RJ1 VIZSGAKURZUS név:

2022. június 17. N/L

1.) Magyarázza el a ius cogens lényegét! (3 pont)

Kényszerítő jog (1 pont), amelytől nem lehet eltérni (1 pont). Ellentétpárja a diszpozitív jog, amely
olyan szabályokat jelöl, amelyektől a felek egyező akarattal eltérhetnek (1 pont). A közjog szabályai
kógensek, a magánjog (polgári jog) bizonyos területein (kötelmi jog, jogi személyekre vonatkozó
szabályok) a diszpozitivitás a főszabály.
Magyarázat: Sajnos sokan összekeverték a ius strictummal.
A kógens normák lehetnek tiltóak (pl. a büntetőjogi normák), de ez nem szükségképpen van így. Sok
kógens norma valamilyen magatartás tanúsítását írja elő (pl. közigazgatási jogi normák), de az is lehet,
hogy valamilyen jogot ad, valamire felhatalmaz (pl. választójogot szabályozó normák). A közös
bennük az, hogy a jogalanyok nem alakíthatják igényeik szerint a közjogi jogviszony tartalmát. (Nem
fizethetem be máskor és más összegben az adót, rendelkezhetek ugyan az adóm 1%-áról, de csak
bizonyos határidőig, és csak meghatározott körnek ajánlhatom fel stb.)
A magánjog bizonyos területein a felek eltérhetnek a jogszabály rendelkezéseitől. Mi értelme van egy
olyan jogszabálynak, amitől el lehet térni? Példa: Látok egy használt centrifugát a Jófogás.hu-n,
amelyet egy magánszemély hirdet. A honlapon az ár szerepel, és hogy a Tutaj utcában lehet átvenni.
Felhívom az eladót, megbeszélünk egy időpontot, amikor is én elmegyek a Tutaj utcába, kifizetem a
vételárat, és elhozom a centrifugát. Itt egy szóban kötött adásvételi szerződéssel van dolgunk, amely
alapján megtörtént a birtokátruházás is, és én tulajdont szereztem a centrifugán. Otthon szeretném
használni, de nem centrifugál, csak füstöl. Ezután felhívom az eladót, aki azt mondja, hogy nem
tartozik semmivel, mert nem is beszéltünk arról, hogy mi van, ha hibás a vétel tárgya. Az eladónak
nincs igaza. A Polgári törvénykönyv kellékszavatosságra vonatkozó szabályai automatikus a mi
szóban megkötött adásvételi szerződésünk részévé váltak, és azok alapján én kijavítást, kicserélését
kérhetek, ha az eladó azt nem vállalja, akkor elállhatok a szerződéstől, vagyis visszaviszem a füstölő
centrifugát, és visszakérem a pénzemet. A diszpozitív szabályok lényege, hogy ha a felek nem
rendelkeznek eltérően, akkor azok automatikusan az adott szerződés részéve válnak. Tehát a felek
kizárhatják őket, vagyis a centrifuga eladója mondhatta volna azt, hogy ő nem vállal
kellékszavatosságot, vagyis ha hibás a centrifuga, nem követelhetek tőle semmit. Ebben az esetben én
eldönthettem volna, hogy így is meg akarom-e kötni a szerződést vagy sem.
Figyelem! Sokan írták, hogy a kógens szabályt be kell tartani. Abban az esetben, ha a felek nem zárják
ki a diszpozitív szabály alkalmazását, és az így részévé válik a szerződésüknek, azt ugyanúgy be kell
tartani, mint a kógens szabályt.
Fontos! Egy jogszabályi rendelkezés bizonyos relációban lehet kógens, míg egy másikban diszpozitív.
A példánknál maradva, ha én egy vállalkozástól (értsd cégtől) venném a használt centrifugát, akkor én
vele szemben fogyasztónak minősülnék, és ebben az esetben a vállalkozásnak nem lenne lehetősége
kizárni a kellékszavatosság szabályait, ugyanis azok vállalkozó és fogyasztó viszonylatában kógensek.

2.) Melyek voltak a litis contestatio joghatásai a formuláris eljárásban?(4 pont)

 a felperes kereseti joga felemésztődik (ugyanabban az ügyben többé nem kap keresetet),
 a felperes követelése – bármire is irányult előtte - pénzkövetelessé alakult át,
 az ítélet meghozatalakor a litis contestatio időpontja lesz irányadó, vagyis olyan helyzetbe kell
hoznia a felperest, mintha az alperes a litis contestatio időpontjában teljesített volna,
  ha bekövetkezett a litis contestatio, az alperes halála esetén a delictumból (pl. lopás, rablás,
dologrongálás, személysértés stb.) származó kötelezettségek is átszállnak az alperes
örököseire. A kötelezettségek túlnyomó többsége a litis contestatiótól függetlenül átszáll a
kötelezett örököseire (pl: az örökhagyó vételárral, bérleti díjjal tartozott, nem fizetett vissza
egy pénzkölcsönt, az örökösei kötelesek azt megfizetni, akkor is, ha a jogosult még nem
perelt, és még nem következett be a litis contestatio). A delictumból származó kötelezettségek
azonban nem öröklődnek, csak akkor, ha a sértett már actiót kért a tettessel szemben, és
bekövetkezett a litis contestatio. Tehát ha valaki meglop valakit, a tolvaj örököseinek csak
akkor kell megfizetniük a sértettnek a bírságot, ha a tolvaj már a litis contestatio után halt
meg. Ha a litis contestatio még nem következett be, és a tolvaj meghal, akkor a sértettnek már
nincs kin követelni a bírságot.

3.) Igaz vagy hamis az alábbi állítás? Álláspontját indokolja! (1 pont)

A demonstratio a formula rendes alkatrésze volt, de nem szerepelt minden formulában.
Igaz, mert demonstratiót csak akkor tartalmazott a formula, ha a kereseti kérelem (intentio)
határozatlan (incerta) volt, ez a bonae fidei keresetekre volt jellemző.

4.) Mi szakíthatta félbe az elévülést, és mi volt a félbeszakadás joghatása? (3 pont)

A jogosult jogfenntartó nyilatkozata (fizetési felszólítás, perindítás), továbbá a kötelezett jogelismerő
(a jogosult követelési jogát elismerő) nyilatkozata vagy magatartása (tartozás elismerése,
részletfizetés, kamatfizetés).
A joghatása, hogy az elévülési idő „lenullázódik”, és újrakezdődik, tehát nem folytatódik.
FONTOS! Többen írták, hogy félbeszakad az elévülés, ha a kötelezett (adós) megfizeti a tartozását.
Ebben az esetben teljesítés történik, a kötelezettség és vele a jogviszony is megszűnik, a jogosult nem
követelhet többé, tehát nincs értelme elévülésről beszélni. Ezért csak akkor szakad félbe az elévülés,
ha részteljesítés, részletfizetés történik.

5.) Igaz vagy hamis az alábbi állítás? Döntését indokolja! (1 pont)

Ha a pater familias a serdültség elérése előtt emancipálta a fiát, minden esetben köteles volt
kiadni a fiúra eső vagyont (például, amit a fiú az anyjától vagy az anyai ágról örökölt), illetve
törvényes örökségképpen a pater familias vagyonának ¼-ét.
Hamis, ez csak serdületlen arrogatiója, tehát önjogú örökbefogadása esetén volt kötelezettség. Ha a
pater familias jogos okkal emancipálta a korábban arrogált serdületlent, akkor ki kellett adnia azt, amit
az örökbe fogadott az arrogatio pillanatában az arrogáló pater familias vagyonába bevitt (ez a vagyon
származhatott az arrogált gyermek vér szerinti apjától, anyjától, bárkitől). Ha jogos ok nélkül
emancipálta őt az örökbefogadó apa, akkor a saját vagyonának ¼-ét is ki kellett adnia, ez volt a quarta
divi Pii. Ha a pater familias a saját vérszerinti gyermekét emancipálta, akkor nem volt köteles kiadni
az emancipált törvényes örökrészét.
6.) Hasonlítsa össze a gyámságot a gondnoksággal! Nevezzen meg négy érdemi különbséget! (4 pont)
Pontot értek:
  Gondnoka cselekvőképes személynek is lehetett (távollevő, minor); gyámja csak
cselekvőképtelennek, illetve korlátozottan cselekvőképesnek.
 Gyámja csak természetes személynek lehetett, gondnoka akár egy még meg nem született
személynek (méhmagzat), de akár egy vagyontömegnek is (nyugvó hagyaték, csődvagyon).
 A gyám feladata a vagyonkezelés, a serdületlen gondozását az anya látja el, a gondnok
feladata is a vagyonkezelés, azonban pl. az elmebetegek esetében személyes felügyeletre is
kiterjedhetett.
 A gyám alakszerű (= szigorú formaságokhoz kötött) hozzájárulást (auctoritas) ad a gyámolt
olyan ügyleteihez, amelyből a gyámoltra nemcsak jogok, hanem kötelezettségek is
származnak; a gondnok a minor ügyleteihez csak alakszerűtlen (formaságoktól mentes)
jóváhagyást (consensus) adott, amelyet utólagosan is meg lehetett tenni.
 A gyám személyét meg lehetett nevezni végrendeletben, a gondnok személyére legfeljebb
csak javaslatot lehetett tenni, de azt mindig a praetor nevezte ki.
 A gyámi tisztség általában hosszabb időre szólt (nők esetében akár életük végéig, ha addig
nem kötöttek manusos házasságot, vagy nem mentesültek, pl. szabad római polgárnak
született nő három gyermeket szült, a felszabadított nő négy gyermeket szült); míg a
gondnokság lehetett csak ideiglenes. Ha valaki utalt rá, hogy ez általában van így, elfogadtam.
Bár számos ellenpélda hozható: egy őrült gondnoka lehet, hogy az őrült személy egész
életében ellátja majd ezt a feladatot; ha egy 14 éves cselekvőképes minor gondnokot kér
magának, akkor az akár 9 évig is lehet a gondnoka, amíg maiorrá nem válik. De ha egy 13.5
éves fiúnak hal meg az édesapja, akkor ő serdültsége eléréséig, tehát 14 éves koráig kap
gyámot, ami csupán 6 hónap, ha egy leány apja halála után gyámság alá kerül, majd néhány
hónapon belül manusos házasságot köt, akkor a gyámság szintén csak ideiglenes volt.
FONTOS! Sajnos nagyon sokak írták azt, hogy a gyámság a jogképességet pótolja, a gondnokság
pedig a cselekvőképességet. Ez komoly hiba. A jogképességet nem lehet pótolni, a rabszolgáknak
nincs jogképességük, ezt úgy lehet „pótolni”, hogy megadjuk azt nekik, vagyis felszabadítjuk őket, de
ennek nincs köze sem a gyámsághoz, sem a gondnoksághoz.
Gyámság alá éppen olyan személyek kerülnek, akik szabad római polgárok, és nem állnak apai vagy
férji hatalom alatta, tehát önjogúak, vagyis vagyonjogilag is jogképesek. Ők a koruk vagy nemük
miatt cselekvőképtelenek, vagy cselekvőképességükben korlátozottak, és ezért szorulnak gyámra.
Tehát a gyámság minden esetben a cselekvőképesség pótlására szolgál. A gondnokság esetében ez
már nem igaz. Gondnoka lehet ugyanis cselekvőképtelen személyeknek (elmebeteg), de egy önjogú és
teljesen cselekvőképes személynek is: a minoroknak (14 és 25 év közötti személy) és a távollévő
személyeknek is. A gondnokságnál a kulcs momentum az, hogy az érintetett személy önállóan nem
tudná intézni az ügyeit (azért, mert cselekvőképtelen, de lehet azért, mert pl. távol van).
Sokan írták, hogy minden serdületlen személy gyámság alatt kell álljon. Ez szintén nem helyes. Azok
a serdületlenek, akiknek él a pater familiasuk, nem állnak gyámság alatt, hanem atyai hatalom alatt
állnak.

7.) Hadrianus császár uralkodása idejében járunk. Valerius gyermekkora óta igen nagyra becsüli a
képzőművészetet. Amikor megörökli apja meglehetősen puritán módon berendezett római villáját,
elhatározza, hogy nem maradhat olyan fala, amelyet ne díszítene freskó. Ezért nem kevés pénzért
vásárol egy görög származású rabszolgát, Hermészt, aki gyönyörűen tud festeni. A freskók aprólékos
munkával évek alatt készülnek, és időről időre fel kell frissíteni a színeiket. Hermész közben
„feleségül veszi” Valerius szintén rabszolga szakácsnőjét, Primillát. Egy kisfiuk születik, Apis, aki
örökli édesapja tehetségét, sőt, idővel túl is szárnyalja azt. Felcseperedve ő is elkezd a freskókon
dolgozni. Valerius nagyon kedveli az ötleteit, illetve megoldásait. (Mivel a neve méhecskét jelent,
mindig elrejt egy-egy zümit a képeken.) Valerius végrendeletében úgy rendelkezik, hogy halála után
Hermész és Apis közösen fessék meg őt és feleségét a villa egyik központi falán, és ha a feladattal
elkészültek, váljanak szabaddá. (A végrendeleti felszabadítás lehetséges, ugyanaz a joghatása, mint a
manumissio vindictának.) Valerius halálakor Hermész már igen gyenge, keze remeg, látása sem a régi,
a festéshez használt állványzatra már nem tud felmászni. Ezért az egész freskót Apis festi meg
egyedül. A kép lélegzetelállító, Valeriust és feleségét barátaik társaságában ábrázolja egy lakomán.
Annyira élethű, hogy a néző szinte szeretne lecsippenteni egy szőlőszemet a tálcán ábrázolt fürtökről.
Valerius egyedüli örököse fia, Drusus. Amikor Apis készen van a freskóval, közöli vele, hogy élne
frissen megszerzett szabadságával, és elköltözik, pontosabban Egyiptomba utazik, hogy
tanulmányozza, ott milyen technikával készülnek a falfestmények. Drusus azonban kijelenti, hogy
nem mehet, mivel még mindig az ő tulajdonában van, a végrendeletben meghatározott feltétel ugyanis
nem teljesült, a festményt nem Hermésszel közösen festették meg. Apis ekkor megkérdez egy ismerős
jogtudóst, aki gyakran volt vendég Valerius vacsoráin, mi a véleménye a kérdésről.
a) A tanult anyag alapján hogyan érvelne Apis érdekében, ha Ön lenne ez a jogász? (1 pont)
A favor libertatis elvére kell hivatkozni. Vitás helyzetekben a szabadság javára kell dönteni.
a) Minek minősül Hermész és Primilla kapcsolata, amelyből Apis született? Válaszát indokolja!
(1 pont)
contubernium

8.) Igaz vagy hamis az alábbi állítás? Álláspontját indokolja! (1 pont)

Az interdictum uti possidetis kibocsátását az kérhette, akit egy ingatlan birtoklásában
háborgattak, tehát ez az interdictum ingatlan birtokának visszaszerzését nem eredményezhette.
Hamis, abban az esetben, ha a praetor előtt kiderül, hogy a kérelmező, vagyis az a személy, aki az
interdictum kibocsátását a háborítóval szemben kéri, a háborítóval szemben hibás birtokos, tehát a
háborítótól erőszakkal, alattomban vagy precario szerezte a dolog birtokát, akkor a praetor nem a
háborítónak fogja megtiltani a további háborítást, hanem a kérelmezőt fogja felszólítani arra, hogy ne
álljon ellen annak, hogy a háborító visszaszerezze a birtokot. Tehát itt arról van szó, hogy valaki azért
háborgatja a másikat, mert szerezné visszaszerezni annak a dolognak a birtokát, amit a másik tőle
erőszakkal, alattomban vagy de precario szerzett. Ilyenkor a praetor a háborítónak fog segíteni, azzal,
hogy a tilalmat (interdictumot) a jelenleg birtokban lévő személyhez intézi, vagyis megengedi a
háborítónak, hogy visszaszerezze a dolgát.
Példa: Opiter kidobja Ancust a házából. Ancus ezért szól a barátainak, akikkel együtt éjjelente
megpróbálja visszafoglalni a házat, de nem járnak sikerrel. Opiter – elég pofátlan módon –
birtokvédelmet kér a praetortól (arra panaszkodik, hogy Ancus háborítja őt a birtoklásban). Ancus a
praetor előtt elmondja, hogy Opiter, aki magát nebáncsvirágként igyekszik feltüntetni, erőszakkal
kivetette őt a birtokból (hibás birtoklás kifogása). Ekkor a praetor nem Ancusnak tiltja meg, hogy
éjszakánként a kapu előtt hőzöngjön, hanem Opiternek, hogy ennek ellenálljon. Tehát Ancus
visszaszerezheti a ház birtokát.

9.) Magyarázza el a cautio damni infecti lényegét! (4 pont)

 abban az esetben, ha a szomszéd telkéről valamilyen kár fenyeget, de az még nem következett
be (1 pont), akkor a tulajdonos (vagy a telek érdekelt birtokosa, pl. haszonélvező, haszonbérlő
stb.) kérheti, hogy a szomszéd stipulatio formájában ígérje meg (1 pont), hogy ha
bekövetkezne a kár, akkor azt megtéríti. Ez az ígéret a cautio. NAGYON FONTOS, hogy ez
itt nem letét, vagy kézizálog, tehát a cautiót nem kell előre odaadni, kifizetni, letenni, csak
 ígérni! Ha a kár bekövetkezne, akkor a kárt szenvedett tulajdonos a stipulatio keresetével
perelhetne.
 ha a szomszéd nem hajlandó ilyen ígéretet tenni, akkor a tulajdonos (érdekelt birtokos) kérheti
a praetortól, hogy utalja be őt a szomszéd telkének birtokába (missio in possessionem) (1
pont), azért, hogy beléphessen a szomszéd ingatlanára, és ott a veszélyt maga elháríthassa,
vagyis elvégezze a szükséges munkálatokat. Ha erre már második alkalommal kerül sor, akkor
az már jogcíme az elbirtoklásnak, vagyis el lehet birtokolni a nemtörődöm szomszéd telkét (1
pont).

10.) Igaz vagy hamis az alábbi állítás? Döntését indokolja! (1 pont)

A római jog egy valódi tulajdoni formát ismert, a civiljogi tulajdont, ebből következik, hogy a
civiljogi tulajdonos mindig győzedelmeskedett a bonitár tulajdonos felett.
Hamis, mert a bonitár tulajdonos győzhet a civiljogi tulajdonossal szemben. Abban az esetben, ha a
civiljog tulajdonos eladja/elajándékozza a res mancipit és a formaságok megspórolásával „sima”
traditióval átadja, akkor az átvevő bonitár tulajdonossá válik. Ha a civiljogi tulajdonos ezután vissza
akarná szerezni a dolgát, és rei vindicatiót indítana, akkor a bonitár tulajdonos kifogással
védekezhetne. Ez lehetne a csalárdság kifogása [exceptio doli], hiszen csalárdul cselekszik az, aki
előbb eladja/elajándékozza a dolgát, majd meggondolja magát, és visszaköveteli azt, vagy lehet az
eladott/elajándékozott és átadott dolog kifogása [exceptio rei venditae (donatae) et traditae] is.
Figyelem! Többen írták, hogy ebben az esetben a bonitár tulajdonos actio Publicianával védekezhet a
civiljogi tulajdonossal szemben. Actióval szemben azonban nem lehet actióval védekezni. Ha valaki
már alperessé vált, akkor kifogással tud védekezni. Az actio Publicianát a bonitár tulajdonos egy
másik tényállás esetén tudja megindítani. A kiindulási helyzet azonos, tehát a civiljogi tulajdonos
eladja/elajándékozza a res mancipit, majd a mancipatiót, ill. az in iure cessiót megspórolva „sima”
traditióval átadja azt. Ekkor az átvevő bonitár tulajdonos lesz. Az átadott dolog ezután visszakerül a
civiljogi tulajdonoshoz, például úgy, hogy a civiljogi tulajdonos visszalopja azt, vagy a rabszolga
visszaszökik hozzá, és ő nem viszi vissza azt a bonitár tulajdonosnak. A bonitár tulajdonos ebben az
esetben indíthatja meg az actio Publicianát a civiljogi tulajdonossal szemben. Itt megcserélődnek a
szerepek, most a bonitár tulajdonos a felperes, és a civiljogi tulajdonos az alperes. A civiljogi
tulajdonos azzal fog védekezni, hogy ő a jogos tulajdonos [exceptio iusti dominii], azonban erre a
kifogásra a bonitár tulajdonos replicatiót fog kapni, ez lehet a csalárdság replicatiója [replicatio doli],
de az eladott/elajándékozott és átadott dolog replicatiója [replicatio rei venditae (donatae) et traditae]
is.
Bármelyik konstellációra utaltak (nem kellett ilyen részletesen kifejteni), azt elfogadtam.

11.) Kr. u. 550-ben járunk. A fiatal Eiréné férje halála után nem örököl semmit, mindent férje testvérei
kapnak, akik kiteszik őt a házból, ahol férjével élt. Nincs hová mennie, mivel családtagjai már nem
élnek. Tudja, hogy a Johannes Prodromos-templom mögött van egy kis telek, rajta egy kis házzal,
régen a sekrestyés élt ott. A ház üresen áll, ezért Eiréné beköltözik oda. Negyven éven keresztül nem
háborgatja senki. Ekkor kiderül, hogy ez a terület is az egyház tulajdonában áll, és leszeretnék bontani
a kis házat, mert át szeretnék építeni a templomot. Az egyház illetékese felszólítja Eirénét a távozásra.
 a) Kinek a tulajdonában áll a telek a kis házzal? Álláspontját indokolja! (4 pont)
A praescriptio longisssimi temporis feltételeit kellett vizsgálni. Ez a jogintézmény Iustinianus idejében
már nem csak perbeli védekezés volt, hanem elbirtoklássá erősödött. Ennél az elbirtoklási formánál
nem követelték meg a „klasszikus” elbirtoklás valamennyi feltételét: nem volt akadály a dolog
lopottsága, és nem kellett bizonyítani a jogcímet sem (1 pont), kizárólag azt, hogy valaki 30 éven át
jóhiszeműen birtokolta a dolgot. Ha a dolog egyházi tulajdonban állt (1 pont), akkor 40 év volt
szükséges (1 pont). Eiréné 40 évig birtokolta a telket, jogcíme nem volt, de nem is volt szükség rá.
Azonban a jóhiszeműsége (1 pont) vitatható. Hiszen csak úgy beköltözött a telekre, semmit nem tudott
arról, hogy kinek a tulajdonában áll, nem hihette magát alappal tulajdonosnak. A jóhiszeműségre
nagyon kevesen utaltak. Ha valaki utalt rá, de úgy érvelt, hogy Eiréné jóhiszemű, mert gondolhatta
úgy, hogy a telek uratlan, nem értettem vele egyet, de elfogadtam, mert nekem az a fontos, hogy Önök
tudják, hogy a jóhiszeműség itt feltétel.

12.) Tiberius császár uralkodásának idejében járunk. Lucius januárban vásárol egy itáliai telket
Serviustól, akit tulajdonosnak hisz. Nincs oka ebben kételkedni, mivel Servius is tulajdonosnak hiszi
magát. Servius ugyanis úgy tudja, hogy a telek apai nagybátyjaé, Tullusé volt, akinek ő az egyedüli
törvényes örököse. Az adásvételi szerződés megkötése után Lucius beköltözik a telekre, a mancipatiót,
illetve az in iure cessiót megspórolják. A telek egy részén szőlőültetvény terül el. Lucius és háza népe
augusztus elején serényen készülnek a szüretre, súrolják a taposókádakat, mossák a hordókat, amikor
megjelenik Volero, és azt állítja, a telek az övé, Tullus ugyanis egy évvel a halála előtt eladta neki a
telket, és a mancipatiót is végrehajtották, csak ő (mármint Volero) hosszú ideig Kis-Ázsiában
tartózkodott. Lucius nem akarja ezt elhinni, és nem költözik ki a telekről, ezért Volero a praetorhoz
fordul, és rei vindicatiót indít. Augusztus végén már a per bíró előtti (apud iudicem) szakasza zajlik,
éppen ekkor lenne esedékes a szüret. A szüretre munkásokat kellene felfogadni, azonban Lucius ezt
nem teszi meg, inkább hagyja a tőkéken tönkremenni a fürtöket. A bíró végül megállapítja, hogy a
telek civiljogi tulajdonosa valóban Volero, és felszólítja Luciust, hogy adja vissza a telket
természetben.
a) Minek minősül Lucius tulajdonszerzési és birtoktani szempontból? Válaszát indokolja! (1
pont)
Mivel Lucius nem a civiljogi tulajdonostól szerzett, ő nem minősül bonitár tulajdonosnak, csak
elbirtokló félben lévő személynek (0.5 pont). Mivel jóhiszemű és van érvényes jogcíme, ezért civilis
possessornak minősül (0.5 pont).
Figyelem! Többen írták, hogy nem érvényes az adásvételi szerződés. De igen. A római jogban nem
lesz feltétlenül érvénytelen az adásvételi szerződés attól, hogy az eladó nem volt tulajdonosa a
dolognak. A tulajdonjog nem fog átszállni, de a szerződés érvényes lesz. Az adásvételi szerződés csak
akkor érvénytelen, ha a dolog lopott, és erről a vevő is tudott. A pénzkölcsönre azonban ez nem igaz,
abban az esetben, ha valaki nem a saját pénzét adja kölcsön, a kölcsönszerződés nem is jön létre. Tehát
összefoglalva: más dolgát el lehet érvényesen adni, de más pénzét nem lehet érvényesen kölcsön adni,
ha valaki más pénzét adja „kölcsön”, az nem pénzkölcsön lesz, hanem jogalap nélküli gazdagodás
annak az oldalán, aki a pénzt kapta.
b) Meg kell-e térítenie a tönkrement szőlő értékét Volerónak? Válaszát indokolja! (3 pont)
Igen. A litis contestatio után vált esedékessé a szüret. A litis contestatio után (1 pont) a jóhiszemű
birtokosnak (1 pont) meg kell térítenie a beszedni vétkesen (szándékosan vagy gondatlanul)
elmulasztott gyümölcsök (1 pont) értékét.
Többen írták, hogy Lucius már nem volt jóhiszemű. Ez nem helyes a római jog szerint. Attól, mert
megindult a rei vindicatio, nem vált automatikusan rosszhiszeművé, hiszen azt még nem tudhatja, mi
lesz az eljárás végkimenetele, sikerül-e a bizonyítás Volerónak. Ha a per megindulásával
automatikusan rosszhiszeművé válna, akkor soha nem beszélhetnénk a jóhiszemű alperes litis
contestatio utáni felelősségéről. De a római jog ezt a logikai lehetőséget ismeri. Külön szabályok
vonatkoznak a jóhiszemű alperes litis contestatio előtti és litis contestatio utáni felelősségére, valamint
a rosszhiszemű alperes litis contestatio előtti és után felelősségére.