Római jog tételek

II. Eljárásjog
201. A jogérvényesítés módjai, lehetőségei, eszközei*
(minimumtétel)
1) jogérvényesítés általában

A normális élet része, hogy az ember jogokat gyakorol, kötelezettségeket

teljesít. De van, hogy valaki megsérti valaki más jogait. Ekkor lép színre a
jogérvényesítés. A legfontosabb tendencia, hogy a jogérvényesítés egyre
inkább állami feladat, egyre kevésbé önhatalmú, tehát a sértett fél nem
megtorol, hanem az államhoz fordul.

2) a jogérvényesítés módjai

a) önhatalmú
1) tilos
A legtöbb esetben bűncselekményt követsz el azzal, ha a
megsértett jogodat te magad próbálod helyreállítani, inkább
fordulj a bírósághoz!

2) jogos
Bizonyos kivételes esetekben indokolt lehet a saját
jogérvényesítés, amikor jogszerűen jársz el, ha magad intézed a
dolgokat.

2/1) övédelem
Ha egy még be nem következett jogsérelem
elhárításáról van szó, és máshogyan nem elhárítható,
közvetlen és azonnali veszély fenyeget, akkor szabad!
Vim vi repellere! Erőszakot erőszakkal szabad
visszaverni.

2/2) önsegély
Már bekövetkezett jogsérelem elleni fellépés.

3) törvényi visszaszorítása

Casesar/Augustus (lex Iulia de vi privata)

Marcus Aurelius (decretum divi Marci)
II. Valentinianus, I. Theodosius, Arcadius (önhat. elveszíti jogát)
Iustinianus (absztrakt módon megtiltja)
b) állami

1) peres
Ha a felek között nézeteltérés, ellentmondás (contradictio) volt,
következhetett a per. A per olyan kontradiktórikus eljárás,
amelynek során a bíró a felek jogvitáját a felperes keresetére
a perjog szabályai szerint lefolytatott eljárás után ítéletével
eldönti.

a) megállapítási per, praeiudicium

Ha a vita egy bizonyos tényállás (jogi tény léte vagy nem
léte, birtokvita, stb.) körül forgott, akkor megállapító
perre került sor. Ez gyakran csak megelőző eljárás volt
egy marasztaló per előtt.

b) marasztaló
Ha egy anyagi jogi igény érvényesítéséről van szó, az
alperest a bíró vagy elmarasztalja (sententia
condemnatoria) vagy felmenti (sententia absolutoria).
Ez a köznapi értelemben vett per.
2) nemperes
3) végrehajtási

4) Az eljárásjog jelentősége a római jogban

A római jogban az eljárásjog és az anyagi jog nem vált

egymástól külön olyan élesen, mint a modern
jogrendszerekben, gyakran a praetori edictum a két jogkérdés
összefonódását mutatja, ezért mndhatjuk, hogy a római
magánjog kezdetei szorosan összefonódnak az eljárásjoggal.
202. A római kereset fogalma, latin megjelölései (nevei)

(tartalomjegyzék:

ACTIO FOGALMA
[szó: tenni, főleg magistratus előtt; felperes perkezdő cselekedete; perindítási jog; elvont
keresetjog; konkrét eljárásfajták; konkrét keresetek magasabb kategóriája]

KERESET JELENTŐSÉGE
[modern jog: minden joghoz egy kulcs; Róma: minden joghoz külön kulcs]

LATIN NEVEIK
[vindicatio: tulajdoni, egyéb dologi; petitio: hagyaték kiadás; condictio: jogalap nélküli
gazdagodás; querela: köteles részből kizárt örökös]

1) Az actio fogalma

Nehéz pontosan megfogalmazni, mert még a jogtudósok is több különböző

értelemben használják. Ezek közül a legfontosabbak:

a) a szó jelentése tenni, űzni, hajtani, csinálni; főleg magistratus előtt

végzett cselekedet, de jelenthette a per in iure szakaszát, sőt, magát a
pert
b) felperes perkezdő cselekedete
c) ha a praetor ezután actiot adott, az perindítási engedélyt jelentett
d) elvontabb értelemben a felperes azon jogát is jelenti, hogy
jogosultságait per útján évrényesítse, ez tehát egy elvont keresetjog
e) konkrét perfajtát is jelölhetett, ha volt kiegészítés (pl. actio ex
stipulatu a stipulatio)
f) a konkrét fölött a perfajták egy magasabb kategóriáját is jelölhette,
pl. in personam actio (tehát személyek ellen indítható keresetek
csopotja

2) A kereset jelentősége

A római jogban az alanyi jog önmagában nem ért semmit, mert nem minden
alanyi jog volt érvényesíthető, csak azok, amikre a praetor keresetet adott.
Ezzel szemben a modern jogrendszerekben egyféle kereset van, ami minden
jogosultságod védelmét szolgálja. Egy kulcs nyitja minden jogod ajtaját.
Ezzel szemben Rómában hiába volt ezer szobád, tele jogokkal, mindegyikhez
külön kulcs kellett, keresetjog formájában, ami viszont már igen nagyrészt a
praetoron múlott.

3) A kereset elnevezései Rómában

a) vindicatio (tulajdonjogi, egyéb dologi jogi keresetek)

b) petitio (hagyaték kiadása iránti per)
c) condictio (jogalap nélküli gazdagodás)
d) querela (végrendeletből kizártak keresete)
203. Az elévülés* (minimumtétel)

(tartalomjegyzék:

FOGALMA
[jogérvényesítés állami úton, időmúlás miatti megszűnése; alanyi jog nem veszett el
(hivatkozni kellett az elévülésre a perben); reasons for elévülés: bizonyítékok
elnyésznek, igazságtalan lenne, megérdemli, ha eddig nem perelt, társadalmi rend
fenntartása]

KIALAKULÁSA
[tartományi helytartók az állami telek kvázitulajdonosával szemben védik az
elbirtoklót; praescriptio longi temporis, II. Theodosius 30 évben maxolja a
keresetindtást]

SZABÁLYAI
[ha az alperes nem hivatkozott rá, nem számított; dologi: minden új szerzőnél
újrakezdődik, kötelmi: egyszer lejár, sosem érvényesíthető; kezdete: kereset
indíthatóságának első napja, vége: határidő utolsó napja; félbeszakad:
jogfenntartó/jogelismerő nyilatkozatnál újrakezdődik, nyugszik: valami miatt nem
lehet érvényesíteni a jogot, az az idő nem számít bele])

Def.: Az elévülés valamely jog állami úton való érvényesíthetőségének

időmúlás következtében való megszűnse.

1) Az elévülés fogalma

Részben ld. def., részben: a keresetjog elenyészése nem jelenti az alanyi

jogosultság megszüntét, erre jó példa, hogy ha az alperes nem hivatkozott az
elévülésre, a bíró nem vehette figyelembe, másrészt ha az elévült kölcsönt
visszafizetted, azt már nem perelhetted vissza.
Az elévülés szükségessége: a bizonyítékok elenyésznek, nem volna igazságos
hosszú idő után valakit megfosztani a jogosultságától, megérdemli az, aki nem
nem érvényesítette, a társadalmi rend érdekében.

2) Az elévülés kialakulása

Noha vannak bizonyos időhöz kötött keresetek a praetori jog keresetek között,
(szemben a civiljogiakkal, ahol mindegyik örökre szólt [actiones perpetuae],
mégsem ez a gyökere, hanem a tartományi helytartók, akik az állami
földeken a kvázitulajdonossal szemben védték az elbirtoklókat. Ez a
praescriptio longi temporis, tehát kifogást adott az alperesnek, ami után
felmentő ítéletet hozott a bíró. II. Theodosius később az actiones perpetuae
elévülését 30 évben szabta meg (egyház és kegyes alapítványok esetében 40
év).

3) Az elévülés szabályai
a) Az alperesnek hivatkoznia kellett az elévülésre, különben a bíró nem
vehette figyelembe.
b) Az elévülés kezdete a kereseti jog létrejöttének napja (tulajdonjog
megsértése, követelés esedékességének napja) az elévülés vége a határidő
utolsó napja

c) érvényesíthetőség dologi jogi keresetnél minden egyes új szerzővel

újrakezdődik (tehát ha elévült, de te átadod valakinek a dolgot, vele szembe
újrakezdődik), kötelmi jogi keresetnél viszont ha egyszer elévült, senkivel
szemben nem érvényesíthető (se kezes, se adós, se senki)

d) félbeszakad, ha a jogosult jogfenntartó, vagy a kötelezett

jogelismerőnyilatkozatot tett, és újrakezdődött a számlálás (a jogi tény
napjától); nyugszik, ha nincs mód a jogérvényesítésre (amíg ez az állapot
fennáll, az nem számít bele az elévülési időbe)

e) halál szintén megszüntet bizonyos keresetjogokat elsősorban

büntetőkereseteket (tehát az örökösein ezeket nem lehetett számonkérni)
204. A bizonyítás, a praesumptio és a fictio (példákkal!) *
(minimumtétel)
(tartalomjegyzék:

BIZONYÍTÁS A PERBEN
[bizonyítékok: felek esküje, tanúvallomás, okiratok, tárgyak szemléje; bizonyítás terhe arra
esett, aki állított valamit, bizonyítékok mérlegelése: legis actiós eljárásban kötött, praetori
perben szabad, császári perben kötött a bizonyítóerő sorrendje; pretor utasíthatta a bírót, hogy
vélelemre vagy fikcióra alapítsa az ítéletet]

VÉLELEM
[valószínű tényállás; megdönthető: lehet ellenbizonyítani (pl. férj az apa); megdönthetetlen:
nem lehet ellenbizonyítani (pl. 182-300 nappal születés előtt fogant a gyerek]

FIKCIÓ
[tudottan valótlan tényállás; (pl. méhmagzat már élő személy; katona szabadon halt meg)])

1) Bizonyítás a perben

A bíró a bizonyítási eljárás során számba veszi a bizonyítékokat, és az

alapján hoz ítéletet; ezek a bizonyítékok a következőek lehetnek:

a) felek esküje
b) tanúvallomás (unus testis nullus testis)
c) okiratok (magán: bizonyítsd igazi! állami: bizonyítsd fake!
d) tárgyak szemléje

Bizonyítania mindig annak kellett, aki valamit állított. A bizonyítékok

bizonyító erejének sorrendjét az ősi civiljogi perben meghatározták, a praetori
perrendben volt helye mérlegelésnek, míg a császári perrendben megint
meghatározták. A jogszabály vagy a praetor előírhatta, hogy bizonyítatlan
vagy hamis tényállásra alapítsa a bíró az ítéletet, ez a vélelem és a fikció.

2) Vélelem

A vélelem egy valószínű, de bizonyítatlan tényállás. Kát fajtáját különböztetjük

meg:

a) megdönthető vélelem (praesumpito iuris)

Itt ellenbizonyításnak helye van! (pl. az anya férje a gyerek apja)

b) megdönthetetlen vélelem (praesumptio iuris et de iure)

Itt ellenbizonyításnak nincs helye! (pl. születés előtt 182-300 nappal
fogant; stipulatióról kiállított okirat is megdönthetetlen vélelmet adott
arra, hogy a stipulatio megtörtént)

3) Fikció
Ha a tényállás, amire a bíró az ítéletet alapozza tudottan valótlan, fictióról
beszélünk. (pl. katona szabadon halt meg, méhmagzat már megszületett)
205. A bíráskodás legfontosabb jellemzői és intézményei
Rómában. A perbeli képviselet

(tartalomjegyzék:

BÍRÁSKODÁS ÁLTALÁBAN
[professzionális bíráskodás még a császárkorban sem teljesen valósult meg]
MAGÁNJOGI PEREKBEN
[]
PERES ELJÁRÁS RÉSZTVEVŐI
[])

ld. Fecó

I. A RÓMAI BÍRÁSKODÁS ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE

- elkülönülő hatáskörökkel felruházott bírósági szervezet a köztársaságkorban nincsen,
mivel:
a) a magánjogi perek túlnyomó részében nem állami bíróságok jártak el, hanem kijelölt
(praetor vagy más jogszolgáltató magistratus által) esküdtbírák
b) a törvényhozói és büntetőbírói hatalom nem különült el egymástól
c) a bírói hatáskörök sem voltak pontosan meghatározva
d) a (modern értelemben vett) büntető és polgári perek összefonódtak
e) a praetorok valójában Róma főmagistratusai voltak, a római birodalomban pedig a
különböző bíróságok egész hálózata működött
- mégis megkülönböztetjük a magánjogi és büntetőügyekben eljáró bíróságokat (iudicia)
- az ítélkezés helye:
+ forum
+ comitium
+ basilika
- megkülönböztetjük a magánjogi és büntetőügyekben eljáró bíróságokat:

II. BÍRÁSKODÁS MAGÁNJOGI PEREKBEN

- 3 perrend váltotta egymást (egy ideig párhuzamosan is érvényesültek)
a) CIVILJOGI perrend (ius civile, legis actios eljárás)
b) PRAETORI perrend (ius praetorium, formuláris eljárás)
c) CSÁSZÁRI perrend (cognitio extra ordinem, cognitios eljárás)

A) Civiljogi perrend (LEGIS ACTIOS ELJÁRÁS)

- a bírói döntések ellen nem volt lehetőség fellebbezésre
- kettéosztott peres eljárás:
- (a) az eljárás 1. fele az imperiummal rendelkező magistratusok előtt folyt (in iure)
- (b) a 2. fele rendszerint kijelölt esküdtbíró előtt zajlott (apud iudicem)

a) A JOGSZOLGÁLTATÓ HATALOM BIRTOKOSA: (IN IURE)

- Róma: a rex, a consul, majd Kr.e. 366-tól a praetor
- Itáliai városok: a város főmagistratusai ill. a praetor küldöttei
- Tartományok: a helytartó és annak küldöttei
- a magistratus jogszolgáltató hatásköre (iurisdictio) az imperiumból folyt
- a jogszolgáltatási hatalom lehetett
 aa) peres (iurisdictio contentiosa)
ab) peren kívüli (iurisdictio voluntaria): színleges per formájában
- a leges Liciniae Sextiae szabályzása a jogszolgáltató tevékenységekre:
praetor: peres iurisdictio
consul: büntetőbíráskodás, iurisdictio voluntaria, a praetori iurisdictiok elleni
esetleges intercessio-k

b) AZ ESKÜDTBÍRÁK: (APUD IUDICEM)

- 3 kategória: ba) iudex, bb) arbiter, bc) recuperatores
ba) IUDEX
a civiljogi per esküdtbírája, aki a bizonyítási eljárást lefolytatta és a pert
eldöntötte; mindig egyesbíró volt; a praetor nevezte ki a polgárok közül
bb) ARBITER
olyan esetekben járt el, mikor az esküdtbírónak szakértői funkciót kellett
ellátnia; azonos feladatkör a iudexével; arbiterként 3 esküdtbíró is eljárhatott
bc) RECUPERATORES
hármas v. ötös tanácsban működő esküdtbírák; a praetor sorsolás alapján
nevezte ki őket; gyors lebonyolítást igénylő eljárásoknál
- 2 speciális magánjogi bíróság az apud iudice eljárás lefolytatása végett:
a. 100 személyes bíróság (iudicium centumvirale): hagyatéki perekben
b. 10 személyes bíróság (decemviri litibus iudicandis): szabadságperek

B) Praetori perrend (FORMULÁRIS ELJÁRÁS)

- megmaradt a civiljogi perrend keretei között
- a bírói döntések ellen nem volt lehetőség fellebbezésre
- a iurisdictiot gyakorló főhivatalnokok:
a) praetor urbanus a polgárok
b) praetor peregrinus a polgárok és peregrinusok pereiben
c) aedilis curulis (imperiummal nem rendelkezik), de a praetoréhoz hasonló
joghatóságot gyakorolt a rabszolgák és igásbarmok vételeiből származó
kellékszavatossági perekben
d) helyi főmagistratusok a városokban
e) praetori tisztviselők a városokban
f) helytartó és képviselői a tartományokban

C) Császári perrend (COGNITIOS ELJÁRÁS)

- a civiljogi és praetori perrend (=rendes eljárás (cognitio ordinaria)) mellett, azzal
párhuzamosan alakult ki
- keretében épült ki a magánjogi perekben eljáró, modern jellegű bírósági szervezet
- élén a princeps (birodalom legfőbb bírája)
- nincs kettéosztott peres eljárás
- a jogvitáikat egységes, hivatalnokbíró által vezetett perben döntötték el
- ismerte a fellebbezés (appellatio) intézményét

a) A PRINCEPS BÍRÓSÁGI RENDSZERE:

- császári hivatalnokok mellett még köztársasági magistratusok is jelen vannak
- ők is az uralkodó felhatalmazása és utasítása alapján járnak el
 - a bíráknak megvolt a maguk informális consiliuma, melynek helyét később a
jogtanácsosok (accessores) vettek át
- speciális bírói fórum (Hadrianus): a rescriptumos eljárás keretében a jogkereső
fél közvetlenül a császárhoz intézett kérelmét közvetve döntötte el oly módon,
hogy válaszul kibocsátott leirata (rescriptum) kötötte a hivatalnokbírát az ítélet
meghozatalában

b) A DOMINATUS BÍRÓSÁGI RENDSZERE:

- háttérbe szorította a praetori eljárást (342-ben törölték el)
- a rendszer formailag is egységessé vált
- 4 Praefectus praetorio (császár helyettesei)
- 2 praefectus urbi (1. fokon a fővárosi polgárok ügyeiben)

III. A RÓMAI PERES ELJÁRÁS RÉSZTVEVŐI

- a peres eljárás résztvevő felei:
a. magistratus
b. bírák
c. peres felek
d. PERBELI KÉPVISELŐK
e. ÜGYVÉDEK
A) A PERBELI KÉPVISELET
- Perbeli képviselet: a felek (felperes ill. alperes) helyett más személyek lépnek fel a
perben és helyettük perbeli jognyilatkozatokat tesznek

a) Civiljogi perrend
- nem volt lehetőség a képviseletre

b) Praetori perrend
- 1. itt jelent meg
- közvetett képviselet formájában: a marasztalás a képviselő javára ill. terhére történt
- a praetor az intentio-ban a képviseltet, a condemnatio-ban a képviselőt jelölte meg
jogosultként illetve kötelezettként
- nem kellett a képviselői meghatalmazást igazolni
- 2 féle perbeli képviselő:

a) COGNITOR: megbízója az ellenfél jelenlétében (perben/peren kívül) nevezte ki

b) PROCURATOR: alakszerűtlen megbízás alapján/megbízás nélkül lépett fel;
biztosítékot (cautio) kellett adnia

c) Császári perrend
- a korábbi formák megmaradtak
- megjelent a közvetlen képviselet: a végrehajtási kereset a megbízó ellen indult

B)ÜGYVÉD (ADVOCATUS)
- nem perbeli képviselő
- a peres fél bíróság előtti szószólójaként vett részt az eljárásban
- lex Cincia (Kr.e. III. sz.) : az ügyvédek díjazását tiltja
Claudius megengedte 100 aranyig terjedő jutalmazásukat
- a per kezdetén esküt kellett tenniük: igazságtalan ügyet nem vállal el
- jogi szakképzettséget nem kívántak meg
- dominátus korában: előírás a szakképesítés és a bírósági bejegyeztetés
- az advocatus által készített magánokiratok elkészítéséhez 5-7 tanú szükségeltetett

C) PERBELI KÉPVISELŐKÉNT ELJÁRHAT:

- procurator
- cognitor
- gyám (gyámság esetén)
- gondnok (gondnokság esetén: elmebeteg, őrült, stb.)
206. A legis actiós eljárás

(tartalomjegyzék:

LEGIS ACTIO ÁLTALÁBAN

[ősi római perrend; ellenőrzött önhatalom (erővel is odavihetted az alperest); mondókák
pontos
ismerete nélkül buktad a pert; XII táblás előtt alakult ki, Kre. II. századtól visszaszorult, Kre.
17 helyezték majdnem teljesen hatályon kívül]

LEGIS ACTIO SACRAMENTO

[általános performa; felek fogadnak, hogy nekik van igazuk, egy megfelelő összeget letétbe
helyeztek, győztes visszakapta, vesztes bukta az állam javára; két részre oszlott: in iure
felperes
elhozta az alperest, elmondta a mondokát, ha dologi volt a kereset, vindikálta, az alperes
ellenkezett, hallgatott, elismert; ha ellenkezett, a felperes felhívta a fogadás összegének
letételére, az alperes is őt, aztán litis contestatio, a per együttes tanúsítása; kötelminél csak
felhívta a fogadás megtételére; apud iudicem: alakszerűtlen meghallgatás, bizonyítás, döntés]

LEGIS ACTIO PER IUDICIS SEU ARBITRI POSTULATIONEM

[stiplatiot lehetett vele érvényesíteni; nem kellett összeget letenni, meg kellett jelölni a
civiljogi
causát (pl. stipulatio, sponsio]

LEGIS ACTIO PER CONDICTIONEM

[határozott pénzösszeg v. határozott dolog; se fogadás, se jogalap megjelölés])

Def.: Hatósági felügyelet alá helyezett önhatalmú jogérvényesítő

cselekmények

1) A legis actiós eljárások

A legis actiós eljárások pontosan meghatározott formulák elmondásával

mehetett csak végbe, ugyanakkor az alperest erőszakkal is a praetor színe
elé hurcolhatta a felperes. Az eljárásforma még a XII táblás törvények előtt
alakult ki, és csak a Kre. II. században kezdett visszaszorulni (hála a praetori
perrendnek), míg Kre. 17-ben majdnem teljesen megszűntek. Gaius öt fajtát
ismertet: legis actio sacremanto, legis actio per iudicis seu arbitri
postulationem, legis actio per condictionem, (ezek a peres eljárások) legis
actio per manus iniectionem, legis actio per pignoris capionem (ezek
végrehajtási eljárások).

2) Legis actio sacramento

Ebben az eljárásban a felek egy meghatározott összeget tettek le

fogadásképpen, ezzel is alátámasztva, hogy igazuk van a pertárgy feletti
vitában (legyen az dologi vagy kötelmi természetű). Az eljárás két részre
oszlott: in iure és apud iudicem. Az in iure rész a magistratus előtt zajlott (rex,
consul, később praetor). A felperes hibátlanul elmondta a kis mondókát, aztán,
 a) ha dologi jogi keresete volt, a pálcáját hozzáérintette a pertárgyhoz
(ha ingatlan, akkor az azt jelképzeő földdarabhoz), és azt a maga
számára vindikálta. Ekkor az alperes három féle képpen reagálhatott.
Contravindicatio (ellenkezett), indefensus (nem védekezett, confessus
(elismerte a felperes igazát). Utóbbi két esetben a praetor még in iure a
felperesnek ítélte a dolgot (addictio). Ha contravindikált az alperes,
akkor a felperes felhívta az összegletételre, amit az alperes elfogadott,
és ő is felhívta a felperest. Ezután a praetor az egyik fél ideiglenes
birtokába utalta a pertárgyat, majd jött a litis contestatio, ami itt ea per
gyüttes tanúsítást jelenti (tanúkkal együtt, akik később igazolhatták a
per megtörténtét ill. eredményét).

b) ha kötelmi jogi keresete volt, (legis actio sacramento in personam)

itt csak a felperes állította, hogy az alperes tartozik neki, aztán jött a
felhívás az összeg letételére és a litis contestatio.

Apud iudicem szakasz következett, amikor is a bíró lefolytatta az

alakszerűtlen bizonyítási eljárást (de a bizonyítékok bizonyítóerejének
sorrendjét meghatározták), majd a döntés, ami közvetve a jogvitát is
eldöntötte. A vesztes fél az állam javára bukta a fogadás összegét, a
győztes visszakapta.

3) Legis actio per iudicis seu arbitri postulationem

Ez az eljárás abban különbözik a sacramento eljárástól, hogy

stipulation vagy sponsion alapuló keresetekkel lehetett igénybe
venni, másrészt meg kellett jelölni a kereset civiljogi alapját. És nem
volt fogadási összeg sem. Ezt használták további a közös tulajdon
megszüntetésére és az örököstársi viszony megszüntetésére is.

4) Legis actio per condictionem

Határozott pénzösszeg vagy pertárgy esetén alkalmazták. Nem kellett se

pénzt letenni, se a civiljogi jogalapot megjelölni.
207. A formuláris eljárás. A formula rendes és rendkívüli
alkatrészei* (minimumtétel)

(tartalomjegyzék:

A FORMULÁRIS ELJÁRÁS
[legis actiós már kényelmetlen volt; lex Aebutia miatt lehetett a praetori perrendet polgárok
jogvitáiban is használni; nevét a bíróhoz intézett írásbeli utasításról (formula) kapta; formula
két részből áll: bíró kinevezése és feltételes mondat; ha valamire az edictumban nem volt
formula, a felek kérhettek újat]

RENDES ALKATRÉSZEK
[bíró kinevezése, intentio (felperes követelése), condemnatio (ítélkezési hatalom átadása;
pertárgy értéke pénzben (ld. rei vindicatio alperes marasztalása)), demonstratio (ha intentio
incerta akkor a pertárgy értékének tisztázása), adiudicatio (osztóperben felhatalmazás a
bírónak, hogy civiljogi tulajdonba utaljon)]

RENDKÍVÜLI ALKATRÉSZEK
[csak felek kérésére, in iure szakaszban lehetett felvenni; exceptio (kifogás), praescriptio
(szintén kifogás, de főleg elévülési), fictio tudottan hamis tényállásra alapítsd az ítéletet]

1) A formuláris eljárás

A legis actiós eljárás lassúnak és rugalmatlannak bizonyult, szükség volt

valami méltányosabbra, és a Kre. II. században meghozott lex Aebutia de
formulis lehetővé tette a formuláris perrend alkalmazását római polgárok
jogvitáiban is. Nevét a praetor írásban kibocsájtott utasításáról kapta
(formula), amiben a bírónak szabta meg, hogyan járjon el az adott ügyben. A
formula két mondatból áll; a) esküdtbíró kinevezése; b) egy összetett
feltételes mondat (ez tartalmazza a formula alkatrészeit). A különböző
formulákat a bíró közzétette az edictumában.

2) A formula rendes alkatrészei

Ezek mindenképpen szerepelnek (de nem minden keresetben van benne az

összes, de ha benne van, akkor mindenképpen előfordul).

a) esküdtbíró kinevezése
OK!

b) intentio
A felperes keresetének megjelölése, és annak, hogy pontosan
mit kellett bizonyítania ahhoz, hogy megnyerje a pert.
b1) intentio certa ha pontosan meghatározott pertárgy volt
b2) intentio incerta ha nem volt pontosan meghatározva

c) condemnatio
a praetor átruházza az ítélkezés hatalmát az esküdtbíróra,
felszólítás, hogy ha az intentioban megjelöltek valósak,
 marasztalja el az alperest, ha nem, mentse fel; megállapítási
pereknél ez az alkatrész nem szerepelt; Az intentio mindig
pénzbeli marasztalásra utasította a bírót, mert az esetleges
végrehajtási pernek csak pénzkövetelés képezette tárgyát.
Ezért rei vindicatiónál volt előzetes becslés (ld.: rei vindicatio
alperes marasztalása: természetben teljesít (odaadja a dolgot +
a gyümölcsöket), nem adja (felperes becslése a pertárgy
értékéről és vagy azt fizeti, vagy a dolgot adja vissza), adná, de
nem tudja (bíró végez becslést: dolog értéke + elmaradt
gyümölcsök + sérelemdíj = interesse)

d) demonstratio
Intentio incerta esetén a pertárgy értékének pontosabb
megállapítása (lehet arbiterrel, szakértő bíróval végeztetni a
becslést)

e) adiudicatio
Nem minden formulában volt, de pl. osztópereknél igen, itt a
bíró tulajdont ruházott át, erre kapott felhatalmazást
(condemnatio helyett vagy mellette)

3) Rendkívüli akatrészek

Bármely formulában szerepelhettek, de csak akkor, ha felvételüket valamelyik

peres fél kérte az eljárás in iure szakaszában. Utólag már nem lehetett!

a) exceptio
Kigofás, amit ha megadott a praetor, a bírónak a felperes
sikeres bizonyítása után is vizsgálódnia kellett egy plusz
körülmény megléte vagy nemléte felől. A praetor ezt azért
csinálta, hogy a civiljog sokszor igazságtalan szabályaival
szemben védje a polgárokat (pl.: exceptio doli, a csalárdság
kifogása; ha átveréssel szerzett jogot akart érvényesíteni valaki,
a civiljog ebben nem akadályozta meg, de az alperes kérhetett
exceptio dolit). A kifogás létalapját már a praetor előtt is
bizonyítani lehetett. A felperes válaszult adhatott replicatiót.
Időbeli hatály szerint van végleges (exceptio
peremptoria) (utána nem perelhetsz ezzel többet újra) és
halasztó (exceptio dilatoria), ha csak időlegesen állt ez fenn.

b) praescriptio
Formula elején elhelyezkedő rendkívüli alkatrész, ami vagy a
demonstratio szerepét töltötte be (ha pl. az alperes már
részleteket kifizetett, akkor az intentio csak a maradék
behajtására szólt), vagy az exceptiót helyettesítette; mindkét
fél érdekeit szolgálhatta, az alperes érdekeit szolgáló
praescriptio neve exceptio a klasszikus korban. Elévülési
kifogás: praescriptio longi temporis,

c) fictio
 Vagy ad hoc (pl. peregrniust plogárnak tekinti bizonyos
esetekben) vagy kötelező (pl. Actio Publiciana) [ahol ugye az a
fikció, hogy az elbirtokáshoz szükséges idő már letelt]. A lényeg
a tudottan valótlan tényállásra alapozott ítélet.

4) A formuláris per lefolyása

Ez is két részre oszlott, mint a legis actiós eljárások, in iure és apud iudicem
szakaszra. Az idézés hasonló volt, mint ott, de itt már állami segítséget is
igénybe lehetett venni, ha az alperes vonakodott megjelenni.

A felperes alakszerűtlen (nem úgy, mint a legis actiós eljárásnál, ahol egy szó
elvétése is bukós volt!) kérelemmel fordult a praetorhoz, hogy adja ki a
formulát.

Ha az alperes védekezett (contradictio, nem confessus vagy indefensus), a

praetor dönthetett úgy, hogy kiadja a formulát, vagy megtagadhatta azt a
következő esetekben:
a) sem civiljogi, sem praetori jogi alappal nem rendelkezett a
kereset
b) kereset meghiúsulását okozó exceptió már in iure igazolva volt
c) ha már született ítélet ebben az ügyben (res iudicata)

De ha adott keresetet, jöhetett a litis contestatio, ami itt már nem tanúsításra
felhívást jelent, hanem a formula kiadását, és annak a felperes és alperes
általi elfogadását jelentette. Joghatásai:

a) felperes kereseti joga felemésztődik

b) időpontja irányadó
c) pertárgy értékét pénzzé konvertálja
d) halál után is örökíthetővé teszi a kötelmet

Apud iudicem ezek után a bíró alakszerűtlenül, kötetlenül lefolytatta bizonyítási

eljárást, ez a rész az ítélet, a sententia meghozatalával ért véget. A litis
contestatio miatt nem volt helye fellebbezésnek. Új per tehát nem indulhattt,
erre szólt is egy kifogás, a praescriptio rei iudicatae. Ez az ítélet alaki
jogereje.
De a per eredménye, még ha hibás volt is, a későbbiekben irányadónak
számított, ez az ítélet anyagi jogereje.

Rendkívüli jogorvoslati lehetőség volt:

a) replicatio doli (nagyon indokolt esetben mégis újra lehetett kezdeni

a pert)
b) ha a per súlyos formahibában szenvedett, újabb pert lehetett
indítani az ítélet semmisségének megállapítására
c) in integrum restitutót lehetett kérni méltányossági alapn
208. A praescriptio szó jelentéseinek fejlődése a római jogban*
(minimumtétel)

(tartalomjegyzék:

PRAESCRIPTIO MINT A LEXEK FEJIRATA

[a törvények első része, ahol az előterjesztő magistratus neve, a szavazás helye és ideje, az
először szavazó század neve szerepelt]

PRAESCRIPTIO A PRAETORI PERRENDBEN

[rendkívüli alkatrész, a formula első mondata, vagy az exceptiót helyettesítő kifogás]

PRAESCRIPTIO LONGI ÉS LONGISSIMI TEMPORIS

[elévülési kifogás a tartományi telkeken a kvázitulajdonossal szemben; Iustinianus
meghagyja, hogy a jóhiszemű, háborítatlan birtokos 30 ill. 40 év után tulajdont szerez]

PRAESCRIPTIO TOVÁBBÉLÉSE
[eredetileg csak elévülési kifogást jelentett, Iustinianus alatt módosult, amikor már anyagi jogi
erőt nyert (praescriptio longissimi temporis); a francia jogi nyelv prescriptionként hivatkozik
az elbirtoklásra; modenr jogi latonban praescriptio extinctiva = elévülés; praescriptio
acquisita = elbirtoklás])

1) Praescriptio – a lexek fejirata

A lex rogatak fejiratát praescriptiónak nevezték, ez tartalmazta az előterjesztő

magistratus nevét, az elfogadás helyét és idejét illetve az először szavazó
század nevét.

2) Praescriptio mint kifogás

A praetori perrendben a praescriptiók a forumal elején szereplő részben

kifogások voltak (később az alperes érdekeit szolgáló praescriptiókat át is
nevezték exceptióra), részben olyan kitételek, mint hogy az alperes már
részleteket visszafizetett, és csak a maradékon áll fenn a kereset.

3) Praescriptio fejlődése (kifogás és keresetindítási lehetőség)

A praescriptio longi temporis eredetileg csak egy kifogás volt a tartományi

telkeken parlagon hagyott földek megművelőinek (ha a kvázitulajdonos 10 v.
20 évig nem foglalkozott azzal, hogy valaki, akinek amúgy nem volt köze a
földhöz, használta, utána hiába indított keresetet, mert az alperes élt a
praescriptio longi temporisszal. És a lényeg, hogy utána már keresetként is
működött a praescriptio longi temporis. Ilyen módon a praescriptio elévülési
kifogásból kb. birtok/tulajdonvédelmi forma lett. (azért ezzel a kijelentéssel
óvatosan!)

4) Praescriptio továbbélése
A francia jogban prescription az elévülés anyagi jogi jogintézményének neve,
továbbá az elbirtoklás neve is. A modern jogi latinban praescriptio extinctiva
az elévülés és praescriptio acquisitia az elbirtoklás.
209. Actio-fajták a formuláris eljárásban* (minimumtétel)

(tartalomjegyzék:

ACTIONES CIVILES – ACTIONES HONORARIAE

[civiljogi adja a kereset alapját v. magistratus által alkotott jog (ius honorarium)]

IN IUS CONCEPTAE – IN FACTUM CONCEPTAE

[hasonló: törvény vagy tényállás jogosít fel (utóbbinak két csoportja: praetori norma vagy ad
hoc, eseti jelleggel kiadott formula]

IN REM – IN PERSONAM
[abszolút v. relatív (bárki ellen indítható vagy csak bizonyos személyek ellen)]

STRICTI IURIS – BONAE FIDEI

[ha az intentio nagyon szorosan behatárolta a kereset tárgyát (intentio certa), akkor stricti
iuris, ha viszont az intentio csak annyit tartalmazott, hogy quidquid dare facere oportet ex
fide bona (ki-ki köteles annyit megtenni, amennyit a jóhiszeműség megkövetel), akkor bonae
fidei]

CONDICTIO
[stricti iuris actio, jogalap nélküli gazdagodás kiadására szolgáló kereset, ami absztrakt
módon van szerkesztve, tehát a pontos kereset nincs megjelölve (de akkor miért nem csak egy
sima intentio incerta?)]

FICTICIAE
[ha volt hasonló tényállásra civiljogi kereset, a praetor nem szerkesztett új formulát, hanem
kiadta a bírónak, hogy kezelje úgy, mintha a megkülönböztető körülmény nem állna fenn (pl.
peregrinust polgárnak tekinti tulajdonperben)]

DIRECTAE – UTILES
[a directae a hagyományos civiljogon alapuló kereset, az utiles a ficticiae megadott keresetek
neve (tehát továbbfejlesztett, hozzáteszed a nevéhez; actio Serviana utiles, mint a quasi
előtag]

DIRECTAE – CONTRARIAE
[actio directa az egyenlőtlenül kétoldaló kötelmek főkeresetének neve is, míg az alkereset (a
másik fél keresete) a contrariae]

CONDEMNATIONALES – PRAEIUDICIALES
[ha a per marasztalásra ment, condemnationales volt (ennek vége sententia), ha csak
megállapításra, akkor praeiudiciales (ennek vége pronuntiatio)]

PERSECUTORIAE – POENALES
[ha persecutoriae, akkor vagyoni megtérítésről szól a kereset és van jogutódlás, ha poenales,
akkor magánbírásg megfizetésére szolgálnak és nincs jogutódlás, de ebből van kétféle,
actiones vindictam spirantes (ezt csak a sértett indíthatja megés actiones populares (ezt bárki
megindíthatja közérdekből)
1) Actiones civiles – actiones honorarie

Ha az eredmény civiljogi normákat elégített ki, actiones civiles, ha a ius

honorarium normáit, akkor actiones honorariae

2) Actiones in ius conceptae – actiones in factum conceptae

Ha a keresetnek civiljogi alapja volt, az intentio arra utasította a bírót, hogy

vizsgálja meg, megvan-e az alapja; ha a kereset a praetor imperiumán
nyugodott, akkor tényekre alapította a keresetet (ez kétféle lehetett; ha az
edictumban már meg volt adva a kereseti lehetőség, akkor actio edictalis, ha
spontán módon, decretumban adta meg a keresetet, akkor actio decretalis, de
mindenképpen in factum conceptae.

3) Actiones in rem – actiones in personam

Legfontosabb felosztás, abszolút, dologi jogi és relatív, kötelmi jogi

keresetek.

4) Actiones stricti iuris – actiones bonae fidei

Stricti iuris keresetnél a bíró csak az intentióban megírt összegban

marasztalhatta az alperest, mert ebben az esetben nem volt fontos, hogy ki és
mit tett és mit nem, csak annyi, hogy a sérült jogrend helyreálljon, betű szerint
követve a jogot (jellemzően stipulatio iránti keresetek). Az actiones bonae
fidei abban különbözik, hogy ott az intentio egy olyan kitételt tartalmazott,
hogy quidquid dare facere oportet ex fide bona, tehát hogy minden olyant
tegyél meg, ami egy korrektül viselkedő embertől elvárható. Ezért bizonyos
szempontból az alperes jobban járt, ha stricti iuris keresetet adtak fel ellene. A
bona fides tehát egy kettős jelentésű fogalom, részben szubjektív (azt
hiszem, jogszerűen járok el), részben objektív (ezeket kell megtenned, ha
tisztességes vagy).

5) condictio

In personam stricti iuris actio, aminem intentiója nem jelöli meg a

keresetalapító tényállást (causát). Absztrakt módon van tehát szerkesztve.

6) Actiones ficticiae

Ha van egy hasonló tényállásra civiljogi szabály, akkor a praetor a formulában

utasíthatta a bírót, hogy tekintse úgy az ügyet, mintha megfelelne a civiljogi
szabályozás feltételeinek. (pl. tulajdonjogi pernél peregrinust tekintse
polgárnak)

7) Actiones directae – actiones utiles

 Ha közvetlenül a civiljogra alapul a kereset, akkor actiones directae, ha viszont
egy már meglevő civiljogi kereset ficticiae továbbfejlesztéséről,
kiterjesztéséről van szó, akkor actiones utiles (mint a quasi-X).

8) Actiones directae – actiones contrariae

Kétoldalú, egyenlőtlen kötelemnél a főkövetelés kereset directae, a másik

contrariae.

9) Actiones condemnationales – actiones praeiudiciales

Ha a per célja az alperes marasztalása vagy felmentése volt, tehát sentenitával

zárult, akkor actiones condemnationales, ha viszont csak egy
ténymegállapító, előzetes eljárásól beszélünk, ami pronuntiatióval végződött,
akkor az egy actiones praeiudiciales.

10) Action persecutoriae – actiones poenales

És végül a vagyoni megtéríésre irányuló kereset, ahol nincs korlátozva a

jogutódlás, és a magánbírsági kereset. A poenales kettéválik, van olyan, amit
csak a sértett indíthat meg (actiones vindictam spirantes; ez a sértett halálával
elenyészik) és van olyan, amit közérdekből bárki (actiones populares).
210. A császári perrend

(tartalomjegyzék:

CSÁSZÁRI PERREND KIALAKULÁSA

[a praetor jogfejlesztő tevékenysége Hadrianusszal lezárult (130, edictum perpetuum), de az
életviszonyok változtak; a császári perrend eredetileg a sem praetori sem legis actiós
eljárásokkal nem rendezhető ügyekkel foglalkozott (cognitio extra ordinem)]

CSÁSZÁRI PERREND MENETE

[az idézés (litis denuntiatio) a felperes keresetlevelének lemásolásával és alperesnek
kiküldésével történt meg a bíróságokon keresztül, tehát hivatalos, bíírósági cselekmény lett; a
libellusban a felperesenek le kellett írnia a követelését, és az azt megalapozó tényeket, az
alperes szintén írásban védekezett; exceptiót bármikor használhatott a tárgyalás során
(praetori perrendben ugye csak a litis contestatio előtt; litis contestatio itt már nem a
performula elfogadását és az ítéletnek való önkéntes alávetést, hanem az alperes
ellentmondása, perbebocsátkozása, már nem konvertálja pénzköveteléssé a pertárgyat, viszont
életbe lép a perelévülés (ha 30 évig nincs döntés, ugrott az ügy); bizonyítási eljárás ment
aztán kötött bizonyítási rendben. Az ítélet után a vesztes fizette a perköltségeket (fidestől
függetlenül); fellebezésnek volt helye, kétszer is]

KÜLÖNBSÉGEK A PRATEORI ÉS A LEGIS ACTIÓS ELJÁRÁSHOZ KÉPEST

[az idézés már állami feladat, litis contestatio mást jelent, bizonyítási eljárás kötött,
hivatalnokbíró folytatja le, van fellebbezés])

1) A császári perrend kialakulása

Nem minden kereset volt érvényesíthető a civiljogi vagy a praetori perrend

alapján, ezért a rendkívüli eljárásként (cognitio extra ordinem) a császári
perrend nyújtott jogsegélyt. Erre részben azért volt szükség, mert a praetori
jogfejlesztés Hadrianus után megszűnt (Edcitum perpetuum). 342-ben be is
tiltották a formulák használatát, szóval egyeduralkodó lett a császári perrend.
Itt lett először hierarchikus bírósági szervezet, ahol ugyanaz a bíró vitte végig
az ügyet (innen a neve: coginitio = megismerni, mert ő megismerte az ügyet); a
bíróságot a praefectus praetorio vezette, miután a princeps kivonta magát a
konkrét törvénykezés alól.

2) A császári per lefolyása

a) idézés (litis denuntioatio) itt már nem önhatalmú, hanem bíróság által
kiadott idézés az alperes felé (a felperes keresetlevelének másolata). Tehát az
önhatalmú jogérvényesítés szorul szépen vissza!

b) libellus a felperes írásbeli keresete, benne a követelésével és annak ténybeli

megalapozásával; az alperes szintén íásban válaszolt; exceptiót bármikor
kérhetett, nem volt muszáj eljönnie, akkor nélküle tárgyalták az ügyet (ha a
felperes keresete megalapozottnak bizonyult)
c) litis contestatio itt már a kontradiktórikus eljárás kezdetét jelenti, joghatása
is megváltozik, már nem kovertálja pénzzé a pertágyat, viszont elkezdődik a
perelévülés, ami 30 év után telik le (viszont az addig számított elévülés
megszakad)

d) ítélet OK

e) perköltség a vesztes felet terhelte

f) fellebbezés most először volt, általában kétszer lehetett, bizonyos esetekben

háromszor

3) Különbségek, just for me

idézés már teljesen állami

írásbeliség
egyben az egész per
egy bíró vezeti
litis contestatio a kontradiktórikus eljárás kezdetét jelenti
van fellebbezés
211. A litis contestatio eltérő jelentései és hatásai

(tartalomjegyzék:

LEGIS ACTIO
[a per együttes tanúsítása az in iure szakasz végén]

PRAETORI PERREND
[a formula elfogadása és perszerződés, önkéntes alávetés az ítéletnek az in iure szakasz
végén; joghatásai: felperes keresetjoga felemésztődik, időpontja irányadó, pénzköveteléssé
alakítja a pertárgyat, halál után is noválhatóvá teszi a kötelmet]

CSÁSZÁRI PERREND
[a kontradiktórikus eljárás kezdetét jelenti, azt, hogy az alperes perbebocsátkozik; joghatásai:
keresetjog felemésztődik, időpontja irányadó, halál esetén noválhatóvá teszi a kötelmet,
megkezdődik a perelévülés, tehát ha 30 évig nincs döntés, a felperes bukta a dolgot])

1) A legis actiós eljárások

A litis contestatio itt arra szolgál, hogy a felek tanúk előtt bizonyítsák, hogy
eddig minden megtörtént, és úgy mehettek az esküdtbíró elé (in iure végén
volt) joghatásai számomra ismeretlenek.

2) A praetori perrend

Itt már azt jelenti, hogy a felek elfogadják praetor által kiadott formulát,
ami alapján az esküdtbíró elé járulnak majd, és egyben alávetik magukat az
ítéletnek (többek között ezért sem volt lehetőség fellebbezni a praetori
perrendben. Joghatásai: felperes keresetjoga felemésztődik (ebben az ügyben
nem adhat be új keresetet), a litis contestatio időpontja irányadó, tehát ehhez
képest kell mérni a gyümölcsöket, stb., a pertárgy értékét pénzzé
konvertálja (mert formuláris per tárgya csak pénzösszeg lehetett, ennek
ellenére az alperest felszólították a dolog kiadására), és halál után is
örökíthetővé teszi ezt a kötelmet.

3) A császári perrend

Itt a kontradiktórikus eljárás kezdetét jelenti a litis contestatio, az alperes

perbebocsátkozik, tehát gyakorlatilag a tényleges per a litis contestatióval
kezdődik. Joghatásai: felemészt, időpont mérvad, halál után örökíthető, NEM
KONVERTÁLJA PÉNZZÉ A PERTÁRGYAT, idpointjától kezdve
megindul a pereévülés, ha 30 évig nincs ítélet, a pert be kell fejezni.
212. Ítélet. Jogorvoslat az ítélet ellen. Res iudicata

(tartalomjegyzék:

ÍTÉLETEK FAJAI
[condemnationales – praeiudiciales (tehát marasztaló és megállapító)]

ÍTÉLETEK ANYAGI ÉS ALAKI JOGI EREJE

[alaki, hogy a praetor a győztesnek ad exceptio es iudicata-t, tehát eljárásjogi eszköz, amivel
eléri, hogy ne lehessen újra perelni (erre kivételesen adhat a praetor replicatio dolit), anyagi
jogerő, hogy a feleknek akkor is követniük kell az ítéletben foglaltakat, ha az esetleg hibás]

FELLEBBEZÉS
[csak a császári perrend ad lehetőséget a fellebbezésre (praetori perrend a litis contestatio
miatt nem, legis actiós eljárásnál isten tudja, miért nem), kétszer lehetett fellebbezni, a
legfelsőbb bírói fórum ítélete ellen nem volt jogorvoslat]

FELLEBEZÉSEN KÍVÜLI JOGORVOSLAT

[a praetori perrendben a praetor adhatta; ha az ítélet súlyos hibában szenvedett (pl. rabszolga
volt az esküdtbíró), vagy méltányossági alapon az eredeti állapotot visszaállíthatta (in
integrum restitutio) vagy adhatott replicatio dolit]

1) Az ítélet jelentősége

Mivel a per olyan kontradiktórikus eljárás, amelynek során a bíró a felek

jogvitáját a felperes keresetére a perjog szabályai szerint lefolytatott
eljárás után ítéletével eldönti, világos, hogy az ítéletnek van a legfontosabb
szerepe a per szempontjából.

2) Az ítéletek fajai

A keresetekben megkülönböztetjük az actiones condemnationalest és az

actiones praeiudicialest. Ennek az az oka, hogy a kereset típusától függően az
ítélet lehet felmentő/marasztaló (sententia absolutoria és sententia
condemnatoria) és lehet megállapító (pronuntioatio), ami egy tényállás
fennállását vagy fenn nem állását vizsgálja. A megállapító per gyakran csak
megelőzte a marasztaló pert.

3) Az ítéletek alaki és anyagi jogereje

Alaki jogerő az eljárásjogi szempont, miszerint a befejezett per után

ugyanebben a témában nem lehetett újra pert indítani (ld. pl. praetori perrend
litis contestatiója), a praetor exceptio res iudicatát adott a győztes félnek.

Anyagi jogerő, hogy egy esetleges új perben az ítélet akkor is irányadó, ha

esetleg hibás. Erre mondja Ulpianus, hogy: Res iudicata pro veritate
accipitur, tehát az ítélt dolgot igazságként kell elfogadni.

4) Fellebbezés (apellatio)
 Erre csak a szári perrendben volt lehetőség, ott kétszer is (néha háromszor), de
amit a legfelsőbb bírói fórum kimondott, azellen nem volt jogorvoslat (ahogy
ez egyébként a modern jogrendszerekben is van).

5) Jogorvoslat az ítélet ellen

A császári perrendben ezt a fellebbezés biztosította, erre azonban a formuláris

eljárásban nem volt lehetőség. De bizonyos, különösen indokolt esetbe a
praetor mégis élt jogorvoslati eszközökkel.

a) bizonyos esetekben az exceptio res iudicatóval szemben megadta a

replicatio dolit, ami tehát azt jelenti, hogy a pert mégis újra lehetett
kezdeni

b) ha az eljárás nagyon súlyos hibában szenvedett (pl. az esküdtbíró,

a iudex rabszolga volt), az ítéletet semmisnek tekintette, és új pert
lehetett indítani

c) méltányossági alapon megadhatta az eredeti állapot visszaállítására

szolgáló in integrum restiutiót (pl. valakit megtévesztéssel vettek rá
kötelezettségvállalásra)
213. A nem peres eljárások

(tartalomjegyzék:

FAJAI
[színleges per, peren kívüli jogsegélyek]

FOGALMA
[imperiumon alapul, praetor/aedilis curules csinálja, kötelezettség a peres felekre, praetor
jogképző tevékenységének első eredménye, civiljogilag nem méltányolt igények kielégítésére,
in iure szakaszban]

TÍPUSAI
[megjelenés szerint: interdictum, iussum, decretum; tartalma szerint: in integrum restitutio,
stipulatio praetoria, missio in possessionem]

1) fajai

megkülönböztetjük a színleges pert (pl. in iure cessio, manumissio) és a peren

kívüli jogsegélyeket.

2) fogalma

a praetor imperiumán alapult, tehát a civiljogon kívüli igények kielégítésére a

praetor kialakította ezeket a jogsegélyeket. A ius praetorium egyik
legfontosabb forrása, nyilván azokból az időkből, amikor még nem volt
praetori perrend, tehát még a formuláris eljárás előtt, Kre. 367-242 között
kezdődött. Gyakran in iure szakaszban adta meg.

3) Típusai

megkülönböztethetőek megjelenési formájuk és tartalmuk szerint

a) forma
interdictum
iussum
decretum
b) tartalom
in integrum restitutio
stipulatio praetoria
missio in possessionem

a1) interdictum

az egyik fél kérelmére kiadott szóbeli utasítás a praetortól a másik fél

részére. Kezdetben minden alkalommal megvizsgálta, hogy jogos-e az
interdictum kiadása, utána az edictumában közzétette, hogy milyen
interdictumokat ad, és azokat vizsgálat nélkül hajlandó is volt megadni,
de utána, ha a panaszolt nem követte az utasítást, és a panaszoló perelni
akart, csak annyit kellett vizsgálni, hogy az interdictum kiadásána
feltételei adottak voltak-e. Betartásukat bírság garantálta. Az interditum
alapján indíható per (actio ex interdicto) egy kölcsönös bírságígérettel
kezdődött (kb. mint a legis actio sacramento)
az utasítás tartalmára tekintettel három féle lehetett:
a) interdictum prohibitorium
jogsértő tevékenység tiltása
b) interdictum restitutorium
jogsérelem helyrehozása
c) interdictum exhibitorium
dolog felmutatása

a2) iussum és decretum

nem teljesen következetesen használt formák

b) tartalom szempontjából

b1) in integrum restitutio

méltányosságon alapuló, csak kivételesen esetben alkalmazandó

jogsegély, ami egy előzetes állapot helyreállítását célozza, de
csak akkor ha az elszenvedőnek nem okoz nagyobb kárt, mint a
kedvezményezettnek ő okozott, 1 éven belül lehetett kérni
(Iustinianusnál 4 éven belül) (pl. erőszakkal kikényszerített
szerződés semmissé tétele)

b2) stipulatio praetoria

a praetor olyan stipulatio tételére kötelezte az egyik félt, amire a

civiljog amúgy nem kényszerítette volna, de a praetor –
imperiumánál fogva – megtehette, hogy pervesztés fejében ezt
megkövetelje. Pl. a gyám nem volt kötelezve arra, hogy jól
bánjon a gyámolt vagyonával, de a praetor ezt kikényszeríthette
a stipulatio praetoriával.

b3) missio in possessionem

praetori birtokba utalás, ami után megkezdődhetett az

elbirtoklás, és így civiljogi tulajdont szerezhetett a dolgon a
birtokos (pl. csődeljárás, ahol a hitelezők bejárást kapnak az
adós vagyonába)
214. A végrehajtás (mindhárom eljárásban!)

Def.: A jogerős ítéletben foglalt marasztalás kikényszerítésének

jogszabályban előírt módja.

(tartalomjegyzék:

A VÉGREHAJTÁS FOGALMA ÉS TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSE

[két fő kategória: személyi és vagyoni, azon belül univerzális és egyes vagyontárgyakra
kiterjedő]

CIVILJOGI PERREND
[önhatalmú! legis actio per manu iniectionem és legis actio per pignoris capionem; legis actio
per manu iniectionem: ha az adós nem fizetett, rátehette a kezed (innen a neve), 60 nap
fogság, addig bárki fizethetett helyette, ha nem, akkor megölhetted, eladhattad rabszolgának
(ezt később megtiltották, és csak ledolgoztathattad vele az adósságát); legis actio per pignoris
capionem: a hitelező (ha valami különleges dologgal tartoztak neki, pl zsold) önhatalmúlag,
de a formákra ügyelve lefoglalta az adós egyes vagyontárgyait]

PRAETORI PERREND
[csődeljárás, univerzális, az adós teljes vagyonára vonatkozik, már peralapításkor kötelezte az
alperest perveszteség esetére a követelések kielégítésének biztosítására; a 30 nap után
megindítható végrehajtási per neve actio iudicati, akkor lehetett megindítani, ha az alperes 30
napig nem teljesítette (ha önként átengedte a vaont, akkor cessio bonorum, mentesült az
infamia, a személyi végrehajtás alól, és annyit megtarthatott a vagyonából + a későbbi
jövedelméből, ami létfenntartásához szükséges volt) a marasztaló ítéletben előírtakat, akkora
hitelezők magister bonorumot választottak maguk közül, aki elárverezte a vagyont a hitelezők
között, aki a legtöbbet ajánlotta érte, az volt a bonorum emptor, ő a vásárolt vagyonból
származó követeléseket utiliter érvényesíthette, a vásásrolt vagyonból származó
kötelezettségekért viszont az általa vállalt részig a saját vagyonával felelt (rajta lehetett
számonkérni); a 2x nem teljesítő alperes infamiat kapott + élt ellene a személyi végrehajtás
(az enyhébb legis actio per manus iniectionem a formaságok nélkül)]

CSÁSZÁRI PERREND
[egyes vagyontárgyakr szólt a vagyoni végrehajtás, ha pénz, akkor zálogosították, ha dolog,
akkor a konkrét dolgot elvették az alperestől és odaadták a felperesnek, személyi
végrehajtásnál a magánfogság helyett állami fogság volt])
215. Actio Pauliana, cessio bonorum, beneficium competentiae

(tartalomjegyzék:

ACTIO PAULIANA
[hitelezők megkárosítás (in fraudem creditorum) ellen bevezetett kereset, ami az adóssal
összejátszó és a jóhiszemű vagyonszerzővel szemben indítható; összejátszóval szemben
kártérítés, jóhiszemű szerzővel szemben gazdagodás kiadása; 1 éven belül volt megindítható;
praetor interdictumaiból fejlődött ki (módszertan: az adós gyorsan megszabadul a vagyonától,
hogy ne lehessen végrehajtás alá vonni azt, pl, elajándékozza, eladja, elengedi valakinek a
tartozását, stb.)]

CESSIO BONORUM
[ha az adós a végrehajtási az actio iudicata lezárulta után 30 napon belül önként átengedte
vagyonát, mentesült az infamiától, a személyi végrehajtástól és a végrehajtás után szerzett
vagyonából megtarthatott annyit, amennyi a saját és családja fenntartásához szükséges
volt]

BENEFICIUM COMPETENTIAE
[Iustinianusnál már a végrehajtás alá vont vagyonból is megtarthatott annyit, amennyi a
létfenntartáshoz kellett])
216. A római eljárásjog továbbélése

(tartalomjegyzék:

PERJOG JOGRENDSZERBELI HELYE

[glosszátoroknál és kommentátoroknál a perjog még magánjog része; Donellus elhatárolja a
magánjogot a perjogtól, de még nália is magánjog; napóleoni polgári eljárásjogi kódex és a
német pandektisztika választja le végérvényesen a perjogot]

CSÁSZÁRI PERREND
[glosszátoroknak hála a császári perrend lett a modern állami perjog alapja (hivatalnokbíró,
kötött bizonyítási eljárás, idézés állami feladat, írásbeliség, fellebbezés)]

PEREN KÍVÜLI ELJÁRÁSOK

[most is vannak bőven, ld. FMH]

VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
[személyi visszaszorult (de azért aósok börtöne), vagyoni szinguláris, állami felügyelettel
zálogosítás lett])