601.

AZ ÖRÖKLÉS EREDETE ÉS LÉNYEGE A RÓMAI JOGBAN

I. AZ ÖRÖKLÉSI JOG
- azoknak a szabályoknak az összessége, amelyek a halál folytán felmerülő magánjogi kérdéseket, elsősorban az elhunyt vagyonának az örökös(ök)re való átszállását
rendezik
- tárgya: csak az ember halálával kapcsolatos jogviszonyok (pl.: jogi személyé NEM)
- a halál elkerülhetetlen természeti tény: az öröklési jog egyidős a joggal, a legidőtállóbb jogterület, de természetesen változik a halálhoz való viszonyulás változása miatt

II. ÖRÖKLÉS AZ ÓKORI RÓMÁBAN

- a pater familias hatalma alatt álló paraszti házközösség életének legfontosabb, nem csak vagyonjogi jelentőségű mozzanata
- ma: individuális és vagyonjogi jelenség, az elhunyt vagyonának örökösre való átszállása

A) AZ ÖRÖKLÉS LÉNYEGE
- a családnak, a házközösségnek (familia proprio iure) fenn kell maradnia
- a család egységét a családfő testesíti meg: személyisége a halállal nem szűnik meg
- az örökösökben (és bizonyos értelemben az örökségben) folytatódik

archaikus jog
- a házközösség vagyonjogi tükröződése a consortium ercto non cito (testvérörökösök vagyonközössége)
- míg valamelyik örököstárs nem kezdeményezte e közösség megszüntetését, a régi házközösség változatlan formában fennmaradt (a korábbi pater familias  ellenére)

császárkor
- megindult a házközösségi kötelékek bomlása
- az öröklés individuális, vagyoni jellege került előtérbe
- hangsúlyeltolódás: vagyonátszállás, hagyaték megszerzése
- régi felfogás a iustinianusi jogban is: örökös = elhunyt személyiségének folytatója

B) A RÓMAI JOG ÖRÖKLÉSI RENDJE

törvényes öröklés
- szokásjog szerinti öröklés
- az elhunyt után a gyermekek  rokonok  nemzetség örököltek
- ez biztosította a családi sacra kultuszának és a vagyon kezelésének folytonosságát gyermek nemléte esetén
- de a vagyon felaprózódását, méltánytalanságot is előidézhetett nagyobb számú örökös esetén

végrendelkezés
- fokozódó igény a ~ lehetőségére
- valószínűleg már a XII táblás törvények előtt kialakultak a végrendeleti formák
- a törvényes öröklési rend előzte meg kialakulását
- fokozatosan fejlődött ki egyéb jogi formákból, nem rögtön kifejlett formájában alakult ki
III. A RÓMAI ÖRÖKLÉSI JOG JELLEMZÉSE
- egyedülállóan eredeti, zseniális eredmények
- az öröklési jog fejlődését napjainkig érezhető módon meghatározták
- a rómaiak érdemei és újításai az öröklési jog területén:

a) EGYETEMES JOGUTÓDLÁS (SUCCESSIO UNIVERSALIS)

- örökös = elhunyt személyiségének folytatója
- minden vonatkozásban (in universum ius) az örökhagyó helyébe lép (succedit)

- az öröklés nem egyszerűen a hagyatéki vagyontárgyak átszállása (successio singularis), hanem egyetemes jogutódlás (successio universalis)
- az örökös az örökhagyó mindazon jogait és kötelezettségeit egységes vagyontömegként megszerzi, melyek nem szűnnek meg a halál ténye folytán

b) VÉGRENDELET (TESTAMENTUM)
- kialakulása nem a törvényes öröklés fogyatékosságainak következménye
- a római jog fejlesztette ki a végrendeletet jogintézménnyé, amely teljessé teszi a tulajdonos rendelkezési jogát

- a szabad végrendelet kialakulása kettős értelemben is nagy eredmény volt:

 példa nélküli, korszakalkotó újítás
 a nemzetségi társadalom érdekeivel való szembeszállás (sértette a végrendelet hiányában öröklő agnát rokonok és a gens érdekeit)

c) JELENTŐSÉGE
- az öröklési jog nagy jelentősséggel bírt az antik Rómában
- a magánjog legfontosabb területe volt
- oka: nagy vagyont leginkább öröklés útján lehetett szerezni
- az alapvető elméleti kategóriákat, fogalmakat (pl.: érvényesség, hatályosság) az öröklési jog területén dolgozták ki a leginkább

© Feco ’2003
 602. AZ ÖRÖKLÉSI JOGKÉPESSÉG

I. AZ ÖRÖKLÉSI JOGVISZONYOK ALANYAI

- öröklés: halál esetén bekövetkező egyetemes jogutódlás
(successio universalis mortis causa)
- az öröklési viszonyok alanyai:

a) ÖRÖKHAGYÓ (DE CUIUS)

- jogelőd, akinek halála esetén a vagyon átszáll a jogutódokra
- az elhalt (defunctus), aki után a jogutódlás bekövetkezik

b) JOGUTÓD (SUCCESSOR)
- az örökhagyó jogutódja lehet:
 ö r ö k ö s (heres) - egyetemes jogutód (universalis successor)
 h a g y o m á n y o s (legatarius) - különleges jogutód (singularis successor)

- az örökhagyó és a jogutódai nem egyidejűleg szerepelnek az öröklési viszonyban

1. (PASSZÍV) SZAKASZ
- az örökhagyó életében az öröklési jogviszony csak potenciálisan létezik
- a jogutód ekkor még csak várományos
- látens stádiumban lévő potenciális (intern) öröklési jogviszony az örökhagyó és jogutódai között

2. (AKTÍV) SZAKASZ
- halál folytán (mortis causa) keletkező, extern jogviszony
- az örökhagyó mint elhunyt személy már nem szerepel a jogviszonyban

II. AZ ÖRÖKLÉSI JOGKÉPESSÉG ÁLTALÁBAN

- a vagyon korlátozás nélküli átörökíthetősége törvény vagy végrendelet alapján
- az illetőre szálló vagyon korlátozás nélküli megszerezhetősége törvény vagy végrendelet alapján
- az általános vagyonjogi jogképesség (ius commercii) része

- felosztás aszerint, hogy az öröklésre törvény vagy végrendelet alapján kerül sor:
a) TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSI JOGKÉPESSÉG
 aktív forma: az öröklési jogviszonyban az illető örökhagyóként szerepel
 passzív: jogutódként

b) VÉGRENDELETI ÖRÖKLÉSI JOGKÉPESSÉG

 aktív forma: örökhagyóként
 passzív: az öröklési jogviszonyban jogutódként szerepel az illető

© Feco ’2003
III. TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSI KÉPESSÉG
(FACULTAS AB INTESTATO SUCCEDENDI)

a) TÖRVÉNYES ÖRÖKHAGYÓI KÉPESSÉG

(FACULTAS AB INTESTATO SUCCEDENDI ACTIVA)

TÖRVÉNYES ÖRÖKHAGYÓI KÉPESSÉGGEL RENDELKEZTEK:

 minden önjogú római polgár
 a latinjogúak (Latini prisci, Latini coloniarii) valószínűleg saját joguk (ius Latii) értelmében rendelkeztek erről
 peregrinus-ok (saját népjoguk szerint)

NEM RENDELKEZTEK TÖRVÉNYES ÖRÖKHAGYÓI KÉPESSÉGGEL:

 az önjogú rómaiak közül a Vesta-szűzek
 a latinjogúak közül a Latini Iuniani kategóriába tartozók
 a peregrinusok saját népjoguk szerint
 a peregrini nullius certae civitatis a ius gentium szabályai szerint rendelkezhettek törvényes örökhagyói jogképességgel

b) TÖRVÉNYES ÖRÖKÖSI KÉPESSÉG

(FACULTAS AB INTESTATO SUCCEDENDI PASSIVA)

TÖRVÉNYES ÖRÖKÖSI KÉPESSÉGGEL RENDELKEZTEK:

 minden önjogú római polgár
(azok is, akik éppen örökhagyójuk halála folytán váltak önjogúvá)
 latinjogúak (valószínűleg a ius Latii alapján)
 peregrinusok (saját joguk szerint)

NEM RENDELKEZTEK TÖRVÉNYES ÖRÖKÖSI KÉPESSÉGGEL:

 pogány kor: Vesta-szüzek
 keresztény kor: eretnekek (haeretici) és hittagadók (apostatae)
 Latini Iuniani
 a peregrinusok saját népjoguk, a peregrini nullius certae civitatis pedig a ius gentium szabályai szerint rendelkezhettek a jogképességgel

IV. A VÉGRENDELETI ÖRÖKLÉSI KÉPESSÉG

(TESTAMENTI FACTIO)

a) VÉGRENDELKEZÉSI KÉPESSÉG
(TESTAMENTI FACTIO ACTIVA)

VÉGRENDELKEZÉSI KÉPESSÉGGEL RENDELKEZTEK:

(az örökhagyó a római jog szerint érvényes végrendeletet tehetett)
 az önjogú és cselekvőképes római polgárok
 latinjogúak: a cselekvőképes Latini prisci és a Latini coloniarii
 peregrinusok: (ki voltak zárva a commercium-ból) saját népjoguk szerint rendelkezhettek, de ez a képességük nem minősült testamenti factio-nak

NEM RENDELKEZTEK VÉGRENDELKEZÉSI KÉPESSÉGGEL:

(a római jog szerint nem tehettek érvényes végrendeletet)
 hatalomalatti családtagok (personae alieni iuris)
 önjogú nők (mulieres sui iuris)
 serdületlenek (impuberes)
 őrültek (furiosi)
 tékozlók (prodigi)
 süketek (surdi)
 némák (muti)
 tanúképtelenek (intestabilis), archaikus kor [büntetésből ]
 eretnekek (haeretici), keresztény kor
 hittagadók (apostate)
 felségsértésért elítéltek gyermekei
 a gyászéven belül újraházasodott özvegyek

b) VÉGRENDELETI ÖRÖKÖSI KÉPESSÉG

(TESTAMENTI FACTIO PASSIVA)

VÉGRENDELETI ÖRÖKÖSI KÉPESSÉGGEL RENDELKEZTEK:

 a római polgárok
 minden latinjogú (Latini prisci, Latini coloniarii, és Latini Iuniani is)
 a peregrinusok csak saját helyi joguk szerint rendelkezhettek a képességgel, így római polgár vagy latinjogú nem nevezhette ki őket örökösévé

NEM RENDELKEZTEK VÉGRENDELETI ÖRÖKÖSI KÉPESSÉGGEL:

 a bizonytalan, pontosan meg nem határozott személyek
(personae incertae)
 a végrendelet készítése után születettek (postumus)
 az állam
 a jogalanyiságot szerzett személyegyesülések
 a nők öröklési képességét a lex Voconia (Kr.e. 164) (1) korlátozta, de utóbb e képességük a férfiakéval azonossá vált
 az eretnekek (haeretici) [büntetésből ]
 a hittagadók (apostatae)

© Feco ’2003
 603. AZ ÖRÖKLÉSI VISZONYOK TÁRGYA

I. A HAGYATÉK (HEREDITAS)
- az a vagyon, amelyet az örökhagyó összes, halál esetén átszálló vagyoni jogai és kötelezettségei alkotnak
- az öröklési viszonyok tárgya
- általában az örökhagyó után hátramaradt vagyontömeg
- „herus” (úr)  „heres” (örökös)  „hereditas” (örökség)

- a hagyaték magában foglalja:

 az örökhagyó után maradt fizikai dolgokat, tárgyakat (az arra vonatkozó jogokat)
 az örökösökre átszálló jogokat (és az azok érvényesítésére szolgáló actio-kat)
 kötelezettségeket
 tartozásokat
- „amikor a hagyatékot perlem, minden dolog és kereset, amely a hagyatékban foglaltatik, perbe van vonva” - Ulpianus

- hagyaték  az örökhagyót élete utolsó pillanatában megillető vagyonnal

- mivel a hereditas-t csak azok a vagyontételek alkotják, amelyek az örökhagyó halála esetén átszállanak (a személyéhez tapadó jogok és kötelezettségek NEM)

- a hagyaték TÍPUSAI a jogok (aktívák) vagy kötelezettségek (passzívák) túlsúlya szerint:

a) AKTÍV HAGYATÉK
- benne a jogok (aktívák) vannak túlsúlyban

b) PASSZÍV HAGYATÉK
- a kötelezettségek (passzívák) túlsúlya jellemzi
- „a hagyaték elnevezés magában foglalja a hátrányos hagyatékot is” – Pomponius
- pl.: túlterhelt hagyaték (damnosa hereditas)

- a hagyaték NEM TARTALMAZZA az örökhagyó:

 családi jogait (patria potestas, manus, tutela)
 birtokát (civilis ill. naturalis possessio)
 személyes szolgalmait
 eltartásra való jogát (alimentatio) vagy ilyen irányú kötelezettségét
 delictum-aiból eredő, pönális tartozásait
 személyéhez tapadó követeléseit

II. A HAGYATÉK RÉSZEI A JOGUTÓDLÁS SORÁN

1) ÖRÖKSÉG (HEREDITAS)
- a hagyaték azon része, amely az ÖRÖKLÉS (halál esetére szóló egyetemes jogutódlás – successio universalis mortis causa) révén az egyetemes jogutódra (ÖRÖKÖSRE) száll
át

- a hagyatéknak a hagyományokkal csökkentett része - az örökség mint vagyontömeg t a r t a l m a :

 az örökhagyóról az örökösökre átszálló összes aktív és passzív vagyontétel
 azok a vagyoni jogosultságok és kötelezettségek, amelyek az örökhagyót halála pillanatában megillették, és a  ténye folytán nem szűntek meg

 nem tartoznak bele azok az aktívák (hagyományok), amelyeket az örökhagyó a hagyatékból az örökség terhére harmadik személyek (hagyományosok) javára rendelt

2) HAGYOMÁNY (LEGATUM)
- a hagyaték azon része, amely HAGYOMÁNYOZÁS (halál esetére szóló különös jogutódlás – successio singularis mortis causa) révén a különös jogutódra
(HAGYOMÁNYOSRA) száll át

- a hagyomány t a r t a l m a :
 egyes aktív hagyatéki vagyontételek
 pl.: egy hagyatéki ékszer tulajdonjoga
 a hagyományos a neki juttatott vagyontárgyakat nem mint jogi egészet szerzi meg: csak aktívákat kap, passzívák nélkül

- a hagyomány t í p u s a i :
a) TULAJDONKÉPPENI HAGYOMÁNY (legatum)
b) HITBIZOMÁNY (fideicommissum)

III. AZ ÖRÖKSÉG ÉS A HAGYOMÁNY VISZONYA

- a hagyományos (legatarius) a hagyományt (legatum) csak akkor szerezhette meg, ha az örökös (heres) megszerezte az örökséget (hereditas)

- örökösnevezés nélkül a hagyományrendelés nem állhatott meg, mivel az örökösnek kellett a hagyaték ügyeit lebonyolítania

- pl.: az örökös nem fogadta el az örökséget, a hagyományok megdőltek

- az örökléstől független volt a halál esetére szóló ajándékozás (mortis causa donatio)

© Feco ’2003
 604. A HEREDITAS IACENS ÉS A BONA VACANTIA EGYBEVETÉSE

NYUGVÓ HAGYATÉK URATLAN HAGYATÉK

(HEREDITAS IACENS) (BONA VACANTIA)
közös tulajdonságok a hagyaték (hereditas) fajtái
dologi jog: a tulajdon megszűnése a tulajdonos halálával
tágabb értelemben mindkettő uratlan hagyaték
res nullius: senki vagyonába sem tartoznak (nullius in bonis est)
a senki dolgai (tág értelemben vett uratlan dolgok)
uratlan hagyaték tágabb értelemben szűkebb értelemben;
uratlan aktív hagyaték uratlan passzív hagyaték
meghatározás az öröklés megnyílása (delatio) és megszerzése a hagyatéknak
(acquisitio) közé eső idő alatt a hagyaték az EGYÁLTALÁN NINCSEN ÖRÖKÖSE
önkéntes / házon kívüli örökösök (heredes extranei)
szempontjából nyugszik (iacet) – IDEIGLENESEN NINCS
ÖRÖKÖSE
van örökös? ideiglenesen nincs egyáltalán nincs
sorsa a későbbiekben a cél, hogy egyszer lesz ura, vagyonegységként CIVILJOG: nem rendezte
összetartja; bárki elbirtokolhatta
PRAETORI JOG: az uratlan passzív hagyatékra
ebben az ideiglenes állapotban is önálló életet él (pl.: a csődeljárást rendelt el
rabszolgák szerzeményei gyarapítják) CSÁSZÁKOR: a fiscus-ra szállt
MODERN JOG: az örökös nélküli hagyatékot az állam
szerzi meg
sajátossága a praetor szükség szerint gondnokot (cura)
rendelhetett ki a kezelésére

© Feco ’2003
 605. A RÓMAI ÖRÖKLÉSI JOG TÖRTÉNETE

I. A CIVILJOGI ÖRÖKLÉSI REND (ARCHAIKUS KOR)

a) TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉS
- kezdetben csak ezt ismerték
- a családfő vagyona kizárólag a szokásjog által előírt rend szerint szállt az utódokra
- az elhunyt után a gyermekek  rokonok  nemzetség örököltek

b) VÉGRENDELKEZÉS (KÖTÖTT/BEFOLYÁSOLT)
- csak fokozatosan alakult ki
- ez a jogintézmény sértette a nemzetségek vagyoni érdekeit
- a pater familias a végrendelet tételével megakadályozhatta a gens öröklését
- a 2 ellentétes érdek kiegyenlítése: a végrendelkezés első formái a népgyűlés / hadsereg előtt nyilvánosan és szóban folytak le (testamentum in comitiis calatis)
- a gens szükség esetén befolyással lehetett az öröklésre

c) SZABAD VÉGRENDELKEZÉS
- elve később fejlődött ki
- meghonosította a fejlettebb végrendelkezés intézéményét
(testamentum per aes et libram)
- teljessé tette a magántulajdoni rend megszilárdulását, mivel ezáltal a római jog elismerte a pater familias szuverenitását a tulajdonában álló vagyontárgyak felett (halála
esetére is korlátlan rendelkezést biztosított felette)

XII TÁBLÁS TÖRVÉNY

 a végrendeleti öröklést részesíti előnyben a törvényes örökléssel szemben
 a civiljogi rokonság szerinti törvényes öröklésre csak végrendelet hiányában került sor
 alapvetően a házközösségi köteléken és az agnát rokonságon épül fel
 a kognát (pusztán vérrokonsági) kapcsolatok nem nyertek elismerést

agnatio: civiljogi rokonság, leszármazás és hatalmi köteléken alapuló rokonság

cognatio: tisztán vérségi kapcsolat szerinti rokonság, vérrokonság

II. A PRAETORI ÖRÖKLÉSI REND (PRÉKLASSZIKUS KOR)

- a praetor új törvényes öröklési rendet épített ki
- a kognát rokonsági kapcsolatot is érvényre juttatta (az agnát mellett)
- új végrendeleti formát is kialakított (testamentum VII signis obsignatum)

- a civiljog szerint nem örökös személyt a praetor

 fikcióval sem tehette azzá
 de beutalhatta a hagyaték birtokába és megadhatta neki a hagyatéki javak használatát és élvezetét 
 bonorum possessio: a hagyatéknak a praetor által megadott birtoka
 bonorum possessor: a hagyaték birtokába beutalt személy

- a bonorum possessor praetor általi védelme szerint megkülönböztetünk

 civiljogi örökössel szemben hatálytalan birtokba utalást
(bonorum possessio sine re)
 civiljogi örökössel szemben is hatályos birtokba utalást
(bonorum possessio cum re)

- az 1éves elbirtoklási idő letelte után mindkét esetben a beutalt személyek teljes jogú civiljogi örökössé váltak,
- mivel a bonorum possessio bonitár tulajdont eredményező missio in possessionem volt

III. A CSÁSZÁRKORI ÖRÖKLÉSI REND (KLASSZIKUS ÉS POSZTKLASSZIKUS KOR)

- a civiljogi és praetori jogi egymás mellett kialakult és összefonódott öröklési rend nem változott alapjaiban

A) KIEGÉSZÍTŐ SZABÁLYOK LÉTREJÖTTE

- a kognát rokonok öröklési lehetőségeit bővítették
- pl.: anya és gyermekei közötti kölcsönös öröklés
- nem szüntették meg az agnát öröklés rendszerét
- praetori öröklési rendi tendenciákat erősítették

B) A VÉGRENDELETI ÖRÖKLÉS ELŐRELÉPÉSE

- jelentős változás:

favor testamenti elve (Severusok korában)

- a végrendelkező akaratának a lehető legteljesebb mértékben érvényesülnie kell
- a végrendeletet kétség esetén úgy kell értelmezni, hogy az lehetőleg érvényben maradjon
- az akarati elméletet (Willenstheorie) juttatta érvényre a nyilatkozati elmélettel (Erklärungstheorie) szemben
- „a végrendeleti kikötéseknél inkább az akaratot, mintsem a szavakat kell figyelembe venni” - Papinianus

C) IUSTINIANUS NOVELLÁRIS VÁLTOZTATÁSAI A KODIFIKÁCIÓ UTÁN

- az egész római öröklési jogot új alapokra fektette
- az agnát rokonság intézménye e l a v u l t
- a praetori bonorum possessio-ból kialakult törvényes öröklési rend továbbfejlesztése 
- tisztán kognát törvényes öröklési rend létrehozása (az agnát elemek mellőzése)

végrendeleti rendszer:
- modernebb végrendeleti formák bevezetése
- érvényre juttatta a k ö t e l e s r é s z modern intézményeinek elveit az anyagi mellőzhetetlenség alapján

© Feco ’2003
 606. AZ ÖRÖKSÉG MEGSZERZÉSÉNEK MÓDJAI ÉS JOGALAPJAI
[MINIMUM TÉTEL LII.]

I. AZ ÖRÖKLÉS MEGSZERZÉSÉNEK JOGALAPJAI ÉS JOGCÍMEI

- a római öröklésnek 2 szakasza van:

1) AZ ÖRÖKSÉG MEGNYÍLÁSA VALAKI SZÁMÁRA (DELATIO HEREDITATIS)

- az örökhagyó halálával
- „megnyíltnak olyan örökséget nevezünk, melyet valaki elfogadván megszerezhet”

- az örökség megnyílásának 2 jogalapja volt:

 TÖRVÉNY
 VÉGRENDELET

- aszerint, hogy ezek közül melyik érvényesül, az örökség megszerzésének

3 jogcíme (causae acquirendae hereditatis) volt:

a) TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉS (successio legitima / ab intestato)

- kizárólag a törvény határozta meg, hogy a hagyaték kire nyílik meg
- a végrendelet elsődlegessége után csak kisegítő jelleggel érvényesült
- csak végrendelet hiányában alkalmazták

b) VÉGRENDELETI ÖRÖKLÉS (successio testamentaria)

- ha az örökhagyó után érvényes végrendelet maradt
- ez vált elsődlegessé
- a törvényes öröklést legtöbbször kizárta az érvényes végrendelet

c) VÉGRENDELET ELLENÉRE VALÓ ÖRÖKLÉS (successio contra tabulas)

- törvényi rendelkezés bizonyos személyeknek a végrendelet ellenére is biztosítja a részesedést a hagyatékból

2) AZ ÖRÖKSÉG MEGSZERZÉSÉNEK MÓDJAI (MODI ACQUIRENDAE HEREDITATIS)

- az öröklésre meghívott által
- azok a tények, amelyeknél fogva az öröklésre jogcímmel rendelkező személy valóban örökössé válik
- aki az örökséget egyszer megszerezte, egyszer s mindenkorra örökös lesz, ez az állapot nem szüntethető meg
- „semel heres semper heres” – aki egyszer örökös, az mindenkor örökös

II. AZ ÖRÖKSÉG MEGSZERZÉSE A CIVILJOG SZERINT

1) HÁZON BELÜLI / SZÜKSÉGSZERŰ ÖRÖKÖSÖK (heredes domestici / necessarii)

- a házközösség tagjai
- az örökséget a halál tényénél fogva azonnal, elfogadó nyilatkozat nélkül (ipso iure) szerzik meg, még akaratuk ellenére is
- 2 csoportja van:
a) SAJÁT ÖRÖKÖSÖK (sui heredes / „suus-ok”)
- az örökhagyó hatalma alatt állott, halálával önjogúakká váló családtagok
- vissza nem utasíthatták az örökséget, de ha nem avatkoztak be a hagyaték ügyeibe, távol tarthatták magukat az örökségtől
- se abstinere  beneficium abstinendi (praetor által)

b) ÖRÖKÖSSÉ NEVEZETT RABSZOLGÁK (servi testamento manumissi)

- az örökhagyó által végrendeletileg felszabadított és örökössé nevezett rabszolgák, akik az örökössé váló kinevezést szintén kötelesek voltak vállalni
- helyzetük súlyosabb volt a suus-okénál, mivel a praetor az ő részükre nem adta meg a beneficium abstinendi-t

2) HÁZON KÍVÜLI / ÖNKÉNTES ÖRÖKÖSÖK (heredes extranei / voluntarii)

- az örökség megszerzése csak 2féleképp volt lehetséges:

A) ELFOGADÓ NYILATKOZATTAL (aditio hereditatis)

cretio
- ősi, civiljogi szerinti
- alakszerű, ünnepélyes elfogadó nyilatkozat (actus legitimus)
- az örökhagyó házában, előírt szavakkal, tanúk előtt kellett megtenni
- a végrendeletbe foglalt utasítás szerinti határidőn belül (általában 100 nap)

pro herede gestio

- alakszerűtlen, vagy hallgatólagos akaratnyilvánítás
- ennek keretében az örökséget elfogadó személy „örökösként járt el”
(pro herede gessit)

B) ELBIRTOKLÁSSAL (usucapio pro herede)

- azok az örökösök szerezték meg így az örökséget, akik a hagyatékot cretio nélkül vették birtokukba
- ez a lehetőség a hagyaték iránt jogosulatlanok számára is nyitva állt
- akkor, ha az örökhagyónak nem voltak szükségszerű örökösei, a házon kívüli örökösök pedig még nem jelentkeztek
- ilyenkor a hagyaték jogosulatlan elfoglalója 1 év alatt elbirtokolta a hagyatékot és megszerezte az örökösi minőséget

3) SPECIÁLIS ESETEK
- in iure cessio hereditatis
- az infans gyámja és a furiosus gondnoka részéről az ezek javára tett nyilatkozat
- az impuberes infantia maiores részéről a gyámi auctoritas-szal tett nyilatkozat
- a hatalomalatti a hatalomgyakorló számára megszerezhette az örökséget, ha az ő felhatalmazásával vagy parancsára (iussum) járt el
- méhmagzat (nasciturus), akinek a javára a praetor ideiglenes bonorum possessio-t (a hagyatéknak a praetor által megadott birtoka) adott

© Feco ’2003
III. AZ ÖRÖKSÉG MEGSZERZÉSE A PRAETORI JOG SZERINT
- az öröklésre nem civiljogi alapon jelentkező személyeket a praetor nem tehette örökössé (még fikcióval sem) de adhatott számukra:
BONORUM POSSESSIO-t
 praetori birtokbautalás
 a felmenő és lemenő örökösöknek 1 éven, másoknak 100 napon belül kellett kérelmezni a praetortól (agnitio bonorum possessionis)
 a praetori örökös (bonorum possessor) a hagyatéknak csak bonitár tulajdonosa lett, mivel nem minősült civiljogi örökösnek (heres)
 ezért elbirtoklásra volt ráutalva (ld.: a hagyatékot nem cretio-val megszerző civiljogi örökös)

- praetori jogi örökösök 3 csoportja:

1) CIVILJOGI ÖRÖKÖS JELENTKEZÉSE

- az kapott bonorum possessio-t, aki valószínűvé tette, hogy ő a civiljogi örökös
 civiljogi végrendeletet produkált
(bonorum possessio secundum tabulas)
 valószínűsítette törvényes öröklési jogcímét
(bonorum possessio intestati)
 a végrendelet ellenére akkor, ha bizonyította annak az alaki mellőzhetetlenség megsértése miatti érvénytelenségét
(bonorum possessio contra tabulas)

- több örökös különböző jogcímeken történő jelentkezése esetén a praetori sorrend:

a) végrendelet ellenére való öröklés
b) végrendeleti öröklés
c) törvényes öröklés

2) CIVILJOGI ÖRÖKÖS NEM JELENTKEZÉSE

- a praetor bonorum possessio intestati-ban részesített olyan személyeket is, akik a civiljog szerint egyáltalán nem voltak törvényes örökösök
- pl.: agnatio-n kívüli vérrokonok (cognati)
örökhagyót túlélő feleség (uxor) ill. férj (vir)

3) NEM CIVILJOGI ÖRÖKÖSÖK

- a praetor civiljogi örökösök létében bonorum possessio intestati-ban részesített nem civiljogi örökösöket is
- pl.: emancipált gyermekeket

- ld.: PAPINIANUS: a praetori jog 3féle viszonyulása a civiljoghoz

- a praetor ugyanis bizonyos személyeket beutal a hagyatéki javak birtokába:

a) a civiljogi szabályok érvényre juttatása céljából

(adiuvandi iuris civilis gratia)
b) a civiljog hézagainak kiegészítése végett
(supplendi iuris civilis gratia)
c) a merev civiljog kijavítása érdekében
(corrigendi iuris civilis gratia)
IV. A MEGNYÍLT ÖRÖKSÉG ÁTHÁRAMLÁSA (TRANSMISSIO)
- az öröklés megnyílása után de a hagyaték megszerzése előtt meghalt személy elfogadási jogának továbbszállása örököseire bizonyos korlátozásokkal
- eleinte nem szállott tovább, majd csak kivételes esetekben ismerték el, Iustinianus-nál már általános érvényre jutott

a) TRANSMISSIO THEODOSIANA
- II. Theodosius constitutio-ja
- a végrendeleti örökös a végrendelet felbontása előtt meghal
- lemenői megszerezhetik a jogelődjükre megnyílt, de meg nem szerzett örökséget

b) TRANSMISSIO IUSTINIANEA
- iustinianusi jog
- az öröklésre meghívott személy halála esetén annak jogutódai az eredeti delatio-tól számított 1 éven belül elfogadó nyilatkozatot téve elődjük helyébe léphettek

V. A NYUGVÓ HAGYATÉK (HEREDITAS IACENS) ÉS

AZ URATLAN HAGYATÉK (BONA VACANTIA)

 ld. 604. tétel

© Feco ’2003
 607. AZ ÖRÖKSÉG MEGSZERZÉSÉNEK
ÉS MEGTARTÁSÁNAK AKADÁLYAI

AKADÁLYOK:
 incapacitas: az örökség megszerzésére való teljes vagy korlátozott k é p t e l e n s é g
 indignitas: örökségre való é r d e m t e l e n s é g

I. SZERZÉSKÉPTELENSÉG (INCAPACITAS)
- az örökség megszerzésére való teljes vagy korlátozott képtelenség
- a végrendeleti örökösök vonatkozásában
- az örökség megszerzésére képtelen személy: incapax

1) KÜLÖNBSÉG A SZERZÉSKÉPTELENSÉG ÉS AZ ÖRÖKLŐKÉPTELENSÉG KÖZÖTT:

 öröklőképtelenség: facultas ab intestato succedendi passiva, testamenti factio passiva hiánya
 az öröklőképtelen személyre nézve eleve nem következik be delatio és az örökrésze a növedékjog alapján a többi örököstárs között oszlik meg
 az incapax kinevezhető örökössé (részére megnyílik az öröklés), de az örökséget nem / korlátozottan szerezheti meg
 az incapacitas megszűnt, ha annak okát a szerzésképtelen személy a cretio határidején belül elhárította
 az incapax-ra nézve az érvényes végrendelet részben / egészben hatálytalan

2) A SZERZÉSKÉPTELENSÉG KATEGÓRIÁI (PRINCIPATUS KORA)

a) HÁZASULATLAN (CAELEBS) ÉS GYERMEKTELEN (ORBUS) SZEMÉLYEK
(I. CONSTANTINUS-IG)

lex Iulia de maritandis ordinibus (2.)

- caelebs: házasságra kötelezett korban lévő, de házasulatlan személy
- a törvény képtelennek nyilvánította arra, hogy a számára megnyílt végrendeleti örökséget megszerezze
- a szerzésképtelenség megszűnt, ha a caelebs megházasodott

lex Papia Poppaea (3.)

- orbus: házasságban élő, de gyermektelen személy
- a törvény szerint csak felerészben szerezhette meg az örökséget
- a szerzésképtelenség megszűnt, ha az orbus-nak gyermeke született

b) FORMAHIBÁVAL FELSZABADÍTOTT RABSZOLGÁK (LATINI IUNIANI)

(IUSTINIANUS-IG)

lex Iunia Norbana (4.)

- a formahibával felszabadított rabszolga (Latini Iuniani) incapax
- sem végrendeleti örökös, sem hagyományos nem lehetett
- kivétel! : ha a cretio határidején belül megszerezte a polgárjogot
- Latini Iuniani kategóriájának megszűnése = e kategória vége
c) FESLETT ERKÖLCSŰ NŐK (FEMINAE PROBROSAE)
- Domitianus: a feslett erkölcsű nő incapax
- az ellenkező bizonyítása esetén visszanyerték szerzőképességüket
- Iustinianus-nál a szerzésképtelenség egyetlen megmaradt esete

3) ELESETT ÖRÖKRÉSZ (CADUCUM, BONA CADUCA)

- a hagyaték incapacitas miatt üresen maradt része
- nem növedékjog tárgya lesz, hanem átháramlik az
 ugyanazon végrendeletben örökösnek kinevezett gyermekes családapákra,
 a gyermekes hagyományosokra, vagy
 a fiscus-ra

- caducorum vindicatio: a caducum-ra jogosultak igényüket ezzel a keresettel érvényesíthetik

FELELŐSSÉG:
- a caducum-ot megszerző a hagyatéki tartozásokért csak annak erejéig felel
- cum ill. pro viribus felelősség

II. ÉRDEMTELENSÉG (INDIGNITAS)

- örökségre való érdemtelenség; azok az esetek, melyekben az öröklésre érdemtelen (végrendeleti vagy törvényes) örökös a megszerzett örökséget nem tarthatja meg
- a császárkor jogtudománya alakította ki a lex Papia Poppaea (3.) alapján:

- é r d e m t e l e n az az örökös, aki
a) az örökhagyót még életében súlyosan bántalmazta, esetleg megölte
b) az örökhagyó halála után annak végrendeletét alaptalanul megtámadta

- érdemtelen személy: i n d i g n u s
- a jog szerint az indignus az örökös, a végrendelet rá nézve hatályos
- de az örökség „elragadtatik tőle”, rendszerint a fiscus-ra háramlik
- elragadott örökség: b o n a e r e p t o r i a

FELELŐSSÉG:
- a bona ereptoria-t megszerző személy csak az örökös helyébe (heredis loco) kerül
- mivel az örökös továbbra is az indignus személy marad
- a hagyatéki terhekért így csak a reá szállt vagyon erejéig felel
- cum ill. pro viribus felelősség

© Feco ’2003
 608. A CIVILJOGI TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉS

- törvényes öröklés (successio ab intestato / legitima)

- 3 ÖRÖKLÉSI REND:
a) C I V I L J O G I TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSI REND
- XII táblás törvény rögzítette
- alapvetően a házközösségi köteléken és agnát rokonságon épül fel

b) P R A E T O R I TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSI REND (BONORUM POSSESSIO INTESTATI)

- a praetori edictum-on alapul
- agnát és kognát rokonság is szabályozva van benne

c) I U S T I N I A N U S I TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSI REND

- Iustinianus novelláris törvényhozása teremtette meg
- alapja kizárólag kognát rokonság (kivéve a túlélő házastárs öröklése)

- törvényes örökösök (heredes ab intestato)

- eredetileg a civiljogi rokonságot jelentette (agnatio)
- végül kizárólag a vérrokonság (cognatio) lett a törvényes öröklés alapja a házközösségi és nemzetségi kötelékek bomlása miatt

I. A CIVILJOGI TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉS LÉNYEGE

- rendjét a XII táblás törvény rögzítette
- eszerint alapvetően a
 HÁZKÖZÖSSÉG (familia proprio iure) ill. ezek hiányában az
 AGNÁT ROKONSÁG (familia communi iure) örököl

SUI HEREDES ÖRÖKLÉSE

- s u i h e r e d e s („saját örökösök”): suus-ok, az örökhagyó hatalma alatt állott, s a halálával ipso iure önjogúakká váló családtagok
- öröklésük eltér a többi rokon öröklésétől:
- nem egy tőlük független személy hagyatékát szerzik meg
- ők a házközösségi vagyonnak már a pater familias életében is quasi „lappangó” tulajdonostársai voltak

- öröklésük inkább a (pater familias halála után is változatlanul fennmaradó) házközösség belső viszonyaiban történt átrendeződés nem pedig a szó kimondott értelmében
vett öröklés
- „a javak feletti szabad rendelkezést nyerik el” – Paulus

- a pater familias  után az addigi házközösség (familia proprio iure) annyi új familia-ra bomlott fel, ahány suus heres volt
- ezek a familia-k a t e s t v é r ö r ö k ö s ö k v a g y o n k ö z ö s s é g é n e k (consortium ercto non cito) kötelékébe tartoztak
- addig, amíg valamelyik örököstárs nem kezdeményezte a régi házközösség megszüntetését és a házközösségi vagyon megosztását
II. AZ ÖRÖKLÉSI OSZTÁLYOK
- a törvényes öröklésre hivatottak 3 egymást követő OSZTÁLYBA/rendbe (ordo) tagolódtak
- a rendeken belül az egyes rokonok különböző FOKOKHOZ (gradus) tartoztak

- az egyes osztályok:
 sui heredes
 proximi agnati
 gentiles

A) I. OSZTÁLY: [SUI HEREDES ]

- IDE TARTOZNAK:
 az örökhagyó manus-a alatt állott feleség (uxor in manu), aki saját jogon, de mintegy filiae loco örökölt
 a családgyermekek (filii és filiae familias)
 az örökbefogadott (arrogatus, adoptivus)
 a manus-os házasságot kötött filius familias felesége és gyermekei, ha a filius familias nem élte volna túl az örökhagyót, vagy az örökhagyó őt emancipálta
 az emancipált fiú gyermekei közül azok, akik az emancipatio előtt fogantak (mivel még a nagyapa hatalma alatt születtek)

- NEM TARTOZNAK IDE:

 az emancipatio vagy adoptio útján a családfő hatalma alól kikerültek
 azok a lányok, akik manus-os házasságot kötöttek
 az emancipált fiúnak az emancipatio-ja után fogant gyermekei

KÉPVISELETI ELV / TÖRZSENKÉNTI ÖRÖKLÉS ELVE

- a rokonsági fokban távolabb állók együttesen annyit örökölnek, mint kieső elődjük egymaga örökölt volna
- képviseleti jog (ius repraesentationis): a törzsenként öröklők e joga
- pl.: a filius familias az örökhagyó halálakor már nem élt, az ő gyermekei és manusos házasságot kötött felesége (= az örökhagyó menye és az unokák) annyit örököltek
együttesen, mint a kieső apa és férj egymaga örökölt volna
- ez a t ö r z s e n k é n t (in stirpes) való öröklés
- DE: az örökhagyó gyermekei f e j e n k é n t (in capita) örököltek

B) II. OSZTÁLY: [ P R O X I M I A G N A T I ]
- a legközelebbi agnát rokonok
- csak akkor örökölhetnek, ha sui heredes egyáltalán nincsenek
- IDE TARTOZTAK AZ ÖRÖKHAGYÓ:
 teljes testvérei (germani), ezen belül:
 fivérei (fratres)
 nővérei (sorores); továbbá:
 apai féltestvérei (consanguinei)
 testvérek hiányában a távolabbi fokú agnát férfirokonai; pl.: olyan unokafivére, aki még tagja az agnatio-nak

- egyenlő részekben, fejenként (in capita) osztoztak a hagyatékban

- DE: a fokban közelebbi agnát rokon léte akkor is kizárta a távolabbit, ha a közelebbi agnatus nem fogadta el az örökséget
- a civiljogi törvényes öröklési rend tehát nem ismerte a successio graduum-ot, a távolabbi fokú rokon belépését közelebbi létében

C) III. OSZTÁLY: [ G E N T I L E S ]
- a nemzetség (gens) tagjainak öröklése
- akkor, ha sem suus heres, sem proximus agnatus nem volt
- ez a kategória a köztársasági kor vége felé eltűnt a nemzetségi szervezettel együtt

III. A CIVILJOG TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSI RENDJÉNEK SAJÁTOSSÁGAI

© Feco ’2003
1) AGNÁT ÖRÖKLÉSI REND
- kivétel: uxor in manu öröklése
- ennek keretében a kognát rokonság önmagában véve semmilyen jelentőséggel nem bírt

2) NEM ISMERTE A SUCCESSIO GRADUUM ET ORDINUM INTÉZMÉNYÉT

A) SUCCESSIO GRADUUM
- a hagyaték megnyílása egy, az örökhagyóhoz távolabbi fokban álló agnatus számára
- a civiljogi törvényes öröklési rendben nem volt biztosítva:
- ha a meghívott proximus agnatus nem tudta/akarta elfogadni az örökséget, a távolabbi fokban levő agnatus nem örökölhetett

B) SUCCESSIO ORDINUM
- a hagyaték megnyílása egy, az örökhagyóhoz távolabbi fokban álló gentiles számára
- a civiljogi törvényes öröklési rendben nem volt biztosítva:
- ha volt agnatus és az nem fogadta el az örökséget, úgy a következő osztály (rend) tagjai, a gentiles sem örökölhettek
- a gentiles csak akkor örökölhetett, ha nem voltak sem suus-ok, sem agnatus-ok

- a civiljog szerint egy hagyaték csak egyszer nyílt meg

- az egyetlen delatio alapján csak a legközelebbi rokon örökölhetett
- így a hagyaték viszonylag könnyen uratlanná válhatott (bona vacantia)
- ilyenkor nem volt akadálya, hogy adott esetben valamelyik agnát rokon vagy más személy (persona extranea) elbirtoklás útján mégis megszerezze a hagyatékot

3) IN IURE CESSIO HEREDITATIS

- az agnatus joga arra, hogy az örökség elfogadása (heres-szé válása) előtt az erre irányuló jogosultságát 3. személynek in iure cessio útján átengedje
- az, akinek örökrészét átengedte, örökösi minőséget nyert
- e jog kizárólag a proximi agnati csoportjába tartozó törvényes örökösöket illette meg (de még őket sem, ha végrendeleti úton lettek kinevezve örökössé)
- az örökség megszerzése után in iure cessio hereditatis-nak már nem volt helye
- bizonyos fokig pótolta a successio graduum et ordinum hiányát

© Feco ’2003
 609. A PRAETORI JOGI TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉS

- PRAETORI JOGI TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉS: bonorum possessio intestati

- a praetori edictum-on alapul
- agnát és kognát rokonság is szabályozva van benne
- a praetor nem hivatalból hívta fel az örökösöket a bonorum possessio-ra, hanem azt kérni kellett illetve lehetett az edictum-ban megszabott határidőn belül
- itt tehát nem egyetlen, hane több, egymást követő delatio volt
- a praetor a házközösség és az agnát rokonság öröklése mellett biztosította a kognát rokonság öröklését is (bizonyos mértékben előnyben részesítette)

- bonorum possessio (hagyatéki javak birtokába való beutalás) útján 4, egymást követő ÖRÖKLÉSI OSZTÁLY tagjai örökölhetnek:
 bonorum possessio unde liberi (gyermekek)
 bonorum possessio unde legitimi (törvényes örökösök)
 bonorum possessio unde cognati (vérrokonok)
 bonorum possessio unde vir et uxor (túlélő házastársak)

I. AZ ÖRÖKLÉSI OSZTÁLYOK

I. OSZTÁLY - GYERMEKEK
BONORUM POSSESSIO UNDE LIBERI
- IDE TARTOZNAK:
 a sui heredes (köztük az örökhagyóval manus-os házasságban élt feleség is)
 az emancipált fiúk (sui ficti-vel suus-nak tekintette őket a praetor)
 az emancipált fiúk emancipatio után fogant gyermekei

- NEM TARTOZNAK IDE:

 a más pater familias által örökbefogadott gyermek
 a manus-os házasságot kötött leány, mert ezek az új házközösségükben / agnatio-jukban nyertek öröklési jogot
 kivétel:
 az örökbefogadó pater familias-uk emancipálta őket
 az örökhagyó egykori filia familias-a feletti manus az azt gyakorló férj halálával vagy a manus-t megszüntető aktussal (diffarreatio, remancipatio)
megszűnt

II. OSZTÁLY - TÖRVÉNYES ÖRÖKÖSÖK

BONORUM POSSESSIO UNDE LEGITIMI
- IDE TARTOZNAK:
 a sui heredes
 a proximi agnati csoportja
 egy ideig a gens tagjai is

- ha nem voltak gyerekek (liberi), vagy nem jelentkeztek a bonorum possessio-ra, a praetor azt a civiljogi törvényes örökösök részére nyitotta meg
- a sui heredes közül azok, akik a bonorum possessio-ra gyerekként (liberi) az 1. éven belül az I. osztályban is jelentkezhettek volna (pl.: az örökhagyó fia/lánya), a 2. év
folyamán már csak a II. osztály 1. csoportjába tartozókként jelentkezhettek
- a proximi agnati a II. osztályba csak akkor jelentkezhetett, amikor egyáltalán nem volt suus heres (mivel ők a hagyatékot ipso iure megszerezték)

III. OSZTÁLY - VÉRROKONOK

BONORUM POSSESSIO UNDE COGNATI
- ha törvényes örökösök (legitimi) sem voltak / nem jelentkeztek
- ilyenkor a praetor az öröklést az összes vérrokon (cognati) részére lehetővé tette
- módszer: a közelebbi vérrokon léte kizárta a távolabbi bonorum possessio-ját

- kizárólag a f o k k ö z e l s é g számított
- azonos fokú rokonok egymás között egyenlő arányban (in capita) örököltek
- függetlenül attól, hogy lemenők (descendentes), felmenők (ascendentes) vagy oldalági rokonok (cognati collaterales) voltak

- így elsősorban az I. fokú rokonok (gyermekek és szülők), ilyenek hiányában a II. fokú rokonok (unokák, nagyszülők, testvérek) örököltek, stb.
- nem érvényesült a ius repraesentationis
- a suus-ok 3., a fiktív suus-ok 2., a vérrokonok egyéb csoportja 1. ízben jelentkezhettek

- a 6. foknál távolabbi oldalági rokonoknak a praetor nem adta meg a bonorum possessio-t (1 kivétel) gyakorlati okokból

- OLDALÁGI ROKONOK között örököltek az örökhagyó

 testvérei és azok gyermekei, unokái, stb. (2., 3., stb. fok)
 nagyszüleinek és szüleinek testvérei (4., 5. fok)
 elsőfokú és másodfokú unokatestvérei (4., 6. fok)
 másodfokú unokatestvérének gyermekei k i v é t e l e s e n (7. fok)

- 7. fokú EGYENESÁGI ROKONOK öröklése gyakorlatilag kizárt

- a törvénytelen gyermek természetes apja után nem örököl, de az anya utáni öröklés: a praetor nem tett különbséget a törvényes és törvénytelen gyermek között

- a praetor itt vezette be a SUCCESSIO GRADUUM ET ORDINUM lehetőségét

- ha a közelebbi rokon (cognatus) nem tudja elfogadni az örökségét, a távolabbi fokú rokon örököl (successio graduum), ha pedig erre ő sem képes, az elfogadás joga a
következő rendre száll átt (successio ordinum)

IV. OSZTÁLY - TÚLÉLŐ HÁZASTÁRSAK

BONORUM POSSESSIO UNDE VIR ET UXOR
- a túlélő házastárs örököl, ha a kognát rokonok sem jelentkeztek
- ha a feleség nem volt uxor in manu, csak az örökhagyó összes agnát és kognát rokona után jelentkezhetett a praetor-nál

II. A CSÁSZÁRKORI JOGSZABÁLYOK KIEGÉSZÍTŐ SZEREPE

- a kognát rokonság jelentőségének erősödése a törvényes öröklés rendjében
- a klasszikus kor 2 senatus consultum-ja civiljogi örökösökké tette a gyermekeket az anyjuk után és az anyát gyermeke után
- így a bonorum possessio unde legitimi (II.) osztályába léptette őket
- korábban a praetori edictum őket csak a bonorum possessio unde cognati (III.) osztályába hívta meg öröklésre

SC TERTULLIANUM (I.)
- Hadrianus uralkodása alatt
- a 3 gyermekes ingenua és a 4 gyermekes libertina anya gyermekei után civiljogi törvényes örökös lesz,
- de megelőzik az öröklésben az elhalt gyermek lemenői, apja és apai ágról való testvérei
- hátrányosan szabályozza az anya örökését a gyermek után
- Iustinianusig az anyát a gyermeke (1. fokú egyenes ági rokon) utáni öröklésben még a gyermek apai féltestvérei (2. fokú oldalági rokon) is megelőzték
© Feco ’2003
 SC ORFITIANUM (II.)
- Marcus Aurelius uralkodása alatt
- az anya után gyermekeit mindenkit megelőzően civiljogi öröklés illeti meg
- a gyermeket elsősorban az anya testvéreivel (proximi agnati) szemben juttatta kedvező helyzetbe

© Feco ’2003
 610. A IUSTINIANUSI TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉS
[MINIMUM TÉTEL LIII.]

- Iustinianus novelláris törvényhozása teremtette meg

- DIGESTA: a 118. (Kr.u. 543) és az ezt kiegészítő 127. novella (Kr.u. 547) új alapokra helyezte a törvényes öröklés rendjét
- alapja kizárólag kognát rokonság (kivéve a túlélő házastárs öröklése)

- a novellák szerint a törvényes öröklésre 4 OSZTÁLY volt meghíva:

 lemenők (descendentes)
 felmenők (ascendentes) és a teljes testvérek (germani)
 apai és anyai féltestvérek (consanguinei ill. uterini) és a féltestvérek gyermekei
 összes többi távolabbi oldalrokon (cognati collaterales)

I. AZ ÖRÖKLÉSI OSZTÁLYOK

I. OSZTÁLY -
LEMENŐK (DESCENDENTES)
- az örökhagyó összes lemenői (pl.: gyermekek, unokák, dédunokák)
 a vér szerinti gyermekek (a törvénytelenek csak anyjuk után)
 az örökbefogadottak

ÖRÖKLÉSI SZABÁLYOK:
1) sui heredes: szükségszerű örökösök, akikre nézve nyugvó hagyaték nincs

2) nem sui heredes: (pl.: emancipatus és gyermekei) a hagyatékot csak elfogadó nyilatkozat útján szerezhetik meg

3) KÉPVISELETI ELV érvényesül: a távolabbi lemenők együttesen annyit kapnak, mint kieső elődjük (in stirpes örökölnek)

II. OSZTÁLY -
FELMENŐK ÉS TELJES TESTVÉREK (ASCENDENTES, GERMANI)
- felmenők (ascendentes)
- teljes testvérek (germani)

ÖRÖKLÉSI SZABÁLYOK:
1) ha az örökhagyó után szülők + teljes testvérek maradtak: ők fejenként egyenlő arányban (in capita) örökölnek

2) ha a teljes testvéreknek gyermekeik is vannak, azok kieső elődjük helyén a képviseleti elv alapján együttesen örökölnek annyit, mint kieső elődjük (in stirpes)

3) a teljes testvérek unokái már csak a IV. osztályban örökölhetnek

4) teljes testvérek létében a szülőknél távolabbi fokú felmenők nem örökölhettek

5) de ha az örökhagyó után kizárólag felmenők maradtak, akkor a dédszülők is örökölhettek a iustinianusi szabályok szerint (szemben a praetori joggal)

6) ez esetben a hagyaték ágak (apai és anyai) szerint (in lineas) oszlik meg, s a közelebbi felmenő léte kizárja a távolabbi felmenő öröklését

7) ha az egyik ágon egy adott fokon nincs senki, akkor az egész hagyaték a másik ág azonos fokát illeti

8) egy ágon belül a felmenők fejenként (in capita) osztoznak

III. OSZTÁLY -
APAI ÉS ANYAI FÉLTESTVÉREK (CONSANGUINEI, UTERINI) ÉS GYERMEKEIK
- apai féltestvérek (consanguinei)
- anyai féltestvérek (uterini)
- az elhalt féltestvérek gyermekei

ÖRÖKLÉSI SZABÁLYOK:
1) a féltestvéreket a teljes testvérek kizárják az öröklésből

2) az elhalt féltestvérek gyermekei megelőzik az egyéb 3. fokú oldalági rokonokat (pl.: nagybácsi)

3) a féltestvérek unokái már csak a IV. osztályban örökölhettek

4) az elhalt féltestvérek gyermekeinél a képviseleti elv érvényesült

IV. OSZTÁLY -
ÖSSZES TÁVOLABBI OLDALROKON (COGNATI COLLATERALES)

ÖRÖKLÉSI SZABÁLYOK:
1) e vérrokonok a 6. fokon túl is örökölhettek

2) a közelebbi fokúak kizárták a távolabbi fokúakat, tehát a képviseleti elv itt nem érvényesült

3) az azonos fokú oldalági rokonok között az öröklés fejenként (in capita) történik

4) a túlélő házastárs törvényes öröklési jogát Iustinianus nem szabályozta, így a bonorum possessio unde vir et uxor szabálya élt tovább (de a túlélő házastársat a
törvényes öröklésben az örökhagyónak most már a legtávolabbi kognát rokona is megelőzte)

5) a rászoruló özvegy nőnek (vidua inops indotata), amennyiben a férje után közös gyermekük maradt, Iustinianus részleges haszonélvezetet (¼ rész) biztosított a
hagyatékon
6) az özvegy nő nem tekinthető rászorultnak, ha kapott hozományt vagy donatio propter nuptias-t

7) ha a férj közös gyermek nélkül halt el, a hagyatéknak ugyanezen részét az özvegy tulajdonul kapta

II. A IUSTINIANUSI TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSI REND

DOGMATÖRTÉNETI JELENTŐSÉGE
- gyökeresen új öröklési rend
- alapja a kognát rokonság
- a civiljogi elvek közül egyedül 1 érvényesült továbbra is: a sui heredes számára nem volt nyugvó hagyaték
© Feco ’2003
 A NOVELLAE kiemelkedő dogmatörténeti jelentőségei:
- véglegesen és teljesen megszüntette az agnát rokonok öröklését
- évszázadokon át képviselte a testvérek, férfiak és nők öröklési egyenjogúságát szemben a középkori (feudális) öröklési jogi szabályokkal
- így a modern törvényes öröklési rend alapja lett
- bevezette a törvényes özvegyi haszonélvezetet
- hiányosság: a túlélő házastársat még a praetori edictum-nál is hátrányosabban kezelte
- e kérdést külön nem is szabályozta, így a bonorum possessio unde vir et uxor intézménye annak ellenére fennmaradt, hogy a bonorum possessio többi eseteit Iustinianus öröklési
tárgyú novellái eltörölték

III. A TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉS A POLGÁRJOGOT NYERT LIBERTINUS UTÁN

- a római jog értelmében sem felmenői, sem oldalrokonai nem lehettek
- ezek hiányát a római jog a patronus öröklési jogának a törvényes öröklési rendbe való beiktatásával pótolta
- a libertinus civis utáni öröklési rend fejlődése:
A) CIVILJOG
- a libertinus után végrendelet híján örökölnek
 sui heredes
 patronus vagy annak agnát rokonai, ill. gentilis-ei

B) PRAETORI JOG
- a PRAETOR BONORUM POSSESSIO INTESTATI-t adott
 liberi
 legitimi (a felszabadított suus-ai), ezek híján a
 patronus, ill. ennek agnatus-ai, és a
 cognati (a libertinus lemenői) részére
 a patronus családja
 a libertinus túlélő házastársa (vir ill. uxor)
 a felszabadító kognát rokonai részére
C) IUSTINIANUSI JOG
- a libertinus után örökölnek
 a lemenők
 a patronus és gyermekei
 a patronus oldalrokonai
 a libertinus túlélő házastársa (vir ill. uxor)

- a libertinus utáni öröklés lényege, hogy utána csak lemenői és túlélő házastársa örökölt, az utóbbit azonban a patronus családja megelőzte

IV. A TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉS SZEMPONTJÁBÓL LÉNYEGES CSALÁDTAGOK

 az örökhagyó (pl.: pater familias)
 az örökhagyó felesége: uxor in manu
 az örökhagyó fia: filius familias
 az örökhagyó lánya: filia familias
 az örökhagyó örökbefogadott gyermeke: adoptivus
 az örökhagyó emancipált gyermeke: emancipatus
 az örökhagyó unokái: nepos
 az örökhagyó dédunokái: pronepos
 az örökhagyó fiútestvérei: fratres
 az örökhagyó lánytestvérei: sorores
 az örökhagyó fiútestvérének gyermekei: fratris liberi
 az örökhagyó lánytestvérének gyermekei: sororis liberi
 az örökhagyó apja: pater
 az örökhagyó anyja: mater
 az örökhagyó apjának fiútestvérei: patrui
 az örökhagyó apjának lánytestvérei: amitae
 az örökhagyó anyjának fiútestvérei: avunculi
 az örökhagyó anyjának lánytestvérei: materterae
 az örökhagyó nagyszülője: avus
 az örökhagyó apai nagyszülője: avi paterni
 az örökhagyó apai nagyapja: avus paternus
 az örökhagyó apai nagyanyja: avia paterna
 az örökhagyó anyai nagyszülője: avi materni
 az örökhagyó anyai nagyapja: avus maternus
 az örökhagyó anyai nagyanyja: avia materna
 az örökhagyó apai dédszülője: proavi paterni
 az örökhagyó anyai dédszülője: proavi materni

© Feco ’2003
 611. MIT JELENT AZ, HOGY VALAKI IN STIRPES, IN CAPITA VAGY IN LINEAS ÖRÖKÖL? HOL ÉRVÉNYESÜLNEK EZEK AZ ELŐÍRÁSOK?

I. IN STIRPES ÖRÖKLÉS

1) MEGHATÁROZÁSA
- az a törvényes öröklési jogi megoldás, amikor a
rokonsági fokban távolabb állók
együttesen annyit örökölnek, mint
kieső elődjük egymaga örökölt volna
= törzsenként való öröklés, képviseleti elv
- képviseleti jog (ius repraesentationis): a törzsenként öröklők e joga
- a távolabbi fokon lévők elődjük helyébe lépnek, és kieső elődjük részén osztoznak

2) ÉRVÉNYESÜLÉSE, ESETEI
a) CIVILJOGI ÖRÖKLÉSI REND
- I. osztály (sui heredes): a kieső suus-ok helyén
- pl.: a filius familias az örökhagyó halálakor már nem élt, az ő gyermekei és manusos házasságot kötött felesége (= az örökhagyó menye és az unokák) annyit
örököltek együttesen, mint a kieső apa és férj egymaga örökölt volna

b) PRAETORI TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSI REND

- I. osztály (liberi) az emancipált fiúkat és gyermekeiket a praetor suus-nak tekintette (sui ficti) - ebből a képviseleti elv következik

c) IUSTINIANUSI ÖRÖKLÉSI REND

- I. osztály (descendentes): a távolabbi lemenőknél
- II. osztály (germani): teljes testvérek gyermekeinél
- III. osztály: elhalt féltestvérek gyermekeinél

II. IN CAPITA ÖRÖKLÉS

A) MEGHATÁROZÁSA
- az a törvényes öröklési jogi megoldás, amikor az
azonos fokon állók együttesen,
fejenként ugyanannyit örökölnek,
egyenlő arányban

B) ÉRVÉNYESÜLÉSE, ESETEI
a) CIVILJOGI ÖRÖKLÉSI REND
- I. osztály (sui heredes): az örökhagyó gyermekei
- II. osztály (proximi agnati): a legközelebbi agnát rokonok

b) PRAETORI TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSI REND

- I. osztály (liberi): ha egyenlő fokon állnak
- II. osztály (legitimi): a suus-ok vagy agnat-ok között egyenlő fokon
- III. osztály (cognati): azonos fokú vérrokonok egymás között függetlenül attól, hogy lemenők (descendentes) vagy felmenők (ascendentes)

c) IUSTINIANUSI ÖRÖKLÉSI REND

- I. osztály (descendentes): a lemenők, ha azonos fokon vannak
- II. osztály (ascendentes, germani): ha az örökhagyó után szülők + teljes testvérek maradtak és az egy ágon belüli felmenők is
- IV. osztály (cognati collaterales): az azonos fokú oldalági rokonok között
- féltestvérek közt
- az összes oldalrokonok között, az azonos fokon állók között

III. IN LINEAS ÖRÖKLÉS

A) MEGHATÁROZÁSA
- az a törvényes öröklési jogi megoldás, amikor az
örökhagyó után csak felmenők maradnak, és a
felmenők öröklésénél a hagyaték
az apai és anyai ág között egyenlően oszlik meg
- az ágon belül az ott lévők fejenként osztoznak
- a közelebbi felmenő léte kizárja a távolabbi felmenő öröklését
- ha az egyik ágon nincsen senki, a másik ág osztozik az egész hagyatékon

B) ÉRVÉNYESÜLÉSE, ESETEI
- egyedül Iustinianus-nál van jelen
- II. osztály (ascendentes, germani): ha csak felmenők maradtak az örökhagyó után, a hagyaték ágak (apai és anyai) szerint oszlik meg, s a közelebbi felmenő léte kizárja a
távolabbi felmenő öröklését

© Feco ’2003
 612. A TESTAMENTUM FOGALMA ÉS TARTALMA
[MINIMUM TÉTEL LIV.]

I. A RÓMAI VÉGRENDELET FOGALMA

- végrendelet (testamentum, tabulae)
- halál esetére szóló, alakszerűségekhez kötött, örökösnevezést tartalmazó, egyoldalú, visszavonható akaratnyilvánítás
- a végrendelkezés, a végrendelet formális, ünnepélyes jogügylet (negotium sollemne)

- a Modestinus-féle definíció megfelel a jogügylet modern (pandektista) fogalmának:

- „a végrendelet akaratunknak jogszerű formában való kijelentése arról, amiről azt szeretnénk, hogy a halálunk után történjék”

- a meghatározás tartalmazza
 az akaratot (voluntas)
 a nyilatkozatot (sententia)
 a joghatásra (öröklésre) irányulást
 az akaratnyilatkozat szigorú alakszerűségeit (iusta sententia)

II. A RÓMAI VÉGRENDELET TARTALMA

- minden római végrendeletnek tartalmaznia kellett

 az örökös kinevezését (heredis institutio); emellett előfordult még
 kitagadás (exheredatio)
 az örökös helyettesítése (heredis substitutio)
 hagyományrendelés (legatum, fideicommissum)
 gyámrendelés (tutoris datio)
 rabszolga-felszabadítás (manumissio testamento)

1) ÖRÖKÖSNEVEZÉS (HEREDES INSTITUTIO)

- a végrendelet nélkülözhetetlen eleme (essentiale negotii)
- a római végakarati intézkedést ez teszi végrendeletté
- az egész végrendelet érvényessége az örökösnevezés érvényességétől függ
- Gaius: „caput et fundamentum testamenti” (kezdete és alapja a végrendeletnek)

a) szigorú formai előírások

- az örököst
 latin nyelven
 ünnepélyesen (sollemni more)
 bizonyos „parancsoló és egyenes szavakkal” (imperativa et directa verba) kellett megnevezni
- pl.: „Titius heres esto.” (Titius legyen az örökösöm.)

b) tartalmi korlátozások
- a civiljog szerint valószínűleg az örökhagyó csak akkor végrendelkezhetett szabadon, ha nem voltak suus heres-ei
- ha voltak, azoknak kellett örökölniük
- módosítás: az örökhagyónak a suus-okat a végrendeletben örökössé kellett tennie (institutio) vagy ki kellett tagadnia (exheredatio)
- mellőzésük (praeteritio) esetén a végrendelet érvénytelenné vált

c) meghatározott személy követelménye

- az örököst nem szükséges név szerint megjelölni
- de alapvető követelmény volt, hogy pontosan meghatározott személy (certa persona) legyen kinevezve
- érvénytelen pl.: „a temetésemre elsőnek érkező személy legyen az örökösöm”

- örökösnek több személy (coheredes) is rendelhető volt

- osztályrészeiket meg kellett határozni (az enélkül kinevezett örökösök (heredes sine parte scripti) egyenlően részesültek a hagyatékból)

d) végrendeleti öröklés az egész hagyatékban

- ha az örökhagyó az örökös részarányát a hagyaték egy részére korlátozta
- a végrendeleti öröklés mint successio in universum ius a kikötés ellenére az egész hagyatékban bekövetkezett
- szemben a modern öröklési jogokkal (a végrendelet által érintetlenül hagyott részben a törvényes öröklési rend szerint megy végbe az öröklés)

2) AZ ÖRÖKÖS HELYETTESÍTÉSE (HEREDIS SUBSTITUTIO)

- a római végrendelet másik fontos rendelkezése lehetett
- 3 formája alakult ki:

a) közönséges örökös-helyettesítés
- akkor, ha az örökösnek nevezett személy valamilyen okból nem válhat örökössé
- a végrendelkező őutána egy/több helyettes örököst (substitutus) is rendelhetett

b) serdületlen gyermek részére

- az apa rendelt számára örököst
- arra az esetre, ha a hagyatékot megszerző gyermek még serdületlen korában (mielőtt még végrendelkezhetne) elhalna (substitutio pupillaris)
- utóöröklés

c) őrült gyermek részére

- a iustinianusi jog szerint rendelhető részére is örökös (substitutio quasi pupillaris) hasonló feltételekkel
- akkor, ha az őrült gyermek haláláig őrült marad, s így végrendeletet sem tehet

- a valódi helyettes (substitutio vulgaris) örökléssel szemben ez UTÓÖRÖKLÉS:

- ekkor az örökhagyó egy másik személy helyett maga nevez ki örököst

© Feco ’2003
 613. A TESTAMENTUM FORMÁI
[MINIMUM TÉTEL LV.]

A római végrendelet formáinak történeti fejlődése.

I. ARCHAIKUS ÉS PRÉKLASSZIKUS CIVILJOG VÉGRENDELETI FORMÁI

- szóbeliség és nyilvánosság a jellemző

1) TESTAMENTUM IN COMITIIS CALATIS

- a comitia calata-n tett végrendeletben a pater familias csupán jogutódját jelölte ki halála esetére
- az arrogatio-ból fejődött ki:
- önjogú személy örökbefogadása a comitia calata előtt tett nyilatkozata alapján [nincs és nem is lehet gyermeke]
- így filius familias-t és egyben suus heres-t is szerzett, akire a törvényes öröklési rend szerint vagyona maradhatott
- a császárkor előtti időkben kiment a gyakorlatból

2) TESTAMENTUM IN PROCINCTU
- procinctus: „öv”
- a hadba vonult római polgárnak katonatársai előtt tett nyilvános végrendelete
- a hadsereg lépett a népgyűlés helyére (az ügyletet a katonatársak tanúsították)
- a köztársasági kor végére elavult

3) TESTAMENTUM PER AES ET LIBRAM

- mancipatio útján lezajló végrendelkezés
- érvényre juttatta a végrendelkezési szabadság elvét
- préklasszikus kortól a legáltalánosabb végrendeleti formává vált

- az örökhagyó színleges vételárért eladta a hagyatéki vagyont (mancipatio familiae) halála esetére egy emberének = ÖRÖKSÉGVEVŐ (familiae emptor)
- őt 5 serdült római polgár tanú és a libripens jelenlétében az örökhagyó szóbeli utasításával (nuncupatio) felkért, hogy halála után adja ki az örökséget az általa megjelölt
személyeknek

- a nuncupatio-t felváltotta az írásba foglalás viaszostáblára (tabulae) a biztonság ill. a nyilvánosság kizárása érdekében
- a végrendeleti táblák (tabulae testamenti) hitelességét a tanúk, a libripens és a familiae emptor által lepecsételt zsinór biztosította
- a táblák önmagukban nem minősültek végrendeletnek
- csak a mancipatio megtörténtét bizonyították

II. PRAETORI JOG

- rugalmasabb szabályok
- kialakul az írásbeli végrendelet

© Feco ’2003
 4) TESTAMENTUM SEPTEM SIGNIS OBSIGNATUM
- a mancipatio alakiságát a felek fokozatosan elhagyták
- a végrendelkező már csak a táblákat kezében tartva közölte, hogy végakarata ezekben van leírva, majd a jelenlévők a táblákat lepecsételték
- a familiae emptor és a libripens már csak tanú szerepet töltött be
- a familiae emptor már nem minősült az örökhagyó egyetemes jogutódjának

 a praetor azt a személyt utalta be a hagyatéki birtokba (a mancipatio-tól függetlenül), aki az érvényes végrendeleti táblákat felmutatta
- érvényességi kellékek:
 7 pecsét
 7 aláírás
- Antoninus Pius emelte civiljogi erőre: a végrendeletet a civiljogi örökössel szemben is hatályosnak ismerte el

III. CSÁSZÁRKORI JOG

5) FIÓKVÉGRENDELET (CODICILLUS)
- Augustus uralkodása alatt alakult ki
- CODICILLUS: eredetileg a végrendeleti örökösökhöz írt levél; az ebben foglaltak betartása csak az örökös lelkiismeretére, hűségére volt bízva (fideicommissum)
- a principátus idején elismerték a végrendelet utólagos kiegészítéseként 
- cognitio extra ordinem útján peresíthetővé vált

- JELENTŐSÉGE: az örökhagyó anélkül változtathat a végrendeleten, hogy az minden alkalommal ez előírt formaságok szerint újra kellene alkotnia

- ELTÉRÉSEK A TESTAMENTUM-HOZ KÉPEST:

 nem tartalmazhat örökösnevezést és kitagadást
 mentes a formakényszertől
 több is hátrahagyható belőle

- FAJTÁI:
a) VÉGRENDELETBEN MEGERŐSÍTETT FIÓKVÉGRENDELET
(codicillus testamento confirmatus)
- a testamentum részének számított
- annak érvényességétől függően állt ill. dőlt meg

b) NEM MEGERŐSÍTETT FIÓKVÉGRENDELET

(codicillus non confirmatus)
- érvényessége független a végrendelettől

c) VÉGRENDELET NÉLKÜL HÁTRAHAGYOTT FIÓKVÉGRENDELET

(codicillus ab intestato)
- a törvényes örökösöket kötelezte

d) ALAKSZERŰ FIÓKVÉGRENDELET

IV. IUSTINIANUSI JOG

- a végrendelkezésnek több új formája alakult ki
- ekkor jött létre a mai törvénykönyvekben megtalálható 2 fő típus is
6) KÖZVÉGRENDELET (TESTAMENTUM PUBLICUM)
- 2 formája van:
 hatósági jegyzőkönyvbe vétel (testamentum apud acta conditum)
 okiratnak császári megőrzésre való átadása (testamentum principi oblatum)

7) MAGÁNVÉGRENDELET (TESTAMENTUM PRIVATUM)

- 2 formája van:

A) KÖZÖNSÉGES MAGÁNVÉGRENDELET
- a szabályait II. Theodosius fektette le

a) ÍRÁSBELI VÉGRENDELET
(TESTAMENTUM PER SCRIPTURAM)
- 7 serdült, cselekvőképes és római polgár férfitanú előtt kell felmutatni
- ők aláírásukkal és pecsétjükkel igazolják, hogy a végrendelet az örökhagyó akaratát tartalmazza
- az örökhagyónak mindenképpen alá kell írnia (subscriptio)
- ha az örökhagyó írástudatlan / vak (caecus) a subscriptio pótlására egy 8. tanú (általában a tabularius) is kell
- süket (surdus) és néma (mutus) esetén sajátkezűleg kell írnia

SC LIBONIANUM (III.)
- a visszaélések elkerülése végett a végrendelet süket/néma írójának tett juttatás csak e résznek az örökhagyó általi aláírásával lesz hatályossá

b) SZÓBELI VÉGRENDELET
(TESTAMENTUM SINE SCRIPTURA)
- elegendő az örökhagyó akaratkijelentése 7 tanú megszakítás nélküli, együttes jelenlétében (unitas actus)
- süket (surdus) és néma (mutus) nem tehet szóbeli végrendeletet

c) HOLOGRÁF VÉGRENDELET
(TESTAMENTUM PER HOLOGRAPHAM SCRIPTURAM)
- az örökhagyó végig sajátkezűleg írt és aláírt végrendelete
- III. Valentinus rendelete alapján tanúk nélkül is érvényes volt
- ez a forma a modern jogokban napjainkig tovább él

B) KIVÁLTSÁGOS MAGÁNVÉGRENDELET
- a jogrend csökkentette a tanúk számát és egyéb alakiságokat (ius singulare) bizonyos méltánylást érdemlő körülmények fennállásakor
- kiváltságos végrendeletek:

a) JÁRVÁNY IDEJÉN TETT VÉGRENDELET

(testamentum tempore pestis conditum)
nem volt szükség a tanúk együttes jelenlétére

b) FALUHELYEN TETT VÉGRENDELET

(testamentum ruri conditum)
5 tanú elegendő volt
c) SZÜLŐK GYERMEKE JAVÁRA TETT VÉGRENDELETE
(testamentum parentum inter liberos)
nem volt szükség tanúra

© Feco ’2003
 d) A KATONA VÉGRENDELETE
(testamentum militis)
mentes az alakiságoktól és a szigorú anyagi jogi előírásoktól

V. A VÉGRENDELETEK TÍPUSAI (NOCH EINMAL)

1) TESTAMENTUM IN COMITIIS CALATIS

A COMITIA CALATA ELŐTT TETT VÉGRENDELKEZÉS

2) TESTAMENTUM IN PROCINCTU
KATONAI VÉGRENDELKEZÉS

3) TESTAMENTUM PER AES ET LIBRAM

MANCIPÁCIÓS VÉGRENDELKEZÉS

4) TESTAMENTUM SEPTEM SIGNIS OBSIGNATUM

7 PECSÉTES VÉGRENDELKEZÉS

5) CODICILLUS
FIÓKVÉGRENDELET

6) TESTAMENTUM PUBLICUM
KÖZVÉGRENDELET

7) TESTAMENTUM PRIVATUM
MAGÁNVÉGRENDELET

© Feco ’2003
 614. A TESTAMENTUM ÉRVÉNYESSÉGE ÉS HATÁLYOSSÁGA
[MINIMUM TÉTEL LVI.]

A VÉGRENDELETEK ÉRVÉNYESSÉGE

I. A VÉGRENDELET ÉRVÉNYESSÉGÉNEK FOGALMA

- egy végrendelet akkor jön létre érvényesen, ha az önmagában is ép végakarat és annak alakszerű megnyilatkozása összhangban van egymással és ha a joghatáshoz
kapcsolódás nem ütközik a jogrend valamely tilalmába

- jelentős eltérések a s z e r z ő d é s i é r v é n y e s s é g t ő l :

1) A SZERZŐDÉSNÉL LÉNYEGESEN SZIGORÚBB ELŐÍRÁSOK

- a teljes érvényességhez szükséges:
 a végakarat megfelelő formában és tartalommal eszközölt kinyilvánítása
 utóbb ne következzenek be olyan tények, amelyek érvénytelenné tennék, megdöntenék a végrendeletet
- pl.: ne kerüljön sor a végrendelet visszavonására
- a hibátlan végrendelet (testamentum iure factum) érvényessége egészen a végrendelkező haláláig bizonytalan

- a végrendelet érvénytelensége lehet (a szerződésekkel szemben):

a) eredeti és
b) utólagos is

2) A SZERZŐDÉSNÉL ENYHÉBB ELŐÍRÁSOK

- a favor testamenti elve
- ez a princípium a mai jogokban is elfogadott
- kettős jelentőséggel rendelkezik:

A) TÖREKVÉS ARRA, HOGY LEHETŐLEG MÉG A HIBÁSAN LÉTREJÖTT VÉGRENDELET SE MINŐSÜLJÖN ÉRVÉNYTELENNEK
- azért, hogy a végrendelkező akarata minél inkább érvényre jusson
- az olyan kikötéseket, amelyek a szerződéseknél a jogügylet egészét érvénytelenítik, a végrendeletnél általában ki nem kötöttnek kell tekinteni (pro non scripto
habetur)
- a jogügylet érvényessége ezek nélkül vizsgálandó 
- a végrendeleteknél gyakran találkozunk részleges érvénytelenséggel
- pl.: a törvényellenes vagy erkölcstelen feltétel a favor testamenti értelmében nem írottnak, ki nem kötöttnek tekintendő – a végrendelet ettől még érvényes

B) „A VÉGRENDELETEKNÉL A VÉGRENDELKEZŐK AKARATÁT MINÉL TELJESEBBEN KELL ÉRTELMEZNI”

- olyan körülményekre is ki kell terjeszteni, amelyekre az a szöveg szó szerinti jelentése alapján nem vonatkozik (interpretatio extensiva)
- a végrendelkező vélhető igazi akaratát kell a lehető legteljesebben érvényre juttatni
II. AZ ÉRVÉNYTELEN VÉGRENDELET
- ha a végrendelet fogalmi elemeinek egyike
a jogrend által meghatározott jelentősebb hibában szenved,
a jogügylet a törvény előírása folytán
nem alkalmas a célzott joghatás (öröklés) kiváltására és így
nem végrendeleti, hanem törvényes öröklésre kerül sor

- a szerződésekkel szemben a végrendeletek érvénytelensége

 utólagosan is bekövetkezhet
 minden esetben abszolút

- a végrendelet mint jogügylet érvénytelenségi kategóriái:

 feltétlen (semmisség, pl.: hibás végrendelet) és feltételes (megtámadhatóság, pl.: akarathibában szenvedő és az anyagi mellőzhetetlenséget sértő végrendeletek)
 civiljogi és praetori jogi
 eredeti és utólagos
 teljes és részleges
 abszolút és relatív
 orvosolható és orvosolhatatlan

1) EREDETILEG ÉRVÉNYTELEN VÉGRENDELET (TESTAMENTUM IRRITUM)

- az a végrendelet, amelytől az akarat, a nyilatkozat vagy a joghatáshoz kapcsolódás valamely eredeti hibája miatt a jogrend megtagadja a joghatások kiváltásának
képességét
- így nem kerülhet sor successio secundum tabulas-ra
- az érvénytelenség oka ilyenkor magában a végrendeletben rejlik (causa invaliditatis intrinseca)
- 3 csoport:

a) AKARATHIBA MIATT
- érvénytelen a végrendelet, ha megtételekor az örökhagyó
 tévedésben (error) volt
 megtévesztésnek (dolus malus) esett áldozatul
 erőszak (vis ac metus) hatása alatt állt
- az érvénytelenség feltételes: arra az érdekelt félnek minden esetben hivatkoznia kellett (modern „megtámadhatóság”)

b) NYILATKOZATI HIBA MIATT

- érvénytelen a végrendelet, ha
 nem tesz eleget a végrendeletekkel szemben támasztott alakszerűség követelményeinek (formai okok) – végrendelkezési formakényszer megsértése  NEM
BEFEJEZETT VÉGRENDELET
 nem vagy nem megfelelően nyilatkozik a törvényes örökösök bizonyos csoportjáról (tartalmi okok) – sértette a mellőzhetetlenség szabályait (nem ill. nem
megfelelően nyilatkozott a végrendelkezés időpontjában életben lévő suus heres-ekről)  MELLŐZŐ VÉGRENDELET
c) JOGHATÁSHOZ KAPCSOLÓDÁS HIBÁJA MIATT
- az akarat és a nyilatkozat hibátlan, összhangban vannak, de
- a végrendelet mégsem képes kiváltani a célzott joghatásokat, az öröklést
- esetei:
 hiányoznak a feltételek, amelyek alapján az örökhagyó/örökös az öröklési jogviszony alanya lehetne s ezáltal akaratnyilatkozataik joghatást válthatnának ki
(alanyi okok)
 maga a joghatásra irányulás szenved hibában; pl.: a jogutódlás tilos feltételhez van kötve (tárgyi okok)

2) UTÓLAGOSAN ÉRVÉNYTELEN VÉGRENDELET (TESTAMENTUM RUPTUM)

- „megdőlt végrendelet”
- az érvénytelenségi ok a végrendelet érvényes létrejötte után merül fel
- mivel ekkor a végrendelet már kész, lezárt, ez az ok azon kívüli, külső természetű (causa invaliditatis extrinseca)
- ugyanúgy érvénytelennek, semmisnek számított (testamentum nullum), mintha eredeti érvénytelenségi okban szenvedett volna
- 3 csoport:

a) VISSZAVONT VÉGRENDELET
© Feco ’2003
 - TESTAMENTUM RUPTUM szűkebb értelemben és szubjektív alapon
- az akarat utólagos megváltoztatása miatt érvénytelen
- az érvénytelenség szubjektív oka
- a római jog szerint véglegesen megdőlt, érvényességét nem nyerheti vissza
- a visszavonás lehetséges
 újabb érvényes végrendelet készítésével (posteriore testamento)
 a korábbival ellentétes akarat kinyilvánításával (contraria voluntate)

b) MELLŐZŐVÉ VÁLT VÉGRENDELET

- TESTAMENTUM RUPTUM szűkebb értelemben és objektív alapon
- alaki mellőzhetetlenség: az örökhagyónak nyilatkoznia kellett a végrendelkezés időpontjában életben lévő suus-airól
- ha utólag suus heres került az örökhagyó hatalma alá a végrendeleti nyilatkozat hibássá (hiányossá) vált, a végrendelet megdőlt
- pl.: a végrendelkezés gyermek (suus heres) született („utószülött” postumus)
- pl.: az örökhagyó fiának halálával/emancipatio-jával unoka lett suus utólag

c) LÉTALAPJÁT VESZTETT VÉGRENDELET (TESTAMENTUM IRRITUM FACTUM)

- a joghatáshoz kapcsolódás hibája miatt
- utólagos tények folytán léte alapját veszti
- pl.: ha az örökhagyó büntetés vagy capitis deminutio folytán elveszti végrendelkezési képességét a végrendelet érvénytelenné válik (megdől)

A VÉGRENDELETEK HATÁLYOSSÁGA

I. A VÉGRENDELET HATÁLYOSSÁGÁNAK FOGALMA

- hatályos az a végrendelet, amelynek alapján ténylegesen is öröklésre kerül sor, melynek alapján tehát az örökös elfogadja és megszerzi az örökséget
- a végrendelet a végrendelkező halála (dies a quo) előtt eleve nem léphet hatályba
- nem lép feltétlenül hatályba az örökhagyó halálát követően sem (pl.: a nevezett örökösök közül senki sem éri meg az örökhagyó halálát)
- ha az örökös nem fogadja el az örökséget, a végrendelet az örökhagyó halálakor hatályba lép, de az aditio elmaradása folytán hatályát is veszti
- DE: a végrendelet nem hatályosul a hatályba lépés dacára, mert a rendelkezések nem valósulnak meg ténylegesen
- hatálybalépés csak akkor lehetséges, ha a végrendelet kezdettől fogva érvényes

II. A HATÁLYTALAN VÉGRENDELET

- amíg az örökhagyó meg nem hal, a végrendelet hatálytalan
- az örökhagyó halálakor sem lép hatályba a végrendelet, ha
 az összes örökös még az örökhagyó életében meghal – eredeti hatálytalanság
 az örökös szerzésképtelenné vált – utólagos hatálytalanság

- a hatálytalanság itt is csak az érvényesség keretén belül értelmezhető

- mivel érvénytelen jogügyletnél fel sem merülhet a hatályosság

- Gaius-nál érezhető a különbség az érvénytelenség és hatálytalanság között:

- „amennyiben az újabb végrendeletben nevezett örökös az örökség elfogadása előtt meghalna, a pater familias után törvényes öröklésnek van helye, mivel egyfelől érvénytelen a
korábbi végrendelet, hiszen a későbbi megdöntötte azt, másfelől a későbbi hasonlóképpen hatálytalan, mert annak alapján nem került sor öröklésre”

© Feco ’2003
 615. A TESTAMENTUM ÉS A CONTRACTUS ÉRVÉNYTELENSÉGÉNEK EGYBEVETÉSE

A CONTRACTUS ÉRVÉNYTELENSÉGE A TESTAMENTUM ÉRVÉNYTELENSÉGE

az érvényesség kellékei akarat, nyilatkozat, joghatáshoz kapcsolódás
a contractus akkor jön létre érvényesen, ha a felek a testamentum akkor jön létre érvényesen, ha az
akarata és nyilatkozata önmagában véve ép, a önmagában is ép végakarat és annak alakszerű
nyilatkozatok külön-külön összhangban vannak megnyilatkozása összhangban van egymással és ha a
az érvényesség definíciója
egymással, a nyilatkozatok továbbá egymás között is joghatáshoz kapcsolódás nem ütközik a jogrend
találkoznak, ha a joghatáshoz kapcsolódás nem valamely tilalmába
ütközik a jogrend valamely tilalmába
ha a jogügylet (szerződés/végrendelet) fogalmi elemeinek egyike (3) a jogrend által meghatározott jelentősebb
az érvénytelen jogügylet hibában szenved, a létrejött jogügylet érvényte-len, mert a törvény előírása folytán nem alkalmas a kívánt joghatás
kiváltására
ennek közvetlen
nem keletkeztet kötelmet törvényes és nem végrendeleti öröklésre kerül sok
következménye
1. feltétlen és feltételes
2. eredeti és utólagos
érvénytelenségi 3. teljes és részleges
kategóriák 4. abszolút és relatív
5. orvosolható és orvosolhatatlan
6. civiljogi és praetori jogi
feltétlenül érvénytelen/semmis szerződés (contractus feltétlenül érvénytelen/semmis végrendelet (pl.: hibás
nullus) megszületésekor olyan súlyos hibában végrendelet);
szenved, amely miatt nem alkalmas a célzott semmisséget okozó akarathibák:
joghatások kiváltására, és így jogilag nem létezőnek  a tévedés (error)
minősül  a színlelés (simulatio)
 a megfélemlítés (metus)
1. FELTÉTLEN ÉS FELTÉTELES
feltételesen érvénytelen/megtámad-ható szerződés
ÉRVÉNYTELENSÉG
(contractus rescissibilis): hibája nem olyan súlyos, feltételesen érvénytelen/ megtámad-ható végrendelet
ezért az ilyen jogügylet csak akkor válik semmissé, ha (pl.: akarathibában szenvedő és az anyagi
egy megtámadási aktus folytán (pl.: a fél kérelmére mellőzhetetlenséget sértő végrendeletek)
megadott exceptio, in integrum restitutio)
alkalmatlannak bizonyul a célzott joghatások
kiváltására
a szerződés érvénytelensége kizárólag eredeti lehet, a végrendelet lehet
mivel érvénytelenségi ok csak a szerződéskötés 1. eredetileg érvénytelen
időpontjában merülhet fel, az érvényesen létrejött (testamentum irritum)
szerződés utólag nem válhat érvénytelenné az akarat/nyilatkozat/joghatáshoz kapcsolódás
valamely eredeti hibája miatt a jogrend megtagadja a
joghatások kiváltásának képességét
2. EREDETI ÉS UTÓLAGOS
ÉRVÉNYTELENSÉG 2. utólagosan érvénytelen (megdőlt)
(testamentum ruptum)
az érvénytelenségi ok a végrendelet érvényes létrejötte
után merül fel; ugyanúgy érvénytelennek
(testamentum nullum), mintha eredeti érvénytelenségi
okban szenvedett volna; 3 csoport: visszavont,
mellőzővé vált és létalapját vesztett végrendelet
ha a szerződés érvénytelensége abszolút, mindenkire
3. ABSZOLÚT ÉS RELATÍV vonatkozik a végrendelet minden esetben abszolút,
ÉRVÉNYTELENSÉG ha relatív, csak az egyik vagy másik félre nézve áll be mindenkire vonatkozik
(pl.: gyámolt gyámi auctoritas nélkül kötött szerződése)
4. CIVILJOGI ÉS PRAETORI a semmisséget okozó okokat általában a civiljog, a megtámadhatóságot eredményező okokat pedig általában a
JOGI ÉRVÉNYTELENSÉG praetori jog állapította meg

© Feco ’2003
 616. A SUCCESSIO CONTRA TABULAS

I. A VÉGRENDELET ELLENÉRE VALÓ ÖRÖKLÉS INDOKA

- szülő-gyermek kapcsolat a legszorosabb emberi kapcsolat
- ősi erkölcsi norma: ez a kötelék (officium pietatis) teljesen, véglegesen sohasem szűnhet meg 
- a gyermek, a szülő (és a testvér) megtámadhatta az olyan végrendeletet, amely őt még a törvény által biztosított kötelesrésztől (debita portio) is megfosztotta
- így érvényesíthette a végrendelet ellenére való öröklés iránti igényét

II. A VÉGRENDELET ELLENÉRE VALÓ ÖRÖKLÉS LÉNYEGE

- successio contra tabulas
- az örökhagyó végakaratának érvényesülését bizonyos körülmények fennforgásakor a törvény különös szabálya részben/egészbe kizárja
- a végrendeleti és a törvényes öröklés szabályai ütköznek össze egymással:
- a törvényes örökösök egy privilegizált csoportja (az örökhagyó legközelebbi családtagjai, rokonai) megelőzik/kiszorítják a végrendeletben nevezett örökösöket
- a mellőzhetetlenség 2 fajtája aszerint, hogy a törvényes örökösök a végrendelet ellenére milyen jogalapon örököltek
 ALAKI MELLŐZHETETLENSÉG
 ANYAGI MELLŐZHETETLENSÉG

III. AZ ALAKI, FORMÁLIS MELLŐZHETETLENSÉG

- a végrendelkezőnek valamilyen formában meg kellett emlékeznie suus heres-eiről
 vagy örökössé nevezés (institutio heredis)
 vagy kitagadás (exheredatio) formájában

- a suus-okról a végrendeletben nem lehetett hallgatni = m e l l ő z h e t e t l e n e k voltak

- betartásával a suus-ok még nem feltétlenül örökölnek, tehát gyakorlatilag (anyagilag) mégis mellőzhetők, kizárhatók az öröklésből

1) AZ ALAKI MELLŐZHETETLENSÉG A CIVILJOGBAN

- a szabály a civiljogban született meg
- előzmény: régebben az örökhagyó csak akkor végrendelkezhetett szabadon, ha nem voltak suus-ai, ha ugyanis voltak, a törvény szerint mindenképp azoknak kellett
örökölniük
- módosult: a végrendeletben örökössé kellett tenni vagy k i k e l l e t t t a g a d n i ő k e t

A KITAGADÁS (EXHEREDATIO)
- az előírt alakszerűségeknek megfelelő kitagadással a pater familias teljes mértékben betartotta az alaki mellőzhetetlenség szabályait
- e jogával korlátlanul élhetett, még indokolnia sem kellett azt
- ugyanolyan előírt, ünnepélyes módon ment végbe mint az institutio heredis
- de további kötöttségek is jellemezték:

© Feco ’2003
 a) a filius familias kitagadása, mellőzése (praeteritio)
- csak egyenként és név szerint megnevezve lehetett
- az exheres esto formulával
- a végrendelet teljes érvénytelenségét vonta maga után

b) a filia familias-ok és suus-á előlépett unokák kitagadása

- nemcsak név szerint, de együttesen is kitagadhatóak (inter ceteros)
- a mellőzésük csak a rájuk vonatkozó részekben tette érvénytelenné a végrendeletet

c) a postumus kinevezése/kitagadása
- postumus: az örökhagyó végrendelet készítése után született gyermeke;
- incerta persona  eredetileg megdöntötte a végrendeletet, mivel nem volt kinevezhető/kitagadható
- préklasszikus kor: a postumus előzetes kinevezése / kitagadása
- ekkortól a végrendelet csak akkor vált érvénytelenné, ha ez elmaradt

2) AZ ALAKI MELLŐZHETETLENSÉG A PRAETORI JOGBAN

- a civiljogi mellőzhetetlenség köre kiterjedt az örökhagyó összes vér szerinti leszármazójára (sui heredes + sui ficti is mellőzhetetlen alakilag)
- módszer: bonorum possessio contra tabulas megadása révén

IV. AZ ANYAGI, LÉNYEGI MELLŐZHETETLENSÉG

- a végrendeletben a suus-okat nem csak megemlíteni kell
- mindenképp meg kell kapniuk a hagyaték egy bizonyos, törvényileg meghatározott részét = k ö t e l e s r é s z (debita portio)

1) AZ ANYAGI MELLŐZHETETLENSÉG KIALAKULÁSA

- a császárkor elején alakult ki
- a KÖTELESRÉSZ (debita portio) iránti igény elismerésekor
- kötelesrészre jogosultak (a hagyatékból bizonyos hányadot kellett kapjanak):
 lemenők (adoptív gyermekek is), ezek hiányában
 felmenők, ezek hiányában
 testvérek
 teljes testvérek
 apai féltestvérek, de csak akkor, ha rovásukra turpis persona volt örökössé kinevezve
- a kötelesrész mértékét a quarta Falcidia mintájára a jogosult törvényes örökrészének ¼ részében (quarta) határozták meg

2) KÖTELESSÉGSÉRTŐ VÉGRENDELET ELLENI PANASZ

QUERELA INOFFICIOSI TESTAMENTI
- akkor, ha az örökhagyó a kötelesrészre jogosultak vmelyikét kellő indok nél-kül kitagadta vagy semmit, illetve a kötelesrésznél kevesebbet juttatott neki
- az illető a sérelem orvoslásáért a 100 személyes bírósághoz (iudicium centumvirale) fordulhatott
- ha a bíróság a panaszt elfogadta, fikcióval (a kisemmíző örökhagyó őrült volt) érvénytelenné nyilvánította a végrendeletet
- vindictam spirans actio: csak az igényében sértett személy indíthatta
- 5 éven belül volt megindítható (a megtámadhatóság tipikus római jogi példája)
- szubszidiárius kereset: nem volt megindítható akkor sem, ha a kötelesrészre jogosultnak egyéb jogsegély is rendelkezésére állt

- a 100 személyes bíróság ítélete csak praeiudicium volt

- pernyertesség esetén a panaszló a rendes örökösi keresettel (hereditatis petitio) követelhette a maga teljes törvényes örökrészét

- QUERELA INOFFICIOSAE DONATIONIS VEL DOTIS: a kötelesrészt csorbító ajándék vagy hozomány (amellyel az örökhagyó a vagyonát elidegenítette) érvénytelenítésére
szolgáló kereset

V. A MELLŐZHETETLENSÉG A IUSTINIANUSI JOGBAN

1) A MELLŐZHETETLENSÉG SZABÁLYAI A IUSTINIANUSI JOGBAN

- Iustinianus: 115. novella
- az anyagi mellőzhetetlenség intézményének lényeges módosítása
- alaki és anyagi mellőzhetetlenség egybekapcsolása

a) AZ ALAKI ÉS AZ ANYAGI MELLŐZHETETLENSÉG ÖSSZEFONÓDÁSA

- a lemenők és a felmenők alakilag/anyagilag mellőzhetetlenek voltak
- akkor, ha örökössé is ki kellett nevezni őket és a kötelesrészt is biztosítani kellett számukra
- Iustinianus kiterjesztette ezt az apai hatalom alatt nem álló lányokra
- tehát anyagilag mellőzhetetlenek:
 lemenők
 felmenők
 testvérek
 apai hatalom alatt nem álló leányok
 női lemenők

b) KITAGADÁSI OKOK
- a iustinianusi jog taxatíve felsorolta a kitagadási okokat a lemenőkre és a felmenőkre nézve
- azért, hogy a korábbi bírói mérlegelés lehetőségét megszüntesse
- pl.: az örökhagyó elhanyagolása, élete ellen törés
- a kitagadás okát a végrendeletben fel kellett tüntetni
- hagyatéki per: a végrendeleti örökösnek kellett az ok valóságát bizonyítania

c) A KÖTELESRÉSZ ARÁNYA
- Iustinianus felemelte a törvényes örökrész 1/4-éről annak 1/3-ára
- ha a kötelesrészében sértett törvényes örökrésze még a hagyaték 1/4-ét sem érte volna el, úgy a törvényes örökrész fele jelentette a kötelesrészt
- pl.: az örökhagyó vagyonát 5 gyermek örökli törvényesen, így 1 gyermek örökrésze mindössze a hagyaték 1/5-e

© Feco ’2003
2) A KÖTELESRÉSZ IRÁNTI IGÉNY JOGI TERMÉSZETE

a) KÖTELESSÉGSÉRTŐ VÉGRENDELET ELLENI PANASZ

QUERELA INOFFICIOSI TESTAMENTI (1)
- akkor, ha a kötelesrészre jogosultnak az örökhagyó semmit sem hagyott
- ennek hatására a végrendelet már csak (az illető kötelesrészre jogosultra vonatkozó részében) részlegesen minősült érvénytelennek
- préjudiciális: csak a kötelesrészre jogosult által személyesen, határidőn belül és csak a végrendeleti örökösök ellen indítható in personam actio
- klasszikus jog: ha a kötelesrészre jogosult QUERELA-ja sikeres volt, civiljogi örökössé vált

b) RENDES HAGYATÉKI KERESET

HEREDITATIS PETITIO (2)
- a kisemmizett örökös, kötelesrészre jogosult követelhette
 kötelesrészének, őt megillető hagyatéki vagyonrészének
 teljes törvényes örökrészének kiadását
- akkor volt indítható, ha a QUERELA sikeres volt
- in rem actio, a rei vindicatio-hoz hasonlít
- a kötelesrész iránti igény a klasszikus korban kettős természetű:
 a querela-t tekintve kötelmi jogi
 végeredményben dologi jogi, valóságos örökösi igénynek nevezhető

c) ACTIO SUPPLETORIA (3)

- Iustinianus vezette be
- a megrövidített örökös követelhette ezzel a neki juttatott hagyatéki résznek a kötelesrész mértékére való kiegészítését
- akkor, ha a kötelesrészre jogosult számára az örökhagyó juttatott valamit a hagyatékból, de ez nem érte el a kötelesrész mértékét
- az igény csak a kötelesrészre irányul (a juttatás annak mértékére való kiegészítésére), nem a teljes törvényes részre
- tisztán kötelmi jogi igényt érvényesítő in personam actio
- ennek felperese nem szerezhet örökösi pozíciót, csak egyfajta hagyatéki hitelezőként léphet fel
- ezzel jött létre a KÖTELESRÉSZ sui generis jogintézménye
- elszakadt a törvényes öröklés modelljétől

© Feco ’2003
 617. A TÖRVÉNYES RÉSZ, A KÖTELESRÉSZ ÉS A QUARTA FALCIDIA EGYBEVETÉSE
TÖRVÉNYES RÉSZ
az örökség azon része, mely az
örököst végrendelet nélkül, a
törvényes öröklés szerint megilleti
meghatározás
a civiljogi törvényes öröklési rend
kialakulása
kora (XII táblás törvény)
törvényes öröklés
az öröklés rendje
(successio legitima)
A szokásjog alapján:
 gyermekek 
 rokonok 
alanyai  nemzetség
3 féleképp történik az öröklés:
1. in stirpes: törzsenként
2. in capita: fejenként
az örökség, a rész 3. in lineas: áganként
mértéke
ezeken belül pedig egyenlő
(legalábbis törvény által meg-
határozott) mérték szerint
SC Tertullianum
a 3 gyermekes ingenua és a 4
gyermekes libertina anya gyermekei
után civiljogi törvényes örökös lesz
jogsegélyek,
kapcsolódó
SC Orfitianum
jogszabályok
az anya után gyermekeit mindenkit
megelőzően civiljogi öröklés illeti
meg
KÖTELESRÉSZ
(DEBITA PORTIO)
az anyagi mellőzhetetlenség egyik
formája; a végrendelet ellenére a
törvényi rendelkezés által biztosított
örökrész a hagyatékból a vérrokonok
számára
a császárkor elején
végrendelet ellenére való öröklés
(successio contra tabulas)
Az örökhagyó vérrokonai:
 lemenők (adoptív
gyermek is) 
 felmenők 
 testvérek (teljes és apai
féltestvérek is)
a jogosult törvényes örökrészének ¼-
e (quarta);
Iustinianus felemelte 1/3 –ra;
ha a kötelesrészében sértett törvényes
örökrésze még a hagyaték ¼-ét sem
érte volna el, úgy a törvényes
örökrész fele jelentette a kötelesrészt
1. kötelességsértő végrendelet elleni
panasz (querela inofficiosi
testamenti)
2. rendes hagyatéki kereset
(hereditatis petitio)
3. actio suppletoria
QUARTA FALCIDIA
az örökös a hagyaték ¼-ét
hagyományoktól (legatum) mentesen
kapja meg annak megakadályozására,
hogy a hagyományok kimerítsék a
hagyatékot és így az örökös esetleg
visszautasítsa az örökséget
Kr.e. 40 – Lex Falcidia
végrendelet ellenére való öröklés
(successio contra tabulas)
minden örökösnek alanyi jogon járt
Kr.e. 40 után
a hagyaték ¼ (hagyománymentes)
része
a lex Falcidia alapján a praetor
iussum-mal kényszeríthette az
örököst a hagyaték elfogadására
(joggal való visszaélés elleni szabály)
ha a hagyományok több mint a ¾-ét
kimerítették a hagyatéknak, az
örökösnek joga volt a hagyományokat
a quarta Falcidia mértékéig
csökkenteni
© Feco ’2003
 618. A COLLATIO ÉS A IUS ADCRESCENDI AZ ÖRÖKLÉSI JOGBAN

0. AZ ÖRÖKÖSTÁRSAK JOGVISZONYAI, JOGI HELYZETE

- több örökös örököstársak (coheredes) joga az örökség eszmei hányadára korlátozódik
- közöttük:
 dologi jogi szempontból tulajdonközösség (condominium)
 kötelmi jogi szempontból kvázi-kontraktuális viszony: véletlen közösség keletkezik (communio incidens)

- az örököstársak az örökségben levő különböző jogokat és kötelezettségeket hányadrészeik arányában szerzik meg
- de az oszthatatlan követelések és tartozások egyetemlegesen illetik és terhelik őket
- a közösség megszüntetését bármelyik örököstárs kérheti
- ha ezt békés úton nem tudja elérni: actio familiae herciscundae áll a rendelkezésére

I. AZ OSZTÁLYRA BOCSÁTÁS (COLLATIO)

- az örökhagyótól még életükben kapott ingyenes juttatásoknak (ajándék, hozomány, stb.) az örökségbe való beszámítása az örökhagyó lemenői (örököstársak) által

= a juttatások/vagyontárgyak osztályra bocsátása (collatio bonorum) 

- létrejön egy eszmeileg kiegészített hagyatéki érték
- ezt kellett megosztani végül
- alapja: méltányosság

- az osztályra bocsátás esetei:

a) COLLATIO EMANCIPATI
- a praetori edictum vezette be
- az emancipált volt köteles az emancipatio és a hagyaték megnyílásának időpontja közötti időben szerzett vagyonát osztályra bocsátani

b) COLLATIO DOTIS
- a házaságot kötött filia familias volt köteles hozományát osztályra bocsátani

c) COLLATIO DESCENDENTIUM
- posztklasszikus jog
- a lemenők kötelesek voltak általában minden ajándékot osztályra bocsátani
- amely a szülői vagyonból való részeltetés jellegével bírt
- pl.: kiházasítás, üzletalapítás

II. A NÖVEDÉKJOG (IUS ADCRESCENDI)

- több örökös esetén
- az örökség megszerzéséig mindegyik örököstárs igénye, joga az egész hagyatékra vonatkozik, mértékét csak az korlátozza, hogy másik örökös is létezik

- a megmaradó örökösök azon joga, hogy a megürült hagyatéki részek a többi örökös örökrészét arányosan növelték
a) MEGÜRÜLÉS:
- az örökhagyó végrendeletében a hagyaték egyes részeiről nem intézkedett
- a végrendeletileg kinevezett vagy a törvényes örököstársak egyike/másika kiesett
- pl.: az örökség elfogadása előtt meghalt, elvesztette öröklési képességét vagy nem fogadta el a hagyatékot

b) A NÖVEDÉKJOG SZABÁLYAI:
- már a hagyaték megnyílása (delatio) előtt is érvényesül várományi jelleggel
- az örökségnek az örökösök általi megszerzése (acquisitio) után nincs helye

- a növedékjog érvényesülésének az örökhagyó saját akaratából (ex voluntate) való LESZŰKÍTÉSE:

 a kieső örökös helyére helyettes örököst nevezett ki
 a növedékjogot egyetlen örököscsoportra korlátozta
(a hagyaték egy részére több örököst nevezett ki hányadaik meghatározása nélkül, míg a hagyaték többi meghatározott részeire más örökösöket rendelt; ha az
örököscsoport egyik tagja kiesik, annak örökrésze csak a csoport többi tagjának részét növeli;; a többi örököscsoport részét nem érinti)

- törvény alapján (ex lege) NEM ÉRVÉNYESÜLT A NÖVEDÉKJOG:

 transmissio-nál:
a helyettes öröklést (substitutio) is lerontja
 indignitas esetében:
az örökrész nem az örököstársak részeit növeli, hanem általában a fiscus szerezte azt meg (bona ereptoria)
 incapax elesett örökrésze (caducum) tekintetében
azt az ugyanazon végrendeletben kinevezett, gyermekekkel rendelkező pater familias, ennek hiányában pedig a fiscus kapta meg

- maga az örökös nem mondhatott le a növedékjogról

- ha ugyanis örökrészét megszerezte, növedékjoga is fennállott

- Gaius: "aki egyszer egy örökrészre nézve örökössé lett, a kiesők részét akarata ellenére is megszerzi, azaz a kiesők örökrészei önmaguktól, az illető akarata ellenére is
hozzánőnek az ő örökrészéhez”

- a növedékjog érvényesülésének kógens jellege összefügg a semel heres, semper heres elvével: aki egyszer örökös lett, az e minőségétől nem szabadulhatott meg

© Feco ’2003
 619. A SUBSTITUTIO, A TRANSMISSIO ÉS A IUS ADCRESCENDI

I. AZ ÖRÖKÖS HELYETTESÍTÉSE (HEREDIS SUBSTITUTIO)

- a római végrendelet egyik fontos rendelkezése
- 3 formája alakult ki:

a) közönséges örökös-helyettesítés
- akkor, ha az örökösnek nevezett személy valamilyen okból nem válhat örökössé
- a végrendelkező őutána egy/több helyettes örököst (substitutus) is rendelhetett

b) serdületlen gyermek részére

- az apa rendelt számára örököst
- arra az esetre, ha a hagyatékot megszerző gyermek még serdületlen korában (mielőtt még végrendelkezhetne) elhalna (substitutio pupillaris)
- utóöröklés

c) őrült gyermek részére

- a iustinianusi jog szerint rendelhető részére is örökös (substitutio quasi pupillaris) hasonló feltételekkel
- akkor, ha az őrült gyermek haláláig őrült marad, s így végrendeletet sem tehet

- a valódi helyettes (substitutio vulgaris) örökléssel szemben ez UTÓÖRÖKLÉS:

- ekkor az örökhagyó egy másik személy helyett maga nevez ki örököst

- „L.T. legyen az örökösöm. Ha L.T. nem lenne örökösöm, úgy S. legyen az örökösöm. Ha nem lenne örökösöm, vagy lenne ugyan, de serdületlenül halna el, örökösöm G.S.
legyen.”

II. A MEGNYÍLT ÖRÖKSÉG ÁTHÁRAMLÁSA (TRANSMISSIO)

- az örökség megszerzésének egyik módja és jogalapja
- az öröklés megnyílása után de a hagyaték megszerzése előtt meghalt személy elfogadási jogának továbbszállása örököseire bizonyos korlátozásokkal
- eleinte nem szállott tovább, majd csak kivételes esetekben ismerték el, Iustinianus-nál már általános érvényre jutott

a) TRANSMISSIO THEODOSIANA
- II. Theodosius constitutio-ja
- a végrendeleti örökös a végrendelet felbontása előtt meghal
- lemenői megszerezhetik a jogelődjükre megnyílt, de meg nem szerzett örökséget

b) TRANSMISSIO IUSTINIANEA
- iustinianusi jog
- az öröklésre meghívott személy halála esetén annak jogutódai az eredeti delatio-tól számított 1 éven belül elfogadó nyilatkozatot téve elődjük helyébe léphettek

© Feco ’2003
III. A NÖVEDÉKJOG (IUS ADCRESCENDI)
- több örökös esetén – örököstársak (coheredes)
- az örökség megszerzéséig mindegyik örököstárs igénye, joga az egész hagyatékra vonatkozik, mértékét csak az korlátozza, hogy másik örökös is létezik

- a megmaradó örökösök azon joga, hogy a megürült hagyatéki részek a többi örökös örökrészét arányosan növelték
a) MEGÜRÜLÉS:
- az örökhagyó végrendeletében a hagyaték egyes részeiről nem intézkedett
- a végrendeletileg kinevezett vagy a törvényes örököstársak egyike/másika kiesett
- pl.: az örökség elfogadása előtt meghalt, elvesztette öröklési képességét vagy nem fogadta el a hagyatékot

b) A NÖVEDÉKJOG SZABÁLYAI:
- már a hagyaték megnyílása (delatio) előtt is érvényesül várományi jelleggel
- az örökségnek az örökösök általi megszerzése (acquisitio) után nincs helye

- a növedékjog érvényesülésének az örökhagyó saját akaratából (ex voluntate) való LESZŰKÍTÉSE:

 a kieső örökös helyére helyettes örököst nevezett ki
 a növedékjogot egyetlen örököscsoportra korlátozta
(a hagyaték egy részére több örököst nevezett ki hányadaik meghatározása nélkül, míg a hagyaték többi meghatározott részeire más örökösöket rendelt; ha az
örököscsoport egyik tagja kiesik, annak örökrésze csak a csoport többi tagjának részét növeli;; a többi örököscsoport részét nem érinti)

- törvény alapján (ex lege) NEM ÉRVÉNYESÜLT A NÖVEDÉKJOG:

 transmissio-nál:
a helyettes öröklést (substitutio) is lerontja
 indignitas esetében:
az örökrész nem az örököstársak részeit növeli, hanem általában a fiscus szerezte azt meg (bona ereptoria)
 incapax elesett örökrésze (caducum) tekintetében
azt az ugyanazon végrendeletben kinevezett, gyermekekkel rendelkező pater familias, ennek hiányában pedig a fiscus kapta meg

- maga az örökös nem mondhatott le a növedékjogról

- ha ugyanis örökrészét megszerezte, növedékjoga is fennállott

- Gaius: "aki egyszer egy örökrészre nézve örökössé lett, a kiesők részét akarata ellenére is megszerzi, azaz a kiesők örökrészei önmaguktól, az illető akarata ellenére is
hozzánőnek az ő örökrészéhez”

- a növedékjog érvényesülésének kógens jellege összefügg a semel heres, semper heres elvével: aki egyszer örökös lett, az e minőségétől nem szabadulhatott meg

© Feco ’2003
 620. HELYTÁLLÁS A HAGYATÉKI TARTOZÁSOKÉRT.
KIELÉGÍTÉSI SORREND AZ ÖRÖKLÉSI JOGBAN
[MINIMUM TÉTEL LVII.]

I. HELYTÁLLÁS A HAGYATÉKI TARTOZÁSOKÉRT

1) A HAGYATÉKI TARTOZÁSOK
- az örökös az örökhagyó halálával annak egyetemes jogutódja lesz
- az örökhagyó összes, nem személyhez tapadó alanyi jogai és kötelezettségei az örökség megszerzése pillanatában reá szállnak
- „az örökös ugyanolyan joggal és hatalommal bír, mint az elhalt” – Ulpianus

A) CONFUSIO
- az örökhagyó és az örökös között valaha fennállott jogviszonyok az öröklés tényével megszűnnek
- pl.: valaki olyan telek tulajdonjogát örökölte, amelyen őt idegen dologbeli jog (szolgalom) illette meg vagy egy telektulajdonos örökölt olyan személy után, aki a telken
fennálló valamilyen idegen dologi joggal rendelkezett, az öröklés folytán a ius in re aliena m e g s z ű n t (a 2 dologi jog az örökös kezében egyesült)

- a dologi jogok confusio-ja a tulajdonos szempontjából a növedékjog (ius adcrescendi) érvényesülését jelenti
- a confusio alakzata az ipso iure liberatio közé tartozik

B) CONSOLIDATIO
- a confusio legfontosabb esete
- a tulajdonjog és haszonélvezet egyesülése

C) AZ ÖRÖKÖS FELELŐSSÉGE (3)

a) ULTRA VIRES HEREDITATIS FELELŐSSÉG

- a hagyaték erején túlmenő felelősség
- öröklés  hagytéki vagyon összevegyült az örökös vagyonával
- az örökös minden vagyonával (az örökléskor meglévő és öröklött vagyonával egyaránt!) korlátlanul felelős a hagyatéki hitelezőknek
- éppúgy, mint saját korábbi hitelezőinek
- ma: az örökös felelőssége a hagyatéki hitelezőkkel szemben általában csak a hagyaték erejéig áll fenn (korlátolt felelősség)

b) CUM VIRIBUS HEREDITATIS FELELŐSSÉG

- modern jogrendszerek: az örökös a hagyatéki tartozásokért elsősorban a hagyaték tárgyaival és azok hasznaival felel
- kielégítést tehát csak ebből lehet követelni
- pl. a római jogban: az örökös felelőssége a beneficium inventarii esetében

© Feco ’2003
 c) PRO VIRIBUS HEREDITATIS FELELŐSSÉG
- ha a követelés érvényesítésekor a hagyaték tárgyai és azok hasznai nincsenek az örökös birtokában
- ilyenkor az örökös rendszerint egész vagyonával
- de csak az örökség erejéig felel

2) A TÚLADÓSODOTT HAGYATÉK ÖRÖKÖSÉNEK VÉDELME

- jogeszköz a hagyatéki hitelezőkkel szemben
- a túladósodott passzív hagyaték (damnosa hereditas) örököse öröklésekor olyan helyzetbe került, hogy a hagyatéki hitelezők meglévő vagyonára is rátehették a kezüket
(ultra vires miatt) – VÉDELEM

- archaikus szemlélet: örökös = örökhagyó személyiségének folytatása, sui heredes = pater familias  korlátozott felelősséget nem tudják elismerni
- praetori közbeavatkozás, segítség, de
- az örökös védelmének csak pótmegoldásai alakultak ki:

A) A TARTÓZKODÁS KEDVEZMÉNYE (BENEFICIUM ABSTINENDI)

- a házon belüli / szükségszerű örökösöknek (sui et necessarii heredes)
- mivel a hagyaték túladosodása esetén infamia-val járó, csődszerű végrehajtás fenyegette őket
- amennyiben a hagyatékba való beavatkozástól tartózkodtak (nem rendelkeztek egyes hagyatéki vagyontárgyak felől), akkor ellenük a hagyatéki
hitelezőknek nem adott keresetet

B) A MEGGONDOLÁS KEDVEZMÉNYE (BENEFICIUM DELIBERANDI)

- a házon kívüli / önkéntes örökösöknek (extraneus et voluntarius heres)
- a hitelezők sürgetése esetén (ha az interrogatio in iure eljárás keretében sürgették az örökösöket az elfogadó nyilatkozat megtételére) az örökösök 100
nap gondolkodási időt kaptak

- emellett a praetor IN INTEGRUM RESTITUTIO-t adott az örökösnek akkor, ha az fenyegetés / megtévesztés hatása alatt tett elfogadó nyilatkozatot
+ a hitelezők az ultra vires hereditatis felelősség alapján az örökösnek az örökség megszerzésekor meglévő vagyonát is követelésük kielégítésére használták fel

C) A LELTÁROZÁS KEDVEZMÉNYE (BENEFICIUM INVENTARII)

- Iustinianus teremtette meg az örökös felelősségének a hagyatékra való korlátozását a leltározás kedvezményével
- ha az örökös a hagyaték megnyílásáról való értesülését követő 30 napon belül a mai közjegyzőnek megfelelő hatósági személy (tabularius)
közreműködésével leltározni kezdte a hagyatékot és a leltározást az elkövetkező 60 nap alatt be is fejezte, úgy a hagyatéki terhekért csak a leltárba
(inventarium) felvett hagyatéki vagyontárgyakkal felelt

© Feco ’2003
 - a leltározás kedvezményét igénybe vevő örökös felelőssége
 cum viribus hereditatis: a hagyatéki tartozások véletlen elpusztulásáért nem felelt
 pro viribus hereditatis: felelt az általa elidegenített, elfogyasztott stb. hagyatéki javak erejéig

- ha nem vette igénybe a leltározás kedvezményét, ultra vires hereditatis felelt a hagyatéki hitelezőkkel szemben

3) A HAGYATÉKI HITELEZŐK VÉDELME

- jogeszköz a túladósodott örökössel szemben
- a hagyatéki hitelezőket is fenyegette a veszély hogy az örökség eladósodott örökösre száll, mert így a meglevő és a hagyatéki vagyon összekeveredése miatt a hagyatéki
hitelezők a kielégítés szempontjából egy sorba kerültek az örökös hitelezőivel
- aktív hagyaték esetén nagy méltánytalanságot jelentett volna a hagyatéki hitelezőkre nézve

AZ ELKÜLÖNÍTÉS KEDVEZMÉNYE (BENEFICIUM SEPARATIONIS)

- a praetor megadta a hagyatéki hitelezőknek az elkülönítés lehetőségét
- a hagyatéki hitelezők és a hagyományosok javára a praetor elkülönítette a hagyatéki vagyont az örökös vagyonától (separatio bonorum) oly módon, hogy a
hagyatéki vagyont elsősorban az ő követeléseiknek a kielégítésére tartotta fenn, őket viszont lemondatta az örökös ellen indítandó keresetekről
- a hagyatéki vagyonból az örökös hitelezői akkor kaphattak valamit, ha a hagyatéki hitelezők és a hagyományosok követelései teljes mértékben kielégítést nyertek
- a hagyatéki hitelezők követelései mindig megelőzték a hagyomány iránti igényeket

NEM KAPHATTA MEG A BENEFICIUM SEPARATIONIS-T

 a hitelező, ha az örökössel tárgyalásokba bocsátkozott
 a hitelező, ha a hagyaték és az örökös vagyona már összekeveredett
 a hitelező, ha a hagyaték megszerzésétől számítva 5 év eltelt
 az örökös hitelezői

II. KIELÉGÍTÉSI SORREND AZ ÖRÖKLÉSI JOGBAN

- az örökösök a hitelezők és a hagyományosok követeléseit általában olyan sorrendben kötelesek kielégíteni, amilyen sorrendben azok igényeiket érvényesítették
- DE: voltak ún. PRIVILÉGIZÁLT KÖVETELÉSEK - ezeket az egyéb követeléseket megelőzően kellett kielégíteni; pl.:
 temetés költségei
 hagyatéki eljárás lefolytatásával kapcsolatos költségek

- a kielégítési sorrend:
 privilegizált követelések
 hagyatéki hitelezők jelentkezésük sorrendjében
 kötelesrészre jogosultak
 hagyományosok
 az ezután fennmaradó hagyatékon osztozkodhattak az örökösök

© Feco ’2003
 621. BENEFICIUMOK AZ ÖRÖKLÉSI JOGBAN

I. A TÚLADÓSODOTT HAGYATÉK ÖRÖKÖSÉNEK VÉDELME

- jogeszköz a hagyatéki hitelezőkkel szemben
- a túladósodott passzív hagyaték (damnosa hereditas) örököse öröklésekor olyan helyzetbe került, hogy a hagyatéki hitelezők meglévő vagyonára is rátehették a kezüket (ultra vires
miatt) – VÉDELEM

- archaikus szemlélet: örökös = örökhagyó személyiségének folytatása, sui heredes = pater familias  korlátozott felelősséget nem tudják elismerni
- praetori közbeavatkozás, segítség, de
- az örökös védelmének csak pótmegoldásai alakultak ki:

1) A TARTÓZKODÁS KEDVEZMÉNYE
(BENEFICIUM ABSTINENDI)
- a házon belüli / szükségszerű örökösöknek (sui et necessarii heredes)
- mivel a hagyaték túladosodása esetén infamia-val járó, csődszerű végrehajtás fenyegette őket
- amennyiben a hagyatékba való beavatkozástól tartózkodtak (nem rendelkeztek egyes hagyatéki vagyontárgyak felől), akkor ellenük a hagyatéki hitelezőknek nem
adott keresetet
- az örökössé nevezett rabszolgák (servi testamento manumissi) részére a praetor nem adta meg ezt a kedvezményt, szemben a suus-okkal

2) A MEGGONDOLÁS KEDVEZMÉNYE
(BENEFICIUM DELIBERANDI)
- a házon kívüli / önkéntes örökösöknek (extraneus et voluntarius heres)
- a hitelezők sürgetése esetén (ha az interrogatio in iure eljárás keretében sürgették az örökösöket az elfogadó nyilatkozat megtételére) az örökösök 100 nap
gondolkodási időt kaptak

- emellett a praetor IN INTEGRUM RESTITUTIO-t adott az örökösnek akkor, ha az fenyegetés / megtévesztés hatása alatt tett elfogadó nyilatkozatot
+ a hitelezők az ultra vires hereditatis felelősség alapján az örökösnek az örökség megszerzésekor meglévő vagyonát is követelésük kielégítésére használták fel

3) A LELTÁROZÁS KEDVEZMÉNYE
(BENEFICIUM INVENTARII)
- Iustinianus teremtette meg az örökös felelősségének a hagyatékra való korlátozását a leltározás kedvezményével
- ha az örökös a hagyaték megnyílásáról való értesülését követő 30 napon belül a mai közjegyzőnek megfelelő hatósági személy (tabularius) közreműködésével
leltározni kezdte a hagyatékot és a leltározást az elkövetkező 60 nap alatt be is fejezte, úgy a hagyatéki terhekért csak a leltárba (inventarium) felvett hagyatéki
vagyontárgyakkal felelt
- a leltározás kedvezményét igénybe vevő örökös felelőssége
 cum viribus hereditatis: a hagyatéki tartozások véletlen elpusztulásáért nem felelt az örökös
 pro viribus hereditatis: felelt az általa elidegenített, elfogyasztott stb. hagyatéki javak erejéig

- ha nem vette igénybe a leltározás kedvezményét, ultra vires hereditatis felelt a hagyatéki hitelezőkkel szemben

II. A HAGYATÉKI HITELEZŐK VÉDELME

- jogeszköz a túladósodott örökössel szemben
- a hagyatéki hitelezőket is fenyegette a veszély hogy az örökség eladósodott örökösre száll, mert így a meglevő és a hagyatéki vagyon összekeveredése miatt a hagyatéki hitelezők a
kielégítés szempontjából egy sorba kerültek az örökös hitelezőivel
- aktív hagyaték esetén nagy méltánytalanságot jelentett volna a hagyatéki hitelezőkre nézve

4) AZ ELKÜLÖNÍTÉS KEDVEZMÉNYE
(BENEFICIUM SEPARATIONIS)
- a praetor megadta a hagyatéki hitelezőknek az elkülönítés lehetőségét
- a hagyatéki hitelezők és a hagyományosok javára a praetor elkülönítette a hagyatéki vagyont az örökös vagyonától (separatio bonorum) oly módon, hogy a
hagyatéki vagyont elsősorban az ő követeléseiknek a kielégítésére tartotta fenn, őket viszont lemondatta az örökös ellen indítandó keresetekről
- a hagyatéki vagyonból az örökös hitelezői akkor kaphattak valamit, ha a hagyatéki hitelezők és a hagyományosok követelései teljes mértékben kielégítést nyertek
- a hagyatéki hitelezők követelései mindig megelőzték a hagyomány iránti igényeket

NEM KAPHATTA MEG A BENEFICIUM SEPARATIONIS-T

 a hitelező, ha az örökössel tárgyalásokba bocsátkozott
 a hitelező, ha a hagyaték és az örökös vagyona már összekeveredett
 a hitelező, ha a hagyaték megszerzésétől számítva 5 év eltelt
 az örökös hitelezői

© Feco ’2003
 622. JOGSEGÉLYEK AZ ÖRÖKLÉSI JOGBAN

I. A CIVILJOGI ÖRÖKÖS KERESETE (HEREDITATIS PETITIO)

- a civiljogi tulajdonos tulajdoni keresetének (rei vindicatio) mintájára alakult ki
- hereditatis petitio / hereditatis vindicatio
- „rendes” hagyatéki kereset
- a kisemmizett örökös, kötelesrészre jogosult követelhette
 kötelesrészének, őt megillető hagyatéki vagyonrészének
 teljes törvényes örökrészének kiadását
- akkor volt indítható, ha a QUERELA sikeres volt
- in rem actio, a rei vindicatio-hoz hasonlít

1) A KERESET TÁRGYA
- mindannak a kiadása, amit az alperes a hagyatékból megszerzett
- ennek megfelelően a hereditatis petitio irányulhatott:

a) az alperes birtokában lévő

 EGÉSZ HAGYATÉK KIADÁSÁRA
az összes hagyatéki dolog és azok összes járulékai
 EGYES VAGYONTÁRGYAK KIADÁSÁRA
a hagyaték minden növedéke, jövedelmei

b) mindazon vagyontárgyakra, amelyek eladás / csere folytán a hagyatéki tárgyak helyébe léptek (pl.: az eladott hagyatéki kert árából vett lakóház)

- NEM képezték a hereditatis petitio (in rem actio) tárgyát:

a z ö r ö k h a g y ó k ö v e t e l é s e i , melyeket az örökös a megfelelő reá szállott
in personam actio-kkal hajthatott be

2) A KERESET SZEMÉLYEI
- FELPERES: civiljogi örökös (heres)
- ALPERES: az, aki a hagyatékot (vagy a hagyatékhoz tartozó dolgot) birtokolja p r o h e r e d e vagy p r o p o s s e s s o r e :

a) PRO HEREDE BIRTOKOL

- aki jó/rosszhiszeműen magát örökösnek vallja
- pl.: az a törvényes örökös, aki a végrendelet érvényességét kétségbe vonva magát tekinti örökösnek

b) PRO POSSESSORE BIRTOKOL

- aki a perben a praetor előtt a felperes által feltett kérdésre kitérő választ adott
- tehát birtoklását nem indokolta meg, de nem is volt hajlandó a hagyatéki tárgyat kiadni és így a felperes öröklési jogát vitatta

- aki liti se obtulit (más helyett vállalta az alperes szerepét a perben) vagy dolo malo desiit possidere (rosszhiszeműen túladott a dolgon, hogy a per során ne
találhassák meg nála)
3) A BIZONYÍTÁSI TEHER
- a felperest terhelte
- akinek a delatio-t kellett bizonyítania
- acquisitio bizonyítása csak heredes extranei esetén merült fel és csak a kifejezett elfogadó nyilatkozat (cretio) tekintetében
- a kereset megindítása ugyanis a hagyaték elfogadására utaló magatartásnak minősült (pro herede gestio)
- az alperes saját örökösi minőségét vagy a hagyaték / hagyatéki tárgy birtoklásának jogcímét bizonyíthatta

4) AZ ÍTÉLET
- az interesse megfizetésére marasztalta az alperest
- kivétel: az alperes által birtokolt hagyatékot / hagyatéki részt a bíró által előírtaknak megfelelően természetben kiadta

5) A KERESET JOGI HATÁSAI

SC IUVENTIANUM (IV.)
- Hadrianus idején keletkezett
- Iuventius Celsus filius consul javaslatára
- részletesen szabályozza a pervesztes alperes kötelezettségét a hagyatéki vagyon kiadása tekintetében

A) AZ ALPERES FELELŐSSÉGE A GYÜMÖLCSÖKÉRT

a) jóhiszemű alperes (birtokos)
- természetben kell kiadnia azokat a hagyatéki vagyontárgyakat, amelyek a litis contestatio-kor megvannak
- a meglevő gyümölcsöket is (fructus exstantes)

b) rosszhiszemű alperes (birtokos)

- ezenfelül köteles megfizetni a litis contestatio előtt vétkessége miatt elpusztult gyümölcsök értékét
- vagy amelyeket beszedni vétkesen elmulasztott (fructus percipiendi)

B) AZ ALPERES FELELŐSSÉGE A KÁRÉRT

a) jóhiszemű alperes
- az elveszett, elpusztult, megrongálódott hagyatéki vagyontárgyak esetében a rei vindicatio-hoz hasonló
- a litis contestatio előtti károkért nem felelt
- a litis contestatio után csak az ő vétkessége folytán keletkezett károkért

b) rosszhiszemű alperes
- minden kárért felel
- a litis contestatio előtt vétkesen okozott károkért
- a litis contestatio után keletkezettekért (vis maior-ért is!), melyek a felperesnél nem következtek volna be

© Feco ’2003
 C) AZ ALPERES BERUHÁZÁSAINAK (IMPENSAE) MEGTÉRÍTÉSE
a) jóhiszemű alperes
- követelheti a szükséges, hasznos és fényűző beruházásait is

b) rosszhiszemű alperes
- csak a szükséges és hasznos beruházásait igényelheti
- fényűző beruházások esetén csek elviteli joggal (ius tollendi) bír

II. A PRAETORI JOGI ÖRÖKÖS JOGSEGÉLYE (INTERDICTUM QUORUM BONORUM)

2) INTERDICTUM QUORUM BONORUM

- a praetori jogi örökös (bonorum possessor) a hagyatéki dolgokat ezúton követelhette attól, aki azokat
 pro herede
 pro possessore birtokolta vagy
 dolo desiit possidere

3) INTERDICTUM ADIPISCENDAE POSSESSIONIS

- a praetori jogi örökös ezt az interdictumot a civiljogi örökös ellen kérte
- ha cum re hatállyal utalták be, akkor a civiljogi örökös nem védekezhetett azzal, hogy örökös
- visszaszerző hatályú interdictum
- szűkebb körű védelmet biztosított a hereditatis petitio-nál:
- csak az alperes által birtokolt hagyatéki dolgok kiadására irányult

4) HEREDITATIS PETITIO UTILIS

- Iustinianus megadta a bonorum possessor-nak ezt a keresetet
- fictio: a bonorum possessor = civiljogi örökösként kezelve

III. EGYÉB KERESETEK AZ ÖRÖKLÉSI JOGBAN

5) KÖTELESSÉGSÉRTŐ VÉGRENDELET ELLENI PANASZ

QUERELA INOFFICIOSI TESTAMENTI
- a kötelesrészre jogosult indíthatja
- akkor, ha a kötelesrészre jogosultnak az örökhagyó semmit sem hagyott
- préjudiciális: csak a kötelesrészre jogosult által személyesen, határidőn belül és csak a végrendeleti örökösök ellen indítható in personam actio

6) ACTIO SUPPLETORIA
- Iustinianus vezette be
- a megrövidített örökös követelhette ezzel a neki juttatott hagyatéki résznek a kötelesrész mértékére való kiegészítését
- akkor, ha a kötelesrészre jogosult számára az örökhagyó juttatott valamit a hagyatékból, de ez nem érte el a kötelesrész mértékét
- tisztán kötelmi jogi igényt érvényesítő in personam actio

7) ACTIO FAMILIAE HERCISCUNDAE

- az örököstársak közösségét szünteti meg

623. A LEGATUM

I. FOGALMA

1) TÁGABB ÉRTELEMBEN VETT HAGYOMÁNY

- az örökhagyó a hagyatékából egyes jogokat az örökösre szálló vagyon csökkentésével 3. személyeknek juttat (csak jogokra érvényes)

- a halál esetére szóló egyes jogok megszerzésének esetei:

 szűkebb értelemben vett hagyomány (legatum)
 hitbizomány, a legatum császárkori változata (fideicommissum)
 előzőeknek az egyetemes jogutódlás gondolatával kombinált formái
 részhagyomány (partitio legata)
 egyetemes hitbizomány (universale fideicommissum)
 halál esetére szóló ajándékozás (mortis causa donatio)
 halál esetére szóló egyéb juttatás (morti causa capio)

2) SZŰKEBB ÉRTELEMBEN VETT HAGYOMÁNY (LEGATUM)

- olyan halál esetére szóló juttatás, amelyet az örökhagyó végrendeletében rendel a hagyományos javára, az örökösök vagy az egyik meghatározott örökös terhére

- a hagyomány mint végrendeletileg hagyott ajándék a hagyományos vagyonának növelése az aktív hagyaték terhére, ami megnyilvánulhat a hagyatékban lévő:
 dologi jogok (tulajdon, szolgalom) átruházásában illetve alapításában
 kötelmi jellegű juttatásokban; ez történhet:
 követelés átruházása (legatum nominis)
 adósság elengedése (legatum liberationis) révén
 örökös terhére új kötelem alapításával (legatum obligationis)

- Florentinus:
„A hagyomány a hagyaték megcsonkítása, miáltal a végrendelkező abból, ami a maga egészében az örökösé lenne, valakinek valamit juttatni kíván.”

- a hagyomány megszerzésére csak akkor van mód, ha a végrendelet

 érvényes (nem szenved semmilyen eredeti/utólagos hibába)
 hatályos (a hagyománnyal megterhelt örökös elfogadja az örökséget)

- különben a végrendelettel együtt a hagyomány is érvénytelenné/hatálytalanná válik (és azt a törvényes örökös nem köteles tiszteletben tartani)

3) A JOGVISZONY ALANYAI
a) VÉGRENDELKEZŐ (testator)
b) MEGTERHELT ÖRÖKÖS (heres)
c) HAGYOMÁNYOS (legatarius)

II. A LEGATUM FORMÁI (4)

- első 2 a legatum 2 eredeti és alapvető formája
- utóbbi 2 az előbbiek válfajaként jött létre

1) DOLOGI HAGYOMÁNY
(LEGATUM PER VINDICATIONEM)
- az örökhagyó végakarati intézkedése folytán a hagyományos (legatarius) dologi jogi jogosultságot szerez
- pl.: tulajdonjog, haszonélvezet
- ennek alapján a hagyományos közvetlenül in rem actio-t kap, amellyel bárkitől követelheti a hagyomány tárgyának kiadását, aki azt magánál tartja
© Feco ’2003
 - rendelésének mintaszövege:
- „T.-nak adom, hagyományozom S. nevű rabszolgámat.”

2) KÖTELMI HAGYOMÁNY
(LEGATUM PER DAMNATIONEM)
- a hagyományos (legatarius) csak kötelmi jogi jogosultságot szerez
- az örökhagyó az örököst azzal terheli meg, hogy a hagyomány tárgyát adja ki a hagyományosnak illetve az előírt szolgáltatást teljesítse
- a hagyományos ilyenkor csak kötelmi keresetet kap az örökössel szemben
- nem, vagy nem azonnal szerez dologi jogot
- jogsegélye az actio ex testamento (régi civiljogi in personam kereset)
- ezzel a kötelmi hagyományos az örököst perelheti a hagyomány kiadására
- a marasztalás duplum-ra megy
- a hagyomány tárgya lehet dolog vagy követelés
- az örökös (adós) és a hagyományos (hitelező) között kvázi-kontraktuális kötelem jön létre
- rendelésének mintaszövege:
„Kötelezem örökösömet, hogy S. nevű rabszolgámat adja ki T.-nak.”

3) ELŐHAGYOMÁNY
(PRAELEGATUM)
- az örökhagyó az örököstársak egyikének juttat a többiek terhére dologi (esetleg kötelmi) hagyományt
- actio familiae herciscundae útján volt érvényesíthető
- rendelésének mintaszövege:
„L. kapja meg előzetesen S. nevű rabszolgámat.”

4) SPECIÁLIS KÖTELMI HAGYOMÁNY

(LEGATUM SINENDI MODO)
- az örökhagyó csak arra kötelezte az örököst, hogy tűrje, hogy a hagyományos a legatum tárgyát elvihesse
- nem adásra, csak tűrésre kötelezett
- az actio ex testamento ilyenkor az örökös ellen ad faciendum-ra (az elvitel tűrése) ment, nem ad dandum-ra
- rendelésének mintaszövege:
„Örökösöm köteles legyen megengedni, hogy L. elvihesse és bírhassa S. nevű rabszolgámat.”
III. AZ SC NERONIANUM ÉS A LEX FALCIDIA (4)

SC NERONIANUM (V.)
- Nero idején keletkezett
- minden, a rendelési alakszerűségek hibája miatt érvénytelen legatum érvényes marad kötelmi hagyományként

ELŐZMÉNY:
- az archaikus jogban a mintaszövegeknek pontosan megfelelő formában, parancsoló szavakkal kellett rendelni
- a szigorú alakiságok elhanyagolása a legatum érvénytelenségét vonta maga után

LEX FALCIDIA
- Kr.e. 40
- elrendelte, hogy az örökös a hagyaték ¼-ét hagyományoktól mentesen kapja meg
- ez a ¼ a quarta Falcidia
- cél: annak megakadályozása, hogy a hagyományok kimerítsék a hagyatékot s így az örökös esetleg visszautasítsa az örökséget
- ha a hagyományok a hagyatéknak több mint ¾-ét kimerítétték, az örökösnek joga volt a hagyományokat a quarta Falcidia mértékéig csökkenteni

© Feco ’2003
 624. A LEGATUM ÉS A FIDEICOMMISSUM EGYBEVETÉSE

LEGATUM FIDEICOMMISSUM
jelentése hagyomány hitbizomány
meghatározása olyan halál esetére szóló juttatás, amelyet az örökhagyó alakszerűtlenül (végrendelet tételétől függetlenül)
végrendeletében rendel a hagyományos javára, az rendelt hagyomány,
örökösök vagy az egyik meghatározott örökös terhére juttatás azzal, hogy írásban/szóban felkérte a
hagyatékból részesülő személyt, hogy a neki juttatott
vagyonból juttasson valakinek valamit, vagy hogy egy
rabszolgát szabadítson fel;
e kérelem teljesítése eredetileg csak a felkért személy
hitére (fides) volt bízva
formaságok kötött jelleg formai szabadság
megszerzésére csak akkor van mód, ha a végrendelet alakszerűségtől mentes; végrendelet tételétől független,
érvényes és hatályos írás/szóbeli
tartalmi szabadság
pl.: az egyébként öröklésképtelen személyek (pl.:
incerta persona) javára rendelt hitbizomány is érvényes
volt
a jogügylet alanyai 1. végrendelkező 1. örökhagyó
testator 2. hagyatékból részesülő személy, aki a rendelést
2. megterhelt örökös teljesíti valakinek a javára fiduciarius
heres 3. a hitbizomány alanya, aki a hagyatékból a hb. útján
3. hagyományos részesül vmilyen juttatásban
legatarius fideicommissarius

hatálya dologi hatály mindig kötelmi hatályú

legatum per vindicationem a legatum per damnationem szabályai szerint nyert
praelegatum elbírálást
kötelmi hatály eredetileg a lex Falcidia nem vonatkozott rá, de az SC
legatum per damnationem Pegasianum kiterjesztette rá a hatályát (az incapacitas
legatum sinendi modo szabályait is kiterjesztette a fideicomissumokra a
családjogi törvények kijátszása ellen)
jogsegély a lex Falcidia alapján a praetor iussum-mal eredetileg nem volt peresíthető a kérelem teljesítése, ez
kényszeríthette az örököst a hagyaték elfogadására csak a felkért személy hitére (fides) volt bízva
(joggal való visszaélés elleni szabály) DE: Augustus óta extra ordinem peresíthetővé vált
megszerzése 2 időpont lényeges:
1. dies legati / fideicommissi cedens:
a hagyományos joga megnyílásának ideje; ez az örökhagyó halálával következett be
2. dies legati / fideicommissi veniens:
a hagyomány megszerzésének időpontja, az örökös örökségének megszerzése (acquisitio); ennek időpontjában a
hagyományos dologi jogot, kötelmi hagyománynál kötelmi keresetet szerez meg
iustinianusi jog egyesítési folyamat lezárult
a hagyomány (legatum) és a hitbizomány (fideicomissum) teljesen egyenértékű;
mindkettőt végrendeletben / alakszerű codicillus-ban (fiókvégrendelet) kellett rendelni
ha a hagyomány tárgyát képező dolog megvan a hagyatékban, minden hagyományosnak a tulajdoni kereset (rei
vindicatio) is rendelkezésére áll, enélkül csak kötelmi keresettel (actio ex testamento) lehet perelni

© Feco ’2003
 625. A DONATIO INTER VIVOS, A DONATIO MORTIS CAUSA ÉS A MORTIS CAUSA CAPIO EGYBEVETÉSE
DONATIO INTER VIVOS
jelentése élők közötti
ajándékozás
alapvető különbség a jogügylet által kiváltott joghatás
nem függ senkinek a halálától
meghatározása az ajándékozó vagyonát
csökkentő,
a megajándékozott vagyonát
növelő, bőkezűségből tett
olyan ingyenes juttatás, amelyet
a megajándékozott elfogadott
besorolása, hatálya KÖTELMI JOG
a kötelmi hatályú lex Cincia
szabályozza
(bizonyos mértéken túli
ajándékozások tilosak;)
szabályozások lex Cincia:
bizonyos mértéken túli ajándékozás
tilos; szankciója nincs; bejelentési
kötelezett-ség nagy értékű ajándéko-
zásnál (500 solidus felett)
példa ’A’ egy uncia aranyat ajándékoz ’B’-
nek
MORTIS CAUSA DONATIO
halál esetére szóló
ajándékozás
a jogügylet által kiváltott joghatás feltétele az örökhagyó halálának
bekövetkezte
a megajándékozó és az őt túlélő
megajándékozott közötti
alakszerűtlen megállapodással
létrejövő, az örökléstől független
ingyenes juttatás
KÖTELMI / ÖRÖKLÉSI JOG
KÖTELMI JELLEG
alakszerűtlen megállapodás
(pactum), az örökléstől függetlenül
érvényesül
ÖRÖKLÉSI JELLEG
az ajándékozó túléléséhez (condicio
suspensiva) kötött ajándékozás;
a lex Cincia nem érinti;
lex Falcidia (quarta Falcidia);
az ajándékozásnak az ajándékozó
haláláig tartó visszavonhatósága; az
incapax nem szerezheti meg
alkalmazása eredetileg akkor, ha az
ajándékozó súlyos beteg volt, vagy
egyébként is veszélyben forgott az
élete
MORTIS CAUSA CAPIO
halál esetére szóló
egyéb juttatás
minden olyan halál esetére szóló
juttatás, amely nem esett az öröklés
vagy a halál esetére szóló egyéb
különös jogutódlás 3 típusának (lega-
tum,fideicommissum,mortis causa
donatio) fogalma alá
leggyakoribb esete a condicionis
implendae causa datum –
olyan feltétel tűzése az
örö-kös/hagyományos számára,
amely 3. személynek bizonyos előnyt
jelent
ÖRÖKLÉSI JOG
(ezt a juttatást az incapax nem
szerezheti meg, az érdemtelen nem
tarthatja meg; fideicommissummal
megterhelhető)
lex Falcidia (quarta Falcidia)
condicionis implendae causa datum:
valaki rabszolgáját végren-deletileg
olyan feltétellel sza-badította fel,
hogy az bizo-nyos összeget fizessen
egy 3. személynek; amit a 3. személy
kap, halál esetére szóló juttatásnak
minősül (mortis causa accepisse)
© Feco ’2003
 626. ÖRÖKLÉSI JOGI TÁRGYÚ SENATUS CONSULTUMOK

I. SC TERTULLIANUM
- Hadrianus uralkodásának idején keletkezett
- a törvényes öröklés szabályzása a császárkorban
- a 3 gyermekes ingenua és a 4 gyermekes libertina anya gyermekei után civiljogi törvényes örökös lesz
- de megelőzik az öröklésben az elhalt gyermek lemenői, apja és apai ágról való testvérei
- hátrányosan szabályozza az anya örökését a gyermek után
- Iustinianus-ig az anyát a gyermeke (1. fokú egyenes ági rokon) utáni öröklésben még a gyermek apai féltestvérei (2. fokú oldalági rokon) is megelőzték

II. SC ORFITIANUM
- Marcus Aurelius uralkodása alatt keletkezett
- a törvényes öröklés szabályzása a császárkorban
- az anya után gyermekeit mindenkit megelőzően civiljogi öröklés illeti meg
- a gyermeket elsősorban az anya testvéreivel (proximi agnati) szemben juttatta kedvező helyzetbe

III. SC LIBONIANUM
- magánvégrendeleten (testamentum privatum) belül a
- közönséges magánvégrendelet (testamentum per scripturam) szabályzása
- a visszaélések elkerülése végett a végrendelet süket/néma írójának tett juttatás csak e résznek az örökhagyó általi aláírásával lesz hatályossá

IV. SC IUVENTIANUM
- Hadrianus uralkodása idején keletkezett
- Iuventius Celsus filius consul javaslatára
- a civiljogi örökös keresetének (hereditatis petitio) jogi hatásait szabályozza
- részletesen szabályozza a pervesztes alperes
 kötelezettségét a hagyatéki vagyon kiadása tekintetében
 felelősségét a gyümölcsökért
 felelősségét a kárért
 beruházásainak (impensae) megtérítését

V. SC NERONIANUM
- Nero uralkodása alatt keletkezett
- minden, a rendelési alakszerűségek hibája miatt érvénytelen legatum érvényes marad kötelmi hagyományként
ELŐZMÉNY:
- az archaikus jogban a mintaszövegeknek pontosan megfelelő formában, parancsoló szavakkal kellett rendelni
- a szigorú alakiságok elhanyagolása a legatum érvénytelenségét vonta maga után
VI. SC PEGASIANUM
- Kr.u. 70 körül keletkezett
- a fideicommissum szabályainak formai és tartalmi szigorítása
- a lex Falcidia szabályának kiterjesztése a hitbizományra
- ezzel lehetővé vált, hogy az örökös a hagyaték negyedét megtartsa (quarta Pegasiana), ha az örökhagyó még ennyit sem juttatott részére
- ha az örökös ilyen lehetőség mellett sem volt hajlandó a hagyatékot elfogadni, a hitbizomány biztosítása érdekében a senatusi határozat a lex Falcidiához hasonlóan megadta a
lehetőséget arra, hogy a praetor (iussum-mal) kényszerítse az örököst a hagyaték elfogadására

VII. SC TREBELLIANUM
- Kr.u. I. században keletkezett
- elrendelte, hogy a hagyaték mint hitbizomány kiadását követően a hagyatéki hitelezők részére a hitbizományos ellen utilis actio-k biztosíttassanak
- kimondta, hogy a hagyatéki követelések érvényesítésére szolgáló keresetek a hitbizományost illessék
- ezzel a hitbizományos az örökös helyzetébe (heredis loco) került
- ha a hitbizomány az egész hagyatékra vonatkozott, úgy az örökösnek csupán a heres elnevezés maradt meg

© Feco ’2003
 627. A RÓMAI ÖRÖKLÉSI JOG TOVÁBBÉLÉSE

I. AZ ÖRÖKLÉSI JOG FEJLŐDÉSE A KÖZÉPKORBAN

- a feudális magánjogban a vagyon 2 alapvető részre oszlott:
 ősi / öröklött
 szerzeményi vagyon

- a hűbéri jogok a végrendelkezést a szerzeményi vagyonra korlátozták

- az ősi vagyonra nézve a végrendelkezés teljesen ki volt zárva
- francia és német jogterületen:
a) ha voltak lemenők, az ősi vagyont az ELSŐSZÜLÖTTSÉGI ELV (primogenitura) értelmében a legidősebb fiú örökölte
b) lemenők nemlétében az ÁGI ÖRÖKLÉS ELVE (paterna paternis, materna maternis) érvényesült
c) örökösök híján a KORONA HÁRAMLÁSI JOGA (devolutio) jut érvényre

- a hűbéri korszak öröklési jogának jellegzetességei:

 a vagyon eredet szerinti kettéosztottsága
 a végrendelkezési szabadság szűk körre szorítása
 a paterna paternis, materna maternis elv
 a törvényes öröklésnek rendek szerinti differenciálódása
 az uralkodó illetve a korona háramlási joga
- a római végrendelet intézményét a német jogterület jogrendszerébe a kánoni jog vitte be
- általában mindenhol megnyilvánul az egyház törekvése: a végrendeleti jog saját szabályozása alá vonása

II. AZ ÖRÖKLÉSI JOG FEJLŐDÉSE AZ ÚJKORBAN

- a francia forradalom azonnal felszámolta a feudalizmus öröklési jogának alapintézményeit
- megteremtette a lehetőségét annak, hogy a RÓMAI ÖRÖKLÉSI JOG INTÉZMÉNYEI-ben rejlő elgondolások közül egyesek újból érvényre jussanak; pl.:
 a végrendeleti alakszerűségek iustinianusi rendszere, a kötelesrész
 az özvegyi haszonélvezet, az örökös-helyettesítés, az utóörökös-nevezés
 a lemenők osztályra bocsátási kötelezettsége
 a heredes extranei-re vonatkozó adicionális hagyatékmegszerzési rendszerét (a hagyaték a szükségképpeni örökösök kivételével csak elfogadó aktussal sze-rezhető meg) több
állam jogrendszere kizárólagos főszabállyá tette pl.: ABGB
 máshol a heredes domestici sajátos helyzetéből adódó ipso iure öröklési rendszer érvényesül (pl.: a magyar Ptk., a francia Code civile, BGB)

- a törvényes öröklési rend középkori/újkori fejlődésében nagy szerepet játszott a GERMÁN SZOKÁSJOG-ból eredő parentéla-rendszer, mely a magyar Ptk-ban is érvényesül
a) PARENTÉLA: az azonos fokú felmenőket és összes leszármazóikat magában foglaló ún. felmenői csoport
b) PARENTÉLÁRIS ÖRÖKLÉS: a közelebbi parentéla kizárja a távolabbit, ezért pl.: testvér vagy leszármazója létében a nagyszülő nem örökölhet
- a TÚLÉLŐ HÁZASTÁRS törvényes öröklési pozíciója nagy fejlődésen ment keresztül
- a iustinianusi Novellák törvényes öröklési rendje szerint a túlélő házastársat megelőzték az elhalt házastárs legtávolabbi oldalrokonai is, az özvegyi quarta pedig csak a rászorult nőt
illette meg
- az újkorban már kedvező helyzetben: a lemenők pozíciójával konkurrál

III. AZ ÖRÖKLÉSI JOG RENDSZERÉNEK ÖNÁLLÓSULÁSA

a) ÖRÖKLÉSI JOGANYAG A „DOLGOKRÓL” (DE REBUS) SZÓLÓ RÉSZBEN

- glosszátorok és kommentátorok idején
- átvették a iustinianusi institució-rendszert

b) DOLOGI ÉS KÖTELMI JOG ELHATÁROLÁSA

- a koraújkori jogtudósok differenciáló tevékenységének hatására
- XVI. század: JOHANN APEL jogtanár a régebbi ius ad rem fogalom általánosításá-val megvetette a dologi jog és a kötelmi jog modern elhatárolásának alapját
- XVII. század: VINNIUS holland jogtudós, a dologi és a kötelmi jogi jogosultságok mint abszolút és relatív szerkezetű jogok elvi szembeállítása
- az öröklési szabályok már a tágabban értelmezett dologi jog keretében helyezkedtek el
- bizonyos rendszertani önállósággal rendelkeztek
- az öröklési jog elhatárolódása megindul, de az 1. ptk-kban (pl.: Code Civil, ABGB) még a régi, összeolvadt koncepció tükröződik)

c) AZ ÖRÖKLÉSI JOG ELHATÁROLÓDÁSA A DOLOGI JOGTÓL

- XVII. század: DOMAT
- XVIII. század: POTHIER
- 1807: HEISE – a pandektarendszerre épülő munkájában az öröklési jog a magánjog önálló, a családjogot követő fejezeteként nyert elhelyezést
- 1838: PUCHTA – pandektatankönyv, az öröklési jog magánjogon belüli önállósága

d) A PANDEKTA-RENDSZEREN ÉS MAGÁNJOGON BELÜLI ÖNÁLLÓSULT ÖRÖKLÉSI JOG

- a pandektisták önállósították
- a XIX. századi német pandektisztikában szilárdult meg véglegesen
- ezt törvénykönyvben rögzítették
 1865: szász Ptk
 1896: BGB
 1907: svájci ZGB
 magyar Ptk-ban is önálló részt kapott

- SZÁSZY-SCHWARZ GUSZTÁV:
 a pandekta-rendszer logikailag olyan, mintha az embereket szőkékre, barnákra, férfiakra és gazdagokra osztanánk
 az öröklési jog (halál esetére vonatkozó jogviszonyok) szembeállítása a dologi és kötelmi joggal (élők közötti jogviszonyok) logikai hibákat rejt
 mert az abszolút-relatív szerkezetű jogviszonyok az öröklési jogban is szerepelnek, nem csak a dologi és kötelmi jogban
 mert a vagyonjog 3 fő területének felosztása így nem egységes principium divisionis alapján történik

© Feco ’2003