Római jog – Kilencedik előadás

Huszonkettedik tétel – Keresetfajták a formuláris eljárásban

In rem – és In personam akciók megkülönböztetése

Az in rem a dologi jogi kereset. Itt a jogosult abszolút védelemben részesül, ami
azt jelenti, hogy bárki ellen indíthat keresetet, aki az ő jogát sérti. A
legfontosabb ilyen in rem akció a tulajdoni per. Aki az én tulajdonjogomat
megsérti, az ellen pert indíthatok. Egy abszolút védelem az, hogy mindenkivel
szemben védve vagyok.
Az in personam kereset kötelmi jogi per. Relatív hatályú (nem abszolút)
védelemben részesül a jogosult. Itt a hitelező indíthat pert az adósa ellen, a
köztük fennálló kötelmi jogviszony alapján. A leggyakoribb ilyen in personam
akció pl. a szerződésszegés miatt indított kereset. Azért in personam, mert csak
egy meghatározott személy ellen lehet pert indítani.
Civiljogi és praetori kereset
A civiljogi kereset az, amit már a civiljog is ismert. Praetori keresetből több féle
van. Az egyik az utilis akció, amikor a praetor hasonlóság, analógia alapján
tágítja a perlés lehetőségét. A civiljog szerint bizonyos esetben lehetett indítani
pert. Előfordult egy hasonló eset. A praetor adott egy utilis akciót, amivel
kitágította a perlés lehetőségét. Pl. a civiljog szerint ha leszúrnak vagy
agyonütnek egy rabszolgát, akkor pert lehet indítani. A rabszolga gazdája
indíthat pert. Viszont ha a rabszolgát lelökik egy toronyból, a régi civiljog
szerint nem lehet pert indítani. Ilyenkor adhat a praetor utilis akciót. Az utilisnek
van egy speciális fajtája a fictitia akció. Amikor a praetor fikció alkalmazásával
tágítja a perlés lehetőségét, fikció alkalmazására utasítja a bírót (pl. hogy egy
nem római polgárt tekintsenek római polgárnak). Másik ilyen speciális fajtája az
in factum akció. Ilyenkor a praetor olyan esetben ad lehetőséget a perlésre,
amelyhez még hasonló esetet sem ismert a civiljog. Ami történt, nincs benne a
civiljogban, de méltánylást érdemel. Pl. megállapodok valakivel abban, hogy fát
vágok nála egy napig, ha ő a cserébe lefesti a kerítésemet. Ilyenkor névtelen
szerződést kötünk (mert nincs neve). Ha az egyik teljesít, a másik nem, akkor
nem tudok semmit csinálni. Nem tudok követelni, mert a civiljog ilyen
szerződést nem ismer. Ilyenkor a praetor adhat keresetet a tények alapján és arra
utasítja a bírót, hogy vizsgálja meg az esetet a tények alapján.
Stricti iuris és bonae fidelis keresetek (ezek genitivusok)
A stricti iuris keresetnél a bírónak nem kell mérlegelnie, egyedül azt kell
eldöntenie, hogy pl. tartozik-e az alperes vagy sem. A bonae fidelis keresetnél a
bírónak mérlegelnie kell, hogy mekkora a kár, mennyivel tartozik, mekkora a
késedelmi kamat, azaz, hogy a felperesnek mennyi jár a jóhiszeműség alapján.
A formuláris per lefolyása
Perbe hívással kezdődik. Ennek is két szakasza van, in iure (praetor előtti) és
apud iudicem (bíró előtti). A praetor legfontosabb feladatai: eldönteni, hogy van
a perlési engedély, elkészíti a formulát. Itt is van litis contestatio, ami a civiljogi
perben a tanúfelhívás volt. Itt a litis contestatio a magánjogi formula
kibocsájtása. Ez után a felek perszerződést kötnek, azaz kölcsönösen elfogadják
a formulát és megígérik, hogy a formula alapján hozott ítéletet el fogják fogadni.
Ez után elmennek a bíróhoz, ahol a bíró a formula alapján megvizsgálja a
tényeket, a bizonyítékokat és ítéletet hoz. Az ítélet ellen fellebbezés nincs (a
fellebbezés lehetőségét a perszerződés kizárja).
Ítélet jogereje
Különbséget kell tennünk alaki és anyagi jogerő között. Az alaki azt jelenti,
hogy abban az ügyben, amelyben jogerős ítélet született, nem lehet újabb pert
indítani. Az anyagi jogerőnél az ítélt dolgot igazságnak kell elfogadni. Az
anyagi jogerő az ítélet tartalmát jelenti, azaz, hogy amit egyszer egy bíró az
ítéletében leírt, azt igazságnak kell elfogadni. Pl. valaki megrongálja az autómat.
Emiatt két pert is lehet indítani. Egy büntetőpert, mert a rongálás
bűncselekmény. Viszont indíthatok ellene egy kártérítési pert is, hogy az illető
nekem fizessen kártérítést. Itt viszont már nem kell bizonyítani a büntetőper
után.

Huszonharmadik tétel – Császári perrend

Augustus uralkodása idején kezd kialakulni egy harmadik perrend. Kr. u. 342-
ben betiltották a formulák további alkalmazását. Augustustól 342-ig a császári
perrendet párhuzamosan alkalmazták a formuláris perrenddel. Eredetileg egy
kisegítő perrend volt. Olyan ügyekben lehetett csak indítani császári pert,
amelyben nem lehetett formuláris pert indítani. A szabályai mai napig
megvannak. Pl. honoráriumot nem lehetett követelni a formuláris eljárás
szabályai szerint, de a császári perrendben volt lehetőség honorárium
követelésére. Egységes a per, nincs két szakaszra bontva. Az egész per egy
hivatalnok bíró előtt folyik. Megjelenik az írásbeliség, már a keresetet is írásban,
keresetlevél formájában kell benyújtani. A felperes leírja benne, hogy milyen
pert szeretne indítani és ki ellen. A bíró írásban idézi a feleket tárgyalásra. A litis
contestatio itt az alperes perbe bocsátkozása, amikor az alperes először
érdemben ellent mond a felperes kereset követelésének. Tulajdonképpen itt válik
az eljárás perré. Megjelenik egy új eljárásjogi fogalom. A litis contestatiotól
kezdődik a perelévülés. Kötött bizonyítási rendszer jellemzi. A bizonyítékokat a
bíró nem mérlegelheti szabadon.
A kereset módosítható, egészen az ítélet meghozataláig. A vesztes fél fizeti a
perköltséget (az állam ebből fizeti a bírókat). Fellebbezni lehet!!! kialakul egy
bírói hierarchia. Többször is lehet fellebbezni. A másodfokú bíró az elsőfokú
bíró ítéletéhez képest háromféleképpen foglalhat állást. Helyben hagyhatja,
módosíthatja, illetve hatályon kívül helyezheti.

Huszonnegyedik tétel – Nem peres eljárások

Úgy is nevezhetjük, hogy perek kívüli eljárások (pk ügyek). Ezek a peren kívüli
jogsegélyek a praetor urbanus jogfejlesztő tevékenységének az eredményei
voltak. Egyrészt olyan igények esetén, amely esetekben nem lehetett pert
indítani. Ilyenkor volt egy hézagpótló szerepe ezeknek az eljárásoknak. Pl.
valaki jogosulatlanul átjár a telkemen rendszeresen, elmegyek a praetorthoz, ő
pedig peren kívül kiad egy határozatot. A peren kívüli eljárások gyorsabbak
voltak, mint a perek. Az ilyen eljárásban van kérelmező és kérelmezett (felperes
és alperes helyett).
Peren kívüli jogsegélyek:A perjog gerince a per, de vannak peren kívüli
eljárások is. Az a lényege, hogy a peres eljárás gyorsabb, mint a per, magistratus
előtt zajlik és nincs kettéosztva. Különböző alfajai alakultak ki. Először a legis
actios eljárások hiányosságainak pótlására alakultak ki. Később már a formuláris
eljárás mellett is alakultak ki ilyenek. Ami leginkább ellenkezik a perjogi
alapelvekkel, hogy nem mindig van jelen mind a két fél (ám ez nem okoz
igazságtalanságot). Lehet osztályozni tartalmi és formai szempontból.
1. Interdictum, ami nem más, mint egy praetori parancs. Kezdetben úgy,
hogy mind a két felet meghallgatja. Ekkor interdictum duplexnek hívjuk,
mert mind a két fél jelen van. Később ez már nem volt kivitelezhető és itt
jelent meg az, hogy a praetor csak az egyik felet, a kérelmezőt hallgatja
meg (a másik fél a kérelmezett, vagy ellenérdekű fél), ezért ez már
interdictum simplex. Amikor mind a két felet meghallgatja, akkor egy
egyértelmű parancs. A praetor akár fegyveres kényszerrel is
kikényszerítheti az ítéletet. Amikor az eljárás simplex, akkor lehetőséget
kell adni a másik félnek, hogy elmondja a véleményét. A kérelmezett
 vagy eleget tesz a parancsnak, amit a kérelmező írásban megkapott, vagy
pedig ellenszegül és ilyenkor a kérelmezőnek pert kell indítania, ha
tovább akarja vinni a dolgot. A kérelmező lesz a felperes, a kérelmezett az
alperes és a per tárgya az lesz, hogy a kérelmezett jogosan szegül-e ellen a
praetori parancsnak. Annyiban más, mint egy sima per, hogy egy ún.
bírság ígérettel kezdődik, mind a két peres fél megígéri, hogy a másik
félnek fog egy praetor által eldöntött összeget fizetni, ha elbukja a pert.
Az interdictum általában parancsot jelentett de több fajtája is volt.
a. Interdictum prohibitorium: valamilyen magatartást megtilt. Ilyen
pl. a birtokháborítástól eltiltás.
b. Interdictum exhibitorium: valamilyen dolog felmutatására kéri a
kérelmezettet.
c. Interdictum restitutorium: birtok visszaadása.

2. In integrum restitutio (az eredeti állapot helyreállítása): Ennek a

megértéséhez két dolgot kell ismerni. A praetori perrendben és a civiljogi
perrendben nem volt fellebbezés. A másik különálló ok, hogy a jog nem
egy természettudomány, tehát bizonyos jogszabályok alkalmazása 100
esetből 99-re való, de mindig van egy olyan eset, amire ha alkalmazzuk,
többet ártunk vele, mint használnánk. Ez a két tény vezetett oda, hogy
észlelték a praetorok a problémákat. Erre fejlesztették ki azt a lehetőséget,
hogy visszatérjenek a rontott állapot előtti helyzetbe. Ez is a praetor
imperiumán alapult, így korrigálhatta a hibákat. Ez viszont egy súlyos
beavatkozás volt, mert sértette a jogbiztonságot, így kialakultak az idők
során korlátai. Az egyik ilyen, hogy csak akkor lehet alkalmazni, ha nincs
más jogsegély az eset megoldására, azaz szubszidiárius jogeszköz. Nem
lehet időben korlátlanul visszanyúlni. A klasszikus jogban egy éves
határidő alakult ki. Iustinianus ezt felemelte 4 évre. Illetőleg a következő
általános feltétel, hogy nem okozhat nagyobb sérelmet, mint amennyit
orvosolni akar. Csak komoly, nyomós okra hivatkozva lehet ilyet kérni.
Ilyen nyomós ok pl. ha valaki minornak számított. Ilyen nyomós ok volt,
ha valakit távolléte miatt ért „kár”. Ilyen, ha valaki menthető tévedésben
volt. Ilyen volt, ha kényszerítették. Viszont ezek nem taxatív okok, bármi
lehetett nyomós ok, amit a praetor úgy értékelt.
A praetor meghallgatta mind két felet és utána döntött arról, hogy
kimondja-e a helyreállítást, vagy sem. Ez után a döntés után megint pert
lehetett indítani, ha a másik fél nem tett eleget a praetori parancsnak.
3. (Praetori) stipulatio (stipulatio honoraria, vagy ha praetor adja ki
stipulatio praetoria): Egy a civiljogi szerződések közül, szóbeli
kötelezettségvállalást jelent. Ezt használták fel egy más cél elérésére. A
 féllel olyan kötelezettséget vállaltatott el a praetor, amire egyébként a fél
nem lett volna köteles. Ilyen pl. a gyámság. A gyámnak viszont nem
kellett elszámolni a gyámolt vagyonával. A praetor így megígértette
stipulatioval, hogy ha a gyámolt felserdül, a gyám köteles volt elszámolni
a gyámolt vagyonnal a gyámolt felé.
4. Missio in possessionem, magyarul birtokbautalás: A praetor
meghatározza hogy az egyik fél egyes vagyontárgyait, vagy akár egész
vagyonát a másik fél birtokba vegye (nem lesz az övé, de nála lehet).

Végrehajtási eljárások: A perjog harmadik, esetleges szakasza. Mindig kell

hozzá egy jogerős ítélet és az, hogy a marasztalt alperes (adós) ne tegyen ennek
elemet. Fogalma: A jogerős ítéletben foglalt marasztalás állami úton való
kikényszerítésének jogszabályban előírt módja, amire akkor kerül sor, ha a
marasztalt alperes (adós) önként nem tesz eleget az ítélet rendelkezéseinek.
A kényszer szabályozott, állami úton történik. Két fajtája van, a személyi
végrehajtás, amikor a végrehajtás az adós testére irányul a másik pedig a
vagyoni végrehajtás, amikor az adós vagyonára irányul. A vagyoni végrehajtás
lehet szinguláris (egyes vagyontárgyakra irányul) és lehet univerzális (az adós
egész vagyonára irányul). A civiljogi perben a személyi végrehajtás a fő, a
szinguláris vagyoni a kiegésíztő. A praetori perrendben az univerzális vagyoni a
fő, a szinguláris vagyoni a kiegészítő. A császári perrendben a szinguláris
vagyoni a fő és a személyi a kiegészítő. A legis actiok közül kettő végrehajtási
eljárás.
 Legis actio per manus iniectionem: Az ítélet és a végrehajtás között van
30 nap. A XII. táblás törvény harmadik tábláján van, hogy az adóst
fogságba lehet vetni és meg lehet ölni. A manus iniectio ugyanaz, mint
hogy az adóst a perbe el lehet vinni. Ilyenkor jelentkezhet egy ún. vindex,
aki vitathatja, hogy „az adott ember nem is tartozik a másiknak”. Ha
jelentkezik a vindex, az adóst hazaengedik. Ilyenkor a hitelező és a vindex
között fog per folyni. Ha a vindex nem nyeri meg, akkor (a vindex)
kétszer annyival fog tartozni. Ha nincs vindex a praetor a hitelező
hatalmába adja az adóst 60 napra. Az adóst fogságban lehet tartani (ételt,
italt biztosítani kell neki), de egyezkedhetnek is közben. Ha nem fizet, a
hitelező három egymást követő vásárnapon kiviszi a fórumra és kikiáltja,
hogy az adós mennyivel tartozik. Ez idő alatt jelentkezhet olyan, aki fizet
az adós helyett. Ha senki nem fizet, nem egyeznek meg és eltelik a 60
nap, akkor meg lehet próbálni értékesíteni az adóst külföldön (a Tiberisen
túl), vagy meg lehet ölni. Kr. e. 326-ban a Lex Poetelia-Papiria megtiltja a
megölést, ill. az eladást, viszont cserébe megszűnteti a 60 napos korlátot,
 így addig lehet az adóst fogságban tartani, amíg le nem dolgozza a
tartozást. Kr. e. 17-ben törölték el.
 Legis actio per pignoris capionem: A pignus zálogot jelent, a capio
pedig megragadni, tulajdonképpen zálogba ragadást. Ez kiegészíti a
manus iniectios eljárást. Privilegizált (különleges, jogszabályban
preferált) követelések érvényesítésére szolgált. Ilyen volt pl. ha valaki
áldozati állatot vásárolt és a vételárral adós maradt, akkor az árus elvihette
a vagyontárgyait, vagy ha a katona nem kapta meg a hadvezértől a
zsoldot, szintén élhetett ezzel a lehetőséggel.

Praetori végrehajtás, ahol a fő eljárás az univerzális vagyoni végrehajtás,

ami azt jelenti, hogy az adóstól mindent elveszünk. Az a logikája, hogy
rákényszerítsük az adóst az önkéntes teljesítésre. (Abból indul ki a római jog,
hogy senki sem hülye, főleg, ha a pénztárcájáról van szó.) Ebből következik,
hogy ilyen végrehajtásra csak akkor kerül sor, ha az adós csak akkor nem tud
fizetni, ha nincs annyi vagyona, amennyivel tartozik, azaz negatív vagyon esetén
van szó erről. A kialakulás másik oka, hogy a rómaiak egyre nagyobb üzleteket
kötöttek és a személyi végrehajtás egy idő után nem pótolta a kölcsönadott
összeget. Ami még fontos, hogy lehet, hogy az adósnak nem csak egy tartozása
van és lehet, hogy maga is adós. Viszont ha egy hitelező elvinné az összes
vagyont, biztosítani kell azt is, hogy osztódjon az összes hitelező között. Az
eljárás első része egy per lesz, a második rész lesz peren kívüli eljárás.
Úgy kezdődik, hogy van egy marasztaló ítélet, aminek eleget kell tenni. Az adós
itt is kap harminc napot arra, hogy teljesítsen. Ha nem teljesít és letelt a 30 nap,
akkor egy új pert kell indítani, amit actio iudicatinak nevezünk. Ennek az a
tárgya, hogy tartozik-e az adós a hitelezőnek. Az in iure szakaszban az alperes
vagy védekezik, vagy sem. Újítás az, hogy a végrehajtási eljárás során az alperes
védekezhet. Állíthatja azt, hogy nem volt jogerős ítélet, vagy hogy volt, de
eleget tett neki. Ha ilyet tesz, akkor a praetor megint formulát bocsájt ki,
esküdtbíró elé kerül az ügy, az pedig megállapítja a tényállást. Ha az adós
elbukja ezt a pert is, akkor az eredeti összeg duplájával fog tartozni és megy
tovább a végrehajtás. A másik lehetőség, hogy az in iure szakaszban az alperes
nem tagad. Akkor itt az actio iudicati véget ér és megy tovább a végrehajtás.
A végrehajtási eljárás második szakasza a tulajdonképpeni végrehajtás,
nevezetesen, hogy elvesszük az adóstól az egész vagyonát, azaz a csődeljárás.
A praetor először is a hitelezőt, aki az egész eljárást elkezdte beutalja (missio in
bona) az adós vagyonába. A hitelező innentől kezdve az adós bármilyen tárgyát
birtokba veheti és megakadályozhatja, hogy azt eltüntesse. Innentől a hitelezőt
curator bonorumnak (vagyongondnok) nevezzük. A curator bonorum egy
hirdetményt tesz közzé 30 napra, amiben tulajdonképpen ezt a helyzetet teszi
közhírré. Ez idő alatt az adós még mindig fizethet, vagy más is fizethet helyette.
A másik lehetőség, hogy az adós önként átengedi a vagyonát, illetőleg a harminc
nap alatt további hitelezők is jelentkezhetnek. Amikor eltelik a 30 nap a curator
bonorum összehívja az összes hitelezőt. Amikor ezek összegyűltek, választanak
egy ún. magister bonorumot (csődbiztos), akinek a személyét szintén
nyilvánosságra hozzák. Az ő feladata egyrészt, hogy összeírja az adós vagyonát
(ha valaki tartozik neki, az is a vagyonába tartozik, másrészt a vagyon részei
nem ugyanott vannak, pl. hajó, földterület, stb.), illetve tartozásait, amit a
hitelezők bemondtak neki. Ebből csinál egy árverési hirdetményt (activa,
passiva-tartozás, a vagyon megszerzésének feltételei). Ezt a praetor szintén
jóváhagyja és ezt is közszemlére teszik 10 napra. Ez után egy előre
meghatározott időre kitűzik a vagyon eladását, ami árverés keretében történik.
Fel kell deríteni az adós vagyonát a csődeljárásban és azt szétosztani a hitelezők
között. Így senki sem kap annyit, mint amennyivel tartoztak neki, viszont
mindenki kap valamennyit. Az adós vagyonát csak egyben lehet elvinni, az viszi
el, aki többet ígér érte. Lehet ígérni a vagyonért kielégítési %-ot. Ha pl. valaki
50%-ot ajánl, akkor minden hitelezőnek a tartozás 50%-át fogja kifizetni. A
nyertes, aki a legtöbbet ígéri lesz a vagyon vevője a bonorum emptor, akiről
azt kell tudni, hogy az adós egyetemes jogutódja lesz (pl. az adós
követelményeit behajthatja).
Kiegészítő jelleggel megmarad a személyi végrehajtás, de ez a gyakorlatban
nem működik. Amikor a második rész megtörténik és a curator bonorum egy
felhívást tesz közzé és senki nem fizet, akkor az adós egy infámiát, egy
jogállapotváltozást szenved el.
A cesssio bonorum, amikor az adós önként átengedi a vagyonát, annak a
következménye, hogy mentesül az infámiától és a személyi végrehajtástól. Az
anyagi része ennek, hogy a későbbi szerzeményeiből megtarthatja azokat a
dolgokat, amelyek létfenntartásához, ill. a vállalkozásához szükségesek. A
cessio bonorumot kérni kell a praetortól. Az adós átengedi a vagyonát és ez
alapján kéri a kedvezményt a beneficium competentiaet és ez jelenti, hogy a
későbbi vagyonát nem lehet elvenni.
Későbbiek során kialakul egy plusz kedvezmény a szenátori rangúak részére a
distractio bonorum, ami azt jelenti, hogy nem univerzélis velük szemben a
végrehajtás, hanem a csődeljárás helyett a praetor kinevez egy
vagyongondnokot, aki egyesével adja el a vagyontárgyait és csak annyit ad el,
amennyi a tartozás kifizetéséig szükséges. Ez fejlődik aztán ki a császári jogban,
ez lesz a végrehajtás normál menete, ami nagy mértékben hasonlít a normál
eljáráshoz. Szinguláris végrehajtás van, ami azt jelenti, hogy egyes
vagyontárgyakat veszünk el az adóstól és ezeket adogatjuk el addig, amíg a
tartozás kifizetésre nem kerül. Emellett jelenik meg a császári jogban a személyi
végrehajtás egy új módja, ami már nem magán, hanem állami fogság. Állami
fogházak, dologházak alakulnak ki.