Siklósi Iván

Római magánjog
II.kötet

1
Paulus: „a kötelmek lényege nem abban áll, hogy a mienkké tegyen egy dolgot vagy egy szolgalmat,
hanem hogy valaki mást rászorítson arra, hogy valamit adjon, valamit tegyen vagy valamiért
helytálljon a számunkra”.
Relatív szerkezetű jogviszony, általában tevőleges magatartás szerepel benne, in personam
actióval védett jog. Tipikusan rövid életű jogviszony, jellemzően diszpozitív szabályok alapján.
Iustinianus: „a kötelem olyan jogi kötelék, amelynél fogva szükségszerűen valamilyen szolgáltatás
teljesítésére kényszerülünk államunk jogának megfelelően”.
Jogi lekötelezés (iuris vinculum), vagyis jogi kényszer párosul hozzá, és olyan kötelezettségek,
amelyeket a jogrendszer elismer.
Pandektisták: „a kötelem olyan jogviszony, amelynél fogva az egyik fél(creditor) a másik féltől (debitor)
bizonyos magatartást követelhet, és amennyiben az adós ennek a kötelezettségnek nem tenne eleget, a
hitelező jogosult őt in personam actióval erre a magatartásra, vagy annak pénzeli egyenértéke
megfizetésére rászorítani”.

A kötelem kialakulása: Delictumok: károkozás, testi sértés esetén először a bosszú a

jogkövetkezmény. később váltságdíj (compositio voluntaria),
a jogrend által megkövetelt kárpótlás (compositio legalis) elsősorban,
a jogrend által követelt elégtétel adása.
Contractusok:
ősi szerződések szakrális jellege, előírt formaságokbetartása, szerződésszegés
következménye is megbilincselés.

A kötelem fajai
1. Civilis obligatio – honoraria (praetoria) obligatio,
2. stricti iuris obligatio – bonae fidei obligatio,
3. obligatio principalis – obligatio accessoria.
4. Naturalis obligatio: „minden olyan kötelem, amelyet nem
lehet peresíteni, azaz nincs actiója”.
Esetei: hatalomalattiak (női családtagok, rabszolgák) kötelezettségvállalásai (a filius
familias kötelmei csak családon belül), capitis deminutio előtt keletkezett kötelmek, nudum
pactumban kikötött kamatkövetelés, SC Macedonianum ellenére folyósított kölcsön,
büntetésből elvesztett követelés, pupillus gyámi auctoritas nélküli kötelezettségvállalása,
elévült követelés.
Joghatásai: nem peresíthető, de (!) nem minősül tartozatlan szolgáltatásnak, beszámítható,
zálogjoggal, kezességgel, tartozáselismeréssel megerősíthető, valamint noválható.

A jogügylet (negotium): joghatás kiváltására irányuló akaratnyilatkozat.

Osztályozásai:
- sollemne (pl. mancipatio) – minus sollemne (pl. mandatum),
- unilaterale (pl. testamentum) – bilaterale (pl. pl. contractus),
- inter vivos (pl. contractus) – mortis causa (pl. testamentum),
- causale (pl. emptio venditio) – abstractum (pl. stipulatio),
- onerosum (pl. locatio conductio) – gratuitum (pl. donatio).
Negotium vitiosum: létező, de érvénytelen jogügylet (negotium invalidum), amely a törvény
előírása alapján nem alkalmas a fél (felek) által kívánt joghatás kiváltására.
Ennek oka lehet:
- az akarat,
- a nyilatkozat,
- a joghatáshoz kapcsolódás hibája.

1. Semmisség (nullitas) – megtámadhatóság (rescissibilitas).

A semmis jogügylet nem alkalmas a célzott joghatás kiváltására,
mivel jogilag úgy kell tekinteni, mintha létre sem jött volna.
A megtámadható jogügylet a keletkezésekor nem eleve érvénytelen, alkalmas lehet a
célzott joghatás kiváltására, de a törvény lehetővé teszi annak beálltának
megakadályozását.
1. A civiljog – a praetori jog szerinti,
2. eredeti – utólagos,
3. teljes – részleges,
4. abszolút – relatív (negotium claudicans),
5. orvosolható – orvosolhatatlan (ld. convalescentia, conversio).

Hatályosság: az érvényes jogügylet aktív, működő állapota, amikor a jogügylet alapján

(már, ill. még) érvényesíteni lehet az adott jogügyletből fakadó (jellegadó) jogokat és
kötelezettségeket.
A jogügylet hatályba lépése:
- azonnal, vagy
- időtűzéstől, vagy
- feltételtől függően.
A feltétel (condicio): olyan jövőbeli, bizonytalan esemény, amelytől a jogügylet hatálya
függ. Lehet felfüggesztő (c. suspensiva) és bontó (c. resolutiva). Lehet ex nunc és ex tunc.
Vö. modus.
Az időtűzés (dies): a feleknek az a rendelkezése, amellyel a jogügylet hatályát bizonyos
időponthoz kötik (dies a quo és
dies ad quem).

1. Essentialia negotii: feltétlenül szerepelniük kell a jogügyletben, enélkül az nem jön

létre (pl. pretium az emptio venditio esetében).
2. Naturalia negotii: a feleknek nem kell a jogügyletbe belefoglalniuk, az anélkül is a
részévé válik, ha külön kikötéssel kifejezetten nem mellőzik (pl. kellékszavatosság az
adásvételnél).
3. Accidentalia negotii: csak akkor lesz része a jogügyletnek, ha a felek kifejezetten
rendelkeznek róla (pl. visszavásárlási jog kikötése az adásvételnél).

Főszemélyek: creditor, debitor

Mellékszemélyek: képviselő, adstipulator, solutionis causa adiectus
Segédszemélyek: libripens, scribae, muntii, interpretes

Egyoldalú kötelem (obligatio unilateralis): az adós csak tartozik, a hitelező csak követel

Kétoldalú kötelem (obligatio bilateralis): mind a két fél adós és hitelező is

Egyenlően kétoldalú kötelem (obligatio bilateralis aequalis): a két tartozás és követelés

elvileg egyenértékű (szinallagmatikus)

Egyenlőtlenül kétoldalú kötelem (obligatio bilateralis inaequalis): az ellenkövetelés kevésbé

jelentős.
A képviselet: egy jognyilatkozatot a közvetlenül érdekelt fél helyett valaki más eszközöl.
Fajai:
Közvetett – közvetlen (pl. a procurator vagy a tutor birtokszerzése, actio quasi institoria).
•Jogszabályon – jogügyleten alapuló.
• Ügyleti – perbeli.

Actiones adiectitae qualitatis

Kiindulási alap: a hatalomalatti harmadik személlyel szerződik a pater familias parancsa
(voluntas, iussum, praepositio) alapján vagy csak tudtával (scientia) vagy nemtudása
(ignorantia) mellett.
Esetei:
• Actio quod iussu,
• Actio de peculio,
• Actio de in rem verso,
• Actio tributoria,
• Actio exercitoria,
• Actio institoria,
• Actio quasi institoria.

Az egyetemlegesség szabályozása
Klasszikus jog: egy ügyben csak egyszer lehetett perelni, ha a hitelező mégis újból perelt,
akkor az adósok kifogással élhettek (exceptio rei in iudicium deductae).

Iustinianusi jog: az egyik adós elleni per megindításával nem szűnik meg a többi adóssal
szembeni követelés (non enim electione, sed solutione liberantur).

Iustinianus (Nov. 99 [539]): beneficium divisionis.

A kötelem tárgya (praestatio): a kötelemben kikötött adósi szolgáltatás.

Kategóriai:
• facere – non facere
• dare, facere, praestare,
• specifica – generica (Vö. res fungibiles és zártfajú szolgáltatás),
lásd tovább: genus perire non censetur,
• certa (quid, quale, quamtumque) – incerta,
• principalis – adiecticia,
• primaria – subsidiaria,
• divisibilis – indivisibilis,
• alternatio – facultas alternativa – datio in solutum.

A fenus (usura)
1. XII. t.t.: havi 1 uncia (évi 100%).

2. Köztársaság kora végétől:

• általános: 12%,
• fenus nauticum: ø korlátozás.

3. Iustinianus:
• általános: 6%,
• üzletemberek: 8%,
• előkelők: 4%,
• fenus nauticum: 12%.
Alternatio: Vagylagos szolgáltatás: a kötelem keletkezésekor az adós egyszerre többféle
szolgáltatással tartozik, de az egyik szolgáltatás teljesítésével a kötelem megszűnik.

Facultas alternativa: Vagylagos felhatalmazottság (facultas alternativa): a törvény, illetve a

szerződés felhatalmazza az adóst, hogy a hitelező által követelt szolgáltatás helyett a
törvény, ill. a szerződés által meghatározott másikkal teljesítsen.

Datio in solutum: Teljesítés helyetti adás (datio in solutum): az adós mással teljesít, mint
ami eredetileg a szerződésben ki volt kötve a szerződés megkötését követően adott
hitelezői hozzájárulással.

A kártérítés:
Kártérítés: ~ kárral egyenértékű vagyoni megtérítés, kártérítés ≠ poena.
Kár: deminutio patrimonii:
- damnum emergens (quantum abest) + ,
- lucrum cessans (quantum lucrari potui).
Jogalapja: törvény vagy szerződés.
- Bonae fidei contractus: quidquid dare, facere …
- Stricti iuris contractus: clausula doli, c. bonae fidei.
- Casum sentit dominus szabálya.
Mibenléte: pénzben, természetben.

Kártérítés mértéke:
• Alsó határa: verum rei pretium,
• tényleges mértéke: interesse (id quod interest).
• Pozitív interesse: egy érvényes szerződés nem vagy nem kellő teljesítése esetén beálló
különbség (érdeksérelem, kár).
• Negatív interesse: az a kár, ami azért ért valakit, mert bízott egy szerződés
érvényességében, de az a másik fél gondatlansága miatt érvénytelen volt (culpa in
contrahendo).
• Felső határa: a forgalmi érték kétszerese.
• Egyéb tényezők: pretium affectionis, kármegosztás (lex Rhodia de iactu mercium),
compensatio lucri et damni, kárenyhítési kötelezettség.

Mentesülés a kártérítési kötelezettség alól:

• Vétkesség (culpa) hiánya,
• szerződésben korlátozta vagy kizárta a felelősségét,
• a károsult hibájából következett be a kár,
• a károsult beleegyezésével keletkezett a kár.
A kártérítés.
A szerződési felelősség.
A késedelem.
A kötelem biztosítékai

Kártérítés (kivonat) I. Fogalma, a kár fogalma és fajtái, a kártérítés alapjai

•A kártérítés – mint (annak legegyszerűbb definíciójában) a kárral egyenértékű vagyoni
megtérítés – tkp. maga is egy speciális szolgáltatás, egyúttal az adós felelősségének egyik
legalapvetőbb következménye.
•I. A kár – amely nem más, mint egy vagyon értékének csökkenése (tehát egy vagyonban
bekövetkezett [érték]csökkenés vö. Paul. D. 39, 2, 3: deminutio patrimonii) – fajai:
- damnum emergens: felmerülő kár, a károsult vagyonában beállott olyan tényleges
értékcsökkenés, amikor egy vagyontárgy a vagyon elemei közül kiesik, vagy éppen értékét
veszti (pl.: az adott vagyontárgy elpusztul; megrongálódik; az adott vagyontárgy értéke
annak amortizációja vagy éppen árváltozás folytán csökken);

- lucrum cessans: elmaradt haszon; a felmerülő káron felül a kártérítés összegének

megállapítása során – bizonyos körben legalábbis – az elmaradt hasznokat (pl.: a károsult
munkaképtelenné válása folytán kieső jövőbeni munkabér) is figyelembe kell venni.

II. A kártérítés alapja a római jogban (erős leegyszerűsítéssel) lehet:

1. a jgszabály;
2. valamilyen bonae fidei contractus (pl. egy adásvételi vagy egy bérleti szerződés), az
objektív bona fides elve alapján; a szerződésekből folyó kártérítési igények alapjául a római
jogban elsősorban a különféle bonae fidei szerződések szolgáltak;
3. de pl. egy clausula dolival ellátott stricti iuris contractus (stipulatio) is kártérítés alapjául
szolgálhatott, ill. kártérítési igényt bizonyos más stricti iuris szerződések is
megalapozhattak.

Kártérítés (kivonat) II. Mibenléte és mértéke

III. Ami a kártérítés mibenlétét (ill. módjait) illeti: a kártérítés elsősorban pénzbeli kártérítés,
de (ritkábban) lehet természetbeni, azaz in natura kártérítés is.
IV. A kártérítés mértékének megállapítása során a kiindulópontot a dolog objektív forgalmi
(azaz általában a kereslet és a kínálat alakulásának függvényében alakuló piaci) értéke: a
verum rei pretium képezi. Ez a kártérítés legalacsonyabb mértéke.
Ezen felül viszont számításba kell venni az objektív alapon meghatározható érdeksérelmet
is (interesse). A kártérítés mértéke a hitelező (teljes, objektíve meghatározható)
érdeksérelméhez kell, hogy igazodjon. A forrásokban előforduló id quod interest etc.
kifejezések a károsult érdeksérelmére, ill. arra a különbözetre utalnak, amely a károsultnak
a károkozás folytán beállott anyagi helyzete (figyelemmel a felmerülő károkon túlmenően
az elmaradt hasznokra is) és abbéli (objektíve meghatározható) vagyoni helyzete között
mutatható ki, amelyben akkor lenne, ha nem következett volna be a káresemény.
A pretium affectionis (előszereteti érték) a római jogban általában nem jön számításba.
A iustinianusi jogban a kártérítés mértéke nem haladhatja meg a verum rei pretium
kétszeresét.
•A pozitív interesse (positives Vertragsinteresse) alapjául az érvényes, egyben
szerződésszerű teljesítésre kifogástalanul alkalmas, de szerződésszerű teljesedésbe
mégsem ment („nicht zur Perfection gelangte” – JHERING) szerződések szolgálnak. Egy
érvényes, ill. a szerződésszerű teljesítésre minden további nélkül, teljes mértékben
alkalmas szerződést és annak megszegését feltételezi. Pozitív interesse alatt azt az
érdeksérelmet értjük, amely egy ilyen szerződés nemteljesítése vagy nem szerződésszerű
teljesítése miatt a másik félnél beállt.

A károsultat olyan helyzetbe kell hozni, mintha a szerződést szerződésszerűen teljesítették

volna – a károsultnak ugyanis a szerződés teljesítéséhez fűződik reális, jogos érdeke
(Erfüllungsinteresse).

Kártérítés (kivonat) IV. Negatív interesse

A negatív interesse (negatives Vertragsinteresse) alapjául viszont egy olyan szerződés
szolgál, amelynek alapján a szolgáltatás teljesítését követelni nem lehet, melynek alapján
tehát a hitelezőnek nem fűződhet reális, ill. jogos érdeke a teljesítéshez. Negatív interesse
alatt az az érdeksérelem értendő, amely abból állott elő, hogy az egyik szerződő fél bízott a
szerződés érvényességében, melynek alapján viszont a szolgáltatást követelni nem lehet.
Ilyenkor ugyanis a szolgáltatás eleve nem alkalmas a hitelező hozzá fűzött várakozásának
teljes kielégítésére (vö. BESSENYŐ). A károsultat ilyen esetekben olyan helyzetbe kell
hozni, mintha a szolgáltatás teljesítésében nem bízott volna, ami az ún. biztatási kár
(Vertrauensschaden) megtérítésének kötelezettségét jelenti a kárért felelős személy
részéről.

A felelősség fogalmához általában

Általános értelemben a társadalmi normáknak való alávetettség; a jogi felelősség konkrét
értelemben: a konkrét jogi norma diszpozíciójának megszegése esetén kilátásba helyezett
szankciónak való alávetettség (a
„felelősség” szó értelmezéséhez és fogalomtörténetéhez ld. a hazai szakirodalomból
elsősorban FÖLDI ANDRÁS kutatásait).
A modern polgári jogi kártérítési felelősség két
„ága”:
1. kontraktuális: a szerződésszegéssel okozott károkért való reiperszekutórius felelősség;
2. deliktuális: a szerződésen kívül, jogellenesen és (az általános deliktuális kárfelelősségi
alakzat esetében) felróhatóan okozott károkért való reiperszekutórius felelősség.

A merev formalizmus által uralt archaikus jogban az ún. eredményfelelősség

(Erfolgshaftung) érvényesült, vagyis a jogsértő cselekmény és a jogellenes eredmény
közötti okozati összefüggés fennállása esetén mindenképpen sor került a felelősségre
vonásra. Ennek alapján a jogsértő az általa előidézett eredményhez képest objektíve,
vagyis szubjektív tudomásától, magatartásától függetlenül felelt.
-Generikus szolgáltatás (pl.: egy meghatározott pénzösszeg szolgáltatása) esetén teljesen
közömbös, hogy mi idézte elő a szolgáltatás elmaradását, ill. hogy az az adósnak felróható
volt-e; az adós továbbra is tartozik.
-Specifikus dare szolgáltatás esetén pedig a szolgáltatás lehetetlenné válása esetén az
adós szolgáltatási kötelezettsége is megszűnik, s a hitelező nem követelhet semmit az
adóstól. E vonatkozásban a perpetuatio obligationis – veteres által felállított –
konstrukciója jelentett segítséget. E fikció lényege abban foglalható össze, hogy ha az
adós „vétkes” abban (culpa debitoris), tehát rajta múlt, hogy a dolog veszendőbe ment (ill.
hogy az adós késedelembe esett), úgy kell eljárni, mintha a dolog a litis contestatio
időpontjában még létezne; az adós kötelezettsége ugyanis „megörökítődik”, azt nem
befolyásolja, hogy a szolgáltatás teljesítése utóbb nem lehetséges, következésképp pedig
az adóst el lehet marasztalni.
Felelősség az archaikus korban, ill. a stricti iuris szerződések körében II.
-A facere szolgáltatásra irányuló kötelmek körében azonban már fejlettebb szempontok
érvényesültek – s ilyenek voltak a clausula dolit tartalmazó stipulatiók is.
•-Idővel ugyanis megjelent a clausula doli (dolusra utaló záradék): amennyiben ilyen
záradékot vettek fel a szerződésbe, úgy az adós már felelt a szándékos, szerződésellenes
magatartásért. A clausula doli keretében az adós azt ígéri meg, hogy tartózkodik és
tartózkodni is fog a dolustól (dolum malum abesse afuturumque esse), tehát mindennemű
csalárd magatartástól. – Ezt követte aztán később az exceptio doli, végül pedig az actio de
dolo megalkotása a praetori jogban, melyek révén a dolus szankcionálást nyert a stricti
iuris szerződések körében (is).
• (A clausula doli egyébként nem csak a stricti iuris természetű stipulatiók körében
nyert alkalmazást, hanem pl. adásvételnél is.)

Felelősség a klasszikus római jogban a bonae fidei

szerződéseknél - általában
-Döntően két elv határozza meg az adós felelősségét: az objektív bona fides elve és az
érdekelv (ném. Utilitätsprinzip; vö. KÜBLER).

.A római jog kazuisztikus jellegére való tekintettel is, ill. olykor bizonyos jogpolitikai
okokból is az érdekelv nem orientál minden esetben az adósi felelősség mértékét illetően,
és a felelősséget egy adott szerződéstípusnál nem lehet minden esetben ebből az elvből
deduktív módon levezetni. Mégis általában megállapítható, hogy minél több hasznot húz az
adós a szerződésből, általában annál szigorúbb felelősség terheli (és fordítva: minél
kevesebb hasznot húz valaki egy szerződésből, általában annál enyhébb felelősség terheli).

-A felek megállapodásukkal eltérhetnek a tételes jog által meghatározott felelősségtől, így

szigoríthatják vagy enyhíthetik is azt (a dolusért való felelősséget azonban érvényesen nem
zárhatják ki).

Felelősségi fokozatok a klasszikus római jogban a bonae fidei szerződések körében I.:
dolus és culpa

1. Dolus: szándékos szerződésellenes magatartás; önmagában véve is ellentétes a bona

fidesszel.
2. Culpa: hanyagság, gondatlanság.
a) Culpa lata (másként: culpa magna): nimia neglegentia, nagyfokú gondatlanság, amely
dolusszámba megy, ill. a dolushoz közelít, annak határát „súrolja”.
b) Culpa levis: enyhe, kisebb fokú gondatlanság; mércéje a bonus pater familias
diligentiája.
c) Culpa in concreto: annak a gondosságnak a nem tanúsítása, amit az adós a saját
ügyeiben szokott tanúsítani.

Felelősségi fokozatok a klasszikus római jogban a bonae fidei szerződések körében II.:
custodia I.
A klasszikus korra nézve a szakirodalomban általában – alapvetően legalábbis – objektív
felelősségként értelmezett custodia-felelősség (modern fogalommal) az ún. casus
minorokért (= kisebb [„alsó”] balesetek) való felelősséget jelenti.

Elsősorban a lopásért áll fenn (a lopási kereset aktív legitimációjának a custodiensre

történő kiterjesztésével együtt), továbbá kazuisztikus jelleggel meghatározott egyéb casus
minorokért (pl. egérrágásért) is.
Felelősségi fokozatok a klasszikus római jogban a bonae fidei szerződések körében II.:
custodia II.
„Közönséges” (ide a rablás azon esetei értendők, amelyek nem minősülnek vis maiornak)
rablásért, valamint a harmadik személy által elkövetett dologrongálásért valószínűleg az
egész klasszikus kor folyamán nem állt fent custodia-felelősség (ezeket a káreseményeket
[a rabszolga szökésének bizonyos esetei mellett], amelyek nem minősíthetők casus
minornak [hiszen custodia-felelősséget nem váltanak ki], de nem tekinthetők casus
maiornak sem [hiszen emberi erővel elvileg elháríthatók], esetleg egy, a casus minor és a
casus maior között elhelyezkedő,
„köztes” dogmatikai kategóriába: a casus mediusba lehetne besorolni).

Felelősségi fokozatok a klasszikus római jogban a bonae fidei szerződések körében II.:
custodia III.
A szerződési praxis talaján valószínűleg a préklasszikus korban alakult ki, s „tételes jogi”
szempontból valószínűleg (a ránk maradt források egyik lehetséges[nek tűnő] értelmezése
talaján) előbb a haszonkölcsön, majd az adásvétel, később pedig (már a klasszikus korban)
a locatio conductio kapcsán nyert elismerést; majd a klasszikus kor folyamán nyert
jelentős mértékű kiszélesítést (ld. még a fentieken túlmenően pl. a haszonélvező, a
kézizálog-hitelező, az önként megőrzésre kínálkozó letéteményes custodia-felelősségét,
sőt, olykor még az innominát szerződések esetén is felvetődött a custodia- felelősség) és
részletes tartalmi kidolgozást; a posztklasszikus korban azonban – az interpolációkritikai
alapokon kidolgozott nézet szerint – a tételes jog szerinti custodia-felelősség helyébe egy
szigorított culpa-felelősség lép.

A tételes jog szerinti custodia-felelősségnek két konjunktív feltétele van: az idegen dolog
kizárólagos őrizete és az érdekeltség.

-Dolusért felel: kivétel nélkül minden adós, még hitelezői késedelem esetén is, ill. a dolusért
való felelősség érvényesen nem zárható ki.

Culpa latáért felel: elvileg minden adós, hiszen a culpa lata

lényegében dolusszámba megy.

Culpa levisért felel: elvileg minden érdekelt adós (az ingyenadósokat culpa levisért
általában nem lehet felelőssé tenni; ld. mindazonáltal a megbízás nélküli ügyvivő culpa-
felelősségét [nála abban áll a culpára is kiterjedő felelősségének alapja, hogy saját maga
ajánlkozott a feladat elvégzésére]).

Culpa in concretóért felelnek (némelyikük talán csak a posztklasszikus korban): a socius,

(olykor) a mandatarius (a megbízott culpa in concretóért való felelősségének gondolata
már Cicero idején is felvetődött), felesége vagyonának kezeléséért a férj, ill. a gyám a
gyámolt vagyonának kezeléséért, a gondnok a gondnokolt vagyonának kezeléséért,
továbbá az örököstársak egymás közti jogviszonyaikban.

A klasszikus kor bonae fidei szerződésekre vonatkozó

felelősségi rendje összefoglalóan (erős leegyszerűsítéssel) II.
• Custodiáért felelnek az idegen dolgot őrző érdekelt adósok (pl.: főszabály szerint a
haszonkölcsönbe vevő; a különféle vállalkozók, amennyiben idegen dolgot tartanak saját
őrizetükben [pl.: ruhatisztító; foltozó szabó; raktárvállalkozó; az érdekelt becsüs; molnár];
dologbérlők; talán csak a kései klasszikus kortól a kézizálog-hitelező és a haszonélvező
etc.).
• Custodia-felelős a konszenzuális adásvétel eladója is a szerződéskötést követően
nála maradt (s még át nem adott) dolgok vonatkozásában (az eladó, ha saját dolgát adja el,
egészen az áru átadásáig tulajdonosa az eladott dolognak, ő tehát kivételesen nem idegen
dolgot őrző, hanem kifejezetten az ő tulajdonában lévő dolgot őrző adósként felel
custodiáért az adásvételi szerződés megkötése és az áru átadása közötti időszakban).

Posztklasszikus-iustinianusi változások a felelősségi

jogban
• A posztklasszikus és a iustinianusi jogban a jogegységesítési tendencia a felelősségi
jogi szabályozást is utoléri, kiegészülve a keresztény eszmék hatásával. Mindez – az
irodalomban hagyományosnak mondható nézet szerint – a felelősség teljes mértékű
szubjektivizálódását eredményezi. Új felelősségi mércék jelentek meg (pl. a diligentissimus
pater familias diligentiája (a leggondosabb családapa gondossága), ill. az exactissima
diligentia (rendkívüli gondosság tanúsításának kötelezettsége), amely kitételek használata
valószínűleg posztklasszikus-iustinianusi interpolációk eredményének tekinthető az egyes
forrásszövegekben.
• A leglényegesebb elvi változás a posztklasszikus-iustinianusi jogban a custodia-
felelősség beolvasztása az egyszersmind szigorított culpáért való felelősségbe; de hogy
pontosan mikor, azt nem tudhatjuk.

Vis maior
Vis maiorért (főszabályként; bizonyos speciális esetek kivételével) senki sem felel (a
felelősség „technikus” értelmében).
A római jogban azonban minden káreseményért, tehát vis maiorért is felelt, ill. helytállni
tartozott (különféle elvi alapokon):
a) a késedelmes adós;
b) a tolvaj (aki egyúttal a lopás elkövetésének pillanatától fogva késedelmes adós is);
c) aki a vis maiorért való felelősséget szerződési úton kifejezetten felvállalta;
d) aki egy dolgot becsértékben vett át;
e) az olyan adós, aki generikus szolgáltatással tartozik;
f) az, akinek felróható, hogy a dolgot vis maior érte.

Casus minor – casus medius – casus (vis) maior

A káresemények „háromfokozatú skálája”:
1. casus minor: az emberi erővel elhárítható, custodia-felelősséget kiváltó káresemények
BARON óta ismert gyűjtőfogalma;
2. casus medius: az emberi erővel elhárítható, azonban custodia- felelősséget már ki nem
váltó káresemények újonnan bevezetni kívánt gyűjtőfogalma; az ide tartozó
káreseményekről (a rablás vis maiornak nem minősülő esetei; a harmadik személy által
elkövetett dologrongálás; a rabszolga szökésének bizonyos esetei) elmondható, hogy
azokat az adós részéről előrelátni, megelőzni, pláne elhárítani az adott esetben már
irreálisan nagy terhet jelentene az adós számára, aki az ilyen káreseményekre való
hivatkozással kimentheti magát a felelősségre vonás alól;
3. casus maior: az emberi erővel elháríthatatlan káreseményeknek
a római jogi forrásokban is ismert gyűjtőfogalma.

A veszélyviselés főbb általános kérdései

Ami a veszély (periculum) viselését illeti: a vis maior veszélyének viselését (továbbá az
olyan káresemények veszélyének viselését, amelyek vonatkozásában az adóst nem terheli
felelősség; veszély alatt nem csak a vis maior veszélye értendő) a jogrend valamilyen
különleges szabály útján telepíti meghatározott jogalanyokra (pl. az ár-, ill. a díjkockázatot
illetően különféle speciális szabályok alapján [ld. a későbbiekben, az emptio venditio és a
locatio conductio kapcsán kifejtetteket]), amikor a veszélyt valamilyen oknál fogva nem a
tulajdonos viseli (hiszen főszabály szerint a tulajdonos viseli mindazt a kárt, amelynek
megtérítésére senkit nem lehet kötelezni, ill. amelynek másra történő áthárítására nem
kerülhet sor [casum sentit dominus]).
A veszély lehet a dolog pusztulásának, ill. rosszabbodásának a veszélye (Sachgefahr); a
teljesítés veszélye (Leistungsgefahr); ill. az ellenszolgáltatás teljesítésének veszélye (az
adásvétel körében: Preisgefahr; a munka- és a vállalkozási szerződések körében:
Lohngefahr).
Veszélyviselésről akkor lehet beszélni, ha egy adott káresemény bekövetkezése
olyasvalakinek a terhére esik, aki annak elhárítására egyébként nincsen kötelezve (vö.
BESSENYŐ), de valamiért mégis viselnie kell a veszélyt.
• Ha az adós mentesül a felelősség alól, a kár a másik szerződő felet terheli; ami pedig
veszélyviselés. Tkp. azt is mondhatnánk, hogy a veszély (ill. a veszélyviselés) ott kezdődik,
ahol az adós felelőssége „véget ér”. Az árveszély, a bérveszély, ill. a vállalkozói díj
kockázatának egyes konkrét kérdéseivel a kötelmi jog „különös részében”, az emptio
venditio és a locatio conductio kapcsán foglalkozunk.

Adósi késedelem (vázlatosan)

Mora debitoris (adósi késedelem) esetén az adóson múlik
(per debitorem steterit), hogy nem teljesíti tartozását.
•A római jogban az adós akkor esik késedelembe, ha
1. lejáratkor (esedékességkor),
2. felszólításra (interpellatio; kivéve a mora ex re eseteit),
3. neki felróhatóan
4. nem teljesíti
5. a még lehetséges szolgáltatást.

Az adósi késedelem főbb jogkövetkezményei (erős leegyszerűsítéssel):

1. az adós felelőssége a késedelem pillanatától kezdve a vis maiorra is kiterjed;
2. az adós – ha a szerződés bonae fidei contractus – késedelmi kamatot köteles fizetni;
3. az adós – ha a szerződés bonae fidei contractus – a késedelemmel okozati
összefüggésben álló károkat megtéríteni köteles a hitelezőnek.

Hitelezői késedelem (vázlatosan)

Mora creditoris (hitelezői késedelem) olyan esetekben forog fenn, amikor a hitelezőn múlik
(per creditorem steterit), hogy az adós nem tud kötelemszerűen teljesíteni.
Pl., amikor a hitelező minden iusta causa nélkül megtagadja a szerződésszerűen teljesíteni
kívánt szolgáltatás elfogadását, vagy amikor nem biztosítja azokat a feltételeket, amelyek
az adós szerződésszerű teljesítéséhez szükségesek, késedelembe esik.
Fő jogkövetkezménye: az adósi felelősség, bármilyen mértékű volt is korábban, a
minimumra, azaz dolusra száll le.
Kezesség I. Fogalma.
Olyan (általában) járulékos kötelem, amelynek keretében a kezes a főadós nem teljesítése
esetére (tehát praestare jelleggel) maga vállal kötelezettséget a főadósi kötelezettség
teljesítésére. Ennek alapján a kezes saját teljes vagyonával köteles helytállni a főadós
hitelezője irányában a főkövetelés adósának tartozásáért, a főadós nemteljesítésének
esetére.

Kezesség II. Történetileg kialakult főbb magánjogi formái I.

I. Stipulatio formájában kikötött kezesség (ebben a formában nem eredeti római jogi
szakkifejezéssel: adpromissio):
1. sponsio;
2. fidepromissio;
3. fideiussio – a mandatum qualificatum mellett a legfontosabb kezességi forma a római jog
története során (részletesebb szabályaira nézve ld. az alábbiakban kifejtetteket).

Kezesség III. Történetileg kialakult főbb formái II.

II. Mandatum qualificatum (ill. mandatum credendi, mandatum pecuniae credendae; pénz
hitelezésére szóló megbízás): e, már a korai klasszikus jogtudós, Sabinus által
érvényesnek s ez által peresíthetőnek minősített konstrukció szerint a kezes megbízza a
hitelezőt, hogy hitelezzen a főadósnak. A főadós nemteljesítése esetén a hitelező mint
megbízott a megbízási szerződésből fakadó egyenlőtlenül kétoldalú obligatio
„ellenkeresetével”: actio mandati contrariával perelheti megbízóját, vagyis a kezest, hogy a
főadósnak nyújtott hitel és ezen felül a kamatok összegét térítse meg. Bár a szóban forgó
konstrukció már a klasszikus kor idején ismert volt, csak a iustinianusi jog integrálta azt
kifejezetten a kezesség szabályrendszerébe. (A beneficium divisionis [nyilván több
mandator esetén], a beneficium ordinis és a beneficium cedendarum actionum alkalmazást
nyert a mandatum qualificatum vonatkozásában is.)

III. Constitutum debiti alieni: egy másik személy tartozásának elismerése, melyből
kifolyólag az elismerő kezesként köteles helytállni. Csak a iustinianusi jog vonta formálisan
is a kezesség körébe ezt a konstrukciót. (A beneficium divisionis [nyilván több
tartozáselismerő esetén], a beneficium ordinis és a beneficium cedendarum actionum
alkalmazást nyert a constitutum debiti alieni vonatkozásában is.)

1. A fideiussiós kezességből járulékos kötelem fakad, ennek minden következményével

együtt (pl. a kezes nem lehet többre kötelezve, mint a főadós; ha a főkötelem megszűnik, a
kezességi kötelem is megszűnik; rendszerint a kezest is megilletik azok a kifogások,
amelyek a főadóst is megilletik).

2. A fideiussiós kezesség nem kizárólag verbálszerződésből fakadó kötelmek biztosítékául,

hanem ezen túlmenően reálszerződésekből, litterálszerződésekből és
konszenzuálszerződésekből fakadó kötelmek biztosítékául is szolgálhat, sőt, nem csupán
civilis, hanem akár naturalis obligatio (peresíthetetlen kötelem) biztosítékául is (Gai. 3,
119a).

3. A fideiussio nem szűnik meg két év elteltével, miként a sponsio és a fidepromissio; a

fideiussor „örökké lekötelezett” (Gai. 3, 121).

4. A fideiussor tartozása időbeli korlátozás nélkül átszáll a kezes örökösére.

Kezesség VII. A fejlett (elsősorban a fideiussiós) kezesség főbb elvei II.

5. Több fideiussor a klasszikus jog szerint egyetemlegesen felel. Ld. mindazonáltal
Hadrianus rendeletét (epistula Hadriani), melynek értelmében bármelyik kezes kérheti, hogy
a tartozást osszák meg a fizetőképes kezesek között (ún. beneficium divisionis [megosztás
kedvezménye]).
6. A kezesség a klasszikus jog szerint készfizető kezesség, vagy a hitelező választása
szerint a főadóst és a kezest is perelheti. Akármelyiküket is perli azonban a hitelező, a
klasszikus korban, mihelyt beállt a litis contestatio, a másik már nem perelhető. Iustinianus
idején a hitelező elsőként a főadóst köteles perelni, és csak ennek eredménytelensége
esetén perelheti a kezest. Ha elsőként a kezest perelné, akkor ő megkapja a sortartás
kifogását. Ez a sortartás kedvezménye (beneficium ordinis), amelynek intézményesítésével
a iustinianusi jog általános jelleggel (tehát nem csak fideiussiós kezességvállalás esetén)
szubszidiáriussá tette a kezes felelősségét. (Ld. Iustinianus 4. novelláját [4, 1].)

Kezesség VIII. A fejlett (elsősorban a fideiussiós) kezesség főbb elvei III.

7. A fizető fideiussornak (hacsak az adós nem tiltakozott kifejezetten a kezességvállalás

ellen) megtérítési igénye (visszkereseti joga) van az adóssal szemben, mégpedig a
következőképpen: amennyiben az adós a kezességvállalásba beleegyezett (ill. legalábbis
eltűrte azt), a kezes a megbízásból fakadó keresettel: actio mandati contrariával perelheti az
adóst; ha pedig a kezes a főadós tudtán és feltételezhető beleegyezésén kívül vállalt
kezességet, a megbízás nélküli ügyvitelből fakadó keresettel: actio negotiorum gestorum
contrariával perelhet. (Ez az ún. „eredeti” regressz: a főadós és a kezes közötti belső
jogviszonyból fakadó visszkereseti jog.)

(Mindenféle mögöttes, belső jogviszony nélkül is, ipso iure illeti meg a fizető sponsort a
formuláris perben egy actio depensi nevű – duplumra menő – kereset. A fizető sponsor
részére ugyanis egy lex Publilia nevű törvény manus iniectio pro iudicatót adott az adós
ellen, amennyiben hat hónapon belül nem fizetett volna neki; később pedig [a formuláris
perrend időszakában] egy duplumra menő, actio depensi nevű keresetet lehetett indítani az
adós ellen.)

Kezesség IX. A fejlett (elsősorban a fideiussiós) kezesség főbb elvei IV.

8. Iustinianus (bizonyos klasszikus kori előzmények alapján) általános jelleggel megadja a
tartozást kifizető kezesnek azt a jogot, hogy követelhesse a hitelezőtől, engedje át az
adóssal szemben őt megillető kereseteket a kezes részére. Ez a beneficium cedendarum
actionum, vagyis a keresetek átengedésének (engedményezésének) kedvezménye, amely
nem csak a fideiussiós, hanem minden más formában (ekkoriban ld. még: mandatum
qualificatum; constitutum debiti alieni) vállalt kezességre is vonatkozott (Nov. 4, 1). (Ez az
ún. „derivatív” [vagyis a hitelező jogából származtatott] regressz.)

Zálogjog I. Általában. A fiducia (cum creditore contracta)

A zálogjog legegyszerűbb megfogalmazásban nem más, mint egy kötelem dologi
biztosítékául szolgáló (idegen dologbeli) jog, ill. (némiképp más megközelítésben) egy
bizonyos vagyoni érték lekötése – akár az adós, akár egy másik személy által (a zálogjog
elsődleges funkciója egy többféle módon is realizálható – modern terminológiával élve:
elsőbbségi – kielégítési jog a záloghitelező részére; ha pedig az adós és a zálogkötelezett
nem ugyanaz a személy, a zálogtárgy többletfedezetet is jelent a hitelező számára) – a
hitelező javára biztosíték céljából.

Történetileg kialakult formái: fiducia cum creditore (contracta); pignus (datum); hypotheca
(pignus obligatum).
Fiducia cum creditore (contracta) esetén a „záloghitelező” (formális) civiljogi tulajdont
szerez a „zálogtárgy” felett. (E konstrukció inkább csak „funkcionális értelemben”
tekinthető zálogjognak.) Lényegében biztosítéki célú tulajdonátruházást jelent. Tárgya res
mancipi lehetett. A fiducians a hitelezőnek (fiduciarius) a dolgot mancipatio vagy in iure
cessio útján átruházza, a hitelező pedig a zálogtárgynak az adós általi teljesítése (vagy a
tartozás egyéb okból történő megszűnése) esetére (remancipatio vagy in iure cessio útján)
történő visszaadását egy pactum fiduciae nevű megállapodás keretében ígéri meg. A
fiducians ennek alapján egy bonae fidei természetű actio fiduciae directát indíthat a
hitelező ellen (az ebben való marasztalás infamiával jár), a hitelező pedig actio fiduciae
contraria útján a dologra fordított költségei megtérítését követelheti. A dolog tulajdonjogát
csak remancipatio vagy in iure cessio útján lehet civiljogilag is érvényesen (tehát a
fiducians nyomban civiljogi tulajdonossá válását eredményezve) visszaruházni. A
megfelelő szerzésmódok hiányában elbirtoklásra van szükség, ehhez viszont elegendő –
ingatlannál is – egy év, és nem kell hozzá se titulus, se bona fides (usureceptio ex fiducia);
vö. Gai. 2, 59. Minden további nélkül azonban csak akkor illeti meg a fiducianst az
usureceptio, ha kifizette a tartozását a hitelezőnek (vö. Gai. 2, 60).

Zálogjog II. A pignus és tartalma I.

Pignus: a hitelező a zálogtárgynak a birtokát szerzi meg. A zálogtárgyat külön kikötés
hiányában a záloghitelező nem használhatja. Ha mégis megtenné, használatlopást (furtum
usust) követ el, és actio furtival perelhető.
Tartalma:
- idegen dologbeli jog; a záloghitelezőt így dologi jogi védelem illeti meg, és vindicatio
pignoris (actio pigneraticia in rem) útján bárkitől követelheti a dolog kiadását;
- a záloghitelező birtoklása possessio ad interdicta, így
interdictumok formájában birtokvédelem illeti meg;
- lehetséges volt a dolgot az adósnak precariumba, esetleg bérbe adni, hogy a dolog a
mindennapi élet vérkeringéséből ne kerüljön ki;

Zálogjog III. A pignus és tartalma II.

- „ellenhasználati jog” (antichrésis) külön pactum útján történő kikötése (pactum
antichreticum) esetén a záloghitelező a beszedett gyümölcsök felett a tőketartozás kamatai
fejében tulajdont szerez, amelynek folytán kamatkövetelése kielégítésre kerül, akár több,
akár kevesebb a gyümölcsök értéke, mint a kamatok összege;
- idővel kialakul a ius distrahendi, mint a fejlett zálogjog talán legfontosabb, idővel
lényegében esszenciálissá váló tartalmi összetevője; ha a hitelező ezzel a joggal
rendelkezik, az adós nem teljesítése esetén a hitelező a zálogtárgyat értékesítheti, és
követelését a vételárból kielégítheti, a befolyt vételárból fennmaradó többletet (a
vételárfölösleget [superfluum]) azonban köteles az elzálogosító részére kiadni (fontos
egyébként megjegyezni, hogy a hitelező követelésének a zálogtárgy eladása révén befolyt
vételárból való kielégítése kétségtelenül a legtipikusabb módja a hitelező zálogból való
kielégítésének, de a hitelező követelésének a zálogtárgy eladása folytán befolyt vételárból
való kielégítése [amikor a záloghitelezőt megilleti a zálogtárgy eladásának joga: ún.
Verkaufspfand] korántsem az egyetlen lehetséges módja a zálogból való kielégítésnek,
mert arra gyümölcsöző dolog esetén a gyümölcsök révén is sor kerülhetett [ún. Nutzpfand],
ill. az előbbi két eset mellett a hitelező tulajdonszerzése útján is lehetett biztosítani a
hitelező követelésének kielégítését [ún. Verfallspfand]);
- Constantinus koráig lehetséges volt olyan megállapodást kötni, melynek értelmében a
hitelező az adós nem teljesítése esetén megszerzi a zálogtárgy tulajdonjogát (lex
commissoria [jogvesztő záradék]). Constantinustól kezdve azonban az ilyen kikötések
adósvédelmi okokból érvénytelenek voltak; a császártól lehetett viszont kérni a zálogtárgy
tulajdonjogát (impetratio dominii), ha a záloghitelező adósával megállapodni nem tudott
(nem volt akadálya annak, hogy a hitelező megvásárolja a zálogtárgyat adósától), és más
megfelelő vevőt sem talált (tehát a hitelező nem tudta értékesíteni a zálogtárgyat). A
zálogtárgyat azonban az adós további egy (Iustinianusnál két) éven belül visszaválthatta.
Zálogjog IV. Hypotheca
A zálogjog történetileg kialakult harmadik formája. A zálogtárgy birtoka hypotheca esetén
nem kerül át a záloghitelezőhöz.
Kialakulása három lépcsőben történt:
1. „Kishaszonbérlet” esetén a haszonbérbe adó és a haszonbérlő által kötött megállapodás
alapján – melynek keretében a haszonbérlő saját, a bérleménybe bevitt dolgait
zálogosította el a haszonbérbe adó javára, a haszonbérbe adó haszonbérleti díjának
biztosítása céljából – a haszonbérbe adó in personam hatályú, a birtok megszerzésére
szolgáló interdictumok közé tartozó interdictum Salvianumot kérhetett a bérlő ellen,
amellyel a bérlő által a bérleménybe bevitt dolgok birtokát szerezhette meg a bérleti díja
biztosítására.
•2. A bérbeadó később actio Servianát indíthatott bárki ellen, akinél a bérleménybe bevitt és
lekötött dolgok találhatók. Ez már in rem actio; az elvesztett dolog birtokának
visszaszerzésére is alkalmas volt (szemben az interdictum Salvianummal, amely csak a
birtok megszerzésére irányult, és csupán a bérlővel szemben volt kérhető).
3. Actio Serviana utilis (vagy actio quasi Serviana), immár nemcsak a
„kishaszonbérlet” kapcsán, hanem bármely más, puszta megállapodással létesített
szerződés kapcsán indítható in rem actio – ezen a ponton alakul ki a tulajdonképpeni
értelemben vett jelzálogjog.

Zálogjog V. A zálogjog keletkezése

1. Megállapodás alapján, konkrétabban:
a) fiducia cum creditore esetén mancipatio (vagy in iure cessio) és pactum fiduciae;
b) pignus esetén kézizálog-szerződés mint reálszerződés (pignus; más elnevezéssel:
contractus pigneraticius);
c) hypotheca esetén pactum hypothecae, mint peresíthető
pactum (formátlan megállapodás).
2. Törvény alapján (hypotheca legalis): pl. a fiscus zálogjoga adókövetelése biztosítására
az adókötelezett egész vagyonán; a gyám teljes vagyonát a gyámolt javára terhelő
zálogjog; a férj teljes vagyonát a feleség javára hozománykövetelésének biztosítására
terhelő zálogjog stb.
3. Hatósági vagy bírói intézkedés alapján.

Zálogjog VI. A zálogjog alapításának általános feltételei

1. Az érvényesen végbemenő elzálogosítás általános feltétele mindenekelőtt (akár res
mancipiről, akár res nec mancipiről van szó), hogy az elzálogosító a dolog tulajdonosa
legyen (ugyanis – modern terminológiával élve – csak a tulajdonos bír rendelkezési joggal
a dolog felett), tehát hogy a vagyontárgy az elzálogosítás időpontjában az elzálogosító
vagyonába (in bonis) tartozzon (amely alatt itt a civiljogi és a bonitár tulajdonosi minőség
egyaránt értendő).

2. Az érvényesen történő elzálogosítás feltétele továbbá (nem érintve most a törvényi

zálogjog eseteit) egy megállapodás a zálogjog létesítése tárgyában (ld. a fentebb
kifejtetteket).

3. A zálogjog alapítása továbbá egy alapkövetelés meglétét is feltételezi, hiszen a zálogjog

járulékos jog; alapkövetelés nélkül nincs zálogjog, ill. ha a zálogjog alapjául szolgáló
követelés megszűnik, úgy megszűnik maga a zálogjog is.
Zálogjog VII. Az elbirtoklófélben lévő személy, ill. az utóbb tulajdonossá
vált nemtulajdonos általi zálogalapítás kérdésköréből
Amennyiben nem a (civiljogi vagy a bonitár) tulajdonos, hanem egy csupán elbirtoklófélben
lévő személy zálogosít el egy dolgot: amint az ilyen személyek actio Publiciana útján
petitórius védelemben részesülnek (a tulajdonost kivéve mindenkivel szemben), úgy actio
Serviana utilis formájában részesülnek védelemben azok a hitelezők, akiknek a javára egy
csupán elbirtoklófélben lévő személy létesített zálogjogot. Az ilyen hitelező tehát actio
Serviana (utilis) útján elperelheti a dolgot annak mindazon birtokosától, akitől actio
Publiciana útján elperelhetné a dolgot zálogul lekötő személy saját maga is. Ld. Paul. D. 20,
1, 18. Ha a dolgot elzálogosító személynek nincs rendelkezési joga a dolog felett, nem
alapíthat érvényesen mindenkivel szemben in rem védelmet biztosító zálogjogot, mint
korlátolt dologi jogot.
(Ha a zálogba adó még elbirtoklófélben sincs, a hitelező nem kap petitórius védelmet, s
csupán [a zálogszerződés alapján] egy kötelmi jogviszony jön létre a dolgot elzálogosító
személy és a hitelező között [amelynek alapján a hitelező actio pigneraticia contrariát –
amely in personam actio – indíthat a lekötő ellen].)

Ha valaki olyan dolgot adott zálogba, ami nem az ő tulajdonában volt, később azonban
tulajdonos lett, a záloghitelező – az eredetileg érvénytelen zálogalapítás ellenére – actio
pigneraticia utilis útján védelemben részesül; ilyen esetben ugyanis az eredetileg
érvénytelen zálogalapítás utólagosan megerősödik (convalescentia), melynek
következtében a hitelező – nem actio directa formájában, hanem csak utiliter – megkapja az
actio pigneraticiát (amely alatt ez esetben a zálogjogból fakadó in rem kereset értendő).

Zálogjog VIII. A zálogjog tárgya

•Zálogjog tárgya lehet (terhelési tilalom alá nem eső, forgalomképes) testi dolog, továbbá
függő gyümölcs (mint alkatrész), dologösszesség (pl. egy nyáj), bizonyos korlátolt dologi
jogok (pl.: emphyteusis, superficies, ususfructus [az usus és a iura praediorum urbanorum
azonban nem zálogosíthatók el]), sőt, akár kötelmi követelés (ún. pignus nominis), valamint
– az egyetemes jelzálog (hypotheca generalis) eseteiben – egy teljes vagyon is. Egy
zálogtárgy is elzálogosítható (pignus pignoris, pignus pignori datum, a középkor óta
elterjedt elnevezéssel: subpignus) – ilyenkor a hitelező a nála lévő zálogtárgyat adja
zálogba tartozása biztosítása céljából az ő hitelezőjének.

Zálogjog IX. A zálogjog megszűnésének legfontosabb esetei

1. A zálogjoggal biztosított követelés (a főkötelem) valamilyen okból történő megszűnése (a

zálogjog ugyanis járulékos jog);
2. a zálogtárgy záloghitelező általi eladása; ha egy dolog több hitelező részére is
elzálogosításra került, a minden záloghitelezővel szemben hatályos eladásra csak az első
helyen álló záloghitelező jogosult; a zálogtárgy általa foganatosított eladása megszünteti a
dolgon fennálló összes zálogjogot.

Zálogjog X. Egy dolog többszöri elzálogosítása

Az érett klasszikus jogtudósok közé tartozó Marcellus idejében már megengedett volt egy
dolog többszöri (a későbbi zálogalapítás tekintetében már felfüggesztő feltétel nélküli)
elzálogosítása,amelynek szabályai a kései klasszikus jogban kristályosodtak ki.
•A jogi szabályozásnak ilyenkor meg kell határoznia egy rangsort. A ius distrahendit csak
az első helyen álló záloghitelező érvényesítheti (akként, hogy az eladás minden
záloghitelezővel szemben hatályos legyen).
1. Több személy létesít ugyanazon a dolgon több zálogjogot. Ilyenkor az actio Publiciana
elvei érvényesülnek a rangsor megállapítása során (vagyis az a záloghitelező élvez
elsőbbséget, aki erősebb jogelődtől szerzett [a tulajdonostól szerző nyilván erősebb, mint a
nemtulajdonostól szerző]; különböző [elbirtoklófélben lévő] nemtulajdonosoktól zálogjogot
szerző személyek közül pedig a birtokos hitelező élvez előnyt).
2. Egy személy létesít ugyanazon a dolgon több zálogjogot. Az idevonatkozó szabályok
részletesebb ismertetéséről lemondva csak annyit emelünk ki, hogy ha a több hitelező
részére zálogul lekötésre különböző napokon került sor, akkor az időbeli prioritás elve
dönt. E jogelvet azonban a privilegizált zálogjogok esetében áttörték. Ilyen volt pl. a fiscus
zálogjoga, ami egyébként a privilegizált zálogjogok között is elsőbbséget élvezett.

Zálogjog XI. Ius offerendi I.

Másként: ius (ill.: facultas) offerendae pecuniae.

Felajánlási jog, ill. ranghely-megváltási jog. Lényege
– némi leegyszerűsítéssel –, hogy a rangsorban hátrább álló záloghitelező felajánlhatja az
első helyen álló záloghitelező követelésének teljes kielégítését, és ezzel megerősítheti saját
zálogjogát (hiszen most már mindenkivel szemben megnyeri az actio Servianát), ill.
megszerzi a zálogtárgy mindenkivel szemben hatályos eladásának jogát.

Ha az első helyen álló hitelező nem akarná a teljesítést elfogadni, úgy a hitelező
késedelembe esik (mora creditoris); ilyen esetben depositum solutionis causa útján érhető
el a kívánt cél.

Kötbér (poena [conventionalis])

A kötbér (másként „szerződéses bírság”) nem más, mint egy stipulatio (ún. stipulatio
poenae [„bírságígéret”]) formájában kikötött pénzösszeg, amelyet az adós (promissor) – a
kötbérkikötés tartalmától, ill. jellegétől függően – a szerződés („nem valódi” kötbér
kikötése esetén pedig: egy nem peresíthető megállapodás) nemteljesítése vagy nem
szerződésszerű teljesítése (pl. késedelem) esetén köteles a hitelező (stipulator) részére
megfizetni.

A kezességgel és a zálogjoggal szemben a kötbér nem az adós fizetőképességét (teljesítési

képességét) biztosítja, hanem az adós fizetőkészségét (teljesítési készségét) hivatott
előmozdítani.
I. „Nem valódi” kötbér: egy nem peresíthető megállapodás betartását biztosítja (közvetve)
az által, hogy az adós a kötbért kikötő stipulatióban arra vállal kötelezettséget, miszerint ha
nem teljesítené a megállapodásban foglaltakat, úgy köteles a kötbér összegét megfizetni.
II. „Valódi” kötbér, amit ki lehet kötni
1. a szerződés nem teljesítésének esetére (meghiúsulási kötbér): ilyenkor a hitelező vagy a
szerződés keresetével perelhet a szolgáltatás teljesítése iránt, avagy kártérítésre; vagy
pedig a stipulatio keresetével a kötbér megfizetése iránt;
2. egyéb szerződésszegés, pl. késedelem esetére: ilyen esetben a kötbér megfizetése iránt,
ezen felül pedig (pl. a késedelemből fakadó károk megtérítése iránt) a szerződés
keresetével is perelheti a hitelező az adóst.

Foglaló (arrha)
A római jogban eredetileg: arrha confirmatoria, a szerződéskötés jele (pl. egy gyűrű).

Később: arrha poenalis, amely a föníciai jogból (erabon) került át görög (arrhabón)
közvetítéssel a római jogba (arrha), de az ókori zsidó jog is ismerte.

Az arrha poenalis lényege: az adásvételi szerződés teljesítésének meghiúsulásáért felelős

fél az adott foglalót elveszíti, a kapott foglalót pedig kétszeresen köteles visszatéríteni.
A kötelem megszűnése
Az archaikus jog felfogása szerint a formálisan létesített jogviszonyokat ellenkező előjelű
ügylettel, ugyanolyan formában lehetett megszüntetni.

Contrarius actus: kötelemszüntető ellenügylet, a

„formálanalógia sajátos változata” (PÓLAY):
- mancipatio – remancipatio;
- stipulatio – acceptilatio;
- nexum – nexi liberatio
- confarreatio – diffarreatio.

Hátterében a formatakarékosság és a formalizmus áll.

Solutio: teljesítés, a kötelem megszűnésének normális módja.

- Mikor: amikor a szolgáltatás lejárt (esedékes), tehát amikor a szerződés hatályba lépett;
- hol: elsősorban a szerződés rendelkezései irányadók;
- részletekben teljesíteni csak osztható szolgáltatás esetén lehet;
- ki köteles teljesíteni: alapesetben nyilván maga az adós teljesít, de általában helyette más
is teljesíthet; most erős leegyszerűsítéssel fogalmazva: a szolgáltatás jellegétől függ, hogy
az adós helyett teljesíthet-e más is;
- kinek köteles az adós teljesíteni: rendszerint nyilván a hitelező kezéhez, olykor azonban
másnak is (pl.: procurator; adstipulator; solutionis causa adiectus).

Külön probléma, ha az adós többféle jogcímen tartozik a hitelezőnek, de a kifizetett összeg

nem fedezi az összes tartozást. Az elszámolásra nézve elsősorban a felek megállapodása
irányadó, ennek hiányában a következő sorrendben kell a teljesítést elszámolni –
Papinianus (D. 46, 3, 97) nyomán:
1. Amely szolgáltatás teljesítésének elmulasztása infamiával jár.
2. A kötbérrel biztosított követelés.
3. A zálogjoggal biztosított követelés.
4. A saját érdekből eredő tartozás előnyben részesül az idegen
érdekből eredő tartozással szemben – utóbbi pl. a kezesi minőség.
5. Ezek hiányában a teljesítést a régebbi szerződésre kell fordítani.
Ha tőke- és kamattartozás is fennáll, akkor a teljesítést elsőként a kamatokra kell
elszámolni, a tőke törlesztésére csak a maradványt.

Vázlat:

Az obligatio fogalma és kialakulása:

Compensatio: beszámítás. Most részben tértől és időtől függetlenül meghatározva: két,
egymással szemben fennálló, egynemű, lejárt és likvid követelés egymásba történő
betudása teljesítési hatállyal
A követelések és a tartozások egymás közti kiegyenlítése, amikor mindkét fél hitelező és
adós is egyben (vö. Modestinus és Ulpianus szavaival).
A római jogban perjogi intézmény.
- Stricti iuris obligatióknál eredetileg kizárt, idővel clausula doli felvétele
esetén lehetséges, hiszen „dolo facit, qui petit, quod redditurus est”.
- Bonae fidei obligatiók esetén a beszámítás feltétele az azonos jogalap, tehát hogy a
követelések ex eadem causa származzanak.
- Marcus Aurelius rescriptuma alapján stricti iuris kötelmeknél (pontosabban az ezek
alapján indított perekben) clausula dolinak a szerződésbe történő felvétele hiányában is
lehetőség nyílt beszámítási igény érvényesítésére – mivel a stricti iuris szerződésekből
fakadó kötelmek eleve különböző jogalapból keletkeztek, valószínű, hogy e constitutiót
követően az azonos jogalap követelményétől bonae fidei kötelmek esetén is eltekintettek
(FÖLDI-HAMZA).

A kötelem megszűnése VI. Compensatio II.

A iustinianusi jog a beszámítással szemben a következő általános (jelentős részben
klasszikus előzményekre visszavezethető) feltételeket támasztja:
- a felperesi követeléssel szemben álljon fent egy alperesi ellenkövetelés (tehát ugyanazon
felek között álljon fent a követelés és az ellenkövetelés); egyébként naturalis obligatióból
fakadó követelés is képezhette beszámítás tárgyát;
- egynemű követelések:
- lejárt (esedékes) követelések;
- likvid követelések: nincs vita a felek között a követelés fennállása, mibenléte és
összegszerűsége tekintetében, egyébként ugyanis a beszámítási igény vizsgálata elhúzná a
bizonyítási eljárást, és alkalmazása nem volna kellően ökonomikus.
A iustinianusi jog szerint a világos jogalapból származó, likvid, tehát bizonyítható
ellenkövetelést a bíró köteles figyelembe venni, és csak a szaldót ítélheti meg a felperes
javára. Iustinianus rendelete nem csak in personam, hanem in rem keresetek esetében is
lehetővé teszi az alperes számára a beszámítási igény ipso iure érvényesítését.
A szerződések rendszere:

1. Verbálügyleteknél (verbis contrahitur obligatio): a szóbeli formaságok betartása;

stipulatiónál az alakszerű kérdés- felelet forma alkalmazása etc.).

2. Litterálszerződéseknél (litteris contrahitur obligatio; a codex accepti et expensibe történő

kölcsönös bejegyzésekkel létrejött szerződéseknél): az írásbeli formaságok betartása.
3. Reálszerződéseknél (re contrahitur obligatio): a dolog (formátlan) átadása.

4. Konszenzuálszerződéseknél (consensu fiunt obligationes; consensu contrahitur

obligatio): a puszta megegyezés, más megközelítésben: a lényeges tartalmi elemekben való
megegyezésen felül semmiféle többletre nincs szükség a peresíthetőséghez.

A stipulatio a római jog legfontosabb, leggyakrabban használt, konstrukciója folytán

rendkívül széles körben, igen sokféle célra alkalmazott, stricti iuris jellege ellenére a római
jog egész története során virágzó szerződéstípusa.

Alapkonstrukciója szerint nem más, mint egy (sokáig) alakszerű és egybehangzó, azonnali
kérdés- felelet formájába foglalt szóbeli lekötelezés, amelyben a hitelező (stipulator) szóban
megkérdezi (interrogatio) adósát (promissor), hogy teljesít-e neki valamilyen szolgáltatást,
majd ezt követően az adós a hitelező jelenlétében azonnal válaszol (responsum, ill.
responsio), ígéretet téve a hitelező irányában, mégpedig szintén szóban, annak a
szolgáltatásnak a teljesítése iránt, amelynek tárgyában hozzá a hitelező kérdéssel fordult.

A korábban a stipulatio érvényességi feltételéül szolgáló meghatározott, ünnepélyes

szavak tekintetében Leo császár 472-ben kibocsátott constitutiója (constitutio Leoniana) az
ünnepélyes kifejezéseket megszüntetve már csupán a mindkét szerződő fél részéről
fennálló szándékot és a megegyezést kívánta meg, bármilyen szavakkal fejezték is azt ki.

Fontos megjegyezni, hogy a jogfejlődés során a stipulatio verbálszerződésből fokozatosan

írásbeli szerződéssé vált.
a) a stipulatio jelentőségét a hozományi jogban (dotis promissio);
b) a stipulatio fructuariát az interdictum uti possidetisszel kapcsolatos eljárásban;
c) a kezességvállalás céljából létesített stipulatiókat
(sponsio;fidepromissio; fideiussio);
d) magának az egyetemlegességnek a jogi konstrukciója is a stipulatio körében alakult ki;
e) ld. még pl. a kötbérkikötést tartalmazó stipulatiókat;
f) a novatio céljából kötött stipulatiókat;
g) a stipulatio formájában történő kötelezettségvállalásra irányuló
delegatio (obligandi) konstrukcióját;
h) a tartozásátvállalás (expromissio) konstrukcióját;
i) az adstipulatio konstrukcióját;
j) a kölcsön mellett stipulatio formájában kikötött (és ezért peresíthető) kamatokat;
k) a különféle praetori, ill. aedilisi, valamint bírói stipulatiókat;
l) a stipulatio jelentőségét az osztályra bocsátás (collatio) vonatkozásában;
m) a kölcsönös stipulatiókata részhagyomány és az egyetemes
hitbizomány kapcsán.
A stipulatio alaki érvényességi feltételei a következők:
a) csak élőszóban jöhet létre;
b) erre is tekintettel értelemszerűen csak jelenlévők között jöhet létre érvényesen;
c) kezdetben csak a spondeo ige használatával volt érvényes a stipulatio (mint sponsio),
később azonban más igék használatával, sőt görög nyelven is lehetett stipulatiót kötni; Leo
császár már hivatkozott rendelete értelmében pedig a kései posztklasszikus korban már
bármilyen szavakkal is kötötték meg a felek a stipulatiót a szerződő felek megegyezésének
megfelelően, a kötelezettségvállalás érvényes;
d) a hitelező kérdésére az adósnak azonnal válaszolnia kell; a hitelező kérdésére csak az
adós általi rögtöni válaszadással (continuus actus) lehet tehát érvényesen stipulatiót kötni;
e) a hitelező kérdésére az adósnak egybehangzóan kell felelnie; a kérdésnek és a feleletnek
minden tekintetben (nem csak formai, hanem tartalmi szempontból is) egybehangzónak
(congruens) kell lennie.

Stipulatio IV. A stipulatiók különféle osztályozásai

1. Pomponius a stipulatiók négy fajtáját említi:
a) stipulatio iudicialis; ilyenkor a bíró kötelez valakit a kötelezettségvállalás megtételére;
b) stipulatio praetoria; ilyenkor a praetor kötelez valakit az ígéret megtételére iurisdictiója
alapján;
c) stipulatio conventionalis; ez a felek szabad akaratelhatározásából származik, tehát egy
ilyen stipulatio
esetében nem a bíró, ill. a praetor (vagy az aedilis) kötelez valakit az ígéret megtételére;
d) stipulatio communis; olyan stipulatio, amely vagy a bíró, vagy pedig a praetor (ill. az
aedilis)
felszólítására jön létre.

2. Egy másik osztályozás szerint a stipulatiót meg lehet kötni

a) „tisztán”, azaz feltétel és időtűzés nélkül (pure);
b) határidőhöz kötve (in diem); a stipulatio azonban a dies ad quemet nem tűri (tehát csak a
dies a quót);
c) valamint feltételhez kötve (sub condicione); stipulatio szövegéhez bontó feltétel nem,
csak felfüggesztő feltétel járulhat.
3. A stipulatio a jogcím szempontjából lehet kauzális és absztrakt is; a stipulatio kauzálisan
és a (tartalmi értelemben vett) kauza (causa stipulationis) megjelölése nélkül is létrejöhet.
4. Egy stipulatio lehet határozott (certa) és határozatlan (incerta) is. Ennek a kibocsátásra
kerülő formula, ill. az igénybe vehető kereset szempontjából van jelentősége (ennek
minden következményével együtt).
5. Attól függően, hogy a promissor valaminek az „adására” (dare) vagy „tevésére” (facere)
nézve vállalt kötelezettséget, tehát hogy a stipulatio tárgya dare, vagy pedig facere
szolgáltatás-e, a stipulatio vagy
a) stipulatio in dando, vagy pedig
b) stipulatio in faciendo;
c) előfordulhat az is, hogy a stipulatio „vegyes”, vagyis, hogy adásra és tevésre egyaránt
irányul (stipulatio mixta [ex dando et faciendo]);
d) s természetesen az is lehetséges, hogy a promissort valamilyen non facere szolgáltatás
terheli; ilyenkor stipulatio in non faciendóról van szó.

Stipulatio V. A stipulatióból fakadó keresetek

A iustinianusi Institutiók szerint a stipulatióból két kereset fakad: condictio, ha a
stipulatio határozott tárgyú, vagy actio ex stipulatu, ha pedig határozatlan.
A korábbi jogi helyzet feltehetően a következő lehetett.
a) Határozatlan szolgáltatásra (ilyen pl. minden facere szolgáltatás) irányuló stipulatio
(stipulatio incerta) esetében vitán felül actio ex stipulatu volt indítható (actio incerti ex
stipulatu, másként actio ex stipulatu incertae rei), ennek formulamintája ugyanis ránk
maradt.
b) A határozott szolgáltatásra irányuló (pl.: egy egyedileg meghatározott dolog civiljogi
tulajdonba adására irányuló) stipulatio certa (ha pénzkövetelésre irányul: stipulatio certae
pecuniae; ha más dologra: stipulatio certae rei) alapján indítható actio ex stipulatu
esetében viszont nem áll rendelkezésünkre ilyen formulaminta. Szinte teljesen biztosak
lehetünk azonban abban, hogy ilyen létezett. Határozott szolgáltatásra irányuló stipulatio
esetén is megindítható volt tehát az actio ex stipulatu, amelynek neve ilyenkor actio certi ex
stipulatu.
c) Condictiót eredetileg és jellemzően később is határozott szolgáltatásra irányuló
stipulatio esetén lehetett indítani. Határozott pénzösszegen kívüli szolgáltatásra irányuló
stipulatio esetében a condictio: condictio certae rei (ill. condictio triticaria), határozott
pénzösszegre menő követelés esetén pedig az actio certae creditae pecuniae nevű
condictio indítható. (Az utóbbi keresetnél szokásos volt, hogy a perindítás előtt a felek a
per tárgyát képező összeg egyharmadának megfelelő perbírság megfizetésére kötelezték
magukat pervesztességük esetére egy sponsio és egy restipulatio útján [ez volt az ún.
sponsio et restipulatio tertiae partis].)

Mutuum I.
Kölcsön. Alapkonstrukciója szerint elhasználható (ill. helyettesíthető) dolgok tulajdonba
adása azzal a kikötéssel, hogy az adós lejáratkor ugyanabból a dologfajtából ugyanolyan
mennyiségű és minőségű dolgot köteles visszaadni.
Az áru átadása nem feltétlenül „valódi” traditio, hanem brevi manu traditio útján is
végbemehet (pusztán a megállapodáson alapuló kölcsön; Vereinbarungsdarlehen), amikor
1. a letéteményes a letéti szerződés folytán hozzá került (megőrzött) pénzt a letevő utólagos
engedélyével kölcsönként felhasználja; ilyenkor a letét fordul át kölcsönbe, az „átadás”
pedig brevi manu traditio útján megy végbe;
2. a megbízott a hozzá a megbízás folytán került pénzt a megbízó utólagos engedélyével
használja fel; ilyenkor a megbízás fordul át kölcsönbe.
Speciális az utalványozás keretében végbemenő kölcsön (Anweisungsdarlehen): ilyenkor a
hitelező adósát arra utasítja, hogy egy harmadik személy részére fizessen, a harmadik
személy azonban nem a kölcsönösszeget ténylegesen nyújtó személy, hanem az ő
hitelezője (aki utasította az adóst a harmadik személy irányában történő fizetésre) részére
tartozik visszafizetni a kölcsönt.

Mutuum II.
A kölcsönszerződés létrejöttéhez (összefoglalóan, ill. most bizonyos leegyszerűsítéssel, a
speciális eseteket nem érintve) az alábbi feltételek teljesülése szükséges:
megállapodás a kölcsönben;
a kölcsön tárgyát képező dolog átadása, ill. tulajdonba adása (datio);
kölcsön tárgya annak alapkonstrukciójában csak elhasználható (ill.
helyettesíthető) dolog lehet;
az átadó tulajdonosa kell, hogy legyen a kölcsön címén átadott dolognak (különben a
kölcsönvevő azon tulajdont nem szerezhet);
az adósnak tulajdont kell szereznie a kölcsön címén átadott dolgon.

Mutuum III.
A kölcsön főbb jellegzetességei:
1. tárgya helyettesíthető dolog (többnyire pénz, de pl. gabona, bor, olaj etc. is
lehet) (a contractus mohatrae tekintetében ld. a fentebb kifejtetteket);
2. az adós tulajdont szerez a kölcsön tárgyán, egyben generikus visszaszolgáltatási
kötelezettséggel tartozik (vö. genus perire non censetur);
3. a kölcsön stricti iuris contractus, melyből egyoldalú obligatio keletkezik; a szerződés
stricti iuris jellege miatt a kölcsön mellett kikötött kamat csak akkor peresíthető, ha azt
stipulatióba foglalták, a kamatban való puszta (formátlan) megállapodás nem peresíthető;
4. az adós, mivel a kölcsön stricti iuris szerződés, továbbá mert az adós generikus
szolgáltatással tartozik, ill. mert tulajdont szerzett a kölcsön tárgyát képező dolgokon,
abszolút helytállással tartozik (tehát vis maior esetén sem mentesül);
5. a hitelező keresete pénzkölcsön esetében az actio certae creditae pecuniae nevű
condictio, más helyettesíthető dolog tárgyában kötött kölcsön esetében pedig a condictio
triticaria. (A praetori edictumban szereplő formulaminta pertárgyként minden bizonnyal
gabonát [triticum] jelölt meg – innen a condictio triticaria elnevezése.)

Különleges a hajórakományra adott, görög eredetű (vö.: daneion nautikon, ill. nautikos
tokos) tengeri kölcsön (fenus nauticum, ill. pecunia traiecticia) konstrukciója.

Commodatum
Haszonkölcsön (ingyenes dologhasználat); egy dolog ingyenes használatba adása azzal a
kötelezettséggel, hogy a haszonkölcsönbe vevő (commodatarius) a szerződésben
meghatározott lejáratkor ugyanazt a dolgot köteles visszaadni a haszonkölcsönbe adó
(commodans, ill. commodator) részére.
Néhány főbb jellegzetessége:
- kötelemszerkezeti és tartalmi szempontból egyenlőtlenül kétoldalú bonae fidei kötelmet
keletkeztető szerződés;
- ingyenes kontraktus, amely rendszerint a haszonkölcsönbe vevő kizárólagos érdekében
jön létre;
- tárgya rendszerint res non consumptibilis; olykor viszont res consumptibilis, ugyanis „ad
pompam vel ostentationem”, vagyis a pompa emelése vagy kiállítás céljából is lehetséges
haszonkölcsön-szerződést kötni (res consumptibilist csak ilyen célból lehet
commodatumba adni);
- a szolgáltatás specifikus; a commodatarius lejáratkor ugyanazt a dolgot és ugyanolyan
állapotban kell, hogy visszaadja;
- a haszonkölcsönbe vevő csak rendeltetésszerűen, a szerződésben meghatározottaknak
megfelelően használhatja a (bírlalatába került) dolgot;
- a haszonkölcsönbe vevő felelőssége rendszerint – kivéve pl., ha a szerződés nem csak a
commodatarius érdekében jött létre, vagy a felek másként állapodtak meg – custodia-
felelősség (a források tükrében valószínűnek tűnik, hogy a custodia-felelősség éppen a
haszonkölcsön kapcsán alakult ki, mégpedig már a préklasszikus korban); a commodans
felelőssége pedig főszabály szerint dolusnál megáll;
- a commodans keresete: actio commodati directa; a commodatarius keresete: actio
commodati contraria.

Depositum I.
Letét; egy ingó dolog ingyenes őrizetbe adása (és fogadása) bármikori visszaadás
kötelezettségével.
Kötelemszerkezeti és tartalmi szempontból egyenlőtlenül kétoldalú, bonae
fidei kötelmet keletkeztet.
Ingyenes szerződés; ha az őrzésért pénzt kötnek ki, a jogviszony a locatio conductio
körébe tartozik.
A letéteményes a dolgot nem használhatja; ha ezt megtenné, használatlopást követ el,
ilyenkor a szerződés keresetével halmozva actio furtival (mint büntetőkeresettel) is
perelhető.
A letevő (deponens) keresete: actio depositi directa (az ebben való marasztalás infamál); a
letéteményesé (depositarius): actio depositi contraria. A letevő érdekeltségéből fakadóan
culpáért felel; bizonyos esetekben ún.
„fordított custodia-felelősség” terheli (így FÖLDI–HAMZA). A letéteményes felelőssége
alapesetben dolus (és culpa lata; az önként megőrzésre kínálkozó letéteményes esetében
pedig custodia).
A letéteményes a letevő keresetével szemben a posztklasszikus és a iustinianusi jog
szerint sem exceptio dolival, sem compensatióval, sem retentióval nem élhet, a dolgot
felhívásra mindenképpen és nyomban vissza kell adnia a letevő részére.

Depositum II.
A letét speciális konstrukciói:
1. sequestrum; vitás dolog letéte; legfontosabb eltérés a közönséges letéthez képest: a
sequester birtoklása possessio ad interdicta;
2. depositum miserabile: szükség- (kényszer-)letét; a letevő keresete a letéteményes ellen
duplumra megy; a letevőnek ilyenkor nem volt elegendő ideje és módja megfelelő
letéteményest felkérni a dolog őrzésére;
3. depositum irregulare: rendhagyó letét; tárgya helyettesíthető dolog (elsősorban pénz; ha
valaki úgy helyezte letétbe a leszámolt készpénzt, hogy nem zárta és nem is pecsételte le
azt), amelyen a letéteményes tulajdont szerez, s generikus visszaszolgáltatási
kötelezettséggel tartozik (a kölcsöntől több vonatkozásban is elhatárolandó; így pl. a letét
bonae fidei, a kölcsön pedig stricti iuris szerződés; ebből fakadóan letét esetén késedelmi
kamat is követelhető, ill. a letéti szerződéssel egyidejűleg megkötött pactummal kikötött
kamat is, míg a kölcsön mellett kamat csupán stipulatio formájában kikötve volt
peresíthető);
4. depositum solutionis causa: a modern bírói letét őse.

Pignus (contractus pigneraticius)

Nem összekeverendő a szintén a kézizálogjoggal (mint in rem védelemmel ellátott joggal).
A kézizálog-szerződés csupán a kézizálogjog egyik keletkezési forrása; e szerződés alapján
azonban a dologi jogi jogosultság mellett egy kötelmi jogviszony is keletkezik az
elzálogosító és a hitelező között (a zálogalapításhoz szükség van arra, hogy az elzálogosító
a dolog civiljogi vagy bonitár tulajdonosa legyen; a zálogszerződés érvényes létrejöttének
azonban nem feltétele, hogy az elzálogosító tulajdonosa legyen a dolognak). (A
zálogszerződés megkötése nem jelent egyúttal feltétlenül zálogalapítást is.)
Egyenlőtlenül kétoldalú, bonae fidei kötelmet keletkeztető szerződés.
A kézizálogba adó (zálogadós [debitor pigneraticius]) keresete: actio pigneraticia directa; a
kézizálog-hitelezőé (creditor pigneraticius): actio pigneraticia contraria (ez természetesen
in personam actio, s így nem összekeverendő a zálogjogból fakadó in rem keresettel,
amelynek egyik neve [pl. a vindicatio pignoris mellett] actio pigneraticia [in rem]).
A kézizálog-hitelező felelőssége a kései klasszikus kortól (azonban mindösszesen két
forrásszöveg alapján) custodia-felelősség (amelynek fennállása e szerződés esetében
egyébként meglehetősen vitatott a szakirodalomban [más források alapján a záloghitelező
felelőssége csak culpáig terjed]).

Contractus (reales) innominati

Nem eredeti római jogi szakkifejezés. Olyan, modern jogi terminológiával élve „atipikus”
szerződések tartoznak ide, melyek nem sorolhatók egyik, fentebb tárgyalt
szerződéstípusba sem, s amelyek különféle reálszolgáltatások cseréjére irányulnak.
Az idesorolható tényállásokat a források négy csoportba sorolják:
1. do ut des: „adok, hogy adj”; mindkét fél szolgáltatása dare (vö.
permutatio);
2. do ut facias: „adok, hogy tégy”; az egyik fél szolgáltatása dare, a másiké
facere;
3. facio ut des: „teszek, hogy adj”;
4. facio ut facias: „teszek, hogy tégy”; mindkét fél szolgáltatása facere.
Az ilyen szerződések alapján a iustinianusi jogban egységesen actio praescriptis verbis
(amely bonae fidei actio) indítható (a Digestában actio incerti civilis, valamint actio in
factum civilis nevű keresetek is szerepelnek az idevonatkozó forrásszövegekben). Az agere
praescriptis verbis már a klasszikus korban előfordul (KASER szerint nem technikus
értelemben), és az actio praescriptis verbis mindenképpen a formuláris perből veszi
eredetét, de magának a keresetnek a neve technikus értelemben talán csak későbbi
(posztklasszikus-iustinianusi) terminus.

„Neves-névtelen” szerződések
1. Permutatio: csere, dolgok tulajdonjogának kölcsönös átruházása. Tulajdonátruházásra
irányuló kontraktus, az adásvétel is innen veszi eredetét. Az adásvétel ugyanakkor
konszenzuális szerződés, melyben az egyik oldalon áru, a másikon pedig vételár áll; a
cserénél viszont mindkét oldalon egy dolog. A permutatio csak az egyik dolog átadásával
jön létre; az adásvétel viszont már az áruban és a vételárban való puszta megegyezéssel is
peresíthető.
2. Precarium: szívességi használat, egy dolog ingyenes használatba adása bármikori
visszavonás kikötésével; a commodatumtól több vonatkozásban is eltér (a precariumnál
nincs kikötve lejárat; a precarista [interdiktális] possessor; ellene pedig interdictum de
precario kérhető; a precarista továbbá történeti okoknál fogva dolusért felel csupán).
3. Aestimatum: eladási bizomány, egy dolog becsértékben való átvétele, ill. egy dolognak a
bizományba adó által a bizományos részére eladás végett való átadása azzal a kikötéssel,
hogy a bizományos vagy a dolgot adja vissza, vagy pedig az előre kikötött eladási árat
fizesse meg. Főként a megbízás és a vállalkozás elemeit keverő, komplex szerződés. A
bizományos viseli a szerződés tárgyát képező dolog pusztulásának veszélyét; vagy a
dolgot köteles sérülésmentesen visszaszolgáltatni, vagy pedig a dolog becsértékét köteles
megfizetni; ekként pedig
– a becsértékben való átvétel konstrukciója miatt – vis maiorért is felel.
4. Transactio: egyezség, vitás igények kölcsönös engedéssel történő rendezése.

Kötelmi jog – az adásvétel

Az adásvétel (emptio venditio) eredete:

Csere, majd egy olyan anyag kiválasztása, amelynek közös és állandó becsértéke a
mennyiség egyenlőségénél fogva figyelembe vehető.
Ősi adásvétel (mancipatio): készvétel.
Vételár meghitelezése (de a XII. t.t. szerint csak akkor száll át a tulajdonjog, ha a teljes
vételár megfizetésre került).
Az áru szolgáltatása is a szerződés megkötését követően történhet
(préklasszikus kor).
Az adásvétel lényege a megegyezés (consensus).
A posztklasszikus korban előtérbe kerül a készvétel és az írásbeliség.
Iustinianus: a klasszikus jogi szabályok felújítása.

Az adásvétel: Az áru megszerzése pénzért

Az áru (merx)
•Res corporalis, res in commercio, universitas rerum.
Res incorporales: hagyaték, idegen dologbeli jog, követelés, de
Pomponius: „suae rei emptio non valet”.
Res aliena.
Res furtiva.
Emptio rei speratae.
Emptio rei futurae.
Emptio spei.
Specifikus vagy zártfajú szolgáltatás.
A vételár (pretium)
Certa pecunia.
Harmadik személy is meghatározhatja.
Szabad megállapodás tárgya.
III. század végétől, Diocletianus: ingatlanoknál a vételár el kell érje legalább a iustum (rei)
pretium felét, egyébként laesio enormis (laesio ultra dimidium).
Diocletianus: edictum de pretio verum venalium.
Kivételesen a bíró hivatalból mérsékelhette a vételárat.
XII. t.t. és Iustinianus: ex lege tulajdonjog fenntartás.

A felek kötelezettsége, felelőssége

1.A venditor:
•az áru szolgáltatása (facere), rem habere licere, vacuam posessionem tradere,
praestare,
általában culpa felelősség járul hozzá, de lehet custodia is,
keresete: actio venditi.
2.Az emptor:
vételár megfizetése (dare), az áru átvétele, felelőssége culpa, keresete: actio empti.

Veszélyviselés, árkockázat:
1. Kié az adott dolog?
2. Paulus: „perfecta emptione periculum ad emptorem respiciet”:
• condicio suspensiva,
• generikus szolgáltatás konkretizálása,
• alternatio esetén választás,
• írásba foglalás, ha a felek kikötötték.
3. Iustinianus: culpa in custodiendo bevezetése, és a
periculum a casus minorokra is kiterjed.
4. Iustinianus: „et commodum eius esse debet, cuius periculum est”.

Az eladó jog és kellékszavatossága

Jog
1.Általában: vevő elbirtoklás útján tulajdonjogot szerezhessen és a dolog élvezetének ne
legyen jogi akadálya. Összességében elperlésért (evictio) való szavatosság.
2.Archaikus jog:
•mancipatio után el akarják perelni a dolgot a vevőtől: actio auctoritatis,
Más vételénél stipulatioval kötötték ki.
3Klasszikus jog: actio empti a teljes kár megtérítésére.
4.Késő császárkor: az elperlés következménye a vételár kétszeresének megfizetési
kötelezettsége.
5.Actio empti és stipulatio duplae.

Kellék:
1.Általában: caveat emptor, vagyis csak a rejtett hibákért áll fenn.
2.Archaikus jog: actio de modo agri, egyébként stipulatio.
3.Praetori edictum: palam recte, actio empti (dolo malo, dicta et promissa).
4.Aedilis curulisek edictumai: rabszolgák és igásállatok esetében felmerülő rejtett hibák
(vitia occulta):
•actio redhibitoria,
•actio quanti minoris.
3. Iustinianusi jog: actio empti minden dologra.
1. Mindkét fél javára:
• pactum de retroemendo,
• pactum de retrovendendo.

2. Az eladó javára:
• elállás (lex commissoria),
•in diem addictio,
• pactum protiméseós.

3. A vevő javára:
• pactum displicentiae (pactum degustationis),
• arrha poenitentialis.

Locatio conductio, mandatum, societas:

A locatio conductio – általában
•Összefoglaló magyar megjelölése: bérlet
•Heterogén szerződések, jogviszony-csoportok;
közös elem:
–Konszenzuálszerződések
–Egyenlően kétoldalú, bonaefidei kötelem; pénzfizetés (merces)
–Bonae fidei actiók: actio locati és actio conducti
•Két felfogás:
–Három, egymástól különböző szerződéstípus: l.c. rei (dologbérlet), l.c. operarum
(munkaszerződés),
l.c. operis (vállalkozás[i szerződés])
–Egységes konstrukció

A locatio conductio rei (kivonatos jelleggel) I.

•A dologbérleti szerződés egy dolog (a szerződéstől függően határozott vagy határozatlan
időre szóló) használatára (haszonbérlet esetén gyümölcsöztetésére is) jogosítja a
dologbérlőt, rendszerint pénzben (részes [haszon]bérlet esetén azonban a részes
[haszon]bérlő nem pénzt fizet bérleti díj gyanánt, hanem a megtermelt termény
meghatározott részét köteles szolgáltatni) álló, a bérbeadót illető bérleti díj (merces)
ellenében.
•Közönséges dologbérlet; haszonbérlet; részes haszonbérlet; lakásbérlet
•További elhatárolási kérdések

A locatio conductio rei (kivonatos jelleggel) II.

- Felek, keresetük és legalapvetőbb kötelezettségeik:
- locator rei (bérbeadó); keresete az actio locati;
- conductor rei (bérlő); keresete az actio conducti.
- Felelősség:
- locator rei: felelőssége culpa levisig terjed;
- conductor rei: a klasszikus jog szerint felelősségének felső határa a custodia.
- A vis maior veszélyét (a bérleti díj veszélyének viseléséről van szó) főszabály
szerint a bérbeadó viseli (periculum est locatoris).
- A bérbeadót culpa levisért való felelősségén túlmenően objektív kellék- és
jogszavatosság is terheli a bérlő irányában.
- Zálogjog: haszonbérlet esetén a haszonbérlő által a bérleménybe bevitt dolgok (invecta et
illata) a haszonbérleti díj biztosítására zálogul szolgáltak a haszonbérbe adó és a
haszonbérlő (colonus) által kötött kifejezett megállapodás alapján (interdictum Salvianum);
a bérlő által beszedett gyümölcsök, illetve lakásbérlet esetén a lakásbérlő által a
bérleménybe bevitt dolgok annak hiányában is (pignus tacitum).
- A dologbérlő csupán detentor (szemben az örökhaszonbérlővel, akinek
birtoklása possessio ad interdicta).
A locatio conductio rei (kivonatos jelleggel) III.
- Határozott vagy határozatlan időre is megköthető volt (megszűnés; felmondás; relocatio
tacita).
- A felek eltérő megállapodása hiányában a bérlőt megilleti a további bérbeadás joga, amely
tehát ellenkező megállapodás hiányában minden további nélkül megengedett volt (albérlet
[sublocatio]).
- Remissio mercedis: a bérleti díj elengedése; ha a haszonbérlő a vis maior-jellegű (az
időjárás sajátosságaiból adódó) eseményekből fakadó rossz termés miatt nem tud
teljesíteni, a tartozás időleges elengedését (átütemezését) kérheti; a nem teljesített
tartozást azonban a következő évek jó terméséből pótolni köteles. Ha a következő évek
termése is rossz, az elengedés adott esetben véglegessé is válhat.
- Amennyiben a bérbeadó eladta a bérleményt, a vevő által történő birtokba lépés a római
jogban megszünteti a bérletet; a középkorban, német jogterületen pedig már az adásvételi
szerződés megkötése is megszünteti a bérletet (Kauf bricht Miete elve).

A locatio conductio operarum (kivonatos jelleggel)

Egy szabad ember („munkavállaló”) munkájának (ill. munkaerejének; operae) a
„munkáltató” által történő „bérbe vétele” (azaz igénybevétele), a munkában töltött idő
szerint fizetett pénzért (munkabérért [merces]).
Tárgya elsősorban fizikai munka lehetett (az ún. artes liberales körébe sorolható, nagyra
értékelt szellemi munka még Iustinianusnál sem lehetett locatio conductio tárgya), melyet a
munkavállaló a munkáltató utasításainak megfelelően, az ő közvetlen irányítása alatt
köteles elvégezni.
Felek, keresetük és felelősségük:
- locator operarum: munkavállaló; keresete: actio locati; felelőssége
alapesetben culpa levisig terjed (leegyszerűsítéssel fogalmazva);
• conductor operarum: munkáltató; keresete: actio conducti;
felelőssége:culpa levisig terjed.
•A munkaszerződésből ún. gondossági kötelem fakad.
Az érdekszféra-elv (Sphärentheorie) jelentőségét hangsúlyozó nézet értelmében, ha a felek
másként nem állapodnak meg, a veszélyt (Lohngefahr; bérkockázat) az viseli, akinek az
érdekkörében merült fel a munkavégzést gátló körülmény. A hangsúlyokat némiképp
másként látó más álláspontok szerint azonban a főszabály a periculum est conductoris,
vagyis főszabály szerint a veszélyt a munkáltató viseli. A kizárólag a munkavállaló
érdekkörében felmerült „bérveszélyt” azonban mindenképpen a munkavállaló viseli.

A locatio conductio operis (kivonatos jelleggel) I.

A locatio conductio operis keretében a vállalkozó arra vállal kötelezettséget, hogy egy
meghatározott művet (opust) állít elő, tehát valamilyen munkával előállítható eredményt
produkál pénzért (vállalkozói díjért [merces]) a megrendelő részére.
Elhatárolási kérdések.
Felek, keresetük és felelősségük:
- locator operis: megrendelő; keresete: actio locati;
felelőssége culpa levisig terjed;
- conductor operis: vállalkozó, „műbérlő”; keresete: actio conducti; felelőssége culpa levis;
a klasszikus jog szerint, amennyiben nála van a megrendelő dolga, felelősségének felső
határa a custodia; a vállalkozó felelősségének témakörében utalni kell még az imperitia
culpae adnumeratur elvére is, amelynek értelmében a mesterségbeli járatlanság
gondatlanságszámba megy: a vállalkozó nem
„pusztán” gondosan, hanem megfelelő szakmai hozzáértéssel
köteles a feladatát elvégezni.
A locatio conductio operis (kivonatos jelleggel) II.
A veszélyviselés meglehetősen összetett kérdéskör a vállalkozás körében. Jóllehet a
vállalkozó objektív eredmény szolgáltatására köteles (a vállalkozásból „eredménykötelem”
fakad), ennek elmaradása esetén is mentesül a felelősség alól, ha (bizonyítani tudja, hogy)
vis maior okozta a mű átadás előtti elpusztulását (hiszen a vis maior akkor is bekövetkezett
volna, ha a megrendelő saját maga végezte volna el a munkát; ilyenkor ugyanis a fejlett
jogban főszabály szerint a megrendelő viseli a veszélyt [„locatoris periculo est”], hacsak a
felek másban nem állapodtak meg [„nisi si aliud actum sit”]), ill. a vállalkozói díj is jár neki,
ha a mű már készen volt, csak a műnek a megrendelő részére történő átadására, ill. a
megrendelő általi kipróbálására nem került sor; mentesül a vállalkozó a megrendelőnek
felróható késedelem miatt is, s a megrendelő ilyen esetben is megfizetni tartozik a
vállalkozói díjat a vállalkozó részére (ha pl. a kipróbálás tekintetében a megrendelő
késedelmeskedett; vö. Flor. D. 19, 2, 36).
Periculum est locatoris főszabálya – korrekciós tényezőkkel.
Speciális konstrukciók: Lex Rhodia de iactu (mercium); l.c. irregularis

Mandatum (kivonatos jelleggel)

A mandatum (megbízás) nem más, mint a megbízó felkérése alapján egy másik személy
(rendszerint [bár nem feltétlenül] a megbízó) ügyének, ill. rendszerint (bár nem feltétlenül) a
megbízó érdekében (de sohasem kizárólag a megbízott érdekében) történő, eredendően és
főszabály szerint ingyenes ellátása a megbízott által. (Megengedett cél megvalósítására;
artes liberales.)
Néhány főbb jellegzetessége:
- egyenlőtlenül kétoldalú, bonae fidei kötelmet fakaszt; a megbízó keresete: actio mandati
directa; a megbízott keresete: actio mandati contraria;
•- a megbízás mind a megbízó, mind pedig a megbízott vonatkozásában szorosan
személyhez tapadó kötelmet hoz létre; ebből fakadóan bármelyik fél halála megszünteti a
megbízást, továbbá azt a megbízó bármikor vissza is vonhatja;
- felelősség: a megbízót a culpáért való felelősségén túlmenően bizonyos esetekben egy
ún. „fordított custodia-felelősségnek” is nevezhető objektív felelősség terheli (vö. FÖLDI); a
megbízott pedig eredetileg dolusért felelt, később culpa latáért is, továbbá (egyes források
tanúsága culpa in concretóért is felelt, ill. olykor talán (pl. honorarium megállapítása esetén
feltételezhetjük ezt, ill. valószínűleg akkor is, ha a megbízott saját maga ajánlkozott más
ügyének ellátására) culpa levisért is felelt (a megbízásból gondossági kötelem fakad).
• A megbízott a megbízási szerződés kereteit nem lépheti túl (a megbízás határait
gondosan meg kell őrizni. Ha mégis túllépné, excessus mandatira kerül sor.

A mandatum néhány speciális alkalmazási területe

1. Kezességvállalás céljára (ld.: mandatum pecuniae credendae [mandatum qualificatum]);
a pénz hitelezésére szóló megbízás keretében a kezes a megbízó, a hitelező pedig a
megbízott, a hitelező pedig actio mandati contrariával követelhette a főadósnak általa
nyújtott hitel, ezen felül pedig a kamatok összegét is a kezestől, mint megbízótól;
2. a kezesség körében a visszkereseti jog (eredeti regressz) érvényesítésére az actio
mandati contraria szolgált, amennyiben az adós a kezességvállalásba beleegyezett; a
kezest ekkor az adós megbízottjának tekintették, és ilyen alapon kapta meg az actio
mandati contrariát;
3. utalványozás (delegatio) céljára (mandatum solvendi); e vonatkozásban delegatio
solvendiről van szó; az a személy, aki megbízást ad egy szolgáltatásnak egy harmadik
személy javára történő teljesítésére, úgy látszik, mintha maga teljesítene (vö. Paul. D. 46, 3,
56); a harmadik személy részére valakinek a megbízásából teljesített szolgáltatást pedig a
megbízó részére teljesített szolgáltatásnak kell tekinteni;
4. követelés átruházásának céljára (vö. perlési megbízás: mandatum agendi).
Societas (kivonatos jelleggel)
Személyek szövetkezése valamilyen megengedett (tehát a jogrend által nem tiltott) vagyoni
célra. Szinallagmatikus, bonae fidei kötelmet, illetve monisztikus jogviszonyt keletkeztet;
nem jogi személy.
Fajtái:
- societas omnium bonorum: a tagok minden jelenlegi és jövőbeli vagyonát
magában foglalja, az ajándékot és az örökséget is;
- societas quaestus: az ajándékot és az örökséget nem foglalja magában;
- societas negotiationis: a társak egy bizonyos típusú tevékenység folytatására kötnek
szerződést;
- societas unius rei: egy meghatározott, konkrét ügy ellátására jön létre.
A sociusok részére a társasági szerződésből fakadó jogaik érvényesítésére az actio pro
socio szolgál – amely infamáló kereset; a sociust marasztalási privilégium (beneficium
competentiae) illeti meg. (Magának az esetlegesen létrejött condominiumnak a
megszüntetésére az actio communi dividundo szolgált.)
A tagok felelőssége:
- dolusra feltétlenül kiterjed, ahogy minden adós felelőssége minden bonae fidei
szerződés esetén;
- talán csak a posztklasszikus-iustinianusi jog szerint culpa in concretóra is kiterjed.
A societas leonina tilalma: érvénytelen az a megállapodás, amely szerint az egyik
tag csak a nyereségből, a másik pedig csak a veszteségből „részesül”.

Delictumok és crimenek

Archaikus kor crimenjei:

Államot sértő: perduellio (min. halálbünt.; coetus nocturnus; parricidium (poena cullei)
Gyengébbek sérelmére elkövetett crimenek: repudium (jogos indok nélk.); feleség eladása;
patronus cliensét becsapja (sacer); hűtlen gyám büntetése (2x-t fizet)
Vagyon elleni: idegen termés éjszakai levágása (akasztás); szándékos tűzvészokozás
(máglyahalál [tükröző]; de gondatlan: noxiam sarcire); határkő kimozdítása
Szakrális bcs-k: sacrilegium; malum carmen incantare; fruges excantare; ha a Vesta szűz
szüzességi fogadalmát megszegi
Köztársasági kor crimenjei:

Közéletet sértő: crimina maiestatis, crimen reptundarum, peculatis, ambitus, crimina falsi
Magánéleti viszonyokat sértő: homicidum parricidium, crimen iniuriae

Császárkor crimenjei:
Klasszikus korszak:
Korábban is létező crimenek: crimina maiestatis; crimen calumniae; ambitus; crimina falsi
Új crimenek: stuprum; adulterium; lenocinium; lopás veszélyes esetei; erőszakos
bűncselekmények; crimen expilatae hereditatis; stellionatus
NB: új büntetési nemek pl. ad metalla; ad bestias
Posztklassz.:
Korábbi bűncselekmények megmaradnak
Újak: eretnekség; apostasia; nőrablás; prostitúció elősegítésének súlyosabb esetei
NB: bizonyos büntetési nemek eltörlése pl. keresztrefeszítés

A crimenek a közüldözés alá eső bűncselekmények, amelyek nem a kötelem forrásai,

hanem az állam és az elkövető között létesítenek közbüntetőjogi viszonyt, melynek
keretében az állam a büntető igényét érvényesíti (pl. emberölés [parricidium, később
homicidium]; crimen maiestatis [felségsértés]; lenocinium [kerítés]).

A delictum fogalma:
A római jogban magánbűncselekmény, melynek alapján poenalis actiót lehet indítani,
amelynek eredményeképpen az elkövetőt pénzbüntetésben marasztalják; amely kötelmi
jogi viszonyt keletkeztet az elkövető és a sértett között;
a modern polgári jogban: szerződésen kívüli, jogellenes és felróható károkozás, amely
deliktuális kártérítési felelősség alapjául szolgál. A deliktuális felelősség pedig a
szerződésen kívül jogellenesen és (legalábbis az általános deliktuális kárfelelősségi alakzat
esetében) felróhatóan okozott károkért való reiperszekutórius felelősséget jelenti.
A bűncselekmény elkövetője lehet:
tettes: aki a törvényi tényállás keretein belül tevékenykedik;
részes: aki a törvényi tényállás keretein kívül tevékenykedik,
vagy úgy, hogy mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír (felbujtó),
vagy pedig úgy, hogy bűncselekmény elkövetéséhez
szándékosan segítséget nyújt (bűnsegéd).
A római jogtudósok számára tartalmilag a modern értelemben vett közvetett tettesség is
ismert volt. Közvetett tettesség esetén valaki egy olyan személy útján valósítja meg egy
adott bűncselekmény törvényi tényállását, aki maga a cselekményért nem vonható
felelősségre.
Actiones poenales purae: tiszta büntetőkeresetek; csak poena megfizetésére mennek; egy
tiszta büntetőkereset halmozható egy, az adott esetben szóba jövő reiperszekutórius
keresettel (ami perjogilag azt jelenti, hogy az egyik kereset megindítása nem emészti fel a
másik kereset megindításának jogát). Tiszta büntetőkereset pl. az actio furti, amit pl. a
condictio furtivával, mint reiperszekutórius keresettel lehetett halmozni.

Actiones poenales mixtae: vegyes büntetőkeresetek; a marasztalás a kártérítést is

magában foglalja; nem kumulálhatók reiperszekutórius keresettel. Vegyes büntetőkereset
pl. az actio legis Aquiliae (ez a tétel a klasszikus korra nézve vitatott).

Actio popularis: bárki által megindítható büntetőkereset (pl. actio legis Laetoriae; actio de
sepulchro violato).

Actio vindictam spirans: személyes elégtételre irányuló kereset, csak a sértett indíthatja
meg (pl. actio iniuriarum).

Actio noxalis: noxális kereset; ha a delictumot hatalomalatti követte el, a poena iránti
igényt ilyen kereset útján lehetett érvényesíteni, melynek keretében a hatalomgyakorló
jogosult volt a hatalma alá tartozó elkövetőt a sértettnek mintegy
„kártérítés” céljából kiadni.

A civiljog büntetőkeresetei örökös keresetek, azok tehát

határidő nélkül megindíthatók.
A praetori büntetőkeresetek azonban általában egyéves határidőhöz kötöttek (így pl. az
actio de dolo vagy az actio iniuriarum megindítása 1 éves határidőhöz kötött; az actio furti
manifesti megindítása viszont nincs egyéves határidőhöz kötve).

Bizonyos praetori büntetőkeresetek egy éven túl is megindíthatók, azonban ekkor már csak
egyszeresre mennek (ld.: actio quod metus causa, ill. actio vi bonorum raptorum [e
keresetek egy éven belül négyszeresre mennek]).

Más esetekben praetori in factum actióval lehetett perelni egy éven túl az adott praetori
bűncselekmény elkövetőjét a bűncselekményből származó vagyoni előnyök visszatérítése
iránt.

Büntetőkeresetet elsősorban nyilván a sértett (ha a bűncselekménnyel ténylegesen érintett

egy hatalomalatti, akkor a hatalomgyakorló) indíthat, s a perindítás joga rendszerint átszáll
a jogutódokra (a sértett örököse tehát követelheti a poena megfizetését az elkövető ellen
indított büntetőkereset útján).
Személyes elégtétel adására irányuló keresetet kizárólag a sértett indíthat, actio popularist
viszont bármelyik polgár.
Büntetőkereset általában csak az elkövető (ha az elkövető hatalomalatti, akkor annak
hatalomgyakorlója [aki noxálisan felel]) ellen indítható, s annak halálával megszűnik (ha
viszont az elkövető ellen indított büntetőperben beállt a litis contestatio, akkor átszáll az
elkövető örökösére).
Furtum:

Paulus: „egy dolog alattomos megragadása haszonszerzés céljából, akár magát a dolgot,
akár a használatát vagy a birtokát illetően.”

Gaius: „Lopás… nem csak az által történhet, hogy valaki annak megszerzése céljából egy
idegen dolgot elvisz, hanem általánosságban, ha valaki egy idegen dolgot a tulajdonos
akarata ellenére magához vesz.”

A római jogi furtum a mai lopásnál szélesebb körű fogalom, pl. a mai értelemben vett
sikkasztás, jogtalan elsajátítás, sőt, az orgazdaság eseteit is magában foglalja.
Fajtái a Paulus-féle definíció nyomán:
furtum rei (dologlopás);
furtum usus (használatlopás);
furtum possessionis (birtoklopás).
A furtum rei tényállási elemei:
tárgyi oldal: lopás tárgya nyilván csak idegen dolog lehet; a lopás tárgya ingó dolog;
elkövetési magatartás: contrectatio: a dolog megragadása;
alanyi oldal: szándékosság (dolus); animus lucri faciendi (haszonszerzési célzat).

A lopás fontosabb fajtái:

-furtum manifestum: tetten ért lopás; keresete, az actio furti manifesti
a klasszikus és a iustinianusi jogban négyszeresre megy;
-furtum nec manifestum: tetten nem ért lopás; keresete, az actio furti nec manifesti
kétszeresre megy;
- furtum conceptum: alakszerűtlen házkutatással felderített lopás;
keresete, az actio furti concepti háromszorosra megy;
- furtum oblatum: a lopás látszatának idegen dolog becsempészése útján való
rosszhiszemű keltése; keresete, az actio furti oblati háromszorosra megy.
A iustinianusi jog már csak furtum manifestum és furtum nec manifestum között tesz
különbséget.
Az actio furti mindvégig tiszta büntetőkereset, így kumulálható egy reiperszekutórius
keresettel; dologlopás esetén a rei vindicatióval vagy a condictio furtivával; használatlopás
esetén pedig az adott szerződés keresetével.

Iniuria: Személysértés körébe sorolható tényállások összefoglaló megnevezése (e

tekintetben az iniuria szó nem egyszerűen jogellenességet jelent!).
Az archaikus korban tényállásai, a XII táblás törvény szerint:
- membrum ruptum (tagcsonkítás); büntetése: talio;
- os fractum (csonttörés); büntetése szabad ember csontjának törése esetén 300, rabszolga
csontjának törése esetén 150 as;
- iniuria (egyéb személysértés); büntetése 25 as. (Ez idővel nevetséges összeggé vált; ld.
Lucius Veratius esetét, aki az anekdota szerint a békés járókelőket felpofozva nyomban
utasította a kíséretében lévő rabszolgát, hogy fizessen 25 ast a sértetteknek.)

A fejlettebb jog szerinti iniuria deliktum már nem csupán a különféle testi sértéseket
foglalja magában, hanem egy idegen személyiség minden tudatos megsértését is.
A személysértés keresete az actio iniuriarum (aestimatoria), amely egy éven belül indítható
meg; actio vindictam spiransról lévén szó, csupán a sértett indíthatta meg; csak az
elkövető ellen volt megindítható; a bíró állapította meg a marasztalás összegét, tehát már
nem tarifális a poena.
A „fejlett” iniuria (szubjektív) tényállási eleme a becsületsértő célzat (contumelia), így a
személysértés nem csupán szándékos, hanem célzatos bűncselekmény.
Fajtái: verbáliniuria (szóban követhető el); reáliniuria (tettleges). Minősített eseteinek neve
összefoglalóan: iniuria atrox.
Damnum iniuria datum:

A damnum iniuria datum kifejezés szó szerinti fordítása: jogellenes károkozás, tartalmilag
adekvátabb fordítása: dologrongálás.
Alapját a – XII táblás törvény „kártérítési jogát” megváltoztató – lex Aquilia teremtette meg
(Kr. e. 286-ban [ez a hagyományos datálás Theophilusra és egy ismeretlen szerzőtől
származó scholionra vezethető vissza; a modern kutatások azonban általában későbbre
teszik a lex Aquilia keletkezését]).
A lex Aquilia – amely egyébként plebiscitum volt – szerkezete és rendelkezései:
1. caput: az idegen rabszolga és barom megölését (occidere) szabályozta; a büntetés: a
dolog egy évre visszamenő legmagasabb értéke.
2. caput: a hitelezőt megkárosító falsus adstipulator felelősségét szabályozta. (Ennek
kérdéskörét nem tárgyaljuk.)
3. caput (talán későbbi eredetű az 1. caputnál): az idegen rabszolga és barom
megsebesítését, ill. az égetéssel (urere), töréssel (frangere) és zúzással (rumpere)
elkövetett dologrongálásokat szankcionálta; a büntetés (a standard értelmezés szerint): a
dolog 30 napra visszamenő legmagasabb értéke.

1.damnum; a károkat a lex Aquilia igen szorosan körülhatárolta: sokáig csak a törvény által
pontosan meghatározott károk esetén lehetett actio legis Aquiliae-vel perelni.
2.az iniuria az objektív jogellenességet jelenti, azonban már a kései köztársasági kor
jogtudománya beleértette ebbe a(z alább tárgyalásra kerülő) vétkességet (culpa) is. Kizárja
a károkozás jogellenességét pl. az önvédelem, a szükséghelyzet és a károsult
beleegyezése is.
3.datum: az okozatosságra utal, a magatartás és a bekövetkezett kár közti
okozati összefüggésre. Eredetileg csak a közvetlen fizikai okozásra, a
„testnek test által” (corpori corpore) elkövetett rongálásra terjedt ki a törvény hatálya.
4.csak a fent említett elkövetési magatartásokkal (occidere, urere, frangere és rumpere)
elkövetett dologrongálásokra terjedt ki eredetileg a lex Aquilia hatálya.
5.culpa: „vétkesség”. A damnum iniuria datum az egyetlen civiljogi delictum, amely
nemcsak szándékosan követhető el, hanem gondatlanul is; a lex Aquilia körében a
legenyhébb fokú gondatlanság is számításba jön, tehát megalapozza a felelősséget

A klasszikus jogtudomány jelentős mértékben kiterjesztette a lex Aquilia alkalmazási körét,

és (olykor utilis actio, valamint in factum actio formájában) keresetet adott számos olyan
esetben, amelyekre eredetileg a lex Aquilia hatálya nem terjedt ki.

1.A klasszikusok a törvényben meghatározottakhoz képest más elkövetési

magatartásokkal elkövetett dologrongálásokra is kiterjesztették a lex Aquilia alkalmazási
körét.
2.A klasszikusok közvetlen fizikai okozás, ill. rongálás hiányában is megadták az actio legis
Aquiliae-t, tehát immár eltekintettek a „testnek test által” történő károkozás
követelményétől.
3. Damnum iniuria datumot már nem csak tevőleges culpával (culpa commissiva) lehet
elkövetni; a klasszikusok szerint már elegendő a mulasztásos gondatlanság (culpa
omissiva) is a felelősségre vonáshoz.
Praetori jogi delictumok:

•Rapina: rablás; egy ingó dolog mástól való elvétele személy elleni erőszak vagy
fenyegetés útján. A rablás keresete az actio vi bonorum raptorum, amely egy éven belül
négyszeresre, egy éven túl egyszeresre megy; ez a kereset a iustinianusi jogban mixta
actio.
•Dolus malus: megtévesztés: egy másik személy tudatos tévedésbe ejtése vagy tévedésben
tartása; keresete az actio de dolo.
•Vis ac metus: kényszer és megfélemlítés; keresete az actio quod metus causa.
•Sepulchrum violatum: sírhely megrongálása; keresete az actio de sepulchro violato, amely
popularis actio.

„Kötelmi törmelék”
Avagy a szerződési jogon kívüli kötelmi különös részi tényállások:
•Pactumok
•Quasi contractusok
•Quasi delictumok
•Vegyes kötelmek

A contractus és a pactum kettőssége még a iustinianusi jogban is fennmaradt.

A peresíthetetlen pactumokkal (pacta nuda) szembeállítva a – peresíthető pactumokat
jelölő – pacta vestita (vagy pacta induta) magasabb fogalmi kategóriája a középkorban
született meg
A peresíthető pactumok csoportjai a római jogban:
-pacta adiecta: járulékos pactumok; akkor peresíthetők, ha a főszerződés bonae fidei
contractus, és ha a pactum a szerződéskötéssel egyidejűleg jött létre (pactum in
continenti); a szerződéskötést követően megkötött járulékos pactum (pactum ex intervallo)
nem peresíthető;
-pacta praetoria: a praetori jog által peresíthetővé tett pactumok (az alábbiakban tárgyalt
pactumok mellett idesorolható a pactum hypothecae is);
-pacta legitima: a császári constitutiók által peresíthetővé tett pactumok.

Receptumok: Közös bennük: ami elnevezésüket is adja, ie. a recipio ige használata

Receptum nautarum cauponum stabulariorum:

-a hajós (nauta), a fogadós (caupo), ill. az istállótulajdonos (stabularius)
által tett ígéret, melynek értelmében az utas, ill. a vendég által bevitt vagyontárgyakat
épségben köteles visszaadni (salvum fore receptio).
-A receptum-felelős eredetileg a vis maiorra való hivatkozással sem menthette ki magát,
Labeo azonban már kifogást adott a hajósnak hajótörés (naufragio), ill. a kalóztámadás (per
vim piratarum) esetére (exceptio Labeoniana), tehát a vis maior bizonyos eseteire
Klasszikus korra felelősségük már csak a vis maior határáig áll fent
a casus mediusra, sőt pl. damnum ab alio datum-ra is kiterjed,
ekként a custodia felelősségnél szigorúbb, objektív felelősséget jelent
: a receptum felelősség kizárható, ekkor is azonban terheli felelősség a fogadóst (etc.) egy
másik tényállás alapján > cf. quasi delictum (actio furti / damni adversus nautas caupones
stabularios)
A receptum argentarii keretében
-az argentarius (bankár) egy egyoldalú, nem címzett jognyilatkozattal
ígéretet tesz arra, hogy más (többnyire az ügyfele) helyett egy meghatározott – általában
pénzfizetésben álló – szolgáltatást fog teljesíteni
-egy harmadik személy részére.
-A bankár sem az ügyfele és a kedvezményezett közötti jogviszonyból, sem pedig a közte
és az ügyfele között fennálló jogviszonyból eredő kifogásokra nem hivatkozhatott.
Mivel ezt Iustinianus elfogadhatatlannak tartotta, a receptum argentariit beolvasztotta a
constitutumba

Receptum arbitrii: a választottbíró (arbiter) a recipio ige használatával elvállalja a felek

jogvitájának eldöntését.
(ettől eltérő megoldás a császárkori pactumok közt az arbiter ex compromissio, bár
funkcióját tekintve hasonló a cél itt is, a két intézmény összefügg)
-szankció, ha az arbiter nem hajlandó eljárni: praetori bírság (tehát nem kereset, illetve
ítélet útján)
-rendes peres eljáráson kívüli vitarendezés
-a választott bíró res iudicata hatállyal hoz döntést
-arbiter döntése ellen nincs jogorvoslat

Compromissum:

Constitutum:

Feltételez egy meglévő, érvényes tartozást. A klasszikus jogban helyettesíthető dolgokra

szól, a iustinianusi jog viszont kiterjeszti specifikus szolgáltatásokra, valamint ingatlanokra
is
constitutum debiti proprii: saját tartozás elismerése;
constitutum debiti alieni: idegen tartozás elismerése; az elismerő kezesként felel (a
kezességvállalás egyik fajtája).
Nincs nováló hatása, a korábbi kötelem mellé egy másik létesül, amelynek alapján actio de
pecunia constitutát (praetori in factum actio) lehet az elismerő ellen indítani.

Az alperes (az elismerő) sponsióval, a felperes (a hitelező) pedig restipulatióval ígéri meg,
hogy pervesztessége esetére a pertárgy értékének felét fogja perbírságként megfizetni:
sponsio et restipulatio dimidiae partis!

Tényállási elemek:
-az ajándékozó vagyonát kell, hogy csökkentse (deminutio
patrimonii)
-a megajándékozott vagyonát kell, hogy növelje
-ingyenes juttatási szándékra van szükség (animus donandi)
-a megajándékozott részéről szükség van az elfogadásra
-A formátlan ajándékígéret (pactum donationis) csak a iustinianusi jogban
vált peresíthetővé.
-Létezik élők közötti (inter vivos) és halál esetére szóló (mortis causa) ajándékozás is.

Az ajándékozás végbemehet:
Dando: (cf. dare), vagyis „készajándék”, egy dolog tulajdonjogának valamilyen dologi jogi
ügylet (pl. traditio) útján történő, ingyenes átruházásával;
Liberando: (cf. liberare), más tartozásának ellenszolgáltatás nélkül történő
elengedésével;
Obligando: (cf. obligare), ajándékozási kötelezettségnek (pl. tulajdon ingyenesen történő
juttatásának) megállapodás útján történő felvállalásával (Iust. előtt csak a stipulatio
formájában kikötött ajándékígéret peresíthető)
Cedendo: (cf. cedere), követelés ingyenesen történő engedményezésével

Néhány felelősségi , ill. helytállási szabály az ajándékozás körében:

az ajándékozó felelőssége az ingyenesség miatt enyhe: csak dolusért és culpa latáért felel,
jog- és kellékszavatosság pedig nem terheli;
a megajándékozott az actio Pauliana alpereseként jóhiszeműsége esetén csak a
gazdagodásért felel, rosszhiszeműsége esetén azonban kártérítési felelősség terheli.
Az ajándékozó visszavonhatja az ajándékot: ha a megajándékozott az ajándékozóval
szemben hálátlanságot tanúsít:
Iustinianusnál ezek tételesen meghatározott esetekben (NB: főszabály szerint az inter vivos
donatio, ha egyszer létrejöttek, többé önkényesen nem vonhatók vissza
Kivétel: az életmentőnek juttatott ajándék vagy a fogságból kiszabadító javára tett ajándék

Az ajándékozásokra vonatkozó jogszabályi korlátozások:

lex Cincia: a meghatározott mértéken felüli ajándékozásokat tiltotta; lex imperfecta volt,
ekként a már teljesített ajándék nem volt visszakövetelhető, de az ajándékígéret alapján
indított keresettel szemben exceptio legis Cinciae nevű kifogás emelhető
-a házastársak közötti ajándékozási tilalom (kivétel: mortis causa donatio; donatio propter
nuptias; szokásos mértékű ajándékok; az emptio mixta cum donatione pedig részleges
érvénytelenséget eredményezett);
-a különösen nagy értékű (200, majd Iust.-nál előbb 300, majd
500 arany solidus) ajándékozásokra vonatkozóan a császári rendeletek bejelentési
(„regisztrációs”) kötelezettséget írtak elő (kiv. pl. donatio mortis causa); elmulasztása
esetén az adott értékhatáron felüli ajándékozás érvénytelen (részleges érvénytelenség)
Quasi contractusok:

Jogalap nélküli gazdagodás esetén olyan vagyoneltolódásra kerül sor, amelynek folytán
beállott vagyongyarapodás megtartására a gazdagodónak nincsen jogalapja.

Megvalósulásánakkét általános feltétele

datio: tipikusan tulajdonátruházás, civiljogi tulajdon megszerzése;
általánosabban fogalmazva pedig: vagyoneltolódás a gazdagodó irányában a másik fél
vagyonának rovására (a condictio megindítására vonatkozó igény alapja cf. mutui datio);
sine causa retinendi történjék a vagyoneltolódás, vagyis a gazdagodás megtartására ne
legyen jogalap.
 1. condictio indebiti: a tartozatlan fizetés visszakövetelésére, ha valaki
tartozatlanul és tévedésből teljesít valaki másnak;
2. condictio ob turpem vel iniustam causam: az erkölcstelen vagy
jogellenes causa alapján történt vagyoneltolódás visszakövetelésére;
3. condictio causa data causa non secuta: a valamilyen cél érdekében teljesített
szolgáltatás visszakövetelésére szolgált, ha ez a cél valamilyen oknál fogva nem valósult
meg; így pl. a nem teljesített ellenszolgáltatás reményében történt teljesítés, vagy a
házasságkötés elmaradása esetén azok a dolgok, amelyeket hozomány címén adtak át,
ezzel a keresettel követelhetők vissza
4. condictio sine causa: az egyéb jogalap nélküli teljesítések visszakövetelésére szolgált
(pl. az okafogyott szolgáltatás vagy érvénytelen szerződés alapján való teljesítés
visszakövetelésére).

-mindazon vagyoni értékért felelős, ami hozzákerült, és nem szükséges, hogy az még a litis
contestatio időpontjában is meglegyen nála!
-a gazdagodó azt az értéket köteles megtéríteni, amit a juttató ügylettel megszerzett (cf.
BENEDEK): id quod ad eos pervenit; ún. pervenit-felelősség terheli
-a gazdagodás későbbi elvesztése azonban mentesít:
-a megajándékozott házastárs esetében;
-és a gyámolt gyámi jóváhagyás nélkül kötött ügyletből
fakadó vagyongyarapodás tekintetében
ilyenkor a condictio a litis contestatio időpontjában meglévő gazdagodás kiadására megy;
ún. locupletior- felelősség

A megbízás kvázikontraktuális párja: a megbízás nélküli ügyvitel

A megbízás nélküli ügyvitelből egyenlőtlenül kétoldalú,

bonae fidei kötelem fakad
-az ügy ura (dominus negotii)
-és a megbízás nélküli ügyvivő (negotiorum gestor) között.
-Az ügy ura ennek keretében actio negotiorum gestorum directával perelheti az ügyvivőt,
aki e kereset alpereseként teljes elszámolásra kötelezhető az ügy ura számára,
-míg az ügyvivő actio negotiorum gestorum contrariával perelheti az ügy urát költségeinek,
ill. kárainak megtérítésére, de csak akkor, ha objektíve indokoltan, célszerűen, hasznosan
(utiliter) járt el
, tekintet nélkül azonban az ügyvivő eljárásának végső eredményére.
-A megbízás nélküli ügyvivő – bár ingyenadós – a doluson túlmenően általában culpa
levisért is felel; Iustinianusnál exactissima diligentia tanúsítása szükséges, vagyis a
legnagyobb fokú gondosság (nem elég az, amit saját ügyeiben szokott!)
Tutela et cura

Egyenlőtlenül kétoldalú, bonae fidei kötelem keletkezik.

Keresetek:
-Gyámság: amely törvény, végrendelet vagy hatósági gyámrendelés alapján keletkezik, a
gyám vagyonkezeléséből fakadóan
-A gyámolt a gyámság megszűntekor actio tutelae gestae directával
követelheti az elszámolást és a gyámnál lévő értékek, dolgok átadását;
-A gyám ezzel szemben actio tutelae gestae contrariával kérheti mindazon kiadásai,
költségei megtérítését, amelyeket a gyámság során gyámoltja vagyonára fordított, és
ugyancsak igényt tarthat a helyette vállalt kötelezettségek átvételére is.
-Gondnokság: az ennek (pontosabban a gondnok ügyvitele) alapján igénybe vehető
keresetek: actio negotiorum gestorum directa, ill. contraria, vagyis a megbízás nélküli
ügyvitel keresetével).
-A gyámság, ill. a gondnokság mindig ingyenesen és emellett gyakran
kötelezően ellátandó tisztség.
-A gyám és a gondnok felelősségi fokozata ezért csak dolus, Iustinianusnál culpa in
concreto.

Véletlen közösség (communio incidens)

Őse: az archaikus jog örököstársi közössége, a consortium (ercto non cito)

-Préklasszikus kortól: dologi jogi szempontból a condominium, kötelmi jogi szempontból
pedig a communio incidens szabályait alkalmazták.
-Kereset: a közös dologra való ráfordításokból, annak megrongálásából stb. ugyan kötelmi
jellegű igények származnak, de ezek érvényesítésére alkalmas volt az actio communi
dividundo (amely vegyes causán nyugvó kereset, így in rem és in personam jellegű igények
érvényesítésére is alkalmas!)

Kötelmi hagyomány (legatum per damnationem)

ajándékozás kvázikontraktuális párja
Ha valaki végrendeletében örökösét arra kötelezi, hogy az a hagyatékból egy harmadik
személy, hagyományos (legatarius) részére teljesítsen valamilyen juttatást, akkor
ennélfogva az örökhagyó halálát követően (a hagyaték örökös általi megszerzésének
pillanatában) egyoldalú kötelmi jogviszony jön létre az örökös mint adós és a
hagyományos mint hitelező között.
1.A lakásgazda felelőssége az épületből kidobott vagy kiöntött tárgyakért.
A praetor felelőssé tette azt, akinek lakásából közútra kidobtak (deiectio) vagy kiöntöttek
(effusio) valamit, ha ez a ténykedés kárt okozott, még akkor is, ha a lakás gazdája (qui ibi
habitaverit) a károkozásban teljesen vétlen volt.
Büntetőkereset: actio de effusis et deiectis
-eredetileg az okozott kár kétszeresére ment (duplum)
-fejlettebb szabályozás (ld. I. 4, 5, 1) a poena kiszabásának háromféle módját irányozta elő:
-megállapítható összegű vagyoni kár esetén duplum
-szabad ember sérülése, nehezebben meghatározható kár esetén bírói mérlegelés alapján
történő aestimatio (pl. orvosi kezelés költsége, kiesett jövedelem)
-szabad ember halálának esetére pedig tarifális poena (a praetori edictum szerint 50 000
sestertius, a iustinianusi jogban 50 arany solidus).

2.Az épületre kifüggesztett és leeséssel fenyegető tárgyakért való felelősség.

A praetori edictum keresetet biztosított bárkinek (actio popularis) az ellen, akinek házán,
lakásán, a közút felé kiszögellő részen (protectum) vagy az esőtetőre (suggrunda) leeséssel
fenyegető tárgy volt kifüggesztve.
-Büntetőkereset: actio de posito et suspenso
-tekintet nélkül a kár bekövetkeztére, vagyis magának a veszélyeztetésnek a ténye alapozza
meg a felelősséget (ún. veszélyeztetési tényállás [Gefährdungstatbestand]);
-a praetori edictum szerint 10 000 sestertius (a posztklasszikus
korban 10 arany solidus) poena megfizetésére ment (I. 4, 5, 1),
-amelyet a felperes (tulajdonképpen a feljelentő) kapott meg.
-Ha kár is bekövetkezett, akkor az actio de posito et suspenso mellett alternatíve
-actio de effusis et deiectis,
-valamint a kifüggesztő ellen actio legis Aquiliae (in factum) is indítható volt.

3.A hajósok, fogadósok és istállótulajdonosok kvázideliktuális felelőssége.

A hajósi és fogadósi receptum-felelősség kiegészítéseként:
a praetor a hajósgazdát (nauta) és a fogadóst (caupo, stabularius) az utasok, ill. vendégek
azon dolgaiért, amelyeket őrzésre nem vett át (tehát őrzési receptum közte és az utas
között nem jött létre),
azok eltűnése, megrongálódása esetén felelőssé tette, amennyiben a lopást vagy rongálást
a hajós, ill. fogadós alkalmazottai avagy a fogadóban állandó jelleggel lakó
vendégek követték el.
-Kereset: actio (furti vel damni) in factum adversus nautas caupones stabularios,
-amely kétszeresre (duplum) menő poenalis actio volt.
-Alkalmazása: elsősorban akkor, ha a hajós (fogadós) valamilyen
okból (pl. értékesebb ingóságokért) nem vállalt receptum-
felelősséget, vagy a hallgatólagosan (a dolgok puszta bevitelével)
létrejövő receptum-felelősséget kizárta.
-Receptum-felelősség esetén a kvázideliktuális felelősség alternatíve sem volt
érvényesíthető.
-A kvázideliktuális felelősség előnye: a receptum-felelősséghez képest, hogy duplum
követelhető
-Hátránya: csak meghatározott személyek delictumaiért állt fenn, mindazonáltal az
utazónak nem kellett azonosítania az elkövetőt, elegendő volt, ha valószínűsítette, hogy a
vállalkozó embere követte el a delictumot.
-A hajós, fogadós saját rabszolgáiért csak noxaliter felelt (az alkalmazott idegen
rabszolgákért azonban kvázideliktuálisan).
4.A kötelességszegő bíró felelőssége
Az olyan bíró ellen, aki az eljárási szabályokat megsértve járt
el, és ezzel valamelyik félnek kárt okozott (iudex qui litem suam fecit), a károsult fél pert
indíthatott, akár szándékosan (dolo malo) sértette meg a bíró a jogszabályokat, akár pedig
hanyagságával, tudatlanságával (per imprudentiam) okozott kárt a
peres félnek.

állatkárokból eredő kötelmek;

-Keresetek, jogsegélyek:
-Civiljog: noxalis actiókat irányozott elő
-Actio de pauperiae: a négylábú háziállat károkozása esetére a
tulajdonos ellen hatályát a köztársaság korában keletkezett (vitatott hitelességű) lex
Pesolania terjesztette ki a kutyákra.
Actio de pastu pecoris: a tilosba belegelő állat gazdája ellen menő kereset
Aedilis curulis: ha egy közút, köztér környékén tartott veszélyes állat (kutya v. vadállat) a
járókelőket megsebesítette, a tulajdonos ellen keresetet adtak
-amely ilyenkor bírói mérlegeléssel megállapított összegű kártérítésre ment
ha viszont az állat támadása szabad ember halálát okozta, tarifális
bírságra (a iustinianusi jogban 200 solidusra) ment, összegszerűen meghatározható károk
esetén pedig duplumra irányult

a tartási kötelmek;
Kölcsönös tartási kötelezettség (alimentatio) terhelte:
a patronust és a libertinust (régi jog szerint is)
a felmenőket (ascendentes) és a lemenőket (descendentes) is (a császárkori [valszeg.
Antonius Pius korábó származó] jogszabályok értelmében)
a házaságon kívül született gyermek és anyja (mint kognát
rokonok) között is (császárkori jogszabályok értelmében)
Egyoldalú tartási kötelezettség:
a feleség eltartása a férjet terhelte, még akkor is, ha a nő
önjogú volt és szabadvagyonnal (parapherna) rendelkezett
az alimentatio csak cognitio extra ordinem keretében volt érvéynesíthető!

felmutatási kötelmek.
Az a körülmény, hogy valaki egy dolgot a birtokában
(bírlalatában) tartott, kötelességévé tette a
tényleges hatalmat gyakorlónak, hogy a dolgot mindazoknak felmutassa, akiknek ehhez
jogos érdeke fűződik (elsősorban annak, aki perindítás céljából kívánt meggyőződni arról,
hogy a tényleges hatalmat gyakorlónál levő dolog valóban az övé-e; előkészítő eljárás).
Jogsegélyek:
A dolog birtokosától annak felmutatását in personam
hatályú interdictummal (interdictum exhibitorium);
vagy in personam actióval (actio ad exhibendum) lehetett követelni, ez elől nem lehet
kitérni, ha mégis megtenné az alperes, vagyoni végrehajtás indul ellene
Vázlat:

- kötelem: obligatio
- definíciók:
1) Paulus: „A kötelmek lényege nem abban áll, hogy a mienkké tegyen egy dolgot vagy egy
szolgalmat, hanem hogy valaki mást rászorítson arra, hogy valamit adjon, valamit tegyen
vagy valamiért helytálljon a számunkra.”

2) Iustinianus: „A kötelem olyan jogi kötelék, amelynél fogva szükségszerűen valamilyen

szolgáltatás teljesítésére kényszerülünk államunk jogának megfelelően.”

-> kötelem = jogi lekötelezés

=> kizárja a jogon kívüli (erkölcsi, vallási, stb.) kötelezettségeket
-> kötelem = jogi kényszer
=> teljesítésre kényszerülünk, mert a jog ezsközeivel rászoríkényszeríthetnek minket hogy
teljesítsünk
-> csak az kötelem, amit az állam/jogrendszer annak nevez

3) feljettebb jog szerint: „A kötelem olyan jogviszony, amelynél az egyik fél (hitelező,
creditor) a másik féltől (adós, debitor) bizonyos magatartást követelhet, s amennyiben az
adós ennek a kötelezettségének nem tenne eleget, a hitelező jogosult őt in personam actio-
val erre a magatartásra rászorítani.”

2. A kötelem kialakulása
- archaikus kor: kezdetleges kötelmi viszony -> hitelezőnek adós felett korlátozott hatalma
- két alapvető forrás:
a) bűncselekmények (delictum)
- fejlődési stádiumok:
-> v.ki kárt okoz másnak, sértettnek joga keletkezik hogy bosszút álljon
-> később lehetősége van az elkövetőnek hogy váltságdíj fizetésével
megússza a bosszút
-> végül a jogrend kötelezi hogy fizessen
=> igazi kötelem kb. csak innentől van
- erre az eredetre utal a szavak jelentése is:
-> obligatio: megkötözés
-> liberatio: szabadulás (kötelem megszűnése)
-> solutio: kioldozás
b) szerződések (contractus)
- forma: isteneket tanúul hívó eskü
- kötelező erő nem a megállapodás
-> hanem a formaságok betartása
- megszegése ~ delictum
-> hitelező elfoghatta, magánál tarthatta, csak teljesítés után engedi el
- ősi kötelmeknél élesen elválik:
-> tartozás (jogi kötelezettség)
-> felelősség (jogi kikényszeríthetőség)
=> pl. ha hatalom alatti családtag szerződést köt
-> ő csak tartozik de nem felel
-> pater familias felel de nem tartozik
-> klasszikus korban a kettő ~ együtt jár
I. A kötelem fajai

1. civilis obligatio – honoraria (praetoria) obligatio

- Iustinianus: kötelmek fő felosztása
- klasszikus korban alakult ki
- eleinte csak 1 fajta volt (civiljogi)
- praetor tevékenysége új kötelmet hoztt létre
a) civilis obligatio: civiljog által bevezetett kötelmek
b) honoraria obligatio: praetor által bevezetett kötelmek

2. stricti iuris obligatio – bonae fidei obligatio

- eleinte csak stricti iuris (mert a civiljog is az)
- préklasszikus korban elterjed a bona fides (praetori jog miatt)
- eleinte csak a követelés erkölcsi alapja, aztán a marasztalás mértéke
- klasszikus korban már a kötelmek nagy része bona fides szerint, a stricti iuris kimegy a
divatból
- praetor tevékenysége új kötelmet hoztt létre
a) stricti iuris obligatio: összes formális szerződés + kölcsön
b) bona fidei obligatio: összes konszenzuális szerződés ( kivéve: kölcsön)

3. naturalis obligatio
- „természetes kötelem”
- eredetileg a hatalom alattiak peresíthetelen kötelmei
-> jogtudósok kiterj. a fogalmat más peresíthetetlen kötelmekre is
- naturalis obliagtio: minden olyan kötelem amit nem lehet peresíteni
-> = actio nélküli kötelem
- ismérvei:
-> minden más tekintetben van joghatása
-> beleszámít a hitelező civilis tartozásába
-> meg lehet erősíteni zálogjoggal, kezességgel, tartozás elismeréssel
-> novatioval teljes joghatású (=peresíthető) civilis obligatio lesz
- esetei:
-> hatalomalattiak kötelmei
-> capitis deminutio-t szenvedett illető c.d. előtti kötelmei
-> pactumban kötött kamatkövetelés
-> a pupillus gyámi hozzájárulás nélküli kötelezettségvállalása
-> SC. Macedonianum ellenére folyósított kölcsön
-> büntetésből elszenvedett követelés
-> elévült követelés (talán?)
- Iustinianus: szerencsejátékból jövő kötelezettség nem naturalis obligatio
-> Iust. utálta & üldözte a szerencsejátékokat
4. obligatio principalis – obligatio accessoria
a) obligatio principalis: önmagában megálló „főkötelem” (legtöbb kötelem ilyen)
b) obligatio accessoria: járulékos kötelem, a főkötelmet kiegészíti
-> általában biztosíték (pl. kezesség)
-> nem létezhet a főkötelem nélkül, megszűnésével ennek is vége
II. A kötelem keletkezési formái

- contractus: joghatás kiváltására irányuló akaratnyilatkozat

- delictum: magánüldözés alá eső bűncselekmény (lopás, rongálás, stb.)

- klasszikus korban keletkezés alapján

-> szerződés alapján létrejövő
-> bűncselekmény alapján létrejövő
- Gaiusnál is eleinte ez a felosztás van
-> nála contractus = minden kötelem ami nem delictum alapú
- majd: Gaius Institutio, korai posztklasszikus átdolgozás => 3 keletk. forrás
-> szerződés
-> bűncselekmény
-> különböző más jogcím
- Iustinianus: négy keletk. forrás (+ vegyes kötelmek)
a) szerződés (contractus)
b) „mintegy” szerződés (quasi contractus)
-> nincs szerződés, olyan kötelem keletk, ami a szerződésre hasonlít
-> pl.: jogalap nélküli gazdagodás, gyámság, hagyomány, véletlen közösség
c) bűncselekmény (delictum)
d) „mintegy” bűncselekmény (quasi delictum)
-> nincs bűncselekmény, olyan kötelem keletk, ami bűncselekményre hasonlít
-> pl.: lakásgazda felelőssége, hajós/istállós/fogadós, kötelességszegő bíró
503 – A negotium fogalma, fajai és alkatrészei

1. A jogügylet (negotium) fogalma

- jogi tény, joghatás kiváltására irányuló akaratkijelentés
- kötelem =/= jogügylet
- kötelem => jogviszony
- jogügylet => jogi tény
- példa:
kötelem: adós tartozik x összeggel a hitelezőnek
jogügylet: adós pénzkölcsön szerződést kötött
-> jogi tény, a kötelem alapja
- jogügylet fogalmi elemei:
a) joghatásra irányulás
b) akaratnyilatkozat
-> jogügyletet létrehozó személyek belső akarata
-> ennek külső megnyilvánulása (=maga a nyilatkozat)

2. A jogügylet fajai (csoportok, osztályozások)

1) a magánjog rendszerén belüli elhelyezkedés alapján

- személyi &családi jogügyletek (pl. manumissio, confarreatio)
- dologi jogügyletek (pl. mancipatio, occupatio)
- kötelmi jogügyletek (pl. stipulatio)
- öröklési jogügyletek (pl. testamentum)

2) civiljogi jogügylet – egyéb jogügylet

a) civiljogi jogügylet: civiljogi, ünnepélyes formaságokkal teli jogügylet
b) egyéb jogügylet: formaságoktól mentes jogügylet

3) egyoldalú jogügylet – kétoldalú jogügylet

a) egyoldalú jogügylet: joghatás létrehozásához elég 1 személy akaratnyilatkozata (pl.
occupatio)
b) kétoldalú jogügylet: joghatás létrehozásához legalább 2 személy megegyezése kell (pl.
szerződés)

4) élők közti jogügylet – halál esetére szóló jogügylet

a) élők közti jogügylet: joghatás beállta nem függ senki halálától (pl. vállalkozási
szerződés)
b) halál esetére szóló jogügylet: joghatás beállta függ v.ki halálától (pl. végrendelet)

5) konkrét/kauzális jogügylet – absztrakt/kauzátlan jogügylet

a) konkrét jogügylet: jogügyleti nyilatkozatból kitűnik a causa, ami miatt létrejött (pl.
adásvételi)
b) absztrakt jogügylet: formaságok betartása mellett a cél háttérbe szorul (pl. in iure cessio)
6) viszterhes jogügylet – ingyenes jogügylet
a) viszterhes jogügylet: jogügylet kötelez az ellenszolgálatással való viszonozásra (legtöbb
jogügylet)
b) ingyenes jogügylet: jogügylet nem kötelez ellenszolgáltatásra (pl. ajándékozás)
3. A jogügylet alkatrészei
- jogügylet, mint akaratkijelentés elemi összetevői

A) esszenciális (elengedhetetlen) alkatrészek (essentialia negotii)

- jogügyletben feltétlen szerepelnie kell
- hiányában a jogügylet létre se jön
- ide vonatk. szabályok kógensek (kényszerítő)
- pl. adásvételi szerz.-nél a vételárban való megállapodás

B) naturális (természetes) alkatrészek (naturalia negotii)

- nem kell külön belefoglalni
- megállapodással mellőzhetők
- ide vonatk. szabályok diszpozitívak (engedő)
- pl. adásvételi szerz.-nél a kellékszavatosság

C) accidentális (esetleges) alkatrészek (accidentalia negotii)

- csak akkor része a jogügyletnek, ha a felek kifejezetten belerakják
- pl. adásvételnél a visszaeladási jog

A jogügyletek legfontosabb általános kikötései:

1. FELTÉTEL (CONDICIO)
2. IDŐHATÁROZÁS (DIES)
3. MEGHAGYÁS (MODUS)

- a feltétel és az időhatározás az érvényességet és hatályosságot is befolyásolhatja

- a meghagyás sem az érvényességet, sem a hatályosságot nem érinti
- a civiljogi ügyletek nem tűrik meg a feltételt & időhatározást
-> alkalmazásuk esetén a jogügylet tartalomtól függetlenül érvénytelen

1. feltétel (condicio)
- olyan jövőbeli bizonytalan esemény, amelytől a jogügylet hatálya függ
- csoportosítása:
a) FELFÜGGESZTŐ FELTÉTEL (condicio suspensiva)
- az esemény beálltáig nem lép hatályba a már érvényesen létrejött jogügylet
(ideiglenes hatálytalanság)
- az érvényesség és a hatályosság kezdete nem esik egybe
- ha a feltétel meghiúsul
-> a jogügylet soha nem lép hatályba (végleges hatálytalanság)
- pl.: adásvételi szerződés: „Ha megérkezik a hajó Africából, eladom a lovamat”
b) BONTÓ FELTÉTEL (condicio resolutiva)
- a jogügylet a megkötéssel hatályba lép
- az érvényesség és hatályosság kezdete egybeesik
- viszont ha a feltétel beáll, a szerződés hatályát veszti
- pl.: „Ha január 1-jéig nem fizeted ki a vételárat, a telket úgy kell tekinteni, mintha
meg sem vetted volna.”
- a feltétel beálltával a szerződésből minden joghatása megszűni
- a jogügylet-feltétel kapcsolata:
- feltétel alapvető követelménye, h az esemény jövőbeli legyen
- nem feltétel: múlt/jelenbeni esemény + amiről nem tudnak a felek + olyan jövőbeli
esemény ami 100% biztos -> mert a bizonytalanság mindig eleme kell hogy legyen
- az ex nunc és az ex tunc hatály
- ex nunc: „mostantól”: a feltétel hatályba léptető ereje a feltétel beálltától
érvényesült
-> pl.: ha valaki végrendeletében egy rabszolganője felszabadítását feltételhez
köti, és a rabszolganőnek még a feltétel teljesülése előtt gyermeke születik, a
gyermek az ex nunc hatály szerint rabszolga lesz
- ex tunc: „akkortól”: a feltétel visszaható hatályú
-> pl.: előző példa, de eszernt a gyermek szabadnak születik

2. időhatározás (dies)
- a feleknek az a rendelkezése, amellyel a jogügylet hatályát bizonyos időponthoz kötik
- a felek meghatározhatják azt, hogy
-> a jogügylet mikor lépjen hatályba
-> a jogügylet hatálya mikor szűnjön meg
- a jogügylet hatásának kezdetét & végét biztosan bekövetkező eseménnyel
összekapcsolják

3. meghagyás (modus)
- ingyenes vagyoni juttatástnál
- a juttató fél valamilyen feladatot ír elő az ingyenesen szerző fél terhére
- a meghagyás nem feltétel: az ügylet hatályba lépését nem befolyásolja
- a kedvezményezett a juttatást mindig megszerzi
- DE: élők közötti ajándékozás -> meghagyás teljesítése elmarad
-> ajándékozó a juttatást az ajándékozás céljának meghiúsulására tekintettel
visszavonhatja
- császárkor: kereset a meghagyás teljesítésének kikényszerítésére & a juttatás elvonására
- pl.: „Neked adom a földemet, de tarts el engem életem végéig.”
- pl.: „A ház halálom után legyen Titiusé, de emeljen síremléket nekem.”
A negotium érvényessége & hatályossága

I. A jogügylet érvényessége
- a jogügylet 3 eleme:
-> akarat
-> nyilatkozat
-> joghatásra irányuló minőség
-létrejött jogügylet csak akkor érvényes, ha
-> létrehozó személy(ek) akarata & nyilatkozata önmagában is ép + összhangban van
-> kétoldalú jogügyleteknél a 2 fél akarata találkozik
-> elérni kívánt joghatás nem ütközik a jogrendbe

Az érvénytelen jogügylet
- akkor érvénytelen, ha az érvényességi feltételek nem teljesülnek
- hibás jogügylet: a külső tényállás megvalósult, de az akarat/nyilatkozat/joghatásra
irányulás hibás
- érvénytelen jogügylet: a hibás jogügylet a törvény előírása miatt nem alkalmas
-> létezik, de érvénytelen
- ügyleti hibák: érvénytelenségi okok
-> akarat: pl. erőszakkal kikényszerített jogügylet
-> nyilatkozat: pl. formaságokat sértő végrendelet
-> joghatáshoz kapcsolódás: pl. jogellenes célú szerződés

A jogügyletek érvényességének kategóriái

1) súlyosság alapján
a) semmis jogügylet
- feltétlen érvénytelenség
- jogilag úgy kell tekinteni mintha létre se jött volna
- pl: jó erkölcsbe ütköző szerződés, kényszer

b) megtámadható jogügylet
- létrejöttekor nem érvénytelen, de megtámadással azzá lehet tenni
- megtámadás = jogosult fél határidőn belül nyilatkozattal/pereléssel érvénytelenné
teszi
- megtámadhatóságnak nincs igazi tartalma magában
-> függő jogi helyzet (félúton érvényesség & érvénytelenség között)
=> érvénytelenség=semmisség, de a megtám.-ság külön fogalom

2) római jog sajátos tagolása alapján

a) civiljog szerinti érvénytelenség
- érvénytelenség civiljogi jogforráson alapul

b) praetori jog szerinti érvénytelenség

- érvénytelenség praetori edictumban lefektetett szabályon alapul
=> mindkettő eredményezhet semmisséget ÉS megtámadhatóságot is
-> semmisség eredménye mindkét esetben ugyanaz (formula megtagadása)
-> megtámadhatóság
-> civiljogi: mint ami fent van (érvénytelenné tehető)
-> praetori jogi: megerőtleníthető

3) eredeti – utólagos
a) eredeti érvénytelenség: a jogügylet már megszületéskor érvénytelen
-> sokak szerint az érvénytelenség csak eredeti lehet
b) utólagos érvénytelenség (pl. halál esetére szóló jogügylet)
 4) teljes – részleges
a) teljes érvénytelenség: érvénytelenség kiterjed a jogügylet egészére (-> összes
joghatásra)
-> az érvénytelenség főszabály szerint teljes
b) részleges érvénytelenség: érvénytelenség csak a jogügylet egy részét érinti

5) abszolút – relatív
a) abszolút érvénytelenség: jogügylet mindenkire nézve érvénytelen
b) relatív érvénytelenség: joghatás csak egyik/másik félre érvényes
-> „sántikáló jogügylet (negotium claudicans)”

6) orvosolhatatlan – orvosolható
a) orvosolhatatlan érvénytelenség: az érvénytelenségi ok elmúltával se lesz érvényes
-> főszabály
b) orvosolhatató érvénytelenség: két lehetőség
-> jogügylet megerősödése (v.milyen tény megvált. -> érvényes)
-> más érvényes jogügyletbe való átfordulás (azonos tartalom, más forma)

II. A jogügylet hatályossága

- az érvényesség fogalmára épül
- def.: Az érvényes jogügylet aktív állapota, amikor a jogügylet alapján már jogokat lehet
érvényesíteni & a feleket már kötelezettségek terhelik
- közvetlen joghatás: jogérvényesítés & perindítás lehetősége
- közvetett joghatás: felek által elérni kívánt, de nem mindig realizálódó joghatás (pl.
tulajdonszerzés)
- érvényes jogügylet létrejöttével azonnal hatályba lép
-> de! van hogy a felek feltételekkel határozzák meg a hatályosság kezdő/záró
időpontját
ÉRVÉNYESSÉG HATÁLYOSSÁG
Mindkettő a jogügylet egy bizonyos állapotát írja le, a különbség az állapot tartalma és okai
a jogügylet képes a célzott joghatás kiváltására a jogügylet a közvetlen joghatást kiváltja
(potencialitás) (aktualitás), ha a jogosult jogát actio-val
érvényesítheti
szükséges hogy nem legyen érvénytelenségi ok, ami sok tényező kell hozzá egyszerre, amik nélkül
kizárná az alkalmasságot (negatív kritérium) érvény- ességtől függetlenül se lehet joghatás
(pozitív kritérium)

- az érvényesség a hatályosság elengedhetetlen (immanens) kritériuma

A hatálytalan jogügylet
- érvénytelenség: az érvényesség (negatív) kritériumai nem teljesülnek
- hatálytalanság: érvényes jogügylet hatályosságának valamelyik (pozitív) kritériuma
hiányzik
-> hatálytalan jogügylet nem vált ki joghatásokat
- ha a jogügylet hibátlan létrejöttekor hiányzik a hatályosság kritériuma
-> érvényes de hatálytalan (pl. végrendelet haláltól lesz érvényes)
- érvényesen létrejött & hatályos jogügylet hatályát veszti ha a kritériumok egyike
megszűnik
-> pl. szerződés határideje lejár => érvényes marad de megszűnik a hatály
A hatálytalanság fajtái:
a) eredeti & utólagos
b) teljes & részleges
c) abszolút & relatív
d) ideiglenes & végleges
Jogügyleti tan:
nemcsak a római jog, de a középkor is adós maradt, a pandektisztika érdeme.
Savigny és Puchta: római jogi alapokra és kora újkori tantörténeti előzményekre (pl.
Althusius, Nettelbladt) támaszkodva, de zseniális újszerűséggel az ügyleti tant, amely az
egész modern jogtudomány – nemcsak a magánjog – szilárd bázisává vált.

Pandektistiák:
A pandektisták a jogi jelenségek rendszerezése során a történések, tények közül kiemelték
azokat, amelyek joghatásokat váltanak ki, és ezeket jogi tényeknek nevezték.
A jogi tényeken belül: az emberi magatartások, cselekmények
és az egyéb történéseket (pl. születés, halál, vis maior, időmúlás, stb.)
Az emberi cselekményeket ezután felosztották a megengedett és a tiltott magatartásokra
(delictumok és egyéb tilos cselekmények).
A megengedett emberi cselekmények mint jogi tények köréből kiemelték azokat, amelyek
egy meghatározott joghatás létrehozására irányulnak.

531 – A contractusok érvényessége és hatályossága általában

I. A SZERZŐDÉSEK ÉRVÉNYESSÉGE

1) Az érvényesség
- a szerződés jogügylet -> jogügylet érvényessége
- 3 fő kellék: akarat & nyilatkozat & joghatáshoz kapcsolódás
- szerződés akkor jön létre érvényesen, ha
-> felek akarata és nyilatkozata ép (cselekvőképesek, alaki követelményeket
betartják, stb.)
-> nyilatkozatok összhangban vannak egymással
-> egymás között is találkoznak (megfelelnek egymásnak)
-> a joghatáshoz kapcsolódás nem ütközik a jogrendbe

2) Az érvénytelen szerződés
- ha a 3 fogalmi elem egyike hibás
- szerződés érvénytelen
- mert törvény előírása alapján nem alkalmas a felek által kívánt joghatás kiváltására
-> nem keletkeztet kötelmet
- érvénytelenség lehet:

a) feltétlen és feltételes
- feltétlenül érvénytelen (semmis szerződés)
-> olyan súlyos hibában szenved, hogy jogilag nem létezőnek minősül
- feltételesen érvénytelen (megtámadható szerződés)
-> a hiba nem olyan súlyos, csak akkor érvénytelen ha megtámadási aktus során
alkalmatlannak bizonyul
- az akarathibák közül semmisséget okozhat:
-> tévedés (error)
-> színlelés (simulatio)
-> megfélemlítés (metus)
- akarathibákkal szemben a nyilatkozati hibák & joghatáshoz kapcsolódás hibái
-> mindig semmisséget okoznak
 b) eredeti és utólagos
- érvénytelenségi ok csak a szerződéskötés időpontjában merülhet fel
-> érvénytelenség csak eredeti lehet
- az egyszer érvényesen lértejött szerződés nem vállhat utólag érvénytelenné
=> a 3 feltétel utólagos módosulása a szerződést nem érinti

c) teljes és részleges
- érvénytelenség főszabály szerint teljes
- kivételes esetekben részleges (pl. házastársak ajándékozással vegyes átvételi
szerződése)

d) abszolút és relatív
- ha az érvénytelenség abszolút, mindenkire vonatkozik
- ha relatív, csak az egyik/másik félre vonatkozik

e) orvosolható és orvosolhatatlan
- főszabály szerint orvosolhatatlan
- de! szűk lehetőség orvosolásra & más érvényesbe való átfordításba

f) civiljogi és praetori jogi

II. A SZERZŐDÉSEK HATÁLYOSSÁGA

1) Az hatályosság
- hatályos az az érvényes szerződés, ami ténylegesen kiváltja a célzott joghatásokat, ami
alapján már lehet jogokat érvényesíteni
- a hitelező in personam actio-val rászoríthatja az adóst a teljesítésre
- hatályosság arra utal, h az érvényesen létrejött szerződés életbe lépett-e már & életben
van-e még
- a hatályosság a felektől függ: meghatároznak-e feltételt/időtűzést
- a szerződés hatályosságát az előírt szolgáltatás teljesítése megszünteti

2) Az hatálytalan szerződés
- hatálytalan az az érvényes szerződés, ami alapján a hitelezőnek még/már nincs módja az
adóst teljesítésre szorítani, vagyis ami nem vált ki joghatásokat
- hatálytalanság lehet:
- eredeti/utólagos
- teljes/részleges
- abszolút/relatív
- ideiglenes/végleges
1. § Az obligatio fogalma, elemei:

-Relatív szerkezetű jogviszony: meghatározott személyek jogosultak és kötelezettek

egymással szemben, akiket a kötelem (közvetlen) tárgya, vagyis a szolgáltatás köt össze.
A hitelező az adóst in personam actioval perelheti.
(Keresetformulájában az intentio, mind a hitelező (felperes) és az adós (alperes)
megnevezését tartalmazza)

In personam actio: amikor olyasvalakit perlünk, aki nekünk vagy szerződésből vagy
bűncselekményből fakadóan le van kötelezve, amikor az intentioban azt állítjuk, hogy az
illető adni, tenni, helytállni tartozik.

In rem actio: az intentioban vagy azt állítjuk, hogy egy testi dolog a miénk, vagy azt, hogy
valamilyen jog megillet bennünket, vagy amikor tagadjuk, hogy az ellenfelünket megilletné.
-» (formulájának intentioja, vagy csak a felperes, vagy csak az alperes megnevezését
tartalmazza)

Iustianiusi institúciók szerint: „a kötelem olyan jogi kötelék (iuris vinculum), amelynél
fogva szükségszerűen valamilyen szolgáltatás teljesítésére kényszerülünk államunk
jogának megfelelően”

Főszemélyeknek (hitelező, adós), tárgyának (szolgáltatás) és a hitelezői kereset

„típusának” (in personam actio) felhasználásával

A kötelem olyan relatív szerkezetű jogviszonyként határozhatjuk meg, amelynél fogva az

egyik fél (a hitelező) a másik féltől (adós) bizonyos magatartást követelhet (valamilyen
szolgáltatás teljesítését követelheti), s e kötelezettség nemteljesítése vagy nem megfelelő
(azaz nem kötelemszerű) teljesítése esetén a hitelező in personam actióval jogosult adósát
a szóban forgó magatartásra rászorítani.

Obligatio elemei:
a) egyik főszemélye a creditor (hitelező): aki valamilyen szolgáltatás teljesítését követelheti
az adóstól

b) másik főszemélye a debitor (adós): aki valamilyen szolgáltatás teljesítésére köteles a

hitelező irányában

c) közvetlen tárgya: a praestatio (szolgáltatás): az az adósi magatartás, amelynek a hitelező

irányában történő „kötelemszerű” teljesítésével szabadulhat az adós a kötelemből

d) tartalma: a hitelező jogosultságok és az adósi kötelezettségek összessége

Az obligatio forrásai:

1. A kötelmek klasszikus korban ismert felosztása (divisio obligationum)

„Minden kötelem vagy szerződésből születik, vagy pedig delictumból.”

Az eredeti gaiusi felosztás szerint tehát a kötelmek forrásai: contractus és delictum

2. Posztklasszikus kori római jogban kontraktuális, deliktuális és különböző más

jogcímekből (ex variis causarum figuris) fakadó obligatiók között tettek különbséget.
3. A iustinianusi jog a kötelmek négy forrása között tesz különbséget.

az ex variis causarum figuris kötelemeket (nem contractus vagy delictum) két csoportba
(quasi contractusok és a quasi delictumok -» szerződés vagy delictumszerű)

a) contractus: szerződés (jogrend által civilis causával felruházott megállapodás)

b) delictum (maleficium): marasztalás esetén pénzbűntetés (poena) megfizetésének

kötelezettségét maga után vonó, a magánjog hatálya alá tartozó bűncselekmény
(crime közjog)

c) quasi contractus: szerződésszerű tény, az ezekből fakadó kötelmek szabályai sok

tekintetben hasonlítanak a kontraktuális kötelmek szabályaira, azonban forrásai nem szerz

d) quasi delictum (quasi maleficium): delictumszerű tény, az ezekből fakadó kötelmek

szabályai sok tekintetben hasonlítanak a deliktuális kötelmek szabályaira, azonban ezek
forrásai nem delictumok.

Ez a – szemléletes, ám dogmatikailag koránt sem kifogástalan – négyes felosztás azonban

nem fedi le az összes lehetséges kötelemkeletkeztető tényt, s így a kontraktuális, a
deliktuális, a kvázikontraktuális, és a kvázideliktuális kötelmek felsorolása kiegészítendő az
„egyéb kötelmek” kategóriájával.

Kötelmek:
Szerződésből (ex contractu)
Törvényből (ex lege) származnak

Az obligatio fajai
1. Az obligatiók legfontosabb fajai a következők:
a) A kötelem civilis („civiljogi”) obligatio, ha valamilyen civiljogi jogforráson alapul,
ellenben a praetoria (illetve honoraria) obligatio, ha annak alapjául a praetor iurisdictiója,
másként fogalmazva: a ius praetorium (illetve a ius honorarium) szolgál.
A civiljog és a praetori jog distinkciójának szívósságát mutatja, hogy ez a divisio még a
iustinianusi jogban is fennmaradt, mégpedig a kötelmek legfőbb felosztásaként a kötelem
iustinianusi Institutiók által megadott definícióját követően, tehát kiemelt helyen
olvashatunk a kötelmek e summa divisiójáról.

b) A civilis obligatiónak van egy másik jelentése is -» peresíthető kötelem

peresíthetetlen kötelem -» naturalis obligatio

Naturalis obligatio példa:

1. a rabszolga szerződéses kötelezettségvállalásai
2. a filius familias családon belüli kötelmei, tehát a nem peresíthető követelések és
tartozások a hatalomalatti és saját hatalomgyakorlója, illetve az ő hatalma alá tartozó más
hatalomalattiak viszonylatában
3. a senatus consultum Macedonianum ellenére folyósított pénzkölcsön
4. egy stipulatio vagy egy mutuum (mindkettő stricti iuris kötelmet fakaszt) mellett kötött
peresíthetetlen, formátlan (nudum) pactumban foglalt kamatkikötés, legalábbis a kései
klasszikus jog szerint. Így pedig, ha az adós megfizeti csupán formátlanul kikötött
kamatokat, nem követelheti vissza azokat, illetve nem kérheti beszámításukat a tőkébe sem
5. a capitis deminutiót elszenvedett személy capitis deminutió előtti kötelmet
hatalomalattiak kötelmei
a pupillus gyámi hozzájárulás nélküli kötelezettségvállalása
elévült követelés (talán?)
a büntetésből elvesztett követelés is fennmarad mint naturalis obligatio
A naturalis obligatio nem peresíthető, de kötelem – a jogrend ugyanakkor, valamilyen
jogpolitikai okból, nem biztosít lehetőséget a szolgáltatás per útján való követelésére,
illetve adott esetben külön kifogással lehet visszaverni a naturalis obligatio hitelezőjének
keresetét

(pl. SC Macedonianum, a hatalomalatti a pénzkölcsönt visszafizeti szemben az érvénytelen

szerződés alapján nyújtott szolgáltatással, amely jogalap nélküli gazdagodás címen,
condictióval visszakövetelhető,

-így például egy tévedésből nyújtott szolgáltatás vagy éppen a puppilus által gyámi
hozzájárulás nélkül kötött stipulatio alapján végbement teljesítés

-olyan házat adott el valaki, amelyről sem ő, sem a vevő nem tudta, hogy már leégett, a
kifizetett pénz szintén condictióval követelhető vissza Nerva, Sabinus és Cassius szerint is.

Ezen felül egy naturalis obligatióhoz is járulhatott biztosíték gyanánt.

Amennyiben a kötelem a ius strictumon alapul (ilyen például egy stipulatióból vagy egy
mutuumból fakadó obligatio), úgy stricti iuris obligatióról, amennyiben viszont az objektív
bona fidesen, akkor bona fidei obligatióról beszélehetünk -» adásvételi vagy egy bérleti
szerződésből fakadó kötelem).
(Az igénybe vehető kereset pedig az egyik esetcsoportban nyilván stricti iuris, míg a másik
esetcsoportban bonae fidei actio – utóbbi praetori keresetformulájának intentio
incertájában az elmaradhatatlan quidquid dare facere ex fide bona kivétellel és a bíró
informálására szolgáló (a felperes követelés jogalapjára utaló – pl adásvétel, bérlet), a
bonae fidei actiók formulájában szintén elmaradhatatlan demonstratióval.
S míg egy bonae fidei iudiciumban a bíró a marasztalás során a bona fides elvére van
tekintettel, s széles mérlegelési jogkörrel jogkörrel rendelkezik a marasztalási összeg
megálapítása során, addig a bona fides a stricti iuris iudiciumok esetén nem játszik
szerepet.

Az obligatio principalis (főkötelem) biztosítékául szolgáló kötelmet járulékos kötelemnek

(obligatio accessoria) nevezzük. Ilyen például a kezességi kötelem (fideiussos kezesség),
amely járulékosságából fakadóan megszűnik például akkor, ha a főadós teljesíti a
szolgáltatást, a kezes nem lehet többre kötelezve, mint a főadós: a novatio nem csak a régi
főkötelmet, hanem annak járulékos kötelmeit is megszűnteti, a fideiussor rendszerint élhet
a főadóst megillető kifogásokkal: a főadós késedelme a járulékos adósra is kihat: ha a
főkötelem tekintetében bekövetkezik a perpetuatio obligationis, ez a járulékos kötelem
vonatkozásában is beáll etc.
Járulékos kötelem fakad a zálogszerződésből is.

2. Az obligatiók csoportosítása a kötelem forrásainak iustinianusi osztályozását

felhasználva, de részben a korábbi jogi instrukciókra is kiterjedően

a) Kontraktuális (szerződésekből fakadó) kötelmek

-Verbálszerződésekből (alakszerű szóbeli szerződésekből, verbis) fakadó kötelmek (az ilyen
tipusú kötelmeket fakasztó ügyletek közül -» stipulatio

-A iustinianusi jogban már csak jogtörténeti emlékeknek tekinthetők a régi római

litterálszerződésekből (alakszerű írásba foglalással litteris), mégpedig a pénztárkönyvekbe
történő bejegyzésekkel létrejött szerződésekből) fakadó kötelmek
-Reálszerződésekből (formátlan dologátadással létrejött szerződésekből fakadó) kötelmek.
-» kölcsön (mutuum),
haszonkölcsön (commodatum),
letét (despsitum)
kézizálog-szerződés (pignus, illetve contractus pigneraticius),
névtelen (reálszolgáltatások cseréje) szerződések
bizonyos „neves-névtelen” szerződések (például a csere permutatio, szívességi használat
(precarium)

- Konszenzuálszerződésekből (az esszenciális tartalmi elemekben való puszta

megállapodással létrejött, a szerződés létrejöttéhez semmilyen további cselekményt nem
igénylő szerződésekből) fakadó kötelmek.
-» formátlan adásvétel (emptio venditio), bérlet (locatio conductiorei dologbérlet
locatio conductio operarum munkaszerződés
locatio conductio operis vállalkozási szerződés
-megbízás (mandatum)
-társasági szerződés (societas)

b) A deliktuális kötelmeket fakasztó magánbűncselekmények (delictumok vagy

maleficiumok) köréből az alábbi tényállásokkal fogunk foglalkozni:
-civiljogi (eredetű) delictumok:
lopás (furtum),
személysértés (iniuria)
jogellenes károkozás (dologrongolás, damnum iniuria datum)

-praetori jogi (eredetű) delictumok:

rablás (rapina),
megtévesztés (dolus malus)
megfélemlítés (vis ac metus)
sírhely megrongálása (sepulchrum violatum)
hitelezők csalárd megkárosítása (fraus creditorum)

c) A kvázikontraktuális kötelmeket fakasztó tényállások:

-jogalap nélküli gazdagodás (locupletatio iniusta)
-megbízás nélküli ügyvitel (negotium gestum)
-gyámság (tutela)
-gondnokság (cura)
-véletlen közösség (communio incidens)
-kötelmi hagyomány (legatum per damnationem)

d) A kvázideliktuális kötelmek közé tartoznak:

-a lakásgazda felelőssége az épületből kidobott vagy kiöntött tárgyakért
-» actio de deiectis et effusis
-az épületre kifüggesztett és leeséssel fenyegető tárgyakért való felelősség
-» actio de posito et suspenso
-a hajósok, fogadósok és istállótulajdonosok kvázideliktuális felelőssége
-rendszeridegen konstrukció, de ide tartozik az olyan bíró kvázideliktuáis felelőssége is, aki
„magáévá tette a pert” (iudex qui litem suam fecit)

+ Mivel a kötelmek iustinianusi jogi négyes felosztása nem fedi le az összes kötelmi
jogviszonyt, szükséges még a fentieken túlmenően egy ötödik kategória: az „egyéb”
kötelmek kategóriájának alkalmazása, melyek körébe az alábbi obligatiók sorolhatók:
-állatkárokból fakadó kötelmek
-tartási kötelmek
-felmutatási kötelmek
2. § A jogügylet

A jogügylet a magánjog általános részéhez tartozik struktúrálisan.

kötelmi jog (különféle szerződések)
személyi jogi (manumissio)
családjogi (emancipatio, adoptio, arrogatio, coemptio)
dologi jogi (mancipatio, in iure cessio, tulajdontraditio)
öröklési jogi (végrendelet)
(ősi jog rituális aktusai modern értelemben jogügyleteknek nem tekinthetők)
jogügyletet nem dolgozták még ki

2 § 1. A jogügylet fogalmának levezetése a tény fogalmából

A német pandektista jogtudósok – elsősorban a Savigny által kidolgozott magánjogi

dogmatikai fogalmak talaján részletesen kidolgozták a jogügylet fogalmát, illetve annak
levezetését a Savigny által definiált jogi tény fogalmából (Puchta, Dernburg, Windscheid)

A tényeken belül azokat a tényeket (eseményeket, történéseket, cselekvéseket), amelyek

joghatást váltanak ki – valamilyen (a jogi ténnyel dogmatikailag szorosan összefüggő)
jogviszonyban jogi értékelést nyernek (keletkeztetés, módosítás, megszűntetés) – jogi
tényeknek nevezzük

A jogi tényeken belül megkülönböztethetjük

az emberi magatartások és az egyéb történéseket
(pl: az időmúlást, egy gyümölcs elválását az anyadologtól, egy sziget keletkezését, a vis
maior)

Az emberi magatartásokon belül megengedett és meg nem engedett emberi magatartások

(pl: bűncselekmények, szerződésen kívüli jogellenes károkozás, delictumok -» kötelem)

-joghatás kihatására irányult cselekmények: jogügyletek

-nem egy joghatás kiváltására irányuló akaratnyilatkozatban testesülnek meg, de joghatást

váltanak ki: reálaktusok

occupatio nem jogügylet, hanem reál aktus, de reálaktus egy res consumptibilis
elfogyasztása

Jogügylet:
1. jogi tény
2. (jogi tényként) joghatást (ha a jogügylet érvényes, de még hatálytalan, a célzott joghatást
csak potenciálisan, ha pedig hatályos, ténylegesen is) kiváltó emberi magatartás
3. megengedett, joghatást kiváltó emberi magatartás
4. megengedett, kifejezetten joghatás kiváltására irányuló emberi magatartás.
Mivel joghatás kiváltása valamilyen megengedett emberi magatartás keretében
akaratnyilatkozat útján érthető el

A jogügylet pandektista fogalma a következőképpen határozható meg: joghatás kiváltására

irányuló akaratnyilatkozat, akaratkijelentés (Willenserklárung), amelynek két eleme a belső
akarat és az akaratot a külvilág irányában kifejezésre juttató nyilatkoza
Gerhard Dulckeit: a római jogban sem a jogügylet, sem pedig a szerződés vonatkozásában
nem lehet „világos és átgondolt” koncepcióról beszélni.
Bessenyő: az ősi jog rituális aktusait anakronisztikus volna a modern értelemben vett
jogügylet fogalmát gondolati kiindulópontként használva, illetve a modern jogügylet-
fogalom aspektusából elemezni.

Ősi jog rituális aktusai: vindicatio -» egy igénybejelentés egy olyan dologra vagy személyre
nézve, amelyet az azt vindikáló személy (a vindicans) magához kíván venni, hogy a dolog,
illetve a személy felett magánhatalmat gyakoroljon (lásd különösen a legis actio
sacramento in rem) contravindicatio elemeit nem tartalmazó legis actio sacramento in
personam), sacramentum és az in iure cessio, mancipatio, vétel ár fizu nem képtelen adásv
nexum -» homályos aktus, mancipatiohoz közeli
sponsio stipulatio nem szakrális jellegű
manus iniectio: egy olyan személyt foszthatott meg személyes szabadságától, aki fölött
sem családfői, sem pedig mancipiális hatalommal nem rendelkezett.
confarreatio, ellenügyletek: contrarius actusok, acceptilatio
rítusok egyidő után jogügyletek lesznek

Negotium: gyakran előfordul a római jogi forrásokban, de nem abban az általános

„jogügylet” jelentésben szerepel, -» negotium gestum

jogügylet fogalmának lényege: agere, gerere, contrahere (Labeo)

agere: olyan ügyletek, amelyek szóbeli formaságok útján (verbis)

vagy dologátadással (re) jönnek létre, pl stipulatio
Labeo-féle definícióban, úgy tűnik, az egyoldalú kötelmet fakasztó szerződések
megjelölésére szolgál.

gerere: azt az ügyletet jelöli, amelyet sine verbis kötnek a felek.

De Francisci megállapítása, hogy a

contrahere terminusa Labeo -» azok a szerződések, amelyekből kétoldalú kötelem születik
(három konszenzálszerződésre, az adásvételre, bérletre és a társaságra),
agere terminusa: szavakkal és dologátadással létrejött ügyletek
gerere: minden más -» olyan ügyletekre utal, amelyek nem keletkeztetnek egyenlően
kétoldalú kötelmet, illetve nem is szóbeli formaságok vagy dologátadás útján jönnek létre

A jogügylet fogalma a pandektisztikánál jóval korábbi gyökerekre vezethető vissza.

Althusius úgy vélte, hogy a negotium kategóriája minden megállapodást magában foglal,
amely az ember társadalmi életét érinti, amely vagy valami hasznosat vagy szükségeset
hoz létre, vagy megakadályoz olyasmit, ami ezekkel ellentétben áll.

Hamza, és Schermaier: actus iuridicus fogalmát -» első ízben Christian Wolff tanítványa
Daniel Nettelbladt: „Systema elementare iurisprudentiae postivae Germanorum communis”
1749, jogügylet felöleli: „az emberek megengedett cselekményeit, amely jogokra és
kötelességekre vonatkoznak, akár azokat hoznak létre, akár nem” -» megengedettség
Krampe -» Christian Ferdinand Harpprecht tüblingeni prof 1747-ben, konverzió.

Harpprecht: az a sokféle ügylet, amelyekkel az emberek a bírósági eljárásban, de azokon

kívül is szoktak élni egymás között, olyan magatartásokat (modi) jelentenek, amelyekkel
egy kilátásba helyezett célt (finis) érhetnek el.
cél -» pandektista jogi hatás (rechtliche Wirkung)

reálaktus: occupatioval való tul szerzsés, elvált gyümi

2. § 3. A jogügyletek osztályozásai

1. A jogügyletek arra tekintettel, hogy a jogügylet létrejöttéhez egy vagy több személy
akaratnyilatkozatára van-e szükség – lehetnek:

a) egyoldalú jogügyletek: pl. végrendeletek

b) kétoldalú jogügyletek: szerződések, tulajdontraditio, coemptio (mancipatio manus)

2. A magánjog rendszerén belüli elhelyezkedésük szempontjából joghatás

a) személyi jogi és családjogi jogügyletek (pl. manumissio, confarreatio, coemptio,

divortium, emancipatio, arrogatio, adoptio)
b) dologi jogi jogügyletek (mancipatio, in iure cessio, tulajdontraditio)
c) kötelmi jogi jogügyletek (stipulatio, peresíthető pactum)
peresíthetetlen pactumból csak naturalis obligatio fakad
d) öröklési jogi jogügyletek (testamentum, mortis causa donatio)

3. Joghatás beállta valakinek a halálától függ-e vagy sem:

a) élők közötti jogügyletek (negotium inter vivos): kötelmi jogi szerződések pl.
tulajdontraditio vagy a coemptio

b) halál esetére szóló jogügyletek (negotium mortis causa): végrendelet

4. Jogi cél kitűnése, amelynek érdekében létrejött

a) kauzális jogügylet (negotium causale, letét, haszonkölcsön, konszenzuális adásvételi

szerződés, bérleti/vállalkozási szerződés, stipulatio -» kauzális és absztrakt)

b) absztrakt jogügylet (negotium abstractum): törvényes formaságok betartása biztosította

lényegét (mancipatio, in iure cessio, stipulatio lehet kauzális)

5. A jogügylet – kifejezetten a római jogra nézve – lehet

a) ünnepélyes, civiljogi jogügylet (negotium sollemne)

-mancipatio mint érccel és mérleggel létrehozott ügylet (negotium per aes et libram)
-in iure cessio, nexum (mint negotium per aes et libram), öröklési jogban cretio
-» törvényes ügyleteknek neveztük (actus legitimi) -» az ősi jogban jellegzetes, rituális
ügyletei

b) ünnepélyes formaságokhoz nem kötött jogügylet (negotium minus sollemne)

így például a formátlan kölcsön, haszonkölcsön, letét, kézizálog-szerződés
konszenzuális szerződések (adásvétel, bérlet, megbízás, társaság)
ius gentium formátlan ügylete volt tulajdontraditio

6. Jogügylet kötelez-e valakit az általa kapott szolgáltatás fejében ellenszolgáltatásra

a) visszterhes jogügyletek (negotium onerosum): adásvétel, dologbérlet, vállalkozás

b) ingyenes jogügyletek (negotium gratuitum): ajándékozás, haszonkölcsön, szívességi
használat, letét és megbízás -» juttató felelőssége enyhe (letéteményes csak dolusért és
culpa latáért felel)

Ajándékozás: ingyenes halál esetére szóló negotiumnál juttatás megszerzése condicio,

meghagyást (modus) is elő lehet írni.
2 § 4. A jogügylet alkatrészeiről dióhéjban

1. A jogügylet alkatrészei lehetnek:

a) essentialia negotii: esszenciális alkatrészek, kógens szabályra épül, része a

negotiumnak: pl. adásvétel egyáltalán nem jöhet létre az áruban és a vételárban való
megegyezés hiányában, illetve nem zárható ki az eladó áruszolgáltatási és a vevő vételár-
fizetési kötelezettsége sem, dologbérlet nem jön létre a bérleti díjban való megegyezés
hiányában, illetve nem zárható ki a bérlő díjfizetési kötelezettsége sem

b) naturalia negotii: természetes, diszpozítiv alkatrészek -» negotium tartalmát képzik

kiegészítik a szerződéseket jogszabályok inherens része által
pl. adásvételi szerz.-nél a kellékszavatosság

c) accidentalia negotii: eseti alkatrészek, olyanoik, amelyek csak a felek ilyen tartalmú
rendelkezése alapján részei a negotiumnak
(pl. részletfizetés kikötése adásvételnél vagy bérletnél, adósi vagy hitelezői
egyetemlegesség kikötése, adásvételnél in diem addictio kikötése, gyámrendelés
végrendeletnél)
- pl. adásvételnél a visszaeladási jog

2. A legfontosabb (általános) jogügyleti kikötések: condicio, dies és modus.

Condicio (feltétel): a feltétel olyan jövőbeli, bizonytalan cselekmény vagy esemény,

amelytől a jogügylet hatályossága vagy adott esetben létrejötte vagy megszűnése függ.
-csak jövőbeli tény és csak bizonytalan esemény

A feltételtől dogmatikaliag a hatályossága függ.

Feltétel joghatásai: a) condicio suspensiva (felfüggesztő feltétel)

b) condicio resolutiva (felbontó feltétel)

a) Condicio suspensivavál létesített jogügylet addig nem lép hatályba, amíg a feltétel nem
állt be, az ilyen feltétel tehát felfüggeszti az ügylet létrejöttét, illetve hatályát.
-bizonytalan jogi helyzet (pendentia) áll fenn: a feltételtől függővé tett jogváltozás még nem
következett be, a bekövetkezés objektíve bizonytalan a függés alatt.

Felfüggesztő feltétel esetén tehát a jogügylet eredetileg hatálytalan

-» utóbb a feltétel bekövetkeztével lesz hatályos amely:
1) a feltétel bekövetkezésének időpontjától kezdődő (ex nunc)
2) a jognyilatkozat megtételének időpontjára visszamenő (ex tunc)

b) Bontó feltétel esetén a jogügylet hatálya akkor szűnik meg, amikor a feltétel beállott.
Az ügylet addig hatályos, ameddig a feltétel nem áll be, a feltétel bekövetkezésekor pedig
az ügylet hatálytalanná válik

-feltételül tűzött esemény bekövetkezése a felek akaratán kívül áll: condicio causalis
(amikor legközelebb esik az eső)
- teljes mértékben a felek akaratától függ: condicio potestativa (ha megérkezel Rómába)
-részben a felek akarata, részben pedig külső tényezőktől függ: condicio mixta
(„ha feleségül veszed Titiát”)
-pozitív feltétel, condicio positiva: „ha Marcus consul lesz”, „ha a hajó visszajön”
-negatív feltétel, condicio negativa: „ha a hajó nem tér vissza Afrikából”
Dies (időtűzés, időhatározás): a felek olyan rendelkezése, amellyel egy időponthoz kötik a
jogügylet hatályát.

dies certus: naptár szerint pl. a bérleti szerződés január elsejétől vagy december 31-ig hat

dies incertus quando: adott esemény bekövetkezik bizonytalan időpontban

Joghatást tekintve:

Dies a quo: a jogügylet akkortól kezdve lesz hatályos, amikor az időpont bekövetkezik

Dies ad quem: a jogügylet addig lesz hatályos, amíg az időpont be nem következik.

Mint láttuk, mind a kezdő, mind pedig a befejező időpontot meg lehet határozni
naptárszerűen (dies certus an, certus quando), biztos és az is hogy mikor.

Nem naptárszerű, hanem egy jövőbeli esemény biztos

(dies certus an, certus quando)

Modus (meghagyás): ingyenes jogügyletnél (pl. ajándékozás, meghagyás -» végrendelet

az ingyenesen juttató fél meghagyás útján valamilyen feladat teljesítését írhatja elő a
juttatást ingyenesen megszerző fél részére.

A modus nem befolyásolja a jogügylet hatályosságát.

2. § 5. A jogügylet joghatás kiváltására való alkalmasságának, illetve alkalmatlanságának

szintjei általában

1. A jogügylet joghatás kiváltására való alkalmasságának, illetve alkalmatlanságának

legalább négy szintjét lehet dogmatikailag megkülönböztetni,

a) a jogügylet nemlétezését -» külső tényállást (szubjektív) sem tartalmazó jogügylet

minden vonatkozásban alkalmatlan jogügyleti joghatások kiváltására.

b) a létező jogügylet érvénytelenségét -» külső tényállással rendelkező, tehát létező

jogügylet elvben sem válthatja ki a kívánt joghatásokat, mert a jogrend ezzel szankcionálja
a jogrendbe ütköző jogügyletet

c) a létező és érvényes jogügylet hatálytalanságát, amikor is a létező és a jogrend

előírásaival konform jogügylet kiválthatná, ténylegesen (ténybeli körülmény miatt) mégsem
váltja ki a célzott jogügyleti joghatásokat.

d) a létező és érvényes jogügylet hatályosságát, amikor a létező, elfogadott jogügylet

kiváltja a fél/felek által célzott jogügyleti joghatásokat.

Ha egyszer mind a létezés (ill. nemlétezés), mind az érvényesség (ill. az érvénytelenség),

mind pedig a hatályosság (ill. hatálytalanság) a jogügylet valamely állapotának,
pontosabban: létszakának megjelölésére szolgálnak, ezeket a fogalmakat egymás
összefüggésében célszerű megragadni.
2. § 6. Nemlétező jogügyletek a római jogban

Nemlétező jogügylet (negotium non existens), hiányosság -» érvénytelen szerződés sem

jön létre.

Nemlétező szerződés (contractus non existens) a szerződési jog nézőpontjából semmi,

hiszen a kontraktuális szférában nem létezik

-a tréfából (per iocum) vagy tisztán oktatási céllal (demonstrandi intellectus causa) kötött
komolytalan szerződések

-lényeges elemekben való megállapodást nem tartalmazó szerződések

(pl. vételárban való megállapodást nem tartalmazó „adásvétel”,
bérleti díjban való megállapodást nem tartalmazó „bérlet”,
előírt szavakkal, akaratmegegyezés nélküli stipulatio)

az esszenciális elemet nem tartalmazó jogügyletek

(pl. örökösnevezést nem tartalmazó testamentum,
végrendelet érvényessége örökösmegnevezésen alapszik)

-az alapvető disszenzus nem a szerződés érvénytelenségét, hanem nemlétezését

eredményezi

-a rabszolga által kötött stipulatio – szemben a mulier vagy pupillus által gyámi auctoritas
hiányában kötött érvénytelen stipulatioval

A magunk részéről tehát úgy véljük, hogy egyes forráshelyek alapján leszögezhető,
miszerint a nemlétező jogügylet modern dogmatikai kategóriája – bizonyos
megszorításokkal – a római jogban is alkalmazható olyan esetekben, amikor az ügylet
hiányossága olyan fokot ér el, hogy egyáltalán nincs értelme beszélni a jogügyletnek még a
puszta létrejöttéről sem.
2. § 7. A jogügylet érvényességének általános kérdései

1. Mindenekelőtt arra szükséges rámutatni, hogy a római jogi vizsgálódás során

szükségképpen az érvénytelenség modern dogmatikai kategóriájának a római jogba
történő visszavetítésére kényszerülünk, tekintettel a kazuisztikára, az absztrakció hiányára.
A római jogtudósok sem a jogügylet, sem pedig az érvénytelenség, illetve a hatálytalanság
absztrakt fogalmát nem dolgozták még ki.

Windscheid úgy vélte, hogy a semmis jogügylet nem létezik a jog számára.
Az érvénytelenség az egész jogügyletnek a joghatások kiváltására való végleges és teljes
képtelenségét jelenti.

Míg az érvénytelen jogügylet a valamelyik elemében rejlő hiba miatt nem alkalmas a teljes
értékű kontraktuális joghatások kiváltására, addig az érvényes jogügylet: „ép testben ép
lélek”.

2. Értéktani (axiológiai) megközelítésben a jogügylet érvénytelensége -» értékítélet, a

jogrend ítélete az ügylet sorsa felett.
Érvénytelenség -» szankció.

3. A jogügylet érvényességének általános kritériumai:

ism: jogügylet -» joghatás kiváltására irányuló akaratnyilatkozat

-akarat, nyilatkozat, célzott joghatás által elérni kívánt joghatás ne szenvedjen olyan, a
jogrend által meghatározott hibában, amelynek alapján a jogrend a létrejött jogügylettől a
célzott joghatások beállását érvénytelenség útján megtagadná.

a) A jogügyleti nyilatkozatot tevő fél akarata legyen önmagában véve is ép.

A jogügylet ne szenvedjen olyan hibában, amely a jogügyleti nyilatkozatot tenni kívánó fél ügyleti
akaratát, illetve annak szabadságát, komolyságát, épségét, valódiságát etc. hátrányosan
befolyásolna.
Így például, ha a jogügyleti nyilatkozatot tevő fél valamely lényeges ténybeli kérdés tekintetében
tévedett, és a tévedés neki nem felróható, a jogügylet akarathibában szenved, hiszen ha nem
tévedett volna a szerződés tárgyában pl, jogcímében.
Hasonlóképpen, ha a jogügyleti nyilatkozatot tevő felet megtévesztették vagy kényszerítették,
megfélemlítik a jogügylet akarathibában szenved
-» ok a jogügyletnek a jogrend általi érvénytelenné minősítéséhez.

b) A jogügyleti nyilatkozatot tevő fél nyilatkozata legyen önmagában is ép.

A nyilatkozat se szenvedjen semmilyen, a jogrend által meghatározott hibában.
Pl. a stipulatio esetében -» érvényességi feltétel volt, hogy a jelenlévők között, továbbá élőszóban kössék
meg egy azonnali kérdés-felelet formájában,
-amikor a jogrend előírja egy jogügyleti nyilatkozat esetében, hogy azt írásba kell foglalni, úgy az írásba
foglalás elmaradása a jogügylet érvénytelenségét eredményezi.

c) A jogügyleti nyilatkozatot tevő fél akarata és nyilatkozata legyen összhangban

egymással

d) Többoldalú jogügyleteknél a felek akarata és nyilatkozata is találkozzék.

A szerződések esetében mind a felek akaratának, mind nyilatkozatának passzolnia kell
egymáshoz -» szerződés létrejötte alapja, megegyezés (consensus), akaratmegegyezés
nélkül dissensus forog fenn. Színlelt szerződéssel leplezett valós ügylet semmis.

e) A jogügylet által elérni kívánt joghatás ne ütközzön a jogrend valamely tilalmába.

stipulatio fizikailag lehetetlen szolg. irányul, jó erkölcsökbe ütközik, -» érvénytelenség
 2. § 8. Az érvénytelenség különböző felosztásai:

1. Semmisség és megtámadhatóság (az érvénytelenségi ok súlyosságától függően)

2. Eredeti és utólagos érvénytelenség (az érvénytelenségi ok felmerülésének időpontja

szempontjából)

3. Abszolút és relatív érvénytelenség (az érvénytelenség iránya szempontjából)

4. Teljes és részleges érvénytelenség (az érvénytelenség terjedelme szerint)

5. Orvosolható és orvosolhatatlan érvénytelenség (az érvénytelenséget okozó hiba

kiküszöbölésének lehetősége szempontjából)

2 § 9. Semmisség és megtámadhatóság

-19.századi német jogtudomány (elsősorban Savigny) által kidolgozott dogmatikai

fogalmakról van szó, amelyek római jogba történő visszavetítése csak bizonyos
korlátozásokkal lehetséges, bár a visszavetítés a semmiség vonatkozásában nem vet fel
különösebb problémákat.

-Semmisség visszavezethető, a megtámadhatóság a szakirodalomban vitatott

Semmiség és megtámadhatóság különbsége: az adott érvénytelenségi ok különböző

súlyossága, illetve ebből fakadóan az „állami felülbírálás” eltérő intenzitása jelentkezik.

a) semmis jogügylet ipso iure, azaz törvény erejénél fogva érvénytelen.

b) megtámadhatóság: az arra a törvény által feljogosított személy a törvény által

megszabott határidőn belül, a másik félhez intézett nyilatkozattal vagy per útján teheti
érvénytelenné a jogügyletet.

Mind a semmis, mind pedig a megtámadható szerződés eleve – pontosabban:

megkötésétől fogva – érvénytelen, s nem utóbb válik érvénytelenné (még) megtámadás
esetében sem.

Semmisség és megtámadhatóság elméleti háttere:

-pandektista szakirodalomban vált uralkodóvá
-glosszátorok és a kommentátorok: donellus sem mutatott érdeklődést
-16.századi francia jogtudós, Bertrand D’Argentré
-» semmisség (ipso facto nullitas) akkor áll be, amikor az érvénytelenséget a jog ex publicis
causis rendeli el (res extra commercium eladása esetén pl), szemben állítva azzal az
esettel, amikor az érvénytelenség ex privata causa (magánjellegű ok)
pl. ha a szerződő felet becsapták, úgy ex privata causa érvénytelenség jön létre
-Földi: Arnoldus Vinnius , semmisség, nullum, 17.század első felében
-Coing: Blasio Altomare, 1639-1713 Tractatus de nullitatibus sententiarum in XIV rubricas
divisus, semmis és megtámadható szerződések elhatárolása egymástól
-Domat és Pothier francia jogirodalom előbb ismerte (?)
2 §. 10 Eredeti és utólagos érvénytelenség:

1. Az utólagos érvénytelenség a szerződések körében kizárt. A szakirodalomban communis

opinio, hogy a szerződéskötést követően a jogrend nem határozhat meg olyan hibát,
melynek folytán a szerződés utólagosan érvénytelenné válhatna.

2. A római jogi novatio sem teszi érvénytelenné a szerződést, hanem megszünteti a

kötelmet – a megszűnés és az érvénytelenség nem ugyanaz.

3. A végrendeletek körében azonban vitatott az utólagos érvénytelenség fogalmának

létjogosultsága. Álláspontunk szerint adekvátabb a végrendeletek érvénytelenné válása
helyett annak megdőléséről beszélni – az örökhagyó a rendeletet visszavonja.

2. § 11. Abszolút és relatív érvénytelenség:

Ha az érvénytelenség a jogügyletben részt vevő valamennyi fél irányában beáll – abszolút,

amennyiben viszont nem az összes, hanem csak valamennyi fél irányában, akkor relatív
érvénytelenségről beszélünk.
Egy relatíve érvénytelen szerződés esetén érvénytelenségre csak az egyik szerződő fél
érdekében lehet hivatkozni, hiszen az érvénytelenségi szankció csak az ő irányában áll be,
csak az ő jognyilatkozata lévén érvénytelen. Abszolút semmisség esetén viszont
valamennyi fél vonatkozásában beáll az érvénytelenségi szankció, így bármelyik fél
érdekében lehet hivatkozni az érvénytelenségre.

Az érvénytelenség -» abszolút, a relatív érvénytelenség ritka konstrukció

Relatív érvénytelenség: „Ha valaki egy önjogú serdületlentől gyámi jóváhagyás nélkül
vásárolt, egy oldalról áll meg a szerződés: ugyanis, aki vásárolt, le van kötelezve a
pupillusnak, de a pupillust nem kötelezi le magának.”
-» pupillus csak követel, a vele szerződő fél viszont csak tartozik.
-» negotium claudicans, sántikáló jogügylet.
(Érvénytelenségre csak a pupillus érdekében lehet hivatkozni, a vele szerződő fél
érdekében nem – hiszen csak a pupillus kötelezettségvállalása érvénytelen, a másik fele
nem)
-» pupillus gyámi auctoritas nélküli kötelezettségvállalásának jogi természete (naturalis
obligatio vagy érvénytelen nem tisztázott a klasszikus jogtudósok közt)

2. § 12. Teljes és részleges érvénytelenség

1. Ha az érvénytelenség szankciója az egész jogügyletet sújtja, teljes, amennyiben csak egy

részét, részleges érvénytelenségről beszélünk.

Részleges érvénytelenség -» favor negotii azt jelenti, hogy az egyes jogügyleteket,

amennyire csak lehet, fenn kell tartani, vagyis az ügyleti nyilatkozatnak lehetőség szerint
olyan értelmet kell tulajdonítani, hogy az érvényes nyilatkozatnak legyen tekintethető.
a) házastársak közötti, ajándékozással vegyes adásvételi szerződés (emptio mixta cum
donantione)
b) egy, már korábban is részben a vevő tulajdonában lévő dolog t.ában kötött adásvétel
c) részben leégett ház tárgyában kötött adásvételi szerződés
d) dolus kizárása a haszonkölcsön körében
e) hitelező vagy harmadik személy javára kötött stipulatio
favor testamenti: végrendelkező akaratának nagyobb teljesülése -» hibás se érvénytelen
csak bizonyos részei
Ptk: utile per inutile non vitatur (6:114.§) (useful thing remains useful despite useless parts)
2. § 13. Orvosolható és orvoshatatlan érvénytelenség

1. (Zimmermann) -» az érvénytelenség általában egy végleges ítélet az ügylet sorsa felett.

Az érvénytelenség többnyire orvosolhatatlan.

Azonban -» előfordulhatnak olyan esetek, amikor az eredetileg érvénytelen ügylet

felépülhet (joghatás kiváltására alkalmas lehet), ha magában hordozza egy másik, érvényes
jogügylet tényállási elemét.
-» jogügylet érvényességének orvoslása

regula Catoniana: ami kezdetben hibás, nem erősödhetik meg az időmúlás átal

2. Az érvénytelenség orvoslása kivételes lehet csupán:

a) convalescentia: az eredetileg érvénytelen jogügylet abban a formában történő
megerősödése, valamilyen utólagos ténybeli körülmény folytán.
-» szerződés fél akarata nélkül, de utólag tett nyilatkozattal megerősítette.
utólagos jóváhagyás (ratihabitio) -» convalescentia
-» a nemtulajdonos által foganatosított tulajdontraditio
-» a nemtulajdonos által történő zálogalapítás megerősödése
-» Laesio enormis esetén a vevő a vételár kiegészítésével orvosolhatja az adásvételt
-» Septimius Severus 206 oratio -» házastársak közötti ajándékozás az ajándékozó halála
folytán érvényessé válik, ha azt az ajándékozó haláláig nem vonta vissza
-lex Cornelia megerősíti a hadifogságba kerülés folytán megdőlt végrendeletet, ha off

b) conversio: az érvénytelen jogügylet már létrejöttekor rendelkezik egy másik, érvényes

jogügylet tényállási elemeivel, ezért átfordul abba.
-» SC Neronianum szerint érvénytelenül rendelt valamennyi követelménynek nem eleget
tévő hagyomány (legatum) érvényes egy másik hagyományként, ha megfelel e másik
hagyományfajta követelményeinek.
pl. egy idegen dolgot hagyományozott per vindicationem a hagyományrendelés dologi
hagyományként érvénytelen, kötelmi hagyományként érvényes lesz, mert Legatum per
damnationem útján idegen dolgot (res aliena) is lehetett hagyományozni.
legatumk sinendi modo: kizárólag az örökhagyó vagy az örökös tulajdonában lévő dolgot
hagyományozott sinendi modo, az ilyen hagyományrendelás, mint legatum sinendi modo
érvénytelen, mint legatum per damnationem azonban érvényes az SC Neronianumnál fogva

-» egy semmis acceptilatio

-» nem ingyenesen kötött mandatum átfordulása locatio conductioba, illetve a bérleti díjban
való megállapodást nem tartalmazó locatio conductio mantumba való átfordulása
-» közönséges magánvégrendeletként érvénytelen végrendelet katonai végrendeletbe
történő átfordulása
» egy érvénytelen testamentum érvényes fiókvégrendeletbe (codicillus) történő átfordulása

„Technikus értelemben vett” conversio esetén tehát mindig egy érvénytelen jogügylet
fordul át egy másik, érvényes jogügyletbe.

Windscheid: hatálytalanság nemcsak érvénytelen, hanem érvényest is felöli.

Érvénytelenség szűkebb, hatálytalansága nem feltétlenül az érvénytelenségéből fakad.
szűkebb értelemben vett hatálytalanság BGB után
W utáni pandektisták: einfache, illetve tatsachliche Unwirksamkeit, érvényes jü hatálytal
BGB utáni jt.-k (Puchta, Schirmer, Köppen vagy Gradenwitz): Ungültigkeit
Unwirksamkeit: a jogügylettel elérni kívánt joghatás valamilyen okból nem állhat be.
Időbeli hatály: az érvényes jogügylet olyan aktív, működő állapotát jelenti, amikor a
jogügylet ténylegesen is kiváltja a célzott (tipikus) jogügyleti joghatásokat.
A szerződés hatálytalanságának lényege a római jogi források szóhasználatát alapul véve,
a tartozás fennállása, a követelés tényleges lehetősége az adós perelhetősége nélkül,
amelynek oka egy ténybeli körülmény fenn nem állása.

A szerződés hatályosságának lényege a tartozás fennállása, a követelés tényleges

lehetőségével és az adós perelhetőségével együtt.

A hatálytalanság a római jogban: a római jogtudósok terminológiai szempontból aligha

különbséget tettek, az ügyletek érvénytelensége és hatálytalansága között.
A hatálytalanság dogmatikai fogalmát sem alkották meg.

Az időhatározást nem tartalmazó kötelmeknél azonnal teljesíteni kell a szolgáltatást,

amennyiben az ügylet nem jelöl meg határnapot, rögtön tartozunk.

A kötelezettségvállalás csak akkor nyeri el teljes értékű hatályosságát, ha az időpont

bekövetkezett. -» tartozás fennállása és a követelés lehetősége
Az adóst a dies beállta után lehet perelni.

A szerződés hatálytalanságának a lényege tehát a tartozás fennállása, a követelés

tényleges lehetősége az adós perelhetősége nélkül, amelynek valamilyen ténybeli
körülményben rejlik.

A szerződés hatályosságának lényege: tartozás fennállása, a követelés tényleges

lehetőségével, az adós perelhetőségével együtt.

.
506. AZ ÜGYLETI KÉPVISELET

I. A KÉPVISELET FOGALMA
- egy jognyilatkozatot a közvetlenül érdekelt fél helyett valaki más eszközöl
- a római jog explicit formában nem dolgozta ki a képvieselet fogalmát (a repraesentatio
kifejezés középkori eredetű), de a jogintézmény lényegével tisztában voltak

II. A KÉPVISELET FAJAI

1) Alapkonstrukciók:
a) KÖZVETETT KÉPVISELET:
- a képviselő saját nevében teszi meg a jognyilatkozatot, köti meg a szerződést
- a jogi hatások előbb a képviselő személyében állnak be
- ő szerzi meg a jogokat, ő vállalja a kötelezettségeket, amelyeket azután egy további
aktussal a képviseltre ruház
- pl.: serdületlen gyámja, őrült gondnoka
- csak funkcionális értelemben tekinthető képviseletnek, mivel
- bárki átruházhat egy újabb aktussal 3. személyre egy általa megszerzett jogot

b) KÖZVETLEN KÉPVISELET:
- a képviselő kifejezetten a képviselt nevében teszi meg a jognyilatkozatot
- a jogok és kötelezettségek azonnal a képviselt személyében állanak be
- ezt a képviseleti formát a római jog mostohán kezelte (valószínűleg a rabszolga és a
családgyermek a családfő részére való közvetlen szerzése miatt, de emellett az általuk
vállalt kötelezettségek nem terhelték a családfőt)
- pl.: klasszikus jog - procurator és a tutor általi birtokszerzés
- legfontosabb római jogi konstrukciója az actio quasi institoria
- ilyen a modern jogok képviselete
2) A képviselet keletkezésének jogalapja szerint:
a) TÖRVÉNYES KÉPVISELET
- a képviseletre való feljogosítás jogszabályon alapul
- pl.: a gyám gyámoltjának, a gondnok gondnokoltnak törvényes képviselője

b) JOGYÜGYLETEN ALAPULÓ KÉPVISELET

- a képviselet alapja a felek megbízási szerződésen ill. meghatalmazáson alapuló
megállapodása:
- megbízás:
a felek szerződése
a képviselő és a képviselt közötti belső jogviszonyt rendezi
2 nyilatkozat hozza létremert a megbízó megbízási ajánlatát a megbízottnak el kell fogadnia
- meghatalmazás: a megbízónak 3. személyekhez szóló egyoldalú nyilatkozata
-ebben nyilvánítja ki azt, hogy a megbízott (képviselő) ténykedését magára nézve
kötelezőnek ismeri el

3) A képviselet tárgya szerint:

a) ÜGYLETI KÉPVISELET
- peren kívüli képviselet
- pl.: a képviselt helyett a képviselő köti meg a szerződést

b) PERBELI KÉPVISELET
- a megbízás a perben való eljárásra vonatkozik

3. A JÁRULÉKOS KERESETEK (ACTIONES ADIECTICIAE QUALITATIS)

a) ALAPJA, KIALAKULÁSA:
- a hatalomalatti (családgyermek, rabszolga) a civiljog szerint minden jogot a pater
familias-nak (apja, ura) szerzett
- de: a kötelezettségek általában csak a hatalomalattit terhelték
- praetori szabályozás: (méltányosság alapján)
bizonyos esetekben a családfő / rabszolgatartó is peresíthető legyen a
hatalomalattiak szerződéseiből kifolyólag
más esetekben a vállalkozók is vállaljanak felelősséget a „menedzsereik” által kötött
szerződések alapján
- így alakultak ki a JÁRULÉKOS KERESETEK (actiones adiecticiae qualitatis)

- a járulékos kereseteknél van tehát

hatalomgyakorló,hatalomalatti

-kérdés: A hatalomalatti működéséért a hatalomgyakorlót mennyiben lehet felelőssé tenni?

b) A PRAETORI SZABÁLYOZÁS MÓDSZERE, ALAPGONDOLATA:

- a hatalomgyakorlónak azon tudati viszonyulás függvényében kell felelnie a
hatalomalatti által kötött szerződésekért, amely őt a hatalomalatti tevékenységéhez fűzte
- ez a viszonyulás lehetett:
egyetértés (voluntas), felhatalmazás (iussum) vagy parancs (praepositio)
korlátlan és egyetemleges felelősséget vont maga után
puszta tudomás (scientia) arról, hogy a hatalomalatti kereskedik a peculim-ával
nemtudás (ignorantia) ugyanerről, amely esetben a hatalomgyakorló legfeljebb csak
korlátolt felelősséggel tartozott
- ezeket az elveket alkalmazta mutatis mutandis a praetor akkor is, amikor a
vállalkozókat szabad jogállású „menedzsereik” eljárása alapján tette felelőssé
c) A RÓMAI VÁLLALKOZÁSOK JOGI STRUKTÚRÁJA: (a járulékos keresetek tényállásai
alapján)
- a vállalatok jellege alapján megkülönböztetünk
-tengeri (hajózási, „nagykereskedelmi”) és
-szárazföldi (ipari, „kiskereskedelmi”) vállalkozásokat
- ezekre részben járulékos keresetek vonatkoznak
- ezekben a vállalkozásokban részt vevő személyeknek többszintű rendszere alakult ki
- hatalomgyakorló = „cégtulajdonos”
hatalomalatti = „menedzser”
- a szerződéseket a 3. személlyel a „menedzserek” (magister navis, institor) kötötték
- a civiljog szerint amíg a jogokat a cégtulajdonos mint hatalomgyakorló megszerezte,
addig a kötelezettségek egyedül a menedzsert terhelték
- praetor: járulékos keresetek megteremtése szélesebb körben felelőssé tette a
hatalomgyakorlókat / „cégtulajdonosokat” is a hatalomalattiak / „menedzserek” ügyletei
alapján

d) AZ ACTIONES ADIECTICIAE QUALITATIS (JÁRULÉKOS KERESETEK) FAJTÁI:

I. ACTIO QUOD IUSSU

- a hatalomalattinak a családfő parancsára kötött szerződéseiből eredő követelések
érvényesítésére
- a családfő ellen
- az egész tartozás erejéig (in solidum) lehetett indítani ACTIO QUOD IUSSU-t
- „iussum”: a hatalomalattinak adott parancs, amellyel a hatalomgyakorló
ügyletkötésre jogosította fel a hatalomalattit

II.ACTIO DE PECULIO
- a hatalomalatti által kötött szerződésekből eredő tartozásra a hatalom gyakorlója
- az általa a hatalomalattinak juttatott különvagyon (peculium) erejéig volt perelhető ACTIO
DE PECULIO-val
-„Aki a filius familiasszal szerződött, annak két adósa van: a fiú az egészért és az apa, de
csak a különvagyon erejéig.” - Ulpianus
-a hatalomgyakorló akkor is felelősséggel tartozott, ha nem tudott a hatalomalatti
tevékenységéről (ignorantia), mert felelősségét a peculium juttatása már megalapította

III.ACTIO DE IN REM VERSO

- ha a hatalomalatti a 3. személyekkel kötött szerződésből származó hasznokat a
hatalomgyakorló vagyonába (tudtával/tudta nélkül) befektette
-a hatalomgyakorló e kereset útján felelt a különvagyon értékén felül is ezekért a vagyoni
előnyökért
-pl.: a hatalomalatti a hatalomgyakorló családja részére élelmiszert vásárolt, de a vételárral
adós maradt, így tulajdonképpen a hatalomgyakorlótól jogalap nélküli gazdagodás vonható
el
IV. ACTIO TRIBUTORIA
-akkor adta a praetor, ha a hatalomalatti peculiumával (vagy egy részével) a
hatalomgyakorló tudtával (scientia), de egyetértése (voluntas) nélkül folytatott szárazföldi
vállalkozást
-ilyenkor a hatalomgyakorló a hatalomalattival szemben fennálló követeléseit csak a többi
hitelezővel együtt elégíthette ki
-a praetor eredetileg akkor alkalmazta, ha a hatalomalatti csődbe ment és megmaradt üzleti
vagyonát (merx peculiaris) a hatalomgyakorló nem igazságosan osztotta fel a hitelezők
között
-később: e keresettel volt követelhető a csődvagyonnak a hitelezők közötti felosztása
-a hatalomgyakorló a hatalomalattival szembeni követeléseit úgy érvényesítheti, mintha
maga is hitelező lenne
-nincs joga saját követeléseinek értékét levonni a csődvagyonból, mivel itt a hatalomalatti
az ő tudtával folytatott vállalkozói tevékenységet (felelőssége az erről való tudomás miatt
szigorúbb)

V. ACTIO EXERCITORIA ÉS ACTIO INSTITORIA

-ha a családfő / rabszolgatartó a családgyermeket / rabszolgáját hajóvállalata élére nevezte
ki (magister navis) vagy ipari ill. kereskedelmi vállalata élére állította üzletvezetőnek
(institor), úgy e keresetekkel lehetett őt perelni a hatalomalatti által, megbízatása
(praepositio) körében vállalt kötelezettségeiért
-az egész tartozás erejéig (in solidum)
-az actio exercitoria-t adta meg a praetor a hatalomgyakorló ellen akkor is, mikor maga a
hatalomalatti tevékenykedett exercitor navis-ként a hatalomgyakorló egyetértésével
(voluntas)

VI. ACTIO QUASI INSTITORIA

-Papinianus hozta létre ezt a keresetet (Kr.u. III. század)
-ha csupán egy meghatározott ügy ellátásával bíztak meg egy szabad állapotú képviselőt
(procurator), a praetor szintén e keresetet adta meg utiliter kiterjesztve (actio quasi
institoria)
-ez alapján jött létre a valóságos közvetlen képviselet a későklasszikus korban
2. § 15. A jogügylet értelmezésének kérdésköréből:

1. Jogügyletek -» interpretatio
-Akaratnyilatkozat értelmezése során fontos kérdés, hogy melyiknek tulajdonítunk nagyobb
fontosságot: az akaratnak (belső tényállás) vagy a nyilatkozatnak (külső tényállás)

2. Archaikus jog -» rituális formaságok betartása (görög filozófia) -» jogügyletek

3. A nyilatkozó szubjektív akarata értelmezési szempontként nem jöhet figyelembe akkor,

ha a nyilatkozat tartalma egyébként objektíve egyértelmű. A nyilatkozat kétértelműsége
esetén a nyilatkozat valódi tartalmának csak azt lehet tekinteni, amit a nyilatkozó valóban ki
akart fejezni.

4. Favor debitoris elve: az adós számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni.

ambiguitas contra stipulatorem est -» a kétértelműség a hitelező ellen vanű

5. in maiore minus inest -» a többen benne van a kevesebb is

6. favor negotii: egyes jogügyleteket, amennyire csak lehet, fenn kell tartani, illetve az
ügyleti nyilatkozatnak lehetőség szerint olyan értelmet kell tulajdonítani, hogy az érvényes
nyilatkozatnak legyen tekinthető.

favor testamenti: a végrendeleti kikötéseknél inkább az örökhagyó akaratát, mintsem a

nyilatkozatát kell tekintetbe venni, illetve a végrendelet rendelkezései -» valódi akaratot kell
tükrözzön.

3. § A kötelmi jogviszonyok alanyai

1. A kötelem főszemélyei:
a) hitelező (creditor): aki valamilyen szolgáltatás (praestatio) teljesítését követelheti az
adóstól
b) adós (debitor): aki valamilyen szolgáltatás teljesítésével tartozik a hitelezőnek.

2. A kötelem főszemélyeinek viszonya egymáshoz:

a) egyoldalú: az egyik fél csak és kizárólag hitelező, a másik fél csak adós
(stipulatio, litterálszerződések, formátlan kölcsön, ajándékozás, jogalap nélküli gazdagodás
vagy lopás)

b) kétoldalú kötelmek
-» egyenlően kétoldalú (szinallagmatikus): kötelem tárgyát képző szolgáltatással szemben
egy ellenszolgáltatás áll, azonos súlycsoport, nem érték: adásvétel, bérlet, társasági
szerződés

-» egyenlőtlenül kétoldalú kötelmek között: követelés és az ellenkövetelés egymásnak nem

ellentételezései, nem egyenrangúak, nem feltételezik egymást: az egyik fél van
szükségszerűen kötelezve, a másik fél esetlegesen, ha a másik felet terheli akkor sem
egyenlő súlyban. pl. a letevő letéteményest a dolga visszaadása iránt, míg a másik,
esetlegesen ellenkövetelést érvényesítő fél actio contrariával követelheti a másik féltől
költségei kárainak megtérítését

pl. a letéteményes a letevő által nála elhelyezett rabszolgájának élelmezési költségeit, a

rabszolga által a letéteményes ellen elkövetett lopásból fakadó kárait). -»
letét, haszonkölcsön, kézizálog-szerződés, megbízás vagy megbízás nélküli ügyvitelből
fakadó kötelmek.
Szerződés -» megbízás nélküli ügyvitelből fakadó kötelem reálszerződés (haszonkölcsön,
letét, kézizálog-szerződés) alapján keletkezik.

3. A kötelem mellékszemélyei olyan, a hitelezőn és az adóson kívüli személyek, akik

valamilyen jognyilatkozatot tesznek:
a) képviselő, aki közvetlenül érdekelt fél helyett tesz jognyilatkozatot
adstipulator, ha rabszolga akkor érvénytelen, követelhette a szolgáltatás teljesítését a
stipulator halála után
Az ún. solutionis causa adiectust stipulatióban lehet megnevezni a hitelező mellett mint
harmadik személyt abból a célból, hogy átvegye a teljesítést.

4. Képviseletről akkor beszélünk, amikor a közvetlenül érdekelt fél (a képviselt) helyett

valaki más (a képviselő) tesz valamilyen jognyilatkozatot

Képviselet tárgya szerint:

a) perbeli képviselet (cognitor, procurator): ügyleti képviselet is elláthat
b) ügyleti képviselet (jogügyleti nyilatkozat)

Az ügyleti képviselet lehet közvetett és közvetlen is.

Közvetett képviselet: esetén a jogügyleti nyilatkozat képviselő általi megtételéből fakadó
joghatások elsőként a képviselő nevében állnak be, s ahhoz, hogy a joghatások a képviselt
nevében is beálljanak, valamilyen külön aktusra van szükség
A képviselő a jognyilatkozatot a saját nevében teszi meg, ő szerzi meg a jogokat, illetve ő
vállalja a kötelezettségeket – ezeket egy további aktussal ruházza át a képviselt személyre.

Közvetlen képviselet: esetében azonban a képviselő által tett jogügyleti nyilatkozatból

fakadó joghatások nyomban, további, külön aktus nélkül is a képviselt nevében állnak be.

A közvetlen képviselet római jogi problematikájából.

Fontos megjegyezni, hogy a római jogban a közvetlen képviselet viszonylag szűk körben
volt jelen – az ősi civiljogból eredő szemlélet, illetve annak hagyományai folytán ugyanis a
római jogi felfogás számára alapvetően idegen volt a közvetlen képviselet konstrukciója.

az önjogú személy révén történő jogszerzés kizárt.

A közvetlen képviselet kétségtelenül érvényesült:

a) a procurator, illetve a gyám, valamint a gondnok által birtokszerzés (traditio és
elbirtoklás) , illetve tulajdonszerzés eseteiben

b) közvetlenül a képviselt személyében beálló joghatást váltott ki valamely reálszerződés

(kölcsön, letét) létrejöttéhez vezető szolgáltatás képviselői minőségben történő teljesítése
is

c) a formátlan megállapodások kihathatnak a magában a megállapodásban közvetlenül

részt nem vevő személyekre is

A közvetlen képviselet általános elismerésére azonban csak a ius commune fejlődése

során, részben a kánonjog hatására kerül majd sor.
(„Potest quis per alium, quod potest facere per se ipsum.”)
(„Amit az ember maga megtehet, más által is megteheti.”)

jogalapja szerint lehet a képviselet:

-törvényes (jogszabály, pl. gyám gyámoltja, gondnok gondnokolt)
-jogügyleten (megbízáson, meghatalmazáson) alapuló képviselet.
A megbízás: szerződés (kétoldalú jogügylet) alapján a megbízott köteles a megbízó által rá
bízott ügyet ellátni.

A meghatalmazás: képviseleti jogot keletkeztető, egyoldalú, címzett, visszavonható

jognyilatkozat, amelyben a meghatalmazó felhatalmazza a megbízottat arra, hogy
képviselőként, a meghatalmazó nevében eljárjon.
Vékás: a meghatalmazó ezzel elismeri a meghatalmazott eljérásából fakadó joghatásoknak
közvetlenül a meghatalmazó személyében történő beállását.
A meghatalmazott jogilag nem szereplője az általa harmadik személlyel létesített
jogviszonynak, csupán közvetítője annak.
Bessenyő: a meghatalmazó felfogható a képviselt által a képviselővel ügyletet kötő
harmadik személyhez intézett jognyilatkozatként, illetve a képviselt által a képviselőhöz
intézett és a képviselő által a harmadik személy tudomására hozott, előtte hitelesen igazolt
jognyilatkozatként

falsus procurator, segédszemélyek (mérlegtartó libripens, tenú testis, írnok scriba)

– Az obligatioban szereplő személyek, a többalanyú obligatiok

I. AZ OBLIGATIOBAN SZEREPLŐ SZEMÉLYEK

1. Főszemélyek
- kötelem alanya mindig minimum 2 személy
a) hitelező (creditor)
- aki az adóstól követelhet/magatartást elvárhat
- ha az adós nem tesz eleget, a magatartást a jog segítségével kikényszerítheti
b) adós (debitor)
- aki tartozik valamivel
- magatartásra köteles

- kötelep típusai főszemélyek egymáshoz való viszonya alapján:

a) egyoldalú kötelem
- legegyszerűbb eset
- adós csak tartozik, hitelező csak követel
- pl.: ajándékozás, lopás
b) kétoldalú kötelem
- mindkét fél adós és hitelező egyszerre
- tartozik a másiknak, de elvár tőle dolgokat
- két típusa van:
-> egyenlően kétoldalú (szinallagmatikus) kötelem
- két fél követelése ~ egyenértékű
- pl. adásvételnél az eladó adós az árúval, a vevő a pénzzel
- a két szolgáltatásnak csak elvben kell egyenértékűnek lennie
-> egyenlőtlenül kétoldalú kötelem
- látszólag 1 tartozás és 1 követelés
- de pluszban lehet v.milyen kevésbé jelentős
ellenkövetelés/viszonttartozás is
2. Mellékszemélyek
- további lehetséges személyek a 2 fő résztvevő mellett
a) képviselő
- ügy ura helyett meghat. körben jognyilatkozatot thet
- közvetlen képviselet -> jogokat & kötelezettségeket is szerezhet
- adstipulator: régi civiljogi képviselő
-> stipulatiónál hitelező melletti mellékszemély
-> csak járulékos hitelező, de az adós teljesíthet neki
-> perelhet, korlátok közt a hitelező helyett jognyil. tehet
-> el kell számolnia a hitelezőnek

b) egyéb mellékszemélyek
- „teljesítés végett odavett” személy (az adós teljesíthet neki, de ő nem perelhet)
- kezes (főkötelemhez kapcs. járulékos kötelem alanya)
- teljesítési segéd
- alvállalkozó
- adós által telj.-re megbízott egyéb személy

3. Segédszemélyek
- technikai feladatok látják el
- nem tehetnek jognyil.-ot, max. segírthetik annak létrejöttét
- nem szerezhetnek jogokat & kötelezettségeket
- ügylettel kapcsolatos jogaik & kötelezettségeik egy másik szerződésből adódnak
- szerepük irányulhat:
-> bizonyítás könnyítése
-> segédkezés a szerződés technikai létrejöttében (pl. írnok, küldönc, tolmáncs)

II. A TÖBBALANYÚ OBLIGATIOK

- ha bármelyik oldalon többen állnak
- a követelés/tartozás megoszlik köztük

1. Egyetemlegesség (solidaritas/correalitas)
- ha kivételesen nem oszlik meg a követelés/tartozás. fajtái:
a) hitelezői egyetemlegesség
- bármelyik hitelező követelheti az egész dolgot, de csak egyszer
- az adós bármelyiküknek teljesíthet
- előny a hitelezőnek: nem kell együtt fellépniük, elég egyiküknek cselekednie
- előny az adósnak: bármelyiknek teljesíthet
b) adósi egyetemlegesség
- mindegyik adós az egésszel tartozik
- a hitelező bármelyiktől követelheti az egészet (de csak 1x) + fel is oszthatja köztük
- 2 jogviszony van: belső (adóstársak közt) és külső (hitelező-adós)
-> belső dönti el, a fizető adósnak van-e visszkereseti joga (regressus) a
többiek ellen

- egyetemlegesség keletkezhet:
a) ügyleti rendelkezés alapján
- pl. a végrendelet előírja az örököstársak egyetemleges felelősségét a hagyomány
kiadásáért
b) törvényi rendelkezés alapján
- pl. oszthatatlan szolgáltatás, több gyám együttes eljárása
c) véletlenszerűen
- pl. többen örökölnek passzív hagyatékot (=több tartozás mint jogosultság)
- egyetemlegesség szabályozása:
a) klasszikus kor
- hátrányosan érvényesül a szabály, ami szerint egy ügyet csak 1x lehet perelni
-> pl. ha a hitelező az egyik adóst rosszul perli & veszít, a többitől már nem
követelhet
-> mert a litis contestatio felemésztette a keresetjogát
b) iustinianusi kor
- változás: az egyetemes kötelem csak tényleges teljesítéssel szűnik meg
-> pl. ha a hitelező az egyik adóst rosszul perli & veszít, tovább perelhet
- pár évre rá meg is szüntette az egyetemlegességet
-> csak megosztva perelhet, figyelembe véve melyik fizetőképes éppen
(beneficium divisionis)

2. Halmozás (cumulatio)
- több kötelem áll fenn egymás mellett
- ezekből fakadó 1 keresetet egyszerre több személy ellen is meg lehet indítani
- vagy tényállás miatt egyszerre több kereset indítható
=> személyek/keresetek halmozása

a) személyek halmozása
-> hitelezői halmazat
- több hitelező indíthatja meg ugyanazt a keresetet 1 adós ellen
-> adósi halmazat
- 1 hitelező 1 jogcímen perel több adóst
- mindegyik adós önállóan, a többitől függetlenül felel az egész tartozásért
- hitelező az egészet többszőr behajthatja az összestől külön-külön
b) keresetek halmozása
- 1 hitelező 1 adóssal szemben indíthat több keresetet
- csak akkor, ha a keresetek nem alternatív hanem kumulatív viszonyban vannak
3. § 2. Speciális kötelmi jogi konstrukciók a jogalanyiság szempontjából

1. Többalanyú obligatio
a) ha egy kötelemben több hitelező, több adós szerepel, az a főszabály, hogy a követelés,
illetve a tartozás a kötelemben szereplő több hitelező, több adós között megoszlik

b) Egyetemlegesség (solidaritas, correalitas) esetében a követelés, illetve a tartozás nem

oszlik meg az egy létrejött kötelemben szereplő több személy között.

c) Személyi halmozás (cumulatio personarum) esetén – az egyetemlegességtől eltérően –

annyi kötelem jön létre, ahány hitelező, illetve ahány adós a jogviszonyban szerepel
Halmozás esetén a több hitelező és adós egymástól teljesen függetlenül, külön-külön
követelheti a teljesítést, illetve külön-külön köteles teljesíteni a szolgáltatást.

Egyetemlegesség: ügyleti rendelkezés vagy törvény (jogszabály) rendelkezése alapján.

(az ügyleti egyetemlegesség a stipulatio körében, többes kezességvállalás kapcsán)
in solidum (egész szolgáltatás), osztható szolgáltatás esetén is

Hitelezői egyetemlegesség: stipulatio útján, hogy a több hitelező (stipulator) egymás után
felteszi ugyanazt a kérdést az adósnak (promissor): a hitelező megkérdezi pl az adóstól,
hogy ígéri-e tíz arany megfizetését, másik hitelező felteszi ugyanazt a kérdést a
promissorhoz, ígéri-e ugyanennek a tíznek a megfizetést az ő részére is etc

Kötelmi hagyományrendelés -» egyetemleges kötelmek

Formátlan szerződéseknél az egyetemlegesség is a felek formátlan megállapodásával
létesíthető.

Hitelezői egyetemlegesség: a követelés nem oszlik meg a kötelemben szereplő több

hitelező között.

Adósi egyetemlegesség: a tartozás nem oszlik meg a kötelemben szereplő több adós
között, a hitelező bármelyik adóstól követelheti az egész szolgáltatás teljesítését
-» hitelezővédelmi eszköz, stipulatio -» kötelemkeletkeztető aktus

Tételes jogi példa (adósi egyetemlegesség): a klasszikus kori fideiussiós és mandatumos

kezesség szabályai szerint több kezes főszabályként egyetemlegesen felel, a delictumot
elkövetők a reiperszekutórius tartozás tekintetében (pl. tolvaj a condictio/ex causa furtiva
keretében egyetemlegesen felelnek, az oszthatatlan szolgáltatással tartozó adósok
oszthatatlan tartozások esetében az örököstársak is egyetemleges adósok, több gyám vagy
gondnok közös ügyintézéséből egyetemlegesség keletkezik)

Az egyetemleges adótársakat ugyanaz a szolgáltatás terheli.

A fizető adóstársnak visszkereseti joga (regressus) -» az adósok közti belső jogviszony

Ha a stipulatio hitelezője a teljes tartozás iránt beperelte az egyik adóst, a többi adóst akkor
sem perelheti, ha követelése nem nyert megtérülést.
Az adósok – ha az egyetemlegesség nem stipulatio alapján áll fent már nem a perlésre
történő kiválasztással (electio), hanem a tényleges, materiális teljesítéssel (solutio)
szabadulnak.
Iustinianus, 531: adósi egyetemlegességet stipulatióval kötötték ki, perlés nem szűnteti
meg a többi adóstárs teljesítési kötelezettségét.
Iustinianus, 539: 99.novella kezesség beneficium divisionis, megosztás kedvezménye az
egyetemleges adótársak javára
Cumulatio:

a) Aktív (hitelezői) személyi halmozás – cumulatio personarum activa – esetén több hitelező
külön – külön indíthatja meg ugyanazt a keresetet, ugyanazon jogcímen egy adós ellen.
Annyi kötelem, ahány hitelező.

b) Passzív (adósi) személyi halmozás – cumulatio personarum passiva – esetén egy

hitelező ugyanazt a keresetet, ugyanazon a jogcímen, külön-külön több adós ellen
megindíthatja. delicta -» poena összege után mindegyik elkövető ellen külön-külön

c) Keresethalmozás (cumulatio actionum): egy hitelező egy adós ellen egyszerre több
keresetet is megindíthat

A cumulatio personarum és a cumulatio actionum problémája a több tolvaj által elkövetett

lopás példáján keresztül:
-önállóan, egymástól függetlenül az egész pönális tartozásért felelnek
-az actio furti -» adósi halmozás.
-cumulatio personarum passiva -» annyi obligatio, amennyi adós

Egy kereset a delictumok körében irányulhat

-vagyoni megtérítésre vagy rem – reiperszekutórius keresetek: rei vindicatio
-vagyoni megtérítésre és bűntetésre (rem + poena) – vegyes büntetőkeresetek pl. actio
legis Aquiliae
-A tiszta bűntetőkeresetet reiperszekutórius keresettel lehet halmozni
-» lopás: actio furti (mint poenalis actio) + rei vindicatio (condictio furtiva)

Condictio furtiva: nincs személyi halmozás csak egyetemlegesség

Cumulatio perjogi szempontból: az egyik (poenalis) actio megindítása nem emészti fel a
másik (rei persecutoria) actiót

Összefoglalva:
a) a büntetőkereset (actio furti) tekintetében az adóstársak halmozva felelnek
b) a tiszta büntetőkeresettel halmozható reiperszekutóris kereset tekintetében az adósok
egyetemlegesen felelnek
c) reiperszekutórius keresetek közül csak egy indítható meg (pl. a rei vindicatio és a
condictio furtiva alternatív viszonyban állnak egymással)
4. § A kötelem (közvetlen) tárgya: a szolgáltatás

4. § 1. A szolgáltatás fogalma és legalapvetőbb csoportosítása

(dare, facere, praestare és non facere)

Praestatio: a kötelem közvetlen tárgya, az az adósi magatartás, amelynek teljesítésével

tartozik az adós, s amelynek teljesítését követelheti a hitelező a kötelemnél fogva.

1. Dare: civiljogi tulajdon átruházására irányul

(pl. ha egy stipulatio egy rabszolga vagy egy telek eladására, a stipulatio adósnak
szolgáltatása dare, kölcsön esetén datiora kerül sor az adós részére)
-minden pénzfizetésben álló szolgáltatás (pénz átvevője tulaj ha az átadó is – nemo plus el)
-adásvétel vevője (vételár + kamat) megfizetése
-dolog bérlője (bérleti díj)
-vállalkozási szerződésben megrendelő

2. Facere: minden olyan szolgáltatás, amely tevésben áll

-adásvételnél az eladott dolog birtokának az eladó által a vevőre történő átruházása
- a mű vállalkozó általi előállítása váll szerződésnél: egy csatorna elkészítése, árok kiásása,
bérház felépítése, tanonc beállítása mesterségre
-vállalkozás keretében: egy dolog megőrzése a letéteményes általi szerződésnál

3. Praestare: valamilyen helytállásban megnyilvánuló szolgáltatás

(pl. kezes szolgáltatása átfordulhat a praestare daréba, ha a kezes fizet a hitelezőnek
főadós helyett, adásvétel -» jog és kellékszavatosság)
-gyakran magára az adósi felelősségre, illetve helytállásra utal
-magát a szolgáltatást is jelentheti.

4. Non facere: nemtevésben megnyilvánuló szolgáltatás

-ne nyisson boltot, stipulatio ígéret -» telek jogosultságának nem megakadályozása egy
adott szolgalmi jog gyakorlásában
-Minden non facere szolgáltatás határozatlan és oszthatatlan szolgáltatás

4. § 2. További csoportosítása a szolgáltatásoknak:

1.Praestatio generalia – specifica:
-generikus a szolgáltatás, ha fajta, azaz minőség és mennyiség szerint nem határozható
meg
-egyedileg meghatározott, konkrét dolog, akkor specifikus szolgáltatásról beszélünk

Generikus: helyettesíthető (súly, szám, mérték szerint meghatározott: gabona, bor, olaj

Specifikus: helyettesíthetetlen (rabszolga)

különbség jelentősége: a szerződés lehetetlenülése

Bessenyő: genus meghatározása elég tág, „fajta nem puszulhat ki” (Libes)
„genus perire non censetur” -» ha az adós generikus szolgáltatással tartozik, az általa
szolgáltatni kívánt dologmennyiség pedig megsemmisült, nem mentesül a felelősség alól,
és a kötelem nem szűnik meg lehetetlenülés okán

„species perit creditori” -» ha a specifikus szolgáltatással tartozó adósnak fel nem rőható
okból válik lehetetlenné a szolgáltatás teljesítése, az adós szabadul a kötelem alól (feltéve,
hogy mentesül kártérítési kötelezettsége alól, adós még vis maiorért is felel
Ha a felek nem határozták meg a minőséget, a régi jog sz. az adóson múlt hogy mivel tesz e
2. Praestatio certa – incerta: a szolgáltatás határozott vagy határozatlan attól függően, hogy
a kötelem keletkezésekor nyilvánvaló-e a szolgáltatás mibenléte, milyenség és mennyisége,
vagy sem.
Határozott szolgáltatás: pl. konkrét pénzösszegre (certa pecunia) irányuló szolgáltatás,
meghatározott helyettesíthetetlen dolog civiljogi átruházása certa

Határozatlan szolgáltatás: pl. facere vagy non facere (tevés vagy nemtevés), helyettesíthető
és qualitas nem meghatározott. Formula és intencio incerta

Ha a hitelező határozott pénzösszeget követel adósától, marasztalás összege határozott

tartalmú az intentio révén, a szolgáltatás elmaradásától az érdeksérelmet a bírónak kell
meghatároznia, ha nem pénzt, hanem más határozott szolgáltatást követel az alperestől.

3. Praestatio primaria – subsidiaria: elsődleges vagy kisegítő jellegű

(szerződés szerződésszerű teljesítése elsődleges a szerződésszegés kisegítő jellegű.
Az érvényesen létrejött kötelem alapján az adós nyilván kötelem tulajdonképpeni tárgyát
képező elsődleges szolgáltatást köteles teljesíteni (pl. adásvétel -» eladó az áru átadását,
egy vállalkozásnak minősíthető szerződés keretében egy ház felépítése, egy ruha
kitisztítása, ékszer megjavítása).

Az elsődleges szolgáltatás kötelemszerű teljesítésére valamilyen oknál fogva nem kerül

sor: kisegítő jelleg (pl kártérítés, kötbér megfizetése -» ha stipulatio)

4. Praestatio divisibilis – indivisibilis: osztható és oszthatatlan szolgáltatás:

lehet-e részletekben teljesíteni vagy sem, s az adós szabadulhat-e már szolgáltatott
részletek tekintetében a kötelemből.
Oszthatatlan dolgok tulajdonjogi hányada oszlik meg.
Pénzszolgaltatás: osztható: olaj, gabona
Facere: oszthatatlan: stipulatio, promissor egy telek birtokának átruházására, árok
kiásására, bérház felépítésére vállal kötelezettséget.
-Egyik főszemély szolgáltatása oszthatatlan, másiké osztható (pl. egy telek részletre történő
megvétele, az eladó szolgáltatása oszthatatlan, a vevő osztható.

5. Praestatio principalis – adiecticia: főszolgáltatás és mellékszolgáltatás.

a) kötelem tárgya: a főszolgáltatás, az adós azonban e mellett gyakran valamilyen
mellékszolgáltatás teljesítésére is köteles, amelyek bonae fidei kötelmek -» bona fides elvű

b) A legfontosabb mellékszolgáltatás a kamatszolgáltatás (fenus, usura), amely a törvény

rendelkezése alapján vagy szerződéses kikötés folytán is járhat a generikus szolgáltatás
hitelezőjének.

A kamatszolgáltatás valamilyen generikus szolgáltatáshoz – rendszerint

pénzszolgáltatáshoz – kapcsolódó mellékszolgáltatás:
-az alaptartozás mértéke
-kamatláb
-időegység
Kr.e 342: lex Genuica: általános kamattilalom, kamatra kölcsön off, későbbi közt nem
alkalmazták (desuetudo)

A köztársasági kor végétől kezdve az általános kamatmaxium havi 1, azaz évi 12 százalék
(centesimae usurarum)

A iustinaniusi jogban az általános kamatmaximum (a korábbi 12 ) helyett évi 6 százalék

VAGYLAGOS SZOLGÁLTATÁS (ALTERNATIO, PRAESTATIO ALTERNATIVA)
- a kötelem keletkezésekor az adós egyszerre többféle szolgáltatással tartozik, de az egyik
szolgáltatás teljesítésével a kötelem megszűnik
- pl.: ez a stipulatio - „Ígéred nekem Stichust vagy Pamphilust? Ígérem.”
- vagylagos kötelemnél (obligatio alternativa) kérdés: kit illet meg a választás joga?
- ha a felek nem rendelkeztek, az adós választhat
- ha a hitelező élhet a választás jogával és valamelyik szolgáltatás az adóson kívül álló
okból megszűnik, akkor a hitelező követelési joga a megmaradt szolgáltatásra
koncentrálódik; DE: ha bármelyik szolgáltatás lehetetlenülése az adósnak felróható, akkor
a hitelező választhatja a megszűnt szolgáltatás pénzbeli ellenértékét is
ha az adós jogosult a választásra, bármelyik szolgáltatással teljesíthet; ha az adóstól
függetlenül az összes szolgáltatás lehetetlenné vált, az adós szabadul

VAGYLAGOS FELHATALMAZOTTSÁG (FACULTAS ALTERNATIVA)

- a törvény / szerződés felhatalmazza az adóst, hogy a hitelező által követelt szolgáltatás
helyett a törvény / szerződés által meghatározott másikkal teljesítsen
- felváltó szolgáltatás: a polgári jogi irodalomban az adós által választható másik
szolgáltatás, amit a hitelező akkor sem követelhet, ha a főszolgáltats lehetetlenült

VAGYLAGOS SZOLGÁLTATÁS VAGYLAGOS FELHATALMAZOTTSÁG

(alternatio, praestatio alternativa) (facultas alternativa)
a kötelem keletkezésekor a kötelem keletkezésekor
eleve több szolgáltatás szerepel csak 1 szolgáltatás szerepel; a hitelező csak 1
[duae res in obligatione] meghatározott szolgáltatást követelhet
[una res in obligatione]
a teljesítéskor a teljesítéskor
már csak 1 szolgáltatás szerepel; a az adós több szolgáltatás közül választhatja
többszörösség megszűnik, mert az egyikkel meg, hogy melyikkel teljesít
való teljesítés is megszünteti a kötelmet [duae in solutione]
[una in solutione]
pl.: a feléntúli sérelemnél(laesio enormis) az eladó csak az adásvétel felbontására perelhet,
a vevő pedig vagy hozzájárul az adásvétel felbontásához, vagy a vételárnak a tényleges
értékre való kiegészítésével fenntartja hatályában az adásvételt (az eladó nem követelhet
vételár-kiegészítést).

TELJESÍTÉS HELYETTI ADÁS (DATIO IN SOLUTUM)

-el kell határolni a vagylagos felhatalmazottságtól
- az adós (ez esetben is) mással teljesít, mint ami eredetileg ki volt kötve, csakhogy ezt a
hitelezőnek a szerződés megkötését követően adott hozzájárulásával (consentiente
creditore) teszi
- pl.: pénzbeli tartozása fejében felajánl egy telket, amelyet a hitelező elfogad teljesítésül
(alia res in obligatione, alia in solutione)
VAGYLAGOS FELHATALMAZOTTSÁG TELJESÍTÉS HELYETTI ADÁS
(facultas alternativa) (datio in solutum)
a felek előzetes rendelkezése vagy a törvény a mással való teljesítéshez szükséges a
jogosítja fel az adóst, hogy mással hitelező hozzájárulása
teljesíthessen
csak a felek előzetes rendelkezésében vagy a az adós bármi mással teljesíthet, ha azt a
törvényben meghatározott más módon hitelező elfogadja
teljesíthet az adós
már a kötelem létrejöttekor mindkét fél ennek a kérdése csak a teljesítéskor merül
tudja, hogy az adós esetleg mással fog fel (odáig talán még maga az adós sem
teljesíteni számolt ezzel a lehetőséggel)
4. § 3. A szerződéses szolgáltatással szemben támasztott főbb követelmények

A szerződéssel kikötött szolgáltatás:

1. nem ütközhet jogszabályba (a jogrendbe)
2. nem irányulhat a törvény megkerülésére
3. nem ütközhet a jó erkölcsökbe
4. fizikailag és jogilag lehetséges kell, hogy legyen
5. meghatározható kell, hogy legyen (teljesítés miatt)
6. pénzben kifejezhető kell, hogy legyen

Alternatio: esetén az adós eredetileg alternatíve többféle szolgáltatással tartozik, s az egyik

– ellenkező kikötés hiányában adós, kifejezett kikötés esetén a hitelező, ilyen tartalmú
megállapodás esetén pedig harmadik személy választása szerinti – szolgáltatás (lehet
generikus és specifikus) teljesítésével az adós szabadul, tehát a kötelem megszűnik.

A választás joga a hitelezőt csak kifejezett kikötés esetén illeti meg

Ha valamelyik szolgáltatás lehetetlenülne a választás előtt, az adós helyzete attól függően

alakul, hogy felróható volt-e neki a szolgálttás lehetetlenné válása vagy sem, illetve hogy ki
választhat.

A legfontosabb idevonatkozó szabályokat összefoglalva: ha a választás előtt valamelyik

szolgáltatás lehetetlenülne, az adós nyilván tartozik a lehetséges szolgáltatással, és
követelni is csak a lehetséges szolgáltatást lehet: ha az adós választhat, úgy felájanlhatja a
lehetetlenné vált szolgáltatás becsértékét (ha csak a célja az adósnak, hogy a hitelezőjét
kijátssza), ha pedig egy stipulatiós kötelemben az adós választhat, s az első szolgáltatás az
adós hibájából, a második viszont az adós hibája nélkül válik lehetetlenné, a hitelező actio
de dolóval perelheti adósát.

A keresetformulában pedig fel kell tüntetni az összes lehetséges szolgáltatást, mert csak
így biztosítható a választás joga az adós részére.

2. Facultas alternativa (vagylagos felhatalmazottság vagy felváltó szolgáltatás): a kötelem

tárgyát egyetlen szolgáltatás képezi, a teljesítés tárgyát azonban e mellett egy másik
szolgáltatás is: az adós eredetileg egy szolgáltatással tartozik, de a törvény vagy a
szerződés felhatalmazza őt arra, hogy az eredeti szolgáltatás helyett a törvény vagy a
szerződés által meghatározott másik szolgáltatással teljesítsen.
A kötelem tárgya a teljesítés tárgya.

A facultas alternativa az adós egyoldalú hatalmassága:

-ha a felek szerződéstől való ellálás ellenértékét kötötték ki (bánatpénz), az adós vagy az
eredetileg felvállalt kötelezettséget teljesíti, vagy a bánatpénzt fizeti meg
-amennyiben egy hatalomalatti delictumot követ el, a hatalomgyakorló vagy a poena
összegét fizeti meg, vagy pedig az elkövetőt a sértett részére noxába adhatja).

Datio in solutum (teljesítés helyetti) adás: alia res in obligatione, alia in solutione):
az adós az eredetileg követelt szolgáltatás helyett mással teljesít, és ezt a hitelezőnek a
szerződés létrejöttét követően adott hozzájárulásával (consentiente creditore) teszi.

A prokuliánusok csak kifogást adtak az adósnak a hitelező keresetével szemben: a

szabiniánusok azonban az adós ipso iure liberatiója (kötelem alóli felsz) mellett foglaltak
állást
510 – A kártérítés

I. A KÁRTÉRÍTÉS FOGALMA
- kártérítést a római jog gyakorlatban ismerte, de a fogalmát nem dolgozta ki
-> kártérítés modern fogalmát kell visszavetíteni, ezt 2 féleképpen lehet
a) kitejesztő értelmezés
-> kártérítés = minden vagyoni reparáció ami kártérítési funkcióval rendelkezik
b) szűkítő értelmezés
-> kártérítés = csak a károkozásért való felelősség
-> minden más csak kártalanítás (mai magyar pj-ben ez van)
c) tankönyvi értelmezés
-> másik kettő között áll, ez tükrözi a legjobban anno hogy lehetett
-> kártérítés: kárral egyenértékű vagyoni megtérítés
-> nem kártérítés, ha az elkövető által fizetett pénzbeli magánbüntetéssel (poena)
kárpótolnak
-> mert nem ez a poena célja, az alapból büntetés

A kártérítés kialakulása
- lassú & nehézkes folyamat
- 12 táblás törvény: általános kártérítés még nincs, a törvényekben van 1-2 kártérítés jellegű
szabály,
de alapvetően poena-val oldották meg
- lex Aquila (Kr.e. III.sz.): kártérítési alaptörvény (csak büntetésre menő keresetnél)
- lassan elválik a kártérítés és a büntetés
- tiszta kártérítés kialakul (bona fidei actio-k és rei vindicatio)

II. A KÁR FOGALMA ÉS FAJAI

- kár: vagyonban bekövetkezett csökkenés.
a) felmerülő kár (damnum emergens)
- vagyontárgyak elpusztulása, megrongálódása (pl. termést elveri a jég,
rabszolgát megölik)
- ténylegesen érzékelhető, valós vagyoncsökkenés
b) elmaradt haszon (lucrum cessans)
- joggal & alaposan remélt előnytől való elesés
-> (pl. megvernek -> nem tudunk dolgozni -> kiesett munkabér)

III. A KÁRTÉRÍTÉSI KÖTELEZETTSÉG ALAPJA

- jogellenesen okozott kár megtérítésének kötelezettsége ismeretlen a római jogban
- kártérít még Iustinianusnál is csak konkrét jogcímek alapján van
a) kártérítési kötelezettség alapulhat:
-> törvény különös rendelkezésein (főleg tulajdonvédelem, pl. rei vindicatio)
-> szerződésen (főleg bona fidei contractus)

b) kártérítési igény alapjául szolgál:

-> bona fidei contractusok
- régi civiljogban nincs ilyen (ius strictum miatt)
- praetor a civiljogi erővel nem rendelkező megállopdások sorát látta el
keresettel
- intenitoba sokszor berakta a „quidquid dare facere oportet ex fide bona”-t
=> így keletkezett bona fidei actiokkal szankcionált szerződés a bona fidei
contractus
-> stricti iuris contractusok
- pl. ha stipulatioba felvették a clausula bonae fidei-t
c) a kártérítés mint szolgáltatás elvei:
- alapból szubszidiárius szolgáltatás (eredeti helyett fizeti)
- elsődleges szolgáltatás (ha úgy vállal valaki kezességet, hogy az adós hibája miatti
kárt
megtéríti a hitelezőnek)
- casum sentit dominus („a tulaj érzi a véletlent”) (középkortól van)
-> ha senkit se kötelez törvény/szerződés kártérítésre, a károsult viseli a kárt
- vis maior esetén a tulaj viseli a kárt

IV. A KÁRTÉRÍTÉS MIBENLÉTE

- egyetlen cél: eredeti állapot visszaállítása
-> sértettet olyan helyzetbe hozni, mintha nem is lett volna kár. módjai:

a) természetbeni kártérítés
- legegyszerűbb & alapabb mód (ha van rá lehetőség)
- károkozó a megrongált dolgot megavítja, visszaadja, stb.
b) pénzbeli kártérítés
- kártérítés általános formája (mert nem mindig lehet természeben)
- „minden dolgot át lehet váltani pénzzé” elv
- különlegesen is szerepelhet pénz kártérítésként (pl. késedelmi kamat)
c) eltérő, de természetes kártérítés
- ha nem lehet rendesen természetben, és a pénzbeli nem látszik megfelelőnek
- pl. béradótól elperlik a lakást. A tulaj által kidobott bérlőt úgy kárpótolja, hogy kiutal
neki
egy másik lakást

V. A KÁRTÉRÍTÉS MÉRTÉKE
- okozott kár és a kártérítés mértéke egyensúlyban van (jó esetben)
a) kártérítés alsó határa
- forgalmi érték (verum rei pretium „valódi érték”)
b) érdeksérelem (interesse)
- forgalmi érték feletti kötelezettség
- szubjektív, egyéni érdek alapján
- tényleges anyagi helyzet & kár nélküli anyagi helyzet különbsége
- Jhering: pozitív és negatív interesse
-> pozitív interesse
- érvényes szerződés nem teljesítése miatti kár
- olyan helyzetbe kell hozni a károsultat mintha teljesítették volna
=> konrét helyzetre megállpítható teljes kár
-> negatív interesse
- érvénytelen szerződés miatti kár (bízhatott az érvényességben)
- összeg mértéke relatív, mert bizonyos egyéni szempontok
figyelembe vételével kell nézni
- túlzást elkerülendő Iustinianus: max. a forgalmi érték 2szerese
c) előszereteti érték (pretium affectionis)
- az érték amit az illető az elpusztult/megrongált dolognak érzelmileg tulajdonít
- római jog nem használta
=> kedvenc rabszolga megölése = random rabszolga megölése
d) kármegosztás
- forgalmi érték alatti kártérítés (kivételes eset)
- kártérítés több ember közt oszlik meg
- akár a szerződésben is kiköthetik
e) károk és hasznok beszámítása
- a károkozó csak a hasznokat meghaladó kárért felel
 f) kárenyhítési kötelezettség
- károsult köteles együttműködni a kár elhárítása/csökkentése érdekében
- ha ezt nem teszi, az ebből adódó többletkárét ő felel

VI. MENTESÜLÉS A KÁRTÉRÍTÉSI KÖTELEZETTSÉG ALÓL

- nem terheli kártérítési kötelezettség a károkozót, ha törvényben/szerződésben rögzített
mentesítő körülmény áll fenn:
-> bizonyítja hogy nem ő volt gondatlan
-> felelősségét szerződésben korlátozta
-> bizonyítja hogy a kár a károsult hibája
-> bizonyítja hogy a kár a károsult beleegyezésével történ

511– A pozitív és negatív interesse

Érdeksérelem (interesse)
- forgalmi érték feletti kötelezettség
- szubjektív, egyéni érdek alapján
- tényleges anyagi helyzet & kár nélküli anyagi helyzet különbsége
- Jhering: pozitív és negatív interesse
-> pozitív interesse
- érvényes szerződés nem teljesítése miatti kár
- olyan helyzetbe kell hozni a károsultat mintha teljesítették volna
=> konrét helyzetre megállpítható teljes kár
-> negatív interesse
- érvénytelen szerződés miatti kár (bízhatott az érvényességben)
- összeg mértéke relatív, mert bizonyos egyéni szempontok
figyelembe vételével kell nézni
- túlzást elkerülendő Iustinianus: max. a forgalmi érték 2szerese
512– Az adós felelőssége általában

I. A FELELŐSSÉG FOGALMÁNAK KIALAKULÁSA

- általános értelemben: az ember alávetettsége társadalmi normáknak & ezek megszegése
miatti szankcióknak
- különbség:
-> jogi felelősség (polgári & büntető)
-> minden más felelősség
- római jogban felelősségfogalom nincs, latinban nincs is rá szó
- de! a fogalom koncepcióját ismerék, építettek is rá

II. A SZERZŐDÉSI FELELŐSSÉG A RÓMAI JOGBAN

- adós felelősségének a kérdése szerződés nem előírásszerinti teljesítésénél korokban
különbözik
a) archaikus kor
- merev, objektív szempontok (ius strictum)
- ha a kötelemsértés és egyik személy magatartása között volt ok-okozati kapcsolat
-> konkrét esettől függetlenül felelőssé tették
=> eredményfelelősség
b) préklasszikus kor
- szubjektív szempontok figyelembevétele
- adós szándékos kötelemsértő magatartása (dolus) alapvetően felelősségkiváltó
- megjelenik a culpa
-> tágabb értelemben felróhatóság
-> szűkebb értelemben gondatlanság

III. AZ ADÓS FELELŐSSÉGE STRICTI IURIS SZERZŐDÉSEKNÉL

- adós csak annyira van kötelezve, amit szó szerint vállalt
-> pl. ha Józsi rabszolgát ígérte, a hullája is jó
- akkor is felel ha ártatlan az eredmény elmaradásában (pl. elemi csapás – vis maior)
=> eredményfelelősség
- később az irracionális merevség enyhül
- praetor a szerződést formailag betartó, de igazából csaló adós ellen keresetet ad
- szerződésszegésnek tekinti, ha a szerződésbe felvették a dolusra utaló záradékot
(clausula doli)

IV. AZ ADÓS FELELŐSSÉGE A BONAE FIDEI SZERZŐDÉSEKNÉL

- itt már a praetor teljesen elszakadt a formális szabályoktól, új rugalmasabb
felelősségrendszer
- adósnak mindent meg kell tennie a kötelem teljesítése miatt, amit a jóhiszeműség
megkíván
- adóstípusok a felelősség szempontjából:
-> az tisztázandó kinek az érdekében jött létre a szerződés
-> azaz van e haszna az adósnak a szerződésből?
a) ingyenadós: a szerződésből nincs semmi haszna (pl. elvállal egy dolog őrzését)
b) érdekelt adós: van haszna belőle (pl. ingyenesen őriz, de használhatja)
- adósi felelősséget meghatározó körülmények:
a) dolus
- szándékos szerződésellenes magatartás (=> aktív)
- de lehet passzív is (pl. bérbeadó nem figyelmezteti a bérlőt hogy szivárog a hordó)
b) culpa
- gondatlan magatartás (az adós hanyagsága)
- 3 fajtája van:
-> culpa lata
- nagyfokú gondatlanság
- nem ügyel olyanra amire mindenki ügyel
=> majdnem dolus, klasszikus kortól felelőssége ugyanolyan
-> culpa levis
- kisebb fokú gondatlanság, mértéke objektív (de enyhébb az előzőnél)
- aki nem tanúsítja a „derék családapa” (bonus pater familias)
gondosságát
(diligentia) => olyanra nem ügyel amit előre látott/láthatott volna
-> culpa in concreto
- nem általános mérték szerinti, hanem egyéni & szubjektív gondatlanság
- „nem tanúsítja más ügyében azt a gondosságot amit a sajátjában
szokott”
- nagyon példás embernél elérheti a culpa levis felelősségének szintjét

c) custodia
- kisebb balesetekért való felelősség
513 – Felelősségi fokozatok a klasszikus és Iustinianusi jogban

I. AZ ADÓSI FELELŐSSÉG SZABÁLYAI A KLASSZIKUS JOGBAN

- bonae fidei contractusok körében az adós érdekeltségétől függ a felelősség foka
- felelősségi rendszer (enyhébbtől a súlyosabbig):
a) dolus-ért való felelősség
- legenyhébb
- adós felróható magatartásán alapul, szubjektív
- mindenki felel a dolusért („adott szó kötelez” alapján)
- előre kizárni nem lehet, max. utólag el lehet tekinteni a felelősségre vonástól
- ingyenadós (megbízott, letéteményes, stb.) felelőssége itt meg is áll
b) culpa-ért való felelősség
- adós felróható magatartásán alapul, szubjektív
-> culpa lata-ért
- mindenki felel, aki nem tanúsít minimális gondosságot
- majdnem dolus, így kb. mindenkit érint
-> culpa levis-ért
- minden érdekelt adós felel
- akinek haszna van a szerződésből, köteles „gondos családapaként” eljárni
-> culpa in concreto-ért
- a felelősség meghatározott bizalmi viszonyoknál van (pl. gyám)

c) custodia-ért való felelősség

- legszigorúbb, objektív
- az az érdekelt adós felel, akinél a szerődés miatt a másik dolga van (pl. bérlő)
- köteles a dolgot megőrizni & szerz. szerint éppségben visszaadni
- felelősségnek kettős alapja van (ha egyik is hiányzik, nem felel):
-> adósnak haszna van a szerződésből
-> idegen dolog van nála

- felelősség súlyossága és a felelősséget kiváltó cselekmény felróhatósága fordított

arányban vannak
-> súlyos a felelősség ha jelentéktelen ok is kiváltja (pl. custodia)
-> enyhe a felelősség ha csak súlyos szerződésszegés váltja ki (pl. ingyenadós)

II. A POSZTKLASSZIKUS & IUSTINIANUSI VÁLTOZÁSOK

- többirányú módosítások
- felelősség alapja a culpa lett
-> eddig félig objektív és szubjektív rendszer teljesen szubjektív lett
- custodia kb. össze lett vonva a culpa levis-el
-> névlegesen megmaradt a hajóssal, fogadóssal, és béristálló-tulajjal való
szerződésnél
- custodia helyett a culpa in custodiendo (őrizetben való gondatlanság)
-> de a felelősség szintje alig változott, mert a culpa fennforgását vélelmezték
514 – A custodia és a vis maior

I. ŐRIZET (CUSTODIA)
- felelősségi forma, objektív felelősség
- kisebb balesetekért való felelősség
- kisebb baleset (casus minor):
-> olyan kár, amit általában el tudna hárítani, de a „leggondosabb családapát” is
érintheti
=> legnagyobb figyelem mellett is bekövetkezhet (pl. lopás, elvesztés, véletlen
elejtés)
- custodiens:
-> custodia kötelezett
-> érdekelt adós, aki szerződés miatt másvalalki dolgát őrzi
-> vis maior határáig mindenért objektíven felel
-> vis maiorért csak vétkes késedelem esetén felel & többletkárért

II. VIS MAIOR

- nem felelősségi forma, hanem kártelepítési tényező
- olyan erő/esemény, aminek az emberi gyengeség nem tud ellenállni
- pl. természeti csapások
- esemény abszolút jellegű: nem az adott személyhez viszonyítunk
-> megnézzük van-e ember aki el tudja hárítani
- vis maiorért nincs felelősség, csak során bekövetkezett többletkárokért van
- senki se felel érte, kivéve:
-> aki szerződésben külön vállalja
-> ha az illetőnek felróható, hogy vis maior érte a dolgot (pl. előidézett forradalom)
-> késedelmes adós
-> tolvaj
-> generikus szolgáltatással tartozó adós
-> érdekelt adós, aki katasztrófahelyzetben a saját dolgát részesítette előnyben
5. § Római „kártérítési” és „felelősségi” jog (kontraktuális felelősség)

a kártérítés maga is egy speciális szolgáltatás – az adós felelősségének következménye

a felelősség a kártérítés leginkább releváns „felelősségi alapú” szankció

Kártelepítés
A magánjogban a károk viselésére különféle szabályok alakultak ki. Egyik legfontosabb,
már a római jog óta létező elv, hogy a kárt alapvetően a tulajdonos viseli, mindaddig, amíg
valaki a törvény erejénél fogva nem kötelezhető arra, hogy viselje a tulajdonos helyett.

A kártelepítés azzal a kérdéskörrel foglalkozik, hogy a gazdasági forgalomban, mindennapi

életben keletkező károkat ki viselje. (A modern felfogás szerint tágabb értelemben a
szerződéses viszonyok is beletartoznak, de szűkebb értelemben csak a szerződésen kívüli
viszonyokban értelmezendő.)

Kárviselés
A kár(veszély)viselés: a kárt a károsult (tulajdonos) viseli, ha nincs olyan személy, akit a
kár megtérítésére lehet kötelezni, ez a római jogban is ismert: casum sentit dominus elv.
Legtipikusabb példája a vis maior vagy casus maior veszélyének viselése.

Kártérítés ill. kártalanítás

A kárt a károkozó viseli (a kárt a jogrend a károkozóhoz telepíti). Itt fontos megemlíteni a
valamennyi modern polgári törvénykönyv által ismert generálklauzulát: aki másnak
jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni (legelőször az 1804-es Code civilben
rögzítve). Ugyanakkor a római jogban még ezen általános klauzulát nem ismeri, így a
kártérítés vagy 1) szerződésen (elsősorban bonae fidei, vagy clausula dolival ellátott stricti
iuris szerződésen); vagy 2) jogszabályon alapul (pl. rei vindicatio esetén). Ide sorolhatóak
még tágabb értelemben 3) az olyan delictumok, amelyek vegyes büntetőkereset vagy actio
arbitraria megindítását teszik lehetővé; valamint 4) a fraus creditorum esetén indítható
actio Pauliana alapján fizetendő kártérítés; 5) épületből kidobott vagy kiöntött tárgyakért
való felelősség (quasi delictum) körében keletkezett károk; és 6) állatkárok esetkörei
(vegyes kötelmek).

A kártérítés tkp. maga is egy speciális szolgáltatás, amely ugyanakkor az adós

felelősségének egyik legalapvetőbb következménye. A felelősség pedig a magánjogban a
kártérítéshez kapcsolódik leginkább, ie. a kártérítés a leginkább releváns "felelősségi
alapú" szankció.

A jogi szaknyelvben kártérítésnek nevezzük a jogellenesen okozott károk megtérítését, míg

kártalanításnak a jogszerűen okozott károk megtérítését (utóbbira példaként ld. kisajátítás).
A kártalanításnál fontos feltételek, hogy mindig jogszerűen, tehát jogszabályban
megengedett módon okozott kárról legyen szó és a jogszabály előírja az azonnali, feltétlen
és teljes kártalanítási kötelezettséget.
Kármegosztás
Olyan kártelepítési szabály, amely alapján sor kerül a kár méltányos szétosztására a
károsult és a károkozó között. A római jogban is létező szabály (pl. lex Rhodia de iactu
mercedis), ld. TK 1355 msz.

Biztosítás, vagyis kárfelvállalás

A római jogban a biztosítási szerződés (modern polgári jogi) konstrukciója értelemszerűen
még nem létezett, ugyanakkor különösen a nagykereskedelemben (=tengeri
kereskedelemben) létezett egy olyan jogi konstrukció, amely tulajdonképpeni célját tekintve
biztosítási konstrukció volt. Jóllehet ezen jellege még a hazai szakirodalomban is vitatott,
ez a konstrukció nem más, mint a tengeri kölcsön, amelynél az adós előre átveszi a
hitelezőtől a kölcsönösszeget akként, hogy a hitelező vállalja a hajóút veszélyét, és a
szállítmány rendeltetése helyre történő megérkezésének kockázatát teljes egészében.

Mentesülés a kártérítés alól

Adott esetben a károkozó mentesülhet a kártérítési kötelezettség alól, ha valamilyen
mentesítő körülmény áll fenn (ld. TK 1357 msz.):

gondatlanságért (culpa!) való felelősség körében, ha bizonyítja culpája hiányát, ezt szokás
exkulpációnak nevezni!
ha a felelősségét szerződésben korlátozta
ha kimutatja, hogy a kár a károsult hibájából vagy annak beleegyezésével történt
Egyebek:
károk és hasznok beszámítása TK: 1356 msz.
kárenyhítési kötelezettség TK: 1357 msz.

A kártérítési felelősség megállapításának feltételei

Jogellenesség: a károkozásnak jogellenesen kell történnie.
Felróhatóság ("imputabilitas"): az adott káreseményt be lehet tudni, be lehet számítani egy
olyan személy részére, aki az adott káresemény elhárítására, illetve egy adott felelősségi
mércének megfelelő magatartás tanúsítására, illetve az adott magatartástól való
tartózkodásra köteles, és ezért felelőssé lehet tenni őt, tehát megfelelő felelősségi alapú
szankcióval sújtható .
NB: kontraktuális felelősség vonatkozásában felróhatóság = a szerződésszerű teljesítés
elmaradását az arra kötelezettnek be tudjuk számítani!
Kár: egy vagyon értékének csökkenése, amely egyfelől jelenti a felmerülő kárt (damnum
emergens), másrészt az elmaradt hasznokat (lucrum cessans).
Okozati összefüggés: a károkozó magatartás és a kár bekövetkezte közötti közvetlen, de
legalábbis közvetett kauzalitás.

Bizonyítási teher:
Károkozó bizonyítja
a felróhatóság hiányát
(azt, hogy a károkozás nem volt jogellenes)

Károsult bizonyítja
szerődésszegéssel okozott kár esetén, a szerződésszegés tényét)
az okozati összefüggést a károkozó magatartása és a bekövetkezett kár között
5.§ 1. A kártérítés esetkörei:

1.Kártérítés: a jogellenesen okozott károk megtérítése egy olyan személy részéről, aki
felelős az adott károkozásért.
Konkrét perben a károsult érdeksérelmére (interesse) tekintettel kell marasztalni az alperest
(bírói marasztalásnál a felperes érdeksérelmére is tekintettel kell lenni, a szolgáltatás
objektív értékén túlmenően.
Az adott káresemény elhárítására kötelezett adós akkor felel, s tartozik ennek
következményeként kártérítéssel, ha az adott káresemény az ő terhére betudható
(felelősségi alapon)

2.Kártalanítás: a jogszerűen okozott károk megtérítése, amennyiben azt jogszabály külön

előírja (pl. kisajátítás alapján). Ha a kártérítést a jogellenes károkozásért való felelősség
körében értelmezzük, a kártalanítás és a kártérítés fogalmát élesen el kell választanunk
egymástól.

3. Biztosítási szerződésen alapuló kárfelvállalás (egyedi biztosítási szerződés vagy

társadalombiztosítás keretében). tengeri felelősség kérdése

4. Tulajdonosi kárveszélyviselés: „a tulajdonos érzi a véletlent”: casum sentit dominus

-a fajta nem pusztulhat ki – genus perire non censetur
-periculum (veszély) -» szerződésspecifikus kockázat
-dolog pusztulása vagy romlása

5. § 2. A kártérítés modern fogalmának alkalmazhatósága a római jogban:

1. Tágabb értelmezés: minden olyan vagyoni reparációért felel, amely kártérítési
funkcióval/azzal is rendelkezik. pl. delictumból fakakdó poena

2. Szűkebb értelmezésben: azonban a kártérítés fogalma csak a jogellenes károkozásért

való felelősség

3.Speciális interpretáció: a kártérítés nem más, mint a kárral egyenértékű vagyoni

megtérítés, kár viselésének szerződési úton történő elvállalásán és más jogcímeken is.
delictumból fakadó poena kizárható

4. A büntetőösszegben (poena) való marasztalás bizonyos esetekben csupán egyszeresre

megy, pl. actio de doloban való marasztalás vagy az actio vi bonorum raptorum vagy az
actio quod metus causa is.

A vegyes büntetőkereset alapján fizetendő, a büntetés mellett kártérítést is magában

foglaló marasztalást nem. A kár viselésének szerződésen alapuló elvállalása.
Rei vindicatio alperesének marasztalására vonatkozó szabályok is a kártérítési felelősség
körébe vonhatók.

Büntetőkeresetek: eredeti állapot természetbeni helyreállítása (actiones arbitrariae), bírói

restitutio, -» természetbeni (in natura) kártérítés. actio de deictis et effusis
a delictumok alapján indított büntetőkeresetek nem szoros értelemben vett kártérítésre,
hanem egy büntetésösszeg megfizetésére irányulnak
5. § 3. A magánjogi kártérítési felelősség általános kritériumai:

1. Jogellenesség

2. Felróhatóság, azaz adott káresemény betudhatósága, beszámíthatósága a károkozó

részére: az adott káreseményt be lehet tudni, be lehet számítani egy olyan személy részére,
aki az adott káresemény elhárítására, illetve egy adott felelősségi mércének megfelelő
magatartás tanúsítására, illetve az adott magatartástól való tartózkodásra köteles, és azért
felelőssé lehet tenni őt.

3. Kár (egy vagyon értékének csökkenése) okozása felmerülő kár (demnum emergens) vagy
elmaradt haszon (lucrum cessans) formájában

4. Okozati összefüggés a károkozó magatartás és a bekövetkezett kár között.

Összefoglalóan: a kár bekövetkezését a károsultnak kell bizonyítania, amint az okozati

összefüggést is a károkozó magatartása és a bekövetkezett kár között.
Felróhatósága hiányát a károkozó bizonyíthatja (kimentés), amint azt is, hogy a károkozás
nem volt jogellenes.

5. § 4. A római „kártérítési jog” alapvonalai:

1. A kár egy vagyon értékének csökkenése:

-damnum emergens: felmerülő kár
-lucrum cessans: elmaradt haszon

2. A kártérítés alapja, valamint a bírói marasztalás lehetséges összege.

-jogszabályi rendelkezés: rei vindicatio, in natura ha nem következik be, a formula a quanti
ea re serit, s az alperest a felperes érdeksérelmében (interesse) marasztalják
actio aquae pluviae arcendae, vindicatio servitutis, actio negatoria

-tipikusan egy bonae fidei contractus

-clausula dolival ellátott stipulatio amely stricti iuris contractus is kártérítés alapjául szolg.

3. az általános kártérítési kötelezettség elvi éllel történő kimondása modern természetjogi

gondolkodás terméke

4. Kártérítés miben léte és módja: természetbeni (in natura) teljesítés, pénzbeli kártérítés
-a gyakorlatban sokkal gyakrabban került sor pénzbeni kártérítésre, formuláris perben az
ítéleti marasztalás pénzbeli marasztalás

5.Kártérítés mértéke: objektív forgalmi érték: verum rei pretum, a hitelező érdeksérelméhez
kell, hogy igazodjon

Iustinianus 531-ben kelt rendlelete szerint interesse címén legfeljebb a szolgáltatás tárgyát
képző dolog objektív forgalmi értékének kétszerese ítélhető meg.
Pozitív interesse: érvényes, illetve szerződésszerű teljesítésre kifogástalanul alkalmas, de
szerződésszerű teljesedésbe mégsem ment szerződések szolgálnak.
Pozitív interesse alatt azt az érdeksérelmet értjük, amely egy érvényes és egy
szerződésszerű teljesítésre minden vonatkozásban alkalmas szerződés nemteljesítése
vagy nem szerződésszerű teljesítése miatt a másik félnél beállt.
A károsultat ilyenkor olyan helyzetbe kell hozni, mintha a szerződést szerződésszerűen
teljesítették volna.

Negatív interesse: egy olyan szerződés, amelynek alapján a szolgáltatás teljesítését

követelni nem lehet, negatív interesse alatt az az érdeksérelem értendő, amely abból állott
elő, hogy az egyik szerződő fél bízott a szerződés érvényes létrejöttében, illetve annak
alapján a szolgáltatás részére történő teljesítésének lehetőségében, amely szerződés
alapján viszont a szolgáltatást követelni nem lehet.
A károsultat ilyen esetekben olyan helyzetbe kell hozni, mintha a szerződést meg sem
kötötte volna (ha szolgáltatás teljesítésében nem bízott volna) -» biztatási kár
(damnum emergens, lucrum cessans)

A pozitív és negatív interesse elhatárolása: szerződésszegő jó- vagy rosszhiszemű volt-e.

-» Ha az eladó hibás árut (beteg marhát vagy hibás gerendát) jóhiszeműen (hibáról nem
tudva) adott el, annyivel tartozik helytállni az actio emptiből kifolyólag (negatív interesse)

-» Az eladó tudott az áru hibájáról, de elhallgatta, per és a vevő teljes érdeksérelme

(pozitív interesse)

Összefoglalva: míg pozitív interesse esetén a károsultat olyan helyzetbe kell hozni, mint
amilyenben akkor lenne, ha az adós az érvényes szerződést szerződésszerűen teljesítette
volna (tehát a reális teljesítési érdekéből fakadó (nem vagy nem kellő teljesítés) kárt kell
megtéríteni a károsult részére), addig a negatív interesse esetén a károsultat olyan
(teljesítési érdek nem fűzödik hozzá) helyzetbe kell hozni, mintha a szerződés érvényes
létrejöttében (szolgáltatás részére történő teljesítésében) nem bízott volna (tehát a bizalmi
érdekből fakadó bíztatási kárt kell megtéríteni a károsult részére)

5.§ 5. A kártérítési jog néhány fontos kérdése dióhéjban

-bona fidei kötelmek -» a károsult, maga is mindent tesz, a kárelhárítás érdekében
(kárenyhítési kötelezettség)
-amennyiben a károsultnak haszna is származott a károkozásból, a hasznokat a kártérítés
összegének megállapítása során figyelembe kell venni (káronszerzés tilalma),
károk és hasznok beszámítása (compensatio lucri et damni)
-kármegosztás: lex Rhodia alapján a tengeri viharba került hajóról a hajó megkönnyítése
céljából kidobott áruk vonatkozásában a kárban mindazok osztoznak, akiknek az áruk
kidobásához érdekük fűzödött

nem terheli kártérítési kötelezettség a károkozót:

-ha a károkozás nem volt jogellenes, jogos önvédelem (vim vi repellere),
szükséghelyzetben, vagy a károsult beleegyezésével okozták
-ha a kár teljes egészében a károsultnak felróhatóan következett be
-ha a károkozó bizonyítja felróhatóságának hiányát,
-ha a felelősséget a felek szerződési úton korlátozzák
-adott magatartás a bekövetkezett kár közötti ok és okozati összefüggés hiánya esetében
A felelősség fogalma:

1. Római jogi és modern jogi dogmatikus alapvetés: jogi felelősség – polgári jogi –
kontraktuális felelősség.
A római jogtudósok még nem dolgozták ki a felelősség fogalmát, bizonyos szavakat (teneri,
praestare) használtak ugyan felelősségi (illetve helytállási) értelemben.

A jogi felelősség: az adott jogi norma diszpozíciójában foglaltak megszegése esetén

kilátásba helyezett hátrányos jogkövetkezménynek való alávetettségként határozható meg.

A polgári jogi felelősség két „ága”

a) kontraktuális felelősség: a szerződésszegéssel okozott károkért való reiperszekutórius
felelősség
b) deliktuális felelősség: a szerződésen kívül jogellenesen és felróhatóan okozott károkért
való reiperszekutórius felelősség.

5. § 8. Felelősség az archaikus korban, illetve a stricti iuris szerződések körében

1. merev formalizmus által uralt archikus jog -» eredményfelelősség, a jogsértő

cselekmény és a jogellenes eredmény közötti okozati összefüggés
A jogsértő tehát az általa előidézett eredményhez képest objektíve, vagyis szubjektív
tudomásától, magatartásától függetlenül felelt.

A ius strictum szerint az adós pontosan arra és annyira van kötelezve, mint aminek és
amennyinek teljesítésére nézve kötelezettséget vállalt, illetve ami a ius strictumból fakad.

Generikus szolgáltatás (dare pl. egy meghatározott pénzösszeg szolgáltatása egy stipulatio
vagy egy mutuum keretében) teljesen közömbös, hogy mi idézte elő a szolgáltatás
elmaradását, a hitelező mindaddig perelheti az adóst amíg nem teljesít.
-» csak stricti iuris obligationál merül fel

Specifikus dare szolgáltatás: a szolgáltatás lehetetlenné válása esetén az adós

szolgáltatási kötelezettsége is megszűnik, s a hitelező nem követelhet semmit az adóstól,
amely a hitelező számára méltánytalan lehet (ha valaki egy rabszolga adásával tartozik
stipulatio alapján, s azt megöli vagy felszabadítja a szolgáltatás teljesítése előtt, a
szolgáltatás lehetetlenné válik, -» szolgáltatási kötelezettsége is megszűnik
-» a hitelező nem követelheti az adóstól a szolgáltatás teljesítését, ius strictum szerint
semmit nem követelhet

-» perpetuatio obligationis: ha az adós „vétkes” abban, hogy a dolog veszendőbe ment

(illetve hogy az adós késedelembe esett), úgy kell eljárni, mintha a dolog a litis contestatio
időpontjában még létezne: az adós kötelezettsége „megörökítődik”
-a dare szolgáltatás nem foglal magában semmilyen facere szolgáltatást (ius strictum)
-az adós tevőleges magatartásért felel
-az adós azért is felel, mert ő okozta a szolgáltatás teljesítésének elmaradását lejáratkor
(adósi késedelem, mora debitoris).
A facere szolgáltatásra irányuló stipulatios kötelmekben azonban már fejlettebb felelősségi
szempontok érvényesültek.

Clausula doli: az adós azt ígéri meg, hogy tartózkodik és tartózkodni is fog a dolustól
mutuum (kölcsön, stricti iuris) adósa, minden káreseményért köteles helytállni.
dolus, mutuum, custodia – bonae fidei szerződések körében felelősségalapító tényezők.
eredetileg egyáltalán nem, főszabály szerint később jönnek számításba.
5. § 9. Felelősségi fokozatok a klasszikus római jogban a bonae fidei szerződések körében

a) Adós felelőssége a bonae fidei szerződések körében: objektív bona fides és az érdekelv
-mivel a dolus ellentétes az objektív bona fidesszel, a bonae fidei szerződések körében
minden adós minden körülmények között felel dolusért.
-culpa lata (gondtalanság olyan eseteire amikor a dolust súrolja)
-a bona fides elve önmagában véve nem szolgál a culpa levisért való felelősség alapjául
-culpa levis más megközelítésben: a „jó családapa” gondosságának nem tanúsításában áll
-bona fides: custodia-felelősség
-culpa in concretóért való felelősséggel terhelt személyek esetében pedig annak a
gondosságnak a nem tanúsítása ellentétes a bona fides elvével
-minél több hasznot húz az adós a szerződésből, ált. annál szigorúbb felelősség terheli

b) a felek megállapodásukkal eltérhetnek a tételes jog által meghatározott felelősségtől

(szigorítás vagy enyhítés)

Dolus és culpa
a) Dolus: szándékos szerződésellenes magatartás, önmagában véve is ellentétes a bona
fidesszel, ezért minden adós felel érte, és a dolusért való felelősséget kizárni sem lehet

b) Culpa: hanyagság, gondatlanság

-culpa lata: nagyfokú gondatlanság -» dolushoz áll közel, mércéje a mindenkik által
tanúsítani szokott gondosság

-culpa levis: enyhe gondatlanság -» mércéje a bonus (et diligens) pater familias diligentiája
jó családapa gondosságának bizonyítása esetén mentesül a felelősség alól, nem felel érte
minden adós (bona fidei obligatio alapján) -» absztrakt

-culpa in concreto mércéje a saját ügyekben tanúsított gondosság. (mandatum, socious,

societas, gyám és gondnok, férj a feleség vagyonának kezelése esetében)

Custodia: casus minorokért való objektív helytállás

custodiam praestare: facere szolgáltatás, őrzési tevékenység

3 interpretáció:
-objektív (vétkességtől független) felelősség: Seckel, Schultz, Marton, Földi, Wieacker
-szubjektív (vétkességi alapú): Lusignani, Mitteis, Krückmann, Pflüger
-köztes: Cannata, MacCormack

custodia felelősség a lopásért, valamint a kazuisztikus jelleggel meghatározott egyes

további casus minorokért való, vétkességtől függetlenül fennálló felelősség.

-valószínűsíthető, hogy a custodia-felelősség a préklasszikus korban, a haszonkölcsön-

szerződés kapcsán alakult ki, a szerződési gyakorlatban

Tartalma a klasszikus kor folyamán nyert részletes kidolgozást, illetve a custodia-felelősök

köre is a klasszikus kor folyamán szélesedett ki.
A posztklasszikus-iustinanusi jogban az objektív custodia-felelősség kontstrukciója a
tételes jogból eltűnt, az idegen dolog kizárólagos őrizete és az érdekeltség.
Elsősorban a lopásért áll fenn
„Közönséges” rablásért, a harmadik személy által elkövetett dologrongálásért nem állt fent
custodia-felelősség (pl. a rabszolga szökésének bizonyos esetei mellett) melyek nem
minősíthetőek casus minornak, de nem tekinthetők casus maiornak (vis maiornak) sem.

Balesetek három csoportja:

-Casus minor: az emberi erővel elhárítható, custodia-felelősséget kiváltó káresemények.
Elsősorban a lopás mint alattomban elkövetett cselekmény tartozik ennek körébe, pl. az
egérrágás

-Casus medius: az emberi erővel elhárítható, azonban custodia-felelősséget nem kiváló

káresemények.
-» a „közönséges” (nem vis maior) rablás (rapina) mint személy elleni erőszakos
cselekmény
-» a harmadik személy által elkövetett dologrongolás, mint „dolog elleni erőszakot”
megvalósító cselekmény
-» servus non custodiendus megszokése, (fuga) illetve ellopása
Mindegyik itt említett káreseményről elmondható, hogy azokat az adós részéről előrelátni,
megelőzni, pláne elhárítani az adott esetben már irreálisan nagy terhet jelentene az adós
számára, aki az ilyen káreseményekre való hivatkozással kimentheti magát a felelősségre
vonás alól.

-Casus maior: az emberi erővel elháríthatatlan káreseményeknek a római jogi forrásokban

ismert gyűjtőfogalma: a vis maior mentesít a felelősségre vonás alól kivéve a szerződési
kikötést illetően az adós részéről.

A casus minor körébe sorolható káresemények tehát a custodia -felelősséggel tartozó adós
terhére esnek, ezeket az adós köteles elhárítani, s nyilván ezek elhárításához kellő
gondosság tanúsítása is szükséges.
Lopás: alapeset, a custodia-felelősség kiterjed rá, lopást kötelez megelőzni/elhárítani.

Custodia-felelősség főbb elemei:

-az érdekeltség (utilitas) az adós vonatkoztatásában
-bonae fidei szerződések és actiókban vetődik fel
-egy idegen dolog kizárólagos fizikai őrizetbe vétele
-a bonus et diligens pater familias gondosságának tanúsítása nem felelősség kimentő ok
-az adós szubjektív tudomásától, magatartásától függetlenül, egyes casus minorok esetén
-nem lehet arra következtetni, hogy ingatlanok őrzése esetében egyáltalán nem állhatott
volna fent custodia-felelősség
-a custodia-felelősség alapját mindig a ténylegesen beállott károk szolgáltatják, a jövőben
esetlegesen beálló károk nem.

Felelősségi rend:
-Dolusért minden adós felel a bona fidei kötelmek körében
-Culpa latáért felel minden adós a bona fidei szerződések körében
-Culpa levisért felel minden érdekelt adós, de olyan adósok is, akik maguk ajánlkoztak egy
szolgáltatás elvégzésére
-Culpa in concretoért meghatározott bizalmi, családi viszonyok esetén: felesége
vagyonának kezeléséért a férj, valamint a parapherna kezelése tekintetében is
-Custodiáért, az idegen dolgot őrző érdekelt adósok, pl:
-» a haszonkölcsönbe vevő
-» konszenzuális adásvétel eladója a szerződéskötés és az áru átadása közti időben
-» a levélvivő, társaitól bizonyos dolgokat felbecsülve átvevő socius
-» a ruhatisztító és a foltozó szabó, ruhákat pénzért őrző fürdős (balneator)
5. § 12. A felelősség határain túl: vis maior

A vis maior olyan erő, esemény, amelynek az emberi gyengeség nem tud ellenállni
Vis maior körébe sorolható tényállások:
-praedonum, illetve latronum incursus, illetve impetus), a háborús ellenség támadása
(hostium incursus), felkelés (tumultus), a hajótörés (naufragium), tűzvész (incendium),
árvíz (aquae magnitudo), földrengés (terrae motus)

Természeti csapások az ellenállhatatlan, úgyszólvan „elemi erővel” ható emberi

megmozdulások is, amelyeknek objektíve nem lehet ellenállni

A római jogban tehát vis maiorért is felelt, illetve minden káreseményért (vis maiorért is)
helytállni tartozott
a) késedelmes adós
b) tolvaj
c) aki a vis maiorért való felelősséget szerződési úton kifejezetten felvállalta
d) aki egy dolgot becsértékben vett át
e) az olyan adós, aki generikus szolgáltatással
f) akinek felróható, hogy a dolgot vis maior érte
aki a mentési munkálatokban a sajátját előnyben részesítette az idegen dolgokhoz képest

Használati kötelmeknél, amennyiben a használatra szerződésellenesen került sor, az adós

felelőssége a vis maior körébe tartozó káreseményekre is kiterjed.
Ezekben az esetekben a felelősség alapja a vétkes magatartás, amely a vis maior
„közvetítésével” a kárt okozta.

A veszély (periculum) viselése, a jogrend különleges (kártelepítési) szabályok útján telepíti

meghatározott jogalanyokra.

A veszélyviselés a szerződésspecifikus kockázatok viselését jelenti, a kockázatelosztást

kártelepítési szabályok rendezik, a felróhatóságtól függetlenül.

Mora debitoris (mora solvendi)

adósi késedelem esetén, hogy nem teljesíti tartozását
az adós akkor esik késedelembe, ha lejáratkor és felszólításra és ezzel szoros
összefüggésben neki felróhatóan nem teljesíti az adós számára még lehetséges
szolgáltatást

amennyiben az adós a hitelező felszólítása ellenére nem teljesít, nyilvánvaló, hogy

csalárdul járt el, magatartása tehát kétségtelenül felróható, s ez alapozza meg az adós
késedelem beállását.

Az adós akkor esik késedelembe, ha az szolgáltatást a teljesítési idő lejártakor a hitelező

felszólítása ellenére (s az adósnak) felróhatóan, illetve annak ellenére nem teljesíti, hogy a
teljesítés egyébként nem lehetetlen a számára.

Az adósi késedelem főbb jogkövetkezményei:

-vis maiorra is kiterjed
(ha a késedelembe esés következtében az adós kötelezettsége „megörökítődik”, akkor
annak fennállását már nem befolyásolhatja az, hogy a szolgáltatás utóbb lehetetlenné válik:
a bírói marasztalás tehát mindenképpen a szolgáltatás becsértékének (litis aestimatio)
megfizetésére irányul, akkor is, ha a szolgáltatás teljesítése a litis contestatio időpontjában
már nem volt lehetséges)
-pénztartozás bonae fidei contractus – késedelmi kamatot
-az adós (bonae fidei contractus) késedelemmel összefüggésben lévő károkat megtéríteni
köteles a hitelezőnek. Kiterjed a gyümölcsökre is
Mora creditoris (mora accipiendi):
Hitelezői késedelem, ha a hitelezőn múlik hogy az adós nem tudja szerződésszerűen
teljesíteni a felajánlott szolgáltatást.
-kártérítési kötelezettség

felróhatóság -» felszólítás

A hitelező késedelem fő joghatása: az adósi felelősség, dolusra száll le

-A borvétel kapcsán a régebbi jog azt az álláspontot képviselte, miszerint az eladó akár ki is
önheti a bort amennyiben azt a kimérésre megadott fix határidőben a vevő nem vette át

- generikus szolgáltatás jogelvét lerontja (genus perire non censetur)

- a hitelező stricti iuris keresetével szemben exceptio doli illeti meg az adóst akkor is, ha a
hitelező nem hajlandó megtéríteni a késedelme folytán az adós által elszenvedett kárt

- Hitelezői késedelem esetén az adós például egy hatóságnál letétbe helyezheti a

szolgáltatást, ez joghatályos teljesítésnek minősül. (depositum solutionis causa)

bizonyos esetekben nem működik a felszólítás, időhatározás szólítja fel az adóst

lejáratkor lehet szó késedelem

joghatásai: vis maiorra is kiterjed

6. § Az obligatio biztosítékai:

1. sponsio, fidepromissio, mandatum, constitutum debiti aliene általában járulékos

kötelmet fakasztó kezesség mint a kötelem személyi biztosítéka, az adós fizetőképességét
biztosítja

2. zálogjog a kötelem dologi biztosítéka, az adós fizetőképességét biztosítja

3. a kötbér az adós fizetőképességét biztosítja, egy szerződési bírság (poena), amit az adós
egy megállapodás nemteljesítése vagy nem megfelelő teljesítése esetén a hitelező részére
megfizetni (csak stipulatio), nem kötelemszerű -» bármilyen kötelemhez járulhat
naturalis obligatio is peresíthetővé tehető

4. Foglaló (arrha) is, amelyek kétféle alkalmazása is ismert a római jogban, adásvételi
szerződés megkötésének jele (arrha confirmatoria)
arrha poenalis: biztosító funkcióval is rendelkezik, foglalóként adott összeget elveszíti aki
adta/kapta

Kezesség: olyan járulékos kötelem, amelynek keretében a kezes a főadós

nemteljesítésének esetére (praestare jelleggel) maga vállal kötelezettséget a főadósi
kötelezettség teljesítésére. (nem lehet több a járulékban, mint a fődologban)
hitelező irányába vállalja

Minden kezesség közös vonása, hogy amennyiben a kezes teljesített az adós helyett, arra
nézve megtérítési igénye van az adós ellen
RJ-ben:
a) Stipulatio formájában létesített kezességi konstrukciók (adpromissio)
sponsio, ősi jog rituális ügylete spondeo ige használatával kötött meg a hitelező és a kezes
-»Kr.e 200 lex Furia alapján a sponsor két év elteltével szabadul a kezességből
-Fidepromissio esetén a kezes „fide promittio” szavak használatával vállal kezességet az
adós teljesítéséért a hitelező irányában
-» lex Apulia, a sponsorok és a fidepromissiorok között „valamiféle társaságot” vezetett be,
ha valamelyik kezes a ráeső résznél többet teljesített volna, a többlet tekintetében
kereseteket adott a többi kezes ellen

-» lex Ciceria szerint a hitelezőnek nyíltan (palam) ki kell hirdetnie, hogy milyen követelésre
nézve fogadja el a kezességet, hány kezest (sponsores aut fidepromissores) kíván a
kötelembe felvenni. Ha hitelező nem tesz eleget a kötelezettségnek, minden egyes sponsor
harminc napon belül keresetet (praeiudicium) indíthat annak megállapítása iránt, hogy
megtörtént-e a törvény értelmében

-» lex Cornelia -» megtiltotta, hogy ugyanaz a személy ugyanazért a személyért, ugyanannál

a személyért, ugyanannál a személynél, ugyanabban az évben 20 ezernél nagyobb összegű
pénzhitelre kötelezze el magát. max 20 ezer sestertiusért felelnek e törvény alapján

-» fideiusso: főadós nem csak promissor lehet, mert a fideiussio bármilyen kötelemhez
járulhatott

Különbség: a sponsor és a fidepromissor mindig a főadós (promissor) által formálisan

megígért tartozás hitelező részére történő teljesítésére vonatkozóan tett ígéretet, addig a
fideiussor már adott esetben az adós tényleges tartozására vonatkozóan.

sponsio, fidepromissior,
517 – A kezesség fogalma & formái

- kötelem biztosítéka: garancia, hogy az adós teljesíti kötelezettségét

- hitelező egyik biztosítása az adós fizetésképtelensége esetén
- személyi jellegű
I. A KEZESSÉG FOGALMA
- a kezesség egy olyan járulékos kötelem, ami a főkötelem teljesítését biztosítja azzal, hogy
a kezes a főadós nemteljesítése esetén kötelezettséget vállal a főadósi kötelem
teljesítésére
- magyarul: a kezes megígéri hogy teljesít az eredeti adós helyett

II. A KEZESSÉG TÖRTÉNETE

- római jogban régóta van személyi biztosíték magán jogkörben is
- de még Iustinianusnál sem önálló intézmény
- kezességre való társadalmi igényre nem dolgoztak ki új jogintézményt
- a meglévőket módosították => ezért nincs rá latin szó

III. A KEZESSÉG FORMÁI

1) Stipulatio formájában létrehozott kezesség
- kezesség legősibb formája
a) archaikus kor:
- két formája van
- közös jellemzőik:
-> csak szóbeli kötelmekhez járulhattak
-> ha létrejöttek, a továbbiakban függetlenek voltak a főkötelemtől
-> örökösre nem szállt át, csak 2 évig állt fenn
-> ha több kezes volt, a tartozás fejenként megoszlott köztük
- sponsio
-> eleinte minden stipulatio, ami a „spondeo” igét használja
-> később leszűkül a kezesség egyik fajtájára
-> ilyenkor kezes=sponsor
-> csak rómaiaknak volt fenntartva, szigorú alakszerűség
-> ezek be nem tartása esetén a kezes szabadul a szolg. alól
- fidepromissio
-> latinjogúak és peregrinusok is élhettek vele
-> nem csak dare, hanem facere & praestare szolg.-ra is használható
-> ez is érvényes főkötelmet feltételez (főkötelem érvénytelen, a kezesség is az)

b) preklasszikus kor:
- a fejlettebb fideiussio kiszorítja a röbbit
- fideiussio
-> formailag stipulatio, de tartalmilag már más
-> kezes ígérete nem a főadós által formálisan megígért, hanem a tényleges
tartozásra vonatkozik
-> érvényesség feltétele: idegen főadósság léte
-> nem vállalhat kezességet:
-> nők, katonák, papok, curialisok

2) Megbízés formájában létrehozott kezesség (mandatum qualificatum)

- klasszikus kortól a kezességet egyre gyakrabban formátlan megbízással kötötték
- a kezes megbízza a hitelezőt, hogy hitelezzen bizonyos összeget a főadósnak
- ha a főadós lejáratkor nem teljesít, a hitelező a szerződés alapján
-> a megbízója, azaz a kezes ellen fordul
3) Tartozáselismerés formájában létrehozott kezesség (constitutum debiti alieni)
- új kezességi forma a klasszikus korban
-> praetori tartozáselismerés
- valaki egy másik személy tartozását elismeri
-> ettől kezesként felel
- eleinte nem kezesség, Iustinianus terjesztette ki a kezesség szabályait erre is

518 – A fejlett kezesség főbb elvei. Beneficiumok a kezességnél

I. A FELJETT KEZESSÉG FŐBB ELVEI

- a fejlett római kezesség főbb elvei:
a) járulékosság
- a kezesség mindig járulékos kötelem
=> a kezes nem lehet többre kötelezve mint a főadós (kevesebbre igen)
- ha a főkötelem megszűnik, a kezes automatikusan szabadul
- főadóst megillető exceptiora a kezes is hivatkozhat
b) minden kötelem biztosítéka
- nem csak stipulatio-s, hanem bármilyen kötelmet biztosíthat (pl. rabszolga kötelmét
is)
c) átszállás
- a kezesség nem személyhez tapadó kötelem
-> időkorlát nélkül átszáll az örökösökre
d) egyetemlegesség
- több kezes egyetemlegesen felel
- megosztás kedvezménye (beneficium divisionis)
-> bármely kezes kérésére a tartozás megoszlik a kezesek között
- az egyetemlegesség ekkor is fennmarad
-> pl. ha az egyiktől nem kapja meg az egészet, a többitől kérheti
e) a perlés sorrendje
- Iustinianusig a főadós nemteljesítése esetén a hitelező szabadon választja meg kit
perel
-> készfizető kezesség
- Iustinianus: sortartás kedvezménye (beneficium ordinis): hitelező köteles először a
főadóson megpróbálni behajtani, csak ennek sikertelensége után mehet a kezesek után
f) fizető kezes
- bizonyos értelemben a hitelező helyébe lép
- megkapja a hitelező kereseteit, egyéb biztosítékait (pl. zálogjog)
- a legios actios eljárás idején a sponsor a főadós ellen manus iniectioval élhetett
- később erre külön actio lett

II. KEDVEZMÉNYEK (BENEFICIUMOK) A KEZESSÉGNÉL

a) megosztási kedvezmény (beneficium divisionis)
- Hadrianus vezette be
- bármely kezes kérésére a tartozás megoszlik a kezesek között
- az egyetemlegesség ekkor is fennmarad

a) sortartási kedvezmény (beneficium ordinis)

- Iustinianus vezette be
- hitelező köteles először a főadóson megpróbálni behajtani, csak ennek
sikertelensége után
mehet a kezesek után
b) Mandatum credendi, mandatum pecuniae credendae: a kezes megbízza a hitelezőt, hogy
nyújtson kölcsönt a főadósnak. A főadós nemteljesítésének esetén a hitelező a megbízási
szerződésből fakadó egyenlőtlenül kétoldalú obligatio „ellenkeresetével”: actio mandati
contrariaval perelheti megbízóját, a kezest, hogy a megbízás teljesítéséből fakadó
kiadásait, vagyis a főadósnak nyújtott hitel összegét térítse meg.
A megbízási szerződés alkalmazása kezességvállalás céljaira (illetve pénz hitelezésére
szóló megbízás

megbízásnak nem tekinthető az ügylet, akkor perelheti a főadóst

A Sabinus-féle nézet szerint tehát a pénz hitelezésére szóló megbízásnak kezességvállalási

funkciója van.

a hitelező által történő, a főadós elleni perindítás folytán beállt litis contestatio nem
emésztette fel a kezes elleni perindítás jogát

mandatum -» bonae fidei obligatio. mandatum qualificatum esetén nem azt kellett
szolgáltatnia, amivel a főadós tartozott, hanem a megbízottnak (hitelezőnek) a bona fidei
természetéből fakadó megbízás teljesítéséből fakadó kárait, kiadásait kellett megtérítenie.
actio mandati contraria

c) Constitutum debiti alieni: egy másik személy tartozásának elismerése.

A fejlett (elsősorban a járulékos kötelmet fakasztó fideiussiós) kezesség főbb szabályai:

-A fideiussiós kezesség nem kizárólag verbálszerződésből (stipulatióból) fakadó kötelmek,

hanem reálszerződésekből, litterálszerződésekből és konszenzuálszerződésekből fakadó
kötelmek biztosítékaiul is szolgálhat, sőt, nem csupán civilis, hanem akár naturalis
obligatio biztosítékául is szolgálhat.

-A fideiussor tartozása annak halála esetén átszáll a fideiussor örökösére

-A fideiussio nem szűnik meg két év elteltével

-Több fideiussor egyetemlegesen felel (confideiussores), a hitelező bármelyik kezest az

egész tartozás iránt perelheti

-A klasszikus jog szerint a fideiussiós kezesség készfizető kezesség, a hitelezőt tehát a

kereseti jog felemésztődése veszélyének viselése terhelte

-A főadós elleni keresetindítás folytán beállott litis contestatio kizárja a kezes perlését, a
kezes perlése pedig kizárja a főadós perlését

-A fizető fideiussornak megtérítési igénye (visszkereseti joga) van az adóssal szemben

-» ammenyiben az adós a kezességvállalásról tudott és abba beleegyezett, a kezes a
megbízásból fakadó keresettel: actio mandati contrariával

-» ha pedig a mögöttes jogviszonyban megbízás létrejöttét megállapítani nem lehet, de az

adós nem tiltakozott a kezességvállalás ellen, a megbízás nélküli ügyvitelből fakadó
keresettel: actio negotiorum gestorum contraria
6. § 3. Zálogjog

1. A római zálogjog fogalma, lényege, főbb általános jellegzetességei

Maga a zálogjog legegyszerűbb megfogalmazásban nem más, mint egy kötelem (dologi)
biztosítékául szolgáló korlátolt dologi (idegen dologbeli) jog.
-az adós fizetőképességét biztosítja, mint a kezesség
-hitelező számára a biztosítékot a zálogjog tárgyát képező dolog (illetve jogosultság,
követelés, dologösszesség, egy teljes vagyon) jelenti, az, hogy arra nézve a zálogba adó
(elsőbbségi) kielégítési jogot enged a biztosítani kívánt követelés hitelezőjének, illetve ha a
zálogba adó és az alapkövetelés adósa nem ugyanaz a személy, akkor többlet-fedezetet is
biztosít a hitelező részére.
-RJ: a zálogjog szabályait nem a törvényalkotás, hanem a szerződési praxis alakította,
hellenisztikus befolyás

- olyan in rem actioval ellátott jog, amelynél fogva valamilyen vagyontárgy egy követelés
biztosítékául szolgál akként, hogy az adós a lejártakor nem teljesítene, a hitelező jogosult
ezt a vagyontárgyat értékesíteni és követelését a vételárból kielégíteni

Olyan in rem védelemmmel ellátott, dologi jogosultság, egyben értékjog, amelynél fogva
egy elzálogosításra egyébként alkalmas dolog egy érvényesen fennálló követelés
biztosítékául szolgál, amelyből a hitelező az adós nemteljesítése esetén kielégítést
kereshet, járulékos jog. Ha a zálogjog előfeltételét képező kötelmi követelés valamilyen
okból megszűnik, a zálogjog is megszűnik.

A zálogjog csupán a hitelezői követelés teljes kielégítésével szűnik meg, ha csak

részteljesítésre került sor, a zálogjog teljes egészében fennmarad a dolgon.

Pignoris causa indivisa est: az adós részteljesítése esetén továbbra is teljes egészében
fennmarad a zálogjog, egészen a tartozás teljes törlesztéséig: a zálog osztatlanul
fennmarad addig, amíg a követelés és járulékai teljes kiegyenlítésére nem kerül sor.

A záloghitelező (zálogjogosult) mindig ugyanaz a személy, mint a zálogjog által biztosított

követelés hitelezője. A zálogkötelezett rendszerint az alapkövetelés adósa, ez azonban nem
szükségszerű.

Eladási jog (ius distrahendi illetve ius vendendi): eredetileg és sokáig csak a felek
megállapodása alapján (accidentale negotii), a kései klasszikus kor folyamán válik a
zálogjog természetes, később esszenciális elemévé.
A záloghitelező az adós nemteljesítése esetén eladhatja a zálogtárgyat, s követelését a
vételárból kiélégítheti, az esetleges vételárfölösleget (superfluum) az elzálogosító részére
köteles kiadni.

zálogjog RJ történetileg kialakult formái: fiducia cum creditore (contracta), pignus (datum),
hypotheca (pignus obligatum)

-A fiduciarius csak formális civiljogi tulajdont szerzett,

pignus esetében már csak a zálogtárgy birtokát szerzi meg a kézizálog-hitelező
hypotheca esetén már a birtokát sem, a tárgy az elzálogosítónál marad.

Fiducia cum creditore: a záloghitelező formális tulajdont szerez a biztosíték gyanánt

szolgáló zálogtárgy felett.

Fiducia általában: fiducians által fiduciae causa fiduciarus részére mancipatio vagy in iure
cessio útján.
Fiducia cum creditore: biztosítéki célú tulajdonátruházás, tágya csak res mancipi.
fiducians a hitelezőnek (fiduciarius) a dolgot mancipatio vagy in iure cessio útján
átruházza, a hitelező civiljogi tulajdont szerez, az átruházás viszont fiduciae causa történik,
a zálogtárgynak az adós általi teljesítés esetére (remancipatio vagy in iure cessio útján)
történő visszaadását ugyanis a hitelező egy pactum fiduciae nevű megállápodás, amelyet a
praetori jog tett peresíthetővé, kötelmi keresetként: actio fiduciae

A fiducia cum creditore révén „zálogba” adott dolog lényegében megmaradt a zálogba adó
vagyonában.

Kereset: a fiducians actio fiduciae directát indíthat a fiduciarius ellen:

-ha az adós tartozását teljesítette, hitelező részére más megfelelő biztosítékot adott
-hitelező késedelembe (mora creditoris) esett, a dolog visszaadása (illetve kártérítés) iránt
perelhette a hitelezőt,
-ha pedig az adós nem teljesítette tartozását és a hitelező eladta volna a zálogtárgyat, a
kereset az esetleges vételárfölösleg (superfluum) kiadására ment.

A fiduciarius: actio fiduciae contraria útján a dologra fordított kiadásainak (beruházásainak)

megtérítését követelheti, valamint további esetleges igényeit is ezzel a keresettel
érvényesítheti. A tulajdont csak remancipatio vagy in iure cessio útján lehet civiljogilag is
érvényesen (a fiducians azonnali tulajdonszerzését eredményezve) visszaruházni.

Pignus: A pignus (pignus datum), a kézizálogjog olyan dolog biztosíték, amikor a hitelező a
zálogtárgynak csak a birtokát szerzi meg. (a dolog az elzálogosító tulajdonát képezi)
-petitórius védelem illeti meg,
- vindicatio pignoris (actio pigneratica in rem) útján bárkitől követelheti a dolog kiadását
-a tulajdonos által ellene indított petitórius perben exceptio pignorist emelhet a felperes
keresetével szemben
-kézizálog-hitelező birtoklása posessio, így birtokvédelem illeti meg, possessor
-A zálogtárgyat külön kikötés hiányában a kézizálog-hitelező nem használhatja
-» ha mégis megtenné, használatlopást (furtum usus) követ el és actio furtival perelhető,
azaz ha a hitelező használja a zálogtárgyat, lopásért felel

-Amennyiben viszont a hitelező részére egy gyümölcsöző dologot (pl. egy mezőgazdasági
ingatlant) kötöttek le zálogul, külön kikötés hiányában is úgy kell tekinteni, hogy a
gyümölcsök is elzálogosítására kerültek a hitelező javára, ez az ún tacita.

-valódi „ellenhasználati jog” útján történő kikötése esetén a záloghitelező a beszedett

gyümölcsök felett a tőketartozás kamatai fejében tulajdont szerez, amelynek folytán
kamatkövetelése kielégítésre kerül, akár több, akár kevesebb a gyümölcsök értéke, mint a
kamatok összege.

Alexander Severus, 223-ban kelt constitutója értelmében a hitelező a részére zálogul

lekötött telket, amennyiben a gyümölcsökből követelése kielégítést nyert, mivel ennek
folytán a zálogjog ipso iure megszűnt, a legkevésbé sem adhatja el.
-» tachta antichrésis, -» záloghitelező zálogjogot szerez a gyümölcsökön.
Antichrésis kifejezett kikötése esetén a záloghitelező tulajdont szerez a beszedett
gyümölcsökön.

Nutzpfand: a hitelező zálogból való kielégítésére a gyümölcsök révén kerül sor, csak
gyümölcsöző dologból.
Verkaufspdand: a zálogtágy nem gyümölcsöző, gyümölcsök értéke nem fedezte a hitelező
teljes követelését, az adós teljesítésének elmaradása esetén a hitelező vagy a zálogtárgy
által foganasított eladása révén kap kielégítést a zálogból, vételár, zálogtárgy elad joga.
Hypotheca (pignoris obligatum, pignoris conventum): jelzálogjog, a zálogtárgy birtoka az
elzálogosítónál marad, a dolog átadás nélkül puszta megegyezéssel van lekötve, a birtok
nem kerül a hitelezőhöz.
-„Kishaszonbérlet”: a haszonbérbe adó és a haszonbérlő által kötött megállapodás alapján
– melynek keretében a haszonbérlő saját, a bérleményébe bevitt dolgait zálogosította el a
haszonbérbe adó javára, a haszonbérbe adó egy, eredetileg in personam hatályú
birtokszerzési interdictum, interdictum prohibitorium szerint: a hitelezőnek a lekötött
vagyontárgyak önhatalmú birtokbavételére irányuló cselekményei ellen magánerő
alkalmazását megtiltó interdictum Salvianumot kérhetettt a haszonbérlő ellen, amellyel a
haszonbérlő által a bérleménybe bevitt dolgok (invecta et illata) birtokát szerezhette meg a
bérleti díja biztosítására.
Interdictum de migrando: a lakásbérlő kérhet, amennyiben a bérleti díjat megfizette volna,
de a bérbeadó visszatartotta volna a bérleményébe a lakásbérlő által bevitt dolgokat.
-A bérbeadó: actio Serviana -» bárki ellen, akinél a bérleménybe bevit és a bér fejében a
bérbeadó részére biztosíték gyanánt lekötött dolgok találhatók (in rem actio,
birtokvisszaszerzés)
-Az actio Serviana utilis vindicatio pignoris – ezen a ponton alakul ki a tulajdonképpeni
értelemben vett jelzálogjog.

Feltételei:
Az elzálogosító a dolog civiljogi vagy bonitár tulajdonos legyen, a petitórius védelemet kap
A vagyontárgy az elzálogosítás időpontjában az elzálogosító vagyonába (in bonis)
tartozzon, rendelkezési joggal kell bírnia.
Egy megállapodás a zálogjog létesítése tárgyában
Egy érvényes alapkövetelés meglétét is feltételezi, járulékos jog, alapkövetelés nélkül nincs
zálogjog, a biztosítandó követelés akár peresíthetetlen (naturalis obligatio) is lehet

Keletkezése:
-» Megállapodás:
-Fiducia cum creditore contracta esetén: mancipatio vagy in iure cessio és pactum fiduciae
útján
-Pignus (datum) esetén kézizálog-szerződés mint reálszerződés (pignus, pignoris datio,
contractus pigneraticius) létesíti a zálogjogot (vindicatio pignoris, birtokvédelem, possesio
ad interdicta)
-Hypotheca (jelzálog) esetén hypothecae mint peresíthető – praetori pactumok közé
sorolható – formátlan megállapodás útján lehetséges zálogjogot alapítani

-» Zálogjog hallgatólagos létrejötte (pignus tacitum):

-haszonbérleti szerződés esetén a haszonbérlő által beszedett gyümölcsökön
(interdictum Salvianum)
-lakásbérleti szerződés esetén a lakásbérlő által a bérleménybe vitt dolgok

-» Törvény alapján áll fenn zálogjog (hypotheca legalis):

-az elzálogosított ház tatarozására nyújtott pénzkölcsön (mint in rem versio) esetén a
hitelezőt megillető (Marcus Aurelius császár idején keletkezett szenátusi határozaton
alapul)
- Caracalla császár óta a fiscus zálogjogát adókövetelése biztosítására az adókötelezett
egész vagyonán
-A iustinianusi jog szerint pedig az előbbiekben túlmenően a férj teljes vagyonán a feleség
javára hozománykövetelésének biztosítására, továbbá a házassági ajándék biztosítására is
lakás bérbeadójának törvény alapján fennálló zálogjogát a bérleménybe a bérlő által bevitt
dolgokon a iustinianusi jogban
-valamint az őrült személy gondnokának egész vagyonán az őrült javára is zálogjog áll fent

-» Hatósági/bírói intézkedésen alapuló zálogjog: egyes praetori birtokba utalásoknál, a

missio in possessionemet elrendelő magisztrátus parancsa folytán, marasztalt adós
vagyonára vezetett végrehajtásnál a bíró intézkedéséből fakadóan
 Zálogjog tárgyául szolgálhat:
-(természetesen terhelési tilalom alá nem eső, egyedileg meghatározott és forgalomképes)
testi dolgok
-res incorporales, akár a kötelmi követelések is elzálogosíthatók (pignus nominis)
-egyetemes zálogjog (hypotheca generalis): egy teljes vagyon a zálogjog tárgya
-egyes idegen dologbeli jogok:
-» haszonélvezet
-» mezei telki szolgalmak
-» örökhaszonbérlet
-» felülépítményi jog

A zálogjog legfontosabb tartalmi elemei:

-Dologi jogi (petitórius) védelem. A zálogjog -» idegen dologbeli jog, így dologi jogi
védelem illeti meg, és vindicatio pignoris útján bárkitől követelheti a zálogtárgy kiadását.
A felperesnek pernyertességéhez bizonyítania kell, hogy:
-» a dolgot az ő részére zálogul lekötötték (conventio, illetve obligatio pignoris)
-» a dolog a lekötéskor a dolgot zálogul lekötő személy (civiljogi vagy bonitár) tulajdonába
tartozott (rem in bonis habere)
-» a zálogjoggal biztosított (alap)követelés még fennáll, s nem a hitelezőn múlt, hogy annak
kielégítése még nem történt meg

Birtokvédelem: záloghitelezőt, possessorként (possessio ad interdicta) birtokvédelem illeti

meg.
kézizálog-hitelező és jelzálog-hitelező is igénybe veheti a birtokvédelmet

A zálogtárgy eladásának a joga:

Ius distrahendi, illetve ius vendendi: az adós nemteljesítése esetén a hitelező a
zálogtárgyat eladhatja, és követelését a befolyt vételárból kielégítheti
(a vételárfölösleget – superfluum azonban köteles az elzálogosító részére kiadni, továbbá a
zálogba adó kamatot továbbá a záloghitelezőtől, amennyiben a zálogtárgy eladásából
befolyt összegnek a hitelező saját követelését meghaladó részét a záloghitelező kamatozó
kölcsönbe adná)

A záloghitelező jóhiszeműen (bona fides) volt köteles eljárni a zálogtárgy eladása során,
törekednie kellett egy reális vételár elérésére.
Ha a zálogtárgy eladása folytán a hitelezőhöz befolyt vételár nem fedezné a hitelező teljes
követelését, az adós nem szabadul, a hitelező követelési joga tehát a ki nem elégített rész
erejéig továbbra is fennmarad.
Amennyiben tehát hitelezőnek a zálogtárgy eladása révén nem sikerült az adóssal szemben
fennálló követelésének teljes fedezetéül szolgáló pénzösszeget megszereznie, az adós
továbbra is kötelezve marad a ki nem elégített rész erejéig, feltéve, hogy a hitelezőt
semmiféle culpa nem terheli.
Jóllehet nem tulajdonos, a záloghitelező a zálogtárgy eladása folytán mégis tulajdont ruház
át a vevőre, ilyenkor a nemo plus iuris elve nem játszik szerepet: a zálogtárgyat a
záloghitelezőtől megvásárló vevő tehát azonnal tulajdont szerez a dolgon, feltéve persze,
hogy a zálogba adó tulajdonosa volt a zálogtárgynak.

Minden záloghitelezővel szemben hatályos eladásra csak az első helyen álló záloghitelező
jogosult.

Ulpianus szerint a hitelező eladási jogát csak az erre irányuló kifejezett megállapodás
esetén lehet kizártnak tekinteni.
Lex comissoria: Constantinus koráig lehetséges volt olyan megállapodást kötni, melynek
értelmében a hitelező az adós nemteljesítése esetén megszerzi a zálogtárgy feletti
tulajdont.
Constantinus császár rögzítette 320-ban kelt rendeletében a lex comissoria tilalmát a
zálogjog körében.

Annak azonban nem volt akadálya, hogy a hitelező megvásárolja a zálogtárgyat az adóstól

imperatio dominii: a záloghitelező a császártól kérhette a zálogtárgynak az ő tulajdonában

történő bocsátását.

Zálogjog megszűnésének néhány fontosabb esete:

a) a biztosított követelés valamilyen okból (pl. az adós kötelemszerű teljesítése, a követelés

novatio útján történő megszűnése, tartozáselengedés, compensatio) történő megszűnése,
a zálogjog ugyanis járulékos jog.

pignus Gordianum: Ha a felek között többféle jogcímen alapuló követelések, illetve

tartozások is fennállnak, és a zálogtárgy eredetileg csak az egyik követelés biztosítását
szolgálta, mindaddig, amíg a hitelezőnek az adóssal szemben bármilyen követelése fennáll,
a hitelező a zálogtárgyát visszatarthatja (retentio), exceptio doli útján.

b) A zálogtárgy záloghitelező általi eladása. Ha egy dolog több záloghitelező részére is

elzálogosításra került, a minden záloghitelezővel szemben hatályos eladásra csak az első
helyen álló záloghitelező jogosult.

c) a zálogtárgynak (amennyiben res corporalis) az elenyészése folytán is

d) A zálogjogban bekövetkező jogutódlás esete: a hitelező által perbe fogott, fizető kezes
lesz a záloghitelező jogutódja, a zálogjogot a fizetés folytán mintegy megvásárolva a
hitelezőtől, vagy az adós maga adta el a zálogtárgyat a hitelező hozzájárulásával

e) Ahogy a hitelezői és az adósi pozíció egy kézben történő egyesülése (confusio)

megszünteti magát a főkötelmet, úgy a zálogjog és a tulajdonnak egy személy kezében
történő egyesülése folytán megszűnik a zálogjog.

f) II.Theodosius és Honorius 424, 30 év elévülési időt meghatározó constitutio

g) A zálogjognak a zálogmentesség elbirtoklásával (usucapio libertatis) való megszűnése a

klasszikus provinciai jog longi temporis praescriptiójából fejlődött ki Iustinianus alatt

Egy dolog többszöri elzálogosítása: a római zálogjogi szisztéma Marcellus koráig többszöri
elzálogosítást nem ismerte el, korábban ugyanis csak azzal a feltétellel lehetett egy
második hitelező részére is elzálogosítani egy dolgot, ha az első zálogjog megszűnt
(feltételes zálogalapítás). Marcellus idejében már elfogadott volt egy dolog többszöri
elzálogosítása. A ius distrahendi ugyanis csak az első helyen álló záloghitelező
érvényesítheti úgy, hogy az eladás minden záloghitelezővel szemben hatályos legyen.

A zálogjogi pert tehát mindig a rangsorban előkelőbb helyen álló záloghitelező nyeri meg
Ha nem a rangsorban első helyen álló záloghitelező adja el a zálogtárgyat, a rangsorban
hozzá képest előkelőbb helyen álló záloghitelezők zálogjoga nem szűnik meg az eladás
folytán
Keletkezése egy dolog többszöri elzálogosításának:

Több személy létesít ugyanazon a dolgon zálogjogot -» actio Publiciana

-» ha különböző nemtulajdonosoktól szerzünk zálogot, a birtokló hitelező részesül
előnyben a dologot nem birtokló hitelezővel szemben.
Ha több záloghitelező van, amennyiben ugyanaz a nemtulajdonos személy kötötte le a
dolgot zálogul több hitelező részére, a korábban szerző személy, ha pedig a dologot
különböző nemtulajdonosok zálogosították el, a birtokló hitelező pozíciója az erősebb.
-ha az egyik hitelező tulajdonostól szerzett zálogjogot, ő nyilván erősebb a
nemtulajdonostól szerző záloghitelezőnél
-amennyiben mindketten ugyanattól a tulajdonostól szereztek zálogjogot, a korábban
szerző erősebb
-ha pedig különböző nemtulajdonosok adták zálogba a dolgot, az azt birtokló záloghitelező
erősebb pozícióban, pl adásvétel jogcímén adta volna át a dolgot két különböző jóhiszemű
személy részére, az actio Publiciana alperese volna kedvezőbb helyzetben

Egy személy létesít ugyanazon a dolgon több zálogjogot, zálogtárgy több követelést bizt
-» egy ügylettel keletkeztek, s ha a zálogul lekötés pro parte a hitelező javára, mindegyik
hitelezőt pro parte illeti meg a kereset (actio Serviana utilis)
-» egy napon, de nem egyazon ügylettel, azonban ha a felek kikötik, hogy harmadik
személyekkel szemben in solidum perelhet mindegyik hitelező, záloghitelező in solidum
perelheti a dolgot birtokló harmadik személyt
-»egyidejű in solidum -» ha a dolog mindegyik hitelező részére a teljes követelésük
fedezetéül szolgál
- ha az elzálogosításra különböző napokon került sor -» időbeli prioritás elve dönt

Ius offerendi („Felajánlási” jog, „ranghely-megváltási’ jog több záloghitelező esetén:

a rangsorban hátrább álló záloghitelező felajánlhatja az első helyen álló záloghitelező
követelésének teljes kielégítését, megerősítheti saját zálogjogát, hiszen ezt követően
mindenkivel szemben meg fogja nyerni a zálogjogi pert (actio Serviana), illetve meg fogja
szerezni a zálogtárgy mindenkivel szemben hatályos eladásának jogát.
-» időbeli elsőbbség (ugyanaz)
-» ugyanazon tulajdonos/nemtulajdonos
-» nem tulajdonos többet (birtokló)

A rangsorban hátrébb álló záloghitelező számára az egyik lehetőség, hogy

megakadályozza, hogy az első helyen álló hitelező adja el a zálogtárgyat, hogy felajánlja az
első helyen biztosított záloghitelező követelésének teljes kielégítését.

Ha a hitelező a felajánlást nem fogadná el, a kivánt cél (bírói) letétbe helyezéssel érhető el.

A ius offerendi fő jogpolitikai indoka: a zálogtárgy mindenkivel szemben hatályos eladására

csak a rangsor első helyén álló záloghitelező jogosult, ha pedig ő eladja a zálogtárgyat, a
dolgon fennálló összes zálogjog megszűnik, a hátrább álló záloghitelezők csak a
vételárfölöslegből részesülhetnek.
Az első helyen álló hitelezőnek nem érdeke, hogy olyan vételárat realizáljon amelyből a
hátrább álló hitelezők követelése is kitelne. A ius offerendit gyakorló, a rangsorban hátrább
álló hitelező viszont adott esetben magasabb vételárat realizálhat – neki ugyanis ehhez
(saját, hátrább álló követelésének megtérülése érdekében) nagyobb érdeke fűződhet,
6. § 4. Kötbér

A kötbér – poena conventionalis egy stipulatio formájában kikötött pénzösszeg, amit az

adós a szerződés nemteljesítése vagy nem szerződésszerű teljesítése esetén köteles a
hitelező részére megfizetni.
A kötbérfizetésre irányuló kötelezettségvállalás negatív, felfüggesztő feltétele, (condictio
negativa, illetve suspensiva) az adós nemteljesítése , tehát
- a szolgáltatás teljesítésének elmaradása -» (meghiúsulási kötbér)
- nem kellő teljesítése -» (késedelmi kötbér) hibás teljesítés -» (hibás teljesítési kötbér)

A római jog által ismert kötbérkonstrukciók lényege:

-„Nem valódi” kötbér egy nem peresíthető megállapodás, tehát egy per útján nem
érvényesíthető kötelezettségvállalás betartását biztosítja azáltal, hogy az adós a
stipulatióban arra vállal kötelezettséget, miszerint ha nem teljesítené a megállapodásban
foglaltakat, úgy köteles a kötbér összegét megfizetni.

-A kötbérkikötés azonban elsősorban „valódi” – tehát egy peresíthető megállapodás

nemteljesítésének vagy nem szerződésszerű teljesítésének esetére kikötött – kötbér, amit
ki lehet kötni
a) a szerződés nemteljesítésének esetére, valamint
b) a szerződés nem „kellő” (nem szerződésszerű) teljesítésének eseteire (pl késedelem) is

Csak akkor nem lehet a kötbért per útján (stipulatioval) követelni, ha nem az adóson múlik,
hogy nem teljesíti a szolgáltatást (konkrét jogeset -» hogy nem adja a rabszolgát „per
promissorem non stetit, quo minus hominem daret”)

A kötbérfizetésben az adós felelőssége objektív

A nem teljesítés esetére történő kötbérkikötés (meghiúsulási kötbér) esetén csak az egyik
igényt lehet érvényesíteni, így, ha valaki alapkövetelésének érvényesítése iránt perel, a
kötbért kikötő stipulatio alapján indított újabb keresettel szemben az adós exceptio dolit
kap. Ha viszont a kötbért más szerződésszegés – leginkább késedelem (késedelmi kötbér),
vagy esetleg hibás teljesítés (hibás teljesítési kötbér) – esetére kötötték ki, mindkét igény
(az alapkötelemből fakadó igény a kötbérigény is) érvényesíthető.

Amennyiben tehát a hitelező a stipulatióból fakadó keresettel (actio ex stipulatu, condictio,

mindkét kereset stricti iuris actio) történő perlés alapján hozzájutott a kötbér összegéhez,
az alapjogviszonyból származó keresettel perelhet további kárának (illetve teljes
érdekserelmének interesse) megtérítésére, feltéve, ha bona fidei szerződésről van szó,
illetve az adós kártérítési kötelezettsége az alapjogviszony tekintetében megállapítható.

Fordítva: ha a hitelező az alapjogviszonyból származó bonae fidei keresettel perli adósát,

és ennek keretében kap kártérítést, ennek összege azonban nem érné el a stipulatio útján
kikötött kötbér összegét, többlet-kárigénye iránt már nem perelhet, és ha a stipulatio
keresetét is megindítaná a kötbér összege és a kártérítési összeg különbözetének
megtérítése céljából, a stipulatio alapján a kötbérigény érvényesítése iránt indított
keresetet exceptio dolival lehet visszaverni.

meghiúsulási, hibás teljesítés

6. § 5. Foglaló (arrha)

A római jog foglalója (arrha) a főníciai jogból (erabon) került át görög (arrhabón)
közvetítéssel a római jogba, de annak konstrukcióját az ókori zsidó jog is ismerte.
„kiváltképp a konszenzuális adásvétel hiányát bizonyos mértékig pótló intézmény volt.”
-ha a dolog átadása vagy a vételár megfizetése közül bármelyik nem lehetséges a
megállapodáskor, a vevő egy bizonyos pénzösszeget vagy egy dolgot ad át
-» szerződéskötés bizonyítéka, a vevő a vétel ár meg nem fizetése esetén az arrhabónt
elveszti, az eladó nemteljesítése esetén az arrhabónt köteles visszaadni a vevőnek, s ezen
túlmenően egy bizonyos további összeget kell megfizetnie.

Arrha confirmatoria és arrha poenalis

-Az arrha a peregrinus kereskedők jelenlétének köszönhetően a preklasszikus korban

honosodott meg Rómában.

Arrha confirmatoria -» a foglaló címén átadott dolog a szerződéskötés jeléül szolgál

A posztklasszikus és iustinianusi római jog foglalója (arrha poenalis) erőteljesen tükrözi az

arrhabón görög jogi hatását, posztklasszikus korban nagyobb szerephez jut a szerződési
gyakorlatban.

Az arrha poenalis -» az adásvételi szerződés teljesítésének meghiúsulásáért felelős fél az

adott foglalót elveszíti, a kapott foglalót pedig kétszeresen (duplum) köteles visszatéríteni.

Az eljegyzési foglaló (arrha sponsalicia)

foglalót meg kell különböztetni:

-» az előlegtől
-» a bánatpénztől (elállási jog ellenértéke)
7. § 1. Kötelemújítás (Novatio)

A novatio lényege és főbb szabályai:

novatio: egy korábbi tartozásnak egy másik, akár peresíthető, akár peresíthetetlen
kötelembe való átöntése és átvitele

novatio stipulatio formájában kerülhet sor (a technikus értelemben vett novatio – ha az

érvényesen ment végbe – stricti iuris obligatio jön létre a korábban fennált kötelem helyett.

a novatio érvényesen csak akkor mehet végbe, ha a megújítani kívánt. kötelem egyébként
érvényesen fennáll, a naturalis obligatiónak minősülő kötelem stipulatio útján történő
megújítása is lehetséges.

Maga a kötelemújító hatás akkor is megvalósulhat, ha a novatio céljából kötött stipulatio

nem eredményez civiljogilag érvényes, illetve peresíthető kötelmet.

A novatio céljából kötött stipulationak valamilyen új elemet (aliquid novi) kell tartalmaznia
A novatio tehát valamilyen új elemnek a novatio céljából kötött stipulatióba történő
felvételével valósul meg

A kötelem tárgya nem változhat meg. Ugyanaz a szolgáltatás és tartozás (idem debitum)

A novatio céljából kötött stipulatio megszünteti a korábbi obligatiot

A novatio nem módosítja, hanem megszünteti a korábbi kötelmet

Ahhoz, hogy a régi kötelem megszűnjön, se ne csupán egy további kötelem lépjen a
korábbi mellé, szükség van arra, hogy a felek újítási szándékkal (animus novandi)
rendelkeznek.

A iustinianusi jog szerint „csak akkor kerül sor újításra, amennyiben a szerződő felek ki is
fejezik, hogy a korábbi kötelem megújítása okán szerződtek”

A nováló hatás értelemszerűen csak akkor következik be, hogy a szolgáltatás a feltétel
megvalósulásakor lehetséges.

Novatio necessaria -» formuláris perrend -» az adós a litis contestatio előtt a tartozását

köteles teljesíteni: a perfüggőséget eredményező litis contestatio aktusa után viszont az
ítéletet kell bevárnia, az ítéleti marasztalást követően pedig az ítéletben foglaltakat köteles
teljesíteni.

A kötelem csak akkor szűnik meg a ipso iure a litis contestatio folytán, ha az eljárás
iudicium legitimum. Iudicium imperio continens esetén a kötelem fennmarad, és ezért
később ipso iure lehet perelni, exceptio rei iudicate vel in iudicium deductae útján viszont
el kell utasítani az ismételten perlő felperes keresetét.
7. § 2. Delegatio

delegatio: valaki saját maga helyett mást rendel adósként hitelezője vagy más
kedvezményezett javára.

fajtái:

a) „formai” szempontból

-delegatio solvendi (ad dandum): egyszerű teljesítésre (fizetésre) irányuló delegatio

(Zahlungsanweisung), a novatiót eredményező hatása nincsen, delagatio solvendi esetén
az utalványozás nem egy új kötelem létesítésére, hanem egyszerűen teljesítésre (fizetésre)
szól, ilyenkor az eredeti kötelem nem novatio útján szűnik meg, hanem az utalványozott
teljesítése folytán (solutio).
célok: ajándékozás, hozományrendelés, kölcsön nyújtása is alkalmazható
pl: amikor valaki az adósát arra utasítja, hogy az irányában fennálló tartozás tárgyát képező
pénzösszeget ne neki, hanem egy harmadik személynek fizesse meg, akit megajándékozni
kíván

-delegatio obligandi (ad stipulandum, illetve delegatio per stipulationem) – stipulatiós

kötelezettségvállalásra irányuló delegatio: nováló hatása csak a delagatio obligandinak
lehet, a delegatio solvendinek nem.

b) „tartalmi szempontból

-delegatio activa (delegatio crediti, hitelezői delegatio): a hitelező adósát egy új hitelezőhöz
delegálja (azért, mert a delegáló hitelező valamilyen mögöttes jogviszonyból kifolyólag már
tartozik az utalványos hitelezőnek) ilyenkor tartalmi értelemben „követelésátruházásra”
kerül sor.
-» az adós egy új hitelező részére vállal kötelezettséget, illetve teljesít, de nem
tulajdonképpeni értelemben vett követelésátruházásra, hiszen delegatio activa esetén nem
a két hitelező szerződik egymással, hanem a követelésátruházásra delgatio útján kerül sor.

-delegatio passiva (delegatio debito, adósi delegatio): az adós hitelezőjéhez új adóst

delegál (azért, mert az új adós egy mögöttes jogviszonyban már tartozik a régi, delegáló
adósnak) ilyenkor tartalmi értelemben „tartozásátvállalásra” kerül sor.
-» egy új adós vállal kötelezettséget, illetve teljesít a hitelező részére.
Delegatio fajták:

a) delegatio solvendi activa: az utalványozó hitelező megbízza adósát, hogy ne neki, hanem
egy új hitelező részére teljesítsen. (hitelező hitelezője?)

b) delegatio obligandi activa: az utalványozó hitelező felszólítja adósát arra, hogy stipulatio
formájában ígérje meg a teljesítést egy új hitelező részére
-» az utalványozott (adós) az új hitelező (az utalványos) részére annak a szolgáltatásnak a
teljesítését ígéri meg stipulatio keretében, amellyel eredetileg a régi hitelezőnek
(utalványozó) tartozott (aktív delagatio esetén a fedezeti viszony van előtérben, a stipulatio
a fedezeti viszonyra utal)

c) delegatio solvendi passiva: az adós megbíz valakit, hogy ő teljesítsen az adós hitelezője
részére.

d) delegatio obligandi passiva: az adós az utalványozottat felszólítja (iussum) arra, hogy

stipulatio formájában ígérje meg a teljesítést az adós hitelezője részére
-» az utalványozott (új) adós a hitelező (utalványos) részére annak a szolgáltatásnak a
teljesítését ígéri meg stipulatio keretében, amellyel eredetileg az utalványozó tartozott a
hitelezőnek.

Passzív delegatio esetén az értékviszony van előtérben, stipulatio értékviszonyra utal.

A delegatio csak akkor valósíthat meg egyúttal novatiót is, ha olyan delegatio obligandira
kerül sor, amelynek stipulatiójában utalás történik egy régebbi (már fennálló) kötelemre.

Annak tehát, hogy a delegatio obligandi novatiót eredményezzen, alapfeltétele, hogy vagy a
fedezeti viszonyban, vagy az értékviszonyban, vagy pedig mindkettőben
tartozástörlesztésre irányuljon: ha egyikben sem tartozástörlesztésre, hanem valamilyen
más jogi célra irányul, értelemszerűen nem kerül sor semmilyen novatióra.

Delegatio esetén -» 3 jogviszony csak a technikus értelemben vett

delegatio (delegatio obligandi) eseteire tekintve:

a) fedezeti viszony: az egész ügylet „fedezetéül” a kettőjük közötti viszony szolgál, az

utalványozó hitelező, illetve az adós az utalványozottat „delegálja” egy harmadik személy
részére, hogy az ő irányában stipulatiót tegyen

b) értékviszony: az egész ügylet „érdemi hátteréül” az utalványozó és az utalványos közötti

viszony szolgál, az utalványozó az utalványozottat azért delegálja az utalványos részére,
hogy az értékviszonyból fakadó kötelezettségének eleget tegyen. (lehetséges továbbá)
-» az értékviszony nem egy korábban fennálló kötelem, hanem épp a delegatio révén
megvalósítani kívánt joghatás a delegans és a delegatarius között (pl. azért mert a delegans
kölcsönt, ajándékot, hozományt akar juttatni a delegararius számára)
a delegatio tehát az értékviszonyból fakadó kötelezettségek „rendezésére” szolgál, azok
megvalósítását célózza
-» a delegatiora azért kerül sor, mert az utalványozó pl ajándékozni kíván az utalványos
részére

c) szolgáltatási viszony: amelynek fedezetéül, illetve hátteréül az utalványozó és az

utalványozott közötti fedezeti viszony, és az értékviszony szolgál
-az utalványozott (mint promissor) teszi meg a stipulatiós ígéretet az utalványos (mint
stipulator) irányában, ebből fakadóan a szolgáltatás teljesítésére is értelemszerűen az
utalványozott és az utalványos között fog sor kerülni.

A nováló (kötelemújító) hatás problematikája:

Ha mind a fedezeti viszony, mind az értékviszony egy már korábban fennálló kötelem, s két,
már eleve fennálló tartozás törlesztése a cél, ha tehát egy hitelező is eleve tartozik
valakinek, s felszólítja adósát arra, hogy az ő részére járó tartozása erejéig stipulatio útján
vállaljon kötelezettséget az ő hitelezője javára, a stipulatio folytán mindkét korábbi kötelem
megszűnésére, azaz kettős novatióra kerül sor.

-úgy tekintendő, hogy a delegans teljesítette tartozását a delegatarius részére

-solvit qui delegat regula: teljesít az, aki utalványoz, másrészt a delegatus tartozását is
törlesztettnek kell tekinteni a delegans részére

Amennyiben akár az értékviszony, akár a fedezeti viszony nem egy, már korábban fennállt
kötelem, hanem éppen a delegatio folytán megvalósuló valamilyen joghatás, tehát amikor
vagy a fedezeti viszonyban, vagy az értékviszonyban nem egy már meglévő tartozás
törlesztése a cél, a következő variációk lehetségesek.

-Ha a delegans azért delegálja adósát, mert pl kölcsönt, ajándékot, vagy éppen hozományt
akar juttatni a delegatarius részére, s csupán a fedezeti viszonyban áll fenn már eleve egy
kötelem -» aktív delegatio obligandira kerül sor.
Az adós (utalványozott) által az utalványos irányában tett stipulatio az utalványozó és az
utalványozott közötti (fedezeti) viszonyban eredményez novatiót.

-Ha pedig a fedezeti viszony nem egy, már korábban fennálló tartozás, hanem a delegatio
útján megvalósítani kívánt joghatás a delegans és a delegatus között
-» passzív delegatio obligandi

Az utalványozott adós által a hitelező (az utalványos) irányában tett stipulatio az

utalványozó adós és a hitelező közötti értékviszony tekintetében eredményez novatiót.

Az érvényesen végbement delegatio obligandi activa tehát a régi hitelező és az adós

jogviszonyában eredményez novatiót, míg az érvényesen végbement delegatio obligandi
passiva a régi adós és a hitelező közötti jogviszonyban

a (tartalmilag szolgáltatási viszonyt jelentő) stipulatio hitelezői delegatio esetén a fedezeti

viszonyt noválja, adósi delegatio esetén pedig az értékviszonyt.

A novatio folytán persze hitelezői delegatio esetén az értékviszonyban, adósi delegatio

esetén pedig a fedezeti viszonyban is beállnak a felek által szándékolt joghatások.

Ha pedig a hitelező maga is eleve tartozik valakinek, s felszólítja adósát arra, hogy
stipulatio útján vállaljon kötelezettséget a hitelező hitelezője részére, a stipulatio folytán
kettős novatióra kerül sor, ha a delegatio érvényesen végbemegy.
Amennyiben sem a fedezeti, sem pedig az értékviszonyban nincs fennálló kötelem, akkor
nem kerülhet sor semmiféle novatióra.

Ha tehát az adósnak a megszűnt kötelemből fakadó követeléssel szemben valamilyen

kifogása volt, ennek alkalmazására már nincs módja a kötelemújító hatású delegatio folytán
létrejött új kötelemből fakadó kereseti követeléssel szemben, tehát köteles lesz a
delegatarius részére teljesíteni
7. § 3. Mandatum agendi (a követelési jog átengedése perlési megbízás révén:

Mandatum agendi (mandatum ad agendum) esetén az eredeti hitelező megbízza az új

hitelezőt, hogy az adóssal szemben fennálló követelését per útján mint (a felperesi oldalon)
megbízott képviselő hajtsa be az adóstól.

A megbízott képviselő tehát cognitor, illetve procurator in rem suam, azaz saját ügyében
eljáró képviselő, aki az ügy urának tekintendő.

A litis contestatio azonban felemészti a képviselt kereseti jogát, aki ezt követően az adóst
már nem perelheti, vagyis a megbízott képviselő a per uraként a követelést véglegesen
megszerzi saját magának, a litis contestatio után a megbízást természetesen már nem lehet
visszavonni sem (procurator lite contestata dominus litis efficitur)

7. § 4. Engedményezés (cessio):

1. A cessio követelésátruházás konstrukciójának római jogi gyökere: engedményezés a

régi engedményező (cedens) és az új engedményes (cessionarius) hitelező egyszerű,
formátlan kötelemátruházó megállapodása folytán az új hitelező megszerzi a régi
hitelezőnek az adósával (engedményezett, cessus) szembeni követelését, illetve az annak
érvényesítésére szolgáló keresetet.

2. Fontosabb császári rendelkezések a cessio területén:

a) Constantinus 331-ben kelt rendelete szerint a perbe vitt követelések nem
engedményezhetők a per során
b) II.Theodosius és Honorius, 422-ben kelt rendelete szerint tilos egy nagy hatalommal és
befolyással rendelkező személyre (pl magisztrátus, potentior) történő engedményezés (ne
fiat cessio ad potentiorem elve) – az adós az engedményezés folytán nem kerülhet
hátrányosabb helyzetbe, márpedig egy nagy hatalommal és befolyással rendelkező
személyre történő engedményezés folytán az adós helyzete terhesebbé válhat
c) Anastasius császár 506-ban kelt rendelete (lex Anastasiana) értelmében pedig a
követelést megvásárló engedményes hitelező nem követelhet az adóstól, mint amennyit ő
maga fizetett az engedményező hitelezőnek.

Szavatosság: az engedményező a követelés fennállásáért mindenképpen szavatol, a

behajthatóságért viszont csak külön, ilyen tartalmú szerződéses kikötés esetén köteles
helytállni.

7. § 5. Tartozásátvállalás (expromissio)

Tartozásátvállalás (expromissor): az érvényesen végbement expromissio mindig nováló

hatású.

Az expromissio bizonyos értelemben a modern tartozásátvállalási szerződés római jogi

előképének tekinthető. Míg cessionál az adósnak mindegy, kinek teljesít, addig
expromissiónál a hitelezőnek nem mindegy, ki az adósa.
Cessio esetén nincs szükség az adós közreműködésére, csak a régi és az új hitelező
állapodik meg egymással.
8. § A kötelem megszűnése:

A kötelem megszűnése az ősi jogban:

Az archaikus jog felfogása szerint a formálisan létesített jogviszonyokat ellenkező előjelű
ügylettel, ugyanolyan formában lehetett megszüntetni.
-ellenügylet: contrarius actus -» egy felelősségteremtő aktussal létrehozott jogviszony
megszüntetésére szolgált -» a pontifikális interpretatio egyik eredménye lehetett
-már a 12 táblás törvény idejében léteztek, és a kor három legfontosabb forgalmi
ügyletéhez kapcsolódik
467-471
példák:
-Stipulatio-acceptilatio: tartozáselengedés, obligatio civilitert is acceptilatio szűnteti meg
-Nexum-nexi liberatio: lényege egy szimbolikus fizetés: aki korábban átvette a fizetést
jelképező fémdarabkát, visszaadta azt, miközben elmondta a lekötés feloldását bejelentő
formulát, solutio per aes et libram

8. § 2. A teljesítés (solutio) főbb szabályai:

1. A solutio (teljesítés) a kötelem megszűnésének „normális”, rendes módja, amikor a
kötelem tárgyát képező szolgáltatás megvalósul. Ilyenkor az adós eleget tesz
kötelezettségének, kötelemszerű magatartást tanúsít: azt teszi, amit tenni ígért
Teljesítés időpontja: a kötelmet akkor kell teljesíteni, amikor a szolgáltatás lejárt
(esedékes), a le nem járt tartozást lehet teljesíteni, követelni nem
-Az időhatározást nem tartalmazó kötelmeknél azonnal teljesíteni kell a szolgáltatást
„statim debetur, quod sine die debetur” -» amennyiben az ügylet nem jelöl meg határnapot,
rögtön tartozunk.

-Az érvényes szerződéses kötelezettségvállalás alapján rögtön tartozunk, de a tartozást

követelni még nem lehet, amennyiben ezt valamilyen ténybeli körülmény megakadályozza
Amennyiben határidős tartozásról van szó, azt korábban is lehet teljesíteni, bár követelni
még nem lehet.

Teljesítés helye: a szerződés rendelkezései irányadók

-Ha a felek a szerződés teljesítésének helyét nem határozták meg, a specifikus szolgáltatást
ott kell teljesíteni, ahol a szolgáltatás tárgya található
-a generikus szolgáltatást ott kell teljesíteni, ahol azt a hitelező követeli,
szolg tárgy. pénz -» tipikusan az adós köteles elvinni a hitelezőhöz
Teljesítés tárgya: A részletekben történő teljesítés osztható szolgáltatások esetén merülhet
fel, pl pénzszolgáltatás.

-Az adós mással csak akkor teljesíthet az eredetileg kikötött szolgáltatás helyett, ha ahhoz
a hitelező hozzájárult (datio in solutum)
-Az adós helyett általában más is teljesíthet, ha a hitelező érdekeinek megfelel
-Az adós a szolgáltatást főszabály szerint, a hitelező kezéhez köteles teljesíteni, a szerződő
felek maguk is megnevezhetik a szerződésükben, hogy ki a teljesítés átvételére jogosult
-Az adós többféle jogcímen tartozik a hitelezőnek, de a kifizetett összeg nem fedezi az
összes tartozást.
Az elszámolás sorrendje: amely szolgáltatás teljesítésének mulasztása infamiával jár,
a kötbérrel (poena) biztosított követelés, a zálogjoggal (hypotheca, pignus) biztosított
követelés, saját érdekű tartozás előbb mint az idegen érdekből eredő: kezes tartozása,
fentiek hiányában a teljesítést (korábbi) szerződésre kell fordítani
-Amennyiben a fentiek szerint kielégítési elsőbbség off, a részfizetést arányosan kell
elszámolni az összes követelésre vonatkozóan.
-Ha pedig tőke és kamattartozás is fennáll az adós terhére, akkor a teljesítést elsőként a
lejárt kamatokra kell elszámolni, s csak a tőke törlesztésére a maradványt.
Despositum solutionis causa
8. § 3. Beszámítás (Compensatio)

Beszámítás nem más, mint két, egymással szemben fennálló, egynemű, lejárt és likvid
követelés egymásba történő betudása teljesítési hatállyal egy tartozás és egy követelés
egymás közti kiegyenlítése – amikor mindkét fél kölcsönösen hitelező és adós is.

A compensatio a RJ-ban tisztán perjogi (processzuális) intézmény

Compensatio általános feltételei:

a) a felperesi követeléssel szemben álljon fent egy alperesi ellenkövetelés
-» ugyanazon felek között álljon fent a követelés és az ellenkövetelés

b) a követelések legyenek egyneműek (pénz pénz, gabona gabona)

c) a követelések legyenek lejártak

d) a követelések legyenek világosak, tisztázottak, likvidek: ne legyen vita a követelés

fennállása, mibenléte, és összegszerűsége tekintetében, vizsgálat -» iustinanusi jog

Compensatio speciális feltételei:

a) Stricti iuris obligatioknál kizárt volt a beszámítás, idővel azonban clausula doli felvétele
esetén lehetségessé vált

b) Marcus Aurelius rescriptuma alapján a stricti iuris kötelmek alapján indított perekben
clausula dolinak a szerződésbe történő felvétele hiányában is lehetőség nyílt – exceptio
doli útján – beszámítási igény érvényesítésére

c) Bonae fidei obligatiók, illetve iudiciumnál nem kell exceptio doli, feltétele azonban az
azonos jogalap, azonos jogcím („ex eadem causa”)

-klasszikus kor: argentariusok eleve beszámítással kényszerülnek perelni.

Iustinianusi jog: a világos jogalapból származó, likvid, tehát bizonyítható ellenkövetelést a

bíró köteles figyelembe venni (ipso iure compensatio)

A letét körében a iustinianusi jog szerint nincs helye beszámításnak a letevő keresetével
szemben ahogy az erőszakkal elfoglalt ingatlan visszaadására irányuló követeléssel
szemben sem.
8. § 4. A kötelem megszűnésének, illetve az adós kötelem alóli szabadulásának (liberatio)
további esetkörei:

Kötelem megszűnése:
Természetes -» liberatio (adós tartozás alóli szabadulása)
-ipso iure (törvény erejénél fogva szűnik meg)
-per exceptionem (kifogás útján szűnik meg)

1. Novatio -» az érvényesen végbemenő novatio nem csak új kötelmet hoz létre, hanem
meg is szünteti a korábbi kötelmet, ipso iure, nem csak a régi főkötelmet, hanem járulékos
kötelmeit, továbbá a zálogjogot mint járulékos jogot is

novatio céljából kötött stipulatiónak a korábbi kötelmet megszüntető hatása akkor is

beállhat, ha a stipulatio nem jön létre civiljogilag érvényesen, nem fakaszt peresíthető
kötelmet
pl. egy pupillus novatio céljából gyámi auctoritas nélkül stipulatiós igéretet, a stipulatio
érvénytelen, nem fakaszt peresíthető kötelmet, megszűnik a korábbi kötelem
peresíthetőségének lehetősége is
-ha viszont a novatio céljából kötött stipulatio teljes mértékben, minden von. alkalmatlan
bármiféle joghatás kiváltására – amennyiben egy rabszolga tenne stipulatiós igéretet
novatio céljából, ha a stipulatio nem jön létre, se új kötelem nem jön létre, se pedig a
korábbi kötelem nem szűnik meg.

2. Praetori perrendben a litis contestatio olykor ipso iure, máskor per exceptionem szünteti
meg a kötelmet
-a litis contestatio a perbeli novatio egyik esete, amennyiben az eljárás iudicium legitimum,
a kötelem megszűnik
-a kötelem akkor szűnik meg a litis contestatio folytán, ha legitimum iudiciummal perelnek
(eljárásnak formula in ius conceptán kell alapulnia, keresetnek in personam actionak kell
lennie -» ilyenkor a főkötelem megszűnik (zálogjog nem), alperest a litis contestatio köti
litis contestatio ilyen esetekben ipso iure megszünteti a kötelmet
-imperiumon nyugvó kereset iudicium imperio continens esetén, az exceptio rei iudicateval
in iudicium deductae útján kell elutasítani a felperes keresetét

3. Bizonyos esetekben az adós vagy a hitelező halála

-pl. az inuriából (személysértés) fakadó igények esetén (actio iniuriarum) is ipso iure
megszünteti a kötelmet
-pl. tagok a társaság alapításakor másban nem egyeztek meg, az egyik társ halála
megszünteti a társaságot (societas)
-pl. a megbízást bármelyik fél (megbízó megbízott) halála megszünteti
-pl. a munkavállaló halála a munkaszerződést megszünteti
-bármelyik fél halála csak kivételesen szünteti meg a kötelmet
-» a követelés és a tartozás rendszerint átszáll az örökösökre

4. A capitis deminutio ipso iure megszűnteti a kötelmet, naturalis obligatiová fokozza le

-a korábban önjogú, azonban arrogatio vagy manusos ház.kötés folytán hatalomalattivá
vált (capitis deminutio minimát elszenvedett) személy tartozásai civiljogilag megszűnnek
-» praetor utilis actio útján siet a hitelezők védelmére, a keresetformulában egy olyan
fictioval, mintha az alperes nem szenvedett volna capitis deminutiot.
-a iustinianusi jogban csak capitis deminutio maxima esetén csonka a kötelem
5. A civilis obligatio bűntetésből is megszűnik
-pl. az önhatalmúlag zálogot vevő hitelezőt követelése elvesztésével büntető decretum divi
Marcit mint civilis obligatio, a büntetésből elveszett követelés mint naturalis obligatio
fennmarad, -» ha annak alapján teljesítésre (solutio) kerül sor, az nem követelhető vissza
tartozatlan fizetés címén.

6. A delictumokból fakadó kötelmek esetén a sértettel való kiegyezés (pactum) a poena

megfizetésében ipso iure szűnteti meg a kötelmet

7. Confusio: az adósi és a hitelezői pozíció egy kézben történő egyesülése a kötelmet ipso
iure szünteti meg
-a fideiussio akkor is megszűnik, ha a főadósi és a kezesi pozíció összeolvad.
összeolvadás esetén a főadósi kötelezettség fennmarad.

8. Egy, a létében dies ad quemhez kötött kötelmi viszony ipso iure megszűnik a befejező
időpont (dies ad quem) beálltával

9. Egy, a létében bontó feltételhez kötött kötelem ipso iure megszűnik a bontó feltétel
(condicio resolutiva) beálltával

10. A főkötelem megszűnésével megszűnik a járulékos kötelem (pl fideiussos kezesség),

ipso iure
-liberatio beáll -» a liberatio a járulékok (accesiones) pl. adpromissio, hypotheca, pignus
a járulékok felszabadulnak a kötelemtől való megszabadulás minden esetében
-a főadós szabadusával a kezesek is szabadulnak, a biztosított követelés megszűnésével az
azt biztosító zálogjog is megszűnik

11. A teljesítés lehetetlenné válása, amennyiben a lehetetlenné válás oka az adósnak nem
felróható
A kötelem tehát csak akkor szűnik meg a szolgáltatásnak a kötelem létrejötte utáni
lehetetlenné válása folytán, ha a lehetetlenülés az adósnak nem felróható, vagyis az adós
nem felelős a lehetetlenülésért.

12. Két ingyenes szerzéscím találkozása (concursus duarum causarum lucrativarum) is

ipso iure megszünteti a kötelmet, pl. ha valaki egy dolgot ajándékba kapott, nem perelheti
ugyanazt a dolgot hagyomány címén is.
szabály: ugyanazon személy javára ugyanazon a dolgon nem állhat fent két ingyenes
szerzéscím
13. A formátlan közös megegyezés (pactum de non petendo)
civiljogilag (ipso iure) nem szünteti meg pl. a stipulatióból fakadó kötelmet, a hitelező
keresetével szemben azonban kifogást (exceptio pacti) biztosít az adós részére.
A pactum de non petendo -» per exceptionem liberatio
Iustinianusi institúciók: ha az adós formátlan pactum de non petendo keretében
megegyezett hitelezőjével, hogy az ne követelje tőle a tartozást, az adós továbbra is
lekötelezve marad a hitelező irányában, mivel a puszta megegyezés folytán a kötelmek nem
szűnnek meg, az alperes kifogással védekezhe a felperes keresetével szemben

-ha a kötelem konszenzuális szerződésből (pl. adásvétel, bérlet) származott, mivel ezek
formátlan megegyezéssel jönnek létre, azokat ellentétes előjelű megállapodással
(contrarius consensus) minden további nélkül meg is lehet szüntetni.

példa: Titius és Seius megállapodtak abban, hogy Seius megveszi a tusculumi kertet száz
aranyért, az ügylet lebonyolítását megelőzően egymás között megegyeznek, hogy az
adásvételtől elállnak -» kölcsönösen szabadulnak a kötelemből, ugyanez áll a locatio
conductióra, és a megegyezésből eredő szerződések esetében is.

Ha az acceptilatio érvénytelen, a felperes keresetével szemben a praetor mégis exceptiót

adott. Az érvénytelen acceptilatiót pactum de non petendóként ismerték el.
Így a praetori jog által biztosított exceptio folytán az eredetileg érvénytelen acceptilatio
utóbb érvényessé vált. Az érvénytelen acceptilatio praetori jogi szempontból érvényes
pactum de non petendóba fordul át (conversio).

A szerződés közös megegyezéssel történő (ex tunc, szerződéskötés időpontjára

visszamenő) hatályú megszüntetését a PTK terminológia felbontásnak, megszüntetésnek
nevezi.

Felbontás: a szolgáltatás jellegéből fakadóan (reverzibilis szolgáltatás esetén) lehetőség

van az eredeti állapot helyreállítására (pl. adásvétel) (ex tunc)

Jövőre nézve (ex nunc hat.) megszűntetés: szolgáltatás jellegéből fakadóan nincs
lehetőség az eredeti állapot helyreállítására (irreverzibilis szolgáltatás esetén)
(pl. egy bérleti szerződés)

Szerződés egyoldalú felbontása, megszüntetése:

-ex tunc -» elállás, pl. adásvétel
-ex nunc -» felmondás pl. bérlet

14. Posztklasszikus kor: az elévülés a kötelmet az alperes kifogása folytán – a követelés

elévülésére az alperesnek a perben hivatkoznia kell – per exceptionem szünteti meg,
naturalis obligatiová fokozza le

15. A kötelem per exceptionem szűnik meg a hitelező egyoldalú lemondása vagy a tartozás
formátlan elengedése folytán

16. A vitás igények kölcsönös engedéssel történő rendezése (transactio) a klasszikus

korban pactumnak minősült.
-» az egyik fél lemond keresetéről egy ellenszolgáltatás átvétele vagy egy erre vonatkozó
ígéret fejében, később innominát kontraktusok közé kerül
17. Teljesítés helyetti adás (datio in solutum) csak akkor szünteti meg a kötelmet, ha a
hitelező azt teljesítés gyanánt elfogadja.
prokuliánusok: az adósnak kifogást (exceptio doli mali) adtak a hitelező keresetével
szemben
szabiniánusok: az adós ipso iure liberatioja mellett foglaltak állást -» kerekedett felül, datio
in solutum teljesítésszámba ment, a hitelező keresetével szemben a hitelező részére az ő
beleegyezésével mással teljesítő adós bármilyen kifogás nélkül védekezhetett.

a teljesítés helyett (in solutum) adott dolgot (pl. egy ingatlant) a hitelezőtől elperlik (evictio),
feléled az eredeti kötelem, illetve a hitelező eredeti keresete, s az eredeti követelés
biztosítékai.

későbbi nézet -» a datio in solutum ilyen esetben adásvételként kezelendő, a vételár

funkcióját az eredeti pénzkövetelés tölti be, hitelező actio empti utilis útján perelheti az
adóst érdeksérelmének orvoslása céljából.

Iustinianus rendelete: az adós, amennyiben nem áll rendelkezésre a szükséges összes

pénztartozásának kiegyenlítésére, tartozása rendezése céljából átruházhatja a hitelezőre
felbecsült értekű ingatlanát, s a hitelező köteles azt elfogadni
-» datio in solutum necessaria

18. Császárkor: depositum solutionis causa: a teljesítés céljából eszközölt letét is, amely
nem más, mint a modern bírói letét római jogi előképe
-» az adós az általa teljesítendő szolgáltatás tárgyát képező pénzt pl hatóságnál vagy
templomban helyezi letétbe -» pl ha a hitelező kötelemszerűen felajánlott teljesítést nem
fogadta el.
-Ha az adós azért nem tudja teljesíteni a szolgáltatást, mert a hitelező késedelembe esett
pl. -» a hitelező megtagadja a teljesítés elfogadását, vagy a hitelező távol van: ha a
gyámoltnak, illetve minornak nincsen gyámja, illetve gondnoka (curator) aki a teljesítést
jóváhagyná, illetve ha a hitelező személye bizonytalan
-» zárt és lepecsételt letétbe (despositum obsignatum) helyezheti tartozását, és szabadul
tartozása alól Diocletianus és Maximianus 286-ban kelt rendelete értelmében

-Az adós a pénzbeli szolgáltatást akkor is letétbe helyezheti teljesítés helyett, ha a teljesítés
kötelemszüntető hatálya bizonytalan
pl. annak okán: a minor az ügyletet megtámadja, így in integrum restitutióra kerülhetne sor
Az adóst további kamatfizetési kötelezettség nem terheli, csak akkor ha utóbb megtagadja
a teljesítést a hitelező követelésével szemben. A hitelező ettől kezdve nem adhatja el
érvényesen a zálogtárgyat: ha a kezes (fideiussor) helyezte letétbe tartozását, a főadóssal
szemben érvényesítheti visszkereseti jogát (actio mandati).
-Diocletianus rendelete értelmében a hitelező utilis actiót indíthat a letéteményes ellen,
illetve a letétbe helyezett pénz minden további birtokosa ellen is
Általában a kötelmek kétféleképpen szűnhetnek meg:

Teljesítéssel (SOLUTIO)
Vagy teljesítés nélkül (LIBERATIO)* = kötelemből való szabadulás esetei

Solutio, vagyis a teljesítés

Személyesen kell-e teljesíteni? > Nem, hacsak különleges érdek nem fűződik hozzá.
A hitelező kezéhez kell-e teljesíteni? > Igen, a hitelező kezéhez kell teljesíteni.
Mikor kell teljesíteni? > A szerződés rendelkezése irányadó, de általában azonnal.
Hol kell teljesíteni? > A szerződés rendelkezése irányadó, bárhol lehet, ami alkalmas hely a
teljesítésre.
Lehet-e részletekben teljesíteni? > Amennyiben a szolgáltatás azt lehetővé teszi, és a
szerződésben erről rendelkeznek a felek.
Mi a helyzet több jogcím együttes fennállása esetén? > Ekkor főszabályként az adós
rendelkezése irányadó, de ennek hiányában törvényi sorrend rendezi a kérdést. Eszerint a
következő sorrendben kell az adott követeléseket teljesíteni:
Infamiával járó követelés
Kötbéres követelés
Pignusszal biztosított követelés
Saját érdekből eredő tartozás (pl. kezesi minőség)
A régebbi követelés elsőbbséget élvez az újabb követelésekkel szemben.
9. § A szerződés fogalmának és a szerződés érvénytelenségének néhány alapvető kérdése
a római jogban és annak továbbélése során

9. § 1. A szerződésfogalom problémái a római jogban és annak továbbélése során

Szerződéskötésre irányuló nyilatkozatot szóban, írásban vagy ráutaló magatartással

(concludens factum) lehet tenni.
-A hallgatás azonban önmagában véve természetesen nem beleegyezés
-modern jogok szerződései -» konszenzuálisszerződési konstrukcióra épülnek

A puszta megegyezésre épülő szerződések (contractus consensuales)

(-» formátlan adásvétel (emptio venditio), bérlet (locatio conductiorei dologbérlet
locatio conductio operarum munkaszerződés
locatio conductio operis vállalkozási szerződés
-megbízás (mandatum)
-társasági szerződés (societas))
-» bizonyos értelemben kivételesek (numerus clausus).
A római jogban korántsem minősül minden megállapodás szerződésnek (szerződés
típuskényszer): a megállapodások peresíthetőségéhez, illetve azok szerződési rangra
emeléséhez, a civiljog általi elismeréshez -» valamilyen többletre van szükség.
Többlet: civilis causa
Megegyezés képzi a civilis causát a konszenzuálszerződéseknél

A puszta megállapodások (pactumok) nem peresíthetőek (pacta sunt servanda elve).

A külvilág irányába megnyilvánuló többlet eredetileg a forma volt: az előírt, olykor

(pl. sponsio) rituális jelentőséggel bíró alakszerűségek betartása, ünnepélyes szavak
elmondása (verborum obligatio),
reálszerződések korében a formátlan átadása is megalapozta a peresíthetőséget, nincsen a
megegyezésen felül semmiféle többletre szükség konszenzuális szerződések esetében

Megegyezés + többlet (civilis causa) = contractus.

Szerződés fogalmának római jogi története (lényeg):

-pactum különbözik a szerződéstől
-archiakus jog és később is -» a formákhoz való kötöttség elve uralkodik.
-„voluntas mater contractuum est” – a szerződése szülőanyja az akarat, csak a
posztklasszikus és a iustinianusi jogra nézve tekinti érvényesnek.
-archaikus korban nem a felek akaratmegegyezése, hanem a rituális formaságok betartása
-contrarius actus, Pólay: a contrarius actus esetében a jogviszonyt keletkeztető jogi tény
formalitásainak lehetséges betartásával, de a jogviszony megszüntetését célzó aktus
mutatis mutandis alkalmazásával alakították ki az új jogintézményt.
-contrahere igéből származik, Bonfante: objektív momentum, Riccobono: szubjektív akarat

A fejlettebb római jogban minden kétséget kizáróan „a szerződés lényege, s egyúttal

létrejöttének nélkülözhetetlen előfeltétele a consensus, vagyis a szerződéskötő felek
egyező akaratelhatározása és annak egybehangzó kijelentése”
-Ulpianus: a szerződések kötelező erejüket a megegyezésből kapják

A contractus lényege a peresíthetőség.

Még a iustinanusi római jog sem jutott el odáig, hogy a contractus és a pactum teljes
egyenrangúságát elismerje
-kötelmek, amely formaságokhoz kötött szerződésből fakadna -» stipulatio
472-476,, 478-480,
A szerződés fogalmának történetéből a római jog továbbélése során
a) A pacta sunt servanda elvének – előzményei a korai bizánci forrásokban:
-Theophilus Institutio-parafrázisában olvasható híres szöveghely meghatározása szerint a
szerződés két vagy több személy kölcsönös megállapodása és megegyezése.
-Ulpianus pactumra vonatkozó meghatározásának a contractus definiálása céljából történő
alkalmazása arra látszik utalni, hogy a contractus és a pactum között Theophilus már nem
tesz lényegi különbséget, mindkettő lényegi elemének a szerződő felek megegyezését
tekinti. -Stephanos ünnepélyesen leszögezi egy, a Basilikában szereplő Paulus-töredékhez,
hogy „a szerződések szülőanyja az akarat”

b) A pacta sunt servenda elvének kidolgozása a középkorban és az újkorban

-a pacta sunt servanda princípiuma középkori teológiai, kánonjogi gyökerekre vezethető
vissza -» Peter Landau: a kánonjog jelentősége a pacta sunt servanda elvének keletkezését
tekintve az újabb jogtörténeti kutatásokban általánosan elismert.
-Neves bolognai kánonjogász, Bernardus Papiensis a Brevarium extravagantum című – a
Liber Extra 1234-es kihirdetéséig a 12.századból származó Decretum Gratiani művébe
felvette a 348-as karthágói zsinat egyik határozatát -» Pax servetur, pacta custodiantur
„a békét meg kell tartani, a megállapodásokat meg kell őrizni”
-» IX.Gergely pápa, Liber Extra, Pacta quantumcunque nada servanda sunt
-A pacta sunt servanda elvének alapjául az újkori világi jogtudományban elsősorban már
nem az evangéliumi tanítások, hanem az újkori világi természetjogi jogelvek szolgálnak.
-1804, Code Civil 1134.cikk, „a törvényesen megkötött megállapodások törvényerővel
rendelkeznek azok számára, akik azokat megalkották”

Szerződés és jogcím – a causa mint a szerződés létrejöttéhez (illetve érvényességéhez)

szükséges esszenciális tartalmi elem a modern jogrendszerben:
-pacta sunt servanda: a causa-tan is kánonjogi gyökerekre vezethető vissza.
-» Meder: a causa, jogalap, cél, kánonjog -» jogilag kötelező és komolytalan, ésszerűtlen
nyilatkazatoktól való elhatárolás
-A causa Fr.-ban a francia jogrendszerben ma is a kánonjog által neki tulajdonított funkciót
tölti be. -A francia Code Civil sokat hivatkozott 1134.cikke ünnepélyesen kimondta, hogy
„a törvényesen megkötött megállapodások törvényerővel rendelkeznek azok számára, akik
azokat megalkották”
-A kauzával szembeni két alapvető követelmény: a tisztességesség és a megengedettség
-A 2016-os reform előtti francia konstrukcióhoz hasonló megoldást követ az
olasz Codice civile 1235.cikke (Indicazione dei requisiti) is, amely a szerződés fogalmi
kellékei között a felek megegyezését (accordo delle parti), a causát, a kötelem tárgyát
(aggetto), valamint az esetlegesen előírt formát említi. A capacitá ugyanakkor az olasz
kódex szerint már csak érvényességi kelléke és nem fogalmi eleme a szerződésnek
-Spanyol Código civil, 1261. cikke a szerződések érvényességéhez szükséges esszenciális
kellékek (De los requistos esenciales para le validez de los contratis) között a szerződő
felek megállapodását (consentimiento de los contratantes), a határozott tárgyat (objeto
cierto) és a causát említi.
-1994-es québec-i ptk -» szerződés esszenciális tartalmi eleme a sz. causája.
-» a cause-t a felek megegyezése, szerződéskötési képessége és a szerződés tárgya, ha a
jogrend a szerződéskötés feltétlenül előírja, a különleges vagy ünnepélyes forma betartása
mellett a szerződés esszenciális eleme
-» cause az az ok, amely a felek mindegyikét arra determinálja, hogy belépjen a
szerződésbe (1410.cikk)
-A 2002-es brazil ptk. 104.cikke a jogügylet érvényességi kellékei között már nem sorolja fel
a kauzát, csak a cselekvőképességet (agente capez), a megengedett, lehetséges,
meghatározott vagy meghatározható tárgyat (objecto licito, possivel, determinado ou
determinável) és az esetlegesen előírt formát (forma prescrita), causa új fr code civilben off,
1128.cikk -» a szerződés érvényességéhez általános jelleggel a felek megegyezését,
szerződéskötési képességét, egy megengedett és meghatározott tartalmat kíván meg.
Civilis causák az egyes szerződési csoportoknál (császárkor)

A civilis causa emeli az önmagában véve főszabály szerint peresíthetetlen pactumot a

peresíthető (actioval ellátott), a civiljog által is elismert contractus rangjára.

-Verbálszerződéseknél (verbis contrahitur obligatio): szóbeli formaságok betartása

-» stipulationál az alakszerű kérdés-felelet forma alkalmazása

(librálügyleteknél (pl. mancipatio) pl az érc és a mérleg használata)

-Litterálszerződéseknél (litteris contrahitur obligatio): az írásbeli formaságok betartása

a litterál-contractus Egyoldalú pénzkötelem megalapítható oly módon is, hogy kölcsönös
megállapodásuk alapján a felek a létrehozandó követelést előbb fiktív bevételként, majd ezt
követően nyomban fiktív kiadásként egymás házi könyveibe párhuzamosan bevezetik.
Az ekként létrejött kötelem a könyvtartozás (litterarum obligatio).
pénzkiadás, excel táblázatban mínusz ennyi könyvébe, házikönyvébe
egyoldalú, mert csak én adok
mérleg, üzleti vagyon
a minuszt, hogy tartozik
-» pluszként, majd minuszként könyveli el magánál (hitelező) -» párhuzamosan
adósnál tartozásként, majd követelésként jelenik meg valószínű -» eredetileg követelés

A litterál-contratus
Egyoldalú pénzkötelem megalapítható oly módon is, hogy kölcsönös megállapodásuk
alapján a felek a létrehozandó követelést előbb fiktív bevételként, majd ezt követően
nyomban fiktív kiadásként egymás házikönyveibe párhuzamosan bevezetik. Az ekként
létrejött kötelem a könyvtartozás (litterarum obligatio).

Házikönyvek:
Az intézmény kialakulásához az alapot a házikönyvek vezetésének szokása szolgáltatta a
kései köztársaság korában, mely feltételezhetően görög hatásra honosodott meg Rómában.
A módosabb polgárok vagyoni műveleteikről különböző nyilvántartásokat vezettek,
1. melyek közül alibellus familiae (patrimonii) lényegében véve nem volt más, mint
vagyonleltár (aktívák és passzívák).
2. bevételeiket, kiadásaikat előbb az adversaria nevű naplóba jegyezték fel, majd ebből
vagyonuk minden változását, feltehetőleg havonta, átkönyvelték a CODEX ACCEPTI
ET EXPENSIbe, úgy hogy vagyonuk mindenkori állapotáról tájékozódni tudtak.
3. kamatozó kintlévőségeik nyilvántartására szolgált a kalendarium, melybe a kamatra
kihelyezett pénzösszegeket és a kamathatáridőket jegyezték fel.
4. a bankárok (argentarii) ezek mellett még egy különcodex rationumot is vezettek, mely
lényegében véve a bankforgalmat tükröző főkönyv volt az ügyfelek folyószámláinak
vezetésére.
A könyvtartozás (nomen transscripticium)

A házikönyvek közül acodex accepti et expensi jutott szerephez a litterál-contractusok

kialakulásánál.

1. Ha a hitelező valamely létező követelését(nomen) a maga könyvébe kiadásként

(expensum) bevezette, az ilyen bejegyzés nem jelentett új aktívát, hanem csupán egy
bizonyos jog-alapból (pl. kölcsönnyújtásból) előállott követelés nyilvántartására és
bizonyítására szolgált.

2. De az ilyen bejegyzés alkalmas voltaz eredeti követelés átalakítására is: A művelet oly
módon megy végbe, hogy a hitelező egy őt valamely jogalapon(pl. vételárként, bérként,
társas viszonyból) megillető követelést a maga házikönyvébe, természetesen adósa
beleegyezésével, fiktív bevételként, egyszersmind fiktív kiadásként bevezeti.

-Reálszerződéseknél (re contrahitur obligatio): a dolog megállapodásszerű, de már

formátlan átadása
Reálszerződésekből (formátlan dologátadással létrejött szerződésekből fakadó) kötelmek. -
» kölcsön (mutuum),
haszonkölcsön (commodatum),
letét (despsitum)
kézizálog-szerződés (pignus, illetve contractus pigneraticius),
névtelen (reálszolgáltatások cseréje) szerződések
bizonyos „neves-névtelen” szerződések (például a csere permutatio, szívességi használat
(precarium)

-Konszenzuálszerződéseknél: a puszta megegyezés képezi a civilis causát.

-» formátlan adásvétel (emptio venditio), bérlet (locatio conductiorei dologbérlet
locatio conductio operarum munkaszerződés
locatio conductio operis vállalkozási szerződés
-megbízás (mandatum)
-társasági szerződés (societas)
9. § 2. A szerződési típuskényszer oldásának eszközei a római jogban

A iustinianusi római jog sem jutott el a contractus és a pactum teljes egyenrangúságának

elismeréséig, de a szerződési típuskényszer a római jog története során fokozatosan és
jelentős mértékben oldódott.

Eszközei (a szerződési típuskényszer oldásának):

a) peresíthető pactumok (egy bonae fidei contractussual egyidejűleg kötött, peresíthető

járulékos megállapodás, pactum in continenti, továbbá a pacta praetoria és a pacta legitima
egyre szélesebb körének kialakulása.
A peresíthető pactiumok közé a következő pactumok tartoznak:

- a már említett járulékos pactumok

-»pacta adiecta, pl zálogszerződés vagy az adásvételi pactumok,

-a praetori jog által peresíthetővé tett pactumok

-» pacta praetoria: receptumok -» a receptum nautarum cauoponum stubulariorum,
a receptum arbitrii és a receptum argentarii, tartozáselismerés (constitutum),
zálogjog -» pactum hyopthecae

-a császári jog által peresíthetővé tett pactumok

-» pacta legitima: a formátlan ajandékígéret (donatio),
a választottbírót kijelölő (stipulatiós klauzulát nem tartalmazó) megállapodás
(compromissum), a formátlan hozományígéret (dotis pollicitatio).

b) A praetori jog in factum (concepta) actiók fokozatos térnyerése, a praetor ugyanis in

factum concepta actiók megadása révén olyan igényt tett peresíthetővé, amelyek civiljogi
jogalappal nem bírtak, illetve in factum actiót adhatott olyan esetekben, amikor in ius
concepta formulát kibocsátani – nem lévén civiljogi jogalap – nem tudott, de a perlés
lehetőségét valamilyen okból mégis biztosítani kívánta.
Ezek a keresetek vagy a praetor edictumán (actio edictalis), vagy pedig a konkrét esetben
hozott, az adott keresetformulát kibocsátó és ezzel az igény érvényesítését lehetővé tevő
határozatán (decretumán, actio decretalis) alapultak.

-» a szerződési típuskényszer oldásának témakörében említhető interdictumként a

hypotheca kialakulásának története kapcsén releváns, fentebb már vizsgált interdictum
Salvianumra hivatkozhatunk. Az alakszerűtlen megállapodások tehát bizonyos körben
(praetori) interdictumok útján is kikényszeríthetők voltak.

Az innomniát kontraktusok (névtelen szerződések

a nevesített szerződések zárt körén kívül eső (atipikus) szerződések) civiljogi
peresíthetőségének fokozatos elismerése – valószínűleg már a korai klasszikus kortól
kezdve – az alább röviden tárgyalásra kerülő actio praescriptis verbis lés más nevű
keresetek
(az eredtileg a praetor mérlegelése alapján esetenként megadott in factum actiók talaján:
actio in factum civilis és actio incerti civilis is, a iustinanusi jogban pedig egységesen:
actio praescriptis verbis (mint bonae fidei actio) megadása révén.
Ezeknek a – modern kifejezéssel élve: atipikus – szerződéseknek a keretében a
legkülönbözöbb konstrukciókat lehetett megvalósítani (reálszolgáltatások cseréjére
irányuló szerződések).
Az adott esetben egyébként nem peresíthető megállapodások közvetett kikényszerítésére
is szolgáló („nem valódi”) kötbér:

felek kötbért kötnek ki egy peresíthetetlen megállapodás biztosítékául

-» teljesítés miatt, ez a kötbérkikötés közvetett kényszert eredményez a megállapodás
teljesítésére nézve, főként ha a kötbér összege magas
-» lehetséges, hogy az adósnak inkább megéri a peresíthetetlen megállapodásban foglaltak
teljesítése, mint a magas összegű kötbér megfizetése.

Maga a stipulatio, amelyben a causát nem kellett megjelölni,

-» római jog egész története során virágzó szerződéstípust jelentett, bizonyos értelemben
már önmagában is a szerződési típuskényszer oldását szolgálta, arról nem is beszélve,
hogy, mint látni fogjuk, a későbbi jogfejlődés során a stipulatióval kapcsolatos formai
követelmények jelentős mértékben oldóstak
9. § 3. A szerződés nemlétezésének, érvénytelenségének és hatálytalanságának
problémáihoz általában:

-A nemlétező szerződés egyáltalán nem alkalmas tipikus (szerződési jogi) joghatás

kiváltására
-a létező, de érvénytelen szerződés elvi okokból nem képes a célzott joghatás kiváltására
-az érvényes, de (szűkebb értelemben) hatálytalan szerződés pedig valamilyen ténybeli
körülménynél fogva nem alkalmas a célzott joghatások kiváltására:
-a hatályos szerződés viszont a lehető legteljesebb mértékben alkalmas a célzott
joghatások kiváltására:
-a hatályos szerződés viszont a lehető legteljesebb mértékben alkalmas a célzott,
szerződési jogi joghatások kiváltására, és ennek ténybeli akadályai sincsenek

-A szerződések nemlétezését azok érvénytelenségétől már csak azért is érdemes

megkülönböztetni, mert míg az érvénytelen szerződés létezik a szerződési jog szférájában
-» tehát lehetnek bizonyos szerződési jogi joghatásai (pl. egy érvénytelen szerződés adott
esetben utóbb érvényessé válhat, addig a nemlétező szerződés a szerződési jog számára a
szó szoros értelmében vett semmi

-Az utólagos érvénytelenség a szerződési jogban kizárt

-A szerződés érvénytelensége általában teljes, kivételesen viszont lehet részleges is

-A szerződés érvénytelensége főszabály szerint lehet abszolút, kivételesen relatív is

-A szerződés érvénytelensége főszabály szerint végleges, illetve orvosolhatatlan,

kivételesen azonban sor kerülhet az érvénytelen kontraktus convalescentiájára vagy
conversiójára

-A szerződés hatálytalanságának lényege a római jogi források szóhasználatát alapul véve:

a tartozás fennállása, a követelés (illetve annak per útján történő érvényesíthetősége)
tényleges lehetősége nélkül.

-A szerződés hatályosságának lényege pedig: tartozás fennállása, a követelés (illetve

annak per útján történő érvényesíthetősége) tényleges lehetőségével együtt.

9. § 4. A szerződés érvénytelenségének okai – általában

a) akarathibák (tévedés -» error, színlelés -» simulatio, dolus malus -» megtévesztés, vis ac

metus -» kényszer és megfélemlítés)

b) nyilatkozati hibák

c) a joghatáshoz kapcsolódás (más terminológiával: a célzott joghatás) hibái

(pl. lehetetlenség, jogszabályba ütközés, jó erkölcsökbe ütközés, meghatározhatatlan vagy
pénzben nem kifejezhető tartalom)
9. § 5. Akarathibák

1. A tévedés (error)

a) Tévedésről akkor beszélünk, amikor az adott szerződést megkötő fél valamilyen

ténykérdés (error facti: ténybeli tévedés) vagy jogszabály, illetve jogkérdés (error iuris:
jogbeli tévedés) tekintetében van tévedésben
-» tehát nem rendelkezik a releváns információkkal a szerződést érintő valamilyen releváns
tény-, illetve jogkérdést illetően, ami pedig, mivel így a tévedőnek nincsen valóságos
akarata kizárja, hogy a szerződő felek között „teljes értékű” akaratmegegyezés jöjjön létre.

Tévedés esetén a nyilatkozat tartalma nem felel meg a nyilatkozó valódi akaratának.
Ezt fejezi ki a „non videntur qui errant consentire”: akik tévednek, nem értenek egyet.

A ténybeli tévedés jogi konzekvenciája 3 féle lehet:

a) a tévedés olykor a szerződés puszta létrejöttét is kizárhatja (pl. az ügyletben való

tévedés (error in negotio) esetén: pl. amikor az egyik fél adásvételre, a másik pedig
ajándékozásra gondolt, ez ugyanis teljes egészében kizárja a szerződő felek megegyezését)

b) a tévedés olykor a szerződés érvénytelenségét okozza (ún. lényeges és menthető

tévedés (essentialis et tolerabilis error) esetén, pl. a szerződés tárgyát képző dolog
lényegében, anyagában való tévedés (error in substantia, illetve materia) esetében

c) a tévedés viszont korántsem mindig eredményezi a szerződés nemlétezését, illetve

érvénytelenségét (pl. minőségbeli tévedés (error in qualitate) esetében nem, error in
qualitate esetén (amely alá nem értendők az error in materia olyan esetei, amikor a felek a
szerződés tárgyát képző dolog lényegében, anyagában tévedtek: ezekben az esetekben
ugyanis error in substantiától, vagyis az ügylet tárgyában, fizikai azonosításában való
tévedéssel – error in corpore – egy tekintet alá eső tévedésről van szó, s a szerződés
érvénytelen) a római jogban a szerződés érvényesen létrejön ugyan, de az ennek alapján
történt teljesítés hibás, amelynek alapján kártérítési igény érvényesíthető: a szolgáltatás
teljesítésére kötelezett fél vonatkozásában tehát ilyenkor a másik fél érdeksérelmének
megtérítése egy érvényes szerződés alapján vetődik fel: vagyis error in qualitate esetén a
szerződés nem érvénytelen, de egy ilyen tévedés az adósi felelősség megállapításához
alapul szolgálhat.

A tévedés körében irányadó alapvető jogelv: error iuris nocet, facti non nocet
a jogbeli tévedés árt, a ténybeli tévedés nem árt
-Mivel az ignorantia iuris (jogszabály ismeretének hiánya) az esetek jelentős részében a
jogbiztonság követelményére tekintettel nyilván nem mentesít, jogbeli tévedés esetén a
szerződés főszabály szerint érvényes, ennek következményeként viszont a tévedő fél a
szerződést köteles teljesíteni, tehát az ő érdekére nézve a tévedés ártalmas.
A ténybeli tévedés viszont a szerződés érvénytelenségét eredményezi, a szerződést a
tévedő fél (ha a szerződés érvénytelen) nem köteles teljesíteni, a ténybeli tévedés tehát az ő
érdekére nézve nem ártalmas.

-az error iurisra hivatkozhatnak (ius singulare):

a nők, a katonák akiknek a fegyvereket (arma) jobban kell ismerniük, mint a jogszabályokat
(iura), minorok, rusticusok (földművesek, parasztok)

Az error facti csak akkor eredményezi a szerződés érvénytelenségét, ha a tévedés lényeges

és menthető (essentialis et tolerabilis error)
-ha a tévedés lényeges ténybeli körülményre irányult
-a tévedő félnek nem volt felróható a tévedés
A lényeges és menthető ténybeli tévedéssel kötött szerződés nem jön létre vagy létrejön
ugyan, de semmis.
-lényegesnek tekinthető a tévedés, ha
a felek magában az ügyletben, illetve a jogcímben tévedtek (error in negotio vagy error in
causa) -» a pénz átadója ajándékozásra, átvevője pedig kölcsönre gondol, vagyis míg a
pénzt donandi causa adták át, addig az átvevő azt credendi causa fogadta el: a dissensus
in causis dologi jogi szempontból súlyos következménnyel járhat: a tulajdon átszállása
elmaradhat
-ha a felek a szerződés tárgyában tévedtek (error in corpore)
-» pl. ha a vevő azt hitte, hogy a fundus Cornelianust vette meg, míg az eladó úgy gondolta,
hogy a fundus Sempronianust adta el, a vétel semmis, mert a felek a szerződés tárgyát
képező dologban nem egyeztek meg: amikor pedig
-» a vevő azt gondolta, hogy Stichus rabszolgát vette meg, míg az eladó úgy vélte, hogy (a
távol lévő) Pamphilust adta el, az adásvételi szerződés szintén nyilvánvalóan érvénytelen
- a felek a szerződés tárgyát képező dolog lényegében, anyagában tévedtek (error in
substantia), illetve materia
- a felek a szerződő fél kilétében tévedtek, ha az jogilag releváns (error in persona)

A tévedés „nem lényeges”, nem szolgál a szerződés érvénytelenségének alapjául

-ha a szerződő felek nem a szerződés tárgyát képező dolog lényegében, anyagában
tévedtek, csak a minőségében (error in qualitate), így pl ha valaki (értékes) citromfából
készült asztalként vesz meg egy nem citromfából (hanem valamilyen olcsóbb fából) készült
asztalt, szintén minőségbeli tévedés, ha a vevő tévedésből újként vesz meg használt
ruhákat, ilyenkor a vevő érdeksérelméért való helytállás merülhet fel az érvényes adásvétel
alapján.
-ha csak a névben van tévedés (error in nomine), a hibás (valóságnak meg nem felelő)
névmegjelölés ugyanis nem árt (falsa demonstratio non nocet)

Simulatio: a felek egyező akarattal, tartalmilag más szerződást kívántak kötni, mint amilyet
a külvilág irányában, tehát nyilatkozatuk szempontjából, „látszólag” kötöttek, s ezért valós
jogviszonyukat egy másik szerződéssel leplezték,
A jogszabály kijátszását célzó színlelt ügylet (negotium simulatum) semmis: ha pedig az
más ügyletet leplez, a felek jogviszonyát a színlelt ügylettel palástolt, a felek által valójában
létrehozni kívánt ügylet (negotium dissimulatum) alapján meg kell ítélni.

RJ:
-ha valaki ajándékozási céllal (donantionis causa) adott el egy dolgot, az ügylet tartalmilag
nem adásvétel, hanem ajándékozás. -» nem adásvétel jogcímén (pro emptore)
hanem ajándékozás jogcímén (pro donato) kerül sor az elbirtoklásra (usucapio).

-ha viszont a házastársak azért kötnek színlelt adásvételt, hogy ezzel kijátsszák a
házastársak közötti ajándékozás tilalmát, az ajándékozás is érvénytelen.

-amennyiben a házastársak a piaci vételárhoz képest alacsonyabb vételárban

megállapodva kötnek adásvételt, a szerződés érvénytelen,
Neratius szerint viszont, amennyiben az eladónak valóban volt eladási szándéka, az
adásvétel érvényes, s csak házastárs javára ajándékozási szándékkal tett árengedmény
érvénytelen, ami azt jelenti, hogy a vevő a valós, piaci árat köteles megfizetni
-» részleges érvénytelenség
Reservatio mentalis: egyoldalú, titkos fenntartásról van szó.
A reservatio mentalis nem teszi érvénytelenné a szerződést, a felek titkos fenntartása,
illetve rejtett indoka ugyanis a szerződés érvényessége szempontjából közömbös.
-» az ilyen fenntartás nem eredményezi a szerződés érvénytelenségét.

Dolus malus:
-A dolus malusra vonatkozó praetori jogi szabályok esetében a kiindulópont
a clausula doli, majd ezt követte az exceptio doli, végül pedig az actio de dolo.
Actio de dolo csak akkor indítható, egy éven belül, ha más kereset nem áll a sértett
rendelkezésére, és jogos ok látszik fennforogni a kereset megadására.

A megtévesztés nem más, mint az egyik szerződő félnek a másik szerződő fél általi tudatos
tévedésbe ejtése vagy tévedésben tartása. -» az egyik szerződő fél tévedését a másik fél
tudatosan és szándékosan idézi elő.
-» aktív (tevőleges magatartásban megnyilvánuló
-» passzív (reticentia)

-A megtévesztés az objektív bona fidesszel ellentétes, s ezért bonae fidei szerződések

esetében a szerződés érvénytelenségének oka (civiljogi érvénytelenség).

A megtévesztéssel kötött stricti iuris contractusok civiljogilag érvényesek:

az idevonatkozó jogeszközöket a praetor a dolus malus mint praetori jogi delictum alapján
irányozta elő, azok a praetori jogi kvázi megtámadhatóságnak tekinthetők,
-Actio de dolo egy bírói restitutiot foglal magában: ha a restitutiós parancs teljesítését az
alperes megtagadja, a marasztalás a felperes becslő esküje által meghatározott összegre
szól (marasztalás infamál)
-A felperes keresetével szemben felhozható exceptio doli (exceptio doli specialis)
-Az exceptio doli – szemben az alább tárgyalásra kerülő exceptio metusszal – in personam
jellegű, meg kellett jelölni hogy az alperes (vagy gyám, vagyonkezelő, rabszolga) követte el
a csalárdságot
-A praetori in integrum restitutio

Vis ac metus. Kényszer és megfélemlítés

A vis ac metus hatása alatt kötött ügylet érvénytelenségére elsőként Kr.e.80-ban, Octavius
praetornál találunk utalást -» minden kényszer előzménye a megfélemlítés

-A vis (kényszer) olyan erőbehatást jelent, amelynek folytán a kényszerített személy nem
képes szabadon cselekedni, s arra van kényszerítve, hogy egy másik személy akaratának
megfelelően cselekedjen.

Közvetlen (vis absoluta): fizikai kényszer (bonae fidei és stricti iuris szerződések körében)

Közvetett (vis compulsiva): bona fidei (adásvétel, azaz ingatlan tárgyában kötött adásvétel,
amelynek eladója kányszer hatására adta el az ingatlant)
illetve traditio (kauzális ügyletek) -» civiljogi érvénytelenség -» stricti iuris ügyletek, illetve a
causa nélküli, attól független jognyilatkozatokati illeti (absztrakt stipulatio, acceptilatio,
mancipatio)

-actio quod metus causát (büntetőkereset) indíthatott, ha az alperes megtagadta a bíró

restitutiós parancsának teljesítését, a marasztalás egy éven belül négyszeresre, egy éven
túl pedig egyszeresre ment

-a keresettel szemben exceptio metusszal lehet élni

-praetori in integrum restitutiora is sor kerülhetett
Kifogás:

Exceptio metus: a felperes nevét nem tartalmazza, ez a kifogás tehát akkor is felhozható, ha
nem a felperes volt a kényszerítő
Exceptio metus -» exceptio in rem.

Exceptio doli: in personam jellegű, itt tehát meg kell jelölni, hogy a felperes (vagy esetleg
más követte-e el a megtévesztést.

In integrum restitutio: inkább csak a metus, de feltételezhetjük dolus malus esetében is

Posztklasszikus kor: preatori in integrum restitutio helyébe a bírói restitutio lépett.

A posztklasszikus korban az in integrum restitutio az actio de dolo és az actio quod metus

causa eredménye, tehát a szerződés érvénytelenségének általános jogkövetkezménye lett,
míg korábban a praetori in integrum restitutio elrendelésére, vagy pedig az actio de dolo,
illetve az actio quod metus causa keresetformulájának kibocsátására került sor.

despositum: elhatárolás, bona fidei

felek, felelősség: depositor, depositarius őrzését köteles ellátni, felhívásra köteles
visszaadni
letéteményes: nincs alapvető kötelezettsége, köteles a letéteményest a szerződésben ért
károkat megtérítése, költségek
reálkontraktus: formátlan dologátadás
megállapodás: letéti szerződés szükséges, de nem elégséges
akkor jön létre, ha a letevő átadja a dolgot a letéteményesnek
főszolgáltatás a letéteményesé egyenlőtlen kétoldalú: actio directa letevő, a dolog
visszaadása iránt. actio deposit contraria
felek felelőssége: custodia felelősség alapfeltétele
letéteményes ingyenadós -» nem érdekelt adós -» felelőssége megáll dolusnál
culpa latánál fordított custodia felelősség -» objektíve kötles helytállni a letevő költségéért
funkcionálisan tűnik úgy, nem felelősségi tényező, objektív helytállás
actio mandati contraria -» fordított custodia kötelezettség
hitelező átadásával jön létre kölcsön adósi kötelezettség
stipulatio -» két egyoldalú kötelem
mindig kétoldalú a letét
konszenzuális szerződések: societas -» nem érdekellentétben állnak a felek, monisztikus
jogviszony jön létre mutuum, stipulatiobol fakadó verbál kötelem

ingyenesség, van e speciális alkalmazási területe vagy konstrukciója:

sequestor, depositum solutionis causa, depositum irregulare
visszterhes letét, valószínűbb -» átfordul az ügylet locatio conductioba
letevő igényére önként vállalkozik valaki, a dolog megőrzésére
letéteményes felelőssége culpa levisre is kiterjed
főszabály: dolus, culpa lata
egy fragmentum: önként vállalkozik a letét vállalására culpa levis az őrzési köt.ből

dolog érteke + interesse x 1

duplum: kétszeresére

despositum solutionis causa: templomnál, vagy közjegyzőnél teljesíthet letétbe helyezéssel

az adós.

despositum irregulare: nem pecsételik le, hanem kimérve

-» lepecsételt zsákban egyediesítve van, a letéteményesnek ezt a konkrét dolgot kell
visszaadni a letéteményes részére -» letéteményes tulajdont szerez a dolog t

sequestrum: possesio ad interdicta

tulajdonjogot szerez a letéteményes -» késedelmi és ügyleti kamat (adósi késedelem,
ugyanabból a dologból ugyanannyit köteles a letéteményes a letevőnek

kölcsönnel való különbség:

költségként: annyi gabonát kap, hogy ki kell bérelni
keresetek:hypotheca: dolog birtoka sem kerül át, nincs szükség a dolog átruházására
zálogjog -» zálogszerződés egyik módja

zálogjog alapítása: nem elég a szerződés

-» a zálogadós rendelkezési joggal bírjon a dolog felett, rendelkezési jog nélkül nem adható
el

-» in rem védelem illeti meg, bárkitől visszakövetelheti a részére elzálogosított dolgot.

-pusztán usucapio személy elzálogosítja, nem követelheti

civiljogi, vagy bonitár -» záloghitelező megszerzi az elsőt

in rem fogja megilletni

felelősség: tipikusan a zálogadós érdekelt

3. személy azért lép fel zálogadósként, mert van köztünk viszony
egyezség szóba jöhet
záloghitelező: idegen dolgot, custodia felelősséggel tartozik
törvényes törvényes jelzálogjog, hatósági
gondossági: megtett mindent, nem perelhető.
eredménykötelem: objektív megvalósulás, teljesített
kártérítési kötelezettség a vállalkozóval szemben.

mandatum: culpa in concreto

mandator: culpa levis
fordított custodia felelősség, objektíve köteles helytállni

dare facere szolgáltatások szemben állnak

eladási bizomány: becsérték -» abszolút, köteles a vis maior esetén is teljesíteni a

megbízott a megbízónak

veszélyt is a vevő viselő, eladó haszon

certum, verum, iustum precium -» posztklasszikus

klasszikus -» eladó és vevő tárgya

felelősség -» vevő eladó culpa levis

custodia felelősség: casus minoroknál áll meg

adásvétel perfekt átszáll a vevőre.
feltétel bekövetkeztésével
9. § 6. A célzott joghatás főbb hibái:

A szerződés (a teljesség igénye nélkül) a célzott joghatás hibája miatt érvénytelen az alábbi
esetekben:

-Cselekvőképtelenség (teljesen: nem köthet szerződést, kivéve a világos pillanatában tett

jognyilatkozatok, a korlátozottan cselekvőképes személyek (impuberes infantia maiores,
prodigi) önjogú impuberes infantia maiores: gyám jóváhagyásásval (auctoritas), téközlók
esetében pedig gondnokuk egyetértésével (consensus) köthetnek érvényesen (számukra
kötelezettségvállalást eredményező) szerződést, egyébként csak olyat köthetnek amelyből
jogosultságot szereznek, kötelezettséget nem)

-Lehetetlenség
-» fizikai lehetetlenség: csupán az objektívan fennálló lehetetlenség teszi érvénytelenné
-» jogi lehetetlenség (pl. saját dolog megvétele)
- jogi lehetetlenülés – amikor a szolgáltatás teljesítésének jogi akadálya nem a
szerződéskötés időpontjában áll fenn, hanem később keletkezik – pl. a rabszolgát utóbb
felszabadítják, az eladott telek res religiosává válik

-Jogszabályba ütközés: császárkori római jogban nyert általános, elvi éllel történő
elismerést

büntet, de nem érvénytelenít: lex minus quam perfecta, pl. a lex Laetoria a minorok
becsapásával kötött szerződések alapján büntetőkeresetet helyezett kilátásba, azonban
nem érvénytelen.
pl. a Lex Furia testamentaria az 1000 ast meghaladó értékű hagyományok megszerzését
(bizonyos személyek kivételével) a többletérték négyszeresének megfelelő büntetéssel
sújtotta.
-sem érvénytelenségi, sem büntetőszankció: lex imperfecta, pl. a lex Cincia tiltotta ugyan a
meghatározott mértéken felüli ajándékozást, de szankciót nem tartalmazott
-A lex perfecta sújtja az érvénytelenség szankciójával az olyan megállapodást, amely
jogszabályba ütközik (pl: a házastársak közötti ajándékozás érvénytelen, így ez a
szokásjogi eredetű szabály lex perfecta kapcsán említhető)
-A lex plus quam perfecta is tartalmaz érvénytelenségi és büntető szankciót

Relatíve érvényes szerződés: pl. amennyiben a konszenzuális adásvétel vevője nem tudta,
hogy az adásvétel tárgya forgalmon kívüli dolog, az adásvételt a (jóhiszemű) vevő
érdekében érvényesnek kell tekinteni, hogy annak alapján a vevő érdeksérelmét (negatív
interesse) actio empti útján orvosolni lehessen.

-In fraudem legis (jogszabály megkerülése)

-Jó erkölcsökbe ütközés: contra bonos mores szerződések

lehetetlen szolgáltatásra irányulnak, mert a tisztességes ember nem is képes contra bonos
mores eljárni: „ugyanis úgy kell vélekednünk, hogy nem is vagyunk képesek olyan
cselekmények elkövetésére, amelyek sértik embertársaink iránti kötelességtudatunkat,
becsületünket, szeméremérzetünket, és – hogy általánosan fogalmazzák – a jó erkölcsökbe
ütköznek.
-Meghatározhatatlan tartalom
-Pénzben ki nem fejezhető tartalom: formuláris perrend: litis contestatio, formulák amelyek
condemnatiot tartalmaznak, a marasztalást pénzben határozzák meg
-Érvénytelen főszabály szerint harmadik személy javára szóló stipulatio

-Harmadik személyt kötelező stipulatio -» valaki azt ígéri, hogy más tesz valamit
Lehetetlen szolgáltatás kötelem tárgya nem lehet.
10. § A stipulatio

-verbálkötelem

Fogalma: alakszerű és egybehangzó, azonnali kérdés-felelet formájában foglalt szóbeli

lekötelezés, civiljogi kötelezettségvállalás, amelyben a hitelező (stipulator), megkérdezi az
adóst (promissor), mint ígérőt, hogy teljesít-e neki valamilyen szolgáltatást, majd ezt
követően a promissor a stipulator jelenlétében azonnal válaszol (responsum), ígéretet téve
a stipulator irányában, szóban annak (dare facere non facere) szolgáltatásnak a teljesítése
iránt, amelynek tárgyában hozzá a stipulator kérdéssel fordult.

A stipulatio egyoldalú kötelmet keletkeztet, tehát az egyik fél csak hitelező, a másik fél csak
adós.

A stipulatio kauzálisan és tartalmi értelemben vett kauza megjelölése nélkül is létrejöhet.

A spondeo ige használatával lehetett megkötni (ígérem)

Azonban: promitto (promitis? promitto, igéred? igérem.

fidepromittis? fidepromittio hitedre igéred? hitemre igérem)

constitutio Leoniana: korábban a stipulatio érvényességi feltételéül szolgáló

meghatározott, ünnepélyes szavak tekintetében Leo császár 472-ben kibocsátott
constitutioja az ünnepélyes kifejezéseket megszüntetve már csupén a mindkét szerződő fél
részéről fennálló szándékot és a megegyezést kívánta meg, bármilyen szavakkal fejezték is
azt ki.

A posztklasszikus korban viszont intézményesült az a szabály, hogy a stipulatióról kiállított

okirattal (instrumentum) szemben ellenbizonyításnak nincs helye a stipulatio létrejötte
tekintetében.

531 rendelet:
A iustinianusi jog szerint – amelyben a stipulatio verbálszerződés – van helye az
ellenbizonyításnak (a stipulatio szóbeli megtörténte melletti védelem tehát a iustinianusi
jogban megdönthető), de csak akkor, ha bizonyítást nyer, hogy valamelyik szerződő fél az
okirat kiállításának napján egy egész napon át más városban tartózkodott, mint ahol az
okiratot kiállították

A stipulatio alaki érvényességi feltételei:

-csak élőszóban (siketek és némák nem)
-csak jelenlévők között (inter praesentes)
-spondeo -» később más, sőt görög nyelven is, bármilyen szavak megegyezéssel
-a hitelező kérdésére az adósnak azonnal válaszolnia kell
(promissornak a stipulator kérdésére rögtöni válaszadással (continuus actus)
-a hitelező kérdésére az adósnak egybehangzóan kell felelnie (congruens)
Pomponius

-Stipulatio iudicialis: bíró kötelez valakit stipulatio útján történő biztosíték megtételére
pl. cautio de dolo: valamelyik peres fél köteles megígérni arra az esetre, ha a per során
kiderülne, hogy csalárdul járt el

-Stipulatio praetoria: praetor kötelez valakit stipulatiós ígéret megtételére iurisdicitiója

alapján, a praetor egyik peren kívüli jogsegélye (cautio damni infecti)
stipulatio aedilica: az aedilis is kötelezhet valakit stipulatiós igéret megtételére
a praetor és az aedilis hivatalából fakadó stipulatiokat stipulatio(nes) honoraria(e)

-Stipulatio conventionalis: a felek megegyezéséből származik, nem bíró, praetor, aedilis

kötelez

-Stipulatio communis: bíró, vagy praetor, illetve aedilis felszólítására jön létre
rem pupilli salvam fore: praetor, néha a bíró kötelezheti a gyámot.

Promissor: valaminek az adására (dare) vagy tevésére (facere) nézve vállalt kötelezettséget
stipulatio in dando (dare)
stipulatio in faciendo (facere)

promissor non facere szolgáltatás (nemtevés, eltűrés, magatartástól való tartózkodás)

stipulatio in non faciendo

A stipulatiót meg lehet kötni:

a) tisztán, azaz feltétel és időtűzés nélkül (pure)
b) határidőhöz kötve (in diem): a stipulatio azonban csak a dies a quót tűri
c) valamint feltételhez kötve (sub condicione): csak felfüggesztő feltétel járulhat, bontó
feltétel nem

A stipulatio jogcím szempontjából lehet:

a) kauzális
b) absztrakt: causa stipulationis megjelölése nélkül is létrejöhet, a causa stipulationis
hiányának bizonyítása esetén az adós a csalárdság kifogásával védekezhet a stipulatióból
fakadó keresettel szemben

A stipulatio lehet
a) határozott (certa): nem csak actio certi ex stipulau, hanem condictio is indítható
condictio certi, határozott pénzösszeg: actio certae creditae pecuniae
b) határozatlan (incerta): igénybe vehető az actio incerti ex stipulatut
-» az actio incerti ex stipulatu formulája tartalmazott demonstratiot, az actio certi ex
stipulatu határozott intentiója tartalmazta az ex stipulatu kitételt

Tartalmi okokból érvénytelen:

-őrült stipulatioja
-tévedés (pl. error in corpore)
-néma vagy siket
-lehetetlen szolgáltatásra irányuló stipulatio
-egy res sacra, res religiosa, res publica, szabad ember eladása tárgyában kötött stipulatio
-lehetetlen feltételt tartalmaó stipulatio
-erkölcstelen stipulatio (emberölés (parricidium) vagy szentségtörés (sacrilegium)
-harmadik személy javára kötött stipulatio
-harmadik személyt kötelező stipulatio
10. § 5. Stipulatio keresetek

condictio -» ha a stipulatio határozott tárgyú

stipulatio certa (pénzkövetelés: stipulatio certae pecuniae, dologra: stipulatio certae rei)

actio ex stipulatu -» ha a stipulatio határozatlan tárgyú

stipulatio incerta actio incerti ex stipulatu, vagy actio ex stipulatu incertae rei)

1. Stipulatio esetében általában a custodia felelősség sem jöhet szóba.

2. A dolusért való felelősséget megalapozza, ha a felek clausula dolit vesznek fel a

stipulatioba (facere -» tartózkodást ígér az adós, ha nem tartózkodott a csalárdság
elkövetésétől, úgy felelt a dolusért -» vétkességi alapú szubjektív felelősség

3. Condictiot eredetileg és jellemzően határozott szolgáltatásra irányuló stipulatio esetén

lehetett indítani.
-actio certa creditae pecuniae -» határozott pénzösszeg követelésére szolgált
-határozott pénzösszegen kívüli szolgáltatásra irányuló stipulatio -» condictio certa rei
-határozott pénzösszegre menő követelés esetén actio certae pecuniae condictio indítható
-» szokásos: perindítás előtt a felek a per tárgyát képező összeg egyharmadának megfelelő
pénzbírság megfizetésére kötelezték magukat pervesztességük esetére egy sponsio és egy
restipulatio útján -» sponsio et restipulatio tertiae partis
felperes pernyertessége esetén: per tárgyát képező összegen felül annak 1/3-át is
követelhette a pervesztes alperestől
felperes pervesztessége esetén: a felperes köteles volt köteles a per tárgyának 1/3-át
megfizetni

4. Ha a felperes a stipulatioból fakadó követelés iránt indított perben bizonyítani tudja, hogy
sor került egy érvényes stipulatio megkötésére, ennek bizonyítása elvileg elegendő a
pernyertességéhez.
Alperes védekezése: cáfolhatja a stipulatio megkötésének tényét
-kauzális: az alperes az intentio tárgyalása során hivatkozhat a causa fennállásának
hiányára (pl. az adós hozományadás céljából (dotis causa) tett stipulatios igéretet (dotis
promissio, de nincs házasságkötés, vagy érvénytelen -» nem lehetett követelni a teljesítést.
-absztrakt: causa hiánya az exceptio dolinak a formulába történő felvétele útján, bizonyítási
eljárás során hivatkozhat arra/bizonyíthatja hogy a felperes követelése nem áll fent.

10. § 6. Felelősség a stipulatio körében:

Stipulatio stricti iuris szerződések körében, amelyek a bonae fidei szerződések körében
relevánsak, főszabály szerint nem játszanak szerepet:

bona fidei szerződések: dolus, kivéve, ha a felek a szerződésbe felvették a clausula dolit,
illetve, mint láttuk, idővel a praetori jogban kidolgozást nyert az exceptio doli, valamint az
actio de dolo is, culpa (pl. culpa levis), általában a custodia.

Stipulatio esetében a custodia felelősség sem jöhet szóba.

-Generikus szolgáltatás esetén közömbös, hogy mi idézte elő a szolgáltatás elmaradását,
illetve hogy az az adósnak felróható volt-e, az adós továbbra is tartozik.
adós -» abszolút helytállással tartozik

-Specifikus dare esetén a szolgáltatás lehetetlenné válása esetén az adós szolgáltatási

kötelezettsége is megszűnik. perpetuatio obligationis: adós tevőleges magatartásért is felel
(factum debitoris) -» amennyiben ő okozta a szolgáltatás teljesítésének elmaradását
lejáratkor (mora debitoris)

-A facere szolgáltatásra irányuló stipulatiok -» mivel a facere szolgáltatások határozatlanok,

s egy határozatlan szolgáltatásra irányuló stipulatio keresetformulájának intentioja
határozatlan (quidquid dare facere oportet), a bíró a felperes érdeksérelmében fogja
marasztalni az alperest.

A dolusért való felelősséget megalapozza a stipulatio körében, ha a felek clausula dolit

vesznek fel a stipulatioba (facere szolgáltatás), ennek keretében ugyanis az adós megígéri,
hogy tartózkodik, és tartózkodni fog a csalárdság elkövetésétől. Ha nem tartózkodik
(csalárdul jár el), úgy felelt a dolusért. -» vétkességi alapú szubjektív felelősség a
stipulatiok körében is.

Az actio ex stipulatu, amennyiben a hozomány visszakövetelésére irányul, kivételesen

bona fidei actio -» hozomány a fejlett római jogban stipulatioban visszakövetelhető
eredetileg: a praetori jog által a hozomány visszakövetelése iránt biztosított actio rei
uxoriae

10. § 7. Exceptio és querela non numeratae pecuniae

Ha valaki kölcsön fejében vesz valakitől stipulatiós ígéretet, a pénzt azonban nem számolja
le (vagyis nem folyósítja a kölcsönt)

Definíció: ha valaki stipulatio formájában ígéretet tesz egy olyan kölcsönösszeg

visszafizetésére, amelynek nyújtását számára kilátásba helyezték, a pénzt azonban nem
kapta meg, a stipulatio alapján keresetet lehet indítani, mert a ius strictum szerint a
stipulatio adósa tartozik a hitelezőnek, mivel azonban méltánytalan lenne őt a stipulatio
keresete alapján elmarasztalni, a keresettel szemben a stipulatio adósa a császárkori római
jog szerint exceptio non numeratae pecuniae útján védekezhet

Támadó jogeszköz az adós számára: querela non numeratae pecuniae formájában, melynek
útján azt lehetett követelni a hitelezőtől, hogy acceptilatio útján szabadítsa meg az adóst a
stipulatio útján felvállal kötelezettsége alól,
a querela non numeratae pecuniae megindításának határideje régebben 5 év volt, azonban
-» Iustinianus 528-ban kelt rendelete 2 évben állapította meg

10. § 8. Acceptilatio
Acceptilatio: a stipulatios kötelmet civiljogilag érvényesen a stipulatio kötelemszüntető
ellenügyletével, egy alakszerű és egybehangzó, kérdés-felelet formájában foglalt formális
kötelemszüntető megállapodással: acceptilatioval lehetett megszűntetni

10. § 9. Stipulatio és compensatio

A stipulatio mint stricti iuris szerződés esetén (a stipulatio alapján történő perlés esetén)
beszámítási igény érvényesítésére sokáig csak clausula dolinak történő felvétele esetén
volt lehetőség: Marcus Aurelius óta azonban a beszámítási igény clausula doli hiányában is
érvényesíthető exceptio doli útján, később az alperes exceptio doli nélkül is hivatkozhatott
arra, hogy a felperes tőle többet követel annál, mint amennyi őt ipso iure megilleti
11. § Reálszerződések

11. § 1. A reálszerződések formátlan kontraktusok, melyeknél a puszta megállapodás még

nem bír kötelmet keletkeztető erővel, de a megállapodás szerinti formátlan dologátadás
már igen. A civilis causa a reálszerződések körében a dologátadás (re contrahitur obligatio)

Nevesített reálkontraktusok:
-mutuum (kölcsön) -» stricti iuris
-commodatum (haszonkölcsön) -» bonae fidei
-depositum (letét) -» egyenlőtlenül kétoldalú, bonae fidei kötelmet keletkeztet
-pignus (kézizálog-szerződés)

Névtelen kontraktusok (névtelen, atipikus reálszerződések)

(actio praescriptis verbis indítható, amely bonae fidei actio)
-permutatio (csere)
-precarium (szívességi használat)
-aestimatum (eladási bizomány)
-transactio (egyezség)

Mutuum: helyettesíthető dolgok tulajdonba adása azzal a kikötéssel, hogy az adós

lejáratkor ugyanabból a dologfajtából ugyanolyan mennyiségű és minőségű dolgot köteles
visszaadni.
A kölcsönbe adás (mutui datio) tárgya lehet súly, szám, mérték szerint meghatározott dolog
lehet, pl. bor, olaj, gabona vagy készéópénz, amelyek a kölcsönvevőé lesznek, aki
ugyanolyan fajtájú és minőségű dolgot köteles visszaszolgáltatni

Contractus mohatrae: szerződés tárgya elhasználhatatlan illetve helyettesíthetetlen dolog,

a hitelező azért ad át egy értéktárgyat (pl. tálat vagy egy aranyrögöt), hogy az adós ezt
eladja, és a vételárat kölcsönképpen tartsa meg, ilyenkor eredetileg csak az adásvétel
megkötésével fordult át pénzkölcsönbe az (eredetileg innominát reálszerződésnek
tekinthető) ügylet.
A kölcsönszerződés tárgyának átadása nem feltétlenül valódi traditio, hanem brevi manu
traditio), Vereinbarungsdarlehen:
-a letéteményes a letéti szerződés folytán hozzá került pénzt a letevő utólagos engedélyével
kölcsönként felhasználja, ilyenkor a letét fordul át kölcsönbe, az „átadás” pedig brevi manu
traditioval történik -» a letéteményes aki csak detentor volt, a megállapodás folytán
birtokolni kezd, civilis posessorá válik, veszély is átszáll rá, a pénzt condictio útján lehet
visszakövetelni.
-a megbízott a hozzá a megbízás folytán került pénzt a megbízó utólagos engedélyével
használja fel: ilyenkor a megbízás fordul át kölcsönbe. Ha tehát a megbízás jogcíméből
kifolyólag (ex causa mandati, megbízási szerződés alapján) tartozik pénzzel a megbízó
részére, és a felek megegyeznek abban, hogy azt a megbízott kölcsönként tartsa magánál,
úgy kell tekinteni, mintha a megbízott a pénzt előbb a megbízónak átadta volna, majd az
újra visszakerült volna hozzá, de a kölcsönszerződés adósához, a megállapodás folytán
létrejön.
-Előfordulhat, hogy az, aki a kölcsön ténylegesen nyújtja, és az, akinek a kölcsönből
fakadóan követelése keletkezik nem ugyanaz a személy.
-A kölcsönszerződés létrejöttéhez elengendő egy harmadik személy nevében vagy a
kölcsönadó utalványozása alapján történő fizetés is.
-Ha én (ego) arra utasítom az adósomat, hogy pénzt adjon neked (Tu) velem szemben leszel
lekötelezve, jóllehet nem az én pénzem fogadtad el -» utalványozás keretében végbemenő
kölcsönnyújtásról van szó (Anweisungsdarlehen): a hitelező adósát arra utasítja, hogy egy
harmadik személy részére fizessen, a harmadik személy azonban nem a kölcsönösszeget
ténylegesen nyújtó személy, hanem az ő hitelezője (aki utasította az adóst a harmadik
személy irányában történő fizetésre) részére tartozik visszafizetni a kölcsönt.
Példa: ha „A” arra utasítja adósát („B”), hogy „C”-nek fizessen, a pénzt ténylegesen „B”
adja „C”-nek, „C” azonban nem „B” részére, hanem „A” részére köteles a kölcsönt
visszafizetni.
Más megközelítésben: „A” felhatalmazza „C”-t, hogy pénzt fogadjon el „B”-től, vagyis „A”
(utalványozott adósától): „C”. „A” részére fog kölcsön alapján tartozni.

A kölcsönösszeg átadásának tulajdonátruházási céllal kell történnie, a kölcsönszerződés

így a tulajdontraditio causája (causa credendi): az átadónak és az átvevőnek egyaránt
abban a tudatban kell lennie, hogy kölcsönszerződést kötnek, a feleknek így meg kell
állapodniuk abban is, hogy az adós lejáratkor ugyanabból a fajtából ugyanolyan
mennyiségű és minőségű dolgot köteles visszaszolgáltatni.
donandi causa (ajándékozás) jogcímen ad valaki pénzt, nem jön létre kölcsön, az átvevő
ajándékozás címén szerez tulajdont.

A kölcsönszerződés létrejöttéhez az alábbi feltételek teljesülése szükséges:

-megállapodás a kölcsönben
-datio: a kölcsön tárgyának átadása (reálszerződés), illetve tulajdonba adása (dare) az adós
részére, pénzkölcsön esetén a pénz leszámolása (numeratio pecuniae) útján
-kölcsön tárgya csak helyettesíthető lehet
-az átadó tulajdonosa kell, hogy legyen
-kölcsönvevő adósnak (mutuarius) tulajdont kell szerznie a kölcsön címén átadott dolgon

A kölcsön főbb jellegzetességei:

-reálszerződés -» kölcsönben való puszta megállapodás nem peresíthető, csak egy
peresíthetetlen pactum, a kölcsön nyújtására vonatkozó ígéret (pactum de mutuo dando)
lényegében egy peresíthetetlen „élőszerződés”, a kölcsön folyósításának elmaradása
esetére stipulatio formájában kikötött kötbér azonban peresíthető, s ez közvetve szolgálja a
kölcsönben való puszta megállapodás teljesítését: a kölcsön létrejöttének feltétele a
megállapodáson túlmenően a kölcsön tárgyát képező dolog átadása valódi vagy brevi
manu traditio útján)
-tárgya mint láttuk, helyettesíthető dolog
-az adós tulajdont szerez a kölcsön tárgyán, egyben generikus visszaszolgáltatási
kötelezettséggel tartozik
-a kölcsön stricti iuris contractus, melyből egyoldalú obligatio keletkezik
-» a kamat csak akkor peresíthető ha stipulatioba foglalták, a kamatban való puszta
(formátlan) megállapodás nem peresíthető
-az adós értelemszerűen tulajdont köteles visszaruházni a hitelezőre, amikor a lejárt
kölcsöntartozását megfizeti
-az adós, mivel a kölcsön stricti iuris és generikus szolgáltatással tartozik, illetve mert
tulajdont szerzett a kölcsön tárgyát képező dolgokon is, vis maiorért is, tehát minden
káreseményért köteles helytállni, vagyis abszolút helytállással tartozik
-a hitelező keresete pénzkölcsön esetében az actio certae creditae pecuniae nevű condictio
-más helyettesíthető dolog (gabona, bor) tárgyában condictio triticaria
Actio certae creditae pecuniae: szokásos volt, hogy a perindítás előtt a felek a per tárgyát
képező összeg egyharmadának megfelelő pénzbírság megfizetésére kötelezték magukat
pervesztességük esetére egy sponsio és egy restipulatio útján
-» sponsio et restipulatio tertiae partis
-» a felperes pernyertessége esetén per tárgyát képző összegen felül még annak
egyharmadát is követelhette a pervesztes alperestől.

A SC Macedonianum konstrukciójával, melynek értelmében ha valaki egy hatalomalatti

részére pénzkölcsönt adott, a kölcsön még a hatalomalatti apjának halála után sem
peresíthető, ebből fakadóan az ilyen kölcsönből csak naturalis obligatio (peresíthetetlen
kötelem) fakad.
Commodatum (haszonkölcsön):

Haszonkölcsön: egy dolog ingyenes használatba adása azzal a kötelezettséggel, hogy a

haszonkölcsönbe vevő a szerződésben meghatározott lejáratkor ugyanazt a dolgot

A commodatum egyenlőtlenül kétoldalú bonae fidei kötelmet keletkeztető szerződés

-a haszonkölcsönbe adó (commodans) keresete: actio commodati directa

-a haszonkölcsönbe vevő (commodatarius) keresete: actio commodati contraria

Ingyenes kontraktus, amely rendszerint a haszonkölcsönbe vevő kizárólagos érdekében

jön létre.
-amennyiben a felek a használatért díjfizetést kötnek ki, a szerződés nem haszonkölcsön
(commadatum), hanem bérlet (locatio)
-ha nem pénz kötnek ki a használatáért cserébe, hanem más ellenszolgáltatást, innominát
reálkontraktus jön létre
-a commodatumnak mindig ingyenesnek kell lennie

-A commodatum tárgya rendszerint res non consumptibilis

-res consumptibilis, ad pompam vel osentationem is lehetséges commodatum, csak így

-A szolgáltatás specifikus
-» lejáratkor ugyanazt a dolgot és ugyanolyan állapotban kell, hogy visszaadja
-» nem tekinthető visszaadottnak (reddita) az a dolog, amelyet a haszonkölcsönbe vevő
rosszabb állapotban (deterior) adott vissza a haszonkölcsönbe adónak.

-A haszonkölcsön tágyát képező dolog a commodatarius bírlatába (detentio) kerül

-» a haszonkölcsönbe adott dolognak mind a birtokát (possesio), mind a tulajdonát
(proprietas)

-A haszonkölcsönbe vevő (commodatarius) felelőssége a klasszikus jogban rendszerint

-» custodia-felelősség

-A haszonkölcsönbe adó (commodans) felelőssége -» dolusnál megáll.

-A haszonkölcsönbe vevő (commodatarius) csak rendeltetésszerűen, a szerződésben

meghatározottaknak megfelelően használhatja a (bírlátatába került) dolgot, nem
szerződésszerű használat
(pl. egy rabszolgát vagy egy lovat haszonkölcsönbe adtak, azok rablótámadásban vagy
háborúban elpusztulnak, de más célból adták commodatumba ezeket a dolgokat, ha valaki
kölcsönad egy lovat abból a célból, hogy azt a haszonkölcsönbe vevő (commodatarius)
vidéki házához vigye, ő viszont háborúba viszi azt
pl. ha valaki úgy ad egy rabszolgát haszonkölcsönbe, hogy az a földön dolgozzon, a
commodatarius viszont az állványra küldi, majd a rabszolga az állványról leesik
-» a haszonkölcsönbe vevő (commodatarius) minden káreseményért (vis maiorért) is felel.

hipotetikus jogeset: a használat lopás (furtum usus) -» valaki abból a célból, hogy a barátait
vacsorára hívja, ezüst étkeszletet kapott használatra, majd azokat külföldre magával vitte.
szerződésellenes használat -» furtum usus -» commodatarius -» actio furti

furtum usus -» commodatarius, ha a neki haszonkölcsönzött dolgot egy harmadik személy

részére használatba adja, ilyenkor a commodatarius nem csak a commodatumból fakadóan
ellene megindítható kereset (actio commodati directa) alapján felel, a haszonkölcsönbe adó
irányába, hanem e keresettel (actio commodati directa) halmozva actio furtival is perelhető.
11. § 4. Despositum

A római letét egy ingó dolog ingyenes őrizetbe adása (és fogadása) bármikori visszaadás
(reddere, facere szolgáltatás) kötelezettségével.

-egyenlőtlenül kétoldalú, bonae fidei kötelmet keletkeztet

-a letevő (deponens) keresete: actio depositi directa

-a letéteményes (depositarius) keresete: actio depositi contraria

-ingyenes szerződés, ha őrizésért cserébe pénzt kötnek ki -» locatio conductio

-ha az őrizésért cserébe nem pénzt, hanem egyéb szolgáltatást kötnek ki
-» innominát reálkontraktus

-A letéteményes a dolgot egyáltalán nem használhatja.

-A letéteményes csak detentor.

-A letéteményes általánosságban culpáért felel, illetve bizonyos esetekben „fordított

custodia-felelősség” terheli: a letéti szerződés tárgyát képező dolog őrzése miatt a
letéteményest valamilyen kér ért, a letevő objektíve felel.

-A letéteményes felelőssége alapesetben dolusért és culpa latért áll fenn.

-A letéteménye a letevő keresetével szemben a iustinianusi jog szerint compensatióval nem

élhet, nem gyakorolhatja a retentio jogát, a dolgot visszakell adni a letevő részére, illetve az
ellene indított actio depositi directa alpereseként nem érvényesíthet beszámítási igényt a
letevővel szemben

speciális konstrukciói:
sequestrum: vitás dolog letéte esetén több, a dolog tulajdoni helyzetét illetően vitában lévő
letevő együttesen adja át a dolgot egy letéteményesnek abból a célból, hogy őrizze meg, és
adja vissza, a sequester birtoklása possesio ad interdicta

depositum miserable: szükségletét (kényszerletét) esetén a letevő valamilyen vis maiornak

minősülő esemény (pl. háború, tűzvész, hajótörés)
a letevő keresete a letéteményes ellen, nem simplumra, hanem duplumra megy

depositum irregulare: rendhagyó letét, ha valaki helyezte letétbe a leszámolt készpénzt,

hogy nem zárta és nem is pecsételte le azt, az átvett pénzérméken tulajdont szerzett,
késedelmi kamat is követelhető pactumban kikötött kamat is peresíthető

depositum solutionis causa: bírói letét őse, ilyenkor hatóságnál vagy templomban,
bankárnál vagy ott, ahol a bíró ezt letenni rendelte, letétbe helyezi: ha a hitelező
kötelemszerűen felajánlott teljesítést nem fogadta el, vagy pedig az adós valamilyen, a
hitelező személyével kapcsolatos okból nem tud teljesíteni (pl. hitelezői távollét miatti
elérhetetlensége okán)

-a letéteményes valamilyen okból „fizetséget” kapott

-a letéteményes önként kínálkozik a dolog megőrzésére.
11. § 5. Pignus (contractus pigneraticus)

A kézizálog-szerződés nem más, mint egy dolog birtokának a hitelező részére zálogi
biztosíték céljából történő átadása azzal, hogy ha a követelés megszűnik, a hitelező köteles
a zálogtárgyat a zálogba adó részére visszaadni (reddere, ami facere szolgáltatás)

A zálogszerződés mindkét szerződő fél érdekét szolgálja: adósét, mert könnyebben kap
pénzt kölcsön, a hitelezőét azért, hogy a kölcsöne nagyobb biztonságban legyen

A kézizálog-szerződés mindazon által egyenlőtlenül kétoldalú kötelmet keletkeztet

Amely kötelem járulékos, melyben a pozíciók bizonyos értelemben felcserélődnek.

A dolgot kézizálogba adó személy keresete a főkövetelés: actio pigneratica directa

(ha a hitelező követelése nem nyert kielégítést, és a zálogtárgyat a hitelező eladta, ezzel a
keresettel lehetett követelni az eladás után fennmaradó vételárfölösleget is, továbbá – a
zálogba adó és a záloghitelező között létrejött kötelem bonae fidei jellegéből fakadóan – a
kamatokat, ha a záloghitelező a vételárfölösleget netán kamatozó kölcsönbe adta volna,
vagy saját maga használta fel

A kézizálog-hitelezőé az ellenkövetelés vonatkozásában: actio pigneraticia contraria

A hitelező az idegen dolgot elzálogosító személyt actio pigneratica contrariaval perelheti a

pénztartozása kifizetését követően – aki egy idegen dolgot adott zálogba

Az actio pigneraticia Iustinianusnál már egyértelműen bonae fidei kereset.

A kézizálog-szerződés így bonae fidei kötelmet keletkeztet

A záloghitelező mindaddig visszatarthatja (retentio) a zálogtárgyat, ameddig az arra

fordított költségeit az adós meg nem tériti a hitelezőnek.

A kézizálog-hitelező felelőssége kései klasszikus kortól custodia-felelősség. ez

természetesen magában foglalja a culpa levisért való felelősséget, is hiszen a záloghitelező
kötelezettségeinek teljesítése során olyan gondossággal köteles eljárni, amilyet egy
gondos családapa (diligens pater familis) a saját ügyeiben (in suis rebus) szokott
tanusítani. A iustinianusi jog szerint pedig a kézizálog-hitelező felelőssége culpa-
felelősség: a záloghitelező ún. exacta diligentiát köteles tanúsítani a dolog őrzése során.

A zálogba adó is érdekelt adós doluson felül felelőssége culpa levis terjed.
11. § 6. Contractus innominati

A névtelen (reál)szerződések megjelölésére szolgáló „contractus (reales) innominati”

kifejezés bizánci forrásokra vezethető vissza.
A névtelen szerződések reálszolgáltatások cseréjére irányulnak, vagy két dare, vagy egy
dare és egy facere, vagy pedig két facere szolgltatás cseréjére kerül sor.

a) do ut des: „adok, hogy adj” -» mindkét fél szolgáltatás dare

b) do ut facis: „adok, hogy tégy” -» az egyik fél dare, a másiké facere

c) facio ut des: „teszek, hogy adj” -» az egyik fél facere, másiké dare

d) facio ut facias: „teszek, hogy tégy” -» mindkét fél szolgáltatása facere

Az innominát szerződések kölcsönös teljesítésre irányuló megállapodás „atipikus” jellegű,

s más konkrét actioval ennek alapján perelni nem lehet, illetve bizonytalan, hogy milyen
kereset jöhet szóba, ha nyilvánvaló, hogy felek között szerződés jött létre, amelynek
minősítése azonban problematikus – actio praescriptis verbis indítható, amely bonae fidei
actio

Az actio praescriptis verbis a formuláris per idejéből származó kereset

csereszerződés (permutatio) és bizományi szerződés (aestimatum) -» actio de dolo

(praetori jogban önálló keresetformula)

Neves-névtelen szerződések: precarium ismerettsége ellenére sem contractus

aestimatum a praetori jogban önálló keresetformulát is kapott (actio de aestimatio)

Az adós felelőssége az innominát szerződések körében, az actio praescriptio verbis

alpereseként általában dolusért és – az adósok érdekeltsége miatt – culpáért (culpa levis)
áll fent.

Neves-névtelen szerződések:

-Permutatio: csere, dolgok tulajdonjogának kölcsönös átruházása

-Precarium: szívességi használat, egy dolog ingyenesen történő használatba adása,
bármikori visszavonás kikötésével
-Aestimatum: eladási bizomány, egy dolog becsértékben való átvétele eladás céljából, egy
dolognak a „megbízó” – bizományba adó) által a bizományos részére eladás végett való
átadása azzal a kikötéssel, hogy a bizományos vagy a dolgot adja vissza, vagy pedig a
dolog becsértékét fizesse meg a bizományba adó részére.
facio ut facias -» actio de aestimatio. A bizományos viseli a bizományi szerződés tárgyát
képező dolog pusztulásának veszélyét.
-Transactio: egyezség, vitás igények kölcsönös engedéssel történő rendezése
Kölcsön: mindkét fél dare- dare, mert tulajdonbaadás történik, illetve pénzkölcsönnél a
pénzfizetés is megalapozza.

Haszonkölcsön: facere a haszonkölcsönbeadóé (csak civilis possessio megy át), praestare

a haszonkölcsönbevevőé, mert ő custodia kötelezett. (NB: Aki custodiakötelezett az mindig
praestare!)

Letét: a letevőnek nem igazán van szolgáltatása, ő alapvetően a fordított custodia

felelősség miatt (tehát, hogy például kleptomán hajlamú rabszolgát nem helyezek letétbe,
mert biztosan lopni fog a letéteményestől ezáltal kárt okozva neki) indokolt egy praestare.
Letéteményes csak őriz, facere (naturalis possessio keletkezik, ingyenadós).

Zálogszerződés: facere az átadó, azaz a zálogkötelezett szolgáltatása, civilis possessio

keletkezik, és praestare az átvevőnek, a zálogjogosultnak a szolgáltatása, akinél ott a
zálogtárgy, hiszen ő custodia kötelezett

Precarium: facere mindkettő (kivételes eset)

Adásvétel: eladó helyzete már érdekesebb mivel ugye azt tanulják meg, hogy
tulajdonátruházó ügylet az adásvétel, de vigyázat!!! Az eladó kötelezettsége nem az, hogy
tulajdont, hanem hogy vacua possessiot ruházzon át, azaz olyan birtokot, amely
zavarásmentes, amit harmadik fél nem perel el a vevőtől (ebben a körben terheli ugye
jogszavatosság is), és amin a vevő legfeljebb elbirtoklás útján tulajdont szerezhet! Ez
nagyon fontos! És persze praestare is, mert szavatosság is terheli két irányban: jog +
kellékszavatosság. A vevő szolgáltatása dare, ő a vételárat fizeti meg.

Locatio conductio válfajok:

1) dologbérlet (l. c. rei): bérbeadó facere + praestare (mert szavatolnia kell, hogy
zavarásmentes bérleményt bocsát a bérlő rendelkezésére); facere mert csak naturalis
possessio megy át. A bérlő custodia kötelezett tehát praestare, és mivel fizeti a bérleti díjat,
tehát dare is.

2) munkaszerződés (l. c. operarum): itt a munkaadó dare, hiszen kifizeti a pénzösszeget,

míg a bérmunkás facere alapvetően, ha átvesz eszközt a munkájához, ebben a tekintetben
custodia kötelezett, tehát praestare is.

3) vállalkozási szerződés (l. c. operis): itt a megrendelő dare, hiszen fizeti a vállalkozási
díjat, a vállalkozó pedig mivel mindig átvesz anyagot/dolgot, amivel dolgozik, ezért mindig
custodia kötelezett, tehát praestare.

Megbízás: itt alapvetően facere mindkét félnél (a megbízónál a fent említett fordított
custodia felelősség indokolhat praestare szolgáltatást).

És a társaság: itt lehet, hogy picit rossz az ábra, itt attól függ, mire irányult a szerződés,
ettől függően lehet dare, vagy facere.
Kölcsönszerződés (mutuum): helyettesíthető dolgok (így bor, búza, vagy pénz)
tulajdonbaadása azzal a feltétellel, hogy lejáratkor ugyanabból a dologfajtából ugyanannyit
kell visszaadni. Kölcsönnél nem vizsgáljuk a kérdést, mivel a kölcsön a római jogban stricti
iuris szerződés, következésképpen nem értelmezhető a bonae fidei szerződésekre jellemző
felelősségi rendszer. A feleket abszolút helytállás kötelezi (még a vis maiorért is helyt kell
állniuk).

Haszonkölcsön szerződés (commodatum): egy dolog ingyenes használatba adása azzal a

kikötéssel, hogy lejáratkor ugyanazt a dolgot kell visszaadni. Ez egy bonae fidei szerződés,
itt a haszonkölcsönbeadó egy ingyenadós adós, felelőssége tehát dolus. A
haszonkölcsönbevevő fél viszont érdekelt adós, akinél a másik fél dolga van, így
felelőssége custodia. Kivételes esetekben, ha "becsértékben" veszi át a dolgot még a vis
maiorért is felel, de amennyiben a haszonkölcsönbeadó érdekében köttetne a szerződés
felelőssége csak dolus.

Letéti szerződés (depositum): szintén bonae fidei szerződés, ingó dolog ingyenes őrizetbe
adása a bármikori visszaadás kötelezettségével. A letevő érdekelt adósként culpa levisért
felel. (A fordított custodia felelősséghez ld. FÖLDI ANDRÁS: A másért való felelősség a
római jogban). A letéteményes ingyenadósként dolusért felel.

Zálogszerződés (contractus pigneraticius): ez mindig a kézizálogszerződést jelenti, bonae

fidei szerződés, amely szerint az adós (vagy valaki más) átad egy dolgot a hitelezőnek
követelése biztosítékául azzal a kikötéssel, hogy amennyiben az adós lejáratkor nem
teljesítene, a hitelező jogosult a dolgot eladni, és a vételárból követelését kielégíteni, ill. ha
a követelés megszűnnék, a hitelező köteles a dolgot visszaadni. A zálogszerződés
esetében záloghitelezőnek hívjuk az átvevő felet és zálogadósnak az átadó felet, de ahhoz,
hogy jabban értsék ajánlatos inkább a polgári törvénykönyv terminológiáját alkalmazni. A
záloghitelezőt másnéven zálogjogosultnak is nevezzük, ő tartja magánál a dolgot és mint
érdekelt adós, akinél a másik fél dolga van custodiáért felel. A zálogadós, másnéven a
zálogkötelezett is érdekelt adós, így az ő felelőssége culpa levis.

Szívességi használat (precarium): a római jogban egy ún. neves névtelen reálszerződés
(ehhez ld. részletesen TK 1617-1624 msz-ok), amely definíció szerint a következőt jelenti:
egy dolog ingyenes használatra való átengedése bármikori visszavonás kikötésével. Ez egy
kivételes szerződés, a szívességi használatba adó ingyenadósként dolusért felel, de a
szívességi használó, aki érdekelt adós (!) szintén dolusért. Ezt a szerződés eredetével és
jellegével szokás magyarázni.

Adásvétel (emptio venditio): áru megszerzése pénzért. Szintén bonae fidei szerződés. Az
eladó és a vevő is érdekelt adósok, felelősségük culpa levis. Ugyanakkor az eladó
kivételesen felel a custodiáért is: amennyiben a vevő a vételárat már kifizette, de az eladó
az árut még nem adja át (halasztott adásvételi konstrukció), akkor mivel a másik szerződő
fél dolga van nála, felel a custodiáért.

Locatio conductio, avagy a római bérlet: a római bérlet három különböző szerződéstípust
jelentett, így:

locatio conductio rei = dologbérlet;

locatio conductio operae = munkabérlet;
locatio conductio operis = régies nevén műbérlet, azaz a vállalkozási szerződés.
Valamennyi bonae fidei szerződés. A feleket locatornak illetve conductornak hívjuk, de
szerződésenként eltérő, hogy melyik kicsoda (ehhez ld. 1678. msz!)
A dologbérlet: egy dolog használata pénzfizetés ellenében. A bérbeadó és a bérlő is
érdekelt adósok, a bérbeadó culpa levisért, a bérlő viszont, mivel nála van a másik
szerződő fél dolga, custodiáért felel.

Munkabérlet / munkaszerződés: szabad ember munkájának igénybevétele a munkában

töltött idő szerint fizetett pénzért. A bérmunkás és a munakadó is érdekelt adósok,
felelősségük culpa levis, de amennyiben a bérmunkás átvesz eszközöket a munkaadótól,
akkor ezek tekintetében custodia-kötelezett.

Vállalkozási szerződés: valaki egy meghatározott művet állít elő pénzért. A vállalkozó
érdekelt adósként, mivel általában mindig átvesz valamilyen anyagot, amivel dolgozni fog
custodia-kötelezett, a megrendelő ezzel szemben csupán culpa levisért felel.

Megbízás (mandatum): más ügyének felkérésre történő, ingyenes ellátása. A megbízó

érdekelt adósként culpa levisért, a megbízott ingyenadósként dolusért felelt. A
posztklasszikus kortól kezdve a bizalmi jellegű szerződéses viszonyokban, mint amilyen a
megbízás is, megjelent a culpa in concretoért való felelősség az eredti dolus helyett.

Társasági szerződés (societas): személyek szövetkezése megengedett vagyoni célra. Itt

nem két egymással szemben álló félről van szó, hanem arról, hogy a szerződő felek egy
közös cél érdekében kötik a szerződést, egymás felé dolusért felelnek, ugyanakkor itt is
megfigyelhető a posztklasszikus kortól a culpa in concretoért való felelősség.

Az adós fizetőképességét mozdítja elő:

a kötelem személyi biztosítéka: a kezes

a kötelem dologi biztosítéka: a zálogjog
Az adós fizetőkészségét mozdítja elő:

a kötbér
a foglaló
+ a cautio: a római jogban perjogi intézmény (nem peres eljárások körében tárgyalt
stipulatio praetoria és aedilicia), amelynek esetén két fél közül az egyik a másik, vele
valamilyen jogviszonyban álló másik személynek a praetor előtt stipulatióval (eljárási
stipulatio) megígéri, hogy amennyiben az adott jogviszonyból bizonyos károk
származnának, akkor ezeket a károkat meg fogja téríteni. NB: a cautio egy ígéret, nem
adnak át pénzt, a praetor (adott esetben aedilis curulis) előtt tett stipulatio biztosítja a
jogviszonyban eljáró fél jogszerű és a kötelmi jogban legfőbb esetköröket tekintve
szerződésszerű eljárását.
12. § Konszenzuálszerződések

12. § 1. Emptio venditio

Az adásvétel fogalma:

Az adásvétel (emptio venditio: áru kicserélésre vételárért, áru megszerzése pénzért.

Ősi adásvétel készvétel, csereszerződésre vezethető vissza.

Készvétel -» bona fidei szerződések körébe tartozó konszenzuális adásvétel

A későbbi konszenzuális adásvétel egyik gyökerét tehát a res nec mancipi tárgyában római
polgárok között kötött formátlan adásvételi szerződések, másik gyökerét pedig az akár res
mancipi, akár res nec mancipi tárgyában a peregrinusokkal kötött adásvételi szerződések
képezik.

Tulajdon a vevőre átszáll, a régebbi jog az adásvételi szerződés érvényes megkötésén felül
megkívánta, hogy a vételárat a vevő megfizesse, vagy stipulatio formájában megígérje az
eladó részére.

Az adásvétel megkötése és annak a vevő részéről történő teljesítése akkor különülhet el

először egymástól, amikor a vételár hitelezése lehetővé válik
-» ha az eladó átadja az árut, esetleg csak egy későbbi időpontban kapja érte meg a
vételárat.

Később: az áru szolgáltatása (átadása) elválhat a szerződéskötéstől.

A fides térnyerésével elválaszthatatlan összefüggésben válik az adásvétel kötelmi jogi
ügyletté, amely már csak a jogcímét (causa) jelenti a dologi jogi tulajdonátruházó ügyletnek
(traditionak).
-» a lényege a felek megegyezése (consensus) az adásvétel lényeges tartalmi elemeiben
(áru -» merx és vételár -» pretium)

Az eladó (actio venditi)

A vevő (actio empti) nevű bona fidei keresetekkel perelhet

előbb a praetor peregrinus, majd a praetor urbanus is proponálta ediktumában e

kereseteket, -» bona fidei actiók, keresetformula intentiójában bona fides-klauzulával, a
jogcím (adásvétel) megjelöléséré szolgáló demonstratio formulába történő felvételét is
szükségessé tette.

Adásvétel: konszenzuális szerződés, a feleknek az áruban és vételárban való

megállapodásával jön létre.
Perfektté válás: a felek az adásvételt írásba foglalták, és az arról kiállított okiratot aláírták.
merx (áru)
pretium (vételár)

A konszenzuális adásvétel létrejöttéhez az áruban és vételárban való megállapodáson felül

semmilyen reálcselekményre nincs szükség.

Az adásvétel megkötését követően azonban bármelyik fél csak akkor követelheti a másik
féltől az őt terhelő szolgáltatás teljesítését, ha a maga részéről már teljesített, vagy pedig
készen áll az egyidejű teljesítésre (funkcionális synallagma)
Az adásvétel egyenlően kétoldalú (szinallagmatikus), egyben bonae fidei kötelmet
keletkeztet.

Eladó (venditor):
-keresete: actio venditi -» eladó a vevőtől a vételár és a kamatok megfizetése
-kötelezettsége az áru birtokának átruhazása, birtokátruházás res corporalis esetén,
vevő zavartalan birtoklásának biztosítása (habere licere)
-nem tulajdont, csak civilis possessiot kell a vevőre átruháznia
-azért kell szavatolnia, hogy a vevő legalább elbirtoklás útján szerezhessen tulajdont
-ha a vevő nyomban az átadással nem vált az eladott dolog tulajdonosává, az eladó köteles
biztosítani hogy elbirtoklás útján tulajdonossá váljon.
-az eladó facere és praestare szolgáltatással (az eladó jog- és kellékszavatosságára,
valamint custodia-felelősségre tekintettel) tartozik
-az áru birtokának átruházására köteles
-jogszavatosság: dolog zavartalan birtoklása, vevő elbirtoklás útján történő
tulajdonszerzését
-kellékszavatosság a kellékhibáiért az árunak
-custodia-kötelezettség: az áru átadásáig, köteles megőrizni, amíg vevő nem veszi át,
objektíve felel a casus minorokért (lopásért), azonban: veszélyviselés az adásvétel
perfektté válásátől a vevőt terheli)

Vevő (emptor):
-keresete: actio empti, e keresettel követelheti a vevő az eladott dolog átadását, vagy
birtokának átruházását, illetve a jogszavatosság és kellékszavatossági igényeit
-kötelezettsége a vételár megfizetése
-szolgáltatása dare
-késedelmi kamatot is köteles fizetni, az áru átadásától kezdve a vevő köteles a még ki nem
fizetett vételár után kamatot fizetni, ha egyébként nem esett késedelembe.
-bona fides elve -» a vevő kamatot tartozik fizetni a vételár után az eladónak, ha vételár
teljes összegének kifizetése előtt megkapta a dolgot.

Mivel mind az actio venditi, mind az actio empti bonae fidei keresetek,
keresetformulájukban természetesen incerta intentio szerepel az objektív bona fidesre
történő utalással, felperesi követelés causájára utaló demonstratio serepel a kereset
formulájában.

Merx (áru), adásvétel tárgya lehet:

-minden forgalomképes dolog, nemcsak testi tárgyak hanem testetlen dolgok (res
incorporales), tehát akár kötelmi követelések is
-dologösszesség (universitas rerum), illetve vagyonösszesség pl. csődvagyon (venditio
bonorum), vagy örökség (hereditas)
-saját dolog megvétele semmis
-idegen dologbeli jogok: örökhaszonbérleti jog, felülépítményi jog
-zálogjog (pignus), haszonélvezeti jog és telki szolgalom
emptio rei futurae: jövőbeli, azaz jövőben létrejövő (elkészítendő) dolog tárgyában kötött
adásvétel, a mester adja az anyagot

emptio rei speratae: remélt dolog vétele, természeti esemény folytán jön létre, függő
gyümölcs tárgyában kötött adásvétel, ha valaki a csak a jövőben beérő termést veszi meg,
vagy esetleg egy iactus missilum alkalmával felszedésre kerülő (bizonytalan) mennyiséget
vesz meg az eladótól. Akkor is létrejön a halásszal az adásvétel, ha nem fogott semmit.
A vétel alapja a remény, vevő szempontjából magas immanens kockázatú
aleatórius szerződés
Vételár
-certum: határozottnak kell lennie, (ha harmadik személy állapítja meg, felfüggesztő
feltétellel amint a vételárat megállapították jön létre).
-verum: valóságos, nem lehet színleges
-iustum: igazságos

A klasszikus római jog szerint: a vételár teljes mértékben az eladó és a vevő szabad
megállapodásának tárgya. (Amennyiben azonban az áru olyan „szédelgő feldicsérésére”
kerül sor, amelynek hatására a vevő az indokoltnál jóval drágábban vette meg az árut, a
vevő actio de doloval perelhette az eladót).

Az igazságos vételártól (iustum pretium) való bizonyos különösen súlyos eltéreseket a

posztklasszikus korban a felén túli sérelem alapján igénybe vehető jogeszközök útján már
korrigálni lehetett.

Laesio enormis (felén túli sérelem): ha az eladó ingatlan adásvételénél még az ingatlan
értékének felét sem kapta meg, kérhette – a vételár egyidejű visszaszolgáltatása mellett –
az eredeti állapot helyreállítását.
Facultas alternativa: a vevő, ha kiegészítette a vételárat, megtarthatta az ingatlant.
Alacsony árnak az tekintendő, ami a felét sem éri el, a humánus megoldás ilyenkor az, hogy
az eladó vagy visszakapja a már eladott fundust, egyben természetesen visszaadja a
kifizetett pretiumot, vagy ha a vevő így választ, megkapja azt, ami az igazságos vételárból
(iustum pretium) hiányzik.

Az eladó megtámadhatja a telekingatlan tárgyában kötött adásvételi szerződést, a vevő

pedig a vételár kiegészítésével orvosolhatja az adásvételi szerződés feltűnő
értékaránytalanság miatti érvénytelenségét.

Felelősség az adásvétel körében:

bona fidei, mindkét fél érdekelt adós, culpa levisre terjed ki a felelősségük.

Az eladó felelőssége a klasszikus korban dolusra terjed, valamint culpa levisre is,
túlmenően csak esetenként felel az eladó culpáért a klasszikus korban

A szerződéskötést követően az eladó birtokában maradt dolog vonatkozásában, annak

átadásáig pedig custodia, a casus minorok (elsősorban a lopás) folytán bekövetkezett
károk az eladó (mint custodia-kötelezett) terhére esnek

-a vis maior veszélyét a szerződés perfektté válásától kezdve a vevő viseli

A iustinianusi jogban az eladó felelőssége már vitathatatlanul kiterjed a doluson túlmenően

általános jelleggel culpára is

Veszélyviselés: a veszély (periculum, rendszerint vis maior veszélye) már a szerződés

perfektté válását követően a vevőt terheli (periculum est emptoris)

Árveszély (Preisgefahr): a vételárat akkor is megfizetni tartozik az eladó részére, ha az áru

átadására még nem került sor, de a dolog vis maior vagy más olyan káresemény folytán,
amelynek tekintetében az eladót nem terheli felelősség, elpusztult, feltéve hogy az
adásvétel perfekt (a felek az adásvételt írásba foglalták, és az arról kiállított okiratot
aláírták), + áru, vételár szempontjából hiánytalanul létrejött

Teljesítés veszélye (Leistungsgefahr): ha a dolog vis maior folytán, veszendőbe megy vagy
megrongálódik, a vevő nem követelheti az elsődleges szolgáltatást, sem pedig a kártérítést
az eladótól, ugyanakkor meg kell fizetnie a vételárat.
A vevő nem csak az áru átadásától, hanem már a szerződés perfektté válásától kezdve
viseli a kockázatot a vételár megfizetése szempontjából

A periculum est emptoris elvéből következően az adásvételi szerződés megkötésétől

(perfektuálódásától) kezdve nem csak a károknak, hanem a hasznoknak is a vevő oldalán
kell lecsapódniuk.
A periculum az adásvételi szerződés megkötésével (perfektté válásával: írásba foglalták,
okiratot aláírták) átszáll a vevőre.

Az adásvétel akkor perfekt, ha a felek minden kétséget kizáróan megállapodtak az áruban

és a vételárban, tehát ha az adásvételi szerződés (érvényesen) létrejött, illetve teljes értékű
hatályosságot is elnyerte.

Sor kerül a perfectióra például:

-amennyiben a feltételhez nem kötött (nem felfüggesztő feltétellel kötött)
-feltételes függesztő feltétellel kötött adásvételnél akkor, amikor a feltétel beállt
-vagylagos szolgáltatás (alternatio) esetén a teljesítés tárgyát képező konkrét szolgáltatás
kiválasztásável
-fajta szerint meghatározott áruk vétele esetén a teljesítésre szánt, meghatározott dolgok
(egyedek) „individualizálásával”, konkretizálásával

Amíg azonban nem kész a vétel, amíg az adásvétel nem nyerte el teljes értékű
hatályosságát, addig a vevő árveszélyviselés szabálya sem érvényesül.

Nem perfekt az adásvétel

-ha az adásvétel felfüggesztő feltételhez kötött, és a feltétel még nem állt be.
-alternatio kikötése esetén a választásig
-fajta szerint meghatározott áruk vétele esetén a lemérésig, leszámolásig, kiválasztásig
-írásba foglalt adásvétel esetén az adásvételi okirat elkészítéséig
-ha a vételár nincs pontosan összegszerűen meghatározva, mert az az adásvétel tárgyát
képező dolog mennyisége szerint alakul, azonban ezt a mennyiséget a felek még nem
határozták meg.

Az eladó jogszavatossága
Az eladónak a római jog szerint nem kell az átadás folytán nyomban tulajdonossá tennie a
vevőt, így csupán a dolog birtokát kell rá átruháznia, de szavatolnia kell azért, hogy a
vevőtől a dolgot egy, az eladás előtti időből származó, korábbi jogosultság alapján ne
pereljék el (dolgot nemtulajdonos adta el – a tulajdonos rei vindicatio vagy actio Publiciana
útján, tehát a vevő legalább elbirtoklás útján tulajdont szerezhessen a neki átadott dolog
felett.

Ha a dolgot a vevőtől elperelnék, ezért az elperlésért (evictio) tartozik helytállni az eladó a

vevő irányában („evikciós szavatosság”).

In diem addictio: „elállási jog” kikötése az eladó részére arra az esetre, ha az eladó
meghatározott időn belül kedvezőbb feltétel mellett tudna mással szerződni.

Lex commissoria: „elállási jog” kikötése az eladó részére arra az esetre, ha a vevő nem
fizetné meg a vételárat.

Pactum displicentiae: a vevő meghatározott időn belül elállhat a szerződéstől, ha neki az

adásvétel tárgya nem tetszik, tehát visszaadja a dolgot, a vételár visszatérítése mellett.

Bánatpénz: az adásvételtől való elállás jogát bánatpénz megfizetése ellenében is kiköthetik,

amit a szerződéstől való elállás esetén kell megfizetni
Ha az eladó a dolog tulajdonosa, úgy a dolog birtokának az átruházása egyben a dolog
feletti tulajdon átruházását is jelenti a vevő részére.

A mancipatio vevője a régi jog szerint, ha a dolgot egy harmadik személy el akarta perelni,
szükségképpen perbe hívhatta az eladót, az eladó közreműködésének hiányában, vagy ha
az eladó segítsége eredménytelennek bizonyult volna, ha tehát a dolgot a harmadik
személy elperelte volna a vevőtől, úgy a vevő az idegen dolgot eladót a vételár kétszeresére
perelhette egy actio auctoritatis útján.

Más vételeknél az eladó elperlésért való szavatosságát külön stipulatio formájában lehetett
kikötni: egy stipulatio duplae, vagy stipulatio simplae útján (vétel, vételár 2x-ese -» köv)

Stipulatio habere licere, amelynek alkalmazása esetén az eladó a vevő zavartalan

birtoklásának biztosítására vonatkozóan vállal kötelezettséget

Az eladó külön stipulatio hiányában is helytállni tartozik a vevő irányában, ha a vevő a

dolgot azért veszíti el, mert azt egy harmadik személy egy, az eladás előtti időből származó,
korábbi jogcím alapján per útján visszaszerezte, elperelte (evictio), a vevő actio empti útján
követelhette az elperlésből fakadó kárának megtérítését az eladótól, ami a vevő teljes
érdeksérelmének (interesse) megtérítésére megy.

Az eladót terhelő jogszavatosság (evikciós szavatosság) nem felelősség, mert a

jogszavatosság az eladót objektíve, az áru jogi hibája alapján terheli.

Amennyiben az eladó tudott arról, hogy idegen dolgot adott el egy jóhiszemű vevőnek, a
vevő már az elperlést megelőzően kártérítést követelhet actio empti útján az eladótól

Az eladó kellékszavatossága
A kellékszavatosság sem felelősség, mert az az eladót objektíve, az áru rejtett hibáiért (vitia
occulta) terheli.

Az áru bizonyos rejtett hibáiért való objektív helytállás tételes jogi intézményesítésére csak
az aedilis curulis ediktumában került sor.

Rabszolgák és igásbarmok vételénél az aedilis curulis ediktuma, nyílt és szabályos

(palam recte)
a) fugitivus (szökött rabszolga)
b) erro (tévelygő rabszolga)
c) morbus (betegség)
d) vitium (hiba)
e) noxa terheli

Kellékszavatossági aedlisi keresetek rabszolgavétel esetén:

-az áru átadásától 6 hónapig actio redhibitoriát indíthat, elállás -» vételár visszatérítése
-ha a vevő az árut megakarja tartani: 1 éven belül actio quanti minoris, vételárcsökkentés
-» a vételár azon részének visszafizetésére, amennyivel az eladott áru a rejtett hiba folytán
kevesebbet ér ahhoz képest, amennyit az hibátlan állapotban érne.

Minden más dolog tárgyában kötött adásvételre már a klasszikusok kiterjesztették a rejtett
hibákért való helytállás szabályait.

A vevő kellékszavatossági igényeit actio empti útján érvényesítheti, hagyománytisztelet

okán fennmaradt a iustinianusi jogban is az actio redhibitoria és az actio quanti minoris
12. § 2. Locatio conductio (bérlet)

Bona fidei actiók: actio locati, actio conducti

locatio conductio rei: dologbérlet (bérleti díj) ,

locatio conductio operarum munkabérlet munkaszerződés (munkabér),
locatio conductio operis, műbérlet, vállalkozás (vállalkozói díj)

konszenzuálszerződés, egyenlően kétoldalú kötelem fakad.

a locator:
a) dologbérletnél: bérbeadó
b) munkabérletnél; bérmunkás
c) vállalkozási szerződésnél: megrendelő
a conductor:
a) dologbérletnél: bérlő
b) munkabérletnél: munkaadó
c) vállalkozási szerződésnél: vállalkozó

Locatio conductio rei:

A dologbérleti szerződés egy dolog használatára (haszonbérlet esetén gyümölcsöztetésre
is) jogosítja a dologbérlőt, rendszerint pénzben álló, a bérbeadót illető bérleti díj (merces)
ellenében.
-közönséges dologbérlet: csupán a bérleti szerződés tárgyát képező dolog használatára
jogosult
-haszonbérlet: haszonbérlő: colonus, a haszonbérlő quasi traditio útján szerez tulajdont a
gyümölcsökön, amelyeken a haszonbérbe adónak hallgatólagosan megalapított
jelzálogjoga (pignus tacitum) áll fenn a haszonbér-követelésének biztosítására, a
haszonbérlő által a bérleménybe bevitt dolgokon (invecta et illata) azonban csak kifejezett,
külön megállapodás esetén áll fenn a zálogjoga a haszonbérbe adónak, e dolog birtokának
megszerzésére interdictum Salvianum útján van lehetősége.
-részes (haszon)bérlet: a bérlő bérleti díj gyanánt nem pénzt fizet, hanem a megtermelt
termény bizonyos hányadát tartozik szolgáltatni
-lakásbérlet: a lakás bérbeadójának zálogjoga állt fenn a bérlő által a bérleménybe bevitt
vagyontárgyakon, a lakásbérlő (inquilinus) interdictum de migrandot kérhet, amennyiben a
bérleti díjat megfizette volna, de a lakás bérbeadója visszatartotta volna a lakásbérlő által a
bérleménybe bevitt dolgokat

felek, keresetük és alapvető kötelezettségeik:

locator rei (bérbe adó), aki egy dolgot ad használatra a bérlőnek -» actio locati
-a bérbe adó köteles a dolgot a bérlő bírlatába (detentio) bocsátani, a bérlet tárgyát képező
dolog rendeltétesszerű használata céljából

conductor rei (bérlő): aki egy dolgot használat céljából vesz át a bérbeadótól
-» actio conducti (rendeltetésszerűen, szerződésben meghatározott célra, szerződésben
foglalt kikötéseknek megfelelően használhatja)

felelősség:

locator rei: érdekelt adósként a culpa levis határáig felel a bérleti szerződés teljesítéséért

conductor rei: klasszikus jog szerint felelősségének felső határa a custodia.

A bérlő szerződésellenes használat esetén vis maiorért is felel.
A vis maior veszélyét a bérbe adó viseli, főszabály szerint a periculum est locatoris
(pl: haszonbérlet esetén, ha elháríthatatlan, külső erő a teljes termést tönkretette,
haszonbérbe adó viseli a veszélyt, bizonyos esetekben azonban a veszélyt a bérlő tartozik
viselni, pl: haszonbérlet esetén, ha a hibák magából a dologból erednek, bérlő a bérbeadó
részére köteles megfizetni a bérleti díjat, ha használattól elesik)

Remissio mercedis: bérleti díj elengedése, ha a haszonbérlő a vis maior jellegű

eseményekből fakadó rossz termés miatt nem tud teljesíteni, a tartozás időleges
elengedését (átütemezését) kérheti, azonban a következő évek terméséből pótolni köteles.

A bérbeadót culpa levisért való felelősségén túlmenően szavatosság is terheli a bérlő

irányában

A haszonbérlet esetén a bérlő által beszedett gyümölcsök a bérleti díj biztosítására zálogul
szolgálnak kifejezett megállapodás hiányában is (pignus tacitum)

A haszonbérlő által a bérleménybe bevitt dolgokon csak kifejezett megállapodás alapján

keletkezik zálogjoga a haszonbérbe adónak

Lakásbérlet körében a lakásbérlő által a bérleménybe bevitt dolgok külön megállapodás

hiányában is zálogul szolgálnak a bérbeadó javára

A dologbérlő detentor

Ha pl. a bérbeadó eladta a bérleményt, a vevő által történő, az adásvételi szerződésen

alapuló birtokba lépés a római jogban megszünteti a bérletet.

Határozott vagy határozatlan idő (haszonbérlet rendszerint 5 évre)

relocatio tacita: hallgatólagos meghosszabbítás

A dologbérlőt megillette a további bérbeadás joga, albérlet (sublocatio)

A bérlő a rabszolgái és a bérleménybe bevitt egyéb személyek vétkes magatartásáért a

klasszikus jog szerint saját nevében felel: a dologbérlő másért való felelőssége.
Locatio conductio operarum (munkaszerződés), illetve munkabérlet.

Egy szabad ember (munkavállaló) munkájának a „munkáltató” által történő „bérbe vétele”
(igénybevétele), a munkában töltött idő szerint fizetett pénzért (munkabérért, merces).

Munkavállaló (bérmunkás) -» locator operarum

Munkáltató -» conductor operarum

fizikai munka

El kell határolni:
-megbízástól, artes liberales csak mandatum, honorarium jár a megbízásért
-vállalkozás: eredménykötelem
-munkaszerződés: gondossági kötelem (munkája eredményessége, objektív
hasznosságáért a munkáltató irányában felelősség nem terheli)

Locator operarum: munkavállaló

-keresete: actio locati
-felelőssége érdekelt adósként culpa levisre is kiterjed

Conductor operarum: munkáltató

-keresete: actio conducti, kötelessége a munkabér
-felelőssége culpa levisig terjed

Veszélyviselés -» irányadó princípium az érdekszféra-elv: ha a felek másként nem

állapodnak meg, a veszélyt az viseli, akinek az érdekkörében merült fel a munkavégzést
gátló akadály, a gátló körülmény. Amennyiben nem a munkavállaló érdekkörében merült fel
a munkavégzést gátló akadály a veszélyt a munkáltató viseli, a munkavállalónak jár a
munkabér (pl rossz időjárás), ha viszont az akadály a munkavállaló érdekkörében merült
fel, ennek kockázatát ő viseli, ennek következményeként ilyen esetben nem jár neki
munkabér (munkavállaló a betegsége miatt nem tudott dolgozni).

Periculum est conductoris: a munkáltató viseli a szerződés tárgyát képező tevékenység

sikeres megvalósításának kockázatát.

-Ha a veszély kizárólag a munkavállaló érdekkörében merült fel, akkor ő viseli a kárt,
a bérkockázat őt terheli

-Főszabály szerint a munkáltató viseli a veszélyt, ha a munkáltató érdekkörében merült fel a

a veszély, a veszélyt a munkáltató viseli, a munkavállaló jogosult a munkabérre.

-A veszélyt akkor is a munkáltató viseli, ha a veszély mind a munkáltató, mind a

munkávállaló érdekkörén kívül jelentkezett (vis maior: háború, árvíz, földrengés)

-Felek másként is megállapodhattak.

Határozott és határozatlan időre megállapodhattak (ha határozott általában 1 év, de lehet

hosszabb vagy rövidebb)
A határozatlan időre létesített munkaviszonyt bármelyik fél bármikor megszüntethette,
a szerződést egyoldalúan, jogellenesen megszüntető személyt kártérítési felelősség terheli)
A határozott idő betartására a felek kötbért útján szoríthatták rá egymást

A munkáltató halála a munkaviszonyt nem szünteti meg, a munkavállaló halála igen.

Locatio conductio operis

Vállalkozás, illetve műbérlet. A locatio conductio operis keretében a vállalkozó arra vállal
kötelezettséget, hogy egy meghatározott művet (opust) állít elő, tehát valamilyen munkával
előállítható eredményt produkál pénzért (vállalkozói díj, merces) a megrendelő részére.

El kell határolni:
-az adásvételtől, emptio rei futurae: ha a mű előállításának alapjául szolgáló anyagot a
megrendelő adja, a szerződés: vállalkozás
ha viszont a mesterember szolgáltatja az anyagot is, akkor a szerződés: jövőbeli dolog
tárgyában kötött adásvétel
-mandatumtól, a megbízás ingyenes, a vállalkozás visszterhes, megbízás gondossági
-letettől, ingyenes szerződés, pénzért őrzés lenne vállalkozás vagy munka
-innominát reálszerződéstől, nem ingyenes, de az egyik oldalon pénzfizetés

Eredménykötelem, objektív eredmény szolgáltatására vállal kötelezettséget.

Locator operis: megrendelő, keresete actio locati, felelőssége culpa levisig terjed

Conductor operis: vállalkozó, keresete actio conducti, felelőssége culpa levisre terjed,
klasszikus jog: custodia

Imperitia culpae adnumeratur: a mesterségbeli járatlanság gondatlanságszámba megy

A vállalkozó objektív eredmény szolgáltatására köteles, ennek elmaradása esetén is

mentesül a felelősség alól, ha vis maior okozta a mű átadás előtti elpusztulását, illetve a
vállalkozói díj is jár neki, ha a mű már készen volt, csak a műnek a megrendelő részére
történő átadására, illetve a megrendelő általi kipróbálására nem került sor: mentesül a
vállalkozó a megrendelőnek felróható késedelmeskedés miatt is

Periculum est locatoris: megrendelői veszélyviselés

A vis maior körébe sorolható káresemények tekintetében a megrendelő viseli a veszélyt.

Lex Rhodia de iactu (mercium): a tengeri viharba került hajóról a hajó megkönnyítése
céljából kidobott áruk vonatkozásában a kár viselésében mindazok osztoznak, akiknek az
áruk kidobásához érdekük fűzödött.

Ha a felek vállalkozás keretében szerződtek (hajós conductor, megrendelők locatorok) a

kidobott áruk feladói actio locatival perelhetik a vállalkozót (hajós), a hajós pedig actio
conductival perelheti a megmenekült áruk feladóit, a kármegosztás neve: collatio

Locatio conductio irregularis: ömlesztve szállítható áruk, pl gabona szállítása esetén a

vállalkozó tualjdont szerzett az árun, és generikus visszaszolgáltatási kötelezetség terhelte
(actio oneris aversi, stricti iuris, condictio triticaria) -» akkor lehet megindítani, ha a
tengeren fuvarozott árut a fuvarozó menetközben eltérítette eredeti rendeltetési helyéről,
vállalkozás gabonakölcsönbe fordult át)
12. § 3. Mandatum (megbízás)

A mandatum (megbízás) nem más, mint a megbízó felkérése alapján egy másik személy
ügyének, illetve rendszerint a megbízó érdekében történő, ingyenes ellátása a megbízott
által.

A megbízás létrejöhet:
a) a megbízó kizárólagos érdekében
b) a megbízó és a megbízott együttes érdekében
c) harmadik személy kizárólagos érdekében
d) megbízó és harmadik személy együttes érdekében
e) megbízott és harmadik személy együttes érdekében

Kizárólag a megbízott érdekében nem jöhet létre megbízás. Bármilyen megengedett cél
megvalósítására, de lehet általánosabb jellegű is.
A jó erkölcsökkel ellentétes (contra bonos mores) megbízás természetesen érvénytelen,
megbízottat nem kötelezi

A nem ingyenesen kötött mandatum semmis.

a megbízás ellátása fejében megállapított tiszteletdíjat (honorarium) extra ordinem

peresíteni lehetett.

az artes liberales, szellemi munka csak mandatum lehetett.

Gondossági kötelem fakad belőle, a megbízott felelőssége vétkességi alapú felelősség, a

megbízott csak dolusig terjed, szemben a locatio conductio operarum munkavállalóval,
akinek felelőssége alapesetben culpa levisig terjed. Ingyenes szerződés.

Megbízó (mandator) keresete a fő követelés: actio mandati directa -» marasztalás infamál

Megbízott (mandatarius) keresete (megbízás telj, összefüggő kárai, költségei)

actio mandati contraria

A megbízás szorosan személyhez tapadó kötelmet hoz létre, ebből fakadóan:

-bármelyik fél halála megszünteti a megbízást
-azt a megbízó vissza is vonhatja
-a megbízott felmondhatja a szerződést (renuntiatio), ha ezzel a megbízó érdekét nem sérti
-a megbízást minél hamarabb fel kell mondani, ha a megbízott nem kívánja az ügyet ellátni,
hogy a megbízó az ügyet saját maga vagy más által elintézhesse, ha pedig a megbízott nem
úgy mondja fel a szerződést, hogy a megbízónak még módja legyen intézkedni az ügyben,
a megbízott perelhető a megbízási szerződés keresetével, kivéve, ha a felmondásra jogos
oka volt

Felelősség: fordított custodia

a megbízó érdekeltsége okán culpa levisért is felel (ha az ő erdekében kötött szerződésből
kifolyólag a megbízottat kár érte, ezért objektív felelősséggel tartozik a megbízott
irányában, pl -» ha a megbízó megbízásából vásárolt rabszolga meglopta a megbízottat)

a megbízott eredetileg csak dolusért felel, később culpáért is, vétkességi alapú felelősség
Excessus mandati: a megbízott a megbízási szerződés kereteit nem lépheti túl.
Ha mégis, excessus mandatira kerül sor.

Amennyiben a megbízó utólag hagyja jóvá (ratihabitio), annak a személynek az eljárását,

aki megbízás nélkül, vagy pedig a megbízás kereteit túllépve járt el, a megbízást kezdettől
fogva létrejöttnek kell tekintetni.

Kezességvállalás céljára használható, a kezesség körében a visszkereseti jog

érvényesítésére az actio mandati contraria szolgált, amennyiben az adós a
kezességvállalásba beleegyezett, a kezest ekkor az adós megbízottjának kell tekintették, és
ilyen alapon kapta az actio mandati contrariát az adós ellen visszkereseti jogának
érvényesítése iránt, amennyiben ő fizetett az adós helyett

Utalványozás céljára (mandatum solvendi)

Követelés átruházásának céljára a régi és az új hitelező által kötött megbízási szerződés

keretében, amelynek alapján a megbízott felperesi oldalon eljáró képviselőként perelheti az
adóst, a megbízó lemond az actio mandati directa keretében érvényesíthető elszámolási
igényéről a megbízás teljesítésének esetére, a megbízott a litis contestatio után az adóssal
szembeni követelést véglegesen megszerzi.
12. § 4. Societas (társaság)

A societas nem más, mint személyek szövetkezése valamilyen megengedett vagyoni célra,
együttműködésre irányuló szerződés. Monisztikus jogviszonyt keletkeztet

A societas szinallagmatikus, egyben bona fidei kötelmet keletkeztet

örökre (in perpetuum): tagok életének tartalmára

határozott időre (ad tempus), kezdő időpont tűzése (ex tempore)
feltételesen (sub condicione) is köthető társasági szerződés

societas omnium bonorum: a tagok minden jelenlegi és jövőbeli vagyonát magában

foglalja, a visszterhes szerezményeken felül az ingyenes szerzeményeket is (ajándék,
örökség, hagyomány), szerződés megkötésével nyomban, minden további (átruházó) aktus
(pl. traditio) nélkül közös lesz a társak minden vagyona, az aktívumok és a passzívumok

societas (universi) quaestus: csak a visszterhes ügyletek (emptio venditio, locatio

conductio), ingyenes szerzemények (hereditas, donatio, legatum) nem foglalja magában,
csak a visszterhes ügyletekből származó aktívumokat és passzívumokat

societas negotiationis: a társak egy bizonyos típusú tevékenység (pl:

rabszolgakereskedelem, állatok közös legeltetése, nyelvtanítás) folytatására, illetve annak
folyamatos gyakorlására kötnek szerződést

societas unius rei: a felek egy meghatározott, konkrét ügy ellátására (pl: meghatározott
rabszolga vétele vagy eladása, mezőgazdasági ingatlan megművelése) kötnek társasági
szerződést.

A sociusok részére a társasági szerződésből fakadó jogaik érvényesítésére az

actio pro socio szolgált -» infamáló kereset volt, bona fidei (a társ dolusa esetén)
-» követelések és tartozások végső elszámolására irányult, rendszerint a társaság
megszüntetésével járt együtt

A marasztalási összeg nem haladhatta meg a socius anyagi lehetőségének határait.

Társaság -» testvériség joga, vagyis a létfenntartáshoz nélkülözhetetlen szükséges vagyont

meg kellett hagyni, azon felül nem marasztalható -» beneficium competentiae

Actio pro socio -» győztes felperes nem kap többet, mint amennyit pervesztes ellenfele – az
életfenntartáshoz szükséges vagyonrészére figyelemmel – szolgáltatni képes

a socius esetleges fideiussorát (járulékos kötelem adósát) nem illeti meg ez a marasztalási
privilégium

A társasági szerződés alapján létrejött condominium megszüntetésére

-» actio communi dividundo
Felelősség:
-dolusra kiterjed, idővel culpa in concretoért is
-ha a társ szakértelemmel végezett munkákat, felel azért, hogy ért-e az adott munkához,
culpa levis
-klasszikus jog: ha az egyik socius bizonyos dolgokat felbecsülve vett át társaitól, és tartja
azokat saját kizárólagos őrizetében, custodiáért is felel

A társasági szerződés alapján a római jogban egyetemlegesség nem keletkezik.

Nyereségek (lucri) és veszteségek (damni) megosztása:

-harmadik személy, ha igazságos
-nyereséget és veszteséget egyenlő arányban kell megosztani a társak között
-megjelölt részesedés esetén az az irányadó

Societas leonina tilalma értelmében érvénytelen az olyan megállapodás, amely szerint az

egyik tag csak a nyereségből részesül, másik a veszteségből.

Nem jogi személy.

A társasági szerződésből fakadó per (societas iudicium) útján azonban a socius

rákényszeríthető arra, hogy a dolgot közössé tegye.

A societas megszűnésének okai:

-ex personis (személyes okok -» tag halála, capitis deminutio maxima vagy media)
-ex rebus (vagyoni okok -» fizetésképtelenség, elkobzás)
-ex actione (jogi cselekmény folytán)
-ha célját elérte, vagy ha az meghiúsult
-felbontó feltétel beállta (condicio resolutiva)
-kitűzött határidő lejárta (dies ad quem)

Kvázikontraktuális pár: véletlen közösség (communio incidens)

13 § Peresíthető pactumok

Pacta adiecta: járulékos pactum, másként: mellékmegállapodások

(adásvétel: in diem addictio, zálogszerződésnél pactum anticheriticum) akkor peresíthetők,
ha a szerződés bonae fidei contractus, és ha a pactum a szerződéskötéssel egyidejűleg jött
létre. A szerződéskötést követően megkötött járulékos pactum nem peresíthető.

Pacta praetoria: a praetori jog által peresíthetővé tett pactumok (különféle receptumok
(nautarum cauponum stabulariorum, arbitrii, argentarii) és a constitutum tartoznak, de
pactum hypothecae is)

Pacta legitima: a császári constitutiók által peresíthetővé tett pactumok

(megállapodás – compromissum, formátlan hozományígéret – dotis pollicitatio)

Receptumok (egy kötelezettségnek a recipio ige használatával történő elvállalása)

Receptum nautarum cauponum stabulariorum: a hajós (nauta), a fogadós (caupo), illetve a

béristálló-tulajdonos (stabularius) által tett ígéret, melynek értelmében az utas, illetve a
vendég által bevitt vagyontárgyakat épségben köteles visszaadni (salvum fore receptio).

-a custodia-felelősség kizárólag az adós őrizetében lévő dolgokra vonatkozott, szemben a

receptum-felelősséggel, amelynek körében a hajósnak az olyan dolgokat ért
káreseményekért is felelnie kellett, amelyek számos esetben nem is kerültek a bírlatába

-a custodia-felelősség elsősorban a furtumra terjedt ki, az álláspontok szerint a casus

minorok körébe nem sorolható damnum ab alio datumra nem, a receptum nautarum
cauponum stabulariorum ugyanakkor a damnzm ab alio datumra is kiterjedt

-a custodia-felelősség sosem terjedt ki vis maiorra, míg a receptum-felelősség a praetori

ediktum alapján Labeo koráig a vis maiorra is kiterjedő, abszolút helytállást jelentett

-a receptum felelősség alapja inkább a salvum fore receptio, vagyis a vis maior határáig
terjedő valamennyi balesetért fennálló felelősség szerződéses elvállalása, ami ugyanakkor
a custodia-felelősséghez hasonlóan a lopási kereset megindításának jogát is maga után
vonja a receptum felelősséggel tartozó személy fizetőképessége esetén

-a custodia-felelősség alapján a hajós, illetve a fogadós csak alkalmazottaiért felel, a

receptum-felelősség alapján viszont a károkozó személytől függetlenül minden kárért, még
ha a hajó utasai (vectores) vagy a fogadó nem állandó vendégei (viatores) okozták is a kárt.

Receptum arbitrii: a választott bíró (arbiter) a recipio ige használatával elvállalja a felek
jogvitájának eldöntését. A bíráskodással kapcsolatos jogintézmények közé tartozik.
A praetor a választottbírót bírságolással kényszerítheti a döntés meghozatalára.

Receptum argentarii: az argentarius (bankár) egyoldalú, nem címzett jognyilatkozata,

melynek értelmében általában pénzfizetésben álló szolgáltatás teljesítésére tesz ígéretet
egy harmadik személy irányában. Csak beszámítással perelhettek, és ez a formula
szavaiban kifejeződött. Az utalványos altál az argentarius ellen indított actio recpticia
alpereseként az alapjogviszonyból eredő kifogásokra nem lehet hivatkozni.
Iustinianus -» elfogadhatatlan -» 531-ben kelt rendeletével a receptum argentariit
beolvasztotta a constitutumba.
Szerződések (Contractus): csak az, amit a jog konkrétan és taxatve ilyennek minősít.
Szerződéstípusok zárt rendszere: szerződési típuskényszer jellemezője

Archaikus kor: praetor a gazdasági élet szükségletére praetor védelmébe vctte azokat a pactumokat,
amelyeket nem csalárdul hoztak létre, és amelyek törvénybe, plebiscitumokba, SC-ba, decretumba,
császári decretumba nem ütköznek és nem játszik ki -» perbeli kifogások (exceptio pacti, exceptio
doli) megadásában jelentkezett.

Később: praetori kereset pactum alapján

Pacta praetoria: a praetor által actioval ellátott peresíthetővé tett megállapodások (receptumok,
constitutum), zálogjog (pactum hypothecae)

Pacta legitima: peresíthető formátlan megegyezések (compromissum, donantio, dotis pollictatio)

kiegészítő jellegű pactumok és bona fidei contractus -» culpa lata

Pacta adiecta: járulékos pactum, formátlan főszerződéshez járuló megállapodás

Stipulatio: bármiféle igény érvényesítésére alkalmas, hiszen nem kellett utalni a causára
Kötbér (poena) közvetve lehetővé tette nem peresíthető igények érvényesítését
.
Praetor,infactum actiokkal -» új igényekre adhatott keresetet, ahol erre civiljogilag nem volt lehetőség

Contractus innominati (névtelen szerződések) -» civiljogi condictio és praetori in factum actiok révén
interdictum Salvianum: az alakszerűtlen megállapodásokat in personam hatállyú interdictumokkal ki
lehetett kényszeríteni.

Contractusok érvényessége (akarat, nyilatkozat, célzott joghatás): felek akarata és nyilatkozata

önmagában ép, nyilatkozatok egymás között találkoznak, joghatáshoz kapcsolódás nem ütközik a
jogrend valamely tilalmába

Contractus invalidus: fogalmi elemek egyike hibában szenved, mert a törvény előírása folytán nem
alkalmas a célzott joghatások kiváltására, és mert nem keletkeztet kötelmet.

Contractus nullus (féltetlenül érvénytelen, semmis szerződés): megszületéskori hiba

Contractus recessibils (feltétlenül semmis, megtámadható szerződés): csak akkor válik semmissé, ha
egy megtámadási aktus folytán (pl. fél kérelmére megadott exceptio, in integrum restitutio)
alkamatlan a célzott joghatások kiváltására.

Akarathibák közül semmisséget okozhat: tévedés (error), színlelés (simulatio), megfélemlítés (metus)
Érvénytelenség -» kizárólag eredeti, utólagos megváltoztatása nem érinti
Részleges érvénytelenség: házastársak ajándékozással vegyes adásvételi szerződés
Relatív -» egyik félre beálló, pl. gyámolt gyámi auctoritas nélküli szerződése (negotium claudicians)
A szerződés érvénytelensége nem orvosolható -» regula Catoniana
Convalescentia: az eredetileg érvénytelen jogügylet abban a formában történő megerősödése,
valamilyen utólagos ténybeli körülmény folytán.
Conversio: az érvénytelen jogügylet már létrejöttekor rendelkezik egy másik, érvényes jogügylet
tényállási elemeivel, ezért átfordul abba. pl. egy semmis acceptilatio, nem ingyenes mandatum -»
locatio conductioba, bérleti díjbeli megállapodás hiányával rendelkező locatio conductio -» mandatum
Unurksamkeit: a jogügylettel elérni kívánt joghatás valamilyen okból nem állhat be.
Hatályosság: hatályos az az érvényes szerződés, amely ténylegesen kiváltja a célzott joghatásokat,
amelynek alapján már közvetlen jogérvényesítésre nyílik lehetőség.
Hatálytalan: az az érvényes szerződés, amelynek alapján a hitelezőnek még vagy már nincs módja
arra, hogy az adóst kötelezettségeinek teljesítésére rászorítsa.
13 § 3 Constitutum

Constitutum (tartozáselismerés) formátlan ígéret az adós részéről egy már meglévő

tartozásának későbbi időpontban történő teljesítésére vonatkozóan.

A tartozáselismerés feltételez egy meglévő, érvényes tartozás.

Klasszikus kor: helyettesíthető dolgok (generikus szolgáltatás)

Iustinianusi jog: specifikus szolgáltatások és ingatlanok

Nem eredményez novatiót, korábbi kötelem mellé egy másik létesül, amelynek alapján
actio de pecunia constitutát lehet az elismerő ellen indítani

sponsio et restipulatio dimdiae partis: az alperes (elismerő) sponsioval, a felperes

(hitelező) restipulatioval ígéri meg, hogy pervesztessége esetén a pertárgy értékének felét
fogja perbírságként megfizetni

sponsio et restipulatuo tertiae partis: felek pertárgy értékének egyharmadát ígérték meg
pervesztességük esetére

actio de pecunia constituta összességében másfélszeres marasztalást eredményez a

felperes pernyertessége esetén, a tartozás tényleges törlesztése (materiális telj) kizárja

a) constitutum debiti proprii: saját tartozás elismerése

b) constitutum debiti alieni: idegen tartozás elismerése, kezességvállalás egyik fajtája

novatio: civljogi stricti iuris keresettel lehet perelni (actio ex stipulatu, condictio)
constitutum: actio de pecunia constituta

Compromissum: választottbírót kijelölő megállapodás, csak a iustinianusi jog tett

peresíthetővé.
A compromissum alapján a jogvita eldöntése
céljából kijelölt választottbíró: arbiter ex compromisso
Amennyiben a felek választottbíró elé utalják saját jogvitájukat, ezzel egyszersmind
lemondanak az állami úton történő jogérvényesítés lehetőségéről.

13 § 5 Donantio inter vivos sajátosságai:

A (donatio) ajándékozás nem más, mint az ajándékozó, mint az ajándékozó vagyonát

csökkentő, a megajándékozott vagyonát növelő, az ajándékozó által az ajándékozás
szándékával (bőkezűségből) tett, a megajándékozott által pedig elfogadott, ingyenes
juttatás.

A juttatás
-az ajándékozó vagyonát kell, hogy csökkentse (deminutio patrimonii)
-a megajándékozott vagyonát kell, hogy növelje
-ingyenes juttatás szándéka az ajándékozó részéről – animus donandi
-megajándékozott elfogadja az ajándékot

élők közötti (inter vivos) és halál esetére szóló (mortis causa)

Végbemehet:
-dando: „készajándék”, egy dolog tulajdonjogának valamilyen dologi jogi ügylet
(pl. traditio) útján történő, ingyenes átruházásával
-liberando: más tartozásának ellenszolgáltatás nélkül történő elengedésével
-obligando: ajándékozási kötelezettségnek, iustinianusi jog: formátlan ajándékígéret útján
történő felvállalásával
-cedendo: követelés ingyenesen történő engedményezésével

Az ajándékígéret Iustinianus előtt csak stipulatióba foglalás esetén volt peresíthető

Formátlan ajándékígéret (pactum donantionis -» egyoldalú, bonae fidei kötelem, kötelesség

bejelenteni hatóságnak 300 később 500 solidus felett)
-» csak a iustinianusi jogban vált peresíthetővé.

Az ajándékozás mint megállapodás akkor jön létre, ha az ajándékozó ajándékozási

szándékával (animus donandi, illetve liberalitas) nyújtott juttatást a megajándékozott fél
elfogadja.

Korlátozások:
-lex Cincia: Kr.e 204-ből származó plebiscitum a meghatározott mértéken felüli
ajándékozásokat tiltotta, e törvény lex imperfecta volt, idővel feledésbe merült

-házastársak közötti ajándékozás (donatio inter vivum et uxorem): szokásjogi szabály

tiltotta és érvénytelennek minősítette

Az ajándékozás a klasszikus és iustinianusi jogban a tulajdontraditio, elbirtoklás egyik

causája.

Az ajándékozó a megajándékozott az ajándékozóval szemben tanusított hálátlansága

esetén visszavonhatja az ajándékot

A viszonzó ajándék (donatio remuneratoria) így például az életmentőnek juttatott ajándék

vagy a fogságból kiszabadító javára tett ajándék nem vonható vissza.

Felelősségi, helytállási szabályok:

a) az ajándékozó felelősség az ingyenesség miatt enyhe: csak dolusért és culpa latáért
b) az ajándékozót jogszavatosság és kellékszavatosság nem terheli
c) megajándékozott jóhiszeműsége esetén csak a nála meglévő gazdagodás elvonására
perelhető
d) amikor valakit a saját ajándékígéretéből kifolyólag (ex donante sua) perelnek be, a
pernyertes felperes nem kap többet annál, mint amennyit pervesztes ellenfele
szolgáltatni képes (beneficium competentiae)
e) a házastársak között végbement ajándékozást mint jogalap nélküli gazdagodást
condictio útján lehet visszakövetelni, a megajándékozott nem a szolgáltatás
juttatáskori értékét köteles megtéríteni, hanem a litis contestatio időpontjában még
ténylegesen meglévő gazdagodásért felelt.
Quasi contractusok:

-Szerződésszerű tényállások
a) jogalap nélküli gazdagodás (locupletatio iniusta): egyoldalú kötelem, condictio
b) megbízás nélküli ügyvitel (negotium gestum): egyenlőtlenül kétoldalú
actio negotiorum gestorum directa, actio negotiorum gestorum contraria
c) gyámság (tutela): actio tutelae gestae directa, actio tutelae gestae contraria
d) gondnokság (cura): actio negotiorum gestorum directa, contraria
e) véletlen közösség (communio incidens)
f) kötelmi hagyomány (legatum per damnationem)

Kvázikontraktuális párok:
mutuum – locupletatio iniusta
mandatum – negotium gestum
societas – communio incidens
damnatio – legatum per damnationem

Jogalap nélküli gazdagodás (locupletatio iniusta) a kölcsön kvázikontraktuális párja

Jogalap nélküli gazdagodás esetén egy olyan vagyoneltolódásra kerül sor, amely
vagyoneltolódás magatartására a gazdagodónak nincsen jogalapja.

Egyoldalú kötelmet keletkeztet: az, akinek kárára történik a vagyongyarapodás, hitelező,

akinek oldalán a vagyongyarapodás bekövetkezett, adós

Két feltétel
a) Datio: vagyoneltolódás a datióra tipikusan civiljogi tulajdon megszerzése útján került
sor, a gazdagodó fél vagyona a másik fél vagyonának rovására megnövekszik
b) Sine causa retinendi: gazdagodónak a másik fél vagyonának rovására beállott
gazdagodás megtartására ne legyen jogalapja. E hiányában a megszerzett
gazdagodás visszatérítendő.

condictio certi, incerti

Condictio causa data causa non secuta: a valamilyen cél érdekében teljesített szolgáltatás
visszakövetelésére szolgált, ha ez a cél valamilyen oknál fogva nem valósult meg.

Condictio ob turpem causam: az erkölcstelen causa alapján történt teljesítés

visszakövetelésére szolgált.

Condictio ob iniustam causam: jogellenes causa alapján történt vagyoneltolódás

visszakövetelésére szolgált.

Condictio indebiti: tartozatlan fizetés visszakövetelésére szolgált, tartozatlanul és

tévedésből teljesít valaki másnak

Condictio sine causa: az egyéb jogalap nélküli teljesítésének visszakövetelésére

Okafogyott szolgáltatás visszakövetelésére irányuló condictio ob causam finitam

Condictio furtiva: nem egy tulajdonjoggal gazdagadó ellen megy, hanem a dolgot jogalap
nélkül birtokló ellen a lopott dolog visszaadására, vagy ha az nincs a dolog lopás
elkövetése óta elért legmagasabb értékének megfizetésére megy.
A gazdagodó azt az értéket tartozik visszafizetni, amit a juttató ügylettel megszerzett
(pervenit-felelősség). A gazdagodó nem a litis contestatio időpontjában meglévő
vagyongyarapodásért felelt, a juttatás teljesítéskori értékét köteles megtéríteni

A gazdagodás későbbi elvesztése azonban mentesít a visszatérítési kötelezettség alól

-a megajándékozott házastárs esetében, valamint
-a gyámolt gyámi jóváhagyás nélkül kötött ügyletből fakadó vagyongyarapodása
vonatkozásában.

A megajándékozott házastárssal, illetve a gyámolttal szemben is indítható condictio a litis

contestatio időpontjában ténylegesen meglévő gazdagodás kiadására megy
(locupletior-felelősség)

Negotium gestum

A megbízás kvázikontraktuális párja a megbízás nélküli ügyvitel (negotium gestum)

Negotium gestum: amikor valaki egy másik személy ügyeibe – megbízási szerződés nélkül,
vagy pedig annak kereteit túllépve – önként és abból a célból avatkozik be, hogy az illető
személyt valamilyen károsodástól megvédje.

Egyenlőtlenül kétoldalú, bonae fidei kötelem az ügy ura (dominus negotii) és a megbízás
nélküli ügyvivő között (negotium gestor)

Ügy ura -» actio negotiorum gestorum directával perelheti az ügyvivőt

Az ügyvivő actio negotiorum gestorum contrariaval perelheti az ügy urát költségeinek,

kárainak megtérítésre, de csak akkor, ha objektíve indokoltan, célszerűen, hasznosan
(utiliter) járt el

Az ügyvivő (negotium gestor) bár ingyenadós a doluson túlmenően culpa levisért is felel

A kezes amennyiben az adós nem tiltakozott a kezességvállalás ellen, de nem is egyezett

abba bele, a kezest visszkereseti joga érvényesítésére actio negotiorum gestorum contraria
illette meg az adóssal szemben

Ha egy egyetemleges adóstárs a másik megbízásából vállalt kötelezettséget, actio mandati

contrariával perelhette adóstársát, megbízás hiányában pedig actio negotiorum gestorum
contrariával

Az actio negotiorum gestorum directa, illetve contraria kereseteket adta meg a gondnokolt
és a gondnok egymás közti viszonyában is a gondnok ügyvitele alapján
15 § Delictumok a római jogban

Az elkövető személye, családja, illetve vagyona ellen irányuló bűncselekmények a

delictumok (delicta privata), amelyeket megkülönböztettek
az egész közösség sértő, a közösség ellen irányuló bűncselekményektől: a crimektől
(crimina publica)

Delictum: kötelmi jogviszonyt fakasztó, a magánjog hatálya alá tartozó

magánbűncselekmény, melynek alapján poenalis actiót lehet indítani, amelynek
eredményeképpen, ha az elkövető felelőssége megállapítást nyer, az elkövetőt
pénzbüntetésben marasztalják

Objektív elemek (tárgyi oldal):

jogellenesség, tényállásszerűség,
elkövetési magatartás (lopás -» contrectatio, lex Aquilia 1.caput: megölés (occidere),
3.caput: égetés (urere), törés (frangere), zúzás (rumpere), az archaikus kori iniuria egyik
esetében (membrum ruptum) elkövetési magatartás lehet például a sértett megvakítása,
vagy karjának megcsonkítása

szubjektív elemek:
bűnösség, illetve a vétkesség, fokozatai: szándékosság és gondatlanság

Elkövető:
tettes: aki az adott bűncselekmény törvényi tényállásának keretein belül tevékenykedik

részes: aki az adott bűncselekmény törvényi tényállásának keretein kívül tevékenykedik

-felbújtó: mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír, tanácsot ad (consilium) a
bűncselekmény elkövetésére
-bűnsegéd: bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget (ops) nyújt

Közvetett tettesség esetén valaki egy olyan személy útján valósítja meg egy adott
bűncselekmény törvényi tényállását, aki maga a cselekményért nem vonható felelősségre.

Stádiumai: előkészület

kísérlet: Arcadius és Honorius császárok 397-ben kelt rendelete értelmében ugyanúgy kell
büntetni magát a cselekményt, mint a cselekményre irányuló szándékot

befejezett bűncselekmény: a véghezvitt dolgot és befejezett jogsértést jelent

actiones poenales: büntetőkeresetek

lehetnek tiszta vagy vegyes büntetőkeresetek
actiones rei persecutoriae: vagyoni megtérítésre irányuló keresetek

bárki vagy sértett indíthatja meg: popularis vagy vindictam sprians actiók

hatalomalatti által elkövetett delictum esetén a hatalomgyakorló ellen a büntetőkereset

noxalis actióként indítható meg
Büntetőkeresetek lehetnek in simplum, in duplum, in triplum, valamint in quadrupulum
concepta actiók is, más esetekben a büntetés összegét tarifális poena formájában maga a
törvény állapítja meg, megint más esetekben pedig a büntetés összegét a bíró állapítja
meg: egy büntetőkereset rendszerint infamáló hatású, vannak azonban a marasztalás
esetén infamiával nem járó büntetőkeresetek is.

Actiones poenales purae: csak poena megfizetésére mennek (pl. actio furti)

Actiones poenales mixtae: vegyes büntetőkeresetek

Actio popularis: bárki által megindítható büntetőkereset

(pl: actio legis Laetoriae, actio de sepulchro violato)

Actio vindictam spirans: személyes elégtételre irányuló kereset, csak a sértett indíthatja
meg

Actio noxalis: noxális kereset: ha a delictumot hatalomalatti követi el, hatalomgyakorló a

ius noxae dedendi alapján jogosult volt a hatalomalatti elkövetőt a sértettnek mintegy
kártérítés céljából kiadni.

A marasztalás mértéke a büntetőkereset vagy egyszeresre, vagy kétszeresre, vagy

háromszorosra, vagy négyszeresre irányul, ennél tovább egy kereset sem terjed

Egyszeres: actio de dolo, actio legis Aquliae, egy éven túl az actio quod metus causa,
actio vi bonorum raptorum

Kétszeres: pl. tetten nem ért lopás (actio furti nec manifesti)
alperes tagadása esetén az actio legis Aquiliae

Háromszoros: actio furti concepti, lopott dolog értékének 3x, actio furti oblati

Négyszeres: tettén ért lopás (actio furti manifesti), egy éven belül megfélemlítés alapján
actio quod metus causa, rablás keresete (actio vi bonorum raptorum)

12 táblás törvény határozta meg a poena összegét (tarifális poena) az iniuria körébe
sorolható os fractum (csonttörés), kisebb súlyú szintén iniuriának nevezett személysértés
esetén, nem rokon által indított actio de suplchro violatóban való marasztalás pontos
összegét szintén a tételes jog határozta meg

A bíró határozta meg a poena összegét a fejlett jog szerinti iniuria eseteiben
(actio iniuriarum formulája in bonum et aewuum concepta formula

Egy büntetőkeresetben való marasztalás infamáló hatású

(pl: actio de dolo, actio furti, actio vi bonorum raptorum, actio iniuriarum, actio de
sepulchro violato), vannak azonban infamiával nem járó büntetőkeresetek
(actio quod metus causa, actios legis Aquiliae)

büntetőkeresetet elsősorban a sértett indíthat, a perindítás joga átszáll a jogutódokra

büntetőkeresetet csak az elkövető ellen indítanak, s annak halálával megszűnik

A sértettel való kiegyezés a büntetésösszeg megfizetésében ipso iure megszűnteti a

kötelmet
A civiljogi büntetőkeresetek örökös keresetek, határidő nélkül megindíthatóak
A praetori büntetőkeresetek általában egy éves határidőhöz kötöttek.
Bizonyos praetori büntetőkeresetek egy éven túl is megindíthatók, azonban 1 éven túl már
csak egyszeresre mennek -» actio quod metus causa, actio vi bonorum raptorum)

civiljogi delictumok:
-lopás (furtum)
-személysártés (iniuria)
-dologrongálás (damnum iniuria datum)

praetori jogi delictumok:

-rablás (rapina)
-megtévesztés (dolus malus)
-megfélemlítés (vis ac metus)
-sírhely megrongálása (sepulchrum violatum)
-hitelezők csalárd megkárosítása (fraus creditorum)

Furtum (lopás)

furtum: egy dolog alattomos megragadása haszonszerzés céljából, akár magát a dolgot,
akár a használatát vagy birtokát illetően

Gaius: „Lopás... nem csak azáltal történhet, hogy valaki annak megszerzése céljából egy
idegen dolgot elvisz, hanem általánosságban, ha valaki egy idegen dolgot a tulajdonos
akarata ellenére megragad.

Tolvaj az, aki csalárd módon egy idegen dolgot megragad.

Lopás fajai:

furtum rei (dologlopás): valaki egy idegen (ingó dolgot ragad meg haszonszerzési céllal,
csalárd módon (dolo malo), a tulajdonos akarata ellenére.

furtum usus (használatlopás): nem csak magát a dolgot, hanem annak használatát is el
lehet lopni
-pl: záloghitelező a zálogba adó engedélye nélkül használja a zálogtárgyat
-pl: ha a ruhatisztító (fullo), illetve a foltozó szabó (sarcinator) a tisztítás, illetve foltozás
céljából átvett ruhákat használna (hordaná), contrectatiónak minősül, fullo és sarcinator
tolvajnak tekintendő, actio furtival perelhető
-pl: letéteményes a nála helyezett dolgot használatba veszi
-pl: haszonkölcsönbe adott dolgot a commodatarius nem rendeltetésszerűen használja

furtum possesionis (birtoklopás): nem csupán magát a dolgot vagy annak használatát,
hamem a dolog birtokát is el lehet lopni.
-pl: hitelező perelhet lopás miatt, ha zálogtárgyat ellopták, amennyiben a tulajdonos (adós)
lopta volna el a dolgot, a hitelezőt még a tulajdonossal szemben is megilleti az actio furti
-» a dolgot zálogul lekötő tulajdonos még nem fizette ki tartozását a hitelező irányában,
ezért a zálogjog nem szűnt meg, ha ilyen esetben a tulajdonos visszaszerzi a dolgát a
hitelezőtől vagy eladja azt, ezzel természetesen nem megát a dolgot, hanem annak birtokát
lopja el.
furtum rei (dologlopás)

tárgyi oldal:
-objektív jogellenesség
-contrectatio: a dolog megragadása
-idegen dolog: a lopás „elkövetési tárgya” saját dolog nem lehet
-ingó dolog

alanyi oldal:
-szándékosság (dolus): szándékosan, egyenes szándékkal (dolus directus) követhető el
-animus lucri faciendi: haszonszerzési célzat

furtum manifestum, amennyiben az elkövetőt tetten érik

A tetten ért lopás a római jogban kezdettől fogva és mindvégig jóval szigorúbb megítéles
alá esett, mint a tetten nem ért lopás.

Tetten ért lopás: actio furti manifesti a lopott dolog értékének négyszeresére megy, örökös
hatályú (actio perpetua)

Furtum nec manifestum: tetten nem ért lopás, az actio furti nec manifesti a lopott dolog
értékének kétszeresére megy

Iustinianusi jog: az actio furti manifesti négyszeresre megy, akár rabszolga, akár szabad
ember volt a tettes, az actio furti nec manifesti kétszeresre.

Az actio furti tiszta büntetőkereset, így kumulálható egy reiperszektutórius keresettel:

dologlopás esetén rei vindicatioval, vagy ahelyett condictio furtivával.

Az actio furtiban való marasztalás infamál.

Nem csak a tettes perelhető, hanem: bűnsegéd, felbújtó (részesek)

aktív legitimáció keresetindítást elsősorban a tulajdonost illeti meg

A lopási kereset azt illeti meg, akinek érdekében áll, hogy a dolog épségben (változatlanul)
megmaradjon. érdekeltség
Iniuria (személysértés):

Iniuria: egy szabad ember testi épségének, illetve „személyiségének” tudatos, szándékos
megsértése.

Lucius Veratius: Lucius Veratius azzal töltötte másként nehezen kihasználható idejét, hogy
békés járókelőket pofozott fel, majd nyomban utasította a kíséretében lévő rabszolgáját,
hogy csengesse ki az ezért a cselekményért a XII.táblás törvény idézett rendelkezése
szerint járó 25ast a sértettnek.
-» praetori ediktum:
convicium: gúnydalok, gúnyversek éneklése
rabszolga bántalmazása
infamatio: becsületsértés
adtemptata pudicitia: tiszta matróna, hajadon vagy fiatal fiú erkölcstelen leszólítása,
követése

Az iniuria crimennek minősülő esetei:

-verberatio (megverés súlyosabb esete)
-pulsatio (enyhébb verés)
-domum vi introire (magánlaksértés)
-» büntetőbíróság: quaestio de iniuriis

Becsületsértő célzat az iniuria tényállási eleme, szándékos és célzatos bűncselekmény

verbáliniuria (pl: convicium) és reáliniuria (ütlegelás)

Minden iniuriát vagy testi sértés útján, vagy valaki méltóságának vagy becsületének (jó
hirnevének) megsértése útján követnek el

Keresete: actio iniuriarum: személysértés elkövetésétől számított egy éven belül indítható
meg (actio temporalis), csak sértett (actio vindictam spirans)

A marasztalás összegét a bíró állapította meg (actio aestimatoria), olyan összegben,

amennyi a konkrét esetre tekintettel méltányosnak tűnik
iniuria keresete actio ex bona et aequo: in bonum et aequum concepta actio.
Infamáló hatású

Minősített eseteinek neve: iniuria atrox

Damnum inuria datum: jogellenes károkozás, dologrongálás

lex Aquilia (plebiscitum)

actio legis Aquiliae (Kr. e. 286) : büntetőkereset, ius commune gyakorlatában

általános kártérítési kereset, alapelve, hogy a jogellenesen és vétkesen okozott károkat
meg kell téríteni
Az általános kártérítési kötelezettség általános, elvi céllal történő kimondása a modern
természetjogi gondolkodás eredménye.

1.caput: idegen rabszolga és barom (lovak, öszvérek, juhok, kecskék, disznók)

megölését szabályozta, a büntetés: a dolog egy évre visszamenő legmagasabb értéke, az
alperes tagadása esetén kétszerese

2.caput: a hitelezőt megkárosító adstipulator felelőssége

3.caput: az idegen rabszolga és barom megsebesítése, illetve az égetéssel (urere), töréssel

(frangere) és zúzással (rumpere) elkövetett dologrongálásokat szankcionálta
büntetés: a dolog 30 napra visszamenő legmagasabb értéke, az alperes tagadása esetén
kétszerese

A modern (szerződésen kívüli) kártérítési jog, felelősség alapjai: modern deliktuális

felelősség akviliánus felelősség

Damnum: kár okozása

Iniuria: objektív jogellenesség

Datum: rogálást okozó magatartás, okozatosság, károkozó magatartás és bekövetkezett

kár közti okozati összefüggés

occidere, urere, frangere, rumpere -» lex Aquilia hatálya

A lex Aquilia körében a legenyhébb fokú gondatlanság is számításba jön, megalapozza a

felelősségre vonást.

mulasztásos gondtalanság utilis actio útján

Eredetileg csak a dolog objektív forgalmi értéke jött számításba a büntetőösszeg

megállapítása során, Labeo óta az interesse is.

poenalis actio, vegyes büntetőkereset

eredetileg kizárólag, de actio directa formájában később is csak a tulajdonost illette meg

Összefoglaló: az actio legis Aquiliae-t actio directa formájában csak a tulajdonos indíthatja
meg: utiliter, illetve in factum actióval perelhet viszont a klasszikus jog szerint a
haszonélvező, használó, záloghitelező, jóhiszemű birtokos, kivételesen kötelmi jogosultak
(colonus, commodatarius is), de ők csak in factum, utilis actióval, illetve olykor az actio
legis Aquiliae engedményezésére
Praetori jogi delictumok

1. Rapina

Rapina: A rablás egy ingó dolog elvétele mástól a sértett személye elleni erőszak vagy
fenyegetés útján

A rablás keresete az actio vi bonorum raptorum egy éven belül négyszeresre, egy éven túl
egyszeresre megy, iustinianusi jogban mixta actio, vegyes büntetőkereset

Lopás minősített esete, tolvaj titokban (clam) alattomban, a rabló erőszakkal (vi) követi el a
delictumot

2. Dolus malus: megtévesztés, egy másik személy tudatos tévedésbe ejtése vagy
tévedésben tartása, keresete: az actio de dolo, egy éven belül indítható, actio
arbitraria, a marasztalás infamál

3. Vis ac metus: megfélelmlítése, keresete az actio quod metus causa (egy éven belül
négyszeresre megy, egy éven túl egyszeresre megy, marasztalás nem infamál, actio
arbitraria

4. Sepulchrum violatum: sírhely megrongálása, keresete az actio de sepulchro violato,

bárki megindíthatja, marasztalás infamiával jár érintett személy: bíró méltányosnak
tartott összegben marasztalja, más: 100 arany, ha pedig valaki csalárd módon a
sírhelyen lakik, vagy pedig azon építményt emel: 200 arany

5. Fraus creditorum: hitelezők kijátszása, in integrum restitutio, interdictum

fraudatorium, in factum actio, actio Publiciana
Az actio Publiciana (mint in factum actio) egy éven belül az eredeti állapot
helyreállítására ment az adóssal összejátszó (rosszhiszemű) személy ellen.

Quasi delictumok:

A lakásgazda felelőssége az épületből kidobott vagy kiöntött tárgyakért:

A praetori edictum felelőssé tette azt a személyt, akinek lakásából kidobtak (deiectio), vagy
kiöntöttek (effusio) valamit egy olyan helyre, ahol járni vagy tartózkodni szoktak,
amennyiben ennek folytán kár keletkezett.
Edictum alapján megindítható kereset: actio de deictis et effusis, szabad ember halála
esetén a iustinianusi jog szerint 50 arany solidusra ment, ha a szabad ember megsérült, a
kereset modern értelemben vett kártérítésre ment, méltányos összeget állapított meg a
bíró, számításba kell venni a gyógyítási és a munkamulasztási költségeket

Az épületre kifüggesztett és leeséssel fenyegető tárgyakért való felelősség:

Az esőtetőre (suggrunda) vagy az épület kiszögellő részére (protectum) kifüggesztett és
leeséssel fenyegető tárgyakért való felelősség, amennyiben olyan helyre helyeznek el,
illetve függesztenek ki valamit, amely alatt rendesen járni szoktak, a kár bekövetkezésére
tekintet nélkül fennáll. Keresete: actio de posito et suspenso
Ez a kereset, amely bárki által megindítható (actio popularis) – a iustinianusi jogban 10
arany solidusra megy. A kereset a leeséssel fenyegető tárgyak kifüggesztése folytán
előidézett veszélyhelyzetért felelős személy ellen megy.
A hajósok, fogadósok és istállótulajdonosok kvázideliktuális felelőssége:
A hajósi-fogadósi kvázideliktuális felelősség olyan dolgok ellopásáért, illetve
megrongálásáért állott fent a praetori edictum alapján, amelyeket a nauta, a caupo illetve a
stabularius őrzésre nem vett át, amennyiben a furtumot, illetve a damnum iniuria datumot a
nauta alkalmazottja, illetva a fogadóban állandó jelleggel lakó vendégek követték el.
A furtum vagy damnum alapján indítható kereset in factum actio.

Kötelességszegő bíró felelőssége: egy hibás ítélet folytán magáévá tette a pert (litem suam
fecit), aki az eljárási szabályok szándékos vagy gondatlan megsértésével valamelyik peres
félnek kárt okozott. A károkozót olyan összegben kell elmarasztalni, amennyi az ügyből
kifolyólag az eljáró bíró számára méltányosnak tűnik, a bíró belátása szerinti összegre

Egyéb kötelmek:

Az állatkárokból eredő kötelmek: keresete: actio de pauperie a négylábú háziállat

károkozása esetére a tulajdonos ellen, actio de pastu pecoris a tilosba belegelő állat
gazdája ellen.

Az aedilis curulis ediktuma: ha egy veszélyes állat közterületen okozott kárt valakinek.
Állat tulajdonosa elleni kereset szabad ember halála esetén 200 solidusra, megsebesülése
esetén a bíró által méltányos összegre, egyéb esetekben az okozott kár kétszeresére
irányult.

Felmutatási kötelmek: actio ex exhibendum: in personam actio, amely elől a perbehívott

nem térhetett ki, amennyiben az alperes makacssága folytán a felmutatást megtagadja,
vagy a dolgot csalárd túladása esetén a felperes becslő esküjében megjelölt összegben
marasztalják, hanyagság esetén a felperes érdeksérelmében (interesse) marasztalják az
alperest.
Interdictum exhibitorium: pater familias gyermek elővezetését interdictum de libris
exhibendis útján követelhette.

Tartási kötelmek: tartási kötelezettség (alimentatio) terhel egy személyt a másik irányába,
libertinus patronusa irányában, feleség férj.
Alimentatio iránti igényt csak cognitio extra ordinem újtán lehetett érvényesíteni.
563. A KÖZTÁRSASÁGI KOR CRIMENEI

-közüldözés alá eső bűncselekmények (crimina) azok, amelyek a római állam és társadalmi
rend stabilitását leginkább veszélyeztették
-szabályzásuk szorosan kapcsolódik az államformák változásaihoz (4 korszak)

I.AZ ARCHAIKUS KOR BÜNTETŐJOGA (A KORAI KÖZTÁRSASÁG)

- a delictum és a crimen fogalma ismeretlen volt (a klasszikus korig)
- nehéz a bűncselekményeket „közüldözés” és „magánüldözés” szerint csoportosítani
- akkoriban a bűncselekmények tipikus szankciója a magánbosszú volt
- a közüldözés csak annyit jelentett, hogy az elkövetőt bárki jogosan megölhette

- jellemző az ősi szakrális normák nagy fontossága

- bűncselekmények: istenek megsértése
- hiedelem: a megsértett istenek haragja az egész közösséget fenyegeti
- istenek jóindulatának visszanyerése: elkövetőt homo sacer-nek nyilvánították
(„kiátkozott”, törvényen kívül helyezett) és rituális módon kivégezték

- a büntetési rendszer „véresen” egyhangú

- majdnem minden bűncselekmény szankciója halálbüntetés
- a talio sajátos formákban jelenik meg
- pl.: a tűzvész okozójának megégetése; a tanúskodás megtagadójának intestabilitas-a

- a XII táblás törvény a crimen-eket 4 csoportba sorolja a bűncselekmény által sértett

jogi tárgy szerint:
a) az állam biztonságát és a közrendet veszélyeztető bűncselekmények
b) a gyengébbek (feleség, cliens) sérelmére elkövetett bűncselekmények
c) vagyon elleni bűncselekmények
d) kifejezetten szakrális bűncselekmények

1) ÁLLAMBIZTONSÁGOT ÉS KÖZRENDET VESZÉLYEZTETŐ BŰNCSELEKMÉNYEK

a) HAZAÁRULÁS (perduellio)
-a legsúlyosabb bűncselekmény
-törvények és szakrális szabályok súlyos megsértése
-szankció: minősített halálbüntetés
- pl. az ellenség feltüzelése Róma ellen és római polgár ellenségnek való kiszolgáltatása

b) SZAKRÁLIS SZABÁLYOKBA NEM ÜTKÖZŐ HAZAÁRULÁS (proditio)

- pl.: katonai szolgálatban tanúsított engedetlenség
- szankció: megvesszőzés és/vagy bárddal való lefejezés

c) TITKOS ÉJSZAKAI ÖSSZEJÖVETELEK TARTÁSA (coetus nocturnus)

- államellenes bűncselekményként tiltotta a XII táblás törvény
- szankció: ismeretlen

d) SZÁNDÉKOSAN (dolo sciens) ELKÖVETETT EMBERÖLÉS (parricidium)

- ha az elkövetőt nem érték tetten / tettét nem ismerte be / gondatlanságra, véletlenre
(imprudens) hivatkozott: a quaestores parricidii nyomozást folytattak le
- ha ez bebizonyosodott (gondatlanság/véletlen): a halál okozójának egy kost (aries)
kellett az elhunyt agnát rokonai részére felajánlania engesztelésül; kos leölése a rokonok
által = bosszúállás
- szankció: halálbüntetés, minden egyéb esetben
- rokongyilkosság: minősített halálbüntetés (kutyával, kígyóval, kakassal, majommal
zsákba varrták és vízbe fojtották)

e) NÉPTRIBUNUS MEGSÉRTÉSE
- szankció: az elkövetőt sacer-nek nyilvánították („kiátkozott”, törvényen kívüli)

f) MEGVESZTEGETÉSI PÉNZT ELFOGADÓ BÍRÓ

- szankció: halálbüntetés

g) HAMIS ESKÜ, HAMIS TANÚZÁS

- szankció: tarpei szikláról való levetés

h) TANÚSKODÁS MEGTAGADÁSA
- szankció: tanúképtelenség (intestabilitas)

2) A GYENGÉBBEK (FELESÉG, CLIENS) SÉRELMÉRE ELKÖVETETT

BŰNCSELEKMÉNYEK
a) A FELESÉG JOGOS OK NÉLKÜLI ELTASZÍTÁSA A FÉRJ ÁLTAL (repudium)
- szankció: teljes vagyonvesztés
- a vagyon egyik felét Ceres istennőnek kell áldozni, másik fele a feleség rokonaira
száll

b) A FELESÉG ELADÁSA A FÉRJ ÁLTAL

- szankció: súlyosabb esetben őt magát lehetett Ceres istennőnek feláldozni

c) A CLIENS BECSAPÁSA PATRONUSA ÁLTAL

- szankció: a patronus sacer-ré válik

d) A HŰTLEN GYÁM (tutor suspectus)

- szankció: a hűtlen kezeléssel okozott kár 2x-ének megfizetése

3) VAGYON ELLENI BŰNCSELEKMÉNYEK

a) IDEGEN TERMÉS ÉJSZAKAI LEVÁGÁSA ÉS LELEGELTETÉSE
- szankció: halálbüntetés, akasztás
- Ceres istennő kiengesztelése céljából
- még az emberölésnél is súlyosabb bűncselekménynek tekintették

b) SZÁNDÉKOS TŰZVÉSZOKOZÁS
- szankció: máglyahalál
- gondatlanság esetén csak kárpótló büntetés fizetése (noxiam sarcire)

c) HATÁRKŐ (terminus) KIMOZDÍTÁSA SZÁNTÁS KÖZBEN

- szankció: az ökreivel együtt Terminus istennek kellett feláldozni az embert
- a mezei telkek határát jelölő követ szentnek tartották
4) KIFEJEZETTEN SZAKRÁLIS BŰNCSELEKMÉNYEK
a) RES SACRA ELLOPÁSA
(sacrilegium)
- szankció: halál általában

b) GONOSZ VARÁZSÉNEK RÁOLVASÁSA

(malum carmen incantare)
- szankció: halálbüntetés

c) MÁS TERMÉSÉNEK ÁRTÓ VARÁZSÉNEKKEL VALÓ MEGRONTÁSA

(fruges excantare)
- szankció: halál

d) VESTA-SZŰZ (virgo Vestalis) SZÜZESSÉGI FOGADALMÁNAK MEGSZEGÉSE

- szankció: élve eltemetés, bűntársának kivégzése

II. A PRÉKLASSZIKUS „BÜNTETŐJOG” (A KÉSŐI KÖZTÁRSASÁG)

- Kr. e. II. század: új büntetőbíróságok (quaestiones perpetuae) alakulnak ki
- a közüldözés alá eső bűncselekmények körét bővítették és részben átalakították
- a provinciák rendszerének kiépítése, a köztársasági vezető réteg korrupciója, a
gyilkosságok rafináltabb módszerei tükröződnek a crimen-ekben

A büntetési rendszer jellemzői:

- a halálbüntetés túlsúlya
- a poena capitalis végrehajtása elől az elítéltnek módja volt a száműzetést (exilium)
választani: ekkor kimondták rá az aqua et igni interdictio-t
- mellékbüntetésként megjelenik a vagyonelkobzás (publicatio bonorum)
- a pénzbüntetés nagyobb jelentőségre tesz szert
- ez részben az államot, részben a vádat képviselő polgárt, kivételesen kártérítésként a
sértettet illeti meg (crimen repetundarum esetén)

fő kategóriái:

1) KÖZÉLETI VISZONYOKAT SÉRTŐ BŰNCSELEKMÉNYEK

a) ÁLLAMELLENES BŰNCSELEKMÉNYEK (crimina maiestatis)
- a legjelentősebb quaestio (Sulla állította fel, Kr.e. 81) foglalkozott vele
- minden olyan cselekmény, amely az államot sértette vagy veszélyeztette
- szankció: általában halálbüntetés

b) ÁLLAMI TISZTVISELŐK KORRUPCIÓS BŰNCSELEKMÉNYEI

- a provinciai lakosságnak a helytartó általi kizsákmányolás
(crimen repetundarum)
- sok esetben zsarolással kikényszerített ajándékok elfogadásában álltak
- 1. állandó quaestio-k éppen e bűncselekmény üldözése végett jöttek létre
- szankció: az okozott kár megtérítése

c) ÁLLAMI PÉNZEK HŰTLEN KEZELÉSE (peculatus)

- saját quaestio ítélkezett felette
- pl.: ingó állami javak elsikkasztása
- szankció: okozott kár 4x (quadruplum)
d) VÁLASZTÁSI MEGVESZTEGETÉSEK (ambitus)
- Kr. e. II. század: külön quaestio
- szankció: pénzbüntetés

e) HAMISÍTÁSOK MINDEN FAJA (crimina falsi)

- a lex Cornelia de falsis bűncselekménynek minősítette
- szankció: száműzetés

2) MAGÁNÉLETI VISZONYOKAT SÉRTŐ BŰNCSELEKMÉNYEK

a) EMBERÖLÉS (parricidium)
- már nem a szándékos emberölés átfogó kategóriája
- megkülönböztettek:
közönséges emberölést
(homicidium)
orgyilkosságot és egyéb veszélyes bűncselekményeket
(crimen inter sicarios)
méregkeverést
(veneficium)

b) KÖZBŰNCSELEKMÉNY (crimen iniuriae)

- az alábbi személysértések váltak közbűncselekménnyé a lex Cornelia de iniuriis
alapján:
megverés (verberatio)
ütlegelés (pulsatio)
erőszakos magánlaksértés (domum vi introire)

c, Plagium:
• szabad ember elrablása
• rabszolga szökésre való rábeszélése
• később: minden eset, amikor szabad embert rabszolgaként kezeltek

564. A CSÁSZÁRKOR CRIMENEI

I. A KLASSZIKUS KOR „BÜNTETŐJOGA” (PRINCIPATUS)

- a quaestio-k jelentősége háttérbe szorult a cognitio extra ordinem mellett (a korszak
elején még újak is létesültek, egységes szabályzást kaptak)
- ez a büntetőjog dogmatikájának jelentős fejlődését és igazságosabb ítélkezést
eredményezett
- a korban alakultak ki a modern büntetőjog egyes alapfogalmai (pl.: szándékon túli
cselekmény - halált okozó testi sértés, erős felindulásból illetve előre megfontolt
szándékkal elkövetett cselekmény, bűnrészesség, kísérlet, visszaesés)

1) A KOR BÜNTETÉSI RENDSZERE

a) HALÁLBÜNTETÉS (a száműzetésbe menekülés joga megszűnik)
lefejezés (capitis amputatio)
keresztre feszítés (crucifixio)
vadállatok elé vettetés (damnatio ad bestias)
élve elégettetés (vivi crematio)
SZÁMŰZETÉS
kitiltás (interdictio)
egyszerű száműzetés (relegatio)
capitis deminutio-val járó száműzetés (deportatio)

c) ÚJ BÜNTETÉSI NEMEK
bizonyos crimen-ek elkövetőit bányamunkára (ad metalla)
vagy közmunkára (ad opera publica) ítélnek
lehetséges részleges vagyonelkobzás is (a teljes mellett)
esethez igazodó pénzbüntetések kiszabása

2) A KORÁBBAN IS LÉTEZŐ CRIMENEK VÁLTOZÁSAI

a) ÁLLAMELLENES BŰNCSELEKMÉNYEK (crimina maiestatis)
- már nem a populus Romanus biztonsága elleni bűncselekményeket jelenti
- egyre inkább az államot megtestesítő császár személye ellen irányuló felségsértés
volt
- pl.: a császár előtti eskütétel megtagadása, régi államellenes bűncselekmények

b) VÁLASZTÁSI MEGVESZTEGETÉSEK (ambitus)

- ekkor már elsősorban a büntetőbírák megvesztegetését jelentette

c) HAMISÍTÁSOK MINDEN FAJA (crimen falsi)

- a végrendelet, pénz, súly- és hosszmértékek meghamisításán túl magában foglalta a
hamis percselekményeket, a jogosulatlan név- és címhasználatot

d) HAMIS VÁD (crimen calumniae)

- kiterjesztették az ártó szándék nélkül megalapozatlanul vádat emelőkre

3) FONTOSABB ÚJ CRIMENEK, CRIMENNÉ NYILVÁNÍTOTT CSELEKMÉNYEK

a) A LEX IULIA DE ADULTERIIS COERCENDIS (Kr.e. 18.) büntette
a házasságtörést
(adulterium)
a házasságban nem élő ingenua nővel folytatott nemi viszonyt (stuprum)
a vérfertőzést
(incestum)
az adulterium és a stuprum elősegítését; prostitúció
(lenocinium)

b) KÜLÖNFÉLE ERŐSZAKOS BŰNCSELEKMÉNYEK

- valószínűleg Augustus idején nyilvánították crimenné
- vis publica és vis privata elnevezéssel

c) LOPÁS BIZONYOS VESZÉLYES ESETEI

- pl.: más barmának elhajtása, elkötése (abigeatus)

d) HAGYATÉKI JAVAK ÖNKÉNYES ELVÉTELE (crimen expilatae hereditatis)

- Marcus Aurelius korától számított közbűncselekménynek

e) STELLIONATUS
- fogalma alá tartozott minden olyan csalárd cselekmény, amely nem volt más
bűncselekmények alá vonható
II. A POSZTKLASSZIKUS ÉS A IUSTINIANUSI KOR „BÜNTETŐJOGA” (DOMINATUS)
- a cognitio-s eljárás kizárólagossága, csökken a bíróságok mérlegelési szabadsága
- kereszténység
új bűncselekményi tényállások jöttek létre (pl.: eretnekség)
bizonyos büntetési nemek eltűntek (pl.:keresztre feszítés)

- a gazdasági, társadalmi válság, romló közbiztonság, fokozódó bűnözés miatt a

büntetések szigorodnak (általában halálbüntetés vagy kényszermunka), kevés sikerrel
- Iustinianus a dominátus szigorán enyhít

1) KORÁBBI IDŐK BŰNCSELEKMÉNYEI

a) A SACRILEGIUM VÁLTOZOTT
- most már a kereszténység és a sacerként tisztelt uralkodó elleni cselekmény

b) SZIGORÚBB BÜNTETÉSEK
- pl.: a peculatus szankciója halálbüntetés

2) ÚJ BŰNCSELEKMÉNYI TÉNYÁLLÁSOK
eretnekség (haeresis)
keresztény hitről más vallásra való áttérés (apostasia)
nőrablás (raptus)
prostitúció elősegítésének (lenocinium) bizonyos súlyosabb esetei
Az öröklési jog azoknak a szabályoknak az összessége, amelyek a halál folytán felmerülő
magánjogi kérdéseket, elsősorban az elhunyt vagyonának az örökös(ök)re való átszállását
rendezik.

Az öröklés az ókori Rómában: ma individuális és vagyonjogi jelenség

-» elhunyt vagyonának az örökös(ök)re való átszállása

Az ősi rómában az öröklés: a pater familias hatalma alatt álló paraszti házközösség
életének mozzanata.
A rómaiaknak általában individuális és liberális szemléletet tulajdonítunk, ez a
szemléletmód azonban elsősorban az önjogú polgárok, a pater familiasok egymáshoz való
viszonyában érvényesült.
Az archaikus római társadalmat nem atomizálódott, elszigetelten élő individuumok, hanem
a pater familiasnak abszolút hatalma alatt élő, gazdasági és kultikus szervezetet is jelentő
házközösségek (familia proprio iure) alkották
Ennek megfelelően -» a házközösség családfői hatalom alatt álló tagjainak halála jogi
szempontból éppen olyan kevés jelentőséggel bírt, mint ahogy egy jogalanyisággal
felruházott testület működését befolyásolja egy-egy tagjának halála.
Családfő halála elsőrangú, társadalmi szinten is jelentkező kérdés.

A család, a házközösség folytonosságát a házi istenek (Lares, az elhunyt ősök szellemei)

kultászának folytonossága jelentette. Az archaikus korban a családi sacra kultuszának
folytatását tekintették az örökösök legfontosabb feladatának, sőt talán az öröklés
lényegének.

A házközösség fennmaradásának vagyonjogi tükröződése az archaikus korban

-» consortium volt. Amíg valamelyik örököstárs nem kezdeményezte e közösség
megszüntetését, addig a régi házközösség a korábbi pater familias halála ellenére, azt
követően is szinte változatlan formában fennmaradt.
A császárkorban indult meg a házközösségi kötelékek jelentősebb mértékű lazulása,
bomlása és ezzel párhuzamosan az öröklés individuális, vagyoni jellegének előtérbe
kerülése.
Hangsúly: vagyonátszállás, azonban a iustinianusi jog: az örökös nem csak a hagyatéki
vagyont birtokolja, hanem ő mintegy folytatója az elhunyt személynek.

A római jogi öröklési rendjét a társadalmi szokások, szokásjogi normák határozták meg.
az elhunyt után elsősorban a gyermekei örökölnek, azok hiányában az agnát rokonok, majd
a nemzetség (törvényes öröklés). -» túlélő gyermek nemlétében is biztosították a családi
sacra kultuszának és vagyon kezelésének fontosságát, de -» magukban hordták a vagyon
felaprózódásának veszélyét, ha az elhunyt után sok gyermek, vagy gyermek hiányában
nagyobb számú rokon örökölt. -» szükségessége annak, hogy a pater familias
meghatározhassa, hogy kik legyenek az örökösei, vagyis kialakult, fokozódott a
végrendelkezés lehetősége iránti igény.

Eredetileg csak konkrét vagyontárgyakról lehetett végrendelkezni: Legatentestament.

A végrendelet az örökbefogadásból és a mancipatioból fokozatosan alakult ki.

Az örökösben az elhunyt személyiségének folytatóját látták, aki minden vonatkozásban (in

universum ius) az örökhagyó helyébe lép (succedit)
-» majd
Az öröklés nem egyszerűen az egyes hagyatéki vagyontárgyak átszállása (succesio
singularis), hanem egyetemes jogutódlás (succesio universalis), amelynek alapján az
örökös az örökhagyó mindazon jogait és kötelezettségeit egységes vagyontömegként
megszerzi, amelyek nem szűnnek meg a halál ténye folytán.

Végrendelet (testamentum) jogintézményének megteremtése: a végrendeletet az örökhagyó

számára a mai végrendeletnél is nagyobb szabadságot biztosító és a jog által messzemenő
elismerésben és védelemben részesített jogintézménnyé, amely teljessé teszi a tulajdonos
rendelkezési jogát, amennyiben annak révén vagyonának sorsát a halála utáni időkre is
döntő módon meghatározhatja.

Szabad végrendelkezés jogának elismerése: szükségszerűen sértette az agnát rokonok és

a gens érdekeit, akik gyermekek és végrendelet hiányában az örökhagyó vagyonát
örökölték.
-korszakalkotó újítást, nemzetségi társadalom érdekeivel való szembenállás

Az öröklési jog az antik Rómában -» a magánjog legfontosabb területe, mert nagy vagyont
leginkább öröklés útján lehetett szerezni

Az öröklés: halál esetén bekövetkező jogutódlás (succesio mortis causa).

Öröklési viszonyok alanyai:
a) jogelőd, akinek a halála esetén a vagyon átszáll
b) a jogutódra

Az elhaltat (defunctus), aki után a jogutódlás bekövetkezik, örökhagyónak (de cuius)

nevezzük.

Az örökhagyó jogutódja (succesor) lehet:

a) egyetemes jogutód (universalis successor)
b) örökös (heres)
c) különös jogutód (singularis successor)
d) hagyományos (legatarius)

latens, potenciális öröklési viszony: jogügyleten (végrendeleten) vagy családjogi (rokoni

vagy házastársi) alapuló viszony.

Első, latens szakasz: az örökhagyó és jogutódai között intern viszony jelentkezik,

amennyiben a jogutódok a már letéző, érvényes, de hatályba még nem lépett végrendelet,
avagy a törvényes öröklés szabályai alapján várományosi helyzetben vannak.

Aktív, második szakasz: halál folytán (mortis causa) keletkező, extern jogviszony.
Az elhunyt jogai és kötelezettségeit megszerző jogutódok egymás közötti és harmadik
személyekhez fűződő, elsősorban dologi és kötelmi jogviszonyai.
Ebben a stádiumban már csak genetikus értelemben beszélhetünk öröklési jogviszonyról,
mert a jogutódok egymás közötti és harmadik személyekkel keletkező jogviszonyai
valójában csak annyiban különböznek a közönséges (inter vivos) viszonyoktól, hogy a
jogutódok öröklés folytán (mortis causa) szerezték meg jogaikat és kötelezettségeiket.
Öröklési jogképesség:
Teljes öröklési képesség -» korlátozás nélkül átörökítheti vagyonát
(törvényes öröklés rendje vagy végrendelet alapján), korlátozás nélkül megszerezheti azt a
vagyont, amely akár törvény, akár végrendelet alapján rá száll.
Öröklési jogképesség -» vagyonjogi jogképesség (ius commercii) része, de vannak olyan
személyi kategóriák, amelyek csak élők közötti vagyonjogi képességgel (commercium inter
vivos) rendelkeznek, illetve amelyeknek halál esetére szóló vagyonjogi jogképességük
(mortis causa commercium) több-kevesebb korlátozás alá esik.

a) törvényi örökléssel kapcsolatos

b) végrendeleti örökléssel kapcsolatos jogképesség

öröklési jogviszony -» örökhagyó vagy jogutód: aktív és passzív forma

Törvényes öröklési képesség (facultas ab intestato succedendi) fogalmát nem alakítoták ki.
végrendeleti öröklési képesség (testamenti factio)

Törvényes örökhagyói képesség (facultas ab intestato succedendi activa)

-» törvényes öröklés alapján átörökítheti vagyonát
a) minden önjogú római polgár
b) latinjogúak (Latini prisci és coloniarii törvényes örökhagyói képességéről források nem
nyilatkozanak, azonban saját joguk (ius Latii) értelmében rendelkeztek törvényes
örökhagyói képességgel
c) peregrinus saját népjoga szerint

Nem volt törvényes örökhagyói képessége:

a) önjogú rómaiak közül a Vesta-szüzeknek
b) eretnekeknek
c) Latini Iunianinak
d) peregrinusok saját népjoguk, a peregrini nullius certae civitatis csak a ius gentium
szabályai szerint rendelkezhetett törvényes örökhagyói jogképességgel

Törvényes örökösi képességgel (facultas ab intestato succdendi passiva) bírnak, azaz a

törvény alapján örökölhetnek
a) önjogú római polgárok + azok akik örökhagyójuk halála folytán válnak önjogúakká
b) latinjogúakat (Latini priscit és Latini coloniariit a ius Latii alapján
c) peregrinusok saját joguk szerint

Nem volt törvényes örökösi képessége:

a) rómaiak közül a pogány korban a Vesta-szüzeknek, keresztény korban az
eretnekeknek (haeritici) és a hittagadóknak (apostatae)
b) Latini Iunianinak
c) peregrinusok népjoguk, peregrini nullus certae civitatis csak a ius gentium szerint
rendelkezhetett törvényes örökösi jogképességgel

A törvényes örökösi képesség fennforgása szempontjából két időpontnak van jelentősége:

a) az öröklés megnyílásának
b) az örökség megszerzésének

Törvényes öröklésre csak akkor kerülhet sor, ha az örökösnek e két időpontban, továbbá
azok között folyamatosan megvan az örökösi képessége (inspectio duorum temporum)
A végrendeleti öröklési képesség (testamenti factio) nemcsak a végrendelkezés és a
végrendeleti öröklés, hanem a végrendeleti tanúskodás képessége is beletartozik.
A testamenti factiórol elsősorban azt tárgyalták, hogy megvan-e valakinek ez a képessége
más irányában (testamenti factio cum aliquo)
A végrendelkezési képesség (testamenti factio activa): az örökhagyó a római jog szerint
érvényes végrendeletet tehetett
a) az önjogú és cselekvőképes (serdült) római polgároknak
b) latinjogúak közül a cselekvőképes Latini priscinek és Latini colonariinak
c) peregrinusok saját népjoguk szerint végrendelkezhettek, azonban nem minősült
testamenti factiónak
d) A Latini Iuniani és a peregrini nullius certae civitatis egyáltalán nem tehettek
végrendeletet

A római polgárok közül nem végrendelkezhettek:

a) a hatalom alatti családtag (personae alieni iuris)
b) eredetileg az önjogú nők (mulieres sui iuris)
c) a serdületlenek (impuberes)
d) őrültek (furiosi)
e) tékózlók (prodigi)
f) továbbá sokáig: a süketek és a némák (muti)

Büntetésből nem volt végrendelkezési képessége (testamenti factio activája)

a) az archaikus korban az intestabilisnek
b) keresztény korban az eretnekeknek (haeretici) és a hittagadóknak (apostatae)
c) a felségsértésért elítéltek gyermekeinek
d) a gyászéven belül újraházasodott özvegynek.

A hatalomalattiak közül a filus familias kivételesen tehetett végrendeletet a peculium

castranse tekintetében. A női végrendelkezés tilalma részben azzal függ össze, hogy a
comitia calatán, a katonai táborban, ahol a végrendelkezésre az ősi időkben sor került, nők
nem is jelenhettek meg. Hadrianus a nőknek gyámjuk auctoritása mellett megadta a
végrenelkezési képességét, a praetor pedig a gyámi auctoritás nélkül készített
végrendeletükre is bonorum possesiot adott.
A serdületlenek gyámuk auctoritasa mellett sem végrendelkezhettek.
Az őrültek értelmük fogyatékossága miatt álltak végrendelkezési képességet is kizáró
gondnokság alatt szükséges képességük hiányából kifolyólag nem tehettek végrendeletet.
Az ősi intestabilitas büntetése, melyet a XII.táblás törvény mondott ki, a posztklasszikus
császári rendeletekben újjáéledt: elsősorban az eretnekekkel általános érvénnyel, és a
hittagadókkal szemben, de sújtotta a felségsértők gyermekeit és a gyászév letelte előtt
újraházasodott özvegyet is.

A testamenti factio activa fennforgása szempontjából 3 tényező

a) a végrendelkezés (testamentum factum)
b) végrendelkező halála (mors testatoris)
c) közbülső időtartam (media tempora) jön számításba.

Ha az örökhagyó a végrendelkezéskor nem bír testamenti factióval, illetve ha azt haláláig

bármikor elveszti, a végrendelet eredetileg érvénytelen, illetve utólagosan azzá válik.
A végrendeleti örökösi képesség (testamenti factio passiva): a római jog szerint érvényes
végrendeletében örökössé nevezhető:
a) római polgárok
b) minden latinjogú, jelentős megszoritással Latini Iuniani is
c) peregrinusok csak saját helyi joguk szerint rendelkezhettek végrendeleti örökös
képességgel, római polgár vagy latinjogú ezért nem nevezhette ki őket örökösévé

Nem volt sokáig testamenti factio passivája az ún. bizonytalan személyeknek

(personae incertae), vagyis:
a) annak, aki a végrendelet készítése után született (postumus)
b) az államnak (amely azonban a végrendeletig rá hagyott vagyont a ius publicum
szabályai szerint mégis megszerezhette)
c) jogképességgel felruházott személyegyesületek (collegiumok, piae causae
elismerést nyer a klasszikus korban lassan)
d) hatalomalattiakat (gyermek, rabszolga) nemcsak a hatalomgyakorló, hanem más is
örökössé nevezhette, utóbbi esetben azonban a hatalomalatti az örökséget csak
hatalomgyakorlója számára szerezhette meg akkor, ha a pater familias, illetve a
dominus e jogával élni kívánt.
e) A nők végrendeleti öröklési képességét Kr.e 164-es lex Voconia korlátozta, később
azonban e képességük a férfiakéval azonossá vált

Büntetésből nem rendelkeztek végrendeleti örökösi képességgel testamenti factio passiva

a posztklasszikus korban az eretnekek (haeretici) és a hittagadók (apostatae)

A végrendeleti örökösi képesség fennforgása szempontjából az örökség megnyílásának és

megszerzésének fent említett időpontjai mellett különös jelentősége van
-» a végrendelkezés időpontjának is (inspectio trium temporum).
A testamenti factio passiva tekintetében a végrendelet tétele és az örökség megnyílása
közötti időtartam nem jön számításba (media tempora non nocent).
A végrendeleti örökös öröklőképessége a végrendelkezés időpontjában azért szükséges,
hogy érvényes legyen az örökösnevezés (ut constiterit institutio), az örökhagyó halálakor
pedig azért, hogy hatályba is lépjen a végrendelet (ut effectum habeat)

Az öröklési jogviszonyok tárgya: a hagyaték.

A hagyaték (hereditas) az a vagyon, amelyet az örökhagyó összes halál esetén átszálló
vagyoni jogai és kötelezettségei alkotnak.
A hagyaték mint vagyontömeg nemcsak az örökhagyó után maradt dolgok, magában
foglalja az örökhagyó halálával az örökösökre átszálló összes jogot.

Hagyaték aszerint, hogy benne jogok (aktívák), vagy kötelezettségek (passzívák) vannak
túlsúlyban, lehet aktív vagy passzív hagyaték. (damnosia hereditas -» túlterhelt hagyaték

Hereditast csak azok a vagyontételek alkotják, amelyek az örökhagyó halála esetén

átszállnak

Nem tartalmazza a hagyaték az örökhagyó

a) családi jogait (patria potestas, manus, tutela)
b) birtokát (civilis, illetve naturalis possesio)
c) személyes szolgalmait
d) eltartásra való jogát (alimentatio) vagy
e) ilyen irányú kötelezettségét
f) delictumból eredő pönális tartozásait valamint
g) személyéhez tapadó követeléseit (pl. az örökhagyó ellen elkövetett iniuriából
származó, büntetőkeresettel érvényesíthető követelés)
A hagyaték a jogutódlás során két fő részre oszlik: az örökségre és a hagyományra

Az örökség (hereditas) a hagyatéknak az a része, amely halál esetére szóló egyetemes

jogutódlás (successio universalis mortis causa), vagyis öröklés révén az egyetemes
jogutódra, az örökösre száll át.

Az örökség mint vagyontömeg tartalmát képezi az örökhagyóról az örökösökre átszálló

összes aktív és passzív vagyontétel, tehát általában véve azok a vagyoni jogosultságok és
kötelezettségek, amelyek az örökhagyót halála pillanatában megillették, és a halál ténye
folytán nem szűnt meg.

Nem tartoznak az örökséghez azok az aktívák (hagyományok), amelyeket az örökhagyó a

hagyatékból az örökség terhére harmadik személynek, a hagyományosok javára rendelt.

Az örökség tehát nem más, mint a hagyatéknak a hagyományokkal csökkentett része.

A hagyomány (legatum) a hagyatéknak az a része, amely halál esetére szóló különös

jogutódlás (successio singularis mortis causa), vagyis a hagyományozás révén különös
jogutódra, a hagyományosra száll át. A hagyomány tartalmát egyes aktív hagyatéki
vagyontételek képezik, mint pl. egy hagyatéki ékszer tulajdonjoga vagy egy hagyatéki
bútornak az örökös által való kiszolgáltatásra irányuló követelés

A hagyományon belül megkülönböztetjük

a) a tulajdonképpeni hagyományt (legatum)
b) hitbizományt (fideicommissum)

Az örökség és a hagyomány viszonya: a hagyományos a hagyományt csak akkor

szerezhette meg, ha az örökös megszerezte az örökséget.
pl. az örökös nem fogadta el az örökséget, a hagyományok megdőltek
Független volt az örökléstől a mortis causa donatio.

Az öröklést, annak folyamatát hereditas szóval fejezték ki, és két szakasz:

a) az örökség megnyílását valaki számára (delatio hereditatis), ami az örökhagyó
halálával következik be (a capitis deminutio miatti vagyonátháramlás nem minősül
örökösnek)
b) az örökségnek az öröklésre meghívott általi megszerzését (acquisitio hereditatis)

Az örökség megnyílásának (delatio hereditatis): törvény vagy végrendelet

-» melyik érvényesül -» örökség megszerzésének három jogcíme:
1) legősibb időkben minden esetben a törvény határozta meg, hogy a hagyaték kikre nézve
nyílik meg, ill. hogy kik szerezhetik meg azt, törvényes öröklés szabályai
(successio legitima / ab intestato)

2) Végrendeleti öröklés (successio testamentaria) -» hiányában a törvényes öröklést

megállapító jogszabályok nyertek alkalmazást

3) a törvény rendelkezése bizonyos személyeknek a végrendelet ellenére is biztosítja a

részesedést a hagyatékból -» végrendelet ellenére való öröklés (successio contra tabulas)
A civiljogi öröklési rend (ARCHAIKUS KOR)
a) TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉS
- kezdetben csak ezt ismerték
- a családfő vagyona kizárólag a szokásjog által előírt rend szerint szállt az utódokra
- az elhunyt után a gyermekek -» rokonok -» nemzetség örököltek

b) VÉGRENDELKEZÉS (KÖTÖTT/BEFOLYÁSOLT)
- csak fokozatosan alakult ki
- ez a jogintézmény sértette a nemzetségek vagyoni érdekeit
- a pater familias a végrendelet tételével megakadályozhatta a gens öröklését
- a 2 ellentétes érdek kiegyenlítése: a végrendelkezés első formái a népgyűlés / hadsereg
előtt nyilvánosan és szóban folytak le (testamentum in comitiis calatis)
- a gens szükség esetén befolyással lehetett az öröklésre

c) SZABAD VÉGRENDELKEZÉS
- elve később fejlődött ki
- meghonosította a fejlettebb végrendelkezés intézéményét (testamentum per aes et libram)
- teljessé tette a magántulajdoni rend megszilárdulását, mivel ezáltal a római jog elismerte a
pater familias szuverenitását a tulajdonában álló vagyontárgyak felett (halála esetére is
korlátlan rendelkezést biztosított felette)

XII TÁBLÁS TÖRVÉNY

-» a végrendeleti öröklést részesíti előnyben a törvényes örökléssel szemben
-» a civiljogi rokonság szerinti törvényes öröklésre csak végrendelet hiányában került sor
-» alapvetően a házközösségi köteléken és az agnát rokonságon épül fel
-» a kognát (pusztán vérrokonsági) kapcsolatok nem nyertek elismerést
agnatio: civiljogi rokonság, leszármazás és hatalmi köteléken alapuló rokonság
cognatio: tisztán vérségi kapcsolat szerinti rokonság, vérrokonság

II. A PRAETORI ÖRÖKLÉSI REND (PRÉKLASSZIKUS KOR)

- a praetor új törvényes öröklési rendet épített ki
- a kognát rokonsági kapcsolatot is érvényre juttatta (az agnát mellett)
- új végrendeleti formát is kialakított (testamentum VII signis obsignatum)
- a civiljog szerint nem örökös személyt a praetor
-fikcióval sem tehette azzá
-de beutalhatta a hagyaték birtokába és megadhatta neki a hagyatéki javak használatát és
élvezetét -»
-» bonorum possessio: a hagyatéknak a praetor által megadott birtoka
-» bonorum possessor: a hagyaték birtokába beutalt személy
- a bonorum possessor praetor általi védelme szerint megkülönböztetünk
-» civiljogi örökössel szemben hatálytalan birtokba utalást (bonorum possessio sine re)
-»civiljogi örökössel szemben is hatályos birtokba utalást (bonorum possessio cum re)
- az 1éves elbirtoklási idő letelte után mindkét esetben a beutalt személyek teljes jogú
civiljogi örökössé váltak,
- mivel a bonorum possessio bonitár tulajdont eredményező missio in possessionem volt
A CSÁSZÁRKORI ÖRÖKLÉSI REND (KLASSZIKUS ÉS POSZTKLASSZIKUS KOR)
- a civiljogi és praetori jogi egymás mellett kialakult és összefonódott öröklési rend nem
változott alapjaiba
KIEGÉSZÍTŐ SZABÁLYOK LÉTREJÖTTE
- a kognát rokonok öröklési lehetőségeit bővítették
- pl.: anya és gyermekei közötti kölcsönös öröklés
- nem szüntették meg az agnát öröklés rendszerét
- praetori öröklési rendi tendenciákat erősítették

A VÉGRENDELETI ÖRÖKLÉS ELŐRELÉPÉSE

- jelentős változás:
favor testamenti elve (Severusok korában)
- a végrendelkező akaratának a lehető legteljesebb mértékben érvényesülnie kell
- a végrendeletet kétség esetén úgy kell értelmezni, hogy az lehetőleg érvényben maradjon
- az akarati elméletet (Willenstheorie) juttatta érvényre a nyilatkozati elmélettel
(Erklärungstheorie) szemben
- „a végrendeleti kikötéseknél inkább az akaratot, mintsem a szavakat kell figyelembe
venni” – Papinianus

C) IUSTINIANUS NOVELLÁRIS VÁLTOZTATÁSAI A KODIFIKÁCIÓ UTÁN

- az egész római öröklési jogot új alapokra fektette
- az agnát rokonság intézménye elavult
- a praetori bonorum possessio-ból kialakult törvényes öröklési rend továbbfejlesztése
- tisztán kognát törvényes öröklési rend létrehozása (az agnát elemek mellőzése)
végrendeleti rendszer:
- modernebb végrendeleti formák bevezetése
- érvényre juttatta a kötelesrész modern intézményeinek elveit az anyagi mellőzhetetlenség
alapján

Az örökség megszerzése a civiljog szerint (örökös tagja-e az örökhagyó házközösségének)

a) házon belüli vagy szükségszerű örökösök (heredes domestici), az örökséget a halál

tényénél fogva azonnal, elfogadó nyilatkozat nélkül (ipso iure) szerzik meg
-» örökhagyó hatalma alatt állott s az ő halálával ipso iure önjogú családtagok,
a sui heredes. A suusok a civiljog szerint nem utasíthatták vissza az örökséget, a
praetori edictum szerint azonban ha nem avatkozatak bele a hagyaték ügyeibe, távol
tarthatták magukat az örökségtől
-» az örökhagyó által végrendeletileg felszabadított és örökössé nevezett
rabszolgákat, akik az örökössé való kinevezést kötelesek voltak vállalni
-» heredes necessarii

b) házon kívüli vagy önkéntes örökösök (heredes extranei), az örökséget rendesen csak
elfogadó nyilatkozattal, egyébként pedig elbirtoklással szerezhették meg

Az elfogadó nyilatkozatnak (aditio hereditatis)

a) az ősi, alakszerű cretiot (civiljogi szerinti ünnepélyes elfogadó nyilatkozat (actus
legitimus) valamint
b) később kialakult, alakszerűtlen pro herede gestiot
pro herede gestio: alakszerűtlen, hallgatólagos akaratnyilvánítást jelentettt, amelynek
keretében az örökséget elfogadó személy „örökösként” járt el (pl. az örökös egyezkedése a
hitelezőkkel). Sürgetés esetében a praetor gondolkodási időt adhatott (tempus ad
deliberandum)
Elbirtoklással (usucapio pro herede) az archaikus jogban elsősorban azok az örökösök
szerezték meg az örökséget, akik a hagyatékot cretio nélkül vették birtokukba.
Ilyenkor a hagyaték jogosulatlan elfoglalója egy év alatt szintén elbirtokolta a hagyatékot, s
ezzel megszerezte az öröklési minőséget.

A bonorum possessort, aki a praetori edictum alapján öröklési igénnyel jelentkezett, az

usucapio ellenére utólag is beutalta a hagyaték birtokába.
Marcus Aurelius crimen expilatae hereditatis elnevezéssel közbűncselekménnyé
nyilvánította a hagyaték rosszhiszemű birtokbavételét.

Az örökség megszerzése a praetori jog szerint:

bonorum possessio, amelyet a felmenő és lemenő örökösöknek 1 év alatt, másoknak pedig
100 napon belül kellett kérelmezniük a praetortól (agnitio bonorum possessionis).
A praetor birtokba utalás révén a civiljogi örökösnek (heres) nem minősülő praetori örökös
(bonorum possessor) a hagyatéknak csak bonitár tulajdonosa lett, ezért ugyanúgy az
elbirtoklásra szorult, mint kezdetben a hagyatékot nem cretioval megszerző civiljogi
örökösök. A praetor azonban a bonorum posessort az elbirtoklás ideje alatt a bonitár
tulajdonoséhoz hasonló védelemben részesítette, adott esetekben a civiljogi örökössel
szemben is.

A praetori a nála örökösként jelentkező személyeket kezdetben, illetve alapvetően

-a civiljogi szabályok érvényre jutásának elősegítése céljából (adivandi iuris civilis gratia)
utalta be a hagyatéki javak birtokába.

A praetori edictum emellett bizonyos személyek részére a civiljog hézagainak

kiegészítésére végett is (supplendi iuris civilis grata) előirányozta a bonorum possessiot

A praetor meghatározot személyeknek számára a merev civiljog kijavítása érdekében

(corrigendi iuris civilis gratia), civiljogi örökösök rovására adta meg a bonorum possessiot

Bonorum possessiot az kapott, aki valószínűvé tette, hogy ő a civiljogi örökös, tehát vagy
érvényes civiljogi végrendeletet produkált (bonorum possessio secundum tabulas),
vagy valószínűsítette törvényes örökösi jogcímét (bonorum possessio inestati).

A törvényes örökös a végrendelet ellenére is kérhetett bonorum possessiot, ha bizonyította

annak az alaki mellőzhetetlenség megsértése miatti érvénytelenségét (bonorum possessio
tabulas)

Ha több örökös jelentkezett egyszerre különböző jogcímeken:

a) végrendelet ellenére való öröklés (bonorum possessio contra tabulas)
b) végrendeleti öröklés (bonorum possessio secundum tabulas)
c) törvényes öröklés (bonorum possessio intestati)

Amennyiben civiljogi örökös nem jelentkezett, a praetor bonorum possessio intestatiban

részesített olyan személyeket is, akik a civiljog szerint nem voltak törvényes örökösök.
-» agnation kívüli vérrokonok (cognati) és az örökhagyót túlélő férj, illetve feleség (vir,
uxor)

Örökösök létében is részesített pl. az emancipált gyereket bonorum possessio intestatiban

-» a kor igényeinek többé már nem megfelelő civljogi szabályok módosítására irányult
Transmissio (megnyílt örökség átharamlása): öröklésre meghívott személy, vagyis a leendő
házon kívüli örökös az öröklés megnyílása után, de a hagyaték megszerzése előtt halt meg,
az elfogadás joga nem szállott tovább az ő örököseire, hanem a növedékjog érvényesült
Utóbb mégis kialakult az a felfogás, hogy az örökös halálával ez a jog – bizonyos
korlátozásokkal – átszáll utódaira is, örökség átháramlása (transmissio)

Transmissio Theodosiana: II. Theodosius egy constitutiója értelmében ha a végrendeleti

örökös a végrendelet felbontása előtt meghal, lemenői megszerezhetik a jogelődjükre
megnyíit, de meg nem szerzett örökséget.

Transmissio Iustinianea: A iustinianusi jog -» az öröklésre meghívott személy halála esetén

annak jogutódai az eredeti delatiótól számított egy éven belül elfogadó nyilatkozatot téve
elődjük helyébe léphetnek

Nyugvó hagyaték (hereditas iacens): az öröklés megnyílás (delatio) és az örökség

megszerzése (acquisito) közé eső idő alatt a hagyaték a heredes extranei szempontjából
„nyugszik” (iacet), vagyis ideiglenesen nincs örököse (a heredes domesticire nézve
nyugvó hagyték nem volt, ők ugyanis a számukra megnyílt örökséget azonnali hatállyal
megszerezték)
A nyugvó hagyaték mégsem tekinthető egészen uratlan vagyonnak, mert az a cél, hogy
egyszer majd lesz ura, vagyonegységként összetartja.
A nyugvó hagyaték (hereditas iacens) ezért bizonyos szempontból ebben az átmeneti,
ideiglenes állapotban is önálló életet él: pl. gyarapítjuk, delictumai kötelezhetik, kezelésére
pedig a praetor szükség szerint gondnokot rendelhet ki

Uratlan hagyaték (bona vacantia): a hagyatéknak egyáltalán nincs örököse. Az ilyen

vagyontömeg sorsát a civiljog nem rendezte, így a bona vacantiát bárki elbirtokolhatta.
A praetor az uratlan passzív hagyatékra csődeljárást rendelt el.
A császárkorban az uratlan hagyaték a fiscusra szállt.

Incapacitas: a végrendeleti örökösök az örökség megszerzésének korláta,

vagyis az örökség megszerzésére való teljes vagy korlátozott képtelenség.

az öröklőképtelenség (facultas ab intestato succedendi passiva, testamenti factio passiva

hiánya) és
a szerzésképtelenég (incapacitas) közötti különbség: amíg az öröklőképtelen személyre
nézve eleve nem következik be delatio, ennek megfelelően örökösrésze a növedékjog
alapján a többi orököstárs között oszlik meg, addig az örökség megszerzésére képtelen
személy (incapax) kinevezhető örökössé, részére tehát az örökség megnyílik, magát az
örökséget azonban nem vagy csak korlátozottan szerezheti meg.

Az incapacitas megszűnt, ha annak okát a szerzésképtelen személy a cretio határidején

belül elhárította. Az incapaxra nézve az érvényes végrendelet részben vagy egészben
hatálytalan.
Szerzésképtelenség (incapacitas) kategóriái:

-házasságra kötelezett korban lévő, de házasulatlan (caelebs) személy

a Lex Iulia de maritandis ordinibus képtelennek nyilvánította arra, hogy a számára megnyílt
végrendelei örökségét megszerezze

-a házasságban élő, de gyermektelen (orbus) személy pedig a Lex Papia Poppaea

értelmében csak félrészben szerezhette meg az örökséget
(a gyermektelen házastársak egymás végrendelete alapján az örökség 1/10-éhez jut hozzá)
-» szerzésképtelenség megszűnése ha a caelebs megházasodott, illetve az orbusnak
gyermeke született (100 napon belül).

-A Lex Iunia Norbana értelmében szintén incapax volt a formahibával felszabadított

rabszolga (Latinus Iunianus), aki sem végrendeleti örökös, sem hagyományos nem lehetett,
hacsak a cretio határidején belül meg nem szerezte a polgárjogot.
-» Miután Iustinianus eltörölte a Latini Iunianit, a szerzésképtelenség e fajtája is megszűnt

-Dominatus császár incapaxnak minősítette a rossz hírű nőket is (feminae probrosae), akik
azonban az ellenkező bizonyítása esetén szintén visszanyerték szerzőképességüket.
A fentiekből következőleg a iustinianusi jogban a feminae probrosae képezték a
szerzésképtelenség egyetlen megmaradt esetét.

A hagyaték incapacitas miatt üresen maradt része nem növedékjog tárgya,

hanem elesett örökrésszé válik (caducum, bona caduca).
A caducum az ugyanazon végrendeletben örökösnek kinevezett gyermekes családapákra,
ezek hiányában a gyeremekes hagyományosokra háramlik, ha pedig ilyenek sem volnának,
az államkincstárra (aerarium -» fiscus).
A caducumra jogosultak igényüket a caducorum vindicatio nevű keresettel érvényesíthetik
A caducumot megszerző személy a hagyatéki tartozásokért csak a reá szállt caducum
erejéig felel.

Indignitas: az örökségre való érdemtelenség, öröklésre érdemtelen – akár végrendeleti,

akár törvényes nem tarthatja meg -» császári jogtudomány a lex Papia Poppaea
esetei:
a) az örökhagyót még életében súlyosan bántalmazta, esetleg meg is ölte
b) az örökhagyót megakadályozta abban, hogy végrendeletet tegyen
c) az örökhagyó halála után annak végrendeletét alaptalanul megtámadta

Érdemtelen (indignus) a jog szerint örökös, az örökség elragadtatik tőle, és az

államkincstárra háramlik (fiscus).

Aki a bona ereptoriát megszerzi – minthogy az örökös a semel heres semper heres elv
értelmében továbbra is az indignus személy marad, csupán az örökös helyébe (heredis
loco) kerül, s a hagyatéki terhekért csak a reá szállt vagyon erejéig felel
Törvényes öröklés (successio ab intestato)
-civiljogi törvényes öröklés rendje -» XII táblás törvény rögzít, házközösségi köteléken,
illetve az agnát rokonságon épült fel
-praetori törvényes öröklés rendje (bonorum possessio intestati) -» praetori edictum,
kognát rokonság az agnát mellett
-a iustinanusi törvényes öröklés rendje -» Iustinianus novelláris törvényhozása teremtett
meg, alapja a túlélő házastárs öröklésétől eltekintve a kognát rokonság kizárólag

A törvényes örökösök (heredes ab intestato) az örökhagyó rokonai (valamint a házastárs),

akik közül a rokonsági fokban az örökhagyóól távolabb álllól nem örökölhettek akkor, ha
náluk közelebb álló személy van a túlélők között
Ez a rokonság a házközösség tagjait (sui heredes) és a civiljogi rokonságot (agnatio)
jelentette, amely mellett fokozatosan kialakult a kognát rokonság öröklése is, a túlélő
házastárstól eltekintve kizárólag a vérrokonság (cognatio) lett a törvényes öröklés alapja.

Ez az átalakulási folyamat szoros kapcsolatban volt a házközösségi és nemzetségi

kötelékek bomlásával, aminek folytán egyre inkább a vérrokoni kötelék került előtérbe.

A civiljogi törvényes öröklés rendje

házközösség (familia proprio iure), annak hiányában
az agnát rokonság (famila communi iure)

A sui heredes „öröklése” a rómaiak felfogása szerint inkább a pater familias halála után is
változatlanul fennmaradó házközösség belső viszonyaiban történő átrendeződés volt, nem
pedig a szó kimondott értelmében vett öröklés.
Pater familias halála folytán az addigi familia proprio iure annyi familiára bomlott, ahány
suus heres volt, de amíg valamelyik örököstárs nem kezdeményezte a régi házközösség
megszüntetését, a házközösségi vagyon megosztását, addig ezek a familiák
(illetve az azokat reprezentáló, önjogú pater és mater familiasok) a consortium (ercto non
cito) kötelekébe tartoztak, amelyek jogilag is tükrözte a régi házközösség fennmaradását.

Az öröklési osztályok: a civiljog szerint az öröklésre végrendelet hiányában három egymást

követő osztályba, rendbe (ordo) tagolódtak. Az egyes osztályokon belül az egyes rokonok
különböző fokokhoz (gradus) tartoznak.

I.osztály: sui heredes

a) örökhagyó manusa alatt állott feleség (uxor in manu), saját jogon de filae loco örökölt
b) családgyermekek (filii és filiae familias)
c) az örökbefogadott (arrogatus, adoptivus)
A sui heredes közé tartoznak továbbá a manusos házasságot kötött filius familias
felesége és gyermekei, amennyiben a filias familias nem élte túl az örökhagyót, vagy az
örökhagyó őt emancipálta.
Az emancipált fiú gyeremekei közül csak az emancipatio előtt fogantak sui heredes, és
nagyapjuk patria potestasa alól annak életében nem is kerültek ki.

Nem tartoznak a sui heredes, agnatio körébe azok, akik emancipatio vagy adoptio útján
kikerültek a családfő hatalma alól + azok a leányok, akik manusos házasságot kötöttek.

Az emancipált fiúnak az emancipátiója után fogant gyermekei sem tartoznak sui heredes.

Ha a filius familias az örökhagyó halálakor már nem élt, az ő gyermekei és manusos

házasságot kötött felesége, vagyis az örökhagyó menye és unokái annyit örököltek, mint a
kieső apa, illetve férj örökölt volna. -» míg az örökhagyó gyermekei fejenként (in capita)
örököltek, addig a filus familias kiesése esetében az unokák és a manusos házasságot
kötött feleség, aki az unoka helyét foglalja el az agnatioban, törzsenként (in stirpes)
örököltek, azaz együttesen annyit, amennyit kieső elődjük egymaga örökölt volna.

Ius repraesentationis (képviseleti elv): a rokonsági fokban távolabb állók együttesen annyit
örökölnek, mint kieső elődjük egymaga örökölt volna, vagyis a törzsenkénti öröklés elvét,
képviseleti elvnek, a törzsenként őröklők e jogát képviseleti jognak is nevezzük.

II.osztály: proximi agnati, a legközelebbi agánt rokonok, akik csak akkor örökölhetnek, ha
sui heredes egyáltalában nincsenek.
-az örökhagyó teljes testvérei (germani): fivérei (fratres) és nővérei (sorores), továbbá
-apai féltestvérei (consanguinei)

-Testvérek hiányában a távolabbi fokú agnát rokonok, közülük csak férfiak

pl. az örökhagyó olyan unokafívére aki tagja az agnationak, nem emancipálták sem őt, sem
az apját, aki az örökhagyó nagybátyja volt
E csoport tagjai egyenlő részekben, fejenként (in capita) osztoztak a hagyatékban.

Proximus remotiores excludit: a közelebbi fokú rokon kizárja a távolabbiakat, akkor is ha a

közelebbi agnatus nem fogadja el az örökséget.

III.osztály: gentiles: amennyiben sem a suus heres, sem proximus agnatus nem volt akkor
a nemzetiség, a gens tagjai örököltek. A gens törvényes öröklése azonban az idejét múlt
nemzetiségi szer

-agnát öröklési rend

-nem ismerte a successio graduum et ordinumot: ha a meghívott proximus agnatus nem
tudta vagy nem akarta elfogadni az örökséget, akkor a távolabbi fokban lévő agnatus nem
örökölhetett, vagyis a hagyaték nem nyílt meg egy, az örökhagyóhoz képest távolabbi
fokban álló agnatus számára -» nem volt successio graduum
Ha volt agnatus, és nem fogadta el az örökséget, a következő osztály (ordo), a gentiles sem
örökölhette -» nem volt successio ordinum.
A gentiles így csak akkor örökölhettek, ha egyáltalán nem voltak suusok, sem agnatusok

Mivel a civiljog szerint egy hagyaték csak egyszer nyílt meg, és az egyetlen delatio alapján
csak a legközelebbi rokon örökölhetett, a hagyaték viszonylag könnyen uratlanná válhatott
(bona vacantia). -» nincs akadálya azonban ha valamelyik agnát rokon vagy más személy
(persona extranea) elbirtoklás útján mégis megszerezze a hagyatékot.

Az agnatusnak joga volt arra, hogy mielőtt az örökséget elfogadta, és így heresszé vált
volna, erre irányuló jogosultságát harmadik személynek in iure cessio útján átengedje (in
iure cessio hereditatis) -» kizárólag a proximi agnati törvényes örökösök, de őket sem, ha
végrendeleti úton lettek kinevezve örökössé, örökség megszerzése után nem volt helye.
-» az in iure cessio hereditatis bizonyos fokig pótolta a successio graduum et ordinum
hiányát
A praetori jog törvényes öröklési rendje (bonorum possessio intestati)

Az öröklési osztályok: a praetori edictumban négy, egymást követő öröklési osztály tagjai
számára tette lehetővé a bonorum possessio, azaz a hagyatéki javak birtokába való
beutalás útján való öröklést.
I.osztály: bonorum possessio unde liberi
a) sui heredest, köztük az örökhagyóval manusos házasságban élt feleségét is
b) az emancipált fiúkat
c) az elhat emancipált fiúknak az emancipatio után fogant gyermekeit.
-» suusoknak tekintette a praetor a b), c)-t

Nem tartozott a kategóriába:

-a más pater familias által örökbe fogadott gyermek,
-manusos házasságot kötött leány -» mert ezek új házközösségükben, agnatiójukban öröks
fiktív suus: ha csak az örökbefogadó pater familiasuk nem emancipálta őket, vagy az
örökhagyó egykori filia familiasa feletti manus az azt gyakorló férj halálával vagy a manust
megszűntető aktussal (diffareatio, remancipatio) meg nem szűnt.

II.osztály: bonorum possessio unde legitimi

Legitimi: a praetori edictum a XII táblás törvényben megnevezett törvényes örökösök,
vagyis a sui heredes és a proximi agnati csoportja, sőt egyideig a gens tagjai is.
Nem voltak liberi, vagy nem jelentkeztek a bonorum possessiora, praetor azt civiljogi
örökösök részére nyitotta meg.

A sui heredes az I.osztály számára nyitva álló határidő (1 év) letelte után a bonorum
possessio legitimi első csoportjába tartozókként jelentkezhettek a II.osztályban.
Csak akkor jelentkezhettek, ha nem volt suus heres.
Ha voltak, de nem jelentkeztek, proximi agnati nem kérhettek bonorum possessiot, hiszen a
civiljog szerint ilyenkor a suusok a hagyatékot ipso iure megszerezték.

III.osztály: bonorum possessio unde cognati: Ha legitimi sem volt, vagy a második
delatiotól számított határidőn belül sem jelentkeztek a bonorum possessiora, a praetor az
öröklést az összes vérrokon (cognati) részére lehetővé tette oly módon, hogy a közelebbi
vérrokon kizárta a távolabbi bonorum possessioját.
Örökbefogadott gyermekek is jelentkeztek, törvénytelen gyermek anyja után örököl

Az azonos fokú rokonok egymás között egyenlő arányban (in capita) örököltek, attól
függetlenül, hogy lemenők (descendentes), felmenők (ascendentes) vagy oldalági rokonok
(cognatio collaterales) voltak.

Így elsősorban az 1.fokú rokonok (gyermek és szülők), ennek hiányában a

2.fokú rokonok (unokák, nagyszülők, testvérek) örököltek.
Nem érvényesült a ius repraesentationis, a suusok harmadik, a fiktív suusok második
a vérrokonok egyéb csoportjai első ízben jelentkezhettek.
6,7. fok -» off

IV.osztály: bonorum possessio unde vir et uxor: amennyiben a harmadik delatiótól

számított határidőn belül kognát rokonok sem jelentkeztek, praetor IV.osztályban bonorum
possessiot adott a jelentkező túlélő házastársnak, aki így csak az örökhagyó összes agnát
és kognát rokona után jelentkezhetett a praetornál. A túlélő házastárs bonorum
possessioját a manus nélküli házasságok elterjedése tette szükségessé.
-kognát öröklés is
-successio graduum et ordinum, III.osztály: közelebbi fokú rokon nem tudja/akarja
elfogadni az örökséget, a távolabbi fokú rokon örököl, elfogadás joga a kövi ordóé.
A császárkori jogszabályok kiegészítő szerepe: míg a praetori edictum a gyermekeket
anyjuk után, illetve az anyát gyermeke után csak a bonorum possessio unde cognati
elnevezésű III. osztályban hívta meg az öröklésre, a klasszikus kor két senatus consultuma
civiljogi örökösökké tette őket, és ezzel a bonorum possessio unde legitimi osztályába
léptette elő

SC Tertullianum: Hadrianus uralkodása alatt kimondta, hogy a 3 gyermekes ingenua, illetve

a 4 gyermekes libertina anya gyermekei után civiljogi örökös lesz, akit azonban az
öröklésben az elhalt gyemek lemenői, apja és apai ágról való fivérei megelőznek

SC Orfitianum: Marcus Aurelius uralkodása alatt kimondta, hogy az anya után gyermekeit
mindenkit megelőzően civiljogi öröklés illeti meg.
A gyermeket elsősorban az anya testvéreivel (proximi agnati) szemben juttata kedvező
helyzetbe.

A Iustinianusi törvényes öröklés

- Iustinianus novelláris törvényhozása teremtette meg
- DIGESTA: a 118. (Kr.u. 543) és az ezt kiegészítő 127. novella (Kr.u. 547) új alapokra
helyezte a törvényes öröklés rendjét
- alapja kizárólag kognát rokonság (kivéve a túlélő házastárs öröklése)
- a novellák szerint a törvényes öröklésre 4 OSZTÁLY volt meghíva:
- lemenők (descendentes)
- felmenők (ascendentes) és a teljes testvérek (germani)
- apai és anyai féltestvérek (consanguinei ill. uterini) és a féltestvérek gyermekei
- összes többi távolabbi oldalrokon (cognati collaterales)

I. Az öröklési osztályok
I. osztály -
lemenők (descedentes)
- az örökhagyó összes lemenői (pl.: gyermekek, unokák, dédunokák)
-a vér szerinti gyermekek (a törvénytelenek csak anyjuk után)
- az örökbefogadottak

öröklési szabályok:
1) sui heredes: szükségszerű örökösök, akikre nézve nyugvó hagyaték nincs
2) nem sui heredes: (pl.: emancipatus és gyermekei) a hagyatékot csak elfogadó
nyilatkozat útján szerezhetik meg
3) KÉPVISELETI ELV érvényesül: a távolabbi lemenők együttesen annyit kapnak, mint kieső
elődjük (in stirpes örökölnek

II. OSZTÁLY -
Felmenők és teljes testvérek (ascendentes, germani)
- felmenők (ascendentes)
- teljes testvérek (germani)
ÖRÖKLÉSI SZABÁLYOK:
1) ha az örökhagyó után szülők + teljes testvérek maradtak: ők fejenként egyenlő arányban
(in capita) örökölnek
2) ha a teljes testvéreknek gyermekeik is vannak, azok kieső elődjük helyén a képviseleti
elv alapján együttesen örökölnek annyit, mint kieső elődjük (in stirpes)
3) a teljes testvérek unokái már csak a IV. osztályban örökölhetnek
4) teljes testvérek létében a szülőknél távolabbi fokú felmenők nem örökölhettek
5) de ha az örökhagyó után kizárólag felmenők maradtak, akkor a dédszülők is örökölhettek
a iustinianusi szabályok szerint (szemben a praetori joggal)
6) ez esetben a hagyaték ágak (apai és anyai) szerint (in lineas) oszlik meg, s a közelebbi
felmenő léte kizárja a távolabbi felmenő öröklését
7) ha az egyik ágon egy adott fokon nincs senki, akkor az egész hagyaték a másik ág
azonos fokát illeti
8) egy ágon belül a felmenők fejenként (in capita) osztoznak

III. OSZTÁLY -
Apai és anyai féltestvérek (CONSANGUINEI, UTERINI) ÉS GYERMEKEIK
- apai féltestvérek (consanguinei)
- anyai féltestvérek (uterini)
- az elhalt féltestvérek gyermekei
ÖRÖKLÉSI SZABÁLYOK:
1) a féltestvéreket a teljes testvérek kizárják az öröklésből
2) az elhalt féltestvérek gyermekei megelőzik az egyéb 3. fokú oldalági rokonokat (pl.:
nagybácsi)
3) a féltestvérek unokái már csak a IV. osztályban örökölhettek
4) az elhalt féltestvérek gyermekeinél a képviseleti elv érvényesült

IV. OSZTÁLY -
ÖSSZES TÁVOLABBI OLDALROKON (COGNATI COLLATERALES)
ÖRÖKLÉSI SZABÁLYOK:
1) e vérrokonok a 6. fokon túl is örökölhettek
2) a közelebbi fokúak kizárták a távolabbi fokúakat, tehát a képviseleti elv itt nem
érvényesült
3) az azonos fokú oldalági rokonok között az öröklés fejenként (in capita) történik
4) a túlélő házastárs törvényes öröklési jogát Iustinianus nem szabályozta, így a bonorum
possessio unde vir et uxor szabálya élt tovább (de a túlélő házastársat a törvényes
öröklésben az örökhagyónak most már a legtávolabbi kognát rokona is megelőzte)
5) a rászoruló özvegy nőnek (vidua inops indotata), amennyiben a férje után közös
gyermekük maradt, Iustinianus részleges haszonélvezetet (¼ rész) biztosított a hagyatékon
6) az özvegy nő nem tekinthető rászorultnak, ha kapott hozományt vagy donatio propter
nuptias-t
7) ha a férj közös gyermek nélkül halt el, a hagyatéknak ugyanezen részét az özvegy
tulajdonul kapta

II. A IUSTINIANUSI TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSI REND DOGMATÖRTÉNETI JELENTŐSÉGE

- gyökeresen új öröklési rend
- alapja a kognát rokonság
- a civiljogi elvek közül egyedül 1 érvényesült továbbra is: a sui heredes számára nem volt
nyugvó hagyaték

A Novellae kiemelkedő dogmatörténeti jelentőségei:

- véglegesen és teljesen megszüntette az agnát rokonok öröklését
- évszázadokon át képviselte a testvérek, férfiak és nők öröklési egyenjogúságát szemben a
középkori (feudális) öröklési jogi szabályokkal
- így a modern törvényes öröklési rend alapja lett
- bevezette a törvényes özvegyi haszonélvezetet
- hiányosság: a túlélő házastársat még a praetori edictum-nál is hátrányosabban kezelte
- e kérdést külön nem is szabályozta, így a bonorum possessio unde vir et uxor intézménye
annak ellenére fennmaradt, hogy a bonorum possessio többi eseteit Iustinianus öröklési
tárgyú novellái eltörölték
III. A törvényes öröklés polgárjogot nyert libertinus után
- a római jog értelmében sem felmenői, sem oldalrokonai nem lehettek
- ezek hiányát a római jog a patronus öröklési jogának a törvényes öröklési rendbe való
beiktatásával pótolta
- a libertinus civis utáni öröklési rend fejlődése:
A) civiljog
- a libertinus után végrendelet híján örökölnek
- sui heredes
- patronus vagy annak agnát rokonai, ill. gentilis-ei
B) praetori jog
- a PRAETOR BONORUM POSSESSIO INTESTATI-t adott
- liberi
- legitimi (a felszabadított suus-ai), ezek híján a
- patronus, ill. ennek agnatus-ai, és a
- cognati (a libertinus lemenői) részére
- a patronus családja
- a libertinus túlélő házastársa (vir ill. uxor)
- a felszabadító kognát rokonai részére
C) iustinianusi jog
- a libertinus után örökölnek
- a lemenők
- a patronus és gyermekei
- a patronus oldalrokonai
- a libertinus túlélő házastársa (vir ill. uxor)
- a libertinus utáni öröklés lényege, hogy utána csak lemenői és túlélő házastársa örökölt,
az utóbbit azonban a patronus családja megelőzte

IV. A törvényes öröklés szempontjából lényeges családtagok:

- az örökhagyó (pl.: pater familias)
- az örökhagyó felesége: uxor in manu
- az örökhagyó fia: filius familias
- az örökhagyó lánya: filia familias
- az örökhagyó örökbefogadott gyermeke: adoptivus
- az örökhagyó emancipált gyermeke: emancipatus
- az örökhagyó unokái: nepos
- az örökhagyó dédunokái: pronepos
- az örökhagyó fiútestvérei: fratres
- az örökhagyó lánytestvérei: sorores
- az örökhagyó fiútestvérének gyermekei: fratris liberi
- az örökhagyó lánytestvérének gyermekei: sororis liberi
- az örökhagyó apja: pater
- az örökhagyó anyja: mater
- az örökhagyó apjának fiútestvérei: patrui
- az örökhagyó apjának lánytestvérei: amitae
- az örökhagyó anyjának fiútestvérei: avunculi
- az örökhagyó anyjának lánytestvérei: materterae
- az örökhagyó nagyszülője: avus
- az örökhagyó apai nagyszülője: avi paterni
- az örökhagyó apai nagyapja: avus paternus
- az örökhagyó apai nagyanyja: avia paterna
- az örökhagyó anyai nagyszülője: avi materni
- az örökhagyó anyai nagyapja: avus maternus
- az örökhagyó anyai nagyanyja: avia materna
- az örökhagyó apai dédszülője: proavi paterni
- az örökhagyó anyai dédszülője: proavi materni
A végrendeleti öröklés (successio secundum tabulas)

Végrendelet: A római végrendelet (testamentum) halál esetére szóló. alakszerűségekhez

kötött, örökösnevezést tartalmazó, egyoldalú, visszavonható akaratnyilvánítás
-» ünnepélyes jogügylet (negotium sollemne)

Modestinus-féle meghatározás megfelel a jogügylet modern (pandektista) fogalmának:

A végrendelet akaratunknak jogszerű formában való kijelentése arról, amiről azt
szeretnénk, hogy a halálunk után történjék.

a meghatározás tartalmazza
- az akaratot (voluntas)
- a nyilatkozatot (sententia)
- a joghatásra (öröklésre) irányulást
- az akaratnyilatkozat szigorú alakszerűségeit (iusta sententia)

a) az örökös kinevezése (heredis institutio)

b) kitagadás (exheredatio)
c) az örökös helyettesítése (heredis substitutio)
d) hagyományrendelés (legatum, Iustinianus korában fideicommissum is)
e) gyámrendelés (tutoris datio)
f) rabszolga-felszabadítás (manumissio testamento)

Az örökösnevezés (heredis institutio) a végrendelet nélkülözhetetlen eleme (essentiale

negotii), szigorú formai előírások, az örököst latin nyelven, ünnepélyesen (sollemni more),
bizonyos parancsoló és egyenes szavakkal (imperativa et directa verba) kellett megnevezni
pl. Titius heres esto, Titium heredem esse iubeo

Tartalmi korlátozások: az örökhagyó eredetileg csak akkor végrendelkezhetett szabadon,

ha nem voltak suus heresei, ha voltak, azoknak kellett örökölniük.
-» az örökhagyónak a suusokat a végrendeletben vagy örökössé kellett tennie (institutio)
vagy ki kellett tagadnia (exheredatio)
mellőzésük (praeteritio) esetén a végrendelet érvénytelenné vált

Név szerint megjelölés nem szükséges, azonban pontosan meghatározott személy (certa
persona) legyen. Örökösnek több személy (coheredes) is rendelhető volt, akiknek
osztályrészeit meg kellett határozni.
A részarányaik meghatározása nélkül kinevezett örökösök (heredes sine parte scripti)
egyenlően részesülnek a hagyatékból.

Ha azonban az örökhagyó az örökösök részesedését a hagyaték egy részére korlátozta

(heredis institutio ex re certa), a végrendeleti öröklés mint successio in universum ius a
kikötés ellenére az egész hagyatékban bekövetkezik.

Örökös helyettesítése (heredis substitutio):

-ha az örökösnek nevezett személy bármilyen okból nem válhatnék örökössé, a
végrendelkező utána egy vagy több helyettes örököst (substitutus) is rendelhetett, ez a
közönséges örököshelyettesítés (substitutio vulgaris)
-az apa serdületlen gyermeke számára rendelt örököst arra az esetre, ha a hagyatékot
megszerző gyermek még serdületlen korában – mielőtt végrendelkezhetnék – elhalna
(substitutio pupillaris)
-iustinianusi jog: az őrült gyermek részére is rendelhető hasonló feltételek mellett örökös
(substitutio quasi pupillaris), amennyiben az őrült gyermek haláláig őrült marad, így
végrendeletet sem tehet
Az archaikus korban sokáig csak bizonyos kivételes, rendkívüli élethelyzetekben élhettek a
végrendelkezés lehetőségével, de mai szemmel nézve még ezekre a különleges esetekre
nézve is csak inadekvátnak tekinthető formák álltak rendelkezésre.

Testamentum in comitiis calatis: arrogatióból fejlődött ki

Ennek keretében az örökbefogadó, miután kijelentette a comitia calata előtt, hogy nincs és
nem is lehet gyermeke, jogi úton szerzett magának filius familiast, vagyis olyan suus
herest, akire a törvényes öröklési rend szerint egész vagyona maradt.

Testamentum in procintu: a hadba vonult római polgárnak katonatársai előtt, nyilvánosan

tett végrendelete volt, amelynél a hadsereg töltötte be a népgyűlés szerepét

Testamentum per aes et libram: mancipatio útján, magánjogi: az örökhagyó színleges

vételárért eladta a hagyatéki vagyont (mancipatio familiae) halála esetére egy meghitt
emberének, az örökségvevőnek (familiae emptor), akit 5 serdült római polgár tanú és a
libripens jelenlétében a mancipatióhoz kapcsolódó szóbeli rendelkezésével (nuncupatio)
felkért, hogy halála után adja ki az örökséget az általa megjelölt személyeknek.

A nuncupatiot később a biztonság és a nyilvánosság kizárásának érdekében

viaszostáblákon írásba foglalták (tabulae).

A praetori jog mancipatiotól független, írásbeli végrendelet (testamentum septem signis

obsignatum). Szokássá vált, hogy a felek a mancipatio alakiságait elhagyták, amennyiben a
végrendelkező csak a táblákat kezében tartva közölte, hogy végakarata le van írva azokban,
majd a jelenlévők a táblákat lepecsételték (alá is írták esetleg).
A familae emptor és a libripens szerepe tanúskodás, és a familae emptor nem az örökhagyó
egyetemes jogutódja. -» praetor a mancipatiótól függetlenük azt a személyt utalta be a
hagyaték birtokába, aki a hét pecséttel ellátott végrendeleti táblákat felmutatta
(bonorum possessio secundum tabulus.
A testamentum VII signis obsignatumot, amelynek egyedüli érvényességi kelléke a hét
pecsét volt, Antonius Pius császár rescriptuma a civiljogi törvényes örökléssel szemben is
hatályosnak ismerte el.

A császárkori jog fiókvégrendeletként, vagyis a végrendelet utólagos kiegészítéseként

ismerte el a végrendeleti örököshöz írott levelet (codicillus) -» örökös lelkiismerete, hűsége
(alakszerűtlen fiókvégrendelet tartalmilag egy írásban tett fideicommissum)
cognitio extra ordinem útján peresíthető.

A codicillus abban tér el a testamentumtól, hogy nem tartalmazhat örökösnevezést ás

kitagadást, mentes a formakényszertől és több is hátrahagyható belőle.

Iustinianusi jog:
-közvégrendelet: hatósági jegyzőkönyvbe vétel, az okiratnak császári megőrzésre való
átadása (testamentum publicum)
-magánvégrendelet: közönséges magánvégrendelet, írásbeli/szóbeli, II.Theodosius
Az írásbeli végrendeletet 7 serdült, cselekvőképes és római polgár férfi tanú előtt kell
felmutatni, akik aláírásukkal és pecsétükkel igazolják, hogy a végrendelet az örökhagyó
akaratát tartalmazza.
A szóbeli végrendelethez elegendő az örökhagyó akaratkijelentése az említett 7 tanú
megszakítás nélküli, együttes jelenlétében (unitas actus) (testamentum privatum)
A nyugatrómai birodalomban nyert alkalmazást a testamentum per holographam
scripturam, vagyis az örökhagyó sajátkezűleg írt és aláírt végrendelete III.Valentinus
császár rendelete alapján tanúk alkalmazása nélkül is érvényes volt.
Holográf végrendelet, ma Ptk 7:17.§ (1)

Az írásbeli végrendeletet az örökhagyónak alá kell írnia (subscriptio), ha írástudatlan vagy

vak (caecus) lenne, a subscriptio pótlására egy 8.tanú is megkívántatik, aki rendszerint a
tabularius. A süket és néma (surdus, mutus) szóbeli végrendeletet nem tehet, írásbeli
végrendeletét sajátkezűleg kell írnia.

SC Libonianum: a végrendelet írójának tett juttatás csak e résznek az örökhagyó általi

aláírásával válik érvényessé.

Kíváltságos magánvégrendelet: a jogrend bizonyos méltánylást érdemlő körülmények

fennállásakor csökkentette a tanúk számát és az egyéb alakiságokat (ius singulare)
1) járvány idején tettek, amikor is nem volt szükség a tanúk együttes jelenlétére
2) faluhelyen tettek, ennek érvényességéhez 5 tanú is elegendő volt
3) szülő a gyermek javára tett, ahol tanú sem kellett
4) katona végrendelete, amely mentes az alakiságoktól, amelyre számos, szigorú
anyagi jogi előírás hatálya sem terjedt ki.

Reálszerződések:
Mutuum: az adós abszolút helytállással tartozik (stricti iuris)

Commodatum: haszonkölcsönbe adó dolusért, haszonkölcsönbe vevő custodia

Depositum: dolusért, ha önként kínálkozott akkor custodia

Pignus: záloghitelező custodia-felelősséggel tartozik, zálogadós dolus és culpa levis

Innominát szerződések: általános: dolus és culpa

neves-névtelen:
-permutatio: culpa levis (csereszerződést kötő felek)
-precarium: precarista dolusért és culpa latáért
-aestimatum: bizományost vis maiorra kiterjedő abszolút helytállás terheli
-transactio: dolusért és culpáért fennálló felelősség

Emptio venditio: vevő culpa levisig, eladó dolus és custodia

Locatio conductio:
rei: bérbeadó culpa levis, bérlő culpa levis, custodia
operarum: culpa levis
operis: megrendelő culpa levis, vállalkozó culpa levis, idegen. dolog -» custodia

Mandatum: fordított custodia

Societas: socius csak dolusért, culpa klasszikus korban, felbecsülve vett át dolgot
társaitól: custodia
Veszélyviselés alapja egy felróhatóságtól független kártelepítési szabály

akkor lehet beszélni, ha egy adott káresemény bekövetkezése egy olyan személynek a
terhére esik, aki az adott káresemény elhárítására nincs kötelezve

Emptio venditio: perfekt -» a periculum a vevő terhére esik

Locatio conductio rei: vis maior -» bérbeadó, nem vis maior -» bérlő

Locatio conductio operarum: érdekszféra elv, veszélyviselés munkáltató

Operis: megrendelő
kötelem obligatio
bűncselekmény delictum
adós debitor
hitelező creditor
váltságdíj compositio voluntaria
törvényileg meghatározott váltságdíj compositio legalis
kötelem megszűnése ‘megszabadulás’ liberatio
kötelem teljesítése ‘kioldozás’ solutio
szerződés contractus
tartozás Schuld
felelősség Haftung
praetori jogalkotás által létrehozott új kötelem debitum
civiljogi kötelmek civilis obligatio
praetor által létrehozott kötelmek honoraria (praetoria) obligatio
kötelmek legfőbb felosztása summa divisio
szigorúan körülhatárolt kötelem stricti iuris obligatio
a jóhiszeműség elvét tartalmazó kötelem bonae fidei obligatio
természetes kötelem naturalis obligatio
szerencsejáték lusus aleae
fő kötelem obligatio principalis
járulékos kötelem obligatio accessoria
Gaius posztklasszikus átdolgozása a
kötelmek keletkezéséről Res cottadianae sive aurea
különböző más jogcímekből
létrejövő kötelmek ex variis causarum figuris
mintegy szerződés quasi contractus
mintegy bűncselekmény quasi delictum
jogügylet negotium
jogügylet “külső tényállása” äußerer Tatbestand
ünnepélyes civiljogi jogügylet negotium sollemne
egyéb jogügylet negotium minus sollemne
törvényes ügyletek actus legitimi
érccel és mérleggel végzett ügyletek negotia per aes et libram
egyoldalú jogügylet negotium unilaterale
kétoldalú jogügylet negotium bilaterale
élők közötti jogügyletek negotia inter vivos
halál esetére szóló jogügyletek negotia mortis causa
kauzális jogügylet negotium causale
absztrakt, kauzátlan jogügylet negotium abstractum
visszterhes jogügylet negotium onerosum
ingyenes jogügylet negotium gratuitum
nem létező jogügylet negotium non existens
hibás jogügylet negotium vitiosum
létező, de érvénytelen jogügylet negotium invalidum
semmis jogügylet negotium nullum
megtámadható jogügylet negotium rescissibile
érvénytelenségi ok causa invaliditatis
semmisség nullitas
megtámadhatóság rescissibilitas
a kötelmek beállásának törvényi megakadályozása rescindi potest
megtámadás rescissio
a formula kibocsátásának megtagadása denegatio actionis
fizikai erőszakkal létrehozott szerződés vis absoluta
kötelesrészt sértő végrendelet testamentum inofficiosum
sántikáló jogügylet negotium claudicans
Cato szabálya a hibás jogügyletekről regula Catoniana
a jogügylet utólagos megerősödése convalescentia
más érvényes jogügyletbe való átfordulás conversio
jogügylet feltétele condicio
időtűzés dies
a jogügylet eszenciális alkatrészei essentialia negotii
a jogügylet naturális alkatrészei naturalia negotii
a jogügylet esetleges alkatrészei accidentalia negotii
jogügyleti kikötés lex contractus/clausula
felfüggesztő feltétel condicio suspensiva
meghiúsuló feltétel condicio deficit
bontó feltétel condicio resolutiva
a feltétel beállása condicio existit
a jogügylet feltételének be nem állása
eredményez joghatást condicio positiva
a jogügylet feltételének beállása
eredményez joghatást condicio negativa
a feltétel beállása a felek akaratán kívűl áll condicio causalis
a feltétel beállása a felektől függő
cselekményhez van kötve condicio potestativa
a feltétel eseménye csak részben múlik a
felek akaratától condicio mixta
a feltétel hatályba léptető vagy hatálytalanító
ereje a klasszikus korban ex nunc
visszaható hatályú feltétel ex tunc
a jogügylet hatályba lépésének kezdő időpontja dies a quo
a jögügylet hatályának megszűnésének
befejező időpontja dies ad quem
naptár szerint, pontosan meghatározott idő dies certus
jövőbeli eseménnyel meghatározott idő dies incertus quando
meghagyás modus
“az ügy urai” dominii negotii
egyoldalú kötelem obligatio unilateralis
kétoldalú kötelmek obligationes bilaterales
egyenlően kétoldalú kötelmek obligationes bilaterales aequales
szinallagmatikus kötelmek obligationes synallagmaticae
egyenlőtlenül kétoldalú kötelmek obligationes bilaterales inaequales
letéti szerződés depositum
stipulationál a hitelező melletti mellékszemély astipulator
a jogviszonyokhoz teljesítés végett
odavett személy solutionis causa adiectus
írnokok scribae
küldöncök nuntii
tolmácsok interpretes
a képviselet középkori elnevezése repraesentatio
járulékos keresetek actiones adiecticiae qualitatis
hatalomgyakorló egyetértő viszonyulása a
hatalomalatti jogügyletéhez voluntas
hatalomgyakorló felhatalmazó viszonyulása a
hatalomalatti jogügyletéhez iussum
hatalomgyakorló parancsoló viszonyulása a
hatalomalatti jogügyletéhez praepositio
hatalomgyakorló tudomása a
hatalomalatti jogügyletéről scientia
hatalomgyakorló nemtudása a
hatalomalatti jogügyletéről ignorantia
vállalkozók exercitores navis
/negotiatores
vállalkozás menedzsere tengeren magister navis
vállalkozás menedzsere szárazföldön institor
a hatalomgyakorló parancsára vállalt
kötelezettség perlésére irányuló kereset actio quod iussu
a hatalomalatti kötelezettség vállalásának
kikényszerítésére irányuló kereset,
különvagyon létezése esetén actio de peculio
kereset arra az esetre, ha a hatalomalatti
a hatalomgyakorlónak szerez vagyont
és ezt valaki perelné actio de in rem verso
a hatalomgyakorló és a többi hitelező
keresete a hatalomalatti a hatalomgyakorló
tudtával, de egyetértése nélkül folytatott
szárazföldi vállalkozást actio tributoria
megmaradó üzleti vagyon merx peculiaris
a hatalomgyakorló keresete a menedzserrel
szemben az adósság megfizetésére actio exercitoria
egy szabad állapotú képviselő egy ügyre
való megbízásával kapcsolatban
indítható per keresete actio institoria
egyetemlegesség solidaritas/
correalitas
a követelés, illetve tartozás megoszlása
több adós között obligatio divisa
visszkereseti jog regressus
ügyleti rendelkezés alapján ex voluntate
törvény rendelkezése folytán ex lege
a hitelező csak megosztva perelheti a
jelen levő és fizetőképes adóstársakat beneficium divisionis
halmozás cumulatio
személyek halmazata cumulatio personarum
több önálló kötelem halmozása obligatioes cumulativae
keresetek halmozása cumulatio actionum
szolgáltatás praestatio
civiljogi tulajdon átruházása dare
azok a szolgáltatások, amelyeknél az adós
nem köteles civiljogi tulajdont átruházni facere
helytállás, szavatolás praestare
specifikus szolgáltatás praestatio specifica
generikus szolgáltatás praestatio generica
konkrét dolog species
fajta genus
“a fajta nem pusztulhat ki” genus perire non censetur
“zárt faj” genus limitatum
közepes minőséggel való teljesítés mediae aestimationis
határozott szolgáltatás praestatio certa
határozatlan szolgáltatás praestatio incerta
főszolgáltatás praestatio principalis
mellékszolgáltatás praestatio adiecticia
kamat fenus/usura
kamatos kamat szedése anatocismus
elsődleges szolgáltatás praestatio primaria
szubszidiárius szolgáltatás praestatio subsidiaria
osztható szolgáltatás praestatio divisibilis
oszthatatlan szolgáltatás praestatio indivisibilis
vagylagos szolgáltatás alternatio/
praestatio alternativa
egyetlen szolgáltatás obligatio simplex
vagylagos kötelem obligatio alternativa
vagylagos felhatalmazottság facultas alternativa
feléntúli sérelem laesio enormis
teljesítés helyetti adás datio in solutum
a hitelező hozzájárulása a teljesítés
helyetti adáshoz consentiente creditore
pénzbeli magánbüntetés poena
vegyes kereset actio mixta
vagyonban bekövetkezett csökkenés deminutio patrimonii
ténylegesen érzékelhető,
valóságos vagyoncsökkenés damnum emergens
elmaradt haszon lucrum cessans
dolusra utaló záradék clausula doli
“a tulajdonos érzi a véletlent” casum sentit dominus
a dolog valódi értéke verum rei pretium
teljes egyéni érdeksérelem interesse
többlet plus
előszereteti érték pretium affectionis
károk és hasznok beszámítása compensatio lucri et damni
szándékosság dolus
gondatlanság culpa
elhallgatás reticentia
elvont viszonyítási alapú culpa cupla in abstracto
konkrét viszonyítási alapú culpa culpa in concreto
nagyfokú gondatlanság culpa lata
enyhe gondatlanság culpa levis
derék és gondos családapa
gondossága bonus et diligens pater familias
őrizet custodia
kisebb balesetek casus minor
erőhatalom vis maior
veszély periculum
őrizetben való gondatlanság culpa in custodiendo
késedelem mora
adósi késedelem mora debitoris
felhívás interpellatio
tartozáselismerés constitutum
puszta lejárattal beálló késedelem mora ex re
örökéletűvé váló kötelem perpetuatio obligationis
késedelmi kamat usura ex mora
késedelem utáni kellő teljesítés felajánlásának
 köszönhetően a késedelembe esés
egyes következményei megszűnnek purgatio
hitelezői késedelem mora creditoris
főadós debitor principalis
stipulatio ősi formája sponsio
becsületre ígérés használata kezesség létrejöttekor fidepromissio
préklasszikus kor kezessége fideiussio
megbízás formájában létrehozott kezesség mandatum qualificatum
megbízó mandator
megbízott mandatarius
megbízási szerződés alapján adható actio actio mandati contraria
tartozáselismerés formájában
létrehozott kezesség constitutum debiti alieni
megosztás kedvezménye beneficium divisionis
sortartás kedvezménye beneficium ordinis
zálogjog fiducia cum creditore contracta
zálogadós számára adott kereset a
zálogtárgy kiadása iránt actio fiduciae
kézizálog pignus
kézizálog-hitelező creditor pigneraticius
a kézizálog hitelező keresete vindicatio pignoris/
actio pigneraticia in rem
ellenhasználat antichrésis
eladási jog ius distrahendi
jelzálog hypotheca
puszta megegyezés conventio/pactum
jelzálog-hitelező creditor hypothecarius
a bérlő által a bérleménybe bevitt dolgok invecta/illata
a haszonbérlő ellen kérhető jogsegély,
a bérleti díj biztosítékáúl szolgáló
tárgyak kiadása érdekében interdictum Salvianum
az előbbi jogsegélyből kifejlődött
in rem hatályú kereset actio Serviana
puszta megállapodással alapított
zálogjog érvényre juttatása érdekében
indítható per keresete actio Serviana utilis/
actio hypothecaria
vételárfölösleg superfluum/hyperocha
törvényi zálogjog hypotheca legalis
egyetemes zálogjog hypotheca generalis
alzálog pignus pignoris/subpignus
jogvesztő záradék lex commissoria
első ranghelyen álló záloghitelező
követelésének kielégítésének felajánlásához való jog ius offerendi
kötbér poena
foglaló arrha
büntetőjellegű foglaló arrha poenalis
bánatpénz arrha poenitentialis
újítás novatio
peres eljárás során bekövetkező újítás novatio necessaria
felek újító szándéka animus novandi
utalványozás delegatio
hitelezői delegatio delegatio nominis/
 delegatio activa
adósi delegatio delegatio debiti/
delegatio passiva
teljesítésre irányuló delegatio delegatio solvendi
kötelezettségvállalásra irányuló delegatio delegatio obligandi
perbeli megbízás mandatum agendi
saját dolgában eljáró ügyvivő procurator in rem suam
engedményezés cessio
értesítés denuntiatio
tartozásátvállalás expromissio
kötelmek megszűnése liberatio
teljesítés solutio
kötelemszüntető ellenügylet contrarius actus
teljesítés helye locus solutionis
törvényi szabadulás a kötelemből liberatio ipso iure
praetori kifogás általi szabadulás a kötelemből liberatio per exceptionem
közös megegyezés pactum de non petendo
letétbe helyezés depositum solutionis causa
beszámítás compensatio
bankár argentarius
azonos jogalapon ex eadem causa
ráutaló magatartás concludens factum
aki hallgat, beleegyezni látszik qui tacet, consentire videtur
kikényszeríthetővé teszi a pactumot civilis causa
ügylethűség fides
formátlan megegyezés consensus
puszta megállapodás pactum
praetor által peresíthetővé tett megállapodások pacta praetoria
császári jog által felkarolt pactum pacta legitima
kiegészítő jellegű pactumok pacta adiecta
névtelen szerződések contractus innominati
nem létező szerződés contractus non existens
érvénytelen szerződés contractus invalidus
semmis szerződés contractus nullus
megtámadható szerződés contractus rescissibilis
tévedés error
színlelés simulatio
megfélemlítés metus
megtévesztés dolus malus
egyoldalú titkos fenntartás reservatio mentalis
kényszer, fenyegetés vis ac metus
jogbeli tévedés error iuris
ténybeli tévedés error facti
lényeges tévedés iustus
menthető tévedés tolerabilis
lényeges és menthető tévedés essentialis et tolerabilis error
szerződésben való tévedés error in negotio/
dissensus causae
tévedés a szerződő fél személyében error in persona
tévedés a szerződés tárgyában error in corpore
tévedés a szerződés tárgyát képező
dolog lényegében, anyagában error in substantia/materia
a tévedés csak a szerződő felek vagy a
tárgy nevére vonatkozik error in nomine
a tévedés a dolog minőségében error in qualitate
színlelt ügylet negotium simulatum
palástolt ügylet negotium dissimulatum
elhallgatás reticentia
közvetett kényszer vis compulsiva
kényszerített kötelezettség perlése esetén
adott kifogás exceptio metus
kényszerített által indítható büntetőkereset
a megfélemlítőkkel szemben actio quod metus causa
közvetlen fizikai kényszer vis absoluta
lehetetlenség impossibilitas
kiátkozott sacer
stipulatio megtörténtéről kiállított okirat cautio
jelenlévők között inter praesentes
rögtöni válaszadás continuus actus
egybehangzó kérdés-felelet congruens
bírói stipulatio stipulatio iudicialis
csalárdság esetére szóló biztosíték cautio de dolo
praetori stipulatio stipulatio praetoria
aedilisi stipulatio stipulatio aedilicia
megegyezésen alapuló stipulatio stipulatio conventionalis
praetor, vagy bíró általi felszólítással
létrejött stipulatiók stipulatio communis

meghatározott adósi szolgáltatás

perlése stipulatio alapján condictio (certa rei)
határozatlan adósi szolgáltatás perlése
stipulatio alapján actio ex stipulatu (incerta rei)
reálszerződések contractus reales
kölcsön mutuum
haszonkölcsön commodatum
letét depositum
zálogszerződés pignus
névtelen reálszerződések contractus reales innominati
verbálszerződések contractus verbales
litterálszerződések contractus litterales
könyvelési kifogás expensilatio
fiktív bejegyzés transscriptio
adós és hitelező által aláírt
írásbeli szerződés syngrapha
adós által egyoldalúan kiállított kötelezvény chirographum
konszenzuálszerződések contractus consensuales
formátlan megegyezés nudo consensu
adásvétel emptio venditio
bérlet locatio conductio
társaság societas
megbízás mandatum
kölcsönadó mutuans
kölcsönbe vevő mutuarius
pénzkölcsön esetén indítható
per keresete actio certae crediate pecuniae
helyettesíthető dolog kölcsöne
esetén adott kereset condictio triticaria
tengeri kölcsön fenus nauticum
hajótörés naufragium
haszonkölcsönbe adó commodans
haszonkölcsönbe vevő commodatarius
haszonkölcsönbe adó keresete actio commodati directa
haszonkölcsönbe vevő
ellenköveteléseinek keresete actio commodati contraria
letétbe helyező deponens
letéteményes depositarius
letétbe helyező keresete depositi directa actio
letéteményes keresete depositi contraria actio
vitás dolog letétje sequestrum
szükségletét depositum miserabile
rendhagyó letét depositum irregulare
bírói letét depositum solutionis causa
kézizálogszerződés contractus pigneraticius
zálogadós keresete actio pigneraticia direca
záloghitelező keresete actio pigneraticia contraria
adok, hogy adj do ut des
adok, hogy tégy do ut facias
teszek, hogy adj facio ut des
teszek, hogy tégy facio ut facias
csere permutatio
szívességi használat esetén
rendelkezésre álló interdictum interdictum de precario
szívességi használat esetén
rendelkezésre álló kereset actio de precario
eladási bizomány aestimatum
bizományos ellen indítható kereset actio de aestimatio
egyezség transactio
áru merx
remélt dolog vétele emptio rei speratae
jövőbeli dolog vétele emptio rei futurae
reményvétel emptio spei
vételár pretium
meghatározott pénzösszeg certa pecunia
igazságos ár iustum rei pretium
felén túli sérelem laesio enormis
Diocletianus ármaximáló rendelete edictum de pretio rerum venialum
eladó venditor
az áru szolgáltatása rem habere licere
vevő emptor
az eladó keresete actio venditi
a vevő keresete actio empti
kockázat periculum
nem kész adásvétel emptio imperfecta
vevői veszélyviselés periculum est emptoris
elperlés evictio
adásvétel esetén, ha egy harmadik
személy elperelte a vevőtől a tárgyat,
az eladó ellen indítható per keresete actio auctoritatis
az eladó kétszeresre szóló
 ígérete a vevő felé stipulatio duplae pecuniae
“óvakodjék a vevő” caveat emptor
a telek nagyobbnak való feltüntetése
esetén a vevőnek adott kereset actio de modo agri
rejtett hiba vitia occulta
rejtett hiba miatti elállás esetén adott kereset actio redhibitoria
vételár-leszállításra irányuló kereset actio quanti minoris
visszavásárlási jogra irányuló
mellékegyezmény pactum de retroemendo
visszaeladási jogra irányuló
mellékegyezmény pactum de retrovendendo
többet fizető vevő találása in diem addictio
elővásárlási jog fenntartása pactum protiméseós
próbára, megtekintésre szóló vételre
irányuló megegyezés pactum displicentiae
borvételnél alkalmazott pactum pactum degustationis
bánatpénz arrha poenitentialis
bérlet locatio conductionis
bérbeadó/bérmunkás/megrendelő locator
bérlő/munkaadó/vállalkozó conductor
haszonbérlő colonus
lakásbérlő inquilinus
dologbérlet locatio conductio rei
bérbeadó keresete a bérlőjével szemben actio locati
bérleszállítás remissio mercedis
albérlet sublocatio
bérlő keresete actio conducti
az adásvételi szerződés megszünteti a bérletet emptio tollit locatum
örökös bérlet locatio perpetua
munkaszerződés locatio conductio operarum
munka operae
munkabér merces
tiszteletdíj honorarium/salarium
vállalkozási szerződés locatio conductio operis
mű opus
régebbi jog ius vetus
újabb jog ius novum
átalánydíjas vállalkozás opus aversione locatum
mérték szerinti vállalkozás opus in pedes
mensurasve locatum
az áruk kidobásáról szóló rhodosi törvény lex Rhodia de iactu mercium
rendhagyó vállalkozási szerződés locatio conductio irregularis
megbízás mandatuum
barátságból ex amicitia
jogi kötelesség alapján ex officio
megbízás határainak átlépése excessus mandati
megbízó keresete actio mandati directa
megbízott keresete actio mandati contraria
társaság societas
közösség communio
testvérörökösök vagyonközössége consortium ercto non cito
a tagok összes vagyonát felölelő társaság societas omnium bonorum
az ingyenes szerzemények nem kerülnek
bele a közös vagyonba ebben a
társasági formában societas questus
bizonyos tevékenység folytatására
létrehozott társaság societas negotiationis
egyetlen közös ügylet lebonyolítására
létrehozott társaság societas unius rei
olyan társaság, amiben valaki csak a
veszteségből részesül societas leonina
egyoldalú felmondása a társaságnak renuntiatio
a társaság egyik tagja által a többi tag
ellen indítható per keresete actio pro socio
közös vagyon felosztására irányuló kereset actio communi dividundo
váratlan haszon lucrum emergens
peresíthető pactumok pacta vestita
peresíthetetlen pactum nudum pactum
praetori jog által peresíthetővé tett pactumok pacta praetoria
decretumban kiadott actio actio decretalis
edictumban létrehozott actio actio edictalis
császári rendeletek által peresíthetővé tett pactumok pacta legitima
járulékos pactumok pacta adiecta
a főszerződéssel egyidőben létrehozott
járulékos pactumok pactum in continenti
a főszerződés után létrehozott járulékos
pactumok pactum ex intervallo
bankár által tett ígéret egy
szolgáltatás teljesítésére,
az ügyfele helyett egy
harmadik személy részére receptum argentarii
bankár elleni kereset receptum esetén actio recepticia
választott bíró elvállalta a bíráskodást
az őt erre felkérő felek jogvitájában receptum arbitrii
hajófuvarozók, fogadósok és
béristálló-tulajdonosok felelősség vállalása receptum nautarum
cauponum stabulariorum
hajófuvarozók nautae
fogadósok caupones
béristálló-tulajdonosok stabularii
tartozáselismerés constitutum
idegen tartozás elismerése consitutum debiti alieni
tartozáselismerés alapján indítható
per keresete actio de pecunia constituta
választott bíró általi eldöntése a vitának compromissum
alakszerűtlenül tett hozományígéret dotis pollicitatio
ajándékozás donatio
ajándékozás tulajdonjog vagy
idegen dologbeli jog átruházásával dando
ajándékozás követelés jog engedményezésével cedendo
ajándékozás más tartozásának
átvállalásával obligando
ajándékozás más tartozásának elengedésével liberando
vagyonátruházás jogcíme causa acquirendi dominii/
causa cessionis
ajándékozási szándék animus donandi
bejelentési kötelezettség nagyértékű
ajándékozás esetén insinuatio
viszonzó ajándék donatio remuneratoria
ajándékozás meghagyással donatio sub modo
az ajándékozó, mint dies a quohoz
kötött ajándékozás donatio a die mortis donatoris
szerződésszerű tényekből
származó kötelmek obligationes quasi ex contractu
jogalap nélküli gazdagodás locupletatio iniusta
érvényes jogcím nélküli megtartás sine causa retinendi
tartozatlan szolgáltatás követelése condictio indebiti
elmaradt ellenteljesítés reményében
történt szolgáltatás keresete condictio causa data
causa non secuta
erkölcstelen vagy jogellenes ok alapján
történt teljesítés visszakövetelése condictio ob turpem
vel iniustam causam
tolvaj gazdagodáse esetén
rendelkezésre álló kereset condictio furtiva
prostituált meretrix
nevesítetlen jogalap nélküli teljesítésének
visszakövetelése condictio sine causa
megbízás nélküli ügyvitel negotium gestum
megbízás nélküli ügyvivő negotiorum gestor
megbízásban kapott jogkör határainak túllépése excessus mandati
megbízás nélküli ügyvitel esetén
indítható per keresete actio negotiorum gestorum directa
megbízás nélküli ügyvivő keresete actio negotiorum gestorum contraria
gyámolt keresete actio tutelae gestae directa
gyám keresete actio tutelae gestae contraria
kötelmi hagyomány legatum per damnationem
hagyományos legatarius
hagyományos keresete actio ex testamento
véletlen közösség communio incidens
kötelmek delictumokból obligationes ex delicto
vagyoni váltság compositio
kárpótló büntetés poena
magánérdek utilis privata
közérdek utilitas publica
magánjogi szankcióval járó bűncselekmények delicta
közüldözés alá eső bűncselekmények crimina
jogellenesség iniura
rongálás damnum iniura datum
szándékosság dolus
gondatlanság culpa/neglegentia
legenyhébb gondatlanság culpa levissima
tevőleges gondatlanság culpa commissiva
csak mulasztásban álló gondatlanság culpa omissiva
büntetőkereset actiones poenales
tiszta büntetőkereset actiones poenales purae
vegyes büntetőkereset actiones poenales mixtae
személyes jellegű elégtétel keresete actiones vindictam spirantes
bármelyik polgár által indítható kereset actiones populares
sírhely meggyalázója ellen indítható kereset actio de sepulchro violato
hatalomalatti delictuma alapján indítható kereset actio noxalis
noxába adás noxae deditio
lopás furtum
dologlopás furtum rei
használatlopás furtum usus
birtoklopás furtum possessionis
tetten ért lopás furtum manifestum
tetten nem ért lopás furtum nec manifestum
alakszerűtlen házkutatással felderített lopás furtum conceptum
lopás látszatának idegen dolog becsempészése
útján való rosszhiszemű keltése furtum oblatum
tetten ért tolvaj fur manifestus
szertartásos csészével és köténnyel történő házkutatás lance et licio
tetten nem ért tolvaj fur nec manifestus
tetten ért lopás keresete actio furti manifesti
házkutatással felderített lopás keresete actio furti concepti
tetten nem ért tolvajlás keresete actio furti nec manifesti
lopás esetén tulajdoni kereset condictio furtiva
Személysértés iniura
tagcsonkítás membrum ruptum
csonttörés os fractum
személysértés alapján indítható kereset actio iniuriarum
célzat contumelia
égetés urere
törés frangere
zúzás, roncsolás rumpere
közvetlen fizikai kapcsolat a rongálódással causalitas immediata
mulasztásos gondatlanság culpa omissiva
szabad embernek okozott testi sértés keresete actio legis Aquiliae
rablás rapina
rablás alapján indítható kereset actio vi bonorum raptorum
sírhely megrongálása sepulchrum violatum
hazaárulás perduelio
emberölés parricidium
minősített halálbüntetés poena cullei
préklasszikus büntetőbíróságok quaestiones perpetuae
száműzetés exilium
államellenes bűncselekmények crimina maiestatis
helytartó általi kizsákmányolás crimen repetundarum
állami pénzek hűtlen kezelése peculatus
választási megvesztegetés ambitus
hamisítás crimina falsi
közönséges emberölés homicidium
orgyilkosság crimen inter sicarios
méregkeverés veneficium
személysértés közbűncselekménynek minősülő fajtái crimen iniurae
megverés verberatio
ütlegelés pulsatio
erőszakos magánlaksértés domum vi introire
lefejezés capitis amputatio
keresztre feszítés crucifixio
vadállatok elé vetés damnatio ad bestias
élve elégettetés vivi crematio
kitiltás interdictio
egyszerű száműzetés relegatio
capitis deminutioval járó száműzetés deportatio
házasságtörés adulterium
házasságban nem élő ingenua nővel
folytatott nemi viszony stuprum
vérfertőzés incestum
eretnekség haeresis
keresztény hitről más vallásra való áttérés apostasia
nőrablás raptus
prostitúció elősegítése lenocinium
delictumszerű tényállásokból
keletkező kötelmek obligationes quasi ex delicto
lakásból kidobott vagy kiöntött valami
által okozott kár keresete actio de effusis et deiectis
nyilvános helyen elhelyezett és leeséssel
fenyegető tárgyak esetén indítható kereset actio de posito et suspenso
fogadós, vagy hajós alkalmazottja,
vagy állandó vendége által okozott
kár perlésére szolgáló kereset actio adversus nautas
caupones stabularios
négylábú háziállat károkozása
esetén indítható kereset actio de pauperie
tilosba belegelő állat gazdája
ellen adható kereset actio de pastu pecoris
szerződés természete natura contractus
megegyezés consensus
modern büntetőjog ius criminale
végrendelet testamentum
egyetemes jogutódlás successio universalis/
in universum ius
halál esetén bekövetkező jogutódlás successio mortis causa
elhalt defunctus
örökhagyó de cuius
örökhagyó jogutódja successor
egyetemes jogutód universalis successor
örökös heres
különös jogutód singularis successor
hagyományos legatarius
halál folytán mortis causa
csak élők közötti vagyonjogi képesség commercium inter vivos
halál esetére szóló jogképesség mortis causa commercium
törvényes öröklési képesség facultas ab intestato succedendi
törvényes örökhagyói képesség facultas ab intestato
succedendi activa
törvényes örökösi képesség facultas ab intestato
succedendi passiva
eretnek haeretici
hittagadók apostatae
az örökösnek az öröklés megnyílásakor
és az örökség megszerzésekor is
megvan az örökösi képessége inspectio duorum temporum
végrendeleti öröklési képesség testamenti factio
valaki más irányában levő
végrendeleti öröklési képesség testamenti factio cum aliquo
végrendelkezési képesség testamenti factio activa
végrendelkezés testamentum factum
végrendelkező halála mors testatoris
a végrendelkezés és a végrendelkező
halála között eltelő idő media tempora
végrendeleti örökösi képesség testamenti factio activa
meg nem határozott személyek personae incertae
végrendelet után született postumus
végrendelkezés időpontja inspectio trium temporum
hagyaték hereditas
hátrányos hagyaték damnosa hereditas
Örökség hereditas
Halál esetére szóló egyetemes
jogutódlás successio uiversalis mortis causa
Hagyomány legatum
Halál esetére szóló különös
jogutódlás successio singularis mortis causa
Hitbizomány fideicommissum
Az örökség megnyílása delatio hereditatis
Az örökség megszerzése acquisitio hereditatis
Örökség megszerzésének jogcíme causae acquirendae hereditatis

Törvényes öröklés/ successio legitima/

Végrendelet nélküli öröklés successio ab intestato
Végrendeleti öröklés successio testamentaria
Végrendelet ellenére való öröklés successio contra tabulas
végrendelet szerinti öröklés successio secundum tabulas
az örökség megszerzésének módjai modi acquirandae hereditatis
hagyaték praetor által megadott birtoka bonorum possessio
hagyaték birtokába a praetor által beutalt személy bonorum possessor
civiljogi örökössel szemben is
hatályos birtokba utalás bonorum possessio cum re
civiljogi örökössel szemben
hatálytalan birtokba utalás bonorum possessio sine re
a végrendelkező akaratának a lehető
legteljesebb mértékben érvényesülnie kell favor testamenti
házonbelüli örökösök heredes domestici
szükségszerű örökösök hereditas necessarii
elfogadó nyilatkozat nélküli örökség szerzés ipso iure
saját örökösök sui heredes
házon kívűli örökösök heredes extranei
önkéntes örökösök heredes voluntarii
elfogadó nyilatkozat aditio hereditatis
civiljog szerinti elfogadónyilatkozat cretio
alakszerűtlen elfogadónyilatkozat pro herede gestio
gondolkodási idő tempus ad deliberandum
elbirtoklással szerzett örökség usucapio pro herede
a hagyaték rosszhiszemű birtokbavétele crimen expilatae hereditatis
civiljogi szabályok érvényre jutásának
elősegítése céljából adiuvandi iuris civilis gratia
civiljog hézagainak kiegészítése végett supplendi iuris civilis gratia
merev civiljog kijavítása érdekében corrigendi iuris civilis gratia
érvényes civiljogi végrendeletet
produkáló örökös bonorum possessio
secundum tabulas
törvényes örökösi jogcímét
valószínűsítő örökös bonorum possessio intestati
végrendelet ellenére adott
praetori örökösödés bonorum possessio contra tabulas
örökség átháramlása transmissio
ha a végrendeleti örökös a végrendelet
felbontása előtt meghal, lemenői
megszerezhetik a jogelődjükre megnyílt,
de meg nem szerzett örökséget transmissio Theodosiana
az öröklésre meghívott személy halála
esetén annak jogutódai az eredeti
delatiotól számított egy éven belül elfogadó
nyilatkozatot téve elődjük helyébe léphetnek transmissio Iustinianea
nyugvó hagyaték hereditas iacens
uratlan hagyaték bona vacantia
az örökség megszerzésére való képtelenség incapacitas
örökség megszerzésére képtelen személy incapax
házasulatlan caelebs
gyermektelen orbus
rosszhírű nők feminae probrosae
elesett örökrész caducum
örökségre való érdemteleség indignitas
érdemtelen személy indignus
elvett örökség bona ereptoria
öröklési osztály ordo
rokoni fokok gradus
fejenkénti öröklés in capita
törzsenkénti öröklés in stirpes
képviseleti jog ius repraesentationis
fivér frater
nővér soror
közelebbi fokú rokon kizárja a távolabbiakat proximus remotiores excludit
a proximus agnatus és az agnatus által
nem elfogadott hagyaték öröklése successio graduum et ordinum
in iure cessioval átengedett örökség in iure cessio hereditatis
praetori jog törvényes öröklési rendje bonorum possessio intestati
gyermeki öröklés bonorum possessio unde liberi
12 táblás törvény alapján öröklés bonorum possessio unde legitimi
az összes vérrokon számára
elérhető öröklés bonorum possessio unde cognati
túlélő házastárs öröklése bonorum possessio unde vir et uxor
Hadrianus uralkodása alatt kimondott
szabály a 3 gyerekes ingenua és a 4 gyerekes
libertini örökléséről a gyerekei után SC Tertullianum
az anya utáni öröklésben a gyermekeit
előnyben részesítő szabály SC Orfitianum
lemenők descendentes
felmenők ascendentes
teljes testvérek germani
ágak szerinti öröklés in lineas
apai féltestvérek consanguinei
anyai féltestvérek uterini
összes távolabbi oldalrokon cognati collaterales
örökös kinevezése heredis institutio
kitagadás exhereditatio
örökös helyettesítése heredis substitutio
hagyományrendelés legatum
gyámrendelés tutoris datio
rabszolga felszabadítás manumissio testamento
suus heresek mellőzése praeteritio
helyettes örökös substitutus
közönséges örököshelyettesítés substitutio vulgaris

az apa a serdületlen gyermeke számára

rendelt örököst arra az esetre, ha a
hagyatékot megszerző gyermek
még serdületlen korában elhalna substitutio pupillaris
őrült gyermek részére rendelt örökös substitutio quasi pupillaris
a comitia calata előtt tett végrendelet testamentum in comitiis calatis
katonatársak előtt tett végrendelet testamentum in procinctu
mancipatio útján lezajló végrendelkezés testamentum per aes et libram
hagyatéki vagyon eladása mancipatio familiae
örökségvevő familiae emptor
végrendeleti táblák tabulae testamenti
írásbeli végrendelet testamentum septem

fiókvégrendelet
későbbi végrendeletben megerősített
fiókvégrendelet
nem megerősített fiókvégrendelet
törvényes örökös lekötelezése
fiókvégrendelettel
közvégrendelet
hatósági jegyzőkönyvbe vett
közvégrendelet
végrendelet császári megőrzésre
való átadása
magánvégrendelet
írásbeli végrendelet
szóbeli végrendelet
az örökhagyó által saját kezűleg
írt és aláírt végrendelete
ebben a rendeletben vezették be,
hogy a végrendelet írójának tett juttatás
csak e résznek az örökhagyó általi
aláírásával válik érvényessé
járvány idején tett végrendelet
faluhelyen tett végrendelet
a szülők gyermekeik javára közösen
tett végrendelete
katona végrendelete
hibátlan végrendelet
lehetőleg a hibásan létrejött végrendelet
se minősüljön érvénytelennek elv
íratlannak tekintedő feltétel
a végrendelet szövegének kiterjesztése a
végrendelkező vélhető akarata szerint
nem létező végrendelet
hamisított végrendelet
befejezetlen végrendelet
végrendeletben rejlő érvénytelenségi ok
eredetileg érvénytelen végrendelet
végrendeleten kívűli érvénytelenségi ok
a végrendelet megdőlése
megdőlt végrendelet
semmis végrendelet
létalapját vesztett végrendelet
lehetetlenült végrendelet
köteles rész
praetori joi mellőzhetetlenség formája
köteles részt sértő végrendelet
elleni kereset
alaki mellőzhetetlenség alapján indítható kereset
az örökös a kötelest rész és az általa kapott
signis obsignatum
codicillus
codicillus testamento confirmatus
codicillus non confirmatus
codicillus ab intestato
testamentum publicum
testamentum apud acta conditum
testamentum principi oblatum
testamentum privatum
testamentum per scripturam
testamentum per nuncupationem/
testamentum sine scriptura
testamentum per
holographam scripturam
senatus consultum Libonianum
testamentum parentum
pestis conditum
testamentum ruri conditum
testamentum parentum inter liberos
testamentum militis
testamentum iure factum
magis valeat quam pereat
pro non scripto habetur
interpretatio extensiva
testamentum non existens
testamentum falsum
testamentum imperfectum
causa invaliditatis intrinseca
testamentum irritum
causa invaliditatis extrinseca
rumpi
testamentum ruptum
testamentum nullum
testamentum irritum factum
testamentum destitutum/
testamentum desertum
debita portio
bonorum possessio contra tabulas
querela inofficiosi testamenti
hereditatis petitio
 kisebb mennyiségű örökség közti
különbség kiegészítésére irányuló kereset actio suppletoria
örököstársak coheredes
örököstársi közösség megszüntetésére
szolgáló kereset actio familiae heriscundae
osztályra bocsátás collatio
emancipált volt köteles az emancipatio
és a hagyaték megnyílásának időpontja
közötti időben szerzett
vagyonát osztályra bocsátani collatio emancipati
a házasságot kötött leány volt köteles
hozományát osztályra bocsátani collatio dotis
lemenők kötelesek voltak minden ajándékot
osztályra bocsátani collatio descendentium
hagyaték erején túlmenő felelősség ultra vires hereditatis
hagyaték tárgyaival és azok hasznaival
felel az örökös a hagyatéki tartozásokért cum viribus hereditatis
az örökös egész vagyonával felel, de
csak az örökség erejéig pro viribus hereditatis
tartózkodás kedvezménye beneficium abstinendi
meggondolás kedvezménye beneficium deliberandi
leltározás kedvezménye beneficium inventarii
elkülönítés lehetősége beneficium separationis
praetor által az örökös vagyonától
elkülönített hagyatéki vagyon separatio bonorum
a pervesztes alperes kötelezettségét
hagyatéki vagyon kiadása tekintetében
szabályozó rendelet senatus consultum Iuventianum
praetori jogi örökös jogsegélye interdictum quorum bonorum
részhagyomány partitio legata
egyetemes hitbizomány universale fideicommissum
halál esetére szóló ajándékozás mortis causa donatio
halál esetére szóló egyéb juttatás mortis causa capio
követelés átruházása hagyományozással legatum nominis
adósság elengedése hagyományozással legatum liberationis
az örökös terhére új kötelem alapítással
történő juttatás hagyományozással legatum obligationis
dologi hagyomány legatum per vindicationem
kötelmi hagyomány legatum per damnationem
kötelmi hagyományos keresete
az örökössel szemben actio ex testamento
előhagyomány praelegatum/
legatum per praeceptionem
az örököst az örökhagyó arra kötelezte,
hogy tűrje, hogy a hagyományos a
legatum tárgyát elvihesse legatum sinendi modo
rendelet, ami kimondja, hogy valamely
törvényi követelménynek eleget nem tevő,
és emiatt érvénytelen legatum érvényes
marad kötelmi hagyományként senatus consultum Neronianum
törvény, ami kimondja, hogy az örökös
a hagyaték 1/4-ét hagyományoktól
mentesen kapja meg lex Falcidia
a lex Falcidiát a fideicommissumra
kiterjesztő rendelet senatus consultum Pegasianum
hagyományos jogának megnyílásának ideje dies legati/
fideicommissi cedens
hagyomány megszerzésének ideje dies legati/
fideicommissi veniens
rendelet, ami elrendelte, hogy a hagyaték
mint hitbizomány kiadását követően
a hagyatéki hitelezők részére a hitbizományos
ellen utilis actiót biztosíttassanak senatus consultum Trebellianum
a lex Falcidiát a hitbizományra
kiterjesztő rendelet senatus consultum Pegasianum
az egyetemes hitbizomány már halál
esetére szóló valóságos egyetemes jogutódlás fideicommissaria hereditas
halál esetére szóló juttatás mortis causa accepisse
elsőszülöttségi elv primogenitura
háramlási jog devolutio