Római jog fogalmak

Kötelem: a kötelem olyan jogviszony, amelynél az egyik fél (hitelező, creditor) a másik féltől
(adós, debitor) bizonyos magatartást követelhet, s amennyiben az adós ennek a
kötelességének nem tenne eleget, a hitelező jogosult őt in personam actioval erre a
magatartásra rászorítani.

Naturalis obligatio: naturalis obligatio minden olyan kötelem, amelyet nem lehet peresíteni.
(amelynek nincs actio-ja)

Jogügylet (negotium): joghatás kiváltására alkalmas akaratkijelentés.

Feltétel (conditio): A feltétel olyan jövőbeli bizonytalan esemény, amelytől a jogügylet

hatálya függ.

Időhatározás (dies): A feleknek az a rendelkezése, amellyel a jogügylet hatályát bizonyos

időponthoz kötik.

A létrejött jogügylet érvényes, vagyis alkalmas arra, hogy a célzott joghatásokat kiváltsa, ha a
jogügyletet létrehozó személy(ek) akarata és nyilatkozata önmagában is ép, emellett
összhangban van egymással, továbbá, ha az elérni kívánt joghatás nem ütközik a jogrend
valamely tilalmába. A kétoldalú jogügyletek esetén a két fél akarata is találkozik.

A hibás jogügylet (negotium vitiosum) a törvény előírása folytán nem alkalmas a fél (felek)
által kívánt joghatás kiváltására, ez a létező, de érvénytelen jogügylet. (negotium invalidum)

A semmis jogügylet (negotium nullum) nem alkalmas a célzott joghatások kiváltására, mivel
jogilag úgy kell tekinteni, mintha létre sem jött volna.

A megtámadható jogügylet (negotium rescissibile) ugyan megszületésekor nem eleve

érvénytelen, tehát alkalmas lehet a célzott joghatások kiváltására, a törvény azonban
lehetővé teszi azok beálltának megakadályozását.

Megtámadás (rescissio) az, ha a jogügyletet a megtámadásra jogosult fél a törvény szabta

határidőn belül a másik félhez intézett nyilatkozatával vagy per útján teszi érvénytelenné.

Megtámadhatóság: A római jog a modern értelemben vett megtámadhatóság intézményét

csak civiljogi támadhatóság formájában ismerte. Mindazonáltal közel állnak a modern
értelemben vett megtámadhatósághoz a praetori jog azon szabályai, amelyek lehetővé teszik
az érintett fél számára, hogy az érvénytelenségi októl szenvedő jogügyletet megerőtlenítse.

A jogügylet hatályossága az érvényes jogügylet aktív, működő állapotát jelenti, amikor a

jogügylet alapján már (ill. még) érvényesíteni lehet (jellegadó) jogokat, ill. kötelezettségeket.
Az érvényesség a jogügylet hatályosságának elengedhetetlen, belső (immanens) kritériuma.

Vagylagos szolgáltatás (alternatio): kötelem keletkezésekor az adós egyszerre többféle

szolgáltatással tartozik, de az egyik szolgáltatás teljesítésével a kötelem megszűnik.
Vagylagos felhatalmazottság (facultas alternativa): a törvény, illetve a szerződés
felhatalmazza az adóst, hogy a hitelező által követelt szolgáltatás helyett a törvény, illetve a
szerződés által meghatározott másikkal teljesítsen.

Teljesítés helyetti adás (datio in solutum): az adós mással teljesít, a hitelezőnek a szerződés
megkötését követően adott hozzájárulásával.

Vis maior: Olyan erő, amelynek az emberi gyengeség nem tud ellenállni.
A felelősség általában és elvileg vétkességen alapul, míg a veszély viselésére különleges
szabályozás vonatkozik.

Dologbérlet (locatio conductio rei): Egy dolog használata pénzfizetés ellenében.

Munkaszerződés (locatio conductio operarum): munkaszerződés alatt a szabad ember

munkájának igénybevételét értjük a munkában töltött idő szerint fizetett pénzért.

Vállalkozási szerződés (locatio conductio operis): valaki egy meghatározott művet állít elő
bérért.

Újítás (novatio): Az újítás egy előző kötelemnek egy más kötelembe való átöntése és átvitele.

Delegatio (utalványozás): a hitelező az adóst egy új hitelezőhöz küldi (delegálja), vagy az adós
egy új adóst küld (delegál) a hitelezőhöz.

Engedményezés (cessio): A követelésátruházás végleges alakzata az engedményezés, már

nem a perlési megbízás, hanem a régi és az új hitelező kötelemátruházó megegyezése.

Tartozásátvállalás (expromissio): egy harmadik személy elvállalja a régi adós

kötelezettségének teljesítését.

Letét (depositum): ingó dolog ingyenes őrizetbe adása bármikori visszaadás

kötelezettségével.

Kézizálogszerződés (contractus pigneraticius): Az adós átad egy dolgot a hitelezőnek

követelése biztosítékául azzal a kikötéssel, hogy amennyiben az adós lejáratkor nem
teljesítene, a hitelező jogosult a dolgot eladni, és a vételárból követelését kielégíteni, illetve,
ha a követelés megszűnnék, a hitelező köteles a dolgot visszaadni.

Haszonkölcsön (commodatum): egy dolog ingyenes használatba adása azzal a

kötelezettséggel, hogy lejáratkor ugyanazt a dolgot kell visszaadni.

Kártérítés: a kárral egyenértékű vagyoni megtérítés

Kár: a vagyonban bekövetkezett csökkenés

Felelősség: az ember társadalmi normáknak való alávetettségét jelenti, mégpedig az állandó

alávetettséget és a normaszegés miatti aktuális alávetettséget egyaránt.
Culpa lata: olyan nagyfokú gondatlanság, amikor valaki nem ügyel még arra sem, amire
mindenki ügyelni szokott.

Cupla levis: enyhe, kisebb fokú gondatlanság, culpa levist az követ el, aki nem tanúsítja a
bonus pater familias diligentiáját.

Culpa in concreto: egyéni, szubjektív gondatlanság, amikor valaki nem tanúsítja valaki más
ügyében azt a gondosságot, amit a saját ügyeiben szokott.

Hitelezői késedelem (mora creditoris): A hitelezői késedelem az, ha a hitelezőn múlik, hogy
az adós nem tud teljesíteni.

Kezesség: a kezesség olyan járulékos kötelem, amely egy másik kötelem teljesítését biztosítja
azáltal, hogy a kezes a főadós nemteljesítése esetére kötelezi magát a főadósi kötelezettség
teljesítésére.

A zálogjog olyan in rem actioval ellátott jog, amelynél fogva valamilyen vagyontárgy egy
követelés biztosítékául szolgál akként, hogy ha az adós lejáratkor nem teljesítene, a hitelező
jogosult ezt a vagyontárgyat értékesíteni és a követelését a vételárból kielégíteni.

Csere (permutatio): dolgok tulajdonának kölcsönös átruházása.

Szívességi használat (precarium): egy dolog ingyenes használatra való átengedése bármikori
visszavonás kikötésével

Eladási bizomány (aestimatum): egy dolog eladás végett való átadása azzal a kikötéssel, hogy
az átvevő vagy a dolgot adja vissza, vagy a kikötött eladási árat fizesse meg

Egyezség (transactio): viták igényeknek kölcsönös engedéssel való rendezése

Megbízás (mandatum): más ügyeinek felkérésre történő, ingyenes ellátása

Szerződés: két vagy több fél egybehangzó, joghatás kiváltására irányuló akaratkijelentése.

Fides (szótartás): szavaink és megállapodásaink szilárdsága és valódisága.

Nem létező szerződés: nem létező szerződésről beszélünk, ha a szerződés külső tényállása -
tehát az akaratmegegyezésnek még a látszata is – teljességgel hiányzik.

Érvénytelen szerződés: az érvénytelen szerződés a törvény előírása folytán nem alkalmas a

felek által kívánt joghatás kiváltására, nem keletkeztet kötelmet.

Hatálytalan szerződés: hatálytalan az az érvényes szerződés, amelynek alapján a hitelezőnek

még vagy már nincs módja arra, hogy az adóst kötelezettségének teljesítésére rászorítsa.

Megtévesztés (dolus malus): a szerződő fél tévedését egy másik személy szándékosan és
rosszhiszeműen idézi elő.
Kényszer és megfélemlítés (vis ac metus): a megfélemlítés a kényszer okozta alapos félelem,
komoly és jogellenes hátrány okozásával való fenyegetés.

Jó erkölcsökbe ütköző szerződés: ügy kell vélekednünk, hogy nem is vagyunk képesek olyan
cselekmények elkövetésére, amelyek sértik embertársaink iránti kötelességtudatunkat,
becsületünket, szeméremérzetünket, és – hogy általánosan fogalmazzak – a jó erkölcsökbe
ütköznek.

Stipulatio: alakszerű és egybehangzó kérdés-felelet formájába foglalt lekötelezés.

Kölcsön (mutuum): helyettesíthető dolgok tulajdonba adása azzal, hogy az adós lejáratkor
ugyanabból a dologfajtából ugyanannyit köteles visszaadni.

Receptum: bizonyos kötelezettségek elvállalása

Ajándékozás (donatio): az ajándékozás az ajándékozó vagyonát csökkentő, a

megajándékozott vagyonát növelő, bőkezűségből tett olyan ingyenes juttatás, amelyet a
megajándékozott elfogadott.

Lopás (furtum): a lopás egy dolog alattomos birtokbavétele haszonszerzés céljából akár
magát a dolgot, akár annak használatát vagy birtokát illetően.

Képviselet: egy jognyilatkozatot a közvetlenül érdekelt fél helyett valaki más eszközöl.

Szolgáltatás (praestatio): kötelemben kikötött adósi magatartás

Jogcím (titulus vagy causa): az a jogi cél, amelynek érdekében a jogalanyok valamely jogi
tényt véghez visznek.

Hitelező (creditor): a hitelező (jogosult) az, aki egy másik féltől, az adóstól valamit
követelhet.
Adós (debitor): az adós (kötelezett) az, aki tartozik valamivel
Képviselő: jognyilatkozatot is tehet, jogokat és kötelezettségeket is szerezhet
Segédszemélyek: Nem tesznek jognyilatkozatot, sem jogokat, sem kötelezettségeket nem
szereznek.

Általános szabály: a követelés, illetve a tartozás megoszlik a több hitelező, illetve a több adós
között
Egyetemlegesség (solidaritas vagy correalitas): a követelés, illetve a tartozás nem oszlik meg
a kötelemben szereplő több személy között

Hitelezői egyetemlegesség: bármelyik hitelező követelheti az adóstól az egészet, de csak

egyszer
Adósi egyetemlegesség: a hitelező bármelyik adóstól követelheti az egész tartozást, de csak
egyszer
Halmozás (cumulatio): egyetlen keresetet egyszerre több személy által vagy ellen is meg
lehet indítani, illetve egyszerre több kereset is indítható. A halmozásnál több önálló kötelem
áll fenn egymás mellett.
Adósi halmazat: adósi halmazatnál mindegyik adós önállóan, egymástól függetlenül felel az
egész tartozásért.

Megbízás nélküli ügyvitel (negotium gestum): Ha valaki más ügyébe önként beleavatkozik.

Rablás (rapina): ingó dolog elvétele személy elleni erőszak vagy fenyegetés útján.

Deliktuális felelősség: szerződésen kívül, jogellenesen és vétkesen okozott károknak a

megtérítése.

Delictum: az a magatartás, amelyet a jogszabályok annak nyilvánítanak.

Hagyaték (hereditas): örökhagyó összes halál esetén átszálló vagyoni jogai és kötelezettségei.

Örökség (hereditas): az örökösökre átszálló összes aktív és passzív vagyontétel, a

hagyatéknak a hagyományokkal csökkentett része.

Hagyomány (legatum): egyes aktív hagyatéki vagyontételek, végrendetileg hagyott ajándék.

Uratlan hagyaték (bona vacantia): szűkebb értelemben vett uratlan hagyaték

Öröklési jog: azoknak a szabályoknak az összessége, amelyek a halál folytán felmerülő

magánjogi kérdéseket, elsősorban az elhunyt vagyonának az örökösökre való átszállását
rendezik. Az antik Rómában a magánjog legfontosabb területe éppen az öröklési jog volt.

Öröklés: az öröklés egyetemes jogutódlás.

Öröklési jogképesség: korlátozás nélkül átörökítheti a vagyonát, korlátozás nélkül

megszerezheti a vagyont.

Végrendeleti öröklés: a végrendelet a törvényes öröklést kizárta, ez utóbbi csak kisegítő

jelleggel érvényesült. A törvényes és a végrendeleti öröklés a római jogban kizárták egymást.

Szerzésképtelenség (incapacitas): örökség megszerzésére való képtelenség.

Indignitas: örökségre való érdemtelenség

A sui heredes öröklése: a sui heredes öröklése a rómaiak felfogása szerint inkább a
házközösség belső viszonyaiban történt átrendeződés volt, nem pedig a szó kimondott
értelmében vett öröklés.

Növedékjog (ius adrescendi): a tulajdonos megszerez egy olyan eszmei hányadot vagy
tulajdonjogi részjogosultságot, amely addig mást illetett meg.
Társaság (societas): személyek szövetkezése megengedett vagyoni célra, ahol a felek érdekei
egymással azonosak.

Végrendelet: a római végrendelet halál esetére szóló, alakszerűségekhez kötött,

örökösnevezést tartalmazó, egyoldalú, visszavonható akaratnyilvánítás.

Sc Libonianum: A végrendelet írójának tett juttatás csak e résznek az örökhagyó általi

aláírásával válik érvényessé.

Végrendelet érvényessége: a végrendelet akkor jön létre érvényesen, vagyis alkalmas a

célzott joghatások kiváltására, ha az önmagában is ép végakarat és annak alakszerű
megnyilatkozása összhangban van egymással, továbbá, ha a joghatáshoz kapcsolódás nem
ütközik a jogrend valamely tilalmába.

A hibátlan végrendelet érvényesége egészen a végrendelkező haláláig bizonytalan, a

végrendelet érvénytelensége utólagos is lehet.

Nem létező végrendelet: a végrendelet külső tényállásának hiánya miatt a végrendeletet

nem létezőnek kell tekinteni.

Érvénytelen végrendelet: a törvény előírása folytán nem alkalmas a célzott joghatás, vagyis
az öröklés kiváltására. Ilyenkor törvényes öröklésre kerül sor.

Eredetileg érvénytelen végrendelet (testamentum irritum): eredeti hibája miatt a jogrend

megtagadja a joghatások kiváltásának képességét.

Utólagosan érvénytelen végrendelet = megdőlt végrendelet (testamentum ruptum): az

érvénytelenségi ok a végrendelet érvénye létrejötte után merül fel.

Végrendelet hatályossága: a végrendelet a végrendelkező halála előtt eleve nem léphet

hatályba, de nem lép feltétlenül hatályba az örökhagyó halálát követően sem.

Hatálytalan végrendelet: amíg az örökhagyó meg nem hal, addig a végrendelet hatálytalan.
Műértelemben vett hatálytalanságról csak az érvényesség keretén belül beszélhetünk.

Végrendelet ellenére való öröklés (successio contra tabulas): az örökhagyó végakaratának

érvényesülését bizonyos körülmények fennforgásakor a törvény különös szabálya részben
vagy egészben kizárja.

Hitbizomány (fideicommissum): alakszerűtlenül rendelt hagyomány.