Professional Documents
Culture Documents
Kengyel, Miklós
Kivonat
A kötet azokat az ismereteket sűríti magába, amelyeket egy joghallgatónak a polgári perről, a bírósági
végrehajtásról vagy az alternatív vitakezelés különböző formáiról tudnia kell.
iii
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Magyar polgári eljárásjog
iv
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Magyar polgári eljárásjog
v
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Magyar polgári eljárásjog
vi
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Magyar polgári eljárásjog
vii
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Magyar polgári eljárásjog
viii
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A táblázatok listája
3.1. 1. táblázat • A jogutódlás ........................................................................................................... 86
4.1. 2.táblázat .................................................................................................................................. 196
ix
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELŐSZÓ AZ ELSŐ KIADÁSHOZ
A magyar polgári eljárásjog-tudomány XX. századi fejlődésében két tankönyv játszott meghatározó szerepet.
Magyary Géza 1913-ban írt korszakos jelentőségű munkáját, a Magyar polgári perjogot tíz évvel később teljesen
átdolgozta. „Munkám második kiadása ugyanazt a célt követi, mint az első. Feladata, hogy minél tisztultabb és
megbízhatóbb ismereteket nyújtson a polgári perjog intézményeiről a gyakorlati élet számára" – írta a második
kiadás előszavában, a rá olyannyira jellemző tömörséggel. 1939-ben – egy évtizeddel Magyary Géza halála után
– Nizsalovszky Endre segítőkész közreműködésével látott napvilágot a harmadik és egyben legteljesebb kiadás,
amelyet a negyvenes évek végéig forgathattak a joghallgatók.
A szocialista polgári eljárásjog négy évtizedének legfontosabb tankönyve a Névai László és Szilbereky Jenő
által írt Polgári eljárásjog volt, amelynek 1968-as első kiadását a nyolcvanas évekig több újabb kiadás követte.
A szocialista jogirodalom nem bővelkedett a tankönyvekben, annál több volt a sokszerzős egységes jegyzet és a
változatlan utánnyomás. Névai és Szilbereky tankönyve – az erőteljes ideológiai kötődés ellenére is – mind
tartalmilag, mind didaktikailag meghaladta a kor színvonalát, mivel ésszerű egyensúlyt teremtett a polgári
eljárás elméleti alapjainak és a jogalkalmazás gyakorlati tapasztalatainak a bemutatásában. Hatásához az is
hozzájárult, hogy a polgári eljárásjogot a maga teljességében próbálta bemutatni.
A rendszerváltás után az írott tananyag tételes jogi részében elavulttá, szemléletében pedig messzemenően
meghaladottá vált. Ez a körülmény késztetett arra, hogy megpróbálkozzak a – tanárt és diákot egyaránt
nyomasztó – gond enyhítésével. 1991-ben jelent meg első szerény jegyzetem a polgári eljárásjog alapelveiről és
az általános rendelkezésekről. Ezt követték az elsőfokú eljárásról, majd a perorvoslatokról és a különleges
eljárásokról szóló kötetek. Az előadásvázlatok oktatási segédanyaggá, majd egyetemi jegyzetté, legvégül
tankönyvvé formálódtak. Eközben meg kellett birkózni a szüntelenül változó joganyaggal, a polgári
perrendtartás újabb és újabb novelláival, a polgári eljárásjog kapcsolt részeinek módosulásaival, egyszóval
mindazzal, amit fél évszázaddal ezelőtt Nizsalovszky Endre még „a pozitív joggal foglalkozók tragikumának"
nevezett.
A Magyar polgári eljárásjog egy kötetbe sűríti össze mindazokat az ismereteket, amelyeket egy joghallgatónak a
polgári perről és a nemperes eljárásokról tudnia kell. A tankönyv címe arra kötelez, hogy a jogintézmények
bemutatását ne szűkítsük le a tételes jogra. Az egyes fejezeteken belül megpróbálunk összhangot teremteni a
múlt és a jelen, az elmélet és a gyakorlat, az anyagi jogi tartalom és az eljárásjogi forma között. A tananyag
határai a konfliktusszociológiai megközelítéstől kezdve a polgári igazságszolgáltatás szervezeti rendszerének
bemutatásán át egészen a nemzetközi polgári eljárásjog világáig terjednek és eközben lepereg a magyar polgári
eljárásjog XIX-XX. századi fejlődéstörténete is. Célunk most sem lehet más, mint Magyary Gézáé volt,
nevezetesen minél világosabb és megbízhatóbb ismereteket nyújtani a polgári eljárásjog intézményeiről.
Tesszük ezt abban a reményben, hogy a könyvünket nemcsak a joghallgatók fogják haszonnal forgatni, hanem
azok a végzett jogászok is, akik az elméleti vagy gyakorlati munkájuk révén szorosabb kapcsolatban állnak a
polgári igazságszolgáltatással.
A tankönyv gazdag irodalomjegyzéket kínál az olvasó számára. Minden fejezetet önálló bibliográfiával
egészítettünk ki. A válogatás nem korlátozódik az aktuális művekre, inkább arra törekedtünk, hogy egy-egy
téma jogirodalmi feldolgozásáról minél teljesebb képet adjunk. Az irodalomjegyzék a gyakorlati használhatóság
érdekében nemcsak a monográfiákat és a tanulmányokat tartalmazza, hanem a megfelelő részlet pontos
feltüntetésével a tankönyveket és a kommentárokat is. A tankönyv lapjain sűrűn előforduló hivatkozások és
lábjegyzetek a jogirodalomban és a tételes jogban való jobb tájékozódást, valamint a jogszabályok és a
jogesetek visszakereshetőségét szolgálják. Azok a jogszabályi hivatkozások, amelyek külön betűjelzést nem
tartalmaznak, mindig a polgári perrendtartásra utalnak.
A szerző itt szeretne köszönetet mondani mindazoknak, akik a tankönyv elkészítésében segítségére voltak. Így
dr. Bajory Pál ny. legfelsőbb bírósági bírónak, dr. Gáspárdy László egyetemi tanárnak, dr. Novák István
egyetemi magántanárnak és dr. Újlaki László címzetes egyetemi tanárnak, a korábbi kötetek lektorainak,
továbbá dr. Perczel Rita közjegyzőnek és dr. Juhász László kollégiumvezetőnek, akik a nemperes eljárásokról
szóló fejezetek megírásához nyújtottak segítséget. Külön köszönet illeti dr. Varga Szabolcs egyetemi
tanársegédet, valamint Schweizer Edina és Kiss Norbert tanszéki demonstrátorokat a szövegszerkesztésben való
közreműködésért.
x
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELŐSZÓ AZ ELSŐ KIADÁSHOZ
A szerző
xi
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELŐSZÓ A TIZENEGYEDIK
KIADÁSHOZ
A Magyar polgári eljárásjog tizenegyedik, teljesen átdolgozott kiadását veheti kézbe a Tisztelt Olvasó. Az alig
másfél éve megjelent tizedik kiadás – a szerző és a kiadó örömteli meglepetésére – a tanév közepére teljesen
elfogyott. A joganyag változása miatt az utánnyomást elvetettük, ehelyett a közelgő tavaszi vizsgaidőszakra
tekintettel az előrehozott újabb kiadás mellett döntöttünk. A kézirat átdolgozásra szánt szűk egy hónap
szerencsés módon egybeesett az országgyűlési képviselők téli szünetével, ami lehetővé tette a 2011 őszén
„felpörgetett” törvényhozás eredményeinek az áttekintését.
2012. január 1-jén az Alaptörvénnyel együtt hatályba lépett sarkalatos és egyéb törvények lényegesen
megváltoztatták a polgári eljárás és a hozzá kapcsolódó intézményrendszer jogszabályanyagát. A bírósági
szervezet átalakítása a szimbolikus elemeket sem nélkülözte: két évtizednyi halogatás után helyreállt a
történelmi elnevezések egysége (járásbíróság, törvényszék, ítélőtábla, Kúria). A közigazgatási és munkaügyi
bíróságok felállítása megnyithatja az utat az önálló közigazgatási bíráskodás megteremtése előtt. Az
alkotmányjogi panasz alapján az Alkotmánybíróság vizsgálja felül a bírói döntések az Alaptörvénnyel való
összhangját. Az anyagi és eljárási szabályokra egyaránt kiterjedő módosítások a legkevésbé a Polgári
perrendtartás „törzsanyagát” érintették, az 1952. évi III. törvény elodázhatatlannak látszó reformja továbbra is
várat magára. Eközben a kisebb változtatások mozgatórugója „az ügyek ésszerű időn belül való elbírálásának
biztosítása”, azaz a polgári perek gyorsítása lett. A 2010. évi CLXXXIII. törvény a megyei bíróság (2012-től
törvényszék) hatáskörébe tartozó ügyekben is bevezette a kötelező jogi képviseletet, egyúttal a
keresetváltoztatás, a viszontkereset és a beszámítási kifogás előterjesztését – kötelező jogi képviselet esetében –
szigorú határidőkhöz kötötte. A 2011. évi LXXXIX. törvény kiemelt jelentőségű perek elnevezéssel egy új
fejezetet iktatott be a Pp.-be, amellyel „a társadalom részéről kiemelt figyelmet érdemlő esetek vonatkozásában”
az eljárás hatékonyabbá tételét kívánta biztosítani. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi
CLXI. törvény külön fejezetben foglalkozik az eljáró bíróságok kijelölésével az ügyek ésszerű időn belül való
elbírálásának biztosítása érdekében. Továbbra sincs lehetőség elektronikus kommunikációra a polgári perben. A
két éve halogatott „első ütem” bevezetésének határideje 2012. május 31-re módosult.
Tankönyvünk fülszövegén az 1997. évi első kiadás óta az volt olvasható, hogy „a Magyar polgári eljárásjog egy
kötetbe sűríti össze mindazokat az ismereteket, amelyeket egy joghallgatónak a polgári perről és a nemperes
eljárásokról tudnia kell”. Az utóbbi években azonban a nemperes eljárások jogszabályanyaga olyan mértékben
változott és gyarapodott, hogy a nyomon követése egyre nehezebbé vált. A több mint hétszáz oldalasra duzzadt
kilencedik kiadás figyelmeztető jel volt arra, hogy az egyre nagyobb teret követelő nemperes eljárások
szétfeszítik a tankönyv kereteit. Ezért a tizedik kiadásától kezdve egy nagyon lényeges szerkezeti változtatást
hajtottunk végre: kihagytuk a közjegyzői, a cég- és a fizetésképtelenségi nemperes eljárásokat, amivel jelentősen
csökkentettük a tankönyv terjedelmét. Továbbra is foglalkozunk a nemperes eljárásokkal általában, valamint a
fizetési meghagyásos eljárással és a bírósági végrehajtással. A tizenegyedik kiadás – a jogszabályi változásokkal
összhangban – a kiemelt jelentőségű perekről szóló XXVII. fejezettel bővült.
Ezúton szeretnék köszönetet mondani dr. Czoboly Gergely PhD-hallgató- nak, aki a bibliográfiák
összeállításában volt segítségemre. Köszönet illeti mindazokat is, akik a korábbi kiadásokról tett
észrevételeikkel, kritikai megjegyzéseikkel elősegítették az újabb kiadás megszületését. A „kétoldalú
meghallgatás” jegyében továbbra is szívesen fogadom a véleményeket a kengyel.miklos@ ajk.pte.hu
elektronikus postacímemen. Audiatur et altera pars!
A szerző
xii
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
1. fejezet - RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE
1. A jogszabályokra és a joggyakorlatra való
hivatkozások
Alaptörvény Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.)
ABAlkotmánybíróság
Áe.Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény
bek.bekezdés (bekezdése)
Cstv.A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény
Dtvr.A diplomáciai vagy egyéb mentesség esetében szükséges eljárásról szóló 1973. évi 7. törvényerejű rendelet
ford.fordulat
GKGazdasági Kollégium
IKIgazságügyi Közlöny
IMIgazságügyi Minisztérium
1
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE
Ket.A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény
KKKözigazgatási Kollégium
Kmr.A költségmentesség bírósági eljárásban való alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rend.
Korm.Kormány
Knp.Az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény
MKMunkaügyi Kollégium
MTMinisztertanács
M. törv.A Legfelsőbb Bíróság által munkaügyi jogvitában hozott törvényességi határozat betűjele
PKPolgári Kollégium
Ppé.A Pp. hatálybaléptetéséről és végrehajtásáról szóló 1952. évi 22. számú törvényerejű rendelet
Ppék.A polgári perrendtartás hatálybaléptetése folytán szükséges rendelkezésekről szóló 105/1952. (XII. 28.)
MT rendelet
Ppn.A polgári perrendtartás módosítására kiadott 1954. évi törvény (a Pp. I. novellája)
Ppn.A polgári perrendtartás egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló 1957. évi VIII. törvény (a Pp. II.
novellája)
Ppn.A polgári perrendtartás módosításáról szóló 1972. évi 26. számú törvényerejű rendelet (a Pp. III. novellája)
2
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE
megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 1999.
évi CX. törvény (a törvény Második része a Pp. VIII. novellája)
IX. Ppn.A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és egyes
Ptké.A Polgári Törvénykönyv hatálybaléptetéséről és végrehajtásárólszóló 1960. évi 11. számú törvényerejű
rendelet
határozat betűjele
rend.rendelet
tv.törvény
tvr.törvényerejű rendelet
3
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE
Vjt.A védjegyről és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi II. törvény
2. A jogirodalmi hivatkozások
Acta Budapest az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának kiadványa
Acta Szeged a JATE (Szegedi Tudományegyetem) Állam- és Jogtudományi Karának kiadványa ájÁllam- és
Jogtudomány
BHBírósági Határozatok
BLBírák Lapja
CJCég és Jog
EJEurópai Jog
GJGazdaság és Jog
JKJogtudományi Közlöny
KKKözjegyzők Közlönye
MJMagyar Jog
MKMagyar Közigazgatás
NJNapi Jogász
ÜLÜgyvédek Lapja
ÜÉÜgyészségi Értesítő
Kommentár 1967Szilbereky Jenő – Névai László (szerk.):A polgári perrendtartás magyarázata. Budapest, 1967.
Kommentár 1976Szilbereky Jenő – Névai László (szerk.): A polgári perrendtartás magyarázata. Budapest, 1976.
Kommentár 1994Petrik Ferenc (szerk.): Polgári eljárásjog. Kommentár a gyakorlat számára.Budapest, 1994.
Kommentár (Petrik) 1999Petrik Ferenc (szerk.): Polgári eljárásjog.Kommentár a gyakorlat számára. Budapest,
1994; 2. kiadás 1999.
Kommentár (Németh) 1999Németh János (szerk.): A polgári perrendtartás magyarázata. Budapest, 1999.
4
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE
Kommentár (Németh) 2007Németh János – Kiss Daisy (szerk.): A polgári perrendtartás magyarázata.
Budapest, 2007.
Kommentár (Németh-Kiss) 2010 Németh János – Kiss Daisy (szerk.): A polgári perrendtartás magyarázata.
Budapest, 2010.
Nemperes eljárások 2004Németh János – Kiss Daisy (szerk.): A bírósági nemperes eljárások magyarázata.A
polgári nemperes eljárások magyarázata.1. köt. Budapest, 2004.
Nemperes eljárások 2010Varga István (szerk.): A polgári nemperes eljárások joga. Budapest, 2010.
Polgári eljárásjog I. 1958Bacsó Ferenc – Beck Salamon – Móra Mihály: Magyar polgári eljárásjog. Budapest,
1958.
Polgári eljárásjog II. 1959Bacsó Ferenc – Beck Salamon – Móra Mihály: Magyar polgári eljárásjog. Budapest,
1959.
Polgári perjog I. 1993Kiss Daisy – Németh János – Papp Zsuzsanna – Somlai Zsuzsanna – Szilbereky Jenő:
Magyar polgári perjog.I. köt. Budapest, 1993.
Polgári perjog II. 1992Juhász Imre – Kiss Daisy – Németh János – Papp Zsuzsanna – Somlai Zsuzsanna –
Szentirmai Gyula – Szilbereky Jenő: Magyar polgári perjog. II. köt. Budapest, 1992.
Ptk. Kommentár 2007Gellért György (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázata. 7. kiad. Budapest, 2007.
5
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
2. fejezet - BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
1. I. FEJEZET – A POLGÁRI ELJÁRÁSJOG
ALAPFOGALMAI
1.1. 1. A bírósági út
[1] AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS • Magyarország 2012. január 1-jén hatályba lépett Alaptörvénye az
államról szóló részében foglalkozik a bírósággal. A 25. cikk szerint a bíróságok igazságszolgáltatási
tevékenységet látnak el, amely a korábbi szabályozáshoz képest újabb elemekkel bővült. A bíróság nemcsak a
büntetőügyet, a magánjogi jogvitát, a törvényben meghatározott egyéb ügyet és a közigazgatási határozatok
törvényességét bírálja el, hanem az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközéséről és
megsemmisítéséről, valamint a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége
elmulasztásának a megállapításáról is dönt. Az Alaptörvény – szakítva a korábbi alkotmányos gyakorlattal –
nem sorolja fel a bíróságokat, csak a Kúriát mint legfőbb bírósági szervet nevesíti. Annak a kimondásával, hogy
közigazgatási jogvitákban is lehetőség van külön bíróságok létesítésére, megnyílik az út a közigazgatási
bíráskodás előtt. Az igazságszolgáltatásnak az Alaptörvény és a sarkalatos törvények által megváltoztatott
szervezeti kereteivel az V. fejezetben foglalkozunk részletesen.
Az új Bszi. 1. §-a szerint a bíróságok nemcsak igazságszolgáltatási, hanem a törvény által meghatározott egyéb
tev is ellátnak. Ezek közé tartozik a jogalkalmazás, a Kúria feladataként a jogalkalmazás egységének a
biztosítása, valamint a bíróságok igazgatása is. Az Alaptörvény azon rendelkezése, miszerint „törvény egyes
jogvitákban más szervek eljárását is lehetővé teheti", a bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységére nem
vonatkoztatható.3
− munkaviszonyból és a munkaviszony jellegű jogviszonyból származó, valamint törvény által hatáskörébe utalt
egyéb ügyben a munkaügyi bíróság; közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata során a munkaügyi
bírósággal egy szervezeti egységben működő közigazgatási bíróság;
a polgári peres eljárás (polgári per) vagy a polgári nemperes eljárás szabályai szerint járnak el. A polgári per
célja mindig az érdekeltek közötti jogvita eldöntése, ezzel szemben a nemperes eljárás elsősorban a
jogviszonyok rendezésére vagy a polgári per megelőzésére, illetve elhárítására szolgál.
Az Alaptörvény és a Bszi. adta új szervezeti keretek a jövőben szétfeszíthetik a polgári bíráskodás jelenleg
fennálló egységét.
[3] A POLGÁRI BÍRÓSÁGI ÚT • Bírósági útról akkor beszélünk, ha egy adott ügy vagy jogvita eldöntése a
bíróság elé tartozik. Az Alaptörvény 25. cikke kijelöli, de nem részletezi, a Bszi. 5. §-a külön törvényre bízza a
bírósági útra tartozó ügyek megállapítását. Azt az ügyet vagy jogvitát, amelyet a bíróság a polgári eljárásjog
6
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
szabályai szerint tárgyal és bírál el, polgári ügynek nevezzük, tekintet nélkül arra, hogy az alapjául szolgáló
jogviszony magánjogi vagy közjogi természetű. A jelenlegi szabályozás szerint polgári bírósági útra tartozik:
− a családjogi vita [Csjt. 13. § (1) bek., 17. § (1) bek. b) pont, 36. § b) pont stb.],
− törvényben megállapított más jogvita, így például a gyülekezési jog gyakorlásával (1989:III. tv. 9. §), a pártok
megszűnésével és gazdálkodásával (1989: XXXIII. tv. 3. § és 10. §), az állampolgárság fennállásával és
visszavonásával (1993:LV. tv. 8-11. §) stb. kapcsolatos vita; a helyi önkormányzat határozathozatali és
feladatellátási kötelezettsége elmulasztásának a megállapítása (2011: CLXXXIX. tv. 140. §).
A magyar jogforrások közül elsőként az egyezségokmányt kihirdető 1976. évi 8. törvényerejű rendelet
tartalmazta a bírósághoz fordulás jogát. Mivel a jogrendszerből 1989-ig hiányoztak az intézményes garanciák, a
jogalkotás bármikor szűkíthette vagy tágíthatta a bírósági utat. Hiába ruházta fel az Alkotmány a bíróságokat az
igazságszolgáltatás monopóliumával, amikor egy minisztertanácsi rendelet is elegendő volt ahhoz, hogy
meghatározott jogvitákat a bírósági útról ideiglenesen vagy véglegesen elvonjon, és annak elbírálására valamely
más szervet jogosítson fel. A szocialista jogirodalom ezt a kettősséget tükrözte vissza az elsődleges-másodlagos
(feltételes-feltétlen, kizárólagos-kizárt) bírósági út megkülönböztetésével.
A rendszerváltás kezdetét jelző alkotmánymódosítás során (1989:XXXI. tv.) a bírósághoz fordulás joga a
Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya szerinti megfogalmazásban kapott helyet az Alkotmány
alapvető jogokról és kötelességekről szóló XII. fejezetében. Az Alaptörvény Szabadság és felelősség című
részének XXVIII. cikke (1) bekezdésében az 1950. évi Római Egyezmény 6. cikkének a szövegezését követi:
„Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és
kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson,
ésszerű határidőn belül bírálja el." A korábbi megfogalmazástól ez csak annyiban tér el, hogy az ésszerű
határidőre is utal.
A Pp. 1999. évi módosítása az alapvető elvek sorába emelte és egyben a bíróság feladatává tette a bírósághoz
fordulás biztosítását. A 7. § (1) bekezdése szerint a bíróság – jogszabályban előírt esetekben – kérelemre
segítséget nyújt ahhoz, hogy a fél jogai, illetve törvényes érdekei védelmében bírósághoz fordulhasson. A
törvény az intézményes garanciák közé sorolja a bíróság kitanítási kötelezettségét (lásd 87. pont), valamint a
félnek nyújtható költségkedvezményeket (lásd 303-304. pont).
A bírósághoz fordulás jogát nem csorbítja az, ha a törvény a bírósági eljárás megindítását bizonyos
előfeltételekhez köti (például más szerv megkeresését vagy előzetesen más hatósági eljárás lefolytatását írja
elő). A jogalkotó a gyakorlati élet követelményeinek kíván eleget tenni, amikor megengedi azt, hogy bizonyos
jogvitákban (birtokháborítás, kisajátítási kártalanítás, vadkár, bányakár, iparjogvédelem stb.) a bíróság helyett
más szerv járhasson el. Egyre több jogszabály írja elő vagy legalábbis ösztönzi a feleket arra, hogy a bírósági
7
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
eljárást megelőzően egyeztessenek vagy közvetítőt vegyenek igénybe. Így például a szerzői jogról szóló 1999.
évi LXXVI. törvény 102. §-a egyes jogviták megoldásának az elősegítésére egyeztető testület létrehozását írja
elő. Hasonló rendelkezést tartalmaz a jogvédelmi biztosításra nézve a biztosítókról és a biztosítási
tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény 103. §-a is. A Pp. – 2011. március 1-jétől hatályos – 121/A. § (1)
bekezdése szerint a jogi személy vállalkozások egymás közötti jogvitáiban a keresetlevél benyújtása előtt a
feleknek meg kell kísérelniük a jogvita peren kívül elintézését (lásd 408. pont).
[7]A PER CÉLJA A MAGYAR JOGIRODALOMBAN • A XX. századi magyar jogirodalomban többször is
változott a per céljáról alkotott felfogás. A század első felében – jóllehet az 1911. évi Pp. nem határozta meg
sem a törvény rendeltetését, sem a bíróság feladatait – a feleknek nyújtott jogvédelem került előtérbe. Ennek
megfelelően Jancsó, majd Falcsik a per célját a magánjogi jogvita „köztekintélyű" eldöntésében, míg Magyary a
felperes oldaláról a magánjogi érdek érvényesítésében, az alperes részéről pedig az alaptalan követeléssel
szembeni jogvédelemben jelölte meg.11
[8] A SZOCIALISTA POLGÁRI ELJÁRÁS CÉLJA • 1952-ben a kódex élére került a törvény célja. A Pp. 1. §-
ának eredeti szövege szerint: „Ennek a törvénynek az a célja, hogy a bíróságok előtti eljárásban az
állampolgárok személyi és vagyoni jogaival, továbbá az állam és az egyéb jogi személyek vagyoni jogaival
kapcsolatban felmerült jogviták eldöntését az anyagi igazság alapján biztosítsa." Névai a polgári eljárás
általános célját a szocialista törvényesség érvényre juttatásában, a konkrét célját pedig az adott jogvita
eldöntésében jelölte meg.14
A Pp. 1957. évi novellája módosította az 1. § kifejezéseit: az állampolgárból polgár, az anyagi igazságból – jelző
nélküli – igazság lett. Ezután több mint negyven éven keresztül a törvény szövege változatlan maradt. A
jogirodalom a „félreértelmezett" anyagi igazság helyett15 az objektív igazság kifejezés használatára tért át. A
törvény céljával, valamint a Pp. 3. §-ával összhangban a bíróságnak a tárgyi valóságot tükröző objektív
igazságot akkor is meg kellett állapítania, ha a fél nem tett eleget a bizonyítási kötelezettségének.
A szocialista jogirodalomban Névai mellett Farkas foglalkozott részletesebben a polgári per céljával, aki – az
uralkodó felfogással szemben – ismét az alanyi jogok védelmére helyezte a hangsúlyt: „A polgári per célja
jogvédelem nyújtása a megsértett vagy veszélyeztetett jog, illetőleg jogviszony tekintetében." Ennek egyik első
és legfontosabb alapfeltétele, hogy a tényállást az igazságnak megfelelően derítse ki a bíróság.16
[9] A PER CÉLJÁNAK ÚJRAFOGALMAZÁSA 1999-BEN • A rendszerváltás után csaknem egy évtizedre
volt szükség ahhoz, hogy a polgári perrendtartás alapelvei és egyes jogintézményei a kor követelményének
megfelelően változzanak. Az átalakulás folyamatát az is nehezítette, hogy – a várakozással ellentétben – nem
született új törvény. Így fordulhatott elő az, hogy a polgári perrendtartás két legfontosabb alapelve, a
rendelkezési elv (lásd 75. pont) és a tárgyalási elv (lásd 79. pont) már az 1995. évi módosítás során tartalmilag
megújult, ezzel szemben a törvény céljának az újrafogalmazására csak 1999-ben került sor.
8
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
A módosított 1. § szerint: „Ennek a törvénynek az a célja, hogy a természetes személyek és más személyek
vagyoni és személyi jogaival kapcsolatban felmerült jogviták bírósági eljárásban való pártatlan eldöntését az e
fejezetben meghatározott alapelvek érvényesítésével biztosítsa."
Negyvenhét évvel a Pp. hatálybalépése után a törvényhozó feladta azt a célt, hogy a polgári jogviták eldöntését
az igazság alapján biztosítsa. Egyúttal mentesítette a bíróságot a 3. § (1) bekezdésében foglalt azon
kötelezettsége alól, hogy a polgári perben az igazság kiderítésére törekedjen. E lényeges változásokat a
törvényhozó azzal indokolta, hogy a bíróságtól és magától a Pp.-től elvárható „igazságosságkövetelmény"
tartalma és mibenléte több vonatkozásban is elavult, a törvény célját, rendeltetését kijelölő korábbi
megfogalmazás meghaladottá vált. Az Alkotmánybíróság már a kilencvenes évek elején kimondta azt, hogy az
anyagi igazság kiderítésére nincs alkotmányos garancia. 17 A jogvita igazságos eldöntése helyébe lépő új cél – az
Emberi jogok európai egyezmé- nyének18 6. cikkében foglalt tisztességes eljárás követelményével összhangban
– a jogviták pártatlan eldöntését kívánja biztosítani. Ennek a garanciája az, hogy a bíróságnak a perrendtartás
újrafogalmazott alapelveivel összhangban kell eljárnia.
Gadó szerint a perrendtartásnak az igazság kiderítése helyett „magának az eljárásnak az igazságosságát kell
garantálnia. Az eljárási igazságosság legfontosabb tartalmi jegyei a jogbiztonság elvének megfelelő szabályozás,
a bíró független (pártatlan) eljárása, a felek önrendelkezési jogának a figyelembevétele, valamint az eljárás
szereplői között az előnyöknek és a hátrányoknak a kölcsönösségen alapuló tisztességes (méltányos)
elosztása."19
A polgári per a kezdőpontjától, a felperesi keresetindítástól a törvényben szabályozott módon halad végcélja, a
döntéshozatal felé. Erre utal a pernek az idegen nyelveken való elnevezése is, így az angol proceeding, a francia
procé- dure vagy a német Prozess. Valamennyi a latin procedere igére vezethető visz- sza, amelynek az
alapjelentése: előrelépni.20
A polgári peres eljárást a legfontosabb ismérvei alapján úgy határozhatjuk meg, mint olyan kérelemre induló,
törvényben szabályozott eljárást, amelyben a bíróság és az ellenérdekű felek tevékenysége a polgári ügyek
körében felmerült jogvita végleges eldöntésére irányul. A polgári per tartalmilag eljárási cselekmények
láncolatából és eljárási jogviszonyok összességéből áll.
[11] AZ ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSA • A jogvitában érintett félnek alkotmányos joga van arra, hogy ügyét a
bíróság elé vigye vagy – hasonlóan más szabadságjoghoz – ezzel a jogával ne éljen.21 Ezért a bíróság a polgári
ügyek körében felmerült jogvitát csak erre irányuló kérelem esetében bírálja el [3. § (1) bek.]. A polgári pert
keresetlevéllel kell megindítani, amely a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet, a keresetet is
tartalmazza [121. § (1) bek.]. A keresetet csak a vitában érdekelt fél terjesztheti elő, kivéve ha a törvény más
szerveket vagy szervezeteket (ügyész, jegyző, gyámhivatal stb.) is felruház a keresetindítás jogával (lásd 360-
361. pont).
[12] A BÍRÓSÁG • A polgári perben a bíróság teendője az, hogy a felek jogvitájához a törvényes kereteket
biztosítsa, a tényállást megállapítsa és az eljárás alapján hozott ítéletével a jogvitát eldöntse. A polgári per tehát
mindig a bíróság közreműködésével zajlik, de a bírói aktivitás foka változó lehet.
Az 1952. évi Pp. eredetileg azt várta el a bíróságtól, hogy az anyagi igazság kiderítésére törekedjék, és evégett
hivatalból gondoskodjon arról, hogy a felek a perbeli jogaikat helyesen gyakorolják és a perbeli
kötelezettségeiknek eleget tegyenek.
A kilencvenes évek közepétől – a bírói aktivitás rovására – egyre nagyobb hangsúlyt kapott a felek
önrendelkezési jogának és az eljárás pártatlanságának a biztosítása. A törvény céljának és alapvető elveinek az
1999. évi módosítása jól tükrözi a bíróság perbeli szerepének a megváltozását. A 2. § (1) bekezdése szerint a
bíróságnak az a feladata, hogy – a per céljával összhangban – a feleknek a jogvita elbírálásához, a perek
tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát érvényesítse. Ennek során a
9
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
bíróság, ha a törvény eltérően nem rendelkezik, a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz
kötve van [3. § (2) bek.]. A bíróság köteles biztosítani, hogy a felek és a per többi résztvevője jogaikat
rendeltetésszerűen gyakorolják és perbeli kötelességeiknek eleget tegyenek [8. § (1) bek.].
[13] A FELEK • A hagyományos polgári per két ellenérdekű félből, az eljárást kezdeményező felperesből és a
perbeli helyzetéből adódóan védekezni kényszerülő alperesből áll. Ezt egyszerűbben úgy szoktuk
megfogalmazni, hogy a felperes az, aki perel, az alperes pedig akit perelnek (lásd 193. pont).
Az ellenérdekű felek jelenlétéből következik a polgári peres eljárás kontradik- tórius jellege, vagyis a bíróság
nem döntheti el a jogvitát anélkül, hogy mindkét felet meg ne hallgatta volna, vagy legalábbis a meghallgatás
lehetőségét ne biztosította volna (lásd 85. pont).
A peres feleken kívül más személyek is részt vehetnek a perben. Közülük a beavatkozót és az ügyészt a polgári
per egyéb alanyai közé soroljuk. Az előbbit a per eldöntésében való jogi érdeke miatt a peres felekhez hasonló,
bizonyos esetekben pedig a felekkel azonos jogállás illeti meg (lásd 219. pont). Az ügyész jogállásában az
1/1994. (I. 7.) AB határozat hozott döntő változást. Azóta megszűnt az ügyész kiemelt helyzete a polgári perben
(lásd 229. pont).22
[14] A POLGÁRI JOGVITA FOGALMA • A polgári per tárgya a polgári jogvita, amely a bírósági útra tartozó
polgári ügyekben keletkezik. A polgári ügy fogalma nemcsak a szűkebb értelemben vett polgári jogi jogvitákra
terjed ki, hanem a családjogi, munkaügyi, szövetkezeti jogi, valamint egyes közjogi jogvitákra is, sőt ide
sorolhatjuk a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatát is (lásd 3. pont).
Az 1999. évi módosítás óta a bíróságnak nem az a feladata, hogy a jogvita eldöntésekor az igazság kiderítésére
törekedjék, ehelyett az eljárás igazságosságát kell biztosítania (lásd 9. pont). Ennek egyik lényeges eleme az,
hogy a felek önrendelkezési jogát a bizonyítási eljárás során is tiszteletben kell tartani. A bíróságnak továbbra is
meggyőződést kell szereznie a per eldöntéséhez szükséges tények fennállásáról vagy fenn nem állásáról, de
ennek érdekében hivatalból nem rendelhet el bizonyítást (kivéve ha azt a törvény megengedi), és a
meggyőződésének sem kell az anyagi vagy objektív igazságon alapuló bizonyosságig terjednie, beérheti például
a valószínűség magasabb fokával is. Az eljárási igazságosság megtartása arra nézve nyújt biztosítékot, hogy az
esetleges bírói tévedés pártatlanul, diszkriminációmentesen sújtja az egyik vagy másik felet. 23
[16] A VÉGLEGESSÉG • A polgári per a jogvita végleges eldöntésével nemcsak az alanyi jogok érvényre
juttatását, hanem a jogrend védelmét is szolgálja. Véglegességről akkor beszélhetünk, ha a bíróság jogerős
ítélettel fejezi be a polgári pert. A jogerőre emelkedett határozatot ugyanis rendes perorvoslattal már nem lehet
megtámadni, az ítélet anyagi jogereje pedig kizárja azt, hogy ugyanazok a felek, illetve jogutódaik ugyanabból a
tényalapból származó ugyanazon jog iránt új keresetet indíthassanak (lásd 720. pont). A jogerős határozatot – az
önkéntes teljesítés elmaradása esetén – végre lehet hajtani, vagyis a benne foglaltak teljesítését állami erőszak
alkalmazásával ki lehet kényszeríteni.
[18] A POLGÁRI PER MINT ELJÁRÁSI CSELEKMÉNYEK LÁNCOLATA • A polgári per a kereset
megindításától az ítélet meghozataláig (vagy az eljárás más határozattal való befejezéséig) tartó folyamat,
10
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
A jogirodalomban vitatott az, hogy a per során kik között jöhet létre eljárásjogi jogviszony. Az eljárásjogi
jogviszony közjogi természetének leginkább az a felfogás felel meg, amelyik csak a bíróság és az egyes peres
felek között ismeri el a jogviszony létezését. Az ún. kettős jogviszony elméletének lényegét Magya- ry a
következőképpen írja le: „A polgári perben a felek mindegyike csupán az állammal szemben van közjogi
jogviszonyban, a per mint ilyen a felek között közjogi jogviszonyt nem létesít." 25 A másik álláspont szerint nem
zárható ki az, hogy a felek között is keletkezzen eljárási jogviszony, amelynek következtében a felek egymással
szemben válnak közvetlen közjogi jogosultakká és kötelezettekké. Ennek a felfogásnak megfelelően a polgári
per úgy írható le, mint a bíróság, a felperes és az alperes között létrejövő egységes háromoldalú jogviszony.
A polgári per jogviszonystruktúrája az eljárási jogviszonyokon kívül a felek közötti anyagi jogi jogviszonyt is
tartalmazza (lásd 1. ábra).
A magyar polgári eljárásjog tudományának az a régi törekvése, hogy a nemperes eljárás fogalmát önállóan,
vagyis a peres eljárásétól függetlenül határozza meg, rendszerint nem járt sikerrel vagy az erre irányuló
kísérletek megrekedtek az általánosságok szintjén. A sikertelenség oka elsősorban abban keresendő, hogy a
nemperes eljárásoknak nincsenek olyan közös szabályaik, amelyek alapján a peres eljáráséhoz hasonló definíció
megalkotható lenne. A magyar polgári eljárásjog által jelenleg szabályozott közel százféle nemperes eljárásról
ma sem tudunk többet elmondani, mint Beck Salamon, aki szerint a nemperes eljárás a) egymást követő eljárási
cselekményekből áll, melynek b) alanyai a bíróság (a közjegyző), valamint az érdekelt személyek, c) az eljárás
tárgya polgári ügy, d) célja az igazságszolgáltatás megvalósítása, e) az erre rendelt eljárási forma alapján. 27 A
nemperes eljárás fogalmához csak akkor juthatunk közelebb, ha megpróbáljuk feltárni azokat a közös
ismérveket, amelyek az egyes nemperes eljárásokat a polgári peres eljárástól megkülönböztetik.
[21] ELHATÁROLÁS A PERES ELJÁRÁSTÓL • Mint érdekességet említjük meg azt, hogy a kétféle eljárási
forma közötti különbségtétel már a római jogban is felmerült. Az ellenérdekű felek szembenállásán, vitáján
11
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
alapuló peres eljárással (iurisdictio contentiosa) szembeállított iurisdictio voluntaria már az elnevezésével is
utalt a nemperes eljárás eltérő természetére.
A század elején a magyar jogirodalom a kétoldalú meghallgatás és az ítélethez fűződő anyagi jogerőhatás
hiányában látta a peres és a peren kívüli eljárás közötti leglényegesebb különbséget. Idővel azonban a
jogtudomány mindkét elhatároló ismérvet elvetette, éspedig arra hivatkozással, hogy vannak olyan peren kívüli
eljárások, ahol érvényesül a kétoldalú meghallgatás, illetve egyes peren kívüli eljárásban hozott végzésekhez
anyagi jogerőhatás is fűződhet.
A harmincas években Richter a peres eljárás tizenkét ismérvét sorolta fel, ám végül arra a következtetésre jutott,
hogy ezek egyike sem alkalmas arra, hogy a peres eljárást a peren kívülitől elhatárolja. A különbségtétel csak
„az eljárási cselekményeket meghatározó s azok menetére vonatkozó jogszabályok" alapján lehetséges, amelyek
„a törvényhozó akaratára nyúlnak vissza". Tehát az eljárás peres vagy peren kívüli voltát egyedül a szabályozás
mikéntje határozza meg. Ugyanezzel a pragmatikus megközelítéssel élt Sárffy is, aki szerint a perrendtartás által
a perre vonatkozó szabályok alá vont eljárásokat pereknek nevezzük, a nem így szabályzottakat pedig peren
kívüli eljárásoknak.28
[22] PERES ELJÁRÁS – NEMPERES ELJÁRÁS • Annak az eldöntése, hogy egy polgári ügy elbírálása peres
vagy nemperes útra tartozzon-e, ma is elsősorban jogpolitikai kérdés. Ennélfogva a két eljárás közötti határvonal
meglehetősen képlékeny, mivel egy törvényhozói döntés nyomán a polgári peres ügyből nemperes eljárás
válhat, és viszont. (A házassági bontóper előtti meghallgatást például 1986 és 1995 között a Pp. nemperes
eljárásként szabályozta.) Az esetleges jogpolitikai megfontolások ellenére is vannak olyan ügyek, „melyek peres
útra kívánkoznak inkább, s vannak olyanok, amelyek nemperes eljárásra". Ez utóbbiak közé elsősorban olyan
eljárások tartoznak, amelyek nem a jogvita eldöntésére, hanem annak a megelőzésére vagy a jogérvényesítés
előmozdítására irányulnak. Végezetül arra is utalnunk kell, hogy a nemperes eljárások (a kétoldalú
meghallgatás, a tárgyalás vagy a bizonyítás hiánya miatt) a polgári perhez képest kevesebb garanciát nyújtanak
a jogkeresőknek, ezért a törvényhozónak minden esetben mérlegelnie kell azt, hogy egy polgári ügy nemperes
úton történő szabályozása nem ütközik-e bele az Alaptörvénynek a bírósághoz fordulás jogáról rendelkező
XXVIII. cikkébe (lásd 4. pont).
Negatív irányban határozza meg a nemperes eljárások körét Farkas, aki szerint nemperes mindaz a polgári
eljárás, amely nem a polgári per szorosan szabályozott formájában bonyolódik le. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a)
minden esetben a bíróság jár el, b) a jogvitában két ellenérdekű fél van, c) az eljárás keresettel indul, d) a
bíróság köteles mindkét felet meghallgatni, e) a bíróság a tényállás megállapítása érdekében bizonyítást vesz fel,
f) a bíróság a jogvitát jogerősen, a véglegesség igényével dönti el. Ha a felsorolt ismérvek bármelyike hiányzik,
az eljárás már nem lehet peres eljárás.30 A nemperes eljárásban ugyanis
− a bíróság helyett a közjegyző vagy a bírósági végrehajtó is eljárhat (például hagyatéki eljárás vagy
végrehajtás);
− az ellenérdekű fél hiányozhat (például a holtnak nyilvánítási vagy az okirat hitelesítése iránti eljárásban);
− az eljárás nem kontradiktórius (például a fizetési meghagyásos eljárásban a közjegyző az ellenérdekű feleket
nem hallgatja meg);
− nem kerül sor bizonyítás felvételére vagy a bizonyítási eszközök használata korlátozott (például a fizetési
meghagyás kibocsátásánál);
− a bíróság végzéssel határoz vagy kivételesen más, de a végzéshez és nem az ítélethez hasonló döntést (például
végrehajtási záradék) hoz.
12
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
A magyar jogirodalomban található pozitív fogalomalkotás Németh Jánostól származik, aki szerint nemperes
eljárásnak tekintjük
− a bíróság vagy valamely ahhoz tartozó, illetőleg meghatározott szempontból azzal azonosnak minősülő
személy, valamint
− tények, illetve jogok tanúsítása, elismertetése stb. érdekében, sajátos (a polgári perre előírtaknál általában
egyszerűbb) eljárási formában végzett, törvényileg meghatározott, egymás követő és az azokhoz kapcsolódó
eljárási jogvi- szonyokat.31 A fogalom pozitív megközelítésével találkozunk Gáspárdy 2000- ben,32 valamint
Juhász 2010-ben33 írt elemző tanulmányában is.
[24] A NEMPERES ELJÁRÁSOK CÉLJA • A nemperes eljárások sokfélesége miatt rendkívül nehéz a
valamennyi eljárásban fellelhető közös célt megtalálni. Általánosságban csak annyit lehet mondani, hogy a
nemperes eljárások is a jogrend védelmére és a polgári igazságszolgáltatás biztosítására irányulnak.
A nemperes eljárások konkrét céljai közül a jogirodalom általában kettőt szokott kiemelni. Az egyik a nemperes
eljárások megelőző és perelhárító szerepe, a másik a jogok és jogviszonyok rendezése, nyilvántartása vagy
tanúsítása. Ennél lényegesen többről tesz említést Magyary és Farkas, de az általuk megjelölt célok egyúttal a
nemperes eljárások osztályozásának az alapjául is szolgálnak.
Újabban a nemperes szabályozás céljai között szerepel az egyszerűbb és rugalmasabb eljárási forma biztosítása
a polgári per nehézkességével szemben, valamint a bíróság és felek idejével és anyagi erejével való
takarékoskodás is.
Az egyes nemperes eljárásokra vonatkozó szabályok mintegy hatvan jogforrásban, elsősorban törvényekben,
valamint törvényerejű rendeletekben, minisztertanácsi és miniszteri rendeletekben találhatók (lásd 27. pont).
között.36
13
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
[27] A LEGFONTOSABB NEMPERES ELJÁRÁSOK • Mivel az egységes szabályozás, illetve a közös kódex
hiánya nagyon megnehezíti a nemperes eljárások közötti eligazodást, a következőkben áttekintjük a
legfontosabb nemperes eljárásokat, a rájuk vonatkozó szabályok megjelölésével:
− alapítvány nyilvántartásba vétele [Ptk. 74/A. §, Ptké. 91/A. §, 12/1990. (VI. 13.) IM rend.];
− általános meghatalmazás nyilvántartásba vétele [14/2002. (VIII. 1.) IM rend. 20. §];
§);
− helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettségének elmulasztása miatti nemperes eljárás
(2011:CLXI. tv. 57-61. §);
− igazságügyi szakértő kirendelése nemperes eljárásban (2005:XLVIII. tv., 2008:XLV. tv. 21-27. §);
− iparjogvédelmi nemperes eljárás (1995:XXXIII. tv. 85-103. §, 1997:XI. tv. 77-94. §, 1991:XXXVIII. tv. 37. §,
1991:XXXIX. tv. 23. §); 2001:XLVIII. tv. 61-62. §;
− jogtanácsosi névjegyzékbe való bejegyzés [1983:3. tvr. 3. §, 7/1983. (VIII. 25.) IM rend. 3. §];
− közigazgatási határozatok nemperes eljárásban történő felülvizsgálata [például 1996:LVII. tv. 82. §; 2003:
LXXX. tv. (Jstv.) 32. §; 2007:LXXX. tv. 17. §; 2009:LXII. tv. 21., 12. §];
− önkormányzati rendelet felülvizsgálatára irányuló nemperes eljárás (2011: CLXI. tv. 46-56. §),
− pszichiátriai betegek intézeti gyógykezelésének szükségességével kapcsolatos eljárás (1997:CLIV. tv. 196-
201. §);
14
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
A felsorolt nemperes eljárások közül a tankönyv Negyedik részében részletesen foglalkozunk a fizetési
meghagyásos eljárással (XXV. fejezet), a Hatodik részben pedig a végrehajtási eljárással (XXVIII. fejezet).
1.4. Jegyzetek
1. 52/1996. (XI. 14.) AB határozat.
2. Küpper, Herbert: A bíróságok. In Jakab András (szerk.): Az Alkotmány kommentárja. Budapest, 2009. II.
köt. 1654. o.
3. Példaként arra utalhatunk, hogy a 2009. évi L. törvény a közjegyzők hatáskörébe utalta a fizetési meghagyás
kibocsátását.
4. Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt
egyezményt és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyvet Magyarországon az 1993. évi XXXI.
törvény hirdette ki.
6. Névai László – Szilbereky Jenő: Polgári eljárásjog. 3. kiad. Budapest, 1974. 28-30. o. (A továbbiakban:
Névai-Szilbereky.)
7. A bírósághoz fordulás jogának alkotmányjogi értelmezését lásd Jakab: i. m. II. köt. 20112022. o.
8. Gaul, Hans: Zur Frage nach dem Zweck des Zivilprozesses. Archiv für die Zivilistische Praxis, 1968. 36. o.
9. Klein, Franz – Engel, Friedrich: Der Zivilprozefi Österreichs. Mannheim, 1927. 188. o.
10. Névai László: A magyar polgári perjog alapelvei. In A magyar polgári perjog főbb kérdései. Budapest,
1953. 25. o.
11. Jancsó György: Magyar polgári törvénykezési jog. 3. kiad. Kolozsvár, 1908. 3. o.; Falcsik Dezső: A
polgári perjog tankönyve. 3. kiad. Budapest, 1910. 12. o.; Magyary Géza: Magyar polgári perjog. 2. kiad.
Budapest, 1924. 1-2. o.
15. Az ötvenes évek első felében a Szovjetunióban hosszas vita zajlott a „burzsoá eredetű" anyagi igazság
zavart keltő használatáról. Vö. Névai László: A magyar polgári eljárás feladatai. In Polgári eljárásjog I. 1958.
21-22. o.
20. Hogy a per fogalmához nem a gyors előrehaladás kapcsolódik, bizonyítja a magyar nyelvben
meghonosodott „procedúra" kifejezés, amely egyértelműen a hosszadalmas hivatali eljárásra utal.
Lényegében ugyanerre a következtetésre jutott a német Schaffrath is, amikor 1839-ben azt írta, hogy „a per
szó a »procedere« igéből ered, ami annyit jelent, hogy előre lépkedni, kiváltképpen lassan és ünnepélyesen,
mint például egy halottas menetnél..."
15
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
22. Nem soroljuk a per alanyai közé a polgári eljárás azon résztvevőit, akiknek nincs közük a per
tárgyához, illetőleg akikre a perben hozott határozat hatálya nem terjed ki, így a felek képviselőit, a tanúkat, a
szakértőt és a tolmácsot. Az ezzel ellentétes felfogás a polgári per valamennyi közreműködőjét a per
alanyának tekinti, de különbséget tesz a polgári eljárás főszemélyei és a mellékszemélyek között. Az
előbbihez sorolja a bíróságon és a feleken kívül a beavatkozót és az ügyészt, az utóbbihoz az összes többi
résztvevőt (Névai-Szilbe- reky: i. m. 28-30. o.).
24. A Pp. hatályos szövege – a módosítások figyelembevételével – mintegy 400 szakaszt tartalmaz.
Összehasonlításképpen utalunk arra, hogy a Pp. elődje, az 1911. évi I. törvénycikk 792 szakaszban
szabályozta a polgári peres eljárást.
25. Magyary Géza – Nizsalovszky Endre: Magyar polgári perjog. 3. kiad. Budapest, 1939. 10. o. (A
továbbiakban: Magyary-Nizsalovszky.)
26. Sárffy Andor: Magyar polgári perjog. Budapest, 1946. 9-10. o. – A továbbiakban: Sárffy (1946).
27. Beck Salamon: A nemperes eljárások. In Polgári eljárásjog. II. köt. 1959. 633. o.
28. Richter Béla: A peres és a peren kívüli eljárás viszonya. Magyar Jogi Szemle, 1932/4:132137. o.;
Sárffy Andor: A peráradat csökkentése. Budapest, 1930. 11-12. o.
30. Farkas József: Bírósági és közjegyzői nemperes eljárások. In Egységes jegyzet. II. köt. 1978. 177-178.
o.
31. Németh János: A polgári nemperes eljárásokról általában. In Nemperes eljárások. 1996. 41. o.
32. Gáspárdy László (szerk.): Polgári nemperes eljárások. Miskolc, 2000. 25. o.
33. Juhász Imre: A polgári nemperes eljárások fogalma és általános jellemzése. In Nemperes eljárások.
2010. 35. o.
1.5. Irodalom
Anka Tibor: A közjegyzői nemperes eljárás. KK, 2008/9:3-9. o.
Bárdosi István: A polgári peres és nemperes eljárás viszonya, különös tekintettel a fizetési meghagyásos
eljárásra. Acta Juridica et Politica, Tom. XIII. Fasc. 2. Szeged, 1966.
Beck Salamon: A nemperes eljárások. In Polgári eljárásjog. II. köt. 1959. 633-670. o.
16
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
Farkas József: Bírósági és közjegyzői nemperes eljárások. In Egységes jegyzet II. 1978. 177203. o.
Földesi Tamás: A jogban alkalmazott igazság terminusról és annak háttérbe szorulásáról a magyar polgári
eljárásjog újabb fejlődésében. MJ, 2003/8:467-473. o.
Fürész Klára: Az igazságszolgáltatás. In Kukorelli István (szerk.): Alkotmánytan. Budapest, 2007. 523-581. o.
Gabányi Józsefné: Mérföldkövek a polgári nemperes eljárás kialakulásának útján. In Magister artis boni et
aequi. Studia in honorem Németh János. Budapest, 2003. 86-92. o.
Gáspárdy László: A polgári nemperes eljárásokról általában. Békés Imre-jubileum. Budapest, 2000. 125-132. o.
Hartai László: Az igazság érvényre juttatásának problémái a polgári perben. JK, 1971/6:291298. o.
Imregh Géza: A polgári eljárás dimenzióiról. In Tanulmánykötet Gáspárdy László emlékére. Budapest, 2007.
125-136. o.
Juhász Imre: A polgári nemperes eljárások fogalma és általános jellemzése. In Nemperes eljárások 2010. 29-87.
o.
Kengyel Miklós: A bíróság és a felek közötti felelősségi viszony a polgári perben. Budapest, 1989. 95 o.
Kengyel Miklós: A jogrendszer tarka mikrovilága: A nemperes eljárások. KK, 2003/2. 3-10. o. Kengyel Miklós:
A keresettől a bírósághoz fordulás jogáig. Studia Iuridica 118. Pécs, 1989. 137-145. o.
Király Lilla: Polgári eljárásjog. 1. köt. Jogi szakvizsga segédkönyvek. Budapest-Pécs, 2008. Kiss Daisy: A
polgári per titkai. Kérdések és válaszok a Polgári Perrendtartás Általános Részéből. Budapest, 2009.
Kiss Gábor: Napirenden a bírósági nem peres eljárások gyorsítása. Széttagolódik a másodfokú ítélkezés. NJ,
2001/8:6-7. o.
Kovács Marcell: A polgári perrendtartás magyarázata. 2. kiad. Budapest, 1927. I. köt. 25-30. o. Magyary Géza –
Nizsalovszky Endre: Magyar polgári perjog. 3. kiad. Budapest, 1939. 1-22. o.
Mezey Katalin: A nemperes eljárások általános szabályai. In Kommentár (Petrik) 1999. E/1-8. o.
Molnár Judit: Nemperes eljárások a perrendtartásban. In Wopera Zsuzsa (szerk.): 50 éves a Polgári
Perrendtartás. Miskolc, 2003. 54-66. o
Németh János: A polgári nemperes eljárásokról általában. In Polgári nemperes eljárások. 1992. 39-53. o.
17
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
Névai László – Szilbereky Jenő: Polgári eljárásjog. 3. kiad. Budapest, 1974. 549-575. o.
Névai László: A polgári eljárás és eljárásjog. Egységes jegyzet I. Budapest, 1978. 15-43. o. Novák István: A
polgári eljárásjogi felelősség feltételei. JK, 1980/12:851-858. o.
Richter Béla: A peres és a peren kívüli eljárás viszonya. Magyar Jogi Szemle, XIII. 1932/4:132137. o.
GJ, 2003/2:3-9. o.
Az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk óta különbséget kell tenni a magyar polgári eljárásjogi szabályok,
illetve az uniós jogforrásokban található polgári eljárásjogi normák között, amelyeket a tagállamok határain
átnyúló jogviták esetében kell alkalmazni. Az uniós jogszabályok hatályára vonatkozó rendelkezéseket az
Európai polgári eljárásjog című tankönyv idevonatkozó fejezetei tartalmazzák. 1
[29] A TÁRGYI HATÁLY • A polgári eljárási jogszabály tárgyi hatálya a polgári bírósági útra tartozó ügyekre
terjed ki. A hatályos szabályozás alapján ide soroljuk a polgári jogi, a családjogi, a munkaügyi, a szövetkezeti
jogi, a törvényben meghatározott egyes közjogi jogvitákat, valamint a közigazgatási határozatok törvényességi
felülvizsgálatával kapcsolatos ügyeket (lásd 3. pont). A polgári bírósági útra tartozó ügyeket törvény állapítja
meg (Bszi. 5. §).
[30] A SZEMÉLYI HATÁLY • A polgári eljárás alanyai rendszerint magyar állampolgárok vagy jogi
személyek, de lehetőség van arra, hogy külföldi személy (jogi személy) indítson pert, illetve magyar bíróság
előtt külföldi személyt pereljenek. A polgári eljárási jogszabály személyi hatálya kiterjed:
− a magyar állampolgárokra,
− a nem Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárokra és külföldi jogi személyekre, akik valamely
magyar bíróság előtt folyamatban lévő eljárásban érdekeltek.
18
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
Nem terjed ki a polgári eljárási jogszabály személyi hatálya azokra a külföldi személyekre, illetőleg nemzetközi
szervezetekre és azok képviselőire, akik diplomáciai és egyéb mentességet élveznek [Pp. 395. § (1) bek.]. A
diplomáciai vagy egyéb mentesség esetében szükséges eljárásról az 1973. évi 7. törvényerejű rendelet
rendelkezik.
A nemzetközi joggyakorlatban általánosan elismert alapelv az, hogy minden bíróság a saját államának az
eljárási szabályait alkalmazza. Ezt fejezi ki a lex fori elve, amely nálunk a nemzetközi magánjogról szóló 1979.
évi 13. törvényerejű rendelet (Nmjt.) 63. §-ában található. Eszerint a magyar bíróság vagy más hatóság
eljárására – ha a törvényerejű rendelet másképpen nem rendelkezik – a magyar jog az irányadó. Célszerűségi
szempontból azonban a lex fori elvének az alkalmazása alól is vannak kivételek, így például a külföldi felek
perbeli jog- és cselekvőképességére nem a magyar Pp. szabályai, hanem személyes joguk (lex patriae) az
irányadó.
[31] TERÜLETI HATÁLY • A polgári eljárásjogi jogszabály területi hatálya Magyarországra terjed ki. A
magyar polgári eljárásjog szabályai külföldön akkor kerülhetnek alkalmazásra,
ha a külföldi bíróság – a lex fori elve alóli kivételként – a magyar féllel szemben a hazai jogot alkalmazza
(például a magyar állampolgár perbeli jog- és cselekvőképességének a megállapításánál),
A közigazgatási és igazságügyi miniszter bizonyítványt állít ki a magyar jogról és az annak alkalmazása során
követett gyakorlatról annak a részére, akinek erre joga külföldön történő érvényesítése céljából szüksége van.
Mind a területi, mind pedig a személyi hatállyal kapcsolatban meg kell jegyeznünk azt, hogy a fentebb leírtak
csupán általánosságban megfogalmazott elvek, amelyektől az európai közösségi jogi szabályok, a két- és
többoldalú nemzetközi egyezményekben foglaltak, valamint a viszonosságon alapuló nemzetközi gyakorlat
jelentős mértékben eltérhetnek.
[32] AZ IDŐBELI HATÁLY • A polgári eljárási jogszabály hatálybalépésének napját vagy maga a jogszabály,
vagy külön jogszabály állapítja meg. (Erre vonatkozó rendelkezés hiányában a jogszabály a kihirdetés napján
lép hatályba.)
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényt az 1952. évi 22. számú törvényerejű rendelet léptette
hatályba 1953. január 1. napján. Mintegy harminc éven keresztül a Pp.-t módosító novelláknak (lásd 35. pont) és
egyéb jogszabályoknak ún. rögtöni hatályuk volt, vagyis az új rendelkezéseket – a polgári anyagi jogi normáktól
eltérően – a hatálybalépéskor folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kellett. Ez a rögtöni hatály ugyanakkor
nem érintette a folyamatban lévő eljárásokban a korábbi jogszabályok szerint végzett eljárási cselekmények
érvényességét. Szemléletes példa erre az 1992. évi novella (V. Ppn.), amely a törvényességi óvás intézményét
úgy váltotta fel a felülvizsgálati eljárással, hogy már a törvény kihirdetése és hatálybalépése között hozott
jogerős határozatokkal szemben is megengedte a felülvizsgálati kérelem benyújtását, míg a hatálybalépés előtt
emelt törvényességi óvások elbírálására a korábbi szabályokat rendelte alkalmazni (1992:LXVIII. tv. 28. §).
A kilencvenes évek közepén lényeges változás történt: az addig általános szabályként érvényesülő rögtöni
hatályból kivétel lett. Először az 1995. évi novella (VI. Ppn.) rendelkezett úgy, hogy a módosításokat – néhány
kivételtől eltekintve – csak a hatálybalépés után indult ügyekben kell alkalmazni (1995:LX. tv. 30. §). A
változás a novella által bevezetett új rendelkezések jellegével (az of- ficialitás csökkentése, a felek rendelkezési
jogának a kiterjesztése stb.) volt magyarázható. A miniszteri indokolás szerint a rögtöni hatály alkalmazására
csak olyan új rendelkezések esetében került sor, amelyek „jogot nem sértenek s nem bontják meg, illetve nem
teszik ellentmondásossá a már megindult eljárást".2
[33] AZ IDŐBELI HATÁLY ÉS AZ ÚJABB MÓDOSÍTÁSOK • 2004 óta a Pp.-t módosító jogszabályok
váltakozva írják elő a rögtöni hatályt vagy a hatálybalépés után indult ügyekben való alkalmazhatóságot.
A 2005. évi CXXX. törvény főszabályként a rögtöni hatályt alkalmazta, míg a 2008. évi XXX. törvény (X.
Ppn.) által megállapított új rendelkezéseket – néhány kivételtől eltekintve3 – a hatálybalépésük után indult
ügyekben kell alkalmazni. Az új törvény alaposan megnehezítette a jogalkalmazók feladatát, mivel 2008. június
19-e és 2009. február 1-je között öt különböző hatálybalépési időpontot állapított meg. A 2009. évi LII. törvény
lépcsőzetesen kívánta bevezetni az elektronikus kommunikációt a polgári perben. Az első „szabálycsomag"
időbeli hatálya 2010. július 1-jétől 2011. június 30-ig tartott volna. A
19
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
− évi LIX. törvény a határidőket 2011. július 1-jére és 2012. június 30-ra, a
− évi LXVII. törvény 2012. május 31-re és 2013. március 31-re módosította. 2000-2011-ben a Pp.-t több mint
hússzor módosították, váltakozva rögtöni hatállyal (például 2011. évi LXXXIX. tv.) vagy azzal a
megszorítással, hogy csak a hatálybalépés után indult ügyekben lehet alkalmazni (például 2010. évi CLXXXIII.
tv., 2011. évi CLXXIV. tv.).
[35] A TÖRVÉNYEK • A polgári eljárásjog legfontosabb jogforrása a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi
III. törvény (Pp.), amely 1953. január 1-jén lépett hatályba. Annak ellenére, hogy 2011. december 31-ig
összesen 119 (!) alkalommal módosították, az 1945 utáni magyar jogalkotás legtartósabb törvényének bizonyult.
A módosítások közül négyet hivatalosan is, hatot pedig a jogirodalom kezdeményezésére novellának neveztek el
(lásd 65-71. pont). A változások üteme 2009 óta különösen felgyorsult (lásd 33. pont).
A tankönyvben tárgyalt nemperes és egyéb eljárásra vonatkozó törvények a bírósági végrehajtásról szóló 1994.
évi LIlI. törvény, a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény, a közvetítői eljárásról szóló 2002. évi
LV. törvény és a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény.
A polgári eljárásjoghoz szorosan kapcsolódnak az igazságügyi szervezetre vonatkozó törvények is. Ezek közül a
legfontosabbak az Alaptörvény elfogadása után alkotott sarkalatos törvények, így bíróságok szervezetéről és
igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII.
törvény és az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény. A korábbi törvények közül a közjegyzőkről szóló
1991. évi XLI. törvényt, az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvényt, a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi
LXXX. törvényt, valamint az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. XLI. törvényt kell kiemelni.
Itt kell utalnunk néhány, a bírósági szervezethez kapcsolódó egyéb jogforrásra is: 21/1983. (XII. 28.) NET
határozat egyes bíróságok összevonásáról, a bíróságok elnevezéséről és illetékességi területének
megállapításáról, 207/1994. (XII. 9.) KE határozat a kerületi ügyészség elnevezéséről, 11/1995. (I. 20.) KE
határozat a népi ülnökök választásáról, a 160/1999. (IX. 8.), a 200/1999. (XI. 24.) KE határozat a bíróságok
illetékességi területének megállapításáról és a 186/2002. (XII.12.) KE határozat az ügyészi szervezetről szóló
143/1997. (IX. 30.) KE határozat módosításáról.
[38]A MINISZTERI RENDELETEK • A miniszteri rendelet és a – jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény
előtti – miniszteri utasítások a polgári eljárással és az igazságügyi szervezettel összefüggő részletszabályokat
tartalmaznak.
20
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
A 2008. évi deregulációt4 követően jelenleg is hatályban lévő fontosabb igazságügy-miniszteri rendeletek:
1/1960. (IV. 13.) IM rendelet a holtnak nyilvánítási, valamint a halál tényének megállapításával kapcsolatos
eljárásról, valamint az igazságügyi szakértők díjazásáról szóló 3/1986. (II. 21.) IM rendelet, 15/1991. (XI. 26.)
iM rendelet a közjegyzői állások számáról és a közjegyzők székhelyéről, 1/1999. (I. 18.) IM-EüM együttes
rendelet a bírák és a bírósági titkárok pályaalkalmassági vizsgálatáról, 13/2001. (X. 10.) IM rendelet az adós
foglalkozásához nélkülözhetetlen gépjármű lefoglalás alóli mentességéről.
A bírósági ügyvitelről szóló 1973. évi miniszteri utasítást a többször módosított és kiegészített 14/2002. (VIII.
1.) IM rendelet váltotta fel. Az ezredforduló utáni, polgári eljárásjogi tárgyú miniszteri rendeletek közül a
közvetítők névjegyzékét szabályozó 3/2003. (III. 13.) IM rendeletet, a bíróságon kezelt letétekről szóló 27/2003.
(VII. 2.) IM rendeletet, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM
rendeletet lehet megemlíteni.
2006 és 2010 között az igazságügyi tárca a rendészeti ügyekért is felelős lett, ezért a miniszter rendeletei IRM
rövidítéssel jelentek meg. Így például a 33/2007. (VI. 22.) IRM rendelet az igazságügyi szakértői testületek
szervezetéről és működéséről, a 49/2007. (XI. 14.) IRM rendelet az ügyvédi székhely szolgáltatásról, a 31/2008.
(XII. 31.) IRM rendelet az igazságügyi szakértői működésről, a 14/2008. (VI. 27.) IRM rendelet a tanúk
költségtérítéséről, valamint a 63/2009. (XII. 17.) IRM rendelet a közvetítői szakmai képzésről és
továbbképzésről.
2010. május 29-től kezdve az igazságügyért felelős miniszter rendeletei KIM rövidítéssel jelennek meg, mint
például a közjegyzői eljárásokkal kapcsolatos egyes rendeletek módosításáról szóló 28/2010. (XII. 31.) KIM
rendelet vagy a bírósági szervezet átalakításával összefüggésben egyes miniszteri rendeletek módosításáról
szóló 40/2011. (XII. 30) KIM rendelet.
A 26/1990. (XI. 8.) AB határozat a Pp. mindazon rendelkezéseit, amelyek a polgári per tárgyaláson kívüli
elbírálását lehetővé tették (256/A. §, 256/B. §,
A 46/1991. (IX. 10.) AB határozat megsemmisítette a bírósági végrehajtásról szóló 1979. évi 18. törvényerejű
rendelet 18. §-át, továbbá a 14/1979. (IX. 17.)
IM rendelet 6. §-át. (Ezzel megszűnt az a lehetőség, hogy a közjegyző bizonyos okiratokat végrehajtási
záradékkal lásson el.)
A 9/1992. (I. 30.) AB határozat a törvényességi óvás intézményét alkotmányellenesnek minősítette, és az arra
vonatkozó jogszabályokat (köztük a Pp. 270275. §-ait) 1992. december 31. napi hatállyal megsemmisítette.
Az 59/1993. (XI. 29.) AB határozat megsemmisítette a Pp. 130. § (1) bekezdésének i) pontját, amely lehetővé
tette a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítását abban az esetben, ha a felperes követelése
nyilvánvalóan alaptalan volt vagy lehetetlen szolgáltatásra (megállapításra) irányult.
Az 1/1994. (I. 7.) AB határozat alkotmányellenesnek minősítette a polgári eljárásban az ügyész általános
perindítási, fellépési, fellebbezési és jogerős ítélet felülvizsgálatára irányuló általános indítványozási jogát és
(részben) megsemmisítette a Pp. 2/A. §, 3. § (4) bekezdés, 283. § (3) bekezdés, 332. § (2) bekezdés
rendelkezéseit.
A 22/1995. (III. 31.) AB határozat szerint az Országgyűlés alkotmányellenességet idézett elő jogalkotó
feladatának azzal az elmulasztásával, hogy a polgári eljárás rendjének szabályozásánál nem biztosította a
jogorvoslati jog gyakorlását a másodfokú bíróság pénzbírságban marasztaló és a szakértői díjat megállapító
végzése ellen. Az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatát 1996. december 31.
napjáig teljesítse.
A 75/1995. (XII. 21.) AB határozat megsemmisítette a Pp. 300. §-át, amely a származás megállapítása iránti
perekben az orvosszakértői vizsgálatokhoz szükséges vérvétel tűrésére kötelezte az érdekelteket.
21
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
A 23/1998. (VI. 9.) AB határozat az Országgyűlés mulasztásos alkotmánysértését állapította meg, mivel nem
szabályozta az Alkotmánybíróság által alkotmányellenesnek nyilvánított jogszabály konkrét esetben történő
alkalmazhatósága kizárásának eljárásjogi következményeit.
Hosszú idő eltelte után, 2003-ban foglalkozott ismét az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartással összefüggő
tartalmi alkotmányossági kérdéssel. A 46/2003. (X. 16.) AB határozatában megállapította azt, hogy a jogalkotó
alkotmányellenes helyzetet idézett elő azzal a mulasztásával, hogy nem szabályozta a hivatalos irat postai
kézbesítéséhez fűződő, bírósági és más hatósági eljárásban általánosan érvényesülő vélelem megdöntésének
lehetőségét (lásd 339. pont). Az Alkotmánybíróság felhívta a jogalkotót, hogy feladatának 2004. június hó 30.
napjáig tegyen eleget.
A 42/2004. (XI. 9.) AB határozat a felülvizsgálatra vonatkozó szabályok közül a kérelem benyújtását korlátozó
Pp. 270. § (2) bekezdésének a) és b) pontját, valamint a felülvizsgálati kérelem előzetes vizsgálata során hozott
határozat elleni jogorvoslatot kizáró 273. § (5) bekezdés első mondatát alkotmányellenesnek minősítette és
megsemmisítette. A 44/2005. (XII. 7.) AB határozat egy konkrét ügyre nézve mondta ki azt, hogy abban az –
alkotmányellenesnek minősített – 273. § (5) bekezdés első mondata nem alkalmazható.5
A 21/2007. (III. 9.) AB határozat alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette a Pp. 134. § (3)
bekezdésének utolsó mondatát, amely szerint rendzavarás esetén a fegyveres erők és a rendvédelmi szervek
tagjaival szemben pénzbírságot kiszabni nem lehet, hanem fegyelmi eljárás lefolytatása végett az illetékes
elöljáróhoz kell fordulni.
A 2/2009. (I. 23.) AB határozat a Pp.-t módosító 2008. évi XXX. törvény 63. § (10) bekezdését
alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette, mivel visszamenőlegesen állapított meg kötelezettséget az
igényérvényesítő parkolási társaságok számára, amivel megsértette a jogbiztonság, jogállamiság alkotmányos
elvét.
2.3. Jegyzetek
1. Lásd Kengyel Miklós – Harsági Viktória: Európai polgári eljárásjog. Budapest, 2009. 58-66., 171-173., 196-
197., 207-213., 266-269., 285-286., 304-305., 322-324., 342-343. o.
3. A 2008. évi XXX. törvény 63. § (9) bekezdése sorolja fel azokat az eseteket, amikor az új rendelkezéseket a
hatálybalépésükkor folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kell. Itt jegyezzük meg, hogy ebből a
bekezdésből a „63. § (10)" szövegrészt a 2/2009. (I. 23.) AB határozat alkotmányellenesnek minősítette és
megsemmisítette (lásd 39. pont.).
4. 118/2008. (V. 8.) Korm. rendelet a kormány- és miniszteri rendelet szintű jogszabályok és jogszabályi
rendelkezések technikai deregulációjáról.
5. A 42/2004. (XI. 9.) AB határozatra tekintettel a 2005. évi CXXX. törvény újraszabályozta a felülvizsgálati
eljárást.
2.4. Irodalom
Bajory Pál: A bírósági hatáskör kézikönyve. Budapest, 1992.
Gáspárdy László: A polgári per forrásai, s ezek hatálya. In Wopera Zsuzsa (szerk.): Polgári perjog. Általános
rész. Budapest, 2005. 23-26. o.
Kengyel Miklós: A VI. Pp. novella, a Polgári perrendtartás 1995. évi módosítása. ÜL, 1997/2: 19-33. o.
22
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
Kiss Daisy: A polgári per titkai. Kérdések és válaszok a Polgári Perrendtartás Általános Részéből.
Kormos Erzsébet: Vegyes rendelkezések (A törvény hatálya). In Kommentár (Németh-Kiss) 2010. 1526-1534.
o.
Mádl Ferenc – Vékás Lajos: Nemzetközi magánjog és nemzetközi kapcsolatok joga. Budapest, 2004. Nagy
Erzsébet: Az Alkotmánybíróság utólagos normakontrollja a Pp. egyes rendelkezései vonatkozásában. MJ,
1991/3:167-168. o.
Németh János: Alapvető elvek (A törvény tárgyi hatálya). In Kommentár (Németh-Kiss) 2010. 63-64. o.
Névai László: A polgári eljárásjogi jogszabály hatálya. In Polgári eljárásjog. 1974. 44-48. o. Osztovits András:
A Pp. legújabb módosításai. ÜL, 2010/2:2-4. o.
Osztovits András: Új magyar Polgári perrendtartás szükségességéről. MJ, 2010/3:158-163. o. Paczolay Péter:
Az Alkotmánybíróság hatásköre és a bíróságok. MJ, 2010/6:322-327. o. Réczei László: Nemzetközi magánjog.
Budapest, 1955.
A formuláris per mellett a késői császárkorban jelent meg az igazgatási eljárásból kifejlődő extraordinaria
cognitio. A bíró szerepét – a választott bírák helyett – az állami hatalmat megtestesítő, jogilag képzett császári
tisztviselők, a provinciákban a helytartók vették át. A per menetének az irányítása a felektől a bíró kezébe
került. A ker/esetlevelet a bíróhoz kellett benyújtani, aki megidézte az alperest (szükség esetén akár kényszer
alkalmazásával is), meghallgatta a felek ténybeli előadásait és jogi fejtegetéseit, lefolytatta a tényállás
megállapításához szükséges bizonyítást (erre utal a „cognitio" kifejezés), majd érdemben eldöntötte az ügyet.
Az eljárás menetéről és a bizonyításról jegyzőkönyvet készítettek. A császárkor végére az írásbeliség
kiszorította a szóbeliséget, a titkosság a nyilvánosságot, a kötött bizonyítási szabályok a szabad mérlegelést.2 A
tanúbizonyítás fokozatosan háttérbe szorult, helyét az okirati bizonyítás vette át. Mivel a császárkori hivatalnoki
apparátus már hierarchikusan szervezett volt, kialakult a többszintű eljárás, és a római jog történetében először
megjelent a jogorvoslat is. Az eljárási szabályokat Justinianus idején foglalták írásba.
23
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
Az ítéletet nem a bíró hozta meg, hanem a közösséget képviselő „tapasztalt férfiak". A frank perjogban a tanú-,
majd az okirati bizonyítás lassanként háttérbe szorította az irracionális bizonyítási eszközöket. Lényegesen
megváltozott a bíró szerepe, aki átvette a felektől a per menetének az irányítását, tanúkat hallgatott ki,
bizonyításra kötelezhette a feleket, ítélkezhetett. A germán-frank perből fejlődött ki a nyomozó (inquisitorius)
eljárás és az írásbeliségen alapuló polgári per.
A kánoni perjog elsősorban a bizonyítási rendszerével gyakorolt hatást az európai jogfejlődésre. A kánoni
jognak köszönhetők ugyanis azok a bizonyítási szabályok, amelyek előre meghatározták a bizonyítási eszközök
felhasználásának a módját, illetve a lehetséges bizonyítékok számát, súlyát, értékét stb. Ezeket a szabályokat a
késő középkori világi perjogok is átvették. A törvényes vagy másképpen kötött bizonyítási rendszer a bírói
önkényt akarta kizárni, eközben azonban megfosztotta a bírót a mérlegelési szabadságától.
[42] A MODERN POLGÁRI PER KIALAKULÁSA • A XVII-XVIII. századi polgári pert az írásbeliség, a
közvetettség, a titkosság, a formalizmus és a kötött bizonyítási rendszer jellemezte. A felvilágosult
abszolutizmus idején még a pervezetést is kivették a felek kezéből, mert az állam vette „védőszárnyai" alá a
jogkeresőket. Az 1793. évi porosz törvénykezési rendtartás például a büntetőeljárás mintájára a polgári perben is
a nyomozati elvet akarta meghonosítani.
Eközben a francia perjog fejlődése egészen más irányt vett. XIV. Lajos 1667- ben kiadott rendeletével bevezette
a szóbeliségen és nyilvánosságon alapuló eljárást. A per menetének az irányításában egyre nagyobb szerephez
jutottak az ügyvédek. Az Alkotmányozó Gyűlés 1791-ben eltörölte a kötött bizonyítási rendszert, és úgy
rendelkezett, hogy a bírák csak a szóbeli tárgyaláson kialakult belső meggyőződésük (conviction intime) alapján
dönthetnek. A francia polgári eljárásjog fejlődését a napóleoni kodifikáció tetőzte be. Az 1806. évi polgári
eljárásjogi törvény (Code de procédure civile) – jóllehet nem szüntette meg a bizonyítási eljárásnak a kánoni
perjogból örökölt formalizmusát – a szóbeliség, a nyilvánosság, a közvetlenség és a szabad bírói mérlegelés
elvének az érvényre juttatásával megteremtette az európai perjog megújulásának a feltételeit.
Az 1806. évi törvény szinte minden percselekmény végrehajtását a felekre bízta. Így például a keresetlevél
kézbesítéséről a felperesnek vagy az ügyvédjének kellett gondoskodnia. Az alperes válasziratát rendszerint az
alperes ügyvédje adta át a felperes ügyvédjének. A felek feladata volt az, hogy az ügyüket a bíróságon
nyilvántartásba vétessék. Ha az ügy a bírósági lista szerint sorra került, a bírósági írnok értesítette a feleket a
tárgyalás időpontjáról. A megadott időpontban azonban csak akkor került sor tárgyalásra, ha az egyik fél a
másikat ún. „avenir"-rel a tárgyalásra meghívta. Ellenkező esetben újabb határidőt tűztek ki. Mindez addig
folytatódhatott, amíg az egyik fél a másikat meg nem hívta. Ha a felek az eljárást három éven belül nem
folytatták, az a per „elévüléséhez" vezetett.
A francia polgári eljárásjogi törvény a feleknek biztosított korlátlan rendelkezési szabadsággal a liberális polgári
per előfutárának tekinthető.
Az 1877. évi ZPO liberális törvényhozói a polgári pert csak az egyéni érdek megvalósításának az oldaláról
szemlélték. A „laissez faire, laissez passer" elv alapján a polgári perrendtartás úgy jelent meg, mint azoknak a
játékszabályoknak a gyűjteménye, amelyeknek a betartásával az ellenérdekű felek a bíróság előtt szabadon
összemérhetik az erejüket, és ahol az ügyesebb, rátermettebb és agyafúrtabb félnek van több esélye a
győzelemre. A jogért folytatott küzdelemben a bírónak csupán a pártatlan szemlélő szerepe jutott, aki „úgy ült a
bírói székben, mint egy komor tekintetű oroszlán, a jobb lábát átvetvén a bal felett".
[44] A FELEK URALMA A PER FELETT • Az 1877. évi ZPO – a liberalizmus szellemével összhangban – a
feleket tette meg a polgári per kizárólagos uraivá. A „Parteiherrschaft" alapján a felek a perbeli jogaikat
tetszésük szerint gyakorolhatták. A felek rendelkezési szabadsága érvényesült a per kezdeményezésénél, az
24
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
eljárási cselekmények menetének a meghatározásánál és a jogvita tárgyi keretének a kijelölésénél is: a bíróság
csak a kereset alapján tevékenykedhetett és nem ítélhetett meg többet annál, mint amennyit a felek követeltek.
A bíróság számára kizárólag a felek szolgáltatták a per eldöntéséhez szükséges tényeket és bizonyítékokat. A
bíróság sem a tárgyalás előkészítésében, sem a peranyag összegyűjtésében nem működött közre, feladata
kizárólagosan az ügy eldöntésére, az ítélet meghozatalára irányult. Tehát a porosz bíróelődökkel szemben, akik
a polgári perben is buzgón fáradoztak az igazság kiderítésén, a liberális eszménykép a „tevékenységének
kicsinyes terheitől nem háborgatott", csak az ítélethozatalra koncentráló bíró lett.
A peranyag szolgáltatásával együtt járó, illetve a pervezetésből adódó teendők a jogban járatlan feleket gyakran
állították olyan feladatok elé, amelyeknek nem felelhettek meg. A törvényszéki eljárásban érvényesülő
ügyvédkényszer pedig olyan vagyoni megpróbáltatásokat jelentett a kevésbé tehetős rétegek számára, amit a
szegényjog nem volt képes ellensúlyozni. Ezeknek a visszásságoknak a felismerése vezette el az osztrák
Mengert és Kleint a polgári per társadalmi rendeltetésének a vizsgálatához és a „szociális polgári per"
fogalmának a megalkotásához.4
[46] AZ 1895. ÉVI OSZTRÁK POLGÁRI PERRENDTARTÁS • A szociális polgári per eszményei első
alkalommal az 1895. évi osztrák polgári perrendtartásban valósultak meg. A törvény egyszemélyes megalkotója
Franz Klein bécsi professzor és igazságügy-miniszter volt, aki a polgári pert szociális szükséghelyzetként
határozta meg. A liberalizmus jogeszményét, a „perháború" modelljét túlhaladva a pert már nem kizárólagosan
az egyéni jogvédelem eszközének, hanem az individuális és a közösségi érdekek közötti hídnak tekintette.
Az osztrák polgári perrendtartás egyértelműen a „szociálisan gyengébbek" jogait kívánta megvédeni: ezért gátat
vetett a felek korlátlan uralmi helyzetének és helyette a bíró pozícióját erősítette meg. A per vezetése a bíróság
kezébe került. A törvény megengedte a bizonyítás hivatalból történő elrendelését, illetve kiegészítését. Az eljáró
tanács elnöke a szóbeli tárgyalást megelőzően előkészítő intézkedéseket tehetett. Az osztrák polgári
perrendtartás megszüntette a feleknek a határidők és a határnapok megválaszthatóságával kapcsolatos
szabadságát, azokat a törvénytől, illetve a bíróságtól tette függővé; a mulasztások esetére pedig szigorú
prekluziós (az igazolást kizáró) szabályokat helyezett kilátásba.
A szociális polgári per szemléletváltozását tükrözte a bíróság kitanítási kötelezettségének a bevezetése. Mivel a
per az állam szociálpolitikájának a része, a bíróság kötelessége az, hogy a jogban járatlan vagy ügyvéddel nem
rendelkező felet a szükséges felvilágosítással ellássa. Ez a szabály értelemszerűen csak a járásbíróság előtti
eljárásban került alkalmazásra, mivel a törvényszéki vagy az annál magasabb bírói fórumok előtt már kötelező
volt az ügyvédi képviselet.
A per céljának és funkciójának a megváltozása újból szükségessé tette a felek igazmondási kötelezettségének a
visszaállítását. Az igazmondást a korábbi perrendtartások is kötelezővé tették, csak a liberális polgári perben, a
„szabályozott perháború" korában szorult ki az alapelvek sorából. Klein a „végighazudott perrel" szemben ismét
az igazságot állította az eljárás középpontjába, mert a formális igazságot összeegyeztethetetlennek tartotta a per
szociális funkciójával: „a per az anyagi igazság megállapításának az eszköze, és annak is kell maradnia,
különben hiányzik a per szociális igazsága".
25
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
felelősséget megosztotta a bíróság és a felek között, lényegesen megkönnyítve ezzel a jogban járatlan vagy
szociálisan hátrányosabb helyzetben lévő pereskedők helyzetét.
Az osztrák polgári perrendtartás és a kleini reformgondolatok hatására a század első évtizedeiben megkezdődött
a német polgári perrendtartás szociális indíttatású átalakítása. Novellák sora született meg, amelynek
eredményeképpen a ZPO az eredeti változatához képest egészen más alakot öltött. A leglényegesebb változás a
bíróság és a felek viszonyában következett be. A bírói hatalom erőteljesen megnövekedett és a hivatalbóli
eljárás lehetősége kiszélesedett. A változások a liberális polgári per alapvető pilléreit ingatták meg, így a
tárgyalási elv kizárólagos érvényesülését, a rendelkezési elv korlátozha- tatlanságát és a felek meghatározó
szerepét a pervezetésben.
Az osztrák polgári perrendtartás nemcsak a német, hanem a magyar polgári eljárásjog fejlődésére is jelentős
hatást gyakorolt. Részben ennek is köszönhető az, hogy az 1911. évi magyar polgári perrendtartás korának
egyik legjobban sikerült és legmodernebb eljárásjogi törvénye lett (lásd 56-60. pont).
Mindezt tetézte az 1917. évi I. Bírósági Dekrétum 5. §-ának az a rendelkezése, miszerint a bíróságok „...büntető-
és peres ítéleteikben csupán annyiban vannak tekintettel a megdöntött kormányok törvényeire, amennyiben
ezeket a forradalom nem helyezte hatályon kívül és nem mondanak ellent a forradalmi lelkiismeretnek és a
forradalmi jogtudatnak". Az 1918. évi II. Bírósági Dekrétum a bíróságokat a bizonyítás tekintetében teljes
mérlegelési szabadsággal ruházta fel, és gyakorlatilag mentesítette mindenfajta alaki szabály alkalmazásától.
A törvény feljogosította az ügyészt arra, hogy bármely polgári ügyben pert indítson és bármely ügybe
beavatkozzon, ha az állam vagy a dolgozó tömegek érdekeinek védelme ezt megköveteli. Hasonló jogosultság
illette meg az állami szerveket (beleértve még a bíróságokat is!), továbbá a társadalmi szervezeteket.
A kereset terjedelmét ugyan a felperes határozhatta meg, de a bíróság túlléphetett a kereseti követelésen. A
törvény arra is felhatalmazta a bíróságot, hogy a jogelismerés, illetve a jogról való lemondás figyelembevételét
mellőzze, az egyezség jóváhagyását pedig tagadja meg, ha azok nem felelnek meg a jogszabályoknak és a felek
méltányos érdekeinek.
A klasszikus értelemben vett rendelkezési jog (lásd 75. pont) csak névlegesen illette meg a feleket; a perbe vitt
anyagi és eljárási jogaik felett az állami akaratot közvetítő bíróság (és ügyészség) diszponált. A felek a bíróság
„gondoskodását" élvezték, önálló cselekvési lehetőség nélkül. A megnyomorított rendelkezési elv annak a
történelmi korszaknak a terméke, amely hasonló módon bánt el az állampolgári jogokkal is. 6
[50] AZ ANYAGI IGAZSÁG KIDERÍTÉSE • Az 1923. évi kódex szerint a feleknek kellett bizonyítaniuk
azokat a tényeket, amelyekre a követeléseket vagy a kifogásaikat alapították. A bíróság azonban nem érhette be
ennyivel, mert az anyagi igazság kiderítésére kellett törekednie, ezért – az ügyészséggel együtt – hivatalból
gondoskodott a szükséges bizonyítékok beszerzéséről. A törvény 5. §-a szerint a bíróságnak mindent el kellett
követnie, hogy „felderítse a peres felek valódi jogait és egymáshoz való viszonyát, ennélfogva nem szorítkozhat
az eléje terjesztett előadásokra és ügyanyagra, hanem köteles a felekhez intézendő kérdések útján az ügy
26
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
[51] AZ 1964. ÉVI KÓDEX • Az 1923. évi kódex után csaknem négy évtizeddel később, a hatvanas évek első
felében került sor a Szovjetunióban a polgári eljárás újraszabályozására. 1961-ben tették közzé azokat az
irányelveket, amelyek az egyes tagköztársaságok számára meghatározták a polgári eljárási törvénykönyv
megalkotásának a kereteit. Az irányelvekből az derült ki, hogy a sztálinista polgári per modelljét az időközben
végbement változások ellenére sem kívánták lényegesen módosítani.
Az 1964. évi polgári eljárási törvénykönyv a bíróság és a felek viszonyában semmiféle lényeges változást nem
hozott az 1923. évi kódexhez képest. A bíróság továbbra is „kézen fogva" vezethette a peres feleket az igazság
irányába: így túlterjeszkedhetett a kereseti kérelmen és ellenőrzést gyakorolhatott a legfontosabb rendelkezési
jogosultságok, a jogelismerés, a jogról való lemondás és az egyezségkötés felett.
[53] A MAGYAR PERJOG 1848 UTÁN • A modern magyar polgári perjog kialakulása a XIX. század végéig
váratott magára. Az 1848-a forradalom és szabadságharc alatt nem került sor a feudális eljárásjogot meghaladó
törvény megalkotására. A szabadságharc leverése után a bécsi udvar „büntetésből" bevezette az osztrák polgári
perrendtartást. Az 1852. évi Provisorische Civilprocessordnung ugyan sokkal fejlettebb volt a magyar perjognál,
alkalmazása mégis ellenérzéseket váltott ki. Ezért az 1861. évi Országbírói Értekezlet elvetette az osztrák
eljárási szabályokat és ideiglenes jelleggel visszaállította az 1848 előtti törvényeket.
[54] AZ 1868. ÉVI POLGÁRI TÖRVÉNYKEZÉSI RENDTARTÁS • A feudális magyar perjog megújítására a
kiegyezést követő évben került sor. A képviselőház azonban kénytelen volt belátni azt, hogy egy modern polgári
eljárásjogi törvény megalkotása hosszabb időt vesz igénybe, ezért az 1868. évi perrendtartást ideiglenes
jellegűnek szánta. A törvényjavaslat indokolása szerint: „Tudatában volt annak, hogy ez a perrendtartás nem
felel meg teljesen a kor igényeinek., de nem látta az időt elérkezettnek arra, hogy a polgári per nagyszabású
reformját keresztül vigye." Az „ideiglenes" polgári törvénykezési rendtartás (Ptrs.) elfogadásakor senki sem
gondolhatott arra, hogy a törvény 1915-ig hatályban marad!
Eredeti alakjában az 1868. évi LIV. törvénycikk az írásbeli eljárás rendszerét követte. A felek – felváltva –
három-három periratot nyújthattak be vagy mondhattak jegyzőkönyvbe a bíróságnál (kereset-ellenirat, válasz-
viszontválasz, végirat-ellenvégirat), majd a bizonyítási eljárás befejezése után szintén írásban tehették meg az
észrevételeiket. A bíróság a döntését csak az iratok alapján hozhatta meg.
A fellebbviteli eljárásban a francia és a német perorvoslati rendszer sajátos keveréke alakult ki; éspedig
fellebbezés a másod-, illetve a harmadfokú bírósághoz, valamint semmisségi panasz valamennyi (első, másod-
és harmadfokon eljárt) bíróság ítélete ellen. A francia hatás nyomán még a Kúriát is két részre osztották:
harmadfolyamodású ítélőszékre és semmítőszékre.
[55] A SOMMÁS ELJÁRÁSRÓL SZÓLÓ 1893. ÉVI TÖRVÉNY • Az 1893. évi törvénycikk (Se.) igazi
jelentősége abban állt, hogy előmozdította a modern perjogi alapelvek érvényre jutását. A sommás eljárás
gyökeres átalakítása egyszerre több célt is szolgált. Ezek közül a legfontosabb kétségtelenül a szóbeliségen, a
közvetlenségen és a bizonyítékok szabad mérlegelésén alapuló járásbírósági eljárás megteremtése volt. Száz év
27
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
távlatából még afféle „próbatörvényt" is láthatunk benne, amely mintha arra lett volna hivatva, hogy a
jogalkalmazók a kisebb jelentőségű ügyekben begyakorolhassák az új eljárási szabályok alkalmazását.
A szabad bírói mérlegelésen alapuló bizonyítási rendszer bevezetését már a kiegyezés utáni perjogi irodalom is
sürgette, ennek ellenére a Ptrs. még a kötött bizonyítási rendszert fogadta el. Ezt az állapotot nem lehetett sokáig
fenntartani, mivel az 1868 utáni módosítások úgyszólván „minden ponton rést ütöttek rajta", azaz egyes jól
körülhatárolt esetekben mind nagyobb teret engedtek a szabad bizonyításnak. Ennek a folyamatnak a logikus
betetőzése volt az Se. 64. §-a, amely szerint „a bíróság a bizonyítékok mérlegelésében törvényes bizonyítási
szabályokhoz csak a jelen törvényben kijelölt esetekben van kötve, egyébként pedig valamely tényállításnak
valóságát vagy valótlanságát a tárgyalás és a bizonyítás egész tartalmának a szorgos méltatása alapján ítéli
meg". Miután az Se. 215. §-a úgy rendelkezett, hogy a 64. §-t a rendes eljárásban is alkalmazni kell, ezáltal a
szabad bírói mérlegelés elve az egész magyar polgári eljárásban általánossá vált, ami több mint húsz év
„nyereséget" jelentett a gyakorlat számára.
átdolgozás követett. A két javaslat közül egyébként Plószé illeszkedett jobban a magyar jogfejlődéshez.
Amikor 1893-ban az első ún. előadói tervezet napvilágot látott, a törvényhozók már az osztrák kodifikációba is
betekintést nyerhettek. Az elhúzódó vita alatt 1895-ben megszületett, majd három évvel később hatályba lépett
az osztrák polgári perrendtartás és 1898-ban megkezdődött a német polgári perrendtartás módosítása is.
Ennek következtében az 1911. évi magyar Pp. alapelvei már tükrözhették azt a szemléletbeli változást, amely
osztrák hatásra a – sokáig mintának tekintett – német perrendtartásban bekövetkezett. Részben ennek a
hatásnak, részben a kodifikáció kezdete és a törvény szentesítése között eltelt negyed évszázadnak
tulajdonítható az, hogy a liberálkapitalista alapokon induló magyar polgári perrendtartás a kor
követelményeinek megfelelő modern törvény lett, amelyben a korabeli tudomány leghaladóbb eszméje, a
szociális polgári per gondolata is kifejezésre juthatott. Az 1911. évi törvény teljes egészében Plósz munkája
volt.11 A törvényhozók a gyakorlat számára is elegendő időt hagytak az új szabályok megismerésére, mivel az új
polgári perrend csak 1915-ben lépett hatályba.
„A törvényjavaslat szerzőjének rendelkezésére állott tehát mindeme bőséges anyag, amelyet figyelemre
méltathatott és amelyből felhasználhatta mindazt, amit célszerűnek, jónak és üdvösnek vélt felismerni. Ritka
szerencsés körülmények közepette látott tehát napvilágot ezen polgári perrendtartási javaslat" – állapította meg
egy korabeli szakíró.12
[57] A TÖRVÉNY ALAPELVEI • Az 1911. évi Pp. egyfelől maradéktalanul érvényre juttatta a XIX. századi
jogfejlődés során kialakult alapelveket (szóbeliség, nyilvánosság, közvetlenség, a bizonyítékok szabad
mérlegelése), másfelől megteremtette a bíróság és a felek modern együttműködését. Ennek tartalmát Ma- gyary
a következőképpen foglalta össze: „Hogy a bíró és a fél érvényesülésének az egyensúlyát a perben sikerült
létrehozni, annak oka főleg kettőben rejlik. Először, hogy sikerült a felek rendelkezését kellő határok közé
szorítani. A féltől függjön, hogy akar-e jogvédelmet vagy sem, de ne tőle függjön, hogy az eljárás miképpen
bonyolódjék le és meddig tartson. Ha a fél jogvédelmet kér, ne legyen a bíró akadálya az igazság keresésében.
Ez az, amit a mai eljárások vallanak, s amit az új polgári perrendtartásunk megvalósított." 13
[58] A PERVEZETÉS • Az 1911. évi Pp. a bíróság kezébe adta a pervezetést: „A tárgyalást az elnök vezeti, az
elnök nyitja meg a tárgyalást, ő hívja fel a feleket szólásra, és ő vonja meg tőlük a szót; ő kérdezi ki a
kihallgatandó személyeket, ő zárja be a tárgyalást, s ő hirdeti ki a bíróság határozatait" (224. §).
A bírói aktivitás az eljárás során mindvégig érvényesült: „Az elnök gondoskodni köteles arról, hogy a felek
homályos kérelmeiket, tényelőadásaikat és nyilatkozataikat magyarázzák meg, hiányos tényelőadásaikat és
bizonyítékaikat egészítsék ki, s általában a szükséges kérelmeket és nyilatkozatokat tegyék meg. Köteles
továbbá a hivatalból figyelembe veendő körülmények felderítésére ügyelni" (225. §).
A bíróság a 226. § értelmében a tényállás felderítése végett elrendelhette az egyik vagy mindkét fél személyes
megjelenését. A perkoncentrációt szolgálta a
28
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
törvény azon rendelkezése, miszerint: „az elnök köteles gondoskodni arról, hogy az ügy kimerítő tárgyalásban
részesüljön, mindazonáltal hosszadalmasságával és az ügyre nem tartozó kitérésekkel ne zavartassék és
megszakítás nélkül lehetőleg ugyanabban az ügyben befejeztessék" (224. §).
Ugyanakkor a törvény viszonylag tágan vonta meg a hivatalbóli bizonyítás lehetőségét. A 288. § megengedte
azt, hogy a bíróság hivatalból rendeljen el tanúbizonyítást, ha a per anyagából, nevezetesen a felek előadásaiból,
ideértve az előkészítő iratokat is, továbbá más bizonyításfelvétel eredményéből vagy a pernek egyéb adataiból
kitűnik, hogy az a tényállás felderítésére szolgálhat.
A bíróság a felet kötelezhette a birtokában lévő és az ügyre vonatkozó okirat felmutatására (326. §). A bíróság
közvetlenül szerezhetett be okiratokat (328. §), hivatalból szemlét foganatosíthatott (340. §) és elrendelhette a
felek valamelyikének az eskü alatti kihallgatását is (368. §).
Másutt a bírói kitanításra nem volt szükség, mert a törvény 96. §-a a törvényszéki, az ítélőtáblai és a Kúria előtti
eljárásban kötelezővé tette az ügyvédi képviseletet.
Az 1911. évi Pp. lényeges új szabályai közé tartozott a felek igazmondásra kötelezése, amit a törvény olyan
formában valósított meg, hogy a feleket és a képviselőiket pénzbírsággal rendelte büntetni, ha rosszhiszeműen
nyilvánvalóan alaptalan nyilatkozatot tettek a tárgyaláson: „Azt a felet vagy képviselőt, aki jobb tudomása
ellenére az ügyre tartozó olyan tényt állít, amely nyilvánvalóan valótlan, az ügyre vonatkozó tényt
nyilvánvalóan alaptalanul tagad vagy nyilvánvalóan alaptalanul hivatkozik valamely bizonyítékra, a bíróság.
pénzbírsággal bünteti" (222. §).
[61] A SZOVJET POLGÁRI ELJÁRÁSJOG HATÁSA • A kommunista hatalomát- vétel után az 1911. évi
törvényt új „szocialista szellemű" polgári perrendtartás váltotta fel. Az 1952. évi III. törvény eredeti formájában
az 1923. évi szovjetorosz polgári eljárásjogi törvénykönyvet kívánta utánozni. A kodifikáció során a régi
perrendtartást jelentősen lerövidítették, mert kihagytak belőle „több, a
népi demokratikus körülmények között nem alkalmazható vagy felesleges jogintézményt, és elég sok formális
jellegű részletszabályt, ugyanakkor azonban szervesen beleépítették a rendszerbe a szocialista polgári perjog
alapvető el- veit".14 Így került sor – egyebek között – a népi ülnöki intézmény és az ügyészi részvétel
bevezetésére, az ügyvédkényszer kiküszöbölésére, az elsőfokú eljárás egységesítésére, a felülvizsgálati eljárás
megszüntetésére, az egyfokú perorvos- lati rendszer kialakítására és a törvényességi óvás intézményének a
meghonosítására.
[62] A TÖRVÉNY „SZOCIALISTA TARTALMA" • Jóllehet a Pp. 1. §-a a törvény céljaként az állampolgárok
személyi és vagyoni jogaival kapcsolatos jogviták eldöntését jelölte meg, a szocialista rendelkezési elvet Névai
nyomán a jogirodalom úgy értelmezte, hogy abban „az egyén jogai és törvényileg védett érdekei egységben
olvadnak össze a társadalom és az állam érdekeivel és az objektív igazság érvényesülésének a
követelményeivel".15 A törvény a per feletti rendelkezést megosztotta a felek, a bíróság és az ügyész között.
Ezzel a hagyományos értelemben vett rendelkezési jog lényegében illuzórikussá vált, mivel a felek minden
eljárási cselekménye a bíróság (és az ügyész) kontrollja alá került.
A felperes keresetindítási monopóliuma megszűnt, mivel a törvény lehetővé tette azt, hogy az ügyész az állam
és egyes dolgozók érdekében pert indítson, vagy a már megindított perben fellépjen (Pp. 2. §).
A bíróság feladatát a törvény az anyagi igazság kiderítésére való törekvésben jelölte meg [3. § (1) bek.]. Az
„anyagi" jelző a II. Ppn. után kimaradt a törvény szövegéből. Ugyanezen § szerint a bíróságnak hivatalból kell
gondoskodnia arról, hogy a felek a perbeli jogaikat helyesen gyakorolják és a perbeli kötelességeiknek eleget
29
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
tegyenek. Ahhoz, hogy a bíróság ezeknek a feladatoknak megfeleljen, a polgári per feltétlen urává és
irányítójává kellett válnia, átvállalva minden kezdeményezést a felektől és képviselőiktől.
Az 1952. évi törvény egy alapvetően bíróközpontú, a felek magánautonómiáját háttérbe szorító eljárást
honosított meg. Az állampolgárok személyi és vagyoni jogvitái a korszak paternalista-etatista felfogásának
megfelelően a bíróság „gondoskodása" és az ügyészség „vigyázó szemei" előtt zajlottak.
Az egyedüli kivétel a „ne eat judex ultra petita partium" elv megőrzése volt, amelyet a szovjet-orosz kódex már
feladott. (Az 1923. évi polgári eljárásjogi törvény 179. §-a ugyanis megengedte a bíróságnak azt, hogy a kereseti
követelésnél többet ítéljen meg a felperes számára.) Feltehetően a magyar polgári eljárásjog hagyományaival
magyarázható az, hogy a kodifikátorok ebben az egy kérdésben nem követték mechanikusan a szovjet mintát,
hanem egy félmegoldást választottak. A Pp. 146. § (3) bekezdése szerint a bíróságnak figyelmeztetnie kellett a
felperest, illetőleg magyarázatot kellett kérni tőle abban az esetben, ha a kereseti kérelme – a bíróság megítélése
szerint – nem merítette ki az őt megillető jogokat.
[64]A PERANYAG SZOLGÁLTATÁSA • A rendelkezési elv szocialista átiratával ellentétben a tárgyalási elv
szocialista változata nem honosodott meg a magyar polgári perrendtartásban. A Plósz-féle kódex szellemének
köszönhetően a felek peranyag-szolgáltatási kötelezettségének és a hivatalból elrendelhető bizonyításnak egy
nagyon mértéktartó ötvözete alakult ki, amely még az ötvenes években is megóvta a magyar polgári eljárást a
nyomozati elv alkalmazásától.
[65] AZ ELSŐ (1954) ÉS A MÁSODIK (1957) NOVELLA • Az 1953. január 1. nap- [65] ján hatályba léptetett
perrendtartás mindössze másfél évig maradt változtatás nélkül. Az 1954. évi módosítást elsősorban két
szervezeti jellegű jogszabály – az ügyészségről szóló 1953. évi 13. törvényerejű rendelet és a bírósági
szervezetről szóló 1954. évi II. törvény – megjelenése tette szükségessé.
A Pp. első novellája, az 1954. évi VI. törvény megváltoztatta az ügyészi részvétel szabályait, módosította a
hatásköröket és a bírósági tanácsok összetételét, megerősítette a Legfelsőbb Bíróság elvi irányító szerepét,
valamint a Legfelsőbb Bíróság elnökének a jogkörét és újraszabályozta az 1952-ben „perorvoslat a törvényesség
érdekében" elnevezéssel bevezetett törvényességi óvást. A Ppn. teljesen átalakította a fellebbviteli eljárást: a
régi perrendtartásból megőrzött, alapvetően reformatórius fellebbezési rendszer helyébe a kasszációs-revíziós
fel- lebbviteli rendszert (lásd 744-745. pont) vezette be. Ezzel teljessé vált a magyar perorvoslati rendszernek a
szovjet mintához való hasonlatossága.
A II. Ppn. legfőbb érdeme a korábbi fellebbviteli rendszer visszaállítása volt. Nem tekinthető véletlennek az,
hogy erre két évvel az 1956-os forradalom után került sor. Az 1957. évi VIII. törvény a jelenleg is érvényesülő
fellebbezési rendszeren kívül még más módosításokat is bevezetett. Így például a személyállapotra vonatkozó
pereket egységesen a megyei bíróságok székhelyén lévő járásbíróságok hatáskörébe utalta, a perújítás
megengedhetősége tárgyában való döntést a Legfelsőbb Bíróság helyett az első fokon eljárt bíróságoknak
engedte át.
[66] A HARMADIK (1972) ÉS A NEGYEDIK (1979) NOVELLA • A hetvenes évek elejére Magyarországon
megértek a bírói-ügyészi túlsúly enyhítésének a feltételei.
A III. Ppn. korlátozta az ügyészi perindítás és beavatkozás lehetőségét és az eljárás hatékonyságának fokozására
lépéseket tett a felek perbeli súlyának és felelősségének növelése érdekében.
30
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
Kevésbé sikeres kodifikátori munka a IV. Ppn., amelyet Farkas úgy jellemzett, hogy „tele van nyilvánvaló
hibákkal, ellentmondó rendelkezésekkel".18 Az 1979. évi 31. törvényerejű rendelet módosító rendelkezései
elsősorban a munkaviszonyból és a szövetkezeti tagsági viszonyból származó perek szabályozását, valamint a
képviseletet, az illetékességet, a fellebbezést és a gazdasági pereket érintették. A módosítások többségét utóbb
vagy megváltoztatták, vagy hatályon kívül helyezték.
[67] AZ ÖTÖDIK (1992) ÉS A HATODIK (1995) NOVELLA • A nyolcvanas évek végén, majd a kilencvenes
évek elején több alkalommal is módosították a Pp.-t.19 Ezek közül az 1992. évi LXVIII. törvény volt a
legjelentősebb, amelyet joggal tekinthetünk a törvény ötödik novellájának.
Az V. Ppn. elsődleges célja az Alkotmánybíróság által megsemmisített törvényességi óvás pótlása volt (lásd
749. pont), amelyet a törvényhozók egybekapcsoltak a Pp. néhány elavult vagy nemzetközi egyezményekkel
ellentétes szabályának a megváltoztatásával. A törvényhozók álláspontja szerint a többirányú és egyidejű
módosítás azért volt indokolt, mert „a jogi szabályozásunk alapjait jelentő kódexek módosítását nem célszerű
»szétaprózva« végrehajtani". A polgári perrendtartás egyes szabályainak a módosításáról és a felülvizsgálati
eljárás bevezetéséről rendelkező 1992. évi LXVIII. törvény – az előzetes várakozás ellenére – nem állította
vissza az 1951-ben megszüntetett harmadfokú perorvoslatot. Ez a tény mind a jogalkalmazók körében, mind
pedig a jogirodalomban csalódást keltett.20
Alig telt el másfél év az V. Ppn. hatálybalépése óta, amikor az igazságügyi kormányzat egy újabb módosítás
előkészítésébe fogott. Ennek a közvetlen kiváltó oka a polgári perek olyan mértékű elhúzódása volt, amely már
az igazságszolgáltatás működőképességét kérdőjelezte meg. A jogalkotók legfontosabb célkitűzése az eljárás
gyorsítása lett. Az V. Ppn.-nel ellentétben, amely a polgári eljárás alapelveit nem érintette, az újabb módosítás –
néhány nagyon lényeges kérdésben – változtatni kívánt a bíróság és a felek viszonyán.21 A tervezet „új
megvilágításba" helyezte a per célját, vagyis a törvény 1. §-ában meghatározott azon kívánalmat, hogy a
bíróságnak a jogvita eldöntése során az igazság kiderítésére kell törekednie. Az indokolás szerint „a bíróság
feladata nem a felek saját érdekeinek az érvényesítése a felek helyett és esetlegesen akaratuk, de legalábbis
nemtörődömségük ellenében, hanem a felek egyéni érdekérvényesítési lehetőségének a biztosítása egy
hatékony, semleges perben". A fenti célok jegyében megszületett 1995. évi LX. törvény, a VI. Ppn. a
perrendtartás több mint kilencven szakaszát módosította.
[68] A HETEDIK (1997) ÉS A NYOLCADIK (1999) NOVELLA • A kilencvenes évek végére tervezett nagy
igazságügyi reform megvalósításához (lásd 103. pont) a Pp. módosítására is szükség volt. Az 1997. évi LXXII.
törvény legfontosabb rendelkezései (például az új hatásköri szabályok) az ítélőtáblák felállításának elhalasztása
miatt nem léptek hatályba (lásd 107. pont). A VII. Ppn.-t ennek ellenére jelentős jogszabálynak tartjuk, mivel az
ún. kis perértékű (kétszázezer forint alatti) ügyek fogalmának a bevezetésével mind a fellebbezést, mind a
felülvizsgálatot egyszerűsítette, a közigazgatási perekben korlátozta a perorvoslat lehetőségét (340. §) és
újraszabályozta a munkaügyi pereket (349-359. §).
Az 1998-ban „elakadt" bírósági szervezeti reformot az 1999. évi CX. törvény mozdította ki a holtpontról. Az
igazságügyi „reformcsomag" Második része (2-55. §) a polgári perrendtartás mintegy hetven szakaszának a
módosítását írta elő, ezért joggal nevezhetjük a törvény – sorrendben nyolcadik – novellájának (VIII. Ppn.). Az
új novellában viszontlátjuk az előző novellának az ítélőtáblák felállításához kapcsolódó, de hatályba nem lépett
rendelkezéseit is. A VIII. Ppn. számos, a bíróságokra nézve kötelező határidőt állapított meg. Az új határidőre
vonatkozó szabályokat – tekintettel arra, hogy azok bevezetése hosszabb felkészülési időt igényelt – csak a
2003. január 1. napját követően indult ügyekben kellett alkalmazni.
[69] A KILENCEDIK (2001) ÉS A TIZEDIK (2008) NOVELLA • A törvényhozás egy régi „adósságát"
törlesztette akkor, amikor a bírósági ügyviteli szabályzat egyes rendelkezéseit a polgári perrendtartásba ültette
át. A törvényhozó a polgári perek „időszerűségére" és a jogbiztonság követelményére hivatkozva tovább
korlátozta a felülvizsgálat igénybevételének a lehetőségét. Az új szabályozás azonban alig három évig maradt
hatályban, mivel az Alkotmánybíróság a 42/2004. (XI. 9.) AB határozatával a kérelem benyújtását korlátozó,
illetve a jogorvoslat lehetőségét kizáró rendelkezéseket alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette.
31
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
A IX. Ppn. után hét évet kellett várni az újabb novella megszületésére. A törvényhozó ezeket az éveket sem
töltötte tétlenül: huszonötször módosította a Pp.-t és néhány új jogintézményt is bevezetett (lásd 70. pont). Az
újabb novella már 2005 óta „érett", ám több koncepció, egyebek között a gazdasági perek visszaállítására tett
kísérlet is meghiúsult. A X. Ppn. végül is annak a „törvénycsomagnak" a részeként készült el, amely a Pp. több
mint hatvan szakasza mellett a Vht.-t is módosította és a közjegyzői nemperes eljárásokat is szabályozta. A
2008. évi XXX. törvénynek köszönhető a kézbesítési megbízott intézményének, a tárgyaláson való kép- és
hangfelvétel-készítésnek, a gazdálkodó szervezetekre nézve a kötelező permegelőzésnek, a tanú adatai zártan
történő kezelésének, valamint az elektronikus közokiratról készített papíralapú okirat bizonyító erejének a
szabályozása.22 A X. Ppn. jelentőségét növeli az, hogy a fizetési meghagyásos eljárást alkalmassá tette az
elektronikus eljárás befogadására (lásd 1027-1049. pont), a vegyes rendelkezések elé beiktatott Ötödik részben
(XXVI. fejezet) pedig megteremtette a kisértékű perekre vonatkozó szabályozást (lásd 1050-1062. pont).
2004 után a következő fontosabb Pp.-módosításokra került sor: a hivatalos iratok kézbesítéséről szóló 2004. évi
LXV. törvény lehetővé tette a kézbesítési vélelem megdöntését; 2005. január 1. napján lépett hatályba az
elektronikus közokiratokra vonatkozó újabb szabályozás; 2005. november 1. napjától megváltoztak a
közigazgatási perek szabályai; 2006. január 1-jén hatályba lépett a felülvizsgálati eljárás újraszabályozásáról,
valamint a Pp. egyes szabályainak módosításáról szóló 2005. évi CXXX. törvény, az igazságügyi szakértői
tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény, továbbá az igazságügyi szakértő nemperes eljárásban történő
kirendeléséről szóló 2005. évi XLVIII. törvény; 2006. április 1-jétől kifogással lehet élni a bírósági eljárás
elhúzódása miatt a 2006. évi XIX. törvény alapján.
A 2010 utáni módosítások legfőbb mozgatórugója „az ügyek ésszerű időn belül való elbírálásának biztosítása",
azaz a polgári perek gyorsítása lett. A 2010. évi CLXXXIII. törvény a megyei bíróság hatáskörébe tartozó
ügyekben is bevezette a kötelező jogi képviseletet, egyúttal a keresetváltoztatás, a viszontkereset és a
beszámítási kifogás előterjesztését – kötelező jogi képviselet esetében – szigorú határidőkhöz kötötte. A 2011.
évi LXXXIX. törvény kiemelt jelentőségű perek elnevezéssel egy új fejezetet iktatott be a Pp.-be, amellyel „a
társadalom részéről kiemelt figyelmet érdemlő esetek vonatkozásában" az eljárás hatékonyabbá tételét kívánta
biztosítani. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény külön fejezetben
foglalkozik az eljáró bíróságok kijelölésével az ügyek ésszerű időn belül való elbírálásának biztosítása
érdekében.
Az Alaptörvény és egyes sarkalatos törvények 2012. január 1. napján történt hatálybalépése a Pp. kiegészítését
(155/A. §, 341/A. §), egyes rendelkezéseinek a módosítását (310-312. §, XXIX. fejezet), valamint a bíróságok
(törvényszék, Kúria) elnevezésének a megváltoztatását tette szükségessé.
3.6. Jegyzetek
1. Marton Géza: A római magánjog elemeinek tankönyve. Institúciók. Debrecen, 1937. 122. o.
4. Menger, Anton: Über die soziale Aufgaben der Rechtswissenschaft. Wien, 1895; Klein, Franz: Pro futuro.
Betrachtungen über die Probleme der Zivilprozessreform in Österreich. Leipzig, 1891. 117. o.
5. E korszak történetét részletesen elemzi: Maklezow, A. – Timasew, N. – Alexejev, N. – Sa- wadsky, S.: Das
Recht Sowjetrusslands. Tübingen, 1925. 415-432. o.
32
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
8. Magyary-Nizsalovszky: i. m. 23. o.
9. Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és vegyesházi királyok alatt. Budapest, 1899;
Vinkler János: A magyar igazságszolgáltatási szervezet és a polgári peres eljárás a mohácsi vésztől 1848-ig.
Pécs, 1927. I-II. köt.
10. A Ptrs. szóhasználatában a „sommás eljárás" a járásbíróság előtti pereket jelentette, amely a kisebb
értékű polgári ügyekre és a birtokvitákra terjedt ki.
11. Plósz Sándor (1846-1925) életműve az 1911. évi polgári perrendtartás, amelyen közel harminc
esztendőn át dolgozott. Tankönyvet vagy monográfiát nem írt: egyetemi előadásaiból a tanítványai
készítettek jegyzeteket. Tudományos nézeteit rövid tanulmányaiban fejtette ki (a kereseti jogról, a bizonyítási
teherről, a perbeli beismerésről, a magánokirat bizonyító erejéről).
12. Pap József: Perjogi elvek a magyar polgári perrendtartás törvényjavaslatában. Budapest, 1901. 6. o.
14. Németh János: A polgári perjogunk fejlődése a felszabadulás óta. MJ, 1985/3-4:290. o.
15. Névai László: A magyar polgári perjog alapelvei. Budapest, 1953. 33. o.
19. Vö. a polgári eljárási szabályok módosításáról szóló 1988. évi XIII. törvény; az Alkotmány
módosításával összefüggésben egyes törvények módosításáról szóló 1989. évi XLII. törvény; a Bsz. és a Pp.
módosításáról szóló 1990. évi LXXXV. törvény.
21. Kengyel Miklós: A rendelkezési és a tárgyalási elv a Polgári perrendtartás 1995. évi módosítása után.
MJ, 1996/5:278-285. o.
22. Indokolás a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények
módosításáról szóló törvényjavaslathoz. Általános indokolás 1. pont.
3.7. Irodalom
A római perjog történetéhez
Bethmann-Hollweg, Moritz von: Der Zivilprozefi des gemeinen Rechts in geschichtlichen Entwick- lung. I-VI.
köt. Bonn, 1864-1874.
Coing, Helmut: Handbuch der Quellen und Literatur der neueren europaischen Rechtsgeschichte.
33
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
Lea, Henry Charles: Geschichte der Inquisition im Mittelalter. I-III. köt. Bonn, 1905-1913. Schwarz, Johann
Christoph: Vierhundert Jahre deutscher Zivilprozefi-Gesetzgebung. Berlin, 1898.
Dahlmanns, Gerhard: Der Strukturwandel des deutschen Zivilprozefi im 19. Jahrhundert. Aalen, 1971.
Damrau, Jürgen: Die Entwicklung einzelner Prozefimaximen seit der Reichszivilprozefiordnung von 1877.
Padernborn, 1975.
Habscheid, Walter: Das deutsche Zivilprozefirecht und seine Ausstrahlungen auf andere Rechtsord- nungen.
Bielefeld, 1990.
Kengyel Miklós: A liberális és a szociális polgári per. Dolgozatok XVIII. Pécs, 1987. 128-144. o.
Klein, Franz: Pro futuro. Betrachtungen über die Probleme der Zivilprozessreform in Österreich. Leipzig und
Wien, 1891.
Menger, Anton: Über die sozialen Aufgaben der Rechtswissenschaft. Wien, 1895.
Rechberger, Walter H.: Die Entwicklung des Zivilprozessrechts in Mittel- und Südosteuropa seit 1918. Wien,
2011.
Kengyel Miklós: Sieben Jahrzehnte sozialistische Wissenschaft des Zivilprozefirechts. Ost- europa Recht,
1993/3:198-207. o.
Maklezow, A. – Timasew, N. – Alexejev, N. – Sawadsky, S.: Das Recht Sowjetrusslands. Tü- bingen, 1925.
Meder, Walter: Das Sowjetrecht. Grundzüge der Entwicklung 1917-1970. Frankfurt, Berlin, 1971.
A magyar fejlődéstörténethez
Bacsó Jenő – Farkas József: Tizenöt éves a polgári perrendtartás. JK, 1968 /2:79-88. o.
Gáspárdy László: Három év a magyar polgári eljárásjog történetében. In Tóth Károly (szerk.): Kemenes-
emlékkönyv. Szeged, 1993. 121-125. o.
34
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
Gáspárdy László: Ötvenéves a Polgári Perrendtartás. In Wopera Zsuzsa (szerk.): 50 éves a Polgári Perrendtartás.
Miskolc, 2003. 7-16. o.
Gáspárdy László: Polgári perjogunk és a harmadik évezred. In Magister artis boni et aequi. Stu- dia in honorem
Németh János. Budapest, 2003. 24-28. o.
Gátos György, ifj. – Kecskés László: Jogharmonizáció és a polgári eljárásjog reformja. MJ, 1991/12:720-722. o.
Gyekiczky Tamás: Törvény születik. Adalékok az 1952. évi Polgári Perrendtartás keletkezésének történetéhez.
In Wopera Zsuzsa (szerk.): 50 éves a Polgári Perrendtartás. Miskolc,
17-33. o.
Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és vegyesházi királyok alatt. Budapest, 1899.
Kengyel Miklós: A bírói hatalom és a felek rendelkezési joga a polgári perben. Budapest, 2003.
Kengyel Miklós: A magyar polgári eljárásjog modellváltásai. In Jakab András – Takács Péter (szerk.): A
magyar jogrendszer átalakulása 1985/1990-2005. Budapest, 2007. I. köt. 689-710. o.
Kengyel Miklós: A magyar polgári perjog száz éve – az 1911. évi polgári perrendtartás. MJ, 2011/6:321-329. o.
Király Lilla: Milyen lesz a XXI. század polgári perrendtartása? In Tanulmánykötet Gáspárdy László emlékére.
Budapest, 2007. 163-181. o.
Magyary Géza – Nizsalovszky Endre: Magyar polgári perjog. 3. kiad. Budapest, 1939. 22-26. o.
Máthé Gábor: A felsőbírósági reform és a polgári törvénykezési rendtartás. In Kiss Daisy – Varga István
(szerk.): Magister artis boni et aequi. Studia in honorem Németh János. Budapest, 2003. 655-670. o.
Névai László: A magyar polgári perjog alapelvei. In A magyar polgári perjog főbb kérdései. Budapest, 1953.
11-43. o.
Névai László: Fejezetek a törvénykezési szervezet és a polgári eljárás történetéből. Budapest, 1979.
Névai László – Szilbereky Jenő: Polgári eljárásjog. 3. kiad. Budapest, 1974. 105-130. o.
Novák István: Polgári peres eljárásunk jogalkotásának vészhelyzetei. In Kengyel Miklós (szerk.): 50 éves a
polgári perrendtartás. Pécs, 2003. 153-162. o.
Pap József: Perjogi elvek a magyar polgári perrendtartás törvényjavaslatában. Budapest, 1901.
Szabó István: A magyar igazságszolgáltatás történetének vázlata az államalapítástól napjainkig. Miskolc, 2004.
Szalai Péter: Kritikai észrevételek a Polgári perrendtartás legújabb módosításához. In Csöndes Mónika –
Nemessányi Zoltán (szerk.): Merre tart a magyar civilisztikai jogalkotás a XXI. század elején? Tanulmánykötet.
Pécs, 2010. 235-245. o.
Tamáné Nagy Erzsébet: A polgári eljárás legfontosabb változásai a rendszerváltást követően. GJ, 2003/2:3-9. o.
Vinkler János: A magyar igazságszolgáltatási szervezet és a polgári peres eljárás a mohácsi vésztől 1848-ig.
Pécs, 1927. I-II. köt.
35
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
Zinner Tibor: Adalékok a magyar felsőbíráskodás ezer esztendejéhez. A kúriai osztályok 1882-es egyesítésétől
az 1956-ot követő megtorlásig. Eckhart Ferenc-emlékkönyv. Budapest,
636-658. o.
Zinner Tibor: Megfogyva és megtörve. Évtizedek és tizedelések a jogászvilágban 1918-1962. Budapest, 2005.
A magyar jogirodalom nem egységes az alapelvek jellegének a megítélésében. A Névai munkásságát követő
iskola az alapelveknek változatlanul normatív jelleget tulajdonít, amelynek mind a jogalkotásban, mind pedig a
jogalkalmazásban meg kell nyilvánulnia. A jogalkotásban az alapelvek „irányt mutatnak a polgári eljárás
jövőbeli szabályozásához", a jogalkalmazásban pedig kétely esetén jogértelmező vagy megfelelő jogszabályi
rendelkezés hiányában hézagkitöltő szerepet töltenek be.1
A másik felfogás – az alapelvek tartalmában bekövetkezett gyakori változások miatt – vitatja a normatív jelleget
és az alapelveknek csak a jogértelmezésben betöltött szerepét ismeri el: „Jogforrási eredetüktől és érvényességi
tartományuktól [...] függetlenül az alapelvek – adott tételes jogi bázison – a jogszabályok értelmezését és
alkalmazását segítik elő, elsősorban akkor, ha a tételes norma a jogalkalmazó szerv számára részleges vagy
teljes cselekvési szabadságot enged, illetve akkor, ha jogértelmezési vagy jogalkalmazási határesettel állunk
szemben."2
A polgári eljárás sajátos alapelvei: 1. a kérelemre történő eljárás elve, 2. a jóhiszemű eljárás elve, 3. a
rendelkezési elv, 4. a peranyag-szolgáltatási elv, 5. a jogérvényesítés segítésének az elve.3
[74] AZ ALAPELVEK AZ 1999. ÉVI MÓDOSÍTÁS UTÁN • A VIII. Ppn. gyökeresen átalakította a törvény I.
fejezetét, amely a polgári eljárás alapvető rendelkezéseit tartalmazza. Jóllehet az 1952. évi Pp. továbbra is
hatályban maradt, de a törvény céljának a megváltoztatásával (lásd 9. pont), valamint az alapelvek tartalmi és
kifejezésbeli megújításával végérvényesen lezárult a szocialista polgári eljárásjog korszaka. A novellában
megfogalmazott új elvek egyrészről tükrözik azokat a társadalmi, gazdasági és jogi változásokat, amelyek a
kilencvenes években Magyarországon végbementek, másrészről összhangban vannak az Emberi jogok európai
egyezménye Jogok és szabadságok című fejezetének az előírásaival.
A törvény az alapvető elveket A bíróság feladatai a polgári perben cím alatt foglalja össze. Ez az elnevezés azért
vitatható, mert a Pp. alapvető rendelkezései nemcsak a bíróságra, hanem a felekre, sőt a képviselőikre is
vonatkoznak, egyes esetekben kifejezetten az ő feladataikat vagy lehetőségeiket határozzák meg, mint például a
tárgyalási elv [3. § (3) bek.] vagy az anyanyelv használatának az elve [6. § (2) bek.].
36
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
A törvény – első ízben – nemcsak az alapelvek tartalmát, hanem azok rendeltetését is meghatározza. A 1. § azt
deklarálja, hogy a jogviták pártatlan eldöntését a törvényben meghatározott alapelvek érvényesítésével kell
biztosítani. Ezáltal az alapvető rendelkezések normatív jellege erősödik, mivel a közvetlen alkalmazásukra
akkor is sor kerülhet, ha valamely tételes jogi szabály ellentétes az alapelvek célkitűzéseivel. A normativitásra
elsősorban azok az alapelvek képesek, amelyek a kodifikáció során „szabállyá váltak", mint például a
rendelkezési vagy a tárgyalási elv. A szó valódi értelmében vett alapelvek, mint például a tisztességes eljárás, a
szóbeliség vagy a közvetlenség elve inkább a jogértelmezéshez nyújtanak segítséget. A 2. § (4) bekezdése
egyébként azt is kimondja, hogy a bíróság a törvény rendelkezéseit csak az alapelvekkel összhangban
értelmezheti.
A polgári eljárás egyes alapelveinek az áttekintésekor csak a Pp.-ben található rendelkezéseket vesszük alapul és
az Alaptörvényben rögzített alapvető emberi jogi tartalmú elveket (például törvény előtti egyenlőség,
tisztességes eljárás elve), valamint az igazságszolgáltatás alkotmányos alapelveit (például bírói függetlenség,
jogorvoslati jogosultság) mellőzzük. Ennek megfelelően a polgári eljárás alapelvei:
• a rendelkezési elv,
• a tárgyalási elv,
• a perhatékonyság elve,
• a jóhiszeműség elve,
• a nyilvánosság elve,
• a szóbeliség elve,
• a közvetlenség elve,
2. A rendelkezési elv
[75] A RENDELKEZÉSI ELV TARTALMA • A jogirodalom azért tulajdonít nagy jelentőséget a rendelkezési
elvnek, mert a polgári eljárásjogi alapelvek közül ez fejezi ki a leghangsúlyosabban a feleknek és a bíróságnak a
per tárgyához való viszonyát. A rendelkezési elv – a régi magyar jogirodalom megfogalmazása sze- rint5 –
egyrészt azt jelenti, hogy a peres eljárás csak a fél rendelkezésére indul (vagyis a bíróság csak akkor ad
jogvédelmet, ha azt a fél kéri, de akkor ezt minden esetben köteles megadni), másrészt a bíróság egyes perbeli
cselekményeket is a felek (vagy az egyik fél) rendelkezése alapján köteles elvégezni. A rendelkezési elv
ellenpárja a hivatalból való eljárás elve (officialitás), amikor a bíróság az egyes eljárási cselekményeket a felek
rendelkezése (illetve annak bevárása) nélkül végzi el.
Az 1952. évi Pp. – több mint négy évtizeden keresztül – a szocialista rendelkezési elvet juttatta érvényre. Ennek
következtében megszűnt a felperes keresetindítási monopóliuma, mivel a törvény az ügyészt (és más állami
szerveket is) feljogosította a keresetindításra, a felek legfontosabb rendelkező cselekményei (jogról való
lemondás, jogelismerés, egyezség) bírói kontroll alá kerültek, az ügyész számára biztosított fellépési jog
következtében a felek egyéb rendelkezési jogai (keresetváltoztatás, viszontkereset indítása, per megszüntetése,
fellebbezés, perújítás stb.) is csorbultak.
37
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
polgári perbeli jogait korlátozó 1/1994. (I. 7.) AB határozatában a rendelkezési jogot az alkotmányos
önrendelkezési jog egyik aspektusának nevezte, amely az egyén autonómiáját érinti, illetve azzal kapcsolatos.
„A feleket megillető rendelkezési jog azt jelenti, hogy a fél anyagi és eljárási jogaival szabadon rendelkezik, így
mindenkinek szabadságában áll anyagi jogainak eljárási érvényesítése, a bíróság igénybevétele, peres vagy
nemperes eljárás kezdeményezése is."
Miután az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az ügyész általános keresetindítási joga, illetve perbeli
fellépése sérti az egyén önrendelkezési jogát és cselekvési autonómiáját, a VI. Ppn. új alapokra helyezte az
ügyész polgári perbeli részvételét és újraszabályozta az ügyész jogállását (lásd 229. pont). 7
[78] A RENDELKEZÉSI ELV TARTALMA AZ 1999. ÉVI MÓDOSÍTÁS UTÁN • A VIII. Ppn. a törvény
alapvető elveinek az újrafogalmazásával, a meglévő rendelkezések módosításával és újabb szabályok
beiktatásával még hangsúlyosabbá tette a rendelkezési elvet, amelynek a tartalmát – a 2000. január 1. napján
hatályba lépett változások figyelembevételével – a következőképpen foglalhatjuk össze:
A rendelkezési elvet mint a felek önrendelkezési jogának és cselekvési autonómiájának a legfontosabb perbeli
megnyilvánulását, általános érvénnyel fogalmazza meg a Pp. 3. §-a:
Az (1) bekezdés rögzíti a vitában érdekelt félnek a per megindításához való kizárólagos jogát, amelyet csak
törvény korlátozhat. A (2) bekezdés annak a kimondásával, hogy a bíróság – a törvény eltérő rendelkezése
hiányában – a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van, a rendelkezési elv
érvényesülését a per egészére kiterjeszti. Ezzel a törvény egyértelművé teszi azt, hogy „az ügy urai" a peres
felek, ők határozzák meg a per tárgyát és ezáltal a bíróság eljárási mozgásterét is.8 A bíróság azonban köteles
megakadályozni a felek (és képviselőik) részéről minden olyan eljárási cselekményt, amely a jóhiszemű
joggyakorlás követelményével ellentétes (8. §). A felek rendelkezési joga tehát nem korlátlan, csak egy másik
alapelv, a jóhiszemű joggyakorlás keretei között érvényesülhet.
A felek rendelkezési szabadsága a peranyag szolgáltatására is kiterjed: a bíróság csak a felek indítványára és a
felek által meghatározott terjedelemben folytathat le bizonyítást, kivéve ha a törvény a hivatalbóli bizonyítást
megengedi. A bizonyítás feletti rendelkezési jogot – a kérdés fontosságára tekintettel – egy külön alapelv,
nevezetesen a tárgyalási elv testesíti meg (lásd 79. pont).9
A per tárgya feletti szabad rendelkezés jogát biztosítja még az egyezségkötés lehetősége (148. §), a keresettől
való elállás (160. §) és a bíróságnak a kereseti kérelemhez való kötöttsége (215. §). Ide sorolható még a
keresetváltoztatás megengedettsége is (146. §), amelynek korábbi „parttalanságát" azonban a évi CLXXXIII.
törvény megszüntette, és a kötelező jogi képviselet esetében szigorú határidőkhöz kötötte. Ezekkel a
szabályokkal a későbbiekben még részletesen foglalkozunk.
A rendelkezési jog nemcsak az elsőfokú eljárásra, hanem a jogorvoslatokra is kiterjed, sőt a VIII. novella még
tovább szélesítette a felek lehetőségeit. Így például a jogi képviselővel eljáró felek előzetesen lemondhatnak a
fellebbezési jogukról [228. § (2) bek.], a másodfokú bíróság a felek kifejezett vagy hallgatólagos rendelkezése
alapján köteles a fellebbezést tárgyaláson kívül elbírálni [256/A. § (4) bek.] és 2003. július 1. napja után a jogi
képviselővel eljáró felek bizonyos esetben úgy is rendelkezhetnek, hogy fellebbezésüket közvetlenül a Kúria
bírálja el [235. § (3)-(4) bek.].
3. A tárgyalási elv
38
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
A peranyag-szolgáltatási kötelezettség szabályozásakor az 1952. évi III. törvény elkerülte azt, hogy a polgári per
jellege megváltozzon és a hivatalból elrendelt bizonyítás túlsúlya révén büntetőkarakterre tegyen szert. A Pp.
164. §-a elsődlegesen a peres felek kötelességévé tette a peranyag szolgáltatását, de a bíróság az általa
szükségesnek tartott bizonyítást hivatalból is elrendelhette. A hiva- talbóliság szoros összefüggésben volt a
törvény – akkori – céljával (1. és 3. §), amely az igazság kiderítését tűzte feladatként a bíróság elé. Ennek
megfelelően a jogirodalom a szocialista tárgyalási elvet úgy határozta meg, amely „egyesíti magában a feleknek
azt a jogát és kötelességét, hogy a bíróság elé terjesszék az ügy eldöntése szempontjából jelentős tényeket a
rájuk vonatkozó bizonyítékaikkal együtt [.] – másfelől pedig a bíróság és az ügyészség tevékeny
közreműködését az ügy lényeges körülményeinek a kiderítésében az objektív igazság megállapítása céljából". 10
A szocialista tárgyalási elvnek a Pp.-ből történő kiiktatása két lépcsőben történt. A VI. Ppn. a per eldöntéséhez
szükséges tények bizonyítását kizárólag a felek feladatává tette, de nem változtatott azon a követelményen, hogy
a bíróságnak az igazság kiderítésére kell törekednie. Az így keletkezett ellentmondást a per céljának az
átértelmezésével, valamint a tárgyalási elv és a bizonyítási teher tartalmának a világosabb kifejtésével a VIII.
Ppn. szüntette meg.
bíróság valónak fogadja el. A módosított (2) bekezdés szerint a bíróság akkor rendelhet el bizonyítást hivatalból,
ha azt a törvény megengedi. De a törvény ilyen engedélyt csak a személyi állapottal kapcsolatos perekben [286.
§ (1) bek.], valamint az – újraszabályozott – közigazgatási perekben [336/A. § (1) bek.] ad. Ezzel lényegében
megszüntette a hivatalból elrendelhető bizonyítás lehetőségét mint olyan rendelkezést, amely – a novellához
fűzött indokolás szerint – „a bíróság pártatlansága szempontjából aggályos, a perek futamidejét tekintve
kedvezőtlen, s amely a felek szabad önrendelkezésével, a tőlük elvárható aktivitással ellentétes irányba mutat".
A 164. § (2) bekezdésének a módosításával a VI. Ppn. a törvény által meghatározott szűk körre szorította vissza
a hivatalból elrendelhető bizonyítás lehetőségét, amivel a tárgyalási elv maradéktalan érvényesülését kívánta
biztosítani. Ezzel a megoldással a törvényhozó nem az 1911. évi Pp. által követett mértéktartó szabályozáshoz
(az ún. vegyes tárgyalási elvhez), hanem a XIX. századi liberális polgári perrendtartások által követett
modellhez, a „tiszta" tárgyalási elvhez (lásd 44. pont) tért vissza, amelynek Közép-Európá- ban nincsenek
hagyományai. A modellváltáson túl a joggyakorlat számára az is problémát okozott, hogy a VI. Ppn. továbbra is
fenntartotta a bíróságnak a 3. § (1) bekezdésében foglalt azon kötelezettségét, hogy az igazság kiderítésére
törekedjék.11
[81] A TÁRGYALÁSI ELV AZ 1999. MÓDOSÍTÁS UTÁN • A VIII. Ppn. a törvény céljának és az alapvető
elveknek az újrafogalmazásával (lásd 9. pont) megszüntette az igazság kiderítése és a hivatalból elrendelt
bizonyítás tilalma közötti ellentmondást. A jogvita pártatlan eldöntéséhez nem az anyagi vagy objektív igazság
kiderítésére, hanem az eljárás igazságosságára van szükség, amelynek megvalósulását a törvény alapvető elvei
biztosítják. E felfogás szerint a tárgyalási elv azzal járul hozzá a jogvita pártatlan eldöntéséhez, hogy a peranyag
szolgáltatását kizárólag a felek feladatává teszi és a bizonyítás hivatalból való elrendelését még célszerűségi
okokból sem engedi meg, mivel ezzel a felek önrendelkezési jogát korlátozná.12
A Pp. az alapvető elvek között eredetileg csak a szabad bizonyítás elvét deklarálta. A tárgyalási elv általános
megfogalmazása hiányzott, tartalmát a jogirodalom a törvényben elszórtan található rendelkezésekből vezette
le.13 1995-ben megkezdődött a tárgyalási elv „tételes jogi szabállyá" alakítása, amit a VIII.
Ppn. fejezett be azzal, hogy a módosított 3. §-ban összefoglalta a bizonyításra vonatkozó elvi jelentőségű
szabályokat. A 3. § (3) bekezdésében általános érvénnyel mondja ki azt, hogy a jogvita elbírálásához szükséges
bizonyítékok rendelkezésre bocsátása – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a feleket terheli.
A tárgyalási elvben kifejezésre juttatott bizonyítási kötelezettségnek az ellenérdekű felek közötti megosztásáról
továbbra is a 164. § (1) bekezdése rendelkezik. A bizonyítás indítványozása elmulasztásának, illetve a
bizonyítási indítvány elkésett voltának jogkövetkezményei, valamint a bizonyítás esetleges sikertelensége
törvény eltérő rendelkezése hiányában a bizonyításra kötelezett felet terheli. Ez utóbbi a bizonyítatlanság
következményének vagy másképpen a bizonyítási tehernek az általános szabálya, amelyet a törvényhozó
ugyancsak a Pp. alapvető elvei között, a 3. § (3) bekezdésében helyezett el.
39
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
A tárgyalási elv érvényesülése érdekében a bíróság köteles a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási
teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni. Ennek
elmulasztása a bíróság részéről lényeges eljárási szabálysértésnek minősülhet.
4. A perhatékonyság elve
[82] PERHATÉKONYSÁG ELVE • A gyors és olcsó polgári per iránti igény a XIX. század végén merült fel
először. A polgári per ebben a korszakban olyan tömegjelenséggé vált, amelyet a felek korlátlan rendelkezési
jogából adódó part- talanságtól és az eljárás felesleges elhúzódásától csak a percselekmények koncentrációja
menthetett meg. Ennek érdekében növekedtek a bíró pervezetési jogosítványai, míg a felek eljárási
cselekményeinek a szabályozásánál egyre nagyobb teret kaptak a perökonómiai szempontok (lásd 46. pont).
A jogirodalom kezdetben kételkedve fogadta ezeket a törekvéseket és óvott a „Fixigkeit vor Richtigkeit"
(gyorsaság a helyesség előtt) szemlélet kialakulásától, ám később elfogadottá vált az a gondolat, hogy a polgári
per által nyújtott jogvédelem csak akkor hatékony, ha kellő időben és optimális költségráfordítás mellett
történik. A hatékony (gyors, egyszerű és olcsó) igazságszolgáltatás megteremtése a polgári perjogi kodifikációk
leggyakoribb célkitűzése lett. Az 1952. évi Pp. eredeti szövege úgy rendelkezett, hogy „a bíróság hivatalból
gondoskodik a pereknek alapos és egyben gyors tárgyalásáról".
A perhatékonyság kérdése mind a mai napig a polgári eljárásjog egyik legfontosabb problémája. A gyors vagy
legalábbis elfogadható ideig tartó polgári perre való igény ma már az emberi jogok közé tartozik. Az 1950-ben
elfogadott Emberi jogok európai egyezményének 6. cikke szerint „minden személynek polgári jogai vagy
kötelességei vagy az ellene hozott vád eldöntése céljából joga van ésszerű időhatáron belül a méltányos és
nyilvános tárgyalásra". Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága egy 1984-ben elfogadott ajánlásában14
útmutatást adott a per ésszerű időn belül történő elbírálásának értelmezéséhez: „Rendes körülmények között a
pert legfeljebb két tárgyaláson kell befejezni: az első esetlegesen az előkészítő tárgyalás és a második folyamán
történik a bizonyítás felvétele, a felek előadásai és ha lehetséges, az ítélet meghozatala. A bírónak ügyelnie kell
arra, hogy minden, a második tárgyalásra szükséges cselekményt elvégezzenek a megfelelő időben, elviekben
minden halasztás tilos, kivéve akkor, ha új tények vagy más rendkívüli és fontos körülmények merülnek fel."
[83] A PEREK ÉSSZERŰ IDŐN BELÜL TÖRTÉNŐ BEFEJEZÉSE • Ez a követelmény már 1992-ben
megjelent a Pp. szövegében, felváltva ezzel a perek gyors tárgyalására történő utalást, de valódi tartalmat csak
az 1999. évi módosítás során kapott. A törvényhozó – az alapvető elvek újrafogalmazása során – nemcsak
deklarálta a feleknek a perek ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát, hanem – az Emberi Jogok
Európai Bírósága eseti döntéseire tekin- tettel15 – meghatározta az ésszerű idő megítéléséhez szükséges
szempontokat, sőt a bíróság mulasztása esetére szankciót helyezett kilátásba.
A 2. § szerint a bíróság feladata az, hogy a feleknek a perek ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát
érvényesítse. Az ésszerű időtartam a jogvita tárgyát és természetét, valamint az eljárás lefolytatásának egyedi
körülményeit is figyelembe véve határozható meg. Nem hivatkozhat a per ésszerű időn belül történő
befejezésének követelményére az a fél, aki magatartásával, illetve mulasztásával a per elhúzódásához maga is
hozzájárult.
A perek ésszerű időn belül történő befejezését szolgálják a bíróság számára megállapított határidők is. Így a
bíróság köteles a keresetlevelet legkésőbb a bírósághoz érkezéstől számított harminc napon belül megvizsgálni
[124. § (1) bek.], az első tárgyalást a keresetlevélnek a bírósághoz érkezését követően legkésőbb négy hónapon
belül megtartani [125. § (3) bek.], a folytatólagos tárgyalást az elhalasztott tárgyalás napját követően legkésőbb
négy hónapon belül megtartani [142. § (2) bek.], a határozatot annak meghozatalától számított legkésőbb tizenöt
napon belül írásba foglalni és az írásba foglalást követő nyolc napon belül kézbesíteni [219. § (2) bek.], a
fellebbezést a per összes irataival együtt nyolc napon belül felterjeszteni a másodfokú bírósághoz [238. § (1)
bek.] stb.
Ha a bíróság a perek tisztességes lefolytatásával és ésszerű időn belül történő befejezésével kapcsolatos
kötelezettségeit elmulasztja, akkor a fél – az alapvető jogait ért sérelemre hivatkozással – méltányos elégtételt
biztosító kártérítésre tarthat igényt, feltéve hogy a sérelem a jogorvoslati eljárásban nem orvosolható. Az igény
elbírálása során a bíróság soron kívül jár el. A kártérítés megállapítását nem zárja ki, ha a bíróság nevében eljárt
személynek az okozott jogsérelem közvetlenül nem volt felróható [2. § (3) bek.]. Ugyancsak a perek ésszerű
időben történő befejezését kívánja előmozdítani a 2006. évi XIX. törvénnyel bevezetett kifogás intézménye is,
amelyet a fél, a beavatkozó, valamint az eljárásban részt vevő ügyész nyújthat be az eljárás elhúzódása miatt
(lásd 751. pont).
40
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
A perek ésszerű időben történő befejezését biztosítja még az eljáró bíróság kijelölésére vonatkozó új szabály is
(Pp. 47. §). 2012. január 1. napjától az Országos Bírósági Hivatal elnöke az illetékes bíróság helyett más, azonos
hatáskörű bíróságot jelöl ki az ügy vagy a bíróságra adott időszakban érkezett ügyek meghatározott csoportjának
elbírálására, ha a bíróság rendkívüli munkaterhe miatt az ügyek ésszerű időn belül való elbírálása más módon
nem biztosítható, és a kijelölés nem jár a kijelölt bíróság aránytalan megterhelésével (lásd 121. és 190. pont.).
A perbeli esélyegyenlőség fontosságára a XIX. század végén az osztrák Franz Klein (lásd 46. pont), míg a XX.
század hetvenes éveiben elsőként Mauro
Cappelletti hívta fel a figyelmet. A kiváló olasz jogtudós szerint a polgári igazságszolgáltatástól társadalmilag
megkívánt hatékonyság csak a teljes mértékű „fegyverzeti egyenlőség" mellett képzelhető el, minthogy csak
ebben az esetben biztosítható, hogy a végeredmény kizárólag a szemben álló vélemények értékén múljék,
függetlenül a felek egyikének vagy másikának az anyagiak vagy a képességek terén fennálló fölényétől. 16
Az Alaptörvény XV. cikk (4) bekezdése szerint Magyarország az esélyegyenlőség megvalósulását külön
intézkedésekkel segíti. Ilyen intézkedéseket a Pp. korábban is tartalmazott, de az 1999. évi módosítás után az
alapvető elvek közé került a kétoldalú meghallgatás elve [3. § (6) bek.], a bírósághoz fordulás jogának a
biztosítása [7. § (1) bek.], illetve a költségek alóli mentesítés lehetősége [7. § (2) bek.]. Ez utóbbit a jogi
segítségnyújtásról szóló törvény új alapokra helyezte, és a 2008-ra kiépített intézményrendszer „a pozitív
diszkrimináció eszközével járul hozzá az esélyegyenlőtlenségek kiküszöböléséhez" (lásd 303. pont).
[85] A KÉTOLDALÚ MEGHALLGATÁS ELVE • A kétoldalú meghallgatás elve szorosan összefügg a polgári
per kontradiktórius természetével. A bíróság nem döntheti el a jogvitát anélkül, hogy a peres feleket meg ne
hallgatta volna. Mivel a peres felek általában nincsenek kötelezve a személyes megjelenésre, ez az elv már
akkor is teljesül, ha a bíróság lehetőséget nyújtott a feleknek a jogi vagy ténybeli álláspontjuk előterjesztésére. A
3. § (6) bekezdése szerint a bíróság köteles gondoskodni arról, hogy a felek minden, az eljárás során
előterjesztett kérelmet, jognyilatkozatot, valamint a bírósághoz benyújtott okiratot megismerhessenek és azokra
– törvényben előírt időn belül – nyilatkozhassanak. Ennek elmulasztása esetén a bíróság lényeges eljárási
szabálysértést követ el (lásd 793. pont). Amennyiben a felek valamelyike nem él a nyilatkozattételi
lehetőségével, akkor a 141. § (6) bekezdésében foglalt következményekkel kell számolnia (lásd 473. pont).
Az eljáró tanács elnöke a feleket személyes megjelenésre idézheti, ameny- nyiben ez a per eldöntéséhez
szükségesnek mutatkozik [141. § (5) bek.]. Az általánostól eltérő szabály érvényesül a személyi állapottal
kapcsolatos perekben, ahol a törvény a bíróság kötelességévé teszi a peres felek személyes meghallgatását.
Ha a személyes megjelenésre idézett fél a tárgyaláson nem jelenik meg vagy ha a bíróság felhívására nem
nyilatkozik, úgy saját magát hozza hátrányos helyzetbe. A szabályszerűen megidézett fél elmaradása általában
nem akadálya a tárgyalás megtartásának sem, ilyenkor a mulasztás szabályai kerülnek alkalmazásra. Kivételt
képeznek az apaság és a származás megállapítása iránti, illetve a gondnokság alá helyezés iránti perek, ahol a
bíróság nem tekinthet el a megidézett fél személyes megjelenésétől, ezért a mulasztás következményeinek az
alkalmazása helyett bírság kiszabásával vagy elővezetéssel kísérli meg a felet a megjelenésre rábírni [299. § (1)
bek. és 309. § (3) bek.].
előkészítő iratnak a megküldésével értesítheti, és felhívhatja arra, hogy azokra az észrevételeit előkészítő
iratban, egyébként pedig a következő tárgyaláson szóban tegye meg [136/B. § (2) bek.].
41
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
A 94. § (1) bekezdése szerint a keresetet, valamint a per megindítását megelőző kérelmet az ügyvéd által nem
képviselt fél bármely bíróságnál jegyzőkönyvbe mondhatja. Folyamatban lévő perben a szóbeli kérelmeket a
perbíróság, továbbá a fél lakóhelye vagy munkahelye szerint illetékes helyi bíróság előtt lehet jegyzőkönyvbe
mondani. A felet ilyenkor a szükséges útbaigazítással is el kell látni. A 234. § (2) bekezdése szerint a
fellebbezést az elsőfokú bíróságnál lehet jegyzőkönyvbe mondani.
A bíróság az ún. panasznap keretében nyújthat segítséget a feleknek, de az erre vonatkozó részletesebb
szabályokat nem a perrendtartás, hanem a bírósági ügyvitelről szóló miniszteri utasítás17 tartalmazza. Eszerint a
bíróság a szóban előterjesztett kérelmeket (költségmentesség iránti kérelem, keresetlevél, panasz, feljelentés
stb.) jegyzőkönyvbe foglalja, ha az ügy bírósági útra tartozik. A jegyzőkönyvnek az ügy alapos és gyors
elintézését elősegítő valamennyi adatot tartalmaznia kell. Ha az ügy elintézése más bíróság hatáskörébe vagy
illetékessége alá tartozik, illetőleg ha a kérelem más bíróság előtt folyamatban levő ügyre vonatkozik, a
jegyzőkönyvet lajstromozás után haladéktalanul meg kell küldeni az elintézésre illetékes bíróságnak. Ha a fél
által előterjesztett kérelem nem tartozik bírósági útra, a féllel közölni kell, hogy a kérelem elintézésére melyik
hatóság jogosult (Büsz. 7. §).18
A Pp. 1999. évi módosítása – a 7. § (1) bekezdésének beiktatásával – a bírósághoz fordulás jogának (lásd 5.
pont) egyik eljárásjogi garanciájává tette a panasznap intézményét.
A kilencvenes évekre nyilvánvalóvá vált az, hogy a széles körű kitanítási kötelezettség túlzott officialitást visz
az eljárásba és esetenként a felek egyenjogúságát is sértheti. A túlterhelt bíróságoktól nem várható el az, hogy a
jogvita eldöntése mellett a felek „ügyvédjének" a szerepét is vállalják. Erre tekintettel a VI. Ppn. megszüntette a
bíróság általános kitanítási kötelezettségét, és azt csak a perbeli jogok és kötelezettségek vonatkozásában tartotta
fenn. A módosításhoz fűzött indokolás szerint a bíróságnak továbbra is kötelessége a felet, ha nincs jogi
képviselője, kioktatni arra, hogy például bírósági meghagyás kibocsátását kérheti, ha annak a jogszabályi
feltételei fennállnak. Arról azonban nem kell kioktatnia a felet, hogy a szerződés nemteljesítéséből eredően az
anyagi jog alapján milyen igényt lehet támasztani.
A VIII. Ppn. tovább szűkítette a bíróság kitanítási kötelezettségét. A bíróság – a 7. § (2) bekezdése szerint – csak
az (1) bekezdésben foglaltak teljesülése, azaz a bírósághoz fordulás jogának a biztosítása érdekében köteles a
felet – ha nincs jogi képviselője – perbeli eljárási jogairól és kötelezettségeiről a szükséges tájékoztatással
ellátni, illetve meghatározott esetben részére pártfogó ügyvédet kirendelni. Miután ez utóbbi feladat 2008-tól
kezdve közigazgatási hatáskörbe került (lásd 304. pont), a törvény szövege úgy módosult, hogy a bíróság
köteles a felet a szükséges tájékoztatással ellátni a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezésének lehetőségéről.
Néhány konkrétan megjelölt percselekmény kapcsán a törvény attól függetlenül kötelezi a bíróságot a
kitanításra, hogy a felek rendelkeznek-e jogi képviselővel, vagy sem. Így például a 220. § (3) bekezdése szerint
az ítéletnek a rendelkező részt követően tájékoztatást kell nyújtania arról, hogy az ítélet ellen van-e helye
fellebbezésnek, s azt hol és mennyi idő alatt kell benyújtani. A 3. § bekezdése szerint a bíróság köteles a jogvita
eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás
sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni.
A törvény a „jogi képviselő" fogalmát csak a kötelező jogi képviselet vonatkozásában határozza meg (lásd 262.
pont). A kitanítási kötelezettség szempontjából a joggyakorlat az ügyvédet, a jogtanácsost, az ügyvédjelöltet, a
jogi előadót, valamint a szabadalmi ügyvivőt tekinti jogi képviselőnek.
A 7. § (2) bekezdése szerinti, valamint a külön előírt kitanítási kötelezettség elmulasztása továbbra is lényeges
eljárási hibának minősülhet a bíróság részéről, amely a fellebbezési eljárásban – a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése
alapján – hatályon kívül helyezési ok lehet (lásd 793. pont).
[88] A JOGI SEGÍTSÉGNYÚJTÁS • A fél – kérelmére – részben vagy egészben mentesíthető a pervitellel
összefüggő költségek előlegezése, illetve viselése alól [7. § bek.] A félnek nyújtható támogatás tartalmát a Pp.
(84-87. §), a feltételeit és az engedélyezés módját a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény
(Jstv.) határozza meg. A törvényben kitűzött többlépcsős program alapján 2006- ra teljesen átalakult volna a
költségkedvezmények korábbi rendszere. A költségvetési fedezet hiánya miatt a teljes intézményrendszer csak
2008-ra épült ki.
42
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
Időközben azonban megtörtént az ún. jogi segítő feladatokat ellátó személyek névjegyzékének az összeállítása,
akik peren kívüli ügyekben jogi szolgáltatásokat (tanácsadás, beadványszerkesztés) nyújtanak az arra rászoruló
magyar állampolgároknak, illetve nemzetközi megállapodás vagy viszonosság alapján nem magyar
állampolgároknak is. A támogatások engedélyezéséről, beleértve a pártfogó ügyvéd kirendelését is, 2008-tól
kezdve az Igazságügyi Hivatal Jogi Segítségnyújtó Szolgálata döntött, 2010 óta ezt a feladatot a Megyei
Kormányhivatal Igazságügyi Szolgálata Jogi Segítségnyújtó Osztálya látja el.
2008. január 1-je után megváltozott a polgári peres és nemperes eljárásban igénybe vehető
költségkedvezmények rendszere. A rászoruló felek támogatása a költségmentesség, a költségfeljegyzési jog, az
illetékmentesség és az illetékfeljegyzési jog keretében valósul meg (lásd 304-317. pont).
6. A jóhiszeműség elve
[89] A JÓHISZEMŰSÉG ELVÉNEK TARTALMA • A feleket terhelő igazmondási kötelesség a polgári eljárás
legvitatottabb alapelvei közé tartozik. Mindaddig ugyanis, amíg a polgári pert a felek magánügyének tekintjük,
ahol Jhering megfogalmazása szerint „a jogért folytatott küzdelem" zajlik,19 addig ilyesfajta morális
kötelezettség megfogalmazására nincs lehetőség. A liberális polgári per nem is kötelezte a feleket igazmondásra.
Erre csak akkor került sor, amikor a XIX. század végén felismerték a per eldöntésében rejlő közérdeket és újból
meghatározták a polgári eljárás célját.
A magyar jogirodalom az igazmondási kötelezettség helyett hagyományosan a jóhiszeműség elvéről beszél, ami
azzal függ össze, hogy mind az 1911. évi Pp. 222. §-a, mind pedig az 1952. évi III. törvény 5. §-a tágabban
vonta meg a felek eljárásbeli kötelezettségét. A jóhiszeműség elve nemcsak igazmondásra kötelezi a feleket,
hanem a per elhúzásától, illetve a felesleges költségtöbblet okozásától való tartózkodásra is. A Pp. 1999. évi
módosítása során a jóhiszeműség elve az 5. §-ból a 8. §-ba került, és a per céljának a megváltoztatására
tekintettel a törvény szövegéből kimaradt az igazság kiderítésének meghiúsítására történő utalás.
A jóhiszeműséget gyakran szoktuk úgy meghatározni, mint a rosszhiszemű magatartások tilalmát. A per
elhúzásán kívül rosszhiszemű magatartásnak minősül még az igazmondási kötelezettség megsértése, valamint a
felesleges költségtöbblet okozása is. A Pp. 8. §-a nemcsak általában tilalmazza a rosszhiszeműséget, hanem
részletesen felsorolja a szankcionálandó magatartásokat is.
A bíróság pénzbírsággal sújtja azt a felet vagy képviselőt, aki akár a tárgyaláson, akár valamely periratban jobb
tudomása ellenére vagy nagyfokú gondatlanságból:
a) az ügyre vonatkozó oly tényt állított, amelyről bebizonyult, hogy valótlan, vagy az ügyre tartozó oly tényt
tagadott, amelyről bebizonyult, hogy igaz,
b) olyan tényt elhallgatott, amelyről tudnia kellett, hogy a per eldöntése céljából jelentős, vagy
A bíróság pénzbírsággal sújtja azt a felet (képviselőt), valamint más perbeli személyt, aki valamely nyilatkozatot
indokolatlanul késedelmesen tesz meg, vagy azt felhívás ellenére sem teszi meg, és ezáltal a per befejezését
késlelteti.
A bíróság azt a felet (képviselőt), aki egyes perbeli cselekményekkel indokolatlanul késedelmeskedik, valamely
határidőt vagy határnapot mulaszt, vagy más módon felesleges költségeket okoz, a törvény értelmében a
költségek megtérítésére való kötelezésen felül – pernyertességére vagy pervesztességére
tekintet nélkül – pénzbírság megfizetésére kötelezi, továbbá a felet a törvényben meghatározott más
jogkövetkezménnyel sújtja.
43
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
– a pénzbírság, amelyet a Pp. 120. §-a értelmében ötszázezer forintig szabhat ki azzal, hogy az nem haladhatja
meg a pertárgy értékét,
– egyéb közvetett szankciók alkalmazása például a teljesítési határidő megállapításánál vagy a részletfizetési
kedvezmény engedélyezésénél.
7. Egyéb alapelvek
[91] A SZABAD BIZONYÍTÁS ELVE • A szabad bizonyítás elvét a törvény két helyütt is deklarálja:
megtaláljuk az általános rendelkezések között, az alapvető elvekről szóló I. fejezetben, továbbá a bizonyításról
szóló X. fejezetben is.
A bíróság a polgári perben – ha a törvény másképpen nem rendelkezik – alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a
bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve,
szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a
tényállás felderítésére alkalmas [3. § (5) bek.]. Ezt az általános elvet egészíti ki a bizonyítékok mérlegeléséről
szóló 206. §. Eszerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült
bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és
meggyőződése szerint bírálja el.
Mint minden szabad bizonyítási rendszer, természetesen a magyar Pp. is tartalmaz bizonyos kötöttségi elemeket.
A szabad bizonyításra vonatkozó rendelkezések nem érintik a törvényes vélelmeket és az ún. ideiglenes
igazságokat. Ez utóbbiak alatt olyan jogszabályokat értünk, amelyek szerint valamely körülményt az ellenkező
bizonyításáig valónak kell tekinteni [3. § (5) bek.].
A bíróságot határozatának meghozatalában más hatóság döntése vagy a fegyelmi határozat, illetve az azokban
megállapított tényállás nem köti. Ha jogerősen elbírált bűncselekmény vagyoni jogi következményei felől
polgári perben kell határozni, a bíróság a határozatában nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a
terhére rótt bűncselekményt (4. §).
A bíróság a nyilvánosságot indokolt határozatával az egész tárgyalásról vagy annak egy részéről kizárhatja, ha
minősített adat, üzleti titok vagy külön törvényben meghatározott más titok megőrzése végett feltétlenül
szükséges.
A nyilvánosság kizárása – a korábbi szabályozással ellentétben20 – csak a tárgyalásra terjed ki. A bíróság a
tárgyalás során hozott határozatát akkor is nyilvánosan hirdeti ki, ha az előző pontban felsorolt okokból zárt
tárgyalást rendelt el.
A törvény szövegében évtizedeken keresztül szereplő államtitok és szolgálati titok kifejezéseket a 2009. évi
CLV. törvény a minősített adat fogalmával váltotta fel. A 2010-ben hatályba lépett új rendelkezés szerint a
minősített adat fogalma a nemzeti és a külföldi minősített adatra egyaránt kiterjed.21 Üzleti titok a gazdasági
tevékenységhez kapcsolódó minden olyan tény, információ, megoldás vagy adat, amelynek nyilvánosságra
hozatala, illetéktelenek által történő megszerzése vagy felhasználása a jogosult jogszerű pénzügyi, gazdasági
vagy piaci érdekeit sértené vagy veszélyeztetné, és amelynek titokban tartása érdekében a jogosult a szükséges
intézkedéseket megtette (Ptk. 81. §).22 Külön törvényben meghatározott más titok például a banktitok
(1996:CXII. tv. 50. §).
44
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
A tárgyalás nyilvánosságát illetően külön szabály érvényesül a személyi állapottal kapcsolatos perekben (lásd
868. pont), továbbá a szabadalommal (lásd 1021. pont), a védjeggyel és a földrajzi árujelzőkkel (lásd 1023.
pont), valamint a formatervezési minták oltalmával kapcsolatos bírósági eljárásban, ahol a nyilvánosságot a fél
kérelmére a Pp. 5. §-ában foglalt feltételek nélkül is ki lehet zárni.
A családjogi perekben a bíróság erre köteles a feleket figyelmeztetni. A felsorolt esetekben a nyilvánosság
kizárása csak a tárgyalásra vonatkozhat, a tárgyalás során hozott határozatot – az 5. § (3) bekezdésével
összhangban – nyilvánosan kell kihirdetni.
[93] A SZÓBELISÉG ELVE • A szóbeliség elve a modern polgári eljárásjog „klasszikus" alapelvei közé
tartozik. Erre vonatkozóan ugyan nem találunk a törvényben kifejezett rendelkezést, de a Pp. egész rendszeréből
és az egyes jogintézmények szabályozásából nyilvánvaló, hogy a polgári peres eljárásunk a szóbeliségen alapul.
A szóbeliség elve ugyanakkor nem abszolút értékű és nem jelent kizárólagosságot. A szóbeliség mellett kisegítő
jelleggel az írásbeli forma is megtalálható. Ahol a törvény elsősorban célszerűségi okokból az írásbeliséget
követeli meg, ott is lehetőség van az eljárási cselekmény szóban történő megvalósítására.
Így például a keresetet írásban kell a bírósághoz benyújtani, ám a törvény lehetővé teszi, hogy a keresetet az
ügyvéd által nem képviselt fél a bíróságnál jegyzőkönyvbe mondhassa (lásd 414. pont). A fellebbezést az
elsőfokú bíróságnál kell írásban benyújtani vagy jegyzőkönyvbe mondani (lásd 758. pont).
A bírósági döntés alapjául csak a tárgyaláson szóban előadott vagy ismertetett anyag szolgálhat. Ezzel a
megállapítással egyébként a szóbeliségtől eljutunk a közvetlenség elvéhez.
A szóbeliség elvének a megvalósulását biztosítja, illetve az írásbeliséghez való viszonyát rendezi a Pp. 2011-ben
hatályba lépő új rendelkezése. Eszerint a hallássérült személyt kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével kell
meghallgatni, illetve kihallgatni, vagy a meghallgatás, illetve kihallgatás helyett írásban is nyilatkozatot tehet.
Ha a meghallgatandó személy siketvak, kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével kell meghallgatni, illetve
kihallgatni. A beszédfogyatékos személy kérésére a meghallgatás, illetve kihallgatás helyett írásban tehet
nyilatkozatot [184. § (2) bek.].
[94] A KÖZVETLENSÉG ELVE • A közvetlenség elve azt jelenti, hogy a bíróság csak az általa észlelt tényekre
és bizonyítékokra alapítottan hozhatja meg a döntését. A bíróságnak eredeti forrásokból kell az ismereteit
megszereznie és a személyes észlelése, valamint a közvetlen benyomásai alapján kell az álláspontját
kialakítania. Ehhez arra van szükség, hogy az eljáró bíróság maga hallgassa meg/ki a feleket, a tanúkat, a
szakértőket, maga győződjön meg az okirat tartalmáról vagy észlelje az egyéb tárgyi bizonyítékokat.
A közvetlenség elve alól a törvény célszerűségi okokból enged kivételeket. Ennek a körébe tartozik a tanács
elnöke vagy a kiküldött bíró által lefolytatott bizonyítási eljárás (lásd 572. pont), valamint a megkeresés, amikor
a perbíróság egy másik bíróságot keres meg valamely bizonyítási cselekmény lefolytatása céljából (lásd 573.
pont).
[95] AZ ANYANYELV HASZNÁLATÁNAK ELVE • A bírósági eljárás nyelve a magyar, de a magyar nyelv
nem tudása miatt senkit sem érhet hátrány. A bírósági eljárásban – nemzetközi egyezményben meghatározott
körben – mindenki jogosult arra, hogy az anyanyelvét, illetve a regionális vagy nemzetiségi nyelvét használja. 23
A bíróság köteles tolmácsot alkalmazni, ha a fenti elvek érvényesülése érdekében szükséges (Pp. 6. §).
Az alapelv tartalma 1999-ben módosult, tekintettel arra, hogy hazánk csatlakozott a Strasbourgban, 1992.
november 5-én elfogadott Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájához. 24 Ezzel Magyarország
kötelezettséget vállalt arra, hogy a karta 9. cikkének megfelelően a polgári eljárásokban
a) biztosítja, hogy az igazságszolgáltatási hatóságok, az egyik fél kérésére az eljárást a regionális vagy
kisebbségi nyelveken folytassák, és/vagy
b) megengedi, hogy amennyiben egy peres félnek személyesen kell megjelennie a bíróság előtt, úgy ott saját
regionális vagy kisebbségi nyelvét használja anélkül, hogy az számára külön költséget jelentsen, és/vagy
A karta 1. cikke szerint a „regionális vagy kisebbségi nyelvek" kifejezés alatt azon nyelvek értendők,
45
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
– amelyeket valamely állam adott területén az állam olyan polgárai hagyományosan használnak, akik az állam
fennmaradó népességénél számszerűen kisebb csoportot alkotnak, és
ez nem foglalja magában sem az állam hivatalos nyelvének/nyelveinek dialektusait, sem a bevándorlók nyelveit.
A korábbi szabályozással ellentétben az állam már nemcsak előlegezi, hanem viseli is az anyanyelvhasználat (6.
§) biztosítása érdekében alkalmazott tolmács költségeit [Pp. 78. § (4) bek.]. Más esetekben – például jelnyelvi
tolmács alkalmazása esetén (lásd 93. pont) – a tolmács költségeire a perköltség előlegezésére és viselésére
vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni.
A tolmács és a jelnyelvi tolmács jogállásáról a Pp. 184. §-a rendelkezik. A tárgyaláson közreműködő tolmáccsal
egy tekintet alá esik a fordító, aki a munkáját rendszerint írásban végzi. A tolmácsra és a fordítóra a Pp.-nek a
szakértőkre vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni (lásd 629. pont).
4.3. Jegyzetek
1. Németh János: Alapvető elvek. In Kommentár (Németh) 1999. 24-25. o.
3. Németh: i. m. 26-30. o.
4. Kiss Daisy – Németh János munkásságát követve – a polgári eljárás sajátos alapelvei közé a következőket
sorolja: 1. a rendelkezési elv, 2. a kérelemre történő eljárás elve, 3. a peranyag szolgáltatásának az elve, 4. a
kétoldalú meghallgatás elve, 5. a jogérvényesítés megsegítésének elve, 6. a jóhiszemű eljárás elve. In A
polgári per titkai. Budapest, 2009. 107-114. o.
5. Magyary-Nizsalovszky: i. m. 229. o.
6. Névai-Szilbereky: i. m. 88. o.
7. Kengyel Miklós: A VI. Pp. novella avagy a Polgári perrendtartás 1995. évi módosítása. ÜL, 1997/2:21-22. o.
9. A szoros tárgyi összetartozás miatt a rendelkezési és a tárgyalási elv nehezen választható el egymástól. A
jogirodalomban néha az a kérdés is felmerül, hogy két különböző elvről van-e szó? Vö. Leo Rosenberg –
Karl Heinz Schwab – Peter Gottwald: Zivilprozefirecht. München, 2004. 479. o.
10. Névai László – Szilbereky Jenő: Polgári eljárásjog. Budapest, 1968. 114. o.
11. Kengyel Miklós: A rendelkezési és a tárgyalási elv a Polgári perrendtartás 1995. évi módosítása után.
MJ, 1996/5:285. o.
14. R (84) 5. számú Ajánlás az igazságszolgáltatás működését elősegítő polgári eljárásjogi irányelvekről.
In Emberi Jogi Füzetek, a Bírósági Határozatok melléklete. Budapest, 1999. 29. o.
15. Vö. Nagy Gábor: Méltányosság és az eljárás ésszerű időtartama a strasbourgi esetjogban. In Család,
tulajdon és emberi jogok. (Alapjogi bíráskodás III.) Budapest, 1999. 163-185. o.; Gadó: i. m. 29-31. o.
18. A kilencvenes évek elején alkotmányos aggályok merültek fel a panasznapon végzett bírósági
tevékenységgel kapcsolatban: „A bírói függetlenséget sérti [...], hogy a bíró a panasznapon keresetlevelet,
fellebbezést, magánvádas ügyekben feljelentést írhat, és ezzel lényegében prejudikál, amelyet adott esetben
46
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
saját maga fog elbírálni is." Az Alkotmánybíróság ezzel szemben arra az álláspontra helyezkedett, hogy az
Alkotmány nem zárja ki azt, hogy bírói útra tartozó ügyekben a bíróságok a konkrét eljárásokon kívül, már
az eljárás megindítása előtt vagy akár befejezése után is, az alapvető jogok érvényre jutását elősegítő
tevékenységet végezzenek. „Mindez az alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt alapvető jognak, a
bírósághoz való fordulás jogának tényleges megvalósulását segíti és ezért éppenséggel alkotmányos
követelményt elégít ki." 1481/B/1992. AB határozat.
19. Jhering, Rudolf: Das Kampf ums Recht. Wien, 1873. 34. o.
20. Az 1999. évi módosítás előtt a Pp. 7. § (3) bekezdése a nyilvános ítélethirdetés követelményét csak
általában írta elő.
21. Nemzeti minősített adat: a minősítéssel védhető közérdekek körébe tartozó, a minősítési jelölést az e
törvényben, valamint az e törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabályokban meghatározott formai
követelményeknek megfelelően tartalmazó olyan adat, amelyről – a megjelenési formájától függetlenül – a
minősítő a minősítési eljárás során megállapította, hogy az érvényességi időn belüli nyilvánosságra hozatala,
jogosulatlan megszerzése, módosítása vagy felhasználása, illetéktelen személy részére hozzáférhetővé,
valamint az arra jogosult részére hozzáférhetetlenné tétele a minősítéssel védhető közérdekek közül
bármelyiket közvetlenül sérti vagy veszélyezteti (a továbbiakban együtt: károsítja), és tartalmára tekintettel
annak nyilvánosságát és megismerhetőségét a minősítés keretében korlátozza; Külföldi minősített adat: az
Európai Unió valamennyi intézménye és szerve, továbbá az Európai Unió képviseletében eljáró tagállam, a
külföldi részes fél vagy nemzetközi szervezet által készített és törvényben kihirdetett nemzetközi szerződés
vagy megállapodás alapján átadott olyan adat, amelyhez történő hozzáférést az Európai Unió intézményei és
szervei, az Európai Unió képviseletében eljáró tagállam, más állam vagy külföldi részes fél, illetve
nemzetközi szervezet minősítés keretében korlátozza [2009:CLV. tv. 3. § (1) bek. a) és b) pont].
22. Nem minősül üzleti titoknak az állami és a helyi önkormányzati költségvetés, illetve az európai
közösségi támogatás felhasználásával, költségvetést érintő juttatással, kedvezménnyel, az állami és
önkormányzati vagyon kezelésével, birtoklásával, használatával, hasznosításával, az azzal való
rendelkezéssel, annak megterhelésével, az ilyen vagyont érintő bármilyen jog megszerzésével kapcsolatos
adat, valamint az az adat, amelynek megismerését vagy nyilvánosságra hozatalát külön törvény közérdekből
elrendeli [Ptk. 81. § (3) bek.].
23. A Pp. 5. § (2) bekezdésében eredetileg szereplő „kisebbségi nyelv" kifejezést a nemzetiségek jogairól
szóló 2011. évi CLXXIX. törvény „nemzetiségi nyelvre" változtatta.
4.4. Irodalom
Aradi Béla: Gondolatok a perbeli igazmondásról. MJ, 1980/3:281-284. o.
Éless Tamás – Farkas Zsolt: A polgári perről a tárgyalási elv megközelítésének változásai tükrében. MJ,
2009/1:1-12. o.
Földesi Tamás: A jogban alkalmazott igazság terminusról és annak háttérbe szorulásáról a magyar polgári
eljárásjog újabb fejlődésében. MJ, 2003/8:467-473. o.
47
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
Gáspárdy László: A polgári perek tartalmának elemzéséből levonható következtetések. MJ, 1981/4:352-360. o.
Gáspárdy László: A polgári per elhúzásának szankciói de lege ferenda. JK, 1983/1:22-29. o. Gáspárdy László: A
polgári per idődimenziója. Budapest, 1989.
Hámori Vilmos: A bizonyítékok értékelése és a belső meggyőződés a polgári perben. JK, 1973/3:145-154. o.
Hámori Vilmos: A rendelkezési elv és megvalósítása a szocialista polgári perben. JK, 1967/34:223-232. o.
Haupt Egon: A polgári per gyors befejezésének eszközei a hatályos eljárási törvény alapján. MJ, 2003/9:546-
552. o.
Horváth Jenő: A jóhiszemű eljárás elve és a jogi képviselő magatartása a polgári perben. PEF X. 1980. 55-67.
o.
Jobbágyi Gábor: A Polgári eljárás gyorsítása, az eljárások elhúzásának és elhúzódásának megakadályozása. MJ,
2011/2:103-106. o.
Kengyel Miklós: A bírói hatalom és a felek rendelkezési joga a polgári perben. Budapest, 2003.
Kengyel Miklós: A bíróság és a felek közötti felelősségi viszony a polgári perben. Budapest, 1989. 1-95. o.
Kengyel Miklós: A jogérvényesítés akadályai és a „joghoz jutás lehetőségei" a polgári perben. JK, 1988/4:185-
195. o.
Kengyel Miklós: A magyar polgári eljárásjog modellváltásai. In Jakab András – Takács Péter (szerk.): A
magyar jogrendszer átalakulása 1985/1990-2005. Budapest, 2007. I. köt. 689-710. o.
Kengyel Miklós: A rendelkezési és a tárgyalási elv a Polgári perrendtartás 1995. évi módosítása után. MJ,
1996/5:278-285. o.
Kengyel Miklós: A VI. Pp. novella avagy a Polgári perrendtartás 1995. évi módosítása. ÜL, 1997/2:19-33. o.
Kertészné Princzinger Márta: A bírósági eljárás nyilvánosságával összefüggő egyes rendelkezések alkalmazása.
Céghírnök, 2009/3:4-6. o.
Kiss Daisy: A fair eljárás. In Magister artis boni et aequi. Studia in honorem Németh János. Budapest, 2003.
117-140. o.
Kiss Daisy: Felelőtlen felelősök. A bírósági eljárások elhúzódása miatti kifogás új jogintézménye a polgári
perekben. Fundamentum, 2004/1:147-153. o.
Kiss Daisy: A polgári per titkai. Kérdések és válaszok a Polgári Perrendtartás Általános Részéből. Budapest,
2009.
48
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
Köpf Eszter Mária: Az Európai Emberi Jogi Egyezmény 6. Cikke, az akkuzatórius és az ink- vizitórius
eljárásjogi rendszerek. JK, 2001/7-8:295-306. o.
Kőrös András: A polgári per „ésszerű időn belüli" elbírálásának követelménye az Európai Emberi Jogi Bíróság
gyakorlatában. BH, 1992/6:476-480. o.
Lugosi József: A rendelkezési elv (a fél rendelkezési joga) és a keresettől elállásra tekintettel történő
permegszüntetés közötti jogszabályi összeütközés a hatályos Polgári perrendtartásban. MJ, 2009/7:385-395. o.
Németh János: A polgári eljárásban érvényesülő alapelvek. In Polgári perjog I. 1993. 53-97. o.
Névai László: A bíróság tájékoztatási kötelezettsége és a polgári eljárás alapelvei. In Molnár József (szerk.): Az
állam- és jogtudomány fejlődése. Budapest, 1975. 195-216. o.
Névai László: A felek eljárási jogainak korlátai a Pp. rendszerében. JK, 1974/10:574-580. o.
Névai László: A költségtényező a polgári perben Magyarországon. PEF VIII. 1976. 59-79. o.
Névai László: A magyar polgári perjog alapelvei. In A magyar polgári perjog főbb kérdései. Budapest, 1953.
11-43. o.
Névai László: A polgári perbeli kitanítási kötelesség elméleti alapjai és bírósági gyakorlata. JK, 1975/3-4:179-
191. o.
Névai László: A rendelkezési és a tárgyalási elv a szovjet polgári eljárásjogban. JK, 1952/6: 267-268. o.
Novák István: A bíróság pénzkiszabási joga a jóhiszemű eljárás elvének szolgálatában. MJ, 1965/6:269-273. o.
Nyilas Anna: A bíróság és a felek percselekményei a gyorsaság és hatékonyság szemszögéből. JK, 2009/2:65-
73. o.
Pócza Róbert: A polgári eljárást gyorsító szabályok érvényesülése a gyakorlatban. MJ, 2006/3:153-161. o.
49
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
Szitás Benedek: A jóhiszemű pervitel lehetőségei és korlátai a polgári perben. JSZÉ 1980. I. köt. 252-293. o.
Szitás Benedek: A rendelkező nyilatkozatok és a személyiség védelme a polgári perben. PEF XII. 1983. 239-
247. o.
Szitás Benedek: A rosszhiszemű pervitelért való felelősség néhány kérdése. PEF X. 1980. 43-54. o.
Szőke Irén: A fél bírósági kioktatása jogaira és kötelességeire a polgári ügy tárgyalásának előkészítése során.
PEF XI. 1981. 59-62. o.
Ujlaki László: A felek polgári eljárásjogi egyenlősége és az eljárási kedvezmények. MJ, 1994/11:447-452. o.
Varga Gyula: Tárgyalási elv, bizonyítás és ténybeszerzés hivatalból. PEF II. 1972. 52-62. o.
Wopera Zsuzsa: A polgári perjog alapelvei. In uő (szerk.): Polgári perjog. Általános rész. Budapest, 2008. 75-
119. o.
[97] A POLGÁRI BÍRÁSKODÁS • Az 1911. évi Pp. a már korábban kialakult négyszintű bírósági szervezetnek
megfelelően szabályozta a bíróságok felépítését és működését. Az elsőfokú bíráskodás – a német és az osztrák
modellhez hasonlóan – megoszlott a járásbíróságok és a törvényszékek között. A vagyonjogi perek az
értékhatáruktól függően tartoztak az egyik vagy a másik bíróság hatáskörébe. (Ez az értékhatár az évtizedek
során többször változott. Az első világháborút követő infláció idején például hárommillió korona volt.)
Értékhatár nélkül a járásbíróság hatáskörébe tartoztak a törvény által ide utalt jogviták, mint például a „sommás
határperek" vagy az „állat hibájából eredő szavatosságon alapuló perek". A régi szabályozás szerint a
törvényszékek minősültek általános hatáskörű elsőfokú bíróságoknak.
[98] A JOGORVOSLATI RENDSZER • A négyszintű bírósági szervezet differen jogorvoslati rendszert tett
lehetővé. Az elsőfokú határozatok közül az ítéleteket fellebbezéssel, a végzéseket felfolyamodással lehetett
megtámadni. Fel- lebbviteli bíróságként jártak el a törvényszékek a járásbíróságok határozatai, illetve az
ítélőtáblák a törvényszékek határozatai ellen benyújtott jogorvoslatok tárgyában.
A fellebbvitel mint másodfokú perorvoslat mellett lehetőség volt a felülvizsgálatnak nevezett harmadfokú
perorvoslatra is. A törvényszékek mint fellebbezési bíróságok ítéletei ellen – értékhatártól függően – az
ítélőtáblához vagy a Kúriához lehetett felülvizsgálatért folyamodni. Az ítélőtábla határozataival szemben a
Kúria volt jogosult a felülvizsgálatra.
50
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
[99]A BÍRÓSÁGOK ÖSSZETÉTELE • A rendes bíróságok egyes- vagy társasbíróságként jártak el. A
járásbíróságon általában egyesbíró járt el, a munkaügyi perekben azonban társasbíráskodás volt. A törvényszék
többféle összetételben is eljárhatott: első fokon egyesbíró ítélkezett, ha a törvény az ügyet nem utalta
kifejezetten tanács elé. Másodfokon a törvényszék mindig három hivatásos bíróból álló tanácsban ítélkezett. Az
ítélőtábla mint jogorvoslati bíróság mindig hármas tanácsban járt el. A Kúria ötös tanácsban ítélkezett.
A régi magyar bírósági szervezet szétverése a negyvenes évek végén kezdődött el. Nyitánya az 1949. évi XI.
törvény volt, amely a büntetőeljárásban „egyszerűsítette" a fellebbvitelt, azaz kiiktatta a harmadfokú eljárás
lehetőségét. Így aztán hiába szerepelt az 1949. évi Alkotmányban a „felsőbíróság" kifejezés, a négyszintű
igazságszolgáltatás napjai meg voltak számlálva.
A bírósági szervezet átalakításához a továbbiakban már törvényre sem volt szükség. A bíróságok és az
ügyészségek elnevezését törvényerejű rendelet változtatta meg. A történelmi hangulatot árasztó, patinás magyar
kifejezések helyébe a szovjet igazságügyi terminológia fordításaként az ötvenes évek sablonja lépett. (Így lett a
Kúriából Legfelsőbb Bíróság, a koronaügyészből legfőbb ügyész, az ítélőtáblából felsőbíróság, a törvényszékből
pedig megyei bíróság.)
Az 1950. évi IV. törvény módosította az Alkotmánynak a bírósági szervezetre vonatkozó rendelkezéseit és
kimondta a „felsőbíróságok és államügyészségek" 1950. december 31. napjával történő megszüntetését. Ezzel
kialakult a magyar bírósági szervezet szocialista modellje, amelyhez már csak a megfelelő eljárási szabályokat
kellett hozzáilleszteni (lásd 61-64. pont).
Az elsőfokú eljárás súlypontja a törvényszékekről a járásbíróságokra tevődött át. A különbíróságok közül rövid
úton felszámolták a hatalom számára kényelmetlennek bizonyuló közigazgatási bíróságokat, de megszűnt az
önálló munkaügyi bíráskodás is.
51
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
Az ötvenes évektől kezdve Magyarországon mind a polgári, mind pedig a büntetőügyekben a járásbíróságok
lettek az általános hatáskörű elsőfokú bíróságok. Amikor a járásbíróságokat mint közigazgatási egységeket
felszámolták, a „járásbíróság" elnevezést a „helyi bíróság" kifejezés váltotta fel. A hetvenesnyolcvanas években
a helyi bíróságok száma rohamos csökkenésnek indult, mivel a kisebb bíróságok összevonásával igyekeztek
enyhíteni a bírósági szervezet nyomasztó tárgyi és személyi hiányosságain. A nyolcvanas évek végére az
eredetileg mintegy százötven járásbíróságból álló helyi bírósági szervezet a kétharmadára zsugorodott össze.
A Legfelsőbb Bíróság eredetileg nem rendelkezett elsőfokú hatáskörrel. A Pp. 23/A. §-a azonban lehetővé tette
azt, hogy 1954-től a Legfelsőbb Bíróság elnöke hivatalból vagy a legfőbb ügyész javaslatára kivételes esetekben
bármely ügyet az eljárás bármely szakaszában a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vonjon.
1972 és 1979 között a törvényben meghatározott esetekben elsőfokú hatásköre is volt a szocialista szervezetek
egymás közötti jogvitáiban. Másodfokon járt el a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróságok elsőfokú ítéletei ellen
benyújtott fellebbezések tárgyában. A Legfelsőbb Bíróság elnöke és a legfőbb ügyész bármely polgári ügyben
hozott jogerős határozat ellen törvényességi óvással élhetett, a határozat törvénysértő vagy megalapozatlan volta
miatt. A törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsa, ha a törvényességi óvás
a Legfelsőbb Bíróság határozata ellen irányult, akkor az Elnökségi Tanács bírálta el. A törvényességi óvás
mellett a Legfelsőbb Bíróság a törvényesség és a jogalkalmazás egysége érdekében elvi irányítást gyakorolt
valamennyi bíróság működése felett. Irányelvei és elvi döntései a bíróságok számára kötelezőek voltak.
[103] AZ 1997. ÉVI BÍRÓSÁGI SZERVEZETI REFORM • Az igazságügyi reform átfogó koncepciója a
kilencvenes évek közepére készült el. Az Országgyűlés 1997 nyarán megteremtette a négyszintű bírósági
szervezet, az új jogegységi eljárás és a végrehajtó hatalomtól független bírói önigazgatás alkotmányos alapjait.
Az Alkotmány módosításáról szóló 1997. évi LIX. törvény a bíróságok felsorolását kibővítette az
ítélőtáblákkal.2 A negyvenes évek végén megszüntetett „felsőbíróságok" visszaállításának gyakorlati célja a
Legfelsőbb Bíróság munkaterhének a csökkentése, valamint a helyi és a megyei bíróságok közötti célszerűbb
munkamegosztás kialakítása volt. Lényeges változás történt a bíróságok igazgatásában is: az Igazságügyi
Minisztériumot mint központi igazgatási szervet a bírósági autonómiát megtestesítő Országos
Igazságszolgáltatási Tanács váltotta fel, amelynek elnöki tisztét a Legfelsőbb Bíróság mindenkori elnöke töltötte
be.
52
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
[104] A HELYI BÍRÓSÁG • A négyszintű bírósági szervezet alsó szintjét az 1997. évi igazságügyi reform után
is a büntető- és polgári ügyekben általános hatáskörrel rendelkező helyi bíróság foglalta el.
A helyi bíróság a székhelytől függően „kerületi bíróság" vagy „városi bíróság" elnevezést kapott. A hat
összevont fővárosi kerületi bíróság közül kettőt, a Pesti Központi Kerületi Bíróságot, valamint a Budai Központi
Kerületi Bíróságot meghatározott ügycsoportokban kizárólagos illetékességgel ruházták fel.
A többi helyi bíróság már 1994 óta városi rangú településen működött, ami az elnevezésben is kifejezésre jutott
(például Ráckevei Városi Bíróság).
A helyi bírósági szervezet veszedelmes összezsugorodását (lásd 101. pont), amely a jogkeresők számára
rendkívül kedvezőtlen helyzetet teremtett,3 az 1990. évi LXXX. törvény állította meg, miután egyszerre 13 új –
városi, illetve kerületi – bíróság felállítását rendelte el. Az ezredfordulóra a helyi bíróságok száma 111-re nőtt.
A munkaügyi bíróság hatásköre az 1997. évi igazságügyi reformot követően folyamatosan bővült, a
munkaviszonyból és a munkaviszony jellegű jogviszonyból származó pereken kívül a társadalombiztosítási
határozatok, valamint a munkaügyi igazgatást érintő közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatára is
kiterjedt. A munkaügyi bíróságok száma nem változott: a megyékben és a fővárosban összesen húsz munkaügyi
bíróság működött.
[106] A MEGYEI BÍRÓSÁG • A bírósági hierarchia második szintjét a húsz megyei bíróság foglalta el. Az
egyes megyei bíróságok illetékességi területe a megyékre, míg a velük azonos rangban álló Fővárosi Bíróságé
Budapestre terjedt ki.
A megyei bíróság – a törvényben meghatározott ügyekben – első fokon járt el, valamint másodfokon elbírálta a
helyi bíróság és a munkaügyi bíróság határozatai ellen benyújtott fellebbezéseket. A megyei bíróságon tanácsok
és csoportok működtek, az azonos ügyszakban dolgozó bírák pedig kollégiumot alkottak.
Az 1991-ben megszüntetett katonai bíróságok (lásd 102. pont) szerepét az erre kijelölt megyei bíróságok katonai
tanácsai vették át.
53
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
gedi Ítélőtábla 2003. július 1. napján, míg a Debreceni és Győri Ítélőtábla 2005. január 1. napján kezdte meg a
tényleges működését.5
Az ítélőtábla elsősorban mint fellebbviteli bíróság foglalta el a bírósági hierarchia harmadik szintjét, de elbírálta
a hatáskörébe utalt egyéb ügyeket is, így például a területén levő megyei vagy munkaügyi bíróságok közötti
illetékességi összeütközés esetén kijelölte az eljáró bíróságot. A megyei bíróság által első fokon elbírált
közigazgatási perekben – ha törvény a fellebbezést megengedte – a fellebbezés elbírálására a Fővárosi Ítélőtábla
kizárólagos illetékességgel rendelkezett.
A Fővárosi Ítélőtáblán büntető-, polgári és közigazgatási, a többi ítélőtáblán büntető- és polgári kollégium
létesült.
[108] A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG • A Magyar Köztársaság legfőbb bírói szerveként deklarált Legfelsőbb
Bíróság másodfokon elbírálta a megyei bíróság és az ítélőtábla határozata ellen előterjesztett jogorvoslatot,
harmadfokon pedig a felülvizsgálati kérelmet. A bírósági jogalkalmazás egységének a biztosítása érdekében a
bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hozott, valamint eljárt a hatáskörébe utalt egyéb ügyekben.
[109] RÖVID ÁTTEKINTÉS • A bírósági szervezetet ért kritikák hatására6 már 2011 [109] tavaszán hatályba
léptek a hatékonyabb működést és az eljárások gyorsítását szolgáló módosítások. A 2011. április 18-án
elfogadott Alaptörvény 25-28. cikke lerakta a bírósági rendszer átalakításának alkotmányos alapjait. A reform
két sarkalatos törvényben, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvényben (Bszi.),
valamint a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló CLXII. törvényben (Bjt.) teljesedett ki. Az új
rendelkezések – néhány kivételtől eltekintve7 – 2012. január 1-jén léptek hatályba. Itt jegyezzük meg, hogy a
Bszi. a bíróságok működésének alapelveit (Bszi. 1-15. §) és a bírósági szervezet alapjait (Bszi. 16-24. §) csak az
Alaptörvényhez való hozzáigazítás mértékében változtatta meg. A reform súlypontja a bíróságok központi
igazgatásának az átalakítására esett (lásd 116. pont).
Az egyes bírósági szintek elnevezésének a megváltoztatásával helyreállt a történelmi bírósági nevek egysége
(lásd 100. pont). Az Alaptörvény Legfelsőbb Bíróság8 helyett ismét Kúriának nevezi a legfőbb bírói szervet (25.
cikk), a Bszi. törvényszéknek a megyei bíróságot és járásbíróságnak a helyi bíróságot (16. §). A bírósági
rendszert érintő legfontosabb változás a „munkaügyi bíróságokkal egy szervezeti egységben" működő
közigazgatási bíróságok felállítása (Bszi. 19-20. §).
[111] A JÁRÁSBÍRÓSÁG • Az elnevezés alapjául szolgáló járások mint közigazgatási területi egységek 1983-
ban szűntek meg. A járásbíróságot – változatlan hatáskörrel – a helyi bíróság váltotta fel (lásd 104. pont). A régi
elnevezéshez való visszatérést a járások 2013. január 1-jére tervezett visszaállítása indokolja. A járásbíróság
ettől az időponttól a helyi bíróság jogutódjává válik (Bszi. 190. §). A törvény a járásbíróságot első' fokon eljáró
bíróságként határozza meg. A járásbíróságot az elnök vezeti. Nem jogi személy, de az elnöke az államháztartási
gazdálkodás szabályai szerint, a törvényszék belső szabályzatában meghatározott módon kötelezettségeket
vállalhat. A járásbíróságon meghatározott jellegű ügyek intézésére csoportok létesíthetők (Bszi. 18. §).
54
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
[113] A TÖRVÉNYSZÉK • A köztudatban elevenen élő kifejezést – több sikertelen kísérlet után – a Bszi.
állította vissza. 2012. január 1-jétől a megyei bíróság elnevezést a törvényszék váltotta fel, amely a
hagyományoknak megfelelően nem a megye, hanem a székhely nevéhez igazodik (így például Baranya Megyei
Bíróság helyett Pécsi Törvényszék, Pest Megyei Bíróság helyett Budapest Környéki Törvényszék, a Fővárosi
Bíróság helyett Fővárosi Törvényszék). A megyei bíróság jogutódjaként működő törvényszék szervezete és
hatásköre csak a közigazgatási és munkaügyi bíróság felállításához szükséges mértékben változik. A
törvényszék első fokon eljár a törvényben meghatározott ügyekben és másodfokon elbírálja a járásbíróságok,
valamint a közigazgatási és munkaügyi bíróságok határozatai ellen bejelentett fellebbezéseket. Az elnök által
vezetett törvényszék jogi személy. A törvényszéken tanácsok, csoportok és büntető-, polgári, gazdasági,
valamint közigazgatási-munkaügyi kollégiumok működnek,
[114] AZ ÍTÉLŐTÁBLA • A bírósági szervezet átalakítása a legkevésbé az 1997. évi igazságügyi reform során
visszaállított ítélőtáblákat érintette (lásd 107. pont).
[115] A KÚRIA • A elnevezés a XIV. századtól kezdve10 az ország legfőbb bíróságá-ra utalt, ezért azt a hat
évtizedet (1949-2011), amikor a nyelvtanilag sem helyes Legfelsőbb Bíróság nevet viselte, 11 történelmi
léptékben átmeneti időszaknak tekinthetjük. A Kúria mint a legfőbb bírói szerv
A felsorolásból kitűnik az, hogy a Kúria feladatköre lényegesen kibővült a Legfelsőbb Bíróságéhoz képest.
Több mint harminc év elteltével12 ismét elsőfokú hatáskört kapott az f) és g) pont alá tartozó, az
Alkotmánybíróságtól átvett önkormányzati ügyekben. A Kúriát az elnök vezeti, akit a köztársasági elnök
javaslatára az Országgyűlés kétharmados többséggel választ meg kilenc évre (Alaptörvény 26. cikk). A Kúrián
ítélkező, jogegységi, önkormányzati, valamint elvi közzétételi tanácsok, büntető-, polgári, közigazgatási-
munkaügyi kollégiumok, továbbá bírósági joggyakorlat-elemző csoportok működnek.
55
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
ságok igazgatásában a bírói önkormányzati szervek is közreműködnek. A 15 tagú Országos Bírói Tanács,
amelynek az élén a Kúria elnöke áll, felügyeleti és véleményező funkciót lát el (Bszi. 103. §).
első fokon a járásbíróság, a közigazgatási és munkaügyi bíróság, a törvényszék és a Kúria jár el:
• a közigazgatási és munkaügyi bíróság első fokon jár el a Bszi. 19. § (1) bekezdésében felsorolt ügyekben
(lásd 112. pont),
• a törvényszék első fokon jár el a Pp. 23. § (1) bekezdésében felsorolt ügyekben (lásd 136-151. pont),
• a Kúria első fokon jár el a Bszi. 24. § (1) bek. f) és g) pontjában meghatározott ügyekben (lásd 115. pont),
• az ítélőtábla másodfokon elbírálja a törvényszék határozata ellen előterjesztett jogorvoslatokat [Bszi. 22. § (1)
bek.],
• a Kúria elbírálja a törvényszék első fokon hozott ítélete ellen benyújtott közvetlen fellebbezést [Pp. 235. § (3)
bek.], az ítélőtábla egyes másodfokon hozott végzései ellen benyújtott fellebbezést (Pp. 233/A. §),
harmadfokon a Kúria jár el, amely elbírálja a felülvizsgálati kérelmeket [Bszi. 24. § (1) bek. b) pont, Pp. 270. §
(1) bek.].
[119] EGYESBÍRÁSKODÁS • A 2011. évi igazságügyi reform nem változtatta meg a polgári ügyekben eljáró
bíróságok összetételét. Első fokon továbbra is egyesbíró jár el, de a törvényben meghatározott esetekben az első
fokon eljáró bíróság egy hivatásos bíróból mint elnökből és két ülnökből álló háromtagú tanácsban ítélkezik [Pp.
11. § (2) bek.]. A törvény ilyen rendelkezést a munkaügyi perekre nézve ír elő (349/A. §). A közigazgatási
perekben, ha az ügy különös bonyolultsága indokolja, az elsőfokú bíróság a tárgyalás megkezdése előtt
rendelheti, hogy az ügyben három hivatásos bíróból álló tanács járjon el [Pp. 324. § (4) bek.]. A törvényben
felsorolt iparjogvédelmi perekben a Fővárosi Törvényszék három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el, akik
közül két tag a szabadalmi perekben felsőfokú műszaki vagy ezzel egyenértékű szakképesítéssel rendelkezik
(Szbt. 104. §., Vjt. 95. § stb.).
56
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
[120] TÁRSASBÍRÁSKODÁS • A másodfokú bíróság mindig három hivatásos bíróból [120] álló tanácsban jár
el [Pp. 11. § (4) bek.]. A Kúria a felülvizsgálati eljárás során három hivatásos bíróból álló tanácsban ítélkezik.
Ha az ügy különös bonyolultsága indokolja, a Kúria elrendelheti, hogy az ügyben öt hivatásos bíróból álló
tanács járjon el [Pp. 11. § (5) bek.].
A törvény indokolt esetben az eljáró bíróság összetételét az itt felsoroltaktól eltérően is megállapíthatja [Pp. 11.
§ (6) bek.].
A bíróság tanácsának hatáskörébe utalt ügyekben az elnök tárgyaláson kívül megtehet minden intézkedést és az
ítélet kivételével meghozhat minden olyan határozatot, amelyet a törvény a bíróság hatáskörébe utal. A
tárgyaláson az elnök azokat az intézkedéseket teheti meg és olyan határozatokat hozhat, amelyeket a törvény
kifejezetten az elnök hatáskörébe utal [Pp. 12. § (2) bek.].
[121] A TÖRVÉNYES BÍRÓHOZ VALÓ JOG • A törvényes bíróhoz való jog a francia forradalom óta az
igazságszolgáltatás alapértékei közé tartozik. Magyarországon a bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. évi IV.
törvénycikk 20. §-a mondta ki azt, hogy „senkit illetékes bírájától elvonni nem szabad". A szocialista
igazságszolgáltatás évtizedei alatt „elfelejtett" alapelv csak a rendszerváltozás után „éledt újra" és került bele az
1997. évi bírósági szervezeti törvénybe.
A 2011. évi Bszi. 11. §-a szerint senki sem vonható el a törvényes bírájától. A törvény által rendelt bíró az
eljárási szabályok szerint a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságon előre megállapított ügyelosztási
rend szerint működő bíró.
Az ügyelosztási rendet a bíróság elnöke határozza meg, legkésőbb a tárgyévet megelőző év december 10.
napjáig. A kialakítása során figyelembe kell venni az ügyek jelentőségét, munkaigényességét, az ügyérkezés
statisztikai adatait és a munkateher arányos elosztásának szempontjait. Az ügyelosztási rend tartalmazza, hogy
az adott bíróságon milyen összetételű tanácsok működnek, a bírák, a tanácsok és bírósági titkárok melyik
ügycsoportba tartozó ügyeket intézik, akadályoztatásuk esetén ki jár el helyettük stb. Az ügyelosztási rendet és
annak módosításait az érintettekkel haladéktalanul ismertetni kell, és a bíróságon, a felek által hozzáférhető
helyen ki kell függeszteni, továbbá a bírósági honlapon közzé kell tenni (Bszi. 9-11. §).
Az ügyelosztási rendtől az eljárási törvényben szabályozott esetekben, továbbá igazgatási úton a bíróság
működését érintő fontos okból el lehet térni (lásd 190. pont).
57
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
minősítette. Két évvel később egy alkotmánymódosítás megteremtette a bírósági titkár eljárásának alkotmányos
alapját. Az Alaptörvény tovább szélesítette a bírósági titkár jogkörét. A 27. cikk (3) bekezdése szerint a törvény
által meghatározott ügyekben az egyesbíró hatáskörében bírósági titkár is eljárhat, aki a tevékenysége során
független és csak a törvénynek van alárendelve.
Az elsőfokú bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben az egyesbíró, illetve a tanács elnöke helyett tárgyaláson kívül
a bírósági titkár is eljárhat. A bírósági titkárnak – ha törvény eltérően nem rendelkezik – önálló aláírási joga van,
és megteheti mindazokat az intézkedéseket, illetve – az ítélet kivételével – meghozhatja mindazokat a
határozatokat, amelyeket a törvény a bíróság vagy a tanács elnöke hatáskörébe utal, de ideiglenes intézkedésről
nem határozhat (Pp. 12/A. §).
A bírósági ügyintéző az a felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező tisztviselő, aki külön jogszabályban
meghatározott esetekben, tárgyaláson kívül, a bíró irányítása és felügyelete mellett eljárhat. A bírósági
ügyintézők által polgári, gazdasági és munkaügyi ügyszakban ellátható feladatköröket az 56/2008.
A Kúria jogkörét – a Legfelsőbb Bírósághoz képest (lásd 108. pont) – azért kellett bővíteni, mert a négyszintű
bírósági szervezetben a korábbinál kevesebb ügy jutott el a legfőbb bírósági szervhez, tehát a jogegység
biztosításához újabb eszközöket kellett keresni.
Az elvi határozat a Kúria ítélkező tanácsa által hozott, a társadalom széles körét érintő vagy a közérdek
szempontjából kiemelkedő jelentőségű ügyben elvi kérdésekre is kiterjedő határozat. Az elvi döntés az alsóbb
fokú bíróságnak a társadalom széles körét érintő vagy a közérdek szempontjából kiemelkedő jelentőségű ügyben
elvi kérdésekre is kiterjedő határozata.
[124] A JOGEGYSÉGI INDÍTVÁNY • Az új szabályozás követi az 1997. évi bírósági szervezeti törvényt,
amely a – korábbi elvi irányítás helyett (lásd 101. pont) – bevezette a jogegységi eljárást. A Kúria előtt
jogegységi eljárásnak akkor van helye, ha
a) a joggyakorlat továbbfejlesztése vagy az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében elvi kérdésben
jogegységi határozat meghozatala, korábban meghozott jogegységi határozat megváltoztatása vagy hatályon
kívül helyezése szükséges, vagy
sik ítélkező tanácsának elvi bírósági határozatként közzétett határozatától vagy közzétett elvi bírósági döntéstől
(Bszi. 32. §).
58
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
A jogegységi határozat hozatalára irányuló indítványban az indítványozónak meg kell jelölnie, hogy milyen
kérdésekben és mely okokból kéri a jogegységi tanács határozatának meghozatalát.
Ha a jogegységi eljárásban hozandó döntés több szakág ügykörét érinti, a jogegységi tanács elnöke a jogegységi
tanácsot az érintett szakágban eljáró bírák közül arányosan jelöli ki. E jogegységi tanács az elnökből és további
hat tagból áll, elnöke a Kúria elnöke vagy elnökhelyettese.
Az új Bszi. egy harmadik összetételt is lehetővé tesz: a jogegységi tanács a Kúria teljes kollégiuma, ha a
jogegységi eljárás célja a korábban meghozott jogegységi határozat megváltoztatása vagy hatályon kívül
helyezése, illetve a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében szükséges elvi kérdés eldöntése. A jogegységi
tanács elnöke ebben az esetben is a Kúria elnöke vagy elnökhelyettese (Bszi. 34. §).
A jogegységi indítvány alapján a jogegységi tanács elnöke kitűzi az ülés határnapját, amelyről a tanács tagjait és
a törvény alapján részvételre jogosultakat értesíti. Az ülés nem nyilvános, azon a tanács tagjain kívül az
indítványozó, a legfőbb ügyész és eseti meghívott vehet részt. Az ülést a jogegységi tanács elnöke vezeti, azon
valamennyi résztvevő felszólalhat. A jogegységi tanács a határozatát tanácskozás után, szavazással hozza meg.
Az indítványnak helyt adó határozat rendelkező része tartalmazza a jogegységi eljárás tárgyául szolgáló elvi
kérdésben adott iránymutatást. A jogegységi határozatnak – ha a törvény kivételt nem tesz – nincs a felekre
kiterjedő hatálya.
A jogegységi határozatot a Magyar Közlönyben, a központi honlapon és a Kúria honlapján kell közzétenni. A
jogegységi határozat a bíróságokra a Magyar Közlönyben történő közzététel időpontjától kötelező.
[127] JOGEGYSÉGI HATÁROZATOK • A Legfelsőbb Bíróság jogegységi tanácsai által hozott határozatok
közül az alábbiak érintették a polgári eljárásjog területét:
Az 1/1998. polgári jogegységi határozat a Pp. 259/A. §-ában szabályozott kifogás intézményének az
alkalmazhatóságával foglalkozott (lásd 751. pont).
A 3/1998. közigazgatási jogegységi határozat a közigazgatási szerv hatásköri hiányát megállapító határozatának
a bíróság általi felülvizsgálhatóságát mondta ki. Az 1/1999. büntető-polgári jogegységi határozat a kizárási
szabályok alkalmazása szempontjából a bíróság vezetőjének minősítette a bíróság elnökhelyettesét is. Az
5/1999. polgári jogegységi határozat a cégek cégjegyzékből történő törlésének hatályosságával, a 3/2000.
polgári jogegységi határozat a részítélettel (lásd 691. pont), a 4/2003. polgári jogegységi határozat a bírósági
eljárást megindító keresetlevél vagy kérelem késedelmes benyújtásával (lásd 330. pont), az 1/2005.
közigazgatási és polgári jogegységi határozat pedig a Budapesten székhely- lyel rendelkező, de Pest megye
területén működő jogi személyekre vonatkozó illetékességi szabállyal foglalkozott. Az 1/2006. közigazgatási és
polgári jogegységi határozat szerint a másodfokú eljárásban a Pp. 251. § (1) bekezdése alapján hozott
permegszüntető végzés nem támadható meg fellebbezéssel. A 4/2008. polgári jogegységi határozat értelmében a
tartási követelés iránti per fogalmába beletartoznak a tartási, életjáradéki, illetve öröklési szerződés teljesítése,
módosítása, a tartási (öröklési) szerződés életjáradéki szerződéssé alakítása, valamint a szerződés megszüntetése
iránti perek is. Az 1/2009. polgári jogegységi határozat kizárta a felülvizsgálat lehetőségét az olyan vagyonjogi
ügyben hozott jogerős közbenső ítélet ellen, amelyben a keresettel érvényesített követelés értéke nem haladja
meg az egymillió forintot. Az 1/2010. polgári jogegységi határozat szerint a jogosult által a készfizető kezes
ellen a főkötelezettel szemben bekövetkező jogvesztést megelőzően indított perben a készfizető kezes a
készfizető kezesség jogi jellegével ellentétes kifogásokra nem hivatkozhat.
A bírák kizárása
59
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
[128] A BÍRÁK KIZÁRÁSÁNAK ÁLTALÁNOS ESETEI • A bírák kizárására vonatkozó szabályok a bírói
függetlenséget és az ítélkezés tárgyilagosságát biztosítják. A Pp. 13. § (1) bekezdése értelmében az ügy
elintézéséből ki van zárva és abban mint bíró nem vehet részt:
a) a fél, a féllel együtt jogosított vagy kötelezett személy, továbbá az, aki a per tárgyát egészen vagy részben a
maga részére követeli, vagy akinek jogaira vagy kötelezettségeire a per eredménye kihatással lehet;
b) az előző pont alá tartozó személy képviselője vagy olyan volt képviselője, aki az ügyben eljárt;
d) az, akit a perben tanúként vagy szakértőként kihallgattak, vagy akinek tanúként vagy szakértőként való
kihallgatását a bíróság elrendelte;
e) az, akitől az ügynek a tárgyilagos megítélése egyéb okból nem várható (elfogultság).
bekezdése szerint hozzátartozó az egyenes ágbeli rokon és annak házastársa, az örökbe fogadó és a nevelőszülő,
az örökbe fogadott és a nevelt gyer-
mek, a testvér, a házastárs, a jegyes és az élettárs, a házastárs egyenes ágbeli rokona és testvére, valamint a
testvér házastársa. A hozzátartozói minőség meghatározásának egyébként nemcsak a kizárás, hanem a
meghatalmazotti jogosultság (lásd 243. pont) és a tanúvallomás megtagadhatósága (lásd 600. pont)
szempontjából is jelentősége van.
Az általános kizárási okok közül az a)-d) pontban felsoroltakat abszolút okoknak tekinthetjük, mivel ezeknek a
fennforgása esetén a bírót feltétlenül kizártnak kell tekinteni. Vitára csak a törvény szövegének az értelmezése
adhat okot. A kizárási kérelmek túlnyomó részét a gyakorlatban az e) pontra alapítják, ahol mérlegelés tárgya
az, hogy a kizárási kérelemben felhozott tények alapján a bírót valóban elfogultnak kell-e minősíteni.
[129] A BÍRÁK KIZÁRÁSÁNAK KÜLÖNÖS ESETEI • A perben az a helyi bíróság, törvényszék, illetőleg
ítélőtábla sem járhat el,14 amelynek a vezetője a 13. § (1)bekezdésének a), b) vagy c) pontja értelmében ki van
zárva [14. § (1) bek.]. Az 1/1999. büntető-polgári jogegységi határozat szerint a bíróság vezetőjének minősül a
bíróság elnökhelyettese is.
Bár a kizárás elvileg csak a bíróra vonatkozik, ebben az esetben az egész bíróság kizárására sor kerülhet. Az
idevonatkozó törvényi rendelkezés azon a felismerésen alapul, hogy a bíróság tagjait feszélyezheti az a
körülmény, hogy a bíróság vezetője érdekelt az ügyben, ezért helyesebb, ha ilyen esetben más bíróság jár el.
Ennek a kijelöléséről a Pp. 45. §-a rendelkezik (lásd 189. pont). A törvény szándékosan nem említi a Kúriát,
amelynek a kizárása – egyedisége lévén – eljárásjogilag megoldhatatlan helyzetet teremtene.
• A per másodfokú elintézéséből ki van zárva az a bíró is, aki a per elsőfokú elintézésében részt vett [15. § (1)
bek.].
• A perújítás során nem járhat el az a bíró, aki a perújítással megtámadott ítélet hozatalában részt vett [21. § (2)
bek.].
• A felülvizsgálati kérelem elbírálása során nem járhat el az a bíró, aki a felülvizsgálati kérelemmel érintett
határozatok bármelyikének meghozatalában részt vett [21. § (3) bek.].
• A per másodfokú elintézéséből és a felülvizsgálati kérelem elbírálásából ki van zárva az a bíró is, aki az
eljárás elhúzódása miatti kifogás elbírálásában részt vett [15. § (2) bek.].
A felsorolt kizárási okok között van egy lényeges eltérés: amíg a másodfokú eljárásból nemcsak az a bíró van
kizárva, aki a megtámadott ítélet hozatalában részt vett, hanem az is, aki az érdemi döntést előkészítette, addig a
perújítás, illetve a felülvizsgálat során csak az a bíró tekinthető kizártnak, aki a megtámadott határozat
hozatalában részt vett.
A 21. § (1) bekezdése úgy fogalmaz, hogy a másodfokú bíróság által elrendelt bizonyítást lehetőleg olyan bíró
folytassa le, aki az elsőfokú ítélet meghozatalában nem vett részt. Jóllehet a bíró kizárása ebben az esetben nem
60
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
kötelező, a törvény mégis azt sugallja, hogy a megismételt bizonyítási eljárásban ne az a bíró vegyen részt, aki
az ügyben egyszer már érdemben állást foglalt. Ehhez képest a 252. § (4) bekezdésében foglalt lehetőség egy
sajátos kizárási oknak te-
kinthető. A másodfokú bíróság ugyanis – az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező végzésében – azt is
elrendelheti, hogy a pert az elsőfokú bíróság másik tanácsa vagy azonos hatáskörű másik bíróság tárgyalja.
[130] KIZÁRÁS IGAZGATÁSI ÜGYKÖRBEN • A bíróságnak hivatalból kell ügyelnie arra, hogy kizárt bíró
vagy bíróság ne vegyen részt az eljárásban. Kizárási ok esetében a bíróság elnöke hivatalból kezdeményezi a
kizárást. Az eljáró bíró kötelessége az, hogy a bíróság vezetőjének haladéktalanul jelentse be, ha vele szemben
kizárási ok forog fenn. A mulasztás vagy a késedelem esetében fegyelmi és anyagi felelősséggel tartozik [16. §
(2) bek.].
A kizárási okot a fél az eljárás bármely szakaszában bejelentheti. E szabály alól a törvény egyetlen kivételt tesz,
éspedig a 13. § (1) bekezdésének e) pontján alapuló kizárási ok esetében. Az ún. elfogultsági kifogást a félnek a
tárgyalás megkezdése előtt kell bejelentenie, később csak akkor érvényesítheti sikerrel, ha nyomban
valószínűsíti, hogy a bejelentés alapjául szolgáló tényről csak a tárgyalás megkezdése után szerzett tudomást
[16. § (4) bek.].
A kizárási kérelem elintézésének kétféle módja van. A kizárási bejelentés vagy kérelem egyszerűbb, ún.
igazgatási ügykörben történő elintézését a 17. § szabályozza. Erre akkor kerülhet sor, ha a bíró a reá vonatkozó
kizárási okot maga jelentette be vagy mellőzéséhez maga is hozzájárult. Ilyenkor a bíróság vezetője, anélkül
hogy külön határozatot hozna, más bírót vagy tanácsot jelöl ki az ügy elintézésére.
[131] A KIZÁRÁSI ELJÁRÁS • Ha a kizárás kérdését igazgatási ügykörben nem intézik el, a bíró kizárása felől
ugyanannak a bíróságnak ugyanazon a fokon eljáró másik tanácsa határoz [18. § (1) bek.]. A döntés – a törvény
megengedő rendelkezése értelmében – tárgyaláson kívül is meghozható. Ha ugyanannak a bíróságnak nincs
olyan tanácsa, amelyre a kizárási ok ne vonatkozna, vagy ha a kizárási ok a 14. § értelmében az egész bíróságra
kiterjed, a kizárás kérdésében a másodfokú bíróság, a törvényszéket mint másodfokú bíróságot és a munkaügyi
bíróságot érintő ok esetében az ítélőtábla, az ítélőtáblát mint másodfokú bíróságot érintő ok esetében a Kúria
határoz [18. § (2) bek.]. Egy 2010-ben beiktatott új rendelkezés szerint a kizárás kérdésében a bíróság soron
kívül határoz (21/A. §).
A kizárás tárgyában hozott határozatok ellen a fellebbezési lehetőség nagyon korlátozott. A kizárást kimondó
határozat ellen nincs helye fellebbezésnek, a kizárás megtagadása miatt pedig csak az érdemi határozat elleni
fellebbezésben lehet panaszt tenni [18. § (4) bek.].
Az a bíró, aki a személyére vonatkozó kizárási okot maga jelentette be, a bejelentés elintézéséig a perben nem
járhat el. Amennyiben más személy jelentette be a kizárási okot, a bíró továbbra is eljárhat a perben, de ha a 13.
§ (1) bekezdés a)-d) pontjában foglalt kizárási okok valamelyikét érvényesítik vele szemben, a bejelentés érdemi
elintézéséig nem vehet részt az érdemi határozat meghozatalában. Ez a korlátozás nem érvényesül abban az
esetben, ha ugyanazon fél, ugyanazon perben ismételten terjeszt elő kizárási kérelmet. Így kívánja a törvény
megakadályozni azt, hogy a fél a per befejezését alaptalan kizárási bejelentésekkel hátráltassa [19. § (1) bek.].
Amennyiben bebizonyosodik az, hogy a
fél nyilvánvalóan alaptalanul hivatkozott a bíró kizárására vagy ugyanabban a perben ugyanazon bíró ellen
ismételten alaptalan bejelentést tett, a bíróság a felet pénzbírsággal sújthatja [19. § (2) bek.].
5.4. Jegyzetek
1. Horváth János: Gondolatok a bírósági szervezet reformjának néhány kérdéséhez. MJ, 1989/ 7-8:686-687. o.;
Kulcsár Kálmán: A bírósági szervezet továbbfejlesztéséről. MJ, 1990/1:110. o.; Petrik Ferenc: Tizenöt kérdés
és tizenöt válasz a bírósági szervezet reformja köréből. MJ, 1990/1:11-30. o.
4. Tilk Péter: Alkotmányjogi kérdések az ítélőtáblákkal összefüggésben. Jura, 9. évf. 2003/1: 117-128. o.
61
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
5. Az ítélőtáblákkal azonos székhelyen (Budapest, Pécs, Szeged, majd Debrecen, Győr) fellebbviteli
főügyészségek is létesültek.
6. Vö. Fleck Zoltán: Bíróságok mérlegen I-II. Budapest, 2008.; Fleck Zoltán (szerk.): Igazságszolgáltatás a
tudomány tükrében. Budapest, 2010.
7. A járásbíróságok 2013. január 1-jétől válnak a helyi bíróságok jogutódaivá (Bszi. 190. §). A közigazgatási és
munkaügyi bíróságok, valamint a közigazgatási és munkaügyi regionális kollégiumok is 2013. január 1.
napján kezdik meg működésüket (Bszi 191. §).
8. A Legfelsőbb Bíróság elnevezésének történetéhez lásd Bóka Zsolt: A bíróságok régi új elnevezései: Kúria és
törvényszék. Jog – Állam – Politika, 2010/4:142-143. o.
9. „A közös szervezeti egység létrehozását indokolja, hogy a munkaügyi bíróságok a helyi bírósági szinten
jelenleg is részben közigazgatási bíróságként járnak el, elbírálják a társadalombiztosítási határozat
felülvizsgálata iránt benyújtott kereseteket." A 2011. évi CLXI. törvény indokolása a 19-20. §-hoz.
10. Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és a vegyes-házi királyok alatt.
Budapest, 1899. 31-32. o.
11. Jakab András – Küpper, Herbert: A legfelsőbb bíróságok. In Jakab András (szerk.): Az Alkotmány
kommentárja. Budapest, 2009. II. köt. 1701. o.
12. A Legfelsőbb Bíróság 1972 és 1979 között a szocialista szervezetek egymás közötti jogvitáiban
elsőfokú hatáskörrel rendelkezett az ötmillió forint perértéket meghaladó, illetve egyes, a hárommillió forint
perértéket meghaladó ügyekben (Pp. 366. §).
13. Az Alkotmánybíróság 1/2008. (I. 11.) határozatával megsemmisített, a szabálysértésekről szóló 1999.
évi LXIX. törvény 92. § (1) bekezdése szerint szabálysértési ügyben az elsőfokú bíróság feladatait a bírósági
titkár is elláthatta, tárgyalás tartására azonban nem volt jogosult.
5.5. Irodalom
Bajory Pál: A Legfelsőbb Bíróság elvi irányító tevékenysége a polgári eljárásjog területén. MJ, 1973/6:340-349.
o.
Bónis György – Degré Alajos – Varga Endre: A magyar bírósági szervezet és perjog története. Zalaegerszeg,
1996.
Czine Ágnes – Ebert, Donat: A bírósági ügyintéző intézménye Németországban és Magyarországon. MJ,
2002/10:592-597. o.
Deák Péter: A magyar igazságszolgáltatási szervezet reformja. In PhD-tanulmányok. Pécs, 1. kötet. 2004. 67-99.
o.
Fázsi László: A bírósági ügyintézők büntető ítélkezésben történő alkalmazásának gyakorlati kérdései. MJ,
2003/3:165-166. o.
62
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
Fűrész Klára: A bíróság. In Kukorelli István (szerk.): Alkotmánytan I. Budapest, 2007. 523582. o.
Gadó Gábor: Az alkotmányjogi panasszal és a jogegységi határozattal összefüggő szabályozási kérdések. MJ,
2000/9:531-544. o.
Gáspárdy László: A polgári igazságszolgáltatás alkotmányi alapjai. Seria Miskolc, Tom. 11. 1995. 199-210. o.
Hajas Barnabás: A bíróság. In Kilényi Géza – Hajas Barnabás (szerk.): Fejezetek a magyar alkotmányjog
köréből. Budapest, 2008. 153-174. o.
Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és a vegyes-házi királyok alatt. Budapest, 1899.
31-32. o.
Jakab András – Küpper, Herbert: A legfelsőbb bíróságok. In Jakab András (szerk.): Az Alkotmány
kommentárja. Budapest, 2009. II. köt. 1701-1707. o.
Juhász László: A jogegység biztosítása az ítélőtáblák működésének megkezdése után. MJ, 2003/10:589-599. o.
Kalas Tibor: A személyhez fűződő jogok megsértésére hivatkozással bírák és bíróságok ellen indított perek. MJ,
2008/10:670-675. o.
Kaszainé Mezey Katalin: A bírósági szervezet és a polgári perrendtartás legújabb reformja. ÜL, 1997/4:3-9. o.
Kengyel Miklós: A magyar igazságügyi infrastruktúra a kiegyezéstől napjainkig. MJ, 1992/ 5:270-273. o.
Kozma György: Az általános öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött bírók szolgálati jogviszonyának megszüntetése
de lege ferenda. MJ, 2011/8:471-478. o.
Lichtenstein József: A törvényes bíróhoz való jog és az ügyelosztási terv a német alaptörvényben és a
törvénykezési szervezeti jogban. JK, 1993/1:15-22. o.
Lomnici Zoltán: A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a jogegység és a jogfejlesztés szolgálatában. BL,
2006/2:17-25. o.
Murányi Katalin és mások: A Legfelsőbb Bíróság civilisztikai iránymutatásai. Polgári jog, gazdasági jog.
Budapest, 2005.
63
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
BEVEZETÉS A POLGÁRI
ELJÁRÁSJOGBA
Névai László: Fejezetek a törvénykezési szervezet és a polgári eljárásjog történetéből. Budapest, 1979.
Novák István: A „kiszolgáltatott" bíró. Apologetikus gondolatok polgári eljárásjogunk háza- tájáról. BL,
2001/1:15-23. o.
Solt Pál: Valahol Európában... A bírósági reform (f)elé. In Cserba Lajos (szerk.): Ünnepi tanulmányok Gáspárdy
László professzor 60. születésnapjára. Miskolc, 1997. 403-421. o.
Stipta István: A magyar közjogi múlt üzenete: önálló közigazgatási bíróság. MJ, 2010/6:334338. o.
Szabó Miklós – Árva Zsuzsanna: A bírói jogalkotás a magyar joggyakorlatban. BL, 2005/2:8199. o.
Szilágyi Péter: A magyar igazságszolgáltatás átalakulása. In Jakab András – Takács Péter (szerk.): A magyar
jogrendszer átalakulása 1985/1990-2005. Budapest, 2007. I. köt. 689-710. o.
Uttó György: Az igazságügyi alkalmazottakkal szembeni fegyelmi eljárás múltja, jelene és jövője. MJ,
2011/10:583-588. o.
Varga Rita: Ülnökök a munkaügyi bíróságon, avagy az ülnöki rendszer múltja, jelene, jövője. MJ, 2010/6:370-
373. o.
Wellmann György: A jogegységi eljárás de lege lata és de lege ferenda. MJ, 2004/4:193-202. o.
Zakariás Kinga – Pojte László: A jogegységi határozatok alkotmánybírósági vizsgálata. JK, 2010/10:482-492. o.
Zanathy János: A bírósági reform a gyakorlatban: az Országos Igazságszolgáltatási Tanács első éve. Collega,
1999/5:39-43. o.
64
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
3. fejezet - ELSŐ RÉSZ –
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1. VI. FEJEZET – A POLGÁRI BÍRÓSÁGOK
HATÁSKÖRE ÉS ILLETÉKESSÉGE
1.1. 1. A hatáskör
[132] A HATÁSKÖR FOGALMA • Az állami szervek (szervezeti egységek) egymástól elhatárolt intézkedési
és döntési jogosítványainak az összességét hatáskörnek nevezzük. Az állam által megoldandó feladatok
sokfélesége szükségessé teszi, hogy az egyes szervtípusok között racionális ügymegosztás jöjjön létre. Ez a
gyakorlat a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban egyaránt érvényesül.
A hatósági eljárás megindítása előtt több hatásköri kérdés is felmerülhet. Ha a jogvita külföldi elemeket is
tartalmaz, az első kérdés az, hogy a magyar bíróságok vagy hatóságok eljárhatnak-e az ügyben. A választ a
joghatóság szabályai adják meg, amely a nemzetközi értelemben vett hatáskört, a jogvitáknak az államok közötti
megoszlását jelenti.
Ha a jogvita a magyar hatóságok elé tartozik, akkor azt is el kell dönteni, hogy közülük melyik jogosult az
eljárásra. A tágabb értelemben vett hatáskör a bíróság, a közigazgatás és az egyéb szervek közötti
ügymegosztást jelenti. A polgári eljárásjogi szabályok alkalmazásának a feltétele az, hogy a jogvita bírósági útra
tartozzon (lásd 3. pont).
A szűkebb értelemben vett hatásköri szabályok a bírósági szervezeten belüli döntési jogosultságokra
vonatkoznak. A Pp. csak ebben az értelemben használja a hatáskör kifejezést. A bírósági hatáskör (vagy
egyszerűen csak hatáskör) a különböző típusú és szintű bíróságok közötti ügymegosztást jelenti.
A hatáskör fogalma – még szűkített voltában is – különbözőképpen értelmezhető. Magyary szerint az ügyek
bíróságok közötti megosztása két szempontból történik: az elbírálás mennyisége és minősége szerint. Ennek
megfelelően van egyrészt elsőfokú és fellebbviteli, másrészt pedig rendes és különös bírósági hatás- kör.1 A
jogirodalom ezen kívül használja még a feltételes és a vagylagos hatáskör fogalmát is. A bírósági hatáskör akkor
feltételes, ha bírósági eljárást kötelezően más hatósági (például közigazgatási) eljárásnak kell megelőznie.
Vagylagos a hatáskör a bűncselekmény elkövetésével összefüggő polgári jogi igény esetében, amelyet a
törvényben meghatározott feltételek mellett a büntetőbíróság előtt is lehet érvényesíteni. 2
Az azonos típusú, illetve azonos szintű bíróságok közötti ügymegosztás általában területi alapon történik. A
területi hatáskört a Pp. illetékesség elnevezéssel szabályozza (lásd 156-185. pont).
65
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
évi bírósági szervezeti reform a törvényszék hatáskörét 2013. január 1-jé- től csak a közigazgatási és munkaügyi
bíróság felállításához (lásd 112. pont) szükséges mértékben változtatja meg.
a) azok a vagyonjogi perek, amelyek tárgyának értéke az tízmillió forintot meghaladja, kivéve a házassági
vagyonjogi pert, ha azt a házassági perrel együtt vagy annak folyamán indítják meg;
Az ide tartozó esetekben a törvényszék hatásköre a per tárgyának az értékétől függ, de ennek a rendelkezésnek
az alkalmazása csak a vagyonjogi perekben lehetséges. A bírói gyakorlat szerint vagyonjogi pernek minősíthető
minden olyan jogvita, amelynek anyagi kihatása van, azaz a perben érvényesített követelés pénzösszeggel
kifejezhető. A törvény a vagyonjogi perek köréből csak a házassági perrel együtt vagy annak folyamán indított
házassági vagyonjogi pereket veszi ki (292. §), amelyek – értékhatárra tekintet nélkül – a helyi bíróságok
hatáskörébe tartoznak. A tízmillió forintos értékhatárt a 2010. évi CLXXXIII. törvény állapította meg (lásd 71.
pont).
b) azok a perek, amelyeket a közigazgatási jogkörben eljáró személyek által hivatalos eljárásukban okozott
károk megtérítése iránt indítanak;
Az itt szabályozott esetek nem tartoznak a közigazgatási perek fogalomkörébe (lásd 936. pont), miután nem
közigazgatási határozat bírói felülvizsgálatáról, hanem hivatalos eljárásban okozott kár megtérítéséről van szó.
A Ptk.
349. §-ával összhangban azok az esetek tartoznak ide, amikor közigazgatási jogkör gyakorlása során harmadik
személynek okoznak kárt.
c) a szerzői és a szomszédos jogi perek – ideértve a közös jogkezelés körébe tartozó jogok és díjigények
érvényesítése iránt indított pereket is -, valamint az iparjogvédelmi perek és a Ptk. 86. § (3)-(4) bekezdésében
meghatározott jogokkal kapcsolatos perek;
A hatásköri szabály a szellemi alkotások jogának mindkét nagy részterületére vonatkozik. A szerzői jog
tartalmát az 1999. évi LXXVI. törvény határozza meg. A „szomszédos jogok" fogalma alatt szerzői művek
felhasználásához (előadó-művészet, hangfelvétel-készítés stb.) kapcsolódó jogosultságokat kell érteni. Az
iparjogvédelmi perek körébe tartoznak a szabadalmi perek, a védjegyperek, a formatervezési minta és a
használati minta oltalmával, valamint a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalmával
kapcsolatos perek (lásd XXIV. fejezet). A Ptk. 86. § (3)-(4) bekezdése a külön törvényben nem szabályozott
egyéb szellemi alkotások, például vagyoni értékű gazdasági, műszaki és szervezési ismeretek és tapasztalatok
védelméről rendelkezik.
A hatásköri szabály alkalmazása szempontjából nemzetközi árufuvarozásnak kell tekinteni minden olyan
fuvarozást, amelynél a szállítmány a fuvarozás során az egyik ország határát átlépi és egy másik ország
területére kerül.
66
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
e) a cégekkel kapcsolatos perek közül a törvényszék hatáskörébe tartoznak: 1. a kérelemnek helyt adó
cégbírósági bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt indított perek, 2.a cég létesítő okirata vagy annak
módosítása érvénytelenségének, hatálytalanságának vagy létre nem jöttének megállapítása iránti perek, 3. a cég
szervei határozatának bírósági felülvizsgálata iránt indított perek, 4. a cégek és tagjaik (volt tagjaik) közötti,
illetve a tagok (volt tagok) egymás közti a tagsági jogviszonyon alapuló perek, 5. a gazdasági társaságban
történő befolyásszerzéssel kapcsolatos perek, továbbá 6. a társaság tartozásaiért korlátozott felelősséggel
tartozó tag (részvényes) felelősségének korlátlanná minősítése iránti perek;
A Ctv. 23 § (1) bekezdése szerint a céget, illetve a cégre vonatkozó adatokat a törvényszék mint cégbíróság a
cégjegyzékben tartja nyilván. Célszerűségi szempontok (például a központosított számítógépes nyilvántartás
elérhetősége) szólnak amellett, hogy a cég tevékenységével kapcsolatos perek ugyancsak a törvényszék
hatáskörébe tartozzanak.
f) a törvényszék által nyilvántartásba vett, cégnek nem minősülő szervezetekkel kapcsolatos perek közül: a) az
ilyen szervezetek ellen a törvényességi felügyeletet gyakorló szerv által indított perek, b) az ilyen szervezetek és
tagjaik (volt tagjaik) közötti, illetve a tagok (volt tagok) egymás közti a tagsági jogviszonyon alapuló perek;
A civil és az egyéb cégnek nem minősülő szervezeteket (alapítvány, egyesület, köztestület stb.) a szervezet
székhelye szerint illetékes törvényszék veszi nyilvántartásba (2011. évi CLXXV. tv.). Indokolt, hogy e
szervezetek felett törvényességi felügyeletet gyakorló szervek által indított perek is a törvényszék hatáskörébe
tartozzanak. Ilyen pert indíthat például az ügyész az alapítvány megszüntetése iránt, ha az alapítvány céljának a
megvalósítása lehetetlenné vált [Ptk. 74/E. § (3) bek.].
g) a személyhez fűződő jogok megsértése miatt keletkezett polgári jogi igények érvényesítése iránt indított
perek, ideértve az e jogok megsértése miatt indított kártérítési pereket is, ha az előbbiekkel együtt vagy azok
folyamán indítják meg;
Ez a szabály egyértelművé teszi azt, hogy a személyhez fűződő jogok megsértése miatt kártérítési perek –
értékhatárra tekintet nélkül – a törvényszék hatáskörébe tartoznak, amennyiben a személyhez fűződő jogok
megsértése miatt érvényesített más igényekkel keresethalmazatban állnak, vagyis az ilyen perekkel együtt vagy
azok folyamán indítják meg őket.
Az értékpapír olyan okirat, amely a benne tanúsított alanyi jogot úgy testesíti meg, hogy azt a papír nélkül sem
érvényesíteni, sem bizonyítani, sem átruházni nem lehet. A fogalom az okirati formát öltő és az ún.
dematerializált (elektronikus úton létrehozott, rögzített és nyilvántartott) értékpapírra egyaránt kiterjed. Az
értékpapírra vonatkozó szabályozás alapja a Ptk. 338/A- 338/D. §-a, valamint az ehhez kapcsolódó egyéb
jogszabályok, mint például a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény.
67
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
A tisztességtelen szerződési feltétel megtámadásának a lehetőségét a Ptk. 1997. évi módosítása teremtette meg.
Az általános szerződési feltétel, illetve a gazdálkodó szervezet és a fogyasztó közötti szerződés kikötése akkor
minősül tisztességtelennek, ha a jóhiszeműség követelményének megsértésével a feleknek a szerződésből eredő
jogosultságait és kötelezettségeit egyoldalúan és indokolatlanul az egyik fél hátrányára állapítja meg (Ptk. 209.
§). A jogintézmény viszonylagos újszerűsége indokolta azt, hogy a törvényszék jogelődjeként a megyei bíróság
hatáskörébe került.
l) azok a megállapításra irányuló perek, amelyek esetében a per tárgyának értéke – ha a marasztalás kérhető
lenne – meghaladná az a) pontban meghatározott értéket;
A megállapításra irányuló keresetben a felperes valamely jog vagy jogviszony megállapítását kéri a bíróságtól
(lásd 384. pont). Ha a megállapítani kívánt jog vagy jogviszony értéke a tízmillió forintot meghaladja, a per a
törvényszék hatáskörébe tartozik.
Ha a bíróság a perek tisztességes lefolytatásával és ésszerű időn belül történő befejezésével kapcsolatos
kötelezettségeit elmulasztja (Pp. 2. §), akkor a fél – az alapvető jogait ért sérelemre hivatkozással – méltányos
elégtételt biztosító kártérítésre tarthat igényt, feltéve hogy a sérelem a jogorvoslati eljárásban nem orvosolható
(lásd 83. pont).
A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 30. §-a szerint az egészségbiztosító
az egészségügyi szolgáltatások nyújtására a külön jogszabályban foglaltak figyelembevételével – finanszírozási
szerződést köt az adott szolgáltatás nyújtására jogosító működési engedéllyel rendelkező egészségügyi
szolgáltatóval. A finanszírozási szerződésből eredő jogviták száma ugyan csekély, de bonyolultságuk a
törvényszéki hatáskört indokolja.
Így például a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 55. §-a alapján a fél, továbbá az, akire az
ítélet rendelkezést tartalmaz, a választottbíróság ítéletének részére történt kézbesítésétől számított hatvan napon
belül keresettel az ítélet érvénytelenítését kérheti a bíróságtól, a törvényben felsorolt okokból. A tisztességtelen
piaci magatartás és a verseny korlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 88. §-a alapján indított perekre
a törvényszéknek van hatásköre.
23. § (2) bekezdés: Ha valamelyik pertársra a törvényszéknek van hatásköre, a per a törvényszék hatáskörébe
tartozik.
A fenti rendelkezés azt a kérdést dönti el, hogy milyen bíróság járjon el akkor, ha perben olyan pertársak
vesznek részt, akik közül az egyik keresetére a törvényszéknek van hatásköre. A Pp. az ilyen per elbírálását –
függetlenül attól, hogy egységes vagy egyszerű pertársaságról van-e szó – a törvényszék hatáskörébe utalja.
68
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
A pertárgy értékének megállapításánál a keresettel érvényesített követelés vagy más jog értéke irányadó. Egyes
követelések esetében azonban – a ténylegesen megállapítható összeg helyett – a törvényben meghatározott
értéket kell figyelembe venni. Így például
• a tartás vagy egyéb időszakos szolgáltatás iránti perben a még teljesítendő valamennyi szolgáltatás értékét, de
nem többet, mint az egyévi szolgáltatás értékét;4
• munkaügyi perben – feltéve, hogy a per tárgya nem pénzkövetelés – az egyévi átlagkeresetet;
• bérleti vagy haszonbérleti jogviszonyra vonatkozó perben az egyévi bér, illetőleg haszonbér összegét;
• dologi jogi perben a vitás dolog (rész), illetőleg dologi jog értékét;
• követelés biztosítása, zálogjog vagy jelzálog iránti perben a követelés ösz- szegét, ha azonban a biztosíték
értéke ennél kisebb, ez utóbbi összeget;
• végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti perben a végrehajtási összeget (24. §).
Ha a felperes nem pénzbeli követelés iránt indított perben kijelenti, hogy a per tárgya helyett meghatározott
pénzösszeget is elfogad, akkor a per tárgyának az értékét ennél magasabb összegben megállapítani nem lehet.
Ha egy vagy több felperes ugyanabban a keresetlevélben egy vagy több alperes elleni követeléseit érvényesíti, a
pertárgy értékének megállapításánál az összes követelést össze kell adni [25. § (1)-(3) bek.].
A főkövetelés járulékai (kamat, költség stb.) – kivéve az önállóan érvényesített kamat- és egyéb
járulékkövetelést – az érték megállapításánál figyelmen kívül maradnak; a pertárgy értékébe a pénzkövetelés
után járó és azzal együtt érvényesített kamatkövetelés akkor sem számítandó be, ha e kamatköveteléssel
egyidejűleg a kamatkövetelés után járó újabb kamatkövetelést is érvényesítenek [25. § (4) bek.]. 5
[153] A PERTÁRGY ÉRTÉKÉNEK A VÁLTOZÁSA • Mivel a per tárgyának az értéke az eljárás során
változhat, a Pp. úgy rendelkezik, hogy a bíróság hatáskörének a megállapításánál a pertárgy értékére a
keresetlevél beadásának az időpontja az irányadó. E szabály alól a 27. § (1) bekezdésének második mondata
kivételt tesz: amennyiben a per a per tárgyának értékében bekövetkezett változás folytán tartoznék a bíróság
hatáskörébe, a bíróság hatáskörét akkor is meg kell állapítani.
Ez utóbbi szabály arra a sajátos esetre alkalmazható, amikor a helyi bíróság előtt indított perben az derül ki,
hogy a követelt dolog értéke a keresetlevél benyújtásának az időpontjában a tízmillió forintot meghaladta, de
időközben hétmillióra csökkent. A kereset benyújtásakor fennálló értékre tekintettel a per a törvényszék
hatáskörébe tartozna, de a kivételes szabály alkalmazásával elkerülhetővé válik az ügy áttétele; a helyi bíróság –
a pertárgy értékében bekövetkezett változásra tekintettel – a saját hatáskörében folytathatja le az eljárást.
A pertárgy értékében bekövetkezett változástól meg kell különböztetni azokat az eseteket, amikor a per tárgya
változik meg a kereseti követelés felemelése vagy leszállítása következtében. A kereseti követelés felemelése
esetén a hatáskört a felemelt érték alapján kell megállapítani, ugyanakkor a kereseti követelés leszállítása a
bíróság hatáskörét nem érinti [27. § (2) bek.].
A hatáskör vizsgálatához fűződő fontos eljárásjogi érdek ellenére a hatáskör hiányát a bíróság csak bizonyos
időbeli korlátok között veheti figyelembe. Ha a hatáskör a per tárgyának értékétől függ, az alperes érdemi
ellenkérelmének az előadása után a hatáskör hiánya többé nem vehető figyelembe (Pp. 28. §). Ebből a
rendelkezésből az is következik, hogy más perekben a hatáskör hiányának a megállapítása az alperes
ellenkérelmének az előterjesztése után is lehetséges.
69
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
• Ha a felperes követelésének az érvényesítése más bíróság vagy hatóság hatáskörébe tartozik, de az áttétel
szabályai a szükséges adatok hiányában nem alkalmazhatók, akkor a bíróság a keresetlevelet idézés
kibocsátása nélkül elutasítja [130. § (1) bek. b) pont].
• Amennyiben a bíróság a per során állapítja meg a hatáskörének a hiányát, akkor a pert megszünteti [157. § a)
pont]. Ha az alperes a per érdemi tárgyalásába bocsátkozott, csak akkor lehet a pert megszüntetni, ha a
hatáskör nem a per tárgyának az értékétől függ [158. § (2) bek.].
1.2. 2. Az illetékesség
[156] AZ ILLETÉKESSÉG FOGALMA • Az illetékesség az ügyeknek az azonos szintű bíróságok közötti
megosztását jelenti. Minden bíróságnak megvan a maga területe, és a hatásköre csak erre a területre terjed ki.
Magyary szerint ahhoz, hogy a bíróság egy meghatározott ügyben a bírói hatalmat a maga területén
gyakorolhassa, arra van szükség, hogy az az ügy a bíróság területével valamilyen tény következtében
összefüggjön. „Erről a tényről azt mondjuk, hogy az megállapítja a bíróság illetékességét, miért is azt
illetékességi oknak nevezzük. Eszerint az illetékesség nem egyéb, mint a bíróságnak egy bizonyos területhez
kötött hatásköre.. ."6
Az illetékességi okok megállapításakor a törvény rendszerint a felek érdekeiből indul ki. A római jogból ismert
„actor sequitur forum rei" elvet a modern perjogok is átvették. Az illetékesség általában az alperes lakóhelyéhez
igazodik, éspedig abból a jogpolitikai megfontolásból, hogy senki ellen se lehessen olyan helyen pert indítani,
ahol számára a védekezés nehézségekkel jár. Bizonyos esetekben azonban a törvény a felperes érdekeit helyezi
előtérbe, és megengedi számára azt, hogy az alperes lakóhelyétől eltérő bíróságokhoz forduljon.
A különös illetékességi okok három további csoportba sorolhatók. A vagylagos illetékességi okok a felperes
számára választási lehetőséget kínálnak az általános illetékesség alkalmazása helyett. (A jogirodalom ezért
versengő vagy választható illetékességi okoknak is nevezi őket.) A kizárólagos illetékesség esetében a pert csak
egy meghatározott bíróság előtt lehet megindítani és ilyenkor minden más illetékességi okot figyelmen kívül
kell hagyni. Az alávetéses illetékesség a felek megállapodásán alapul.
az alperes utolsó belföldi lakóhelye, ha az alperes tartózkodási helye ismeretlen vagy külföldön van;
a felperes lakóhelye, ha az alperes utolsó belföldi lakóhelye sem állapítható meg, vagy az alperesnek belföldön
lakóhelye nem is volt; végül
a felperes tartózkodási helye, ha – az előbbi feltételek esetén – a felperesnek lakóhelye nincsen [29. § (2) bek.].
Ha a felperes nem természetes személy, az illetékességet a felperes székhelye alapítja meg.
A felsorolásban később szereplő kisegítő illetékességi okok csak akkor vehetők igénybe, ha az előző okok
alapján az illetékességet nem lehet megállapítani.
[159] KISEGÍTŐ SZABÁLYOK • Ha az alperes állandó munkahelye nem azonos a lakóhelyével, akkor a
törvény lehetővé teszi számára, hogy legkésőbb az első tárgyaláson kérhesse a pernek a munkahely szerint
illetékes bírósághoz való áttételét tárgyalás és elbírálás végett [29. § (3) bek.]. Ezzel a kedvezménnyel az alperes
70
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
csak akkor élhet, ha a felperes az illetékességet az alperes lakóhelyére alapította. A különös illetékességi
okokkal szemben az alperest ez a lehetőség nem illeti meg.
Az ismeretlen helyen tartózkodó alperes ellen indult perben előfordulhat az, hogy a per folyamán az alperes
belföldi lakóhelye vagy tartózkodási helye ismertté válik. Ilyenkor az alperesnek legkésőbb az elsőfokú bíróság
előtt, a lakóhely, illetve a tartózkodási hely ismertté válását követően tartott első tárgyaláson előterjesztett
kérelmére a pert további tárgyalás és elbírálás végett a lakóhely vagy a tartózkodási hely szerint illetékes
bírósághoz kell áttenni [29. § (4) bek.].
[160] A JOGI SZEMÉLYEKRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK • Mivel a jogi személyek esetében sem
lakóhelyről, sem tartózkodási helyről beszélni nem lehet, az ellenük indítandó perekben az általános
illetékességet a törvény külön szabályozza.
A 30. § (1) bekezdése szerint a jogi személyek elleni perekben az általános illetékességet a jogi személy és a
képviseletére hivatott szerv székhelye egyaránt megalapítja. Székhelynek – kétség esetén – az ügyintézés helyét
kell tekinteni.
Ha a jogi személy székhelye Budapesten van, a működési köre azonban Pest megye területére terjed ki, a Pest
megye területén illetékes bíróság jár el. Ezt a rendelkezést – az 1/2005. közigazgatási és polgári jogegységi
határozat szerint – a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozó perekben is alkalmazni kell.
Ha a jogi személynek belföldön nincs székhelye, a belföldi jogi személy felperes által indított perben az
illetékességet a felperes jogi személynek a székhelye
alapítja meg. Ha a felperes belföldi természetes személy, a bíróság illetékességét a felperes lakóhelye, illetve
ennek hiányában a tartózkodási helye is megalapítja [30. § (2) bek.].
bek.]. A gazdasági társaságok közül a közkereseti társaság és a betéti társaság nem rendelkezik jogi
személyiséggel [Gt. 2. § (2) bek.]. A törvény a gazdasági társaságok körén kívül is jogképesnek nyilváníthat
egyes szervezeteket (lásd 201. pont). Így például a Pp. 343. § (3) bekezdése szerint a sajtó-helyre- igazítási
perben az a sajtószerv is fél lehet, amelynek egyébként nincs perbeli jogképessége. A 327. § (4) bekezdése
szerint a közigazgatási perben az a közigazgatási szerv is fél lehet, amelynek egyébként nincs perbeli
jogképessége. A 351. § szerint a munkaügyi perben fél lehet az a szakszervezet, munkáltatói érdek-képviseleti
szervezet vagy üzemi (közalkalmazotti) tanács is, amelynek egyébként nincs perbeli jogképessége. A felsorolt
szervezetek elleni perekben a bíróság illetékességének a megállapítására a jogi személyekre vonatkozó
rendelkezések irányadók [30. § (4) bek.].
[163] A VAGYON FEKVÉSE • Ez az illetékesség csak vagyonjogi perekben (lásd 136. pont) és olyan
alperessel szemben vehető igénybe, akinek belföldön sem lakóhelye, sem tartózkodási helye nincs, ebben az
esetben a pert az előtt a bíróság előtt is meg lehet indítani, amelynek területén a per tárgya van, vagy amelynek
területén az alperesnek lefoglalható vagyona található. Ha a vagyon követelésből áll, a per az alperes adósának a
lakóhelyén, ha pedig a követelést valamilyen dolog biztosítja, azon a helyen is meg lehet indítani, ahol ez a
dolog van [32. § (3) bek.].
71
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
[164] KÜLFÖLDI JOGI SZEMÉLY KÉPVISELETÉNEK A HELYE • Külföldi jogi személyek ellen – az előző
pontban meghatározott bíróságon kívül – az előtt a bíróság előtt is meg lehet indítani a pert, amelynek területén
a külföldi jogi személy ügyeinek vitelével megbízott személy lakik, illetve vagyonjogi perre a külföldi jogi
személy magyarországi fióktelepének, illetve kereskedelmi képviseletének székhelye szerinti bíróság is illetékes
[32. § (4) bek.].
[165] A TARTÁSRA, JÁRADÉKRA JOGOSULT LAKÓHELYE • A tartásra, járadékra és más hasonló célú
szolgáltatásra kötelezés iránti per az igény érvényesítésére jogosult lakóhelye szerint illetékes bíróság előtt is
megindítható [34. §
bek.].
[166] A GYERMEK LAKÓHELYE • A gyermek elhelyezésére irányuló pert a gyermek lakóhelye szerint
illetékes bíróság előtt is meg lehet indítani [34. § (2) bek.].
[167] AZ INGATLAN FEKVÉSE • Azok a perek, amelyek ingatlan tulajdonára vagy ingatlant terhelő jogra
vonatkoznak, avagy ingatlanra vonatkozó jogviszonyból erednek, az ingatlan fekvése szerint illetékes bíróság
előtt is megin- díthatók [35. § (1) bek.].
[168] AZ ÜGYLETKÖTÉS VAGY TELJESÍTÉS HELYE • A gazdálkodó szervezet által tevékenysége körében
kötött ügyletből eredő követelés iránti pert az ügyletkötés vagy a teljesítés helyének bírósága előtt is meg lehet
indítani [36. §
bek.]. A gazdálkodó szervezet fogalmát a Ptk. 685. § c) pontja határozza meg (lásd 252. pont).
[170] A VÁLTÓ FIZETÉSI HELYE • A váltóra alapított per a váltó fizetési helyének] a bírósága előtt is
megindítható (38. §).
[172] UTÓPEREK • Ha valamelyik fél a 230. § (1) bekezdése alapján keresetet indít a jogerős ítélettel vagy
egyezséggel megállapított szolgáltatás mennyiségének vagy időtartamának a megváltoztatása iránt, ennek
folyamatban léte alatt a másik fél által ugyanilyen perre kizárólag a folyamatban lévő per bírósága az illetékes
[230. § (2) bek.].
173[] SZEMÉLYI ÁLLAPOTTAL KAPCSOLATOS PEREK • Ha házassági per van folyamatban, kizárólag
annak a bírósága előtt indítható az ugyanarra a házasságra vonatkozó újabb házassági per és házassági
vagyonjogi per [277. §
bek.]. A szülői felügyeletet megszüntető határozat hatályon kívül helyezésére irányuló perre kizárólag az a
bíróság illetékes, amely a megtámadott határozatot hozta (303. §).
72
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
[176] MUNKAÜGYI PEREK • A munkaügyi perre kizárólag a munkáltató székhelye szerinti, illetőleg a
munkáltató azon telephelye szerinti munkaügyi bíróság illetékes, ahol a munkavállaló munkaszerződése alapján
munkát végez vagy végzett [349/B. § (2) bek.].
[177] VÉGREHAJTÁSI PEREK • A végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránt indított perre kizárólag
az a bíróság illetékes, amely a végrehajtási eljárást elrendelte, ha pedig a végrehajtási eljárást a törvényszék
vagy a munkaügyi bíróság, illetőleg a közjegyző rendelte el, kizárólag az adós lakóhelye szerinti bíróság
illetékes (367. §). A végrehajtási igényperre kizárólag az a helyi bíróság illetékes, amelynek területén a foglalás
történt (373. §).
[179] EGYÉB PEREK • A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény 9. §-a szerint az
állampolgárság visszavonása tárgyában hozott a közigazgatási és igazságügyi miniszter határozatának
felülvizsgálatára, valamint a 11. §
Közérdekű adat megismerésére vonatkozó igény elutasítása miatt indított perben a helyi bíróság hatáskörébe
tartozó ügyben a törvényszék székhelyén működő helyi bíróság, Budapesten a Pesti Központi Kerületi Bíróság
jár el (2011. évi CXII. tv. 31. §). A bíróság illetékességét az alperes közfeladatot ellátó szerv székhelye
határozza meg.
A birtokháborítási ügyben hozott határozattal szemben benyújtott kereset elbírálására a jegyző székhelye
szerinti helyi bíróságnak van kizárólagos illetékessége [Ptké. 28. § (3) bek.].
a) írásban;
c) olyan formában, amely megfelel a felek között kialakult üzleti szokásoknak; vagy
d) a nemzetközi kereskedelemben olyan formában, amely megfelel az olyan kereskedelmi szokásoknak, amelyet
a felek ismertek vagy ismerniük kellett, és
73
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
amelyet az ilyen típusú szerződést kötő felek a szóban forgó üzletágban általánosan ismernek és rendszeresen
figyelembe vesznek.
Nincs helye illetékességi kikötésnek olyan ügyekben, amelyekre a törvény valamely bíróság kizárólagos
illetékességét állapítja meg.
A kikötött bíróság a törvény eltérő rendelkezése vagy a felek eltérő megállapodása hiányában kizárólagosan
illetékes. A kikötés hatálya kiterjed a jogutódokra is.
A másik új rendelkezés az ügyek arányosabb eloszlása érdekében kimondja azt, hogy a felek vagyonjogi ügyek
tekintetében a törvényszék hatáskörébe tartozó ügyben nem köthetik ki a Fővárosi Törvényszék és a Budapest
Környéki Törvényszék, a helyi bíróság hatáskörébe tartozó ügyben a Pesti Központi Kerületi Bíróság
illetékességét [41. § (6) bek.].
Amennyiben a jogvitának európai polgári eljárásjogi vonatkozása van, azaz polgári és kereskedelmi ügyekben a
joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2000/EK tanácsi rendelet
hatálya alá tartozik, a kikötésre a rendelet 23. cikke az irányadó.9
A bíróságot érintő időbeli korlátozás attól függ, hogy kizárólagos vagy egyéb illetékességi okról van-e szó. A
kizárólagos illetékesség hiányát az egész eljárás folyamán hivatalból figyelembe kell venni. Más a helyzet a
nem kizárólagos, illetve az alávetéses illetékesség esetében. Ezeknek a hiánya az alperes érdemi
ellenkérelmének az előterjesztése után többet nem vehető figyelembe.
• Ha a felperes keresetére más bíróság illetékes, de az áttétel szabályai a szükséges adatok hiányában nem
alkalmazhatók, akkor a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja [130. § (1) bek. b) pont].
74
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
• Ha a bíróság a per során állapítja meg az illetékessége hiányát, és az áttétel szabályai nem alkalmazhatók, a
pert meg kell szüntetni [157. § a) pont]. Ha az alperes a per érdemi tárgyalásába bocsátkozott, a per
megszüntetésére csak akkor kerülhet sor, ha az illetékesség kizárólagos, kivéve ha az a felek – 41. §
• ha a bíróságok között hatásköri vagy illetékességi összeütközés merül fel (lásd 187. pont),
• ha a bíróság rendkívüli munkaterhe miatt az ügy ésszerű időn belüli elbírálása más módon nem biztosítható
(lásd 190. pont).
A negatív hatásköri, illetve illetékességi összeütközést a Pp. két szabály kimondásával próbálja meg elkerülni:
• Nincs helye a keresetlevél áttételének olyan bírósághoz vagy más hatósághoz, amely a saját hatáskörének
vagy illetékességének a hiányát már jogerősen megállapította [129. § (2) bek.].
• Ha valamely bíróság a hatáskörének vagy illetékességének hiányát valamely okból már jogerősen
megállapította, az utóbb eljáró bíróság nem hozhat ezzel az okkal ellentétes olyan határozatot, amellyel a saját
hatáskörét vagy illetékességét megtagadva, az ügyet az előbb eljárt bírósághoz utalja vissza (131. §).
[188] AZ ILLETÉKES BÍRÓSÁG HIÁNYA • Ha az illetékes bíróság nem állapítható meg, a fél a kijelölés
iránti kérelmet bármelyik bíróságnál előterjesztheti; egyébként a kijelölés iránt a perben eljárt bíróság hivatalból
köteles előterjesztést tenni [46. § (1) bek.].
Ez a szabály a személyállapottal kapcsolatos perekben nem alkalmazható, mivel ilyen esetekben maga a törvény
jelöli ki a Pesti Központi Kerületi Bíróságot [277. § (3) bek.].10
• ha a területén levő helyi bíróság kizárása esetében a területén levő másik helyi bíróság kijelölhető.
• ha az összeütközés a területén lévő helyi bíróságok között merül fel, de a törvényszék nem bírálhatja el, vagy
valamely megye összes helyi bíróságának a kizártsága miatt más helyi bíróságot kell kijelölni,
• ha az összeütközés a területén levő törvényszékek között, illetve a területén lévő munkaügyi bíróságok között
merült fel, továbbá
• ha a területén levő törvényszék vagy munkaügyi bíróság kizárása esetében a területén levő másik
törvényszék, illetve munkaügyi bíróság kijelölhető.
A közigazgatási perekben felmerült hatásköri vagy illetékességi összeütközés esetében, továbbá ha az illetékes
bíróság nem állapítható meg vagy kizárás miatt nem járhat el, az eljáró bíróságot a Fővárosi Ítélőtábla jelöli ki
[326. § (10) bek.]
75
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
Egyébként a kijelölés kérdésében a Kúria dönt, így például a helyi és a munkaügyi bíróság közötti hatásköri
összeütközés esetén [45. § (2) bek.].
[190] KIJELÖLÉS KÖZPONTI IGAZGATÁSI JOGKÖRBEN • A Pp. 47. §-ának eredeti szövege11 lehetővé
tette azt, hogy a Legfelsőbb Bíróság célszerűségi okokból az eljárásra egyébként illetékes bíróság helyett azonos
hatáskörű más bíróságot jelöljön ki. Az 1997. évi igazságügyi reform során, a törvényes bíróhoz való jog
biztosítására tekintettel (lásd 121. pont) a fenti rendelkezést hatályon kívül helyezték.
A 2010. évi CLXXXIII. törvény 102. §-a a Legfelsőbb Bíróságot ismét felruházta azzal a joggal, hogy az
Országos Igazságszolgáltatási Tanács (lásd 103. pont) elnökének az indítványára az illetékes bíróság helyett
más, azonos hatáskörű bíróságot jelöljön ki az ügy vagy a bíróságra adott időszakban érkezett ügyek
meghatározott csoportjának elbírálására, ha a bíróság rendkívüli munkaterhe miatt az ügyek ésszerű időn belül
való elbírálása más módon nem biztosítható, és a kijelölés nem jár a kijelölt bíróság aránytalan megterhelésével.
A törvényhozó a Legfelsőbb Bíróság számára újból megnyitott lehetőséget „kivételes körülmények között
alkalmazható" válságkezelő intézménynek nevezte, hozzátéve azt, hogy „az illetékességi rendszer fontos
alapköve az eljárásjogoknak, van azonban még egy ennél fontosabb követelmény: az eljárás ésszerű időn belül
történő befejezése".12 A 2011. évi CLXI. tv. (Bszi.) a kijelölés jogát a bíróságok központi igazgatásának adta át:
2012. január 1. napjától az Országos Bírósági Hivatal elnöke gyakorolja. A kijelölést az ítélőtábla vagy a
törvényszék elnöke, továbbá a legfőbb ügyész az ügy érkezésétől számított tizenöt napon belül indítványozhatja
az OBH elnökénél, aki a kijelölésről nyolc napon belül dönt (Bszi. 62-63. §).
A jogkör még további kiterjesztését tartalmazza az Országgyűlés által 2011. december 31-án elfogadott
dokumentum Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezéseiről. A 11. cikk (3) bekezdése szerint „az
Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdésében biztosított ésszerű határidőn belüli bírói döntéshez való
alapjog érvényesülése érdekében mindaddig, amíg a bíróságok kiegyensúlyozott ügyterhelése nem valósul meg,
az Országos Bírósági Hivatal elnöke bármely ügy tárgyalására az általános illetékességű bíróságtól eltérő, de
azonos hatáskörű bíróságot jelölhet ki". Ezzel a törvényhozó a Bszi. 8. §-ában biztosított törvényes bíróhoz való
jogot (lásd 121. pont) az ésszerű határidőn belüli bírói döntéshez való alapjog (lásd 34. és 83. pont) alá rendelte .
1.4. Jegyzetek
1. Magyary-Nizsalovszky: i. m. 97. o.
2. Névai-Szilbereky: i. m. 175. o.
4. A 4/2008. polgári jogegységi határozat értelmében a tartási követelés iránti per fogalmába beletartoznak a
tartási, életjáradéki, illetve öröklési szerződés teljesítése, módosítása, a tartási (öröklési) szerződés
életjáradéki szerződéssé alakítása, valamint a szerződés megszüntetése iránti perek is.
5. A 25. § (4) bekezdésének új szövegét a 2011. évi CLXXX. törvény 80. §-a állapította meg.
6. Magyary-Nizsalovszky: i. m. 98. o.
8. 2/2011. (XII. 12.) PK vélemény a fogyasztói szerződés érvényességével kapcsolatos egyes kérdésekről.
9. Kengyel Miklós – Harsági Viktória: Európai polgári eljárásjog. Budapest, 2009. 104-107. o.
10. A házassági perekre nézve kimondott szabályt valamennyi személyi állapottal kapcsolatos különleges
perben [293. § (1) bek., 302. § (1) bek., 303. §., 304. § (1) bek., 312. § (2) bek.], valamint a gondnokság alá
helyezési perben is alkalmazni kell [305. § (2) bek., 312. § (3) bek.].
11. Az eredeti szöveg szerint a Legfelsőbb Bíróság a legfőbb ügyész meghallgatása után az eljárásra
egyébként illetékes bíróság helyett azonos hatáskörű más bíróságot jelöl ki, ha ezt az ügy előkészítése, a
bizonyítási eljárás megkönnyítése vagy az eljáráshoz fűződő egyéb érdek nyomatékosan indokolttá teszi (Pp.
47. §).
76
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
1.5. Irodalom
Bajory Pál: Bírósági hatáskör és illetékesség. In Kommentár 1976. 231-311. o.
Kovács Kázmér: Hatáskörök és határidők a Pp.-t módosító törvénytervezetben. ÜL, 1999/4: 7-13. o.
Kőrös András: Bírósági hatáskör és illetékesség. In Kommentár (Petrik) 2010. 48/10-84. o. Major László: Mi a
helyes eljárás a hatásköri és illetékességi szabályok megsértése esetén? MJ, 2005/2:109-113. o.
Magyary Géza – Nizsalovszky Endre: Magyar polgári perjog. 3. kiad. Budapest, 1939. 97-161. o. Novák István:
A polgári per hatásköri szabályainak elvi alapjai. JK, 1964/5:137-139. o.
Névai László – Szilbereky Jenő: Polgári eljárásjog. 3. kiad. Budapest, 1974. 167-195. o. Szilbereky Jenő:
Joghatóság, hatáskör, illetékesség. In Polgári perjog I. 1993. 119-148. o.
A felek közül azt, aki a pert kezdeményezi, felperesnek, aki ellen a pert megindítják, alperesnek nevezzük. A
felperesi szerep általában önként vállalt perbeli pozíció, míg az alperesi szerep rákényszerített. Magyary
klasszikus megfogalmazása szerint „.. .a felperes az, aki a pert kéri, helyesebben, aki úgy rendelkezik, hogy per
legyen. Végeredményben tehát azt mondhatjuk, hogy felperes az, aki a keresetet, illetve a keresetlevelet
előterjeszti."1
A per megindításának a joga elsősorban a vitában érdekelt felet illeti meg, ám a felperesi pozíció mégsem
tekinthető minden esetben önkéntesnek, mivel a Pp., valamint más jogszabályok az anyagi jogosult helyett más
szervezeteket is (például ügyész, jegyző, gyámhivatal) feljogosítanak a keresetindításra. Ezekben az esetekben a
pervitelre jogosultság nem esik egybe az anyagi jogosultsággal. Az ebből adódó problémákra a félfogalmi
elméletek, illetve a keresetjog-el- méletek (lásd 368-376. pont) adhatnak magyarázatot.
A felperesi pozíció önkéntessége alól egy egészen más jellegű kivétel található a Pp. 61. § (1) bekezdésében.
Eszerint a felperes jogutódját az alperes perbe vonhatja, ha a jogutódlás a felperes halála, illetve jogutódlással
történő megszűnése miatt következett be.
[192] AZ ALPERES • Az a fél, aki ellen a felperes a pert megindítja, az alperes. Az alperesi pozíció a magyar
jogban ex lege bekövetkezik, ahhoz az alperes részéről semmiféle nyilatkozatra vagy egyéb közreműködésre
nincs szükség. Hatályos jogunk nem ismeri – a római jogi litis contestatio mintájára – a peralapítás vagy a perbe
bocsátkozás intézményét: az idéző végzéssel ellátott keresetlevél kézbesítésével alperessé válik az, aki ellen a
felperes a pert megindította.
77
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
A polgári perben gyakran előfordul az, hogy a felperes és az alperes helyzete viszonylagossá válik. Ugyanazon
követelés esetében a két pozíció nem eshet
egybe, ám több kereseti követelés esetében lehetőség van a perbeli szerepek felcserélődésére. Viszontkereset
esetében a viszontkeresetet támasztó alperes ebben a vonatkozásban felperessé válik, a felperes pedig
viszontkereseti alperessé (Pp. 147. §). Ilyenkor az alperes lesz az, aki kezdeményezi az eljárást, és a felperes az,
akire (a viszontkereset vonatkozásában) az eljárást rákényszerítik. Ez a rákényszerített szerep különösen akkor
válik nyilvánvalóvá, amikor a felperes a saját keresetétől eláll, de a viszontkeresetet tárgyalni kell.
[193] A FÉL FOGALMA • A fél fogalmáról a polgári eljárásjog-tudományban kétféle nézet alakult ki. A
materiális vagy anyagi jogi félfogalom szerint csak az lehet peres fél, aki a perbeli jogviszonyban jogosítottként,
illetve kötelezettként szerepel, vagy legalábbis (az elméletnek egy módosított változata szerint) a perben ezt
állítja. A materiális fél fogalma, amely szoros rokonságban van a magánjogi szemléleten alapuló keresetjog-
elméletekkel (lásd 369. pont), a gyakorlatban nem állja meg a helyét. A legcsattanósabb ellenérv az, amikor a
bíróság elutasítja a felperes keresetét. Ez ad abszurdum azt jelentheti, hogy a felperes nem is lehetett volna peres
fél, hiszen az anyagi jogosultsága hiányzott. A materiális elméletnek volt egy későbbi változata, amely szerint
nem szükséges a tényleges anyagi jogosultság, elegendő azt a perben állítani. Csakhogy vannak olyan perek,
amikor a felperes éppen a jogosultságának a hiányát vagy a vitatott jogviszony nemlétét állítja, és az ún. negatív
megállapítási keresetben ennek az ítéletbe foglalását kéri a bíróságtól.
A processzuális vagy eljárásjogi félfogalom szerint a felek: a felperes és az alperes, tehát aki a keresetével az
eljárást megindítja, és akivel szemben az eljárás megindul. A fél fogalma eszerint független attól, hogy a peres
fél a perbeli anyagi jogi jogviszonyban valóban félként szerepel-e, vagy sem.
[194] A HATÁLYOS PP. ÉS A FÉL FOGALMA • A fél fogalma körüli vitát a mindenkori tételes jogszabályok
alapján kell megoldani. Mivel a magyar jogszabályoknak – akár az 1911. évi, akár az 1952. évi Pp.
rendelkezéseit vesszük alapul – a processzuális félfogalom felel meg, a magyar jogirodalom is ezt az álláspontot
képviseli. Így a fentebb már idézett Magyary, akinél felperes az, aki a keresetet előterjeszti, és alperes az, aki
ellen a keresetet előterjesztik. Hasonlóképpen fogalmaz Farkas is, nála a felperes az, aki perel, az alperes, akit
perelnek. Szilbereky szerint perbeli fél az, aki a saját nevében jogvédelmet kér, illetve aki ellen ezt a
jogvédelmet kérik, aki a Pp. értelmében felperesként, illetve alperesként eljárhat. 2
A hatályos Pp. a fél fogalmát általában processzuális értelemben használja, de bizonyos esetekben a fél alatt az
anyagi jogosultat is érteni kell. Így például a bírák kizárására vonatkozó 13. § (1) bekezdés a) pontja nemcsak a
processzuá- lis, hanem a materiális értelemben vett félre is vonatkozik. A törvény szövege ugyanis a fél mellett
a féllel együtt jogosított vagy kötelezett személyre, továbbá arra is utal, aki a per tárgyát egészben vagy részben
magának követeli, vagy akinek jogaira és kötelezettségeire a per eredménye kihatással lehet.
A 64. § (3) bekezdése, amelyet a VI. Ppn. iktatott be a törvény szövegébe, a processzuális és a materiális
félfogalomra egyaránt utal, amikor úgy rendelkezik, hogy az, akinek igénye érvényesítése céljából az ügyész,
illetve a külön jogszabállyal erre feljogosított szervezet pert indított, a perben félként vesz részt.
Más esetekben a Pp. egészét és a rendelkezés célját figyelembe véve kell megállapítani, hogy a törvény az adott
esetben félen csak a feleket vagy a feleken túlmenő peralanyokat is érti. Így például a 3. § (1) bekezdésében a
„fél" alatt csak a felperest, a (2) bekezdésében a „felek" alatt a felperest és az alperest, a 8. §-ban pedig a per
valamennyi résztvevőjét kell érteni.
[195] A PERBELI LEGITIMÁCIÓ • A felek fogalmán kívül eső, ám attól mégsem elválasztható kérdés a
perbeli (vagy ügybeli) legitimáció (legitimatio ad cau- sam). Ez a fogalom a fél és a per tárgya közötti anyagi
jogi kapcsolatra vonatkozik, vagyis azt jelenti, hogy a felperest megilleti-e a keresettel érvényesített jog az
alperessel szemben. A perbeli legitimáció anyagi jogi kérdés, amelynek hiánya a kereset érdemi elutasításához
vezet. Ennek a leggyakrabban hivatkozott példája az, amikor kártérítési perben a bíróság megállapítja ugyan,
hogy az alperes okozta a felperes összegszerűen nem vitatott kárát, mégis elutasítja a keresetet, mert az alperes
alkalmazottként, munkaviszonyával összefüggésben okozta, tehát a kárért a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése
alapján a munkáltató a felelős. Az anyagi jogi legitimáció kérdése „kereshetőségi jogként" jelenik meg az újabb
bírósági gyakorlatban. A kereshetőségi jogról mint a felperes igényérvényesítési jogosultságáról a bíróságnak
mindig ítélettel kell határoznia.3
A perbeli legitimáció eljárásjogi kérdés is lehet, éspedig akkor, ha a pert csak jogszabályban erre feljogosított
személy indíthatja meg, vagy ha a per csak jogszabályban meghatározott személy vagy személyek ellen
indítható meg. (Ilyen korlátozásokkal a leggyakrabban a személyi állapottal kapcsolatos perekben találkozunk;
78
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
például a házassági bontópert csak az egyik házastárs indíthatja meg a másik ellen.) Ezekben az esetekben az ún.
aktív vagy passzív perbeli legitimáció perelőfeltételnek minősül, ami azt jelenti, hogy a bíróságnak már a
keresetlevél benyújtásakor vizsgálnia kell azt, hogy a pert az indítja-e, aki arra jogszabály alapján jogosult, vagy
olyan személy ellen indítják-e, aki ellen jogszabály alapján a perindítás lehetséges. Az aktív vagy passzív
legitimáció hiányában a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani [130. §
2.2. 2. A perképesség
[196] A PERKÉPESSÉG FOGALMA • A törvény perképesség elnevezés alatt foglal- [196] ja össze a perbeli
jogképességgel és cselekvőképességgel kapcsolatos szabályokat. A perképesség nem önálló, hanem
származékos fogalom, amely a perbeli jog- és cselekvőképesség szinonimájának tekinthető.4
[198] AZ EMBER JOGKÉPESSÉGE • Minden ember jogképes, jogai és kötelezettségei lehetnek. Ezt a jogelvet
az Alaptörvény XV. cikke és a Ptk. 8. §-a is kimondja. A jogképesség az életkorra, nemre, fajra, nemzetiséghez
vagy felekezethez való tartozásra tekintet nélkül egyenlő. A jogképességet korlátozó szerződés vagy egyoldalú
nyilatkozat semmis. Az ember jogképessége a polgári perben sem korlátozható. A természetes személy által
előterjesztett keresetlevelet a perbeli jogképesség hiánya miatt idézés kibocsátása nélkül elutasítani, illetve a
pert ilyen okból megszüntetni nem lehet.
Az embert, ha élve születik, a jogképesség a fogamzásának időpontjától kezdve illeti meg. A fogamzás
időpontjának a szüléstől visszafelé számított háromszázadik napot kell tekinteni; bizonyítani lehet azonban,
hogy a fogamzás korábban vagy későbben történt. A születés napja a határidőbe beleszámít (Ptk. 9. §).
A méhmagzat nem jogalany, de – élve születése esetére – feltételes jogképességgel rendelkezik. A fogantatás és
a születés között eltelt idő alatt a méhmagzatot jogok nem illethetik és kötelezettségek nem terhelhetik,
ennélfogva perbeli jogképességgel sem rendelkezik. Egy – nagy visszhangot kiváltott ügyben született –
bírósági döntés szerint: „A méhmagzat gondnoka útján sem indíthat pert anyjának a terhessége megszakítására
irányuló jognyilatkozata érvénytelenségének vagy hatálytalanságának megállapítása iránt. A bíróságnak az ilyen
igényt tartalmazó keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítania, illetőleg – az eljárás későbbi
szakaszában – a pert meg kell szüntetnie."5
Az ember jogképessége a halálával szűnik meg (Ptk. 22. §). Az a személy, aki a keresetlevél benyújtásakor nem
él, perbeli jogképességgel sem rendelkezik, azaz fél sem lehet. Ilyenkor az igényt az említett személy jogutódai,
illetve – ismert jogutód hiányában – ismeretlen örökösei ellen kell érvényesíteni, akiknek a jogképessége
feltételezett.6 Ha a felperes a pert meghalt személy ellen indította meg, a keresetlevelet a perbeli jogképesség
hiányában idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani (lásd 442. pont). Ha valamelyik fél halála az eljárás során
következik be, a jogutód perbe lépéséig, illetve perbe vonásáig az eljárás félbeszakad (lásd 503. pont).
[199] AZ ÁLLAM JOGKÉPESSÉGE • Az állam – mint a vagyoni jogviszonyok alanya – jogi személy. Az
államot a polgári jogviszonyokban – ha jogszabály ettől eltérően nem rendelkezik – az állami vagyonért felelős
miniszter képviseli; ezt a jogkörét más állami szerv útján is gyakorolhatja vagy más állami szervre átruházhatja.
A kártérítési, megtérítési és kártalanítási kötelezettség, valamint a jóhiszemű személyek irányában vállalt
szerződéses kötelezettség az államot költségvetési fedezet hiányában vagy az e célra biztosított költségvetési
fedezetet meghaladó mértékben is terheli [Ptk. 28. § (1)-(2) bek.].
Az állam mint jogi személy csak mint a vagyoni jogviszonyok alanya lehet polgári jogi szerződés, polgári
jogviszony részese. A felek mellérendeltségéből, egyenrangúságából következően reá ugyanúgy kihatnak az
állam közigazgatási, közjogi funkciójából fakadó eljárásai, intézkedései, esetleges mulasztásai, mint a
jogviszony többi alanyára.
[200] A JOGI SZEMÉLY JOGKÉPESSÉGE • A jogi személy olyan állami, önkormányzati, gazdasági vagy
társadalmi szervezet, amelynek polgári jogai, illetve kötelezettségei lehetnek. A szervezet azáltal lesz jogi
79
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
személy, hogy a jogképességét az állam elismeri,7 de jogi személyt jogszabály is alapíthat. A jogi személy
jogképessége – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – mindazokra a jogokra és kötelezettségekre kiterjed,
amelyek jellegüknél fogva nem csupán az emberhez fűződnek (Ptk. 28-29. §).
A hatályos szabályozás szerint jogi személynek minősülnek: az állami vállalat, a tröszt, az egyéb állami
gazdálkodó szerv, a költségvetési szerv, a szövetkezet, a jogi személyiségű gazdasági társaság (a közös vállalat,
a korlátolt felelősségű társaság, a részvénytársaság), az egyesület, a köztestület, az országos sportági
szakszövetség, egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, az alapítvány és az egyesülés (Ptk. 31-74/H. §).
A jogi személyekre nézve a magyar jogban nem érvényesül típuskényszer. Ezért a Ptk.-ban szabályozott jogi
személyektől eltérő típusú, külön törvénnyel (vagy más jogszabállyal) létrehozott jogi személyek is létezhetnek.
Ezek közé tartozik például a befektetési alap, az erdőbirtokossági társulat, az ügyvédi iroda és a vízgazdálkodási
társulat.
A Pp. 30. § (3) bekezdése szerint a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok elleni perekben a
jogi személyekre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. A (4) bekezdés ugyanezen szabály
alkalmazását rendeli azokra az esetekre is, amikor a törvény – a gazdasági társaságok körén kívül eső – jogi
személyiséggel nem rendelkező szervezetet nyilvánít jogképesnek (lásd 161. pont).
• A közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perben fél lehet az is, akit a közigazgatási jog szabályai szerint
jogok illethetnek és kötelezettségek terhelhetnek, továbbá az a közigazgatási szerv is, amelynek egyébként
nincs perbeli jogképessége [Pp. 327. § (4) bek.].
• A közérdekű adat megismerésére vonatkozó igény elutasítása miatt az adatkezelő ellen indított perben fél
lehet az is, akinek egyébként nincs perbeli jogképessége [2011. évi CXII. tv. 31. § (4) bek.].
A Ptk. 11. §-a szerint cselekvőképes mindenki, akinek a cselekvőképességét a törvény nem korlátozza vagy nem
zárja ki. Aki cselekvőképes, az maga köthet szerződést vagy tehet más nyilatkozatot. A cselekvőképességet
80
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
korlátozó szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat semmis. A Pp. 49. § (1) bekezdése alapján perbeli
cselekvőképességgel az rendelkezik, aki a polgári jog szabályai szerint teljesen cselekvőképes, illetve aki a per
tárgyáról a polgári jog szabályai szerint érvényesen rendelkezhet.
• A korlátozottan cselekvőképes személyek közül a 14. életévét betöltött kiskorú a munkával szerzett
keresménye felett, ha a jogszabály kivételt nem tesz, szabadon rendelkezhet, és a keresménye erejéig arra
kötelezettséget is vállalhat [Ptk. 12/A. § (3) bek. c) pont]. Az ebből adódó perben a kiskorú teljes perbeli
cselekvőképességgel rendelkezik.
• A 16. életévét betöltött kiskorú munkavállalóként munkaviszonyt létesíthet. A 15. életévét betöltött tanuló,
aki nappali rendszerű képzés keretében folytat tanulmányokat, az iskolai szünet alatt létesíthet
munkaviszonyt. A gyámhatóság engedélye alapján a jogszabályban meghatározott kulturális, művészeti,
sport-, hirdetési tevékenység keretében a 16. életévét be nem töltött személy is foglalkoztatható (2012. évi Mt.
34. §). A 14. életévét betöltött kiskorú a törvényes képviselője hozzájárulásával szövetkezeti tag lehet [2006.
évi X. tv. 10. § (6) bek. b) pont]. A munkaviszonnyal, illetve a tagsági viszonnyal kapcsolatos perben a
korlátozottan cselekvőképes kiskorúnak teljes perbeli cselekvőképessége van, mert a per tárgyáról érvényesen
rendelkezhet.
• A Pp. a korlátozottan cselekvőképes személyek számára a személyi állapottal kapcsolatos perekben teljes
perbeli cselekvőképességet biztosít. Ez a szabály házassági perekre (278. §), az apaság és származás
megállapítása (293. §), a szülői felügyelet megszüntetése és visszaállítása (302-303. §), valamint a
gondnokság alá helyezés és megszüntetése (306. és 312. §) iránti perekre vonatkozik.
A szabály kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, azaz nem alkalmazható az olyan személyi állapottal
kapcsolatos vagy egyébként családjogi perre, amely nem tartozik a különleges szabályozás hatálya alá
(házassági vagyonjogi per, örökbefogadás felbontása iránti, gyermek elhelyezése iránti per stb.).
Miután a személyhez fűződő jogokat a Ptk. 85. § (1) bekezdése értelmében csak személyesen lehet
érvényesíteni, a korlátozottan cselekvőképes személy a személyiségi jogaival kapcsolatos perekben teljes
cselekvőképességgel rendelkezik.
A felsorolt személyeknek nincs perbeli cselekvőképességük sem, ez alól a törvény csak akkor enged kivételt, ha
a per tárgya a gondnokság alá helyezés (lásd 925. pont) vagy a gondnokság alá helyezés megszüntetése, illetve
módosítása (lásd 935. pont).
[206] A JOG- ÉS CSELEKVŐKÉPESSÉG VIZSGÁLATA • A törvény a bíróság kötelességévé teszi azt, hogy
a felek perbeli jog- és cselekvőképességét, amennyiben ezek iránt kétség merülne fel, az eljárás bármely
szakaszában hivatalból vizsgálja. A perbeli jog- és cselekvőképesség igazolása nem szükséges, ha az
köztudomású, vagy ha arról a bíróságnak hivatalos tudomása van (Pp. 50. §).
A perbeli cselekvőképesség hiánya a fél jogképességét nem érinti. A cselekvőképtelen fél (jogi személy)
nevében a törvényes képviselője jár el [Pp. 49. § (2) bek.], ennek hiányában ügygondnokot kell a részére
81
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
kirendelni (Pp. 74. §). A törvényes képviselő vagy ügygondnok nélkül eljáró fél perbeli cselekményei
hatálytalanok.
A perbeli jogképesség meglétét illetően perjogunkban egy sajátos bizalmi elv érvényesül. Így előfordulhat az,
hogy ismeretlen örökösök állnak perben, jóllehet a jogképességük csak feltételezett. Sőt a jogképesség nélküli
fél is mindaddig jogképes, amíg a bíróság jogerősen meg nem állapítja jogképességének a hiányát (fiktív
jogképesség). Ugyanez az elv érvényesül a cselekvőképtelen fél esetében is. Így például a kiskorú a perbeli
cselekvőképességének a hiányát kimondó bírói határozat ellen a törvényes képviselőjének a közreműködése
nélkül fellebbezhet. Vagyis az a furcsa helyzet áll elő, hogy a jogképességgel vagy cselekvőképességgel nem
rendelkező fél abban az eljárásban, amelyben ezt megállapítják, a jogerős határozat meghozataláig jogképes,
illetve cselekvőképes lesz.10
3. A pertársaság
A pertársaság feltétele az, hogy több felperes vagy alperes legyen a perben, ezért nincs pertársaság akkor, ha a
perben több törvényes képviselő vesz részt, amennyiben az általuk képviselt fél csak egy személy. És nem hoz
létre pertársaságot az ugyanazon felek közötti, egymással összefüggő tárgyú pereknek a bíróság általi egyesítése
sem.
A fenti esetekben a pertársaság hiánya a 130. § (1) bekezdés g) pontja alapján a keresetlevél idézés kibocsátása
nélküli elutasításához, illetve a pernek a 157. § a) pontja alapján történő megszüntetéséhez vezethet.
Jogszabályi előírás hiányában a pertársaság célszerűségi vagy perökonómiai szempontokon alapul, létrejövetele
elsősorban a felperes elhatározásától függ.
[210] A PERTÁRSASÁG FELTÉTELEI • A pertársaság keletkezésének a feltételeit a Pp. 51. §-a tartalmazza.
Eszerint több felperes együtt indíthat pert, illetve több alperes együtt perelhető, ha
a per tárgya olyan közös jog, illetőleg olyan közös kötelezettség, amely csak egységesen dönthető el, vagy ha a
perben hozott döntés a pertársakra a perben való részvétel nélkül is kiterjedne;
a perbeli követelések hasonló ténybeli és jogi alapból erednek és ugyanannak a bíróságnak az illetékessége a 40.
§ rendelkezéseinek az alkalmazása nélkül is mindegyik alperessel szemben megállapítható.
A magyar jogirodalomban a többségi álláspont (Beck, Szilbereky) nem tesz különbséget az egységes és a
kényszerű, illetve az egyszerű és a nem kényszerű pertársaság között. Az ezzel ellentétes álláspontot Farkas
82
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
[211] AZ EGYSÉGES PERTÁRSASÁG • A Pp. 51. § a) pontja szerinti egységes per-társaság akkor keletkezik,
ha a per tárgyául szolgáló közös (osztatlan, egyetemleges) jogot vagy kötelezettséget csak egységesen lehet
eldönteni. Hogy ez az eset mikor forog fenn, arra nézve nincs általános szabály, azt mindig az anyagi jog alapján
kell elbírálni. Ide tartoznak a 221. pontban már említett kényszerű pertársaság esetei.
A bírói gyakorlat szerint azokban a perekben, ahol a tartásra kötelezett keresetének ötven százalékát a korábbi
bírói ítéleten vagy bírói egyezségen alapuló gyermektartási kötelezettségek már teljesen kimerítették, az újabb
gyermektartási kötelezettség megállapításánál valamennyi érdekeltnek perben kell állnia (PK 142. sz.
állásfoglalás). Egységes pertársaság jön létre akkor is, ha a perben
hozott döntés a pertársakra a perben való részvétel nélkül is kiterjedne. Ilyenek lehetnek például az ingatlan-
nyilvántartásba való bejegyzéssel kapcsolatos perek, ahol az ítélet hatálya azokra is kiterjed, akik a bejegyzést
követően szereztek jogot az ingatlanon.
[212] AZ EGYSZERŰ PERTÁRSASÁG • A Pp. 51. § b) pontja szerinti egyszerű pertársasághoz elegendő az,
ha a perbeli követelések ugyanabból a jogviszonyból származnak. Ilyen pertársaság keletkezik akkor, ha a
bérbeadó felperes a bérlőtársak ellen indít pert. Az 51. § c) pontja szerint a perbeli követelések hasonló ténybeli
vagy jogi alapja esetén is létrejöhet a pertársaság, például a társasház közös képviselője több tulajdonostársat
perel a közös költség elmaradása miatt.
Hasonlónak tekinthető a jogi alap akkor, ha a kereseti követelés valamennyi féllel szemben ugyanazon a
jogszabályon alapszik. A hasonló ténybeli alapot esetenként kell vizsgálni; a hasonlóság elfogadható akkor, ha a
több kereset elbírálásához azonos bizonyítást kell felvenni. Mivel a pertársak közötti kapcsolat itt a leglazább, a
törvény előfeltételként szabja azt, hogy a bíróság illetékessége – a pertársaságra tekintet nélkül – valamennyi
alperesre fennálljon. Ezért nem lehet valakit az 51. § c) pontjára való hivatkozással az illetékes bíróság helyett a
pertársára illetékes bíróságnál perelni.
Egységes pertársaság esetén a pertársak függőségének az elve érvényesül, azaz az egyik pertárs cselekménye
nem bírálható el a másik perbeli cselekményétől függetlenül. A törvény ezzel kapcsolatban két fontos szabályt
fogalmaz meg:
Bármelyik pertárs perbeli cselekményei – az egyezséget, az elismerést és a jogról való lemondást kivéve – arra a
pertársra is kihatnak, aki valamely határidőt, határnapot vagy cselekményt elmulasztott, feltéve hogy a
mulasztását utólag nem pótolta [52. § (1) bek.].
Ha az egységes pertársak perbeli cselekményei vagy előadásai egymástól eltérnek, a bíróság azokat a per egyéb
adatait is figyelembe véve bírálja el [52. §
bek.].
• Az egyszerű pertársaság esetében az egyik pertárs cselekménye vagy mulasztása nem szolgálhat a többi
pertárs előnyére vagy hátrányára [53. § (1) bek.].
• A határnapra szóló idézést, valamint az érdemi határozatot az abban közvetlenül nem érdekelt pertárssal is
közölni kell, de a tárgyalás elkülönítése esetén a közvetlenül nem érdekelt pertársak idézése mellőzhető [53. §
(2) bek.].
83
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
[215] A BEAVATKOZÁS FOGALMA • A beavatkozás jogintézménye lehetővé teszi azt, hogy a feleken kívül
harmadik személyek is részt vehessenek a perben.
A beavatkozót (az ügyésszel együtt) az eljárás egyéb alanyai közé soroljuk. A beavatkozás fogalmát maga a
törvény határozza meg: Akinek jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy a más személyek között folyamatban lévő per
miként dőljön el, a perbe – az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig – az azonos érdekű fél
pernyertességének az előmozdítása végett beavatkozhat [54. § (1) bek.].
216[] A BEAVATKOZÁS JOGI TERMÉSZETE • A beavatkozás jogi természetét ille- [216] tően különböző
álláspontok ismeretesek. Az érdekazonosságról szóló tanítás szerint a beavatkozónak nincs az általa támogatott
féltől eltérő érdeke. A másik elterjedt irodalmi nézet szerint a beavatkozás olyan jogvédelmi eszköz, amely- lyel
a beavatkozó a saját jogát, a jogos érdekeit védi, és ha a perbeli jogállása járulékos is, az érdeke önálló és a felek
érdekeitől eltérhet.14 Tekintettel arra, hogy a Pp. a beavatkozó jogállását kétféleképpen is szabályozza, mindkét
nézet jogosságát el kell ismerni. Legfeljebb annyi megszorítást tehetünk, hogy a törvény által is fő esetként
szabályozott érdekazonos beavatkozás a gyakoribb.
Az 1911. évi Pp.-vel ellentétben, amely különbséget tett a főbeavatkozás15 és a mellékbeavatkozás között, mai
jogunk csak egyféle beavatkozást ismer, amely jogi természete szerint a mellékbeavatkozásnak felel meg.
[217] A BEAVATKOZÁS FELTÉTELEI • A perbe csak a feleken kívül álló harmadik személy avatkozhat be.
A fél nem lehet egyben beavatkozó is, ezért ha a beavatkozó például jogutódlás folytán féllé válik, megszűnik a
beavatkozói jogállása. Egységes pertársaság esetében a pertársak ugyancsak nem lehetnek beavatkozók. Más a
helyzet az egyszerű pertársaságnál, ahol az egyik pertárs beavatkozóként léphet fel a másik pertárs és az ellenfél
közötti jogviszonyban. A törvényes képviselő nem lehet egyúttal beavatkozó is, mert ő nem a feleken kívül álló
harmadik személy.16
A beavatkozás alapvetően önkéntes, ennélfogva az érdekeltek dolga az, hogy a beavatkozás lehetőségéről
tudomást szerezzenek és a szükséges eljárási cselekményeket megtegyék.
A beavatkozás feltételei közül a jogi érdek fogalma szorul bővebb magyarázatra. A törvény a jogi érdek
meghatározását a jogalkalmazóra bízza, akinek azt az ügy összes körülményeinek a figyelembevételével esetileg
kell eldöntenie.
Csak létező jogi érdeket lehet figyelembe venni, ami egyaránt lehet vagyonjogi és személyiségi jogi érdek is. A
bírói gyakorlat szerint a jogi érdek nem lehet ellentétes a támogatott fél érdekével, mert ilyen esetben
beavatkozásnak nincs helye. A beavatkozáshoz szükséges jogi érdek mindig fennáll, ha az ítélet jogereje a
beavatkozóra is kiterjed.
Nem kell a jogi érdeket külön megjelölnie annak, akit a törvény jogosít fel a beavatkozásra. Az apaság és a
származás megállapítása iránti perekben az anya beavatkozóként bármelyik félhez csatlakozhat (294. §). A
szülői felügyelet megszüntetése, illetve visszaállítása iránti perben a szülő bármelyik félhez csatlakozhat (302.
§, 303. §). Más helyütt a törvény a jogi érdek fennállása esetén sem teszi lehetővé a beavatkozást. Így a
házassági perben nincs helye beavatkozásnak [279. § (2) bek.]. Az apaság és a származás megállapítása iránti
perekbe az anyán kívül más nem avatkozhat be (294. §).
A törvény időben is korlátozza a beavatkozást; azt csak az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás
berekesztéséig engedi meg [54. § (1) bek.]. Tehát a fellebbezés és a felülvizsgálati eljárás során már nincs helye
beavatkozásnak. Ezzel szemben a perújítási eljárásban van, mert arra az elsőfokú eljárás szabályait kell
megfelelően alkalmazni (269. §).
[218] ELJÁRÁS A BEAVATKOZÁS TÁRGYÁBAN • A beavatkozást írásban vagy a tárgyaláson szóval kell
bejelenteni, és a beavatkozónak meg kell jelölnie, hogy melyik fél pernyertességét kívánja előmozdítani,
továbbá azt is, hogy a fél pernyertességéhez milyen jogi érdeke fűződik. A bejelentést a felekkel közölni kell
(55. §).
A bíróság a beavatkozás megengedése tárgyában végzéssel határoz. Szükség esetén a feleket és a beavatkozót a
határozathozatal előtt meghallgatja. A beavatkozást megengedő határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. Ha a
per folyamán derül ki, hogy beavatkozásnak nem lett volna helye, a bíróság a beavatkozót – a felek és a
beavatkozó meghallgatása után – a perből kizárja. A beavatkozást elutasító, valamint a beavatkozót a perből
kizáró határozat ellen a beavatkozó fellebbezéssel élhet, ennek jogerős elintézéséig a perben részt vehet (56. §).
84
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
• Ha a perben hozott ítélet jogereje nem terjed ki a beavatkozónak az ellenféllel szemben fennálló
jogviszonyára, a beavatkozó jogállása az 57. § (1) bekezdésének első mondata szerint alakul: A beavatkozó –
az egyezséget, a jogelismerést és a jogról való lemondást kivéve – minden cselekményre jogosult, amelyet az
általa támogatott fél megtehet, cselekményeinek azonban csak annyiban van hatálya, amennyiben a fél a
cselekményt elmulasztja, illetőleg amennyiben a beavatkozó cselekményei a fél cselekményeivel nem állnak
ellentétben. Így például a beavatkozónak az a fellebbezése, amellyel az általa támogatott fél nem ért egyet, a
fél cselekményével ellentétesnek minősül, ezért hatálytalan.
• Ha a perben hozott ítélet jogereje a beavatkozónak az ellenféllel szemben fennálló jogviszonyára is kiterjed, a
beavatkozó cselekményei akkor is hatályosak, ha azok az általa támogatott féllel ellentétben állnak; az ilyen
ellentétes cselekmények befolyását az ügy eldöntésére a bíróság a per egyéb adatait is
figyelembe véve bírálja el [57. § (1) bek. második mondata]. Az ilyen beavatkozót a jogirodalom önálló
beavatkozónak nevezi. A bírói gyakorlat szerint az önálló beavatkozó az általa támogatott fél tiltakozása
ellenére is élhet perújítással (PK 145. sz. állásfoglalás).
A beavatkozás mindkét esetére vonatkozik az a szabály, hogy a féllel közlendő határozatokat a beavatkozóval is
közölni kell [57. § (2) bek.]. Ennek elmulasztása olyan eljárási szabálysértés, amely miatt az ítéletet hatályon
kívül kell helyezni (lásd 793. pont).
[220] A PERBE HÍVÁS • A beavatkozás nemcsak önkéntesen történhet, hanem perbe hívás alapján is. Az a fél,
aki pervesztessége esetére harmadik személy ellen kíván követelést érvényesíteni, vagy harmadik személy
követelésétől tart, ezt a személyt az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig perbe
hívhatja (58. §).
A perbe hívást írásban vagy a tárgyaláson szóban kell előterjeszteni; abban meg kell jelölni a perbe hívás okát és
röviden elő kell adni a per állását. A perbe hívás okát még valószínűsíteni sem szükséges. A perbe hívást az
ellenféllel is közölni kell (59. §).
Ha a perbe hívott a perbe hívást elfogadja, a perbe hívóhoz beavatkozóként csatlakozhat. A csatlakozást írásban
vagy a tárgyaláson szóval is be lehet jelenteni. A perbe hívott jogállására a beavatkozás szabályait kell
megfelelően alkalmazni. A perbe hívás elfogadása nem jelenti azt, hogy ezzel a perbe hívott a kötelezettségét a
perbe hívóval szemben elismerné. A perbe hívó és a perbe hívott közötti jogviszony ebben a perben nem
dönthető el (60. §). Nemcsak a fél, hanem a beavatkozó, sőt a perbe hívott is élhet további perbe hívással.
A perbeli jogutódláson kívül a peres felek személyében más módon is történhetnek változások. A törvény által
nevesített esetek a következők:
85
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
[222] A JOGUTÓDLÁS • Ha a per alapjául szolgáló jogviszonyban a polgári jog szabályai szerint valamelyik
fél helyébe a per folyamán jogutód lép, a jogutód
a perbe félként önként is beléphet, illetőleg a jogutódot az ellenfél is perbe vonhatja. A felperes jogutódját csak
akkor lehet perbe vonni, ha a jogutódlás a felperes halála, illetve jogutódlással történő megszűnése miatt
következett be [61. § (1) bek.].
A felperesi jogutód önkéntes perbe lépéséhez a felperes hozzájárulása szükséges. Ha a belépés azért történik,
mert a jogelőd meghalt, hozzájárulásra nincs szükség, a jogutódlást azonban valószínűsíteni kell. A jogutód
perbe lépése, illetve perbe vonása esetén, ha ez nem a jogelőd halála miatt történt, a jogelődöt kérelemre az
ellenfél hozzájárulásával el lehet bocsátani a perből (61. §). A perbeli jogutódlásra vonatkozó szabályok
értelmezéséhez nyújt segítséget az
táblázat.
A jogutód perbe lépését, illetve perbe vonását írásban vagy a tárgyaláson szóval kell bejelenteni. A bejelentést
közölni kell a felekkel és a perbe vont jogutóddal is. A bíróság a perbe lépés vagy a perbe vonás tárgyában
hozott határozata előtt a felet akkor is meghallgathatja, ha a hozzájárulására nincs szükség. A jogelőd által
végzett perbeli cselekmények és az addig meghozott bírói határozatok a jogelőd helyébe lépő jogutóddal
szemben is hatályosak. Ha a jogelődöt nem bocsátják el a perből (mert ahhoz a felperes vagy mindkét fél nem
járult hozzá), akkor a jogutód a jogelőd pertársa lesz (62. §).
A beavatkozással, illetve a perbe hívással ellentétben a jogutódlásra a per bármelyik szakaszában, tehát a
perorvoslati eljárásban is sor kerülhet. Ha például a jogi személy a felülvizsgálati eljárás során szűnik meg, a
jogutód perbe lépéséig, illetőleg perbe vonásáig a felülvizsgálati eljárás félbeszakad.17
[223] A PERTÁRGY IGÉNYLÉSE • Ha a per tárgyát harmadik személy – akár jogutódként, akár más jogcímen
– egészen vagy részben a maga részére igényeli, az alperes az igénylőt perbe hívhatja. Ha az igénylő a perbe
belép és az alperes a per tárgyát a visszavétel jogáról való lemondás mellett bírói letétbe helyezi, az alperest a
perből el kell bocsátani. A per a felperes és az igénylő mint új alperes között folyik tovább (63. §).
Az itt szereplő perbe hívás nem azonos a Pp. 58-60. §-aiban szabályozott perbe hívással, mert itt a perbe hívottat
nem beavatkozásra, hanem félként való belépésre hívja fel a perbe hívó. (Valójában perbe vonásról van szó,
csakhogy a Pp. nem eléggé következetes a „perbe vonás" és a „perbe hívás" fogalmának az alkalmazásában.
Mindig a perbe vont személyből lesz a fél, és a perbe hívottból, ha a perbe hívást elfogadja, a beavatkozó.)
[224] ELŐDMEGNEVEZÉS • Az az alperes, aki ellen olyan jog iránt indítanak pert, amelyet ő harmadik
személy nevében gyakorol, ezt a harmadik személyt perbe hívhatja. Ha a harmadik személy elismeri, hogy a
vitás jogot az alperes az ő nevében gyakorolja, és a perbe belép, az alperest – kérelmére – a felperes
beleegyezésével a perből el kell bocsátani, és a pert a felperes és az alperes helyébe lépő harmadik személy
között tovább kell folytatni [64. § (1) bek.].
86
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
A régebbi jogunk által elődmegnevezésnek hívott jogintézmény gyakorlati alkalmazására akkor kerülhet sor, ha
az alperes letéteményesként, haszonélvezőként, bérlőként stb. gyakorol jogokat és ellene olyan pert indítanak,
amelyben a védekezés a tulajdonos dolga.
Ha a felperes nem az ellen indította meg a pert, akivel szemben az igény érvényesíthető, a bíróság a felperesnek
az elsőfokú eljárás során előterjesztett kérelmére a felperes által megjelölt személyt alperesként a kereset
közlésével megidézi, és a korábbi alperest a perből elbocsátja, feltéve hogy a perre az új alperessel szemben
hatásköre és illetékessége van. A perből elbocsátott alperes költségeiben a felperest kell marasztalni [64. § (2)
bek.].
A tévesen megválasztott alperes helyett új alperes perbe vonására csak az elsőfokú eljárásban van lehetőség. A
keresetet a fellebbezési eljárás során nem lehet az eredetileg perbe nem vont alperesekre kiterjeszteni és a
perújítás során nincs helye új alperes perbe vonásának.18
[226] PERBE LÉPÉS A PERTÁRS JOGÁN • A VI. Ppn. a felek személyében történő változás lehetőségét egy
új esetkörrel gazdagította. A 64. § (3) bekezdésének beiktatásával a törvény egy általános perbe lépési
lehetőséget fogalmaz meg azok számára, akiknek a nevében az ügyész vagy a külön jogszabállyal erre
feljogosított szervezet pert indított, illetve akik anyagi jogi alapon maguk is jogosultak lettek volna a per
megindítására.
Az, akinek igénye érvényesítése céljából az ügyész, illetve a külön jogszabállyal erre feljogosított személy vagy
szervezet pert indított, a perben félként vesz részt. A más által indított perbe az, aki a per megindítására külön
jogszabály alapján, illetve az 51. § a), b) pontjai alapján maga is jogosult lett volna, a felperes pertársaként az
elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig perbe léphet. Ha a pertársak perbeli
cselekményei vagy előadásai egymástól eltérnek – az 51. § b) pontjára tekintettel történő perbe lépés esetét
kivéve -, a bíróság azokat a per egyéb adatait is figyelembe véve bírálja el [64. § (3) bek.].
[227] ELJÁRÁSI SZABÁLYOK • A bíróság mind a jogutódlás kérdésében, mind pedig a felek személyében
bekövetkező egyéb változásról végzéssel határoz. A 61-63. § és a 64. § (1)-(2) bekezdése alá tartozó esetekben a
perbe lépés, valamint a perből való elbocsátás tárgyában hozott végzés ellen külön fellebbezésnek van helye (65.
§).
Nincs helye külön fellebbezésnek a perbe lépés tárgyában hozott végzés ellen, ha a perbe lépés a 64. § (3)
bekezdésén alapul.
A szovjet típusú ügyészség kialakítására az ötvenes évek elején került sor. Az 1952. évi Pp. 2. § (1) bekezdése
lehetővé tette azt, hogy az ügyész „az állam és egyes dolgozók érdekében" bármely polgári pert megindíthasson
vagy a már megindított polgári perben, annak bármely szakaszában s bármelyik fél érdekében felléphessen. A
270. § alapján a legfőbb ügyész az eljárást befejező vagy felfüggesztő bármely jogerős határozat ellen a
törvényesség érdekében a Legfelsőbb Bíróságnál perorvoslattal élhetett, ha a határozat jogszabályt sértett. Az
ügyészre vonatkozó szabályokat az 1954. évi Ppn. kibővítette: a 2/A. § beiktatásával részletesen szabályozta az
ügyész polgári perbeli jogállását. A legfőbb ügyészt megillető rendkívüli perorvoslatot ugyancsak az 1954. évi
Ppn. nevezte el törvényességi óvásnak.
A hetvenes évek elején végrehajtott alkotmánymódosítás, majd igazságügyi reform nyomán részben
megváltozott az ügyészség szerepe. Így például az ügyészségről szóló 1972. évi V. törvényből kimaradt az,
hogy az ügyészség törvényességi felügyeletet gyakorol a bíróságok tevékenysége felett. Ennek megfelelően a
III. Ppn. módosította az ügyész polgári perbeli jogait is. Az új szabályozás „az ügyészi részvétel általános
jellegét nem érintette, nagyobb súlyt helyezett azonban a felek rendelkezési jogának érvényesülésére, amelyet az
87
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
eljárásban részt vevő ügyésznek tiszteletben kell tartania". A több mint húsz éven keresztül hatályos
törvényszöveg szerint az ügyész keresetet indíthatott fontos állami vagy társadalmi érdekből, illetőleg ha a
jogosult a jogainak védelmére bármely okból nem volt képes, valamint a per bármely szakaszában felléphetett a
törvényesség érdekében. Nem indíthatott az ügyész keresetet olyan jog iránt, amelyet csak jogszabályban
meghatározott személy vagy szerv érvényesíthetett [Pp. 2/A. § (1) bek.].
A jogirodalom a nyolcvanas évek végéig a szocialista polgári eljárásjog egyik legfontosabb elemének, a
törvényesség legfőbb biztosítékának tekintette az
ügyész polgári perbeli részvételét (Beck, Névai).19 A rendszerváltást követően azonban felerősödött az a
vélemény (Fürész, Gátos, Kengyel), amely az ügyészi részvételt arányaiban eltúlzottnak és a felek rendelkezési
jogaival összeegyeztethetetlennek tartotta.20
Az Alkotmánybíróság döntése után a VI. Ppn. hatályon kívül helyezte „Az ügyész jogai a polgári perben" címet
viselő 2/A. §-t, és az ügyész jogállását „A per megindítása és a bíróság feladata" címet viselő 2. § (2)-(6)
bekezdéseiben szabályozta. Ezzel az elhelyezéssel a törvényhozó hangsúlyozni kívánta, hogy a polgári perben
az ügyész szerepe nem kiemelt jelentőségű. Még tovább ment a VIII. Ppn., amikor az ügyészre vonatkozó
szabályokat „Az ügyész feladatai a polgári perben" címmel a módosított I. fejezet 9. §-ában helyezte el.
Kizárt az ügyészi keresetindítás az olyan jog iránt, amelyet csak jogszabályban meghatározott személy vagy
szerv érvényesíthet. Ennek fontosabb esetei közé tartozik a házassági bontóper (Csjt. 19. §), az apaság
megállapítása iránti per (Csjt. 38. §) és a személyhez fűződő jogok érvényesítése (Ptk. 85. §).
[231] AZ ÜGYÉSZI FELLÉPÉS • Ha az ügyészt általános keresetindítási jog illeti meg, de a perbeli részvételét
megalapozó körülmények a per folyamán állnak be, az ügyész a perben felléphet. Ha az ügyészi fellépés
törvényi feltételei fennállnak, a bíróság erről értesíti az ügyészt [9. § (2) bek.].
1995 óta megváltoztatott tartalommal szerepel a Pp.-ben az 1/1994. (I. 7.) AB határozattal alkotmányellenesnek
minősített ügyészi fellépés. A korábbi szabályozáshoz képest a legfontosabb eltérés az, hogy az ügyészi
fellépésre nem általában, hanem csak akkor kerülhet sor, ha a jogosult jogainak védelmére bármely okból nem
képes.
Más személyek mellett az ügyésznek is joga van keresetet indítani például a házasság érvényességének, illetőleg
létezésének vagy nemlétezésének megállapítása iránt (Csjté. 6. §), a gyermek elhelyezése, valamint az
elhelyezés megváltoztatása iránt (Csjt. 72/A. §), a szülői felügyelet megszüntetése és visszaállítása iránt (Csjt.
90. §), a gondnokság alá helyezés (Ptk. 14. §) és a gondnokság megszüntetése iránt (Ptk. 21. §).
Fogyasztóvédelmi ügyekben az ügyész a fogyasztói érdekvédelmi szervek mellett pert indíthat a fogyasztók
széles körének védelme, illetőleg jelentős nagyságú hátrány kiküszöbölése érdekében (1997. évi CLV. tv. 39. §).
Az egyenlő bánásmód követelményének a megsértése esetén a hatóság, az érdek-képviseleti szervezet és az
ügyész személyiségi jogi pert vagy munkaügyi pert indíthat (2003. évi CXXV. tv. 20. §).
88
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
Egyes esetekben a törvény külön feltételhez köti az ügyészi keresetindítást, így például az apaság vélelmének
megtámadása iránti pert az ügyész csak akkor indíthatja meg, ha a gyermek meghalt, és nincs leszármazója
(Csjt. 43. §).
[233] KERESETINDÍTÁS AZ ÜGYÉSZ ELLEN • Két esetben a Pp. lehetőséget ad az ügyész elleni
perindításra, aki ily módon az alperes pozíciójába kerül:
A szülői felügyelet visszaállítása iránti pert az ügyész ellen kell megindítani abban az esetben, ha a bíróság az ő
keresetére mondta ki a szülői felügyelet megszüntetését [Pp. 302. § (4) bek.].
A fentieken kívül nem zárható ki az az eset sem, hogy az ügyész az ellene indított viszontkereset (Pp. 147. §)
folytán kerül alperesi pozícióba.
[234] AZ ÜGYÉSZ JOGÁLLÁSA • Az ügyész perbeli jogállása aszerint különbözik, hogy általános
felhatalmazás vagy külön jogszabály alapján jár el.
Az általános felhatalmazás alapján keresetet indító vagy a perben fellépő ügyészt mindazok a jogok megilletik,
amelyekkel a fél rendelkezik, egyezséget azonban nem köthet, jogról nem mondhat le, illetve jogokat nem
ismerhet el [9. § (3) bek.]. Az ügyész által indított perben az anyagi jogosult félként vesz részt és a rendelkező
cselekmények gyakorlásában az ügyész nem korlátozhatja. Ha az ügyész és a fél perbeli cselekményei vagy
előadásai egymástól eltérnek, a bíróság azokat a per egyéb adatait is figyelembe véve bírálja el [64. § (3) bek.].
Abban a perben, amelynek megindítására külön jogszabály jogosítja fel az ügyészt, vagy amelyet külön
jogszabály értelmében ellene lehet megindítani, az ügyész a fél jogait gyakorolja [9. § (4) bek.]. Az, aki a per
megindítására maga
is jogosult lett volna, az ügyész pertársaként az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig a
perbe beléphet. Ha a pertársak cselekményei vagy előadásai egymástól eltérnek, a bíróság azokat a per egyéb
adatait is figyelembe véve bírálja el [64. § (3) bek. második mondat].
A bíróság előtt az ügyészségről szóló törvény szabályai szerint illetékes ügyész jár el [9. § (5) bek.].
2.6. Jegyzetek
1. Magyary-Nizsalovszky: i. m. 163. o.
2. Beck Salamon: A felek és más perbeli személyek. In Polgári eljárásjog I. 1958. 171. o.; Farkas József: A
felek és más perbeli személyek. In Kommentár 1976. 313-314. o.; Névai-Szilbereky: i. m. 201. o.
3. Legf. Bír. Pfv. X. 23 052/2000. – BH 2001. évi 388. sz., Legf. Bír. Kfv. II. 27 814/1997. – BH 2001. évi 201.
sz., Legf. Bír. Mfv. II. 10 133/1998. sz. – BH 1999. évi 182. sz.
4. Ezzel ellentétes álláspontot képviselt Nizsalovszky, aki a perképességet a „a magánjogi jogalanyiság perjogi
oldalának" nevezte, és azt a perbeli jogképességgel azonosította (Perképesség – jogképesség. é. n. 1. o.).
5. Bács-Kiskun Megyei Bíróság I. Pf. 20 532/1998. sz. – BH 1998. évi 372. sz.
6. Farkas: i. m. 323. o.
8. A korábbi Gt.-ben szabályozott közös vállalat az új Gt. – 2006. július 1-jei hatálybalépése után – már nem
alapítható, de a korábban a cégjegyzékbe bejegyzett közös vállalatok zavartalanul működhetnek tovább.
9. Kivéve ha házasságot kötött, ebben az esetben ugyanis a tizennyolcadik életév betöltése előtt is megszerzi a
nagykorúságot. A házasságkötés azonban nem jár a nagykorúság megszerzésével, ha a házasságot a bíróság a
89
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
cselekvőképesség hiánya vagy a kiskorúság miatt szükséges gyámhatósági engedély hiánya miatt
nyilvánította érvénytelennek.
12. Beck Salamon szerint a pertársaságban a többalanyú kötelem polgári jogi intézménye verődik vissza a
tartalom és a forma kapcsolatának megnyilvánulásaként (i. m. 176. o.).
15. Az 1911. évi Pp. főbeavatkozónak nevezte azt a személyt, aki valamely dolgot vagy jogot a per tárgyát
részben vagy egészében magának követeli.
19. Beck: i. m. 201-202. o.; Névai László: Ügyészségi tanulmányok. Budapest, 1979. 165-166. o.
20. Fürész Klára: Az igazságszolgáltatás. In Kukorelli István (szerk.): Alkotmánytan. Budapest, 1992. 339.
o.; Gátos György: Bírói (külön-) vélemény, avagy széljegyzetek „Az ügyész polgári perbeli jogállásáról
hozott alkotmánybírósági határozathoz" című cikkre. MJ, 1994/3:160-161. o.; Kengyel Miklós: Az ügyész
szerepe a polgári perben. In Polgári eljárásjog I. 1991. 65-66. o.
2.7. Irodalom
Bajory Pál: Az ügyész alperesi pozícióban. ÜE, 1991/1:10. o.
Beck Károly: Magán- (külön-) vélemény az ügyész polgári perbeli jogállásáról hozott alkotmánybírósági
határozathoz. MJ, 1994/3:151-156. o.
Beck Salamon: A felek és más perbeli személyek. In Polgári eljárásjog I. 1958. 169-193. o.
Beck Salamon: A polgári per alanyai. In A magyar polgári perjog főbb kérdései. (Tanulmánygyűjtemény.)
Budapest, 1953. 57-82. o.
Besenyeiné Varga Katalin: A felek és más perbeli személyek. In Kommentár (Petrik) 2007. 93-122. o.
Farkas Sándor – Gáspárdy László – Sallós István: Az ügyész részvétele a polgári eljárásban. (Ügyészi
kiskönyvtár 31.) Budapest, 1981.
Fürész Klára: Az igazságszolgáltatás. In Kukorelli István (szerk.): Alkotmánytan. Budapest, 1992. 307-345. o.
Gáspárdy László: Az ügyész jogai a polgári perben. In Kommentár (Petrik) 1994. A/8-10. o.
Gátos György: Bírói (külön-) vélemény, avagy széljegyzetek „Az ügyész polgári perbeli jogállásáról hozott
alkotmánybírósági határozathoz" című cikkre. MJ, 1994/3:157-161. o.
90
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
Győri Györgyné: Tanácskozások az ügyész polgári eljárásbeli szerepéről, javaslatok a jogi szabályozás
koncepciójára. MJ, 1994/9:513-518. o.
Kengyel Miklós: A felek és más perbeli személyek. In Kommentár (Németh-Kiss) 2010. 247299. o.
Kereszty Éva: A halál orvosi és jogi fogalmai. JK, LVII. évf. 2002/9:386-396. o.
Kovács László: Néhány kérdőjel a pertársaság és a perbeli jogutódlás szabályainak találkozása körül (a polgári
és közigazgatási perekben), MJ, 2010/6:355-362. o.
Kun Tibor: Az ügyész polgári perbeli szerepének néhány kérdése a felszabadulástól a törvénykezési reformig.
PEF VII. 1974. 67-75. o.
Lévai Tibor: A polgári eljárásbeli ügyészi közreműködés néhány kérdése, figyelemmel a Pp. reformjára. MJ,
1984/7-8:577-585. o.
Magyary Géza – Nizsalovszky Endre: Magyar polgári perjog. 3. kiad. Budapest, 1939. 162204. o.
Mező Béla: A Pp. III. novellája és az ügyész polgári perbeli jogosítványa. PEF VII. 1974. 29-50. o.
Névai László: A polgári eljárásbeli ügyészi részvétel rendszere a törvénykezési reform után. MJ, 1973/11:645-
659. o.
Névai László – Szilbereky Jenő: Polgári eljárásjog. 3. kiad. Budapest, 1974. 199-212. o.
Sallós István – Győri Györgyné: A polgári bírósági eljárások és az ügyészi közreműködés múltja, jelene és
perspektívái. Budapest, 1988.
Schelnitz György: Az ügyész a polgári eljárásban a törvénykezési reform után. MJ, 1975/3-4: 227-229. o.
Szabó Tibor: Néhány gondolat az ügyészi keresetindításról. MJ, 1986/9:772-775. o. Szilbereky Jenő: A
bíróságok polgári tevékenységének törvényessége feletti ügyészi felügyelet módszere. Budapest, 1954.
Szilbereky Jenő: A peres felek és más perbeli személyek. In Polgári perjog I. 1993. 151-174. o. Szilbereky Jenő:
Az ügyész a polgári eljárásban. Budapest, 1961.
Tamáné Nagy Erzsébet: Az ügyész új szerepe az Alkotmánybíróság 1/1994. (I. 7.) AB határozata tükrében. MJ,
1994/3:148-150. o.
Varga Gyula: Pertársaság a státusperekben. ELTE Acta, Tom. VII. 1965. 135-149. o.
Várady János – Farkas József: Az ügyész szerepe a polgári perben. Budapest, 1954.
91
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
A két – meglehetősen túlzó – állásponttal szemben a helyettesítési elmélet jutott legközelebb a képviselet
lényegének a kifejezéséhez. Eszerint a képviseleti cselekvés ténybelileg teljesen a képviselő cselekvése, de
ennek a cselekvésnek a joghatásai a képviselt személyében és vagyonában állnak be. A képviselő tehát
helyettesíti az általa képviselt személyt a jognyilatkozatok megtételében és elfogadásában. A Jhering és
Windscheid nyomán elterjedt felfogással a magyar jogirodalomban Szladitsnál és Világhynál találkozunk. 3
A helyettesítési elmélethez az érdekelmélet annyit tud még hozzátenni, hogy a képviselőnek „mindenkor,
minden helyzetben" a képviselt érdekében kell eljárnia, a képviselt személy érdekei hordozójának,
szószólójának kell lenni (Schelnitz, Szilbereky).4
[238] A PERBELI KÉPVISELET ÖNÁLLÓSÁGA • Ebben a kérdésben a magyar jog- [238] irodalom
véleménye erősen megoszlik. Plósz az anyagi és az eljárásjogi képviseletet teljes mértékben azonos
intézményeknek tartotta, mondván: a perbeli képviseletre ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a
magánjogira. Beck a perbeli képviseletben csupán az anyagi jogi képviselet vetületét látta. A modern felfogás
jobban hajlik az önállóság elismerésére. Schelnitz szerint a perbeli képviselet magán viseli ugyan a képviselet
általános fogalmi jegyeit, de alanyában és tárgyában, tartalmában és formájában egyaránt különbözik a polgári
jogi kép- viselettől.5
[239] A PERBELI KÉPVISELET FOGALMA • Elfogadva a perbeli képviseletnek [239] mint jogintézménynek
az önállóságát, a perbeli képviselet fogalmát úgy határozhatjuk meg, mint a fél helyett és nevében való
közreműködést a per vitelében vagy egyes eljárási cselekmények megtételében a polgári per sajátosságaira
tekintettel a polgári perrendtartásban meghatározott módon, és akként, hogy a cselekvés joghatásai közvetlenül a
képviselt félre nézve állnak be.6
Az egyik legismertebb szempont az, hogy milyen tény, illetve aktus hozza létre a képviseletet. Ennek
megfelelően tesz különbséget Szilbereky az ügyleti, a törvényes és az ügygondnoki képviselet között. 7 Az
ügyleti képviselet a fél meghatalmazásán, a törvényes képviselet törvényi, illetve jogszabályi rendelkezésén, az
92
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
ügygondnoki kirendelés pedig a bíróság vagy más hatóság kirendelésén alapul. Schelnitz attól függően, hogy a
perbeli képviselet milyen jogcímen alapul, megkülönbözteti a törvényes, az ügygondnoki és az ügyleti
képviseletet.
Nála az ügygondnoki képviselet a törvényes és az ügyleti képviselet között „félúton" helyezkedik el. 8
A jogirodalomban kialakított három kategória megkönnyíti a tételes szabályok közötti eligazodást. A Pp. ugyan
az általános rendelkezések között egy teljes fejezetet szentel a képviseletnek, de ebben a „Meghatalmazottak"
címszó alatt csak az ügyleti képviseletet (66-73. §), valamint az ügygondnok jogállását szabályozza (74. §). A
törvényes képviseletre vonatkozó legfontosabb
A cselekvőképtelen fél részére a törvényes képviselője választhat meghatalmazottat [66. § (1) bek.].
A törvény megengedi azt, hogy egy félnek több meghatalmazottja legyen. Az együttes képviselet azonban
bonyodalmakat idézhet elő a polgári perben. Ennek elkerülése érdekében a 66. § (2) bekezdése úgy rendelkezik,
hogy több meghatalmazott esetében egy-egy perbeli cselekménynél csak a meghatalmazottak egyike járhat el,
az ezzel ellentétes kikötés hatálytalan. Ha a meghatalmazottak nyilatkozatai és cselekményei eltérnek
egymástól, ezt a bíróságnak úgy kell elbírálnia, mintha magának a félnek a nyilatkozatai vagy a cselekményei
lennének eltérőek.
[242] ELTÉRÉS AZ ANYAGI JOGTÓL • Az anyagi jogi és az eljárásjogi képviselet között fennálló egyik
leglényegesebb különbség az (lásd 238. pont), hogy a képviselet ellátására jogosult személyek köre a polgári
jogban sokkal szélesebb, mint azoké, akik a polgári perben képviselők lehetnek. Amíg a Ptk. idevonatkozó
rendelkezése szerint az anyagi jogi képviseletet bárki, még a korlátozottan cselekvőképes személy is elláthatja
(Ptk. 219. §), addig a polgári perben csak az lehet meghatalmazott, akit erre a törvény kifejezetten feljogosít.
[244]HOZZÁTARTOZÓ
a) a fél hozzátartozója,
A Pp. 13. § (2) bekezdése szerint hozzátartozónak minősül az egyenes ágbeli rokon és annak házastársa, az
örökbe fogadó és a nevelőszülő, az örökbe fogadott és a nevelt gyermek, a testvér, a házastárs, a jegyes és az
élettárs, a házastárs egyenes ágbeli rokona és testvére, valamint a testvér házastársa.
[245] PERTÁRS
A pertársaság mindkét esetében, így az egységes pertársaságnál (lásd 211. pont), valamint az egyszerű
pertársaságnál is (lásd 212. pont) lehetőség van arra, hogy az egyik pertárs, illetve annak törvényes képviselője
vagy meghatalmazottja a másik pertárs képviseletében is eljárjon.
93
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
[246] ÜGYVÉD
A meghatalmazás az ügyvéd (ügyvédi iroda) és az ügyfél közötti megbízási szerződésen alaul. Az ügyvédi
képviselet részletes szabályaival a 266-268. pontban foglalkozunk.
d) közigazgatási szerv, egyéb költségvetési szerv vezetője vagy alkalmazottja a szervnek a tevékenységével
kapcsolatos, valamint az alkalmazott a szerv vezetőjének az őt e minőségében érintő pereiben,
[248] ÖNKORMÁNYZAT
e) az önkormányzatokat (azok szerveit) érintő perek közül a helyi önkormányzat pereiben: a helyi önkormányzat
képviselő-testületének (közgyűlésének) a tagja, a polgármester (főpolgármester, megyei közgyűlés elnöke), a
jegyző (főjegyző) és a polgármesteri hivatal (főpolgármesteri hivatal, megyei közgyűlés hivatalának)
alkalmazottja; a nemzetiségi önkormányzat pereiben a nemzetiségi önkormányzat tagja, a nemzetiségi
önkormányzat szervének vezetője és alkalmazottja,
Az e) pont 2008. évi módosítása ugyan a „normavilágosság" jegyében született, de a törvényes képviselő
polgármester, főpolgármester, megyei közgyűlése elnöke esetében itt sem találunk magyarázatot arra, hogy
kinek a meghatalmazása alapján járnak el a helyi önkormányzatot érintő perekben.
[249] SZAKSZERVEZET
Az új munka törvénykönyve biztosítja a szakszervezetnek azt a jogát, hogy a tagjait – meghatalmazás alapján –
gazdasági és szociális érdekeinek védelme céljából bíróság, hatóság és egyéb szervek előtt képviselje [Mt. 272.
§
bek.].
g) az érdek-képviseleti célra alapított szervezet saját tagjának olyan perében, amelynek tárgya a szervezet
alapszabályában meghatározott érdek-képviseleti célok körébe vonható,
A meghatalmazás egyik feltétele a tagsági viszony fennállása, a másik az, hogy a tag pere kifejezetten
összefüggésben álljon az érdekképviselet céljaként meghatározott feladattal. Ilyen lehet például a
mozgáskorlátozott vagy vak személy esetében a járadék megállapítására irányuló per.9
[251] SZÖVETKEZET
A szövetkezet tagjának vagy alkalmazottjának a szövetkezet törvényes képviselője (Szövt. 14. §) adhat
meghatalmazást. A képviselettel kapcsolatos egyéb kérdések az alapszabályra tartoznak (Szövt. 14. §).
i) a jogi személy és egyéb gazdálkodó szervezet (Pp. 396. §) alkalmazottja munkáltatójának gazdasági
tevékenységével kapcsolatos pereiben, a jogi személy és egyéb gazdálkodó szervezet jogtanácsosa (jogi
előadója) pedig azokban a perekben is, amelyekben külön jogszabály a képviseletre feljogosítja,
94
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
A Pp. alkalmazásában gazdálkodó szervezetnek minősül valamennyi, a Ptk. 685. § c) pontjában felsorolt szerv,
illetve szervezet, nevezetesen az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, a
lakásszövetkezet, az európai szövetkezet, a gazdasági társaság, az európai részvénytársaság, az egyesülés, az
európai gazdasági egyesülés, az európai területi együttműködési csoportosulás, az egyes jogi személyek
vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, a végrehajtói iroda, az egyéni
cég, továbbá az egyéni vállalkozó. A jogi személyek köre (lásd 200. pont) ennél szű- kebb, mert az egyes
gazdasági társaságok (betéti társaság, közkereseti társaság), valamint az egyéni vállalkozó nem rendelkeznek
jogi személyiséggel.
A jogi személy és az egyéb gazdálkodó szervezet alkalmazottjaként eljáró személy a képviseleti jogosultságát –
a munkáltató gazdasági tevékenységével kapcsolatos perben – írásbeli meghatalmazással köteles igazolni. Az
alkalmazott képviseleti jogosultsága független attól, hogy a munkáltatónál milyen munkakört tölt be.
§ (1) bekezdése szerint a jogtanácsosi tevékenység munkaviszonyban vagy tagsági viszonyban folytatható. A
munkaviszonyban álló jogtanácsos feladata a munkaadó szervezet jogi képviselete, amelyet külön
meghatalmazás nélkül
lát el. A gazdálkodó szervezet jogtanácsosát (jogi előadóját) az ügyvéd jogállása illeti meg [67. § (2) bek.].
[254] KIZÁRÓ SZABÁLYOK • Nem lehet meghatalmazott az, aki a) a tizennyolcadik életévét még nem
töltötte be, b) akit jogerős bírói ítélet a közügyektől eltiltott,
c) akit a bíróság jogerősen gondnokság alá helyezett. A felsorolt okok valamennyi meghatalmazottra
érvényesek, ezért abszolút kizárási okoknak tekintendők (68. §).
95
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
bíróságnak csak azt kell megvizsgálnia, hogy az okirat szabályszerűen el van-e látva az egyezményben előírt
hitelesítési záradékkal, ún. apostille-jel. Ezen kívül a kétoldalú jogsegélyszerződések is lehetővé teszik a
felülhitelesítés mellőzését.11
[257] A MEGHATALMAZÁS TARTALMA • A meghatalmazás akár a per vitelére, akár egyes perbeli
cselekmények teljesítésére szólhat. A per vitelére szóló meghatalmazás kiterjed a perrel kapcsolatos minden
nyilatkozatra és cselekményre, ideértve a viszontkereset indítását, továbbá a biztosítási intézkedéseket és a
végrehajtási eljárást, valamint az annak során indított kereseteket is, végül az említett eljárások bármelyikében a
peres pénznek vagy dolognak és az eljárási költségeknek az átvételét is. A per vitelére szóló meghatalmazás
korlátozása csak annyiban hatályos, amennyiben az magából az írásbeli meghatalmazásból kitűnik (70. §).
Az ügyvéd a megbízás ellátásához alkalmazott ügyvédje, ügyvédjelöltje, a nála működő külföldi jogi tanácsadó,
továbbá más ügyvéd, illetve európai közösségi jogász, alkalmazott európai közösségi jogász közreműködését is
igénybe veheti, kivéve ha ezt a megbízó a megbízás létrejöttekor írásban kizárta (Ütv. 23. §).
Az ügyvédjelölt, valamint a jogi szakvizsgával nem rendelkező jogi előadó az ítélőtábla és a Kúria előtt nem
járhat el [67. § (3) bek.]. A tilalom nem vonatkozik a Pp. 119. §-ában szabályozott iratmegtekintési jog
gyakorlására.
A meghatalmazott képviseleti jogosultságát a bíróság az eljárás bármely szakaszában hivatalból vizsgálja (72.
§).
A meghatalmazás megszűnhet még a meghatalmazott halálával vagy az ügy jogerős befejezésével. (Ha a
meghatalmazás jogi személy részére szól, a képviselőként eljáró ügyintéző halála nem szünteti meg
automatikusan a meghatalmazást, de a meghatalmazónak jogában áll azt visszavonnia.)
[259] ÁLTALÁNOS MEGHATALMAZÁS • Természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági
társaság a képviselője részére olyan meghatalmazást is adhat, amely őt perek vitelére általánosságban jogosítja
fel (általános meghatalmazás). Mivel a törvény korlátozó rendelkezést nem tartalmaz, általános
meghatalmazottként nemcsak ügyvéd vagy jogtanácsos (jogi előadó) járhat el, hanem a 67. § (1) bekezdésében
felsorolt más személy is. Az általános meghatalmazást a bíróságnál be kell jelenteni, ahol azt nyilvántartásba
veszik [14/2002. (VIII. 1.) IM rend. 20. §]. A nyilvántartásba vett általános meghatalmazás a nyilvántartást
vezető bíróságnál pótolja az egyes perekre szóló külön meghatalmazást (73. §).
Az általános meghatalmazás visszavonását vagy felmondását szintén be kell jelenteni a bíróságnál. A bíróság a
nemperes eljárás szabályai szerint jár el. A nyilvántartásba vételi kérelmet elutasító határozata ellen
fellebbezésnek van helye.
Az akkori indokolás szerint az ügyvédi kényszer „nemcsak a közvetlenség elvének a háttérbe szorulását
eredményezi, hanem az eljárást is – igen gyakran feleslegesen – megdrágítja, amit sokszor nem ellensúlyoz
kellőképpen az az előny sem, amit az ügyvéd jogászi felkészültsége a per alaposabb előkészítése szempontjából
jelenthet".
Negyven évvel később, 1992-ben a törvény szövege úgy módosult, hogy „ha e törvény másképpen nem
rendelkezik, a törvényben szabályozott eljárásokban a jogi képviselet nem kötelező". Ezzel egyidejűleg az V.
Ppn. a felülvizsgálati eljárásban kötelezővé tette a jogi képviseletet. 1992 óta folyamatosan bővül azoknak az
ügyeknek a köre, amelyekben a jogi képviselet kötelező.
[261] A KÖTELEZŐ JOGI KÉPVISELET ESETEI • A hatályos szabályozás szerint a jogi képviselet kötelező:
96
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
• a törvényszék elsőfokú hatáskörébe tartozó perekben, a per minden szakaszában, a jogorvoslati eljárás során
is, kivéve azokat a vagyonjogi pereket, amelyekben a per tárgyának értéke a harmincmillió forintot nem
haladja meg, továbbá a 73/A. § bb) pontjában tételesen felsorolt pereket, 12
• az ítélőtábla előtti eljárásban az ítélet, valamint az ügy érdemében hozott végzések ellen fellebbezést
(csatlakozó fellebbezést) előterjesztő fél számára,
• a Kúria előtti eljárásban a közvetlen fellebbezést, illetve közvetlen csatlakozó fellebbezést (lásd 763. pont) és
a felülvizsgálati kérelmet (csatlakozó felülvizsgálati kérelmet) előterjesztő fél számára,
• a kiemelt jelentőségű ügyekben hozott közigazgatási hatósági határozatok bírósági felülvizsgálata iránti
eljárásban a 2006. évi LIII. törvény 8. §-a alapján,
• a törvényszék hatáskörébe tartozó nemperes eljárásokban kizárólag akkor, ha külön törvény így rendelkezik.
A kötelező jogi képviseletre vonatkozó előírások aszimmetrikusak, mert a törvény csak a fellebbezést
(csatlakozó fellebbezést), illetve felülvizsgálati kérelmet (csatlakozó felülvizsgálati kérelmet) benyújtó fél
számára teszi kötelezővé a jogi képviseletet. A szabályozás indokolása szerint annak a félnek a számára, aki
fellebbezéssel nem élt, illetve felülvizsgálati kérelmet nem nyújtott be, szükségtelen terhet jelentene a kötelező
jogi képviselet előírása.
[262] A KÖTELEZŐ JOGI KÉPVISELETET ELLÁTÓ SZEMÉLYEK KÖRE • Kötelező jogi képviselet esetén
jogi képviselőnek kell tekinteni az ügyvédet, az ügyvédi irodát, a jogi személy és az egyéb gazdálkodó szervezet
jogtanácsosát, valamint a külön törvényben meghatározott személyeket, mint például a szabadalmi ügy- vivő't
(lásd 1021. pont).
• a természetes személy, jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság törvényes képviselőjét,
• a meghatalmazottak köréből pedig a 67. § a), b), d), e), h) és j) pontjában megjelölt személyeket (lásd 244.,
245., 247., 248., 251., 253. pont).
Kötelező jogi képviselet esetében – amennyiben törvény kivételt nem tesz – a jogi szakvizsgával rendelkező
személy a saját ügyében jogi képviselő' nélkül is eljárhat. A jogi szakvizsga megszerzését igazoló okiratot a
bíróságnak be kell mutatni. Ügyvédjelölt (jogi előadó) a jogi képviseletre kötelezett fél nevében – az iratok
megtekintése és másolatok készítése (119. §) kivételével – jogi képviselőként nem járhat el.
[263] A FÉL JOGÁLLÁSA KÖTELEZŐ JOGI KÉPVISELET ESETÉN • Ha a jogi képviselet kötelező, a fél
önállóan nem tehet perbeli nyilatkozatot és nem végezhet eljárási cselekményt, mert a jogi képviselő nélküli
nyilatkozata, illetve eljárási cselekménye hatálytalan [73/B. § (1) bek.]. A jogi képviselőnek tehát ellenjegyeznie
kell a fél valamennyi beadványát és jelen kell lennie a tárgyaláson. Ha a jogi képviselő és a fél nyilatkozata
egymástól eltér, a bíróság azokat a per adatait figyelembe véve bírálja el. A jogi képviselő kötelező
közreműködése csak akkor mellőzhető, ha a törvény kifejezetten kizárja a meghatalmazott útján történő eljárást,
például a fél személyes meghallgatásának elrendelése esetén (lásd 894. pont).
A bíróságnak a jogi képviselő kötelező igénybevételéről, valamint a pártfogó ügyvédi képviselet (lásd 304.
pont) engedélyezésének a lehetőségéről a felet az eljárás megfelelő szakaszában tájékoztatni kell.13
Ha a jogi képviselet az elsőfokú eljárásban kötelező, a keresetlevélhez csatolni kell a jogi képviselő
meghatalmazását [121. § (3) bek.] Ha a felperes nem rendelkezik jogi képviselővel, a bíróság a keresetlevél
megvizsgálása esetében hiánypótlásra hívja fel, ha pedig a megszűnt jogi képviseletének pótlásáról felhívás
ellenére nem gondoskodik, a bíróság a pert megszünteti [157. § i) pont]. A jogi képviselővel nem rendelkező
alperes nyilatkozata hatálytalan, és az alperest úgy kell tekinteni, mint aki nyilatkozatot egyáltalán nem tesz.
A bíróság hivatalból utasítja el a perorvoslati kérelmet, ha az előterjesztő fél nem rendelkezik jogi képviselővel
vagy a megszűnt jogi képviseletének pótlásáról felhívás ellenére nem gondoskodik [73/B. § (4)-(6) bek.].
A kötelező jogi képviselet ellenére sem hatálytalan a jogi képviselő nélkül eljáró fél perbeli cselekménye, ha a
fél pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése iránti kérelmet terjesztett elő, vagy a bíróságnak egyéb okból el
97
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
kell utasítania a kérelmet. [73/B. § (2) bek.]. Ha ez utóbbira nem kerül sor, akkor a bíróság arra hívja fel a felet,
hogy harminc napon belül gondoskodjék a jogi képviseletéről. Pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése
érdekében a félnek a Megyei Kormányhivatal Igazságügyi Szolgálata Jogi Segítségnyújtó Osztályához kell
fordulnia (Jstv. 61-62. §).
[264] AZ ÜGYVÉDI MŰKÖDÉS FELTÉTELEI • Ügyvédi tevékenységet csak az végezhet, aki a kamara tagja
és az ügyvédi esküt letette. A kamarába ügyvédként fel kell venni azt, aki megfelel a következő feltételeknek
(Ütv. 13. §):
legalább egy évig ügyvédi, ügyvédjelölti vagy alkalmazott ügyvédi joggyakorlatot folytatott,
a Magyar Ügyvédek Biztosító és Segélyező Egyesületének tagja vagy a kamara által elfogadott más
felelősségbiztosítása van,
akivel szemben nem áll fenn a törvényben felsorolt kizáró okok14 valamelyike.
A kamarába fel kell venni azt a európai közösségi jogászt is, aki a törvényben foglalt feltételeknek megfelel.
Az ügyvédet – ha törvény másként nem rendelkezik – titoktartási kötelezettség terheli minden olyan adatot,
tényt illetően, amelyről a hivatásának gyakorlása során szerzett tudomást. E kötelezettség független az ügyvédi
megbízási jogviszony fennállásától, és az ügyvédi működés megszűnése után is fennmarad (Ütv. 8. §).
[266] AZ ÜGYVÉDI MEGBÍZÁS ÉS MEGHATALMAZÁS • Az ügyvédi megbízás [266] akkor jön létre, ha
az ügyvéd és az ügyfele megállapodtak a megbízás tartalmában, a megbízási díjban és az előre látható
költségekben. A tanácsadás kivételével a megbízást írásba kell foglalni (Ütv. 23. §).
A megbízástól meg kell különböztetnünk a meghatalmazást, amely az ügyvédet minden olyan cselekményre
feljogosíthatja, amely a rábízott ügy szabályszerű ellátásával jár, így okirat, pénz vagy más vagyontárgy
átvételére is. A meghatalmazást írásba kell foglalni és a megbízónak és az ügyvédnek saját kezűleg alá kell
írnia. E feltételek teljesülése esetén a meghatalmazás teljes bizonyító erejű magánokirat (lásd 640. pont). Tanúk
98
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
alkalmazására csak akkor van szükség, ha a megbízó írni-olvasni nem tud vagy nem képes. Ebben az esetben a
meghatalmazást közokiratba vagy olyan teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni, amelyen két tanú az
aláírásával igazolja, hogy a megbízó a megbízás létrejöttét előttük elismerte. Az ügyvéd képviseleti jogkörének
korlátozása (lásd 257. pont) csak annyiban hatályos, amennyiben a korlátozás a meghatalmazásból kitűnik (Ütv.
26. §).
[267] AZ ÜGYVÉDI ELLENJEGYZÉS • Az ügyvéd csak olyan okiratot láthat el ellenjegyzésével, amely a
saját vagy az irodája közreműködésével jött létre. Az ellenjegyzéssel az ügyvéd azt bizonyítja, hogy a) az okirat
a felek kinyilvánított akaratának és a jogszabályoknak megfelel, és b) az okiratban megjelölt fél az okiratot
előtte vagy helyettese előtt írta alá, illetőleg aláírását előtte vagy helyettese előtt saját kezű aláírásának ismerte
el. Az ellenjegyzés történhet az ügyvéd minősített elektronikus aláírásával is, amely az a) pontba foglaltakon túl
azt bizonyítja, hogy a kiállító minősített elektronikus aláírásával aláírt elektronikus okirat tartalma az ügyvéd
által készített elektronikus okiratéval megegyezik. A szabályszerű ellenjegyzéssel a Pp. 196. § (1) bekezdése
szerinti teljes bizonyító erejű magánokirat keletkezik (lásd 640. pont). Ha az ügyvéd által ellenjegyzett okiratban
foglalt jognyilatkozat joghatásának kiváltásához bíróság vagy más hatóság olyan eljárása szükséges, amelyben a
jogi képviselet kötelező, a jogi képviselet ellátására az okiratot ellenjegyző ügyvéd a jogosult.
[268] AZ ÜGYVÉDI IRODA • Egy vagy több ügyvéd az ügyvédi tevékenység végzésére irodát alapíthat (Ütv.
67. §). Az ügyvédi iroda jogi személy. Az alapító okiratban meg kell határozni az iroda nevét, székhelyét, az
irodavezető és a tagok nevét, lakcímét, továbbá rendelkezni kell az iroda vagyonáról, a taggyűlésről, az iroda
képviseletéről, a tagok közötti elszámolásról, az irodából való kizárásról, az iroda megszűnéséről stb. Ügyvédi
tevékenységet csak az az iroda végezhet, amelyet a kamara az ügyvédi irodák névjegyzékébe felvett. Erre akkor
kerülhet sor, ha az ügyvédi iroda a törvényben előírt alapító okirattal, valamint felelősségbiztosítással
rendelkezik.
Az általános szabály szerint törvényes képviselő akkor jár el, ha a félnek nincs perbeli cselekvőképessége, vagy
ha a fél jogi személy. Ezenkívül törvényes képviselő járhat el még annak a nevében is, akinek a részére a
cselekvőképesség érintése nélkül rendelt gondnokot a gyámhatóság, 15 de csak akkor, ha személyesen nem lép
fel. Törvényes képviselő hiányában a fél részére a bíróság az ellenfél kérelmére ügygondnokot rendel [49. § (2)
bek.].
A bíróság az eljárás bármely szakaszában hivatalból vizsgálja azt, hogy a törvényes képviselőnek a per viteléhez
vagy az egyes perbeli cselekményekhez esetleg szükséges külön felhatalmazása igazolva van-e. A törvényes
képviselet, illetve a felhatalmazás igazolása nem szükséges, ha az köztudomású vagy ha arról a bíróságnak
hivatalos tudomása van (50. §).
[270] A TÖRVÉNYES KÉPVISELET ESETEI • A törvényes képviseletre, valamint [270] arra, hogy a
törvényes képviselőnek mennyiben van szüksége a per viteléhez vagy egyes perbeli cselekményekhez külön
felhatalmazásra, az erre vonatkozó külön jogszabályok, illetőleg a jogi személy szervezetére vonatkozó
rendelkezések az irányadók [49. § (3) bek.]. A természetes személyek törvényes képviseletének a főbb esetei a
következők:
• a szülő annak a kiskorúnak a törvényes képviselője, aki szülői felügyelet alatt áll [Csjt. 86. § (1) bek.];
• a gyám annak a kiskorúnak a törvényes képviselője, aki nem áll szülői felügyelet alatt (Csjt. 101. §);
• a gondnok a cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság alá helyezett nagykorú személynek (Ptk.
14-15. §), valamint annak a képviselője, akit ügyeinek vitelében akadályoznak, különösen ha ismeretlen
helyen tartózkodik, vagy ismert helyen tartózkodik ugyan, de visszatérésében gátolva van (Ptk. 224. §);
• eseti gondnokot akkor rendel a gyámhatóság, ha a szülő, a gyám vagy a gondnok akár jogszabály vagy a
gyámhatóság rendelkezése folytán, akár érdekellentét vagy más tényleges akadály miatt nem járhat el (Ptk.
225. §);
99
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
ideiglenes gondnokot rendel a gyámhatóság annak a nagykorú személynek a részére, akinek az ügyei viteléhez
szükséges belátási képessége – pszichés állapota vagy szellemi fogyatkozása miatt – tartósan teljes mértékben
hiányzik, és az érdekeinek védelme más módon nem lehetséges (Ptk. 18/A. §).
• bek.];
• az állami vállalatot az igazgató képviseli, aki ezt a jogkörét esetenként vagy az ügyek meghatározott
csoportjára nézve a vállalat dolgozójára ruházhatja át [Ptk. 31. § (6) bek.];
• a költségvetési szerv képviseletét a szerv vezetője látja el, aki ezt a jogkörét esetenként vagy az ügyek
meghatározott csoportjára nézve a szerv dolgozójára ruházhatja át [Ptk. 36. § (2) bek.];
• a jogi személyiségű gazdasági társaságok közül a közös vállalatot az igazgató, a korlátolt felelősségű
társaságot az ügyvezető, a részvénytársaságot az igazgatóság tagjai képviselik (Ptk. 55. §);
• az alapítvány képviselője az alapító okiratban megjelölt személy vagy személyek [Ptk. 74/C. § (4) bek.];
• az egyesület képviseleti szerve a tagok által ilyen célból – az alapszabályban meghatározottak szerint –
megválasztott testület vagy személy (Ptk. 63. §).
4. Az ügygondnoki képviselet
Az általános szabályon túlmenően az ügygondnok kirendelésének vannak egyedi esetei is. Ilyenkor a törvény
(vagy más jogszabály) azt is előírja, hogy a kirendelés kötelező-e vagy a bíróság mérlegelésétől függ.
Ügygondnokként a bíróság vagy az ügyben eljáró más hatóság az ügyvédi kamara által rendelkezésre bocsátott
jegyzéken szereplő ügyvédet jelöli ki.
• Ha a keresetlevelet az alperesnek hirdetmény útján kell kézbesíteni, részére a bíróság ügygondnokot rendel és
a keresetlevelet annak is kézbesítteti [102. § (3) bek.].
• Ha az eljárás félbeszakadása vagy annak túlságosan hosszú tartama valamelyik fél méltányos érdekét sértené,
a bíróság a fél részére akár kérelemre, akár hivatalból ügygondnokot rendel ki [111. § (5) bek.].
100
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
• A házasság érvénytelenítése iránti perben, ha már nem él az a fél, aki ellen a keresetet meg kellene indítani, a
keresetet a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell megindítani. A bíróság akkor is ügygondnokot rendel
ki, ha a félnek nincs perbeli cselekvőképessége, és közte, valamint törvényes képviselője között érdekellentét
áll fenn [281. § (1) bek.].
• Az apaság és származás megállapítása iránti egyéb perekben, ha az a személy, aki ellen a keresetet meg
kellene indítani, már nem él vagy ismeretlen helyen tartózkodik, a keresetet a bíróság által kirendelt
ügygondnok ellen kell megindítani [295. § (3) bek.].
• Ha a szülői felügyelet visszaállítása iránti pert olyan személy ellen kell megindítani, aki már nem él, a pert a
bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell megindítani [302. § (4) bek.].
• A gondnokság alá helyezési perben az alperes részére a tárgyalás kitűzésével egyidejűleg ügygondnokot kell
kirendelni [308. § (1) bek.].
• Ha a gondnokság alá helyezés megszüntetése iránti keresetet olyan személy ellen kell megindítani, aki
meghalt, ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodik, a keresetet a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen
kell megindítani [312. § (1) bek.].
• A végrehajtó az adós részére ügygondnokot rendel ki, ha az adósnak van lefoglalható vagyontárgya, de az
adós lakóhelye vagy tartózkodási helye ismeretlen, külföldön lakik vagy hosszabb ideig ott tartózkodik,
illetőleg meghalt, és jogutóda ismeretlen (Vht. 46. §).
• A holtnak nyilvánítási eljárásban az életben létre utaló adat nélkül eltűnt, valamint annak a meghalt
személynek az érdekeit, akinek a halála közokirattal nem igazolható, ügygondnok képviselheti [1/1960. (IV.
13.) IM rend. 11. §].
• Ha a leltár szerint a hagyatékban követelés van, annak behajtására a közjegyző ügygondnokot rendelhet ki
(Hetv. 32. §).
• az ügygondnok a bíróság külön felhatalmazása nélkül a peres pénzt vagy dolgot nem veheti át;
• egyezséget csak akkor köthet, a vitás jogot csak akkor ismerheti el, illetőleg arról csak akkor mondhat le, ha
ezáltal a képviselt felet nyilvánvaló károsodástól óvja meg.
3.4. Jegyzetek
1. Schelnitz György: Képviselet. In Kommentár 1976. 375. o.
2. Savigny, Carl Friedrich: Das Obligationsrecht, als Teil des heutigen römischen Rechts. Berlin, 1951-1953. II.
köt. 57. o.; Kolozsváry Bálint: Magánjog. Budapest, 1922. 27. o.
3. Szladits Károly: Magyar magánjog. I. Általános Rész. Személyi Jog. Budapest, 1941. 322. o.; Vi- lághy
Miklós – Eörsi Gyula: Magyar polgári jog. Budapest, 1973. I. köt. 230-231. o.
4. Schelnitz György: A jogi személyek képviselete a magyar polgári eljárásjogban. Kandidátusi értekezés.
(Kézirat) Budapest, 1971. 21. o.; Névai-Szilbereky: i. m. 215. o.
5. Beck Salamon: A képviselet. In Polgári eljárásjog II. 1959. 195. o.; Schelnitz György: i. m. 19. o.
101
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
9. Az érdek-képviseleti szerveknek adható meghatalmazás, amelyet 2000-ben a VIII. Ppn. iktatott be, a
jogsegélyszolgálatok – időközben megszüntetett – képviseleti jogosultságát váltotta fel.
11. Harsági Viktória: Okirati bizonyítás a modern polgári perben. Budapest, 2005. 104-105. o.
12. A törvényszék elsőfokú hatáskörébe tartozó ügyek közül [Pp. 23. § (1) bek.] nem kötelező a jogi
képviselet: azokban a perekben, amelyeket a közigazgatási jogkörben eljáró személyek által hivatalos
eljárásukban okozott károk megtérítése iránt indítottak [b) pont], a cég szervei határozatának bírósági
felülvizsgálata iránt indított perekben [ec) alpont], a törvényszék által nyilvántartásba vett, cégnek nem
minősülő szervezetekkel kapcsolatos perekben [f) pont], a személyhez fűződő jogok megsértése miatt
keletkezett polgári jogi igények érvényesítése iránti perekben [g) pont], a közigazgatási perekben [i) pont], a
sajtó-helyreigazítási perekben [j) pont], a Pp. 2. § (3) bekezdésében meghatározott kártérítési perekben [m)
pont], a megállapításra irányuló perekben, amelyek esetében a per tárgyának értéke – ha a marasztalás
kérhető lenne – a harmincmillió forintot nem haladná meg [/) pont], azokban a perekben, amelyeket törvény a
törvényszék hatáskörébe utal [o) pont].
13. Ha a jogi képviselet már az elsőfokú eljárásban kötelező, akkor a bíróság a felperest erről hiánypótlás
keretében, az alperest pedig a keresetlevél kézbesítésével egyidejűleg tájékoztatja. Ha a jogi képviselet a
perorvoslati eljárásban kötelező, akkor a tájékoztatás a perorvoslattal megtámadható határozatban, valamint a
csatlakozó fellebbezés (csatlakozó felülvizsgálati kérelem) előterjesztésére szóló felhívásban történik [73/B.
§ (1) bek.].
14. Nem vehető fel a kamarába az, a) akivel szemben összeférhetetlenségi ok áll fenn és azt nem szünteti
meg, b) aki büntetett előéletű vagy egyetemi jogi végzettséghez kötött foglalkozástól eltiltás hatálya alatt áll,
c) aki büntetlen előéletű, de akit a bíróság szándékos bűncselekmény elkövetése miatt ötévi vagy azt
meghaladó végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre ítélt, a mentesítés beálltától számított nyolc évig, akit
a bíróság szándékos bűncselekmény elkövetése miatt öt évet el nem érő végrehajtandó szabadságvesztés
büntetésre ítélt, a mentesítés beálltától számított öt évig, akinek a szabadságvesztés-büntetés végrehajtását
próbaidőre felfüggesztették, a próbaidő leteltétől számított három évig, akivel szemben a bíróság
kényszergyógykezelést alkalmazott, a kényszergyógykezelést megszüntető végzés jogerőre emelkedésétől
számított három évig, d) akit az ügyvédi kamarából kizártak, a kizáró határozat jogerőre emelkedésétől
számított tíz évig, e) aki cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság hatálya alatt áll, vagy
gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen, f) aki az életmódja vagy magatartása miatt az ügyvédi
hivatás gyakorlásához szükséges közbizalomra érdemtelen, g) akinek a kamarával vagy a Magyar Ügyvédek
Biztosító és Segélyező Egyesületével szemben lezárt tagdíjtartozása van.
15. A 331/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 1. §-a értelmében gyámhatóságként jár el: a) a települési
önkormányzat jegyzője, b) a városi gyámhivatal, c) a szociális és gyámhivatal.
3.5. Irodalom
Bálint Ákos György: Perben-haragban. Ki képviselheti az ügyvédet saját perében? ÜL, 2009/3:28-29. o.
Besenyeiné Varga Katalin: A felek és más perbeli személyek. In Kommentár (Petrik) 1994. A/85-91. o.
Csehi Zoltán: Szervezet és jogügyleti képviselet kapcsolata a magyar gazdasági társaságoknál – adalékok a
képviselet dogmatikájához. MJ, 2001/6:341-350. o.
Erdős István: Az ügyvédi hivatás gyakorlása az Európai Unióban. I-VI. CJ, 2003/4:35-39. o., 2003/5:42-43. o.,
2003/6:39-40. o., 2003/7-8:56-58. o., 2003/9:42-44. o., 2003/10:38-39. o.
102
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
Gárdos Péter: Az ügyleti képviselet szabályainak rendszertani elhelyezése. Polgári Jogi Kodi- fikáció,
2006/1:21-25. o.
Habermann Gusztáv: A kötelező ügyvédi képviseletről. In A magyar ügyvédség jubileumi évkönyve 1945-1970.
Budapest, 1970. 217-235. o.
Horváth Jenő: A jóhiszemű eljárás elve és a jogi képviselő magatartása a polgári perben. PEF X. 1980. 55-67.
o.
Horváth Jenő – Gábor László: Az ügyvédi hivatás magatartási szabályai. ÜL, 1994/2:9-17. o.
Kengyel Miklós: A polgári perbeli képviselet újraszabályozása. PEF XIII. 1985. Budapest, 8196. o.
Korsósné Delacasse Krisztina: A perbeli képviseletre vonatkozó szabályok a tradicionális jogban. Jogtörténeti
Szemle, 2004/4:35-40. o.
Nemessányi Zoltán: Az UNIDROIT jogegységesítő tevékenysége a jogügyleti képviselet területén. Polgári Jogi
Kodifikáció, 2007/2:21-29. o.
Sulyok Tamás: Az ügyvédi hivatás közjogi helyzete az alkotmánybírósági döntések fényében. JK, 2011/1:40-49.
o.
Szilbereky Jenő: A képviselet. In Polgári eljárásjog 1974. 213-221. o. Szilbereky Jenő: A perbeli képviselet. In
Polgári perjog I. 1993. 177-196. o. Szladits Károly: Magyar magánjog. I-VI. köt. Budapest, 1938-1941.
103
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
Újlaki László: Perlési megbízás (ún. perbizomány). JK, 1975/11:655-672. o. Váradi János: Képviselet. In
Kommentár 1967. 247-288. o.
Világhy Miklós – Eörsi Gyula: Magyar polgári jog. I. köt. Budapest, 1973.
A polgári per különböző költségkihatásokkal jár együtt. Ehhez képest a perköltség szűkebb kategória, mivel a
peres felek részéről felmerült költségek ösz- szességét jelenti. A törvény példálódzó felsorolása elsősorban a
felek kiadásaira (illeték, szakértői díj stb.) utal, de nem zárható ki az elmaradt haszon sem.
A törvény szövege tudatosan különbséget tesz a perköltség és a költség között, miközben a két kifejezést
váltakozva használja. Amikor a Pp. költségről beszél, akkor rendszerint arra a tényre utal, hogy a per során
valamilyen kiadás merült fel. A perköltség kifejezés viszont akkor kerül szóba, ha a törvény ennek viseléséről
vagy megfizetéséről rendelkezik.
A jóhiszeműség (lásd 89. pont) részben fedi a célszerűség fogalmát, hiszen a jóhiszemű félnek tartózkodnia kell
minden olyan eljárási cselekménytől vagy más magatartástól, amely az eljárás elhúzására, felesleges költségek
okozására vagy a valóságnak megfelelő tényállás kiderítésének a meghiúsítására irányul vagy erre vezethet (Pp.
8. §).
A törvényi meghatározást a perköltség fogalmáról a jogirodalom félreérthe- tőnek tartja. A szövegezés alapján
ugyanis a nem célszerű vagy nem jóhiszemű pervitellel kapcsolatban felmerült költségeket nem lehetne
perköltségnek tekinteni. A perköltség viselésére vonatkozó szabályok azonban (77-81. §) nyilvánvalóvá teszik
azt, hogy a törvényhozó szándéka nem irányulhatott az ilyen
egyoldalú leszűkítésre. A helyes értelmezés tehát lehetővé teszi a fenti költségeknek a perköltségekhez való
hozzászámítását.
[279] A KÖLTSÉGEK FELMERÜLÉSÉNEK HELYE • A bíróság előtt, illetve a bíróságon kívül felmerült
költségek egyaránt hozzátartoznak a perköltség fogalmához. Az előbbiről a törvény példálódzó felsorolást ad,
amikor a tanú- és szakértői díjról, az ügygondnoki és tolmácsdíjról, valamint a helyszíni tárgyalás és szemle
költségeiről tesz említést [75. § (1) bek.]. Ezek a költségek valóban a bíróság előtt merülnek fel. A jogirodalom
és a gyakorlat egységes abban, hogy ezt a kifejezést tágan kell értelmezni. Így bíróság előttinek számít például a
perbíróság által elrendelt, de a megkeresett bíróság által foganatosított eljárási cselekmény vagy az előzetes
bizonyítással kapcsolatban felmerült költség.
A bíróságon kívül felmerült költségek közé tartozik az előzetes tudakozódás vagy az előzetes levelezés költsége.
Ha a felperesnek nem áll rendelkezésére a perindítással kapcsolatos minden adat, azt előzetes tudakozódással
kell megszereznie. Az ilyen jellegű adatszerzés, kutatás, vizsgálódás költségei a perköltséghez számítandók.
[280] AZ ÜGYVÉDI KÉPVISELET KÖLTSÉGEI • A perköltséghez hozzá kell számítani a felet képviselő
ügyvéd, jogtanácsos, illetve szabadalmi ügyvivő készkiadásait és munkadíját is [75. § (2) bek.].
A polgári eljárásban az ügyvédi képviselet költségeinek a megállapítása a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet
alapján történik. A fél pernyertessége esetére igényelheti, hogy részére a bíróság az ügyvéd munkadíjának és
készkiadásainak címén kötelezze a pervesztes felet
104
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
• a fél és a képviselője között létrejött ügyvédi megbízási szerződésben kikötött megbízási díj, valamint
• a fél által képviselője részére költségtérítésként megfizetett indokolt készkiadások együttes összegének
megfizetésére.
Az ügyvédi munkadíj szabad megállapodás tárgya (Üt. 9. §), de a bíróság az ügyvédi munkadíj összegét
indokolt esetben mérsékelheti, ha az nem áll arányban a pertárgy értékével vagy a ténylegesen elvégzett ügyvédi
tevékenységgel. A bíróság az erről szóló döntését indokolni köteles. Díjmegállapodás hiányában vagy ha ezt a
fél kéri, a bíróság a munkadíj összegét a rendeletben foglaltak figyelembevételével állapítja meg. 1
A fél kérheti, hogy az ügyvéd készkiadásait a bíróság az ügyvéd által benyújtott tételes kimutatás alapján
állapítsa meg. A bíróság szükség esetén kötelezi az ügyvédet a kimutatásban szereplő kiadások igazolására. Ha
az ügyvéd a bíróság által megszabott határidőn belül készkiadásait nem részletezi vagy nem igazolja, a bíróság a
készkiadások megállapítását mellőzi.
[281] A TÖBBSZÖRÖS ÜGYVÉDI KÉPVISELET KÖLTSÉGEI • A Pp. megengedi azt, hogy a peres fél
ugyanabban az ügyben több személynek adjon meghatalmazást [66. § (2) bek.]. Nincs tehát akadálya annak,
hogy a fél egyszerre két vagy több ügyvédet bízzon meg a képviseletével. A költségek azonban ezzel nem
szaporíthatók, vagyis a többszörös ügyvédi képviselet költségeit pernyerés esetében nem lehet a pervesztes félre
áthárítani. Ha a peres felet ugyanabban a perben egymást követően több ügyvéd képviselte, a többszörös
képviselet költségeit csak akkor lehet a pervesztes félre áthárítani, ha az egymást követő képviseletre a fél
hibáján kívüli okból került sor.
[282] A PÁRTFOGÓ ÜGYVÉD KÖLTSÉGEI • A jogi segítségnyújtás keretében a polgári peres és nemperes
eljárásban végzett pártfogó ügyvédi tevékenységért (lásd 304. pont) költségtérítés és munkadíj jár. A bíróság a
perköltség viseléséről szóló határozatában – a díj összegének megállapítása nélkül, a perköltségviselés
arányának meghatározásával – megállapítja, hogy a pártfogó ügyvédi díj viselésére ki köteles. Az első fokon
eljárt bíróság a jogerős határozatról nyolc napon belül értesíti a jogi segítségnyújtó szolgálatot [Pp. 87. § (2)
bek.]. Az ügyvédi díj összegét a pártfogó ügyvédi képviseletet engedélyező jogi segítségnyújtó szolgálat
állapítja meg.
Ha a pártfogó ügyvéd díját – a fél nagyobb fokú rászorultságára tekintettel (Jstv. 5. §, 14. §) – az állam viseli,
akkor azt a jogi segítségnyújtó szolgálat fizeti ki a pártfogó ügyvédnek. A fél kisebb fokú rászorultsága esetében
(Jstv. 6. §, 15. §) az állam csak előlegezi a pártfogó ügyvéd díját, ennek megfelelően a jogi segítségnyújtó
szolgálat arra kötelezi a felet, hogy a kifizetett összeget térítse vissza az állam részére. Ha a támogatott fél
pernyertes lesz, akkor mindkét esetben a perbeli ellenfelét kell kötelezni a pártfogó ügyvédi díj megfizetésére
(Jstv. 62. §). A pártfogó ügyvéd az őt megillető díjakat a perköltségben elmarasztalt ellenféllel szemben
közvetlenül érvényesítheti [Pp. 87. § (3) bek.].
Ha a gazdálkodó szervezetet ügyvéd vagy jogtanácsos képviseli, akkor az ügyvédi díjazásra vonatkozó általános
szabályok érvényesülnek [75. § (2) bek.].
Ha képviselőként a gazdálkodó szervezet dolgozója jár el, képviseleti díj nem állapítható meg.
[284] A SZEMÉLYESEN ELJÁRÓ FÉL KÖLTSÉGEI • Ha a fél személyesen jár el, vagy a meghatalmazottja
nem ügyvéd, részére, illetőleg a meghatalmazott részére munkadíj nem állapítható meg, de igényt tarthat az
útiköltség, valamint a bíróság előtt való megjelenéssel szükségképpen felmerült keresetkiesés megtérítésére. A
fél és a meghatalmazott költségeinek a megtérítése a tanúdíjjal (lásd 606. pont) azonos módon történik. Az
útiköltség a meghatalmazott által képviselt felet is megilleti, ha a tárgyaláson a bíróság személyes megjelenésre
szóló idézése folytán jelenik meg [75. § (3) bek.].
Ha az ügyvéd a saját ügyében személyesen jár el, akkor a törvény értelmében részére ügyvédi munkadíj nem
állapítható meg. Igényt tarthat azonban az útiköltségén felül a bíróság előtt való megjelenéssel kapcsolatban
szükségképpen felmerült keresetkiesés megtérítésére. A költségek megállapításánál az eset összes
körülményeinek, különösen a célszerű és jóhiszemű pervitel szempontjainak a figyelembevételével kell eljárni.
A saját ügyében személyesen eljáró ügyvéd keresetkiesése összegének meghatározásánál egyrészt azt kell
105
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
különösen figyelembe venni, hogy az ügynek más személy megbízásából való ellátása esetén milyen keresethez
jutott volna, másrészt, hogy saját személyes ügyének ismerete munkamegtakarítással jár. 2
3. A költségek előlegezése
A törvény két esetben szabályozza kifejezetten az előlegezési kötelezettséget, éspedig a bizonyítási eljárás
költségeivel, valamint az ügygondnok készkiadásával és munkadíjával kapcsolatban. A költségek
előlegezésének egyéb eseteiben (például illeték lerovása, ügyvédi készkiadások kifizetése) a törvény nem ad
külön szabályozást, ebből következően mindig annak a félnek kell a költséget előlegeznie, akinél azok
felmerültek.
Az ügyészt, valamint a külön jogszabállyal erre feljogosított személyt vagy szervezetet a költségek
előlegezésére nem lehet kötelezni, hanem a költségmentesség engedélyezése esetében irányadó szabályokat kell
megfelelően alkalmazni [76. § (4) bek.].
A bizonyító fél fogalmát a 164. § (1) bekezdésének a segítségével lehet értelmezni, eszerint ugyanis a per
eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a
bíróság valósnak fogadja el.
A bizonyítási eljárással együtt járó költségekre a törvény csak példálózó felsorolással utal (tanúdíj, szakértői és
tolmácsdíj, helyszíni tárgyalás és szemle költsége stb.). A költségek pontos tartalmát – a szabad bizonyítási
rendszer miatt – nem is lehetne meghatározni.
Az előlegezés történhet letétbe helyezéssel is. Erre akkor kerülhet sor, ha már előre valószínűnek mutatkozik,
hogy a felmerülő költségek jelentősebb összeget érnek el, vagy ha más körülmények indokolttá teszik. Azt,
hogy mi tekinthető jelentősebb összegnek, a bíróság állapítja meg.
A bizonyító fél ellenfelét csak kivételesen lehet kötelezni a bizonyítási költségek előlegezésére. A törvény
szerint erre csak akkor van lehetőség, ha azt a bíróság méltányosnak tartja. A jogirodalom szerint a
méltányosságnál elsősorban a felek anyagi helyzete között mutatkozó jelentős különbség jöhet számításba.
Ha a bíróság az előlegezésre köteles felet a költségekben és ezzel együtt az ügygondnoki díj fizetésében is
elmarasztalja, az ügygondnoki díj fizetése tárgyában külön határozatot hozni nem kell [76. § (2) bek.].
Az ügygondnok készkiadásainak az előlegezésére a felet esetenként kell kötelezni. Ez annyit jelent, hogy az
előlegezésre nyomban sor kerülhet, mihelyt ezek a kiadások felmerülnek. Nem ilyen egyértelmű a törvény
106
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
szóhasználata az ügygondnoki díj előlegezését illetően. Ha ugyanis a bíróság az ügygondnoki díjról az eljárást
befejező határozatában dönt – amint azt a főszabály kimondja -, akkor már nem az előlegezésről, hanem a
viselésről fog határozni! A törvény azonban lehetőséget ad arra, hogy a bíróság ezt megelőzően is rendelkezzen
az ügygondnoki munkadíjról; ilyenkor a külön határozatában valóban az előlegezésre kötelezi a felet.
[288] A PERVESZTES FÉL KÖTELEZÉSE • A perköltség viselésére vonatkozó leg fontosabb szabály az,
hogy a pernyertes fél költségeinek a megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni.
Azt, hogy a peres felek közül ki lesz a pernyertes és ki a pervesztes, csak az ítélet meghozatalakor lehet
megállapítani. Ezért a törvény – főszabályként -
úgy rendelkezik, hogy a bíróság a perköltség viselése felöl az ítéletben vagy az eljárást befejező egyéb
határozatban dönt (77. §).
Ettől a szabálytól csak akkor lehet eltérni, ha tanút, szakértőt vagy perben nem álló más személyt kell valamely
perbeli cselekmény költségében elmarasztalni, mikor is a bíróság az említett személyt nyomban kötelezi a
költségek viselésére. Ugyanígy járhat el a bíróság akkor is, ha valamely perbeli cselekmény költsége a felek
valamelyikét a per eldöntésére tekintet nélkül terheli (lásd 290. pont). Mindkét rendelkezés olyan esetre
vonatkozik, amikor a költségek tárgyában hozott döntés nincs összefüggésben a per érdemi elbírálásával.
A feleket nem lehet kötelezni olyan költségek viselésére, amelyek a bíróság érdekkörében felmerült ok (például
a tárgyalásnak a bíróság által hivatalból történő elhalasztása) következtében keletkeztek. Ezeket a költségeket –
külön jogszabályban meghatározott módon – az állam viseli. Az anyanyelv használatának biztosítása érdekében
(lásd 95. pont) alkalmazott tolmács költségeit is az állam előlegezi, illetve viseli (78. §).
• a felperes a kereseti kérelmében több, egymással összefüggő vagy egymástól független követelést érvényesít;
• a bíróság a felperes kereseti kérelmének csak részben ad helyt, míg a fennmaradó részében elutasítja
(részleges pernyertesség).
Még nehezebb a bíróság helyzete akkor, ha a felperes kereseti követelése nem az alperes pénzbeli
marasztalására irányul, mint például a személyállapottal kapcsolatos perekben vagy a sajtó-helyreigazítás iránti
eljárásban. A bíróság feladatát megkönnyítendő, a Pp. a perköltség megállapításával kapcsolatban több kisegítő
rendelkezést tartalmaz. így például a 290. § (4) bekezdése szerint a bíróság a házassági bontóperben a perköltség
viseléséről a pervesztességtől függetlenül, az összes körülmények mérlegelése alapján határoz. Ugyanezt a
szabályt kell alkalmazni az apaság és származás megállapítása iránti perekben is.
[290] DÖNTÉS A PERKÖLTSÉG VISELÉSÉRŐL • A bíróságnak a perköltség viselése felől hivatalból kell
határoznia, kivéve ha a pernyertes fél a perköltség tárgyában való határozathozatal mellőzését kéri [78. § (2)
bek.].
A főszabály és kivétele sajátosan viszonyulnak a 215. § azon rendelkezéséhez, amely szerint a bíróság döntése
nem terjeszkedhet túl a kereseti kérelmen. A törvény – nyilvánvaló célszerűségből – a perköltségre vonatkozó
döntés te-
kintetében úgy oldja fel ezt a szabályt, hogy egyúttal a felek rendelkezési jogát is meghagyja.
107
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
Az egyezség esetére alkalmazott szabály már teljes mértékben összhangban van a 215. §-ban foglalt elvvel. Ha a
felek egyezséget kötnek, a bíróság a perköltség felől csak a felek kérelmére határoz.
A feleknek a költségekkel kapcsolatos rendelkezési joga nem érvényesül azokban az esetekben, amikor a
bíróságnak a költségmentesség, az illetékmentesség vagy az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt és az állam
által előlegezett költségek viseléséről kell határoznia.
A per tárgyára tekintettel mellőzi a bíróság a perköltség megállapítását, ha a házassági bontóperben a békítés
eredményre vezet [285. § (3) bek.], vagy valamelyik házastárs a bontóper jogerős befejezése előtt meghal és a
bíróság a pert megszünteti (289. §).
A jogirodalom szerint a félnek a perköltségre vonatkozó nyilatkozatát nem szóhasználata, hanem a tartalma
alapján kell megítélni. Amennyiben a fél a perköltségről nem nyilatkozik, a bíróság köteles a költségekkel
kapcsolatos jogaira figyelmeztetni, és ezt a körülményt, valamint a félnek az erre tett nyilatkozatát a
jegyzőkönyvbe foglalni.3
A fél az őt megillető költségek felől szabadon rendelkezik. Tehát jogosult a költségigényét korlátozni, vagyis
kijelenteni, hogy a költségnek csak egy részét kívánja a vesztes féllel szemben érvényesíteni, míg a másik
részére nem tart igényt. A fél olyan nyilatkozatot is tehet, hogy a vesztes fél marasztalását csak az első- vagy
csak a másodfokú költségekben kéri kimondani. Annak sincs akadálya, hogy a fél több pervesztes esetén
egyesekkel szemben lemondjon a perköltségigényéről.
[291] A PERKÖLTSÉG ÖSSZEGE • A perköltség összegét a bíróság a fél által előadott és a szükséghez képest
igazolt adatok figyelembevételével állapítja meg.
Ha a fél a költséget nem számította fel vagy nem igazolta, a bíróság a perköltséget a per egyéb adatai alapján
hivatalból határozza meg. A költségek utólagos felszámítását a törvény nem engedélyezi (79. §).
Az idézett rendelkezés a hivatalbóliság és a felek rendelkezési jogának sajátos vegyülését mutatja. Miután a
perköltségre irányuló igénynek a pernyertes fél az ura, tőle függ az, hogy a vesztes féllel szemben a
költségigényét érvényesíteni akarja-e, és ha igen, akkor milyen mértékben. Ahhoz, hogy a fél az őt megillető
perköltséghez hozzájusson, a költségeket neki kell megjelölnie és felszámítania. A bíróság a fél nyilatkozata
alapján állapítja meg a költségeket, de a felet arra is felhívhatja, hogy a közölt adatok valódiságát igazolja. Ez a
fél részéről bizonyítással történhet (például a bíróság felhívására bemutatja a kiadásait igazoló okiratokat).
A 215. §-ban foglalt korlátozásból következik az, hogy a bíróság nem állapíthat meg több perköltséget annál,
mint amit a fél magának felszámított. Ez a szabály persze lefelé már nem köti a bíróságot, vagyis a költségek
összegét a fél által megjelölt mértéknél alacsonyabban is megállapíthatja.
Hivatalból állapítja meg a bíróság a perköltséget akkor, ha a pernyertes fél nem kérte ugyan a perköltség
tárgyában való határozathozatal mellőzését, de
a költségeket nem számította fel, vagy felszámította ugyan, de azok valódiságát nem igazolta. Ilyen esetben a
bíróság nincs korlátozva a szorosan vett peradatokra. Figyelembe veheti a köztudomású tényeket, és azokat is,
amelyekről hivatalos tudomása van.
Mivel a bíróság – a 77. § értelmében – a perköltség viselése felől az ítéletben vagy az eljárást befejező egyéb
határozatban dönt, a perköltség felszámításának is eddig az időpontig van helye.
[292] OK NÉLKÜLI PERESKEDÉS • Ha az alperes a perre okot nem adott, és a követelést az első tárgyaláson
azonnal elismeri, az alperes költségében a felperest kell marasztalni [80. § (1) bek.].
A perre okot nem adó alperes magatartásának a megítélésénél egy negatív és egy pozitív körülményt lehet
irányadónak tekinteni. Egyfelől az alperes semmi olyat ne tegyen, hogy azáltal a perindítás szükségessé váljék.
Másfelől az alperes tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a felek közötti jogvita a polgári per
igénybevétele nélkül elintézhető legyen. Azt, hogy az alperes okot adott-e a perre vagy sem, a bíróság az eset
összes körülményeinek a mérlegelésével fogja megállapítani.
108
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
Az első tárgyalás alatt az első alkalommal kitűzött olyan tárgyalást kell érteni, ahol a tárgyalás megtartásának
összes törvényi feltételei fennállottak, így például a bíróság valamennyi felet szabályszerűen idézte meg a
tárgyalásra.
Az azonnali elismerés egy fontos időbeli követelményt fejez ki, és azt jelenti, hogy az alperesnek az elismerő
nyilatkozatot minden más nyilatkozatát megelőzően kell a bíróság elé terjesztenie.
[293] A SIKERTELEN PERCSELEKMÉNY • Az a fél, aki egyes perbeli cselekményeket sikertelenül végez,
vagy azokkal késlekedik, vagy valamely határidőt, határnapot mulaszt, vagy más módon felesleges költségeket
okoz, az ebből származó költségeinek a megtérítését a pernyertessége esetében sem igényelheti, illetőleg az
ellenfél ebből eredő költségeinek a megtérítésére a per eldöntésére való tekintet nélkül kötelezhető [80. § (2)
bek.].
A törvény a rosszhiszemű magatartásokra is utal, amikor az indokolatlan késedelemről, a határidő vagy határnap
elmulasztásáról és a felesleges költségokozásról tesz említést. Ezekben az esetekben a bíróság a felet vagy a
képviselőt nemcsak a költségek megtérítésére kötelezi, hanem – az 8. § (4) bekezdése alapján – pénzbírsággal is
sújthatja.
Ha a felperes kizárólag a megállapodásban foglaltak nem teljesítése miatt indít pert, a perköltség viselésének az
általános szabályait kell alkalmazni, de a bíróság az alperest ilyenkor is kötelezheti a közvetítői eljárásban a
felperes részéről felmerült költségek megfizetésére [80. § (3)-(4) bek.].
A fenti jogkövetkezményeket kell alkalmazni akkor is, ha a fogyasztóvédelemről szóló törvény alapján eljáró
békéltető testület előtt (lásd 1189. pont) határozattal jóváhagyott egyezség született, utóbb azonban a jogvita
tárgyában a felek bármelyike a bírósághoz fordul [80. § (5) bek.].
Ha a jogi személy vállalkozás alperes a keresetlevél benyújtása előtti kötelező egyeztetésre vonatkozó
kötelezettségének [121/A. § (1) bek.] indokolatlanul nem tesz eleget, a bíróság az ügy összes körülményeire
figyelemmel pervesztességére tekintet nélkül kötelezheti a perben felmerült összes költség vagy egyébként a
felperes által viselendő költségek egy részének a viselésére [80. § (6) bek.].
A részleges pernyertesség azt jelenti, hogy a felperes kereseti követelését nem tudta teljes mértékben sikerre
vinni. A bírósági döntés helyt adó, illetve elutasító részének az egymáshoz való viszonya határozza meg a
pernyertesség arányát. A jogirodalom álláspontja szerint ez nem alapulhat pusztán a számtani arányosság
szabályain, hanem a költségek viselésének a kérdésénél magát a bizonyítás egész lefolyását, az ott mutatkozó
nehézségeket és a bizonyítás egy részének több vagy kevesebb költséggel járó voltát is figyelembe kell venni. 4
Részleges pernyertesség esetén a bíróság az egyes felek által előlegezett (azaz ténylegesen már kifizetett)
költségek összegét is figyelembe veszi.
Ha a pernyertesség és a pervesztesség aránya, valamint az előlegezett költségek összege között nincs számottevő
különbség, a bíróság akként rendelkezik, hogy mindegyik fél viseli a saját költségét [81. § (1) bek. második
fordulat].
109
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
követelt összegnél kevesebbet ítélt meg ugyan, de a követelt összeg nem tekinthető nyilvánvalóan eltúlzottnak
[81. § (2) bek.].
perekben ugyanis nincs különösebb jelentősége annak, hogy az alperes milyen mértékben lett pervesztes, mert
az ilyen perekben a perköltség a marasztalási összeghez igazodva illeti meg a felperest. (Erre akar utalni a
törvényszöveg meglehetősen nehézkes fogalmazása.) Ha azonban a felperes követelése nyilvánvalóan eltúlzott
volt, a bíróságnak a részleges pernyertességre vonatkozó szabályt kell alkalmaznia.
[298] BEAVATKOZÁS ÉS PERBE HÍVÁS • A beavatkozó által (lásd 215. pont) támogatott fél pernyertessége
esetében az ellenfelet a beavatkozó költségeinek a megfizetésére is kötelezni kell. A beavatkozó által támogatott
fél pervesztessége esetében az ellenfélnek a beavatkozással felmerült költségtöbbletében a beavatkozót kell
elmarasztalni. Ha a perben hozott ítélet jogereje a beavatkozónak az ellenféllel szemben fennálló jogviszonyára
is kiterjed (tehát az ún. önálló beavatkozás esetén), a beavatkozót az általa támogatott féllel egyetemlegesen kell
kötelezni az ellenfél összes költségének a megfizetésére. A beavatkozás elutasítása esetében a beavatkozót kell
elmarasztalni abban a költségben, amelyet a beavatkozás az azt ellenző feleknek okozott [83. § (1) bek.].
Ha a perbe hívott (lásd 220. pont) a perbe hívást nem fogadja el, vagy a perbe hívóhoz való csatlakozást,
illetőleg a perbe való belépést elutasítják, a perbe hívó felet kötelezni kell annak a költségnek a megfizetésére,
amelyet a perbe hívással az ellenfélnek okozott [83. § (2) bek.]. Ha a perbe hívott a perbe hívóhoz
beavatkozóként csatlakozik, az előző pontban leírt szabályok lesznek irányadók.
[299] VÁLTOZÁS A FELEK SZEMÉLYÉBEN • A felek személyében bekövetkező változás (lásd 221. pont)
esetében a perköltségviselésnél a beavatkozásra és a perbe hívásra vonatkozó szabályokat kell megfelelően
alkalmazni. Ha a jogelődöt a bíróság a perből elbocsátja, az addig felmerült költségek megfizetésére –
amennyiben a jogutód pervesztes lesz – a jogelődöt a jogutóddal egyetemlegesen kell kötelezni [83. § (3) bek.].
[300] ÜGYÉSZI RÉSZVÉTEL • Az ügyész, valamint a per megindítására külön jogszabállyal feljogosított más
személy vagy szervezet keresetének az elutasítása esetén a perköltség megfizetésére az államot kell kötelezni
[78. § (3) bek.].
Az ügyész, valamint a per megindítására külön jogszabályban feljogosított más személy vagy szervezet és a
perben érvényesített igény jogosultja közül a megítélt perköltség azt illeti meg, akinél a költségek felmerültek
[82. § (3) bek.]. Ha például az ügyész keresetének a bíróság helyt ad, akkor az anyagi jogosult igényt tarthat a
részvételével kapcsolatban felmerült költségek megtérítésére, a felszámítható egyéb perköltség azonban az
államé lesz.
Pervesztesség esetében a költségek megfizetésére általában azt kell kötelezni, aki a pert megindította. Ha
azonban a per megindítójának és a perben érvényesített igény jogosultjának a perbeli cselekményei nem voltak
összhangban, a költség megfizetésére azt kell kötelezni, akinek a perbeli cselekménye folytán a költség
felmerült [82. § (3) bek.].
6. A perköltség-biztosíték
• a magyar állam által kötött nemzetközi megállapodás másként rendelkezik, vagy eltérő viszonossági
gyakorlat áll fenn;
110
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
A biztosíték összegének a megállapítása során a bíróság figyelembe veszi a költségek valószínű összegét,
valamint az alperes által elismert követelés ösz- szegét is. A biztosítékot, ha a felek másban nem állapodtak
meg, készpénzben kell letétbe helyezni (90. §). Ha a biztosíték adásának oka a per folyamán megszűnik, a
biztosítékot az alperes meghallgatása után a felperes kérelmére vissza kell adni, illetve a felperest a biztosíték
adása alól fel kell menteni (91. §).
Ha a külföldi felperes a biztosítékadási kötelezettségének a kitűzött határidő alatt vagy legkésőbb az annak
lejártát követő tárgyalás berekesztéséig nem tesz eleget, a bíróság 157. § c) pontja alapján a pert megszünteti
(lásd 512. pont).
A biztosítékadási kötelezettség alól mentesíthet a viszonosság, azaz két államnak nemzetközi szerződés nélkül
követett gyakorlata is. A viszonosság fennállására tekintetében az igazságügyért felelős miniszter nyilatkozata
az irányadó [89. § (2) bek.]. 2004. május 1. napjától kezdődően az Európai Unió tagállamának állampolgárai, az
Európai Unión kívüli államnak az Európai Unió tagállamában jogszerűen tartózkodó állampolgárai és az
Európai Unió tagállamában bejegyzett külföldi jogi személyek, szervezetek perköltség-biztosíték letételére nem
kötelezhetők [85. § (5) bek.].
A megfelelő színvonalon működő állami jogi segítségnyújtó rendszer létrehozása Magyarország európai uniós
csatlakozásának egyik elengedhetetlen feltétele volt.8 A jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény
(Jstv.) alapjaiban változtatta meg a fennálló szabályozást. Ezzel párhuzamosan megújultak a polgári eljárásban
nyújtott különböző költségkedvezmények is. A 2004- től fokozatosan kiépített intézményrendszer a korábbinál
szélesebb körű, differenciáltabb és a közösségi szabályokhoz is igazodó támogatást tesz lehetővé. A jogi
segítségnyújtás különböző formái közül a polgári peres és nemperes eljárásokban igénybe vehető
támogatásokkal foglalkozunk, nevezetesen a
[304] PÁRTFOGÓ ÜGYVÉDI KÉPVISELET • Az állam a jogi segítségnyújtás keretében pártfogó ügyvédi
képviseletet biztosít a felperes, az alperes, a beavatkozó, a perbe hívott, valamint a nemperes eljárásban a
kérelmező és a kérelmezett fél számára (Jstv. 11. §). Ebben a támogatásban az a rászorultnak tekinthető fél
részesíthető,
111
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
a. aki a jogban való járatlansága vagy az ügy bonyolultsága folytán személyesen eljárva nem lenne képes a
perben érdekeit eredményesen képviselni, eljárási jogait hatékonyan gyakorolni, vagy
c. Rászorultság esetén sem engedélyezhető a pártfogó ügyvédi képviselet a törvényben felsorolt esetekben, így
különösen akkor, ha
e. a fél mint engedményes lép fel, és valószínűnek mutatkozik, hogy az engedményezés a támogatás
igénybevételével történő perlés lehetővé tételét célozta (Jstv. 16. §).
A pártfogú ügyvéd díját a fél nagyobb mértékű rászorultsága esetében (Jstv. 5. §) az állam viselt, a kisebb
mértékben rászorulók esetében (Jstv. 6. §) pedig megelőlegezi. A jogosultak köre tágabb a személyes
költségmentességben részesülőknél (lásd 306. pont), akik az első csoporthoz tartoznak. A pártfogó ügyvédi
képviseletet 2010-től a Megyei Kormányhivatal Igazságügyi Szolgálata Jogi Segítségnyújtó Osztálya
engedélyezi [Pp. 87. § (1) bek.]. A bíróság azonban köteles a felet, ha nincs jogi képviselője, a pártfogó ügyvédi
képviselet engedélyezésének lehetőségéről a szükséges tájékoztatással ellátni (lásd 263. pont).
A fél a pert befejező határozatot megelőző tárgyalás berekesztéséig, illetve a nemperes eljárás befejezéséig
kérheti a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezését (Jstv. 52. §). A támogatást engedélyező jogerős határozat
kézhezvételétől számított harminc napon belül meghatalmazást adhat a pártfogó ügyvédként eljáró jogi
segítőnek (Jstv. 61.). Pártfogó ügyvédi képviseletet polgári eljárásban a jogi segítők9 névjegyzékében szereplő
ügyvéd és jogi segítő szervezet10 láthat el (Jstv. 68. §). A pártfogó ügyvéd díjának a megtérítése a 282. pontban
leírtak szerint történik.
8. A költségmentesség
a. illetékmentesség;
b. mentesség az eljárás során felmerülő költségek (tanú- és szakértői díj, ügygondnoki és tolmácsi díj, pártfogó
ügyvéd díja, helyszíni tárgyalás és szemle költsége stb.) előlegezése és – ha e törvény másként nem
rendelkezik – megfizetése alól;
d. pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése iránti igény, ha azt törvény lehetővé teszi.
A teljes költségmentesség valamennyi – fent részletezett – kedvezményt magában fogalja, míg a részleges
költségmentesség a költségek meghatározott hányadára vagy tételesen meghatározott költségekre vonatkozik.
Ha a fél részleges költségmentességben részesül, a mentességgel nem érintett költségek tekintetében
költségfeljegyzési jog illeti meg [84. § (3) bek.].
112
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
vizsgálata nélkül – azt a felet is, aki aktív korúak ellátására jogosult, vagy aktív korúak ellátására jogosult közeli
hozzátartozójával él közös háztartásban [Kmr. 6. § (1) bek.]. A fél számára teljes költségmentesség kivételesen
és csak akkor engedélyezhető, ha a várható perköltség összege a rendelkezésre álló adatok alapján
előreláthatólag lehetetlenné teszi a bírósághoz fordulást [Pp. 84. § (2) bek.].
Az a fél, akinek eltartásáról a szülője köteles gondoskodni vagy aki házastársával él együtt, csak akkor
részesíthető költségmentességben, ha annak előfeltételei mind őrá, mind pedig szülőjére, illetve házastársára
nézve fennállnak. Nem részesíthető költségmentességben a fél, ha a perlekedése rosszhiszeműnek vagy már
előre teljesen eredménytelennek látszik, úgyszintén akkor sem, ha engedményesként lép fel, és valószínűnek
mutatkozik, hogy az engedményezés a költségmentes perlés lehetőségét célozta [85. § (1)-(3) bek.].
A törvény szövege egyértelművé teszi azt, hogy költségmentességben csak a természetes személyek
részesíthetők. A költségmentesség a féllel azonos feltételek mellett a beavatkozóra is kiterjed.
2004. május 1. napjától kezdődően az Európai Unió tagállamának állampolgára és az Európai Unión kívüli
államnak az Európai Unió tagállamában jogszerűen tartózkodó állampolgára a magyar állampolgárokra irányadó
feltételek szerint jogosult költségmentességre, amely a tárgyalásra történő utazás költségeire is kiterjed, ha a fél
tárgyaláson történő jelenléte a törvény alapján kötelező. A költségmentességben részesülő személy a pártfogó
ügyvédi képviselet biztosítására is igényt tarthat, az erre irányuló kérelmét a bíróság a jogi segítségnyújtó
szolgálathoz továbbítja [85. § (5)-(6) bek.].
Az előbbi bekezdés hatálya alá nem eső külföldiek részére a költségmentes perlés kedvezménye csak a Magyar
Állam által kötött nemzetközi megállapodás vagy viszonosság alapján engedélyezhető.
A költségmentesség engedélyezését a felperes a per megindítása előtt vagy azzal egyidejűleg, illetve az elsőfokú
határozat meghozataláig, az alperes legkésőbb a fellebbezés (ellentmondás) előterjesztésével egyidejűleg
kérheti. Ha a
fél a költségmentesség engedélyezését az eljárás megindítását követően kéri, annak hatálya nem terjed ki az
eljárásnak az engedélyezés előtti szakaszára (Kmr. 5. §).
Annak a félnek, aki a költségmentességet kéri, jövedelmi és vagyoni viszonyait a 2/1968. (I. 24.) IM rendeletben
meghatározott módon kell igazolnia.
• A gondnokság alá helyezés iránti perben a feleket jövedelmi és vagyoni viszonyaikra tekintet nélkül teljes
költségmentesség illeti meg [Pp. 311. §
• (6) bek.].
• A gondnokság alá helyezés hatályában való fenntartása, módosítása, megszüntetése, a választójogból való
kizárás, a választójogból való kizárás megszüntetése, valamint a gondnokság alá helyezés kötelező
felülvizsgálata iránt indított perben a feleket jövedelmi és vagyoni viszonyaikra tekintet nélkül teljes
költségmentesség illeti meg [312. § (5) bek.].
113
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
• Ha a munkaügyi per által érintett munkaviszonyból származó átlagkereset nem haladja meg a külön
jogszabályban meghatározott mértéket, a perben félként részt vevő munkavállaló munkavállalói
költségkedvezményre jogosult (359/A. §).
9. A költségfeljegyzési jog
[309] A KÖLTSÉGFELJEGYZÉSI JOG TARTALMA • A 2008-ban bevezetett költség feljegyzési jog a tárgyi
költségmentességet váltotta fel a kedvezmények rendszerében. A költségmentességgel ellentétben, amely a fél
rászorultságán alapuló, személyes jellegű kedvezmény, a költségfeljegyzési jog közvetlenül a per tárgyához
kapcsolódik, ennélfogva a bíróságnak nem kell vizsgálnia azoknak a feltételeknek a fennállását, amelyeket a
törvény a költségmentesség engedélyezéséhez fűz. A tárgyi költségfeljegyzési jog nemcsak a felek vagyoni és
jövedelmi viszonyaitól, hanem a perlekedés rosszhiszeműségétől vagy előre látható eredménytelen voltától is
független. A költségfeljegyzési jog a feleken kívül a beavatkozót is megilleti.
• az eljárás során felmerülő költségek (tanú- és szakértői díj, ügygondnoki és tolmácsi díj, pártfogó ügyvéd
díja, helyszíni tárgyalás és szemle költsége stb.) előlegezése (lásd 286-287. pont) alóli mentességet foglalja
magában.
Ha a bíróság a felet perköltség megfizetésére kötelezi, az állam által előlegezett költségeket és a feljegyzett
illetéket köteles lesz az államnak megfizetni.
A tárgyi költségfeljegyzési jog a külföldit nemzetközi megállapodás vagy viszonosság hiányában is megilleti.,
Ha külföldi állam joga a magyar félnek a tárgyi költségfeljegyzési jognál több kedvezményt biztosít a külföldi
bíróság előtt, a perben ezen előnyösebb szabályokat kell alkalmazni a magyar bíróság előtt pereskedő külföldi
féllel szemben is [85/A. § (5) bek.].
• bűncselekménnyel a személy életében, testi épségében vagy egészségében okozott kár megtérítése iránti
igény érvényesítése.
10. Az illetékmentesség
114
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
a jogszabály az illeték fizetésére egyébként kötelezetteket mentesíti avagy az illeték tárgyához fűzi a
mentességet, személyes vagy tárgyi illetékmentességet különböztetünk meg.
Az illetékmentesség – eltérő rendelkezés hiányában – a kérelem előterjesztésétől kezdve a per egész tartamára,
valamint a végrehajtási eljárásra is kiterjed.
A végrehajtási eljárásban azonban az illetékmentesség tartalma szűkebb, mert a le nem rótt illetékek és az állam
által előlegezett költségek viselése alól a feleket nem mentesíti [86. § (1) bek.]. Az illetékmentesség nem érinti
az ellenfél javára megítélt perköltség, továbbá a végrehajtási eljárás során a felek által lerótt illetékek és
előlegezett végrehajtási költségek megtérítésének a kötelezettségét sem [86. § (2) bek.].
[312] A SZEMÉLYES ILLETÉKMENTESSÉG • Nem kötelezhető illeték fizetésére az, aki illetékmentességet
vagy külön jogszabály alapján költségmentességet élvez. A személyes illetékmentesség a fél jogutódjára nem
terjed ki. Az illetékmentesség szabályai a beavatkozóra is irányadóak (Itv. 56. §). Teljes személyes
illetékmentességben részesülnek az Itv. 5. § (1) bekezdésében felsorolt jogalanyok, mint például a Magyar
Állam, a helyi önkormányzat, a költségvetési szerv, az egyesület, a köztestület, az egyház, az alapítvány, a
közalapítvány, a vízgazdálkodási társulat, az egészségbiztosítási és a nyugdíj-biztosítási szerv vagy a Magyar
Nemzeti Bank.
Nemzetközi szervezet, ennek tisztségviselői és családtagjaik, idegen állam, idegen állam magyarországi
diplomáciai, konzuli és egyéb képviselete, ezek tagjai és családtagjai mentességére nézve nemzetközi szerződés,
ennek hiányában a viszonosság az irányadó.
A személyes illetékmentesség nemcsak a bírósági eljárási illeték, hanem a törvényben felsorolt valamennyi
illetékfajta alól mentesít. Ugyanakkor az illetékmentes felet nem illetik meg a költségmentességgel együtt járó
kedvezmények, tehát az eljárás során felmerülő költségek előlegezése és viselése alól nem mentesül, pártfogó
ügyvéd kirendelésére nem tarthat igényt stb.
[313] A TÁRGYI ILLETÉKMENTESSÉG • A törvény egyes polgári peres és nemperes eljárásokban a feleket
– vagyoni és jövedelmi viszonyaikra tekintet nélkül – mentesíti az illeték megfizetése alól. Ez a kedvezmény
természetes és jogi személyekre egyaránt vonatkozik, valamint a beavatkozóra is kiterjed. A tárgyi
illetékmentesség az Itv. 57. § (1) bekezdésében felsorolt polgári ügyekre, illetve meghatározott eljárási
cselekményekre terjed ki, így például
• a holtnak nyilvánítással és a halál tényének megállapításával kapcsolatos eljárásra, ha az eltűnés vagy a halál
háborús esemény vagy természeti katasztrófa folytán következett be;
• a költségmentesség vagy az illetékfeljegyzési jog tárgyában hozott határozat elleni jogorvoslati eljárásra;
[314] MÉRSÉKELT ILLETÉK • Az Itv. 58. §-a számos lehetőséget kínál az illeték összegének a csökkentésére.
Az illeték a peres eljárás illetékének 10%-a:
• ha az első tárgyaláson a per szünetelésére kerül sor, és a per e szünetelés folytán megszűnik;
• ha az alperes a követelést az első tárgyaláson azonnal elismeri, vagy az első tárgyalás előtt a követelést
teljesíti;
115
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
• ha a bíróság az eljárást megindító beadványt idézés kibocsátása, nemperes eljárás esetén érdemi vizsgálat
nélkül, elutasítja, vagy a pert a Pp. 157. §-ának
• ha az első tárgyalást követően az eljárás szüneteléssel vagy a felperes keresetétől való elállása folytán szűnik
meg,
A jogorvoslati eljárásban a fellebbezési, illetve a felülvizsgálati eljárás illetékének 10%-át kell megfizetni, ha a
fellebbezést (csatlakozó fellebbezést) vagy a felülvizsgálati kérelmet az annak elbírálására jogosult bíróság
tárgyalásának megkezdése előtt visszavonják, vagy a kérelem visszavonására a tárgyaláson kívüli elbírálás
időpontjáig kerül sor.
A közvetítői eljárás igénybevétele esetén a módosított Itv. további kedvezmények alkalmazását teszi lehetővé
(lásd 1192. pont).
Az illetékfeljegyzési jogot az Itv. 59-63. §-ai szabályozzák. Az illetékfeljegyzési jog hatálya – jogszabály eltérő
rendelkezése hiányában – a kérelem előterjesztésétől kezdve a per egész tartamára, valamint a végrehajtási
eljárásra is kiterjed. Az illetékfeljegyzési jog nem érinti az ellenfél javára megítélt perköltségek, valamint a
végrehajtási eljárás során a felek által lerótt illetékek és előlegezett végrehajtási költségek megtérítésének a
kötelezettségét [Pp. 86. § (2)-(3) bek.].
Személyes illetékfeljegyzési jog illeti meg az ügygondnokot és a gyámhatóság által kirendelt eseti gondnokot,
valamint azt a felet, akinek érdekében az őt megillető igény érvényesítése céljából az ügyész vagy az erre
jogosult szervezet indított pert. Külföldi részére az illetékfeljegyzési joggal járó perlés kedvezménye csak a
Magyar Állam által kötött nemzetközi szerződés vagy viszonosság esetében engedélyezhető.
Nem részesíthető illetékfeljegyzési jogban a fél akkor, ha perlekedése rosszhiszeműnek vagy már előre teljesen
eredménytelennek látszik, úgyszintén akkor sem, ha mint engedményes lép fel és valószínű, hogy az
engedményezés az illetékfeljegyzési jog kedvezményével való perlés lehetővé tételét célozta. Nincs helye a
személyes illetékfeljegyzési jog engedélyezésének a házasság felbontására irányuló kereset esetén és a
cégeljárásban (Itv. 61. §).
A személyes illetékfeljegyzési jog által biztosított kedvezmény csak feltételes jellegű. Ha a kedvezményezett fél
pernyertes lesz, az általa le nem rótt illetéket a pervesztes fél lesz köteles megfizetni, míg pervesztessége
esetében az illetéket az állam részére kell megtérítenie. Részleges pernyertesség esetében a nyertesség, illetve a
vesztesség arányában áll be az illetékfizetési kötelezettség. Ennek a mértékét a bíróság állapítja meg.
116
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
[317] A TÁRGYI ILLETÉKFELJEGYZÉSI JOG • A feleket jövedelmi és vagyoni viszo nyaikra tekintet nélkül
illetékfeljegyzési jog illeti meg az Itv. 62. § (1) bekezdésének a)-r) pontjában felsorolt perekben. Ezek közé
tartozik például
• a munkavállaló szándékos vagy súlyos gondatlan károkozásával, valamint a vezető állású munkavállaló
felelősségével kapcsolatban indult munkaügyi per (lásd 310. pont);
• a személy életében, testi épségében vagy egészségében okozott, illetve a vagyonában bekövetkezett olyan kár
megtérítése iránti igény, amikor a személy élete, testi épsége vagy egészsége is veszélyeztetve volt;
• a bűncselekményből – ide nem értve a személy életében, testi épségében vagy egészségében okozott kárt
(lásd 310. pont) -, valamint a szabálysértésből származó kár megtérítése iránti igény;
• a házassági per, kivéve a házassági bontópert, valamint a házassági perben érvényesített vagyonjogi igényt;
A tárgyi illetékfeljegyzési jog tartalmilag nem teljesen azonos a személyes illetékfeljegyzési joggal. Az
általános szabály szerint mindkét kedvezmény csak az illeték előzetes lerovása alól mentesít, és a
kedvezményezett a pervesztessége esetén köteles lesz az illetéket az államnak megtéríteni. Tárgyi
illetékfeljegyzési jog esetén azonban a törvény bizonyos perekben további engedményeket tesz az illeték
megfizetése alól. Ha az összegszerűség megállapítása a bíróság mérlegelésétől függ és a kereset nem volt
nyilvánvalóan eltúlzott, a bíróság a kedvezményezett fél illetékfizetésre való kötelezését részleges
pernyertessége esetében mellőzheti [Itv. 62. § (2) bek.]. 11
4.3. Jegyzetek
1. A 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2)-(5) bekezdése alapján megállapítható ügyvédi munkadíjak:
2. Polgári perben, az elsőfokú bírósági eljárásban az ügyvéd munkadíjának a pervesztes felet terhelő összeg
3. 10 millió Ft-ot meg nem haladó pertárgyérték esetén a pertárgyérték 5%-a, de legalább 10 000 Ft,
4. 10 millió Ft feletti, de 100 millió Ft-ot meg nem haladó pertárgyérték esetén az a) pontban meghatározott
munkadíj és a 10 millió Ft feletti összeg 3%-a, de legalább 100 000 Ft,
5. 100 millió Ft-ot meghaladó pertárgyérték esetén a b) pontban meghatározott munkadíj és a 100 millió Ft
feletti összeg 1%-a, de legalább 1 millió Ft.
6. Ha a perben a pertárgy értéke nem állapítható meg, a munkadíj minden megkezdett tárgyalási óránként,
valamint az ügyvédnek a pert megelőző és a peren kívül végzett igazolt tevékenységéért óránként 5000 Ft, de
legalább 10 000 Ft.
7. Nemperes eljárásban és a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban a munkadíj a peres
eljárásban megállapítható munkadíj legfeljebb 50%-a.
117
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
12. Az 1877. évi német polgári perrendtartás indokolása szerint a szegényjog célja az, hogy szociális
okokból a pervezetést akkor is lehetővé tegye, ha előre látható, hogy a fél az elkerülhetetlen költségeket nem
tudja megfizetni, mivel az állami igazságszolgáltatási szervek igénybevétele nem lehet csupán a gazdagok
privilégiuma.
13. Az intézmény célját Magyary a következőkben jelölte meg: „Habár a fél részére a bírói jogvédelem
igénybevétele nem ingyenes, mégis előfordul, hogy az állam perköltségeinek a megtérítése alól a felet
szegénysége esetében felmenti abból a célból, hogy a perben való szereplését felperesként vagy alperesként
megkönnyítse. Az állam azonban még tovább is megy, és a szegény felet nemcsak hogy felmenti saját
költségeinek a megtérítése alól, hanem bizonyos, a pernyertesség érdekében szükséges költségeket magára is
vállal úgy, hogy azokat a fél helyett ő maga téríti meg, nevezetesen a tanúk, szakértők stb. díjait. Sőt
ugyanebből a célból másokat ingyenes közreműködésre is kötelez, név szerint az ügyvédeket a fél ingyenes
képviseletre." Magyary-Nizsalovszky: i. m. 323-324. o.
15. Vö. a Tanács 2003. január 27-én kiadott 2003/8/EK irányelvével a határon átnyúló vonatkozású
jogviták esetén az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében az ilyen ügyekben
alkalmazandó költségmentességre vonatkozó közös minimumszabályok megállapításáról.
16. Jogi segítői tevékenységet az folytathat, aki a jogi segítségnyújtó szolgálat által vezetett jogi segítői
névjegyzékben (a továbbiakban: névjegyzék) szerepel. A névjegyzék adatai nyilvánosak, azokat a jogi
segítségnyújtó szolgálat a világhálón is közzéteszi (Jstv. 64. §).
17. Jogi segítő szervezetnek minősül a jogvédelemmel foglalkozó egyesület, alapítvány, kisebbségi
önkormányzat, jogi oktatást végző egyetem (Jstv. 66. §).
18. Az Itv. 62. § (1) bekezdésének a), b), c), g), h) és l) pontjára vonatkozó szabály.
4.4. Irodalom
Bajory Pál: A fellebbezési eljárási költségekről. MJ, 1963/6:273-276. o.
Cserba Lajos: A perköltség és a költségkedvezmények. In Wopera Zsuzsa (szerk.): Polgári perjog. Általános
rész. Budapest, 2005. 133-158. o.
Faragó Dezső: Perköltség (munkadíj) az ügyvéd mint peres fél javára. MJ, 1955/4:118-119. o.
Juhász Judit: „Nép ügyvédje" – avagy a jogi segítségnyújtás hazai reformja. Acta Humana. Emberi jogi
közlemények, 2004/3:3-23. o.
Király Lilla: A polgári jogvitákban a jogi segítségnyújtás nemzetközi történeti áttekintése, rendszere, hatályos
magyar szabályozása és perspektívái. MJ, 2004/8:449-463. o.
118
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
Király Lilla: Az Igazságügyi Hivatalok működése az Európai Unióban. In Wopera Zsuzsa – Asztalos Zsófia
(szerk.): Egységesülő polgári eljárásjog Európában. Tanulmánykötet. Budapest, 2009. 120-134. o.
Király Lilla: Polgári eljárásjog II. Jogi szakvizsga segédkönyvek. Budapest – Pécs, 2006. 327361. o.
Király Lilla: Szegényjog az 1911. évi magyar Polgári Perrendtartás szabályozásában. Jogtörténeti Szemle,
2009/2:52-57. o.
Kiss Lukács Margit: A külföldi jog alkalmazásának hatása a perköltségre. MJ, 1988/6:531537. o.
Magyary Géza – Nizsalovszky Endre: Magyar polgári perjog. 3. kiad. Budapest, 1939. 313329. o.
Martini Jenő: Bizonyítási eljárás és perköltség az ún. „orvosi műhibás" ügyekben. MJ, 1996/10:603-615. o.
Novák István: A perköltség-megtérítési kötelem mint a polgári perből származó kötelmi jogviszony. JK,
1985/10:573-577. o.
A hazai jogirodalom a polgári eljárási cselekmények fogalmát úgy határozza meg, mint a polgári eljárásban
részt vevő személyek egymással összefüggő, a polgári eljárásjog által szabályozott, rendszerint a bíróság előtt
folyó cselekményeit, amelyeknek az előfeltételeit, hatását és következményeit az eljárásjog szabályozza. 1
Aszerint, hogy az eljárási cselekmények kitől erednek, különbséget tehetünk a bíróság, a felek, valamint a per
egyéb alanyainak (beavatkozó, ügyész) az eljárási cselekményei között.
A jogkövetkezmények szempontjából vannak tisztán eljárásjogi hatású és kettős jogi természetű (anyagi és
eljárásjogi hatású) percselekmények. Az utóbbiak közé tartozik az egyezség, a jogról való lemondás és a
jogelismerés.
Az eljárási cselekmények lehetnek egyirányúak vagy ellentétesek. Mivel a felek perbeli helyzete alapvetően
ellentétes, az eljárási cselekmények iránya általában eltér egymástól, mégis előfordulhat az, hogy a felek
egyirányú eljárási cselekményeket végeznek (például egyezséget kötnek).
A bíróság az eljárási cselekményeket hivatalból vagy a felek kérelmére végzi. (Így például a bíróság a
perköltség felől hivatalból határoz, kivéve az egyezség esetét, amikor csak a felek kérelmére dönt.)
119
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
Miután a határozás fogalmába a pervezetés körében hozott döntéseket is beleértette, felosztása alig különbözött
Szilbereky hetven évvel későbbi csoportosításától, aki a bíróság eljárási cselekményei közé az észlelést, a
következtetést, a pervezetést és a döntést sorolta.3
[320] AZ ÉSZLELÉS • Az észlelést (és a következtetést), jóllehet azok – Magyary szerint – belső szellemi
műveletek, a törvény bizonyos szabályokhoz köti. Az észleléssel kapcsolatban mindenekelőtt a polgári
eljárásjog egyik legfontosabb elvére, a közvetlenségre kell utalnunk, miszerint a bíróság csak az általa észlelt
tényekre és bizonyítékokra alapozottan hozhatja meg a döntését (lásd 94. pont). A bíróságnak eredeti
forrásokból kell az ismereteit megszereznie és a személyes észlelése, valamint a közvetlen benyomásai alapján
kell a következtetéseit levonnia. A törvény csak indokolt esetekben tesz kivételt a közvetlenség elve alól
(megkeresés, bíróküldés, előzetes bizonyítás). Tágabb értelemben a bíróság észlelésével állnak összefüggésben
a fél személyes meghallgatására (lásd 894. pont), a tanú kihallgatására (lásd 602-606. pont) vagy az eljárási
cselekmények jegyzőkönyvezésére (lásd 344. pont) vonatkozó szabályok is.
[321] A KÖVETKEZTETÉS • A bíróság ténybeli vagy jogi következtetése elsősorban egy logikai művelet,
amelynek csak akkor van perjogi hatálya, ha a bíróság határozatában is megnyilvánul. A következtetés
folyamatát éppúgy nem lehet közvetlenül szabályozni, mint az észlelését. Következtetésre leggyakrabban a
bizonyítási eljárásban kerül sor. Mivel a Pp. a szabad bizonyítás elve alapján áll, a következtetések láncolatára
épülő bírói mérlegelés szabadságát – néhány törvényi kötöttségtől eltekintve (lásd 656. pont) – semmi sem
korlátozza [206. §
bek.].
Ha egyet is értünk Magyaryval abban, hogy a bíróság érdemi döntéséhez képest a pervezető határozatok csupán
„segédhatározatok", a per lefolyása szempontjából a pervezető cselekményeknek rendkívül nagy jelentőségük
van. Ebbe a körbe tartozik például a rend fenntartása a tárgyaláson (lásd 460. pont) vagy a tárgyalás menetének
és az egyes eljárási cselekmények sorrendjének a meghatározása (lásd 458. pont).
[323] A DÖNTÉS • A polgári per célja a felek közötti jogvita eldöntése. A döntés az az eljárási cselekmény,
amelynek során a bíróság határozata megszületik.
(A határozat kifejezés tehát a döntés megjelenési formájára utal.) A bíróság a per során számos határozatot
hozhat, ezek azonban nem egyforma súlyúak.
A per megindításától kezdve az eljárás befejezéséig sokféle pervezető intézkedésre van szükség (idéző végzés
stb.); ezek éppúgy bírósági határozat formájában jelennek meg, mint az eljárás befejezésekor hozott döntések. A
bíróság a pert – az ügy érdemi eldöntése nélkül – permegszüntető végzéssel is befejezheti (lásd 519. pont). A
legfontosabb bírósági határozat azonban az ítélet, amellyel a bíróság a per érdemében dönt (lásd 679. pont).
A rendelkezési elv klasszikus megfogalmazása szerint a felek a perbe vitt anyagi, valamint az eljárási jogaikkal
szabadon rendelkeznek. Ezt az elvet a szocialista polgári eljárásjog azzal a korlátozással fogadta el, hogy a
legfontosabb rendelkező cselekményeket, így a jogról való lemondást, a jogelismerést, valamint az egyezséget,
120
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
amelyek kettős jogi természetüknél fogva anyagi jogi és eljárásjogi hatás kiváltására egyaránt alkalmasak, bírói
kontroll alá helyezte.
A korlátozást a VI. Ppn. oldotta fel, elhárítva ezzel az akadályokat a felek rendelkezési jogainak a szabad
érvényesülése útjából. Ennek a legfontosabb megnyilvánulása a 3. § (2) bekezdésébe foglalt szabály, miszerint a
bíróság – ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik – a felek által előterjesztett kérelmekhez és
jognyilatkozatokhoz kötve van (lásd 78. pont). Az akaratkijelentések második csoportjához az indítványok
tartoznak. Az indítvány általában olyan kérelmet tartalmaz, amelynek a teljesítése a bíróság mérlegelésétől vagy
belátásától függ. Az indítványok a leggyakrabban a bizonyítási eljárásban fordulnak elő.
nyilatkozati elvből indulhat ki, vagyis nem vizsgálhatja azt, hogy a kifejezésre juttatott tartalom mennyiben fedi
a felek tényleges szándékát vagy akaratát.
Más a helyzet a kettős jogi természetű eljárási cselekményeknél, ahol akarathiba esetében a jogelismerést, a
jogról való lemondást és az egyezséget utólag a polgári jog általános szabályai szerint külön perben meg is lehet
támadni. Ezeknél a jognyilatkozatoknál tehát – kivételképpen – az akarati elv érvényesül.
A határidő pedig az az időtartam, amely alatt az eljárási cselekményt el kell vagy el lehet végezni.
A bíróság az általa megállapított határidőt fontos okból egyszer meghosz- szabbíthatja; a határidő –
meghosszabbítással együtt – nem lehet hosszabb negyvenöt napnál, kivéve ha a szakértői vélemény elkészítése
hosszabb határidőt tesz szükségessé. Ha a meghosszabbítást a fél vagy a szakértő kéri, kérelmét a határidő
lejárta előtt kell előterjesztenie; a kérelem tárgyában a bíróság az ellenfél, illetve a felek meghallgatása nélkül
határozhat.
A törvényben megállapított határidőt csak a törvényben meghatározott esetben lehet meghosszabbítani (104. §).
[329] A HATÁRIDŐK SZÁMÍTÁSA • A határidőket napok, hónapok vagy évek szerint kell számítani. A
napokban megállapított határidőbe a kezdőnap nem számít bele. Kezdőnap az a nap, amelyre a határidő
megkezdésére okot adó cselekmény vagy egyéb körülmény (például kézbesítés) esik. A hónapokban vagy
években megállapított határidő azon a napon jár le, amely számánál fogva a kezdőnapnak megfelel, ha pedig ez
a nap a lejárat hónapjában hiányzik, a hó utolsó napján. Törvénykezési szünet esetében a 331. pontban leírt
szabályokat kell alkalmazni.
121
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
Ha a határidő utolsó napja munkaszüneti napra esik, a határidő csak az azt követő legközelebbi munkanapon jár
le. E szabály alkalmazása szempontjából mind a szombatot, mind a vasárnapot – amikor a bíróságon a munka
szünetel – munkaszüneti napnak kell tekinteni. A határidő az utolsó nap végével jár le, a bírósághoz intézett
beadvány előterjesztésére és a bíróság előtt teljesítendő cselekményre megállapított határidő azonban már a
hivatali idő végével lejár (103. §).
[330] ELJÁRÁSI ÉS ANYAGI HATÁRIDŐK • A fenti rendelkezések csak az eljárási határidők számítására
vonatkoznak. Az anyagi jogi határidők (például a teljesítés ideje) számításáról a Ptk. 280-282. §-a, illetve a Ptké.
3-4. §-a rendelkezik. Az anyagi jogi határidő az utolsó napon (ha munkaszüneti nap, akkor az azt követő
munkanapon) lejár és beállnak a határidő elmulasztásának vagy késedelmének a jogkövetkezményei.
A joggyakorlatban vitára adhat okot egyes határidők eljárásjogi vagy anyagi jogi természetének a megállapítása.
A Legfelsőbb Bíróság 4/2003. polgári jogegységi határozata szerint a keresetindítási határidő anyagi jogi
(természetű) határidő, ezért a keresetlevélnek a határidő utolsó napján a munkaidő végéig a bírósághoz meg kell
érkeznie. Ily módon a fél – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a keresetindítás határidejét akkor is
elmulasztja, ha a keresetlevelet a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adja (lásd 445. pont).
A törvénykezési szünetre vonatkozó határidő-számítást nem lehet alkalmazni a soron kívüli eljárásra, az
előzetes bizonyításra, a végrehajtási perekre, továbbá ha a felek közösen kérték vagy ha a törvény kizárja
(104/A. §).
Így például a beavatkozó cselekményeinek csak annyiban van hatálya, amennyiben a fél a cselekményt
elmulasztja, illetőleg amennyiben a beavatkozó cselekményei a fél cselekményeivel nem állnak ellentétben [57.
§ (1) bek.]. Az ideiglenes intézkedést tartalmazó végzés mindaddig hatályban marad, amíg azt a bíróság a felek
bármelyikének kérelmére – a másik fél meghallgatása után – hozott végzésével vagy ítéletében hatályon kívül
nem helyezi [156. § (8) bek.]. A fellebbezésről való lemondás csak akkor hatályos, ha azt a határozat kihirdetése
után valamennyi fél bejelenti [228. § (3) bek.].
Néhány példa a hatálytalanságra: Ha a jogi képviselet kötelező, a jogi képviselő közreműködése nélkül eljáró fél
perbeli cselekménye és nyilatkozata hatálytalan, kivéve ha a törvény az adott perbeli cselekményre nézve a
meghatalmazott útján történő eljárást kizárja (73/B. §). A felfüggesztés tartama alatt
tett minden bírói rendelkezés, úgyszintén a felek által teljesített minden perbeli cselekmény hatálytalan, kivéve a
felfüggesztéssel, illetőleg az annak megszüntetésével kapcsolatos bírói rendelkezéseket és perbeli
cselekményeket [155. §
bek.]. A fellebbezés hivatalból való elutasítása vagy visszavonása esetén a fellebbezéssel szemben előterjesztett
fellebbezési ellenkérelem, illetőleg csatlakozó fellebbezés hatálytalanná válik [244. § (3) bek.].
A hatálytalan eljárási cselekményt – külön bírói rendelkezés nélkül, a törvény erejénél fogva – meg nem
történtnek kell tekinteni.
122
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
bizonyulnak, továbbá akkor is, ha az iratot a bíróság a kézbesítési megbízottra vonatkozó szabályok
megsértésével kézbesítette.
[334] HIBÁS ELJÁRÁSI CSELEKMÉNYEK • Egy eljárási cselekmény akkor minősül hibásnak, ha az
eljárásjogi szabályok megsértésével jön létre, azaz formailag vagy tartalmilag nem felel meg az eljárásjog
rendelkezéseinek. Ellentétben a hatálytalansággal, a hibás eljárási cselekmények általában orvosolhatók. A
törvény csak a legsúlyosabb eljárási szabálysértések esetében zárja ki az orvoslás lehetőségét és mondja ki a
hatálytalanságot. Így például a 252. § (1) bekezdése értelmében a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét
hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítja, ha
az elsőfokú bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva, vagy az ítélet meghozatalában kizárt bíró vett részt.
A hibás eljárási cselekmények orvoslásának többféle módja is van. Előfordulhat az, hogy az ellenérdekű fél a
hibát nem teszi szóvá, vagy a hibás eljárási cselekményt utólag jóváhagyja. Ha a hiba súlyosabb, a felek
különböző jogorvoslatokat vehetnek igénybe:
• A hibás bírósági határozatok kijavítással (224. §) vagy kiegészítéssel (225. §) orvosolhatók; ezt nemcsak a
felek kezdeményezhetik, hanem hivatalból a bíróság is megteheti.
• A fellebbezéssel, a felülvizsgálattal vagy a perújítással nem az egyes eljárási cselekmények, hanem a bírósági
határozat egésze vagy annak meghatározott részei támadhatók meg.
5. Az idézés és a kézbesítés
[335] AZ IDÉZÉS • Az idézés a bíróság előtti megjelenésre való felhívás. Az idéző végzésben fel kell tüntetni
az eljáró bíróságot, a bírósági ügyszámot, a felek nevét, perbeli állását és a per tárgyát, valamint a kitűzött
tárgyalás vagy meghallgatás idejét és helyét.
nyeire, és a perbeli állásához képest el kell látni a megfelelő tájékoztatással. A meghatalmazottat abban az
esetben is meg kell idézni, ha a bíróság a felet vagy annak törvényes képviselőjét személyes megjelenésre idézi.
Az idézésben kilátásba helyezett szankció a megidézett személy perbeli állásától függ: más a következménye a
fél távolmaradásának és más a tanú meg nem jelenésének. A „megfelelő tájékoztatás" azt jelenti, hogy a bíróság
az idézésben például arra figyelmezteti az alperest, hogy a tárgyaláson elő kell terjesztenie a védekezését. Ezen
túlmenően az idézés egyéb felhívásokat is tartalmazhat, így például a bíróság megjelölheti azt, hogy a tanúnak
milyen okiratokat kell magával hoznia.
Idézésnek sürgős esetben rövid úton – távbeszélőn, tárgyaláson szóban, illetőleg elektronikus levél vagy külön
kézbesítő útján – is helye van. Az idézésnek ezt a módját az iratokban fel kell tüntetni [96. § (1)-(3) bek.].
A gyermek tartása, elhelyezése, illetve a szüléssel kapcsolatos követelések iránti, továbbá az apaság és a
származás megállapítására irányuló egyéb perekben – az ismeretlen helyen levő alperes, anya, illetve gyermek
tartózkodási helyének megállapítása érdekében – a bíróság elrendelheti az alperes, az anya, illetve a gyermek
felkutatását. Az alperes, az anya, illetve a gyermek felkutatásának elrendeléséről hozott végzést a bíróság az
illetékes rendőrkapitánysághoz küldi meg [96. § (4)-(6) bek.]. Mivel a polgári per természetével nem
egyeztethető össze az, ha a bíróság nyomozást végeztet, a fenti rendelkezés kivételes jellegű, és a per tárgyához
fűződő közérdek indokolja.
Ha a félnek a per vitelére meghatalmazottja van, a bírósági iratokat a fél helyett a meghatalmazottnak kell
kézbesíteni. Ez a rendelkezés nem terjed ki az olyan idézésre, amelyben a bíróság a felet vagy annak törvényes
képviselőjét személyes megjelenésre kötelezi (97. §). Ha a külföldi félnek a per vitelére magyarországi
lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező meghatalmazottja van, a fél személyes megjelenésére szóló idézést is a
123
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
meghatalmazottnak kell kézbe- síteni.5 A szabályszerűen kézbesített idézést úgy kell tekinteni, hogy annak
tartalma a kézbesítést követő tizenötödik napon a fél számára ismertté vált.
Ha az iratot a címzett halála miatt vagy azért nem lehet kézbesíteni, mert a címzett a bejelentett címen
ismeretlen, vagy onnan ismeretlen helyre költözött, erről az érdekelt feleket értesíteni kell (98. §).
A hagyományos kézbesítést fokozatosan felváltó elektronikus kézbesítésre a polgári perben legkorábban 2012.
május 31. napja után nyílik lehetőség. Az elektronikus kommunikációval a 356-358. pontban foglalkozunk
részletesebben.
[337] POSTAI KÉZBESÍTÉS • A bírósági iratokat rendszerint postai szolgáltató útján kell kézbesíteni.
Kivételes esetben más kézbesítési mód is alkalmazható, így például a bíróság saját kézbesítőt is igénybe vehet,
ha azt a sürgősség indokolja
vagy más okból szükséges. 2004 óta lehetőség van a bírósági végrehajtó általi kézbesítésre is (lásd 1103. pont).
A bíróság az olyan iratot, amely átvételéhez joghatály fűződik vagy amely átvételének igazolására szükség van,
tértivevénnyel postázza; személyes kézbesítés esetén az átvevő az átvétel tényét a keltezéssel ellátott aláírásával
igazolja.
A címzett a neki szóló iratot – a személyazonosságának az igazolása mellett – a bírósági irodában is átveheti
(Büsz. 35. §).
A postai szolgáltató által felvett küldemények kézbesítését a postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi
követelményeiről szóló 79/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet (Pszr.) szabályozza. A küldeményt a címzettnek vagy
a meghatalmazottjának kell kézbesíteni. Ha a természetes személy vagy meghatalmazottja nem tartózkodik a
címben megjelölt helyen, a küldemény a helyettes átvevőnek is kézbesíthető. Ilyennek minősül a címzett 14.
életévét betöltött közeli hozzátartozója vagy élettársa, továbbá a címzett bérbeadója vagy szállásadója, ha az
természetes személy (Pszr. 19. §).
A jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság és egyéb szervezet részére címzett postai
küldemény átvételére a szervezet azon vezetője, vezető tisztségviselője jogosult, aki képviseleti jogosultságát –
a rendeletben meghatározott módon – igazolni tudja. A szervezet vezetője mellett egyéb jogosult átvevőnek
minősül a szervezet székhelyén vagy telephelyén tartózkodó olyan személy, aki az átvétel tényét aláírásával és
cégbélyegző használatával tudja igazolni (Pszr. 16. §).
[338] A KÉZBESÍTÉSI VÉLELEM • A kézbesítésre vonatkozó vélelmet az 1995. évi novella vezette be a
rosszhiszemű perelhúzás megakadályozása érdekében.
A postai úton megküldött bírósági iratokat a kézbesítés megkísérlésének napján kézbesítettnek kell tekinteni, ha
a címzett az átvételt megtagadta. Ilyenkor a postai szolgáltató a hivatalos iratot a tértivevényen feltüntetett „az
átvételt megtagadta" jelzéssel visszaküldi a feladónak (Pszr. 29. §). Ebben az esetben nincs lehetőség a
kézbesítési vélelem megdöntésére.
A hivatalos iratok kézbesítését a postai szolgáltató kétszer kíséreli meg. Amennyiben a második sikertelen
kézbesítés után a címzett a hivatalos iratot a postai szolgáltatóhelyen öt munkanapon belül nem veszi át, a
szolgáltató a tér- tivevényen feltüntetett „nem kereste" jelzéssel a feladónak visszaküldi (Pszr.29. §). Ebben az
esetben az iratot – az ellenkező bizonyításáig – a postai kézbesítés második megkísérlésének napját követő
ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni [Pp. 99. § (2) bek.].
A bíróság a kézbesítési vélelem beálltát nem állapítja meg, ha a kézbesítés helyettes átvevő részére történt meg,
és a helyettes átvevő az ellenérdekű fél volt.
A kézbesítési vélelem megdöntése iránt a címzett a vélelem beálltáról való tudomásszerzésétől számított tizenöt
napon belül terjeszthet elő kérelmet annál a bíróságnál, amelynek eljárása alatt a kézbesítés történt. A kérelem
124
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
benyújtásának a kézbesítési vélelem beállta napjától számított hat hónap elteltével nincs helye, kivéve ha a
kézbesítési vélelem az eljárást megindító irat kézbesítéséhez kapcsolódik [Pp. 99/A. § (1)-(2) bek.].
A kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelem arra hivatkozással terjeszthető elő, hogy a kérelmező a
hivatalos iratot önhibáján kívüli okból nem vehette át, mivel
a. a kézbesítés a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó jogszabályok megsértésével történt meg, vagy más
okból nem volt szabályszerű, vagy
b. az iratot más okból nem volt módja átvenni, például azért, mert a kézbesítésről önhibáján kívül nem szerzett
tudomást [Pp. 99/A. § (3) bek.].6
A kérelemben elő kell adni azokat a tényeket, illetve körülményeket, amelyek a kézbesítés szabálytalanságát
igazolják vagy az önhiba hiányát valószínűsítik. Az elkésetten előterjesztett kérelmet a bíróság érdemi vizsgálat
nélkül elutasítja. A kérelem elbírálása előtt a bíróság a kérelmezőt, illetve a feleket meghallgathatja.
A kérelemnek az eljárás folytatására, illetve a végrehajtásra nincs halasztó hatálya, ha azonban a kérelemben
foglalt tények fennállása valószínűnek mutatkozik, a bíróság az eljárást vagy a határozat végrehajtását
felfüggesztheti. A kérelmet elutasító határozat ellen fellebbezésnek van helye. Ha a bíróság a kézbesítési
vélelem megdöntésére irányuló kérelemnek helyt ad, akkor a kézbesítést meg kell ismételni [99/A. § (5)-(9)
bek.].
[340] KÉZBESÍTÉS KÜLFÖLDÖN • A külföldön kézbesítendő iratot – ha a magyar állam által kötött
nemzetközi megállapodás másként nem rendelkezik – intézkedés végett az igazságügyért felelős miniszterhez
kell felterjeszteni. A külföldön teljesített kézbesítést érvényesnek kell tekinteni, ha az akár a belföldi
jogszabályok rendelkezéseinek, akár a kézbesítés helyén irányadó jogszabályoknak megfelel (100. §).
Az Európai Unióban a polgári és kereskedelmi ügyeket érintő bírósági iratok tagállamok közötti kézbesítése az
1393/2007/EK tanácsi rendelet alapján történik. A részletes szabályok az Európai polgári eljárásjog című
tankönyvben találhatók.7
Az Európai Unió tagállamain kívüli országokba történő kézbesítést köny- nyíti meg az 1965. évi Hágai
Kézbesítési Egyezmény, amelyhez Magyarország 2005-ben csatlakozott.8 Az egyezmény a diplomáciai út
kötelező igénybevétele helyett lehetővé teszi azt, hogy a szerződő államok az általuk kijelölt „központi hatóság"
(többnyire az igazságügyi minisztérium) útján kézbesítsék vagy kéz- besíttessék a másik szerződő államból
érkező hivatalos iratokat. Magyarország számára az egyezményhez való csatlakozás azért jelentős, mert olyan
szerződő államok vonatkozásában teszi egyszerűbbé a hivatalos iratok kézbesítését mint az Amerikai Egyesült
Államok, Dánia, Egyiptom, Izrael, Japán, Kanada, Norvégia, Svájc, Törökország stb. (Az egyezménynek – az
Európai Unió tagállamaival együtt – mintegy negyven tagja van.)
[341] A KÉZBESÍTÉSI MEGBÍZOTT • A kézbesítési megbízott feladata az, hogy azokat az eljárásban
keletkezett iratokat, amelyeket a belföldön lakóhellyel, tartózkodási hellyel vagy székhellyel nem rendelkező
(továbbiakban külföldi) személy részére kell kézbesíteni, átvegye és a megbízója részére továbbítsa. Ha a fél
részére szóló iratot a kézbesítési megbízottnak szabályszerűen kézbesítik, vélelmezni kell azt, hogy annak
tartalma tizenöt napon belül a fél részére ismertté válik. A kézbesítési megbízott magyarországi lakóhellyel,
illetve székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy, így különösen ügyvéd (ügyvédi iroda) lehet. A
kézbesítési megbízott a tevékenységéért a megbízójával szemben a polgári jog általános szabályai szerint felel
(100/A. §).
A külföldi felperesnek a keresetlevele beadásával egyidejűleg meg kell jelölnie a kézbesítési megbízottjának a
nevét és címét. A keresetlevélhez mellékelni kell a félnek a kézbesítési megbízottal kötött és teljes
bizonyítóerejű magánokiratba vagy közokiratba foglalt megbízási szerződését. A külföldi alperes – a bíróság
felhívására – legkésőbb az első tárgyaláson köteles bejelenteni a kézbesítési megbízottja nevét és címét,
valamint csatolni a megbízási szerződést.
Nem kell kézbesítési megbízottat megjelölni akkor, ha a félnek a per vitelére magyarországi lakóhellyel vagy
székhellyel rendelkező meghatalmazottja van (lásd 336. pont).
Ha a felek a kézbesítési megbízott bejelentésére vonatkozó kötelezettségüknek nem tesznek eleget, vagy az
iratokat a megbízott részére kézbesíteni nem lehet, a hirdetményi kézbesítés szabályait kell alkalmazni. 9
125
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
c. kézbesítési megbízottat nem jelentett be vagy az iratokat a megbízott részére kézbesíteni nem lehet;
A hirdetményi kézbesítést a bíróság – a c) pont kivételével – csak a fél kérelmére és csak az annak alapjául
szolgáló ok valószínűsítése esetében rendelheti el. Ha az előadott tények valótlannak bizonyulnak és a fél erről
tudott, vagy kellő gondosság mellett tudhatott volna, a hirdetményi kézbesítés és az azt követő eljárás
érvénytelen, a felet pedig a felmerült költségben és ezen felül pénzbírságban is el kell marasztalni. Ha az iratot a
bíróság a kézbesítési megbízottra vonatkozó szabályok megsértésével kézbesítette hirdetményi úton, a
hirdetményi kézbesítést ugyancsak érvénytelennek kell tekinteni. Ha a hirdetményi kézbesítést követő eljárást –
akár csak hallgatólagosan is – az ellenfél jóváhagyja, az eljárás nem válik érvénytelenné, a pénzbírságot
azonban ilyen esetben is ki kell szabni, s a felet kötelezni kell a felmerült költségtöbblet megfizetésére (101. §).
A hirdetmény útján kézbesítendő iratot tizenöt napra ki kell függeszteni a bíróság hirdetőtáblájára és a fél –
illetőleg ismeretlen örökösök részére való kézbesítés esetében az örökhagyó – utolsó ismert lakóhelyén a
polgármesteri
hivatal hirdetőtáblájára. Ha a fél olyan államban lakik, amely a kézbesítéshez jogsegélyt nem nyújt, de amellyel
a postai forgalom fennáll, a hirdetményt – lehetőleg ajánlott levélként – a fél ottani címére is meg kell küldeni.
Ha a keresetlevelet kell az alperesnek hirdetmény útján kézbesíteni, az alperes részére a bíróság ügygondnokot
rendel, és a keresetlevelet annak is kézbesít- teti. A hirdetményi kézbesítéssel felmerülő költséget az a fél
köteles előlegezni, aki a hirdetményi kézbesítést kérte.
A hirdetményi kézbesítés legfontosabb joghatása az, hogy a keresetlevelet vagy az egyéb iratot a bíróság
hirdetőtábláján való kifüggesztéstől számított tizenötödik napon kézbesítettnek kell tekinteni. A bíróság azonban
ettől eltérően is rendelkezhet (102. §).
• ha az bíróság, ügyészség, nemperes eljárást lefolytató közjegyző vagy közigazgatási szerv törvényben
meghatározott feladatainak teljesítéséhez, illetve
5.3. 6. A jegyzőkönyvezés
[334] A JEGYZŐKÖNYV TARTALMA • A törvény a bíróság kötelességévé teszi azt, hogy a tárgyalásról a
felek szóbeli meghallgatásáról, valamint a tárgyaláson kívül foganatosított egyéb eljárási cselekményről
jegyzőkönyvet készítsen [115. § (1) bek.].
A jegyzőkönyvben fel kell tüntetni az eljáró bíróságot és a bírósági ügyszámot, a felek nevét és perbeli állását, a
per tárgyát, a tárgyalás helyét, kezdő és befejező időpontját, a bírák és a jegyzőkönyvvezető nevét, a jelen lévő
felek és képviselőik nevét, zárt tárgyalás esetében az erre való utalást (116. §).
126
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
A jegyzőkönyvben röviden le kell írni az eljárás menetét és az annak során történteket, mégpedig úgy, hogy a
jegyzőkönyv alapján azt is meg lehessen állapítani, vajon az eljárás a törvényben meghatározott alaki
követelményeknek megfelel-e. Ha valamely kifejezés vagy kijelentés pontos szövege jelentős, azt szó szerint
kell jegyzőkönyvbe venni.
• a keresettől való elállást, továbbá az elismerést és a jogról való lemondást, illetőleg a felek között létrejött
egyezséget;
A felek beadványának, a szakértők véleményének vagy más periratnak felolvasása, valamint okiratoknak vagy
másolatnak csatolása esetében a jegyzőkönyvben csupán ennek megtörténtére kell utalni. Ha a felek bármelyike
az eljárás során felmerült valamely körülménynek vagy ott elhangzott nyilatkozatnak jegyzőkönyvbe vételét
kéri, ezt csak abban az esetben lehet mellőzni, ha a bíróságnak az illető körülmény vagy nyilatkozat
megtételéről nincs tudomása (117. §).
[335] A JEGYZŐKÖNYVEZÉS MÓDJA • A jegyzőkönyv elkészítésének a módját az eljáró bíró vagy a tanács
elnöke határozza meg [115. § (2) bek.]. Jegyzőkönyvvezető alkalmazása esetén a jegyzőkönyv a tárgyalással
vagy más eljárási cselekménnyel egyidejűleg készül el. A polgári bírósági gyakorlatban a hetvenes évek óta a
hangrögzítő berendezések (magnetofon, diktafon) használata terjedt el. Hangfelvétel esetén a jegyzőkönyvet a
tárgyalás vagy az eljárási cselekmény napjától számított nyolc munkanapon belül kell elkészíteni. Ha a
jegyzőkönyv hangfelvétel alapján készül, a feleket tájékoztatni kell arról, hogy az elkészült jegyzőkönyvet
mikor és hol tekinthetik majd meg, illetve vehetik át. A bíróság a jegyzőkönyvet az írásba foglalást követő
további tizenöt napon belül kézbesíti, ha törvény a jegyzőkönyv megküldését írja elő [118. § (1) bek.].
[346] A JEGYZŐKÖNYV MELLŐZÉSE • A 115. § (3) bekezdése szerint külön jogszabály megengedheti azt,
hogy a bíróság a tárgyalás vagy más eljárási cselekmény anyagát jegyzőkönyv helyett más módon rögzítse. A
törvény nyomán megjelent a 15/1976. (XII. 7.) IM rendelet a polgári eljárási cselekmények hangfelvételen való
rögzítéséről. A rendelet szerint a hangfelvétel alapján a bíróságnak nem kell jegyzőkönyvet készítenie, ha
a. az eljárás szünetel,
A hangfelvételt, ha annak alapján jegyzőkönyv nem készült, egy évig kell őrizni. Ha a hangfelvétel elvész vagy
megsemmisül, a bíróságnak az elveszett vagy megsemmisült iratok pótlására vonatkozó szabályok szerint kell
eljárnia (119/A. §). Ennek keretében a szükséghez képest elrendeli az iratok teljes vagy részleges pótlását,
meghallgatja az eljárásban részt vett személyeket, kiadmányokat, iratmásolatokat szerez be stb.
127
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
elkészült jegyzőkönyvet mikor és hol tekintheti meg. A jegyzőkönyv hivatalból vagy az elnök engedélyével a
felek megjegyzései alapján is kiegészíthető és módosítható, a felek erre vonatkozó kérelmeit – annak elutasítása
esetén – a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni (118. §).
A felek, az ügyész és a perben részt vevő egyéb személyek, valamint azok képviselői a per iratait – a
határozatok tervezeteinek és az esetleges különvéleményeknek a kivételével – a per bármely szakaszában külön
engedély nélkül megtekinthetik, és azokról maguknak másolatot (kivonatot) készíthetnek. Olyan tárgyalásról
készült jegyzőkönyvet azonban, amelyről a nyilvánosságot minősített adat megőrzése végett zárták ki, lemásolni
vagy arról kivonatot készíteni nem szabad. Ilyen ügyben az iratok megtekintésének is csak a minősített adat
védelméről szóló törvényben meghatározott engedély alapján, a bíróság elnöke által megállapított feltételek
mellett van helye. Az üzleti titkot, hivatásbeli vagy külön törvényben meghatározott más titkot (lásd 92. pont)
tartalmazó iratok esetében az iratbetekintési és másolatkészítési jog az eljáró bíró által megállapított szabályok
szerint gyakorolható.
2009 óta a törvény részletesen szabályozza az eljárásról történő felvilágosítás adást, az iratokról történő
elektronikus másolat készítést, a más hatóságok részére történő iratküldést, valamint meghatározza az ítéletekről
készíthető ano- nimizált másolatok díját is (119. §).
5.4. 7. A beadványok
[348] ALAKSZERŰSÉGEK A POLGÁRI PERBEN • A bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat
nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe [3. § (2) bek.]. Azzal, hogy a törvény ezt
a szabályt az alapvető elvek között helyezte el, kifejezésre juttatta azt, hogy a magyar polgári eljárásban nem
érvényesül a formakényszer.
Az általános szabály szerint a felek eljárási cselekményei nincsenek meghatározott formához kötve, de a törvény
például a keresetlevél, a fellebbezés vagy a felülvizsgálati kérelem esetében meghatározott alaki és tartalmi
szabályokat ír elő.
kizárólagosságot (lásd 93. pont). A szóbeliség mellett – kisegítő jelleggel – az írásbeli forma is megtalálható. A
feleknek a bírósághoz címzett iratait beadványoknak nevezzük.
A papíralapú beadványokat a polgári perben legkorábban 2012. május 31. napja után válthatják fel az
elektronikus úton benyújtott beadványok. Az elektronikus kommunikációval részletesebben a 356-358. pontban
foglalkozunk.
A felülvizsgálati kérelmet kettővel több példányban kell benyújtani, mint ahány fél a perben érdekelve van [272.
§ (1) bek.].
Ügyvédi képviselet esetében az ügyvédnek a beadvány minden példányát aláírásával kell ellátnia; egyébként a
beadvány első példányára a magánokirat (lásd 640. pont) szabályai irányadók [93. § (3) bek.].
Kötelező jogi képviselet esetén a jogi képviselőnek a fél valamennyi beadványát ellenjegyzéssel kell ellátnia
(lásd 267. pont). Ennek hiányában a fél nyilatkozatai hatálytalanok (73/B. §).
[350] A HIÁNYPÓTLÁS • Ha a beadvány nem felel meg a törvény rendelkezéseinek, vagy más okból
kiegészítésre vagy kijavításra szorul, akkor a tanács elnöke vagy az egyesbíró a beadványt rövid határidő
kitűzésével, a hiányok megjelölése mellett pótlás végett a félnek visszaadja, s egyben figyelmezteti, hogy ha a
beadványt újból hiányosan adja be, a bíróság elutasítja vagy hiányos tartalma szerint fogja elbírálni [95. § (2)
bek.].
A törvény arra is lehetőséget ad, hogy a tanács elnöke vagy az egyesbíró a helyben lakó felet a beadvány
hiányainak a pótlása végett maga elé idézze [95. § (4) bek.].
128
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
Ha az illeték lerovására kötelezett felet az illetékfeljegyzési jog vagy az illetékmentesség nem illeti meg, és a fél
az illetéket egyáltalán nem vagy csak hiányosan rója le, a felet azzal a figyelmeztetéssel kell felhívni az illeték
lerovására vagy a hiányzó illeték pótlására, hogy ha a beadványt újból az illeték lerovása, illetőleg pótlása
nélkül nyújtja be, a bíróság azt el fogja utasítani [95. § (3) bek.].
Ha a fél a beadvány hiányát a kitűzött határidő alatt pótolja, úgy kell tekinteni, mintha már eredetileg is helyesen
adta volna be [95. § (5) bek.].
Ha a félnek jogi képviselője van, akkor a beadvány hiányossága más megítélés alá esik. A kilencvenes évek
második felétől kezdve a törvény egyre szigorúbb követelményeket támaszt a jogi képviselővel eljáró féllel
szemben.
A bíróság a keresetlevelet – hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve – idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha a
jogi képviselővel eljáró fél keresetlevele nem felel meg a 124. § (2) bekezdésében foglaltaknak (lásd 413. pont).
A mulasztás következménye lehet még a mulasztó félnek a mulasztással okozott költségekben való marasztalása
vagy pénzbírsággal sújtása. Előfordulhat az, hogy a mulasztás következtében egy másik perbeli cselekmény
válik hatályossá. (Például a fél mulasztása esetében a beavatkozó eljárási cselekménye válik hatályossá.)
Nem tekinthető mulasztásnak az, ha a felet a perbeli cselekmény teljesítésében valamely köztudomású
természeti esemény vagy más elháríthatatlan akadály gátolta [105. § (1)-(3) bek.].
[352] AZ IGAZOLÁS • A mulasztás jogkövetkezményei igazolással háríthatók el. Ha a fél vagy képviselője
valamely határnapon hibáján kívül nem jelent meg vagy valamely határidőt hibáján kívül mulasztott el, a
mulasztás következményei igazolással orvosolhatók. Igazolásnak nincs helye, ha
• a fél az igazolási kérelem folytán kitűzött újabb határnapot mulasztja el [106. § (1)-(2) bek.].
A törvény zárja ki az igazolást az igénylő részéről a végrehajtási igényperben [106. § (3) bek.], valamint a sajtó-
helyreigazítási perben [344. § (3) bek.].
[353] AZ IGAZOLÁS HATÁRIDEJE • Az igazolási kérelmet tizenöt napon belül lehet előterjeszteni. Ezt a
határidőt az elmulasztott határnaptól, illetőleg az elmulasztott határidő utolsó napjától kell számítani. Ha
azonban a mulasztás csak később jutott a félnek vagy képviselőjének tudomására, vagy az akadály csak később
szűnt meg, az igazolási kérelem határideje a tudomásszerzéssel, illetőleg az akadály megszűnésével veszi
kezdetét. A mulasztástól számított három hónap eltelte után igazolási kérelmet előterjeszteni nem lehet [107. §
(1) bek.].
• Amennyiben olyan alperessel szemben került sor bírósági meghagyás kibocsátására, akinek a keresetlevelet a
polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok tagállamokban történő
kézbesítésé-
129
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
• ről szóló 1393/2007/EK tanácsi rendelet vagy az 1965. évi Hágai Kézbesítési Egyezmény alapján kellett
kézbesíteni (lásd 340. pont), a bírósági meghagyás megtámadására előírt határidő elmulasztása esetén a
bírósági meghagyás kibocsátásától számított egy évig van helye igazolásnak. Az igazolási kérelemben érdemi
védekezést is elő kell terjeszteni. E szabály nem alkalmazható a személyállapotra vonatkozó perekben
[136/A. § (3) bek.]
• Az ún. kis perértékű ügyekben (lásd 1060. pont) az elmulasztott fellebbezési határidő utolsó napjától
számított hatvan nap elteltével igazolási kérelem akkor sem terjeszthető elő, ha a mulasztás csak később jutott
a fél tudomására, vagy az akadály csak később szűnt meg [392. § (3) bek.].
• A felülvizsgálati kérelem benyújtására előírt határidő elmulasztása esetén az elmulasztott határidő utolsó
napjától számított harminc nap elteltével igazolásnak akkor sincs helye, ha a mulasztás csak később jutott a
fél tudomására, vagy az akadály csak később szűnt meg [272. § (1) bek.].
• A házassági perekben az elmulasztott határnaptól vagy határidő utolsó napjától számított tizenöt nap elteltével
igazolásnak akkor sincs helye, ha a mulasztás csak később jutott a fél tudomására, vagy ha az akadály csak
később szűnt meg [288. § (2) bek.].
[354] AZ IGAZOLÁSI KÉRELEM TARTALMA • Az igazolási kérelemben elő kell adni a mulasztás okát és
azokat a körülményeket, amelyek a mulasztás vétlenségét valószínűvé teszik. Határidő elmulasztása esetén az
igazolási kérelem előterjesztésével együtt pótolni kell az elmulasztott cselekményt is [107. § (2)-(3) bek.].
Az igazolási kérelemnek sem az eljárás folytatására, sem a végrehajtásra nincs halasztó hatálya. Ha azonban az
igazolási kérelem sikere valószínűnek mutatkozik, a bíróság az eljárásnak vagy a határozat végrehajtásának
felfüggesztését az ellenfél meghallgatása nélkül, hivatalból is elrendelheti. A felfüggesztés tárgyában hozott
határozatot a bíróság kérelemre utóbb megváltoztathatja (108. §).
Ha az igazolási kérelmet a törvény kizárja, vagy elkésetten terjesztették elő, a bíróság a kérelmet érdemi
vizsgálat nélkül elutasítja. Ugyanígy jár el a bíróság akkor is, ha az igazolást kérő nem pótolta az elmulasztott
cselekményt. Az igazolási kérelem elbírálása előtt a bíróság a feleket meghallgathatja. Azt, hogy a kérelem
előfeltételei fennállnak-e, méltányosan kell elbírálni [109. § (2)-(3) bek.].
Az igazolási kérelmet elutasító határozat ellen fellebbezésnek van helye. Az igazolási kérelemnek helyt adó
határozat ellen külön fellebbezésnek nincs helye (110. §).
A sikeres igazolási kérelem legfontosabb joghatása az, hogy a mulasztó fél által pótolt cselekményt olyannak
kell tekinteni, mintha azt az elmulasztott határidőn belül teljesítette volna, az elmulasztott tárgyalást pedig a
szükséges keret-
ben meg kell ismételni. Az új tárgyalás eredményéhez képest az elmulasztott tárgyalás alapján hozott határozat
hatályban tartása vagy teljes, illetőleg részbeni hatályon kívül helyezése kérdésében is határozni kell [109. § (4)
bek.].
130
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
[357] AZ ELSŐ ÜTEM (2012. MÁJUS 31-2013. MÁRCIUS 31.) • Az első ütemben elsősorban a törvényszék
előtti eljárásban nyílik meg az elektronikus kommunikáció lehetősége:
• Ha a vállalkozások közötti perben kötelező a jogi képviselet (lásd 261. pont), a keresetlevél és minden egyéb
beadvány, okirati bizonyíték benyújtására kizárólag elektronikus úton, a közigazgatási hatósági eljárás és
szolgáltatás általános szabályai szerinti biztonságos kézbesítési szolgáltatás igénybevételével kerülhet sor, és
a bíróság is valamennyi hivatalos iratot elektronikusan kézbesít. Az elektronikus benyújtás alól csak az
eredetileg papíralapú okirati bizonyíték jelent kivételt.
• A törvényszék elsőfokú hatáskörébe tartozó ügyekben a fél, illetve a jogi képviselő az elektronikus
kézbesítést vállalhatja akkor is, ha nem kötelező a jogi képviselet. Ha jogi képviselő nélkül eljáró fél vállalta
az elektronikus kézbesítést, indokolt kérelmében az eljárás során egy alkalommal kérheti a papíralapú
kézbesítésre való áttérést, ám a fél e jogát nem gyakorolhatja visszaélésszerűen.
• Ha a fél, illetve a jogi képviselő – a kötelező jogi képviselet esetét nem számítva – nem vállalja az
elektronikus kézbesítést, de az elektronikus kézbesítést a másik fél, illetve jogi képviselője vállalta, akkor a
bíróság a papíralapú okiratot benyújtó fél hivatalos iratait papír alapon kézbesíti a másik fél, illetve jogi
képviselője számára.
[357] A MÁSODIK ÜTEM (2013. ÁPRILIS 1. NAPJÁTÓL) • A második ütemben már bármelyik bíróság előtt
lehetőség van a jogi képviselő nélkül eljáró feleknek is
Polgári perben a vállalkozás a keresetlevelet, továbbá minden egyéb beadványát, okirati bizonyítékát kizárólag
elektronikusan nyújtja be a bírósághoz, és a bíróság is valamennyi hivatalos iratot elektronikusan kézbesíti;
ugyanez vonatkozik az alperesként eljáró vállalkozásra is.
Ha a fél jogi képviselővel jár el, akkor a jogi képviselő a keresetlevelet, továbbá minden egyéb beadványt,
okirati bizonyítékot kizárólag elektronikusan, hivatali kapuján keresztül nyújthatja be a bírósághoz, és a bíróság
is valamennyi hivatalos iratot elektronikusan kézbesíti a jogi képviselő részére.
Az eredetileg papíralapú okirati bizonyítékok továbbra is kivételt jelentenek az elektronikus benyújtás alól.
A jogi képviselő nélkül eljáró fél az elektronikus kézbesítést vállalhatja polgári perben; de ez a jogutódjára nem
vonatkozik. Ha a jogi képviselő nélkül eljáró fél nem vállalja az elektronikus kézbesítést, de az elektronikus
kézbesítés a másik fél számára kötelező vagy azt vállalta, akkor a bíróság a papíralapú okiratot benyújtó fél
hivatalos iratait papír alapon kézbesíti a másik fél számára.
5.7. Jegyzetek
1. Móra Mihály: A perbeli cselekmények. In Polgári eljárásjog I. 1958. 215-216. o.; Névai – Szil- bereky: i. m.
251-252. o.
2. Magyary Géza: A magyar polgári peres eljárás alaptanai. (A perbeli cselekmények tana.) Budapest, 1898.
33-34. o.
3. Szilbereky: i. m. 254. o.
4. Magyary-Nizsalovszky: i. m. 235-236. o.
5. A per vitelére szóló meghatalmazottnak szabályszerűen kézbesített – a fél személyes megjelenésére szóló
iratot – úgy kell tekinteni, hogy annak tartalma a kézbesítést követő tizenötödik napon a fél számára ismertté
vált.
6. A Pp. – 2008-ban módosított – 100/A. § (6) bekezdése erre az esetre a kézbesítési megbízotthoz történő
kézbesítés szabályát rendeli alkalmazni.
7. Lásd Kengyel Miklós – Harsági Viktória: Európai polgári eljárásjog. Budapest, 2009. 281299. o.
131
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
8. 2005:XXXVI. tv. a polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok
külföldön történő kézbesítéséről szóló, Hágában, 1965. november 15. napján kelt Egyezmény kihirdetéséről
és a nemzetközi kézbesítést szabályozó egyes törvények módosításáról. (Az egyezmény a Magyar
Köztársaság tekintetében 2005. április 1. napján hatályba lépett.)
9. E rendelkezés nem alkalmazható az első tárgyalásra szóló idézés és keresetlevél alperes részére történő
kézbesítésére; ezen iratok külföldön történő kézbesítésére a 100. §-t kell alkalmazni [100/A. § (4) bek.].
5.8. Irodalom
Bacsó Jenő: Az elismerés és a lemondás mint tudomáskijelentés. In Szentpéteri-emlékkönyv.
Debrecen. 1946.
Berndt Kornél: A Pp. 94. paragrafusa (kereset, perindító kérelem felvétele) és a hangfelvétel. MJ, 1980/3:246-
248. o.
Falu György: Az eljárási cselekmények jegyzőkönyv helyett más módon történő rögzítésének problémája a
bírósági eljárásban. MJ, 1974/11:674-680. o.
Gátos György – Németh János – Varga Gyula: Polgári eljárásjogi irat- és határozatminták. 11. kiad. Budapest,
1989.
Kormos Erzsébet: A polgári eljárás általános szabályai. In Wopera Zsuzsa (szerk.): Polgári perjog. Általános
rész. Budapest, 2005. 161-185. o.
Magyary Géza: A magyar polgári peres eljárás alaptanai. (A perbeli cselekmények tana.) Budapest, 1898.
Magyary Géza – Nizsalovszky Endre: Magyar polgári perjog. 3. kiad. Budapest, 1939. 228276. o.
132
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ELSŐ RÉSZ – ÁLTALÁNOS
RENDELKEZÉSEK
Neudörfler Éva: A keresetindítási határidő jellege a közigazgatási jogviszonyban, avagy gondolatok a 4/2003.
számú polgári jogegységi határozat tükrében. MJ, 2006/2:100-104. o.
Novák István: A beadványok szerepe a polgári perben. PEF II. 1972. 63-71. o.
Novák István: A különleges polgári peres eljárások határozatai és iratai. Budapest, 1987.
Novák István: A polgári peres eljárás percselekményei – tágabb szemléletben. MJ, 2006/1:1116. o.
Novák István: Az irat fogalma és szerepe a polgári perben. MJ, 1978 /8:701-708. o.
Novák István: Polgári peres eljárásjogunk percselekményeinek jogi természete. MJ, 2003/9: 555-559. o.
Radnay József: A határidő-számítás szabályai a magyar és a német jogban. In Tanulmánykötet Gáspárdy László
emlékére. Budapest, 2007. 317-321 o.
Orbán László: A hangfelvétel alkalmazásának néhány kérdése a polgári eljárásban. PEF VIII. 1976. 151-184. o.
133
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
4. fejezet - MÁSODIK rész – AZ
ELSŐFOKÚ ELJÁRÁS
1. XI. FEJEZET – A KERESET ÉS A PERINDÍTÁS
1.1. 1. A kereset fogalma
[359] A KERESET MINT A JOGVÉDELEM ESZKÖZE • A Polgári Törvénykönyv általános érvénnyel
mondja ki azt, hogy a törvényben biztosított jogok védelme az állam minden szervének a kötelessége. A jogok
érvényesítése – ha törvény másképpen nem rendelkezik – bírósági útra tartozik [Ptk. 7. § (1) bek.]. A bíróság a
polgári ügyek körében felmerült vitát csak erre irányuló kérelem esetén bírálja el. Az ilyen kérelmet, amelynek
az előterjesztésére csak a vitában érdekelt fél jogosult, keresetnek nevezzük. A keresetnek a bírósághoz történő
benyújtása a polgári per megindításának az előfeltétele [Pp. 3. § (1) bek.].
A kereset a magyar jogirodalomban általánosan elfogadott definíció szerint „a polgári per útján érvényesíthető
alanyi jog védelmének elsődleges eszköze".1 A polgári per útján való érvényesíthetőség azt jelenti, hogy a
bíróság a polgári peres eljárás szabályai szerint nyújt jogvédelmet. Erre a jogvédelemre akkor kerülhet sor, ha az
igény formájában kifejezésre juttatott alanyi jogot megsértik, vitatják vagy veszélyeztetik. A keresetben mindezt
elegendő állítani, vagyis a kereset nem függ a perbe vitt alanyi jog tényleges létezésétől. Aki a valóságos vagy
csak állított jogsérelmét keresetbe foglalja, az az alanyi jogok védelmének elsődleges eszközét választja. 2
A keresettel megindítható polgári per a bírósági jogvédelem legfontosabb és legtipikusabb, bár korántsem
kizárólagos formája. (A kérelemre induló nemperes eljárások jelentős részében ugyancsak a bíróság nyújt
jogvédelmet.) A kereset fogalmában szereplő elsődlegesség úgy is értelmezhető, hogy a kereset sorrendben a
felperes első' perbeli cselekménye, és mint ilyen a peres eljárás megindításának az előfeltétele, mivel kereset
nélkül nincs per.
• Az ügyész a felek rendelkezési jogának a tiszteletben tartása mellett keresetet indíthat, ha a jogosult jogainak
védelmére bármely okból nem képes. Nem indíthat az ügyész keresetet olyan jog iránt, amelyet csak
jogszabályban meghatározott személy vagy szervezet érvényesíthet [9. § (1) bek.].
• A személyi állapottal kapcsolatos pereket – a jogszabályban meghatározott esetekben (lásd 858. pont) – az
anyagi jogosultakon kívül az ügyész és a gyámhatóság is megindíthatja.
• A védelmi idő eltelte után a szerző emlékének megsértése címén az érintett közös jogkezelő szervezet vagy
szerzői érdek-képviseleti szervezet is felléphet olyan magatartás miatt, amely a védelmi időn belül sértené a
szerző jogát arra, hogy a művén vagy a művére vonatkozó közleményen szerzőként feltüntessék [Szjt. 14. §
(2) bek.].
Per indítható még más érdekében is, de saját jogon. Korábbi jogirodalmunk „magánjogi jogosultság és
kötelezettség nélküli perbeli legitimációnak" nevezte azokat az eseteket, amikor a peres fél más, mint az, akinek
a javára a per folyik.3 Ilyen például a perbizomány esete, amikor a jogosult – jogának átruházása nélkül – csupán
a perlési jogot ruházza át másra, aki a saját nevében perelhet. 4 Hasonló helyzetben jár el a végrendeleti
végrehajtó, a hagyatéki ügygondnok, a csődgondnok stb.
134
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
[361] KERESETINDÍTÁS KÖZÉRDEKBŐL • A magyar jog nem ismeri a csoportos perlés intézményét, de
lehetőséget biztosít a közérdekű kereset benyújtására. Ezzel a jogosultsággal nemcsak az ügyészt (lásd 232.
pont), hanem más szervezetet is felruház:
Az ellen, akinek jogszabályba ütköző tevékenysége a fogyasztók széles körét érinti vagy jelentős nagyságú
hátrányt okoz, a fogyasztóvédelmi hatóság, a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesület vagy az ügyész
akkor is pert indíthat, ha a sérelmet szenvedett fogyasztók személye nem állapítható meg (1997. évi CLV. tv.
39. §).5
Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt bíróság előtt személyiségi jogi pert, valamint
munkaügyi pert indíthat az ügyész, a hatóság, a társadalmi és érdek-képviseleti szervezet, ha a jogsértés vagy
annak közvetlen veszélye személyek pontosan meg nem határozható, nagyobb csoportját érinti (2003. évi
CXXV. tv. 20. §).
[362] A KERESET ALANYA • A kereset alanya a felperes. A felperest olyan szoros kapcsolat fűzi a
keresethez, hogy a felperesség fogalmába is beleépül. Magya- ry megfogalmazásában az a felperes, aki a
keresetben úgy rendelkezik, hogy per legyen.6 A kereset alanya általában a jogvita anyagi jogosultja, vagyis az
ún. materiális fél (lásd 193. pont), de a mások jogát érvényesítő, processzuális értelemben vett felet is – így az
ügyészt, a külön jogszabállyal erre feljogosított szervezetet, a hagyatéki ügygondnokot, a végrendeleti
végrehajtót stb. – a kereset alanyának kell tekinteni.
Azokban az esetekben, amikor a törvény a perindítás lehetőségét csak meghatározott személyek számára tartja
fenn, a bíróságnak különös gonddal kell megvizsgálnia a felperesi ügyfélképesség vagy másképpen az ún. aktív
perbeli legitimáció kérdését (lásd 195. pont). Erre elsősorban a személyállapottal kapcsolatos perekben kerül
sor, ahol a törvény kifejezetten meghatározza a keresetindításra jogosult személyek körét. A VI. Ppn. – a 130. §
(1) bekezdés
pontjának a módosításával – az aktív (és passzív) perbeli legitimációt általános perelőfeltétellé tette. Ha a pert
nem az indítja, aki azt a jogszabály alapján megtehetné, a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül
elutasítja (lásd 444. pont).
[363] A KERESET TÁRGYA ÉS TARTALMA • A magyar jogirodalom a kereset elemei között különbséget
tesz a kereset tárgya, illetőleg tartalma között. Az előbbin az érvényesíteni kívánt jogot, az utóbbin a bíróság
döntésére irányuló határozott kérelmet érti.
A kereset tárgya azonban nemcsak követelés vagy jog lehet, hanem olyan anyagi jogviszony is, amely a perben
vitássá tehető, mint például a szerződés érvényessége vagy az apaság megállapítása. A keresettel érvényesíteni
kívánt anyagi jogot másképpen a kereset jogcímének nevezzük.7
A kereset tartalma a felperes határozott kérelme arra vonatkozóan, hogy milyen jogvédelmet kíván a bíróságtól.
Eszerint tehetünk különbséget a kereset különböző fajtái, nevezetesen a marasztalási, a megállapítási és a
jogalakítási kereset között (lásd 377. pont). A kereset tartalmában tehát a kereset célja is kifejezésre jut. A
kereset tárgyának és tartalmának a megjelölése a keresetlevél legfontosabb kellékei közé tartozik (lásd 407.
pont).
[364] A KERESET ALAPJA • A keresettel elérni kívánt joghatás kiváltásához nem elegendő csupán az
érvényesíteni kívánt jogot megjelölni, hanem elő kell adni azokat a tényeket is, amelyeken a kereseti követelés
alapszik. A kereset alapját azok a tények képezik, amelyekből a felperes a keresetét származtatja. Ma- gyary a
kereseti kérelem mellett a tényalapot jelölte meg a kereset legfontosabb kellékeként: „...a kereset tényalapját
kitevő jogi tények jelentősége abban áll, hogy azokat a felperesnek keresetében okvetlenül fel kell hoznia, ha azt
akarja, hogy jogvédelmet kapjon. Egyedül a kellő tényelőadás biztosítja a helyes bíráskodást. Narra mihi
factum, narro tibi jus."8
135
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
között. Az 1911. évi Pp. félreérthető szóhasználata miatt a jogirodalomban az a vélemény alakult ki, hogy a
kereset alapja nem a tényállítás, hanem a „jogállí- tás".9 A keresetet elsősorban az érvényesíteni kívánt jog
határozza meg, a tényállítások és a bizonyítékok megjelölése nem feltétlenül szükséges. Erre hivatkozással a
régebbi magyar jogirodalom a kereset individualizálásának az elvét fogadta el. Eszerint a felperesnek csak
annyit kell előadnia a keresetlevelében, amennyi ahhoz szükséges, hogy a benne érvényesített jog minden más
jogtól megkülönböztethető legyen.
Az ellenkező álláspontot, amely a felperestől azt várja el, hogy az érvényesíteni kívánt jogra vonatkozóan
minden releváns tényt részletesen előadjon, szubsztanciálási elvnek hívjuk. Miután az 1952. évi Pp. a bíróság
feladatát az igazság kiderítésében jelölte meg, a felektől pedig elvárta azt, hogy a valóság felderítéséhez
szükséges tényeket előadják, a szocialista jogirodalom a kereset szubsztanciálását tanította: „A keresetlevélbe
nem helyes ugyan belezsúfolni mindenféle tényelőadást, de az érvényesíteni kívánt jog alapjául szolgáló tények
körébe beletartozónak kell tekinteni mindazokat a felperes előtt ismeretes tényeket, amelyek szükségesek az
objektív igazság megállapításához, az ügy eldöntése szempontjából lényeges körülmények felderítéséhez." 10
[366] A KERESET CÍMZETTJE • Arra a kérdésre, hogy kit lehet a kereset címzettjének tekinteni, a törvény
idevonatkozó rendelkezései alapján kétféle válasz is adható:
Mivel a felperes a bíróságtól kéri a jogvédelmet, a keresetlevelet az általános szabályok szerint a bírósághoz kell
benyújtania. A kereset tartalma szempontjából tehát a bíróságot kell a kereset címzettjének tekinteni.
A felperes azonban azért fordul bírósághoz, hogy az alperessel szemben kérjen jogvédelmet. Ezért a kereset
tárgya, vagyis a felperes által érvényesíteni kívánt követelés szempontjából az alperest kell a kereset
címzettjének tekinteni.
Bármelyik címzett téves megjelölésének a felperesre nézve komoly eljárásjogi következményei lehetnek.
Amennyiben a felperes a keresetlevelet nem a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz nyújtja be, a
keresetlevél áttételére kerülhet sor (lásd 436. pont). Ha az áttétel szabályai nem alkalmazhatók, a bíróság a
keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja (lásd 437. pont). Ha a felperes az alperes személyében
tévedett, azaz a pert nem az ellen indította meg, akivel szemben az igény érvényesíthető, a 64. § (2) bekezdése
alapján új alperes perbe vonására kerülhet sor (lásd 225. pont).
[367] A KERESETHALMAZAT • Keresethalmazatról akkor beszélünk, ha a perben több felperes, illetve több
alperes szerepel, vagy ha a felperes több kereseti kérelmet terjeszt elő. Az előbbi esetben személyi
keresethalmazat, míg az utób-
A keresethalmazatok létezését perökonómiai szempontok indokolják. Általános tapasztalat az, hogy a bíróság
egy perben gyorsabban és kevesebb költség mellett döntheti el a jogvitát.
Személyes, illetve vegyes keresethalmazat esetén pertársaság jön létre (lásd 208. pont). A tárgyi keresethalmazat
anyagi jogi előfeltétele az, hogy a kereseti követelések különböző jogi tényeken alapuljanak, illetve különböző
jogviszonyból származzanak, vagy pedig a tartalmuk (a kereseti kérelem) legyen különböző. Az eljárásjogi
előfeltétel abban áll, hogy a bíróságnak valamennyi keresetre legyen hatásköre és illetékessége. Nincs azonban
akadálya annak, hogy a felperes a törvényszék hatáskörébe tartozó követeléssel együttesen érvényesítsen olyan
követelést, amelynek az elbírálása egyébként a helyi bíróság hatáskörébe tartozna.
A jogirodalom az ún. látszólagos keresethalmazatokat is számon tartja: „Vannak azonban olyan keresettöbbségi
esetek, midőn az egyes keresetek egymástól kölcsönösen függenek, illetve egymást kölcsönösen kizárják, és
egyidejű létezésük csak átmeneti jellegű, kielégítést pedig végső soron csupán egyikük nyer. Ezek az esetek a
látszólagos keresethalmazatok körébe tartoznak, amelyek szintén személyi és tárgyi jellegűek lehetnek."13
Látszólagos személyi keresethalmazat keletkezik a főkötelezett és az egyszerű kezes együttes perlése esetén
[Ptk. 274. § (1) bek.]. Látszólagos tárgyi keresethalmazat jön létre a vagylagos, illetve az eshetőleges kereseti
136
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
kérelem esetében is. Az előbbire példa a vagylagos szolgáltatásra (Ptk. 230. §) irányuló kereset, ha a választás
joga még nem szállt át a jogosultra. Eshetőleges kereseti kérelem terjeszthető elő a Pp. 123. §-ának első
mondata alapján, amely szerint a számadási kötelezettség megállapítására irányuló kereseti kérelemmel együtt a
felperes kérheti az általa előterjesztett számadás helyességének a megállapítását is.14
1.2. 2. A keresetjog
[368] A KERESETJOG FOGALMA • A kereset és a keresetjog nem azonos fogalmak. Amíg az előbbi csak a
bírósági jogvédelem eszközére utal, addig az utóbbi e jogvédelemmel összefüggő jogosultságokat és
kötelezettségeket jelenti.
A keresettel kapcsolatban leggyakrabban felmerülő jogdogmatikai kérdés az, hogy milyen jogon fordulhat a
felperes a bírósághoz. Egyáltalában jogosultságról van-e szó, amely a bíróság oldalán meghatározott
kötelezettségeket keletkeztet vagy csupán lehetőségről, amelynek a következményei esetlegesek? Erre a
kérdésre próbálnak meg választ adni a különböző keresetjog-elméletek.
nyos igényű foglalkozás az actio tanának az alapjairól indult. A jogirodalomban „magánjogiasnak" minősített
keresetjog-elmélet legnevesebb képviselője, Sa- vigny a keresetet a magánjognak egy meghatározott
tevékenységgel történő megsértéséből származtatta, amely a sértett és a sértő, vagyis a felperes és az alperes
között egy új – a kötelemhez hasonló természetű – jogviszonyt hoz létre. Tanítása szerint a keresetjog a
magánjog részét képezi, csupán a kereseti cselekmény, valamint annak feltételei és formája tartozik a perhez. 15
A magánjogi szemlélet meghaladására a XIX. század második felében került sor, amikor a keresetjog
problémája a magánjogból a közjogba tevődött át. A „jogrendnek alávetett állam" gondolatához kapcsolódva
Gerber meghirdette az „alattvalók" igényét az állammal szemben érvényesíthető jogvédelemre. Ezzel
megalapozta a keresetjog alanyi közjogként való értelmezését, amelyet hamarosan követett a polgári per közjogi
jogviszonyként való felfogása Bülow részéről. Az a gondolat, hogy „az állam, ha erre felhívják, megvédi a jogot
úgy és ott, ahogy azt találja",16 nagyon hamar beépült az egymással egyébként rivalizáló keresetjog-elméletekbe.
Hasonló nézeteket fejtett ki a német Degenkolb is, aki egy évvel Plósz után jelentette meg a keresetjogról szóló
tanulmányát. A kereset közjogi természetét azzal indokolta, hogy a fél „a rendezett jogállamban az önsegélyért
kapja cserébe a keresetet, ez az ára annak, hogy az önsegélyről lemond". A keresetjog egyik oldala szerinte az
alperesnek a felperessel szembeni perbe bocsátkozási kötelezettsége, másik oldala a felperesnek az állammal
szembeni „ítéleti váro- mánya", amely a törvénynek megfelelő ítéletre szól.18
137
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
két elméletet, pedig helyesebb lenne egymás kiegészítéséről beszélni.) A konkrét elmélet képviselői szerint a
keresetjog azt illeti meg, akinek valóságos (azaz konkrét) anyagi jogosultsága van.
Ez alapján a felperes az állammal, illetve a bírósággal szemben a keresetének megfelelő, kedvező tartalmú
ítéletre tarthat igényt (jogvédelmi igény).19
[372] A KETTŐS KERESETJOG-ELMÉLET • A jogvédelmi igényről szóló tanítás a század első évtizedeiben
a tudományos bírálatok középpontjába került. Ellenfelei mind a gyakorlati jelentőségét, mind pedig a teoretikus
értékét vitatták, és mint „tudományosan terméketlent" elutasították. A jogirodalom egyre következetesebben
tagadta azt, hogy a kereset benyújtása előtt bármilyen jog létezhetne a kedvező ítéletre, mivel az általános
értelemben vett ítéleti jogosultság is csak a tárgyalás berekesztésekor keletkezik, amikor a bíróságnak vagy a
felperes vagy az alperes javára kell eldöntenie az ügyet. Az elutasítás mellett azonban kísérlet történt az
absztrakt és a konkrét keresetjog-elmélet összeegyeztetésére is. Így született meg Magyary kettős keresetjog-
elmélete, amelyet ő a következőképpen értékelt: „Ez az eredmény első tekintetre visszásnak látszik, s inkább azt
volnánk hajlandók hinni, hogy vagy a konkrét, vagy az absztrakt keresetjog van meg, de nem mind a kettő. A
valóság azonban mégis a mi megoldásunkra kényszerít minket. Hogy annak van keresetjoga, akinek a
magánjogát megsértették vagy veszélyeztették, az kétségtelen. De. a törvény álláspontja szerint annak is van
keresetjoga, akin sérelem nem esett, miután a törvény ezt ugyanolyan bánásmódban részesíti, mint az előbbit." 20
Az igazságszolgáltatási igény, amely a keresetjog egyik modern változatának tekinthető, elsősorban a német
jogirodalomban (Goldschmidt, Schwab, Habscheid stb.) honosodott meg. Az uralkodó felfogás szerint a
feleknek az állammal szembeni igénye az igazságszolgáltatási tevékenység kifejtésére a jogvédelem iránti
kérelem benyújtásával keletkezik. Ennél korábbi időpont, azaz a perelőttiség feltételezése esetében az
igazságszolgáltatási igényt nem lehetne elválasztani az absztrakt keresetjogtól, vagyis attól a mindenki számára
nyitva álló lehetőségtől, hogy az anyagi jog megsértésétől vagy veszélyeztetésétől függetlenül a bírósághoz
fordulhasson. Az igazságszolgáltatási igény azonban nem lehetőség, hanem az igazságszolgáltatási tevékenység
kiváltására irányuló alanyi közjog, amely alkotmányos alapokon nyugszik.23
138
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
A modern keresetjog-elméletek történetében jelentős fordulatot hozott az, hogy a bírósághoz fordulás joga a
második világháború után bekerült az igazságszolgáltatással kapcsolatos alapvető emberi jogok közé. Ezzel a
keresetjog – évtizedeken keresztül tartó, nemegyszer terméketlen tudományos viták után – jogpolitikailag is
felértékelődött. A bírósághoz fordulás jogát nemzetközi egyezmények sora rögzítette, közöttük két ENSZ-
dokumentum, az 1948. évi Emberi jogok egyetemes nyilatkozata és az 1966. évi Polgári és politikai jogok
nemzetközi egyezségokmánya, valamint az Európa Tanács által 1950-ben elfogadott Emberi jogok európai
egyezménye (lásd 4. pont).24
A bírósághoz fordulás joga tartalmát lényegében azonos módon határozták meg az emberi jogokra vonatkozó
legfontosabb dokumentumokban. A bírósághoz fordulás joga mindenkit megillet, bár ez feltétel nélkül csak a
természetes személyekre vonatkozik, akiknek a jogalanyisága állampolgárságuktól függetlenül korlátozhatatlan.
A polgári bíróság elé a legtágabb értelemben vett jogok és kötelezettségek érvényesítése tartozik. A bírósághoz
fordulás joga a nyilvános tárgyalásra és a független bíróság ésszerű időn belüli méltányos döntésére
vonatkozó igényt is magában foglalja (lásd 4. pont). A Pp. 7. § (1) bekezdése ennél lényegesen szűkebb körben
rendelkezik a bírósághoz fordulás jogának a biztosításáról (lásd 86. pont).
• az alperes marasztalására,
• a felperes és az alperes közötti jogviszony fennállásának vagy fenn nem állásának a megállapítására,
A három keresetfajta közül a római jogból ismert marasztalási kereset a legrégebbi. A megállapítási és a
jogalakítási keresetet a német perjogi dogmatika alakította ki a XIX. század utolsó harmadában. Kimunkálásukat
a jogviszonyelméletek fejlődése és a Savigny-féle keresetjog-elmélet meghaladása tette lehetővé.
A marasztalási kereset fogalmába a nem tevésre vagy tűrésre való kötelezés is beletartozik. A marasztalási
kereset alapja a felperes alanyi jogának valódi (vagy vélt) sérelme. A felperesnek szükségképpen azt kell
sérelmeznie, hogy az alperes az őt terhelő kötelezettségének teljesen vagy részben nem tett eleget.
Magyary szerint a marasztalási kereset lényege az az érdek, hogy a felperes olyan teljesítéshez jusson, amelyre
az alperes mint adós kötelezve van:
„Ezt az érdekét az elmarasztalási kereset útján azáltal akarja érvényesíteni a felperes, hogy amennyiben az
alperes a hozandó ítélet alapján önként nem teljesítene, a bíróság ellene kényszert alkalmazzon, vagyis az
ítéletet ellene hajtsa végre."25
139
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
hitelező-adós viszonyt kell feltételeznünk, ahol a hitelező-felperes már jogosult a teljesítés követelésére, az
adós-alperes pedig már teljesíteni tartozik.26
Ha a felperes követelése idő előtti, a bíróság a keresetet a 130. § (1) bekezdés f) pontja alapján idézés
kibocsátása nélkül elutasítja (lásd 443. pont), vagy a már folyamatban lévő pert a 157. § a) pontja alapján
megszünteti (lásd 509. pont). Az idő előtt indított pert azonban nem lehet megszüntetni, ha a követelés a
határozathozatal időpontjában lejárt [158. § (3) bek.].
[380] KIVÉTELEK • A követelés lejártságára vonatkozó követelménytől a törvény mindössze két esetben tekint
el:
• Tartásdíj, járadék vagy más időszakos szolgáltatás iránt indított perben a marasztalásra irányuló kérelem a le
nem járt szolgáltatásokra is kiterjeszthető [122. § (2) bek.].
• Lakás, más helyiség vagy egyéb ingatlan visszabocsátása iránt a kereseti kérelem már a visszabocsátási
kötelezettség előtt előterjeszthető, feltéve hogy a visszabocsátásnak határozott időpontban kell történnie [122.
§ (2) bek.].
Az első esetben a célszerűség indokolja a kivételt. A jogosultnak nem kell ismételten kereseteket előterjeszteni a
később lejáró időszakos szolgáltatásokra, ami számára a fokozottabb jogvédelmet biztosítja az alperessel
szemben. A Csjt. 68. §-ának (1) bekezdése szerint a tartási követelés hat hónapra visz- szamenőleg, valamint a
jövőre nézve érvényesíthető. A családi jogviszonyon alapuló tartási kötelezettség mellett ide tartoznak még a
tartási és életjáradéki szerződésen, az öröklési szerződésen alapuló, valamint a kártérítési és a tartást pótló
járadékkövetelések, sőt a bírói gyakorlat időszakos szolgáltatásnak tekinti a lakáshasználati díjat is.27
A második esetben a törvény azt kívánja biztosítani, hogy a per az esedékesség időpontjában lehetőség szerint
befejeződjék, és ezáltal a jogosultnak végrehajtható ítélet álljon a rendelkezésére.
pozitív vagy negatív rögzítésére irányul, ezen túlmenően az ellenfél tevőleges magatartását, teljesítését vagy
valamilyen tevékenységtől való tartózkodását nem igényli. A megállapítási kereset célja csupán annyi, hogy a
bíróság ítéle- tileg tisztázza valamely jogviszony fennállásának vagy fenn nem állásának a kérdését. Ebből
következik a végrehajtás hiánya is. A megállapítás iránti kereset természetéből adódóan a helyt adó bírósági
ítéletet legfeljebb a perköltségben való marasztalást kimondó részében lehet végrehajtani.
[382] A POZITÍV MEGÁLLAPÍTÁSI KERESET • A pozitív megállapítási kereset egyik tipikus példája lehet
az okirat valódiságának, illetve hamis (vagy hamisított) voltának a megállapítása. Ilyen keresetet nemcsak a
kiállító indíthat vagy a kiállító ellen lehet indítani, hanem azt bárki kérheti, aki a kérdéses okirattal bizonyítani
akar valamit.
[383] A NEGATÍV MEGÁLLAPÍTÁSI KERESET • A negatív megállapítási kereset egyik sajátos esetét a Pp.
külön is nevesíti. Abban az esetben, ha a per első tárgyalását a felperes mulasztotta el, az alperes a 159. § (2)
bekezdése szerint a per megszüntetésére irányuló kérelemmel együtt a felperes ellen viszontkeresetet is indíthat
annak megállapítása iránt, hogy a felperest a keresetben érvényesített jog nem illeti meg. Ez az ún. negatív
megállapítási viszontkereset (lásd 518. pont).
140
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
A megállapítási kereset indításának tehát két együttes feltétele van, éspedig a jogvédelem szükségessége,
valamint a teljesítés követelésének a kizártsága. Ezektől a feltételektől a törvény csak a számadási kötelezettség
megállapítása iránti keresetnél tekint el (123. §), amellyel együtt a felperes az általa előterjesztett számadás
helyességének a megállapítását is kérheti.
A magyar bírósági gyakorlat egységes abban, hogy a jogvédelem szükségességének hiányában nem indítható
megállapítási kereset. Az elutasító döntések gyakori oka az, hogy a felperes nem jelöli meg, hogy jogainak az
alperessel szemben való megóvása végett miért szükséges a konkrét megállapítás.
A jogviszonyt megszüntető keresettel a felperes célja az, hogy a bíróság közreműködésével elérje az alperessel
fennálló jogviszonyának megszüntetését vagy hatályon kívül helyezését. A legismertebb a házasság felbontása
iránti kereset, amely a házassági jogviszony megszüntetésére irányul (Csjt. 18. §). Ugyanez a célja a házasság
érvénytelenítése iránti keresetnek is (Csjt. 13-16. §). A fennálló jogviszony megszüntetésére irányuló keresetek
leggyakrabban a családjog körében fordulnak elő. Ezzel kapcsolatban elegendő az apaság vélelmének
megdöntésére (Csjt. 43. §), a szülői felügyelet megszüntetésére [Csjt. 90. § (1) bek.] vagy az örökbefogadás
felbontására (Csjt. 57. §) irányuló keresetekre utalni. A polgári jogban a közös tulajdon megszüntetése iránti
kereset (Ptk. 147-148. §) tartozik a leggyakoribb konstitutív keresetfajták közé.
A jogviszony módosítására irányuló keresetek közé tartozik például a házastárs és a bejegyzett élettárs
haszonélvezeti jogának a korlátozására irányuló kereset (Ptk. 616. §) vagy a tartási (és életjáradéki) szerződés
módosítására irányuló kereset (Ptk. 589. §). A Ptk. általános jellegű felhatalmazást ad a bíróságnak a
szerződések módosítására, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott körülmény
folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti (Ptk. 241. §). A bíróság módosíthatja a
szabadalmi kényszerengedély tartalmát is (Szbt. 31. §, 104. §).
álláspontját, amely a keresetváltoztatásban minősített elállást látott, mikor is a „felperes az eredeti keresetét
visszavonja és helyébe mást tesz".31
A kereseti kérelem megváltozása rendszerint, de nem feltétlenül jár együtt az érvényesíteni kívánt jognak és az
ennek alapjául szolgáló tényállásnak a megváltozásával is. A kereset tartalmának a megváltozása tehát maga
után vonhatja a kereset tárgyának és alapjának a megváltozását is. Ezzel szemben a kereset tárgyában, alapjában
141
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
vagy címzettjében bekövetkező módosulások mindaddig nem tekinthetők keresetváltoztatásnak, amíg nem
eredményezik a kereseti kérelem megváltozását is.
A jogirodalom úgy próbálta meg az ellentmondást feloldani, hogy a keresetváltoztatás fogalmát kettős
értelemben használta. Tágabb értelemben minden olyan esetet keresetváltoztatásnak nevezett, amikor a kereseti
kérelem módosult, szűkebb értelemben pedig csak akkor beszélt keresetváltoztatásról, ha az eredeti kereseti
kérelem helyébe egy megváltozott kereseti kérelem lépett.
A keresetváltoztatásnak azt az esetét, amikor az eredeti kérelemhez még további kereseti kérelem is csatlakozott
vagy az eredeti kereseti kérelem címzettje mellé új címzett került a perbe, keresetkiterjesztésnek nevezte.32
Az 1952. évi Pp. nem vette át ezt a korlátozást, hanem a szocialista polgári eljárásjogok mintájára a
keresetváltoztatást az elsőfokú eljárásban általánosan megengedetté tette. A jogirodalom nagyra értékelte ezt a
formalizmustól mentes szabályozást, amely nem sújtja a jogban járatlan felperest méltánytalan
következményekkel, mint azok a perrendek, amelyek „elzárkóznak a keresetváltoztatás elől". Ugyanakkor ez a
megoldás nem küszöbölte ki a keresetváltoztatásban rejlő perelhúzási lehetőséget. A kötelező jogi képviselet
visszaállítása után (260-261. pont) a jogirodalom és a joggyakorlat is sürgette a keresetváltoztatás
parttalanságának a megszüntetését, amelyre a jogalkotó több „óvatos" kísérlet után (lásd 964., 1056. pont) csak
2010-ben szánta el magát.33
A 146. §-hoz fűzött (5) bekezdés szerint nem tekinthető keresetváltoztatásnak az, ha a felperes
a. a keresettel érvényesített jog megváltoztatása nélkül annak megalapozására újabb tényeket hoz fel vagy a
felhozottakat kiigazítja,
b. az eredetileg követelt dolog helyett utóbb beállott változás folytán más dolgot vagy kártérítést követel,
c. a keresetét leszállítja, illetve az eredetileg nem követelt járulékokra vagy a követeléseknek, illetőleg
járulékoknak a per folyamán esedékessé vált részleteire is kiterjeszti,
• a felperes a keresetét az alperes érdemi ellenkérelme előadását követő harminc napon belül változtathatja
meg,
142
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
A kötelező jogi képviselet esetére vonatkozó korlátozás alól a törvény két kivételt enged:
A másodfokú eljárásban a keresetet megváltoztatni nem lehet [247. § (1) bek.]. Ez a rendelkezés nem zárja ki
azt, hogy a felperes a 146. § (5) bekezdése szerint
módosítsa a keresetét (lásd 776. pont). Ez a szabály irányadó a perújítási eljárásra is [267. § (1) bek.].
A felülvizsgálati eljárásban a keresetet sem megváltoztatni, sem módosítani nem lehet [274. § (4) bek.].
A keresetváltoztatás formájára nézve a törvény úgy rendelkezik, hogy azt írásban kell benyújtani vagy
jegyzőkönyvbe kell mondani.
[394] A KERESETKITERJESZTÉS • A kereset kiterjesztése során rendszerint a kereset tárgya vagy a kereset
címzettje változik. A kereset kiterjesztésekor az eredeti kereseti kérelem csak annyiban módosul, hogy személyi
vagy tárgyi vonatkozásaiban bővebb lesz. A jogirodalom a kereset kiterjesztésének két esetét – személyi és
tárgyi – különbözteti meg.
[395] SZEMÉLYI KERESETKITERJESZTÉS • A Pp. 146. §-ának (2) bekezdése szerint a keresetet az elsőfokú
ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig ki lehet terjeszteni az eredetileg perbe nem vont alperesekre,
akik ellen a felperes a keresetet mint alperesi pertársak ellen megindíthatta volna. A személyi keresetkiterjesztés
során a kereset tartalma nem változik meg, csupán a kereset tárgyának címzettje, az alperes személyében áll be
változás.
1.5. 5. A viszontkereset
[397] VISZONTKERESET FOGALMA • A felperes keresetével szemben az alperes többféleképpen
védekezhet. Ennek a legegyszerűbb módja az, ha a Pp. 139. §-a alapján ellenkérelmet terjeszt elő, amely vagy a
per megszüntetésére irányul, vagy érdemi védekezést tartalmaz a felperes kereseti kérelmével szemben. Az
alperes védekezése abból is állhat, hogy a felperes követelésével szemben a saját ellenkövetelését próbálja meg
érvényesíteni. Ez beszámítási kifogás vagy viszontkereset (147. §) formájában történhet.
A viszontkereset az alperes keresete a felperessel szemben, amelyet a felperesi keresettel való együttes elbírálás
céljából ugyanannál a bíróságnál, ugyanabban a perben terjeszt elő. 34 A viszontkereset kiszélesíti az alperesi
védekezés lehetőségét és egyben mentesíti attól, hogy külön pert indítson a felperessel szemben. Ez a megoldás
a bíróság számára is előnyös, mivel – a keresethalma- zathoz hasonlóan (lásd 367. pont) – lehetővé teszi, hogy
több jogvitát bíráljanak
143
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
el egy perben. A viszontkereset tehát az eljárás egyszerűsítését, gazdaságosabbá tételét és a jogviták gyorsabb
eldöntését szolgálja.
A viszontkereset elsősorban az alperes védekezési eszköze a felperes keresetével szemben. A törvény azonban a
viszontkereset mértékét nem korlátozza, ezért nem zárható ki, hogy az meghaladja a védekezéshez szükséges
mértéket, és az alperes támadási eszközévé váljon.
A feltételek közül leginkább a kereset és a viszontkereset tárgya közötti összefüggés megállapítása adhat okot
vitára. A bírói gyakorlat elismeri az összefüggést akkor, ha a kereset elbírálása függ a viszontkereset tárgyában
hozott döntéstől, és fordítva. (Ez fordul elő akkor, amikor gyermektartási perben az alperes a gyermek nála
történő elhelyezése érdekében viszontkeresetet indít.) A kereseti és a viszontkereseti tényállás összefüggése
esetén ugyancsak megengedhető a viszontkereset. (Így például a tartásdíj megszüntetése iránti perben az alperes
viszontkeresetet indíthat a másik gyermek tartásának a felemelése érdekében.)
A 2011. március 1. napjától hatályos szabályozás szerint kötelező jogi képviselet esetében az alperes a
viszontkeresetét az első tárgyalást követő harminc napon belül terjesztheti elő. Ha a kötelező jogi képviselővel
eljáró felperes a keresetét megváltoztatja, az alperes annak közlésétől számított harminc napon belül terjesztheti
elő vagy módosíthatja a viszontkeresetét [147/A. § (1)-(2) bek.].
A bíróság végzéssel elutasítja a viszontkeresetet, ha az alperes a fenti szabályok megsértésével terjesztette elő. E
végzés ellen nincs helye külön fellebbezésnek.
A másik eljárásjogi feltétel tulajdonképpen negatív; az alperes viszontkere- sete nem irányulhat a per elhúzására.
A 147. § (1) bekezdése szerint a bíróság a viszontkeresetet érdemi tárgyalás nélkül végzéssel elutasíthatja, ha
nyilvánvaló, hogy a fél azért terjesztette elő késedelmesen, hogy a per befejezését hátráltassa.
pont].
[402] HATÁSKÖRI ÉS ILLETÉKESSÉGI SZABÁLYOK • A 147. § (2) bekezdése szerint a helyi bíróság előtt
olyan viszontkeresetet, amely a követelés összegére tekintettel a törvényszék hatáskörébe tartoznék, csak akkor
lehet indítani, ha e viszontkeresettel érvényesített követelés beszámításra alkalmas, és a követelés összegének a
felperes kereseti követelését meghaladó részére a bíróságnak hatásköre van. (Ez a szabály például azt jelenti,
hogy a felperes hatmillió forintos kereseti kérelmével szemben emelt viszontkereset, amennyiben beszámításra
alkalmas, tizenhatmillió forintig a helyi bíróság hatáskörébe tartozik. A helyi bíróság előtt tehát csak akkor
144
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
indítható viszontkereset, ha a kereseti követelést meghaladó része nem több tízmillió forintnál.) Egyébiránt a
helyi bíróság előtt nem indítható olyan viszontkereset, amely a törvényszék hatáskörébe tartozik.
A 147. § (3) bekezdése egy kisegítő'jellegű illetékességi okot tartalmaz. Eszerint vagyonjogi perben a per
bírósága a viszontkeresetre egyéb illetékességi ok hiányában is illetékes.
A beszámítási kifogás az alperes egyoldalú nyilatkozata arra nézve, hogy a felperes kereseti követelését vagy
annak egy részét az alperesnek a felperessel szemben fennálló követeléséből egyenlítsék ki. A beszámítási
kifogással érvényesített követelés legfeljebb a kereseti követelés mértékéig hat ki a perben, azon felüli
marasztalást már nem tesz lehetővé. Ezért ha az alperesnek a felperes keresetét meghaladó követelése van, azt
csak viszontkereset útján lehet érvényesíteni.
A beszámítási kifogás nem kereset és nem váltja ki a perindításhoz fűződő joghatásokat sem. Mivel önálló léte
nincs, a kereset jogi sorsában osztozik. A kereset elutasítása vagy a per megszüntetése esetén a beszámítási
kifogás tárgytalanná válik. Ebben lényegesen különbözik a keresettől független viszontkereset joghatásaitól. A
viszontkereset elbírálásának nem akadálya a felperes elállása a keresetétől vagy a per más okból történő
megszüntetése (lásd 519-517. pont) sem.
A sikeres beszámítási kifogás, illetve a sikeres viszontkereset közös vonása az, hogy az ítélet anyagi jogereje – a
beszámítás erejéig – kiterjed az ítéletben beszámított ellenkövetelésre, akár viszontkereset, akár beszámítási
kifogás útján érvényesítették [229. § (3) bek.].
[404] BESZÁMÍTÁSI KIFOGÁS KÖTELEZŐ JOGI KÉPVISELET ESETÉN • A 2011. március 1. napjától
hatályos szabályozás szerint kötelező jogi képviselet esetében az alperes a beszámítási kifogását az első
tárgyalást követő harminc napon belül terjesztheti elő. Ha a kötelező jogi képviselővel eljáró felperes a keresetét
megváltoztatja, az alperes annak közlésétől számított harminc napon belül terjesztheti elő vagy módosíthatja a
beszámítási kifogását. Ha a beszámítani kért követelés a fenti határidők leteltét követően jár le, az alperes a
beszámítási kifogását e határidők lejártát követő harminc napon belül terjesztheti elő [147/A. § (1)-(3) pont].
A bíróság végzéssel elutasítja a beszámítási kifogást, ha az alperes a fenti szabályok megsértésével terjesztette
elő. E végzés ellen nincs helye külön fellebbezésnek.
1.6. 6. A keresetlevél
[406] A KERESETLEVÉL ÉS A PERINDÍTÁS • A magyar Pp. a keresetlevelet teszi a perindítás eszközévé,
amikor a 121. § (1) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy a pert keresetlevéllel kell megindítani. Az 1952. évi
törvény ily módon szakított azzal a korábbi megoldással, amely a keresetlevelet csupán „idézés iránti
kérelemnek" tekintette és a kereset előadására csak a perfelvételi tárgyaláson került sor.
A kereset és a keresetlevél nem azonos fogalmak. A keresetlevél az az írásbeli beadvány, amely a keresetet és a
per megindításához szükséges egyéb adatokat tartalmazza.36
A kereset azok közé az eljárási cselekmények közé tartozik, amelyre nézve a törvény az írásbeliséget írja elő. A
szóbeliség elve mégsem szenved sérelmet, mivel a Pp. 94. §-a úgy rendelkezik, hogy a keresetet, valamint a per
megindítását megelőző kérelmet az ügyvéd által nem képviselt fél bármely helyi bíróságnál vagy a perre
illetékes törvényszéknél jegyzőkönyvbe mondhatja. Eszerint a keresetlevéllel egy tekintet alá esik az a
jegyzőkönyv is, amelybe a bíróság a felperes által szóban előterjesztett keresetét belefoglalja.
A keresetlevél nem kizárólagos eszköze a perindításnak. Ha a fizetési meghagyásos eljárás perré alakul át, akkor
a fizetési meghagyás iránti kérelem (315. §) fogja betölteni a keresetlevél szerepét. A kérelemre, amelyet az arra
145
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
rendszeresített űrlapon kell előterjeszteni (lásd 1037. pont), a törvénynek a keresetlevélre vonatkozó
rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
továbbá tartalmaznia kell a törvény által részletesen felsorolt különös kellékeket is. A Pp. 121. § (1) bekezdése
szerint a keresetlevélben fel kell tüntetni
• az eljáró bíróságot;
• az érvényesíteni kívánt jogot, az annak alapjául szolgáló tényeknek és azok bizonyítékainak előadásával;
A keresetlevél kötelező mellékleteit a 121. § (2)-(3) bekezdése sorolja fel. A keresetlevélhez csatolni kell:
• azt az okiratot, illetve annak másolatát vagy kivonatát, amelynek tartalmára a felperes bizonyítékként
hivatkozik;
• a jogi képviselő meghatalmazását kötelező jogi képviselet esetében (lásd 263. pont), illetve a képviseleti jogot
igazolni kell.
Ha a felek között a jogvitában közvetítői eljárás volt folyamatban, a keresetlevélben erre utalni kell. Ha a
felperes rendelkezik telefonszámmal, faxszámmal, illetve e-mail címmel, azt a keresetlevélben fel kell tüntetnie
[121. § (4)-(5) bek.].
Ha a fél a perben bizonyítékként bíróság vagy közjegyző által nemperes eljárásban kirendelt igazságügyi
szakértő véleményére hivatkozik (lásd 613. pont), köteles azt a keresetlevélben jelezni és a szakvéleményt a
keresetlevélhez csatolni [183/A. § (1) bek.].
A 2011. március 1-jén hatályba lépő új rendelkezés szerint a jogi személy vállalkozások37 egymás közötti
jogvitáiban a keresetlevél benyújtása előtt a feleknek meg kell kísérelniük a jogvita peren kívül elintézését. A
felek közötti iratváltás akkor mellőzhető, ha a felek a közöttük felmerült véleményeltérésről közös
jegyzőkönyvet készítenek [121. §/A. § (1) bek.]. A kötelező egyeztetésre vonatkozó rendelkezéseket nem kell
alkalmazni akkor, ha a keresetindítására a jogszabály hatvan napnál rövidebb határidőt állapít meg, továbbá a
különleges eljárásokban, a fizetési meghagyásos eljárást követő perben, valamint a nemperes eljárásokban
[121/A. § (4) bek.].
• a felperes és az alperes által tett írásbeli nyilatkozatokat tartalmazó okiratokat, így különösen az előzetes
tárgyalás során felmerült véleményeltérés adatait, az esetleges előzetes elszámolás eredményét, az üggyel
kapcsolatos korábbi bírósági határozat ügyszámát és tartalmának lényegét;
146
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
• azt az iratot, amellyel a felperes igazolja, hogy a jogvita peren kívüli elintézését megkísérelte [121/A. § (2)-
(3) bek.].
[411] AZ ELJÁRÁSI ILLETÉK MEGFIZETÉSE • A bírósági eljárás lefolytatásának a díja az illeték, amelynek
mértékét az Itv. határozza meg. A polgári eljárásban az illeték alapja – ha törvény másként nem rendelkezik – az
eljárás tárgyának az eljárás megindításakor fennálló értéke, jogorvoslati eljárásban pedig a vitássá tett követelés
vagy követelésrész értéke [Itv. 39. § (1) bek.].
Ha a pertárgy értéke meghatározható (lásd 152. pont), akkor az eljárás illetéke ennek az értéknek a százalékos
kulcsában kerül megállapításra. A hatályos szabályozás szerint az elsőfokú polgári peres eljárásban az illeték
általános mértéke az illetékalap 6%-a, de legalább 15 000 forint, legfeljebb 1 500 000 forint [Itv. 42. § (1) bek.].
Bírósági meghagyás elleni ellentmondás esetén 3%, de legalább 5000 forint, legfeljebb 750 000 forint.
Ha a pertárgy értéke nem állapítható meg, és ha törvény másként nem rendelkezik, az illeték számításának
alapja a helyi bíróság előtt a peres eljárásban 350 000 forint, a törvényszék előtt első fokon indult peres
eljárásban 600 000 forint, a fellebbezési eljárásban 300 000 forint, az ítélőtábla előtti fellebbezési eljárásban 600
000 forint, a a Kúria előtti fellebbezési eljárásban 500 000 forint. A felülvizsgálati eljárásban az illeték alapja
700 000 forint [Itv. 39. § (3) bek.]. Ezekben az esetekben a 6%-os illetéket a törvényben meghatározott összeg
alapján kell kiszámítani.
Egyes elsőfokú eljárásokra nézve a törvény tételesen állapítja meg az illetéket. Így például a házassági bontóper
illetéke 30 000 forint, a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárás illetéke 30 000 forint, a
munkaviszonyból származó per illetéke – ha az eljárás tárgyának értéke nem állapítható meg – 10 000 forint
(Itv. 43. §).
lyeggel kell megfizetni. A 10 000 forintot meghaladó eljárási illeték az állami adóhatóságnál kiszabás alapján
készpénzzel, vagy amennyiben erre lehetőség van, bankkártyával is megfizethető. Ebben az esetben az
illetékköteles iratot ennek egy másolatával az illetékes állami adóhatósághoz kell benyújtani. Az illeték
megfizetését a hatóság az eredeti iraton igazolja [Itv. 74. § (1) bek.].
A gondnokság alá helyezés iránti keresetlevélhez mellékelni kell az alperes ingatlanának tulajdoni lapját,
továbbá ha a gyámhatóság a felperes, akkor az alperes elmeállapotára vonatkozó szakorvosi véleményt,
valamint a környezettanulmányt is [307. § (2) bek.].
A közigazgatási perben a keresetlevélnek tartalmaznia kell a felülvizsgálni kért közigazgatási határozat számát,
a határozatról való tudomásszerzés módját és idejét, valamint ha a közigazgatási eljárásban a jogi képviselő
olyan meghatalmazást csatolt, mely a per vitelére is vonatkozik, az erre való utalást [330. §
bek.].
A sajtó-helyreigazítási perben benyújtott keresethez, amennyiben rendelkezésre áll, csatolni kell napilap,
folyóirat, időszaki lap esetében a kifogásolt közleményt tartalmazó lappéldányt, internetes sajtótermék esetében
a kifogásolt közlemény kinyomtatott változatát [343. § (4) bek.].
147
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
• a jogi képviselővel eljáró fél keresetlevele nem tartalmazza a 121. § (1) bekezdésében (lásd 407. pont) és a
121/A. § (2) bekezdésében (lásd 409. pont) felsorolt kötelező tartalmi elemeket, vagy
• a jogi képviselővel eljáró fél elmulasztotta az eljárási illeték megfizetésére vonatkozó kötelezettség
teljesítését (lásd 411. pont).
Az ügyvéd nélkül eljáró fél helyzetét megkönnyíti az, hogy a törvény lehetővé teszi a keresetlevélnek bármely
helyi bíróságon vagy a perre illetékes törvényszéken történő jegyzőkönyvbe mondását. A Pp. 94. § (1)
bekezdése szerint a felet „ilyenkor a szükséges útbaigazítással is el kell látni, és az esetleges hiányok pótlására,
nyomban fel kell hívni". Ha a perre nem az a bíróság illetékes, amelyik a keresetet jegyzőkönyvbe vette, a
jegyzőkönyvet az illetékes bírósághoz kell áttenni (lásd 86. pont).
A közigazgatási perekben a keresetlevelet az elsőfokú közigazgatási határozatot hozó szervnél kell benyújtani
(lásd 957. pont). Az elsőfokú közigazgatási szerv a keresetlevelet az ügy irataival együtt öt napon belül
felterjeszti a másodfokú közigazgatási határozatot hozó szervhez, amely – a nyilatkozatával együtt – tizenöt
napon belül továbbítja a bírósághoz [330. § (2) bek.].
A keresetlevél benyújtásának anyagi jogi hatásai közül ki kell emelni az elbirtoklás megszakadását (Ptk. 124. §)
és az elévülés megszakadását (Ptk. 327. §), valamint azt, hogy a tartásdíj, az életjáradék és a baleseti járadék
már lejárt és alapos ok nélkül nem érvényesített részletei bírósági úton legfeljebb a keresetlevél beadását meg
előző hat hónapi időszakra követelhetők (Ptk. 280. §). A keresetlevél beadásának általános eljárásjogi hatása az,
hogy megindul a polgári peres eljárás. A bíróságnak foglalkoznia kell a keresetlevéllel és meg kell tennie a
törvényben előírt intézkedéseket. A kereset benyújtásával a felperes jogot szerez arra, hogy „.ügyét a törvény
által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és
hozzon határozatot polgári jogai és kötelezettségei tárgyában" (lásd 4. pont). A keresetlevél benyújtásának
egyéb eljárásjogi hatásai:
A törvény – a felperes méltányolható érdekeire tekintettel – lehetővé teszi azt, hogy bizonyos eljárási
cselekmények révén a keresetlevél beadásához fűződő joghatások fennmaradjanak. Az ide tartozó esetek a
következők:
148
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
Ha a bíróság a pert a 157. § a), b) vagy c) pontja alapján szünteti meg, a keresetlevél beadásának a joghatásai
fennmaradnak, ha a felperes a megszüntető határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc nap alatt a
keresetlevelet szabályszerűen újra benyújtja vagy a követelését egyéb úton szabályszerűen érvényesíti [161. §
(1) bek.].
Ha a keresetlevél az alperes részére a halála miatt vagy más okból nem volt kézbesíthető, a keresetlevél
beadásának a joghatályai fennmaradnak, ha a felperes a kézbesítés sikertelen megkísérlésére vonatkozó értesítés
vételétől számított harminc nap alatt a kézbesítéshez szükséges adatokat bejelenti vagy hirdetményi idézést kér
[132. § (2) bek.].
A szabályszerűen benyújtott keresetlevelet ezekben az esetekben úgy kell tekinteni, mintha eredetileg is
helyesen nyújtották volna be. A törvényben megjelölt határidők elmulasztása esetében igazolásnak helye nincs.
1.7. 7. A perelőfeltételek
[417] A PERELŐFELTÉTELEK FOGALMA • A perelőfeltételek kifejezés alatt általában a perindítás (vagy a
keresetindítás) megengedhetőségének a feltételeit értjük, míg e feltételek hiánya esetén perakadályokról
szoktunk beszélni. A fogalmat Bülow használta először, aki híres könyvében nemcsak a magánjogi és az eljárási
jogviszonyokat határolta el, hanem a „perjogi viszony" keletkezésének az előfeltételeit is leírta. 38
Magyary azokat a tényeket és eljárási cselekményeket sorolta a perelőfeltételek közé, amelyek ahhoz
szükségesek, hogy „a per a felek között létrejöhessen és szabályszerűen lefolyhasson". Az államnak jó oka van
arra, hogy a felek „perbe állását" és „perben maradását" bizonyos feltételekhez kösse. 39 Bacsó – Magyaryval
ellentétben – csak azokat a tényeket nevezte perelőfeltételeknek, amelyek fennállása esetén a bíróság köteles
lesz a „törvényes alakban indított keresetet" elfogadni, azt az alperessel közölni és ezzel a pert megalapítani. 40
előfeltételek fogalmát illetően. Az uralkodó felfogás (elsősorban a Plósz, Magya- ry és követőik által képviselt
álláspont) a peralapítás feltételeit tekintette perelőfeltételeknek, peralapítás alatt értve az alperes perbe
bocsátkozását, amely megnyitja az utat a kereset érdemi elbírálása előtt. Ha valamelyik perelőfeltétel hiányzik, a
peralapításra nem kerülhet sor. Ezért a perelőfeltételek hiányát a jogirodalom perakadályoknak, az 1911. évi Pp.
pedig pergátló körülményeknek nevezte. A perelőfeltételek vizsgálatát a bíróság hivatalból vagy az alperes
indítványára volt köteles elvégezni. Ez utóbbit a törvény pergátló kifogásoknak nevezte, mivel az alperes
rendszerint kifogás formájában érvényesítette azokat.
A keresetlevél idézés kibocsátása nélküli visszautasítása (régi Pp. 141. §) helyébe a keresetlevél idézés
kibocsátása nélküli elutasítása (130. §) lépett. A pergátló kifogások (régi Pp. 180. §) a perfelvételi tárgyalással
együtt megszűntek, ehelyett az alperes a per megszüntetésére irányuló kérelmet terjeszthet elő (139. §).
149
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
A megváltoztatott elnevezések mögötti jogintézmények azonban tartalmilag nem különböznek lényegesen a régi
Pp. hasonló rendelkezéseitől, vagyis a perakadályok érvényre juttatásának a mechanizmusát a szocialista polgári
eljárásjog is átvette. Abban az esetben, ha bíróság már a keresetlevélből megállapítja, hogy a kereset érdemi
elbírálását valamely körülmény eleve kizárja, akkor a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja (130.
§),41 ha viszont a tárgyalás során állapítja meg ezeket, a pert megszünteti (157. §).
• a követelés idő előtti vagy – az elévülés kivételével – bírói úton nem érvényesíthető volta;
• az aktív, illetve a passzív perbeli legitimáció vagy a kötelező perben állás hiánya;
Az egyes perelőfeltételekkel a tárgyalás előkészítése kapcsán még részletesen foglalkozunk (lásd 437-448.
pont).
1.8. Jegyzetek
1. Névai László: Keresetindítás. In Kommentár 1976. 645. o.; Farkas József: A keresetindítás. In Enciklopédia.
1980. 1439-1441. o.; Papp Zsuzsanna: Keresetindítás. In Polgári perjog I. 1993. 285. o.
2. Magyary-Nizsalovszky: i. m. 1939. 350. o.; Novák István: A kereset a polgári perben. Budapest, 1966. 10. o.;
Névai-Szilbereky: i. m. 289. o.
4. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint: „A perbizomány intézményét a magyar jog nem ismeri, ezért –
törvényi felhatalmazás hiányában – nincs perbeli legitimációja annak, aki saját nevében más jogát kívánja
perben érvényesíteni." (Legf. Bír. Gfv. X. 32 705/1995. – BH 1997/4:199. sz.)
5. Fogyasztóvédelmi ügyekben a keresetindítási jog az Európai Gazdasági Térség bármely államának a joga
alapján létrejött fogyasztóvédelmi egységeket is megilleti, amennyiben az Európai Unió Hivatalos Lapjában
közzétett jegyzékben szerepelnek.
6. Magyary-Nizsalovszky: i. m. 163. o.
8. Magyary-Nizsalovszky: i. m. 350. o.
11. Ez az elméletinek tűnő kérdés hamarosan nagy gyakorlati jelentőségre tehet szert. A Pp. – 1999-ben
módosított – 124. § (2) bekezdése ugyanis feljogosítja a bíróságot arra, hogy a keresetlevelet a hiánypótlás
mellőzésével, idézés kibocsátása nélkül elutasítsa, ha az nem tartalmazza a 121. § (2) bekezdésében előírt
150
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
kötelező tartalmi elemeket. Ennek kapcsán vitás lehet majd az, hogy az érvényesíteni kívánt jog alapjául
szolgáló tényeket és azok bizonyítékait milyen részletességgel kell a keresetlevélben megjelölni ahhoz, hogy
azok hiánya ne vezessen az elutasításhoz.
15. Savigny, Karl Friedrich: System des heutigen römischen Rechts. Berlin, 1841-1856. V. köt. 4-5. o.
19. Kengyel Miklós: A jogvédelmi igény mint a polgári eljárásjog-tudomány „termékeny tévedése". JK,
1986/11:550-556. o.
21. Abramov, Sz. N.: Szovjet polgári eljárás. Moszkva, 1952. 155. o.; Klejnmann, A. F.: Szovjet polgári
eljárás. Moszkva, 1954. 24. o.
22. Rosenberg, Leo: Lehrbuch des deutschen Zivilprozefirechts. Berlin, 1927. 256. o.
23. Rosenberg, Leo – Schwab, Karl Heinz – Gottwald, Peter: Zivilprozefirecht. München, 1993. 13-14. o.
24. A bírósághoz fordulás jogának alkotmányjogi értelmezését lásd Jakab András (szerk.): Az Alkotmány
kommentárja. II. köt. 2011-2022. o.
29. A jogirodalomban ismeretes az ezzel ellentétes nézet is. Névai szerint az apaság és származás
megállapítása iránti perekben hozott ítéletek nem konstitutív természetűek (Né- vai-Szilbereky: i. m. 301-
302. o.).
33. A keresetváltoztatás és a viszontkereset szabályait a 2010. évi CLXXXIII. törvény 112113. §-a
módosította.
35. A perújítás megengedése esetében a pert a kérelem korlátai között kell újra tárgyalni, tehát
viszontkereset előterjesztésének nincs helye [Pp. 267. § (1) bek.]. In Kommentár (Né- meth-Kiss) 2010. 591.
o.
151
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
37. A Pp. 396. §-a szerint vállalkozás az olyan – cégnyilvántartásban nyilvántartott – jogi személy vagy
jogi személyiség nélküli jogalany, amely elsődlegesen üzletszerű gazdasági tevékenység folytatása céljából
jött létre.
38. Bülow, Oscar: Die Lekre von Prozesseinreden und Prozessvoraussetzungen. Giessen, 1868.
39. Magyary Géza: A magyar polgári peres eljárás alaptanai. (A perbeli cselekmények tana.) Budapest,
1898. 139. o.
40. Bacsó Jenő (id.): A jogvédelem előfeltételei a polgári perben. Máramarossziget, 1910.
41. Az 1952. évi Pp. indokolása szerint a 130. §-ban felsorolt keresetlevél-elutasítási okok „lényegesen
különböznek" a régi Pp. hasonló rendelkezéseitől. A keresetlevél visszautasításának mint önálló perjogi
intézménynek a megszüntetését a törvény indokolása azzal magyarázta, hogy az a perrendtartás
egyszerűsítését szolgálja, mivel „véget vet annak a. megkülönböztetésnek, amely alaki okokból a beadvány
visszautasítását, érdemi alapon pedig annak elutasítását rendelte". Ennek az egyszerűsítésnek a
létjogosultsága vitatható, mivel a bíróság érdemi és nem érdemi döntései között mind tartalmilag, mind pedig
következményeit tekintve nagyon jelentős különbségek vannak. Nem mindegy ugyanis az, hogy a bíróság a
keresetlevelet utasítja el, amelyet a fél az elutasító végzés jogerőre emelkedésétől számított harminc napon
belül újra benyújthat (132. §), vagy a keresetet, amikor is a bíróság elutasító ítéletéhez a jogerőhatás (229. §)
fűződik.
1.9. Irodalom
Bacsó Jenő: A jogvédelem előfeltételei. Máramarossziget, 1910.
Banicz Erika: A polgári per új célja és a keresetváltoztatás eljárásjogi feltételének összefüggései. In Kengyel
Miklós (szerk.): Polgári eljárásjog a XXI. században. Tanulmányok Farkas József emlékére. Pécs, 2002. 59-66.
o.
Kengyel Miklós: A jogvédelmi igény mint a polgári eljárásjog-tudomány „termékeny tévedése". JK,
1986/11:550-556. o.
Kengyel Miklós: A keresettől a bírósághoz fordulás jogáig. Studia Iuridica, 118. Pécs, 1989. 137-149. o.
Király Lilla: Polgári eljárásjog II. Jogi szakvizsga segédkönyvek. Budapest – Pécs, 2006. 327361. o.
Lábady Tamás: A keresetindítási jog, különös tekintettel a III. Ppn. új perelőfeltételeire. MJ, 1975/8:445-453. o.
152
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
Neudörfler Éva: A keresetindítási határidő jellege a közigazgatási jogviszonyban, avagy gondolatok a 4/2003.
számú polgári jogegységi határozat tükrében. MJ, 2006/2:100-104. o.
Magyary Géza – Nizsalovszky Endre: Magyar polgári perjog. 3. kiad. Budapest, 1939. 343375. o.
Móra Mihály: A megállapítási kereset tárgya, fajai és a jogmegóvás szükségessége. JK, 1961/10:519-530. o.
Nagy Csongor István: A csoportos igényérvényesítés gazdaságtana és lehetőségei a magyar jogban. JK,
2011/3:163-174. o.
Névai László – Szilbereky Jenő: Polgári eljárásjog. 3. kiad. Budapest, 1974. 287-350. o.
Tarr György: A környezetvédelmi igények érvényesítésénél bevezetésre javasolható popula- ris actio. JK,
1988/10:567-576. o.
Ujlaki László: A beszámítás jogintézményének alaktana és a perbeli beszámítás mechanizmusa. JK, 1998/6:211-
215. o.
A polgári perbeli tárgyalás sine qua nonja a bíróság. Tanács vagy egyesbíró nélkül nincsen tárgyalás; a bíróság
ebben a minőségében nem helyettesíthető és nem pótolható. Ha az eljáró tanács összetételében vagy az
egyesbíró személyében történik változás, akkor a Pp. 144. §-ában foglaltak szerint folytatható az eljárás (lásd
478. pont).
A bíróság ülései közül csak az tekinthető tárgyalásnak, amelyen a felek (és más peralanyok) részvételi
lehetősége biztosítva van. A felek kizárásával tartott ülések nem tekinthetők tárgyalásnak, legfeljebb „zárt
tanácskozásnak" (214. §) vagy „zárt tanácsülésnek".
[422] A TÁRGYALÁS CÉLJA • Mivel a tárgyalás elsődleges célja a kétoldalú meghallgatás lehetőségének a
biztosítása, a feleket a tárgyalásra meg kell idézni, de távolmaradásuk csak akkor gátolja a tárgyalás megtartását,
ha az idézés nem volt szabályszerű. Tehát a bíróság nélkül nem, a felek nélkül azonban megtartható a tárgyalás!
A tárgyalás a polgári peres eljárás legkoncentráltabb szakasza, amely megteremti a bíróság, a felek és az egyéb
résztvevők eljárási cselekményeinek a térés időbeli egységét, valamint az ellenérdekű felek közötti kontradikció,
153
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
A tárgyaláshoz nem tesszük hozzá külön a „szóbeli" jelzőt, mivel a fogalomba beletartozik. (Ezért amikor a
polgári eljárásjogban tárgyalásról beszélünk, azon mindig a szóbeli tárgyalást kell érteni.) Ugyanígy nem
tesszük hozzá a „nyilvános" jelzőt sem, mivel a Pp. 5. §-a alapelvként mondja ki a bírósági tárgyalás
nyilvánosságát (lásd 92. pont).
A polgári eljárás alapelveinek a többsége a tárgyaláson vagy legalábbis azzal összefüggésben érvényesül. Ezek
közé tartozik a felek egyenjogúsága, a kétoldalú meghallgatás, valamint a szóbeliség, a nyilvánosság, a
közvetlenség és az anyanyelv használatának az elve. Mivel a feleknek a tárgyaláson nyílik a legtöbb lehetőségük
arra, hogy a perbeli jogaikat gyakorolhassák, a tárgyalásnak garanciális jelentősége is van.
A tárgyalás szociálpszichológiai hatása abban áll, hogy itt kerülnek közvetlen érintkezésbe a felek és a per
egyéb részt vevői az addig személytelen hatósággal, a bírósággal. A tárgyaláson nyílik lehetőség arra, hogy az
érintettek – a konkrét ügyükön túlmutató – tapasztalatokat szerezzenek például az igazságszolgáltatás tárgyi
környezetéről (a bírósági épületekről és a tárgyalótermekről), a polgári tárgyalások légköréről és nem
utolsósorban a bírák (és az ügyvédek) magatartása nyomán a jogászi viselkedéskultúráról.2 Ezeknek az apró és
nemegyszer hétköznapi tapasztalatoknak véleményformáló erejük lehet az igazságszolgáltatás pártatlanságának
vagy a bíróság tekintélyének a megítélésénél.
Az Alkotmánybíróság a 38/1991. (VII. 3.) AB határozatában ugyanakkor rámutatott arra, hogy az Alkotmány
57. § (1) bekezdéséből nem következik az, hogy a bíróság bármely rendes és különleges eljárásban a fél jogait
és kötelezettségeit mindkét fokon kizárólag csak tárgyaláson bírálja el. A polgári per ésszerű időn belül történő
befejezése – különösen a perorvoslati eljárásban – ugyanolyan fontos szempont lehet, mint a nyilvános
tárgyaláshoz való jog. Erre tekintettel a törvény lehetővé teszi azt, hogy a perorvoslati eljárásban
a bíróság tárgyaláson kívül járjon el (fellebbezés – lásd 780-784. pont, felülvizsgálat – lásd 848. pont).
[426] AZ OSZTOTT TÁRGYALÁSI RENDSZER • Az osztott (vagy bontott) tárgyalási rendszer két részből, a
perfelvételi és az érdemleges tárgyalásból áll. Az idő- belileg és tartalmilag is elkülönülő két rész közé esik az
ún. permetszés vagy percezúra. Ennek a tagolásnak a célja az, hogy a perfelvételi tárgyalás mintegy „megszűrje"
az ügyeket, azaz lehetővé tegye az érdemi elbírálás nélküli gyors befejezést a mulasztás, a perelőfeltételek
hiánya, a keresettől való elállás, a joglemondás vagy a jogelismerés stb. esetében. Ha a per a felsorolt okok miatt
nem szűnik meg, akkor az osztott tárgyalási rendszer második szakaszában sor kerülhet az érdemleges
tárgyalásra.4
154
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
[427] AZ EGYSÉGES TÁRGYALÁSI RENDSZER • Az egységes tárgyalási rendszer a tárgyalást nem különíti
el egymástól mereven elválasztott szakaszokra, hanem a tárgyalást egységes folyamatnak tekinti, függetlenül
attól, hogy a bíróság egy vagy több tárgyalási határnapon tart-e tárgyalást. Móra szemléletes leírása szerint: „E
tárgyaláson belül a felek elvileg bármikor végezhetnek perbeli cselekményeket az ítéletet megelőző tárgyalás
bezárásáig. Ez nincs meghatározott határnapokhoz kötve és az egységes tárgyalás későbbi határnapján végzett
utólagos perbeli cselekményre nem áll a kizárás, a preklúzió. Nincs szétosztva a tárgyalás a tényelőadás és a
bizonyítás, a tényelőadás és a jogelőadás szakaszára sem." 5 Az egységes tárgyalási rendszer előnye az, hogy a
formalitások kiküszöbölésével biztosítja az ügyek folyamatos tárgyalását. Amennyiben a bíróság a pert nem
szünteti meg, úgy nyomban érdemben tárgyalhatja az ügyet, ennélfogva lehetősége van arra, hogy már az első'
tárgyaláson érdemben döntsön.
[428] A VEGYES RENDSZER • Az ún. vegyes rendszer ötvözi a két tárgyalási rendszer előnyeit. A permetszés
formai szigorán úgy enyhít, hogy az egy napon tartott tárgyalást osztja fel perfelvételi és érdemi szakaszra,
vagyis ha a perfelvételi tárgyaláson a pert nem szüntetik meg, akkor ennek a berekesztése után nyomban
lehetőség van az érdemi tárgyalás megkezdésére.
[429] AZ 1911. ÉVI PP. TÁRGYALÁSI RENDSZERE • A „régi Pp." tárgyalási rendszere a törvényszék előtti
eljárásban az osztott, a járásbírósági eljárásban a vegyes rendszert követte.
A törvényszék előtt a perfelvételi határnapon kellett elintézni a pergátló kifogásokat, továbbá mindazokat az
ügyeket, amelyekben mulasztás, elismerés, elállás vagy lemondás folytán kellett határozatot hozni vagy
amelyekben egyezség jött létre. Ha a bíróság az alperes pergátló kifogásainak nem adott helyt,
vagy ha az alperes ilyen kifogásokkal nem élt, akkor köteles volt az érdemleges ellenkérelmét előadni. Ezzel a
perfelvételi tárgyalás lezajlott. A bíróság az érdemleges tárgyalásra mintegy harmincnapos határidőt tűzött ki,
amely azonban a felek beleegyezésével lerövidíthető volt.
A módosított szabály szerint a bíróságnak a keresetlevélre hozott idéző végzésben arra kellett figyelmeztetnie a
feleket, hogy „a perfelvételi tárgyaláson esetleg az érdemleges tárgyalás megtartásának is helye lesz". Ezzel az
1930. évi módosítás a törvényszék előtti eljárást is a vegyes tárgyalási rendszer irányába mozdította el.
A járásbíróság előtti eljárásban kezdettől fogva nem létezett a percezúra, mivel a felek idézése – az 1911. évi Pp.
142. §-a szerint – a perfelvételi és az érdemleges tárgyalásra szólt. A kialakult szokás szerint azonban az érdemi
jogvitáktól elkülönítetten, az ún. „tömegnapon" intézték el azokat az ügyeket, ahol a pergátló kifogás,
mulasztás, elállás stb. miatt csak a perfelvételi tárgyalásra került sor.6
[430] AZ 1952. ÉVI PP. TÁRGYALÁSI RENDSZERE • A szocialista polgári perjog– az 1911. évi Pp. osztott,
illetve vegyes tárgyalási rendszerével szemben – az egységes tárgyalási rendszert honosította meg. Az 1952. évi
III. törvény indokolása a korábbi szabályozást túlzottan bonyolultnak, a perfelvételi tárgyalást pedig merőben
feleslegesnek nevezte. A szocialista jogirodalom az egyszerű és a gyors pervitel biztosítékát látta az egységes
tárgyalási rendszerben, bár adós maradt azzal a magyarázattal, hogy miféle célszerűség indokolhatja azt, hogy a
bíróság ne a perelőfeltételek vizsgálatával kezdje az ügy tárgyalását. 7
155
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
(Az angol-amerikai jogrendszer kizárólag a felek feladatává teszi, másutt a felek és a bíróság kölcsönös
aktivitására van szükség.)
A polgári perek ésszerű időn belül történő befejezése érdekében az 1999. évi CX. törvény (VIII. Ppn.) jelentős
tartalmi változtatásokat hajtott végre, amikor csaknem harminc év után újraszabályozta a bíróságnak a tárgyalás
előkészítésével kapcsolatos feladatait.8
A hatályos szabályozás alapján a tárgyalás előkészítése három szakaszra bontható, nevezetesen a keresetlevél
megvizsgálására [124. § (1)-(2) bek.], az előkészítő intézkedések megtételére [124. § (3)-(4) bek.] és a tárgyalás
kitűzésére (125-126. §).
[434] HIÁNYPÓTLÁS • Ha a bírósághoz benyújtott keresetlevél nem felel meg az alaki és a tartalmi
követelményeknek, az elnök rövid határidő kitűzésével, a hiányok megjelölése mellett, pótlás végett a félnek
visszaadja, és egyben figyelmezteti, ha újból hiányosan adja be, a bíróság a keresetlevelet el fogja utasítani,
illetve a hiányos tartalma alapján fogja elintézni. Az elnök a helyben lakó felet a beadvány hiányainak a pótlása
végett maga elé idézheti. Ha a felperes a hiányt a kitűzött határidőn belül pótolja, a keresetlevelet úgy kell
tekinteni, mintha már eredetileg is helyesen adta volna be [95. § (4)-(5) bek.].
A tárgyalás alapos előkészítése érdekében a felperest a keresetlevél hiányainak pótlására olyan tartamú határidő
kitűzésével kell felhívni, ami elégséges a megjelölt adatok, okiratok beszerzésére. A bíróság – indokolt esetben
– eltérhet a hiánypótlásra egyébként előírt „rövid határidő" alkalmazásától. Az állandó bírósági gyakorlat szerint
a hiánypótlási kötelezettség elmulasztása okából a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítására csak
akkor kerülhet sor, ha a hiányosságok miatt a keresetlevél elbírálása lehetetlen. A nem ilyen hiányokat az eljárás
során kell pótolni.
[435] A HIÁNYPÓTLÁS MELLŐZÉSE • Ha a félnek jogi képviselője van, a bíróság nem folytatja le a
hiánypótlási eljárást, hanem a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha
• a keresetlevél nem tartalmazza a 121. § (1) bekezdésében felsorolt kötelező tartalmi elemeket (lásd 407. pont)
és
• a jogi személy gazdálkodó szervezetek egymás közötti vitájában a keresetlevél benyújtása előtti kötelező
egyeztetés vonatkozásában a 121/A. § (2) bekezdésében foglaltakat (lásd 409. pont), vagy
• a jogi képviselővel eljáró fél elmulasztotta az eljárási illeték megfizetésére vonatkozó kötelezettség
teljesítését (lásd 411. pont).
[436] AZ ÁTTÉTEL • Ha a keresetlevélből vagy a mellékleteiből az tűnik ki, hogy az ügy más bíróság vagy
más hatóság hatáskörébe tartozik, a perre más bíróság illetékes, az elnök elrendeli a keresetlevélnek ehhez a
bírósághoz vagy hatósághoz való áttételét. Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha az áttételhez szükséges
adatok a keresetlevélből megállapíthatók [129. § (1) bek.]. Ha ezek az adatok nem állnak rendelkezésre, úgy a
bíróság először hiánypótlást rendel el, majd ennek az eredménytelensége esetén a keresetlevelet idézés
kibocsátása nélkül elutasítja [130. § (1) bek. b) pont].
Ha az áttétel feltételei fennállnak, a bíróság erről végzést hoz, amelyet a feleknek kézbesíteni kell és az alperes
példányához csatolni kell a keresetlevél másolatát. Az áttételt elrendelő végzés ellen fellebbezésnek van helye.
A bíróság az áttételt elrendelő végzést maga is megváltoztathatja. Erre az iratoknak a fellebbezést elbíráló
bírósághoz való felterjesztéséig van lehetősége. A keresetlevelet csak az áttételt elrendelő végzés jogerőre
emelkedése után lehet az új bírósághoz (hatósághoz) továbbítani [129. § (1) bek.].
A „hivatalnak packázásait" elkerülendő, a törvény megtiltja a keresetlevél áttételét olyan bírósághoz vagy más
hatósághoz, amely saját hatáskörének vagy illetékességének a hiányát már jogerősen megállapította [129. § (2)
156
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
bek.]. Az áttett keresetlevelet úgy kell tekinteni, mintha már eredetileg is annál a bíróságnál terjesztették volna
elő, amelyhez áttették.
a. a perre a magyar bíróság joghatósága a törvény vagy nemzetközi egyezmény rendelkezése alapján kizárt;
b. a felperes követelésének érvényesítése más bíróság vagy más hatóság hatáskörébe tartozik, vagy a perre más
bíróság illetékes, de a 129. § rendelkezése a szükséges adatok hiányában nem alkalmazható;
e. akár ugyanazon bíróság, akár más bíróság előtt – a per már folyamatban van (128. §) vagy annak tárgyában
már jogerős ítéletet hoztak (229. §);
g. a felperes követelése idő előtti vagy – az elévülés esetét ide nem értve – bírói úton nem érvényesíthető;
h. a pert nem a jogszabályban erre feljogosított személy indítja, vagy a per csak jogszabályban meghatározott
személy ellen indítható, illetve meghatározott személyek perben állása kötelező, s a felperes e személyt
(személyeket)
j. külön jogszabály a keresetindításra határidőt állapít meg, ezt a felperes elmulasztja és igazolási kérelmet sem
terjeszt elő, vagy azt a bíróság elutasítja;
l. a felperes a hiánypótlás végett (95. §) neki visszaadott keresetlevelet a kitűzött határidő alatt nem adta be,
vagy újból hiányosan adta be, és emiatt a keresetlevél nem bírálható el.
[440] MEGELŐZŐ ELJÁRÁS • A polgári pert különböző hatósági (büntető-, szabálysértési, közigazgatási,
társadalombiztosítási stb.) eljárások előzhetik meg. Ha a jogszabály a megelőző eljárást kötelezővé teszi,
hiányában a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani. Ha például a felperes olyan közigazgatási
határozat bírósági felülvizsgálatát kéri a keresetében, amelynek bírósági felülvizsgálatát törvény kizárja, vagy ha
a felperes anélkül indít pert a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt, hogy a közigazgatási eljárásban a
jogorvoslati jogát kimerítette volna, a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani. A polgári jog
területén is vannak olyan hatósági eljárások, amelyeknek meg kell előzniük a bírósági úton történő
igényérvényesítést.10 Az egymillió forintot meg nem haladó lejárt pénzköveteléseket kizárólag fizetési
157
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
meghagyás útján lehet érvényesíteni, amelynek a kibocsátása 2010. június 1. napja óta a közjegyző hatáskörébe
tartozik (lásd 1028. pont). Ha a felperes a keresetében ilyen követelést érvényesít, akkor a bíróság a
keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja és egyúttal tájékozatja a felet a fizetési meghagyás
megindításának a módjáról [314. § (2) bek.].
[441] PERFÜGGŐSÉG ÉS ÍTÉLT DOLOG • A perfüggőség a keresetnek az ellenféllel való közlésével áll be
(lásd 454. pont). Amíg a perfüggőség fennáll, addig a felek között ugyanabból a tényalapból származó
ugyanazon jog iránt újabb per
nem indítható. Ha a bíróság ugyanazon igénynek a többszörös érvényesítését észleli, azt kell megvizsgálnia,
hogy a perindítás hatályai valamelyik ügyben beálltak-e, s ehhez képest az alperessel még nem közölt keresetet
idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani.11 A bírósági határozat anyagi jogereje (lásd 720. pont) kizárja azt,
hogy a felek (és jogutódaik) ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt egymás ellen új keresetet
indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tegyék. Az anyagi
jogerő alanyi terjedelme arra is kiterjed, akinek a jogát más érvényesíti a perben. Ennek a feltétele az, hogy az
ítéletet annak a félnek is kézbesítsék, akinek a jogát a perben érvényesítették és az vele szemben jogerőre
emelkedett [130. § (3) bek.].
[442] A PERBELI JOGKÉPESSÉG HIÁNYA • A perbeli jogképesség tartalmilag a perbeli jogalanyiságra való
képességet jelenti (lásd 197. pont). A perbeli jogképességtől különböző kérdés az, hogy a keresettel fellépő fél
jogosult-e a perbeli igény érvényesítésére vagy sem. A perbeli legitimáció vagy másképpen kereshetőségi jog
hiányában a keresetet – a személyállapottal kapcsolatos pereket kivéve – érdemben kell elutasítani (lásd 195.
pont). Fontos megemlíteni azt, hogy a cselekvőképesség hiánya az érdekelt személy jogképességét nem érinti,
erre hivatkozással a keresetet nem lehet idézés kibocsátása nélkül elutasítani.
[443] IDŐ ELŐTTI VAGY BÍRÓSÁGI ÚTON NEM ÉRVÉNYESÍTHETŐ KÖVETELÉS • Idő előttinek
minősül a le nem járt követelés, kivéve ha a törvény a jövőre szóló marasztalást megengedi (lásd 380. pont)
vagy a megállapítási kereset feltételei fennállnak (lásd 381. pont). A bíróságnak idézés kibocsátása nélkül kell
elutasítania a keresetlevelet, ha a követelés – az elévülés esetét kivéve – bírósági úton nem érvényesíthető (Ptk.
204. §). A bírósági úton nem érvényesíthető követelések – az elévülés esetét kivéve – érdemben ítélettel nem
bírálhatók el.
[444] AKTÍV ÉS PASSZÍV LEGITIMÁCIÓ HIÁNYA, KÖTELEZŐ PERBEN ÁLLÁS • A perbeli legitimáció
nemcsak anyagi, hanem eljárásjogi kérdés is lehet (lásd 381. pont). Azokban az esetekben, amikor a polgári pert
csak a jogszabályban erre feljogosított személy indíthatja meg vagy a per csak jogszabályban meghatározott
személy ellen indítható, az ún. aktív vagy passzív legitimáció hiánya a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli
elutasításához vezet (lásd 867. pont). A
pont harmadik fordulata a kényszerű (egységes) pertársasággal (lásd 211. pont) összefüggésben felmerülő
kötelező perben állásra utal.
bek.]. Keresetindítási határidőket nemcsak az eljárásjogi, hanem az anyagi jogi jogszabályok is megállapítanak.
Így például a Csjt. 13. §-a szerinti érvény-
telenítési pert a házasságkötés alakszerűségeinek meg nem tartása miatt csak a házasságkötéstől számított hat
hónapon belül lehet indítani. Az új Mt. 287. § (1) bekezdésében felsorolt esetekben a keresetlevelet a
munkáltatói jognyilatkozat közlésétől számított harminc napon belül kell előterjeszteni.
A Ptké. 28. §-a szerint a birtokvédelem körében a jegyző határozatát sérelmesnek tartó fél az ellenérdekű fél
ellen a határozat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül indíthat keresetet.
A Legfelsőbb Bíróság 4/2003. polgári jogegységi határozata szerint a keresetindítási határidő nem a bírósági
eljárás része, mert az alanyi (anyagi) joghoz, jogviszonyhoz kötődik, és mint ilyen, szükségképpen anyagi jogi
természetű. A keresetindítási határidő számításánál – amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik – a Pp.
105. § (4) bekezdése nem alkalmazható (lásd 330. pont), vagyis a fél a keresetindítás határidejét akkor is
elmulasztja, ha a keresetlevelet a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adja. A bíróság a
158
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha megállapítható, hogy külön jogszabály a keresetindításra
határidőt állapít meg, ezt a felperes elmulasztja, és igazolási kérelmet sem terjeszt elő, vagy azt a bíróság
elutasítja.
[448] ELJÁRÁSI SZABÁLYOK • A bíróság a 130. § (1) bekezdése alapján végzéssel utasítja el a
keresetlevelet. A végzést kézbesíteni kell a feleknek és az alperes példányához csatolni kell a keresetlevél
másolatát. A keresetlevelet idézés kibocsátás nélkül elutasító végzésben a felperes az eljárási illeték 10%-ának a
megfizetésére kötelezhető (lásd 314. pont).12
zése előtt, valamint az eljárás során szükség esetén bármikor helye van [124. §
bek.].
A törvény nem köti meg a bíróság kezét, sőt igen tág felhatalmazást ad azzal, hogy a bíróság további
intézkedéseket tehet a tárgyalás előkészítésére. Ideértendő az, hogy a bíróság
• tisztázza, milyen bizonyítékokra lesz szükség, és – ha a törvény a bizonyítás hivatalból való elrendelését
megengedi [164. § (2) bek.] – gondoskodik ezek beszerzéséről; illetve
A tárgyalás előkészítése során tett „további intézkedések" célja az eljárás gyorsabb lefolytatásának a biztosítása.
A 124. § (3) bekezdésében található megfogalmazás túlságosan általános, hiszen a törvény már az alapvető
elvek között kimondja a per ésszerű időn belül való befejezésének a követelményét. A módosítás előtti
törvényszöveg a tárgyalás előkészítésére nézve sokkal határozottabb célt fogalmazott meg azzal, hogy „az elnök
minden szükséges intézkedést megtesz annak érdekében, hogy a per lehetőleg egy tárgyaláson érdemben
elbírálható legyen".
[450] EGYES INTÉZKEDÉSEK • A törvény egyes előkészítő intézkedéseket külön is megemlít [124. § (4)
bek.]. Eszerint a bíróság
• gyermek tartása, elhelyezése, illetőleg a szüléssel kapcsolatos költségek iránti, továbbá az apaság és a
származás megállapítására irányuló egyéb perekben – az ismeretlen helyen levő alperes, anya, illetve
gyermek tartózkodási helyének megállapítása érdekében – elrendelheti az alperes, az anya, illetve a gyermek
felkutatását;
159
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
Ha a bíróság észleli, hogy a keresetlevél vagy az ahhoz csatolt okirat minősített adatot tartalmaz, megkeresi a
minősítőt a megismerési engedély beszerzése végett [124. § (6) bek.].
A tárgyalást úgy kell kitűzni, hogy az első tárgyalási nap a keresetlevélnek a bírósághoz érkezését követően
legkésőbb négy hónapon belül megtartható le-
gyen, kivéve ha a törvény a határidő kezdő időpontját illetően eltérő időpontot határoz meg. A tárgyalási
határnap azonban ebben az esetben sem tűzhető ki a keresetlevélnek a bírósághoz érkezésétől számított
kilencedik hónapnál későbbi időpontra. A tárgyalási időpontra vonatkozó rendelkezéseket nem kell alkalmazni,
ha a fél részére a tárgyalásra szóló idézést külföldre kell kézbesíteni, és a kézbesítéshez szükséges idő a
tárgyalás határidőn belüli megtartását nem teszi lehetővé.13
A váltóperekben a bíróság soron kívül jár el. Ezért a tárgyalást – ha egyéb intézkedésre nincs szükség –
legkésőbb a keresetlevélnek a bírósághoz érkezésétől számított nyolcadik napra kell kitűzni [125. § (4) bek.].
A tárgyalást rendszerint a bíróság hivatalos helyiségébe kell kitűzni, fontos okból azonban a tárgyalás más
helyen is megtartható. Helyszíni tárgyalásra rendszerint akkor kerül sor, ha azt a bizonyítási eljárás célszerűsége
vagy költségkímélési szempontok indokolják (például nagy számban kell a bíróság székhelyén kívül lakó
tanúkat kihallgatni).
[452] A TÁRGYALÁSI IDŐKÖZ • Az alperesnek fontos érdeke fűződik ahhoz, hogy az idézés kézhezvétele
után a tárgyalásig elegendő felkészülési idő álljon a rendelkezésükre. Ezért az ún. tárgyalási időköz
szabályozásának garanciális jelentősége van. Az általános szabály szerint a tárgyalást úgy kell kitűzni, hogy a
keresetlevélnek az alperes részére való kézbesítése a tárgyalás napját legalább tizenöt nappal megelőzze. A
munkaviszonyból származó, a gyermek tartására, illetve az apaság megállapítására irányuló, valamint a
gazdasági társaság tagjának kizárása iránti perben nyolc nap, a váltóperben három nap a tárgyalási időköz [125.
§ (2) bek.].
Kivételes szabályként a törvény a tárgyalási időköz leghosszabb időtartamát határozza meg. A szülői felügyeleti
jog megszüntetése, illetve a sajtó-helyreigazítás iránti perben, ahol a bíróság soron kívül jár el, a tárgyalást
legkésőbb a keresetlevélnek a bírósághoz érkezésétől, illetve benyújtásától számított nyolcadik napra kell
kitűzni [302. § (2) bek. és 344. § (2) bek.].
[453] IDÉZÉS A PER TÁRGYALÁSÁRA • A tárgyalási határnap kitűzése után a bíróság a feleket – a
keresetlevél, illetőleg a keresetről készült jegyzőkönyv másolatának egyidejű kézbesítése mellett – megidézi
[125. § (1) bek.]. A per tárgyalására azt is meg kell idézni, akinek igénye érvényesítése céljából az ügyész,
illetve a külön jogszabállyal erre feljogosított szervezet pert indított (lásd 360. pont).
A tárgyalásra szóló idézésnek – az általános kellékeken kívül (lásd 335. pont) – a Pp. 126. §-ában felsorolt
többletkellékei is vannak. Az első, illetve a folytatólagos tárgyalásra egyaránt vonatkozó szabály az, hogy az
idézésnek tartalmaznia kell a felek figyelmeztetését arra, hogy a tárgyaláson, ha személyesen nem jelennek meg,
csak a 67. §-ban megjelölt meghatalmazottal képviseltethetik magukat, illetve a felhívásukat arra, hogy az ügyre
vonatkozó okiratokat a tárgyalásra hozzák magukkal.
A per első' tárgyalására szóló idézéshez csatolni kell a keresetlevél egy példá-
nyát is, ha annak kézbesítésére korábban még nem került sor, az alperest pedig figyelmeztetni kell arra, hogy a
kereseti kérelemre legkésőbb a tárgyaláson nyilatkoznia kell, és elő kell adnia a védekezésének alapjául szolgáló
tényeket és ezek bizonyítékait, az ügyre vonatkozó okiratait pedig be is kell mutatnia.
160
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
Az idézésben arra is utalni kell, hogy az alperes a nyilatkozatát a tárgyalási határnap előtt is benyújthatja vagy
jegyzőkönyvbe mondhatja. Az írásbeli nyilatkozat másodpéldányát, illetőleg az arról készített jegyzőkönyv
másolatát a bíróság a felperesnek haladéktalanul kézbesítteti, ha pedig erre már nincs elegendő idő, azt a
tárgyaláson adja át.
Indokolt esetben a bíróság az idézésben az alperesi nyilatkozat megtételére meghatározott határidőt állapíthat
meg. A határidő nem lehet kevesebb tizenöt napnál [126. § (4) bek.].
[455] A PERFÜGGŐSÉG • A perindítás legfontosabb eljárásjogi hatása a perfüggőség beállása. Ez azt jelenti,
hogy amíg a felek között per van folyamatban, addig ugyanabból a tényalapból származó, ugyanazon jog iránt
sem ugyanazon, sem más bíróság előtt újabb per nem indítható, ellenkező esetben a bíróság a 130. § (1)
bekezdés d) pontja alapján a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja vagy a pert a 157. § a) pontja
alapján megszünteti (lásd 510. pont). Az egyéb eljárásjogi hatások között kell megemlíteni azt, hogy a
perindítástól számít a tárgyalási időköz is.
rói, bírósági percselekmények összességét", az egész peres eljárás irányítását érti. 14 Ehhez képest a tárgyalás
vezetése szűkebb fogalom, mivel a pervezetésnek a tárgyalással kapcsolatos részét jelenti.
[458] AZ ELNÖK FELADATAI • A Pp. 133. §-a értelmében a tárgyalást az elnök vezeti. Az elnök
jogosítványai, ha a bíróság nem tanácsban jár el, az egyesbírót illetik meg. A tárgyalás vezetése során az elnök
• ügyel arra, hogy a tárgyalás ne terjedjen ki az üggyel összefüggésben nem álló körülményekre;
• megtiltja az ügyre nem tartozó, úgyszintén a kihallgatott személy befolyásolására alkalmas kérdés feltevését,
illetve az arra való feleletet.
A 133. § nem meríti ki mindazokat a jogosítványokat, amelyek az elnököt a tárgyalás vezetése körében
megilletik. Ezek közé tartozik még például a bíróság figyelmeztetési és kitanítási jogának a gyakorlása, a
határnap vagy határidő kitűzése, a mulasztás következményeinek az alkalmazása; a bizonyítási cselekmények
foganatosítása, a tárgyalás elhalasztása, a rendfenntartás.
[459] A „KÉRDEZÉSI JOG" • Az ún. kérdezési jog gyakorlása szoros összefüggésben van az elnök
tárgyalásvezetési jogosítványaival. A felek és a szakértő meghallgatását, valamint más perbeli személyek
(például a tanú) kihallgatását az elnök végzi. A meghallgatott, illetve kihallgatott személyekhez a bíróság tagjai,
a szakértő, a felek és képviselőik kérdéseket intézhetnek, de ezek sorrendjét és időpontját az elnök határozza
meg. Az általános szabályon túl a Pp. a kérdezési jog gyakorlását a tanúk és a szakértők vonatkozásában külön
is szabályozza (lásd 604. és 626. pont).
161
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
[460] A TÁRGYALÁS RENDJÉNEK A FENNTARTÁSA • Az 1911. évi Pp. 209. §-a az elnök feladatává tette
„a rendnek és a tárgyalás méltóságának a fenntartását". Az 1952. évi Pp. csak a tárgyalás rendjének a
fenntartását várta el a bírótól, mígnem 2009-ben egy törvénymódosítás úgy rendelkezett, hogy „a tárgyalás
rendjének a fenntartásáról és a tárgyalás méltóságának a megőrzéséről az elnök gondoskodik" [134. § (1) bek.]. 15
a. Az elnök a hallgatóság köréből eltávolíthatja azokat, akik állapotuk vagy megjelenésük folytán a tárgyalás
méltóságát sértik.
d. Ha a félnek vagy képviselőjének, illetve a tanúnak vagy szakértőnek az állapota vagy megjelenése a tárgyalás
méltóságát sérti, őt a bíróság pénzbírsággal sújthatja.
e. Ismételt vagy súlyosabb rendzavarás esetében a bíróság a feleket és képviselőiket, a tanúkat és a szakértőket,
valamint a hallgatókat a teremből kiutasíthatja, illetőleg kivezettetheti.
f. Büntető- vagy fegyelmi eljárás alapjául szolgáló rendzavarásról a bíróság értesíti az illetékes hatóságot, ha
pedig előzetes letartóztatásnak is helye van, intézkedik az elkövető'őrizetbe vétele iránt és ezzel egyidejűleg
feljelentést tesz.
A c) pontban említett pénzbírság legmagasabb összege ötszázezer forint azzal, hogy nem haladhatja meg a
pertárgy értékét. A kiszabott pénzbírságot szabadságvesztésre átváltoztatni nem lehet. A pénzbírság behajtására
és hovafordí- tására azokat a jogszabályokat kell alkalmazni, amelyek a bíróságok által büntetőügyben kiszabott
pénzbüntetésekre irányadók (120. §).
A bíróság tagjairól, az ügyészről és a jegyzőkönyvvezetőről külön engedély nélkül, a tárgyalás összes többi
résztvevőjéről azok hozzájárulásával készíthető kép- és hangfelvétel. A felvételkészítés módját a bíróság
határozza meg, mivel az nem sértheti a tárgyalás rendjét és a tárgyalás résztvevőinek a személyiségi jogait. Erről
a bíróság a rendfenntartás keretében gondoskodik.
• a tárgyalás megnyitása,
• a számbavétel,
• a szóváltás,
162
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
• a bizonyítás,
• a tárgyalás berekesztése,
• a határozathozatal.
A tárgyalás megnyitása (135. §) és a tárgyalás berekesztése (145. §) képezi a tárgyalás tulajdonképpeni keretét.
Ebben a keretben bontakozik ki a per kont- radiktórius jellege, tehát a felek egymás jognyilatkozataira és
tényelőadásaira válaszolhatnak, illetve észrevételt tehetnek. A bizonyítással, illetve a tárgyalást követő
határozathozatallal szerteágazóságuk és terjedelmük miatt külön fejezetben foglalkozunk.
A felek jelenlététől függ a tárgyalás elmulasztására vonatkozó szabályok alkalmazása. Ha valamelyik fél a
tárgyaláson nem jelent meg, a kézbesítési bizonyítvány (tértivevény) alapján meg kell állapítani, hogy az
idézése szabály- szeru volt-e. Ha igen, akkor a tárgyalást a fél részéről elmulasztottnak kell tekinteni és vele
szemben a mulasztás következményeit kell alkalmazni (lásd 483-493. pont), ha pedig az idézése nem volt
szabályszerű, a tárgyalást el kell halasztani.
• az irat továbbításától számítva a bíróság által az eset összes körülményére tekintettel megfelelőnek ítélt
időtartam, de legalább hat hónap eltelt, és
• a kézbesítés megtörténtéről annak ellenére nem érkezett igazolás, hogy a bíróság a címzett lakóhelye szerinti
tagállam illetékes hatóságain keresztül mindent ésszerű lépést megtett annak megszerzése érdekében. 16
Előfordulhat az, hogy a bíróság valamelyik fél vonatkozásában nem tudja megállapítani azt, hogy az idézése
szabályszeru volt-e, mert a tértivevénye nem
érkezett vissza és a fél sem jelent meg a tárgyaláson. Ebben az esetben a bíróság nem határozhat a mulasztás
kérdésében, a tárgyalást azonban megtarthatja, ha ennek az egyéb feltételei megvannak, de érdemi határozatot
nem hozhat.
A fél mulasztásáról a bíróság csak a tárgyalást követően határozhat, amikor a tértivevény a bírósághoz
megérkezik. A bíróság utólagos döntése többféle lehet:
• Ha azt állapítja meg, hogy az idézés nem volt szabályszerű, új határnapot kell kitűznie.
• Ha az idézés szabályszerű volt, tehát a fél mulasztott, és az ügy a döntésre megérett, akkor a bíróságnak nem
kell újabb tárgyalást tartania, hanem csak a határozat kihirdetésére kell újabb határnapot kitűznie, amelyről a
feleket értesítenie kell. Az értesítéshez azonban nem fűződnek olyan szigorú jogkövetkezmények, mint az
idézéshez: az a körülmény ugyanis, hogy az értesítés kézhezvétele nem volt igazolva, a határozat kihirdetését
nem akadályozza meg [135. § (3) bek.].
163
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
• Ha a fél a per folyamán külföldre távozott, és a per vitelére belföldön lakó meghatalmazottat nem rendelt,
vele szemben a mulasztás következményeit akkor is alkalmazni kell, ha a tárgyalásra nem volt megidézhető
[135. § (2) bek.].
[466] A SZÓVÁLTÁS • A tárgyalás kontradiktórius jellege a szóváltás során valósul meg: az ellenérdekű felek
ekkor adhatják elő a jognyilatkozataikat és a tényállításaikat. A Pp. 138-141. §-ai az első' tárgyalásra irányadó
módon szabályozzák a szóváltás menetét. Az itt található rendelkezések azonban – mutatis mutan- dis – a
folytatólagos tárgyalásra (142-144. §) is alkalmazhatók.
[467] A KERESETLEVÉL ISMERTETÉSE • Az első tárgyalás kezdetén a felperes vagy az elnök felolvassa
vagy ismerteti a keresetlevelet. A kissé „lazának" tűnő szabályozás magyarázata az, hogy a Pp. a perindítás
hatályainak a beállását a keresetnek az ellenféllel való közléséhez (128. §), nem pedig a tárgyaláson való
előadásához köti. Ha a felperes a tárgyaláson nem jelenik meg, a keresetlevelet nem kell felolvasni, illetve
ismertetni.
(ismertetése) után nyilatkoznia kell arra nézve, hogy a keresetét változatlanul fenntartja-e, illetőleg módosítja
vagy megváltoztatja [138. § (1) bek.]. A felperes a keresettől való elállását is bejelentheti [160. § (1) bek.].
Amennyiben a felperes a tárgyalás távollétében való megtartását kérte, a fenti nyilatkozatait írásban is
megteheti.
[468] AZ ALPERESI ELLENKÉRELEM • A felperes nyilatkozata után az alperes terjeszti elő ellenkérelmét,
amely vagy a per megszüntetésére irányul, vagy érdemi védekezést, illetve ellenkövetelést (viszontkereset,
beszámítás) tartalmaz a felperes kereseti kérelmével szemben. Az ellenkérelemben elő kell adni az annak
alapjául szolgáló tényeket és ezek bizonyítékait (139. §).
• Az alaki védekezés a per megszüntetésére irányul. A nevét azért kapta, mert a per tárgyát nem érinti, az
alperes csak a perelőfeltételek valamelyikének a hiányára hivatkozik.
• Az érdemi védekezés ezzel szemben a per tárgyára irányul. Az alperes – a perbe vitt anyagi jogot vitatva – a
bíróságot arra kéri, hogy a felperes keresetét egészben vagy részben utasítsa el.
164
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
Az általános szabály kivétele szerint a bíróság a per megszüntetésére irányuló kérelem tárgyalása mellett
felhívhatja az alperest az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozatának az előterjesztésére és a megszüntetés
kérdésében való határozathozatal előtt elrendelheti a per érdemi tárgyalását is.
A kivételes szabály kivétele szerint nincs helye az ügy érdemi tárgyalásának akkor, ha az alperes a per
megszüntetését a felperes mulasztására, a keresettől való elállására vagy közös megállapodásra hivatkozással
kéri (140. §).
Az alperesnek egyébként a bírói felhívástól függetlenül is lehetősége van a kétféle ellenkérelem egyideju
előterjesztésére, akár olyan eshetőlegességgel is, hogy elsődlegesen a per megszüntetését kérje, egyben azonban
az érdemi védekezését is felajánlja arra az esetre, ha a bíróság az alaki védekezését nem fogadná el.18
nek – anyagi jogi tartalmától függetlenül – eljárásjogi következményei is vannak. Az alperes részéről az érdemi
ellenkérelem előterjesztése a „perbe bocsát- kozást" jelenti. Ettől az időponttól kezdve a pert
• hatáskör hiánya miatt csak akkor lehet megszüntetni, ha a hatáskör nem a per tárgyának az értékétől függ
(lásd 155. pont);
• illetékesség hiánya miatt pedig csak akkor lehet megszüntetni, ha a perben kizárólagos illetékesség forog fenn
(lásd 185. pont).
[472] TÁRGYALÁS AZ ÜGY ÉRDEMÉBEN • A Pp. által használt „érdemi tárgya- lás" kifejezés az egységes
tárgyalásnak azt a szakaszát jelenti, amikor a bíróság a kereseti követelés megalapozottságát vizsgálja.
Legfontosabb elemei a felek tény- előadásai és jognyilatkozatai, valamint a bizonyítási eljárás. Érdemi
tárgyalásra akár az első, akár a folytatólagos tárgyalásokon sor kerülhet.
A 141. § (1) bekezdése szerint ha a bíróság a pert nem szünteti meg, az ügyet érdemben tárgyalja, s ha a
tényállás már az első tárgyaláson kideríthető, nyomban érdemben határoz. A bíróság a jelen levő felek
meghallgatása alapján megállapítja azokat az adatokat is, amelyek a végrehajtási eljárásban az érdekelt
azonosságának a megállapításához szükségesek. Ezeknek az adatoknak a körét a korábbi szabályozáshoz képest
a 2008. évi XXX. törvény (X. Ppn.) lényegesen kibővítette. 19
A felperesnek már a keresetlevélhez csatolnia kell azt az okiratot (vagy annak másolatát, illetve kivonatát),
amelynek tartalmára bizonyítékként hivatkozik (lásd 407. pont), ezt követően pedig az első tárgyaláson az
alperes nyilatkozatához képest hozhat fel további bizonyítékokat. Az alperesnek az ellenkérelemben, az első
tárgyaláson, illetve a felperes nyilatkozatai alapján kell a tényállításait, illetőleg a bizonyítékait előterjesztenie
(lásd 468. pont).
Ha a bizonyítás lefolytatása az első tárgyaláson ennek ellenére nem lehetséges vagy csak részben lehetséges, a
bíróság a tárgyalás elhalasztása mellett elrendelheti a per további előkészítését.
Itt említjük meg, hogy a 141. § (2) bekezdésében foglalt kötelezettség elmu-
lasztása a fellebbezési (lásd 758. pont), illetve perújítási eljárásban (lásd 806. pont) érvényesítendő tények és
bizonyítékok körére is hatással van.
165
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
[479] A TÁRGYALÁS BEREKESZTÉSE • Ha a per vagy valamely külön eldöntésre alkalmas kérdés a
határozathozatalra megérett, az elnök a tárgyalást berekeszti. A tárgyalás berekesztése előtt az elnök köteles a
feleket erre figyelmeztetni és megkérdezni, kívánnak-e még valamit előadni [145. § (2) bek.].
A Pp. nem használja a „perbeszéd" kifejezést, az előbbi szabály csak a zárónyilatkozat lehetőségére utal. A
törvény eredeti szövegének az indokolása szerint az idézett rendelkezésnek az volt a célja, hogy elejét vegye a
tárgyalás váratlan berekesztésének. Ez ugyanis elzárhatja a feleket az olyan további
A bíróság a berekesztett tárgyalást a határozat kihirdetése előtt újból megnyithatja, ha valamely kérdés további
tárgyalása mutatkozik szükségesnek [145. § (3) (3) bek.].
Az általános rendelkezésekhez képest (lásd 351-355. pont) a tárgyalás elmulasztására külön szabályok
vonatkoznak. A jogkövetkezmények alkalmazása azonban függ attól, hogy a) a felperes vagy az alperes, illetve
mindkét fél mulasztott-e, b) az első vagy a folytatólagos tárgyaláson történt-e a mulasztás, c) a mulasztó fél
előzetesen kérte-e a tárgyalás távollétében történő megtartását.
166
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
A mulasztási ítélet történetileg a francia jogrendszerből ered („décision par défaut"), de ismeri például a német,
az osztrák, az olasz polgári perrendtartás és alkalmazta a régi magyar polgári eljárásjog is.
Az 1911. évi Pp. 440. §-a úgy rendelkezett, hogy ha a perfelvételi határnapot az alperes mulasztja el, őt a
felperes kérelmére, a kereseti kérelemhez képest, ítélettel el kell marasztalni. A mulasztási vagy másképpen
makacssági ítéletet ellentmondással lehetett megtámadni. Ha a mulasztási ítélet jogerőre emelkedett, ezzel a
felperes ugyanazt a hatást érte el, mintha a kontradiktórius érdemi tárgyalás alapján lett volna pernyertes. Ha a
perfelvételi tárgyalás határnapját a felperes mulasztotta el, akkor az alperes kérelmére az idézést fel kellett
oldani és a felperest az okozott költségekben el kellett marasztalni (régi Pp. 439. §).
A per megszüntetésére azért nem kerülhetett sor, mert a törvény a peralapítást az alperes perbe bocsátkozásához
kötötte.
korábbi szabályozással – megszüntette a mulasztási ítéletet, ami a törvény indokolása szerint „okszerű
következménye volt az anyagi igazság kiderítése, illetőleg az annak megfelelő döntés hozatalára irányuló s a
perrendtartás minden rendelkezésében érvényesülő elvnek". Ez az elv jutott kifejezésre a tárgyalás
elmulasztásának a szabályozásánál is.
A Pp. 136. § (2) bekezdése eredetileg úgy rendelkezett, hogy ha az első tárgyalást az alperes mulasztja el, a
bíróság a tárgyalást a felperes kérelmére megtartja. A bíróság azonban a valóságnak megfelelő tényállás
kiderítése érdekében elrendelhette a tárgyalás elhalasztását és a mulasztó fél meghallgatását, valamint a
szükségesnek tartott bizonyítás lefolytatását. A hetvenes évek elejére aztán bebizonyosodott az, hogy a szovjet
perjogból átvett eszközök alkalmatlanok a mulasztás szankcionálására. 24
A szocialista polgári eljárásjog két alapelve, nevezetesen a felek aktivitása és az objektív igazság kiderítése
között keletkezett ellentmondást az 1972. évi 26. tvr. (III. Ppn.) a mulasztás szankcióinak a szigorításával, a
bírósági meghagyás bevezetésével kívánta feloldani. Az új szabályozás koncepciója félreismerhetetlenül a
mulasztási ítélethez való visszatérés volt. A hetvenes évek elején ezt csak úgy lehetett keresztülvinni, hogy az új
jogintézményt bírósági meghagyásnak nevezték el, ezzel is hangsúlyozva a mulasztási ítélettől való
különbözőségét. A névadás mindazonáltal logikusnak tekinthető, mivel a bírósági meghagyás a kibocsátás
egyoldalúsága tekintetben emlékeztet a fizetési meghagyásra (lásd 1027. pont). A III. Ppn. a bírósági meghagyás
bevezetésével elsősorban azt kívánta elérni, hogy az alperes kénytelen legyen az első tárgyaláson megjelenni és
nyilatkozni a felperes keresetére. A mulasztás esetére kilátásba helyezett szankciónak a jogirodalom elsősorban
preventív hatást tulajdonított. 1972 óta a tárgyalás elmulasztására vonatkozó szabályok több mint húsz éven
keresztül nem változtak, és 1995-ben is csak kisebb módosításra került sor.
amelyet meg is tartott, illetve a megtartásának helye lett volna. Az első tárgyalást követő valamennyi többi
tárgyalás (beleértve a másodfokú határozatban elrendelt új elsőfokú eljárás során tartott tárgyalásokat is)
folytatólagosnak minősül. A folytatólagos tárgyalások között a Pp. nem tesz különbséget.
[484] A FELPERES MULASZTÁSA • Ha az első tárgyalást a felperes mulasztja el, és megelőzőleg nem kérte,
hogy a bíróság a tárgyalást távollétében is tartsa meg, a bíróság az alperes kérelmére a pert megszünteti [136. §
(1) bek.]. A felperes akkor mulasztja el az első tárgyalást, ha azon nem jelenik meg és előzőleg nem kérte a
tárgyalás távollétében való megtartását. További következménye lehet a felperes mulasztásának az eljárás
szünetelése, ha az alperes sem jelent meg a tárgyaláson, vagy ha megjelent, de az ügy tárgyalását nem kívánja
(lásd 506. pont), illetve a tárgyalás elhalasztása (lásd 495. pont).
[485] AZ ALPERES MULASZTÁSA • Ha az első tárgyalást az alperes mulasztja el és írásbeli védekezést sem
terjesztett elő, a bíróság a felperes kérelmére az alperest az idézésben közölt kereseti kérelemnek megfelelően
bírósági meghagyással kötelezi, egyben marasztalja a felperes költségeiben [136. § (2) bek.]. Az alperes
mulasztásának a következménye lehet még az eljárás szünetelése vagy a tárgyalás elhalasztása is.
167
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
[486] MINDKÉT FÉL MULASZTÁSA • Ha a tárgyaláson egyik fél sem jelenik meg, és a felperes nem kérte,
hogy a távollétében is tartsák meg a tárgyalást, akkor az eljárás szünetel.
• az alperes a szabályszerű idézés ellenére [135. § (1) bek.] az első tárgyaláson nem jelent meg,
• bek.],
Az aggályosságot mint a bírósági meghagyás kibocsátásának egyik kizáró feltételét nem a törvény, hanem a III.
Ppn.-hez fűzött miniszteri indokolás fogalmazza meg: „Ha a bíróság a kereseti kérelmet vagy annak
meghatározott részét aggályosnak tartja, a meghagyást az egyéb feltételek esetében sem bocsátja ki, ilyen
esetben tárgyalást tart, mert a bizonyítási eljárás lefolytatása nem mellőzhető." A jogirodalom álláspontja szerint
helyesebb lett volna erről a törvényben rendelkezni.25
A törvény nem teszi lehetővé a bírósági meghagyás kibocsátását a személyi állapottal kapcsolatos perekben,
közigazgatási perekben, valamint a sajtó-hely- reigazítási perekben.
[488] A BÍRÓSÁGI MEGHAGYÁS TERJEDELME ÉS TARTALMA • A törvény csak „az idézéssel közölt
kereseti kérelemnek megfelelő" marasztalást teszi lehetővé [136. § (2) bek.]. Tehát nem lehet bírósági
meghagyást kibocsátani akkor, ha a felperes a keresetét az első tárgyaláson felemeli, ha az eredetileg követelt
dolog helyett más dolgot vagy kártérítést kér, ha megállapítás helyett marasztalást kér stb. A bírósági
meghagyás kibocsátásának – amennyiben a törvény kizáró rendelkezést nem tartalmaz – valamennyi
keresetfajta tekintetében helye van (PK 172. sz. állásfoglalás).
a jogerős bírósági meghagyásnak ugyanaz a hatálya, mint az ítéletnek. A bírósági meghagyást a mulasztás
tényének megállapításán kívül indokolni nem kell [136. § (3) bek.].
[489] ELLENTMONDÁS • A bírósági meghagyás ellen a kézbesítéstől számított tizenöt napon belül bármelyik
fél szóban vagy írásban a meghagyást kibocsátó bíróságnál ellentmondással élhet (136/A. §). Ha az
ellentmondást kellő időben nyújtották be, a bíróság a per tárgyalására új határnapot tűz. Nem tekinthető a
bírósági meghagyás megtámadásának az, ha az alperes a követelés teljes összegét elismeri, de fizetési haladékot
kér.
A bírósági meghagyásnak az ellentmondással meg nem támadott része jogerőre emelkedik, és az új tárgyalást
csak a megtámadott részre vonatkozóan kell kitűzni. Az alperest az elmulasztott tárgyalás költségében a
pernyertességétől függetlenül marasztalni kell.
Ha az alperes az ellentmondás alapján kitűzött újabb határnapot is elmulasztja és írásban érdemi ellenkérelmet
nem terjeszt elő, a bíróság a korábbi meghagyást hatályában fenntartja, és az alperest az újabban felmerült
költségekben is marasztalja. E meghagyás ellen sem ellentmondásnak, sem fellebbezésnek nincs helye, csak
perújítással támadható meg.
168
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
[490] IGAZOLÁS ÉS ELLENTMONDÁS • Az igazolás és az ellentmondás viszonya körül egy joghézag miatt
támadt vita. A III. Ppn. nem rendelkezett arról, hogy a bírósági meghagyás kibocsátásának alapjául szolgáló
tárgyalás elmulasztása miatt van-e helye igazolásnak vagy sem. A kérdés megosztotta a jogirodalmat. Az egyik
álláspont szerint méltatlan lenne a vétlen mulasztókat is a bírósági meghagyás következményeivel (az
ellentmondás illetéke, az első tárgyalás költsége stb.) sújtani. A másik álláspont szerint az első tárgyalás
elmulasztása esetén igazolásnak helye nincs, az alperes a bírósági meghagyást csak ellentmondással támadhatja
meg.
A Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntése az első álláspontot támogatta: „A mulasztás a bírósági meghagyásban
kifejezésre jutó hátránnyal jár, a mulasztás következményei pedig az ellentmondással nem háríthatók el
maradéktalanul... Külön tiltó rendelkezés hiányában az igazolás általános szabályai szerint a bírósági
meghagyással szemben az alperes jogszerűen terjeszthet elő igazolási kérelmet." 26 A döntés nyomán olyan
gyakorlat alakult ki, amely a bírósági meghagyással szemben lehetővé teszi az igazolási kérelem és az
ellentmondás együttes előterjesztését. Az ellentmondás következményei csak akkor sújtják az alperest, ha a
bíróság az igazolási kérelmet elutasítja.27
[491] IGAZOLÁSI KÜLFÖLDI KÉZBESÍTÉS ESETÉN • Az igazolási kérelem benyújtásának határideje (lásd
353. pont) az Európai Unióhoz való csatlakozás után, valamint a Hágai Kézbesítési Egyezményben való
részvételünk következtében meghosszabbodhat.
Amennyiben olyan alperessel szemben került sor bírósági meghagyás kibocsátására, akinek a keresetlevelet a
tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről
szóló 1393/2007/EK tanácsi rendelet vagy az 1965. évi Hágai Kézbesítési Egyezmény alapján (lásd 353. pont)
kellett kézbesíteni, a bírósági meghagyás megtámadására előírt határidő elmulasztása esetén a bírósági
meghagyás kibocsátásától számított egy évig van helye igazolásnak. Az igazolási kérelemben érdemi védekezést
is elő kell terjeszteni. E szabály nem alkalmazható a személyállapotra vonatkozó perekben (lásd 855. pont).
Amennyiben a tárgyaláson egyik fél sem jelent meg vagy a megjelent fél az ügy tárgyalását nem kívánja,
illetőleg nyilatkozatot egyáltalában nem tesz, és a távol lévő felperes megelőzőleg egyik esetben sem kérte,
hogy a bíróság a tárgyalást távollétében is tartsa meg, akkor az eljárás szünetelésére kerül sor (lásd 506. pont).
[493] A TÁRGYALÁS MEGTARTÁSA • Ha a bíróság a tárgyalást megtartja a mulasztó felet a megjelent fél
olyan kérelmeiről, tényállításairól és bizonyítási indítványairól, amelyeket vele még nem közöltek, a tárgyalási
jegyzőkönyv másolatának vagy az ellenfél által közölt előkészítő iratnak a megküldésével értesítheti, és
felhívhatja arra, hogy azokra az észrevételeit vagy az előkészítő iratban vagy a következő tárgyaláson szóban
tegye meg. Ebben az esetben a bíróság a tárgyalás folytatására új határnapot tűz [136/B. § (2) bek.].
A mulasztó féllel előzetesen már közölt kérelmeket, tényállításokat és bizonyítási indítványokat úgy kell
tekinteni, hogy a mulasztó fél a kérelem teljesítését nem ellenzi, a tényállás valóságát nem vonja kétségbe,
illetőleg a kívánt bizonyítást nem ellenzi, kivéve ha ez a perben korábban tett nyilatkozatával ellentétben állna
[136/B. § (3) bek.].
A Pp. hasonló szankciót helyez kilátásba akkor, ha a fél – a gondos és az eljárást elősegítő pervitelbe ütköző
módon – a tényállításainak, nyilatkozatainak előadásával vagy a bizonyítékainak előterjesztésével alapos ok
nélkül késlekedik, és e kötelezettségének a bíróság felhívása ellenére sem tesz eleget (lásd 473. pont). Ilyenkor a
bíróság a fél előadásának, előterjesztésének bevárása nélkül határoz, kivéve ha álláspontja szerint a fél bevárása
a per befejezését nem késlelteti [141. § (6) bek.].
169
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
későbbre halasztását, esetleg a teljes mellőzését (ha például a bíróság elé vitt jogvitájukat maguk akarják
rendezni). A Pp. által nevesített ideiglenes jellegű akadályok a tárgyalás elhalasztásához vagy felfüggesztéséhez,
illetve az eljárás félbeszakadásához vagy szüneteléséhez vezethetnek, míg a per érdemi elbírálásának végleges
jellegű akadályai a per megszüntetését idézhetik elő.
Az eljárás illetve a tárgyalás menetét akadályozó körülmények szélesebb kört fognak át, mint az ún.
perakadályok (lásd 417-420. pont), amelyeknek a fennforgása esetén a per létre sem jöhet (lásd 437. pont) vagy
a már megindított pert meg kell szüntetni (lásd 509. pont).
• A bíróság a tárgyalást a feleknek a kitűzött határnap előtt legkésőbb nyolc nappal előterjesztett, indokolt
közös kérelmére – az új tárgyalási határnap kitűzésével egyidejűleg – elhalasztja.
• Később előterjesztett közös kérelemre a tárgyalás csak kivételesen fontos okból halasztható el.
• A tárgyaláson előterjesztett kérelemre a bíróság a tárgyalást csak akkor halaszthatja el, ha a keresetet az
alperessel nem, vagy nem idejében közölték, vagy ha a felperes a keresetét a tárgyaláson megváltoztatta vagy
valamely más kérelmét lényegesen módosította, és ezzel összefüggésben az ellenkérelem előterjesztésére az
alperesnek megfelelő időt kell biztosítani.
A tárgyalás elhalasztásáról a megidézetteket – ha erre mód van – előzetesen értesíteni kell. Az idézésre
megjelent tanúkat és szakértőket lehetőség szerint a tárgyalás elhalasztása esetén is ki kell hallgatni (151. §).
Ha az ügy körülményei azt nem zárják ki, a folytatólagos tárgyalást úgy kell
kitűzni, hogy az az elhalasztott tárgyalás napját követően legkésőbb négy hónapon belül megtartható legyen
(142. §, 151. §).
A bíróság a tárgyalást akkor is felfüggesztheti, ha a per eldöntése olyan előzetes kérdés elbírálásától függ,
amelynek tárgyában más polgári per vagy a bíróság hatáskörébe tartozó más polgári eljárás már folyamatban
van [152. § (2) bek.].
Ha a felet katonai szolgálatra hívják be, a bíróság a pert felfüggesztheti, kivéve a tartásdíj iránt indított, valamint
az olyan pereket, amelyeknek a gyors elbírálásához különleges érdek fűződik (154. §).28
170
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
Ha a bíróság részítéletet (lásd 691. pont) vagy közbenső ítéletet (lásd 693. pont) hozott, és a fél alkotmányjogi
panaszt (lásd 752. pont) terjesztett elő, a bíróság a részítélettel el nem bírált kereseti kérelem (keresetrész) vagy
a követelés összegszerűségének (mennyiségének) a tárgyalását – ha az ügy körülményei indokolják – az
Alkotmánybíróság eljárásának befejezéséig felfüggesztheti [359/B. § (2)-(3) bek.].
Ha a per eldöntése a házasság érvényességétől függ, a tárgyalást akkor is fel kell függeszteni, ha az
érvénytelenítési per még nincs folyamatban, de annak megindítására a felek valamelyike jogosult; ebben az
esetben a tárgyalás felfüggesztésével egyidejűleg az érvénytelenítési per megindítására megfelelő határidőt
kell kitűzni, annak sikertelen letelte után azonban a felfüggesztett tárgyalást folytatni kell [153. § (2) bek.].
A felfüggesztés tartama alatt tett minden bírói rendelkezés, úgyszintén a felek által teljesített minden perbeli
cselekmény hatálytalan, kivéve a felfüggesztéssel, illetve az annak megszüntetésével kapcsolatos bírói
rendelkezéseket és percselekményeket (155. §). Egy további kivételes szabály az, hogy a gyermek tartása iránt
indított pernek a felfüggesztése nem akadályozza azt, hogy a bíróság a gyermek részére ideiglenes intézkedéssel
tartásdíjat állapítson meg [153. § (3) bek.].
A bíróság a felfüggesztést végzéssel rendeli el, amely ellen külön fellebbezésnek van helye. A bíróság azonban
ehhez a végzéshez nincs kötve, azt maga is megváltoztathatja.
bek.].29 Az előzetes döntéshozatali eljárásra vonatkozó szabályozás csak kiegészítő jellegű, mindössze néhány
támpontot kíván nyújtani a közösségi jog alkalmazásához. A közösségi szabályok nem írják elő, hogy a
bíróságnak a per melyik szakaszában kell az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményeznie. Ezért a magyar
szabályozásban sem található konkrét utalás a bírósági intézkedés időpontjára nézve; arra az első- vagy a
másodfokú eljárásban egyaránt sor kerülhet. A bíróság a kezdeményezésről végzéssel határoz, ezzel egyidejűleg
a per tárgyalását felfüggeszti. A bíróság a végzésben meghatározza azt a kérdést, amely az Európai Bíróság
előzetes döntését igényli, valamint – a feltett kérdés megválaszolásához szükséges mértékben – ismerteti a
tényállást és az érintett magyar jogszabályokat. A bíróság végzését az Európai Bíróság számára való
kézbesítéssel egyidejűleg tájékoztatásul megküldi az igazságügyért felelős miniszter részére is [155/A. § (2)
bek.].
171
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
A 155/C. § hasonló eljárást ír elő arra az esetre, ha a bíróság hivatalból vagy kérelemre önkormányzati rendelet
felülvizsgálatára vonatkozó nemperes eljárást kezdeményez a Kúriánál (lásd 115. pont). Az eljárás
kezdeményezéséről a bíróság végzéssel határoz, egyidejűleg a per tárgyalását felfüggeszti. A bíróság végzése
ellen nincs helye külön fellebbezésnek.
Ha valamelyik fél meghal vagy megszűnik (lásd 222. pont), az eljárás a jogutód perbe lépéséig, illetőleg perbe
vonásáig félbeszakad, kivéve ha a jogviszony természete miatt a jogutódlás kizárt (lásd 516. pont).
Ha az olyan fél, akinek a per vitelére nincs meghatalmazottja, a cselekvőképességét elveszíti, az eljárás
mindaddig félbeszakad, amíg a fél részére kirendelt törvényes képviselő személyét be nem jelentik.
Ha a fél törvényes képviselője hal meg és a törvényes képviselőnek a per vitelére nem volt meghatalmazottja, az
eljárás mindaddig félbeszakad, míg a fél részére kirendelt új törvényes képviselő személyét be nem jelentik.
Ugyanez áll arra az esetre is, amikor a fél törvényes képviselőjének ez a jogosultsága anélkül szűnik meg, hogy
az általa képviselt fél cselekvőképessé vált volna.
Ha a bíróságok működése háború vagy valamilyen elháríthatatlan esemény miatt szünetel vagy a féllel ilyen
okból nem lehet érintkezni.
[504] ÜGYGONDNOK KIRENDELÉSE • Ha az eljárás félbeszakadása vagy annak túlságosan hosszú tartama
valamelyik fél méltányos érdekét sértené, a bíróság a b) és c) pont alatti esetekben a fél részére akár kérelemre,
akár hivatalból ügygondnokot (lásd 272. pont) rendel ki. Az ügygondnok kirendelésével az eljárás
félbeszakadása megszűnik.
Ha az eljárás félbeszakadása a szakértő méltányos érdekeit sérti, a bíróság a szakértő kérelmére rendeli ki a fél
részére az ügygondnokot. Ebben az esetben az eljárás félbeszakadása csak a szakértői díj megállapítása és a
letéttel fedezett díj kiutalása vonatkozásában szűnik meg.
A fél a per megszüntetése érdekében akkor is kérheti az eljárás folytatását, ha a megszűnt félnek nincs
jogutódja. Ebben az esetben a bíróság – a fél kérelmére és a költségek előlegezése után – ügygondnokot rendel
ki. Az ügygondnok kirendelésével az eljárás félbeszakadása megszűnik, és a per megszüntetése érdekében az
ügygondnokkal szemben folyik tovább [111. § (5)-(7) bek.].31
A félbeszakadás tartama alatt tett minden – a per érdemére vonatkozó – bírói rendelkezés, úgyszintén a felek
által teljesített minden perbeli cselekmény hatálytalan, kivéve a félbeszakadással, illetőleg az annak
megszüntetésével kapcsolatos bírói rendelkezéseket és perbeli cselekményeket.
A per érdemét nem érintő eljárási cselekményeket azonban a bíróság a félbeszakadás időtartama alatt is
elvégezheti, így például a jogerős végzéssel megállapított tanúdíjat és a szakértői díj letéttel fedezett részét
kiutalhatja.32
A félbeszakadás a törvény értelmében külön bírói rendelkezés nélkül áll be. Ha a félbeszakadás ténye vitás, a
bíróság végzésben állapítja meg a félbeszakadás fennállását, amely ellen külön fellebbezésnek van helye. A
bíróság azonban nincs kötve a határozatához, azt maga is megváltoztathatja (112. §).
172
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
[506] A SZÜNETELÉS OKAI • Az eljárás szünetelése a felek magatartásában rejlő okra vezethető vissza. A
szünetelés nemcsak a per átmeneti megszakadását idézi elő, hanem a per megszüntetéséhez is vezethet. A Pp.
137. §-ának (1) bekezdése szerint az eljárás szünetel, ha
a. a felek az erre vonatkozó kölcsönös megegyezésüket akár az első tárgyalást megelőzően, akár az elsőfokú
eljárás folyamán bármikor bejelentik, vagy
b. a felek közül bármelyik tárgyaláson egyik fél sem jelent meg, vagy a megjelent fél az ügy tárgyalását nem
kívánja, illetőleg nyilatkozatot egyáltalában nem tesz, és a távol lévő felperes megelőzőleg egyik esetben sem
kérte, hogy a bíróság a tárgyalást a távollétében tartsa meg, vagy
c. a felperes a megadott lakcímről nem idézhető, illetőleg ismeretlen helyre költözött, és az alperes hirdetményi
idézést nem kér, vagy az ügy tárgyalását nem kívánja, illetőleg nyilatkozatot egyáltalában nem tesz, vagy
d. hirdetményi kézbesítésnek volna helye (lásd 342. pont), és a fél ezt nem kéri.
A bíróság – amennyiben annak sikerére esély mutatkozik, különösen, ha a felek bármelyike kéri – tájékoztatja a
feleket a közvetítői eljárás lényegéről, igénybevételének lehetőségéről és ezzel összefüggésben a szünetelés
szabályairól [148. § (2) bek.]. A bíróság arra hívja fel a felek figyelmét, hogy a közvetítői eljárás időtartamára, a
felek közös kérelmére, szüneteltetheti az eljárást (lásd 1192. pont).
A szünetelés a határidők folyását nem érinti. Az eljárást bármelyik fél kérelmére folytatni kell. A per hat hónapi
szünetelés után megszűnik és a határidő elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. A per során hozott jogerős
részítélet (lásd 692. pont) és közbenső ítélet (lásd 693. pont) hatályát a per megszűnése nem érinti [137. § (2)-(4)
bek.].
a. ha a keresetlevelet már a 130. § (1) bekezdésének a)-h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kellett
volna utasítani;
b. ha a fél törvényes képviselőjét mellőzték, és e hiányt a megadott határidő alatt nem pótolták;
173
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
i. ha a jogi képviselő közreműködésével eljárni köteles felperes a megszűnt jogi képviseletének pótlásáról
felhívás ellenére nem gondoskodik.
A 130. § (1) bekezdésének a)-j) pontja alapján a bíróság – az eljárás bármely szakaszában – köteles a pert
hivatalból megszüntetni. Ha az alperes a per érdemi tárgyalásába bocsátkozott (lásd 471. pont), hatáskör hiánya
miatt a pert megszüntetni csak akkor lehet, ha a hatáskör nem a per tárgyának az értékétől függ; az illetékesség
hiánya miatt pedig csak akkor, ha az illetékesség – az alávetés esetét kivéve – kizárólagos. A pernek a hatáskör
vagy illetékesség hiánya miatt való megszüntetése esetében áttételnek van helye. Az idő előtt indított pert nem
lehet megszüntetni, ha a követelés a határozat hozatala előtt lejárt [158. § (1)-(3) bek.].34
[513] A TÁRGYALÁS ELMULASZTÁSA • Ha az első tárgyalást a felperes mulasztotta el, a pert csak az
alperes kérelmére lehet megszüntetni (lásd 484. pont). Nincs helye a per megszüntetésének, ha a felperes a
bíróságtól kérte, hogy a tárgyalást távollétében is tartsa meg [159. § (1) bek.].
[514] ELÁLLÁS • A felperes a per érdemi tárgyalása előtt a keresetétől az alperes hozzájárulása nélkül is
elállhat, az érdemi tárgyalás megkezdése után azonban csak akkor, ha az elálláshoz az alperes hozzájárul. A
felperes mindkét esetben köteles az alperesnek a keresetindítás folytán felmerült költségeit megtéríteni.
A bíróság a pert tárgyaláson kívül is megszüntetheti, ha az elállást a felperes írásban jelenti be, és ahhoz csatolja
az alperesnek az arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy igényel-e költséget, és azt mennyiben számítja fel. Ha a per
megszüntetéséhez szükség van az alperes hozzájárulására is, az erre vonatkozó nyilatkozatot is csatolni kell
(160. §).
A bírósági gyakorlat szerint a felperesnek a keresetétől tárgyaláson történt elállása esetén nem elegendő a per
megszüntetéséhez az alperesek hallgatólagos magatartása. A pernek az alperesek idevonatkozó kifejezett
nyilatkozata nélküli megszüntetése lényeges eljárási szabálysértés.
[515] KÖZÖS KÉRELEM • A bírósági gyakorlat szerint a per megszüntetésére csak a feleknek a bírósághoz
intézett – kifejezett és egyértelmű kérelme ad alapot. Lényeges eljárási szabályt sért a bíróság, ha a felek
részéről a per megszüntetése iránt együttesen előterjesztett kérelem megalapozottságát felülvizsgálja és érdemi
határozatot hoz.35
[516] A JOGUTÓDLÁS HIÁNYA • A Pp. 2005. évi módosítása során beiktatott két új permegszüntetési ok az
eljárás félbeszakadásához kapcsolódik (lásd 503. pont).
174
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
A korábbi szabályozás úgyszólván megoldhatatlan helyzetet teremtett azáltal, hogy a felek valamelyikének
halála vagy megszűnése esetére a jogutód perbe lépéséig azokban az esetekben is az eljárás félbeszakadását
rendelte el, ahol a jogutódlás egyébként nem volt lehetséges. A módosított 111. § (1) bekezdése szerint ha a
jogutódlás a jogviszony természete miatt kizárt, az eljárás a fél halála (megszűnése) esetén nem szakad félbe.
Ebben az esetben az eljárást bíróság hivatalból annak bármely szakaszában megszüntetni köteles [158. § (1)
bek.].
Ha a megszűnt félnek nincs jogutódja, a másik fél – a módosított 111. § (7) bekezdése alapján – a per
megszüntetése érdekében kérheti az eljárás folytatását.
A bíróság a fél kérelmére először ügygondnokot rendel ki az eljárás folytatása érdekében (lásd 504. pont), majd
a fél kérelmére a 157. § h) pontja alapján megszünteti az eljárást.
[517] A KÖTELEZŐ JOGI KÉPVISELET HIÁNYA • Ha az jogi képviselet kötelező (lásd. 261. pont), a
bíróság a jogi képviselővel nem rendelkező felperest hiánypótlásra hívja fel, ha pedig a megszűnt jogi
képviseletének pótlásáról felhívás ellenére nem gondoskodik, a bíróság a pert megszünteti [73/B. § (5) bek.].
• a 157. § a), b), g) és i) pontja esetében a bíróság döntését csak az ügyet befejező határozat ellen irányuló
fellebbezésben lehet megtámadni,
A permegszüntető végzés nem érdemi határozat; az eljárást ugyan befejezi, de nem hat ki a felek között fennálló
jogviszonyra. Azért, hogy a bíróság a pert megszüntesse, nem vesz fel olyan bizonyítást, amely a perbe vitt
anyagi jog tekintetében a tényállás kiderítésére irányulna.
A per megszüntetése tehát nem zárja el a feleket attól, hogy a jogvitájukat, amennyiben a permegszüntetési ok
később elhárulna, újból a bíróság elé vigyék. Erre a törvény valósággal ösztönzi a feleket, amikor úgy
rendelkezik, hogy a 157. § a), b) vagy c) pontja alapján történt permegszüntetés esetében a keresetlevél beadása
és a perindításnak a jogi hatályai fennmaradnak, ha a felperes a megszüntető határozat jogerőre emelkedésétől
számított harminc nap alatt a keresetlevelet szabályszerűen benyújtja vagy a követelését egyéb úton
szabályszerűen érvényesíti (161. §).
175
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
intézkedéssel okozott hátrány nem haladja meg az intézkedéssel elérhető előnyöket. A bíróság az ideiglenes
intézkedés elrendelését biztosítékadáshoz kötheti. A kérelmet megalapozó tényeket valószínűsíteni kell [156. §
(1) bek.].
A bíróság számára a Pp. nem írja elő azt, hogy milyen intézkedéseket tehet, az az intézkedés iránti kérelem
függvénye. A bíróságnak a mérlegelés során
arányosítani kell, azaz csak olyan intézkedést rendelhet, melynek várható előnye nem haladja meg az általa
okozott hátrányt.
Az ideiglenes intézkedés iránti kérelem a keresetlevél benyújtása előtt nem terjeszthető elő. Az ideiglenes
intézkedésről a bíróság az első tárgyalás kitűzését megelőzően is dönthet [156. § (2) bek.]. Az ideiglenes
intézkedés legkorábban a keresetlevél benyújtásával együtt kérhető. (Ezzel megszűnt az a korábbi lehetőség,
hogy a fél nemperes eljárásban kérhesse az ideiglenes intézkedés elrendelését.)
A bíróság az ideiglenes intézkedést hivatalból csak kivételesen, a törvény által meghatározott esetben rendelheti
el. A 287. § szerint a bíróság házassági perben a tárgyalás elhalasztása esetében a szükséghez képest hivatalból
is határozhat ideiglenesen a kiskorú gyermek elhelyezése és tartása, a szülői felügyeleti jogok bővítése vagy
korlátozása, illetve a szülő és gyermek közötti kapcsolattartás kérdésében.
[522] ELJÁRÁSI SZABÁLYOK • Az ideiglenes intézkedés tárgyában a bíróság soron kívül határoz. A bíróság
döntése előtt a feleket személyesen meghallgatja, illetve lehetővé teszi, hogy a kérelemre írásban
nyilatkozzanak. A felek meghallgatása csak rendkívül sürgős szükség esetében, valamint akkor mellőzhető, ha a
fél a meghallgatásra kitűzött határnapot, illetve határidőt elmulasztja. Az ideiglenes intézkedésre vonatkozó
döntéssel kapcsolatban bizonyítás lefolytatásának csak akkor van helye, ha a kérelem enélkül érdemben nem
bírálható el [156. § (3)-(5) bek.].
Ha a bíróság „rendkívül sürgős szükség" fennállása esetén mellőzi az ellenfél meghallgatását, akkor az
ideiglenes intézkedés elrendelését kérelmező féltől az igény valószínűsítésének magasabb fokát kell
megkövetelnie és célszerű azt biztosítékadáshoz is kötni.
Az ideiglenes intézkedés iránti kérelemről a bíróság végzésben határoz, amely ellen külön fellebbezésnek van
helye. A bíróság az ideiglenes intézkedését utólag módosíthatja vagy megváltoztathatja. Erről kérelemre dönt,
de ha a felperes a keresetét leszállítja, hivatalból is határozhat. A teljesítési határidő – ha a bíróság másként nem
rendelkezik – a végzés írásbeli közlését követő napon kezdődik. A végzés előzetesen végrehajtható [156. § (6)-
(8) bek.].
Ha bármelyik fél a per főtárgya tekintetében fellebbezést nyújt be, az ideiglenes intézkedés hatálya
meghosszabbodik a per jogerős befejezéséig (kivéve ha a másodfokú bíróság azt még az érdemi döntésének
meghozatala előtt megváltoztatja vagy hatályon kívül helyezi). A pernek a Pp. 137. § (3) bekezdése alapján
bekövetkező megszűnése, továbbá félbeszakadása, illetve felfüggesztése az ideiglenes intézkedés hatályát nem
érinti.
176
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
A bíróság együttes tárgyalás és döntés végett elrendelheti az előtte folyamatban lévő olyan perek egyesítését,
amelyeknek tárgya egymással összefügg [149. § (2) bek.]. A bíróság az előtte folyó perek egyesítését hivatalból,
a felek hozzájárulása nélkül is elrendelheti, amennyiben a törvényes feltételei fenn- állanak (PK 178. sz.
állásfoglalás).
Gazdálkodó szervezetek egymás közötti pereiben az azonos hatáskörű helyi bíróságok előtt folyamatban lévő
perek egyesítésének is helye van; a törvényszék az előtte indított perhez a területén működő helyi bíróság előtt
folyamatban lévő pert is egyesítheti. Ha az egyesítést több, azonos hatáskörű helyi bíróság rendelte el, a
továbbiakban az jár el, amely az egyesítésről korábban határozott [149. § (3) bek.].
A 149. § (4) bekezdés szerint a felek közösen előterjesztett kérelmére a bíróság – ha annak feltételei fennállnak
– a pereket egyesíti. A kérelmet elutasító végzés ellen fellebbezésnek van helye. Ha a bíróság a felek kérelmére
a pereket egyesítette, utóbb az egyesítést nem mellőzheti.38 Az új rendelkezés a felek számára is lehetővé teszi
azt, hogy a perek egyesítését kezdeményezzék. Ehhez ugyanazon feltételek teljesülésére van szükség, mint a
bíróság általi egyesítés esetében.
A törvény külön szabályozza a különélő házastárs által tartás iránt indított per egyesítését. A 150. § szerint az
ilyen pert, feltéve ha első fokon még nincs befejezve, a házassági per esetében a tartást kérő fél indítványára át
kell tenni a házassági per bíróságához.
2.9. Jegyzetek
1. Varga Gyula: A tárgyalás. In Kommentár 1976. – A továbbiakban Varga (1976) – 783. o.
3. A Pp. 333-334. §-a az államigazgatási határozatok felülvizsgálata iránti perekben, a 376378. §-a a gazdasági
perekben, míg a 256/A. §-a a fellebbezési eljárásban engedte meg, hogy a bíróság – a törvényben megjelölt
feltételek esetében – „tárgyaláson kívül" vagy „tárgyalás kitűzése nélkül" bírálja el az ügyet.
4. Varga a Gyula: A tárgyalás. In Egységes jegyzet I. 1978. – A továbbiakban Varga (1978) – 276277. o.
6. Magyary-Nizsalovszky: i. m. 375-377. o.
7. Schleiffer Pál: A tárgyalás. In A magyar polgári perjog főbb kérdései. (Tanulmánygyűjtemény.) Budapest,
1953. 84-85. o.; Névai-Szilbereky: i. m. 335-336. o.; Varga (1976): i. m. 783. o.
8. Az új jelenlegi szabályozás 2000. január 1-jén lépett hatályba. A tárgyalás előkészítésének hatékonyságát a
2003. január 1-jén hatályba lépett új határidők is fokozták.
10. A Ptk. 191. §-ának (1) bekezdése szerint akit birtokától megfosztanak vagy birtoklásában zavarnak, a
jegyzőtől egy éven belül kérheti az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését. Az a
fél, aki a jegyző határozatát sérelmesnek tartja, a határozat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül a
bíróságtól kérheti a határozat megváltoztatását.
12. 2011. november 30-i hatállyal módosította a 2011. évi CLVI. törvény. Ezt megelőzően az Itv. 57. § (1)
bek. a) pontja az eljárást megindító beadvány idézés kibocsátása nélküli elutasításának esetére tárgyi
illetékmentességet biztosított.
13. Két- vagy többoldalú nemzetközi egyezmény hiányában a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium
közvetítésével, diplomáciai úton történő kézbesítés időtartama a hat hónapot is meghaladhatja. Lásd a
8001/2001. (IK. 4.) IM tájékoztatót a nemzetközi vonatkozású ügyek intézéséről, 27. pont.
15. A Pp. 134. § (1) bekezdését a 2008. évi LXXIX. törvény 35. §-a módosította.
177
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
16. Az a)-c) pontban felsorolt feltételeket az 1348/2000/EK tanácsi rendelet, az azt 2008. november 13-án
felváltó 1393/2007/EK tanácsi rendelet 19. cikke és az 1965. évi Hágai Kézbesítési Egyezmény 15. cikke –
tartalmilag egyező módon – határozza meg.
19. A 141. § – módosított – (1) bekezdésének második mondata szerint: „A bíróság a jelen lévő felek
meghallgatása alapján megállapítja azokat az adatokat is, amelyek a végrehajtási eljárásban az érdekelt
azonosságának megállapításához szükségesek [természetes személy esetében születési hely, idő, anyja neve,
lakóhely, munkahely, adóazonosító jel; a vállalkozás (396. §) és a Ptk. 685. §-ának c) pontjában
meghatározott egyéb gazdálkodó szervezet esetében székhely, nyilvántartási szám, adószám, a bankszámla
száma és a számlát vezető pénzügyi intézmény neve.]"
20. A gondos és az eljárást elősegítő pervitel elvét [141. § (2) bek.], valamint az idézett szabályt [141. § (6)
bek.] a VI. Ppn. vezette be. Az indokolás szerint a módosítás „az eljárási fegyelem növelése irányába hathat,
s a súlyos szankció kilátásba helyezésével kizárni igyekszik a hanyag felperesi magatartás, illetve az alperesi
perelhúzás lehetőségét".
21. Varga (1976): i. m. 841. o.; Köles Tibor: A tárgyalás In Kommentár 1994. B/68. o.
23. Farkas József: A perbeli mulasztás. In A magyar polgári perjog főbb kérdései.
(Tanulmánygyűjtemény.) Budapest, 1953. 126-129. o.
29. Az EK-alapszerződés 234. cikke szerint: A Bíróság hatáskörrel rendelkezik előzetes döntés
meghozatalára a következő kérdésekben: a) e szerződés értelmezése; b) a közösségi intézmények és az EKB
jogi aktusainak érvényessége és értelmezése; c) a Tanács jogi aktusa által létrehozott szervek
alapokmányának értelmezése, ha az alapokmány így rendelkezik. Ha egy tagállam bírósága előtt ilyen kérdés
merül fel, és ez a bíróság úgy ítéli meg, hogy ítélete meghozatalához szükség van a kérdés eldöntésére,
kérheti a Bíróságot, hogy hozzon ebben a kérdésben döntést. Ha egy tagállam olyan bírósága előtt
folyamatban lévő ügyben merül fel ilyen kérdés, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs
jogorvoslati lehetőség, e bíróság köteles a Bírósághoz fordulni.
30. Beiktatta az egyes törvények Alaptörvénnyel összefüggő módosításáról szóló 2011. évi CCI. törvény 3.
§-a. Az a) pontot a 2005. évi CXXX. törvény egészítette ki a kivételre történő utalással.
31. A 111. § (6)-(7) bekezdését a 2005. évi CXXX. törvény iktatta be. Az új szabályozás 2006. január 1-
jétől hatályos.
32. A tanúdíj és a szakértői díj kiutalására vonatkozó (3) bekezdéssel a 2005. évi XLVIII. törvény
egészítette ki a Pp. 112. §-át. Az új rendelkezés 2006. január 1-jétől hatályos.
34. A 2000-ben beiktatott 157/A. § szerint olyan esetben, ha a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli
elutasításának a 130. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott okból (kizárt joghatóság) nem volt helye, de
magyar bíróság joghatósága egyetlen joghatósági ok alapján sem állapítható meg, a bíróság az eljárást
megszünteti, amennyiben a) az alperes az első tárgyalást elmulasztotta, és írásbeli védekezést sem terjesztett
elő; vagy b) az alperes a bíróság joghatóságának hiányát kifogásolja. Ha az alperesnek nincs jogi képviselője,
178
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
a bíróság tájékoztatja a kifogás lehetőségéről (157/A. §). A fizetési meghagyással szembeni ellentmondás
nem tekinthető írásbeli védekezésnek.
37. Kengyel Miklós – Harsági Viktória: Európai polgári eljárásjog. Budapest, 2009. 142-144. o.
38. A 2006. január 1-jétől hatályos szabályt a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
2.10. Irodalom
Bacher Vilmos Az ideiglenes intézkedés joggyakorlatáról védjegybitorlási ügyekben. Magyar Iparjogvédelmi
Egyesület Közleményei, 39. köt. 1998. 33-41. o.
Bajory Pál: A felek személyes meghallgatásának jelentősége a polgári perben. MJ, 1958/7:208213. o.
Blutman László: Az előzetes döntéshozatalt kezdeményező határozat elleni fellebbezés kérdőjelei. Európai Jog,
2009/2:31-35. o.
Boross József: A tárgyalás előkészítése a polgári perben. MJ, 1974/9:520-525. o.; 1974/10:594601. o.
Farkas József: A perbeli mulasztás. In A magyar polgári perjog főbb kérdései. (Tanulmánygyűjtemény.)
Budapest, 1953. 111-136. o.
Gátos György: A tárgyalás időszerű jogi kérdései a polgári eljárásban. MJ, 1991/2:85-89. o.
Horváth Edit Írisz: Az e-tárgyalás a polgári perben. Az e-tárgyalás és a polgári eljárásjog alapelvei.
Infokommunikáció és jog, 2009/6:227-232. o.
Horváth János: A tárgyalás előkészítése és felkészülés a tárgyalásra. JSZÉ 1987. II. köt. 104-134. o.
Király Lilla: Az ideiglenes intézkedés szabályozásának perspektívái a Common Law tükrében. In Kengyel
Miklós (szerk.): Polgári eljárásjog a XXI. században. Tanulmányok Farkas József emlékére. Pécs, 2002. 125-
150. o.
179
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
Kiss Daisy: Az előzetes döntéshozatali eljárás akár két évvel is meghosszabbíthatja a peres eljárást. CJ,
2003/8:3-6. o.
Kiss Gábor: Még egyszer a Pp. 1995-ös módosításának a pervezetésre gyakorolt hatásáról. MJ, 1999/5:286-289.
o.
Kiss Zoltán: A bírói pervezetés és a felek rendelkezései a polgári perben a Pp. 1995. évi módosítása után. MJ,
1998/2:84-90. o.
Kiss Zoltán: A pervezetés elméleti és gyakorlati kérdései a Pp. legutóbbi módosítása után. MJ, 1997/3:154-163.
o.
Magyary Géza – Nizsalovszky Endre: Magyar polgári perjog. 3. kiad. Budapest, 1939. 332346. o.
Magyary Géza: A magyar polgári peres eljárás alaptanai. (A perbeli cselekmények tana.) Budapest, 1898. 139-
147. o.
Mohay György: Az előzetes döntéshozatali eljárás és a polgári perrendtartás. CJ, 2003/9:6-8. o.; 2003/10:11-15.
o.
Móra Mihály: A mulasztás, a szünetelés és a bizonyítás egyes vitás kérdései a polgári perben. MJ, 1957/8:225-
230. o.
Névai László – Szilbereky Jenő: Polgári eljárásjog. 3. kiad. Budapest, 1974. 331-363. o.
Novák István: A bíró polgári eljárásjogi felelőssége – tárgyalás-előkészítési felelősség. In Tóth Károly (szerk.):
Szilbereky-emlékkönyv. Szeged, 1987. 241-248. o.
Novák István: A polgári per tárgyalásának előkészítése az eljárási alapelvek tükrében. MJ, 1962/3:371-375. o.
Pákozdi Zita: Kifogás az eljárás elhúzódása miatt – egy új jogintézmény és annak eredményei a polgári
eljárásban. Jogelméleti Szemle, 2008/2.
Pócza Róbert: A polgári eljárást gyorsító szabályok érvényesülése a gyakorlatban. MJ, 2006/3: 153-161. o.
Schleiffer Pál: A tárgyalás. In A magyar polgári perjog főbb kérdései. (Tanulmánygyűjtemény.) Budapest, 1953.
83-110. o.
Simon Károly László: A perhalmozás tilalma: a perfüggőség a polgári peres eljárásban. MJ, 2009/12:746-758.
180
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
Soósné Lajos Ilona: A perek előkészítése és a bíróságok pervezetési tevékenysége a polgári ügyekben. MJ,
1980/7:642-648. o.
Szabó Péter: A Pp. előzetes döntéshozatali eljáráshoz kapcsolódó rendelkezéseinek felsőbírósági gyakorlata.
Európai Jog, 2009/1:3-12. o.
Turi Mária: Az ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelmek elbírálásának bírósági tapasztalatai. Magyar
Iparjogvédelmi Egyesület Közleményei, 39. köt. 1998. 23-32. o.
Wopera Zsuzsa: Az ideiglenes intézkedés szabályozásának története Magyarországon 1868- tól a polgári
perrendtartás VI. novellájának megalkotásáig. Seria Miskolc, Tom. 19. 2001. 423-444. o.
Wopera Zsuzsa: Az ideiglenes intézkedések a Brüsszeli Egyezmény 24. Cikkére vonatkozó európai bírósági
joggyakorlat tükrében. MJ, 2001/12:743-752. o.
Wopera Zsuzsa: Európai körkép egyes államok polgári eljárásjogának ideiglenes intézkedéseiről. JK,
2001/5:213-221. o.
[527] A LOGIKAI FELFOGÁS • A logikai felfogás képviselői a bizonyítás logikai fogalmából indulnak ki, és a
bizonyítás lényegét is a logikai tevékenységben látják. A logikai irányzat egyik legjelesebb hazai
képviselőjének, Magyary Gézának a tanítása szerint a perbeli bizonyítás fogalma nem különbözik a bizonyítás
általános fogalmától, amely nem egyéb, mint az ismert tényről az ismeretlenre való következtetés, azaz
szillogizmus. A perbeli bizonyítás eszerint nem más, mint a bizonyító tényekről a bizonyítandó tényekre való
következtetés, és mint ilyen egyedül a bíróság cselekménye. A bizonyítással kapcsolatos egyéb tevékenység,
mint például a bizonyítási eszközök biztosítása vagy megfigyelése csak a bizonyítás nélkülözhetetlen
„segédtevékenységének" tekinthető.1
Lényegében hasonló álláspontot képvisel Nagy Lajos is, aki szerint a bizonyítás büntetőeljárási szerkezete
általában megfelel a bizonyítás logikai szerkezetének, s attól csupán a bíróság sajátos tényállás-megállapítási
feladatköre következtében tér el. A bizonyítás lényegét a következőképpen foglalja össze:
181
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
A bizonyítás – általános logikai értelme szerint – valamely ítélet (tétel, hipotézis, elmélet) igazságának,
helyességének a kimutatása, olyan ítéletek segítségével, amelynek a helyességét már kimutatták, igazolták,
bebizonyították.2
[528] A PROCESSZUÁLIS IRÁNYZAT • A logikai felfogás bírálói szűknek tartják azt a keretet, amelyet a
szillogizmus szab a bizonyítás számára. A processzuális irányzat a bizonyítást nem egyszerűen logikai
műveletnek tartja, hanem jogilag szabályozott tevékenységnek, mindenekelőtt eljárási cselekménynek.
nem a fél azon cselekménye, amellyel a bíróságot állításának valódiságáról akarja meggyőzni.
A processzuális elmélet XX. századi fejlődése egy differenciáltabb és a valóságot jobban tükröző
bizonyításfogalom kialakítását tette lehetővé, amely a polgári eljárásjog-tudományban máig is elfogadott
definíció alapja lett.3 A bizonyítás fogalma kiszélesedett; a bizonyítás előkészítésére, foganatosítására s a
bizonyítékok mérlegelésére egyaránt kiterjedt. Móránál a bizonyítás már „perbeli cselekmények és
jogviszonyok összessége, amelyek arra irányulnak, hogy a bíróság a jogalkalmazáshoz szükséges tényeket...
megállapítsa". Ennek megfelelően a bizonyítás többé nem a felek kizárólagos cselekménye, mert ahhoz, „hogy a
perben valami bizonyossá tétessék, a bíróság és a felek kölcsönös együttműködésére van szükség". 4 Farkas
definíciója ennek a fejlődési folyamatnak a szintézisét jelzi: „A bizonyítás a bíróság, a felek és a per egyéb
résztvevői azon perbeli cselekményeinek az összessége, amelyek arra irányulnak, hogy a per eldöntéséhez
szükséges tények fenn- vagy fenn nem állása tekintetében a bíróság meggyőződést szerezzen." 5
A bizonyítás mint eljárási cselekmény a bíróság és a felek (esetenként a per egyéb résztvevőinek) tevékenysége.
A felek feladata az, hogy a tárgyalási elvnek – a Pp. 3. § (3) bekezdésének és 164. § (1) bekezdésének –
megfelelően a bizonyítékaikat felkutassák, összegyűjtsék és a bíróság rendelkezésére bocsás-
sák. A bíróság az általa megismert tényekről, amelyeket bizonyító tényeknek vagy másképpen bizonyítékoknak
nevezünk, az ismeretlen vagy bizonyítandó tényekre következtet. Ennek során meggyőződést kell szereznie a
bizonyítandó tények valóságáról vagy valótlanságáról.
A bírói aktivitás mértéke – a per céljától, illetve a rendelkezési és a tárgyalási elv érvényesülésétől függően –
különböző lehet.
182
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
A szocialista polgári eljárásban megnőtt a bíróság szerepe és nagyobb lett a hivatalból lefolytatott bizonyítás
jelentősége. Mivel a per célja az igazság kiderítése volt, a szocialista bíróság kötelességévé tették, hogy „aktív
kezdeményező szerepet fejtsen ki a valóságos tényállás, a felek valódi jogai és egymáshoz való viszonya, az
objektív igazság kiderítésére". A Legfelsőbb Bíróság több kollégiumi állásfoglalásában és számos eseti
döntésében mondta ki, hogy a bíróságnak a bizonyítási teher alakulásától függetlenül, hivatalból is törekednie
kell arra, hogy az igazság kiderítését biztosító tényállás megállapításra kerüljön. 8
1995 óta fokozatosan csökken a bíróság szerepe a bizonyításban. A VI. Ppn. korlátozta a hivatalból elrendelhető
bizonyítást, a VIII. Ppn. megszüntette az igazság kiderítésének a kötelezettségét. A bíróságnak az „eljárás
igazságosságát" kell biztosítania,9 és ehhez a felek önrendelkezési jogát a bizonyítási eljárásban is tiszteletben
kell tartania.
• A bíróság a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett bizonyítást rendel el [163. § (1) bek.]. A
bizonyítást a felek indítványozhatják, de a bíróság sem a bizonyítási indítványhoz, sem a bizonyítást
elrendelő határozatához nincs kötve [3. § (4) bek.]. A bíróság hivatalból csak akkor rendelhet el bizonyítást,
ha a törvény megengedi [164. § (2) bek.].
• A bizonyítási eljárást a bíróság tárgyaláson vagy megkeresés útján folytatja le (201-205. §). Ez utóbbi esetben
a megkeresett bíróság is a bizonyítás alanya lesz. A bíróság megidézi és kihallgatja a tanút (167-176. §),
kirendeli és meghallgatja a szakértőt (177-183. §), szemlét foganatosít (188. §), intézkedik okirat beszerzése
iránt és megtekinti a bemutatott okiratot (190-194. §).
Így például tanúbizonyítás esetén a félnek meg kell jelölnie a bizonyítani kívánt tényeket és be kell jelentenie a
tanúk nevét és idézhető címét (167. §). A fél birtokában lévő szemletárgyat be kell mutatni, illetve a tárgy
megszemlélését lehetővé kell tenni (189. §). Az okiratokat a tárgyaláson megtekintés végett be kell mutatni
(190. §) stb.
A bizonyítási eljárás lefolytatását a feleknek indítványozniuk kell, kivéve ha a bíróság hivatalból is elrendelheti
a bizonyítást. Az indítványtevő a bizonyításra kötelezett fél lesz (lásd 560. pont). A 164. § (1) bekezdése szerint
a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy a
bíróság azokat valónak fogadja el. Ha a fél nem tesz eleget a bizonyítási kötelezettségének, akkor a bizonyítási
teher szabályai (lásd 563. pont) kerülnek alkalmazásra.
A felek szerepe megnő a kiemelt jelentőségű perekben (lásd 1066. pont). A tanú kihallgatását kezdeményező fél
indítványa esetén a tanúhoz először a tanúkihallgatást indítványozó fél intézhet közvetlenül kérdéseket, majd –
az ellenérdekű fél ilyen tartalmú indítványa esetén – az ellenérdekű fél [386/M. §
bek.].
183
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
[534] A PER EGYÉB RÉSZTVEVŐI • A fenti jogosultságok a felek képviselőit is megilletik, természetesen
azzal az eltéréssel, hogy nem tehetnek meg olyan eljárási cselekményeket, amelyekre kizárólag a felek
jogosultak.
A per egyéb résztvevői között meg kell említeni az ügyészt, aki a bizonyítás terén a féllel azonos jogokat
gyakorolhat (lásd 234. pont). A beavatkozót ugyancsak megilletik a fél jogai, ám azzal a megszorítással, hogy
az eljárási cselekményeinek csak annyiban van hatálya, amennyiben a fél a cselekményt elmulasztja, illetőleg
amennyiben a beavatkozó cselekménye nem áll ellentétben az általa támogatott fél cselekményeivel (lásd 219.
pont). Ez a szabály a beavatkozónak a bizonyítással kapcsolatos cselekményeire is vonatkozik.
A felperesnek már a keresetlevélben fel kell tüntetnie a követelése alapjául szolgáló tényeket és azok
bizonyítékait (lásd 407. pont). Ha a jogi képviselővel eljáró fél keresetleveléből ezek hiányoznak, a bíróság a
keresetlevelet – a hiánypótlásra való felhívás mellőzésével – idézés kibocsátása nélkül elutasítja [124. § (2)bek.,
130. § (1) bek. i) pont]. A keresetlevélhez azt az okiratot is csatolni kell, amelynek tartalmára a felperes
bizonyítékként hivatkozik.
Jóllehet a Pp. nem alkalmazza az ún. „együttesség" vagy „eshetőség" elvét, amely az összetartozó eljárási
cselekményeket szűk időbeli határok közé szorítja, de jelentősen korlátozza a feleknek a bizonyítékok
előterjesztésével kapcsolatos szabadságát (lásd 473. pont). A törvény általános szabályként mondja ki azt, hogy
a fél köteles a tényállításait és a bizonyítékait a gondos és az eljárást elősegítő pervitelnek megfelelő időben
előadni, illetve előterjeszteni [141. § (2) bek.]. Ha a fél ezzel alapos ok nélkül késlekedik és e kötelezettségének
a bíróság felhívása ellenére sem tesz eleget, a bíróság a fél előadásának, előterjesztésének bevárása nélkül
határoz, kivéve ha álláspontja szerint a fél előadásának, előterjesztésének bevárása a per befejezését nem
késlelteti [141. § (6) bek.]. A fél késedelme a fellebbezésre, sőt a perújításra is kihatással lehet. A
fellebbezésben nem lehet olyan új tényre vagy bizonyítékra hivatkozni, amelyet a félnek a – gondos és az
eljárást elősegítő pervitel mellett – már az elsőfokú eljárásban fel kellett volna hoznia [235. § (1) bek.]. Az ilyen
új tények, illetve bizonyítékok tekintetében perújításnak sincs helye [260. § (2) bek.].
Így például a tanút – a fél által bejelentett adatok alapján – az elnök idézi meg [168. § (1) bek.]. A tanút az elnök
hallgatja ki, kérdéseket azonban a felek is indítványozhatnak. Az elnök a feleknek a kérelmükre megengedheti,
hogy a tanúhoz közvetlenül intézhessenek kérdéseket. A fél részéről indítványozott vagy a tanúhoz intézett
kérdés megengedhetősége felől az elnök határoz [173. § (3) bek.].
Ha a felek a szakértő személyében nem állapodnak meg, arról a bíróság dönt, de a szakértő kirendelése
tárgyában – szükség esetén – a feleket meg kell hallgatni [177. § (3) bek.]. A szakértő meghallgatásakor a
bíróság ismerteti a szakértő előtt azokat a kérdéseket, amelyekre véleményt kell nyilvánítania, a felek pedig
egyes kérdések feltevését indítványozhatják a szakértőhöz (180. §).
184
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
Okirati bizonyítás esetében a bíróság a bizonyító fél kérelmére az ellenfelet kötelezheti a birtokában levő olyan
okirat bemutatására, amelyet a polgári jog szabályai szerint egyébként is köteles kiadni vagy bemutatni [190. §
(2) bek.]. Bíróságnál, más hatóságnál, közjegyzőnél vagy valamely szervezetnél lévő irat beszerzése iránt a fél
kérelmére a bíróság intézkedik, ha az irat kiadását a fél közvetlenül nem kérheti [192. § (1) bek.] stb.
A bíróság a bizonyítékokat nemcsak egyenként, hanem a maguk összességében értékeli. Mérlegeli tehát az
egész lefolytatott bizonyítást, figyelembe véve a bizonyítékok összefüggéseit és ellentmondását. Ennek alapján
állapítja meg a bizonyítandó tények fennállását vagy fenn nem állását, valóságát vagy valótlanságát, illetőleg
azt, hogy a bizonyítás sikerrel járt-e, azaz a bizonyítandó tények mind bizonyítottak-e vagy sem (206. §).
[538] TÉNYEK • A tények alatt – szűkebb értelemben – a külvilágban lejátszódó történéseket, valamint a
külvilág tárgyi jelenségeit, továbbá az emberi lelkivilág jelenségeit és állapotát értjük. Ez utóbbiak közé tartozik
például a jóhiszeműség vagy a rosszhiszeműség megléte, amelyek megállapításának nagy jelentősége lehet a per
eldöntése szempontjából.10
A Pp. 163. §-ának szóhasználata szerint a per eldöntéséhez szükséges tényeket kell bizonyítani. A bizonyítás
tárgyát tehát azok a tények (és a tapasztalata tételek) alkotják, amelyekre a felperes a kereseti követelését, az
alperes pedig a védekezését alapítja. A per eldöntéséhez szükséges vagy másképpen releváns tények túlnyomó
részben az anyagi joghoz kapcsolódnak, kivételesen azonban eljárásjogi kérdések is lehetnek. A perökonómia
elvéből következően a bíróságnak hivatalból kell ügyelnie arra, hogy a bizonyítás ne terjedjen ki az ügy
eldöntése szempontjából érdektelen tényekre (133. §).
A bizonyítás tárgyát alkotó tények nemcsak pozitív, hanem negatív tények is lehetnek, sőt valamely tény
lehetetlensége is lehet a bizonyítás tárgya.
A bizonyítás leggyakrabban már megtörtént, azaz múltbeli tény megállapítására irányul, de a bizonyítás tárgya
lehet jelenbeli, sőt jövőbeli tény is. (A tanúbizonyítás tárgya csak a tanú által észlelt múltbeli tény lehet; míg a
szemle során jelenbeli tényekről is lehet következtetéseket levonni. A várható munkaképesség-csökkenés és
keresetkiesés mértékének a megállapításakor a szakértő jövőbeli tényekre következtet.)
[539] TAPASZTALATI TÉTELEK • A tapasztalati tételek közé tartoznak egyfelől [539] az általános
élettapasztalatok, másfelől a tudományból, a művészetből, az iparból stb. származó szakismeretek. Az előbbiek
az élettel és az emberi tevékenységgel összefüggő megfigyelésekből vezethetők le, míg az utóbbiak a
tudományos kutatás, a művészi alkotómunka vagy az ipari termelés stb. eredményei. A tapasztalati tételek
alkalmazására a leggyakrabban a szakértői bizonyítás keretében kerül sor, de az általános élettapasztalatokat a
bíró is felhasználhatja például a tények jogi megítélésénél vagy bizonyos tények megállapításánál.
Magyary szerint ha a „iura novit curia" elvet mereven értelmezzük, akkor a válasz csak nemleges lehet, „mert a
bíróságnak azokat a tényeket, amelyek a jogot alkotják, hivatalból kell ismernie, s így nincs megengedve, hogy
arra nézve, mi az érvényes jog, a felektől kívánja a bizonyító eszközök megnevezését". 11 Kivételes esetek
azonban előfordulhatnak és ezt a régebbi perjogunk is elismerte. Az 1911. évi Pp. három esetben engedte meg
az érvényes jogszabályok bizonyítását, éspedig a külföldi jogszabályok, a szokásjog és a helyhatósági szabályok
tekintetében (268. §).
185
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
A hetvenes évek második felében azonban a magyar jogirodalom arra az álláspontra jutott, hogy jogszabály
sohasem lehet bizonyítás tárgya, a bíróság legfeljebb tájékozódik vagy tudakozódik az általa nem ismert
jogszabály felől, ez azonban nem bizonyítási cselekmény.12
Ezt az álláspontot követte a joggyakorlat is: 1979-ben a Pp.-nek a külföldi jog bizonyítására vonatkozó
rendelkezését hatályon kívül helyezték és helyébe az Nmjt. 5. §-ába foglalt rendelkezés lépett. Eszerint a bíróság
az általa nem ismert külföldi jog felől hivatalból tájékozódik, szükség esetén szakértői véleményt is beszerez, és
a fél által előterjesztett bizonyítékokat is figyelembe veheti.
A Pp. 1999. évi módosítása alkalmával azonban a törvény szövegéből kimaradt a jogviták igazságos
eldöntésére, illetve az igazság kiderítésére való utalás (lásd 9. pont). A törvény célja a jogviták bírósági előtti
eljárásban való pártatlan eldöntésének a biztosítása lett (1. §).
A módosításhoz fűzött indokolás szerint: „A polgári per alapelvei nem egy abszolút, anyagi jogi értelemben vett
igazságosság elérését szolgálják, a bírói döntés köznapi értelemben elvárt igazságossága ugyanis mindenekelőtt
a jogvita eldöntése során releváns, az adott jogviszonyra vonatkozó anyagi jogi normák tartalmán, szellemiségén
múlik. A polgári perrendtartásnak ehhez képest azt kell garantálnia, hogy a jogvita eldöntésének a rendje, az a
mód, ahogy a vitás ügy eldöntésre kerül, tisztességes legyen."
[543] A BIZONYÍTÁS CÉLJÁNAK ÁTÉRTELMEZÉSE • Az 1999. évi novella által teremtett új helyzetben a
bizonyítás célja is átértelmezésre szorul.16 A módosítás óta a bíróságnak nem az a feladata, hogy a jogvita
eldöntésekor az igazság kiderítésére törekedjék, ehelyett az eljárás igazságosságát kell biztosítania. Ennek egyik
lényeges eleme az, hogy a felek önrendelkezési jogát a bizonyítási eljárás során is tiszteletben kell tartani. A
bíróságnak továbbra is meggyőződést kell szereznie a per eldöntéséhez szükséges tények fennállásáról vagy
fenn nem állásáról, bár ennek érdekében hivatalból nem rendelhet el bizonyítást, csak ha a törvény kifejezetten
megengedi.
A törvény jelenlegi szóhasználata alapján a bizonyítás nem egyéb mint a tényállás felderítése [3. § (5) bek.],
illetve a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítására irányuló tevékenység [163. § (1) bek.]. A tényállás
megállapítása rendszerint, de nem kizárólagosan bizonyítás útján történik. Bizonyítás nélkül azonban csak akkor
fogadhat el tényeket valónak, ha azok tekintetében kételye nem merül fel (lásd 552-559. pont).
[544] A VALÓSZÍNŰSÉG SZEREPE • A Pp. 1999. évi módosítása után nyitva maradt az a kérdés, milyen
szintet kell elérnie a bíró meggyőződésének valamely tény valóságának vagy valótlanságának a
megállapításához.
A bíróság meggyőződésének – a korábbi felfogással ellentétben – nem kell a bizonyosság fokáig terjednie,
mivel a jogvita pártatlan eldöntéséhez nincs szükség arra, hogy a bíróság a tényeket – az objektív igazság
követelményének megfelelően – úgy állapítsa meg, ahogy azok a valóságban megtörténtek.
A polgári jogviták természetével, valamint a polgári bíróság rendelkezésére álló eszközökkel összhangban a
tények valóságának vagy valótlanságának a megállapításához a valószínűség magasabb foka is elegendő. A
bírósági gyakorlatra vár annak a kimunkálása, hogy a bizonyosság milyen fokát kell elérni a bizonyítandó
tények valóságának vagy valótlanságának a megállapításához.
186
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
Az európai országok többségében a bizonyítottság általánosan elfogadott mércéje a valószínűség magas foka,
amely egyfelől az objektív körülményeken, másfelől a bíró szubjektív értékelésén, illetve mérlegelésén alapszik.
Ettől a szinttől – az európai országok gyakorlata szerint – mindkét irányban lehetséges az eltérés:
Egyes esetekben a törvény vagy a bírói gyakorlat egyaránt megkövetelheti a bizonyítottság magasabb szintjét
(például származásmegállapítási perekben); a tények fennállásának vagy fenn nem állásának a bizonyossággal
határos valószínűséggel történő megállapítását.
A másik eltérés a bizonyítottság szintjének a csökkentésére irányul. A törvény vagy a bírói gyakorlat
megengedheti a vélelmek alkalmazását, tényállás-alternatívák esetén a – relatíve – valószínűbb állítás
elfogadását, illetve a tapasztalati tételekre épülő prima facie bizonyítást. 17
[545] ALAKI IGAZSÁG – ANYAGI IGAZSÁG • Az alaki vagy másképpen formális igazság „a tények igaz
megállapítását szolgáló bizonyítási szabályok betartását tükrözi". Az anyagi vagy másképpen materiális igazság
az, amely „a valóság feltárását lehetővé tevő ismeretelméleti elveknek megfelel". 18 A fogalompárt még az
ötvenes években száműzte a szocialista jogirodalom az igazsággal kapcsolatos szóhasználatból.
Annak ellenére, hogy a Pp. hatályos szövege nem használja az igazság fogalmát, a jogirodalom szintjén
továbbra is különbséget tehetünk az alaki és anyagi igazság között. A bizonyítási teher (lásd 563. pont)
szabályain alapuló bírósági döntések ugyanis megfelelnek az alaki igazság követelményeinek. 19 Amennyiben a
bírság a tények valóságát vagy valótlanságát állapítja meg, az anyagi igazságnak megfelelő döntést hoz.
[546] VALÓSZÍNŰSÍTÉS • A valószínűségen alapuló bizonyítástól meg kell külön böztetnünk az ún.
valószínűsítést. A valószínűsítés nem bizonyítás, csupán egy ahhoz hasonló tevékenység, amely nem a bíró
meggyőzésére, hanem egy tény vagy körülmény fennállásának (vagy fenn nem állásának) a hihetővé tételére
irányul. Mivel a valószínűsítés nem eredményezhet bizonyosságot, ezért nem
szolgálhat a per eldöntése szempontjából releváns tények megállapítására. Tehát a valószínűsítés alapján csak
bizonyos eljárási jogok, illetve lehetőségek nyílnak meg, vagy a tényállás megállapítása csak ideiglenes
jelleggel történik.
[546] A VALÓSZÍNŰSÍTÉS ESETEI • Valószínűsítésre csak akkor kerülhet sor, ha azt a törvény kifejezetten
előírja vagy megengedi. A Pp.-ben szabályozott esetek a következők.
• Ha a bíró kizárását a fél elfogultság okából kéri és azt csak a tárgyalás megkezdése után jelenti be, nyomban
valószínűsítenie kell, hogy a bejelentés alapjául szolgáló tényről csak később szerzett tudomást, és a
tudomásszerzés okát nyomban bejelenti [16. § (4) bek.].
• A kézbesítési vélelem megdöntéséhez elő kell adni azokat a tényeket, illetve körülményeket, amelyek a
kérelmező részéről az önhiba hiányát valószínűsítik [99/A. § (5) bek.].
• Hirdetményi kézbesítést a bíróság csak a fél kérelmére és csak az annak alapjául szolgáló ok valószínűsítése
esetében rendelhet el [101. § (2) bek.].
• Az igazolási kérelemben elő kell adni a mulasztás okát és azokat a körülményeket, amelyek a mulasztás
vétlenségét valószínűvé teszik [107. § (2) bek.].
• Az ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelmet megalapozó tényeket valószínűsíteni kell [156. § (1)
bek.].
• A tanúnak a vallomástétel megtagadásának okát a bejelentéssel egyidejűleg elő kell adni és egyben
valószínűsíteni kell [171. § (1) bek.].
• Előzetes bizonyításnak akkor van helye, ha valószínűsíthető, hogy a bizonyítás előzetes lefolytatása a per
ésszerű időn belül történő lefolytatását, illetőleg befejezését elősegíti [207. § b) pont].
• Ingatlan kiürítését elrendelő határozat hat hónapig terjedő teljesítési határidejének a megállapításához a
kötelezettnek a kérelemben valószínűsítenie kell, hogy a saját és családja elhelyezését ideiglenesen sem tudja
biztosítani [217. § (5) bek.].
187
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
• Sajtó-helyreigazítási perben a tárgyalást – legfeljebb nyolc napra – csak akkor lehet elhalasztani, ha ezt a
felperes kéri, vagy a már feltárt bizonyítékok a bizonyítás eredményességét valószínűsítik [345. § (2) bek.].
lajdon Nemzeti Hivatala vagy az első fokon eljáró bíróság megsemmisítette, vagy hogy a Magyarországon is
hatályos európai szabadalmat az Európai Szabadalmi Hivatal felszólalási osztálya megvonta, illetve azt az
Európai Szabadalmi Szervezet másik tagállamában megsemmisítették.
[549] FŐ- ÉS ELLENBIZONYÍTÁS • A főbizonyítás annak a félnek a perbeli cselekménye, akit a bizonyítási
kötelezettség terhel. Az ellenbizonyítás a bizonyító fél perbeli ellenfelének a cselekménye. Eszerint a
főbizonyítás rendszerint a kereset vagy a keresettel szembeni védekezés alapjául szolgáló tények fennállására
vagy valóságára vonatkozik, míg az ellenbizonyítás ugyanennek a fenn nem állására, illetőleg a valótlanságára.
Ez a szabály azonban nem kivétel nélküli, mert amennyiben a bizonyítási teher (lásd 563. pont) átfordul, a fő- és
az ellenbizonyítás iránya felcserélődik.
[551] TELJES ÉS NEM TELJES BIZONYÍTÁS • A teljes bizonyítás a bizonyosság fokáig terjed, azaz a
bizonyítandó tény fennállásáról, illetve a tényállítás valós voltáról győzi meg a bíróságot. Nem teljes a
bizonyítás akkor, ha a bizonyosság fokáig terjedő meggyőződés kialakításához nem elegendő.
[553] EGYSZERŰBB BIZONYÍTÁS • A magyar jogirodalom nem egységes annak a megítélésében, hogy a
fenti tények megállapítása a bizonyítás körébe tartozik-e vagy sem. A Móra által képviselt álláspont szerint a
163. § (2)-(3) bekezdésében foglalt esetek, továbbá a vélelmek és az ideiglenes igazságok (lásd 566-567. pont)
egyszerűbben bizonyítható tényeknek minősülnek. A bizonyítás ennek ellenére nem mellőzhető, mivel a bíróság
tényeket – legyenek azok a felek között vitásak vagy nem vitatottak – csak bizonyítás útján állapíthat meg.20 A
felsorolt esetekben – Móra, Szilbereky és követőik szerint – egyszerűbb bizonyításra kerül sor, amely csak
abban különbözik a „rendes" bizonyítástól, hogy nem olyan bonyolult és költséges, valamint időigényes;
egyébiránt azonban sem az ellenbizonyítás lehetőségét nem korlátozhatja, sem pedig a bíróság
meggyőződésének a fokát nem kisebbítheti.21
[554] BIZONYÍTÁS NÉLKÜLI TÉNYÁLLÁS-MEGÁLLAPÍTÁS • Sárffy szerint nem kell bizonyítani azokat
a tényeket, amelyeket a bíró bizonyítás nélkül is tud, feltéve hogy tudomását a döntésnél fel is használhatja.
188
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
Ebbe a körbe sorolta a köztudomást, a hivatalosan tudott tényeket, a köztapasztalati tényeket, a perben és a
peren kívül beismert tényeket, a felek előadását, valamint a jogszabá- lyokat.22 Farkas szerint sem szükséges a
releváns tényeket mindig bizonyítani, mert vannak esetek, amikor azok bizonyítás nélkül is megállapíthatók. A
bíróság a beismerés, a felek egyező előadása és az egyik félnek az ellenfél által bírói felhívás ellenére kétségbe
nem vont előadása alapján bizonyítás nélkül állapíthat meg tényeket akkor, ha azok valósága tekintetében
kételye nem merül fel. Ha a bíróságnak az előadott tények tekintetében bármilyen kételye támadna, akkor az
általános szabályok szerinti bizonyítást kell elrendelnie. A köztudomású tények, illetve a bíró hivatali
tudomásából származó tények esetében ugyancsak bizonyítás nélküli tényállás-megállapításnak van helye.23
[555] A BEISMERÉS • A beismerés a peres félnek a bíróság előtt tett kijelentése arról, hogy az ellenérdekű fél
részéről állított tények valódiságát elfogadja. Beismerni csak az ellenféltől (vagy annak a képviselőjétől)
származó tényállítást lehet. A beavatkozó tényállítása csak akkor lehet a beismerés tárgya, ha a beavatkozó a
nyilatkozatával a fél által elmulasztott perbeli cselekményt pótolja, illetve ha a nyilatkozata nem áll ellentétben
az általa támogatott fél perbeli cselekményeivel. Ez a megszorítás nem vonatkozik az önálló beavatkozó
tényállításaira [57. § (1) bek.].
A perbeli beismerést tárgyaláson szóban vagy írásban kell megtenni. A beismerés történhet a perbíróság, a
megkeresett bíróság és az előzetes bizonyítást végző bíróság előtt is. A másutt történt beismerés peren kívülinek
minősül, amelyet a bíróság az általános szabályok szerint mérlegel. 24 Ugyanígy jár el a bíróság akkor, ha a fél a
beismerését a per során visszavonja.
A bíróság az ellenfél által beismert tényeket a 163. § (2) bekezdése értelmében valónak fogadhatja el, ha azok
tekintetében nem merül fel kételye. A személyi állapottal kapcsolatos perekben a bíróság, ha valamelyik fél
beismerésével kapcsolatban kételye támad, hivatalból rendelhet el bizonyítást (lásd 871. pont).
A beismerést nem szabad összekeverni az elismeréssel. A beismerés jogi természetére nézve tényállítás, azaz
tudomáskijelentés. Az elismerés ezzel szemben olyan rendelkező cselekmény, amellyel a fél valónak nyilvánítja
az ellenfélnek a vele szemben támasztott jogát. (Az elismerés azonban nem jelenti feltétlenül az elismert jog
alapjául szolgáló tények beismerését!) Egyszerűbben megfogalmazva: a beismerés mindig tényre vonatkozik, az
elismerés pedig jogra!
[556] AZ EGYEZŐ ÉS A KÉTSÉGBE NEM VONT ELŐADÁS • Az ellenérdekű felek egyező előadásának
ugyanaz a joghatása, mint a beismerésnek. Formailag az egyező előadás csak annyiban különbözik a
beismeréstől, hogy beismerni csak az ellenfél által állított tényt lehet, ezzel szemben az egyező előadás úgy is
létrejöhet, hogy a felek egymás nyilatkozatait nem is ismerik.
Az egyik félnek az ellenfél által kétségbe nem vont előadása alapján a bíróság csak akkor állapíthat meg
tényeket, ha a fél azt bírói felhívás ellenére sem vonja kétségbe. A bírói felhívás különböző formákat ölthet: így
például elhangozhat a tárgyaláson a kitanítási kötelezettség keretében, de történhet írásban is, amikor a bíróság a
mulasztó felet nyilatkozattételre hívja fel.
Annak a megállapítása, hogy a félnek milyen nyilatkozata vagy magatartása tekinthető az ellenfél által
előadottak kétségbevonásának, illetve mi nem tekinthető annak, meglehetősen nehéz bírói feladat.
Általánosságban csupán annyit lehet mondani, hogy a bíróság az eset összes körülményének mérlegelése alapján
dönthet arról, hogy a felmerült tények tekintetében a további bizonyítást mellőzi-e vagy sem. A kétségbevonás
tényének a megállapításához nem feltétel az ellenfél által állított tények tagadása. Az olyan nyilatkozat, amely
az ellenfél állításait módosítja, a tartalmától függően minősülhet a fél részéről beismerésnek vagy tagadásnak. A
félnek az olyan kijelentését, amely szerint az ellenfél állításában foglaltakra nem emlékszik vagy valamilyen
tényről nincs tudomása, az eset összes körülményei alapján kell a bíróságnak megítélnie.
a. A szorosabb értelemben vett köztudomású tények közé tartoznak a történeti események (például mikor volt a
második világháború) és az olyan általános ismeretek, mint például a mértékrendszer elemei.
189
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
b. A köztapasztalati tényeken inkább olyan tapasztalati tételeket kell érteni, amelyek általánosan ismert
összefüggéseken vagy megfigyeléseken alapul- nak.25 (Így például az üveg törékeny, a homok szemcsés, a
benzin robbanásveszélyes.)
A köztudomásnak nem feltétele az, hogy a kérdéses tény széles körben legyen ismert. Elég az, ha egy
meghatározott csoport tagjai, például egy városrész lakói vagy az azonos foglalkozásúak (például a
gyógyszerészek) ismerik. A köztudomású tények elterjedésének a módja általában közömbös, a lényeg az, hogy
az emberek bizonyos köre előtt ténylegesen ismert legyen. A köztudomású tények közvetítésében kétségtelenül
mind nagyobb szerepet tölt be a sajtó, ám a
tömegtájékoztatási eszközökre való hivatkozást („olvastam az újságban", „hallottam a rádióban", fent van az
interneten stb.) nem tekinthetjük minden esetben a köztudomású tények autentikus forrásának.
Ahhoz, hogy a bíróság az általa köztudomásúnak ismert tényeket – a 163. § (3) bekezdése alapján – valónak
fogadhassa el, kétféle tudomással kell rendelkeznie: az egyesbírónak vagy az eljáró tanács tagjainak ismerniük
kell a kérdéses tényt, méghozzá magántudomás formájában, valamint tudomással kell lenniük arról, hogy a tény
köztudomású.26 A bíróságnak a köztudomású tényeket hivatalból kell figyelembe vennie. 27 Ezekre a tényekre
azonban köteles a feleket figyelmeztetni, mert a köztudomású tényekkel szemben is helye van
ellenbizonyításnak.
[558] A BÍRÓSÁG HIVATALOS TUDOMÁSA • A bíróság hivatalos tudomása alatt a bírónak azokat az
ismereteit értjük, amelyeket nem magánemberként, hanem a hivatali működése során szerzett. A hivatalos
tudomás körébe tartozó tényeket a bíróság valónak fogadhatja el [163. § (3) bek.]. Ha a bíróság tanácsban jár el,
a fenti szabály alkalmazásához elegendő az, ha a kérdéses tényről a tanács egy tagjának van hivatalos tudomása.
A hivatalos tudomás leggyakoribb forrásai közé tartoznak a bíróság által korábban lefolytatott hivatalos
eljárások, a korábbi perekhez felhasznált szakértői vélemények, a bíróságon vezetett hivatalos nyilvántartások és
lajstromok. Az utóbbiak segítségével szerezhet például a bíróság hivatalos tudomást arról, hogy az ügyben már
van egy korábban hozott jogerős ítélet, vagy ugyanazon felek között, ugyanezen tárgyban per van folyamatban.
A hivatalos tudomás körébe tartozó tényeket a bíróságnak hivatalból kell figyelembe vennie. Ezekre a tényekre
azonban köteles a felek figyelmét felhívni, mert a bíróság hivatalos tudomásával szemben is van helye
ellenbizonyításnak.
A hivatalos tudomás forrását a bíróságnak az ítéletében meg kell jelölnie, ellenkező esetben ugyanis eljárási
szabálysértést követ el.28
559[] MAGÁNTUDOMÁS • A bíró a magántudomását (ha nem köztudomású tényről van szó) csak akkor
használhatja fel a folyamatban lévő perben, ha eléri azt, hogy tanúként hallgassák ki. Ebben az esetben azonban
a kizárás szabályait kell alkalmazni [13. § (1) bek. d) pont], tehát a bíró a továbbiakban nem járhat el a perben.
190
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
mondani, hogy azokat a tényeket, amelyek a keresettel érvényesített jog, illetve a keresettel szembeni védekezés
alapjául szolgálnak, annak a félnek kell bizonyítania, aki a jogát vagy a keresettel szembeni védekezését
érvényesíteni akarja.
A konkrét esetekben mindig a bizonyítási kötelezettség különös szabályaiból tudhatjuk meg, hogy kinek milyen
tényt áll érdekében bizonyítani. Ezeket a szabályokat rendszerint az anyagi jogból kell kiolvasni, amit
megkönnyíthet az, ha a jogszabály tartalma kifejezetten utal a bizonyítási kötelezettségre.
Így például fuvarkár esetében a fuvarozót terheli annak a bizonyítása, hogy a kárt a tevékenységi körén kívül
eső elháríthatatlan ok okozta, illetőleg a címzettet terheli annak a bizonyítása, hogy a kár nem a küldemény
belső tulajdonságaira vezethető vissza. A csomagolás hiányosságát a fuvarozó, azt, hogy a kár nem ennek
következtében állott elő, a feladó, illetőleg a címzett köteles bizonyítani. Ha a berakást a feladó, illetőleg a
kirakást a címzett végezte, őt terheli annak a bizonyítása, hogy a kár nem a berakás, illetve a kirakás
következtében állott elő. És végül a feladót, illetve a címzettet terheli annak a bizonyítása, hogy ő, illetőleg az
általa rendelt kísérő úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható (Ptk. 502. §).
Kártérítés iránt indított perben a felperest terheli a károkozás tényének (ideértve az okozati összefüggést is) és a
kár tényének (ideértve a kár összegét), valamint a károkozás jogellenességének a bizonyítása, míg az alperest
terheli a felróhatóság hiányának, illetve annak a bizonyítása, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben
elvárható (Ptk. 339. §).
A közigazgatási perekre nézve a Pp. 336/A. § (2) bekezdése állapítja meg – az általános szabálytól eltérő –
bizonyítási kötelezettséget: Ha a közigazgatási eljárás hivatalból indult, vagy a közigazgatási szerv a tényállás-
megállapítási kötelezettségének nem tett eleget, a közigazgatási szerv köteles a határozata alapjául szolgáló
tényállás valóságának a bizonyítására, amennyiben azt a felperes vitatja (lásd 966. pont).
bekezdése szerint a bíróság csak akkor rendelhet el bizonyítást hivatalból, ha azt a törvény megengedi. 29
A módosításhoz fűzött indokolás szerint elvi fontosságú volt a 164. § (2) bekezdésének a tartalmi szűkítése,
mert a hivatalból elrendelhető bizonyítás „a bíróság pártatlansága szempontjából aggályos, kedvezőtlen a perek
futamidejét tekintve, s a felek szabad önrendelkezésével, a tőlük elvárható aktivitással ellentétes irányba
mutat".30
Változatlanul fennáll a bíróság bizonyítási kötelezettsége a személyi állapottal kapcsolatos jogvitákban. A 286.
§ (1) bekezdése szerint a házassági perekben a bíróság az általa szükségesnek tartott bizonyítást hivatalból is
elrendelheti. Ezt a szabályt valamennyi státusperben alkalmazni kell.31 Így például apasági perben a Csjt. 38. §
(2) bekezdésének rendelkezése értelmében eseti nemi érintkezés alapján akkor lehet az apaságot megállapítani,
ha az összes körülmény gondos mérlegelése mellett alaposan következtethető, hogy a gyermek ebből az
érintkezésből származik. E vonatkozásban a bíróságnak a teljes tényállás felderítésére hivatalból is
messzemenően törekednie kell. A perbeli bizonyítékoknak, adatoknak és körülményeknek a maguk
összességében való értékelése és mérlegelése útján kell állást foglalni a tekintetben: lehet-e alaposan
következtetni arra, hogy a gyermek a megállapított nemi érintkezésből származik (PK 183. sz. állásfoglalás). A
gondnokság alá helyezés iránti perben a bíróság az alperes elmeállapotának a vizsgálatára igazságügyi
elmeorvos-szakértőt rendel ki [310. § (2) bek.].
191
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
[564] A BIZONYÍTÁSI TEHER SZABÁLYAI • A Pp. 1999. évi módosítása során a bizonyítási teherre
vonatkozó általános szabály, amelyet addig csak a 164. § (1) bekezdéséből lehetett levezetni, a törvény alapvető
elvei közé került. A 3. (3) bekezdése szerint a bizonyítás indítványozása elmulasztásának, illetve a bizonyítási
indítvány elkésett voltának jogkövetkezményei, valamint a bizonyítás esetleges sikertelensége a törvény eltérő
rendelkezése hiányában a bizonyításra kötelezett felet terheli. A bíróság a bizonyítási teherről, illetve a
bizonyítás sikertelenségének következményeiről köteles a feleket előzetesen tájékoztatni.
A bizonyítási teher jogi funkciójának a felértékelődését Gadó azzal magyarázza, hogy „mintegy garantálja a
jogvita lezárását: ha a bíró az adott, releváns körülményt illetően nem jut egyértelmű meggyőződésre, úgy a
bizonyítási teherre vonatkozó szabályokat hívja segítségül".33
Erre utal az idézett törvényhelyeken szereplő „általában" [164. § (1) bek.] vagy „a törvény eltérő rendelkezése
hiányában" kifejezés [3. § (3) bek.]. A bizonyítási kötelezettség elmulasztása vagy a bizonyítás sikertelensége
nem minden esetben eredményez bizonyítatlanságot. Előfordulhat az, hogy a fél által elmulasztott vagy
sikertelenül véghezvitt bizonyítást a per valamelyik résztvevője (például a beavatkozó) pótolja. 34
A bizonyítási teher szabályainak az alkalmazására akkor sem kerül sor, ha a fél a rá háruló bizonyítási
kötelezettségnek ugyan nem tett eleget, de a per eldöntéséhez szükséges tényeket a bíróság – amennyiben azt a
törvény megengedi – a hivatalból elrendelt bizonyítás során meg tudta állapítani.
Ezek közé tartozik a régebbi magyar jog által gyakran alkalmazott kifogás (exceptio) is, amelynek lényegét
Magyary a következőképpen írta le: „Sok esetben igen nagy méltánytalanságra vezetne, ha a bizonyítás terhe a
felek között az általános szabályok szerint osztatnék meg. Ennek elkerülésére a törvény bizonyos tényekre nézve
a bizonyítás terhét a fél vállairól leveszi oly módon, hogy bizonyos tényeket, amelyek a szabály szerint a kereset
tényalapjához tartoznának, abból kivesz, de megengedi, hogy az ellenkező tények kifogás útján hozassanak fel s
ekként a bizonyítást az ellenfél vállaira hárítja."35
A bizonyítási teher megosztására hatással lehet a felek megegyezése is. A felek valamely jogügylet kapcsán
vagy anélkül is megállapodhatnak abban, hogy a bizonyítás meghatározott tények tekintetében kit terheljen.
(Különösen kereskedelmi szerződésekben találkozhatunk gyakran ilyen jellegű kikötésekkel.)
[566] A VÉLELEM • A vélelem (praesumptio) lényegét tekintve a bíróhoz címzett felhívás, hogy egy, a
bizonyítandó tényállás körén kívül eső tény bizonyítása esetén valamilyen meghatározott releváns tényt az
ellenkező bizonyításáig valónak fogadjon el. Amennyiben ezt a felhívást jogszabály intézi a bíróhoz, akkor
törvényes vélelemnek (praesumptio juris) nevezzük, megkülönböztetve a józan ész és a logika szabályain
alapuló természetes vélelmektől (praesumptio facti). A törvényes vélelem is kétféle lehet, aszerint hogy tényre
vagy jogra történik-e a következtetés (tényállásvélelem és joghatásvélelem).
A tényállásvélelem egyik példája a vasúti árufuvarozási szerződésről szóló jogszabályban található. A VÁSZ
27. §-a szerint36 a fuvarozó elveszettnek tekintheti az árut, ha azt a vasúti társaság a fuvarozási határidő lejártát
követő harminc napon belül nem szolgáltatja ki. Joghatásvélelem esetén egy tényálláson kívüli tény
bizonyításakor a bíróságnak valamilyen joghatást kell megállapítania. Ennek legismertebb példája a Csjt. 35. §
(1) bekezdésébe foglalt szabály, miszerint a gyermek apjának azt kell tekinteni, akivel az anya a fogantatási idő
kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak legalább egy része alatt házassági kötelékben állott.
Aszerint, hogy a vélelemmel szemben helye van-e ellenbizonyításnak, különbséget tehetünk megdönthető és
megdönthetetlen vélelem között. Megdönthető vélelem esetén a vélelmezett tény elfogadása csak az ellenkező
192
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
bizonyításáig áll fenn. A megdönthetetlen vélelem esetében a jogszabály az ellenbizonyítás lehetőségét kizárja,
ennélfogva a vélelmezett tény, illetve joghatás cáfolhatatlan (praesumtio juris et de iure). 37
A vélelem hatását illetően a jogirodalom álláspontja megoszlik. Farkas szerint a vélelem alkalmazása esetén a
bizonyítási teher átfordul. Ennek megfelelően a vélelmezett tény fenn nem állásának, illetve a tényállás
valótlanságának a bebizonyítása az ellenfélre hárul. Móra szerint a vélelem alkalmazása leegyszerűsíti a
bizonyítást: „A bizonyító félnek csak az egyszerűbben, könnyebben bizonyítható vélelmező tényt kell
bizonyítania s ebből jogunk levonja a nehezebben bizonyítható vélelmezett tényre a következtetést azzal, hogy
az utóbbit is bizonyítottnak veszi." 38
[567] AZ IDEIGLENES IGAZSÁG • Az ideiglenes igazság a bíróhoz címzett felhívás arra nézve, hogy
valamely tényt az ellenkező bizonyításig valónak fogadjon el [3. § (5) bek.]. A vélelemmel ellentétben az
ideiglenes igazság esetében még bizonyításra sincs szükség, mert a jogszabály valamilyen joghatás alkalmazását
anélkül rendeli el, hogy valamely releváns tényálláson kívüli tény bizonyítását feltételül szabná. Ideiglenes
igazságnak tekinthető például az a szabály, hogy a fogamzás időpontjának a szüléstől visszafelé számított
háromszázadik napot kell tekinteni, bizonyítani lehet azonban, hogy a fogamzás korábban vagy később történt
(Ptk. 9. §); továbbá az a rendelkezés is, hogy a holtnak nyilvánított személyt az ellenkező bizonyításig halottnak
kell tekinteni [Ptk. 25. § (3) bek.].
Farkas szerint – a vélelem „rokonjelenségeinek" tekinthető – ideiglenes igazságok a bizonyítási teher különös
szabályai közé tartoznak és a bizonyítási teher átfordulását eredményezik. A régebbi perjogi irodalomban
hasonló álláspontot képviselt Magyary is. A másik felfogás képviselői (így például Móra) szerint az ideiglenes
igazságok csak egyszerűbbé teszik bizonyos tényeknek a bizonyítását. 39
bek.]. A bizonyítási indítványban a bizonyítandó tényeket, illetve a bizonyítási eszközöket úgy kell megjelölni,
hogy az abban foglaltak alapján a bíróság a bizonyítást elrendelhesse. A felek kötelesek a bizonyítási
indítványaikat – a per állása szerint – a gondos és az eljárást elősegítő pervitelnek megfelelő időben
előterjeszteni (lásd 473. pont). A bizonyítási indítványra az ellenérdekű fél nyilatkozatot tehet.
Fontos megjegyezni, hogy a bizonyítási indítvány a bíróságot nem köti [3. § (4) bek.], de az ítélet indokolásában
ki kell térnie azokra az okokra, amelyek miatt a felek által felajánlott bizonyítást mellőzte. Az 1995. évi Pp.-
módosítás óta a bíróság csak akkor rendelhet el bizonyítást hivatalból, ha ezt a törvény megengedi (lásd 80. és
562. pont). A bíróság a hivatalból való bizonyítás esetén bármelyik felet vagy a perben részt vevő más
személyeket felhívhatja arra, hogy meghatározott tényekkel kapcsolatban bizonyítási eszközöket jelöljenek meg,
ezen kívül bizonyítással is szerezhet további adatokat.
[569] A BIZONYÍTÁS ELRENDELÉSE • A bíróság a bizonyítást végzéssel rendeli el, [569] amelyben
megjelöli a bizonyítandó tényt és a bizonyítási eszközöket. A bizonyítást elrendelő végzés a pervezető
határozatok körébe tartozik, ennélfogva a bíróság a bizonyítást elrendelő határozatához nincs kötve; elrendelheti
a bizonyítás kiegészítését vagy megismétlését. A VIII. Ppn. a bizonyítás elrendelésére, illetve mellőzésére
vonatkozó szabálynak olyan jelentőséget tulajdonított, hogy azt – a bizonyításról szóló fejezetből kiemelve – az
alapvető elvek között helyezte el [3. § (4) bek.].
A bíróság mellőzi a bizonyítás elrendelését vagy a már elrendelt bizonyítás lefolytatását, kiegészítését, illetve
megismétlését, ha az a jogvita szempontjából szükségtelen. A bíróság köteles mellőzni a bizonyítás elrendelését
akkor, ha a bizonyítási indítványt a fél neki felróható okból elkésetten vagy egyébként a jóhiszemű pervitellel
össze nem egyeztethető módon terjeszti elő, így például azzal felesleges költségtöbbletet okozna (lásd 89. pont).
Ezekről az okokról azonban az ítélet indokolásában számot kell adnia [221. § (1) bek.].
A bíróság nem rendel el bizonyítást olyan tények tekintetében, amelyeket a törvény vagy a jogszabály
rendelkezése alapján valónak fogadhat el (lásd 552. pont).
[570] BIZONYÍTÁS A PERBÍRÓSÁG ELŐTT • A bizonyítási eljárást az általános szabály szerint a perbíróság
előtti tárgyaláson kell lefolytatni [201. § (1) bek.]. Ez a rendelkezés elsősorban a közvetlenség elvének az
193
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
érvényesülését hivatott biztosítani (lásd 94. pont). A közvetlenség nyilvánvaló előnye a közvetettséggel
szemben az, hogy „a bíróság a bizonyítási eljárás során szerzett benyomásokat és a
A bizonyítás céljából kitűzött határnap elmulasztása esetén a törvény nem engedi meg az igazolást. A felek
bármelyike kérheti azonban a bizonyítás megismétlését, ha ahhoz lényeges érdeke fűződik és az ezzel felmerülő
költségeket megelőlegezi. A fél kérelméről a bíróság az eset összes körülményének a figyelembevételével
határoz, a felmerülő költségekről pedig az általános szabályok szerint dönt [201. § (3) bek.].
[572] A KIKÜLDÖTT BÍRÓ • A kiküldött bíró eljárása kivétel a bizonyítás közvetlenségének az elve alól. Erre
csak akkor kerülhet sor, ha azt a törvény kifejezetten megengedi. Az elsőfokú eljárásban csak a tanács elnöke
járhat el kiküldött bíróként. A másodfokú eljárásban a tanács bármelyik tagja lehet kiküldött bíró [249. § (3)
bek.]. Ha a bizonyítást a bíróság helyett a kiküldött bíró folytatja le, a bizonyítás során a bíróságra vonatkozó
szabályokat kell az eljárására alkalmazni (203. §). A bíróság helyett kiküldött bíró folytathatja le a bizonyítást a
következő esetekben:
• ha a tanút agg kora, betegsége, testi fogyatékossága vagy más ok miatt a lakásán vagy a tartózkodási helyén
kell kihallgatni [176. § (1) bek.];
• ha az okiratot a bíróság elé vinni nem lehet vagy aránytalanul nehéz volna, ezért azt a bíróság a helyszínen
szemléli meg [194. § (1) bek.];
[573] A MEGKERESÉS • Ha a perbíróság előtti eljárás jelentős nehézséggel vagy aránytalanul nagy
költségtöbblettel járna, a bíróság azt a helyi bíróságot keresi meg, amelynek a területén a kihallgatandó
személyek laknak, illetőleg amelynek a területén a bizonyítás a legcélszerűbben eszközölhető [201. § (1) bek.].
A bíróságokat egymás irányában jogsegélynyújtási kötelezettség terheli. A megkeresett bíróság nem
vizsgálhatja a megkeresés jogszerűségét és célszerűségét, de megtagadhatja, sőt köteles is megtagadni a
megkeresés teljesítését akkor, ha az lehetetlen vagy jogszabályba ütközik.
Az általános szabály szerint mindig az illetékes helyi bíróságot kell megkeresni. (Budapesten a Pesti Központi
Kerületi Bíróság van a megkeresések teljesítésére kijelölve.) A perbíróság székhelyén működő helyi bíróságot
azonban bizonyítás lefolytatása végett megkeresni nem lehet [201. § (2) bek.]. Ez a szabály nem vonatkozik az
ítélőtáblára, amely a 249. § (2) bekezdése szerint a bizonyítás lefolytatása végett az első fokon eljárt
törvényszéket, illetőleg az ennek székhelyén lévő helyi bíróságot is megkeresheti.
[574] A MEGKERESETT BÍRÓSÁG ELJÁRÁSA • A megkeresett bírósággal a tanács elnöke közli mindazokat
a kérdéseket, amelyeket a bizonyítás során tisztázni kell, illetve mindazokat az adatokat, amelyek a bizonyítás
lefolytatásához szükségesek. A megkeresett bíróság a bizonyítás lefolytatására határnapot tűz ki, és arra a
kihallgatandó személyeket megidézi, a feleket pedig a kitűzött határnapról értesíti. A bíróság a bizonyítást a
kellően értesített felek távollétében is lefolytatja. Ha a felek jelen vannak, a kihallgatandó személyekhez
kérdéseket indítványozhatnak. A felek indokolt kérelmére vagy ha a rendelkezésre álló adatok alapján
szükségesnek mutatkozik, a megkeresett bíróság további bizonyítást folytathat le [202. § (1)-(2) bek.].
A megkeresett bíróság a megkeresést tizenöt napon belül teljesíti. Ha a megkeresett bíróság a megkeresést
tizenöt napon belül nem intézte el, az elintézés akadályát a megkereső bírósággal közli. A megkeresett bíróság a
bizonyításról jegyzőkönyvet vesz fel, amelyet nyolc napon belül meg kell küldeni a megkereső bíróságnak [202.
§ (3)-(4) bek.].
194
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
A megkeresett bíróság a perbíróság jogait gyakorolja. Az általános szabály alól azonban vannak kivételek:
• A szakértő díját akkor is a perbíróság állapítja meg, ha a szakértőt a megkeresett bíróság rendelte ki [187. §
(2) bek.].
szabályozza. A két nemzetközi egyezménynek elsősorban az Európai Unión kívüli országokban történő
bizonyításfelvétel szempontjából van jelentősége (például Argentína, Japán, Norvégia, Svájc, Vatikán Állam).
A Pp. 204. §-a szerint ha a bizonyítást olyan külföldi államban kell lefolytatni, amellyel a megkeresések
teljesítésére a magyar állam által kötött nemzetközi megállapodás vagy viszonossági gyakorlat áll fenn, a
bizonyítás iránt ennek megfelelően kell intézkedni. A magyar állam által kötött nemzetközi megállapodás vagy
viszonossági gyakorlat hiányában a bíróság a félnek – kérelemre – határidőt szabhat arra, hogy a bizonyítás
lefolytatásáról a külföldi állam jogszabályainak megfelelő és a szükséghez képest felülhitelesített közokiratot
mutasson be. A külföldön lefolytatott bizonyítás érvényességét a bizonyítás helyének a joga szerint kell
megítélni, de akkor is érvényesnek kell tekinteni, ha a Pp. rendelkezéseinek megfelel.
[576] AZ ELŐZETES BIZONYÍTÁS ELRENDELÉSE • A polgári eljárás általános rendje szerint a bizonyítás
lefolytatására legkorábban a felperes keresetének és az alperes védekezésének az előadása után kerülhet sor. A
jogvitában azonban olyan váratlan vagy előre nem látott körülmények is felmerülhetnek, amelyek szükségessé
tehetik a bizonyítás felvételének az előbbre hozatalát. Ilyen lehet például a tanú súlyos betegsége vagy egy
fontos okirat megrongálódása, amikor is az érintett fél joggal tarthat attól, hogy a bizonyítása későbbi
időpontban már nem lesz sikeres. Az előzetes bizonyítást indokolttá teheti a romlandó áru vagy a tárgyi
bizonyítékok biztosítása is.
A felsoroltakhoz hasonló bizonyítási szükséghelyzetekre tekintettel a 207. § úgy rendelkezik, hogy az érdekelt
fél kérelmére akár a per megindítása előtt, akár a per folyamán előzetes bizonyításnak van helye, ha
a. valószínűnek mutatkozik, hogy a bizonyítás a per folyamán, illetőleg annak a későbbi szakaszában már nem
lenne sikerrel lefolytatható vagy az jelentős nehézséggel járna;
b. valószínűsíthető, hogy a bizonyítás előzetes lefolytatása a per ésszerű időn belül történő lefolytatását,
illetőleg befejezését elősegíti;44
A per megindítását megelőzően az előzetes bizonyítást a kérelmező lakóhelye szerint illetékes helyi bíróságnál
vagy annál a helyi bíróságnál lehet kérni, amelynek területén a bizonyítás a legcélszerűbben folytatható le [208.
§ (1) bek.]. A per megindítását követően az előzetes bizonyítást csak a perbíróságnál lehet kérni. A per
195
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
megindítását a keresetlevél benyújtásától kell számítani (lásd 406. pont). Az előzetes bizonyítás iránti
kérelemben meg kell jelölni
Azt, hogy az ellenfél ismeretlen, továbbá hogy az előzetes bizonyítás feltételei fennállnak, valószínűsíteni kell
(208. §).
A polgári per megindítását megelőzően az előzetes bizonyítás a közjegyző' előtt is lefolytatható (2008. évi XLV.
törvény 17-20. §).
Az előzetes bizonyításra a bizonyítás általános szabályait kell megfelelően alkalmazni. A perbíróság az előzetes
bizonyítást megkeresés útján is foganatosíthatja (210. §).
Az előzetes bizonyítás eredményét a perben bármelyik fél felhasználhatja. Ha a per már folyamatban van, az
előzetes bizonyítás költségeire a perköltségre vonatkozó általános szabályok az irányadók (211. §).
[579] A BIZONYÍTÁSI ESZKÖZÖK • A bizonyító tények (mint például a tanú vallomása vagy az okirat
tartalma) sohasem közvetlenül, hanem valamilyen személy vagy dolog közvetítésével kerülnek a bíróság elé.
Azokat az eszközöket, amelyek segítségével a bíróság a bizonyító tényeket észlelheti, bizonyítási eszközöknek
nevezzük.
A Pp. 166. § (1) bekezdése szerint bizonyítási eszközök különösen a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a
szemlék, az okiratok és az egyéb tárgyi bizonyítékok. Az idézett törvényszöveg több szempontból is
kifogásolható, de legfőképpen azért, mert összekeveri a bizonyítási eszközök és a bizonyítékok fogalmát. Az
alábbi táblázat segítségével megpróbáljuk az egyes elnevezések használatát egyértelműbbé tenni:
A magyar jogirodalomban Farkas képviselte azt az álláspontot, amely szerint a „különösen" szó használata azért
helytelen, mert a tanúkon, a szakértőkön, az okiratokon és a tárgyi bizonyítékokon kívül más bizonyítási
eszközök elképzelhetetlenek, így minden bizonyítási eszköz e kategóriák valamelyikébe
196
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
esik.45
Az ezzel ellentétes nézet képviselői, így például Móra és Szilbereky szerint a 166. §-ban felsoroltakon kívül más
bizonyítási eszközök is léteznek; ezek közé sorolható – bizonyos fenntartásokkal – például a fél előadása is.46
[582] A FÉL ELŐADÁSA • A magyar perjogi irodalom egyik legvitatottabb kérdése a felek előadásának
bizonyítékként való értékelése. A gyökerek a XX. század elejére nyúlnak vissza, amikor a hazai polgári
eljárásjog-tudomány két legnagyobb alakja, Magyary és Plósz között folyt a vita a perbeli beismerés jogi
természetének a megítéléséről. Magyary a fél beismerését tudomáskijelentésként, illetve tanúskodásként
értékelte,47 míg Plósz ellenvéleményének a lényege az volt, hogy a fél beismerése nem bizonyítás, azt a bíróság
tényállításként értékeli, és ezáltal feleslegessé válik a bizonyítás.48
A szocialista jogirodalomban mindkét álláspontnak akadt követője. Móra, majd Szilbereky a felek előadását
bizonyítéknak tekintették, míg Farkas a feleket kizárta a bizonyítási eszközök sorából. Móra szerint a felek
tudnak legtöbbször a saját ügyükről felvilágosítást adni, ennélfogva „a fél minősége a bizonyítási eszköz
minőségével összeolvad". Szilbereky szerint a peres feleknek a per kezdetén való meghallgatása számos tényt,
körülményt tisztázhat, leegyszerűsítheti a bizonyítást, de a felek előadása azonban önmagában nem bizonyíték.49
Farkas szerint a fél előadásának a jelentősége nincs ellentmondásban azzal, hogy „a fél előadását nem
tekinthetjük bizonyítéknak és így a felet sem tekint-
jük soha bizonyítási eszköznek". A félnek az egyszerű előadása alapján tényállást megállapítani nem lehet. A
vitás tények tekintetében a bíróságnak bizonyítást kell elrendelnie, ha pedig valamelyik fél állítása bizonyítatlan
marad, a bizonyítási teher szabályait kell alkalmazni. Más megítélés alá esik azonban a fél előadása akkor, ha
azt az ellenfél beismeri vagy bírói felhívás ellenére sem vonja kétségbe, illetve ha a felek valamit egyezően
adnak elő. Ilyenkor azonban nem bizonyítás, hanem bizonyítás nélküli tényállás-megállapítás történik (lásd 554.
pont).50
[583] AZ ESKÜ • A Pp. 166. § (2) bekezdése értelmében „eskünek a perben helye nincs". Az 1952. évi III.
törvény ezzel a rendelkezésével nem egy bizonyítási eszközt rekesztett ki a perből, hanem csak a tanúvallomás,
a szakértői vélemény, illetve a fél személyes előadásának az esküvel való megerősítését. Az amúgy is
„szakrális" jellegűnek tartott eskü mellőzését a törvényhozók azzal indokolták, hogy a törvény az alakszerű
bizonyítási szabályokat általában mellőzi, és így a már önmagában is bizonyítékul szolgáló előadás, vallomás
vagy vélemény bizonyító erejét semmi sem teheti függővé az azokhoz kapcsolódó formális jellegű ismérvektől.
Azok a perrendtartások, amelyek a tanúkat vagy a feleket a kihallgatásuk során esküre (vagy fogadalomra)
kötelezik, az emberek vallásos érzületére vagy a lelkiismeretére kívánnak hatni, és ettől a hatástól azt remélik,
hogy az érintett személyek a valóságnak megfelelő vallomást tesznek. Az esküben és a fogadalomban rejlő
lélektani hatásról a jogirodalom véleménye megoszlik.
Az európai polgári perrendtartások az eskü két változatát ismerik: az elő- esküt, amely nem egyéb, mint a tanú
vagy a fél előzetes igazmondási ígérete; és az utóesküt, amellyel a kihallgatott személy – a bíróság vagy a felek
valamelyikének a felhívására – a vallomását vagy annak meghatározott részét utólag megerősíti. Az előesküben
több a formális elem, mivel ez minden tanúra nézve kötelező. Ezzel szemben az utóesküre csak akkor kerül sor,
ha azt a bíróság elrendeli, ennélfogva a lélektani hatása is nagyobb lehet.
A régi magyar perjogban az utóeskü honosodott meg. Az 1911. évi Pp. 310. §-a úgy rendelkezett, hogy a
tanúkat a vallomásuk felolvasása, illetőleg aláírása után kell megesketni. A törvény a szakrális eskütől
határozottan megkülönböztette a fogadalmat. Aki azt állította, hogy az eskü a vallási meggyőződésével
ellenkezik, az eskü helyett ünnepélyes fogadalommal erősíthette meg a vallomását.
Az eskü visszaállításának a kérdése már a nyolcvanas években felmerült a magyar perjogi irodalomban. 51 Habár
az esküvel kapcsolatos „ideológiai" akadályok a kilencvenes évekre elhárultak, az intézmény felélesztése előtt
több nyitott kérdést kellene megoldani. Az egyik az eskü szövege, amelynek egyszerre kell ünnepélyesnek és
197
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
reálisnak lennie, hogy a tanú értelmére és érzelmeire egyaránt hatást gyakorolhasson. A szabad vallásgyakorlás
elve alapján fenn kell tartani az eskü és a fogadalom kettősségét. A másik feladat a hamis eskü
szankcionálásának a megoldása, enélkül ugyanis az eskü intézménye lex imper- fectaként kerül bevezetésre,
amivel csak rövid ideig tartó lélektani hatást lehetne elérni.
A szabad bizonyítási rendszerben (lásd 654. pont) kevés olyan korlátozó rendelkezés van, amelynek megsértése
a bizonyítékok jogellenességéhez vezetne. A Pp. 3. § (5) és 166. § (1) bekezdése a bizonyítási eszközök
felhasználása terén teljes szabadságot biztosít a bíróság számára. Ez a szabadság arra is kiterjed, hogy a bíróság
a modern technika vívmányain alapuló, új bizonyítási eszközöket (például videofelvétel) alkalmazzon.
A bizonyítás lefolytatásával kapcsolatban a törvény három tiltó szabályt fogalmaz meg (bizonyításfelvételi
tilalmak). A 169. § (1) bekezdése szerint azt, akitől testi vagy szellemi fogyatkozása miatt helyes tanúvallomás
nem várható, tanúként kihallgatni nem lehet. A (2) bekezdés szerint a tanú nem hallgatható ki olyan kérdésre,
amely minősített adatnak minősül. A 178. § (2) bekezdése szerint a kizárt szakértő a bizonyítási eljárásban nem
vehet részt.
[585] JOGIRODALMI ÁLLÁSPONTOK • Mivel a Pp. sehol sem ad útmutatást arra nézve, hogy mi a teendő
akkor, ha a bizonyíték megszerzéséhez kapcsolódó jogellenes magatartás a peren kívül merül fel (például a tanú
magánlaksértést követett el, az okiratot ellopták, a fénykép vagy a videofelvétel elkészítése során személyiségi
jogokat sértettek), a kérdés megválaszolása a jogirodalomra marad.
A Farkas által képviselt álláspont szerint a bíróság az igazság kiderítése érdekében a szabad bizonyítás
rendszerének megfelelően szabadon felhasználhat minden bizonyítékot, amely a tényállás felderítésére
alkalmas, hacsak a törvény valamely bizonyíték felhasználását kifejezetten meg nem tiltja. Mivel a törvény csak
a titoktartási kötelezettség, illetve a vallomástétel-megtagadási jog ellenére kihallgatott tanúk vallomásának a
felhasználását tilalmazza, a többi jogellenesen szerzett bizonyíték a perben felhasználható, „akár a személyiségi
jog megsértésével, akár másként jogellenesen, sőt bűncselekmény folytán álltak elő".52
Ezzel a felfogással éles ellentétben van az a – Székely által képviselt – nézet, amely a nyolcvanas évek végén,
elsősorban a személyiségi jogok felértékelődése nyomán kategorikusan utasította el a titkos hangfelvételek (és
általában a jogellenesen szerzett bizonyítékok) perbeli felhasználhatóságát. 53
A joggyakorlat számára egyik álláspont sem fogadható el. A jogellenesen szerzett bizonyítékok korlátlan
felhasználhatósága esetén hamar igazolódhatna Székelynek az a víziója, amely szerint „az emberi elme
valamennyi ördögi találmányának alkalmazása legitimálható a bizonyítás érdekében". A jogellenes
magatartások teljes kizárása viszont azokat is megfoszthatná a védekezés lehetőségétől, akiket mások jogellenes
magatartása juttatott kényszerhelyzetbe.
A fenti ellentmondás feloldása nehezen képzelhető el egy egzakt szabályozás keretében. Sokkal inkább
lehetséges konkrét ügyekben, amikor a bíróságnak mérlegeléssel kell eldöntenie azt, hogy a bizonyíték
megszerzésében megnyilvánuló jogellenesség összemérhető-e az ellenérdekű fél esetleges jogsértő
magatartásával (viszonylagossági elv). A mérlegelés köréből azonban ki kell zárni a bűncselekmények
elkövetését, valamint a személyiségi jogok megsértését, mivel az ily módon szerzett bizonyítékok semmilyen
körülmények között sem használhatók fel.
3.7. 7. A tanúbizonyítás
198
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
[586] A TANÚ FOGALMA • A tanú mint a bizonyítási eszközök egyike, a szakértővel együtt a személyi
bizonyítási eszközök csoportjába tartozik. A tanú az a peres felektől különböző személy, aki az általa észlelt
múltbeli tényekről tesz vallomást a bíróság előtt. Ennek a fogalomnak két lényeges eleme van. Az egyik a
„nemo testis auditur in re sua" elv, amely azt jelenti, hogy senki sem lehet tanú a saját perében. Ez a tétel a
bizonyítási jogunk egyik axiómája. A Pp.-ben azért nincs kifejezetten lerögzítve, mert „olyan magától értetődő
princípium, amelyet szabályozni sem szükséges". A fogalom másik fontos eleme az, hogy a tanú megtörtént,
múltbeli tényekről számol be a bíróság előtt. A tanúbizonyítás tárgya ugyanis csak tény (illetve körülmény)
lehet, szemben a szakértői bizonyítással, amely a tapasztalati tételekre épül.
[587] A TANÚVÉDELEM • Az Alkotmánybíróság a 91/2007. (XI. 22.) AB határozatában azt állapította meg,
hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést idézett elő azáltal, hogy a polgári
eljárásban nem teremtett lehetőséget a tanú személyi adatainak zártan kezelésére. A polgári perrendtartásnak ezt
a hiányosságát a X. Ppn. az Alkotmánybíróság által megjelölt határidőre (2008. június 30.) pótolta. A
tanúbizonyítás egészére kiterjedő szabályozás lényege a következőkben foglalható össze:
• A tanút állító félnek legelőször is be kell szereznie a tanú nyilatkozatát arról, hogy kéri-e adatai zártan
kezelését [167. § (3) és (4) bek.]. A fél köteles a tanú nyilatkozatának megfelelően eljárni. A tanú
nyilatkozatának hiányában az adatait zártan kell kezelni [167. § (5) bek.].
• Ha a tanú az adatainak a zártan kezelését kéri, akkor a fél beadványában csak a tanú nevét kell feltüntetni, az
egyéb adatait, így különösen az idézhető címét, egy példányban beadott külön lapon kell a bíróság részére
bejelenteni [167. § (3) bek.]. Ha a tanú adatait a fél a tárgyaláson jelenti be, a tanú adatait tartalmazó külön
lapot úgy kell a bíróságnak átadni, hogy annak tartalmát a többi résztvevő ne ismerhesse meg [167. § (4)
bek.].
• A bíróság a tanú személyi adatait – a tanú nevének kivételével – az iratok között elkülönítve, zártan kezeli, ha
azokat a fél a 167. § (3) vagy (4) bekezdésében meghatározott módon jelentette be. A tanú személyi adatait
csak a bíróság, a jegyzőkönyvvezető és az ügyész jogosult megismerni. A bíróság az eljárás során biztosítja,
hogy a tanút megidézni kérő fél és az ügyész kivételével a felek és egyéb perbeli személyek számára az
eljárás egyéb adataiból a tanú személyi adatai ne válhassanak megismerhetővé (171/A. §).
• A kihallgatás megkezdése előtt a tanút nyilatkoztatni kell arról, hogy kívánja-e az adatainak a zártan
kezelését. Ha a tanú kéri, a bíróság a tanú neve kivételével a tanú személyi adatait zártan kezeli. Különösen
indokolt esetben a bíróság a tanú nevét is zártan kezelheti [172. § (3 bek.].
• Ha a tanú a bíróság felhívására a személyi adatainak a zártan kezelését nem kéri, a bíróság azt megszünteti
[172. § (4) bek.].
• Ha a bíróság a tanú személyi adatainak a zártan kezelését nem szüntette meg, vagy a tanú kérelmére azokat
zártan kezeli, a tanú személyi adatait a személyazonosságra alkalmas iratok megtekintésével állapítja meg,
írásban rögzíti és zártan kezeli [173. § (1) bek.].
[589] A TANÚZÁSI KÉPESSÉG SZŰKEBB ÉRTELEMBEN • A szűkebb értelemben vett tanúzási képesség a
tanú személyével kapcsolatos követelményeket jelenti, mindenekelőtt a fizikai és a pszichikai alkalmasságot
arra, hogy a releváns jelenséget helyesen észlelje, és emlékképeiről egy későbbi időpontban torzítás nélkül
vallomást tegyen. Ennek a hiányát nevezzük természeti tanúzási képtelenségnek.
199
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
[590] A TANÚZÁSI KÉPESSÉG TÁGABB ÉRTELEMBEN • A tágabb értelemben vett tanúzási képesség a
tanúk jogi, társadalmi és erkölcsi alkalmasságára is kiterjed. Ezeknek a hiánya idézheti elő a törvényi tanúzási
képtelenséget. A régebbi perjogok például kizárták a tanúk sorából a becsteleneket, az esküszegőket, a hamis
tanúzás miatt elítélteket. A modern perjogok ezeket a megszorításokat elvetették, de fenntartották például a
titoktartásra kötelezett vagy a per eldöntésében érdekelt személyek tanúkénti kihallgatásának a tilalmát.
[591] A TANÚZÁSI KÉPESSÉG SZABÁLYOZÁSA A PP.-BEN • A 169. § (1) bekezdése szerint azt, akitől
testi vagy szellemi fogyatkozása miatt helyes vallomás nem várható, tanúként kihallgatni nem lehet. A törvény
szövege sem az életkor megjelölésével, sem más módon nem ad támpontot a tanúzási képesség
megállapításához, azt teljes egészében bírói mérlegelésre bízza. Tehát a bíróságnak kell eldöntenie azt, hogy a
tanúként kihallgatandó személy rendelkezik-e észlelési, illetve vallomástételi képességgel. Ezeknek a hiányát
általában háromféle ok idézheti elő: a) az érzékszervek fejletlensége (például gyermekkorban); b) az
érzékszervek hiánya, fogyatékossága (például vakság, süketnémaság) vagy rendellenes működése (például
tudatzavar); c) a szellemi fogyatékosság (például elmebetegség, gyengeelméjűség).
A 2010. április 1-jén lépett hatályba a minősített adatok védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény, amely az
államtitok és a szolgálati titok kifejezéseket a minősített adat fogalmával váltotta fel (lásd 92. pont). Ennek
megfelelően változott a Pp. szóhasználata is. A tanú, ha titoktartás alól felmentést nem kapott, nem hallgatható
ki olyan kérdésben, amely minősített adatnak minősül [169. §
(2) bek.]. A titoktartási kötelezettség alól az adatot minősítő személy adhat felmentést. Azokat a kérdéseket,
amelyekre a felmentést kérik, a felmentésbe irányuló megkeresésben meg kell jelölni. A titoktartási
kötelezettség ellenére kihallgatott tanú vallomása – a 169. § (6) bekezdése szerint – bizonyítékként nem vehető
figyelembe.
[593] A TANÚZÁSI KÉPESSÉG ÉS A TANÚ PERBELI ÉRDEKELTSÉGE • Mivel senki sem tanúskodhat a
saját ügyében, a tanú csak a peres felektől különbö-
ző személy lehet. Ez a szabály a pertársakra is vonatkozik: amíg a pertársaság fennáll, tagjai csak félként
hallgathatók meg. Az Alkotmánybíróság a 75/1995. (XII. 21.) AB határozatában egyértelmű határvonalat húzott
a tanú és a fél kö-
zött.54
A per eldöntésében érdekelt egyéb résztvevők esetében a bíróságnak kell eldöntenie, hogy a tanúkénti
kihallgatásukat vagy a félként való meghallgatásukat választja-e. A két jogintézmény között nemcsak
bizonyítási eszköz mivoltukban van lényeges különbség (lásd 582. pont), hanem az igazmondási kötelezettség
megsértésének a következményeiben is.
Amennyiben a fél (vagy a félként kihallgatott személy) hazudik a bíróság előtt, pontosabban a törvény
szemérmes megfogalmazásával „jobb tudomása ellenére vagy nagyfokú gondatlanságból olyan tényt állított,
amelyről bebizonyult, hogy valótlan...", vele szemben – a Pp. 8. § (3) bekezdése alapján – csak eljárásjogi
szankciók alkalmazásának van helye. Ezzel szemben az igazmondási kötelezettséget megsértő tanút a hamis
tanúzás büntetőjogi következményei fenyegetik, még a gondatlan elkövetés esetében is! Ebből következően a
tanúbizonyítás jobban elősegíti a bizonyítandó tények valóságának a megállapítását, mint a per eldöntésében
érdekelt személyek félként való meghallgatása. Ezért, ha vita merül fel, hogy például a beavatkozó, a jogelőd
vagy a törvényes képviselő félként vagy tanúként hallgatható-e ki, célravezetőbb a tanúkénti kihallgatás
elrendelése.55
200
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
A tanúzási kötelezettség tartalmilag három elemből tevődik össze, éspedig a megjelenési, a vallomástételi és az
okirat-felmutatási kötelezettségből. Az igazmondás kötelezettségről a Pp. nem tesz említést, de a tanút
figyelmeztetni kell a hamis tanúzás következményeire [172. § (2) bek.]. Az igazmondási kötelezettséget a
jogirodalom általában a vallomástételi kötelezettség részének tekinti. 56 Mivel a hatályos magyar jog nem tartja
szükségesnek a tanúvallomás ünnepélyes megerősítését, eskü- vagy fogadalomtételi kötelezettség nem terheli a
tanút.
sem kötelezhetők. Idetartoznak a diplomáciai mentességet élvezők; akiket a bíróság nem idézhet meg, hanem
diplomáciai úton kérhet arra, hogy esetleg jelenjenek meg a bíróság előtt, vagy járuljanak hozzá a lakásukon
vagy a hivatali helyiségükben történő kihallgatásukhoz. Ha a tanú agg kora, betegsége vagy testi fogyatkozása
miatt a bíróság előtt nem jelenhet meg, a lakásán vagy a tartózkodási helyén lehet kihallgatni [176. § (1) bek.].
Ebben az esetben a tanú csak a megjelenési kötelezettség alól mentesül.
A vallomástételi kötelezettség alól a tanút részben vagy egészben mentesítheti a titoktartási kötelezettsége (169.
§) és a vallomástétel-megtagadási joga (170. §). Amennyiben a mentesítő feltételek nem állnak fenn, és a tanú a
vallomást megtagadja, kényszerintézkedések alkalmazására kerül sor (lásd 598. pont).
Amennyiben a tanú rendelkezésére áll az okirat másolata vagy kivonata, azt köteles a bíróságnak az okiratokhoz
való csatolás végett átadni. Ha a tanú a másolatot vagy a kivonatot csatolni nem tudja, akkor a bíróság
gondoskodik annak elkészítéséről (174. §). A tanú csak a birtokában lévő okiratok felmutatására kötelezhető.
szabályszerű idézése ellenére nem jelent meg, és elmaradását alapos okkal előzetesen ki nem mentette, vagy
engedély nélkül eltávozott; illetve
a vallomástételt vagy közreműködést az ok előadása nélkül vagy a bíróság jogerős határozata ellenére a
következményekre történt figyelmeztetés után megtagadja [185. § (1) bek.].
A bíróság elrendelheti a meg nem jelent vagy eltávozott tanú elővezetését is [185. § (1) bek.]. Egy 2011-től
hatályos módosítás szerint a tanú elővezetését el kell rendelni, ha a szabályszerű idézés ellenére ismételten nem
jelent meg, és elmaradását alapos okkal előzetesen ki nem mentette, vagy engedély nélkül el- távozott.57
Az elővezetés nem zárja ki a pénzbírságot, a két szankció együttesen is alkalmazható. A bíróság a tanút azokban
a költségekben is marasztalhatja, amelyeket a feleknek vagy a képviselőiknek a meg nem jelenésével okozott.
201
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
A tanúval szemben kiszabható pénzbírság legmagasabb összege ötszázezer forint azzal, hogy az nem haladhatja
meg a pertárgy értékét. A pénzbírságot szabadságvesztésre átváltoztatni nem lehet (120. §). A pénzbírságot a
perbíróságon kívül a megkeresett bíróság és a kiküldött bíró is kiszabhatja. Mivel a tanúval szemben alkalmazott
kényszerintézkedések célja az, hogy a vonakodó tanút szóra bírják, a törvény úgy rendelkezik, hogy ha a tanú az
elmaradását vagy eltávozását alapos okkal kimenti, illetve a megtagadást követően vallomást tesz, a bíróság a
vele szemben tett intézkedéseket hatályon kívül helyezheti [185. § (3) bek.].
A tanú a vele szemben tett kényszerintézkedések ellen kétféle jogorvoslattal élhet: fellebbezéssel vagy hatályon
kívül helyezés iránti kérelemmel. Ha a bíróság a hatályon kívül helyezés iránti kérelmet elutasítja, a tanú
fellebbezhet [185. §
bek.]. Tekintettel arra, hogy sem a pénzbírságot kiszabó végzések, sem pedig az egyoldalú kérelmet elutasító
végzések esetében nem áll be a kötőerő (lásd 714. pont), a perbíróság mindkét jogorvoslat esetében
megváltoztathatja a saját döntését és a végzését hatályon kívül helyezheti vagy a pénzbírság ösz- szegét
csökkentheti.
[599] A TANÚ KÜLÖNLEGES JOGÁLLÁSA • A korábbi szabályozás lehetővé tette azt, hogy a bíróság az
apaság és származás megállapítása iránti perekben vércsoport- vagy más orvosszakértői (élettani) vizsgálatra,
illetőleg a vizsgálathoz szükséges vér vételének tűrésére kötelezze a tanút is. Az erre vonatkozó rendelkezést
azonban az Alkotmánybíróság a 75/1995. (XII. 21.) AB határozatával alkotmányellenesnek találta és azt
megsemmisítette.
A hatályos szabályozás szerint ha a bíróság a vizsgálatra olyan tanút kötelez, aki a per adatai szerint az anyával
a fogamzási időben nemileg érintkezett, ezt a személyt a bíróság végzésének közlésétől kezdődően a fél
jogállása illeti meg [Pp. 300. § (1) bek.].
Ez a jogi megoldás lehetővé teszi, hogy ez a személy – aki tehát ténylegesen nem peres fél – az iratokba
betekinthessen, bizonyítási indítványt tehessen, illetve különböző eljárási cselekményeknél jelen lehessen, ezen
túlmenően mindazon határozatokkal szemben, amelyekkel kapcsolatban a felek perorvoslattal élhetnek, ez a jog
őt is megillesse (lásd 915. pont).
b. az, aki a tanúvallomás folytán magát vagy a hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná az azzal
kapcsolatos kérdésben,
c. az ügyvéd, orvos és más olyan személy, aki a hivatásánál fogva titoktartásra köteles, ha a tanúvallomással a
titoktartási kötelességét sértené meg, kivéve ha az érdekelt e kötelesség alól felmentette,
e. az üzleti titok (lásd 92. pont) megtartására köteles személy az olyan kérdésben, amely tekintetében a
tanúvallomással titoktartási kötelességét sértené meg.
f. A vallomástétel-megtagadási jog gyakorlása alól a törvény bizonyos kivételeket állapít meg. Így az a) és b)
pont esetében a tanúságtétel nem tagadható meg akkor, ha a kérdés
g. olyan jogügyletre vonatkozik, amelynél a tanú mint valamely fél képviselője vagy mint ügyleti tanú maga is
közreműködött, vagy amelynél valamelyik fél a tanúnak képviselője volt, vagy ha a tanú a kérdéses
jogviszonyban a felek valamelyikének jogelődje;
202
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
Nem tagadható meg a tanúságtétel az e) pontra hivatkozással akkor, ha az érdekelt az üzleti titok megtartására
köteles személyt e kötelessége alól felmentette, vagy ha a per tárgyát annak az eldöntése képezi, hogy az érintett
adat közérdekű adatnak minősül-e.
[601] ELJÁRÁSI SZABÁLYOK • A tanút a hozzátartozó mivoltából vagy a hivatá- [601] sával összefüggő
titoktartási kötelezettségéből adódó mentességére a kihallgatása előtt, illetőleg mihelyt kiderül, figyelmeztetni
kell. Ennek megtörténtét, valamint a tanúnak a figyelmeztetésre adott válaszát a jegyzőkönyvbe fel kell venni.
Ha a tanút a vallomástétel-megtagadási jogára nem figyelmeztették, vagy a mentességére való alapos
hivatkozása ellenére vallomásra kötelezték, a tanú vallomását bizonyítékként figyelembe venni nem lehet [170.
§ (5)-(7) bek.].
Ha a tanú nem hallgatható ki vagy a vallomástételt megtagadhatja, ezt a bíróságon a kitűzött határnap előtt is
bejelentheti. A szóban vagy írásban történő bejelentésnek tartalmaznia kell a megtagadás okát, amelyet egyben
valószínűsíteni kell. Ennek hiányában a bíróság a tanút a megtagadás okára nézve ki is hallgathatja [171. § (1)
bek.].
A tanú kihallgatása
Ha a bíróság a – a 164. § (2) bekezdése alapján – a tanúbizonyítást hivatalból rendeli el, a fél a bíróság
felhívására köteles a tanúk nevét és idézhető címét megjelölni. A bíróság a bizonyító fél kérelmére az ellenfelet
is kötelezheti arra, hogy a tanú adatait – a tanúvédelem szabályainak megfelelően (lásd 587. pont) – jelentse be,
ha a bizonyító fél valószínűsíti, hogy az általa nem ismert tanút az ellenfél ismeri vagy ismernie kell.
A tanú idézése az elnök feladata. Az idézésben meg lehet jelölni azokat a körülményeket, amelyekre a tanú
kihallgatása szükségesnek mutatkozik, és a tanút fel lehet hívni, hogy a feljegyzéseit és az iratait hozza magával.
Ha a tanú a fél által bejelentett adatok téves volta miatt nem volt megidézhető, a bíróságnak a tanú ismételt
megidézése előtt meg kell vizsgálnia, hogy a fél téves bejelentése nem a per elhúzását célozta-e. Ezt a
rendelkezést kell megfelelően alkalmazni arra az esetre is, amikor a bíróság a bizonyító fél ellenfelét kötelezte a
tanú adatainak bejelentésére (168. §).
[603] A KIHALLGATÁS MENETE • A kihallgatás kezdetén a tanútól meg kell kérdezni a nevét, a születési
helyét, idejét, anyja nevét, lakóhelyét, valamint azt, hogy a felekkel milyen viszonyban van, s hogy ennek
folytán vagy más okból nem elfogult-e. Ezekre a kérdésekre a tanú akkor is köteles válaszolni, ha egyébként
jogosult a vallomástétel megtagadására. A figyelmeztetések megtörténtét és a tanú válaszát minden esetben a
jegyzőkönyvben kell rögzíteni. Ha a tanú adatait zártan kell kezelni (lásd 587. pont), a bíróság a tanú személyi
adatait a személyazonosságra alkalmas iratok megtekintésével állapítja meg [173. § (1) bek.]. A kihallgatás
során lehetővé kell tenni azt, hogy a tanú összefüggően adhassa elő a mondanivalóját. Habár ezt a szabályt a Pp.
– a régi Pp.-vel vagy az új Be. 88. §-ával ellentétben – nem tartalmazza, a gyakorlat rendszerint követi. A tanú
összefüggő előadása a legegyszerűbb formájában is szellemi teljesítmény, amely logikai és kifejezésbeli
képességeket követel. A tanúnak az eseményt időrendben vagy legalábbis egy bizonyos logika szerint kell
előadnia, és ehhez általában fel kell ismernie az események közötti okszerű összefüggéseket, továbbá a lényeges
körülményeket el kell választani a lényegtelenektől. A tanú összefüggő előadását a polgári perben az a
körülmény is megnehezíti, hogy évekkel korábban megtörtént eseményekre vagy jelenségekre kell
visszaemlékeznie, amelynek az észlelés során általában nem tulajdonított nagyobb jelentőséget, ezért csak
felületesen maradtak meg az emlékezetében.58
203
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
[604] KÉRDÉSEK A TANÚHOZ • A tanút az elnök hallgatja ki és a bíróság többi [604] tagja is jogosult arra,
hogy a tanúhoz kérdéseket intézzen. A felek, továbbá képviselőik, valamint a per egyéb résztvevői kérdéseket
indítványozhatnak. A bíróság engedélyével közvetlenül is lehet a tanúkhoz kérdéseket intézni. A kérdések
megengedhetőségéről mindkét esetben az elnök határoz [173. § (3) bek.]. Ez a szabályozás összhangban van az
aktív pervezetés elvével és egyben azt is biztosítja, hogy a kihallgatás irányítása egy személy, a bíró kezében
összpontosuljon.
bek.].
A Pp. tiltja az ügyre nem tartozó, illetőleg a kihallgatott személy befolyásolására alkalmas kérdések feltevését
[133. § (2) bek.]. A polgári perben a tanúhoz intézett kérdések többnyire az összefüggő előadás kiegészítésére
vagy az esetleges ellentmondások tisztázására irányulnak. Ritkán hangzik el olyan kérdés, amelynek az a célja,
hogy a tanú emlékezőtehetségét vagy a szavahihetőségét ellenőrizze.
[605] A SZEMBESÍTÉS • Ha a tanú vallomása más tanúnak vagy a személyesen meghallgatott félnek az
előadásával ellentétben áll, az ellentét tisztázását szükség esetén szembesítéssel kell megkísérelni [173. § (4)
bek.]. Ennek során az érintettek egymás jelenlétében, „egymás szemébe mondva" ismétlik meg a vitatott
tényállításaikat. Mivel a szembesítés hatékonyságáról erősen megoszlanak a vélemények, a polgári perben
meglehetősen ritkán alkalmazzák.
[606] A TANÚK DÍJAZÁSA • A tanúnak igénye van a megjelenésével szükségképpen felmerült költségek
megtérítésére. Erre a tanút kihallgatásának befejezése után figyelmeztetni kell. Az ún. tanúdíj az útiköltségből, a
szállás- és ellátási költségből, valamint a keresetkiesés megtérítéséből áll. A tanú költségtérítésének a részletes
szabályait a 14/2008. (VI. 27) IRM rendelet tartalmazza.
A megállapított tanúdíjat a kihallgatást foganatosító bíróság az annak fedezésére letett összegből nyomban
kiutalja; ha a bíróság előzetes letételt nem rendelt el, vagy a letett összeg nem elegendő, a megállapított tanúdíj
előlegezésére a felet kell kötelezni. A tanúdíj megállapítása tárgyában hozott határozat ellen a tanú és a felek
külön fellebbezéssel élhetnek, de a fellebbezésnek nincs halasztó hatálya (186. §).
8. A szakértői bizonyítás
sodik felében alakult ki. Ebben két tényező hatott döntően közre: a természettudományok fejlődése, és ezzel
együtt a tudományágak differenciálódása, továbbá a szabad bizonyítási rendszer uralkodóvá válása a
perrendtartásokban. A ma is irányadónak tekinthető felfogás szerint a szakértő a bíróság hiányzó, különleges
szakértelmét pótolja, de nem nyilváníthat véleményt jogi szakkérdésekben és még részleteiben sem veheti át a
bíróság ítélkező funkcióját.
A XIX. század közepéig a szakértőnek sokkal nagyobb szerepe volt a tényállás megállapításában. Nem
véletlenül nevezték például a pandektajogban „iudex facti"-nak. A kötött bizonyítási rendszerben a bírónak nem
volt lehetősége arra, hogy a szakértői véleménnyel szembeni fenntartásait kifejezésre juttassa. Ehhez képest a
modern eljárásjog a szakértőt csak a „bíróság segédjének" tartja, aki a tapasztalati tételek ismerete révén
segítséget nyújt a bíróságnak a tényállás megállapításához. A bíróság nem háríthatja át a szakértőre a per
eldöntéséhez szükséges tények és körülmények felderítésének a feladatát, és nem engedheti át a szakértőnek a
bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó jog- körét.60
204
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
A szakértő kirendeléséhez tehát két feltételnek kell teljesülnie: először is különleges szakértelemre van szükség,
amit objektív ismérvnek kell tekinteni. A különleges szakértelem tapasztalati tételek ismeretét jelenti. Ezek
lehetnek kialakult tudományos vagy technikai tételek, amelyek a szakkönyvekben megtalálhatók, lehetnek
azonban olyanok is, amelyeket a szakértő hosszú évek gyakorlata alapján elsajátított. Ehhez képest a törvénynek
az a fordulata, hogy „amellyel a bíróság nem rendelkezik" – szubjektív ismérv, mivel nem lehet kizárni annak a
lehetőségét, hogy a bíró hosszú gyakorlata során elsajátította más szakterületek tapasztalati tételeit is, vagy
például az előző foglalkozása olyan ismereteket biztosít a számára, amelyek feleslegessé teszik a szakértő
kirendelését.
[610] A SZAKÉRTŐ FOGALMA • Szakértőnek nevezzük azt a személyt, aki a bíróság hiányzó szakismeretét
kiegészítve, lehetővé teszi a per eldöntése szempontjából jelentős tények megismerését vagy az észlelt tények
megfelelő értékelését.62
Szakértő bárki lehet, aki a bíróság hiányzó szakismeretének a pótlására képes, kivéve a bírót, a feleket, a per
egyéb résztvevőit, továbbá azokat a személyeket, akiket a törvény kizár (lásd 615. pont). Ahhoz, hogy valaki
szakértő legyen, kizárólag szaktudás szükséges. Az a kérdés, hogy a szakértő honnan szerezte az ismereteit,
közömbös. Egyetlen kritérium, hogy a szakkérdéseket ismerje és az általa előadottakat mint saját legjobb
meggyőződését közölje a bírósággal. Ennek az általános szabálynak nem mond ellent az, hogy a jogszabály az
igazságügyi szakértőktől bizonyos képesítést követel meg.
A szakértő a tanúkkal együtt a személyi bizonyítási eszközök sorába tartozik. A két bizonyítási eszköz között
van egy átmeneti kategória is, éspedig a szakértő tanú. Így hívjuk azt a tanút, aki nemcsak az általa észlelt
múltbeli tényekről számol be, hanem – szakismereténél fogva – a tényekkel kapcsolatos következtetéseit is
előadja. A szakértő tanúról a Pp. nem tesz említést, de az elmélet és a gyakorlat is tanúnak tekinti.
A szakértő személyéről elsősorban a feleknek kell megállapodniuk. A bíróság csak ennek hiányában dönthet.
Ebben az esetben azonban a feleket a szakértő kirendelése tárgyában – szükség esetén – meg kell hallgatnia. Ha
a bíróság a szakértő meghallgatása iránt megkeresés útján intézkedik és a felek a szakértő személyében nem
állapodnak meg, a szakértő kirendelését is a megkeresett bíróságra bízhatja. A megkeresett bíróságnak a feleket
a szakértő kirendelése tárgyában – szükség esetén – ugyancsak meg kell hallgatnia [177. § (3)-(4) bek.].
A bíróság a fél kérelmére a kirendelt szakértő helyett más szakértőt rendelhet ki, ha a bizonyítás szempontjából
szükségesnek látszik. Ha a bíróság a szakértőt a felek egyetértő javaslatára rendelte ki, más szakértő
kirendelésének a szakvélemény előterjesztése előtt csak akkor van helye, ha a szakértő a véleményadással
késlekedik, illetőleg kizárt vagy valamely más fontos okból nem járhat el [177. § (6) bek.].
[612] A SZAKÉRTŐI MUNKATERV • Ha az ügy bonyolultsága, illetve a szakértői munka várhatóan nagy
terjedelme vagy költsége ezt indokolja, a bíróság a fél kérelmére a szakértőt felhívja, hogy szakértői feladatáról
és annak várható költségeiről előzetes munkatervet készítsen. A bizonyító fél a munkaterv ismeretében
nyilatkozik arról, hogy kéri-e a szakértői munka elvégzését. A munkaterv elkészítésének költségeit a bizonyító
fél köteles előlegezni. Ha a bizonyító fél a
bíróság felhívásában megszabott határidő alatt nem nyilatkozik, vagy a szakértői bizonyításra irányuló
indítványát visszavonja, illetve a munkatervben megjelölt szakértői díjat nem helyezi letétbe, a költségeinek
205
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
viselésére a sikertelen percselekményekre vonatkozó rendelkezést (lásd 293. pont) kell alkalmazni [177. § (5)
bek.].
A 183/A. §-a szerint a fél már a keresetlevélben köteles jelezni azt, ha a perben bizonyítékként a nemperes
eljárásban kirendelt igazságügyi szakértő véleményére hivatkozik. Ez szakvélemény ugyanolyan bizonyítási
eszköznek minősül, mintha a szakvéleményt a perben kirendelt szakértő terjesztette volna elő. A fél azonban –
ha a bizonyítás szempontjából szükségesnek látszik – a perben más szakértő kirendelését is indítványozhatja.
[614] MAGÁNSZAKÉRTŐI VÉLEMÉNY • A Pp. szabad bizonyítási rendszere nem zárja ki a magánszakértői
vélemény beszerzését. Az eseti döntésekben megmutatkozó bírói gyakorlat nem egységes a magánszakértői
vélemény jogi természetének megítélésben. A Legfelsőbb Bíróság több határozatában is úgy foglalt állást, hogy
a magánúton beszerzett szakvélemény nem bizonyítékként, hanem csak a fél álláspontjaként vehető figyelembe,
más eseti döntései viszont elismerik a magánszakértői vélemény bizonyítékként történő értékelésének a
lehetőségét Abban a kérdésben viszont ma már egységes a bírói gyakorlat, hogy a magánszakértői vélemény
alkalmas az igazságügyi szakértői vélemény szakmai helytállóságának kétségessé tételére, és a bíróság nem tesz
eleget az indokolási kötelezettségének, ha a becsatolt magánszakvélemény elvetésének nem adja indokát. 63
A felsorolt szakértők hiányában a szakértői feladat ellátására megfelelő szakértelemmel rendelkező eseti
szakértő is igénybe vehető (Iszt. 2. §).
A névjegyzékbe való felvétel feltételei között szerepel a büntetlen előélet, a választójog, a kérelemben megjelölt
szakterületen az igazságügyi szakértői tevékenység folytatásához meghatározott képesítés és a képesítés
206
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
megszerzésétől számított legalább ötéves szakmai gyakorlat, kamarai tagság, ha a tevékenység folytatásához a
kötelező kamarai tagságot a jogszabály előírja, valamint kötelezettségvállalás arra, hogy az igazságügyi szakértő
a hatósági kirendeléseknek eleget tesz és a névjegyzékbe való felvételét követően a lakóhely szerint illetékes
területi igazságügyi szakértői kamara tagja lesz (Iszt. 3. §).
Az igazságügyi szakértőt az Iszt. 8. §-ban felsorolt okok alapján (például kérelem, hatósági kirendelés ismételt
visszautasítása, kamarai tagság kizárással történő megszűnése) törölni kell a névjegyzékből.
[619] SZAKÉRTŐI INTÉZMÉNY • Igazságügyi szakértőként a miniszter vagy vele egyetértésben más
miniszter által alapított szakértői intézmény is eljárhat (Iszt. 25. §). A szakértői intézmény költségvetési szerv,
amely az alaptevékenységéhez tartozó kirendelésnek más tevékenységét megelőzően köteles eleget tenni. A
szakértői intézmény nevében eljáró igazságügyi szakértő a szakvéleményt a saját szakmai felelőssége mellett, az
intézmény nevében adja. A szakvéleményt a szakértő írja alá, a szakvéleményben fel kell tüntetni a
szakvéleményt készítő igazságügyi szakértő nevét és szakterületét (Iszt. 27. §). A szakértői intézmények közé
tartoznak például az egyetemek igazságügyi orvostani intézetei.
[620] ESETI SZAKÉRTŐ • Igazságügyi szakértő hiányában a szakértői feladat ellátására megfelelő
szakértelemmel rendelkező más természetes személy vagy szervezet (eseti szakértő) is igénybe vehető. Az eseti
szakértő egyaránt lehet természetes vagy jogi személy, a kirendelésének a legfontosabb feltétele az, hogy a
feladat ellátására megfelelő szakértelemmel rendelkezzen. Az eseti szakértő jogaira és kötelezettségeire az
igazságügyi szakértői tevékenységről szóló törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni [Iszt. 2. § (3)
bek.].
[623] A SZAKÉRTŐ DÍJ MEGÁLLAPÍTÁSA • Azokban az ügyekben, amelyekben a hatóság hivatalból folytat
le bizonyítást, vagy a bizonyítás hivatalból történő elrendelésének is helye lenne, az egyes vizsgálatok
elvégzéséért felszámítható díjat (munkadíjat és költségeket) a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara javaslatára
is figyelemmel a miniszter rendeletben határozza meg (Iszt. 17. §). Az igazságügyi szakértők díjazására
vonatkozó részletes szabályokat a 65/2007.
(XII. 23.) IRM rendelettel módosított 3/1986. (II. 21.) IM rendelet tartalmazza.
Egyéb esetekben a szakértő a díjjegyzékével érvényesíteni kívánt díjat maga állapítja meg, de a fenti
rendeletnek a díj megállapítására és kifizetésére vonatkozó szabályait megfelelően alkalmazni kell.
207
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
A tevékenysége során tudomására jutott tényekre és adatokra nézve titoktartási kötelezettség terheli, ami nem
zárja ki, hogy a szakértői vizsgálat során feltárt tényeket és adatokat tudományos vagy oktatási célra – az
érintettek személyiségi jogainak sérelme nélkül – felhasználja (Iszt. 12-14. §).
• aki szabályszerű idézés (kirendelés) ellenére nem jelent meg és elmaradását alapos okkal előzetesen nem
mentette ki, vagy engedély nélkül eltávozott,
• aki a közreműködést és véleménynyilvánítást az ok előadása nélkül vagy a bíróság jogerős határozata ellenére
a következményekre történt figyelmeztetés után megtagadja,
A bíróság egyúttal elrendelheti a meg nem jelent vagy eltávozott szakértő elővezetését is. Az elővezetést el kell
rendelni, ha a szakértő a szabályszerű idézés ellenére ismételten nem jelent meg és elmaradását alapos okkal
előzetesen nem mentette ki, vagy engedély nélkül eltávozott.64
Az eljáró bíróság annak a szakértőnek a munkadíját, aki a véleménynyilvánítással alapos ok nélkül késlekedik
és a véleménynyilvánításra nyitva álló határidő alatt a határidő meghosszabbítását nem kéri, illetve a
meghosszabbított határidő alatt sem nyilvánít véleményt, a határidő lejártát követő naptól kezdve naponta egy
százalékkal csökkenti.
Ha a szakértő az elmaradását, illetve késedelmét alapos okkal kimenti, a vele szemben tett intézkedést hatályon
kívül kell helyezni. Erre akkor is sor kerülhet, ha a szakértő a feladatát teljesíti. A kényszerítő intézkedéseket
tartalmazó határozat, úgyszintén az ilyen határozat hatályon kívül helyezése iránti kérelmet elutasító határozat
ellen a szakértő fellebbezéssel élhet (185. §).
Ha a bíróság a szakértőt a tárgyalásra megidézi, akkor meghallgatása előtt meg kell állapítania a szakértő
személyazonosságát, valamint azt, hogy a felekkel milyen viszonyban van. A bíróság hivatalból vizsgálja meg,
hogy a szakértővel szemben fennáll-e kizáró ok. A szakértőt a hamis véleményadás következményeire is
figyelmeztetni kell. A bíróság az írásbeli kirendelésben, illetve a tárgyaláson ismerteti a szakértő előtt azokat a
kérdéseket, amelyre véleményt kell nyilvánítania. A szakértőhöz egyes kérdések feltevését a felek is
indítványozhatják. Gazdasági társaság vagy szakértői intézmény kirendelése esetén a társaság, illetve az
intézmény a kirendelő végzés kézhezvételétől számított nyolc napon belül köteles a bíróságnak és a feleknek
bejelenteni, hogy az ügyben a társaság melyik tagja vagy alkalmazottja, illetve az intézmény melyik
alkalmazottja jár el (180. §).
Ha a szakértő véleményét nyomban nem terjeszti elő, a bíróság a vélemény előterjesztésére új határnapot tűz,
vagy a szakértőt arra utasítja, hogy véleményét meghatározott idő alatt írásban terjessze elő. Az írásbeli
szakvélemény bemutatásáról a feleket értesíteni kell. A bíróság a szakértőt írásbeli véleményének kiegészítése
vagy részletesebb kifejtése végett személyes megjelenésre is kötelezheti. A szakértőhöz a véleményére
vonatkozóan ennek előterjesztése után kérdéseket lehet intézni (182. §).
208
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
Más szakértő kirendelésére csak a fél erre irányuló indítványa alapján kerülhet sor. Ha a bíróság a bizonyítást
hivatalból rendelte el, szükség esetén hivatalból jogosult az új szakértő kirendelésére [182. § (3) bek.].
Ha a perben felmerülő szakkérdés két egymástól független szakvélemény előterjesztése után, a kirendelt
szakértők személyes meghallgatása során sem tisztázható, a bíróság szakértői testületet rendelhet ki. A szakértői
testület azonban nem kötelezhető a korábbi szakvélemények felülvéleményezésére, szakvéleménye a szakértő
szakvéleményével esik egy tekintet alá [183. § (2) bek.].
[629] TOLMÁCS • Ha a perben meghallgatandó személy (fél, tanú stb.) magyarul nem beszél, és az általa
használt nyelvben az eljáró bíróságnak nincs kellő jártassága, a meghallgatásnál tolmácsot kell alkalmazni. A
hallássérült személyt kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével kell meghallgatni, illetve kihallgatni, vagy a
meghallgatás, illetve kihallgatás helyett írásban is nyilatkozatot tehet. Ha a meghallgatandó személy siketvak,
kérésére jelnyelvi tolmács közreműködésével kell meghallgatni, illetve kihallgatni. A beszédfogyatékos személy
kérésére a meghallgatás, illetve kihallgatás helyett írásban tehet nyilatkozatot.
A tolmáccsal egy tekintet alá esik a fordító is, aki a munkáját nem szóban, hanem a tárgyaláson kívül írásban
végzi. A tolmácsra és a fordítóra a Pp.-nek a szakértőkre vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni
(184. §).
A tágabb értelmezési lehetőség ellenére a gyakorlathoz mégis a szűkebb felfogás áll közelebb, amely csak a
szokásos írásjegyekkel megörökített emberi gon-
dolatot tartja okiratnak.70 Ami ezen kívül esik, az a tárgyi bizonyítási eszközök (szemletárgyak) körébe tartozik.
209
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
Az információs társadalom kihívásaira, valamint a technikai fejlődés ütemére tekintettel az elektronikus okiratok
alkalmazásához szükséges jogi háttér megteremtése (lásd 635-642. pont) nem volt sokáig halogatható. A hazai
szabályozás történetében az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény (Eatv.) jelentette az első'
mérföldkövet. Habár a törvény csak az elektronikus aláírással kapcsolatos kérdéseket szabályozta, az értelmező
rendelkezések között már ott szerepelt az elektronikus dokumentum, az elektronikus irat és az elektronikus
okirat fogalma is.
Az információs társadalom igényeire, valamint a technikai fejlődésre tekintettel Harsági úgy határozza meg az
okirat fogalmát, mint az „emberi gondolattartalomnak a gondolatok kifejezésére szolgáló jelekkel, főként
írásjegyek vagy írásjegyekké alakítható jelek útján történő megörökítése, melynél a hordozó anyag vagy eszköz
és a rögzítés módja önmagában nem releváns, de összességében alkalmas a gondolattartalom tartós
megőrzésének és hitelt érdemlő visszaadásának biztosítására".71
Az okirati bizonyításnak vannak az általánostól eltérő szabályai, de ezek nem mehetnek a tényállás
kiderítésének a rovására, ezért a Pp. minden okirattal szemben megengedi az ellenbizonyítást.
rendelheti, hogy az eredeti okiratot vagy az arról készült másolatot (kivonatot) az iratokhoz csatolják; a
fontosabb eredeti okiratok megőrzéséről a bíróság külön gondoskodik. A törvény a periratokhoz csatolt okiratok
visszaadásáról is rendelkezik. A per eldöntése szempontjából lényeges körülmény igazolására szolgáló okiratot
vagy egyéb mellékletet a bíróság csak hiteles másolat ellenében adhatja ki (191. §).
A bíróság a bizonyító fél kérelmére az ellenfelet kötelezheti a birtokában lévő olyan okirat bemutatására,
amelyet a polgári jog szabályai szerint egyébként is köteles lenne kiadni vagy bemutatni. Ilyen kötelezettség
elsősorban akkor terheli az ellenfelet, ha az okiratot a bizonyító fél érdekében állították ki, az reá vonatkozó
jogviszonyt tanúsít vagy ilyen jogviszonnyal kapcsolatos tárgyalásra vonatkozik. Ha az okirat olyan személy
birtokában van, aki a perben nem vesz részt, az ilyen személyt tanúként kell megidézni és a kihallgatás során
kötelezni kell az okirat bemutatására (lásd 597. pont).
A bíróságnál, más hatóságnál, közjegyzőnél vagy valamely szervezetnél lévő irat beszerzése iránt a fél
kérelmére a bíróság intézkedik, ha az irat kiadását a fél közvetlenül nem kérheti. Az eredeti okirat beszerzése
mellőzhető, ha az eredeti okirat megtekintésére nincs szükség és a fél a tárgyaláson annak hiteles vagy egyszerű
másolatát bemutatja. Az okirat megküldése csak akkor tagadható meg, ha minősített adatot tartalmaz (lásd 92.
pont). A titoktartás alóli felmentést a bíróságnak hivatalból kell kezdeményeznie. Ha a perbíróság megítélése
szerint a megküldött okirat tartalma üzleti titoknak vagy hivatásbeli titoknak minősül, a bíróság megkeresi a
titoktartás alóli felmentés megadására jogosultat (titokgazda) a titok megismerésének engedélyezése céljából.
Ha a titokgazda a megkeresés kézhezvételétől számított nyolc napon belül nem nyilatkozik, az engedélyt
megadottnak kell tekinteni; erre a titokgazdát a megkeresésben figyelmeztetni kell. A bíróság az iratok, valamint
a titokgazda nyilatkozatának a beérkezéséről a feleket tájékoztatja (192. §). A perben bizonyítékként nem
használható fel a minősített adatot tartalmazó okirat (az okirat ilyen titkot tartalmazó része), melynek a fél általi
megismeréséhez a minősítő nem járult hozzá (192/A. §).
210
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
Ha az okiratot a bíróság elé vinni nem lehet vagy aránytalanul nehéz volna, a bíróság azt a helyszínen szemléli
meg. Ennek időpontjáról a feleket és okirat birtokosát előzetesen értesíteni kell (194. §). A szemlét a bíróság
helyett a kiküldött bíró (lásd 572. pont) is lefolytathatja.
Tartalmilag tanúsító, rendelkező és beismerő okiratokat lehet megkülönböztetni: A tanúsító okirat valamely
múltban megtörtént tényre vonatkozik (például egy nyilatkozat megtételére). A rendelkező okirat a kiállítójának
a rendelkezését tartalmazza, amelynek nyomán jogviszony keletkezik, változik, megszűnik stb. (A rendelkező
okiratok közé tartoznak például az értékpapírok.) A beismerő okiratban a kiállító egy vele szemben fennálló
követelést tanúsít (például adóslevél).
A keletkezés módja alapján különbséget tehetünk az eredeti okirat, a másolat, a kiadmány, valamint a kivonat
között: Eredetinek akkor nevezzük azt az okiratot, ha a kiállításával annak tartalma is létrejön. Ha az eredeti
okiratot több példányban állítják ki, akkor a másodlatok (másodpéldány, harmadpéldány stb.) is eredeti
okiratnak minősülnek. Másolatról beszélünk akkor, ha az okirat nem az eredetivel azonos módon jön létre. Az
eredeti okirat sokféleképpen reprodukálható (lásd 638. pont). A másolat bizonyító ereje attól függ, hogy
egyszerű avagy hitelesített másolat készül-e. Kiadmánynak (vagy a Pp. 1980 óta alkalmazott szóhasználatával
élve kiadványnak) nevezzük a közokirat olyan hiteles másolatát, amelyet a kiállító hatóság a rávonatkozó
szabályok szerint hitelesít. A közjegyző által kiállított hiteles kiadmány a közjegyző őrizetében maradó eredeti
okiratot pótolja (Közjtv. 149. §). A kivonat az okirat egyes részeinek a másolata. A bizonyító erő szempontjából
különbség van az egyszerű, illetve a hitelesített kivonatos másolat között.72
A törvény az okiratokat a bizonyító erejük alapján osztályozza. Eszerint különbséget tehetünk köz- és
magánokirat, illetve teljes bizonyító erejű és egyszerű magánokirat között.
3.9.1. A közokirat
[635] A KÖZOKIRAT FOGALMA • Közokiratnak az olyan okiratot nevezzük, amelyet
• ügykörében eljárva,
Ahhoz, hogy egy okirat közokiratnak minősüljön, mindhárom feltételnek teljesülnie kell. Ez alól csak az olyan
okirat képez kivételt, amelyet külön jogszabály közokiratnak minősít. Így például a Magyar Nemzeti Bankról
szóló évi CCVIII. törvény 62. §-a szerint az MNB könyveinek és e könyvekből vett cégszerűen aláírt
kivonatoknak közokirati bizonyító erejük van. 2005 óta az elektronikus közokirat egyenértékű a papíralapú
közokirattal.
A közokirat csak akkor bizonyítja a benne foglalt tények valóságát, ha maga a hatóság tanúsít a tények fenn-
vagy fenn nem állásáról és ezt közhitelességgel igazolja. Így például az anyakönyv – rendeltetésénél fogva –
közhitelűen igazolja a születés, a házasságkötés vagy a halálozás tényét. Ugyanakkor egy hatósági intézkedésről
kiállított közokirat csak az intézkedés tartalmát és megtörténtét bizonyítja, de a benne szereplő tények
valódiságát nem.73
Ellenbizonyításnak a közokirattal szemben is helye van, de csak annyiban, amennyiben azt a törvény nem zárja
ki vagy nem korlátozza [195. § (6) bek.]. Hatályos jogunkban azonban nem található ilyen korlátozó szabály.
211
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
[637] A VALÓDISÁG VÉLELME • A törvény a közokirathoz a valódiság vélelmét fűzi. A 195. § (7)
bekezdése szerint a közokiratot az ellenkező bizonyításig va-
lódinak kell tekinteni, a bíróság azonban – ha szükségesnek találja – az okirat kiállítóját hivatalból is
megkeresheti, hogy az okirat valódisága tekintetében nyilatkozzon.
Valódinak azt az okiratot nevezzük, amelyik a kiállítójától származik. Hamis az az okirat, amely nem a benne
feltüntetett kiállítótól származik. Hamisított okiratról beszélünk akkor, ha az okirat valódi, de a szövegét
megváltoztatták.
A Pp. 195. § (2) bekezdése a hagyományosnak számító reprodukciós módszerekkel készített másolatok
bizonyító erejét szabályozza – magától értetődően csak a papíralapú okiratok vonatkozásában. Az eredeti
papíralapú közokiratéval azonos bizonyító ereje van:
• a közokiratról általában műszaki vagy vegyi úton készült felvételnek (fénykép-, film-, hang- stb.), úgyszintén
az eredeti okiratról bármely adathordozó útján készült okiratnak, ha a felvételt, illetve az adathordozóról az
okiratot bíróság, közjegyző vagy más hatóság, továbbá közigazgatási szerv vagy ezek ellenőrzése mellett más
szervezet készítette;
• az okirat megőrzésére hivatott szerv (például levéltár) által vagy ellenőrzése mellett készített felvételnek vagy
okiratnak;
• a közokiratot kiállító vagy őrzésére hivatott szerv által a felvétel vagy adathordozó útján nyert adatok alapján
készített okiratnak.
A 195. § (3) bekezdése a közokiratokról elektronikus úton készített másolatok bizonyító erejét szabályozza. Az
eredeti papíralapú vagy elektronikus közokiratéval azonos bizonyító ereje van annak a közokiratról készített
elektronikus okiratnak, amelyet
• a közokirat kiállítására jogosult ügykörén belül a megszabott alakban készített el, és amelyen minősített
elektronikus aláírást vagy minősített tanúsítványon alapuló74 fokozott biztonságú elektronikus aláírást,
valamint – ha jogszabály így rendelkezik – időbélyegzőt helyezett el,
• a közokirat kiállítására jogosult külön jogszabályban előírt más eljárási rend szerint készített el, illetve
A 195. § (4) bekezdése lényegében megfordítja ezt a szabályt, amikor kimondja azt, hogy az eredeti
elektronikus közokiratéval azonos bizonyító ereje van annak az elektronikus közokiratról készített papíralapú
okiratnak, amelyet
• a megszabott alakban vagy külön jogszabályban meg határozott eljárási rend szerint készített el.
A 195. § (5) bekezdése a magánokiratokról a köziratok kiállítására jogosultak által készített papíralapú vagy
elektronikus másolatok bizonyító erejét szabályozza. A magánokiratról készített másolat bizonyító ereje azáltal
nem emelkedhet közokirati szintre, hogy a másolatot a bíróság vagy a közjegyző stb.
készíti el, de a tartalmi egyezőséget – a törvényben előírt feltételek teljesülése esetén – közokirati erővel
bizonyítja.
Elektronikus okirat esetében e bizonyító erő megállapításának feltétele az is, hogy a közokirat kiállítására
jogosult az okiratot minősített elektronikus aláírással vagy minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú
elektronikus aláírással, és – ha jogszabály így rendelkezik – időbélyegzővel lássa el, vagy azt külön jogszabály
által meghatározott eljárás szerint készítse el. A magánokiratról közokirati alakban készített okirat bizonyító
ereje – a magánokirat tartalmát illetően – megegyezik az eredeti okiratéval.
212
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
Azokban az országokban, ahol nem működik magyar külképviseleti hatóság és más állam sem látja el a magyar
érdekek képviseletét, ott nincs mód a felülhitelesítésre. Az ilyen külföldi közokiratok bizonyító erejét a bíróság
szabadon mérlegelheti (199. §).
Az Európai Unió jogforrásai közül a 44/2001/EK, valamint a 2201/2003/EK tanácsi rendelet tartalmaznak a
közokiratok végrehajtásával kapcsolatos szabályokat. Részletes ismertetésük az Európai polgári eljárásjog című
tankönyvben található.75
3.9.2. A magánokirat
[640] TELJES BIZONYÍTÓ EREJŰ MAGÁNOKIRAT • Teljes bizonyító erejű magánokirat akkor keletkezik,
ha
b. két tanú az okiraton aláírásával igazolja, hogy a kiállító a nem általa írt okiratot előttük írta alá vagy aláírását
előttük saját kezű aláírásnak ismerte el és az okiraton a tanúk lakóhelyét is feltüntették;
c. a kiállító aláírása vagy kézjegye az okiraton bíróilag vagy közjegyzőileg hitelesítve van;
e. ügyvéd (jogtanácsos) az általa készített okirat szabályszerű ellenjegyzésével bizonyítja, hogy a kiállító a nem
általa írt okiratot előtte írta alá, vagy aláírását előtte saját kezű aláírásának ismerte el, illetőleg a kiállító
minősített elektronikus aláírásával aláírt elektronikus okirat tartalma az ügyvéd által készített elektronikus
okiratéval megegyezik;
f. az elektronikus okiraton kiállítója minősített elektronikus aláírást vagy minősített tanúsítványon alapuló
fokozott biztonságú elektronikus aláírást helyezett el [196. § (1). bek.].
Ha az okirat kiállítója olvasni nem tud, vagy nem érti azt a nyelvet, amelyen az okirat készült, a fenti
okiratoknak csak akkor van teljes bizonyító ereje, ha magából az okiratból kitűnik, hogy annak tartalmát a tanúk
egyike vagy a hitelesítő személy a kiállítónak megmagyarázta [196. § (3) bek.].
Az ügyvéd vagy a jogtanácsos csak az általa készített okirat szabályszerű ellenjegyzésével bizonyítja, hogy a
kiállító a nem általa írt okiratot előtte írta alá, vagy aláírását előtt saját kezű aláírásának ismerte el. Az ügyvéd
(jogtanácsos) nemcsak a kiállító személyazonosságát igazolja, hanem az okirat tartalmáért is felel. Az e) pont
második fordulata szerint az ügyvéd (jogtanácsos) szerkeszti meg az elektronikus okiratot, amelyet az ügyfél (a
kiállító) ellát a minősített elektronikus aláírásával, majd az ügyvéd elektronikus aláírással tett ellenjegyzésével
bizonyítja a tartalmi megegyezést (lásd 267. pont).
A jogszabály egyes magánokiratok bizonyító erejét másképpen is szabályozhatja. Így például a Ptk. 629. § (1)
bekezdése a magánvégrendelet vonatkozásában szigorúbb alaki feltételeket ír elő, amennyiben a két tanú
együttes jelenlétét követeli meg. Ezzel szemben a Pp. 69. § (2) bekezdése enyhébb feltételeket szab, amikor
kimondja azt, hogy az ügyvédnek adott meghatalmazáshoz, ha azt a fél saját kezűleg írta alá, tanúk alkalmazása
nem szükséges.
[641] MÁSOLAT KÉSZÍTÉSE • A gazdálkodó szervezet által kiállított vagy őrzött okiratról hagyományos
módszerrel vagy elektronikus úton készülhet másolat.
213
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
A Pp. – módosított – 196. § (2) bekezdése különbséget tesz az eredeti okirat és az arról készült másolat
egyezőségének az igazolása, valamint az okirat tartalmára irányuló bizonyító erő között. Az előbbit külön
szabályozza a papíralapú, illetve az elektronikus teljes bizonyító erejű magánokiratok tekintetében:
A gazdálkodó szervezet által kiállított vagy őrzött okiratról készült felvétel, továbbá bármilyen adathordozó
útján készített okirat, beleértve az elektronikus okiratról készített papíralapú okiratot is, teljes bizonyító erővel
bizonyítja, hogy tartalma megegyezik az eredeti okiratéval, ha a gazdálkodó szervezet, amely a felvételt
készítette vagy az okiratot kiállította, illetve őrzi, a felvétel vagy az okirat azonosságát szabályszerűen igazolta.
A gazdálkodó szervezet által kiállított vagy őrzött okiratról készült elektronikus okirat akkor bizonyítja teljes
bizonyító erővel azt, hogy tartalma megegyezik az eredeti okiratéval, ha az okiratról elektronikus okiratot
készítő azt minősített elektronikus aláírással vagy minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú
elektronikus aláírással és – ha jogszabály így rendelkezik – időbélyegzővel látta el, illetve külön jogszabály által
meghatározott eljárás szerint készítette el.
A gazdálkodó szervezet által kiállított vagy őrzött okiratról készült okirat bizonyító ereje – az okirat tartalmát
illetően – az eredeti okiratéval, közokiratról készült okirat esetében pedig a teljes bizonyító erejű
magánokiratéval azonos.
Az egyszerű elektronikus aláírás fogalmát a törvény úgy határozza meg, mint az elektronikus dokumentumhoz
azonosítás céljából logikailag hozzárendelt vagy azzal elválaszthatatlanul összekapcsolt elektronikus adatot
(Eatv. 2. §
pont). Mivel az ilyen adat (például egy „beszkennelt" saját kezű aláírás) nem alkalmas a kiállító egyértelmű
azonosítására, az egyszerű elektronikus aláírással ellátott elektronikus okirat a Pp. 199. §-a szerinti egyszerű
magánokiratnak minősül (lásd 645. pont), amelynek a bizonyító erejét a bíróság szabad mérlegeléssel állapítja
meg.
Fokozott biztonságúnak minősül az elektronikus aláírás akkor, ha az Eatv. 2. § 15. pontjában előírt feltételek
teljesülnek.76 Az ilyen aláírással ellátott okirat – szigorúbb formakényszer hiányában – a Ptké. 38. §-a alapján a
jogügylet érvényességét ugyan megalapozza, de a Pp. szerint csak egyszerű magánokiratnak minősül.
A minősített elektronikus aláírás az olyan – fokozott biztonságú – elektronikus aláírás, amelyet az aláíró
biztonságos aláírás-létrehozó eszközzel létesített, és amelynek hitelesítése céljából minősített tanúsítványt
bocsátottak ki (Eatv. 2. § 17. pont). Az elektronikus okirat csak akkor rendelkezik a Pp. 196. § (1) bekezdése
szerinti teljes bizonyító erővel, ha azon kiállítója minősített elektronikus aláírást helyezett el. A törvény
indokolása szerint „ez a forma megfelel az 1952. évi III. törvény koncepciójának és harmonizál annak korábbi,
teljes bizonyító erejű magánokiratra vonatkozó rendelkezéseivel".
A közokirat esetében a bizonyítási teher a bizonyító fél ellenfelére hárul (lásd 636. pont), neki kell
bebizonyítania azt, hogy a közokirat nem valódi. A magánokirat valódiságát a félnek kell bizonyítani, de csak
akkor, ha azt az ellenfél kétségbe vonja, vagy a bíróság szükségesnek találja [197. § (1) bek.].
A Pp. 197. § (2) bekezdésének módosított szövege a hamisítatlanság vélelmét az elektronikus aláírásra is
kiterjeszti. Ha a legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírás ellenőrzésének az eredményéből más nem
következik, az aláírt adatokat az ellenkező bizonyításáig meg nem hamisítottnak kell tekinteni, kivéve, ha az
elektronikus okirat rendellenességei vagy hiányai ezt a vélelmet megdöntik.
214
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
A jóhiszeműség elvéből (8. §) következően a bíróság pénzbírsággal sújtja azt a felet vagy képviselőt, aki a saját,
illetőleg az általa képviselt fél aláírásának valódiságát jobb tudomása ellenére vagy nagyfokú gondatlanságból
tagadja.
Ez a rendelkezés azzal a féllel vagy képviselővel szemben is alkalmazható, aki az elektronikus okiraton szereplő
saját, illetve az általa képviselt fél fokozott biztonságú aláírása valódiságát, a minősített tanúsítvány vagy az
időbélyegzővel igazolt adatok hitelességét rosszhiszeműen tagadja [197. § (5) bek.].
Az egyszerű magánokirat bizonyító erejét – a közokirattal, illetve a teljes bizonyító erejű magánokirattal
ellentétben – a törvény nem szabályozza, azt a bíróság a tárgyalás és a bizonyítás összes adatainak a mérlegelése
alapján ítéli meg (199. §). Így például egy kölcsönről készült, utólag aláírt elismervény nem felel meg a teljes
bizonyító erejű magánokirat követelményeinek. Emiatt azt egyszerű magánokiratnak kell tekinteni, amelynek
bizonyító erejét mérlegeléssel a bíróság határozza meg.
Ha az okiratot jogügylet bizonyítása céljából állították ki, akkor a kiállítás helyének joga szerinti bizonyító
erejét akkor is megtartja, ha nem felel meg a teljes bizonyító erejű magánokirattal szembeni követelményeknek.
A meghatalmazásnak, a peres eljárás céljára kiállított nyilatkozatnak csak akkor van teljes bizonyító ereje, ha
azokat a kiállítás helye szerint illetékes magyar külképviseleti hatóság hitelesítette vagy felülhitelesítette (lásd
256. és 639. pont).
szemlélése tárgyi bizonyítékokat eredményezhet a bíróság számára. A szemletárgyak köre nagyon széles, mivel
az okiratok kivételével valamennyi tárgyi bizonyítási eszközre kiterjed (lásd 581. pont).
[648] A SZEMLETÁRGYAK KÖRE • Magyary szerint a szemletárgy fogalmát „legbiztosabban csak negatív
irányban" határozhatjuk meg, azaz „minden személy vagy dolog szemletárgy, amennyiben nem mint tanú vagy
okirat szerepel a perben".77 Lényegében ezen az elhatároláson alapul a modern magyar jogirodalomban Farkas
definíciója is: „Szemletárgy vagy más néven tárgyi bizonyíték lehet bármilyen személy vagy dolog, amely
alkalmas arra, hogy a bíróság a közvetlen észlelése útján valamilyen bizonyítandó tény tekintetében
meggyőződést szerezzen."78 A másik felfogás (Móra, Szilbereky) a szemletárgy fogalmát azokra a tárgyakra
korlátozza, amelyek létezésüknél, külső megjelenésüknél, minőségüknél fogva bizonyos ügyekben jelentős
tényeket tanúsítanak.79
bekezdése a szemle kapcsán „személy, tárgy, tény, helyszín" közvetlen megfigyeléséről, illetve
megvizsgálásáról tesz említést.
A szemletárgy fogalma körüli vita egy kissé teoretikus, mivel a polgári perrendtartásban szabályozott
bizonyítási eszközök között a gyakorlatban nincs merev határvonal. Ha valaki a bíróság előtt múltban történt
215
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
eseményekről számol be, akkor tanúnak minősül. Ha kellő szakismerettel rendelkezve az észleléssel kapcsolatos
következtetéseit is elmondja, akkor szakértő tanúnak nevezhetjük. Ha ugyanez a személy a testén található
külsérelmi nyomokat tárja fel, akkor szemletárgynak tekinthető. A személy testén lévő tetoválást azonban,
amennyiben írásjegyekkel rögzített mondanivalót tartalmaz, akár okiratnak is minősíthetjük!
[649] A SZEMLE • A szemle a bizonyítási eljárás lefolytatásának egyik módja, amelynek során a bíróság
személyek vagy tárgyak megtekintése révén tárgyi bizonyítékokat észlel. A szemle lényegében ugyanazt a
„közvetítő szerepet" tölti be a szemletárgy és a tárgyi bizonyíték között, mint például a kihallgatás a tanú és a
tanúvallomás között. A Pp. 166. § (1) bekezdése tehát tévesen sorolja a szemlét a bizonyítási eszközök közé.
A szemlélés kifejezés szűkebb értelemben csak a látásra utal. A bíróság azonban a szemle során nemcsak a
látással szerezhet a szemletárgyról érzéki benyomást, hanem hallás, szaglás vagy tapintás útján is. Tágabb
értelemben a szemlélés azt a műveletet jelenti, amelynek segítségével a bíró az észlelésre alkalmas
érzékszervével győződik meg valamilyen dolog létezéséről, állapotáról vagy tulajdonságairól.
A bíróságnak akkor kell szemlét tartania, ha lényeges körülmény megállapításához vagy felderítéséhez személy,
tárgy, tény vagy helyszín közvetlen megfigyelése, illetőleg megvizsgálása szükséges. A szemlét a perbíróság
(vagy a megkeresett bíróság) a hivatalos helyiségében vagy helyszínen folytatja le. A helyszíni szemlét kiküldött
bíró is megtarthatja (188. §).
[650] A SZEMLE FOGANATOSÍTÁSA • A szemle céljára szükséges tárgy birtokosát a bíróság arra kötelezi,
hogy a tárgyat mutassa be vagy bocsássa rendelke-
zésre, illetve a tárgy megszemlélését tegye lehetővé. A szemletárgy birtokosát e kötelezettségének a teljesítése
alól ugyanazok a mentességek illetik meg, mint a tanút. A tanú védelmére vonatkozó rendelkezéseket (lásd 587.
pont) a szemletárgy birtokosára is megfelelően alkalmazni kell.
Ha a szemletárgy birtokosa a kötelezettségének felróható módon nem tesz eleget, akkor a bíróság vele szemben
ugyanazokat a szankciókat alkalmazhatja, mint a tanúval szemben. Ezen túlmenően a bíróság még a rendőrséget
is igénybe veheti a szemle foganatosításához [189. § (1) bek.].
[653] A KÖTÖTT BIZONYÍTÁSI RENDSZER • A kötött bizonyítási rendszer törvényi korlátokat állít a bírói
meggyőződés elé, amikor előre meghatározza azt, hogy milyen súlyú és milyen számú bizonyíték fennforgása
esetén köteles a bíró az állított tényt valónak venni, és ellenkezőleg, az előírt bizonyítékok hiá-
216
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
nyában a bíró a tényállást nem veheti valónak, esetleges ellenkező meggyőződésétől függetlenül. A bíró feladata
csupán az összegzés, miután a törvény előre eldönti az egyes bizonyítási eszközök bizonyító erejét. A törvény a
priori állapít meg tökéletes és nem tökéletes, teljes és nem teljes bizonyítékokat is, amelyeket még hányadrész
szerint is feloszthat fél, negyed, nyolcad stb. bizonyítékokra. Ez a rendszer a bírói önkényt akarja kizárni,
ehelyett azonban megfosztja a bírót a hivatása gyakorlásához nélkülözhetetlen szabadságától. A bizonyítás nem
a bíró meggyőzésére irányul, hiszen a cél olyan törvényes kellékekkel ellátott bizonyító eszközök és
bizonyítékok felmutatása, amelyek alapján a bíró egy tényt a meggyőződése ellenére is kénytelen elfogadni, míg
a törvényes kellékek hiányában a legjobb meggyőződése ellenére sem tekinthet egy tényt valónak. A törvényes
bizonyítási rendszer elsősorban a bizonyítás módszerében jelent kötöttségeket, egyrészt a bizonyítékok
mérlegelésénél, másrészt a bizonyítékok felhasználásánál.
[654] A SZABAD BIZONYÍTÁSI RENDSZER • A szabad bizonyítási rendszerben a bírót a törvény sem a
bizonyítási eszközök felhasználásában, sem pedig a bizonyítékok mérlegelésében nem korlátozza. Ennélfogva a
bíró bármilyen bizonyítási eszközt (bizonyítékot) felhasználhat, amely meggyőződésének a kialakítására
alkalmas, másrészt a bizonyítás eredményét, a bizonyítékokban rejlő bizonyítási erőt törvényes kötöttségek
nélkül, saját meggyőződése szerint ítéli meg. A bizonyítékok szabad mérlegelésének a lehetősége nem abszolút
korlátlan a bíró számára. A szabad bizonyítási rendszerrel szükségképpen együtt járnak bizonyos kötöttségi
elemek, amelyek vagy a bizonyítási eszközök (bizonyítékok) felhasználásának a módját, vagy a bírói mérlegelés
mozgásterét korlátozzák.
[655] A PP. ÉS A BIZONYÍTÉKOK MÉRLEGELÉSE • A magyar polgári eljárásjog a múlt század vége óta a
szabad bizonyítás elvét fogadja el. Első ízben az ún. sommás eljárásról szóló 1893. évi XVIII. törvénycikk
mondta ki azt, hogy a bíróság a bizonyítékok mérlegelésében törvényes szabályokhoz nincs kötve, ennélfogva
„valamely tényállításnak a valóságát vagy valótlanságát a tárgyalás és a bizonyítás tartalmának a szorgos
méltatása alapján ítéli oda". Ha modernebb megfogalmazásban is, de ugyanezt az elvet juttatja kifejezésre a Pp.
3. § (5) bekezdése és 206. §-a.
A törvényhozó már az általános rendelkezések között szükségesnek tartotta rögzíteni azt, hogy amennyiben a
törvény másképpen nem rendelkezik, a bíróság a polgári perben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a
bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyító eszközök alkalmazásához nincs kötve, és
szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a
tényállás kiderítésére alkalmas.
[656] KÖTÖTTSÉGI ELEMEK • Ahogy minden szabad bizonyítási rendszer, úgy a Pp. is tartalmaz kötöttségi
elemeket, amelyek két csoportba sorolhatók:
rét utasítások arra nézve, hogy meghatározott esetben milyen bizonyítási eszközt alkalmazhat, illetve milyen
bizonyítási eszközök mellőzésére köteles. Hatályos jogunkban ilyennek tekinthető
• a Pp. 169. § (6) bekezdésének azon rendelkezése, miszerint a titoktartási kötelezettsége alól fel nem mentett
tanú vallomása, illetve
• a 170. § (7) bekezdése szerint a vallomástételt-megtagadási jogára nem figyelmeztetett vagy a mentessége
ellenére kihallgatott tanú vallomása bizonyítékként nem vehető figyelembe, továbbá
• a 192/A. § (1) bekezdése, miszerint a perben bizonyítékként nem használható a minősített adatot tartalmazó
okirat vagy az okirat minősített adatot tartalmazó része, ha a fél általi megismeréséhez a minősítő nem járul
hozzá.
• A második csoportba azok a kötöttségek tartoznak, amelyek egyes bizonyítékok bizonyító erejét határozzák
meg, és ezáltal közvetlenül csorbítják a bírói mérlegelés szabadságát. Ide tartoznak
• a közokiratok (195. §), illetve a teljes bizonyító erejű magánokiratok (196. §) bizonyító erejére vonatkozó
szabályok,
217
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
• azok a jogszabályok, amelyek szerint valamilyen körülményt az ellenkező bizonyításig valónak kell tekinteni
[3. § (5) bek.], valamint
• a Pp. 4. § (2) bekezdésébe foglalt szabály: Ha jogerősen elbírált bűncselekmény vagyoni jogi következményei
felől polgári perben kell határozni, a bíróság határozatában nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte
el a terhére rótt bűncselekményt.
A második csoportban felsorolt kötöttségek feltételes jellegűek, kivéve az utolsóként említettet, amely a bíróság
számára abszolút kötöttséget jelent.
Itt kell megemlíteni a bíróság indokolási kötelezettségét is, amely közvetett módon a mérlegelési szabadság
korlátozását jelenti. A 221. § (1) bekezdése szerint a bíróság az ítélet indokolásában köteles megjelölni azokat a
körülményeket, amelyeket a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, és utalnia kell azokra az okokra is,
amelyek miatt a bíróság valamely tényt nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást
mellőzte (lásd 686. pont).
ha a fél vagy képviselője valamilyen felhívásnak nem tesz eleget vagy a hozzá intézett kérdésre nem felel,
ha a fél vagy képviselője kijelenti, hogy valamilyen tény valóságáról nincs tudomása vagy arra nem emlékszik.
[658] A SZABAD BELÁTÁS SZERINTI DÖNTÉS • A szabad belátás szerinti döntés nem azonos a szabad
bírói mérlegeléssel. A 206. § (3) bekezdése ugyanis arra ad lehetőséget a bíróságnak, hogy a kártérítés vagy
egyéb követelés összegét, ha az a szakértői vélemény vagy más bizonyíték alapján nem állapítható meg, a
per összes körülményeinek a mérlegelésével a belátása szerint határozza meg. Erre a bíróságnak csak akkor van
lehetősége, ha az összegszerűség bizonyítás útján nem állapítható meg.
3.12. Jegyzetek
1. Magyary-Nizsalovszky: i. m. 383-388. o.
3. A processzuális irányzat hazai fejlődését Papp József, Zlinszky Imre, Gaár Vilmos, Meszlé- nyi Artúr, Sárffy
Andor, majd Móra Mihály és Farkas József munkássága jelzi.
5. Farkas József: A bizonyítás. In Egységes jegyzet I. 1978. 329. o. – A továbbiakban: Farkas (1978).
7. Fenyvesi Csaba – Herke Csongor – Tremmel Flórián: Új magyar büntetőeljárás. Budapest- Pécs, 2004. 213-
214. o.
10. Farkas József: A bizonyítás a polgári perben. Budapest, 1956. 56. o. – A továbbiakban: Farkas (1956).
218
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
12. Farkas József: Bizonyítás. In Kommentár 1976. 1003. o. – A továbbiakban: Farkas (1976).
14. Vö. Hámosi Vilmos: Az igazság és megállapítása a polgári perben. MJ, 1961/11:507-523. o.; Hartai
László: Az abszolút igazság és a polgári perrendtartás. MJ, 1962/9:420-424. o.; Csi- ky Ottó: Az abszolút
igazság és a polgári per tényállásának a megállapítása. MJ, 1962/11: 513-518. o; Révai Tibor: Az igazság
megállapítás a polgári perben. MJ, 1963/3:179-182. o.; Hartai László: Az igazság érvényesülésének anyagi
jogi problémái a polgári perben. JK, 1971/7:350-359. o.
15. Szentirmay Gyula: Bizonyítás. In Polgári perjog 1992. 34-35. o.; Gátos György: Bizonyítás. In
Kommentár (Németh) 1999. 648. o.
16. Farkas József – Kengyel Miklós: Bizonyítás a polgári perben. Budapest, 2005. 57-70. o.
17. Nagel, Heirich – Bajons Ena-Marlis: Beweis – Preuve – Evidence. Grundzüge des zivilprozessua- len
Beweisrechts in Europa. Baden-Baden, 2003.
18. Lamm Vanda – Peschka Vilmos (szerk.): Jogi lexikon. Budapest, 1999. 267. o.
19. „A bizonyítási teherre vonatkozó szabályok, elvek létének legfontosabb célja és egyben a
következménye az, hogy mintegy garantálja a jogvita lezárását: ha a bíró az adott, releváns körülményt
illetően nem jut egyértelmű meggyőződésre, úgy a bizonyítási teherre vonatkozó szabályokat hívja
segítségül." Gadó Gábor: Az eljárási igazságosság a polgári perben. MJ, 2000/1:18-43. o.
29. Döme Attila: Bizonyítás hivatalból. In Kengyel Miklós (szerk.): A polgári perbeli bizonyítás gyakorlati
kézikönyve. Budapest, 2005. 23-27. o. – A továbbiakban Kengyel (2005).
30. Gadó szerint a bíró által hivatalból elrendelhető bizonyítás – függetlenül attól, hogy az adott helyzetben
célszerű-e, illetve hozzásegít-e az anyagi igazság megállapításához – az érintett fél alkotmányosan védett
önrendelkezési jogának elvonását jelenti (i. m. 24. o.).
31. Vö. Pp. 293. § (1) bekezdése, 302. § (1) bekezdése, 303. §, 304. §, 310. § (1) bekezdése.
32. Vö. Király Lilla – Simon László: A bizonyítási kötelezettség és a bizonyítási teher. In Kengyel (2005):
i. m. 163-178. o.
219
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
36. 32/2009. (II. 19.) Korm. rendelet a vasúti árufuvarozási szerződésekre vonatkozó részletes
szabályokról.
37. A meglehetősen ritkán előforduló cáfolhatatlan vélelmek közül kell megemlíteni az apaság vélelmének
megtámadhatatlanságát abban az esetben, ha a gyermek születése reprodukciós eljárás következménye, és az
anyag férje, illetve élettársas ehhez hozzájárult [Csjt. 43. § (1) bek.]. További példákra lásd Király Lilla –
Simon László: A bizonyítási kötelezettség és a bizonyítási teher. In Kengyel (2005): i. m. 140-141. o.
38. Farkas (1976): i. m. 897. o.; Móra Mihály: A bizonyítás. In Polgári eljárásjog II. 1959. 371-373. o.
39. Farkas (1976): i. m. 897. o.; Magyary-Nizsalovszky: i. m. 394. o.; Móra: i. m. 373. o.
42. Lásd Kengyel Miklós – Harsági Viktória: Európai polgári eljárásjog. Budapest, 2006. 131-144., 355-
384. o.
43. Kihirdette a 2004. évi CXVI. törvény, hatályba lépett 2004. szeptember 11. napján.
51. Farkas fogalmazta meg azt, hogy „semmi akadályát nem látnánk annak, hogy a tanú a szocialista
perben is a becsületére és a lelkiismeretére hivatkozással erősítse meg a vallomását. A gyakorlati élet
tapasztalatai azt mutatják, hogy az ilyen vallomásmegerősítés, és az ezt megelőző figyelmeztetés a vallomás
kiigazítására, sokszor eredményre vezethetne abban a harcban, amelyet a bíróság a vallomások
hiteltérdemlőségéért folytat." (Uő: A polgári eljárásjog átfogó újraszabályozása. MJ, 1984/1:45. o.); Kengyel
Miklós: A tanúbizonyítás a polgári perben. Budapest, 1988. 114. o. – a továbbiakban Kengyel (1988).
52. Farkas József: A műszaki fejlődés néhány hatása a polgári perbeli bizonyítási jogra. JK, 1972/9:435. o.
54. Az Alkotmánybíróság a hivatkozott döntésében egyebek mellett megállapította azt, hogy „a fél nem
tárgya az eljárásnak, hanem befolyásoló közreműködője, szemben a tanúval, aki a perben bizonyítandó
tényekre nézve szolgáltat a tanúvallomásával (okirat bemutatásával) bizonyítékot."
57. A módosítást a 2011. évi LXXXIX. törvény 24. §-a iktatta be. Hatályos 2011. július 17. napjától.
59. Vö. Kengyel Miklós: Tanúkihallgatási rendszerek a polgári perben. JK, 1984/3:151-157. o.
60. Lényeges eljárási szabályt sért a bíróság akkor, ha jogi kérdés megítélését bízza rá a szakértőre (Legf.
Bír. Pf. III. 20 755/1975 – BH 1976/11:494. sz.; Legf. Bír. Gf. II. 31 779/1986. – BH 1987/11:411. sz.).
220
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
61. Kivételt képeznek az Iszt. 17. § (4) és (5) bekezdésének az igazságügyi szakértői intézményekre
vonatkozó rendelkezései, amelyek 2008. január 1-jén lépnek hatályba.
64. A tanúra és a szakértőre vonatkozó módosítást a 2011. évi LXXXIX. törvény 24. §-a iktatta be.
Hatályos 2011. július 17. napjától.
65. Ez a rendelkezés nem érinti a külön törvény felhatalmazása alapján létrehozott szakértői testületek
működését, amelyekre nézve külön törvény eltérő rendelkezéseket állapíthat meg. Ilyen a szerzői jogról szóló
1999. évi LXXVI. törvény 101. §-a szerinti Szerzői Jogi Testület, valamint a találmányok szabadalmi
oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény 115/D. §-a szerinti Iparjogvédelmi Szerzői Testület, amelynek
feladatkörét és összetételét a 270/220. (XII. 20.) Korm. rendelet határozza meg.
70. Gátos György: A bizonyítás: In Kommentár (Németh) 1999. 760. o.; Harsági Viktória: A bizonyítás. In
Polgári perjog. Általános rész. (Szerk.: Wopera Zsuzsa) Budapest, 2003. 262. o.
71. Harsági Viktória: Okirati bizonyítás a modern polgári perben. Budapest, 2005. 54. o.
75. Lásd Kengyel Miklós – Harsági Viktória: Európai polgári eljárásjog. Budapest, 2009. 144-147. o.
76. A fokozott biztonságú elektronikus aláírás olyan elektronikus aláírás, amely a) alkalmas az aláíró
azonosítására, b) egyedülállóan az aláíróhoz köthető, c) olyan eszközökkel hozták létre, amelyek kizárólag az
aláíróbefolyásaalatt állnak, és d) a dokumentum tartalmához
78. tumon tett – módosítás érzékelhető. A feltételek teljesülését a szolgáltató által kibocsátott tanúsítvány
igazolja.
3.13. Irodalom
Árvai Béla: A közjegyző és az igazságügyi szakértő eltérő szerepe az előzetes bizonyításban. KK, 2009/5:13-20.
o.
Árvai Béla: A perbeli bizonyítás és az igazságügyi szakértői vizsgálat problémái. BL, 1994/2: 134-138. o.
221
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
Árvai Béla: A ténymegállapítás inflálódása, avagy a bizonyítás rehabilitációja a szakértő szemével. MJ,
2009/10:607-612. o.
Árvai Béla: Elmélet és gyakorlat a polgári peres eljárás bizonyítási kérdéseiben. MJ, 2003/11: 667-676. o.
Árvai Béla – Mittermayer Ödön: Tény és jog a bizonyítási eljárásban. MJ, 2001/7:412-418. o.
Bacsó Jenő – Borsa Iván – Schelnitz György: A mikrofilm szerepe és jelentősége a polgári perben. PEF VIII.
Budapest, 1976. 185-216. o.
Bacsó Jenő: Műszaki adatrögzítések mint bizonyító eszközök a polgári eljárásban. MJ, 1974/6: 364-367. o.
Bajory Pál: A felek személyes meghallgatásának a jelentősége a polgári perben. MJ, 1958/7: 208-213. o.
Beck Salamon: Mentesség a tanúzási kötelezettség alól és az objektív igazság elve. JK, 1967/34:220-223. o.
Bujdosó Györgyi – Hartai László – Szabó László – Tolnai Lajos: X vagy Y. Apaságvizsgálat,
igazságszolgáltatás. Budapest, 1985.
85. o.
Csiky Ottó: Az abszolút igazság és a polgári per tényállásának a megállapítása. MJ, 1962/ 11:513-518. o.
Döme Attila: A szakértői bizonyítás. In Kengyel Miklós (szerk.): A polgári perbeli bizonyítás gyakorlati
kézikönyve. Budapest, 2005. 209-311. o.
Döme Attila: Még egyszer a bizonyítékok felülvizsgálati eljárásban történő felülmérlegelhe- tőségéről. MJ,
2011/3:171-174. o.
Endrődiné Mészáros Gabriella: Bizonyítás a gyermekelhelyezési perekben. In Családjog 50 éve. 2005. 133-138.
o.
Farkas József: A büntetőítélet és más hatósági határozat hatálya a polgári perben. JK, 1980/8: 496-505. o.
Farkas József: A műszaki fejlődés néhány hatása a polgári perbeli bizonyítási jogra. JK, 1972/9:429-437. o.
222
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
Farkas József: Kötöttségi elemek a bizonyítékok szabad mérlegelésénél a polgári perben. In Tóth Károly
(szerk.): Szilbereky-emlékkönyv. Szeged, 1987. 65-74. o.
Farkas József: Van-e helye polgári ügyekben közvélemény-kutatáson alapuló szakértői bizonyításnak? MJ,
1981/1:52-56. o.
Földesi Tamás: A jogban alkalmazott igazság terminusról és annak háttérbe szorulásáról a magyar polgári
eljárásjog újabb fejlődésében. MJ, 2003/8:467-473. o.
Gáll Tamás: Az okirati bizonyítás fejlődésének áttekintése 1868-tól 2003-ig. In Kengyel Miklós (szerk.): 50
éves a polgári perrendtartás. Pécs, 2003. 21-38. o.
Gátos György. A bizonyítékok mérlegelése. In Kengyel Miklós (szerk.): A polgári perbeli bizonyítás gyakorlati
kézikönyve. Budapest, 2005. 393-439. o.
Grád András – Mede Lilla – Jánoskúti Gyöngyvér – Kőrös András: Az igazságügyi pszichológus szakvélemény
szerepe a gyermekelhelyezési perekben. Családi jog, 2010/1:13-22. o.
Gyekiczky Tamás: A polgári peres bizonyítási eljárás és ítéleti tényállás néhány elméleti problémája. JK,
2003/7-8:285-295. o.
Hámori Vilmos: A bizonyítékok értékelése és a belső meggyőződés a polgári perben. JK, 1973/3:145-154. o.
Hámori Vilmos: A polgári perbeni tényállás megállapítás egyes kérdései. JK, 1972/7:438445. o.
Harsági Viktória: A hagyományos és az elektronikus okiratok szerepe az angol polgári perben. JK,
2004/11:409-413. o.
Harsági Viktória: Az elektronikus aláírás németországi szabályozásával kapcsolatos egyes kérdések rövid
áttekintése. Collega, 2002/1:61-65. o.
Harsági Viktória: Az okirati bizonyítás intézményének fejlődése a XI-XVI. századi magyar perjogban. Seria
Miskolc, Tom. 19. 2001. 117-38. o.
Harsági Viktória: Az okirati bizonyítás szerepe és szabályozása az osztrák és a francia polgári perjogban. Seria
Miskolc, Tomus 22. 2004. 373-392. o.
223
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
Hartai László: Az igazság érvényesülésének anyagi jogi problémái a polgári perben. JK, 1971/7:350-359. o.
Hartai László: Az igazság érvényre juttatásának problémái a polgári perben. JK, 1971/6:291298. o.
Kecskeméti Klára – Torma András: Gondolatok az elektronikus aláírás mibenlétéről és szabályozásának egyes
külföldi modelljeiről. JK, 2002/1:39-48. o.
Kengyel Miklós (szerk.): A polgári perbeli bizonyítás gyakorlati kézikönyve. Budapest, 2005.
Kengyel Miklós: A tanú polgári perbeli kihallgatásának pszichológiai problémái. MJ, 1981/9: 851-858. o.
Kengyel Miklós: A teljes bizonyítottságtól a valószínűség magas fokáig, avagy változatok a bizonyítás céljára a
polgári perben. MJ, 2005/11:674-680. o.
Király Lilla – Simon László: A bizonyítási kötelezettség és a bizonyítási teher. In Kengyel Miklós (szerk.): A
polgári perbeli bizonyítás gyakorlati kézikönyve. Budapest, 2005. 131-188. o. Kiss Daisy: E/E – avagy az
elektronikus társadalom hatása az eljárásjogokra. In Kiss Daisy – Varga István (szerk.): Magister artis boni et
aequi. Studia in honorem Németh János. Budapest, 2003. 491-519. o.
Kovács Mihály: A bizonyítási teher viselésének főbb kérdései a Polgári Törvénykönyv szemszögéből. JK,
1961/4:213-224. o.
Lábady Tamás – Kengyel Miklós: A polgári perbeli szakértői bizonyítás időszerű kérdései.
MJ, 1982/11:1006-1013. o.
Lászik András – Osztovits András: XXI. századi orvosszakértői módszerek a peres eljárások szolgálatában. MJ,
2001/12:739-743. o.
Magyary Géza – Nizsalovszky Endre: Magyar polgári perjog. 3. kiad. Budapest, 1939. 407450. o.
Magyary Géza: Értékpapírok a polgári törvénykönyv tervezetében. Adalékok az okiratok tanához. Budapest,
1902.
Molnár Ambrus: A bizonyításra vonatkozó tájékoztatási kötelezettség a polgári perben. MJ, 2009/3:129-140. o.
224
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
Móra Mihály: A bizonyítási teher és az akarathibás perbeli cselekmények egyes kérdései. JK, 1958/10:310-314.
o.
Móra Mihály: Az egyszerűbben bizonyítható tények a polgári perben. JK, 1959/5:230-236. o. Móra Mihály:
Beismert tények bírói ellenőrzése. JK, 1953/4:169-172. o.
MJ, 1986/11:992-993. o.
Névai László – Szilbereky Jenő: Polgári eljárásjog. 3. kiad. Budapest, 1974. 365-394. o.
Osvald Csilla – Sra Katalin: Az igazságügyi szakértői vizsgálatok kézikönyve. Budapest, 1996. Pankotainé
Nagy Gabriella: Elő(leges)zetes bizonyítás múltja és jelene a magyar polgári eljárásjogban. KK, 2009/6:25-34.
o.
Pataky Csaba: Ténykérdések és jogkérdések elhatárolása a műszaki szakértői véleményben. MJ, 2009/5:290-
297. o.
Perényi Ödön: Pszichológus szakértő a gyermekelhelyezési perben. MJ, 1981/2:128-140. o. Plósz Sándor: A
magánokiratok bizonyító ereje, különös tekintettel azok alakjára. In Összegyűjtött dolgozatai. Budapest, 1927.
270-312. o.
Sántha Ágnes: Az okirati bizonyítás a polgári perben és az Internet. In A magyar polgári eljárásjog a
kilencvenes években és az EU jogharmonizáció. Budapest, 2003. 201-233. o.
Sasvári Tibor: A szakértő szerepe a gyermekelhelyezési perekben. MJ, 1983/4:342-345. o. Schelnitz György: A
modern technika és a polgári eljárás. PEF III. 1973. 111-132. o.
Szántó József: Gondolatok a szakértői vélemény értékeléséről. MJ, 1995/1:39-44. o. Szécsényi-Nagy Kristóf: A
bizonyítási célú közjegyzői nemperes eljárások egyes kérdései. MJ, 2010/1:41-51. o.
225
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
Tremmel Flórián: A bizonyítás és a bizonyítékok fogalma a büntető eljárásban. Studia Iuridica, 71. Pécs, 1970.
Ujváriné Antal Edit: Az elektronikus aláírás és a hitelesítés – szolgáltatással összefüggő felelősségi szabályok.
JK, 2001/4:179-193.
Varga Gyula: A bizonyítási teher és a bizonyítási kötelezettség fogalma a polgári perben. Acta Budapest, Tom.
XIV. 1972. 133-148. o.
Varga Gyula: A vélelmek és hatásuk a bizonyításra. Acta Budapest, Tom. XVII. 1975. 173178. o.
Varga Gyula: Tárgyalási elv, bizonyítás és ténybeszerzés hivatalból. PEF II. 1972. 52-62. o.
A bírósági döntés kifejezés mind a döntéshozatali folyamatra, mind pedig e folyamat eredményére vonatkozik.
A döntés meghozatala a bíróságtól magasrendű logikai tevékenységet (következtetést, mérlegelést, minősítést
stb.) igényel. Ennek a folyamatnak a vizsgálata a logika, a döntéselmélet, a rendszerelmélet, a pszichológia stb.
körébe tartozik. A polgári perjog – néhány keretszabálytól (például a szabad bírói mérlegeléstől, a szabad
belátás szerinti döntéstől) eltekintve – a döntéshozatali folyamatnak csak az eljárási vonatkozásait (például a
határozathozatalt) szabályozza. A folyamat eredményeként megszülető döntés külső megjelenési formája
rendszerint a bírósági határozat lesz.
[660] A BÍRÓSÁGI HATÁROZAT • A bírósági határozat olyan hatósági akaratkijelentést tartalmaz, amellyel a
bíróság a felek magatartását valamilyen irányban befolyásolhatja. Magyary szerint az ügydöntő bírói határozat
mindig parancs vagy tilalom, míg a pervezető határozatok sokszor csak engedélyt adnak a cse- lekvésre.1
A bírósági határozat legfontosabb tulajdonsága, hogy különböző' joghatások kiváltására alkalmas. Ezek a
joghatások lehetnek anyagi jogiak vagy eljárásjogiak, véglegesek vagy ideiglenesek, teljesek vagy részlegesek
stb. A kiváltott joghatás erőssége a bírósági határozat fajtájától, illetve jellegétől függ. A bírósági határozat tehát
a bírói döntés mint eljárási cselekmény eredményeképpen létrejövő hatósági akaratkijelentés, amelyhez
különböző joghatások fűződnek.
226
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
határozatokról, tartalmuk alapján pedig egyedi ügyben hozott vagy általános határozatról. A legfontosabb
osztályozási szempontot azonban a Pp. 212. § (1) bekezdése tartalmazza, amely az ítéletek és a végzések között
tesz különbséget.
A törvény szerint a bíróság a per érdemében ítélettel, a per során felmerült minden más kérdésben, ideértve a per
megszüntetését is, végzéssel határoz. Kissé leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a bíróság az anyagi jogi
kérdésekben mindig ítéletet hoz, az eljárásjogi kérdéseket pedig végzéssel dönti el.
[662] AZ ÍTÉLET ÉS A VÉGZÉS • A 212. §-ban adott elvi elhatárolást törvény nem viszi következetesen
végig. Érdemi (anyagi jogi) kérdésben végzéssel dönt a bíróság, amikor
• a keresetlevelet a követelés időelőttisége vagy bírói úton nem érvényesíthető volta miatt idézés kibocsátása
nélkül elutasítja [130. § (1) bek. f) pont] vagy
• olyan ideiglenes intézkedést tartalmazó végzést hoz, amelyet utóbb nem helyez hatályon kívül [156. § (8)
bek.].2
Ritkábban, de az is előfordulhat, hogy a bíróság olyan ítéletet hoz, amelyben csak eljárásjogi kérdésről dönt.
Ilyen lehet
• a megállapítási kereset elutasítása azon az alapon, hogy a megállapítás a felperes jogainak az alperessel
szembeni megóvása végett nem szükséges (123. §), valamint
[663] EGYÉB HATÁROZATOK • A bírósági határozatok osztályozása nem merül ki az ítélettel és a végzéssel.
A 212. § egy további következetlensége az, hogy nem tesz említést a Pp.-ben szabályozott egyéb határozatokról.
Ezeket a határozatokat a kiváltott joghatás alapján csoportosíthatjuk. Az ún. ítélet hatályú határozatok közé
tartoznak
• a jogerős bírósági meghagyás, amellyel a bíróság az első tárgyalást elmulasztó alperest a kereseti kérelemnek
megfelelően kötelezi [136. § (3) bek.];
• a jogerős fizetési meghagyás, amelyet a közjegyző a jogosult egyoldalú kérelme alapján nemperes eljárásban
bocsát ki a kötelezettel szemben [2009. évi L. törvény 36. §];
• az értesítés, amellyel a bíróság az ügyészt tájékoztatja arról, hogy a fellépés (lásd 243. pont) feltételei
fennállnak [9. § (2) bek.];
• a pervezetéssel összefüggő olyan bírósági rendelkezés vagy intézkedés, amelynek a megtételéhez vagy az
elmulasztásához különböző jogkövetkezmények fűződhetnek; mint például a figyelmeztetés [8. § (2) bek.], a
rendreutasítás, a kiutasítás, a kivezettetés (134. §), a kitanítás [7. § (2) bek.].
227
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
• eldönti azt, hogy a tényállás melyik jogszabályi rendelkezés hatálya alá tartozik (ezt a műveletet nevezzük
idegen szóval szubszumálásnak, azaz besorolásnak vagy alárendelésnek);
A bírósági döntéshozatal kereteit a törvény jelöli ki. A Pp.-nek a határozathozatalra vonatkozó 214. §-a azonban
csak arra az esetre vonatkozik, amikor a bíróság tanácsban jár el. Ha a határozatot egyesbíró, kiküldött vagy
megkeresett bíró hozza, akkor a tanácskozásra és a szavazásra vonatkozó szabályok értelemszerűen nem
alkalmazhatók.
[665] A TANÁCSKOZÁS • A bíróság a határozatát zárt tanácskozás alapján hozza meg [214. § (1) bek.]. A
nyilvánosság elve alóli kivétellel a törvény a bíróság tagjainak a szabad véleménynyilvánítását és a döntési
folyamat zavartalanságát kívánja biztosítani. A bírósági ügyviteli szabályzat szerint a tanácskozáson az eljáró
bíróság tagjain és a jegyzőkönyvvezetőn kívül más nem lehet jelen.
A tanácskozás menetét a törvény közelebbről nem szabályozza. Ha az elnök döntése alapján a tanácskozásról
jegyzőkönyv készül, azt zárt borítékban a periratokhoz kell csatolni. A tanácskozási jegyzőkönyvet csak a
perorvoslat tárgyában eljáró bíróság, a fegyelmi eljárás kezdeményezésére jogosult személy,
fegyelmi eljárás során – a fegyelmi bíróság, valamint a Kúria jogegységi eljárás kezdeményezésére jogosult,
illetve a jogegységi eljárást lefolytató tanácsa tekintheti meg.
[666] A SZAVAZÁS • A tanácsban eljáró bíróság a határozatát szavazással hozza meg. A szavazásnál az eljáró
bíróság tagjain és a jegyzőkönyvvezetőn kívül más nem lehet jelen. A bíró a szavazástól nem tartózkodhat, az
egyes kérdésekben a tanács minden tagja köteles állást foglalni. A szavazás sorrendjéről a törvény úgy
rendelkezik, hogy a fiatalabb bíró az idősebbet megelőzően szavaz, az elnök pedig utolsónak adja le a szavazatát
[214. § (2) bek.]. Egyhangúság hiányában a határozatot a szavazattöbbség dönti el.
A szavazásnál kisebbségben maradó bíró jogosult arra, hogy a különvéleményét írásba foglalja és azt zárt
borítékban a tárgyalási jegyzőkönyvhöz csatolja. A különvélemény megtekintésére a tanácskozási
jegyzőkönyvre vonatkozó szabályokat (lásd 665. pont) kell alkalmazni.
A határozat rendelkező részét (lásd 684. pont) illetően azonban a bírósági ügyviteli szabályzat úgy rendelkezik,
hogy azt már a határozat kihirdetése előtt írásba kell foglalni és a tanács tagjainak alá kell írni [218. § (2) bek.].
[668] A HATÁROZAT RÉSZEI • Az írásba foglalt határozat általában négy – egymástól jól elkülöníthető –
részből áll. A bíróság érdemi döntését tartalmazó rendelkező részt és annak az indokolását a határozat fejrésze
és zárórésze fogja közre.
A határozat fejrésze az eljárás résztvevőiről (bíróság, felek, képviselők), valamint a folyamatban lévő ügyről
(ügyszám, pertárgy) informál és tartalmazza a határozat megnevezését is. A határozat fejrésze az ítéletek és a
végzések esetében eltérően alakul.
A határozat rendelkező része a bíróság döntését tartalmazza (lásd 684. pont). Ezt követően a bíróságnak
tájékoztatást kell adnia arról, hogy a határozat ellen van-e helye fellebbezésnek, és hogy azt hol és meddig lehet
benyújtani.
A határozat indokolása az ítéletek esetében kötelező, bár a törvény itt is lehetővé teszi az ún. rövidített
indokolást (lásd 687. pont). A végzések közül csak azokat kell megindokolni, amelyek külön fellebbezéssel
megtámadhatók. Ezek közül sem kell megindokolni az egyezséget jóváhagyó végzést (lásd 709. pont).
228
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
Nem kell kihirdetni a tárgyaláson kívül hozott végzéseket; esetükben a közlés feltétele az érdekelt félnek való
kézbesítés lesz [219. § (1) bek. d) pont].
Nem kell kézbesíteni a tárgyaláson hozott végzéseket a jelen lévő félnek, illetve a mulasztó félnek sem, kivéve
az olyan végzést, amely új határnap kitűzésére vonatkozik vagy amely ellen külön fellebbezésnek van helye. Az
előbbi esetekben a határozatot már a kihirdetéssel közöltnek kell tekinteni [219. § (3) bek.].
Kihirdetés útján kell közölni a tárgyalás folyamán hozott végzéseket és az ítéleteket [218. § (1) bek.]. A
tárgyaláson kívül hozott végzéseket tehát nem kell kihirdetni.
Az általános szabály szerint a határozatokat a tárgyalás napján kell kihirdetni. Az ítéletek esetében azonban a
kihirdetést legfeljebb tizenöt napra el lehet halasztani, ha az az ügy bonyolultsága miatt feltétlenül szükséges.
Ebben az esetben a bíróságnak nyomban ki kell tűznie a kihirdetés időpontját, és az ítéletet a kihirdetés napjáig
írásba kell foglalnia [219. § (2) bek.]. A kihirdetéshez a törvény különböző jogkövetkezményeket fűz:
• Ha a határozat a kihirdetéssel közöltnek tekinthető, akkor a közlés joghatásai már a kihirdetéssel beállnak
[219. § (3) bek.].
• Az a határozat, amely fellebbezéssel nem támadható meg, a kihirdetéssel jogerőre emelkedik [228. § (1)
bek.].
• A kihirdetéssel beáll az egyszerű kötőerő (227. §), vagyis a bíróság – ha a törvény másként nem rendelkezik –
a saját határozatához abban a perben, amelyben azt hozta, kötve van.
[671] A HATÁROZATOK KÉZBESÍTÉSE • A kézbesítés jelentősége a kihirdetéshez képest abban áll, hogy a
feleket és az egyéb érdekelteket pontosan tájékozatja a bírósági határozatba foglalt jogaikról és
kötelezettségeikről. Mivel a felek a kézbesítéssel a teljes határozatot kapják meg, módjuk van a rendelkező rész
és az indokolás alapos áttanulmányozására, egybevetésére, a perorvoslati beadvány pontos megfogalmazására
stb. Kézbesítés útján kell közölni
• az ítéletet a felekkel;
• a tárgyalás során hozott végzéseket azzal a féllel, aki a tárgyalásra nem volt szabályszerűen megidézve;
• a tárgyalást elmulasztó féllel az olyan végzést, amely új határnap kitűzésére vonatkozik vagy amely ellen
külön fellebbezésnek van helye;
• az eljárás során hozott minden határozatot azzal a személlyel, akinek érdekében az ügyész vagy külön
jogszabállyal erre feljogosított személy vagy szervezet az eljárást megindította [219. § (1) bek.].
A határozatot az írásba foglalást (lásd 667. pont) követő tizenöt napon belül kézbesíteni kell. Ha az ítélet
kihirdetését a bíróság elhalasztotta, a kihirdetéskor jelen lévő feleknek a bíróság az írásba foglalt ítéletet
nyomban kézbesíti, és ezt a jegyzőkönyvben is feltünteti, a meg nem jelent feleknek pedig nyolc napon belül
kézbesíti. A felek részére a határozatnak nemcsak a rendelkező részét, hanem az indokolását is kézbesíteni kell,
kivéve ha a határozatot a törvény szerint nem kell megindokolni [219. § (2) bek.].
229
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
A határozatok kézbesítésére vonatkozó rendelkezéseket megfelelően kell alkalmazni akkor is, ha a határozatot
nem a felekkel, hanem más érdekeltekkel
kell közölni. Ha a félnek a per vitelére meghatalmazottja van, akkor a határozatokat a fél helyett a
meghatalmazottnak kell kézbesíteni (97. §).
Amennyiben a törvény másképpen nem rendelkezik, a közlés joghatásai a határozat kézbesítésével beállnak.
• bek.].
• A határozat közlésétől számított tizenöt napon belül lehet kérni a határozat kiegészítését (225-226. §).
• Ha a határozat fellebbezéssel nem támadható meg, akkor a féllel történt kézbesítéstől számítanak azok a
határidők, amelyeket a határozat jogerőre emelkedésétől kell számítani [228. § (1) bek.]; ilyen a perújítási
kérelem [261. § (1) bek.] és a felülvizsgálati kérelem [272. § (1) bek.] előterjesztésének a határideje.
Ha a bírósági határozatban névcserén, hibás névíráson, számítási hibán vagy más egyéb elíráson alapuló hiba
van, akkor azt kijavítással lehet orvosolni (224. §). A bírósági határozatban lévő név- vagy számelírás csak
látszatra tűnik apró hibának: valójában nagyon jelentős érdekeket érinthet. Nem mindegy az, hogy a
marasztalási összegben egy nullával több vagy kevesebb van, vagy a perköltséget egy számítási hiba miatt
tévesen állapította meg a bíróság. Az ítéletben szereplő névhiba vagy a személyi adatok elírása tévedések
láncolatát idézheti elő az ítéletre alapított további eljárásokban, például az anyakönyvi bejegyzésben vagy a
végrehajtási eljárásban.
Habár a kijavítás iránti eljárást a törvény a határozatok között szabályozza, a jogirodalomban a szerzők többsége
(Bacsó, Bajory, Farkas) mégis a perorvoslatok közé sorolja. 3
A kijavítás csak a 224. §-ban felsorolt hibák orvoslására irányulhat. Lényeges eljárási szabálysértést követ el a
bíróság akkor, ha a kijavító végzés a határozatot az ügy érdemében változtatja meg.4
A kijavításról az a bíróság határoz, amelyik a hibás határozatot hozta. Ha a határozat például a megkeresett
bíróságtól származik, a kijavítás is ennek a bí-
róságnak a feladata lesz. A kijavítás tárgyában a bíróság a felek meghallgatása nélkül is határozhat. Ha mégis
elrendeli a felek szóbeli vagy írásbeli meghallgatását, a kitűzött határnap vagy határidő elmulasztása nem gátolja
a határozat meghozatalát [224. § (2) bek.].
A bíróság a határozat kijavítását végzéssel rendeli el, tekintet nélkül arra, hogy milyen határozatot kell
kijavítania. A kijavító végzést az eredeti határozatra, és ha lehetséges, annak kiadmányaira is rá kell vezetni. Ha
a határozatot már kézbesítették, a kijavítást feltüntető kiadmányt is kézbesíteni kell.
A kijavítás tárgyában hozott határozat ellen fellebbezésnek csak akkor van helye, ha az a rendelkező részre
vonatkozik [224. § (4) bek.]. A kijavítás iránti kérelemnek a határozat elleni fellebbezésre és a határozat
végrehajtására nincs halasztó hatálya.
230
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
[675] A KIEGÉSZÍTÉS MINT PERORVOSLAT • Ha a bírósági határozat azért hiányos, mert a bíróság nem
döntött olyan kérdésben, amelyről határoznia kellett volna, akkor a határozat kiegészítésére kerül sor (225. §).
Mivel a kiegészítés során a bíróságnak egy elmulasztott döntését kell pótolnia, a törvény szigorúbb
alakszerűséget kíván, mint a kijavítás esetében. Ezért a Pp. a kiegészítésnél nem általában a bírósági
határozatokról rendelkezik, hanem külön szabályozza mind az ítélet, mind pedig a végzés kiegészítését.
• a kereseti kérelem vagy az ellenkérelem valamely része felől akár a fő-, akár a mellékkötelezettség
tekintetében nem határozott; valamint
• a perköltség összege vagy az ítélet előzetes végrehajthatósága felől, habár helye lett volna, nem rendelkezett
[225. § (1) bek.].
[676] AZ ÍTÉLET KIEGÉSZÍTÉSE KÉRELEMRE • Az ítélet kiegészítését a közlésétől számított tizenöt napon
belül bármelyik fél kérheti. A kiegészítés iránt határozott kérelmet kell előterjeszteni. Ezzel a törvény arra utal,
hogy a kérelemből ki kell tűnnie annak, hogy a kérelmező az ítélet valamely hiányosságát sérelmezi és annak a
pótlását kívánja. A kiegészítés iránt előterjesztett kérelemnek az ítélet elleni fellebbezés beadására és az ítélet
végrehajtására halasztó hatálya nincs, a bíróság azonban az ítélet végrehajtását a kiegészítési kérelem
elintézéséig hivatalból is felfüggesztheti [225. § (5) bek.].
A kérelemről a bíróság tárgyaláson határoz. A tárgyalásra a feleket meg kell idézni, de elmaradásuk a határozat
meghozatalát nem gátolja és a tárgyalás elmulasztása miatt igazolásnak sincs helye. A kérelemben a fél – az
ellenfél egyetértő nyilatkozatának csatolása mellett – kérheti, hogy a bíróság a kérelemről tárgyaláson kívül
határozzon [225. § (3) bek.]. Az ítélet kiegészítése iránti kérelem tárgyában a bíróság kétféle határozatot hozhat.
• Ítéletet akkor, ha a kérelemnek részben vagy egészében helyt ad. Ez az ún. kiegészítő ítélet, amelyet az
eredeti ítéletre és lehetőleg annak kiadmányaira is fel kell jegyezni.
• Végzést akkor, ha az ítélet kiegészítésére irányuló kérelmet elutasítja [225. § (4) bek.].
A kiegészítő ítélet és az elutasító végzés ellen az általános szabályok szerint van helye fellebbezésnek.
[677] KIEGÉSZÍTÉS HIVATALBÓL • Ha a bíróság az ítéletben nem rendelkezett olyan kérdésről, amelyről a
törvény szerint rendelkeznie kellett volna (például perköltség, állam általi előlegezés, előzetes
végrehajthatóság), a mulasztást a bíróság a hiányosság észlelését követően haladéktalanul köteles hivatalból
pótolni. A bíróság az eljárása során elrendelheti a felek meghallgatását.5 A kiegészítésről ítélettel határoz.
A bíróság akkor is hivatalból rendeli el az ítélet kiegészítését, ha az a másodfokú eljárásban hozott végzés elleni
fellebbezés elbírálása tárgyában hozott döntés következtében válik szükségessé (lásd 799. pont). Ennek során
előfordulhat az, hogy például a szakértői díjat megállapító végzés elleni fellebbezés elbírálása a másodfokú
bíróság jogerős ítéletének meghozatalát követően történik meg és a jogerős ítéletnek a perköltséget megállapító
része változtatásra szorul [225. § (6) bek.].
[678] A VÉGZÉS KIEGÉSZÍTÉSE • A végzés kiegészítésére vonatkozó szabályok csak annyiban térnek el az
ítélet kiegészítésétől, hogy a bíróság akkor is végzéssel dönt, ha a kiegészítés iránti kérelemnek helyt ad, illetve
az eljárás során a felek meghallgatása mellőzhető (226. §).
4.3. 3. Az ítélet
[679] AZ ÍTÉLET FOGALMA • Az ítélet a bíróságnak az az eljárási cselekménye, amellyel a per érdemében
dönt, befejezve ezzel az előtte folyó peres eljárást. Az ítélet mindig befejező határozat abban az értelemben,
hogy a bíróság abban a tárgyban, amelyben az ítéletet hozta, nem folytatja tovább a jogvitát. Az ítélet mint
eljárási cselekmény a bíróság akaratkijelentése, egyben olyan hatósági aktus, amelyhez meghatározott
joghatások fűződnek.6
231
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
Régebbi jogirodalmunk – az ítéletről szólva – elsősorban annak belső tulajdonságait hangsúlyozta. Magyary
szerint az ítélet „a bírónak az állam nevében vont, a feleket kötelező következtetése, tehát parancsa, amellyel
egy bizonyos múltban keletkezett magánjogi jogviszony alapján, vagy éppen azon az alapon, hogy ilyen
jogviszony nem jött létre, a felek cselekvését a jövőre nézve jogérvényesen határozza meg". 7
A szocialista jogirodalom nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy „a bíróság az ítéletével biztosítja a
szocialista törvényesség érvényesülését, védi jogrendünket, jogvédelmet nyújt annak a félnek, akit az anyagi jog
szerint megillet, a pernyertes felperesnek éppen úgy, mint a kereset elutasítása esetében az alaptalanul
megtámadott alperesnek és nevelő funkcióját teljesíti".8
[680] AZ ÍTÉLET JOGI TERMÉSZETE • A jogirodalom régóta keresi a magyarázatot arra, hogy milyen hatást
gyakorol az ítélet a felek által perbe vitt anyagi jogviszonyra. A megoldandó kérdés tulajdonképpen az, hogy az
ítélet nyomán a felek között közjogi vagy magánjogi jellegű kötelezettség keletkezik-e.
A parancselmélet szerint az ítélet a bírónak mint állami felségjogot gyakorló személynek a parancsa. Az ítéletet
éppen az különbözteti meg például az egyszerű jogi véleménytől, hogy a benne foglalt parancs közjogi jellegű,
amely az állammal szemben kötelezi a feleket. Magyary, a parancselmélet egyik hazai képviselője, az ítéletet
nem új parancsnak tartotta, hanem a jogszabályba foglalt általános parancs megismétlésének, amely a bíró
hatalma alapján még akkor is kötelez, ha az ítélet és a törvény parancsa között eltérés van. Az ítélet mint állami
parancs – a felek között fennálló magánjogi kötelemtől független – közjogi viszonyt teremt a felek és az állam
között.9
A deklaratív elmélet hazai képviselői kétségbe vonják azt, hogy az ítélet lényege a parancs lenne. Érveik között
szerepel az, hogy vannak olyan ítéletek (például az elutasító vagy a jogalakító), amelyek parancsot nem is
tartalmaznak. Szerintük az ítélet lényege a megállapításban van, az azt követő parancsnak csak adminisztratív-
végrehajtó jellege van. Az ítélet mint deklaráció, nem a benne rejlő parancs folytán kötelező, hanem a
jogszabály erejénél fogva. Tóth Károly szerint, aki Schönvitzky Bertalannal együtt az elmélet hazai képviselője
volt:
„Az ítélet nem más, mint megmutatása az igazságnak... Valóban deklaratív jelenség." 10
A konstitutív elmélet képviselői minden ítéletben jogalap-változtatást látnak, és azt tekintik az ítélet fő
funkciójának. Vagyis az ítélet az addigi jogi helyzetet, a felek közötti anyagi jogviszonyt olyanná változtatja,
ahogy azt az ítélet kimondja. Ha az ítélet helytelen, akkor az lép az eredeti jogviszony helyébe, mintegy
megújítva azt. Ha az ítélet helyes, akkor a már meglévőhöz járul hozzá az új jogviszony. Ezt az elméletet sokan
azért nem fogadják el, mert elmossa a határt a jogalkotás és a jogalkalmazás között. (A konstitutív elméletnek
nem volt hazai követője.)
A modern magyar ítéletelméletek legfőbb törekvése az, hogy összhangot teremtsenek a különböző irányzatok
között. Móra a parancsolást és a megállapítást egyformán a bíróság ítéleti tevékenysége részének tekintette.
Farkas az ítélet lényegét a parancsban jelölte meg: „A megállapítás mint ítéleti funkció nem elhanyagolható, de
nem ez a lényege az ítéletnek, hanem csak az előfeltétele annak, hogy ezen alapuló parancsot tartalmazhasson."
Nem zárható ki az ítélet konstitutív hatása sem; ezt bizonyos esetekben a törvény kifejezetten lehetővé teszi, de
fennállhat még a helytelen ítéletek vagy a perköltségre vonatkozó ítéleti rendelkezések esetében is. 11
Az ítéleti rendelkezés tartalma szerint megkülönböztetünk: helyt adó, elutasító és vegyes (részben helyt adó,
részben elutasító) ítéleteket.
A kereseti kérelem fajtája szerint az ítélet lehet: marasztaló, megállapító, jogalakító (lásd 377. pont).
A kereseti kérelem terjedelméhez képest beszélhetünk: ítéletről, részítéletről, közbenső ítéletről és kiegészítő
ítéletről.
232
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
Mint minden bírósági határozat, az ítélet is három részre tagolódik, éspedig fejrészre, rendelkező részre,
indokolásra (ez utóbbi kettőt nevezik az ítélet érdemi részének), valamint zárórészre [220. § (1) bek.]. 12
[682] AZ ÍTÉLET FEJRÉSZE • Az ítélet fejrészének tartalmaznia kell a bíróság megjelölését és a bírósági
ügyszámot; a határozat megnevezését (ítélet, részítélet stb.); a felek és képviselőiknek nevét, lakóhelyét és
perbeli állását; valamint a per tárgyának a megjelölését. A felsoroltakon kívül a fejrészben utalás történhet még
az esetleges ügyészi részvételre, valamint a szóbeli tárgyalás időpontjára is. Ezeket azonban a törvény
kifejezetten nem írja elő.
január 1. napjától az ítélet bevezető része nem utal a bírói hatalom forrására. A magyar bíróságok az első
világháború befejezéséig „Őfelsége a király nevében", a két világháború között „A Magyar Szent Korona
nevében", 1949 és 1989 között „A Népköztársaság nevében", 13 majd 1989. október 23-a után „A Magyar
Köztársaság nevében!" hirdettek ítéletet. Miután az Alaptörvény az ország nevét megváltoztatta, az ítéleti
praeambulum tartamilag kiüresedett, és a törvényhozó a megszüntetése mellett döntött (2011. évi CL. törvény
82. §, 2011. évi CLXI. törvény 208. §). Ennélfogva az ítélet fejrésze csak azt tartalmazhatja, hogy a bíróság
meghozta és kihirdette az ítéletét.
[683] AZ ÍTÉLET RENDELKEZŐ RÉSZE • A ítélet rendelkező része tartalmazza a bíróság döntését a kereseti
kérelem és a viszontkereset tárgyában. A rendelkező részt további három elemre lehet felbontani: a) a per tárgya
feletti döntésre,
Az ítélet rendelkező részét tömören, világosan és könnyen érthetően kell megszövegezni. Ügyelni kell arra,
hogy a rendelkező rész tartalma a végrehajtás során ne okozzon nehézségeket. Ez a követelmény mindenekelőtt
a per tárgya feletti döntésére vonatkozik, amelyből félreérthetetlenül ki kell tűnnie annak, hogyan döntött a
bíróság a kereseti kérelem, az ellenkérelem, a viszontkereset, a beszámítási kifogás stb. tárgyában. Itt kell
rendelkezni továbbá a kamat mértékéről,14 a teljesítési határidőről (lásd 700. pont), a részletfizetésről (lásd 701.
pont) és az előzetes végrehajthatóság elrendeléséről (lásd 727. pont). Példaként néhány – a gyakorlatban
alkalmazott – fordulatot mutatunk be:
„A bíróság kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1 164 430 (egymillió-
százhatvannégyezer-négyszázharminc) forintot, és ennek 2010. május 6. napjától 2010. június 30. napjáig évi
6,5%-os, 2010. július 1. napjától a kifizetés napjáig pedig minden naptári félév teljes idejére az érintett naptári
félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát."
„A bíróság megállapítja, hogy az I. r. felperes a Pécs III. kerületi 6795. sz. tulajdoni lapon 51 918. hrsz. alatt
bejegyzett ingatlan tulajdonjogát elbirtoklás jogcímén megszerezte.
A bíróság kötelezi az alpereseket annak tűrésére, hogy az I. r. alperes tulajdonjoga a fenti ingatlanra az ingatlan-
nyilvántartásba bejegyzést nyerjen."
A rendelkező részben a bíróságnak a perköltség viselésérőt, továbbá a feljegyzett illetékről és az állam által
előlegezett költségekről is döntenie kell (lásd 290. pont):
„A bíróság kötelezi az alperest arra, hogy fizessen meg a felperes részére tizenöt napon belül 16 500
(tizenhatezer-ötszáz) forint elsőfokú perköltséget."
„A bíróság kötelezi az alpereseket arra, hogy tizenöt napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek
24 000 (huszonnégyezer) forint elsőfokú perköltséget, az államnak külön felhívásra 19 400 (tizenkilencezer-
négyszáz) forint illetéket."
[684] A PERORVOSLATI ZÁRADÉK • A rendelkező résznek minden esetben tartalmaznia kell az ún.
perorvoslati záradékot. Ebben a feleket tájékoztatni kell arról, hogy az ítélet ellen van-e helye fellebbezésnek, és
azt hol és mennyi idő alatt kell benyújtani.
A feleket tájékoztatni kell arról is, hogy a 256/A. § (1) bekezdésének b)-d) pontjában felsorolt esetekben
tárgyalás tartását kérhetik, illetve a fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett közös kérelmük alapján a
fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálása kérhető.
233
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
Ezzel a bíróság a Pp. 7. § (2) bekezdése szerinti kitanítási kötelezettségének tesz eleget. A perorvoslati
lehetőségről a feleket akkor is tájékoztatni kell, ha jogi képviselővel rendelkeznek.
„Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított tizenöt napon belül a Pécsi Törvényszékhez fellebbezésnek van helye,
amelyet a Komlói Városi Bíróságnál lehet írásban három példányban benyújtani vagy jegyzőkönyvbe mondani.
A bíróság tájékoztatja a feleket, hogy a Pp. 256/A. § (1) bekezdés b)-d) pontjában felsorolt esetekben tárgyalás
tartását kérhetik, illetve a fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett közös kérelem alapján a fellebbezés
tárgyaláson kívüli elbírálása kérhető.
Ha a főkövetelés tekintetében a vitatott érték a kettőszázezer Ft-ot vagy a kereseti kérelemben megjelölt
követelés tíz százalékát nem haladja meg, fellebbezni csak az elsőfokú eljárás szabályainak lényeges
megsértésére vagy az ügy érdemi elbírálásának alapjául szolgáló jogszabály téves alkalmazására hivatkozással
lehet. Ilyen hivatkozás hiányában a fellebbezést a másodfokú tanács elnöke hivatalból elutasítja."
[685] AZ ÍTÉLET INDOKOLÁSA • Jóllehet az ítélet legfontosabb része a bíróság döntését tartalmazó
rendelkező rész, a törvény mégis az indokolást szabályozza részletesebben. Ennek a magyarázata egyfelől az,
hogy az indokolás az ítélet legterjedelmesebb része, másfelől ebben rejlik az a meggyőző erő, amely a bíróság
rendelkezéseit is megalapozza. Juhász szerint az ítélet indokolásával szemben ugyanolyan követelményeket kell
támasztani, mint az ítélet egészével
szemben, tehát az indokolás legyen tömör, precíz, érthető, világos. „Az indokolás ne tartalmazzon olyan
rendelkezéseket, amelyek a rendelkező részre tartoznak, továbbá az indokolás egyes elemei megfelelően
elkülönüljenek. A tényállás ne keveredjen a bizonyítékok mérlegelésével, illetve a jogi indokolással." 15
A törvény szerint az ítélet indokolásában röviden elő kell adni a bíróság által megállapított tényállást, az arra
vonatkozó bizonyítékok megjelölésével. Meg kell említeni azokat a körülményeket, amelyeket a bíróság a
bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, végül utalni kell azokra az okokra, amelyek miatt a bíróság
valamely tényt nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte [221. § (1) bek.].
Mivel az ítélet törvényességét a jogszabályok helyes alkalmazása biztosítja, a bíróságnak azokra a
jogszabályokra is hivatkoznia kell, amelyekre a döntését alapította. Ha vitás az alkalmazandó jogszabály, a
bíróság nem elégedhet meg az arra való egyszerű utalással, hanem ki kell fejtenie, hogy miért alkalmazta vagy
nem alkalmazta a kérdéses jogszabályt.
1. tényállás,
2. a bizonyítékok megjelölése,
4. a bizonyítékok mérlegelése,
5. jogi indokolás,
7. a perköltségről, a feljegyzett, illetve az állam által előlegezett illetékekről, költségekről történő rendelkezések
indokolása.16
A felsoroltak közül az 1. és 3. pont a tényállást, a 2., 4. és 6. pont a ténybeli indokolást, az 5. és 7. pont a jogi
indokolást tartalmazza.
Az eljárás során hozott határozatokat csak annyiban kell megindokolni, ameny- nyiben azok az ítélet elleni
fellebbezésben megtámadhatók. Ilyen például a kizárás megtagadása tárgyában hozott határozat, amely miatt
csak abban a fellebbezésben lehet panaszt tenni, amely az ügy érdemében hozott határozat ellen irányul [18. §
234
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
(4) bek.]. Ha a bíróság a félnek az eljárás szabálytalansága elleni kifogását figyelmen kívül hagyta, ennek okát
legkésőbb az indokolásban köteles megadni (114. §).
A jogról való lemondás, illetőleg a jogelismerés alapján hozott ítélet indokolásában elegendő a tényállást
röviden ismertetni, ha a bíróság a joglemondás vagy a jogelismerés tényére hivatkozik [221. § (2) bek.].
• Ha az ügy ténybeli és jogi megítélése egyszerű, az ítélet indokolásának csak a megállapított tényállás rövid
leírását kell tartalmaznia, valamint – utalásként – az alkalmazott jogszabályokat kell feltüntetnie [221. § (3)
bek.].
• bek.].17
• Ha a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet indokai alapján hagyja helyben, a másodfokú ítélet
indokolásában csupán erre a körülményre kell utalni [254. § (3) bek.]
[688] AZ ÍTÉLET ZÁRÓRÉSZE • Az ítéletet a tanács elnöke és tagjai, ha pedig a bí- [688] róság ülnökök
közreműködése nélkül jár el, akkor az egyesbíró írja alá. Ha a tanács elnöke vagy valamelyik tagja a határozat
aláírásában akadályoztatva van, ezt az akadály megjelölésével a határozaton fel kell tüntetni [223. § (1) bek.].
Ilyen esetben a határozatot – a helyettesi minőség feltüntetésével – az eljárt tanács egyik tagja, illetőleg elnöke
írja alá.
A törvényesség az anyagi és az eljárási szabályok feltétlen megtartását jelenti, beleértve azt is, hogy a bíróság
által megállapított tényállásnak azonosnak kell lennie az ügy valóságos tényállásával.
A megalapozottság követelményének az ítélet akkor tesz eleget, ha olyan tényállást tartalmaz, amelyet a bíróság
bizonyítékokkal támaszt alá. (Az elmondottakból következően az ítélet megalapozottságát már a törvényesség
követelménye is magában foglalja.)
A határozottság az egyértelmű és világos bírói döntést jelenti, amely azonban nem zárja ki azt, hogy az ítélet
pontosan körülírt feltételeket tartalmazzon. Az ítélet véglegessége (és megváltoztathatatlansága) a jogerő
fogalmához (lásd 715. pont) kapcsolódik.
A törvény szövegét ki kell egészíteni azzal, hogy az ítéleti döntésnek magától értetődően az alperes
ellenkérelmére is ki kell terjednie, valamint a nem kereseti formát öltő kérelmekre, így például a beszámítási
kifogásra is. Célszerűségi okok miatt azonban a törvény kivételeket enged a teljesség követelménye alól és
lehetővé teszi azt, hogy a bíróság részítéletet vagy közbenső ítéletet hozzon, illetőleg a kiegészítő ítéletével (lásd
676. pont) állítsa helyre az ítélet teljességét.
[691] A RÉSZÍTÉLET • A bíróság az egyes kereseti kérelmek felől vagy a kereseti kérelmek önállóan
elbírálható egyes részei felől részítélettel határozhat, ha
a többi kereseti kérelem vagy beszámítási kifogás eldöntése végett a tárgyalást el kell halasztani [213. § (2)
bek.].
235
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
A két feltételnek együttesen kell fennforognia ahhoz, hogy a bíróság részítéletet hozzon. A részítélet rendszerint
a követeléssel fellépő fél érdekét szolgálja, amennyiben lehetővé teszi azt, hogy a fél a követelése egy részéhez
hamarabb hozzájusson. A részítélet a bíróság munkáját is könnyebbé teszi, mivel a már eldöntött kérdések
kikapcsolásával a jogvita áttekinthetőbbé válik. Részítéletet nemcsak a fél kérelmére, hanem hivatalból is hozhat
a bíróság, amennyiben a feltételei fennállnak. A részítélet mind az első, mind a másodfokú eljárásban
megengedett [253. § (2) bek.].
A Legfelsőbb Bíróság 3/2000. polgári jogegységi határozata szerint a bíróság részítélettel a kereset egészét is
elbírálhatja, ha az alperes beszámítási kifogása miatt a tárgyalás elhalasztása szükséges.
[692] FELLEBBEZÉS A RÉSZÍTÉLET ELLEN • A részítélet ellen önálló fellebbezésnek van helye.
Fellebbezés esetén azonban a bíróság nem várja be a részítélet jogerőre emelkedését, hanem a még el nem bírált
kereseti kérelmek tárgyában tovább folytatja az eljárást. Ettől az általános szabálytól csak a házassági perekben
van eltérés. Ha a bíróság az érvénytelenítési, illetőleg a bontókereset és a házassági vagyonjogi kereset felől
külön határoz, mindegyik kérdésben külön hoz ítéletet, amit a törvény részítéletnek nevez. Ilyen esetben
azonban a vagyonjogi kereset tárgyában csak az érvénytelenítés, illetve a bontás kérdésében hozott ítélet
jogerőre emelkedése után folytatható az eljárás [292. § (2) bek.].
A részítélet csak feltételesen emelkedik jogerőre, mivel a törvény lehetővé teszi azt, hogy a bíróság a
beszámítási kifogásra, illetőleg a viszontkeresetre vonatkozó tárgyalás eredményére tekintettel a részítéletet
hatályon kívül helyezze vagy megfelelően módosítsa. Ezen a két eseten kívül azonban az ítélet nem érintheti a
részítélet hatályát. A per későbbi megszűnése ugyancsak nem érinti a jogerőre emelkedett részítélet hatályát
[137. § (4) bek.].
[693] A KÖZBENSŐ ÍTÉLET FOGALMA • Ha a keresettel érvényesített jog fennállása és a felperest ennek
alapján megillető követelés összege vagy mennyisége tekintetében a vita elkülöníthető, a bíróság a jog
fennállását ítélettel előzetesen is megállapíthatja [213. § (3) bek.]. A jogalap kérdésében hozott bírósági döntést
nevezzük közbenső ítéletnek. Ebben az esetben a tárgyalás a követelés összegére vagy mennyiségére
vonatkozóan csak a közbenső ítélet jogerőre emelkedése után folytatható.
Közbenső ítélet tehát akkor hozható, ha a követelés a jogalap és az összegszerűség tekintetében szétválasztható.
Ez a feltétel a leggyakrabban a kártérítési perekben teljesül, ahol a bíróságnak előbb azt kell eldöntenie, hogy
fennáll-e az alperes kártérítési felelőssége, és csak ezután kerülhet sor annak a megállapítására, hogy milyen
összegű kárt kell az alperesnek megtérítenie.
A közbenső ítélettel a bíróság csak a keresettel érvényesített jog fennállását állapíthatja meg. Negatív tartalmú
közbenső ítéletnek nincs értelme! Amennyiben a bíróság azt állapítja meg, hogy a keresettel érvényesített jog
nem áll fenn, akkor az összegszerűség kérdése is tárgytalanná válik, tehát a bíróság – az eljárást befejezve –
elutasító ítéletet fog hozni.
Közbenső ítéletet a bíróság az érdekelt fél kérelmére vagy hivatalból is hozhat. Erre mind az első-, mind a
másodfokú eljárásban lehetősége van [253. §
A közbenső ítélettel jogerősen elbírált jogalapot a felek egymás között ismételten vitássá nem tehetik, ahhoz
anyagi jogerő fűződik.
236
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
A 213. § (1) bekezdése arra kötelezi a bíróságot, hogy az ítéletében valamennyi kereseti követelésről döntsön.
Ez a pozitív értelemben vett teljessége az ítéletnek.
A 215. § viszont arra figyelmezteti a bíróságot, hogy a döntése nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg az
ellenkérelmen. Ez pedig a negatív értelemben vett teljessége az ítéletnek.
[696] A TÚLTERJESZKEDÉS TILALMA • A Pp. a „ne eat iudex ultra petita partium" elvet követi, amikor a
215. §-ban kimondja, hogy a bíró nem terjeszkedhet túl a felek kérelmein. Ez a szabály egyfelől a bíróság
érdemi döntésének a legfőbb korlátja, másfelől a felek rendelkezési jogának (lásd 78. pont) az egyik
legfontosabb megnyilvánulása.
A Pp. 3. §-ának általános érvényű megfogalmazása szerint a bíróság a felek által előterjesztett kérelmekhez és
jognyilatkozatokhoz általában kötve van. Az ítélet esetében ez annyit jelent, hogy a bíróság nem ítélhet meg
annál többet, mint amennyit a fél a keresetében, a viszontkeresetében vagy az ellenkérelmében kért. Ezt a
szabályt a 215. § a főkövetelés járulékaira (kamat, költség stb.) is kiterjeszti.
[697] KIVÉTELEK A TÚLTERJESZKEDÉS TILALMA ALÓL • Bizonyos esetekben maga a törvény állapít
meg kivételeket a 215. §-ban foglalt szabály alól. Így például:
A bíróság a perköltség felől hivatalból határoz [78. § (2) bek.]. A bíróság ezért kérelem nélkül is megítéli a
pernyertes félnek járó perköltséget.
A bíróság a meg nem fizetett illetéknek, valamint az állam által előlegezett költségeknek a megtérítéséről
hivatalból intézkedik az eljárást befejező, illetőleg a perköltség viseléséről döntő határozatában [6/1986. (VI.
26.) IM rendelet 15. §].
A házasság érvénytelenítése vagy felbontása esetén a bíróságnak a közös kiskorú gyermek elhelyezése és tartása
felől – szükség esetén – az erre irányuló kérelem nélkül is határoznia kell [290. § (1) bek.].
Ha a szülőnél történő elhelyezés a gyermek érdekét veszélyezteti, a bíróság a gyermeket másnál is elhelyezheti,
feltéve hogy ez a személy a nála történő elhelyezést maga is kéri [Csjt. 72/A. § (1) bek.].
Birtokperben a bíróság Ptké. 27. § (3) bekezdésében foglaltak szerint a hasznok, a károk és a költségek
kérdésében akkor is határoz, ha a felperes csak a birtoklás kérdésében indított keresetet (PK 29. sz.
állásfoglalás).
A bíróság a kártérítés módjának megállapításánál nincs kötve a felek kérelméhez, ebben a vonatkozásban tehát a
kereseti kérelemhez kötöttség nem érvényesül (PK 44. sz. állásfoglalás).
Ha a kereseten túlterjeszkedett ítélet jogerőre emelkedett, jogszabálysértés címén felülvizsgálattal [270. § (2)
bek.] vagy perújítással támadható meg. E két rendkívüli perorvoslat igénybevételének a lehetősége azonban
erősen korlátozott. Felülvizsgálati kérelmet csak jogszabálysértésre hivatkozással lehet benyújtani. Perújításnak
pedig akkor van helye, ha az új tények és új bizonyítékok alapján olyan tényállás derülhet ki, amely szerint a
többletkövetelés nem áll fenn.
237
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
• meghatározott magatartást (tevés, nem tevés, tűrés) ír elő az alperes számára („facere");
Az alperes vagylagosan is kötelezhető több szolgáltatás teljesítésére, éspedig úgy, hogy a választás joga a
teljesítési határidőn belül az alperest, annak elteltével a felperest illeti meg (Ptk. 230. §). A vagylagos kötelezés
nem mond ellent az ítélet határozottságához fűződő követelménynek.
Ha a kereseti követelés a polgári jog szabályai szerint az alperes vagyonának csupán valamely részéből hajtható
be (például az örökölt vagyontárgyakból), a bíróságnak ezt a részt a határozatában meg kell jelölnie (Pp. 216. §).
[700] TELJESÍTÉSI HATÁRIDŐ • Az ítéletben nemcsak a teljesítés módját, hanem a teljesítés határidejét is
meg kell állapítani. Az általános teljesítési határidő tizenöt nap, a bíróságnak rendszerint ennyi időt kell szabnia
a határozatban megállapított kötelezettség teljesítésére [217. § (1) bek.]. A teljesítés határideje a határozat
közlését követő napon kezdődik.
A bíróság tizenöt napnál rövidebb, illetőleg hosszabb teljesítési határidőt is megállapíthat, ha ez a felek
méltányos érdekeinek a mérlegelése alapján vagy a kötelezettség természetére való tekintettel indokoltnak
mutatkozik. A teljesítési határidő megállapításánál figyelembe kell venni a felek jó- vagy rosszhiszeműségét is
(lásd 90. pont). A törvény által megállapított egyéb teljesítési határidők:
• le nem járt szolgáltatásokra vonatkozó marasztalás esetén a lejárat napját kell meghatározni a teljesítés
napjául;
• az ingatlan kiürítését elrendelő határozatban a kötelezett kérelmére különös méltánylást érdemlő esetben
legfeljebb hat hónapig terjedő teljesítési határidő állapítható meg, ha
• a kérelemben a kötelezett valószínűsítette, hogy a saját és családja elhelyezését ideiglenesen sem tudja
biztosítani;
• a per során bírsággal nem sújtották, és a per vitele során nem tanúsított rosszhiszemű magatartást;
[701] A RÉSZLETFIZETÉS • A kötelezettségnek a részletekben való teljesítését a bíróság akkor rendelheti el,
ha azt a kötelezett fél kereseti viszonyai indokolttá teszik. A részletfizetési kedvezményt a bíróság általában az
ítéletében mondja ki. Kivételes esetben azonban határozat jogerőre emelkedése után is megállapítható a
részletekben való teljesítés vagy annak a módosítása. A fél ez irányú indokolt kérelméről a bíróság – az
ellenérdekű fél meghallgatása után – tárgyaláson kívül hozott végzéssel határoz. A részletekben való teljesítés
engedélyezése esetében a bíróság azt is kimondhatja, hogy bármely részlet megfizetésének elmulasztása
esetében az egész tartozás esedékessé válik [217. § (3) bek.].
4.4. 4. A végzés
[702] A VÉGZÉS FOGALMA • Azt az általános elvet, miszerint a bíróság a per érdemében ítélettel, a per során
felmerült minden más kérdésben végzéssel dönt, a törvény nem tudja következetesen keresztülvinni (lásd 661-
662. pont). Sok olyan végzés van, amellyel a bíróság anyagi jogi kérdést bírál el vagy egyenesen a per
érdemében dönt. Ugyanakkor születhetnek olyan ítéletek is, amelyek csak eljárásjogi kérdésről döntenek.
Helyesebb tehát úgy fogalmazni, hogy a bíróság a per érdemén kívül eső minden más kérdésben általában
végzéssel dönt.
238
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
befejező végzések közötti különbségtétel. Az előbbinek az egyszerű kötőerő (lásd 712. pont) beállása, az
utóbbinak a végzések elleni fellebbezés szempontjából van jelentősége (lásd 797-798. pont).
[704] A VÉGZÉSEK FELÉPÍTÉSE • A végzésekkel szemben a törvény nem támaszt olyan szigorú alaki
követelményeket, mint az ítéletek esetében. Mint minden bírósági határozat, a végzés is négy részre tagolódik
(fejrész, rendelkező rész, indokolás, zárórész), ezek tartalmát illetően azonban a törvény lényeges köny-
nyítéseket tartalmaz.
A végzés fejrészében a feleknek és képviselőiknek a lakóhelyét csak a szükséghez képest kell feltüntetni. (Így
például ha a végzés letiltást foglal magában, meg kell jelölni annak a félnek a lakóhelyét, akinek a javára a tiltás
szól.) A végzések közül csak azokat kell megindokolni, amelyek külön fellebbezéssel megtámadhatók. A többi
végzésből tehát az indokolás teljesen elmaradhat. A fellebbezéssel megtámadható végzések közül sem kell
megindokolni az egyezséget jóváhagyó végzést. A tárgyaláson hozott végzéseket a bíróság a tárgyalási
jegyzőkönyvbe is belefoglalhatja: ebben az esetben teljesen elmarad a fejrész és a zárórész, a végzés csak a
rendelkező részből és az indokolásból áll (222. §).
Előfordulhat az, hogy a felek a per megindulása után kötnek a bíróságon kívül egyezséget. Ezt
magánegyezségnek nevezzük, mivel a bíróság előtt kötött egyezség joghatásait nélkülözi.
[706] A PERBELI EGYEZSÉG JOGI TERMÉSZETE • A perbeli egyezség legfontosabb tulajdonsága az, hogy
a benne foglaltakat a bíróság végzéssel jóváhagyja, és ezáltal a felek megegyezése a jogerős bírósági ítélet
rangjára emelkedik.
Magyary szerint a peregyezség a „per tárgya fölött kötött szerződés" a per megszüntetése céljából, amely a felek
között új kötelmi viszonyt teremt. A peregyezség olyan magánjogi intézmény, amelynek a szabályai túlnyomó
részben a perrendtartásban találhatók.19 Az a gondolat, hogy a perbeli egyezség kettős természetű jogintézmény,
Magyary óta az uralkodó nézetnek tekinthető a hazai perjogi irodalomban. Ezt a felfogást tette magáévá –
egyebek között – Vinkler, Móra, Névai és Farkas is.20
A perbeli egyezség megkötésével a felek nemcsak a perbe vitt anyagi jogaik felett rendelkeznek, hanem egyben
kifejezésre juttatják az ítéleti döntés mellőzésére vonatkozó akaratukat is. Ebből adódik a perbeli egyezség
kettős jogi természete, mivel egyszerre fejezi ki a feleknek az anyagi jogaik feletti, illetőleg – a per befejezésére
tett szándékuk kinyilvánításával – az eljárási jogaik feletti rendelkező cselekményét is. Mindkettő
érvényességéhez azonban a bíróság jóváhagyására van szükség.
A polgári jogi egyezséggel szemben (Ptk. 240. §) a perbeli egyezségnek nem feltétele az, hogy a felek
kölcsönösen engedjenek egymásnak. Az alperes akár a teljes felperesi követelés megfizetésére vállalhat
kötelezettséget.21
[707] A PERBELI EGYEZSÉG MEGKÖTÉSE • A bíróság a per bármely szakaszában megkísérelheti, hogy a
felek jogvitáit vagy a vitás kérdések egy részét egyezséggel rendezzék [148. § (1) bek.].
A törvény a bíróságokat arra ösztönzi, hogy mozdítsák elő a felek egyezségkötését a perben. Az egyezség a
polgári jogviták megoldásának ideális módja.
A bíróság számára jelentős perökonómiai előnyökkel jár, elsősorban azáltal, hogy lehetővé teszi a perek
gyorsabb befejezését. A felekben az egyezség rendszerint nagyobb megnyugvást kelt, mint az ítélet, mert a
hatósági döntés helyett egy közös akaratnyilatkozaton alapul.22
239
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
A felek nemcsak a kereseti követelés egészére, hanem annak egy meghatározott részére is köthetnek egyezséget.
Ha a perben több kereseti követelést érvényesítenek, az egyezség egyes követelésekre vonatkozóan is
megköthető.
A „részegyezség" kifejezést azonban az eljárásjog nem ismeri, ezért a használata helytelen. Ha a felek csak a
jogvitájuk egy részét rendezik, azt is egyezségnek kell nevezni.23
[708] EGYEZSÉG ÉS KÖZVETÍTŐI ELJÁRÁS • A bíróság – amennyiben annak sikerére esély mutatkozik,
különösen, ha a felek bármelyike kéri – tájékoztatja a feleket a közvetítői eljárás (lásd 1192. pont) lényegéről,
igénybevételének le-
hetőségéről, és ezzel összefüggésben arról, hogy a bíróság a felek közös kérelmére szüneteltetheti az eljárást. A
közvetítői eljárásban kötött egyezséget a felek a szünetelés hat hónapos időtartama alatt jóváhagyás végett a
bírósághoz benyújthatják [148. § (2) bek.].
A 2009-ben bevezetett új szabály első alkalommal teremt „átjárhatóságot" a 2002. LV. törvényben szabályozott
közvetítői eljárás és a polgári per között. Ha a felek a per folyamán veszik igénybe a közvetítői eljárást, akkor a
bíróság – a külföldön alkalmazott megoldással ellentétben – nem felfüggeszti, hanem szünetelteti (lásd 506.
pont) az eljárást, hogy az annak időtartama alatt kötött egyezséget a felek kérelmére a perbeli egyezség
jogcímével ruházza fel.
[709] A PERBELI EGYEZSÉG JÓVÁHAGYÁSA • Ha az egyezség, beleértve a közvetítői eljárás során kötött
egyezséget is, megfelel a jogszabályoknak, a bíróság azt végzéssel jóváhagyja, ellenkező esetben pedig a
jóváhagyást megtagadja, és az eljárást folytatja [148. § (3) bek.]. A bíróság csak akkor tagadhatja meg az
egyezség jóváhagyását, ha az kogens jogszabályba ütközik. A diszpozitív szabályoktól a felek közös
megegyezéssel eltérhetnek.
A bíróság által jóváhagyott egyezségnek ugyanaz a hatálya, mint a bírói ítéletnek; a jóváhagyó végzés ellen
beadott fellebbezésnek az egyezség végrehajtására nincs halasztó hatálya [148. § (4) bek.].
[711] A JOGERŐS EGYEZSÉG MEGTÁMADÁSA • Az egyezség kettős jogi természetéből adódik az, hogy
mind perorvoslattal, mind pedig keresettel megtámadható. A bíróság által jogerősen jóváhagyott egyezség ellen
perújításnak van helye (262. §). Felülvizsgálati kérelemmel csak az egyezség jóváhagyását megtagadó jogerős
végzés ellen lehet élni (lásd 840. pont). Az egyezséget mint jogügyletet azonban polgári jogi alapon –
megtévesztés, tévedés stb. címén – önálló keresettel is meg lehet támadni, mivel a perindítást az egyezség
anyagi jogereje nem zárja ki.
240
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
• az igazolási kérelem folytán tartott új tárgyalás eredményéhez képest az elmulasztott tárgyalás alapján hozott
ítélet teljesen vagy részben hatályon kívül helyezhető [109. § (4) bek.];
• a részítélet a később hozott ítélettel a beszámítási kifogásra, illetve a vi- szontkeresetre vonatkozó tárgyalás
eredményéhez képest hatályon kívül helyezhető vagy megfelelően módosítható [213. § (2) bek.];
• ha valamelyik házastárs a házassági bontóper jogerős befejezése előtt meghal, a bíróság a pert megszünteti és
a perben esetleg már hozott ítéletet hatályon kívül helyezi (289. §).
• A pervezető végzésekhez (például tárgyalás kitűzése, elkülönítés, egyesítés) való kötöttség megnehezítené a
célszerű pervezetést, ezért oldja fel a törvény a rájuk vonatkozó kötőerőt.
• Az egyoldalú kérelmeket (például költségmentesség engedélyezése iránti kérelem) elutasító végzéssel senki
sem szerzett jogot, így az ilyen végzés megváltoztatása nem jelent érdeksérelmet.
• Az olyan végzést, amely határidőhöz kötött perbeli cselekményt utasít el (például igazolási kérelem,
fellebbezés, ellentmondás), a bíróság csak annak jogerőre emelkedése előtt változtathat meg.
• A pénzbírságot megállapító végzést a bíróság csak fontos okból változtathatja meg. (Ilyen ok lehet az, hogy a
tárgyaláson meg nem jelent tanú utólag az elmaradását megfelelően igazolja.)
Ha a bíróság a végzéshez nincs kötve, az ellene benyújtott fellebbezésnek maga is eleget tehet (257. §).
4.6.2. A jogerő
[715] A JOGERŐ FOGALMA • A jogerőt „minősített kötőerőnek" is nevezhetjük, utalva ezzel arra, hogy az
egyszerű kötőerőnél „magasabb fokú joghatást" biztosít a bírósági határozatoknak. 24 Jogerőhatás csak azokhoz a
határozatokhoz fűződik, amelyek fellebbezéssel már nem támadhatók meg.
[716] A JOGERŐHATÁS • A régebbi magyar perjogi irodalom – Magyarytól Móráig – elsősorban a jogerő
„főhatásaira" helyezte a hangsúlyt, és a megtámad- hatatlanságot mintegy előfeltételként kezelte.25 A jogerőhatás
negatív oldala Móra szerint azt jelenti, hogy ugyanazon felek között ugyanarra a jogra nézve nem lehet
sikeresen új keresetet indítani. A pozitív hatás pedig abban áll, hogy az ítéletben foglalt döntés minden bíróságra
és a felekre végleg irányadó és egyúttal további joghatások alapja is. 26 Névainál a jogerőhatás a megtámadha-
tatlanság és a véglegesség mellett kibővül a végrehajthatósággal is.27
Az újabb magyar perjogi irodalomban Farkas foglalkozott legtöbbet a jogerővel. A tőle származó meghatározás
szerint a jogerőn a bírósági határozat abszolút vagy relatív megtámadhatatlanságát és az ehhez járuló irányadó
voltát értjük. A jogerős bírósági határozat, amely perorvoslattal nem vagy csak korlátozottan támadható meg, a
jogerősen eldöntött kérdésekben irányadóvá válik mind a felekre, mind a később eljáró más bíróságokra vagy
hatóságokra, amelyek ehhez kötve vannak. A jogerő fogalmával kapcsolatban Farkas visszatér az alaki és az
anyagi jogerő megkülönböztetéséhez, amelynek a használatát a jogirodalom általában arra hivatkozással utasítja
el, hogy a kettő csak együttesen adhatja a jogerőhatást.28
241
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
Ennek megfelelően alakilag jogerőre emelkedik az a határozat, mely ellen nincs helye fellebbezésnek vagy
amely ellen fellebbezésnek van helye, de a fellebbezésre jogosultak a törvényes határidőn belül nem éltek
fellebbezéssel, illetve a fellebbezési jogukról lemondtak, vagy a benyújtott fellebbezésüket visszavonták.
[718] AZ ALAKI JOGERŐHATÁS KEZDETE • A jogerőhatás kezdete szempontjából nagy jelentősége van
annak, hogy a határozat jogerőre emelkedése mikor következik be.
Az a határozat, amelyik fellebbezéssel nem támadható meg, a kihirdetésével emelkedik jogerőre; azok a
határidők azonban, amelyeket a határozat jogerőre
emelkedésétől kell számítani, a határozatnak a féllel történt közlésétől kezdődnek [228. § (1) bek.].
• Ha a jogi képviselővel eljáró felek legkésőbb az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig
benyújtott közös nyilatkozatukban a fellebbezési jogukról előzetesen lemondanak (lásd 756. pont), az ítélet a
közlésével jogerőre emelkedik [228. § (2) bek.].
• Ha a határozat ellen fellebbezésnek van helye, és a jogi képviselővel eljáró felek a fellebbezési jogukról
előzetesen nem mondtak le, de fellebbezéssel az erre jogosultak egyike sem élt, a határozat a fellebbezési
határidő leteltét követő naptól kezdve jogerős.
• A fellebbezés visszavonása esetén – ha a fellebbezési határidő már mindenkivel szemben lejárt – a határozat a
fellebbezés visszavonására vonatkozó bejelentésnek a bírósághoz beérkezése napján emelkedik jogerőre. Ha
viszont a fellebbezési határidő az érdekeltekkel szemben még nem járt le, a határozat azon a napon emelkedik
jogerőre, amikor a fellebbezési határidő mindenkivel szemben lejárt (PK 194. sz. állásfoglalás).
A jogerő beállását az első fokon eljárt tanács elnöke a határozat eredeti példányára vezetett záradékkal tanúsítja.
A jogerő megállapításáról a feleket a jogerő beállásától számított nyolc napon belül értesíteni kell (230/A. §).
[719] ALAKI JOGERŐ STÁDIUMAI • Az alaki jogerővel függ össze a Farkas által kidolgozott stádiumelmélet
is. (Ebből értelemszerűen kihagytuk a megszüntetett törvényességi óvás egyéves határidejéhez kapcsolódó,
eredetileg harmadiknak feltüntetett stádiumot. Ugyanakkor beiktattuk a felülvizsgálati kérelem hatvannapos,
valamint az alkotmányjogi panasz száznyolcvan napos – végső [lásd 752. pont] – határidejét.)
A stádiumelmélet szerint az a jogerőre emelkedett határozat, amely fellebbezéssel (vagy ellentmondással) már
nem támadható meg, eléri az alaki jogerő első' stádiumát, a viszonylagos megtámadhatatlanság legalsó fokát.
(Ebben a stádiumban a jogerős határozatot felülvizsgálati kérelemmel, igazolási kérelemmel, alkotmányjogi
panasszal vagy perújítással még meg lehet támadni.)
• Hatvan nap elteltével – ennyi a felülvizsgálati kérelem benyújtásának a határideje – a határozat eléri a
viszonylagos megtámadhatatlanság második stádiumát, amikor fellebbezéssel és felülvizsgálattal már nem, de
igazolási kérelemmel, alkotmányjogi panasszal és perújítással még meg lehet támadni.
• Három hónap eltelte után (ez az igazolási kérelem benyújtásának a legvégső határideje – a rendkívüli
esetektől eltekintve)29 a határozat már csak alkotmányjogi panasszal, illetve perújítással támadható meg. Ez a
jogerő harmadik stádiuma.
• indításának [Abtv. 30. § (4) bek.], a határozat már csak perújítással támadható meg. Ezzel a jogerő a negyedik
stádiumát éri el.
• Öt évnek kell eltelni ahhoz (a 264. § értelmében ez a perújítási kérelem előterjesztésének a legvégső
határideje), hogy a határozat a jogerő ötödik stádiumába kerülve elérhesse a végleges megtámadhatatlanság
állapotát. Ez azt jelenti, hogy a bírósági határozat többet sem rendes, sem rendkívüli perorvoslattal nem lesz
megtámadható.
242
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
[720] AZ ANYAGI JOGERŐ • Az alakilag jogerős határozatok közül az ítéletekhez, a meghagyáshoz, továbbá
egyes végzésekhez anyagi jogerőhatás is fűződik. Ennek a tartalmát a magyar jogirodalom hagyományosan egy
pozitív és egy negatív hatásban jelöli meg:30
• Az anyagi jogerő pozitív hatása abban áll, hogy a felek, a bíróság és más hatóságok egyrészt kötve vannak az
anyagi jogerőhöz, másrész a jogerős határozat tartalmát irányadónak kell tekinteniük.
• Az anyagi jogerő negatív hatása a res iudicata („ítélt dolog"), amely megakadályozza azt, hogy ugyanabból a
tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek – ideértve azok jogutódait is – egymás ellen új
keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék
[229. § (1) bek.]. A res iudicata – kissé leegyszerűsítve – félazonosság, tényazonosság és jogazonosság
esetében áll fenn.
Az érdekelt fél (legtöbbször az alperes) kifogás formájában hivatkozhat az ítélt dologra (exceptio rei iudicatae),
de a bíróság hivatalból is figyelembe veszi.
[721] RES IUDICATA • A res iudicata („ítélt dolog") legfontosabb eljárásjogi hatásai a következők:
• ha a bíróság a keresetlevél megvizsgálása során észleli, a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja
[130. § (1) bek. d) pont];
• pont];
• a perújítási eljárás során a bíróság az ugyanazon ügyben hozott két jogerős ítélet közül a később hozott ítéletet
hatályon kívül helyezi [260. § (1) bek.].
• Ha az ítélet az egyik felet olyan szolgáltatásra kötelezi, amely az ítélet meghozatala után jár le, az ítélet
anyagi jogereje nem gátolja azt, hogy a felek bármelyike keresetet indíthasson a szolgáltatás mennyiségének
vagy időtartamának a megváltoztatása iránt, ha azok a körülmények, amelyekre a bíróság az ítéletét alapította,
utóbb lényegesen megváltoztak. Az ún. utóperben azonban a bíróság a korábbi ítélettel megállapított
szolgáltatást legfeljebb a kereset megindítását megelőző hat hónappal kezdődő időre változtathatja meg (230.
§).
• Az egyezség jogereje nem zárja ki azt, hogy a felek valamelyike az egyezséget anyagi jogi jogcímen (például
tévedés vagy akarathiba) egy újabb perben megtámadhassa (lásd 711. pont).
[722] AZ ANYAGI JOGERŐ SZEMÉLYI HATÁLYA • Az anyagi jogerő személyi hatálya a felekre és
jogutódaikra terjed ki [Pp. 229. § (1) bek.]. A jogutódlás szempontjából közömbös, hogy az milyen jogcímen
következett be.
Az egységes pertársaság szabályozásánál a törvény abból a feltevésből indul ki, hogy a perben hozott döntés „a
pertársakra a perben való részvétel nélkül is kiterjedne" (lásd 211. pont). Az ún. önálló beavatkozó jogállását
pedig az a körülmény alapozza meg, hogy „az ítélet jogereje a beavatkozónak az ellenféllel szemben fennálló
jogviszonyára is kiterjed" (lásd 219. pont). Az anyagi jogerő személyi hatálya tehát az egységes pertársakra és
az önálló beavatkozóra is vonatkozik.
A jogerő személyi hatálya azokra is kiterjed, akiknek az érdekében az ügyész, illetve a külön jogszabállyal erre
feljogosított személy vagy szervezet keresete alapján hozott a bíróság ítéletet. A jogerőhatás beállásának a
feltétele ebben az esetben az, hogy az ítéletet az érdekelt részére is szabályszerűen kézbesítsék, és az a 228. §
értelmében vele szemben is jogerőre emelkedjen [229. § (2) bek.]. 31
A felsoroltakon kívül még számos olyan eset van, amikor az anyagi jogerő hatálya harmadik személyekre terjed
ki. Így például:
• Ha a fél a saját nevében jár el, de a per tárgya idegen jog, a jogerő az anyagi jogi jogosult harmadik személyre
is kiterjed. Ilyen a követelés behajtására feljogosított végrehajtást kérő, az ügygondnok, a haszonélvező, a
végrendeleti végrehajtó, a zárgondnok stb.
243
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
• A perlésre feljogosított beszedési megbízott által indított perben az ítélet jogereje az anyagi jogosultra is
kiterjed.
• A feltételezési viszonyban állókra egy másik perben hozott ítélet jogereje akkor terjed ki, ha az újabb per
tárgyának az előfeltétele egy korábbi perben hozott ítélet. Így például az öröklés kérdését eldöntő perben
hozott ítélet jogereje az örökhagyó adósa ellen indított per résztvevőire is kiterjed.
[723] A MINDENKIVEL SZEMBEN HATÁLYOS ÍTÉLETEK • Vannak olyan ítéletek is, amelyek törvény
rendelkezésénél fogva mindenkivel szemben hatályosak, azaz a perben hozott ítélet anyagi jogereje mindenkire
kiterjed. A jogirodalomban „contra omnes" hatályúnak is nevezett ítéletek elsősorban a személyállapottal
kapcsolatos perekben fordulnak elő. Így például
• A házasságot érvénytelennek nyilvánító ítélet mindenkivel szemben hatályos [Csjt. 13. § (2) bek.]. Ezt a
szabályt – törvényi rendelkezés hiányában – a gyakorlat a házasságot felbontó ítéletekre is alkalmazandónak
tartja.
• A családi jogállás megállapítása iránt indított perben (apaság megállapítása, apaság vélelmének a megdöntése
stb.) hozott ítélet mindenkivel szemben hatályos (Csjt. 45. §). Ugyanez vonatkozik a gondnokság alá
helyezést kimondó, a választójogból kizáró, a gondokság alá helyezést megszüntető, illetve módosító ítéletre
is [Pp. 311. § (1) bek., 312. § (3) bek.].
A jogirodalom „contra omnes" hatályúnak tartja még az olyan jogállapot- változtató (konstitutív) ítéleteket is,
amelyek közhitelességű nyilvántartásokba (például anyakönyv, ingatlan-nyilvántartás) történő bejegyzésekre
vagy azok megváltoztatására irányulnak.32
[724] AZ ANYAGI JOGERŐ TÁRGYI TERJEDELME • Arra a kérdésre, hogy mi emelkedik jogerőre az
ítéletből, a jogirodalomban többféle válasz található: Ma- gyary szerint „az ítélet mindig egész terjedelmében
emelkedik jogerőre: tehát nemcsak a rendelkezése, hanem tényállása és indokolása is". 33 Móra szerint
a jogerőhatás csak a keresettel érvényesített jogról hozott döntéshez fűződik. Tehát sem a bíróságnak a
jogszabályra vonatkozó fejtegetéseihez, sem az ítéleti tényálláshoz nem kapcsolódhat jogerőhatás, még akkor
sem, ha ezek bizonyító hatása egy későbbi perben a bíróság számára jelentőssé válik. 34 Farkas is ezen az
állásponton van, de azzal a kiegészítéssel, hogy a jogerő tárgyi terjedelme a kereset tárgya feletti döntésen kívül
mindazon döntésre kiterjed, amelynek meghozatalára a jogszabály a bíróságot hivatalból kötelezi vagy
feljogosítja.35
A magyar perjogi irodalom véleménye abban a kérdésben is megoszlik, hogy az ítélet melyik részéhez fűződik a
jogerőhatás. Egyes szerzők csak a rendelkező részhez kötik, míg mások az indokolást sem zárják ki, mivel
szerintük az is tartalmazhat rendelkező jellegű kijelentéseket.36 Farkas szerint sem az egyikhez, sem a másikhoz,
hanem a kereset feletti döntéshez kapcsolódik a jogerőhatás. Ezt a döntést a rendelkező rész a hozzá kapcsolódó
indokolással szoros logikai egységben tartalmazza.37
[725] A RÉSZLEGES JOGERŐ • Az ítélet ellen benyújtott fellebbezésnek nem kell feltétlenül az egész
határozat ellen irányulnia. Előfordulhat az, hogy a fél a határozatnak csak egyes részeit sérelmezi, más
rendelkezésekkel viszont egyet- ért.38 Ezzel függ össze a törvénynek a részleges jogerőre vonatkozó
rendelkezése.
Ha a fellebbezésre jogosult a határozatnak csak valamely része vagy valamely rendelkezése ellen él
fellebbezéssel (csatlakozó fellebbezéssel), a határozatnak a fellebbezéssel (csatlakozó fellebbezéssel) nem
érintett része (rendelkezése) jogerőre emelkedik. Jogerőre emelkedik a határozatnak az a része is, amely ellen
fellebbezésnek (csatlakozó fellebbezésnek) helye nincs [228. § bek.]. A másodfokú bíróság kérelemre a
másodfokú eljárás során végzéssel bármikor megállapíthatja, hogy az ítéletnek fellebbezéssel, illetőleg
csatlakozó fellebbezéssel meg nem támadott része jogerőre emelkedett [256. § (2) bek.]. A részleges jogerő – a
Pp. szóhasználata szerint részjogerő – megállapítása a határozat eredeti példányára vezetett záradékkal történik,
amelyről a feleket értesíteni kell [230/A. § (3) bek.].
4.6.3. A végrehajthatóság
[726] A JOGERŐ ÉS A VÉGREHAJTHATÓSÁG VISZONYA • A magyar jogirodalom megoszlik abban a
kérdésben, hogy a végrehajthatóság a jogerő tulajdonságai közé sorolható-e vagy sem. Az egyik álláspontot
képviselő Névai szerint a jogerős ítélet végrehajthatósága biztosítja a jogosult számára azt, hogy a határozatban
foglalt rendelkezések szükség esetén állami kényszer alkalmazásával is megvalósíthatók legyenek. Ily módon a
244
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
végrehajtás a perrel egységet alkot és annak egy további szakaszát képezi.39 Móra szerint a jogerőhatás az
ítéletnek a keresettel érvényesített jogról hozott döntéséhez, a végrehajthatóság pedig a marasztalást kimondó
részéhez fűződik. Vannak azonban olyan ítéletek, amelyekhez a jogerőhatás anélkül kapcsolódik, hogy
végrehajthatók volnának. A jogerőhatástól tehát el kell elválasztani a végrehajthatóságot, mivel a kettő nem
feltétlenül jár együtt.40 A harmadik álláspontot Farkas képviseli, aki a végre-
hajthatóságot a jogerő rokon jelenségei közé sorolja. A végrehajtás ugyanis nem szükségképpen velejárója a
pernek, rendszerint csak a marasztalás iránti perben hozott helyt adó ítélet esetén követi a pert, de akkor sem
szükségszerűen. A megállapítás iránti és a jogalakító perekben fogalmilag kizárt a végrehajtás.41
b. 42
d. a közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban vállalt kötelezettségen alapuló pénzbeli
marasztalást tartalmazó ítéletet, ha az annak alapjául szolgáló körülményeket ilyen okirattal bizonyították;
Ha az elsőfokú bíróság a 231. §-ban foglaltak ellenére nyilvánította a határozatot előzetesen végrehajthatónak, a
fellebbezési tárgyalás kitűzése előtt a másodfokon eljáró tanács elnöke határoz a végrehajtás felfüggesztéséről
[240. §
bek.].
A másodfokú bíróság a fellebbezési tárgyalás elhalasztása esetén a bíróság az érdekelt fél kérelmére a per összes
adatainak mérlegelésével az előzetesen vég- rehajthatónak nyilvánított ítélet végrehajtását egészben vagy
részben felfüggesztheti, illetőleg az ítéletet egészben vagy részben végrehajthatónak nyilvánítja [256. § (1)
bek.].
Az előzetes végrehajthatóság révén a jogosult gyorsabban jut a követeléséhez, mert nem kell bevárnia a
határozat jogerőre emelkedését, amelyet az – esetleges fellebbezési eljárás – jelentősen tud késleltetni. Az
előzetes végrehajthatóság elrendelése hivatalból történik, ahhoz az érdekelt fél kérelmére nincs szükség.
4.7. Jegyzetek
1. Magyary Géza: A magyar polgári peres eljárás alaptanai. (A perbeli cselekmények tana.) 1898. 33. o.
2. Az ideiglenes intézkedés a pernek a 137. § (3) bekezdése alapján történő megszűnése, továbbá az eljárás
félbeszakadása vagy a tárgyalás felfüggesztése esetén maradhat hatályban. Ha a bíróság ítéletet hoz vagy a
pert megszünteti, az ideiglenes intézkedés hatályát veszti.
245
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
3. Vö. Bacsó Ferenc: A perorvoslatok általános jellemzése. In Polgári eljárásjog II. 1959. 478. o.; Bajory Pál:
Határozatok. In Kommentár 1976. 1071. o.; Farkas József: A bírósági határozatok. In Egységes jegyzet I.
1978. 415. o.
5. A hivatalból elrendelt kiegészítés esetében a Pp. korábban lehetővé tette a tárgyaláson kívüli elintézést. A
225. § (6) bekezdésének erre vonatkozó rendelkezését azonban az Alkotmánybíróság 26/1990. (XI. 8.) AB
határozatával alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette (lásd 363. pont).
6. Farkas József: A jogerő a magyar polgári peres eljárásban. Budapest, 1976. 48. o. – A továbbiakban Farkas
(1976).
7. Magyary: i. m. 251. o.
9. Magyary: i. m. 252-254. o.
12. Juhász László: Határozatszerkesztés a polgári eljárásokban. OIT Magyar Bíróképző Akadémia.
Budapest, 2009. 39-40. o.
13. Kajtár István – Kengyel Miklós: „A Népköztársaság nevében." Adalékok az ítéleti praeam- bulumhoz.
JK, 1982/1:34-37. o.
14. A kamat mértékét a Ptk. – 2012. január 1-jei hatállyal módosított – 232. §-a, továbbá a 301. és 301/A.
§-a alapján kell kiszámítani. A korábbi szabályozáshoz képest lényeges változás az, hogy a magánszemélyek
egymás közötti viszonyában kikötött kamat, illetve késedelmi kamat – ha jogszabály eltérően nem
rendelkezik – a jegybanki alapkamat 24 százalékponttal növelt mértékét meghaladó részében semmis [232. §
(3) bek., 301. § (3) bek.].
15. Juhász László: Az elsőfokú polgári határozatok szerkesztése. Pécs, 2005. 164-165. o.
16. Juhász László: Határozatszerkesztés a polgári eljárásokban. OIT Magyar Bíróképző Akadémia.
Budapest, 2009. 124. o.
17. A Pp. 221. § (4) bekezdésének 2011. március 1-jétől hatályos új szövegét a 2010. évi CLXXXIII.
törvény 114. §-a állapította meg.
20. Vö. Vinkler János: A peregyezség. Perjogi tanulmány. Budapest, 1915. 321-340. o.; Móra: i. m. 465 o.;
Névai-Szilbereky: i. m. 436. o.; Farkas (1976): i. m. 98. o.
22. A felsorolt előnyök ellenére Magyarországon a perbeli egyezségkötések száma – más országok
adataival összehasonlítva – meglehetősen alacsony. A nyolcvanas évek közepéről származó adatok szerint a
polgári peres ügyek alig több mint tíz százaléka fejeződött be egyezséggel. (Kengyel Miklós: A polgári
bíráskodás hétköznapjai. Budapest, 1990. 130. o.)
246
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
29. Egy évig van helye igazolásnak akkor, ha az alperesnek a keresetlevelet az 1348/2000/EK tanácsi
rendelet vagy az 1965. évi Hágai Kézbesítési Egyezmény alapján kézbesítették [136/A. § (3) bek.].
30. Móra: i. m. 440. o.; Farkas József: A bírósági határozatok. In Egységes jegyzet I. 1978. 424425. o.
31. Ha a bíróság nem értesítette az érdekeltet, aki helyett az ügyész, illetve a külön jogszabály- lyal erre
feljogosított személy vagy szervezet pert indított, részére azonban az elsőfokú ítéletet szabályszerűen
kézbesítette, az érdekelt ezt az ítéletet fellebbezéssel támadhatja meg. Ilyen esetben a fellebbezési bíróság az
elsőfokú ítéletet a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezheti. Ha az érdekelt a perről a
másodfokú ítélet meghozatala után szerez tudomást, az anyagi jogerő reá nem terjed ki (PK 196. sz.
állásfoglalás).
42. A b) pontot a III. Ppn. 1973. január 1. napjával hatályon kívül helyezte.
4.8. Irodalom
Bajory Pál: A bírói egyezség megtámadása. MJ, 1960/6:230-234. o.
Bajory Pál: Az ítélet meghozatala után lejáró szolgáltatás mennyiségének és időtartamának megváltoztatása.
MJ, 1975/10:583-588. o.
Bajory Pál: A bírósági egyezség. In Tóth Károly (szerk.): Szilbereky-emlékkönyv. Szeged, 1987. 21-33. o.
Bárdosi István: A perbeli egyezség és a perjogi alapelvek kapcsolata. Acta Szeged, 1965. Tom. 12. Fasc. 18 o.
247
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
Bernáth Zoltán: A polgári perbeli teljesítési határidő meghatározásának gazdasági szempontjai. MJ,
1967/12:742-44. o.
MJ, 1985/1:67-71. o.
Farkas József: A jogerő személyi hatálya és tárgyi terjedelme a polgári eljárásban. JK, 1977/2:
78. o.
Gátos György – Németh János – Varga Gyula: Polgári eljárásjogi irat- és határozatminták. Budapest, 1979.
Juhász László: Az elsőfokú polgári (gazdasági) határozatok szerkesztése. BL, 2002/2:14-33. o. Juhász László:
Az elsőfokú polgári határozatok szerkesztése. Pécs, 2005.
Juhász László: Határozatszerkesztés a polgári eljárásokban. OIT Magyar Bíróképző Akadémia. Budapest, 2009.
Kajtár István – Kengyel Miklós: „A Népköztársaság nevében". Adalékok az ítéleti praeambu- lumhoz. JK,
1982/1:34-37. o.
Magyary Géza – Nizsalovszky Endre: Magyar polgári perjog. Budapest, 1939. 450-505. o. Molnár István: Az
ítélet kiegészítése a bírói gyakorlatban. MJ, 1993/11:672-674. o.
Molnár János: Mikor helyezheti hatályon kívül az elsőfokú bíróság a saját ítéletét? MJ, 1964/2:81-85. o.
Móra Mihály: A polgári per érdemében csak ítélettel dönthet-e a bíróság? MJ, 1957/10:225230. o.
Németh János: Az előzetes végrehajthatóság néhány problémája. MJ, 1958/5:248-250. o. Németh János: Az
ítélet megalapozottsága és a perújítás a polgári perben. JK, 1974/1-2:1823. o.
248
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MÁSODIK rész – AZ ELSŐFOKÚ
ELJÁRÁS
Névai László: Kereset, tárgyalás és ítélet a magyar törvénykezési reform után. PEF V. 1974. 13-190. o. Névai
László: A bírósági határozatok. In Egységes jegyzet I. 1978. 393-414. o.
Névai László: A polgári eljárásban hozott határozatok rendszeréhez. MJ, 1979/7:641-642. o. Névai László –
Szilbereky Jenő: Polgári eljárásjog. 3. kiad. Budapest, 1974. 397-441. o.
Novák István: Az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének hatása a részleges jogerőre. MJ, 1961/4:180-182.
o.
Novák István: A határozathirdetés nyilvánossága a polgári perben. MJ, 1993/8:483-485. o. Novák István:
Érthetetlen bírósági ítéletek? MJ, 2004/8:464-469. o.
Solt Kornél: A jogellenes jogerős ítélet helye a jogrendszerben. JK, 1988/10:582-585. o. Soósné Lajos Ilona: A
polgári perben hozott határozatokról. MJ, 1988/3:233-243. o.
Szalma Mária: A nemperes eljárásban hozott határozatok jogerőhatása. Publ. Univ. Miskolc.
Szigligeti Viktor: Alkalmazhatók-e a polgári jog szabályai a bírói egyezségre? MJ, 1962/7:313322. o.
Ujlaki László: Ideiglenes (függő) joghatások a magyar polgári eljárásban. MJ, 1989/12:11081112. o.
Varga Gyula: Az elutasító ítélet természete. Acta. Budapest, 1968. Tom. X. 221-239. o.
Vinkler János: A bírói határozatok. In A magyar polgári perjog főbb kérdései. (Tanulmánygyűjtemény.)
Budapest, 1953. 175-187. o.
249
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
5. fejezet - HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
1. XV. A PERORVOSLATOKRÓL ÁLTALÁBAN
1.1. 1. A perorvoslat fogalma
[728] A JOGORVOSLATI JOGOSULTSÁG • Az Alaptörvény XXVIII. cikkének (7) bekezdése szerint:
„Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés
ellen, amely a jogát vagy a jogos érdekét sérti." A jogorvoslathoz való jog az igazságszolgáltatással összefüggő
legfontosabb alapjogok közé tartozik. Ugyanezen cikk (1) bekezdésével, a bírósághoz fordulás jogával (lásd 4-5.
pont) együtt értelmezve „arra utal, hogy a jogalkalmazás által érintett érdekelteknek az állammal szemben
főszabályként igényük van legalább két, egymástól elkülönült döntéshozatalra, amelyek közül a második az
elsőre visszahatni képes".1
[729] A JOGORVOSLAT • A jogorvoslat – eljárásjogi értelemben – valamely sérelmes vagy sérelmesnek vélt
határozat megtámadása az (ügy)fél vagy az erre jogosult más személy részéről, azzal a céllal, hogy az arra
feljogosított hatóság a határozatot bírálja felül és a jogsérelmet orvosolja. 3
A jogorvoslatot az kezdeményezheti, akinek a jogát vagy a jogos érdekét a hatóság által meghozott határozat
sérti. Ezek közé tartozik a polgári bíróság előtti eljárásban a fél, más hatósági eljárásban az ügyfél, továbbá az a
személy is, aki az eljárásban közvetlenül nem vesz részt, de akire nézve a határozat valamilyen rendelkezést
tartalmaz. A jogorvoslati jogosultság alanyi jog, tehát a jogorvoslati eljárás megindítása vagy meg nem indítása
csak az érintett személy elhatározásának a függvénye lehet. Jogorvoslat hivatalból nem indítható. 4 Az ilyen
jellegű eljárás (mint például az 1992-ben megszüntetett törvényességi óvás) nem a jogorvoslatokhoz, hanem a
hivatalból történő felülvizsgálat körébe tartozik.
A jogorvoslat tárgya a hatósági (bírósági, közigazgatási stb.) határozat. A határozat fogalmát itt a lehető
legtágabban kell értelmeznünk. A jogorvoslat szempontjából általában közömbös az, hogy a megtámadott
határozat érdemi döntést tartalmaz-e vagy csupán alaki jellegű. A jogorvoslattal nemcsak a határozat rendelkező
része támadható meg, hanem az indokolása is.
A jogorvoslat alapja a hatósági határozat sérelmes volta. Ez a sérelem egy aránt lehet jogsérelem és
érdeksérelem. Az Alkotmány fentebb idézett rendelkezése szerint jogorvoslatnak akkor van helye, ha a hatósági
döntés valakinek a jogát vagy a jogos érdekét sérti.
A jogsérelem alatt általában a „törvénynek nem megfelelő állapotot", tehát az anyagi jogi vagy az eljárásjogi
szabályok helytelen alkalmazását értjük. Ezek az objektív alapú jogsérelmek (például az eljáró bíróság
szabálytalan összetétele), szemben a szubjektív jog- vagy érdeksérelemmel, amikor az érintett annak ellenére
tartja rá nézve sérelmesnek a határozatot, hogy az a törvény előírásainak mindenben megfelel.
A jogorvoslat célja a hatósági határozattal okozott jogsérelem orvoslása. Ehhez arra van szükség, hogy a
jogorvoslatra feljogosított hatóság felülbírálja a megtámadott határozatot, és a sérelmezett döntés
hatálytalanításával vagy megváltoztatásával a joghátrányt kiküszöbölje. A jogorvoslat eredménye általában egy
újabb hatósági határozat lesz.
250
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
vagy mulasztás el nem követtetik vagy pedig amely ezek előtt fennállottak".6 Habár a jogirodalom Magyary
nézetét osztotta, az 1911. évi Pp. nem használta a perorvoslat kifejezést.
Az 1952. évi Pp. a fellebbezést, a perújítást és a törvényességi óvást „Perorvoslatok" elnevezés alatt
szabályozta. A szocialista jogirodalomban a szerzők többsége a perorvoslatot „a jogorvoslatok egyik
fajtájaként" határozta meg. Ezzel a leegyszerűsítő felfogással szemben Németh a perorvoslat fogalmának a
meghatározásakor Magyary álláspontjához tért vissza, amikor perorvoslatnak nevezte „azt a bírósághoz intézett
kérelmet, amely a polgári peres eljárás során hozott, illetőleg azzal azonosnak minősülő, a törvénynek meg nem
felelő vagy meg nem felelőnek vélt bírósági határozat ellen irányul, abból a célból, hogy az okozott jogsérelem
egy újabb bírósági határozat által, közvetlenül a sérelmezett határozatra visszaható módon megszüntetésre
kerüljön".7
alanyi jog. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy perorvoslattal éljen az olyan bírósági határozat ellen, amely a
jogát vagy a jogos érdekét sérti [vö. Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bek.]. A Pp.-ben található konkrét szabályok
nem állnak ellentétben ezzel az általános elvvel.8 A perorvoslati jogosultság mindenekelőtt a peres feleket,
továbbá azokat a személyeket (például beavatkozó) illeti meg, akik számára a törvény a felekkel azonos
jogállást biztosít. Rajtuk kívül perorvoslattal élhetnek azok is, akikre nézve a határozat rendelkezést tartalmaz
[233. § (1) bek., 270. § (2) bek.].
[732] A PERORVOSLAT CÍMZETTJE • A perorvoslati kérelmet – ha a törvény más képpen nem rendelkezik
(lásd 957. pont) – mindig a bírósághoz kell benyújtani. (Az ügyfél a bírósági határozat jogsértő voltát más
hatóságnál is felpanaszolhatja, ez a kérelme azonban jogorvoslatnak, nem pedig perorvoslatnak minősül.) A
perorvoslat címzettjének azt a bíróságot kell tekinteni, amelyik a törvény szerint jogosult arra, hogy a sérelmes
határozatot orvosolja. A perorvoslat tárgyában eljáró bíróság nem feltétlenül esik egybe azzal a bírósággal,
amelyiknél a perorvoslati kérelmet be kell nyújtani. Így például a fellebbezést az elsőfokú bíróságnál kell
írásban benyújtani vagy jegyzőkönyvbe mondani [234. § (2) bek.], a fellebbezés elbírálására azonban a
másodfokú bíróság jogosult [238. § (1) bek.]. Hasonló rendelkezést tartalmaz a törvény a felülvizsgálati kérelem
esetében is. A 270. § (2) bekezdése szerint a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Kúriától kell kérni, az erre irányuló
kérelmet azonban az elsőfokú határozatot hozó bíróságnál kell benyújtani [272. § (1) bek.]. Ezzel szemben a
perújítási kérelem [263. § (1) bek.] vagy a bírósági meghagyás elleni ellentmondás [136/A. § (1) bek.] tárgyában
az az elsőfokú bíróság jár el, ahova a perorvoslati kérelmet benyújtották.
[733] A PERORVOSLAT TÁRGYA • A perorvoslat tárgya csak polgári perben hozott bírósági határozat lehet.
Alakszerű határozat hiányában azonban perorvoslatról nem lehet szó. A nemperes eljárásban hozott bírósági
határozat megtámadását a jogirodalom csak akkor minősíti perorvoslatnak, ha a törvény kifejezetten előírja azt,
hogy a határozatot a hatálya, illetve a megtámadhatósága szempontjából úgy kell tekinteni, mintha peres eljárás
során hozták volna.9 Ennek hiányában a nemperes eljárásban hozott határozat megtámadása nem perorvoslatnak,
hanem jogorvoslatnak minősül.
[735] A PERORVOSLAT CÉLJA • A perorvoslat közvetlen célja a bírósági határozattal okozott – valódi vagy
vélt – jogsérelem orvoslása. A közvetett cél az
[736] A PERORVOSLAT EREDMÉNYE • Mivel a perorvoslat mindig egy sérelmesnek tartott bírósági
határozat ellen irányul, a perorvoslati eljárás eredménye is egy bírósági határozat lesz. Ha az eljáró bíróság a
perorvoslati kérelmet alaptalannak tartja, akkor a perorvoslatot elutasítja és a megtámadott határozatot
251
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
helybenhagyja vagy hatályában fenntartja [253. § (2) bek., 268. §, 275. § (3) bek.]. Alapos perorvoslati kérelem
esetében az eljáró bíróság a megtámadott határozatot egészben vagy részben megváltoztatja, illetőleg hatályon
kívül helyezi és a jogsérelmet a törvényben előírt módon orvosolja [252. §, 253. § (2) bek., 268. §, 275. § (4)
bek.]. Valójában ezt a határozatot kellene perorvoslatnak nevezni, a mai szóhasználat azonban „ezt az elnevezést
átvitte a felülbíráló határozatot kezdeményező kérelemre".11
A rendes és rendkívüli perorvoslatok aránya egy adott jogrendszeren belül nagyon fontos jogpolitikai kérdés
lehet. Mivel a rendkívüli perorvoslatok a jogrendszer egyik alapintézményét, a jogerőt oldják fel, túlzott
igénybevételük veszélyeztetheti a jogbiztonságot. Ugyanakkor el kell ismerni azoknak az érdekeknek a
létjogosultságát is, amelyek bizonyos esetekben szükségessé tehetik a már jogerőre emelkedett bírósági ítéletek
utólagos korrekcióját. Általánosságban mégis azt mondhatjuk, hogy a rendkívüli perorvoslatok alkalmazására –
a rendes perorvoslatokhoz képest – csak kivételes jelleggel és korlátozott terjedelemben kerülhet sor.
tokkal szemben egyaránt igénybe vehetők. Az igazolási kérelmet, amelynek per- orvoslati jellege korábban is
vitatott volt, az Alkotmánybíróság kizárta a jogorvoslati eszközök köréből, mert „az nem a sérelmes döntés
felülvizsgálatára és a döntésre közvetlenül visszaható újabb határozat hozatalára irányul, hanem valamely
perbeli cselekmény következményeinek az elhárítására szolgál".12
Az átszármaztató hatályú fellebbviteli perorvoslatok között további különbséget tehetünk aszerint, hogy a
másodfokú bíróság teljes hatállyal avagy nem teljes hatállyal jár el. Az előbbi esetben a másodfokú bíróság
mind a tényállás megállapítása, mind pedig a jogszabályok alkalmazása szempontjából ugyanolyan jogkörben
jár el, mint az elsőfokú bíróság. Nem teljes hatályú fellebb- viteli perorvoslat esetében a másodfokú bíróság
jogköre korlátozott, például kötve van az elsőfokú bíróság által megállapított tényálláshoz, ennélfogva csak a
jogszabályok alkalmazásával okozott sérelmeket orvosolhatja.
252
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
határozat végrehajtására milyen hatást gyakorolnak. A végrehajtásra halasztó hatályt gyakorol a fellebbezés, a
csatlakozó fellebbezés és a bírósági meghagyás elleni ellentmondás. A határozat végrehajtására nincs halasztó
hatállyal az igazolás, a kijavítás, a kiegészítés, a perújítás, valamint a felülvizsgálat. Ám a törvény mind a hat
perorvoslat esetében megengedi azt, hogy a bíróság indokolt esetben felfüggessze a határozat végrehajtását.
A hazai jogirodalom a perorvoslati rendszer fogalmát szűkebben értelmezi. Németh szerint „valamely
perorvoslati rendszer igazi jellegét a fellebbviteli perorvoslatok kérdésében elfoglalt álláspontja határozza meg",
Szilberekynél a perorvoslati rendszer egyet jelent a fellebbviteli rendszerrel. 13
A fellebbviteli rendszer lehet egyfokú vagy kétfokú. Ez attól függ, hogy az elsőfokú bíróság határozatát
hányszor lehet rendes perorvoslattal megtámadni. Az egyfokú fellebbvitel azt jelenti, hogy az elsőfokú bíróság
határozata ellen csak a másodfokú bírósághoz lehet fordulni. A kétfokú fellebbviteli rendszerben a másodfokú
határozatot is meg lehet támadni a harmadfokú bíróság előtt.
Az egyes fellebbviteli rendszerek között lényeges különbség van a fellebbvi- teli bíróságot megillető jogkör
tekintetében. A felülbírálat terjedelme attól függ, hogy mennyiben háramlik át az első- (vagy másod-) fokú
bíróság jogköre a fellebbviteli bíróságra (lásd 738. pont). A felülbírálati jogkör terjedelme alapján különbséget
teszünk: reformatórius, revíziós és kasszációs fellebbviteli rendszer között.
Mivel a fellebbviteli bíróság nincsen kötve az elsőfokú bíróság által megállapított tényálláshoz, ezért újabb
bizonyítást folytathat le és mind a tény-, mind a jogkérdésben megváltoztathatja az elsőfokú bíróság ítéletét. A
„tiszta" reformatórius rendszer előnye a fellebbviteli bíróság nagy mozgási szabadsága
és az érdemi döntés lehetősége. Hátránya – a hazai jogirodalom egyöntetű álláspontja szerint – az, hogy az
ítélkezés súlypontja megváltozik, és az elsőfokú eljárásról a fellebbviteli eljárásra tevődik át.14
253
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
fellebbviteli bíróság jogszabálysértést állapít meg, akkor az alsóbb bíróság ítéletét – a tényállás változatlanul
hagyása mellett – megváltoztathatja.
A revíziós fellebbviteli rendszer előnye az, hogy a bíróságot mentesíti a tényállás felülvizsgálatától.
Alkalmazására a másodfokú perorvoslatok esetében kerül sor, ahol már nincsen szükség arra, hogy a
harmadfokú bíróság a tényállást újból felülbírálja. A „tiszta" revíziós rendszer hátrányát a jogirodalom a
„konstrukció merevségében" látja, amely nem teszi lehetővé azt, hogy a fel- lebbviteli bíróság a tényállást
helyesbíthesse.15
A „tiszta" kasszációs fellebbviteli rendszer előnye az, hogy a fellebbviteli bíróság a munkáját csak a
jogszabálysértésekre koncentrálja, és ennek révén magas fokú precizitásra tehet szert. Hátrányaként a
jogirodalom „a rendszer rendkívül merev, a fellebbviteli bíróságot igen erősen korlátozó, összességében tehát
életszerűtlen" voltát említi, továbbá azt, hogy a fellebbviteli eljárás jelentőségét indokolatlanul lecsökkenti, és az
eljárást lelassítja, illetve hosszadalmassá teszi.16
[748] AZ 1911. ÉVI PP. PERORVOSLATI RENDSZERE • A kétfokú fellebbviteli rendszerben az elsőfokú
bíróság ítéletét fellebbezéssel, a másodfokú bíróságét felülvizsgálattal lehetett megtámadni. A fellebbezés
elbírálása során a másodfokú bíróság túlnyomó részben reformatórius jogkörben járt el. A törvény
felfolyamodás elnevezéssel a végzés elleni fellebbezést elválasztotta az ítéletétől. A felülvizsgálat átszármaztató
hatályú, rendes perorvoslat volt, amelyet a törvény a fellebbezéshez képest szűkebb körben tett lehetővé (lásd 2.
ábra).
A rendkívüli perorvoslatok szabályozásánál Plósz abból indult ki, hogy „az ítéletek jogerejét minél kevésbé
szabad megbolygatni", ezért a perújítás és az igazolás lehetőségét meglehetősen szűk határok közé szorította.
(Így például a jogerős bírósági ítéletet elleni perújítási keresetet csak a törvényben felsorolt tizenkét ok
valamelyike alapján lehetett benyújtani.)
Az 1911. évi Pp. perorvoslati rendszeréről Magyary joggal állapíthatta meg, hogy: „a tökély igen magas fokán
áll s az élet követelményeinek is nagy részben megfelel".18 Ezért hosszú évtizedeken keresztül nem kellett a
szabályokon változtatni.
[749] A SZOCIALISTA PERORVOSLATI RENDSZER • Rövid átmeneti időszak után az 1952. évi III.
törvény véglegessé tette az egyfokú perorvoslati rendszerre való áttérést. A régi Pp. fellebbviteli rendszeréből
mindössze a fellebbezés maradt meg mint átszármaztató hatályú rendes perorvoslat (lásd 3. ábra).
A szovjet felülvizsgálati óvás mintájára az 1952. évi Pp. bevezette a törvényességi óvást mint rendkívüli
perorvoslatot. A legfőbb ügyész vagy a Legfelsőbb Bíróság elnöke bármely polgári ügyben hozott jogerős
határozat ellen törvényességi óvással élhetett, ha a határozatot törvénysértőnek vagy megalapozatlannak tartotta.
254
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
Az óvást a Legfelsőbb Bíróság háromtagú tanácsa bírálta el. A Legfelsőbb Bíróság határozata ellen benyújtott
törvényességi óvást a héttagú Elnökségi Tanács bírálta el.
1957 után évtizedek teltek el a perorvoslati rendszer lényegesebb módosítása nélkül. Ebből az időszakból csak a
fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálásának a bevezetése érdemel említést (lásd 780-784. pont).
A jogirodalomban már a nyolcvanas évek második felében felmerült a harmadfok visszaállításának a gondolata.
Farkas „eretnek nézetéből"19 a rendszer-
váltás idejére politikai program lett,20 amelynek a megvalósítása felé vezető úton a legnagyobb akadályt a
törvényességi óvás jelentette.
A fél, a beavatkozó, sőt az eljárásban részt vevő ügyész is az ügyben eljáró bíróságnál írásban kifogást nyújthat
be, kérve a mulasztás tényének a megállapítását, valamint a mulasztó bíróságnak az elmulasztott eljárási
cselekmény elvégzésére, határozat meghozatalára vagy pedig az adott ügyben a leghatékonyabb intézkedés
megtételére történő utasítását [114/A. § (1) bek.].
Ha az ügyben eljáró bíróság a kifogást alaposnak tartja, harminc napon belül megteszi a sérelmezett helyzet
megszüntetése érdekében szükséges intézkedést. Ellenkező esetben – az ellenérdekű fél esetleges észrevételeivel
együtt – nyolc napon belül felterjeszti a kifogás elbírálására hatáskörrel rendelkező bírósághoz.
A helyi bíróság mulasztásával szemben benyújtott kifogást a törvényszék három hivatásos bíróból álló tanácsa, a
törvényszék mulasztásával szemben benyújtott kifogást az ítélőtábla három hivatásos bíróból álló tanácsa, az
ítélőtábla mulasztásával szemben benyújtott kifogást a Kúria három hivatásos bíróból álló tanácsa, a Kúria
mulasztásával szemben benyújtott kifogást a Kúria másik tanácsa az iratok felterjesztésétől számított tizenöt
napon belül tárgyaláson kívül bírálja el (114/B. §).
[752] AZ ALKOTMÁNYJOGI PANASZ • Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja szerint az
Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való
összhangját. Alkotmányjogi panaszt az a személy vagy szervezet nyújthat be, akinek az ügy érdemében hozott
vagy az eljárást befejező egyéb bírói döntés az Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és a jogorvoslati
lehetőségeket már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva (Abtv. 27. §). Az
alkotmányjogi panasz akkor is benyújtható, ha a sérelem a bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály-
alkalmazás folytán következett be [Alaptörvény 24. cikk (2) bek. c) pont, Abtv. 26. § (1) bek.]. Az
Alkotmánybíróság – mindkét esetben – a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy
alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén jár el (Abtv. 29. §). Az alkotmányjogi panasz alanyi jogon
255
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
járó jogorvoslat, de nem a bírósági eljárás folytatása, mivel az Alkotmánybíróság nem része az
igazságszolgáltatásnak.
Az alkotmányjogi panasz benyújtásának határideje a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan nap, a
döntés kézbesítésének elmaradása esetén a tudomásszerzéstől vagy az Alaptörvényben biztosított jog
sérelmének bekövetkezésétől számított hatvan nap. Elháríthatatlan akadály esetén – az akadály megszűnésétől
számított tizenöt napon belül – igazolási kérelem nyújtható be. A döntés közlésétől számított száznyolcvan nap
elteltével alkotmánybírósági eljárás megindításának nincs helye. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi
panaszról ésszerű határidőn belül hoz döntést (Abtv. 30. §).
Az Alkotmánybíróság döntése az adott ügyre nézve ítélt dolgot (lásd 720. pont) eredményez: „ugyanabban az
ügyben érintett panaszos által, azonos jogszabályra, illetve jogszabályi rendelkezésre és ugyanazon
Alaptörvényben biztosított jogra, valamint azonos alkotmányjogi összefüggésre hivatkozva" újabb
alkotmánybírósági eljárásnak nincs helye (Abtv. 31. §).
[753] ELJÁRÁS AZ ALKOTMÁNYJOGI PANASZ ALAPJÁN • Ha a fél alkotmányjogi panaszt terjeszt elő,
azt az elsőfokú bíróság haladéktalanul továbbítja az Alkotmánybírósághoz. Az alkotmányjogi panasszal
megtámadott határozat végrehajtását az elsőfokú bíróság az Alkotmánybíróság eljárásának befejezéséig
felfüggesztheti, az Alkotmánybíróság felhívására pedig köteles felfüggeszteni. Ez utóbbi esetben a
felfüggesztést elrendelő határozat ellen fellebbezésnek nincs helye (Pp. 359/B-359/C. §).
a. ha az Alkotmánybíróság anyagi jogszabályt semmisített meg, és az ügyben kizárólag per (vagy nemperes
eljárás) volt folyamatban, a Kúria értesíti a panasz indítványozóját, hogy harminc napon belül perújítási
kérelmet terjeszthet elő a perben eljárt elsőfokú bíróságnál (lásd 813. pont);
b. ha az Alkotmánybíróság eljárási jogszabályt vagy rendelkezést semmisített meg, a Kúria szükség esetén az
eljárás azon szakaszának újbóli lefolytatását rendeli el – az azt befejező határozat egyidejű hatályon kívül
helyezésével -, melynek kimenetelére az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása hatással lehetett;
c. ha az Alkotmánybíróság bírósági határozatot semmisített meg, a Kúria az első vagy a másodfokon eljárt
bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, vagy a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat
hozatalát rendeli el;
A Kúria az a)-b) pont esetében kérelemre jár el, amelyet az indítványozónak az alkotmánybírósági határozat
kézbesítésétől számított harminc napon belül kell előterjesztenie. A c)-d) pont esetben az elsőfokú határozatot
hozó bíróság az Alkotmánybíróság döntését az ügy irataival együtt haladéktalanul felterjeszti a Kúriához, amely
hivatalból jár el (Pp. 362. §).
A Kúria nemperes eljárásban határoz, indokolt esetben az alkotmányjogi panasz indítványozóját, illetve az
ellenérdekű felet meghallgathatja. A Kúria határozata ellen jogorvoslatnak nincs helye.
1.6. Jegyzetek
1. Varga István: A jogorvoslathoz való jog mint alapjog. In Jakab András (szerk.): Az Alkotmány
kommentárja. Budapest, 2009. II. köt. 2089. o.
2. Az 1949. évi Alkotmány 57. § (5) bekezdésének a jogorvoslati jogot korlátozó második mondatát az 1997.
évi LIX. törvény állapította meg: „A jogorvoslati jogot – a jogviták észszerű időn belüli elbírálásának
érdekében, azzal arányosan – a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott
törvény korlátozhatja."
3. Bacsó Ferenc: A perorvoslatok általános jellemzése. In Polgári eljárásjog II. 1959. 475-477. o.; Névai-
Szilbereky: i. m. 445-446. o.
4. Fűrész Klára: Az igazságszolgáltatás. In Kukorelli István (szerk.): Alkotmánytan. Budapest, 1992. 331. o.
256
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
6. Magyary Géza: A magyar polgári peres eljárás alaptanai. (A perbeli cselekmények tana.) Budapest, 1898.
313. o.
7. Németh: Rendkívüli perorvoslatok a magyar polgári eljárásban. Budapest, 1975. 44. o. – A továbbiakban
Németh (1975).
8. Varga: i. m. 2093-2094. o.
9. Németh: A perorvoslatok. In Polgári perjog II. 1992. 136-137. o. – A továbbiakban Németh (1992).
14. Novák István: A polgári perbeli fellebbezési rendszer néhány kérdése. MJ, 1968/7:428. o.; Névai-
Szilbereky: i. m. 448. o.; Németh (1992): i. m. 144. o.
17. Fodor Ármin – Márkus Dezső: A polgári törvénykezési rendtartás kézikönyve. Budapest, 1895. 490. o.
21. 21
A 2006. évi XIX. törvényhez fűzött indokolás szerint az új jogintézmény bevezetésére elsősorban
azért volt szükség, mert „a strasbourgi szervekhez benyújtott magyar panaszok tapasztalatai szerint a magyar
ügyek jelentős részét a polgári perek elhúzódása miatti panaszok teszik ki. [...] A Bíróság emellett több
esetben megállapította, hogy a bírósági jogkörben okozott kár megtérítésének jelenlegi szabályai nem
teremtenek hatékony jogorvoslatot."
1.7. Irodalom
Bacsó Ferenc: Perorvoslatok. In A magyar polgári perjog főbb kérdései. (Tanulmánygyűjtemény.) Budapest,
1953. 188-223. o.
Bacsó Ferenc: A perorvoslatok általános jellemzése. In Polgári eljárásjog II. 1959. 475-487. o.
Bacsó Jenő: A polgári perrendtartás fellebbezési rendszerének néhány kérdése. MJ, 1957/8: 230-234. o.
Bárdosi István: A fellebbviteli rendszerek kérdéséhez a polgári eljárásban. Acta Szeged, 1958. Tom. 4. Fasc. 4.
Bragyova András: Az alkotmányjogi panasz fogalma. In Dezső Márta – Kukorelli István (szerk.): Ünnepi kötet
Sári János egyetemi tanár 70. születésnapja tiszteletére. Budapest, 2008. 69-77. o.
Csehi Zoltán: Kérdések és felvetések a német típusú alkotmányjogi panasz magyarországi bevezetése kapcsán.
Alkotmánybírósági Szemle, 2011/1:100-109. o.
257
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
Fodor Ármin – Márkus Dezső: A polgári törvénykezési rendtartás kézikönyve. I. köt. Budapest, 1895.
Fürész Klára: Az igazságszolgáltatás. In Kukorelli István (szerk.): Alkotmánytan. Budapest, 1992. 307-347. o.
Gáspárdy László: A magyar fellebbezési rendszer jövője a polgári igazságszolgáltatásban. JK, 1991/3-4:69-73.
o.
Hanák András: Ideiglenes törvénykezés. A jogorvoslati jog alkotmányos keretei. NJ, 2001/8: 7-8. o.
Kiss Daisy: Felelőtlen felelősök. A bírósági eljárások elhúzódása miatti kifogás új jogintézménye a polgári
perekben. Fundamentum, 2004/1:147-153. o.
Köblös Adél: Milyen jogvédelmet nyújt az alkotmányjogi panasz? In Balogh Elemér (szerk.): Az
Alkotmánybíróság és a rendes bíróságok – 20 év tapasztalatai, Szeged, 2011. 41-48. o.
Könyvesné Orosz Ibolya: Az időtényező a polgári eljárásjogban, különös tekintettel a kifogás intézményére. In
Tanulmánykötet Gáspárdy László emlékére. Budapest, 2007. 211-217. o.
Magyary Géza: A magyar polgári peres eljárás alaptanai. (A perbeli cselekmények tana.) Budapest, 1898. 313-
317. o.
Magyary Géza – Nizsalovszky Endre: Magyar polgári perjog. 3. kiad. Budapest, 1939. 516-522. o.
Névai László – Szilbereky Jenő: Polgári eljárásjog. 3. kiad. Budapest, 1974. 445-450. o.
Novák István: A polgári perbeli fellebbezési rendszer néhány kérdése. MJ, 1968 / 7:427-429. o.
Plósz Sándor: A közvetlen szóbeli eljárásban minő jogorvoslatok engedhetők meg. In Összegyűjtött dolgozatai.
Budapest, 1927. 313-352. o.
Wallacher Lajos: Perorvoslat kis perértékű ügyekben – a hetedik Pp. novella. MJ, 1997/11:650663. o.
Varga István: A jogorvoslathoz való jog mint alapjog. In Jakab András (szerk.): Az Alkotmány kommentárja.
Budapest, 2009. II. köt. 2088-2126. o.
258
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
[754] A FELLEBBEZÉS FOGALMA • A fellebbezést a legfontosabb ismérvei alapján úgy határozhatjuk meg,
mint a) a nem jogerős bírósági határozatok elleni,
A fellebbezés az elsőfokú bíróság nem jogerő's ítélete és végzése, illetve a másodfokú bíróság nem jogerős
végzése ellen igénybe vehető perorvoslat. Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a törvény csak a kisértékű
perekben korlátozza (lásd 1060. pont), míg a megfellebbezhető végzések köre sokkal szűkebb (lásd 797-800.
pont).1
A fellebbezés azért fellebbviteli perorvoslat, mert a határozatot hozó elsőfokú bíróságnál magasabb bírói fórum,
a másodfokú bíróság bírálja el. Ez a szabály csak az ítéletek esetében érvényesül feltétel nélkül, a végzések
tekintetében a törvény kivételt enged (lásd 799. pont).
A fellebbezés átszármaztató hatályú (devolutív) perorvoslat, ezért a fellebbezés elbírálása során a másodfokú
bíróság nemcsak annak a megállapítására szorítkozhat, hogy az elsőfokú bíróság helyesen vagy helytelenül járt
el, hanem a másodfokú eljárás során megállapított tényállás alapján a jogvita érdemében is dönthet. A hatályos
Pp. fellebbviteli rendszere alapvetően reformatórius jellegű, de kasszációs elemeket is tartalmaz (lásd 786. és
791. pont).
A fellebbezést a rendes perorvoslatok közé soroljuk, mivel a jogerőre még nem emelkedett bírósági ítéleteket és
végzéseket (ez utóbbiak ugyan korlátozottabb körben) külön törvényi előfeltételek nélkül lehet fellebbezéssel
megtámadni.
A „fellebbezés" kifejezést mind a jogi nyelv, mind a szaknyelv kettős értelemben használja. A bírósághoz
címzett fellebbezési kérelmet és a másodfokú bíróság által lefolytatott perorvoslati eljárást egyaránt
fellebbezésnek nevezi. (Még a törvény szóhasználatában sincs különbség a két fogalom között.)
[755] A FELLEBBEZÉSI JOGOSULTSÁG • Az elsőfokú bíróság határozata ellen fellebbezéssel élhet a fél, a
beavatkozó; továbbá az, akire a határozat rendelkezést tartalmaz, a rendelkezés reá vonatkozó része ellen [Pp.
233. § (1) bek.].
A feleket önálló fellebbezési jog illeti meg, amely független a többi jogosult fellebbezésétől. Pertársaság esetén
valamennyi felperesnek, illetve alperesnek külön joga van a fellebbezésre. Egységes pertársaság esetén az egyik
pertárs fel-
lebbezése pótolhatja a másik pertárs által elmulasztott fellebbezést. Ha mindkét pertárs fellebbezett, de
egymástól eltérő tartalommal, akkor a bíróság a per egyéb adataival egybevetve bírálja el azokat [52. § (2) bek.].
Egyszerű pertársaság esetén az egyik pertárs fellebbezése nincs hatással a többi pertárs fellebbezési jogára [53. §
(1) bek.].
A beavatkozót – az általa támogatott féltől függő – járulékos jellegű fellebbezési jog illeti meg. A beavatkozó
csak akkor fellebbezhet, ha azt a fél elmulasztja, illetőleg ha nem áll ellentétben a fél fellebbezésével [57. § (1)
bek.]. Ellenkező esetben a beavatkozó fellebbezése hatálytalan. Ezek a szabályok nem vonatkoznak az ún.
önálló beavatkozóra, aki eltérhet az általa támogatott fél cselekményeitől (lásd 219. pont).
Ha az ügyész a Pp. 9. § (1) bekezdése alapján keresetet indít, vagy a perben fellép, a fellebbezési jogot a (3)
bekezdésben foglalt korlátozásokra tekintettel gyakorolhatja. Ha az ügyész és a fél cselekményei egymástól
eltérnek, azokat a bíróság a per egyéb adatait is figyelembe véve bírálja el (lásd 234. pont).
Ha az ügyészt külön jogszabály jogosítja fel a keresetindításra (lásd 232. pont), a fellebbezési jogot az általános
szabályok szerint gyakorolhatja.
A házasság érvénytelenítése, valamint az apaság és származás megállapítása iránti perben hozott ítéletet az
ügyésszel akkor is közölni kell, ha a perben nem vett részt, és az ügyész az ítélet ellen ilyenkor is fellebbezhet
[290. §
259
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
Az eljárásban részt vevő egyéb érdekeltek közül az élhet fellebbezéssel, akire nézve a határozat rendelkezést
tartalmaz. Ilyen lehet például a tanú, a szakértő, a tolmács, a szemletárgy birtokosa, a vércsoport vizsgálatára
kötelezett személy, sőt a hallgatóság tagja is, akivel szemben a bíróság a 134. § (5) bekezdése alapján
pénzbírságot szabhat ki. A felsorolt személyek a felektől függetlenül, de csak a határozat rájuk vonatkozó része
ellen fellebbezhetnek.
[756] LEMONDÁS A FELLEBBEZÉSRŐL • Az 1999. évi CX. törvény (VIII. Ppn.) a [756] jogorvoslati
jogosultság önkéntes korlátozására ad lehetőségét azzal a rendelkezésével, amely szerint
közös nyilatkozatban,
A lemondó nyilatkozat nem vonható vissza. A fellebbezési jogról történő előzetes lemondás esetében az ítélet a
közlésével jogerőre emelkedik. A lemondás nem hatályos, ha a bíróság az elsőfokú eljárás szabályait olyan
súlyosan megsértette, hogy az ítélet hatályon kívül helyezése és az új eljárás lefolytatásának elrendelése
kötelező lenne (lásd 793. pont). A lemondás hatálytalanságára alapított fellebbezésben foglalt kérelemre a
másodfokú bíróság az ítélet végrehajtását felfüggesztheti [228. § (2) bek.].
tóan akkor élhetnek, „ha a per kimenetele többesélyes és annak befejezéséhez kölcsönös érdekük fűződik".
Az új rendelkezés magától értetődően nem érinti a feleknek azt a jogát, hogy a határozat meghozatala után a
fellebbezésről az általános szabályok szerint lemondjanak (lásd 718. pont).
[757] A FELLEBBEZÉS TÁRGYA • A Pp. 233. § (1) bekezdése szerint az elsőfokú bíróság határozata ellen –
amennyiben a törvény nem zárja ki – fellebbezésnek van helye. A „határozat" kifejezés alatt – a 212. § (1)
bekezdésével összhangban – az ítéletet és a végzést kell érteni. Más bírósági határozattal, így például a bírósági
meghagyással (lásd 487. pont) vagy a fizetési meghagyással (lásd 1042. pont) szemben ellentmondással lehet
élni, amely ugyancsak rendes perorvoslat, de a fellebbezéstől eltérően nem fellebbviteli jellegű. A 233/A. §
szerint fellebbezéssel támadhatók meg a másodfokú eljárásban hozott egyes végzések is (lásd 799. pont).
Az eljáró tanács elnökének a határozata a fellebbezés szempontjából a bíróság határozatával egy tekintet alá esik
[233. § (2) bek.]. A közjegyzőnek a nemperes eljárásban hozott határozata a fellebbezés szempontjából a helyi
bíróság végzésével azonos hatályú (Közjtv. 172. §; 2008:XLV. tv. 13. §).
A fellebbezés tekintetében a törvény nem tesz különbséget a határozat rendelkező része és indokolása között.
Ezért a határozatnak nemcsak a rendelkező része, hanem az indokolása is megtámadható fellebbezéssel, sőt az
sem zárható ki, hogy a fellebbezés csak a határozat indokolása ellen irányuljon. 2
[758] A FELLEBBEZÉS TARTALMA • A fellebbezést az elsőfokú bíróságnál kell írásban benyújtani vagy
jegyzőkönyvbe mondani. A beadványokra vonatkozó általános szabály szerint a bíróság a fél által előadott
kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe (lásd 348.
pont). Ezt a szabályt erősíti meg az, hogy ha a határozat ellen fellebbezésnek van helye, annak bármilyen címen
előterjesztett megtámadását – a kijavításra és a kiegészítésre irányuló kérelmek kivételével – fellebbezésnek kell
tekinteni [234. § (3) bek.].
• a fellebbezésben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a fellebbezés irányul és
• elő kell adni azt, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja.
• ha az új tény vagy új bizonyíték az elsőfokú határozat meghozatalát követően jutott a fellebbező fél
tudomására, feltéve, hogy az – az elbírálása esetén – rá nézve kedvezőbb határozatot eredményezett volna;
260
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
• ha az új tény vagy az új bizonyíték, illetve az elsőfokú bíróság által mellőzött bizonyítás a határozat jogsértő
voltának az alátámasztására irányul, kivéve ha az elsőfokú bíróság az adott tényállítást, illetve bizonyítékot a
141. § (6) bekezdésben foglaltakra tekintettel nem vette figyelembe.
A fellebbezésből a bíróság számára egyértelműen ki kell derülnie annak, hogy a fél melyik határozatot támadja
meg. Ehhez vagy a bírósági ügyszám feltüntetésére, vagy a felek nevének és a per tárgyának a megjelölésére
van szükség. (A helyesen megszerkesztett beadvány mindkettőt tartalmazza.)
A fellebbezés legfontosabb tartalmi eleme a bírósághoz címzett fellebbezési kérelem. A kérelemnek – a kereseti
kérelemhez hasonlóan – határozottnak kell lennie, vagyis a fellebbező félnek elő kell adnia azt, hogy a határozat
megváltoztatását „mennyiben és milyen okból" kívánja. Annak ellenére, hogy a törvény szövege csak a
határozat megváltoztatásáról tesz említést, a bírósági gyakorlat az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezésére
és a per megszüntetésére irányuló kérelmet is fellebbezési kérelemnek tekinti. 3
Az ítéletet, valamint a 219. § (1) bekezdés b)-e) pontjában felsorolt végzéseket kézbesítés útján kell közölni a
felekkel. Ebben az esetben a fellebbezési határidő a határozat kézbesítését követő napon kezdődik. A bírósági
gyakorlat szerint a fellebbezési határidő számítása szempontjából annak a napnak van jelentősége, amikor a
bíróság határozatát a félnek szabályszerűen kézbesítették.4 Az olyan végzésekkel szemben, amelyeket már a
kihirdetéssel kézbesítettnek
kell tekinteni [219. § (3) bek.], a fellebbezési határidő a kihirdetést követő' napon kezdődik. Így például a
pénzbírságot kiszabó végzés nem tartozik a kézbesítés útján közlendő határozatok közé. Ezért a tizenöt napos
fellebbezési határidő a kihirdetéstől számít.
Ha a fellebbezési határidő utolsó napja munkaszüneti napra esik, akkor a határidő a Pp. 103. § (4) bekezdése
értelmében csak az azt követő munkanapon jár le. A fellebbezési határidő elmulasztásának a következményeit
nem lehet alkalmazni akkor, ha a fellebbezést legkésőbb a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként
postára adták (lásd 329. pont).
A bírósági gyakorlat nem zárkózik el a faxon feladott fellebbezési kérelmek elfogadása elől; az ilyen beadványt
azonban hiánypótlásra kell visszaadni (lásd 350. pont). A papíralapú beadványokat a polgári perben legkorábban
2012. május 31. napja után válthatják fel az elektronikus úton benyújtott beadványok (lásd 356-358. pont).
A fellebbezési határidő vétlen elmulasztása esetén igazolásnak van helye. Az igazolási kérelem tárgyában a
másodfokú bíróság határoz [109. § (1) bek.].
261
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
Ha a fellebbezés kizárólag az ítélet indokolása ellen irányul, akkor annak sem a határozat jogerő emelkedésére,
sem pedig a végrehajtására nem lesz halasztó hatálya.
Ha a fellebbezés vagy a csatlakozó fellebbezés nem az egész határozat, hanem annak csak egy része
(rendelkezése) ellen irányul, akkor a halasztó hatály is csak a fellebbezéssel vagy a csatlakozó fellebbezéssel
megtámadott rész (rendelkezés) tekintetében érvényesül.
A határozatnak a fellebbezéssel vagy a csatlakozó fellebbezéssel nem támadott része jogerőre emelkedik. Az ún.
részleges jogerő beállása maga után vonhatja a határozat részbeni végrehajthatóságát is. Mivel ennek a
megállapítására rendszerint a fellebbviteli eljárásban kerülhet sor, a törvény úgy rendelkezik, hogy a másodfokú
bíróság kérelemre a másodfokú eljárás során végzéssel bármikor megállapíthatja, hogy az ítéletnek a
fellebbezéssel (csatlakozó fellebbezéssel) meg nem támadott része jogerőre emelkedett (lásd 725. pont).
A törvény tesz kivételt, amikor a 186. § (2) bekezdése kimondja azt, hogy a tanúdíj megállapítása tárgyában
hozott határozat ellen a tanú és a felek külön fellebbezéssel élhetnek, de a fellebbezésnek halasztó hatálya nincs.
Hasonló rendelkezést tartalmaz a törvény a szakértői díj esetében is. A 187. § (2) bekezdése szerint a perbíróság
határozata ellen a szakértő és a felek külön fellebbezéssel élhetnek, de a fellebbezésnek csupán a kifogásolt
összeg erejéig van halasztó hatálya.
A bíróság a 231. §-ban felsorolt határozatokat fellebbezésre tekintet nélkül egészen vagy részben
végrehajthatónak nyilvánítja. Az előzetes végrehajthatóságot (lásd 727. pont) akár az első-, akár a másodfokú
bíróság kimondhatja.
Az elsőfokú bíróságnak a fellebbezés halasztó hatályát kizáró rendelkezése azonban nem végleges. A
másodfokú bíróság ugyanis a fellebbezési tárgyalás elhalasztása esetén az érdekelt fél kérelmére a per összes
adatainak a mérlegelésével az elsőfokú bíróság által előzetesen végrehajthatóvá nyilvánított ítélet végrehajtását
egészen vagy részben felfüggesztheti. Ha az elsőfokú bíróság nem mondta ki az előzetes végrehajthatóságot, a
másodfokú bíróság a fellebbezési tárgyalás elhalasztása esetén, az érdekelt fél kérelmére, a per összes adatainak
a mérlegelésével az ítéletet egészen vagy részben végrehajthatónak nyilváníthatja [256. § (1) bek.].
[763] A KÖZVETLEN FELLEBBEZÉS • A perorvoslati rendszer 2003-tól igénybe vehető új eleme a közvetlen
vagy másképpen „ugró" fellebbezés, amelyet a törvényhozó a régi Pp.-ből ismert „közvetlen felülvizsgálat"
(revisio per saltum) mintájára kívánt meghonosítani.5 Az indokolás szerint a közvetlen fellebbezés konstrukciója
oly módon kívánja az eljárás gyorsítását elősegíteni, hogy a felek az általuk döntő fontosságúnak tekintett
kérdésre szűkítik le a rendes jogorvoslati eljárást, és ehhez a legmagasabb döntéshozó fórumot választhatják.
Ha a határozatot első fokon a törvényszék hozta, a jogi képviselővel eljáró felek a határozat ellen benyújtott
fellebbezéshez mellékelt közös kérelemben indítványozhatják, hogy az anyagi jogszabály megsértésére alapított
fellebbezést közvetlenül a Kúria bírálja el. Vagyonjogi ügyben a felek akkor indítványozhatják a Kúria eljárását,
ha a fellebbezésben vitatott érték (illetve annak a 24. § alapján megállapított értéke) az ötszázezer forintot
meghaladja. A fellebbezésben új tényre, illetve új bizonyítékra hivatkozni nem lehet. A fellebbezés elbírálása
tárgyaláson kívül, a felülvizsgálati eljárásra irányadó szabályok megfelelő alkalmazásával történik, így a
fellebbezés elbírálása során a Kúria a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A határozat ellen felülvizsgálatnak
nincs helye [235. § (3)-(4) bek.].
262
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
• a legnagyobb számban olyan jogszabályok fordulnak elő, amelyek mind az elsőfokú eljárásban, mind a
fellebbezés során alkalmazhatók; ezen kívül vannak olyan jogszabályok, amelyek
• a másodfokú eljárásban csak bizonyos módosításokkal érvényesülnek [például az eljárás szünetelése a 255. §
(1) bek. alapján],
• csak a másodfokú eljárásban alkalmazhatók (például a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálása a 256/A. §
alapján), és amelyek
• a másodfokú eljárásban nem alkalmazhatók (így például a 245. § nem teszi lehetővé a fellebbezési eljárásban
a bírósági meghagyás kibocsátását).6
Hiánypótlásra (lásd 350. pont) akkor kerülhet sor, ha a fellebbezés nem felel meg a beadványokra vonatkozó
általános szabályoknak vagy a törvényben megjelölt tartalmi követelményeknek (lásd 758. pont).
Hiánypótlásnak van helye akkor is, ha az első fokon eljárt tanács elnöke (egyesbíró) úgy ítéli meg, hogy a gyors
és alapos elbíráláshoz a fellebbezés kiegészítésére vagy kijavítására van szükség.
Hiánypótlás esetén az első fokon eljárt tanács elnöke a fellebbezést rövid határidő kitűzésével a hiányok
megjelölése mellett a félnek visszaadja és egyben figyelmezteti, amennyiben a fellebbezést újból hiányosan adja
be, a bíróság el fogja utasítani, illetőleg a hiányos tartalma alapján fogja elintézni. Ha a fél a fellebbezés
hiányosságait a kitűzött határidő alatt pótolja, a fellebbezést úgy kell tekinteni, mintha már eredetileg is helyesen
adta volna be.
• olyan határozat ellen irányul, amely ellen a fellebbező nem élhet fellebbezéssel, továbbá
• a fél a fellebbezést felhívás ellenére nem vagy hiányosan adja be (237. §).
után nyújtották be az elsőfokú bírósághoz. El kell utasítani a fellebbezést akkor is, ha a határozat nem
fellebbezhető meg vagy ha a fellebbezést benyújtó személy nem volt jogosult a fellebbezésre. Ha a fél a
fellebbezés alaki és tartalmi hiányosságait a kitűzött határidő alatt nem pótolja (például a fellebbezési illetéket
nem rója le) az elsőfokú bíróság a fellebbezést elutasítja.
Azt, aki a fellebbezést elutasító határozat ellen nyilvánvalóan alaptalan fellebbezéssel él, a másodfokú bíróság
pénzbírsággal sújthatja.
A részítélet elleni fellebbezés esetén csak a szükséges periratokat kell felterjeszteni. A felterjesztett iratok közül
azokat, amelyekre az elsőfokú eljárás folytatása végett is szükség van, a felterjesztés előtt le kell másolni.
Ha a fellebbezés az eljárás folyamán hozott végzés ellen irányul, akkor az elsőfokú bíróság a fellebbezésnek
csupán az első példányát terjeszti fel a másodfokú bírósághoz a szükséges periratokkal együtt. (A fellebbezés
másodpéldányát – a 257. § alapján – az elsőfokú bíróság a fellebbező fél ellenfelének kézbesíti, aki a
fellebbezésre az elsőfokú bíróságnál észrevételeket tehet.)
263
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
Ha a fellebbezés mellett a fél a határozathozatalt megelőző tárgyalás vagy határidő elmulasztása miatt
igazolással is él, a fellebbezést csak az igazolási kérelem elutasítása esetén kell a másodfokú bírósághoz
felterjeszteni.
A megkeresett bíróság határozata ellen beadott fellebbezést a megkereső bíróság másodfokú bírósága, ha pedig
a megkeresés a másodfokú bíróságtól ered, maga a megkereső bíróság bírálja el (238. §).
elutasítja a fellebbezést, ha annak a 766. pont szerinti feltételei fennállnak, vagy ha a fellebbező (külföldi)
felperes nem nyújt további perköltség-biztosí- tékot,8
bek.]. Ha az ügy körülményei ezt nem zárják ki, a tárgyalást úgy kell kitűzni, hogy a tárgyalás az iratoknak a
másodfokú bírósághoz való beérkezését követő négy hónapon belül megtartható legyen [243. § (2) bek.]. A
folytatólagos tárgyalás határnapjának a kitűzéséhez hasonlóan (lásd 496. pont), a törvény itt is mérlegelési
lehetőséget biztosít a bíróság számára.
Fellebbezés esetén a tárgyalási időköz tizenöt nap, tehát a bíróságnak a tárgyalást úgy kell kitűznie, hogy a
fellebbezésnek az ellenfél részére való kézbesítése a tárgyalás napját legalább tizenöt nappal megelőzze. A
fellebbezési eljárásban a tárgyalási időköz – a csatlakozó fellebbezés lehetőségére tekintettel – nem rövidíthető
le.
Az idézésben a feleket figyelmeztetni kell arra, hogy az elmaradásuk a fellebbezés elintézését nem gátolja és
amennyiben a tárgyaláson személyesen nem jelennek meg, csak meghatalmazottal (lásd 243. pont)
képviseltethetik magukat [243. § (3) bek.].
264
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
bírósági ítéletet. A fellebbező fél ellenfele – a törvényben foglalt korlátok között – akkor csatlakozhat ehhez a
fellebbezéshez, ha a „fellebbezéssel megtámadott ítélet megváltoztatását" kívánja.
A csatlakozó fellebbezés megengedése a jogirodalom szerint azon a megfontoláson alapul, hogy az elsőfokú
ítélet rendelkezéseit magára nézve ugyan sérelmesnek tartó, de a pervita mielőbbi befejezése érdekében nem
fellebbező félnek az elsőfokú ítélet megtámadására vonatkozó jogát fenn kell tartani arra az esetre, ha az
elsőfokú ítélet jogerőre emelkedése az ellenfél fellebbezése folytán nem következett be. 9
ha a fellebbezés a per főtárgyát nem érinti, akkor a per főtárgyára vonatkozóan csatlakozó fellebbezésnek sincs
helye,
ha a fellebbezést a bíróság hivatalból elutasítja (lásd 766. pont) vagy a fellebbezését a fél visszavonja (lásd 775.
pont), a csatlakozó fellebbezés hatálytalanná válik.
A csatlakozó fellebbezést a fellebbezés kézbesítésétől számított nyolc napon belül kell a másodfokú bíróságnál
előterjeszteni. A bíróság a csatlakozó fellebbezés másodpéldányát haladéktalanul kézbesíti a fellebbező félnek.
A kizárt vagy elkésett csatlakozó fellebbezést a másodfokú bíróság elutasítja.
Ha a fél a csatlakozó fellebbezését a részére nyitva álló rendes fellebbezési határidő alatt terjeszti elő, akkor azt
önálló fellebbezésnek kell tekinteni [244. § (2)-(4) bek.].
[773] A FELLEBBEZÉSI TÁRGYALÁS MENETE • A fellebbezési tárgyalás megnyitása után az elnök vagy
az általa kijelölt bíró ismerteti az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltakat. Ezt követően a fél vagy az elnök,
illetőleg az általa kijelölt bíró ismerteti a fellebbezésben foglaltakat. A bíróság tagjai, valamint a felek az
iratokból további ismertetést kérhetnek. Ezután a fellebbező fél az írásbeli fellebbezését – keresetváltoztatásnak
nem minősülő módon (lásd 391., 776. pont) – módosíthatja vagy kiegészítheti.
A fellebbezés előadása után az ellenfél terjeszti elő fellebbezési ellenkérelmét. Az írásban már előterjesztett
fellebbezési ellenkérelmet, illetőleg a csatlakozó fellebbezést csupán ismertetni kell és csak az azoktól való
eltéréseket kell külön előterjeszteni (246. §).10
A fellebbezés visszavonása esetén az elnök az ügyet visszaküldi az elsőfokú bíróságnak és szükség esetén
megállapítja a költségeket (241. §).
a. a keresettel érvényesített jog megváltoztatása nélkül annak megalapozására újabb tényeket hozzon fel vagy a
felhozottakat kiigazítsa, de csak a 235. §
265
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
c. az eredetileg követelt dolog helyett, utóbb beállott változás folytán más dolgot vagy kártérítést követeljen;
f. megállapítás helyett teljesítést vagy teljesítés helyett megállapítást követeljen [247. § (2) bek.].
[777] BESZÁMÍTÁSI KIFOGÁS • A másodfokú eljárásban viszontkeresetet már nem lehet érvényesíteni (lásd
403. pont), de beszámítási kifogásnak helye. A feltételeit a törvényhozó először a kis perértékű fellebbezéseknél
határozta meg, majd az 1999. évi módosítás során általánossá tette azt a szabályt, hogy a másodfokú eljárásban
beszámítási kifogást csak akkor lehet előterjeszteni, ha azt az ellenfél elismeri, vagy ha a beszámítani kért
követelés az elsőfokú tárgyalás berekesztését követően járt le [247. § (3) bek.].
Ha a másodfokú bíróság akár a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem vagy a fellebbezési ellenkérelem
folytán, akár hivatalból bizonyítást rendel el, ezt közvetlenül vagy megkeresés útján foganatosítja. Az eljárásra a
megkeresés szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az ítélőtábla – a bizonyítási eljárás lefolytatása
végett – az első fokon eljárt törvényszéket, illetőleg ennek a székhelyén levő helyi bíróságot is megkeresheti
(lásd 573. pont).
Ha a másodfokú bíróság a bizonyítást kiküldött bíró útján (lásd 572. pont) foganatosítja, akkor a bizonyítást a
tanács bármelyik tagja lefolytathatja. Mivel a másodfokú bíróság hivatásos bírákból áll, az elsőfokú eljárásra
vonatkozó korlátozás, amely szerint csak a tanács elnöke járhat el kiküldött bíróként, itt nem érvényesül.
Az eljárás felfüggesztése a kijavítás, a kiegészítés vagy az igazolás tárgyában hozott határozat jogerőre
emelkedéséig, illetve a határozat ellen bejelentett fellebbezés felterjesztéséig tart (248. §).
A szünetelésre vonatkozó általános szabályokat (lásd 506. pont) a fellebbezési eljárásban azzal az eltéréssel kell
alkalmazni, hogy a felek mulasztása alapján [137. § (1) bek. b) pont] az eljárás nem szüneteltethető.
A per megszűnését, amely hat hónapi szünetelés után bekövetkezik, a bíróságnak nem kell végzésben külön
kimondania. Ezzel szemben végzéssel kell megállapítani azt, hogy a per megszűnése folytán az elsőfokú bíróság
határozata vagy annak valamely része (rendelkezése) hatályát vesztette.
266
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
a. az elsőfokú bíróság ítéletét a 251. §-ban, illetve a 252. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott okból kell
hatályon kívül helyezni;
b. a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték
vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik;
A fellebbezést nem lehet tárgyaláson kívül elbírálni, ha bizonyítást kell lefolytatni. Ha a bizonyítás
lefolytatásának szükségessége a tárgyaláson kívüli elintézés során merül fel, a fellebbezés elbírálására a
másodfokú bíróság tárgyalást tűz ki.
A fellebbezés (csatlakozó fellebbezés) tárgyaláson kívül történő elbírálásának időpontjáról a feleket értesíteni és
az eljárásról jegyzőkönyvet készíteni nem kell. A tárgyaláson kívül hozott határozatokra a fellebbezés általános
szabályait kell alkalmazni [256/A. § (5)-(6) bek.].
[782] FELLEBBEZÉS JÁRULÉKOS KÉRDÉSEKBEN • A b)-d) pontok esetében a törvény akkor teszi
lehetővé a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását, ha a bíróság felhívására egyik fél sem kéri a tárgyalás
megtartását. Az elsőfokú bíróság az ítélet perorvoslati záradékában tájékoztatja a feleket arról, hogy a
fellebbezés során a felsorolt esetekben a tárgyalás megtartását kérhetik (lásd 685. pont).
Ha a fellebbező fél a b)-d) pontban foglaltakra irányuló fellebbezésében nem kérte a tárgyalás megtartását, a
tanács elnöke a fellebbezésnek az ellenfél részére történő kézbesítésekor figyelmezteti az ellenfelet arra, hogy a
felhívás kézhezvételétől számított nyolc napon belül tárgyalás tartását kérheti. Figyelmezteti arra is, hogy
amennyiben tárgyalás tartását nem kéri, a fellebbezésre a kézhezvételtől számított nyolc napon belül írásbeli
ellenkérelmet, illetve csatlakozó fellebbezést nyújthat be [256/A. § (2) bek.].
A b)-d) pontok esetében tehát a törvény előbb a fellebbező félnek, majd pedig az ellenfelének „kínálja fel" azt,
hogy tárgyalás megtartását kérheti. Ha a felhívás ellenére a felek egyike sem kéri a tárgyalás megtartását, a
tárgyaláson kívüli elbírálás kötelező [256/A. § (4) bek.].
[783] A FELEK KÖZÖS KÉRELMÉRE • Az e) pont alapján A felek megállapodhatnak abban, hogy a jogvita
minél előbbi lezárása érdekében közösen kérik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálást. Az erre vonatkozó
nyilatkozatukat a fellebbezési határidő lejárta előtt kell a bírósághoz eljuttatniuk. Ebben az esetben a
fellenbbezési tárgyaláson kívüli elbírálása kötelező [256/A. § (4) bek.].
[784] A BÍRÓSÁG MEGÍTÉLÉSE ALAPJÁN • Ha a bíróság az f) pont alapján a fellebbezés tárgyaláson kívüli
elbírálását lehetségesnek tartja, erről a feleket értesíti, azzal a tájékoztatással, hogy ha bármelyikük nyolc napon
belül írásban kéri, tárgyalást tart [256/A. § (3) bek.].
267
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
• A fellebbezési tárgyalás során, az eljárás menetével kapcsolatban hozott határozatok (például az eljárás
felfüggesztése a 248. § alapján).
• A fellebbezési tárgyalás alapján hozott határozatok (250-254. §) közé tartoznak a másodfokú bíróság
legfontosabb ügydöntő határozatai.
• A tárgyaláson kívül hozott határozatok a 256/A. § (1) bekezdésében felsorolt ítéletek elleni fellebbezések,
illetve a végzések elleni fellebbezések (258. §) tárgyában.
A másodfokú bíróság a fellebbezés elbírálása során érdemi vagy nem érdemi határozatokat hozhat. A Pp. 212.
§-ának megfelelően az ügy érdemében ítélettel, minden más kérdésben végzéssel határoz.
Mivel a fellebbezés előkészítése, illetve a fellebbezési tárgyalás során hozott határozatokat már áttekintettük, a
következő pontokban csak a fellebbezési tárgyalás, illetve a tárgyaláson kívüli elbírálás alapján hozott
határozatokkal foglalkozunk. Ezek közé tartozik:
• az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyó, illetve egészen vagy részben megváltoztató ítélet, továbbá a
közbenső és részítélet [253. § (1)-(2) bek.],
• az elsőfokú és a másodfokú (lásd 799. pont) bíróság végzését egészen vagy részben helybenhagyó,
megváltoztató, illetve hatályon kívül helyező végzés (258. §),
• az ítélet jogerőssé, illetve végrehajthatóvá nyilvánítása tárgyában hozott végzés (256. §).
A másodfokú bíróság az ügy érdemében mindig ítélettel határoz. Ha az elsőfokú bíróság ítélete érdemben
helyes, a másodfokú bíróság ezt helybenhagyja, ellenkező esetben az elsőfokú bíróság ítéletét egészben vagy
részben megváltoztatja [253. § (2) bek.].
A másodfokú bíróság a fellebbezés során reformatórius jogkörben jár el (lásd 743. pont) és az elsőfokú ítélet
teljes felülbírálatára jogosult. Ennek során nincs kötve az elsőfokú bíróság által megállapított tényálláshoz, a
bizonyítás eredményét újra mérlegelheti, illetve – korlátozott körben (lásd 778. pont) – saját maga is lefolytathat
bizonyítást, amelynek eredményeképpen új tényállást állapíthat meg.
[787] A FELÜLBÍRÁLAT KORLÁTAI • A kérelemhez kötöttség elve (lásd 695. pont) a fellebbezési eljárásban
is érvényesül. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét csak a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési)
kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között változtathatja meg, e korlátok között azonban a perben
érvényesített jog, illetőleg az azzal szemben felhozott védekezés alapjául szolgáló olyan kérdésekben is
határozhat, amelyekben az elsőfokú bíróság nem tárgyalt, illetőleg nem határozott [253. § (3) bek.].
A másodfokú bíróság nem terjeszkedhet túl a fellebbezési kérelmen, illetve – a reformatio in peius tilalmából
következően – az elsőfokú ítéletet a fellebbező fél hátrányára nem változtathatja meg akkor, ha az ellenfél az
ítéletnek a fellebbező félre vonatkozó részét fellebbezéssel vagy csatlakozó fellebbezéssel nem támadta meg.11
A kérelemhez kötöttség nem érvényesül azokban az esetekben, amikor a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság
ítéletét a 252. § (1)-(2) bekezdése alapján helyezi hatályon kívül; továbbá akkor sem, amikor már az első fokon
eljárt bíróságot sem korlátozta a kereseti kérelem, illetve az esetleges ellenkérelem.
Ez utóbbira példa a 78. § (2) bekezdése azon rendelkezése, amely szerint a bíróság hivatalból határoz a
költségmentesség, illetékmentesség vagy az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt illetékek és az állam által
előlegezett költségek viselésének a kötelezettségéről. A másodfokú eljárásra nézve a törvény ugyanígy
rendelkezik. A másodfokú bíróság a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és a fellebbezési
268
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül határoz a le nem rótt illeték, valamint az állam által előlegezett és meg
nem térült költség megfizetéséről [253. § (3) bek.].
[788] RÉSZÍTÉLET ÉS KÖZBENSŐ ÍTÉLET • A másodfokú bíróság az ügy érdemében helybenhagyó vagy
(egészen, illetve részben) megváltoztató ítéletet hoz, amely lehet akár részítélet (lásd 691. pont), akár közbenső
ítélet (lásd 693. pont) is.
• ha az elsőfokú bíróság részítéletet hozott és azt felülbírálva a másodfokú bíróság helybenhagyja vagy
megváltoztatja,
• ha a másodfokú bíróság érdemben csak egyes kereseti kérelmek felől dönt, a többi kereseti kérelem
vonatkozásában például hatályon kívül helyező végzést hoz vagy a tárgyalást elhalasztja.
Mivel a közbenső ítélet meghozatala után az eljárást a követelés összegére (mennyiségére) nézve folytatni kell,
a másodfokú bíróság az iratokat az elsőfokú bíróságnak küldi meg [253. § (4) bek.].
[789] EGYÉB SZABÁLYOK • A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletével együtt a per folyamán
hozott egyéb határozatokat is felülbírálja, kivéve azokat, amelyek ellen fellebbezésnek egyáltalában nincs helye
vagy amelyek külön fellebbezéssel támadhatók meg.
A törvény a fellebbviteli eljárásban is megengedi a rövidített indokolást (lásd 687. pont), sőt a 221. §-ban
felsorolt eseteket még tovább bővíti. Amennyiben a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet indokai alapján
hagyja helyben, a másodfokú bíróságnak az elsőfokú ítélet indokolásában csupán erre a körülményre kell utalnia
[254. § (3) bek.].
Az eljárást befejező határozatban az elsőfokú bíróságot meg kell nevezni, és ügyszámot is fel kell tüntetni. A
másodfokú eljárást befejező határozatot a felekkel kézbesítés útján az elsőfokú bíróság közli. Ha a másodfokú
bíróság a határozat kihirdetését elhalasztotta (lásd 670. pont), az új határnapon a már írásba foglalt határozatát a
jelen lévő feleknek nyomban kézbesíti és ezt a jegyzőkönyvben is feltünteti. (A kihirdetéssel egyidejű kézbesítés
esetén a jogerős határozat kézbesítéséhez fűződő határidők a határozat kihirdetésével veszik kezdetüket.)12
A másodfokú eljárás befejezése után az iratokat a bíróság legkésőbb harminc napon belül megküldi az elsőfokú
bíróságnak, amely legkésőbb tizenöt napon belül kézbesítés útján közli a felekkel [254. § (4) bek.].
A 157. §-ban felsorolt permegszüntetési okok közül az a), b), g) és i) pontban foglalt eseteket hivatalból, a c)-f)
és h) pontban foglaltakat kérelemre lehet figyelembe venni (lásd 509. pont). Mivel ezeket az okokat a törvény az
elsőfokú eljárásra állapítja meg, azokat a másodfokú eljárásnak megfelelően kell alkalmazni.
Így például hatáskör vagy illetékesség hiánya esetén a másodfokú bíróság a pert a 158. § (2) bekezdése alapján
megszünteti. Amennyiben a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság (vagy az ügyben eljárni jogosult
más hatóság) kiléte megállapítható, akkor a másodfokú bíróságnak a 129. § alapján el kell rendelnie az áttételt.
A bíróság ilyenkor is a keresetlevelet, nem pedig az „ügyet" teszi át, mert az elsőfokú ítélet hatályon kívül
helyezése és a per megszüntetése folytán az eljárást elölről kell lefolytatni. 13
269
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
A másodfokú eljárásban nincs helye a per megszüntetésének a felperes mulasztása [157. § d) pont] alapján. A
245. § szerint ugyanis a szabályszerűen megidézett felek távolmaradása a tárgyalás megtartását és a fellebbezés
elintézését nem gátolja.
lebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül – végzéssel hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot a
per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítja, ha az elsőfokú bíróság nem volt szabályszerűen
megalakítva, vagy az ítélet meghozatalában olyan bíró vett részt, akivel szemben a törvény értelmében kizáró ok
áll fenn." [252. § (1) bek.]
A magyar Pp. – ellentétben más országok eljárásjogi törvényeivel – nem sorolja fel a lényegesnek tekinthető
eljárási szabálysértéseket. A jogirodalom azokat az eljárási szabálysértéseket tekinti lényegeseknek, amelyek a
másodfokú eljárásban nem orvosolhatók, ezért az elsőfokú eljárás megismétlésére, illetve kiegészítésére van
szükség.14
• az indokolási kötelezettség elmulasztása, ha a határozatból és az eljárás adataiból nem állapítható meg, hogy
az elsőfokú bíróság a döntését mire alapította;
• ha a bíróság, bár a kereset alapossága felől kételye merült fel, bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül hoz
ítéletet;
• ha a másodfokú bíróságnak a megalapozott döntéshez szükséges iránymutatásait figyelmen kívül hagyva hoz
újabb határozatot.15
270
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
A törvény a bírósági gyakorlatra bízza annak az eldöntését, hogy mi tekinthető olyan „nagy terjedelmű"
bizonyításnak, amely az elsőfokú ítélet hatályon
kívül helyezését és a per újabb tárgyalását indokolhatja. Mivel a másodfokú bíróság a szükséges bizonyítást
maga is felveheti, a 252. § (3) bekezdésének alkalmazását elsősorban célszerűségi szempontok befolyásolhatják.
A bírósági gyakorlat szerint például néhány helybeli tanú kihallgatása még nem tekinthető „nagy terjedelmű"
bizonyításnak, különösen akkor nem, ha a tanúkat csak kisebb részletkérdésekre nézve hallgatják ki. Ám
aránylag kisszámú tanú kihallgatása esetén is indokolt lehet a hatályon kívül helyezés, ha az elsőfokú bíróság
téves jogi álláspontja folytán a bizonyítást teljesen új irányban kell lefolytatni és ettől függően kell az elsőfokú
bíróságnak újabb döntést hoznia.16
A 252. § (3) bekezdésének alkalmazása esetén a hatályon kívül helyezés mindig csak a fellebbezési (csatlakozó
fellebbezési) kérelem, illetőleg a fellebbezési ellenkérelem korlátai között történhet. A bizonyítási eljárás
kiegészítése vagy megismétlése esetén szükségtelen lenne az elsőfokú bíróság ítéletének azt a részét is hatályon
kívül helyezni, amelyet a felek egyike sem támadott meg.
[795] A HATÁLYON KÍVÜL HELYEZŐ VÉGZÉS TARTALMA • A hatályon kívül helyező végzésnek
tartalmaznia kell az elsőfokú ítélet ismertetését, a hatályon kívül helyezés okait, továbbá az új eljárásra
vonatkozó utasításokat. A másodfokú bíróság ebben az esetben csupán a perköltség összegét állapítja meg, a
költség viselésének kérdésében pedig az elsőfokú bíróság határoz. A másodfokú bíróság azt is elrendelheti, hogy
a pert az elsőfokú bíróság másik tanácsa vagy másik azonos hatáskörű bíróság tárgyalja [252. § (4) bek.].
A másodfokú bíróság kérelemre a másodfokú eljárás során végzéssel bármikor megállapíthatja, hogy az
ítéletnek fellebbezéssel, illetőleg csatlakozó fellebbezéssel meg nem támadott része jogerőre emelkedett. Ha a
bíróság az elsőfokú ítéletet teljes egészében hatályon kívül helyezi, a jogerőt megállapító végzés is hatályát
veszti [256. § (2) bek.].
sekkel szemben a törvény általában megengedi, míg az eljárás folyamán hozott végzésekkel szemben általában
kizárja a fellebbezést.
Az eljárást befejező végzésnek minősül például a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasító (130. §), az
egyezséget jóváhagyó (148. §) vagy a pert megszüntető (157. §) végzés. Az ilyen végzésekkel szemben mindig
helye van fellebbezésnek.
Az eljárás befejezésére irányuló kérelmeket elutasító végzések ellen már korlátozottabb a fellebbezési lehetőség,
hiszen ezek a végzések tulajdonképpen nem az eljárás befejezését, hanem a folytatását mondják ki. Ezek közé
tartozik például a per megszüntetésére irányuló kérelmet elutasító végzés, amely ellen nincs helye
fellebbezésnek akkor, ha a fél a perköltségbiztosíték-adási kötelezettség elmulasztása vagy az első tárgyalásnak
a felperes által történt mulasztása miatt kérte a per megszüntetését [162. § (1) bek.].
271
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
• azokat a végzéseket, amelyekkel szemben a törvény a fellebbezést külön megengedi [233. § (3) bek. b) pont].
A bírósági gyakorlat az eljárás folyamán hozott végzések alatt az ún. pervezető végzéseket érti. Így például
nincs helye fellebbezésnek a meghallgatást befejezetté nyilvánító végzéssel szemben; továbbá az illetékességet
megállapító, a hiánypótlást elrendelő vagy a tárgyalás felfüggesztése iránti kérelmet elutasító végzés ellen. 17
Az eljárás folyamán hozott végzések közül a törvény kifejezetten külön fellebbezési lehető'séget biztosít:
• a perbe lépést megengedő vagy a perből való elbocsátást kimondó végzések (65. §),
• az eljárás félbeszakadását [112. § (4) bek.] vagy a tárgyalás felfüggesztését [155. § (3) bek.] elrendelő végzés,
• kötelező jogi képviselet esetén a határidőn túl benyújtott viszontkereset, illetve beszámítási kifogást elutasító
végzés [147/A. § (4) bek.],
Ezeket a szabályokat mintegy kiegészíti a 254. § (1) bekezdése, amely szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú
bíróság ítéletével együtt a per folyamán hozott egyéb határozatokat is felülbírálja, kivéve azokat, amelyek ellen
felleb-
bezésnek egyáltalában nincs helye, vagy amelyek külön fellebbezéssel támadhatók meg.
Egyes eljárás folyamán hozott végzések esetében a törvény – függetlenül a 233. § (3) bekezdésében foglaltaktól
– külön is kizárja a fellebbezés lehetőségét.
Az ilyen végzések ellen sem külön, sem az eljárást befejező határozat elleni fellebbezésben nem támadhatók
meg. Ezek közé tartozik például:
amellyel szemben az elsőfokú eljárás szabályai szerint fellebbezésnek lenne helye, továbbá
272
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
(Ez utóbbi ugyan nem tartozik szoros értelemben az „első fok módjára" meghozott döntések közé, de
jelentőségére tekintettel mégis indokolt a jogorvoslat biztosítása.)
A többi, első fokon egyébként meg nem hozható végzés ellen fellebbezésnek továbbra sincs helye (ilyen például
az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező végzés). Ezt erősítette meg az 1/2006. közigazgatási és polgári
jogegységi határozat is, kimondva azt, hogy a másodfokú eljárásban a Pp. 251. § (1) bekezdése alapján hozott
permegszüntető végzés (lásd 790. pont) nem támadható meg fellebbezéssel.
Az olyan végzést azonban, amely határidőhöz kötött perbeli cselekményt utasít el, a bíróság csak a jogerőre
emelkedése előtt változtathatja meg. A pénzbírságot kiszabó végzést a bíróság bármikor, de csak fontos okból
változtathatja meg. A 129. § (1) bekezdése alapján a bíróság az áttételt elrendelő végzést is megváltoztathatja.
A jogirodalom szerint a felsorolt esetekben az elsőfokú bíróság nem a fellebbezést bírálja el, hanem az őt nem
kötő határozatot változtatja meg a saját hatáskörében, és emiatt a fellebbezés tárgytalanná válik. 18
ben megrövidíthető. A határidő eltelte után az elsőfokú bíróság az iratokat – az esetleg benyújtott
észrevételekkel együtt – felterjeszti [257. § (1) bek.].
A másodfokú bíróság tárgyaláson kívül határoz a végzés ellen beadott fellebbezés tárgyában. A feleket a
szükséghez képest meghallgatja, de tárgyalást ekkor sem kell tartania.
A végzés elleni fellebbezés elbírálására – a kisértékű perekre vonatkozó rendelkezések kivételével (lásd 1059-
1062. pont) – az ítélet elleni fellebbezés szabályait kell alkalmazni, amennyiben a törvény másképpen nem
rendelkezik (259. §).
A másodfokon hozott végzések elbírálására a törvény nem állapít meg külön szabályokat. Ha a végzést a
törvényszék hozta, akkor a fellebbezést az ítélőtábla bírálja el, ha pedig az ítélőtábla járt el másodfokon, akkor a
fellebbezés elbírálása a Kúria hatáskörébe tartozik [10. § (2) bek.].
Ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak a pert megszüntető végzését hatályon kívül helyezi, az elsőfokú
bíróságot a per további tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítja (258. §).
Egyebekben a végzés elleni fellebbezés során hozható határozatokra az ítélet elleni fellebbezés szabályait (259.
§) kell alkalmazni azzal, hogy a fellebbezés tárgyában a másodfokú bíróság mindig végzéssel határoz.
2.5. Jegyzetek
1. Régebbi jogunkkal ellentétben a hatályos Pp. nem tesz különbséget az ítélet és a végzés elleni perorvoslat
elnevezésében (lásd 757. pont).
273
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
5. A közvetlen felülvizsgálat az 1911. évi Pp.-ben még nem szerepelt, a polgári eljárás és az igazságügyi
szervezet módosításáról szóló 1925. évi VIII. törvénycikk vezette be.
6. Bajory Pál: Fellebbezés a polgári eljárásban. Budapest, 1987. 31-32. o. – A továbbiakban Bajory (1987).
7. Az 1999. évi módosítás során megállapított nyolcnapos határidőt a hatálybalépés (2000. január 1.) után indult
ügyekben lehet alkalmazni. A felterjesztésre nézve a Pp. korábban nem állapított meg külön határidőt.
8. További perköltség-biztosíték adására a fellebbező felperes csak akkor kötelezhető, ha az alperes kimutatja,
hogy a követelés megítélt része elegendő biztosítékul nem szolgál [242. § (1) bek.].
10. A fellebbezési tárgyalása menetére vonatkozó szabályokat a 2010. évi CLXXXIII. törvény 115. §-a
2011. március 1-jei hatállyal módosította.
15. Kengyel Miklós: A polgári peres eljárás kézikönyve. Budapest, 1995. 566-567. o.
2.6. Irodalom
Bacsó Ferenc: A fellebbezés. In Polgári eljárásjog II. 1959. 507-518. o.
Bacsó Ferenc: Perorvoslatok. In A magyar polgári perjog főbb kérdései. Budapest, 1953. 188223. o.
Bajory Pál: Az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezése a fellebbezési eljárásban. MJ, 1964/2:85-90. o.
274
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
Blutman László: Az előzetes döntéshozatalt kezdeményező határozat elleni fellebbezés kérdőjelei. Európai Jog,
2009/2:31-35. o.
Boros József: Gondolatok az ítélet írásba foglalási és a fellebbezési határidők szabályozásáról. MJ, 1985/1:67-
71. o.
Jaszovszky László: A fellebbezési eljárással kapcsolatban felmerülő gyakorlati problémák. MJ, 1974/3:158-165.
o.
Kiss Zoltán: A fellebbezés korlátozása a Pp. 233. § (3) bek. b) pontja alapján az eljárás folyamán hozott
végzések vonatkozásában. MJ, 2001/9:548-559. o.
Magyary Géza – Nizsalovszky Endre: Magyar polgári perjog. 3. kiad. Budapest, 1939. 522−584. o.
Nagy Erzsébet: Az Alkotmánybíróság utólagos normakontrollja a Pp. egyes rendelkezései vonatkozásában. MJ,
1991/3:167-168. o.
Névai László – Szilbereky Jenő: Polgári eljárásjog. 3. kiad. Budapest, 1974. 450-467. o.
Novák István: Az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének hatása a részleges jogerőre. MJ, 1961/4:180-182.
o.
Solt Kornél: A másodfokú ítélkezés korlátai a polgári perben. JK, 1966/8-9:459-466. o. Soósné Lajos Ilona: A
hatályon kívül helyezés okai a bírósági eljárásban. MJ, 1986/10:855863. o.
Szabó Péter: A Pp. előzetes döntéshozatali eljáráshoz kapcsolódó rendelkezéseinek felsőbírósági gyakorlata.
Európai Jog, 2009/9:13-12. o.
Villám Krisztián: Az „ugró" fellebbezés mint a polgári peres eljárás gyorsításának eszköze. MJ, 2011/1:42-51.
o.
Wallacher Lajos: Perorvoslat kis perértékű ügyekben – a hetedik Pp. novella. MJ, 1997/11:650663. o.
Wopera Zsuzsa: A fellebbezés. In uő (szerk.): Polgári perjog. Általános rész. Budapest, 2005. 341-362. o.
275
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
[802] A PERÚJÍTÁS FOGALMA • A perújítást a legfontosabb ismérvei alapján úgy határozhatjuk meg, mint a)
jogerős bírósági ítéletek elleni, b) nem fellebbviteli jellegű, c) rendkívüli perorvoslatot, d) amely csak a
törvényben meghatározott okok alapján vehető igénybe.
A fellebbezéssel ellentétben, amely a nem jogerős bírósági határozatok (ítéletek és végzések) megtámadására
szolgál, a perújítással csak a ítéleteket, valamint az ítélet hatályú határozatokat (lásd 663. pont) lehet
megtámadni. Amíg a fellebbezésnek a határozat jogerőre emelkedésére halasztó hatálya van [228. § (4) bek.],
addig a perújítás előterjesztése az ítélet jogerejét nem érinti, legfeljebb a perújítás eredményeként kerülhet sor a
jogerő feloldására.
A perújítás nem tartozik a fellebbviteli perorvoslatok közé. A perújítási kérelmet az ügyben eljárt elsőfokú
bírósághoz kell benyújtani, amelyik akkor is elbírálja a perújítást, ha az ügyben másodfokú határozatot hoztak.1
A perújítás rendkívüli perorvoslati jellege egyrészt a jogerőhöz való viszonyából, másrészt a perújítás
lehetőségének a korlátozásából adódik. Hatályos jogunk a perújítást csak a törvényben meghatározott perújítási
okok valamelyike alapján teszi lehetővé [260. § (1) bek. és 262/A. §].
A perújítás mint jogintézmény általában kettős célt szolgál: orvosolhatja az alapperben elkövetett eljárási
szabálytalanságokat és módot adhat az alapperben el nem bírált új tények és bizonyítékok előterjesztésére. A Pp.
szabályozása elsősorban ez utóbbi célra fekteti a hangsúlyt.
[803] A PERÚJÍTÁS ESETEI • A 260. § (1) bekezdése szerint a jogerős ítélet ellen perújításnak van helye, ha
• a fél oly tényre vagy bizonyítékra, illetőleg olyan jogerős bírói vagy más hatósági határozatra hivatkozik,
amelyet a bíróság a perben nem bírált el, feltéve hogy az – elbírálás esetén – reá kedvezőbb határozatot
eredményezhetett volna („novum");
• a fél az ítélet hozatalában részt vett bírónak, az ellenfélnek vagy másnak bűncselekménye miatt a törvény
ellenére lett pervesztes („crimen");
• a perben hozott ítéletet megelőzően ugyanarra a jogra nézve már korábban jogerős ítéletet hoztak („res
iudicata");
• a keresetlevelet vagy más iratot a fél részére a hirdetményi kézbesítés szabályainak megsértésével hirdetmény
útján kézbesítették.2
• a Kúria határozata alapján perújításnak van helye, ha az Alkotmánybíróság anyagi jogszabályt semmisített
meg, és az ügyben kizárólag peres vagy nemperes eljárás van folyamatban.3
3.1.1. „Nóvum"
[804] ÚJ TÉNY ÉS ÚJ BIZONYÍTÉK • A perújító fél által felhozott tény akkor lehet a perújítás alapja, ha azt
az alapperben még nem bírálták el. Az ilyen tény, amelyet rendszerint a rá vonatkozó bizonyítékkal együtt
terjesztenek elő, az alapperben hozott ítélet szempontjából új ténynek, illetve új bizonyítéknak, azaz nóvumnak
számít.
[805] JOGERŐS BÍRÓSÁGI VAGY MÁS HATÓSÁGI HATÁROZAT • A törvény perújítási okként jelöli
meg az alapperben el nem bírált jogerős bírósági vagy más hatósági határozatot is. Erre a felek rendszerint akkor
hivatkoznak, amikor a perben ún. elő- vagy praejudiciális kérdés szerepel, tehát a per eldöntése olyan előzetes
kérdés elbírálásától függ, amely más polgári bíróság, büntetőbíróság vagy közigazgatási szerv hatáskörbe
tartozik. Ezeknek a kérdéseknek az elbírálása végett a törvény általában megengedi (152. §), sőt egyes
esetekben kifejezetten előírja (153. §) a tárgyalás felfüggesztését. Ennek ellenére előfordulhat az, hogy a
tárgyalást nem függesztik fel vagy a felfüggesztés határideje eredménytelenül telik el, és a bíróság a határozat
276
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
bevárása nélkül foglal állást az előzetes kérdésben. Ha utóbb az előkérdés elbírálására jogosult bíróság vagy más
hatóság a perbíróság álláspontjától eltérő határozatot hoz, ez nóvumnak számít és perújítási oknak minősül.
bizonyítékot vagy határozatot a korábbi eljárás során saját hibáján kívül nem érvényesíthette [260. § (2) bek.]. A
perújító félnek tehát igazolnia kell azt, hogy az érvényesíteni kívánt körülményekről – neki fel nem róható
módon – nem tudott, vagy tudott róluk, de nem volt abban a helyzetben, hogy azokat a bíróság elé terjessze.
[807] PERÚJÍTÁS EGYEZSÉG ELLEN • A bíróság által jóváhagyott egyezség ellen – a 260. § (1) bekezdés a)
pontjára hivatkozással – csak akkor van helye perújításnak, ha a perújító fél a perújítás alapjául szolgáló tényről
vagy bizonyítékról (ítéletről, határozatról) az egyezség megkötésekor nem tudott (262. §). Amíg az ítélet elleni
perújításnál a bíróságnak a vétkesség hiányát, addig az egyezséget jóváhagyó végzés esetén a nem tudás tényét
kell vizsgálnia a perújítás meg- engedhetősége szempontjából.4
[808] A KEDVEZŐBB HATÁROZAT LEHETŐSÉGE • A perújítás alapja csak olyan tény, bizonyíték vagy
határozat lehet, amelynek a feltételezett elbírálása már az alapperben is kedvezőbb határozatot eredményezhetett
volna. Ezzel a megfogalmazással a törvény nem egy konkrét követelményt támaszt, hanem a perújítástól
elvárható eredményre utal. A törvényszöveg helyes értelmezése szerint a perújítás alapjául szolgáló tényezőknek
a kedvezőbb határozat kiváltására csupán lehetőséget kell biztosítaniuk.
Arra nézve, hogy a felsorolt perújítási okoknak mennyiben kell „újaknak" lenniük, vagyis milyen időponttól
kezdve kell fennállniuk, a hazai jogirodalom véleménye megoszlik. 5 A bírósági gyakorlat által elfogadott
álláspont szerint különbséget kell tenni a perújítási okként felhozott tény, illetve a bizonyíték és a határozat
újszerűsége között.
A perújítás alapja csak olyan tény lehet, amely már a perújítással megtámadott ítélet hozatalakor is fennállt. Ezt
a szabályt a törvény kifejezetten nem mondja ki, ám mégis erre következtethetünk a törvény azon
rendelkezéséből, hogy a ténynek olyannak kell lennie, amely az alapperben való elbírálás esetében a félre
„kedvezőbb határozatot eredményezett volna". Ez a törvényi feltétel csak akkor teljesül, ha a perújítási okként
felhozott tény már az alapeljárás idején vagy legkésőbb a jogerős ítélet meghozatalakor fennforgott. A később
keletkezett tények nem perújítással, hanem új keresettel érvényesíthetők.
3.1.2. „Crimen
[810] PERÚJÍTÁS BŰNCSELEKMÉNYRE HIVATKOZÁSSAL • A jogerőre emelkedett ítélet ellen akkor is
helye van perújításnak, ha a fél az ítélet hozatalában részt vett bírónak, az ellenfélnek vagy másnak
bűncselekménye miatt a törvény ellenére lett pervesztes.
A bűncselekmény lehetséges elkövetői közül csak a „más személy" fogalma szorul magyarázatra. Ide tartozhat a
képviselő, a beavatkozó, a tanú, a szakértő, a tolmács, az ügyész stb. bűncselekménye, amennyiben okozati
összefüggésben áll a perújító fél pervesztésével.
Perújításnak – a fenti feltétel teljesülése esetén is – csak akkor van helye, ha a perújítás okaként megjelölt
bűncselekmény elkövetését jogerős bírói ítélet megállapította, vagy ilyen ítélet hozatalát nem a bizonyítékok
hiánya, hanem más ok zárta ki [260. § (3) bek.]. Ilyen más ok lehet például az elkövető halála, az elévülés vagy
a kegyelem.
277
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
Jogerősen megállapított bűncselekmény esetében sincs helye perújításnak akkor, ha a fél a hatályos
jogszabályok alapján akkor is pervesztes lett volna, ha a bűncselekményt nem követik el. A 260. § (1) bekezdés
b) pontjában erre utal a „törvény ellenére lett pervesztes" kifejezés.
A res iudicata az anyagi jogerő negatív hatása (lásd 720. pont), amely megakadályozza azt, hogy ugyanabból a
tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az
ítéletben már elbírált dolgot egymással szemben ismét vitássá tegyék. Ha a bíróság a keresetlevél megvizsgálása
során megállapítja azt, hogy a per tárgyában már jogerős ítéletet hoztak, akkor a keresetlevelet a Pp. 130. § (1)
bekezdés d) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasítja (lásd 441. pont). Ha ugyanezt a per folyamán
állapítja meg, akkor a pert a 157. § (1) bekezdése alapján hivatalból köteles megszüntetni (lásd 510. pont). E két
szigorú rendelkezés ellenére is előfordulhat az, hogy a bíróság – nem tudva a korábban hozott jogerős ítéletről –
másodszor is eljár ugyanabban az ügyben és jogerős ítéletet hoz. Erre az esetre vonatkozik a 260. § (1) bekezdés
c) pontja, amely lehetővé teszi az időben később keletkezett jogerős ítélet elleni perújítást.
A jogerős fizetési meghagyással szemben perújításnak akkor van helye, ha a kötelezettnek a meghagyást – a
törvény ellenére – hirdetményi úton kézbesítették [322. § (2) bek.].
bek.]. Ítélet alatt kell érteni a polgári bíróság által hozott valamennyi ítéletfajtát, így a részítéletet, a közbenső
ítéletet és a kiegészítő ítéletet, valamint a büntetőbíróság ítéletének a polgári jogi igényre vagy a szülői
felügyeleti jogra vonatkozó rendelkezését. Ez utóbbi tárgyában azonban a polgári bíróság csak akkor járhat el,
ha a büntetőítélet elleni perújítás kizárólag a polgári jogi igényre vagy a szülői felügyeleti jog megszüntetésének
a kérdésére irányul (Be. 415. § (5) bek.).
Mivel a perújítás célja az anyagi jogerő feloldása, a Pp. nem teszi lehetővé a perújítást az olyan határozatokkal
szemben, amelyek nem emelkednek anyagi jogerőre. Ezek közé tartoznak a végzések, valamint a végzés hatályú
határozatok (lásd 663. pont). A végzés elleni perújítás megengedése – két okból is – felesleges lenne: egyrészt
azért, mert a bíróság végzéssel nem dönthet a per érdemében (212. §), másrészt pedig a végzésben foglalt tények
korrigálása – éppen az anyagi jogerő hiány miatt – új keresettel is megkísérelhető.
278
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
[815] ÍTÉLET HATÁLYÚ HATÁROZATOK • Nemcsak a jogerős ítéletek, hanem az ítélet hatályú határozatok
ellen is helye van perújításnak. Ezek közé tartozik
A perújítás szempontjából az ítélet hatályú határozatokkal egy tekintet alá esik a közjegyző által jogerős
végzéssel jóváhagyott egyezség, amely a hagyatéki eljárásban köthető az özvegyi jog megváltásáról [Hetv. 97. §
(1) bek.].
[816] A PERÚJÍTÁSBÓL KIZÁRT HATÁROZATOK • A törvény bizonyos jogviták esetében kizárja vagy
legalábbis korlátozza a perújítás lehetőségét. A 260. §
• a házasságot érvénytelenítő vagy felbontó ítélet ellen az érvénytelenítés vagy felbontás kérdésében [291. § (1)
bek.],
• az apaság vélelmét megdöntő ítélet ellen – az apaság vélelmét megdöntő részében -, amennyiben az apaság
vélelmének megdöntését követően a gyermeket valamely személy teljes hatályú apai elismeréssel a magáénak
ismerte el, vagy az apaságot jogerős bírósági ítélet állapította meg, illetőleg a gyermek anyjának utólagos
házasságkötése folytán az anya férjét kell a gyermek apjának tekinteni [293. § (2) bek.], továbbá
A felsorolt esetek közül az a)-c) pontokban a per főtárgya tekintetében, a d)-e) pontokban pedig az ott
meghatározott kérdésekben kizárt a perújítás. Mivel ezeket a korlátozásokat a bírósági gyakorlat szorosan
értelmezi, más kérdésekben megengedhetőnek tartja a perújítást. Így a házasságot felbontó vagy érvénytelenítő
ítélet egyéb rendelkezése, például a perköltség kérdésében hozott döntés ellen helye lehet perújításnak (PK 216.
sz. állásfoglalás).
A Pp. szóhasználatából az is kitűnik, hogy a törvény csak arra az esetre tiltja a perújítást, ha az ítélet a lakás
kiürítése iránti kérelemnek helyt adott, a lakásbérlet felmondásának az érvényességét megállapította, a házasság
érvénytelenségét kimondta, a házasságot felbontotta és az apaság vélelmét megdöntötte. Ha a bíróság a fenti
esetekben a keresetet elutasította, nincs akadálya a perújítási kérelem benyújtásának. 6
A törvény elsősorban célszerűségi okokból zárja ki vagy korlátozza a perújítás lehetőségét. A végrehajtási
igényperben vagy a sajtó-helyreigazítási perben nyomós érdek fűződik a jogvita gyors és végleges
befejezéséhez. A lakás kiürítését elrendelő ítélet elleni perújítás felesleges jogbizonytalanságot, a házasságot
felbontó ítélet elleni perújítás pedig – a volt házasfelek valamelyikének újabb házasságkötése esetében –
megoldhatatlan jogi helyzetet teremtene. Hasonló bonyodalmat idézhetne elő az apaság vélelmét megdöntő
ítélet elleni perújítás is, különösen akkor, ha időközben – elismerés, bírósági ítélet vagy az anya újabb
házasságkötése folytán – már más személyt kell a gyermek apjának tekinteni. A kettős apasági vélelem
elkerülése érdekében a Pp. 293. § (2) bekezdése ilyen esetekben kizárja a perújítást.
A jogirodalom álláspontja szerint ebben az esetben a „fél" megjelölést tágan kell értelmezni, vagyis mindazokat
a személyeket ide kell sorolni, akik a peres felekkel azonos megítélés alá esnek. 7 Ez a személyi kör pedig azonos
279
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
a fellebbezésre jogosultakkal (lásd 755. pont). Ennek megfelelően perújításra jogosultak a felek, a beavatkozó,
az ügyész, továbbá mindazok, akikre nézve a perújítással megtámadott jogerős ítélet valamilyen rendelkezést
tartalmaz.
A felek jogát azonban korlátozza az, hogy a törvény a perújítást bizonyos előfeltételekhez köti. Így például a
260. § (1) bekezdés a) pontja alapján csak annak a félnek van lehetősége perújításra, amelyik egészen vagy
részben pervesztes lett.8 A fél jogutódja a jogelőd számára nyitva álló határidő alatt nyújthatja be a perújítási
kérelmét. Az alkotmányjogi panaszon alapuló perújítás esetében csak a panasz indítványozója terjeszthet elő
perújítási kérelmet [262/A. §, 361. § a) pont].
A beavatkozó perbeli jogállásából következik az, hogy eljárási cselekményeinek csak annyiban van hatálya,
amennyiben a fél a cselekményt elmulasztja, illetőleg amennyiben a beavatkozó cselekményei nem állnak
ellentétben a fél cselekményeivel [57. § (1) bek.]. A PK 145. sz. állásfoglalás szerint a beavatkozó által
benyújtott perújítási kérelmet nem lehet jogosultság hiányában elutasítani, hanem tárgyalást kell kitűzni, azon a
perújítás kérdésében a támogatott felet is meg kell hallgatni, s ha ő a perújítás ellen nem tiltakozik, akkor a
beavatkozó perújítási kérelmét mint arra jogosult által előterjesztettet el kell bírálni. Ha a perben hozott ítélet
jogereje a beavatkozónak az ellenféllel szemben fennálló jogviszonyára is kiterjed (önálló beavatkozó), akkor a
beavatkozó az általa támogatott fél tiltakozása ellenére is élhet perújítással.
Az ügyész akkor is élhet perújítással, ha az alapeljárásban nem vett részt [261. § (2) bek.], de a 9. § (1)
bekezdésében foglaltaknak megfelelően a perújítási jogát csak akkor gyakorolhatja, ha a jogosult jogainak
védelmére bármely okból nem képes. Ez a korlátozás nem vonatkozik azokra az esetekre, amikor az ügyészt
külön jogszabály jogosítja fel a perindításra [9. § (4) bek.].
A külön jogszabállyal keresetindításra feljogosított személyek vagy szervezetek [például a Csjt. 67. § (1) bek.
szerint a kiskorút illető tartási követelés iránt a kiskorú érdekében a gyámhatóság, szülőt illető tartási követelés
iránt a jegyző] ugyanabban a jogkörben perújításra is jogosult.
Az ismeretlen helyen tartózkodó alperes részére kirendelt ügygondnok e minőségében a perben hozott jogerős
ítélet ellen perújítási kérelmet újabb kirendelés nélkül is előterjeszthet (PK 164. sz. állásfoglalás).
A felsoroltakon kívül azok is élhetnek perújítással, akikre nézve a jogerős ítélet valamilyen rendelkezést
tartalmaz. Ezek a személyek azonban csak a rájuk vonatkozó rendelkezés ellen nyújthatnak be perújítási
kérelmet.
[818] A PERÚJÍTÁS HATÁRIDEJE • A 260. § (1) bekezdésére alapított perújítási kérelmet a megtámadott
ítélet jogerőre emelkedésétől számított hat hónapon belül lehet előterjeszteni. Amennyiben a perújítás okáról a
fél csak később szerzett tudomást, vagy csak később jutott abba a helyzetbe, hogy perújítással élhessen, a
határidőt ettől az időponttól kell számítani. Az ítélet jogerőre emelkedésétől számított öt év elteltével
perújításnak helye nincs (261. §).
A perújítási kérelem benyújtásának a határideje a megtámadott ítélet jogerőre emelkedése napján kezdődik. A
jogerőhatás az egyes ítéletfajtáknál, illetve ítélet hatályú határozatoknál eltérő időpontban áll be:
• Az elsőfokú bíróság ítélete akkor emelkedik jogerőre, ha a jogosultak egyike sem élt a fellebbezési jogával.
Ebben az esetben az elsőfokú ítélet a fellebbezési határidő leteltét követő naptól kezdve jogerős. Ha a felek a
fellebbezésről lemondtak, a határozat akkor emelkedik jogerőre, amikor a lemondást a bíróságnál
bejelentették (lásd 718. pont).
• A másodfokú bíróság ítélete, mivel fellebbezéssel nem támadható meg, a kihirdetéssel emelkedik jogerőre, a
határidőket azonban – köztük a perújításét is – az ítéletnek a fél részére történt kézbesítésétől kezdve kell
számítani (lásd 672. pont).
• A perbeli egyezséget jóváhagyó végzés, valamint a perújítással megtámadható egyéb végzések (lásd 815.
pont) az elsőfokú ítéletre vonatkozó szabályok szerint emelkednek jogerőre.
280
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
A törvény a perújítási kérelem benyújtásánál egy szubjektív és egy objektív határidőt jelöl meg. A hat hónapos
szubjektív határidő – az objektív határidő ötéves időtartama alatt – a fél tudomásszerzéséhez, illetve személyes
körülményeihez igazodik; elmulasztása esetén a fél igazolással élhet. A jogbiztonság megköveteli azt, hogy a
törvény – polgári ügyekben – megszabja a perújítási kérelmek benyújtásának a végső határidejét. Erre szolgál a
megtámadott ítélet jogerőre emelkedésétől számított ötéves objektív határidő, amelynek elteltével perújítással
nem lehet élni, és a határidő elmulasztása esetében igazolásnak sincs helye [261. § (3) bek.]. Az ötéves
határidőn túl érkezett perújítási kérelmet a bíróság tárgyalás kitűzése nélkül, hivatalból elutasítja (264. §).
Az ügyész számára a törvény nem állapít meg külön perújítási határidőt. Ha részt vett az alapeljárásban, akkor a
határidő számítására a felekre vonatkozó szabályok érvényesek. Ha nem vett részt az alapeljárásban, akkor a
felek számára nyitva álló határidő alatt terjeszthet elő perújítási kérelmet [261. §
bek.].
A 262/A. §-ra alapított perújítási kérelmet a Kúria határozatáról szóló értesítés kézbesítésétől számított harminc
napon belül lehet előterjeszteni [361. §
pont]. E határidő elmulasztásával szemben a fél az általános szabályok szerint igazolással élhet.
[819] A PERÚJÍTÁSI KÉRELEM BENYÚJTÁSA • A perújítás nem fellebbviteli perorvoslat, ezért a perújítási
kérelmet a perben eljárt elsőfokú bíróságnál kell benyújtani [263. § (1) bek.]. Ennek a bíróságnak nemcsak
hatásköre, hanem egyút-
tal kizárólagos illetékessége is van a perújítás elbírálására. Ez a szabály arra az esetre is érvényes, amikor a
perújítás az alapügyben hozott másodfokú ítéletet vagy a másodfokú bíróság előtt kötött egyezséget támadja. A
Kúria elsőfokú hatáskörébe tartozó ügyekben (lásd 115. pont) nincs helye perújításnak (Bszi.
A jogerős fizetési meghagyás elleni perújítási kérelmet ahhoz a bírósághoz kell benyújtani, amelyik –
ellentmondás esetén – elsőfokú bíróságként a perré alakult eljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel
rendelkezett volna (2009:L. tv. 40. §). A kérelem elbírálásához szükséges iratokat a bíróság szerzi be a
közjegyzőtől papír alapon vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara rendszeréből elektronikus úton (lásd
1044. pont).
A perújítási kérelmet írásban kell benyújtani. Az ügyvéd által nem képviselt fél azonban a kérelmet bármely
helyi bíróságnál vagy a perre illetékes törvényszéknél jegyzőkönyvbe is mondhatja [94. § (1) bek.].
A perújítási kérelemnek meg kell felelnie a beadványokra vonatkozó általános szabályoknak (lásd 349. pont) és
tartalmaznia kell a törvény által előírt különös kellékeket, így:
Ha a kérelmet a megtámadott ítélet jogerőre emelkedésétől számított hat hónap eltelte után terjesztik elő, ennek
az okait ugyancsak elő kell adni [263. § (2) bek.].
A bíróság a perújítási kérelmet hiánypótlásra (95. §) adja vissza, ha nem felel meg a beadványokra vonatkozó
általános szabályoknak, illetve nem tartalmazza a törvényben előírt különös kellékeket. A hiánypótlásra az
általános szabályok lesznek irányadók (lásd 350. pont).
[820] A PERÚJÍTÁSI ELJÁRÁS SZABÁLYAI • Ha a törvény másként nem rendelkezik, a bíróság a perújítási
eljárás során az általános szabályok szerint jár el. (A határozathozatalra, valamint a határozatok elleni
281
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
Ha a perújító fél az első tárgyalást elmulasztja, a bíróság a perújítási kérelmet hivatalból elutasítja. Ez a
rendelkezés nem alkalmazható abban az esetben, ha a fél kérte, hogy a bíróság a tárgyalást távollétében is tartsa
meg. Az ellenfél mulasztása a tárgyalás megtartását nem gátolja (265. §). A perújítási eljárásban bírósági
meghagyást kibocsátani nem lehet. A mulasztó ellenféllel szemben az alperesi mulasztásra vonatkozó általános
szabályokat kell alkalmazni.
A perújítási kérelmet tárgyaláson kell elbírálni. Kivételesen tárgyalás kitűzése nélkül utasítható el a kérelem
akkor, ha a fél a hiánypótlásra visszaadott kérelmet a kitűzött határidőn belül nem vagy újból hiányosan adja be
[130. § (1) bek. j) pont], illetve a perújítással megtámadott ítélet jogerőre emelkedésétől számítva öt év elteltével
terjesztették elő (264. §). Tárgyaláson kívül rendelhető el a perújítási kérelem áttétele is a hatáskörrel és
illetékességgel rendelkező bírósághoz (lásd 436. pont).
Ha a perújító fél az alapperben el nem bírált tényre, bizonyítékra vagy jogerős bírói, illetve más hatósági
határozatra hivatkozik, akkor a megengedhetőség körében azt is meg kell vizsgálnia, hogy a perújítás alapjául
felhozottak – a valóságuk bizonyítása esetében – alkalmasak lehetnek-e arra, hogy a bíróság a perújító félre
kedvezőbb határozatot hozzon [266. § (1) bek.]. Mivel a bíróság itt a kedvezőbb döntésnek csak az elvi
lehetőségét vizsgálja, általában nincs szükség bizonyításra, elegendő mérlegelni a perújítási kérelemben
előadottakat. Kivételesen azonban előfordulhat, hogy a bíróság már a perújítás megengedhetősé- gére vonatkozó
vizsgálat során is bizonyítást vesz fel.
Habár a perújítás előfeltételeinek a tisztázása megelőzi az érdemi tárgyalást, a kettőt nem lehet mereven
elválasztani egymástól. A törvény a bíróságra bízza azt, hogy a megengedhetőség kérdését az érdemi perújítási
kérelemmel együtt vagy attól elkülönítve tárgyalja. A 266. § (1) bekezdése szerint a bíróság a tárgyaláson a
perújítás érdemében is tárgyalhat és határozhat; ha azonban célszerűnek látszik, a perújítás megengedhetősége
kérdésében külön tárgyal, és végzéssel határoz.
Ha a bíróság a perújítást megengedhetőnek találja, akkor az érdemi tárgyalást kitűzi vagy a tárgyalást nyomban
érdemben folytatja. Ellenkező esetben a perújítási kérelmet, mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant elutasítja [266.
§
bek.].
Ha a bíróság a perújítás megengedhetőségét az érdemi kérdéstől elkülönítve tárgyalja, akkor az eljárásnak ezt a
részét alakszerű határozattal (végzéssel) kell befejeznie. A határozat ellen külön fellebbezésnek van helye; ilyen
esetben az érdemi tárgyalás csak a határozat jogerőre emelkedése után folytatható [266. §
bek.].
Ha a perújítási kérelmet a Kúria határozata alapján terjesztik elő, a megen- gedhetőségről a bíróságnak nem kell
külön határozatot hoznia [266. § (4) bek.].
282
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
eljárásban sértették meg. Ebben az esetben az eljárásnak csak az érvénytelenséggel érintett szakaszát kell
megismételni. Ha a hirdetményi kézbesítés szabályait a felülvizsgálati eljárásban sértették meg, akkor a
kérelmet a Kúriához kell felterjeszteni (266/A. §).
A perújítási eljárásban a keresetet nem lehet megváltoztatni. Ez a tilalom nem zárja ki azt, hogy a fél a keresetét
a másodfokú eljárásban megengedett módon (lásd 776. pont) módosítsa vagy kiegészítse [267. § (1 bek.].
A bíróság a felfüggesztés tárgyában hozott határozatát utóbb megváltoztathatja [267. § (2) bek.].
[824] DÖNTÉS A PERÚJÍTÁS ÉRDEMÉBEN • A bíróság a perújítási kérelem keretei között újból tárgyalja az
ügyet és a szükséges bizonyítás felvétele után a perújítási kérelem érdemében ítélettel, minden más kérdésben
pedig végzéssel határoz. A bizonyítási eljárás lefolytatására és a határozathozatalra az általános szabályok az
irányadók.
• ha a perújítási kérelmet alaposnak találja, ezért a perújítással megtámadott ítéletet egészben vagy részben
hatályon kívül helyezi, és a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hoz (268. §).
• ha a 157. §-ban foglalt okok valamelyike alapján a pert meg kell szüntetni, és ehhez képest a perújítással
megtámadott ítéletet egészében vagy abban a részében, amelyre nézve a permegszüntetés oka fennáll,
hatályon kívül kell helyezni;
Mivel a megtámadott ítélet hatályában való fenntartása mindig érdemi kérdés, arról a bíróságnak ítélettel kell
döntenie. Más a helyzet a perújítással megtámadott ítélet részben vagy egészben történő hatályon kívül
helyezése esetében.
A bíróság attól függően dönthet ítélettel vagy végzéssel, hogy a hatályon kívül helyezés mellett hoz-e érdemi
döntést, azaz „a jogszabálynak megfelelő új határozatot" vagy csak a per megszüntetését fogja kimondani.
A perújítási eljárás eredményeképpen vegyes jellegű ítélet is születhet: így előfordulhat az, hogy a bíróság a
perújítási kérelmet csak részben találja alaposnak, ennek megfelelően részben helyt adó, részben elutasító
ítéletet hoz,
vagyis az alapeljárásban hozott ítéletet csak részben helyezi hatályon kívül és hoz a helyébe új határozatot, a
másik részében viszont a megtámadott ítéletet hatályában fenntartja. A per újbóli tárgyalása során a bíróság
vegyes jellegű határozatot is hozhat: például a megtámadott ítélet egyik részét azért helyezi hatályon kívül, hogy
a helyébe új határozatot – ítéletet – hozzon, míg az ítélet másik részét – végzéssel – a per megszüntetése miatt
helyezi hatályon kívül.
A perújítási eljárás során hozott határozatok ellen az általános szabályok szerint van helye perorvoslatoknak.
3.4. Jegyzetek
1. Az 1911. évi Pp. ilyen esetben a fellebbezési bíróság hatáskörébe utalta a perújítási eljárás lefolytatását (566.
§).
283
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
3. A 262/A. §-ba foglalt perújítási okot az 1999. évi XLV. törvény vezette be. Tartalmát az
Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvénnyel összhangban a 2011. évi CCI. törvény lényegesen
módosította (lásd 752-753. pont).
4. A Pp. bizonyítási rendszerében ugyan túlnyomó részben pozitív tények és körülmények igazolására kerül sor
és a negatív tény vagy körülmények bizonyítása meglehetősen ritka, ez nem zárja ki azt, hogy az adott
esetben a perújító fél ne legyen kötelezhető a „nem tudás" bizonyítására. Vö. Novák István: Perújítás. In
Kommentár 1976. 1216-1217. o.
6. Novák: i. m. 1208. o.
8. Novák: i. m. 1219. o.
3.5. Irodalom
Anka Tibor: A megújult hagyatéki eljárás. Budapest, 2011.
Boros József: Vitás kérdések a perújítás köréből a polgári eljárásban. MJ, 1956/4:116-118. o.
Magyary Géza – Nizsalovszky Endre: Magyar polgári perjog. 3. kiad. Budapest, 1939. 593608. o.
Nagy Andrea: Perújítás. In Wopera Zsuzsa (szerk.): Polgári perjog. Általános rész. Budapest, 2005. 362-375. o.
Németh János: A perújítás kialakulása és fejlődése a magyar polgári perjogban 1526-ig. Acta Budapest, Tom.
VIII. 1966. 155-167. o.
Németh János: A perújítás intézményének fejlődése a magyar polgári perjogban 1526-tól a XIX. század
derekáig. Acta Budapest, Tom. X. 1968. 177-201. o.
Németh János: A perújítási jogosultság néhány problémája a polgári perben. Acta Budapest, Tom. XI. 1969.
105-125. o.
Németh János: A perújítás tárgya a magyar polgári eljárásjogban. PEF I. 1971. 175-216. o.
Németh János: A tárgyalás sajátossága a perújítási eljárásban. PEF XI. 1981. 43-52. o. Németh János: A res
iudicata mint perújítási ok polgári perjogunkban. In Tóth Károly (szerk.): Szilbereky-emlékkönyv. Szeged,
1987. 237-240. o.
Névai László – Szilbereky Jenő: Polgári eljárásjog. 3. kiad. Budapest, 1974. 467-474. o.
284
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
Schelnitz György – Zalka Károly: A perújítás egyes időszerű kérdései a polgári eljárásban.
JK, 1967/12:654-661. o.
Szabóné Bittó Mária: Perújítási ügyek statisztikai vizsgálata. PEF II. 1972. 89-104. o.
Szabó Tibor: A perújítás egyes vitás kérdései a polgári eljárásjogban. JK, 1969/2-3:124-127. o.
Felülvizsgálatnak jogerős ítéletek, nemperes eljárásban az ügy érdemben hozott jogerős végzések, valamint
peres eljárásban hozott érdemi jogerős végzések ellen van helye. A felülvizsgálati kérelem alapja az ügy érdemi
elbírálására kiható jogszabálysértés. A felülvizsgálat rendkívüli perorvoslat jellege okszerűen következik abból,
hogy csak jogszabálysértésen alapuló, jogerős bírósági határozatokkal szemben vehető igénybe. Jelentőségére
tekintettel a felülvizsgálati kérelmet a Kúria bírálja el. Ha a törvény másképpen nem rendelkezik (lásd 848.
pont), a felülvizsgálat során a legfőbb bírói szerv az általános szabályok megfelelő alkalmazásával jár el.
[826] A FELÜLVIZSGÁLAT JELLEGE • A rendszerváltás után visszaállított felülvizsgálat (lásd 750. pont)
szabályai a kiinduló állapothoz képest többször is megváltoztak. 1992 óta szinte nem volt olyan novella, amely
ne módosított volna a felülvizsgálati kérelemmel megtámadható határozatok körén vagy a kérelem elbírálásának
a módján. 2001-ben a törvényhozó teljesen új arculatot kívánt szabni a felülvizsgálatnak, mivel nem a
harmadfokú perorvoslat jellegét erősítette meg, hanem olyan kivételes jogorvoslattá tette, amely csak a
törvényben meghatározott szűk körben engedte meg a jogerő intézményének a feloldását.
Az új szabályozás alig három évig maradt hatályban, mivel az Alkotmánybíróság a 42/2004. (XI. 9.) AB
határozatával a kérelem benyújtását korlátozó, illetve a jogorvoslat lehetőségét kizáró rendelkezéseket
alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette. A döntést követően a 2005. évi CXXX. törvény a teljes
felülvizsgálati eljárást újraszabályozta.
tatja kifejezésre, hogy azt csak jogerős határozatok ellen lehet igénybe venni, hanem úgy is, hogy több szempont
szerint is korlátozott azon határozatok és ügyek köre, melyek ellen és melyekben a felülvizsgálat kérelmezhető.
A rendkívüli perorvoslat igénybevehetőségének korlátozása megfelel a nemzetközi gyakorlatnak és az Európa
Tanács Miniszteri Bizottsága R(95)5. számú ajánlásának is,1 továbbá összhangban van az Alkotmánybíróság
határozatában kifejtettekkel."
A törvény mindazok számára biztosítja a felülvizsgálati eljárás kezdeményezésének a jogát, akik a polgári
perben peres felek lehetnek, vagy akik számára a Pp. a féllel azonos perbeli állást biztosít. Ezeknek a
személyeknek a köre megegyezik a fellebbezésre jogosultakéval (lásd 755. pont).
285
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
A törvény a fél jogát csak annyiban korlátozza, amennyiben a felülvizsgálati eljárás megindítását a törvényben
meghatározott feltételek fennállásához köti. A beavatkozó csak akkor kezdeményezheti a felülvizsgálati eljárást,
ha azt az általa támogatott fél elmulasztja, illetve ha nem áll ellentétben a fél cselekményeivel. Ez a korlátozás
azonban nem vonatkozik az ún. önálló beavatkozóra (lásd 219. pont). Az ügyész csak akkor nyújthat be
felülvizsgálati kérelmet, ha az alapeljárásban részt vett (lásd 232. pont.).
A felülvizsgálati eljárást azok is kezdeményezhetik, akik a perben ugyan félként nem vettek részt, de a határozat
valamely rendelkezése őket is érinti. Ezek a jogosultak azonban nem a határozat egésze, hanem annak csak a
rájuk vonatkozó rendelkezése ellen nyújthatnak be felülvizsgálati kérelmet.
A gyakorlatban mégis előfordul az, hogy a fél jogi képviselő nélkül nyújtja be a felülvizsgálati vagy csatlakozó
felülvizsgálati kérelmét. Az általános szabály szerint ez az eljárási cselekmény hatálytalan, ám a törvény két
esetben mégis eltekint a következmények érvényesítésétől [73/B. § (1)-(2) bek.]. Ha a fél a kérelem
benyújtásával egyidejűleg költségmentesség iránti kérelmet terjeszt elő, akkor a bíróság először is ezt a kérelmet
bírálja el, de pártfogó ügyvédet csak akkor rendel ki, ha a kérelmet nem kell hivatalból elutasítani. (Ellenkező
esetben ugyanis a kirendelés teljesen felesleges lenne és a „szakmai tudással ellentétes munkára kötelezné a
pártfogó ügyvédet".)
A jogi képviselővel nem rendelkező fél által benyújtott felülvizsgálati (csatlakozó felülvizsgálati) kérelem akkor
sem tekinthető hatálytalannak, ha azt a
bíróság egyéb okból köteles elutasítani. Ebben az esetben ugyanis egyszerűen felesleges a hatálytalanság
jogkövetkezményét alkalmazni.
• az ideiglenes intézkedést tartalmazó végzés, amennyiben a bíróság utóbb nem helyezi hatályon kívül [156. §
(8) bek.].2
A nemperes eljárásban elsősorban azt a jogerős végzést lehet az ügy érdemében hozott döntésnek tekinteni,
amellyel a bíróság (vagy más hatóság) az eljárást kezdeményező kérelmet elbírálja. 3
A felsoroltakon kívül a törvény külön nevesít még néhány olyan jogerős végzést, amelyek ellen a felülvizsgálat
megengedett [270. § (3) bek.], így
• a keresetlevelet 130. § (1) bekezdésének a)-h) pontjai alapján idézés kibocsátása nélkül elutasító jogerős
végzést;
A fenti végzések peres és nemperes eljárásban egyaránt meghozhatók. A törvényhozó szerint azért támadhatók
meg felülvizsgálati kérelemmel, mert természetüknél fogva kizárják a bírói utat vagy legalábbis úgy „tesznek
pontot" az ügy végére, hogy annak érdemi elbírálását nem biztosítják. A bírósághoz való alkotmányos alapjog
286
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
biztosítása és a joggyakorlat egysége érdekében szükséges, hogy ezen ügyekben felülvizsgálati kérelemmel
élhessenek a felek.
[830] A FELÜLVIZSGÁLATI KÉRELEM ALAPJA • A jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős
végzés felülvizsgálatát az arra jogosult jogszabálysértésre hivatkozással kérheti a Kúriától [270. § (2) bek.].
A felülvizsgálati kérelemnek mint perorvoslatnak az alapja az első- vagy másodfokon, illetőleg a perújítás során
eljárt bíróságok által elkövetett jogszabálysértés. Ennek megfelelően a felülvizsgálati kérelemben meg kell
jelölni azt a jogszabályt és ezen belül azt a rendelkezést, amelyet a kérelmező álláspontja szerint a bíróság
jogerős határozata sért. Az anyagi és az eljárásjogi szabályok megsértése egyaránt alapot ad a felülvizsgálat
előterjesztésére.
orvoslatok (fellebbezés, ellentmondás) határidejénél, de lényegesen rövidebb, mint a perújítás hat hónapos vagy
a megszüntetett törvényességi óvás egyéves határideje, a törvény indokolása azzal magyarázza, hogy „ezen időn
belül még felismerhető a felülvizsgálati eljárást megelőzően hozott határozat jogszabálysértő volta, ugyanakkor
még a jogbiztonság igénye sem szenved csorbát".
A hatvannapos határidő a megtámadott határozatnak a kézbesítését követő napon kezdődik. Ez a szabály a 228.
§ (1) bekezdéséből, illetve a 103. § (2) bekezdéséből vezethető le. Az előbbi szerint ugyanis azok a határidők,
amelyeket a határozat jogerőre emelkedésétől kell számítani (lásd 672. pont), a határozatnak a féllel történő
kézbesítésétől kezdődnek, míg az utóbbi rendelkezés értelmében a napokban megállapított határidőbe a
kezdőnap nem számít bele (lásd 329. pont).
A felülvizsgálati kérelem határideje valamennyi jogosult tekintetében egységesen hatvan nap. A határidő
elmulasztása esetén az elmulasztott határidő utolsó napjától számított harminc nap elteltével igazolásnak akkor
sincs helye, ha a mulasztás csak később jutott a fél tudomására vagy az akadály csak később szűnt meg. Az
indokolás szerint a határidő lerövidítésével érhető el az, „hogy a jogerőhöz fűződő jogbiztonság követelménye
ne sérüljön".
[832] A FELÜLVIZSGÁLATI KÉRELEM TARTALMA • A felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a
határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, utalni kell a kérelem alapjául szolgáló
jogszabálysértésre, továbbá elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból
kívánja [272. § (2) bek.]. A tartalmilag hiányos kérelmet csak a benyújtásra nyitva álló törvényes határidőn belül
lehet kiegészíteni. Ha erre nem kerül sor, a Kúria a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasítja.
Ha a felülvizsgálati kérelem benyújtására nyitva álló határidő valamennyi féllel szemben lejárt, illetve, ha a
felülvizsgálati kérelmet valamennyi fél benyújtotta, az elsőfokú határozatot hozó bíróság azt a per irataival
együtt haladéktalanul felterjeszti a Kúriához, a jogerős határozatot hozó bíróságot pedig a felülvizsgálati
kérelem másolatának megküldésével értesíti az eljárás megindításáról [272. § (4) bek.]. Ezen túlmenően az
elsőfokú bíróságnak további intézkedési jogköre nincs.
Ha a végrehajtás elrendelése már megtörtént, illetve ha végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet terjesztettek
elő, a felülvizsgálati kérelmet a beérkezését
követően haladéktalanul fel kell terjeszteni. A felülvizsgálati kérelem benyújtásának a határozat végrehajtására
nincs halasztó hatálya, de a határozat végrehajtását a Kúria kérelemre kivételesen felfüggesztheti [273. § (3)
bek.]. Közbenső ítélet elleni felülvizsgálati kérelem esetében – ha annak sikere valószínűnek mutatkozik – a
287
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
Kúria a per tárgyalásának folytatását hivatalból is felfüggesztheti. A bíróság a felfüggesztés tárgyában hozott
határozatát utóbb megváltoztathatja.
A kizárt határozatokat 2001-ig részben a Pp. sorolta fel, részben más törvények tartalmazták. A kettősséget a IX.
Ppn. annak a kimondásával akarta megszüntetni, hogy a felülvizsgálat kizárásáról – a nemperes eljárásokra
nézve is – csak a Pp. rendelkezhet. Mivel a szabályozás egységét így sem sikerült megteremteni, a 2005. évi
módosítás a korábbi megoldáshoz tért vissza és egyben „megszüntette azt a jogi állapotot, hogy az eljárási
törvény látszólag a többi fölé emelkedett". A 271. § (1) bekezdésének terjedelmes felsorolását lezáró l) pont
szerint akkor sincs helye felülvizsgálatnak, ha azt külön törvény kizárja. A felülvizsgálatból kizárt határozatokat
csoportokba sorolva tekintjük át.
[835] ELSŐ FOKON JOGERŐRE EMELKEDETT HATÁROZAT • Kizárt a felülvizsgálat az első fokon
jogerőre emelkedett határozat ellen, kivéve, ha azt törvény lehetővé teszi [271. § (1) bek. a) pont].
A törvény azokat a határozatokat zárja ki a felülvizsgálat köréből, amelyek ellen vagy nem volt helye
fellebbezésnek, vagy fellebbezésnek helye volt, de a jogosult nem élt vele, vagy a jogosult a fellebbezését
visszavonta, illetve azt a bíróság elutasította, és ennek következtében a határozat első fokon jogerőre emelkedett.
A törvény kivételes esetekben az első fokon jogerőre emelkedett határozat ellen is megengedi a felülvizsgálatot,
így például a közigazgatási perben (lásd 972. pont) és a választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránti eljárásban
(lásd 1237. pont).
[836] KÉT EGYBEHANGZÓ ÍTÉLET • Nincs helye felülvizsgálatnak ha a fél a fellebbezési jogával nem élt és
a másik fél fellebbezése alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú határozatot helybenhagyta [271. § (1) bek. b)
pont].
Az eljárási törvények általában nem érvényesítik maradéktalanul azt az elvet, hogy két egybehangzó ítélet (duae
conformes sententiae) ellen nem lehet felülvizsgálattal élni. 5 A hatályos Pp. a fenti szabályozás során az 1911.
évi perrendtartás megoldását követi (régi Pp. 523. §), amikor a másodfokú bíróság helybenhagyó ítélete esetén
csak azt a felet korlátozza a felülvizsgálati kérelem
benyújtásában, aki a fellebbezési jogával sem élt. Másutt két egybehangzó ítélet esetén mindkét félre nézve
kizárja a felülvizsgálat lehetőségét, de csak meghatározott ügycsoportokban:
• a szomszédjogok megsértéséből eredő, valamint a birtokvédelmi, továbbá a közös tulajdonban álló dolog
birtoklásával és használatával kapcsolatos perekben;
[838] A KÚRIA HATÁROZATA • Nincs helye felülvizsgálatnak, ha a határozatot a Kúria hozta [271. § (1)
bek. e) pont].
288
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
A korábbi szabályozás a Kúriának csak a felülvizsgálati eljárásban hozott határozataira nézve mondta ki a
tilalmat. A módosítás ezen túlmenően azt is kizárja, hogy a Kúria másodfokú határozatait (lásd 115. pont)
támadják meg felülvizsgálati kérelemmel.
[839] HÁZASSÁGI ÉS APASÁGI ÜGYEK • A 271. § (1) bekezdés f) pontja szerint kizárt a felülvizsgálat a
házasságot érvénytelenítő vagy felbontó ítélet ellen az érvénytelenítés vagy a felbontás kérdésében, a g) pont
alapján pedig az apaság vélelmét megdöntő ítélet ellen – az apaság vélelmét megdöntő részében -, ha az apaság
vélelmének megdöntését követően a gyermeket valamely személy teljes hatályú apai elismeréssel a magáénak
ismerte el, vagy az apaságot jogerős bírói ítélet állapította meg, illetve ha a gyermek anyjának utólagos
házasságkötése folytán az anya férjét kell a gyermek apjának tekinteni.
A törvény olyan családjogi perekben zárja ki a felülvizsgálatot, ahol azt a jogerőhöz fűződő nyomós érdek vagy
a célszerűség (kettős házasság létrejötte, a kettős apasági vélelem beálltának az elkerülése) indokolja.
Ha az egyezség megfelel a jogszabályoknak, akkor a bíróság azt végzéssel jóváhagyja, ellenkező esetben a
jóváhagyást megtagadja [148. § (3) bek.]. A tör-
vény csak az egyezséget jóváhagyó végzése elleni felülvizsgálatot zárja ki, az egyezséget megtagadó végzés
ellen a felülvizsgálat megengedett (lásd 829. pont).
[841] KIZÁRÁS AZ ELJÁRÁS TÁRGYÁRA TEKINTETTEL • A 271. § (1) bekezdésének i)-k) pontja egyes
bírósági döntéseket a tárgyukra tekintettel zár ki a felülvizsgálattal megtámadható határozatok köréből. Ezek
közé tartozik:
• tartási vagy élelmezési követelés, egyéb járadék, más időszakos szolgáltatás vagy haszonvétel iránti;
[843] KIZÁRÁS KÜLÖN TÖRVÉNY ALAPJÁN • A felülvizsgálatot külön törvény rendelkezése zárja ki
például:
• a felszámolást elrendelő (Cstv. 27/B. §), illetve a felszámolási eljárás befejezéséről hozott végzés ellen (Cstv.
60. §);
• a gyülekezési jog gyakorlása tárgyában hozott határozat bírósági felülvizsgálata során hozott végzés ellen
(1989:III. tv. 9. §);
289
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
Az öttagú tanácsra vonatkozó új szabályhoz7 fűzött indokolás szerint „a Kúria diszkrecionális jogkörében – az
ügy bonyolultságától függően – dönthet arról, hogy háromtagú helyett öttagú tanácsban bírálja el a
felülvizsgálati kérelmet. Ezt a szabályt lesz célszerű alkalmazni például akkor, ha az ügy több kollégium
ügykörét is érinti."
• a kérelmet előterjesztő fél megadott lakóhelyéről vagy székhelyéről nem idézhető, illetve onnan ismeretlen
helyre költözött [273. § (2) bek.].
A megváltoztatással ellentétben nem kizárt a kérelem egészében vagy részben történő visszavonása. (A részben
történő visszavonásról a törvény nem tesz említést, de a Kúria álláspontja szerint nem zárható ki.)
A felülvizsgálati kérelem addig vonható vissza, ameddig a Kúria a határozatát meg nem hozta, illetve –
tárgyalás tartása esetén – a határozathozatal céljából vissza nem vonult. A visszavont felülvizsgálati kérelmet
újból előterjeszteni nem lehet. A felülvizsgálati kérelem visszavonása esetén a Kúria az iratokat visszaküldi az
elsőfokú bíróságnak és határoz a felmerült költségek viseléséről [273. § (5) bek.].
Tárgyalás tartását a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél a felülvizsgálati kérelmében, az ellenfél pedig a
felülvizsgálati kérelem kézhezvételétől számított nyolc napon belül kérheti. A határidő elmulasztása miatt
igazolásnak nincs helye.
Ha a felülvizsgálati kérelem elbírálása tárgyaláson történik, a tanács elnöke a tárgyalást úgy tűzi ki, hogy a
felülvizsgálati kérelemnek a felek részére való kézbesítése a tárgyalás napját legalább tizenöt nappal megelőzze.
Az idézésben figyelmeztetni kell a feleket, hogy távolmaradásuk a felülvizsgálati kérelem elbírálását nem
gátolja.
Amíg a felülvizsgálati eljárás egészére a Pp. általános szabályait kell alkalmazni (lásd 825. pont), addig a
felülvizsgálati tárgyalásra a másodfokú keresetváltoztatásra vonatkozó rendelkezések kivételével (lásd 776.
pont) a fellebbezési tárgyalás szabályai az irányadóak. A felülvizsgálati eljárásban a keresetet sem
megváltoztatni, sem módosítani, illetve kiegészíteni nem lehet [274. § (4) bek.].
290
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
Ha a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a tanács elnöke jogegységi eljárást kezdeményez (lásd 123-127.
pont), ezzel egyidejűleg az ügy elbírálását a jogegységi eljárás befejezéséig felfüggeszti. A jogegységi eljárás
befejezése után a bíróság a jogkérdést elvi jelleggel eldöntő jogegységi határozatnak megfelelő határozatot hoz.
A 2012. január 1. napjától hatályos új szabály szerint a tanács elnöke jogkérdésben az iratok megküldése
mellett, határidő tűzésével a legfőbb ügyészt álláspontjának a kifejtésére hívhatja fel [274. § (5)-(8) bek.].8
A Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei
között vizsgálhatja felül. Eszerint a bíróság a felülvizsgálati eljárásban is kötve van a felek kérelméhez, tehát a
megtámadott határozatot csak az abban megjelölt okból, illetve az ott meghatározott terjedelemben vizsgálhatja
felül. A felülvizsgálati eljárás során a Kúria hivatalból nem jogosult megítélni a határozat törvényességét. Ez a
szabályozás tiszteletben tartja a felek rendelkezési jogát, és összhangban van azokkal a követelményekkel,
amelyeket az Alkotmánybíróság támasztott a 9/1992. (I. 30.) AB határozatában a törvényességi óvás helyébe
lépő új perorvoslattal szemben.
A Kúria kivételesen mégis túllépheti a felülvizsgálati és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem korlátait. Erre a
törvény akkor ad lehetőséget, ha
• a határozat meghozatalában olyan bíró vett részt, akivel szemben a törvény értelmében kizáró ok áll fenn
[275. § (2) bek.].
Ha a felülvizsgálati eljárás tárgya jogerős bírósági ítélet, akkor a Kúria a felülvizsgálati kérelem érdemi
elbírálásaként ítélettel határoz. Végzéssel dönt a akkor, ha jogerős végzés elleni felülvizsgálati kérelmet bírál el.
A jogerős bírósági ítélet elleni felülvizsgálat során a Kúria revíziós jogkörben eljárva ítélettel határoz, a
kasszációs jogkör gyakorlása esetében viszont végzéssel (lásd 744-745. pont).
A felülvizsgálattal megtámadott határozathoz való viszonya alapján a Kúria döntése lehet hatályában fenntartó
(helybenhagyó), új (megváltoztató), hatályon kívül helyező, illetve vegyes jellegű határozat.
Ebben az esetben a Kúria revíziós jogkörben jár el és a felülvizsgált határozat jellegétől függően ítéletet vagy
végzést hoz. A revíziós jogkör elősegíti a perek ésszerű időn belüli befejezését, mivel a legfőbb bírósági szerv,
ha a megfelelő adatok a rendelkezésére állnak, befejezheti a pert és nincs szükség az eljárás megismétlésére.
291
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
eljárt első- vagy másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. A törvényhez fűzött
magyarázat szerint a kasszációs jogkör jobban kifejezésre juttatja azt, hogy a felülvizsgálati eljárás nem
megismételt fellebbezési eljárás.
A Kúria a hatályon kívül helyező végzésben az új eljárás lefolytatására kötelező utasításokat ad [275. § (5)
bek.]. Ezzel nem sérti a bírói függetlenség elvét, ugyanakkor tükrözi a Kúriának a jogegység megteremtésével
kapcsolatos feladatát. Az alsóbb bíróságok ugyanis – a módosított felülvizsgálati eljáráshoz fűzött indokolás
szerint – „egyetlen esetben sem mozoghatnak légüres térben az elbírálást illetően".
Ha a Kúria a másodfokú bíróságot utasítja új eljárásra, határozatát a másodfokú bíróság, egyébként pedig az
elsőfokú bíróság közli a felekkel és intézkedik – a határozathoz képest – a végrehajtásnak vagy a végrehajtás
felfüggesztésének megszüntetése, illetve korlátozása iránt [275. § (6) bek.].
4.5. Jegyzetek
1. A hivatkozott ajánlás szerint: „A harmadfokú bíróságokra vonatkozó rendelkezések meghozatala során az
államoknak nem szabad elfelejteniük, hogy az ügyet már két bíróság egymást követően elbírálta... A
harmadik bírósághoz folyamodást azokra az ügyekre kell korlátozni, amelyeknél indokolt a harmadfokú
felülvizsgálat, mint például amelyek a jog fejlődéséhez vagy a törvény alkalmazásának egységéhez
hozzájárulnak. Még azokra az ügyekre is korlátozni lehet, amelyek jelentős jogkérdést vetnek fel."
3. A felülvizsgálat nemcsak az eljárást jogerősen befejező végzés ellen, hanem az eljárás során hozott minden
más érdemi döntést tartalmazó végzés ellen is megengedett. Így például a végrehajtási eljárásban a törvény
engedi meg a felülvizsgálati kérelmet az olyan jogerős végzés ellen, amellyel a bíróság külföldi határozat
végrehajtási tanúsítvánnyal való ellátásáról, illetőleg végrehajtásának elrendeléséről döntött (Vht. 214. §). A
nemperes eljárások nagy számára tekintettel a jogirodalom mintegy nyolcvanra becsüli a felülvizsgálati
kérelemmel megtámadható jogerős végzések számát. Vö. Kiss Daisy: Szűkebb lesz a felülvizsgálat. A
polgári perrendtartás újbóli módosítása. NJ, 2002/1:6. o.
4. A 157. § a) pont alapján a bíróság akkor szünteti meg a pert, ha a keresetlevelet már a 130. § (1)
bekezdésének a)-h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani; a g) pont szerint pedig
a fél halála vagy megszűnése esetén, ha a jogviszony természete a jogutódlást kizárja.
5. Magyary Géza: Magyar polgári perjog. 2. kiad. Budapest, 1924. 567. o.; Sárffy: i. m. 419. o.
7. A korábbi szabályozás szerint a Legfelsőbb Bíróság akkor járt el öt hivatásos bíróból álló tanácsban, ha a
felülvizsgálati kérelem a Legfelsőbb Bíróság másodfokú határozata ellen irányult. Az ítélőtáblák
felállításával, illetve a 271. § (1) bekezdés e) pontjának a beiktatásával ez a rendelkezés okafogyottá vált.
8. A 274. § (6)-(8) bekezdését az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény 44. §-a iktatta be.
4.6. Irodalom
Bacsó Jenő: A felülvizsgálat. Budapest, 1915.
292
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HARMADIK RÉSZ │ A
PERORVOSLATOK
Juhászné Zvolenszky Anikó: A felülvizsgálati eljárás újraszületésének története. In Tóth Károly (szerk.):
Kemenes-emlékkönyv. Szeged, 1993. 165-179. o.
Juhászné Zvolenszky Anikó: A felülvizsgálati eljárás alkotmányossági problémái és a 2005. évi CXXX.
törvény. In Tanulmánykötet Gáspárdy László emlékére. Budapest, 2007. 137-153. o.
Kiss Daisy: Szűkebb lesz a felülvizsgálat. A polgári perrendtartás újbóli módosítása. NJ, 2002/1:6. o.
Kiss-Gáll Éva: A felülvizsgálat XX. századi jogelvei és a perrendtartás szabályai. In Wopera Zsuzsa (szerk.): 50
éves a Polgári Perrendtartás. Miskolc, 2003. 80-97. o.
Magyary Géza – Nizsalovszky Endre: Magyar polgári perjog. 3. kiad. Budapest, 1939. 551584. o.
Radnay József: A polgári felülvizsgálati eljárás egyes kérdései a magyar és a német jog szerint. MJ,
1993/10:603-607. o.
Szécsényi-Nagy Kristóf: A felülvizsgálat 13. születésnapjára. Egy hányattatott sorsú jogintézmény története és a
polgári perrendtartás módosításáról szóló 2005. évi CXXX. törvény kritikája. MJ, 2006/6:357-371. o.
Szilbereky Jenő: Felülvizsgálati perorvoslat polgári eljárásjogunkban. In Tóth Károly (szerk.): Kemenes-
emlékkönyv. Szeged, 1993. 459-465. o.
Szőke Irén: A felülvizsgálati kérelmet vizsgáló egyesbíró magányossága. In Kiss Daisy – Varga István (szerk.):
Magister artis boni et aequi. Studia in honorem Németh János. Budapest, 2003. 831-834. o.
Tilk Péter: A felülvizsgálat intézményével összefüggő néhány alkotmányossági kérdés. In Kengyel Miklós
(szerk.): 50 éves a polgári perrendtartás. Pécs, 2003. 163-172. o.
Uttó György: A polgári felülvizsgálati eljárás korszerűsítése, az uniós megoldásokhoz való közelítése. BL,
2000/1-2:52-57. o.
Uttó György: Felülvizsgálati eljárás a polgári ítélkezés egységének szolgálatában. MJ, 2011/1: 58-61. o.
Wellmann György: A felülvizsgálat új Pp. szabályai a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatában. Jogi tájékoztató
füzetek, 2002. 77-94. o.
293
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
6. fejezet - NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
1. XIX. A SZEMÉLYI ÁLLAPOTTAL KAPCSOLATOS
PEREK
1.1. 1. A személyi állapottal kapcsolatos perekről általában
[855] A SZEMÉLYI ÁLLAPOT FOGALMA ÉS JOGI VÉDELME • Az ember személyi minőségét és családi
kapcsolatait meghatározó jogilag releváns tényezők összességét személyi állapotnak vagy státusnak nevezzük. 1
A személyi állapot számos eleme közül mint legfontosabbakat kell megemlíteni a jog- és cselekvőképességet, az
állampolgárságot, a családi jogállást, valamint ezeknek az állam részéről történő elismerését és nyilvántartását
(például anyakönyvezés).
A bíróság a személyi állapottal kapcsolatos ügyekben a polgári peres vagy a nemperes eljárás szabályai szerint
jár el. Polgári peres útra tartozik például a házasság felbontása (Csjt. 18. §), a volt házastárs névviseléstől való
eltiltása (Csjt. 26. §), az apaság megállapítása (Csjt. 44. §), az örökbefogadás felbontása a felek megegyezése
hiányában (Csjt. 57. §) vagy a szülői felügyelet megszüntetése (Csjt. 88. §). A bíróság nemperes eljárásban
ellenőrzi a pszichiátriai betegek intézeti gyógykezelésének szükségességét (1997:CLIV. tv. 196-201. §) és
folytatja le a holtnak nyilvánítást [1/1960. (IV. 16.) IM rend.].
Itt jegyezzük meg, hogy a személyi állapot fogalmába nem tartozik bele a személyiség, illetve annak jogi
védelme. (A két külön szabályozott terület között természetesen vannak átfedések, például a névviselés vagy a
névhasználat kérdésében.)
A kizárólagos magyar joghatóság ellenére el kell ismerni a magyar állampolgár házasságát felbontó jogerős
külföldi határozatot, ha annak hazai elismerését a magyar állampolgárságú volt házastárs maga kéri, feltéve,
hogy a törvényben felsorolt megtagadási okok egyike sem áll fenn [Nmjt. 70. § (2) bek.].
294
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
Az európai közösségi jog hatálya alá tartozó személyállapoti (házassági, valamint a szülői felelősséggel
kapcsolatos) perek joghatósági szabályait az Európai polgári eljárásjog című tankönyv ismerteti.3
[857] A JOGALAKÍTÓ ÍTÉLETEK • A státusperben hozott ítéletek konstitutív ter- mészetuek, azaz
jogviszonyt vagy jogállapotot változtatnak meg (lásd 386-387. pont). A vagyonjogi perben hozott ítélettel
ellentétben, amely a felet rendszerint egy meghatározott magatartásra kötelezi, a személyi állapottal kapcsolatos
perben maga az ítélet hozza létre, szünteti meg vagy változtatja meg a jogviszonyt. Jogalakító ítélet bontja fel a
házasságot, mondja ki az érvénytelenséget, szünteti meg a szülői felügyeletet. Még az apaság- és
származásmegállapítási perben is jogalakító ítélet születik, amennyiben a bíróság a keresetnek helyt ad. A Pp.-
ben használt elnevezéssel ellentétben a bíróság nem megállapítja, hanem létrehozza vagy például az apaság
vélelmének megdöntése esetében megszünteti a jogviszonyt. Az ezzel ellentétes nézet szerint az apaság- és
származásmegállapítási perekben hozott ítéletek nem konstitutív természetűek. 4 Kivételesen előfordulhat
státusperekben is a valódi megállapító ítélet. Így például házasság érvényességének vagy létezésének a
kimondása esetén a bíróság nem egy új családi köteléket létesít, hanem egy fennálló jogviszonyról állapítja meg,
hogy az valóban érvényes, illetve létezik.
A keresetindításra jogosultak köre az érintett személyen kívül általában a közeli hozzátartozókra (házastárs,
egyenes ágbeli rokon) terjed ki. Rajtuk kívül – meghatározott esetekben – a gyámhatóság és az ügyész indíthat
keresetet.
[859] ELJÁRÁS AZ ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK ALAPJÁN • A bíróság a Pp. általános rendelkezései szerint
jár el
• az örökbefogadás felbontása iránti perben, ha akár az örökbefogadó, akár az örökbefogadott olyan magatartást
tanúsított, amely miatt az örökbefogadás fenntartása a másik félre elviselhetetlenné vált, vagy ha az
örökbefogadás a társadalmi rendeltetését nem tölti be [Csjt. 57. § (1) bek.], vagy
• a volt házastárs névviseléstől eltiltása iránti perben, ha a feleséget szándékos bűncselekmény miatt jogerősen
szabadságvesztésre ítélték [Csjt. 26. § (2) bek.].
A bíróság abban az esetben is a Pp. általános rendelkezéseit alkalmazza, ha a Csjt. 72/A. §-a alapján – a szülők
megegyezése hiányában – a gyermek elhelyezéséről dönt. Az ilyen jogvitákat azonban a bírósági gyakorlat nem
sorolja a személyi állapottal kapcsolatos perek körébe.5
[860] ELJÁRÁS A KÜLÖNÖS SZABÁLYOK ALAPJÁN • A bíróság különleges szabályok alapján jár el
• a házasság felbontása [Csjt. 18. § (1) bek.], a házasság érvénytelenségének vagy érvényességének [Csjt. 13. §
(1) bek.] a megállapítása, a házasság létezésének vagy nem létezésének a megállapítása [Csjt. 2. § (1) bek.];
• az apaság megállapítása [Csjt. 38. § (1) bek.], az apaság vélelmének megtámadása [Csjt. 43. § (1) bek.], az
anyaság megállapítása [Csjt. 40. § (1) bek.], az anya utólagos házasságkötése hatályának a megállapítása
[Csjt. 39. § (1) bek.];
• a szülői felügyelet megszüntetése [Csjt. 88. § (1) bek.], a szülői felügyelet visszaállítása (Csjt. 89. §);
• a cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezés [Ptk. 12/B. § (2) bek., 14. § (4) bek., 15. § (4) bek.], a
cselekvőképességet érintő gondnokság megszüntetése (Ptk. 21. §) iránti perekben.
295
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
A személyi állapottal kapcsolatos perekre vonatkozó négy fejezet közül három szorosan összefügg egymással,
mivel a házassági perre vonatkozó szabályokat (XV. fejezet) az apaság és származás megállapítása iránti egyéb
perre (XVI. fejezet), valamint a szülői felügyelet megszüntetése iránti perre (XVII. fejezet) is alkalmazni kell.
Ezzel szemben a gondnokság alá helyezési per – a 2001. évi módosítás óta – önálló perkategória lett, amelyben
a Pp. általános szabályait a XVIII. fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni (lásd 925. pont). Ennek
megfelelően először a közös szabályokat, majd a csoportspecifikus és az egyedi szabályokat tekintjük át.
[863] AZ ILLETÉKESSÉG • Ha a Pp. 29. §-ában található általános illetékességi szabályok (lásd 158. pont) a
személyi állapottal kapcsolatos perekre nem alkalmazhatók, akkor a perre a Pesti Központi Kerületi Bíróság az
illetékes [Pp. 277. § (3) bek.].
Abban az esetben, ha egy személyi állapottal kapcsolatos per már folyamatban van, akkor ugyanarra a tárgyra
vonatkozó újabb személyállapoti per csak annak a pernek a bírósága előtt indítható meg. Ez a rendelkezés a
személyi állapottal kapcsolatos perek együttes elbírálása érdekében kizárólagos illetékességi okot hoz létre [Pp.
277. § (4) bek.].
A személyi állapottal kapcsolatban más által megindított perbe az, aki a per megindítására külön jogszabály
alapján maga is jogosult lett volna, az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig a felperes
pertársaként a perbe beléphet (lásd 226. pont).
[867] KERESETINDÍTÁS • Valamennyi személyi állapottal kapcsolatos per közös sajátossága az, hogy a
törvény csak meghatározott személyek számára engedi meg a keresetindítást. Ehhez kapcsolódik az a szabály,
hogy a felperesnek már a keresetlevélben elő kell adnia azokat az adatokat, amelyekből a keresetindításra való
jogosultsága megállapítható (lásd 407. pont). A keresetlevélhez mellékelni kell az előadott adatokat igazoló
296
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
okiratokat, kivéve, ha az adatok személyi igazolvánnyal igazolhatók; erre a keresetlevélben azonban utalni kell
[Pp. 283. § (1) bek.].
Ha a felperes nem tudja igazolni a keresetindítási jogosultságát, akkor a keresetlevelet a Pp. 130. § g) pontja
alapján idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani (lásd 444. pont). Ha a felperes keresetindítási jogosultságának
hiánya a per folyamán derül ki, akkor a pert Pp. 157. § a) pontja alapján meg kell szüntetni (lásd 510. pont).
[869] ELÁLLÁS A KERESETTŐL • A felperes az érdemi tárgyalás megkezdése után csak akkor állhat el a
keresetétől, ha ehhez az alperes hozzájárul [Pp. 160. §
bek.]. Ennek a szabálynak a státusperekben való fenntartása – a jogvita személyes jellegére tekintettel – nem
indokolt. Ezért a törvény a személyi állapottal kapcsolatos perekre nézve úgy rendelkezik, hogy a felperes a
keresetétől az
eljárás bármely szakaszában az alperes hozzájárulása nélkül is elállhat. (A bírói gyakorlat szerint az elállást
tartalmazó nyilatkozat visszavonásához sincs szükség az alperes hozzájárulására.) Ha a felperes a keresetétől az
elsőfokú eljárás befejezése után, de még az ítélet jogerőre emelkedése előtt áll el, az ítéletet az iratoknak a
fellebbezés folytán való felterjesztése előtt az elsőfokú, egyébként a másodfokú bíróság helyezi hatályon kívül
[Pp. 284. § (2) bek.].
[874] AZ ELJÁRÁS SZÜNETELÉSE • A személyi állapottal kapcsolatos perekben nincs helye az eljárás
szünetelésének a felek kölcsönös megegyezése, illetve a felek mulasztása alapján (lásd 506. pont). Kivételt
képeznek a házassági bontóperek, ahol a házasfelek a kölcsönös megegyezésükkel is szüneteltethetik az eljárást
[Pp. 288. § (3) bek.].
297
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
Házassági per alatt a házasság érvénytelenítése, továbbá érvényességének, illetőleg létezésének vagy
nemlétezésének megállapítása iránt indított pereket, valamint a házassági bontópereket [Pp. 276. § (2) bek.] kell
érteni. Az egyes házassági perek között mindenekelőtt az anyagi jog alapján tehetünk különbséget.
Az érvénytelenítési per célja az, hogy a bíróság a törvényben meghatározott okok (Csjt. 7-12. §) valamelyikének
a fennforgása miatt a házasságot érvénytelennek nyilvánítsa. (Érvénytelen a házasság, ha például egyenes ági
rokonok vagy testvérek kötik, vagy ha a házasulók valamelyikének a korábbi házassága fennáll.) A házasságot
csak akkor lehet érvénytelennek tekinteni, ha azt érvénytelenítési perben hozott bírósági ítélet érvénytelennek
nyilvánította [Csjt.
A házasság érvényességének megállapítása iránti per annak a kimondására irányul, hogy a Csjt.-ben felsorolt
érvénytelenségi okok nem állnak fenn.
A házasság létezésének megállapítása iránti per célja annak a kimondása, hogy a házasság a Csjt. 2. §-ában
foglalt alakszerűségek megtartásával, szabályszerűen jött létre. Ilyen per indítására rendszerint akkor kerül sor,
ha a házasságot megkötötték, de az anyakönyvbe való bejegyzés valamilyen okból elmaradt.
bekezdésében foglalt alakszerűségek hiányoznak, feltéve hogy az adott hiányosságot a törvény nem minősíti
érvénytelenségi oknak. Az érvénytelenséggel ellentétben, a házasság nemlétezésének (matrimonium non
existens) a megállapításához nincs szükség bírói ítéletre, arra „bárki, bármikor" hivat- kozhat.7
A házassági bontóper célja az, hogy a bíróság az érvényesen fennálló házasságot a jövőre nézve megszüntesse.
A Csjt. 18. § (1) bekezdése szerint a bíróság akkor bontja fel a házasságot, ha a házasélet teljesen és
helyrehozhatatlanul megromlott.
A házassági perekre vonatkozó közös szabályok mellett, az egyes házassági pereknek külön szabályai is vannak.
A Pp. XV. fejezetében lényegében kétféle eljárási szabályt találunk:
Itt említjük meg, hogy a Pp. 292. §-a az érvénytelenítési, illetve a bontóperrel összefüggő házassági vagyonjogi
keresetet is szabályozza. (A házassági vagyonjogi per azonban nem minősül sem személyi állapottal kapcsolatos
pernek, sem pedig különleges eljárásnak.)
A közösségi jogban a házassági ügyek fogalma tágabb, mivel az ún. különválás intézményét is magában
foglalja.8
A törvény a korlátozottan cselekvőképeseket sem zárja ki a jogosultak köréből. A Csjt. 16. §-a, illetve 19. §-a
szerint a korlátozottan cselekvőképes személy a törvényes képviselőjének a hozzájárulásával indíthat pert, ha
azonban a jogosult a házastárs, akkor a törvényes képviselő hozzájárulására sincs szükség. A Pp. 278. §-a ehhez
kapcsolódva azt mondja ki, hogy a házassági perben a korlátozottan cselekvőképes házastárs teljes perbeli
cselekvőképességgel rendelkezik.
298
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
Ha a jogosult a cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt áll, akkor a pert a nevében a gyámhatóság
hozzájárulásával a törvényes képviselője indítja meg.
[878] ILLETÉKESSÉGI SZABÁLYOK • A házassági perekre nézve a törvény az általános illetékességi okokon
kívül (lásd 158. pont) még egy különös (vagylagos) illetékességi okot is létesít. A Pp. 277. § (2) bekezdése
szerint a házassági perre az a bíróság is illetékes, amelynek területén a házastársak utolsó közös lakóhelye volt.
Ennek a különös illetékességi oknak a törvénybe való felvétele azért indokolt, „mert a per bizonyítékai
rendszerint ott lelhetők fel legnagyobb számban, ahol a házastársak az életközösségüket folytatták". 9
Mivel az utolsó közös lakóhely bizonyítása a gyakorlatban nehézségeket okozhat, a bírósági gyakorlat szerint a
felperesnek azt a keresetlevél beadásakor – ha a személyi igazolvány adataiból nem állapítható meg – hatósági
bizonyítvánnyal kell igazolnia (PK 211. sz. állásfoglalás).
Ha házassági per van folyamatban, kizárólag annak bírósága előtt indítható az ugyanarra a házasságra vonatkozó
újabb házassági és vagyonjogi per [Pp. 277. § (4) bek.].
[879] A HÁZASSÁGI KERESETEK ÖSSZEKAPCSOLÁSA • A házassági per bírósága előtt a keresettel csak
az ugyanarra a házasságra vonatkozó más érvénytelenítési vagy bontókeresetet, továbbá a házasfelek
gyermekének származására, elhelyezésére és tartására vonatkozó keresetet, valamint a házassági vagyonjogi
keresetet lehet összekapcsolni (Pp. 282. §).
bek.]. Ha a felperes a házassági perben az alperes ellenkérelmének az előterjesztése előtt áll el a keresettől, vagy
pedig az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányul, a felperes elállására figyelemmel a pert meg kell
szüntetni és az alperes a házasság felbontása iránti viszontkeresetet sem támaszthat. Ugyanez vonatkozik arra az
esetre is, ha az alperes ellenkérelme mindössze annyi, hogy védekezni nem kíván és a házasság felbontását nem
ellenzi (PK 212. sz. állásfoglalás).
[882] IGAZOLÁS • A házassági perekben az elmulasztott határnaptól, illetőleg az elmulasztott határidő utolsó
napjától számított tizenöt nap elteltével igazolásnak akkor sincs helye, ha a mulasztás csak később jutott a fél
tudomására vagy az akadály csak később szűnt meg [Pp. 288. § (2) bek.].
[884] DÖNTÉS A NÉVVISELÉSRŐL • Ha a házassági perben a névviseléstől való eltiltás iránti kérelmet is
előterjesztettek, arról a bíróság a házasság felbontásával, illetve érvénytelenné nyilvánításával egyidejűleg dönt.
Részítélet hozatalának nincs helye [Pp. 290. § (2) bek.].
[885] AZ ÍTÉLET JOGERŐRE EMELKEDÉSE • Az elsőfokú bíróságnak fellebbezéssel meg nem támadott
ítélete csak a fellebbezési határidő utolsó napjától számított tizenötödik nap elteltével emelkedik jogerőre [Pp.
290. § (6) bek.]. Ez a rendelkezés összefüggésben van az igazolásra vonatkozó szabállyal, amely az igazolás
végső határidejét ugyancsak tizenöt napban állapítja meg (lásd 882. pont). Ezzel a törvény kizárja annak a
299
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
lehetőségét, hogy a házassági perben hozott jogerős ítéletet igazolás alapján hatályon kívül helyezzék. Erre a
szigorú szabályra a helyt adó ítéletek konstitutív (jogalakító) hatása miatt van szükség. Egy házassági
bontóperben hozott jogerős ítéletnek – igazolási kérelem alapján történő – utólagos hatályon kívül helyezése a
volt házasfelek esetleges újabb házasságkötése miatt megoldhatatlan jogi helyzetet teremthetne.
Abban az esetben azonban, ha a felek az ítélet kihirdetését követően a fellebbezési jogukról lemondanak, az
ítélet a lemondás bejelentésének a bírósághoz való érkezését követő nappal jogerőre emelkedik. 10
Ha a felek nem a házassági kötelék tárgyában hozott döntés, hanem az ítélet egyéb rendelkezései ellen nyújtanak
be fellebbezést (például a közös lakás használatának a rendezését vitatják), a házasságot felbontó vagy az
érvénytelenséget megállapító rendelkezés részjogerejét az első fokon eljárt tanács elnöke az iratoknak a
másodfokú bírósághoz történő felterjesztése előtt köteles megállapítani [290. § (8) bek.].
Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adó ítéletet – jogerőre emelkedése után – közli az illetékes
anyakönyvvezetővel. A házasságot érvénytelenné nyilvánító bírósági ítélet mindenkivel szemben hatályos [Csjt.
13. § (2) bek.]. Bár a törvény nem mondja ki, de a bírósági gyakorlat a házasságot felbontó ítéletet is
mindenkivel szemben hatályosnak tekinti. Eszerint sem a házasfelek, sem más személyek nem tehetik vitássá,
hogy a házasságot jogerősen felbontó ítélet folytán a házasság megszűnt.
[886] PERORVOSLATOK • A házasságot érvénytelenítő vagy felbontó ítélet ellen az érvénytelenítés vagy a
felbontás kérdésében sem perújításnak (lásd 816. pont), sem pedig felülvizsgálatnak (lásd 839. pont) nincs
helye. Tehát a törvény kizárja annak a lehetőségét, hogy a házasság érvénytelenségét vagy felbontását kimondó
jogerős ítéletet rendkívüli perorvoslattal hatályon kívül helyezzék, ami az előző pontban már körvonalazott
jogbizonytalanságot idézhetné elő.
A fenti szabályt a bírósági gyakorlat szűken értelmezi, következésképpen a perújítás, illetve a felülvizsgálat
megengedett az elutasító ítélet ellen, illetve a házassági perben érvényesített egyéb (például vagyonjogi)
igények, valamint a perköltség tekintetében (PK 216. sz. állásfoglalás).
gyonjogi kereset felől külön határoz, mindegyik kérdésben külön hoz ítéletet (részítéletet). Ilyen esetben a
vagyonjogi kereset tárgyában az eljárás csak az érvénytelenítés, illetőleg bontás kérdésében hozott ítélet
jogerőre emelkedése után folytatható (lásd 691. pont).
Ha a felek a házassági és vagyonjogi keresetre egyaránt kiterjedő elsőfokú ítélet ellen kizárólag a vagyonjogi
kérdés tárgyában éltek fellebbezéssel, ez a házasság kérdésében hozott ítélet jogerőre emelkedését nem érinti, s
ehhez képest a fellebbezési kérelem vagy a csatlakozó fellebbezés erre a kérdésre utóbb sem terjeszthető ki [Pp.
292. § (3) bek.].
300
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
bekezdése szerint az érvénytelenítési pert a házastársnak a másik házastárs ellen, az ügyésznek, valamint a per
megindítására jogosult harmadik személynek pedig mindkét házastárs ellen kell indítania. Ha az a fél, aki ellen a
keresetet meg kellene indítani, már nem él, a keresetet a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell
megindítani. Ha a félnek nincs perbeli cselekvőképessége és közte, valamint törvényes képviselője között
érdekellentét áll fenn, a bíróság a fél képviseletére ügygondnokot rendel ki.
A személyes meghallgatás során a bíróság úgy is rendelkezhet, hogy az egyik házastárs a másik
meghallgatásánál ne legyen jelen [Pp. 284. § (3) bek.].
A személyes meghallgatás arra is lehetősége nyújt, hogy a bíróság, miután tájékozódott a házasság
megromlásának a körülményei, illetve a házasfelek szándékai felől, megkísérelje a felek békítését [Pp. 285. §
(3) bek.].
• valamelyik házasfél cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt áll, ismeretlen helyen tartózkodik vagy a
bíróság előtt való megjelenése más elháríthatatlan akadályba ütközik [Pp. 285. § (1) bek.], továbbá
• a házastársak között legalább három éve megszakadt az életközösség úgy, hogy külön lakásban élnek és
igazolják, hogy a közös gyerek tartását és elhelyezését a gyermek érdekeinek megfelelően rendezték [Csjt. 18.
§ (2) bek. b) pont] vagy ha a feleknek nincsen közös kiskorú gyermeke [Pp. 285. § (5) bek.].
[896] A PER MEGSZÜNTETÉSE • A bíróság a per bármely szakában megkísérelheti a felek békítését. Ha a
békítés eredményre vezet, a bíróság a pert megszünteti, a perköltségben való marasztalást azonban mellőzi [Pp.
285. § (3) bek.].
Ha a felperes – a 285. § (1) bekezdésben felsorolt eseteket kivéve (lásd 894. pont) – az első tárgyaláson
személyesen nem jelenik meg, a pert meg kell szüntetni.
Ha valamelyik házastárs a házassági bontóper jogerős befejezése előtt meghal, a bíróság a pert a perköltségre
vonatkozó határozathozatal nélkül megszünteti, és a perben esetleg már hozott ítéletet hatályon kívül helyezi
(Pp. 289. §).
301
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
A Csjt. 18. § (2) bekezdése szerint a házasfelek elhatározása akkor tekinthető véglegesnek, ha
• a házastársak között legalább három éve megszakadt az életközösség úgy, hogy külön lakásban élnek és
igazolják azt is, hogy a közös gyermek elhelyezését, valamint a tartását a gyermek érdekeinek megfelelően
rendezték.
Az a) pont esetében a bíróság mindaddig nem dönthet a házasság felbontása felől, amíg az ott meghatározott
valamennyi kérdésben a felek között az egyezség létre nem jött és azt a bíróság jogerős végzésével jóvá nem
hagyta. Részítélet hozatalának egyik kérdésben sincs helye [Pp. 290. § (2) bek.]. A gyakorlat szempontjából ez
azt jelenti, hogy a feleknek – amennyiben az eljárás gyorsítását kívánják – a Pp. 228. § (3) bekezdése alapján le
kell mondaniuk a fellebbezési jogukról (lásd 718. pont).
A felek tartós jogviszonyát rendező egyezség megváltoztatását az egyezség jóváhagyásától számított két éven
belül a bíróságtól – az egyéb törvényes feltételek megléte esetén is – csak akkor lehet kérni, ha a körülmények
változása folytán a megállapodás valamelyik fél vagy gyermekük érdekét súlyosan sérti [Csjt. 18. § (3) bek.].
A házas társak egyező akaratnyilvánítása sem teszi teljesen mellőzhetővé a bizonyítást, amelyet a bíróság a
házassági bontóperben akár hivatalból is elrendelhet [Pp. 286. § (1) bek.]. A bizonyításnak – szükség esetén –
arra kell irányulnia, hogy a felek akaratnyilvánítása valóban a végleges és befolyásmentes elhatározásukon
alapul-e. Erről a bíróság elsősorban a házastársak személyes nyilatkozata alapján győződhet meg. Mivel a VI.
Ppn. megszüntette a felek rendelkezési jogaira vonatkozó korlátozásokat (lásd 871. pont), a korábban
alkalmazott formális bizonyítási eszközökre (például tanúbizonyítás) a házassági bontóperekben sincs szükség.
A „közös megegyezéses" bontás esetén a bíróságnak nem kell feltárnia azokat az okokat, amelyek a házasság
megromlásához vezettek.
[898] A HÁZASSÁG FELBONTÁSA EGYOLDALÚ KÉRELEM ESETÉN • Ha az alperes maga nem kéri
vagy kifejezetten ellenzi a házasság felbontását, akkor a bíróságnak bizonyítást kell lefolytatnia annak
érdekében, hogy a házasság felbontása indokolt-e. A bíróság csak a házastársak közötti viszony összes
körülményeinek az ismeretében dönthet arról, hogy a házastársak között kialakult helyzet teljesen és
helyrehozhatatlanul megromlott és a házassági kötelék fenntartására nincs lehetőség. 11
bekezdése szerint a házassági bontóperben a bíróságnak az egyezség jóváhagyása során, illetve ítéletében a felek
közös kiskorú gyermekének érdekére figyelemmel kell lennie. A nyomatékos megfogalmazás – a gyermekek
jogairól szóló ENSZ-egyezményre tekintettel – az 1995. évi módosítás során került bele a törvény szövegébe.
Ez a szabály mintegy eljárásjogi „tükörképe" annak az 1995. évi XXXI. törvénnyel kimondott családjogi
alapelvnek [Csjt. 1. § (2) bek.], amely az anyagi jogi szabályok alkalmazása során is a kiskorú gyermek
érdekének védelmét teszi elsődlegessé.12
Ha a bíróság a perben a házastársak kiskorú gyermekének mint érdekeltnek a meghallgatásáról döntött, indokolt
esetben a gyermek részére ügygondnokot rendel. A bíróság úgy is határozhat, hogy a gyermeket a házastársak
távollétében hallgatja meg. E szabályok vonatkoznak a gyermek elhelyezésével kapcsolatos perekre is [Pp. 279.
§ (4) bek.].
A bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia azt, hogy a felek által megkötött (vagy megkötni szándékozott) egyezség
megfelel-e a kiskorú gyermek érdekeinek [Pp. 290. § (3) bek.]. Ebből a célból a bíróság hivatalból is
elrendelheti a bizonyítást.
302
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
pernyertessége esetén méltánytalan lenne a felbontásra okot nem adó alperest az – általános szabályok szerint –
a perköltség viselésére kötelezni. A perköltséget a bírósági gyakorlat szerint annak kell viselnie, akinek a
magatartása a házasság felbontására kizárólag vagy túlnyomóan okot szolgáltatott.13
Ha a felek a házasság felbontását egyező akaratnyilvánítással kérik, akkor abban is megegyezhetnek, hogy ki
viselje a perköltséget. Megállapodás hiányában a bíróság – mivel a házasság felbontására vezető okokat nem
vizsgálta – az összes körülmények mérlegelése alapján dönt.
[901] FELLEBBEZÉS A BONTÓPERBEN HOZOTT ÍTÉLET ELLEN • A bontóperben hozott ítélet ellen a
házastársak bármelyike jogosult a fellebbezésre. A házassági bontóperben hozott elutasító határozatot az alperes
akkor is megfellebbezheti, ha az elsőfokú eljárás során a házasság felbontását ellenezte (PK 210. sz.
állásfoglalás).
• az anyaság bírósági úton történő megállapítása [Csjt. 40. § (1) bek.], valamint annak a megállapítása, hogy
• az anya utólagos házasságának a hatálya a gyermekre kiterjed-e [Csjt. 39. § (1) bek.].
Az irányadó eljárási szabályok meghatározásánál abból kell kiindulnunk, hogy az apaság és a származás
megállapítása iránti egyéb perek a személyi állapottal kapcsolatos perek körébe tartoznak. Ennek megfelelően a
Pp. általános szabályait csak XV. és a XVI. fejezetben foglalt eltérésekkel lehet alkalmazni.
A XV. fejezet tartalmazza a személyi állapottal kapcsolatos perek közös szabályait (lásd 862-874. pont), a XVI.
fejezet pedig azokat a szabályokat, amelyek csak a származás megállapítása iránti perekben alkalmazhatók.
1.3.1. A keresetindítás
[903] APASÁG MEGÁLLAPÍTÁSA IRÁNTI PER • Az apaságot akkor kell bírósági úton megállapítani, ha a
gyermek apja sem az anya házassági köteléke vagy utólagos házassága, sem teljes hatályú apai elismerés, sem
pedig reprodukciós eljárás14 alapján nem állapítható meg. Ha a származás reprodukciós eljárás következménye,
nincs helye az apaság bírósági úton történő megállapításának azzal a férfival szemben, aki az eljárás
lefolytatásához ivarsejtet vagy embriót adományozott.
A bíróság a gyermek apjának nyilvánítja azt a férfit, aki az anyával a fo- gamzási időben nemileg érintkezett, és
az összes körülmény alapján alaposan következtethető, hogy a gyermek ebből az érintkezésből származik [Csjt.
38. § (1)-(2) bek.].
Az apaság bírósági megállapítását maga az apa, a gyermek, a gyermek halála után pedig a leszármazója kérheti
[Csjt. 38. § (4) bek.].
A keresetet a gyermeknek az apa ellen, az apának a gyermek ellen kell megindítania [Pp. 295. § (1) bek.].
[904] APASÁG VÉLELMÉNEK MEGTÁMADÁSA IRÁNTI PER • Az apaság vélelmét meg lehet támadni, ha
• az, akit a vélelem alapján apának kell tekinteni, a gyermek anyjával a fogamzás idejében nemileg nem
érintkezett, vagy
• a származás reprodukciós eljárás következménye, és az anya férje, illetve élettársa a beavatkozáshoz nem
járult hozzá [Csjt. 43. § (1) bek.].
303
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
Ha az apaság vélelme teljes hatályú apai elismerésen alapul, a vélelmet azon az alapon is meg lehet támadni,
hogy a nyilatkozatnak a törvényes feltételek hiányában nincs meg a teljes hatálya [Csjt. 43. § (2) bek.].
A megtámadásra jogosult a gyermek; az, akit a vélelem alapján a gyermek apjának kell tekinteni; a gyermek
halála után leszármazója, a leszármazó hiányában az ügyész; és az anya volt férje, aki akkor is jogosult a
megtámadásra, ha a vélelem az, hogy az anya újabb házasságbeli férje az apa, de ennek a vélelemnek a
megdőlte esetén a volt férjet kellene apának tekinteni [Csjt. 43. § (3)-(4) bek.].
A keresetet a gyermeknek az apa ellen, az apának a gyermek ellen, más jogosultnak pedig a gyermek és az apa
ellen kell megindítani. A keresetet – a gyermek által indított kereset kivételével – az anya ellen is meg kell
indítani, kivéve ha ez halála folytán nem lehetséges. Ha a gyermek az anya újabb házasságának fennállása alatt,
de az anya korábbi házasságának megszűnésétől számított háromszáz napon belül született, a keresetet az anya
korábbi férje ellen is meg kell indítani [Pp. 295. § (2) bek.].
[905] ANYASÁG MEGÁLLAPÍTÁSA IRÁNTI PER • A jog az anyaságot nem vélelemként, hanem tényként
kezeli, de nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy – például téves anyakönyvi bejegyzés miatt – bírósági úton
tisztázzák azt.15
A Csjt. 40. § (1) bekezdése szerint a gyermek kérheti annak a bírósági megállapítását, hogy anyja az általa
megjelölt személy. Ha a gyermek meghalt, ez a jog a leszármazóját illeti meg. Az anyaság bírósági
megállapítását az is kérheti, aki azt állítja, hogy ő a gyermek anyja. Ha a származás reprodukciós eljárás
következménye, nincs helye az anyaság bírósági úton történő megállapításának azzal a nővel szemben, aki az
eljárás lefolytatásához ivarsejtet vagy embriót adományozott.
Mivel a Pp. nem szabályozza azt, hogy az anyaság megállapítása iránti pert ki ellen kell megindítani, az
alperesek körét a bírósági gyakorlat alakította ki.16 Eszerint a keresetet a gyermeknek, illetve leszármazójának az
anyaként állított személy ellen, az anyának pedig a gyermekként állított személy ellen kell megindítania. Az
anyaság megállapítása iránti perbe azt a személyt is be kell vonni, akinek a perben állása nélkül a per nem
dönthető el. Ha például az anyakönyvbe más személy van anyaként bejegyezve, akkor a gyermek vagy
leszármazója által indított per esetében ezt a személyt is perbe kell vonni.
Az anyaság megállapítása iránti kereset megindítására a Csjt. nem állapít meg határidőt.
Az alperesek körét – az anyaság megállapítása iránti perhez hasonlóan – itt is a bírósági gyakorlat alakította ki.
Eszerint a keresetet a gyermeknek az anya férje ellen, a gyermek anyjának a férje ellen, az anya férjének a
gyermek és az anya ellen kell megindítania.17
A kereset tartalmilag kétféle lehet. A jogosult kérheti annak a megállapítását, hogy az anya utólagos
házasságának a hatálya a gyermekre kiterjed (pozitív megállapítási kereset), vagy annak a kimondását, hogy a
férjet a Csjt. 39. § (1) bekezdésében foglalt feltételek hiánya miatt nem lehet a gyermek apjának tekinteni
(negatív megállapítási kereset). A keresetindításra a Csjt. egyik esetben sem állapít meg határidőt.
A korlátozottan cselekvőképes személy a pert csak törvényes képviselőjének a hozzájárulásával indíthatja meg,
Ha a törvényes képviselő a hozzájárulás megadásában tartósan gátolva van, vagy a hozzájárulást nem adja meg,
azt a gyámhatóság hozzájárulása pótolja [Csjt. 44. § (2) bek.].
304
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
A cselekvőképtelen jogosult helyett – a gyámhatóság hozzájárulásával – a törvényes képviselő léphet fel [Csjt.
44. § (3) bek.]. Az apaság vélelmének a megdöntése iránti perben azonban a gyámhatóság a perindításhoz csak
akkor járulhat hozzá, ha a származás kiderítése és a családi jogállás rendezése a kiskorú érdekében áll [Csjt. 44.
§ (4) bek.]. Ilyen eset például, amikor a szülők már a gyermek születését megelőzően tartósan különváltan éltek.
Ha a szülők között a gyermek elhelyezése vitás, akkor a gyámhatóság hozzájárulására csak kivételes esetben
kerülhet sor. Ebben az élethelyzetben ugyanis – mutat rá a törvény indokolása – az anya esetenként vitássá teszi
a gyermek származását, annak érdekében, hogy meghiúsítsa a másik szülő esélyét a gyermek nála történő
elhelyezésére, és így kizárja még a kapcsolattartás lehetőségét is. Az apaság vélelmének a megdöntése iránti per
ilyen körülmények között nem szolgálja a kiskorú érdekeit.18
Ha az apa, illetőleg a korábbi férj vagy az a személy, aki ellen a keresetet meg kellene indítani nem él, vagy
ismeretlen helyen tartózkodik, az egyébként ellene indítandó keresetet a bíróság által kirendelt ügygondnok
ellen kell indítani (lásd 274. pont). Az egyenes ági rokon ilyen esetben beavatkozóként bármelyik félhez
csatlakozhat. Az ügygondnok kirendeléséről a bíróság értesíti a gyám-
hatóságot, és tájékoztatja a per adatai szerint ismert helyen lakó egyenes ági rokonokat a beavatkozás
lehetőségeiről [Pp. 295. § (3) bek.].
A Pp. a származás megállapítása iránti perekben a kereset benyújtását a gyermek születése előtt is megengedi,
ítélet azonban csak a gyermek születése után hozható [Pp. 295. § (4) bek.].
Az apaság megállapítására és a gyermek tartására irányuló kereset összekapcsolhatósága nem teszi lehetővé azt,
hogy a felperes az apasági keresetet a tartási perekre vonatkozó különös illetékességi ok alapján [Pp. 34. § (1)
bek.] indítsa meg. Vagyis a felperes a saját lakóhelyén nem indíthat apasági pert, ha az alperes más bíróság
területén lakik (PK 139. sz. állásfoglalás).
Az anya, ha a perben félként nem vesz részt, beavatkozóként bármelyik félhez csatlakozhat (Pp. 294. §). A
törvény az anya számára feltétlen beavatkozási jogot biztosít, amelynek gyakorlásához a jogi érdek
valószínűsítésére sincs szükség (lásd 217. pont).
Mivel az anya csak akkor tudja ezt a jogát gyakorolni, ha a per megindításáról tudomást szerez, a törvény úgy
rendelkezik, hogy a tárgyalás kitűzéséről a keresetlevél egy példányának megküldésével az anyát akkor is
értesíteni kell, ha nem peres fél. Az értesítésben az anyát figyelmeztetni kell beavatkozási jogára (Pp. 297. §).
A gyermek anyját, ha a perben félként vagy beavatkozóként nem vesz részt, tanúként kell kihallgatni (lásd 593.
pont); kihallgatása csak akkor mellőzhető, ha cselekvőképtelen, vagy kihallgatásának más elháríthatatlan
akadálya van [Pp. 299§ (2) bek.].
[910] A TELJES HATÁLYÚ APAI ELISMERŐ NYILATKOZAT • Ha az apaság megállapítása iránti perben a
bíróság azt észleli, hogy a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat feltételei fennállnak, akkor erre az alperest
figyelmeztetnie kell [Pp. 298. § (1) bek.].
Az elismerő nyilatkozat feltételeit a Csjt. 37. §-a tartalmazza. Az a férfi, akitől a gyermek származik, a
fogamzás kezdetétől fogva a gyermeket teljes hatályú nyilatkozattal a magáénak ismerheti el, ha
305
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
A nyilatkozatot csak személyesen lehet megtenni. A korlátozottan cselekvőképes személy elismerő nyilatkozata
csak akkor érvényes, ha ahhoz a törvényes képviselője hozzájárul. Ha a törvényes képviselő tartósan gátolva van
vagy a hozzájárulást nem adja meg, azt a gyámhatóság hozzájárulása pótolja. A nyilatkozat teljes hatályához
szükséges az anyának, a kiskorú gyermek törvényes képviselőjének és ha a gyermek a tizennegyedik életévét
betöltötte, a gyermeknek a hozzájárulása is. Ha az anya, illetőleg a gyermek nem él, vagy nyilatkozatában
tartósan gátolva van, a hozzájárulást a gyámhatóság adja meg. Az elismerést és a hozzájárulást
anyakönyvvezetőnél, bíróságnál, gyámhatóságnál, illetőleg magyar külképviseleti hatóságnál lehet megtenni.
A teljes hatályú elismerő nyilatkozat legfontosabb joghatása az, hogy az apaságot egymagában megállapítja.
Amennyiben az alperes az apaságának megállapítására irányuló perben ezt a nyilatkozatot megteszi, akkor az
eljárást nem kell tovább folytatni. Ezért, ha a feltételei fennállnak, a bíróságnak már az első tárgyaláson
figyelmeztetnie kell az alperest a nyilatkozat megtételének a lehetőségére.
Ha az alperes mint apa a gyermeket a magáénak ismeri el, és azok az érdekeltek, akiknek hozzájárulására a
nyilatkozat hatályához szükség van, a tárgyaláson jelen vannak, figyelmeztetni kell őket, hogy hozzájárulásukat
a tárgyaláson szóban is megadhatják. Az apa elismerő nyilatkozatát az egyéb érdekeltek hozzájárulásával együtt
külön jegyzőkönyvbe kell foglalni, s azt velük alá is kell íratni. Az elismerésről felvett jegyzőkönyvet – a per
tárgyalásának egyidejű felfüggesztése mellett – át kell tenni az illetékes anyakönyvvezetőhöz.
Ha apát az anyakönyvbe bejegyezték, a pert meg kell szüntetni. Ha az elismerő nyilatkozat alapján az apát az
anyakönyvbe mégsem jegyzik be, és az ennek okául szolgáló hiány nem pótolható, akkor a bíróság a per
felfüggesztését megszünteti, és a tárgyalást folytatja (Pp. 298. §).
[911] A TÁRGYALÁS ELMULASZTÁSA • Ha a személyes megjelenésre idézett fél [911] a tárgyaláson nem
jelenik meg, vagy a bíróság felhívására nem nyilatkozik, akkor vele szemben a tárgyalás elmulasztásának a
következményei helyett a tanúkkal szemben igénybe vehető kényszerítő eszközöket (lásd 598. pont) lehet
alkalmazni [Pp. 299. § (1) bek.]. A felet pénzbírsággal lehet sújtani, kötelezni lehet az okozott költségek
megtérítésére, sőt a bíróság elrendelheti a fél elővezetését is. Amennyiben a fél a mulasztását kimenti vagy
utólag mégis nyilatkozatot tesz, akkor a vele szemben tett intézkedéseket hatályon kívül kell helyezni. Meg kell
jegyezni azt, hogy a felsorolt rendelkezések alkalmazásának elsősorban az alperessel szemben van jelentősége, a
felperes ugyanis a keresetétől bármikor elállhat [Pp. 284. § (2) bek.], illetőleg ha a tárgyaláson személyesen nem
jelenik meg, akkor a Pp. 288. § (1) bekezdése alapján a bíróság a pert megszünteti.
Ha a tárgyaláson a kiskorú felperesnek a gyámhatóság által kirendelt eseti gondnoka nem jelenik meg, a per
megszüntetésének nincs helye. Ilyen esetben a bíróság felhívja a gyámhatóságot a szükséges intézkedések
megtételére, illetőleg új eseti gondnok kirendelésére [Pp. 299. § (3) bek.].
[912] A BIZONYÍTÁS ELRENDELÉSE • A származás megállapítása iránti perekben különös jelentősége van a
bizonyításnak. A bizonyítási eljárásra az általános szabályokat az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni:
A személyi állapottal kapcsolatos perekre vonatkozó közös szabályok alapján a tanúként kihallgatott
hozzátartozó és az orvos a vallomástételt nem tagadhatja meg (lásd 872. pont). A Pp. 299. § (2) bekezdése
helyes értelmezése szerint az anyát akkor is ki lehet hallgatni tanúként, ha beavatkozóként lép fel a perben.19
A bíróság az előzetes bizonyítást a törvényben meghatározott előfeltételek (lásd 576. pont) hiányában is
elrendeli. Az előzetes bizonyítást indítványozó félnek tehát nem kell valószínűsítenie azt, hogy a bizonyítás a
per folyamán, illetőleg annak későbbi szakaszában már nem lenne lefolytatható, vagy az jelentős nehézséggel
járna (Pp. 301. §).
A felsoroltak közül a DNS-vizsgálatot kell kiemelni, amelynek segítségével „nagyságrendekkel közelebb lehet
jutni a bizonyossághoz". Nyilvánvaló előnyei mellőzhetővé teszik az összes korábban alkalmazott
306
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
öröklésbiológiai vizsgálat elvégzését, ami a költségekre tekintettel sem elhanyagolható szempont. 21 A DNS-
vizsgálat elrendelhetőségének feltételeit és az eredmények értékelésének a módját az Országos Igazságügyi
Orvostani Intézet 22. számú módszertani levele részletesen szabályozza.
mélyt a bíróság végzésének közlésétől kezdődően a fél jogállása illeti meg. Az Alkotmánybíróság 75/1995. (XII.
21.) AB határozatával összhangban beiktatott új rendelkezés továbbra sem teszi lehetővé azt, hogy a per
kimenetelében érdekelt személy beavatkozzon vagy az alperes pertársa legyen. A 300. § (1) bekezdésének
második fordulata a fél jogállását biztosítja a számára, ami annyit jelent, hogy joga van az iratokba betekinteni,
bizonyítási indítványt tenni, az eljárási cselekményeknél jelen lenni, valamint a rá vonatkozó határozatokkal
szemben perorvoslattal élni (lásd 599. pont).
A felperesnek – a szakvélemény ismeretében – lehetősége van arra, hogy a fél jogállásával rendelkező, de
eljárásjogi értelemben félnek nem tekinthető személyt alperesként perbe vonhassa. 22 Ezt abban az esetben is
megteheti, ha az új alperessel szemben a bíróságnak nincs illetékessége. A bíróság egyúttal az eredeti alperest a
perből elbocsátja, és költségeiben a felperest marasztalja [Pp. 300 § (3) bek.].
[916] PERORVOSLATOK • Az apaság vélelmét megdöntő ítélet ellen a vélelmet megdöntő részében sem
perújításnak (lásd 816. pont), sem pedig felülvizsgálatnak (lásd 839. pont) nincs helye, ha az apaság vélelmének
megdöntését követően a gyermeket valamely személy teljes hatályú apai elismeréssel a magáénak ismerte el,
vagy az apaságot jogerős bírói ítélet állapította meg, illetőleg a gyermek anyjának utólagos házasságkötése
folytán az anya férjét kell a gyermek apjának tekinteni.
A cím nem utal sem a szülői felügyelet visszaállítására, sem pedig arra, hogy a változtatás csak polgári perben
lehetséges.23
A Csjt. 88. § (1) bekezdése szerint a bíróság akkor szünteti meg a szülői felügyeletet, ha
a. a szülő felróható magatartásával gyermeke javát, különösen testi jólétét, értelmi vagy erkölcsi fejlődését
súlyosan sérti vagy veszélyezteti;
b. ha a gyermeket más személynél helyezték el vagy átmeneti nevelésbe vették, és a szülő felróhatóan,
gyermeke érdekét súlyosan sértő módon nem működik együtt a gyermekét gondozó nevelőszülővel vagy
intézménnyel, gyermekével nem tart kapcsolatot, továbbá magatartásán, életvitelén, körülményein az
átmeneti nevelés megszüntetése céljából nem változtat;
c. ha a szülőt a bíróság valamelyik gyermeke személye ellen elkövetett szándékos bűncselekmény miatt
szabadságvesztésre ítélte.
A bíróság a szülői felügyeletet abból az okból is megszüntetheti, hogy a szülő életközösségben él a felügyelettől
megfosztott másik szülővel, és ezért alaposan tartani lehet attól, hogy a felügyeletet nem fogja a gyermek
érdekében megfelelően ellátni [Csjt. 88. § (2) bek.].
307
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
miatt azt megszüntette, már nem áll fenn, és nincs egyéb olyan ok sem, amely a megszüntetésre alapul szolgálna
(Csjt. 89. §).
A szülői felügyelet visszaállítása iránt bármelyik szülő, valamint a gyermek, a gyámhatóság és az ügyész
indíthat keresetet [Csjt. 90. § (1) bek.]. A pert az ellen kell megindítani, akinek keresete folytán a bíróság a
szülői felügyelet megszüntetését kimondotta; ha ez már nem él, a pert a bíróság által kirendelendő ügygondnok
ellen kell megindítani [Pp. 302. § (4) bek.].
A szülői felügyelet megszüntetése, valamint visszaállítás iránti pert a korlátozottan cselekvőképes szülő és
gyermek a törvényes képviselőjének a hozzájárulásával indíthatja meg. A cselekvőképtelen szülő és gyermek
helyett a gyámhatóság hozzájárulásával a törvényes képviselő indíthat pert [Csjt. 90. § (2) bek.].
[919] KIZÁRÓLAGOS ILLETÉKESSÉG • A szülői felügyelet visszaállítása iránti perre kizárólag az a bíróság
az illetékes, amely a szülői felügyelet megszüntetését kimondta (Pp. 303. §).
[920] BEAVATKOZÁS • A szülői felügyelettel kapcsolatos perben „a másik szülő" akkor is részt vehet, ha nem
ő indította a keresetet vagy a pert nem ellene indították meg. Az ilyen szülő számára a Pp. egy általános és egy
speciális beavatkozási lehetőséget kínál.
A szülő bármelyik félhez beavatkozóként csatlakozhat [Pp. 302. § (1) bek. a) pont]. A bíróság a perben részt
nem vevő szülőt a tárgyalás kitűzéséről a keresetlevél egy példányának megküldésével értesíti, és egyben
figyelmezteti a beavatkozási jogára.
Ha a szülői felügyelet visszaállítása iránt nem az a szülő indít keresetet, akinek felügyeleti jogát megszüntették,
ezt a szülőt a perben külön bejelentés nélkül is a felperes melletti beavatkozó jogállása illeti meg. A bíróság
azonban akkor is köteles őt személyesen meghallgatni, ha beavatkozóként a perben nem kíván részt venni [Pp.
302. § (4) bek.].
[922] SORON KÍVÜLI ELJÁRÁS • A szülői felügyeleti jog megszüntetése iránti perben a bíróság soron kívül
jár el. A tárgyalást – ha egyéb intézkedésre nincs szükség – legkésőbb a keresetlevélnek a bírósághoz
érkezésétől számított nyolcadik napra kell kitűzni [Pp. 302. § (2) bek.].
[923] IDEIGLENES INTÉZKEDÉS • Ha a gyermek súlyos veszélyeztetése miatt a szülői felügyelet sürgős
megszüntetése szükséges, arról a bíróság a szülői felügyelet megszüntetése iránti perben ideiglenesen hivatalból
is határozhat [Pp. 302. § (3) bek.].
[924] AZ ÍTÉLET HATÁLYA • A szülői felügyelet megszüntetése, valamint annak visszaállítása iránt indított
perben hozott ítélet mindenkivel szemben hatályos [Csjt. 90. § (3) bek.]. Ha a bíróság a szülői felügyeletet a
szülő mindegyik gyermeke tekintetében megszüntette, a megszüntető határozat hatálya kihat a később született
gyermekre is. Az a személy, aki a szülői felügyeletet megszüntető jogerős ítélet hatálya alatt áll, nem fogadhat
örökbe, gyámságot nem viselhet, gyermek nála nem helyezhető el és nincs joga arra, hogy a gyermekével
kapcsolatot tartson. Ez utóbbi tilalmat azonban a szülői felügyeletet megszüntető bíróság vagy a gyámhivatal –
kivételesen indokolt esetben – feloldhatja. Erről a szülői felügyeletet megszüntető bíróság vagy – ha a
gyermeket tartós nevelésbe vették – a gyámhivatal dönt [Csjt. 88. § (3)-(4) bek., 92. § (3) bek.].
308
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
A cselekvőképességet korlátozó, illetve kizáró gondnokság alá helyezésről – mivel ez az érintett személy
önrendelkezési jogát alapvetően befolyásolja – továbbra is kizárólag a bíróság dönthet peres eljárás keretében
(Ptk. 14-15. §).
A cselekvőképességet érintő gondnokságot a bíróság szünteti meg, ha elrendelésének oka már nem áll fenn. Az
új szabályozás azt is lehetővé teszi, hogy a bíróság a gondnokság alá helyezésről hozott határozatát
módosíthassa (Ptk. 21. §).
Cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá a bíróság azt a nagykorú személyt helyezi, akinek az ügyei
viteléhez szükséges belátási képessége a pszichés állapota, szellemi fogyatkozása vagy szenvedélybetegsége
miatt – általános jelleggel, illetve egyes ügycsoportok vonatkozásában – tartósan vagy időszakonként
visszatérően nagymértékben csökkent [Ptk. 14. § (4) bek.].
Cselekvőképességet kizáró gondnokság alá a bíróság azt a nagykorú személyt helyezi, akinek ügyei viteléhez
szükséges belátási képessége – pszichés állapota vagy szellemi fogyatkozása miatt – tartósan teljes mértékben
hiányzik [Ptk. 14. § (4) bek.]. Ha a bíróság ugyanilyen okból kiskorút helyez cselekvőképessé-
get kizáró gondnokság alá, a gondnokság hatálya a nagykorúság elérésével áll be, de a kiskorú már a határozat
jogerőre emelkedésével cselekvőképtelenné válik [Ptk. 12/B. § (2) bek.].
Azonnali beavatkozást igénylő helyzetekben azonban a gyámhatóság is eljárhat: ideiglenes gondnokot, illetve
zárlat elrendelése esetén zárgondnokot rendelhet ki (Ptk. 18. §). Az intézkedések meghozatalát követő nyolc
napon belül a gyámhatóságnak a gondnokság alá helyezési pert meg kell indítania, a bíróságnak pedig
legkésőbb a keresetlevél benyújtásától számított harminc napon belül a zárlatot, illetve az ideiglenes
gondnokrendelést hivatalból felül kell vizsgálnia (Ptk. 18/B. §).
A gondnokság alá helyezési perben a Pp. általános szabályait a perrendtartás módosított XVIII. fejezetében
foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A törvény szövegéből eltűnt a házassági perekre való visszautalás, mivel a
terjedelmes és minden részletre kiterjedő szabályozás következtében a gondnokság alá helyezési per önálló
perkategória lett.
A gondnokság alá helyezés megszüntetése, illetve módosítása iránti perben – a 312. §-ban foglalt eltérésekkel –
a gondnokság alá helyezési per szabályait kell alkalmazni.
január 1-je óta a bíróság a cselekvőképességet korlátozó, illetve kizáró gondnokság alá helyezést kimondó,
valamint a gondnokság alá helyezés felülvizsgálatára irányuló eljárás alapján hozott ítéletében a választójogból
való kizárás kérdésében is dönt (Ve. 11/A. §, Pp. 311-312. §).
[926] AZ ILLETÉKESSÉG • Az általános szabályok mellett a törvény egy vagylagos és egy kisegítő
illetékességi okot is megállapít. A gondnokság alá helyezési perre az a bíróság is illetékes, amelynek területén
az alperes huzamos időn át bentlakásos szociális intézményben vagy fekvőbeteg-gyógyintézetben tartózkodik.
Ha a pernek az általános vagy a különös szabályok alapján nem volna illetékes belföldi bírósága, a perre a Pesti
Központi Kerületi Bíróság illetékes (Pp. 305. §).
[927] A FELEK • A gondnokság alá helyezési perben a korlátozottan cselekvőképes felperes, valamint az
alperes teljes perbeli cselekvőképességgel rendelkezik. Az alperes perbeli cselekvőképességét nem érinti az, ha
a bíróság a számára a per során ügygondnokot vagy ideiglenes gondnokot rendel. A perben a hozzátartozó
részére adott meghatalmazáson a fél aláírását, illetve kézjegyét közjegyző által hitelesíttetni kell (Pp. 306. §).
309
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
A gondnokság alá helyezés iránti keresetlevélnek – a kötelező tartalmi elemeken kívül (lásd 407. pont) – azokat
az adatokat is tartalmaznia kell, ame-
A gondnokság alá helyezésre irányuló kereset csupán ugyanazon személy gondnokság alá helyezésére vagy
szülői felügyeletének megszüntetésére irányuló más keresettel kapcsolható össze (Pp. 307/A. §).
Ha a gondnokság alá helyezés szükségessége valószínű, és az alperes érdekének a védelme ezt indokolja, a
bíróság ideiglenes intézkedéssel zárlatot rendelhet el, vagy ideiglenes gondnokot rendelhet ki. Az ideiglenes
intézkedés megtételére hivatalból is sor kerülhet. A bíróság a határozatát a szükséges intézkedések megtétele
érdekében megküldi a gyámhatóságnak (Pp. 308/A. §).
A zárlat, illetve az ideiglenes gondnokrendelés fenntartására, valamint elrendelésére vonatkozó határozat ellen
külön fellebbezésnek van helye, de azt a bíróság előzetesen végrehajthatónak nyilváníthatja (Pp. 308/B. §).
[930] A TÁRGYALÁS • A gondnokság alá helyezési per tárgyalásáról a nyilvánosságot a felperes kérelmére is
ki lehet zárni, ha az alperes személyiségi jogainak védelme érdekében ez indokolt.
A gondnokság alá helyezés iránti perek fontos garanciális szabálya, hogy az alperes személyes meghallgatása
csak kivételesen indokolt esetben, különösen akkor mellőzhető, ha ismeretlen helyen tartózkodik, vagy
meghallgatása más elháríthatatlan akadályba ütközik. A bíróságnak ugyanis személyes észlelés alapján is meg
kell győződnie az alperes állapotáról, arról, hogy időben és térben mennyire tájékozott. Ezért a bíróság az
alperes elővezetését is elrendelheti, egyéb kényszereszköz alkalmazásának azonban nincs helye. Az alperessel
szemben nem alkalmazhatók a tárgyalás elmulasztásának a jogkövetkezményei sem.
A eljárás szünetelésére csak akkor kerülhet sor, ha a felperes a megadott címről nem idézhető, illetőleg
ismeretlen helyre költözött, és az alperes hirdetményi idézést nem kér vagy az ügy tárgyalását nem kívánja,
illetve ha hirdetményi idézésnek volna helye, és a fél azt nem kéri (Pp. 309. §).
Ha az alperes a gondnokság alá helyezés iránti per jogerős befejezése előtt meghal, a bíróság a pert megszünteti,
és a perben esetleg már hozott ítéletet hatályon kívül helyezi (Pp. 310/A. §).
[931] BIZONYÍTÁS • A gondnokság alá helyezés iránti perben a bíróság az általa szükségesnek talált
bizonyítást hivatalból is elrendelheti.
A gondnokság alá helyezési perben a hozzátartozó és az orvos a tanúvallomást nem tagadhatja meg (Pp. 310. §).
310
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
Az alperes gondnokság alá helyezését elrendelő jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság a gondnok kirendelése és az
esetleg szükséges egyéb intézkedések megtétele végett közli a gyámhatósággal. Ha az alperesnek ingatlana van,
vagy ingatlanon haszonélvezeti joga áll fenn, az elsőfokú bíróság hivatalból intézkedik a gondnokság alá
helyezésnek az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése iránt, kivéve, ha az ingatlannal való rendelkezés
tekintetében a bíróság az alperes teljes cselekvőképességét fenntartotta [Pp. 311. § (1)-(3) bek.].
A cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezést kimondó ítéletben rendelkezni kell a felülvizsgálatról,
kivéve, ha az érintett személy belátási képességének hiánya véglegesnek tekinthető. Erről az igazságügyi
orvosszakértőnek szakértői véleményében nyilatkoznia kell [Ptk. 15. § (5) bek.].
A felülvizsgálati eljárást a gyámhatóságnak kell megindítania. A kereseti kérelem a gondnokság alá helyezés
megszüntetésére, módosítására vagy annak hatályában való fenntartására irányulhat [Ptk. 14/A. § (2) bek.].
• a választójogból való kizárást vagy a választójogból való kizárás megszüntetését [Ptk. 21. § (4) bek., Pp. 312.
§].
311
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
A felsorolt perekben a gondnokság alatt álló személy teljes perbeli cselekvőképességgel rendelkezik. Ha a
bíróság a gondnokság alá helyezést módosítja, illetve megszünteti, a gondnokoltak névjegyzékében az alperesre
vonatkozó adatokat az ítéletnek megfelelően módosítani kell. Az eljárásra egyebekben a gondnokság alá
helyezési per szabályait kell alkalmazni (Pp. 312. §).
1.6. Jegyzetek
1. Bacsó Ferenc: A személyi állapottal kapcsolatos perek köre és közös szabályai. In Polgári eljárásjog II. 1959.
573. o.
2. Wopera Zsuzsa: A személyállapottal kapcsolatos perek közös szabályai. In uő (szerk.): Polgári perjog.
Különös rész. Budapest, 2004. 21. o.
3. Kengyel Miklós – Harsági Viktória: Európai polgári eljárásjog. Budapest, 2009. 203-248. o.
7. Weiss Emília: A házasságkötés. In Sári Péterné Vass Margit (szerk.): A családjogi törvény magyarázata.
Budapest, 2002. 38. o.
8. Kengyel Miklós – Harsági Viktória: Európai polgári eljárásjog. Budapest, 2009. 210. o.
14. A korábban használt művi beavatkozás kifejezést 1998-tól a reprodukciós eljárás váltotta fel.
20. Bajnócky István: Származás megállapítása iránti perek. In Kengyel Miklós (szerk.): A polgári perbeli
bizonyítás gyakorlati kézikönyve. Budapest, 2005. 416. o.
21. A DNS-vizsgálat elrendelésével kapcsolatos bíró gyakorlatot részletesen ismerteti: Wopera Zsuzsa: Az
apaság és a származás megállapítása iránti perek. In uő (szerk.): Polgári perjog. Különös rész. Budapest,
2004. 80-82. o.
23. A közösségi jogban a szülői felelősség fogalma tágabb, mert a gyámsággal és a gondnoksággal
kapcsolatos ügyekre is kiterjed. Vö. Kengyel Miklós – Harsági Viktória: Európai polgári eljárásjog.
Budapest, 2006. 109-110. o.
1.7. Irodalom
312
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
Bacsó Ferenc: A személyi állapottal kapcsolatos perek köre és közös szabályai. In Polgári eljárásjog II. 1959.
573-583. o.
Bodnár Béla – Bodnár Zoltán: A személyállapotra vonatkozó perek lehetőségei az in vitro fertilisatio és az
embrió transfer esetében. MJ, 1986/4:323-333. o.
Király Lilla – Simon László: Személyállapottal kapcsolatos perek. (Bizonyítási teher és kötelezettség.) In
Kengyel Miklós (szerk.): A polgári perbeli bizonyítás gyakorlati kézikönyve. Budapest, 2005. 163-172. o.
Kőrös András (szerk.): A családjog kézikönyve. 1-2. köt. 4., átdolg. kiad. Budapest, 2007.
Névai László – Szilbereky Jenő: Polgári eljárásjog. 3. kiad. Budapest, 1974. 496-500. o.
Novák István: A családjogi peres eljárás. In Kiss Éva (szerk.): Család, társadalom, jog. Budapest, 1983. 128-
187. o.
Sebestyén Tamás: A családjog anyagi jogi szabályai és a polgári perrendtartás szabályai közötti összhang
kérdései. In Pap Tibor halálának 25. évfordulójára. Pécs, 2002. 111-133. o.
Szilbereky Jenő: A személyállapoti perek köre és közös szabályai. In Polgári perjog II. 1992. 231-237. o.
Wopera Zsuzsa: A személyállapottal kapcsolatos perek közös szabályai. In uő (szerk.): Polgári perjog. Különös
rész. Budapest, 2004. 19-24. o.
Wopera Zsuzsa: A személyállapoti pereket érintő európai uniós jogegységesítés területei. In uő (szerk.): Polgári
perjog. Különös rész. Budapest, 2004. 127-143. o.
A házassági perekhez
Bajory Pál: Eljárási jogszabályok alkalmazása a házassági vagyonjogi perekben. JK, 1983/6: 383-394. o.
Bencze Lászlóné – Csánitzné Csiky Ilona – Csiky Ottó: A házasság megkötése, felbontása. A házastársi tartás.
Budapest, 1998.
Hámori Vilmos: Pszichológia a házassági bontó- és gyermekelhelyezési perben. MJ, 1989/3: 244-254. o.
Herger Csabáné: A házassági kötelék felbontásának történeti fejlődése és modelljei. Jogtörténeti Szemle,
2004/4:20-26. o.
Király Lilla: Polgári eljárásjog II. Jogi szakvizsga segédkönyvek. Budapest-Pécs, 2006. 51-68. o. Kiss Daisy –
Rónay Zoltán – Sántha Ágnes – Szabó Péter: A különleges perek. Budapest, 2006.
313
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
Nagy Andrea: Visszatekintés a házassági bontóperek ötven évére. In Wopera Zsuzsa (szerk.): 50 éves a Polgári
Perrendtartás. Miskolc, 2003. 98-112. o.
Nagy Andrea: A házassági perek. In Wopera Zsuzsa (szerk.): Polgári perjog. Különös rész. Budapest, 2004. 25-
62. o.
Nagy Andrea: Összehasonlító jogi kitekintés a német bontójogi rendszerre. In Tanulmánykötet Gáspárdy László
emlékére. Budapest, 2007. 259-268. o.
Névai László – Szilbereky Jenő: Polgári eljárásjog. 3. kiad. Budapest, 1974. 500-580. o.
Weiss Emília: A házasságkötés. In Sári Péterné Vass Margit (szerk.): A családjogi törvény magyarázata.
Budapest, 2002. 37-38. o.
Bacsó Ferenc: Apaság és származás megállapítása iránti egyéb perek. In Polgári eljárásjog II. 1959. 601-607. o.
Bacsó Jenő: Az apaság és származás megállapítása iránti egyéb perek. In Kommentár 1976. 1361-1418. o.
Bajnóczky István: Származás megállapítása iránti perek. In Kengyel Miklós (szerk.): A polgári perbeli
bizonyítás gyakorlati kézikönyve. Budapest, 2005. 409-425. o.
Bodnár Béla – Bodnár Zoltán: Lehet az anya személye kérdéses? MJ, 1985/12:1088-1100. o.
Bujdosó Györgyi: Természettudományos bizonyítékok polgári eljárásjog perekben. In Papp Zsuzsanna (szerk.):
A magyar polgári eljárásjog a kilencvenes években és az EU jogharmonizáció. Budapest, 2003. 65-85. o.
Bujdosó Györgyi – Hartai László – Szabó László – Tolnai Lajos: X vagy y. Apaságvizsgálat,
igazságszolgáltatás. Budapest, 1985.
Bujdosó Györgyi – Sótonyi Péter: Szakértés és ítélet apasági perekben. MJ, 2000/11:667668. o.
Csiky Ottó: Rokonság. In Sári Péterné Vass Margit (szerk.): A családjogi törvény magyarázata. Budapest, 2002.
450-545. o.
Csiky Ottó – Bujdosó Györgyi – Váczy Zsuzsa: Apasági perek, apaságvizsgálat. Budapest, 1997.
Csiky Ottó – Simor Antal: Az apasági és származás megállapítása iránti egyéb perek. Budapest, 1961.
314
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
Guth Péter – Budvári Róbert: A biostatisztikai apaságvalószínűsítés lehetőségei származási perekben. JK,
1969/9:477-478. o.
Guth Péter – Budvári Róbert: Újabb adatok az apaság matematikai (biostatisztikai) valószínűségszámítás útján
történő megállapításához. JK, 1972/5-6:245-247. o.
Guth Péter – Budvári Róbert: Az apasági valószínűségszámítás újabb lehetőségei különös tekintette a
„többférfis" ügyekre. JK, 1973/6:350-351. o.
Hartai László: A vércsoport-vizsgálati módszerek jelentősége és fejlődése két évtizedes ítélkezési gyakorlat
tükrében. JK, 1968/5:265-269. o.
Király Lilla: Polgári eljárásjog II. Jogi szakvizsga segédkönyvek. Budapest-Pécs, 2006. 6982. o.
Kiss Daisy – Rónay Zoltán – Sántha Ágnes – Szabó Péter: A különleges perek. Budapest, 2006.
Kun Tibor: A bizonyítási eszközök alkalmazásának problémái származási perekben. Acta Budapest, Tom. XXII.
1979. 369-383. o.
Kun Tibor: Keresetindítás és tárgyalás-előkészítés származási perekben. Acta Budapest, Tom. XXIII. 1980.
247-258. o.
Lászik András – Osztovits András: XXI. századi orvosszakértői módszerek a peres eljárások szolgálatában. MJ,
2001/12:739-743. o.
Makai Katalin: Apasági és származás megállapítása iránti egyéb perek. In Kommentár (Németh) 2007. 1669-
1748. o.
Osztovics András: Szakértői bizonyítás az apaság megállapítása iránti perekben. In Papp Zsuzsanna (szerk.): A
magyar polgári eljárásjog a kilencvenes években és az EU jogharmonizáció. Budapest, 2003. 163-181. o.
Rex-Kiss Béla – Szuchovszky Gyula: Az ún. „indirekt" apaság kizárásról, származásmegállapítási perekben. JK,
1967/10-11:606. o.
Sótonyi Péter (szerk.): Igazságügyi orvostan. Egyetemi tankönyv. 2., átdolg. kiad. Budapest,
2001.
Szabó Árpád – H. Váczy Zsuzsanna – Gyódi Istvánné – Petrányi Győző: A HLA-rendszer szerepe az apasági
vizsgálatokban. MJ, 1983/7:632-641. o.
Szabó Imre: Apaság és származás megállapítása iránti egyéb perek. In Kommentár (Petrik) 2010. D37-D62/4. o.
315
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
Szilbereky Jenő: A származás megállapítása iránti perek. In Polgári perjog II. 1992. 248-253. o.
Weiss Emília: A származás megismeréséhez való jog és e jog korlátai. JK, 2002/1:1-12. o.
Wopera Zsuzsa: Az apaság és a származás megállapítása iránti perek. In uő (szerk.): Polgári perjog. Különös
rész. Budapest, 2004. 63-91. o.
Zoltán Ödön: Az apaság bírósági megállapítása némi nemzetközi összehasonlítással. MJ, 1980/7:622-641. o.
Bacsó Ferenc: A szülői felügyelet megszüntetése. In Polgári eljárásjog II. 1959. 607-609. o.
Filó Erika: Gyermeki jogok és a szülői felügyelet. In Pap Tibor halálának 25. évfordulójára. Pécs,
55-75.
Gátos György: A bizonyítás és a bizonyítékok értékelése a szülői felügyelet megszüntetése iránti perekben. In
Kengyel Miklós (szerk.): A polgári perbeli bizonyítás gyakorlati kézikönyve. Budapest, 2005. 425-426. o.
Gátos György: A gondnokság alá helyezési perbeli bizonyítás mérlegelése. Uo. 425-431. o.
Győrök Katalin: A gondnokság alá helyezési eljárás fejlődése Magyarországon 1945-től 2001-ig. Iustum –
Aequum – Salutare, 2008/2:135-154. o.
Huszár Ilona: Skizofrének gondnokság alá helyezésének néhány elmeszakértői vonatkozása. MJ, 1969/4:227-
229. o.
Király Lilla: Polgári eljárásjog II. Jogi szakvizsga segédkönyvek. Budapest-Pécs, 2006. 83100. o.
Kiss Daisy – Rónay Zoltán – Sántha Ágnes – Szabó Péter: A különleges perek. Budapest, 2006.
Kormos Erzsébet: A gondnoksággal kapcsolatos perek. In Wopera Zsuzsa (szerk.): Polgári perjog. Különös rész.
Budapest, 2004. 105-126. o.
Nagy Andrea: A szülői felügyelettel kapcsolatos perek. In Wopera Zsuzsa (szerk.): Polgári perjog. Különös
rész. Budapest, 2004. 92-104. o.
Névai László – Szilbereky Jenő: Polgári eljárásjog. 3. kiad. Budapest, 1974. 511-514. o.
Szabó Imre: Elméleti és gyakorlati kérdések a gondnoksági perek köréből. PEF XIII. 1985:930. o.
Szabó Imre: A szülői felügyelet megszüntetetése. In Kommentár (Németh) 2010. D71- D84/12.
Szegediné Sebestyén Katalin: A gondnokság alá helyezés iránti perekről. MJ, 1982/7:606615. o.
Szegő György: A gondnokság alá helyezési perek gyakorlatának néhány elvi kérdése. Ügyészségi Értesítő,
1970/2:23-28. o.
Szilbereky Jenő: A gondnokság alá helyezéssel kapcsolatos perek. In Polgári perjog II. 1992. 257-259. o.
316
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
Ungvári Gábor – Karczag István: Igazságügyi szakértői tapasztalatok a gondnokság alá helyezés rendszerével
kapcsolatban. JK, 1984/10:586-587. o.
pont]. Az ellenőrzés formája a közigazgatási határozatok felülvizsgálata [Ket. 109. §, Pp. 324. § (1) bek.].
A két hatalmi ág szétválasztása után 1883-ban először a pénzügyi közigazgatási bíróságot, majd 1896-ban az
általános közigazgatási bíróságot állították fel, amelybe a pénzügyi közigazgatási bíróság is beleolvadt.
A közigazgatási bíráskodás mint a jogállamiság egyik követelménye fogalmazódott meg a korabeli magyar
államelméletben: „A közigazgatási eljárásban a közigazgatási hatóság és a magánfél állnak egymással szemben,
de a hatóság nemcsak fél, hanem egyúttal a közérdek képviselője, és ő is dönt. A közigazgatási bíráskodás ezzel
szemben azt jelenti, hogy a közigazgatási hatóság és a felek közti jogvitát egy olyan harmadik dönti el, aki a
közigazgatástól és a felektől egyaránt független, és a bírói függetlenségnek ugyanazokat a biztosítékait élvezi,
mint a rendes bíróságok."2
Hatáskörét az 1896. évi XXVI. törvénycikk taxatíve állapította meg és ezt a felsorolást utóbb mintegy száz
újabb törvénycikk bővítette. Ennek eredményeképpen a Közigazgatási Bíróság hatásköre a közigazgatás
jogvitás ügyeinek legalább 80%-ára terjedt ki. Ügyforgalmának túlnyomó részét mégis az adó- és illetékügyek,
valamint a tisztviselők illetmény- és nyugdíjjogosultságának a kérdései tették ki. Mivel az országgyűlési
képviselő-választások, illetve a felsőházi választások ügyei, továbbá a törvényhatóságok „garanciális panaszai"
is elé tartoztak, a jogirodalom egyben alkotmánybíróságnak is tekintette. 3
A közigazgatási per panaszra indult: a magánpanasz mellett a törvény a közérdekből benyújtott hatósági panaszt
is ismerte. Az írásbeli eljárásban a kont- radiktórius elv érvényesülését a válaszirat, illetve a kölcsönös
előterjesztések benyújtásának a lehetősége biztosította, szóbeli tárgyalásra azonban csak kivételesen került sor.
A bíróság a bizonyítékok szabad mérlegelése alapján döntötte el az ügyet, amelynek érdemében ítélettel
határozott. A Közigazgatási Bíróság határozatával szemben egyetlen jogorvoslattal lehetett élni, mégpedig az
egy éven belül előterjeszthető újrafelvételi panasszal. A határozat végrehajtását az illetékes közigazgatási szerv
rendelte el és foganatosította.
317
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
1949 és 1957 között a közigazgatási bíráskodás kontinuitása mindössze néhány területen maradhatott fenn. Így
például a közadók jogalapjával és ösz- szegszerűségével, illetve bizonyos illetményekkel kapcsolatos jogviták
esetében a Pénzügyminisztériumon belül szervezett pénz- és illetményügyi döntőbizottságok jártak el. Néhány
esetben a jogszabályok megengedték ugyan a közigazgatási határozatok polgári bíróság előtti megtámadását, de
az ötvenes években az állami és a politikai hatalomnak olyan mértékű koncentrációja következett be, amely
lehetetlenné tette a végrehajtó szervek tevékenysége feletti bírói kontrollt.
Az államigazgatási eljárást korszerűsítő 1981. évi I. törvény sem hozott lényeges változást a bírósági
felülvizsgálat tekintetében. Az ügyfél akkor kérhette a másodfokon eljárt közigazgatási szerv határozatának a
bíróság általi felülvizsgálatát, ha a határozat az alapvető személyi és vagyoni jogait, illetve kötelezettségeit
érintette [Áe. 72. § (1) bek.]. Ám azt, hogy mi minősült „alapvető" jognak vagy kötelezettségnek, a jogalkotó
határozta meg, miután a 63/1981. (XII. 5.) MT rendeletben tételesen felsorolta bíróság által felülvizsgálható
határozatokat. A 23 ügycsoportból azonban hiányoztak az alapvető emberi jogok gyakorlásával kapcsolatban
hozott hatósági határozatok.
Az első lépést az 1989. évi XXXI. törvény tette meg, amikor beiktatta az Alkotmányba azt, hogy a bíróság
ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét. Ezt követte a 32/1990. (XII. 22.) AB határozata, amellyel
az Alkotmánybíróság megsemmisítette a 63/1981. (XII. 5.) MT rendeletet és az Áe. 72. §
bekezdését, a Kormányt pedig rövid határidő kitűzésével felhívta arra, hogy megfelelő törvényjavaslatot
terjesszen az Országgyűlés elé. Ilyen előzmények után született meg az 1991. évi XXVI. törvény a
közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának kiterjesztéséről, amely tartalmát tekintve nem egy önálló
jogszabály volt, hanem három törvénynek (Bsz., Áe., Pp.) az Alkotmány rendelkezésével összhangban történt
módosítása. A hatálybalépés óta eltelt másfél évtized alatt a bírósági gyakorlat kísérelte meg pótolni a hiányzó
rendelkezéseket. A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiuma számos állásfoglalásában és elvi
véleményben adott iránymutatást a vitás eljárási kérdésekben.
Egyik legrégebbi jogszabályunkat, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényt
(Áe.) 2005. november 1-jétől váltotta fel a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól
szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.). A közigazgatási eljárás szabályait érintő alapvető változtatások indokolttá
tették azt, hogy a közigazgatási perek szabályai is módosuljanak. A Ket. „oldalvízén" úszó 2005. évi XVII.
törvény (Knp.) I. fejezete a közigazgatási nemperes eljárások különös szabályait foglalta össze, a II. fejezete
pedig a közigazgatási perekre vonatkozó módosításokat tartalmazta. Az új rendelkezések a Ket.-tel egyidejűleg,
2005. november 1-jén léptek hatályba. Azóta a közigazgatási perek szabályait évente módosították, legutóbb a
2011. évi CLXXIV. törvény „strukturálta" át az említett jogforrások bírósági felülvizsgálatra vonatkozó
rendelkezéseit. A közigazgatási és munkaügyi bíróság felállítására (lásd 112. pont), valamint a közigazgatás
folyamatban lévő átszervezésére tekintettel a közeli jövőben további jelentős változások várhatók.
318
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
a. a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvényben meghatározott közigazgatási hatóság
vagy vezetője által hatósági ügyben hozott határozat, valamint a hatósági szerződésben foglalt kötelezettség
megszegése miatt végrehajtást elrendelő végzés (lásd 948. pont),
c. más szervnek, szervezetnek vagy személynek az a határozata, amely nem tartozik az a) pont hatálya alá, de
felülvizsgálatára vonatkozóan külön törvény e fejezet alkalmazását rendeli.
A hatósági határozat ellen önálló jogorvoslatnak van helye. A hatóság végzése ellen csak akkor lehet önálló
jogorvoslattal élni, ha a törvény megengedi [Ket. 98. § (3) bek.]. Kérelemre induló jogorvoslati eljárás a
fellebbezés, a bírósági felülvizsgálat, az újrafelvételi eljárás és az Alkotmánybíróság határozata alapján indítható
eljárás. Hivatalból kerül sor a közigazgatási döntés felülvizsgálatára a felügyeleti eljárás keretében vagy az
ügyészi felhívás nyomán (Ket. 97. §).
• az ügyfél vagy a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője [Pp. 327. §
(1) bek.],
• a hatósági határozat, valamint önállóan fellebbezhető végzés tekintetében (Ket. 98. §),
• a határozat közlésétől számított harminc napon belül [Pp. 330. § (2) bek.] akkor kezdeményezheti,
• ha a hatósági eljárásban a fellebbezésre jogosultak valamelyike a fellebbezési jogát kimerítette [Ket. 109. §
(1) bek. b) pont], vagy
• ha a törvény fellebbezési jogosultság hiányában is megengedi a bírósági felülvizsgálatot [Ket. 100. § (2)
bek.].
319
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
Az utóbb felsorolt esetekben a törvényszék a közigazgatási perekre vonatkozó szabályok szerint jár el [Ötv. 142.
§ (4) bek.].
[947] MÁS HATÁROZATOK • A közigazgatási, illetve önkormányzati határozatokon kívül más szervek,
szervezetek vagy személyek határozatát a bíróság – a Pp. XX. fejezete szabályainak az alkalmazásával – akkor
vizsgálja felül, ha ezt külön törvény elrendeli. A bíróság által felülvizsgálható határozatok közé tartozik például
• az ingatlanok egyházi tulajdonba adásáról szóló határozat (1991:XXXII. tv. 13. §);
• a jogok és tények bejegyzése, illetőleg adatok átvezetése tárgyában hozott megyei ingatlanügyi hatósági
határozat (1997:CXLI. tv. 58-61. §);
A Ket. hatálybalépése óta a külön törvényben szabályozott esetek száma csökkent, mivel a törvény a
közigazgatási hatósági eljárások egységesítését tűzte ki célul.7
[948] HATÓSÁGI SZERZŐDÉSBŐL EREDŐ JOGVITÁK • Az első fokon eljáró hatóság a hatáskörébe
tartozó ügynek a közérdek és az ügyfél szempontjából is előnyös rendezése érdekében határozathozatal helyett
az ügyféllel hatósági szerződést köthet (Ket. 76. §). A hatósági szerződésből az ügyfél vagy a hatóság
szerződésszegésével, illetve a szerződés módosításával kapcsolatban keletkezhet jogvita.
A hatósági szerződésben foglalt kötelezettség megszegése miatti végrehajtást elrendelő végzést a bíróság a
közigazgatási határozatokra vonatkozó szabályok szerint vizsgálja felül [Pp. 324. § (2) bek. a) pont].
A szerződés módosításából [Ket. 77. § (1)-(2) bek.] és a hatóság szerződésszegéséből [Ket. 77. § (3) bek.] eredő
jogviták elbírálása során a Pp. általános szabályait a törvényben felsorolt eltérésekkel kell alkalmazni. Az
illetékesség, a bírák kizárása, a felek jogképessége, a képviselet, valamint a bizonyítás tekintetében a
közigazgatási perek szabályai az irányadók (Pp. 324/A. §).
• az Országos Érdekegyeztető Tanács, illetve az ágazati párbeszéd bizottság létrejöttével, az abban való
részvétel, illetve gyakorolt jogosultságok tárgyában hozott határozat,
320
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
A felsorolt ügyekben – a közigazgatási perek szabályainak az alkalmazásával – a munkaügyi bíróság jár el [Pp.
349. § (5) bek.].
A törvényszék hatáskörét 2013. január 1. napjától a közigazgatási és munkaügyi bíróság veszi át.
[950] ILLETÉKESSÉG • A bíróság illetékességét – főszabályként – az első fokon eljárt közigazgatási szerv
székhelye alapítja meg [326. § (1) bek.].
Ha az első fokon eljáró közigazgatási szerv illetékessége több megyére (megye alatt értve a fővárost is) kiterjed,
a bíróság illetékességét a felperes belföldi
lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye alapítja meg; jogi személyek, illetve jogi személyiséggel nem
rendelkező szervezetek esetében pedig az a bíróság illetékes, ahol a szervezet belföldi székhelye található [326.
§ (2) bek.]. A felperes belföldi lakóhelye, tartózkodási helye, illetve székhelye hiányában ismét az általános
illetékességi ok érvényesül, ugyanis az első fokon eljárt közigazgatási szerv székhelye szerint illetékes bíróság
jár el [326. § (5) bek.].
Több felperes esetében a kisegítő illetékességi ok alkalmazása több elsőfokú bíróság illetékességét is
megalapozhatja. Az illetékességi összeütközés feloldására a törvény – a polgári jogvitáknál ritkán előforduló –
elsőbbségi elvet alkalmazza. Ha ugyanazon közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt több bíróság előtt
indítanak pert, az az illetékes bíróság jár el, amelyhez a keresetlevelet el- sóként továbbították. A később
megkeresett bíróság az áttétel szabályait alkalmazza [326. § (8) bek.].
A fővárosi székhelyű, de kizárólag Pest megye területére illetékes közigazgatási szervet, valamint a fővárosi
székhelyű, azonban működését kizárólag Pest megye területén végző felperes szervezetet a bíróság illetékessége
szempontjából úgy kell tekinteni, mintha székhelye Pest megye területén lenne [326. §
bek.].
Ha a közigazgatási szerv illetékessége az egész országra kiterjed, akkor a perre a Fővárosi Törvényszék
kizárólagosan illetékes. A Fővárosi Törvényszék tehermentesítése érdekében – egy 2009-ben hatályba lépett
módosítás8 – úgy rendelkezett, hogy a 326. § (12) bekezdésének a)-s) pontjában felsorolt ügyekben a bekezdés
szerinti kisegítő illetékességi okot, ennek hiányában az általános illetékességi okot kell alkalmazni.9
• ha a felülvizsgálni kért közigazgatási határozat tárgya valamely ingatlanhoz kapcsolódó jog vagy
kötelezettség, illetve valamely ingatlanra vonatkozó jogviszony, a pert az ingatlan fekvése szerint illetékes
bíróság előtt kell megindítani;
• ha a felülvizsgálni kért közigazgatási határozat valamely bejelentéshez vagy engedélyhez kötött, illetve azzal
kapcsolatos tevékenységre vonatkozik, az a bíróság illetékes, ahol e tevékenységet gyakorolják, vagy
gyakorolni kívánják [326. § (3)-(4) bek.].
Közigazgatási perekben a törvényszék által első fokon hozott határozatok tekintetében – ha törvény a
fellebbezést megengedi (lásd 971. pont) – a másodfokú eljárásra a Fővárosi Ítélőtábla kizárólagosan illetékes
[326. § (9) bek.].
A közigazgatási perekben felmerült hatásköri vagy illetékességi összeütközés esetében, továbbá ha az illetékes
bíróság nem állapítható meg vagy kizárás miatt nem járhat el, az eljáró bíróságot a Fővárosi Ítélőtábla jelöli ki
(lásd 189. pont).
A Pp.-nek a bírák kizárásra vonatkozó általános szabályai (lásd 128. pont) a közigazgatási perben tovább
bővülnek. A 325. § (1) bekezdése szerint a per elintézéséből ki van zárva, és abban mint bíró nem vehet részt
a. az, aki mint ügyintéző a közigazgatási szerv határozatának a meghozatalában részt vett,
321
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
c. a határozatot hozó közigazgatási szerv volt dolgozója a munkaviszonya megszűnését követő két évig,
A közigazgatási per indítására az ügyfélen kívül az eljárás egyéb résztvevője a kifejezetten rá vonatkozó
rendelkezés tekintetében jogosult. A Pp. 327. § (4) bekezdése tovább bővíti a perbeli jogképesség fogalmát
annak kimondásával, hogy a perben fél lehet az is, akit a közigazgatási jog szabályai szerint jogok illethetnek és
kötelezettségek terhelhetnek.
Az ügyész akkor kérheti a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát, ha a határozat az ügyészségről szóló
törvény szerinti ügyészi felhívásban a törvénysértés orvoslására megállapított határidő elteltét követően sem
felel meg a jogszabályok rendelkezéseinek (Pp. 327/A. §).
[953] AZ ALPERES • A keresetet az ellen a közigazgatási szerv ellen kell indítani, amelyik a felülvizsgálni kért
határozatot hozta [Pp. 327. § (2) bek.]. A perben fél lehet az a közigazgatási szerv is, amelynek egyébként nincs
perbeli jogképessége (lásd 202. pont).
A közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata esetén a közigazgatási per alperese általában a másodfokon
eljárt közigazgatási szerv (lásd 961. pont). Ez következik a Ket. 109. § (1) bekezdéséből, amely szerint a
bírósági felülvizsgálat akkor kezdeményezhető, ha a hatósági eljárásban a fellebbezésre jogosultak valamelyike
a fellebbezési jogát kimerítette vagy a törvény fellebbezési jogosultság hiányában is megengedi (lásd 945. pont).
Ez utóbbi esetben a pert az első' fokon eljárt közigazgatási szerv ellen kell megindítani. Ha a fél a pert nem a
felülvizsgálni kért határozatot hozó másodfokú, hanem az elsőfokú közigazgatási szerv ellen indította, a per
során a másodfokú közigazgatási szervet perbe vonhatja [Pp. 327. § (3) bek.].
Az önkormányzati határozat bírósági felülvizsgálata esetén a pert a helyi önkormányzat vagy a polgármester
ellen kell megindítani [Ötv. 142. § (2) bek.].
Más határozat bírósági felülvizsgálata esetén a pert a külön törvényben meghatározott szerv ellen kell
megindítani.
A törvény a felperesi igény érvényesítését azzal kívánja előmozdítani, hogy elhárítja az alperes esetleges téves
megválasztásából adódó hátrányokat, amelyek a Pp. általános szabályai szerint [64. § (2) bek.] egyébként a
felperest terhelnék.
Ha nem állapítható meg, hogy melyik közigazgatási szervet kell perbe vonni, a fél ennek megállapítására
irányuló kérelmét – a per megindítása előtt – bármelyik törvényszéknél előterjesztheti. A kérelemhez csatolni
kell a keresetlevelet. Ha a fél a kérelmet nem az illetékes bíróságnál terjesztette elő, az a bíróság, amelynél a
kérelmet benyújtotta, köteles azt a keresetlevéllel együtt az illetékes bírósághoz továbbítani [328. § (2) bek.].
A bíróság a felügyeleti szervet keresi meg annak közlése iránt, hogy a határozat meghozatala melyik
közigazgatási szerv hatáskörébe tartozik. Ha ilyen közigazgatási szerv nincs, a felügyeleti szerv kijelöli az
alperesként perbe vonható közigazgatási szervet [328. § (3) bek.].
322
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
[955] A KÉPVISELET • A közigazgatási perekben a képviseletre vonatkozó általános szabályokat a Pp. 329. §-
ába foglalt eltéréssel kell alkalmazni. Az alperes közigazgatási szerv ügyintézője képviseleti jogosultságát –
külön meghatalmazás nélkül – munkáltatói igazolványával igazolja. Az alperes közigazgatási szerv az ügyben
eljárt elsőfokú közigazgatási szerv részére a perbeli képviseletre meghatalmazást adhat. A képviseletre
vonatkozó szabályok akkor is alkalmazhatók, ha a pert a közigazgatási szerv vezetője ellen kell megindítani.
[956] A KERESETLEVÉL TARTALMA • A keresetlevél kötelező tartalmi elemeit (lásd 407. pont) a törvény a
többletkövetelményekkel egészíti ki. A közigazgatási perekben a keresetlevélnek tartalmaznia kell
c. ha a közigazgatási eljárásban a jogi képviselő olyan meghatalmazást csatolt, mely a per vitelére is
vonatkozik, az erre való utalást.
A Legfelsőbb Bíróság 4/2003. polgári jogegységi határozata szerint a keresetindítási határidő anyagi jogi
határidő, ezért a keresetlevélnek a határidő utol-
só napján a munkaidő végéig meg kell érkeznie az elsőfokú közigazgatási határozatot hozó szervhez (lásd 330.
pont).
Ha a fél a keresetlevél benyújtására megállapított határidőt elmulasztotta, igazolással élhet (lásd 352. pont). A
közigazgatási szerv a hozzá elkésetten benyújtott keresetlevelet nem utasíthatja el, hanem köteles azt a
bírósághoz továbbítani abban az esetben is, ha a fél igazolási kérelmet nem terjesztett elő [330. § (5) bek.].
Az egyértelmű szabályozás ellenére is előfordulhat az, hogy a fél a keresetlevelet a bírósághoz nyújtja be. Ebben
az esetben a bíróság vizsgálat nélkül haladéktalanul megküldi az ügyben első fokon eljárt közigazgatási
szervnek.
A keresetlevelet határidőben benyújtottnak kell tekinteni, ha azt a felülvizsgálni kért közigazgatási határozat
közlésétől számított harminc napon belül ajánlott küldeményként postára adták vagy a bírósághoz benyújtották
[331. § bek.].
Ha a fél igazolja, hogy a keresetlevelet az elsőfokú határozatot hozó szervnél határidőben benyújtotta, de az a
bírósághoz nem érkezett meg, a keresetlevelet határidőben benyújtottnak kell tekinteni. Ebben az esetben a
bíróság az igazolással egyidejűleg a keresetlevelet közli az alperessel, intézkedik az iratok és az alperes
nyilatkozatának beszerzése iránt, a mulasztó közigazgatási szervet pedig pénzbírsággal sújthatja [331. § (2)
bek.].
Ha a felperes által benyújtott keresetlevél nem felel meg a tartalmi követelményeknek (lásd 407. pont), vagy
egyéb okból a keresetlevé1 idézés kibocsátása nélküli elutasításának van helye (lásd 437. pont), az alperes az
iratokkal együtt felterjesztett nyilatkozatában csak erre köteles kitérni [330. § (6) bek.]. Ha a keresetet az első
fokon eljáró közigazgatási szerv ellen kell megindítani, akkor a felterjesztés során a másodfokú szervre
vonatkozó rendelkezések szerint kell eljárnia.
[959] INTÉZKEDÉSEK A KERESETLEVÉL ALAPJÁN • A keresetlevél megvizsgálása (lásd 433. pont) során
teendő bírói intézkedéseket a Pp. a közigazgatási perekben néhány további rendelkezéssel egészíti ki. A bíróság
írásban közli a közigazgatási szerv nyilatkozatát a felperessel, az alperes kérelmére elrendeli a keresettel
323
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
megtámadott környezetvédelmi bírság bírói letétbe helyezését, ha pedig a keresettel felülvizsgálni kért
határozatot a közigazgatási szerv ügyészi felhívás folytán hozta, a perről az ügyészt értesíti [332. § (1) bek.].
A bíróság a keresetlevelet a 130. § (1) bekezdésében foglalt okokon kívül akkor is elutasítja, ha
a. a felperes olyan közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kéri a keresetében, amelynek bírósági
felülvizsgálatát törvény kizárja;
b. a felperes anélkül indít pert a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt, hogy a közigazgatási eljárásban
bármely fél a jogorvoslati jogát kimerítette volna (332/A. §).
A bíróság a kérelem beérkezésétől számított nyolc napon belül határoz a végrehajtás felfüggesztéséről. Ennek
során a bíróságnak figyelemmel kell lennie arra, hogy a végrehajtást követően az eredeti állapot helyreállítható-
e, vagy hogy a végrehajtás elmaradása nem okoz-e súlyosabb károsodást, mint amilyennel a végrehajtás
felfüggesztésének elmaradása járna. A bíróság a végrehajtást foganatosító szervet haladéktalanul értesíti a
végrehajtás felfüggesztéséről.
A végrehajtás felfüggesztése tárgyában hozott végzés ellen külön fellebbezésnek van helye. Ha a fél a kérelem
elutasítását követően ismételten – azonos ténybeli és jogi alapon – nyújt be végrehajtás felfüggesztése iránti
kérelmet, a végrehajtás felfüggesztését megtagadó végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye. A bíróságnak
a végrehajtás felfüggesztését elrendelő végzése fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható [332. § (4) bek.]
A kiskorú felperes által indított közigazgatási perben, valamint a városi gyámhivatal által hozott egyes
határozatok felülvizsgálata iránti perben a Pp.
333. §-a soronkívüliséget ír elő. A bíróság a keresetet nyomban megvizsgálja és nyolc napon belül intézkedik a
tárgyalás kitűzése iránt. Ha egyéb intézkedések megtételére nincs szükség, a bíróság az első tárgyalást a
keresetlevél beérkezésétől számított harminc napon belüli időpontra tűzi ki.
[963] PERINDÍTÁS HATÁLYÁNAK BEÁLLTA • Az általános szabállyal ellentétben [963] (lásd 454. pont) a
közigazgatási perben a perindítás hatályai a bíróságnak a keresetlevél alapján megtett intézkedésekről (lásd 959.
pont) szóló értesítésének az alperessel való közlésével állnak be (332/C. §). (A közlés a tárgyalási határnap
kitűzését és a felek idézését is magában foglalja.) Az eltérő szabályozás magyarázata – a módosító javaslathoz
324
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
fűzött indokolás szerint – az, hogy a felek, elsősorban az alperes, csak ekkor szerezhetnek tudomást arról, hogy
a beadvány a törvény rendelkezéseinek megfelel, és kiegészítésre, illetve kijavításra nincs szükség.
[964] TÁRGYALÁS • Az első tárgyalás kitűzése után a közigazgatási per menete [964] nem sokban különbözik
a Pp. általános szabályai szerint folytatott eljárásétól.
A jogvita természetéből adódóan a közigazgatási perben nincs helye viszontkeresetnek és bírósági meghagyás
kibocsátásának.
A felperes a keresetét legkésőbb az első' tárgyaláson változtathatja meg. Még ennél is szűkebb a kereset
kiterjesztésének a lehetősége a közigazgatási határozatnak a keresetlevéllel nem támadott önálló rendelkezésére
vonatkozásában, mivel erre csak a perindításra nyitva álló határidő alatt kerülhet sor. A korlátozás azonban nem
vonatkozik a kereset felemelésére vagy leszállítására, illetőleg az eredetileg nem követelt járulékokra vagy a
követelésekre, illetőleg járulékoknak a per folyamán esedékessé vált részleteire való kiterjesztésére, amellyel a
fél továbbra is az általános határidőn belül, vagyis az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig
élhet (335/A. §).
Ha a bíróság tudomást szerez arról, hogy a közigazgatási szerv felülvizsgálni kért határozata ellen az ügyész
felhívással élt, vagy pedig a felettes közigazgatási szerv a határozatnak felügyeleti úton való felülvizsgálata iránt
intézkedett, a tárgyalást a felhívás elbírálásáig, illetőleg a felügyeleti intézkedéssel elrendelt újabb határozat
meghozataláig – legfeljebb azonban harminc napra – felfüggeszti. A harminc nap eltelte után a tárgyalást akkor
is folytatni kell, ha a közigazgatási szerv érdemi határozatot még nem hozott. Ha az ügyészi felhívás vagy
felügyeleti intézkedés, illetőleg a határozatnak hivatalból vagy kérelemre történt visszavonása vagy módosítása
folytán hozott új közigazgatási határozat a kereseti kérelemben foglaltaknak eleget tesz, a bíróság a pert
megszünteti, és a közigazgatási szervet a perköltség megfizetésére kötelezi (337. §).
[965] TÁRGYALÁSON KÍVÜLI ELBÍRÁLÁS • 1973 és 1990 között, az államigazga- [965] tási határozat
bírósági felülvizsgálata iránti perekben a bíróság az ügyet tárgyaláson kívül bírálhatta el, ha annak ténybeli és
jogi megítélését egyszerűnek tar-
totta. Az Alkotmánybíróság a 26/1990. (XI. 8.) AB határozatában azt állapította meg, hogy a tárgyaláson kívül
elbírálás alkotmányellenes, mivel beleütközik az Alkotmány 57. §-ának (1) bekezdésébe és ellentétes a Polgári
és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának 14. cikkével (lásd 424. pont).
2005-ben a törvényhozó a felek rendelkezési jogának a tiszteletben tartására hivatkozva állította vissza a
tárgyaláson kívüli elbírálás lehetőségét. A 2010-ben ismét módosított Pp. 338. § (1) bekezdése szerint a bíróság
a pert tárgyaláson kívül bírálja el, a felek bármelyikének kérelmére azonban tárgyalást tart. Az ellenérdekű felet
(lásd 961. pont) a bíróság értesítésben figyelmezteti, hogy annak kézhezvételtől számított nyolc napon belül
írásban tárgyalás tartását kérheti. A tárgyalás tartása iránti kérelem a beavatkozás bejelentésének minősül.
Nem lehet a pert tárgyaláson kívül elbírálni, ha az okirati bizonyításon kívül más bizonyítást kell lefolytatni,
továbbá akkor sem, ha
• ha a felperes az alperes kereseti ellenkérelmének kézhezvételétől számított nyolc napon belül írásban
tárgyalás tartását kéri, illetve
[966] BIZONYÍTÁS • Az általános szabály szerint a bíróság akkor rendelhet el hivatalból bizonyítást, ha azt a
törvény megengedi [164. § (2) bek.]. A tárgyalási elv (lásd 80. pont) tiszteletben tartása mellett a közigazgatási
perekben a bíróság hivatalból rendelhet el bizonyítást
325
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
A bizonyítási kötelezettségre nézve a (2) bekezdés kimondja azt, hogy hivatalból indult közigazgatási eljárás
esetén vagy ha a közigazgatási szerv a tényállás-megállapítási kötelezettségének nem tett eleget, a közigazgatási
szerv köteles a határozata alapjául szolgáló tényállás valóságának a bizonyítására, amennyiben azt a felperes
vitatja. A bizonyítás kötelezettség elmulasztás vagy a bizonyítás sikertelensége esetén a következmények az
alperest terhelik (bizonyítási teher – lásd 563-565. pont).
A bizonyítási eljárással járó költségek előlegezésére a közigazgatási szervet nem lehet kötelezni, hanem reá a
költségfeljegyzési jog esetében irányadó szabályokat (lásd 309. pont) kell megfelelően alkalmazni.
Közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perben szakértőként nem járhat el az a személy sem,
akivel szemben a 951. pontban felsorolt kizáró okok valamelyike áll fenn (336/B. §).
[967] A BÍRÓSÁG HATÁROZATA • A közigazgatási per egy jogorvoslati eljárás, amelyben a bíróság
felülvizsgálja a pert megelőző közigazgatási eljárás során hozott határozat törvényességét. A többször
módosított Pp. 339/A. § szerint a bíróság a közigazgatási határozatot – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában
– a meghozatalakor alkalmazandó jogszabályok és fennálló tények alapján vizsgálja felül. A közigazgatási
határozat törvényessége csak úgy ítélhető meg, ha a bíróság azt a meghozatala időpontjában hatályos
jogszabályokkal és tényekkel veti össze. „Az idő múlása, a jogszabályok módosulása és a körülmények
változása nem tehet egy határozatot jogszerűvé vagy jogsértővé." 12
A Pp. 339. § (2) bekezdése taxatíve sorolja fel a bíróság által megváltoztatható közigazgatási határozatokat.
Ezek közé tartoznak például az örökbefogadás engedélyezésével vagy elutasításával, a kiskorú intézeti
nevelésbe vételével vagy annak az elutasításával, a szülői felügyeleti jogokkal, a gyám vagy gondnok ki-
326
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
[971] A FELLEBBEZÉS KIZÁRÁSA • A közigazgatási perben hozott ítélet ellen főszabályként nincs helye
fellebbezésnek [340. § (1) bek.].
A bíróság ítélete ellen – a törvényben meghatározott kivételként – akkor van helye fellebbezésnek, olyan
elsőfokú határozat bírósági felülvizsgálata iránt indították, amely ellen közigazgatási úton nincs helye
fellebbezésnek és e határozatot a bíróság törvény alapján megváltoztathatja. E rendelkezés nem vonatkozik a
menekültügyi per tárgyában hozott bírósági döntésre, továbbá e rendelkezést közbeszerzési ügyekben a
közbeszerzésekről szóló törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni [Pp. 340. § (2) bek.].
A fellebbezés kizárása csak az ítéletek vonatkozásában érvényesül, a végzések ellen az általános szabályok
szerint lehet fellebbezéssel élni (lásd 797-801. pont). A másodfokú eljárásra – ha törvény a fellebbezést
megengedi – a Fővárosi Ítélőtábla kizárólagosan illetékes (lásd 950. pont). A másodfokú bíróság az ügy
érdemében tárgyaláson kívül határoz, a felek bármelyikének kérelmére azonban tárgyalást tart. A tárgyalás
tartását a fellebbező fél a fellebbezésében, illetve az ellenfél csatlakozó fellebbezésének (fellebbezési
ellenkérelmének) kézhezvételétől számított nyolc napon belül, a fellebbező fél ellenfele pedig a fellebbezés
kézhezvételétől számított nyolc napon belül kérheti. A határidő elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.
Ha a jogerős határozat ellen a fél perújítással élt, az elsőfokú bíróság, ha pedig a határozat ellen felülvizsgálati
kérelmet nyújtottak be, a Kúria erről – az eljárás felfüggesztéséről való döntés érdekében – értesíti az eljáró
közigazgatási szervet [340/A. § (3) bek.].
bek.].
a. a keresetet az elsőfokú határozatot hozó szerv ellen kell megindítani akkor is, ha a felülvizsgálandó
határozatot nem ez a szerv hozta,
c. illetékes az a munkaügyi bíróság, amelynek területén a felperes belföldi lakóhelye, ennek hiányában
tartózkodási helye – jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet esetében a szervezet
székhelye – található,
d. ha az elsőfokú határozatot hozó közigazgatási szerv illetékessége az egész országra kiterjed, továbbá ha az
ügyben a fővárosi székhelyű közigazgatási szerv kizárólagos illetékességgel jár el, a perre – a törvény eltérő
rendelkezése hiányában – a Fővárosi Munkaügyi Bíróság kizárólagosan illetékes,
2.4. Jegyzetek
1. Vö. ifj. Trócsányi László: Milyen közigazgatási bíráskodást? Budapest, 1992. 44-88. o.; Petrik Ferenc: A
közigazgatási bíráskodás aktuális kérdései. BL, 1993/2:82. o.
327
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
3. Magyary: i. m. 630. o.
4. Beck Salamon: Államigazgatás és igazságszolgáltatás. JK, 1958/1-2:10. o.; Beér János: Az államigazgatási
aktusok bírói felülvizsgálatának államjogi és államigazgatási problémái. JK, 1958/1-2:25. o.; Martonyi János:
Államigazgatási határozatok bírói felülvizsgálata. Budapest, 1960. 49. o.
7. A 2005. évi LXXXIII. törvény számos korábban külön szabályozott bírósági felülvizsgálati utat a Ket.
hatálya alá rendelt (például a kamarai tagság keletkezéséről vagy megszüntetéséről szóló határozatok
esetében).
8. A módosítást a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény iktatta be 2009. június 30-i
hatállyal.
10. A módosító javaslathoz fűzött indokolás szerint „ez a megoldás ötvözi az egyesbíráskodás és a
társasbíráskodás előnyeit, nevezetesen nem állít fel merev korlátot a társasbíráskodás elvének
érvényesülésével szemben, hanem a ténylegesen szükséges esetekben ad lehetőséget a bírói mérlegelésre,
bővíti a bíróság mozgásterét. A törvény rendelkezése előnyös egyrészt a félnek, aki feltehetően
megalapozottabb, több bíró által jegyzett ítéletet kap kézhez, másrészt a bíróságnak is, amely végső
fórumként körültekintőbben tud ítélkezni, és ítéletét nagyobb tekintéllyel, meggyőzőerővel tudja a féllel
közölni."
11. Az értelmező rendelkezések szerint a közigazgatási eljárás a közigazgatási szerv által hozott
közigazgatási határozat meghozatalát megelőző eljárás.
12. Indokolás a 339/A. §-t beiktató 2005. évi XVII. törvény (Knp.) 17. §-ához.
13. Petrik szerint a szöveg nyelvtani értelmezése ugyanazt fejezi ki, mint a 339. § (1) bekezdésében írt
főszabály. A rendelkezés szerkezeti elhelyezéséből viszont arra is lehet következtetni, hogy ez a szabály a
bíróság megváltoztató jogkörének a korlátozását szándékozik kimondani. In Kommentár (Petrik) 1999 D-
146/30. o. [2006, 20. pótlap, 738. o.]
16. a kiskorú intézeti nevelésbe vételét elrendelő, az intézeti nevelés megszüntetése iránti kérelmet
elutasító;
328
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
17. a szülői felügyeleti jogokkal kapcsolatos, illetve a gyámot vagy gondnokot kirendelő, felmentő vagy az
elmozdítását kimondó;
20. az adó- vagy illetékkötelezettség megállapításáról vagy a külön jogszabály szerint ezzel egy tekintet alá
eső más fizetési kötelezettségről és az ezekhez kapcsolódó egyéb befizetésekről hozott;
21. a levéltári anyag általános levéltárban történő elhelyezését elrendelő; j) a menekültként való
elismeréssel kapcsolatban hozott;
25. A felsorolásból hiányzó e), i), k), l) pontokat a Pp. időközbeni módosításai során törölték.
2.5. Irodalom
Ádám Antal: A közigazgatás és a közigazgatási bíráskodás alkotmányjogi összefüggéseiről. MK, 1996/12:705-
712. o.
Aradi Béla: Az államigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának elvi kérdései. JSZE, 1979. I. köt. 7-34. o.
Bella Mária: Közigazgatási perben hozott ítélethez fűződő jogerőhatás érvényesülése a közigazgatási jogkörben
okozott kártérítési perben. MJ, 2011/8:482-484. o.
Benkár József: Közigazgatási bíráskodás a Ket. tükrében. Európában a megye. 2005. 104-106. o.
Csiba Tibor: A szakértő szerepe a közigazgatási hatósági eljárásban és a közigazgatási bíráskodásban. MK,
2005/2:104-110. o.
Dudás Gábor: A magyar közigazgatási bíráskodás néhány kérdése a francia és a német modell tükrében. MK,
1998/3:158-167. o.
Fluckné Papácsy Edit – Tamáné Nagy Erzsébet: A közigazgatási bíráskodás nehéz születése. Társadalmi
Szemle, 1991/7:49-58. o.
Gaál Sándor: A közigazgatási bíráskodás néhány szervezeti és hatásköri kérdése. Közjogi bíráskodás, 1997. 29-
34. o.
329
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
Gáspárdy László: A közigazgatási perek. In Wopera Zsuzsa (szerk.): Polgári perjog. Különös rész. Budapest,
2004. 163-190. o.
Gyulai Gábor: A társadalombiztosítási perek ítélkezési gyakorlatának néhány kérdése. MJ, 1985/12:1123-1125.
o.
Hajnal János – Kovács Julianna: A társadalombiztosítási eljárás jogorvoslati rendszere. MJ, 1987/7-8:655-661.
o.
Horváth János: Helyes volt-e a közigazgatási bíráskodás megszüntetése? JSZE, 1988. I. köt. 111-130. o.
Kaltenbach Jenő: Közigazgatási mérlegelés és közigazgatási bíráskodás. In Tóth Károly (szerk.): Kemenes-
emlékkönyv. Szeged, 1993. 181-187. o.
Kilényi Géza: A bírói ítéletek jogi hatása az államigazgatási eljárásban. JK, 1963/2:114-123. o.
Kilényi Géza: Az államigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata a szocialista jogfejlődés tükrében. JK,
1981/8:653-667. o.
Király Lilla: Polgári eljárásjog II. Jogi szakvizsga segédkönyvek. Budapest-Pécs, 2006. 111141. o.
Lomnici Zoltán: Az ítélőtáblák elhalasztása és a közigazgatási bíráskodás jövője. Jogász vándorgyűlés, 14.
1999. 21-46. o.
Lomnici Zoltán: A bírói jogorvoslat lehetőségei a közigazgatási eljárások tekintetében. MK, 2000/4:193-200. o.
MK, 2001/11:655-667. o.
330
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
Petrik Ferenc: A közigazgatási perek. In Kommentár (Petrik) 2010. 102/54-146/54. o. Prugberger Tamás: A
bírói út szervezeti kérdései társadalombiztosítási jogvitás ügyekben.
Szamel Lajos: Az államigazgatási eljárás jogorvoslati rendszereinek továbbfejlesztése. ÁI, 1978/3:218-230. o.;
1978/4:299-306. o.
Szabó Péter: A közigazgatási bíráskodás szervezeti, hatásköri és eljárási problémáiról. In Papp Zsuzsanna
(szerk.): A magyar polgári eljárásjog a kilencvenes években és az EU jogharmonizáció. Budapest, 2003. 234-
246. o.
Szilbereky Jenő: Az államigazgatási határozat megtámadása iránti perek. In Kommentár 1976. 1501-1529. o.
Trócsányi László, ifj.: A közigazgatási bíróságok által gyakorolt normakontroll. JK, 1990/7-8: 253-263. o.
Trócsányi László, ifj.: A közigazgatási bíráskodás hatásköri és szervezeti kérdései. MJ, 1993/9:543-549. o.
Uttó György: A közigazgatási bíráskodás kérdései Magyarországon. In Közjogi bíráskodás. Budapest, 1997. 45-
55. o.
Az Smtv. 12. § (1) bekezdése szerint ha valakiről bármely médiatartalomban valótlan tényt állítanak vagy
híresztelnek, vagy vele kapcsolatban való tényeket hamis színben tüntetnek fel, követelheti olyan helyreigazító
közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlés mely tényállítása valótlan, illetve megalapozatlan,
mely tényeket tüntet fel hamis színben és ehhez képest melyek a való tények.
A jelenlegi szabályozás gyökerei a hetvenes évek elejéig nyúlnak vissza, amikor az III. Ppn. a helyreigazítási
igény érvényesítése előtt megnyitotta a polgári bírósági utat. Ennek a megoldásnak az érdekessége az volt, hogy
a sajtó-helyreigazítás anyagi jogát is a Pp. szabályozta. 1978-ban a sajtó-helyreigazítás anyagi és eljárási
331
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
szabályai különváltak egymástól. Az előbbiek az 1978. évi IV. törvénnyel módosított Ptk. 79. §-ába kerültek,
míg az utóbbiak – némileg módosított tartalommal – a Pp. XXI. fejezetében maradtak. Az 1986-ban elfogadott
sajtótörvény az elektronikus sajtó elterjedése miatt változtatott a Pp. rendelkezésein. Ezt követően 2003-ig több
alkalommal is módosították a sajtó-helyreigazítási eljárás hatásköri és illetékességi szabályait. Lényeges
változást hozott az 2010. évi CIV. törvény, amely az új médiatartalmakhoz és médiaszolgáltatókhoz igazította a
sajtó-helyreigazítás fogalmát, valamint korszerűsítette a Pp. XXI. fejezetét. Mint lényeges háttérjogszabályt kell
megemlítenünk a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvényt
(Mttv.) is.
[976] A JOGÉRVÉNYESÍTÉS SZAKASZAI • A helyreigazításhoz való jog érvényesítésének két szakasza van.
Az első szakaszban a jogosult közvetlenül a sajtószervtől kérheti a helyreigazító nyilatkozat közzétételét. Ha a
sajtószerv a helyre- igazítási kötelezettségét nem teljesíti, a jogosult bírósághoz fordulhat. Az igény
érvényesítésének a második szakasza a sajtó-helyreigazítási per.
A helyreigazítási jog érvényesítése nem zárja ki más – a személyek polgári jogi védelmére alkalmas – eszközök
igénybevételét. A jogosult a Ptk. 84. §
bekezdése alapján például a jogsértő eltiltását, elégtételadást vagy a polgári jogi felelősség szabályai szerinti
kártérítést követelhet. Mivel a sajtó-helyreigazítás iránti keresetet nem lehet más keresettel összekapcsolni vagy
egyesíteni [Pp. 343. § (2) bek.], a fenti igényeket külön perben kell érvényesíteni.
Szervezet csak akkor kérhet sajtó-helyreigazítást, ha a kifogásolt tényállítások a szervezet tevékenységét érintik
vagy a közlemény kifejezetten a szervezetre utal. Amennyiben a közlés a szervezet tagjára vonatkozik, akkor a
közleménnyel érintett tag kérhet helyreigazítást.2
[978] A HELYREIGAZÍTÁSI KÉRELEM • A Pp. 342. § (1) bekezdése szerint sajtóhelyreigazítást a közlemény
megjelenésétől, illetőleg a közvetítéstől számított harminc napon belül lehet írásban kérni a sajtótól. A
határidőben kért helyreigazítás közlését a sajtószerv csak akkor tagadhatja meg, ha a helyreigazítási kérelemben
előadottak valósága nyomban megcáfolható.
• napilap, internetes sajtótermék és hírügynökség esetében az erre irányuló igény kézhezvételét követő öt napon
belül a közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon és terjedelemben,
• lekérhető médiaszolgáltatás esetében az erre irányuló igény kézhezvételét követő nyolc napon belül a
közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon és terjedelemben,
• más időszaki lap esetében az igény kézhezvételétől számított nyolc napot követően a legközelebbi számban a
közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon és terjedelemben,
• lineáris médiaszolgáltatás esetében pedig ugyancsak nyolc napon belül a közlemény sérelmezett részéhez
hasonló módon és azzal azonos napszakban kell közölni [Smtv. 12. § (2) bek.].
332
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
időpontban tekintheti, illetve hallgathatja meg a műsorszámokat (4. pont). A lineáris médiaszolgáltatás a
műsorszámok műsorrend alapján történő egyidejű megtekintését, illetve meghallgatását lehetővé tevő
médiaszolgáltatás (5. pont).
bek.].
A sajtó-helyreigazítási pert csak akkor lehet megindítani, ha a felperes a törvényben előírt harminc napon belül a
kérelmét a sajtószervhez benyújtotta. Ennek elmulasztása esetén elveszti azt a jogát, hogy a bíróságtól kérje a
sajtószervnek a helyreigazító nyilatkozat közzétételére való kötelezését. A keresetlevelet a közlési kötelezettség
utolsó napjától számított tizenöt napon belül kell benyújtani, de a határidő elmulasztását igazolással ki lehet
menteni [Pp. 343. §
bek.]. A Legfelsőbb Bíróság 4/2003. polgári jogegységi határozata szerint a keresetindítási határidő anyagi jogi
(természetű) határidő, ezért a keresetlevélnek a határidő utolsó napján a munkaidő végéig a bírósághoz meg kell
érkeznie (lásd 330. pont). A határidő vétlen elmulasztása esetén az általános szabályok szerinti igazolással (lásd
352-355. pont) lehet élni.
A keresetlevélben határozottan meg kell jelölni az igényelt helyreigazító nyilatkozat tartalmát, igazolni kell,
hogy a felperes a helyreigazítást törvényes határidőben igényelte, és napilap, folyóirat, időszaki lap esetében a
kifogásolt közleményt tartalmazó lappéldányt, internetes sajtótermék esetében a kifogásolt közlemény
kinyomtatott változatát – amennyiben azok rendelkezésre állnak – csatolni kell [Pp. 343. § (4) bek.].
A keresetben csak a sajtószervvel írásban közölt kérelemben megjelölt tényállítások helyreigazítását lehet kérni
(PK 13. sz. állásfoglalás II.).
Az Smtv. 1. §-ának fogalommagyarázata szerint médiaszolgáltató az a természetes vagy jogi személy, illetve
jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, aki vagy amely szerkesztői felelősséggel rendelkezik a
médiaszolgáltatás tartalmának megválasztásáért, és meghatározza annak összeállítását (2. pont). Sajtótermék a
napilap és más időszaki lap egyes számai, valamint az internetes újság vagy hírportál, amelyet gazdasági
szolgáltatásként nyújtanak, s amelynek tartalmáért valamely természetes vagy jogi személy szerkesztői
felelősséget visel (6. pont).
A sajtó-helyreigazítási per alperese akkor is félként járhat el, ha a Pp. 48. § alapján egyébként nincs perbeli
jogképessége [343. § (3) bek.].
333
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
A bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha a jogosult hely- reigazítási kérelmet nem
nyújtott be; ha a keresetlevél benyújtása elkésett vagy ha nem jogosulttól származik. Egyébként az elnök
legkésőbb a keresetlevél benyújtásától számított nyolcadik napra tárgyalást tűz ki [Pp. 344. § (2) bek.].
Az első tárgyalás megtartásának nem akadálya az, ha a felperes vagy az alperes nem jelenik meg. A felperes
mulasztása esetén az alperes nem kérheti a pernek a Pp. 157. § d) pontja alapján való megszüntetését (lásd 487.
pont), illetve az alperes mulasztása esetén nincs helye bírósági meghagyás kibocsátásának. Ha azonban egyik fél
sem jelenik meg, az eljárást meg kell szüntetni.
rendelkezésre állnak, és amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy a közlemény kifogásolt tényállításainak
valóságát nyomban igazolják vagy a keresetben előadottakat nyomban megcáfolják. Ezenkívül helye lehet még
bizonyítás felvételének a felperes által nyomban felajánlott bizonyítékokra is. A tárgyalást – legfeljebb nyolc
napra – csak akkor lehet elhalasztani, ha ezt a felperes kéri, vagy a már feltárt bizonyítékok a bizonyítás
eredményességét valószínűsítik [345. §
bek.].
• a sérelmezett közlés az alperes részéről történt, erre tekintettel a kifogásolt lappéldányt vagy a kifogásolt
közlemény kinyomtatott változatát, amennyiben rendelkezésére áll, a keresetlevélhez kell csatolnia [Pp. 343.
§ (4) bek.];
• § (1) bek.];
• a helyreigazítást a törvényes határidőn belül kérte az alperestől [Pp. 342. §(1) bek.].
A felperessel szemben az alperest terheli annak a bizonyítása, hogy a felperes által kifogásolt sajtóközlemény
megfelel a valóságnak. Ez a szabály a Pp. 342. §
A bizonyítási teher szabályai másképpen alakulnak akkor, ha a felperes nem csak annak a közzétételét kéri,
hogy a közlemény mely tényállítása valótlan vagy mely tényeket tüntetett fel hamis színben. „Ha a felperes a
sajtóközleményben foglaltakkal szemben felhozza a való tényeket, —úgy őt kell bizonyító félnek tekinteni és
vele szemben kell a bizonyítatlanság következményeit alkalmazni." 3
A másodfokú bíróság a fellebbezést legkésőbb az iratok beérkezésétől számított nyolc napon belül köteles
tárgyalni.
334
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
A sajtó-helyreigazítási perben hozott ítélet ellen perújításnak nincs helye (Pp. 346 §).
3.3. Jegyzetek
1. Zoltán Ödön: A személyhez és a szellemi alkotáshoz fűződő jogok. In Ptk. Kommentár 1995. 204. o.
2. Uo. 187. o.
3. Balogh: i. m. 1544. o.
3.4. Irodalom
Balogh Imre: A sajtó-helyreigazítási eljárás. In Kommentár 1976. 1531-1549. o.
Cserba Lajos: A sajtó-helyreigazítási eljárás. In Wopera Zsuzsa (szerk.): Polgári perjog. Különös rész.
Budapest, 2004. 199-207. o.
Imreh Katalin: A Legfelsőbb Bíróság kollégiumi állásfoglalásai a sajtó-helyreigazítási eljárásról. MJ, 1984/7-
8:613-618. o.
Király Lilla: Polgári eljárásjog II. Jogi szakvizsga segédkönyvek. Budapest-Pécs, 2006. 142153. o.
Törő Károly: Sajtó-helyreigazítás és a szerző személyhez fűződő jogainak védelme. MJ, 1976/6:526-530. o.
335
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
A munkaügyi bíráskodásban az elnökön kívül két ülnök1 is részt vehetett, akik a munkaadókat és a
munkavállalókat képviselték. A munkaügyi perben – a rendeletben megállapított eltérésekkel – a járásbírósági
eljárás szabályait alkalmazták. Az ítélet elleni fellebbezést a törvényszék ülnökök közreműködése nélkül bírálta
el.
bíróság előtti eljárásra vonatkozó külön szabályok a rendszerváltásig lényegében változatlanok maradtak. A
szabályozás legnagyobb fogyatékossága a fellebbezés lehetőségének a hiánya volt. A Pp. mindössze két esetben
engedte meg a fellebbezést: a vállalat, illetve a dolgozó anyagi felelőssége tárgyában hozott határozat ellen.
A 2011. évi igazságügyi reform több lényeges változást hoz a munkaügyi bíráskodás számára. 2012. július 1-jén
hatályba lép az új Munka Törvénykönyve (Mt.), 2013. január 1-jétől a munkaügyi bíróság közös szervezeti
egységben működik a közigazgatási bírósággal. Ezek a változások várhatóan a munkaügyi perek szabályaira is
hatással lesznek.
[991] A MUNKAJOGI IGÉNY ÉRVÉNYESÍTÉSE • A munkaügyi jogvita fogalmát az új Mt. munkajogi igény
érvényesítésére cserélte. A 285. § szerint
336
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
A munkáltató mérlegelési jogkörében hozott döntésével szemben a törvény az igény érvényesítését csak akkor
engedi meg, ha a munkáltató a döntésének kialakítására irányadó szabályokat megsértette.
Egyes munkaügyi viták jellege rövidebb igényérvényesítési határidőt követel meg. A keresetlevelet a
munkáltatói jognyilatkozat közlésétől számított harminc napon belül kell előterjeszteni,
• az egyoldalú munkaszerződés-módosítással,
• a fizetési felszólítással,
• a munkáltatói értékelés valótlan ténymegállapításaival, továbbá – a munkavállaló által közölt azonnali hatályú
felmondással, valamint
[994] A KOLLEKTÍV MUNKAÜGYI VITA • A kollektív munkaügyi vita a munkáltató és az üzemi tanács
vagy a szakszervezet közötti vita, amelynek feloldására egyeztető bizottság alakítható [Mt. 291-292. §]. A felek
előzetesen írásban megállapodhatnak, hogy a bizottság döntésének magukat alávetik. Ebben az esetben a
bizottság határozata kötelező. Döntőbíró jár el
A felek sem az egyeztető bizottság, sem a döntőbíró eljárása alatt nem tanúsíthatnak olyan magatartást, amely a
megállapodást vagy a döntés végrehajtását meghiúsítaná.
337
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
[995] A MUNKAÜGYI PER FOGALMA • A munkaügyi per fogalma alá tartoznak a munkaviszonyból, a
közalkalmazotti jogviszonyból, a közszolgálati jogviszonyból, a szolgálati jogviszonyból, a szövetkezeti tag
munkaviszony jellegű jogviszonyából és a bedolgozói jogviszonyból származó perek [Pp. 349. § (1) bek.]. 4 A
törvény a munkaügyi per fogalmát kiterjeszti még
• a kollektív szerződés kötésére jogosult felek, illetve ezek és harmadik személy között, a kollektív szerződés
fennállására, továbbá a kollektív szerződésből eredő jogra;
A munkavállaló és a munkáltató közötti, a munkaviszonnyal közvetlen kapcsolatban lévő jogra alapított igény a
munkaügyi perben is érvényesíthető [Pp. 349. § (3) bek.], tehát a jogosultnak az ilyen igény tárgyában nem kell
külön polgári pert indítania.
A munkaügyi bíróság az eljárása során a Pp. általános szabályait a XXIII. fejezetben foglalt eltérésekkel
alkalmazza.
[996] HATÁSKÖR ÉS ILLETÉKESSÉG • A munkaügyi per a munkaügyi bíróság (lásd 105. pont) hatáskörébe
tartozik. 2013. január 1-jétől a munkaügyi bíróság a közigazgatási bírósággal közös szervezeti egységben
működik (lásd 112. pont).
A munkaügyi perre kizárólag a munkáltató székhelye szerinti, illetőleg a munkáltató azon telephelye szerinti
munkaügyi bíróság illetékes, ahol a munkavállaló munkaszerződése alapján munkát végez vagy végzett [Pp.
349/B. § (2) bek.]. Ha a munkáltató székhelye Budapesten van, működési köre azonban Pest megye területére
terjed ki, a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozó perekben a Budapest Környéki Munkaügyi Bíróság jár el
(1/2005. közigazgatási és polgári jogegységi határozat).
A pertárgy értékének megállapításánál (lásd 152. pont) a végkielégítést figyelmen kívül kell hagyni, kivéve, ha a
kereset kizárólag végkielégítés megfizetésére irányul [Pp. 349/B. § (1) bek.].
A munkaügyi igazgatás körében hozott közigazgatási határozat (lásd 949. pont), a kollektív szerződés ágazatra
történő kiterjesztésével kapcsolatosan hozott határozat, valamint a társadalombiztosítási határozat bírósági
felülvizsgálata során (lásd 973. pont) a munkaügyi bíróság a közigazgatási perekre vonatkozó szabályokat (Pp.
XX. fejezet) alkalmazza.
A munkaügyi perekben a törvény kibővíti a bírák kizárására vonatkozó általános szabályokat. A per
elintézéséből – az általános eseteken (lásd 128. pont) túlmenően – ki van zárva és abban mint bíró nem vehet
részt:
c. az, aki a fegyelmi vagy egyeztetési eljárásban részt vett, ideértve a tanúként vagy szakértőként történő
részvételt is.
[998] A PERES FELEK • A Pp. a felekre, illetve a kereset benyújtására vonatkozó külön szabályt nem
tartalmaz. A keresetindítási jogosultságot és az alperesi legitimációt az Mt., illetve a külön jogszabályok
határozzák meg.
338
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
A munkaügyi pert felperesként a munkavállaló, a munkáltató, a szakszervezet és az üzemi tanács indíthatja meg.
A munkavállaló a munkajogi igényének érvényesítése iránt a munkáltató ellen indíthat pert. A szakszervezet és
az üzemi tanács ugyancsak a munkáltatót perli, ha a Munka Törvénykönyvéből, illetőleg kollektív szerződésből
vagy üzemi megállapodásból származó igényét kívánja érvényesíteni. A munkáltatónak a munkajogi igénye
érvényesítése végett a munkavállaló ellen kell a pert megindítania.
A munkaügyi perben fél lehet az a szakszervezet és az üzemi tanács is, amelynek a Pp. 48. §-a értelmében nincs
perbeli jogképessége (lásd 202. pont), továbbá meghatalmazottként (lásd 249. pont) a szakszervezet is eljárhat
saját tagjának a perében [Mt. 272. § (7) bek., Pp. 67. § (1) bek. f) pont].
Ha az ügy természete vagy bonyolultsága megkívánja, az alperes az idézéssel együtt rövid határidő kitűzése
mellett felszólítható, hogy a keresetre írásban nyilatkozzék. A bíróság a megtámadott határozat vagy intézkedés
végrehajtását indokolt esetben hivatalból is felfüggesztheti (353. §).
[1000] TÁRGYALÁS • Ha a tárgyaláson a felek személyesen vagy képviselőik útján megjelentek, a tárgyalás –
a felek megegyezésére irányuló – egyeztetéssel kezdődik. Evégett az elnök a jogvita egészét az összes
körülmény szabad mérlegelésével a felekkel megvitatja. E szabály alól csak a munkavállalói vétkes
kötelezettségszegés miatt alkalmazott jogkövetkezmény tekintetében (Mt. 56. §) és a fegyelmi felelősség alapján
indult perek képeznek kivételt. Ha az egyeztetés eredménytelenül végződött, a bíróság a tárgyalást nyomban
megtartja (Pp. 355. §).
A felperes a keresetétől az alperes hozzájárulása nélkül is bármikor elállhat (Pp. 356. §).
Az ideiglenes intézkedések (lásd 520. pont) alkalmazása szempontjából a munkaügyi perekben a munkabér
megfizetése, továbbá a munkáltatói igazolás kiadása iránti kérelem a különös méltánylást érdemlő jogvédelmi
igénynek minősül (Pp. 357. §.).
[1001] PERORVOSLATOK • A munkaügyi bíróság határozata ellen az általános szabályok szerint van helye
fellebbezésnek. A fellebbezést a munkaügyi bíróság székhelye szerint illetékes törvényszék bírálja el (Pp. 358.
§). Felülvizsgálati kérelmet akkor lehet benyújtani, ha a Pp. 270. § (2) bekezdésében meghatározott feltételek
fennállnak (lásd 830. pont).
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete vagy a jogerős végzéssel jóváhagyott egyezség elleni perújításra az
általános szabályokat a következő eltéréssel kell alkalmazni: A munkaviszony megszüntetése ellen a
perújításnak hat hónap utáni megindítása (kezdeményezése) esetén a munkavállaló nem követelheti
munkaviszonyának helyreállítását és az eredeti munkakörben vagy munkahelyen történő továbbfoglalkoztatását.
Ugyanebben az esetben a munkavállaló a perújítás iránti kérelem benyújtását megelőző hat hónapon túli időre
munkabérkövetelést nem támaszthat (Pp. 359. §).
Ha a munkaügyi per által érintett munkaviszonyból származó átlagkereset nem haladja meg a külön
jogszabályban meghatározott mértéket, a perben félként részt vevő munkavállaló munkavállalói
költségkedvezményre jogosult. A munkavállalót a keresetlevél előterjesztésétől kezdve, a per egész tartamára,
valamint a végrehajtási eljárásra is kiterjedően teljes költségmentesség illeti meg. Az átlagkereset mértékét az
igazságügyért felelős miniszter – más miniszterekkel egyetértésben – rendeletben határozza meg [Pp. 395. § (4)
bek. j) pont].
4.4. Jegyzetek
1. Ülnökök alkalmazására ott került sor, ahol a járásbíróság egyben társadalombiztosítási bíróság is volt, vagy
ahol az igazságügy-miniszter elrendelte. Az ülnökök alkalmazásáról a felek lemondhattak.
339
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
2. Ha az igény bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére irányul, akkor az elévülési idő öt év, ha pedig a
büntethetőség elévülési ideje ennél hosszabb, akkor ennek megfelelő idő alatt évül el [Mt. 286. § (2) bek.].
4. ha a másik fél annak közlésétől számított tizenöt napon belül nem válaszol, vagy azt nem fogadja el [Mt. 287.
§ (3) bek.].
5. Az új szabály követi a munkaügyi pereknek a gyakorlat által kialakított fogalmát. Vö. Rad- nay József: A
munkaviszonyból és a szövetkezeti tagsági viszonyból származó perek. In Kommentár (Petrik) 2007. 766-
767. o.
4.5. Irodalom
Arany Jánosné: A munkaügyi és a szövetkezeti tagsági viták időszerű eljárási kérdései. PEF XIII. 1985. 45-50.
o.
Bankó Zoltán – Berke Gyula – Kiss György: Munkajogi kézikönyv. 4. bőv., átdolg. kiad. Budapest, 2006.
Cserba Lajos: A munkaviszonyból és munkaviszony jellegű jogviszonyból származó perek. In Wopera Zsuzsa
(szerk.): Polgári perjog. Különös rész. Budapest, 2004. 209-232. o.
Király Lilla: Polgári eljárásjog II. Jogi szakvizsga segédkönyvek. Budapest-Pécs, 2006. 154169. o.
Kulisity Mária: A munkajogi bíráskodás aktuális kérdései és problémái. Multa rogare. 1. köt. 2002. 229-292. o.
Lehoczkyné Kollonay Csilla (szerk.): A magyar munkajog. 1-2. köt. Budapest, 2002.
Nacsa Beáta – Berki Erzsébet: A munkaügyi perek jellemzői. Egy empirikus kutatás tanulságai. In Ünnepi
tanulmányok Radnay József tiszteletére. Miskolc, 2002. 5-44. o.
Nagy László: Gondolatok a munkaügyi viták elbírálásának megreformálásáról. MJ, 1989/6: 541-544. o.
Nagy László: A munkaügyi bíróságok jellemző vonásai a nyugat-európai országokban. 1-2. rész. Munkaügyi
Szemle, 2002/12:17-20. o.; 2003/1:13-15. o.
Prugberger Tamás – Wopera Zsuzsa: Gondolatok a munkaügyi perek szakbírósági vagy általános bírósági
hatásköréről. Seria Miskolc, Sectio iuridica et politica, 2008/2:665-679. o.
Rácz Zoltán: A munkajogi viták rendezésének hazai története a rendszerváltásig. Seria Miskolc, 2002. Tomus
20/2. 613-643. o.
Radnay József (szerk.): A magyar munkajog. Kommentár a gyakorlat számára. 1-2. köt. 3. kiad. Budapest,
2000.
340
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
Tallián Blanka – Pál Lajos – Radnay József: Munkajogi kézikönyv. 4. átdolg. kiad. Budapest, 2007.
Varga Rita: Ülnökök a munkaügyi bíróságon, avagy az ülnöki rendszer múltja, jelene, jövője. MJ, 2010/6:370-
373. o.
A végrehajtási perek a bírósági végrehajtás során bekövetkezett jogsérelmek orvoslását szolgálják, és egyes
esetekben nemcsak a végrehajtással összefüggő eljárásjogi, hanem az anyagi jogi kérdést eldöntő érdemi per
szerepét is betöltik. Kiindulásukat tekintve a végrehajtási eljáráshoz kapcsolódnak, de annak nem részei, mivel
az eljárás jellegénél fogva elkülönülnek a végrehajtástól.
A végrehajtási perekben a Pp. általános szabályait a XXV. fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Tehát
a végrehajtási perek is a különleges eljárások közé tartoznak. A Pp.-ben szabályozott ötféle végrehajtási per: a
végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránti per, az igényper, a foglalás tűrése iránti per, a követelés
behajtása iránti per, valamint a zálogjogosult végrehajtási eljárásba való bekapcsolódásának engedélyezési iránti
per.
Ha a végrehajtás megszüntetésére vagy korlátozására a bírósági végrehajtási eljárás keretében nincs lehetőség,
az az adós, aki a végrehajtást sérelmesnek tartja, a végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása iránt pert
indíthat a végrehajtást kérő ellen (366. §).
A perre kizárólag az a bíróság illetékes, amely a végrehajtási eljárást elrendelte; ha pedig a végrehajtási eljárást
a törvényszék vagy a munkaügyi bíróság, illetve a közjegyző rendelte el, kizárólag az adós lakóhelye szerinti
helyi bíróság illetékes (367. §).
A bíróság soron kívül jár el, és a tárgyalást legkésőbb a keresetlevél benyújtásától számított tizenötödik napra
tűzi ki. A perben szünetelésnek nincs helye.
Az első tárgyalás megtartásának nem akadálya az, ha a felperes vagy az alperes nem jelent meg, ha azonban
egyik fél sem jelent meg az első tárgyaláson, az eljárást meg kell szüntetni.
Bizonyítás felvételének csak olyan bizonyítékokra vonatkozóan van helye, amelyek a tárgyaláson rendelkezésre
állnak, és amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy a keresetlevélben előadottakat vagy az alperes védekezését
igazolják. A tárgyalást – legfeljebb nyolc napra – csak akkor lehet elhalasztani, ha ez a felek által felajánlott
bizonyítás lefolytatása érdekében szükséges.
341
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
A végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti perben eljáró bíróság a végrehajtást felfüggesztheti (370.
§).
A végrehajtás megszüntetése, illetőleg korlátozása iránti per kétféle lehet attól függően, hogy a végrehajtható
követelésről érdemben döntöttek-e vagy sem. Az előbbi esetben szűkebb, míg az utóbbi esetben tágabb körben
van helye a végrehajtás megszüntetésére vagy korlátozására irányuló per megindításának.
a. akkor történt, amikor az már nem volt közölhető a végrehajtható okirat kiállításának alapjául szolgáló
határozat meghozatalát megelőző eljárásban, vagy
b. a végrehajtható okirat kiállításának alapjául szolgáló egyezség megkötése után következett be (368. §).
[1006] PERINDÍTÁS ÉRDEMBEN EL NEM BÍRÁLT KÖVETELÉS ESETÉN • Ha a kö- vetelést érdemben,
illetve véglegesen még nem bírálták el, de a bíróság a róla szóló okiratot végrehajtási záradékkal (lásd 1091.
pont) látta el vagy vele egy tekintet alá eső végrehajtható okiratot bocsátott ki, a végrehajtás megszüntetése vagy
korlátozása iránti pert akkor lehet megindítani, ha
c. a végrehajtást kérő a teljesítésre halasztást adott, és annak időtartama nem járt le;
Ezek a perek annyiban különböznek az előző pontban leírt perektől, hogy itt a követelés jogalapja is vitássá
tehető, sőt azt is bizonyítani lehet, hogy a követelés érvényesen nem jött létre.1
5.2. 2. Az igényper
[1007] AZ IGÉNYPER FOGALMA • Ha az adós a végrehajtható okiratban foglalt kötelezettségét önként nem
teljesíti, a végrehajtó lefoglalja az adós vagyontárgyait. Az eljárás során előfordulhat az, hogy a végrehajtó
harmadik személyek tulajdonában lévő vagyontárgyakat is lefoglal. Az ebből származó sérelem orvoslására
szolgál az igényper, amely a tulajdon védelmének az egyik eszköze. Az igényper tárgya lehet a lefoglalt ingóság
vagy ingatlan, a Vht. alapján lefoglalt követelés, sőt a lefoglalt pénzösszeg is. 2
A Pp. 371. § (1) bekezdése szerint az, aki a lefoglalt vagyontárgyra a tulajdonjoga vagy más olyan joga alapján
tart igényt, amely a végrehajtás során történő értékesítésnek akadálya, a végrehajtást kérő ellen igénypert
indíthat. A kereseti kérelem arra irányul, hogy a bíróság oldja fel a foglalás alól az igényelt vagyontárgyat.
Az igényperben a felperes a kereseti követelését nemcsak a tulajdonjogára, hanem más jogra, például a lefoglalt
vagyontárgyon fennálló zálogjogára is alapíthatja. Nem indíthat igénypert
• az, aki a végrehajtandó tartozásért az adóssal egy sorban felel. Az a házastárs azonban, akinek a felelőssége
csak a közös vagyonból rá eső hányad értékéig áll fenn, igényt tarthat a lefoglalt különvagyontárgyra [371. §
(2) bek.].
342
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
Bűnügyi követelés esetén az igénypert az állam nevében a követelés jogosultjaként eljárni jogosult ellen kell
megindítani. Ha a bűnügyi zárlatot polgári jogi igény biztosítására rendelték el, az igénypert a sértett (magánfél)
ellen kell megindítani.
Ha a bíróság az igénykeresetnek helyt ad, az igényelt vagyontárgyat feloldja a foglalás alól. Ha a vagyontárgyat
már értékesítették, a pernyertes felperes részére a vételárnak megfelelő összeget kell kiutalni (377. §).
Az igényperben az alperest a keresetnek helyt adó határozat esetén is csak akkor lehet a perköltség
megfizetésére kötelezni, ha a foglalásnál jelen volt és rosszhiszemű magatartást tanúsított. Az alperest terheli az
eredménytelen fellebbezése miatt felmerült költség (378. §). A törvény indokolása szerint az alperesi pozícióba
helyezett végrehajtást kérő sajátos jogállása indokolja ezt a rendelkezést. Rosszhiszemű magatartást akkor
tanúsít a végrehajtást kérő, ha ragaszkodik olyan dolog lefoglalásához, amely nyilvánvalóan nem az adósé.
Ez a szabály a másodfokú eljárásra nem vonatkozik, és ezért a végrehajtást kérőt terheli az eredménytelen
fellebbezésével felmerült költség.
Az igényperben hozott határozat jogereje az igénylő felperes és a perben nem álló adós közötti jogviszonyra
nem terjed ki. Ők a jogaikat egymás ellen külön perben érvényesíthetik (382. §). Az igényperben hozott jogerős
határozatot a végrehajtó részére, ingatlanigényper esetén pedig az ingatlanügyi hatóság részére is kézbesíteni
kell (383. §).
• az ingatlanra vezetett végrehajtási jog bejegyzéséről szóló határozatnak a végrehajtó részére történt
kézbesítésétől számított nyolc napon belül [Vht.
• meghatározott ingóságnak a végrehajtást kérő részére történő átadásától számított tizenöt napon belül [Vht.
178. § (2) bek.] indították meg.
Ezekben az esetekben az igényper halasztó hatályú, mivel az igényperrel érintett vagyontárgyak értékesítéséről
csak az igényper jogerős befejezése után lehet intézkedni. (Egyéb esetekben a törvény az igényper megindítását
nem köti határidőhöz.)
A halasztó hatályú igényperben a keresetlevelet az alperes részére haladéktalanul kézbesíteni kell (Pp. 376. §).
343
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
Ha a bíróság az igénykeresetnek helyt ad, az igénylőt megillető hányad értékének megfelelő meghatározott
vagyontárgyakat feloldja a foglalás alól. Ha az igénylőt így nem lehet teljesen kielégíteni, a természetben meg
nem osztható vagyontárgyat a keresetnek helyt adó ítélet esetén is értékesíteni kell. Az értékesítés mellőzhető,
ha az igénylő az őt megillető hányad értékét meghaladó értékkülönbözetet tizenöt napon belül befizeti a
végrehajtói letéti számlára. A foglalás alól feloldott vagyontárgyak az igénypert indító házastársnak, a fel nem
oldott vagyontárgyak az adósnak a különvagyonába kerülnek (380. §).
3. Egyéb perek
[1012] A FOGLALÁS TŰRÉSE IRÁNTI PER • Ha valószínű, hogy az adós tulajdonában lévő ingóság a
feleken kívül álló harmadik személynél van, a végrehajtó a harmadik személyt nyilatkozattételre hívja fel. Ha a
harmadik személy elismerte, hogy a nála lévő ingóság az adós tulajdonában van, a végrehajtó az ingóságot a
helyszínen lefoglalja. Ha a harmadik személy a nyilatkozatot elmulasztotta, vagy az adós tulajdonjogát nem
ismerte el, a végrehajtást kérő pert indíthat ellene a foglalás tűrése iránt (lásd 1137. pont).
A foglalás tűrése iránti perben nincs helye viszontkeresetnek. Ha a harmadik személy a végrehajtó felhívása
ellenére az adós ingóságára vonatkozó nyilatkozatot elmulasztotta, a perköltséget a per eredményére tekintet
nélkül viselni köteles (Pp. 384. §).
[1013] A KÖVETELÉS BEHAJTÁSA IRÁNTI PER • Ha az adósnak harmadik személlyel szemben követelése
van, illetőleg az adós harmadik személlyel szemben olyan szerződést kötött, amelyből később követelése
keletkezik, a végrehajtó a követelést lefoglalja, egyúttal a harmadik személyt nyilatkozattételre hívja fel. Ha a
harmadik személy a követelést nem ismerte el, vagy a nyilatkozatot, illetőleg a befizetést (letétbe helyezést)
elmulasztotta, a végrehajtást kérő a harmadik személy ellen pert indíthat a követelés behajtása iránt (lásd 1138.
pont).
A követelés behajtása iránti perben nincs helye viszontkeresetnek. Ha a harmadik személy a végrehajtó
felhívása ellenére az adós követelésére vonatkozó nyilatkozatot vagy a követelés összegének a befizetését,
illetőleg a követelés tárgyának letétbe helyezését elmulasztotta, a perköltséget a per eredményére tekintet nélkül
viselni köteles (Pp. 385. §).
A pert a jogalapot vagy összegszerűséget vitató adós vagy végrehajtást kérő ellen kell megindítani. A perben a
bíróság soron kívül jár el.
A perre kizárólag a végrehajtást foganatosító bíróság illetékes. A perben nincs helye viszontkeresetnek. A
bíróság a végrehajtást a kereset elbírálásáig felfüggesztheti, erről a bírósági végrehajtót tájékoztatnia kell (386.
§).
5.3. Jegyzetek
1. Petrik Ferenc: Végrehajtási perek. In Kommentár (Petrik) 2007. 812. o.
2. Bajory Pál: Végrehajtási perek. In Petrik Ferenc (szerk.): Az új végrehajtási jog. Budapest, 1995. 243. o.
3. Bajory: i. m. 245. o.
4. Az élettársak együttélésük alatt a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont. Ha
a közreműködés aránya nem állapítható meg, azt azonos mértékűnek kell tekinteni. A háztartásban végzett
munka a szerzésben való közreműködésnek számít (Ptk. 578/G. §).
344
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
5.4. Irodalom
Bajory Pál: Végrehajtási perek. In Petrik Ferenc (szerk.): Az új végrehajtási jog. Budapest, 1995. 235-252. o.
Cserba Lajos – Gáspárdy László – Kormos Erzsébet: A bírósági végrehajtás. Miskolc, 1995. Gyekiczky Tamás
(szerk.): A bírósági végrehajtás magyarázata. Budapest, 2009.
Király Lilla: Polgári eljárásjog II. Jogi szakvizsga segédkönyvek. Budapest-Pécs, 2006. 170194. o.
Kormos Erzsébet: A végrehajtási perek. In Wopera Zsuzsa (szerk.): Polgári perjog. Különösrész. Budapest,
2004. 245-273. o.
Pestovics Ilona (szerk.): A végrehajtás folytán indult bírósági peres és nemperes eljárások gyakorlatáról. OIT
Hiv., Budapest, 2003.
Sáriné Simkó Ágnes (szerk.): A megújult bírósági végrehajtás. 3. kiad. Budapest, 2006.
Magyarországon a szabadalmi bíráskodást az 1895. évi XXXII. törvénycikk vezette be. Első fokon a szabadalmi
hivatal bírói osztálya, másodfokon a szabadalmi tanács járt el. Az 1920. évi XXXV. törvénycikk a szabadalmi
hivatalt szabadalmi bírósággá, a szabadalmi tanácsot pedig szabadalmi felsőbírósággá keresztelte át. Ez utóbbit
azonban – csekély elfoglaltsága miatt – 1927-ben megszüntették, és a szabadalmi bíróság ítéletei ellen ezután a
Kúriánál lehetett fellebbezni.
A szabadalmi bíróság részben jogász-, részben mérnöktagokból állt. A jogászoknak ítélőbírói képesítéssel
kellett rendelkezniük, míg a mérnököktől a törvény – a háromévi gyakorlat igazolása mellett – a szabadalmi
ügyvivői vizsga letételét kívánta meg. A Kúria szabadalmi tanácsa elnökből, két kúriai bíróból és két ülnökből
álló tanácsban járt el.2
345
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
bíróság hatáskörét a budapesti ítélőtáblára ruházta, majd ennek megszüntetése után a szabadalmi bíráskodás a
Fővárosi Bírósághoz került.
Az iparjogvédelem fogalmát az 1949. évi 8. törvényerejű rendelet honosította meg a magyar jogi szaknyelvben,
amelynek 1. §-a úgy rendelkezett, hogy az „iparjogvédelmi ügyek" kifejezésen a szabadalmi, a szerzői
tanúsítvány, a
használati minta, az ipari minta és végül a védjegyügyeket, az „iparjogvédelmi jogszabályok" kifejezésen pedig
a fentebb felsorolt ügyekre vonatkozó jogszabályokat kell érteni.
Az iparjogvédelmi perek körét az 1978. évi 28. törvényerejű rendelet 20. §-a az ipari minták oltalmával, az
1991. évi XXXVIII. törvény 38. §-a a használati minták oltalmával, majd az 1991. évi XXXIX. törvény 24. §-a
a mikroelektronikai félvezetők topográfiájának oltalmával kapcsolatos perekkel bővítette. Mindhárom esetben a
szabadalmi perek szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A kilencvenes évek közepén ismét jelentős változások történtek az iparjogvédelem szabályozásában. Elkészült a
szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvény, a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi
XXXIII. törvény (Szbt.), a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (Vjt.), majd
az 1978. évi 26. törvényerejű rendeletet felváltó 2001. évi XLVIII. törvény a formatervezési minták oltalmáról.
Az Európai Unióhoz való csatlakozásra tekintettel a 2002. évi XXXIX. törvény és a 2003. évi CII. törvény
jelentősen módosította a találmányok szabadalmi oltalmára, valamint a többi iparjogvédelmi eljárásra vonatkozó
szabályozást, a 2003. évi VI. törvény pedig a szabadalmi ügyvivők jogállását.
2006-ban újabb jelentős változtatás történt az iparjogvédelmi perek szabályozásban. A 2005. évi CLXV. törvény
a szabadalom- és védjegybitorlás iránti perekben kibővítette az ideiglenes intézkedésre vonatkozó
rendelkezéseket, az előzetes bizonyítás elrendelését pedig a pert megindítását megelőzően is lehetővé tette. Az
új szabályok bevezetése a szellemi tulajdon érvényesítéséről szóló 2004/48/EK irányelvre tekintettel történt.
2009 és 2011 között az iparjogvédelmi törvényeket többször is módosították (2009:XXIII. tv., 2009:XXVII. tv.,
2009:
LVI. tv., 2010:CXLVIII. tv., 2011:CLXXIII. tv.), de a változások a peres eljárásra vonatkozó szabályokat
kevéssé érintették. 2011. január 1-jétől a Magyar Szabadalmi Hivatal jogutódjaként a Szellemi Tulajdon
Nemzeti Hivatala működik.
szerint jár el. Érdemi határozatainak a megváltoztatását a bíróságtól lehet kérni (Szbt. 85. §). Az eljárás a
Fővárosi Törvényszék hatáskörébe és kizárólagos illetékessége alá tartozik, amely a megváltoztatásra irányuló
kérelmet a polgári nemperes eljárás szabályai szerint bírálja el.
Azokban az iparjogvédelmi jogvitákban, amelyek nem a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala határozatainak a
megváltoztatására irányulnak, a törvény lehetővé teszi a polgári peres utat. Az iparjogvédelmi perekben a
bíróság a Pp. általános szabályait a külön jogszabályokba foglalt eltérésekkel alkalmazza.
346
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
[1020] A SZABADALMI PEREK KÖRE • A szabadalmi perek két csoportra oszthatók. Az első' csoportba
tartoznak a törvény által nevesített jogviták, úgymint
c. a találmány- vagy szabadalombitorlás miatt indított perek [Szbt. 104. § (1) bek.].
Az előhasználati jog azt illeti meg, aki az elsőbbség napja előtt kezdte meg a találmány tárgyának belföldön,
jóhiszeműen és gazdasági tevékenysége körében történő előállítását vagy használatát, vagy annak érdekében
komoly előkészületeket tett. A továbbhasználati jog azt illeti meg, aki a szabadalmi oltalom megszűnésének
megállapítása és újra érvénybe helyezése közötti időben kezdte meg a találmány tárgyának belföldön, gazdasági
tevékenysége körében történő előállítását vagy használatát, illetve annak érdekében komoly előkészületet tett
(Szbt. 21. §).
Találmánybitorlást az követ el, aki a szabadalmi bejelentésnek vagy a szabadalomnak a tárgyát jogosulatlanul
másnak a találmányából veszi át. Szabadalombitorlást az követ el, aki a szabadalmi oltalom alatt álló találmányt
jogosulatlanul hasznosítja (Szbt. 34-35. §).
A szabadalmi perek másik csoportjába a törvény által külön nem nevesített jogviták tartoznak [Szbt. 104. § (17)
bek.]. Ilyenek például közös találmány esetén a szabadalmi igényjogosultság részarányával, a találmány
szolgálati jellegével vagy a szabadalom átruházásával kapcsolatos perek.5
Fővárosi Törvényszék kizárólagos illetékessége alá tartoznak [Szbt. 104. § (1) bek.].
A bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el, akik közül két tag felsőfokú műszaki vagy ezzel
egyenértékű szakképesítéssel rendelkezik (Szbt. 87. §). A zabadalommal kapcsolatos „minden más jogvitás
ügy" a törvényszék hatáskörébe tartozik [Szbt. 104. § (17) bek.].
• A bírák kizárására vonatkozó általános szabályokon túlmenően (lásd 128. pont) a szabadalmi ügy
elintézéséből ki van zárva, és abban mint bíró nem vehet részt, aki a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala
határozatának meghozatalában részt vett, valamint az ilyen személy hozzátartozója. Ezeket a rendelkezéseket
a jegyzőkönyvvezetők és a szakértők kizárására is alkalmazni kell (Szbt.90. §).
347
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
Ezekben a perekben az ideiglenes intézkedést (lásd 520. pont) a kérelmező különös méltánylást érdemlő
jogvédelméhez szükségesnek kell tekinteni, ha a kérelmező igazolja, hogy a találmány szabadalmi oltalom alatt
áll, valamint, hogy ő a szabadalmas vagy olyan hasznosító, aki jogosult saját nevében fellépni a bitorlással
szemben. A törvény – az eset összes körülményeire tekintettel – megengedi az ellenvalószínűsítést (lásd 548.
pont). Az ideiglenes intézkedést megalapozó szükséghelyzet nem áll fenn, ha a szabadalombitorlás megkezdése
óta hat hónap, illetve a kérelmezőnek a bitorlásról és a bitorló személyéről való tudomásszerzése óta hatvan nap
már eltelt. Az ideiglenes intézkedéssel okozott hátrány és az azzal elérhető előnyök mérlegelése során
figyelembe kell venni azt is, ha az intézkedés nyilvánvalóan és jelentős mértékben sérti a közérdeket, illetve
harmadik személyek jogos érdekeit.
rál el. A bíróság az ideiglenes intézkedésről soron kívül, legkésőbb a kérelem előterjesztésétől számított tizenöt
napon belül határoz. A határozat ellen fellebbezésnek van helye, amelyet a másodfokú bíróság soron kívül,
legkésőbb a fellebbezés benyújtásától számított tizenöt napon belül bírál el.
Az előzetes bizonyítás (lásd 576. pont) már a per megindítása előtt is elrendelhető, ha a szabadalmás a bitorlás
tényét vagy veszélyét elvárható mértékben valószínűsítette. Az előzetes bizonyítást a Fővárosi Törvényszéktől
kell kérni. Az előzetes bizonyítás elrendelésének kérdésében hozott határozat ellen fellebbezésnek van helye.
Ha a szabadalombitorlás miatt indított perben az egyik fél tényállításait már elvárható mértékben
valószínűsítette, a bíróság a bizonyító fél kérelmére az ellenfelet kötelezheti a birtokában lévő okirat és egyéb
tárgyi bizonyíték bemutatására, szemle lehetővé tételére, valamint banki, pénzügyi és kereskedelmi adatok
közlésére.
Európai szabadalom esetében a keresetlevélhez – hiánypótlás terhe mellett – csatolni kell a szabadalom magyar
nyelvű szövegének a fordítását. A fordítás költségeit a szabadalmas viseli.
• a védjegybitorlás miatt,6
• a közösségi védjegy használatától való eltiltás7 iránt indított perek (Vjt. 95. §).
A felsorolt perekben a bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el. Közösségi védjegybitorlás esetén a
Fővárosi Törvényszék jár el közösségi védjegybíróságként. A határozata elleni fellebbezés elbírálása –
másodfokon eljáró közösségi védjegybíróságként – a Fővárosi Ítélőtábla hatáskörébe tartozik (Vjt. 76/H. §).
A védjegybitorlás iránti perekben az ideiglenes intézkedésre, valami az előzetes bizonyításra vonatkozó külön
szabályok megegyeznek a szabadalombitor- lási perek szabályaival (lásd 1022. pont).
348
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
A védjegyperekben a Pp. általános szabályait kell alkalmazni. A törvény csak a nyilvánosság kizárására, a bírák
kizárására, valamint a szabadalmi ügyvivők eljárására nézve állapít meg eltérő szabályokat [Vjt. 95. § (16)
bek.], amelyek megegyeznek a szabadalmi perek különös szabályaival (lásd 1021. pont).
A földrajzi árujelzők oltalmával kapcsolatos eljárásban a védjegyperek szabályait kell alkalmazni (Vjt. 115. §).
Földrajzi árujelzőként oltalomban részesülhet a kereskedelmi forgalomban a termék földrajzi származásának
feltüntetésére
használt földrajzi jelzés és eredetmegjelölés. Ennek jogosulatlan használata a földrajzi árujelző bitorlásának
minősül (Vjt. 110. §), amellyel szemben a védjegybitorlási perek szabályai alapján igényelhető jogvédelem.
A formatervezési minták oltalmával kapcsolatos perek körébe tartoznak a minta vagy mintaoltalom bitorlása
miatt indított perek, az előhasználati és a to- vábbhasználati jog fennállásával kapcsolatos perek, valamint a
közösségi minta hasznosításától való eltiltás iránt indított perek. A mintaoltalmi perekben a szabadalmi perek
szabályait (lásd 1021. pont) kell megfelelően alkalmazni.
A mintaoltalommal kapcsolatos minden más jogvitás ügyben a törvényszék a szabadalmi jogvitákra irányadó
szabályok megfelelő alkalmazásával jár el (2001:XLVIII. tv. 63. §).
A használati minták oltalmával kapcsolatos perekben a szabadalmi perek szabályait (lásd 1021. pont) kell
alkalmazni.
A használati mintaoltalommal kapcsolatos minden más jogvitás ügyben a törvényszék a szabadalmi jogvitákra
irányadó szabályok szerint jár el (1991: tv. 38. §).
tv. 1. §). Az oltalom alapján a jogosultnak – a jogszabályok keretei között – kizárólagos joga van a topográfia
hasznosítására és arra, hogy a hasznosításra másnak engedélyt adjon).
Az oltalom bitorlását az követi el, aki az oltalom alatt álló topográfiát jogosulatlanul felhasználja. A bitorlás
miatt indított perekre a szabadalmi perek szabályait kell megfelelően alkalmazni (lásd 1021. pont).
Az oltalommal összefüggő minden más jogvitás ügyben a törvényszék a szabadalmi jogvitákra irányadó
szabályok szerint jár el (1991:XXXIX. tv. 24. §).
349
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
6.3. Jegyzetek
1. Benárd Aurél: Az iparjogvédelmi ügyekre vonatkozó bírósági eljárás új szabálya. PEF I. 1971. 93. o.
2. Az 1927. évi XX. törvénycikk alapján az ülnököket a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
tanárai közül nevezték ki ötévi időtartamra.
3. Kivéve az Európai Parlament és a Tanács 2006. május 17-i 816/2006/EK rendeletének hatálya alá tartozó,
egyes gyógyszeripari termékek előállításával kapcsolatos szabadalmak kényszerengedélyezésével
kapcsolatos ügyeket.
6. Védjegybitorlást az követ el, aki a védjegyet jogosulatlanul használja (Vjt. 27. §).
7. A közösségi védjegy használatától való eltiltás a közösségi védjegyrendelet (a Tanács 40/94/EK rendelete)
106. és 107. cikke, illetve 142a. cikkének (5) bekezdése alapján történik.
8. A topográfia a mikroelektronikai félvezető termékek elemeinek, amelyek közül legalább egy aktív elem és
összeköttetéseinek vagy azok egy részének bármely formában kifejezett, térbeli elrendezése vagy egy
gyártásra szánt félvezető termékhez készített ilyen térbeli elrendezés.
6.4. Irodalom
Batta János: Az ipari termékek külső megjelenésének védelme. MJ, 2001/10:608-609. o.
Benárd Aurél: Az iparjogvédelmi ügyekre vonatkozó bírósági eljárás új szabálya. PEF I. 1971. 91102. o.
Bérczesi Zoltán – Kecskés László: A törvényi vélelem és az ideiglenes intézkedés alkalmazásának lehetőségei
és problémái a szabadalombitorlás miatt indított perekben. MJ, 2001/9: 537-548. o.
Imreh Katalin: Az iparjogvédelmi peres és nemperes eljárás áttekintése a polgári eljárási szabályok tervezett
módosítása kapcsán. MJ, 1984/11:974-978. o.
Kovács László: Az iparjogvédelemmel kapcsolatos peres eljárások. In Kommentár (Petrik) 2007. 828-838. o.
Törő Károly: A polgári eljárásjogi alapelvek érvényesülése az iparjogvédelmi ügyekben. PEF III. 1973. 133-
160. o.
Vida Sándor: Az Európai Bíróság hatásköre védjegyügyekben. Iparjogvédelmi Szemle, 2004/ 5:14-19. o.
Vida Sándor: Az Európai Bíróság ítélete patikamérlegen: az ARSENAL védjegy. JK, 2005/2: 68-75. o.
Vida Sándor: Viszontkereset, illetve annak korlátai közösségi védjegy bitorlása miatti eljárásban. Védjegyvilág,
2005/1.
350
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
Vida Sándor: Az Európai Bíróság gyakorlatának hatása a magyar védjegyjogra. Iparjogvédelmiés Szerzői Jogi
Szemle, 2007/5:52-57. o.
Vida Sándor: Ideiglenes intézkedés védjegybitorlási ügyekben. In Tanulmánykötet Gáspárdy László emlékére.
Budapest, 2007. 389-400. o.
A fizetési meghagyás a pert pótló nemperes eljárások közé tartozik, mivel a törvényben meghatározott
értékhatáron alul pernek nincs helye, az értékhatáron túl viszont, ha a fizetési meghagyásos eljárás folyamatban
van, a perindítás kizárt.1
[1029] A FIZETÉSI MEGHAGYÁSOS ELJÁRÁS JOGI TERMÉSZETE • A fizetési meg- hagyást a közjegyző
nemperes eljárás keretében bocsátja ki. Az eljárás jogi természete tehát nem változott meg azáltal, hogy annak
első szakasza – Európában szokatlan módon2 – a bíróság helyett a közjegyzők hatáskörébe került.3 A fizetési
meghagyásos eljárás a többi nemperes eljáráshoz képest azért tekinthető atipikusnak, mert az eljárásban mindig
van ellenérdekű fél, továbbá az ellentmondással meg nem támadott fizetési meghagyásnak ugyanolyan hatálya
lesz, mint a jogerős ítéletnek. A fizetési meghagyásos eljárás a polgári perhez legközelebb álló nemperes eljárás,
amelyet csak a kétoldalú meghallgatás hiánya választ el a pertől.
351
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
hogy a közjegyzők hatáskörébe került eljárást szabályozza. A Pp. XIX. fejezete a továbbiakban csak a bíróság
feladatait tartalmazza a fizetési meghagyásos eljárás megindítása előtt, valamint az azt követő peres eljárásban.
A kettős szabályozás következtében azonban a két jogszabály szövegében felesleges párhuzamosságok
keletkeztek (vö. Pp. 314. § és Fmhtv. 3. §).
Kizárólag fizetési meghagyás útján érvényesíthető a pénz fizetésére irányuló olyan lejárt követelés, amelynek az
összege az egymillió forintot nem haladja meg. A követelés értékét a pertárgy értékére vonatkozó szabályoknak
megfelelően kell megállapítani (lásd 152. pont). Amennyiben a felperes keresete olyan követelésre irányul,
amelyet csak fizetési meghagyás útján lehet érvényesíteni, a bíróság a keresetlevelet a 130. § (1) bekezdés c)
pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasítja, és egyúttal tájékoztatja a felet a fizetési meghagyásos eljárás
megindításának lehetőségéről és módjáról (lásd 440. pont). A felperes a követelését más módon is
érvényesítheti, így például az egyezségi kísérletre történő idézés keretében (l27. §), a választottbírósági
eljárásban (lásd 1200. pont) vagy a kisértékű követelések európai eljárásának igénybevételével. Ha a
pénzkövetelés összege az egymillió forintot meghaladja, a jogosult a peres utat is választhatja.
A munkaviszonyból és a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyból (lásd 995. pont) származó pénzkövetelés
iránti igény fizetési meghagyás útján csak akkor érvényesíthető, ha az ügy tárgya nem a jogviszony keletkezése,
módosulása, megszűnése vagy a munkaviszonyból származó kötelezettségeknek a munkavállaló által történt
vétkes megszegése miatt alkalmazott jogkövetkezmény, illetve fegyelmi vétség miatt alkalmazott
jogkövetkezmény [Pp. 314. § (1) bek., 349. § (4) bek., Fmhtv. 3. § (4) bek.].
Az elektronikus úton előterjesztett (lásd 1034. pont) fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmek elosztása a
MOKK rendszerének az alkalmazásával, automatikusan és arányosan történik. A rendszer arra is „ügyel", hogy
kizárt közjegyző' (Fmhtv. 4-7. §) ne vehessen részt az eljárásban.5
A jogi képviselő által nem képviselt fél a beadványát bármelyik közjegyzőnél szóban is előterjesztheti. Az eljáró
közjegyző a beadvány adatait – a hiányok esetleges pótlása után – nyomban rögzíti a MOKK rendszerében, és
erről igazolást ad (Fmhtv. 14. §).
352
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
A jogi képviselővel rendelkező fél, a vállalkozás és a jogi személy a beadványát kizárólag elektronikus úton
terjesztheti elő, kivéve ha a beadványához a megengedett papíralapú mellékletek (lásd 1033. pont) valamelyikét
csatolja.
Az elektronikus beadványt az erre rendszeresített űrlapon, minősített elektronikus aláírással (lásd 642. pont) és
minősített időbélyegzővel ellátva a MOKK rendszerébe kell bevinni. Az elektronikus úton benyújtott beadvány
hiányosságairól a MOKK rendszere tájékoztatja az előterjesztőt. Az adatok bevitelére csak a hiányok pótlása
után kerülhet sor, erről a benyújtó elektronikus úton automatikusan generált visszaigazolást kap (Fmhtv. 11-12.
§).
[1035] KÉZBESÍTÉS • Ha a jogosultnak vagy a képviselőjének nincs belföldi idézési címe, akkor a fizetési
meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztésével egyidejűleg kézbesítési megbízottat kell megjelölnie
(lásd 341. pont). Ennek hiányában a kérelmet el kell utasítani.
Az iratok kézbesítése – az elektronikus kommunikáció feltételeinek a hiányában (lásd 357. pont) – 2012.
március 31-ig csak papír alapon történik. A kézbesítendő papíralapú iratokat a MOKK rendszere központilag
nyomtatja ki és készíti elő a postai kézbesítésre. Változás 2012. április 1-jétől várható, amikor a vállalkozás és a
jogi képviselővel rendelkező fél számára az iratokat a Ket. elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályai
szerint, elektronikus úton kell kézbesíteni. Az elektronikus iraton minősített elektronikus aláírást és
időbélyegzőt kell elhelyezni [Fmhtv. 16. § (5) bek.].6
[1036] EGYÉB ELJÁRÁSI SZABÁLYOK • a fizetési meghagyásos eljárásnak a Pp.-tőleltérő fontosabb eljárási
szabályai a következők (Fmhtv. 17-18. §).
A fizetési meghagyásos eljárásban beavatkozásnak, perbe hívásnak és – a jogutódlás esetét kivéve – perbe
vonásnak, továbbá szünetelésnek és felfüggesztésnek nincs helye.
A fizetési meghagyásos eljárás alapvetően írásbeli jellegéből következően a felek meghallgatására csak a
beadvány szóbeli előterjesztése, a fél szóbeli tájékoztatása, valamint a költségkedvezmény tárgyában hozott
döntéshez szükséges meghallgatás esetén kerül sor. Minden más esetben a felek csak írásbeli nyilatkozatot
tehetnek.
A fizetési meghagyásos eljárásban mint nemperes eljárásban bizonyítás felvételére nem kerülhet sor. A
közjegyző azonban megvizsgálhatja a költségkedvezmény, a részletfizetés és a fizetésre halasztás engedélyezése
iránti kérelmek alaposságát.
[1037] KÉRELEM • A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet szóban vagy az erre rendszeresített
űrlapon írásban kell előterjeszteni. A kérelemben kötelezően fel kell tüntetni
A papír alapon benyújtott kérelmen az eljáró közjegyző nevét és székhelyét is fel kell tüntetni.
353
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
Az űrlapon, amelyet a törvény indokolása intelligens formanyomtatványnak nevez, a kötelezett olyan adatait is
fel lehet tüntetni (adóazonosító jel, nyilvántartási szám, adószám stb.), amelyek elősegíthetik a követelés
későbbi végrehajtását. A kérelemben röviden elő lehet adni az érvényesíteni kívánt jog alapjául szolgáló
tényeket, megjelölve azok bizonyítékait is. A jogosult azokat az adatokat is megadhatja, amelyekből – perré
alakulás esetén – a bíróság hatásköre és illetékessége megállapítható, valamint nyilatkozhat arról, hogy kéri-e a
fizetési meghagyás végrehajtói kézbesítését (Fmhtv. 20. §).
A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemnek ugyanaz a hatálya, mint a keresetlevél beadásának (lásd
415. pont).
[1038] A KÖZJEGYZŐ INTÉZKEDÉSEI • A közjegyző a kérelmet nyomban, de legkésőbb tizenöt napon belül
(elektronikus úton beadott kérelem esetében három napon belül) megvizsgálja annak megállapítása érdekében,
hogy nem kell-e a felet hiánypótlásra felhívni, nincs-e helye az ügy áttételének vagy a kérelem hivatalból
történő elutasításának, és a szükséges intézkedéseket megteszi. Ha a közjegyző a határidőt elmulasztja, a
szükséges intézkedések a MOKK rendszerén keresztül a közjegyző nevében automatikusan kerülnek megtételre.
• a fizetési meghagyás kibocsátásának a törvény rendelkezései alapján nincs helye (lásd 1031. pont),
• a belföldi idézési címmel nem rendelkező jogosult nem jelölt meg kézbesítési megbízottat vagy a jogosult a
fizetési meghagyás hirdetményi kézbesítését kéri (lásd 1035. pont),
• a kötelezettnek a meghagyást belföldi címen ismételten nem lehet kézbesíteni, mert meghalt (megszűnt), a
bejelentett címen ismeretlen vagy onnan ismeretlen helyre költözött,
• a jogi képviselővel rendelkező fél vagy a jogi személy a kérelmét nem elektronikus úton terjesztette elő (lásd
1034. pont).
A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet elutasító végzést csak a jogosultnak kell kézbesíteni, a
kötelezettnek – a törvény szóhasználata szerint – „meg kell küldeni" a kérelem másolatával együtt [Fmhtv. 25. §
(1) bek.]. Az elutasító végzés ellen a jogosult fellebbezéssel élhet.
A kérelem elutasítása esetén a jogosult három lehetőség közül választhat: újból előterjeszti a fizetési meghagyás
kibocsátása iránti kérelmét, keresetet nyújt be a bírósághoz vagy a követelését más módon érvényesíti.
Bármelyiket választja is, azt a törvény a fellebbezés jogáról való lemondásnak tekinti [Fmhtv.
A kérelem beadásához fűződő joghatások (lásd 415. pont) fennmaradnak, ha a jogosult a fizetési meghagyás
kibocsátása iránti újabb kérelmét harminc napon belül benyújtja, ajánlott küldeményként postára adja vagy a
követelését egyéb úton szabályszerűen érvényesíti.
A törvény által előírt határidőbe nem számít bele a hiánypótlási felhívástól a hiányok pótlásáig terjedő idő,
valamint a kizárás, az igazolási kérelem és a költségkedvezmény iránti kérelem tárgyában való döntéshez
szükséges idő.
Ha a közjegyző a határidőt elmulasztja, a határidő utolsó napját követő munkanapon a fizetési meghagyás a
törvény erejénél fogva a MOKK rendszere útján a közjegyző nevében automatikusan kerül kibocsátásra
[(Fmhtv. 26. § (3) bek.].
354
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
[1041] A FIZETÉSI MEGHAGYÁS TARTALMA • A közjegyző által kibocsátott fizetési meghagyáson fel kell
tüntetni az eljáró közjegyző nevét és székhelyét, az ügyszámot, valamint a feleknek és képviselőiknek nevét és
idézési címét, illetve a jogosult által a kérelemben előadható egyéb adatokat is (lásd 1037. pont).
• azt a meghagyást, hogy a kötelezett a követelésnek a meghagyás kézbesítésétől számított tizenöt nap alatt
tegyen eleget, és az összegszerűen meghatározott eljárási költségeket is fizesse meg;
• továbbá azt a figyelmeztetést is, hogy ha a meghagyás kézhezvétele után a kötelezett a követelést teljesíti, az
elismerésnek minősül, és ebben az esetben a meghagyás az ellentmondásra nyitva álló határidő utolsó napját
követő napon jogerőre emelkedik.
A fizetési meghagyást csak a kötelezett részére kell kézbesíteni. A fizetési meghagyás kézbesítésének ugyanaz a
hatálya, mint a keresetlevél kézbesítésének (lásd 454-456. pont).
[1042] A JOGERŐS FIZETÉSI MEGHAGYÁS • Ha a kötelezett a fizetési meghagyást tizenöt napon belül nem
támadja meg ellentmondással, akkor a közjegyző a meghagyás kiadmányát jogerősítési záradékkal látja el és
kézbesítteti a jogosultnak. A jogerős fizetési meghagyásnak ugyanolyan hatálya van, mint a jogerős ítéletnek
[Fmhtv. 36. § (1) bek.].
A közjegyző az ellentmondást hivatalból elutasítja, ha elkésett, nem a jogosulttól származik, vagy a jogi
képviselővel rendelkező fél, a vállalkozás vagy egyéb jogi személy fél azt nem elektronikus úton terjesztette elő
[Fmhtv. 36. § (5) bek.].
• ha a kérelmet már az Fmhtv. 24. § (1) bekezdés a)-i) pontja alapján el kellett volna utasítani (lásd 1039. pont);
• a fél halála vagy megszűnése esetén, ha megállapítható, hogy a jogviszony természete a jogutódlást kizárja;
• a másik fél kérelmére, ha a megszűnt félnek nincs jogutódja [Fmhtv. 34. § (1) bek.].
[1044] PERORVOSLATOK • A fizetési meghagyásos eljárásban mint nemperes eljárásban helyesebb lenne
jogorvoslatról beszélni, tekintettel arra, hogy a perorvoslat kifejezés csak a peres eljárásban igénybe vehető
jogorvoslatra vonat- kozik.8 A törvény szövege, jóllehet más nemperes eljárásokkal összefüggésben
(például végrehajtási eljárás) a jogorvoslat kifejezést használja, a fizetési meghagyásos eljárás kapcsán
perorvoslatokról tesz említést.
355
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
A fizetési meghagyást csak ellentmondással lehet megtámadni (lásd 1045. pont), a fellebbezés lehetőségét a
törvény kizárja (Fmhtv. 39. §). A jogerős fizetési meghagyással szemben csak perújításnak van helye (lásd
XVII. fejezet), felülvizsgálati kérelmet nem lehet benyújtani (Fmhtv. 41. §).
A fizetési meghagyásos eljárásban hozott végzések ellen akkor lehet fellebbezéssel élni, ha a fellebbezést a Pp.
megengedi és az Fmhtv. nem zárja ki. A határozatok kijavítására és kiegészítésére a Pp. általános szabályait kell
alkalmazni.
7.3. 3. Az ellentmondás
[1045] AZ ELLENTMONDÁS MINT JOGORVOSLAT • Az ellentmondás a kötelezett nyilatkozata arról, hogy
a fizetési meghagyásban foglaltaknak nem kíván eleget tenni, mivel a követelést részben vagy egészben
alaptalannak tartja. A határidőben benyújtott ellentmondásnak mint a kötelezett részéről igénybe vehető
jogorvoslatnak a legfontosabb jogkövetkezménye az, hogy – a határozat jogerőre emelkedését megakadályozva
– a fizetési meghagyásos eljárást polgári peres eljárássá alakítja át [Fmhtv. 37. § (1) bek.].
Ha az ellentmondás a fizetési meghagyásnak csak valamely része vagy rendelkezése ellen irányul, a fizetési
meghagyásnak az ellentmondással nem érintett része, illetve rendelkezése jogerőre emelkedik. Ha több
kötelezett ellen kibocsátott fizetési meghagyás esetében csak a kötelezettek egyike terjeszt elő ellentmondást,
ennek hatályát az egységes, illetve az egyszerű pertársak jogállására vonatkozó szabályozás alapján lehet
megállapítani (lásd 211-212. pont).
Nem tekinthető a fizetési meghagyás megtámadásának, ha a kötelezett csak a fizetésre halasztás vagy
részletfizetés engedélyezését kéri; ilyen kérelem előterjesztésére az ellentmondásra nyitva álló határidőn belül
van lehetőség.
A részletfizetés vagy a fizetésre halasztás engedélyezéséről az ügyben eljáró közjegyző dönt. Nem minősül a
fizetési meghagyás megtámadásának a kijavításra irányuló kérelem sem.
Ezzel szemben nem tekinthető a fizetési meghagyás megtámadásának, ha a kötelezett arra hivatkozik, hogy az
érvényesített követelést a fizetési meghagyás kézhezvételét követően teljesítette; ebben az esetben a meghagyás
az ellentmondásra nyitva álló határidő utolsó napját követő napon jogerőre emelkedik. A közjegyző a kötelezett
nyilatkozatának beérkezését követően felhívja a jogosultat arra, hogy tizenöt napon belül nyilatkozzék a
követelés fennállásáról. Ha a jogosult a kötelezett állítását elismeri vagy a felhívásra nem nyilatkozik, a
közjegyző a jogerősítési záradékban feltünteti, hogy a követelés – vagy annak a nyilatkozattal, illetve az
elismeréssel érintett része – tárgyában végrehajtásnak nincs helye (Fmhtv. 31. §).
356
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
A közjegyző az ellentmondásról – annak beérkezésétől számított nyolc napon belül – értesíti a jogosultat, és
egyben felhívja arra, hogy tizenöt napon belül a bíróságnak benyújtott beadványon a peres eljárás illetékét rója
le, az ügyre vonatkozó részletes tényállításait adja elő és bizonyítékait terjessze elő. Egyben felhívja a jogosult
figyelmét arra, hogy ezek elmulasztása esetén a bíróság a pert megszünteti.
A ellentmondásról szóló értesítést követően a közjegyző a fizetési meghagyásos eljárás MOKK rendszerében
rögzített iratainak a MOKK rendszerén keresztül kinyomtatott példányát (az ún. aktanyomatot) 9 megküldi a
fizetési meghagyás iránti kérelemben a jogosult által megjelölt bíróságnak, ha pedig a jogosult nem jelölt meg
bíróságot, akkor a közjegyző a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnak küldi meg az aktanyomatot.
A fizetési meghagyásos eljárást ellentmondás nélkül is per követi akkor, ha a fizetési meghagyás iránti kérelmet
a közjegyző hivatalból elutasítja (lásd 1039. pont) vagy az eljárást megszünteti (lásd 1043. pont), és ezt
követően a jogosult a követelés érvényesítése végett a bíróságnál keresetet indít [Pp. 315. § (2) bek.].
[1049] A PERES ELJÁRÁS • A fizetési meghagyásos eljárásból alakult perre a követelés értékétől függően kell
a Pp. szabályait alkalmazni. Ha a fizetési meghagyásos eljárásban érvényesített, helyi bíróság hatáskörébe
tartozó követelés összege az egymillió forintot nem haladja meg, a peres eljárásra a Pp. kisértékű perekre
vonatkozó XXVI. fejezetének a szabályai az irányadók (lásd 1050-1062. pont).
Ha a követelés értéke az egymillió forintot meghaladja, a fizetési meghagyásos eljárást követő peres eljárás,
valamint az európai fizetési meghagyásos el-
járás10 eltérő szabályait a Pp. 315-323. §-a tartalmazza. Ezek közül a 315., a 318. és a 322. § lényegében
megismétli azokat a rendelkezéseket, amelyek a fizetési meghagyás perré alakulásával kapcsolatban a külön
törvényben is megtalálhatók (Fmhtv. 25., 36-37., 40. §). A többi szakasz a Pp. általános szabályaitól eltérő
rendelkezéseket tartalmaz:
Kizárás: A fizetési meghagyásos eljárást követő per elintézéséből ki van zárva, és abban mint bíró nem vehet
részt az ügyben korábban eljáró közjegyző (az őt alkalmazó közjegyző nevében eljáró közjegyzőhelyettes) és az
ő hozzátartozója és volt házastársa (Pp. 316. §).
Perköltség: A fizetési meghagyásos eljárás díja,1 valamint a fél célszerű és jóhiszemű eljárása keretében a
fizetési meghagyásos eljárásban felmerült másolati díj is a perköltség részét képezi [317. § (1) bek.].
Tárgyalás: Az ellentmondás folytán kitűzött tárgyalásra a keresetlevél alapján kitűzött első tárgyalás szabályait,
a további eljárásra pedig az elsőfokú eljárásra vonatkozó általános rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni
(320. §).
7.4. Jegyzetek
1. Farkas József: A jogerő a magyar polgári eljárásban. Budapest, 1967. 135. o.
3. Az eljárás középpontjában továbbra is a fizetési meghagyás áll, amely Magyary megfogalmazása szerint
„fizetési parancs, amelyben a bíróság az adósnak meghagyja, hogy a kézbesítéstől számított tizenöt nap alatt
végrehajtás terhe mellett a hitelezőt elégítse ki. Ez a parancs azonban nem feltétlen, hanem feltételes, ti.
ahhoz a felbontó feltételhez van kötve, hogy az adós neki ellent nem mond. Erre az ellentmondásra az adóst
figyelmeztetni kell." (Magyary-Nizsalovszky: i. m. 614. o.) Az 1893. évi XIX. törvénycikk indokolása a
357
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
fizetési meghagyást nagyon találóan „anticipált makacssági ítéletnek" nevezte. A fizetési meghagyás és a
mulasztási (makacssági) ítélet helyébe lépő bírósági meghagyás között ma is csak annyi a különbség, hogy az
előbbi esetben a bíróság mintegy feltételezi a kötelezett védekezésről való hallgatólagos lemondását, míg az
utóbbi esetben ténylegesen megállapítja a marasztaló határozat alapjául szolgáló mulasztás tényét.
4. A Fmhtv. 3. § (4a) bekezdését beiktató 2011. évi CLXXX. törvény 108. §-ához fűzött indokolás szerint „a
jogosultak nem egy esetben több százmilliós vagy egyenesen milliárdos értékű pénzkövetelést is a fizetési
meghagyási rendszer útján érvényesítenek. Ezen ügyekben minden esetben valamilyen bújtatott jogvita áll a
háttérben, így a követelést rendeltetés-Kengyel Miklós: Százéves a sommás eljárásról szóló törvény. MJ,
1993/10:608-611.
6. Svédországban 1974-ben hozták létre a „kisösszegű követelések" bíróságát. Angliában már az 1999. évi
perjogi reformot megelőzően kialakult a „small claims procedure" az 1000 fontot meg nem haladó értékű
ügyek elbírálására. Az 1999-ben hatályba lépett Civil Pro- cedure Rules egy külön eljárási módot hozott létre
a 3000 fontot meg nem haladó ügyek elbírálására (small claims track).
7. Wallacher Lajos: Perorvoslat kis perértékű ügyekben – a hetedik Pp. novella. MJ, 1997/11: 650-663. o.
8. Indokolás a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények
módosításáról szóló törvényjavaslathoz (49. § 1. pont).
9. A 861/2007/EK rendelet 1. cikke szerint: „E rendelet létrehoz egy a kisértékű követelések esetén
alkalmazható európai eljárást (továbbiakban: kisértékű követelések európai eljárása), amelynek célja a
határokon átnyúló, kisértékű követelésekkel kapcsolatos ügyek elbírálásának egyszerűsítése és felgyorsítása,
továbbá a költségek csökkentése. A kisértékű követelések esetén alkalmazható európai eljárás a tagállami
jogszabályok szerinti eljárások alternatívájaként áll a peres felek rendelkezésére szerűen peres úton kellene
érvényesíteni. Mivel a fizetési meghagyásos eljárás a bagatell követelések érvényesítésére szolgál, és nyilván
nem egy milliárdos vagy százmilliós követelés behajtása a rendeltetése, indokolt felső értékhatár bevezetése."
10. A közjegyzőre ugyanazok a kizárási szabályok vonatkoznak, mint a bíróra (lásd 119. pont). Az Fmhtv.
9. § (5) bekezdése szerint a közjegyző a MOKK rendszerében rögzíti a hozzátartozóinak és volt
házastársának a vezetéknevét. Ha az ügyben a fél vagy képviselőjének vezetékneve megegyezik a közjegyző
vagy az általa bejelentett személy vezetéknevével, az ügyet a MOKK rendszerének alkalmazásával nem lehet
a közjegyzőre osztani.
az eljárásra a magyar közjegyző (bíróság) joghatósága törvény, európai uniós jogszabály vagy nemzetközi
egyezmény rendelkezése alapján kizárt;
a. a jogosult követelésének érvényesítése más bíróság vagy más hatóság hatáskörébe tartozik, de a Pp. 129. §-
ának rendelkezése a szükséges adatok hiányában nem alkalmazható;
b. a fizetési meghagyás kibocsátásának a 3. § vagy törvény egyéb rendelkezése alapján nincs helye;
c. a felek között ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt közjegyző vagy bíróság előtt
fizetési meghagyásos eljárás vagy per már folyamatban van [Pp. 128. §], illetve annak tárgyában a fizetési
meghagyás már jogerőre emelkedett vagy már jogerős ítéletet hoztak [36. § (1) bek., Pp. 229. §];
e. a jogosult a 15. § (1) bekezdése ellenére kézbesítési megbízottat nem jelölt meg, vagy a jogosult a fizetési
meghagyás hirdetményi kézbesítését kéri;
f. a kötelezettnek a meghagyást belföldi címen ismételten nem lehet kézbesíteni, mert meghalt (megszűnt), a
bejelentett címen ismeretlen vagy onnan ismeretlen helyre költözött [(3) bek.];
g. a jogosult követelése idő előtti vagy – az elévülés esetét ide nem értve – bírói úton nem érvényesíthető;
358
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
h. külön jogszabály az igény polgári eljárás útján történő érvényesítésére határidőt állapít meg,
ib) amely határidő elmulasztása esetén a fél igazolással élhet, és a jogosult ezt a határidőt elmulasztotta, de
igazolási kérelmet nem terjeszt elő, vagy azt a közjegyző elutasítja;
j) a jogi képviselő által benyújtott kérelem nem tartalmazza a 20. § (1) bekezdésében foglaltakat vagy
elmulasztották az eljárási díj megfizetésére vonatkozó kötelezettség teljesítését;
k) a jogi képviselővel rendelkező fél vagy a jogi személy fél kérelmét nem elektronikus úton terjesztette elő, és a
10. § (3) bekezdésében és a 17. § (3) bekezdésében meghatározott eset sem áll fenn; vagy
l) a jogosult a hiánypótlási felhívást követően a kitűzött határidő alatt a kérelmet (annak a szükséges részét) nem
vagy ismételten hiányosan nyújtotta be, és emiatt a kérelem nem bírálható el [(Fmhtv. 24. § (1) bek.].
3. Kengyel Miklós – Harsági Viktória: Európai polgári eljárásjog. Budapest, 2009. 319-336. o.
4. A fizetési meghagyásos eljárásban nem illetéket, hanem eljárási díjat kell fizetni, amelynek alapja a
pénzkövetelés eljárás megindításakor fennálló, járulékok nélkül számított értéke. A díjalap után az eljárási díj
mértéke az alapeljárásban 3%, de legalább 5000 forint és legfeljebb pedig 300 000 forint (Fmhtv. 42-46. §).
Az eljárási díj az ügy perré alakulása esetében a peres illetékbe beszámítható és a perköltség részét képezi.
5. A 319. § szövegét a 2011. évi CLXXX. törvény 82. §-a 2012. március 15-ei hatállyal módosította.
7.5. Irodalom
Berkiné Lakatos Katalin: Érvényesítheti-e a munkáltató közvetlen keresettel a bíróság előtt a munkavállalója
tartozásának megfizetésére irányuló igényét? – Érvényesítheti-e a munkáltató a kártérítési igényét fizetési
meghagyásos eljárás útján? MJ, 1997/1:26-31. o.
Gáspárdy László – Harsági Viktória: Fizetési meghagyásos eljárás. In Kommentár (Petrik) 2007. 643-664. o.
Gátos György (ifj.): A fizetési meghagyás újjászületése az európai közösségi jogban. In Kengyel Miklós
(szerk.): 50 éves a polgári perrendtartás. Pécs, 2003. 39-52. o.
Harsági Viktória: A fizetési meghagyásos eljárás. In Wopera Zsuzsa (szerk.): Polgári perjog. Különös rész.
Budapest, 2004. 145-161. o.
Harsági Viktória: A fizetési meghagyásos eljárás. In Kommentár (Petrik) 2010. D85-D102/ 54. o.
Lugosi József: A kérelemtől elállás a fizetési meghagyásos eljárás megváltozott rendelkezéseiben – jogalkotási
dilemmák. MJ, 2011/9:545-555. o.
Magyary Géza – Nizsalovszky Endre: Magyar polgári perjog. 3. kiad. Budapest, 1939. 612616. o.
Major László – Mándi Zoltán: A fizetési meghagyásos eljárás. OIT Hivatal. Budapest, 2001.
Molnár Judit: Európai fizetési meghagyásos eljárás – az uniós szabályozás a változások tükrében. In
Tanulmánykötet Gáspárdy László emlékére. Budapest, 2007, 239-250. o.
359
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
NEGYEDIK RÉSZ │ A
KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK
Németh János: A fizetési meghagyásos eljárás a szocialista magyar polgári eljárásjog rendszerében. Acta
Budapest, 1963. Tom. IV. Fasc. 1. 231-248. o.
Németh János: A fizetési meghagyásos eljárás. In Polgári nemperes eljárások. 1996. 65-102. o.
Németh János: A fizetési meghagyásos eljárás. In Németh János – Kiss Daisy: A bírósági nemperes eljárások
magyarázata. A polgári nemperes eljárások magyarázata. 1. köt. Budapest, 2002. 165-214. o.
Pankotainé Nagy Gabriella: Közjegyzőhelyettesek helyzete és szerepe a közjegyzők mellett napjainkban. KK,
2011/2:12-25. o.
Szécsényi Nagy Kristóf: A fizetési meghagyásos eljárás. In Nemperes eljárások 2010 (Varga) 844-945. o.
Tóvári Tamás: Fizetési meghagyásos eljárásunk néhány kérdése a német ZPO tükrében. Stu- dia Collegii Bibó.
2001. 295-307. o.
360
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
7. fejezet - ÖTÖDIK RÉSZ │ ELJÁRÁS
KIS- ÉS NAGYÉRTÉKŰ ÜGYEKBEN
1. XXVI. FEJEZET – A KISÉRTÉKŰ PEREK
1.1. 1. A kisértékű perek fogalma
[1050] TÖRTÉNELMI GYÖKEREK • A bagatell vagy másképpen sommás eljárás régóta ismert intézménye a
magyar eljárásjognak. A bagatell (csekély, jelentéktelen) ügyek fogalmában rejlő pejoratív tartalommal
ellentétben a sommás jelző az eljárásnak – az általánoshoz képest – gyorsabb és egyszerűbb lebonyolítására utal.
A sommás eljárásról szóló 1893. évi XVIII. törvény nemcsak a szóbeliségen, a közvetlenségen és a bizonyíték
szabad mérlegelésén alapuló eljárást vezette be, hanem a „a kisebb polgári peres ügyekben való eljárás"
korszerűsítése ürügyén a rendes eljárást is modernizálta (lásd 55. pont). A sommás eljárás fontos „kísérleti
terep" volt a polgári perrendtartás kodifikálásán dolgozó Plósz Sándor számára. 1
Az 1911. évi Pp.-ben a sommás eljárás fogalmát a járásbírósági eljárás váltotta fel, csak a birtokháborítási
pereknél maradt fenn a „sommás" kifejezés. (Eljárás a sommás visszahelyezési és a sommás határperekben.
1911. évi I. tc. 575-582. §). A járásbírósági eljárás a következőkben tért el a törvényszéki eljárástól: a) a felek a
szóbeli tárgyaláson kívül is szóban érintkeztek a bírósággal;
a járásbírósági eljárásban nem volt külön perfelvételi tárgyalás; c) a szóbeli tárgyalás, a keresetlevelet kivéve,
nem előkészítő iratok útján történt; d) a szóbeli tárgyaláson a pervezetés a bíró kezében összpontosult; e)
közvetett eljárásra csak a megkeresés esetén kerülhetett sor.2
Az 1952. évi Pp. a járásbíróságokat általános hatáskörű elsőfokú bíróságokká tette, és ezzel megszüntette a
különbséget az elsőfokú eljárások között. A kis perértékű ügyek fogalma csaknem fél évszázaddal később
bukkant fel ismét a magyar polgári eljárásjogban.
Magyarországon a rendszerváltás utáni harmadik novella, a VII. Ppn. hozott áttörést, de az 1997. évi óvatos
reform a kis perértékű ügyek fogalmát a perorvoslatokra korlátozta.4 A törvény azokat a helyi bíróság
hatáskörébe tartozó vagyonjogi pereket minősítette kis perértékű ügyeknek, amelyekben elsőfokú bíróság által
megítélt, illetve elutasított követelés a kettőszázezer forintot nem haladta meg [256/B. § (1) bek.]. A nehezen
értelmezhető megfogalmazás néhány évvel később „a fellebbezésben vitatott értékre" változott, valamint
kiegészült a kereseti kérelemben megjelölt követelés tíz százalékára történő utalással, ami a helyi bíróság
hatáskörébe tartozó vagyonjogi ügyek értékhatárára tekintettel de facto egymillió forintig, majd 2003-tól
ötszázezer forintig növelhette a kis perértékű ügyek értékhatárát. A szabályozás azonban, amint arra már
utaltunk, csak a perorvoslatokra terjedt ki: a fellebbezés, illetve a felülvizsgálati kérelem elbírálása során
egyszerűbb szabályok alkalmazását tette lehetővé.
[1052] A KISÉRTÉKŰ PEREK TELJES KÖRŰ SZABÁLYOZÁSA • A X. Ppn. kibővítette a kis perértékű
ügyekre vonatkozó szabályozást, amit „kisértékű perek" címszó alatt a törvény Ötödik részében (387-394/A. §)
helyezett el. A 2009. január 1-jén hatályba lépő szabályozás célja – a korábbi sommás, illetve járásbírósági
eljárás mintájára – a kis perértékű ügyek idő- és költségtakarékosabb elintézésének az előmozdítása egy
egyszerűsített, gyorsított pertípus bevezetésével.5
Habár a törvényhozó a X. Ppn. indokolásában kifejezetten nem utalt rá, mégsem tekinthető véletlennek az, hogy
az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a kisértékű követelések európai eljárásának bevezetéséről szóló
861/2007/EK rendeletét is 2009. január 1-jétől kell alkalmazni. A rendeletben szabályozott európai eljárást
azonban csak a határon átnyúló kisértékű követelések esetében, a nemzeti eljárások alternatívájaként lehet
alkalmazni.6
361
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ÖTÖDIK RÉSZ │ ELJÁRÁS KIS-
ÉS NAGYÉRTÉKŰ ÜGYEKBEN
[1053] A KISÉRTÉKŰ PEREK FOGALMA ALÁ TARTOZÓ JOGVITÁK • A kisértékű perek szabályai
• kizárólag fizetési meghagyás útján érvényesíthető, azaz egymillió forintot meg nem haladó, 7 kizárólag pénz
fizetésére irányuló követeléseknek,
• az ellentmondás folytán perré alakult eljárásában vagy a fizetési meghagyásos eljárást ellentmondás nélkül
követő peres eljárásban (lásd 1048. pont) alkalmazandók [387. § (1) bek.].
• A követelés értékét a pertárgy értékére vonatkozó szabályoknak megfelelően kell megállapítani (lásd 152.
pont). A kisértékű perek szabályainak alkalmazhatósága tekintetében a per tárgyának a fizetési meghagyás
iránti kérelem beadásakor fennálló értéke az irányadó. Ha a per keresetváltoztatás folytán nem tartozna a
kisértékű perek körébe, a pert az általános szabályok szerint kell lefolytatni. A korábban megtett perbeli
cselekmények és nyilatkozatok azonban hatályosak maradnak.
• a felek közösen előterjesztett kérelmükben a per általános szabályok szerinti elbírálását kérik [387. § (4)
bek.].
• a követelés fizetési meghagyás útján nem érvényesíthető, mert a per tárgya a munkaviszony keletkezése,
módosulása, megszűnése vagy a munkáltató kötelezettségszegése, illetve fegyelmi vétség [349. § (4) bek.].
A kisértékű perekben a Pp. általános szabályait (I-XIV. fejezet) a Hatodik részben foglalt eltérésekkel kell
alkalmazni. A megfogalmazás arra utal, hogy a törvényhozó a kisértékű pereket – a házassági per vagy a sajtó-
helyreigazítási eljárás stb. mintájára – különleges eljárásként szabályozza.
Ha a jogosult az illetékfizetési kötelezettségének eleget tett, továbbá az ügyre vonatkozó részletes tényállításait
előadta és a bizonyítékait előterjesztette (lásd 1049. pont), a bíróság az iratok megérkezésétől számított harminc
napon belül az ügy tárgyalására határnapot tűz ki, és arra a jogosultat felperesként, a kötelezettet pedig
alperesként megidézi (Pp. 319. §).
A bíróságnak a tárgyalást úgy kell kitűznie, hogy az első tárgyalási nap a jogosult által beadott iratoknak, ha
pedig a közjegyzői aktanyomat később érkezett meg a bírósághoz, akkor az aktanyomatnak a bírósághoz való
érkezését követő legkésőbb negyvenöt napon belül megtartható legyen. Ha a fizetési meghagyásos eljárást
ellentmondás nélkül követi a peres eljárás, akkor az első tárgyalást a keresetlevél beérkezésétől számított hatvan
napon belül kell megtartani [388. § (2) bek.]. A folytatólagos tárgyalást úgy kell kitűzni, hogy az az elhalasztott
tárgyalás napját követően legkésőbb harminc napon belül megtartható legyen.
A bíróság a felperes részletes tényelőadását és bizonyítékait legkésőbb a tárgyalásra szóló idézésben közli az
alperessel. A bíróság a feleket a tárgyalásra szóló idézésben tájékoztatja arról, hogy az ügyet a kisértékű perek
szabályai szerint bírálja el. A tájékoztatásnak ki kell terjednie arra, hogy a feleknek megjelenési és
nyilatkozattételi kötelezettségük van, valamint a határidők elmulasztása milyen jogkövetkezménnyel jár [388. §
(1) bek.].
A fizetési meghagyással szemben előterjesztett ellentmondás nem akadálya annak, hogy a bíróság az általános
szabályok szerint (lásd 487. pont) bocsásson ki bírósági meghagyást.
A bíróság a folytatólagos tárgyalás elmulasztása esetén a tárgyalást – az új határnap egyidejű kitűzésével – csak
kivételesen indokolt esetben halaszthatja el, ennek hiányában a tárgyalást berekeszti és a határozatot a
rendelkezésre álló adatok alapján hozza meg. Ha a tárgyaláson a felek egyike sem jelenik meg, és a felperes
362
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ÖTÖDIK RÉSZ │ ELJÁRÁS KIS-
ÉS NAGYÉRTÉKŰ ÜGYEKBEN
nem kérte, hogy a távollétében is tartsák meg a tárgyalást, szünetelésnek helye nincs, a bíróság a pert
megszünteti (390. §).
• Keresetváltoztatás vagy viszontkereset benyújtása esetén a bizonyítási indítványt a fél azon a tárgyalási napon
is előterjesztheti, amelyen a keresetváltoztatás vagy a viszontkereset benyújtása történt, ha pedig arra két
tárgyalási nap között került sor, az azt követő tárgyalási napon.
• Beszámítási kifogás előterjesztése esetén a beszámítani kívánt követelés bizonyítására vonatkozó indítványt a
kifogás előterjesztésével egyidejűleg kell előterjeszteni. Ezt a rendelkezést az ellenbizonyításra is
megfelelően alkalmazni kell.
• A fél bizonyítási indítványát az ellenfél beleegyezésével a per folyamán bármikor előterjesztheti, kivéve ha a
bizonyítási indítványt a fél neki felróható okból elkésetten vagy egyébként a jóhiszemű pervitellel össze nem
egyeztethető módon terjeszti elő.
• Az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig a fél akkor is előterjesztheti bizonyítási
indítványát, ha abban oly tényre vagy bizonyítékra, illetőleg olyan jogerős bírói vagy más hatósági
határozatra hivatkozik, amely önhibáján kívül az indítvány előterjesztésére egyébként nyitva álló határidő
lejárta után jutott a tudomására, illetve amely jogerőre emelkedéséről önhibáján kívül e határidő lejárta után
szerzett tudomást, és ezt kellően igazolja.
A felsorolt rendelkezésekkel ellentétesen előterjesztett bizonyítási indítványt a bíróság köteles figyelmen kívül
hagyni (389. §).
[1056] KERESETVÁLTOZTATÁS • A felperes a keresetét az alperes érdemi ellenkérelme előadása után csak
egy ízben, az első tárgyaláson változtathatja meg. Ezen időpont után a felperes – az elsőfokú ítélet hozatalát
megelőző tárgyalás berekesztéséig – az alperes hozzájárulásával változtathatja meg a keresetét.
A bíróság kivételesen engedélyezheti, hogy a felperes a keresetét írásban az első tárgyalást követően, de
legkésőbb a folytatólagos tárgyalásig nyitva álló időköz első harmadában az alperes hozzájárulása nélkül
megváltoztassa, ha az első tárgyaláson ehhez felkészülési időt kért. A megváltoztatott keresetet az alperessel a
folytatólagos tárgyalást megelőző nyolcadik napig kell kézbesítés útján közölni.
A felperes az alperes hozzájárulása nélkül az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig
megváltoztathatja keresetét, ha olyan tényre vagy bizonyítékra, illetőleg olyan jogerős bírói vagy más hatósági
határozatra hivatkozik, amely önhibáján kívül a keresetváltoztatásra nyitva álló határidő lejárta után jutott a
tudomására, illetve amelynek jogerőre emelkedéséről önhibáján kívül e határidő lejárta után szerzett tudomást,
és ezt kellően igazolja.
A felperes az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig az alperes hozzájárulása nélkül
a. az eredetileg követelt dolog helyett utóbb beállott változás folytán más dolgot vagy kártérítést követelhet;
c. a keresetét felemelheti vagy leszállíthatja, illetve az eredetileg nem követelt járulékokra vagy a
követeléseknek, illetőleg járulékoknak a per folyamán esedékessé vált részleteire is kiterjesztheti;
A bíróság a keresetnek az a)-d) pontok szerint történő megváltoztatást figyelmen kívül hagyja, ha nyilvánvaló,
hogy a felperes azt azért terjesztette elő késedelmesen, hogy a per befejezését hátráltassa (391/A. §).
A 2008. évi XXX. törvénnyel (X. Ppn.) bevezetett kisértékű perek esetében a keresetváltoztatás szabályozása
más elvek alapján történt, mint két évvel később, amikor a 2010. évi CLXXXIII. törvény az általános szabályok
szerinti keresetváltoztatás fogalmát szűkítette, és a kötelező jogi képviselet esetében szigorú időhatárokat állított
fel (lásd 391. pont). Ezzel magyarázható az eltérő fogalomhasználat és a szabályozás összhangjának a hiánya.
363
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ÖTÖDIK RÉSZ │ ELJÁRÁS KIS-
ÉS NAGYÉRTÉKŰ ÜGYEKBEN
A bíróság kivételesen engedélyezheti, hogy az alperes viszontkeresetet írásban az első tárgyalást követően, de
legkésőbb a folytatólagos tárgyalásig nyitva álló időköz első harmadában a felperes hozzájárulása nélkül
indíthasson, ha az első tárgyaláson ehhez felkészülési időt kért. A viszontkeresetet a felperessel a folytatólagos
tárgyalást megelőző nyolcadik napig kell kézbesítés útján közölni.
Ha a felperes a keresetét az alperes hozzájárulásával vagy az alperes hozzájárulása nélkül – olyan tényre,
bizonyítékra, illetőleg olyan jogerős hatósági vagy más határozatra hivatkozással változtatta meg, amely
önhibáján kívül a keresetváltoztatásra nyitva álló határidő után jutott a tudomására – megváltoztatta (lásd 1055.
pont), az alperes a felperes hozzájárulása nélkül indíthat viszont- keresetet.
A bíróság érdemi tárgyalás nélkül végzéssel elutasítja a viszontkeresetet, ha nyilvánvaló, hogy a fél azt azért
terjesztette elő késedelmesen, hogy a per befejezését hátráltassa.
A bíróság érdemi tárgyalás nélkül végzéssel elutasítja a viszontkeresetet, amelyben nem kizárólag
pénzkövetelést érvényesítenek, vagy amelyben olyan pénzkövetelést érvényesítenek, melynek az értéke az
egymillió forintot meghaladja (391/B. §).
[1058] BESZÁMÍTÁSI KIFOGÁS • A kisértékű perekben beszámítási kifogást az első [tárgyalás után csak
akkor lehet előterjeszteni, ha:
b. a beszámítandó követelés fennállta közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal bizonyítható,
d. a követelés fennálltáról vagy lejártáról ezen időpont után szerzett a fél tudomást, és ezt valószínűsíti.
A bíróság kivételesen engedélyezheti, hogy a fél a fenti korlátozás mellőzésével a beszámítási kifogást írásban
az első tárgyalást követően, de legkésőbb a folytatólagos tárgyalásig nyitva álló időköz első harmadában
terjeszthessen elő, ha az első tárgyaláson ehhez felkészülési időt kért. A beszámítási kifogást az ellenféllel a
folytatólagos tárgyalást megelőző nyolcadik napig kell kézbesítés útján közölni (391/C. §).
A bíróság az ítélete rendelkező részében köteles tájékoztatni a feleket arról, hogy a fellebbezést a kisértékű
perek szabályai szerint bírálja el (391/D. §). Ezek a szabályok azonban nem alkalmazhatóan a végzés elleni
fellebbezés esetében, továbbá az ítélet elleni fellebbezés esetében sem, ha a per tárgya tartási vagy egyéb jellegű
követelés (394/A. §).
A másodfokú eljárásban új tények állításának, illetve új bizonyítékok előterjesztésének helye nincs. E tilalom
nem érvényesül, ha a tények előadására, illetve bizonyítékok előterjesztésére az elsőfokú eljárásban a bíróság
eljárási szabálysértése vagy téves jogalkalmazása miatt nem kerülhetett sor [392. § (4) bek.].
A fellebbezés határideje – az általános szabályoknak megfelelően (lásd 760. pont) – tizenöt nap, de az
elmulasztott fellebbezési határidő utolsó napjától számított hatvan nap elteltével igazolási kérelem akkor sem
terjeszthető elő, ha a mulasztás csak később jutott a fél tudomására, vagy az akadály csak később szűnt meg
[392. § (3) bek.].
364
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ÖTÖDIK RÉSZ │ ELJÁRÁS KIS-
ÉS NAGYÉRTÉKŰ ÜGYEKBEN
A fellebbezést a tanács elnöke – a fellebbezési tárgyalás kitűzése előtt – hivatalból elutasítja, ha a fellebbezés
nem tartalmazza az eljárási jogszabálysértésre vagy a jogszabály téves alkalmazására való hivatkozást. A
fellebbezés elutasításának ezen az alapon nincs helye, ha a fellebbező megjelöli, hogy az elsőfokú ítélet
meghozatala előtti eljárás mely mozzanatát tartja jogszabálysértőnek, illetve azt, hogy az ítélet álláspontja
szerint mely jogát vagy jogos érdekét sérti [393. § (1) bek.].
[1061] A FELLEBBEZÉS ELINTÉZÉSE • A másodfokú bíróság az ügy érdemében tárgyaláson kívül határoz, a
felek bármelyikének kérelmére azonban tárgyalást tart. Tárgyalás tartását a fellebbező fél a fellebbezésében,
illetve az ellenfél csat-
lakozó fellebbezésének kézhezvételétől számított nyolc napon belül, a fellebbező fél ellenfele pedig a
fellebbezés kézhezvételétől számított nyolc napon belül kérheti [393. § (2)-(3) bek.]. A határidők elmulasztása
esetén igazolásnak az előző pontban leírtak szerint van helye.
A másodfokú eljárásban a kereset 146. § (5) bekezdése szerinti módosítására, illetve kiegészítésére (lásd 391.,
776. pont) csak meghatározott feltételek között kerülhet sor. Az a) pont esetében a keresettel érvényesített jog
megalapozására szolgáló új tényeket és bizonyítékokat csak akkor lehet előterjeszteni, ha arra az elsőfokú
eljárásban a bíróság eljárási szabálysértése vagy téves jogalkalmazása miatt nem kerülhetett sor. A b)-d)
pontban foglaltaknak (keresetleszállítás, -kiterjesztés, megállapítás helyett teljesítés stb.) – ha azok bizonyítási
eljárás lefolytatását tennék szükségessé – csak akkor van helyük, ha az azokra okot adó körülmények a tárgyalás
berekesztését követően álltak be (392. §).
[1062] HATÁROZATOK • Ha az elsőfokú bíróság ítélete a jogszabályoknak megfelel, vagy olyan eljárási
szabálysértés történt, amelynek az ügy érdemi elbírálására kihatása nem volt, a másodfokú bíróság az elsőfokú
bíróság ítéletét helybenhagyja.
Lényeges eljárási szabálysértés megállapítása esetén a másodfokú bíróság a Pp. 252. §-ban meghatározottak
szerint határoz (lásd 793. pont). Ha az ítélet anyagi jogszabályt sért, és a döntéshez szükséges tények
megállapíthatóak, a bíróság a jogszabálysértő határozatot – mindenkor a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési)
kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között – megváltoztathatja, egyébként a jogszabálysértő
határozatot egészben vagy részben hatályon kívül helyezi, és az ügyben eljárt elsőfokú bíróságot új eljárásra és
új határozat hozatalára utasítja (394. §).
1.4. Jegyzetek
7
A X. Ppn.-hez fűzött indokolás szerint az egymillió forintos értékhatár megállapításakor a törvényhozó
figyelemmel volt az ár- és értékviszonyokra, továbbá arra, hogy a kisebb súlyú ügyekben bevezetésre kerülő
szabályok hatásai viszonylag nagyobb körben érvényesüljenek. Itt jegyezzük meg, hogy a kisértékű követelések
európai eljárásának bevezetéséről szóló 861/2007/EK rendelet 2. cikke 2000 euróban, azaz mintegy ötszázezer
forintban állapítja meg az értékhatárt.
1.5. Irodalom
Horváth E. Irisz: A kis értékű követelések európai eljárásban hozott ítéletek végrehajtása. MJ, 2010/8:493-498.
o.
Horváth E. Írisz: Kis értékű követelések európai eljárása – Egy új alternatíva? EJ, 2010/3:1823. o.
Simon Károly László: A kisértékű perek hazai szabályozásának jogalkalmazási nehézségei. MJ, 2011/6:349-
362. o.
Pallós Nikoletta: A kis értékű követelések európai eljárása a magyar környezetben. MJ, 2010/7-8:386-392. o.
Wallacher Lajos: Perorvoslat kis perértékű ügyekben – a hetedik Pp. novella. MJ, 1997/11: 650-663. o.
365
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ÖTÖDIK RÉSZ │ ELJÁRÁS KIS-
ÉS NAGYÉRTÉKŰ ÜGYEKBEN
Az előzmények között kell megemlítenünk a 2006. évi LIII. törvényt, amely „a nemzetgazdasági szempontból
kiemelt jelentőségű ügyekben" hozott hatósági határozatok bírósági felülvizsgálatára az általánostól eltérő
szabályokat írt elő, valamint a gazdálkodó szervezetek (vállalkozások) egymás közötti pereinek külön
szabályozására irányuló sikertelen kísérleteket.1 Az új különleges eljárás, mint a Pp. XXVI. fejezete és egyben
Ötödik része, az egyes eljárási és az igazságszolgáltatást érintő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi
LXXXIX. törvény részeként látott napvilágot. Általános indokolása szerint „a jogalkotó kiemelt jelentőséget
tulajdonít a törvényes rend, a köz- és jogbiztonság fenntartásának és erősítésének, valamint a jó és olcsó állam
érdekében a hatékony, gyors, az igazság szolgáltatására törekvő jogrendszer felépítésének". A túlnyomórészt
büntetőjogi normákat tartalmazó törvényt az Országgyűlés 2011. július 4-i ülésnapján fogadta el, és alig egy
héttel később, 2011. július 13-án már hatályba is lépett azzal, hogy a rendelkezéseit a folyamatban lévő
ügyekben is alkalmazni kell.
A kiemelt jelentőségű perekben a Pp. általános szabályait (I-XIV. fejezet) az Ötödik részben foglalt eltérésekkel
kell alkalmazni. A kiemelt jelentőségű pereket a törvény a kisértékű perekhez hasonlóan (lásd 1053. pont)
különleges eljárásként szabályozza.
a törvényszék hatáskörébe tartozó vagyonjogi perek [23. § (1) bek. a) pont], amennyiben a pertárgy értéke a
négyszázmillió forintot meghaladja, továbbá
a megállapításra irányuló perek, amennyiben a pertárgy értéke – ha a marasztalás kérhető lenne – az előbbi
összeget meghaladná.
A kiemelt jelentőségű perek szabályai a Pp. XV-XXV. fejezetében szabályozott különleges eljárásokban nem
alkalmazhatók (386/A. §).
[1065] SORONKÍVÜLISÉG • Mivel a törvényhozó a „társadalom által nagy figyelemmel kísért ügyek
hatékony, belátható időben lezárható, jogszerű elbírálását tűzte ki célul", a szabályozás „vezérmotívuma" a
soronkívüliség lett, amelyet az elsőfokú bíróság erre irányuló kérelem hiányában is köteles elrendelni. A
soronkívüliség az eljárás minden szakaszára kiterjed, beleértve a rendes és a rendkívüli perorvoslatokat is:
• a bíróság a keresetlevelet nyomban, de legkésőbb a bírósághoz érkezéstől számított nyolc napon belül
megvizsgálja,
• a bíróság a keresetlevél érkezésétől számított hatvan napon belülre köteles a per első tárgyalását kitűzni,
• a folytatólagos tárgyalást az elhalasztott tárgyalás napját követő két hónapon belülre kell kitűzni, kivéve
b. a bíróság egymást követő' tárgyalási napokra is tűzhet tárgyalást, amennyiben a per körülményei ezt lehetővé
és indokolttá teszik,
c. az elsőfokú határozatot annak meghozatalától számított legkésőbb nyolc napon belül írásba kell foglalni és az
azt követő három napon belül kézbesíteni kell,
d. a másodfokú eljárás befejezése után az iratokat a bíróság legkésőbb tizenöt napon belül megküldi az elsőfokú
bíróságnak, amely legkésőbb nyolc napon belül kézbesíti a feleknek (386/B-386/G. §),
e. a felülvizsgálati kérelmet az elsőfokú határozatot hozó bíróságnál a határozat közlésétől számított harminc
napon belül kell benyújtani, a határidő elmulasztásától számított harminc nap elteltével igazolásnak sincs
helye (386/I. §).
[1066] BIZONYÍTÁS • A kiemelt jelentőségű perekben a „tiszta" tárgyalási elv érvényesül (lásd 80. pont). A
bíróságot nem terheli a 3. § (3) bekezdésébe foglalt tájékoztatási kötelezettség, a 386/J. § szerint ugyanis nem
köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás
sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni.
366
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
ÖTÖDIK RÉSZ │ ELJÁRÁS KIS-
ÉS NAGYÉRTÉKŰ ÜGYEKBEN
A tanú kihallgatása során a közép-európai gyakorlattól eltérő, az angol-amerikai perjogból ismert „cross-
examination"-rendszer érvényesül:
• A kihallgatást az elnök vezeti. A tanú kihallgatását kezdeményező fél indítványa esetén a tanúhoz először a
tanúkihallgatást indítványozó fél intézhet közvetlenül kérdéseket, majd – az ellenérdekű fél ilyen tartalmú
indítványa esetén – az ellenérdekű fél. A feleket követően az elnök, valamint a bíróság többi tagja jogosult a
tanúhoz kérdéseket intézni.
• Amennyiben egyik fél sem élt az indítványtételi joggal, a tanút elsőként az elnök hallgatja ki, illetve a bíróság
többi tagja is jogosult a tanúhoz kérdéseket intézni.
• A fél részéről a tanúhoz intézett a) a tanú befolyásolására alkalmas, illetőleg a választ magában foglaló, b) az
ügyre nem tartozó, c) indokolatlanul ismételten ugyanarra a tényre irányuló kérdés esetén az ellenérdekű fél
tiltakozást jelenthet be. Tiltakozással érintett kérdés megengedhetősége felől az elnök határoz (386/M. §).
[1067] EGYÉB SZABÁLYOK • A bíróság – a feltételek fennállása esetén (lásd 691. és 693. pont) – köteles
rész- vagy közbenső ítéletet hozni, amennyiben ezt bármelyik fél indítványozza. A bíróság a kérelem tárgyában
legkésőbb az indítványt követő tárgyaláson határoz. Az alaptalan vagy ismételten alaptalan indítványt tevő felet
a bíróság pénzbírsággal sújtja (386/H. §).
A beavatkozást megengedő határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. A beavatkozást elutasító, valamint a
beavatkozót a perből kizáró határozat ellen a beavatkozó fellebbezéssel élhet; ennek jogerős elintézéséig a
beavatkozó a perben nem vehet részt, újabb beavatkozási kérelmet nem nyújthat be (386/L. §).
A kiemelt jelentőségű perekben kiszabható pénzbírság legmagasabb összege ötmillió forint (386/K. §).
2.1. Jegyzet
1
Wopera Zsuzsa: Az alfától az ómegáig: a kisértékűtől a kiemelt perekig. Miskolci Jogi Szemle. Különszám,
2011. 211. o.
2.2. Irodalom
Wopera Zsuzsa: Az alfától az ómegáig: a kisértékűtől a kiemelt perekig. Miskolci Jogi Szemle. 2011.
Különszám, 211-227. o.
367
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
8. fejezet - HATODIK RÉSZ │ A
VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
1. XXVIII. FEJEZET – A BÍRÓSÁGI VÉGREHAJTÁS
1.1. 1. Alapfogalmak
[1068] A BÍRÓSÁGI VÉGREHAJTÁS • A bírósági végrehajtás – Vida Istvánnak a magyar jogirodalomban
általánosan elfogadott meghatározása szerint – az a polgári nemperes eljárás, amelynek során a bíróság, illetve a
végrehajtásra felhatalmazott szerv általában vagyoni kényszerrel juttatja érvényre a kötelezettség teljesítésére
vagy biztosítására irányuló szankciót.1 A bírósági végrehajtás leglényegesebb, egyben valamennyi más polgári
eljárástól megkülönböztető eleme a kényszer alkalmazása. A bírósági végrehajtás során állami kényszerrel is el
kell érni, hogy a pénzfizetésre, illetőleg az egyéb magatartásra kötelezett teljesítse a kötelezettségét [Vht. 5. §
(1) bek.]. Kényszer alkalmazható akkor is, ha az adós a végrehajtó felhívására a személyazonosságát nem
igazolja [Vht. 5. § (4)bek., 47/A. §). 2 Az állami kényszer alkalmazására csak akkor kerül sor, ha a jog
érvényesülését az önkéntes követés nem biztosítja.
Az adós személye elleni kényszercselekményt – a bíróság, illetőleg a bírósági végrehajtó intézkedése alapján – a
rendőrség végzi.
A bírósági végrehajtás az egyedi vagyoni végrehajtás egyik útja, mivel nem az adós vagyonának az egészét,
hanem a külön meghatározott vagyontárgyait, illetve vagyoni jogait vonják végrehajtás alá. Ezek az
intézkedések azonban az adós jogalanyiságát nem érintik. Az egyetemes vagyoni végrehajtás a felszámolási
eljárásban érvényesül, ahol az adós gazdálkodó szervezetnek a teljes vagyonával kell helytállnia az adósságaiért.
A felszámolási eljárás (és a végelszámolás) eredményeképpen a gazdálkodó szervezet jogalanyisága megszűnik.
368
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HATODIK RÉSZ │ A
VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
A végrehajtási eljárás szabályozása is sok tekintetben eltér a polgári peres eljárásétól. Az eljárás kérelemre
indul: a bíróság a végrehajtást kérő (jogosult) kérelmére végrehajtható okiratot állít ki. Az eljárás lefolytatása a
bíróság, illetve a bírósági végrehajtó hatáskörébe tartozik. Az eljárás során a bíróság végzéssel határoz, illetve
végrehajtási lapot állít ki, vagy végrehajtási záradékkal lát el egyes okiratokat. A végrehajtási eljárásban hozott
egyetlen bírósági döntéshez sem fűződik anyagi jogerőhatás. Mindössze egyetlen olyan lényeges ismérve van a
végrehajtási eljárásnak, amely a polgári perhez teszi hasonlóvá, éspedig az eljárás kontradiktórius jellege. A
végrehajtási eljárásban két ellenérdekű fél van: a végrehajtást kérő (jogosult) és az adós (kötelezett).
Mindazonáltal a kétoldalú meghallgatás lehetősége – éppen a végrehajtási eljárás nemperes jellegéből adódóan –
szűkebb körű, mint a polgári peres eljárásban.
[1074] A BÍRÓSÁGI VÉGREHAJTÁS MINT ÖNÁLLÓ ELJÁRÁS • Magyarországon 1881 óta külön törvény
szabályozza a végrehajtási eljárást. Ezzel szemben számos európai országban a polgári perrendtartás vagy a
polgári eljárásjogi kódex tartalmazza a végrehajtás legfontosabb szabályait. A végrehajtási eljárásnak a polgári
perhez való viszonya régi vitakérdése a magyar jogirodalomnak.
Az a XIX. századból eredő felfogás, amely a végrehajtási eljárást a polgári per részének tekintette, a
végrehajtási eljárás külön törvényben való szabályozása után meghaladottá vált. „A végrehajtás egészen a per
körén kívül eső eljárás, amit azonban gyakran nem ismernek fel" – mutatott rá Magyary, aki a végrehajtást és a
csődeljárást, mint a „magánjogi jogosítványokat kényszer útján, vagyis az adós jogügyleti közreműködése
nélkül érvényesítőket", a peren kívüli eljárások közé sorolta. 5 A korabeli jogirodalomból ismert egy másik nézet
is, amely a peren kívüli jelleget vitatva a végrehajtási eljárást a peres és a nemperes eljárások körén kívül eső sui
generis intézménynek tekintette. Jancsó még azt is megkérdőjelezte, hogy a végrehajtási eljárás a polgári
törvénykezési eljárások körébe tartozik-e.6
A második világháború után a szovjet jogirodalom hatására ismét felbukkant az a tézis, hogy a végrehajtás a
polgári eljárás „szerves része". Bacsónál a végrehajtási eljárás a polgári eljárás önálló szakasza, míg Névai
szerint a peres vagy nemperes eljáráshoz kapcsolódó, részben önállósult szakasza.7 Alig egy évtizeddel később
Vida már egyértelműen a végrehajtási eljárás nemperes jellege és viszonylagos önállósága mellett foglal állást,
ugyanakkor utal arra, hogy a végrehajtási eljárás rendszerint más jogvitát eldöntő eljáráshoz kapcsolódik.8 Az
újabb jogirodalom a bírósági végrehajtást önálló, törvényileg szabályozott eljárásnak tartja, amelyre más
eljáráshoz való kapcsolódás nélkül is sor kerülhet.9
A végrehajtási eljárás önállóságát – a tételesjogi szabályozás elkülönülésén túl – mindenekelőtt azzal lehet
alátámasztani, hogy a bírósági végrehajtás nem szükségképpeni folytatása a polgári pernek vagy más polgári
eljárásnak. A jogerős bírósági ítéletek közül – az önkéntes teljesítés hiányában is – csak a marasztalást
tartalmazókat lehet végrehajtani, a megállapító és a jogalakító ítéletek esetében a végrehajtás fogalmilag kizárt.
Egy másik érv az önállósága mellett az, hogy a bírósági végrehajtást nem kell feltétlenül megelőznie polgári
peres vagy nemperes eljárásnak, mivel a végrehajtás például záradékkal ellátott közjegyzői okirat alapján is
foganatosítható.
A XIX. század utolsó évtizedeiben a polgári eljárásjog és a végrehajtási jog fejlődése elvált egymástól. Amíg az
előbbi nagyon lassan és sok kitérővel jutott el az 1911. évi polgári perrendtartáshoz (lásd 56. pont), addig a
végrehajtási jog kodifikációja az 1878. évi törvényjavaslatot követően felgyorsult, és két évvel később
megszületett az 1881. évi LX. törvénycikk a végrehajtási eljárásról.
369
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HATODIK RÉSZ │ A
VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
Az 1881. évi Vht., amely 260 szakaszban foglalta össze a bírósági végrehajtás szabályait, több mint hatvan éven
keresztül megfelelt a jogbiztonság követelményeinek, és jól szolgálta a magyar hitel- és piacgazdaság érdekeit.
Négy nagyobb módosítása közül háromra elsősorban a gazdasági viszonyok gyökeres változása miatt került
sor.10
[1076] A SZOCIALISTA VÉGREHAJTÁSI JOG • Az 1881. évi végrehajtási törvény „utóéletét" sajátos
kettősség jellemezte. Jóllehet a törvény formálisan 1955-ig hatályban maradt, az érvényességét azonban már a
háború befejezése után elveszítette. 1945 és 1950 között mintegy ötven olyan jogszabály született, amely a
végrehajtási eljárást felfüggesztette, korlátozta vagy kizárta. A szocialista társadalmi-gazdasági rendszerre való
áttérés eredményeképpen a bírósági végrehajtás egyre ritkábbá vált.
Az 1955. évi Vht. szocialista alapokra helyezte a bírósági végrehajtást. Ezt elsősorban azzal érte el, hogy átvette
a szovjet végrehajtási jog elemeit, beleértve azokat is, amelyek teljesen idegenek voltak a magyar jogi
hagyományoktól (például a végrehajtási lap). A Vht. hatálybalépésével egy időben létrehozták az új szocialista
végrehajtói szervezetet is. A megyei bíróságok és a járásbíróságok mellé kinevezett végrehajtók állami
alkalmazottak lettek.11
A hetvenes évek első felében végrehajtott bírósági szervezeti reform, majd a Pp. módosítása után (lásd 66. pont)
elodázhatatlanná vált a végrehajtási eljárás korszerűsítése.12 A szocialista végrehajtási jog elsősorban a
meggyőzés eszközével próbálta meg rávenni az adósokat a kötelezettségük teljesítésére. 13 A túlzott adósvédelem
az eljárások elhúzódásához vezetett, ami – a korabeli szóhasználattal élve – „lazította az állampolgári
fegyelmet". Ennek ellenére az 1979. évi Vht. nem szakított gyökeresen a korábbi jogszabállyal, sőt annak a
szerkezetét is átvette. Ennek következtében a nyolcvanas évek második felétől kezdve egyre kevésbé felelt meg
az átalakuló gazdaság követelményeinek.
A Vht. számos kérdésben, így különösen a bírósági végrehajtás hatékonyságát illetően, nem váltotta be a
hozzáfűzött reményeket. Ezért a kilencvenes évek végén megkezdődött mind a végrehajtási eljárás, mind pedig
a végrehajtói intézményrendszer átfogó felülvizsgálata, és ennek eredményeképpen megszületett a 2000. évi
CXXXVI. törvény, amely a Vht. közel kétszáz rendelkezését módosította. A következő évek kodifikációs
munkájából az Európai Unió végrehajtási szabályainak az alkalmazhatóságát biztosító rendelkezéseket, valamint
a „lakásmaffia" elleni intézkedéseket kell kiemelni. A 2008. évi XXXIX. törvény a Vht. mintegy ötven
rendelkezését változtatta meg, bevezette az elektronikus árverést, és „Zálogtárgy egyszerűsített végrehajtási
értékesítése" elnevezéssel új fejezetet iktatott a törvény szövegébe. Azóta a végrehajtási törvényt több mint
harmincszor módosították; a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény
megszüntette az azonnali beszedési megbízást (Vht. 6. §),15 a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L.
törvény pedig jelentősen megnövelte a közjegyző szerepét a végrehajtás elrendelésében (Vht. 31/E. §). A 2011.
évi CLXXX. törvény a Vht. mintegy nyolcvan szakaszát változtatta meg, bevezette a végrehajtási iratok
elektronikus kézbesítését, módosította az elektronikus árverés, a végrehajtási eljárásban igénybe vehető
jogorvoslatok, valamint a végrehajtók fegyelmi felelősségre vonásának szabályait.
370
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HATODIK RÉSZ │ A
VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
Ha valamely ingóságot (jogot vagy követelést) vagy ingatlant a bírósági végrehajtás és a közigazgatás során
egyaránt lefoglaltak, az eljárást a bírósági végrehajtás szabályai szerint kell tovább folytatni (Vht. 2-4. §).
Erre akkor kerül sor, ha az adós az eljárás során olyan magatartást tanúsít, amely az eljárás lefolytatását gátolja,
vagy olyan kötelezettségének nem tesz eleget, amelyet személyesen csak ő tehetne meg. Így például az adós a
végrehajtó felszólítására köteles a személyazonosságát okirattal igazolni, ennek megtagadása esetén a
végrehajtó intézkedhet a személyazonosságnak a rendőrség közreműködésével történő megállapítása iránt.
Az adós személye elleni kényszercselekményt – a bíróság, illetőleg a bírósági végrehajtó intézkedése alapján – a
rendőrség végzi el. A rendőrség jogosult és köteles mindazokat a kényszerítő intézkedéseket megtenni és
kényszerítő eszközöket alkalmazni, amelyek a rendőrségről szóló jogszabályok szerint megtehetők, illetőleg
alkalmazhatók, és az adott esetben a végrehajtás eredményes befejezéséhez szükségesek (Vht. 5. §).
Ha előre látható, hogy a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összegre vagy a munkabérre vezetett végrehajtás
viszonylag rövid időn belül nem vezet eredményre, az adós bármilyen vagyontárgya végrehajtás alá vonható. A
lefoglalt ingatlant azonban csak akkor lehet értékesíteni, ha a követelés az adós egyéb vagyontárgyaiból nincs
teljesen fedezve vagy csak aránytalanul hosszú idő múlva elégíthető ki (Vht. 7. §).
[1081] A VÉGREHAJTÁST KÉRŐ RENDELKEZÉSI JOGA • A felek rendelkezési joga (lásd 75. pont) a
végrehajtási eljárásban is érvényesül. A végrehajtást kérő rendelkezésétől függ az, hogy az adós milyen jellegű
vagyontárgyából kívánja a követelésének végrehajtását. Ez a jog csak a törvény keretei között érvényesülhet,
így például nem irányulhat a foglalásnál egyes konkrét ingóságok kijelölésére. A bíróság a végrehajtási kényszer
arányos, illetőleg fokozatos alkalmazása céljából a végrehajtást kérő rendelkezésétől az adós érdekében eltérhet
(Vht. 8. §).
• az Európai Parlament és a Tanács 805/2004/EK rendelete a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai
végrehajtható okirat létrehozásáról;
371
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HATODIK RÉSZ │ A
VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
Magyarországnak az Európai Unióhoz történt csatlakozása óta a fenti szabályok a magyar jogrendszerre is
érvényesek. Valamely tagállam olyan bírósági határozatának a végrehajtása esetén, amely a felsorolt rendelet
hatálya alá tartozik, a közösségi jogi normák lépnek a magyar jogszabályok helyébe. A Vht. alkalmazására csak
a közösségi jog által nem szabályozott kérdésekben (például a végrehajtás elrendelésének a formája) vagy a
nemzeti jog általi szabályozásra kifejezetten átengedett kérdésekben (mint a végrehajtás foganatosítása) kerülhet
sor. Az európai uniós jogszabályok ugyan a belső jogba történő átültetés nélkül is alkalmazhatók, a közösségi és
a magyar szabályozás „összeillesztésére" a Vht. módosítására, illetve kiegészítésére volt szükség [Vht. 10. § h)
pont, 13. § (3) bek., 16. § f)-l) pont, 23/B. §, 31/C. §, 37/B. § (4) bek., 48. § (8) bek., 50. § (5) bek., 164. § (2)
bek., 186. § (3) bek., 187. § (3) bek., 204/A. §., 210/A-210/B. §, 211. § (3) bek.]. A Tanács 4/2009/EK
rendeletének alkalmazását a 2010-ben beiktatott XIV. fejezet (210/H. §) biztosítja.
A közösségi jog alapján történő végrehajtással részletesen foglalkozunk az Európai polgári eljárásjog című
tankönyv egyes fejezeteiben.16
a második szakaszban a konkrét végrehajtási cselekményekre kerül sor, beleértve a végrehajtás biztosítására és a
jogi szankciók kikényszerítésére tett intézkedéseket is.
b. az olyan okirat, amelyet a bíróság vagy a közjegyző végrehajtási záradékkal látott el,
c. a bíróság végrehajtást elrendelő, letiltó, illetőleg átutalási végzése, továbbá közvetlen bírósági felhívást
tartalmazó határozata,
e. a bíróság bűnügyi költségről, elővezetési és kísérési költségről, valamint az alapos kifogás esetén a
végrehajtót az állam felé terhelő befizetési kötelezettségről szóló értesítése,
g. az Európai Unió által elrendelt pénzügyi és vagyoni korlátozó intézkedés végrehajtására zárlatot elrendelő
végzés,
h. a 4/2009/EK tanácsi rendelet alapján kijelölt hazai központi hatóság által a tartásra kötelezett adatainak
beszerzésére kiállított megkeresés (Vht. 10. §).
[1086] A VÉGREHAJTÁSI KÉRELEM • A végrehajtható okirat kiállítása iránti kérelmet megfelelően kitöltött
formanyomtatványon kell előterjeszteni. A kérelmet a bírósághoz kell benyújtani, de a végrehajtási lap (lásd
1088. pont) kiállítása, illetve a közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal történő ellátása (lásd 1093. pont) a
közjegyzőtől is kérhető. A végrehajtást kérő köteles közölni az adós nevét (cégnevét) és az azonosításához
szükséges adatokat, továbbá legalább egy adatot az adós lakóhelyére, munkahelyére, székhelyére, illetve a
372
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HATODIK RÉSZ │ A
VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helyére vonatkozóan. A végrehajtási kérelmet „kellő példányban" kell
benyújtani, ami annyit jelent, hogy a feleken és a bíróságon kívül a végrehajtási eljárást lefolytató szerv számára
is kell egy példányt számítani.
Ha a jogi képviselővel nem rendelkező végrehajtást kérő a kérelmét nem a nyomtatványon terjesztette elő, a
nyomtatványt nem a kellő példányban nyújtotta be vagy nem megfelelően töltötte ki, a bíróság vagy a közjegyző
a hiányokat saját hatáskörben, a bírósági iratokban rendelkezésre álló adatok alapján is pótolhatja. A jogi
képviselővel rendelkező fél hiányos kérelmét a bíróság érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. A bíróság vagy a
közjegyző a kérelem beérkezésétől, hiánypótlás esetén a hiányok pótlásától számított 15 napon belül dönt a
végrehajtási kérelemről. A szóban előterjesztett végrehajtási kérelmet a bíróság vagy a közjegyző a
nyomtatvány kitöltésével foglalja írásba (Vht. 11-12. §).
Az önálló bírósági végrehajtó hatáskörébe tartozó ügyben a végrehajtás iránti kérelmet az illetékes végrehajtónál
is elő lehet terjeszteni. Ebben az esetben a nyomtatványt a végrehajtó tölti ki, és továbbítja a végrehajtás
elrendelésére jogosult bírósághoz (12/A. §).
[1087] A VÉGREHAJTÁS ÁLTALÁNOS FELTÉTELEI • A végrehajtható okiratot csak akkor lehet kiállítani,
ha a végrehajtandó határozat vagy az okiraton alapuló követelés
A bíróság által jóváhagyott egyezség alapján akkor is végrehajtható okiratot lehet kiállítani, ha a jóváhagyó
végzés ellen fellebbezést nyújtottak be (lásd 711. pont). Ez a rendelkezés a közjegyző által jóváhagyott – a
bírósági egyezséggel azonos hatályú – egyezségre is irányadó.
Tartásdíj (szüléssel járó költség és tartásra irányuló járadékszerű szolgáltatás) behajtására elrendelt végrehajtás
esetén a végrehajtható okiratot a lejárt, hat hónapnál régebbi tartásdíjrészletekre nézve akkor lehet kiállítani, ha
a végrehajtást kérő valószínűsítette, hogy a hátralék az adós rosszhiszemű magatartására vezethető vissza, vagy
annak érvényesítését alapos okból mulasztotta el.
A kisértékű követelések európai eljárásának bevezetéséről szóló 861/2007/EK rendelet szerinti eljárásban hozott
ítélet alapján végrehajtható okiratot lehet kiállítani akkor is, ha az ítéletet megfellebbezték (Vht. 14. §).
A jogerős fizetési meghagyás alapján nem lehet végrehajtható okiratot kiállítani akkor, ha a közjegyző a
jogerősítési záradékban feltüntette azt, hogy a követelés tárgyában nincs helye végrehajtásnak (lásd 1047. pont).
[1088] A VÉGREHAJTÁSI LAP • A végrehajtási lap olyan végrehajtható okirat, amelyet bíróság, közjegyző
vagy más hatóság határozata alapján a bírósági végrehajtó számára állítanak ki. A végrehajtási lap tartalmazza a
végrehajtandó határozat kivonatát, továbbá mindazokat az adatokat, amelyekre a végrehajtónak az eredményes
eljárás céljából szüksége van.
Minden ügyben rendszerint egy végrehajtási lapot kell kiállítani. Ez a rendelkezés a végrehajtási eljárás
összpontosításának elvét szolgálja, mivel azt a célt tartja szem előtt, hogy az adós ellen ne lehessen egyidejűleg
különböző végrehajtók útján a legkülönbözőbb vagyontárgyaira ugyanazon követelés behajtása érdekében
végrehajtást vezetni.
Ugyanabban a végrehajtási ügyben akkor kell több végrehajtási lapot kiállítani, ha a) a követelés több
végrehajtást kérőt illet meg, és a követelésnek az egyes végrehajtást kérőkre eső része a végrehajtandó
határozatban pontosan meg van jelölve, vagy b) a követelés több adóssal szemben áll fenn.
A végrehajtási lapról annyi kiadmányt kell készíteni, hogy a végrehajtó, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara,
valamint minden végrehajtást kérő és adós egy-egy példányt kapjanak. A bíróság (közjegyző) a kamara
számítógépes rendszerén keresztül küldi meg a végrehajtási lap elektronikus hiteles másolatát a végrehajtónak;
az elektronikus okiratról a végrehajtó készíti el az adós részére a papíralapú hiteles másolatot (Vht. 18. §). Ha a
végrehajtási kérelem teljesen alaptalan, a bíróság (közjegyző) a végrehajtási lap kiállítását megtagadja. Erről a
373
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HATODIK RÉSZ │ A
VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
bíróság (közjegyző) végzéssel dönt, és azt a végrehajtást kérőnek kézbesítteti (Vht. 19. §). A végrehajtási lap
kiállítását megtagadó végzés ellen a végrehajtást kérő fellebbezést nyújthat be.
Ha a végrehajtási kérelem részben alaptalan, a bíróság (közjegyző) a végrehajtási lapot a kérelemtől eltérően
állítja ki. Erről a bíróság (közjegyző) végzést hoz, és azt a végrehajtást kérőnek közvetlenül, az adósnak a
végrehajtó útján kézbesítteti. A végzés ellen a végrehajtást kérő és az adós is fellebbezhet (Vht. 213. §). A
végrehajtási lap kiállítása során a közjegyző nemperes eljárása és az eljárás során hozott határozata a bíróság
eljárásával azonos hatályú (Vht. 31/E. §).
• a bíróság polgári ügyben hozott marasztaló határozata alapján; b) a bíróság büntetőügyben hozott
határozatának a polgári jogi igénnyel kapcsolatos marasztalást tartalmazó része alapján; c) a bíróság által
jóváhagyott egyezség alapján, továbbá jogi segítségnyújtó szolgálatnak a pártfogó ügyvédi díjnak a pártfogó
ügyvéd részére történő megfizetésére kötelező határozata alapján az elsőfokon eljárt bíróság (Vht. 15. §);
• a közjegyző által hozott, marasztalást tartalmazó határozat és a közjegyző által jóváhagyott – a bírósági
egyezséggel azonos hatályú – egyezség alapján bármelyik közjegyző, továbbá a közjegyzőnek a közjegyzői
nemperes eljárás lefolytatásáért felszámított díjról és költségről kiállított költségjegyzéke alapján a
költségjegyzéket kiállító közjegyzőn kívüli bármelyik közjegyző;
• az ügyészség, a nyomozó hatóság és a szabálysértési hatóság igazságügyi szakértői díj megfizetéséről szóló
határozata alapján az adós székhelye – ezek hiányában az adós végrehajtás alá vonható vagyontárgyának
helye – szerinti helyi bíróság;
• a külföldi bírósági határozat alapján az adós lakóhelye, székhelye – ezek hiányában az adós végrehajtás alá
vonható vagyontárgyának helye, külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, illetve közvetlen
kereskedelmi képviselete esetén a fióktelep, illetőleg a képviselet helye – szerinti törvényszék székhelyén
működő helyi bíróság, Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság;
• a belföldi és külföldi választottbírósági határozat és egyezség alapján az adós lakóhelye, székhelye – ezek
hiányában az adós végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helye, külföldi székhelyű vállalkozás
magyarországi fióktelepe, illetve közvetlen kereskedelmi képviselete esetén pedig a fióktelep, illetőleg a
képviselet helye – szerinti törvényszék [Vht. 16. § a)-d), k) pont].
[1090] VÉGREHAJTÁSI LAP KIÁLLÍTÁSA A KÖZÖSSÉGI JOG ALAPJÁN • Végre- hajtási lapot állít ki
• a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal, valamint az Európai Szabadalmi Hivatal által a költségek viselése
tárgyában hozott határozata;
• a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról szóló 805/2004/EK
rendelet szerint európai végrehajtható okiratként hitelesített külföldi határozat (bírósági egyezség);
• az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló 1896/2006/EK rendelet szerint végrehajthatónak
nyilvánított európai fizetési meghagyás;
• a 861/2007/EK rendelet szerinti kisértékű követelések európai eljárásában hozott ítélet alapján az adós
lakóhelye, székhelye – ezek hiányában az adós végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helye, külföldi
székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, illetve közvetlen kereskedelmi képviselete esetén a fióktelep,
illetőleg a képviselet helye – szerinti törvényszék székhelyén működő helyi bíróság, Budapesten a Budai
Központi Kerületi Bíróság;
• ha az európai fizetési meghagyást magyar közjegyző bocsátotta ki, az európai fizetési meghagyást kibocsátó
közjegyző;
374
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HATODIK RÉSZ │ A
VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
• házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a 2201/2003/EK rendelet szerint kiállított
igazolással ellátott külföldi határozat (bírósági egyezség) alapján a kötelezett, vagy a gyermek szokásos
tartózkodási helye szerinti törvényszék székhelyén működő helyi bíróság, Budapesten a Budai Központi
Kerületi Bíróság
• a 4/2009/EK tanácsi rendelet szerinti tartási ügyben hozott bírósági határozat (perbeli egyezség) alapján 17 az
adós lakóhelye, székhelye – ezek hiányában az adós végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helye – szerinti
törvényszék székhelyén működő helyi bíróság, Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság [Vht. 16. § e)-
j), l) pont].
[1091] VÉGREHAJTÁSI ZÁRADÉK • Ha a végrehajtási eljárást nem előzte meg bírósági (közjegyzői,
választottbírósági stb.) eljárás, de a jogosult a követelése fennállását okirattal valószínűvé teszi, vagy egyébként
az igényének az érvényesítésére azonnali végrehajtási joggal rendelkezik, a bíróság vagy a közjegyző az okiratot
végrehajtási záradékkal látja el. Ha az adós a követelést alaptalannak tartja, a végrehajtás elrendelése után pert
indíthat a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránt (lásd 1004-1006. pont).
• a községi, városi, fővárosi kerületi jegyzőnek a birtokvitában hozott, az elmaradt haszon, a kár és a költség
megtérítésére kötelező határozatát;
• az ügyvédi fegyelmi hatóságnak, a tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek fegyelmi testületének
és az igazságügyi szakértői kamara etikai tanácsának, továbbá az egészségügyben működő szakmai kamarák
első- és másod-
• azt a teljes bizonyító erejű magánokiratot, amely az ingatlan közös tulajdonának árveréssel történő
megszüntetésére irányuló szerződésről szól, ha az okirat tartalmazza az ingatlan becsértékét, az árverési
feltételeket, továbbá az eljárási költség viselésének és a befolyt vételár felosztásának a módját;
• a károkozás helye szerinti illetékes jegyzőnek a vadkár, vadászati kár vagy vadban okozott kár megtérítésére
vonatkozó határozatát;
• a munkáltatónak a Munka Törvénykönyve alapján a munkavállalóhoz intézett olyan – keresettel meg nem
támadott – írásbeli felszólítását, amely a munka vállaló részére jogalap nélkül kifizetett munkabérnek (Mt.
164. §) vagy a munkavállaló munkaviszonnyal összefüggő más tartozásának a megtérítésére irányul, a
munkavállalót kártérítésre kötelező határozatát (Mt. 179. §), a munkavállalóval a békéltető eljárás során
kötött egyezségét.
Az ügyben eljárt fogyasztóvédelmi békéltető testület kötelező határozatát, illetve az egészségügyi közvetítő
tanács előtt kötött egyezséget a testület, illetve tanács székhelye szerint illetékes helyi bíróság végrehajtási
záradékkal látja el. Pénzügyi fogyasztói jogvita esetén a fogyasztó lakóhelye szerint illetékes helyi bíróság látja
végrehajtási záradékkal a Pénzügyi Békéltető Testület kötelezést tartalmazó határozatát vagy a határozattal
jóváhagyott egyezséget (Vht. 23/A. §).
A 44/2001/EK tanácsi rendelet szerinti közokiratot, a 805/2004/EK rendelet szerint európai végrehajtható
okiratként hitelesített külföldi közokiratot, a 4/2009/EK tanácsi rendelet szerinti tartási ügyben kiállított
közokiratot végrehajtási záradékkal látja el az adós lakóhelye, székhelye – ezek hiányában végrehajtás alá
vonható vagyontárgyának helye – szerinti törvényszék székhelyén működőhelyi bíróság, Budapesten a Budai
Központi Kerületi Bíróság. A 2201/2003/EK tanácsi rendelet szerinti közokiratot a kötelezett vagy a gyermek
szokásos tartózkodási helye szerinti törvényszék székhelyén működő helyi bíróság, Budapesten a Budai
Központi Kerületi Bíróság látja el végrehajtási záradékkal.
A végrehajtási záradékkal kapcsolatos egyéb kérdésekben a végrehajtási lapra vonatkozó szabályokat kell
megfelelően alkalmazni (Vht. 20-23. §).
375
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HATODIK RÉSZ │ A
VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
Az okiratot készítő közjegyző végrehajtási záradékkal látja el azt a közokiratot, amely az ingatlan közös
tulajdonának árveréssel történő megszüntetésére irányuló szerződésről szól, ha az okirat tartalmazza az ingatlan
becsértékét, az árverési feltételeket, továbbá az eljárási költség viselésének és a befolyt vételár felosztásának a
módját.
A közokirat záradékolása során a közjegyző eljárása és határozata a bíróság eljárásával azonos hatályú (Vht.
31/E. §).
[1094] KÖZVETLEN BÍRÓSÁGI LETILTÁS • A bírósági végrehajtás nem igényli minden esetben a
végrehajtó közreműködését. A törvényben meghatározott feltételek teljesülése esetén a végrehajtást elrendelő
bíróság – végrehajtási lap vagy végrehajtási záradék kiállítása helyett – maga intézkedik az adós
munkáltatójánál, hogy a behajtandó összeget az adós munkabéréből vonja le, és fizesse ki a végrehajtást
kérőnek. Közvetlen bírósági letiltás esetén a végrehajtás elrendelésének és foganatosításának első szakasza
összefonódik, és egyetlen eljárási cselekménnyel elvégezhető. A munkabérből való letiltást a bíróság végzéssel
rendeli el, amely ellen a felek fellebbezéssel élhetnek (Vht. 213. §).
• a követelést a végrehajtást kérő kívánságára vagy a törvény rendelkezése alapján az adós munkabéréből kell
behajtani.
Kizárólag közvetlen letiltással kell behajtani a követelést akkor, ha ezt a végrehajtást kérő kívánta, illetve ha a
végrehajtás tartásdíj vagy más, részletekben fizetendő összeg iránt folyik, és a munkabér végrehajtás alá
vonható része az esedékes összeget fedezi (Vht. 26. §).
Elsősorban közvetlen letiltással kell behajtani a követelést, ha a végrehajtást kérő járulék nélkül számított
követelése az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegét nem haladja meg, vagy ha az ügy körülményei (például
a behajtandó követelés kisebb összege vagy a végrehajtási kényszer fokozatos alkalmazásának az elve) ezt
indokolják (Vht. 27. §).
[1095] VÉGREHAJTÁSI LAP HELYETT LETILTÓ VÉGZÉS • A végrehajtási lap kibocsátására jogosult
bíróság a letiltó végzésben az adós munkáltatóját, illetőleg az adós számára rendszeresen járandóságot folyósító
szervet vagy személyt arra hívja fel, hogy – a letiltó végzés jogerőre emelkedésének bevárása nélkül – az adós
munkabéréből, illetőleg járandóságából a végzésben feltüntetett ösz- szeget vonja le, és haladéktalanul fizesse ki
a végrehajtást kérőnek (Vht. 24. §).
376
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HATODIK RÉSZ │ A
VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
A bíróság a letiltó végzést a munkáltatónak és a feleknek kézbesítteti. A végzés elleni fellebbezésnek a letiltott
összeg levonására és kifizetésére nézve nincs halasztó hatálya.
Ha a letiltó végzés kibocsátása nem végrehajtási lap, hanem végrehajtási záradék helyett történik, a
munkáltatónak meg kell várnia a végzés jogerőre emelkedését, mert a követelés ilyenkor még nincs eldöntve.
Erre szolgál a negyvenöt napos határidő.
A bíróság a letiltó végzést a munkáltatónak és a feleknek kézbesítteti. A végzés ellen az adós és a végrehajtást
kérő azon az alapon fellebbezhet, hogy a bíróság a végzést nem a törvényben meghatározott feltételek alapján
bocsátotta ki. A fellebbezésről a bíróság a munkáltatót haladéktalanul értesíti, és felhívja őt, hogy a levonást
folytassa, de a levont összeget újabb értesítésig ne fizesse ki.
Ha a másodfokú bíróság helybenhagyta a letiltó végzést, az elsőfokú bíróság a munkáltatót arra hívja fel, hogy a
levont összeget fizesse ki a végrehajtást kérőnek. Ha a másodfokú bíróság megváltoztatta a végzést, a letiltó
határozatát három napon belül közvetlenül küldi a munkáltatónak, aki köteles az adós munkabéréből levont
összeget haladéktalanul kifizetni a végrehajtást kérőnek (Vht. 25. §).
[1097] KÖZVETLEN BÍRÓSÁGI FELHÍVÁS • A bírósági letiltás legegyszerűbb formája a tartásdíj iránti
követelések behajtására szolgál (Vht. 28. §). A bíróság – a jogosult kérelmére – nem bocsát ki külön végzést,
hanem abban a határozatában, amelyben a munkabérben részesülő személyt tartásdíj fizetésére kötelezi, a
munkáltatót egyúttal közvetlenül felhívja arra, hogy a határozatban megállapított összeget vonja le, és fizesse ki
a jogosultnak. A bíróság a határozat rendelkező részét a határozat meghozatalától számított három napon belül
megküldi a munkáltatónak.
A másodfokú bíróság akkor bocsát ki közvetlen felhívást, ha az elsőfokú bíróság elutasító határozatával
ellentétben állapított meg tartásdíjat, vagy ha az elsőfokú bíróság által megállapított tartásdíj összegét, illetve a
teljesítésre vonatkozó rendelkezését módosította. A felülvizsgálati kérelem alapján megállapított vagy
módosított tartásdíj-fizetési kötelezettség esetében a Kúria bocsáthat ki közvetlen felhívást.
A közvetlen bírósági letiltás és felhívás esetén a munkáltató feladata az, hogy a munkabérre és egyéb
járandóságra vezetett végrehajtás szabályait (lásd 1116.
pont) az adóssal szemben alkalmazza. Ha a közvetlen letiltást, illetve felhívást követően további végrehajtási
intézkedés szükséges, ez az ügyben eljáró elsőfokú bíróság hatáskörébe tartozik (Vht. 30. §).
Ha a végrehajtást kérő bejelenti, hogy a közvetlen letiltás vagy felhívás nem vezetett eredményre, és az adós
egyéb vagyontárgyát kívánja végrehajtás alá vonni, a bíróság végrehajtási lapot állít ki, illetve az okiratot
végrehajtási záradékkal látja el (Vht. 31. §), és azt a közvetlen letiltást tartalmazó végzéssel vagy a közvetlen
felhívást tartalmazó határozat kiadmányával együtt megküldi a végrehajtónak.
Ha a végrehajtási cselekmények folytatása egyidejűleg több helyszínen, illetve több megye területén szükséges,
a végrehajtás foganatosítását megkezdő végrehajtó (a törvény szóhasználata szerint ügygazda végrehajtó) több
377
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HATODIK RÉSZ │ A
VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
A nyilvántartásokat vezető hatóságok és szervezetek a végrehajtó megkeresésének nyolc napon belül, illeték- és
díjmentesen kötelesek eleget tenni.
A végrehajtó az adatok beszerzése céljából elektronikus úton is megkeresheti az adatokat elektronikus úton
nyilvántartó hatóságokat, szervezeteket. A végrehajtás foganatosításához szükséges adatok beszerzése iránt a
végrehajtó már a végrehajtható okirat kézbesítése előtt intézkedhet (Vht. 47. §).
A jogügyletek biztonságának erősítése érdekében a végrehajtó a 47/A. §-ban leírt módon végzi el az adós, a
kötelezett, valamint a végrehajtási eljárásban részt vevők személyazonosságának a megállapítását. Az ellenőrzés
elektronikus úton történő adatigényléssel valósul meg.
Az elektronikus ügyintézésben való részvétel a fél, a végrehajtás egyéb résztvevője, a bíróság és a megkeresett
hatóság (személy vagy szervezet) számára önkéntes, de a jogkövetkezményekre tekintettel a törvény kifejezett,
írásos elfogadáshoz köti a felhasználási szabályzat elfogadását. Ennek megtörténte után a felsorolt személyek,
illetve szervek elektronikus úton jogosultak kapcsolatot tartani a végrehajtóval (Vht. 35/A-35/C. §). A törvény
egyes felhasználókat (például bank és takarékszövetkezet) a végrehajtóval való elektronikus kapcsolattartásra
kötelez (Vht. 79/G. §).
Ha a végrehajtást kérő belföldön lakóhellyel nem rendelkezik, a végrehajtási kérelem benyújtásával egyidejűleg
kézbesítési megbízottat kell megjelölni (lásd 341. pont). A kézbesítési megbízott ügyvéd, valamint
magyarországi székhely- lyel, illetve lakóhellyel rendelkező szervezet vagy természetes személy egyaránt lehet.
A végrehajtást kérő részére szóló iratot a kézbesítési megbízott által történő átvételt követő ötödik napon
kézbesítettnek kell tekinteni. Kézbesítési megbízott hiányában az iratot hirdetményi úton kell kézbesíteni (Vht.
37/B. §). Nem kell kézbesítési megbízottat megjelölni a 861/2007/EK rendelet szerinti határozat (lásd 1083.
pont) végrehajtására indult eljárásban.
Ha a belföldi bíróság által kiállított végrehajtási lap kézbesítése esetén a kézbesítési vélelem beállt (lásd 338.
pont), az a fél, aki a határozat alapján végrehajtási kérelem előterjesztésére jogosult, a végrehajtói kézbesítés
költségeinek megelőlegezésével kérheti, hogy a határozatot tartalmazó iratot önálló bírósági végrehajtó
kézbesítse a címzettnek. Ha a végrehajtás megindul, a kézbesítés költségeit az adós viseli.
378
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HATODIK RÉSZ │ A
VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
Az ún. végrehajtói kézbesítés a címzett felkutatását és az irat személyes kézbesítését jelenti annak érdekében,
hogy az ténylegesen eljusson a címzetthez,
és a kézbesítés ténye hatósági eljárásban kerüljön megállapításra. Jogszabály a végrehajtási lapon kívül más irat
végrehajtói kézbesítését is előírhatja (Vht.
31/D. §).
A végrehajtás során a végrehajtó megtekintheti és átvizsgálhatja az adós lakását (és egyéb helyiségét), bármely
vagyontárgyát, valamint gazdasági tevékenységgel kapcsolatos iratait. A végrehajtó „tárgy elleni erőszakot" is
alkalmazhat, vagyis az adós lezárt lakását, a tartózkodási helyéül szolgáló vagy egyéb helyiségét, a hozzájuk
vezető bejáratot, továbbá az adós bútorát vagy más ingóságait is felnyithatja. Ha ilyenkor az adós vagy
nagykorú családtagja nincs jelen, tanút kell alkalmazni. Ha az ingatlan vagy a helyiség felnyitása csak a zár
vagy lakat eltávolításával lehetséges, a végrehajtó az új zár, lakat kulcsát az ingatlan fekvése szerinti
rendőrkapitányságon helyezi el, ahol azt az adós vagy a vele együtt lakó nagykorú családtagja átveheti.
Személy elleni erőszakot a végrehajtó nem alkalmazhat, ellenszegülés esetén az érintett személyt tájékoztatja az
ellenszegülés következményeiről, és a legközelebbi rendőri szervhez fordul segítségért, amely köteles a
végrehajtási eljárásban haladéktalanul közreműködni (Vht. 43-45. §).
A végrehajtást kérő részt vehet a végrehajtási eljárási cselekmények foganatosításánál. Kívánságára előzetesen
értesíteni kell a végrehajtási eljárási cselekmények időpontjáról (Vht. 38. §).
[1105] RENDBÍRSÁG • A végrehajtási eljárásban a bíróság ötszázezer forintig terjedő rendbírságot szabhat ki
az adóssal vagy a végrehajtási eljárásban közreműködésre kötelezett más személlyel vagy szervezettel szemben,
ha a jogszabályban foglalt kötelezettségének nem tesz eleget, vagy a hatóság intézkedését akadályozza. A
rendbírságot kiszabó végzés ellen fellebbezésnek van helye (Vht. 45/A. §).
A végrehajtást kérő viseli a végrehajtás költségeit akkor, ha a végrehajtási eljárásban elmulasztotta a követelés
megszűnésének vagy csökkenésének a bejelentését (Vht. 40. §), továbbá ha a végrehajtás alaptalannak
bizonyult, vagy ha a végrehajtást kérő kívánságára szüntették meg, illetve korlátozták a végrehajtást (Vht. 56.
§).
379
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HATODIK RÉSZ │ A
VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
Ha az adós okirattal valószínűsítette, hogy a végrehajtandó követelés alaptalan, azt már teljesítették, vagy
egyébként megszűnt, a végrehajtó a bizonyítékra utalva felhívja a végrehajtást kérőt, hogy tizenöt napon belül
nyilatkozzék a követelés fennállásáról, egyúttal az adóstól felvett összegből a végrehajtás költségeit fizesse be a
megfelelő számlára.
Ha a végrehajtást kérő a követelés megszűnését bejelenti, továbbá a felhívásban megjelölt összegeket megfizeti,
a végrehajtási eljárás – külön határozat nélkül – befejeződik.
Ha a végrehajtást kérő elmulasztotta a nyilatkozatot, vagy elismerte ugyan az adós állítását, de a felhívásban
megjelölt összeget nem fizette meg, a végrehajtó az ügyet beterjeszti a végrehajtást foganatosító bírósághoz. A
bíróság végzéssel kötelezi a végrehajtást kérőt a végrehajtás költségeinek a megfizetésére. A végrehajtó a
végzésben feltüntetett összegek behajtására folytatja az eljárást (Vht. 41. §).
Ha a végrehajtást kérő a követelés megszűnését vagy csökkenését nem ismerte el, az adós a végrehajtás
megszüntetése vagy korlátozása iránt pert indíthat (lásd 1004-1006. pont).
A végrehajtást foganatosító bíróság az adós kérelmére kivételesen akkor függesztheti fel a végrehajtást, ha az
adós a felfüggesztésre okot adó, méltányolható körülményt igazolta, és az adóst a végrehajtási eljárás során
korábban nem sújtották rendbírsággal.
• Ha a végrehajtható okirat vagy a végrehajtó intézkedése ellen jogorvoslattal éltek, a jogorvoslatot elbíráló
bíróság a végrehajtást felfüggesztheti.
• A bíróság a végrehajtást azokban az esetekben is felfüggesztheti, amelyekben ezt a polgári perrendtartás (lásd
497-501. pont) vagy más törvény lehetővé teszi (Vht. 48-49. §).
A bíróság a felfüggesztésre okot adó, méltányolható körülmények körében kiemelten értékeli az adós által
eltartásra köteles és tartásra szoruló személyek számát, az adós vagy az eltartott személy tartós és súlyos
betegségét, a végrehajtási eljárás során bekövetkezett és az adóst is sújtó természeti katasztrófát.
Ha a végrehajtás ingatlan kiürítése iránt folyik, a felfüggesztés az adós kérelmére egy ízben, legfeljebb hat
hónapra rendelhető el. Önkényesen elfoglalt lakás kiürítése során a kötelezett kérelmére felfüggesztésnek helye
nincs.
• az adós meghalt, vagy a nem természetes személy adós megszűnt, és a végrehajtást kérő nem kérte a
jogutódlás megállapítását;
• az adósnak nincs lefoglalható vagyontárgya, illetőleg a lefoglalt vagyontárgy értékesítése sikertelen volt;
380
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HATODIK RÉSZ │ A
VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
• az adós a teljesítésre halasztást kapott, vagy a részletekben való teljesítést engedélyezték neki, illetve
állapította meg számára a végrehajtó;
A végrehajtást akkor lehet folytatni, ha a felsorolt okok elhárultak, így például az adós személyazonosságát
megállapították, vagy valószínűsítették, hogy az adósnak van lefoglalható vagyontárgya stb. Az e) pont esetében
nincs helye az eljárás folytatásának, ha a szünetelés megállapításától számított egy éven belül a költséget nem
előlegezték; ebben az esetben a végrehajtás megszűnik (Vht. 52-54. §).
Ha az adós ellen több végrehajtás van folyamatban, részletfizetés csak valamennyi követelésre és valamennyi
végrehajtást kérő nyilatkozatát figyelembe véve állapítható meg.
A végrehajtó által adott részletfizetés esetében a végrehajtást folytatni kell, ha az adós bármely részlet
teljesítését elmulasztotta, az adós ellen más követelés behajtására is indult végrehajtás, az adós jövedelmi,
vagyoni helyzetében lényeges változás állt be, a bíróság megállapította, hogy az adós a lefoglalt vagyontárgyat a
végrehajtás alól elvonta (Vht. 54. §).
A Vht. csak azokat az eseteket szabályozza, amikor a végrehajtás megszüntetésre, illetve korlátozására a
végrehajtási eljárásban kerülhet sor. A végrehajtást foganatosító bíróság a végrehajtást köteles végzéssel
megszüntetni, ha
a. ezt kívánta a végrehajtást kérő, és a megszüntetés, illetőleg korlátozás másnak a jogát nem sérti, vagy
Nincs helye a végrehajtás megszüntetésének akkor, ha a végrehajtási költségek megfizetésére (lásd 1107. pont)
nem került sor.
A végrehajtást elrendelő bíróság végzéssel megszünteti, illetőleg korlátozza a végrehajtást, ha közokirat alapján
megállapította, hogy a végrehajtandó határozatot jogerős határozat hatályon kívül helyezte, illetőleg
megváltoztatta. A bíróság a végrehajtást megszüntető végzésében arról is rendelkezik, hogy ki viseli a
végrehajtási költséget. Ebben az esetben a bíróság az adós kérelmére a végrehajtást kérőt végzéssel arra
kötelezheti, hogy – teljesen, illetőleg részben – térítse vissza az adósnak a végrehajtás során kapott összeget
(vagyontárgyat) és a végrehajtási költséget, illetőleg annak megfelelő részét. Az ún. visszvégre- hajtást az
alapügyben eljárt végrehajtó foganatosítja. Tartásdíj címén kifizetett összeg (átadott vagyontárgy) ilyen
visszatérítésének nincs helye (Vht. 56. §).
381
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HATODIK RÉSZ │ A
VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
Ez a szoros kapcsolat fejeződik ki abban a szabályban, hogy a végrehajtási jog a végrehajtandó követeléssel
együtt évül el (Vht. 57. §). Az elévülés ellenére az anyagi jog megmarad, és a jogszabályban meghatározott
feltételek esetén, például beszámítással érvényesíthető.19
A végrehajtási jog elévülését általában kérelemre kell figyelembe venni; hivatalból akkor vehető figyelembe, ha
az alapjául szolgáló követelés elévülését is hivatalból kell figyelembe venni (például tartásdíj vagy életjáradék
esetében).
Ha végrehajtási jog elévülését hivatalból kell figyelembe venni, a végrehajtási jog elévülési határidejének letelte
után előterjesztett kérelemre nem lehet végrehajtást elrendelni, és a már elrendelt végrehajtást nem lehet
folytatni. A végrehajtási jog elévülését bármely végrehajtási cselekmény megszakítja.
Itt kell megjegyezni azt, hogy az adós munkabérére és egyéb járandóságára vezetett végrehajtás elsőbbségének
az elve csak az ún. kielégítési végrehajtásban (lásd 1072. pont) érvényesül. A biztosítási végrehajtásban a
munkabér csak akkor tiltható le, ha az adósnak a biztosítandó összeg fedezetéül szolgáló, végrehajtás alá
vonható más vagyontárgya nincs [Vht. 191. § (6) bek.].20
[1115] A VÉGREHAJTÓI LETILTÁS • Az adós munkabérét vagy egyéb járandóságát a bíróság közvetlen
letiltó végzéssel vagy közvetlen felhívással, a végrehajtó pedig letiltással vonhatja végrehajtás alá. A végrehajtói
letiltás a végrehajtó kényszercselekménye, amellyel a bíróság által elrendelt végrehajtást foganatosítja.
Ha az adós a végrehajtó helyszíni eljárása alkalmával, illetőleg a végrehajtható okirat postai kézbesítésétől
számított tizenöt napon belül nem fizette meg a tartozását, a végrehajtó az adós munkabérét vagy egyéb
járandóságát letiltja, és ilyen módon lefoglalja. A letiltásban a végrehajtó arra hívja fel az adós munkáltatóját,
hogy az adós munkabéréből a letiltásban feltüntetett összeget vonja le, és – a felhívásnak megfelelően – fizesse
ki a végrehajtást kérőnek, illetőleg kivételesen utalja át a végrehajtói letéti vagy más számlára. A tartásdíj
behajtására irányuló letiltást a határidő letelte után három napon belül ki kell bocsátani.
A munkabérre vezetett végrehajtás hatálya újabb letiltás nélkül kiterjed arra a munkabérre is, amelyet az adós –
a munkáltató megváltozása esetén – az új munkáltatótól kap (Vht. 59. §).
[1116] KÖZÖS SZABÁLYOK • A törvény a munkabérből, illetve egyéb járandóságból történő bármely
végrehajtás esetére közös szabályokat állapít meg (Vht. 61-63. §).
• A levonás alapja a nettó munkabér, vagyis az az összeg, amely a munkabért terhelő adó (adóelőleg),
egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék, magán-nyugdíjpénztári tagdíj, valamint egyéb járulékok levonása után
fennmarad.
• A levonás mértéke: a nettó munkabérből általában legfeljebb 33%-ot, kivételesen legfeljebb 50%-ot lehet
levonni.
• A levonás során mentes a végrehajtás alól a havonta kifizetett munkabérnek az a része, amely megfelel az
öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegé- nek.21 Ez a mentesség nem áll fenn a gyermektartásdíj és a
szüléssel járó költség végrehajtása esetén. (Ha az adós ugyanattól a munkáltatótól egyidejűleg több jogcímen
kap munkabért, ezeket a mentesség szempontjából összevontan kell figyelembe venni.)
• A levonás után fennmaradó összegből korlátozás nélkül végrehajtás alá vonható a havonta kifizetett
munkabérnek az a része, amely meghaladja az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének ötszörösét.
382
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HATODIK RÉSZ │ A
VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
a. tartásdíj,
A levonás mértéke több követelés esetén sem haladhatja meg a munkabér 50%-át. A levonás szempontjából a
munkabérrel egy tekintet alá esik a táppénz, a végkielégítés és a jutalom (Vht. 65. §).
A törvény munkabérből való levonás szabályait az olyan járandóságokra is kiterjeszti, amelyek az Mt.
értelmében nem minősülnek munkabérnek, de jellegüket tekintve megegyeznek vele. A Vht. 66. §-a alapján ide
tartozik:
• bármely személynek a munkájából eredő olyan díjazása, juttatása, követelése, amelyet valamely szervtől vagy
személytől rendszeresen, időszakonként visszatérően kap.
A családi pótlékból legfeljebb 33%-ot lehet levonni a jogalap nélkül felvett családi pótlék és anyasági támogatás
fejében (Vht. 69. §).
A munkanélküli-ellátásból (járadék, segély stb.) legfeljebb 33%-ot lehet levonni a tartásdíj vagy a jogalap nélkül
felvett munkanélküli-ellátás fejében (Vht. 72. §).
A fogva tartott adós nettó keresményéből – mentességre való tekintet nélkül – le kell vonni az adós a) eltartási
költségét, b) a saját szükségleteire fordítható összeget és c) a szabadulása idejére tartalékolt összeget. A
levonások után fennmaradó keresmény legfeljebb 50%-át bármely követelés fejében le lehet vonni (Vht. 73. §).
[1120] A VÉGREHAJTÁS ALÓL MENTES JUTTATÁSOK • A törvény taxatíve sorolja fel azokat a
juttatásokat, amelyek semmilyen követelés esetében sem vonhatók végrehajtás alá, mivel az adós
létfenntartásához nélkülözhetetlenek vagy meghatározott kiadások fedezésére szolgálnak. Ezek közé tartozik
például a nemzeti gondozási díj, az időskorúak járadéka, a munkanélküliek jövedelempótló támogatása, az
ápolási díj, az anyasági támogatás, a rokkantsági járadék, a törvényen alapuló tartásdíj, nevelési díj, az ösztöndíj,
a kiküldetéssel, külszolgálattal és munkába járással összefüggő költségtérítés, a fogyatékossági támogatás (Vht.
74. §).
A munkáltató köteles az adós munkabéréből a letiltásban meghatározott ösz- szeget levonni és – a letiltásban
foglalt felhívás szerint – kifizetni a végrehajtást kérőnek, illetőleg kivételesen átutalni a végrehajtói letéti vagy
más számlára (Vht. 75. §).
383
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HATODIK RÉSZ │ A
VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
• intézkedjék arról, hogy a munkabér kifizetése napján a letiltott összeget a munkabérből vonják le, és fizessék
ki a végrehajtást kérőnek, illetőleg utalják át a végrehajtói letéti vagy más számlára;
• értesítse a letiltás foganatosításának akadályáról a letiltást kibocsátó szervet (Vht. 76. §).
• Egy 2012-ben hatályba lépett új rendelkezés szerint a munkáltató jogosult a letiltott összeg kifizetését
felfüggeszteni addig, amíg annak összege – az időszakonként esedékessé váló összegek összeadásával – a
négyszáz forintot el nem éri, de legfeljebb hat hónapig [Vht. 76. § (2) bek.].
A munkáltató köteles az adós részére a munkaviszony megszűnésekor olyan igazolást kiállítani, amely
feltünteti, hogy a munkabérből milyen tartozásokat, milyen határozat vagy jogszabály alapján, kinek a részére
kell levonni. Ha az adós újabb munkaviszonyt létesít, köteles a tartozásigazolást a munkába lépése előtt az új
munkáltatójának átadni. Az új munkáltató köteles a tartozásigazolást az adóstól bekérni és a végrehajtást
folytatni (Vht. 78. §).
A munkáltató köteles biztosítani a végrehajtó részére a munkahely területére vagy az ügyintézés helyszínére
történő belépést és a munkáltatónak az adósra vonatkozó személyi nyilvántartásába, valamint az adós
munkabérére és a letiltás foganatosítására vonatkozó iratokba történő betekintést (Vht. 60. §).
Magánszemély esetében csak az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének négyszerese feletti összeg vonható
korlátlanul végrehajtás alá (lásd 21. jegyzet). Ha az adóst megillető összeg ennél kisebb, akkor csak az 50%-át
lehet végrehajtás alá vonni. Mentes a végrehajtás alól az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összege, kivéve ha a
végrehajtás gyermektartásdíjra vagy szüléssel járó költségre folyik (Vht. 79/A. §).
Ha a fizetési számlán kezelt összeg nem vagy csak részben fedezi a követelés összegét, akkor a pénzforgalmi
szolgáltató a teljesítést kiterjeszti a további fizetésiszámla-szerződés, illetve betétszerződés vagy takarékbetét-
szerződés
alapján kezelt összegekre is, a törvényben meghatározott sorrend szerint (Vht. 79/B. §).
Ha több számlatulajdonos van, akkor bármelyik számlatulajdonossal szemben fennálló követelés esetén a teljes
összeg végrehajtás alá vonható. A nem adós számlatulajdonos az igényperre vonatkozó szabályok (lásd 1007-
1011. pont) szerint léphet fel (Vht. 79/C. §).
384
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HATODIK RÉSZ │ A
VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
A bank és a takarékszövetkezet köteles a végrehajtóval elektronikus kapcsolatot tartani (lásd 1101. pont), hogy
az adós pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt ösz- szegeinek a felkutatására irányuló végrehajtói megkereséseket
megválaszolja.
[1124] ÁTUTALÁSI VÉGZÉS • A bíróság a végrehajtást kérő kérelmére az adós rendelkezésére álló,
pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összeg (lásd 1080. pont) végrehajtás alá vonására átutalási végzést hoz.
Ebben a pénzforgalmi szolgáltatót felhívja arra, hogy a fizetési számla mentesnek minősülő összeget meghaladó
egyenlegéből a követelés összegét utalja ki a végrehajtást kérőnek, illetőleg utalja át a végrehajtást kérő által
megjelölt fizetési számlára (Vht. 80. §).
A végrehajtási lap kiállítására jogosult bíróság az átutalási végzést a pénzforgalmi szolgáltatónak azzal a
rendelkezéssel küldi meg, hogy a végzésben feltüntetett követelés összegét a végzés jogerőre emelkedésének
bevárása nélkül utalja ki vagy utalja át a végrehajtást kérőnek; a végzés elleni fellebbezésnek a végzésben
foglaltak végrehajtására nincs halasztó hatálya.
Az okirat végrehajtási záradékolására jogosult bíróság az átutalási végzést a pénzforgalmi szolgáltatónak azzal a
rendelkezéssel küldi meg, hogy a végzésben feltüntetett követelés összegét tartsa vissza, és – ha a végzés
kézbesítésétől számított negyvenöt napon belül a bíróságtól nem kap más értesítést – azt a végrehajtást kérőnek
utalja ki vagy utalja át. Fellebbezés esetén a visszatartott összeg kiutalására vagy átutalására a végzés jogerőre
emelkedése után kerülhet sor, amelyről a bíróság a pénzforgalmi szolgáltatót haladéktalanul értesíti (Vht. 81. §).
[1126] HATÓSÁGI ÁTUTALÁSI MEGBÍZÁS • A pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összeg végrehajtás alá
vonása a végrehajtói letéti számla javára benyújtott hatósági átutalási megbízással történik.22 Az adós
pénzforgalmi szolgáltatója a végrehajtó intézkedésének megfelelően köteles a fizetési számla mentesnek
minősülő összeget meghaladó egyenlegéből a megbízásban megjelölt követelés összegét a végrehajtói letéti
számlára átutalni. Ha a hatósági átutalási megbízás fedezet hiánya miatt nem vagy csak részben vezetett
eredményre, a végrehajtó a végrehajtást kérő erre irányuló kérelmére azt ismételten benyújtja.
1.8. 8. Az ingóvégrehajtás
[1127] JELENTŐSÉGE • Az ingóvégrehajtás két szakaszból áll: az adós ingóságainak (vagyoni értékű jogainak
és követeléseinek) a lefoglalásából és az ingóságok értékesítéséből. A sikeres értékesítés során befolyt összeg
fedezi a végrehajtást kérő követelését, annak járulékait, valamint a végrehajtás költségeit.
A kényszer arányos és fokozatos alkalmazásának elvéből (lásd 1080. pont) következően az ingóvégrehajtás
elrendelésére akkor kerülhet sor, ha előre látható, hogy a követelést a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt
összegre vagy a munkabérre vezetett végrehajtással nem lehet viszonylag rövidebb időn belül végrehajtani.
385
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HATODIK RÉSZ │ A
VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
Általános szabály az, hogy az ingófoglalásra a végrehajtási költség megelőlegezésének időpontjától számított
harminc napon belül kerül sor.
Ha a végrehajtó az adósnak a végrehajtható okiratot személyesen adta át, az önkéntes teljesítés elmaradása
esetén köteles az ingófoglalást haladéktalanul elvégezni.
Ha a végrehajtható okiratot postán kézbesítették, a kézbesítéstől számított negyvenöt napon belül kell az
ingófoglalást elvégezni.
arról: mely vagyontárgyait terheli zálogjog. Ha a végrehajtható okiratot postán kézbesítik, a végrehajtó ezzel
egyidejűleg felhívja az adóst, hogy a végrehajtható okirat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül
nyilatkozzék a vagyontárgyait terhelő zálogjogról.
A végrehajtó a végrehajtást kérő kérelmére a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál vezetett zálogjogi
nyilvántartásba való betekintéssel meggyőződik arról, hogy az adós zálogkötelezettként szerepel-e a
nyilvántartásban, továbbá, hogy vagyonát, illetőleg valamely vagyontárgyát terheli-e jelzálogjog, és szükség
esetén ebből a célból megkeresi a közjegyzőt (Vht. 84. §).
[1129] LEFOGLALHATÓ INGÓSÁGOK • A végrehajtó elsősorban az adós birtoká- [1129] ban vagy
őrizetében levő ingóságot foglalja le, mivel a birtoklás ténye alapján vélelmezhető az adós tulajdonjoga.
Ezenkívül lefoglalható olyan más ingóság is, amelyről valószínűsíthető, hogy az adós tulajdonában van. Nem
foglalható le az adós birtokában vagy őrizetében levő ingóság akkor, ha a rajta levő jelből vagy más
körülményből minden bizonyítás nélkül kétségtelenül megállapítható, hogy az ingóság nincs az adós
tulajdonában (például kölcsönzőből származó háztartási gép).
A végrehajtó a foglalást addig folytatja, amíg a követelés – járulékaival együtt, ideértve az eljárás befejezéséig
előreláthatóan felmerülő végrehajtási költséget – nincs teljesen fedezve (Vht. 87. §).
A becsérték megállapításánál a végrehajtó a forgalmi árat veszi alapul. Ha a felek a becsértékben megegyeztek,
ez az irányadó. Ha valamelyik fél kívánja, a végrehajtó a foglalásnál szakértő-becsüst alkalmaz (Vht. 97. §).
Az adóssal szemben alkalmazott vagyoni kényszer csak addig terjedhet, ameddig a létfenntartását nem
veszélyezteti, illetve a jövedelemszerző tevékenységét nem akadályozza. Ellenkező esetben az adós még
hátrányosabb helyzetbe kerülne, és még kevésbé lenne képes a kötelezettségei teljesítésére.
A végrehajtás alól mentes vagyontárgyak körének a meghatározása különféle módon történhet. A magyar
jogrendszer – hagyományosan – kógens szabályt alkalmaz, amelytől még az adós beleegyezésével sem lehet
eltérni. Ha a törvény a végrehajtás alól mentes vagyontárgyak körét vagylagosan állapítja meg, a mentesség a
foglalásnál jelen levő adós által kijelölt vagyontárgyra terjed ki. Kivételesen a mentes dolog is lefoglalható a
dolog vételárának, a vételéhez adott kölcsön összegének, továbbá elkészítési vagy javítási díjának a behajtása
végett, ha a foglalást a bíróság így rendelte el (Vht. 89. §).
[1131] A VÉGREHAJTÁS ALÓL MENTES VAGYONTÁRGYAK KÖRE • A Vht. 90. § szerint a következő
vagyontárgyak mentesek – általános érvénnyel – a végrehajtás alól:
386
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HATODIK RÉSZ │ A
VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
j) az adós háztartásához tartozó kiskorú gyermek által használt – jellegénél fogva gyermekek részére szolgáló –
tárgy;
m) az a dolog, amelyet a felszámolási eljárás során nem lehet az adós vagyonához tartozóként figyelembe venni.
Ha a foglalásra több ingatlanban kerül sor, az (1) bekezdés e)-g) és k) pontjában meghatározott mentességet
csak az – adós nyilatkozata esetén az általa megjelölt – egyik ingatlanban foganatosított foglalás során lehet
érvényesíteni. A munkaeszköz, a kitüntetés és a gyógyászati segédeszköz kivételével nem mentes a végrehajtás
alól az olyan vagyontárgy, amely nemesfémből vagy egyébként nemes anyagból készült, és a szokásos
használati cikkektől eltérően különösen nagy értékű.
A felsorolt vagyontárgyak – a 90. § h), l) és m) pontjában felsoroltak kivételével – csak a természetes személy
adósok elleni végrehajtás alól tekinthetők mentesnek.
Az adóst megillető egyéb pénzösszegek, dolgok, illetve vagyoni értékű jogok közül mentes a végrehajtás alól a)
a kitüntetéssel együtt járó összeg, a biztosítási összeg, a szakszervezet sztrájkalapjába helyezett összeg; b) a
szerzőt és a jogutódját megillető szerzői jog és a szerzői díj 50%-a; c) a szövetkezeti tag részjegye, valamint a
saját jogon szerzett kárpótlási jegy; d) a postára feladott pénz és más küldemény mindaddig, amíg azt a posta,
illetőleg a fuvarozó az átvételre jogosultnak nem adta át; e) a közraktárban elhelyezett dolog (Vht. 91-96. §).
Az adósnak vagy az óvadék jogosultjának kérelmére a végrehajtó mentesíti a végrehajtás alól az óvadékként
nyújtott pénzt, takarékbetétkönyvet vagy értékpapírt mindaddig, amíg az óvadék visszaadásának feltételei nem
állnak fenn.
A mentesítésnek akkor van helye, ha a kérelmező igazolja, hogy az óvadékkal biztosított jogügyletet nem a
hozzátartozójával vagy olyan jogi személlyel kötötte, amellyel való viszonyában többségi befolyás áll fenn,
illetve a gazdálkodó szervezet nem a tagjával kötötte (Vht. 96/A. §).
387
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HATODIK RÉSZ │ A
VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
Készpénz lefoglalásakor a végrehajtó a lefoglalt készpénzt magához veszi, és huszonnégy órán belül befizeti a
végrehajtói letéti számlára (Vht. 100. §).
Üzletrész lefoglalása esetén a végrehajtó a foglalási jegyzőkönyv másolatának megküldésével értesíti az érintett
gazdálkodó szervezetet és a cégbíróságot (Vht. 101. §).
Jelzálogjoggal terhelt ingóság lefoglalása esetén a végrehajtó a foglalási jegyzőkönyv másolatát megküldi a
közjegyzőnek, hogy az ingóság lefoglalását jegyezze be a zálogjogi nyilvántartásba, és adjon tájékoztatást az
ingóságon fennálló jelzálogjog jogosultjának adatairól (Vht. 103/B. §).
A széfszolgáltatás keretében őrzött ingóságot a végrehajtó a széf lepecsételésével foglalja le, egyúttal értesíti a
széfszolgáltatót és az adóst a széf felnyitásának időpontjáról. A megjelölt időpontban az adós a végrehajtónak és
a széfszolgáltatónak a jelenlétében felnyitja a széfet, a végrehajtó pedig elkészíti a részletes foglalási
jegyzőkönyvet. Ha a megjelölt időpontban az adós nem jelent meg, a széfszolgáltató, ha a széfszolgáltató nem
rendelkezik a széf felnyitására kulcscsal, a végrehajtó nyittatja fel a széfet (Vht. 103/C. §).
[1134] GÉPJÁRMŰ LEFOGLALÁSA • Gépjármű lefoglalása esetén a végrehajtó köteles a forgalmi engedélyt
és a gépjármű törzskönyvét is lefoglalni. A végrehajtó a foglalási jegyzőkönyv másolatát, valamint a lefoglalt
forgalmi engedélyt és törzskönyvet megküldi az illetékes közlekedési igazgatási hatóságnak. Ha a forgalmi
engedély vagy a törzskönyv lefoglalása meghiúsult, a végrehajtó a foglalási jegyzőkönyv másolatának
megküldésével egyidejűleg felhívja a közlekedési igazgatási hatóságot, hogy a gépjárművet vonja ki a
forgalomból; a hatóság köteles e felhívásnak haladéktalanul eleget tenni. A végrehajtó a gépjárművet a
járműnyilvántartásban szereplő adatok alapján is lefoglalhatja, ha az adós a gépjármű tulajdonosaként van a
nyilvántartásba bejegyezve. A végrehajtó
-e) pont] igényelheti. A természetes személy adós foglalkozásának gyakorlásához nélkülözhetetlen gépjármű
lefoglalásakor csak a törzskönyvet kell lefoglalni és a foglalási jegyzőkönyv másolatával együtt megküldeni az
illetékes közlekedési igazgatási hatóságnak. Az adós a gépjármű értékesítéséig – a zár alá vétel esetét kivéve – a
gépjárművet használhatja (Vht. 103. §).
[1135] A LEFOGLALT INGÓSÁG MEGŐRZÉSE • A lefoglalás korlátozza, de nem szünteti meg az adósnak
az ingósága feletti jogait. A lefoglalt ingóságot ugyanis – ha a törvény másképpen nem rendelkezik – az adós
őrizetében kell hagyni, aki azt az állag sérelme nélkül, a rendeltetésének megfelelően használhatja, de nem
terhelheti meg és nem idegenítheti el.
Az adós a lefoglalt ingóságot köteles gondosan megőrizni. A lefoglalt ingóság elidegenítése, elhasználása,
elzálogosítása, elidegenítése, megsemmisítése vagy a végrehajtás alól más módon való elvonása
bűncselekménynek minősül (Vht. 104. §).
[1136] ZÁR ALÁ VÉTEL • A foglalás szigorúbb módjának az alkalmazására akkor kerül sor, ha valószínűnek
látszik az, hogy az adós a lefoglalt ingóságot nem fogja megőrizni. Ilyenkor a végrehajtó az ingóságot
megőrzésére alkalmas tárolóban vagy külön helyiségben helyezi el, azt lezárja és lepecsételi. A zár alá vétellel
az adósnak megszűnik az ingósága feletti rendelkezési joga. A lezárt tároló felnyitása, illetőleg a pecsét
megsértése vagy eltávolítása a Btk. 249. §-a szerinti zártörés vétségének minősül (Vht. 105. §).
A végrehajtó a lefoglalt ingóság megőrzésére zárgondnokot jelöl ki, ha a) az adós a megőrzésre nem
vállalkozott, b) az adós hosszabb ideig távol van, c) a végrehajtást kérő zárgondnok kijelölését kérte, és ez az
ügy körülményeire tekintettel a végrehajtó szerint indokolt, d) ezt az eljárás eredményessége szempontjából
szükségesnek tartja, és a zárgondnok kijelöléséhez a végrehajtást kérő hozzájárult. A zárgondnok költségét és
díját a végrehajtó állapítja meg (Vht. 106. §).
[1137] FOGLALÁS HARMADIK SZEMÉLYNÉL • Ha valószínű, hogy az adós tulajdonában levő ingóság a
feleken kívül álló harmadik személynél van, a végrehajtó a harmadik személyt nyilatkozatra hívja fel,
figyelmeztetve őt a mulasztásból adódó jogkövetkezményekre.
388
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HATODIK RÉSZ │ A
VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
A harmadik személy a felhívás kézbesítésétől számított nyolc napon belül nyilatkozatban köteles a
végrehajtóval közölni, hogy a) nála van-e a felhívásban megjelölt ingóság, és milyen jogcímen, b) elismeri-e az
adósnak az ingóságra vonatkozó tulajdonjogát, c) igényt tart-e valaki az ingóságra, és milyen jogcímen. Ha a
harmadik személy elismerte, hogy a nála levő ingóság az adós tulajdonában van, a végrehajtó az ingóságot a
helyszínen lefoglalja.
Ha a harmadik személy a nyilatkozatot elmulasztotta vagy az adós tulajdonjogát nem ismerte el, a végrehajtást
kérő pert indíthat ellene a foglalás tűrése iránt (lásd 1012. pont).
A harmadik személy a végrehajtást kérőnek a polgári jog szabályai szerint felel azért a kárért, amely abból ered,
hogy a) a nyilatkozat megtételét elmu-
lasztotta vagy az adós tulajdonjogát rosszhiszeműen nem ismerte el, b) az ingóságot a felhívás kézbesítése után
gondosan nem őrizte meg, c) a foglalást meghiúsította (Vht. 107-109. §).
[1138] KÖVETELÉS LEFOGLALÁSA • Ha az adósnak harmadik személlyel szemben követelése van, illetőleg
az adós harmadik személlyel olyan szerződést kötött, amelyből később követelése keletkezik, a végrehajtó a
követelést lefoglalja, egyúttal a harmadik személyt nyilatkozatra hívja fel, figyelmeztetve őt a mulasztásból
adódó jogkövetkezményekre.
A harmadik személy a felhívás kézbesítésétől számított nyolc napon belül nyilatkozatban köteles a
végrehajtóval közölni, hogy a) elismeri-e a követelést, illetőleg a később keletkező követelésről szóló
szerződést, b) a követelés mikor esedékes, c) igényt tart-e valaki a követelésre, és milyen jogcímen.
A harmadik személy a felhívás kézbesítése után a követelést sem az adós, sem más javára nem teljesítheti,
hanem köteles legkésőbb az esedékesség napján a követelés összegét befizetni a végrehajtói letéti számlára,
illetőleg köteles a követelés tárgyát bírósági letétbe helyezni. Ha a harmadik személy a követelést bárkinek a
javára teljesítette, a követelés összegéig (értékéig) felelős a végrehajtást kérőnek (Vht. 110-113. §).
Ha a harmadik személy a követelést, illetőleg a róla szóló szerződést nem ismerte el, vagy a nyilatkozatot,
illetőleg a befizetést (letétbe helyezést) elmulasztotta, a végrehajtást kérő a harmadik személy ellen pert indíthat
a követelés behajtása iránt (lásd 1013. pont).
Ha az adós vagy bármelyik végrehajtást kérő a jogalapot vagy az összegszerűséget vitatja, és állítását
valószínűsítette, a bíróság a zálogjogosult kérelmét végzéssel elutasítja. Ebben az esetben a zálogjogosult perrel
érvényesítheti a zálogjogból eredő igényét (lásd 1014. pont).
A végrehajtó az értékesítést olyan időpontra tűzi ki, amely a helyi körülmények között a legcélszerűbb. A
romlandó dolgot haladéktalanul értékesíteni kell. A végrehajtó a romlandó dolgot árverésen kívül, árverési vétel
hatályával adja el, ha felek ezt kifejezetten kérték, és megjelölték a vevő személyét, valamint a vételár összegét
(Vht. 116. §).
[1141] AZ INGÓÁRVERÉS • A bírósági végrehajtás során lefoglalt ingóságok értékesítése rendszerint árverés
útján történik. Az árverés a vagyoni értéket képező tárgyak (ingók és ingatlanok) értékesítésének a nyilvános,
389
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HATODIK RÉSZ │ A
VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
versenyszerű módja, amelynek során a vagyontárgy tulajdonjogát az szerzi meg, aki az ún. licitálás során a
legmagasabb árat ajánlja érte. Az árverést a következő helyszíneken lehet tartani: a) a bírósági árverési
csarnokban, b) a bíróság épületében, c) a községi, városi, fővárosi kerületi önkormányzat épületében vagy a
jegyző által kijelölt helyiségben, d) az adós lakásán, e) a foglalás helyén, f) az ingóság őrzésének helyén, g) a
végrehajtó által kijelölt más helyen (Vht. 119. §).
[1142] AZ INGÓÁRVERÉS KITŰZÉSE • Az árverést a végrehajtó árverési hirdetménnyel tűzi ki, amely
tartalmazza a) a felek nevét, b) az árverés helyét és idejét, c) az árverésre kerülő ingóságokat és becsértéküket,
valamint a becsérték 2%-ának megfelelő, ötszázezer forintot meg nem haladó becsérték esetén száz forintra,
egymillió forintot meghaladó becsérték felett pedig ezer forintra kerekített licitküszöböt, d) azt, hogy az
ingóságokat az árverés előtt hol és mikor lehet megnézni.
Az árverési hirdetményt kézbesíteni kell a feleknek és az árverés helye szerinti községi, városi, fővárosi kerületi
jegyzőnek, továbbá ki kell függeszteni a bíróság, a bírósági árverési csarnok, valamint az árverés helye szerinti
községi, városi, fővárosi kerületi polgármesteri hivatal hirdetőtáblájára. A hirdetményt az árverést megelőzően
legalább tizenöt napon át kell a hirdetőtáblán kifüggesztve tartani. A végrehajtó az árverési hirdetményt
közzéteszi az elektronikus árverési hirdetmények nyilvántartásában is. Az árverés közhírré tételéhez fűződő
jogkövetkezmény az elektronikus közzétételhez kapcsolódik (Vht. 120-122. §).
[1143] INGÓÁRVERÉS LEBONYOLÍTÁSA • Árverezni személyesen vagy képviselő útján lehet, de 2012-től
szigorúbb kizárási szabályok érvényesülnek. Az árverésen sem személyesen, sem megbízottja vagy képviselője
útján nem árverezhet végrehajtó, végrehajtó-helyettes, végrehajtójelölt, végrehajtó egyéb alkalmazottja,
végrehajtói iroda, végrehajtói iroda tagja és alkalmazottja, a felsorolt személyek hozzátartozója és élettársa, az
ügyben eljáró végrehajtást foganatosító bíróság állományába tartozó személy és az adós (123. §). 2012-től
lehetőség van az ún. előárverezési jog gyakorlására, ha törvény az ingóságra elővásárlási jogot enged (123/A. §).
Az adós meghatározhatja az ingóságok árverezésének sorrendjét. Ha nem élt ezzel a jogával, az ingóságokat a
foglalási jegyzőkönyvben feltüntetett sorrendben kell elárverezni.
becsértékét (a kikiáltási árat), és felhívja őket ajánlatuk megtételére. A vételi ajánlat akkor érvényes, ha az
legalább a licitküszöb összegével meghaladja az előző vételi ajánlatot. Ha a felajánlott vételár nem éri el a
kikiáltási árat, azt fokozatosan lejjebb kell szállítani a becsérték egynegyedéig. Az árverést addig kell folytatni,
amíg ajánlatot tesznek. Ha nincs további ajánlat, a végrehajtó a felajánlott legmagasabb vételár háromszori
kikiáltása után kijelenti, hogy az ingóságot a legtöbbet ajánló megvette (Vht. 124. §).
A természetes személy adós foglalkozásához nélkülözhetetlen gépjármű vételárát az árverés során csak olyan
összegre lehet leszállítani, amelyből a végrehajtás előrelátható költségei, valamint az adósnak járó összeg
fedezhető (Vht. 124. §).24
Az árverésről a végrehajtó árverési jegyzőkönyvet készít, amelynek másolatát kézbesíteni kell a feleknek és az
árverési vevőnek (Vht. 128. §).
A végrehajtó a második árverést az első árveréstől számított három hónapon belüli olyan időpontra tűzi ki,
amely a helyi körülmények között a legcélszerűbb (Vht. 129. §).
[1144] A VÉTELÁR KIFIZETÉSE • A legtöbbet ajánló köteles a teljes vételárat a megvett ingóság elárverezése
után készpénzben azonnal kifizetni. Ha nem fizette ki, az ingóságot nyomban tovább kell árverezni. A fizetést
elmulasztó árverező nem vehet tovább részt az árverésben. Ha a ki nem fizetett ingóságot a további árverezés
során alacsonyabb áron vették meg, mint amennyit a fizetést elmulasztó árverező ajánlott, a két ár közötti
különbözetet a fizetést elmulasztó köteles azonnal megtéríteni. Ha nem térítette meg, a végrehajtást foganatosító
bíróság őt a különbözet megtérítésére kötelezi. A különbözet a végrehajtás során befolyt összeget növeli (Vht.
125. §).
A végrehajtást kérőnek joga van követelése és járulékai erejéig az árverésen készpénzfizetés nélkül venni,
feltéve, hogy az ingóságot csak az ő követelése fejében foglalták le, illetőleg – több végrehajtást kérő esetén –
valamennyien hozzájárultak a készpénzfizetés nélküli vételéhez. Erre csak akkor kerülhet sor, ha a meg nem
fizetett illeték, az állam által előlegezett költség, illetve a végrehajtási eljárás költsége fedezve van (Vht. 126. §).
390
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HATODIK RÉSZ │ A
VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
Az árverésen eladott ingóságon az árverési vevő a vételár kifizetésével tulajdonjogot szerez. Ha az árverést
megsemmisítették, ez a jóhiszemű árverési vevőnek e törvény szerint megszerzett tulajdonjogát nem érinti.
[1145] ELEKTRONIKUS ÁRVERÉS • A Vht. 2008. évi módosításával lehetővé vált az ingó- és az
ingatlanárverés elektronikus úton történő lebonyolítása (Vht. 132/B-132/G. §, 139. §, 143. §, 145/A. §, 152. §).
A végrehajtó elektronikus árverés útján értékesíti
a végrehajtást kérő kérelmére a 100 ezer forintot elérő becsértékű ingóságot, ha a szállítási és tárolási
költségeket a végrehajtást kérő megelőlegezte,
ajánlatok elektronikus úton történő megtételére a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara által működtetett, az
interneten folyamatosan elérhető elektronikus árverési rendszer szolgál.
Az árverezők elektronikus nyilvántartásába bármely személy vagy szervezet kérheti a felvételét, aki a
felhasználási szabályzatban foglaltakat elfogadja. Az árverezéshez szükséges felhasználói nevet és jelszót a
végrehajtó akkor aktiválja, ha az árverezők nyilvántartásában szereplő személy vagy szervezet az árverésből
nincs kizárva, a becsérték 10%-ának megfelelő árverési előleget a végrehajtónál letétbe helyezte vagy azt
átutalta, és azt a végrehajtó letéti számláján jóváírták.
Az árverező az árverési hirdetménynek a közzététele után az árveréshez tartozó licitnapló lezárásáig az aktivált
felhasználói nevének és jelszavának, valamint a vételi ajánlat összegének megadásával elektronikus úton vételi
ajánlatot tehet az ingóságra. A vételi ajánlatot az elektronikus árverési rendszer automatikusan rögzíti, és
egyidejűleg közzéteszi az árveréshez tartozó licitnaplóban. Az elektronikus vételi ajánlatot nem lehet
visszavonni.
Az árverés az árverési hirdetmény közzétételét követő 30. napnak a végrehajtó által meghatározott, 8 és 20 óra
közé eső órájáig tart azzal, hogy ha az árverés befejezését megelőző öt percen belül újabb vételi ajánlat érkezik,
az árverés időtartama ezen vételi ajánlattételtől számított öt perccel automatikusan meghosszabbodik az utolsó
vételi ajánlat megtételét követő ötödik perc végéig. Az árverés befejezésének időpontjában az elektronikus
árverési rendszer a licitnaplót automatikusan lezárja.
Az árverés sikertelensége esetén a második árverést az első árverésre vonatkozó szabályok megfelelő
alkalmazásával kell megtartani azzal, hogy a második árverésen az első árverésen legmagasabb ajánlatot tett, de
a vételár fizetését elmulasztó árverező nem árverezhet. Ha a második árverésen az ingóságot – az első
árveréshez képest – alacsonyabb áron adták el, a különbözetet a korábbi legmagasabb ajánlatot tevő és a vételár
fizetését elmulasztó árverező a végrehajtó felszólítására tizenöt napon belül köteles megtéríteni. Ennek
elmulasztása esetén a végrehajtást foganatosító bírósághoz fordul, amely végzéssel kötelezi a különbözet
megtérítésére (Vht.132/B-132/G. §).
A névre szóló, tagsági jogról szóló vagy egyébként korlátozottan forgalomba hozható értékpapír értékesítése
céljából a végrehajtó befektetési szolgáltatót bíz
meg azzal, hogy az értékpapírt zárgondnokként kezelje, és a belőle származó jövedelmet utalja át a végrehajtói
letéti számlára. A végrehajtást kérő kívánságára az értékpapírt árverésen kell értékesíteni (Vht. 131. §).
391
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HATODIK RÉSZ │ A
VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
A gazdálkodó szervezet vagyonából az adóst megillető üzletrészt a végrehajtó árverésen értékesíti. Az árverésen
az érintett gazdálkodó szervezet tagját, a gazdálkodó szervezetet, illetőleg az általa kijelölt személyt – ebben a
sorrendben – az üzletrészre elővásárlási jog illeti meg (Vht. 132. §).
Ha az adósnak a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságban vagyonrésze van, a végrehajtó tájékoztatja a
végrehajtást kérőt arról, hogy az adós tag helyett a rendes felmondás jogát gyakorolhatja. Ha a végrehajtást kérő
a felmondást tartalmazó nyilatkozatát a végrehajtónak átadta, a végrehajtó megküldi azt a gazdasági
társaságnak, egyúttal az adósnak a társasággal szemben a tagsági jogviszony megszűnése miatt fennálló
követelését lefoglalja.
Az elszámolás megtörténte nem érinti az adósnak a társasági tartozásokért fennálló, jogszabályban megállapított
tagi felelősségét. A végrehajtást kérő az elszámolás megtörténte esetén sem felel a társaság tartozásaiért (Vht.
132/A. §).
Ha az ingóságot nem sikerült elektronikus árverésen értékesíteni, és azt a végrehajtást kérő nem vette át, a
végrehajtó – a kikiáltási ár korlátlan leszállítása mellett – újabb elektronikus árverést tarthat. Egyéb ingóságok
esetében, vagy ha az utóbb kitűzött elektronikus árverés is sikertelen maradt, a végrehajtó felhívja az adóst,
hogy az ingóságot 30 napon belül vigye el. Ha az adós nem jelentkezett, a végrehajtó megszünteti az ingóság
további őrzését, és az ingóság megsemmisítése vagy hulladékként való átadása iránt intézkedik.
1.9. 9. Az ingatlan-végrehajtás
[1148] AZ INGATLAN-VÉGREHAJTÁS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI • A Vht. az ingatlan-végrehajtás
szabályozása során a szektorsemlegesség elvét alkalmazza.
Bárki legyen az adós, a tulajdonában vagy kezelésében levő ingatlant az ingatlan jellegére, művelési ágára, az
ingatlant terhelő jogra vagy tilalomra, továbbá az ingatlanhoz kapcsolódó, az ingatlan-nyilvántartásba
feljegyzett tényekre tekintet nélkül végrehajtás alá lehet vonni. A törvény csak az olyan ingatlant mentesíti a
végrehajtás alól, amelyet a felszámolási eljárás során sem lehet az adós vagyonához tartozóként figyelembe
venni (Vht. 136. §).
A végrehajtás alá vont ingatlanra vonatkozó tulajdonszerzés eredeti jogszerzésnek minősül. Ezért az árverési
vevőnek vagy az ingatlant átvevő végrehajtást kérőnek mint új tulajdonosnak a tulajdonjogát csak a következő
jogok terhelhetik: a) a telki szolgalom, b) a közérdekű használati jog, c) az ingatlan-nyilván-
tartásba bejegyzett haszonélvezeti jog, d) a törvényen alapuló haszonélvezeti jog akkor is, ha nincs az ingatlan-
nyilvántartásba bejegyezve.
Nem terheli az ingatlant megszerző tulajdonos tulajdonjogát a haszonélvezeti jog – függetlenül attól, hogy az
ingatlan-nyilvántartásba be van-e jegyezve -, ha annak jogosultja a végrehajtást kérő követelésének
kielégítéséért felelős, vagy ha azt a jelzálogjog keletkezése után szerződéssel létesítették (Vht. 137. §).
A végrehajtási jog bejegyzése az ingatlant nem teszi forgalomképtelenné, de a lefoglalt ingatlanra vonatkozóan
jogot csak azzal a feltétellel lehet szerezni, hogy az a végrehajtást kérő végrehajtási jogát nem sérti, és a
végrehajtás célját nem hiúsítja meg (Vht. 138. §).
392
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HATODIK RÉSZ │ A
VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
Ha a végrehajtási jog bejegyzéséről szóló határozatnak a végrehajtó részére történt kézbesítésétől számított
nyolc napon belül igénypert indítottak (lásd 1010. pont), az igényelt ingatlan értékesítése iránt az igényper
jogerős befejezése után lehet intézkedni.
[1151] AZ INGATLAN BECSÉRTÉKE • A végrehajtó az ingatlan értékesítése előtt a hat hónapnál nem
régebbi adó- és értékbizonyítványt is figyelembe véve vagy bármelyik fél erre irányuló kérelmére – igazságügyi
szakértő szakvéleménye alapján megállapítja az ingatlan becsértékét mind a beköltözhető, mind pedig a lakott
állapotban történő értékesítés esetére.
A végrehajtó az ingatlan becsértékét közli a felekkel és azokkal, akiknek az ingatlanra vonatkozóan az ingatlan-
nyilvántartásba bejegyzett joguk van. Az adóst tájékoztatja arról, hogy az értékesítést követően fennálló
kiköltözési kötelezettsége teljesítésének elhalasztása iránti kérelmét legkésőbb a közlés kézhezvételétől
számított tizenöt napon belül terjesztheti elő a bíróságnál.
A végrehajtó a becsérték közlésével egyidejűleg tájékoztatja a zálogjogosultat arról, hogy a zálogjogból fakadó
igényét végrehajtási eljárás során érvényesítheti.
Ha a közléstől számított tizenöt napon belül végrehajtási kifogást terjesztettek elő, a becsértéket a bíróság –
szükség esetén szakértő közreműködésével – állapítja meg (Vht. 140. §).
Az árverést a végrehajtó árverési hirdetménnyel tűzi ki, amely az ingatlanra vonatkozó adatok mellett
tartalmazza az ingatlan kikiáltási árát, az árverési előleget, az árverésen tehető legalacsonyabb vételi ajánlat
összegét, valamint az ezer forintra kerekített licitküszöböt, amely 10 millió forintot meghaladó becsérték felett
1%, 10 millió forint alatt a becsérték 2%-ának megfelelő összeg.
A hirdetményben azt is fel kell tüntetni, hogy van-e a lakóingatlanra a települési önkormányzatnak előárverezési
joga (Vht. 143. §).
Az árverési hirdetményt kézbesíteni kell a feleknek és az egyéb jogosultaknak, az ingatlan fekvése szerinti
jegyzőnek és az ingatlanügyi hatóságnak, amely az árverés kitűzését bejegyzi az ingatlan-nyilvántartásba.
Az árverési hirdetményt ki kell függeszteni a bíróság, az ingatlan fekvése szerinti polgármesteri hivatal, az
ingatlanügyi hatóság hirdetőtábláján. Az árverési hirdetménynek az elektronikus hirdetmények
nyilvántartásában történő közzététele során az ingatlanról készült fényképet is be kell mutatni (Vht. 144-145/A.
§).
393
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HATODIK RÉSZ │ A
VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
árverési előleget a végrehajtónál letétbe helyezte vagy átutalta, és azt a végrehajtó letéti számláján jóváírták. Ha
az árverező ingatlanszerzése engedélyhez kötött, az aktiválásának az is a feltétele, hogy az ingatlanszerzési
engedélyét a végrehajtónak bemutassa.
Az árverés az árverési hirdetmények nyilvántartásában történő közzétételt követő 60. napnak a végrehajtó által
meghatározott, 8 és 20 óra közé eső órájáig tart; ha az árverés befejezését megelőző öt percen belül újabb vételi
ajánlat érkezik, az árverés időtartama ezen vételi ajánlattételtől számított öt perccel automatikusan
meghosszabbodik az utolsó vételi ajánlat megtételét követő ötödik perc végéig.
Az ingatlan kikiáltási ára a becsérték összege. Az ingatlanra legalább a kikiáltási ár 50%-ának megfelelő
összeggel tehető érvényes vételi ajánlat. Kivételt csak a lakóingatlan képez, ahol a kikiáltási ár 70%-ának
megfelelő összeggel tehető érvényes vételi ajánlat, ha az adósnak ez az egyetlen lakóingatlana, lakóhelye ebben
van, és a végrehajtási eljárás megindítását megelőző 6 hónapban is ebben volt (Vht. 145/B-145/C. §).
Az árverési vevő köteles a teljes vételárat az árverési jegyzőkönyv aláírásának napjától számított tizenöt napon
belül befizetni vagy átutalni a végrehajtói letéti számlára; ha ezt elmulasztja, az előlegét elveszti. A végrehajtó a
vételár megfizetésére legfeljebb két hónapig terjedő halasztást adhat, ha ezt a vételár nagyobb összege vagy más
fontos körülmény indokolttá teszi (Vht. 149. §).
Ha az árverési vevő a teljes vételárat kifizette, és az árveréstől számított harminc nap eltelt, a végrehajtó az
árverésen megvett ingatlant átadja az árverési vevőnek. Az ingatlan után az adó és más köztartozás az árverési
vevőt az árverés napjától terheli. A végrehajtó megküldi az árverési jegyzőkönyv másolatát az árverési vevő
részére az árverési vétel igazolása céljából, valamint az ingatlanügyi hatóság részére az árverési vevő
tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése végett (Vht. 154. §).
2012. július 1. napján lép hatályba az az új rendelkezés, amely a lakásukat vagy más ingatlanjukat elhagyni
kényszerülőket a jogkövető magatartásra ösztönzi. Ha az adós a kiköltözési kötelezettségének határidőben eleget
tesz, és az ingatlant kiürített állapotban átadja az árverési vevőnek, akkor „ellentételezés-
ként" az ingatlan kiürítésétől számított nyolc napon belül a Vht. 154/A. §-ában meghatározott összeg26 illeti
meg, amely – kifizetése esetén – a végrehajtás során befolyt összeg nagyságát csökkenti. (A lakóingatlan
kiürítésének az elhalasztásáról lásd még az 1168. pontot!)
Az első árverés sikertelenségének megállapításától számított három hónapon belül – a végrehajtó által kitűzött
időpontban – második árverést kell tartani.
Nem kell megtartani a második árverést, ha az árverési vevő – mielőtt a licitnaplóban az első vételi ajánlatot
közzétennék – az árverési jegyzőkönyvet utólag aláírja, a vételárat befizeti és a második árverés kitűzésével
felmerült költséget megtéríti. A késedelmes befizetés miatt elvesztett előleget az utólag megfizetett vételárba
már nem lehet beszámítani. Ha az árverési vevő ezzel a lehetőséggel nem él, a második árverésben nem vehet
részt.
394
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HATODIK RÉSZ │ A
VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
A vételi ajánlatok összegére, a kikiáltási árra és annak leszállítására az első árverésre vonatkozó szabályokat kell
alkalmazni azzal, hogy az ingatlan becsértékét (lásd 1151. pont), ha a megállapítása óta három év eltelt,
bármelyik fél kérelmére ismételten meg kell állapítani (Vht. 156-157. §).
[1158] KÖZÖS TULAJDONBAN LÉVŐ INGATLAN ÁRVERÉSE • Ha az osztatlan közös tulajdonban lévő
ingatlanra nem valamennyi tulajdonostárssal szemben van a végrehajtási jog bejegyezve, az árverést csak az
adós tulajdoni hányadára lehet kitűzni. Az adós tulajdonostársai együttesen kérhetik, hogy az egész ingatlant
árverezzék el. Az erre irányuló kérelmet a végrehajtó által jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatban vagy
közjegyzői okiratban kell előterjeszteni. Ebben az esetben az adós kivételével bármely tulajdonostárs is
árverezhet. Az ingatlan közös tulajdonának az árveréssel történő megszüntetését a bíróság bármely
tulajdonostárs kérésére elrendelheti (Vht. 161. §).
A 4/2009/EK tanácsi rendelet (lásd 1083. pont) szerinti tartási igény végrehajtására indult ügyben az ezen
végrehajtási ügyre jutó végrehajtási költségeket a tartásdíj-követeléssel azonos sorrendben, de a követelés
érvényesítésével kapcsolatban felmerült egyéb költségeket (Vht. 166. §) megelőzően kell kielégíteni azzal, hogy
a befolyt összegnek legfeljebb az 50%-a számolható el a végrehajtási költségekre.
• gyermektartásdíj;
• egyéb követelés;
Egy összegben előre vállalt tartásdíj behajtása esetén a tartásdíjnak a felosztási terv elkészítéséig tartó időszakra
eső, időarányosan kiszámított hányada elégítendő ki az (1) bekezdés a) vagy b) pontja szerint, a tartásdíj ezt
meghaladó része az egyéb követelések között elégíthető ki.
395
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HATODIK RÉSZ │ A
VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
A sorrendben hátrébb álló követelés kielégítésére csak akkor kerülhet sor, ha az előbb álló követelés teljes
kielégítése megtörtént (Vht. 166-167. §).
Ha a befolyt összeg nem fedezi az azonos sorrendben felsorolt valamennyi követelést, akkor ezeket a
követeléseket arányosan kell kielégíteni (Vht. 168. §). Az arányosság elve alól a törvény a munkabérből vagy
egyéb járandóságból történő levonás esetén kivételt enged, amikor úgy rendelkezik, hogy az azo-
nos rangú követelések egymás közötti sorrendjét a szerint kell megállapítani, hogy az egyes követelésekre
vonatkozó letiltások közül melyik érkezett előbb a munkáltatóhoz. Az időbeliség elvétől azonban a bíróság
eltérhet, és – az f) pont alatti egyéb követelések kivételével – elrendelheti azt, hogy az azonos sorrendhez tartozó
több követelést arányosan kell kielégíteni (Vht. 64. §).
Ha az ingatlan, továbbá a vízi, illetve a légi jármű értékesítéséből befolyt ösz- szegből jelzáloggal biztosított
követelést is ki kell elégíteni, az ilyen követelést a 165. § d)-g) pontjában (lásd 1160. pont) meghatározott
követeléseket megelőzően kell kielégíteni. Ha több jelzáloggal biztosított követelés van, akkor az azonos rangú
követeléseket a jelzálogok bejegyzésének a sorrendjében kell kielégíteni. Ha a jelzálogjog ingatlan-
nyilvántartásba történő bejegyzésére a végrehajtási jog ranghelyét követően került sor, a jelzálogjoggal
biztosított követelést azon követelést követően lehet kielégíteni, amelyre e végrehajtási jog vonatkozik (Vht.
170. §).
[1163] FELOSZTÁSI TERV • Ha a végrehajtás alá vont vagyonból befolyt összeg nem fedezi a végrehajtás
során behajtani kívánt valamennyi követelést, a végrehajtó felosztási tervet készít, azt megküldi a feleknek,
egyúttal tájékoztatja őket a jogorvoslat lehetőségéről.
A végrehajtó az ingatlan értékesítéséből befolyt vételár felosztása során azokat a követeléseket elégíti ki,
amelyek az értékesítés alapját képező hirdetményben fel voltak tüntetve. A később elrendelt végrehajtások
jogosultjai az előbbi végrehajtást kérők követeléseinek teljes kielégítését követően fennmaradó ösz- szegből
részesülhetnek a kielégítés általános szabályai szerint.
A felosztási terv ellen a kézbesítésétől számított tizenöt napon belül végrehajtási kifogást lehet előterjeszteni a
végrehajtást foganatosító bíróságnál. A bíróság a végrehajtási kifogásról végzéssel dönt; ha a végrehajtási
kifogásnak helyt ad, a felosztási tervet megváltoztatja (Vht. 171. §).
Ha a végrehajtást kérő közlése szerint a kötelezett a meghatározott cselekményt önként nem teljesítette, a
végrehajtó ezt – szükség esetén – a helyszínen ellenőrzi. A teljesítés elmaradása esetén a végrehajtó a
végrehajtást kérő közlését és a helyszíni ellenőrzésről készült jegyzőkönyvet haladéktalanul beterjeszti a
396
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HATODIK RÉSZ │ A
VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
végrehajtást foganatosító bírósághoz (Vht. 173. §). A bíróság a végrehajtás módjáról a végrehajtás kérő
kívánságát is figyelembe véve – szükség esetén a felek meghallgatása után – végzéssel határoz. A
végrehajtásnak azt a módját köteles elrendelni, amely az ügy körülményeit figyelembe véve a leghatékonyabban
mozdítja elő a kötelezettség teljesítését, így
Ha a kötelezett jogi személy, a pénzbírságot mind a jogi személlyel szemben, mind pedig a vezetőjével szemben
egyidejűleg is ki lehet szabni.28 Ha a kötelezett a pénzbírságot kiszabó végzésben megállapított határidő alatt
sem teljesítette a kötelezettségét, a pénzbírság ismételten kiszabható.
A közös szabályok mellett a Vht. a meghatározott cselekmények egyes csoportjaira, így a meghatározott ingó
kiadására, a gyermek átadására, a lakásügyben hozott bírósági határozat végrehajtására, valamint az önkényesen
lefoglalt lakás kiürítésére eltérő rendelkezéseket is tartalmaz.
Ha a kötelezett a végrehajtást kérő által megjelölt ingóság kiadását megtagadta, a végrehajtó a rendőrség
közreműködését közvetlenül igénybe veszi, és a végrehajtást így azonnal elvégzi.
Ha a végrehajtást kérő a meghatározott ingóságot nem tudta megjelölni, vagy az ingóság bármely okból nem
lelhető fel, a végrehajtó – szükség esetén a lakás vagy helyiség felnyitásával – az ingóság valószínű értéke
erejéig a kötelezett egyéb vagyontárgyait lefoglalja, és a foglalási jegyzőkönyvet beterjeszti a végrehajtást
elrendelő bírósághoz. A bíróság a felek meghallgatása után megállapítja az ingóság értékét. A további
végrehajtás az ingóság értékének megfelelő összeg behajtása iránt folyik (Vht. 179. §).
• A végrehajtó a gyámhatóságot felhívja arra, hogy a kötelezett önkéntes teljesítésének előmozdítása érdekében
folytasson le helyszíni eljárást, és annak eredményét tizenöt napon belül közölje a végrehajtóval.
• Ha az önkéntes teljesítés elmaradt, a végrehajtó a helyszíni eljárásra időpontot tűz, és erről értesíti a
végrehajtást kérőt, a meghatalmazottat, a gyámhatóságot és a rendőrséget.
• Ha a kötelezett vagy a kiadni rendelt gyermek a bejelentett lakó- vagy tartózkodási helyén nem található,
felkutatására személykörözést vagy szükség esetén nemzetközi körözést lehet elrendelni (Vht. 180/A. §).
397
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HATODIK RÉSZ │ A
VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
• Ha a lakás kiürítése iránti eljárást jogi személy kezdeményezi, a lakóingatlanának elhagyására köteles
természetes személy kötelezett kérelmére a végrehajtó a lakóingatlan önkéntes kiürítésére – a végrehajtható
okiratban – megállapított határidőt kilencven nappal meghosszabbítja, ha a kötelezettel szemben korábban
rendbírságot nem szabtak ki (Vht. 181/A. §). Ha a kötelezett vagy képviselője nincs jelen a végrehajtás
foganatosításánál, a kiürítendő lakásban levő ingóságokat a végrehajtó összeírja. Az ingóságoknak másik
lakásban vagy másik helyiségben való elhelyezése után a lista egy példányát itt is el kell helyezni. Ha az
ingóságok elhelyezése olyan lakásban történt, amelyet kizárólag a kötelezett vagy családtagjai használnak, a
végrehajtás foganatosítása után a lakást le kell zárni és le kell pecsételni.
• Ha a másik lakásban a kötelezett ingóságait vagy egy részüket nem lehetett elhelyezni, raktárban vagy más
alkalmas helyiségben való elhelyezésükről – a kötelezett költségére és veszélyére – a végrehajtást kérő
gondoskodik. A végrehajtást kérő az ingóságokat harminc napig köteles tárolni. (Vht. 182. §).
Az adósok számára átmeneti segítséget jelent az a 2003-ban bevezetett szabály, amely a lakóingatlanok
kiürítésének foganatosítását a december 1-jétől március 31-ig terjedő időszak utánra halasztja (Vht. 182/A. §). A
moratóriumot a 2010. évi LXXXI. törvény a 2010. augusztus 11-étől 2011. április 15-ig tartó időszakra
kiterjesztette, a 2011. évi XVIII. törvény pedig 2012. március 1-jéig meghosszabbította.
A végrehajtó rendőr vagy tanú jelenlétében a helyszínen kézbesíti a végzést a lakásban tartózkodó nagykorú
személynek, és felhívja őt, hogy a lakásban tartózkodó valamennyi személlyel együtt a lakást az ingóságoktól
kiürítve két napon belül hagyja el. Ha a lakásban a helyszíni eljárás időpontjában nem tartózkodik senki, vagy
ott csak kiskorú személy található, a végrehajtó a bíróság végzését és a helyszíni eljárásáról készített
jegyzőkönyvet kifüggeszti a lakás ajtajára.
A végrehajtó – szükség esetén a rendőrség közreműködésével – a két nap elteltével a helyszínen ellenőrzi a
teljesítést, és foganatosítja a lakás kiürítését. A helyszíni eljáráson kiskorú személy érintettsége esetén a
gyámhatóság képviselője is részt vesz (Vht. 183. §).
A bérbeadó a határozott időre kötött lakás és más – nem lakás céljára szolgáló – helyiségbérleti szerződés esetén
a meghatározott idő lejártát követő hatvan napon belül kérheti a fenti rendelkezések alkalmazását, ha a kérelem
benyújtásával egyidejűleg igazolja, hogy a bérleti szerződésben meghatározott idő eltelt. A kiürítés iránti
kérelem benyújtására nyitva álló határidő jogvesztő (Vht. 183/A. §).
zői jog megsértése miatt indított perben hozott határozat végrehajtására irányul, a végrehajtási lap kiállítására
jogosult bíróság – a végrehajtási lap kiállítása helyett – a végrehajtást közvetlenül elrendelő határozatot hoz,
amelyben a kötelezettet azonnali teljesítésre hívja fel, és egyidejűleg megállapítja a késedelem esetén fizetendő
pénzbírság napi összegét. A pénzbírság napi összege tízezer forinttól kétszázezer forintig terjedhet.
A határozatot a bíróság a végrehajtást kérő félnek és a végrehajtónak kézbe- sítteti. A végrehajtó a határozat
kézhezvételét követően három munkanapon belül felhívja a végrehajtást kérőt a végrehajtási eljárás
költségeinek haladéktalan előlegezésére. A végrehajtó az előleg beérkezését követően három munkanapon belül
a helyszínen kézbesíti a határozatot a kötelezettnek, és felhívja őt a teljesítésre. Ha a végrehajtó felhívására a
kötelezett azonnal nem teljesít, a végrehajtó a jegyzőkönyvet három munkanapon belül beterjeszti a végrehajtást
foganatosító bírósághoz a végrehajtás módjának meghatározása és a kötelezett napi összegben megállapított
pénzbírságban történő marasztalása érdekében (Vht. 184/A. §).
398
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HATODIK RÉSZ │ A
VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
a végrehajtást kérő azonban valószínűsítette, hogy a követelés későbbi kielégítése veszélyben van (Vht. 185. §).
Biztosítási intézkedés rendelhető el akkor is, ha a követelés olyan bírósági határozaton alapul, amelyet a
44/2001/EK tanácsi rendelet vagy 4/2009/EK tanácsi rendelet alapján (lásd 1083. pont) Magyarországon el kell
ismerni vagy ha a kereseti kérelmet az Európai Unió másik tagállamának a bíróságához nyújtották be. A
biztosítási intézkedést az adós lakóhelye, székhelye szerinti törvényszék székhelyén működő helyi bíróság,
Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság rendeli el.29
nak is. A biztosítási intézkedést elrendelő végzés elleni fellebbezésnek nincs halasztó hatálya. A végrehajtó a
biztosítási intézkedést elrendelő végzés kézhezvétele után haladéktalanul felhívja a végrehajtást kérőt az előleg
rövid határidő alatt történő megfizetésére, a díjelőleg beérkezése után a biztosítási intézkedés végrehajtását
haladéktalanul megkezdi (Vht. 190. §).
A pénzkövetelés biztosítását elrendelő végzést a végrehajtó a helyszínen adja át az adósnak; egyúttal felhívja őt,
hogy a biztosítandó összeget azonnal fizesse ki a végrehajtó kezéhez. Ha az adós ennek nem tett eleget, a
végrehajtó az adós vagyontárgyait lefoglalja.
A pénzkövetelés biztosításának a másik módja az, hogy a végrehajtó a követelés biztosítása érdekében felhívja
az adóst megillető összeget kezelő pénzforgalmi szolgáltatót, hogy a biztosítandó összeget a számláról se az
adós, se más javára ne fizesse ki (zárolás iránti végrehajtói felhívás). A zárolás iránti intézkedéseket a
pénzforgalmi szolgáltató köteles haladéktalanul megkezdeni. A zárolás iránti végrehajtói felhívás teljesítése – a
hatósági átutalás és az átutalási végzés kivételével – megelőzi az egyéb fizetési megbízások teljesítését. A
pénzügyi fedezet hiánya miatt részben vagy egészben nem teljesíthető zárolás iránti végrehajtói felhívást a
pénzforgalmi szolgáltató sorba állítja a teljesítéshez szükséges fedezet biztosításáig.
A pénzforgalmi szolgáltató a felhívás kézhezvételétől számított nyolc napon belül tájékoztatja a végrehajtót
arról, hogy az intézkedést milyen összegre tudta foganatosítani. A fizetési számlán elhelyezett összegre
vonatkozó mentességi szabályokat a biztosítási intézkedés esetén is alkalmazni kell.
A végrehajtó a lefoglalt vagyontárgyat akkor oldhatja fel a foglalás alól, ha az adós a) a foglalás után kifizette a
biztosítandó összeget, vagy a számlájára, betétjére a pénzforgalmi szolgáltatónak kiadott felhívás teljesítésével a
követelés fedezete biztosítva van; b) a végrehajtást kérő a romlandó dolog értékesítésének költségét nem
előlegezte (Vht. 193. §).
A gazdálkodó szervezetekkel szemben a törvény egy további biztosítási intézkedés elrendelését is lehetővé teszi.
Ha az adós gazdálkodó szervezet a biztosított összeget nem fizette ki, akkor a vagyontárgyait – kivéve a
399
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HATODIK RÉSZ │ A
VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
szokásos forgalmi ügyleteket – csak független könyvvizsgáló olyan tartalmú nyilatkozatának birtokában
idegenítheti el, amely szerint az ügylet nem veszélyezteti a követelés kielégítését (Vht. 193/A. §).
[1175] A ZÁRLAT • A zárlat az egyedileg meghatározott dologra (ingóságra vagy ingatlanra) vonatkozó igény
biztosítására szolgál. Nem tévesztendő össze a zár
alá vétellel, amely a lefoglalt ingóságok megőrzésének a szigorúbb formáját jelenti (lásd 1136. pont).
Az ingóság zárlatát elrendelő végzést a végrehajtó a helyszínen adja át az adósnak, és egyúttal lefoglalja az
ingóságot. Az ingóság megőrzése érdekében zár alá vételt is alkalmazhat. A lefoglalt romlandó dolgot zárlat
esetén is értékesíteni kell (Vht. 194. §).
Az ingatlan zárlatát elrendelő végzés átvétele után a végrehajtó haladéktalanul megkeresi az ingatlanügyi
hatóságot, hogy a zárlatot jegyezze be az ingatlan-nyilvántartásba. Az erről szóló ingatlan-nyilvántartási
határozat kézhezvétele után a végrehajtó az ingatlant zárgondnok kezelésébe adhatja (Vht. 195-199. §).
[1176] A BIZTOSÍTÁSI INTÉZKEDÉS MEGSZŰNÉSE • A biztosítási intézkedés hatálya addig tart, amíg a
biztosítandó követelés teljesítése érdekében a kielégítési végrehajtást nem rendelték el, illetőleg amíg a bíróság a
biztosítási intézkedést nem szüntette meg (Vht. 200. §).
A bíróság a biztosítási intézkedést megszünteti, ha a végrehajtást kérő követelése iránti eljárás az adós
marasztalása nélkül ért véget. Ilyenkor a végrehajtást kérő viseli a biztosítási intézkedéssel kapcsolatban
felmerült költséget (Vht. 201. §).
Ha az adós ellen más követelés behajtására is végrehajtást rendeltek el, a végrehajtó a zálogjoggal biztosított
követelés végrehajtását az általános szabályok szerint folytatja, de a zálogjogosult továbbra is csak a zálogtárgy
vételárából történő kielégítésre, illetve a zálogtárgy átvételére jogosult.
400
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HATODIK RÉSZ │ A
VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
A bíróság akkor is visszavonja a végrehajtási lapot vagy törli a végrehajtási záradékot, ha az adós kérelmére
megállapítja, hogy a 805/2004/EK rendelet 21. cikke alapján a végrehajtás visszautasításának, az 1896/2006/EK
rendelet 22. cikkének (1) bekezdése vagy a 861/2007/EK rendelet 22. cikkének (1) bekezdése alapján a
végrehajtás elutasításának vagy a 4/2009/EK tanácsi rendelet 21. cikke alapján a végrehajtás megtagadásának
feltételei fennállnak (lásd 1083. pont).
Ha a bíróság a végrehajtást végzéssel rendelte el, vagy a végrehajtható okiratnak a kérelemtől eltérő kiállítása
esetén az eltérésről végzést hozott, a felek e végzés ellen fellebbezhetnek. A végrehajtható okirat kiállítását
megtagadó végzés ellen a végrehajtást kérő fellebbezhet (Vht. 213. §).
Felülvizsgálati kérelemnek van helye a másodfokon jogerőre emelkedett olyan végzés ellen, amellyel a bíróság
külföldi határozat végrehajtási tanúsítvánnyal való ellátásáról, illetőleg végrehajtásának elrendeléséről döntött
(Vht. 214. §). A felülvizsgálatra akkor kerülhet sor, ha a Pp. 270. § (2) bekezdésében foglalt feltételek
fennállnak (lásd 830. pont).
A kifogást a végrehajtó intézkedésétől számított tizenöt napon belül kell benyújtani a végrehajtónál, aki azt
három munkanapon belül továbbítja a vég-
A bíróság a kifogásról a kifogásban foglalt kérelem keretei között dönt. A bíróság a végrehajtó intézkedését – a
kifogásban foglalt kérelem korlátaira tekintet nélkül – megsemmisítheti és a végrehajtót új intézkedés
megtételére kötelezheti, ha a végrehajtási eljárás lényeges szabályainak megsértése miatt szükséges az
intézkedés megismétlése.
A Vht. módosítása – 2012. március 15-ei hatállyal – a végrehajtási kifogáshoz vagyoni szankciót is kapcsol. Ha
a végrehajtó lényeges jogszabálysértést vagy mulasztást követett el, köteles a kifogással érintett végrehajtási
ügyben járó munkadíja 20%-ának, ismételt eljárási szabálysértés esetén pedig 50%-ának megfelelő pénzösszeg
megfizetésére, amely a végrehajtás során befolyt összeget növeli (217-217/B. §).
A bíróságnak a végrehajtás foganatosítása során hozott végzése ellen fellebbezésnek van helye. Ha a bíróság
helyt adott a végrehajtási kifogásnak, az erről szóló végzés ellen a végrehajtó is fellebbezhet, feltéve, hogy a
végzésben a bíróság a) a végrehajtó intézkedésének megsemmisítéséről döntött, vagy b) a végrehajtó által
előterjesztett díjjegyzéket vagy a végrehajtási költségek tekintetében a felosztási tervet módosította (Vht. 218.
§).
Ha a végrehajtás foganatosítása során a jogsérelem a rendőrség, az ingatlanügyi hatóság vagy más szerv
eljárásában történt, az említett szervek eljárásáról szóló jogszabályok szerint van helye jogorvoslatnak (Vht.
220. §).
[1181] EGYÉB SZABÁLYOK • A bíróság határozata elleni jogorvoslatnak halasztó hatálya van, kivéve ha a) a
törvény eltérően rendelkezik, vagy b) a jogorvoslat a rendőrség közreműködésének elrendelésével függ össze. A
végrehajtó és a rendőrség intézkedése elleni jogorvoslatnak nincs halasztó hatálya (Vht. 221-222. §).
Ha a bírósági végrehajtás elrendelése a közjegyző hatáskörébe tartozik (lásd 1085-1093. pont), akkor a
végrehajtást elrendelő bíróságon a közjegyzőt, a végrehajtást elrendelő bíróság által hozott határozat alatt a
közjegyző által hozott határozatot kell érteni. A közjegyző határozata elleni fellebbezést a közjegyző székhelye
szerint illetékes törvényszék bírálja el (Vht. 224/A. §). Az ügyész általában mindazokkal a jogorvoslatokkal
élhet, amelyeket a fél, illetőleg más érdekelt terjeszthet elő. A bíróság határozata és intézkedése ellen az ügyész
csak akkor élhet jogorvoslattal, ha abban a bíróság az ügyész által előterjesztett végrehajtási kifogásról döntött.
Az ügyész az alatt az idő alatt élhet jogorvoslattal, amely a fél vagy más érdekelt részére nyitva áll, végrehajtási
401
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HATODIK RÉSZ │ A
VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
kifogást azonban a végrehajtó intézkedésétől számított három hónapon belül bármikor előterjeszthet (Vht. 223.
§).
1.15. Jegyzetek
1. Vida István: A bírósági végrehajtás. In Polgári nemperes eljárások. Budapest, 1996. 278. o. – A
továbbiakban: Vida (1996).
3. Így például a munkáltató az új Mt. 285. § (1) bekezdése alapján a munkavállalóval szemben a
munkaviszonnyal összefüggő és a kötelező legkisebb munkabér háromszorosát meg nem haladó igényét
fizetési felszólítással is érvényesítheti.
5. Magyary-Nizsalovszky: i. m. 19. o.
7. Bacsó Ferenc: Végrehajtási eljárás. In Polgári eljárásjog II. 671. o., Névai László – Szilbereky Jenő: Polgári
eljárásjog. Budapest, 1974. 579. o.
9. Kapa Mátyás: Bírósági végrehajtás. In Nemperes eljárások 2010. 91. o.; Vida István: A bírósági végrehajtás.
Budapest, 1978, 80-81. o. – A továbbiakban: Vida (1978).
10. Az Vht. 1908. évi novellája a végrehajtás alól mentes ingóságok körének az újraszabályozásával az
adósok helyzetén igyekezett könnyíteni. Az 1912. évi módosító törvény megteremtette az összhangot az
1881. évi Vht., valamint az 1911. évi Pp. között. Az 1925. évi novella végrehajtást érintő rendelkezéseit az
első világháborús veszteségeket követő magyar gazdasági krízis indokolta. A törvénykezés egyszerűsítéséről
szóló 1930:XXXIV. tc. a bírósági munkateher csökkentése, illetve a végrehajtás hatékonyságának a fokozása
mellett adósvédelmi rendelkezéseket is tartalmazott. A végrehajtási törvényt a korabeli jogirodalom gyakran
kritizálta, de az újrakodifikálás szükségessége a második világháború utáni szocialista tervgazdálkodás
bevezetéséig nem merült fel.
11. A végrehajtók a szakmai ismereteket és a gyakorlatot fokozatosan sajátították el. Végrehajtóvá ugyanis
jogilag képzetlen, de politikailag alkalmas személyeket neveztek ki. A korábban bírósági végrehajtókként
működők közül csak kevesen maradtak végrehajtók. Vida (1978): i. m. 115. o.
12. A magyar szocialista végrehajtási jog fejlődésének sajátos kitérője volt az 1959. évi tervezet, amely a
végrehajtási eljárás teljesen új, átfogó, törvényi szabályozását tűzte ki célul. Ebből a tervezetből azonban –
elsősorban politikai okok miatt – nem készülhetett törvény, egyes rendelkezései azonban beleépültek a
végrehajtási eljárás 1961. évi novellájába. A hatvanas évek elejére kialakult a szocialista végrehajtási eljárás
végleges formája, amely 1979-ig változatlan maradt.
13. Így például az adóst a kényszercselekmények megkezdése előtt a végrehajtónak újból fel kell hívnia az
önkéntes teljesítésre. Ez a felhívás legtöbbször nem az önkéntes teljesítésre, hanem a végrehajtási eljárás
szabályainak a kijátszására ösztönözte az adósokat.
14. Vö. 46/1991. (VII. 3.) AB határozat, 50/1991. (X. 3.) AB határozat, 16/1992. (III. 30.) AB határozat.
15. A pénzköveteléseket 2009 óta nem lehet azonnali beszedési megbízással behajtani. Az inkasszó helyét
az átutalási végzésen alapuló hatósági átutalás vette át, amelyet a pénzforgalmi szolgáltatónak teljesítenie kell
(lásd 1126. pont).
402
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HATODIK RÉSZ │ A
VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
16. Lásd Kengyel Miklós – Harsági Viktória: Európai polgári eljárásjog. Budapest, 2009. 126-165., 182-
190., 312-315., 332-334. o.
17. A 2010. évi CXXVII. törvénnyel beiktatott h) pont csak a 2007. november 23-án elfogadott, a tartási
kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló Hágai Jegyzőkönyv hatálya alá tartozó tagállamokban hozott
bírósági határozatra és perbeli egyezségre vonatkozik.
18. Indokolás a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény 65. §-ához.
19. Benedek Károly: Az elévülés. In Ptk. Kommentár. 1995. 835. o.; Vida (1996): i. m. 308. o.
20. Ez az adósvédelmi rendelkezés azt a cél szolgálja, hogy amíg az adósnak van a pénzkövetelés
fedezetéül szolgáló ingó vagy ingatlan vagyontárgya, addig a munkabére, illetve a munkabér jellegű juttatása
érintetlenül marad. Mezey Katalin: Végrehajtás munkabérre és egyéb járandóságra. In Petrik Ferenc (szerk.):
Az új végrehajtási jog. (A gyakorló jogász kézikönyve 11.) Budapest, 1995. 85. o.
22. A hatósági átutalási megbízás a 2009. évi LXXXV. törvény által hatályon kívül helyezett azonnali
beszedési megbízás (inkasszó) helyébe lépett.
24. Az adós foglalkozásának gyakorlásához nélkülözhetetlen gépjármű csak akkor tekinthető mentesnek,
ha a becsértéke nem haladja meg a 13/2001. (X. 10.) IM rendeletben megállapított összeget (motorkerékpár
esetén 150 ezer, személygépkocsi esetén 1,2 millió, autóbusz és tehergépkocsi esetén 3,5 millió Ft-ot). Ha a
gépjármű becsértéke ezt az összeget meghaladja, végrehajtás alá vonása az általános szabályok szerint
történik (lefoglalás, értékesítés, befolyt összeg felosztása) azzal az eltéréssel, hogy az említett összeget a
foglalkozás gyakorlásához szükséges típusú és felszereltségű gépjármű beszerzése érdekében az
értékesítésből befolyt összegből az adósnak kell kifizetni, s az ezen felül fennmaradó összeg fordítható a
végrehajtandó követelések kifizetésére. Ebben az esetben is érvényesül az a szabály, hogy a befolyt
összegből mindenekelőtt a végrehajtási eljárás költségét kell kielégíteni, ez az igény az adós részére
visszafizetendő összeget is megelőzi (Vht. 170/A. §).
26. A Vht. 154/B. §-a a jogkövető magatartást tanúsító adós számára az alábbi ellentételezést állapítja meg:
28. 5 millió forint és azt meghaladó összegű árverési vételár esetén 50 000 forint és az 5 millió forint feletti
rész 0,5%-ának,
29. 10 millió Ft és azt meghaladó összegű árverési vételár esetén 75 000 forint és az a 10 millió forint
feletti rész 0,25%-ának megfelelő összeg.
30. A bírósági végrehajtási eljárás illetékét az Itv. 42. §-a, a közreműködő jogi képviselő díját a 12/1994.
(IX. 8.) IM rendelet, a megyei bírósági végrehajtó költségátalányát és jutalmát a 13/1994. (IX. 8.) IM
rendelet, az önálló bírósági végrehajtó díjszabását a 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet szabályozza. A díjtételekre
és a költségátalányra vonatkozó rendelkezéseket a 8/2001. (VI. 8) IM rendelet tartalmazza.
31. Ha a kötelezett jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, a pénzbírságot mind a szervezet
vezetőjével szemben, mind pedig az intézkedésre köteles tagjával szemben egyidejűleg is ki lehet szabni.
32. Kengyel Miklós – Harsági Viktória: Európai polgári eljárásjog. Budapest, 2009. 142-144. o.
33. A Vht. 217. § (6) bek szerint a végrehajtó intézkedésének elmulasztása miatt kifogás különösen akkor
terjeszthető elő, ha a) a jogszabály a végrehajtó részére az intézkedés elvégzésére határidőt állapított meg,
azonban az eredménytelenül eltelt, b) a végrehajtó a végrehajtási eljárásban részt vevő személy, a
403
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HATODIK RÉSZ │ A
VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
megkeresett szerv vagy személy részére az eljárási cselekmény elvégzésére határidőt tűzött ki, amely
eredménytelenül eltelt, és a végrehajtó a mulasztóval szemben nem alkalmazta a törvény által lehetővé tett
intézkedéseket, vagy c) a végrehajtó elmulasztotta a végrehajtási eljárás ésszerű időn belül történő
befejezésére irányuló kötelezettségét azáltal, hogy az ügyben az utolsó érdemi intézkedése óta eltelt az az
ésszerű időtartam, amely elegendő volt arra, hogy a végrehajtó az intézkedést elvégezze, azonban ezt nem
tette meg.
1.16. Irodalom
Bacsó Ferenc: Végrehajtási eljárás. In Polgári eljárásjog. II. köt. 1959. 633-670. o.
Bertalanné Korek Ilona: Az új végrehajtási jogszabályok által felvetett néhány elméleti és gyakorlati kérdés. MJ,
1995/6:347-349. o.
Cserba Lajos – Gáspárdy László – Kormos Erzsébet: A bírósági végrehajtás. Miskolc, 1995.
Cserba Lajos – Gáspárdy László – Nagy Andrea: A bírósági végrehajtás. Miskolc, 2000.
Frank Edit: Hatékonyabbak lesznek-e a végrehajtási eljárások a végrehajtási törvény módosításával? CJ,
2000/11-12:42-46. o.
Király Lilla: Polgári eljárásjog II. Jogi szakvizsga segédkönyvek. Budapest-Pécs, 2006. 197275. o.
Kormos Erzsébet: A bírósági végrehajtás rövid története 1945-től napjainkig a bírósági végrehajtók
szemszögéből. Seria Miskolc, Tom. 11. 2001. 171-188. o.
Kormos Erzsébet: Hitelező- és adósvédelem napjaink bírósági végrehajtásában. In Wopera Zsuzsa (szerk.): 50
éves a Polgári Perrendtartás. Miskolc, 2003. 113-129. o.
Németh János – Kiss Daisy (szerk.): A bírósági végrehajtás magyarázata. A polgári nemperes eljárások
magyarázata. 3. köt. Budapest, 2004.
404
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HATODIK RÉSZ │ A
VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
Névai László – Szilbereky Jenő: Polgári eljárásjog. 3. kiad. Budapest, 1974. 577-601. o.
Petrik Ferenc (szerk.): Az új végrehajtási jog. (A gyakorló jogász kézikönyve 11.) Budapest, 1995.
Petrik Ferenc (szerk.): Végrehajtási jog. (A gyakorló jogász kézikönyve 7.) Budapest, 1993.
Vida István: A bírósági végrehajtás szabályozása a magyar jogban az első végrehajtási kódex megalkotásáig. In
Kiss Daisy – Varga István (szerk.): Magister artis boni et aequi. Studia in honorem Németh János. Budapest,
2003. 931-941. o.
Vida István: A bírósági végrehajtásról szóló új törvény főbb kérdései. Az új Vht. tematikája.
BL, 1992/4:145-168. o.
Vida István: Bírósági végrehajtás. In Németh János – Kiss Daisy (szerk.): A bírósági végrehajtás magyarázata.
A polgári nemperes eljárások magyarázata. 3. köt. Budapest, 2004. 163-925. o. Vida István: Végrehajtási jogunk
kialakulása a törvényalkotás folyamatában. In Papp Zsuzsanna (szerk.): A magyar polgári eljárásjog a
kilencvenes években és az EU jogharmonizáció. Budapest, 2003. 360-366. o.
Vincenti Gusztáv – Borsos Miklós: Végrehajtási eljárás. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. Budapest, 1935.
405
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
9. fejezet - HETEDIK RÉSZ │ A
POLGÁRI ELJÁRÁS ALTERNATÍVÁI
1. XXIX. FEJEZET – A KÖZVETÍTÉS (MEDIÁCIÓ)
1.1. 1. A jogi konfliktusok megoldásának alternatívái
[1182] KONFLIKTUSHELYZET ÉS KONFLIKTUS • A jogi konfliktushelyzet alapja a jogilag védett érdekek
sérelme. A konfliktushelyzetek kialakulását az érdekellentétek kiéleződése idézi elő. Az emberi tevékenység,
legyen szó gazdaságról, munkavégzésről, fogyasztásról vagy családról, mindenütt magában hordozza a
különböző érdekek szembekerülésének a lehetőségét.
sőt kifejezetten támogatják a békés megoldáshoz való visszatérést. Így például a felek a polgári per bármely
szakaszában egyezséget köthetnek.
Az elmondottakat szemléletesen illusztrálja az ún. Galanter-féle skála, amelyen van egy kiindulópont, a
konfliktus tisztán informális, azaz csak az érintettek közötti megoldása, és van egy végpont, a tisztán formális
megoldás, vagyis az ítélettel záruló bírósági eljárás. E két pont között helyezkednek el a konfliktus
megoldásának a különböző szintjei, méghozzá a formalitás foka és a konfliktus megoldásában való
közreműködés alapján. A formalitás ebben az esetben az eljárásjogi szabályok alkalmazását, illetőleg a jogilag
érvényesíthető szankciók használatát jelenti. A konfliktus megoldásában közreműködő harmadik személyek
lehetnek laikus békéltetők vagy a felektől teljesen független „professzionális" közvetítők. Ezen a skálán tehát jól
érzékeltethető az ügyvédi irodában folytatott egyeztetés, a választottbírósági eljárás vagy a polgári peres eljárás
különbözősége a konfliktus kezelése szempontjából.1
406
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HETEDIK RÉSZ │ A POLGÁRI
ELJÁRÁS ALTERNATÍVÁI
módon a polgári per felé tereli. Ennek a folyamatnak a vizsgálata egyebek mellett azért is fontos, mert a modern
konfliktusszociológia nem feltétlenül a polgári pert tartja az egyedül üdvözítő eszköznek a társadalomban
keletkezett individuális vagy éppen közösségi konfliktusok megoldására. A polgári pert részben helyettesítő
alternatívák (például mediáció) megtalálásához azonban szükség van a fentebb említett szelekciós folyamatnak
a mostaninál lényegesen alaposabb ismeretére. Ezzel az igénnyel függ össze, hogy az utóbbi évtizedekben a
szelekciós folyamat összetevői iránt is megnőtt az érdeklődés.
[1185] „BERLINI TÖLCSÉR" • Abból a tényből kiindulva, hogy a konfliktusok száma lényegesen meghaladja
a perekét, a jogszociológia előszeretettel használja a tölcsérszerű ábrákat a konfliktus és a per viszonyának a
magyarázatára. Ezek közül a legismertebb Rottleuthner „berlini tölcsére", ahol a konfliktustól egy folyamatosan
szűkülő út vezet a polgári perhez mint a vitakezelési mechanizmus legutolsó állomásához. 3 A képzeletbeli
tölcsérbe érdekellentétekkel terhes társadalmi viszonyok és emberi kapcsolatok sokasága áramlik be, hogy egy
kisebb részük – konfliktussá formálódva – tovább sodródjon a különböző jogi
megoldások, végső soron a bírósági eljárás irányába. A tölcsérhasonlat azt is érzékelteti, hogy a társadalomban
keletkező konfliktusok közül az egyes szinteken mennyi oldódik meg:
bíróság előtt
Ennek a „tölcsérnek" a titka abban áll, hogy nem ismerjük a belekerülő társadalmi konfliktusok pontos számát
és összetételét. Kulcsár szemléletes megfogalmazása szerint „a bíróság előtt eldöntött viták alatt – mint a
jéghegy felszín alatti része – a konfliktusok és belőlük eredő viták sokasága él".4
[1186] A KONFLIKTUSOK KEZELÉSE • A polgári jogi konfliktusok elemzése során mégis kénytelenek
vagyunk a formalizált jogviták, legtöbbször a polgári perek adataiból kiindulni, bár tudjuk azt, hogy a
percentrikus szemlélet a vizsgálati módszerek egyoldalúságához vezethet. A polgári pernek – fogyatékosságai
ellenére is – megkülönböztetett jelentősége van a konfliktusok kezelésében.
A per „érzékletes formalizmusáról" a legfejlettebb társadalom sem mondhat le, mivel a bírói döntés legitimáló
hatású. Ugyanakkor kedvező jelenség az, ha a formális bizonyítékok megkövetelése háttérbe szorul, és a bíróság
a tevékenységét a konfliktusok tényleges megoldására összpontosíthatja.
A polgári pert a kisebb konfliktusok kezelésére szolgáló eljárások gyűrűje veszi körül. Fantáziátlan elnevezésük
ellenére a nemperes eljárások egy tarka mikrovilágot alkotnak, mivel a polgári per pótlására, elhárítására,
előkészítésére vagy a jogérvényesítés előmozdítására egyaránt irányulhatnak. Közös sajátosságuk az, hogy
nélkülözik a peres eljárás valamelyik lényegi elemét (nem a bíróság jár el, nem tartanak tárgyalást, nem
folytatnak le bizonyítást stb.), ilyenformán nem nyújthatnak a polgári perrel azonos értékű megoldást. Ennek
ellenére az eljárás egyszerűsége, gyorsasága vagy olcsósága vonzó lehet a jogkeresők számára. Meg kell
jegyeznünk azt, hogy a polgári perek és a nemperes eljárások között sajátos kölcsönhatás van, amely a
mindenkori jogi szabályozás függvénye. Egyes nemperes eljárások valóságos „védőgyűrűként" övezik a pert;
kötelező igénybevételükkel egyszerűen elzárják a polgári per megindításának a lehetőségét. A nemperes
eljárások másik csoportja inkább a „szűrő" szerepét tölti be: a peren kívüli megoldási kísérlet sikertelensége
esetén kinyílnak a bíróság kapui.
A konfliktusok kezelésében fontos szerepet játszhatnak még mindazok a hatóságok és fórumok, amelyek
tevékenységüknél fogva az igazságszolgáltatás „előretolt bástyáinak" tekinthetők. Közéjük tartoznak a
közigazgatási szervek, valamint a különböző egyeztető- és döntőbizottságok. A rendszerváltásig ez a
mechanizmus a bíróság irányába legfeljebb csak „féligáteresztő hártyaként" működött, mivel a jogszabályok
gyakran teljesen indokolatlanul elzárták vagy korlátozták a bírósági jogorvoslat lehetőségét.
A formalizált jogviták utolsó láncszemeként kell megemlíteni a választottbírósági eljárást, amely elsősorban a
kereskedelmi tevékenységből adódó konfliktusok kezelésére szolgál. Magyarországon a választottbíráskodás
széles körű igénybevételének a lehetőségét – évtizedekig tartó korlátozás után – az 1994. évi LXXI. törvény
teremtette meg.
407
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HETEDIK RÉSZ │ A POLGÁRI
ELJÁRÁS ALTERNATÍVÁI
A formális és az informális konfliktusmegoldási módok közötti határvonalat mindkét irányban nyitottnak kell
tételeznünk, mert csak ez biztosíthatja egy adott jogrendszeren belül a konfliktusmegoldási módok
megválasztásának a szabadságát. A mozgásirányt sokféle – objektív és szubjektív – tényező befolyásolhatja:
mindenekelőtt az igényérvényesítés fakultatív jellege, a jogsérelem mértéke, a konfliktushelyzet természete és
nem utolsósorban az ellenérdekű fél magatartása. A megoldási mód adekvát kiválasztása függ a jogrendszer
által felkínált lehetőségektől, a jogismeret szintjétől és a jogi gondolkodás tradicionális megnyilvánulásaitól is.
[1187] A POLGÁRI PER ALTERNATÍVÁI • A XX. század utolsó évtizedeiben felgyorsult a polgári per
alternatíváinak a kidolgozása. Ennek eredményeként a fejlett jogrendszerek a polgári jogviták megoldására a
hagyományosnak tekinthető bírósági út helyett más lehetőségeket (alternative dispute resolution) is felkínálnak.
A különböző megoldásokat aszerint sorolhatjuk két csoportba, hogy a polgári igazságszolgáltatás fennálló
eszköz- és intézményrendszerén belül vagy azon kívül helyezkednek-e el. Az első csoportba tartoznak például a
kisösszegű követelések elbírálására létrehozott külön bírói fórumok vagy az intézményesített egyezségkötési
kísérletek. A második csoportba sorolhatjuk a polgári bírósági eljárás valódi alternatíváit, így például a
választottbíráskodást, továbbá mindazokat a bíróságon kívül közvetítő eljárásokat, amelyeket összefoglaló
néven mediációnak nevezünk.
A mediáció lényege az, hogy a felek semleges közvetítőt (vagy közvetítőket) vesznek igénybe a vitájuk
rendezéséhez. A mediátor döntési jogosítvánnyal nem rendelkezik, de képzettségénél fogva segítséget nyújt
ahhoz, hogy a felek kölcsönösen elfogadható egyezséget kössenek. Az így létrejött megállapodás a feleket nem
korlátozza abban, hogy a vitás ügyükkel a bírósághoz forduljanak. A mediáció intézménye az Egyesült
Államoktól kezdve Nyugat-Európán át Japánig világszerte elterjedt. Az ezredforduló polgári eljárásjogi
reformjai egyre határozottabban ösztönzik a feleket arra, hogy bíróságon kívüli közvetítőket vegyenek igénybe. 5
rósági közvetlen igénybevételét csupán kivételes esetben, a magasabb vezető beosztású dolgozók szűk köre
számára engedte meg.) A munkaügyi (és szövetkezeti) döntőbizottság határozatát a munkavállaló és a
munkáltató is keresettel támadhatta meg a bíróság előtt. A döntőbizottsági eljárás – számos fogyatékossága
ellenére – a hagyományos közvetítő eljárások értékeit is felmutatta.
A rendszerváltást követően a munkaügyi vitákban megszűnt a kötelező döntőbizottsági eljárás és ezzel együtt
szétesett az államilag szervezett döntőbizottsági hálózat is. Az 1992. évi Munka Törvénykönyve a kollektív
munkaügyi vitákban a közvetítést és a döntőbíráskodást ajánlotta (195-196. §), míg az egyedi munkaügyi
jogvitákban 1992 és 1999 között kötelezővé tette az egyeztetést. Az egyedi munkaügyi jogvitákban 1999 óta a
bíróság folytatja le az egyeztetést (lásd 1000. pont). Az új Munka Törvénykönyve a kollektív munkaügyi
vitákban továbbra is közvetítést (egyeztető bizottság, döntőbíró) támogatja (Mt. 291-292. §).
408
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HETEDIK RÉSZ │ A POLGÁRI
ELJÁRÁS ALTERNATÍVÁI
Az eljárás során a testület elnöke egyezséget kísérel meg létrehozni a felek között. Ha az egyezség megfelel a
jogszabályoknak, a tanács azt határozattal jóváhagyja, ellenkező esetben az eljárást folytatja. Egyezség
hiányában a tanács az ügy érdemében
ajánlást tesz, ha a kérelem megalapozott, azonban a vállalkozás az eljárás kezdetekor úgy nyilatkozott, hogy a
tanács döntését kötelezésként nem ismeri el, illetve ha a tanács döntésének elismeréséről egyáltalán nem
nyilatkozott (32. §).
A tanács határozata, illetve ajánlása nem érinti a fogyasztónak azt a jogát, hogy igényét bírósági eljárás
keretében érvényesítse.
teremtette meg. Ebben érvényesül a közvetítői eljárás legfontosabb alapelve, hogy az érintett felek mindegyike
önkéntesen válassza ezt a lehetőséget, továbbá a bizalom és a titoktartási kötelezettség vállalása. A közvetítői
tanács nem dönt, nem ad jogi tanácsot. A közvetítői eljárás keretében a jogvita gyors megoldására kerülhet sor,
ami egyformán szolgálja mindkét fél érdekét. A beteg gyorsan jut hozzá a kártérítéshez, az egészségügyi
szolgáltató, de még a felelősségbiztosító is előnyösebb helyzetbe kerül, hiszen a több évig elhúzódó per
következtében súlyos kamatköltség is terhelné. Lényeges szempont az is, hogy a közvetítői eljárás – eltérően a
választottbírósági eljárástól – nem zárja el eleve a feleket a bírósági út igénybevételétől.
A törvény a közvetítés folyamatára nem állít fel részletes eljárási szabályokat, csak a garanciális szempontból
alapvető kérdéseket szabályozza (6-9. §). A törvény a közvetítői eljárás adminisztrációját a területi igazságügyi
kamarákhoz telepíti, a közvetítői névjegyzékbe való felvételt, valamint a közvetítői névjegyzék vezetését pedig
a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamarára bízza.
A törvény meghatározza az eljárás célját, tárgyát, alanyait, továbbá azt, hogy kik járhatnak el képviselőként.
Biztosítja a szolgáltató felelősségbiztosítójának az eljárásban való részvételét, észrevételezési jogát, a jogvita
speciális jellege miatt lehetőséget ad szakértő igénybevételére is. Az eljárás egész folyamatára kiterjedően
hangsúlyt kap a törvényben a felek közötti konszenzus szükségessége, a titoktartási kötelezettség, a közvetítővel
szembeni azon követelmény, hogy érdektelen és semleges legyen (10. §).
A törvény határidőt állapít meg az eljárás befejezésére. Ha az első üléstől számított négy hónapon belül nem
tudnak a felek egyezséget, részegyezséget kötni, az eljárás célját veszíti, ezért meg kell szüntetni (11. §).
Rendelkezik a törvény az eljárás során kötött egyezség végrehajthatóságáról és meghatározza az eljárás
költségelemeit. A költségek viselésének főszabálya a felek megegyezése, megegyezés hiányában pedig a
költségviselés a törvényben foglaltaknak megfelelően történik (12. §).
A törvény – néhány kivételtől eltekintve – minden személyi és vagyoni joggal kapcsolatos jogvitában támogatja
a közvetítői eljárást, anélkül, hogy azt kötelezővé tenné vagy a perindítás előfeltételéül szabná (Kttv. 1. §). A
jogalkotó csak „felkínálja" a mediációt mint a polgári jogviták bíróságon kívüli rendezésének olyan módját,
amely gyorsabb és olcsóbb megoldással szolgálhat, ezenkívül hozzájárul a túlterhelt bíróságok
tehermentesítéséhez, valamint a hazai konfliktuskezelő kultúra kialakításához és megszilárdításához is.
vétel útján – annak a természetes személynek engedélyezi, aki felsőfokú végzettséggel és a végzettség
megszerzésétől számított, annak megfelelő legalább ötéves igazolt szakmai gyakorlattal rendelkezik, büntetlen
409
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HETEDIK RÉSZ │ A POLGÁRI
ELJÁRÁS ALTERNATÍVÁI
előéletű és nem áll a közvetítői tevékenység folytatását kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt, továbbá
igazolja a jogszabályban meghatározott közvetítői szakmai képzés elvégzését (Kttv. 5. §). 7
A mediáció során egy vagy több közvetítő járhat el. Az eljárást az érintett feleknek írásban vagy elektronikus
levélben kell kezdeményezniük, és a mediá- tornak a felkérésben számított nyolc napon belül kell nyilatkoznia
arról, hogy a megbízást elfogadja-e. A törvény részletesen szabályozza az összeférhetetlenségi eseteket,
valamint szigorú titoktartási kötelezettséget ír elő. Egy esetleges későbbi peres eljárásban a közvetítő, illetve az
eljárásban részt vett szakértő a tanúvallomást megtagadhatja (lásd 600. pont).
Egy 2009-ben bevezetett rendelkezés szerint a közvetítői eljárás megindítása, lefolytatása és befejezése során a
személyes megjelenés követelményét nem kell teljesíteni, ha a közvetítői eljárást videokonferencia
alkalmazásával folytatják le (Kttv. 35. §).
A közvetítői eljárás célja az, hogy a felek között írásba foglalt megállapodás jöjjön létre. Az eljárás időtartama a
nyilatkozat aláírásától számított négy hónap, amelynek elteltével az eljárás – a felek eltérő megállapodása
hiányában – akkor is befejeződik, ha a megállapodás nem jön létre. A közvetítői tevékenységért díjazás jár,
amelynek az összegében a felek és a közvetítő szabadon állapodhatnak meg (Kttv. 27. §).
A közvetítői eljárás csak egy kísérlet a jogvita rendezésére, amely nem korlátozhatja a feleket a bírósághoz
fordulás jogában (lásd 4. pont). Ezért a Kttv.
36. §-a úgy rendelkezik, hogy a közvetítői eljárás során létrejött megállapodás nem érinti a feleknek azt a jogát,
hogy a vitás ügyben igényüket bírósági vagy választottbírósági eljárás keretében érvényesítsék. 8
A bíróság – amennyiben annak sikerére esély mutatkozik, különösen, ha a felek bármelyike kéri – tájékoztatja a
természetes személy feleket a közvetítői eljárás lényegéről, igénybevételének lehetőségéről, és ezzel
összefüggésben arról, hogy a bíróság a felek közös kérelmére szüneteltetheti az eljárást. A közvetítői eljárásban
kötött egyezséget a felek a szünetelés hat hónapos időtartama alatt jóváhagyás végett a bírósághoz
benyújthatják. Ha a közvetítői eljárás során kötött egyezség megfelel a jogszabályoknak, a bíróság azt végzéssel
jóváhagyja. Ebben az esetben az egyezségnek ugyanaz lesz a hatálya mint a jogerős bírósági ítéletnek (Kttv.
148. §).
A közvetítői eljárás igénybevételére ösztönöznek a perköltség viselésének a Pp. 80. § (3)-(6) bekezdésében
rögzített szabályai (lásd 294. pont), valamint az illetéktörvény által nyújtott kedvezmények is.
Ha a felek a polgári eljárást megelőzően közvetítői eljárásban vettek részt, az eljárás illetékének – az
illetékfizetésre kötelezett fél által viselt – díjával, de legfeljebb 50 000 forinttal csökkentett összegét, de legalább
az egyébként fizetendő illeték 50%-át kell megfizetni. Nem jár illetékkedvezmény, ha a közvetítői
eljárásban létrejött megállapodás ellenére a megállapodással rendezett jogvita tárgyában a felek bármelyike
bírósághoz fordul, kivéve ha a per tárgya kizárólag a megállapodásban foglaltak érvényesítése [Itv. 58. § (9)
bek.]
Ha a felek az első tárgyalást követően közvetítői eljárásban vettek részt, és a bíróság az egyezséget jóváhagyja,
az egyébként fizetendő peres eljárás illetékek 50%, de legfeljebb 50 000 forinttal csökkentett összegét kell
megfizetni, a fizetendő illeték mértéke azonban ebben az esetben sem lehet kevesebb a peres eljárás illetékének
30%-ánál [Itv. 58. § (3) bek.].
1.3. Jegyzetek
1. Blankenburg, Erhard – Gottwald, Walther – Strempel, Dieter (szerk.): Alternativen in der Ziviljustiz.
Berichte, Analysen, Perspektiven. Köln, 1982. 65. o.
3. Rottleuthner, Hubert: Probleme der Beobachtung von Arbeitsgerichtsverfahren. In Inter- aktion vor Gericht.
Baden-Baden, 1978. 129. o.
410
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HETEDIK RÉSZ │ A POLGÁRI
ELJÁRÁS ALTERNATÍVÁI
7. A közvetítők szakmai képzését és továbbképzését a 63/2009. (XII. 17.) IRM rendelet szabályozza.
8. A mediációt követő polgári vagy választottbírósági eljárás során a felek nem hivatkozhatnak a) a másik fél
által, a vita lehetséges megoldásával összefüggésben a közvetítői eljárásban kifejtett álláspontra, javaslatra és
b) a másik félnek a közvetítői eljárásban tett elismerő, joglemondó nyilatkozatára.
1.4. Irodalom
Anka Tibor – Bókay Judit: Mediáció, egyeztetés, választott bíráskodás. KK, 2000/7-8:12-15. o. Bándi Gyula: A
közvetítés (mediáció) jogi szabályozásának továbbfejlesztése. MJ, 2000/1:1119. o.
Barabár A. Tünde: A mediáció jövője Magyarországon. Az alapok megteremtése. Ügyészek Lapja, 2007/5:17-
24. o.
Dévényi Norbert: „Jog vita nélkül": közjegyzőség és mediáció Ausztriában. KK, 1999/9:2123. o.
Eörsi Mátyás – Ábrahám Zita: Pereskedni rossz! Mediáció: a szelíd konfliktuskezelés. Budapest, 2003, Minerva.
Farkas Tamás: A közjegyzői tevékenység szerepe a viták megelőzésében: a jogi tanácsadás és a közjegyzői
közvetítés (mediáció), mint ennek eszköze. KK, 2000/2:9-12. o.
Gáspárdy László: A polgári per alternatívái de lege ferenda. In Tanulmányok 2002. 29-34. o. Gáspárdy László:
A polgári per idő-dimenziója. Budapest, 1989.
Gyekiczky Tamás: A mediációról mint a polgári és kereskedelmi jogviták bíróságon kívüli rendezésének
lehetőségéről. Budapest, 2010.
Gyengéné Nagy Márta: Határokon átnyúló mediáció: esélyek és nehézségek. Családi Jog, 2007/3:258. o.
Lovász Gabriella: A mediáció Magyarországon. Ingyenes munkaügyi közvetítői és döntőbírói szolgálat. NJ,
2001/4:32-33. o.
Nádházy Zsolt: A mediáció munkajogi aspektusai Magyarországon. Doktoranduszok fóruma. 2005. 183-88. o.
411
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HETEDIK RÉSZ │ A POLGÁRI
ELJÁRÁS ALTERNATÍVÁI
Nemcsik Orsolya: Mediáció, avagy közjegyzők „új" szerepben – köziratszerkesztés és hagyatéki eljárás a
közvetítés tükrében. Jogelméleti Szemle, 2004/4.
Németh János: A polgári ügyekben folytatott mediáció (közvetítés) kezdeti időszaka Magyarországon. In
Tanulmánykötet Gáspárdy László emlékére. Budapest, 2007. 269-279. o.
Pokol Béla: A jog elkerülésének útjai. Mediáció, egyezségkötés. Jogelméleti Szemle, 2000/1.
Sáriné Simkó Ágnes (szerk.): A mediáció. A közvetítői tevékenység. 2. kiad. Budapest, 2006.
Ujlaki László: Fogalmi és terminológiai tisztázás igénye a békítés, kiegyeztetés és a közvetítés témakörében. JK,
2001/1:11-18. o.
309-315. o.
A választottbírósági eljárás jogi természetét illetően a magyar jogirodalom véleménye megoszlik. Plósz és
követői a választottbíráskodás közjogi jellegét hangsúlyozták, amit az állami bíróságok közreműködésével,
valamint a választottbírósági ítéletek állami kikényszeríthetőségével támasztottak alá. A másik felfogás
képviselői, így Magyary, majd Sárffy a választottbíráskodást a felek jogügyletein alapuló magánjogi
bíráskodásként határozták meg.1 A harmadik csoportba azok a vegyes vagy közvetítő nézetek tartoznak,
amelyek a választottbírósági eljárást a köz- és a magánjog, illetve az anyagi és az eljárásjog határán
elhelyezkedő kettős jogi természetű vagy sui generis jogintézménynek tartják. E felfogás hívei között kell
Fabinyit, Farkast és Újlaki Lászlót megemlíteni.2
412
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HETEDIK RÉSZ │ A POLGÁRI
ELJÁRÁS ALTERNATÍVÁI
végéig a belföldi gazdálkodó szervezetek egymás közötti ügyeikben mindössze három esetcsoportban
fordulhattak választottbírósághoz. A magyar állampolgárok közötti vitás ügyek, úgyszintén a magyar
állampolgárok és a jogi személyek közötti jogviták változatlanul ki voltak zárva a választottbíráskodás köréből.
[1196] FEJLŐDÉS A NYOLCVANAS ÉVEK VÉGÉTŐL • Az első igazán jelentős át törés a nyolcvanas évek
végén történt a választottbíráskodás szabályozásában.
A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 18. §-a a társasági szerződéssel kapcsolatban a gazdasági
társaság és tagjai közötti jogvitákban megnyitotta a választottbíróság igénybevételének a lehetőségét. Ezzel –
negyven év óta először – belföldi magánszemélyek számára is lehetővé vált, hogy jogvitáikat
választottbíráskodás útján rendezzék.
A kilencvenes évek elejétől egymás után születtek meg azok a jogszabályok, amelyek mind szélesebbre tárták a
választottbíráskodás kapuit. Az értékpapírtörvény (1990:VI. tv.) 68. §-a az értékpapír-forgalmazók között,
valamint a tőzsdén jegyzett értékpapírok kibocsátói és a forgalmazók között keletkező, a törvény hatálya alá
tartozó értékpapírokkal kapcsolatos jogvitákat a tőzsdei választottbíróság elé utalta. Az 1993. évi XCII.
törvénnyel módosított Ptk. 7. § (2) bekezdése szerint ha a felek gazdálkodó szervezetek, írásban
megállapodhatnak abban, hogy a szerződésükkel kapcsolatos jogvita eldöntésére választottbírósághoz
fordulhatnak.4 A gazdálkodó szervezeteknek adott általános felhatalmazással a Pp. 360. § (1) bekezdésébe
foglalt megszorítások értelmüket vesztették és az új választottbírósági törvény megalkotása elodázhatatlanná
vált.
Az egyik elképzelés szerint a választottbírósági eljárás reformja során a középeurópai jogfejlődés irányát kellett
volna követni. Ennek megfelelően a belföldi választottbíráskodás megújított és kibővített szabályai továbbra is a
Pp.-ben maradtak volna és a tervezett új törvény csak a nemzetközi választottbíráskodás szabályait tartalmazta
volna. A másik felfogás – a legmodernebb szabályozás felé törekedve – a nemzetközi kereskedelmi
választottbíráskodásra vonatkozó 1985. évi ENSZ-mintatörvény (UNCITRAL) átvételét javasolta, éspedig úgy,
hogy az a belföldi választottbíráskodásra is alkalmazható legyen.
Mintegy kétéves vajúdás után, a tradicionális és a racionális megoldás párharcából ez utóbbi került ki győztesen.
A parlament elé kerülő tervezet – a mintatörvény felépítését és szabályozási rendszerét követve – egy törvénybe
foglalta össze a belföldi és a nemzetközi választottbíráskodást. Az Országgyűlés 1994. november 8-án emelte
törvényerőre a tervezetet (1994:LXXI. tv.), amely 1994. december 13-án lépett hatályba.
Meghatározott szervezet keretében működő állandó választottbíróságot csak országos gazdasági kamara hozhat
létre [Vbt. 2. § (1) bek.]. Ilyen a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett, nemzetközi
kereskedelmi ügyekben is eljáró Állandó Választottbíróság (1999:CXXI. tv. 47. §).
A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény 376. §-a alapján a tőzsde, valamint a hitelintézetek és a befektetési
vállalkozások szakmai érdek-képviseleti szervei közösen megalapíthatják és működtethetik a Pénz- és Tőkepiaci
Állandó Választottbíróságot, amely nemzetközi választottbírósági ügyekben is eljárhat.
A választottbírósági eljárás nemcsak akkor minősül nemzetközinek, ha a felek székhelye különböző államokban
van, hanem akkor is, ha a választottbíróság székhelye vagy a jogvita valamely lényeges eleme (például a
teljesítés helye) egy másik államhoz kapcsolódik (Vbt. 47. §).
A nemzetközi választottbírósági eljárás során az általános szabályokat a törvényben foglalt eltérésekkel (lásd
1231-1233. pont) kell alkalmazni [Vbt. 46. § (1) bek.].
413
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HETEDIK RÉSZ │ A POLGÁRI
ELJÁRÁS ALTERNATÍVÁI
Ahhoz, hogy az állam a bírói hatalmat a feleknek átengedje, törvényben meghatározott feltételeknek kell
teljesülniük. A törvény három feltétel együttes fennállása esetén engedi meg a választottbíráskodást [Vbt. 3. §
(1) bek.]. Bírósági peres eljárás helyett a következő esetekben van helye választottbírósági eljárásnak:
A törvény indokolása szerint a gazdasági tevékenységet a lehető legtágabban kell értelmezni; idetartozik például
a kereskedelem fogalma alá vonható
valamennyi tevékenység. Ugyancsak tágan értelmezendő a személy kifejezés is; ez egyaránt magában foglalja a
jogi személyeket, illetve a gazdasági életben működő más jogalanyokat, például a természetes személyeket (így
az egyéni vállalkozót és az őstermelőt is). A választottbírósági eljárás a fenti feltételek hiányában is kiköthető,
amennyiben azt a törvény megengedi. Így például a Gt.
52. §-a gazdasági társaság és tagjai közötti társasági jogviták eldöntésére az állandó vagy az eseti
választottbíráskodás kikötését egyaránt lehetővé teszi.6
A választottbíráskodás kiköthetőségének feltétele az eljárás alá vont jogok és kötelezettségek feletti rendelkezési
jog megléte, azaz, hogy a felek az eljárás tárgyáról az anyagi jog szabályai szerint szabadon rendelkezhessenek.
A választottbírósági szerződéssel a felek a jogvitájukat kivonják a rendes bíráskodás alól és egy általuk
választott bíróság döntésének vetik alá. Ez a megállapodás lehet egy önálló választottbírósági szerződés
(compromissum) vagy pedig a felek anyagi jogviszonyát rendező más szerződésben foglalt kikötés, illetve
záradék (lásd 1201. pont).
Kizárt a választottbírósági eljárást a Pp. XV-XXIII. fejezetében szabályozott különleges eljárásokban, így a
személyi állapottal kapcsolatos perekben, a közigazgatási, perekben, a sajtó-helyreigazítási eljárásban, a
munkaviszonyból és a szövetkezeti tagsági viszonyból származó perekben, továbbá a fizetési meghagyásos
eljárásban (Vbt. 4. §). Nincs helye választottbírósági eljárásnak a nemperes eljárásokban, továbbá az olyan
ügyekben, amelyekre nézve külön törvény zárja ki a választottbírósági eljárást.
A választottbírósági szerződés tartalmát tekintve a felek megállapodása, amely szerint meghatározott, akár
szerződéses, akár szerződésen kívüli jogviszonyból keletkezett vagy keletkező vitájukat választottbíróság elé
viszik [Vbt. 5. § (1) bek.].
A választottbírósági szerződés más szerződés részeként vagy önálló szerződésként köthető, és akár az eseti, akár
az állandó választottbíróság kikötését tartalmazhatja [Vbt. 5. § (2) bek.].
414
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HETEDIK RÉSZ │ A POLGÁRI
ELJÁRÁS ALTERNATÍVÁI
legtágabban határozza meg azt, hogy mi tekinthető a szerződő felek egybehangzó akarata írásbeli kifejezésének.
Ennek megfelelően írásban létrejött szerződésnek kell tekinteni azt a megállapodást is, amely a felek közötti
levélváltás, táviratváltás, géptávírón vagy más, a felek üzenetét tartósan rögzítő eszközön történt üzenetváltás
útján jött létre [Vbt. 5. § (3) bek.].
Írásban létrejött választottbírósági szerződésnek kell tekinteni azt is, ha az egyik fél keresetlevelében állítja, a
másik fél pedig válasziratában nem tagadja, hogy köztük választottbírósági szerződés jött létre [Vbt. 5. § (4)
bek.].
A törvény által támasztott feltételek között sem a jogi végzettségre, sem pedig más szakképzettségre vonatkozó
előírás nem szerepel. A törvény szerint csak az nem lehet választottbíró,
d. akit a bíróság jogerősen végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt, amíg a büntetett előélethez fűződő hátrányok
alól nem mentesül (Vbt. 12. §).
A törvény fontosnak tartotta kihangsúlyozni azt, hogy a választottbírák nem képviselői a feleknek, ennélfogva
az eljárásuk során utasítást sem fogadhatnak el a felektől. Erről, valamint a titoktartási kötelezettségükről a
megválasztásuk, illetve a kijelölésük alkalmával írásbeli nyilatkozatot kötelesek tenni (Vbt. 11. §).
A választottbírónak javasolt személy és a kijelölt választottbíró haladéktalanul köteles feltárni a felek előtt
minden olyan körülményt, amely jogos kétségeket ébreszthet függetlensége vagy pártatlansága tekintetében,
kivéve ha a feleket ezekről már korábban tájékoztatta [Vbt. 17. § (1) bek.].
tottbírák száma azonban csak páratlan lehet. A választottbírósági gyakorlatban a három választottbíróból álló
választottbíróság a tipikus, ezért, ha a felek a választottbírák számában nem állapodnak meg, a választottbírák
száma három (Vbt. 13. §). A választottbíróság tagjai – ha a felek eltérően nem állapodnak meg – maguk közül
elnököt választanak.
A felek a választottbíró vagy választottbírák kijelölésének a szabályait szabadon állapítják meg. Megállapodás
hiányában a törvényben szabályozott módon kell eljárni [Vbt. 14. § (1) bek.]. Így például három tagból álló
választottbíróság esetében mindegyik fél egy-egy választottbírót jelöl ki, és az így kijelölt két választottbíró
jelöli ki a harmadik választottbírót.
415
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HETEDIK RÉSZ │ A POLGÁRI
ELJÁRÁS ALTERNATÍVÁI
Ha a választottbíróság sem a felek által kialakított szabályok alapján, sem a törvényben előírt eljárás
alkalmazásával nem jön létre, akkor a hiányzó választottbírót – a felek bármelyikének kérésére – a bíróság jelöli
ki (Vbt. 14-15. §).
A hiányzó választottbíró kijelölése során figyelemmel kell lenni a felek megállapodásában a választottbírótól
megkívánt szakképzettségre és minden olyan szempontra, amely nagy valószínűséggel biztosítja független és
pártatlan választottbíró kijelölését (Vbt. 16. §).
Ha a választottbírói megbízatás megszűnésével kapcsolatban a felek között vita merül fel, bármelyikük kérheti a
bíróságot, hogy döntsön a megbízatás megszüntetéséről (Vbt. 22. §).
Ha bármelyik okból az egyik választottbíró kiesik, akkor helyette újat kell kijelölni, éspedig ugyanazon
rendelkezések alapján, mint amelyeket a kiesett választottbírónál alkalmaztak (Vbt. 23. §).
A kijelölés után azonban felmerülhetnek olyan körülmények, amelyek indokolttá tehetik a választottbíró
kizárását az eljárásból.
• ha olyan körülmények állnak fenn, amelyek jogos kétségeket ébresztenek függetlensége vagy pártatlansága
tekintetében, vagy
A fél az általa kijelölt választottbíró ellen csak akkor élhet kifogással, ha a fenti okok a kijelölést követően
váltak előtte ismertté (Vbt. 18. §).
A felek a választottbíró elleni kizárási eljárás rendjében szabadon állapodhatnak meg. Ilyen megállapodás
hiányában a törvény rendelkezéseit (Vbt. 19. §) kell alkalmazni.
Ha a kizárási indítvány nem vezetett eredményre, az indítványozó fél az elutasító határozat kézhezvételétől
számított harminc napon belül kérheti a bíróságot, hogy döntsön a kizárási kérelemről (Vbt. 20. §).
A Vbt. igyekszik elkerülni azt a veszélyt, hogy hatásköri hiányára való hivatkozással bármelyik fél
indokolatlanul késleltesse a választottbírósági eljárást. Ezért a törvény úgy rendelkezik, hogy
416
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HETEDIK RÉSZ │ A POLGÁRI
ELJÁRÁS ALTERNATÍVÁI
a választottbíróság hatáskörével kapcsolatos kifogást legkésőbb a válaszirat előterjesztésével egy időben kell
megtenni, míg
a választottbíróság hatáskörének túllépésére alapított kifogást a hatáskör feltételezett túllépésekor nyomban elő
kell terjeszteni.
A választottbíróság utólag akkor fogadhatja el a kifogást, ha a késedelmet igazoltnak tekinti (Vbt. 24. §).
A választottbíróság a hatásköri kifogásról akár a kifogás felmerülésekor, akár az érdemi határozatában dönthet.
Ha a választottbíróság megállapítja a hatáskörét, akkor a döntés kézhezvételétől számított harminc napon belül
bármelyik fél kérheti a bíróságot, hogy határozzon a választottbíróság hatásköréről. A kérelemre vonatkozó
döntés meghozataláig a választottbíróság folytathatja az eljárást és határozatot hozhat (Vbt. 25. §).
Ha a választottbíróság hatáskörének hiányát állapítja meg, döntése ellen nem lehet a bírósághoz fordulni. Ez a
rendelkezés összhangban van azzal az elvvel, mely szerint a hatáskörről való döntés elsődlegesen a
választottbíróság joga.
[1209] AZ EGYENLŐ ELBÁNÁS ELVE • A feleket a választottbírósági eljárás során egyenlő elbánásban kell
részesíteni (Vbt. 27. §). Az egyenlő elbánás elve feltétel nélkül érvényesülő szabály. A feleknek az a joga, hogy
a választottbírósági eljárás szabályait maguk határozzák meg, nem sértheti ezt az elvet, tehát a felek ezzel
ellentétes hatású szabályokban nem állapodhatnak meg.
[1210] A KÉTOLDALÚ MEGHALLGATÁS • Az egyenlő elbánás elve csak akkor ér- vényesülhet, ha
mindegyik félnek alkalma nyílik arra, hogy az ügyét előadhassa (Vbt. 27. §). A rendes peres eljáráshoz
hasonlóan a választottbírósági eljárásban is elegendő a kétoldalú meghallgatás lehetőségét biztosítani (lásd 85.
pont). Erről a lehetőségről a felek lemondhatnak, illetve egyik fél sem hátráltathatja az eljárás menetét azzal,
hogy nem él a törvényben biztosított jogával.
Amint arra a törvény indokolása is felhívja a figyelmet, a Pp. nem „háttérjoga" a választottbírósági eljárásnak;
annak szabályai csak akkor alkalmazhatók, ha a felek így állapodnak meg vagy a választottbíróság így dönt.
Ugyanakkor mind a felek, mind a választottbíróság nemzetközi okmányba foglalt eljárási szabályokat is
alkalmazhatnak.
[1214] AZ ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSA • Ha a felek nem állapodtak meg másképpen, az eseti választottbíróság
eljárása azon a napon indul, amelyen az alperes a vita választottbíróság elé utalására irányuló nyilatkozatot
kézhez veszi. Ha a felek állandó választottbíróságot kötöttek ki, az eljárás a keresetlevélnek a
választottbírósághoz történő megérkezése napján indul (Vbt. 32. §).
417
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HETEDIK RÉSZ │ A POLGÁRI
ELJÁRÁS ALTERNATÍVÁI
[1215] KERESETLEVÉL ÉS VÁLASZIRAT • Ha a felek nem állapodtak meg másképpen, a felperes – a felek
vagy a választottbíróság által – meghatározott határidőn belül köteles előadni a kereseti kérelmét
(viszontkeresetét), az azt alátámasztó tényeket, a vitatott kérdéseket, míg az alperes köteles az ezekre vonatkozó
válasziratát (illetve a viszontkeresettel szembeni válasziratát) előterjeszteni. A felek eltérő megállapodásának
hiányában bármelyik fél módosíthatja, illetve kiegészítheti a keresetét (viszontkeresetét) vagy a válasziratát,
kivéve ha a választottbíróság az ezen eljárással okozott késedelem miatt annak előterjesztését kizárja (Vbt. 33.
§).
A kétoldalú meghallgatás elvéből következően (lásd 1210. pont) az egyik fél által a választottbírósághoz
beterjesztett beadványt közölni kell a másik féllel. Ugyanígy közölni kell a felekkel azt a szakértői véleményt
vagy más bizonyítékot, amelyet a választottbíróság döntése meghozatalánál figyelembe vehet.
A választottbírósági eljárásról jegyzőkönyvet kell készíteni, és annak egy-egy példányát kézbesíteni kell a
feleknek (Vbt. 34. §).
Ha a felperes a keresetlevelét elfogadható indok nélkül nem terjeszti elő, a választottbíróság megszünteti az
eljárást, kivéve ha a felek másképpen állapodtak meg.
Ha az alperes válasziratát nem nyújtja be, a választottbíróság anélkül köteles az eljárást folytatni, hogy a
mulasztást a felperes állításai elismerésének tekintené. A választottbírósági eljárásban mulasztási ítéletnek nincs
helye, ez azonban nem akadálya annak, hogy a választottbíróság az eljárás folytatásának eredményeképpen –
alperesi ellenvélemény hiányában – a felperes állításait valónak fogadja el, s erre alapítsa ítéletét.
Ha a választottbírósági tárgyaláson bármelyik fél nem jelenik meg, vagy nem terjeszti elő a bizonyítékait, a
választottbíróság folytathatja az eljárást, és a rendelkezésére álló adatok alapján határozatot hozhat (Vbt. 35. §).
[1218] SZAKÉRTŐ KIRENDELÉSE • Ha a választottbírósági eljárásban jelentős tény vagy egyéb körülmény
megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a választottbíróság nem
rendelkezik, a felek eltérő megállapodása hiányában, a választottbíróság
egy vagy több szakértőt rendelhet ki, hogy adjon véleményt a választottbíróság által meghatározott kérdésekben;
bármelyik féltől megkívánhatja, hogy a szakértőnek felvilágosítást adjon, vagy mutasson be, illetve tegyen
hozzáférhetővé bármely, a tárgyhoz tartozó okiratot vagy tárgyat, hogy azt a szakértő megszemlélhesse,
a szakértőt az írásbeli vagy szóbeli véleményadást követően a tárgyaláson való részvételre kötelezheti, ahol a
felek kérdéseket intézhetnek hozzá, és a vitás kérdések bizonyítására tanút vagy szakértőt állíthatnak.
A Vbt. a szakértők személyére, illetve kirendelésére vonatkozó kötöttségeket nem tartalmaz (Vbt. 36. §).
[1219] A BÍRÓSÁG ÁLTAL NYÚJTOTT JOGSEGÉLY • A bíróság három területen nyújthat jogsegélyt a
választottbíróságnak; valamelyik fél kérelmére ideiglenes intézkedést (lásd 521. pont) vagy biztosítási
intézkedést (lásd 1171-1176. pont) rendelhet el, illetőleg a választottbíróság megkeresésére bizonyítást
folytathat le:
A fél a választottbírósági eljárás előtt vagy alatt ideiglenes intézkedés megtételére irányuló kérelmet nyújthat be
a bírósághoz. Az ilyen kérelem, illetve a bíróság által elrendelt ideiglenes intézkedés a Vbt. szerint „nem
összeegyeztethetetlen" a választottbírósági eljárással.
A bíróság biztosítási intézkedést rendelhet el a választottbíróság előtt folyamatban lévő ügyben, ha a biztosítási
intézkedést kérő fél a követelésének létrejöttét, mennyiségét és lejártát közokirattal vagy teljes bizonyító erejű
magánokirattal igazolja.
418
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HETEDIK RÉSZ │ A POLGÁRI
ELJÁRÁS ALTERNATÍVÁI
Ha a választottbíróság előtt a bizonyítási eljárás lefolytatása jelentős nehézséggel vagy aránytalanul nagy
költségtöbblettel járna, a választottbíróság megkeresésére a helyi bíróság a bizonyítás lefolytatásával, valamint a
választottbíróság által lefolytatott bizonyítás során szükséges kényszerítő eszközök alkalmazásával jogsegélyt
nyújt.
A választottbíróság azt a helyi bíróságot keresi meg, amelynek területén a bizonyítás a legcélszerűbben
lefolytatható. Budapesten a Pesti Központi Kerületi Bíróság jár el (Vbt. 37. §).
magyar.
Ha a felek másképpen nem állapodnak meg, a válaszottbíróság a bírák közötti megbeszélés, a felek, a tanúk
vagy a szakértők meghallgatása, valamint tárgyak, okiratok megszemlélése céljából más helyen is összeülhet
(Vbt. 31. §).
[1222] KÉZBESÍTÉS • Ha a felek eltérően nem állapodtak meg, bármely írásbeli közlést azon a napon kell
átvettnek tekinteni, amikor azt a címzettnek személyesen átadták, vagy azt a székhelyére, telephelyére vagy
lakóhelyére, szokásos tartózkodási helyére vagy postai címére kézbesítették. Ha a felsoroltak közül egyik sem
állapítható meg, az ajánlott levélben vagy bármilyen, a kézbesítés megkísérlését bizonyító módon elküldött
írásbeli közlést:
• külföldi címzett esetében a tizenötödik napon átvettnek kell tekinteni (Vbt. 10§).
A Vbt. idevonatkozó rendelkezése szerint, ha a felek másképpen nem állapodnak meg, a választottbíróság
kérelemre bármelyik felet utasíthatja, hogy minden olyan ideiglenes intézkedést tegyen meg, amelyet a vita
tárgya vonatkozásában a választottbíróság szükségesnek tart.
Az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott határozat mindaddig hatályban marad, amíg azt a választottbíróság
újabb határozatával hatályon kívül nem helyezi vagy ugyanabban a kérdésben ítéletet nem hoz (Vbt. 26. §).
419
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HETEDIK RÉSZ │ A POLGÁRI
ELJÁRÁS ALTERNATÍVÁI
[1225] EGYEZSÉG • A választottbírósági eljárás során a felek egyezséget is köthetnek. Ebben az esetben a
választottbíróság az eljárást végzéssel megszünteti. Ha a felek kérik, a választottbíróság az egyezséget a
megállapodásban rögzített feltételekkel ítéletbe foglalja. A választottbíróság megtagadhatja az egyezség írásba
foglalását, ha az egyezség tartalma jogszabálysértő, vagy a választottbíróság megítélése szerint a
választottbírósági ítélet érvénytelenítésére adna alapot (például közrendet sért).
A választottbírósági ítéletbe foglalt egyezség hatálya azonos a választottbíróság által hozott ítélet hatályával
(Vbt. 39. §).
Az ítéletet és az eljárást megszüntető végzést a választottbírónak, illetve a választottbíráknak alá kell írniuk.
Több bíróból álló választottbíróság esetében a tagok többségének aláírása elegendő, feltéve hogy az elmaradt
aláírás hiányának okát feltüntetik. Az ítéletben fel kell tüntetni annak keltét és a választottbíráskodás helyét is.
Az ítéletet úgy kell tekinteni, mint amelyet a feltüntetett helyen hoztak.
Az ítéletnek a választottbírák által aláírt egy-egy példányát kézbesíteni kell a feleknek (Vbt. 40-41. §).
[1227] AZ ELJÁRÁS MEGSZŰNÉSE • A választottbírósági eljárás az ügy érdemében hozott ítélettel vagy a
választottbíróságnak az eljárást megszüntető végzésével ér véget.
b. a felperes a keresetét visszavonja, kivéve ha az alperes ez ellen kifogással él, és a választottbíróság a vita
lezárásához fűződő jogos érdekét elismeri;
d. a választottbíróság úgy ítéli meg, hogy az eljárás folytatására bármely okból nincs szükség vagy az
lehetetlen.
[1228] AZ ÍTÉLET KIJAVÍTÁSA ÉS ÉRTELMEZÉSE • Ha a felek eltérő határidőt nem állapítottak meg, az
ítélet kézhezvételétől számított harminc napon belül
• az egyik fél a másik fél egyidejű értesítése mellett kérheti a választottbíróságot, hogy az ítéletben előforduló
bármely névcserét, hibás névírást, számvagy számítási hibát vagy más hasonló elírást javítson ki;
• ha a felek úgy állapodnak meg, egyik fél a másik félhez intézett egyidejű értesítéssel kérheti a
választottbíróságot, hogy az ítélet meghatározott része vagy pontja tekintetében adjon értelmezést.
Ha a választottbíróság a kérelmet indokoltnak tartja, annak kézhezvételétől számított harminc napon belül a
kijavítást elvégzi, illetve az értelmezést megadja. Az értelmezés az ítélet indokolásának részévé válik (Vbt. 43.
§).
[1229] AZ ÍTÉLET KIEGÉSZÍTÉSE • Ha a felek másképpen nem állapodtak meg, az ítélet kiegészítését annak
kézhezvételétől számított harminc napon belül bármelyik fél – a másik fél egyidejű értesítése mellett – kérheti,
ha a választottbíróság olyan kérelem vonatkozásában, amelyet az eljárás során előterjesztettek, nem
rendelkezett.
Ha a választottbíróság a kérelmet indokoltnak tartja, harminc napon belül – szükség esetén tárgyalás alapján –
kiegészítő ítéletet hoz (Vbt. 44. §).
420
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HETEDIK RÉSZ │ A POLGÁRI
ELJÁRÁS ALTERNATÍVÁI
vita tárgya a magyar jog szerint választottbírósági útra nem tartozik, vagy
a. a választottbírósági szerződést kötő felek székhelye, ennek hiányában telephelye a szerződés megkötésének
időpontjában különböző államokban van, vagy
b. a következő helyek egyike azon az államon kívül van, amelyben a felek székhelye (telephelye) van:
• az a hely, ahol a felek jogviszonyából eredő kötelezettségek lényegi részét teljesíteni kell, vagy amelyhez a
jogvita tárgya a legszorosabban kapcsolódik [Vbt. 47. § (1) bek.].
[1232] AZ ELJÁRÁS NYELVE • A felek szabadon állapodhatnak meg a nemzetközi választottbírósági eljárás
során használandó nyelvben vagy nyelvekben. Ilyen megállapodás hiányában az eljárás során használandó
nyelvet vagy nyelveket a választottbíróság határozza meg. Ez a nyelv – eltérően a belföldi választottbírósági
eljárásra vonatkozó rendelkezéstől (lásd 1220. pont) – nem szükségképpen a magyar, mivel a felek, illetve a
választottbírák gyakran külföldiek (Vbt. 48. §).
Valamely állam jogának vagy jogrendszerének kikötését, a felek eltérő rendelkezése hiányában, úgy kell
értelmezni, mint amely az adott állam jogának a felmerült kérdést közvetlenül rendező szabályaira utal.
Ha a felek nem választottak jogot, az alkalmazandó anyagi jogot a választottbíróság határozza meg. A
választottbíróság valamely jog alkalmazása helyett a méltányosság alapján csak akkor dönthet, ha a felek erre
kifejezetten felhatalmazták.
[1335] ELJÁRÁSI SZABÁLYOK • A bíróság – kivéve a választottbírósági ítélet ér-vénytelenítése iránti pert –
nemperes eljárásban, ülnökök közreműködése nélkül jár el. Határozata ellen jogorvoslatnak nincs helye (Vbt.
53. §). Ezek a szabályok azt kívánják előmozdítani, hogy a bírósági döntés minél egyszerűbben és gyorsabban
megtörténjen.
A fél, továbbá az, akire az ítélet rendelkezést tartalmaz, a választottbíróság ítéletének részére történt
kézbesítésétől számított hatvan napon belül keresettel kérheti az ítélet érvénytelenítését a bíróságtól, ha
421
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HETEDIK RÉSZ │ A POLGÁRI
ELJÁRÁS ALTERNATÍVÁI
b. a választottbírósági szerződés annak a jognak a szabályai szerint, amelynek alávetették, ilyen kikötés
hiányában a magyar jog szerint érvénytelen;
c. a választottbíró kijelöléséről, illetve a választottbíróság eljárásáról nem volt szabályosan értesítve vagy
egyébként nem volt képes az ügyét előterjeszteni;
d. az ítéletet olyan jogvitás ügyben hozták, amelyre a választottbírósági kikötés nem vonatkozik, illetve amelyre
a választottbírósági szerződés rendelkezései nem terjednek ki;
e. a választottbíróság összetétele vagy eljárása nem felelt meg a felek megállapodásának vagy ilyen
megállapodás hiányában nem felelt meg e törvény rendelkezéseinek.
a. a vita tárgya a magyar jog szerint nem tartozik választottbírósági útra vagy
• A keresetindításra megszabott hatvannapos határidő elmulasztása jogvesztéssel jár (Vbt. 55. §).
• A bíróság a választottbírósági ítélet végrehajtását a fél kérelmére felfüggesztheti (Vbt. 56. §).
• A bíróság ítélete kizárólag a választottbírósági ítélet érvénytelenítésére szorítkozhat (Vbt. 56. §).
• A bíróság ítélete ellen fellebbezésnek nincs helye (Vbt. 57. §), felülvizsgálati kérelem azonban előterjeszthető
(lásd 835. pont).
2.4. Jegyzetek
1. Kovács Marcel: A Polgári perrendtartás magyarázata. 2. kiad. Budapest, 1927. 29. o.; Magyary Géza –
Nizsalovszky Endre: Magyar polgári perjog. Budapest, 1939. 707-708. o.; Sárffy Andor: Magyar polgári
perjog. Budapest, 1946. 556. o.
2. Fabinyi Tihamér: A választott bíráskodás. Budapest, 1920. 37. o.; Farkas József: A választottbíráskodás
néhány elméleti kérdése. JK, 1988/7:387. o.; Újlaki László: A választottbírósági szerződés jogági
elhelyezettsége és tipológiája. JK, 1991/9-10:225. o.
4. A Ptk. 7. § (2) bekezdésének hatályos szövegét a Vbt. állapította meg. Eszerint bírósági peres eljárás helyett a
felek választottbírósági eljárást köthetnek ki, ha legalább a felek egyike gazdasági tevékenységgel
hivatásszerűen foglalkozó személy, a jogvita e tevékenységével kapcsolatos, és a felek az eljárás tárgyáról
szabadon rendelkezhetnek.
6. Társasági jogvitának minősül a gazdasági társaság és tagjai (részvényesei) – ideértve a kizárt vagy a
társaságtól egyébként megvált korábbi tagot is – közötti, valamint a tagok (részvényesek) egymás közötti
jogviszonyában a társasági szerződéssel kapcsolatban avagy a társaság működésével összefüggésben
keletkezett jogvita [Gt. 52. § (2) bek.].
7. Újlaki: i. m. 224-225. o.
9. Uo. 73. o%
422
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HETEDIK RÉSZ │ A POLGÁRI
ELJÁRÁS ALTERNATÍVÁI
2.5. Irodalom
Bába Júlia: A tőzsdei választottbíróság. Magyar Kereskedelmi és Iparkamara. Jogi tájékoztató füzet 84.
Budapest, 2000. 1-12. o.
Bán Dániel – Kecskés László: Az alá nem írt választottbírósági szerződések megítélésének változásáról. EJ,
2011/1:3-21. o.
Bánrévy Gábor: Az UNCITRAL „model law" alapulvétele egy magyar választottbírósági törvény
megalkotásánál. Friss Hírek, 1991/10:24-30. o.
Bauer Miklós: Választottbíráskodás és mediáció. Kiköthet-e magyar fél külföldi székhelyű választottbíróságot?
JK, 2005/12:489-501. o.
Bauer Miklós – Ujlaki László: A kamarai választottbíróság új eljárási szabályzatának elvi alapjai a reformatív
szabályok tükrében. JK, 1993/3:169-179. o.
Boóc Ádám: A kereskedelmi választottbíráskodás egyes kérdései. In Diszciplínák határain innen és túl.
Budapest, 2007. 109-123. o.
Döme Attila: Költői kérdések a választottbíráskodás törvényi szabályozásának fogyatékosságai okán. MJ,
2005/1:29-33. o.
Farkas József: A választottbíráskodás szabályozása a polgári eljárásjog reformjának tükrében. MJ, 1988/9:762-
773. o.
Horváth Éva: Eljárási kérdések szabályozása a választottbíróságról szóló törvényben. JK, 1995/5:221-227. o.
Horváth Éva: Hogy állta ki a választottbíráskodásról szóló törvény a gyakorlat próbáját? Jogász vándorgyűlés,
15. 2001. 65-118. o.
423
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HETEDIK RÉSZ │ A POLGÁRI
ELJÁRÁS ALTERNATÍVÁI
Horváth Éva – Kálmán György: Nemzetközi eljárások joga – a kereskedelmi választottbíráskodás. (Pázmány –
Osiris tankönyvek.) Budapest, 2003.
Kiss Károly: A Választottbíróság ítéletének érvénytelenítése közrendbe ütközésre való hivatkozással. A hazai és
a nemzetközi gyakorlat összehasonlítása. GJ, 2005/12:10-14. o.
Magyary Géza – Nizsalovszky Endre: Magyar polgári perjog. 3. kiad. Budapest, 1939. 707727. o.
Névai László – Szilbereky Jenő: Polgári eljárásjog. 3. kiad. Budapest, 1974. 605-610. o.
Újlaki László: Viszontkereset és beszámítási kifogás késedelmes érvényesítése a választottbírósági perben. GJ,
1995/12:16-18. o.
424
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
HETEDIK RÉSZ │ A POLGÁRI
ELJÁRÁS ALTERNATÍVÁI
Újlaki László: Vitás választottbírósági eljárási kérdések és (talán) feleletek. GJ, 1995/9:2024. o.
185-209. o.
425
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A. függelék - Függelék
1. A polgári perrendtartást érintő újabb módosítások
A 11. kiadás kéziratának 2012. februári lezárása óta a polgári perrendtartást több mint tizenötször módosították.
Változtak a bíróságok elnevezésére, a hatáskörre és az illetékességre, a beavatkozásra, a perbe hívásra, a
tanúbizonyításra, a felülvizsgálati eljárásra, valamint a közigazgatási és a munkaügyi perekre vonatkozó
szabályok. Többször módosult az elektronikus kommunikáció bevezetésének a határideje. A „gyermekbarát
igazságszolgáltatásra" irányuló törekvés keretében a kiskorúakat érintő számos új rendelkezés került bele a
törvény szövegébe. A kiemelt jelentőségű perekre vonatkozó szabályokat egy új különleges eljárásban, a
Teljesítésigazolási Szakértői Szerv szakvéleményére alapított perben is alkalmazni kell. (A Polgári
Törvénykönyv hatálybalépése 2014-ben várhatóan újabb módosítások sorozatát indítja el a polgári eljárásjog
területén is.)
A keresetet, valamint a per megindítását megelőző kérelmet az ügyvéd által nem képviselt fél bármely
járásbíróságnál vagy a perre illetékes törvényszéknél is jegyzőkönyvbe mondhatja. Folyamatban levő perben a
szóbeli kérelmeket a perbíróság, továbbá a fél lakóhelye vagy munkahelye szerint illetékes járásbíróság előtt
lehet jegyzőkönyvbe mondani. A felet ilyenkor a szükséges útbaigazítással is el kell látni. A 234. § szerint a
fellebbezést az elsőfokú bíróságnál lehet jegyzőkönyvbe mondani.
[111] A JÁRÁSBÍRÓSÁG • Ahol a törvény járásbíróságról rendelkezik, ott ezen kerületi bíróságot is érteni kell
[Pp. 10. § (4) bek.]. Ez a rendelkezés arra utal, hogy a fővárosban a kerületi bíróság elnevezés 2013. január 1-je
után is megmaradt (pl. Budai Központi Kerületi Bíróság, Pesti Központi Kerületi Bíróság, Budapest II. és III.
Kerületi Bíróság stb.).
[129] A BÍRÁK KIZÁRÁSÁNAK KÜLÖNÖS ESETEI • A helyi bíróság elnevezés járásbíróságra változott
(lásd 111. pont).
A perben az a járásbíróság, törvényszék, ítélőtábla sem járhat el, amelynek vezetője a 13. § (1) bekezdésének a),
b) vagy c) pontja értelmében ki van zárva [14. § (1) bek.].
426
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Függelék
Ha ugyanannak a bíróságnak nincs olyan tanácsa, amelyre a kizárási ok nem vonatkozik, vagy ha a kizárási ok a
14. § értelmében az egész bíróságra kiterjed, a kizárás kérdésében a másodfokú bíróság, a törvényszéket mint
másodfokú bíróságot és a közigazgatási és munkaügyi bíróságot érintő ok esetében az ítélőtábla, az ítélőtáblát
mint másodfokú bíróságot érintő ok esetében a Kúria határoz.
nem igénylő ügyek elbírálása lehetőség szerint a peres felek és az eljárás egyéb résztvevőinek a lakóhelyén
(székhelyén) vagy az annak közelében lévő bíróságon történjen.
azok a vagyonjogi perek, amelyek tárgyának értéke a harmincmillió forintot meghaladja, kivéve a házassági
vagyonjogi pert, ha azt a házassági perrel együtt vagy annak folyamán indítják meg.
[8144] KÖZIGAZGATÁSI PEREK • 2013. január 1-je óta nem a törvényszék, hanem a közigazgatási és
munkaügyi bíróság hatáskörébe tartoznak.
[166] A GYERMEK LAKÓHELYE • A gyermek lakóhelyéhez kötött vagylagos illetékességi okok köre
kibővült:
Az örökbefogadás felbontására irányuló pert a kiskorú gyermek lakóhelye vagy tartózkodási helye szerint
illetékes bíróság előtt is meg lehet indítani [34. § (3) bek.].
A felek vagyonjogi ügyek tekintetében a törvényszék hatáskörébe tartozó ügyben nem köthetik ki a Fővárosi
Törvényszék és a Budapest Környéki Törvényszék, a járásbíróság hatáskörébe tartozó ügyben a Pesti Központi
Kerületi Bíróság illetékességét.
[188] AZ ILLETÉKES BÍRÓSÁG HIÁNYA • A 46. § egy új (3) bekezdéssel egészült ki:
• ha az összeütközés a területén levő járásbíróságok között merült fel, valamint ha a területén levő járásbíróság
kizárása esetén a területén levő másik járásbíróság kijelölhető.
427
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Függelék
munkaügyi bíróság kizárása esetén a területén levő másik járásbíróság, törvényszék vagy közigazgatási és
munkaügyi bíróság kijelölhető;
A közigazgatási perekben jogerős határozatok folytán felmerült hatásköri vagy illetékességi összeütközés
esetében, továbbá ha az illetékes bíróság nem állapítható meg, vagy kizárás miatt nem járhat el, az eljáró
bíróságot a Kúria jelöli ki [326. § (10) bek.].
A bíróság a kiskorú gyermeket mint érdekeltet hallgatja meg a szülői felügyelettel, illetve a gyermek
elhelyezésével, valamint az elhelyezés megváltoztatásával kapcsolatos eljárása során (Csjt. 74. §). A
meghallgatásra indokolt esetben kerülhet sor, beleértve, ha azt a gyermek maga kéri. Az új szabályozás a Pp.
279. § (4) bekezdését váltja fel, amely eddig „rendkívül szűkszavúan" foglalkozott ezzel a kérdéssel. A 65/A. §
(1) bekezdése a korábbi szabályozással egyezően rendelkezik arról, hogy a bíróság indokolt esetben a kiskorú
részére ügygondnokot rendel, továbbá úgy is határozhat, hogy a kiskorút a felek és a felek képviselői
távollétében hallgatja meg.
A szabályozás új eleme a kiskorú idézésének a módjáról szóló rendelkezés [Pp. 65/A. (2) bek.]. A törvény
különbséget tesz a tizennegyedik életévét be nem töltött, illetve betöltött kiskorú idézése között. Az előbbit a
törvényes képviselője útján kell idézni, míg az utóbbi már közvetlenül idézhető, de erről a törvényes
képviselőjét a bíróság külön értesíti (lásd még 335. pont).
A 65/B. § részletesen leírja a kiskorú gyermek meghallgatásának a menetét. Az (1) bekezdés nemcsak
szabályokat, hanem a bírónak szóló útmutatásokat is tartalmaz: „A kiskorú meghallgatásának megfelelő
légkörben, a gyermek számára érthető módon kell megtörténnie. [...] A tájékoztatásokat és figyelmeztetéseket a
kiskorú korára és érettségére figyelemmel, számára érthető módon kell közölni."
[220] A PERBE HÍVÁS • A korábbi szabályozás szerint perbe hívásnak az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző
tárgyalás berekesztéséig volt helye. A módosítás időbeli korlátok felállításával feszesebbé teszi a szabályozást.
Perbe hívásnak az alperes részéről legkésőbb a keresetlevél kézhezvételétől számított harminc napon belül, a
felperes részéről az érdemi ellenkérelem vele való közlésétől számított harminc napon belül van helye. Ez a
rendelkezés a megengedett keresetmódosítás vagy viszontkereset esetén megfelelően irányadó. A perindítás
hatályának beálltát követően perbe lépett személy részéről perbe hívásnak a perbe lépésétől számított harminc
napon belül van helye. A határidőt követően tett perbe hívó nyilatkozat hatálytalan.
A perbe hívást a perbe hívónak a perbe hívottal írásban közölnie kell, abban meg kell jelölnie a perbe hívás
okát, és röviden elő kell adnia a per állását. A közlés perbe hívott általi kézhezvételét és annak időpontját a
perbe hívónak a perbe hívás bejelentésekor okirattal igazolnia kell.
Ha a perbe hívó által igazolt közlést követő'harminc napon belül a perbe hívott a bíróság felé a perbe lépésről
nem nyilatkozik, úgy kell tekinteni, hogy a perbe hívott a perbe hívást nem fogadja el. A határidőt követően tett
nyilatkozat hatálytalan [58-59. §].
428
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Függelék
A bíróság a személyes meghallgatásra a tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorú felet a törvényes
képviselője útján idézi meg azzal a felhívással, hogy a megjelenéséről gondoskodjék. A tizennegyedik életévét
betöltött kiskorú fél idézéséről akkor is külön értesíti a bíróság a törvényes képviselőt, ha őt is idézte a
tárgyalásra [126. § (1a) bek.].
A fél, az ügyész és a perben részt vevő egyéb személy, valamint azok képviselője írásban vagy a tárgyaláson
kérheti, hogy a részére kiadható iratot elektronikus formában az általa megjelölt e-mail címre továbbítsa a
bíróság, ha az irat a) elektronikus formában,
elektronikus okiratként vagy c) a papíralapú okirat elektronikus másolataként a bíróságnál rendelkezésre áll
[119. § (5) bek.].
[357] ELEKTRONIKUS KOMMUNIKÁCIÓ ELSŐ ÜTEM • Az első ütem (2013. január 1. – 2014. június 30.)
tartalma az alábbiak szerint módosult:
• a fél, illetve képviselője a törvényszék elsőfokú hatáskörébe tartozó ügyben beadványát és mellékletét
választása szerint elektronikus úton is benyújthatja, ebben az esetben az elsőfokú eljárás folyamán a
bírósággal a kapcsolatot elektronikus úton kell tartania, és a bíróság is valamennyi bírósági iratot
elektronikusan kézbesíti a részére;
[358] ELEKTRONIKUS KOMMUNIKÁCIÓ MÁSODIK ÜTEM • A 2014. július 1. napján kezdődő második
ütem tartalma a leírtak szerint módosult:
• a polgári perben kötelező az elektronikus kommunikáció a vállalkozás és a jogi képviselővel eljáró fél
számára, míg a jogi képviselő nélkül eljáró fél vállalhatja az elektronikus kapcsolattartást;
• a bíróságok egymás között és a közigazgatási szervekkel, illetve más hatóságokkal kizárólag elektronikusan
tartanak kapcsolatot.
A 146/A. § rendelkezéseit kettőszázmillió forintot meghaladó pertárgyértékű ügy esetén nem lehet alkalmazni
(146/B. §).
429
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Függelék
A 147. § (2) bekezdése szerint a járásbíróság előtt olyan viszontkeresetet, amely a követelés egész összegére
tekintettel a törvényszék hatáskörébe tartozna, csak akkor lehet indítani, ha e viszontkeresettel érvényesített
követelés beszámításra is alkalmas, és a követelés összegének a felperes kereseti követelését meghaladó részére
a járásbíróságnak hatásköre van. (Ez a szabály például azt jelenti, hogy a felperes tízmillió forintos kereseti
kérelmével szemben emelt viszontkereset, amennyiben beszámításra alkalmas, negyvenmillió forintig a
járásbíróság hatáskörébe tartozik. A járásbíróság előtt tehát csak akkor indítható viszontkereset, ha a kereseti
követelést meghaladó része nem több harmincmillió forintnál.) Egyébiránt a járásbíróság előtt nem indítható
olyan viszontkereset, amely a törvényszék hatáskörébe tartozik.
a pert nem a jogszabályban erre feljogosított személy indítja, vagy a per csak jogszabályban meghatározott
személy ellen indítható, illetve meghatározott személyek perben állása kötelező, s a felperes e személyt
(személyeket)
felhívás ellenére – nem vonta perbe, továbbá – ha jogszabály másként nem rendelkezik – a munkáltató
helytállási kötelezettsége körébe tartozó személyhez fűződő jogot sértő tevékenység és egyéb károkozás miatt a
pert a munkavállaló ellen indították.
[444] AKTÍV ÉS PASSZÍV LEGITIMÁCIÓ HIÁNYA, KÖTELEZŐ PERBEN ÁLLÁS • A g) pont negyedik
fordulata a passzív legitimáció hiányát mondja ki abban az esetben, amikor a pert a munkavállaló ellen
indították, jóllehet a munkáltató tartozik helytállási kötelezettséggel.
A gazdálkodó szervezetek egymás közötti pereiben az azonos hatáskörű járásbíróságok előtt folyamatban lévő
perek egyesítésének is helye van; a törvényszék az előtte indított perhez a területén működő járásbíróság előtt
folyamatban lévő pert is egyesítheti. Ha az egyesítést több, azonos hatáskörű járásbíróság is elrendelte, a
továbbiakban az jár el, amely az egyesítésről korábban határozott.
Az előzetes bizonyítást a per bíróságánál kell kérni. Ha a per még nem indult meg, az előzetes bizonyítást a
kérelmező lakóhelye szerint illetékes járásbíróságnál vagy annál a járásbíróságnál lehet kérni, amelynek
területén a bizonyítás a legcélszerűbben folytatható le.
A bíró elővezetésének elrendeléséről az elővezetendő bíró szolgálati helye szerinti bíróság elnökét, a bíróság
elnöke elővezetésének elrendeléséről a kinevezőjét is értesíteni kell. Ha a bíró szolgálati viszonya a per alatt
megszűnik, az elővezetésre vonatkozóan az általános szabályok az irányadók [185. § (1b) bek.].
Ha a megidézni kért tanú kiskorú, a félnek be kell jelentenie a tanú életkorát, törvényes képviselője nevét és
idézhető címét is [167. § (1) bek.].
Ha a perben a bírót tanúként a hivatali működése vagy azzal összefüggő' ok miatt kérik megidézni, a bíróság a
bírót a szolgálati helye szerinti bíróság címéről idézi. Ha a bíró szolgálati viszonya a per alatt megszűnik, az
idézésre az általános szabályok az irányadók [168. § (1b) bek.].
430
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Függelék
A tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorút csak akkor lehet tanúként kihallgatni, ha a vallomásától várható
bizonyíték másként nem pótolható. A kiskorú tanú kihallgatásánál a törvényes képviselője jelen lehet. A
kihallgatáskor a figyelmeztetéseket és tájékoztatásokat a kiskorú tanú korára, érettségére figyelemmel, számára
érthető módon kell közölni. A kihallgatásnak megfelelő légkörben, a kiskorú számára érthető módon kell
megtörténnie.
A tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorú kihallgatása esetén a hamis tanúzás következményeire való
figyelmeztetést mellőzni kell, helyette az igazmondás követelményéről kell tájékoztatást adni a tanú korára és
érettségére figyelemmel, számára érthető módon (167/A. §).
Ha a perben a bírót tanúként a hivatali működése vagy azzal összefüggő ok miatt hallgatja ki a bíróság, a
meghallgatása előtt személyazonosságát a nevének, feladatkörének, munkakörének, vezetői megbízásának, a
szolgálati helye szerinti bíróság nevének és címének a rögzítésével kell megállapítani. Ha a bíró szolgálati
viszonya a per alatt megszűnik, a válaszadási kötelezettségére vonatkozóan az általános szabályok az irányadók
[173. § (1b) bek.].
[778] BIZONYÍTÁS A MÁSODFOKÚ ELJÁRÁSBAN • A 249. § (2) bekezdésének szövegezése változott: [...]
az ítélőtábla – a bizonyítási eljárás lefolytatása végett – az első fokon eljárt törvényszéket, illetőleg az ennek
székhelyén lévő járásbíróságot is megkeresheti. [798] FELLEBBEZÉS AZ ELJÁRÁS SORÁN HOZOTT
ELSŐFOKÚ VÉGZÉS ELLEN • A tankönyv példaként említi a beavatkozást megengedő végzést, amely ellen
nincs helye fellebbezésnek (401. oldal 7. sor). A példa az alábbiak szerint módosult:
a beavatkozás tárgyában hozott végzés ellen [56. § (3) bek.] fellebbezésnek nincs helye, kivéve a (4)
bekezdésben szabályozott esetet (lásd 218. pont).
[800] A VÉGZÉS ELLENI FELLEBBEZÉS ELBÍRÁLÁSA • A 257. § új (2) bekezdéssel egészül ki:
A beavatkozást elutasító vagy a beavatkozót a perből kizáró határozat ellen előterjesztett fellebbezést (lásd 218.
pont), ha a fellebbezési, illetve észrevételezési határidő valamennyi féllel szemben lejárt, illetve ha a
fellebbezést, észrevételt valamennyi fél hiánytalanul benyújtotta, az elsőfokú bíróság a szükséges periratokkal
együtt legkésőbb
nyolc napon belül felterjeszti a másodfokú bírósághoz, és arról a másodfokú tanács annak érkezésétől számított
tizenöt napon belül tárgyalás tartása nélkül határoz.
[825] A FELÜLVIZSGÁLAT JELLEGE • A 2005. évi CXXX. törvény után az igazságügyi és közigazgatási
tárgyú törvények módosításáról szóló 2012. évi CXVII. törvény, majd a polgári perrendtartás módosításáról
szóló 2013. évi LXIX. törvény változtatott a felülvizsgálati eljárás szabályain.
A felülvizsgálati kérelmet az elsőfokú határozatot hozó bíróságnál a határozat közlésétől számított hatvan napon
belül kell benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni kettővel több példányban, mint ahány fél a
perben érdekelve van.
A felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt,
hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni – jogszabálysértés és a
megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja
[252. § (2) bek.].
431
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Függelék
[841] KIZÁRÁS AZ ELJÁRÁS TÁRGYÁRA TEKINTETTEL • A hagyaték átadása tárgyában hozott végzés
kikerült a kizárt határozatok köréből, mert a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény tartalmazza.
Helyébe a birtokvédelmi eljárást követő birtokvédelmi perben hozott ítélet került [271. § (1) bek. i) pont].
Nincs helye felülvizsgálatnak olyan vagyonjogi ügyben, amelyben a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték a
hárommillió forintot nem haladja meg. Az értékhatártól függő kizárás nem vonatkozik:
• tartási vagy élelmezési követelés, egyéb járadék, más időszakos szolgáltatás vagy haszonvétel iránti,
[842A] TOVÁBBI KIZÁRÁSI OKOK • 2012-ben tovább bővült a felülvizsgálatból kizárt határozatok köre:
Nincs helye felülvizsgálatnak, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság azonos jogszabályi
rendelkezésre utalással hagyta helyben
b. a társasház tulajdonostársai közösségének szervei által hozott határozatok tárgyában hozott döntéssel
szemben [271. § (4) bek.].
Az apaság és a származás megállapítása iránti egyéb pert a kiskorú gyermek lakóhelye vagy tartózkodási helye
szerint illetékes bíróság előtt is meg lehet indítani (294/B. §).
A szülői felügyeleti jog megszüntetése iránti pert a kiskorú gyermek lakóhelye vagy tartózkodási helye szerint
illetékes bíróság előtt is meg lehet indítani [302. § (1a) bek.].
A közigazgatási és munkaügyi bíróság a közigazgatási perek szabályai szerint bírálja el, illetve vizsgálja felül
az ágazati párbeszéd bizottság létrejöttével kapcsolatos, az abban való részvétel, illetve a gyakorolt
jogosultságok tárgyában hozott határozatot,
432
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Függelék
Ha az első fokon eljárt közigazgatási szerv illetékessége az egész országra kiterjed, a perre a Fővárosi
Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság kizárólagosan illetékes [326. § (7) bek.]. A bíróság tehermentesítése
érdekében egyes ügycsoportokban az általános, illetve kisegítő illetékességi okokat kell alkalmazni [326. § (12)
és (13) bek.].
A közigazgatási perekben jogerős határozatok folytán felmerült hatásköri vagy illetékességi összeütközés
esetében, továbbá ha az illetékes bíróság nem állapítható meg, vagy kizárás miatt nem járhat el, az eljáró
bíróságot a Kúria jelöli ki [326. § (10) bek.].
a bírságot kiszabó és
a kisajátítási
ügyekben, ha a közigazgatási hatósági ügyben vagy a bírságot kiszabó határozatban megállapított fizetési
kötelezettség, illetőleg kártalanítási összeg az egymillió forintot nem haladja meg.
illetékes az a közigazgatási és munkaügyi bíróság, amelynek területén a felperes belföldi lakóhelye, ennek
hiányában tartózkodási helye – jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet esetében a
szervezet székhelye – található,
ha az elsőfokú határozatot hozó közigazgatási szerv illetékessége az egész országra kiterjed, továbbá ha az
ügyben a fővárosi székhelyű közigazgatási szerv kizárólagos illetékességgel jár el, a perre – törvény eltérő
rendelkezése hiányában – a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság kizárólagosan illetékes [341. §].
A 2011. évi igazságügyi reform több lényeges változást hozott a munkaügyi bíráskodás számára. 2012. július 1-
jén hatályba lépett az új Munka Törvénykönyve (Mt.), 2013. január 1-jétől a munkaügyi bíróságok közös
szervezeti egységben működnek a közigazgatási bíróságokkal. A szervezet átalakítása következtében a
munkaügyi perek szabályai lényegesen nem módosultak.
[995] A MUNKAÜGYI PER FOGALMA • A munkaügyi per fogalmát, illetve a munkaügyi bíróság hatáskörét
érintő módosításokat az új Mt. hatálybalépése tette szükségessé:
A munkaügyi per fogalma alá tartoznak a) a munkajogi igény [Mt. 285. § (1) bek.] érvényesítésével
kapcsolatos, továbbá b) a közalkalmazotti, c) kormányzati szolgálati és közszolgálati, d) a szolgálati és e) a
munkavégzési kötelezettséggel járó szövetkezeti tagsági jogviszonyból származó perek.
Törvény más ügyekben is a munkaügyi perre vonatkozó szabályok alkalmazását írhatja elő.
A munkavállaló és a munkáltató közötti, a munkaviszonnyal közvetlen kapcsolatban lévő jogra alapított igény a
munkaügyi perben is érvényesíthető.
A fél a pénzkövetelés iránti igényét fizetési meghagyás útján is érvényesítheti, kivéve, ha a per tárgya a
jogviszony keletkezése, módosítása (módosulása), megszűnése vagy a munkaviszonyból származó
433
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Függelék
kötelezettségeknek a munkavállaló által történt vétkes megszegése, illetve fegyelmi vétség miatt alkalmazott
jogkövetkezmény (Pp. 349. §).
A munkaügyi perre kizárólag a munkáltató székhelye szerinti, illetőleg a munkáltató azon telephelye szerinti
közigazgatási és munkaügyi bíróság illetékes, ahol a munkavállaló munkaszerződése alapján munkát végez vagy
végzett [349/B. § (2) bek.].
Ha a munkáltató székhelye Budapesten van, működési köre azonban Pest megye területére terjed ki, a
munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozó perekben a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság jár
el (1/2005. közigazgatási és polgári jogegységi határozat).
Nincs helye felülvizsgálatnak, ha a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték a teljes munkaidőre megállapított
kötelező legkisebb havi munkabér (minimálbér) ötszörösét nem haladja meg.
c. a fegyelmi vétség miatt vagy a méltatlansági eljárásban alkalmazott jogkövetkezmény vitás (358. §).
Ha a munkaügyi per által érintett munkaviszonyból származó távolléti díj nem haladja meg a külön
jogszabályban meghatározott mértéket, a perben félként részt vevő munkavállaló munkavállalói
költségkedvezményre jogosult. A felet a munkavállalói költségkedvezmény alapján a keresetlevél
előterjesztésétől kezdve, a per egész tartamára, valamint a végrehajtási eljárásra is kiterjedően teljes
költségmentesség illeti meg. A munkavállalói költségkedvezményre vonatkozó adatokat a keresetlevélben fel
kell tüntetni, illetve ahhoz csatolni kell a szükséges iratokat. A fél jogosultságát a bíróság a csatolt iratok alapján
hivatalból vizsgálja.
A végrehajtási igényper – értékhatárra tekintet nélkül – a járásbíróság hatáskörébe tartozik. A perre kizárólag az
a járásbíróság illetékes, amelynek területén a foglalás történt (373. §). Ha a foglalás több járásbíróság területén
történt, a végrehajtási igényperre mindegyik bíróság azoknak az ingóságoknak a tekintetében lesz illetékes,
amelyeket a területén lefoglaltak (PK 136. sz. állásfoglalás).
[1064] A KIEMELT JELENTŐSÉGŰ PEREK KÖRE • A felsorolás kiegészült a 386. § bekezdés c) pontjával:
Eszerint kiemelt jelentőségűnek minősülnek az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 67. §-a alapján
– a kormányzati ellenőrzési szerv által – indított perek.
[1067] EGYÉB SZABÁLYOK [KIEMELT JELENTŐSÉGŰ PEREK] • Az eljárási szabályok 2011 óta
többször módosultak.
434
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Függelék
A kiemelt jelentőségű perekben hirdetményi kézbesítésnek (lásd 342. pont) van helye, amennyiben az alperes
kézbesítési megbízottat bármely okból nem állított vagy annak megbízatása megszűnt, és a peres fél a korábban
megjelölt idézhető lakcíméről a folytatólagos tárgyalásra nem idézhető. A bíróság az ellenérdekű fél kérelmére
a belföldi lakóhellyel nem rendelkező peres fél részére akkor is ügygondnokot rendel, ha az ügygondnok
kirendelésének a feltétele nem áll fenn. Ügygondnoknak csak jogi képviselet ellátására alkalmas személy
jelölhető ki [386/C. § (3)-(4) bek.].
A 386/L. § kiiktatásával a törvényhozó kifejezésre juttatta azt, hogy a kiemelt jelentőségű perekben – az
általános szabályokkal összhangban (lásd 218. pont) – a beavatkozás tárgyában hozott határozat ellen
fellebbezésnek helye nincs.
A 2013. évi XXXIV. törvény 13. § (1) bekezdése beiktatta a Pp. XXVI/A. fejezetét a Teljesítésigazolási
Szakértői Szerv szakvéleményére alapított perről, amelyben – a fejezetben foglalt eltérésekkel – a kiemelt
jelentőségű perek szabályait kell alkalmazni (Pp. 386/O-U. §).
Ha az adóssal szemben indított végrehajtás során behajtandó tőkekövetelés – több követelés esetén az összes
tőkekövetelés – összege nem haladja meg az ötszázezer forintot, vagy pedig nem haladja meg az egymillió
forintot és egyéb követelés biztosítására zálogjog is be van jegyezve az adós lakóingatlanára, az adós
lakóingatlanára – az egyéb feltételek fennállása esetén – árverés akkor tűzhető ki és a lakóingatlan becsértéke
akkor állapítható meg, ha az adós a részletfizetést nem teljesítette (lásd 1111. pont).
az elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tételéről, illetve visszaállításáról szóló határozattal (Vht. 10.
§).
[1111] RÉSZLETFIZETÉS • Az adósok védelme érdekében (lásd 1080. pont) tovább bővültek a részletfizetés
szabályai.
A végrehajtó az adós számára részletfizetést állapít meg, ha megtette az intézkedéseket az adós pénzügyi
intézménynél kezelt összegeinek, munkabérének, ingóságainak végrehajtás alá vonása iránt, de azok
eredményeként a tartozás teljes összegét nem sikerült behajtani, és
az adóssal szemben ötszázezer forintot meg nem haladó összegű pénzkövetelés behajtására indult végrehajtás,
vagy pedig egymillió forintot meg nem haladó összegű pénzkövetelés behajtására indult végrehajtás, de más
követelés biztosítására zálogjog is be van jegyezve az adós lakóingatlanára az ingatlan-nyilvántartásba, és
A lakóingatlan becsértékének megállapítására és első' árverésének kitűzésére csak akkor kerülhet sor, ha az
adós a részlet teljesítését elmulasztotta [Vht. 52/B. §].
435
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Függelék
Ha a pénzforgalmi szolgáltató az adóst megillető, de végrehajtás alá nem vonható mentes pénzösszeget a 79/A.
§-ban foglaltak ellenére kifizeti a végrehajtást foganatosító hatóság rendelkezésére, a pénzforgalmi szolgáltató
a mentesnek minősülő összegért felelős az adósnak, és köteles azt részére visszatéríteni [Vht. 79/E. § (3) bek.].
[1134] GÉPJÁRMŰ LEFOGLALÁSA • Bővült azoknak az eseteknek a köre, amikor az adós a lefoglalt
gépjárművet az árverésig használhatja:
A végrehajtást foganatosító bíróság a természetes személy adósnak a foglalásról való tudomásszerzést követő
nyolc napon belül a bírósághoz előterjesztett kérelmére a kérelem beérkezését követő nyolc napon belül,
meghallgatás tartása esetén pedig a meghallgatáson meghozott végzéssel engedélyezheti a lefoglalt gépjármű –
több gépjármű esetén egyik gépjárműve – árverésig történő használatát, ha az adósnak arra a munkavégzése
helyszínére történő eljutása, üzemi, üzleti tevékenységének folytatása vagy saját és családtagjainak szállítása
érdekében van szüksége, és az eljárás során korábban rendbírsággal nem sújtották [Vht. 103. § (8) bek.].
Az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételéről szóló értesítésben a bíróság a kötelezettet azonnali
teljesítésre hívja fel, és azt megküldi a végrehajtónak.
Ha a végrehajtó az ellenőrzés során azt állapítja meg, hogy a kötelezett nem teljesítette a meghatározott
cselekményt, erről nyomban a teljesítési határidő lejártának napját is tartalmazó jegyzőkönyvet készít, és azt
legkésőbb a jegyzőkönyv készítésének napját követő munkanapon a megállapított pénzbírság kiszabása céljából
beterjeszti a végrehajtást foganatosító bírósághoz.
A végrehajtó a pénzbírságot kiszabó határozat jogerőre emelkedését követő öt munkanapon belül ismételten –
szükség esetén a helyszínen – ellenőrzi a kötelezett teljesítését. A pénzbírság ismételten is kiszabható [Vht.
184/B. §].
Az elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tételét, illetve visszaállítását elrendelő bírósági határozat
végrehajtását a biztosítási intézkedések körében szabályozza a törvény. Az erről szóló határozatot a végrehajtó
személyesen kézbesíti a kötelezettnek, és ellenőrzi a kötelezett azonnali teljesítését a helyszínen, illetve ha az
azonnali teljesítés feltételei nem állnak fenn, a végrehajtó legkésőbb a kézbesítést követő munkanapon ellenőrzi
a helyszínen a teljesítést. Ha a kötelezett nem teljesített a kötelezettségét, a bíróság rendbírságot szab ki [Vht.
201/C. §].
A Kttv. 2012 évi módosítása megteremtette a bírósági közvetítés lehetőségét is. Közvetítőként erre kijelölt
bírósági titkárok és rendelkezési állományba helyezett bírák járhatnak el. A bírósági közvetítésre a Pp.
illetékességi szabályai nem érvényesek, a közvetítői eljárás lefolytatását az erre kijelölt bíróságokon kérhetik a
felek. A közvetítői eljárás lefolytatásának feltétele az, hogy a vitában álló felek között peres vagy nemperes
eljárás legyen folyamatban. Az eljárás illetékmentes (Kttv. 38/A-B. §).
Kizárólag magyarországi székhelyű, ennek hiányában telephelyű felek között megkötött szerződésből fakadó,
belföldön fekvő ingatlannal kapcsolatos dologi jogi hatályú jogot, valamint bérleti és haszonbérleti szerződést
436
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Függelék
érintő jogvitában – amennyiben a szerződésre a magyar jogot kell alkalmazni – kizárólag magyarországi
székhelyű állandó választottbíróság járhat el saját eljárási szabályzatának alkalmazása mellett [Vbt. 2. § (3)
bek.]. Ezekben az esetekben a választottbíróság nyelve magyar.
Nincs helye – sem magyarországi, sem Magyarországon kívüli választottbírósági hellyel (székhellyel)
rendelkező eseti vagy állandó – választottbírósági eljárásnak a polgári perrendtartás XV-XXIII. fejezetében
szabályozott eljárásokban, valamint olyan ügyben, amelyben a jogvita tárgya a nemzeti vagyonról szóló 2011.
évi CXCVI. törvény hatálya alá tartozó Magyarország határa által körbezárt területen lévő nemzeti vagyon,
illetve azzal kapcsolatos bármely jog, igény, követelés, továbbá olyan ügyekben, amelyekben törvény a jogvita
választottbírósági eljárás keretében történő rendezését kizárja (Vbt. 4. §).
437
Created by XMLmind XSL-FO Converter.