1. Tétel: A polgári jog fogalma.

A polgári jog és más jogágak viszonya különös tekintettel a közjog-magánjog

viszony alakulására

A polgári jog fogalma

A polgári jog a magánjog egyik ága, mely a társadalom tagjainak vagyoni és egyes személyes viszonyait szabályozza.
Alanyai természetes és jogi személyek lehetnek.
Szabályait a 2013. évi V. törvény tartalmazza. A Ptk. könyvekre, részekre, címekre és fejezetekre tagolódik.

I. könyv: bevezető rendelkezések

II. könyv: az ember mint jogalany
III. könyv: a jogi személy
IV. könyv: családjog
V. könyv: dologi jog
VI. könyv: kötelmi jog
VII. könyv: öröklési jog
VIII. könyv: záró rendelkezések
Törvényi hatály
- a mellérendeltség és egyenjogúság elve szerint szabályozza a személyek alapvető vagyoni és személyi
viszonyait
- jogalanyok teljes körére vonatkozik
- keletkezett tényekre és jogviszonyokra illetve a megtett jognyilatkozatokra vonatkozik eltérő rendelkezés
hiányában

A közjog és magánjog viszonyának alakulása

A magánjog: a jogrendszernek az az ága, amely az autonóm és egyenjogú jogalanyok vagyoni és személyi viszonyait
a mellérendeltség módszerével úgy szabályozza, hogy közben biztosítja azt a lehetőséget is, hogy a jogalanyok
egymáshoz és a kívülállókhoz való kapcsolatát is szervezni legyenek képesek
Közjog és magánjog szétválasztása:
- legrégebbi tartalmi szétválasztása Ulpianustól ered
- középkorban a római jog (Corpus IurisCivilis) jelentette a magánjogot, a Corpus IurisCanonici a közjogot
- a liberalizmus győzelmével a politikai és tulajdoni viszonyok szétváltak, bekövetkezett az állampolgár
(citoyen) és autonóm polgár (bourgeois) hasadása
- Szladits Károly: a közjog a közérdekű, közéleti viszonyok, a magánjog viszont a magánérdekű, magán-
életviszonyok jogi rendje
- elhatárolásuk az általuk védett érdekek szerint történhet
- Georg Jellinek nagy szerepe volt: ún. hatalmi elmélet kidolgozója :

közjogi: minden olyan jogviszony, melyben alá-fölérendelt alanyok állnak egymással

▪
szemben (parancsolók és alattvalók)
„többletérték-elméletnek” nevezi az állami akaratnak
nagyobb értéket tulajdonít
▪ magánjogi: mellérendelt alanyok vesznek részt
- a közjog és magánjog merev határai már általánosságban felbomlottak
- ma már a magánjog nem definiálható csak a közjog ellentéteként

A magánjog közjogiasodása:

- klasszikus liberalizmus lecsengésétől tart napjainkig

- Josserand a szerződésekre vonatkoztatva használta
 - elvi alapja, hogy a gazdasági fejlődéssel felszínre került a szabadság kérdése
/meddig lehet szabadságban elmenni? mikor lehet, kell megvédeni a szabadságot magával a szabadsággal
szemben megvédeni?/
- az állam szerepe megnövekedett, egyre több esetben vált szükségessé, hogy az állam a privátautonómia
viszonyaiba beavatkozzon
- a beavatkozás a magánjog alapintézményeit érintette
- a tulajdon szociális funkciójának hangsúlyozása válik fontossá
- a tulajdonnak a közjót is megfelelően kell szolgálnia (Duguit, Josserand) - alapvető az állam szerepe a
szerződéses kapcsolatokban
▪ korlátozta a szerződési szabadságot (törvényhozás)
▪ felek szerződéses kapcsolataiba való beavatkozás (bírói gyakorlat)
- először a közjogi korlátozások és előírások elszaporodása a magánjogban
- majd magánjogi intézmények tartalmi elemeivé váltak ezek a külső korlátok
- megjelentek a közjog és a magánjog mellett az ún. vegyes szakjogágak
▪ szociális jog
▪ munkajog
▪ gazdasági jog
▪ agrárjog
▪ fogyasztóvédelmi jog
▪ környezetvédelmi jog
- a II. vh. után a közjogi elemekkel átszőtt magánjog intézményrendszere több államban alkotmányos tétellé
vált
- a közjog magánjogiasodása szervezeti téren is megfigyelhető, a közjogi jogi személyek kialakulásával, mely
intézményesen és szervezetileg is összekapcsolja a két szférát
Közjogi jogi személy: olyan jogalanyok, melyek létrejöttében a közjognak meghatározó szerepe van.

A polgári jog és más jogágak viszonya

- a köz- és magánszféra két külön világa megteremtette a maga jogági specifikumait mind a két ágon belül
- a közjogban jogági osztódás történt, a magánjogban önálló jogágak létrejötte

Családjog
- szeparatista érvek a szocialista jogban merültek fel úgy, hogy az jogági szakadáshoz vezetett
- hagyományosan a magánjog része
- Szladits: a magánjog fő tárgya a vagyonjog és a családjog
- új Ptk. IV. könyve a Családjog
- a család a legalapvetőbb személyi viszonyok körébe tartozik
- a családi viszonyok intimszférája szükségszerűvé tette a kizárólag családjogra jellemző alapelvek
megfogalmazását - család alapja a házasság
- a család olyan elsődlegesen természetes és erkölcsi közösség , mely elsőbbséget élvez az állammal és bármely
más közösséggel szemben
- személyi viszonyok általában kétalanyúak, így relatív jogviszonyok

Munkajog
- már a Code Civil is rendelkezik róla
- mivel a munkaszerződés akarati viszony, így a szabályozása a magánjog integráns része
- munkaadó-munkavállaló ellentmondás felerősödése (üzemi balesetek, egyeoldalú szerződési feltételek)
elősegítette a munkaviszonyokon belüli „szociális jogalkotást”
- intézményesül a kollektív szerződés fogalma
- a fejlődés következő lépése az ún. kollektív munkajog kiválása a polgári jogi szerződésekből
- ma az új Ptk. a Munka Törvénykönyvére bízza a munkaszerződések jogi rendezését
Nemzetközi magánjog
- minden állam jogrendszerének számolnia kell a külföldi érintkezéssel
- tényállásban szerepelhetnek külföldi állampolgárok, külföldi jogi személyek, olyanok akik külföldön élnek -
ilyenkor felmerül a kérdés, hogy melyik állam joga az irányadó a jogviszony rendezésekor (ezt
jogszabályok összeütközésének nevezzük)
- ezek megoldására szolgáló jogszabályokat nemzetközi magánjogi szabályoknak, nemzetközi magánjogi
kollíziós normáknak nevezzük
- ez alkotja a nemzetközi magánjogot (önálló jogág)
- a szabályozás utaló módszerrel, közvetett jogrendezés metodikájával történik
- tárgya: nemzetközi magánjogi tényállás (nem játszik szerepet közvetlenül az állami szuverenitás)

A polgári eljárásjog
- XIX. sz. közepéig : a pert is a magánjog részének tekintették
- elnevezése: „alaki magánjog” volt
- Oscar Bülow: először fejtette ki a per közjogi jellegét
- magyar jogirodalom: Plósz Sándor (különösen a kereset tekintetében)
- ma: a polgári perben a felek az állammal szemben vannak közjogi viszonyban, a felek között nem
beszélhetünk közjogi jogviszonyról

A kereskedelmi jog
- római jog: a kereskedelem nem volt külön szabályozva
- középkor magánjoga: forgalomellenes
- a reformáció rést ütött aa kánonjog kereskedelemellenes tanain
- a kereskedelmi jogot „a meg nem értéssel szembeni védekezés” hozta létre
▪ területi, egyéb autonóm szerveződések, főleg városokban: pl céhek
▪ lassan kialakult a szabad polgárság
▪ kereskedelmi rendek külön, szabad forgalmi joga fejlődött a kötött magánjoggal szemben
▪ szigorúan foglalkozáshoz kötött jog új pozitív joganyagot is teremt
▪ előbb Itáliában majd a germán világban a kereskedelmi társaságok
▪ megfogalmazódnak a kereskedelmi ügyetek új fajai: hajókölcsön, váltó-értékpapírok
intézményei stb.
- világkereskedelem kifejlődésével a létrejött szokásjog univerzálissá válik
- iusmercatorum: tömegüzem joga
- fontos szerepe van a kereskedelmi morálnak, alapja a bizalom (fides a legfontosabb alapelv)
- a magyar kereskedelmi jog a német kereskedelmi törvény recepciója
- Kereskedelmi Törvény: 1875.évi XXXVII. tc
- dualista megoldás: kereskedelmi jog külön a magánjogtól
- egységes kodifikáció: Svájc (OR-1811), Olaszo. (CodiceCivile -1942), Amerika (Uniform Commercial Code-
1952) , Hollandia (Holland Ptk. -1992)
- a kereskedelmi jog egyes intézményei beépültek a magánjogba pl. kereskedelmi csődjog
- az új Ptk. a kereskedelem szükségleteihez simuló egységes-monista alapon megalkotott magánjogi kódex

A gazdasági jog
- a magánjog dualista felfogásával kapcsolatban (gazdasági joggal összefüggésben) két koncepció alakult ki

1. a magánjog szociális feltöltődésével áll kapcsolatban

▪ Hedemann gazdasági jog alatt inkább tudományos módszert ért (jogszabályok tartalmi kifejtése
során a gazdasági szempontokat is figyelembe kell venni)
2. a polgári jog és a gazdasági jog megkettőződésének szocialista felfogása ▪ a tulajdon
kisajátításával, társadalmasításával összefüggésben
 ▪ ún. gazdasági jogi koncepció „csupán haszontalan komplikálás”
▪ magánjog megkettőzése: polgári jog + gazdasági jog
- a rendszerváltást követően a magyar jogfelfogás a polgári jog egysége mellett maradt
2. Tétel: A polgári jog alapelvei

Vezérmotívumok, alapintézmények és generálklauzulák

➢ a polgári jog nem csupán leíró, hanem céltudomány is, vagyis meghatározott célokat, vezérelveket tűz maga
elé és azoknak elérésére mindvégig törekszik
➢ az ilyen jellegű vezérelvek, általánosan elérendő célok elsőként a szocialista jogban jelentek meg „alapelvek”
néven, amelyek a különféle generálklauzulákkal (vagyis a polgári jog egészét átható alapértékekkel) és
alapintézményekkel kiegészülve alapjaiban határozták meg a magánjogi szabályok alkalmazását,
továbbfejlesztését
➢ szövegezésük meglehetősen általánosan, amely részben annak is köszönhető, hogy a világ valamennyi polgári
jogrendszerének közös terrénumait, alapdogmáit fogalmazzák meg
1. SZLADITS Károly a vezérmotívumoknak három típusát különböztette meg, amelyet a jogtudomány
később kiegészített egy kisegítő motívummal:
a) az ésszerűség (amely a tárgyilagos, minden értelmes ember számára racionális értékelést
jelenti, ennek köszönhetően pl. a fogyasztói szerződések ésszerűtlen kikötései érvénytelenek)
b) a jogbiztonság (amely a jog stabilitását, kiszámíthatóságát, előreláthatóságát jelenti, ennek
köszönhetően pl. a bírói joggyakorlatnak konzisztensnek kell lennie)
c) az igazságosság (amely az alapvetően merev jogrend meghatározott élethelyzetekhez való
hozzáigazítását jelenti, ennek köszönhetően pl. adott esetben sor kerülhet méltányosság
alkalmazására)
d) a méltányosság (amely a jog hajlékonnyá, nyitottá tételét jelenti, ennek köszönhetően pl. a
clausula rebus sic stantibus szabálya alapján lehetőség van a jogviszonyok bíróságok általi
átalakítására)
2. NIZSALOVSZKY Endre a magánjog alapintézményei között hét kategóriát sorolt fel:
a) a polgári jogegyenlőség (vagyis hogy mindenki – visszavonhatatlanul és redukálhatatlanul –
egyenlő, általános és feltétlen jogképességgel bír, és így a jog mindenkire egyformán
érvényes)
b) a tulajdon szabadsága (vagyis hogy a tulajdonával mindenki szabadon rendelkezhet)
c) a szerződési szabadság (vagyis hogy mindenki szabadon szerezhet jogokat és vállalhat
kötelezettségeket)
d) a végrendelkezési szabadság (vagyis hogy halála esetére mindenki szabadon rendelkezhet
vagyona sorsáról)
e) a szerzett jogok védelme (vagyis hogy az állam csupán szűk körben avatkozhat be a tulajdoni
jogviszonyokba, azokat elsősorban tisztelni és védeni, szükség esetén pedig érvényesíteni
köteles)
f) a publicitás elve (vagyis hogy a személyek közti forgalomnak minden esetben nyilvánosnak
kell lennie)
g) a magánjog szervező elve (vagyis hogy a magánjog felel a magánjogi célszervezetek,
társulások, társaságok, testületek szervezéséért, ilyen értelemben sokban hasonlít a közjog
állami szervezetekre vonatkozó joganyagára)
3. LÁBADY Tamás szerint pedig a generálklauzulák körében alapvetően három csoport sorolható fel:
a) a jóhiszeműség és tisztesség elve (Treu und Glauben)
b) a jó erkölcs elve (gute Sitten)
c) egyéb elvek (így pl. a közrend védelmének elve, a forgalmi tisztesség elve)

Általános

- a Ptk. alapelveinek szerepe nem más, mint hogy megadják a törvénykönyv általános kereteit, illetve hogy
áthassák az egyes részletszabályokat és megjelöljék azok tárgyi és módszertani jellegzetességeit
 - a polgári jogi vitákat elsősorban mindig a speciális szabályok alapján kell megítélni, tekintve, hogy az
alapelvek önmagukban nem hordoznak konkrét jogosultságokat vagy kötelezettségeket, mindösszesen a
speciális szabályok értelmezését hivatottak megkönnyíteni
- a Ptk. bevezető rendelkezései eredeti formájukhoz képest sokat változtak, kezdetben ugyanis valóban a
pártpolitika által meghatározott ideologikus, jogpolitikai irányelvek voltak (ld. a tervszerűség elve, a
szocialista együttélés és együttműködés elve), majd a rendszerváltást követő Ptk. módosításokkal politikailag,
pártideológiailag függetlenné váltak
- az Első Könyv meghatározza a kódex hatályát, szabályozási területét, és alapelveit
- az új Ptk. csökkenti az alapelvek számát

▪ értelmezési alapelv
▪ jóhiszeműség és tisztesség követelménye
▪ általában elvárható magatartás követelménye
▪ joggal való visszaélés tilalma
▪ bírói út elve

- nem mondja ki a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét

- emellett a Ptk. a bevezető rendelkezések között felsorol három olyan általános érvényű szabályt is, amelyek
ugyan önmagukban konkrét polgári jogi igények elbírálásának alapjául szolgálhatnak (ilyen értelemben tehát
nem alapelvek), azonban általános jelentőségük folytán indokolt volt a törvénykönyv elejében elhelyezni őket:
a) a jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadásának szankcionálása
b) a nemo suam turpitudinem szabálya (saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem
hivatkozhat)
c) a korábbi magatartással szembenálló cselekedet figyelmen kívül hagyása
- mindazonáltal a jogalkotó kiegészítő jelleggel, az egyes könyvek elején további elveket is megfogalmazott
(ilyenek pl. a szerződési jog alapelvei)
- ezen felül kiemelendő, hogy a törvényhozó a bevezető rendelkezések között helyezte el a Ptk. általános célját
is, vagyis hogy a törvény a mellérendeltség és az egyenjogúság elve szerint hivatott szabályozni a személyek
alapvető vagyoni és személyi viszonyait (bár mindez több esetben is oldódhat, így pl. a fogyasztói szerződések
esetében nem beszélhetünk tiszta mellérendeltségről és egyenjogúságról)
- alanyi jogok szabad gyakorlása:

❖ Ptk. külön nem nevesíti, az indokolás szerint a törvénykönyv abból az elvből indul ki, hogy az alanyi
jogok szabad gyakorlását biztosítani kell (így az alapelvek szerkezeti középpontjában is az alanyi
jogok szabad gyakorlásának a gondolata áll)
❖ alanyi jognak azt a jogosultságot nevezzük, amelyet a tárgyi jog biztosít, és amely ezért bírói
védelemben részesíthető
❖ ezt egészíti ki a törvényes érdek gyűjtőfogalma, amely alatt a személyek minden olyan érdekét értjük,
amely alanyi jogként ugyan nem definiálható (mivel pontos tartalmát a tárgyi jog nem adja meg),
azonban a jogalkalmazás során valamilyen okból mégis védelemben részesülhet, általában bírói
mérlegelés útján (így pl. az ötlet szerzői jogi védelmének hiánya nem jelenti azt, hogy valamely ötlet
hasznosításához ne fűződhetne törvényes érdek, és így magánjogi védelem)
❖ az elv alapvető korlátja, hogy az alanyi jogokat csakis mások jogainak sérelme nélkül lehet
gyakorolni, illetve vonatkozik rá a joggal való visszaélés tilalma is (joggal való visszaélés pl. ha
valaki a jogérvényesítéssel valamely hamis, valótlan tényállítását akarja leplezni)

Értelmezési alapelv

- Magyarország alkotmányos rendjével összhangban kell lennie

- a polgári jogi viszonyokra vonatkozó jogszabályokat e törvénnyel összhangban kell értelmezni
 ▪ ha más törvényi szabályozás („rokontörvények”) nincs tekintettel a Ptk. egész értékrendjére, az
eltérést indokolja meg
▪ „uralkodói rendelkezés”

A jóhiszeműség és tisztesség elve

- a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során ennek megfelelően kell eljárni - ez a szabály
generálklauzula
- Vékás: etikai megalapozottságnak tartja és a kölcsönös bizalom alapelvének minősíti
- az etikai elveken nyugvó rendezés nem kedvez feltétlenül a piaci viszonyoknak de fékezőleg hathat a
magánautonómiával való visszaélésre
- sérti az a követelményt, akinek joggyakorlása szemben áll olyan korábbi magatartásával, melyben a másik fél
okkal bízhatott (venire contra factum proporium szabálya)

Bírói út

- a törvénykönyvben biztosított alanyi jogok érvényesítése – ha törvény eltérően nem rendelkezik – bírói útra
tartozik
- a bírósághoz való fordulás azonban nem csupán jog, hanem kötelesség is egyben: a törvényben meghatározott
kivételektől eltekintve ugyanis a személyek nem érvényesíthetik más módon (így pl. önhatalmúlag) igényeiket
- kivétel, hogy a Ptk. maga engedi meg birtokvédelem esetén az önhatalmat és az államigazgatási utat, illetve
tulajdonjog esetén az önhatalmat, valamint egyes családjogi viszonyok esetén a gyámhatóság jár el
- a választottbírósági eljárásra vonatkozó szabályokat pedig külön törvény határozza meg

A joggal való visszaélés tilalma

 kiindulópont: a Ptk. alapján tilos a joggal való visszaélés
 a korábbi szabályozással ellentétben (amely pl. a személyek zaklatását, jogaik és törvényes
érdekeik csorbítását, a nemzetgazdaság megkárosítását sorolta ide) a törvényhozó nem adott
példálózó felsorolást a kategória pontos értelmezésére nézve, annak kialakítása a bírói
joggyakorlatra hárul (így jelent meg pl. az a feltétel is, amely szerint a joggal való visszaélés
megállapításához okozott érdeksérelem szükséges, illetve hogy amennyiben a joggyakorló
törvényes érdeke bármilyen kis mértékben is, de megállapítható, nem lehet szó joggal való
visszaélésről)
 ennek megfelelően joggal való visszaélésnek bármely, a Ptk. által biztosított jog gyakorlása
minősülhet (így különösen a szerződés megtámadásának a joga), kivéve egyes szabadságjogokat
(így pl. a szerződéskötés szabadsága, vagyis a szerződéskötés megtagadása sosem minősülhet
joggal való visszaélésnek)
 mindazonáltal a Ptk. külön kiemeli a joggal való visszaélés egyik esetét, éspedig amikor a joggal
való visszaélés jogszabály által megkívánt jognyilatkozat megtételének megtagadásában áll, és ez a
magatartás nyomós közérdeket vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért (ilyenkor a
bíróság a fél nyilatkozatát ítéletével pótolhatja, feltéve, hogy az érdeksérelem másként nem
hárítható el, illetve hogy a jognyilatkozat megtételét jogszabály követeli meg, ilyen pl. a helyi
önkormányzatnak a tulajdonában lévő közút felbontásához szükséges tulajdonosi hozzájárulása)
 a joggal való visszaélés tilalma egyfajta korrekciós szabály, amely az alanyi jogok szabad gyakorlásának a
határait segít meghúzni

Az elvárható magatartás elve

 kiindulópont: amennyiben a Ptk. eltérő követelményt nem támaszt, a polgári viszonyokban úgy kell eljárni,
ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható
 kiemelendő, hogy e követelmény az általános kártérítési szabályoknál is visszaköszön, ugyanis a
törvényhozó az „adott helyzetben általában elvárható” formulában megfogalmazott
 követelményszintet
„felróhatóság” néven a kártérítési szabályokban is meghonosította (eszerint a deliktuális felelősség
alól mentesülni lehet, amennyiben a károkozó képes bizonyítani felróhatóságának hiányát,
ugyanakkor a felróhatóság csakis azokban az esetekben von maga után felelősséget, ahol ezt a Ptk.
kifejezetten előríja, tehát nem minden esetben)
 emellett az elvárható magatartás kritériuma más törvényhelyeknél is megjelenik (gyakorlatilag az
összes olyan nyitott magánjogi szabály alatt az elvárható magatartás szintjét kell érteni, amely
„elvárható” vagy
„megfelelő” magatartást követel meg a jogalanyoktól)
 ugyancsak az elvárhatóság a mérce abban az esetben, amikor a rosszhiszeműség vizsgálatánál azt
szükséges megállapítani, hogy adott személynek tudnia kellett volna, hogy magatartásának nincs
jogos alapja vagy sem
 az elvet kiegészíti a nemo suam turpitudinem allegans auditur szabálya, vagyis hogy saját felróható
magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat (ilyen eset pl. amikor valaki ittas állapotban, a
szórakozóhelyen őrizet nélkül hagyja kabátját, majd azt a benne felejtett slusszkulccsal együtt ellopják,
mivel ilyenkor a tulajdonos kvázi lemond a kulcsbirtoklásról, ezáltal pedig a gépjármű ellopását maga idézi
elő)
 ettől függetlenül a másik fél felróható magatartására hivatkozhat az is, aki maga felróhatóan járt el
 a felróhatóság értékelésének az ajándék visszakövetelhetőségével kapcsolatban igen széleskörű
bírói gyakorlata van (így pl. azt is a bírói gyakorlat mondta ki, hogy nem követelhető vissza a
házastársnak adott ajándék, illetve a helyébe lépett érték, ha az ajándékozás alapjául szolgáló
feltevés meghiúsulását az ajándékozó házastárs felróható magatartása okozta)
 a joggal való visszaélés tilalmához hasonlóan felfogható az alanyi jogok szabad gyakorlásának korlátjaként
is
3. Tétel: A polgári jogi jogszabály és alkalmazása

A polgári jogi jogszabály szerkezete

 kiindulópont: a magánjogi szabály, általános megfogalmazás szerint, az életből vett és az életre reflektáló
tétel, mivel benne egyrészről olyan ún. jogi tények találhatóak, amelyeket a jogalkotó az életből merít
(ilyen pl. az adásvétel intézménye), másrészről pedig olyan ún. joghatásokat tartalmaz, amelyekkel az életre
kíván hatni (ilyen pl. hogy a Ptk. szabályainak megfelelő adásvételi szerződés bírói úton kikényszeríthető
lesz)
 ezek alapján a magánjogi szabály két részre bontható:
a) a jogi tények összességét felölelő és kifejező tényállásra (hipotézisre),
b) a megvalósulásukra, megvalósításukra rendelt polgári jogi joghatásokra

a) Tényállás
 a való életből absztrahált tényállásoknak, az absztrakció mértéke (vagyis való élettől való
távolságuk) alapján, két fajtáját különböztetjük meg, ezek az általános (lex generalis) és a különös
(lex specialis) tényállások
 fontos szabály, hogy minden olyan esetben, amikor valamely tényállás, amely egy
jogszabályban szabályozva van, része egy másik jogszabályban körülírt tényállásnak is,
irányadó a lex specialis derogat legi generalis szabálya (vagyis amennyiben lehetséges,
mindig a speciálisabb, az élethelyzethez közelebb álló törvényi tényállást kell alapul venni)
 lényeges azonban az is, hogy a tényállás általános vagy különös jellegét nem csak a
tényállás tárgyi, hanem alanyi köre is meghatározhatja (így pl. míg a jogalanyiságot
meghatározó szabályhely általános jellegű, addig ehhez képest az állam jogalanyiságát
kimondó tényállás lex specialis, mivel kizárólag az államra vonatkozik)
 az absztrakció mértékétől némileg függetlenül, egyes szabályhelyek esetében a tényállás kettéoszlik
főszabályra, illetve kivételszabályra (vagyis általában érvényesülő szabályra, illetve az egyes
különös élethelyzetekre, az igazságosabb elbánás miatt megállapított kisegítő rendelkezésre)
 mindemellett a magánjogi tényálláshoz kapcsolódnak az ún. jogképzelmek, fikciók (vagyis amikor
a jogalkotó valamely életbeli tényt azonosnak mond ki más életbeli ténnyel, noha tudja, az nem
azonos vele, ilyen pl. hogy a dolog módjára hasznosítható dolgokra úgy kell tekinteni, mintha
dolgok lennének), illetve az ún. jogi vélelmek (vagyis amikor a jogalkotó egy nem feltétlenül valós
tényt annak valószínűsége miatt teljesen valónak fogad el, ilyen pl. hogy a holtnak nyilvánított
személyt az ellenkező bizonyításáig halottnak kell tekinteni) is

b) Joghatás
 a magánjogi jogszabály másik szerkezeti eleme a joghatás, amely különféle
jogkövetkezményekben fejeződhet ki, úgymint rendelkezés, pozitív jogkövetkezmény vagy negatív
jogkövetkezmény formájában
 a rendelkezés (diszpozíció) alapvetően tevőleges és nemleges, illetve pozitív (parancsoló
norma) és negatív (tiltó norma) magatartásokat írhat elő (ilyen pl. hogy a talált dolog
megtalálója köteles mindent megtenni avégett, hogy a dolgot a tulajdonosa visszakaphassa)
 a pozitív jogkövetkezmény többnyire valamiféle olyan joghatás, amely a tényállást
megvalósító jogalany számára többet, jobbat hoz (ilyen pl. hogy a növedék keletkezésével
a dolog tulajdonosa a növedéken tulajdonjogot szerez)
 a szankció pedig minden esetben egyfajta ellenhatás, hátrányos jogkövetkezmény a
tényállást megvalósítóra nézve (ilyen pl. amikor a bíróság a károkozót a kár megtérítésére
kötelezi)
 a hátrány nem kizárólag materiális veszteség lehet, hanem előny elvesztésében,
illetve elmaradásában is realizálódhat
 mindemellett különféle szempontok alapján tovább tagolhatóak [így pl. hatásuk
alapján vannak represszív (többnyire nevelő célzatú) és reparatív (többnyire
 restitutív célzatú) szankciók, illetve vannak objektív és szubjektív szankciók
aszerint, hogy megköveteli-e a tényállást megvalósító negatív tudati, akarati
állapotát vagy sem (előbbire pl. a rosszhiszemű birtokos fizetési kötelezettsége az
elfogyasztott vagy be nem szedett gyümölcsökért)]

A polgári jogi jogszabály fajai

 kiindulópont: a tényállás és a joghatás manapság már ritkán jelennek meg együttesen, egyetlen
jogszabályban, helyette egymástól akár teljesen eltérő helyeken bukkannak fel, így a jogtételek között egyre
gyakoribbak a különféle hivatkozó, utaló normák (amelyek feladata megteremteni a megfelelő ívet a
tényállások és a hozzájuk tartozó joghatások között)
 ez alapján a jogirodalom különbséget tesz önálló és önállótlan norma között (utóbbi kategóriába
tipikusan a fogalommeghatározó, az interpretatív, illetve a keretszabályok tartoznak)
 az utaló normák pedig olyan szabályok, amelyek a maguk tartalmát csak közvetve, más
megismerési forrásokra utalással határozzák meg (tipikusan ilyenek a területközi, a személyközi, az
időközi vagy a nemzetközi kollíziót feloldó polgári jogi normák)
 gyakran előfordul, hogy a kiegészítésre szoruló magánjogi szabály a maga kiegészítését jogon kívüli
társadalmi szabályokból, a metajurisztika köréből (így pl. az erkölcsi, vallási tanokból, a szokásokból, az
illemből) veszi (ilyen pl. a jóhiszeműség és tisztesség elvét kimondó alapelv)
 mindezek mellett megkülönböztetjük egymástól a diszpozitív és a kógens polgári jogi normákat, tekintve,
hogy a felek bizonyos előírások tekintetében a tényálláshoz rendelt joghatáshoz képest eltérő
jogkövetkezményt határozhatnak meg (ún. eltérést engedő normák), illetőleg a tényálláshoz maguk
rendelhetnek joghatást, mivel a törvény ezt nem teszi meg, helyette teljes egészében a felekre bízza azt (ún.
felhatalmazó normák), vagy pedig a törvény által megállapított joghatás eleve csak arra az esetre
vonatkozik, ha a felek eltérően nem rendelkeznek (ún. hézagpótló normák, ilyen pl. hogy végrendelkezés
hiányában a törvényes öröklés tekintendő irányadónak)
 a kógens szabályokon belül külön kategóriát alkotnak az imperatív normák, amelyek olyan erős
kógens normák, hogy gyökereik egyenesen alkotmányos rendelkezésekben vagy természetjogi
elvekben gyökereznek (ilyen pl. hogy hazánkban minden ember jogképes)

A polgári jogi jogszabály hatálya

 kiindulópont: a magánjogi szabály hatálya körében három aspektus vizsgálható, a területi, a személyi és az
időbeli alkalmazhatóság (kiemelendő azonban, hogy a hatályosság nem egyenlő az érvényességgel, mivel
utóbbi pusztán azzal teljesül, hogy a normát szabályszerűen megalkotják, míg előbbinek az is feltétele,
hogy a norma alkalmazhatóvá váljon, hatályba lépjen)
 a területi hatály azt mutatja meg, hogy a normát mely földrajzi területen lehet alkalmazni [ez
többnyire a jogalkotó hatalom saját, teljes terrénuma (ius commune), bár előfordulhatnak olyan
magánjogi normák is, amelyek csupán adott területi egységre vonatkoznak (ius particulare)]
 a személyi hatály azt fejezi ki, hogy kinek szólnak a jogalkotó szabályai (ez szintén vonatkozhat
akár a jogalkotó hatalom által uralt ország teljes lakosságára, akár meghatározott csoportokra)
 az időbeli hatály pedig a tekintetben irányadó, hogy az adott norma az idősíkon mozogva mettől
meddig alkalmazandó (a hatály kezdetét mindig kifejezetten, egyértelműen meg kell határozni, míg
a záró időpontot nem feltétlenül, tekintve, hogy a normák többsége határozatlan időre szól)
 ehhez kapcsolódik, hogy a később alkotott ugyanolyan vagy magasabb fokú norma
lerontja, megszünteti a korábbi szabályt (lex posterior derogat legi priori)
 mindazonáltal vannak normák, amelyek a hatálybalépést megelőző időre is kiterjednek (ún.
retroaktív normák), bár gyakoribb, hogy a jogszabályok csupán a hatálybalépésük után
létrejövő jogviszonyokra vonatkoznak (ilyenkor a korábbi norma az új szabály
hatálybalépését megelőzően keletkezett jogviszonyok tekintetében „továbbhat”)

A polgári jogi jogszabály alkalmazása

 kiindulópont: jogalkalmazás alatt általánosan a jog valós élethelyzetekre való ráillesztését értjük, míg
 szűkebb értelemben azt a műveletet, amelyben a bíró megállapítja, hogy valamely konkrét életbeli tényállás
mely általános magánjogi szabály absztrakt tényállásának felel meg (vagyis a megfelelő törvényi tényállás
alá szubszumálja az életbeli tényállást), és hogy ennek következtében a konkrét tényálláshoz milyen
joghatás fűződik
 ehhez elsőként azt szükséges megállapítani, hogy az életbeli tényállásnak mely elemei relevánsak,
majd meg kell keresni e releváns elemek „párjait” az írott joganyagban, ezt követően a releváns
tényeket a megtalált anyagi jog megfelelő szabályai alá kell vonni, és amennyiben pedig ez sikeres
(tehát ha a jog szabályozza a vonatkozó életbeli tényállást), úgy alkalmazni kell a rendelt joghatást
 mindebben kiemelkedő jelentősége van a minősítésnek, vagyis annak, hogy a bíró a releváns
tényeket mely anyagi jogintézmények párjaiként aposztrofálja (ezt alapjaiban határozzák meg a
bíró képességei)
 emellett pedig a bíró feladata az is, hogy az esetlegesen felmerülő (jogalkalmazási, kritikai vagy
alternatív) joghézagokat kitöltse (e tevékenységnek a közkedvelt eszköze az analogia legis, illetve
az analogia iuris aszerint, hogy a bíró hasonló szintű más jogszabály hatását „hozza át” a kérdéses
hézag feltöltéséhez, vagy pedig a vonatkozó általános jogelvekből vezeti le az ehhez szükséges
megoldást)
 a jogértelmezés fajtái (részben a magánjogi irodalom alapján) csoportokba rendezhetőek:
a) az alanyok szerint beszélhetünk hiteles értelmezésről (vagyis amikor a jogalkotó, illetve a
legfelsőbb bírói szerv magyarázza meg a normák tartalmát, kötelező jelleggel), doktrinális
értelmezésről (vagyis amikor a jogtudomány határozza meg a tartalmat, nem kötelező jelleggel),
illetve bírói értelmezésről (vagyis amikor az ügyben eljáró bíró tölti meg valós tartalommal a
normákat, az egyedi esetre nézve kötelező jelleggel),
b) a módszer szerint pedig beszélhetünk nyelvtani, logikai (benne az a majori ad minus, az a minori ad
majus, az argumentum a contrario, illetve az argumentum ex absurdo módszereivel), rendszertani,
történeti és teleologikus értelmezésről
 a jogértelmezés eredménye pedig megállapító (deklaratív) vagy helyesbítő (korrektív, ezen belül pedig
megszorító vagy kiterjesztő) lehet aszerint, hogy a magasabb szintű értelmezési módszerek mennyiben
igazolják az egyszerű nyelvtani értelmezés eredményét
 a tekintetben azonban sokáig vita volt a jogtudósok között, hogy a jogértelmezés mire is irányul
valójában: a jogszabályba foglalt törvényhozói akarat felderítésére többnyire a jogszabály részletes
nyelvtani és logikai értelmezése révén (ún. akaratelmélet, Begriffjurisprudenz), vagy pedig a
jogszabállyal elérni kívánt érdek, cél kiderítése többnyire a teleologikus értelmezés révén (ún.
érdekelmélet, Interessenjurisprudenz)
 mivel az akaratelmélet idővel már nem volt több, mint a szavak, szókapcsolatok túlzó, egyoldalú és
lélek nélküli magyarázata, az érdekelmélet idővel felváltotta azt (mivel „behozta” az életet, a valós
igényeket, helyzeteket a jogértelmezésbe), az elmélet sikeressége érdekében pedig egyes nézetek
odáig mentek, hogy a bíróságoknak teljes szabadságot követeltek a jogértelmezés terén (mivel a
bírók látják az életet, csakis ők képesek valós, konkrét tartalommal megtölteni az absztrakt
szabályokat)
4. Tétel: A polgári jogi jogviszony fogalma, fajai és elemei. A jogi tények

A polgári jogi jogviszony fogalma

 kiindulópont: azokat a pontokat, élethelyzeteket, amelyeket a magánjog szabályozás alá von (absztrahál,
aztán joghatást rendel hozzá), jogi helyzeteknek nevezzük
 a jogi helyzetek kétféle állapotot eredményezhetnek a magánjogban:
a) olyan állapotot, amelyek mindösszesen lehetőséget nyújtanak a személyeknek arra, hogy
bizonyos magánjogi érdekállásba kerüljenek [ld. a jogi képességek (mint pl. a cselekvő-, a
szerzőképesség), és a jogilag jelentős személyi státuszok (mint pl. az életkor, a lakóhely, az
egészségi állapot)],
b) olyan állapotot, amelyekben már két vagy több személy áll egymással jogi kapcsolatban
[ún. jogviszonyok, bár egyes szerzők a személy és tárgy közti kapcsolatokat (így pl. a
tulajdonjogot), míg mások a személy és adott hely közti kapcsolatokat (így pl. a lakóhelyet)
is jogviszonynak tekintik, bár ezeket érdemesebb nem hagyományos értelemben vett
jogviszonyként kezelni, mivel a jog parancsai kizárólag személyekhez szólnak]
 a magánjogi jogviszony tehát két vagy több személy közti polgári jog által szabályozott viszony (az
egy- egy jogviszonyra vonatkozó jogszabályok összességét pedig már jogintézménynek hívjuk)

A polgári jogi jogviszony elemei

 kiindulópont: a magánjogi jogviszonyok, dogmatikai szerkezetüket tekintve, három elemből tevődnek össze:
a) a jogviszony alanyaiból, akik azok a személyek, akik vagy amelyek között a jogviszony fennáll,
másképpen akik vagy amelyek a jogviszonyban aktív vagy passzív helyzetben vannak [tekintve,
hogy a jogviszony minden esetben az egyik alany előnyére szolgál (ő a jogosult, a Dominus), és a
másik fél terhére irányul (ő a kötelezett, a Servus)],
b) a jogviszonyok tárgyából, amely az az érdek, amelynek védelmére és céljából maga a jogviszony
keletkezik (fennáll, módosul vagy megszűnik), vagyis az, amire maga a jogviszony irányul,
c) a jogviszony tartalmából, amely alatt pedig a jogviszonyban megjelenő alanyi jogokat, illetve a
velük szemben álló kötelezettségeket értjük
 külön is érdemes néhány szót szólni az alanyi jogokról, vagyis a személyeket megillető, jogi kényszerrel
biztosított lehetőségről valamely jogi kötelesség teljesítésének a követelésére (másképpen az akaratnak a
tárgyi jog által engedélyezett, bíróilag védett hatalmáról, amelyet mindig valamilyen személyes érdek
mozgat)
 az alanyi jog határait tekintve megemlíthető, hogy az alanyi jog alapján nem csak arra van joga
adott személynek, amit a tárgyi jog kifejezetten megenged, hanem mindarra, amit az kifejezetten
nem tilt (vagyis csupán kereteket von a magánautonómia érvényesítéséhez, de nem írja le annak
egzakt módját)
 az alanyi jognak megfelelő magánjogi helyzet keletkezését jogszerzésnek hívjuk, jellegét tekintve
pedig két csoportját különböztetjük meg: az eredeti és a származékos jogszerzést
 eredeti szerzés olyképpen állhat be, hogy a megszerzett jog a szerzéskor nem volt senkinek
a joga (így pl. a személy a megszületéssel megszerzi a személyéhez fűződő jogokat), vagy
volt ugyan, de az a maga egészében elenyészett és helyébe úgy lépett másik alanyi jog,
hogy az a korábbi alanyi jog tartalmára és terjedelmére nincs tekintettel (ilyen pl. az
elbirtoklás)
 származékos jogszerzés esetében viszont az új jog valamely korábbi jognak a
folyományaként áll elő (vagyis a jogutód által megszerzett jog tartalmában és
terjedelmében teljesen osztozik a jogelődöt korábban megillető joggal), éspedig
jogátszállás (így pl. adásvétel, öröklés) vagy származékos jogalapítás (így pl. telki
szolgalom alapítása) révén, akár a jogelőd egész vagyona (egyetemes jogutódlás), akár
csupán meghatározott jogok (különös jogutódlás) tekintetében
 a hagyományos értelemben vett alanyi jogokat többféleképpen is feloszthatjuk (így pl. tárgyuk
szerint vannak személyiségi és vagyoni jogok, jogszerkezetük szerint vannak abszolút és relatív
 jogok, tartalmuk szerint vannak pozitív és negatív jogok, a jogalanyváltozás lehetősége szerint
vannak átruházható és személyes jogok, a jogviszonybeli sajátosság szerint pedig vannak főjogok
és mellékjogok)
 érdekes fajtája az alanyi jognak a váromány (vagyis az olyan függő jogi helyzet, amely valakire
nézve már a konkrét jogszerzés reményét hordozza magában, mivel attól a másik fél egyoldalúan
többé már nem foszthatja meg), illetve az alakító jogok (hatalmasságok) és a magánjogi kifogások
(ellenjogok)
 az alanyi jog korrelátumaként, ellentételezéseként szokták megemlíteni a magánjogi kötelezettséget (vagyis
abból, hogy valakinek alanyi joga van meghatározott követelés teljesítésének igénylésére, következnie kell,
hogy egy másik személynek kötelezettként kell megjelennie vele szemben)
 a kötelezettség tehát az a magánjogi helyzet, amelynél fogva valaminek a tevése, vagy a valamitől
való tartózkodás végső soron bírósági úton is kikényszeríthető
 speciális esetben előfordulhat, hogy a magánjogi kötelezettségekkel szemben nem áll alanyi jog
[így pl. a meghagyás (ld. az örökhagyó a hagyatékában részesülő személyt olyan kötelezettséggel is
terhelheti, amelynek követelésére más nem válik jogosulttá) vagy a bírói úton nem érvényesíthető,
azonban teljesítés esetén vissza már nem követelhető követelések (naturalis obligatio) esetében]
 az alanyi jogokhoz hasonlóan a magánjogi kötelezettségeket is többféleképpen csoportosíthatjuk
[így pl. a teljesítő személye szerint vannak helyettesítést nem tűrő (személyes) és helyettesítést tűrő
kötelezettségek, a teljesítendő magatartás szerint vannak tevőleges és nemleges (pozitív és negatív)
kötelezettségek, a teljesítés jellege szerint vannak vagyoni és nem-vagyoni (erkölcsi, eszmei)
kötelezettségek, a teljesítés tartalma szerint pedig vannak fő- és járulékos kötelezettségek]
 a kötelezettségtől el kell különíteni a felelősség kategóriáját, mivel míg a kötelezettség azt a
magatartást jelenti, amelyet a Servusnak a Dominus irányába ki kell fejtenie (Schuld), addig a
felelősség nem más, mint helytállás valamely kötelezettségért, illetőleg a kötelezettség
megszegéséért (Haftung)
 a felelősséget úgyszintén különféle módon csoportosíthatjuk [így pl. a helytállás tárgya
szerint van személyes és vagyoni felelősség, a vagyoni felelősség mértéke szerint van
korlátlan és korlátolt felelősség, a korlátolt felelősség terjedelmének jellege szerint van
cum viribus és pro viribus felelősség (aszerint, hogy a korlát meghatározott dolgok vagy
pedig meghatározott vagyoni értékhatár képében jelenik-e meg), a felelősség viselője
személye szerint pedig van egyenes és járulékos felelősség (a járulékos felelősség ugyanis
olyanokra is kiterjed, akit nem terhel a kötelezettség, emellett úgyszintén kétféle lehet:
egyetemleges vagy mögöttes)]
 az alanyi jogot abban az állapotában, amelyben már államilag biztosított kényszer útján érvényesíthető,
igénynek nevezzük (egészen addig nem tekinthető igénynek egy alanyi jog, amíg nyugvó állapotban van,
vagyis amíg a kötelezett azt meg nem sérti vagy veszélyezteti), emellett bizonyos követelések (ilyen pl. a
naturalis obligatio) sosem léphetnek az igény fázisába

A polgári jogi jogviszony fajai

 kiindulópont: a polgári jogviszonyoknak alapvetően négy csoportját különböztetjük meg:
a) csonka vagy teljes jogviszonyok [csonka jogviszonynak azokat nevezzük, amelyekben a jogviszony
valamelyik fogalmi eleme (így pl. a bírósági érvényesíthetőség) hiányzik, ennek ellenére a tételes
jog úgy bánik velük, mintha teljes jogviszonyok lennének],
b) egyszerű vagy komplex jogviszonyok [a komplex jogviszonyok olyanok, amelyekben a magánjogi
elemek közjogi elemekkel keverednek (ilyen pl. amikor az egyik szerződő fél közjogi személy)],
c) abszolút vagy relatív jogviszonyok [az abszolút szerkezetű jogviszonyokban egyedül a jogosult van
személy szerint megjelölve, mivel vele szemben mindenki más kötelezett, éspedig cselekvéstől
való tartózkodásra (ilyenek pl. a tulajdonjog, a személyhez fűződő jogok), míg a relatív szerkezetű
jogviszonyokban a kötelezett is pontosan meg van határozva, aki ráadásul tevőleges kötelezettség
teljesítésére köteles (ilyenek pl. a kötelmi jogviszonyok)],
 d) személyi vagy vagyoni jogviszonyok (lényeges, hogy előbbi csakis abszolút szerkezetű lehet),
illetve a vagyoni jogviszonyokon belül dologi (kizárólag abszolút), kötelmi (kizárólag relatív) vagy
öröklési (jogintézményenként eltérően abszolút vagy relatív) jogviszonyok,
e) egyéb jogviszonyok [ilyenek pl. az előkészítő jogviszonyok, amelyek feladata egy másik, végleges
jogviszony létesítése (így pl. a jegyesség), illetve a biztosító jogviszonyok, amelyek egy másik
jogviszony zavartalanságát szolgálják (így pl. a kezesség, a zálogjog)]

A polgári jogi jogviszony tárgya

 kiindulópont: az uralkodó felfogás szerint a jogviszony tárgya az, amelyre a jogviszony maga irányul (a
jogviszony közvetlen tárgya így az emberi magatartás, közvetett tárgya pedig alapvetően a személy vagy a
dolog)
 dolog jogi értelemben minden olyan testi tárgy, amely a személy uralmának alávethető, vagyis
birtokba vehető (ilyen alapon nem testi tárgyak ugyan, de többnyire uralom alá vethetőek, vagyis
általában dolognak tekintendőek a természeti erőforrások, energiák), bár bizonyos orgánumokat a
tételes jog kivon a dolog fogalma alól (így pl. nem minősül dolognak az ember és az emberi test,
annak részei)
 a dolog gyakran kiegészül saját hasznaival (vagyis mindazon előnnyel, amelyek a dolog
használásával együtt jár, legyen az akár vagyoni, akár eszmei), illetve (szükséges vagy hasznos)
költségeivel
 a vagyon pedig a jogalany személyéhez kapcsolódó vagyoni érdekű jogok és kötelezettségek
összessége
A jogi tényekről általánosan
 kiindulópont: a jog által lehatárolt társadalmi aspektusok változása, alakulása (sőt, bármely társadalmi
viszony alakulása) bizonyos események, körülmények és tények alakulásától függ
 e körülmények, tények és események köre végtelen, azonban a magánjog számára csakis azok
fontosak, amelyek a magánjog által lehatárolt aspektusokra hatnak
 ilyen értelemben tehát azokat a tényeket, élethelyzeteket, történéseket, amelyek magánjogi
joghatásokat idéznek elő (így különösen magánjogi jogviszony keletkezését, változását vagy
megszűnését váltják ki, jogi tényeknek nevezzük
 a jogi tényeknek alapvetően négy csoportját különböztethetjük meg:
a) az emberi magatartások,
b) az egyéb emberi körülmények,
c) a közhatalmi aktusok,
d) az embertől független körülmények

A jogilag jelentős emberi magatartások

 kiindulópont: az emberi magatartások a magánjogi joghatások legfőbb mozgatórugói, ezért pedig a
magánjog legfontosabb jogi tényei, egyébiránt három csoportba oszthatóak:
a) jogos magatartások,
b) jogellenes magatartások,
c) jogilag nem védett (kis relevanciájú) magatartások

a) Jogos emberi magatartások

 e magatartások legfőbb csoportját az olyan akaratnyilvánítások alkotják, amelyek valamely
magánjogi jogviszony keletkezésére, változására vagy megszüntetésére irányulnak (ún.
jogügyletek, amelyek tehát kifejezetten magánjogi joghatás kiváltását célozzák meg)
 bizonyos esetekben azonban a tételes jog olyan akarat, érzés vagy tudomásnyilatkozatokhoz is
joghatást fűz, amelyek nem irányulnak egyértelműen a hozzájuk fűzött joghatás kiváltására (ún.
egyszerű jogcselekmények, ilyen pl. amikor a szerző a művét megalkotja, mivel ezzel
automatikusan szerzői jogvédelmet nyer)
 a harmadik csoportot az olyan magatartásformák alkotják, amelyek nem jognyilatkozati formában
jelennek ugyan meg, azonban mégis joghatás fűződik hozzájuk (ún. reálaktusok, ilyen pl. a találás)
  az utolsó csoportot pedig azok a magatartásformák teszik ki, amelyekkel a jogviszonyok részesei a
jogviszonyból rájuk háruló kötelezettségeket teljesítik, és ezzel a jogviszonnyal elérni kívánt
joghatást megvalósítják (ún. előírt magatartások)

b) Jogellenes emberi magatartások

 e magatartások közé azok a magatartások tartoznak, amelyek a jog parancsába ütköznek
 a magatartás jogellenes minőségének értékelése objektív (vagyis adott magatartás a tanúsító
személy akaratától és tudatától függetlenül, pusztán a jogszabályba ütközés alapján minősül
jogellenesnek)
 a jogellenes magatartások abszolútak (vagyis olyanok, amelyek bárkivel szemben jogellenesnek
minősülnek) vagy relatívak (vagyis olyanok, amelyek csupán meghatározott személyek irányába
jogellenesek, ilyen pl. a hibás teljesítés) lehetnek
 mindemellett a jogellenes magatartások objektívek vagy szubjektívek is lehetnek olyan értelemben,
hogy a szubjektív jogellenes magatartás esetében bár a magatartás jogellenessége objektíve beáll,
szankciót csakis akkor lehet majd alkalmazni, ha teljesülnek bizonyos szubjektív többletfeltételek

c) Kis relevanciájú, ezáltal jogilag nem védett emberi magatartások

 a jogos és jogellenes között helyezkednek el azok a magatartások, amelyek rendellenesek ugyan,
azonban a jog mégsem tekintő őket jogellenesnek (ilyenek pl. az önhiba, a naturalis obligatio)

Az egyéb emberi körülmények

 kiindulópont: az egyéb emberi körülmények olyan társadalmi aspektusok, amelyek nem minősülnek emberi
magatartásnak, ehelyett különféle tulajdonságokat, állapotokat fejeznek ki, egyébiránt kétfelé oszthatóak:
a) az objektív emberi körülmények,
b) a szubjektív emberi körülmények

a) Objektív emberi körülmények

 az objektív emberi körülmények között az ember jogilag jelentős személyállapotait sorolhatjuk fel
(így pl. az életkort, a nemet, a testi vagy lelki fogyatékosságot, a lakóhelyet, a távollétet, a
hozzátartozói minőséget, valamint a születés és a halál tényét)

b) Szubjektív emberi körülmények

 a szubjektív emberi körülmények között pedig az ember jogilag jelentős lelkiállapotait említhetjük
meg (vagyis a személyek tudatállapotával, akarati állapotával és érzelmi állapotával kapcsolatos
jogi tényeket)
 itt említendő meg a (jó vagy rossz) hiszem mint joghatást kiváltó körülmény, amely az
ember tudatához kapcsolódik
 a tudatállapottal kapcsolatos valaminek a nem tudása vagy rosszul tudása is, vagyis a
hamis tudattartam (a tételes jog nyelvén ún. akarathiány)
 döntően az akaratállapottal függ össze a felróhatóság (az adott helyzetben általában
elvárhatóval ellentétes magatartás), illetve a vétkesség (vagyis az adott helyzetben
általában elvárhatóval ellentétes magatartás mögött rejlő konkrét akarati fogyatékosság)
 ez alapján a felróhatóság általánosított elvárhatósági mérték (a „társadalmilag
elvárható” szintje) és mint ilyen objektív alapú
 ezzel szemben a vétkesség a felróhatóság mögött meghúzódó, a jogellenes
eredmény bekövetkezésére irányuló akarat (ún. szándékosság, dolus) vagy az
életben elvárható gondosság elmulasztása (ún. gondatlanság, culpa) és mint ilyen
szubjektív alapú
 megemlíthető, hogy a gondatlanságnak mára több fokozata alakult ki (így pl. a
feltűnő, súlyos és az átlagos, enyhe gondatlanság, vagy a tudatos gondatlanság)
 az érzelmi állapotnak pedig pl. a bizalmi viszonyon alapuló szerződések esetében lehet
 jelentősége, ahol a bizalomvesztés a szerződés felmondásához vezethet

A közhatalmi aktusok
 kiindulópont: a közhatalmi aktusok mint jogi tények körébe sorolunk tágabb értelemben minden olyan
jogalkotási és jogalkalmazási megnyilvánulást, amelyek magánjogi joghatást váltanak ki, míg szűkebb
értelemben csakis azokat a kifejezetten jogalkalmazói aktusokat értjük ide, amelyek a magánjogi
jogviszonyokra alakítóan (konstitutívan) vagy megállapítóan (deklaratívan) hatnak
 a konstitutív közhatalmi aktus olyan bírósági vagy közigazgatási határozat, amely maga hozza létre
a jogváltozást, azaz létrehozza, módosítja vagy megszünteti az adott magánjogi jogviszonyt (ilyen
pl. a házasságot felbontó ítélet, a gazdasági társaságok cégjegyzékbe vételét elrendelő ítélet)
 a deklaratív aktus pedig olyan bírói vagy közigazgatási határozat, amely nem módosít, nem szüntet
meg jogviszonyt, csupán megállapítja a jogviszony fennállását vagy fenn nem állását (ilyen pl. az
apaságot megállapító ítélet)
 mindemellett a közhatalmi aktusok között említendőek meg a köztestületek bizonyos megnyilvánulásai (így
pl. a jogosítványaik gyakorlásakor kibocsátott aktusok), illetve egyes hatósági személyek bizonyos
közreműködései (ilyen pl. az anyakönyvvezető tevékenysége) is

Az embertől független külső körülmények

 kiindulópont: a jogi tények negyedik csoportját az emberi magatartástól, és magától az embertől független,
külső körülmények alkotják, vagyis különféle események (így pl. az egyesülés, vegyülés), természeti
jelenségek (így pl. a jég, az áradás), továbbá ide tartozik az idő folyása is
 az idő múlásának, magától értetődően, csakis akkor van relevanciája a magánjogban, ha
jogviszonyok keletkezését, módosulását vagy megszüntetését, illetve jogok érvényesítését,
kötelezettségek teljesítését idézi elő (így pl. a jogvesztő határidő letelte az alanyi jog teljes
megszüntetéséhez vezet)
 az idő folyása egyébiránt többféle alakban is megjelenhet a magánjogi tényállásokban, ezek közül a
két leggyakoribb a határnap (vagyis az időpont, amikor valamely esemény beáll) és a határidő
(vagyis a két határnap közé eső időtartam azzal, hogy a kezdőnap általában nem számít bele)
 külön kiemelendő az elévülés, amely abban különbözik a jogvesztő határidőtől, hogy nem szünteti meg
magát az alanyi jogot, hanem csupán igényszüntető kifogást állapít meg a kötelezett javára [mivel bár a Ptk.
előírja, hogy az elévült követelést bírósági úton nem lehet érvényesíteni, a bíróság ezt hivatalból nem veheti
figyelembe, csakis a kötelezett kérelmére, mindemellett vannak egyéb Ptk. helyek is, amelyek arra
engednek következtetni, hogy az elévülés nem szünteti meg az alanyi jogot (ld. az elévült követelés
beszámítható, ha az elévülés az ellenkövetelés keletkezésekor még nem következett be)]
 a Ptk. alapján jogvesztő határidő csakis akkor fűződhet egy alanyi joghoz, ha ezt a törvény
kifejezetten előírja, vagyis minden olyan esetben, ahol ez nem történt meg, az elévülés szabályait
kell alkalmazni (ez tekintendő az időmúlás főszabályának)
 az elévülésnek két típusát különböztetjük meg, az általános és a különös elévülési határidőt
 az általános elévülési szabály szerint a törvény által másként nem rendezett esetekben a
magánjogi követelések 5 év alatt elévülnek
 ezzel szemben különös elévülési szabály vonatkozik pl. a veszélyes üzemből eredő károk
megtérítésére, amelyek 3 év alatt évülnek el
 e szabályok a Ptk. értelmében alapvetően felfelé kógensek, vagyis a felek a törvényben
előírtnál hosszabb elévülési határidőt nem (legalábbis nagyon ritkán), rövidebbet viszont
kiköthetnek (csakis írásban azzal, hogy az elévülést a maga teljes egészében ki nem
zárhatják)
 az elévülés akkor kezdődik, amikor az alanyi jog az igény állapotába lép, vagyis amikor a követelés
esedékessé válik
 a már folyó elévülés kétféleképpen is megakadhat, egyrészről félbeszakadhat (ilyenkor az addig
eltelt idő az újraindulásnál nem számít), másrészről pedig nyugodhat (ilyenkor az elévülés az
újrainduláskor ott folytatódik, ahol a nyugvás pillanata előtt abbamaradt)
  az elévülés félbeszakadásához négy körülmény vezethet:
a) a tartozást a kötelezett elismeri,
b) a kötelem megegyezéssel módosul, vagy a felek között egyezség születik,
c) a jogosult a követelést bírósági úton érvényesíti és a bíróság az ügyben jogerős
bírósági határozatot hoz,
d) a jogosult a követelést csődeljárásban bejelenti
 ezzel szemben a nyugvás akkor áll be, ha a jogosult a követelését meghatározott ideig,
menthető okból képtelen érvényesíteni (ilyenkor az elévülési határidő gyakorlatilag
meghosszabbodik), mindazonáltal kiemelendő, hogy a menthető ok megszűnése utáni 1
éven belül (egy éves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén 3 hónapon belül) a követelés
akkor is érvényesíthető marad, ha az elévülési idő már eltelt vagy abból 1 évnél, illetőleg 3
hónapnál kevesebb van hátra
 e szabályokat a Ptk. annyival egészíti még ki, hogy a főkövetelés elévülésével a mellékkövetelés
(így pl. a hitelt biztosító kamat) is elévül, azonban a mellékkövetelés elévülése a főkövetelés
elévülését nem érinti
 emellett azt is kimondja, hogy az elévülés a kötelezettnek a szolgáltatás teljesítésére vonatkozó
kötelezettségét nem érinti (tekintettel arra, hogy az elévült követelés alapján teljesített szolgáltatást
a követelés elévülésére tekintettel visszakövetelni nem lehet)
 bizonyos követelések elévülését pedig a Ptk. egyenesen kizárja (így pl. nem évülnek el a tulajdoni
igények, mint pl. az örökség kiadása iránti igény)
5. Tétel: Az ember jogképessége

A jogképesség tartalma
 kiindulópont: a jogképesség a jogalanynak az a képessége, hogy polgári jogi jogviszony alanya lehet
(vagyis jogai és kötelezettségei lehetnek)
 alapvető jelentőségű, hogy a jogképesség általános, vagyis minden ember jogképes (a jogalanyiság
az ember érinthetetlen lényege, amelyet különféle emberi jogi egyezmények garantálnak)
 emellett a jogképesség mindenkire nézve egyenlő (teljes) és feltétlen
 a jogképesség olyannyira teljes, hogy arról maga a fél sem rendelkezhet (magyarán a jogképességet
korlátozó jognyilatkozat semmis)
 jogképessége azonban nem csak az embernek, hanem a jogi személyeknek és a jogi személyiség nélküli
jogalanyoknak is van
 annyiban azonban eltérnek az ember jogképességéhez képest, hogy nem terjednek ki mindazon
jogosultságokra, amelyek természetüknél fogva kizárólag az embereket illethetik meg (így pl. az
élethez és az emberi méltósághoz fűződő jogokra)

A jogképesség keletkezése
 kiindulópont: a jogképesség az embert, ha élve születik, a fogamzás időpontjától illeti meg
 a fogamzás időpontjának a születés időpontjától visszafele számított 300. napot kell tekinteni (a
születés napja a határidőbe beleszámít), bár bizonyítani lehet, hogy a fogamzás ettől eltérő
időpontban történt
 kiemelendő azonban, hogy az élve születésnek nem feltétele, hogy az újszülött életképes legyen,
így nem feltétele az sem, hogy az újszülött meghatározott ideig életben maradjon (elegendő az élve
születés ténye)
 emellett a gyámhatóság, a születendő gyermek jogainak megóvása érdekében, (a szülő, a nagyszülő
vagy az ügyész által előterjesztett) kérelemre vagy hivatalból, gyámot rendelhet

A jogképesség megszűnése
 kiindulópont: a természetes személyek jogképessége a halállal szűnik meg
 mivel a halál pillanatában automatikusan bekövetkezik az öröklés, fontos, hogy a halál tényét
közokirattal bizonyítani lehessen (erre elsősorban az anyakönyvi kivonat szolgál)
 előfordulhatnak azonban olyan esetek is, amikor a halál ténye nem egyértelmű, csupán
vélelmezhető (vagyis amikor adott személyt holtnak nyilvánítják annak ellenére, hogy közel sem
biztos, hogy meghalt, ezért halotti anyakönyvi kivonat nem állítható ki róla)
 holtnak nyilvánításra akkor van lehetőség, ha adott személy eltűnik, és az eltűnéstől
számított 5 év elteltével sem merül fel adat életben létére vonatkozóan
 ilyenkor tehát a bíróság vélelmezi az eltűnt személy halálát, amely azonban megdönthető
vélelem (fontos, hogy kizárólag eltűnt személyt lehet holtnak nyilvánítani, vagyis az olyan
személy esetében, akiről bizonyos, hogy meghalt, de erről mégsem áll rendelkezésre halotti
anyakönyvi kivonat, a halál tényének bírói megállapítására kerül sor)
 a bíróság a halál helyét csakis akkor állapítja meg, ha az a körülmények alapján egyértelmű
 az eljárás lefolytatására az a járásbíróság jogosult, amelynek területén az eltűnt személy
utolsó belföldi lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye volt, vagy ennek hiányában
vagyona van (vagyon hiányában pedig a PKKB)
 a holtnak nyilvánítási kérelmet az eltűnt személy közeli hozzátartozója, az ügyész, a
gyámhatóság és az terjesztheti elő, akinek az eltűnt holtnak nyilvánítása jogi érdekét érinti
(a kérelemben mindig igazolni kell az előterjesztés jogosultságát, illetve az eltűnés
körülményeit)
 a bíróság tárgyaláson kívül, végzéssel határoz
 a halál napját a bíróság a körülmények mérlegelése alapján állapítja meg (ha ez nem vezet
eredményre, a halál napja az eltűnést követő hónap 15. napja lesz), bár ez később
módosítható (bárminemű módosítást és a végzés hatályon kívül helyezését ugyanazok
 kérhetik, akik az eljárás megindítására is jogosultak)
 amennyiben a holtnak nyilvánított személy előkerül, a bíróság ítélete hatálytalanná válik,
az annak alapján beállott jogkövetkezmények pedig semmisek lesznek
 a halál tényének bírói megállapítására akkor kerülhet sor, ha bizonyíthatóan meghalt adott személy,
emellett a halál helye és ideje is bizonyítható, de valamilyen okból mégsem kerül sor halotti
anyakönyvi kivonat kiállítására (gyakran előfordul pl. háborúk, természeti katasztrófák idején)
 az eljárás megindítására vonatkozó kérelem bármikor előterjeszthető, az előterjesztésre
pedig a holtnak nyilvánítási eljárásnál taglalt személycsoportok jogosultak
 a halál tényének megállapításáról a bíróság végzéssel határoz, amelyben a halál lehető
legközelebbi időpontját is fel kell tüntetni
6. Tétel: A cselekvőképesség
A cselekvőképesség tartalma
 kiindulópont: a cselekvőképesség a természetes személy azon képessége, hogy saját jognyilatkozattal
magának jogokat szerezzen, vagy magára nézve kötelezettségeket vállaljon (vagyis aki cselekvőképes, az
maga köthet szerződést vagy tehet más jognyilatkozatot)
 a cselekvőképesség főszabály szerint általános, vagyis minden embert megillet [kivételt ez alól a
Ptk. vagy bíróság (gondnokság alá helyező ítélettel) állapíthat meg, ún. cselekvőképesség vélelme]
 emellett a cselekvőképesség olyannyira teljes, hogy minden, a cselekvőképességet korlátozó
szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat semmis (vagyis csakis a Ptk. és a bíróság korlátozhatja, ld.
előbb)

Kizárt cselekvőképesség felügyelet alá helyezés nélkül

 kiindulópont: semmis annak a személynek a jognyilatkozata, aki a jognyilatkozat megtételekor olyan
állapotban van, hogy az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége hiányzik (kiemelendő, hogy a belátási
képesség hiányának mindig adott helyen és időben kell fennállnia, vagyis a cselekvőképtelenség eseti
jellegű, nem tartós)
 ettől némileg eltérően, a cselekvőképtelen állapotban tett jognyilatkozat (kivéve a végrendelkezést)
a cselekvőképtelenség okán nem minősül semmisnek, ha tartalmából és megtételének
körülményeiből arra lehet következtetni, hogy a jognyilatkozat megtétele a fél cselekvőképessége
esetén is indokolt lett volna
 a gondnokság nélküli cselekvőképtelenség megállapításához igen széleskörű bizonyítást kell lefolytatni
(így pl. orvosszakértői véleményt kell kérni, vizsgálni kell a nyilatkozatot tevő egyéb magatartásait,
nyilatkozatait)

Korlátolt vagy kizárt cselekvőképesség felügyelet alá helyezés mellett

 kiindulópont: a felügyelet mellett történő korlátolt vagy kizárt cselekvőképesség témaköre két részre
osztható (kiemelendő, hogy esetükben a cselekvőképesség nem eseti jelleggel korlátolt vagy kizárt, hanem
tartósan):
a) a kiskorú törvényes képviselet vagy gyámság melletti korlátolt vagy kizárt cselekvőképessége,
b) a nagykorú gondnokság melletti korlátolt vagy kizárt cselekvőképessége

a) A kiskorú törvényes képviselet vagy gyámság melletti korlátolt vagy kizárt cselekvőképessége
 a kiskorúak cselekvőképességének korlátozását vagy kizárását alapvetően életkoruk teszi indokolttá
(mondván belátási képességük azért hiányzik, mert még nem fejlődött ki teljesen, ezért a törvény
alapján felügyelet alatt állnak)
 kiskorú az, aki 18. életévét még nem töltötte be (kivéve az, aki 16. életévét betöltve, a
gyámhatóság engedélyével házasságot kötött és így nagykorúságot szerzett)
 korlátozottan cselekvőképes az a kiskorú, aki a 14. életévét már betöltötte és nem cselekvőképtelen
 a korlátozottan cselekvőképes kiskorú jognyilatkozatának érvényességéhez főszabály
szerint szükséges törvényes képviselőjének hozzájárulása
 a kiskorú törvényes képviselőjének hozzájárulása nélkül megkötheti a mindennapi
életben szokásos kisebb jelentőségű szerződéseket, illetve azokat a szerződéseket,
amelyekkel kizárólag előnyt szerez, emellett rendelkezhet saját munkájával
szerzett jövedelme felől, valamint ajándékozhat a szokásos mértékben
 a törvényes képviselő a korlátozottan cselekvőképes kiskorú személyében maga is
tehet jognyilatkozatot (kivéve, ahol a jogszabály a kiskorú személyes nyilatkozatát
kívánja meg, vagy amely munkával szerzett jövedelmével kapcsolatos), azonban
mindvégig figyelembe kell vennie a kiskorú véleményét
 cselekvőképtelen az a kiskorú, aki 14. életévét nem töltötte be, vagy betöltötte ugyan, de mégsem
cselekvőképes
 a cselekvőképtelen kiskorú jognyilatkozatot főszabály szerint nem tehet, helyette teljes
egészében törvényes képviselője jár el
  a kiskorú törvényes képviselője nélkül csakis a mindennapi életben szokásos
kisebb jelentőségű szerződéseket kötheti meg
 a törvényes képviselőnek a jognyilatkozat megtételekor csakis a kiskorú korának
és érettségének megfelelő mértékben kell figyelembe vennie annak véleményét
 a Ptk. alapján a törvényes képviselő által a kiskorú nevében megtett jognyilatkozatok
érvényességéhez bizonyos esetekben szükséges a gyámhatóság hozzájárulása (így pl. a kiskorút
megillető tartásról való lemondáskor, a kiskorú nem tehermentes ingatlanszerzésekor, illetve a
kiskorú saját ingatlantulajdonának átruházásakor vagy megterhelésekor), amelynek alapvető célja
az, hogy a kiskorú vagyonát nagykorúvá válásáig megvédje
 kiemelendő, hogy a kiskorú korlátolt vagy kizárt cselekvőképességére csakis a kiskorú érdekében
lehet hivatkozni (vagyis a kiskorúval szerződő másik fél vagy harmadik személy nem hivatkozhat a
kiskorú korlátolt vagy kizárt cselekvőképességére a szerződés érvénytelenítése érdekében, ún.
relatív semmisség)
 újdonság, hogy a bíróság a kiskorút 17. (korábban 14.) életévének betöltése után, a nagykorúakra
vonatkozó szabályok szerint, korlátolt vagy kizárt cselekvőképesség melletti gondnokság alá
helyezheti (ilyenkor a cselekvőképesség korlátozása vagy kizárása az ítélet kihirdetésével
megvalósul, a gondnokság azonban majd csak a nagykorúvá válástól indul meg)

b) A nagykorú gondnokság melletti korlátolt vagy kizárt cselekvőképessége

 a nagykorúak cselekvőképességének korlátozását vagy kizárását alapvetően belátási képességük
tartós lecsökkenése vagy hiánya teszi indokolttá (mondván az vagy sosem fejlődött ki, vagy pedig
kifejlődött ugyan, azonban azt a személy később teljesen vagy részben, tartósan elveszítette, ezért
bírói ítélettel felügyelet alá kell vonni)
 kiemelendő új szabály azonban a Ptk-ban, hogy kizárólag az egyes konkrét ügycsoportok
vonatkozásában lehet a cselekvőképességet korlátozni vagy kizárni (általános jelleggel,
minden tevékenység vonatkozásában tehát nem)
 emellett a bíróságnak a gondnokság alá helyezés során (a lehetőségekhez képest)
kötelezően meg kell hallgatnia azt a személyt, akinek felügyelet alá helyezéséről dönt
 korlátozottan cselekvőképes az a nagykorú, akit a bíróság ilyen hatállyal gondnokság alá helyezett
 a bíróság azt a nagykorút helyezi korlátolt cselekvőképességgel járó gondokság alá, akinek
ügyei viteléhez szükséges belátási képessége (mentális zavara következtében) tartósan
vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent, és emiatt egyéni
körülményeire, valamint családi és társadalmi kapcsolataira tekintettel meghatározott
ügycsoportokban gondnokság alá helyezése indokolt
 ítéletében a bíróságnak mindig pontosan meg kell határoznia azokat a személyi, illetve
vagyoni jellegű ügycsoportokat, amelyekben a cselekvőképességet korlátozza (minden más
esetben szabadon, önállóan tehető jognyilatkozat)
 a korlátolt ügycsoportok tekintetében a jognyilatkozatok érvényességéhez szükség van a
gondnok hozzájárulására is (a gondnokolt és gondnoka közti jogvitákban pedig a
gyámhatóság jogosult dönteni), bár a korlátolt cselekvőképességű kiskorúnál felsorolt
ügycsoportokban a korlátolt cselekvőképességű nagykorú is jogosult önállóan
jognyilatkozatot tenni
 a gondok pedig csakis annyiban járhat el önállóan, a gondnokolt nevében, amennyiben ez a
gondnokolt érdekeinek védelme, károsodástól való megóvása érdekében szükséges és
azonnali intézkedést igényel
 teljesen korlátolt cselekvőképes az a nagykorú, akit a bíróság ilyen hatállyal gondnokság alá helyez
 a bíróság azt a nagykorút helyezi teljesen korlátolt cselekvőképességgel járó gondnokság
alá, akinek ügyei viteléhez szükséges belátási képessége (mentális zavar következtében)
tartósan és teljes körűen hiányzik, és emiatt egyéni körülményeire, valamint családi és
társadalmi kapcsolataira tekintettel meghatározott ügycsoportokban gondnokság alá
helyezése indokolt
  a fokozatosság és az arányosság követelményének megfelelően a bíróság a
cselekvőképességet akkor korlátozhatja teljesen, ha az érintett személy jogainak a védelme
más, enyhébb módon nem biztosítható
 a cselekvőképtelen nagykorú jognyilatkozata főszabály szerint semmis, helyette teljes
egészében gondnoka jár el (itt is érvényesül a kiskorúaknál említett kivétel)
 a véleménynyilvánításra képes nagykorú véleményét lehetőség szerint figyelembe kell venni
 bizonyos esetekben itt is érvényesül az a szabály, hogy a gondnok jognyilatkozatának
érvényességéhez a gyámhatóság hozzájárulása szükséges (így pl. ha a gondnokolt tartási, öröklési
alapú jogait érinti)
 emellett itt is irányadó az a szabály, hogy a nagykorú korlátolt vagy kizárt cselekvőképességére
csakis a nagykorú érdekében lehet hivatkozni
 különös, új jogintézménye a magyar magánjognak az ún. támogatott döntéshozatal, vagyis egyes
nehéz döntések meghozatalában segítség nyújtható, a cselekvőképességet nem érintve, a belátási
képességükben korlátozott személyek számára
A gondnokság alá helyezési eljárás
 kiindulópont: a Ptk.a gondnoksággal összefüggésben a gyámhatóság több feladatát is szabályozza
 a gondnokság alá helyezési eljárást megelőző intézkedések közül kiemelendő a zárlat (vagyis a
gondnokolt személy vagyonának zártgondnoki ellenőrzés alá rendelése, amennyiben gondnoksági
eljárás megindítása mutatkozik szükségesnek, illetve amennyiben az érintett vagyonát valamely
külső vagy belső körülmény folytán azonnali védelem alá kell venni), valamint a zárlatnál egyel
szigorúbb ideiglenes gondnokrendelés
 közös jellemzőjük, hogy az elrendelésüket követő 8 napon belül meg kell indítani a gondnoksági
eljárást
 a gondnokság alá helyezési eljárást a bíróságtól a nagykorú együtt élő házastársa, élettársa, egyenesági
rokona és testvére, a kiskorú törvényes képviselője, a gyámhatóság és az ügyész kérheti
 kiemelendő, hogy a gyámhatóságnak nem csak lehetősége, hanem kötelessége is gondnokság alá
helyezési eljárás megindítását kérni, amennyiben szükségesnek mutatkozik
 a gondnokság alá helyezés mindenkivel szemben hatályos
 a gondnokság alá helyező ítéletében a bíróság minden esetben köteles rendelkezni a gondnokság
felülvizsgálatának időpontjáról (korlátolt cselekvőképesség esetén max. 5 év, kizárt cselekvőképesség
esetén pedig max. 10 év lehet az ítélet jogerőre emelkedésétől számítva), illetve amennyiben a vizsgálat
alapján indokoltnak mutatkozik, köteles rendelkezni a gondnokság feloldásáról (ez, illetve a gondnokság
módosítása egyébiránt a vizsgálattól függetlenül bármikor kérhető, az eljárás megindítására jogosult
személyek által, kivéve a törvényes képviselőt, mivel a kiskorú felügyelete – a gondnokságot kivéve – nem
oldható fel)
 a gondnokolt és a gondnok közti bizalmas viszony miatt csakis olyan személy lehet gondnok, akinek
személye ellen a gondnokolt nem tiltakozik, illetve akinek gondnokul rendelése a gondnokolt érdekeivel
nem megy szembe (ezen felül azonban nincs megkötve, hogy ki lehet gondnok, e tisztséget bármely
cselekvőképes nagykorú vállalhatja, sőt, akár többes gondnokrendelésre is sor kerülhet, mindazonáltal a
bizalmi viszonyból adódik, hogy lehetőség szerint a gondnokolthoz közel álló személyek közül kell
kiválasztani a gondnokot)
 új jogintézmény a magyar magánjogban, hogy immáron lehetőség van arra, hogy a cselekvőképes
személyek majdani felügyelet alá helyezésük esetére előre megnevezzék kívánt gondnokjukat (de
így akár ki is zárhatnak egyes személyeket, valamint azt is meghatározhatják, hogy a gondnok
egyes ügyletcsoportjaik tekintetében milyen preferenciák, célok szerint járjon el)
 a gondnoknak a vagyonkezelés során mindvégig a gondnokolt érdekeit szem előtt tartva kell
eljárnia, illetve magáról a vagyonkezelésről évente számadást kell készítenie a gyámhatóság
irányába
7. Tétel: A személyiségi és a személyhez fűződő jogok és védelmük

A személyiségi jogok védelméről általánosan

 kiindulópont: a Ptk. alapelvei az alanyi jogok szabad gyakorlására épülnek, a törvény maga pedig a
mellérendeltség és egyenjogúság szerint szabályozza a személyek alapvető személyi és vagyoni viszonyait
 a személyi viszonyok közé tartoznak többek között az ún. személyiségi jogok, amelyek minden
személyt megilletnek (a jogi személyeket és más, nem természetes személy jogalanyokat azonban
csak annyiban, amennyiben a személyiségi jog természete ezt megengedi)
 a Ptk. a személyiségi jogok szabályozásánál az emberi méltósághoz való jogból indul ki, ebből vezeti le
valamennyi személyiségi jogot, amelyeket a törvény alapján mindenki köteles tiszteletben tartani
 a személyiségi jogok így a Ptk. védelme alatt állnak, a törvény pedig amellett, hogy kimondja a
személyiségi jogok védelmét, fel is sorolja e jogok meghatározott körét és meghatározza azok
tartalmát (fontos azonban, hogy a Ptk. felsorolása nem teljes, mivel valamennyi személyiségi jogot
nem lehet felsorolni, így a törvény által nyújtott védelem sem korlátozódik a benne felsorolt
elvekre, hanem bármely személyiségi jogra kiterjedhet)
 a személyiségi jogok védelme abszolút jellegű, vagyis mindenki köteles tiszteletben tartani mások
személyiségi jogait
 a Ptk. a védelmi oldal hangsúlyozása mellett azt is kimondja, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy a
törvényi (így pl. a joggal való visszaélés tilalma) és a mások jogai által adott korlátok között személyiségét
szabadon érvényesítse, abban őt senki ne gátolja
 alapvető jelentőségű, hogy nem sérti a személyiségi jogokat az a magatartás, amelyekhez az érintett
hozzájárul
 a személyiségi jogok megsértése esetén pedig kizárólag a sértett léphet fel (bár tekintettel arra, hogy a
sérelem gyakran kihatással van a sértett családjára is, bizonyos esetekben pl. a házastárs is felléphet)
 a megsértés vizsgálatakor alapvetően a sértett társadalomban, gazdasági életben betöltött
szerepéből kell kiindulni (vagyis abból, hogy e szerepre nézve mennyiben tartja sérelmesnek a
magatartást a sértett, illetve hogy a társadalmi, gazdasági élet szereplői miként ítélik meg a
sérelmes magatartást)

A12.2., Az egyes személyiségi jogok

 kiindulópont: a Ptk. példálózó jelleggel felsorolást ad a magánszemélyek és a jogi személyek személyiségi
jogairól, éspedig nyolc területet aposztrofál a személyiségi jogok megsértéseként:
a) az emberi méltóság megsértése,
b) az élet, a testi épség és az egészség megsértése,
c) a személyes szabadság, a magánélet, a magánlakás megsértése,
d) a személyek hátrányos megkülönböztetése,
e) a becsület és a jóhírnév megsértése,
f) a magántitokhoz és a személyes adatok védelméhez való jog megsértése,
g) a névviseléshez való jog megsértése,
h) a képmáshoz és a hangfelvételhez való jog megsértése

a) Az emberi méltóság megsértése

 az emberi méltóság beemelése e felsorolásba annyiban sántít, hogy a Ptk. nem itt, hanem a
személyiségi jogokra vonatkozó általános szabályok között említi meg az emberi méltóság
megsértését mint jogellenes magatartást (jelentősége pedig abban rejlik, hogy ebből vezethető le a
többi személyiségi jog)
 az emberi méltóság nem más, mint az ember ebbéli minősége, vagyis emberi lényege
 a bírói gyakorlat szerint akkor valósul meg a megsértése, ha a személyt nem önbecsülésének, az
emberi érintkezési formák követelményeinek megfelelő elbánásban részesítik (így különösen, ha
emberi mivoltában megalázzák vagy hátrányos helyzetbe hozzák)

b) Az élet, a testi épség és az egészség megsértése

  az ember élethez való joga legfontosabb alapjoga, amelyről lemondani nem lehet, és amelyet a
legmagasabb szintű jogi védelem illet meg
 a testi épséghez, egészséghez való jog pedig főleg balesetek, orvosi műhibák vonatkozásában jelenik
meg
c) A személyes szabadság, a magánélet, a magánlakás megsértése
 a személyi szabadság az egyik legtágabban értelmezhető személyiségi jog (felöleli pl. a szabad
mozgás, szabad tartózkodás jogát, a személyiség szabad kibontakozását, a lelkiismereti
szabadságot)
 a magánélethez való jog védelmében alapvetően a polgári jogban is megjelenő magánautonómia
megőrzése ölt testet (a magánlaksértés pedig a magánautonómia egyik legdurvább megsértési
formája, ráadásul a bírói gyakorlat kiterjesztően értelmezi, ugyanis ide érti a lakáshoz tartozó
bekerített területet, a gépjárműveket, a hajókat és a huzamos tartózkodásra alkalmas dolgokat is)

d) A személyek hátrányos megkülönböztetése

 a hátrányos megkülönböztetés tilalma azt követeli meg a kötelezettektől, hogy tartózkodjanak
minden olyan magatartástól, amely bizonyos tulajdonságai alapján egyes személyekkel vagy
személyek egyes csoportjaival szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést,
megtorlást, zaklatást vagy jogellenes elkülönítést eredményez
 a bírói gyakorlat eredménye, hogy a közszereplők védelme kevésbé szigorú feltételek mentén
alakul, ugyanis nekik hivatásukból adódóan számolniuk kell az egyes bírálatokkal, kritikákkal
(azonban ezek sosem vezethetnek a közszereplő emberi méltóságának megsértéséhez)

e) A becsület és a jóhírnév megsértése

 a becsület a természetes személyről kialakított társadalmi értékítéletet jelenti (megsértéséhez
többnyire a sértő véleménynyilvánítás vezethet)
 a becsület megsértése kizárólag természetes személyek esetében valósulhat meg, jogi személyek
vonatkozásában a jóhírnév megsértéséről beszélhetünk (többnyire a másik személyre vonatkozó
valamely valótlan tény állításával, valós tény hamis színben történő feltüntetésével valósul meg)
 egyfajta leágazódása a jóhírnévnek az ún. goodwill (vagyis a valamely cég
megbízhatóságáról, fizetőképességéről kialakított kép)

f) A magántitokhoz és a személyes adatok védelméhez való jog megsértése

 a törvény első ránézésre ugyan csak a magántitkot védi, valójában általános titokvédelmet
fogalmaz meg, amely magában foglalja a levéltitok, a magántitok, a hivatáshoz kapcsolódó titok,
illetve az üzemi vagy üzleti titok (ún. know how) védelmét (vagyis minden olyan titok védelmét,
amely nyilvánosságra hozatala a személynek hátrányt okozna, leplezéséhez így érdek fűződik)
 a személyiségi jog sérelme akkor valósul meg, ha a titkot jogosulatlanul megszerzik és
felhasználják, nyilvánosságra hozzák, vagy idegen személlyel közlik (vagyis önmagában a
titok megszerzése még nem sértő)
 kiemelendő, hogy a titok megsértése miatt csakis a titokgazda indíthat pert

g) A névviseléshez való jog megsértése

 a név a társadalmi, gazdasági életben való megjelenést segíti azáltal, hogy megkülönbözteti
egymástól a jogalanyokat (ebből adódik pl. hogy a jogi személyek elnevezésekor olyan nevet kell
választani, amely különbözik a hasonló területen korábban már jelenlévő és tevékenykedő jogi
személyek megnevezésétől)
 ez alapján különösen az jelentheti a jog megsértését, ha valaki más nevét jogtalanul
használja, vagy ha valaki jogtalanul máséhoz hasonló nevet használ
 érdekesség, hogy irodalmi, művészeti, tudományos és közéleti tevékenységet felvett névvel
is lehet folytatni, amennyiben ez nem jár mások lényeges jogi érdekének sérelmével
 ebből adódik, hogy többnyire a szerzői jog, illetve a kereskedelmi élet területén
felbukkanó, egymáshoz merőben hasonlító elnevezések okoznak jogvitákat
 h) A képmáshoz és a hangfelvételhez való jog megsértése
 e személyiségi jogok kizárólag a természetes személyekhez kapcsolódnak, feladatuk pedig az, hogy
védjék az ember külső megjelenését, ennek megfelelően a Ptk. szerint képmás vagy hangfelvétel
készítéséhez és felhasználásához az érintett személy hozzájárulása szükséges
 kivételt képez, így nem tartozik a személyiségi jogok közé a közszereplés során vállalt
nyilvános szereplés (vagyis az ilyenkor készített felvételekhez nem kell engedélyt kérni,
kivéve azoktól, akik nem a közszereplés szándékával vannak jelen adott rendezvényen, így
pl. a rendezvényt biztosító rendőrök esetében szükséges hozzájárulásukat kérni a felvétel
elkészítéséhez, ezzel szemben pl. a jelenlévő közönség esetében nem)

A személyiségi jogok megsértésének szankciói

 kiindulópont: a személyiségi jogok megsértése esetén egyrészről a Ptk-ban tételesen felsorolt,
felróhatóságtól független szankciókat lehet alkalmazni (felróhatóság esetén sérelemdíjra, kártérítésre vagy
kártalanításra kerülhet sor), egyszerre akár többet is, éspedig akkor, ha adott magatartás jogellenes volt, és
okozati összefüggés áll fenn közte és a vélt jogsérelem között:
a) a jogsértés megállapítása (alkalmazására mindig sor kerül, lévén, hogy feltétele a többi
szankciónak),
b) a jogsértés abbahagyásának követelése, illetve eltiltás a további jogsértésektől (általában ismétlődő,
folyamatos jogsértéseknél alkalmazza a bíróság),
c) elégtétel adása (nyilatkozattal vagy más módon történik, a jogsértő költségére, megfelelő
nyilvánosság mellett, tartalmát pedig a bíróság határozza meg),
d) a sérelmes helyzet megszüntetése, a megelőző állapot helyreállítása, a jogsértéssel előállított dolog
megsemmisítése a jogsértő részéről vagy költségén, a dolog jogsértő mivoltától való megfosztása,
e) a jogsértéssel elért vagyoni előny átengedése a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint (az új
Ptk. a korábbi közérdekű bírság felváltása érdekében vezette be)
 a közigazgatási, bírósági vagy ügyészségi jogkörben okozott sérelmet a közhatalmi jogkört gyakorlóval,
illetve az eljáró bírósággal és a Legfőbb Ügyészséggel szemben lehet érvényesíteni
 a szankciók iránti igényt kizárólag személyesen lehet érvényesíteni (vagyis csakis az indíthat eljárást
szankciók alkalmazása végett, akit személyiségi jogaiban megsértettek, bár a Ptk. elvileg azt sem zárja ki,
hogy egy csoportot, közösséget ért jogsérelem esetén a csoport valamely tagja eljárást indíthasson)

A sérelemdíj
 kiindulópont: a korábban „nemvagyoni kártérítés” néven a tételes polgári jogban is szereplő (majd onnan az
Alkotmánybíróság döntése nyomán kikerülő) jogintézmény az új Ptk-ban „sérelemdíj” elnevezéssel jelent
meg újra, funkcióját tekintve pedig egyfajta kárpótlás, elégtétel a személyiségi jogok megsértése által
elszenvedett nem vagyoni hátrányokért
 eszerint akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nemvagyoni
sérelemért (a jogsértés ténye önmagában elegendő, azon kívül további hátrány bekövetkezését nem
szükséges bizonyítani)
 fontos, hogy csakis személyesen indítható a sérelemdíj iránti eljárás
 amennyiben pedig a jogsértés nem csak személyi, hanem vagyoni jogsérelmet (kárt) is
okoz, úgy a kárigény érvényesítésére az általános kártérítési szabályok lesznek irányadóak
 a kérelem elbírálására, így különösen a sérelemdíjra köteles személy meghatározására és a
kimentés módjára, a kártérítés szabályait kell alkalmazni [vagyis szükséges az ok-okozati
összefüggés a sérelem és a magatartás között, valamint a felróhatóság (az általános felelősségi
szabályoknak megfelelően)]
 a bírói gyakorlat alapján a sértetti közrehatást is vizsgálni és értékelni kell
 amennyiben a felróhatóság azért hiányzik, mert a sérelmes magatartás jogszerű volt,
kártalanításnak lehet helye (így pl. a Hepatitis C vírussal fertőzött vér felhasználásával okozott
egészségkárosodás miatt)
 az egyes személyiségi jogsérelmek vonatkozásában eltérő alapokon állapíthat meg a bíróság sérelemdíjat
 az élethez, a testi épséghez és az egészséghez fűződő jog megsértése esetén általában akkor állapít
meg a bíróság sérelemdíjat, ha a sérelem nyomán maradandó következmények (így pl. maradandó
traumák, egészségkárosodás) állnak be
 a jóhírnévhez, a becsülethez és a képmáshoz fűződő jog megsértése esetén többnyire akkor ítél meg
a bíróság sérelemdíjat, ha a sérelem következtében a szűkebb környezet hátrányosan ítéli meg a
sérelmet szenvedő személyt
 emellett bármely más személyiségi jog (így pl. a kegyeleti jog, a szerzői jog, a foglalkozás
gyakorlásához való jog, a jogorvoslat lehetőségéhez való jog) jelentős megsértése is képes lehet
kiváltani a sérelemdíjat mint jogkövetkezményt
 a sérelemdíj mértékét a bíróság az eset körülményeire (így különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő
jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és a környezetére gyakorolt hatására)
tekintettel állapítja meg, eseti jelleggel (általános, minden esetben azonos összegű sérelemdíj tehát nincs)
8. Tétel: A jogi személyekre vonatkozó általános szabályok; a jogi személy létesítése, szervezete, képviselete,
átalakulása és megszűnése

A jogi személyekre vonatkozó általános szabályok

 kiindulópont: a jogi személy fogalmát illetően (a régihez hasonlóan) az új Ptk. sem tartalmaz
meghatározást, így mindösszesen bizonyos fogalmi elemekről beszélhetünk:
a) állam általi elismerés (vagyis valamely szervezet akkor válik jogi személlyé, ha jogképességét az
állam törvénnyel, vagy a törvény alapján valamely egyéb aktussal elismeri, amely elsősorban
bírósági nyilvántartásba vétellel vagy törvény általi alapítással realizálódik),
b) állandó szervezet (amely döntéshozó, ügyviteli és képviseleti szerveket jelent),
c) állandó, állam által elismert cél (ugyanis jogi személy csakis törvényben meghatározott típusban,
törvény által nem tiltott tevékenység folytatására és cél elérése érdekében alapítható és
működtethető),
d) a tagjai vagyonától elkülönült vagyon, amelyhez önálló vagyoni felelősség kapcsolódik (ugyanis a
jogi személy kötelezettségeiért saját vagyonával köteles helytállni),
e) tartós működés
 a jogi személy jogképes, vagyis jogai és kötelezettségei lehetnek (jogképessége azonban csakis azokra a
jogokra és kötelezettségekre terjed ki, amelyeket természetüknél fogva nem csak ember viselhet, így pl.
személyhez fűződő jogai, bizonyos körben, a jogi személyeknek is lehetnek, ld. jóhírnévhez való jog)
 kiemelendő, hogy a Ptk. által megfogalmazott ezen általános szabályok nem minden esetben
érvényesülnek, ugyanis a törvény az egyes jogi személy típusok konkrét tárgyalásánál esetenként eltérően
rendelkezik
 emellett megemlíthető, hogy a jogi személyek általános szabályait megfelelően alkalmazni kell a Ptk. által
nem szabályozott jogi személy típusokra is, illetőleg amennyiben jogszabály nem jogi személy
szervezeteket polgári jogi jogalanyisággal ruház fel, e jogalanyokra szintén e szabályokat kell megfelelően
alkalmazni

A jogi személyek létesítése

 kiindulópont: a jogi személy létrehozásáról a személyek szerződésben, alapító okiratban vagy
alapszabályban (együtt: létesítő okirat) szabadon rendelkezhetnek, a jogi személy szervezetét és működési
szabályait pedig szintén maguk állapíthatják meg (ún. a jogi személy létrehozásának szabadsága)
 a jogi személy tagjai, illetve alapítói az egymás közötti és a jogi személyhez fűződő viszonyuk,
valamint a jogi személy szervezetének és működésének szabályozása során a létesítő okiratban,
néhány kivételtől eltekintve, eltérhetnek a Ptk. a jogi személyekre vonatkozó szabályaitól (ún.
klaudikáló diszpozitivitás)
 a jogi személy a jogi személy típusnak megfelelő létesítő okiratán alapuló bírósági nyilvántartásba
vétellel jön létre, amelyet a bíróság csakis jogszabályban meghatározott okból tagadhat meg (tehát
főszabály szerint köteles a bejegyzési kérelemnek eleget tenni, mérlegelése csupán arra terjedhet ki,
hogy fennáll-e jogszabályban foglalt kizárási ok a nyilvántartásba vétellel kapcsolatban)
 a jogi személy határozott vagy határozatlan időre jöhet létre (amennyiben a létesítő okiratban nem
rendelkeznek a jogi személy fennállásának időtartamáról, a jogi személy határozatlan időre jön
létre)
 a létesítő okiratban a jogi személy létesítésére irányuló akarat kifejezésén túl meg kell határozni bizonyos
egyéb tartalmi elemeket (így pl. a jogi személy nevét, székhelyét, célját és főtevékenységét, a létesítő
személyek nevét és vagyoni hozzájárulásaik mértékét, az első vezető tisztségviselő nevét)
 a jogi személy nevének olyan mértékben kell különböznie a korábban nyilvántartásba vett más jogi
személy elnevezésétől, hogy azzal ne legyen összetéveszthető, emellett a név nem kelthet a
valósággal ellentétes látszatot, valamint benne a jogi személy típusára vagy formájára vonatkozó
elnevezést is fel kell tüntetni (magyar nyelven, a magyar helyesírás szabályainak megfelelően)
 a székhely a jogi személy bejegyzett irodája, ahol a jogi személynek biztosítania kell a részére
címzett jognyilatkozatok fogadását és a jogi személy jogszabályban meghatározott iratainak
 elérhetőségét
 a jogi személy minden olyan tevékenységet folytathat, amelyet jogszabály nem tilt vagy korlátoz
 a jogi személy alapítója vagy tagja a jogi személy alapításakor vagy a tagsági jogok keletkezésének
más eseteiben köteles a jogi személy részére vagyoni (pénzbeli és/vagy nem pénzbeli) hozzájárulást
teljesíteni, ha viszont az alapító vagy a tag mégsem köteles vagyoni hozzájárulást adni, a jogi
személy tartozásaiért a jogi személy tagja, tagság nélküli jogi személy esetén az alapítói jogok
gyakorlója köteles helytállni (ha a helytállási kötelezettség több személyt terhel, kötelezettségük
egyetemleges)
 a jogi személy létesítő okiratának érvénytelenségére a jogi személynek a nyilvántartásba való bejegyzését
elrendelő határozat jogerőre emelkedéséig a szerződések érvénytelenségének szabályait kell megfelelően
alkalmazni, a jogerős bejegyzés után viszont a létesítő okirat érvénytelenségére többé már nem lehet
hivatkozni (a nyilvántartásból való törlés érdekében), kizárólag a törvényes működés biztosítására szolgáló
eszközöket lehet igénybe venni (ilyen pl. a jogi személyek törvényességi felügyelete, határozatuk bírósági
felülvizsgálata)
 a létesítendő jogi személy nyilvántartásba (Cégközlönybe) való bejegyzése iránti kérelmének benyújtására
a jogi személy képviseletére kijelölt személy köteles
 a nyilvántartás közhiteles: vélelmezni kell, hogy a nyilvántartott jogok, tények és adatok fennállnak
és valósak (így pl. senki sem hivatkozhat arra, hogy nyilvántartott adatról nem tudott, illetőleg az
ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell annak jóhiszeműségét, aki a nyilvántartásban bízva,
ellenérték fejében szerez jogot)
 a nyilvántartásba tehát bárki betekinthet, a nyilvántartott adatról feljegyzést készíthet, valamint
hiteles másolatot vagy kivonatot kérhet

A jogi személyek szervezete

 kiindulópont: a jogi személyek szervezete alapvetően három szintre tagozódik:
a) a döntéshozó szerv,
b) az ügyvezető szerv,
c) az ellenőrző szerv

a) A jogi személy döntéshozó szerve

 a tagok vagy az alapítók a Ptk. vagy a létesítő okirat alapján őket megillető döntési jogköröket a
tagok összességéből vagy a tagok által maguk közül választott küldöttekből álló testületben (ún.
küldöttgyűlés), vagy az alapítói jogokat gyakorló személyek összességéből álló testületben
gyakorolják
 a döntéshozó szerv a döntéseit ülés tartásával vagy ülés tartása nélkül hozza
 ha bármely tag vagy alapító, illetve az ügyvezetés maga az ülés megtartását kívánja, a
legfőbb szerv ülését az ügyvezetésnek össze kell hívnia
 a döntéshozó szerv ülését a vezető tisztségviselő meghívó küldésével vagy közzétételével
hívja össze, amelynek bizonyos tartalmi elemeket kötelezően tartalmaznia kell (így pl. az
ülés idejének, helyszínének megjelölését, valamint napirendjét)
 a döntéshozó szerv az ülését a jogi személy székhelyén tartja
 az ülésen kizárólag a meghirdetett napirendi pontok felől lehet döntést hozni (kivéve, ha
valamennyi részvételre jogosult jelen van, és egyhangúlag hozzájárul a napirenden nem
szereplő kérdés megtárgyalásához)
 a tagok vagy az alapítók a döntéshozó szerv ülésén szavazással hozzák meg határozataikat,
az ülés pedig akkor határozatképes, ha azon a leadható szavazatok több mint felét
képviselő szavazásra jogosult részt vesz (a határozatképességet minden ülésen vizsgálni
kell)
 ha a létesítő okirat a határozathozatalt ülés tartása nélkül is lehetővé teszi, e
határozathozatalt az ügyvezetés a határozat tervezetének a tagok vagy alapítók részére
történő megküldésével kezdeményezi, majd 8 napos határidőt biztosít arra, hogy azok
 szavazatukat megküldjék az ügyvezetés részére
 az ülés nélküli határozathozatali eljárás akkor eredményes, ha legalább annyi szavazatot
megküldenek az ügyvezetés részére, amennyi szavazati jogot képviselő tag vagy alapító
jelenléte a határozatképességéhez szükséges lenne ülés tartása esetén

b) A jogi személy ügyvezető szerve

 a jogi személy irányításával kapcsolatos olyan döntések meghozatalára, amelyek nem tartoznak a
tagok vagy az alapítók hatáskörébe, egy vagy több vezető tisztségviselő vagy a vezető
tisztségviselőkből álló testület jogosult
 a vezető tisztségviselő ügyvezetési tevékenységét a jogi személy érdekének, megfelelően
köteles ellátni
 a jogi személy első vezető tisztségviselőit a jogi személy létesítő okiratában kell kijelölni, a
későbbi vezető tisztségviselőket pedig a jogi személy tagjai, tagság nélküli jogi személyek
esetén a jogi személy alapítói választják meg, nevezik ki vagy hívják vissza
 a vezető tisztségviselői megbízás a tisztségnek a kijelölt, megválasztott vagy kinevezett
személy által történő elfogadásával jön létre
 bizonyos feltételeknek minden vezető tisztségviselőnek meg kell felelnie
 vezető tisztségviselő az a nagykorú személy lehet, akinek cselekvőképességét a
tevékenysége ellátásához szükséges körben nem korlátozták
 mindazonáltal nem lehet vezető tisztségviselő az, akit bűncselekmény elkövetése miatt
jogerősen szabadságvesztés büntetésre ítéltek, illetőleg akit e foglalkozástól jogerősen
eltiltottak
 nem kizárt, hogy a vezető tisztségviselő jogi személy legyen, ilyenkor azonban a jogi
személy köteles kijelölni azt a természetes személyt, aki az ügyvezetési feladatokat
nevében ellátja
 a vezető tisztségviselő feladatellátására szintén vonatkoznak szabályok
 az ügyvezetési feladatait személyesen köteles ellátni
 a jogi személy tagjai, alapítói részére köteles a jogi személyre vonatkozóan felvilágosítást
adni, és számukra a jogi személyre vonatkozó iratokba és nyilvántartásokba betekintést
biztosítani (kivéve pl. ha ez a jogi személy üzleti titkát sértené, ha a felvilágosítást kérő a
jogát visszaélésszerűen gyakorolja)
 az ügyvezetési tevékenysége során a jogi személynek okozott károkért a
szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség szabályai szerint felel a jogi személlyel
szemben

c) A jogi személy ellenőrző szerve

 a tagok vagy az alapítók a létesítő okiratban 3 tagból álló felügyelőbizottság létrehozását
rendelhetik el azzal a feladattal, hogy az ügyvezetést a jogi személy érdekeinek megóvása céljából
ellenőrizze
 tagja az a nagykorú személy lehet, akinek cselekvőképességét a tevékenysége ellátásához
szükséges körben nem korlátozták, illetőleg akivel szemben nem áll fenn kizáró ok (így pl.
összeférhetetlenség vezetői tisztséggel)
 a tagok a felügyelőbizottság munkájában személyesen kötelesek részt venni, mindazonáltal
a jogi személy ügyvezetésétől függetlenek, tevékenységük során nem utasíthatóak
 az első felügyelőbizottság tagjait a létesítő okiratban kell kijelölni, ezt követően a
döntéshozó szerv választja a tagokat, a tagsági jogviszony pedig az elfogadással jön létre
 a tagok az ellenőrzési kötelezettségük elmulasztásával vagy nem megfelelő teljesítésével a
jogi személynek okozott károkért a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség
szabályai szerint felelnek a jogi személlyel szemben
 a felügyelőbizottság köteles a tagok vagy az alapítók döntéshozó szerve elé kerülő előterjesztéseket
megvizsgálni, és ezekkel kapcsolatos álláspontját a döntéshozó szerv ülésén ismertetni (határozatait
 a jelenlévők szótöbbségével hozza)
 a felügyelőbizottság a jogi személy irataiba, nyilvántartásaiba betekinthet, a vezető
tisztségviselőktől és a jogi személy munkavállalóitól felvilágosítást kérhet, a jogi személy
vagyonát, valamint szerződéseit megvizsgálhatja és szakértővel megvizsgáltathatja

A jogi személyek képviselete

 kiindulópont: a jogi személy képviselete terén két kategória között teszünk különbséget:
a) a törvényes képviselet,
b) a szervezeti képviselet

a) Törvényes képviselet
 jogi személy törvényes képviselete alatt azt értjük, amikor a képviselet a törvény rendelkezésein
alapul
 a jogi személy törvényes képviseletét a vezető tisztségviselő látja el
 a vezető tisztségviselő képviseleti jogát önállóan gyakorolja
 a képviseleti jog része az is, hogy a vezető tisztségviselő köteles a jogi személy
jogszabályban előírt adatait a nyilvántartó bíróságnak bejelenteni

b) Szervezeti képviselet
 szervezeti képviselet alatt alapvetően azt értjük, amikor a létesítő okirat vagy a szervezetre és
működésre vonatkozó belső szabályzat a jogi személy szervezetén belül képviseleti jogú tisztséget
határoz meg
 e tisztség betöltője a jogi személy önálló képviselője
 ide tartozik az is, hogy a jogi személy önálló jogi személyiséggel nem bíró egységének
vezetője az egység rendeltetésszerű működéséhez szükséges körben a jogi személy önálló
képviselője
 emellett az ügyvezetés az ügyek meghatározott csoportjára nézve a jogi személy
munkavállalóit írásbeli nyilatkozattal a jogi személy képviseletének jogával ruházhatja fel
A jogi személy átalakulása
 kiindulópont: jogi személy más típusú jogi személlyé történő átalakulása esetén az átalakuló jogi személy
megszűnik, jogai és kötelezettségei az átalakulással keletkező jogi személyre mint általános jogutódra
szállnak át
 átalakulás esetén a jogi személy létesítésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni, a Ptk. által
felsorolt többletszabályok mellett
 ilyen többletszabály az, hogy bizonyos esetekben nem alakulhat át a jogi személy:
a) ha jogutód nélküli megszűnése iránti eljárás vagy csődeljárás alatt áll,
b) ha vele szemben jogi személy elleni büntetőjogi intézkedés iránti eljárás van folyamatban,
vagy jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedés hatálya alatt áll,
c) ha a tagok vagy az alapítók a létesítő okirat szerinti vagyoni hozzájárulásukat nem
teljesítették
 a Ptk. emellett azt is kimondja, hogy a jogi személy átalakulásának kezdeményezéséről – az
átalakulás módjának és a jogutód jogi személynek a meghatározásával – a jogi személy tagjai,
illetve alapítói döntenek (e döntés meghozatala után a jogi személy ügyvezetése köteles az
átalakulási vagyonmérleg- tervezetet is tartalmazó átalakulási tervet készíteni és azt a tagokkal,
illetve alapítókkal közölni)
 a jogi személy tagjai az átalakulási terv közlésétől számított 30 napon belül
nyilatkozhatnak arról, ha nem kívánnak az átalakulással létrejövő jogi személy tagjaivá
válni
 az átalakulásról a tagok vagy az alapítók az átalakulási terv elfogadásával határoznak, e
határozatot a döntéshozó szerv legalább háromnegyedes szótöbbséggel hozza meg
 az elfogadott átalakulási tervet az átalakulásról hozott döntéssel együtt közzé kell tenni
 az átalakulással létrejövő jogi személy nyilvántartásba vételével egyidejűleg az
 átalakulással megszűnő jogi személyt törölni kell a nyilvántartásból (a létrejövő jogi
személy nyilvántartásba vételéig az átalakuló jogi személy „bejegyzett jogi személy”
típusban folytatja tevékenységét)
 ha pedig a nyilvántartó bíróság az átalakulás bejegyzését elutasítja, a jogi személy korábbi
formájában működik tovább
 e szabályokat megfelelően alkalmazni kell a jogi személyek egyesülésére és szétválására

A jogi személy egyesülése

 kiindulópont: a jogi személy más jogi személyekkel összeolvadás vagy beolvadás útján egyesülhet
 összeolvadásnál az összeolvadó jogi személyek megszűnnek, és új jogi személy jön létre általános
jogutódlás mellett
 beolvadásnál pedig mindösszesen a beolvadó jogi személy szűnik meg, általános jogutódja pedig az
egyesülésben részt vevő másik jogi személy lesz
 ha az egyesülésben részt vevő jogi személyek mindegyike határoz az egyesülés kezdeményezéséről, az
ügyvezetéseik kötelesek az átalakulási tervnek megfelelő tartalommal közös egyesülési tervet készíteni
(amelynek tartalmaznia kell valamennyi részt vevő jogi személy vagyonmérleg-tervezetét, valamint az
egyesüléssel létrejövő jogi személy nyitó vagyonmérleg-tervezetét)
 az egyesülésben részt vevő jogi személyek az egyesülési terv elfogadásáról külön-külön döntenek,
elfogadottnak pedig akkor tekinthető a terv, ha azt valamennyi részt vevő jogi személy elfogadta

A jogi személy szétválása

 kiindulópont: a jogi személy különválás vagy kiválás útján szétválhat több jogi személlyé
 különválás esetén a jogi személy megszűnik, és vagyona a különválással létrejövő több jogi
személyre mint jogutódra átszáll
 kiválás esetén viszont a jogi személy fennmarad, és vagyonának egy része a kiválással létrejövő
jogi személyre mint jogutódra átszáll
 emellett a jogi személy kiválással vagy különválással úgy is szétválhat, hogy a kiváló tag a jogi
személy vagyonának egy részével már működő jogi személyhez mint jogutódhoz csatlakozik (ún.
beolvadásos kiválás), vagy a különváló tagok a jogi személy vagyonának rájuk eső részével
különböző, már működő jogi személyekhez mint jogutódokhoz csatlakoznak (ún. beolvadásos
különválás)
 a kötelezettségek teljesítését tekintve elmondható, a szétváló jogi személy jogutódjai – ideértve kiválás
esetén a megmaradó jogi személyt is – a szétváló jogi személynek a szétválás előtt keletkezett
kötelezettségeiért a szétválási terv rendelkezései szerint kötelesek helytállni
 ha az adott kötelezettséget a szétválási tervben nevesített jogutód nem teljesíti, azért valamennyi
jogutód egyetemlegesen köteles helytállni
 ha egy kötelezettségről a szétválási tervben nem rendelkeznek, azért a jogutódok egyetemlegesen
kötelesek helytállni
 a jogok érvényesítését tekintve pedig megemlíthető, hogy a szétváló jogi személy vagyonmegosztás előtt
szerzett jogainak érvényesítésére a szétválás után az a jogutód jogosult, amelynek az adott jogot a szétválási
terv juttatta
 ha valamely jogról a szétválási tervben nem rendelkeztek, az a jogutódokat a vagyonmegosztás
arányában illeti meg

A jogi személy jogutód nélküli megszűnése

 kiindulópont: a jogi személy jogutód nélküli megszűnéséről négy esetben beszélhetünk:
a) ha határozott időre jött létre és a meghatározott időtartam eltelt,
b) ha megszűnése meghatározott feltétel bekövetkezéséhez kötött és e feltétel bekövetkezett,
c) ha a tagok vagy alapítók kimondják megszűnését,
d) ha az arra jogosult szerv megszünteti
 a jogi személy e feltételek bekövetkezése mellett akkor fog ténylegesen megszűnni, ha a bíróság, a jogi
 személy vagyoni viszonyainak lezárására irányuló megfelelő eljárás lefolytatása után, a nyilvántartásból
törli
 a jogutód nélkül megszűnt jogi személynek a hitelezők kielégítése után fennmaradt vagyona a jogi személy
tagjait, tagság nélküli jogi személy esetén az alapítói jogok gyakorlóit illeti meg olyan arányban, amilyen
arányban ők vagy jogelődjük a jogi személy javára vagyoni hozzájárulást teljesítettek
 a jogutód nélkül megszűnt jogi személy tagjai és alapítója a felosztott vagyonból való részesedésük
mértékéig kötelesek helytállni a megszűnt jogi személy ki nem elégített tartozásaiért
9. Tétel: Az egyesület és az alapítvány

Az egyesület fogalma
• Az egyesület
• a tagok közös, tartós, alapszabályban meghatározott céljának folyamatos megvalósítására létesített,
• nyilvántartott tagsággal rendelkező
• jogi személy.

Az egyesületre vonatkozó szabályok

 kiindulópont: az egyesület a személyek szabad akaratából létrejövő olyan jogi személy, amely
tevékenységük koordinálásával valósítja meg a tagok közös céljait
 az egyesületre vonatkozó szabályanyag a jogi személyekre vonatkozó közös szabályokból és az egyesületre
vonatkozó külön szabályokból tevődik össze
 e tétel kizárólag az egyesületre vonatkozó külön szabályokat mutatja be, amelyeket három
csoportba osztva érdemes bemutatnunk:
a) az egyesület létrehozása,
b) az egyesület szervezete,
c) az egyesület megszűnése

a) Az egyesület létrehozása
 az egyesület minden olyan tevékenység végzése céljából alapítható, amely összhangban áll az
Alaptörvénnyel, és amelyet a Civil tv. nem tilt
 kiemelendő, hogy az egyesület nem alapítható gazdasági tevékenység céljára (tehát csakis
nonprofit lehet), ugyanakkor az egyesületi cél megvalósításával közvetlenül összefüggő
gazdasági tevékenységek végzésére jogosult
 az egyesület vagyonát céljának megfelelően használhatja azzal, hogy azt nem oszthatja fel
tagjai között és a tagok részére nyereséget nem juttathat
 az egyesület létrehozásához alapszabály elfogadása, az alapszabály elfogadásához legalább 10
személy egybehangzó akaratnyilatkozata szükséges
 az egyesületnek nyilvántartott tagsága van
 az egyesületi tagság az alapításkor az egyesület nyilvántartásba vételével, az alapítást
követően a belépési kérelemnek a közgyűlés általi elfogadásával keletkezik (a tagok
személyére vonatkozó adatok nem nyilvánosak)
 az egyesület tagja jogosult az egyesület tevékenységében részt venni, az egyesület tagjait
egyenlő jogok illetik meg és egyenlő kötelezettségek terhelik (kivéve, ha az alapszabály
különleges jogállású tagságot határoz meg, így pl. tiszteletbeli tagságot)
 a tag tagsági jogait személyesen gyakorolhatja (képviselőn keresztül csakis akkor,
ha azt az alapszabály lehetővé teszi), e jogok egyébiránt forgalomképtelenek és
nem örökölhetők
 az egyesület tagja köteles az alapszabályban meghatározott tagi kötelezettségek teljesítésére
 a tag mindenekelőtt nem veszélyeztetheti az egyesület céljának megvalósítását és
az egyesület tevékenységét
 a tagok, a tagdíj megfizetésén túl, az egyesület tartozásaiért saját vagyonukkal nem
felelnek
 a tagsági jogviszony megszűnésének eseteit a Ptk. tételesen felsorolja (így a tagsági
jogviszony megszűnik pl. a tag halálával, kilépésével, a tagsági jogviszony egyesület általi
felmondásával, a tag szankciós jellegű kizárásával)
 a jogi személy létesítő okiratának általános kötelező tartalmi elemein túl az egyesület
alapszabályában bizonyos többletelemeket kötelezően meg kell határozni (így pl. a tag jogait és
kötelezettségeit, az egyesület szerveit és azok hatáskörét, a közgyűlés rendjét)
b) Az egyesület szervezete
  az egyesület legfőbb, döntéshozó szerve a közgyűlés, illetve a küldöttgyűlés
 a közgyűlés hatáskörébe tartozik többek között az alapszabály módosítása, az egyesület
megszűnésének, egyesülésének és szétválásának elhatározása, illetve a vezető
tisztségviselő megválasztása, visszahívása és díjazásának megállapítása
 a közgyűlés évente legalább egy alkalommal ülésezik, ülései pedig nem nyilvánosak
 a tag jogosult a közgyűlésen részt venni, illetve szavazati jogát gyakorolni (emellett
jogosult pl. a közgyűlés rendjének megfelelően felszólalni, kérdéseket feltenni)
 a közgyűlés főszabály szerint a leadott szavazatok egyszerű többségével dönt (kivétel pl. az
alapszabály módosítása, amelyhez a jelenlévők háromnegyedes többsége szükséges)
 az egyesület ügyvezetését az egyesület egyszemélyű ügyvezetője vagy a 3 tagú elnökség látja el
(ilyenkor az egyesület vezető tisztségviselői az ügyvezető vagy az elnökség tagjai)
 a vezető tisztségviselő megbízatása főszabály szerint 2 évre (de legfeljebb 5 évre) szól
 a vezető tisztségviselőket főszabály az egyesület tagjai közül kell választani (az
alapszabály alapján a vezető tisztségviselők legfeljebb egyharmada választható az
egyesületen kívülről)
 az ügyvetetés feladatkörébe tartozik egyebek mellett az egyesület napi ügyeinek vitele, az
egyesületi vagyon kezelése, az éves költségvetés elkészítése, a közgyűlés összehívása
 kötelező felügyelőbizottságot létrehozni, ha a tagok több mint fele nem természetes személy, vagy
ha a tagság létszáma a 100 főt meghaladja

c) Az egyesület megszűnése
 az egyesület kétféleképpen szűnhet meg: jogutódlással és jogutódlás nélkül
 jogutódlás esetén az egyesület más jogi személlyé nem alakulhat át (csak egyesülettel
egyesülhet és csak egyesületekre válhat szét)
 a jogi személy jogutód nélküli megszűnésének általános esetein túl az egyesület jogutód
nélkül megszűnik, ha az egyesület megvalósította célját vagy e cél lehetetlenné vált, és új
célt nem határoztak meg, vagy az egyesület tagjainak száma 6 hónapon keresztül nem éri el
a 10 főt
 az egyesület jogutód nélküli megszűnése esetén a hitelezők követeléseinek
kiegyenlítése után fennmaradó vagyont az alapszabályban meghatározott, az
egyesület céljával megegyező vagy hasonló cél megvalósítására létrejött
közhasznú szervezetnek kell átadni
 az egyesület jogutód nélküli megszűnése után a vezető tisztségviselőkkel szemben
e minőségükben az egyesületnek okozott károk miatti kártérítési igényt – a jogerős
bírósági törléstől számított 1 éven belül – az egyesület törlésének időpontjában
tagsági jogviszonyban álló tag vagy az érvényesítheti, akinek a részére a
megszűnéskor fennmaradó egyesületi vagyont át kellett adni (vagy ha lett volna
vagyon, át kellett volna adni)
 kiemelendő, hogy az egyesületek tevékenysége felett az ügyészség törvényességi
felügyeletet gyakorol (így ha az törvénybe ütközik, pl. megsemmisíti az egyesület bármely
szervének törvénysértő határozatát, összehívja az egyesület döntéshozó szervét, vagy
elegendően súlyos törvénysértés esetén akár bírósághoz is fordulhat az egyesület
megszüntetése végett)
 az egyesület alapszabálya vagy a jogvitában érintett személyek megállapodása a tagsági
jogviszonyból, továbbá az egyesületi szervek és a tagok egymás közti jogviszonyából eredő
jogvitákra állandó vagy eseti választottbíróság eljárását kötheti ki

Az alapítvány fogalma
• Az alapítvány
• az alapító által az alapító okiratban meghatározott tartós cél folyamatos megvalósítására létrehozott
• jogi személy, amely
• az alapító okiratban meghatározott vagyonnal és szervezettel operál.
Az alapítványra vonatkozó szabályok
 kiindulópont: hatályos Ptk. a korábbinál részletesebben szabályozza az alapítványt és számos újítást is
bevezet (a törvénykönyv az elmúlt évtizedek bírói gyakorlatából mindazokat a normákat tartalmazza,
amely szabályoknak a továbbélését a jövőre nézve szükségesnek tartja)
 az alapítványt egyértelműen el kell határolnunk az egyesületektől
 míg az alapítvány dologösszesség típusú jogi személy (vagyis alapítói vagyont rendelnek
meghatározott célra), addig az egyesület személyösszesség (vagyis az alapító tagok személyes
tevékenységüket egyesítik meghatározott cél elérése érdekében)
 míg az egyesület a működése során is számít a tagokra, addig az alapítvány a nyilvántartásba vételt
követően az alapítóktól függetlenül működik
 míg az egyesület alapvetően tagjai érdekét szolgálja, addig az alapítvány az alapító okiratban
meghatározott cél megvalósítását
 kiemelendő, hogy közalapítványok létrehozására ma már nincs lehetőség (a már működő közalapítványok
alapítói pedig alapítói jogukkal élve eldönthetik, hogy élnek-e a közalapítvány megszüntetésének
lehetőségével vagy továbbra is működtetik a közalapítványt)
 az alapítványra vonatkozó szabályanyag a jogi személyekre vonatkozó közös szabályokból és az
alapítványra vonatkozó külön szabályokból tevődik össze
 e tétel kizárólag az alapítványra vonatkozó külön szabályokat mutatja be, amelyeket négy
csoportba osztva érdemes bemutatnunk:
a) az alapítvány létrehozása,
b) az alapítói jogok gyakorlása
c) az alapítvány szervezete,
d) az alapítvány megszűnése

a) Az alapítvány létrehozása
 az alapítvány létrehozása egyoldalú írásbeli adományrendeléssel történik, amelyben az alapítónak
kötelezően meg kell határoznia az alapítvány célját, szervezetét, illetve az alapítványi vagyont
(minden más kérdésben a kötelmi jog általános szabályai irányadóak rá)
 lényeges újítása a hatályos Ptk-nak, hogy lehetővé teszi a magáncélt szolgáló alapítványok
létrehozását (ezzel kvázi helyreállította a magánalapítvány intézményét)
 az alapítvány nem alapítható gazdasági tevékenység folytatására (tehát csakis nonprofit
lehet), bár az alapítványi cél megvalósításával közvetlenül összefüggő gazdasági
tevékenység végzésére jogosult (azonban nem lehet korlátlan felelősségű tagja más
jogalanynak, nem létesíthet alapítványt és nem csatlakozhat alapítványhoz)
 ha a Ptk. eltérően nem rendelkezik, alapítvány nem hozható létre az alapító, a csatlakozó,
az alapítványi tisztségviselő, az alapítványi szervek tagja, valamint ezek hozzátartozói
érdekében
 alapítványt létrehozhat természetes személy, jogi személy, és jogi személyiséggel nem rendelkező
jogalany is
 több személy együttesen is létesíthet alapítványt (ilyenkor az alapítói jogokat az alapítók
együttesen gyakorolják)
 nyilvántartásba vett alapítványhoz csatlakozni vagyoni juttatás teljesítésével, az alapító
okiratban meghatározott feltételekkel lehet
 az alapító köteles az alapítványi cél megvalósításához szükséges, az alapító okiratban vállalt
vagyoni juttatást teljesíteni
 az alapítónak legalább az alapítvány működésének megkezdéséhez szükséges vagyont a
nyilvántartásba-vételi kérelem benyújtásáig át kell ruháznia az alapítványra
 a teljes juttatott vagyont legkésőbb az alapítvány nyilvántartásba vételétől számított 1 éven
belül kell átruháznia az alapítványra
  az alapítvány vagyonát céljának megfelelően, az alapító okiratban meghatározott módon
kell kezelni és felhasználni
 az alapító és a csatlakozó az alapítvány részére juttatott vagyont nem vonhatja el és nem
követelheti vissza
 a Ptk. a kedvezményezettre nézve is tartalmaz rendelkezéseket: az alapítvány vagyona terhére az
alapítvány céljának megvalósításával összefüggésben annak a személynek juttatható vagyoni
szolgáltatás, akit az alapító okirat vagy az erre jogosult alapítványi szerv kedvezményezettként
megjelöl
 az alapító és a csatlakozó (annak hozzátartozója) abban az esetben lehet az alapítvány
kedvezményezettje, ha az alapítvány célja az alapító tudományos, irodalmi vagy művészeti
alkotásainak gondozása (a hozzátartozó ápolása, gondozása, tartása stb.)
 a kedvezményezett főszabály szerint nem támaszthat igényt az alapítvánnyal szemben
(kivétel ez alól pl. ha az alapító okirat a kedvezményezett személyt, a neki járó
szolgáltatást és a teljesítés időpontját a teljesítéshez szükséges módon meghatározza)
 alapítvány írásbeli végrendeletben vagy öröklési szerződésben is létesíthető, ilyen esetben a
végintézkedésnek tartalmaznia kell az alapító okirat tartalmi elemeit
 az alapítvány nyilvántartásba vétele iránt a kuratórium tagjának kijelölt személy köteles
eljárni
 az alapítvány a nyilvántartásba vétellel az alapító halálának időpontjára visszamenő
hatállyal jön létre
 alapítvány létesítését az örökhagyó meghagyásban is elrendelheti (ilyenkor az alapítvány
célján és vagyonán kívül ki kell jelölni azt a személyt, aki az alapítvány létrehozását
követelheti)
 a jogi személy létesítő okiratának általános kötelező tartalmi elemein kívül az alapítvány alapító
okiratában bizonyos többletelemeket is meg kell határozni [így pl. az alapítvány határozott vagy
határozatlan időre történő létesítését (határozott időre történő létesítésnél a határozott időtartamot),
az alapítványi vagyon kezelésének és felhasználásának szabályait]
 az alapító okirat ezen felül, szükség szerint rendelkezhet egyebek mellett az alapító
jogainak meghatározott alapítványi szerv hatáskörébe utalásáról, az alapítói jogok
átruházásának szabályairól, illetve az alapítványi szervek hatásköréről és eljárási
szabályairól
 az alapító okiratot az alapító akarata szerint kell értelmezni, úgy, hogy az alapítvány célja
megvalósuljon
 az alapító okirat, bizonyos keretek között, később módosítható (így pl. semmis az alapító
okirat olyan módosítása, amely az alapítvány vagyonának csökkentésére irányul)

b) Az alapítói jogok gyakorlása

 az alapítói jogokat főszabály szerint az alapító gyakorolja
 ha az alapító meghalt, jogutód nélkül megszűnt vagy más okból az alapítói jogait
véglegesen nem gyakorolja, az alapítói jogokat az alapító által az alapító okiratban kijelölt
személy vagy alapítványi szerv, kijelölés hiányában a kuratórium gyakorolja (ha nincs az
alapítói jogok gyakorlására ilyen alapon jogosult személy vagy szerv, az alapítói jogokat a
nyilvántartó bíróság gyakorolja)
 ha több személy együttesen úgy létesít alapítványt, hogy az alapítói jogokat testületben
látják el, az alapítók gyűlésére az alapító okiratban nem rendezett kérdésekben az egyesület
közgyűlésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni
 az alapítói jogokat és kötelezettségeket az alapító átruházhatja, ha az alapító okiratban vállalt
vagyoni hozzájárulását teljesítette

c) Az alapítvány szervezete
  az alapítvány ügyvezető szerve a kuratórium (a kuratórium tagjai az alapítvány vezető
tisztségviselői)
 a kuratórium 3 természetes személyből áll, akik közül legalább kettőnek állandó belföldi
lakóhellyel kell rendelkeznie
 a kuratóriumi tagokat határozott vagy határozatlan időre lehet kijelölni vagy megválasztani
azzal, hogy alapítvány kedvezményezettje és annak közeli hozzátartozója nem lehet tag
 a kuratórium évente legalább egyszer ülést tart
 az alapító az alapítvány egyszemélyes ügyvezető szervéül kurátort nevezhet (a kurátorra a
kuratóriumra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell)
 az alapító szabad belátása alapján dönthet felügyelőbizottság létesítéséről
 ha az alapítványnál felügyelőbizottság működik, a tevékenységét az alapító részére végzi,
tevékenységéről évente az alapítói jogok gyakorlójának számol be

d) Az alapítvány megszűnése
 az alapítvány kétféleképpen szűnhet meg: jogutódlással vagy jogutódlás nélkül
 jogutódlás esetén az alapítvány más jogi személlyé nem alakulhat át (csak alapítvánnyal
egyesülhet és csak alapítványokra válhat szét)
 a jogi személy jogutód nélküli megszűnésének általános esetein túl az alapítvány jogutód
nélkül megszűnik, ha az alapítvány a célját megvalósította, és az alapító új célt nem
határozott meg, ha az alapítvány céljának megvalósítása lehetetlenné vált, és a cél
módosítására vagy más alapítvánnyal való egyesülésre nincs mód, vagy ha az alapítvány 3
éven át a célja megvalósítása érdekében nem folytat tevékenységet
 a hitelezők kielégítése után megmaradó vagyon az alapító okiratban megjelölt személyt
vagy az alapító által meghatározott más alapítványt illeti
 az ügyészség az alapítvány tevékenysége felett is gyakorol törvényességi felügyeletet
10. Tétel: A gazdasági társaságok közös szabályai

A gazdasági társaságokra vonatkozó általános szabályok

 kiindulópont: a gazdasági társaság fogalmát a Ptk. pontosan meghatározza, eszerint a gazdasági társaságok
üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatására, a tagok vagyoni hozzájárulásával létrehozott, jogi
személyiséggel rendelkező vállalkozások, amelyekben a tagok a nyereségből közösen részesednek, és a
veszteséget közösen viselik
 a társaság nyeresége a tagokat vagyoni hozzájárulásuk arányában illeti meg, és a veszteséget is
ilyen arányban kell viselniük (ebből adódik, hogy semmis a létesítő okirat azon rendelkezése,
amely valamely tagot a nyereségből vagy a veszteség viseléséből teljesen kizár)
 megemlíthető, hogy a tag a többi taggal és a társaság szerveivel köteles együttműködni, illetve nem
fejthet ki olyan tevékenységet, amely a társaság céljainak elérését veszélyezteti
 a gazdasági társaságok tekintetében formakényszer érvényesül, ugyanis kizárólag közkereseti társaság,
betéti társaság, korlátolt felelősségű társaság vagy részvénytársaság formájában alapíthatóak
 a gazdasági társaság tagjai jogi és természetes személyek egyaránt lehetnek, meghatározott keretek között
 adott tag egyidejűleg egy gazdasági társaságban lehet a társaság korlátlanul felelős tagja
 kiskorú személy gazdasági társaság korlátlanul felelős tagja nem lehet
 Kkt., Bt. és egyéni cég nem lehet gazdasági társaság korlátlanul felelős tagja
 Nyrt. kivételével nem lehet gazdasági társaság tagja az, aki eltiltás hatálya alatt áll
 a társasággal kapcsolatos jognyilatkozatok megtételének meghatározott módja van
 a társasággal kapcsolatos jognyilatkozatot érvényesen írásban lehet megtenni (a jognyilatkozat
akkor tehető meg vagy közölhető elektronikus hírközlő eszközök útján, ha ezt a társaság létesítő
okirata lehetővé teszi, és meghatározza ennek feltételeit és módját)
 társasági jogi jogvitára (így pl. a gazdasági társaság és a tagja vagy volt tagja közti, a társasági
jogviszonyból eredő jogvitára, vagy pl. a tagok társasági jogviszonyával kapcsolatos, egymással szemben
keletkezett jogvitájára) a létesítő okiratban vagy a jogvitában érintett személyek megállapodásában
választottbírósági eljárás köthető ki
 a szabályok általános jellegéből fakad, hogy a gazdasági társaságok közös szabályait kell alkalmazni
minden olyan esetben, ha a Ptk. az egyes gazdasági társasági formákkal kapcsolatban eltérően nem
rendelkezik
 plusz a gazdasági társaságokra értelemszerűen irányadóak a jogi személyek általános szabályai
A gazdasági társaságok alapítása
 kiindulópont: a gazdasági társaság alapítása létesítő okirattal történik
 a gazdasági társaság létesítő okirata főszabály szerint a társasági szerződés (kivétel az Rt. és az
egyszemélyes Kft., mivel az Rt. létesítő okirata az alapszabály, az egyszemélyes Kft. létesítő
okirata pedig az alapító okirat)
 a létesítő okiratot valamennyi alapító tagnak alá kell írnia, emellett közjegyzői okiratba vagy
ügyvéd, illetve valamelyik alapító jogtanácsosa által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni
 ha a társaság székhelye nem azonos a társaság központi ügyintézésének helyével, a létesítő
okiratban a központi ügyintézés helyét is meg kell jelölni
 a létesítő okirat később módosítható, a módosításáról – ha az nem szerződéssel történik – a társaság
legfőbb szerve legalább háromnegyedes szótöbbséggel dönt (kivéve pl. a cégnév, a székhely vagy a
melléktevékenységi kör esetében, amelyről a legfőbb szerv egyszerű szótöbbséggel hoz
határozatot, illetve azokban a kérdésekben, amelyek a tagok jogait hátrányosan érintheti vagy
terhesebbé teheti, mivel e kérdésekben valamennyi tag egyhangú határozatára van szükség)
 ha jogszabály valamely gazdasági tevékenység gyakorlását hatósági engedélyhez köti, a társaság e
tevékenységet a jogerős hatósági engedély alapján kezdheti meg
 az alapításhoz szükséges vagyoni hozzájárulás nempénzbeli hozzájárulás (így pl. követelésátruházás)
formájában is teljesíthető
 a gazdasági társaság alapítását a létesítő okirat közjegyzői okiratba foglalásától vagy ügyvédi vagy
jogtanácsosi ellenjegyzésétől számított 30 napon belül be kell jelenteni a nyilvántartó bíróságnak
  ha a gazdasági társaság alapítása hatósági engedélyhez kötött, a bejelentést a jogerős engedély
kézhezvételétől számított 15 napon belül kell teljesíteni
 a Ptk. alapján a gazdasági társaság a létesítő okirat közjegyzői okiratba foglalásától vagy ügyvédi vagy
jogtanácsosi ellenjegyzésétől kezdődően a létrehozni kívánt társaság előtársaságaként működhet
 üzletszerű gazdasági tevékenységet a nyilvántartásba-vételi kérelem benyújtását követően folytathat
 az előtársasági jelleget a társaság iratain és jognyilatkozatain fel kell tüntetni (ennek hiányában az
előtársaság által tett jognyilatkozat – ha a nyilvántartó bíróság a társaságot nem jegyzi be – az
alapítók által együttesen tett jognyilatkozatnak minősül)
 az előtársaságra a létrehozni kívánt gazdasági társaságra irányadó szabályokat kell alkalmazni,
bizonyos eltérésekkel (így pl. a tagok személyében kizárólag jogszabályon alapuló változás
következhet be, nem kezdeményezhető tag kizárására irányuló per, vagy pl. nem határozható el
átalakulás, egyesülés, szétválás, valamint jogutód nélküli megszűnés)
 ha a gazdasági társaságot a bíróság jogerősen bejegyzi, az előtársasági létszakasz megszűnik, és az
előtársaságként kötött jogügyletek a gazdasági társaság jogügyleteinek minősülnek
 ha viszont a gazdasági társaság nyilvántartásba vételét jogerősen elutasítják, az erről való
tudomásszerzés után az előtársaság a működését késedelem nélkül köteles megszüntetni (ilyenkor a
vállalt kötelezettségeket a létrehozni kívánt társaság rendelkezésére bocsátott vagyonból kell
teljesíteni, az ebből ki nem egyenlíthető követelésekért pedig az alapítók harmadik személyekkel
szemben egyetemlegesen kötelesek helytállni)

Kisebbségvédelem a gazdasági társaságokban

 kiindulópont: a kisebbségvédelem a gazdasági társaságokban alapvetően három formában jelenik meg:
a) a legfőbb szerv összehívásának kezdeményezése (vagyis a gazdasági társaság azon tagja vagy
tagjai, akik együttesen a szavazati jogok legalább 5%-ával rendelkeznek, az ok és a cél
megjelölésével bármikor kérhetik a társaság legfőbb szerve ülésének összehívását vagy a legfőbb
szerv ülés tartása nélküli döntéshozatalát),
b) egyedi könyvvizsgálat kezdeményezése (vagyis ha a társaság legfőbb szerve elvetette vagy nem
bocsátotta határozathozatalra azt az indítványt, amely szerint az utolsó beszámolót, illetve az utolsó
két évben az ügyvezetés tevékenységével kapcsolatos valamely gazdasági eseményt vagy
kötelezettségvállalást ezzel külön megbízandó könyvvizsgáló vizsgálja meg, ezt a vizsgálatot a
szavazati jogok legalább 5%-ával rendelkező tagnak vagy tagoknak a legfőbb szerv ülésétől
számított 30 napos jogvesztő határidőn belül benyújtott kérelmére a nyilvántartó bíróság a társaság
költségére köteles elrendelni és a könyvvizsgálót kijelölni),
c) igényérvényesítés kezdeményezése (vagyis ha a társaság legfőbb szerve elvetette vagy nem
bocsátotta határozathozatalra azt az indítványt, hogy a társaságnak valamely tag, vezető
tisztségviselő, felügyelőbizottsági tag, továbbá a könyvvizsgáló ellen támasztható követelését
érvényesítsék, a követelést a szavazati jogok 5%-ával rendelkező tagok a legfőbb szerv ülésétől
számított 30 napos jogvesztő határidőn belül a gazdasági társaság képviseletében a társaság javára
maguk is érvényesíthetik)
 e rendelkezésektől a kisebbség hátrányára nem lehet eltérni

Tagkizárás a gazdasági társaságokból

 kiindulópont: a gazdasági társaság tagja, a társaságnak az érintett tag ellen indított keresete alapján, bírósági
határozattal a társaságból kizárható, ha a társaságban való maradása a társaság céljainak elérését
nagymértékben veszélyeztetné
 kizárási per kétszemélyes társaságnál nem indítható
 emellett nem zárható ki a társaságból az Nyrt. részvényese, valamint az a tag, aki a legfőbb szerv
ülésén a szavazatok legalább háromnegyedével rendelkezik
 a tag kizárása iránti kereset megindításához a társaság legfőbb szervének az összes tag legalább
háromnegyedes szótöbbségével meghozott, a kizárás okát megjelölő határozata szükséges (az érintett tag
nem szavazhat)
 a kizárási per iránti keresetet e határozat meghozatalától számított 15 napos jogvesztő határidőn
 belül kell megindítani
 a bíróság az érintett tag tagsági jogait, kérelemre, a jogerős döntése meghozataláig felfüggesztheti,
ha a tagsági jogok gyakorlása a társaság súlyos érdeksérelmével járna (a felfüggesztés a tag
nyereségre vonatkozó igényét nem érinti)
A gazdasági társaságok szervezete
 kiindulópont: a gazdasági társaságok szervezete legfeljebb öt szereplőből tevődhet össze:
a) a legfőbb döntéshozó szerv,
b) az ügyvezetés,
c) a felügyelőbizottság,
d) a könyvvizsgáló,
e) az egyéb szervezeti egységek

a) Legfőbb döntéshozó szerv

 a gazdasági társaság tagjainak döntéshozó szerve a legfőbb szerv (feladatai közé pl. a társaság
alapvető üzleti és személyi kérdéseiben való döntéshozatal, a számviteli beszámoló jóváhagyása és
a nyereség felosztása, illetve a taggal, a vezető tisztségviselővel, a felügyelőbizottsági taggal és a
társasági könyvvizsgálóval szembeni kártérítési igény érvényesítése tartozik)
 a társaság minden tagja jogosult személyesen vagy képviselő útján a legfőbb szerv
tevékenységében részt venni, a gyakorolható szavazati jog mértéke pedig a tag vagyoni
hozzájárulásához igazodik
 a legfőbb szerv ülése nem nyilvános, mindazonáltal rajta a társaság vezető tisztségviselői és a
felügyelőbizottság tagjai tanácskozási joggal részt vehetnek

b) Ügyvezetés
 a társaság ügyvezetését a vezető tisztségviselő – a társasággal kötött megállapodása szerint –
megbízási jogviszonyban vagy munkaviszonyban láthatja el
 a vezető tisztségviselő a társaság ügyvezetését a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége
alapján önállóan látja el (tevékenysége során mindösszesen a jogszabályoknak, a létesítő okiratnak
és a társaság legfőbb szerve határozatainak van alávetve)
 a vezető tisztségviselői megbízatás 5 évre – ha a társaság ennél rövidebb időtartamra jött létre, erre
az időtartamra – szól
 a vezető tisztségviselő – az Nyrt. részvénye kivételével – nem szerezhet társasági részesedést, és
nem lehet vezető tisztségviselő olyan gazdasági társaságban, amely főtevékenységként ugyanolyan
gazdasági tevékenységet folytat, mint az a társaság, amelyben vezető tisztségviselő
 a Ptk. alapján a vezető tisztségviselőnek törvényből eredő kötelessége a gazdasági társaságot
(cégjegyzés útján) képviselni
 a társaság legfőbb szerve a vezető tisztségviselők munkájának segítése érdekében egy vagy több
cégvezetőt nevezhet ki (a cégvezető olyan munkavállaló, aki a vezető tisztségviselő rendelkezései
alapján irányítja a társaság folyamatos működését)

c) Felügyelőbizottság
 kötelező felügyelőbizottság létrehozása, ha a társaság teljes munkaidőben foglalkoztatott
munkavállalóinak száma éves átlagban a 200 főt meghaladja, és az üzemi tanács nem mondott le a
felügyelőbizottságban való munkavállalói részvételről (egyéb tulajdonságaihoz)

d) Könyvvizsgáló
 a legfőbb szerv által választott állandó könyvvizsgáló feladata, hogy a könyvvizsgálatot
szabályszerűen elvégezze, és ennek alapján független könyvvizsgálói jelentésben foglaljon állást
arról, hogy a gazdasági társaság beszámolója megfelel-e a jogszabályoknak és megbízható, valós
képet ad-e a társaság vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről, működésének gazdasági
eredményeiről
  az állandó könyvvizsgáló a könyvvizsgálói nyilvántartásban szereplő egyéni könyvvizsgáló vagy
könyvvizsgáló cég lehet (nem lehet állandó könyvvizsgáló a gazdasági társaság tagja, vezető
tisztségviselője, felügyelőbizottsági tagja és e személyek hozzátartozója)

e) Egyéb szervezeti egységek

 ha a létesítő okirat vagy annak felhatalmazása alapján a társaság legfőbb szerve a Ptk-ban
meghatározott szerveken és tisztségviselőkön túl más szervek működését is előírja, az előírás a Ptk.
által meghatározott szervek és tisztségviselők hatáskörét, valamint felelősségét nem érintheti
A gazdasági társaságok átalakulása és egyesülése
 kiindulópont: gazdasági társaság más társasági formába tartozó gazdasági társasággá, egyesüléssé és
szövetkezetté alakulhat át
 ha egymást követő két üzleti évben a társaság saját tőkéje nem éri el az adott társasági formára
kötelezően előírt jegyzett tőkét, és a tagok a második év beszámolójának elfogadásától számított 3
hónapon belül a szükséges saját tőke biztosításáról nem gondoskodnak, e határidő lejártát követő
60 napon belül a gazdasági társaság köteles elhatározni átalakulását (átalakulás helyett a gazdasági
társaság a jogutód nélküli megszűnést vagy az egyesülést is választhatja)
 az átalakulás befejezése előtt meg kell határozni a jogutód tagjait a tervezett jegyzett tőkéből
megillető hányadot, a jogutód jogi személyben tagként részt venni nem kívánókat megillető
vagyonhányadot és ennek kiadási módját
 az átalakulás során a társaságtól megváló tag a társaság jogutód nélküli megszűnése esetén
irányadó szabályok szerint köteles helytállni az átalakuló gazdasági társaságnak az átalakulással
létrejövő jogi személy által nem teljesített kötelezettségeiért
 gazdasági társaság más gazdasági társasággal, valamint szövetkezettel és egyesüléssel egyesülhet

A gazdasági társaságok jogutód nélküli megszűnése

 kiindulópont: gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnése esetén a megszűnő társaságot terhelő
kötelezettségből származó követelés a társaság nyilvántartásból való törlésétől számított 5 éves jogvesztő
határidőn belül érvényesíthető a társaság volt tagjaival szemben
 ha a tag helytállási kötelezettsége a társaság kötelezettségeiért a társaság fennállása alatt korlátlan
volt, helytállási kötelezettsége a megszűnt társaság kötelezettségeiért korlátlan és a többi korlátlan
helytállásra köteles taggal egyetemleges (a tagok egymás közti viszonyukban a tartozást a felosztott
társasági vagyonból való részesedésük arányában viselik)
11. Tétel: A közkereseti és a betéti társaság

A közkereseti társaság
• Kkt. létesítésével a társaság tagjai arra vállalnak kötelezettséget,
• hogy a társaság gazdasági tevékenységének céljára, a társaság részére
• vagyoni hozzájárulást teljesítenek,
• és a társaságnak a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségeiért korlátlanul és
egyetemlegesen helytállnak.

A közkereseti társaságra vonatkozó szabályok

 kiindulópont: a Kkt-re vonatkozó szabályanyag a jogi személyekre vonatkozó közös szabályokból, a
gazdasági társaságokra vonatkozó közös szabályokból és a Kkt-re vonatkozó külön szabályokból tevődik
össze
 e tétel kizárólag a Kkt-re vonatkozó külön szabályokat öleli fel, amelyeket három csoportba osztva
érdemes bemutatni:
a) a Kkt. belső jogviszonyaira vonatkozó szabályok,
b) a Kkt. külső jogviszonyaira vonatkozó szabályok,
c) a Kkt. egyéb szabályai

a) A Kkt. belső jogviszonyaira vonatkozó szabályok

 a Kkt. legfőbb, döntéshozatalért felelős szerve a tagok gyűlése
 a gyűlés hatáskörébe tartozó kérdésekben a tagok ülésen vagy ülés tartása nélkül
határozhatnak
 a határozathozatal szótöbbséggel történik (a tagok gyűlése a leadható összes
szavazatszámhoz viszonyított szótöbbséggel hozza meg a határozatát)
 legalább háromnegyedes szótöbbséggel meghozott határozat kell a vezető
tisztségviselők visszahívásához
 valamennyi tag szavazatával egyhangúlag meghozott határozat kell a társasági
szerződés módosításához, valamint a társaság átalakulásának, egyesülésének,
szétválásának és jogutód nélküli megszűnésének az elhatározásához
 a határozathozatal során valamennyi tagnak azonos mértékű szavazata van
 a tagok gyűlése legalább háromnegyedes szótöbbséggel meghozott határozattal bármely
kérdés eldöntését a saját hatáskörébe vonhatja
 a Kkt. ügyvezetését a tagok közül kijelölt vagy megválasztott egy vagy több ügyvezető látja el
(kijelölés vagy választás hiányában valamennyi tag ügyvezető)
 az ügyvezetők mindegyike önállóan járhat el
 az ügyvezető a másik ügyvezető tervezett vagy már megtett intézkedése ellen tiltakozhat

b) A Kkt. külső jogviszonyaira vonatkozó szabályok

 a Kkt. kötelezettségeiért elsősorban a Kkt. felel vagyonával
 ha a Kkt. vagyona a kötelezettségeket nem fedezi, akkor a tagok saját vagyonukkal,
korlátlanul és egyetemlegesen fognak felelni a kötelezettségekért
 a tagok – mögöttes felelősségük érintése nélkül – a társasággal együtt perelhetők
 ez jogilag azzal jár, hogy minden tag az egész szolgáltatással tartozik, de amennyiben
bármelyikük teljesít vagy a kötelezettséget beszámítással megszünteti, azzal a többiek
kötelezettségét is megszünteti (plusz a tagok egymás szerződésszegéséért is felelnek)
 a tagokat egymás közt egyenlő arányban terheli az egyetemleges kötelezettség
 a társaságba belépő tag a belépése előtt keletkezett társasági kötelezettségekért a többi taggal
azonos módon köteles helytállni
 a tag hitelezője a társaság vagyonából nem elégítheti ki a követelését, a hitelező követelésének
fedezetéül az a vagyonhányad szolgál, amely a tagot a tagsági jogviszonya megszűnése esetére
megilleti
 c) A Kkt. egyéb szabályai
 a tagsági jogviszony több okból is megszűnhet (így pl. a tag felmondása, halála, tagsági
részesedésének átruházása, vagy a tagok közös megegyezése alapján)
 a tagsági jogviszony megszűnése esetén a volt taggal, örökösével vagy jogutódjával a
társaság köteles elszámolni (kivéve, ha a társasági részesedés átruházására került sor, vagy
ha a tag örököse, illetve jogutódja a társaságba tagként belépett)
 az előbbihez kapcsolódik, hogy a meghalt tag örököse, illetve a megszűnt tag jogutódja a
társaság többi tagjával való megegyezés alapján a társaságba tagként beléphet (a taggá váló
örökös, illetve jogutód nem köteles vagyoni hozzájárulást teljesíteni)
 a Ptk. szerint a tag a tagsági jogviszonyon alapuló részesedését vagy annak egy hányadát a
társaság más tagjára vagy harmadik személyre átruházhatja
 az átruházó szerződést írásba kell foglalni
 az átruházó szerződés akkor válik hatályossá, ha a társaság a társasági szerződést
az átruházásnak megfelelően módosítja
 a Ptk. a felmondásnak két fajtáját különbözteti meg: a rendes és az azonnali hatályú
felmondást
 a rendes felmondás alapján tagsági jogviszonyát bármelyik tag, 3 hónapra, írásban
felmondhatja
 az azonnal hatályú felmondás alapján pedig tagsági jogviszonyát bármelyik tag,
írásban, az ok megjelölésével, azonnali hatállyal felmondhatja (így pl. akkor, ha
valamely más tag a társasági szerződést súlyosan megszegi)
 a társaság volt tagja és a megszűnt tagnak a társaságba be nem lépett jogutódja a tagsági
jogviszony megszűnésétől számított 5 éves jogvesztő határidőn belül ugyanúgy köteles
helytállni a tagsági jogviszony megszűnése előtt keletkezett társasági tartozásokért, mint a
tag a tagsági jogviszonya fennállása alatt
 a Kkt. jogutód nélkül megszűnik abban az esetben is, ha tagjainak száma 1 főre csökken, és az ettől
számított 6 hónapos jogvesztő határidőn belül a társaság nem jelenti be a nyilvántartó bíróságnál
újabb tagnak a társaságba való belépését
 a Kkt. Bt-vé és a Bt. Kkt-vé a gazdasági társaságok átalakulására vonatkozó szabályok alkalmazása
nélkül, a társasági szerződés módosításával átalakulhat

A betéti társaság fogalma

• Bt. létesítésével a társaság tagjai arra vállalnak kötelezettséget,
• hogy a társaság gazdasági tevékenységének céljára, a társaság részére
• vagyoni hozzájárulást teljesítenek,
• továbbá legalább az egyik tag (ún. beltag) vállalja, hogy a társaságnak a társasági vagyon által nem
fedezett kötelezettségeiért a többi beltaggal egyetemlegesen köteles helytállni,
• míg legalább egy másik tag (ún. kültag) a társasági kötelezettségekért – ha a Ptk. eltérően nem
rendelkezik – nem tartozik helytállási kötelezettséggel.

A betéti társaságra vonatkozó szabályok

 kiindulópont: a Bt-re alapvetően a Kkt-e vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni, ezért e
pont csupán az eltéréseket mutatja be
 a kültag főszabály szerint nem lehet a társaság vezető tisztségviselője (kivéve ld. lejjebb)
 ha a társaság beltagja kültaggá válik, a kültaggá válástól számított 5 éves jogvesztő határidőn belül
a beltagra vonatkozó rendelkezések szerint áll helyt a módosítást megelőzően keletkezett társasági
tartozásokért
 a Bt. jogutód nélkül megszűnik abban az esetben is, ha valamennyi beltag vagy valamennyi kültag
tagsági jogviszonya megszűnik, és az ettől számított 6 hónapos jogvesztő határidőn belül a társaság
nem jelenti be a nyilvántartó bíróságnak, hogy a társasági szerződés megfelelő módosításával
helyreállította a Bt-ként való működés feltételeit, vagy azt, hogy a Bt-t Kkt-vé alakította át
 ha beltagok vagy kültagok hiánya vagy a társasági tagok számának 1 főre csökkenése
következtében a társaságnak nem maradt vezető tisztségviselője, a társasági szerződés módosításáig
(vagy ennek hiányában a jogutód nélküli megszűnésig vagy a felszámoló kirendeléséig) az a tag
minősül vezető tisztségviselőnek, aki megfelel a vezető tisztségviselőkre vonatkozó törvényi
előírásoknak
 ebben az esetben a társaság vezető tisztségviselője kültag is lehet
 ha a társaságnak nem maradt ilyen tagja, a társaság részére a nyilvántartó bíróság
felügyelőbiztost rendel ki
12. Tétel: A korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság

A korlátolt felelősségű társaság fogalma

• A Kft. olyan gazdasági társaság,
• amely előre meghatározott összegű törzsbetétekből álló törzstőkével alakul,
• és amelynél a tag kötelezettsége a társasággal szemben törzsbetétének szolgáltatására és a társasági
szerződésben megállapított egyéb vagyoni értékű szolgáltatásra terjed ki,
• így a társaság kötelezettségeiért – ha a Ptk. eltérően nem rendelkezik – a tag nem köteles helytállni.

A korlátolt felelősségű társaság története, jogi természete és szabályozása

 kiindulópont: a Kft. elnevezés Németországból származik (1892), de az első Kft-t Dániában alapították
(1889)
 a kontinentális jog szinte kivétel nélkül a német mintát követte
 napjaink tendenciáit tekintve pedig elmondható, hogy egyre több országban már a társaság
bejegyzése előtt megkövetelik a törzsbetét teljes befizetését, illetve hogy az alapító okirat ügyvéd
általi ellenjegyzése ritka, helyette a közokiratba foglalás kötelező előírása a gyakori
 a Kft. jogi természetét kettősség jellemzi, ugyanis nem tiszta, hogy a tőkeegyesülések vagy a
személyegyesülések közé tartozzon-e (így pl. Svájcban és Franciaországban, ahol a részvényjog súlya a
tagállami jogrendszeren belül nem olyan erőteljes, inkább személyegyesülésként tekintenek rá, ezzel
szemben Ausztriában, Németországban és Angliában, ahol a részvényjog erős, a Kft-k szabályozásánál
elsősorban a részvénytársasági mintát alkalmazzák, így a Kft-re tőkeegyesülésként tekintenek)
 a Kft-re vonatkozó szabályanyag a jogi személyekre vonatkozó közös szabályokból, a gazdasági
társaságokra vonatkozó közös szabályokból és a Kft-re vonatkozó külön szabályokból tevődik össze (e tétel
kizárólag a Kft-re vonatkozó külön szabályokat öleli fel)

A korlátolt felelősségű társaság alapítása

 kiindulópont: a Kft. alapítása során alapvető, hogy nem lehet a tagokat nyilvános felhívás útján gyűjteni
 a Kft. létesítésének feltétele, hogy a törzsbetétek befizetéséből a törzstőke összeálljon
 a törzsbetét a tag vagyoni hozzájárulása
 a tagok törzsbetétei különböző mértékűek lehetnek, az egyes törzsbetétek mértéke azonban
nem lehet kevesebb 100.000 forintnál
 minden tagnak egy törzsbetéte lehet
 egy törzsbetétet több személy együttesen is szolgáltathat, ilyenkor a kötelezettséget vállaló
személyeket a törzsbetét szolgáltatásának kötelezettsége egyetemlegesen terheli
 a törzstőke pedig a törzsbetétek összege, amely nem lehet kevesebb 3.000.000 forintnál
 a Ptk. e rendelkezéseket további előírásokkal egészíti ki, a hozzájárulások pénzbeli és a
nempénzbeli természete szerinti bontásban (így pl. előírja, hogy ha alapításkor a nem pénzbeli
vagyoni hozzájárulás értéke eléri vagy meghaladja a törzstőke felét, a nempénzbeli vagyoni
hozzájárulást a nyilvántartásba- vételi kérelem benyújtásáig teljes egészében a társaság
rendelkezésére kell bocsátani)

Üzletrész, mellékszolgáltatás és pótbefizetés a korlátolt felelősségű társaságban

 kiindulópont: az üzletrész a törzsbetéthez kapcsolódó tagsági jogok és kötelezettségek összessége
 az üzletrész a társaság nyilvántartásba vételével keletkezik
 az üzletrész mértéke a tagok törzsbetétjéhez igazodik (azonos mértékű üzletrészhez azonos tagsági
jogok fűződnek)
 egy üzletrésznek több jogosultja is lehet (ezek a személyek a társasággal szemben egy tagnak
számítanak, jogaikat közös képviselőjük útján gyakorolhatják, és a tagot terhelő kötelezettségekért
egyetemlegesen kötelesek helytállni)
 az üzletrész a társaság tagjai között szabadon, kívülálló személy részére pedig korlátoltan
átruházható
  az üzletrészt kívülálló személyre akkor lehet átruházni, ha a tag a törzsbetétét teljes
mértékben szolgáltatta (kivéve, ha az átruházásra azért kerül sor, mert a vagyoni
hozzájárulás, illetve a pótbefizetés teljesítésének elmulasztása vagy kizárás miatt a tag
tagsági viszonya megszűnt)
 az átruházni kívánt üzletrész megszerzésére a többi tag, a társaság vagy a társaság
által kijelölt személy (ebben a sorrendben) az elővásárlási jogra vonatkozó
rendelkezések megfelelő alkalmazásával másokat megelőzően jogosult
 az üzletrész kívülállóra történő átruházása a társasági szerződésben a társaság
beleegyezésétől függővé tehető (a beleegyezés megadásáról a taggyűlés dönt)
 az átruházását írásba kell foglalni, a társasági szerződést viszont nem szükséges módosítani
 az üzletrész átruházása esetén az átruházónak a tagsági jogviszonyból eredő jogai és
kötelezettségei az üzletrész megszerzőjére szállnak át, a tagváltozás a társasággal szemben
annak bejelentéstől hatályos
 a tag halála vagy jogutódlással történő megszűnése esetén a jogutód kérheti az ügyvezetőtől a
tagjegyzékbe való bejegyzését (ha a jogi személy tag jogutód nélkül úgy szűnik meg, hogy
üzletrészének sehogy sincs új jogosultja, a társaság az üzletrész bevonásáról vagy az üzletrész
tagok közötti, törzsbetéteik arányában történő felosztásáról köteles dönteni)
 az üzletrész bizonyos esetekben, a taggyűlés beleegyezésével felosztható (így pl. az üzletrész
átruházása, vagy az előbb említett esetben, amikor a jogi személy tag úgy szűnik meg, hogy
üzletrészének nincs új jogosultja)
 a Kft. saját üzletrészét átruházással, a taggyűlés határozata alapján szerezheti meg, szigorúan
ellenérték fejében, a törzstőkén felüli vagyona terhére azzal, hogy az így megszerzett törzsbetétek
összege nem haladhatja meg a törzstőke 50%-át (a társaság saját üzletrésze alapján tagsági jogokat
nem gyakorolhat, illetve a saját üzletrész után osztalék nem illeti meg)
 az üzletrész a Kft. legfőbb szervének döntése alapján bevonható (ilyenkor az üzletrészhez kötődő
tagsági jogok és kötelezettségek megszűnnek, a törzstőke összegét pedig le kell szállítani az
üzletrész alapjául szolgáló törzsbetét összegével)
 emellett bizonyos esetekben sor kerülhet az üzletrész értékesítésére is (ennek általános feltétele,
hogy a tagot a bíróság kizárja a társaságból, vagy a tag tagsági viszonya a hozzájárulás vagy a
pótbefizetés teljesítésének elmaradása miatt megszűnjön)
 ha a tag erre irányuló külön jogviszony hiányában személyesen közreműködik a társaság tevékenységében
(ún. mellékszolgáltatás), ezzel összefüggésben ellenszolgáltatást a társasági szerződés rendelkezései szerint
igényelhet
 a társaság a taggal szemben a személyes közreműködés elmulasztására tekintettel akkor
érvényesíthet igényt, ha ezt a társasági szerződés lehetővé teszi
 az üzletrész átruházása a mellékszolgáltatási kötelezettséget megszünteti (kivéve, ha azt az
üzletrész megszerzője a társaság hozzájárulásával átvállalja)
 ha a társasági szerződés feljogosítja a taggyűlést arra, hogy a veszteségek fedezésére pótbefizetési
kötelezettséget írjon elő a tagok számára (ún. pótbefizetés), meg kell határozni azt a legmagasabb összeget,
amelynek befizetésére a tag kötelezhető, továbbá a pótbefizetés elrendelhetőségének gyakoriságát
 a pótbefizetés összege a tag törzsbetétjét nem növeli
 a pótbefizetési kötelezettséget a törzsbetétek arányában kell meghatározni és teljesíteni,
mindazonáltal nempénzbeli szolgáltatás útján is teljesíthető

A korlátolt felelősségű társaság által teljesített kifizetések

 kiindulópont: a társaság saját tőkéjéből a tagok javára, azok tagsági jogviszonyára figyelemmel kifizetést a
társaság fennállása során kizárólag a Ptk-ban meghatározott esetekben és a tárgyévi adózott eredményből,
illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredményből teljesíthet
 nem kerülhet sor kifizetésre, ha a társaság saját tőkéje nem éri el vagy a kifizetés következtében
nem érné el a társaság törzstőkéjét, továbbá, ha a kifizetés veszélyeztetné a társaság
fizetőképességét
  a pénzbeli és a nempénzbeli vagyoni értékű juttatás egyaránt kifizetésnek minősül
 a tagot a társaságnak a tag javára történő kifizetések céljából felosztható és a taggyűlés által felosztani
rendelt saját tőkéjéből, a törzsbetétek arányában meghatározott összeg (ún. osztalék) illeti meg
 osztalékra az a tag jogosult, aki az osztalékfizetésről szóló döntés meghozatalakor a társasággal
szemben a tagsági jogok gyakorlására jogosult
 a tag osztalékra a már teljesített vagyoni hozzájárulása arányában jogosult
 a Kft. bizonyos esetekben osztalékelőleget is fizethet (így pl. ha nyilvánvaló, hogy rendelkezik az
ehhez szükséges anyagi kerettel)
A korlátolt felelősségű társaság szervezete
 kiindulópont: a Kft. szervezetére vonatkozó külön rendelkezéseket két csoportra érdemes osztani:
a) a taggyűlésre vonatkozó külön rendelkezések,
b) az ügyvezetésre vonatkozó külön rendelkezések

a) A taggyűlésre vonatkozó külön rendelkezések

 a Kft. legfőbb, döntéshozó szerve a taggyűlés
 a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik az olyan szerződés megkötésének jóváhagyása,
amelyet a társaság saját tagjával, ügyvezetőjével, felügyelőbizottsági tagjával, választott
könyvvizsgálójával vagy azok közeli hozzátartozójával köt
 a taggyűlés összehívása, vagy az ülés tartása nélküli határozathozatal kezdeményezése bizonyos
esetekben kötelező (így pl. ha a társaság saját tőkéje veszteség folytán a törzstőke felére csökkent,
vagy ha a társaságot egyenesen a fizetésképtelenség fenyegeti)
 a taggyűlésre – amennyiben ülést tart – a tagokat a napirend közlésével kell meghívni
 a meghívók elküldése és a taggyűlés napja között legalább 15 napnak kell eltelnie (a
társasági szerződés 3 napnál rövidebb időtartamot érvényesen nem határozhat meg)
 ha a taggyűlés nem volt határozatképes, a megismételt taggyűlés az eredeti napirenden
szereplő ügyekben többnyire a jelenlévő szavazati jogok mértékétől függetlenül
határozatképes
 az ügyvezető köteles gondoskodni arról, hogy a taggyűlésről jegyzőkönyv készüljön

b) Az ügyvezetésre vonatkozó külön rendelkezések

 a társaság ügyvezetését egy vagy több ügyvezető látja el
 ha a társaságnak több ügyvezetője van, az ügyvezetők önállóan jogosultak az ügyvezetés
körében eljárni, azzal, hogy bármelyikük a másik ügyvezető tervezett vagy már megtett
intézkedése ellen tiltakozhat
 ha a társasági szerződés úgy rendelkezik, hogy valamennyi tag jogosult az ügyintézésre és
képviseletre, ügyvezetőnek azokat a tagokat kell tekinteni, akik megfelelnek a vezető
tisztségviselőkre vonatkozó rendelkezéseknek
 az ügyvezető feladatai közé tartozik, hogy a társaság tagjairól tagjegyzéket vezessen

A törzstőke felemelése és leszállítása a korlátolt felelősségű társaságban

 kiindulópont: a törzstőke felemelése alapvetően két módon mehet végbe, egyrészről új törzsbetétek
teljesítésével, másrészről pedig a törzstőkén felüli vagyon terhére
 ha valamennyi tag teljes egészében szolgáltatta a törzsbetétjét, a tagok legalább háromnegyedes
szótöbbséggel meghozott határozatukkal elhatározhatják a törzstőke újabb vagyoni hozzájárulás
szolgáltatásával történő felemelését
 a határozatnak egyes tartalmi elemeket kötelezően tartalmaznia kell (így pl. a
törzstőkeemelés mértékét, vagy pl. annak meghatározását, hogy milyen összetételű és
értékű vagyoni hozzájárulásokkal kell teljesíteni a törzstőkeemelést)
 a tagoknak a tőkeemelés elhatározásától számított 15 napon belül elsőbbségi joguk van
arra, hogy a tőkeemelésben részt vegyenek (ha a tag nem él a megadott határidőn belül
elsőbbségi jogával, helyette további 15 napon belül a többi tag gyakorolhatja az elsőbbségi
jogot, ha pedig a tagok nem éltek elsőbbségi jogukkal, a taggyűlés által kijelölt személyek
 jogosultak a tőkeemelés során vagyoni hozzájárulás szolgáltatására)
 a társaság a tagok legalább háromnegyedes szótöbbséggel meghozott határozatával a törzstőkét a
törzstőkén felüli vagyonából akkor emelheti fel, ha a felemelt törzstőke nem haladja meg a társaság
saját tőkéjét, és a társaság rendelkezik olyan törzstőkén felüli vagyonnal, amely törzstőkeemelésre
fordítható
 a társaság tőkekivonás, veszteségrendezés vagy a saját tőke más elemeinek növelése céljából, a tagok
legalább háromnegyedes többséggel meghozott határozatával elhatározhatja a törzstőke leszállítását
 a határozatnak egyes tartalmi elemeket kötelezően tartalmaznia kell (így pl. a leszállított törzstőke
nagyságát, a törzstőke-leszállítás indokát)
 az ügyvezető a törzstőke leszállításáról szóló határozat meghozatalát követő 30 napon belül köteles
azt a nyilvántartó bíróságnak bejelenteni és intézkedni a törzstőke leszállításáról hozott
döntésnek 2 alkalommal történő hirdetményi közzétételéről (a két közzététel között legalább 30
napnak kell eltelnie)
 a társasággal szembeni követelés jogosultja főszabály szerint megfelelő biztosítékot igényelhet a
társaságtól (kivéve pl. ha már rendelkezik a leszállításhoz kapcsolódó kockázattal arányos
biztosítékkal)
 a társaság köteles társasági szerződését a felemelt vagy leszállított törzstőkének megfelelően módosítani
A korlátolt felelősségű társaság jogutód nélküli megszüntetése
 kiindulópont: a társaság jogutód nélküli megszűnése esetén a hitelezők kielégítése után fennmaradó
vagyonból először a pótbefizetéseket kell visszatéríteni, majd a további részt a törzsbetétek arányában kell
felosztani a társaság tagjai között
 ha a megszűnő társaság tulajdonában saját üzletrész volt, az arra eső vagyonhányadot a többi tag között kell
felosztani törzsbetéteik arányában
 ha a végelszámolás megindításakor vagy a felszámolás elrendelésekor a társaság törzstőkéje még nem
került teljes egészében befizetésre, a végelszámoló és a felszámoló jogosult a még nem teljesített
befizetésekre vonatkozó kötelezettséget azonnal esedékessé tenni és annak teljesítését a tagoktól
megkövetelni, ha arra a társaság tartozásainak kiegyenlítése érdekében szükség van

Az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság

 kiindulópont: a Ptk. alapján lehetőség van egyszemélyes Kft. alapítására, illetve az is előfordulhat, hogy
egy már létező Kft. válik egyszemélyessé
 ha egy személy alapít korlátolt felelősségű társaságot, akkor társasági szerződés helyett alapító
okiratot kell kiállítani, illetve az alapító köteles a nempénzbeli vagyoni hozzájárulást a
nyilvántartásba vételi kérelem benyújtásáig teljes egészében a társaság rendelkezésére bocsátani
 egyszemélyes társaság jön létre akkor is, ha egy többszemélyes társaság valamennyi üzletrészét
ugyanaz a tag szerzi meg (a társaság ilyenkor egyszemélyessé válásától kezdődően az
egyszemélyes társaságra vonatkozó szabályok szerint működik, társasági szerződését pedig köteles
alapító szerződéssé változatni, feltéve, hogy az egyszemélyessé válástól számított 1 éven belül nem
jelent be újabb tagot)
 az egyszemélyes társaság és annak tagja közötti szerződést közokiratba vagy teljes bizonyító erejű
magánokiratba kell foglalni
 egyszemélyes társaság a saját üzletrészét nem szerezheti meg
 ha az egyszemélyes társaság később többszemélyes társasággá válik, a tagok kötelesek az alapító okiratot
társasági szerződésre módosítani
A részvénytársaság fogalma
• Az Rt. olyan gazdasági társaság,
• amely előre meghatározott számú és névértékű részvényből álló alaptőkével működik,
• és a részvényes kötelezettsége a részvénytársasággal szemben a részvény névértékének vagy
kibocsátási értékének szolgáltatására terjed ki,
• így az Rt. kötelezettségeiért a részvényes – ha a Ptk. eltérően nem rendelkezik – nem köteles helytállni.
A részvénytársaságra vonatkozó általános szabályok
 kiindulópont: az Rt. alapvetően kétféle lehet, nyilvánosan vagy zártkörűen működő részvénytársaság
 az az Rt., amelynek részvényeit tőzsdére bevezették, nyilvánosan működő részvénytársaságnak, az
pedig, amelynek részvényei nincsenek bevezetve tőzsdére, zártkörűen működő részvénytársaságnak
minősül
 a működési forma megváltoztatásához a közgyűlés legalább háromnegyedes szótöbbséggel hozott
határozatára van szükség
 az összes részvény névértékének összege az Rt. alaptőkéje
 a Zrt. alaptőkéje nem lehet kevesebb 5.000.000 forintnál, az Nyrt. alaptőkéje pedig 20.000.000
forintnál
 a pénzbeli hozzájárulás összege alapításkor nem lehet kevesebb az alaptőke 30%-ánál
 az Rt-re vonatkozó szabályanyag a jogi személyekre vonatkozó közös szabályokból, a gazdasági
társaságokra vonatkozó közös szabályokból és az Rt-re vonatkozó külön szabályokból tevődik össze (e tétel
kizárólag az Rt-re vonatkozó külön szabályokat öleli fel)

A részvényre vonatkozó szabályok

 kiindulópont: a részvény a kibocsátó részvénytársaságban gyakorolható tagsági jogokat megtestesítő, névre
szóló, névértékkel rendelkező, forgalomképes értékpapír
 ha a részvénynek több tulajdonosa van, az Rt-vel szemben egy részvényesnek számítanak, jogaikat
közös képviselőjük útján gyakorolhatják, a részvényest terhelő kötelezettségekért pedig
egyetemlegesen kötelesek helytállni
 a részvény formáját tekintve eltérő lehet a Zrt. és az Nyrt. esetében
 a Zrt. részvényei nyomdai úton vagy dematerializált formában állíthatók elő (a nyomdai úton
előállított részvény dematerializált részvénnyé, a dematerializált részvény nyomdai úton előállított
részvénnyé alakítható át)
 az Nyrt. részvényei dematerializált formában állíthatók elő
 kiemelendő, hogy a részvénynek (Nyrt. esetén a részvény vezetési helyéül szolgáló
értékpapírszámlának) tartalmaznia kell bizonyos tartalmi elemeket (így pl. a részvényes nevét,
valamint az azonosításhoz szükséges egyéb adatait, a részvény névértékét)
 a részvényes az Rt-nek a nyilvántartásba történő bejegyzése és az alaptőke vagy – ha a részvények
névértéke és kibocsátási értéke eltérő – a részvények kibocsátási értékének teljes befizetése után igényelheti
a neki járó nyomdai úton előállított részvény kiadását vagy a dematerializált részvény értékpapírszámlán
történő jóváírását
 a részvények forgalomba hozatala zártkörűen vagy nyilvánosan történhet azzal, hogy Zrt. részvényei
nyilvánosan nem hozhatók forgalomba
 a részvények átruházása bizonyos feltételek mellett korlátozható (így pl. az Rt. beleegyezésétől tehető
függővé)
 az Rt. az alaptőke 25%-át meg nem haladó mértékben megszerezheti az általa kibocsátott részvényeket
 az Rt. az alapítás vagy az alaptőke felemelése során nem szerezheti meg saját részvényeit
 tilos azoknak a részvényeknek saját részvényként történő megszerzése, amelyek névértékének,
illetve kibocsátási értékének teljes befizetése vagy rendelkezésre bocsátása nem történt meg
 az Rt. saját részvényeit ellenérték fejében akkor szerezheti meg, ha az osztalékfizetés feltételei
fennállnak (tekintve, hogy az ellenértéket a társaság az osztalékként kifizethető vagyon terhére
fizetheti ki)
 a saját részvény megszerzésének feltétele, hogy a közgyűlés előzetesen felhatalmazza az
igazgatóságot a saját részvény megszerzésére (azonban nincs szükség a közgyűlés által adott
előzetes felhatalmazásra pl. akkor, ha a részvények megszerzésére az Rt-t közvetlenül fenyegető
súlyos károsodás elkerülése érdekében kerül sor)
 ha az Rt. saját részvényének megszerzése során jogszabályba ütköző módon járt el, köteles az így
szerzett saját részvényt, vagy ha ezek mennyisége nem állapítható meg, akkor valamennyi saját
részvényét a megszerzéstől számított 1 éven belül az alaptőke leszállításával bevonni
  az Rt. a saját részvénnyel részvényesi jogokat nem gyakorolhat, a saját részvényre eső osztalékot
pedig az osztalékra jogosult részvényeseket megillető részesedésként kell számításba venni
 az Nyrt. az általa kibocsátott részvények megszerzéséhez (piaci feltételek mellett, osztalékfizetésre
felhasználható vagyona terhére) segítséget nyújthat harmadik személynek
 a Ptk. alapján ötféle részvény bocsátható ki: törzsrészvény, elsőbbségi részvény, dolgozói részvény,
kamatozó részvény, illetve visszaváltható részvény
 a törzsrészvény olyan részvény, amely nem tartozik az elsőbbségi, a dolgozói, a kamatozó, a
visszaváltható vagy az alapszabályban nevesített egyéb részvényfajtába
 az Rt. által kibocsátott törzsrészvények össznévértékének mindenkor meg kell haladnia az
Rt. alaptőkéjének a felét
 az Rt. alapszabálya az erre vonatkozó feltételek meghatározásával rendelkezhet olyan részvény
kibocsátásáról, amely más részvényfajtával szemben a részvényesnek meghatározott előnyt biztosít
(ún. elsőbbségi részvény), amely előny hatféle lehet: osztalékelsőbbség, az Rt. jogutód nélküli
megszűnése esetén a felosztásra kerülő vagyonból történő részesedésre vonatkozó elsőbbség, a
szavazati joggal összefüggő elsőbbség, a vezető tisztségviselő vagy felügyelőbizottsági tag
kijelölésére vonatkozó elsőbbség, elővásárlási jog, illetve mindezek kombinációja
 az osztalékelsőbbséget biztosító részvény a részvényesek között felosztható adózott
eredményből a más részvényfajtába és részvényosztályba tartozó részvényeknél kedvezőbb
mértékben jogosít osztalékra
 a szavazatelsőbbségi jogot biztosító részvény alapján a részvényes az alapszabályban
meghatározott mértékű többszörös szavazati jogot vagy vétójogot gyakorolhat
 a vezető tisztségviselő kijelölésére vonatkozó elsőbbségi részvény alapján a részvényesek
jogosultak az igazgatóság egy vagy több tagjának a kijelölésére, akik a kijelölés
elfogadásával az igazgatóság tagjává válnak (kiemelendő, hogy csakis Zrt. bocsáthat ki
ilyen részvényt)
 a Zrt. alapszabálya rendelkezhet olyan részvény kibocsátásáról, amelynek alapján a
részvényest az Rt. által kibocsátott, pénzszolgáltatás ellenében átruházni kívánt
részvényekre elővásárlási jog illeti meg
 dolgozói részvény az Rt-nél teljes, illetve részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók számára
ingyenesen vagy a részvény névértékénél alacsonyabb, kedvezményes áron bocsátható ki (az Rt.
alaptőkéjének felemelésével egyidejűleg, legfeljebb a felemelt alaptőke 15%-ig)
 az alapszabály az alaptőke 10%-át meg nem haladó mértékben rendelkezhet előre meghatározott
mértékű, a tárgyévi adózott eredményből juttatott kamatra jogosító részvény kibocsátásáról
 az alapszabály az alaptőke 20%-át meg nem haladó mértékben rendelkezhet olyan részvény
kibocsátásáról, amely alapján a részvényre vonatkozóan az Rt-t vételi jog, a részvényest eladási
jog, vagy az Rt-t vételi jog és a részvényest eladási jog illeti meg
 az Rt. a Ptk-ban meghatározottakon kívül más részvényfajta kibocsátását akkor határozhatja el, ha
az alapszabályban meghatározza az e részvények által megtestesített tagsági jogok tartalmát és
mértékét
 az Rt. alapításának, illetve az alaptőke felemelésének a nyilvántartásba való bejegyzése előtt a vagyoni
hozzájárulást teljesítő személy kérésére a társaság olyan okiratot állít ki, amely tartalmazza a jogosult
nevét, valamint a teljesített vagyoni hozzájárulás összegét, és az ellenkező bizonyításáig igazolja az
okiratban meghatározott személynek az Rt-vel szemben fennálló jogait és kötelességeit (ún.
részvényutalvány)
 az Rt. alapításának, illetve az alaptőke felemelésének a nyilvántartó bíróság által történő bejegyzését
követően az alaptőke, a felemelt alaptőke, illetve a részvények kibocsátási értékének teljes befizetéséig
terjedő időszakra a részvényes által átvenni vállalt vagy az általa jegyzett részvényre teljesített vagyoni
hozzájárulás összegéről ideiglenes részvényt kell előállítani
 az Rt. a részvényesekről – ideértve az ideiglenes részvények tulajdonosait is – részvénykönyvet vezet,
amelyben nyilvántartja a részvényes nevét, lakóhelyét vagy székhelyét és részvényének egyes adatait
 a részvényes részvényesi jogait akkor gyakorolhatja, ha őt a részvénykönyvbe bejegyezték
  a részvénykönyvet az Rt. igazgatósága vezeti
 a részvénykönyvbe bárki betekinthet

A részvénytársaság alapítása
 kiindulópont: az Rt. alapításánál alapvető, hogy tilos a részvényeseket és az alaptőkét nyilvános felhívás
útján gyűjteni
 az alapszabálynak – az általánosan kötelező tartalmi elemeken túl – bizonyos elemeket kötelezően
tartalmaznia kell (így pl. az alaptőke összegét, az alapításkor kibocsátandó részvények számát, az alapítók
nyilatkozatát az összes részvény átvételére vonatkozó kötelezettségvállalásról és a részvényeknek az
alapítók közötti megoszlásáról)
 nempénzbeli vagyoni hozzájárulás szolgáltatása esetén az alapszabályhoz mellékelni kell könyvvizsgáló
vagy az adott vagyontárgy értékeléséhez szükséges szakértelemmel rendelkező szakértő jelentését (amely
tartalmazza pl. a nempénzbeli vagyoni hozzájárulás leírását, értékét, értékelését)
 az Rt. nyilvántartásba vételére azt követően kerülhet sor, ha a nyilvántartásbavételi kérelem benyújtásáig a
pénzbeli hozzájárulás teljesítését vállaló alapítók az alapszabályban átvenni vállalt részvény névértékének,
illetve kibocsátási értékének legalább 25%-át befizették, és a nempénzbeli vagyoni hozzájárulást – kivéve,
ha a nempénzbeli vagyoni hozzájárulás értéke az alaptőke 25%-át nem éri el – az Rt. rendelkezésére
bocsátották
 a részvényes legkésőbb az Rt. nyilvántartásba vételétől számított 1 éven belül köteles a részvények
teljes névértékét, illetve kibocsátási értékét az Rt. részére befizetni és a nyilvántartásba vételtől
számított 3 éven belül köteles a nempénzbeli vagyoni hozzájárulást teljes egészében az Rt.
rendelkezésére bocsátani

A részvényesi jogok és kötelezettségek

 kiindulópont: a Ptk. a részvényesi jogok közül elsőként a részvényesek egyenlőségének elvét mondja ki,
vagyis hogy tilos a részvényesi jogok gyakorlásával összefüggésben az azonos részvénysorozatba tartozó
részvényekkel rendelkező részvényesek közötti hátrányos különbségtétel
 a törvénykönyv emellett kiemeli, hogy a részvényes a részvényesi jogok gyakorlására a társasággal
szemben a részvény vagy letéti, illetve tulajdonosi igazolás alapján, a részvénykönyvbe történő
bejegyzést követően jogosult
 a részvényes részvényesi jogait képviselő, illetve meghatalmazott útján is gyakorolhatja (utóbbi
abban tér el az előbbitől, hogy a részvényes jogait a maga nevében, de a részvényes javára
gyakorolja)
 a részvényes jogosult a közgyűlésen részt venni, felvilágosítást kérni, valamint észrevételt és
indítványt tenni, szavazati joggal rendelkező részvény birtokában szavazni (a részvény a
névértékével arányos mértékű szavazati jogot biztosít, azonban nem gyakorolhatja szavazati jogát a
részvényes, amíg esedékes vagyoni hozzájárulását nem teljesítette)
 a részvényes jogosult lehet az Rt. általi kifizetésre (így pl. osztalékfizetésre), amelynek szabályai –
a megfelelő eltérésekkel – a Kft-nél elmondottakhoz hasonlóan alakulnak azzal, hogy az
ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott dolgozói részvény nem minősül kifizetésnek, illetve a
kamatozó részvény kivételével az Rt. kamatot a részvény után nem fizethet
 kiemelendő, hogy Nyrt. esetében a kisebbségi jogok gyakorlására a szavazatok legalább 1%-ával
rendelkező részvényesek együttesen jogosultak
 a részvényes alapvető kötelezettsége, hogy az Rt. rendelkezésére bocsássa az általa átvett, illetve jegyzett
részvények névértékének, illetve kibocsátási értékének megfelelő pénzbeli és nempénzbeli vagyoni
hozzájárulást

A részvénytársaság szervezete
 kiindulópont: az Rt. szervezetére vonatkozó külön rendelkezéseket három részre érdemes bontani:
a) a közgyűlésre vonatkozó külön rendelkezések,
b) az ügyvezetésre vonatkozó külön rendelkezések,
c) a felügyelőbizottságra, az auditbizottságra és a könyvvizsgálóra vonatkozó külön rendelkezések
 a) A közgyűlésre vonatkozó külön rendelkezések
 az Rt. legfőbb szerve a közgyűlés
 Nyrt. esetén a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik a vezető tisztségviselők,
felügyelőbizottsági tagok, valamint vezető állású munkavállalók hosszú távú díjazása és
ösztönzési rendszere irányelveinek meghatározása
 Nyrt. esetén a közgyűlés hatáskörébe tartozó kérdések megvitatásáról kötelező ülést tartani
 a közgyűlés összehívása bizonyos esetekben kötelező (így pl. ha az Rt. saját tőkéje veszteség
következtében az alaptőke kétharmadára csökkent, vagy ha az Rt. vagyona a tartozásait nem
fedezi), illetőleg a Ptk. egyéb speciális összehívási szabályokat is meghatároz aszerint, hogy Nyrt.
vagy Zrt. közgyűléséről van-e szó (így pl. Zrt. esetén a közgyűlést annak kezdőnapját legalább 15
nappal megelőzően, a részvényeseknek küldött meghívó útján kell összehívni)
 ha a közgyűlés nem volt határozatképes, a megismételt közgyűlés az eredeti napirenden
szereplő ügyekben többnyire a jelenlévő szavazati jogok mértékétől függetlenül
határozatképes
 a közgyűlés egy alkalommal, legfeljebb 30 napra felfüggesztheti ülését
 a közgyűlésről jegyzőkönyvet kell készíteni
 az Nyrt. a közgyűlésen hozott határozatokat köteles nyilvánosságra hozni

b) Az ügyvezetésre vonatkozó külön rendelkezések

 az Rt. ügyvezetését a min. 3 tagú igazgatóság látja el, amely jogait és feladatait testületként
gyakorolja
 az igazgatóság az ügyvezetésről, a társaság vagyoni helyzetéről és üzletpolitikájáról
legalább évente egyszer a közgyűlés, ha az Rt-nél felügyelőbizottság működik, legalább 3
havonta a felügyelőbizottság részére jelentést készít
 Nyrt. alapszabályának rendelkezése esetén igazgatóság és felügyelőbizottság helyett egységes
irányítási rendszert megvalósító, min. 5 tagú igazgatótanács működhet
 az igazgatótanács tagjai többségének független személynek kell lennie (kivéve, ha az Rt.
elismert vállalatcsoporthoz tartozó ellenőrzött társaság)

c) A felügyelőbizottságra, az auditbizottságra és a könyvvizsgálóra vonatkozó külön rendelkezések

 Nyrt. esetében – a gazdasági társaságok közös szabályainál megismerteken felül –
felügyelőbizottság választása akkor is kötelező, ha a társaság nem egységes irányítási rendszerben
működik
 Nyrt. esetében kötelező min. 3 tagú auditbizottság létrehozása, amely a felügyelőbizottságot, illetve
az igazgatótanácsot segíti a pénzügyi beszámolórendszer ellenőrzésében, a könyvvizsgáló
kiválasztásában és a könyvvizsgálóval való együttműködésben
 az Rt-nél állandó könyvvizsgáló működik (Nyrt. esetében e rendelkezéstől eltérni nem lehet)

Az alaptőke felemelése és leszállítása a részvénytársaságban

 kiindulópont: az alaptőke felemelése alapvetően négy módon lehetséges, egyrészről új részvények
forgalomba hozatalával, másrészről az alaptőkén felüli vagyon terhére, harmadrészről dolgozói részvények
forgalomba hozatalával, végül pedig átváltoztatható, illetve átváltozó kötvények részvénnyé alakításával,
illetve alakulásával
 az Rt. alaptőkéjének felemeléséről a közgyűlés határoz, amely a különböző alaptőke-emelési
módok szerinti tőkeemeléseket egyidejűleg is elrendelheti, illetve arra is jogosult, hogy
felhatalmazza az igazgatóságot az alaptőke felemelésére
 az Rt. alaptőkéjét új részvények forgalomba hozatalával akkor emelheti fel, ha korábban
forgalomba hozott valamennyi részvényének névértékét, illetve kibocsátási értékét befizették, és a
nempénzbeli vagyoni hozzájárulást maradéktalanul az Rt. rendelkezésére bocsátották
 az Rt. alaptőkéjét alaptőkén felüli vagyonával vagy annak egy részével felemelheti, ha rendelkezik
olyan alaptőkén felüli vagyonnal, amely alaptőke-emelésre fordítható, és az Rt. alaptőkéje a
tőkeemelést követően sem haladja meg a saját tőke összegét
  dolgozói részvény kibocsátása esetén az Rt. által fedezendő ellenértéket az Rt. alaptőkén felüli
vagyonából kell fedezni
 az Rt. feltételes alaptőke-emelést határozhat el átváltoztatható vagy átváltozó kötvények
forgalomba hozatalával (az átváltoztatható kötvényt az alapszabályban meghatározott feltételek
szerint a kötvényes kérésére részvénnyé kell átalakítani, az átváltozó kötvény pedig a kötvényben
meghatározott feltétel bekövetkezése esetén részvénnyé alakul át)
 az alaptőke leszállítására opcionálisan, illetve a Ptk. által előírt esetekben kötelezően kerülhet sor, a
részvények darabszámának vagy névértékének csökkentésével, illetve a két módszer együttes
alkalmazásával (az egyéb szabályok – a megfelelő eltérésekkel – a Kft-nél megismertekhez hasonlóan
alakulnak)
A részvénytársaságok átalakulása, egyesülése, szétválása és jogutód nélküli megszűnése
 kiindulópont: ha az Rt. átalakul, a részvények – az átalakulással létrejövő jogi személy nyilvántartásba
vételével – érvénytelenné válnak
 az átváltoztatható vagy átváltozó kötvény esetén az egyesüléssel létrejövő Rt-nek a kötvénytulajdonos
számára olyan jogosultságokat kell biztosítania, amelyek legalább egyenértékűek azokkal a
jogosultságokkal, amelyekkel a jogelőd gazdasági társaságban rendelkeztek (kivéve, ha a
kötvénytulajdonosok mindegyike hozzájárul jogosultsága csökkenéséhez)
 Nyrt. nem válhat szét
 ha a végelszámolás megindításának, illetve a felszámolás elrendelésének időpontjáig az Rt. alaptőkéje nem
került teljes egészében befizetésre, a végelszámoló, illetve a felszámoló jogosult a még nem teljesített
pénzbeli és nempénzbeli vagyoni hozzájárulásokra vonatkozó kötelezettséget azonnal esedékessé tenni és
azok teljesítését a részvényesektől követelni, ha arra az Rt. tartozásainak kiegyenlítése érdekében van
szükség

Az egyszemélyes részvénytársaság
 kiindulópont: a Ptk. alapján lehetőség van egyszemélyes Rt. alapítására, illetve az is előfordulhat, hogy egy
már létező Rt. válik egyszemélyessé
 ha az Rt. úgy jön létre, hogy alapszabályában egy személy vállal kötelezettséget a társaság
valamennyi részvényének átvételére, az alapító köteles nempénzbeli vagyoni hozzájárulását a
nyilvántartásba-vételi kérelem benyújtásáig teljes egészében a társaság rendelkezésére bocsátani
 egyszemélyes társaság jön létre akkor is, ha egy többszemélyes Rt. valamennyi részvényét egy
személy szerzi meg
 egyszemélyes Rt. saját részvényt nem szerezhet
 az egyszemélyes Rt. és annak részvényese közötti szerződést írásba kell foglalni

Az európai részvénytársaság – nem biztos, hogy kell

 kiindulópont: az európai részvénytársaság (ún. Societas Europaea) egy választható cégforma az Unióban
működő gazdasági társaságok számára, jogi formáját tekintve pedig Nyrt-nek felel meg
 az SE-t legalább kettő, az uniós tagállamok területén bejegyzett gazdasági társaság alapíthatja, éspedig
egyesüléssel, európai holding Rt. alapításával, SE formájában működő leányvállalat alapításával, vagy
pedig átalakulással
 az alapítására a székhely szerinti Nyrt-kre irányadó jogszabályok vonatkoznak (így pl. a székhely
szerinti ország cégbírósága jegyzi be a vállalkozást)
 jegyzett tőkéjének el kell érnie a 120.000 eurót
 irányítása monista, illetve dualista jellegű lehet
 egységes (monista) irányítási rendszer esetén az ügyvezetést igazgatótanács látja le, amelynek min.
5, max. 11 természetes személy a tagja, a belső számviteli rend ellenőrzését pedig a min. 3 tagú
auditbizottság látja el
 nem egységes (dualista) irányítási rendszer esetén az ügyvezetést a min. 3, max. 11 természetes
személyből álló igazgatóság látja el, amelyet min. 3, max. 15 személyből álló felügyelő bizottság
ellenőriz
 lényeges előnye, hogy könnyebb terjeszkedést, nagyobb mobilitást biztosít az Unión belül, mint a
hagyományos Rt-k, illetve keretet nyújt a tagállamokon átívelő műveletekhez
13. Tétel: A házasság

Házastársi kapcsolat
Házasság fogalma
Egy férfi és egy nő házassági életközösségét létrehozó kapcsolata, amely a házasság megkötésével családot létesít,
házassági jogokat és kötelezettségeket keletkeztet, és amely a törvényben meghatározott szabályok megtartásával jön
létre.

Házasságra vonatkozó szabályok

- Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

- Ember Jogok és Alapvető Szabadságjogok Védelméről Szóló 1950. évi Római Egyezmény
- Alaptörvény
- Ptk.
Jegyesség jogi megítélése

- Csjk. nem szabályozza, Ptk. hozzátartozói fogalma nem említi a jegyest

- Két különnemű személy kölcsönös ígérete arra, hogy egymással házasságra fognak lépni
- Lehetőség van a jegyajándék visszakövetelésére „téves feltevés” címén, az ajándékozás szabályai
szerint

- Lehetőség van az ún. biztatási kár követelésére is

Házassági szándék bejelentése

- Házasságkötési szándék bejelentése (bármely anyakönyvvezetőnél; a házasulók együttes, személyes

jelenléte; jegyzőkönyv)
- A házasulóknak az anyakönyvvezető előtt ki kell jelenteniük, hogy a házasságuknak nincs jogi
akadálya, igazolniuk kell, hogy házasságkötésük jogi feltételei fennállnak
- A házasulóknak az anyakönyvvezető előtt igazolniuk kell személyazonosságukat, állampolgárságukat,
családi állapotukat, 16 év feletti, de még kiskorú házasuló esetén a házasságkötéshez adott engedélyt
- Névviselés bejelentése

Házasság létrejöttének feltételei

1. Anyakönyvvezető előtt
2. Együttesen jelen levő férfi és nő
3. Személyes kijelentés az egymással való házasságkötésükre
4. Két tanú
5. Anyakönyvvezető megállapítja, hogy a házasság a törvény értelmében létrejött 6.
Anyakönyvvezető a házasságkötés tényét a házassági anyakönyvbe bejegyzi

Házastársak jogai és kötelezettségei

1. Névviselés

(házasság megszűnése esetén ezzel a névvel élnek tovább, ha el kívánnak térni ettől, be kell jelenteni az
anyakönyvvezetőnél – férj kérelmére a bíróság eltilthatja a volt feleséget a név viselésétől: szándékos
bcs. jogerős szabadságvesztésre ítélésekor)

Nő Férfi
 születési név születési név
házasság előtt közvetlenül viselt név házasság előtt közvetlenül viselt név
férj teljes neve + né (hozzákapcsolhatja a
h. k .
előtt közvetlenül viselt nevét)
férj családi neve + né (hozzákapcsolhatja feleség családi neve + saját utónév
a h. k .
előtt közvetlenül viselt nevét)
férj családi neve + saját utóneve
kettőjük családi neve + saját utónév

2. Házastársi tartás

- az követelheti, aki önhibáján kívül nem képes magát eltartani

- házasság megszűnését követő 5. év eltelte után szorul rá: csak különös méltánylást érdemlő módon
- ha az életközösség max. 1 évig állt fenn + nem született gyermek: életközösséggel megegyező
időtartamra (különös méltánylás esetén ennél hosszabb időre)
- érdemtelen: súlyosan kifogásolható magatartás/életvitel – volt házastárs és annak rokonaival szemben
durván sértő magatartás
- nem köteles: ha így a saját tartását/ gyermeke tartásást veszélyezteti
- egyszeri juttatás: közokirat/ ellenjegyzett magánokirat – jövőben nem léphet fel tartási követeléssel
- mértéke, módja, időtartam stb.: rokontartás közös szabályit kell alkalmazni ➢ tartáshoz való jog
megszűnik: új házasság/élettársi kapcsolat

3. Házastársi együttélés
4. Öröklés

Házassági akadályok

1. Elhárítható például:

testvér testvérének vér szerinti leszármazójával kötött házassága

-
- 16. életévét betöltött személy házassága
2. El nem hárítható például:
- bármelyik fél fennálló házassága
- házasulóval fennálló egyenes ági rokonság
- házasságkötés helye szerint illetékes jegyző a házassági akadály alól felmentést adhat.
- érvénytelenségi okok házassági akadályként már a házasságkötés előtt felmerülhetnek, orvoslásukra már
akkor sor kerülhet mint elhárítható házassági akadályok, máskülönben az anyakönyvvezető fennállásuk esetén
nem kötheti meg a házasságot.
- Ptk. különbséget tesz nemlétező és érvénytelen házasság (házasságkötési korhatár, gondnokság alá helyezés
folytán cselekvőképtelen személy házassága, cselekvőképtelen állapotban kötött házasság, rokoni,
hozzátartozói kapcsolat, korábbi házasság fennállása) között→ joghatásukban a különbség
- nemlétező házasságnak nincs jogkövetkezménye,
- bárki határidő nélkül hivatkozhat a létezési feltételek hiányára,
- érvénytelen házasságnak maradék joghatásai vannak (apaság vélelme, házasságkötés útján szerzett
nagykorúság)

Nemlétező házasság:
- jellemzői:
 - a házasság létezési feltétele(i) hiányzik/hiányoznak
- bárki határidő nélkül hivatkozhat rá
- semmilyen jogkövetkezmény nem fűződik hozzá
- nem szükségszerű, hogy bíróság döntsön
- a házasság a 4:5. § (1) bekezdésben előírt feltételek hiányában egyáltalán létre sem jött
(pl. házasságot az anyakönyvbe bejegyezték, de vitás, hogy tettek-e házasságkötési
nyilatkozatot, ill. annak mi volt a tartalma)

- megállapítása:

- Közigazgatási hatósági eljárásban

- Bírói úton (ha közig. elj.-ban nem tisztázható) – mindenkivel szemben hatályos
 házastárs, ügyész, érdekelt indíthatja
 házastárs ellen, ügyész/érdekelt esetén a házastársak ellen
Érvénytelen házasság:

- érvénytelenségi okok:

1. Házasságkötési képesség hiányával összefüggő:

a. házasságkötési korhatár (kiskorú gyámhatóság engedélye nélkül)
b. cselekvőképtelenség
c. gondnokság alá helyezés nélküli cselekvőképtelen állapot

2. Rokoni, hozzátartozói körön alapuló:

a) az egyenes ági rokonok házassága

b) a testvérek egymással kötött házassága
c) a testvérnek testvére vér szerinti leszármazójával kötött házassága
d) örökbefogadottnak az örökbefogadóval az örökbefogadás fennállása alatt kötött
házassága

3. Korábbi házasság fennállása (Btk. 214.§ -kettős házasság)

- megállapítása:

- az érvénytelenségre irányuló perben az arra jogosult keresete alapján a bíróság az házasság

érvénytelenségét megállapította
- az érvénytelenségi ok a házasság megkötésekor fennállt
- az érvénytelenség a házasságkötés időpontjára visszamenőleges hatállyal következik be (ex tunc)
- az ítélet mindenkivel szemben hatályos
- per megindítására jogosultak: házastársak, ügyész (cselekvőképtelen házastárs meghalt), érvénytelenítésre
jogosult (ha a perindításra kizárólagosan jogosult meghalt) ▪ Perindítási határidők (6 hónap – jogvesztő):
- nagykorúság eléréstől
- gondnokság alá helyezés megszüntetésétől
- cselekvőképtelen állapot megszűnésétől számított
Megszűnés esetei:

1. házastárs halála
- ha a halál tényét megállapító/ holtnak nyilvánító határozat megdől: az újabb házasság esetén
a régebbit megszűntnek kell tekinteni (házasulók egyike sem tudta, hogy a halál nem
következett be)
- megszűnés napja: halál napja
2. bírósági felbontás
- bármelyik fél kérelmére – teljesen, helyrehozhatatlanul megromlott a házasság (különösen:
nincs már életközösség, annak helyreállítására nincs kilátás)
- bíróság nem vizsgálja a körülményeket: felek közösen kérik a bontást
- feleknek meg kell egyezni (+ bíróság jóváhagyta):
a) szülői felügyelei jog gyakorlásáról
b) gyermekkel való kapcsolattartásról
c) gyermek tartásáról
d) közös lakás használatáról
e) házastársi tartásról
- bontóper megindítása előtt/alatt közvetítői eljárást lehet igénybe venni: megállapodás
perbeli egyezségbe foglalható
- megindítása: házastárs a másik ellen személyesen (perindítás tekintetében korlátozottan
cselekvőképes is megindíthatja a törvényes képviselő hozzájárulása nélkül;
cselekvőképtelen házastárs esetén: gyámhatóság hozzájárulásával a törvényes képviselő)
- megszűnés napja: ítélet jogerőre emelkedésének napja • ítélet mindenkivel szemben
hatályos
14. Tétel: Házassági vagyonjog

Általános

- házastársak életközösségük időtartamára vagyoni viszonyaikat vagyonjogi szerződéssel rendezhetik

- eltérő rendelkezés hiányában a házasság alatt házassági vagyonközösség áll fenn
- életközösséget vélelmezni kell a házasság megkötésével (átmeneti megszakadás: nem érinti a folytonosságot –
kivéve: vagyonmegosztásra került sor akkor)
- érvénytelen házasság esetén (felek jóhiszeműek): vagyonjogi joghatás azonos az érvényes házasságéval és az
érvénytelenség nem érinti a jóhiszemű 3. személlyel kötött szerződés hatályát (csak egyik fél volt jóhiszemű:
ő kérelmére lehet alkalmazni, és az öröklésre is érvényes
- a vagyonközösség közös vagyonból és külön vagyonból áll
- vagyonközösséghez tartozó tárgyakat bármelyik fél rendeletetésszerűen használhatja a másik fél jogi
érdekeinek sérelme nélkül, közösen jogosultak kezelni, megszűnés a megosztás közötti időszakban a közös
tulajdonra vonatkozó szabályok az irányadók
- vagyonközösség megszűnik:
a) felek azt kizárták
b) bíróság megszünteti (házasság fennállása alatt – bármely fél kérelmére – megszűnik: jogerőre
emelkedés+ 1 hónap utolsó napján – joghatás: továbbiakban vagyonelkülönítés szabályai)
c) életközösség megszűnik

Külön vagyon

- ide tartozik:
a) vagyonközösség létrejöttekor meglévő tárgyak
b) örökség, ajándék, ingyenes juttatás
c) szellemi tulajdonjog esetén – vagyoni jog (kivéve az esedékes díj)
d) sérelemdíj (egyéb sérelmet kárpótló juttatás)
e) személyes használatú, szokásos mértékű tárgy
f) különvagyon értékén szerzett tárgy és a helyébe lépő érték

- terhei, tartozásai:
a) életközösség megkezdése előtti tartozás (kivéve: törvényen alapuló tartás)
b) vagyontárgy adóssága + kamata
c) közös vagyon terhe, melyet a házastárs hozzájárulása nélkül ingyenesen vállalt
d) jogellenes és szándékos / súlyosan gondatlan magatartással okozott kár - ha a tartozás a házastárs
gazdagodását meghaladja
Közös vagyon

- beletartozik: vagyonközösség fennállása alatt együtt/külön szereztek (osztatlanul, egyenlő arányban illeti
meg) valamint a különvagyon olyan haszna, ami fenntartási költségek levonása után megmarad + 5 évi
házassági életközösség után: mindennapi élethez kapcsolódó, szokásos mértékű berendezési/felszerelési tárgy
nem tartozik bele: különvagyon
- közös vagyonhoz tartozás vélelme:
o házastársak vagyonában lévő vagyontárgyakról azt kell vélelmezni, hogy közös vagyonba tartoznak –
ha különvagyon miatti kötelezettséget a vagyonközösség fennállása alatt teljesítettek: azt kell
vélelmezni, hogy azt a közös vagyonból történt

- rendelkezés:
 o házastársak együttesen rendelkezhetnek/ másik hozzájárulásával (nincs alakszerűség)
o hozzájárulás vélelme: visszterhes szerződés esetén, kivéve: ha a szerződést kötő 3. fél tudott/tudnia
kellett, hogy a házastárs nem járult hozzá
o mindennapi élethez kapcsolódó szerződés esetén akkor lehet hozzájárulás hiányára hivatkozni, ha a
házastárs annak megkötése előtt kifejezetten tiltakozott
o vagyonközösség megszűnése és megosztás közti időszakban: rendes gazdálkodás szabályai szerint
másik házastárs hozzájárulása nélkül is rendelkezhet:
• foglalkozáshoz kapcsolódó vagyontárgy esetén
• kizárólagosan a birtokába kerültek (másik fél hozzájárulásával)
• olyan kötelezettségvállalás esetén ami a közös vagyontárgy megóvását szolgálja
• közös vagyontárgyat terhelő tartozást teljesíthet (nem válhat terhesebbé)
o vagyonközösség megszűnése és megosztás közti időszakban: közös lakást biztosító ingatlannal nem
rendelkezhet, nem lehet közös vagyontárgyból vagyoni hozzájárulást teljesítenie gazdasági
társaságnak – hozzájárulást nem lehet vélelmezni

- rendelkezésből eredő felelősség:

o közös vagyont érintő kötelezettség esetén a felelősség: különvagyon + közös vagyon ráeső része
o hozzájárulás nélküli esetén: ha vélelmezni nem lehet vagy megdőlt – nem felel (lehet még
ingyenesség, és rosszhiszeműség fennállása is)
o házastárs szerződése/egyéb alapján gazdagodott: jogalap nélküli gazdagodás szerint felel akkor is, ha
amúgy nem felel a tartozásokért

- megosztása:

o vagyonközösség megszűnését követően bármelyik fél igényelheti – halál esetén az örökös is

o megosztás szerződéssel: közokirat/ ellenjegyzett magánokirat (közös vagyon ingóira nem vonatkozik,
ha a megosztásra már sor került)
o igényeket egységesen kell rendezni
o megtérítési igényekre is sor kerülhet pl. külön vagyonból közös vagyonra ráfordítások esetén
o nincs helye megtérítésnek, ha a házastárs arról lemondott (nincs alakszerűség)
o hányadának és értékének megállapítása: megszűnéskor fennálló állapot szerint – értékváltozást
figyelembe kell venni, kivéve ha az egyik fél eredményezte azt
o vagyontárgyat tartozás terheli: az viseli, akinek később a tulajdonába kerül

Házassági vagyonjogi szerződés:

- vagyonjogi rendszer meghatározására szolgál – vagyonközösség helyett eltérhetnek a törvényes vagy

választott vagyonjogi rendszerektől, ha az eltérés nem tiltott

- megkötés feltételei:
1 személyesen
2 gyámhatóság jóváhagyása, ha a házastárs 18 alatti vagy korlátozottan cselekvőképes
(vagyoni nyilatkozatok tekintetében)
a) alaki kellékek:
- közokirat/ ellenjegyzett magánokirat
 - 3. személlyel szemben hatályos, ha nyilvántartásba vették vagy bizonyítani tudják a
házastársak, hogy a 3. személy a szerződés fennállásáról és annak tartalmáról
tudott/tudnia kellett
b) tartalma:
- közszerzeményi rendszer szerinti megállapodás
• önálló vagyonszerzők – vagyonelkülönítés szabályai érvényesülnek
• közszerzemény: tiszta vagyoni érték, ami a házastárs vagyonában felmerülő
adósság ráeső részének levonása és különvagyon levonása után fennmarad
• életközösség megszűnése utána bármelyik fél kérheti a közszerzeményt
- vagyonelkülönítési rendszer szerinti megállapodás
• vagyonközösséget teljesen, vagy meghatározott részben kizárták – ahol kizárták ott
vagyonelkülönítési szabályok az irányadók
• ezek tekintetében önálló rendelkezési jog és önálló felelősség áll fenn

- módosítás, megszüntetés:
a) életközösség alatt – szerződés létrejöttére vonatkozó érvényességi szabályok szerint
b) nem tartalmazhat visszamenőleges hatályú rendelkezést, ami a kötelezettséget a 3. személy terhére
változtatja meg
c) ha vagyonukról haláluk esetére rendelkeznek: közös végrendelet szabályai
d) megszűnése 3. személlyel szemben akkor hatályos, ha törölték a nyilvántartásból/ vagy arról tudomást
szerez

Közös lakás használatának rendezése:

- ahol a házastársak jogcím alapján együtt laknak

- vagyonközösség megszűnését követően és megosztás előtt: együttesen/ hozzájárulással rendelkezhetnek
(vélelmezni nem lehet)
- előzetesen szerződésben rendelkezhetnek róla – annak helyébe lépő lakásra akkor terjed ki a szerződés, ha az
erre kitér
- vagyonjogi szerződésben is lehet rendelkezni róla
- gyermek lakáshasználati joga:
- a szerződéskötés után született gyermekre is kiterjed
- ha a szerződés erre vonatkozólag nem tartalmaz rendelkezést, vagy e jogot súlyosan sérti: bíróság
eltérően rendelkezhet

- életközösség megszűnése után megállapodhatnak a használatról (nincs alakszerűség) – ennek hiányában a

használatról a bíróság dönt (kérelemre)
− közös jogcím: megosztás – ha ez lehetséges
− kizárólagos jogcím – ő a használó
− lakáshasználati jog ellenértékének megtérítése: akit a bíróság a lakás elhagyására kötelez – térítésre
tarthat igényt kivéve: aki elhagyást e nélkül vállalta vagy a lakáshasználati jogot
időlegesen/feltételhez kötve vonta meg a bíróság
− újrarendezés: körülmények változása miatt – bármely fél kérelmére
15. Tétel: Az élettársi kapcsolat

Élettársi kapcsolat fogalma

6:514. § (1) Élettársi kapcsolat áll fenn két olyan, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági
közösségben (a továbbiakban: életközösség) együtt élő személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással
házassági életközössége, bejegyzett élettársi életközössége vagy élettársi kapcsolata, és akik nem állnak egymással
egyenesági rokonságban vagy testvéri kapcsolatban.

- AB: férfi és nő kitétel két személyre változott

- Az élettársi kapcsolatot a Ptk. a polgári jogi társaság nevesített eseteként szabályozza
- Élettársi viszony a Ptk. szerint szerződés, amelyhez fűződhetnek családjogi joghatások:
• élettársi tartás
• az élettársak lakáshasználatának rendezése
• az élettársak vagyonjogi viszonyai
Élettársi kapcsolat típusai

1. de facto
• létrejön: életközösség létesítésével
• megszűnik: életközösség véget ér, házasságot kötnek, bejegyzett élettársi kapcsolatot létesítenek
• kizáró okok:
a) ne álljanak egymással házasságban
b) ne éljenek mással életközösségben (vagyis ne éljenek házasságban, bejegyzett élettársi
kapcsolatban, vagy élettársi kapcsolatban)
c) relatív kizáró okok: nem lehetnek egymásnak egyenesági rokonai, testvérei

2. nyilvántartásba vett

• az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartása 2010. január 1. napjától hatályos (a nyilvántartás lehetőségét

a Bét. vezette be.)
• közjegyző előtt tett nyilatkozat – bejegyzi a nyilvántartásba – tanúsítványt állít ki ➢ nyilatkozat
közhitelesen igazolja:
1. két, nem cselekvőképtelen nagykorú nyilatkozatát, hogy egymással a Polgári Törvénykönyv
szerinti élettársi kapcsolatban élnek
2. legalább az egyik kérelmezőnek a közjegyző előtt tett azon nyilatkozatát, hogy már nem áll
fenn élettársi kapcsolata a vele együtt korábban nyilvántartásba vett személlyel
• nyilvántartás nem igazolja az élettársi kapcsolat fennállását, ha:
1. az élettárs utóbb tett, az élettársi kapcsolat fenn nem állásáról szóló nyilatkozatát a
nyilvántartásba bejegyezték
2. az élettársak egyike meghalt
3. az élettársak bármelyike utóbb házasságot köt vagy bejegyzett élettársi kapcsolatot létesít
• joghatás: minden szempontból ugyanazok a joghatások fűződnek, mint a nyilvántartásba nem vett,
Ptk. szerinti de facto élettársi kapcsolathoz

3. bejegyzett

• létrejötte:
a) anyakönyvvezető előtt együttesen jelenlevő két 18. évét betöltött (kiskorú részére nem
engedélyezhető) azonos nemű személy személyesen kijelenti, hogy egymással bejegyzett
élettársi kapcsolatot kíván létesíteni
 b) nyilatkozattételi kötelezettség: kapcsolatuknak legjobb tudomásuk szerint nincs törvényes
akadálya és igazolják, hogy a törvényes feltételek fennállnak
• joghatásai:
a) tartási, vagyonjogi, lakáshasználat jogához kapcsolódó és öröklési jogi joghatások
b) nem fogadhatnak örökbe sem együttesen, sem az egyik bejegyzett élettárs partnerének
gyermekét
c) nem alkalmazhatóak a házassági névviselés szabályai
d) emberi reprodukcióra irányuló eljárásokban nem vehetnek részt
e) apasági vélelmet nem keletkeztet
• megszűnése:
1. az egyik bejegyzett élettárs halálával
2. bírósági felbontással (polgári peres eljárás útján)
3. felek közös kérelmére, közjegyző általi megszüntetéssel (közjegyzői nemperes eljárás
feltételei: közösen kérik, nincs olyan gyerek, melynek tartására közösen kötelezettek,
tartás/lakáshasználat/közös vagyon megosztásában megegyeztek (osztott használat
elsősorban)
Élettársi tartás

- feltétele: volt élettárs életközösség megszűnése esetén önhibáján kívül nem képes magát eltartani [ált. eset:
életközösség legalább 1 évig fennáll és az élettársak kapcsolatából gyermek született (együttes feltétel) és
speciális eset: az életközösség megszűnését követő 1 év eltelte után válik jogosulttá]
- érdemtelenség: súlyosan kifogásolható életvitel, volt élettársát és hozzátartozóját durván sértő magatartás
tanúsítása
- egyszeri juttatás szabályai u.a. mint a házassági tartásnál
- megszűnik: az arra jogosult utóbb élettársi kapcsolatot létesít vagy házasságot köt

Élettársi lakáshasználat

- életközösség megszűnése esetére még a jogviszony fennállása alatt megkötött szerződés alapján (közokirat,
ellenjegyzett magánokirat)
- életközösség megszűnését követően kötött megállapodás alapján (nincs alakszerűség)
- bíróság is – fél kérelmére – ha legalább 1 évig fennállt, kiskorú gyermek lakáshasználati joga indokolttá teszi
- lakáshasználat újrarendezése: körülmények változása esetén, fél kérelmére

Élettársi vagyonjogi viszonyok (kötelmi- ott is, ahol nincs gyermek)

a) szerződéses
- együttélés idejére
- közokirat vagy ellenjegyzett magánokirat
- egymás közti vagyoni viszonyok ill. 3. személlyel szemben, ami akkor hatályos, ha 1. nyilvántartásba
vezették (élettársi vagyonjogi szerződések nyilvántartása) 2. a 3. fél a szerződésről tudott/tudnia kellett
b) jogszabályon alapuló/törvényes vagyonszaporulat közreműködés arányában, ha ez nem megállapítható,
akkor egyenlően (kiv. ha ez méltánytalan)
16. Tétel: A leszármazáson alapuló rokoni kapcsolat

Rokoni kapcsolat

➢ típusai:
egyenesági rokonság: akik közül egyik a másiktól származik
a)
b) oldalági rokonság: azok a nem egyenesági rokonok, akiknek legalább egy közös felmenő rokonuk
van
➢ létrejötte:
1. leszármazással
a) apai jogállás keletkezése
b) anyai jogállás keletkezése
2. örökbefogadással (hatósági határozat alapján és az örökbefogadók rokonaival is kapcsolatba kerül)

➢ vélelmek alapján történik törvényi sorrend a vélelmek között: mindaddig, amíg az apai státusz a sorrendben
előbb szabályozott vélelem alapján betöltött, a sorrendben következő vélelem alkalmazására nem kerülhet sor

➢ vélelmek közös jellemzői

1. egységes apasági rendszert teremt

2. eltérően keletkeznek, de joghatásaikban azonosak,
3. ugyanolyan szülő-gyermek kapcsolatot eredményeznek,
4. házasságból és nem házasságból származó gyermekek egyenlőségét teremtik meg

➢ jogállást keletkeztető tények:

I. házassági kötelék

- a gyermek apjának – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – azt a férfit kell tekinteni, akivel
az anya a gyermek fogamzási idejének kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak
legalább egy része alatt házassági kötelékben állt
- a vélelmezett fogamzási idő a gyermek születésének napjától visszafelé számított 182. és 300.
nap között eltelt idő mind a két határnap hozzászámításával
- mögöttes apaság: nő újból házasodik, ezalatt születik egy gyermek, de a korábbi és új
házasság között nem telt el 300 nap – vélelem megdől, akkor a korábbi férjet kell apának
tekinteni
- férjet holtnak nyilvánítják és ez az időpont a vélelmezett fogamzási időt megelőzi: a gyermek
házasságon kívül születettnek tekintendő

II. élettársak esetén emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárás

- ha az előző vélelem alapján nem lehet megállapítani

o anyával élettársi kapcsolatuk fennállása alatt
o reprodukciós eljárásban részt vett és
o a származás ennek következménye

- nem keletkeztet vélelmet az anya más férfival - a reprodukciós eljárás lefolytatását követően a
gyermek születéséig terjedő időszakban – létrejött házassága

- anya élettársa a gyermek apja, ha a reprodukciós eljárásból származó gyermek megszületéséig

a korábbi házasság megszűnésétől számítva nem telt el a vélelmezett fogamzási idő

III. apai elismerő nyilatkozat

 - előzőek szerint nem megállapítható vagy a vélelem megdőlt – azt kell apának tekinteni, aki a
gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal magáénak ismerte el
- megtételének szabályai: gyereknél 16 évvel idősebb férfi, fogamzási idő kezdetétől, és a
gyermek születésekor válik hatályossá (per esetén akkor lesz teljes hatályos: jogerős
befejezésre apa megállapítása nélkül)
- nagykorú gyermek eldöntheti, hogy a vér szerinti apa családi nevét viseli tovább, vagy az
addig viselt mellett marad
- alaki feltételei a nyilatkozatnak: jegyzőkönyvbe mondás / közjegyzői okiratba foglalás és
aláírást követően nem vonható vissza, erga omnes hatályú

IV. bírósági határozat

- ha előzőek szerint nem megállapítható – bírósági határozattal lehetséges a PP szabályai szerint

- bizonyítani kell a nemi érintkezést és alaposan következtethetőnek kell lennie, hogy e nemi
érintkezésből származik a gyermek (tanúk, szakértő, anya szavahihetősége, férfi
meghallgatása stb.)
- per megindítására jogosultak: anya, gyermek, gyermek halála esetén leszármazója, apa
- per alperesei: apa, apa a gyermek ellen

➢ vélelem megtámadása:
- estei:
I. gyermek anyjával fogamzás idején nem érintkezett / lehetetlen, hogy tőle származzon
(nem lehet biológiai szülő)

II. reprodukciós eljáráshoz a férj/élettárs nem járult hozzá

III. nyilatkozat jogi feltételei hiányoznak / tévedés, megtévesztés, fenyegetés hatása alatt /
jsz. megkerülése céljából tették (örökbefogadás)

- mikor támadható meg bíróság előtt:

I. származás reprodukciós eljárás következménye(kivéve ha az anya férje vagy élettársa

az eljáráshoz nem járult hozzá)
II. apaságot bíróság állapította meg (DNS vizsgálatok szinte 100%-os pontosságúak)

- névviselés megdöntés után:

I. gyermeket feljogosíthatja családi nevének további viselésére

II. feljogosíthatja azt a férfit a gyermekkel való kapcsolattartásra, aki a gyermeket
hosszabb időn keresztül családjában sajátjaként nevelte
Anyai jogállás keletkezése

a) A gyermek anyja az a nő, aki megszülte.

b) Ha az anya személye nem állapítható meg, a gyermek kérheti annak bírósági megállapítását, hogy az anya az
általa megjelölt személy.
c) Az anyaság bírósági megállapítását az is kérheti, aki azt állítja, hogy ő a gyermek anyja
d) Ha a gyermek reprodukciós eljárásból származott, nem jogosult perindításra az a nő, aki az eljárás
lefolytatásához ivarsejtet vagy embriót adományozott.

Anyasági per relevanciája: nem állapítható meg, ki szülte a gyermeket / aki szülte, nem azonos azzal, aki az
anyakönyvi kivonatban szerepel – felperesnek kell bizonyítania, hogy nem a bejegyzett az anya (és ez közig. úton
nem orvosolható)
17. Tétel: Az örökbefogadás

Irányadó szabályok

 Alaptörvény
 Ptk. IV. könyve
 Gyvt. - 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról
 Gyer. - 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi
eljárásról

Célja

 rokoni (családi) kapcsolatot hoz létre – egyben cél és eszköz

 kiskorúak családban való nevelése

Örökbefogadás alanyai

1. gyermek, akit örökbe fogadnak

• csak kiskorú lehet (14. életévet betöltött esetén bele kell egyeznie)
• akinek a szülei nem élnek
• vagy akit megfelelően nevelni nem képesek (saját gyermeket nem) • örökbefogadhatónak
nyilvánítás:

a) gyermekével egy éve nem tart rendszeres kapcsolatot vagy fél éven át
semmilyen formában nem tart kapcsolatot, illetve életvitelén, körülményein
nem változtat, és emiatt az átmeneti nevelés nem szüntethető meg
b) lakó- és tartózkodási helyét az új lakó- és tartózkodási helyének
hátrahagyása nélkül megváltoztatja, és az annak felderítésére irányuló
intézkedések hat hónapon belül nem vezetnek eredményre

2. örökbefogadó
• 25. életévét betöltött cselekvőképes személy
• a gyermeknél legalább 16 évvel, legfeljebb 45 évvel idősebb
• rokoni vagy házastársi örökbefogadás esetén a korkülönbségtől el kell tekinteni
• közös gyermekként történő örökbefogadás esetén a az életkornak és a korkülönbségnek az
egyik örökbefogadó tekintetében kell fennállnia
• ha testvéreket fogadnak örökbe, az idősebb gyermek életkorát kell alapul venni •
alkalmasság vizsgálata:
- örökbefogadás előtti eljárás
- elkészítő tanfolyam keretében nyer megállapítást - szükséges:
a) egyészségügyi alkalmassági vizsgálat
b) pszichikai alkalmassági vizsgálat
c) exploratio (részleteket feltáró beszélgetések)
d) környezettanulmány
e) családrajz
f) tanácsadáson részvétel

Örökbefogadás típusai

1. nyílt örökbefogadás
 a vér szerinti szülők és az örökbe fogadó szülők ismerik egymást
  a vér szerinti szülő tudja, hogy gyermekét ki fogja nevelni, és hogy hova kerül gyermeke
 területi gyermekvédelmi szakszolgálat vagy örökbefogadást elősegítő szervezet
közreműködésével jöhet létre
 két fajtája: - „házastársi”, rokoni örökbefogadás, civil szervezetek közvetítéséve létrejött
örökbefogadás

2. titkos örökbefogadás a vér szerinti szülő oly módon járul hozzá gyermeke örökbefogadásához, hogy az
örökbefogadó személyét és személyi adatait nem ismeri, vagy ha a szülő hozzájárulására e törvény szerint
nincs szükség
❖ mindkettőhöz szükséges hozzájáruló nyilatkozat: a gyermek születésétől számított hat héten belül
visszavonható (e lehetőségére a szülőt figyelmeztetni kell)
❖ felügyeleti jog megszűnik: ha a nyilatkozat 6 hetesnél idősebb gyermekre vonatkozik – nyilatkozattételkor, ha
hathetesnél fiatalabb gyermekre a gyermek hathetes korában szűnik meg
❖ beszélhetünk egyszerű (gyermek csak az örökbefogadó szülőkkel kerül jogilag is értékelt rokoni kapcsolatba)
és teljes (gyermek az örökbefogadói család egészében nyer családi jogokat, minden vagy majdnem minden
jogi kapcsolatot megszakít a vér szerinti családjával kivétel: öröklés, kapcsolattartás) örökbefogadásról

Örökbefogadási eljárás

I. örökbefogadás iránti kérelem előterjesztése, az érdekeltek hozzájárulása

- szakvélemény beszerzése kérelem elbírálása előtt
- haszonszerzés tilalma: nem engedélyezhető, ha az abban közreműködők részére
indokolt költségeiket meghaladó vagyoni előnnyel jár

II. örökbefogadás előtti gondozás

- mellőzhető: az örökbefogadó és a vér szerinti szülő házastársak, az örökbefogadó a
vér szerinti szülő hozzájárulásával a gyermeket már legalább egy éve saját
háztartásában gondozza, a nevelésbe vett gyermeket a gyermekvédelmi nevelőszülője
fogadja örökbe, aki a gyermek gondozásáról és neveléséről legalább egy éve
gondoskodik - eredményes eltelte után engedélyezhető

III. örökbefogadás létrejötte

- az örökbefogadást engedélyező határozat jogerőre emelkedésével lép hatályba.
- Ha az örökbefogadó az eljárás folyamán meghal, az örökbefogadás engedélyezése
esetén annak joghatásai az örökbefogadó halálával beállnak

IV. örökbefogadás utánkövetése

- jogszabályban meghatározott szervezet vagy a területi gyermekvédelmi szakszolgálat
az örökbefogadást engedélyező határozat jogerőre emelkedésétől számított legfeljebb
öt évig figyelemmel kíséri és segíti
Örökbefogadás joghatásai

1. örökbe fogadott gyermek jogállása az örökbefogadó családjában

• Az örökbefogadott az örökbefogadó és annak rokonai tekintetében az örökbefogadó gyermekének
jogállásába lép.
• közös gyermekké fogadás: mindkét házastárs együttesen
• az egyik házastárs a másik házastárs gyermekét fogadja örökbe

2. örökbefogadott gyermek névviselése

 • az örökbefogadó születési vagy házasságkötéssel szerzett családi nevét
• a házastárs, volt házastárs családi nevét, az összekapcsolt családi nevüket vagy az örökbefogadó
születési nevét
• ugyanazon örökbefogadó által örökbefogadott több gyermek azonos családi nevet viselhet
• kivételesen az örökbefogadott megtarthatja addigi családi nevét
• a gyámhatóság kivételesen indokolt esetben engedélyezheti az örökbefogadott utónevének a
megváltoztatását

3. vér szerinti rokonokkal való kapcsolattartás

• a leszármazáson alapuló rokonságból származó szülői felügyeleti, valamint rokontartási jogok és
kötelezettségek megszűnnek, kivéve, ha az egyik házastárs a másik házastárs gyermekét fogadta
örökbe

4. vérségi származás megismeréséhez fűződő joga

• alapvető gyermeki jog (Gyvt. 7.§ (4) bek.)
• korától függetlenül kérhet felvilágosítást a gyermek az örökbefogadás tényéről, arról, hogy vér
szerinti szülei élnek-e, van-e testvére
• szülő, testvér, féltestvér meghallgatása nélkül
• a vér szerinti szülőjének, testvérének természetes személyazonosító adatairól- 14. életév betöltésétől,
törvényes képviselőjének hozzájárulása nélkül, de a szülő, testvér kifejezett hozzájárulása esetén

Az örökbefogadás hatálytalanná válása

 az örökbefogadó az örökbefogadottat teljes hatályú apai elismerő

nyilatkozattal gyermekének ismeri el
 az örökbefogadót jogerős bírósági ítélet következtében az örökbefogadott
apjának vagy anyjának kell tekinteni
 úgy kell tekinteni, mintha az örökbefogadásra nem került volna sor

Örökbefogadás
felbontása

1. kölcsönös
kérelemre
- gyámhatóság bontja fel
- kiskorú örökbefogadott érdekében
- vér szerinti szülők meghallgatása
- a gyámhatósági határozat jogerőre emelkedésével szűnik meg
- kihat az örökbefogadóra, az örökbefogadó rokonaira, az
örökbefogadottra, örökbefogadott leszármazóira
2. egyoldalú
kérelemre
- akár az örökbefogadott, akár az örökbefogadó olyan magatartása
okán, amely miatt az örökbefogadás fenntartása elviselhetetlenné vált
(örökbefogadás célját, társadalmi rendeltetését nem tölti be)
- kiskorú örökbefogadott esetében kivételesen indokolt esetben
- bármelyik fél kérheti a bírósági felbontást
18. Tétel: A szülői felügyelet

Szülői felügyeleti jog

➢ általános szabályok

• kiskorú gyermek vagy szülői felügyelet vagy gyámság alatt áll

• szülők közötti együttműködési kötelezettség elve
• felügyelet közös gyakorlása tekintetében a szülőket egyenlő jogok és kötelezettségek állnak fenn
• tájékoztatási kötelezettségük van a gyermek felé, az őt érintő kérdésekben (véleménynyilvánítás
biztosítása)
• e jog gyakorlását kivételesen, olyan mértkében lehet korlátozni, ami a gyermek érdekének
biztosításához szükséges

➢ tartalma

1. gyermek nevének meghatározása

- apa/anya családi neve (összekötve is, akkor is, ha nm kötöttek házasságot)
- összes gyereknek azonos családi név
- ha nincs apa – anya családi nevét viseli (születési, házasságkötéssel szerzett, ami
toldás nélküli)
- utónevet a szülők határozzák meg
- gyámhatóság is megállapíthatja anevet, pl. ismeretlen szülők esetében vagy
megállapodásukat nem jelentik be (felhívástól 30 nap)

2. gondozás és nevelés
- szülő kötelessége: megélhetéshez és felneveléshez szükséges feltételek biztosítása
- gyermeknevelést módját megválaszthatják
- közös döntés, hogy milyen életpályát válasszon

3. tartózkodási hely meghatározása

- kötelesek saját háztartásukban lakhatást biztosítani
- bíróság/gyámhatóság eltérő rendelkezése hiányában – szülei lakása a gyermek lakóhelye,
akkor is, ha átmenetileg nem ott tartózkodik
- gyermek kiadása követelhető attól, aki a gyermeket jogtalanul tartja magánál
- 16. életév betöltése után a gyerek a lakóhelyet, tartózkodási helyet gyámhatóság
jóváhagyásával elhagyhatja (ha nem ellentétes az érdekeivel)
- huzamosabb ideig önállóan, vagy egyik szülővel külföldön élhet (mindkét szülő
jóváhagyásával)

4. vagyonának kezelése
- gyermek minden olyan vagyonának kezelése, mely nincs kivéve ez alól
- ha a gyerek úgy kapott vagyont, hogy azt a szülők nem kezelhetik: vagyonkezelő gyámot jelöl
ki a gyámhatóság (ha csak egyik szülő lett kizárva, a másik kezeli)
- szülők egymásra vonatkozólag e kapcsán megállapodást köthetnek (közokirat, ellenjegyzett
magánokirat)
- vagyonból eredő jövedelmet – terhek kifizetése után - fennmaradó részt a gyerekre kötelesek
fordítani – szülő igényelheti, hogy a háztartás költségeihez megfelelő mértékben
hozzájáruljon
 - biztosítékadás és számadási kötelezettség nélkül kezelik (rendes vagyonkezelés szabályai – ha
megszegik: szerződésen kívül okozott károk megtérítése)
- vagyonkezelést korlátozhatja a gyámhatóság, ha gyermek érdekeit súlyosan sértik
(korlátozás lehet pl. biztosítékadás, vagyontárgy gyámhatóságnak átadása, gyámhoz hasonló
számadási kötelezettség stb.)
- ha megszűnik: köteles a gyereknek kiadni / vagy akinek a kezelése alá került

5.törvényes képviselet
- személyi és vagyoni ügyekben
- vagyonkezelői joggal nem rendelkező szülő: ilyen ügyekben nem lehet törvényes képviselő
- e jog nem terjed ki a gyermek által kizárólag személyesen megtehető nyilatkozatokra
- nem képviselheti olyan ügyben, melyben ellenérdekű fél (vagy házastársa, egyenesági rokona)
➢ gyakorlása:

a) szülői megállapodás
• szülői felügyeletet közösen gyakorolják (akkor is, ha nem élnek együtt)
• különélés esetén: kiegyensúlyozott életvitel biztosítása
• azonnal intézkedés esetén: másik szülő késedelem nélküli értesítése mellett önálló döntés
• megállapodhatnak, hogy e jogot csak az egyik szülő gyakorolja
• ha nem tudnak megállapodni: gyámhatóság dönti el az adott kérdést (kivétel: lelkiismeret és
vallásszabadság körébe tartozó kérdés)

b) bírósági rendezés
• különélő szülők esetén kérelemre vagy hivatalból: melyik szülő gyakorolja
• ha csak egyik szülőt jogosítja, másik szülő csak lényeges kérdésekben való felügyeleti jogát
gyakorolhatja
• elhelyezés 3. személynél:
- szülői felügyelet gyakorlása a gyermek érdekeit veszélyezteti
- másnál elhelyezhetik, ha azt ő maga is kéri
- ekkor a 3. személy lesz a gyám és a szülő felügyeleti joga szünetel
- elsősorban olyan személynél, aki előzetesen nevelésben stb. részt vett
- gyermekelhelyezés megváltoztatása:
- akkor kérhető, ha a körülmények lényegesen változtak
- lényeges változásra nem hivatkozhat a szülő, ha azt felróhatóan maga idézte elő
pl. jogosulatlanul tartja magánál a gyermeket
- ha a szülők nem tudnak együttműködni – bármelyikük kérelmére – bíróság a
közös szülői felügyeletet megszünteti
• felügyelet gyakorlása, megváltoztatása, 3. személynél történő elhelyezés iránti per:
- megindítás: szülő (másik szülő ellen) és gyámhatóság (mindkét szülő ellen)
- 3. személynél elhelyezés megváltoztatása esetén ellene kell megindítani
- bíróságnak mindkét szülőt meg kell hallgatnia (kivéve: elháríthatatlan akadály) + indokolt
esetben a gyereket is
- 14. életév betöltése után: ezzel kapcsolatban döntés az egyetértésével hozható
(kivétel: döntése a fejlődését veszélyezteti)
- közvetítői eljárásra kötelezés is lehetséges

c) különélő szülő jogai és kötelezettségei

1. együttműködési kötelezettség
 2. tájékoztatási kötelezettség (a gyerekkel együtt élő szülő részéről)
3. közösen gyakorolt felügyeleti jogok gyermek sorsát érintő lényeges kérdésben pl.
életpálya megválasztása, külföldi tartózkodás, állampolgárság megváltoztatása –
ha nem tudnak megegyezni: gyámhatóság dönt

d) kapcsolattartás
• gyermeknek joga van a szüleivel kapcsolatot tartani
• szülőnek is joga és kötelessége
• jogosult még: nagyszülő, testvér, szülők testvére, szülő házastársa
• személyes találkozás, rendszeres elvitel, huzamosabb együttlét ünnepnapokon
• egyezség köthető erről, ennek hiányában a bíróság dönti el
• gyámhatóság e jogot korlátozhatja vagy megvonhatja

➢ szünetelés
- cselekvőképtelenség
- kiskorú szülő korlátozottan cselekvőképes (kiv.: 16 éves – gondozási, nevelési jog tekintetében)
- bíróság a gyereket 3. személynél helyezte el (taxatíve fel van sorolva, ezek csak példák)

➢ családbafogadás
- indokolt esetben (pl. szülő egészségi állapota) a szülő kérelmére a gyámhatóság hozzájárulhat, hogy a
szülő által megnevezett család átmenetileg nevelje a gyermeket, befogadja
- a gyámhatóság ilyenkor a fogadó szülőket gyámnak nevezi ki (szülő felügyeleti joga szünetel)
- kapcsolattartási jog és lényeges kérdésben együtt döntési jog illeti a szülőt - szülő tartási
kötelezettségét ez nem érinti

➢ megszűnése, megszüntetése és visszaállítása

megszűnik:
1. nagykorúság
2. örökbefogadás (kiv. szülő házastársa fogadja örökbe)
3. örökbefogadáshoz adott hozzájárulással
4. egészségügyi intézmény előtt hagyja és 6 héten belül nem jelentkezik érte

megszüntetik:

1. szülői felróható magatartás – gyermek érdekét sérti

2. máshoz helyezték a gyereket és a felügyeleti jog szünetelése alatt a szülő nem változtat a
körülményein, ami miatt el kellett helyezni a gyereket
3. több gyerek esetén – ha egyik ellen szándékos bcs-t követett el: valamennyivel kapcsolatban
megszüntetheti a bíróság

visszaállítás:

- jogosult: bármelyik szülő, gyerek, ügyész

- okot adó körülmény megszűnt

19. Tétel: A birtok fogalma, megszerzése és elvesztése

A birtok fogalma
 kiindulópont: a birtok a jogirodalom szerint nem más, mint tényleges hatalom a dolog felett (egy olyan
tényhelyzet, kapcsolat adott személy és dolog között, amely alapján a személy a dolgot kizárólagos jelleggel
uralma alatt tartja)
 ilyen értelemben tehát hasonlít a tulajdonhoz, azonban mégsem azonos vele, ugyanis amíg a
tulajdonnak minden esetben meg van a jogi alapja (ti. a tulajdonjog), addig a birtoknak ez
hiányozhat (ld. jogalap nélküli birtoklás), és ha meg is van, akkor sem biztos, hogy a birtokos a
tulajdonjoga alapján tartja uralma alatt a dolgot (hanem pl. használati joga, elbirtoklás alapján)
 mindez megmutatkozik a törvény által adott birtokos-fogalomban is (ti. a Ptk. nem ad önálló definíciót a
birtokra, azt csakis a birtokos fogalmából tudjuk levezetni): birtokos az, aki a dolgot sajátjaként vagy a dolog
időleges birtokára jogosító jogviszony alapján hatalmában tartja
 az olyan birtokos mellett, aki a dolog időleges birtokára jogosító jogviszony alapján tényleges
hatalmában tartja a dolgot (albirtokos), birtokosnak kell tekinteni azt is, akitől a tényleges hatalmat
gyakorló a birtokát származtatja (főbirtokos)
 emellett birtokos az is, akitől a dolog jogalap nélkül időlegesen más személy tényleges hatalmába
került
 a Ptk. felfogása szerint tehát a birtok egy jogviszony, amelynek jogosultja a birtokos, vele szemben pedig
mindenki más kötelezett (akik ha beavatkoznak a birtokos dolog feletti uralmába, aktivizálják a birtokos
birtokhoz való alanyi jogát, aki ezáltal jogvédelemre lesz jogosult)
 ebből az is következik, hogy a birtoklásra irányuló akarat nem tekinthető fogalmi elemnek (vagyis
a birtokosnak nem kell akarnia a dolog feletti uralmat ahhoz, hogy az fennálljon), bár más
relációkban szerepe lehet az akaratnak (így pl. a birtok megszerzése esetén, ld. lejjebb)

A birtok fajai
 kiindulópont: a birtok fajai között az előbb említett fejtegetés alapján teszünk különbséget:
a) saját birtok (vagyis amikor a birtokos sajátjaként tartja magánál a dolgot, ilyen pl. a tulajdon) és
idegen birtok (vagyis amikor a birtokos mástól származtatja a birtokát, ilyen pl. a haszonélvezet),
b) főbirtok (vagyis annak a birtoka a dolog felett, akitől az idegen birtokos birtokát származtatja) és
albirtok (vagyis magának az idegen birtokosnak a birtoka a dolog felett),
c) elsődleges birtokos (vagyis aki a dolgot ténylegesen hatalmában tartja, így pl. az albirtokos) és
másodlagos birtokos (vagyis aki ezt a lehetőséget neki átengedte, így pl. a főbirtokos),
d) jogos birtok (vagyis amikor a birtok érvényes dologi vagy kötelmi jogcímen alapul) és jogalap
nélküli birtok (vagyis amikor a birtok nem alapul érvényes jogcímen, ilyen pl. a tolvaj birtoka),
e) közös birtok (vagyis amikor ugyanazon dolog tekintetében egyidejűleg több személy is birtokos)

A birtok megszerzése és elvesztése

 kiindulópont: a birtokszerzés Ptk-beli főszabálya szerint a dolog birtokát megszerzi, akinek a dolog tényleges
hatalmába kerül, amelyen belül megkülönböztetjük egymástól a birtok eredeti, illetve származékos
megszerzését
 eredeti a birtok megszerzése, ha a birtokos a dolog feletti hatalmat saját ténykedésével (valamilyen
reálaktussal), a korábbi birtokostól függetlenül szerzi meg
 ilyen esetben tehát úgy jön létre a tényleges hatalom, hogy az nem alapszik senki másnak a
jogán (ezért birtokosi akarat sem feltétlenül szükséges hozzá)
 a származékos birtokszerzés ezzel szemben a birtoknak a korábbi birtokostól való megszerzését (a
birtok átruházását, a dolog feletti tényleges hatalomnak az erre irányuló megállapodás alapján való
átengedését) jelenti, és amelynek a Ptk. öt fajtáját különbözteti meg:
a) ha a felek megállapodnak a birtokátruházásban és az átruházó átadja a dolgot,
b) ha a felek megállapodnak a birtokátruházásban, de mivel a birtokot megszerző fél a dolgot
albirtokosként már korábbról birtokában tartja, nincs szükség átadásra (ún. brevi manu
traditio),
 c) ha a felek a megállapodnak a birtokátruházásban, azonban az átruházó fél a dolgot
albirtokosként továbbra is birtokában fogja tartani (ún. constitutum possessorium),
d) ha a felek a tényleges hatalom megszüntetésében állapodnak meg (ún. longa manu traditio),
e) ha a dolog harmadik személy birtokában van, és a felek a dolog kiadása iránti igénynek a
birtokot szerző félre való átruházásában megállapodnak (ún. cessio vindicationis)

- lényeges és kiemelendő szabály, hogy a birtokátruházásra irányuló megállapodásnak minden

esetben meg kell felelnie a szerződés létrejöttére és érvényességére vonatkozó szabályoknak
- a birtok elvesztésével kapcsolatban pedig akként rendelkezik a Ptk., hogy a birtokot a birtokos elveszti, ha
a dolog feletti tényleges hatalom gyakorlásával véglegesen felhagy, vagy ha a dolog birtokát más szerzi
meg
- mindazonáltal a birtok nem vész el azzal, hogy a birtokos a tényleges hatalom gyakorlásában
időlegesen akadályoztatva van
- emellett a birtokos halálával vagy jogutódlással való megszűnésével a dolog birtoka a hagyaték
megnyílásával vagy a jogutódlással az örökösre vagy a jogutódra száll át (az örökös vagy a jogutód
birtokosi helyzetét az örökhagyó vagy a más jogelőd birtokláshoz való jogcíme határozza meg)
20. Tétel: A birtokvédelem. A jogalap nélküli birtoklás

A birtokvédelem
 kiindulópont: a birtok alapján a birtokos követelheti, hogy mindenki más tartózkodjon a fennálló birtokállapot
jogalap nélküli aktív megváltoztatásától vagy zavarásától (vagyis az ún. tilos önhatalom gyakorlásától)
 a birtokvédelem minden esetben a birtoklás tényén alapul, magyarán ahhoz semmi egyébre nincs
szükség, mint a kérdéses dolog birtokban tartására (ebből adódik, hogy a birtokvédelem, bizonyos
keretek között, a tilos önhatalommal birtokba lépőt is megilleti, ld. eggyel lejjebb)
 a kiindulópontból kitűnik, hogy a birtokost a birtokvédelem mindenkivel szemben megilleti (kivéve
azzal szemben, akitől a birtokot tilos önhatalommal szerezte meg)
 a birtokvédelemnek alapvetően két formája ismert: az egyik a birtokháborítás önhatalommal való
megakadályozása, illetve a már elkövetett birtokháborítás következményeinek önhatalommal való
elhárítása, a másik pedig az állam által nyújtott birtokvédelem igénybevétele
 utóbbinak szintén két formája ismert: a birtoklás tényén alapuló ún. possessorius (sommás)
birtokvédelem (vagyis amikor a birtokától megfosztott, illetve birtokában megzavart
birtokosnak mindösszesen azt kell bizonyítania, hogy birtokban volt és tőle a birtokot
elvonták, illetve őt a birtoklásban megzavarták), illetőleg a petitorius (rendes)
birtokvédelem (vagyis amikor a birtokvédelem iránt folyamodónak azt kell bizonyítania,
hogy a birtokláshoz joga van, mégpedig erősebb joga, mint annak, aki őt a birtoklásban
megzavarta)
 a törvény úgyszintén ezeknek az általános elveknek a mentén szabályozza a birtokvédelmet
 annyival azonban kiegészíti a birtokvédelemre jogosultak alanyainak szabályozását, hogy
kimondja: az albirtokos jogcíme szerint részesül birtokvédelemben a főbirtokossal szemben, közös
birtok esetén a birtokvédelem mindegyik birtokost önállóan megilleti, illetőleg a közös birtokosok
egymással szemben a jogcímük szerint jogosultak birtokvédelemre
 a birtokvédelem eszközei között a Ptk. három formát sorol fel (fontos, hogy köztük nincs
sorrendiség, mindösszesen eltérő feltételek vannak, amelyek alapján egyiket vagy másikat igénybe
lehet venni):
a) a megengedett (jogos) önhatalom,
b) a bírósági út,
c) a közigazgatási út

a) Jogos önhatalom
 a törvény szerint egyrészről a tilos önhatalom ellen a birtokos – a birtok megvédéséhez szükséges
mértékben – önhatalommal is felléphet
 a jogos önhatalomnak alapvető korlátja tehát, hogy csakis a birtok megvédéséhez
szükséges mértékben gyakorolható (vagyis a birtokos cselekménye csakis addig terjedhet,
ameddig az a tényleges birtok megvédését célozza, valamint ameddig az nem okoz
nagyobb kárt a támadónak, mint amekkorát saját maga is elszenvedett)
 fontos továbbá kiemelni azt is, hogy a birtok elleni támadás fogalma szűkebb, mint a
birtokháborításé (támadáson csakis azt a magatartást lehet érteni, amely közvetlenül a
dolog felett gyakorolt hatalmat fenyegeti, tehát nem elég, ha a birtokháborító magatartása
sérti a birtokosnak a dolog zavartalan használatához fűződő érdekét)
 másrészről pedig az elveszett birtok visszaszerzése érdekében is fel lehet lépni önhatalommal,
feltéve, hogy a más birtokvédelmi eszköz igénybevételével járó időveszteség a birtokvédelmet
meghiúsítaná

b) Bírósági út
 a Ptk. kimondja, hogy tilos önhatalom esetén a birtokos az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy
a zavarás megszüntetését kérheti a bíróságtól
 a birtokperben a bíróság a birtokláshoz való jogosultság alapján fog dönteni azzal, hogy a
békés birtoklásban megzavart fél jogosultságát vélelmezni kell (ilyen értelemben tehát az
 eljárás petitorius birtokvédelem, ugyanis a bíróság az alapján fogja eldönteni a birtokvitát,
hogy melyik félnek van erősebb joga a birtokhoz), és ebből adódik az is, hogy a perben a
birtoklást megzavaró félnek kell bizonyítania (erősebb) jogosultságát
 a birtokvita egyébiránt kétféleképpen kerülhet a bíróság elé:
a) ha valamelyik fél a jegyző határozatát sérelmesnek tartja (ld. lejjebb),
b) ha a birtokos a birtokláshoz való jogára hivatkozva kér védelmet (vagyis közvetlenül a
bírósághoz fordul)

c) Közigazgatási út
 a Ptk. szerint a birtokos 1 éven belül a jegyzőtől is kérheti az eredeti birtokállapot helyreállítását
vagy a zavarás megszüntetését
 a birtokosnak ebben az eljárásban csakis azt kell igazolnia, hogy birtokban volt és
birtoklásában tilos önhatalommal megzavarták (ilyen értelemben tehát possessorius
védelemről beszélünk)
 amennyiben a bizonyítás sikeres, a jegyző elrendeli az eredeti birtokállapot helyreállítását
és a birtoksértőt a birtoksértő magatartástól eltiltja (kivéve, ha nyilvánvaló, hogy az, aki
birtokvédelmet kért, nem jogosult a birtoklásra vagy birtoklásának megzavarását tűrni volt
köteles), emellett kérelemre jogosult a hasznok, a károk és a költségek kérdésében is
határozni
 lényeges, hogy a törvény szerint a jegyző határozata ellen közigazgatási úton jogorvoslatnak helye
nincs; az a fél, aki a jegyző határozatát sérelmesnek tartja, a határozat kézbesítésétől számított 15
napon belül a bíróságtól a másik féllel szemben indított birtokperben kérheti a határozat
megváltoztatását
 emellett a Ptk. azt is leszögezi, hogy a jegyzőnek a birtoklás kérdésében hozott határozatát a
meghozatalától számított 3 napon belül végre kell hajtani

A jogalap nélküli birtoklás

 kiindulópont: a jogalap nélküli birtoklás szabályainak szerepe az, hogy biztosítsák a birtoklásra jogosult
számára a dolog kiadása iránti igényt minden olyan esetben, amikor más személy a dolgot erre őt feljogosító
jogcím hiányában tartja magánál (ilyen értelemben tehát bővebb területet fed le, mint a birtokháborítás,
ugyanis nem csak a jogellenesen aktívan elvett, elragadott birtokot szabályozza, hanem a passzív jogalap
nélküli birtoklást is)
 az általános megfogalmazás szerint jogalap nélkül van a dolog birtokában az a személy, akit a
birtoklásra sem tulajdonjoga, sem egyéb (jogszabályon vagy szerződésen alapuló) jogcím nem
jogosít fel
 a Ptk. a jogalap nélküli birtoklással kapcsolatban elvi jelentőséggel fogalmazza meg, hogy aki jogalap nélkül
van a dolog birtokában, köteles a dolgot a birtoklásra jogosultnak kiadni
 ennek az igénynek az érvényesítése iránt a birtoklásra jogosultnak az ellen kell pert indítania,
akinek a dolog tényleges birtokában van (a kérelem ennek alapján a dolog kiadására irányul,
amelynek megítélésekor a bíróság azt fogja megvizsgálni, hogy melyik fél jogcíme az erősebb)
 a törvény is felismeri és szabályozza azt az esetet, amikor a jogalap nélküli birtoklónak a birtoklással
kapcsolatban ellenkövetelései keletkeznek a jogszerű birtokossal szemben, ugyanis kimondja: a jogalap
nélküli birtokos a dolog kiadását megtagadhatja, amíg a birtoklással kapcsolatosan őt megillető igényeket (így
pl. a dologra fordított szükséges költségeket) ki nem elégítik (ún. visszatartás joga), emellett a dolog
állagának sérelme nélkül elviheti az általa létesített berendezési és felszerelési tárgyakat (ún. elvitel joga, ius
tollendi)
 mindazonáltal fontos, hogy a visszatartási jog gyakorlására csakis a jóhiszemű birtokos (vagyis aki
nem tudja és a körülményeknél fogva nem is tudhatja, hogy a birtoklásra nincs joga) jogosult, a
különösen rosszhiszemű birtokos (vagyis aki a dolgot bűncselekménnyel vagy más erőszakos,
alattomos úton szerezte meg) nem, az elvitel jogát viszont már a jó- és a rosszhiszemű birtokos is
gyakorolhatja
  emellett a törvény a jóhiszemű birtokosnak azt a lehetőséget is megadja, hogy a dologra fordított
szükséges költségei mellett hasznos költségeinek a megtérítését is követelhesse a jogszerű
birtokostól
 a Ptk. a kérdéses dolog hasznainak a sorsát is szabályozza, ugyanis kimondja, hogy a jogalap nélküli birtokos
köteles a jogosultnak kiadni a dolog meglévő hasznait
 kivételt képez ez alól a jóhiszemű birtokos, aki a dolog meglévő hasznait magánál tarthatja (feltéve,
hogy ellenszolgáltatás fejében jutott a hasznot hajtó dolog birtokához), illetőleg aki – mindaddig,
amíg tőle a dolgot a jegyző vagy a bíróság előtt vissza nem követelik – az elfogyasztott vagy
beszedni elmulasztott hasznok értékének megtérítésére sem köteles, valamint a dologban
bekövetkezett károkért sem felelős (a rosszhiszemű birtokos ezzel szemben minderre köteles)
 mindazonáltal a törvény azt is kimondja, hogy az az eredetileg jóhiszemű birtokos, akiről
megállapítható, hogy a visszakövetelés időpontjában nyilvánvalóan rosszhiszeművé vált, a törvény
rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából a rosszhiszemű birtokossal esik egy tekintet alá
 végezetül a Ptk. arról rendelkezik, hogy ha a jogosult a dolgot megfelelő határidő alatt felszólításra nem
szállítja el, és annak máshol való elhelyezése aránytalan nehézséggel vagy a költségek előlegezésével járna,
illetőleg ha gyorsan romló dologról van szó, a jogalap nélküli birtokos a dolgot értékesítheti vagy
felhasználhatja
 az értékesítésből befolyt összeg vagy a felhasznált dolog ellenértéke a jogosultat illeti meg
21. Tétel: A tulajdonjog fogalma; a tulajdoni jogviszony. A tulajdonjog védelme.

A tulajdonjog fogalma
• A tulajdonost tulajdonjogának tárgyán,
• jogszabály vagy mások jogai által megszabott keretek között,
• teljes és kizárólagos hatalom illeti meg (amely különösen a birtoklás, a használat, a hasznosítás, a
hasznok szedésének és a rendelkezésnek a jogát jelenti),
• és amelynek alapján joga van minden jogosulatlan behatás kizárására

A tulajdoni jogviszony alanyai és tárgya

 kiindulópont: a tulajdoni jogviszony egyik alanya a tulajdonos, másik alanya pedig vele szemben mindenki
más (ebből adódóan esetében egy abszolút szerkezetű jogviszonyról beszélünk)
 a jogviszonynak alanya lehet minden jogképes alany (természetes és jogi személy, illetve jogi
személyiséggel nem rendelkező más szervezet), figyelembe véve a szerzőképesség esetleges
korlátait (ilyenek pl. a külföldiek tulajdonszerzésének korlátai)
 a tulajdonjog tárgya körében a jogirodalom különbséget tesz közvetett tárgy (vagyis a dolog) és közvetlen
tárgy (vagyis az emberi magatartás, amelyet a tulajdonos az uralma alatt álló dologra kifejthet, illetve
kifejteni köteles, valamint azok a magatartások, amelyeket a tulajdonossal szemben mindenki más tanúsítani
köteles) között
 az új Ptk. kifejezetten nevesíti a dolog fogalmát: dolog minden olyan birtokba vehető testi tárgy,
ami tulajdonjog tárgya lehet
 fontos kritérium, hogy a dolog (fizikai értelemben) emberi uralom alá hajtható legyen és
jogi értelemben is megengedett legyen, hogy tulajdonjog tárgyának tekintsük [ezek alapján
pl. az emberi test mint egész tulajdonjog tárgya nem lehet, azonban a test bizonyos
önállósult részei (haj, vér, szervek stb.) jogszabály alapján dolognak minősülhetnek]
 ezzel párhuzamosan a törvény a dolog fogalmát kiterjeszti bizonyos egyéb entitásokra is (így pl. a
pénzre, az értékpapírokra, a dolog módjára hasznosítható természeti erőforrásokra, illetve bizonyos,
elsősorban állatvédelmi korlátozások között az állatokra)
 a dolgokat egyébiránt többféleképpen is osztályozhatjuk:
a) ingó (vagyis minden olyan dolog, amely nem ingatlan) és ingatlan dolgok (vagyis a föld és
azok az épületek, amelyek a földdel tartósan egyesítve vannak),
b) elhasználható és elhasználhatatlan dolgok (jelentősége lehet pl. a jótállási határidő, illetve a
haszonélvezeti jog tárgya tekintetében),
c) osztható (vagyis az állag, a minőség és a gazdasági rendeltetés sérelme nélkül osztható) és
oszthatatlan dolgok (az oszthatóságnak pl. a közös tulajdon megszüntetésekor van
jelentősége),
d) összetett (vagyis fizikailag több alkotóelemből felépülő) és egységes dolgok
 lényeges, hogy az új Ptk. megkülönbözteti egymástól az alkotórészt (vagyis mindazt, ami a
dologgal olyképpen van tartósan egyesítve, hogy az elválasztással a dolog vagy elválasztott része
elpusztulna, illetve az elválasztással értéke vagy használhatósága számottevően csökkenne) és a
tartozékot (vagyis mindazt, ami nem alkotórész ugyan, de a dolog rendeltetésszerű használatához
vagy épségben tartásához rendszerint szükséges vagy azt elősegíti), amelyek közül az alkotórészre
minden esetben, a tartozékra pedig kétség esetén terjed ki a törzsdolgon fennálló tulajdonjog
 figyelemre méltó, hogy az új Ptk. az ingatlanon fennálló tulajdonjog terjedelmét is tisztázza
 az ingatlanon fennálló tulajdonjog a föld feletti légi térre és a föld alatti földtestre az
ingatlan hasznosítási lehetőségeinek határáig terjed, a föld méhének kincseire és a
természeti erőforrásokra azonban nem terjed ki
 az épület tulajdonjoga főszabály szerint a földtulajdonost illeti meg (ún. aedificium solo
cedit, bár az ingatlan tulajdonosa egyedül, illetve a felek közösen rendelkezhetnek úgy,
hogy a földet és a rajta álló épületet önálló ingatlanokként jegyezzék be az ingatlan-
nyilvántartásba)
 mindemellett arra is van lehetőség, hogy a föld és az épület tulajdonosa közt szerződésben
 szabályozzák a földhasználat rendjét
 a földtulajdonos és az épület tulajdonosa megállapodhatnak abban is, hogy az épület
tulajdonosa az épületet a földtulajdonos hozzájárulásával idegenítheti el vagy terhelheti
meg
 végezetül pedig a törvény előírja, hogy ha a föld és a rajta álló épület tulajdonjoga elválik,
a földtulajdonost az épületre, az épület tulajdonosát a földre elővásárlási jog illeti meg
A tulajdonjog tartalma
 kiindulópont: a tulajdoni jogviszony tartalmát – akárcsak más jogviszonyokét – két részre bonthatjuk:
a) a tulajdonost megillető jogok,
b) a tulajdonost terhelő kötelezettségek

a) Tulajdonosi jogok
 a tulajdonost e minőségében négy jog illeti meg:
a) a birtokláshoz és a birtokvédelemhez való jog,
b) a használat és a hasznok szedésének a joga,
c) a rendelkezési jog,
d) a tulajdon védelméhez való jog (ld. lejjebb)
 a használattal kapcsolatban kiemelendő, hogy egyrészről átengedhető harmadik személynek
(akárcsak a haszonszedés joga), másrészről pedig a Ptk. megszabja a korlátait, ugyanis kimondja,
hogy a tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól,
amellyel másokat, különösen a szomszédokat szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik
gyakorlását veszélyeztetné
 a rendelkezési jog pedig a tulajdoni jogviszony legfontosabb részjogosultsága (mivel ez fejezi ki
leginkább a tulajdonjogi pozíció tartalmát és kizárólagosságát)
 a rendelkezési jog további négy részjogosítványra bontható:
a) a dolog birtokának, használatának, hasznai szedésének átengedése másnak,
b) a dolog biztosítékul adása vagy egyéb módon történő megterhelése,
c) a dolog tulajdonjogának átruházása,
d) a dolog tulajdonjogával való felhagyás (kivéve pl. ingatlanok esetén)
 a rendelkezési jog gyakorlása rendszerint a felek által kötött szerződéssel megy végbe

b) Tulajdonosi kötelezettségek
 a tulajdonost e minőségében négy kötelezettség terheli:
a) a dologgal járó terheknek (vagyis a dolog természetéből adódó költségeknek, a tulajdonjog
részjogosítványai korlátainak és a közterheknek) a viselése,
b) a dologban esett olyan károk viselése, amelyek megtérítésére mást nem lehet kötelezni,
c) szükséghelyzet esetén a dolog mások által történő igénybevételének, felhasználásának
tűrése (a szükséghelyzet megszüntetése végett szükséges mértékben, illetve károkkal),
d) ingatlan mások általi igénybevételének tűrése (amennyiben erre jogszabály által
feljogosított személy feladatellátása érdekében szükség van)
 a kárveszély viselésével kapcsolatban érdemes kiemelni, hogy mindig a tulajdonjoghoz, közös
tulajdon esetén az egyes tulajdoni hányadokhoz igazodik
 a szükséghelyzet pedig olyan veszély, amely másnak életét, testi épségét vagy vagyonát
közvetlenül fenyegeti és (a dolog idegenek által történő igénybevételén kívül) más módon el nem
hárítható

A tulajdonjog korlátai
 kiindulópont: a tulajdonjog bár a legalapvetőbb vagyoni jog, korántsem korlátlan:
a) a tulajdonjog magánjogi korlátai, ezen belül is
• a szomszédjogok,
• a túlépítés,
• az elidegenítési és terhelési tilalom
 b) a tulajdonjog közjogi korlátai (ld. a részjogosítványokról és a tulajdonjog megszerzéséről szóló
tételek), ezen belül is
• a tulajdon megszerzésének korlátozása,
• a birtoklás korlátozása,
• a használat, hasznosítás korlátozása,
• a rendelkezési jog korlátozása,
• a kisajátítás

a) Szomszédjogok
 a tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel
másokat, különösen a szomszédokat szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását
veszélyeztetné
 ennek megfelelő biztosítása végett a szomszédjogok szabályozása kijelöli azokat a
határokat, amelyek között az ingatlantulajdonos a szomszéd tulajdonosi érdekkörébe
tartozó szükségszerű behatásokat tűrni köteles
 a bírói gyakorlat pedig ennek megfelelően azt igyekszik megválaszolni, hogy mikor és
mennyiben szükségtelen a zavarás (ilyen lehet pl. az építkezés folytatása, a kilátáselvonás,
a különféle zajhatások, illetve az állattartás)
 a szomszédjogok szabályozása alá tartozik az is, hogy a tulajdonos nem foszthatja meg a
szomszédos épületet a szükséges földtámasztól (így pl. nem áshatja ki a szomszédos épület alapját,
nem bonthatja le saját épületének azt a részét, amely a másik épületnek támasza) anélkül, hogy más
megfelelő rögzítésről ne gondoskodna
 emellett e körben tesz említést a Ptk. arról is, hogy ha közérdekű munkálatok elvégzése, állatok
befogása, az áthajló ágak gyümölcsének összegyűjtése, az ágak és gyökerek eltávolítása céljából
vagy más fontos okból szükséges, a tulajdonos kártalanítás ellenében köteles a földjére való
belépést megengedni
 illetőleg ide tartozik az is, hogy a tulajdonos a szomszédos földet kártalanítás ellenében
használhatja, ha ez a földjén való építkezéshez, bontási, átalakítási vagy karbantartási munkálatok
elvégzéséhez szükséges
 a Ptk. által nem szabályozott kérdésekben a szomszédjogok és a tulajdonjog korlátainak különös
szabályairól szóló külön törvény rendelkezéseit kell alkalmazni

b) Túlépítés
 túlépítésről akkor beszélünk, ha a tulajdonos a földjének határain túl építkezett, vagyis az
épületének egy része átnyúlik a szomszédos ingatlanra
 az ezekre az esetekre vonatkozó szabályok terén a Ptk. aszerint különböztet, hogy a túlépítkező
jóhiszemű vagy rosszhiszemű volt-e
 ha a tulajdonos jóhiszemű volt, a szomszéd követelheti, hogy a túlépítő a beépített rész
használatáért és a beépítéssel okozott értékcsökkenésért adjon kártalanítást, a beépített részt
vásárolja meg (ha a föld megosztható), vagy az egész földet vásárolja meg (ha a föld
fennmaradó része a túlépítés következtében használhatatlanná válik, vagy ha a földdel
kapcsolatos valamely jog vagy foglalkozás gyakorlása a túlépítés következtében
lehetetlenné vagy számottevően költségesebbé válik)
 ha viszont a túlépítő rosszhiszemű volt, vagy ha a szomszéd a túlépítés ellen olyan időben
tiltakozott, amikor a túlépítőnek az eredeti állapot helyreállítása még nem okozott volna
aránytalan károsodást, a szomszéd – a jóhiszemű túlépítőnél taglaltakon felül – követelheti,
hogy a túlépítő az épületet saját költségen bontsa le, vagy a saját földjét és az épületet – a
föld és az épület értékének megtérítése ellenében – bocsássa tulajdonába

c) Elidegenítési és terhelési tilalom

 az elidegenítési és terhelési tilalom a rendelkezési jog legjelentősebb korlátja, ugyanis ha a dolgot
 elidegenítési és terhelési tilalom terheli, a tulajdonjog tárgyára vonatkozó jog biztosítása érdekében
a tulajdonos a dolog tulajdonjogát másra nem ruházhatja át és biztosítékul sem adhatja
 a tilalom a tulajdonos akaratán vagy jogszabályon, bírósági határozaton alapulhat
 az új Ptk. alapján pedig ma már arra is van lehetőség, hogy csak elidegenítési tilalom álljon
fenn a dolgon
 a tilalom legfőbb joghatása, hogy a tilalomba ütköző rendelkezéshez a jogosult hozzájárulása
szükséges (bár az ellenérték fejében jogot szerző jóhiszemű személyek jogszerzését az elidegenítési
és terhelési tilalom nem korlátozza)
 az elidegenítési és terhelési tilalom, valamint az elidegenítési tilalom az azzal biztosított jog
megszűnésével szűnik meg
 ingatlan esetében pedig az elidegenítési és terhelési tilalmat az ingatlan-nyilvántartásba be kell
jegyezni, illetve fel kell tüntetni azt a jogot, amelynek biztosítására a tilalom szolgál

A tulajdonjog védelme
 kiindulópont: a Ptk. tulajdonvédelmi rendszere abból a szabályból indul ki, amely szerint a tulajdoni igények
nem évülnek el azzal, hogy ha a dologi igény kielégítésére természetben már nincs lehetőség (mert pl. a dolog
már nincs meg), az igény már kötelmi jellegű, amelyre így a rendes elévülési szabályok vonatkoznak
 a törvény emellett rögzíti, hogy a tulajdonos – a birtokvédelem szabályainál ismertetetteken felül – öt
védelmi eszközt vehet igénybe:
a) a jogos önhatalom,
b) a tulajdoni per,
c) a tulajdonjog háborítatlanságát védő per,
d) az ingatlan-nyilvántartási igény,
e) az igényper

a) Jogos önhatalom
 a tulajdonos jogos önhatalommal (a birtokvédelem szabályai szerint) kizárhat vagy elháríthat
minden olyan jogellenes beavatkozást vagy behatást, amely a tulajdonjogának gyakorlását
akadályozza, korlátozza vagy lehetetlenné teszi

b) Tulajdoni per
 ha vitás, hogy a dolog kinek a tulajdonában van, vagy a tulajdonos nincs a dolog birtokában, és
akitől a dolgot követeli, önként nem adja át, a tulajdonos tulajdoni pert indíthat (ún. rei vindicatio)
 a perben a tulajdonjogát állító személynek kell bizonyítania azt, hogy a dolog az ő tulajdonában
van (vagyis bizonyítania kell, hogy kitől és milyen szerzésmóddal vagy jogcímen szerezte)
 mindazonáltal a per célja nem csupán a megállapítás, hanem az is, hogy a tulajdonost a dolog
birtokába visszahelyezzék

c) Tulajdonjog háborítatlanságát védő per

 tulajdonjogi per nem csak a dolog visszaadására irányulhat, hanem a jogellenes behatás, háborítás
megszüntetésére is
 ez a perfajta leginkább abban tér el a hagyományos tulajdoni pertől, hogy a bíróság negatív
magatartásra kötelez (a magatartás abbahagyására, a háborító cselekménytől való tartózkodásra)

d) Ingatlan-nyilvántartási igény
 ha az ingatlantulajdonos tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartáson kívül szerezte, igényt tarthat
arra, hogy tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartás feltüntesse (bár az új Ptk. a jóhiszeműen jogot
szerző személyek védelme érdekében némileg korlátozza e jogot)
 az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés törlését és az eredeti állapot helyreállítását pedig az kérheti,
akinek nyilvántartott jogát a bejegyzés sérti, valamint az az érdekelt, aki bizonyítja, hogy a
bejegyzett jog elévült vagy megszűnt, illetve a nyilvántartott tény megváltozott
e) Igényper
 a Pp. szerint az, aki a lefoglalt vagyontárgyra tulajdonjoga vagy más olyan joga alapján igényt tart,
amely a végrehajtás során történő értékesítésnek akadálya, a vagyontárgynak a foglalás alóli
feloldása iránt végrehajtási igénypert indíthat a végrehajtást kérő ellen
22. Tétel: A tulajdonjog eredeti szerzésmódjai

A tulajdon megszerzéséről általánosan

 kiindulópont: a tulajdonszerzés során a birtokba vehető dologra nézve tulajdoni jogviszony jön létre, a
tulajdonost pedig a megszerzés időpontjától illetik meg a tulajdonból folyó jogok és terhelik a tulajdonnal
járó kötelezettségek
 abból a szempontból, hogy a tulajdonjog megszerzése előtt más személynek volt-e tulajdonjoga a dolgon,
illetve hogy a korábbi tulajdonostól származtatja-e az új tulajdonos a tulajdonjogát, különbséget teszünk
eredeti és származékos tulajdonszerzés között (már itt le kell szögezni, hogy a különféle tankönyvek eltérően
sorolják be az egyes konkrét szerzésmódokat az eredeti, illetve a származékos tulajdonszerzések kategóriáiba)
 eredeti tulajdonszerzéskor nincs jogelőd, a tulajdonszerzés független a korábbi tulajdonjog
tartalmától, esetleges korlátaitól (esetében mindig teljesen új tulajdonjog keletkezik)
 származékos szerzésmód esetén viszont az új tulajdonos valamely korábbi tulajdonostól
származtatja, eredezteti saját tulajdonát (éspedig legfeljebb akkora mértékben, amekkora mértékben
a korábbi tulajdonos tulajdonjoga is kiterjedt, ún. nemo plus iuris)
 e ponton kell tisztáznunk, hogy a szerzésmód (vagyis a tulajdonváltozást közvetlenül megvalósító
tény, így pl. az átruházás, a beépítés) nem azonos a jogcímmel (amely nem más, mint az a jogi cél,
amelynek érdekében a tulajdonszerzés végbemegy, így pl. a vétel, a kölcsön, az ajándékozás),
amelynek a tulajdonjog átruházásánál különös jelentősége van
 az ingatlanok eredeti szerzésmódjai között öt típust különböztetünk meg:
a) hatósági határozat és hatósági árverés,
b) elbirtoklás,
c) kisajátítás,
d) növedék,
e) beépítés
 az ingók eredeti szerzésmódjai között négy típust különböztetünk meg:
a) hatósági határozat és hatósági árverés,
b) elbirtoklás,
c) gazdátlan javak elsajátítása,
d) találás

Hatósági határozat és hatósági árverés

 kiindulópont: a Ptk. rendelkezése alapján aki a dolgot hatósági határozat vagy hatósági árverés útján
jóhiszeműen szerzi meg, tulajdonossá válik, tekintet nélkül arra, hogy korábban ki volt a tulajdonos
 hatósági határozat (így pl. bírósági vagy más közigazgatási határozat) esetén – ha a határozat
eltérően nem rendelkezik – a szerző fél az ingó dolgot a dolog birtokának átruházásával, az
ingatlant pedig a tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésével szerzi meg
 hatósági árverés (ilyen pl. a végrehajtási eljárás során tartott árverés) esetén pedig az árverési vevő
a tulajdonjogot az ingó dolog birtokának a hatósági árverést végző általi átruházásával, ingatlan
esetén a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésével szerzi meg
 lényeges, hogy a dolog tulajdonának hatósági határozattal vagy hatósági árverés útján való megszerzésével
megszűnnek a harmadik személynek a dolgot terhelő jogai (kivéve, ha a hatósági határozattal vagy hatósági
árverés útján szerző e jogok tekintetében nem volt jóhiszemű)
 emellett a törvény arról is rendelkezik, hogy ha az állam jogszabály erejénél fogva, valamint bírósági vagy
más hatósági határozattal kártalanítás nélkül szerez tulajdonjogot (ilyenre pl. vagyonelkobzást kimondó
jogerős büntetőbírósági ítélet alapján kerülhet sor), a dolog értékének erejéig felel a volt tulajdonosnak a
tulajdonszerzéskor jóhiszemű személlyel szemben fennálló kötelezettségéért

Elbirtoklás
 kiindulópont: a Ptk. alapján elbirtoklás útján megszerzi a dolog tulajdonjogát, aki a dolgot ingatlan esetén 15,
ingó dolog esetén 10 éven át sajátjaként szakadatlanul birtokolja, mindazonáltal kizárja az elbirtoklást, ha
valaki bűncselekménnyel vagy más erőszakos, alattomos úton jut a dolog birtokához, illetőleg ha ingatlan
 elbirtoklása esetén az elbirtoklás feltételei a föld egy részére vonatkozóan állnak fenn, és a föld nem osztható
meg
 jóhiszeműség tehát nem szükséges az elbirtokláshoz, bár a tulajdonostárstól való elbirtoklásnál az
ítélkezési gyakorlat megkívánja, hogy az elbirtokló azzal a tudattal birtokoljon, hogy a dolog a
sajátja, más tőle annak tulajdonjogát nem követelheti
 az elbirtoklási időre vonatkozóan a Ptk. kimondja, hogy az új birtokos saját elbirtoklásának idejéhez
hozzászámíthatja azt az időt, amely jogelődjének birtoklása idején már elbirtoklási időnek minősült
 a szakadatlan birtoklás azt jelenti, hogy az elbirtoklás az elbirtoklási idő alatt, a törvényben meghatározott
cselekmények, illetve tények miatt (vagyis ha a tulajdonos a dolog kiadása iránti követelését bírósági úton
érvényesíti, ha a dologgal kapcsolatban tulajdonosi jogát gyakorolja, illetőleg ha a birtokos a birtokot
akaratán kívül elveszti és azt 1 éven belül nem szerzi vissza, illetőleg annak visszaszerzéséért 1 éven belül
bírósághoz nem fordul), nem szakad meg
 ha az elbirtoklási idő megszakad, a birtoklásnak addig eltelt ideje nem vehető figyelembe és az
elbirtoklás a megszakadást okozó körülmény elmúltával újraindul
 emellett az elbirtoklás nyugszik, ha a tulajdonos menthető okból nincs abban a helyzetben, hogy
tulajdonosi jogait gyakorolhassa
 a sajátjakénti birtoklás megállapításához pedig az szükséges, hogy a birtokos saját birtoklását véglegesnek
tekintse, a külvilág felé tulajdonosként lépjen fel (vagyis nem szükséges a jóhiszem, tehát az a tudattartam,
hogy a dolog valóban a sajátja)
 új elem a törvénykönyvben az a szabály, amely szerint az elbirtoklás 5 év elteltével következik be, ha a
birtokos az ingatlan birtokát a tulajdonostól olyan írásbeli szerződéssel szerezte, amelynek alapján a
tulajdonjogának ingatlan- nyilvántartási bejegyzését követelhetné, ha a szerződés az ehhez megkívánt
alakszerűségi követelményeknek megfelelne, és a birtokos az ellenszolgáltatást teljesítette (ún. jogcímes
elbirtoklás)
 a szabály arra az esetre kíván reagálni, ha az ingatlan tulajdonjogát megszerző bár rendelkezik
olyan írásbeli szerződéssel, amely alapján tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való
bejegyzését kérhetné, ez valamilyen okból mégis elmarad
 végezetül a Ptk. arról rendelkezik, hogy a tulajdonostárstól is lehetséges az elbirtoklás (éspedig az
elbirtoklásra vonatkozó, itt ismertetett általános szabályok szerint)

Kisajátítás
 kiindulópont: kisajátítással ingatlan tulajdonjoga kivételesen, közérdekű célra, azonnali, teljes és feltétlen
kárpótlás ellenében szerezhető meg (a kártalanítás nyújtására az köteles, aki a kisajátítás útján a tulajdont
megszerzi, aki többnyire az állam, illetve a helyi önkormányzat)
 a kisajátításra vonatkozó további, részletes szabályozást nem a Ptk., hanem a kisajátításról szóló
külön törvény tartalmazza
 a törvény pontosan meghatározza, hogy milyen célokra és milyen feltételek mellett lehet adott ingatlant
kisajátítani
 közérdekű cél különösen a honvédelem, a terület- és településrendezés, a kötelező állami vagy
önkormányzati feladathoz kapcsolódó oktatási, egészségügyi és szociális intézmények elhelyezése,
az energiatermelés és energiaellátás, a természetvédelem, illetve az örökségvédelem
 a kisajátításnak egyébiránt négy feltétele van:
a) a közérdekű cél megvalósítása az ingatlanon fennálló tulajdon korlátozásával nem
lehetséges (mert pl. nem lehet a tulajdonossal megállapodni),
b) az ingatlan tulajdonjogának megszerzése adásvétel útján nem lehetséges,
c) a közérdekű cél megvalósítására kizárólag az adott ingatlanon kerülhet sor,
d) a kisajátítással biztosított tevékenység közösségi előnyei a tulajdon elvonásával okozott
kárt jelentősen meghaladják
 érdekesség, hogy meghatározott esetekben az ingatlan tulajdonosa is kezdeményezheti az ingatlan
megvásárlását, illetve kisajátítását
 az pedig feltétlenül kiemelendő, hogy a kisajátítási határozat jogerőre emelkedésével főszabály
 szerint az ingatlan tulajdonjogának tehermentes megszerzésére kerül sor
 a kisajátított ingatlan tulajdonosát a tulajdonjog elvonásáért, az ingatlanon fennálló jog jogosultját pedig a
joga megszűnéséért teljes, azonnali és feltétlen kártalanítás illeti meg
 a kártalanítás összegének megállapításakor elsősorban az ingatlan forgalmi értékét kell figyelembe
venni, emellett pedig meg kell téríteni a kisajátítással kapcsolatos egyéb költségeket is (így pl. a
költözködés költségeit)
 a kártalanítás egy összegben, pénzben vagy csereingatlannal történhet (a kisajátítást kimondó
határozat jogerőre emelkedésével egyidejűleg)
 bizonyos esetekben pedig nem jár kártalanítás (így pl. az olyan épületért, amelynek a tulajdonos
költségére való lebontását az építésügyi hatóság elrendelte)
 a kisajátítási eljárás minden esetben közigazgatási hatósági eljárás, amelyet a kisajátítási hatóság folytat le, a
kisajátítást kérő kérelemre (a döntéssel szemben fellebbezésnek helye nincs, de közigazgatási pert lehet
indítani)
Növedék
 kiindulópont: a Ptk. alapján a föld tulajdonosa megszerzi mindazoknak a dolgoknak a tulajdonjogát, amelyek
utóbb váltak a föld alkotórészévé (ún. növedék), kivéve, ha az valamely jogviszony alapján mást illet
 e szabály nem vonatkozik a termékre, a terményre és a szaporulatra (azokra ugyanis külön
szabályok vonatkoznak), a szigetre és az elhagyott folyómederre (azok ugyanis állami tulajdonba
tartoznak), illetve az épületre, ha annak tulajdonosa nem a földtulajdonos

Beépítés
 kiindulópont: ha valaki idegen anyagnak a felhasználásával úgy építkezik, hogy a felhasznált anyag a telek
alkotórészévé válik, a beépítéssel az anyag – ha az anyag és a telek tulajdonosa eltérően nem állapodnak meg
– a telek tulajdonosáé lesz, ha pedig valaki idegen anyagot úgy épít be, hogy a felhasznált anyag az épület
alkotórészévé válik, a beépítéssel az anyag – szintén eltérő megállapodás hiányában – az épület tulajdonosáé
lesz
 a bírói gyakorlat általában azt a feltételt is megkívánja, hogy az építményt ne lehessen annak
megsemmisülése vagy megrongálódása nélkül a földtől elválasztani
Gazdátlan javak elsajátítása
 kiindulópont: ha a dolognak nincs tulajdonosa, azon a tulajdonszerzés szándékával, birtokba vétellel bárki
tulajdonjogot szerezhet
 csakis akkor van erre lehetőség, amikor a dolognak vagy soha nem volt még tulajdonosa, vagy a
tulajdonos a dolgot szándékosan elhagyta (így pl. kihelyezte a hulladékgyűjtő mellé)

Találás
 kiindulópont: a találás annyiban tér el a gazdátlan javak elsajátításától, hogy esetében a dolgot a tulajdonos
nem szándékosan hagyta el, hanem elveszítette (vagyis a talált dolog feltehetően más tulajdonában van)
 kiemelhető nóvum, hogy az új Ptk. beemelte a korábban kívül elhelyezkedő, elsősorban a jegyzőre
vonatkozó szabályokat
 talált dolgon tulajdonjogot szerezni csakis akkor lehet, ha a találó mindent megtett annak érdekében, hogy a
tulajdonos a dolgát visszakaphassa, illetőleg a dolog tulajdonosa vagy az átvételre jogosult más személy a
találástól számított 1 éven belül, élő állat esetén 3 hónapon belül a dologért nem jelentkezik
 lényeges, hogy a jogosult tulajdonszerzésével a harmadik személynek a dolgot terhelő jogai
megszűnnek
 ha a dolgot többen találják meg, a találótársakat a találó jogai együttesen, egymás között egyenlő
arányban illetik meg és kötelességei egyetemlegesen terhelik
 a találó legfontosabb kötelezettsége, hogy köteles a talált dolgot a találástól számított 8 napon belül a dolog
elvesztőjének, tulajdonosának, a dolog átvételre jogosult más személynek vagy a találás helye szerint illetékes
jegyzőnek átadni (a jegyző 3 hónapon át megőrzi a dolgot, majd ha nem jelentkezik érte tulajdonosa, kiadja a
találónak, vagy ha az a dologra nem tartott igényt, értékesíti azt)
 emellett megemlítendő, hogy a találó a neki kiadott dolgot állagának sérelme nélkül használhatja, azonban azt
 nem idegenítheti el, nem terhelheti meg és használatát másnak nem engedheti át
 bizonyos mértékig külön szabályok vonatkoznak a közönség számára nyitva álló épületben vagy helyiségben,
továbbá a közforgalmi közlekedési és szállítási vállalat szállítóeszközén talált dolgokra, ugyanis e dolgokat a
találó az üzemeltető alkalmazottjának köteles haladéktalanul átadni; az ilyen dolog tulajdonjogára a találó
nem tarthat igényt (az üzemeltető 3 hónapon át megőrzi a dolgot vagy 8 napon belül kiadja a jegyzőnek, aki 3
hónapon át megőrzi azt, majd ha nem jelentkezik érte tulajdonosa, értékesítik a dolgot)
 lényeges, hogy amennyiben a talált dolog nem tartható el vagy nem őrizhető meg, a jegyző vagy a vállalat az
értékesítéséről késedelem nélkül gondoskodik
 a tulajdonos jogait tekintve kiemelendő, hogy ha a jogosult az értékesítés előtt jelentkezik, a dolgot részére ki
kell adni, az értékesítés után történő jelentkezés esetén pedig a befolyt összeget ki kell neki fizetni (elveszti
azonban a dolog tulajdonjogára vagy az értékesítés során befolyt összegre vonatkozó igényét, ha a találástól
számított 1 éven belül nem jelentkezik)
 a Ptk. a találói díj intézményét is szabályozza, ugyanis kimondja, hogy ha a talált dolog nagyobb értékű, és
annak tulajdonjogát a találó nem szerzi meg, a találó méltányos összegű találódíjra jogosult, ha mindent
megtett annak érdekében, hogy a tulajdonos a dolgot visszakaphassa
 a találódíj a találótársakat egyenlő arányban illeti meg
 a találó a talált dolog kiadását költségkövetelésének és találódíjának kielégítéséig megtagadhatja
 mindazonáltal a találót ezek a jogok akkor is megilletik, ha a talált dolgot a hatóságnak adta át
 a törvénykönyv zárásként azt rögzíti, hogy ha valaki olyan értékes dolgot talált, amelyet ismeretlen személyek
elrejtettek, vagy amelynek tulajdonjoga egyébként feledésbe ment (ún. kincstalálás), köteles azt az államnak
felajánlani
 ha az állam a dologra nem tart igényt, annak tulajdonát a találó szerzi meg; ellenkező esetben a
találó a dolog értékéhez mérten megfelelő díjra jogosult
23. Tétel: A tulajdonjog származékos szerzésmódjai

A tulajdon megszerzéséről általánosan

 kiindulópont: a tulajdonszerzés során a birtokba vehető dologra nézve tulajdoni jogviszony jön létre, a
tulajdonost pedig a megszerzés időpontjától illetik meg a tulajdonból folyó jogok és terhelik a tulajdonnal
járó kötelezettségek
 abból a szempontból, hogy a tulajdonjog megszerzése előtt más személynek volt-e tulajdonjoga a dolgon,
illetve hogy a korábbi tulajdonostól származtatja-e az új tulajdonos a tulajdonjogát, különbséget teszünk
eredeti és származékos tulajdonszerzés között (már itt le kell szögezni, hogy a különféle tankönyvek eltérően
sorolják be az egyes konkrét szerzésmódokat az eredeti, illetve a származékos tulajdonszerzések kategóriáiba)
 eredeti tulajdonszerzéskor nincs jogelőd, a tulajdonszerzés független a korábbi tulajdonjog
tartalmától, esetleges korlátaitól (esetében mindig teljesen új tulajdonjog keletkezik)
 származékos szerzésmód esetén viszont az új tulajdonos valamely korábbi tulajdonostól
származtatja, eredezteti saját tulajdonát (éspedig legfeljebb akkora mértékben, amekkora
mértékben a korábbi tulajdonos tulajdonjoga is kiterjedt, ún. nemo plus iuris)
 e ponton kell tisztáznunk, hogy a szerzésmód (vagyis a tulajdonváltozást közvetlenül megvalósító
tény, így pl. az átruházás, a beépítés) nem azonos a jogcímmel (amely nem más, mint az a jogi cél,
amelynek érdekében a tulajdonszerzés végbemegy, így pl. a vétel, a kölcsön, az ajándékozás),
amelynek a tulajdonjog átruházásánál különös jelentősége van
 az ingatlanok származékos szerzésmódjai között öt típust különböztetünk meg:
a) átruházás,
b) ráépítés
c) hozzáépítés,
d) öröklés (ld. az öröklésről szóló tételek),
e) házastársi vagy élettársi közös vagyonból való részesedés (a családjog területéhez tartozik, ezért itt
nem kerül elemzésre)
 az ingók származékos szerzésmódjai között hét típust különböztetünk meg:
a) átruházás,
b) vadak, halak tulajdonjogának megszerzése,
c) termék, termény, szaporulat elsajátítása,
d) dologegyesülés és vegyülés,
e) feldolgozás,
f) öröklés (ld. az öröklésről szóló tételek),
g) házastársi vagy élettársi közös vagyonból való részesedés (a családjog területéhez tartozik, ezért itt
nem kerül elemzésre)

Átruházás
 kiindulópont: a Ptk. alapján ingó dolog tulajdonjogának átruházással való megszerzéséhez az átruházásra
irányuló szerződés vagy más jogcím és erre tekintettel a dolog birtokának átruházása, ingatlan
tulajdonjogának átruházással való megszerzéséhez pedig az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím
és erre tekintettel a tulajdonjog átruházásának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése szükséges
 megemlíthető, hogy a korábbi szabályozásban a birtok átruházása helyett a birtok átadása szerepelt,
az új fogalom azonban jobban visszaadja az átruházás mögött meghúzódó ügyleti jelleget
 alapvető szabály az átruházással kapcsolatban, hogy senki sem ruházhat át több jogot, mint amivel maga is
rendelkezik, így átruházással tulajdonjogot csakis a tulajdonostól lehet szerezni (ún. nemo plus iuris)
 ha az átruházó nem tulajdonos, csakis kivételes esetben lehet a tulajdonjogot megszerezni (ld.
lejjebb)
 az átruházás érvényességéhez mindenekelőtt érvényes jogcím szükséges, ugyanis amennyiben nincs jogcím,
vagy ha érvénytelen, az átruházás nem eredményez tulajdonszerzést, mindazonáltal a téves jogcímválasztás
(így pl. gondozás helyett tartás kikötése a szerződésben) a bírói gyakorlat alapján még nem teszi
érvénytelenné az átruházást
  a jogcím mellett nélkülözhetetlen az ingó dolog birtokának átruházása, illetőleg az ingatlanon fennálló
tulajdonjog átruházásának ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése
 a dolog birtokának átruházása történhet a dolog tényleges átadásával (ún. traditio), de más módon
is úgy, hogy abból kétséget kizáróan kiderüljön, hogy a dolog feletti hatalom megváltozott, a dolog
a tulajdonjog megszerzőjének hatalmába került
 az ingatlanok tulajdonjogának megszerzéséhez pedig az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés is
szükséges, azonban a tényleges birtokba lépés nem; amennyiben viszont érvényes átruházási
szerződés alapján tényleges birtokbavételre kerül sor, a bejegyzés azonban elmarad, a vevő a dolog
tulajdonjogát nem szerzi meg, kivéve ha jogcímes elbirtoklással később mégis tulajdonjogot
szerezhet
 a Ptk. pontosan meghatározza azt, hogy mikor lehet nem tulajdonostól tulajdonjogot szerezni: így egyrészről
kereskedelmi forgalomban, jóhiszemű vevő által, ellenérték fejében, másrészről pedig pénz vagy értékpapír
átruházása esetén
 kereskedelmi forgalomban való szerzésnek az minősül, ha a vevő olyan eladótól vásárol, aki az
adásvételi szerződést jogszerűen folytatott, üzletszerű gazdasági tevékenysége körében, saját
nevében köti meg
 a vevő jóhiszeműsége pedig általában akkor állapítható meg, ha a körülményekből (különösen az
árból, a vásárlás helyéből, idejéből) az állapítható meg, hogy a körülmények alapján a látszattal
ellentétes valóságról nem tudott és nem is kellett tudnia
Ráépítés
 kiindulópont: ráépítésnek azt nevezzük, ha valaki jóhiszeműen idegen földre épít anélkül, hogy erre jogosult
lenne
 ilyenkor az épület tulajdonjogát főszabály szerint a földtulajdonos szerzi meg, köteles azonban
gazdagodását a ráépítőnek megfizetni; mindazonáltal a bíróság a földtulajdonos kérelmére
kötelezheti a ráépítőt, hogy a földet vagy – ha a föld megosztható – a föld megfelelő részét
vásárolja meg
 emellett a ráépítő szerzi meg a földnek vagy a föld megfelelő részének a tulajdonjogát, ha az épület
értéke a földnek vagy a föld megfelelő részének értékét lényegesen (min. 20-30%-al) meghaladja;
bár ebben az esetben a bíróság a földtulajdonos kérelmére azt is megállapíthatja, hogy a ráépítő
csakis az épület tulajdonjogát szerezte meg (ebben az esetben a ráépítőt a földre használati jog illeti
meg)
 kiemelhető e körben a Kúria gyakorlata, amely szerint kizárólag a tartós fennmaradásra szánt, jogilag és
műszakilag befejezett (a rendeltetésszerű és tartós használatra alkalmas) építmények vonatkozásában
vizsgálható a ráépítésen alapuló tulajdonszerzés
 emellett a Ptk. külön rendelkezéseket fogalmaz meg a rosszhiszemű ráépítő vonatkozásában
 rosszhiszemű a ráépítő, ha az építkezés megkezdése előtt tudta vagy a körülmények alapján tudnia
kellett volna, hogy az építés a tulajdonos tulajdonjogát sérti
 rosszhiszemű ráépítés esetén és abban az esetben, ha a földtulajdonos a ráépítés ellen olyan időben
tiltakozott, amikor a ráépítőnek az eredeti állapot helyreállítása még nem okozott volna aránytalan
károsodást, a túlépítés szabályait kell megfelelően alkalmazni

Hozzáépítés
 kiindulópont: ha valaki saját anyagával jóhiszeműen a más tulajdonában levő épülethez hozzáépít, és ezzel az
ingatlan értékét jelentősen növeli, az építő és az épület tulajdonosa eltérő megállapodásának hiányában közös
tulajdon keletkezik (az egyes tulajdoni hányadok mértékét az egész ingatlan és a hozzáépített rész értékének a
hozzáépítés befejezésének időpontja szerint meghatározott arányában kell megállapítani)
 a hozzáépítésnek nem minősülő építési munka ellenértéke a jogalap nélküli gazdagodás szabályai
szerint követelhető
 a rosszhiszemű hozzáépítésre pedig a rosszhiszemű ráépítés szabályait kell megfelelően alkalmazni

Vadak, halak tulajdonjogának megszerzése

  kiindulópont: a Ptk. szerint a vadak, továbbá a folyóvizekben és a természetes tavakban élő halak, valamint
más hasznos víziállatok az állam tulajdonában vannak (magyarán az államtól mint tulajdonostól lehet őket
megszerezni vadászati vagy halászati engedély birtokában)
 eszerint a vadászterületen elejtett, elfogott vagy elhullott vad annak a vadászatra jogosultnak a
tulajdonába kerül, akinek a vadászterületén az elejtés, elfogás vagy elhullás történt (feltéve, hogy a
vadászati jogosultsága erre a vadra kiterjedt; ilyen jogosultság hiányában a vadon az a más
vadászterületen vadászatra jogosult szerez tulajdonjogot, akinek területéről a vad kiváltott, ha az
elejtett, elfogott vagy elhullott vadra jogosult volt vadászni)
 a halak és más hasznos víziállatok tulajdonjogát pedig halászati jog gyakorlása alapján lehet
megszerezni

Termék, termény, szaporulat elsajátítása

 kiindulópont: akinek más dolgán olyan joga van, amely őt a termékek, a termények vagy a szaporulat
tulajdonbavételére jogosítja, ha ezek tulajdonjogát korábban nem szerezte meg, az elválással tulajdonjogot
szerez (ha a jogosultnak nincs birtokában az a dolog, amelyből a termék, a termény vagy a szaporulat
származik, a birtokbavétellel válik tulajdonossá)
 amennyiben valakinek az a joga, amely őt a termékek, a termények vagy a szaporulat
tulajdonbavételére jogosítja megszűnik, mielőtt ezeken tulajdonjogot szerzett volna, eltérő
megállapodás hiányában követelheti, hogy a tulajdonos vagy az új jogosult a termékek, a
termények, a szaporulat, továbbá a munkája értékének arányában és máshonnan meg nem térülő
költekezései erejéig nyújtson megtérítést
 a jóhiszemű birtokos pedig addig az időpontig, amíg rosszhiszeművé nem válik, vagy a dolgot tőle a bíróság
vagy a jegyző előtt vissza nem követelik, az elválással tulajdonjogot szerez az idegen dologból származó
terméken, terményen és szaporulaton

Dologegyesülés és vegyülés
 kiindulópont: a dologegyesülés és vegyülés szabálya arra az esetre irányadó, ha több személy dolgai úgy
egyesülnek vagy vegyülnek, hogy azokat szétválasztani aránytalan nehézséggel járna vagy egyáltalán nem
lehet; ilyen esetben főszabály szerint a dolgok (egyesülés vagy vegyülés időpontjában fennálló) értéke
arányában közös tulajdon keletkezik
 ha viszont az egyesült vagy vegyült dolgok valamelyikét az egyesülés vagy vegyülés folytán
keletkező új dolog többi eleméhez képest – értékénél, minőségénél és gazdasági céljánál vagy
egyéb oknál fogva – főalkotórésznek kell tekinteni, ennek tulajdonosa választhat, hogy az
egyesüléssel vagy vegyüléssel keletkezett dolgot a többi tulajdonos kártalanítása ellenében
tulajdonába veszi, vagy kártalanítás ellenében azoknak átengedi (azonban a választási jog nem illeti
meg azt, aki az egyesülést vagy vegyülést rosszhiszeműen maga idézte elő)
 amennyiben az egyesüléssel vagy vegyüléssel keletkezett dolog mégis közös tulajdonba kerül, harmadik
személyeknek az egyesüléssel vagy vegyüléssel érintett egyes dolgokat terhelő jogai az e dolgok helyébe lépő
tulajdoni hányadokat terhelik
 ha viszont az egyik dolgot jog terheli, és az egyesüléssel vagy vegyüléssel keletkezett dolog a
másik dolog tulajdonosáé lesz, a dolgot terhelő jog megszűnik
 mindazonáltal a dolgot terhelő jog az egyesüléssel vagy vegyüléssel keletkezett dologra száll át, ha
ez a terhelt dolog tulajdonosáé lesz

Feldolgozás
 kiindulópont: feldolgozással vagy átalakítással akkor lehet tulajdonjogot szerezni, ha valaki más dolgából, de
saját munkájával hoz létre a maga számára jóhiszeműen új dolgot (ilyen pl. amikor valaki idegen szövetből
készít a maga számára ruhát)
 a feldolgozó – amennyiben jóhiszemű volt – a dolog tulajdonosának választása szerint köteles a
dolog értékét megtéríteni vagy munkája értékének megtérítése ellenében az új dolog tulajdonjogát
átengedni; mindazonáltal ha a munka értéke a feldolgozott vagy átalakított dolog értékét
 lényegesen meghaladja, a dolog tulajdonosa a dolog értékének megtérítését követelheti
 ha viszont a feldolgozó vagy átalakító rosszhiszemű volt, a választás joga az anyag tulajdonosát
illeti meg, aki ha az új dolog tulajdonjogát választja, csak gazdagodását köteles megtéríteni
 ha az új dolog tulajdonjogát a feldolgozó szerzi meg, harmadik személynek a dolgot terhelő joga megszűnik,
ellenben ha az új dolog tulajdona az anyag tulajdonosáé lesz, az anyagot terhelő jog az új dolgot is terhelni
fogja
24. Tétel: A közös tulajdon szabályai; a társasháztulajdon

A közös tulajdonról általánosan

 kiindulópont: a közös tulajdon olyan jogközösség, amelyben a tulajdonjog ugyanazon a dolgon meghatározott
eszmei hányadrészek szerint egy időben több személyt illet meg
 adott tulajdonostársat a maga eszmei hányada szerint illeti meg a tulajdonjog minden jogosítványa,
illetve terheli a tulajdonjog minden kötelezettsége
 jól látható tehát, hogy a hányadok meghatározása nélküli közös tulajdont a Ptk. nem ismeri (kétség
esetén ugyanis a tulajdonostársak tulajdoni hányadai egyenlők)

A tulajdonostársak jogviszonyai
 kiindulópont: a tulajdonostársak jogviszonyai alapvetően két csoportra oszthatóak:
a) a tulajdonostársak egymáshoz való viszonyai (ún. belső jogviszonyok),
b) a tulajdonostársak viszonya harmadik személyekkel (ún. külső jogviszonyok)

a) Belső jogviszonyok
 a tulajdonostársak mindegyike jogosult a dolog birtoklására és használatára, e jogot azonban egyik
tulajdonostárs sem gyakorolhatja a többiek jogainak és a dologhoz fűződő lényeges jogi érdekeinek
a sérelmére (a birtoklás és a használat tehát nincsen megosztva a felek között, arra mindegyik fél
egyformán jogosult, éspedig a dolog egészére nézve)
 a tulajdonostársak főszabály szerint szótöbbséggel határoznak a közös tulajdont érintő kérdésekben
(így pl. a birtoklás, a használat felől) azzal, hogy minden tulajdonostársat tulajdoni hányada
arányában illeti meg szavazati jog; a gyakorlatban azonban a felek többnyire ezzel ellentétesen,
külön megállapodnak e kérdésekben (így pl. egyetlen tulajdonostárs birtokába rendelik az egész
dolog birtokát, illetve használatát, a haszonszedést azonban megosztják egymás között)
 határozat, illetve megegyezés hiányában a birtoklást, a használatot vagy a hasznosítás
módját a bíróság bármelyik tulajdonostárs kérelmére a tulajdoni hányadoknak, a
tulajdonostársak jogainak és a dologhoz fűződő jogi érdekeinek, valamint az okszerű
gazdálkodás követelményeinek megfelelően szabályozhatja
 a dolog hasznai a tulajdonostársakat tulajdoni hányadaik arányában illetik meg, szintén ilyen
arányban terhelik őket a dologgal kapcsolatos kiadások (vagyis az állagmegóváshoz szükséges
költségek, illetve a rendes gazdálkodáson belüli, és az azt meghaladó kiadások), a közös tulajdoni
viszonyból eredő kötelezettségek, és ugyanilyen arányban viselik a dologban beállott kárt is
 megemlíthető, hogy az állag megóvásához és fenntartásához feltétlenül szükséges
munkálatokat – a többi tulajdonostárs értesítése után – bármelyik tulajdonostárs jogosult
elvégezni, illetőleg az ilyen kiadások ráeső részét mindegyik tulajdonostárs köteles viselni

b) Külső jogviszonyok
 a tulajdonostársak külső jogviszonyai kétféleképpen realizálódhatnak: a tulajdonnal való
rendelkezés, illetőleg a tulajdon védelme útján
 saját tulajdoni hányadával minden tulajdonostárs maga jogosult rendelkezni, e jog azonban nem
korlátlan, ugyanis a tulajdonostársakat egymás tulajdoni hányadaira nézve elővásárlási, előbérleti,
illetőleg előhaszonbérleti jog illeti meg (ld. erről részletesen PK 9., illetve 2/2009. PK vélemény)
 az említett előjogok csakis kifelé illetik meg a társakat (vagyis arra az esetre nem
vonatkoznak, amikor egymás felé kívánják eladni, illetve megterhelni tulajdoni
hányadaikat)
 egyébiránt a tulajdonostársak az említett előjogokat az érintett tulajdoni hányadra tulajdoni
hányadaik arányában gyakorolhatják
 lényeges és megemlíthető változás az új Ptk-ban, hogy a tulajdonostársak az elővásárlási
jogot immáron végrehajtási árverés esetén is gyakorolhatják
 amikor pedig a tulajdonostársak az egész dolog átruházásáról, illetve megterheléséről döntenek,
egyhangú határozathozatal szükségeltetik
  mindemellett a közös tulajdon védelmében bármelyik tulajdonostárs önállóan felléphet
 egyrészről ugyanis ha a tulajdonostárs joggyakorlását kívülálló harmadik személy sérti
vagy veszélyezteti, bármelyik tulajdonostárs a dolog egésze tekintetében védelmet
igényelhet (vagyis fellépése a tulajdonostársaira is ki fog hatni)
 amennyiben pedig a tulajdonostársak egymás tulajdoni hányadainak zavartalan gyakorlását
sértik vagy veszélyeztetik, tulajdoni hányada erejéig bármelyik társ a tulajdonjog védelmét
szolgáló általános szabályokhoz folyamodhat

A közös tulajdon megszüntetése

 kiindulópont: a közös tulajdon megszüntetésének Ptk-beli főszabálya alapján a közös tulajdon megszüntetését
bármelyik tulajdonostárs követelheti, az e jogról való lemondás pedig semmis
 a közös tulajdon megszüntetését azonban a bíróság nem rendelheti el, ha az alkalmatlan időre esik
 mindazonáltal leszögezhető, hogy a közös tulajdon nem csak megszüntetéssel, hanem
megszűnéssel is véget érhet (így pl. ha egyetlen személy kezében összpontosul valamennyi
tulajdoni hányad, vagy ha valamennyi tulajdonostárs derelinkválja saját tulajdoni hányadát)
 a közös tulajdon megszüntetésére elsősorban a társak megállapodása irányadó, abban az esetben viszont, ha
nem tudnak megállapodni, érvényesül a Ptk. főszabálya, vagyis a közös tulajdont a bíróság fogja
megszüntetni (már amennyiben ez lehetséges, tekintettel a társak jogos érdekeire), éspedig alapvetően
háromlépcsős rendszerben
 a közös tulajdon tárgyait elsősorban természetben kell megosztani (erre értelemszerűen csakis
akkor kerülhet sor, ha a dolog fizikai és jogi értelemben is osztható)
 a megosztásnak amennyire csak lehetséges, igazodnia kell a tulajdoni hányadokhoz
 nem kerülhet sor azonban természetbeni megosztásra, ha jelentős értékcsökkenéssel járna
vagy gátolná a dolog rendeltetésszerű használatát
 második lépésként, amennyiben a természetbeni megosztás nem lehetséges, a bíróság a közös
tulajdon tárgyait vagy azok egy részét megfelelő ellenérték fejében egy vagy több tulajdonostárs
tulajdonába adhatja (ún. magához váltás), amelyhez többnyire szükség van a megszerző társ
beleegyezésére
 a közös tulajdon tárgyának a tulajdonostárs tulajdonába adása esetén a megfelelő
ellenértéket a bíróságnak ítéletében kell megállapítania
 ha pedig a közös tulajdon más módon nem szüntethető meg, a közös tulajdon tárgyait értékesíteni
kell, és a vételárat kell a tulajdonostársak között megfelelően felosztani (az elővásárlási jog a
tulajdonostársakat az árverés során is megilleti, ld. feljebb)
 a közös tulajdon tárgyának árverés útján való értékesítésénél a legkisebb vételárat a
bíróságnak ítéletében kell megállapítania
 emellett megemlíthető, hogy ha olyan ingatlan közös tulajdonát kell megszüntetni, amelyben az
egyik tulajdonostárs benne lakik, a bíróság őt az ingatlan elhagyására kötelezi, vagy – ha az
ingatlan elhagyására kötelezés a benne lakó tulajdonostárs méltányos érdekét sérti – részére a
tulajdoni hányadával arányos használati jogot alapít
 az pedig már részben a társasházak szabályozásához tartozik, hogy az ingatlanon fennálló közös
tulajdon, ha a társasház létesítésének feltételei fennállnak, az ingatlan társasházzá alakításával is
megszüntethető

A társasház
 kiindulópont: a társasház egy olyan konstrukció, amelynek bizonyos részei egyéni, más részei közös
tulajdonban vannak; lakói ezáltal amellett, hogy tulajdonosok, tagjai is egy sajátos, jogalanyisággal részben (a
közös tulajdonnal kapcsolatos ügyek intézéséhez szükséges mértékben) rendelkező, részben nem rendelkező
társulásnak
 a Ptk. alapján társasház jön létre, ha az ingatlanon az alapító okiratban meghatározott, műszakilag megosztott,
legalább két önálló lakás vagy nem lakás céljára szolgáló helyiség, vagy legalább egy önálló lakás és egy nem
lakás céljára szolgáló helyiség a tulajdonostársak külön tulajdonába, a külön tulajdonként meg nem határozott
 épületrész, épületberendezés, helyiség, illetve lakás viszont a tulajdonostársak közös tulajdonába kerül
 ha a földrészlet, amelyen az épület áll, nem tartozik a közös tulajdonba, arra a tulajdonostársakat
földhasználati jog illeti meg
 a közös tulajdon tárgyát képező ingatlanrész tulajdoni hányada a külön tulajdonba tartozó lakással
és nem lakás céljára szolgáló helyiséggel együtt önálló ingatlan
 a közös tulajdonra vonatkozó, az egyes tulajdonostársakat megillető tulajdoni hányad és a lakásra,
illetve a nem lakás céljára szolgáló helyiségre vonatkozó tulajdonjog egymástól függetlenül nem
ruházható át és nem terhelhető meg
 a társasháztulajdonra minden egyéb kérdésben a közös tulajdon szabályait kell megfelelően alkalmazni azzal,
hogy a társasházakra vonatkozó részletes szabályozást a társasházakról szóló külön törvény (Tht.)
tartalmazza.
25. Tétel: A zálogjog fogalma. A zálogjog alapítása és létrejötte. A biztosított követelés. A zálogjog tárgya

A zálogjogról általánosan
 kiindulópont: zálogjoga alapján a zálogjogosult a követelésének biztosítására szolgáló vagyontárgyból (ún.
zálogtárgy) más követeléseket megelőző sorrendben kielégítést kereshet, ha a biztosított követelés
kötelezettje (ún. személyes kötelezett) nem teljesít (ezáltal a zálogtárgyra vonatkozó kielégítési jogot – ha a
Ptk. másképpen nem rendelkezik – az elzálogosítás után szerzett jogok nem érintik)
 a szabályok részletes ismertetése előtt érdemes megemlítenünk, hogy az új Ptk. annyiban
változtatott a régi szabályozáson, hogy már nem a szerződést biztosító mellékkötelezettségek
körében, hanem a dologi jogon belül taglalja a zálogjogot, illetőleg megszüntette az önálló zálogjog
kategóriáját (vagyis a zálogjog többé már nem szakadhat el teljes egészében az általa biztosított
követeléstől)
 a zálogjog alapvető célja annak biztosítása, hogy a hitelező az általa nyújtott szolgáltatást (többnyire
kölcsönt) visszakapja, illetve az ellenszolgáltatást megkapja (ennek elmaradása esetén ugyanis a
zálogjogosult a zálogtárgyból kielégítést kereshet)
 emellett kiemelendő, hogy a zálogjog privilegizált helyzetbe hozza a zálogjogosultat, ugyanis – a Ptk. eltérő
rendelkezése hiányában – kielégítési elsőbbséget biztosít a többi hitelezővel szemben (vagyis aki zálogjog
jogosultja, a zálogjog tárgyából mindenki mást megelőzően nyerhet kielégítést)
 ez részben abból adódik, hogy a zálogjog abszolút hatályú, vagyis mindenkivel szemben hatályos
(ún. dologi karakter), bár annyiban relatív, hogy csakis a zálogjogi jogviszonyban szereplő
zálogjogosultat és zálogkötelezettet jogosítja, illetve kötelezi (ún. kötelmi karakter)
 a zálogjog alapulhat a felek megállapodásán (ld. lejjebb), illetve jogszabályon (ilyen pl. a fuvarozót, a
megbízottat, vagy az ingatlanbérlőt megillető törvényes zálogjog)
 a zálogjog járulékos jellegű jog, ugyanis mindig valamilyen kötelezettség biztosítására alapítják, terjedelme
igazodik az általa biztosított követelés mindenkori terjedelméhez, zálogjogot többnyire csak a biztosított
követeléssel együtt lehet átruházni, illetőleg a követelés átszállásával a zálogjog is átszáll az új jogosultra
 a zálogjog alanyai alapvetően a zálogjogosult, a biztosított követelés kötelezettje (ún. személyes kötelezett) és
a zálogkötelezett (aki lehet a személyes kötelezett is, de közel sem biztos, hogy mindig ő lesz, ugyanis a
zálogkötelezetté válásnak egyetlen feltétele van: rendelkezési joggal kell bírni a zálogtárgy felett)
 új intézmény a Ptk-ban a zálogjogosulti bizományos, akit a zálogjogosult vagy több zálogjogosult
együttesen a zálogszerződésben vagy egyébként írásban jelölhet ki

A zálogjog létrejötte
 kiindulópont: a Ptk. különbséget tesz a zálogjog létrejötte és alapítása között
 a zálogjog létrejön, ha a zálogjogosult és a zálogkötelezett megalapítja a zálogjogot, és a
zálogkötelezett rendelkezési joggal bír a zálogtárgy felett
 a zálogjog megalapításához pedig jogszabályi rendelkezés vagy zálogszerződés szükséges,
valamint erre tekintettel a zálogjog megfelelő nyilvántartásba való bejegyzése (jelzálog esetén),
vagy a zálogtárgy birtokának a zálogjogosult részére történő átruházása (kézizálog esetén)
 a zálogszerződés létrejöttéhez legalább a zálogtárgy és a biztosított követelés
meghatározása és írásba foglalása szükséges
 a nyilvántartásba történő bejegyzés és az átadás pedig alapvetően azt szolgálja, hogy a
zálogjog fennállása (dologi jogi intézmény lévén) mindenki számára egyértelmű legyen
 mindezek mellett a Ptk. két kiegészítő szabályt is meghatároz
 egyrészről, hogy a zálogszerződés alapján a feleket egymással szemben a zálogjog megalapítása
hiányában is megilletik mindazok a jogok és terhelik mindazok a kötelezettségek, amelyeket a Ptk.
a zálogjogosult és a zálogkötelezett számára megállapít (vagyis a zálogjogból fakadó jogok és
kötelességek a felek viszonyában hatályosulnak, amely a zálogszerződés kötelemfakasztó
jellegéből adódik)
 másrészről, hogy a törvényes zálogjogot megteremtő jogszabály csupán a zálogszerződést pótolja,
vagyis a zálogjog nyilvántartásba történő bejegyzését, illetve a birtokba vételt nem
A zálogjog fajtái
 kiindulópont: a Ptk. a zálogjognak hat fajtáját különbözteti meg:
a) a jelzálog,
b) a kézizálog,
c) a fogyasztói zálogszerződés,
d) a különvált zálogjog,
e) az egyetemes zálogjog,
f) az alzálog

a) Jelzálog
 jelzálogról akkor beszélünk, amikor az ingó dolgon vagy ingatlanon fennálló zálogjogot közhiteles
nyilvántartás (ingók esetén hitelbiztosítéki-, ingatlanok esetén ingatlan-nyilvántartás) tanúsítja
 amennyiben az ingó dolog tulajdonjogát vagy a jog fennállását közhiteles nyilvántartás (ún.
lajstrom) tanúsítja, a jelzálog megalapításához a megfelelő lajstromba való bejegyzés
szükséges
 az ingatlan-nyilvántartásba és a lajstromba vételre egyébiránt akkor kerülhet sor, ha a zálogjogot
megalapító zálogszerződés vagy (a zálogkötelezett által egyoldalúan kiállított) bejegyzési engedély
egyedileg meghatározza a zálogtárgyat, és ha a zálogkötelezett a zálogtárgynak tulajdonosa vagy
más módon rendelkezésre jogosultja (a hitelbiztosítéki nyilvántartásba vétel esetén némiképp
enyhébbek a kritériumok)

b) Kézizálog
 kézizálogról akkor beszélünk, amikor a zálogtárgyon fennálló zálogjogot a zálogtárgy birtokba
adása tanúsítja, amelyet pótol, ha a zálogjogosult és a zálogkötelezett a zálogtárgyat közös
birtokban tartja, vagy részükre harmadik személy mint zálogtartó őrzi
 nem jön létre azonban kézizálog, ha a birtokátruházás a tulajdonos és a zálogjogosult erre
irányuló megállapodásával megy végbe oly módon, hogy a tulajdonos albirtokosként
továbbra is a dolog birtokában marad
 kiemelendő azonban, hogy bár a régi Ptk. a zálogjogtól önállóan szabályozta, az új
törvénykönyvben az óvadék már a kézizálog egyik altípusaként jelenik meg (jellegzetessége, hogy
tipikusan pénzen, értékpapíron, fizetésiszámla-követelésen vagy egyéb vagyonon lehet alapítani)

c) Fogyasztói zálogszerződés
 a fogyasztói zálogszerződés új intézmény a Ptk-ban, alapítására pedig akkor kerülhet sor, ha a
zálogkötelezett természetes személy, és a zálogtárgy elsősorban a zálogkötelezett szakmája, önálló
foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körébe nem tartozó célra használatos, továbbá ha a
zálogjoggal biztosított követelés nem a kötelezett szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti
tevékenysége körébe tartozó jogviszonyból fakad
 esetében a zálogtárgy a zálogkötelezett tulajdonában álló, egyedileg meghatározott
vagyontárgy vagy olyan vagyontárgy lehet, amelynek tulajdonjogát a zálogkötelezett a
zálogjogosult által nyújtott kölcsön, illetve fizetési haladék segítségével szerzi meg
 emellett lényeges, hogy a biztosított követelés meghatározásának kötelezően tartalmaznia
kell a követelés összegét

d) Különvált zálogjog
 úgyszintén nóvum az új Ptk-ban a különvált zálogjog, amely a korábbi törvényben ismert önálló
zálogjog szerepét hivatott átvenni
 jellegzetessége, hogy esetében a jelzálog jogosultja – szerződéssel, tartozásának biztosítékául – a
biztosított követelés nélkül is átruházhatja a zálogjogot a vele szembeni követelés jogosultjára
 a különvált zálogjog alapján a zálogjogosult jogai a zálogjog megszerzőjét illetik
 a zálogjog átruházására szolgáló szerződésben meg kell határozni azt a követelést, amelyet
a különvált zálogjog biztosítani fog, illetőleg a szerződést írásba kell foglalni
  kiemelendő, hogy a különvált zálogjog jogosultja a zálogjogból folyó jogait úgy köteles
gyakorolni, hogy ne veszélyeztesse az eredeti biztosított követelés megtérülését

e) Egyetemes zálogjog
 egyetemes zálogjognak hívják, ha a zálogjog ugyanannak a követelésnek a biztosítására több
zálogtárgyat terhel, amely esetben minden zálogtárgy az egész követelésnek a biztosítására szolgál
(a zálogjogosult határozhatja meg a zálogjog érvényesítésének sorrendjét)

f) Alzálog
 alzálogról akkor beszélünk, ha a zálogjog tárgyául szolgáló követelés zálogjoggal vagy kezességgel
már korábbról terhelve van
 ilyen esetben a zálogjogosult a követelés jogosultjának a zálogjogból, illetve kezességből
fakadó jogait is gyakorolhatja
 ha pedig a követelést kézizálogjog biztosítja, a követelés jogosultja a zálogjogosult
kérésére köteles a zálogtárgy birtokát részére átruházni

A zálogjoggal biztosított követelés

 kiindulópont: a Ptk. alapján a biztosított követelés egy vagy több, fennálló vagy jövőbeli, feltétlen vagy
feltételes, meghatározott vagy meghatározható összegű pénzkövetelés lehet
 ha a zálogjogot nem pénzkövetelés biztosítására alapították, a zálogjog a követelés
nemteljesítéséből eredő kártérítési igényt vagy egyéb pénzkövetelést biztosítja
 mindazonáltal bírósági eljárásban nem érvényesíthető követelés biztosítására zálogjog nem
alapítható

A zálogtárgy
 kiindulópont: a zálogjog tárgya a törvénykönyv alapján bármely vagyontárgy lehet (akár ingó, akár ingatlan,
emellett akár jog, akár követelés, sőt, akár olyan dolgokon is fennállhat, amelyet körülírással határoztak meg)
 fontos azonban a vagyontárgy átruházhatósága és megterhelhetősége, ugyanis amennyiben a
dolgon elidegenítési és terhelési tilalom áll fenn, zálogjog tárgya nem lehet
 kiemelendő emellett, hogy kézizálogjog tárgya csakis ingó dolog lehet
 közös tulajdonban álló dolognak a zálogkötelezett tulajdonában lévő tulajdoni hányada, több
személyt megillető jognak a zálogkötelezettet megillető hányada, továbbá osztható követelés
meghatározott része kivételével dolog vagy jog egy részén nem lehet zálogjogot alapítani
 lényeges, hogy a zálogjog a zálogtárgy egészét terheli (annak termékeivel, terményeivel és egyéb hasznaival,
illetve minden alkotórészével együtt), sőt, a zálogjog a dolog helyébe lépő dolgokra (tipikusan pénzösszegre)
is kiterjed (amennyiben erre sor kerül, pl. károsodás elhárítása érdekében)

A felek jogai és kötelezettségei a kielégítési jog megnyílása előtt

 kiindulópont: a Ptk. a kielégítési jog megnyílása előtti időszakra vonatkozó jogokat és kötelezettségeket
eltérően szabályozza kézizálog és jelzálog esetén
 a kézizáloggal kapcsolatban mindenképpen kiemelendő, hogy a zálogjogosult jogosult a
kézizálogjog tárgyát birtokában tartani és köteles a zálogtárgyat épségben megőrizni
 a kézizálog védelmét szolgálja, hogy a zálogkötelezett vagy a személyes kötelezett jogosult
ellenőrizni a zálogtárgy állagát és használatát
 ha a zálogtárgy értékének csökkenése a követelés kielégítését veszélyezteti, és a
zálogkötelezett a zálogtárgy állapotát nem állítja helyre, nem ad megfelelő új zálogtárgyat
vagy az értékcsökkenés mértékének megfelelő kiegészítő biztosítékot, a zálogjogosult a
zálogtárgyat értékesítheti a további értékcsökkenés megelőzése érdekében
 a jelzáloggal kapcsolatban akként rendelkezik a törvény, hogy a zálogkötelezett jogosult a
jelzálogjog tárgyát birtokában tartani, rendeltetésszerűen használni és hasznosítani, továbbá köteles
a zálogtárgyat épségben megőrizni
 a jelzálog védelmét hivatott biztosítani, hogy a zálogjogosult a zálogtárgy állagát és
 használatát ellenőrizheti, illetőleg ha a zálogkötelezett vagy harmadik személy a zálogtárgy
épségét veszélyezteti, gyakorolhatja a károsodás veszélye esetén a veszélyeztetettet
megillető jogokat
 a Ptk. mindemellett az elzálogosított követelés kötelezettjére nézve is meghatároz bizonyos rendelkezéseket
(így pl. kimondja, hogy az mindaddig a zálogkötelezett részére köteles teljesíteni, amíg olyan teljesítési
utasítást nem kap, amely más személyt határoz meg)

A zálogjogok rangsora
 kiindulópont: ha ugyanazt a zálogtárgyat több zálogjog terheli, a kielégítési jog a zálogjogosultakat a
zálogjogok alapításának a sorrendjében illeti meg
 ez azt jelenti, hogy főszabályként az alapítás sorrendje határozza meg a rangsort, vagyis azt,
hogyan előzik meg egymást az egyes zálogjogok (aki előbb áll a rangsorban, az a többi jogosult
előtt kaphat kielégítést a zálogtárgy értékéből)
 a Ptk. ezen felül vegyesen tartalmaz rendelkezéseket a rangsorra vonatkozóan
 a zálogtárgy helyébe lépő vagy a zálogfedezet kiegészítésére adott vagyontárgyon – hacsak azt
egyéb zálogjogok nem terhelik – a zálogjog az eredeti zálogtárgyon alapított zálogjog ranghelye
szerint áll fenn
 ha a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett zálogjog tárgya több, körülírással meghatározott
vagyontárgy, az egyes dolgok, jogok és követelések változása a zálogjog ranghelyét nem érinti
 ha ugyanazt a zálogtárgyat óvadék és jelzálogjog is terheli, az óvadék jogosultját kielégítési
elsőbbség illeti meg a jelzálogjog jogosultjával szemben
 a zálogjogok rangsora valamennyi érdekelt hozzájárulásával (ún. ranghelyszerződéssel)
megváltoztatható
 emellett lehetőség van a zálogjog ranghelyének előzetes biztosítására is, ugyanis a Ptk. kimondja,
hogy a tulajdonos a megfelelő nyilvántartásba fel-, illetve bejegyezheti, hogy valamely
vagyontárgyat zálogjoggal kíván megterhelni
26. Tétel: A zálogjog érvényesítése és megszűnése

A zálogjogról általánosan – előző tétel

A zálogjog érvényesítése
 kiindulópont: a zálogjogosult kielégítési joga a zálogjoggal biztosított követelés esedékessé válásakor, a
teljesítés elmulasztása esetén nyílik meg
 e szabályok különvált zálogjog esetében némiképp eltérően alakulnak
 a zálogjog átruházásával biztosított követelés esedékessé válása és teljesítésének
elmulasztása nem eredményezi a kielégítési jog megnyílását
 ha azonban az eredeti biztosított követelésre tekintettel a különvált zálogjogból fakadó
kielégítési jog megnyílt, a zálogjog érvényesítésének nem akadálya az, hogy a zálogjog
átruházásával biztosított követelés még nem vált esedékessé
 a különvált zálogjogból fakadó kielégítési jog megnyílta esetén a különvált zálogjog
jogosultja köteles kielégítési jogát gyakorolni vagy a zálogjogot visszaruházni az eredeti
zálogjogosultra
 a kielégítési jog gyakorlása a zálogjogosult választása szerint bírósági végrehajtás útján vagy
bírósági végrehajtáson kívül történhet azzal, hogy a fizetésiszámla-követelést terhelő jelzálogjog
érvényesítése csakis bírósági végrehajtás útján történhet
 a Ptk. részleteiben csakis a bírósági végrehajtáson kívüli érvényesítést szabályozza, azon belül is elsőként az
érvényesítésre vonatkozó közös szabályokat
 a kielégítési jog bírósági végrehajtáson kívüli gyakorlása a zálogjogosult választása szerint a
zálogtárgy zálogjogosult általi értékesítése, a zálogtárgy tulajdonjogának a zálogjogosult által
történő megszerzése, vagy az elzálogosított jog vagy követelés érvényesítése útján történhet (bár
némiképp eltérő, szigorúbb szabályok vonatkoznak a fogyasztói zálogszerződésekre)
 a zálogjogosult a kielégítési jog érvényesítésének választott módjáról később áttérhet egy másikra
 mindemellett előfordulhat a zálogjog érvényesítésének átvétele is, ugyanis a Ptk. kimondja, hogy a
zálogjog érvényesítését megkezdő zálogjogosultat megelőző ranghelyű zálogjogosult a zálogjogot
érvényesítő zálogjogosultnak címzett írásbeli nyilatkozattal átveheti a zálogjog érvényesítését
(feltéve, hogy megtéríti az érvényesítést megkezdő zálogjogosult felmerült költségeit)
 amennyiben a zálogjogosult úgy dönt, hogy értékesíti a zálogtárgyat, mindenekelőtt köteles a zálogtárgy
értékesítésére vonatkozó szándékáról írásban értesíteni a zálogkötelezettet, a személyes kötelezettet, a
zálogtárgyat terhelő egyéb zálogjogok jogosultjait, illetve a törvényben meghatározott egyéb személyeket
(így pl. lajstromozott zálogtárgy esetén mindazokat, akiknek a zálogtárgyra vonatkozóan a lajstromba
bejegyzett joguk van)
 az előzetes értesítés és az értékesítés között legalább 10 napnak, fogyasztói zálogszerződés esetén
legalább 30 napnak kell eltelnie
 a zálogjogosult bizonyos esetekben előzetes értesítés nélkül is jogosult a zálogtárgy értékesítésére
(így pl. ha a zálogtárgy gyorsan romló vagy egyéb olyan dolog, amelynek értéke a késedelem
hatására jelentősen csökkenne, vagy ha a zálogtárgy olyan dolog vagy jog, amellyel tőzsdén
kereskednek)
 a zálogjogosult a kielégítési jog megnyílása után jogosult a zálogtárgyat értékesítés céljából
birtokba venni és ennek érdekében felszólítani a zálogkötelezettet, hogy a zálogtárgyat bocsássa a
birtokába (mindazonáltal a birtokba bocsátás elmaradása nem akadálya a zálogtárgy
értékesítésének)
 a zálogjogosult a zálogtárgy értékesítése során a kereskedelmi ésszerűség követelményei szerint, a
zálogkötelezett, illetve a személyes kötelezett érdekeit is figyelembe véve köteles eljárni
 lényeges, hogy az értékesítéskor a zálogjogosult – a zálogtárgy tulajdonosa helyett és nevében
eljárva – jogosult a zálogtárgy tulajdonjogának átruházására
 a zálogjogosult az értékesítést követően késedelem nélkül köteles írásbeli elszámolást készíteni,
illetve köteles azt megküldeni a zálogkötelezettnek és az előzetes értesítésre jogosult
személyeknek, majd köteles a befolyt összeget a zálogtárgyat terhelő zálogjogok jogosultjai között
 felosztani, és a fennmaradó összeget a zálogkötelezettnek kiadni
 a zálogtárgy zálogjogosult által történő megszerzésével kapcsolatban a Ptk. kimondja, hogy a zálogjogosult a
kielégítési jogának megnyílását követően írásban felajánlhatja a zálogkötelezettnek, hogy a zálogtárgy
tulajdonjogát elfogadja a biztosított követelés teljes vagy részleges kielégítése fejében
 semmis azonban az olyan megállapodás, amely szerint a zálogjogosult kielégítési joga
megnyílásakor automatikusan megszerzi a zálogtárgy tulajdonjogát
 a zálogjogosult az ajánlatról – annak megküldésével – köteles értesíteni a zálogkötelezettet, a
személyes kötelezettet, a zálogtárgyat terhelő egyéb zálogjogok jogosultjait, illetve a törvényben
meghatározott egyéb személyeket (így pl. lajstromozott zálogtárgy esetén mindazokat, akiknek a
zálogtárgyra vonatkozóan a lajstromba bejegyzett joguk van)
 ha a zálogkötelezett írásban elfogadja a zálogjogosult ajánlatát annak kézhezvételét követő 20
napon belül, a zálogjogosult és a zálogkötelezett között adásvételi szerződés jön létre, amely
alapján a kötelezett köteles a zálogtárgy birtokát átruházni, illetve a tulajdonjog bejegyzéséhez az
engedélyt kiadni
 a Ptk. emellett szűk körben lehetőséget biztosít a közvetlen kielégítés gyakorlására is, a biztosított
követelés összege erejéig (így pl. óvadék esetén, ha annak tárgya pénz), amely után köteles
elszámolni
 ha pedig a jelzálogjog tárgya követelés, a zálogjogosult teljesítési utasítást adhat a követelés kötelezettje
számára, és a követelés esedékessé válását követően az eredeti jogosult helyett a követelés kötelezettjével
szemben érvényesítheti is a követelést (e szabályt megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a jelzálogjog
tárgya jog)

A zálogjog megszűnése
 kiindulópont: a zálogjog a Ptk. alapján hat esetben szűnik meg:
a) ha a zálogjogosult lemond a zálogjogáról és a zálogtárgyat visszaadja a zálogkötelezettnek vagy ha
a jelzálogjogot törlik a megfelelő nyilvántartásból,
b) ha a zálogjog tárgyául szolgáló dolog elpusztul, a zálogjog tárgyául szolgáló követelés vagy jog
megszűnik anélkül, hogy más vagyontárgy lépne a helyébe,
c) ha a kézizálogjog jogosultja elveszíti a zálogtárgy birtokát (kivéve, ha késedelem nélkül
birtokvédelmi eljárást vagy birtokpert indított),
d) ha a zálogjoggal biztosított követelés, illetve minden olyan jogviszony, amely alapján a jövőben
zálogjoggal biztosított követelés keletkezhet, megszűnik,
e) ha a zálogjoggal biztosított követelés elévül,
f) ha a zálogjogosult a kielégítési jogát gyakorolva a zálogtárgyat értékesíti vagy a zálogtárgy
tulajdonjogát megszerzi
 a zálogjoggal biztosított követelés megszűnése ellenére is fennmarad a zálogjog a követelést kielégítő
személyes kötelezettet, zálogkötelezettet vagy harmadik személyt megillető megtérítési követelés
biztosítására
 emellett a zálogjog fennmarad a zálogjoggal biztosított követelés biztosítékául, ha ugyanaz a
személy lesz a zálogkötelezett és a zálogjogosult
 mindazonáltal, ha a zálogjoggal biztosított követelés megszűnt vagy elévült, és nem áll fenn olyan
jogviszony, amely alapján a jövőben zálogjoggal biztosított követelés keletkezhet, a zálogjogosult köteles
késedelem nélkül a zálogtárgyat a zálogkötelezettnek visszaadni, a zálogjog törléséhez hozzájárulni, és a
zálogkötelezett számlavezetőjét vagy azt a harmadik személyt, aki mint zálogtartó a zálogtárgy birtokában
van a zálogjog megszűntéről írásban értesíteni
27. Tétel: A földhasználat, a haszonélvezet és a használat

A földhasználat
 kiindulópont: a földhasználat alapján ha a föld és a rajta álló épület tulajdonjoga nem ugyanazt a személyt
illeti meg, az épület tulajdonosát az épület fennállásáig, az épület rendeltetésszerű használatához szükséges
mértékben, a földre használati jog illeti meg
 földhasználati jogánál fogva az épület tulajdonosa az épület használathoz szükséges mértékben
jogosult a föld használatára és hasznai szedésére, valamint a használat arányában köteles viselni a
föld fenntartásával járó terheket
 kiemelendő, hogy a földhasználati jog nem személyhez kötött jogosultság, vagyis a használati jog
az épület mindenkori tulajdonosát illeti meg (ebből adódik, hogy az épület tulajdonjogának
átruházásával a földhasználati jog is átszáll)
 a Ptk. alapján a földhasználati jog háromféleképpen keletkezhet: a földtulajdonossal kötött megállapodás, a
bíróságnak a ráépítés körében hozott határozata, illetve törvény rendelkezése alapján
 a földtulajdonossal kötött szerződéssel kapcsolatban a törvény kötelezően előír bizonyos szabályokat
 a szerződést minősített magánokirati formába kell foglalni
 a földtulajdonossal a megállapodást az építkezés alatt és azt követően egyaránt meg lehet
kötni
 a jog tényleges keletkezéséhez szükség van annak ingatlan-nyilvántartásba való
bejegyzésére is
 a ráépítés pedig akként érinti a földhasználati jogot, hogy a Ptk. kimondja: ha az épület értéke a
földnek vagy a föld megfelelő részének értékét lényegesen meghaladja, a bíróság a földtulajdonos
kérelmére megállapíthatja, hogy a ráépítő az épület tulajdonjogát megszerezte; ebben az esetben a
ráépítőt a földre használati jog illeti meg
 a földhasználatért cserébe többnyire ellenszolgáltatás jár, amelyet a föld használatba adásakor kell megfizetni
 lényeges, hogy a föld tulajdonosát az épület tulajdonjogára, az épület tulajdonosát pedig a föld tulajdonjogára
nézve törvényen alapuló elővásárlási jog illeti meg
 a földhasználati jog időtartamáról a Ptk. egyebek mellett azt mondja ki, hogy a jog egészen az épület
fennállásáig áll fenn, vagyis az épület megsemmisülésével a földhasználati jog megszűnik, illetve akkor is
megszűnik, ha az ingatlant kisajátítják, emellett a földhasználó a föld teljes beépítéséig le is mondhat a
jogáról
 ilyen esetekben a földhasználót megilleti az elvitel joga, illetve meg kell téríteni számára a föld
értékét növelő munkáit

A haszonélvezet
 kiindulópont: haszonélvezeti jogánál fogva a jogosult a más személy tulajdonában álló dolgot birtokában
tarthatja, használhatja, hasznosíthatja és hasznait szedheti
 azonban a haszonélvezeti jog nem terjed ki arra, amivel a jog tárgya a haszonélvezet keletkezését
követően gyarapszik (kivéve, ha a gyarapodás kifejezetten a haszonélvező tevékenységének
köszönhető)
 kiemelendő, hogy a haszonélvezeti jog (akárcsak a használat) személyhez kötött jog
 a Ptk. alapján haszonélvezeti jog kétféleképpen keletkezhet: szerződés vagy jogszabályi rendelkezés alapján
 a haszonélvezeti szerződésre vonatkozóan a törvény előír bizonyos szabályokat
 szerződéssel haszonélvezeti jogot csakis a dolog tulajdonosa alapíthat
 ingó esetén birtokbaadásra, ingatlan esetén a haszonélvezeti jog ingatlan-nyilvántartásba
való bejegyzésére van szükség
 a haszonélvezeti jog gyakorlása minden esetben ingyenes, ehhez képest a haszonélvezeti
jog megalapítása ellenszolgáltatáshoz köthető
 haszonélvezeti jog alapítására végintézkedésben, illetőleg meghagyással is sor kerülhet
 a jogszabályon alapuló haszonélvezeti joggal kapcsolatban pedig kiemelhető, hogy főszabály
szerint nem feltétele a birtok átadása, illetve a jog ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése
 a haszonélvezeti jog alanyai egyrészről a jogosult (aki csakis meghatározott személy lehet, mivel a jog
 személyhez kötött), másrészről a kötelezett, vagyis a terhelt dolog (mindenkori) tulajdonosa
 a jogviszony alanya lehet akár természetes, akár jogi személy
 a haszonélvezeti jog ugyanazon dolgon (egy időben vagy egymás után) több tulajdonost is
megillethet
 a haszonélvezet tárgya rendszerint valamilyen (tartós használatra alkalmas) ingó vagy ingatlan dolog, esetleg
annak egy része, de kivételesen létrehozható követelésen és más hasznot hajtó jogon (így pl. földhasználati
jogon) is
 kivételes esetben elhasználható dolgon is fennállhat haszonélvezet (ún. rendhagyó haszonélvezet)
 a haszonélvezeti jog legfőbb tartalmi elemeit már a fogalomnál ismertettük, a Ptk. azonban ezen felül is
meghatároz haszonélvezettel együtt járó jogokat, illetve kötelezettségeket
 mivel a haszonélvezet abszolút szerkezetű jogviszony, a haszonélvezővel szemben mindenki más
(beleértve a dolog tulajdonosát is) tartózkodásra köteles
 a haszonélvezeti jog alapján a haszonélvező jogosult a dolgot birtokolni, használni, hasznait szedni,
a birtokvédelmet gyakorolni, illetve a haszonélvezeti jog gyakorlását másnak átengedni (lényeges,
hogy a haszonélvező e jogok tényleges gyakorlására sosem köteles, az mindig opcionális)
 lényeges, hogy amennyiben a haszonélvező e jogaival nem él, a dolog tulajdonosa élhet
velük
 a gyakorlás átengedése pedig végső határ, vagyis azon túl a jogosult nem mehet (ergo nem
idegenítheti el a haszonélvezeti jogot, tekintve, hogy személyhez kötött)
 a kötelezettségek körében pedig a Ptk. egyebek mellett a rendes gazdálkodás szabályainak
betartását, a dologgal kapcsolatos terhek és kötelezettségek viselését és teljesítését, a fenyegető
kárról való értesítést és a fenyegető kár elhárításának a tűrését, illetőleg a jog megszűnése esetére a
dolog visszaadását írja elő
 emellett a jogosult köteles tűrni a dolog tulajdonos általi ellenőrzését, illetőleg amennyiben
ezzel kapcsolatban szükségesnek mutatkozik, köteles biztosítékot (tipikusan meghatározott
pénzösszeget) adni a dolog tulajdonosa számára, hogy károsodás (így pl. rongálódás,
rendeltetésellenes használat) nem fogja érni a dolog haszonélvezetéből
 amennyiben a haszonélvező nem ad megfelelő biztosítékot, a bíróság felfüggesztheti jogát
 mindemellett a törvény külön kiemeli, hogy ha a dolog elpusztul, a tulajdonos nem köteles új
dolgot adni a haszonélvezőnek (amennyiben azonban helyreállítja a dolgot, vagy az elpusztult
dolog helyébe más dolog, követelés lép, a haszonélvezet feléled)
 a Ptk. pontosan meghatározza a haszonélvezeti jog megszűnésének eseteit, így kimondja, hogy a jog – többek
között – megszűnik, ha a jogosult meghal vagy jogutód nélkül megszűnik, ha a haszonélvezet időtartama
eltelik, ha a jogosult a haszonélvezetről lemond, ha a haszonélvező szerzi meg a dolog tulajdonjogát, vagy ha
a dolog elpusztul (ld. feljebb), illetőleg ha az ingatlant kisajátítják
 a határozott idővel kapcsolatban kiemelendő, hogy a természetes személyt megillető haszonélvezeti
jog legfeljebb a jogosult haláláig, a jogi személyt megillető haszonélvezet pedig legfeljebb 50 évre
köthető ki
 a dolog a haszonélvezet megszűnésekor visszakerül a mindenkori tulajdonos birtokába (kivéve, ha
a rendeltetésszerű használat körében elhasználódott, elpusztult, ld. feljebb)
 a Ptk. mindezek mellett külön rendelkezéseket fogalmaz meg a jog és a követelés haszonélvezetére
vonatkozóan, így mindenekelőtt kimondja, hogy a dolog haszonélvezetének szabályai megfelelően
irányadóak (emellett pl. a haszonélvező jogosult a számára haszonélvezettel megterhelt követelést a követelés
kötelezettjével szemben érvényesíteni)

A használat
 kiindulópont: a használat jogánál fogva a jogosult a dolgot a saját, valamint vele együtt élő családtagjai
szükségleteit meg nem haladó mértékben használhatja és hasznait szedheti; jogi személy a használat jogánál
fogva a dolgot a létesítő okiratában meghatározott céljával és tevékenységével összhangban használhatja és
szedheti annak hasznait
 a használatot az határolja el a haszonélvezettől, hogy míg utóbbi viszonylag korlátlan, addig a
használat csakis a jogosult és családtagjai szükségleteinek kielégítésére, illetőleg jogi személy
 esetén a cél és a tevékenység megvalósítására terjed ki (ilyen értelemben tehát ún. korlátolt
haszonélvezet)
 a használatra a haszonélvezet szabályai irányadóak azzal, hogy a használat jogának gyakorlása másnak nem
engedhető át, illetőleg hasznot hajtó jogra és kamatozó követelésre nem lehet használatot engedni
28. Tétel: A telki szolgalom és a közérdekű használat

A telki szolgalom
 kiindulópont: a telki szolgalmi jog ingatlanon létesíthető abszolút szerkezetű dologi jog, amelynek alapján
valamely ingatlan mindenkori birtokosa a más tulajdonában lévő, szolgalommal terhelt ingatlant
meghatározott terjedelemben használhatja vagy birtokosát valaminek a tűrésére késztetheti
 telki szolgalom csak ingatlanra létesíthető, és legalább két szomszédos (de legalábbis egymáshoz
közel fekvő) ingatlant feltételez
 célja, hogy az egyik ingatlan, ingatlanok részére (ún. uralkodó ingatlan) bizonyos előnyöket
biztosítson a másik ingatlan, ingatlanok (ún. szolgáló ingatlan) terhére
 a szolgalom fajtáiról a Ptk. mindösszesen példálózó felsorolást ad: ide tartozik az átjárás, vízellátás,
vízelvezetés, pince létesítése, vezetékoszlop elhelyezése, épület megtámasztása (a telki szolgalom
ezek alapján tevőleges és nemleges magatartásban egyaránt állhat)
 a telki szolgalom alanyai nem név szerint meghatározott személyek, hanem az uralkodó, illetve a szolgáló
telek mindenkori birtokosai (így pl. tulajdonosa, haszonélvezője, bérlője)
 mindazonáltal lényeges, hogy az ingatlanra szerződéssel telki szolgalmat csak a tulajdonos
létesíthet, módosíthat vagy szüntethet meg
 telki szolgalom háromféleképpen keletkezhet: szerződés alapján, jogszabály rendelkezése folytán, és
elbirtoklással
 a telki szolgalom szerződéssel való létesítésére az ingatlan haszonélvezetének alapítására
vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni
 a szerződés nincs kötelező alakisághoz kötve (figyelembe kell venni azonban, hogy az
ingatlan- nyilvántartásba vételhez – vagyis ami keletkezteti a jogot – írásbeliség szükséges)
 a szerződés lehet akár ingyenes, akár visszterhes (az ellenérték azonban szigorúan csakis a
szolgalom alapításáért járhat, gyakorlásáért nem)
 mivel a telki szolgalom korlátlan időtartamra szól, ezért a szerződés lényeges tartalmához
az időtartam megjelölése nem tartozik hozzá
 ugyanakkor a szolgalom pontos tartalmát minden esetben meg kell határozni
 mindemellett telki szolgalmat az ingatlan tulajdonosa, egyoldalú nyilatkozattal, a maga
javára is alapíthat
 a telki szolgalom alapulhat jogszabályon is, ugyanis a Ptk. kimondja: ha valamely föld nincs
összekötve megfelelő közúttal, a szomszédok kötelesek tűrni, hogy az ingatlan mindenkori
birtokosa földjeiken átjárjon (ún. szükségbeli út szolgalma)
 mindazonáltal elbirtoklással szerzi meg a telki szolgalmat az ingatlan birtokosa, ha a másik ingatlan
használata ellen annak birtokosa 15 éven át nem tiltakozik (szívességből vagy visszavonásig
engedett jog gyakorlása nem vezet elbirtoklásra)
 hasonlóan a tulajdonjog elbirtoklásához, itt sem feltétel, hogy az elbirtokló jóhiszemű legyen
 az elbirtoklást a használt ingatlan tulajdonosának tiltakozása megszakítja
 ha az elbirtoklási idő letelik, a telki szolgalom annak ingatlan-nyilvántartásba való
bejegyzése nélkül létrejön, a szolgalmat elbirtoklónak pedig igénye keletkezik arra, hogy
megszerzett jogát a nyilvántartás feltüntesse
 lényeges szabály a Ptk-ban, hogy telki szolgalom önállóan forgalom tárgya nem lehet (az ingatlan
tulajdonjogának átszállásával viszont a telki szolgalom is átszáll)
 a szolgalom gyakorlása nem vezethet mások, különösen a szolgalommal terhelt dolog használója jogainak
szükségtelen sérelméhez (ugyanis a jogosult a szolgalommal terhelt ingatlant saját ingatlana használatával
kapcsolatos szükségleteinek indokolt mértékéig használhatja)
 ha a telki szolgalom gyakorlása valamely berendezés vagy felszerelés használatával jár, a fenntartás
költségei a szolgalom jogosultját és kötelezettjét – eltérő megállapodás hiányában – olyan arányban
terhelik, amilyen arányban a berendezést vagy felszerelést használják
 a telki szolgalom a Ptk. alapján öt esetben szűnik meg:
 a) a bíróság határozatával (ha a szolgalom a jogosult ingatlanának rendeltetésszerű használatához már
nem szükséges),
b) a szolgalom 15 éven át tartó nem gyakorlása miatt,
c) jogügylet folytán,
d) külön jogszabály rendelkezése alapján,
e) az ingatlan megsemmisülése esetén

A közérdekű használat
 kiindulópont: ingatlanra közérdekből, a jogszabályban feljogosított személyek javára – hatóság határozatával
– szolgalmat vagy más használati jogot lehet alapítani (a használati jog alapításáért a korlátozás mértékének
megfelelő kártalanítás jár)
 kiemelendő, hogy a közérdekű szolgalom alapítása sosem eredményezhet a kötelezettnek
aránytalan érdeksérelmet
 lényeges, hogy a közérdekű használat joga nem telki szolgalom, ugyanis rendszerint nincs uralkodó
telek; a szolgalom valamely közérdekű tevékenységet végző személyt illet (tehát személyes
szolgalom)
 emellett megemlíthető, hogy a közérdekű használati jog a felek megállapodásával, vagy a
közigazgatási szerv határozatával jön létre
29. Tétel: Az ingatlan-nyilvántartás

Az ingatlan-nyilvántartásról általánosan
 kiindulópont: újdonság a hatályos Ptk-ban, hogy beemelte az ingatlan-nyilvántartás anyagi jogi szabályait,
míg az eljárási szabályokat továbbra is az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény tartalmazza (Inytv.)
 a Ptk. alapján az ingatlan-nyilvántartás az ingatlanokra vonatkozó jogok, valamint jogi szempontból jelentős
tények nyilvános és közhiteles nyilvántartása, vagyis egy olyan adatbázis, amely az ingatlanoknak és az
ingatlan- nyilvántartásba bejegyzett személyeknek a jogszabályban meghatározott adatait tartalmazza
 a törvény az ingatlan-nyilvántartás fogalma mellett annak alapelveit is meghatározza:
a) a bejegyzési elv (vagyis egyes törvényben meghatározott jogok keletkezése, módosulása és
megszűnése az ingatlan-nyilvántartási tulajdoni lapra történő bejegyzéssel megy végbe),
b) a nyilvánosság elve (vagyis az ingatlan-nyilvántartás nyilvános, tehát az ingatlan-nyilvántartási
tulajdoni lap, illetve térkép tartalmát – a különös védelem alá tartozó személyes adatok kivételével
– bárki megismerheti, arról feljegyzést készíthet, továbbá hiteles másolat vagy tanúsítvány kiadását
kérheti),
c) a közhitelesség elve (vagyis az ingatlan-nyilvántartás a bejegyzett jogok és a feljegyzett tények
fennállását hitelesen tanúsítja),
d) a kérelemhez kötöttség elve (vagyis az ingatlan-nyilvántartási eljárás az ügyfél kérelmére vagy
hatósági megkeresésre indul, és az ingatlan-nyilvántartásba csak az a jog, jogilag jelentős tény
jegyezhető be, illetőleg kerülhet feljegyzésre, amelyet a kérelem vagy hatósági megkeresés
megjelöl),
e) a rangsor elve [vagyis az ingatlanra bejegyzett jogok ingatlan-nyilvántartási sorrendjét (rangsorát) a
bejegyzések hatályának kezdetére irányadó időpontok határozzák meg],
f) az okirat elve (vagyis az ingatlan-nyilvántartásba jog és jogilag jelentős tény bejegyzésére,
feljegyzésére és adatok átvezetésére jogszabályban meghatározott okirat, továbbá bírósági vagy
hatósági határozat alapján kerülhet sor)
 a Ptk. az alapelvek közül külön részletezi az ingatlan-nyilvántartás közhitelességének elvét
 az elv tartalma alapján amennyiben valamely jogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztek, vagy
ha valamely tényt oda feljegyeztek (esetleg mindez folyamatban van), senki sem hivatkozhat arra,
hogy annak fennállásáról nem tudott
 ezzel párhuzamosan az ellenkező bizonyításáig úgy kell tekinteni, hogy az ingatlan-nyilvántartásba
bejegyzett jog vagy feljegyzett tény fennáll, és az az ingatlan-nyilvántartás szerinti jogosultat illeti
meg, illetőleg az ingatlan-nyilvántartásból törölt jog vagy tény nem áll fenn
 ide kapcsolódik az is, hogy a jóhiszemű és ellenérték fejében szerző javára az ingatlan-
nyilvántartás tartalmát akkor is helyesnek és teljesnek kell tekinteni, ha az a valódi anyagi jogi
jogállapottól eltér
 valamint az ingatlan-nyilvántartáson kívül jogot szerző személy vagy a nyilvántartásban
feljegyezhető tény jogosultja a szerzett jogát, illetve a feljegyezhető tényt nem érvényesítheti a
nyilvántartásba bejegyzett vagy az őt bejegyzési igénnyel rangsorban megelőző, jóhiszemű
szerzővel szemben

Az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés

 kiindulópont: az ingatlanra vonatkozó jogok megszerzéséhez ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre van szükség
 a jogváltozás ilyen esetekben az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel, a bejegyzés tartalmának
megfelelően jön létre; a jog megszerzése, változása vagy megszűnése, továbbá a jog
érvényesíthetősége pedig – a jogváltozás egyéb feltételeinek megléte esetén – közvetlenül állnak be
 lényeges, hogy az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéshez jogváltozásra irányuló jogcím és a
jogváltozással érintett, ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogosult bejegyzési engedélye szükséges
 mindazonáltal a bejegyzés alapjául bírósági ítélet vagy hatósági határozat is szolgálhat
 a tényleges bejegyzés pedig az elrendelésének alapjául szolgáló kérelem benyújtásának időpontjára
visszamenőleges hatályú
  e szabályokat megfelelően alkalmazni kell a nyilvántartásból való törlés esetére is
 mindazonáltal a bejegyzéstől meg kell különböztetni a feljegyzést, ami az ingatlan-nyilvántartásba
bejegyzett jogokat érintő egyes tények ingatlan-nyilvántartási feltüntetése
 az ingatlan-nyilvántartásban az egyes bejegyzések egymás után követik egymást
 a mozgó ranghely elve alapján amennyiben az egyik bejegyzést törlik, az utána következő előre lép
 ranghelyet olyan kérelemmel lehet alapítani, amelyhez mellékelték a bejegyzés alapjául szolgáló
okiratot
 a bejegyzések rangsora valamennyi érdekelt hozzájárulásával megváltoztatható; a
megváltoztatáshoz a ranghely megváltoztatása tényének ingatlan-nyilvántartásban való feljegyzése
szükséges
 az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető jogok köre igen tág (ide tartozik pl. a tulajdonjog, a használati jog, a
haszonélvezeti jog, a telki szolgalmi jog, az elő- és visszavásárlási jog, a vételi jog, illetve a jelzálogjog)
 a legfontosabb ezek közül a tulajdonjog
 a tulajdonjog keletkezéséhez, módosulásához, illetve megszűnéséhez a vonatkozó
jogváltozás közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalás szükséges
 tulajdonjogot egész ingatlanra vagy annak részére, esetleg eszmei hányadára lehet
bejegyezni
 a bejegyzésben minden esetben fel kell tüntetni a tulajdonszerzés jogcímét
 bizonyos esetekben (így pl. elbirtoklás, ráépítés, öröklés alapján) az ingatlan-nyilvántartási
bejegyzéstől függetlenül is keletkezhet tulajdonjog ingatlan felett; ilyenkor a tulajdonjogot
szerző igényt tarthat arra, hogy tulajdonjogát a nyilvántartás feltüntesse
 az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető jogilag releváns tények köre szintén sokrétű (ide tartozik pl. a
jogosult kiskorúsága és gondnokság alá helyezése, a jogosulttal szemben megindított felszámolási eljárás és
végelszámolás, az ingatlanon fennálló elidegenítési és terhelési tilalom)
 amennyiben pedig szükséges, sor kerülhet az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tény helyesbítésére, törlésére
 ha az ingatlan-nyilvántartás tartalma a bejegyzés vagy feljegyzés alapjául szolgáló okirathoz képest
helytelen, az ingatlan-nyilvántartás helyesbítésének van helye (a helyesbítés a helytelen ingatlan-
nyilvántartási bejegyzés vagy feljegyzés törlésével vagy az ingatlan-nyilvántartás tartalmának
kiigazításával történik)
 az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés vagy feljegyzés törlésének a bejegyzés vagy feljegyzés
alapjául szolgáló jogügylet érvénytelensége vagy a bejegyzés utólagos helytelenné válása miatt van
helye
 emellett megemlíthető, hogy a bejegyzésben vagy feljegyzésben történt hibás névírást, szám- vagy
számítási hibát, más hasonló elírást és helytelen megjelölést az ingatlan-nyilvántartást vezető
hatóság saját hatáskörében kijavítja
30. Tétel: Öröklési jogi alapfogalmak (öröklés, örökös, hagyaték, hagyomány, meghagyás)

Az öröklés fogalma
• Az öröklés
• az ember vagyonában
• halála esetén bekövetkező
• egyetemes (universalis) jogutódlás,
• amellyel a jogutód a vagyont vagy annak egy meghatározott hányadát mint egészet szerzi meg.

Az öröklés fogalmáról részletesen

 kiindulópont: az öröklés fogalma elhatárolandó más, szintén az öröklési jogon belül szabályozott
jogintézménytől
 a Ptk. az öröklési jog keretében ad helyet a tulajdonos halálával beálló hagyománynak és halál
esetére szóló ajándékozásnak is, ezek azonban egyedi (singularis) jogutódlást jelentenek és ezért
nem minősülnek öröklésnek
 ugyancsak az öröklési jogon belül kell megemlítenünk a kötelesrész intézményét, mivel a
kötelesrészi igény a tulajdonos halálával keletkezik, azonban a kötelesrész a magyar polgári jogban
nem tekinthető öröklési jogi jogutódlásnak
 ehhez hasonlóan az örökhagyó halálával keletkező kötelmi jogi követelés a kötelmi hagyomány és
a meghagyás is, amely kötelmi jogi igényeknek az alanya az örökhagyónak szintén nem jogutódja

Az örökhagyó fogalma
• Az örökhagyó
• az elhunyt természetes személy, meghalt tulajdonos,
• akinek vagyonában halála miatt egyetemes jogutódlás következett be.

Az örökös fogalma
• Az örökös az,
• akinek az örökhagyó
• hagyatékát, annak meghatározott hányadát vagy részét juttatja;
• illetőleg kétség esetén örökös az is,
• akinek az örökhagyó az egész hagyaték értékének jelentős részét (a bírói gyakorlat alapján min.
egynegyedét) kitevő egy vagy több meghatározott vagyontárgyat juttat,
• ha az örökhagyó feltehető akarata szerint a részesítettnek a hagyatéki terhek viselésében is osztoznia
kell.

A hagyaték fogalma
• A hagyaték
• az örökhagyóról
• halála esetén
• jogutódaira átszálló egész (aktív és passzív) vagyon,
• vagyis vagyontárgyainak, valamint polgári jogi jellegű vagyoni jogainak és kötelezettségeinek
összessége.

A hagyaték fogalmáról részletesen

 kiindulópont: az átszálló vagyon, vagyis a hagyaték nem azonos az örökhagyó vagyonával
 az örökhagyó vagyona a hagyatéknál lehet tágabb (ugyanis beletartoznak azok a jogok és
kötelességek is, amelyek nem szálltak át az örökhagyó halálával), illetve szűkebb (pl. a kötelesrész
alapjának kiszámításakor vagy az osztályrabocsátás esetében a meglevő hagyaték igazságosabb
felosztása érdekében) is
 a hagyatékhoz tartozó átszálló jogok és kötelezettségek polgári jogi jellegűek, a nem polgári
jellegű jogok és kötelezettségek átszállásáról nem az öröklési jog, hanem más jogterületek (így pl. a
 társadalombiztosítási jog, a családi jog) szabályai döntenek
 az örökhagyó polgári jogi jellegű nem vagyoni (személyhez fűződő) jogainak és kötelezettségeinek
esetleges átszállásáról szintén nem az öröklési jog, hanem a polgári jog egyéb (így pl. a szerzői jog)
szabályai adnak eligazítást
 végül nem tartoznak a hagyatékhoz az örökhagyó polgári jogi vagyoni jellegű jogai közül azok
sem, amelyek kifejezetten az örökhagyó életére szóltak (ilyen pl. a haszonélvezeti jog, az
életjáradékra vonatkozó jog)
 több személy öröklése esetén pedig az egyes személyeket megillető hagyatéki hányadokat, vagyontárgyakat
örökösrésznek nevezzük

A hagyomány fogalma
• A hagyomány
• az örökhagyó végintézkedése (végrendelete) alapján bekövetkező
• különös (singularis) jogutódlás;
• a hagyatékban meglévő valamely vagyontárgynak vagy az örökös által teljesítendő szolgáltatásnak
• a végintézkedésben meghatározott személy részére való juttatása,
• feltéve, hogy az ilyen részesedés nem minősül öröklésnek.

A meghagyás fogalma
• Meghagyásról akkor beszélünk,
• ha az örökhagyó
• a hagyatékban részesülő személyt
• harmadik személy javára teljesítendő kötelezettséggel terheli,
• amelynek teljesítését a jogosult igényelheti;
• közérdekű meghagyásról van szó,
• ha a kedvezményezett nem meghatározott személy, hanem kisebb vagy nagyobb közösség.
 31. Tétel: Az öröklési képesség; kiesés az öröklésből, érdemtelenség és lemondás

Az öröklési képesség
 kiindulópont: az öröklési képesség a jogalanyok jogképességének része, ezáltal több ponton is egybeesik az
általános polgári jogi jogképességgel
 öröklési képessége minden jogalanynak, minden jogképes személynek, valamint szervezetnek van
(azonban a jogi személy és a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság – minthogy törvényes
örökös csak ember lehet, illetve végső soron más törvényes örökös hiányában az állam –
szükségképpen csak az örökhagyó végintézkedése alapján örökölhet)
 az öröklési képesség kezdő és végső időpontját a jogképesség keletkezésére, illetve megszűnésére
vonatkozó szabályok szerint kell meghatározni
 lényeges, hogy az öröklési képességnek a hagyaték megnyílása időpontjában kell fennállnia
 mivel az öröklés az örökhagyó halálával minden további nélkül, ipso iure végbemegy, cselekvőképességgel
az örökléshez nem kell rendelkezni (arra csupán akkor van szükség, ha az örökös meghatározott
jognyilatkozatokat, így pl. lemondó nyilatkozatot kíván tenni a hagyaték rá eső részére nézve)
 mindemellett itt kell említést tenni arról is, hogy mivel az örökösnek a hagyatéki vagyontárgyak tekintetében
fennálló öröklési igénye tulajdoni igény, ezért nem évülhet el

Kiesés az öröklésből
 kiindulópont: a kiesés fogalma alatt a hatályos öröklési jog azokat az eseteket foglalja össze, amelyekben az
érintett személyt a törvény alapján örökösként és kötelesrészre jogosultként nem lehet figyelembe venni
 a kiesés másrészről az öröklés negatív előfeltétele, ugyanis az örökléshez egyebek mellett az kell,
hogy az érintett személy vonatkozásában ne álljon fenn kiesési ok
 a kieső személyt öröklési jogi szempontból olyannak kell tekinteni, mint aki az örökhagyó előtt
meghalt vagy mint aki soha nem is létezett
 a kiesés ezért attól függetlenül kihat az érintett személyekre, hogy törvényen vagy végintézkedésen
alapuló öröklésről beszélünk-e
 a kiesési okokat a Ptk. taxatíve felsorolja:
a) kiesik az öröklésből, aki nem éli túl az örökhagyót (a közös balesetben vagy más hasonló közös
veszélyhelyzetben elhunyt személyek az egymás után történő öröklés tekintetében a halál
beálltának sorrendjétől függetlenül kiesettnek tekintendők),
b) kiesik az öröklésből, aki az öröklésre érdemtelen,
c) kiesik az öröklésből, akit az örökhagyó az öröklésből kizárt vagy kitagadott,
d) kiesik az öröklésből, aki lemondott az öröklésről,
e) kiesik az öröklésből, aki az örökséget visszautasította

Az érdemtelenség
 kiindulópont: a Ptk. az érdemtelenség eseteit taxatíve felsorolja:
a) érdemtelen az öröklésre, aki az örökhagyó életére tört,
b) érdemtelen az öröklésre, aki szándékos eljárásával az örökhagyó végakaratának szabad
nyilvánítását megakadályozta, a végakarat érvényesítését meghiúsította vagy ezek valamelyikét
megkísérelte,
c) érdemtelen az öröklésre, aki a hagyatékban való részesülés céljából az örökhagyó után törvényes
öröklésre jogosult vagy az örökhagyó végintézkedésében részesített személy életére tört
 az érdemtelenség kizárólag az érintett személy kiesését eredményezi, vagyis az érdemtelenség nem vehető
figyelembe, ha az érdemtelenségre vezető magatartást az örökhagyó vagy az, aki ellen irányult,
megbocsátotta
 mindazonáltal az érdemtelenség hivatalból nem vehető figyelembe; az érdemtelenségre az hivatkozhat, aki az
érdemtelen személy kiesése folytán maga örökölne, vagy a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől vagy
más tehertől mentesülne
A lemondás
 kiindulópont: aki törvényes öröklésre jogosult, az örökhagyóval kötött írásbeli szerződésben – egészben vagy
részben – lemondhat az öröklésről
 az öröklésről való lemondás az élők között kötött szerződés szabályai szerint jön létre, és csak a
megtámadására vonatkozik különös szabály, ugyanis a lemondást a szerződési akarat hiánya vagy
fogyatékossága miatt a végrendelet megtámadására irányadó szabályok szerint lehet megtámadni
 érvényességéhez elegendő az egyszerű írásba foglalás
 mindazonáltal a lemondás történhet ingyenesen, illetve ellenérték fejében is
 a Ptk. a lemondás személyi hatásait részletesen elemzi
 a lemondás csakis két esetben hat ki a lemondó leszármazóira: ha a megállapodás így szól, illetőleg
ha az a kötelesrészt elérő kielégítés ellenében történt
 a meghatározott személy javára való lemondás a felek eltérő megállapodásának hiányában arra az
esetre szól, ha a meghatározott személy az örökhagyó után örököl
 az örökhagyó leszármazójának lemondása pedig a felek eltérő megállapodásának hiányában a többi
leszármazó javára szolgál
 a törvénykönyv emellett a lemondás terjedelmét is meghatározza
 az öröklésről való lemondás a felek eltérő megállapodásának hiányában a kötelesrészről való
lemondást is jelenti (a kötelesrészről való lemondás azonban nem jelent lemondást arról, ami a
lemondóra más öröklési jogcímen hárul)
 a lemondás a felek eltérő megállapodásának hiányában kiterjed a hagyatéknak arra a részére is,
amivel a lemondó hányada utóbb másnak kiesése következtében növekszik
 emellett kiterjed arra a vagyonra is, amelyet az örökhagyó a lemondás után szerzett, kivéve, ha
olyan rendkívüli vagyonnövekedés következett be, hogy annak ismeretében a lemondó
nyilatkozatot feltehetően nem tették volna meg
32. Tétel: A törvényes öröklés általános rendje. Az osztályrabocsátás
A törvényes öröklésről általánosan
 kiindulópont: a törvényes öröklés rendje szubszidiárius, ugyanis csakis akkor érvényesül, ha az örökhagyó
nem tett, illetőleg nem a teljes vagyonára kiterjedően tett végintézkedést
 a törvényes öröklés rendje szerint csak az öröklésre jogosultak körében taxatíve felsorolt személyek
(alapvetően az örökhagyó rokonai és házastársa) örökölhetnek, amennyiben pedig más örökös
nincs, a hagyaték végső soron az államra száll
 megemlíthető, hogy a rokonok öröklésénél a vérségi származási vonal az irányadó (kivétel az
örökbefogadott gyermek öröklése esetében)
 kiemelendő, hogy a törvényes öröklésben meghatározott sorrend érvényesül: mindaddig, amíg a
sorrendben előbbre álló örökös van, a sorrendben hátrébb álló nem örökölhet
 a magyar öröklési jog a törvényes öröklés két rendjét ismeri: a törvényes öröklés általános rendjét és az ági
öröklést

A leszármazók öröklése
 kiindulópont: a törvényes örökös első sorban az örökhagyó gyermeke azzal, hogy több gyermek fejenként
egyenlő részben örököl
 érdekes, függő jogi helyzetben van a méhmagzat, amelynek öröklésjogi képessége az élve
születéssel vagy az élve születés meghiúsulásával válik véglegessé (ti. ha élve születik, az öröklési
jog a fogamzásának időpontjára visszamenőleges hatállyal megilleti)
 az öröklésből kiesett gyermek vagy távolabbi leszármazó helyén egymás közt egyenlő részekben a kiesett
gyermekei örökölnek (ún. helyettesítés, más néven képviseleti elv)
 ha a kiesett gyermeknek nincs leszármazója, vagy az is kiesett az öröklésből, a kiesett gyermek
örökrészén az örökhagyó azon leszármazói osztoznak, akik az adott esetben a törvény szerint
örökölnek (mintha a kieső egyáltalán nem is létezett volna)

Az osztályrabocsátási kötelezettség
 kiindulópont: az osztályrabocsátás sajátos, kisegítő szabálya a Ptk. azon rendelkezésének, hogy több gyermek
fejenként egyenlő részben örököl, ugyanis a hagyatékban való egyenlő részesedés nem jelent tényleges
egyenlőséget abban az esetben, ha az örökhagyó valamelyik gyermekét még életében ingyenes juttatásban
részesítette
 ennek megfelelően osztályrabocsátásra akkor kerülhet sor, ha több leszármazó közösen örököl és
valamelyik még az örökhagyó életében ingyenes adományban (így pl. ajándékban) részesült
 a Ptk. pontosan meghatározza a kötelezettek körét, ugyanis kimondja, hogy az osztályrabocsátás csakis akkor
érvényesül, ha több leszármazó közösen örököl felmenőjük után
 a törvény értelmében ha több leszármazó közösen örököl, mindegyik örököstárs köteles a hagyaték
értékéhez hozzászámítani annak az ingyenes adománynak az értékét, amelyben őt az örökhagyó
életében részesítette (osztályrabocsátási kötelezettség terheli a közösen öröklő leszármazókat akkor
is, ha az örökhagyó végintézkedése alapján öröklik a törvényes örökrészüknek megfelelő hányadot)
 az osztályrabocsátásnak azonban van bizonyos feltétele, ugyanis az örökhagyó által adott juttatások
közül csakis azt az adományt kell osztályra bocsátani, amelyet az örökhagyó az osztályrabocsátás
kötelezettségével adott (vagyis a hozzászámítást explicite kikötötte, vagy a körülményekből arra
lehet következtetni, hogy a juttatást a hozzászámítás kötelezettségével adta)
 emellett nem tartozik az osztályrabocsátás alá a szokásos mértékű ingyenes adomány és a tartásra
rászorult leszármazó részére nyújtott tartás
 a Ptk. az osztályrabocsátás foganatosítását is meghatározza
 a hagyaték és az osztályra bocsátott ingyenes adományok tiszta értékének összeszámításával nyert
együttes értéknek a törvényes örökrészeknek megfelelő arányos elosztása útján kell meghatározni
az egy örököstársnak jutó örökrészt, és abból le kell vonni az örököstárs által osztályra bocsátott
értéket (az osztályra bocsátott érték meghatározásánál az ingyenes adomány juttatáskori értékét kell
számításba venni, kivéve, ha az súlyosan méltánytalan helyzethez vezetne)
  a leszármazóknak az osztályra bocsátott értékek figyelembevételével kiszámított örökrészéből a
felmenő által kapott ingyenes adományt a hagyatékban való részesedés arányában kell levonni
A házastárs öröklése – következő tétel

A szülő és a szülő leszármazójának az öröklése (ún. szülői parentéla)

 kiindulópont: ha leszármazó és házastárs nincs vagy nem örökölhet, az örökhagyó szülői örökölnek fejenként
egyenlő részben
 az öröklésből kiesett szülő helyén ennek leszármazói örökölnek olyan módon, mint a gyermek
helyén annak leszármazói
 ha a kiesett szülőnek leszármazója nincs vagy nem örökölhet, egyedül a másik szülő vagy annak
leszármazói örökölnek

A nagyszülő és a nagyszülő leszármazójának az öröklése (ún. nagyszülői parentéla)

 kiindulópont: ha leszármazó, házastárs, szülő és szülőtől leszármazó nincs vagy nem örökölhet, törvényes
örökösök egyenlő részekben az örökhagyó nagyszülői
 az öröklésből kiesett nagyszülő helyén ennek leszármazói örökölnek ugyanúgy, mint a kieső szülő
helyén ennek leszármazói
 ha a kiesett nagyszülőnek leszármazója nincs vagy nem örökölhet, helyette nagyszülőpárja, ha ő is
kiesett, helyette leszármazója örököl
 ha valamelyik nagyszülőpár kiesett, és helyükön leszármazó nincs vagy nem örökölhet, az egész
hagyatékot a másik nagyszülőpár vagy az ő leszármazójuk örökli

A dédszülő és a dédszülő leszármazójának az öröklése (ún. dédszülői parentéla)

 kiindulópont: ha nagyszülő és nagyszülőtől leszármazó nincs vagy nem örökölhet, törvényes örökösök
fejenként egyenlő részekben az örökhagyó dédszülői
 az öröklésből kiesett dédszülő helyén ennek leszármazói örökölnek ugyanúgy, mint a kieső
nagyszülő helyén ennek leszármazói
 ha a kiesett dédszülőnek leszármazója nincs vagy nem örökölhet, helyette dédszülőpárja, ha ő is
kiesett, helyette leszármazója örököl
 ha valamelyik dédszülőpár kiesett, és helyükön leszármazó nincs vagy nem örökölhet, az egész
hagyatékot fejenként egyenlő részekben a többi dédszülőpár örökli

A távolabbi felmenők öröklése

 kiindulópont: ha dédszülő és dédszülőtől leszármazó nincs vagy nem örökölhet, törvényes örökösök fejenként
egyenlő részekben az örökhagyó távolabbi felmenői
 ezek alapján a dédszülőkön túli felmenők egy öröklési csoportba tartoznak, ez a parentéla azonban
több szempontból is sajátos: egyrészről csonka (mivel e felmenők leszármazói már nem
örökölnek), másrészről a parentélán belül nem érvényesül a fokozatos öröklés elve (mivel a
dédszülőkön túl minden felmenő egyszerre és fejenként egyenlő arányban örököl)

Az örökbefogadott öröklése – következő tétel

Az állam öröklése – következő tétel
33. Tétel: A házastárs (bejegyzett élettárs) öröklési jogállása és az ági öröklés

A törvényes öröklésről általánosan– előző tétel

Az ági öröklés
 kiindulópont: az ági öröklés alapgondolata az, hogy az örökhagyó valamelyik felmenőjéről (vagy
oldalrokonáról) örökölt vagy ingyenesen hárult vagyon – leszármazók és végintézkedés hiányában – annak a
rokonnak a családjában maradjon, aki a vagyontárgyat szerezte, és ne szálljon át (pl. különösen rövid ideig
tartó házasság esetén) egy idegen családra
 a Ptk. pontosan meghatározza az ági öröklés alapfeltételeit:
a) az örökhagyónak leszármazója nem maradt vagy az nem örökölhet az örökhagyó után,
b) van az örökhagyó hagyatékában áginak minősíthető vagyon,
c) van – a törvényben meghatározott – ági örökös

b) Ági vagyon
 ági vagyonnak minősül a vagyontárgy:
a) ha az az örökhagyóra valamelyik felmenőjéről öröklés vagy ajándékozás útján hárult,
b) ha az az örökhagyóra testvéréről vagy a testvér leszármazójáról öröklés vagy ajándékozás
útján hárult (feltéve, hogy a testvér vagy a testvér leszármazója az örökhagyóval közös
felmenőtől örökölte vagy kapta ajándékba a vagyontárgyat)
 mindazonáltal az ági vagyon kategóriája nem terjed ki:
a) a szokásos mértékű ajándékok tárgyaira,
b) az örökhagyó halálakor már meg nem lévő vagyontárgyakra (de kiterjed az ilyen
vagyontárgy helyébe lépett vagy értékén vásárolt vagyontárgyra),
c) az örökhagyó házastársával szemben a szokásos mértékű felszerelési és berendezési
tárgyakra

c) Ági örökös
 a szülő örökli azokat a vagyontárgyakat, amelyek róla vagy felmenőjéről hárultak az örökhagyóra
(a kieső szülő helyén az ő leszármazói örökölnek a törvényes öröklés általános szabályai szerint)
 ha mind az ági vagyontárgy öröklésére jogosult szülő, mind annak leszármazója kiesett, a
nagyszülő (ha ő is kiesett, az örökhagyó távolabbi felmenője) örökli azt a vagyontárgyat, amely
róla vagy felmenőjéről hárult az örökhagyóra
 ha ági örökös nincs, az ági vagyontárgy az örökhagyó egyéb vagyonával esik egy tekintet alá
 kiemelendő, hogy a házastársat az ági vagyonon holtig tartó haszonélvezeti jog illeti meg
 mind a házastárs, mind az ági örökös – a jövőre nézve – bármikor igényelheti a
haszonélvezeti jog megváltását (kivéve az örökhagyóval közösen lakott lakás és a hozzá
tartozó berendezési és felszerelési tárgyak tekintetében, mivel esetükben csakis a házastárs
igényelheti a megváltást)
 megváltás esetén a házastársat az ági vagyon egyharmada illeti meg
 mindemellett lényeges, hogy az ági vagyontárgyat az örökös főszabály szerint természetben örökli
(ha ez lehetetlen vagy célszerűtlen, a bíróság az ági vagyontárgy értékének pénzbeli kiegyenlítését
rendelheti el)
Az örökbefogadott öröklése
 kiindulópont: a törvénykönyvnek az örökbefogadott öröklésére (akárcsak az állam öröklésére) vonatkozó
rendelkezései a törvényes öröklés gyűjtőkategóriájához tartoznak (tehát nem kizárólag az ági örökléshez vagy
a törvényes öröklés általános rendjéhez kapcsolódnak)
 az örökbefogadott – az örökbefogadás fennállása alatt – az örökbefogadó szülő és annak rokonai után az
örökbefogadó szülő vér szerinti leszármazójaként örököl
 az örökbefogadás nem érinti az örökbefogadott törvényes öröklési jogát vér szerinti rokonai után,
ha az örökbefogadás az örökbefogadott egyeneságbeli felmenő rokona, testvére vagy egyeneságbeli
felmenő rokonának más leszármazója által történt
 az örökbefogadott után első sorban leszármazói és házastársa, leszármazó hiányában házastársa és örökbe
 fogadó szülője, leszármazó és házastárs hiányában az örökbefogadó szülő és annak rokonai örökölnek a
törvényes öröklés szabályai szerint (az örökbefogadó szülő és annak rokonai akkor örökölnek, ha az
örökbefogadás az öröklés megnyílásáig fennállt)
 ha az örökbefogadott után az így meghatározott személyek nem örökölnek, a törvényes örökösök
az örökbefogadott vér szerinti rokonai a törvényes öröklés szabályai szerint (feltéve, hogy az
örökbefogadás az örökbefogadott egyeneságbeli felmenő rokona, testvére vagy egyeneságbeli
felmenő rokonának más leszármazója által történt)

Az állam öröklése
 kiindulópont: más örökös hiányában az állam a törvényes örökös, akit mint törvényes örököst az örökség
visszautasításának joga nem illet meg
 az állam tehát mint szükségképpeni örökös jelenik meg az öröklési jogban, ugyanis kizárólag akkor
válik örökössé, ha adott hagyaték tekintetében sem végintézkedésen, sem törvényen alapuló örökös
nem található
34. Tétel: A végrendelet fajai, szabályai, tartalma, a növedékjog és a helyettes örökös

A végintézkedésen alapuló öröklésről általánosan

 kiindulópont: a végintézkedés gyűjtő elnevezése mindazoknak a jogilag megengedett formáknak, amelyekben
az örökhagyó vagyonáról (vagy annak egy részéről) halála esetére rendelkezhet
 a hatályos magyar jogban a végintézkedésnek három formája lehetséges:
a) a végrendelet (vagyis az örökhagyó jognyilatkozata, amelyben halála esetére vagyonáról
vagy annak egy részéről a juttatásban részesített személy által való túlélés esetére
rendelkezik),
b) az öröklési szerződés,
c) a halál esetére szóló ajándékozás (vagyis olyan kétoldalú jogügylet, amelynél az
ajándékozás azzal a feltétellel történik, hogy a megajándékozott az ajándékozót túléli)
 a végintézkedés az öröklés elsődleges jogcíme, mivel az örökhagyó halála esetére vagyonáról vagy annak egy
részéről végintézkedéssel szabadon rendelkezhet (ún. végintézkedés szabadsága), törvényes öröklésre pedig
csakis akkor és annyiban kerülhet sor, ha egyáltalán nincs végintézkedés, vagy van ugyan, de az
érvénytelenség vagy hatálytalanság folytán nem érvényesülhet, illetőleg nem terjed ki a teljes hagyatékra
 a végintézkedés szabadsága azonban nem korlátlan (ugyanis pl. nem rendelkezhet vagyonáról,
akinek nincs végintézkedési képessége, vagy pl. végintézkedést csak személyesen lehet tenni)
 külön kiemelendő a végintézkedési képesség kategóriája, vagyis az arra vonatkozó lehetőség, hogy
valaki érvényesen végintézkedést tehessen (a végintézkedés tételéhez legalább korlátozott
cselekvőképességre van szükség, teljes végintézkedési képessége pedig csak a teljes cselekvőképes
személyeknek van)

A végrendelet fajtái, érvényességi feltételei

 kiindulópont: az örökhagyó – a fentiek alapján – vagyonáról vagy annak egy részéről, halála esetére
végrendelettel rendelkezhet, amelyet csakis személyesen lehet megtenni
 adott okirat végrendeleti jellegének megállapításához az szükséges, hogy az örökhagyó halála
esetére szóló vagyoni rendelkezést tartalmazzon, és külsőleg az örökhagyótól származónak
mutatkozzék
 a hatályos magyar magánjog a végrendeletnek alapvetően két fajtáját különbözteti meg (azzal, hogy két vagy
több személynek bármilyen alakban ugyanabba az okiratba foglalt végrendelete érvénytelen, kivéve a
házastársak esetében, bizonyos feltételek mellett):
a) írásbeli végrendelet, ezen belül is aa)
közvégrendelet,
ab) írásbeli magánvégrendelet, ezen belül is
• az örökhagyó által saját kezűleg írt (ún. holográf) végrendelet,
• a más által írt (ún. allográf) végrendelet,
• a közjegyzőnél letett magánvégrendelet,
b) szóbeli végrendelet

aa) Közvégrendelet
 közvégrendeletet közjegyző előtt lehet tenni; a közvégrendelet alaki érvényességére a közjegyzői
okiratok érvényességére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni
 a korlátozottan cselekvőképes kiskorú és a cselekvőképességében vagyoni jognyilatkozatai
tekintetében részlegesen korlátozott nagykorú érvényesen kizárólag közvégrendeletet tehet, de a
végrendelet érvényességéhez a törvényes képviselő hozzájárulása és a gyámhatóság jóváhagyása
nem szükséges
 aki pedig vak, írástudatlan vagy olvasásra vagy nevének aláírására képtelen állapotban van, írásban
érvényesen ugyancsak közvégrendeletet tehet

ab) Írásbeli magánvégrendelet

 írásbeli magánvégrendeletet olyan nyelven lehet érvényesen tenni, amelyet a végrendelkező ért, és
 amelyen saját kezűleg írt végrendelet esetén írni, más által írt végrendelet esetén olvasni tud
 az írásbeli magánvégrendeletet a végrendelkező akár maga írhatja, akár mással írathatja,
azonban a gépírás akkor sem számít saját írásnak, ha magától a végrendelkezőtől
származik, illetőleg a gyorsírással vagy a közönséges írástól eltérő egyéb jel- vagy
számjegyírással készült magánvégrendelet érvénytelen
 az írásbeli magánvégrendelet alaki szempontból akkor érvényes, ha készítésének ideje az okiratból
kitűnik, továbbá ha a végrendelkező azt:
a) elejétől végéig maga írja és aláírja (ún. holográf végrendelet),
b) más által írt végrendelet esetén két tanú együttes jelenlétében aláírja, vagy ha azt már
aláírta, az aláírást két tanú előtt, azok együttes jelenlétében a magáénak ismeri el, és a
végrendeletet mindkét esetben a tanúk is – e minőségük feltüntetésével – aláírják (ún.
allográf végrendelet),
c) a saját kezűleg írt vagy más által írt végrendeletet aláírja, és akár nyílt, akár zárt iratként a
közjegyzőnél személyesen letétbe helyezi (ún. közjegyzőnél letett végrendelet)
 lényeges azonban, hogy az írásbeli magánvégrendelet érvényességének nem feltétele, hogy a tanú a
végrendelet tartalmát ismerje, vagy tudjon arról, hogy végrendelet tételénél működött közre
 mindemellett az írásbeli magánvégrendelet tanúja, a végrendelkezésnél közreműködő személy vagy
ezek hozzátartozója javára szóló juttatás érvénytelen (kivéve, ha a végrendeletnek ezt a részét az
örökhagyó saját kezűleg írta és aláírta)

b) Szóbeli végrendelet
 szóbeli végrendeletet az tehet, aki életét fenyegető olyan rendkívüli helyzetben van, amely írásbeli
végrendelet tételét nem teszi lehetővé
 a szóbeli végrendelet akkor érvényes, ha a végrendelkező két tanú együttes jelenlétében a tanúk
által értett nyelven végakaratát egész terjedelmében szóban – vagy jelnyelvet használó
végrendelkező esetén jelnyelven – előadja, és egyidejűleg kijelenti, hogy szóbeli nyilatkozata az ő
végrendelete

A végrendelet tartalma
 kiindulópont: az örökhagyó a végrendelet tartalmát szabadon határozhatja meg
 az örökhagyó végrendeletében egy vagy több örököst nevezhet (az örökös többnyire az, akinek az örökhagyó
hagyatékát, annak meghatározott hányadát vagy részét juttatja)
 ha az örökhagyó a hagyatékra, annak egy részére vagy valamely hagyatéki tárgyra több örököst
nevezett és részesedésük mértékét nem határozta meg, a részesítettek egyenlő arányban örökölnek
 az örökhagyó arra az esetre, ha az örökös az öröklésből kiesik, más személyt nevezhet örökössé
(ún. helyettes örökös)
 ezzel szemben érvénytelen az örökhagyó olyan végrendeleti intézkedése, amely szerint az
örökségben vagy annak egy részében valamely eseménytől vagy időponttól kezdve az addigi
örököst más személy váltja fel (ún. utóörökös)
 mindemellett az örökhagyó azt, aki törvényes örököse vagy azzá válhat, más személynek örökössé
nevezésével vagy végrendeletben tett kifejezett nyilatkozattal kizárhatja a törvényes öröklésből
 ha pedig a nevezett örökösök részesedése a hagyatékot nem meríti ki, a fennmaradó rész
tekintetében többnyire törvényes öröklésnek van helye
 a Ptk. emellett lehetőséget nyújt a hagyományrendelésre is: a hagyomány a hagyatékban meglevő valamely
vagyontárgynak meghatározott személy részére történő juttatása, ha az ilyen részesedés nem minősül
öröklésnek (ún. dologi hagyomány), illetőleg hagyományrendelés az is, ha az örökhagyó örökösét arra
kötelezi, hogy a hagyományosnak vagyoni szolgáltatást teljesítsen (ún. kötelmi hagyomány)
 mindazonáltal hagyományt az örökös javára is lehet rendelni, illetőleg hagyománnyal azt is lehet
terhelni, aki maga is hagyományos
 az örökösnevezéssel ellentétben pedig az örökhagyó olyan végrendeleti intézkedése, amely szerint
a hagyományban valamely eseménytől vagy időponttól az addigi jogosultat más váltja fel, érvényes
 a meghagyás intézménye alapján ha az örökhagyó a hagyatékban részesülő személyt harmadik személy javára
teljesítendő kötelezettséggel terheli, a követelésre a végrendeletben megjelölt személy jogosulttá válik;
emellett olyan meghagyás teljesítését, amelynek követelésére a végrendelet senkit nem jogosít, a végrendeleti
végrehajtó és a hagyatékban részesülő többi személy igényelheti; mindazonáltal közérdekű meghagyás
teljesítését az illetékes hatóság is igényelheti
 kétség esetén a meghagyás az örököst terheli
 a növedéki jog szisztémája szerint pedig ha az örökhagyó úgy nevezett több örököst a hagyatékra vagy annak
egy részére, hogy ezzel a törvényes öröklést kizárja, és valamelyik nevezett örökös anélkül esik ki, hogy
helyettes örököse lenne, a hagyatéknak ugyanerre a részére kinevezett többi örökös részesedése arányosan
növekszik
 ha a kieső nevezett örökös az örökhagyónak törvényes örököse is lenne, a növedékjog alapján az
örökhagyóval ugyancsak törvényes öröklési kapcsolatban álló többi nevezett örökös örökrésze
növekszik
 a meghatározott hagyatéki tárgyra nevezett örököst pedig az ugyanazon tárgyra nevezett másik
örökös kiesése következtében és erre a tárgyra nézve illeti növedékjog
35. Tétel: A végrendelet érvénytelensége és hatálytalansága; a végrendelet értelmezése

A végrendelet érvénytelenségéről és hatálytalanságáról általánosan

 kiindulópont: az érvénytelenséget az különbözteti meg a hatálytalanságtól, hogy míg érvénytelenség esetén a
végrendelet, illetőleg annak valamely intézkedése a kezdettől fogva fogyatékos (mivel a törvény
rendelkezéseinek nem felel meg, annak kifejezett tilalmába ütközik) és ezért nem érvényesülhet, addig
hatálytalanság esetén a végrendelet érvényesen létrejött és a törvényben meghatározott, a végrendelet alkotása
után bekövetkezett okból utólag veszítette el érvényét
 a végrendelet érvénytelenségének és hatálytalanságának a következménye az, hogy a végrendeleti
örökös mint álörökös köteles a jogellenesen birtokában tartott hagyatéki tárgyakat kiadni, illetőleg
a hagyatéki követeléseket átengedni a valódi örökösnek (aki rendszerint a törvényes örökös)
 a végrendelet érvénytelenségét és hatálytalanságát megtámadó nyilatkozat alapján lehet megállapítani (vagyis
hivatalból nem kell vizsgálni, csakis az arra érdekelt kérelmére)
 megtámadásra az jogosult, aki az érvénytelenség vagy a hatálytalanság megállapítása esetén maga
örökölne, vagy a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől vagy más tehertől mentesülne
 a megtámadó nyilatkozatban meg kell jelölni az érvénytelenség vagy a hatálytalanság okát
 a megtámadás joga az öröklés megnyílásától számított 5 év alatt évül el

A végrendelet érvénytelensége
 kiindulópont: a végrendelet érvénytelenségének eseteit négyféleképpen csoportosíthatjuk:
a) érvénytelenség a végrendelkezési képességhiánya miatt, ezen belül is
• a cselekvőképtelen személy végrendelete,
• a korlátozottan cselekvőképes személy írásbeli magánvégrendelete és szóbeli végrendelete,
• a vak, az írástudatlan, továbbá az olvasásra vagy nevének aláírására képtelen állapotban
lévő személy írásbeli magánvégrendelete,
• a némák vagy siketnémák szóbeli végrendelete (kivéve a jelnyelv használatát)
b) érvénytelenség az akarat fogyatékossága miatt (feltéve, hogy az örökhagyó az adott rendelkezést
egyébként nem tette volna meg, illetve ha utólag nem hagyja jóvá a végrendeletet), ezen belül is
• ha az örökhagyó tévedett nyilatkozata tartalmában,
• ha az örökhagyó nyilatkozatot egyáltalán nem akart tenni,
• ha az örökhagyót a nyilatkozat megtételére valaminek a téves feltevése vagy valamely
utóbb meghiúsult várakozás indította,
• ha az örökhagyót valaki jogellenes fenyegetéssel vagy tisztességtelen befolyással bírta rá
az intézkedésre
c) érvénytelenség az akarat nyilvánításának hibája miatt, ezen belül is
• ha a végrendelkező a nyilatkozatot nem a törvényben megszabott alakban teszi meg,
• ha a végrendelkező nem személyesen, hanem képviselő útján tett végrendeletet,
• ha két vagy több személynek bármilyen alakban közös okiratba foglalt a végrendelkezése
d) érvénytelenség a végrendelet tartalma miatt (ezen belül is pl. érvénytelen annak örökössé nevezése,
aki az örökhagyó halálakor még meg sem fogant)

A végrendelet hatálytalansága
 kiindulópont: a végrendelet hatálytalanságához hat ok vezethet:
a) a végrendelet visszavonása,
b) az írásbeli végrendelet megsemmisítése és megsemmisülése,
c) a házastársak közös végrendeletének visszavonása, illetve egyéb törvényben meghatározott okok
(így pl. ha a végrendelet megtétele után közöttük az életközösség megszakad),
d) a közjegyzőnél letett végrendelet visszavétele,
e) szóbeli végrendelet esetében ha az örökhagyó a szóbeli végrendelkezés feltételéül szolgáló helyzet
megszűnése után megszakítás nélkül 30 napon át nehézség nélkül alkothatott volna írásbeli
végrendeletet,
f) házastárs javára tett végrendelet esetében ha az öröklés megnyílásakor az életközösség nem áll fenn
A végrendelet részleges érvénytelensége és hatálytalansága
 lényeg: ha a végrendelet több rendelkezése közül valamelyik érvénytelen vagy hatálytalan, a többi
rendelkezés érvényes vagy hatályos marad (feltéve, hogy az örökhagyó eltérően nem rendelkezik, és a
végrendelet részleges fennmaradása feltehető akaratával nem ellentétes)

A végrendelet értelmezése
 lényege: a végrendeletet kétség esetén az örökhagyó feltehető akaratának megfelelően és úgy kell értelmezni,
hogy az örökhagyó akarata lehetőség szerint érvényre jusson (ún. favor testamenti elve), azonban e szabály
nem szolgálhat alapul a végrendelet alaki hibájának orvoslásához
36. Tétel: A köteles rész

A kötelesrészről általánosan
 kiindulópont: a kötelesrész az örökhagyó legközelebbi rokonainak, illetve házastársának a törvény szerint járó
minimum részesedése az örökhagyó vagyona terhére
 a gyakorlatban és a jogirodalomban elfogadottnak tekinthető, hogy a kötelesrészi igény kötelmi
jogi természetű, ugyanis nem a hagyatékkal (vagyis az örökhagyó vagyonával), hanem a
hagyatékból részesedő személyekkel (elsősorban az örökösökkel) szemben érvényesíthető

Jogosultság a kötelesrészre
 kiindulópont: kötelesrész illeti meg az örökhagyó leszármazóját, házastársát és szülőjét, ha az öröklés
megnyílásakor az örökhagyó törvényes örököse vagy végintézkedés hiányában az lenne
 a kötelesrészre jogosultság két alapfeltétele ezek alapján a következő:
a) a jogosult az öröklés megnyílásakor törvényes öröklésre legyen jogosult az örökhagyó után
(vagyis a törvényes öröklés sorrendjében ő következzen),
b) ne álljon fenn vele szemben olyan kiesési ok, amely miatt kötelesrészre nem jogosult
 a kötelesrész iránti igény egyébiránt 5 év alatt évül el
 a kötelesrészhez kapcsolódik a kitagadás intézménye, ugyanis nem jár kötelesrész annak, akit az örökhagyó a
végintézkedésben – az ok megjelölésével – kitagadott
 kitagadásnak van helye, ha a kötelesrészre jogosult:
a) az örökhagyó után öröklésre érdemtelen lenne,
b) az örökhagyó sérelmére bűncselekményt követett el,
c) az örökhagyó egyenesági rokonának, házastársának vagy élettársának életére tört vagy
sérelmükre egyéb súlyos bűncselekményt követett el,
d) az örökhagyó irányában fennálló törvényes tartási kötelezettségét súlyosan megsértette,
e) erkölcstelen életmódot folytat,
f) akit végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek és a büntetését még nem töltötte ki,
g) a tőle elvárható segítséget nem nyújtotta, amikor az örökhagyónak szüksége lett volna rá
 a nagykorú leszármazót az örökhagyó a vele szemben tanúsított durva hálátlanság miatt is
kitagadhatja, illetőleg a szülőt az örökhagyó a sérelmére elkövetett olyan magatartás miatt is
kitagadhatja, amely a szülői felügyeleti jog megszüntetésére ad alapot
 ha a kitagadás okát az örökhagyó végintézkedése előtt megbocsátotta, a kitagadás érvénytelen és az
örökös kötelesrészre tarthat igényt, ha pedig a végintézkedése után bocsátotta meg, a kitagadás a
végintézkedés visszavonása nélkül hatálytalanná válik
 a kötelesrész alapja a hagyaték tiszta értéke (vagyis nem tartozik hozzá pl. az örökhagyó illő eltemettetésének
költsége, a hagyatéki eljárás költségei), valamint az örökhagyó által élők között bárkinek juttatott ingyenes
adományok juttatáskori tiszta értéke
 nem tartozik viszont a kötelesrész alapjához:
a) az örökhagyó által a halálát megelőző 10 évnél régebben bárkinek juttatott ingyenes
adomány értéke,
b) az olyan ingyenes adomány értéke, amelyet az örökhagyó a kötelesrészre jogosultságot
létrehozó kapcsolat keletkezését megelőzően juttatott,
c) a szokásos mértéket meg nem haladó ingyenes adomány értéke,
d) a házastárs vagy az élettárs, továbbá a leszármazó részére nyújtott tartás értéke,
e) az arra rászoruló más személynek ingyenesen nyújtott tartás értéke a létfenntartáshoz
szükséges mértékben
 a kötelesrészre jogosultat annak harmada illeti meg, ami neki – a kötelesrész alapja szerint számítva – mint
törvényes örökösnek jutna
 ha a házastársat mint törvényes örököst haszonélvezeti jog is megilleti, kötelesrésze e tekintetben a
haszonélvezeti jognak olyan korlátozott mértéke, amely szükségleteit biztosítja, figyelembe véve az
általa örökölt vagyontárgyakat
A kötelesrész kielégítése
 kiindulópont: a kötelesrész kielégítésére szolgál mindaz, amit a jogosult a hagyatékból bármely címen kap,
továbbá amit az örökhagyótól ingyenes adományként kapott, feltéve, hogy azt a kötelesrész alapjához hozzá
kell számítani (ún. betudás)
 ha a kötelesrészre jogosult leszármazó az öröklésből kiesett, leszármazójának kötelesrészébe be
kell tudni mindannak az ingyenes adománynak az értékét, amelyet ő és a kiesett felmenő kapott
 több leszármazó az adományt a hagyatékban való részesedésének arányában köteles betudni
 az örökhagyó a betudást – kifejezett nyilatkozattal – elengedheti
 a Ptk. pontosan meghatározza a kötelesrészért viselt felelősség szabályait
 a kötelesrész kiadását vagy kiegészítését a következő sorrend szerint lehet követelni:
a) a kötelesrész kielégítéséért elsősorban a hagyatékban részesedő személyek felelnek,
b) a kötelesrésznek a hagyatékból ki nem elégíthető részéért az örökhagyó által a halálát
megelőző 10 éven belül megadományozottak adományaik időbeli sorrendjére tekintet
nélkül felelnek
 több személy felelősségének arányát juttatásaik figyelembe vehető értéke határozza meg
 aki a juttatástól önhibáján kívül elesett, a kötelesrészért nem felel
 a kötelesrészt minden teher és korlátozás nélkül kell kiadni
 ha a kötelesrész kiadásánál a megmaradó vagyon az örökhagyó házastársának korlátozott
haszonélvezetét sem biztosítaná, a kötelesrésznek a korlátozott haszonélvezetet biztosító részét a
haszonélvezet megszűnése után kell kiadni
 ha az örökhagyó a kötelesrészre jogosultnak korlátozással vagy terheléssel hagyott hátra vagyont, a
korlátozás a kötelesrészen felüli többletre hatályos
 a kötelesrészre jogosult kötelesrészének pénzben való kiadását igényelheti, míg természetben – a
haszonélvezet kivételével – a kötelesrész abban az esetben igényelhető, ha ez volt az örökhagyó
végintézkedéssel vagy élők között nyilvánított akarata
37. Tétel: Az örökség megszerzése; felelősség a hagyatéki tartozásokért
Az örökség megszerzése
 kiindulópont: az öröklés az örökhagyó halálával nyílik meg; az örökös az öröklés megnyílásával a hagyatékot
vagy annak neki jutó részét vagy meghatározott tárgyát – elfogadás vagy más jogcselekmény nélkül –
megszerzi
 ha a vagyontárgyat az örökhagyó házastársát örökösként megillető haszonélvezeti jog terheli, a
vagyontárgyat a haszonélvezet megszűnése után kell kiadni
 az örökös az öröklés megnyílása után az örökséget visszautasíthatja
 a visszautasításhoz a törvény nem ír elő írásos formát, így szóban is érvényes
 a visszautasítás az egész örökrészből történő kiesést vonja maga után, vagyis a részleges
visszautasítás (a törvényben meghatározott, a mezőgazdasági termeléssel összefüggő földre és
egyéb dolgokra vonatkozó kivételtől eltekintve) érvénytelen
 ha pedig az örökös végintézkedés és törvény szerint egyaránt örököl, az egyik jogcímen
megszerzett rész önálló visszautasítására is jogosult
 mindemellett ha az örökös az öröklés megnyílása után a visszautasítás jogáról kifejezetten vagy
hallgatólag lemondott (így pl. ha az örökséget birtokba vette), az örökséget többé nem utasíthatja
vissza
 megemlíthető, hogy az örökség megszerzésére vonatkozó szabályokat a hagyományra és a meghagyásra is
megfelelően alkalmazni kell

Az örökös jogállása
 kiindulópont: ha többen örökölnek az örökhagyó után, az örökösöket közösen illeti meg a hagyatéki vagyon
 az örököstársak közösségére a tulajdonközösség általános szabályait kell alkalmazni
 az örököstársak közössége a hagyatéki osztállyal szűnik meg (módját az örökhagyó
végintézkedéssel rendezheti, egyébiránt a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó szabályokat
kell megfelelően alkalmazni)
 egyébiránt az örökösök a hagyatékot – kizárólag a hagyaték tárgyaira vonatkozóan – a hagyatéki
eljárásban kötött egyezséggel feloszthatják egymás között (ún. osztályos egyezség, amely esetén a
hagyatékot öröklés jogcímén az egyezség szerint kell átadni)

A hagyatéki tartozások és kielégítésük

 kiindulópont: az örökös az örökhagyó egyetemes jogutódja, vagyis az örökléssel a hagyaték mint egész száll
át az örökösre (az örökség tehát jogokat és kötelezettségeket, aktívákat és passzívákat egyaránt magában
foglal; az örökhagyó tartozásaiért az örökös anyagilag helytállni tartozik)
 a Ptk. tételesen felsorolja a hagyatéki tartozásokat, illetve azok kielégítési sorrendjét
(megjegyzendő, hogy az első három csoportba tartozó követelések kielégítése után maradó érték az
ún. tiszta hagyaték):
a) az örökhagyó illő eltemetésének költségei,
b) a hagyaték megszerzésével, biztosításával és kezelésével járó szükséges költségek,
valamint a hagyatéki eljárás költségei,
c) az örökhagyó tartozásai,
d) a kötelesrészen alapuló kötelezettségek,
e) a hagyományon és a meghagyáson alapuló kötelezettségek
 abban a csoportban, amelyben valamennyi tartozás teljes kielégítésére nincs lehetőség, a
kielégítésnek a követelések arányában kell megtörténnie
 az örökös a tartozásokat a kielégítés sorrendjének megtartása nélkül elégítheti ki addig, amíg
felteheti, hogy a hagyatéki tartozásokat a hagyaték teljesen fedezi
 ha pedig okkal feltételezhető, hogy ismeretlen hagyatéki tartozások vannak, az örökös kérheti, hogy
a közjegyző hívja fel a hagyatéki hitelezőket követeléseik bejelentésére
 az örökös a hagyatéki tartozásokért a hagyaték tárgyaival és azok hasznaival felel a hitelezőknek (cum viribus
felelősség), amennyiben viszont a követelés érvényesítésekor a hagyaték tárgyai vagy hasznai nincsenek az
 örökös birtokában, az örökös öröksége erejéig egyéb vagyonával is felel (pro viribus felelősség)
 az örököstársak pedig a közös hagyatéki tartozásokért a hagyatéki osztály előtt és után is egyetemlegesen
felelnek
38. Tétel: A szerzői jogviszony alanya és tárgya (a szerzőség fogalma, a szerzői mű kritériumai)

A szerzői mű fogalma és fajai

 kiindulópont: a szerzői jogról szóló külön törvény (Szjt.) nem ad kimerítő felsorolást a szerzői művekről,
csupán annyit mond ki, hogy a törvény védi az irodalmi, művészeti és tudományos alkotásokat
 fogalmi elemeket ezért az ítélkezési gyakorlatnak és a jogtudománynak kellett kialakítania:
a) az alkotó szellemi tevékenység meghatározott területein (így az irodalom, a művészet és a
tudomány területein) kell létrejönnie,
b) egyéni-eredeti jelleggel kell rendelkeznie (vagyis más alkotásoktól megkülönböztethetőnek kell
lennie),
c) mások számára felfoghatónak, rendszerint rögzítettnek kell lennie
 az egyes, bírói gyakorlat által azonosított szerzői művek többféleképpen is csoportosíthatóak [így pl. a műfaji
sajátosság alapján (irodalmi mű, nyilvánosan tartott beszéd, színmű, táncjáték, filmalkotások stb.), vagy pl. az
eredeti-származékos jelleg szerint (műfordítás, zenemű stb.)]
 mindazonáltal nem tartoznak az Szjt. védelme alá:
a) a jogszabályok, illetve a bírósági és hatósági határozatok,
b) a sajtótermékek alapjául szolgáló tények,
c) valamely ötlet, elv, eljárás, illetve matematikai művelet,
d) a népi folklór kifejeződései

C25.2., A szerzői jogviszony alanyai

 kiindulópont: a szerzői jogi jogviszony alanya a jogosulti pozícióban lévő szerző, vagyis a mű megalkotója
(alapvető fontosságú, hogy kizárólag természetes személy lehet)
 az egyéni szerző mellett kiemelendőek a különféle többes szerzői alakzatok:
a) a szerzőtársak,
b) a társszerzők,
c) az együttesen létrehozott mű,
d) a gyűjteményes mű

a) Szerzőtársak
 esetükben a közös mű tematikusan és jogilag is oszthatatlan, egyes részei önállóan nem
használhatóak fel
 a szerzőtársakat megillető szerzői jog ezért egységes, a szerzők jogaikat csakis együttesen
gyakorolhatják (a szerzőtársi jogviszony sok tekintetben hasonlít a tulajdonostársak
jogviszonyához)

b) Társszerzők
 esetükben a közös mű jogilag osztható (mivel összekapcsolt művekből áll), az egyes részek
önállóan is felhasználhatóak
 a közös művön ezért kvázi tulajdonostársi jogviszony áll fenn, mivel a társszerzők saját műveikkel
többnyire önállóan rendelkeznek, önálló szerzői jog illeti meg őket (kivétel pl. hogy további
gyűjteményekhez csakis a többi társszerző hozzájárulásával adhatják műveiket)

c) Együttesen létrehozott mű
 esetében több szerző műve egyesül egy egységes műben és az egységesülés olyan fokú, hogy az
összeolvasztott műveken fennálló szerzői jogokat az alkotók egyénileg, alkotó hozzájárulásaik
arányában nem gyakorolhatják
 a szerzőtársi viszony továbbfejlesztett változatának tekinthető azzal, hogy együttesen létrehozott
mű esetében az alkotás jogi személy keretében, jogi személy megrendelésére készül, így a szerzői
jogok a mű megalkotásával átháramlanak a jogi személyre (ld. szoftverfejlesztések, térképművek)

d) Gyűjteményes mű
 esetében az egyéni, eredeti jelleg szerkesztési tevékenységben áll: a gyűjteményes mű
szerkesztőjét, amennyiben a szerkesztés, összeválogatás, elrendezés eredménye sajátos, egyéni-
eredeti gondolatot tükröz, önállóan megilleti a szerzői jog (ld. különféle válogatások, antológiák)
39. Tétel: A szerzői jogviszony tartalma (a szerző jogállása), a szerzői jog korlátai

A szerzői jogviszony tartalma

 kiindulópont: a szerzői jogi védelem abszolút szerkezetű jogviszony (csakis a jogosult van benne személy
szerint meghatározva, akivel szemben mindenki más tartózkodásra kötelezett)
 keletkezéséhez nincs szükség hatósági eljárásra vagy nyilvántartásba vételre, ugyanis a mű
létrejöttével automatikusan megalapul
 tartalmilag pedig két elemből tevődik össze:
a) a jogosultat megillető jogosultságok (vagyis a személyhez fűződő és a vagyoni
jogosultságok),
b) a jogosultat terhelő kötelezettségek (vagyis a szerzői jog korlátai, illetve a más jogainak
kötelező tiszteletben tartása)

A szerző személyéhez fűződő jogosultságok

 kiindulópont: a szerző személyhez fűződő jogai forgalomképtelenek, illetve személyhez kötöttek
 ebből adódik, hogy nem szállnak át (a szerző haláláig állnak fenn), nem ruházhatóak át és nem
lehet róluk lemondani, illetőleg a jogok érvényesítése általában a szerző kizárólagos joga (kvázi
kegyeleti jogként azonban a szerző halálát követő 70 éven belül minden további nélkül
gyakorolhatóak, az erre feljogosított személyek, így pl. az örökösök, az ügyész által)
 három konkrét jogosultság emelendő ki:
a) a nyilvánosságra hozatal joga (illetve a nyilvánosságra hozatal visszavonásának a joga),
b) a szerzői minőség elismeréséhez való jog (ún. névjog, illetve ehhez szorosan kapcsolódva a név
nélkül, valamint az álnéven történő nyilvánosságra hozatal joga),
c) a mű integritásához, torzításmentességéhez való jog (illetve az eltorzítással, megcsonkítással
szembeni fellépés joga)

A szerző vagyoni jogai

 kiindulópont: a szerzőt megillető vagyoni jogok élők között főszabály szerint forgalomképtelenek, nem
idegeníthetőek el és nem lehet lemondani róluk, öröklési jogcímen azonban megszerezhetőek
 a művek hasznosítása így – a forgalomképtelenség okán – nem jogátruházás, hanem felhasználási
engedélyezéssel, ún. licencia szerződésekkel történik (a felhasználási jog ugyanis már
forgalomképes)
 a vagyoni jogok védelmi ideje egyébiránt a szerző életére, a jogutódokat illetően pedig a szerző
halálától számított 70 évre terjed ki (ezt követően a mű szabad felhasználás tárgya)
 három konkrét jogosultság emelendő ki:
a) a felhasználás joga [vagyis a mű érzékelhetővé tétele (így különösen a többszörözés, a terjesztés, a
nyilvános előadás és az átdolgozás) és az erre vonatkozó engedély díjazás ellenében való
megadása],
b) a mű sajátos címe felhasználásának a joga,
c) a műben szereplő jellegzetes és eredeti alakok kereskedelmi hasznosításának és e hasznosítás
engedélyezésének a joga

A szerzői jog korlátai

 kiindulópont: a szerzői jog korlátai a vagyoni jogosultságokhoz kapcsolódnak és a felhasználáshoz szükséges
hozzájárulás és díjazás védelme alóli kivételek taxatív felsorolásaként jelennek meg
 a korlátoknak két fajtáját különböztetjük meg (kiemelendő általános elv, hogy az ilyen felhasználás nem
sértheti a szerző személyhez fűződő jogait):
a) a szabad felhasználás (vagyis a forrás és szerző megjelölésével történő idézés, az oktatási célra
történő átvétel, a magáncélú másolatkészítés, illetve a tény- és híranyagokat tartalmazó
közlemények átvétele),
b) ha a mű elkészítése a szerző munkaviszonyából eredő kötelessége, a vagyoni jogokat főszabály
szerint a munkáltatója szerzi meg (a szerző jogutódjaként), míg a személyhez fűződő jogok
korlátozottan ugyan, de továbbra is érvényesülhetnek (ld. a szerző és a munkáltató párhuzamos
névjoga)
40. Tétel: A szerzői művek alkotására és felhasználására vonatkozó szerződések

A felhasználási szerződés fogalma

• Felhasználási szerződés alapján
• a szerző engedélyt ad művének felhasználására,
• a felhasználó pedig köteles ennek fejében díjat fizetni.

A felhasználási szerződés szabályai

 kiindulópont: a felhasználási szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg
 a felhasználási engedély terjedelmét tekintve Magyarország területére terjed ki
 időtartama a szerződés tárgyát képező műhöz hasonló művek felhasználására kötött szerződések
szokásos időtartamához igazodik
 mindemellett legalább a szerződés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges
felhasználási módra és mértékre kiterjed
 csakis kifejezett kikötés esetén ad kizárólagos felhasználási jogot
 semmis a felhasználási szerződésnek az a kikötése, amellyel a szerző meghatározatlan számú
jövőbeli művének felhasználására ad engedélyt (ún. életmű szerződés); emellett a szerződés
megkötésekor ismeretlen felhasználási módra vonatkozó felhasználási engedély érvényesen nem
adható
 a felhasználási szerződést többnyire írásba kell foglalni
 a felhasználó az engedélyt harmadik személyre csakis akkor ruházhatja át, illetve csakis akkor adhat
harmadik személynek további engedélyt, ha azt a szerző kifejezetten megengedte
 lényeges és kiemelendő szabály, hogy a bíróság a felhasználási szerződést módosíthatja, amennyiben a
felhasználás során a mű iránti kereslet jelentős növekedése folytán a felek szolgáltatásai közötti
értékkülönbség feltűnően nagy lenne (ún. bestseller klauzula)
 ha a szerző a mű felhasználásához hozzájárult, a felhasználáshoz elengedhetetlen vagy nyilvánvalóan
szükséges, a mű lényegét nem érintő változtatásokat köteles végrehajtani (ha e kötelezettségének nem tesz
eleget vagy nem tud eleget tenni, a felhasználó a változtatásokat hozzájárulása nélkül is végrehajthatja)
 lényeges, hogy a még nem létező, jövőben megalkotandó művekre nézve is lehetséges felhasználási
szerződést kötni (mivel a felek, különösen a felhasználó az átlagosnál kiszolgáltatottabb helyzetben vannak,
meghatározott garanciális többletszabályok irányadóak, így pl. a felhasználó dönthet az elkészült mű
elfogadásáról)
 a felhasználási szerződés alapvetően háromféleképpen szűnhet meg:
a) a szerződésben megállapított idő elteltével vagy megszüntető feltétel, körülmény bekövetkeztével,
b) a védelmi idő lejártával,
c) a szerződés felmondásával (ha a szerző alapos okból visszavonja a mű nyilvánosságra hozatalához
adott engedélyét, vagy a már nyilvánosságra hozott művének további felhasználását ilyen okból
megtiltja, illetőleg ha a felhasználó a felhasználás célhoz kötöttségét megszegi, illetőleg ha
rendeltetésellenes a felhasználás)

A kiadói szerződés
 kiindulópont: kiadói szerződés alapján a szerző köteles a művet a kiadó rendelkezésére bocsátani, a kiadó
pedig jogosult azt kiadni, valamint fogalomba hozni és köteles a szerzőnek díjat fizetni
 a kiadási jog kétség esetén a mű magyar nyelvű kiadásaira vonatkozik
 emellett a jog főszabály szerint kizárólagos

A megfilmesítési szerződés
 lényeg: a filmalkotás létrehozására kötött szerződés alapján a szerző – kivéve a szöveges vagy a szöveg
nélküli zenemű szerzőjét –, ellenkező kikötés hiányában, átruházza az előállítóra a filmalkotás felhasználására
és a felhasználás engedélyezésére való jogot
41. Tétel: A találmány szabadalmaztathatóságának kritériumai, a szabadalom fajai

A szabadalmaztatható találmány kritériumai

 kiindulópont: a szabadalmaztathatósági feltételek pozitív és negatív kritériumokra oszthatóak:
 három pozitív feltétel emelendő ki:
a) új találmány legyen (vagyis ne tartozzon a technika állásához),
b) feltalálói tevékenységen alapuljon (vagyis a technika állásához képest szakember számára
ne legyen nyilvánvaló),
c) iparilag alkalmazható legyen (vagyis az ipar vagy a mezőgazdaság valamely ágában
előállítható, illetve használható legyen)
 mindemellett, amennyiben a szabadalmat rájuk kizárólag e minőségükben igénylik, nem minősül
találmánynak különösen:
a) a felfedezés,
b) a tudományos elmélet és a matematikai módszer,
c) az esztétikai alkotás,
d) a szellemi tevékenyégre, játékra, üzletvitelre vonatkozó terv, szabály vagy eljárás,
e) a számítógépi program,
f) az információk megjelenítése

Növény- és állatfajták szabadalmaztathatósága

 kiindulópont: szabadalmaztatható a növényfajta, ha:
a) megkülönböztethető,
b) egynemű (vagyis egyedeinek lényeges fajtajellemzői azonosak),
c) állandó,
d) új,
e) lajstromozható fajtanévvel rendelkezik
 szabadalmaztatható az állatfajta, ha
a) megkülönböztethető,
b) reprodukálható,
c) új,
d) lajstromozható fajtanévvel rendelkezik

A szabadalom fajai
 kiindulópont: a szabadalom fajai között többféle szempont alapján tehetünk különbséget:
a) alapszabadalom és pótszabadalom (vagyis az alapszabadalom továbbfejlesztése),
b) importszabadalom, regisztrációs szabadalom, speciális növényi szabadalom és
gyógyszerszabadalom,
c) termékszabadalom és eljárási szabadalom
42. Tétel: A szabadalmi jogi jogviszony tartalma (a feltaláló és a szabadalmas jogállása)

A szabadalmi jogviszony tartalmáról általánosan

 kiindulópont: a szabadalmi jogviszony abszolút szerkezetű jogviszony, amelyben a feltalálót és a
szabadalmast személyes jellegű és ezekre épülő vagyoni természetű jogok illetik meg
 a szabadalom jogosultja elvileg és eredeti jogcímen a találmányt létrehozó alkotó ember (a feltaláló), de a két
kategória nem feltétlenül esik mindig egybe
 a feltaláló az, aki a találmányt megalkotta (amíg a jogerős bírósági ítélet mást nem állapít meg, azt
a személyt kell feltalálónak tekinteni, aki a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához benyújtott
korábbi elsőbbségű jelentésben feltalálóként szerepel)
 a szabadalom jogosultja pedig elvileg a feltaláló, de lehet más is, mivel a szabadalmi igény vagyoni
természetű jog, tehát forgalomképes

Az alkalmazotti találmány, a szolgálati találmány

 kiindulópont: az alkalmazotti és a szolgálati találmány közös jellemzője, hogy mindkettőt munkaviszony
keretében munkavállaló alkotja, különbség pedig abban van, hogy ez munkaköri kötelessége-e a
munkavállalónak vagy sem
 az alkalmazotti találmány annak a találmánya, aki anélkül, hogy ez munkaviszonyából eredő kötelessége
lenne, olyan találmányt dolgoz ki, amelynek hasznosítása munkáltatója tevékenységi körébe tartozik
 az alkalmazotti találmányra a szabadalom a feltalálót illeti meg, a munkavállaló azonban jogosult a
találmány hasznosítására
 a szolgálati találmány pedig annak a találmánya, akinek munkaviszonyából folyó kötelessége, hogy a
találmány tárgykörébe eső megoldásokat dolgozzon ki
 a szolgálati találmányra a szabadalom a munkáltatót illeti meg
 közös szabály, hogy a feltaláló köteles a szolgálati és az alkalmazotti találmányt, megalkotását követően,
haladéktalanul ismertetni a munkáltatóval; a munkáltató pedig az ismertetés átvételétől számított 90 napon
belül köteles nyilatkozni arról, hogy a szolgálati találmányra igényt tart-e

A feltaláló személyhez fűződő jogai

 kiindulópont: a feltaláló személyhez fűződő jogai forgalomképtelenek és elvileg időbeli korlátok nélkül
érvényesíthetőek, érvényesítésük pedig személyhez kötött
 három konkrét jogosultság emelendő ki:
a) a feltalálói minőség elismeréséhez való jog,
b) a névjog,
c) a találmány nyilvánosságra hozatalának a joga

A feltaláló és a szabadalmas vagyoni jellegű jogai

 kiindulópont: a szabadalommal oltalmazott találmány felett a szabadalmas kizárólagos jellegű hasznosítási és
rendelkezési joggal bír
 e jogokat más csakis a szabadalmas hozzájárulásával gyakorolhatja, a vele kötött szerződés alapján
 mindazonáltal időben korlátozottak (20 év) és forgalomképesek

A szabadalmas alapvető kötelezettségei

 kiindulópont: a szabadalmas kötelezettségei közé a találmány feltárása és hasznosítása, valamint az oltalom
fenntartása tartoznak, emellett az oltalom hatálya alatt évente progresszíven növekvő összegű fenntartási díj
megfizetésére is köteles
 a találmányt olyképpen kell közölni, hogy annak alapján adott szakember a találmányt
megvalósíthassa
 a találmányt a belföldi kereslet kielégítése érdekében kell hasznosítani (amennyiben ez elmarad, az
ezt kérelmező számára kényszerengedélyt kell kiadni, kivéve, ha a szabadalmas igazolja
mulasztását)