜLÖNBSÉGE

Birtok-traditio: az eddigi birtokos lemond a birtokáról és testileg is megszünteti kapcsolatát a dologgal
azért, hogy egy másik személy az ő birtokmegszűnése folytán birtokot szerezzen = meghatározott
céllal történik; mások közreműködésével történik

a) a traditio nem minden dolog tulajdonának a megszerzésére alkalmas, csak a res nec mancipi
tulajdonát lehet vele megszerezni (a klasszikus kor végétől már a res mancipi tulajdonjogát is)

b) a tulajdon- és birtok-traditio tárgya csak res corpoles lehet, hiszen tulajdonjog csak testi dolgokon
állhat fenn ugyanúgy igaz mind a birtok mint a tulajdon traditiojára

c) nem minden testi res nec mancipi átadása eredményez tulajdont az átvevőnél; ugyanis szükséges, hogy
a traditio valamely megfelelő jogcím (causa/titulus) alapján történjék;

a traditio ténye véghezvihető akár a tulajdon akár a birtok akár a bírálat atruházásának céljából
a traditio külső tényállása azonos, eltérés a causában van: ha valaki csak használatba/letétbe/ ad át
egy dolgot az nem megfelelő causa a tulajdonszerzéshez az átvevőnél nem keletkezi tulajdon csak
birtok (esetleg bírálat)
 de az adásvétel már megfelelő tulajdonszerzési jogcím (iusta causa traditionis) ennek alapján az
átvevő tulajdont szerezhet
a traditio csak akkor eredményezhet tulajdonátszállást, ha az átadás olyan ügylet alapján történik,
amelynek célja az átvevő tulajdonszerzése (pl. kölcsön, ajándékozás, csere. stb.)
 maga a szerződés a római jogban nem eredményez tulajdonátszállást, csak a jogcím; a traditio puszta
ténye sem eredményez tulajdont, mert ha nem megfelelő causa alapján történt az átadás, akkor az átvevő
csak birtokot szerez, tulajdont nem; a kettő együtt kell a tulajdonszerzéshez
traditional a tulajdonszerzési causak köre szűkebb mint az usucapional ok: iusta causa usucapionis
nemcsak tulajdonátruházó ügylet lehet hanem bármely egyéb tulajdonátháramlási jogcím
traditio és causa közötti összefüggés:

 tradito jogcíméül szolgáló ügylet önmagában még nem eredményez tulajdont

 hiába adja el valaki a dolgát hiába köt ajándékozási szerződést mindaddig amig a szerződés alapján át
nem adta a dolgot a vele szerződő fél nem lesz tulajdonos
 maga az ügylet tehát a r.j.-ban nem eredményez tulajdonátszállást csak jogcím a
tulajdonszerzéshez ezt mint tulajdonszerzési mód a traditio kell hogy kövessen
 idézet!!
 DE: a traditio puszta ténye sem eredményez tulajdont mert ha nem megfelelő causa alapján történt az
átadás, akkor az átvevő csak birtokot szerez, tulajdont nem; a kettő együtt kell a tulajdonszerzéshez
kivételes eset: traditio (függetlenül causatol) maga is átviszi a tulajdont r.j elismeri hogy a felek
akarata más és más causa alapján ugyanúgy tulajdon-traditiora irányul akkor a tulajdon a jogcímben
való tévedés ellenére is átszállhat DE ilyenkor sem szállt át a tulajdon ha felek között tényleges és
alapvető eltérés volt pl: az átadó visszterhesen az átvevő ingyenes akarta a tulajdon-traditio-t
d) megfelelő causa esetén is az átvevő csak akkor szerez tulajdont, ha az átadó maga is tulajdonos volt; ha
nem tulajdonos adja át a dolgot, akkor az átvevő csak birtokot szerez, a tulajdon megszerzésre pedig
elbirtoklásra szorulkivétel: eseti tulajdonosi felhatalmazás/zálogjog alapján eszközölt tradito, a pénz
traditioja

e) a tulajdon-traditio feltétele még az, hogy az átvevő rendelkezzék vagyonjogi képességgel (ius commercii)

f) feltétel még, hogy a dolog legyen forgalomképes (ne álljon elidegenítési tilalom alatt)

III. VÁLTOZÁSOK:
- posztklasszikus jogban: a traditio már nem csak a res nec mancipi, hanem a res mancipi tulajdonának
megszerzésére is alkalmas volt
- iustinianusi jogban: visszatért a klasszikusok álláspontjához de bizonyos mértékig mégis módosította
felújítottak egy (XII táblás törvényből) szabályt, miszerint adásvétel alapján a traditio(a XII táblás tv
szerint macipatio) csak akkor viszi át a tulajdont, ha a vételárat kifizették vagy biztosították(kezes vagy
zálog útján) ill. hitelezték
- a felek akarata fokozottabb figyelmet kap, aminek következtében a szabályozás a traditionál is
megelégszik a feleknek az átadásra és átvételre irányuló akaratmegegyezéssel, holott a traditio lényege
eredetileg a valóságos átadás/átvétel volt (vulgárjogi gyakorlat következménye) Iustinianus korában az
átruházási ügylet (adásvétel) mellet elv ismét szükségessé vált a traditio annak már nem kellett testet öltenie a
tényleges átadásban gyakorlatilag tehát a tulajdon átruházásához mégis elegendő a puszta megegyezés
 418. MI AZ ÖSSZEFÜGGÉS A TULAJDONI SZERZÉSMÓD ÉS A SZERZÉSCÍM KÖZÖTT?
[MINIMUM TÉTEL XXIII.]

I. A TULAJDONSZERZÉSI MÓD FOGALMA

- a tulajdonszerzési módok (modi acquirendi dominii) olyan taxatíve meghatározott jogi tények,
tényállások, melyekhez a jogrend a tulajdonszerzés joghatását fűzi

II. TULAJDONSZERZÉSI MÓDOK A RÓMAI JOGBAN

a) IUS CIVILE SZERINTI TULAJONSZERZÉSI MÓDOK:

1. mancipatio
2. in iure cessio
3. elbirtoklás (usucapio)

b) IUS GENTIUM SZERINTI SZERZÉSMÓDOK:

1. átadás (traditio)
2. foglalás (occupatio)
3. kincstalálás (thesauri inventio)
4. dologegyesülés
5. gyümölcsszerzés (fructuum perceptio)
6. feldolgozás (specificatio)

III. SINGULARI SUCCESSIO – UNIVERSALIS SUCCESSIO

a) SINGULARIS SUCCESSIO (különös jogutódlás): egyes dolgokat szerzünk meg

b) UNIVERSALIS SUCCESSIO (egyetemes jogutódlás): több dologhoz, egy egész vagyontömeghez egyszerre, a
maga összességében (per universitatem) jutunk hozzá

IV. A TULAJDONSZERZÉSI MÓDOK TOVÁBBI CSOPORTOSÍTÁSAI

a) acquisitio originaria - acquisitio derivativa:

- mai felosztás
- EREDETI SZERZÉSMÓD (acquisitio originaria): más jogától függetlenül keletkezik új tulajdonjog (pl.
elbirtoklás vagy foglalás esetén)
- SZÁRMAZÉKOS SZERZÉSMÓD (acquisitio derivativa): a tulajdonjog mástól származik, a tulajdont
szerzőhöz jogutódlás címén kerül (pl. átadás, mancipatio)
nemo plus iuris szabály: (modern jogok is átvettek):
„senki sem ruházhat át több jogot másra, mint amennyi saját magának van” –
(„nemo plus iuris ad alium tranferre potest, quam ipse haberet”)

b) csoportosítás aszerint, hogy a tulajdonszerzési módok jogügyletekkel vagy egyéb tényekkel valósulnak
meg: (a pandektisták csoportosítása)
- KÉTOLDALÚ JOGÜGYLET: mancipatio, in iure cessio, traditio
- EGYOLDALÚ JOGÜGYLET: occupatio

V. A TULAJDONSZERZÉSI MÓDOK CSOPORTOSÍTÁSAI A JOGCÍM ALAPJÁN

- a csoportosítás szempontja: a tulajdonszerzési módok eszközléséhez kell-e a JOGCÍM, JOGALAP (causa,
titulus) vagy sem
- CAUSA: az a jogi cél, amelynek érdekében a jogalanyok valamilyen jogi tényt véghezvisznek
- a tulajdonszerzési módok a szerzési jogcímhez való viszonyuk alapján 3 csoportba sorolhatóak:

1. A CAUSA-NAK FENN KELL FOROGNIA:

 elbirtoklás (usucapio), átadás (traditio)

2. A TÉNYÁLLÁS ELEVE TARTALMAZZA A CAUSA-T:

 a ius gentium szerinti szerzésmódok (kivéve a traditio)

3. KAUZÁTLAN, ABSZTRAKT JOGÜGYLETEK:

 mancipatio, az in iure cessio

ezek még a felek szándéka ellenére is átviszik a tulajdont

VI. A SZERZÉSMÓD ÉS A SZERZÉSCÍM KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉS:

- egyes szerzésmódoknál szükséges a causa, másoknál nem
- önmagában a causa nem transzferálja a tulajdont, a causális formáknál sem
- sem az átadás (traditio) jogcím (causa) nélkül, sem a causa traditio nélkül nem érvényes
 419. A FELDOLGOZÁS ÉS A DOLOGEGYESÜLÉS

I. A FELDOLGOZÁS (SPECIFICATIO)
- ius gentium szerinti tulajdonszerzési mód
- FELDOLGOZÁS (specificatio): más tulajdonában álló ingó dolog emberi munkával történő olyan
átalakítása, melynek révén új dolog (nova species) jön létre
KLASSZIKUS JOGTUDÓSOK ELLENTÉTES NÉZETEI:

a) szabiniánusok: (naturalis ratio): sztoikus filozófia tanaiból kiindulva, mivel az anyag nélkül az új dolog
nem jöhetett volna létre, nincs tulajdonváltozás, az új dolog az anyag tulajdonosáé marad  a
feldolgozást nem tekintették tulajdonszerzési módnak
b) prokuliánusok: peripatetikus iskola tanaiaz új dolog a feldolgozásig nem létezett, és mivel a
specificatio hozta létre, keletkezésekor még res nullius, amely alkotóját illeti, aki okkupálja a dolgot
megegyeztek, hogy az új dolog előállításával a régi dolog elenyészett és többé már nem vindikálható
A IUSTINIANUSI JOG KÖZBENSŐ (MEDIA SENTENTIA) ÁLLÁSPONTJA:
- jóval korábban kialakult közvetítő álláspont (Paulus)
- ha az új dolog visszaállítható eredeti állapotába (pl. fémszobor nyers érctömbbé), akkor az anyag
tulajdonosáé marad a feldolgozás után is (szabiniánus álláspont)
- ha az új dolgot nem lehet eredeti állapotába visszállítani (pl. borból már nem lehet szőlő), akkor az új
dolog a feldolgozóé lesz (prokuliánus álláspont)
- ha részben saját, részben idegen anyagból történt az előállítás, az új dolog a feldolgozóé, mert nem csak
a munkáját adta hozzá, hanem az anyag egy részét is ő nyújtotta
- tulajdonszerzéshez mindhárom esetben jóhiszeműség kell
iustinianusi sem felel meg a realitásoknak: nincs tekintettel az anyag és a munka közötti értékviszonyra
pl silány márványszobor a kőfaragóóé de a művészi bronzszobor az anyag tulajdonosáé lesz
KÁRTÉRÍTÉS FELDOLGOZÁSNÁL:
- gyakran merültek fel ilyen problémák de a megoldásáról nem sokat tudunk
- birtokon belül, alperesként mind az anyag tulajdonosa, mind a feldolgozó (ha jóhiszemű volt) védelmet
kaphatott az
- exceptio doli-val érvényesíthető visszatartási jog (retentio) gyakorlása útjánnem adja ki addig a
dolgot amíg az anyag árát ill. feldolgozási költségeit meg nem térítették
- nem tudjuk hogy felperesként hogyan lehetett érvényesíteni a kártérítési igényeket  egyedül lopott
anyag esetén nevezik meg a források a condictio furtiva-t, amellyel az anyagot illetve a kárt perelni
lehet

II. A DOLOGEGYESÜLÉS
- ius gentium szerinti tulajdonszerzési mód
- DOLOGEGYESÜLÉS: különböző személyek tulajdonában álló dolgok emberi tevékenység
következtében vagy egyéb tények folytán olyan szoros fizikai kapcsolatba kerülnek egymással,
hogy ezáltal egyetlen, egységes dologgá válnak
- a rómaiak a ~ elvont fogalmát nem ismerték (nem volt rá jogi latin szó), de ismeretes volt azonban
előttük az ún.
- járulékos dologegyesülés (accessio) fogalma, továbbá szabályozták az egyenrangú dolgok egyesülésének
különböző eseteit (confusio, conflatio, commixtio) és ezekkel rokon commixtio mint ius gentium
szerinti tulajdon szerzési módokat
- feloszthatók erős és gyenge egyesülésre:
- gyenge egyesülés: az egyesült dolgokat szét lehet választani, ezért a tulajdonváltozás ideiglenes jellegű;
a lappangó tulajdon feléledhet
erős egyesülésnél: ahol ez gyakorlatilag kizárható, mivel a dolgokat nem lehet szétválasztani
megkülönböztetés teleológiai jellegű: pl:építkezéskre vonatkozó szabályok az inaedificatiot gyenge fizikai
kapcsolat pl.tetőcserép esetén is erős egyesülésnek tekintették
teljesen laza kapcsolat: pl.telekhez képest a hordozható faház nem minősül dologegyesölésnek

a) JÁRULÉKOS DOLOGEGYESÜLÉS (ACCESSIO)

- tulajdon megszerzésének egyik ius gentium szerinti módja
- az egyesült dolgok közül a fődolog (res principalis – jellegénél fogva erősebb, illetve a szokás annak
tart) a maga túlsúlyánál fogva magába olvasztja a másikat, amely ahhoz mint járulék (accessio)
csatlakozik
- az egyesült dolgok közül az a fődolog amelyik jellegénél fogva jelentősebb/szokás és gyakorlat annak
tart
- az is fontos hogy melyik dolog van a másikért: szolgálati szerep pl. díszítés az a járulék amely a
másikat szolgálja
- apróbetű!!
- legfontosabb szabálya az accessio cedat principali: „a járulék járuljon a fődologhoz” - Ulpianus, a
járulékos dolog osztja a fődolog sorsát tulajdonjogilag: járulék az egyesülés révén a fődolog
tulajdonosáé lesz (ha a felek megegyezésével történik a 2 dolog egyesítése akkor tulajdon-traditio!)
nem mindig végleges jellegű:
- az egyesülés tartamára osztja a fődolog sorsát de ha az egyesülés az egyesült dolgok sérelme nélkül
megszüntethető, (gyenge egyesülés) akkor az eredeti tulajdonos joga csak nyugszik, mert az actio ad
exhibendum nevű keresettel kérheti a dolgok szétválasztását, mellyel helyreállítható a tulajdoni helyzet
 accessio tulajdonosa tulajdoni keresettel (res vindicíatio) perelheti vissza a dolgát
idézet!
- apróbetű!!

b) AZ ÉPÍTÉS (INAEDIFICATIO)
2 esetét ismerik és tárgyalják:
1. amikor valaki saját telkén részben vagy egészben idegen anyaggal építkezik (beépítés)
2. amikor valaki idegen telekre saját anyaggal építkezik (ráépítés)

 a szabályozás általános elve: minden, ami beépítésre kerül, osztja a telek sorsát (omne, quod
inaedificatur, solo cedit)
 a telektulajdonos (a fődolog tulajdonosa) tehát megszerzi az idegen anyag, az épület tulajdonát
 az ebből keletkező méltánytalanságot pénzbeli megtérítés útján orvosolták és csak kevésbé tett
különbséget az építkező jó és rosszhiszeműsége között (archaikus és klasszikus jog)
 ezzel szemben a iustinianusi jogban: meggyengült az aedificium solo credit elve és nagy jelentőséget
tulajdonítottak az építkező fidesének
 ARCHAIKUS JOG: a beépített építőanyagot nem lehetett kiperelni
 KLASSZIKUS JOG: fenntartotta az előző elvet, de ugyanakkor vonatkozott az erős egyesítésekre is (pl.
vakolatban a mész) ugyanúgy mint a gyengékre (pl.tetőcserép)
BEÉPÍTÉSNÉL

 az építőanyag tulajdonosának 2x-re (duplum) menő keresete (actio de tigno iuncto) volt az
építő ellen függetlenül attól, hogy az jó- vagy rosszhiszemű volt
RÁÉPÍTÉSNÉL

 az építkező a ráépített anyag tulajdonjogát elvesztette, ha azonban jóhiszemű volt, igényt

tarthatott költségeinek megtérítésére vagy meg kellett várnia, hogy az anyag (az épület lebontása
folytán) szabaddá váljék, amikor a tulajdonjoga feléledt s így az anyagot tulajdoni perrel is
követelhette
o ezt a jogot csak birtokon belül tudta érvényesíteni a visszatartási jog (retentio) útján pl: az
épület lebontása
o ha az építő rosszhíszemű volt (tudott arról hogy más telkére épít) a telektulajdonos sérelme
nélküli elviteli joggal (ius tollendi) élhetett akkor ha az anyag szabaddá vált (források azzal
indokolják hogy az építkező ilyenkor a saját akaratából vesztette el az anyagát)
 IUSTINIANUSI JOG: a rosszhiszemű beépítővel szemben érvényesíthetővé vált az anyag tulajdonosa
részéről az elválasztásra irányuló actio ad exhibendum (a kibontást jelentette)
o ha a rosszhiszemű ráépítő az egész épületet idegen anyagból építette az anyag tulajdonosa az
épület lebontását is követelhette és immár minden igényét elvesztette az anyag iránt (ius
tollendit sem gyakorolhat)

c) A FOLYÓKKAL KAPCSOLATOS ACCESSIÓK

 folyókkal kapcsolatos tulajdonjogi rendezésnek különleges differenciált rendszere alakult ki
 maga a folyó res publica volt
 a folyópart (ripa) azonban bizonyos törvényi korlátokkal magántulajdonban is állhatott
 a folyó természete olyan hogy annak medre partja nem állandó jellegű (kiszárad, folyásirány
megváltozik), mely hatással van a tulajdoni viszonyokra is
 iszaplerakódás (alluvio): folyó iszapjának lerakódásával megnő a part menti földterület
o lényeges telekgyarapodásaccessio cedat principali elv: könnyű lenne ez alapján dönteni de
a rómaiak ezt csak a természetes határokkal rendelkező felméretlen földre alkalmazták
o ha a part menti területet a földmérők felmérték (ager limitatus) akkor magántulajdonba
kerültek (az állami tulajbol)
o az így kialakult telkek nagysága változatlan így az iszappal kialakult plusz telek uratlan ami
okkupálható
 Elhagyott folyómeder (alveus derelictus): nagyjából ugyanezek a szabályok
 o ha felmért telkek feküdtek a folyó partján akkor a meder okkupálható de ha felméretlen telkek
a folyómeder mindkét oldalon a part menti területhez nőtt hozzá
 Folyóban keletkezett sziget (insula in flumine nata): szintén hozzánőtt a part menti felméretlen
telkekhez egyébként okkupálható
 Sodorvány (avulsio): a folyó leszakít egy db-ot, máshova viszi, gyökerezésig régi tulajdonban
marad, nem tekinthető járulékos dologegyesülésnek de bizonyos idő után a leszakított rész fái
gyökeret vernek az új telken így már joggal beszélhetünk accessio-ról leszakított telek az újhoz
jogilag hozzánőtt

d) EGYÉB ACCESSIOK
 ingatlanokkal kapcsolatban beültetés (inplantatio) és a mag földbe való elvetése (satio):
o ha valaki egy növényt idegen földbe ültet el amíg az meg nem gyökerezett az eredeti tulajé
marad, a meggyökerezés után azonban már accessio osztja a telek jogi sorsát (a bevetett
mag is osztja a föld sorsát de amíg ki nem csírázott nem lehet szoros kapcsolatról beszélni
mint egy gyökerezettnél)
 írás (scriptura): osztja az anyag sorsát amelyre írtak, de a fődolog a hordozó anyag marad akkor is ha
arra pl szépirodalmi művet alkottak
 kép, festmény (pictura): a festmény a fődolog, a hordozó anyag osztja a festmény sorsát mint
accessioidézet! ez a szabály nem vonatkozott a művészi értékkel nem rendelkező festményre és
falfestményekre sem
Szövésnél (intextura) és a festésnél (tinctura): a beszőtt nemesfém szálak vagy pl. bíborfesték lehet hogy
többet érnek mint maga a textília mégis accessionak minősül
A fémek egyesítésénél: meg kell kölönböztetni azok ólomkapcsokkal vagy más hasonló tárggyal való
összeillesztését (adplumbatio „forrasztás), melegen történő összekovácsolását (ferruminatio
„hegesztés”) előbbi: egyesítést mechanikai hatás (pl.kalapács) meg tudja szűntetni (gyenge egyesülés)
utóbbi: az egyesülés véglegesnek tekinthető

e) KÁRTÉRÍTÉS ACCESSIONÁL
- ha az accessio nem végleges jellegű (gyenge), az eredeti tulajdoni helyzet az actio ad exhibendum, majd
a tulajdoni per (rei vindicatio) útján visszaállítható
- ha az accessio végleges (erős), a fődolog tulajdonosa kártérítésre lehet kötelezve, illetve az accessio
volt tulajdonosa nem köteles kiadni a kártérítésig (impensae) a dolgot ezt az igényt a dolog kiadásáig
az exeptio doli (generalis) biztosítja ami itt visszatartási jog (retentio) érvényesítésének eszköze
ennek csak akkor van jelentősége ha az egyesülés véletlen a felek akaratán kívül történt meg ill. az
egyesülés jóhiszemű volt (inaedificatio esetére külön szabályok!)
f) EGYENRANGÚ DOLGOK EGYESÜLÉSE
- ritka helyzet, hogy 2 egyenrangú dolog egyesül, amikor egyik sem járuléka a másiknak
- mivel ez többnyire szándékos tevékenység, emberi munka eredménye
- ez pedig már általában specificatio-nak minősül
- az egyesülés bekövetkezhet (általában 3. dolog jön létre)

a) egynemű/különnemű folyadékok összekeveredésével (confusio): bor és méz

 mézbor (mulsum)
 b) egynemű/különnemű fémek összeolvasztása folytán (conflatio): arany, ezüst
 sokszor egy 3.anyag jön létre: borostyánérc (electrum)
ha az egyesülés károsodás nélkül megszüntethető (gyenge) a helyzet az accessiojához hasonlít (actio ed
exhibednum indítható majd rei vindicatio) de ha a szétválasztás lehetetlen (erős egyesítés) közös
tulajdon keletkezik melynek megszüntetését a tulajdonostárs követelheti actio communi dividundóval

g) COMMIXTIO
- különböző személyek tulajdonában álló dolgok összekeveredése
- pl.: egyedileg nem azonosítható dolgok keverednek össze (gabonaszemek, 2 nyáj)
- a tulajdoni helyzet nem változik, de a szétválasztás gyakorlatilag lehetetlen, így
- vindicatio pro parte kereset: követelés a megillető hányad kiadására
- tulajdonváltozás bírói ítélet folytán (adiudicatio) összekeveredett dolgok tulajdonosai az egyes dolgok
tulajdonát elveszítik ugyan de azokkal egyenértékű más tulajdont kapnak
- pénz összekeveredése (commixtio nummorum): ha lehetetlen a szétválasztás, a keverő tulajdont
szerez, és az eredeti tulajdonos csak kötelmi keresettel élhet
 420. OCCUPATIO, THESAURI INVENTIO

A FOGLALÁS (OCCUPATIO): az uratlan dolgok birtokbavétele tulajdonszerzési szándékkal

több fajtája van több foglalási eset
1. VADON ÉLŐ ÁLLATOK ELFOGÁSA
- természettől fogva uratlan dolgok:
- vadak
- madarak
- halak
- aki ezeket elfogja, tulajdont szerez rajtuk; függetlenül attól, hogy az elfogás saját vagy idegen területen
történt
- ha a vadállat elszabadul, újból uratlanná válik, megszűnik a tulajdonjog, újból okkupálhatóvá válik
- a sebesült vad azé, aki elfogja, tehát nem szükségképp a megsebesítőé
- a szelídített vad, ha hazajáró szokását elveszti, okkupálható, de a háziállat tulajdona nem szűnik meg az
elkóborlás által
- vadállatok egy tekintet alá kerültek a tengerparton talált drágakő, borostyánkő, igazgyöngy és tengerben
keletkezett sziget (insula in mari nata)

2. A TENGERPART ELFOGLALÁSA
- amíg a tengerpart (litus): partnak a legnagyobb hullámverés határáig terjedő részeklasszikus római jog a
természettől fogva uratlan dolgokra vonatkozó szabályt alkalmazta
 egy részét valaki bekerítés útján birtokolja, addig őt illeti meg
- ha az ár elfoglalja a birtokolt partrészt, megszűnik a tulajdon, a terület újból okkupálható
- Iustinianusi jog: tengerpart res communis omnium: birtoklója akkor sem szerzi meg a birtokolt partrész
tulajdonát, ha azon építményt emel a part res nullius, nem lehet rajta magántulajdont szerezni

3. ELHAGYOTT DOLGOK ELFOGLALÁSA

- az elhagyott dolog (res derelicta) uratlan és okkupálható dologDE: itt élesen megkülönböztették a
tulajdon és a birtok elhagyását(derelectio)
- csak olyan elhagyott dolgok vonatkozásában ismerték el a foglalást, amelyeknél a tulajdonos a dolognak
nemcsak a birtokáról, hanem tulajdonáról is lemondott
- pl.: a rakomány kidobása a hajó megmenekülése miatt csak birtok-derelictio, mivel a tulajdonosok nem
mondtak le a kidobott dolgok tulajdonáról, vihar után szeretnék összeszedni így az ilyen dolgok
haszonszerzési szándékkal való birtokba vétele = lopás
- nem elhagyott dolog az elveszett dolog
- pl.: valakinek a szekérről leesett tudtán kívül valami, az nem elhagyott, nem okkupálható
- elhagyni (derelinkválni) csak szándékosan, akarattal lehet
Tulajdon-derelictio kérdésben eltérés a 2 klasszius iskola között
- szabiniánusok: amint valaki elhagyta dolgát, az uratlanná vált
prokuliánsuok: az elhagyás miatt a dolog nem válik uratlanná, csak okkupálhatóvá, a tulajdon csak azáltal
szűnik meg, ha a dolgot valaki elfoglalja
apróbetű!!

4. PÉNZSZÓRÁS A NÉP KÖZÉ

- pénzszórás (iactus missilium) által nem az elhagyott dolog okkupálása forog fenn, mivel aki adja azt
szeretné hogy valaki – még ha nem is pontosan meghatározott személy – elkapja  tulajdon-traditio nem
meghatározott személynek történő átadással (traditio in incertam personam)

5. AZ ELLENSÉG DOLGÁNAK ELFOGLALÁSA

- foglalás az is, ha a római katona megszerzi ellensége dolgát
- ha az így szerzett dolog nem hadizsákmány, tehát nem a római államé, a római polgár a birtokbavétellel
tulajdont szerez az ellenség dolgán
- ius gentium ill. ius bellin alapuló szabály nem áll ellentétben azzal hogy a rómaiak ált. elismerték a
peregrinusok tulajdonátpont az ius gentium visszássága miatt vált uratlan dologgá a római polgár által az
ellenségtől elvett dolgokha később római polgár okkupálta azon tulajdont szerzettDE: bizonyos
fontosabb dolgok (res mancipi-hajók) esetében un. positilium rei révén visszaált az eredeti tulajdon

A KINCSTALÁLÁS (THESAURI INVENTIO):

1. A kincstalálás szabályai:
 a kincs fogalma Paulus szerint: A kincs egy bizonyos régen elrejtett, értékes dolog,
amelyre már nem emlékeznek, s így nincs tulajdonosa.
 kincsnek a római jogban csak ingatlan dologban, kiváltképp földben elrejtett érték
minősült
 kincs volt a falba rejtett értékes dolog is de ingó dologban pl. régi bútorban talált dolgot csak
a középkori jog szabályozza
 elvileg a kincsnek is van tulajdonosa, de kiléte nem állapítható megha igen a dolog nem
minősül kincsnek
 a thesaurust ezért uratlan dolognak tekintettékDE: más szabályok vonatkoztak a kincs
tulajdonának megszerzésére
 Legrégebbi felfogás: a kincs – mint a telek alkatrésze – a fődolog sorsát osztja, így azt a telek
tulajdonosa szerzi meg.
 Hadrianus: a saját földben, ill. szent helyen (res sacra) vagy temetkezési helyen (res
religiosa) véletlenül talált kincs tulajdonjoga teljes egészében, az idegen (magán- vagy
állami) telken véletlenül talált kincsé pedig felerészben a megtalálót illeti. A kincs másik fele
azé, akinek a telkén találták.
 I.Valentinianus: csak a kincs negyedét adta a telek tulajdonosának de végül Iustinianus
helyreállította Hadrianus szabályait
2. Különbségek a kincstalálás és a foglalás között:
 a kincsnél a tulajdonszerzéshez nem szükséges a birtokbavétel, elegendő a meglelés,
megtalálás (inventio)
 a kincs nem mindig és nem szükségképpen lesz a találóé, esetleg megoszlik a találó és a
meglelés helyének tulajdonosa között
 kincs csak értékes dolog lehet
 az okkupálásra általában képtelen infans is találhat kincset, és így tulajdont szerezhet
 421. A FRUCTUS FOGALMA, FAJAI, MEGSZERZÉSE

I. A GYÜMÖLCS FOGALMA
- GYÜMÖLCS (fructus):
azok a(z)
a) szaporulatok, amelyek egy termő dologból (anyadolog) időszakonként természetes úton jönnek
létre az anyadolog sérelme nélkül (pl.: állatok kölyke, szőre, tej, gyapjú DE: rabszolga gyermeke
nem gyümölcs!! ok: ember nem lehet gyümölcs a természet az ember kedvéért hozaa létre minden
gyümölcsét)
partus ancillae sajátos szabályozásának gyakorlati célja: rabszolganő gyermeke mindig a
tulajdonosé legyen rajta pl.haszonlóélvező ne szerezhessen tulajdont jóhiszemű vevő a megvásárolt
rabszolganő gyermekére max. birtoklás útján szerezhet tulajdont
b) időszaki hozamok, amelyek az anyadolog fogyásával, sérelmével jönnek létre (pl.: kitermelt fa, érc,
kő)
c) és olyan jövedelmek, amelyet nem a természet révén kapunk, hanem amelyet a jogszabály minősít
annak (pl.: emberi és állati munkaerő hasznosítása, vadászat, halászat, madarászat, házbér, vagy egyes
jogtudósok ide sorolják a kamatot(fenus)) ezek már nem szó szerint az anyagból jönnek létre tehát
nem természetes gyümölcsök (fructus naturales) de visszatérő hasznokként un. „polgári gyümölcs”
fogalma alá esnek (fructus civiles)

II. A GYÜMÖLCS FAJAI A TULAJDONSZERZÉS SZEMPONTJÁBÓL

- a fructus naturales-en belül megkülönböztetünk:
a) függő gyümölcsöt (fructus pendens)
b) elvált gyümölcsöt (fructus separatus)
c) beszedett gyümölcsöt (fructus perceptus)

a) FÜGGŐ GYÜMÖLCS (fructus pendens)

- még nem önálló, még nem dolog
- része az anyadolognak, s mint alkatrész mindenben osztja annak sorsát, így a dominust, az anyadolog
tulajdonosát illeti (fructus pendentes pars fundi videntur)
- mint eljövendő, remélt dolog (res sperata) már a függés ideje alatt is bírhat jogi jelentőséggel (pl. a
függő termést lekötik zálogul)

b) ELVÁLT GYÜMÖLCS (fructus separatus)

- már önálló dolog
- ez a helyzet beállhat természetes úton (érett gyümölcs lehull a fáról, az állat megellik) vagy emberi
tevékenység folytán (a juhról lenyírják gyapjút)
- jogi sorsa független az anyadologétól (önálló voltából következik)
- az elválással a gyümölcs nem szükségképpen a dominus tulajdonába kerül, mert így szerez tulajdont
felettük a emphyteuta és a bonae fidei possessor is

c) BESZEDETT GYÜMÖLCS (fructus perceptus)

- olyan gyümölcs, melyet az arra jogosult személy birtokba vetttöbb mint puszta elválás
- beszedéssel szerez tulajdont a haszonélvező is. (usufructuarius) -?
- nem elég az anyadologtól való elválás, kell még a birtokbavétel is (beszedés)

III. A GYÜMÖLCSSZERZÉS MÓDJAI

a) a tulajdonos, az örökhaszonbérlő és a jóhiszemű birtokos már a puszta elválással gyümölcsöt szerezhet

(separatio)
b) a haszonélvező viszont csak beszedéssel (perceptio) szerez tulajdont a gyümölcsön; ha nem az
anyadolog tulajdonosáról van szó ez a tulajdonszerzés saját jogon, az anyadolog tulajdonosának
akaratától függetlenül, a puszta elválással vagy a jogosított általi önhatalmú birtokbevétellel történik
c) az anyadolog tulajdonosának akaratából, átadással (quasi traditio) szerzik meg a gyümölcs tulajdonát
(közönséges bérlő, függő gyümölcs vevője). Ezeknek a jogát csak az in personam actio biztosítja, s ha a
tulajdonos megtiltaná a gyümölcs beszedését (elvitelét), akkor tulajdoni igényt nem támaszthatnak a
gyümölcs iránt, de kártérítésért perelhetnek
A quasi traditio nem gyümölcsszerzési tényállás tradito körébe tartozik ezért csak származékos
szerzésmód pl: ha a haszonbérlő a gyümölcsöt a tulajdonos tilalma ellenére beszedi lopást követ el A
fructus civiles-re a gyümlcsszerzés sajátos szabélyai nem terjednek ki gyümölcsvolta abban jelentkezik
hogy a tulaj per esetén az alperesnek a polgári gyümölcsökkel is el kell számolnia

IV. GYÜMÖLCSMEGJELÖLÉSEK A PERES ELJÁRÁS SORÁN

- a tulajdoni és hagyatéki perekben ha a felperes egy dolog/egész vagyontömeg kiadását követelte a
gyümölcsökkel is el kellett számolniamegkülönböztették:
- MEGLÉVŐ GYÜMÖLCS (fructus exstantes): olyan gyümölcs, amely a perindításkor, a litis contestatio
időpontjában még megvan, létezik

- ELFOGYASZTOTT GYÜMÖLCS (fructus consumpti): olyan gyümölcs, amelyik már a litis contestatio
idején sincs meg, mert elfogyasztották, túladtak rajta; e 2 minősítésnek főleg a tulajdoni és a
hagyatéki perben van jelentősége

- BESZEDNI ELMULASZTOTT GYÜMÖLCS (fructus percipiendi): az alperesnek felróhatóan be nem szedett

gyümölcs, valamint azok a gyümölcsök (illetve értékük), amelyek az alperes vétkessége (pl.telek
megművelésének elhanyagolása) folytán nem is jöttek létre
 422. A MANCIPATIO ÉS AZ IN IURE CESSIO

I. MANCIPATIO

1. FOGALMA
- ius civile szerinti tulajdonszerzési mód
 a római jog egyik legősibb, ius strictum szerinti ünnepélyes ügyelete, nem is kimondottan a
tulajdon átruházására szólt, hanem a tág értelemben vett mancipiális (szabad személyek és res
mancipi fölött fennállható) hatalom átruházásának aktusát jelentette
- keletkezése: a XII táblás törvényeket megelőző időkben erre abból következtethetünk hogy eredetileg a
vételárat (a nyer rezet) tényegesen lemérték ezért volt szükség mérlegtartóra: súly szerint lemérte a
pénzt és szakértelmével megállapítsa a réz finomságát
jelentette:
a) a res mancipi (beleértve a 4 ősi mezei telki szolgalmat is) megszerzését, egyéb dolgok ill. jogok nem
(res mancipi9 ált. nem lehettek tárgyai idézet!!:képletes adásvétel, hozzá való jog a római polgárok
saját joga, lezajlása: 5 serdült római polgár tanút kell alkalmazni +1 ugyanilyen állaotú mérlegtartó
(…)  FONTOS!!
b) a szabad személyek (általában hatalom alatti családtagok) feletti hatalom megszerzését
- a civiljog ősi, formális, ünnepélyes jogügylete (negotium sollemne/tium per aes et libram)
- nem tartalmazott feltételt, időhatározást, képviseletet
- bonyolultsága ellenére kedveltebb, mint az in iure cessio, mivel nem kell vele a praetor elé járulni

2. TERMÉSZETE
- csak jelképesen folytatták le azáltal, hogy rézdarabkát(raudusculum) a mérleghez pendítettek, majd
átnyújtották az eladónak
- a vételár tényleges megfizetése e szertartásos eljárás keretein kívül, formátlanul történt, a vert pénz
behozatala után számolva és nem mérlegelve történt
- ezzel tulajdonátruházó ügyletté, jelképes adásvétellé (imaginaria venditio) vált az eredeti funkciója, az
adásvétel mellett
- a szimbolikus vételár (nummo uno, 1 sestertius) alkalmazásával és a szóbeli mondóka (nuncupatio)
átalakításával már nem csupán adásvételt, hanem egyéb ügyleti célokat is megvalósított (pl.
ajándékozás-donatio, zálogszerződés-fiducia cum creditore, házasságkötés-coemptio, végrendelkezés-
testamentum per aes et libram, gyermekfelszabadítás - emacipatio)
- kauzátlan, absztrakt jellegéből következik, hogy a mancipatiós ügyletek a tulajdont(ha ennek nincs
akadálya) akkor is átviszik, ha a felek akarata másra irányul pl:haszonkölcsönre, letétre
- azonban mivel egyben származékos szerzésmód is, az átvevő a tulajdont az ünnepélyes formák pontos
betartása ellenére sem szerzi meg, ha az átruházó nem volt tulajdonos
- átvevő ilyenkor elbirtoklásra szorul
3. SORSA A CSÁSZÁRKORBAN
- klasszikus kor: alkalmazták, de jelentősége csökkent (bonitár tulajdon kialakulása miattres mancipi
formahibás megszerzőjéne is civiljogi tulajodnhoz közel álló jog helyzetet eredményezett)
- elterjedt az írásbeliség: mancipatiokról bizonyító okiratokat kezdtek kiállítani
legteljesebb okiratokat Erdélyben a verespataki aranybányában és Itáliában Herculaenumban találták
- posztklasszikus kor: ritkábban alkalmazták, az utolsó császári rendelet, ami említi 355-ből való és nem
tekintették többé szükségesnek a res mancipi átruházásáhozelegendő volt a puszta traditio
- Iustinianus törölte el, és ennek megfelelően a Digesta szerkesztői a mancipatio helyett a traditio-t
építették be
de Itáliában még 7.sz-ban is maradtak olyan okiratok amelyek még mancipatiot említettek de ezeknek
semmi közük a római jogi manciaptiohoz

II. IN IURE CESSIO

1. FOGALMA
- ius civile szerinti tulajdonszerzési mód (tulajdonképpen tulajdonátruházással)
- a res mancipi és a res nec mancipi közös elidegenítési formája
- 3 személy folytatja le: az in iure átengedő (tulajdonos), a vindikáló (akinek átengedik a dolgot) és az
odaítélő (praetor)
- a rómaiak ősi ügyeletei közé tartozik, ez is actus legitimus
- IDÉZET!!
- az átruházónak itt is tulajdonosnak kellett lennie különben a megszerző elbirtoklásra szorult
- később keletkezett, mint a mancipatio és hamarabb is ment ki a gyakorlatból (nehézkes)
- fiktív tulajdoni perindítás (színleges rei vindicatio):

 a szerző fél (előzetes megállapodásalapján) pert indít a tulajdonos ellen azt állítván, hogy a
megszerezni kívánt dolog az övé;
 az in iure eljárásban a praetor megkérdezi a jelen lévő tulajdonost, hogy ellentmond-e ennek; a
tulajdonos mintha elismerné a felperes tulajdonát, megtagadja a kontravindikációt, vagy egyszerűen
csak hallgat, nem válaszol;
 ekkor a praetor -a peres eljárás szabályainak megfelelően- nem teszi át az ügyet a bíróhoz, hanem
maga fejezi be az eljárást azzal, hogy a felek nyilatkozatai alapján odaítéli a kérdéses dolgot a
felperesnek (addictio), és ezzel megtörténik a tulajdonátruházás
2. ALKALMAZÁSI LEHETŐSÉGEI

- bármilyen dolog tulajdonának megszerzésére alkalmas volt

- egész vagyontömeg (pl.: örökség) megszerzésére is
- de egyéb jogok (szolgalomalapítás, örökbefogadás) megszerzését is lehetővé tette
- alkalmazási köre szélesebb volt mint a mancipatio-nak, mivel tárgya nem csak res mancipi lehetett
- absztrakt jogügylet, amely független a felek valóságos ügyleti céljától, a causától, épp ezért nem csak
tulajdonszerzésre alkalmas, hanem egyéb jogi célok megvalósítására is
 res mancipit a rómaiak az in iure cessio helyett szivesebben végezték annak ellenére hogy a mancipational
6 másik személy közreműködése kellett, mérleg és rézdarabka is kellett még így is kényelmesebbnek
tartották mint a praetor előtti megjelenést
 423. AZ ELBIRTOKLÁS
[MINIMUM TÉTEL XXIV.]

I. AZ ELBIRTOKLÁS FOGALMA
- az idő jogkeletkeztető hatásán alapszik  ha valaki egy dolgot a törvény által meghatározott ideig
folyamatosan birtokol, akkor – bizonyos egyéb feltételek fennforgása mellett - tulajdonossá válhat
időmúlás a birtokot tulajdonná erősíti
- ius civile szerinti harmadik tulajdonszerzési mód
nem csak tulajdont de más jogosutlságot is meg lehetett szerezni vele (pl: servitus, manus) de 1.sorban
tulajdonszerzési módként fordult elő ezért beszél a könyv is mindig tulajdon megszerzéséről
- „közérdekből vezették be az elbirtoklást, hogy ti. bizonyos dolgok tulajdona ne legyen sokáig vagy
esetleg örökre bizonytalan.” – Gaius

II. AZ ELBIRTOKLÁS KÉT FŐ ESETE

- a tulajdonszerző akkor szorult az elbirtoklásra, ha a tulajdonszerzés valamilyen okból kifolyólag hibásan
ment végbe
- az elbirtoklás az ilyen hibás szerzéseket orvosolta azáltal, hogy a hiányzó jogosultságokat teljes joggá,
(plena potestas) vagyis tulajdonná erősítette
- 2 fő esete volt aszerint, hogy a tulajdonszerzést milyen hiba akadályozta meg:

a) FORMAI HIBA

- akkor állt elő, ha valaki res mancipi-t nem mancipatio-val vagy in iure cessio-val, hanem „csak”
traditio-val szerzett meg
- ilyenkor a szerző nem lett tulajdonos, a dolog pedig formailag az addigi tulajdonosé maradt, az övé volt
ex iure Quiritium
- ugyanakkor Gaius szerint a dolog mégis a hibásan szerző vagyonába tartozik, ténylegesen az övé (in
bonis eius est)
- ha befejeződött az elbirtoklás, a dolog civiljogilag is az elbirtoklóé, nemcsak a vagyonába tartozik bele

b) TARTALMI HIBA

- akkor, ha valaki nemtulajdonostól szerezte a dolgot

- a nemo plus iuris elv folytán a szerző sem lett a tulajdonos, bármilyen formában történt is a dolog
megszerzése
- ezzel szemben a befejezett elbirtoklás pótolta az előd jogának hiányát
III. AZ ELBIRTOKLÁS KORONKÉNT TEKINTVE

A) AZ ARCHAIKUS JOGBAN:
- XII táblás törvény: az elbirtoklást usus néven már ismerte
- e szerint az ingatlanok (fundus) 2 év
egyéb dolgok (ceterae res, manus, hagyaték) 1 év alatt voltak elbirtokolhatók: ebbe tartoztak az ingó
dolgokon kívül a manus és a hagyaték is amely annak ellenére hogy inagtalnokat is tartalmazott szintén 1
év alatt lehetett elbirtokolni
- az elbirtoklás alanya csak római polgár lehetett vagy ius commercii-vel latinjogú személy
- ha a birtoklás folyamatossága megszakadt: beállt az usurpatio (elbirtoklás félbeszakadása), amely után
már csak új elbirtoklás kezdődhetett, és az addig eltelt idő nem számított (öröklés+élők közötti ügylet
nem szükségképpen)
- klasszikus római jog szerint: (p.klasszikus és modern joggal ellenben) a tulajdonos jogérvényető
cselekményei nem szakítják meg az elbirtoklást de a tényleges birtoklásból való bármilyen rövid időre
való kiesés usurpatiot okoz (folyamatossága mellett vélelem szól)
- XII táblás törvény a római polgár általi, megfelelő időn át tartó birtokláson kívül más pozitív előírást
nem tartalmaz préklasszikus korig érvényben ekkor több új feltételhez kötik az elbirtoklást

B) A KLASSZIKUS JOGBAN:
- a fejlett római jog az elbirtoklás 5 feltételét állapította meg:
Res habilis, titulus, fides, possessio, tempus

1. res habilis: az elbirtoklás tárgya csak elbirtoklásra alkalmas dolog (res habilis) lehetett;
o ez szűkebb a forgalomképes dolgok körénél, mivel a XII táblás törvény már tiltotta a lopott
dolgok (res furtivae) elbirtoklását;
o a tilalmat a lex Atinia (~Kr.e. 200) tette általános érvényűvé jóhiszemű birtokosra is
kterjedt,
o utóbb pedig kiterjesztették az erőszakkal elvett dolgokra is melyek ingatlanok is lehettek (lex
Plautia)
o a dolog inhablitiásának további esetei: erőszakos birtoklás mellett pl. az elidegenítési tilalom
alatt álló dolgok a császárkorban a fiscus dolgai a dolog res habilis voltát vélelmezték

2. tempus: az idő tekintetében továbbra is a XII táblás törvényben meghatározott 1, illetve 2 év volt
szükséges;

3.possessio: az elbirtokláshoz megkívánták magát a birtoklást (possessio) is;

 később pedig az elbirtoklótól is, hogy az elbirtokláshoz vezető birtokkal (possessio ad

usucapionem) rendelkezzék;
  a birtoklásnak folyamatosnak kellett lennie amit rendszerint vélelmeztek,
 de a birtokbalépés jogosságát (iustum initium possessionis) bizonyítani kellett
(jóhiszeműség és megfelelő jogalap 2 feltétele)

4. bona fides: Gaius szerint a jóhiszeműség(bona fides)

 az elbirtoklás egyik legfontosabb eleme; „az jóhiszemű, aki azt hiszi, hogy az átruházó tulajdonos
volt”;
 aki úgy gondolja hogy az átruházó elidegenítési hatalommal volt felruházva
 jóhiszeműséget a törvény vélelmezte ezért az elbirtokló rosszhiszeműségét az ellenfélnek kellett
bizonyítania
 jóhiszeműséget csak az elbirtoklás kezdetén, a birtokbavétel pillanatában követeltek meg; nem
képezte az elbirtoklás akadályát ha az elbiroktló időközben tudomást szerzett arról hogy a dolgot nem
a tulajdonostól szerezte SZUBJEKTÍV ELEM
 csak a kánonjog hatására fogadta el a jogtudomány a mala fides superveninens nocet – „az utóbb
jelentkező rosszhiszeműség árt” tételéte szerint a jóhiszeműség az elbirtoklás befejeztéig szükséges
 de a r.j is elismerte hogy usurpatio esetén az addig eltelt időhöz hasonlóan a korábbi bona fides is
érdektelenné válik mala fides superveniens a r.j szerint is árt
 ha jogutódlás következett be:
o halál esetén (mortis causa) jogutód folytatja az elődje elbirtoklását a fides objektiválódik,
esetleges rosszhiszeműség ellenére is elbirtokol ha elődje az elbirtoklás kezdetén jóhiszemű
volt
o fordítva is igaz: örökhagyó rosszhiszeműsége setén a jóhiszemű birtokos sem birtokolhat el
o elők közötti (inter vivos) jogutósdlásnál: a jogutódot önállóan kell elbírálni, csak akkor ha a
jogutódnak is megvannak az elbirtoklási kellékei(jóhiszeműség is), az elődjének addigi
elbirtoklási idejét hozzászámíthatja a magáéhoz
 Kivételek: Hadrianusig lehetőség volt arra hogy a hagyatékot rosszhiszemű szerző is elbirtokolhassa,
litis aestimatio megfizetése alapján történő elbirtoklás (tolvaj is)
 apróbetű!!
 bona fides az elbirtoklás szubjektív eleme: az elbirtokló vagy tud arról hogy a birtoklása sérti más
jogát vagy nem

5. iustus titulus: megfelelő jogcím vagy jogalap; OBJEKTÍV ELEM, a jogrend állapítja meg, nem függ az
elbirtoklótól;

az elbirtoklás causa-ja lehetett:

a) tulajdonátruházó szerződés; pl.: adásvétel (a dolgot a birtokos pro empto tartja magánál),
ajándékozás (pro donato)
b) hozományba adás (pro dote), Iustinianus előtt
c) litis aestimatio megfizetése (pro emptore)
d) a tulajdonos által elveszített, ill. a nemtulajdonos által elhagyott dolog elfoglalása (pro derelicto)
e) örökösi minőség (pro herede)
f) némely praetori birtokbautalás kurva hosszú latin szó
nincs hely elbirtoklásnak ha valaki pl, zálogba bérbe használatra kapta a dolgot azt nem sajátjaként
hanem más nevében (alieno nomine) birtokolja
 ha valaki úgy véli jogcím alapján birtokol de ez nincs nincs titulus nincs elbirtoklás
Iustinianus: bizonyos esetben csak vélt (putatív) titulus elbirtoklásra alkalmasnak ítélte
pl:cselekvőképtelen személytől vásárolt meg egy dolgot ilyenkor semmis a szerződés amely az
elbirtoklás jogcíme lenne
Praescriptio longi temporis:

 klasszikus kor
 mivel az elbirtoklás civiljogi intézmény nem volt alkalmazható a tartományi telkekre (fundi
provinciales) ezeken civiljogi tulajdon nem állhatott fenn
 ez tarthatatlan leszszükséges lesz az elbirtoklásgazdasági érdek: gazdátlan földek
megművelői (akik kvázi tulajok sem voltak) jogi védelmet kapjanak
 tartományi helytartól annak aki 10 ill. 20 éven át birtokolt+megművelt egy tartományi ingatlant
kifogást (praescriptio longi temporis) adtak aszerint: egyazon tartomány (inter praesentes)
vagy különböző tartomány ( inter absentes) beliek között merül fel a jogvita
 a praescriptio révén a birtokos még nem vált tulajdonossá, de védelmet kapott a telkek tényleges
használatában
 tehát eredetileg a provinciai telkek használóinak a korábbi kvázi tulajdonos utilis rei
vindicatiojával szemben érvényesíthető elévülési kifogás
 később: szokásjogi úton elbirtoklássá erősödött elismerték a birtokos jogszerzését nem csak
kifogást de keresetet is biztosítottak a birtokosnak az ingatlan visszakövetelésére ha a birtokból
kiesett

C) A IUSTINIANUSI JOGBAN:
- egységesítette az elbirtoklás szabályait:

a) ingó dolgok: az elbirtoklás ideje 3 évre emelkedett (kevésnek bizonyult az 1 év a birodlaom területi
nagyságára közbiztonságára és a közlekesdi viszonyaira tekintettel)
minden egyéb szabály megmaradt, az usucapio nevet is megtartotta, de ez kizárólag az ingó dolgok
elbirtoklását jelentette

b) ingatlanok: a tartományi telkek különböző elbirtoklási idejéhez igazodott (10 ill. 20 év), ez az elbirtoklás
a praescriptio longi temporis elnevezést kapta  preascriptio szó új, eredeti perjogi jelentésétől elérő
anyagi jogi jelentést kapott

PRAESCRIPTIO LONGISSIMI TEMPORIS

- kivételes eset a iustinianusi jogban
- azzal szemben, aki egy jóhiszeműen szerzett dolgot 30, ill. 40 évig háborítatlanul birtokol, a tulajdonosi
és egyéb keresetek elévülnek, és az illető tulajdont is szerez
- új elbirtoklási forma ami szintén elévülési kifogásból erősödött elbirtoklássá
- elnevezése: praescriptio XXX (triginta) vel XL (quadraginta) annorum: 30. ill. 40 év kifogása
- szabályozása lényegesen eltér az usucapio és a p.l.t-től: lopott dologra is vonatkozhat (a tolvaj soha nem
birtokol el!), nem kell hozzá titulus csak bona fides, időtartama ált. 30 kivételes esetekben 40 év
 424. A BONA FIDES JELENTÉSEI, ELŐFORDULÁSAI, HATÁSA
[MINIMUM TÉTEL XXV.]

I. A JÓHISZEMŰSÉG JELENTÉSE:
- a preklasszikus korban alakult ki a bonum et aequum fogalma: (jó és igazságos) igazságos és méltányos
elbírálást jelentett; a bona fides, ius aequum szinonímája lett
- a római jog dolgozta ki a jóhiszeműség (bona fides) mint általános és objektív követelmény fogalmát
- a kanonisták érdeme a bona fides, aequitas, a római jogban ismert fogalmakra építő modern rendszerének
kidolgozása

II. A JÓHISZEMŰSÉG FOGALMA:

- eredendően szubjektív kategória:
jóhiszemű vagyok akkor, ha úgy gondolom, hogy az, amit teszek, jogszerű
- ennek ellentéte a rosszhiszeműség (mala fides):
rosszhiszemű az, aki tudja, hogy amit tesz, jogellenes
- római gondolkodásban a bona fides objektív kategória: szótartás, tisztesség
= nem belső meggyőződés, hanem viselkedés, megbízhatóság, stb.
- bona fidei actio: (Kr.e. III. századtól) a praetorok alakították ki az objektív értelmű bona fides-re alapozva;
az alperes mindazt köteles teljesíteni, amit egy jóhiszemű, tisztességes személy megtenne, tehát amit az
objektív jóhiszeműség követelményrendszere előír
- ennek (objektív érelmű jóhiszeműség) szinonimája az aequitas
ellentéte: ius strictum

III. A JÓHISZEMŰSÉG ELŐFORDULÁSA:

1. KERESETEKBEN: ACTIONES BONAE FIDEI

- az actiones stricti iuris kategóriapárja, ellentéte
- azok a keresetek, amelyek intentioja a quidquid dare facere oportet ex fide bona („mindazt, amit az
alperes adni tartozik a jóhiszeműség alapján”) kitételt magában foglalja
- pl.: vételi, bérleti, megbízási, letéti szerződésekből származó keresetek

2. A BIRTOK FAJAINÁL: JÓHISZEMŰ BIRTOK (POSSESSIO BONAE FIDEI)

- jóhiszemű birtokos (bonae fidei possessor): az, aki azt hiszi, hogy a birtokolt dolog az övé illetve
általában az, aki úgy tudja, hogy az ő birtoklása nem sérti másnak a jogát (függetlenül attól, hogy
valójában esetleg sérti), tehát az, aki tulajdonosnak hiszi magát
- a rosszhiszemű birtokos (possessio malae fidei) ellentéte

3. AZ ELBIRTOKLÁSNÁL: PRAESCRIPTIO LONGISSIMI TEMPORIS

- azzal szemben, aki egy jóhiszeműen szerzett dolgot 30, ill. 40 évig háborítatlanul birtokol, a tulajdonosi és
egyéb keresetek elévülnek, és az illető tulajdont is szerez

4. A FELDOLGOZÁS KÁRTÉRÍTÉSÉNÉL
- birtokon belül, alperesként mind az anyag tulajdonosa, mind a feldolgozó, ha jóhiszemű volt védelmet
kaphatott az

5. AZ ELBIRTOKLÁSNÁL: A BONA FIDES AZ ELBIRTOKLÁS EGYIK ALKATRÉSZE

- a jóhiszeműség (bona fides) az elbirtoklás egyik legfontosabb eleme
- jóhiszemű az, „aki azt hiszi, hogy az átruházó tulajdonos volt” (Gaius) de az is, aki úgy gondolja, hogy az
átruházó elidegenítési hatalommal volt felruházva
- mivel a jóhiszeműséget a törvény vélelmezte, az elbirtokló rosszhiszeműségét az ellenfélnek kellett
bizonyítania
- a jóhiszeműséget csak az elbirtoklás kezdetén, a birtokbavétel pillanatában követelték meg
- nem képezte ezért az elbirtoklás akadályát, ha az elbirtokló időközben tudomást szerzett arról, hogy a
dolgot nem a tulajdonostól szerezte
- a középkortól viszont, a kánonjog hatására elfogadta a jogtudomány a mala fides superveniens nocet („az
utóbb jelentkező rosszhiszeműség árt”) tételét., mely szerint a jóhiszeműség az elbirtoklás befejeztéig
szükséges volt
- azt azonban már a római jog is kimondta, hogy az usurpatio esetén az addig eltelt időhöz hasonlóan a
korábbi bona fides is értéktelenné válik

- különleges rendelkezés: ha az elbirtoklás alatt álló dolog tekintetében jogutódlás következett be:
a) halál esetére (mortis causa) szóló jogutódlásnál a jogutód folytatja az előd elbirtoklását
b) öröklésnél a fides -esetleges rosszhiszeműsége ellenére is- elbirtokol, ha az örökhagyó az elbirtoklás
kezdetén jóhiszemű volt, de fordítva is áll: az örökhagyó rosszhiszeműsége esetén a jóhiszemű örökös sem
birtokolhat el
- az élők közötti (inter vivos) jogutódlásánál a jogutódot önállóan kell elbírálni
- ez esetben csak akkor lehet szó elbirtoklásról, ha a jogutódnál is megvannak az elbirtoklás kellékei
(közöttük a jóhiszeműség is)

- kivételek a bona fides követelményei alól (klasszikus kor):

pl.: Hadrianus idejéig lehetőség volt arra, hogy a hagyatékot annak rosszhiszemű megszerzője is
elbirtokolhassa
 pl.: a litis aestimatio megfizetése alapján történő elbirtoklásnál még a tolvaj is birtokolhatott

- a bona fides az elbirtoklás szubjektív eleme = az elbirtokló (vagy örökhagyója) vagy tud arról, hogy
birtoklása sérti más jogát, vagy nem
 425. AKTÍV ÉS PASSZÍV LEGITIMÁCIÓ, VALAMINT ELŐZETES ELJÁRÁSOK A REI VINDICATIÓNÁL*
[MINIMUM TÉTEL XXVI.]
A tulajdonvédelem általában:

 a fennálló tulajdon szokásos gyakorlása jogi szempontból többnyire közömbös

 probléma: ha a jogos tulajdont joga gyakorlásában más személyek megzavarják legsúlyosabb
formája: tulajdonos dolga hozzájárulása vagy kimondott engedélye nélkül más birtokába kerül
 de emellett még sokféle mgatartás zavarhatja
o ezek egy része jogszerű: pl. szomszéf telkén levé ház felújítása miatt
o másik része jogellenes: már a tulajdonjog megsértésének mindősül tulajdonos különböző
jogsegélyeket vehet igénybe
 tulajdonjog megsértőivel szemben hathatós védelem a római jogban
o rei vindicatio: civiljogi tulajdont védi
o acitio Publiciana: bonitár tulajdon által megindítható kereset
o rei vindicatio utilis: egyéb tulajdonszerző helyzetek (tudományi telek, peregrinus tulajdon)

tulajdon védelmét emellett eg sor másik kereset és jogsegély is szolgálja

REI VINDICATIO
Kialakulás és jellemzői:

 tulajdon védelmének legfonotsabb eszköze

 stricti iuris resi persecutoria in rem actio (fromila)
 a dolog birtokából kiesett civiljogi tulajdonos indíthatott dolga visszaszerzéséséért mégpedig a
dolgot ténlegesen is birtokló civilis possessor ellen.
o aktív legitimáció: felperes perindításra való jogosultsága
o passzív legitimáció: alperesként való perelhetőség
szorosan körül van határolva
A tulajdonvédelmnek ezt a módját már az ősi joog is ismerte:

 legis actio sacramenti in rem formában

 mind 2 félnek állítania kellett hogy tulajdonos
 ha alperes nem mondta magáénak elvesztette a pert
Formuláris perben:

 kevésbé kötött eljárás

 elég ha a felperes állítja hogy övé a vitás dolog
 alperesnek nem kellett contravindicatiot alkalmazni tagadás
Bizonyítás a rei vindicationál

 felperesenk 2 dolgot kellett bizonyítnaia:

o ő a tulajdonos
o dolog az alperesnél van
o csak akkor nyeri meg a pert/kapja vissza a dolgot/annak pénzbeli értékét ha ezt bizonyatnai
tudja
o apróbetű!!
 HA: a felperes származkos módon szerezte meg a dolgot nehéz helyzetben van
o attól hogy a mástól való szerzést bizonyítja még az ő tulajdonjoga nem nyer bizonyítást
o nemo plus iuris elv: bizonyítania kell elődje tulajdonjogát is (ha ő is mástól szerzett akkor elv
tovább kell menni felfelé!)
 probatio diabolica- ördögi bizonyítás
o csak elvileg van így ált. segített az elbiroklás: ennek bizonyításásval a tulajdonjog
bizonyítást nyert
 De ha a felperes eredeti szerzésmóddal jutott a dologhoz (nem mástól szerezte)
o egyszerűsödik a kérdés
o gyümölcsszerzés, feldolgozás stb. bizonyításával a felperes elget tesz a feladatának
o bizonyítja a tulajdonjogát

Rei vindictiot megelőző esetleges eljárások

 gyakran szükséges volt bizonyos előkészítő jellegű préjudicális eljárás

 ha olyan tényeket kellett tisztázni amelyek egyertelmű megállapítása előttt nem indulhatott volna meg
az eljárás
 RV: feltételea dolog a perindításkor ill. a litis contestatio idején az alperes birtokában legyen de
hogy egyáltalán fizikai valójban meglegyen
o ha megsemmisült: rv-nak mint in rem actionak nem volt többé helye
o a tulajdonos: ilyenkor csak in personam actioval (kötelmi) élhetett
 HA: maga a birtokhelyzet is vitás a 2 fél között
o előbb tisztázni kellett hogy ki birtokol (kedvezőő alperesi pozíció biztosítása miatt)
o ezt a célt szolgálták a birtokinterdictumok
o ha az intercitumos eljárás folyamán tizstázódott a helyzet akkor az ügy befejeződött
o ellenkező esetben: tulajdonos megindította a petitórius (tulajdoni) pert
Actio ad exhibendum:

 bizonyítás megkönnyebbítsére szolgált (praeiudicum ingó dolgok esetében)

 a.a.e-vel a felperes a tulajodni per előtt arra kényszerítette az alperest hogy mutassa fel a kérdéses
dolgot (praetor előtt)
 ha felmutatta: a felperes meggyőződhetett hogy a dolog az ővé és megindíthatta a keresetet
o de ha a felmutatott dolog nem a felperesé: tovább kereste a dolgát
 ha megtagadta a felmutatást: a bíró a dolog/pertárgy értékben marasztalta
A passzív legitimáció iterjezstése:

 A RV. alperese eredetileg csak a dolgot birtokló civilis possessor lehetett

 DE: Iustinianus lehetővé tette a sajét birtokközvetítő: detentor (pl: bérlő, letéteményes) RV-vel
való perlését ”minden olyan személytől követelni lehet a dolgot aki azt magánál tartja és akinek
megvan a lehetősége hogy a dolgot visszaadja.”
o 2 esetben engedte RV megindítását nem birtokló alperes (ficti possessores)
 alperes rosszhiszeműen túladot a dolgon: dolo (amlo) desiit possidere=csalárdul
szűnt meg birtokolni a tulajdoni per során ne találhassák meg nála
 ha más helyett vállalta az alperes szerepét a tulajdoni perben: liti se obtulit = vállalta
a pert de semmi köze nem votl a dologhoz (cél: másról a pert elhárítsa hogy közben
a birtokos a dolgot zavartalanul elbirtokolhassa)
törvény fikció alapján úgy tekintette ezeket a szeéyleket mintha a pertárgy birtokában lennének
 426. ALPERESI MAGATARTÁSOK A REI VINDICATIO IN IURE SZAKASZÁBAN. IMPENSAE
[MINIMUM TÉTEL XXVII.]

a tulajdoni per tárgyát képező dolog birtokosa az alperes az in iure eljárásban többféle módon reagálhatott

 elismerhette felpreses tulajdonjogát (confessus)

 átengedhette a dolgot (cessio rei)
ebben az esetben a dologi jogi tekintetben mentesült minden további következmény alól(de ez nem
zárta ki hogy a felperes már pl.kötelmi jogi jogcímen érványesíthette kárigényét
 alperes más nevében (3.személy a birtokkkövetítő detentorakent) tartja magánál a dolgot (alieno
nomine possidet) ezért nem akar peprbe bocsátkozni ilyenkor szabadul ha megnevezi azt akinek
a nevében nála van a dolog elődmegnevezés (nominatio auctoris) itt azokról a naturalis
possessorokról van szó akik nem a felperesi tulajdonostól kapták bírlalatba (detentio) a dolgot (a saját
birtokközvetítő a detentorokra nézve)
 a felperes elismerése esetén nem feltétlen vesztette el a pert hibatkozhatott olyan jogra amely
biztodította számára a dolog birtokát pl.megtagadta a dolog kiadását azon az alapon hogy a dolgo
zálogba van nála (exceptio pignoris)
 alperes a beismrés mellett hivatkozhatott arra hogy a felperes dolgán bizonyos beruházások a
ráfordítások (impensae) eszközölt védekezés: exceptio doli generalis
 alperes tagadhatott is a felperes tulajdonát (nincs kedvező elbírálása)  legis acio sacramento in rem
keretében is le kellett tennie a summa sacramentit és pervesztesség esetére megfelelő cautio-t kellet
adnia (cautio iudicatum solvi) ennek elmaradása esetén a dolog birtokába utalta a felperest
A BERUHÁZÁSOK FAJTÁI:
- az alperes által a pertárgy vonatkozásában eszközölt ráfordítások, beruházások (impensae) háromfélék
lehetnek:

1) SZÜKSÉGESEK (necessariae): azok, melyek elmaradása esetén a dolog vagy elpusztulna vagy rosszabbodna
(pl.: állat etetése, gát építése, épület karbantartása)

2) HASZNOSAK (utiles): azok, melyek a hozományt (dolgot) jobbá teszik, nemcsak rosszabbodni nem negedik,
és melyekből jövedelemre lehet szert tenni (pl.: gyümölcskert szükséges mértéken túlmenő megművelése,
a rabszolgagyermekek taníttatása)

3) FÉNYŰZŐEK (voluptariae): azok, melyek csak díszítik a dolgot, de nem növelik egyúttal a hasznát (pl.:
dísznövények, szökőkutak, festmények)

A BERUHÁZÁSAI ALAPJÁN AZ ALPEREST MEGILLETŐ JOGOK:

- a beruházás jellegétől és a beruházó hiszemétől függtek (fides)
- posztklasszikus eltért a klasszikustól de általánosságban érvnyesült az a jogalkotási törekvés, hogy a tulaj
se gazdagodhasson jogalap nélkül más káráraberuházó alperest ezek a jogosultságok illeték meg:
a) szükséges beruházás (klasszikus jog) esetén a jóhiszemű alperes követelheti a litis contestatio előtt
eszközölt beruházás teljes költségének megtérítését; Iustinianustól a tolvajt kivéve a rosszhiszemű
birtokos is követelheti ugyanezt

b) a hasznos beruházásaiért a jóhiszemű alperes csak annyit követelhetett, amennyivel a dolog értéke
objektíve emelkedett, vagyis amennyivel a felperes a beruházás révén ténylegesen gazdagodott;ha a dolog
értéknövekedése meghaladja a beruhzás költségeinek összegét akkor az aperes csak az utübbi
megtérítésére tarthatott igényt
 az alperest a fenti megtérítési igények biztosítására külön actio nem illette meg, csak visszatartási jog
(retentio) – azaz mindaddig nem köteles kiadni a dolgot, amíg a beruházásai ellenértékét a felperes meg
nem térítette; mivel más jogeszköz nem áll rendelkezésére ha kiadja a dolgot a beruházása költségét
többé már nem követelheti retentio jogát az alperes exceptio doli-val érvényesíthette

c) A rosszhiszemű alperest a hazsnos beruházások tekintetében csak elviteli jog(ius tollendi) ilette
megalperest semmilyen a beruhás nagyobb sérelem nélkül elválasztható, elvitele pedig a számára hasznos
volt elválaszthatta és elvihette ezzel szemben a felperes felajánlhatta a beruházások értékének pénzbeli
megtérítését
fényűző beruházások tekintetében mind a jó- mind a rosszhiszemű birtokost megillette az elviteli jog
 427. AZ ALPERES FELELŐSSÉGE ÉS A MARASZTALÁS MÓDJAI A REI VINDICATIÓNÁL
[MINIMUM TÉTEL XXVIII.]

AZ ALPERES MARASZTALÁSA
- ha a felperes bebizonyította tulajdonjogát”megerőtlenítette” az alperes kifogásait akkor pernyertes lett,
sor kerülhetett az alperes marasztalására
- DE: a rei vindicatio-nem minden tulajdoni per – actio arbitraria voltbíró marasztalás előtt
felslzólította az alperest a természetbeni teljesítésre (iussum de restituendo), ha teljesítettefelmentés
- a teljesítés elmaradása esetén következett a valóságos ítéleti marasztalás

a) TERMÉSZETBENI TELJESÍTÉS (IN NATURA)

- magának a dolognak a visszaadása és ezen felül az alperes köteles volt kiadni a dolog minden időszaki
gyarapodását is (pl.: állat kölykét, rabszolgára megnyílt öröklést, késedelmi kamatot beért
termést)restitutio rei sum omni causa
- a gyarapodás, a járulékok összegét a bíró egy előzetes becslő eljárás (arbitratus) keretében állapította
meg
- az alperesnek olyan helyzetbe kellett hoznia a felperest, mintha a teljesítés már a litis contestatio
pillanatában megtörtént volnaez az időpont az alperes felelősségét (károk viselése, gyümölcsökkel való
elszámolás) + jo és rosszhiszeműségtől függően más és más módon befolyásolja

- a litis contestatio előtt okozott KÁROKért vagyis rosszabbodás, rongálás

klasszikus jog: csak a tolvaj felel (de ő még a vis maiorért is) + széndékos árokért a rosszhiszemű birtokos
felel
iustinianusi jog: a ☹ birtokos már minden olyan kárért felel amelyet a litis contestaio előtt vétlesen
(szándékosan)/gondatlanul okozott
 az elvált GYÜMÖLCSÖKön a  birtokos tulajdont szerez ezelért nem felela iustinianusi jogban: ki kell
adnia az összes meglevő gyümölcsöt (fructus exstantes), a  alperes: l.c. előtt beszesett vagy beszedni
elmulaszott gyümölcsök vonatkozásában gondatlansága esetén felel (culpa-ért felel)

- a litis contestatio után bekövetkezett KÁROKért

a  alperes csak vétkessége esetén felel,
a  alperes viszont minden kárért, még a vis maior-ért is; (JUSTIN)
l.c. utáni GYÜMÖLCSÖKért a  birtokos gondatlansága esetén felel, a  alperes a l.c. után már a vis maior-
ért is és ki kell adnia megtérítenie az összes meglévő gyümölcsöt (elmulasztott gyümölcsöt is – fructus
percipendi)

b) PÉNZBELI MARASZTALÁS
- Ha az alperes vonakodik (dolus) a dolgot természetben kiadnibíró ítéletet hoz: alprest a felperes
becslő esküje (iuramentum/iusurandum in litem) alapján a „per becsértéke” a litis aestimatio
megfizetésére kötelezipénzbeli marasztalás
- a litis aestimatio mint becslő eljárás célja: marasztalási összeg meghatározása szerepe: közvetett
kényszer útján érje el a dolog természetbeni kiadását (közvetlenül a tulaj nem tudta kikényszeríteni)
- ha a dolog kiadását az alperes megtagadja de megfizeti a litis aestimatiot megvásárolja a dolgot (litis
aestimatio similis est emptioni) véglegesen az övé lesz
litis aestimatio: becslő eljásárt és becsértéket egyaránt jelenti, becslést más esetben az arbiter végezte
rei vindicatio során azonban a litis aestimatio megállapítása a felpres becslő esküjének megfelelően
kerül sorfelperes korlátlanul adinfinitum szabhatta meg az igényét (kényszerítő erő az alperesnek, de
az ésszerűtlenül magas becsértéket a bíró mérsékelhette)
- Cognitios per:

 volt mód rá hogy a császári bíróság a marasztaló ítéletben ne pénzfizetésre hanem a dolog kiadásáar
kötelezze az alperest
 alperes vonakodása esetén: felperes a dolgát hatósági kényszer utján (manu militari) természetben
szerezze meg
 változás oka: gazdasági viszonyok hanyatlásapénzromlás
- ha az alperes a dolgot természetben neki felróható okból nem tudta kiadni, akkor bírói becslés
(aestimatio arbitrio iudicis) alapján csak a felperes érdeksérelmében, az interesse értékében
marasztalják (fenti szabályoknak megfelelően)
- jóshiszemű alperes mentesül a felelősség alól ha pl. a dolog a l.c. után véletlenül megrongálódott vagy
mgesemmisül
- az interesséért való felelőssége modern értelemben vett kártérítési felelősség
kárigyényeket eredetileg a rei vindicatioval nem lehetett érvényesíteni (csak kötelmi jogi keresetek)
klasszikus jogban már nem érvényesül de továbbra sem lehetett rei vindicatiot indítani akkor ha a
dolog a litis contestatio idején már nem volt meg
 428. AZ ACTIO PUBLICIANA
[MINIMUM TÉTEL XXIX.]

- a bonitár tulajdonos védelme

- a civiljogi tulajdon védelme  rei vindicatio
- ehhez képest speciális tulajdonvédelmi kereset, melyet az egyik tulajdonszerzési mód elbirtoklás tett
szükségessé  actio Publiciana

I. AZ ELBIRTOKLÁSI HELYZET KÜLÖNLEGESSÉGE ÉS VÉDELME, AZ ACTIO KIALAKULÁSA

elbritoklás különleges helyzetben van a tulajdonszerzési módok között
többinél: tulajdonszerzés vagy azonnal beáll vagy elmarad tulajdon kérdése egy csapásra (uno icto) eldől
bár ezt a megszerző személy nem mindig tudhatja teljesn bizonyossággal
elbirtoklás megkezdése még nem keletkeztet tulajdont elméletileg bizonytalan függő jogi helyzet áll
előaz elbirtoklási idő befejeztével válik céglegessé, az addig birtok tulajodnná erősödik (időközben beállhat
oylan körülmény amely megszakítja vagy kizérja a tulajdonszerzés módját)
 tényleges jogi helyzet (jogi szempontból: látszat): olyan mintha az elbirokló tulajdonos lennebirtokolja,
használja a dolgoz, rendelkezik veleténylegessége megmutatkozik: sem a külvilágnak sem az elbiroklónak
nincs tudomása arról hogy nem tulajdonos
fejlettebb római jog elismerte hogy az elbiroklás alatt álló dolog beletartozik az elbirolás vagyonába bár
még nem tulajdonelbirtoklási helyzet védelme szempontjából az elbirokló könnyebb helyzetben volt a
birtokon belül  ha ilyenkor támadta meg valaki rendelkezésésre állt valamilyen exceptio (pl. exceptio doli)

Az elbirtoklási helyzet erősebb védelme:

- Kr.e. II-I. században fellendülő gzdaság+nagyobb forgalomgyakran mellőzték a mancipatiót és az in
iure cessiót, általában csak traditiot alkalmaztak
- az ilyen formátlan szerzésmód viszont nem tette a vásárlót civiljogi tulajdonossá, ha tehát kiesett a
birtokból, nem tudta a dolgot visszaperelni
- a civiljogi tulajdonosoknak egyre inkább szükségük volt a rei vindicatio mellett egy olyan tulajdoni
keresetre, amellyel könnyebben érvényesíthették tulajdonjogukat
- Publicius praetor (Kr.e. II/I. század) teremtette meg az actio Publicianat, hogy aktívabban lépjen fel
az elbirtoklási helyzet védelme érdekében melyben nemcsak védelmi (exceptio), de támadó eszközt
(actio) is biztosított a megfelelő jogsegélyben szűkölködő elbirtoklók számára (de akár civiljogi
tulajdonosnak is)
-  actio Publiciana, in rem actio-kon belül
II. AZ ACTIO PUBLICIANA JELLEMZÉSE
- a rei vindicatio mintájára képzett ficticia in rem actio
- a praetor nem nyilváníthatta civiljogi tulajdonosnak az elbirtoklófélben lévő birtokost
(praetor ius facere non potest)
- fikcióval annak tekinthette volna,  de rómaikak „fontolva haladás” miatt jobbnak látta ha a paretor
nem helyezkedik szembe ilyen nylítan a civiljoggal
- de helyette, (nem jogbeli) ténybeli fikcióval élve arra utasította a bírót, hogy tekintse úgy, mintha az
elbirtoklás ideje már letelt volna, vagyis a felperes a dolgot 1 illetve 2 éve birtokolná (anno
pessedisset)
- felperesnek ilyenkor biztosítania kellet egyes személyeket (causa és iustum initium possessionis)
dolog habilis volta és a bona fides és a szakadatlan birtoklás vélelmezve volt
- ha a bíró leteltnek tekinti az elbirtoklási időt és az elbirtoklás egyéb feltételeinek fennforgása
megállapítató, a felperes „fikciós alapon” civiljogi tulajdonosnak minősült
- praetor lehetővé tette hogy az elbirokló helyzetben lévő birtokos olyan védelemben részesül amely nem
csak a birtokban maradást hanem a visszaszerzését is ezzel a praetor az elbirtoklási helyzetet bonitár
tulajdonná erősítette
- az actio Publiciana csupán ideiglenes rendezi a tulajdonjogi helyzetet, az elbirtoklás befejeztével
válik végleges hatályúvá
- tehát relatív jellegű
- per során nem aza avita tárgya hogy avalki tulaj-e vagy sem hanem hogy kinek van több joga a
dolgohoz, a dolog elbirtoklasahoz
- több mint puszta birtokvédelem,a bíró a birtoklás jogalapját a dolgohoz való jogosultságot is
megvizsgákólja valójában tulajdonvédelmi jogsegély és semmiképp nem tekinthető a
birtokvédelem egyik formájának

III. AZ ERŐSEBB JOGOSULTSÁG MEGÁLLAPÍTÁSÁNAK SZABÁLYAI

- A iustinianusi törvénye: az actio Publiciana tárgyát képező dologhoz való erősebb jogosultság
szempontjait (pernyertesség feltételeit) így határizza meg:
az alább ismertetett körülmények felderítése után ítéli oda a bíró a dolgot annak a félnek, aki erősebb
jogúnak bizonyult, hogy folytassa az elbirtoklást
- FŐSZABÁLY: a civiljogi tulajdonostól szerző erősebb azzal szemben, aki nem civiljogi tulajdonostól
szerzett; általában az nyeri meg a pert, aki be tudja bizonyítani, hogy elődje civiljogi tulajdonos volt;
ha ez egyik félnek sem sikerül, akkor kerül sor az alábbiak szerinti bizonyításra és a bírói döntésekre is
- UGYANATTÓL A NEMTULAJDONOSTÓL való szerzés estén az az erősebb, akinek először adták át a
dolgot; (qui prior est tempore) ilyenkor az lesz a pernyertes, aki - bizonyítatlan jogú előd esetében - be
tudja bizonyítani szerzésbeli elsőbbségét
- KÜLÖNBÖZŐ NEMTULAJDONOSOKTÓL való szerzés esetén a tényleges birtokos erősebb annál, aki
birtokon kívül van (melior est condictio) bár a dolfot ténylegesen birtokló helyzete erősebb nem
posszeszzórius védelemeljárás kiterjed a jogi kérdése: causa vizsgálatára
IV. CIVILJOGI TULAJDON VS. BONITÁR TULAJDON
- a civiljogi tulajdonossal szemben nem vethető fel az erősebb jogosultság kérdése, mivel őnála erősebb
jogú birtokos nincsen
- de pl.: a civiljogi tulajdonos eladta és átadta a dolgot az elbirtoklónak, de később valahogy
visszaszerezte és a birtokában tartja
- a bonitár tulajdonos ilyenkor megindított actio Publiciana-jával szemben a  civiljogi tulajdonos
exceptio iusti dominii-vel (jogos tulajdon kifogása) védekezett, amelyre az elbirtokló replicatio doli-
val válaszolt, s így a dolgot visszakapta
DE: ha nem közvetlenül a civiljogi tulajtól került hozzá akkor a birtokból kiesett felperes a civiljogi
tulajdonossal szemben védtelen: nem vehette vissza a dolgot
- ha a bonitár tulajdonos alperesi helyzetben védekezik a civiljogi tulajdonos keresetével szemben, a per
lehet rei vindicatio és actio Publiciana is elbirtoklón ilyenkor az exceptio rei venditae (donate) et
traditiae - a dolog eladásának/elajándékozásának kifogása segített ha a dologt közvetlenül a civiljogi
tulajtól szerezte
ugyanilyen hatása volt az exceptio dolinak ha az elbirtokló a tulaj tudta és beleegyezése mellett (de nem
közvetlenül) jutott hozzá DE: ha más személytől szerezte a bonitár tulaj alulmaradt a civiljogi tulajjal
szemben
Actio Publiciana a posztklasszikus és a iustinianusi jogban:

 posztklasszikus korban a birtok és a tulajdon határai elmosódtak

actio P. is eltűnik egy időre
 megint előkerül amikor Iustinianus elkülöníti a birtokot é a tulajdont bár az egykori mancipik
alakszerűlten szerzése már nem teszi szükségessé az elbiroklást az actio P. mint könnyített
tulajdonvédelem még mindig nagy jelentőséggel bír
Digestaban önálló titulusa van, Theophilius Institutiones-parafrázisában már megjelent a bonitár fogalom
 429. A REI VINDICATIÓN ÉS AZ ACTIO PUBLICIANÁN KÍVÜLI EGYÉB TULAJDONVÉDELMI
ESZKÖZÖK
 A római jog a rei vindicatio és az actio Publiciana mellett még nagyon sok egyéb eszközt is biztosított a
tulajdonos védelmére (és ezek egy részét a nemtulajdonosok is igénybe vehetik)
1. BIRTOKINTERDICTUMOK
- interdictumos jogsegély a tulajdonos védelmére (rei vindicatio előkészítése szempontjából nagy
jelentőség de sokszor elkerülhetővé teszik a petitórius perutat)
- ha a birtokhelyzet is vitás a két fél között
- a kedvező alperesi pozíció biztosítása végett tisztázni kell, hogy ki birtokol
- ha bebizonyosodott, általában az ügy ezzel rendszerint befejeződött, ellenkező esetben a jogosult arra
kényszerült, hogy megindítsa a petitórius (tulajdoni) pert

2. ACTIO NEGATORIA
- ha valaki a tulajdonos nézete szerint jogosulatlanul gyakorol szolgalmat, ellene a tulajdonos actio
negatoria-t indíthat
- egyéb zavarások (pl. szomszédjogok jogellenes gyakorlása) esetén is megindítható

3. ACTIO COMMUNI DIVIDUNDO ÉS ACTIO FINIUM REGUNDORUM

- ha valaki nem fér össze tulajdonostársaival, a tulajdonközösséget az actio communi dividundo-val
szüntethette meg
- az actio finium regundorum esetében 3 földmérésben jártas arbiter bíráskodott, lerögzítve az egyes
telkek közötti vitás határokat
- e pereknél a bíró az adiudicatio alapján tulajdonrészeket ruházott a felekre

4. ACTIO AQUAE PLUVIAE ARCENDAE

- szomszédsági vizsonyhoz kapcsolódik
- ezzel a szomszédnak az esővizek természetes lefolyását befolyásoló létesítményei ellen lehet védekezni
- joggal való visszaélés elleni fellépésként is értékelhető actio aquae pluviae arcendae alapján in
integrum restitiuio kártérítést és cautio is követelhető

5. CAUTIO DAMNI INFECTI

- ha a szomszéd részéről valamilyen kár fenyeget, a tulajdonos a még be nem következett, de fenyegető kár
esetére a szomszédtől óvadékot kérhet (pl.: a szomszéd épülete roskatag, a telkére fog dőlni)
- az érdekelt birtokos is követelhette
- ha a szomszéd nem adott cautio-t, akkor a praetortól ideiglenes birtokbautalást,(missio is possessionem
ex primo decreto) majd további vonakodás esetén praetori tulajdont eredményező végleges
birtokbautalást (missio in possessionem ex secundo decreto) lehetett kérni

6. OPERIS NOVI NUNTIATIO

- a tulajdonos így tiltakozhatott a szomszéd kezdődő építkezése ellen, amennyiben az nézete szerint nem
jogszerű és sérti az érdekeit
- a helyszínen az érdekelt az élőszóban közölt operis novi nuntiatio-val élhetett, közérdekből bárki
gyakorolhatta
- a tiltakozást követően az építkezés (vagy bontás) csak cautio adása mellett volt folytatható
- ennek elmaradása esetén az építkező köteles volt bevárni az ítéletet, melyet a tiltakozónak határidőn belül
kellett megindítania
- ha az építkező ellenszegül  missio in possessionem + lebontás (interdictum demolitorium)

7. INTERDICTUM QUOD VI AUT CLAM

- a tulajdonos az erőszakosan vagy tudtán kívüli és a tulajdonát sértő módon lezajlott tevékenység, illetve
elkészült létesítmények ellen quod aut clam elnevezésű interdictummal élhetett a praetornál
- pl.: vadászat más vadaskertjében tilalom ellenére (occupatio), szemétlerakás a tul.távollétében telkére
- neve: „Ami erőszakosan vagy alattomban történt…,azt állítsd helyre”
- a vis a birtokos tiltakozása ellenére történő jogsértésre utal
a clam tényállás esetén a jogsértés a tulajdonos (birtokos) tudta nélkül történt
- az érdekelt birtokos is kérhette
- kártérítést is lehetett ez alapján követelni (interdictum restitorium)
- az interditumnak nem volt helye ha a jogsértő fél cautiot adott és jogát kész volt perben megvédeni

8. ACTIONES POENALES
- a tulajdonos a tényállástól, a körülményektől függően bizonyos büntetőkereseteket is indíthatott a
tulajdonjogát megsértővel szemben
- ezekben a delictum elkövetőjétől büntetésként és kártérítésként a poena megfizetését kérhette
- így a tulajdonost lopásnál megillette az actio furti, és a condictio furtiva is, amely nem büntetőkereset
volt, hanem a lopásból eredő gazdagodás elvonását célozta
- tulaj dolgát valamilyen kár érte: actio legis Aquiliae, szintén a tulajdonos helyzetét védi az actio
iniuriarum ha a tulaj dolgát bántják
- a jogában megsértett tulajdonos a jogsértővel szemben több jogcímen is felléphetett
- poena megfizetésére irányuló büntetőkeresetek a cumulatio szabályai szerint halmozva voltak
megindíthatóak a vagyoni megtérítésre irányuló rei persecutoria actiokkal, később azonban választani
kellett: rei persecutoria vagy poenalis actio
- legfontosabb poenalis actio: actio furti még isutinianusnal is halmozható a resi p. actiokkal
- vagyoni kerestek sohasem voltak halmozhatóak egymással

431. A BIRTOKJOG ÉS A TULAJDONJOG EGYBEVETÉSE

[MINIMUM TÉTEL XXX.]

BIRTOKJOG TULAJDONJOG
mindkettő a dologi jogon belül kerül tárgyalásra
a társadalom 2 ősi, alapvető intézményével, a birtokkal és a tulajdonnal foglalkoznak
Fogalma: (Birtok) Fogalma: (Tulajdon)
- az a tény, állapot, amikor valakinek a fizikai - egy dolog feletti teljes hatalom, amelynél fogva
értelemben vett hatalmában van egy dolog „a magáéban mindenki megteheti mindazt,
- a birtok ténye független attól, hogy a amivel nem zavar másokat” – Ulpianus
birtokosnak van-e valamilyen joga a dologhoz - az a dologi jog, amelynél fogva a tulajdonos a
- a birtok elsődlegesen ténykérdés és nem tulajdon tárgyául szolgáló dolgokra bárki
jogkérdés jogosulatlan behatását kizárhatja
- nálam van, nem a jogi hatalmam alatt (a tulajdonjog nemtulajdonosokkal szembeni
- jogi tény, amelyhez adott esetben bizonyos kizárólagossága)
joghatások kapcsolódhatnak - dolgokra vonatkozik (rabszolgára is; „servi res
sunt”)
- teljes hatalmat, rendelkezési lehetőséget biztosít
a tulajdonos dolga felett
Birtokjog: Tulajdonjog:
- a birtokhoz járuló joghatások összessége - a legteljesebb, legtágabb alanyi magánjog;
- a tényleges birtok+jogi következmények
- csak a civilis possessor-t illeti meg (naturalis
possessor: joghatás nélküli tényleges birtokos)
Kérdése: Kérdése:
- nálam van-e a dolog? - enyém-e a dolog?
Tartalma: Tartalma:
1. BIRTOKVÉDELEM A tulajdonos
- a jogrend a birtokost az alapján védi meg, hogy - használhatja dolgát (ius utendi)
nála van a dolog, tehát a birtoklás ténye alapján - gyümölcsöztetheti (ius fruendi)
= tényvédelem - rendelkezhet vele (ius disponendi):
- fajtái: posszesszorius (interdictumok alapján: elidegenítés, megterhelés, átörökítés
megszerzés, megtartás, visszaszerzés); - birtokolja (ius possidendi)
birtokinterdictumok (i. uti possidetis, i. utrubi, - védelem illeti
i. unde vi, i. de precario) a) petitórius
2. TULAJDONKELETKEZTETŐ HATÁS b) rei vindicatio
a) elbirtoklás (usucapio) c) actio Publiciana
b) a dolog gyümölcseinek megszerzése d) egyéb tulajdonvédelmi eszközök:
3. TULAJDONJOGI PERBEN A BIRTOKOST ILLETI - birtokinterdictumok
MEG A KEDVEZŐBB ALPERESI HELYZET (a - actio negatoria
felperesnek kell bizonyítania) - actio aquae
- Actiones poenales
- Interdictum quod vi aut clam
 - Operis novi nuntiatio
- Cautio damni infecti
- Actio aquae pluviae arcendae
- Actio communi dividundo és actio
finium regundorum
Alanya: Alanya:
- civilis possessor - dominus (tulajdonos)
a) dominus (tulajdonos)
b) bonae fidei possessor (jóhiszemű birtokos)
c) male fidei possessor
d) emphytenta (örökhaszonbérlő)
e) creditor pigneraticius (záloghitelező)
f) sequester (vitás dolog letéteményese)
A dolog tényleges birtokosa csak egy személy A rómaiak felfogása szerint egy dolgon csak egy
lehet, de előfordul, hogy a birtokjog megoszlik; tulajdonjog állhat fenn; a tulajdonjog azonban
pl. a záloghitelezőé a birtokvédelem, de a megoszlik condominium (tulajdonközösség)
tulajdonkeletkeztető hatás az eredeti esetén.
tulajdonosé
Tárgya: Tárgya:
- res corporales - res corporales
- jog  jogbirtok (szolgalom, haszonélvezet)
Korlátai: Korlátai:
- törvény nem korlátozza, hanem biztosítja - törvényi korlátok
- a közérdek védelmében
- a szomszédjogok védelmében
Keletkezése: Keletkezése:
A birtokjog keletkezése a dolog A tulajdonjog keletkezése tulajdonszerzéssel.
birtokbavételével. IUS CIVILE SZERINT:
- önhatalmúlag: másoktól függetlenül, - mancipatio
megengedetten, vagy jogellenesen - in iure cessio
- traditio-val: átadás mások közreműködésével - usucapio (elbirtoklás)
(fizikai átadás+megegyezés) IUS GENTIUM SZERINT:
- egyéb módon (a fizikai átadás hiányában) - traditio (átadás)
longa manu traditio - occupatio (foglalás)
quasi traditio - thesauri inventio (kincstalálás)
traditio symbolica - dologegyesülés
brevi manu traditio - fructum perceptio (gyümölcsszerzés)
constitutum possessiorum - specificatio (feldolgozás)
addictio
missio in possessionem
Megszűnése: Megszűnése:
A birtokjog megszűnése a birtok megszűntével. A tulajdonjog megszűnése
- derelictio (elhagyás) - a tulajdonos halálával, capitis deminutiojával
- traditio (átadás) - más tulajdonszerzése folytán (a tulajdonos
- corpus megszűnése pl.: elveszítés, a birtokjog akaratával; akaratától függetlenül; akaratának
megmarad! ellenére)
- animus megszűnése - új tulajdon keletkezése nélkül (elhagyás-
- birtokos halálával derelictio; speciális traditio-őrültnek; a dolog
- capitis deminutiojával megsemmisülése; a dolog forgalmon kívülivé
- ha a dolog elenyészik válása; rabszolga felszabadítása; vadállat
- a dolog megváltozik elszabadulása)
- a dolog forgalmon kívülivé válik
A birtokfajták és a birtokjog:
- a birtokfajták nem befolyásolják a birtokjogot
kivéve a possessio ad usucapionem – possessio
ad reliquas causas kategóriapár kapcsán, ahol a
fent említett módon elválik a birtokvédelem és
a tulajdonkeletkeztető hatás
Fajtái:
a) naturalis possessio (tényleges birtok)
- detentio (bírlalat)
- csak a tény valósul meg, joghatás nem társul
hozzá
b) civilis possessio (civiljogi birtok)
- a tényhez joghatások is fűződnek, ezt kell
összehasonlítani a tulajdonjoggal
c) további fajtái:
- jogos-jogellenes
- hibás-hibátlan
- jóhiszemű-rosszhiszemű
- elbirtokláshoz vezető
Elemei:
- corpus
- animus
A tulajdonformák és a tulajdonjog:
- teljes hatalom (plena potestas) csak a civiljogi
tulajdon felett áll fenn
- tulajdonszerű helyzetek: bonitár tulajdon,
tartományi telek tulajdona, peregrinusok
tulajdona
- Iustinianus deklarálta a római magántulajdon
egységét
Fajtái:
tulajdonformák:
- kollektív, nemzetségi
- családi
- pater familias individuális magántulajdona
- mancipatio
- dominium (dolgok feletti hatalom)
- civiljog alapján álló tulajdon
- idegenek tulajdona
- bonitár tulajdon (nem szabályszerűen jutott a
dologhoz, elbirtokolta. Formai vagy tartalmi
hiba; az elbirtoklás idejére szól. A civiljogi
tulajdon megszerzéséig tart
- civiljogi tulajdon: ez az egyetlen tiszta
tulajdoni forma, a többi tulajdonszerű
- tartományi telek: állami tul.,csak használni
lehetett
 432. A POSSZESSZÓRIUS ÉS A PETITÓRIUS VÉDELEM SZEMBEÁLLÍTÁSA (PÉLDÁVAL)
[MINIMUM TÉTEL XXXI.]

I. A BIRTOKVÉDELEM FOGALMA
- az a legfőbb joghatás, amely magához a birtok tényéhez kapcsolódik; a birtokos (civilis possessor)
védelmet kap pusztán azért, mert birtokol
- birtokról tulajdonképpeni értelemben akkor beszélhetünk, ha megjelent az állam által elismert és
szabályozott birtokvédelem
- háborítatlanságot, zavarmentességet biztosít, lehetőséget ad az elveszett birtok visszaszerzésére
- nem szükséges, hogy a birtokos valamilyen jogosultsággal rendelkezzék, mert nem a jog kap itt
védelmet, hanem az a tény, hogy a dolog nála, birtokában van (rabló, tolvaj is kaphat védelmet) 
elsősorban tényvédelem és nem jogvédelem
- csak a civilis possessorok birtokát védi (akiknél pl. a tulajdonnak legalább a látszata fennforgott) 
látszat védelme

II. A POSSESSIÓRIUS ÉS PETITÓRIUS VÉDELEM KÜLÖNBSÉGEI

a) POSSZESSZÓRIUS VÉDELEM:

- tényvédelem (látszatvédelem)
- valakit megvédenek a birtokában anélkül, hogy keresnék, van-e joga birtokolni, tehát anélkül, hogy
bizonyítania kellene: tulajdonjoga vagy egyéb joga van-e a dologhoz
- interdictummal szemben jogokra nem, csak tényekre lehet hivatkozni
- előzetes eljárás, ahol tisztázódott a birtoklási pozíció: előfutára lehetett egy petitórius pernek
- adott esetben csak ideiglenesen dönti el egy dolog sorsát, hiszen a birtokos nem szükségképpen jogosult
is egyben: ő pusztán a birtoklása alapján kapja meg a védelmet

b) PETITÓRIUS VÉDELEM:

- jogvédelem
- in rem actio-val érvényesíthető jogvédelem, tehát nem a birtokvédelem egyik fajtája
- ha valaki a tulajdonjoga vagy egyéb dologi joga alapján perel, akkor csak e jog fennállásának bizonyítása
után lehet pernyertes és juthat hozzá a perelt dologhoz
- egy petitórius perben a jogkérdés körül folyik a vita
- mindig végleges rendezésre kerül sor

POSSZESSZÓRIUS VÉDELEM PETITÓRIUS VÉDELEM

- birtokvédelem; tényvédelem (látszatvédelem) - tulajdonvédelem; jogvédelem
- ALAPJA: birtoklás ténye - ALAPJA: jog, ennek következtében jogvédelmet
biztosít
- CÉLJA: tényállás tisztázása - CÉLJA: tényállás értékelése (felperes: civiljogi
tulajdonos-e)
- FORMA: peren kívüli, de ez is per - FORMA: perben folyik
- HIVATKOZÁS: tényekkel - amit bizonyítani kell, az a jog, hogy tulajdonos-e
vagy sem
- nincs JOGERŐ, adott esetben csak ideiglenesen dönti - véglegesen rendezi a kérdést, az ítélethez
el egy dolog sorsát kapcsolódik a JOGERŐ is
 433. A SZOLGALOM FOGALMA, FAJAI, FŐBB ELVEI
[MINIMUM TÉTEL XXXII.]

I. A SZOLGALOM KIALAKULÁSA
- a földmagántulajdon kialakulása  a telkek használata és a földek eredményesebb megművelése
érdekében sokszor lehetőséget kellett biztosítani arra, hogy egyes telkek használói bizonyos
vonatkozásokban igénybe vehessék szomszédaik telkét
- pl. átjárás a szomszéd telkén, vizet vezessenek rajta telkek egymásra utaltsága magyarázza hogy korán
kialakult az ezekkel kapcsolatos jogszabályok
- a XII táblás törvény ismeri az úthasználat 3 fajtáját és a vízvezetési jogot
- a köztársaság korában, a városiasodáskor tovább nőtt a számuk, a különböző telki jogokat ( iura
praedorium) melyeket a servitus [szolgalom](másik jelentése: rabszolgaság) egységes kategóriába
soroltak
apróbetű!!

II. A SZOLGALOM FOGALMA ÉS FAJAI

FOGALMA:
- olyan in rem védelemmel ellátott jog, amelynél fogva az egyik telek (uralkodó telek, praedium
dominans) mindenkori használója meghatározott szükséglet kielégítésére igénybe veheti a
szomszédos telket (szolgaló telek, praedium serviens)
FAJAI:
a) mezei telki szolgalmak (iura praediorum rusticorum) pl.: út, vízvezetés, itatás, legeltetés, favágás,
kőbányászás joga,
b) városi telki szolgalmak (iura preadiorum urbanorum) pl.: világosság, kilátás, csatornavezetés joga
- megkülönböztetésük azon alapul, hogy a szolgalom építkezéssel kapcsolatos-e vagy sem

III. A SZOLGALOM ELVEI

CÉL: tulajdon csorbítatlansága lehetőség szerint fennmaradjon, de a gazdasági szempontokat figyelembe kell
venni
1) SAJÁT TELKEN NEM állhat fenn szolgalom (nulli res sua servit);
 ha az uralkodó és a szolgáló telek egy kézben egyesül, akkor az egyesülés (confusio) folytán
a szolgalom megszűnik
2) a szolgalom tevésre nem kötelezhet,(csak szükség szerinti karbantartás esetén) csak TŰRÉSRE (servitus
affirmativa)- pl. átjárhassanak a telken vagy NEM TEVÉSRE (servitus negativa) – pl. kilátási
szolgalommal a szolgáló telek tulajdonosa nem építkezhet úgy hogy a kilátásukat
 zavarja”szolgalmaknak nem az a természete hogy valaki valamit tegyen …hanem hogy valamit tűrjön
vagy ne tegyen”
3) a szolgalmat TOVÁBBI SZOLGALOMmal terhelni nem lehet (servitus servitutis esse non potest)  a
szolgalom jogosítottja nem engedélyezhet a joga alapján további szolgalmat
4) a szolgalmat magában véve ÁTRUHÁZNI NEM LEHET; (eladni. bérbe adni) a servitus a telek része,
ennélfogva csak együtt idegeníthető el
5) a szolgalom OSZTHATATLAN; akár az uralkodó, akár a szolgáló telkét osztanák is meg, a szolgalom
változatlanul az egész telket (önállóvá vált részek tulajdonosait ill. használóit) illeti vagy terheli
6) a szolgalom általában csak SZOMSZÉDOS TELKEK KÖZÖTT állhat fenn;

 kivételek bizonyos városi szolgalmak (kilátás), melyek nem szomszédos telkeket is

érinthetnek,
 egyes mezei telki szolgalmaknál sem feltétlen szomszédos telkek között álltak fenn de
mindig érvényesül a szabály hogy a 2 teleknek közel kell lennie egymáshoz
7) szolgalom csak a telek állandó és komoly gazdasági SZÜKSÉGLETEINEK A KIELÉGÍTÉSÉRE alapítható;
(servitus praeditio utlilis esse debet)

 személyi szükségletek, ideiglenes vagy kényelmi célok érdekében nem lehet szolgalmat alapítani;
 a szolgalom a telek szükségleteit hivatott szolgálni ha egy szerződéssel alapított jog nem ezt
szolgálja akkor haszonélvezetnek vagy kötelmi jogosultságnak minősült pl. vadászat
 szolgalom személytelen: nem az uralkodó telek használójának érdekeit hanem a mindenkori használó
szükségleteit nem is a személy hanem a telek szükségleteit szolgálja
 e körön belül bármely célra alapíthatónincs zárt katalógusa (servitutum numerus non est clausus)
8) a szolgalmat a SZOLGÁLÓ TELEK LEHETŐ KÍMÉLÉSÉVEL (civiliter) kell gyakorolni (pl.: átjárási
szolgalom esetén csak a kijelölt úton)
9) a szolgalom NEM TŰR sem időbeli MEGKÖTÖTTSÉGET, sem feltételtől való FÜGGÉST; a servitus
megállapításával a szolgalmi jog rögtön gyakorolható, és elvileg örökké fennáll nem függhet
valamilyen időbeli bizonytalan eseménytől
10) a szolgalom GYAKORLÁSA MINDIG INGYENES, de alapítása történhet ellenérték fejében is
 434. A SZEMÉLYES SZOLGALMAK
[MINIMUM TÉTEL XXXIII.]

I. A SZEMÉLYES SZOLGALMAK ÉS FAJTÁI

- a iustinianusi kodifikácó megalkotta a
a) TELKI SZOLGALMAK (servitutes praediorum)
b) SZEMÉLYES SZOLGALMAK (servitutes personarum) kategóriáját

- a kompilátorok a személyes szolgalmak körébe sorolták az addig önálló jogokként kezelt:

1) HASZONÉLVEZETET (ususfructus)
2) HASZNÁLATOT (usus)
3) LAKÁSHASZNÁLATOT (habitatio)

- ezzel törvényhozási úton zárult le az a fejlődési folyamat, melynek csírái már a klasszikusoknál is
megmutatkoztak az iskolák nézeteltéréseiben
- de a kodifikáció adós maradt a személyes szolgalmak és a servitus fogalom meghatározásával

II. HASZONÉLVEZET (USUSFRUCTUS)

- megjelenése: Kr.e. III. század körül
- ekkori szokás: a végrendeletet tevők vagyonuknak csak puszta tulajdonát hagyták örökösükre, miközben
az örökölt vagyon élethossziglani használata és minden jövedelme valaki mást (pl.: közeli hozzátartozó)
illetett meg  eltartás biztosítása

A HASZONÉLVEZET DEFINÍCIÓJA:

önálló, legfeljebb a jogosított haláláig tartó, in rem védelemmel ellátott jog;

idegen dolgokon fennálló használati és gyümölcsöztetési jog a dolgok állagának épségben tartása
mellett

- a haszonélvező (usufructuarius) joga az állagot nem érintheti

- a haszonélvezet tárgya csak olyan dolog lehet, amely a használat által nem semmisül meg
(elhasználhatatlan dolog)
- az elfogyasztott dolgok visszaadását és értékük megtérítését a haszonélvezet megszerzésekor ígért vagy
adott óvadék (cautio) biztosította
A HASZONÉLVEZET TARTALMA:
- a haszonélvezet fennállása idején a dolog tulajdonosának szinte csak a puszta tulajdonjog (nuda
proprietas) marad meg, mégis bizonyos szabályok a haszonélvezőtől független tulajdon fennállására
utalnak (pl.: a tulajdonos a dolgot eladhatja); a haszonélvező csak beszedéssel szerzi meg a gyümölcsöket
- a jogosított köteles az állagmegóvásra; így a tulajdonos nem változtathat az állagon, de köteles a
szokásos javítási, karbantartási munkálatokat elvégezni és a közterheket viselni

- a haszonélvezet leggyakoribb keletkezési forrása:

a) hagyomány (legatum)
b) deductio (végintézkedéssel kapcsolatos)
c) törvényi úton

- a haszonélvezet megszűnhet:
a) a szolgalmak megszűnési módjával
b) a kikötött idő lejártával
c) capitis deminutio maxima- ill. media-val

- a haszonélvezet nem volt átruházható, de a haszonélvező ingyenesen vagy visszterhesen átengedhette

joga gyakorlását egy 3. személynek
- a haszonélvezőt joga védelmére vindicatio ususfructus illette meg, és utiliter megkaphatta az
interdictumokat is

III. HASZNÁLAT (USUS)

- a haszonélvezetből kivált részjogosítvány, így szűkebb is nála
- a jogosított csak addig szedheti a hasznokat, ameddig a maga és háza népe szükségletei terjednek
- korlátozott gyümölcsszedési jog: a határon túlmenő beszedés és a gyümölcsöztetés már nem illeti meg
- jogát pedig csak személyesen gyakorolhatja

IV. LAKÁSHASZNÁLAT (HABITATIO)

- vita a klasszikus korban: a ház használata haszonélvezet, használat vagy önálló jog-e (ius proprium)
- Iustinianus önállósította ezt a jogot is
- a lakáshasználatra az ususfructus szabályai voltak irányadók
 435. A SZOLGALMAK KELETKEZÉSE, MEGSZŰNÉSE, VÉDELME

I. A SZOLGALMAK KELETKEZÉSE – A SZOLGALOMALAPÍTÁS

A SZOLGALOMALAPTÍÁS:

 történhet praedium serviens tulajdonosának egyoldalú vagy kétoldalú jogyügyletével (negoitum)

 az alapító (kétoldalú) jogyüglyet lehet negoitum translativum telektulajdonos saját
tulajdonjogának fenntartása mellett annak terhére juttat valaki (általában szomszéd) számára
szolgalmi jogosultságot
 vagy negotium deductivum amikor egy telektulajdonos telkének tulajdonjogát úgy ruházza át hogy
maga vagy egy harmadik személy részére fenntart egy bizononyos jogosultságot (deductio) és így
alapít szolgalmat

A SZOLGALOMALAPÍTÁS LEGGYAKORIBB FORMÁI:

1) a res mancipinek minősülő 4 ősi mezei telki szolgalom esetén mancipatio
(csak deductio formájában)
2) in iure cessio, majd e 2 eltűnésével
3) quasi traditio (a szolgalom gyakorlásának hozzájárulás alapján való megkezdése)
4) végrendelettel történő szolgalomalapítás (legatum per vindicationem)
5) pactio et stipulatio
6) az ingatlanok osztóperében bírói adiudicatio-val
7) szolgalom usucapio-jával
8) törvényi szolgalmak, a törvény erejénél fogva

II. A SZOLGALMAK MEGSZŰNÉSÉNEK OKAI

nagyjából azonosak a tulajdon megszűnésének okaival de van pár csak szolgalmakra vonatkozó is:
a) a szolgáló és az uralkodó telek egy kézben egyesül (confusio) pl. adásvétel vagy öröklés
b) a nem gyakorlás (a szolgáló telek tulajdonosa elbirtokolja a szolgalommentességet)
c) a szolgáló telek végleges jellegű megváltozása (pl. a forrás elapad, a szántóföld elmocsarasodik)

III. A SZOLGALMAKKAL KAPCSOLATOS JOGSEGÉLYEK

1. VINDICATIO SERVITUTIS
- a szolgalom legősibb megjelenési formája: res mancipi dolgok feletti tulajdonjoghoz hasonló
védelmet élvez
- a szolgalmi jogosítottnak mindenki ellen ható vindicatio servitutis áll rendelkezésére
- ezt a későbbiekben a res mancipinek nem minősülő szolgalmak is megkaptak

2. ACTIO NEGATORIA
- a vindicatio ellentéte
- a tulajdonában háborított telektulajdonos indíthat a háborítás ellen, tagadva (negare) azt, hogy a telkén
más javára szolgalmi jog állna fenn
- in rem actio, bárki ellen igénybe vehető, aki a tulajdonost szolgalmi jog gyakorlásával telke
használatában jogosulatlanul zavarja
- a marasztalás a zavarás megszüntetésére és az okozott kár megtérítésére irányul, de mivel ezek nem
biztosítják a tulajdonost az esetleges további zavarások ellen, a praetor itt is bevezette a biztosíték
(cautio) adásának, ígérésének kötelezettségét
3. INTERDICTUMOK
- a praetor egyes meghatározott szolgalmak védelmére speciális interdiktális védelmet is biztosított (pl.:
interdictum de itinere – a gyalogút védelmére)
- ezek a szolgalmakat védő speciális interdictumok is posszesszórius védelmet valósítottak meg, de a
szolgalmi jogosultságokat azonban Iustinianus előtt nem tekintették civilis possessornak
 436. IUSTINIANUS FŐBB VÁLTOZTATÁSAI A SZOLGALMAK KÖRÉBEN

1. A LAKÁSHASZNÁLAT (HABITATIO)
- Iustinianus önállósította-„önélló, sajátlagos jog” (ius proprium) a lakáshasználatot, ezzel lezárta a vitát,
hogy a lakás/ház használatának joga (habitatio) haszonélvezet, használat vagy önálló jog-e
- a lakáshasználat szabályaira az ususfructus szabályai voltak irányadóak

2. A SZEMÉLYES SZOLGALMAK KATEGÓRIÁJA

- a iustinianusi kodifikácó legjelentősebb újítása:
- megalkotta a
a) TELKI SZOLGALMAK (servitutes praediorum) és a
b) SZEMÉLYES SZOLGALMAK (servitutes personarum) kategóriáját
- komplitátorok eddig a személyes szolgalmak közé sorolták: az önálló jogokként kezelt haszonélvezetet,
használatot, lakáshasználatot
- ezzel törvényhozási úton zárult le az a fejlődési folyamat, melynek csírái már a klasszikusoknál is
megmutatkoztak az iskolák nézeteltéréseiben
- de a kodifikáció adós maradt a személyes szolgalmak és a servitus fogalom meghatározásával

3. A HASZONÉLVEZET TARTALMI VÁLTOZÁSAI

- a haszonélvező jogosultságai kibővültek
- megengedetté vált pl.: az állag megváltoztatása, ha gyarapításban nyilvánult meg
- de a haszonélvező már a gyümölcsszerzés és a birtokvédelem szempontjából a tulajdonossal esett azonos
elbírálás alá

4. A SZOLGALMAK BIRTOKA
- posztkalsszikus korban a birtok fogalma kiterjesztést nyert szolgalom birtokának: jogbirtok(iuris
possessio/quasi possessio) megjelenése: aki a szolgalmat gyakorolja, az a gyakorlás ténylegessége által
birtokolja a szolgalmi jogot is;
- ez a birtok civilis possessio védelemben is részesül
- szolgalmak petitórius védelme kiegészül minden szolgalomra alkalmazható általános poszessziórius
védelemmel

5. A SZOLGALMAK ÁLTALÁNOS KERESETE

- POSZTKLASSZIKUS KOR: a szolgalmi jogosultságok védelmére megalkották az egységes jogsegélyt (az
addigi vindicatio helyére):
- actio confessoria-t (az actio negatoria ellentéte)
- ebben az, akit szolgalmi joga gyakorlásába megsértenek,(személyi szolgalmak új kategóriája is!) állítja,
hogy joga van a szolgalomhoz (pl. az átjáráshoz)
- idézet!!

6. A TÖRVÉNYI SZOLGALMAK KATEGÓRIÁI

- POSZTKLASSZIKUS KORBAN: törvényi szolgalmaknak (servitutes legales) tekintették a szomszédjogokat
(az uralkodó telek mindenkori használóját illeti meg, de személyes szolgalmak is lehetnek), szemben a
- jogügyletekkel alapított szolgalmak csoportjával
- római forrásokban ez a rendszerezés még nem jelenik meg
- a törvényi szolgalmak többsége telki szolgalomként az uralkodó telek mindenkori használóját illeti meg
találunk azonban köztük személyes szolgalmakat is
 437. AZ EMPHYTEUSIS ÉS AZ USUSFRUCTUS EGYBEVETÉSE
ÖRÖKHASZONBÉRLET - EMPHYTEUSIS
mindkettő idegen dologbeli jog, a szolgalmak (servitutes) körébe tartozik és in rem actio-val védett
Fogalma:
MEZŐGAZDASÁGI INGATLAN ÖRÖK IDŐKRE VALÓ
BÉRBEADÁSA ÉVI BÉR FIZETÉSE ELLENÉBEN
(IUSTINIANUSI JOG)
A szolgalom típusa:
teleki szolgalom (servitus praedilis)
Időtartama:
örökre szól (in perpetuum)
Kialakulása:
- közföldek bérbeadása Rómában (de sok
muncipium és colonia) meghatározott évi bér
fejében
- a bérlet tartama sokszor örök időkre szólt (in
perpetuum)
- olyan erős jogosultságok hogy a bérlő szinte
tulajdonosként rendelkezett a földdel
- egyetlen lényegi feltétel a bérösszeg (vectigal)
megfizetése voltezek a földek: ager
vectigalis
- görög minta, átvették az EMPHYTEUSIS-t:
feltöretlen területek hosszú időre történő
bérbeadása a föld megművelése
végettelősorban a császári magánvagyon
(res privata porincipis) hasznosításásra de
később a magánosok is átvették
- 2 intézmény sokáig párhuzamosan van egymás
mellett jogi minőságük sok vitára ad
alkalmat* megoldás:~480, Zeno: az
örökhaszonbérletet önálló jogintézménnyé
tetteegységesen emphíteusis
-
Alanya:
az örökhaszonbérlő: emphyteuta
Tárgya:
- mezőgazdasági ingatlan
HASZONÉLVEZET - USUSFRUCTUS
Fogalma:
IDEGEN DOLGOKON FENNÁLLÓ HASZNÁLATI ÉS
GYÜMÖLCSÖZTETÉSI JOG A DOLGOK ÁLLAGÁNAK
ÉPSÉGBEN TARTÁSA MELLETT
A szolgalom típusa:
személyi szolgalom (servitus personis)
Időtartama:
maximum a haszonélvező haláláig szól
Kialakulása:
- Kr.e. III. század körül
- a végrendeletet tevők vagyonuknak csak
puszta tulajdonát hagyták örökösükre,
miközben az örökölt vagyon élethossziglani
használata és jövedelme mást (ált.
hozzátartozót) illetett meg
azért hogy annak ellátását biztosítsák
Alanya:
a haszonélvező: usufructarius
Tárgya:
- elhasználhatatlan dolog
- Kr.e I.sz – senatus consultum törvényesítette azt
a gyakorlatot hogy egyszeri használattal
felemésztődő dolgokon (res consumptibiles) is
lhetettett haszonélvezetet alapítani.quasi
ususufructus
- az elfogyaszottt dolgok visszaadását ill. értékük
megtérstését a haszonélvezet megszerzésekor
ígért vagy adott óvadék (cautio) biztosította
- közönséges haszonélvezetnél szintén cautio
biztosította a tulajdonosnt hogy a
haszonélvező tisztessége emberként fog eljárni
joga gyakorlása folyamán
Jogai:
- használat (ius utendi)
- gyümölcsözetés (ius fruendi)
- örökhaszonbérleti jogát megterhelheti,
elidegenítheti, átörökítheti
- a puszta elválással (separatio) megszerzi a
gyümölcs tulajdonát
Korlátozásai:
- nem rosszabíthatja meg a földet
Kötelességei:
- a föld művelése, és termőképességének - salva
legalább szinten tartása = állagmegóvás
- a földdel járó minden köz- és magánteher és a
károk viselése
-telek pusztulásáig menő károkat ő viseli
A földtulajdonos és az örökhaszonbérlő - közterhek viselése
viszonya:
- örökh.b.: évi bér fizetése (victigal) > ager - óvadék, cautio letevése
vectigalis
- bizonyos kötelezettségek elmulasztása esetén: 3
évi bér nem fizetése, közterhek nem teljesítése,
„elővásárlásra” való felhívás elmulasztása
tulajdonos egyoldalúan felbonthatja az
örökhaszonbérletet és visszaszerezheti a földet
Jogai:
- haszonélvezet fennálása idején a dolog
tulajdonosának csak a pusta tulajdonjog (nuda
proprietas) maradt meg tág lehetőség a
haszonélvezőnek használat
-bizonyos szabáylok a haszonélvezettől
függetlenül fennállnak:tulajdonos a a dolgát
eladhatta )vevő iylenkor csak haszonélvezettel
terhelt tuljaodnt szerez), ususufructus tárgyát
képező rabszolga gyermeke nem
gyümölcstuljt illeti, haszonélvező csak
beszedéssel szerzi meg a gyümölcsöket
- (ius utendi), de az állagot nem érintheti
- gyümölcsöztetés (ius fruendi)
- a gyümölcs beszedése
- ingyenesen és visszterhesen átengedhette jogai
gyakorlását egy 3. személynekhaszonélvező
jogosultságának megszűnésével az övé is
megszűnik
használat (usus): haszonélvezetből kivált a
használatnak nevezett
részjogosítványszűkebb a haszonélvezetnél:
jogosított csak addig szedheti a hasznokat
ameddig a maga és háza népe szükségletei
terjednek (korlátozott gyümölcsszedési jog),
jogát csak személyesen gyakorolhatta
egyéb haszonjogok: speciális haszonjogok
pl.fructus sine usu-valakit csak 1 dolog
gyümölcseinek beszedésére jogostíja fel,
operae servorum vel animalium- jogosultság
más állatainak vagy rabszolgáinak
munkavégzés céljából történő használatára
terjed ki
Korlátozásai:
- nem ruházhatta át, mert személyhez tapadó
jog (de átengedhette joga gyakorlását egy
3.szenélynek)
Kötelességei:
rerum substantia követelmény:
állagmegóvás (nem változtathat a dolgon, de
később javíthatja)
- köteles a szokásos javítási, karbantartási
munkálatokat elvégezni
- a rabszolganő gyermekének átengedése
 - örökhaszonbérleti jogosultság elidegenítése
esetén a tulajdonos elővásárlási jogának
elismerése(megváltási jog-praelationis)
- ha a tulajdonos nem él a megváltási joggal, a
vételárból 2% illeti meg (laudemium)
Védelme: Védelme:
- örökhaszonbérlő civilis possessor, megilleti a - vindicatio ususfructus illette meg
posszesszórius védelem - utiliter megkaphatta a birtokinterdictumokat is
- in rem védelem (utiliter megillették a
tulajdonosi keresetek)
- gyümölcsszerzés szempontjából a
tulajdonossal esik egy elbírálás alá már a
gyümölcs puszta elválásával (separatio)
megszerzi a gyümölcs tulajdonát
Keletkezése: Keletkezése:
- szerződéssel - hagyománnyal (legatum)
- örökléssel, elidegenítéssel - végrendelkezéssel kapcsolatos deductio,
- törvény alapján pl.korlátozott özvegy
haszonélvezet Justinnál
Megszűnése: Megszűnése:
- bizonyos kötelezettségek elmulasztása esetén: - a szolgalmak megszűnési módjaival de itt a
3 évi bér nem fizetése, közterhek nem confusio = consolidatio  a tulajdonjog
teljesítése megerősödésére utalva
- ekkor a tulajdonos visszaszerezheti a földet - kikötött idő lejárta; halál
- emphytetua halála nem szünteti meg az - capitis deminutio maxima ill. media
örökhaszonbérletet mert ez a jog
végrendelkezés neélkül is átszáll az
örökhaszonbérlő örökösére

*Az emphyteusisal kapcsolatos vita háttere: vis maior veszélyét melyikk fél viselje
az adásvételi felfogás szerint a vevőnek minősül örökhaszonbérlő vis maior esetén sem felmentést a
vételárrészlet megfizetése alól
bérleti koncepció: bérbe adó telektulajdonos vis maior esetén nem követelheti a teljes bérleti díjat
Zeno császár: contractus emphyteuticariust önálló konszenzuálszerződéssé teszi kompromisszumos mód:
a telek pusztulásáig erjedő károkat az emphyteuta, a telek teljes elpusztulásának veszélyét a bérbeadó viselte
 438. A SUPERFICIES ÉS A HABITATIO EGYBEVETÉSE

FELÜLÉPÍTMÉNYI JOG - SUPERFICIES LAKÁSHASZNÁLAT - HABITATIO

Fogalma: Fogalma:
OLYAN, MÁS TELKÉN EMELT EGY HÁZ VAGY EGY LAKÁS HASZNÁLATÁNAK
ÉPÍTMÉNYENBÉRLETI VAGY EGYÉB CAUSA JOGA.
ALAPJÁN FENNÁLLÓ FENNÁLLÓ, SOK
TEKINTETBEN A TULAJDONJOGOT MEGÖZELÍTŐEN
SZÉLES KÖRŰ JOGOSULTSÁG, AMELY IN REM
VÉDELMET ÉLVEZ, S AMELY HOSSZÚ IDEIG (A
SZERZŐDÉSTŐL FÜGGŐEN ÖRÖKRE VAGY 100
ÉVIG), DE LEGFELJEBB AZ ÉPÍTMÉNY
MEGSEMMISÜLÉSÉIG ILLETI MEG A
JOGOSÍTOTTAT, ILLETVE JOGUTÓDAIT.
Időtartama: Időtartama:
- hosszú ideig (szerződéstől függően örökre maximum a „haszonélvező” haláláig szól
vagy 100 évig)
- de legfeljebb az építmény megsemmisüléséig
Kialakulása: Kialakulása:
- köztársasági kor, eredeti római intézmény - Iustinianus alakította ki
- polgárháborúk során elkobzott telkek - elválasztotta a haszonélvezet és a használat
felvásárlása és bérházak kialakítása a fogalmától és önállósította (ius proprium)
lakásínség miatt alakította kiegyes tőkével
rendelkező emberek alakítják ki2
vagyonszerzési lehetőség összefonódásából
keletkezett
- a telektulajdonosok ellenszolgáltatásért
átengedték a telek használatát, hogy a
befektetők azokért lakhóházakat emeljenek
de tulajdonjogát megtartották és
jövedelemhez jutottak
- bérház építője mentesül a telek
megvásárlásásnak kötelezettségétől de a telken
található ill. az általa emelt ház tekintetében
tulajdonjoghoz hasonló terjedelmű
jogosultságot kapott (felülépítményi jog már a
fennálló építményen is alapítható)
Alanya: Alanya:
a felülépítményes: superficiarius a lakáshasználó: habitator (?)
Tárgya: Tárgya:
más telkén emelt építmény egy ház, vagy egy lakás
Jogai: Jogai:
- a telken lévő épület (superficies solo cedit) - a ház használati joga (ius utendi), de az
elv értelmében a telektulajdonoséDE: a állagot nem érintheti
felülépítményi jog jogosítottja majdnem - átengedhette jogai gyakorlását egy 3.
tulajdonos személynek
- az épület korlátlan használata - nem ruházhatta át, mert személyhez tapadó jog
- azzal rendelkezhet
- jogosultságát elidegenítheti, átörökítheti
Kötelességei: Kötelességei:
- a felülépítményes általában évi bért (solarium) - állagmegóvás (nem változtathat a dolgon, de
fizetett a föld (solum) tulajdonosának később javíthatja)
 - köteles a szokásos javítási, karbantartási
munkálatokat elvégezni
- közterhek viselése
- óvadék, cautio letevése
Védelme: Védelme:
- praetori interdictum eredetileg (interdictum - n. a.
de superficiebus)
- de a sipericiariust még a klasszikus korban sem
tekintették civilis possessornak
- később a kvázi tulajdonosi minőég került
előtérbe utiliter megkapta a tulajdonosi
jogsegélyeket is
Keletkezése: Keletkezése:
- bérleti vagy egyéb causa alapján - n. a.
Megszűnése: Megszűnése:
- haonsló az emphyteusis -hoz - a szolgalmak megszűnési módjaival
- bizonyos kötelezettségek elmulasztása esetén: - kikötött idő lejárta; halál
bér nem fizetése, közterhek nem teljesítése - capitis deminutio maxima ill. media
- ekkor a tulajdonos visszaszerezheti a telket
 439. A CAUTIO FOGALMA ÉS ESETEI A RÓMAI JOGBAN

I. A CAUTIO FOGALMA
- elsődleges jelentés: meghatározott pénzösszeg óvadék gyanánt való ígérése stipulatioval
- óvadék, biztosíték, pénzbiztosíték
- nem azonos a magyar Ptk-ban szerződési biztosítékként szabályozott óvadékkal
- valaki egy külön stipulatio-ban, amelyet többnyire a praetor parancsára vagy jogszabály alapján a
jogosult felszólítására, esetleg önként tett
- megígérve a vele jogviszonyban álló másik félnek, hogy az adott jogviszonyból eredő, de később
felmerülő esetleges követeléseit meghatározott pénzösszeg kifizetésével fogja teljesíteni
- az összeget nem adták át előre, csak ígérték
- nem szerződésből, hanem más jogviszonyokból fakadó kötelezettségek teljesítésére szolgált

II. A CAUTIO ESETEI A RÓMAI JOGBAN

1. A PERBELI KÉPVISELETNÉL:
- mivel a praetor nem kívánta meg a képviselői meghatalmazás igazolását, a
- procurator (alakszerűtlen megbízással, vagy megbízás nélkül képviselő személy), de különösen
álképviselő (falsus procurator) fellépése esetén a felperes és alperes helyzete veszélyeztetve lehetett
- a felperes azért, mert ha az alperesi képviselővel már egyszer perbe bocsátkozott, a képviselt ellen többé
nem fordulhatott
- az alperes helyzetét az illetéktelen felperesi képviselő veszélyeztette, mert az igazi felperes az alperest
esetleg újból perelhette
- ezért a praetor a procuratort (perbeli képviselő alakszerűtlen megbízással) stipulatio praetoria
formájában BIZTOSÍTÉK (CAUTIO) adására kötelezte
- ennek révén a felperes/alperes kárigénye civiljogi úton érvényesíthetővé vált

2. A SERDÜLETLENEK GYÁMSÁGÁNÁL (TUTELA IMPUBERUM)

- a gyám vagyoni felelősségével kapcsolatos
- CAUTIO REM PUPILLI SALVAM FORE: a törvényes gyám (tutor legitimus) a praetor előtt stipulatio
formájában tett biztosítéka a gyámolt vagyonának biztosítása érdekében

3. ARROGATIO ESETÉN:
- arrogatio: önjogú személy örökbefogadása
- a császárkorban rescriptum útján ment végbe, és a nők+serdületlenek sem voltak kizárva
- CAUTIO: Antonius Pius rendelete szerint serdületlen önjogú arrogálása esetén az örökbefogadó
biztosítéka, hogy az arrogáltat serdületlensége idején nem bocsátja el apai hatalma alól, és ha mégis, úgy
kiadja az örökbefogadottra eső vagyont, vagy törvényes örökségképp az arrogator vagyonának ¼ részét
(quarta divi Pii)

4. VÉGREHAJTÁS A PRAETORI PERRENDBEN:

- bevezette a vagyoni végrehajtás intézményét
- a praetor már az in rem actióknál kötelezte az alperest, hogy marasztalása esetére adjon biztosítékot, hogy
abból a győztes felperes a követelését kielégíthesse
(CAUTIO IUDICATUM SOLVI)
5. SZOMSZÉDJOGOK
- pl.: építkezés esetén a telek tulajdonosa CAUTIO fejében köteles volt tűrni, hogy szomszédja állványokat
emeljen és építőanyagokat tároljon a telkén

6. ACTIO COMMUNI DIVIDUNDO

- tulajdonközösség fenntartása, szabályozása esetén
- bizonyos mérték szerinti illetve felváltva folyó, időszakonkénti használat előírásakor CAUTIO biztosította
az ítélet végrehajtását, tehát a meghatározott idő utáni átadást a tulajdonostárs részére
7. ACTIO AQUAE PLUVIAE ARCENDAE (TULAJDONVÉDELMI ESZKÖZ)
- a szomszédnak az esővizek természetes lefolyását befolyásoló létesítményei ellen lehet védekezni ezzel
az actio-val, mely alapján CAUTIO is követelhető volt

8. CAUTIO DAMNI INFECTI (TULAJDONVÉDELMI ESZKÖZ)

- ha a szomszéd részéről valamilyen kár fenyeget, a tulajdonos a még be nem következett, de fenyegető kár
esetére a szomszédtól óvadékot, CAUTIO-t kérhetett
(pl.: a szomszéd épülete roskatag, a telkére fog dőlni)

9. OPERIS NOVI NUNTIATIO (TULAJDONVÉDELMI ESZKÖZ)

- a tulajdonos a helyszínen élőszóban ebben a formában tiltakozhatott a szomszéd kezdődő építkezése
ellen, amennyiben az nézete szerint nem jogszerű és sérti az érdekeit
- a tiltakozást követően az építkezés (vagy bontás) csak CAUTIO adása mellett volt folytatható, ennek
elmaradása esetén az építkező köteles volt bevárni az ítéletet az építkezése miatti perben

10. ACTIO NEGATORIA (SZOLGALMAKKAL KAPCSOLATOS JOGSEGÉLY)

- a vindicatio ellentéte
- a tulajdonában háborított telektulajdonos indíthatja a háborítás ellen, tagadva (negare) azt, hogy a telkén
más javára szolgalmi jog állna fenn
- ez is in rem actio, ezért bárki ellen igénybe vehető, aki a tulajdonost szolgalmi jog gyakorlásával telke
használatában jogosulatlanul zavarja
- itt a marasztalás a zavarás megszüntetésére és az esetleges okozott kár megtérítésére megy, de mivel az
eltiltás és a kártérítés magában véve még nem biztosítja kellőképpen a tulajdonost az esetleges további
zavarások ellen, a praetor itt is bevezette a CAUTIO, biztosíték adásának, ígérésének kötelezettségét

11. A HASZONÉLVEZŐ JOGÁNÁL

- ez esetlegesen elfogyasztott dolgok visszaadását illetve értékük megtérítését a haszonélvezet
megszerzésekor ígért vagy adott biztosíték, a CAUTIO biztosította
- közönséges haszonélvezetnél szintén CAUTIO biztosította a tulajdonost afelől, hogy a haszonélvező
tisztességes emberként fog eljárni joga gyakorlása során
 440. A DOLOGI JOG FOGALOM MEGJELENÉSE ÉS A TULAJDON FŐBB VÁLTOZÁSAI A RÓMAI JOG
TOVÁBBÉLÉSE SORÁN

I. A DOLOGI JOG KATEGÓRIÁJÁNAK MEGJELENÉSE

- KLASSZIKUS jogászok a ius in re (dologbeli jog) megjelölést csak a tulajdon körén kívül eső, de in rem
védelemmel ellátott jogokra (pl. zálogjog) alkalmazták
- a KÖZÉPKORBAN a ius in re kifejezés gyakrabban fordul elő
- a GLOSSZÁTOROK pedig már magát a tulajdont is bevonták e fogalomkörbe, így alakult ki a dologi jog
kategóriája eredendően alanyi jogi értelemben de később tárgyi is
- BARTOLUS: által is használt általános megjelölés ius in re szinonímájaként használt ius in reale
szakkifejezés lett
- de ez sokáig az öröklési jogot is magában foglalta
- a középkori jogtudomány különítette el Donellus
a) ius in re sua: saját dologra vonatkozó jog (tulajdonjog)
b) iura in re aliena: más dolgán fennálló, idegen dologbeli jogok (szolgalmak, örökhaszonbérlet,
felülépítményi jog, zálogjog)

II. A TULAJDONJOG FEJLŐDÉSE A KÖZÉPKORBAN:

- X. század: megjelent a feudális kettős ill. osztott tulajdon (dominium duplex)
- klasszikus értelemben: ez a fogalom inkább jelentette a tulajdon kettős védelmét (rei vindicatio, Actio
Publiciana), mint teljességének korlátozását
- középkori értelemben: a duplex a hűbérúr és a vazallus tulajdonának kettőségére utalmagéntulajdon
szabadságának nagyfokú korlátozásával járt egyyütt
e tulajdonfomának már alig van köze a római jog szabad, elv. korlátlan magéntulajdonához
ez a „tulajdon” sokkal inkább a britoktanba tartozó jogintézmény mint tulajdon (ez lehet az oka hogy a
kor jogtudósai sokkal tbbet foglalkoztak a birtoktannal és védelemmel mint a tulajdonnal)
- ALLODIUM:

 feudális kor földtulajdona,

 a földesurak eredeti foglalás útján bírt, tehát nem az uralkodótól származó földje;
 még valamelyest megőrizte a római magéntulajdon jellegzetességeit,
 elvileg szabad, feudális kötöttségektől mentes tulajdon volt, de a családi, nemzetségi korlátozások itt
is megjelentekrendelkezési jog erős szűkítése
- FEUDUM:

 ingatlantulajdon,
 átörökíthető hűbérbirtok, ellentéte: beneficium;
 már teljesen szakított a róai jogi hagyománnyal,
 itt formailag is a feudális úrnál volt a tulajdonjog a nudum iusfőtulajdon/fleős tulajodn (dominium
directus),
  ezzel szemben állt a tulajdon ténylegessége: „használati t ulajdon”/altulajdon (dominium utile)az a
jogi helyzet amelynél fogva valaki más (pl. vazallus) minden vonatkozásban használhat egy dolgot
(földet)
- a tulajdonszerzési módok körében újabb formák alakultak ki:
a) INVESTITURA: a feudum formális átruházására, átadására

 eredetileg az egyházi birtokok formális „beöltöztetése” útján (vestis=ruha) volt átruházható,

 de később ide sorolták a földesúr bejárásával, tanúk jelenlétében, bizonyos jelképek (pl:kesztyű,
gally, rög) átadással átruházott föld tulajdonjogát is
b) INTELLECTUALIS TRADITIO:

 római jogi eredet,

 a tulajdonnak puszta megegyezésen alapuló, testi átadás nélküli átruházása,
 Baldus is tulajdonszerzési módként említi
c) USUCAPIO: a kánonjog hatására megkövetelték a jóhiszeműséget az elbirtokás egész időtartama alatt
(mala fides superveniens novcet)
III. A TULAJDONJOG FEJLŐDÉSÉNEK ÁLTALÁNOS TENDENCIÁI AZ ÚJKORBAN
- a középkori hagyományokkal szakítva a CODE CIVIL (1804) ismét deklarálta az egységes és elvileg
korlátlan magántulajdont Európa többi országaiban is eltűntek a tulajdonjogi szabályozás középkori
elemei
- visszatértek a klasszikus római kori alapokhoz bizonyos eltérésekkelújkori tulajodnjogi szabályozás
napjainkban egyre kevésbé van összhangban az ókori viszonyokhoz képest alapvetően eltérő modern
gazdasági viszonyokkal
- a klasszikus római tulajdon a dolgok mint testi tárgyak fölötti, rendszerint birtoklással is együttjáró
hatalmat jelentette
- a „testetlen dolgok” (res incorporales, pl. követelések) nem képezhették tulajdon tárgyát
- ezért védelmükre a rei vindicatio sem volt igénybe vehető
- egészen a modern időkig a fizikai természetű tulajdon volta legfontosabb vagyonjogi jogosultság
- XIX. század: a klasszikus értelemben vett tulajdon jelentősége egyre inkább viszonylagos csökkenést
mutat az olyan új jogokhoz, jogosultságokhoz képest, mint az értékpapírban megtestesülő jogok, a
bankszámlakövetelés, gazdasági, kereskedelmi társaságok tagjainak jogai, stb.  a tulajdonjog
fogalmának kiterjesztése
 a dologszemléletről áttérnek az értékszemléletre, ahol a pénztulajdon tárgyát nem az érmék, a
bankjegyek mint dolgok, hanem az általuk megtestesített értékek jelentik,
 mindenkivel szemben ható abszolút szerkezetű vindicatio védelem alapjén jöttek létre az olyan speciális
tulajdoni formák

 szerzői jogokkal kapcsolatos szellemi tulajdon(propriété intellectuelle) ,

 ipari tulajdon (propriété industrilelle)
 kereskedelmi tulajdon (propriété commerciale)
- a tulajdon fogalma napjainkban annyira kitágult, hogy lassan már csak a rendelkezési jog és a
mindenkivel szembeni védelem tartja össze
- a klasszikus dologi tulajdon nemcsak veszít a jelentőségéből, hanem egyre újabb korlátozásokat is
szenved, pl. környezetvédelem érdekében
ezzel párhuzamosan a tulajdonjog védelme ma sokkal kevésbé hatékony mint a római jogban
IV. A TULAJDONSZERZÉS MÓDJAINAK ÚJKORI MODELLJEI:
- a tulajdonszerzési módok újkori fejlődése is részben visszatért a római joghoz, de új fejlemények is
vannak:
- a Code civil szerint KAUZÁLIS VAGY KONVENCIONÁLIS RENDSZER: tulajdonátruházási ügylet
(pl.adásvétel) esetén a tulajdonjog már a szerződéskötéssel átszáll a megszerzőre

 megtalálható: francia kódex befolyása alatt fejlődött ptk-kban PL. olasz Codice civil
- szemben pl. az osztrák és a magyar polgári jognak TRADICIONÁLIS RENDSZERÉVEL, római jogi
hagyományt követve ahol a tulajdonszerzéshez a tulajdonszerzési jogcím (adásvétel, ajándékozás)
mellett mindig szükséges a megfelelő szerzésmód (ingóknál átadás, ingatlanoknál telekkönyvi
bejegyzés) foganatosítása is
- Speciális: Német BGBSavigny tanait követő megoldás: az ingó dolgok tulajdonának átszállásához
szükséges ugyan az átadás de a tulajdonjog megszerzésének nem feltéele az érvényes causa
megléteelegendő ha mindkét fél szándéka a tulajdonátruházásra irányul
német jogtudomány a traditiot absztrakt dologi jogi ügyletnek tekintiérvényessége független független az
alapjául szolgáló kötelmi jogi ügylet érvényességétől
 441. A BIRTOKFOGALOM ÉS A BIRTOKVÉDELEM FEJLŐDÉSE A KÖZÉP- ÉS ÚJKORBAN. A IURA IN
RE ALIENA A RÓMAI JOG TOVÁBBÉLÉSE SORÁN

I. A BIRTOKJOG FEJLŐDÉSE A KÖZÉPKORBAN

- a bizánci jogban folytatódott az a posztklasszikus korban már megindult tendencia, amely elmosta a
BIRTOK ÉS A TULAJDON pontos megkülönböztetését

- posztklasszikus kor a birtok jogi mivoltát helyezte előtérbe

- a legjelentősebb változások a birtokvédelem körében mutatkoznak
1. újítás: bizánci jogtudósok”erőszakkal kapcsolatos keresetek” (II. Valentinianus rendeletén alapul)
- a glosszátorok idején a birtokvédelem a kánonjog hatására teljesen átalakult a Redintegranda sunt
omnia exspoliatis - „mindent vissza kell adni a kivetetteknek” - kánonnak is
köszönhetőengyakorlat a birtokvédelem területén új jogeszközök kialakulásához vezetett
- a birtokfosztás (spolium) kánonjogi eredetű kifogása (exceptio spolii), majd keresete (actio spolii) a
modern birtokvédelem alapját teremtette meg

FŐBB REFORMOK AZ ACTIO SPOLII ALKALMAZÁSA SORÁN:

a) egy éven túl is elindítható
b) bármely birtokos indíthatja (detentor is)
c) nemcsak ingatlan, hanem ingóság birtokának visszaszerzésére is alkalmas
d) a régebbi birtok előnyben részesül
e) a kereset átszáll az örökösre is

- a ius commune-ban az actio spolii megjelenését követően kialakultak és vele párhuzamosan

érvényesültek a summarium ill. possessorium summariissimum elnevezésű birtokvédelmi eszközök,
melyek a modern ún. sommás birtokperek elődei még felismerhető a praetori indterdiktális védelem
nyomai

II. AZ ÚJKORI (PANDEKTISTA) BIRTOKELMÉLETEK:

- fordulópont: FRIEDRICH CARL VON SAVIGNY 1803-ban megjelent munkája- Das Recht das Besitzes
- ebben a modern birtoktant és egyben az ún. történeti jogi iskola tudományos módszerét is megalapozta
- birtoktana: a civilis possessio nem más, mint birtoklás tulajdonosi akarattal (animo domini), s így civilis
possessornak elsősorban a tulajdonos, valamint a jóhiszemű és a rosszhiszemű birtokos minősülnek
- Savigny a birtokot ténynek, a birtokháborítást egyfajta deliktumnak, a birtokvédelmet pedig kötelmi jogi
védelemnek tekintette
- annak ellenére, hogy felfogása sohasem vált egyeduralkodóvá, a XIX. században a pandektisták többsége
mégis az ő birtoktanát fogadta el, és a XX. századra is nagy hatást gyakorolt
apróbetű!!

III. A BIRTOKVÉDELEM ÚJ TARTALMA A MODERN JOGOKBAN

- a jelenkori polgári törvénykönyvek ismerik a birtokvédelmet
- ezt a Ptk. szerint elsősorban a közigazgatási szervektől (jegyzőtől) lehet kérni
- a magyar jogban és a más modern jogrendszerben is sok tekintetben a középkori „sommás”
birtokvédelem hagyományai élnek tovább, így a klasszikus római jogi birtokjogi fogalomhoz képest
ellentmondások jelentkeznek:
- pl.: ma a birtokvédelmen belül különböztetik meg a posszeszórius és petitórius védelmet, ami római jogi
szempontból nézve a posszessziórius birtokvédelem kifejezés pleonazmus, a petitórius birtokvédlem
pedig contradictio in adiecto
apróbetű!!
- birtokos és bírláló megkülönböztetése számos modern jogban tovább él DE: megváltozott
tartalom
o actio polii-ra vezethető vissza a dolgot más nevében maguknál tartó „idegen
birtokosok”(használati birtokos) is igénybe vehetik a birtokvédelmet
o régi magénjogi hagyományok előtérbe kerülése: expressis verbis különböztet a dolgot
sajátjaként magánál tartó „főbirtokos” és a birtokos mástól származtató „albirtokos” között
 az albirtokos is jogosult a birtokvédelemre, jogcíme alapján, főbirtokossal szemben is
modern jogtudományban ismeretes: birtokvédelemre jogosult albirtokos és birtokvédelemre nem jogosult
bíráló/birtoksegéd megkülönböztetése
római jogi civilis possessor és naturalis possessor továbbéléséről csak differenciáltan lehet beszélni

IV. A IURA IN RE ALIENA FOGALMÁNAK MEGJELENÉSE

- KLASSZIKUS jogászok a ius in re (dologbeli jog) megjelölést csak a tulajdon körén kívül eső, de in rem
védelemmel ellátott jogokra (pl. zálogjog) alkalmazták
- a KÖZÉPKORBAN a ius in re kifejezés gyakrabban fordul elő
- a GLOSSZÁTOROK pedig már magát a tulajdont is bevonták e fogalomkörbe, így alakult ki a dologi jog
kategóriája
- de ez sokáig az öröklési jogot is magában foglalta
- általános megjelölése: ius reale

- A KÖZÉPKORI JOGTUDOMÁNY KÜLÖNÍTETTE EL:

a) IUS IN RE SUA: saját dologra vonatkozó jog (tulajdon)

b) IURA IN RE ALIENA: más dolgán fennálló, idegen dologbeli jogok

- A IUS IN RE ALIENA KATEGÓRÁJÁBA SOROLTÁK:

 a) a szolgalmakat
b) az örökhaszonbérletet
c) a felülépítményi jogot, és
d) a zálogjogot

V. A DOLOGI JOG EGYÉB VÁLTOZÁSAI A TOVÁBBÉLÉS SORÁN –

AZ IDEGEN DOLOGBELI JOGOK (IURA IN RE ALIENA) TOVÁBBÉLÉSE

A) A SZOLGALMAK (SERVITUTES)

- a szolgalmak körében a középkori ius commune kialakította az ún. RENDELLENES SZOLGALMAK fogalmát
és körét (servitutes irregulares):
- olyan telki szolgalmak, amelyek a telektől függetlenül illetnek meg bizonyos személyeket életük
tartalmára bizonyos telkek vonatkozásában
- ebben a személyes és telki szolgalmak keverednek pl.valakit élete tartamára megilleti más telkén az
átjárási jog
- a továbbélés során jelentősen megszaporodott a törvényi szolgalmak száma
- a telki és személyi szolgalmak kategóriái a modern jogban is tovább élnek, jelentősebb fogalmi-
rendszertani és dogmatikai továbbfejlesztésükre a mai napig nem került sor

B) AZ ÖRÖKHASZONBÉRLET (EMPHYTEUSIS)

- szintén tovább élt

- az emphyteuta-nak a római jogban még tisztán vagyoni jellegű jogosultságaihoz és kötelezettségeihez
kifejezetten személyi kötöttségek is kapcsolódtak, ami a feudális viszonyok szembetűnő jele

C) A FELÜLÉPÍTMÉNYI JOG (SUPERFICIES)

- szintén tovább élt

- a német jog (BGB), a sváci jog (ZGB BAURECHT) és az olasz CODICE CIVILE és a spanyol jog (külön
tv alapján) „superficie” néven ma is ismeri