RÓMAI JOG - II.

RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 1/33

201. A JOGÉRVÉNYESÍTÉS MÓDJAI, LEHETŐSÉGEI, ESZKÖZEI

[MINIMUM TÉTEL VII.]

I. A JOGÉRVÉNYESÍTÉS ÁLTALÁBAN
- jogkövető magatartás: a társadalom rendes működését eredményezi
- jogellenes magatartás: valaki megsérti mások jogát, vagy nem teljesíti jogi kötelezettségét
- jogérvényesítés:
a) jogellenes magatartás tanúsítása esetén szükséges
b) szolgálja a jogi norma parancsának érvényre jutását
c) szolgálja a megsértett alanyi jog orvoslását
d) 2 fajtája van:
- önhatalmú jogérvényesítés (érdekérvényesítés)
- állami jogérvényesítés

II. ÖNHATALMÚ JOGÉRVÉNYESÍTÉS

A) önhatalom: az ember a maga érdekeit a saját erejére támaszkodva, magánharc útján
érvényesíti, melyet a szemben álló felek ereje, ügyessége dönt el;fokozódó visszaszorítás
- 2 formája van:
a) tilos önhatalom:
- nem módja a jogérvényesítésnek
- bűncselekménynek minősül
b) jogos önhatalom:
- a jogérvényesítés kivételes formája
- azokra a kivételes esetekre korlátozódik, amelyeknél az állam által biztosított
jogvédelem nem elégséges
- 2 féle megnyilvánulása van:
1. önvédelem
- a sértettet ért jogtalan, közvetlen és másként el nem hárítható támadás
rögtöni visszaverése
- pl.: házat elfoglalni akaró éjjeli támadó visszaverése a tulajdonos által
2. önsegély:
- már bekövetkezett jogsérelem önhatalmú helyrehozása
- pl.: házából erőszakkal kivetett személy erőszakkal visszafoglalhatja azt

B) önhatalom törvényi úton való visszaszorítása:

- XII táblás törvényben közvetve (csak az éjjeli és fegyverrel védekező tolvaj megölését
nem büntette; többit igen)
- Caesar (Augustus?): lex Iulia de vi privata (erőszakos jogérvényesítés tilalma)ű
- Marcus Aurelius: decretum divi Marci (hitelező követelését elveszti, ha adósának
vagyontárgyát követelése fejében lefoglalja
- I. Theodosius, II. Valentinianus, Arcadius konstítúciója (389): aki más vagyontárgyát
önhatalmúlag elveszi, amennyiben az önhatalmat gyakorló a jogos tulajdonos volt, a
tulajdonosnak a sértett javára való elvesztésével, ha pedig nem a tulajdonos volt, a dolog
értékének megfelelő büntetéssel sújtandó;
- iustinianusi kodifikáció: önhatalmú jogérvényesítés általános tilalma
- a jogos önhatalom kereteit a jogtudomány a vim vi repellere licere elvben rögzíti:
„erőszakot szabad erőszakkal visszaverni, és ezt a jogot a természet biztosítja”

© Feco ’2003
RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 2/33

III. ÁLLAMI ÚTON TÖRTÉNŐ JOGÉRVÉNYESÍTÉS

- az alanyi jogok érvényesítése (fejlett társadalmakban) rendszerint bíróságok és más
hatóságok által történik
- állami úton történő jogérvényesítés 3 fajtája:
1) peres eljárás (bíróság által)
2) nem peres eljárás (bíróság által)
3) egyéb eljárások, végrehajtási eljárás (egyéb hatóság által)

1. PERES ELJÁRÁS
- bírósági eljárás legfontosabb formája a per (lis), a peres eljárás (processus)
- egyéb bírósági, hatósági eljárástól a contradictio (ellentmondás) különbözteti meg:
- bíróság (iudicium) előtt keresetével fellépő személy kérelmét a másik fél vitatja
- contradictio 
kérelmező = felperes (actor, petitor)
ellenfele = alperes (reus)
- per: olyan kontradiktórius eljárás, melynek során a bíró a felek jogvitáját a
felperes keresetére lefolytatott, törvényes és szabályszerű eljárás után ítéletével
eldönti, vagy megállapítási per esetén jogok létét/nemlétét állapítja meg.
- a per felosztása a jogvita tárgya szerint:
1) jogvita tárgya: egy anyagi jogi igény érvényesítése:
- a per az alperes marasztalására vagy felmentésére irányul
- marasztaló ítélettel (sententia condemnatoria) vagy
- felmentő ítélettel (sententia absolutoria) zárul
2) jogvita tárgya: jogállapot, jogi tény léte/nemléte:
- per célja: ennek megállapítása, de a megállapított jog/tény alapján felmerülhet
az igény marasztalásra menő per indítására
- előzetes per, megállapítási per (praeiudicium)
- a kihirdetett megállapító ítélettel (pronuntiatio) zárul

2. NEM PERES ELJÁRÁS

3. VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS

IV. AZ ELJÁRÁSJOG FOGALMA ÉS LEHETŐSÉGEI A RÓMAI JOGBAN

- ma polgári eljárásjog: a polgári peres és nem peres eljárásra vonatkozó szabályok
- Róma: a magánjog érvényesítését szolgáló bírói, bírósági eljárások szabályai nem váltak el
a magánjogtól
- a magánjogi jogosultság és az azt érvényesítő per szoros egységet képzetek
-  praetorok edictuma:
+ a keresetformulák megszabták: az eljárás menetét + kit milyen jogosultság illet meg
+ egységes formában tartalmazta a modern jogrendszerekben egymástól elkülönülő
anyagi jog és eljárás jogi szabályokat
- a római magánjog bölcsője az eljárásjog volt

© Feco ’2003
RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 3/33

202. A RÓMAI KERESET FOGALMA, LATIN MEGJELÖLÉSEI

I. A RÓMAI KERESET FOGALMA
- az eljárást a kereset (actio) indítja meg
- „a kereset nem más, mint jog arra, hogy perrel érvényesítsük azt, ami bennünket
megillet” (Celsus)
- az actio fogalma:

a) actio: ago, agere, egi, actum (űzni, hajtani, tenni, csinálni) ige származéka – eredetileg
magistratus előtt végzett cselekvés; kezdetben ünnepélyes eljárás a törvények előírása
szerint (legis actio) zajlott; ez a per in iure szakasza, vagy maga a per
b) szűkebb értelem (actio, mint eljárási cselekmény) : a felperes perkezdő cselekménye
c) felperesi kérelemre a praetor által az in iure eljárásban megadott perindítási engedély =
actio. Ezt követi a tkp.i per (apud iudicem eljárás)
d) elvontabb értelem: keresetjog - a felperest megillető jogosultság perrel való
érvényesítésének joga
e) egy meghatározott perfajta jelölése: pl. actio ex stipulato - stipulatio esetén indítható per
f) magasabb kategóriát jelentő keresettípus, a perek egy-egy meghatározott csoportja; (pl.
az actio ex stipulato in personam actio - meghatározott személyek ellen irányuló
keresetek csoportjába tartozik)

II. A RÓMAI KERESET JELENTŐSÉGE A RÓMAI MAGÁNJOGBAN

- a kereset léte ill. nemléte döntötte el, hogy valakinek van-e alanyi joga vagy nincs
- az alanyi jog a keresetből származott
- különbségek az alanyi jog és a kereset viszonya szempontjából a római jog és a modern
jog között:

RÓMAI JOG MODERN JOG

alanyi jog akkor létezett, ha a praetor az alanyi jog természetéből következik, hogy
keresetet adott az keresettel érvényesíthető
annyiféle alanyi jog, ahány kereset, mivel a
egyféle kereset van, ez valamennyi jog
keresetfajták megalkotása teremtette meg az
érvényesítésére szolgál
egyes alanyi jogokat
római jogászok keresetjogi gondolkodása:
nem úgy gondolkoztak, hogy vmire jogom
van, hanem hogy a praetor keresetet ad vmire
anyagi jogszabályok perjogi, keresetjogi a modern magánjog önálló anyagi
megfogalmazásban jelennek meg jogszabályok rendszere

III. A RÓMAI KERESET ELNEVEZÉSEI A RÓMAI JOGBAN

a) actio - kereset általános elnevezése, de bizonyos alanyi jogok érvényesítésére szolgáló
keresetek más elnevezéssel szerepelnek:
b) vindicatio - tulajdonjog érvényesítésére szolgáló kereset
c) petitio - hagyaték kiadása iránti kereset
d) condictio - kölcsönösszeg visszaperlésére, jogalap nélküli gazdagodás megfizetésére
szolgáló kereset
e) querela - kötelesrészétől végrendeletileg megfosztott örökös keresete

© Feco ’2003
RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 4/33

203. AZ ELÉVÜLÉS
[MINIMUM TÉTEL VIII.]

I. AZ ELÉVÜLÉS FOGALMA
- explicit formában nem dolgozták ki a fogalmát  nincs adekvát latin szakkifejezés
- ELÉVÜLÉS: valamely jog állami érvényesíthetőségének időmúlás következtében való
megszűnése
- a rómaiak nem hivatalból, hanem csak az alperes kifogása alapján vették figyelembe
- az elévülés folytán csak a kereset enyészik el, az alanyi jog nem (kiv.: szolgalom), mivel:
a) ha az alperes a perben nem élt a keresetelévülés kifogásával, az elévülés dacára is
marasztalható volt
b) ha az adós teljesítette hitelezője elévült követelését, utólag már nem követelhette vissza
azt tartozatlan követelés címén
- oka: a bizonyítékok idővel elenyésznek, valamint a régi jogosultságok perlése hosszú idő
után igazságtalanságot eredményezhet + hanyagság büntetése is

II. AZ ELÉVÜLÉS TÖRTÉNETI KIALAKULÁSA

- posztklasszikus korig az elévülés ismeretlen
- klasszikus korban a civiljogi keresetek örökös keresetek (actiones perpetuae):
megindítását időben semmi sem korlátozta
- számos praetori jog keresetei már időhöz voltak kötve (actiones temporalis), de ez még
nem az elévülés előzménye (csak jogvesztő határidőhöz kötött perindítás)
- elévülést kezdetei: tartományi helytartók gyakorlata; a tartományi telket birtoklónak
bizonyos feltételek mellett jogvédelmet adtak a telek quasi tulajdonosával szemben =
- longi temporis praesriptio: a telek használójának a korábbi quasi tulajdonos utilis rei
vindicatiojával szemben emelhető kifogása (praescriptio)
- ezt II. Theodosius 424-es constitutioja általánosította: actiones perpetuae elévülését 30
évben állapította meg; az egyház és a kegyes alapítványok keresetei 40 év alatt évültek el

III. AZ ELÉVÜLÉS SZABÁLYAI

a) az elévülés beálltával a perben az alperes elévülési kifogást (praescriptio) emelhetett
az időmúlás puszta tényét ugyanis a bíró hivatalból nem vette figyelembe
b) elévülés kezdete: attól a naptól, amelyen a kereseti jog létrejött (actio nata est) Pl.:
- tulajdonjogsértésnél a tulajdon megsértésének napja
- követelési jogoknál a követelés esedékességének napja
c) az elévülés csak azzal a személlyel szemben folyik, akivel szemben a kereset keletkezett
- dologi jogok védelmére szolgáló kereset bármely jogsértő ellen indítható (in rem actio);
csak azzal szemben évül el, aki ellen éppen indítható lett volna [adós, elbirtoklás]
- kötelmi jogoknál (relatív jogok) ellenben ha a kereset (in personam actio) a kötelezettel
szemben egyszer elévült, úgy e jog többé senki más ellen nem érvényesíthető [kölcsön]
d) FÉLBESZAKAD (interrumpitur) az elévülés: a jogosult jogfenntartó (pl. keresetindítás)
ill. a kötelezett jogelismerő (pl. kamatfizetés) nyilatkozata vagy magatartása
következtében; a félbeszakító ténytől az elévülés újból kezdődik
e) NYUGSZIK (dormit) az elévülés: olyan esetben, mikor a kereset megindításának
lehetősége kizárt (pl. a keresetre jogosult serdületlen kora, törvénykezési szünet, stb.
miatt); a nyugvást előidéző körülmény megszűnte után az elévülés tovább folytatódik
f) halál (mors): keresetjogi megszüntető hatása van pl. a büntetőkeresetek (actiones
poenales) esetén; az elhalt keresetjoga rendszerint átszáll örököseire

© Feco ’2003
RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 5/33

204. A BIZONYÍTÁS, A PRAESUMPTIO ÉS A FICTIO

[MINIMUM TÉTEL IX.]

I. BIZONYÍTÁS A PERBEN
- bíró: bizonyítási eljárás  tényállás  ítélet
- BIZONYÍTÁSI ELJÁRÁS: a per azon szakasza, amelyben a bíró számba veszi a
bizonyítékokat, s azokat mérlegelve alkotja meg az ítélet alapjául szolgáló tényállást

1) Bizonyítékok:
a) a felek esküje (iuramentum / iusiurandum)
b) tanúk vallomása (testimonium)
c) a bíróság előtt felmutatott okiratok (instrumenta)
- magánokirat: valódiságát annak kellett igazolnia, aki a jogügyletet létrehozta
- közokirat: hatóságok állították ki, ellenkező bizonyításig valódinak kellett elfogadni
d) bizonyos tárgyak szemléje

2) Bizonyítás terhe:
- arra hárult, aki a perben valamit állított (affirmanti incumbit probatio)
- pl. a tulajdoni perben a a tulajdonjog fennállását a saját tulajdonjogát állító felperesnek
kellett bizonyítania

3) Bizonyítékok mérlegelése:
- a bíró ítéletét ez alapján hozta meg
a) ŐSI CIVILJOGI PERRENDben alig volt helye
b) PRAETORI PERREND lehetővé tette a bizonyítékok szabad mérlegelését
[szabad mérlegelési rendszer]
c) CSÁSZÁRI PERREND korlátok közé szorította a bírói mérlegelést, meglehetősen szorosan
határozta meg, hogy mely bizonyítékoknak milyen bizonyító erő tulajdonítható
[kötött bizonyítási rendszer]
- pl.: I. Constantinus előírta, hogy a bírák elsősorban a honestior tanúknak adjanak
hitelt, valamint egyetlen tanú vallomására sohase alapítsák ítéletüket
unus testis nullus testis - „egy tanú nem tanú”

4) Kivételes előírás (jogszabály vagy praetor): a bíró ne közvetlenül bizonyított (vélelem),

vagy valótlan tényállásra (fikció) alapítsa az ítéletét

II. VÉLELEM (PRAESUMPTIO)

- VÉLELEM (praesumptio): amennyiben a jogszabály előírja, hogy a bíró ítéletét nem
közvetlenül bizonyított, hanem csak valószínű tényállásra alapítsa;
- Pl.: a házasságban született gyermek az anya férjétől származik, ezért ő az apja.
- 2 típusa van:

a) EGYSZERŰ, MEGDÖNTHETŐ VÉLELEM (praesumptio iuris)

- a jogszabály lehetővé teszi az ellenbizonyítást
- pl.: férj apaságának vélelme

© Feco ’2003
RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 6/33

b) MEGDÖNTHETETLEN VÉLELEM (praesumptio iuris et de iure)

- vélelem, de nem lehetséges az ellenbizonyítás
- pl.: a gyermek fogamzási ideje a születéstől visszafelé számítva 182-300. nap között
- pl.: a stipulatio szóbeli megtörténtéről kiállított okirat

III. FIKCIÓ (FICTIO)

- FIKCIÓ (fictio): amennyiben a jogszabály előírja, hogy a bíró ítéletét valótlan, képzelt
tényállásra alapítsa;
- pl.: a méhmagzatot (nasciturus) már megszületettnek kell tekinteni, ha érdekeinek
védelméről van szó
- pl.: a hadifogságban meghalt római polgárt úgy kell kezelni, mint aki hadifogságba
eséskor, az élete utolsó szabad pillanatában halt meg (a hadifogoly elvileg rabszolga,
utána örökölni nem lehet)

© Feco ’2003
RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 7/33

205. BÍRÁSKODÁS RÓMÁBAN, A PERBELI KÉPVISELET

I. A RÓMAI BÍRÁSKODÁS ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE
- elkülönülő hatáskörökkel felruházott bírósági szervezet a köztársaságkorban nincsen,
mivel:
a) a magánjogi perek túlnyomó részében nem állami bíróságok jártak el, hanem kijelölt
(praetor vagy más jogszolgáltató magistratus által) esküdtbírák
b) a törvényhozói és büntetőbírói hatalom nem különült el egymástól
c) a bírói hatáskörök sem voltak pontosan meghatározva
d) a (modern értelemben vett) büntető és polgári perek összefonódtak
e) a praetorok valójában Róma főmagistratusai voltak, a római birodalomban pedig a
különböző bíróságok egész hálózata működött
- mégis megkülönböztetjük a magánjogi és büntetőügyekben eljáró bíróságokat (iudicia)
- az ítélkezés helye:
+ forum
+ comitium
+ basilika
- megkülönböztetjük a magánjogi és büntetőügyekben eljáró bíróságokat:

II. BÍRÁSKODÁS MAGÁNJOGI PEREKBEN

- 3 perrend váltotta egymást (egy ideig párhuzamosan is érvényesültek)
a) CIVILJOGI perrend (ius civile, legis actios eljárás)
b) PRAETORI perrend (ius praetorium, formuláris eljárás)
c) CSÁSZÁRI perrend (cognitio extra ordinem, cognitios eljárás)

A) Civiljogi perrend (LEGIS ACTIOS ELJÁRÁS)

- a bírói döntések ellen nem volt lehetőség fellebbezésre
- kettéosztott peres eljárás:
- (a) az eljárás 1. fele az imperiummal rendelkező magistratusok előtt folyt (in iure)
- (b) a 2. fele rendszerint kijelölt esküdtbíró előtt zajlott (apud iudicem)

a) A JOGSZOLGÁLTATÓ HATALOM BIRTOKOSA: (IN IURE)

- Róma: a rex, a consul, majd Kr.e. 366-tól a praetor
- Itáliai városok: a város főmagistratusai ill. a praetor küldöttei
- Tartományok: a helytartó és annak küldöttei
- a magistratus jogszolgáltató hatásköre (iurisdictio) az imperiumból folyt
- a jogszolgáltatási hatalom lehetett
aa) peres (iurisdictio contentiosa)
ab) peren kívüli (iurisdictio voluntaria): színleges per formájában
- a leges Liciniae Sextiae szabályzása a jogszolgáltató tevékenységekre:
praetor: peres iurisdictio
consul: büntetőbíráskodás, iurisdictio voluntaria, a praetori iurisdictiok elleni
esetleges intercessio-k

© Feco ’2003
RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 8/33

b) AZ ESKÜDTBÍRÁK: (APUD IUDICEM)

- 3 kategória: ba) iudex, bb) arbiter, bc) recuperatores
ba) IUDEX
a civiljogi per esküdtbírája, aki a bizonyítási eljárást lefolytatta és a pert
eldöntötte; mindig egyesbíró volt; a praetor nevezte ki a polgárok közül
bb) ARBITER
olyan esetekben járt el, mikor az esküdtbírónak szakértői funkciót kellett
ellátnia; azonos feladatkör a iudexével; arbiterként 3 esküdtbíró is eljárhatott
bc) RECUPERATORES
hármas v. ötös tanácsban működő esküdtbírák; a praetor sorsolás alapján
nevezte ki őket; gyors lebonyolítást igénylő eljárásoknál
- 2 speciális magánjogi bíróság az apud iudice eljárás lefolytatása végett:
a. 100 személyes bíróság (iudicium centumvirale): hagyatéki perekben
b. 10 személyes bíróság (decemviri litibus iudicandis): szabadságperek

B) Praetori perrend (FORMULÁRIS ELJÁRÁS)

- megmaradt a civiljogi perrend keretei között
- a bírói döntések ellen nem volt lehetőség fellebbezésre
- a iurisdictiot gyakorló főhivatalnokok:
a) praetor urbanus a polgárok
b) praetor peregrinus a polgárok és peregrinusok pereiben
c) aedilis curulis (imperiummal nem rendelkezik), de a praetoréhoz hasonló
joghatóságot gyakorolt a rabszolgák és igásbarmok vételeiből származó
kellékszavatossági perekben
d) helyi főmagistratusok a városokban
e) praetori tisztviselők a városokban
f) helytartó és képviselői a tartományokban

C) Császári perrend (COGNITIOS ELJÁRÁS)

- a civiljogi és praetori perrend (=rendes eljárás (cognitio ordinaria)) mellett, azzal
párhuzamosan alakult ki
- keretében épült ki a magánjogi perekben eljáró, modern jellegű bírósági szervezet
- élén a princeps (birodalom legfőbb bírája)
- nincs kettéosztott peres eljárás
- a jogvitáikat egységes, hivatalnokbíró által vezetett perben döntötték el
- ismerte a fellebbezés (appellatio) intézményét

a) A PRINCEPS BÍRÓSÁGI RENDSZERE:

- császári hivatalnokok mellett még köztársasági magistratusok is jelen vannak
- ők is az uralkodó felhatalmazása és utasítása alapján járnak el
- a bíráknak megvolt a maguk informális consiliuma, melynek helyét később a
jogtanácsosok (accessores) vettek át
- speciális bírói fórum (Hadrianus): a rescriptumos eljárás keretében a jogkereső
fél közvetlenül a császárhoz intézett kérelmét közvetve döntötte el oly módon,
hogy válaszul kibocsátott leirata (rescriptum) kötötte a hivatalnokbírát az ítélet
meghozatalában

© Feco ’2003
RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 9/33

b) A DOMINATUS BÍRÓSÁGI RENDSZERE:

- háttérbe szorította a praetori eljárást (342-ben törölték el)
- a rendszer formailag is egységessé vált
- 4 Praefectus praetorio (császár helyettesei)
- 2 praefectus urbi (1. fokon a fővárosi polgárok ügyeiben)

III. A RÓMAI PERES ELJÁRÁS RÉSZTVEVŐI

- a peres eljárás résztvevő felei:
a. magistratus
b. bírák
c. peres felek
d. PERBELI KÉPVISELŐK
e. ÜGYVÉDEK
A) A PERBELI KÉPVISELET
- Perbeli képviselet: a felek (felperes ill. alperes) helyett más személyek lépnek fel a
perben és helyettük perbeli jognyilatkozatokat tesznek

a) Civiljogi perrend
- nem volt lehetőség a képviseletre

b) Praetori perrend
- 1. itt jelent meg
- közvetett képviselet formájában: a marasztalás a képviselő javára ill. terhére történt
- a praetor az intentio-ban a képviseltet, a condemnatio-ban a képviselőt jelölte meg
jogosultként illetve kötelezettként
- nem kellett a képviselői meghatalmazást igazolni
- 2 féle perbeli képviselő:

a) COGNITOR: megbízója az ellenfél jelenlétében (perben/peren kívül) nevezte ki

b) PROCURATOR: alakszerűtlen megbízás alapján/megbízás nélkül lépett fel;
biztosítékot (cautio) kellett adnia

c) Császári perrend
- a korábbi formák megmaradtak
- megjelent a közvetlen képviselet: a végrehajtási kereset a megbízó ellen indult

B) ÜGYVÉD (ADVOCATUS)
- nem perbeli képviselő
- a peres fél bíróság előtti szószólójaként vett részt az eljárásban
- lex Cincia (Kr.e. III. sz.) : az ügyvédek díjazását tiltja
Claudius megengedte 100 aranyig terjedő jutalmazásukat
- a per kezdetén esküt kellett tenniük: igazságtalan ügyet nem vállal el
- jogi szakképzettséget nem kívántak meg
- dominátus korában: előírás a szakképesítés és a bírósági bejegyeztetés
- az advocatus által készített magánokiratok elkészítéséhez 5-7 tanú szükségeltetett

© Feco ’2003
RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 10/33

C) A RÓMAI JOGÉLET TOVÁBBI SZEREPLŐI

- tabelliok, tabulariusok (a közjegyzők elődei)
- a római szerződési jog hosszú ideig a verbálügyletekre épült
- Rómában nem fejlődött ki olyan intézmény, amely a magánfelek írásos szerződéseinek
hivatalos kereteket biztosított volna
- constitutio Antoniniana: a provinciai lakosok is római polgárokká váltak, akikre az
írásba foglalt jogügyleteket részletező görög jog vonatkozott 
- így szerte a birodalomban megjelentek a tabelliok, tabulariusok
- tabellio: olyan jogban jártas személy, aki állami engedély alapján azon magánszemélyek
rendelkezésére áll, akik dokumentumaikat hivatalos jogi formában kívánták írásba
foglalni
- tabularius: a városi levéltárak elsősorban adóügyekkel foglalkozó hivatalnokai

D) PERBELI KÉPVISELŐKÉNT ELJÁRHAT:

- procurator
- cognitor
- gyám (gyámság esetén)
- gondnok (gondnokság esetén: elmebeteg, őrült, stb.)

© Feco ’2003
RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 11/33

206. A LEGIS ACTIOS ELJÁRÁS

I. A LEGIS ACTIÓS ELJÁRÁSOK
- magánjogi per, civiljogi perrend
- a perlés a törvény által pontosan előírt szavakkal (certis verbis) és meghatározott
cselekményekkel történt
- legis actio: hatósági felügyelet alá helyezett önhatalmú jogérvényesítő cselekmény
- XII táblás törvényt megelőzően alakult ki, a Kr. e II. sz-tól fokozatosan visszaszorult a
praetori perrenddel szemben, császárkor eleje: hatályon kívül helyezés került sor
(Kr e. 17 lex Iulia iudiciorum privatorum)

- 5 formáját különböztetjük meg:

1) legis actio sacramento (peres eljárás)
2) legis actio per iudicis seu arbitri postulationem (peres eljárás)
3) legis actio per condictionem (peres eljárás)
4) legis actio per manus iniectionem (végrehajtási eljárás)
5) legis actio per pignoris capionem (végrehajtási eljárás)

II. LEGIS ACTIO SACRAMENTO

- általános performa (generalis actio, Gaius):
- a legkülönbözőbb jogviszonyokból keletkezett igényeket lehetett érvényesíteni
- lényege: a vitában álló felek ünnepélyes fogadása arra nézve, hogy kinek van igaza
- ennek keretében külön-külön, a pertárgy értékéhez igazodó összeget (summa
sacramenti) helyeztek letétbe
- bíró által nyertesnek nyilvánított fél ezt visszakapta; másik fél elvesztette az állam javára
- a sacramentumos per 2 részre oszlott
A) in iure eljárás – a jogvita személyi és tárgyi feltételeinek tisztázása a iurisdictiot
gyakorló magistratus előtt (a per tárgya, kik a felek)

B) apud iudicem eljárás – a felek megegyezése alapján a magistratus által kijelölt

esküdtbíró (iudex) a tényállás megvizsgálása alján eldöntötte a pert

A) IN IURE ELJÁRÁS
- idézéssel (in iure vocatio) kezdődött
- a felperesnek kellett az alperest a magistratus elé állítania (akár erőszakkal is)
- szigorú formalizmus: aki csak 1 szót is elvétett az előirt szövegben, elvesztette a pert
- Fajtái:
1) legis actio sacramento in rem (dolog kiadása iránti per)
- a felek a per tárgyát a praetor elé vitték
- a praetor törvénykezési helyén (ius) mindkét fél megjelent
- a felperes pálcájával (vindicta) megérintette a per tárgyát és az alpereshez
fordulva a sajátjának jelentette ki azt (vindicatio)
- az alperes ekkor 3 magatartást tanúsíthatott:
a) ellentmondott a felperes vindicítiojának és maga is sajátjának állította a
dolgot (contravindicatio)
b) nem védekezett (indefensus)
c) elismerte a felperesi vindicatio jogosságát (confessus)

© Feco ’2003
RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 12/33

- az utóbbi két esetben (indefensus és confessus) a praetor a vindikált dolgot a

felperesnek rendelte adni (addictio)
- contravindicatio esetén a felperes „fogadásra” (sacramentum) hívta az alperest,
- az alperes is felhívta a felperest a fogadási összeg letételére (Et ego te)
- a sacramentum 50 as (1000 as pertárgy érték alatt) 500 as (1000 as felett)
- esküdtbíró választása
- a praetor a per tárgyát ideiglenesen az egyik fél birtokába adta, aki kezeseket
tartozott állítani (praedes litis et vindicarium)
- ez a szakasz a litis contestatioval (a per együttes tanúsítása) zárult (a jelenlevők
tanúskodtak az elhangzottak és az eljárás törvényességének igazolására)

2) legis actio sacramento in personam (követelésre irányuló, kötelmi per)

- nincs vindicatio
- a felperes állította, hogy az alperes tartozik neki
- ezután következett a felek kölcsönös felhívása sacramentumra

B) APUD IUDICEM ELJÁRÁS

- az esküdtbíró előtt zajlott
- alakszerűtlen
- a iudex a felek meghallgatása után lefolytatta a bizonyítási eljárást
- kihirdette ítéletét arra nézve, hogy melyik fél nyerte meg a fogadást (melyikük
sacramentuma iustum)
- a jogvitát közvetve döntötte el

III. LEGIS ACTIO PER IUDICIS SEU ARBITRI POSTULATIONEM

- ezt a performát alkalmazták: elsősorban stipulation alapuló igények érvényesítésére
- és közös tulajdon vagy örököstársi viszony megszüntetése iránti perben, ahol szakértői
becslésre volt szükség (arbiter az esküdtbíró)
- a felperes megjelölte a praetor előtt követelésének formális jogalapját és felhívta
ellenfelét követelése teljesítésére
- jogalap megjelölése: a felperesnek ki kellett jelentenie, hogy követelése formailag
stipulation, vagy sponsion alapul
- az alperes tagadása esetén a felperes a praetortól esküdtbíró kinevezését kérte
- fogadási összeg nincs

IV. LEGIS ACTIO PER CONDICTIONEM

- e performát határozott pénzösszegre (certa pecunia) menő perekben a lex Silia
- határozott dologra (certa res) irányuló követelések esetén a lex Calpurnia hozta be
(Kr.e. III. század)
- a felperes a praetor előtt felszólította (condicere  condictio) az alperest a későbbi
bíróválasztásra (=nem kért rögtön bírót a praetortól)
- különbség a sacramentumos pertől: nincs fogadás, nincs fogadási összeg letétele
különbség a iudicis postulatios pertől: a felperes nem jelölte meg követelése jogalapját

© Feco ’2003
RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 13/33

207. A FORMULÁRIS ELJÁRÁS

[MINIMUM TÉTEL X.]

I. A FORMULÁRIS ELJÁRÁS
- magánjogi per, praetori perrend (praetori iurisdictio)
KIALAKULÁSA, OKAI
1. bonyolódó életviszonyok  a primitív legis actios eljárás formalitásai, merevsége
nem felelt meg az igényeknek
2. a legis actio a peregrinusokra (kereskedők is!) nem volt alkalmazható, csak római
polgárokra; a formuláris eljárás alanya római polgár és peregrinus volt

- lex Aebutia (Kr.e. II. század): a római polgárok egymás közötti actioira is kiterjesztette a
praetor peregrinus által megalkotott perrendet (polgár-peregrinus között eredetileg)
- elnevezés: a praetor által az esküdtbírósághoz intézett írásbeli utasítás (formula) 
FORMULÁRIS ELJÁRÁS
- a formulát a praetor állandó szövegbe (blanketta) foglalta és közzétette az edicumban
- a formula tartalmazta:
a) a peres felek és a pertárgy megjelölését
b) az ügy érdemi elbírálására vonatkozó utasításokat
- a formula 2 mondatból áll; szövegét
a) a bíró kinevezése
b) egy összetett feltételes mondat alkotja

II.A FORMULA ALKATRÉSZEI

- tartalma: a bírókinevezés és a 2. mondat tagmondatai
- fajtái:
A) rendes alkatrészek (általában minden formulában szerepel, vagy csak egyesekben, de ott
szükségképpen)
B) rendkívüli alkatrészek (bármely formulába felvehette a praetor, de csak a peres felek
kifejezett kérésére)

A) RENDES ALKATRÉSZEK
a) 1. helyen az esküdtbíró kinevezése állt („…iudex est”)

b) intentio:
- a felperes követelését rögzítette
- előírta, mit kell bizonyítania ahhoz, hogy pernyertes lehessen
- minden formulában szerepelnie kellett
- fajtái:
ba) intentio certa - a felperes konkrét összeg megfizetését követeli
bb) intentio incerta - a kártérítés mértékét a bíró állapítja meg
- a megállapítási keresetnek csak intentio-ja van

c) condemnatio:
- 1) utasítás az esküdtbírónak: ha az intentioban foglalt kereseti alapot
bizonyítva látja/nem  alperes marasztalása/felmentése
- 2) felhatalmazás az esküdtbírónak: ítélkezési hatalom átruházása
- hiányzott a megállapítási perekből (praeiudicium)

© Feco ’2003
RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 14/33

- a ~ a bírót mindig pénzben való marasztalása utasította ( az esetleges

„végrehajtási” pernek csak meghatározott pénzösszeg képezhette a tárgyát )
- dologi pereknél a bírónak az ítélet meghozatala előtt egy előzetes becslő
eljárást (arbitratus) kellett lefolytatnia 
- az alperest mellékszolgáltatásokra kötelezte
- ha az alperes eleget tett, ítéleti marasztalásra nem került sor
- nem tudta vagy nem akarta teljesíteni  újabb becslő eljárás (litis aestimatio)
- a becslést többnyire a bíró végezte
- formula arbitraria: olyan formula, amelynek condemnatioja e becslő
eljárások lefolytatására utasítja a bírót
- actiones arbitrarius: olyan kereseteket, melyeknél a bíró a marasztalás előtt
felszólította az alperest a természtbeni teljesítésre

CONDEMNATIO
PÉNZBELI TERMÉSZETBENI
MEGHATÁROZOTT MEGHATÁROZATLAN
ÖSSZEG ÖSSZEG:
Szükség van az ítélet előtt egy
előzetes becslő eljárásra, amelyet a
bíró végzett. A felperes becslő
esküje is szükséges.
MEG VAN NINCS
HATÁROZVA A MEGHATÁROZVA
MAX. A MAX.

d) demonstratio:
- az intentio pontosabb megjelölésére szolgált
- a felperesi követelés megjelölése
- pl. a pertárgy konkrét meghatározása, vagy intentio incerta esetén a felperes
érdeke

e) adiudicatio:
- ebben a praetor arra jogosította fel az esküdtbírót, hogy a vagyonmegosztás
során tulajdont ruházzon át valakire, aminek következtében a felek civiljogi
tulajdont szereztek
- csak meghatározott formulákban (főleg osztópereknél) szerepelt
- rendszerint a condemnatiot helyettesítette (de vele együtt is előfordulhatott)

B) RENDKÍVÜLI ALKATRÉSZEK
- bármely formulában szerepelhetett
- de csak akkor, ha felvételüket valamelyik peres fél az in iure szakaszban, a litis
contestatio előtt kérte
- utólagos felvételre nincs mód, az ebből adódó méltánytalanságon a praetor esetleg in
integrum restitutio-val segíthetett

© Feco ’2003
RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 15/33

a) exceptio:
- a praetor felhívása a bírónak kifogás esetén: amennyiben az intetioban foglalt
kérelem alapossága bizonyítást nyer, egy további körülmény valóságának
vizsgálata
- ez a kereseti kérelem érvényesíthetőségét sikeres bizonyítás ellenére lerontja
- pl.: exceptio doli: csalárdság kifogása (csalárdul megtévesztés)
- kifogásbeli tényállás valóságát már a praetor előtt (in iure) is lehetett
bizonyítani
- nem volt létjogosultsága a kifogásnak a bonae fidei actiok formuláiban (ezek
intentioja utalt a bona fidesre, így az exceptio csak az intentio kifejtése lenne)
- az alperes exceptiojával szemben a praetor a felperesnek (indokolt esetben)
replicatiot adhatott (erre adott válasz: duplicatio, triplicatio)
- a kifogás időbeli hatálya lehetett
a) végleges (exceptio peremptoria): a felperes kereseti jogát meghiúsította
(pl.: megtévesztés kifogása)
b) halasztó (exceptio dilatoria): a felperes kereseti jogát csak időlegesen
hiúsította meg (pl.: idő előtti perlés kifogása)

b) praescriptio:
- a formula elején helyezkedik el
- vagy a demonstratio szerepét tölti be (pl.: ha az alperes részletfizetést
eszközölt, az intentiot a ki nem fizetett részletekre szorította)
- vagy az exceptiot pótolja (pl.: az elévülés kifogása)

c) fictio:
- a praetor ad hoc jelleggel alkalmazta
- pl. a peregrinust római polgárnak rendeli tekinteni
- egyes actiok formuláiban (pl. actio Publiciana) szükségszerűen szerepel

III. A FORMULÁRIS PER LEFOLYÁSA

- a praetori per (formuláris eljárás) átvette a civiljogi per (legis actios eljárás) szerkezetét
- de: a peres felek a polgárokon kívül latinjogúak és peregrinusok is lehettek
- a marasztalás csak pénzösszegre szólhatott
- az eljárás 2 részre oszlott:

a) in iure szakasz
b) apud iudicem szakasz

A) IN IURE SZAKASZ
- megindulásának (az idézés) szabályai ugyanazok, mint a civiljogi perrendben
- különbség: ha a felperes nem akarta a megjelenni vonakodó alperest erőszakkal a
praetor elé hurcolni, büntetőkeresetet is indíthatott

© Feco ’2003
RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 16/33

1. A tárgyalás:
- kezdete a felperesnek a formula kibocsátása iránt a praetorhoz intézett szóbeli és
alakszerűtlen kérelme (postulatio actionis)
- a távolmaradó alperessel (latitans, absens) szembeni praetori döntés nem „jogerős”
- ha az alperes a felperes igényét tagadva érdemben védekezett / kifogással élt (sem
confessus, sem indefensus nem volt), a praetor [decretum] formájában döntött a
formula kibocsátásáról = keresetet adott (editio actionis)
- a kereset megtagadását (denegatio actionis) vonta maga után, ha:
a) a felperesi igény sem civiljogi, sem praetori jogi alappal nem bírt
b) a felperes igényét meghiúsító kifogás már in iure igazolva volt
c) a felperes követelése tárgyában korábban már ítélet született

2. Litis contestatio:
- eredeti tartalma elveszett (a per együttes tanúsítása)
- jelentése: a formula kiadása, és annak a felperes és az alperes általi elfogadása
- a felek litis contestatioja = perszerződés  alávetették magukat a iudex által
(következő szakasz) meghozandó ítéletnek
- a ~ joghatásai:

a) a felperes kereseti joga ezzel felemésztődik (consumptio actionis) - ugyanazon

igény alapján új per nem indítható
b) a litis contestatio időpontja irányadó az ítélethozatalnál
c) a felperesi igény (bármire is irányult korábban) pénzköveteléssé változik (ebben a
perrendben a marasztalás csak pénzösszeg lehetett) (condemnatio pecuniaria)
d) az alperes litis contestatio utáni halála  kötelezettsége átszáll örökösére (akkor is,
ha egyébként az adott tartozásért az örökös nem felelne)

B) APUD IUDICEM SZAKASZ (VAGY APUD IN IUDICIO)

- az eljárás a praetori decretummal (vagyis formulával) kijelölt bíró (vagy bírák) előtt
zajlott le
- alakszerűségektől mentes

1) a bíró feladata:
- szabad belátása szerint lefolytatni a bizonyítási eljárást (bizonyítékok számba vétele
és a tényállás megállapítása)
- a feltételesen megfogalmazott formulaelemek (intentio, exceptio, praescriptio)
tartalmi valósághűségének megállapítása
- ha megfelelt: alperes marasztalása; ha nem: alperes felmentése
- kötve volt a formula szövegéhez
- intentio certa esetén a felperesi igénynél sem többet, sem kevesebbet nem ítélhetett
meg

© Feco ’2003
RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 17/33

2) az ítélet (sententia) meghozatala = az eljárás vége

- fellebbezés nincs, mivel a litis contestatioval (perszerződés) a felek alávetették
magukat a bíró döntésének
- az ítélet azonnal jogerőre emelkedett 
a) az ítélet alaki jogereje: a felperes bíróilag eldöntött igényét újabb perrel nem
érvényesíthette;
ha próbálta: a praetor megadta az alperesnek az ítélt dolog (res iudicata) kifogását
(exceptio rei iudicatae)

b) az ítélet anyagi jogereje: az ítélet rendelkezését a perben állt felek között felmerülő
újabb perben irányadónak tekintették
(„A jogerősen megítélt dolgot igazságként kell felfogni.”, Res iudicata pro
veritate accipitur - Ulpianus)

C) RENDKÍVÜLI JOGORVOSLATOK
- perorvoslat (a perben hozott ítélet elleni fellebbezés) nincs
- de: vannak bizonyos rendkívüli jogorvoslatok:

1) exceptio rei iudicatae-val szemben a praetor kivételesen replicatio doli-t adott

tulajdonképp perújítás
2) az eljárás súlyos hibája esetén (pl.: a iudex rabszolga) az ítélet semmis, új per
indítható
3) a praetortól a méltányosság alapján az eredeti állapot visszaállítása (in integrum
restitutio) volt kérhető
4) a formula kibocsátása ellen a consul, más praetor vagy néptribunus intercessio-ja
volt kiprovokálható

© Feco ’2003
RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 18/33

208. ACTIO-FAJTÁK A FORMULÁRIS ELJÁRÁSBAN

[MINIMUM TÉTEL XI.]

A praetori formulákban megfogalmazott keresetek (actio) történeti eredetük, alapjuk, tárgyuk,

céljuk, sajátos alkatrészeik szempontjából többfélék lehettek:

1) ACTIONES CIVILES - ACTIONES HONORARIAE (EREDET SZERINT)

- actiones civiles: azok a keresetek, amelyek segítségével a praetor a civiljog szabályait
juttatta érvényre (ius civile)
- actiones honorariae: azok a keresetek, amelyek a magistratusok alkotta ius honorarium
normáin alapultak (ius honorarium)

2) ACTIONES IN IUS CONCEPTAE - ACTIONES IN FACTUM CONCEPTAE (EREDET SZERINT)

- fogalmilag az intentio jogalapjához kapcsolódik
- actiones in ius conceptae: azok a keresetek, amelyekben az intentio a bírót arra utasította,
hogy a felperes civiliter jogára épülő kereseti igényét vizsgálja meg: van-e civiljogi alapja
- actiones in factum conceptae: azok a keresetek, melyek tényekre alapozottak, azaz a
kereseti igény csak a praetor imperiumán nyugodott. 2 típusa volt:
a) egy részük a praetori jog edictumban közzétett normáin alapult (actio edictalis)
b) más részüket a praetor külön ediktális norma nélkül, az adott esetben hozott
decretumával hozta létre (actio decretalis)

3) ACTIONES IS REM - ACTIONES IN PERSONAM (ALAP SZERINT)

- actiones in rem: abszolút hatályú - a kereset bárki ellen indítható, aki a jogosultat jogának
gyakorlásában sérti (pl. tulajdoni kereset)
- actiones in personam: relatív hatályú - csak meghatározott adós ellen irányulhat (pl.
kölcsönvevő ellen)
- ez a keresetek legfontosabb felosztása, mivel ezen a megkülönböztetésen alapul a mai
napig is a magánjog 2 legfontosabb ága: a dologi jog és a kötelmi jog
- dologi jogi jogosultságok (tulajdon, idegen dologbeli jogok)=in rem actioval védett jogok
- kötelmi jogi jogosultságok (szerződésekből, delictumokból és egyéb tényezőkből
származó követelések)=in personam actioval védett jogok

4) ACTIONES STRICTI IURIS - ACTIONES BONAE FIDEI

- actiones stricti iuris: azok a keresetek, amelyek intentiojában az adós tartozása szorosan
körül van határolva, és a bíró csak ebben marasztalhat
pl. régi civiljogi keresetek, melyek a stipulatioval megalapított követeléseket érvényesítik
 csak azt lehetett követelni, amit a kötelezett a stipulatioban kifejezetten megígért
- actiones bonae fidei: azok a keresetek, amelyek intentioja a quidquid dare facere oportet
ex fide bona („mindazt, amit az alperes adni, tenni tartozik a jóhiszeműség alapján”)
kitételt magában foglalja.
pl.: vételi, bérleti, megbízási, letéti szerződésekből származó keresetek

© Feco ’2003
RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 19/33

+ jóhiszeműség fogalma (BONA FIDES):

- eredendően szubjektív kategória:
jóhiszemű vagyok akkor, ha úgy gondolom, hogy az, amit teszek, jogszerű
- ennek ellentéte a rosszhiszeműség (mala fides):
rosszhiszemű az, aki tudja, hogy amit tesz, jogellenes
- római gondolkodásban a bona fides objektív kategória: szótartás, tisztesség
= nem belső meggyőződés, hanem viselkedés, megbízhatóság, stb.
- bona fidei actio: (Kr.e. III. századtól) a praetorok alakították ki az objektív értelmű
bona fides-re alapozva; az alperes mindazt köteles teljesíteni, amit egy jóhiszemű,
tisztességes személy megtenne, tehát amit az objektív jóhiszeműség
követelményrendszere előír
- ennek (objektív érelmű jóhiszeműség) szinonimája az aequitas
ellentéte: ius strictum

5) CONDICTIO (A STRICTI IURIS ACTION BELÜL)

- condictio: olyan in personam stricti iuris actio, melynek formulájában az intentio nem
jelöli meg a keresetalapító tényállást (causa) = absztrakt módon van szerkesztve
- pl.: condictio certae rei – a formulából még a civiljogi jogalap léte sem derül ki

6) INCERTA ACTIÓK (ÁTMENETI KERESETTÍPUSOK)

- a stricti iuris és a bonae fidei actiók közötti átmeneti keresettípusok összefoglaló neve
- a bonae fidei actiokkal együtt, de az ~ maguk nem bonae fidei actiok
- csoportjai:
a) az intentio nem meghatározott dologra (certa res) vagy meghatározott pénzösszegre
(certa pecunia) irányul, hanem a quidquid dare facere oportet kitételt tartalmazza, épp
úgy, mint bonae fidei actiók
b) a bíró nem az intentioban foglaltak alapján, hanem a becslő eljárás eredményéhez
képest marasztalja az alperest (actiones arbitrariae)
c) nem az intentio szövege, hanem a condemnatio utal a méltányosságra

7) ACTIONES FICTICIAE
- actio fictitiae: olyan keresetek, amelyek a praetor fiction alapuló utasításán alapulnak
- akkor, ha a felmerült tényállás egy civiljogi kereset tényállásához volt hasonló, attól
valamilyen körülmény választotta el, így
- a praetor nem szerkesztett új keresetformulát (actio in factum), hanem
- arra utasította az esküdtbírót, hogy kezelje úgy az ügyet, mintha ez a megkülönböztető
körülmény nem állna fenn
- pl.: a peregrinus tulajdoni ügyében utasította a bírót: kezelje úgy az idegent, „mintha
polgár lenne” (si civis esset) – peregrinus tulajdonának védelme

8) ACTIONES UTILES - ACTIONES DIRECTAE(1)

- actiones utiles: olyan keresetek, amelyek fictitia actiokon alapulnak, és amelyek egy már
meglévő kereset továbbfejlesztésének, utánképzésének minősültek
- actiones directae: alapul szolgáló keresetek, szemben az actiones utiles-el

© Feco ’2003
RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 20/33

9) ACTIONES DIRECTAE(2)- ACTIONES CONTRARIAE

- actiones directae: az egyenlőtlenül kétoldalú kötelmek esetén a főkövetelés keresetének
elnevezése (pl.: a letevő keresete a letéteményes ellen a dolog visszaadása iránt)
- actiones contrariae: a másik fél esetleges ellenkövetelési keresetének elnevezése
(pl.: a letéteményes az őrzés során felmerült költségek megtérítését követelhette)

10) ACTIONES CONDEMNATIONALES - ACTIONES PRAEIUDICIALES

- actiones condemnationales: olyan kereset, amely közvetlen (pénzbeli) marasztalásra,
condemnatio-ra irányul és sententia-val végződik (a bíró az alperest marasztalja/felmenti)
- actiones praeiudiciales: olyan kereset, amely valamely jogi tény, állapot fennállásának
vagy fenn nem állásának előzetes megállapítására irányul és a pronuntiatio-val végződik
(a valóság kihirdetése, megállapítása)
pl.: statuszperek - szabad-e az alperes vagy rabszolga

11) ACTIONES REI PERSECUTORIAE - ACTIONES POENALES

- actiones rei persecutoriae: a kereset vagyoni megtérítésre irányul (pl. tulajdonvédelmi
keresetek); itt többnyire nincs korlátozva a jogutódlás
- actiones poenales: a kereset magánbírság (poena ex delicto) megfizetésére irányul;
általában a felperes örököseire száll át, az alpereséire nem. Fajtái:
a) ACTIONES VINDICTAM SPIRANTES: csak jogsérelmet szenvedett magánszemélyek
indíthatják meg; személyes elégtétel adására irányult
a sértett halálával elenyésznek, így nem örökölhetőek
b) ACTIONES POPULARES: megindítását a közérdek védelmében bárki kezdeményezhette

© Feco ’2003
RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 21/33

209. A CSÁSZÁRI PERREND

I. A COGNITIOS ELJÁRÁS KIALAKULÁSA
- magánjogi per, cognitios eljárás, császári perrend (cognitio extra ordinem)
- a praetori perrend mellett rendkívüli eljárásként alakult ki
- eleinte olyan igények esetén alkalmazták, melyek a formuláris (praetori perrend) perben
nem voltak érvényesíthetők (pl.: honorarium)
- császári hivatalnokbíró végezte az eljárást
- ő a rendes eljárás keretén kívül extra ordinem vizsgálta meg ezeket az igényeket és
döntött azok tárgyában ( COGNITIO EXTRA ORDINEM / EXTRAORDINARIA COGNITIO)
- posztklasszikus kor:
342 - eltiltották a formulák használatát  a császári perrend lett az egyeduralkodó, rendes
eljárásként
- Rómában, Itáliában, a provinciákban kialakuló eljárási formák kapcsolódásából jött létre
cognitios eljárás vs. praetori iurisdictio a császárkorban:
- a hatalmukat elvesztett praetorok megszűntek jogfejlesztő tényezők lenni
- szerepüket a hivatalnokbírák vették át
- = a császár által kinevezett (vagy egy hivatal, vagy az adott ügy élére) és felhatalmazott
hivatalnokbíró a magistratus és az esküdtbíró szerepét egyszerre töltötte be

II. A COGNITIOS ELJÁRÁS LEFOLYÁSA

- a per kettéosztottsága megszűnt,
- egységesen, ugyanazon hivatalnokbíró előtt folyt le
részei:
1. idézés (litis denuntiatio)
2. kérelem (libellus)
3. perbe bocsátkozás (litis contestatio)
4. kötött bizonyítási rendszer
5. ítélet (sententia)
6. perköltségek megállapítása
7. fellebbezés (appellatio)

1. IDÉZÉS (LITIS DENUNTIATIO)

- a peres eljárás a felperes által, majd a hatóság közreműködésével
- írásban eszközölt idézéssel (=litis denuntiatio) kezdődött
- Iustinianustól kezdve az idézés a bíróság hivatali cselekménye lett (evocatio)
- eredetileg Egyiptomban és a provinciákban alakult ki a felperes írásos kérelmének
(libellus conventionis) benyújtása a bírósághoz, mely ennek másolatát kézbesítette az
alperes részére, kötelezve őt a megjelenésre

2. KÉRELEM (LIBELLUS)
- a felperes előadta követelése tárgyát és a követelés megalapozására szolgáló tényeket
- az alperes védekezését szintén írásban adta elő
de: (ellentétben a formuláris eljárással), kifogásait a per során bármikor érvényesíthette
- ha az alperes szabályszerű idézés (litis denuntiatio) ellenére nem jelent meg a
tárgyaláson: ügyét távollétében tárgyalták (külön sanctio nincs)
- a felperes távolmaradása esetén nem tárgyalták az ügyet

© Feco ’2003
RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 22/33

3. PERBE BOCSÁTKOZÁS (LITIS CONTESTATIO)

- már nem tanúfelhívás (legis actios perrend), nem perszerződés (formuláris eljárás),hanem
- a kontradiktórius eljárás kezdete, amikor
- az alperes az 1. bírósági tárgyaláson a felperes keresetének ellentmondva (contradictio)
perbe bocsátkozik, s ezáltal alperessé válik
- megszűnt a pénzköveteléssé átváltoztató hatás
- ettől a naptól (litis contestatio) kezdődik a perelévülés (a rendes, még nem peresített
igényre vonatkozó elévülés helyébe lépett)
- a felperesnek a keresetet, az alperesnek a védekezést az 1. tárgyaláson elő kellett
terjesztenie, de a nyilatkozatoktól utóbb el lehetett térni (a kereseti kérelem és a
védekezés módosítható volt a tárgyalás befejezéséig)

4. KÖTÖTT BIZONYÍTÁSI RENDSZER

- formuláris per: szabad bizonyítási rendszer  császári per: kötött bizonyítási rendszer
- a jogszabályok a legtöbb bizonyíték bizonyító erejét előre megállapították (kizárták a
bizonyítékok bírói részről való mérlegelését)
- pl.: az okirat (instrumentum) nagyobb erejű, mint a tanúvallomás (testimonium)
1 tanú bizonyítása elégtelen volt egy tény bizonyítására („unus testis nullus testis”)
- pl.: honestior vallomása előnyben részesült a humilior vallomásával szemben
- ezek mellett nagy szerepet kaptak a vélelmek is

5. ÍTÉLET (SENTENTIA)
- meghozatala berekesztette az eljárást
- írásba kellett foglalni, de a felek előtt szóban is kihirdették
- benne mindenféle igény honorálható volt, mely nem ellenkezett a jogszabályokkal
- a dolog kiadása iránti perben a pertárgyat kellett megítélni (ipsam rem condemnare)
nem pedig az annak helyébe lépő pénzösszeget (formuláris eljárás)

6. PERKÖLTSÉGEK MEGÁLLAPÍTÁSA
- marasztaló ítélet: az alperest kötelezték
- elutasító ítélet: a felperest kötelezték a perköltségek viselésére
- perköltség = eljáró hivatalnokok, perbeli képviselők, ügyvédek (advocati) díja, a
bizonyítékok megszerzésére fordított kiadások
- a pervesztes marasztalása a formuláris perben ismert perbüntetéseket helyettesítette

7. FELLEBBEZÉS (APPELLATIO)
- az ítélet ellen fellebbezésnek (appellatio) volt helye (eltérően a korábbi 2 eljárástól)
- módja: a kihirdetéskor szóban vagy azt követőleg írásban lehetett előterjeszteni
- a fellebbviteli bíróság új tárgyalást tartott
- ezek során jogkérdésben és ténykérdésben is dönthetett, (új bizonyítékok felvétele)
- döntése: elutasította a fellebbezést / helyt adott neki = megváltoztatta a korábbi ítéletet
- a legfelső bírói fórum ítéletének meghozatala vagy a fellebbezési határidő elmulasztása
esetén az ítélet jogerőre emelkedett
- egy ügyben általában 2x (kivételes esetben 3x) lehetett fellebbezni
- az appellatio
a) felfüggesztette az ítélet hatályát (suspensio)
b) az ítélkezés joga az illetékes felsőbíróságra háramlott (devolutio),
c) amely az alsóbb fokú bíróság ítéletét megsemmisíthette (cassatio) és meg is
változtathatta (reformatio)

© Feco ’2003
RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 23/33

210. A LITIS CONTESTATIO ELTÉRŐ JELENTÉSEI ÉS HATÁSAI

I. A CIVILJOGI PERRENDBEN (LEGIS ACTIOS ELJÁRÁS)
- tanúfelhívás
- a dolog kiadása iránti perben (legis actio sacramento in rem) annak első, in iure
szakaszában szerepelt
- az in iure szakasz a kötelező formalitások után a litis contestatioval („a per együttes
tanúsítása”) zárult:
- a felek a jelenlevőket tanúnak hívták fel az elhangzottak és az eljárás törvényességének
igazolására
- az alperesi alávetés és a formula kiadása egy helyen szerepelt, az in iure szakasz végén

II. A PRAETORI PERRENDBEN (FORMULÁRIS ELJÁRÁS)

- perszerződés
- az in iure (1.) szakasz része
- eredeti tartalma elveszett (a per együttes tanúsítása)
- a rendkívüli alkatrészek felvételét valamelyik peres fél a litis contestatio előtt kérhette
(utólagos felvételükre nem volt mód, de ezen méltányos esetben a praetor segíthetett)
- jelentése: a formula kibocsátása iránti kérelmet követően a formula kiadása, és annak a
felperes és az alperes általi elfogadása
- a felek litis contestatioja = perszerződés  alávetették magukat a iudex által (apud
iudicem szakasz) meghozandó ítéletnek
- a litis contestatio joghatásai:
a) a felperes kereseti joga ezzel felemésztődik (consumptio actionis) - ugyanazon
igény alapján új per nem indítható
b) a litis contestatio időpontja irányadó az ítélethozatalnál
c) a felperesi igény (bármire is irányult korábban) pénzköveteléssé változik (ebben a
perrendben a marasztalás csak pénzösszeg lehetett) (condemnatio pecuniaria)
d) az alperes litis contestatio utáni halála  kötelezettsége átszáll örökösére (akkor is,
ha egyébként az adott tartozásért az örökös nem felelne)

III. A CSÁSZÁRI PERRENDBEN (COGNITIOS ELJÁRÁS)

- a 3. szakasz (3/7)
- litis contestatio = perbe bocsátkozás
- már nem tanúfelhívás (legis actios perrend), nem perszerződés (formuláris eljárás),hanem
- a kontradiktórius eljárás kezdete, amikor
- az alperes az 1. bírósági tárgyaláson a felperes keresetének ellentmondva (contradictio)
perbe bocsátkozik, s ezáltal alperessé válik
- megszűnt a pénzköveteléssé átváltoztató hatás
- ettől a naptól (litis contestatio) kezdődik a perelévülés (a rendes, még nem peresített
igényre vonatkozó elévülés helyébe lépett)
- a felperesnek a keresetet, az alperesnek a védekezést az 1. tárgyaláson elő kellett
terjesztenie, de a nyilatkozatoktól utóbb el lehetett térni (a kereseti kérelem és a
védekezés módosítható volt a tárgyalás befejezéséig)

© Feco ’2003
RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 24/33

211. ÍTÉLET. JOGORVOSLAT AZ ÍTÉLET ELLEN. RES IUDICATA

I. ÍTÉLET (SENTENTIA)
- per: olyan kontradiktórius eljárás, melynek során a bíró a felek jogvitáját a felperes
keresetére lefolytatott, törvényes és szabályszerű eljárás után ítéletével eldönti, vagy
megállapítási per esetén jogok létét/nemlétét állapítja meg
FAJTÁI:
a) ha a per jogvitájának tárgya: egy anyagi jogi igény érvényesítése, a per
1. marasztaló ítélettel (sententia condemnatoria) vagy
2. felmentő ítélettel (sententia absolutoria) zárul
b) ha a per jogvitájának tárgya egy jogállapot, jogi tény léte/nemléte, a per
3. a kihirdetett megállapító ítélettel (pronuntiatio) zárul
- a bíró a bizonyítási eljárás során számba veszi a bizonyítékokat, s azokat mérlegelve
alkotja meg az ítélet alapjául szolgáló tényállást
- bíró: bizonyítási eljárás  tényállás  ítélet
- kivételesen a jogszabály/praetor előírta, hogy a bíró nem közvetlenül bizonyított, vagy
valótlan tényállásra alapítsa az ítéletét, ez a vélelem (praesumptio) vagy fikció (fictio)

1. ÍTÉLET A LEGIS ACTIO-S ELJÁRÁSBAN

- apud iudicem (2.) szakasz
- a iudex a felek meghallgatása után lefolytatta a bizonyítási eljárást
- kihirdette ítéletét arra nézve, hogy melyik fél nyerte meg a fogadást
- = melyikük sacramentuma iustum

2. ÍTÉLET A FORMULÁRIS ELJÁRÁSBAN

- apud iudicem (2.) szakasz
- az eljárás az ítélet (sententia) meghozatalával ért véget, a bizonyítási eljárás után
- az ítélet azonnal jogerőre emelkedett, mivel a felek alávetették magukat a bíró
döntésének (litis contestatio)

a) az ítélet alaki jogereje: a felperes bíróilag eldöntött igényét újabb perrel nem
érvényesíthette;
ha próbálta: a praetor megadta az alperesnek az ítélt dolog (res iudicata) kifogását
(exceptio rei iudicatae)

b) az ítélet anyagi jogereje: az ítélet rendelkezését a perben állt felek között felmerülő
újabb perben irányadónak tekintették

3. ÍTÉLET A CSÁSZÁRI PERRENDBEN

- az ítélet meghozatala berekesztette az eljárást
- írásba kellett foglalni, de a felek előtt szóban is kihirdették
- benne mindenféle igény honorálható volt, mely nem ellenkezett a jogszabályokkal
- a dolog kiadása iránti perben a pertárgyat kellett megítélni (ipsam rem
condemnare) nem pedig az annak helyébe lépő pénzösszeget (formuláris eljárás)
- marasztaló ítéletben az alperest, az elutasító ítéletben a felperest kötelezték a
perköltségek viselésére, melyet az eljáró hivatalnokok, a perbeli képviselők, az
ügyvédek (advocati) díja, a bizonyítékok megszerzésére fordított kiadások tettek ki

© Feco ’2003
RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 25/33

II. JOGORVOSLAT AZ ÍTÉLET ELLEN (APPELLATIO)

- köztársaság kora: imperiummal rendelkező magistratusok voltak a büntető bírói hatalom
gyakorlói, kinek ítélete ellen a polgár a népgyűléshez fellebbezhetett (provocatio ad
populum)

1. JOGORVOSLAT A LEGIS ACTIO-S ELJÁRÁSBAN

- a bírói döntések ellen nem lehetett fellebbezni

2. JOGORVOSLAT A FORMULÁRIS ELJÁRÁSBAN

- magánjogi ügyeket intéző egységes bírósági szervezet még ekkor sem alakult ki
- a bírói döntések ellen nem volt lehetőség fellebbezésre, mivel
- a litis contestatioval (perszerződés) a felek alávetették magukat a bíró döntésének
- az ítélet azonnal jogerőre emelkedett
- perorvoslat (a perben hozott ítélet elleni fellebbezés) nincs
- de: vannak bizonyos rendkívüli jogorvoslatok:
a) exceptio rei iudicatae-val szemben a praetor kivételesen replicatio doli-t
adott tulajdonképp perújítás
b) az eljárás súlyos hibája esetén (pl.: a iudex rabszolga) az ítélet semmis, új per
indítható
c) a praetortól a méltányosság alapján az eredeti állapot visszaállítása (in
integrum restitutio) volt kérhető
d) a formula kibocsátása ellen a consul, más praetor vagy néptribunus
intercessio-ja volt kiprovokálható

3. JOGORVOSLAT A CSÁSZÁRI PERRENDBEN

- keretében idővel kiépült a magánjogi perekben eljáró, modern jellegű bírósági
szervezet
- a fellebbezés (appellatio) intézménye ismert volt

III. RES IUDICATA

- jogerősen megítélt dolog
- a formuláris eljárásban, az apud iudicem szakaszban
- az eljárás az ítélet meghozatalával ért végett
- a fellebbezés eleve ki volt zárva, így az ítélet azonnal jogerőre emelkedett, mivel a felek
alávetették magukat a bíró döntésének,(litis contestatio), de:
- egyfelől a praetor az alperesnek megadta az ítélt dolog (res iudicata) kifogását (exceptio
rei iudicatea) [az ítélet alaki jogereje]
- másfelől az ítélet rendelkezését a perben állt felek között felmerülő újabb perben szintén
irányadónak tekintették [az ítélet anyagi jogereje]
- „A jogerősen megítélt dolgot igazságként kell felfogni.”
Res iudicata pro veritate accipitur - Ulpianus

© Feco ’2003
RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 26/33

212. A NEM PERES ELJÁRÁSOK

I. A PEREN KÍVÜLI ELJÁRÁS RÓMÁBAN
- az állami úton történő jogérvényesítés 2. fajtája
- az imperiummal rendelkező magistratusok (praetor, aedilis curulis) lefolytathattak nem
peres = peren kívüli eljárásokat; ezek a iurisdictio körébe tartoztak
2 csoport:
a) iurisdictio voluntaria: színleges per formájában végbemenő jogi aktusok
lebonyolítása; pl.: manumissio, in iure cessio
b) PEREN KÍVÜLI JOGSEGÉLYEK

II. A PEREN KÍVÜLI JOGSEGÉLYEK FOGALMA

- a praetori imperiumon alapszik
- definíció: olyan hatósági aktus, amelyekkel a praetor (vagy aedilis curulis) valamilyen
kötelezettséget rótt az egymással jogvitában álló felek valamelyikére/mindkettőjükre
- eredet: a praetor az egyedüli, merev legis actios perrendet kiegészítette, hogy a polgárok
másként nem érvényesíthető igényeit jogilag elismertesse
- a praetori jogképző tevékenység 1. eredménye

III. A PEREN KÍVÜLI JOGSEGÉLYEK TÍPUSAI

A) MEGJELENÉSI SZEMPONTBÓL

1. INTERDICTUM:
- jelentése: a praetor élőszóban kimondott, valamilyen tilalmat tartalmazó parancsa
- eredetileg csak akkor bocsátotta ki, ha a felek meghallgatása után a kérelem
teljesítését indokoltnak látta; betartását a bírság (multa) kiszabása biztosította
- eljárás módosulása: a praetor az interdictumokat (edictumában hirdette meg) előzetes
vizsgálat nélkül bocsátotta ki 
- interdictum = egyik fél kérelmére kibocsátott feltételes praetori utasítás
- ha a kérelmezett ennek nem tett eleget, a kérelmező perbe vonta
- interdictum alapján indítható per (actio ex interdicto) egyszerűbb, gyorsabb,
hatékonyabb a rendes perekhez képest (mivel abban csak az interdictumban
foglaltakat vizsgálták)
- a per a felek kölcsönös bírságígéretével indult
- a bírság (poena) eredetileg kártérítés is volt, később a felperes kára megtérítésére
külön keresetet kapott
3 FAJTA:
a) interdictum prohibitorium
jogsértő magatartás abbahagyására irányult
pl.: telken való átjárás megszűntetésére
b) interdictum restitutorium
jogsérelem helyrehozására irányult
pl.: egy dolog birtokának helyrehozására
c) interdictum exhibitorium
egy dolog felmutatására irányult
- a parancs szólhatott csak az egyik félhez (interdictum simplex), vagy mindkettőhöz
(interdictum duplex)

© Feco ’2003
RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 27/33

2. IUSSUM:
- parancs, felhatalmazás
- a missio in possessionemet vagy decretum, vagy iussum formájában,
- a praetori stipulatiora iussummal adott utasítást
- iussummal nyilvánította szabaddá az ura gyilkosát feljelentő rabszolgát is a praetor

3. DECRETUM:
- határozat
- a nem tilalmat kimondó interdictumok decretum formát öltöttek
- decretummal adta meg a praetor magát az actiot is

B) TARTALMI SZEMPONTBÓL

1. IN INTEGRUM RESTITUTIO:
- méltányosságon (aequitas) alapuló, csak kivételesen alkalmazható jogsegély
- az előző/eredeti állapot visszaállítását eredményezte
- a sérelmet szenvedett fél kérelmezhette
- csak akkor volt helye, ha más jogsegély lehetősége nem forgott fenn
- csak nyomós ok indokolta
- pl.: 25. évét be nem töltött serdült (minor) által kötött szerződésből kifolyólag
károsodott
- pl.: megtévesztéssel (dolus malus) ill. erőszakkal vettek rá egy szerződés
megkötésére
- időbeli korlátokon belül volt kérhető (eredetileg 1 év, Iustinianusnál 4 év)
- csak akkor volt kérhető, ha az eredeti állapot visszaállítása nem jelentett nagyobb
hátrányt az azt elszenvedő félnek, mint amekkora a kérelmezőt érte
- a praetor decretummal vagy interdictummal adott erre utasítást

2. STIPULATIO PRAETORIA:
- civiljogi kötelezettségvállalás
- az eljáró magistratus kényszerítette ki: bizonyos jogviszonyok kötelezettjeit
ünnepélyes szóbeli ígéret, az ősi stipulatio megtételére utasította
- az illető felet a civiljog szerint nem terhelte kötelezettségvállalás, de ennek
elvállalását a magistratus szükségesnek tartotta
- kényszerű stipulatiok; általában a praetor (stipulationes praetoriae), de az aedilis
curulis is elrendelhette őket (stipulationes aediliciae)
- pl.: gyám nem volt köteles biztosítékot adni, hogy a gyámi vagyonkezelés nem fog
kárt okozni a gyámoltnak, de a praetor mégis ilyen biztosíték stipulálására kötelezte
- cautio: a stipulatio praetoria, és az általa nyújtott biztosíték
- a praetor iussummal adott erre utasítást

3. MISSIO IN POSSESSIONEM
- praetori birtokba utalás
- a praetor a kérelmezőt egyes vagyontárgyak birtokbavételére jogosította fel
- birtokba helyező határozatának (iussum, decretum) interdictummal, in factum
actio útján, végső soron fegyveres erővel szerzett érvényt
- ált. praetori tulajdont jelentett, de az elbirtoklási idő után civiljogi tulajdonná vált
- bonorum possessio: törvényes öröklés rendjének módosítása
- csődeljárás: a hitelezők bebocsátást nyertek az adós vagyonába

© Feco ’2003
RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 28/33

213. A VÉGREHAJTÁS (MINDHÁROM ELJÁRÁSBAN)

I. A VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS FOGALMA, TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSE
- a jogerős ítéletben foglalt marasztalás kikényszerítésének jogszabályban előírt módja,
melynek akkor van helye, ha a marasztalt alperes az ítéletnek önként nem tesz eleget
- 3 féle végrehajtási eljárás:
a) személyi végrehajtás: civiljogi perrend - az adós testére irányult
b) vagyoni végrehajtás: praetori perrend – univerzálisan az adós egész vagyonára;
császári perrend – szingulárisan az adós egyes vagyontárgyaira terjedt ki

II. VÉGREHAJTÁS A CIVILJOGI PERRENDBEN

- elsődleges volt az önhatalmú jogérvényesítés
- 2 legis actio (nem felelnek meg a modern végrehajtási eljárásnak)

a) LEGIS ACTIO PER MANUS INIECTIONEM:

- a hitelezőnek hatósági védelem mellett önhatalmú fellépése volt az adóssal szemben
- az adós tartozásáért - ha nem tudott fizetni - a testével volt köteles helytállni
- ennek akkor volt helye, ha a marasztalt adós nem tett eleget az ítéletnek
- a kötelmi perben (pl.: legis actio sacramento in personam) pervesztes adóst
(condemnatus, confessus, indefensus), ha tartozását 30 napon belül nem tudta
kiegyenlíteni, a hitelező ünnepélyes szavakkal, kezének rátételével (manus iniectio)
elfoghatta és a praetor elé vihette önhatalmú intézkedésének jóváhagyása céljából
- adós = a kézrátétel (manus iniectio) tárgyának tekintették („adósrabszolga”) 
- ő nem is védekezhetett, csak egy 3. személy = kezes (vindex) útján, aki kifizette az
adós tartozását / pert indított az eljárás jogsértő volta miatt
- ellenkező esetben a hitelező az adóst 60 napig bilincsbe verten fogságban tarthatta
- ezalatt 3 egymást követő vasárnap ki kellett vinnie a forum Romanumra a praetor
elé, hogy ott a tartozás összegét kikiáltva találjon valakit, aki vindexként léphetne fel
vagy kifizetné a tartozást
- 60 nap után a hitelező az adóst megölhette vagy eladhatta trans Tiberim (a
Tiberisen túlra, Rómán kívülre)
- ha a hitelezők többen voltak a holttestet ennek megfelelő számú darabra vághatták
- ha adósrabszolgának adták el, arányosan meg kellett osztozniuk a vételáron

b) LEGIS ACTIO PER PIGNORIS CAPIONEM:

- Kivételes végrehajtási eljárás
- a hitelező alakszerűen, de önhatalom alkalmazásával bizonyos kiváltságos
követelések biztosítására ünnepélyes szavak kíséretében lefoglalta az adós bizonyos
vagyontárgyait
- a zálogolás mindig előzetes eljárás és hatósági közreműködés nélkül, önhatalmú
cselekményként történt

III. VÉGREHAJTÁS A PRAETORI PERRENDBEN

- a praetor bevezette a vagyoni végrehajtás intézményét
- in rem actioknál kötelezte az alperest: marasztalása esetére adjon biztosítékot, hogy
abból a győztes felperes a követelését kielégíthesse (cautio iudicatum solvi)

© Feco ’2003
RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 29/33

A) VÉGREHAJTÁSI PER
- a végrehajtási eljárás végrehajtási per (actio iudicati) útján volt megindítható
- a pernyertes felperes akkor kezdeményezhetett, ha az alperes 30 nap alatt nem tett
eleget az ítéleti marasztalásnak
- a praetor utasította az esküdtbírót: vizsgálja meg, van-e érvényes marasztaló ítélet, s
nem szűnt-e meg annak hatálya időközi tények miatt
- ha az adós alaptalanul védekezett: a praetor duplumban marasztalta őt
- végén ítélethozás

B) KONKRÉT VÉGREHAJTÁSI CSELEKMÉNYEK

- az ítélet lehetővé tette a konkrét végrehajtási cselekmények foganatosítását
- 2 fajtája van:
a) vagyoni végrehajtás:
- nem egyes vagyontárgyakra irányult, hanem univerzális, csődszerű volt
- az adós egész vagyonát átfogta, amely egy jogi egységként került árverésre
- a csődeljárási szabályok (concursus creditorium) lényege:
1. a marasztalás után a praetor decretumával beutalta a hitelezőket az adós
vagyonába (missio in bona rei servandae causa), anélkül, hogy az adóst
annak birtoklásától megfosztotta volna. 30 (hagyaték:15) napos időszakban
az adós következmények nélkül teljesíthette a duplumot/átengedhette
vagyonát (cessio bonorum)
2. határidő eredménytelen letelteadós becstelenné vált (infamia) és megnyílt
a személyi végrehajtás lehetősége párhuzamosan; a hitelezők magister
bonorumot választottak: megszervezte az adós vagyonának árverését,
3. aki az árverésen eladta a csődvagyont a legtöbbet ígérő hitelezőnek
(bonorum emptor), aki így annak praetori tulajdonosává vált; a többi
hitelező vele szemben léphetett fel, de csak az általa vállalt elkötelezési
hányad erejéig (%)
b) személyi végrehajtás:
- a felperes praetori engedéllyel (addictio) mindaddig fogságban tarthatta az
alperest, amíg az nem fizetett vagy tartozását le nem dolgozta
- a manus iniectio későbbi, enyhébb változata

IV. VÉGREHAJTÁS A CSÁSZÁRI PERRENDBEN

- a korábbi végrehajtási rendszerek elemeiből tevődik össze
- jelentős újítás: a vagyoni végrehajtás nem csődszerű, hanem csak egyes vagyontárgyakra
menő, szinguláris végrehajtás
a) vagyoni végrehajtás:
1. egyes vagyontárgyakra menő végrehajtási eljárásban a marasztalás
+ pénzösszegre szólt, ilyenkor bírósági végrehajtó útján, zálogolással
foglalták le az adós egyes vagyontárgyait; nemfizetés esetén a hitelező
eladhatta azokat és a vételárból kielégíthette követelését
+ határozott dologra irányult, melyet szükség esetén hatósági segédlettel
(manu militari) vettek el az adóstól és adták át a hitelezőnek
2. egész vagyonra menő végrehajtási eljárás
+ az adós fizetésképtelensége, szökése, vagyonának önkéntes átadása
esetén jutott szerephez, de ez sem jelentett már csődszerű végrehajtást
b) személyi végrehajtás:
- az adós magánfogsága helyébe állami fogság lépett

© Feco ’2003
RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 30/33

214. ACTIO PAULIANA, CESSIO BONORUM, BENEFICIUM

COMPETENTIAE

Mindhárom a praetori perrend vagyoni végrehajtásához kapcsolódik.

I. ACTIO PAULIANA
- interdictum fraudatorium/in integrum restitutio: a praetor ezekben a jogsegélyekben
nyújtott védelmet a hitelezők megkárosítására (in fraudem creditorum) irányuló
vagyonelidegenítés (ajándékozás, eladás, stb.) ellen.
ELLENÜK NYÚJTOTT VÉDELMET:
a) adóssal összejátszó személy
b) a vagyon csalárd elidegenítéséről nem tudó, de ingyenesen szerző (pl.: ajándékozás)
személy
- ezekből a jogsegélyekből alakult ki az ACTIO PAULIANA:
- 1 éven belül megindítható
- az adóssal összejátszó szerzővel szemben kártérítésre
- a jóhiszemű ingyenes szerzővel szemben a gazdagodás kiadására szolgált

II. CESSIO BONORUM

- az adós vagyonának önkéntes átengedése a hitelezőnek: cessio bonorum
- ezzel a lehetőséggel csak az actio iudicatiban való marasztalást követő meghatározott
időn belül élhetett
- ez esetben (egy lex Iulia alapján) mentesült a végrehajtástól és az infamiatól, későbbi
szerzeményeiből az életfenntartáshoz szükséges vagyonrész nem esett végrehajtás alá

III. BENEFICIUM COMPETENTIAE

- beneficium competentia: Iustinianus a cessio bonorum utáni kedvezményt a
végrehajtáskor meglévő vagyonra is elismerte

© Feco ’2003
RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 31/33

215. A RÓMAI ELJÁRÁSJOG TOVÁBBÉLÉSE

I. A RÓMAI ELJÁRÁSJOG RENDSZERE
- a római perjog/eljárásjog szabályai a glosszátoroknál és a kommentátoroknál a magánjog
részét képezte
- anyagi – eljárásjog elhatárolása: Donellus
- a magánjogi (polgári) peres eljárás szabályai a XIX. században kiváltak a magánjogból
- az eljárási szabályok önállósodtak
- a polgári perjog/polgári eljárásjog/polgári peres eljárás szabályai mellett végrehajtási
eljárás szabályai, és a polgári nem peres eljárások szabályanyaga önálló jogág: tág
értelemben a közjogba tartozik
- az elévülés szabályai ennek ellenére a modern jogokban továbbra is a magánjog és a
polgári anyagi jog körébe tartozik.

II. A PERBELI KÉPVISELET

- a iustinianusi jogban már részben közvetlen képviselet volt (cognitor)
- az újkorra egészen azzá vált
- a mai latin típusú közjegyzőség nem a tabulariusokra, hanem a tabelliókra vonatkozó
szabályok továbbélését mutatja; iustinianusi szabályozás XII-XIII. században
- a középkori notariusok nagy szerepet játszottak a római jog európai elterjesztésében
- Irnerius gyűjtötte össze az első formulákat
- a legrégebbi hazai római jogi munka: Summa artis notariae (közjegyzői kézikönyv)

III. A CSÁSZÁRI PERREND

- a bolognai glosszátor-iskola hatása
- a középkor derekától kezdve a cognitios eljárás a kánonjogi és középkori itáliai
elemekkel bővülve alapja lett a modern államok polgári perjogának

IV. A PEREN KÍVÜLI ELJÁRÁSOK

- az interdictumok alapgondolata a modern jogba is átkerült
- pl.: a fizetési meghagyás formájában (a bíróság a hitelező kérelmére, az adós
meghallgatása nélkül teljesítési, fizetési parancsot bocsát ki az adós felé; ha az adós
ellentmond, az ügyből per lesz; ellenkező esetben a fizetési meghagyás jogerőre
emelkedik és végrehajthatóvá válik)

V. VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
- személyi végrehajtás fokozatosan csökken, de egészen a XIX. századig élt
- pl.: adósok börtöne
- a többnyire hatósági közreműködéssel végbemenő egyes vagyontárgyakra vonatkozó,
szinguláris vagyoni végrehajtás hatósági zálogolással történik
- csak az újkorban jelentkezik az univerzális végrehajtás a csődeljárás formájában

© Feco ’2003
RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 32/33

CIVILJOGI PERREND PRAETORI PERREND CSÁSZÁRI PERREND

(KÖZTÁRSASÁG) (PRINCIPATUS) (DOMINÁTUS)
BÍRÁSKODÁS RÓMÁBAN
kettéosztott kettéosztott egységessé vált
a.) in iure a.) in iure - a császár által kinevezett
imperiummal rendelkező praetor urbanus hivatalnokbírók
magisztratus előtt praetor peregrinus
b.) apud iudicem aedilis curulis
esküdtbírók előtt bizonyí- b.) apud iudicem
tási eljárás: esküdtbírók előtt bizonyí-
- iudex tási eljárás:
- arbiter - iudex
- recuperator - arbiter A magánjogi perekben eljáró
Spec. magánjogi bíróság: - recuperator bíróságok rendszere kiépült.
1. 100 személyes
2. 10 tagú
BÜNTETŐJOGI HATALOM
- imperiummal rendelkező A császár gyakorolta tisztség- Kizárólag a császár
magisztratus viselői útján: a.) I. fokú
- comitia centuriata a.) praefectus urbi b.) II. fokú büntetőbíróságok
b.) praefectus praetorio útján
c.) provinciai helytartók
ELJÁRÁS ALANYAI
polgárok-polgárok polgárok-polgárok
polgárok-peregrinusok
KÉPVISELET
nincs - cognitor - cognitor, procurator
- procurator - ügyvéd

I. IN IURE SZAKASZ
IDÉZÉS
felperes akár erőszakkal is a felp. akár erőszakkal is, de ha írásban történik
praetor elé vihette az alperest nem akarta így, akkor A bíróság feladata lett.
büntetőkeresetet indíthatott
LITIS CONTESTATIO
per együttes tanúsítása formula kiadását, ill. a felek kontradiktorius eljárás kezdete
általi elfogadását jelentette; az ellenfél a felperes keresetének
perszerződés; joghatásai: ellentmondva lép alperesként
felperes kereseti joga perbe.
felemésztődik; időpontja
irányadó az itélethozatalnál;
(elévülés ettől a naptól
kezdődik) A felperes követelése
pénzkövetelésre változik; ha a
litis contestatio után az alperes
meghal, a kötelezettség átszáll az
örökösre

© Feco ’2003
RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 33/33

II. APUD IUDICEM SZAKASZ

BIZONYÍTÁSI ELJÁRÁS
szabad szabad kötött
SENTENTIA
pervesztes fél fogadási összege a pertárgy helyébe lépő mindenféle igény honorálható
az államra száll pénzösszeget kellett a volt, amely nem ellenkezett a
pervesztesnek megfizetni jogszabályokkal; perköltséget a
alaki jogerő:felperes az pervesztes fél fizette
eldöntött igényét újabb perben
nem érvényesítheti, az alperes
exceptio rei iudicatea keresetet
indíthat ellene
anyagi jogerő:a bírónak az ítélet
rendelkezéseit másik, új perben
is irányadónak kell tekinteni
PERORVOSLAT (FELLEBBEZÉS)
nincs nincs van
kihirdetéskor szóban, utána
írásban; a fellebbviteli bíróság
jogkérdésben és ténykérdésben
ism. dönt;a fellebbezést
elutasítja (megalapozatlan,
időhúzás) v. elfogadja, ekkor az
ítélethozatalra jogosult felsőbb
bírósághoz terjeszti. Ez
helybenhagyja / megváltoztatja /
elutasítja
JOGORVOSLAT
nincs van van
ha az eljárás súlyos hibában ua. mint a fellebbezésnél
szenved:új per;a praetortól az
eredeti állapot volt kérhető; ítélet
ellen másik magisztratus
intercessiója volt kiprovokálható
VÉGREHAJTÁS
Személyi: "adós terhére" - Személyi: - személyi
- fogság - hitelező fogságában - állami fogság
- megöletés - vagyoni: - vagyoni:
- adósrabszolgaság - egész vagyonra kiterjedő - egyes vagyontárgyakra
csődszerű - pénzösszegre
- meghat. vagyontárgyra
- egész vagyonra

© Feco ’2003