Családjog

Siklósi Iván
 Rokonság I. A rokonság fajtái a római jogban – áttekintés

Rokonság

agnatio cognatio affinitas

familia
proprio
iure
(a BRÓSZ-féle
nézet szerint
az uxor in manu proximi
gens
kivételével, aki agnati
nem tagja
az agnatiónak)
 Rokonság II. Az agnatio fogalma
• Agnatio: férfiágon közvetített vérrokonság (Gaius nyomán);
agnát rokonok tehát az azonos apától származó vérrokonok.

• Az agnatio az aktuális és az egykori hatalmi köteléken alapul.

agnát rokonok azok, akik egyazon pater
• Def.:
familias apai hatalma* alatt állnak vagy
állnának, ha az egykori (közös) pater familias
még élne.

• * BRÓSZ RÓBERT nézetét elfogadva ugyanis a tankönyv

álláspontja szerint az uxor in manu nem tagja az agnatiónak.
 Rokonság III. A rokonság további fajtái: cognatio és affinitas

• A cognatio a közönséges vérrokonságot, tehát akár

az apai, akár az anyai ágon közvetített rokonságot
jelenti.

• A kognát rokonság fokát a nemzések száma határozza

meg: tot gradus quot generationes – annyi fok,
ahány nemzés.

• Az affinitas: sógorság. A házasságkötés közvetíti.

Amilyen fokban kognát rokona valaki az egyik
házastársnak, ugyanolyan fokban sógora a másik
házastársnak.
Patria potestas I. Fogalma és pozitív részjogosultságai

• Apai hatalom; a családfőnek (pater

familias) a családjához tartozó szabad
személyek fölötti teljes magánjogi
uralma (MARTON GÉZA).
• „Pozitív” részjogosítványok:
• 1. ius vitae necisque;
• 2. ius exponendi;
• 3. ius vendendi;
• 4. ius noxae dedendi.
 Patria potestas II. Keletkezésének esetei
általában

• 1. Törvényes római házasságból

(matrimonium iuris civilis) való
születéssel.
• 2. Örökbefogadással (adoptio vagy
arrogatio).
• 3. Törvényesítéssel (legitimatio).
 Patria potestas III. Apai hatalom keletkezése törvényes
házasságból való születéssel – az apaság vélelme
• Kiindulópont: mater semper certa est – az anya
személye mindig biztos. Az apa személye viszont nem
az; apának azt kell tekinteni, akit a házasság annak
mutat (pater vero is est quem nuptiae
demonstrant).
• Az apaság vélelme – amely praesumptio iuris –
konkrétabban:
• amennyiben a gyermek legkorábban az anyja
házasságkötésétől számított 182. napon, de
legkésőbb az anyja házasságának megszűnésétől
számított 300. napon született, az anya törvényes
házasságot kötött férje tekintendő a gyermek
apjának.
 Patria potestas IV. Apai hatalom keletkezése
örökbefogadás útján I. Arrogatio
• Az arrogatio: önjogú személy örökbefogadása.
• Feltételei: az önjogú római polgár örökbefogadó
• - legyen legalább 60 éves;
• - legyen gyermektelen;
• - legyen az örökbefogadottnál (aki eredetileg csak serdült
férfi lehetett, hiszen csak ő jelenhetett meg a comitia
curiata előtt) idősebb;
• - adja elő (sokáig) a comitia calata (vagyis a comitia
curiata, amelyen ilyenkor a pontifex maximus elnököl)
előtt, hogy koránál vagy betegségénél fogva gyermeke
már nem lehet.
• Később az arrogatio császári rescriptum útján ment
végbe.
 Patria potestas V. Apai hatalom keletkezése
örökbefogadás útján II. Quarta divi Pii
• Antoninus Pius császár constitutiója szerint
serdületlen személy csak úgy arrogálható, ha
az arrogator nyilvános és ünnepélyes ígéretet
tesz arra, hogy az arrogáltat csak méltányos
ok alapján bocsátja el az apai hatalom alól, s
kiadja neki az örökbefogadáskor a családba
bevitt vagyonát; ha pedig méltányos indok
nélkül bocsátaná el, akkor a családba bevitt
vagyonán túlmenően kiadja neki saját
vagyonának egynegyed részét is – quarta divi
Pii (vö. pl. Inst. 1, 11, 3).
Patria potestas VI. Apai hatalom keletkezése örökbefogadás útján
II. Adoptio
• Adoptio: a szó tágabb értelemben általában magát az
örökbefogadást, szűkebb értelemben viszont csak a
hatalomalatti személy (persona alieni iuris)
örökbefogadását jelentette.
• Folyamata a régi jogban: a pontifikális interpretáció
eredménye, kétlépcsős eljárásban, amelynek első
fázisa a régi apai hatalom megszüntetésére,
második fázisa pedig az új patria potestas
létesítésére irányult.
• E szellemes, ugyanakkor bonyolult procedúra helyett
a posztklasszikus korban bírósági nem peres eljárás
útján megy végbe az adoptio (részletesebben ld. TK).
 Patria potestas VII. Az apai hatalom megszűnése

• Összefoglaló jelleggel:
• - az apa halála, capitis deminutiója;
• - a gyermek halála, capitis deminutiója;
• - a gyermek más részére történő (új apai
hatalmat eredményező) örökbeadása;
• - a gyermeknek az apai hatalom alól történő
felszabadítása: emancipatio (ld. alább).
 Patria potestas VIII. Emancipatio
• A régi jogban bonyolult procedúra, a pontifikális
interpretáció eredménye; a folyamat lényege: az apa
háromszor eladja fiát bizalmi emberének (leánygyermek, ill.
unoka esetében a pontifexek szerint elegendő az egyszeri
eladás); a harmadik – az apai hatalmat megszüntető –
eladás után pedig
• 1. vagy a bizalmi ember manumittálja a fiút, aki így önjogú
lesz,
• vagy:
• 2. a bizalmi ember mancipiális hatalma alól a fiút az apának
mancipálja, aki elvégzi az utolsó manumissiót, amely már
viszont nem a patria potestast, hanem az utolsó – az első
háromhoz képest fordított előjelű – mancipatióval létrejött
mancipiális hatalmat szünteti meg.
• A iustinianusi jogban bíróság előtti jognyilatkozattal megy
végbe az emancipatio – a VI. századi jogfejlődés részleteire
nézve ld. TK.
 A családtagok vagyoni önállóságának kialakulása a római
jogban I. Alapvetés

• A római családi vagyonjog alaptétele sokáig: a hatalomalatti

családtag minden jogot a pater familiasnak szerez,
ugyanakkor minden kötelezettség magát a hatalomalattit
terheli.
• Ezt a princípiumot később több vonatkozásban is áttörték:
• - a járulékos keresetek keretében a hatalomalatti által vállalt
kötelezettségekért bizonyos feltételek megléte esetén a
hatalomgyakorlót tették felelőssé (actio de peculio, quod
iussu etc.);
• - fokozatosan kialakult a családtagok vagyonjogi önállósága
(peculium castrense, bona materna etc.).
 A családtagok vagyoni önállóságának kialakulása a
római jogban II. A fejlődés lépcsőfokai I.

• 1. Peculium profecticium: teljes

egészében az apáé;
• 2. peculium castrense: már a korai
császárkorban önálló végrendelkezési
lehetőség; csak „névleges” apai tulajdon,
majd
• 3. peculium quasi castrense (később, az
előbbi mintájára): csak „névleges” apai
tulajdon.
 A családtagok vagyoni önállóságának kialakulása a
római jogban III. A fejlődés lépcsőfokai II.

• 4. Bona materna: anyától örökölt vagyon, ill. 5. bona materni

generis: minden anyai ágról kapott vagyon; a pater familias
nem idegenítheti el; annak halála után a gyermeké lesz, de
nem apai örökség címén, hanem a gyermek saját jogán, aki így
e vagyon tekintetében nem köteles osztozkodni apja
örököseivel;
• 6. bona adventicia, jövevény vagyon: a iustinianusi jog szerint
minden, nem az apától származó vagyon felett az apát csak
haszonélvezeti jog illeti meg, kivéve, ha a vagyon juttatója azt
is kizárta (7. bona adventicia irregularia, „rendhagyó jövevény
vagyon”).
 A SC Macedonianum

• - Az e jogforrás megalkotásának alapjául szolgáló esemény leírásának (az

interpolációvadász BESELER pl. „buta bizánci mesének” minősítette azt)
hitelességét a modern szakirodalom általában elfogadja. A történet szerint
egy Macedo nevű fiút hitelezői addig szorongattak, amíg az megölte apját,
hogy pénzhez jusson utána.
• - Rendelkezése: a filius familias részére folyósított pénzkölcsön
az apa halála után sem peresíthető; az ilyen kölcsönből csak
„természetes”, peresíthetetlen kötelem (naturalis obligatio) fakad.
• - Vespasianus idején keletkezett.
• - A naturalis obligatio konstrukciójából kifolyólag, ha a hitelező perelne a
kölcsön visszafizetése iránt, a praetor megtagadja a keresetformula
kibocsátását (denegatio actionis), vagy pedig exceptio senatus consulti
Macedonianival verhető vissza a hitelező keresete.
 A házassági kötelék I. Alapvetés

• I. A római házasságkötésekre kezdettől fogva

fundamentális jelleggel jellemző
• 1. az exogámia (a nemzetségen kívüli
személyekkel történő házasságkötés);
• 2. mindvégig, a keresztény kor előtt is a
monogámia.
• II. A törvényes római házasságnak (matrimonium
legitimum) két fajtája létezett: 1. az olyan
házasság, amelyhez férji hatalom (manus) is
társult (matrimonium cum manu); és 2. az olyan,
amelyhez férji hatalom nem társult
(matrimonium sine manu).
 A házassági kötelék II. Alapvetés II.

• III. A római jog a matrimonium sine manu

létrejöttéhez nem kívánt meg semmiféle
reálcselekményt, pusztán a consensust:
„nuptias non concubitus, sed consensus facit”
(Ulp. D. 35, 1, 15); ez összefügg azzal, hogy —
az olasz szakirodalomban kidolgozott nézet
szerint — a római felfogás a házasságban nem
annyira jogviszonyt, mint inkább társadalmi
tényt (ol. stato di fatto, ném. soziale
Tatsache), életközösséget látott.
 A házassági kötelék III. A manusos házasság

• A manusos házasság létrejöttének esetei:

• 1. confarreatio: a patríciusok körében szokásos,
kenyéráldozattal kapcsolatos szertartás;
• 2. coemptio: „adásvételi szerződés”, a „nő
megvásárlása”;
• 3. usus: elbirtoklás; feltételek: affectio maritalis és
egy éven keresztül történő, folyamatos együttélés.
Ha a nő három egymást követő éjszakát férje házán
kívül töltött (trinoctium), az elbirtoklás megszakadt.
 A házassági kötelék IV. A consensus jelentősége a manus nélküli
házasság létrejötte kapcsán

• A manus nélküli házasságot a

consensus hozza létre, a férfi és a nő
közös megegyezése; a klasszikus kor
szövegeiben ez a jogelv már
egyértelműen kifejeződésre jut.
• Ulpianus szerint: „nuptias non
concubitus, sed consensus facit”.
 A házassági kötelék V. A házasság Modestinus-féle
meghatározása

• „Nuptiae sunt coniunctio maris et

feminae, consortium omnis vitae, divini
et humani iuris communicatio”, vagyis a
házasság a férfi és a nő kapcsolata
(coniunctio), életre szóló sorsközösség
(consortium), isteni és emberi jog
szerinti közösség (communicatio).
 A házassági kötelék VI. A házassághoz hasonló együttélési formák

• Az affectio maritalis alapvető jelentőségű;

ennek hiányában nem matrimonium, csak
concubinatus (ágyasság) jöhet létre.
• (Ulpianus írja: „non enim coitus
matrimonium facit, sed maritalis affectio”.)
• Rabszolga házasságot értelemszerűen nem
köthet; a rabszolgák együttélését
contuberniumnak nevezték.
 A házassági kötelék VII. Abszolút házassági akadályok

• 1. Rabszolgaság;
• 2. egy már érvényes házasság
fennállása;
• 3. serdületlenség;
• 4. elmebetegség;
• 5. heréltség.
• Az ilyen akadály a bárkivel történő
házasságkötést kizárta.
 A házassági kötelék VIII. Relatív házassági akadályok

• Az egyes esetek tekintetében most igen erős leegyszerűsítéssel, a

részletszabályokra való utalásokat mellőzve:
• 1. vérrokonság;
• 2. örökbefogadással keletkezett polgári rokonság;
• 3. sógorság;
• 4. a császárkorban gyám gyámoltjával, ill. gondnok gondnokoltjával nem
házasodhat;
• 5. szenátori rangú személy felszabadítottal nem házasodhat;
• 6. szabadon született római polgár erkölcsileg megbélyegzett (infamis)
személyekkel nem házasodhat;
• 7. tartományi tisztviselő tartományi lakossal nem házasodhat;
• 8. a keresztény korban keresztény vallású személy zsidó vallású személlyel
nem köthet érvényesen házasságot;
• 9. Iustinianus idején házassági akadály az ún. lelki rokonság (cognatio
spiritualis) is, ami azt jelenti, hogy keresztszülő keresztgyermekével,
valamint bérmaszülő bérmagyermekével nem köthet érvényesen
házasságot.

• Részletesebben ld. TK.

 A házassági kötelék IX. Augustus császár házasságkötéssel
kapcsolatos kényszerintézkedései
• Az idevonatkozó törvények: lex Iulia de maritandis ordinibus;
lex Papia Poppaea.
• Minden római polgárjoggal rendelkező férfi életének 25. és 60.
éve, minden római polgárjoggal rendelkező nő pedig életének
20. és 50. éve között érvényes római házasságban köteles élni.
• Főként az öröklési jogi jogkövetkezmények szempontjából
relevánsak, ugyanis a végrendelet alapján rájuk hagyott
örökséget (ill. hagyományt)
• - a házasságban nem élők (caelibes) egyáltalán nem,
• - a házasságban élő, de gyermektelen polgárok (orbi) pedig
felerészben szerezhették csak meg;
• - a gyermektelen házastársak pedig egymás végrendelete alapján
a rájuk hagyott örökség egytizedét szerezhették meg csupán.
 A házassági kötelék VIII. A házasság megszűnése
1. Értelemszerűen megszűnik a házasság bármelyik
házastárs halálával;
2. a manus megszűnik diffarreatio útján, valamint
remancipatio útján;
3. megszűnik továbbá a törvényes római házasság a ius
conubii elvesztésével;
4. a házasság megszűnik a házasságnak a házastársak
közös megegyezésével történő felbontásával
(divortium) is;
5. a római jog azonban nem csak a közös
megegyezéssel, hanem az egyoldalúan történő
házasság-felbontást is ismerte (repudium), koronként
változó szabályokkal.
Házassági vagyonjog I. A feleség vagyonjogi helyzete és a manus
nélküli házasság főbb vagyonjogi joghatásai I.
• I. A manusos házasságot kötött feleségnek
önálló vagyona nincsen, minden a férjé.
• II. A manus nélküli házasságban viszont a feleség
ún. szabadvagyonnal (parapherna) rendelkezhet.
• A manus nélküli házasság további főbb
vagyonjogi hatásai:
• - a nő eltartása (alimentatio) mindig a férjet
terheli;
• - vélelmezték, hogy a nő házasság alatt szerzett
vagyona a férjtől származik (praesumptio
Muciana).
Házassági vagyonjog II. A feleség vagyonjogi helyzete és a manus
nélküli házasság főbb vagyonjogi joghatásai II.

• - A tervezett vagy várhatóan bekövetkező válásra tekintettel az egyik

házastárs által a másiktól a házasság fennállása alatt elvitt dolgok (res
amotae) visszakövetelésére egy reiperszekutórius, megindítását tekintve
határidőhöz nem kötött, az örökösöket is megillető, actio rerum
amotarum nevű kereset indítható a házasság megszűnése után; infamiával
járó actio furti, mint büntetőkereset nem indítható az egyik házastárs által
a másik ellen; amennyiben viszont egy dolog eltulajdonítására a válást
követően (post divortium) kerül sor, a tolvaj (volt) házastárs lopásért felel,
s ilyen esetben actio furti már indítható ellene;
• - a manus nélküli házasságot kötött feleség elhunyt férje után (ill. a férj
elhunyt felesége után) a praetori jog szerint a IV. osztályban, a hatodfokú
(kivételesen a hetedfokú) kognát rokonokat követően bonorum possessiót
kap;
• - a házastársak közötti ajándékozást a római jog főszabály szerint tiltotta;
• - a feleség javára a iustinianusi jogban férje egész vagyonán egyetemes,
törvényes zálogjog áll fenn a hozomány visszakövetelésének biztosítása
céljából.
 Házassági vagyonjog III. A hozomány (dos) I.

• A hozomány mint jogintézmény szokásos

meghatározása: a feleség (vagy más)
által a férjnek adott olyan vagyon,
amely a házasság terheinek
megkönnyítésére szolgál, és amit a
házasság megszűnésének esetén fő
szabály szerint a (volt) feleség (vagy
örökösei) részére (teljes egészében vagy
részben) vissza kell adni.
 Házassági vagyonjog IV. A hozomány (dos) II.

• A hozomány csak időlegesen tartozik bele a

férj vagyonába, a feleség egyfajta „lappangó
tulajdonjoga” mellett, amely a házasság
megszűnését követően mintegy „feléled”.
• A hozomány speciális jogi helyzetére utal
Tryphoninus, amikor azt írja, hogy bár a
hozomány a férj vagyonába tartozik, az mégis
a feleségé („Quamvis in bonis mariti dos sit,
mulieris tamen est…”; Tryph. D. 23, 3, 75).
 Házassági vagyonjog V. A hozomány (dos) III.

• Hozomány csak akkor jár, ha a házasság

érvényesen létrejött.
• Fajtái (a juttató személye szempontjából):
• 1. dos profecticia: a nő apja által adott
hozomány;
• 2. dos adventicia: a nő vagy másvalaki (de
nem az apa) által adott hozomány.
• Eredetileg csak a stipulatio formájában foglalt
hozomány volt visszakövetelhető, ennek neve
dos recepticia.
 Házassági vagyonjog VI. A hozomány (dos) IV.
• A dos visszakövetelésére szolgáló actiók:
• 1. actio ex stipulatu (civiljogi kereset); eredetileg
csak stipulatio esetén;
• 2. actio rei uxoriae (praetori jogi kereset); ez
utóbbi a posztklasszikus korban, a
jogegységesítési tendencia (vö. PÓLAY) jeleként
eltűnik, és a iustinianusi jogban az e
vonatkozásban egyébként bonae fidei
természetű actio ex stipulatu lesz a hozomány
visszakövetelésére szolgáló általános actio, ami
immár nem feltételezi a stipulatio megkötését.
• A hozományi jogra, ill. a hozomány visszakövetelésének
szabályrendszerére nézve ld. részletesebben TK.
 Gyámság (tutela)
• Tankönyvi meghatározása: az
önjogú, de életkoruk vagy nemük
miatt cselekvőképességükben korlátozott vagy
cselekvőképességgel egyáltalán nem rendelkező
személyek esetében e képesség pótlására szolgáló
jogintézmény.
• Fajtái:
• I. Alanyi kör szempontjából:
• 1. tutela impuberum (serdületlenek gyámsága);
• 2. tutela mulierum (nők gyámsága) – „könnyelmű természetük miatt”
(„propter animi levitatem”; ld. Gai. 1, 144); a nők törvényes gyámságát
Claudius császár eltörölte; a nők gyámságának további esetei pedig a IV.
századig maradtak fent.
• II. Létrejötte szempontjából:
• 1. tutela legitima (törvényes gyámság);
• 2. tutela testamentaria (végrendeleti gyámság);
• 3. tutela dativa (hatósági gyámság).
• Részletesebben ld. TK.
 Gondnokság (cura)

• Cura alá az kerül, aki ügyeinek vitelére teljesen vagy

részben képtelen (tehát nem feltétlenül korlátozott
cselekvőképességében), és nem áll apai hatalom, ill.
gyámság alatt sem.
• Főbb esetei:
• 1. cura furiosi (őrült gondnoksága);
• 2. cura prodigi (tékozló gondnoksága);
• 3. cura minorum (a 25 éven aluli serdültek [minorok]
gondnoksága a lex Laetoriát követő jogfejlődés
eredményeképpen);
• 4. cura absentis (távollévő gondnoksága).
• Részletesebben ld. TK.