Római Jog 501 541

RÓMAI JOG - V.
RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) 1/94
501. AZ OBLIGATIO FOGALMA ÉS KIALAKULÁSA

[MINIMUM TÉTEL XXX.]
I. A KÖTELEM FOGALMA
- kötelem: obligatio
- definíciók (3):
1) PAULUS:
- „A kötelmek lényege nem abban áll, hogy a mienkké tegyen egy dolgot vagy egy szolgalmat, hanem
hogy valaki mást rászorítson arra, hogy valamit adjon, valamit tegyen vagy valamiért helytálljon a
számunkra.”
- összeveti az obligatiót a dologi jogi jogosultságokkal:
kötelmi jogi jogosultságok dologi jogi jogosultságok
irányulhat: tevékenységekre, dolgokra dolgokra

szemben álló 2 vagy több, de meghatározott 1 személy (pl.: tulajdonos) áll
felek: személy szemben mindenkivel
a jogviszony relatív; a kereset csak abszolút; a kereset bárki
szerkezete, meghatározott adós ellen ellen indítható, aki a jogosultat
hatálya: irányulhat jogának gyakorlásában sérti
kereset: in personam actio-val védett in rem actio-val védett
elvárt az adós általában pozitív, a jogosult negatív, passzív
magatartás: aktív, tevőleges magatartásra magatartást vár el mindenkitől
van kötelezve
a jogosultság gyengébb erősebb
ereje:
példa: haszonbérlő – örökhaszonbérlő –
kötelmi jogi jogosult; dologi jogi jogosult;
nincs dologi jogi jogosultsága, pozíciója majdnem olyan erős,
csak a haszonbérbe adóval áll mint a tulajdonosé, aki az
jogviszonyban, aki bármikor örökhaszonbérlő hozzájárulása
kidobhatja a bérleményéből nélkül nem szüntetheti meg az
örökhaszonbérletet
a jogosultság rövid életű, tartós jellegű, általában
időtartama: átmeneti jellegű élethossziglaniak (kiv.:
zálogjog)
a jogosultság a szerződő felek viszonylag keletkezése, módosulása és
létrejötte: szabadon hozzák létre megszűnése csak a törvény
által taxatíve és kógens
jelleggel meghatározott
módokon lehetséges
2) IUSTINIANUS:
- „A kötelem olyan jogi kötelék, amelynél fogva szükségszerűen valamilyen szolgáltatás teljesítésére
kényszerülünk államunk jogának megfelelően.” (Inst.)
RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) 2/94
- kötelem = jogi lekötelezés 🡪 kizárja a kötelmek köréből a jogon kívüli (pl. pusztán erkölcsi, vallási,
illem- és becsületbeli) kötelezettségeket
- kötelem = jogi kényszer 🡪 valaminek a teljesítésére kényszerülünk, mert a jog eszközeivel
rászoríthatnak bennünket kötelezettségünk teljesítésére
- csak az kötelem, amit az állam, a jogrendszer annak minősít
3) A FEJLETTEBB JOG SZERINT:

A kötelem olyan jogviszony, amelynél az egyik fél (hitelező, creditor) a másik féltől (adós, debitor)
bizonyos magatartást követelhet, s amennyiben az adós ennek a kötelezettségének nem tenne
eleget, a hitelező jogosult őt in personam actio-val erre a magatartásra rászorítani. (hitelező és
adós jogviszonya)
II. A KÖTELEM KIALAKULÁSA

- archaikus kor: kezdetleges kötelmi viszony = a hitelezőnek az adós feletti korlátozott hatalma
- két alapvető forrásra vezetik vissza a kötelem eredetét:
▪ a bűncselekményekre - delictum, ill.
▪ a szerződésekre – contractus 🡪
a) DELICTUM:
- e feltevés szerint a kötelmi jogviszonyok bűncselekmények, delictumok következményei
- fejlődési stádiumok:
- (1.:) eleinte: ha valaki kárt okozott a másiknak, (pl.: testi sértés) a sértettnek joga keletkezett arra, hogy
bosszút álljon a jogsértőn
- (2.:) később: lehetővé tették az elkövető számára, hogy „váltságdíj” fizetésével megmentse magát a
bosszútól
- (3.:) végül: a jogrend kifejezetten kötelezte a jogsértőt ilyen elégtétel szolgáltatására
gyakorlatilag csak itt beszélhetünk kötelemről, kötelezettségről
- deliktuális eredet: a kifejezések értelme 🡪
▪ obligatio: megkötözés, bilincsbe verés
▪ liberatio: megszabadulás, a kötelem megszűnése
▪ solutio: kioldozás
b) CONTRACTUS:
- e feltevés szerint a kötelmi jogviszonyok eredete a szerződések, contractusok
- ősi szerződések szakrális jellege
- ezek formája: az isteneket tanúul hívó eskü
- DE: az ősi szerződéseknél a kötelező erőt nem a megállapodás eredményezte, hanem az előírt
formaságok betartása
- a szerződésszegés a delictumokéhoz hasonló következménnyel járt: a hitelező elfoghatta a nem
teljesítő adóst, megkötözve magánál tarthatta, s csak ha az adós vagy helyette más teljesített, akkor
engedte őt el
- az ősi kötelmi viszonyoknál élesen elválik

▪ a tartozás (Schuld, a jogi kötelezettség)
▪ és a felelősség (Haftung, a jogi kikényszeríthetőség)

- pl.: a hatalomalatti családtag létrehoz egy deliktuális kötelmet; ekkor a családtag csak tartozik, de nem
felel - a pater familias viszont felel, de nem tartozik
- a klasszikus jogban a tartozás és a felelősség már általában együtt jár
502. AZ OBLIGATIO FAJAI ÉS KELETKEZÉSI FORRÁSAI

[MINIMUM TÉTEL XXXI.]
I. A KÖTELEM FAJAI (4)
1) civilis obligatio - honoraria (praetoria) obligatio:

- Iustinianus: ez a kötelmek legfőbb felosztása (summa divisio)
- a klasszikus korban alakult ki
- a praetor jogalkotó tevékenysége új kötelmeket vezetett be (nem obligatio: debitum)
civilis obligatio: a civiljog által bevezetett kötelmek
honoraria obligatio: a praetor által bevezetett kötelmek
- előtte a rómaiak csak egyféle kötelmet ismertek: azt, amelyet valamilyen civiljogi jogforrás tekint
obligationak
2) stricti iuris obligatio - bonae fidei obligatio:

- kezdetben csak az elsővel találkozunk, mivel a civiljog maga is ius strictum
- préklasszikus kor: teret hódít a bona fides elve a praetor tevékenysége folytán - kezdetben mint a
követelés erkölcsi alapja, később pedig mint a marasztalás mértéke
- klasszikus kor: a kötelmek többségét a bona fides szerint bírálják el, ezzel szemben és párhuzamosan
fokozatosan háttérbe szorul a stricti iuris obligatio
- stricti iuris - az összes formális szerződés + kölcsön
bonae fidei - az összes reál és konszenzuál szerződés, kiv.: kölcsön
3) naturalis obligatio:
- „természetes kötelem”
- eredetileg: a hatalomalattiak peresíthetetlen kötelmei
- a jogtudósok kiterjesztették a fogalmat az egyéb peresíthetetlen kötelmekre is
- DEF.: minden olyan (actio nélküli) kötelem, amelyet nem lehet peresíteni
- ISMÉRVEI:
▪ minden más vonatkozásban joghatással bír (ez abban nyilvánul meg, hogy ha az adós az ilyen
kötelmet önként teljesíti, ezt nem lehet sem ajándékozásnak, sem pedig tartozatlan fizetésnek
tekinteni, s épp ezért ezt később nem is lehet visszakövetelni)
▪ be lehet számítani a hitelező civilis tartozásába
▪ meg lehet erősíteni zálogjoggal, kezességgel és tartozás-elismeréssel
▪ novatio-val teljes joghatású (peresíthető) civilis obligatio-vá lehet alakítani

- ESETEI:
a) a hatalomalattiak kötelmei (legrégebbi): pl. női családtagok és rabszolgák obligatiói, a filius
familias családon belüli kötelmei
b) a capitis deminutio-t szenvedett személy capitis deminutio előtt keletkezett kötelmei
c) a pactumban kikötött kamatkövetelés
d) a pupillus gyámi hozzájárulás nélküli kötelezettségvállalása
e) a SC Macedonianum ellenére folyósított kölcsön
f) a büntetésből elvesztett követelés

g) talán az elévült követelés is
- Iustinianus: a szerencsejátékból eredő „kötelezettség” (lusus aleae) nem naturalis obligatio, mivel a
szerencsejátékot üldözte, büntette és a kifizetett veszteség visszakövetelésére is módot adott
4) obligatio principalis - obligatio accessoria:

- obligatio principalis: önmagában megálló ún. főkötelem; a kötelmek általában ilyenek
- obligatio accessoria: járulékos kötelem; egy főkötelem kiegészítéséül, általában biztosítékául
szolgálnak (pl.: kezesség); önmagában, főkötelem nélkül nem létezhet és a főkötelem megszűnésével
ez is megszűnik
II. A KÖTELEM KELETKEZÉSI FORRÁSAI

- ld. 501. tétel, „a kötelem kialakulása”
- contractus: joghatás kiváltására irányuló kétoldalú akaratnyilatkozat
- delictum: magánüldözés alá eső bűncselekmény (lopás, rongálás stb.)
1) klasszikus korban keletkezés szerint 2 csoport:

a) SZERZŐDÉSEK (obligationes ex contractu)
b) BŰNCSELEKMÉNYEK (obligationes ex delicto) által létrehozott kötelmek 🡪
2) Gaiusnál is eleinte kettős felosztás:

„Minden kötelem vagy SZERZŐDÉSBŐL, vagy DELICTUMBÓL származik.”
a contractus nála: minden olyan kötelem, amely nem delictumból származik
3) majd Gaius: Institutio, korai posztklasszikus átdolgozás – 3 kötelmi keletkezési forrás:

b) BŰNCSELEKMÉNYEK (obligationes ex delicto)
c) KÜLÖNBÖZŐ MÁS JOGCÍMEK (obligationes ex variis causarum figuris)
4) Iustinianus a kötelmek keletkezésének 4 forrását említi; (ez sem teljes, mivel a vegyes kötelmeket nem
említi)
b) „MINTEGY” SZERZŐDÉSEK (obligationes quasi ex contractu): szerződés nincsen, mégis olyan
kötelem keletkezik, amely a szerződéses kötelmekre emlékeztet; pl.:
▪ jogalap nélküli gazdagodás
▪ megbízás nélküli ügyvitel
▪ gyámság
▪ hagyomány
▪ véletlen közösség
c) BŰNCSELEKMÉNYEK (obligationes ex maleficio / delicto)
d) „MINTEGY” BŰNCSELEKMÉNYEK (obligationes quasi ex maleficio / delicto):
▪ lakásgazda felelőssége
▪ leeséssel fenyegető tárgy
▪ hajós, istállós, fogadós

▪ kötelességszegő bíró
503. A NEGOTIUM FOGALMA, FAJAI ÉS ALKATRÉSZEI

[MINIMUM TÉTEL XXXII.]
I. A JOGÜGYLET FOGALMA
- jogügylet: negotium
- definíció: jogi tény, joghatás kiváltására irányuló akaratkijelentés
- pl.: kötelem - vki adósként tartozik egy pénzösszeg megfizetésével a hitelezőnek

jogügylet - vki adósként pénzkölcsön-szerződést kötött; jogi tény, a kötelem alapja
- obligatio és negotium eltérő minőségű kategóriák, de: szoros kapcsolat is – a kötelmek legfontosabb
keletkezési forrása a jogügylet, elsősorban a szerződés
- A JOGÜGYLET FOGALMI ELEMEI:

a) joghatásra irányulás
b) akaratnyilatkozat („külső tényállás”); ezen belül is
1) a jogügyletet létrehozó személyek belső akarata
2) ennek külső megnyilvánulása, maga a nyilatkozat
II. A JOGÜGYLET FAJAI (CSOPORTOSÍTÁSOK, OSZTÁLYOZÁSOK)

1) A MAGÁNJOG RENDSZERÉN BELÜLI ELHELYEZKEDÉSÜK ALAPJÁN:
▪ személyi és családjogi ügyletek (pl.: manumissio, confarreatio)
▪ dologi jogi ügyletek (pl.: mancipatio, occupatio)
▪ kötelmi jogi ügyletek (pl.: stipulatio)
▪ öröklési jogi ügyletek (pl.: testamentum)
2) EGYOLDALÚ JOGÜGYLET – KÉTOLDALÚ JOGÜGYLET

- egyoldalú jogügylet (NEGOTIUM UNILATERALE)
a kívánt joghatás létrehozásához elegendő egy személy akaratnyilatkozata
🡪 pl.: manumissio, occupatio, végrendelet
- kétoldalú jogügylet (NEGOTIUM BILATERALE)

a kívánt joghatás létrehozásához legalább két akarat találkozása (megegyezés) szükséges
🡪 pl.: szerződés, házasságkötés, tulajdon-traditio
3) ÉLŐK KÖZÖTTI JOGÜGYLET – HALÁL ESETÉRE SZÓLÓ JOGÜGYLET

- élők közötti jogügyletek (NEGOTIA INTER VIVOS)
a jogügylet által kiváltott joghatás beállta nem függ senkinek a halálától
🡪 pl.: vállalkozási szerződés
- halál esetére szóló jogügyletek (NEGOTIA MORTIS CAUSA)

a jogügylet által kiváltott joghatás beállta függ valakinek a halálától
🡪 pl.: végrendelet
4) KONKRÉT/KAUZÁLIS JOGÜGYLET – ABSZTRAKT/KAUZÁLATLAN JOGÜGYLET

- konkrét/kauzális jogügylet (NEGOTIUM CAUSALE)
a jogügyleti nyilatkozatból kitűnik az a jogi cél (causa), amelynek megvalósítása érdekében az adott jogügylet
létrejön
🡪 pl.: adásvételi szerződés, munkaszerződés
- absztrakt/kauzálatlan jogügylet (NEGOTIUM ABSTRACTUM)

a törvényes formaságok betartása mellett a valóságos jogügyleti cél háttérbe szorult
🡪 pl.: mancipatio, in iure cessio, stipulatio
5) VISSZTERHES JOGÜGYLET – INGYENES JOGÜGYLET

- visszterhes jogügylet (NEGOTIUM ONEROSUM)
a jogügylet kötelez valakit az általa kapott szolgáltatás ellenszolgáltatással való viszonzására
🡪 pl.: a jogügyletek többsége
- ingyenes jogügylet (NEGOTIUM GRATUITUM)

a jogügylet nem kötelez ellenszolgáltatással való viszonzásra
🡪 pl.: halál esetére szóló jogügyletek; ajándékozás, haszonkölcsön, szívességi használat, letét, megbízás
III. A JOGÜGYLET ALKATRÉSZEI

- jogügyleti alkatrész: a jogügyletek, mint akaratkijelentések elemi összetevői
- 3 nagy csoport:
a) ESSZENCIÁLIS (elengedhetetlen) ALKATRÉSZEK (ESSENTIALIA NEGOTII)

- a jogügyletben feltétlenül szerepelniük kell
- ezek hiányában a jogügylet létre sem jön (negotium non existens)
- az ide vonatkozó szabályok kógensek (kényszerítő jellegű)
🡪 pl.: adásvételi szerződésnél a vételárban való megállapodás
b) NATURÁLIS (természetes) ALKATRÉSZEK (NATURALIA NEGOTII)

- a törvény diszpozitív szabálya alapján egyes jogügyleteknek ipso iure tartalmát képezik ezek az
alkatrészek
- a feleknek nem kell külön belefoglalniuk a szerződésbe
- megállapodásukkal mellőzhetik azokat
- az ide vonatkozó szabályok diszpozitívek (engedő jellegű)
🡪 pl.: adásvételi szerződésnél kellékszavatosság
c) AKCIDENTÁLIS (esetleges) ALKATRÉSZEK (ACCIDENTALIA NEGOTII)

- csak akkor képezik a jogügyletek tartalmát, ha az azokat a felek a jogügyletbe, szerződésbe
kifejezetten felveszik
- 🡪 pl.: ha az egyik szerződő fél a szerződés megkötésekor valamely kívánságáról hallgatott, utóbb már
nem hivatkozhatott arra, hogy a szerződésbe valamilyen további kikötést szeretett volna belefoglalni
🡪 pl.: adásvételi szerződésnél a visszaeladási jog kikötése
[Dömötör László szerint a továbbiak már nem tartoznak a tételhez, de ez nem garancia arra, hogy
F. A. Szerint is így lesz…]
- A jogügyletek legfontosabb általános kikötései:
1. FELTÉTEL (CONDICIO)
2. IDŐHATÁROZÁS (DIES)
3. MEGHAGYÁS (MODUS)
- a feltétel és az időhatározás az érvényességet és hatályosságot is befolyásolhatja

- a meghagyás sem az érvényességet, sem a hatályosságot nem érinti
- az ősi civiljog ügyletei (actus legitimi) nem tűrik meg a feltételt és az időhatározást – alkalmazásuk esetén
a jogügylet tartalomtól függetlenül érvénytelen
1. FELTÉTEL (CONDICIO)
- olyan jövőbeli bizonytalan esemény, amelytől a jogügylet hatálya függ
α) csoportosítása:
a) FELFÜGGESZTŐ FELTÉTEL (condicio suspensiva)
- az esemény beálltáig nem lép hatályba a már érvényesen létrejött jogügylet (ideiglenes
hatálytalanság)
- az érvényesség és a hatályosság kezdete nem esik egybe
- ha a feltétel meghiúsul (condicio deficit), a jogügylet soha nem lép hatályba (végleges
hatálytalanság)
- pl.: adásvételi szerződés – „Ha megérkezik a hajó Africából, eladom a lovamat 5 aranyért.”
b) BONTÓ FELTÉTEL (condicio resolutiva)
- a jogügylet a megkötéssel egyidejűleg azonnal hatályba lép
- az érvényesség és a hatályosság kezdete egybeesik
- ha azonban a feltétel beáll (condicio existit), a szerződés hatályát veszti
- pl.: „Ha január 1-jéig nem fizeted ki a vételárat, a telket úgy kell tekinteni, mintha meg sem
vetted volna.”
- a bontó feltétel beálltával az érvényes szerződésből már nem származnak jogok és
kötelezettségek, a szerződés jogi hatása megszűnik
β) a jogügylet-feltétel kapcsolata:
- a feltétel alapvető követelménye a megszabott esemény jövőbelisége
- a megtörtént, jelen- vagy múltbeli, de a felek előtt még nem ismert esemény nem feltétel
- pl.: „ha Titius consul volt”, „ha Maevius életben van” – nem feltétel
- nem feltétel a jövőbeli, de biztosan bekövetkező esemény, mivel a condicio mindig magában
hordja a bizonytalanságot, itt pedig nincs függő helyzet
 az ex nunc és az ex tunc hatály

- ex nunc: „mostantól” : a feltétel hatályba léptető ereje; a feltétel beálltától érvényesült
🡪 pl.: ha valaki végrendeletében egy rabszolganője felszabadítását feltételhez köti, és a
rabszolganőnek még a feltétel teljesülése előtt gyermeke születik, a gyermek az ex nunc hatály
szerint rabszolga lesz
- ex tunc: „akkortól” : a feltétel hatálytalanító ereje; visszaható hatály
a jogügylet megkötésére visszamenőlegesen lépteti életbe azt, illetve szünteti meg a hatályát
🡪 pl.: előző példa, de eszerint a gyermek szabadnak születik
2. IDŐHATÁROZÁS / IDŐTŰZÉS (DIES)
- a feleknek az a rendelkezése, amellyel a jogügylet hatályát bizonyos időponthoz kötik

- a felek meghatározhatják azt, hogy
▪ a jogügylet mikor lépjen hatályba (dies a quo – a kezdő időpont)
▪ a jogügylet hatálya mikor szűnjön meg (dies ad quem – a befejező időpont)
- a felek a jogügylet hatásának kezdetét-végét biztosan bekövetkező eseménnyel kapcsolják össze 🡪🡨

feltétel: bizonytalan esemény
3. MEGHAGYÁS (MODUS)
- az ingyenes vagyoni juttatást tartalmazó jogügyletben a juttató fél meghagyás útján (sub modo)
való feladatteljesítési előírása az ingyenesen szerző fél terhére
- a meghagyás nem feltétel: az ügylet hatályba lépését nem befolyásolja
- a kedvezményezett a juttatást mindig megszerzi
- DE: élők közötti ajándékozásnál ha a meghagyás teljesítése elmarad, az ajándékozó a juttatást az
ajándékozás céljának meghiúsulására tekintettel visszavonhatja
- császárkori jog: keresetet adott a meghagyás teljesítésének kikényszerítésére, illetve a juttatás
elvonására
- pl.: ajándékozás, halál esetére szóló intézkedések- pl.: „Neked adom a földemet, de tarts el engem
életem végéig.” vagy: „A ház halálom után legyen Titiusé, de emeljen síremléket nekem.”
504. A NEGOTIUM ÉRVÉNYESSÉGE ÉS HATÁLYOSSÁGA ÁLTALÁBAN

[MINIMUM TÉTEL XXXIII.]
I. A JOGÜGYLET ÉRVÉNYESSÉGE
- a jogügylet 3 eleme:
▪ AKARAT
▪ NYILATKOZAT
▪ JOGHATÁSRA IRÁNYULÁS MINŐSÉGE kapcsolódik a jogügylet érvényességéhez:
- a létrejött jogügylet csak akkor érvényes (alkalmas a célzott joghatások kiváltására), ha

▪ a jogügyletet létrehozó személy(ek) akarata és nyilatkozata önmagában is ép
▪ és összhangban van egymással
▪ kétoldalú jogügyleteknél a 2 fél akarata találkozik
▪ a jogügylettel elérni kívánt joghatás nem ütközik a jogrend valamely tilalmába
AZ ÉRVÉNYTELEN JOGÜGYLET
- akkor érvénytelen, ha az érvényesség (negatív) kritériumai nem teljesülnek = valamilyen érvénytelenségi
ok forog fenn
- hibás jogügylet (negotium vitiosum): a jogügylet külső tényállása megvalósult, de az akarat, a
nyilatkozat, vagy a joghatáshoz kapcsolódás hibában (vitium) szenved
- érvénytelen jogügylet (negotium invalidum) : a hibás jogügylet a törvény előírása folytán nem alkalmas
a fél (felek) által kívánt joghatás kiváltására, érvénytelenül jött létre
- ügyleti hibák - érvénytelenségi okok, melyek a jogügylet elemeit hibássá, a jogügyletet érvénytelenné
teszik:
▪ akarat 🡪 akarathiba; pl.: a fizikai erőszakkal kikényszerített jogügylet érvénytelen
▪ nyilatkozat 🡪 nyilatkozati hiba; pl.: a formai előírásokat sértő végrendelet
▪ joghatáshoz kapcsolódás, célzott joghatás hibája; pl.: jogellenes célú szerződés
A JOGÜGYLETEK ÉRVÉNYESSÉGÉNEK KATEGÓRIÁI
1) Az érvénytelenségi ok súlyosságának (causa invaliditatis) alapján:

(a legfontosabb felosztás)
▪ semmis jogügylet
▪ megtámadható jogügylet
a) SEMMISSÉG (nullitas, Nichtigkeit) –

SEMMIS JOGÜGYLET (negotium nullum)
- feltétlen érvénytelenség
- az ügyleti hiba a jogügylet érvénytelenségét a törvény erejénél fogva (ipso iure), azonnal és
feltétlenül váltja ki
- a semmis jogügylet nem alkalmas a célzott joghatások kiváltására, mivel jogilag úgy kell
tekinteni, mintha létre sem jött volna (pro infecto habetur)
- példák:
akarat: kényszer hatására cselekszünk
nyilatkozat: végrendeletek az alakiságok megsértésével jön létre
joghatás: contra bonos mores - jó erkölcsbe ütköző szerződés
b) MEGTÁMADHATÓSÁG (rescissibilitas, Anfechtbarkeit) –

MEGTÁMADHATÓ JOGÜGYLET (negotium rescissibile)
- feltételes érvénytelenség, feltételes semmisség
- függő jogi helyzet: félúton van az érvényesség és az érvénytelenség között
- az ügyleti hiba a jogügylet érvénytelenségét csak feltételes módon, valamely különös törvényi
feltétel (ma: megtámadás) bekövetkeztével idézi elő
- a megtámadható jogügylet megszületésekor nem eleve érvénytelen (🡪 alkalmas lehet célzott
joghatások kiváltására), de a törvény lehetővé teszi azok beálltának megakadályozását (ma:
megtámadás útján)
- a MEGTÁMADÁS (rescissio) ma:

▪ a jogügyletet a megtámadásra jogosult fél a törvény szabta határidőn belül a másik félhez
intézett nyilatkozatával vagy per útján teszi érvénytelenné
▪ az érvénytelenség külső feltétele
▪ elmaradása/sikertelensége esetén a jogügylet érvényes;
▪ bekövetkezése esetén a jogügylet érvénytelen, mintha eleve semmis lett volna
- 3 tényezője van:
x) ki jogosult a megtámadásra
y) van-e határidő a megtámadásra

z) milyen módon gyakorolhatom a megtámadási jogot
▪ egyoldalú nyilatkozattal
▪ per útján
- a római jog a modern értelemben vett megtámadhatóság intézményét csak a civiljogi

megtámadhatóság formájában ismerte
- a modern értelemben vett megtámadhatósághoz a praetori jog azon szabályai állnak közel,
amelyek lehetővé teszik az érintett fél (vagy egy 3. személy) számára, hogy az érvénytelenségi
októl szenvedő jogügyletet megerőtlenítse
2) További felosztások:
▪ eredeti és utólagos érvénytelenség
▪ teljes és részleges érvénytelenség
▪ abszolút és relatív érvénytelenség
▪ orvosolható és orvosolhatatlan érvénytelenség
a) EREDETI ÉS UTÓLAGOS ÉRVÉNYTELENSÉG

- érvénytelenség elsősorban a jogügylet létrejöttének kérdése, mivel a jogügyleti hibák általában a
létrehozatalkor keletkeznek 🡪
- eredeti érvénytelenség
▪ a már megszületésekor érvénytelen jogügylet
▪ sokak véleménye: az érvénytelenség csak eredeti lehet, mivel az érvényesen létrejött

jogügylet később nem válhat érvénytelenné; DE:
- utólagos érvénytelenség
▪ pl.: halál esetére szóló jogügyletek
▪ pl.: a végrendelkező által visszavont végrendelet tkp. érvényét vesztette; olyan, mintha létre sem
jött volna
b) TELJES ÉS RÉSZLEGES ÉRVÉNYTELENSÉG

- az elmaradt joghatás terjedelmével kapcsolatos
- teljes érvénytelenség
▪ az érvénytelenség kiterjed a jogügylet egészére
▪ tehát a jogügylet által kiváltani szándékozott összes joghatásra
▪ a római jogban az érvénytelenség főszabályszerűen teljes volt
▪ pl.: teljesen érvénytelen az olyan szerződés, amely lehetetlen szolgáltatásra irányul
- részleges érvénytelenség
▪ az érvénytelenség csak a jogügylet egy részét érinti
▪ pl.: végrendeletek megtámadása
c) ABSZOLÚT ÉS RELATÍV ÉRVÉNYTELENSÉG

- az elmaradt joghatás irányára vonatkozik
- abszolút érvénytelenség
▪ a jogügylet mindenkire nézve érvénytelen
▪ abból senki sem szerezhet jogokat és kötelezettségeket
- relatív érvénytelenség
▪ a joghatások csak az egyik vagy a másik félre nézve állnak be
▪ pl.: „ha valaki egy gyámolttól a gyám hozzájárulása nélkül vásárolt, akkor csak az egyik
oldalról áll meg a szerződés; aki ugyanis vásárolt, az lekötelezte magát a gyámoltnak, de a
gyámoltat nem kötelezi le magának."
▪ ebben az esetben az ügylet csak az egyik oldalról (ex uno latere) érvénytelen, a másik fél
kötelezettségvállalása érvényes
▪ ez a sántikáló jogügylet (negotium claudicans)
d) ORVOSOLHATATLAN ÉS ORVOSOLHATÓ ÉRVÉNYTELENSÉG

- orvosolhatatlan érvénytelenség
▪ az érvénytelenség általában és elvileg ilyen, tehát
▪ a jogügylet az érvénytelenségi ok elhárulása esetén sem válik érvényessé
▪ regula Catoniana (ifj. Cato): „ami kezdetben hibás, nem erősödhetik meg az időmúlás által”
(az érvénytelen ügylet időmúlás által nem válik érvényessé)
- orvosolható érvénytelenség
▪ kivételes esetekben
▪ a jogügylet utólagos megerősődését (convalescentia); pl.: akkor, ha az a fél, akinek az akarata

a szerződés érvényességéhez hiányzott, utólagos nyilatkozatával a szerződést megerősítette,
jóváhagyta
▪ más érvényes jogügyletbe való átfordulását (conversio) jelentette; pl.: az eredetileg
érvénytelen szerződés utóbb azonos tartalommal, de más formában kelt életre
II. A JOGÜGYLET HATÁLYOSSÁGA

- az érvényesség fogalmára épül
- DEF.:
⇒ az érvényes jogügylet aktív, működő állapota,
⇒ amikor a jogügylet alapján már (ill. még) jogokat lehet érvényesíteni,
⇒ amikor a feleket a jogügylet alapján már (ill. még) terhelik kötelezettségek,

⇒ tehát az az állapot, amely ténylegesen kiváltja a célzott joghatásokat,
⇒ vagyis a jogok keletkezését, változását ill. megszűnését
- a hatályos jogügylet
▪ közvetlen joghatása: a jogérvényesítés, perindítás lehetőségének megnyílása
▪ közvetett joghatása: a felek által a jogügylettel valójában elérni kívánt, de nem mindig realizálódó
joghatás; pl.: adásvételi szerződésnél a tulajdonjog megszerzése
- a közvetett joghatás beállása esetén hatályosulásról, teljesedésbe menetelről beszélünk
- az érvényes jogügylet ált. már létrejöttekor azonnal hatályba lép (pl.: bolti adásvétel)
- de: gyakori, hogy a felek a jogügylet hatályba lépését feltételtől (condicio) teszik függővé, és
meghatározzák a hatályosság kezdő és/vagy záró időpontját (időtűzés, dies)
ÉRVÉNYESSÉG HATÁLYOSSÁG
Mind az érvényesség, mind a hatályosság a jogügylet egy bizonyos állapotát írja le;
a különbség ennek az állapotnak tartalmában és okaiban áll
a jogügylet képes a célzott joghatás a jogügylet a közvetlen joghatást (a
kiváltására (potencialitás) jogérvényesítés lehetőségét) ténylegesen ki is
váltja (aktualitás), ha a jogosult jogát actio-
val érvényesítheti
szükséges, hogy ne forogjon fenn egy sor olyan tényező együttes fennállása
érvénytelenségi ok, amely kizárná a célzott szükséges, amelyek nélkül az érvényesség
joghatások kiváltására való alkalmasságot ellenére sem kerülhet sor a joghatások
(negatív kritérium) kiváltására (pozitív kritérium)
- a HATÁLYOSSÁG (pozitív) KRITÉRIUMAINAK

▪ egy része külső (objektív) körülményekből adódik; pl.: nem lép hatályba a megbízási szerződés,
vagy hatálya megszűnik, ha a megbízó/megbízott meghal
▪ más részük a jogügylet belső rendelkezéseiből fakad; pl.: nem léphet hatályba az a szerződés, amely
olyan feltételhez volt kötve, amely meghiúsult
- csak az érvényes jogügylet lehet egyúttal hatályos 🡪
- az érvényesség e tekintetben a jogügylet hatályosságának elengedhetetlen, belső (immanens) kritériuma
A HATÁLYTALAN JOGÜGYLET
- érvénytelenség: akkor, ha az érvényesség (negatív) kritériumai nem teljesülnek = valamilyen
érvénytelenségi ok forog fenn
- hatálytalanság: az érvényes jogügylet hatályosságának valamely (pozitív) kritériuma hiányzik = az

érvényesség ellenére nem áll fenn a hatályosságot biztosító valamely tényező 🡪 a hatálytalan
jogügylet nem vált ki joghatásokat
- ha a jogügylet hibátlan létrejöttekor hiányoznak a hatályosság kritériumai, a jogügylet érvényes, de még

hatálytalan, nem lép hatályba
pl.: végrendeletnél a hatályba lépés időpontja a végrendelkező halála, addig a végrendelet hatálytalan
- az érvényesen létrejött és hatályos jogügylet hatályát veszti akkor, ha a hatályossági kritériumok egyike
megszűnik
pl.: szerződésnél a kikötött határidő leteltével a jogügylet érvényes marad, de általában megszűnik a hatály
- a hatálytalanság fajtái:
▪ eredeti és utólagos
▪ teljes és részleges
▪ abszolút és relatív
▪ ideiglenes és végleges
505. Az obligatioban szereplő személyek.

Többalanyú obligatiok
I. AZ OBLIGATIO-BAN SZEREPLŐ SZEMÉLYEK:

▪ FŐSZEMÉLYEK
▪ MELLÉKSZEMÉLYEK
▪ SEGÉDSZEMÉLYEK
1. A KÖTELEM FŐSZEMÉLYEI („AZ ÜGY URAI” – DOMINI NEGOTII)
- obligatio def. 🡪 kötelem alanya elengedhetetlenül min. 2 személy:
a) HITELEZŐ (creditor) = jogosult

- az, aki az adóstól valamit követelhet / valamilyen magatartást elvárhat
- ha az adós nem tenne eleget a kötelezettségének, ezt a (kötelemszerű) magatartást a hitelező a jog
segítségével (ált. perrel) kikényszerítheti:
- rászoríthatja az adóst, hogy teljesítse azt, amivel tartozik
b) csak járulékos hitelező, mégis az adós joghatályosan teljesíthet az ő kezéhez

▪ perelhet, és bizonyos korlátok között a hitelező nevében jognyilatkozatot is tehet
▪ ténykedéséről a hitelezőnek elszámolni tartozik (tkp.: ~ megbízott)
b) A KÖTELEM EGYÉB MELLÉKSZEMÉLYEI

- olyan személyek, akik alig vagy egyáltalán nem tekinthetők képviselőknek,
- de a kötelemmel kapcsolatban ők is bizonyos jognyilatkozatokat tesznek,
- vagy egyéb fontos cselekményeket végeznek:
▪ solutionis causa adiectus („teljesítés végett odavett”) személy, aki csak a teljesítés felvételére
volt feljogosítva, a perlésre nem
▪ kezesek (admissor): valójában ők egy főkötelemhez kapcsolódó járulékos kötelem alanyai
▪ teljesítési segédek
▪ alvállalkozók
▪ az adós által a teljesítéssel megbízott egyéb személyek
3. A KÖTELEM SEGÉDSZEMÉLYEI
- technikai feladatokat ellátó segédszemélyek
- nem tesznek jognyilatkozatot (max. segítik annak létrejöttét)
- abból az ügyletből, amelyik létrehozásában segédkeznek, sem jogokat, sem kötelezettségeket nem
szereznek
- jogaik és kötelezettségeik külön szerződésből fakadnak
- szerepük a római jogban irányulhatott:
▪ a bizonyítás megkönnyítésére (pl.: libripens, testis)
▪ segédkezésre a szerződés technikai létrehozásában (pl.: írnokok (scribae), küldöncök (nuntii),

tolmácsok (interpretes))
II. TÖBBALANYÚ OBLIGATIO-K
- ha bármelyik oldalon többen állnak általános szabály:
- a követelés / tartozás (általában és elvileg egyenlő arányban) megoszlik a több hitelező ill. a több adós
között (obligatio divisa)
- pl.: XII táblás tv.: a hagyatéki követelések megoszlanak az örököstársak között
1. EGYETEMLEGESSÉG (SOLIDARITAS / CORREALITAS)

- a követelés / tartozás nem oszlik meg a kötelemben szereplő több személy között
AZ EGYETEMLEGESSÉG FAJTÁI: (2)

a) hitelezői egyetemlegesség
- aktív egyetemlegesség
- a hitelezői oldalon többen vannak, de a követelés nem oszlik meg közöttük:
- bármelyik hitelező követelheti az adóstól az egészet, de csak egyszer (una res vertitur – „egy
dologról van szó”)
- az adós bármelyik hitelezőnek kötelemszüntető hatállyal az egészet teljesítheti
- pl.: az adós 2 egyetemleges hitelezőnek tartozik 1000 sestertius-szal, bármelyik hitelező
követelheti tőle az egész összeget, de az adós bármelyik hitelezőnek jogosult a teljesítés hatályával
kifizetni az 1000 sestertius-t
- a ~ előnye a hitelező szempontjából: nem kell együttesen fellépniük, perelniük az adóst, hanem
közülük bárki egyedül is behajthatja az egész követelést
- a ~ előnye az adós szempontjából: bármelyik hitelezőnek joghatályosan teljesíthet
b) adósi egyetemlegesség
- passzív egyetemlegesség
- az adósi oldalon többen vannak
- de a tartozás nem oszlik meg közöttük
- mindegyik adós az egésszel, in solidum tartozik
- a hitelező bármelyik adóstól követelheti az egész tartozást, de csak egyszer
- tetszése szerint válogathatja meg, hogy az adósok közül ki ellen és milyen összeg erejéig lép fel
- pl.: 5 adós egyetemlegesen tartozik a hitelezőnek 5000 sestertius-szal; a hitelező bármelyik
adóstól követelheti a teljes összeget (nem csak a rá eső 1000-t)
- az adósi egyetemlegesség esetében 2 jogviszony van:

▪ külső - ami fennáll a hitelező és az adós között
▪ belső - ami a megtérítési viszony lesz az adóstársak között
- az adósok közötti jogviszony dönti el, hogy a fizető adósnak van-e visszkereseti joga (regressus)
adóstársai ellen:
- követelhet-e megtérítést és mennyit adóstársaitól (pl.: a delictum elkövetői között nincs regressus)
🡪 a visszkereseti jog nem az egyetemlegesség folyománya, velejárója
AZ EGYETEMLEGESSÉG KELETKEZHET: (3)
A) ügyleti rendelkezés alapján (ex voluntate)
- pl.: amikor a felek így szerződnek, az örökhagyó végrendeletében előírja az örököstársak
egyetemleges felelősségét a hagyomány kiadásárért stb.
B) törvényi rendelkezés alapján (ex lege)

- pl.: oszthatatlan szolgáltatás esetén; több gyám együttes eljárásánál; egy bűncselekményt együtt
elkövetők esetében a vagyoni megtérítés vonatkozásában
C) véletlenszerűen (communio incidens)

- pl.: öröklésnél, többen örökölnek egy passzív hagyatékot (több a tartozás, mint a jogosultság), ekkor
egyetemlegesség jön létre a passzív hagyaték örökösei között
AZ EGYETEMLEGESSÉG SZABÁLYOZÁSA:
a) klasszikus kor:
- nagyon hátrányosan érvényesült az a perjogi szabály, miszerint egy ügyben csak egyszer lehet perelni
- pl.: egyetemleges kötelemnél ha a hitelező valamelyik adóst az egész követelés erejéig perelte be, de
rosszul választott és a végrehajtás nem/részben vezetett eredményre, akkor a hitelező nem perelhetett
tovább, nem követelhette a többi adóstól a fennmaradt, ki nem fizetett részt
- a litis contestatio-val ugyanis felemésztette a keresetjogát, s ha mégis megkísérelte volna a perlést,
újabb kereset ellen az adósoknak exceptio-juk volt
b) iustinianusi jog:
- változás: az ügyletből keletkezett egyetemleges kötelem csak a tényleges teljesítéssel szűnik meg -
„mert nem a kiválasztással, hanem a teljesítéssel szabadulnak a többiek” (Ulp.)
- pl.: ha a hitelező csak követelésének egy részét kapta volna meg az először beperelt adóstól, tovább
perelhette az egyik adóst a másik után, amíg csak követelése teljes egészében kielégítést nem nyert
- később Iustinianus megszüntette (visszalépés) az egyetemlegességet: előírta, hogy az adósok ilyen
irányú kérelme esetén a hitelező csak megosztva perelheti őket
2. HALMOZÁS (CUMULATIO)
- mai büntetőjogi szakkifejezéssel: „halmazat”
- több önálló kötelem (obligationes cumulativae) áll fenn egymás mellett
- egy bizonyos cselekmény alapján az abból fakadó egyetlen keresetet egyszerre több személy által
vagy ellen is meg lehet indítani
(személyek halmozása) vagy:
- egy adott tényállás alapján egyszerre több kereset is indítható
(keresetek halmozása)
SZEMÉLYEK HALMOZÁSA (CUMULATIO PERSONARUM)

a) hitelezői (aktív) halmazat:
- több hitelező indíthatja meg ugyanazt a keresetet ugyanazon a jogcímen egy adós ellen
- pl.: amikor a külön-külön rendelt hagyományostársak (disiunctim) mindegyike perelhette az

örökhagyót, míg az együttesen rendelt (coniunctim) hagyományosok csak egyetemleges hitelezők
voltak
b) adósi (passzív) halmazat:

- egy hitelező perel ugyanazon jogcím alapján több adóst
- pl.: a sértett egy tolvajbanda valamennyi tagját perli actio furti-val
- mindegyik adós önállóan, egymástól függetlenül felel az egész tartozásért
- a hitelező jogosult mindegyik adóstól az egészet behajtani annyiszor, ahány adósa van
- így az adósok sem formailag (a perelhetés szempontjából), sem materiálisan (a követelés
kielégítése szempontjából) nincsenek összefüggésben egymással
KERESETEK HALMOZÁSA (CUMULATIO ACTIONUM)

- olyan tényállások, amelyeknél egyetlen hitelező egyetlen adóssal szemben indíthat több keresetet
- de csak akkor jöhet létre valóságos keresethalmaz, ha ezek az actiók egymással nem alternatív,
hanem kumulatív viszonyban állnak
- alternatív keresetekként illetik meg a hitelezőt a rei persecutoria actiók különböző fajtái egymás
között 🡪 ilyenkor a hitelezőnek kell eldöntenie, melyik kereset megindítását választja
506. AZ ÜGYLETI KÉPVISELET
I. A KÉPVISELET FOGALMA
- egy jognyilatkozatot a közvetlenül érdekelt fél helyett valaki más eszközöl
- a római jog explicit formában nem dolgozta ki a képvieselet fogalmát (a repraesentatio kifejezés
középkori eredetű), de a jogintézmény lényegével tisztában voltak
II. A KÉPVISELET FAJAI
1) Alapkonstrukciók:
a) KÖZVETETT KÉPVISELET:
- a képviselő saját nevében teszi meg a jognyilatkozatot, köti meg a szerződést
- a jogi hatások előbb a képviselő személyében állnak be
- ő szerzi meg a jogokat, ő vállalja a kötelezettségeket, amelyeket azután egy további aktussal a
képviseltre ruház
- pl.: serdületlen gyámja, őrült gondnoka
- csak funkcionális értelemben tekinthető képviseletnek, mivel
- bárki átruházhat egy újabb aktussal 3. személyre egy általa megszerzett jogot
b) KÖZVETLEN KÉPVISELET:
- a képviselő kifejezetten a képviselt nevében teszi meg a jognyilatkozatot
- a jogok és kötelezettségek azonnal a képviselt személyében állanak be
- ezt a képviseleti formát a római jog mostohán kezelte (valószínűleg a rabszolga és a családgyermek a
családfő részére való közvetlen szerzése miatt, de emellett az általuk vállalt kötelezettségek nem
terhelték a családfőt)
- pl.: klasszikus jog - procurator és a tutor általi birtokszerzés
- legfontosabb római jogi konstrukciója az actio quasi institoria
- ilyen a modern jogok képviselete
2) A képviselet keletkezésének jogalapja szerint:

a) TÖRVÉNYES KÉPVISELET
- a képviseletre való feljogosítás jogszabályon alapul
- pl.: a gyám gyámoltjának, a gondnok gondnokoltnak törvényes képviselője
b) JOGYÜGYLETEN ALAPULÓ KÉPVISELET

- a képviselet alapja a felek megbízási szerződésen ill. meghatalmazáson alapuló megállapodása:
- megbízás:
▪ a felek szerződése
▪ a képviselő és a képviselt közötti belső jogviszonyt rendezi
▪ 2 nyilatkozat hozza létremert a megbízó megbízási ajánlatát a megbízottnak el kell fogadnia

- meghatalmazás:
▪ a megbízónak 3. személyekhez szóló egyoldalú nyilatkozata
▪ ebben nyilvánítja ki azt, hogy a megbízott (képviselő) ténykedését magára nézve kötelezőnek
ismeri el
3) A képviselet tárgya szerint:
a) ÜGYLETI KÉPVISELET
- peren kívüli képviselet
- pl.: a képviselt helyett a képviselő köti meg a szerződést
b) PERBELI KÉPVISELET
- a megbízás a perben való eljárásra vonatkozik
3. A JÁRULÉKOS KERESETEK (ACTIONES ADIECTICIAE QUALITATIS)
a) ALAPJA, KIALAKULÁSA:
- a hatalomalatti (családgyermek, rabszolga) a civiljog szerint minden jogot a pater familias-nak (apja,
ura) szerzett
- de: a kötelezettségek általában csak a hatalomalattit terhelték 🡪
- praetori szabályozás: (méltányosság alapján)
▪ bizonyos esetekben a családfő / rabszolgatartó is peresíthető legyen a hatalomalattiak
szerződéseiből kifolyólag
▪ más esetekben a vállalkozók is vállaljanak felelősséget a „menedzsereik” által kötött szerződések
alapján
- így alakultak ki a JÁRULÉKOS KERESETEK (actiones adiecticiae qualitatis)
- a járulékos kereseteknél van tehát

▪ hatalomgyakorló
▪ hatalomalatti
- kérdés: A hatalomalatti működéséért a hatalomgyakorlót mennyiben lehet felelőssé tenni?
b) A PRAETORI SZABÁLYOZÁS MÓDSZERE, ALAPGONDOLATA:

- a hatalomgyakorlónak azon tudati viszonyulás függvényében kell felelnie a hatalomalatti által kötött
szerződésekért, amely őt a hatalomalatti tevékenységéhez fűzte
- ez a viszonyulás lehetett:
▪ egyetértés (voluntas), felhatalmazás (iussum) vagy parancs (praepositio) korlátlan és
egyetemleges felelősséget vont maga után
▪ puszta tudomás (scientia) arról, hogy a hatalomalatti kereskedik a peculim-ával
▪ nemtudás (ignorantia) ugyanerről, amely esetben a hatalomgyakorló legfeljebb csak korlátolt

felelősséggel tartozott
- ezeket az elveket alkalmazta mutatis mutandis a praetor akkor is, amikor a vállalkozókat szabad
jogállású „menedzsereik” eljárása alapján tette felelőssé
c) A RÓMAI VÁLLALKOZÁSOK JOGI STRUKTÚRÁJA: (a járulékos keresetek tényállásai alapján)
- a vállalatok jellege alapján megkülönböztetünk
▪ tengeri (hajózási, „nagykereskedelmi”) és
▪ szárazföldi (ipari, „kiskereskedelmi”) vállalkozásokat
- ezekre részben járulékos keresetek vonatkoznak

- ezekben a vállalkozásokban részt vevő személyeknek többszintű rendszere alakult ki
- hatalomgyakorló = „cégtulajdonos”
hatalomalatti = „menedzser”
- a szerződéseket a 3. személlyel a „menedzserek” (magister navis, institor) kötötték
- a civiljog szerint amíg a jogokat a cégtulajdonos mint hatalomgyakorló megszerezte, addig a
kötelezettségek egyedül a menedzsert terhelték
- praetor: 🡪 járulékos keresetek megteremtése🡪 szélesebb körben felelőssé tette a hatalomgyakorlókat /
„cégtulajdonosokat” is a hatalomalattiak / „menedzserek” ügyletei alapján
d) AZ ACTIONES ADIECTICIAE QUALITATIS (JÁRULÉKOS KERESETEK) FAJTÁI:
I. ACTIO QUOD IUSSU

- a hatalomalattinak a családfő parancsára kötött szerződéseiből eredő követelések érvényesítésére
- a családfő ellen
- az egész tartozás erejéig (in solidum) lehetett indítani ACTIO QUOD IUSSU-t
- „iussum”: a hatalomalattinak adott parancs, amellyel a hatalomgyakorló ügyletkötésre jogosította
fel a hatalomalattit
II. ACTIO DE PECULIO

- a hatalomalatti által kötött szerződésekből eredő tartozásra a hatalom gyakorlója
- az általa a hatalomalattinak juttatott különvagyon (peculium) erejéig volt perelhető ACTIO DE
PECULIO-val
- „Aki a filius familiasszal szerződött, annak két adósa van: a fiú az egészért és az apa, de csak a
különvagyon erejéig.” - Ulpianus
- a hatalomgyakorló akkor is felelősséggel tartozott, ha nem tudott a hatalomalatti tevékenységéről
(ignorantia), mert felelősségét a peculium juttatása már megalapította
III. ACTIO DE IN REM VERSO

- ha a hatalomalatti a 3. személyekkel kötött szerződésből származó hasznokat a hatalomgyakorló
vagyonába (tudtával/tudta nélkül) befektette
- a hatalomgyakorló e kereset útján felelt a különvagyon értékén felül is ezekért a vagyoni

előnyökért
- pl.: a hatalomalatti a hatalomgyakorló családja részére élelmiszert vásárolt, de a vételárral adós
maradt, így tulajdonképpen a hatalomgyakorlótól jogalap nélküli gazdagodás vonható el
IV. ACTIO TRIBUTORIA
- akkor adta a praetor, ha a hatalomalatti peculiumával (vagy egy részével) a hatalomgyakorló
tudtával (scientia), de egyetértése (voluntas) nélkül folytatott szárazföldi vállalkozást
- ilyenkor a hatalomgyakorló a hatalomalattival szemben fennálló követeléseit csak a többi
hitelezővel együtt elégíthette ki
- a praetor eredetileg akkor alkalmazta, ha a hatalomalatti csődbe ment és megmaradt üzleti
vagyonát (merx peculiaris) a hatalomgyakorló nem igazságosan osztotta fel a hitelezők között
- később: e keresettel volt követelhető a csődvagyonnak a hitelezők közötti felosztása
- a hatalomgyakorló a hatalomalattival szembeni követeléseit úgy érvényesítheti, mintha maga is
hitelező lenne
- nincs joga saját követeléseinek értékét levonni a csődvagyonból, mivel itt a hatalomalatti az ő
tudtával folytatott vállalkozói tevékenységet (felelőssége az erről való tudomás miatt szigorúbb)
V. ACTIO EXERCITORIA ÉS ACTIO INSTITORIA

- ha a családfő / rabszolgatartó a családgyermeket / rabszolgáját hajóvállalata élére nevezte ki
(magister navis) vagy ipari ill. kereskedelmi vállalata élére állította üzletvezetőnek (institor), úgy
e keresetekkel lehetett őt perelni a hatalomalatti által, megbízatása (praepositio) körében vállalt
kötelezettségeiért
- az egész tartozás erejéig (in solidum)
- az actio exercitoria-t adta meg a praetor a hatalomgyakorló ellen akkor is, mikor maga a
hatalomalatti tevékenykedett exercitor navis-ként a hatalomgyakorló egyetértésével (voluntas)
VI. ACTIO QUASI INSTITORIA

- Papinianus hozta létre ezt a keresetet (Kr.u. III. század)
- ha csupán egy meghatározott ügy ellátásával bíztak meg egy szabad állapotú képviselőt
(procurator), a praetor szintén e keresetet adta meg utiliter kiterjesztve (actio quasi institoria)
- ez alapján jött létre a valóságos közvetlen képviselet a későklasszikus korban
507. A SZOLGÁLTATÁS FOGALMA, ÉS OSZTÁLYOZÁSAI
A SZOLGÁLTATÁS FOGALMA
- a SZOLGÁLTATÁS (praestatio)
- kötelemben kikötött adósi magatartás
- alapvető kategóriapár:
a) aktív magatartás
- az adós kötelezi magát valaminek a teljesítésére
- pl.: megfizeti a tartozást, elkészít egy ruhát
b) passzív magatartás
- a kötelem tárgya tartózkodás, tűrés
- pl.: a felszabadított nem nyit patronusa üzletéhez hasonló boltot ugyanabban a városban, ahol
patronusa kereskedik
A SZOLGÁLTATÁS OSZTÁLYOZÁSAI
1. A DARE, FACERE, PRAESTARE SZOLGÁLTATÁSOK

- a szolgáltatások meghatározásánál nem szabad a latin szavak közönséges jelentéséből kiindulni
a)
b) a FACERE szolgáltatás
- azok a szolgáltatások, amelyeknél az adós nem köteles civiljogi tulajdont átruházni
- pl.:
▪ munkaszerződésnél a munkaadó pénzfizetéssel tartozik: szolgáltatása dare míg a munkás
szolgáltatása facere
▪ adásvételnél az eladó szolgáltatása facere (mivel az eladó nem köteles a dolog tulajdonának
átruházására), a vevő viszont dare szolgáltatással tartozik
- a facere más megjelölései:
a) tágabb értelemben
- majdnem minden szolgáltatást felölel, tartalmazza a dare és praestare szolgáltatásokat is (a
szűkebben vett facere szolgáltatásokon kívül)
- pl.: tulajdonátruházás, birtokátadás, munkavégzés, szavatosság
- de szembeállítható a nemtevésben, tűrésben álló non facere szolgáltatásokkal
β) szűkebb értelemben
- ezen szolgáltatás körébe nem tartoznak bele sem a dare sem a praestare szolgáltatások
c) a PRAESTARE szolgáltatás
- helytállás, szavatolás (szembeállítva a dare és facere szolgáltatásokkal)
- de nincs egyértelmű meghatározás
- valahányszor az adós valamit garantál
- pl.:
▪ a kezes szolgáltatása: vállalja, hogy az adós nem fizetése esetén ő teljesít helyette
▪ az ún. érdekelt adósoknak a szolgáltatása: a náluk levő idegen dolgot törvénynél vagy
szerződésnél fogva megőrizni és épségben visszaadni tartoznak (🡪 custodia kötelezettség)
- a dare, facere, praestare szolgáltatások nem zárják ki egymást

- pl.: a dologbérlő a díjfizetésre tekintettel dare és emellett custodia-kötelezettsége alapján praestare
szolgáltatással is tartozik
2. PRAESTATIO SPECIFICA – PRAESTATIO GENERICA
a) SPECIFIKUS SZOLGÁLTATÁS - PRAESTATIO SPECIFICA

- a szolgáltatás tárgya egyedileg meghatározott, konkrét dolog (species)
- pl.: Stichus nevű rabszolga
- ha a dolog megsemmisül, megszűnik a kötelem is (max. kártérítési kötelezettség)
b) GENERIKUS SZOLGÁLTATÁS - PRAESTATIO GENERICA

- a szolgáltatás tárgya csak fajta (genus), azaz mennyiség és minőség szerint van meghatározva
- pl.: 50 mérő búza
- ha a dologmennyiség megsemmisül, amellyel az adós teljesíteni szándékozott, a kötelem nem szűnik
meg, az adós továbbra is köteles szolgáltatni
- 🡪 „genus perire non censetur” - a fajta nem pusztulhat ki
- ZÁRTFAJÚ SZOLGÁLTATÁS:
a helyettesíthetetlen dolgok meghatározott köréből teljesítendő generikus szolgáltatás, pl.: a rabszolgái
közül egyet
- A GENERIKUS SZOLGÁLTATÁS AZ ARCHAIKUS JOGBAN:

az adóstól függött, hogy milyen dolgokkal tesz eleget a kötelezettségének (teljesíthet akár a legrosszabb
fajtával is)
- A GENERIKUS SZOLGÁLTATÁS A POSZTKLASSZIKUS JOGBAN:

ha a szerződés nem rendelkezik a dolgok minősége felett, az adós köteles közepes minőségű (mediae
aestimationis) egyedekkel teljesíteni
3. PRAESTATIO CERTA – PRAESTATIO INCERTA
a) HATÁROZOTT SZOLGÁLTATÁS - PRAESTATIO CERTA

- már a kötelem keletkezésekor nyilvánvaló a szolgáltatás mibenléte (quid), milyensége (quale),
mennyisége (quantumque)
- a szerződésből pontosan kitűnik, hogy az adósnak mely konkrét dologgal kell teljesítenie
b) HATÁROZATLAN SZOLGÁLTATÁS - PRAESTATIO INCERTA

- a teljesítés bizonyos részletei csak a későbbiekben válnak pontosan ismertté
- ez a kategóriapár elsősorban az ítéleti marasztalás szempontjából bír jelentőséggel
- a szolgáltatás nem lehet teljesen határozatlan, mert ez esetben a szerződés semmis
4. PRAESTATIO PRINCIPALIS – PRAESTATIO ADIECTICIA
a) FŐSZOLGÁLTATÁS - PRAESTATIO PRINCIPALIS

- nem tévesztendő össze a főkötelemmel és a járulékos kötelemmel!
- a kötelem tulajdonképpeni tárgyát képezi
- a fő- és mellékszolgáltatások egymással kumulatív viszonyban vannak, a kötelem tárgyát mindkét
szolgáltatás képezi (pl.: a tőke is és a kamat is)
b) MELLÉKSZOLGÁLTATÁS - PRAESTATIO ADIECTICIA

- a főszolgáltatásokat kísérik, számos esetben hozzájuk kapcsolódnak
- nem önálló tárgyai a kötelmeknek, mert létük rendszerint szorosan tapad egy főszolgáltatáshoz
- pl.: a szobafestő főszolgáltatása: a lakás kifestése; mellékszolgáltatása: a tisztaságra ügyelés
- ezek a mellékszolgáltatások a bona fides elvéből, a jóhiszemű teljesítés követelményéből is
következnek
- de a törvény / szerződés is írhat elő mellékszolgáltatásokat, pl.: kamatszolgáltatás 🡪
- KAMAT (FENUS, USURA):
▪ a római jog ősrégi intézménye (már a XII. táblás törvény is ismeri)
▪ akkoriban valószínűleg havonta számították, a kamatmax. havi 1 uncia volt; a tőkét egy as-nak
véve, az uncia a tőke 1/12-e (mai értelemben tehát évi 100%)
▪ később (préklasszikus, klasszikus korban) több ízben szabályozták a kamatszedést, a
kamatlábat, részben a kifizethető kamatok összegét korlátozták
▪ köztársasági kortól: az általános kamatmax. évi 12% volt, de a tengeri kölcsön (fenus nauticum)
kamata nem volt korlátozva
▪ Iustinianus: a kamat mértéke általában 6%, üzletemberek 8%-ot, előkelők csak 4%-ot köthettek
ki, legmagasabb a tengeri kölcsön után szedhető 12%-os kamat volt; a kifizethető kamatok
összege nem haladhatta meg a tőkét; kamatos kamatok szedése tilos volt; a kamat járhat
szerződéses kikötés alapján vagy a törvény rendelkezéséből kifolyólag; pl.: késedelmi kamat
5. PRAESTATIO PRIMARIA – PRAESTATIO SUBSIDARIA
a) ELSŐDLEGES SZOLGÁLTATÁS- PRAESTATIO PRIMARIA

- a kötelem alapján az adós elvileg csak a kötelem tulajdonképpeni tárgyát képező elsődleges
szolgáltatást köteles teljesíteni
- pl.: egy ékszer elkészítését vagy megjavítását
b) SZUBSZIDÁRIUS SZOLGÁLTATÁS - PRAESTATIO SUBSIDARIA

- ha az elsődleges szolgáltatás (praestatio primaria) valamilyen oknál fogva elmarad (akár csak
részben is), akkor kerül előtérbe kisegítő jelleggel a szubszidiárius szolgáltatás
- pl.: kártérítés, kötbér megfizetése
- elsődleges és szubszidiárius szolgáltatás halmozására nem kerülhet sor (kiv.: kötbér)
6. PRAESTATIO DIVISIBILIS – PRAESTATIO INDIVISIBILIS
a) OSZTHATÓ SZOLGÁLTATÁS- PRAESTATIO DIVISIBILIS

- a szolgáltatás részbeni teljesítéséhez kapcsolódik
- ha a kötelem olyan dolgok szolgáltatására irányul, amelyek maguk is oszthatók, akkor általában a
szolgáltatás is osztható
- pl.: pénzkötelmek, azonban érvényesül az az elv is, miszerint a hitelező osztható szolgáltatás esetén
köteles az adós részleges teljesítését is elfogadni!
- a hitelező osztható szolgáltatás esetén köteles az adós részleges teljesítését is elfogadni
b) OSZTHATATLAN SZOLGÁLTATÁS- PRAESTATIO INDIVISIBILIS

- a szolgáltatás teljességgel oszthatatlan
- pl.: egy épület felépítése, egy rabszolga átadása, egy ruha elkészítése
- előfordulhat, hogy a kötelem az egyik fél részéről oszthatatlan, a másik fél részéről viszont osztható
- pl.: a ház részletre történő megvásárlása esetén az eladó kötelezettsége oszthatatlan, a vevőé osztható
7. VAGYLAGOS SZOLGÁLTATÁS (ALTERNATIO, PRAESTATIO ALTERNATIVA)

- a kötelem keletkezésekor az adós egyszerre többféle szolgáltatással tartozik, de az egyik szolgáltatás
teljesítésével a kötelem megszűnik
- pl.: ez a stipulatio - „Ígéred nekem Stichust vagy Pamphilust? Ígérem.”
- vagylagos kötelemnél (obligatio alternativa) kérdés: kit illet meg a választás joga?
- ha a felek nem rendelkeztek, az adós választhat
- ha a hitelező élhet a választás jogával és valamelyik szolgáltatás az adóson kívül álló okból megszűnik,
akkor a hitelező követelési joga a megmaradt szolgáltatásra koncentrálódik; DE: ha bármelyik szolgáltatás
lehetetlenülése az adósnak felróható, akkor a hitelező választhatja a megszűnt szolgáltatás pénzbeli
ellenértékét is
- ha az adós jogosult a választásra, bármelyik szolgáltatással teljesíthet; ha az adóstól függetlenül az összes

szolgáltatás lehetetlenné vált, az adós szabadul
8. VAGYLAGOS FELHATALMAZOTTSÁG (FACULTAS ALTERNATIVA)
- a törvény / szerződés felhatalmazza az adóst, hogy a hitelező által követelt szolgáltatás helyett a törvény /
szerződés által meghatározott másikkal teljesítsen
- felváltó szolgáltatás: a polgári jogi irodalomban az adós által választható másik szolgáltatás, amit a
hitelező akkor sem követelhet, ha a főszolgáltats lehetetlenült
- a vagylagos felhatalmazottság és a vagylagos szolgáltatás összehasonlítása:
VAGYLAGOS SZOLGÁLTATÁS VAGYLAGOS FELHATALMAZOTTSÁG

(alternatio, praestatio alternativa) (facultas alternativa)
a kötelem keletkezésekor a kötelem keletkezésekor
eleve több szolgáltatás szerepel csak 1 szolgáltatás szerepel; a hitelező csak 1
[duae res in obligatione] meghatározott szolgáltatást követelhet
[una res in obligatione]

a teljesítéskor a teljesítéskor
már csak 1 szolgáltatás szerepel; a az adós több szolgáltatás közül választhatja
többszörösség megszűnik, mert az egyikkel meg, hogy melyikkel teljesít
való teljesítés is megszünteti a kötelmet [duae in solutione]
[una in solutione]
- pl.: a feléntúli sérelemnél(laesio enormis) az eladó csak az adásvétel felbontására perelhet, a vevő pedig
vagy hozzájárul az adásvétel felbontásához, vagy a vételárnak a tényleges értékre való kiegészítésével
fenntartja hatályában az adásvételt (az eladó nem követelhet vételár-kiegészítést).
9. TELJESÍTÉS HELYETTI ADÁS (DATIO IN SOLUTUM)

- el kell határolni a vagylagos felhatalmazottságtól
- az adós (ez esetben is) mással teljesít, mint ami eredetileg ki volt kötve, csakhogy ezt a hitelezőnek a
szerződés megkötését követően adott hozzájárulásával (consentiente creditore) teszi
- pl.: pénzbeli tartozása fejében felajánl egy telket, amelyet a hitelező elfogad teljesítésül (alia res in
obligatione, alia in solutione)
- a vagylagos felhatalmazottság és a teljesítés helyetti adás összehasonlítása:
VAGYLAGOS FELHATALMAZOTTSÁG TELJESÍTÉS HELYETTI ADÁS

(facultas alternativa) (datio in solutum)
a felek előzetes rendelkezése vagy a a mással való teljesítéshez szükséges a
törvény jogosítja fel az adóst, hogy mással hitelező hozzájárulása
teljesíthessen
csak a felek előzetes rendelkezésében vagy az adós bármi mással teljesíthet, ha azt a
a törvényben meghatározott más módon hitelező elfogadja
teljesíthet az adós
már a kötelem létrejöttekor mindkét fél ennek a kérdése csak a teljesítéskor merül
tudja, hogy az adós esetleg mással fog fel (odáig talán még maga az adós sem
teljesíteni számolt ezzel a lehetőséggel)
508. MILYEN SZOLGÁLTATÁSRA VANNAK KÖTELEZVE AZ EGYES REÁL- ÉS KONSZENZUÁLSZERZŐDÉSEKBEN

SZEREPLŐ FELEK?
A FELEK SZOLGÁLTATÁSA (PRAESTATIO)

AZ EGYES REÁLSZERZŐDÉSEKBEN (CONTRACTUS REALES)
HITELEZŐ ADÓS
kölcsönadó kölcsönbe vevő
(mutuans) (mutuarius)
dare praestare
KÖLCSÖN
civiljogi tulajdont ad át; a szavatolás, helytállás; visszaadási
(mutuum)
pénzfizetés is, mivel ez mindig kötelezettség
dare facere
minden szolgáltatást felölel
HASZONKÖLCSÖN haszonkölcsönbe adó haszonkölcsönbe vevő
(commodatum) (commodans) (commodatarius)
facere praestare
„magában foglalja a tevés minden szavatolás, helytállás; visszaadási

formáját; az adást…” kötelezettség
letétbe helyező, letevő letétbe vevő, letéteményes
(deponens) (depositarius)
facere facere
„magában foglalja a tevés minden „magában foglalja a tevés minden
LETÉT
formáját; az adást…” formáját; a teljesítést…”
(depositum)
dare praestare
rendhagyó letétnél rendhagyó letétnél a pénz
helyettesíthető dolgot, ált. pénzt szavatolása, visszaadása
adnak tulajdonba
záloghitelező zálogadós
zálogba vevő zálogba adó
praestare facere
ZÁLOGSZERZŐDÉS teljesítés; visszaadási „magában foglalja a tevés minden
(pignus) kötelezettség formáját; a teljesítést…”
dare
a zálogtárgy igénybe vétele,
eladása esetén
egyik fél másik fél
CSERE
dare
(permutatio)
civiljogi tulajdon átadása
szívességi használatba szívességi használó
SZÍVESSÉGI (precariumba) adó (precarista)
HASZNÁLAT facere praestare
(precarium) „magában foglalja a tevés minden szavatolás, helytállás; visszaadási
formáját; az adást…” kötelezettség
bizományba adó átvevő (bizományos)
facere praestare
„magában foglalja a tevés minden szavatolás, visszaadási
ELADÁSI BIZOMÁNY
formáját; az adást…” kötelezettség, ha nem tudja
(aestimatum)
értékesíteni
dare
akkor, ha tudja értékesíteni (pénz)
A FELEK SZOLGÁLTATÁSA (PRAESTATIO)

AZ EGYES KONSZENZUÁLSZERZŐDÉSEKBEN (CONTRACTUS CONSENSUALES)
HITELEZŐ ADÓS
eladó vevő
(venditor) (emptor)
facere dare
ADÁSVÉTEL áruszolgáltatás (rem habere a vételár kifizetése
(emptio venditio) licere)
praestare
a felelősségi és szavatossági
szabályokra tekintettel
DOLOGBÉRLET [locator] bérbeadó [conductor] bérlő
(locatio conductio tulajdonos a dolog használója
rei) praestare praestare
használatba adás szavatolás, helytállás; visszaadási
kötelezettség
dare
a bér megfizetése (utólag)
[locator] bérbeadó [conductor] bérlő
MUNKASZERZŐDÉS bérmunkás munkaadó
(locatio conductio facere dare
operarum) „magában foglalja a tevés minden az időbér kifizetése
formáját; az adást…”
VÁLLALKOZÁSI [locator] bérbeadó [conductor] bérlő
SZERZŐDÉS megrendelő a mű előállítója, a vállalkozó
(locatio conductio dare facere
operis) az összeg kifizetése egy mű létrehozása
megbízó megbízott
(mandator) (mandatarius)
MEGBÍZÁS
dare facere
(mandatum)
költség és kár tekintetében „magában foglalja a tevés minden
formáját”
egyenjogú tagok
TÁRSASÁG facere
(societas) kölcsönösen
„magában foglalja a tevés minden formáját”
509. AZ ALTERNATIO, A FACULTAS ALTERNATIVA ÉS A DATIO IN SOLUTUM EGYBEVETÉSE
VAGYLAGOS VAGYLAGOS TELJESÍTÉS

SZOLGÁLTATÁS FELHATALMAZOTTSÁ HELYETTI ADÁS
(alternatio) G (datio in solutum)
(facultas alternativa)
az adósi szolgáltatás többféle szolgáltatás egy szolgáltatás; a egy szolgáltatás
a kötelem duae res in hitelező csak egy una res in
keletkezésénél: obligatione meghatározott obligatione
szolgáltatást
követelhet
una res in obligatione
az adósi szolgáltatás egy szolgáltatás; az adós több az eredetileg
a teljesítéskor: a többszörösség szolgáltatás közül kikötötthöz képest
megszűnik, mivel az választhatja meg, hogy más szolgáltatás
egyikkel való melyikkel teljesít alia res in
teljesítés is duae in solutione obligatione, alia in
megszünteti a solutione
kötelmet
una in solutione
mivel teljesíthet az ha a hitelező választ: a szolgáltatással, vagy bármi mással, amit a
adós? a kért szolgáltatással; mással, amit a törvény hitelező elfogad
ha az adós választ: vagy a felek előzetes
bármelyikkel megállapodása előír
(=felváltó szolgáltatás)
ki választhat? bármelyikük csak az egyik fél a hitelező
(hitelező, adós); ha jogosult a választásra:
erről nem az adós

rendelkeztek külön:
az adós
mi követelhető? ha a hitelező választ: a szerződésben illetve az a szolgáltatás,
bármely szolgáltatás; a törvényben amihez a hitelező
ha az adós választ: meghatározott hozzájárult
valamelyik szolgáltatás
a mással teljesítés igen, részben igen igen
lehetősége: (=felváltó szolgáltatás)
mi jogosítja fel az az, ha ő jogosult a a felek előzetes hitelezői
adóst a mással választásra rendelkezése, hozzájárulás
teljesítésre: szerződés, vagy
törvényi feljogosítás
a mással a kötelem csak a törvényben bármi mással, ha a
teljesítésnél hogyan, keletkezésekor előírt vagy a felek előzetes hitelező elfogadja azt
mivel teljesíthet az többféle szolgáltatás rendelkezésében
adós? közül szabadon meghatározott más
választhat módon
a mással teljesítés abban az esetben már a kötelem ennek a kérdése csak
tudható-e előre a lehetséges/tudható a létrejöttekor mindkét a teljesítéskor merül
kötelem létrejöttekor, mással (bármelyik fél tudja, hogy az adós fel (odáig talán még
vagy sem? szolgáltatással való) esetleg mással fog maga az adós sem
teljesítés, ha az adós teljesíteni számolt ezzel a
jogosult a választásra lehetőséggel)
510. A KÁRTÉRÍTÉS
[MINIMUM TÉTEL XXXIV.]
I. A KÁRTÉRÍTÉS FOGALMA, A KÁRTÉRÍTÉS A RÓMAIAKNÁL

- a kártérítés intézményét a római jog (implicite) ténylegesen ismerte, de (explicite) elméleti éllel, kifejezett
formában nem dolgozta ki
- 🡪 a kártérítés modern fogalmát kell visszavetíteni a római jogba, ez többféleképp lehetséges:
a) KITERJESZTŐ ÉRTELMEZÉS (funkcionalista)

- kártérítés: minden olyan vagyoni reparáció, amely a római jogban kártérítési funkcióval rendelkezik
b) SZŰKÍTŐ ÉRTELMEZÉS
- a kártérítés fogalma csak a károkozásért való felelősség körében értelmezhető
- egyéb esetekben (pl.: biztosítás) csak kártalanításról lehet beszélni
- a mai magyar polgári jogban elfogadott forma
c) TANKÖNYVI ÉRTELMEZÉS
- a fenti két (a, b) ellentétes értelmezés között áll
- valószínűleg ez tükrözi legjobban a római jogi kártérítés fogalmát
- kártérítés: alapvetően csak a kárral egyenértékű vagyoni megtérítés
- de ez tágabban értelmezve alapulhat a kár viselésének szerződési elvállalásán (pl.: biztosítás) és egyéb
jogcímeken is
- nem tartoznak a kártérítés körébe azok az esetek, amikor a római jog a károsultat (sértett) az elkövető
(vagy más felelőssé tett személy) által megfizetendő meghatározott pénzbeli magánbüntetéssel(poena)
kárpótolja
- a szóban forgó cselekmények többsége ugyanis delictum volt, amelyeknél a poena megfizetése
kártérítésül is szolgált, de a római felfogás szerint büntetésvolt
A KÁRTÉRÍTÉS KIALAKULÁSA A RÓMAI JOGBAN

- igen lassú és nehézkes folyamat
- XII táblás törvény: általános kártérítési szabályt még nem ismert; a károkozási tényállások
szankciójául általában pénzbeli kárpótlást jelentő magánbüntetéseket írt elő – ezek többszörös értékre
menő tarifális büntetések ~ ősi jogok büntetőjoias szemlélete
- lex Aquilia: (Kr. e. III. sz.) kártérítési alaptörvény, csak büntetésre menő keresetet adott dologrongálás
esetére
- csak lassan és következetlenül válik el egymástól a károkozó cselekmény kettős következménye: a
kártérítés és a büntetés
- a tiszta kártérítés szabályai a bonae fidei actio-k és a rei vindicatio keretében alakulnak ki
II. A KÁR FOGALMA ÉS FAJAI
- A kár a vagyonban bekövetkezett csökkenés. (deminutio patrimonii)
- 2 fajtája van:
DAMNUM EMERGENS (felmerülő kár)

- a vagyon csökkenése bizonyos vagyontárgyak elpusztulásával, megrongálódásával következik be
- pl.: a termést elveri a jég, a rabszolgát megölik
- ez a ténylegesen érzékelhető, valóságos vagyoncsökkenés
- quantum absens - „amennyi hiányzik” (Paul.)
LUCRUM CESSANS (elmaradt haszon)

- a joggal és alaposan remélt előnytől ill. haszontól való elesés
- pl.: más által okozott testi sértés következtében egy ideig nem tudunk dolgozni (kiesett munkabér)
- az elmaradt haszon kárnak minősítése a modern kártérítési jog alapvető tétele
- quantum lucrari potui - „amennyi hasznot szerezhettem volna” (Paul.)
III. A KÁRTÉRÍTÉSI KÖTELEZETTSÉG ALAPJA

- a jogellenesen okozott kár megtérítésének kötelezettsége ismeretlen volt a római jogban (ezt a XVII.
században fogalmazta meg a jogtudomány)
- a kártérítésnek még a iustinianusi törvénykönyvek szerint is csak meghatározott jogcímeken van helye
α) a római jog szerint a kártérítési kötelezettség alapulhat:
▪ A TÖRVÉNY KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSÉN - ez főként a tulajdonvédelem körében volt gyakori (rei

vindicatio, stb.), vagy
▪ SZERZŐDÉSEN - kiváltképp bonae fidei contractus-on
β) a római jogban a kártérítési igény alapjául szolgáltak a
A) BONAE FIDEI CONTRACTUSOK

- a régi civiljog ilyen szerződéseket nem ismert, mivel a ius strictum alapján kötött szerződések stricti
iuris obligatio-t keletkeztettek
- kialakulása:
- a praetor edictumaiban a civiljogi erővel nem rendelkező megállapodások egész sorát látta el
keresetekkel
- az intentio-ba sok esetben felvette a quidquid dare facere oportet ex fide bona kitételt („mindaz,
amit az alperes adni, tenni tartozik a jóhiszeműség alapján”)
- ezeket a bonae fidei actio-val szankcionált szerződéseket nevezték később bonae fidei contractusok-
nak
- ezekben az adós mindazt köteles teljesíteni, amit az (objektív értelemben vett) jóhiszeműség megkíván
- pl.: károkozás esetén a kártérítést is köteles fizetni ex fide bona
B) STRICTI IURIS CONTRACTUSOK

- pl.: abban az esetben, ha a felek a stipulatio-ba felvették a clausula doli-t (dolus-ra utaló záradék),
vagy a clausula bonae fidei-t, záradékot)
- az adós alakszerűen megígérte, hogy tartózkodni fog a dolus elkövetésétől, ill. a bona fides szerint fog
eljárni
- ez esetben a hitelező a stipulatio alapján kártérítést követelhetett
χ) a kártérítés mint szolgáltatás elvei:
a) a kártérítés SZUBSZIDIÁRIUS SZOLGÁLTATÁS, ha az adós az eredeti szolgáltatás helyett kártérítést fizet

b) a kártérítés ELSŐDLEGES SZOLGÁLTATÁS, ha valaki olyan formában vállal kezességet, hogy az adós
szerződésellenes magatartásából eredő kárt meg fogja téríteni a hitelezőnek
c) a CASUM SENTIT DOMINUS regula („a tulajdonos érzi a véletlent” – a középkori jogtudomány vezette
be) szerint ha senki sincs, akit akár a szerződés, akár a törvény kártérítésre kötelezne, a károsult maga
viseli a kárt; ez tulajdonképpen a főszabály, ehhez képest kivételes, ha valamilyen meghatározott
jogcím alapján mást lehet kötelezni a kár megtérítésére
d) VIS MAIOR esetén általában a tulajdonosi kárviselés főszabálya érvényesül
IV. A KÁRTÉRÍTÉS MIBENLÉTE

- a kártérítés egyetlen célja általában: az eredeti állapot helyreállítása (in integrum restitutio)
- a sértettet olyan helyzetbe kell hozni, mintha a kár nem következett volna be
- a kártalanítás módjai:
a) TERMÉSZETBENI KÁRTÉRÍTÉS (IN NATURA)

- a kártérítés legegyszerűbb és legtermészetesebb módja, ha erre lehetőség van
- a károkozó a megrongált dolgot kijavítja; a kérdéses, vitatott dolgot visszaadja, stb., természetben téríti
meg az okozott kárt
b) PÉNZBELI KÁRTÉRÍTÉS
- a kártérítés általánosabb formája, mivel nem mindig lehet visszaadni, kijavítani a vitatott dolgot (pl.:
elpusztult, elveszett)
- itt a possibile est omnes re sin pecuniam converti elv („minden dolgot át lehet változtatni pénzzé”)
érvényesül
- gyakorlati szempontból is célszerűbb
- az általános pénzbeli kártérítésen kívül a pénz különlegesen is szerepelhet kártérí-tésként, pl.:
késedelmi kamat fizetésekor; vagy ha a kötbér kártérítési funkciót tölt be
c) AZ A)-TÓL ELTÉRŐ JELLEGŰ TERMÉSZETBENI KÁRTÉRÍTÉS

- alkalmazása: ha nem látszik megfelelőnek a pénzbeli kártérítés
- pl.: a jóhiszemű bérbeadó, ha elperelték tőle a lakást, azzal tesz eleget a kártérítési kötelezettségének,
ha a bérelt lakásból a tulajdonos által kidobott bérlőjének más megfelelő lakást ajánl fel
V. A KÁRTÉRÍTÉS MÉRTÉKE
- az okozott kár értéke és a kártérítés címén kifizetett összeg aránya ideális esetben egyensúlyt mutat
a) A KÁRTÉRÍTÉS ALSÓ HATÁRA

- forgalmi érték szerinti kártérítési kötelezettség
- a károkozás következményeinek elhárítása érdekében szükséges, és kereskedelmi forgalomban
megszerezhető dolog, szolgáltatás értéke
- ezt fejezi ki a condemnatio becslésre utasító része:
quanti ea res est / erit / fuit - „amennyibe az a dolog kerül / került / kerülni fog”
- az ősi kártérítés alsó határa ez az objektív, forgalmi érték volt
- ezt a források a dolog valódi értékének (verum rei pretium) nevezték
b) INTERESSE (ÉRDEKSÉRELEM)
- forgalmi érték feletti kártérítési kötelezettség
- a klasszikus jog figyelembe vette a káreset folytán közvetlenül/közvetve sérelmet szenvedett
szubjektív, egyéni érdeket is
- interesse = érdeksérelem (modern terminológia alapján)
- a károsult ténylegesen beállott anyagi helyzetének és a kár elmaradása esetén lévő helyzetének az
összevetése során létrejövő különbözet
- a károkozó általában az interesse-t (két vagyoni helyzet közti különbséget) köteles megtéríteni
- a károkozással összefüggő szerződés érvényessége/érvénytelensége alapján először JHERING tett

különbséget pozitív és negatív interesse között:
α) POZITÍV INTERESSE (positives Vertragsinteresse)

- az a vagyoni helyzetben beállott különbség / érdeksérelem / kár, amely egy
érvényes szerződés nem teljesítése vagy nem kellő teljesítése miatt a másik félnél beállt
- olyan helyzetbe kell hozni a károsultat, amelyben akkor lenne, ha a szerződést kellően teljesítették
volna
- ez a károsult konkrét helyzetre megállapítható relatíve vett teljes kárát (omne damnum) jelenti
- TÖBBLET (plus)
▪ a károsult lehetséges vagyoni helyzete (a kár be nem következése esetén) és a tényleges (a

káresemény folytán kedvezőtlenebbé vált) vagyoni helyzete közötti különbözet
▪ pl.: valaki egy négyesfogatból elpusztít egy lovat, nemcsak a megölt értéke jön tekintetbe a
kártérítésnél, hanem az az érték is, amennyivel a káreset folytán a megmaradt lovak értéke a
károsult szempontjából csökkent
β) NEGATÍV INTERESSE (negatives Vertragsinteresse)

- az a kár, amely (damnum emergens és/vagy lucrum cessans formájában) azáltal érte a
károsultat, hogy bízott egy szerződés érvényességében, amely azonban a másik fél gondatlansága
miatt érvénytelen volt
- culpa in contrahendo: szerződéskötéssel kapcsolatos gondatlanság
- a károsult az ebből eredő kárának megtérítését már a római jog szerint is követelhette
- az interesse-érték RELATÍV JELLEGŰ, mert bizonyos egyéni szempontok figyelembevételét is
lehetővé teszi
- annak érdekében, hogy a károsult védelme ne vezessen túlságosan súlyos következményekhez, a
kártérítés maximumát Iustinianus egységesen a forgalmi érték kétszeresében állapította meg
c) ELŐSZERETETI ÉRTÉK (PRETIUM AFFECTIONIS)

- az az érték, amelyet valaki egy elpusztult vagy megrongált dolognak szubjektíve, érzelmi
szempontoktól indíttatva tulajdonít
- a kártérítési kötelezettség megállapításánál nem jön figyelembe, az előszereteti értéket (pretium
affectionis) a római jog nem honorálta
- pl.: ha a tulajdonos kedvenc rabszolgáját ölték meg, nem annyi a kártérítés, amennyi veszteséget érez,
hanem amennyit a rabszolga a tulajdonosnak az interesse-szabály alapján legfeljebb ért
d) KÁRMEGOSZTÁS
- forgalmi érték alatti kártérítési kötelezettség
- kivételes eset
- ezt a szerződő felek maguk is előírhatták (pl.: a kár közös viselése formájában)
- pl.: a görög jogból átvett lex Rhodia de iactu mercium: tengeri vihar esetén a hajóból annak
megkönnyítése céljából kidobott áruk tulajdonosainak a hajós a receptum-felelősség alapján teljes
kártérítést kellene fizessen, a lex Rhodia alapján viszont ilyenkor a kár viselésében mindazok
arányosan osztoznak, akiknek az áru kidobásához érdekük fűződött (a hajós, a megmenekült áruk
tulajdonosai)
e) KÁROK ÉS HASZNOK BESZÁMÍTÁSA (COMPENSATIO LUCRI ET DAMNI)

- akkor sem követelhető teljes kártérítés, ha a károkozó cselekményből a károsultra nézve bizonyos
hasznok is származtak
- ilyenkor csak az esetleges hasznokat meghaladó kár megtérítéséről lehet szó
- pl.: valaki két különálló, meghatározott területű telket ad el ugyanannak a vevőnek, s utóbb kiderül,
hogy a telkek területe nem egyezik a szerződés szerinti mértékkel (az egyik valamivel kisebb, a másik
nagyobb); ez esetben az eladó csak a beszámítás után fennmaradó esetleges különbözetért („szaldó”)
felel
f) KÁRENYHÍTÉSI KÖTELEZETTSÉG
- a károsult is köteles közreműködni a kár elhárítása illetve csökkentése érdekében
- ha ennek nem tesz eleget a károsult, az ebből adódó többletkárt magának kell viselnie, csökken a
kártérítési kötelezettség
VI. MENTESÜLÉS A KÁRTÉRÍTÉSI KÖTELEZETTSÉG ALÓL

- nem terheli kártérítési kötelezettség a károkozót, ha a törvényben/szerződésben meghatározott
mentesítő körülmény fennforgását bizonyítja
a) ha bizonyítja culpa-janak hiányát
b) ha a felelősségét szerződésben korlátozta
c) ha kimutatja, hogy a kár a károsult hibájából
b) vagy beleegyezésével következett be
511. A POZITÍV ÉS A NEGATÍV INTERESSE
🡪 lásd 510. tétel, „A kártérítés mértéke”, 5. pont
512. AZ ADÓS FELELŐSSÉGE ÁLTALÁBAN

[MINIMUM TÉTEL XXXV.]
I. A FELELŐSSÉG FOGALMÁNAK KIALAKULÁSA

- XVIII. század, Franciaország (responsabilité), sokféle értelemben használt fogalom
- általános értelem: az ember állandó alávetettsége a társadalmi normáknak, és a norma megszegése

esetén alkalmazható szankcióknak
- megkülönböztetünk:
▪ JOGI FELELŐSSÉG (jogi normáknak való alávetettség)
A) büntetőjogi,
B) polgári jogi felelősség
α) szerződés megszegéséért való (kontraktuális),
β) szerződésen kívüli károkozásért való (deliktuális) felelősség
▪ EGYÉB TÁRSADALMI (politikai, erkölcsi) NORMÁKNAK VALÓ ALÁVETETTSÉG
- a római jog a felelősség fogalmát nem ismerte

- a latin nyelvben nem is létezett ilyen jelentésű szó
- de a fogalom lényegével tisztában voltak, és ők dolgozták ki azokat a szabályokat, amelyekre a mai napig
is épül a (polgári) jogi felelősség
II. A SZERZŐDÉSI FELELŐSSÉG A RÓMAI JOGBAN

- az adós felelősségének problematikája egy szerződés nem előírásszerű feljesítése esetén különbözik korok
szerint
a) ARCHAIKUS JOG
- merev, objektív szempontok
- a ius strictum szerint
- ha a teljesítés elmaradása vagy a nem kellő teljesítés miatti kötelemsértés (mint eredmény) és
valamely személy (mint okozó) magatartása között megállapítható vagy valószínűsíthető volt az
okozati kapcsolat, a jog az illetőt az eset konkrét körülményeitől függetlenül felelőssé tette
- eredményfelelősség (Erfolgshaftung)
- pl.: XII táblás tv. mancipatio-s szabálya
- a nem teljesítő fél felelősségét magatartásának vétkes (szándékos vagy gondatlan) ill. vétlen jellege
nem befolyásolta
b) PRÉKLASSZIKUS JOG
- szubjektív szempontok figyelembevétele
- az adós szándékos kötelemsértő magatartása (dolus) ekkor már alapvető felelősség-kiváltó tényező
lett
- megjelent a culpa is, amely
▪ tágabb értelemben felróhatóságként
▪ szűkebb értelemben gondatlanságként (a szándékosság ellentétje) jelent meg
III. AZ ADÓS FELELŐSSÉGE A STRICTI IURIS SZERZŐDÉSEKNÉL

- „Ahogy a nyelv szólott, úgy álljon fenn a jogosultság.”
- az ilyen kötelmeknél az adós csak annyira van kötelezve, amire szó szerint vállalkozott
- pl.: ha Stichus rabszolgát ígérte, akkor a rabszolga holttestének átadásával is teljesíthet
- az adós vétlen magatartása esetén is felelt az eredmény elmaradásáért
- akkor is felelt, ha a teljesítés elemi csapás (vis maior) miatt hiúsult meg
- eredményfelelősség (Erfolgshaftung)
- később a régi jog irracionális merevsége fokozatosan oldódott

- a praetor a szerződést formailag betartó, de valójában mégis csalárd adós ellen büntetőkeresetet adott, sőt
kifejezetten szerződésszegésként bírálta el a csalárdságot azoknál a stricti iuris contractusoknál,
amelyekbe a felek fölvették a dolusra utaló záradékot (clasusula doli)
IV. AZ ADÓS FELELŐSSÉGE A BONAE FIDEI SZERZŐDÉSEKNÉL

- a bonae fidei contractusoknál a praetor már teljesen elszakadt a formális szabályoktól, és új rugalmasabb
felelősségi rendszert vezetett be
- ezeknél az adósnak a kötelem teljesítése végett mindazt meg kell tennie, amit a jóhiszeműség az adott
esetben megkívánt (quidquid dare facere oportet ex fide bona)
A) ADÓSTÍPUSOK A FELELŐSSÉG SZEMPONTJÁBÓL

- az adósi felelősség kérdésének felmerülése esetén, legelőször az tisztázandó, hogy kinek az
érdekében jött létre a szerződés
- van-e haszna a szerződésből az adósnak vagy nincs 🡪 kétféle adóstípus van:
▪ ingyenadós: ha valaki ingyen elvállalja egy dolog őrzését (letét) és a szerződésből semmi
haszna sincsen
▪ érdekelt adós: ha valaki bizonyos időre akár ingyenesen (haszonkölcsön), akár pénzfizetés
ellenében (bérlet) használatra kap egy dolgot és a szerződésből haszna van, érdeke fűződik
hozzá
B) AZ ADÓSI FELELŐSSÉGET MEGHATÁROZÓ KÖRÜLMÉNYEK

- a klasszikus jog szerint háromféle magatartás/tényállás jöhet figyelembe az adósi felelősség
megállapításánál:
▪ dolus
▪ culpa
▪ custodia
a) DOLUS
- szándékos szerződésellenes magatartás
- valaki akarattal részben/egészben meghiúsítja a szerződés célját, teljesülését
- ez a magatartás általában aktív, tevőleges:
pl: valaki azért nem tudja visszaadni a használatra kapott dolgot, mert eladta
- de lehet passzív, nemtevésben megnyilvánuló is
pl: a bérbeadó tudva nem figyelmezteti a bérlőt arra, hogy a bérbe adott hordók szivárognak
- ez az elhallgatás (reticentia)
b) CULPA
- gondatlan magatartás
- a teljesítés az adós hanyagsága folytán hiúsul meg részben vagy egészben
- pl.: a bérlő elhanyagolja a bérbe vett ló etetését, s a ló emiatt megbetegszik
- 3 fajtája van:
α) CULPA LATA
- culpa in abstracto (az elvont viszonyítási alap miatt)
- nagyfokú gondatlanság (nimia neglegentia)

- mértéke objektív
- „amikor valaki nem ügyel még arra sem, amire mindenki ügyelni szokott” (Ulpianus)
- a bárkitől elvárható gondosság megszegése olyan mértéket ölthet, amely a szándékosság
(dolus) határát súrolhatja
- a culpa lata-t és a dolus-t a felelősség szempontjából már a klasszikusok is egynek
vették
β) CULPA LEVIS
- culpa in abstracto (az elvont viszonyítási alap miatt)
- enyhe, kisebb fokú gondatlanság
- mértéke objektív, de az előzőhöz képest már enyhébb
- az követi el, aki nem tanúsítja a derék és gondos családapa (bonus et diligens pater
familias), vagy a jó gazda diligentia-ját, gondosságát
- az adós nem ügyel arra, amit előre láthatott vagy láthatott volna
- pl.: ha a kőműves rabszolga alatt a nem kellő gondossággal felállított állványzat
összedől és a rabszolga meghal, ez nem véletlen baleset, hanem culpa levis
χ) CULPA IN CONCRETO
- nem általános mértékhez viszonyított, hanem egyéni, szubjektív gondatlanság
- „nem tanúsítja más ügyében azt a gondosságot, amellyel a saját ügyeiben általában
eljárni szokott”
- minden konkrét esetben egyedileg kell megállapítani (személye válogatja)
- pl.: előfordulhat, hogy egy pedáns embernél a culpa in concreto-ért való felelősség
megközelíti, vagy eléri a culpa levis-ért való felelősség szintjét
c) CUSTODIA
- casus minor-okért, kisebb balesetekért való felelősség
- ld. 514. tétel
513. FELELŐSSÉGI FOKOZATOK A KLASSZIKUS

ÉS A IUSTINIANUSI JOGBAN
[MINIMUM TÉTEL XXXVI.]
I. AZ ADÓSI FELELŐSSÉG SZABÁLYAI A KLASSZIKUS JOGBAN

- a bonae fidei contractusok körében az adós érdekeltségétől függően különböző fokozatú felelősséggel
tartozott
- A FELELŐSSÉGI RENDSZER:
(az enyhébbtől a súlyosabb felelősségi fokozatok szerint haladva)
A) DOLUS-ÉRT VALÓ FELELŐSSÉG

- a legenyhébb felelősségi fokozat
- az adós felróható magatartásán alapuló, szubjektív felelősségi fokozat
- dolus-ért mindenki felel
- az „adott szó kötelez” erkölcsi normából következik
- ha valaki önként elvállalt valamit, erkölcstelen a tudatos szószegés, a szerződésellenes magatartás
- a dolus-ért való felelősséget előre kizárni nem lehet (kógens szabály), legfeljebb utólag el lehet
tekinteni a felelősségre vonástól
- az ingyenadós (pl.: megbízott-mandatarius, letéteményes-depositarius) felelőssége itt meg is áll,

mivel ő csak a dolusért felel
B) CULPA-ÉRT VALÓ FELELŐSSÉG

- az adós felróható magatartásán alapuló, szubjektív felelősségi fokozat
- külön tárgyalandóak az egyes gondatlansági fokozatok
a) culpa lata-ért
- mindenki felel, aki nem tanúsította a minimális, bárkitől elvárható gondosságot
- nehezen határolható el a dolus-tól, így gyakorlatilag mindenkit terhel
b) culpa levis-ért
- minden érdekelt adós felel
- akinek tehát haszna van az általa kötött szerződésből, köteles gondos családapaként eljárni, a
bonus pater familias diligentia-ját tanúsítani
c) culpa in conctreto-ért
- való felelősség meghatározott bizalmi viszonyoknál jelenik meg
- pl.: gyámságnál (tutela), a férj vagyonkezelési körében, a társasági (societas) ill. megbízási
szerzősénél (mandatum)
C) CUSTODIA-ÉRT VALÓ FELELŐSSÉG

- a legszigorúbb, objektív felelősségi fokozat
- custodia-ért felel az az érdekelt adós, akinél a szerződésből folyóan a másik fél dolga van
- az ilyen adós köteles a nála lévő dolgot megőrizni és azt a szerződés rendelkezéseinek megfelelően
a másik félnek épségben visszaadni (reddere)
- a felelősségnek kettős alapja van: (ha bármelyik előfeltétel hiányzik, az illető nem felel a custodia-
ért)
▪ szükséges hozzá, hogy az adósnak haszna legyen a szerződésből
▪ a szerződésből folyóan idegen dolognak kell az őrizetében lennie
- PÉLDÁK:
▪ egy dolog bérleténél a bérbeadó, bár érdekelt adós (mert bérösszeget kap), mégis csak
culpa levis-ért felel, mert a szerződésből kifolyólag nincs nála idegen dolog
▪ ezzel szemben a bérlő, aki szintén érdekelt adós (mert használja a bérbeadó dolgát), de
akinél egyúttal ott van a bérbeadótól bérbe vett idegen dolog, custodia-ért felel
▪ ha valaki ingyen vállalkozik arra, hogy más számára megőriz egy dolgot (letét), az ugyan
idegen dolgot tart az őrizetében, mégis mert ingyen vállalkozott az őrzésre, csak dolus-ért
felel, így tehát ha a letétbe tett dolgot ellopják tőle, nem felel, ha viszont a dolog
visszaadását tudatosan ő hiúsítja meg (pl. eladja a dolgot), már felelős
- az adósi felelősség súlyossága és a felelősséget kiváltó cselekmény, ok felróhatósága fordított

arányban állnak egymással:
▪ SÚLYOS A FELELŐSSÉG, ha enyhe, jelentéktelen ok is kiváltja azt

pl.:a custodia-kötelezetté a legsúlyosabb felelősség, mert a custodiens felel még az általa
nem tudott, rajta kívül álló történésekért is
▪ ENYHE A FELELŐSSÉG, ha csak súlyos szerződésellenes magatartás esetében kerülhet sor a

felelősség érvényesítésére
pl.: ingyenadós, mert csak a legsúlyosabb, a szándékos szerződésellenes magatartása
esetében felel
II. POSZTKLASSZIKUS ÉS IUSTINIANUSI VÁLTOZÁSOK AZ ADÓSI FELELŐSSÉGBEN

- többirányú módosítások a felelősségi rendszeren
- a felelősség alapjává általában a culpa-t tették 🡪
- az eddigi vegyes (részben objektív – custodia; részben szubjektív – dolus, culpa) rendszert teljesen
szubjektívvé alakították át
- Iustinianus módszere: a custodia-felelősséget formailag csak a hajóssal, fogadóssal és a béristálló-
tulajdonossal kötött szerződésekre tartotta fenn
- lényegében a custodia-felelősség többi esete is fennmaradt, de csak a culpa levis-ért való felelősséggel
összevonva (culpa in custodiendo - őrizetben való gondatlanság)
- a custodia helyébe a culpa in custodiendo-ért vagy a culpa in eligendo-ért való felelősség lépett
- de a felelősség szintje ténylegesen alig csökkent, mert a culpa fennforgását általában vélelmezték
514. A CUSTODIA ÉS A VIS MAIOR

[MINIMUM TÉTEL XXXVII.]
I. CUSTODIA (CASUS MINOR, „őrizet”)

- felelősségi forma, az objektív felelősség esete
- a casus minor-okért (kisebb baleset) való felelősség
CASUS MINOR:
- olyan kár, baleset, esemény, amelyet az ember általában el tud/tudna hárítani
- de amely még a „leggondosabb családapát” is érheti
- még a legnagyobb figyelem mellett is bekövetkezhet
- pl.: lopás, elvesztés, véletlen elejtés, eltörés, egérrágás
CUSTODIENS:
- custodia-kötelezett
- azok az érdekelt adósok, akik szerződésből kifolyólag egy másik fél dolgát őrzik meg
- többnyire praestare szolgáltatással tartoznak
- a vis maior határáig objektíve (szubjektív magatartásától függetlenül) felel a dolog véletlen
rongálódásáért ill. pusztulásáért
- csak vétkes késedelme esetén felel vis maior-ért, és a többletkárért
II. VIS MAIOR (CASUS MAIOR, „nagyobb erő, erőhatalom”)

- nem felelősségi forma, hanem kártelepítési tényező
- olyan erő, esemény, amelynek az emberi gyengeség nem tud ellenállni
- pl.: bizonyos természeti csapások (földrengés, árvíz, hajótörés); olyan emberi megmozdulások, amelyek
ellenállhatatlan, elemi erővel hatnak (háború, forradalom, rablóbanda támadása)
- az események abszolút jellegűek: nem az egyes személyekhez viszonyítjuk őket, hanem azt nézzük,
akadhat-e egyáltalán ember, aki az adott eseményt el tudná hárítani
- a modern jogirodalomban a vis maior-t a veszélyviselés körében tárgyalják, a felelősség kérdéskörén
kívül
- a felelősség ugyanis általában és elvileg a felróhatóságon alapul, míg a veszély (periculum) viselését a
jog objektív alapon „telepíti” meghatározott jogalanyokra
- nincs vis maior-ért való felelősség, csak vis maior folytán bekövetkezett károk viselése
- a következmények viselésére általában a casum sentit dominus („a tulajdonos érzi a véletlent”) szabálya
az irányadó
- a kivételes eseteknél az adós nem a vis maior-ért, hanem saját vétkes magatartásáért felel, amely a kárt
okozta
- vis maiorért általában senki sem felel; KIVÉVE:
a) ha azt valaki szerződésben vállalta (pl.: ősi tengeri biztosítás, pecunia traiecticia)
b) ha az illetőnek felróható, hogy a dolgot vis maior érte (pl.: előidézett forradalmi események, ld.:
Gracchus özvegye, Licinnia követelése)
c) a késedelmes adós
d) a tolvaj
e) a generikus szolgáltatással tartozó adós
f) az érdekelt adós, aki katasztrófahelyzetben a mentési munkálatoknál a saját dolgait részesítette
előnyben
515. AZ EGYES REÁL- ÉS KONSZENZUÁL-SZERZŐDÉSEKBEN SZEREPLŐ FELEK FELELŐSSÉGE

[MINIMUM TÉTEL XXXVIII.]
A FELEK FELELŐSSÉGE AZ EGYES

REÁLSZERZŐDÉSEKBEN (CONTRACTUS REALES)
HITELEZŐ ADÓS
kölcsönadó kölcsönbe vevő
(mutuans) (mutuarius)
KÖLCSÖN
nincs
(mutuum)
felelősségi fokozatok csak bonae fidei kötelmeknél lehetségesek, a
kölcsön pedig stricti iuris szerződés
haszonkölcsönbe adó haszonkölcsönbe vevő
(commodans) (commodatarius)
dolus custodia-felelős
ingyenadósként csak szándékos mivel érdekelt adós
HASZONKÖLCSÖN szerződésellenes magatartásért dolus
(commodatum) felel ha a haszonkölcsönbe adás a
commodans érdekében történt
vis maior-ért
megállapodásellenes használat
esetén (ez lopásnak minősül)
letétbe helyező, letevő letétbe vevő, letéteményes
(deponens) (depositarius)
culpa dolus
LETÉT mint érdekelt adós ingyenadósként; ha ellopják tőle,
(depositum) nem felelős
vis maior-ért
használat esetén, amely lopásnak
minősül (furtum usus)
záloghitelező zálogadós
zálogba vevő zálogba adó
ZÁLOGSZERZŐDÉS
custodia-felelős culpa levis
(pignus)
mivel érdekelt adós enyhe, kisebb fokú gondatlanság,
gondosság nem tanúsítása esetén
CSERE egyik fél másik fél
(permutatio) dolus (?)
szívességi használatba szívességi használó
SZÍVESSÉGI (precariumba) adó (precarista)
HASZNÁLAT dolus dolus
(precarium) ingyenadósként kivételes eset, mivel érdekelt
adós
bizományba adó átvevő (bizományos)
culpa custodia-felelős
ELADÁSI BIZOMÁNY
mint érdekelt adós mivel érdekelt adós
(aestimatum)
vis maior-ért
mivel minden kockázatot visel
A FELEK FELELŐSSÉGE AZ EGYES

KONSZENZUÁLSZERZŐDÉSEKBEN (CONTRACTUS CONSENSUALES)
HITELEZŐ ADÓS
eladó vevő
(venditor) (emptor)
culpa culpa
ADÁSVÉTEL
mint érdekelt adós
(emptio venditio)
custodia-kötelezett
ha az adásvétel megkötése után
az áru még nála van
tulajdonos a dolog használója
culpa levis custodia-kötelezett
DOLOGBÉRLET
a használhatóságért a dolog épségben tartásáért
(locatio conductio
vis maior-ért
rei)
folytán amíg a bérlő nem
használhatja a dolgot, a bérbeadót
nem illeti meg a bér
bérmunkás munkaadó
MUNKASZERZŐDÉS
culpa levis culpa levis
(locatio conductio
gondosan köteles eljárni mint érdekelt adós
operarum)
custodia-kötelezett
a rábízott dologért
VÁLLALKOZÁSI megrendelő a mű előállítója, a vállalkozó
SZERZŐDÉS culpa levis culpa levis
(locatio conductio mint érdekelt adós gondosan köteles eljárni
operis) custodia-kötelezett
a nála lévő idegen dolgokért
megbízó megbízott
MEGBÍZÁS (mandator) (mandatarius)
(mandatum) culpa levis dolus
mint érdekelt adós ingyenadósként
egyenjogú tagok
TÁRSASÁG
dolus
(societas)
culpa in concreto
KK,KLL
516. A KÉSEDELEM
I. AZ ADÓSI KÉSEDELEM FOGALMA ÉS FELTÉTELEI

- késedelem: mora
- az adós akkor esik késedelembe (mora debitoris), ha
a) lejáratkor
b) felhívásra
c) neki felróhatóan nem teljesít
A) LEJÁRAT
- a teljesítés követelhetősége
- a szolgáltatás azonnal esedékes, teljesítendő, ha a törvény/szerződés mást nem ír elő
- a kötelem keletkezése és lejárta (követelhetősége) elvileg egybeesik
- néha a teljesítés csak rövidebb-hosszabb idő elteltével válik követelhetővé
B) FELHÍVÁS
- a lejárat általában még nem eredményezi az adós késedelembe esését
- a római jog megkívánta azt is, hogy a hitelező szólítsa fel adósát a teljesítésre
- ez a felhívás (interpellatio)
- ha a felhívás megtörtént, az adósnak haladéktalanul teljesítenie kell, ellenkező esetben késedelembe esik
(mora ex persona)
- az interpellatio szükségtelen:
+ constitutum és pontosan meghatározott teljesítési határidő esetén, mivel „a határidő teszi a
felhívást az ember helyett” („dies interpellat pro homine”)
+ a puszta lejárattal való késedelem (mora ex re) eseteinél: pl.: minor hitelezővel szemben; ha az
adóst nem lehet megtalálni; deliktuális kötelmeknél, pl.: lopás („a tolvaj ugyanis mindig
késedelmesnek tekintendő”)
C) FELRÓHATÓSÁG
- a teljesítés elmaradása az adósnak felróható, rajta múlik
- felróható magatartás: ha az adós nem úgy járt el, amint azt adott esetben a törvény vagy a szerződés
előírja (pl.: dolus-t követett el; nem tanúsított gondosságot)
- a felróható magatartás esetei az „adósi felelősség” c. résznél található, 514. tétel
- ha a teljesítés a felróható magatartás következtében a lejáratkor, a hitelezői felhívás ellenére elmarad, az
adós késedelembe esik
- a custodiens csak vétkes késedelme esetén felel vis maiorért és a többletkárért
- „Az is késedelmes adósnak számít, aki inkább pereskedni akart, semmint a dolgot kiadni.”
II. AZ ADÓSI KÉSEDELEM HATÁSA AZ ADÓSI FELELŐSSÉGRE

- az adós elvileg köteles a hitelezőt olyan helyzetbe hozni, mintha a késedelem nem történt volna, mintha
kellően teljesített volna
- az adósi késedelem következményei:
a) korlátlan felelősség (még a vis maior-ért is)
b) kártérítés
c) késedelmi kamat fizetése
A) KORLÁTLAN FELELŐSSÉG
- az adós felelőssége a késedelembe esés pillanatától kezdődően korlátlanná válik,
- felel a vis maiorért is
- a kötelem ugyanis a késedelem által „örökéletűvé” válik (perpetuatio obligationis)
- pl.: ha a letéteményes (aki mint ingyenadós csak a dolus-ért felel) felhívásra nem adja vissza a letétbe vett
dolgot, s a dolog önhibáján kívül elpusztul, felelős érte
- egyetlen esetben mentheti ki magát azáltal, hogy bizonyítani tudja, hogy a határidőn belüli teljesítés
esetén a dolgot a hitelezőnél is ugyanaz a sors érte volna
B) KÁRTÉRÍTÉS
- bonae fidei contractus-nál a késedelmes adós köteles a késedelemben keletkezett esetleges kárt a
hitelezőnek megtéríteni
- stricti iuris obligatio-nál csak külön kikötés esetén lehetett követelni kártérítést
- a ~ kiterjedhetett a nemteljesítés folytán elmaradt hasznokra is (lucrum cessans)
- a kár nagyságát a hitelezőnek kell bizonyítania
C) KÉSEDELMI KAMAT FIZETÉSE

- bonae fidei contractus-nál az adós köteles (elsősorban a pénztartozások (pl.: bérleti díj) késedelmes
fizetése esetén) késedelmi kamat (usura ex mora) fizetésére
AZ ADÓSI KÉSEDELEM MEGSZŰNÉSE

- ha az adós a késedelembe esés után felajánlja a kellő teljesítést (az elmulasztott szolgáltatás teljesítését és
a hitelezőnek a késedelemből eredő valamennyi kárának megtérítését), ettől kezdődően a késedelembe
esés következményei megszűnnek
III. A HITELEZŐI KÉSEDELEM (mora creditoris)

- ha a hitelezőn múlik, hogy az adós nem tud teljesíteni
- lényege: az adós kellően felajánlott szolgáltatása a hitelező miatt nem valósulhatott meg
A HITELEZŐI KÉSEDELEM MEGNYILVÁNULHAT:
▪ a teljesítés megakadályozásában
▪ a kellően felajánlott teljesítésnek megfelelő jogalap (iusta causa) nélküli el nem fogadásában, vagy
határidőn túli halasztásában
▪ gondatlanságban
▪ vétlen magatartásban
A HITELEZŐI KÉSEDELEM HATÁSAI: (ellentétes az adósi késedelemmel)

- hitelezői késedelemnél az adós felelőssége a minimumra (dolus) száll le, vagyis az adós kötelezettsége
megszűnik, ha az a dolog, amellyel az adós teljesíteni akart, nem az adós dolus-a folytán semmisült meg
- az adós jogosult lesz arra, hogy a teljesítést otthagyja
- adósi késedelembe esést a hitelezői késedelem megszűnteti
- az adós nem válik kötelezetté arra, hogy késedelmi kamatot fizessen
A HITELEZŐI KÉSEDELEM MEGSZŰNÉSE:

- a hitelező az elmulasztott tennivalókat pótolja és az adósi szolgáltatás elfogadására vonatkozó készséget
kijelenti
- a felek megállapodnak egy későbbi teljesítésbe
517. A KEZESSÉG FOGALMA ÉS FORMÁI
- a kötelem biztosítéka: garancia arra, hogy az adós teljesítse kötelezettségét

- a hitelező egyik fajta biztosítása az adós fizetésképtelensége esetén
- személyi jellegű, kötelmi jogi (in personam) biztosíték
I. A KEZESSÉG FOGALMA
- járulékos kötelem (obligatio accessoria)
- a főkötelem (obligatio principalis) teljesítését biztosítja azáltal, hogy a kezes a főadós (debitor/reus
principalis) nemteljesítése esetére kötelezettséget vállal a főadósi kötelem megvalósítására
- a kötelem teljesítését garantálja azáltal, hogy megsokszorozva az adóst személyi biztosítékkal növeli a
hitelező követelésének fedezetét
II. A KEZESSÉG TÖRTÉNETE, FORMÁI
A KEZESSÉG TÖRTÉNETE
- a római jog régóta ismert személyi biztosítékokat magán/nemzetközi jog körében is
- de még Iustinianusnál sem vált önálló intézménnyé
- formatakarékosság: a kezesség megteremtésének társadalmi igényét nem egy új jogintézmény
kidolgozásával, hanem meglevő jogi konstrukciók (stipulatio, mandatum, constitutum, receptum
argentarii) megfelelő alkalmazásával elégítették ki
- ezért nincs a kezességnek latin szakkifejezése
A KEZESSÉG FORMÁI
1) STIPULATIO FORMÁJÁBAN LÉTREHOZOTT KEZESSÉG
- a kezesség legősibb formái a stipulatio keretében alakultak ki
A) ARCHAIKUS KOR
- a stipulatio-s kezességnek 2 fajtája volt:
▪ SPONSIO
▪ FIDEPROMISSIO
- közös jellemzőik:
▪ csak szóbeli kötelmekhez (ún. verbálszerződésekhez) járulhattak
▪ ha egyszer létrejöttek, a továbbiakban függetlenek voltak a főkötelemtől
▪ a kezességi kötelem az örökösre nem szállt át
▪ csak 2 évig állott fenn
▪ több kezes esetén a tartozás azok között fejenként megoszlott
α) SPONSIO
- a feltett kérdés és a kezes válasza: „Esküvel ígéred, hogy ugyanazt adod, amit Maevius
esküvel ígért?” „Esküvel ígérem.” („Spondeo.”)
- eredetileg mindazon stipulatio-k, amelyekben a spondeo igét használták
- később a szó szűkebb értelmében a kezesség egyik fajtájának elnevezéséül szolgált
- ilyenkor a kezes elnevezése: sponsor (ld.: mai „szponzor”)
- kizárólag a rómaiak számára fenntartott jogügylet

- szigorú alakszerűséget kívánt meg
- ennek be nem tartása esetén a kezes szabadult a szolgáltatás alól
β) FIDEPROMISSIO
- a kérdés-felelet csak az alkalmazott szavakat tekintve különbözött a sponsio-tól: „Hitedre
ígéred,…?” „Hitemre ígérem.” („Fide promitto.”)
- a sponsio-val szemben ezt nemcsak a rómaiak, hanem a latinjogúak és a peregrinusok is
alkalmazhatták
- nem korlátozódott a dare szolgáltatás biztosítására, hanem bármely más szolgáltatás
(facere, praestare) biztosítására is szolgált
- ez is egy érvényesen létrejött főkötelmet tételez fel
- amennyiben a főkötelem érvénytelen, a kezesség is érvénytelen
B) PREKLASSZIKUS KOR
- a fejlettebb fideiussio lett a domináns kezességi forma, kiszorította a többit
χ) FIDEIUSSIO
- alakilag még szintén stipulatio formájában jött létre: „Hitedre fogadod,…?” „Hitemre
fogadom.” („Fide iubeo.”)
- de tartalmilag már eltért a két előbbi kezességi formától
- a fideiussor ígérete ugyanis nem a főadós által formálisan megígért, hanem a tényleges
tartozásra vonatkozik
- érvényességének feltétele: egy idegen főadósság létezése
- nem vállalhattak kezességet:
▪ nők; ha mégis, akkor érvénytelen, és exceptio-val lehetett élni
▪ katonák, papok
▪ curialisok
2) MEGBÍZÁS FORMÁJÁBAN LÉTREHOZOTT KEZESSÉG

(MANDATUM QUALIFICATUM)
- a klasszikus korban a kezességet egyre gyakrabban formátlan (pénz hitelezésére szóló) MEGBÍZÁSsal
(mandatum) hozták létre
- a KEZES (megbízó, mandator) megbízza a HITELEZŐT (megbízott, mandatarius), hogy hitelezzen
bizonyos összeget a FŐADÓSNAK
- ha a főadós lejáratkor nem teljesít, a hitelező a megbízási szerződés folytán actio mandati
contraria-val fordulhat megbízója, a kezes ellen, hogy térítse meg a megbízás teljesítéséből
keletkezett kiadásait (ez a főadósnak nyújtott hitel)
3) TARTOZÁSELISMERÉS FORMÁJÁBAN LÉTREHOZOTT KEZESSÉG

(CONSTITUTUM DEBITI ALIENI)
- új kezességi forma a klasszikus korban a praetori tartozáselismerés (constitutum debiti)
felhasználásával
- ha valaki egy másik személy tartozását elismerte, ebből az elismerésből kifolyólag kezesként felelt
- szabályai kezdetben eltértek a kezesség szabályaitól, és csak Iustinianus terjesztette ki a fideiussio
és a mandatum qualificatum szabályait a constitutum debiti alieni-re
518. A FEJLETT KEZESSÉG FŐBB ELVEI.

BENEFICIUMOK A KEZESSÉGNÉL
I. A FEJLETT KEZESSÉG FŐBB ELVEI:

- a fideiussio néven indult és a későbbiekben elsősorban mandatum formájában létrehozott fejlett római
kezesség fő elvei a következők:
1) JÁRULÉKOSSÁG
- a kezesség mindig járulékos kötelem (a főkötelem járuléka, accessio-ja)
- ebből következik, hogy a kezes nem lehet többre kötelezve, mint a főadós (kevesebbre viszont
igen)
- ha a főkötelem bármilyen okból megszűnik, a kezes automatikusan szabadul (ipso iure liberatio)
- a főadóst megillető exceptio-kra a kezes is hivatkozhat
2) MINDEN KÖTELEM BIZTOSÍTÉKA

- a kezesség nemcsak stipulatio-s, hanem bármilyen más kötelem biztosítására szolgálhat
- „általában mindenféle kötelemnél lehet kezest alkalmazni”
- pl.: rabszolga kötelmét (naturalis obligatio) szintén érvényesen lehetett kezességgel biztosítani
3) ÁTSZÁLLÁS
- a kezesség nem személyhez tapadó kötelem
- így időbeli korlátozás nélkül átszáll a kezes örököseire
4) EGYETEMLEGESSÉG
- több kezes egyetemlegesen felel
- megosztás kedvezménye(beneficium divisionis): bármelyik kezes kérésére a tartozás Hadrianus
rendelete (epistula Hadriani) értelmében megoszlik a fizetőképes kezesek között
- az egyetemlegesség azonban még ekkor is fennmarad (mivel ha a hitelező valamelyik kezestől nem
kapná meg teljes egészében a ráeső részt, a hiányzó összeget behajthatja a többi kezesen)
5) A PERLÉS SORRENDJE
- Iustinianusig a főadós nemteljesítése esetén a hitelező szabadon választhatta meg, hogy kit perel
(készfizető kezesség)
- sem a kezesek egymás közötti, sem a főadós és kezesei viszonylatában nem voltak sorrendhez
kötve, mivel „jogunk szerint a hitelezőnek hatalmában áll az adóst mellőzve a fideiussorokat
választani” (Septimus Severus)
- sortartás kedvezménye(beneficium ordinis, Iustinianus): a hitelező köteles előbb a főadóson
megkísérelni a tartozás behajtását, és csak ennek sikertelensége esetén fordulhat a kezesek ellen a
hiányzó összeg erejéig
6) FIZETŐ KEZES
- bizonyos értelemben a hitelező helyébe lép
- megkapja a hitelező kereseteit, esetleges egyéb biztosítékait (pl.: zálogjog, stb.)
- eredetileg a legis actio-s eljárás idején a fizető sponsor a főadós ellen egyenesen és közvetlenül
manus iniectio-val élhetett
- később a lex Publilia alapján duplum-ra menő actio depensi-nek volt helye
II. BENEFICIUMOK (KEDVEZMÉNYEK) A KEZESSÉGNÉL:

a) BENEFICIUM DIVISIONIS
- megosztási kedvezmény
- Hadrianus rendelete (epistula Hadriani) vezette be
- bármelyik kezes kérésére a tartozás megoszlik a fizetőképes kezesek között
- az egyetemlegesség azonban még ekkor is fennmarad (mivel ha a hitelező valamelyik kezestől nem
kapná meg teljes egészében a ráeső részt, a hiányzó összeget behajthatja a többi kezesen)
b) BENEFICIUM ORDINIS
- sortartási kedvezmény
- Iustinianus vezette be
- a hitelező köteles előbb a főadóson megkísérelni a tartozás behajtását, és csak ennek sikertelensége
esetén fordulhat a kezesek ellen a hiányzó összeg erejéig
519. A ZÁLOGJOG FOGALMA, FORMÁI,

KELETKEZÉSI FORRÁSAI, MEGSZŰNÉSE
- a kötelem biztosítéka: garancia arra, hogy az adós teljesítse kötelezettségét

- a hitelező egyik fajta biztosítása az adós fizetésképtelensége esetén
- dologi jogi (in rem) biztosíték
I. A ZÁLOGJOG FOGALMA
- olyan in rem actio-val ellátott jog, amelynél fogva valamilyen vagyontárgy egy követelés
biztosítékául szolgál akként, hogy ha az adós a lejáratkor nem teljesítene, a hitelező jogosult ezt a
vagyontárgyat értékesíteni és követelését a vételárból kielégíteni
- a hitelező köteles azonban az esetleges vételárfölösleget (superfluum, hyperocha) az adósnak kifizetni,
illetve ha a követelés megszűnnék, a dolgot visszaadni
- már a XII. táblás törvényben találkozunk bizonyos zálogjogi formákkal, de csak a klasszikus kor
alakított ki modern konstrukcióknak megfelelő zálogjogi alakzatokat
II. A ZÁLOGJOG FORMÁI

- 3 formája van:
▪ FIDUCIA (CUM CREDITORE CONTRACTA)
▪ PIGNUS („KÉZIZÁLOG”)
▪ HYPOTHECA („JELZÁLOG”)
1) FIDUCIA (CUM CREDITORE CONTRACTA)

- szereplők:
a) hitelező - vevő - fiduciarius
b) adós - eladó
- olyan mancipatio, amelynek alkalmával a hitelező/vevő ünnepélyesen megígérte, hogy a dolgot,

amelyet a mancipatio-val megszerez, bizonyos feltételekkel mancipatio (esetleg in iure cessio)
útján visszaszolgáltatja az adós/eladónak
- a mancipatio (ősi civiljogi ügyletként) nem tartalmazhatott feltételt 🡪
- mindez egy, a hitelezővel kötött bizalmi alapú megállapodás (pactum fiduciae)
- a dolog visszaadását a tisztesség, a szótartás (fides) garantálja
- fiducia tárgya csak res mancipi lehetett, melyet a hitelező az adóstól CIVILJOGI TULAJDONBA kapott
nuncupatio: (szóbeli „mondóka”)

- HA az adós/eladó bizonyos időn belül (lejáratkor) nem adná vissza a „vételárat”, akkor az
„adásvétel” véglegessé válik: a hitelező/vevő megtarthatja a dolgot (a zálogtárgyat)
- HA azonban az adós/eladó időben teljesítene, a hitelező/vevő is köteles a dolgot visszaszolgáltatni,
ezzel pedig az adásvétel hatályát veszti
- a praetori jog kialakított egy infamiával járó kötelmi keresetet (actio fiduciae), mellyel a
zálogadós perelhetett a dolog kiadása illetve kártérítés iránt
- a hitelező teljes biztonságot élvezett
- az adós pedig egyoldalúan ki volt szolgáltatva hitelezőjének, hiszen ha az elidegenítette a dolgot, az
adós legfeljebb kötelmi jogi alapon, kártérítésért perelhette őt a fides megsértése miatt
2) PIGNUS („KÉZIZÁLOG”)
- az adós nem tulajdont, hanem csak BIRTOKot ruház (civilis possessio ad reliquas causas) a
hitelezőre
- a KÉZIZÁLOG-HITELEZŐ (creditor pigneraticius) mivel nem tulajdonos jogszerűen nem
idegeníthette el a zálogtárgyat
- az adós rei vindicatio-val bárkitől visszaszerezhette azt
(feltéve, hogy teljesített és tulajdonos volt)
- a hitelező keresete az actio pigneraticia volt
- a gazdasági hátrány miatt (a zálogba adás által a dolog kiesett a gazdasági élet vérkeringéséből,
mivel a zálogtárgyat külön kikötés híján a hitelező nem használhatta; ha mégis, lopást követett el –
furtum usus), ennek kiküszöbölésére:
a) a hitelező gyakran visszaadta a dolgot az adósnak szívességi használatra (precarium) / bérbe

(locatio conductio rei), hogy az tovább használhassa
b) ELLENHASZNÁLAT (antichrésis): külön megállapodással (pactum antichreticum)

biztosították, hogy a hitelező (általában kamatok fejében) használhassa a zálogtárgyat és
szedhesse annak gyümölcseit; a zálogtárgyból befolyó hasznok beszámítandók voltak a
követelésbe
c) egyes császári rendeletek megtiltották bizonyos létfontosságú, közérdekű dolgoknak a

hitelezői birtokba vételét
d) a fiducia-val szemben a pignus-nál a dolog záloghitelezői birtoklása nem eredményezhetett

tulajdonszerzést; a hitelező a zálogtárgyat eredetileg sem el nem adhatta, sem tulajdonul meg
nem szerezhette, így a pignus (csak visszatartási jogot, retentio-t biztosítva) nem érte el
célját, vagyis nem garantálta, hogy a hitelező követelése kielégítést nyerjen
DE: szokássá vált pactum-mal kikötni az eladási jogot (ius distrahendi / vendendi): azt, hogy ha
az adós lejáratkor nem teljesít, a hitelező eladhatja a dolgot és a vételárból kielégítheti
igényeit; később ez a törvénynél fogva a pignus velejárója lett
3) HYPOTHECA („JELZÁLOG”)
- a ~ puszta megegyezéssel (conventio, pactum) jött létre
- az adós formátlan megállapodással leköti zálogul valamilyen dolgát: nem kell hozzá
tulajdonba/birtokba adás
- „pignus az, ami átkerül a hitelezőhöz, hypotheca az, amikor még birtok sem kerül a hitelezőhöz”
- JELZÁLOG-HITELEZŐ (creditor hypothecarius)
- Hadrianustól kezdődően nevezik hypotheca-nak („jelzálog” – jelképes zálog)
4) A ZÁLOGJOGI FORMÁK FEJLŐDÉSE
a) INTERDICTUM SALVIANUM
- in personam hatályú
- a birtok megszerzésére szolgáló interdictum-ok körébe tartozik
- Salvius praetor biztosította a haszonbérbeadót, hogy a haszonbérlőjével (colonus) kötött
formátlan megegyezés alapján bérlőjének a BÉRLEMÉNYBE BEVITT DOLGAI (invecta, illata) a
bérleti díj biztosítására zálogul szolgáljanak (interdictum Salvianum)
- nemteljesítés esetén ugyanis a bérbeadó jogosult volt megakadályozni e dolgok elvitelét,
illetve birtokba vehette azokat
b) ACTIO SERVIANA
- in rem hatályú védelem
- alkalmazási köre továbbra is csak a haszonbérlettel kapcsolatban zálogul lekötött invecta-ra
és illata-ra terjedt ki
- Servius praetor in rem keresetet adott a haszonbérbeadónak nemcsak a haszonbérlő, de
bárki más ellen is, akinél a bérleménybe bevitt és lekötött vagyontárgyak találhatók (actio
Serviana)
c) ACTIO SERVIANA UTILIS / ACTIO HYPOTHECARIA

- az actio Serviana-t a praetorok utiliter megadták minden olyan esetben, amikor az adós a
hitelezővel puszta megállapodással (pactum hypothecae) alapított zálogjogot
- nemcsak haszonbérlettel kapcsolatos, hanem bármely más jogviszony körében is, és akkor is,
ha a zálogtárgy invecta et illata-ként sem került a hitelező ellenőrzése alá
d) A IUSTINIANUSI JOG
- a fiducia már nem létezett
- kétféle zálogjogot ismert: a hypotheca puszta megegyezéssel jött létre,
a pignus-nál a dolog átadására is szükség volt a zálogjog keletkeztetéséhez
- a két zálogjogi formát az egységes zálogjog két konkrét megnyilvánulásának tekintették: „a
pignus és a hypotheca között csupán a név hangzásában van különbség” (Digesta)
III. A ZÁLOGJOG KELETKEZÉSI FORRÁSAI

1) A FELEK RENDELKEZÉSE
2) A TÖRVÉNY
3) HATÓSÁGI VAGY BÍRÓI INTÉZKEDÉS
A FELEK RENDELKEZÉSE ÚTJÁN

- alapvetően szerződés, kivételesen egyoldalú rendelkezés (pl.: végrendelet)
- a zálogjogot keletkeztető szerződés:
a) fiducia esetén a mancipatio
b) zálogtárgy birtokba adása esetén szűkebb értelemben vett pignus (contractus pigneraticius,
mint reálszerződés, amely a dolog átadása nélkül is érvényes)
c) alakszerűtlen, de peresíthető pactum hypothecae
TÖRVÉNYI ZÁLOGJOG (HYPOTHECA LEGALIS)
- már a XII táblás törvény is ismerte
- ilyen zálogjog volt:
a) a bérbeadót a bér biztosítására a bérleménybe a bérlő által bevitt dolgokon (invecta et illata)
kikötés nélkül is fennálló zálogjog
b) a haszonbérletnél a bérlő által (quasi traditio-val) már megszerzett gyümölcsökön fennálló
zálogjog
c) a feleséget hozománya visszakövetelésének biztosítására és férji vagyonkezelés esetén a férj
vagyonán fennálló zálogjog
d) a gyám és gondok vagyonát terhelő zálogjog
e) a fiscus törvényi zálogjoga
HATÓSÁGI VAGY BÍRÓI INTÉZKEDÉS ÚTJÁN

- így keletkezik zálogjog pl.:
▪ egyes praetori birtokba utalásoknál
▪ marasztalt adós vagyonára vezetett végrehajtásnál

IV. A ZÁLOGJOG MEGSZŰNÉSE
a) A FŐKÖTELEM MEGSZŰNÉSE
- a zálogjog járulékos jog
- ha a biztosított követelés megszűnik (pl.: teljesítés, letétbe helyezés), a járulékos zálogjog is
megszűnik
b) A ZÁLOGTÁRGY ELADÁSA
- kamatozó követeléseknél a zálogtárgy eladásából befolyt vételárból előbb a kamatokat kell
elszámolni, és csak azután kerülhet sor a tőkére
- ha utóbb a követelés több személy között oszlanék meg, ez esetben a zálogjog továbbra is teljes
egészében fennáll mindaddig, amíg az összes hitelező követelése teljes kielégítése nem nyer
- a zálogjog tehát oszthatatlan
c) EGYÉB ESETEK
- zálogtárgy elenyészése
- confusio
- lex commissoria érvényesítése
- a hitelező lemond a zálogjogáról
- elévüléssel (II.Theodosius elévülési rendelete: 30/40 év alatt a zálogjog is elévül)
- a zálogmentesség elbirtoklással, amire 3. személynek a praescriptio longi temporis révén volt
lehetősége
520. A ZÁLOGJOG TARTALMA
II. A ZÁLOGJOG TÁRGYA

- eredetileg csak testi dolog lehetett
- később már mindent zálogba lehetett adni, ami adásvétel tárgyát képezhette
- így pl.: a klasszikus korban jogosultságokat is el lehetett zálogosítani (pl.: követelést [pignus nominis],
felülépítményi jogot)
- ismerték az általános, egyetemes zálogjogot is (hypotheca generalis): az adósnak nemcsak egyes
meghatározott vagyontárgyai, hanem minden meglévő, sőt leendő vagyona is zálogjogi megterhelés alá
került (általában törvényi zálogjog volt)
- alzálog (pignus pignoris): a zálogjog elzálogosítása; a záloghitelező a nála lévő zálogtárgyat 3.
személynek zálogba továbbítja, ilyenkor az alzáloghitelező szerzi meg az eladási jogot illetve annak
elsőbbségét
III. A ZÁLOGJOG TARTALMA
a) PIGNERATICIA IN REM
- a zálogjogból folyó legfőbb jogosítvány az, hogy érvényesítése a hitelező részére pigneraticia in rem
actio-t eredményez
- pl.: ha az adós rosszhiszeműen elidegenítette volna a zálogtárgyat, a hitelező bárkitől (a jelenlegi
birtokostól, aki egyben tulajdonos is!) követelheti a dolgot, még ha az illető jóhiszeműen szerzett is
- mivel a szerző csak zálogjoggal terhelt tulajdont szerezhetett (a nemo plus iuris miatt)
- a követelés és járulékai kifizetésével a birtokos megtarthatja a dolgot (facultas alternativa)
b) BIRTOKVÉDELEM
- a záloghitelezőt megillető birtokvédelem is mindenki ellen ható védelmet biztosított
c) A ZÁLOGTÁRGY ELADÁSÁNAK JOGA
- mindenkivel szemben hatályos jog a zálogtárgy eladásának a joga (ius distrahendi)
- az eladásnál a vevő részére történő traditio-val a záloghitelező tulajdont ruház a vevőre (bár nem
tulajdonos), ő maga azonban nem szerepelhet vevőként
d) LEX COMMISSORIA („JOGVESZTŐ ZÁRADÉK”)
- in rem hatályú jogosultságot biztosított a záloghitelező számára a régi eredetű lex commissoria
elnevezésű szerződési kikötés
- a záloghitelező nemteljesítés esetén követelése fejében megtarthatta a zálogtárgyat
- I. Constantinus az ilyen kikötéseket, mivel azok súlyosan sértették az adósok érdekeit, semmiseknek
nyilvánította
- ha az eladás vevő hiányában nem sikerült, a hitelező kérhette a császártól a dolog tulajdonát
e) AZ ELADÁS CÉLJA
- a zálogtárgy eladásának célja a hitelező követelésének kielégítése
- ha a befolyt vételár csak a követelés egy részét fedezte, a ki nem elégített rész erejéig a hitelezők
követelési joga fennmarad, mivel „az eladás nem mentesíti az adóst, csak ha a hitelező megkapta a
pénzét”
- ha a zálogtárgy eladásakor a vételár meghaladta a hitelező követelését, a hitelező köteles a maradékot az
adósnak kiadni
521. KIELÉGÍTÉSI SORREND TÖBB ZÁLOGHITELEZŐ ESETÉN.

IUS OFFERENDI
- ugyanazon a dolgon több zálogjog is alapítható

- de az ilyen többszörös elzálogosítás csak JELZÁLOG (hypotheca, puszta megegyezéssel létesített
zálogjog) esetén lehetséges, mert a kézizálognál (pignus) a birtokátadás kizárta, hogy újabb zálogjogot
lehessen létesíteni az adott tárgyon
I. EGY ADOTT DOLGON TÖBB ZÁLOGJOG KELETKEZHET:
a) KÜLÖNBÖZŐ SZEMÉLYEK ZÁLOGOSÍTÁSA ÁLTAL:

- a dolgot különböző személyek zálogosították el (pl.: a civiljogi tulajdonos és az, aki
elbirtoklófélben van)
- különböző személyek engedélyeznek zálogjogot a dolgon
- a kielégítés szempontjából az actio Publiciana elvei érvényesülnek:
▪ aki erősebb jogelődtől szerzett, annak van elsőbbsége
▪ azonos jogú jogelődöktől való szerzés esetén a birtokló helyzete az erősebb
b) AZONOS ZÁLOGADÓS TÖBBSZÖRI ZÁLOGALAPÍTÁSA ÁLTAL:

- azonos zálogadós alapít egyszerre vagy egymást követően több zálogjogot ugyanarra a dologra
▪ ha a zálogjogok egy aktussal keletkeztek, a több záloghitelező követelése arányában kap
kielégítést
▪ ha a zálogjogok egy időben (t.i. azonos napon), de különböző ügylettel keletkeztek, a birtokló
záloghitelező érvényesül előnyben
▪ ha több záloghitelező különböző időben (t.i. egymást követően) szerezte a zálogjogokat,
akkor általában a qui prior est tempore, potior est iure elv érvényesül
c) PRIVILEGIZÁLT ZÁLOGJOG:
- bizonyos esetek keletkezési időre tekintet nélkül minden zálogjogot megelőznek
- ezen eseteknél az előbbi elvek nem érvényesülnek
- pl.:
▪ fiscus követelése
▪ feleség hozománykövetelése
▪ ha valaki egy már elzálogosított hajó vagy ház javítására nyújtott kölcsönt
II. A KIELÉGÍTÉSI SORREND TÖBB ZÁLOGHITELEZŐ ESETÉN
- több zálogjog esetén csak az első helyen lévő záloghitelező rendelkezhetett a zálogtárggyal, ő
határozhatott az eladás ideje és módja felől
- az eladás megszünteti a többi zálogjogot, így a vevő a dolgon zálogtehertől mentes tulajdont szerez
- a hátrább álló záloghitelezőknek annyi joguk maradt, hogy az őket megelőző hitelezők követeléseinek
kielégítése után megkaphatták az eladási ár esetleg fennmaradó részét
III. IUS OFFERENDI (IUS/FACULTAS OFFERENDAE PECUNIAE)
- a hátrább álló záloghitelezők hátrányos helyzete miatt alakult ki

- módszer: ezen záloghitelezők felajánlották az előttük álló hitelezők követeléseinek teljes (pénzbeli)
kielégítését
- ezt az előttük álló hitelező KÖTELES VOLT ELFOGADNI
- ha nem fogadná el, „bírói letétbe” helyezéssel érhető el a kívánt cél, s ezáltal a fizető hitelező megszerzi
a kielégített hitelező helyét
- ily módon a fizető hitelező kezébe került a zálogtárgy feletti rendelkezési jog
- így ezen túl ő határozza meg, hogy mikor és hogyan kerüljön eladásra a dolog
- az összes követelés kielégítése után fennmaradó esetleges vételárfölösleget a hitelező ilyenkor is köteles
volt kiadni a zálogadósnak
- az ugyanannak a dolognak többszörös elzálogosítása nem volt kielégítően szabályozva

- a római jog eredetileg semmiféle olyan rendelkezést nem tartalmazott, amely biztosította volna, hogy az
egyik hitelező tudjon a másik létezéséről, a többszörös elzálogosításról
- akadtak próbálkozások ennek megakadályozására és a nyilvántartásbavételre, de mind kudarcba fulladt
522. A KÖTBÉR ÉS A FOGLALÓ FOGALMA, FUNKCIÓI
I. A KÖTBÉR (POENA)
FOGALMA:
- a szerződő felek által stipulatio-ban kikötött pénzösszeg, amelyet az adós a szerződés nemteljesítése
vagy nem kellő teljesítése esetén köteles a hitelezőnek megfizetni
- jogeszköz az adós fizetőkészségének előmozdítására
FAJTÁI:
1) A KÖTBÉR FUNKCIÓI A PERES ELJÁRÁS SORÁN:

a) a felek a kötbér kikötésével biztosították egymást afelől, hogy a bíró előtt a tárgyaláson
megjelennek
b) a felek adott esetben kötbér kikötésével szorították rá egymást a („választott”) bírói ítéletben
foglaltak teljesítésére
2) A PEREN KÍVÜL KIKÖTÖTT KÖTBÉR FUNKCIÓI:
a) BÜNTETÉS+KÁRTÉRÍTÉS
- kötbér: büntetés- és kártérítésként szolgál
- a felek eredetileg nem peresíthető megállapodások betartását kívánták kötbér kikötésével biztosítani
- a teljesítés elmaradása esetén fizetendő kötbér nem csak büntetés jellegű, hanem egyfajta
kártérítésnek is tekinthető, mivel az alapul szolgáló megállapodás teljesítését egyébként nem
lehetett kikényszeríteni
b) BÜNTETÉS
- kötbér: tisztán büntetésként szolgál
- peresíthető szerződés esetén a felek megállapodása: az adós nemteljesítése esetén a hitelező az
alapkötelem teljesítése mellett (cumulatio) követelheti a kötbér megfizetését is
- pl.: ház felépülésének biztosítása határidőre kötbér kikötésével; ha a ház nem készülne el időre,
mind a kötbér, mind a ház felépítése követelhető
c) ÁTALÁNYKÁRTÉRÍTÉS
- kötbér: átalánykártérítésként szolgál
- anélkül, hogy az alapkötelem teljesítése emellett szóba jönne
- olyan eseteknél bír jelentőséggel, ahol nehéz vagy lehetetlen a kár összegszerű meghatározása,
bizonyítása
- a felek a kötbér összegében előre megállapítják a kártérítés mértékét
- pl.: ha a bérbeadó a kikötött idő előtt szünteti meg a bérletet, a bérlő az erre az esetre szóló kötbér
formájában kap kártérítést
d) ALTERNATÍVA
- kötbér: alternatívaként szolgál az alapkötelem mellett (obligatio alternativa)
- a hitelező választ: az alapkötelem teljesítését követeli vagy a kötbért
- esetenként előfordulhat, hogy ez az alakzat a facultas alternativa-ként jelentkezik (az adós választ,
hogy kötbért fizet, vagy teljesít)
- a kötbér-kikötés érvényességét a stipulatio-ba foglalás biztosította

- ennek révén a kötbér-igényt a stipulatio keresete útján lehetett érvényesíteni
- ha a hitelező a kötbér esedékessé válta után elfogadta az utólagos teljesítést, a kötbér többé nem volt
követelhető
- a kötbér kifizetésével az adós nem feltétlenül szabadul a kártérítési kötelezettségtől
- pl.: ha a kár meghaladja a kötbér összegét, a többlet követelhető, de természetesen ha a kötbért átalány-
kártérítésül kötötték ki, további követelésnek már nincs helye
II. A FOGLALÓ (ARRHA)
KLASSZIKUS KOR:
- e korban vált Rómában is szokássá
- az adásvételi szerződések megkötésének jeléül bizonyos értéket (pl.: gyűrűt, pénzt) adtak az eladónak -
ez volt a FOGLALÓ (arrha)
- az adásvétel mint konszenzuál-szerződés ilyenkor is létrejött már a megegyezéssel
- a foglaló (mint arrha confirmatoria) csak mutatta, bizonyította, hogy a szerződés kész, a szerződéskötés
lezárult
- „amit foglaló néven adnak, az a megkötött adásvétel bizonyítéka”
POSZTKLASSZIKUS KOR:
- görög hatásra a foglaló intézménye büntető jelleget vett fel (arrha poenalis)
- ekkor a foglalót már nemcsak az adásvételi szerződés jeléül, hanem elsősorban a szerződés betartásának
biztosítékául adták
- ha a foglalót adó fél visszalép, elveszti a foglalót
ha a foglalót kapó fél nem tartja be a szerződést, a foglaló kétszeresét kell visszaadnia (azt amit kapott, és még
ugyanannyit)
- ezzel a jog mintegy bünteti a szerződést be nem tartó felet, rászorítja a szerződés betartására; jogeszköz az
adós fizetőkészségének előmozdítására
523. A NOVATIO ÉS A DELEGATIO
- a római jogban a kötelmeket jogügyletek révén sokáig egyáltalán nem lehetett módosítani, hanem csak
létrehozni, vagy megszüntetni (novatio, delegatio)
- a klasszikus korban alakult ki a kötelem hitelezői oldalon való átruházásának lehetősége (cessio), és csak
a iustinianusi jogban vált lehetővé a kötelem módosítása
I. NOVATIO
A NOVATIO FOGALMA
- a kötelem megújítása (novatio)
- a római jog a kötelmek módosítását nem tette lehetővé, de a novatio gyakorlatilag ezt a célt szolgálta
- ennek során a régi kötelem teljesen megszűnik és helyette egy merőben új obligatio keletkezik: „az
újítás egy előző kötelemnek egy más kötelembe való átöntése és átvitele” (Ulpianus)
- valami új (aliquid novi) felvételével, beiktatásával a megszűnt régi kötelem helyén egy másik, újabb
kötelem jön létre
- ez a novum megvalósulhat azáltal, hogy pl.:
▪ a kötelem személyei változnak meg
▪ a kötelem biztosítására kezest vagy zálogot adnak
▪ a követelés összegét változtatják meg
▪ feltételt, időhatározást visznek a kötelembe vagy hagynak el, stb.

- csak a kötelem tárgya kell hogy azonos maradjon, minden egyéb megváltozhat
- a novatio-val a régi kötelem mindenestől megszűnik

- ezt követően csak a felek legutóbbi akaratának megfelelő új kötelem hatályos
- erős megszüntető hatás: a régi kötelem még akkor is megszűnt, ha az új kötelem valamilyen oknál fogva
érvénytelen lett volna
- a novatio mindig stipulatio-val jött létre, még akkor is, ha az eredeti kötelmet létrehozó jogügylet
teljesen alakszerűtlen volt
A NOVATIO NECESSARIA
- a peres eljárás során szükségképpen bekövetkezik
- ez valójában nem novatio, hanem csak hasonlít hozzá (ugyanis nem felel meg a novatio elemi fogalmi
kritériumainak, hiszen a felek akaratától függetlenül jön létre és vele a kötelem tárgya is megváltozik)
- 2 esete van:
▪ „az adós a litis contestatio előtt adni (teljesíteni) köteles, a litis contestatio után pedig köteles
bevárni az ítéletet”
▪ „az ítélethozatal után a marasztalt fél köteles eleget tenni az ítéletnek”
- litis contestatio: megújítja az alapkötelmet, s kötelezi a feleket, hogy bevárják a bíró ítéletét, mely már
csakis pénzre szólhat
- a condemnatio-val ismét noválódik a régi kötelem, mert a feleket ezentúl az ítélet kötelezi: azt kötelesek
tenni, amit a bíró ítéletében rájuk kirótt
NOVATIO A IUSTINIANUSI JOGBAN

- klasszikus korban objektív rendszer volt: a novatio a felek erre irányuló akarata ellenére is bekövetkezett
- Iustinianus a novatio-t a felek újító szándékától (animus novandi) tette függővé
- eszerint valamely új elem beiktatása önmagában még nem minősült novatio-nak
- az előző kötelem ipso iure csak akkor szűnt meg, ha a felek ezt kifejezetten így akarták
- így lehetővé vált a kötelmek utólagos jogügylettel történő módosítása, ám a jogtudósok ezt nem dolgozták
ki, önálló elnevezést sem kapott
- a posztklasszikus és a iustinianusi jog szerint a novatio nemcsak szóbeli obligatio-ként (stipulatio),
hanem bármilyen más formában is létrejöhetett
II. DELEGATIO
A KÖTELEM ÁTRUHÁZHATÓSÁGA A RÓMAI JOGBAN

- archaikus jog: a kötelmeket sem a hitelezői, sem az adósi oldalon nem lehetett átruházni = a kötelmek
meghatározott személyekhez kötődtek, mivel az eljárások elsősorban személyi jellegűek voltak és csak
másodsorban vagyoniak
- preklasszikus kor: a gazdasági élet fejlődése megkívánta, hogy a követeléseket „mozgósítani” lehessen;
mivel a kötelmek is beletartoztak a vagyonba, felmerült az átruházás szükségessége
- a kötelemátruházások kialakulásában a delegatio-nak volt nagy jelentősége
DELEGATIO
- egyfajta nézet szerint a delegatio nem más, mint a novatio-nak az az esete, amikor a felek személyében
történik változás, de ez nem pontos, mivel a delegatio nem jelent mindig novatio-t is egyúttal
- delegatio: utalványozás, utalványozási ügylet
- a hitelező az adóst egy új hitelezőhöz küldi (delegálja), vagy az adós egy új adóst küld (delegál) a
hitelezőhöz
- háromoldalú jogviszony; mindig megtalálható benne a:

▪ delegans : az utalványozó / a régi hitelező / a régi adós
▪ delegatus : az utalványozott / a delegans által felkért adós
▪ delegatarius : az utalványos / az a hitelező, akihez a delegatus-t küldik
- attól függően, hogy a delegatio a hitelező vagy az adós részéről történik-e, megkülönböztetjük:
▪ követelés (nomen) átruházását = HITELEZŐI DELEGATIO (delegatio activa)
▪ tartozás (debitum) átruházását = ADÓSI DELEGATIO (delegatio passiva)
- mindkét csoporton belül megtalálható:

▪ teljesítésre irányuló delegatio (delegatio solvendi): a teljesítés konkrét módjának meghatározása
▪ stipulatio-val történő kötelezettségvállalásra irányuló delegatio (delegatio obligandi)

a) HITELEZŐI DELEGATIO (delegatio activa)

- a delegatio solvendi úgy valósul meg, hogy a hitelező (utalványozó, delegans) felhívja az adóst
(utalványozott, delagatus) arra, hogy ne neki, hanem egy 3. személy részére (utalványos,
delegatarius) teljesítsen, aki rendszerint a hitelező hitelezője, de lehet más is
- a delegatio obligandi keretében a hitelező arra kéri fel az adóst, hogy a teljesítést stipulatio
formájában egy 3. személynek (az új hitelezőnek) ígérje meg
- a hitelezői delegatio elvileg senkire nézve sem lehet sérelmes
- ugyanis a nemo plus iuris elve érvényesül: az adós semmivel sem kerülhet hátrányosabb helyzetbe
azáltal, hogy az eredeti hitelező helyett másnak teljesít
b) ADÓSI DELEGATIO (delegatio passiva)

- a delegatio solvendi esetén az adós (delegans) megbíz egy 3. személyt (delegatus), aki rendszerint
saját adósa, de lehet más is, hogy az utóbbi teljesítsen a hitelező (delegatarius) részére
- a delegatio obligandi-nál az adós arra kéri fel a delegatus-t, hogy stipulatio-val ígérje meg a
hitelezőnek, hogy helyette (a régi adós helyett) teljesíteni fog
- az adósi delegatio viszont már sérthet bizonyos érdekeket
- pl.: a régi adóshoz képest az új adós kevesebb fedezettel rendelkezik, nem olyan megbízható, stb. és
ez a hitelezőre nézve hátrányos
- hitelezőváltozásra irányuló delegatio-nál az új hitelezőnek az adóshoz intézett kérdésére az adós

ugyanazt ígéri az új hitelezőnek, mint amivel a régi hitelezőnek tartozott
- adóscserénél a hitelező kérdésére az új adós ugyanazt ígéri, mint amivel a régi adós tartozott a
hitelezőnek
® hátrányként jelentkezett, a hitelezői delegatio-nál az, hogy a régi hitelező nem kényszeríthette adósát a
stipulatio-ra, annak ellenére, hogy az adós szükségszerű közreműködését semmiféle érdek nem indokolta
524. A CESSIO
PERBELI MEGBÍZÁS (MANDATUM AGENDI)

- klasszikus kor: elismerték, hogy a követeléseket az adós tudta és beleegyezése nélkül is át lehet
ruházni; eszköz: mandatum agendi, a perbeli megbízás segítségével
- a megbízásos formában a kötelemátruházó megállapodás a régi és az új hitelező között jön létre úgy, hogy
a régi hitelező megbízta az új hitelezőt, hogy az átruházott követelést mint megbízott hajtsa be
- a megbízott ilyenkor procurator in rem suam = a saját dolgában eljáró ügyvivő, aki az ügy urának
(dominus negotii) tekintendő
- hátrányok: a régi hitelező bármikor megvonhatta a perlési megbízást az új hitelezőtől; bármelyik fél
halálával szintén megszűnt a megbízás
ENGEDMÉNYEZÉS (CESSIO)
- a mandatumos formából alakult ki Antoninus Pius korában a követelésátruházás tulajdonképpeni és
végleges alakzata az engedményezés
- már nem a perlési megbízás, hanem a régi és az új hitelező kötelemátruházó megegyezése (pl.: a
követelés eladása) folytán kapja meg az új hitelező a régi hitelező keresetét
- az új hitelező az adósnak a régi hitelező részére történő fizetése ellen azzal védekezhet, hogy értesíti az
adóst az engedményezésről
- az értesítés (denuntiatio) vétele után az adós csak a 2x fizetés veszélyével teljesíthetett a régi hitelezőnek
- a szavatosság kérdése (a régi hitelező mennyiben szavatol az új hitelezőnek) 2 irányú:
▪ fennáll-e az engedményezett követelés (nomen verum)
▪ behajtható-e a követelés (nomen bonum)

- a szavatosság mértéke az engedményezés causa-jától függ
- ha a hitelező fizetésként engedményezett, akkor felel a követelés fennállásáért és behajthatóságáért (az
eredményes végrehajtásért
- ha a hitelező ajándékozási szándékkal, ingyenes engedményezett, vagy úgy adta el a követelését, ahogy
az van, akkor az engedményezett követelésnek csak a fennállásáért felel, a behajthatóságáért nem
- ez nem más, mint egy sajátos emptio spei (szerencseszerződés)
TARTOZÁSÁTVÁLLALÁS (EXPROMISSIO)
- egy 3. személy (expromissor) akár az eredeti adós megbízásából, akár anélkül - a hitelező irányába tett
stipulatio-val elvállalja a régi adós kötelezettségének teljesítését
- tartozásátvállaló új adós: expromissor 🡪 az új adósnak a régi kötelemre való kifejezett utalással tett
fizetési igérete (promissio) által a régi adós ki- (ex) kerül a kötelemből
525. A SOLUTIO
I. A KÖTELMEK MEGSZŰNÉSE ÁLTALÁBAN

- a kötelmek megszűnése (liberatio) a kötelem illetve a kötelem alapjául szolgáló szerződés
hatályosságának végleges megszűnése
- a megszűnés általános, normális esete az adós kötelemszerű teljesítése, de a kötelem megszűnhet a
bizonyos egyéb teljesítésekkel és teljesítés nélkül is
- csoportosítható: a kötelem a törvény erejénél fogva (ipso iure) vagy a praetor által adott kifogás révén
(per exceptionem) szűnik meg
II. A TELJESÍTÉS (SOLUTIO)

- az adós eleget tesz kötelezettségének, vagyis azt a magatartást tanúsítja, amelyet a kötelem előírt
- a teljesítés a megvalósult szolgáltatás
ARCHAIKUS JOG
- a kötelem valóságos célja bizonyos értelemben háttérbe szorul
- a középpontban az adósnak az a törekvése áll, hogy a kötelemtől valamiképpen megszabaduljon, a
kötelékeiből feloldják 🡪
- kifejezi a teljesítés latin műszava is: „solutio” (megszabadítás, feloldás) a hangsúlyt nem a hitelezőre,
hanem az adósra helyezi, mivel
- ekkor még 2 szakasz különböztethető meg:
1) az adós teljesítése, solutio-ja a hitelező felé, melynek következtében
2) a hitelező „feloldozza” őt kötelékeiből és bekövetkezik az adós szabadulása, liberatio-ja
KLASSZIKUS JOG
- az adós szabadulása és a kötelem megszűnése már csak a teljesítés függvénye, a hitelező aktivitásától
független
- „az adósok megszabadulnak a solutio révén” (Paulus)
- ekkorra a teljesítés 2 szakasza egybeolvadt, a solutio szó pedig már a kötelemtől való szabadulást jelenti
bármilyen módon
III. A TELJESÍTÉS MINT KÖTELEMSZÜNTETŐ OK

- az archaikus jogban merev szabály: a teljesítés még nem szüntette meg a kötelmet
- arra is szükség volt, hogy amilyen formában létrehozták a kötelmet, olyan formában is szüntessék meg
(csak ellenkező előjellel)
- a kötelemkeletkeztető ügyletek mellett megtaláljuk a kötelemmegszüntető ellenügyletet is (contrarius
actus)
- pl.: nexum esetében a szintén 5 tanú és mérlegtartó közreműködését igénylő nexi liberatio; stipulatio-
nál az ígéret teljesítésének ugyanolyan formában történő elismerése: az acceptilatio
- ezt a merev szabályt a praetor törte át:
a ténylegesen, de formátlanul teljesítőnek a rosszhiszemű, de a civiljog szerint jogosan fellépő hitelező
keresete ellen exceptio-t adott
- KÉPLETES TELJESÍTÉS (imaginaria solutio): olyan esetekben, amikor tényleges teljesítés nélkül akartak
megszüntetni egy kötelmet, pusztán a feloldó ügylet foganatosításával szabadítják meg az adóst a
tartozástól
IV. A TELJESÍTÉS FELTÉTELEI

A) A TELJESÍTŐ SZEMÉLY
- az adós helyett általában teljesíthet más is, ha abból nem háramlik át kár a hitelezőre
- még az adós tudta és beleegyezése nélkül is, sőt akarata ellenére is
- kivétel: ha a törvény/szerződés személyes teljesítést ír elő, vagy a szolgáltatás olyan jellegű, hogy azt más
az adós helyett nem tudná megfelelően ellátni
- pl.: a pénztartozást teljesítő személye mindegy, a faaprításé, házépítésé már nem az
- személyes jellegű kötelmet eredményez még pl.: a megbízás és a társasági szerződés
B) A KÉZHEZ TELJESÍTÉS
- a kötelem személyes jellegéből adódik, hogy az adós általában köteles a hitelező kezéhez teljesíteni
- kivétel: ha a törvény/szerződés felhatalmazza arra, hogy más kezéhez teljesítsen
- pl.: adstipulator, solutionis causa adiectus
C) A TELJESÍTÉS HATÁRIDEJE
- elsősorban a szerződés rendelkezései az irányadók
- eltérő rendelkezés híján az adós azonnal köteles teljesíteni
- „a határidős tartozást előbb is lehet teljesíteni, bár követelni nem lehet”
D) A TELJESÍTÉS HELYE (LOCUS SOLUTIONIS)

- a szerződés rendelkezései az irányadók
- ha ilyen utalás nincs, akkor az adós bárhol teljesíthet, csak nem alkalmatlan helyen
E) TELJESÍTÉS RÉSZLETEKBEN
- csak osztható szolgáltatások (praestationes divisibiles) esetén
- eleinte részletteljesítésre csak törvény/szerződés jogosíthatta fel az adóst
- Iustinianus: az osztható szolgáltatások általános jelleggel teljesíthetők részletekben
F) TÖBB JOGCÍM
- problema: ugyanaz az adós ugyanannak a hitelezőnek több jogcímen tartozik, és teljesítése nem elegendő
valamennyi tartozásának kielégítésére
- melyik tartozásra kell elszámolnia az adósi részteljesítést?
- mindig az adós rendelkezése az irányadó, ha ő esetleg nem rendelkezne, a fizetést a hitelező akkor sem
fordíthatja szabadon bármelyik tartozás kielégítésére, mivel ilyenkor a sorrendet a törvény határozza
meg:
- „elsőbbségi kielégítésre tarthat igényt az a tartozás, amelynek elmulasztása infamia-val jár, majd
amelyik kötbéres; utána az a szerződés, amelyhez hypotheca vagy pignus járult, e sorrend után a saját
érdekből eredő tartozás részesül előnyben az idegen előtt; ha egyik eset sem áll fent, a fizetést a régebbi
szerződésre kell fordítani”
- ha a követelések egyidejűek, és egyiknek sincs kielégítési elsőbbsége, a részfizetést arányosan kell
elszámolni az összes követelésre
- ha tőkével és kamattal is tartoznak, akkor a fizetést előbb a lejárt kamatokra kell fordítani, és a tőke
törlesztésére csak a maradványt
526. A LIBERATIO FAJAI (PÉLDÁKKAL)
I. LIBERATIO IPSO IURE

- az adós nemcsak teljesítéssel, hanem sok egyéb más módon is megszabadulhat kötelezettségeitől:
- ilyenek lehetnek az ipso iure ható okok: felmerültükkor a kötelem a törvény erejénél fogva civiljogilag
is megszűnik, az adós szabadul
- esetei:
1) a teljesítés az adósnak fel nem róhatóan lehetetlenné vált: (felróhatóság esetén bár az eredeti
kötelem megszűnik az adós mégsem szabadul, mivel az eredeti szolgáltatás helyébe kártérítés lép);
a lehetetlenülés objektív fogalom, nem forog fenn akkor, ha az adós valamilyen szubjektív okból
(pl.: csődbe ment) nem tud teljesíteni;
PL.: a szerződés tárgyát képező dolog vis maior folytán elpusztul
2) a kötelem litis contestatio-val bekövetkező megszűnése: ilyenkor csak az eredeti kötelem szűnik
meg, hiszen a litis contestatio-val megújított („novált”) kötelem továbbra is fennmarad
3) a halál (mors) általában nem szünteti meg a kötelmet; az adós halálával a személyes jellegű és a
deliktuális kötelmek, a hitelező halálával csak a vindictam spirans actio-val szankcionált
kötelmek és pl.: a mandatum szűnnek meg
4) a capitis deminutio (jogállapotváltozás) is általában megszünteti a kötelmet, bár a praetor adott

esetben visszaállítja azt azokkal szemben, akikre a capitis deminutio-t szenvedett vagyona átszállt
5) a confusio (az adósi és a hitelezői pozíció egy kézben való egyesülése) szintén megszűnteti a
kötelmet, mivel „az összeolvadással a kötelem ugyanúgy megszűnik, mint a teljesítéssel”
PL.: ha az adós a hitelező örököse lesz, a kötelem az öröklés folytán megszűnik
6) határidőhöz vagy felbontó feltételhez kötött kötelmek megszűnnek az időpont (dies ad quem)
bekövetkeztével illetve a bontó feltétel (condicio resolutiva) beálltával
7) a kötelem büntetésből is megszűnhet

PL.: az önhatalmúlag zálogot vevő hitelező
8) a főkötelem (obligatio principalis) megszűnte megszünteti a járulékos kötelmet (obligatio

accessoria)
PL.: kezesség; „a kötelemtől való megszabadulás minden esetében a járulékok is felszabadulnak”
9) az alapkötelem a novatio-val is megszűnik, helyébe lép azonban az új kötelem, amely a stipulatio-s

forma miatt mindig szóbeli, stricti iuris obligatio
10) az obligatio ex delicto-ból a delictumot elkövető személy mint adós ipso iure liberatio-ját
eredményezi az, ha kiegyezik a sértettel büntetési összeg (poena) megfizetésében
11) 2 ingyenes jogcím találkozása is megszűnteti a kötelmet

PL.: ha valakinek ugyanazt a dolgot ajándékul is ígérték és hagyományként is rendelték, miután az egyik
címen magkapta, a másik jogcímen alapuló igény elenyészik
II. LIBERATIO PER EXCEPTIONEM

- olyan tények, amelyek a kötelmet civiljogilag nem szüntetik meg, de a praetor kifogást (exceptio)
biztosít az adósnak az esetleg fellépő hitelezővel szemben
- per exceptionem hatállyal szűnt meg a kötelem a következő esetekben:
a) a felek közös megegyezéssel felbonthatják a kötelmi viszonyt, mivel „ha puszta megegyezéssel
lehet szerződni, ugyanúgy ellenkező megállapodással fel is lehet bontani a szerződést”
b) a hitelező egyoldalú lemondása vagy a tartozás elengedése esetén

c) a posztklasszikus korban megjelenik az elévülés is, amely szintén csak olyan formában szünteti
meg a kötelmet, hogy az adós hivatkozhat az elévülési kifogásra (praescriptio)
III. VEGYES JELLEGŰ LIBERATIÓK

- a jogtudósi iskolák ellentétéből + különböző korokból kifolyólag hol ipso iure, hol per exceptionem
szűnt meg a kötelem a következő eseteknél:
a) a datio is solutum-ot a prokuliánusok per exceptionem, a szabiniánusok és Iustinianus ipso iure

liberatio-nak tekintették
b) vegyes jellegű volt a liberatio, ha az adós a tartozását valamely hatóságnál, templomban,

pénzváltónál vagy ahol az illetékes bíró letenni rendelte, letétbe helyezte (depositum solutionis
causa); erre akkor került sor, ha a hitelező a felajánlott szolgáltatást nem fogadta el, vagy ha egyéb
(a hitelező személyével kapcsolatos (pl.: távollét)) okból az adós nem tud kinek teljesíteni = bírói
letét
c) a beszámítás (compensatio)
KÖVETKEZŐ TÉTELBEN KIDOLGOZVA.
527. A COMPENSATIO
- beszámítás (compensatio)
- vegyes jellegű (ipso iure és per exceptionem) liberatio
- a jogviszonyban álló felek egymással szemben kölcsönösen fennálló követeléseinek a kisebb összegű
követelés erejéig történő törlése
- „a tartozások és követelések egymás közötti kiegyenlítése, amikor a felek kölcsönösen hitelezők s egyben
adósok is”
- a régi római jog egyáltalán nem ismerte
- csak igen lassan fogadta el; legelőször az argentariusok-nál (bankárok), akikre nézve kötelezően
előírták, hogy csak compensatio-val perelhetnek
- perjogi intézmény: lehetővé teszi, hogy a bíró a per során az alperes kérésére a felperes követelését csak
az alperesi ellenkövetelést meghaladó rész erejéig ítélje meg
- a két fél egymással szemben fennálló kölcsönös követelésénél a kötelem a követelés és az ellenkövetelés
egymást fedő részében (a kisebbik követelés erejéig) megszűnik
STRICTI IURIS OBLIGATIO-NÁL

- beszámításról eredetileg nem beszélhetünk, mivel azok mindentől függetlenül önállóan érvényesíthetők
(mivel egyoldalú obligatio-k)
- amikor ezeknél is szokássá vált a dolus-ra utaló záradék felvétele, elismerték a beszámítás lehetőségét
azon az alapon, hogy „aki azt kéri, amit majd vissza kell adnia (amivel maga is tartozik), csalárdul jár el”
- az exceptio doli alkalmazása így lehetővé tette a compensatio érvényesítését
BONAE FIDEI OBLIGATIO-NÁL

- erre az exceptio-ra ugyan nem volt szükség
- a korai klasszikusok mégis csak az azonos jogalapon (ex eadem causa) keletkezett kölcsönös követelések
beszámítását ismerték el
MARCUS AURELIUS RESCRIPTUMA

- a compensatio fejlődésének fontos állomása
- clausula doli hiányában is lehetővé tette beszámítási kifogás előterjesztését a stricti iuris iudicium-oknál
IUSTINIANUSI JOG
- általános jelleggel és alanyi jogként lehetővé teszi a compensatio-t
- mindazon esetekben, amikor egynemű, likvid és esedékes követelések állnak egymással szemben; ennek
megfelelően:
▪ pénz pénzzel, bor borral kompenzálható, de a bor pénzzel nem (egyneműség)
▪ a követelésnek tisztázottnak/likvidnek kell lennie: nem lehet vita a követelés fennállása, mibenléte,
összegszerűsége felől (pl.: meghatározott összegű tar-tozásról szóló kötelezvény likvid; a még nem
peresített kártérítési követelés nem)
▪ esedékesség, lejárat előtt nem lehet érvényesíteni a követeléseket, aminek folytán compensatio-nak
is csak akkor van helye, ha mindkét fél követelése már esedékes
- léteznek törvény által tiltott compensatio-k
pl.: nem lehetett kérni a letétből keletkezett követelések beszámítását
528. A CONTRACTUS FOGALMA ÉS TÖRTÉNETE

[MINIMUM TÉTEL XIL.]
I. A SZERZŐDÉS FOGALMA
- a szerződés egyfelől olyan jogi tény, amely a jogügylet (negotium) kategóriája mint genus proximum
alá tartozik
- másfelől a kötelmek egyik legfontosabb keletkezési formája
- többnyire kötelmi jogviszonyok létrehozására irányulnak; a szerződés a szerződő felek között
szükségképp kötelmi jogviszonyt is létrehoz, tehát kötelmi jogügylet
- más szempontból a szerződés a jogügyleteken belül kétoldalú jogügylet (negotium bilaterale): a
szerződés lényegét 2 vagy több fél megállapodása, megegyezése képezi, amely a szerződő felek
egybehangzó akaratnyilatkozatában testesül meg
🡪 szerződés (contractus): két vagy több személy egybehangzó, joghatás kiváltására irányuló
akaratkijelentése
- a szerződés külső tényállása: a felek akaratkijelentése abban a formában, ahogyan azt a külvilág létező
szerződésként érzékeli
- az akaratkijelentések lehetnek:
a) ALAKSZERŰ, FORMÁLIS NYILATKOZATOK, AKARATKIJELENTÉSEK

- olyan nyilatkozatok, amelyek pontos formáit, körülményeit nem a felek, hanem a törvény, a jogrend
kógens előírása határozzák meg
- pl.: ünnepélyes jogügyletek (negotia sollemnia) - az előírt szavak, cselekmények be nem tartása az
ügylet érvénytelenségét eredményezte
- a fejlettebb jogban a nyilatkozat alakszerűségének (írásbeliség, aláírások, pecsétek, stb.) gyakorlati
okai vannak, mivel az fokozott óvatosságra inti a feleket és megkönnyíti az ügyleti akarat utólagos
bizonyítását, értelmezését
B) ALAKSZERŰTLEN, FORMÁTLAN ÜGYLETI NYILATKOZATOK

- nincsenek meghatározott alakisághoz kötve
- bármely felismerhető formában megnyilvánulhatnak
- az ~ fajtái:
▪ kifejezett magatartás (pl.: előírt formákhoz nem kötött élőszó, írásbeli rögzítés)
▪ ráutaló magatartás (concludens factum): „aki hallgat, beleegyezni látszik” („qui tacet,
consentire videtur” - Ulpianus); a hallgatás azonban csak akkor beleegyezés, ha a félnek szólnia
kellett volna illetve szólhatott volna, mert „aki hallgat, nem szükségszerűen állít, mindazonáltal
igaz, hogy nem tagad”
2. A SZERZŐDÉS A RÓMAI JOGBAN, A SZERZŐDÉS TÖRTÉNETE

- római jogtudósok: „semmis az olyan szerződés/kötelem, amely nem tartalmaz megegyezést, a
szerződések kötelező erejüket a megegyezéstől kapják” (Ulp.)
- de a felek puszta megállapodása, MEGEGYEZÉSE (conventio, pactio) még a fejlettebb jogban sem volt
elégséges a kötelmet eredményező contractus létrejöttéhez
- a megegyezés önmagában csak jogi jelentőséggel nem bíró pactum-nak minősült
- szükség volt még a CIVILIS CAUSA-ra, ami a megegyezést a contractus rangjára emelte, vagyis
kikényszeríthetővé, peresíthetővé teszi a megállapodást
- contractus (szerződés) = conventio/pactio (megegyezés) + civilis causa
- a civilis causa formái a római jog fejlődése során:
a) ARCHAIKUS KOR
- a civilis causa leggyakrabban a forma volt: érc és mérleg használata (librál-), előírt szavak
elmondása (verbál-), meghatározott írásbeli formaságok alkalmazása (litterálszerződések)
- az ilyen alakszerűségeknek volt döntő, kötelemalapító jelentőségük
- nem az akaratmegegyezés, hanem az alkalmazott forma képezte a szerződés lényegét (objektív,
külső, alakszerű tény)
b) PRÉKLASSZIKUS KOR
- később már ha a formátlan megegyezést (consensus) a megállapodásnak megfelelő dologátadás
követte, a szerződés érvényes volt
- reálszerződések: a szerződés érvényes létrejötte az átadáshoz kapcsolódott
c) KR.E. II. SZÁZAD

- döntő változás; nagyobb forgalom által megkívánt rugalmasság + görög filozófia
- megnövekedett a FIDES (szótartás, becsület, ügylethűség, tisztesség) szerepe
- „az igazságosság alapja a fides: szavaink és megállapodásaink állandósága és valódisága”
(Cicero)
- fides megjelenése 🡪 hangsúlyeltolódás a formalitás felől a felek akaratának találkozása, maga a
megegyezés felé = akarati elem erősödése
- akarati elem erősödése 🡪 formátlanság, alakszerűtlenség egyre jobban érvényesül
- a préklasszikus korban már szerződésként ismerték el a formátlan megegyezést is
d) KLASSZIKUS KOR
- Gaius: „nem kívántatik meg sem a szavak, sem az írás meghatározott formája, hanem elegendő ha
azok, akik az ügyletet kötik, megegyeztek”
- az ókoriak közül (fejlettség jele!) egyedül a rómaiak fogadták el a puszta megegyezés
kötelemkeletkeztető erejét
- konszenzuál-szerződések csoportja: a római jog 4 esetben ismerte el a formátlan megegyezés
(consensus) kötelemkeletkeztetését; hogy önmagában is jogilag kötelező contractus-nak minősül
- sőt: a megegyezéshez elég a puszta ráutaló magatartás (concludens factum), nem szükséges
kifejezett akaratkijelentés és szóbeli kijelentés megtétele
- a konszenzuál-szerződéseknél maga a megegyezés képezi a civilis causa-t
e) IUSTINIANUSI KODIFIKÁCIÓ (az ókori római jog fejlődésének lezárása)

- contractus: csak az, amit a jog konkrétan és taxatíve ilyennek minősít
- a formátlan megállapodást (pactum) és a joghatásokkal bíró szerződést (contractus) még ekkor
sem ismerték el teljesen egyenlőnek egymással
- még mindig jelen volt bizonyos mértékben az archaikus jogi elv: a megállapodás kötelező ereje nem
csak a felek akaratának találkozásában keresendő, hanem az akaratnyilatkozat formájában vagy egy
ahhoz kapcsolódó külső alakszerű tényben
529. A PACTUM ÉS A CONTRACTUS VISZONYA

[MINIMUM TÉTEL XL.]
- szerződés (contractus): csak az, amit a jog konkrétan és taxatíve ilyennek minősít
- a formátlan megállapodást (pactum) és a joghatásokkal bíró szerződést (contractus) sosem ismerték

el teljesen egyenlőnek egymással
- a római jogot a szerződéstípusok zárt rendszere: a szerződési típuskényszer jellemezte

- a contractus-ok korlátozott száma és zárt köre szükségesség tette, hogy kötelmi jogi erővel ruházzák fel a
puszta megállapodások (pactum) egy részét
a) ARCHAIKUS KOR
- először a praetor tevékenysége reagált gazdasági élet szükségleteire („a pactumokban a való élet
jelentkezik” (in pactis factum versatur))
- a praetor védelemben részesítette azokat a pactum-okat, amelyeket nem csalárdul hoztak létre, és
amelyek törvénybe / plebiscitumokba / S.C.-ba / decretumba / császári edictumokba nem ütköznek
és ezek egyikét sem játsszák ki
- ez a védelem eleinte csak perbeli kifogások (exceptio pacti, exceptio doli) megadásában
jelentkezett
- de később a praetor keresetet is biztosított a pactum alapján 🡪
- PACTA PRAETORIA: a praetor által actio-val ellátott, peresíthetővé tett megállapodások
b) CSÁSZÁRI JOG
- a ~ is felkarolta a pactumokat
- olyannyira, hogy „senkinek sem volt szabad a saját pactum-a ellenére eljárnia és a szerződő feleket
becsapnia”
- PACTA LEGITIMA: peresíthető formátlan megegyezések (pl.: compromissum, alakszerűtlenül tett
hozományígéret, ajándékozás (donatio))
c) KLASSZIKUS KOR
- általánossá vált az a felfogás, hogy a bonae fidei contractus-ok mellett, azokhoz kapcsolódóan
megkötött kiegészítő jellegű pactumok (pl.: kamatkikötés) szintén jogi elismerést érdemelnek
- PACTA ADIECTA: járulékos pactum; formátlan, főszerződéshez járuló megállapodás
- a iustinianusi kodifikáció idejére kialakult a peresíthető pactum-oknak egy igen tág köre,
Iustinianus pedig közel állt ahhoz, hogy a pactum-ok peresíthetőségét általában elismerje
- DE: a római jog sohasem jutott el odáig, hogy a puszta pactum-okat contractus-oknak minősítse
530. A SZERZŐDÉSI TÍPUSKÉNYSZER OLDÁSÁNAK ESZKÖZEI
- a római jogot a szerződéstípusok zárt rendszere: a szerződési típuskényszer jellemezte

- csak meghatározott tényállásokat ismertek el a szerződések alapjául
- a peresíthető pactumok kialakulása rést ütött a szerződési típuskényszer zárt rendszerén, oldotta azt
- emellett a szerződési rendszer kereteit további eszközökkel is sikeresen tágították:
a) a stipulatio alkalmas volt arra, hogy felhasználásával bármiféle igényt érvényesíteni lehessen,
hiszen itt nem kellett utalni a jogügylet céljára, causa-jára
b) a kötbér (poena) fontos funkciója: közvetve lehetővé tette a nem peresíthető igények érvényesítését
is
c) a praetor az in factum actio-ók megalkotásával nyomon követte az életben jelentkező új igényeket,

és keresetet adott ott is, ahol erre a civiljog szerint nem volt lehetőség
d) a névtelen szerződések (contractus innominati) a civiljogi condictio és a praetori jogi in factum

actio-k révén fejlődtek ki; lehetőséget biztosítottak a szinallagmatikus megállapodások
érvényesítésére
e) az alakszerűtlen megállapodásokat in personam hatályú interdictum-okkal is ki lehetett

kényszeríteni (pl.: interdictum Salvianum)
- a peresíthető pactumok + egyéb megoldások [a)-e)] eredményeként Iustinianus idején gyakorlatilag

illetve lényegében megszűnt a szerződési típuskényszer
531. A CONTRACTUSOK ÉRVÉNYESSÉGE

ÉS HATÁLYOSSÁGA ÁLTALÁBAN
[MINIMUM TÉTEL XLI.]
I. A SZERZŐDÉSEK ÉRVÉNYESSÉGE
1) AZ ÉRVÉNYESSÉG
- a szerződés jogügylet 🡪 a jogügylet érvényessége
- 3 lényegi kellék: AKARAT, NYILATKOZAT, JOGHATÁSHOZ KAPCSOLÓDÁS
- a szerződés akkor jön létre érvényesen, akkor alkalmas a célzott joghatások kiváltására, ha:
▪ a felek akarata és nyilatkozata önmagában véve ép

(cselekvőképesek, alaki követelményeket betartják, stb.)
▪ a nyilatkozatok külön-külön összhangban vannak egymással
▪ a nyilatkozatok továbbá egymás között is találkoznak

(a 2 akaratnyilatkozat megfelel egymásnak)
▪ ha a joghatáshoz kapcsolódás nem ütközik a jogrend valamely tilalmába
2) AZ ÉRVÉNYTELEN SZERZŐDÉS
CONTRACTUS INVALIDUS
- ha a szerződés fogalmi elemeinek egyike (akarat, nyilatkozat, joghatáshoz kapcsolódás) valamely,
a jogrend által meghatározott jelentősebb hibában szenved, a létrejött szerződés érvénytelen
(contractus invalidus)
- mert a törvény előírása folytán nem alkalmas a felek által kívánt joghatás kiváltására, és mert
nem keletkeztet kötelmet
- a szerződés érvénytelensége lehet:
a) FELTÉTLEN ÉS FELTÉTELES
- FELTÉTLENÜL ÉRVÉNYTELEN,
SEMMIS SZERZŐDÉS (contractus nullus): megszületésekor olyan súlyos hibában szenved,
amely miatt nem alkalmas a célzott joghatások kiváltására, és így jogilag nem létezőnek
minősül
- FELTÉTELESEN SEMMIS,
MEGTÁMADHATÓ SZERZŐDÉS (contractus rescissibilis): hibája nem olyan súlyos, ezért az
ilyen jogügylet csak akkor válik semmissé, ha egy megtámadási aktus folytán (pl.. a fél
kérelmére megadott exceptio, in integrum restitutio) alkalmatlannak bizonyul a célzott
joghatások kiváltására
- az akarathibák közül semmisséget okozhat

▪ a TÉVEDÉS (error)
▪ a SZÍNLELÉS (simulatio)
▪ a MEGFÉLEMLÍTÉS (metus)
- az akarathibákkal szemben a nyilatkozati hibák és a joghatáshoz kapcsolódás hibái (mivel

nem a jogügylet belső, szubjektív elemére, az akaratra hatnak) szinte mindig feltétlen
érvénytelenséget, semmisséget vonnak maguk után
b) EREDETI ÉS UTÓLAGOS
- érvénytelenségi ok szerződéseknél csak a szerződéskötés időpontjában merülhet fel 🡪 a
szerződés érvénytelensége (szemben a végrendeletével) kizárólag eredeti lehet
- az egyszer érvényesen létrejött szerződés utólag nem válhat érvénytelenné
- a szerződés érvényességét tehát sem a felek akaratának utólagos megváltoztatása, sem a
törvényi előírások utólagos módosulása, sem a joghatáshoz kapcsolódás meghibásodása nem
érinti
c) TELJES ÉS RÉSZLEGES
- a szerződés érvénytelensége főszabály szerint teljes érvénytelenséget jelent
- kivételes szerződési esetek részleges érvénytelenséggel:
- pl.: házastársak ajándékozással vegyes adásvételi szerződése (a házastársak közti ajándékozási
tilalom miatt csak az adásvétel erejéig érvényes)
d) ABSZOLÚT ÉS RELATÍV
- ha a szerződés érvénytelensége abszolút: mindenkire vonatkozik
- ha relatív: olyan érvénytelenség, amely csak az egyik vagy a másik félre nézve áll be
- pl.:gyámolt gyámi auctoritas nélkül kötött szerződése (negotium claudicans)
e) ORVOSOLHATÓ ÉS ORVOSOLHATATLAN
- a szerződés érvénytelensége főszabály szerint nem orvosolható
- regula Catoniana ill. Papinianus: „azok a kötelmek, amelyek a maguk erejéből nem állnak
meg, sem a bíró hivatalból, sem a praetor hatalma, sem a törvény ereje nem teheti érvényessé”
- de szűk körben lehetőség volt az érvénytelen szerződés megerősödésére (convalescentia) ill.
egy másik, érvényes szerződésbe való átfordulására (conversio)
F) CIVILJOGI ÉS PRAETORI JOGI
II. A SZERZŐDÉSEK HATÁLYOSSÁGA
1) A HATÁLYOSSÁG
- hatályos az az érvényes szerződés, amely ténylegesen kiváltja a célzott joghatásokat, amelynek
alapján már közvetlen jogérvényesítésre nyílik lehetőség
- hatályos szerződésnél a hitelező in personam actio-val rászoríthatja az adóst kötelezettségének
teljesítésére
- a hatályosság arra utal, hogy az érvényesen létrejött szerződés életbe lépett-e már, életben van-e
még, részt vesz-e már/még a forgalmi életben
- a hatályosság a felek megállapodásától függ: attól, hogy meghatároznak-e a szerződésben
valamilyen feltételt (condicio) vagy időtűzést (dies)
- a szerződések hatályosságát az előírt szolgáltatás teljesítése megszüntet
2) A HATÁLYTALAN SZERZŐDÉS
- hatálytalan az az érvényes szerződés,
amelynek alapján a hitelezőnek még vagy már nincs módja arra, hogy az adóst kötelezettségének
teljesítésére rászorítsa, akár azért, mert a szerződés még nem lépett hatályba, akár azért, mert már
hatályát vesztette
amely nem vált ki joghatásokat, holott elvileg alkalmas rá
- pl:. Titius eladja a jövő évi termését; az adásvételi szerződés, bár érvényesen létrejött, mégsem
hatályos, mert a vevő most még nem követelhet semmit, csak ha eljött a kikötött idő, akkor
kívánhatja a szerződés teljesítését
- Iustinianus: „rögtön tartozunk, de követelni még nem lehet”
- pl.: valaki elvállalja, hogy 2 éven át felszántja a szomszéd földjét; a szerződés a 2 év letelte után
már nem hatályos, de továbbra is érvényes
3) A SZERZŐDÉS HATÁLYTALANSÁGA LEHET:

- eredeti (amíg pl.: a felfüggesztő feltétel be nem áll) és utólagos (miután a bontó feltétel beállt
vagy a szolgáltatás lehetetlenült)
- teljes (ha a szerződés egészére kiterjed) és részleges (ha annak csak egy része nem vált ki
joghatásokat (pl. feltétel időhatározás miatt))
- abszolút (ha a joghatások egyik félre nézve sem állnak be) és relatív (ha csak bizonyos
felekre vonatkoznak)
- ideiglenes (amíg pl.: el nem következik a hatálybalépésre kitűzött időpont) és végleges (ha
pl.: a kitűzött időponttal a szerződés hatályát veszti)
532. AZ AKARATHIBÁK
[MINIMUM TÉTEL XLII.]
- AKARATHIBA: ha a jogügylet az ügyleti akarat valamilyen fogyatékossága, hibája, ill. az akarat és a

nyilatkozat összhangjának hiánya miatt érvénytelen
- fajtái:
a) tévedés (error)
b) egyoldalú, titkos fenntartás (reservatio mentalis)
c) színlelés (simulatio)
d) megtévesztés (dolus malus); elhallgatás, passzív dolus (reticentia)
e) kényszer ill. fenyegetés (vis ac metus)
I. TÉVEDÉS (ERROR)
- az archaikus jogban nem befolyásolta a szerződés érvényes létrejöttét a tévedés („ahogyan a nyelv
szólott, úgy jöjjön létre a kötelezettség” – XII táblás törvények)
- csak a fejlettebb jog vette figyelembe a praetor jogfejlesztő tevékenysége révén a felek
akaratmegegyezésének (pl.: tévedés miatti) hiányát
- a TÉVEDÉS
▪ az egyik/mindkét fél nyilatkozata nem felel meg az ő valóságos akaratának
▪ kizárja a megegyezést („úgy tűnik, hogy akik tévednek, nem értenek egyet”)
▪ a tévedő fél valódi akaratát sem engedi érvényre jutni („a tévedő akarata semmis”)
A) JOGBELI TÉVEDÉST (error iuris)
- „error iuris nocet, facti non nocet” – „a jogbeli tévedés (a jog nemtudása) árt, a ténybeli tévedés (a
tények nemtudása) nem árt”
- a „tévedés ártalmassága”
- a tévedés ellenére a szerződés érvényes lesz
- pl.: ha valaki nem ismeri/helytelenül ismeri a jogszabályt és így köt szerződést, ennek
következményeit viselnie kell
- kivételt képeznek ez alól
▪ a minorok
▪ katonák (milites)
▪ nők (feminae)
▪ egyszerű, tanulatlan emberek (rusticusok);

esetükben sem az error iuris, sem az error facti nem árt, így a tévedéssel kötött szerződésük
mindig érvénytelen
- a tévedés a szerződő felek érdekére, és nem a szerződés létére lehet ártalmas vagy ártalmatlan
B) TÉNYBELI TÉVEDÉST (error facti)

- ezek sem feltétlenül „ártalmatlanok”, azaz nem okoznak mindenkor semmisséget
- a ténybeli tévedés csak akkor nem árt, vagyis csak akkor teszi érvénytelenné az ügyletet, ha a
tévedés
a) lényeges (iustus) – essentialis error és
b) menthető (tolerabilis) volt – tolerabilis error
- a lényeges és menthető tévedéssel kötött szerződés semmis!
a) ESSENTIALIS ERROR (lényeges tévedés) esetei:

- tévedés magában a szerződésben (error in causa/negotio)
pl.: az egyik fél kölcsönre, a másik ajándékozásra gondol
- tévedés a szerződő fél kilétében (error in persona)
amennyiben az jogilag releváns
- tévedés a szerződés tárgyában (error in corpore)
- tévedés a szerződés tárgyát képező dolog lényegében, anyagában (error in
substantia/materia)
- nem minősül lényeges tévedésnek, nem befolyásolja a szerződés érvényességét
▪ ha a tévedés csak a szerződő fél személyének ill. a szerződés tárgyának elnevezésére
vonatkozik (error in nomine)
▪ ha a fél nem a dolog anyagában, hanem csak minőségében téved (error in qualitate)
b) TOLERABILIS ERROR (menthető tévedés)

- a tévedést nem lehet a tévedő félnek felróni,
- az nem nagyfokú hanyagságon, figyelmetlenségen alapult
- a szerződések érvényességét nem érinti az, ha a felet helytelen várakozások vagy hamis
indítóokok vezették
II. EGYOLDALÚ, TITKOS FENNTARTÁS (RESERVATIO MENTALIS)

- az egyik fél akarata és nyilatkozata szándékosan eltér egymástól
- a felek egyike részben vagy egészben más tartalmú ügyletet, szerződést akar kötni, mint amelyre
vonatkozóan nyilatkozatot tesz
- ezt azonban nem közli a vele szerződő másik féllel
- nem érinti a szerződésnek a felek nyilatkozata szerinti létrejöttét, így nem is tartozik a szerződés
érvényességét befolyásoló akarathibák közé
- tényállása csak a kánonjogban nyert bizonyos elismerést
III. SZÍNLELÉS (SIMULATIO)

- az ügyletkötés során az akarat és a nyilatkozat mindkét félnél tudatosan eltér egymástól, a felek
összejátszanak és látszatra más szerződést kötnek, mint amilyet valójában akarnak
- a színlelt ügylet (negotium simulatum) az archaikus jog kivételével civiljogilag is ipso iure semmisnek
minősült
- de semmissége nem zárja ki, hogy a vele palástolt ügylet (negotium dissimulatum) érvényes lehessen
- pl.: adásvételi, bérleti szerződésnek álcázták a néhány esetben (pl.: házastársak) törvény által tiltott
ajándékozást
IV. MEGTÉVESZTÉS (DOLUS MALUS)

- a szerződő fél tévedését egy másik személy (általában a vele szerződő fél) szándékosan és
rosszhiszeműen idézi elő
a) AKTÍV DOLUS, MEGTÉVESZTÉS (DOLUS MALUS)
- a megtévesztés tevőleges magatartással (csalás, becsapás, megtévesztés) valósul meg (ez az
általános, általában az aktív dolus-t nevezik dolus malus-nak)
- Labeo: „minden olyan ravaszság, csalás, mesterkedés, amelyet a másik fél kijátszása, becsapása,
rászedése céljából alkalmaznak”
b) PASSZÍV DOLUS, ELHALLGATÁS (RETICENTIA)

- valamelyik fél a szerződéskötés során valamilyen fontos tényt, körülményt elhallgat, nem közöl a
másik féllel
- a praetori jogalkotás által kidolgozott szabályok a megtévesztés szankcionálására:

a) STRICTI IURIS CONTRACRUSOK-NÁL
- praetori jogi „megtámadhatóság”
- a praetor a megtévesztést delictum-nak minősítette
- ennek alapján a következő jogsegélyeket adta meg a megtévesztettnek, mint a bűncselekmény
sértettjének:
▪ ha a megtévesztett még nem teljesítette a szerződést, a dolus-szal létrejött szerződés teljesítésére

perlő megtévesztővel szemben kifogást emelhetett (exceptio doli); ha a megtévesztett fél nem
kérte az exceptio-t, a szerződés alapján marasztalták
▪ ha a megtévesztett már teljesített, számára a praetor 1 éven belül 1x-re menő (simplum), de
infamáló büntetőkeresetet adott (actio de dolo); ez a kereset szubszidiárius actio volt: a fél csak
egyéb jogi eszköz hiányában vehette igénybe; nem érintette a szerződés érvényességét
▪ az előző állapotba való visszahelyezést (in integrum restitutio) is alkalmaz-hatta a praetor
akkor, ha az adós a csalárd hitelező által ellene megindított stricti iuris perben elmulasztotta az
exceptio doli-ra való hivatkozást
b) BONAE FIDEI CONTRACTUSOK-NÁL
- a dolus a bona fides megsértése 🡪

- a csalásból származó teljes kár megtérítését elsősorban az illető szerződés (pl.: adásvétel)
keresetével lehetett követelni
V. KÉNYSZER ÉS MEGFÉLEMLÍTÉS (VIS AC METUS)

- megfélemlítés: kényszer (vis) okozta alapos félelem (metus)
- a félelem lényege: valamilyen nagyobb rossztól való tartás, jelenlegi vagy jövőbeli veszélytől való
rettegés
- modern értelemben: komoly és jogellenes hátrány okozásával való fenyegetés, amely korlátozza, vagy
ki is zárja az ügyleti akarat szabadságát
- a megfélemlítéssel kötött szerződés érvényességét a római jog a kényszer, a vis minősége szerint eltérően
ítélte meg
- ennek alapján megkülönböztetünk:
a) KÖZVETETT KÉNYSZER (VIS COMPULSIVA)

- a ~ hatására létrejött szerződést a ius civile érvényesnek tekintette
- indok: „az akarat akkor is megvan, amikor az kényszer hatása alatt jutott kifejezésre”
- a praetori jog a kényszer hatására létrejött jogügyletet megtámadhatóvá tette
- középkori regula érvényre jutott: „az akaratom ellenére létrehozott ügylet nem az én ügyletem”
(actus me invito, non est meus actus) - a kényszer kizárja az ügyleti akarat szabadságát
STRICTI IURIS CONTRACTUSOK-NÁL:

- a praetor a vis ac metust szintén delictum-nak nyilvánította
- a sértett rendelkezésére a következő jogsegélyek álltak:
▪ ha a kényszerített valamely kötelezettséget vállalt, és e kötelezettség teljesítésére perelték, számára

a praetor kifogást adott (exceptio metus)
▪ a praetor a kényszerített rendelkezésére bocsátotta az in rem jellegű actio quod metus causa
nevű büntetőkeresetet, amellyel 1 éven belül 4x-re (quadruplum), 1 éven túl pedig 1x-re
(simplum) menő kárpótló büntetés megfizetését lehetett követelni
▪ ha a kényszerített már teljesítette kötelezettségét, a praetor megadta számára az előző állapotba
való visszahelyezést (in integrum restitutio)
BONAE FIDEI CONTRACTUSOK-NÁL:
- a megfélemlítés és a kényszerítés teljesen ellentétes a bona fides-szel 🡪

- a kikényszerített bonae fidei contractus semmis volt, így az annak alapján a kényszerített ellen
indított perben a praetor az actio-t eleve megtagadta
- vagy az alperest a bona fides-nek a felperes általi súlyos megsértésére hivatkozva felmentette
b) KÖZVETLEN KÉNYSZER (VIS ABSOLUTA)

- lex Iulia de vi privata:
- a stricti iuris, és a bonae fidei contractus-okra is vonatkozott
- ha a megfélemlítést közvetlen fizikai kényszer, erőszak (vis absoluta) idézte elő, az így
keletkezett szerződés civiljogilag is semmis
- pl.: valakinek a kezét erőszakkal vezetik az aláíráskor, fogságba vetik, stb.
533. A NYILATKOZAT ÉS A JOGHATÁSHOZ KAPCSOLÓDÁS HIBÁI

[MINIMUM TÉTEL XLIII.]
I. NYILATKOZATI HIBÁK
- az ügyleti nyilatkozat olyan fogyatékossága, amely miatt a hibátlan és a megfelelő joghatásra
irányuló akarat sem képes a joghatások kiváltására
- a szerződés létrejöttének szubjektív oldalát érintik
1) A NYILATKOZAT FORMAI HIBÁJA

- az előírt (alakszerű akaratnyilatkozat esetén a törvény; alakszerűtlen akaratnyilatkozat esetén a
felek tetszése szerinti) forma be nem tartása
- formai hibában szenved minden olyan jogügylet, amely sérti a római jog szerződési TÍPUS- és
FORMAKÉNYSZERét
a) A TÍPUSKÉNYSZER SÉRELME MIATT ÉRVÉNYTELEN:

- a kölcsön mint stricti iuris contractus
- a kamatra vonatkozó formátlan megállapodás (a stipulatio kötelező)
b) A FORMAI KÖVETELMÉNYEK SÉRELME MIATT ÉRVÉNYTELEN:

- az olyan stipulatio, amelynél az adós a hitelező kérdésére válaszolva más igét használ
- az olyan stipulatio, amelynél az adós és a hitelező más-más összeget említ, vagy az egyik fél
feltétel nélkül, a másik viszont feltétellel teszi meg a nyilatkozatot
2) A NYILATKOZAT TARTALMI HIBÁJA

- tartalmi követelmények előírása, melyek sérelme a jogügylet érvénytelenségét vonja maga
után
- elsősorban végrendeleteknél:
- az öröklési jog az essentiale negotii (ÖRÖKÖSNEVEZÉS) meglétén kívül még egyéb tartalmi
követelményeket is előírt (pl.: MELLŐZHETETLENSÉG)
- mindemellett nincs pozitív követelmény a szerződések tartalmára vonatkozóan
II. A JOGHATÁSHOZ KAPCSOLÓDÁS HIBÁI

- objektív követelmények, a szerződés létrejöttének objektív oldalát érintik
- a jogrend a szerződések tartalmára nézve előír bizonyos minimális követelményeket
- ezek nemteljesülése esetén: a szerződés érvénytelen és nem alkalmas célzott joghatások kiváltására, nem
keletkeztet kötelmet (e kritériumok a szerződési szabadság határait, korlátait is jelentik), mégha a
szerződő felek akarata és nyilatkozata egyaránt hibátlan is
- a szerződés joghatáskiváltásához a szerződő felek cselekvőképességének megléte is szükséges (e
kritérium részben objektív, részben szubjektív jellegű)
- a cselekvőképesség hiánya a szerződés feltétlen érvénytelenségét eredményezi
- az érvénytelenség lehet részleges (az egyik fél csak jogokat, a másik csak kötelezettségeket szerez) és
relatív (az ~-re csak az egyik fél érdekében lehet hivatkozni, a másik fél irányában érvényes)
1) A LEHETETLEN TARTALMÚ SZERZŐDÉS
- az eredetileg már a szerződés megkötésekor lehetetlen szolgáltatást vagy feltételt tartalmazó szerződés
semmis (impossibilium nulla obligatio est)
- a lehetetlenség (impossibilitas) semmítő hatása szerint megkülönböztetünk
a) FIZIKAI LEHETETLENSÉGET
- a szolgáltatás objektíve lehetetlen, megvalósítására senki sem képes
- pl.: valaki kentaurt ígér vagy olyan feltétel, hogy „ha ujjával megérinti az eget”
- a szerződés szubjektív lehetetlenség esetén (valaki személyes képességek hiányában nem képes
valamit megtenni) érvényes
- pl.: „ha átúszod a Tiberist”, de az illető nem tud úszni
- középkori regula: „az ügyletet annak nehézsége nem teszi hibássá” (difficultas non vitiat actum)
b) JOGI LEHETETLENSÉGET
- a joghatások beállását nem fizikai törvények, hanem jogszabályok zárják ki
- ha a szerződés jogilag lehetetlen szolgáltatásra (pl.: res religiosa, vagy saját dolog megvétele)
irányul, vagy jogilag lehetetlen feltételt tartalmaz (pl.: ha serdültsége előtt házasságot köt), ipso
iure érvénytelen
2) TÖRVÉNYBE VAGY JÓ ERKÖLCSÖKBE ÜTKÖZŐ SZERZŐDÉS

a) TÖRVÉNYBE ÜTKÖZŐ SZERZŐDÉS
- a tilos szerződés (megkötését a törvény kifejezetten tiltja) nem minden esetben volt semmis (de a
posztklasszikus kortól igen)
- lex perfecta: csak ez érvénytelenítette

- lex minus quam perfecta: büntette
- lex imperfecta: tilalmazta a törvény ellenére létrejött jogügyleteket
- in fraudem legis eljárás tilalma: semmis volt az olyan szerződés, amely ugyan nem volt nyíltan
törvényellenes, de a felek magatartása mégis kijátszotta a törvényhozó akaratát, megkerülte a
törvényt
b) JÓ ERKÖLCSBE ÜTKÖZŐ SZERZŐDÉS

- a jó erkölcsökbe (boni mores) ütköző szerződések érvénytelenek
- mivel a jog nem pusztán tartalom nélküli tételes szabályok összessége, hanem bizonyos erkölcsi
alapokon nyugszik
- a jog ugyanis egyfajta „erkölcsi minimum” (JELLINEK)
- „nem megengedhetők azon cselekmények, amelyek sértik embertársaink iránti
kötelességtudatunkat, becsületünket, szeméremérzetünket és a jó erkölcsökbe ütköznek”
(PAPINIANUS)
- pl.: a házasság elmaradása esetére kikötött kötbér, meghatározott időre szóló örökbefogadás, a várt
örökség elajándékozása
3) A MEGHATÁROZHATATLAN TARTALMÚ SZERZŐDÉS

- nem volt alkalmas joghatások kiváltására, mivel nem lehetett eldönteni, hogy az adós pontosan mivel
(quid), milyennel (quale) és mennyivel (quantumque) tartozik
- a szerződés csak akkor volt érvényes (keletkeztetett kötelmet), ha a kötelem tárgyát, a szolgáltatást a
szerződésben foglalt rendelkezések alapján meg lehetett határozni
4) A PÉNZBEN NEM KIFEJEZHETŐ TARTALMÚ SZERZŐDÉS
- a szerződések jogi elismerése azzal jár, hogy az állam a teljesítés kikényszerítéséhez szükség esetén
közhatalmi segítséget nyújt 🡪
- a kötelem tárgyát képező szolgáltatásnak olyannak kell lennie, hogy kikényszerítése közhatalmi
eszközökkel biztosítható legyen
- „csak az szerepelhet a kötelemben, amit pénzben megfizetni és teljesíteni lehet”
- praetori perrend, peres ill. végrehajtási eljárás: minden marasztalásnak pénzbelinek kell lennie
(condemnatio pecuniara)
- ha a szerződés tartalma, a belőle származó jogok és kötelezettségek nem mérhetők pénzben, a szerződés
érvénytelen (mivel nem is beszélhetünk kötelemről, mert hiányzik a kikényszeríthetőség)
- pl.: valaki megígéri, hogy törekedni fog valamilyen magatartás tanúsítására
5) A JOGHATÁSHOZ KAPCSOLÓDÁS EGYÉB HIBÁI

- a szerződés tartalma ellentmondásos
pl.: „Ígéred, hogy ha megjön a hajó Asiából, ma teljesítesz nekem?”
- a szerződés 3. személyt, különösen az örököst kötelezi
pl.: „Ígéred hogy a halálod után adni fogsz?”
534. A SIMULATIO, A RESERVATIO MENTALIS ÉS A RETICENTIA EGYBEVETÉSE
SIMULATIO RESERVATIO RETICENTIA

MENTALIS
mindhárom a szerződő felek akaratát érintő körülmény;
közös:
az akarathibák között szabályozza a római jog
színlelés egyoldalú, titkos elhallgatás
jelentés:
fenntartás
a felek akarata és a felek nyilatkozata az akarat és a
nyilatkozata nincs megfelel ugyan nyilatkozat
összhangban az általuk akaratuknak, összhangjának hiányát
közösen kívánt, de a akaratnyilatkozataik az egyik fél
külvilág elől eltitkolt azonban nincsenek rosszhiszemű
céllal összhangban a valós magatartása idézi elő
tényekkel
a megtévesztés (dolus
malus) passzív formája
az ügyletkötés során az az ügyletkötés során az az ügyletkötés során az
akarat és a nyilatkozat egyik fél akarata és egyik fél tévedését a
mindkét félnél nyilatkozata vele szerződő másik fél
tudatosan eltér szándékosan eltér szándékosan és
fogalma:
egymástól egymástól rosszhiszeműen idézi
elő
a felek összejátszanak a felek egyike részben / valamelyik fél a
és látszatra más egészben más tartalmú szerződéskötés során
szerződést kötnek, mint ügyletet / szerződést valamilyen fontos
amilyet valójában akar kötni, mint tényt, körülményt
akarnak; amelyet nyilatkozik, de elhallgat, nem közöl a
kétféle ügylet jön létre: ezt nem közli a vele másik féllel
SZÍNLELT ÜGYLET szerződő másik féllel
(negotium simulatum)
és PALÁSTOLT ÜGYLET
(negotium
dissimulatum)
tudatosság
tudatos tudatos tudatos
szempontjából
előidéző felek mindkét egyik egyik
melyik irányba külvilág, 3. személy a másik fél becsapására a másik fél becsapására
rosszhiszemű? irányul irányul
a színlelt ügylet nem befolyásolja az a szerződés
semmis, feltétlenül érvényességet; megtámadható lesz
az érvényesség
érvénytelen a létrejött szerződés
kérdése
a vele palástolt ügylet érvényes lesz
lehet érvényes is
pl.: adásvételi, bérleti egy rézgyűrűt mind az „ha az eladott telekhez
szerződésnek álcázták eladó, mind a vevő szolgalom tartozott és
a néhány esetben (pl.: jóhiszeműen az eladó ezt elhallgatta,
házastársak) törvény aranygyűrűnek vél és nemtudása folytán a
által tiltott vevő az előírt időn át
ajándékozást való nemgyakorlás
által ezt a szolgalmat

elveszítette, dolus-a
miatt az eladó felel az
adásvételből
kifolyólag”
535. A DOLUS MALUS ÉS A VIS AC METUS JOGKÖVETKEZMÉNYEINEK EGYBEVETÉSE
DOLUS MALUS VIS AC METUS

mindkettő akarathiba
közös:
a praetor mindkettőt delictum-nak minősítette
jelentés: megtévesztés kényszer és megfélemlítés
az egyik fél tévedését (általában) a kényszer (vis) okozta alapos félelem
vele szerződő fél szándékosan és (metus); valamilyen nagyobb rossztól
fogalma:
rosszhiszeműen idézi elő való tartás, jelenlegi vagy jövőbeli
veszélytől való rettegés;
a) aktív dolus a) közvetett kényszer
- megtévesztés (dolus malus) (vis compulsiva)
- tevőleges, aktív becsapás, - a kényszerített ügyleti akaratának
megtévesztés szabadságát kizáró (nem
b) passzív dolus közvetlen fizikai) fenyegetés,
csoportosí-
- elhallgatás (reticentia) megfélemlítés
tás:
- valamelyik fél a szerződéskötés b) közvetlen kényszer
során valamilyen fontos tényt, (vis absoluta)
körülményt elhallgat, nem közöl a - a megfélemlítést közvetlen
másik féllel fizikai kényszer, erőszak idézte
elő
jogkövetke AKTÍV ÉS PASSZÍV DOLUS ESETÉN: KÖZVETETT KÉNYSZER ESETÉN:
z-mények: a) STRICTI IURIS CONTRACTUS- a) STRICTI IURIS CONTRACTUS-
NÁL: NÁL:
- a praetor a megtévesztést - a praetor a vis ac metust
delictum-nak minősítette delictum-nak nyilvánította
- a következő jogsegélyeket adta - a sértett rendelkezésére a
meg a megtévesztettnek következő jogsegélyek álltak
(sértettnek): - ha a kényszerített valamely
- ha a megtévesztett még nem kötelezettséget vállalt, és e
teljesítette a szerződést, a dolus- kötelezettség teljesítésére
szal létrejött szerződés perelték, számára a praetor
teljesítésére perlő megtévesztővel kifogást adott (exceptio metus)
szemben kifogást emelhetett - a praetor a kényszerített
(exceptio doli) rendelkezésére bocsátotta az in
- ha a megtévesztett fél nem kérte rem jellegű actio quod metus
az exceptio-t, a szerződés alapján causa nevű büntetőkeresetet,
marasztalták amellyel 1 éven belül 4x-re
- ha a megtévesztett már teljesített, (quadruplum), 1 éven túl pedig
számára a praetor 1 éven belül 1x-re (simplum) menő kárpótló
1x-re menő, de infamáló büntetés megfizetését lehetett
büntetőkeresetet adott (actio de követelni
dolo) - ha a kényszerített már teljesítette
- az előző állapotba való kötelezettségét, a praetor megadta
visszahelyezést is alkalmazhatta számára az előző állapotba való
a praetor akkor, ha az adós a visszahelyezést (in integrum

csalárd hitelező által ellene restitutio)
megindított stricti iuris perben
elmulasztotta az exceptio doli-ra
való hivatkozást
AKTÍV ÉS PASSZÍV DOLUS ESETÉN: KÖZVETETT KÉNYSZER ESETÉN:
b) BONAE FIDEI CONTRACTUS-NÁL: b) BONAE FIDEI CONTRACTUS-NÁL:
- a dolus a bona fides megsértése - a megfélemlítés és a kényszerítés
teljesen ellentétes a bona fides-
🡪
szel
- a csalásból származó teljes kár - a kikényszerített bonae fidei
megtérítését elsősorban az illető contractus semmis volt, így az
szerződés (pl.: adásvétel) annak alapján a kényszerített
keresetével lehetett követelni ellen indított perben a praetor az
actio-t eleve megtagadta
- vagy az alperest a bona fides-nek
a felperes általi súlyos
megsértésére hivatkozva
felmentette
KÖZVETLEN KÉNYSZER ESETÉN:
- mind a stricti iuris, mind a
bonae fidei contractus esetében
a szerződés civiljogilag is semmis
- pl.: valakinek a kezét erőszakkal
vezetik az aláíráskor, fogságba
vetik
536. AZ ŐSI JOG SZERZŐDÉSEI (ELSŐSORBAN A STIPULATIO)
I. AZ ARCHAIKUS JOG SZERZŐDÉSEI ÁLTALÁBAN

- ősi, paraszti társadalom, önellátáson alapuló gazdasági élet 🡪 nincs szükség fejlett szerződési
rendszerekre
- elsősorban az adásvétel és a kölcsönszerződés jelentkezett szükségesként, de még ezeknek sem alakultak
ki adekvát jogi konstrukciói
- 2 dolog dominált:
▪ FORMATAKARÉKOSSÁG
kevés ősi ügylettel elégítették ki a vagyoni forgalomban felmerülő, újabb szerződéstípusok iránti
igényeket
▪ FORMALIZMUS
a szerződések lényege nem a felek megegyezése, hanem a rituális szerződéskötési formák betartása;
ez időkben teljesen hiányzik az írásbeliség!
- AZ ARCHAIKUS JOG SZERZŐDÉSEI:

1) MANCIPATIO
- eredetileg adásvétel megvalósítására szolgált
- „érccel és mérleggel létrehozott jogügylet” (negotium per aes et libram)
2) IN IURE CESSIO
- tulajdonjog és egyéb jogok megszerzésére irányult színleges perindítás formájában
3) NEXUM
- eredetileg nyers ércpénz-, majd vertpénzkölcsön megalapítására szolgált
- „érccel és mérleggel létrehozott jogügylet” (negotium per aes et libram)
- a mancipatio-tól a felek által mondott szövegben (nuncupatio) tért el
- a nexum alapján a hitelező a lex Poetelia Papiria előtt a nem teljesítő adós ellen minden közbenső
eljárás nélkül alkalmazhatta a manus iniectio-t
- a klasszikus kor elején már nem létezik
4) FIDUCIA
- a dolog megszerzője hitére, becsületére (fides) kötelezte magát, hogy a mancipatio útján tulajdonba
kapott dolgot bizonyos feltételek mellett vissza fogja adni
- arra szolgált, hogy a hitelezőt valamely tartozás tekintetében tulajdonátruházással biztosítsák
(fiducia cum creditore: „zálogszerződés”)
- de fiducia útján valósíthatták meg egy dolog ingyenes használatra vagy megőrzés céljából való
átadását is (fiducia cum amico: „haszonkölcsön” vagy „letét”)
5) STIPULATIO
II. A STIPULATIO
1) A STIPULATIO FOGALMA, TÖRTÉNETE
- alakszerű és egybehangzó kérdés-felelet formájába foglalt lekötelezés
- a hitelező szóbeli kérdésére a jelenlevő adós rögtön szóban megígéri azt, ami felől a hitelező hozzá
kérdést intézett
- pl.: „Centum mihi dare spondesne? - Spondeo" (Ígérsz nekem 100-at?” „Ígérek!”)
a) ARCHAIKUS JOG
- a stipulatio ősi formája a sponsio: a szakrális jellegű „spondeo” ige a kötelemlétesítő szó
- ezt a szerződésfajtát csak a római polgárok használhatták (még a latinjogúak sem)
- eredeti jelentése: az adós megesküdött, az isteneket hívta tanúul, hogy teljesíteni fog, így nem kellett
tanú, hatóság, stb., mivel a szakrális szavak használata nagyobb garanciát jelentett ebben a korban
mint bármilyen formalitás
- az esküszegés súlyos következményekkel járt: az esküszegőt sacer-nek (kiátkozottnak) minősítve
törvényen kívül helyezték
b) PREKLASSZIKUS KOR
- istenek tekintélye hanyatlott 🡪 a sponsio szóbeli volta nehezen bizonyítható

- írásba foglalás
- a stipulatio szóbeli megtörténtéről kiállított okirat (cautio) pusztán bizonyítási eszközül szolgált, a
stipulatio még nem vált írásbeli szerződéssé ezzel
- a spondeo igét és a sponsio alkalmazását háttérbe szorította a közönséges ígéretet kifejező
„promitto” ige és az annak használatával létrejött stipulatio
c) POSZTKLASSZIKUS VULGÁRJOG
- a szóbeliség követelménye megszűnik
- a stipulatio teljesen írásbeli szerződéssé alakul át
- I. Leo K-római császár 472, rendelet: az alakszerűségek be nem tartásával kötött szerződéseket is
stipulatio-nak ismeri el
d) IUSTINIANUSI JOG
- a stipulatio-t elvileg ismét verbálszerződéssé nyilvánítja (visszatérés a klasszikusok álláspontjához)
- de: nincsenek szigorú alakszerűségi követelmények
- a stipulatio szóbeli megtörténtéről kialakított okirathoz (cautio) egy lényegében megdönthetetlen
vélelmet fűzött (praesumptio iuris et de iure) 🡪
- ha a stipulatio-ról okirat készült, megtörténtnek tekintették a szóbeli kérdés-feleletet (kivéve ha
valamelyik fél bizonyítani tudta, hogy a szerződő felek valamelyike az okirat kelte szerinti egész
napon át más helyen tartózkodott, mint ahol az okirat kelt)
2) A STIPULATIO FELTÉTELEI
a) csak élőszóban jöhetett létre (süketek [surdi] és némák [muti] nem köthettek ilyen szerződést);
eredetileg csak latinul, később már bármilyen nyelven lehetett érvényesen stipulálni
b) csak a jelenlevők között (inter praesentes) és rögtöni válaszadással (continuus actus) lehetett
stipulálni (előírás volt a kérdés-felelet folyamatossága)
c) a kérdésnek és a feleletnek minden vonatkozásban (tartalmilag és formailag is) egybehangzónak

(congruens) kellett lennie; kettős okból érvénytelen tehát ez a stipulatio: „Ígérsz nekem tízet?”
(hitelező) „Adok neked ötöt” (adós válasza), mivel a válaszban az „ígérni” helyett „adni” ige, 10
helyett pedig 5 szerepelt
3) A STIPULATIO FAJAI (POMPONIUS SZERINT)

a) bírói stipulatio (stipulatio iudicialis)
- a bíró kötelezi valamelyik felet arra, hogy stipulatio-val ígérjen biztosítékot
- pl.: arra az esetre, ha a per során kiderülne, hogy csalárd volt (cautio de dolo)
b) praetori/aedilisi stipulatio (stipulatio praetoria/aedilicia)

- a peren kívüli jogsegélyek közé tartozik
- ide tartozik a cautio damni infecti is
c) megegyezésen alapuló stipulatio (stipulatio conventionalis)

- önkéntesen, a felek szabad elhatározásából jön létre
d) felszólításra létrejövő stipulatio (stipulatio communis)

- akár a praetor, akár a bíró felszólítására létrejöhet
- pl.: a gyám stipulatio-ja, hogy gyámoltja vagyonát épségben meg fogja őrizni
4) A STIPULATIO KERESETE
- a hitelező a stipulatio alapján a következő kereseteket indíthatta:
a) ha az adósi szolgáltatás pontosan meg volt határozva (praestatio certa), a hitelezőt condictio
(certae rei) illette meg
b) ha a szolgáltatás határozatlan (praestatio incerta) volt, akkor a hitelező az actio ex stipulatu
(incertae rei) nevű keresettel perelhetett
5) A STIPULATIO ALKALMAZÁSI KÖRE

- rendkívül népszerű volt, mert
a) segítségével bármilyen szerződési célt meg lehetett valósítani

- kétoldalú kötelem (pl.: adásvétel) létrehozásánál 2 stipulatio-ba foglalták a szerződést mivel
eredetileg a stipulatio egyoldalú kötelmet eredményeztet pl.: „Ígéred nekem ezt a lovat? Ígérem. +
Ígérsz nekem ezért a lóért százat? Ígérek.”
- a clausula doli felvételével a stipulatio-ba elérték, hogy a bona fides legyen irányadó a felek
viszonylatában (ezáltal lényegében bonae fidei kötelemmé alakították át a formailag stricti iuris
obligatio-t)
b) nem kellett megjelölni az ügyleti causát, a lekötelezés alapját ezért absztrakt, kauzátlan ügylet
- ez előnyős volt a hitelező szempontjából, mivel 3. személyek nem tudják, hogy valójában mi áll a
formális szerződés hátterében
- de: a stipulatio létrejöhetett konkrét, kauzális ügyletként, az ügyleti causa megemlítésével (pl.: az
adós egy ház vételára címén ígéri meg az adott pénzösszeg megfizetését) is
- a stipulatio-s formával találkozhatunk pl.:
▪ hozományígéretnél a házasság kapcsán
▪ kezességnél
▪ kamat és kötbér kikötésénél
▪ novatio-nál, delegatio-nál, expromissio-nál
▪ kölcsönnél
▪ biztosíték (cautio) adásánál
▪ ajándékozásnál
537. A CSÁSZÁRKOR SZERZŐDÉSRENDSZERE ÁLTALÁBAN
- a fejlettebb áruviszonyok és a megnövekedett gazdasági forgalom kívánalmainak megfelelően lassan

háttérbe szorultak/eltűntek a régi szerződésformák
- újabb, rugalmasabb, soknoldalúbb szerződéstípusok jöttek létre
- Gaius 4 csoportba sorolta be őket: „a kötelem vagy dolog, vagy szavak, vagy írás, vagy megegyezés útján
jön létre”
- AZ ÚJ SZERZŐDÉSÍTÍPUSOK:
a) a dologátadással létrejövő
REÁLSZERZŐDÉS (CONTRACTUS REALES)
b) az alakszerű szóbeli megállapodással létrejövő

VERBÁLSZERZŐDÉS (CONTRACTUS VERBALES)
c) az alakszerű írásba foglalással létrejövő

LITTERÁLSZERZŐDÉS (CONTRACTUS LITTERALES)
d) a formátlan, puszta megegyezéssel létrejövő

KONSZENZUÁL-SZERZŐDÉS (CONTRACTUS CONSENSUALES)
I. REÁLSZERZŐDÉSEK (CONTRACTUS REALES)

- e szerződések „re”, vagyis dologgal, dolog átadásával jönnek létre
- e szerződéseknél nem elegendő a felek közötti megegyezés: ez önmagában még semmiféle kötelezettséget
nem eredményez
- a kötelem ezekben az esetekben egy dolog megállapodásszerű átadásával jön létre
- ide tartozik:
▪ KÖLCSÖN (mutuum): stricti iuris obligatio-t eredményez, a többi bonae fidei-t
▪ HASZONKÖLCSÖN (commodatum)
▪ LETÉT (depositum)
▪ ZÁLOGSZERZŐDÉS (pignus)
▪ NÉVTELEN REÁLSZERZŐDÉSEK (contractus reales innominati):

a reálszerződések „függeléke”; ezen belül megkülönböztetünk:
a) csere (permutatio)
b) szívességi használat (precarium)
c) eladási bizomány (aestimatum)aaa
d)
e) egyezség (transactio)
II. VERBÁLSZERZŐDÉSEK (CONTRACTUS VERBALES)

- az előírt formaságoknak megfelelően elmondott szavak által létesített szerződések
- contrahitur obligatio verbis: a szerződések kötelező erejét az előírásoknak megfelelő, alakszerű
mondatok, formulák élőszóban való elmondása adja
- ide tartozik:
▪ STIPULATIO (az írásba foglalás nem érvényességi kellék, csak a könnyebb bizonyítást szolgálta)
▪ SPONSIO
▪ A FELSZABADÍTOTT ESKÜJE
▪ HOZOMÁNY ÍGÉRÉSE A NŐ, A NŐ APJA ÉS A NŐ ADÓSA RÉSZÉRŐL
▪ ISTENEK RÉSZÉRE TETT FOGADALOM, FELAJÁNLÁS
(az utolsó 3 egyoldalú jogügylet – negotia unilateralia 🡪 nem valódi szerződés)
III. LITTERÁLSZERZŐDÉSEK (CONTRACTUS LITTERALES)

ELŐZMÉNY:
- a préklasszikus korban szokássá vált, hogy a kötelmeket bizonyos könyvelési fogások, fiktív bejegyzések
(expensilatio, transscriptio) révén a pénztárkönyvekbe (codex accepti et expensi) történő kölcsönös
bejegyzéssel (litteris) hozzák létre
- nem tekinthetők mai értelemben vett írásbeli szerződésnek, mert az érvényességhez nemcsak az írásba
foglalás, hanem a pontosan meghatározott, szigorú alakszerűségek betartása is szükséges
- alakszerű írásba foglalással jön létre
- a litterálszerződésekből stricti iuris obligatio keletkezik
- keresetük a condictio
- mivel az írásba foglalás eredményezi a kötelmet, az írás itt is érvényességi kellék
- ide tartozik:
▪ SYNGRAPHA: görög eredetű; az adós és a hitelező együttesen írta alá
▪ CHIROGRAPHUM: kötelezvény; az adós állította ki egyoldalúan és csak ő írta alá
IV. KONSZENZUÁL-SZERZŐDÉSEK (CONTRACTUS CONSENSUALES)

- magával a puszta, formátlan megegyezéssel (nudo consensu) jönnek létre
- létrejöttükhöz, kötelező erejükhöz nem kell sem előírt szavak használata, sem írásba foglalás, sem tanúk
vagy egyéb ünnepélyes formaság alkalmazása, sem a szerződés tárgyának átadása
- valamennyi szerződés bonae fidei kötelmet eredményez
- ide tartozik:
▪ ADÁSVÉTEL (emptio venditio)
▪ BÉRLET (locatio conductio)
▪ TÁRSASÁG (societas)
▪ MEGBÍZÁS (mandatum)
V. A POSZTKLASSZIKUS ÉS A IUSTINIANUSI KOR SZERZŐDÉSEI

- a klasszikus kort követő gazdasági és társadalmi viszonyok nem kedveztek a jogfejlődésnek
- a gazdasági zűrzavarok, a merev, szinte „kasztosodott” társadalmi rendszer nem igényelt jelentő
továbbfejlesztést 🡪 a klasszikusok szerződésrendszere élt tovább
- csekély haladás: a szerződési típuskényszer lazítása (a pactum-ok és a contractus innominati terén)
- átfogó rendezésre, új szerződésrendszer kialakítására nem került sor
538. A MUTUUM, A COMMODATUM ÉS A PRECARIUM ÖSSZEVETÉSE
KÖLCSÖN HASZONKÖLCSÖN SZÍVESSÉGI

(MUTUUM) (COMMODATUM) HASZNÁLAT
(PRECARIUM)
a szerződés
dologátadással létrejövő szerződések (contractus reales)
típusa
helyettesíthető dolgok egy dolog ingyenes egy dolog ingyenes
tulajdonba adása azzal, használatba adása azzal használatra való
hogy az adós lejáratkor a kötelezettséggel, hogy átengedése bármikori
ugyanabból a lejáratkor ugyanazt a visszavonás kikötésével;
fogalma
dologfajtából dolgot kell visszaadni eredetileg csak baráti
ugyanannyit köteles gesztusként,
visszaadni szívességként kezelt
tényállás
kölcsönadó (hitelező): haszonkölcsönbe adó: hitelező:
mutuans commodans precarium-ba adó
szereplők
kölcsönbe vevő (adós): haszonkölcsönbe vevő: szívességi használó:
mutuarius commodatarius precarista
csak helyettesíthető bármilyen dolog bármilyen dolog
dolog (kivételesen res (kivételesen res
(res fungibilis) lehet consumptibilis is); consumptibilis is)
tárgya eredetileg csak ingó
dolgok, majd ingatlan,
sőt még pl.: lakhatás
(habitatio) is
tulajdonátruházás csak bírlalatot csak bírlalatot
az átadás
(detentio) adunk át (detentio) adunk át
egyoldalú, stricti iuris egyenlőtlenül kétoldalú, egyenlőtlenül kétoldalú,
obligatio bonae fidei obligatio; a bonae fidei obligatio
szerződésből főszolgáltatás
keletkező (praestatio
kötelem principalis): a dolgot a
kikötött használat után
épségben visszaadni
van van (konkrét időpont, nincs
időtartam vagy alkalom) (a dolog bármikor
visszakérhető;
lejárat
a visszaadást megtagadó
precarista nyomban
hibás birtokossá vális)
birtokvédele a mutuarius tulajdonos, a commodatarius csak a precarista
m így tulajdonvédelmet detentor civilis possessor
szempontjáb kap
ól
dare, tulajdonba adás tágabb értelemben vett tágabb értelemben vett
a kölcsönadó (ha ő nem volt facere facere
szolgáltatása tulajdonos, a kölcsön
nem is jön létre)
az adós az adós generikus az adós specifikus az adós specifikus
szolgáltatással szolgáltatással szolgáltatással

(praestatio generica) (praestatio specifica) (praestatio specifica)
tartozik – nem a tartozik (azokat a tartozik
szolgáltatása,
kölcsönvett dolgokat dolgokat, amelyek
visszaadási
kell visszaadnia, hanem használata
kötelezettség
ugyanabból a dologból elfogyasztással jár, nem
ugyanannyit lehetett
haszonkölcsönbe adni)
a stricti iuris jelleg a commodatarius a precarista bár
miatt nem szokásos a rendszerint custodia- érdekelt adós, de
felelősség; a hitelező felelős és a kivételesen csak dolus-
nem felel, csak követel; haszonkölcsönbe kapott ért felel
a kölcsönadós sem dolgot csak a
felelősség felelősséggel, hanem megállapo-dásnak
abszolút helytállással megfelelően hasz-
tartozik (még vis maior- nálhatja; a
ra sem hivatkozhat) megállapodás-ellenes
használat lopásnak
minősül (furtum usus)
késedelem esetén az késedelem esetén az nincs késedelem, mivel
adós nem köteles adós nem köteles nincs lejárat
késedelmi késedelmi
késedelem kamatot/kártérítést kamatot/kártérítést
fizetni, hacsak ezt a fizetni, hacsak ezt a
stipulatio-ban ki nem stipulatio-ban ki nem
kötötték kötötték
a hitelező legis actio az épségben visszaadást az épségben visszaadást
per condictionem-mel, a haszonkölcsönbe adó a precarium-ba adó
majd condictio-val actio commodati actio commodati
érvényesíthette directa-val directa-val
követelését: actio kényszeríthette ki; a kényszeríthette ki
a követelés
certae creditae haszonkölcsönbe vevő
érvényesítése
pecuniae-val esetleges
(pénzkölcsön); ellenköveteléseit actio
condictio triticaria-val commodati contraria-
(egyéb helyettesíthető val érvényesíthette
dolgok esetén)
a hitelezőt ipso iure nincs nincs
nem illette meg; a alapvető követelménye szívességi = ingyenes
stipulatio-s kikötés az ingyenesség; a dolog használat
hiányában még a használata pénzért
késedelmi kamat sem; bérletnek minősülne
kamat
kamatozó kölcsön
létrehozásakor a
kamatot külön
stipulatio-val kelett
kikötni
kialakulása az egyik legrégebbi --- a patríciusok a
szerződés; amikor a lex kisembereknek
Poetelia Papiria megélhetésük és
megtiltotta az adós trans lekötelezettségük
Tiberim eladását, a céljából határozatlan
nexum elvesztette időre átengedték

előnyét: a közvetlen földjeiket
végrehajtás lehetőségét;
ezután az addig 2.rangú
formátlan kölcsön egyre
inkább háttérbe
szorította azt
a hajórakományra adott a commodatarius-t az ---
tengeri kölcsön (fenus actio contraria-n kívül
nauticum): a veszélyt a megillette a retentio is
kölcsönadó vállalja; ha (visszatartási jog); pl.:
a szállított áruk dologra fordított
egyéb hajótörés (naufragium) rendkívüli jellegű
következtében kiadások; a dolog
elvesznek, a kölcsön szerződésellenes, idő
nem követelhető vissza; előtti visszavonásából
a kockázat miatt nincs származó károk
kamatmaximum megtérítésére
539. A DEPOSITUM
I. A LETÉT FOGALMA
- a letét (depositum) reálszerződés (contractus reales) -
- ingó dolog ingyenes őrizetbe adása bármikori visszaadás kötelezettségével
- a letétbe helyező, letevő (hitelező): deponens

- a letétbe vevő, letéteményes (adós): depositarius
- a letét fogalmilag, szükségképp ingyenes (ha az őrzésért pénzt kötnek ki: locatio conductio; ha egyéb
szolgáltatást: contractus innominatus jön létre)
II. A LETÉT ELEMEI
A) A LÉTREJÖVŐ KÖTELEM
- a letéti szerződésből egyenlőtlenül kétoldalú bonae fidei obligatio keletkezik
- főszolgáltatás (praestatio principalis): a dolog megőrzése és bármikori felhívásra való visszaadása
B) A DEPOSITARIUS FELELŐSSÉGE
- ingyenadósként csak a dolus-ért felel
- pl.: ha a dolgot ellopják tőle vagy elveszíti azt, nem felelős
- ha felhívásra dolus-a folytán nem adja vissza a dolgot, késedelmes adósként felel a vis maior-ért is
- a letéteményes nem használhatja a dolgot, ha mégis használná, furtum usus-t követ el, és emellett
meg kell térítenie a használat folytán keletkezett esetleges károkat is (a vis maior-t is)
C) RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ KERESETEK

- a deponens a dolgát depositi directiva actio-val (a marasztalás infamál), esetleg rei vindicatio-val
(ha tulajdonos) követelheti vissza
- furtum usus esetén lopási keresetek jönnek számításba
- ha az őrizet során a letéteményesnek költségei merülnének fel, vagy a letevő magatartásából
valamilyen kára származnék, azokat depositi contraria actio-val érvényesítheti
D) VISSZAADÁSI KÖTELEZETTSÉG
- a letéttel kapcsolatban sem compensatio-nak, sem retentio-nak, sem exceptio doli-nak nincs helye
- a letéteményesnek felhívásra mindenképpen és azonnal vissza kell adnia a dolgot, és a letevővel
szembeni bármilyen igényét csak per útján érvényesítheti
- az actio depositi-ben való marasztalás infamia-val járt
III. A LETÉT KÜLÖNÖS NEMEI

- a letéthez hasonló, de némely vonatkozásban eltérően szabályozott szerződések, tényállások:
1) VITÁS DOLOG LETÉTE (sequestrum)

- két vagy több fél arról vitázik, hogy kié egy bizonyos dolog
- amíg a vitát el nem döntik, a dolgot egy 3. félnek (sequester) együttesen (in solidum) átadják
megőrzésre azzal a kikötéssel, hogy az illető majd a perben győztesnek adja ki azt
- a közönséges letét és a seqestrum különbsége:
▪ a letétnél rendszerint egy személy a deponens, míg a sequestrum-nál mindig több letevő
szerepel
▪ míg a közönséges letéteményes csak naturalis possessor, a sequester a védelem
szempontjából civilis possessor, tehát még a letevők ellen is védelmet kap a per eldőltéig
2) SZÜKSÉG- VAGY KÉNYSZERLETÉT (depositum miserabile)

- akkor, ha valaki olyan helyzetbe kerül (általában súlyos természeti esemény, elemi csapás miatt),
hogy kénytelen a dolgot megőrzésre átadni
- de a kényszerhelyzet miatt nem tudja körültekintően megválasztani a letéteményest
- ilyenkor a közérdek is megkívánja, hogy a letéteményes ne éljen vissza a letevő szorongatott
helyzetével
- a praetor időbeli korlátozás nélkül duplum-ra menő keresetet adott büntetésként a dolózus
letéteményes ellen
3) RENDHAGYÓ LETÉT (depositum irregulare)

- helyettesíthető dolgokat (res fungibiles), elsősorban pénzt adnak tulajdonba azzal a
kötelezettséggel, hogy felhívásra ugyanabból a dologfajtából ugyanannyit (generikusan) kell
visszaadni
- a letéteményes (pl.: egy bankár) tulajdont szerez a dolgon, azzal szabadon rendelkezhet,
használhatja
- ha a letét tárgyát pénz képezte, szokásos volt kamatot is kikötni
- a kölcsön és a letét elemei keverednek, de ez a letét abban tér el a kölcsöntől, hogy
▪ bonae fidei obligatio-t eredményez
▪ a letevő (átadó) érdekében jön létre
▪ bármikor követelhető a teljesítés
▪ a pactum adiectum-mal kikötött kamat is követelhető
▪ késedelem esetén ipso iure késedelmi kamat jár
▪ retentio-nak és compensatio-nak nincs helye
▪ a letéteményes elleni actio alapján való marasztalás infamál
4) BÍRÓI LETÉT (depositum solutionis causa)

- a római jogban még nem alakult ki
- de az ennek megfelelő tényállást ismerték és szabályozták mint a kötelem alóli liberatio egyik
módját
540. A ZÁLOGSZERZŐDÉS
I. A ZÁLOGSZERZŐDÉS FOGALMA
- a zálogszerződés (pignus) reálszerződés (contractus reales) -
- a pignus (kézizálogjog) legfontosabb és leggyakoribb keletkezési forrása a (kézi)zálogszerződés
(contractus pigneraticius), ennél
- az adós (vagy valaki más) átad egy dolgot a hitelezőnek követelése biztosítékául azzal a kikötéssel,
hogy
▪ HA az adós lejáratkor nem teljesítene, a hitelező jogosult a dolgot eladni és a vételárból
követelését kielégíteni, illetve
▪ HA a követelés megszűnnék, a hitelező köteles a dolgot visszaadni
II. A ZÁLOGSZERZŐDÉS ELEMEI

a) JÁRULÉKOS KÖTELEM
- mindig van egy alap/főkötelem (obligatio principalis), amely a zálogszerződéstől függetlenül
(adásvételből, bérletből) jött létre
- a zálogszerződés ehhez képest járulékos kötelem (obligatio accessoria), mivel a főkötelmet
biztosítja a belőle keletkező zálogjog útján
- a zálogszerződés tehát feltételez egy másik kötelmet
b) A LÉTREJÖVŐ KÖTELEM
- a zálogszerződésből bonae fidei, egyenlőtlenül kétoldalú kötelem keletkezik
- főkötelem: a hitelező köteles az alapkövetelés megszűntekor a dolgot az adósnak visszaadni
- erre, valamint a vételárfölösleg (superfluum) kiadására illetve kárigényre az adós a hitelezőjét actio
ppigneraticia directiva-val szoríthatja
- a hitelező actio pigneraticia contraria-t indíthat esetleges kiadásai, beruházásai, kára megtérítése
végett, egyben retentio is megilleti e körben
c) ELTÉRÉSEK A TÖBBI REÁLSZERZŐDÉSEKHEZ KÉPEST

- a zálogszerződés járulékos kötelmet eredményez
- míg a többi reálszerződésnél a puszta megállapodás a dolog átadása nélkül csak joghatással nem járó
nudum pactum-nak minősül, addig a zálogszerződésnél szinte érdektelen, hogy sor kerül-e a
dolog átadására, mert már a puszta megállapodással is létrejön mind a kötelmi jogviszony, mind
pedig a zálogjog
III. A ZÁLOGJOG ÉS A ZÁLOGSZERZŐDÉS KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉG

ZÁLOGSZERZŐDÉS
- kötelmi jogi ügylet
- in rem actio-val védett jogot (zálogjog) hoz létre
- szabályozza a záloghitelező és zálogadós közötti belső kötelmi viszonyt
- kettős hatással rendelkezik: kötelmi jogviszonyt és idegen dologbeli jogot is keletkeztet
- in personam actio-k jogalapja
ZÁLOGJOG
- idegen dologbeli jogok (iura in re aliena) közé tartozik
- a zálogszerződés ennek az egyik keletkeztető forrása; in rem actio-k jogalapja
541. A NÉVTELEN REÁLSZERZŐDÉSEK
- névtelen reálszerződés (contractus reales innominati)

- a reálszerződések „függeléke”
- bonae fidei obligatio-t eredményez
I. A NÉVTELEN SZERZŐDÉSEK KIALAKULÁSA

- a reálszerződések körébe vont kategória a posztklasszikus korban alakult ki
- de már a préklasszikus korban kialakultak bizonyos szerződésként elismert tényállások
- elnevezés: contractus reales innominati > szembeállítva a tulajdonképpeni reálszerződésekkel:
contractus reales nominati
- „névtelenség” = nem tartoznak az önálló elnevezéssel rendelkező (nevesített) szerződéstípusok zárt
körébe
- „reál jelleg” = a szerződés, a kötelem létrejöttéhez a megegyezésen felül szükséges valamilyen res (dolog,
tág értelemben: dologátadás, de bármilyen egyéb szolgáltatás is, pl.: munkavégzés is) is
- a névtelen szerződések kategóriája egy civiljogi és egy praetori jogeszköz összefonódásából keletkezett
alaphelyzet:
- ketten megegyeznek bizonyos kölcsönös teljesítésben, s e megegyezés folytán az egyik fél teljesít, a
másik nem
- ilyenkor a teljesítő félnek legis actio per condictionem/condictio-t adtak saját teljesítménye ill. a másik
félnél beállott gazdagodás visszakövetelésére
- a nem teljesítő félnél a condictio nem volt alkalmas a teljesítésre szorítására
- praetor lépése: in factum actio-kkal lehetőséget biztosított a teljesítés kikényszerítésére (vagy a teljesítő
fél választása szerint saját szolgáltatását / perbeli ellenértékét is visszakövetelhette)
- a névtelen szerződéseken belül a kölcsönös teljesítéshez kapcsolódó változatos tényállások csoportjai:

a) DO UT DES („ADOK, HOGY ADJ”)
- pl.: adok neked egy kelyhet, s ennek ellenében te nekem adod Stichus rabszolgát
b) DO UT FACIAS („ADOK, HOGY TÉGY”)
- pl.: fizetek neked azért, hogy Stichus rabszolgát felszabadítsd
c) FACTIO UT DES („TESZEK, HOGY ADJ”)
- pl.: megfestem az arcképedet egy rabszolga ellenében
d) FACTIO UT FACIAS („TESZEK, HOGY TÉGY”)
- pl.: megkérlek, hogy hajtsd be az adósomtól a követelésemet Karthágóban, én is így teszek a tieddel
- Iustinianus gyakorlatilag létrehozta az innominát szerződések általános kategóriáját, holott

törvénykönyveiben nem jelenik meg ez a kategória; Iustinianus ugyanis
- az addigi sokféle jogsegélyt egyesítve megadja a praescriptis verbis actio-t mindazon esetekben, amikor
2 fél kölcsönös teljesítésre szóló megegyezése alapján az egyik fél teljesített
II. „NEVES-NÉVTELEN” SZERZŐDÉSEK
- posztklasszikus korban alakultak ki
- olyan tényállások, amelyek régtől fogva rendelkeztek önálló névvel, de mégsem minősültek contractus-
nak
tényállások:
a) CSERE (PERMUTATIO)
- dolgok tulajdonának kölcsönös átruházása (do ut des)
- eltérések az adásvételtől (emptio venditio):
▪ az adásvételnél az egyik oldalon mindig pénz szerepel
▪ az adásvételnél az eladó facere (ill. praestare) szolgáltatással tartozik, a cserénél viszont

mindkét fél szolgáltatása dare
▪ az adásvétel konszenzuál-szerződés (már a megegyezéssel létrejön); a csere viszont csak az
egyik fél részéről történő dologátadással jön létre
b) SZÍVESSÉGI HASZNÁLAT (PRECARIUM)

- egy dolog ingyenes használatra való átengedése bármikori visszavonás kikötésével
- eltérések a haszonkölcsöntől (commodatum):
▪ a commodatum-nál mindig van lejárat, a precarium-nál a dolog bármikor visszakérhető (a
visszaadást megtagadó precarista hibás birtokossá válik)
▪ a praecarista a birtokvédelem szempontjából civilis possessor, a commodatarius viszont csak
detentor
▪ a commodatarius custodia-felelős, a precarista viszont kivételesen csak dolus-ért felel
c) ELADÁSI BIZOMÁNY (AESTIMATUM)

- egy dolog eladás végett való átadása azzal a kikötéssel, hogy az átvevő (bi-zományos) vagy a
dolgot adja vissza, vagy a kikötött eladási árat fizesse meg
- tartalmilag az adásvétel, a bérlet, a megbízás és a társaság elemei keverednek itt
- a dolog eladásával kapcsolatos összes kockázat, költség és veszélyviselés a bizományost terheli;
- de ha az előre kikötött áron felül adja el a dolgot, a többlet is az övé
- az aestimatum voltaképpen szerencse- (aleatórikus) szerződés
- a bizományost alternatív obligatio terheli, ellene a praetor külön keresetet proponált (actio de
aestimatio)
d) EGYEZSÉG (TRANSACTIO)
- vitás igényeknek kölcsönös engedéssel való rendezése
- klasszikus kor: csupán exeptio-t biztosító nudum pactum-nak minősült
- posztklasszikus kor: az alakszerűtlen egyezség névtelen szerződés
- a szerződés realitása az egyik fél engedésében állott
- pl.: kölcsönös datio in solutum
- ha az egyik fél teljesített, a teljesíteni vonakodó másik fél ellen praescriptis verbis actio-t indíthat
- a peres eljárás során kötött egyezség sok tekintetben a bírói ítélet (sőt: res iudicata) hatályával
rendelkezett: az egyezséggel eldöntött kérdést a továbbiakban már nem lehetett vita tárgyává tenni

Római Jog 501 541

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Római Jog 501 541

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

RÓMAI JOG - V.

RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) 1/94

501. AZ OBLIGATIO FOGALMA ÉS KIALAKULÁSA

- összeveti az obligatiót a dologi jogi jogosultságokkal:

kötelmi jogi jogosultságok dologi jogi jogosultságok

irányulhat: tevékenységekre, dolgokra dolgokra

3) A FEJLETTEBB JOG SZERINT:

II. A KÖTELEM KIALAKULÁSA

▪ obligatio: megkötözés, bilincsbe verés

▪ liberatio: megszabadulás, a kötelem megszűnése

- az ősi kötelmi viszonyoknál élesen elválik

▪ és a felelősség (Haftung, a jogi kikényszeríthetőség)

502. AZ OBLIGATIO FAJAI ÉS KELETKEZÉSI FORRÁSAI

I. A KÖTELEM FAJAI (4)

1) civilis obligatio - honoraria (praetoria) obligatio:

2) stricti iuris obligatio - bonae fidei obligatio:

▪ meg lehet erősíteni zálogjoggal, kezességgel és tartozás-elismeréssel

▪ novatio-val teljes joghatású (peresíthető) civilis obligatio-vá lehet alakítani

f) a büntetésből elvesztett követelés

4) obligatio principalis - obligatio accessoria:

II. A KÖTELEM KELETKEZÉSI FORRÁSAI

1) klasszikus korban keletkezés szerint 2 csoport:

2) Gaiusnál is eleinte kettős felosztás:

3) majd Gaius: Institutio, korai posztklasszikus átdolgozás – 3 kötelmi keletkezési forrás:

▪ megbízás nélküli ügyvitel

▪ leeséssel fenyegető tárgy

▪ hajós, istállós, fogadós

503. A NEGOTIUM FOGALMA, FAJAI ÉS ALKATRÉSZEI

- pl.: kötelem - vki adósként tartozik egy pénzösszeg megfizetésével a hitelezőnek

- A JOGÜGYLET FOGALMI ELEMEI:

II. A JOGÜGYLET FAJAI (CSOPORTOSÍTÁSOK, OSZTÁLYOZÁSOK)

▪ dologi jogi ügyletek (pl.: mancipatio, occupatio)

▪ kötelmi jogi ügyletek (pl.: stipulatio)

▪ öröklési jogi ügyletek (pl.: testamentum)

2) EGYOLDALÚ JOGÜGYLET – KÉTOLDALÚ JOGÜGYLET

- kétoldalú jogügylet (NEGOTIUM BILATERALE)

3) ÉLŐK KÖZÖTTI JOGÜGYLET – HALÁL ESETÉRE SZÓLÓ JOGÜGYLET

- halál esetére szóló jogügyletek (NEGOTIA MORTIS CAUSA)

4) KONKRÉT/KAUZÁLIS JOGÜGYLET – ABSZTRAKT/KAUZÁLATLAN JOGÜGYLET

- absztrakt/kauzálatlan jogügylet (NEGOTIUM ABSTRACTUM)

5) VISSZTERHES JOGÜGYLET – INGYENES JOGÜGYLET

- ingyenes jogügylet (NEGOTIUM GRATUITUM)

III. A JOGÜGYLET ALKATRÉSZEI

a) ESSZENCIÁLIS (elengedhetetlen) ALKATRÉSZEK (ESSENTIALIA NEGOTII)

b) NATURÁLIS (természetes) ALKATRÉSZEK (NATURALIA NEGOTII)

c) AKCIDENTÁLIS (esetleges) ALKATRÉSZEK (ACCIDENTALIA NEGOTII)

- a feltétel és az időhatározás az érvényességet és hatályosságot is befolyásolhatja

 az ex nunc és az ex tunc hatály

- a feleknek az a rendelkezése, amellyel a jogügylet hatályát bizonyos időponthoz kötik

▪ a jogügylet hatálya mikor szűnjön meg (dies ad quem – a befejező időpont)

- a felek a jogügylet hatásának kezdetét-végét biztosan bekövetkező eseménnyel kapcsolják össze 🡪🡨

504. A NEGOTIUM ÉRVÉNYESSÉGE ÉS HATÁLYOSSÁGA ÁLTALÁBAN

▪ JOGHATÁSRA IRÁNYULÁS MINŐSÉGE kapcsolódik a jogügylet érvényességéhez:

- a létrejött jogügylet csak akkor érvényes (alkalmas a célzott joghatások kiváltására), ha

▪ és összhangban van egymással

▪ kétoldalú jogügyleteknél a 2 fél akarata találkozik

▪ a jogügylettel elérni kívánt joghatás nem ütközik a jogrend valamely tilalmába

▪ nyilatkozat 🡪 nyilatkozati hiba; pl.: a formai előírásokat sértő végrendelet

▪ joghatáshoz kapcsolódás, célzott joghatás hibája; pl.: jogellenes célú szerződés

A JOGÜGYLETEK ÉRVÉNYESSÉGÉNEK KATEGÓRIÁI

1) Az érvénytelenségi ok súlyosságának (causa invaliditatis) alapján:

a) SEMMISSÉG (nullitas, Nichtigkeit) –

b) MEGTÁMADHATÓSÁG (rescissibilitas, Anfechtbarkeit) –