RJ1 VIZSGAKURZUS név:

2022. július 1. N/L

1.) Mi volt a ius respondendi? Milyen szerepet játszott a jogfejlődésben? (3 pont)

Egy jogtudósoknak adott privilégium volt. Azon jogtudós szakvéleményeihez, aki rendelkezett ilyen
joggal, császári tekintély társult. Ez a jog a többi jogtudósi szakvélemény felé emelte ezeket a
responsumokat.
A privilégiumot Augustus teremtette meg. Kezdetben csak abban a konkrét ügyben lehetett
felhasználni az ilyen responsumot, amelyben a jogtudóst a szakvélemény adására felkérték, Tiberius
uralkodásától azonban már lehetőség volt arra, hogy egy korábbi responsumot egy másik, azonos
tényállású ügyben is felhasználjanak. Ez volt az első lépés ahhoz, hogy ezek a responsumok
jogforrássá váljanak. Hadrianustól pedig az egybehangzó (= egymásnak nem ellentmondó)
szakvélemények jogforrásnak számítottak, vagyis civiljogi erőre emelkedtek.
Gyakori hibák:
Sokszor azt hiszik, hogy ez a válaszadás jogát jelenti, tehát arra hatalmazza fel a jogosultját, hogy
vitás jogi kérdésekben szakvéleményt adjon. Ez nincs így. A jogtudósok már a ius respondendi
megteremtése előtt évszázadokkal is adtak responsumokat, és utána is, a lényeg az volt, hogy
egyesekhez császári tekintély is kapcsolódott (olyan volt, mintha a császár adta volna ki).

2.) Magyarázza el az actiones in rem és az actiones in personam kategóriapár lényegét! Példát is

hozzon rájuk! (4 pont)
Az in rem actiók bárkivel szemben megindíthatóak, aki a jogosultságot megsérti, illetve akivel
szemben én a jogosultságot gyakorolni akarom, tehát abszolút hatályú jogok védelmére szolgálnak.
Ilyenek a dologi jogi keresetek. A jogviszony megszületésekor még nem feltétlenül tudjuk, kivel
szemben kell majd megindítani a keresetet, mivel a jog kötelezettje még változhat.
Az in personam actiók csak egy konkrét személlyel (= a kötelemben szereplő másik személlyel)
szemben indíthatóak, relatív hatályú jogok védelmére szolgálnak. A kötelmi jog keresetei ilyenek. A
jogviszony megszületésekor már tudjuk, hogy adott esetben kivel szemben kell megindítani a
keresetet.
Magyarázat:
A rei vindicatio természetesen in rem actio, hiszen bárki sérti meg a tulajdonjogomat, megindíthatjuk
vele szemben. Azonban nem szükséges feltétlenül jogsértés, elég, ha „csak” érvényesíteni szeretnénk a
jogunkat. Példa: Marcus kölcsönad 1000 solidust Brutusnak, de biztosítékot is szeretne. Ezért Brutus
jelzálogjogot alapít a telkén. Brutus a kölcsön esedékessége előtt eladja a telkét Opiternek. A telket
továbbra is terheli Marcus jelzálogjoga. Ha Brutus az esedékesség után nem fizetné vissza Marcusnak
a kölcsönt, akkor Marcus elárverezheti a telket, amelynek tulajdonjoga már Opitert illeti. Tehát
Marcus a jelzálogjog keresetét (actio Serviana) már Opiterrel szemben indíthatja meg. Ezzel
követelheti, hogy Opiter tegye lehetővé a telek árverezését. A lényeg tehát, hogy a jogviszony
keletkezésekor még nem tudjuk, ki ellen indítjuk majd meg a keresetet.
Gyakori hibák:
Többen írták, hogy a dologi jogi keresetek egy dologgal kapcsolatosak, annak visszaszerzésére
irányulnak. Ez nincs így. Ha bérbe/haszonkölcsönbe adom a dolgom, és a bérlő/haszonkölcsönbe vevő
nem adja azt vissza, akkor is egy dolgot követelek vissza, a kereset mégis in personam, kötelmi jogi
lesz, azaz csak a bérlővel/haszonkölcsönbe vevővel (ha meghal, az örököseivel) szemben indítható
meg.
Többen helytelenül említették az in rem keresetek között az adásvétel keresetét. Az adásvétel egy
szerződés, kötelmet eredményez, ha valaki nem fizeti meg a vételárat, vagy éppen nem adja át az árut,
vagy hibás az áru stb., akkor vele szemben kötelmi jogi actiót lehet indítani. Ha az adásvétel alapján
átadják a vétel tárgyát, és az nem res mancipi, a vevőre átszáll annak tulajdonjoga, de ez nem változtat
azon, hogy az adásvétel egy szerződés. Az adásvételi szerződéssel kapcsolatban felmerült problémákat
(vételár meg nem fizetése, rejtett hiba stb.), az adásvétel keresetével kell rendezni. Ha az adásvételt
követő átadás révén átszálló tulajdonjogot sérti meg valaki, akkor azzal szemben már tulajdonjogi
keretet lehet indítani.
Egy valaki összekeverte a dologi jogi kereseteket (amelyek bárki ellen megindíthatóak), a bárki által
megindítható keresetekkel, vagyis az actio popularisszal. Attól, mert egy keresetet bárki megindíthat,
az még nem lesz in rem kereset, az számít, hogy ki ellen indítjuk. Példa: a sírgyalázás keresetét bárki
megindíthatta, de csak a sírgyalázóval szemben, ezért az egy in personam kereset.

3.) Igaz vagy hamis az alábbi állítás? Álláspontját indokolja! (1 pont)

Az in integrum restitutio szubszidiárius jellegű volt, ami azt jelenti, hogy csak akkor lehetett
alkalmazni, ha az eredeti állapot visszaállítása nem jelentett nagyobb hátrányt az azt elszenvedő
félnek, mint amekkora a kérelmezőt érte.
Hamis, mert a szubszidiárius jelleg nem ezt jelenti. Egy jogsegély akkor szubszidiárius, ha csak akkor
indítható meg, ha nem áll rendelkezésre semmilyen más jogsegély (pl. actio), tehát másodlagos,
kiegészítő jellegű jogsegélyről van szó. Az állításban nem ez a jellemző, hanem az érdekmérlegelés
került megfogalmazásra. Érdekmérlegelésről akkor van szó, ha össze kell mérni, hogy az a kár jelent-e
nagyobb érdeksérelmet, amit a jogi eszközzel el akarunk hárítani, vagy az, amit azzal okozunk.
Azonban az érdekmérlegelés már a második lépcső, arra nem kerülhet sor, ha van valamilyen más
jogsegély, mert akkor azt, és nem az in integrum restitutiót fogják alkalmazni.
4.) Magyarázza el a beneficium competentiae lényegét! Minek lehetett a jogkövetkezménye? (3
pont)
Az alperes kedvezménye volt marasztalás esetén, a lényege, hogy a létfenntartáshoz szükséges
vagyonhányadot megtarthatta.
Két esetben találkoztuk vele. Ha a volt feleség a hozomány visszaadására perelt, a férjet megillette ez
a kedvezmény, vagyis csak a létfenntartáshoz szükséges összeg feletti mértékben volt marasztalható.
A másik esetével a végrehajtás során találkoztunk. Ha az adós önként átengedte a hitelező(k)nek a
vagyonát (cessio bonorum), ennek - három közül - egyik jogkövetkezménye az volt, hogy ha a
hitelezőknek nem sikerült a követelésük teljes összegét behajtani, és ezért a fennmaradó összeggel
továbbra is tartozott nekik, a későbbi szerzeményeiből megtarthatta a létfenntartáshoz szükséges
vagyonhányadot.

5.) Igaz vagy hamis az alábbi állítás? Döntését indokolja! (1 pont)

A hozománynak kettős funkciója volt: a házasság fennállása alatt annak terheinek
megkönnyítését szolgálta, megszűnésekor pedig a nő megélhetését biztosította, ezért a
hozományba tartozó vagyontárgyakat a férj nem terhelhette meg és nem idegeníthette el.
Hamis, mert nem a teljes hozományt terhelte elidegenítési és terhelési tilalom, csak az itáliai telket, ezt
ugyanis mindenképpen természetben kellett visszaadni, ha úgy adódott, hogy a hozomány visszajárt.

6.) Mutassa be azokat a különvagyonokat, amelyeket a filius familias nem a pater familiastól
szerzett! Jellemezze őket tulajdonjogi szempontból! (4 pont)
Itt csak a peculiumokról kellett értekezni, csak ezek minősülnek különvagyonnak.
A filius familias katonáskodással (peculium castrense) és közhivatal viselésével (quasi castrense)
szerezhetett különvagyont. [A latin elnevezések megadása nem volt elvárás.] Ezek a különvagyonok
csak névleg tartoztak a pater familias vagyonába, azt a filius familias szabadon kezelte, és bár
hatalomalatti volt, ezekről a peculiumokról szabadon végrendelkezhetett, és a filius familias
halálakor a végrendeletben megnevezett örökösök szerezték meg azt.
A pater familias névleges tulajdonjoga csak akkor vált ténylegessé, ha a filius familias végrendelet
nélkül hunyt volna el. Azonban Iustinianus még ezt is megszüntette, ugyanis a törvényes öröklés
hatályát erre a két peculiumra is kiterjesztette, vagyis, ha a filius familias végrendelet nélkül halt
meg, akkor a törvényes öröklés rendje vonatkozott a peculiumra is, tehát, ha a filius familiasnak volt
lemenője, akkor az örökölte a peculiumot.
Gyakori hiba:
Nagyon sokan összekeverték a bona maternával, és azt írták, hogy a pater familiasnak csak
haszonélvezeti joga van a peculium felett. Ez nem helyes, a pater familiasnak nem volt haszonélvezeti
joga, csak névleges tulajdonjoga a peculium castrense és quasi castrense felett, de nem használhatta és
nem gyümölcsöztethette azt. Gondoljanak bele, milyen furcsa lett volna, hogy a filius familias megy a
háborúba, szerez zsoldot, de az apa élvezi annak gyümölcseit. A peculium castrensét és quasi
castrensét a filius familias kezelte, és még végrendelkezhetett is róla.

7.) Katharina Kr. u. 535-ben férjhez megy Konstantinoszhoz. Mindketten római polgárok.
Katharina édesapja 500 solidus összegű hozományt ad leányával. Katharinának és
Konstantinosznak két gyermeke születik: León és Eliseba, őket 558-ban Konstantinosz
emancipálja. Katharina 565-ben meghal, Konstantinosz és a gyermekeik túlélik őt, de Katharina
apja már rég nem él.
a) Mi a hozomány sorsa? Válaszát részletesen indokolja! (2 pont)

Iustinianus idejében a hozományra úgy tekintettek, hogy az a nő tulajdonát képezi, azonban a házasság
ideje alatt a férj vagyonában helyezkedik el. Mivel a nő tulajdona volt, örököseit (ebben az esetben
Leónt és Elisebát) illette, azonban a túlélő házastársnak (ebben az esetben Konstantinosznak)
haszonélvezeti joga volt felette.

b) Változna-e a helyzet, ha a klasszikus korban járnánk? Válaszát indokolja! (1 pont)

Igen, mert a klasszikus korban, ha az apa juttatta a hozományt (dos profecticia), és a házasság a nő
halálával szűnt meg, és az apa már nem élt, a hozományt a férj megtarthatta.

8.) Igaz vagy hamis az alábbi állítás? Álláspontját indokolja! (1 pont)

A possessorok többségét nem illette meg a birtok tényéhez kapcsolódó összes joghatás.
Igaz. A birtok tényéhez négy joghatás kapcsolódik: birtokvédelem, tulajdonkeletkeztető hatás,
felmutatási kötelezettség és a kedvező alperesi helyzet.
A tulajdonkeletkeztető hatás csak a civilis possessort (= jóhiszemű és jogcímes birtokos) illette meg. A
záloghitelező, a vitás dolog letéteményese, az örökhaszonbérlő, a szívességi használó, a rosszhiszemű
birtokos és a jóhiszemű, de jogcím nélküli birtokos nem tud elbirtokolni, tehát birtoklásuk sohasem
erősödik tulajdonná, de birtokvédelmet kapnak.
Gyakori hibák:
Nagyon sokan említették itt a detentorokat, de ők nem possessorok, az állítás csak azokra vonatkozott,
akiket a római jog birtokosnak ismert el, ők a fent említett „kiváltságosok”, őket nevezzük
possessornak, a többiek csak birlalók, tehát detentorok.
Többen említették a használat jogát, a gyümölcsöztetést vagy az elidegenítést (ami a rendelkezési jog
részjogosítványa), ezek azonban nem a birtok tényéhez kapcsolódó joghatások, hanem a tulajdonjog
részjogosítványai.
10.) Igaz vagy hamis az alábbi állítás? Álláspontját indokolja! (1 pont)
A brevi manu traditio a traditio egyik könnyített formája, amelynek ellentéte a longa manu
traditio.
Hamis. A brevi manu traditio ellentéte a constitutum possessorium.
A brevi mani traditio esetén detentorból lesz posssessor (a bérlő megveszi a bérelt dolgot), a
constitutum possessorium esetén possessorból lesz detentor (a tulajdonos eladja a dolgát, de bérlőként
vagy haszonélvezőként továbbra is használja azt).

9.) Hogyan végződhetett a rei vindicatio apud iudicem szakasza? (4 pont)

Ha a bizonyítási eljárás végén a iudex arra jut, hogy a dolog a felperest illeti, felszólítja, hogy azt adja
vissza természetben (in natura) annak minden járulékával együtt. Ha az alperes ennek eleget tesz,
felmentő ítélet születik.
Ha a dolgot nem tudja kiadni, mert az litis contestatio után megsemmisült, attól függően, hogy felel-e
ezért, meg kell fizetnie a dolog értékét. Ilyenkor egy objektív értéket fizet, ezt nevezzük
interessének.
Ha a dolog megvan, de az alperes nem hajlandó azt kiadni, akkor a bíró megengedi a felperesnek,
hogy megbecsülje a dolog értékét. Ez a litis aestimatio megfizetése. Ebben az esetben az alperes
gyakorlatilag megveszi a dolgot, de ezzel még nem szerez rögtön tulajdonjogot, hanem el kell
birtokolnia. Ezért a litis aestimatio megfizetése az elbirtoklás egyik causája, ahol eltekintünk a
jóhiszeműségtől, hiszen az alperes nem jóhiszemű, nem hiheti magát tulajdonosnak, hiszen ítélet
mondta ki, hogy a dolog a felperest és nem őt illeti.
11.) Tiberius uralkodásának idejében járunk. Faustusnak két gyermeke van: Brutus és Faustina.
Faustus halálakor Brutus 26, Faustina pedig 17 éves. Faustus végrendelete értelmében a hagyaték
nagyobb részét Brutus örökli, egyebek mellett a családi ékszereket is. Egy évvel később, Kr. u. 23-ban
Faustinát eljegyzi Mettius. Brutus úgy dönt, az esküvő előtt Faustinának ajándékozza azt a vörös
sardonyxszel kirakott nyakéket, amely apai nagyanyjuké, Pomponiáé volt. Pomponia balkezes volt,
ezért a nyakéket készítő ötvösmester ennek megfelelően készítette el a nyakék akasztóját. Faustina
azonban jobbkezes, ezért a gondos Brutus elviszi a nyakéket Appiushoz, az ötvösmesterhez, akit az
egyik barátja ajánlott neki, azért, hogy cserélje meg az akasztóját. Brutus és Appius korábban soha
nem találkoztak. Appius közli, hogy három nap múlva lesz készen a munkával, Appius akkor jöjjön
vissza az ékszerért. Brutus beleegyezően bólint, előre kifizeti Appius díját, majd távozik, a címét, sőt
még a teljes nevét sem mondja el. Brutus még azon az éjszakán agyvérzésben meghal. Végrendeletet
még nem készített, és mivel még nem volt házas, és nincsenek gyermekei, egyedüli törvényes örököse
Faustina lesz, aki három hónappal később manus nélküli házasságot köt Mettiusszal. Appius gondosan
megcseréli az ékszer akasztóját, majd elteszi azt egy ládikába, és várja, hogy Brutus érte jöjjön. Másfél
évig őrzi azt, majd ekkor úgy dönt eladja, és árulni kezdi.
a) Ki az ékszer tulajdonosa? Válaszát részletesen indokolja! (2 pont)

Az elbirtoklás feltételeit kellett vizsgálni. Appiusnak nincs megfelelő jogcíme, vállalkozási szerződés
keretében került hozzá az ékszer, csak detentor. Nem is minősül jóhiszeműnek, hiszen bár
tulajdonostól szerezte a dolog birtokát, magát nem hiheti tulajdonosnak.
Gyakori hibák:
Többen írták, hogy Appius és Brutus között megbízás jött létre, ez valójában egy vállalkozási
szerződés, a megrendelő egy eredményt vár el a vállalkozótól, ha az nem teljesül, akkor a vállalkozási
díj nem jár. Megbízás esetén nem vállaljuk az eredmény létrehozatalát, csak azt, hogy a feladatot
gondosan ellátjuk, ha ezt megtettük, akkor is jár a díj, ha nem jött létre az eredmény. Például az orvos
megbízás keretében végzi a tevékenységét, akkor is jár a díj, ha a beteg nem gyógyul meg. Az ügyvéd
akkor is megkapja az ügyvédi munkadíját, ha az ügyfele nem nyer. Megbízást jellemzően akkor
kötnek a felek, ha az eredmény (siker) nem csak a megbízotton múlik.
Az, hogy Brutus nem jelentkezett nem értelmezhető úgy, hogy Brutus felhagyott a tulajdonjogáról. Ez
kevésbé életszerű. Inkább azt kellene feltételezni, hogy történt vele valami, ami miatt nem tud érte
jönni. Az objektív bona fidesből mint egyfajta zsinórmértékből az következik, hogy őriznie kell, és
nem adhatja el, nem rendelkezhet vele a sajátjaként.
Bár Brutus meghalt, és vagyonában öröklés következett be, de az örökösi minőség itt nem merült fel
az elbirtoklás causájaként. Pro herede elbirtoklásról akkor beszélünk, ha valaki birtokba vesz egy
teljes hagyatékot, bár nem ő az örökös; vagy megörököl egy hagyatékot, azonban a hagyatéki tárgyak
közé egy idegen, más tulajdonába tartozó dolog is keveredik, ami nem az örökhagyóé volt, nála csak
haszonkölcsönben, letétben volt, de az örökös ezt nem tudja, és azt hiszi, azt a vagyontárgyat is
megörökölte.
Ebben az esetben erről nincs szó, Appius nem is tudott Brutus haláláról, nem hihette magát az
örökösének.
Appius másfél évig őrzi, majd úgy dönt árulni kezdi azt. A nyakéket Vibius veszi meg, aki esküvője
előtt önjogú menyasszonyának, Messalinának ajándékozza azt. Ismét eltelik másfél év, amikor is
Vibius és Messalina vacsorára hivatalosak Mettiushoz és Faustinához. A cenára Messalina éppen ezt a
nyakéket veszi fel. Faustina felismeri a családi ékszert, és szeretné visszakapni azt.
b) Kinek a tulajdonában van az ékszer? Válaszát részletesen indokolja! (1 pont)
Messalina önjogú, tehát vagyonjogilag jogképes, lehet tulajdonjoga. Neki van megfelelő jogcíme: az
ajándékozás, és jóhiszemű is volt. Kérdés, hogy a dolog res habilis-e. Appius ugyanis azzal, hogy
eladta a dolgot, lopást követett el, tehát a nyakék lopott, és ebben az időben a lopott dolgok már nem
elbirtokolhatóak. Azonban mivel az az információ, hogy más dolgának nem eladása, lopást valósít
meg, nem szerepelt a hivatalos anyagban, csak az órákon hangzott el, elfogadtam, ha valaki úgy érvelt,
hogy Messalina elbirtokolta az ékszert, és ha valaki mégis utalt a dolog lopott mivoltára, annak
nagyon örültem.

12.) Kr. u. 43-ban, Claudius császár uralkodásának idejében járunk. Lucius januárban vásárol egy
itáliai telket Serviustól, akit tulajdonosnak hisz. Nincs oka ebben kételkedni, mivel Servius is
tulajdonosnak hiszi magát. Servius ugyanis úgy tudja, hogy a telek apai nagybátyjáé, Tullusé volt,
akinek ő az egyedüli törvényes örököse. Az adásvételi szerződés megkötése után mancipatiót is
végrehajtanak, és Lucius beköltözik a telekre. A telek egy részén szőlőültetvény terül el, amely mellett
egy gazdasági épület (villa rustica) is áll. A gazdasági épület udvarán azonban nincsenek földbe
süllyesztett hordók, ugyanis Tullus már a szüret előtt mindig eladta az egész évi szőlőtermést (a még
lábon álló/tőkén lógó termés eladása lehetséges), maga nem bajlódott a borkészítéssel. Lucius azonban
szeretne bort termelni, ért is hozzá. Márciusban, amint kicsit jobb az idő, elhívja a környék legjobb
fazekasát, Lucanus mestert, aki felméri az udvart, majd három hétre oda is költözik a gazdasági
épületébe, és 3 hét alatt elkészít, majd a kiszáradásuk után 1 hét alatt a fölbe ás 10 darab agyaghordót.
Júniusban megjelenik Volero, és azt állítja, a telek az övé, Tullus ugyanis egy évvel a halála előtt
eladta neki a telket, és a mancipatiót is végrehajtották, csak ő (mármint Volero) hosszú ideig Kis-
Ázsiában tartózkodott. Volero igazat mond (Ezt kérem, fogadja el ténynek!). Lucius nem akarja ezt
elhinni, és nem költözik ki a telekről, ezért Volero a praetorhoz fordul, és rei vindicatiót indít.
a) Minősítse a tényállást! (1 pont) Válaszát indokolja!

Lucius hasznos beruházást hajtott végre.

Gyakori hibák:

Nem ráépítés történt, mert Lucius nem épületet emelt. (Bár ráépítés esetén is a gazdagodást
követelhetné.)
Nem beépítés történt, mert nem idegen anyagot épített be a saját épületébe.

b) Mit követelhet Lucius? Milyen eszközzel? Azt hogyan érvényesítheti? Válaszát részletesen
indokolja! (3 pont)

Mivel jóhiszemű volt, Volero gazdagodását (amennyivel a telke többet ér) követelheti, ha a
gazdagodás összege alacsonyabb, mint a beruházás költsége, akkor csak azt az összeget. Csak
birtokon belül tudja ezt követelni, exceptio dolit kaphat, ezzel tudja a visszatartási jogát (retentio)
érvényesíteni. Ha kiköltözik a telekről, nem tudja követelni sem a gazdagodást, sem a költséget, nem
kap actiót, felperesként nem léphet fel.

Gyakori hibák:

Sokan nem a megfelelő kifejezéséket használták. Az „érték” szó itt nem elég pontos.

Sokan exceptio helyett replicatiót írtak. A replicatio már az exceptióra adott válasz.