1

1. A mezopotámiai jog változása Hamurappi törvénykönyve hatására HVG I. 41-53.

Hammurapi törvénykönyve
 Hammurapi érdeme a dél-mezopotámiai városállamok egyesítése, amivel megalkotta az
Ó-babiloni Birodalmat (1792-1750). Országának kp.-ját Babilonban építi ki, hivatalos
nyelvvé az akkádot teszi. Törvényoszlopát - két méter magas diorit oszlopot - Susában
találták meg a század elején. H. törvénykönyve nem a szó szoros értelmében vett kódex,
hanem jogesetek gyűjteménye. A birodalom minden templomában felállították. Az ur.-
nak ezzel az volt a szándéka, hogy a jogkeresőt minél jobban eligazítsa vitás ügyében. A
mű két nagyobb részre osztható:
 az első főleg közjogi jellegű, amely az 1-41 szakaszokat tartalmazza,
 a másik rész 42-282 szakaszok vegyesen vagyoni, házassági, és büntetőjogi
szabályokkal foglalkoznak.

Első rész
 Az első részben az awelum, muskenum, wardum közti különbségtétel a fontos. Ez
egyértelműen látszik a testi sértés v. emberölés esetén kiszabható díjakból. Teljes vérdíjat
csak az awelum után kellett fizetni, muskenum esetén ennek felét, wardum esetén csak a
fentiek töredékét. Hammurapi számos esetben visszatér a táliós szankciókra. Egyrészt a
társ.-ban tapasztalható jogbiztonság hiánya igényelte ezt, másrészt bizonyos anyagi romlás
is bekövetkezett a lakosság körében, igy nincs értelme a behajthatatlan siqlumban
kiszabott büntetési tételeknek.
 Az anyagi helyzet rosszabbodásával függhet össze, hogy rablás esetén a rabló
megszökésekor a sértett, ha tanusítani tudja kárát, akkor a város ahol a kár érte köteles
megtéríteni a vagyontárgyat. Rablógyilkosság esetén ha ismeretlen marad az elkövető a
közösségnek egy manum ezüstöt kell fizetnie a hozzátartozónak
 A háborús helyzetek okozhatták egy új muskenum réteg a telkes katonaság kialakulását.
Eredetileg ezek idegenek, vagy foglyok a király által telekre ültetve. Hammurapi tv-e
háromféle helyzetben szabályozza a telkes katona státusát a- háborús helyzetben b-
hadifogságban c- béke idején
1; a - Katonai behívó esetén a telkes katona köteles volt személyesen megjelenni,
maga helyett senkit nem küldhetett, különben halállal büntették. Ilyenkor birtoka
sem öröklődött tovább. Ha a parancsnok erőszakosan bánt volna a katonákkal az
uralkodó rendelkezései megvédték őket feljebbvalójukkal szemben akit halállal is
büntethettek.
2; b - Ha hadifogságból megszökött birtokát visszakaphatta, akkor is ha azon már más
ült. Előfordult, hogy az uralkodó v. a templom külkereskedelmi megbízottja =
tamkarum kiváltotta őket a hadifogságból. Ha otthoni vagyonából nem tudta ezt az
összeget kiegyenlíteni a volt hadifogoly, akkor a közösség temploma v. a palota
kincstára tartozott megfizetni a tamkárumnak. Mindössze akkor engedték meg a
távollévő katona feleségének, hogy elhagyja férje házát, ha abban nem volt elegendő
élelem. Ilyenkor ha újra férjhezment, s bár fiai is születtek, amennyiben korábbi
férje visszatért a fogságból köteles volt hozzá csatlakozni. Ha bizonyítottan volt
elegendő élelem a hadifogoly házában, s felesége mégis más házába költözik, akkor
a nőt vízbefullasztották.
3; c - Béke időben a királytól kapott örökbirtokán gazdálkodott a katona. A birtokot
sem elidegeníteni, sem zálogbaadni nem lehetett. A katona halála esetén kiskorú
fiúörököse számára az özvegy köteles volt megőrizni a birtokot, amiből őt
egyharmad használati jog illetett meg. Ha valaki a katonai birtokát egy évre
 2

elhagyta, azt már többé nem kaphatta vissza. Idegen személy három évi használat
után az ilyen birtokot magáénak tekinthette.

A második rész
 a - Törvényei egyfajta missarum rendelkezést is tartalmaznak. Újítása az időben
korlátozott adósrabszolgaság volt Több rendelkezést is tartalmaz a hitelezéssel
kapcsolatban. Olyan lehetőség is volt, hogy embert adjanak zálogba, valószínűleg
rabszolgát, akinek ha baja történt v. meghalt a hitelezőnek komoly kártérítést kellett
fizetnie a tulajnak. Rögzítik a kölcsönadás feltételeit és a kamat mértékét is. Pénzkölcsön
esetén a kamatláb 20% lehetett. Gabonakölcsön esetében ez már a 33%-ot is elérte.
Éhínség idején akár 50%-ot is elérhetett a kamat. Már rendelkezik a gazdasági
társulásokról is. Közösen adott pénzt a nyereség v. veszteség esetén is arányosan kellett
megosztani. Szintén ide tartozik a letét ill. a bérlet szabályozása. A letét tárgy arany, ezült
v. más érték legyen, ill. csak akkor érvényes a letéti szerződés, ha arról írásban
megállapodtak. Ha tanuk és szerződés nélkült történik keresetnek helye nincs. Bérlet
esetén nemcsak a bérbeadó, hanem a bérlő jogait is védi a tulajdonos túlkapásaival
szemben. Ha a bérleti idő lejárta előtt szólítják fel a bérlőt a távozásra, akkor a bérbeadó
elveszti a bérleti díjat. Különösen széles a szolgáltatások körének a rendezése, a
szolgáltatás milyenségének meghatározása. A legtöbbször idézett az orvos ill. az
építőmester felelőssége. A mezopotámiai világ legfontosabb gazdálkodási területe a
mezőgazdaság. Nemcsak a munkások bérét szabályozza H. hanem itt kerül sor az
állatokkal okozott kár megtérítésére v. a pásztorok által a nyájban ejtett hiány v. pusztulás
pótlása. A nagyobb magánhasználatú birtokok kialakulásával párhuzamosan nő a nyájak
száma is. A földbitokos ugyanúgy bérbe adják pásztoroknak, mint mg.i bérmunkásnak
használatra a földet.
 b - Büntetőjog terén H. különösen szigorú. Ismérve a talio differenciált alkalmazása. A
fokozatok jellemzője, hogy az a jogi státushoz köződik. Ha awelum a sértett, akkor a
bűnöst ugyanúgy kell büntetni, mint amilyen sérelmet ő szenvedett el. Ha ugyanezt a
dolgot egy muskenum sérelmére követték el már csak egy manum ezüst a büntetés, mig
szolga esetén a szolga értékének a fele. További jellemző a felelősségnek akár a bűnös
családjára való kiterjesztése is. Ez főleg az awelumok között érvényesül, a többinél
pénzbüntetés van. Büntetőjogi szabályok mellett egy sor rendészeti szabályt is alkotott H.
Számosak ezek a kocsmák kapcsán, mivel a politikai conspiratiok színhelye a kocsma
lehetett. Ha a kocsmáros összeesküvésről szerez tudomást, és azt nem jelenti, ill. az
összeesküvőket nem kíséri a palotába, akkor büntetése halál. Sajátos státusú személyek
voltak a papnők. Ha egy ilyen papnő kocsmát nyit, vagy csak odajár, úgy meg kellett
égetni.
 c - Család és öröklési jog. Házasságnak már H. is csak azt tekinti, amiről szerződés van. A
házasság formája ekkor már a monogámia. A házasságtörést szigorúan büntették. Oka a
házasságból született gyermekek törvényességének vélelme, ill. védelme. Ha
házasságtörésen értek egy párt, akkor azokat azonnal vízbefojtották, de a nőnek a férje
megkegyelmezhetett. Ha csak gyanusították a feleséget, amennyiben ezt saját férje tette,
elegendő volt az istenekre megesküdnie és ezzel tisztázta magát. Ha más vádolta a férje
kedvéért vízbe kellett merülnie, tehát ún. ordáliával menthette csak magát. A nemi
erőszakot is szigorúan büntették (halál). A házasság felbontása ismeretes volt. Az asszony
meddősége, betegsége esetén volt rá lehetőség, ilyenkor továbbra is fennállt a férj tartási
kötelezettsége. Volt lehetőség a feleség által történő házasságfelbontásra is. Ha az asszony
meggyűlöli az urát, hatóság előtt tisztázhatta magát, amennyiben bebizonyosodott, hogy jó
feleség és anya, férje pedig eljárván “megkevesbítette” joga van házassági ajándékának
visszavételére, és az atyai házba való visszaköltözésre. Ha viszont a feleség csalta az urát
 3

úgy őt vízbe kellett vetni. Ha megölte férjét karóbahúzták. Vérfertőzés esetén a büntetés
száműzetés volt. Ismerték az örökbefogadás intézményét is. Ha a szabad ember valakit
örökbe fogadva felnevelt azután már a gyermek iránt semmiféle igényper nem volt
indítható. Kézműveseknek is lehetővé tették saját tanítványaik örökbefogadását.
Szigorúan büntették a dajkákat, ha a gyermek kezeik között meghalva azt más gyerekre
cserélték ki. Ilyenkor büntetésük mellük levágása volt. Öröklés : Az apa törvényes
gyermekei közül, ha valamelyiket jobban kedvelte még életében egy vagyonrészt külön
ráírathatott. Halála után a kedvezményezett gyermek a maradék vagyonban is közösen
osztozott a többi fiútestvérével. Ha az apa a balkézről származó gyermeket még életében
elismerte, akkor ezek a rabnőtől született fiak együtt örököltek a törvényes fiakkal,
akiknek viszont fennmarad választási joga. Ha nem ismerte el őket életében az apa, akkor
halála után anyjukkal együtt felszabadultak.
 4

2. Az ókori görög jog forrásai és intézményei HVG I. 79-86.

A görög jog forrásai

- A jogforrások közül kezdetben a szokásjog volt a legjelentősebb. Írásbafoglalása
Drakon arkhonsága alatt történt meg i.e. 621. Az athéni demokrácia kifejlődésével a törvény
= nomosz lett az elsőrendű jogforrás. A tvalkotásnál a cél a ngy. szerepkörének mérséklése, a
döntések jobb szakmai előkészítése volt. A tvjavaslatot a tanács dolgozta ki, és terjesztette a
ngy. elé. A ngy. megtárgyalta a javaslatokat, majd a heliaia spec. tanácsa = nomothétész
(tvhozó tanács, amely 600 tagú) megvitatta a javaslatot, és elfogadása esetén született meg a
tv. amit a heliaia nem hagyott jóvá, alacsonyabb szintű jogforrás maradt : ngy.-i
határozat.
- Hellenisztikus birodalomban nagy jelentősége volt a tvhozásnak, a nép között
azonban továbbra is a helyi szokásjog maradt hatályban. A bírói gyakorlat. A precedensek a
görög demokráciában nem köteleztek, a bíróságok nem is hivatkozhattak rájuk. De a hasonló
döntések a hivatalbeli vélemény formálására kihatottak.

Magánjogi intézmények - (személyek, család, öröklés, kötelmi jog)

 Csak a felnőtt férfi állampolgár rendelkezett a köz- és magánjog teljességével. A
befogadott idegenek élvezték ugyan a jog védelmét, de polititkai jogokkal nem
rendelkeztek, és magánjogilag sem voltak egyenjogúak. A tengeri kereskedelem arra
késztette Athént, hogy az idegen kereskedőknek különleges bíróságok előtt perlési
lehetőséget biztosítson, ez a kereskedelmi bíróság Pireuszban ítélkezett. Más ügyekben a
városi bíróság előtt ismerős polgár járt el ügyükben = proxenosz.
 A nők helyzete a poliszokban eltérő volt. Athénban alá voltak rendelve a ház urának, aki
“kyriosz”-uk, uruk volt, és rendelekezett örökrészük felett.
 Az oikosz tagság feltételei Athénban csupán a törvényes fiúgyermekekre korlátozódtak.
Oikosz fogalmán házat értettek, és az állampolgár családját jelentette. Az oikosz tagság fiú
leszármazó hiányában “epiklerosz”-ra szállt. Az a férfi, akinek nem volt fia, örökbe
fogadhatott egyet. Fiú leszármazó hiányában örökösnek ismerték el néhány poliszban a
“nothosz”-t, aki az ágyas gyermeke volt.
 A házasságkötés inkább a családok, mint házastársak dolga volt. Athén megkövekelte a
menyasszonynak az apa által való ünnepélyes “házasságba adását”. A férj a feleségének és
annak vagyonának kyriosza lett, amelybe beletartozott a hozomány = proix. Ha a házasság
a feleség halála miatt szűnt meg, a hozományhoz való jog a fiaira szállt, de az özvegy férj
haláláig megtarthatta. Más esetben a férj v. örököse köteles volt a hozományt
visszaszolgáltatni a feleség családjának.
 Gyámság : apa nélkül maradt kiskorú (Athénban 18 évig) vagyonát gyám kezelte, a
legközelebbi agnát fiági rokon, ha csak az apa nem nevezett ki mást még életében. A
gyám időleges kyriosza lett a kiskorú vagyonának és el is kellett őt tartania. Működését az
arkhon tartotta szemmel, és bármelyi állampolgár jogosult volt panaszt tenni a hanyag
gyámmal szemben. A megbízás lejártával a gyám köteles volt a vagyont kiadni a
gyámoltnak.
 Öröklés : az oikosz fenntartásának követelménye befolyásolta az öröklési jogot. A tves
fiúgyermekek minden más személyt kizártak a részesedésből. Az epiklérosz az öröklés
jogát fiaira örökíthette. A klérosz idegenre szállását megakadályozta, hogy a leány v.
özvegy a legközelebbi agnát rokon felesége lett.
 Tulajdonjog : elméleti felépítését és bírósági védelmét tekintve a görög jog primitív maradt.
A jogcím a tárgyhoz való általános kapcsolatot jelentette. A szerződések fontos szerepet
játszottak a városállamok gazd.-i életében. A görög jogban az egyszerű megegyezéssel
létrejött megállapodások nem rendelkeztek kötelező erővel. Minden szerződéshez “valós
 5

alapra” volt szükség, amely magában foglalta az ellenszolgál-tatást azért a kárért, amelyért az
adós felel abban az esetben, ha kötelezettségét nem képes teljesíteni. A szerződések rendszerét
a hellenisztikus korszak alakítja ki a görög jogban, alapjait azonban a klasszikusok fektették
le. Egyik legősibb ügylet a bérlet = misztozisz, tárgya legtöbb esetben a föld volt. Az arrha =
foglalónak a többszörösét volt kénytelen visszatéríteni, ha nem teljesített a kötelezett. Az arrha
a hitelszerződés egy formája volt. Rugalmassága miatt megfelelt az üzleti élet
szükségleteinek. A tengeri kölcsön nyújtásának egyik formája volt, hogy egy összeget
biztosítékként letétbe helyeztek egy hajó, v. rakománya ellenében a sikeres utazás végéig,
amikor visszaadták.
 Kezesség a görög jogban mind személyi, mind tárgyi formájában ismert volt. Személyes
formájában a biztosító jótállást vállalt a vádlott bíróság előtt történő megjelenéséért v. az
adós teljesítéséért. Tárgyi kezesség a zálog. Az adós birtokolhatta a biztosítékot, de a
késedelem beálltával a hitelező zálogként lefoglalhatta.

Büntetőjogi intézmények
 Különbséget kell tenni a bűncselekmények két formája között : magánjogias jellegű és
közjogias jellegű crimen. Athénban a demokratikus időszakban a kriminális magatartás
olyan közösségi probléma volt, amely minden állpolgárt feljogositott vádemelésre. A
kiszabható büntetések : halál, száműzés, rabszolgának átadás, ill. a pénzbüntetés.
 Mgnjogi deliktumok körében legáltalánosabb cselekmény : a blabé = károkozás a másik
személy tulajdonában. Szándékos blabé esetén a kár kétszeresét kellett megtéríteni. Más
deliktumok : más birtokára történő erőszakos behatolás, jogos foglalás megakadályozása.
 A hybrisz = erőszakos magatartás amellett, hogy bűncselekménynek számított, két
mgnjogias deliktumot is jelentett : testi sértést és szóbeli sértést. A szankció pénzbüntetés
volt.
 6

3. A kora középkor jogforrásai HVG 1.203-209.

A feudális jog gyökerei

A feudális jog gyökerei a törzsi népjogok, a továbbélő római jog intézményei, az
egyház jogalkotó tevékenysége által létrehozott jogintézmények.

A törzsi népjogok közös jellemzői

 A népjogokban rögzített jog személyhez tapadó jog. Ez azt jelenti, hogy a nemzetségbe
bekerülő egyén etnikai alapon rendelekzik az illető közösség jogával és terhelik a
kötelezettségek. Érte a közösség, ő pedig a közösségért felelős mind anyagilag, mind
erkölcsileg. Jogi helyzetét esküvel kell bizonyítania.
 A népjogok írásba foglalásában az egyház működik közre.
 Pl.: az angolszász jogforrások közül a legjelentősebb : Ine tvnye (688-694), mely
megújítja az Aethelbert által egy századdal előbb írásba foglalt jogot. A helyes jog
eszközeként egyházi tanításokat rögzít. Bünteti a keresztelés és miselátogatás
elmulasztását, biztosítja az egyház asylum jogát.
 A tengeri frankok népjogának első feljegyzésére Orleansban, az első meroving bir.
Gyűlésen, 511-ben kerül sor.
 A korai népjogok az egyház hatását mutatják tartalmi rendelkezéseikben is. Rögzítik az
említett asylumjogot, az egyház földbirtokszerzési jogát, és az egyház javára történő
végrendelkezést is.
 Egyes népjogi gyűjtemények példaként szolgálnak a későbbi írásba foglaltak számára.
 A népjogok lejegyzésének célja a királyi hatalom megerősítése. A longobard jogot a VII.
században összefoglaló Edictum Rotharii Észak-Itáliában a keleti gótok uralmát felváltó
longobárd hatalom megerősítésének szándékát nyíltan kifejezi.
 Az egyház által befolyásolt jogösszefoglalás a karoling korban Nagy Károly által
összehívott, Achenben lezajlott gyűlés tevékenységében jut legvilágosabban kifejezésre.
N.K. a Lex Salica újrafogalmazását rendelte el. Az újraszerkesztett Lex Salica hatását
mutatja, hogy az egyház térítő tevékenységének eredményeként krisztianizált
fejedelemségek a Lex Salicát vették példaképül.
 A jog lejegyzésére v. újrafogalmazására került sor az északi népek és a kelet-közép-
európai népeknél is. Pl.: az orosz jog legrégibb írott emléke a Ruszkaja Pravda (Orosz
Igazság). Első szövege az ún. rövid pravda, ami összefoglalja a Jaroszláv kijevi
nagyfejedelem által kiadott területi fejedelmi szabályokat, és fiának rendeleteit. A
jogforrási jelleg vitatott, a népjogi és fejedelmi jogalkotás keveredik.
 Az egyházjog körében fennmaradtak Vlagyimir nagyfejedelemtől és utódaitól származó
egyházi tvk.: a Bizáncból jövő papok egyházi jogi gyűjteményeket hoztak. Orosz
fordítások készültek, melyek világi tvket és szabályokat is tartalmaztak.
 “Az útmutató könyv” a bírósági eljárás számára is fontos.
 A bizánci jog elvben a római bir. Jogrendszerével azonos, a Corpus Iuris Civilis
Bizáncban készült. A feudalizáció igényeit azonban nem elégíti ki, ezért kiadják a négy
tvkönyv tartalmi kivonatát a császári rendeletekkel kiegészítve az Eklogé elnevezésű
görög nyelvű jogforrásban. Ezt a gyűjteményt kiegészítették katonai, tengerészeti tv-
kel=Nomosz Georgikosz, ezt a szláv szokásjog felhasználása jellemzi. A IX. században az
Eklogét hatályon kívül helyezik, és kiadják a jogszabályok kézikönyvét, a Prokhiron-t,
majd az Epanagoge-t. Ezek a balkáni országokra nagy hatással voltak. A bizánci jog
utolsó nagy gyűjteménye a Bazilika. Ebben valósul meg a régi törekvés, hogy
Iustinianushoz fűződő tvkönyvben 4 különböző helyen található tematikailag összetartozó
szabályokat tárgy szerint csoportosítsák. A 60 könyvre tagolódó “császári tvkönyv”
kiegészítette a régi jogot újabb rendeletekkel, és elhagyta az elavult szabályokat.
 7

 A bolgár jog legkorábbi forrását Krum kán törvényét (802-815) csak feljegyzésekből
ismerjük. Jelentősebb a X. századból származó jogkönyv “Az emberek bírói törvénye”.
Anyagát az Eklogé adta, amelyet a bolgár viszonyokhoz igazítottak.

Az iszlám és a normann kultúra hatása

 Az iszlám kultúra különösen a Mediterraneumban gyakorolt nagy hatást. Az arab kultúra
hatása a Nagy Károly utáni korszakban válik jelentőssé. Hispániában, az arabok által
Andaluziának ismert nyugati gót birodalomban számos népelem élt : rómaiak, gótok,
zsidók, akik mindannyian saját joguk szerint éltek. Az arabok türelme az etnikai
különbségek iránt fenntartotta a többi népelem jogi kultúráját is. A vezető réteg arab
iskolázottsága megnyitotta az utat az arab jog behatolása előtt. Az arab jog elemei
bekerültek a jogszolgáltatásba. Sajátos római, germán és arab hatást tükröző jogforrás a
Liber ludiceum, a régi spanyol jogi nyelven írott, ill. átírt Fuero Juzgo. Ennek a
gyűjteménynek a földtulajdonjogra, és a kereskedelmi jogi intézményekre volt nagy
hatása. Még a XIX. századi spanyol polgári jogi és kereskedelmi jogi kodifikáció számára
is biztos alapot jelentett.
 A normann fejedelemségekből a VIII. század során feltehetően a túlnépesedés miatt
kirajzásokat lehet megfigyelni, részben a kontinens, részben az angolszász korai
fejedelemségek irányába.
 A IX. században az államalapítás folyamata is megfigyelhető. A norvég uralkodó 860 k.
egyesítette a törzseket és tvkönyvet adott népének, melyben elrendelte, hogy minden
szabad paraszti birtok járadékköteles. Minden körzetben a körzet parancsnoka a járadék
egyharmadát kapta, de köteles volt 60 fegyverest kiállítani. Így a katonai parancsnokok
meggazdagodtak, és a normann előkelőek közül egyre többen akartak királyi szolgálatba
szegődni.
 A normann eredetű népeknél jellemző, hogy az egész földterület legfőbb tulajdonosa az
uralkodó, az adományrendszer szigorúan centralizált, és az ualkodóhoz kötődik a területi
kormányzás is.
 A háborúskodás elkerülésének egyetlen megoldása az volt, ha a frankok befogadták a
kivándorló normannokat. Az eseményre 911-ben St. Clair-ben kötött szerződéssel került
sor. Normann részről Rollo herceg szerződött, akit királyi szolgálatba fogadtak,
feleségként az ur. leányát kapta. Felvették a kereszténységet és megalapították
fejedelemségüket : Normandiát. 150 év múlva Hódító Vilmos innen vonult a brit
szigetekre új államot alapítani.
 A normann és frank elemek összeolvadásából sajátos új állam jött létre. Az ősi személyi
kötöttségeket dologi kötöttségekkel váltották fel. A személyes függés sjátos rendszerre
azonban tovább élt. Az új keresztény normann jogi kultúra betetőzését az angliai normann
birodalomban érte el, ahol Hódító Vilmos erőskezű vezetést létesített. Hatalmának
biztosítéka a földbirtok újraosztása volt, ill., hogy a felosztott birtokra szigorú
járadékfizetési kötelezettséget írt elő. Minden föld királyi függésbe került, a király minden
hűbérúr fő hűbérese lett.

A királyi jogalkotás
 A királyi jogalkotás a korai feudalizmus idején a királyi udvar (curia regis)
közreműködésével történik. A szűkebb királyi tanácson belül edictum, a bővített királyi
tanácsban a törvényi szintnek megfelelő jogforrás (frankoknál kapituláré) kiadására került
sor. A frankoknál egyházi és világi indíttatású gyűlések figyelhetők meg.
 A gyűléseken a jogalkotáson kívül királyi főhűbéresekre vonatkozó igazságszolgáltatásra,
nemzetközi szerződések előkészítésére, jelentősebb esemény elhatározására került sor.
 8

 A kapitulárékat az ur. álal összehívott gyűlésen alkották. Elhatárolásuk alapja a jogforrás

önállósága, vagyis a népjogot kiegészítő v. pótló v. önálló jogi norma alkotását jelentik-
e.
 A kapituláré elnevezés kijárt a szolgálati utasításoknak, melyeket a missusok kaptak. A
kapitulárékat osztályozhatjuk tárgyuk szerint világi és egyházi tartalmúra ill.
vegyesekre.
 A világi jellegű kapitulárék körébe tartoznak azok, melyek a népjogi gyűjtemények
királyi kegészítései (capitulare legibus addende), melyet a kibővített királyi
tanácsban alkottak.
 De adhatott ki olyan kapitulárét is az ur., mely tartalmilag eltér a népjogtól.
 A missusoknak adott útmutatások a kapitulárék széles választékát adják, ezek
körében a missusok eljárását szabályozó Capitulare de missorum generale fontos.
 Királyi jogalkotás jellegzetes formája a privilégium, melyet a királyi udvar arra illetékes
szervezeti egysége (kancellária) állít ki.
 Az oklevél rögzíti azokat a jogokat és kötelezettségeket, melyeket az ur. “átruház” v. a
királyi hatalommal szembeni mentességként (immunitás) rögzít.
 Az oklevelek leggyakoribb formája a beneficiumot (juttatást) biztosító oklevél. A
beneficium olyan juttatás, melyért ellenszolgáltatás jár. A karolingok a béke
biztosításának eszközeként is használják.
 Az immunitási jogosítványok a hűbérurat a királyi hatalom pótolhatatlan helyi
letéteményesévé tették.
 Sajátos változata a privilégiumoknak a Bizáncban kiadott kiváltságlevél, a
chrysobulla. Ilyet főként az egyháziak kaptak.
 Az uralkodón kívül az egyház és magánszemélyek is adtak ki fontos jogokat
átruházó okiratokat.
 Az oklevelek formáját a formula gyűjtemények rögzítik. A legjelentősebb frank
formuláskönyv Marculf nevéhez fűződik a VII. században. A formuláskönyvek
tartalmazzák azokat az iratmintákat is, melyeket az ún. hiteles helyek használtak a perbeli
cselekmények rögzítésekor.
 Jogátruházó okleveleknek fontos fajtája a városoknak v. egyéb közösségeknek kiadott
privilégiumlevél, mely a közösségeket feljogosítja bizonyos közhatalmi tevékenység
ellátására.
 9

4. A római jog és a kánonjog szerepe a középkori jogfejlődésben HVG I. 197-202.; 290-

297.

A római jog recepciója

 Fro.-ban a római jog recepciója elsősorban a délo országrészekre korlátozódott, és a
Párizsi Parlament (főbíróság) megőrizte a coutume=szokás jogot eljárásában. A coutume
de Paris lett az uralkodó jog egész Fro.-ban, s a későbbi kodifikációk is ezt vették alapul,
a római jogot csak kisegítő jogként alkalmazták.
 A N-r bir.-ban a recepció “in complexu” = minden területre kihatóan ment végbe. I. és
II. Frigyes intézkedései császári joggá, így birodalmi szinten érvényesülő joggá tették a
római jogot.
 A recepció intézményes megjelenése a német egyetem-alapítással függött össze. Az
egyetemeken a XV. század végéig a klerikusok, a XVI. századtól a laikusok játszák
a főszerepet. Az egyetemeknek megvolt az a joguk, hogy magánfelek és bíróságok
szakmai véleményüket kérhetik. A szakvéleményt többnyire elfogadták.
 A recepció másik intézményesült formája a városi és tartományi jog újabb
gyűjteményének kiadása. Így a nürnbergi jog reformjára 1497-ben, a wormsi jogi
reformra 1499-ben került sor. A római jog behatolt a tartományi jogba is, tartományi
jogi gyűjremények jelentek meg - 1497 Hessen, 1520 Bajorország stb.
 A birodalmi reformok között a XV. század végi Wormsi Birodalmi Gyűlés (1495) által
kiadott reform rendelkezések fontosak. (- III. Frigyes korában hozott rendelkezése szerint
a kamarai tvszék bíráskodásában római jogi eljárási szabályokat érvénysesített.)
 Az 1495-ös reform felállította a Birodalmi Kamarai Bíróságot=Reichskammergericht,
melynek rendtartásában utalnak a jogforrások között a római jogra, a “birodalom ált.
joga”-ként idézve azt. De az ún. “salvatorische Klausel”=mentesítő szakasz kimondja,
hogy az elsődleges jogforrás a bízonyított birodalmi szokásjog. A szokásjog
érvényességét bizonyítani kellett. Ez a hazai jog kodifikációját mozdította elő. + hogy a
helyi bíróságokon elsősorban a helyi kodifikált jogot alkalmazták (spec. jog lerontja az ált.
jogot).
 A német jog bizonyos jogágakban, melyek a római jog számára idegenek voltak
kizárólagos v. túlnyomóan érvényesült. Pl.: kereskedelmi jog, hajózási jog, bánya- és
iparjog. Ezek kodifikálására többnyire a német városjogban került sor.
 A hűbérjog részére továbbra is a lombard “Libri feudorum” adott segítséget

Jus Canonicum - Jus Ecclesiasticum

 A kánoni jog eredendően a kanón görög szóból jön, ott mérőzsinórt, mértéket ill. szabályt
jelent. A régi egyházjog szerint a canon a regulával azonos.
 A híres kanonista Gratianus szerint : “ Egyházi szabályokat nevezzük kánonoknak,
melyek lehetnek pápai határozatok v. zsinati végzemények”.
 Létezett olyan megkülönböztetés is, mely a szűkebb értelemben csak az egyház fegyelmi
szabályait nevezte kánonoknak, a dogmatikai tárgyúakat már decretumoknak mondta.
 Szorosabb értelemben már korán csak a keresztény egyház saját jogát értették a jus
canonicum alatt. Idővel az állam és egyház szoros kapcsolata miatt, az állam is alkotott az
egyházakra vonatkozó jogot. Ezt az ortodox egyház nomokánonoknak hívja, a latin
egyház megkülönböztetendő az egyház saját maga által alkotott jogától, jus
ecclesiasticumnak nevezi.
 Az állam által az egyházra vonatkozóan alkotott joganyag különösen a reformáció óta bírt
fontosabb jelentőséggel. Ezt már a jus ecclesiasticum mellett gyakorta nevezik
Staatskirchenrecht-nek, azaz állami egyházjognak is. A jus canonicum csak azt a jogot
 10

jelenti, melyet az egyház saját maga számára önállóan alkot, olyan külső jogot, amit
az egyház elismer, szankcionál.
 Az állami egyházjog eredetét tekintve az egyházra vonatkozó többféle szabályt foglalhat
magába. Az állami szervek által alkotott szabályok, másrészt állami jogszabályba átemel
az állam az egyház által alkotott szabályokat, azokat állami elismeréssel látja el. Az állam
megállapodásokat v. szerződéseket is kötehet az egyes egyházakkal a régi közjogi
paktumok mintájára, aminek az állam a jogi norma kötelező erejét adja.

A kánoni jog forrásai

 Ősforrásként minden keresztény egyház a Szentírást sorolja az első helyre. Vannak
azonban itt is különbségek. (Pl. a régi egyházak, mint a katolikus a Biblia ún. alexandriai
változatát, a latin Vulgatát használja, a protestánsok azt a biblia változatot ismerik el
dogmatikailag helyesnek, melyet Jeruzsálemben kanonizáltak.)
 Ezt követi az ún. Apostoli hagyomány, a traditio apostolica. Ez a legkorábbi egyházi
szokásjognak az összefoglalása, közönségesen az ősegyház jogát jelenti.
 Legfontosabb gyűjtemény : 380 k. keletkezett Apostoli Constitutio. Több korábbi
változat egybefoglalása ez a gyűjtemény, pl.: Didakhé, Didaszkália, Traditoi
Apostolica, 85 apostoli kánon.
 Az egyházjog tudománya ma már ezeket tudományosan Álapostoli
gyűjteményeknek is hívja.
 A korai egyházban elég hamar megindult a zsinatokon történő jogalkotás, az
egyházfegyelem megszilárdítására, ill. korán fellépő eretnekségek ellen.
 Kétféle zsinatot különböztettek meg
 -egyetemes =melyen vmennyi egyház képviseltette magát, ill.
 helyi zsinat=mely csak egy körülhatárolt tartomány vonatkozásában alkotott jogot.
 Az orthodox egyház hagyománya az egyetemes zsinatokra koncentrált, elsősorban az ott
született végzések összefoglalásával foglalkozott. Legfontosabb ilyen gyűjtemény Keleten
az Antiochea-i egyházban született: a Syntagma Canonum.A Syntagma kronologikus
sorrendben tartalmazza a zsinati végzéseket a 300-as évek második feléig.
 A zsinatokkal párhuzamosan jelennek meg a római pápának szintén az egyházfegyelem
terén kiadott rendelkezései, amit röviden csak dekretálisoknak v. pápai ügyleveleknek
neveztek. A keleti egyház sohasem tulajdonított olyan nagy jelentőséget a pápai
végezményeknek. Inkább a Syntagma Canonicum újabb bővített kiadásaival foglalkozott.
Ezek közül kiemelkedő a Trullai gyűjtemény 692 után.
 A latin egyházban sorra születnek az ún. vegyes gyűjtemények, melyek a zsinati
határozatok mellett fontosabb pápai ügyleveleket is felveszik. A leghíresebb a Collectio
Dionysiana (létrehozója Dionysius Exiguus. Az utódok szintén erre építik variánsaikat.
 A Karoling kor is létrehozza a maga gyűjteményeit.
 A Collectio Hispanara építve egyháziak alakítják ki az ún. Ál-Izidori gyűjteményt,
a Decretales Pseudo-Isidorianae-t. Több hamisított v. teljesen újonnan írt pápai
ügylevelet is bevesznek, azt úgy állítják be, mint amit Sz. Izidor, Sevilla egykori
püspöke gyűjtött volna össze. Evvel a csúsztatással az egyháziak a világi hatalomtól
való függetlenedésüket kívánták előmozdítani
 Szintén a Karoling kor terméke - Reginonak a Prüm-i apátnak a kollekciója : Libri
duo de synodalibus causis, és - a Wormsi Burchard mester által készített
Decretum.
 Az investitura harc előtt, ill. annak során is keletkeztek új egyházjogi gyűjtemények.
 Elsőként a Collectio in LXXIV titulos digesta c. mű,
 11

 majd két híresebb jogtudós munkája : - Luccai Anselm gyűjteménye - Collectio

canonum, Chartres-I Ivo három munkája - Collectio tripartita, a Decretum és a
Panormia.
 1140 k. született munka, amit a bolognai jogtudós, Gratianus mester kamaldúli szerzetes
készít el. Művének teljes címe : Concordantia discordantium canonum (egymásnak
ellentmndó kánonok összehangolása), de később csak Decretumnak hívják.
 Sem zsinat sem pápai rendelkezés nem emelte törvényerőre, végig
magángyűjteménynek számított.
 A XVI. században megszülető nagy egyházjogi corpusnak is az alapját alkotja.
 Gratianus műve után a kánonjog tudománya nagyon fellendült, köszönhetően a hivatalos
pápai egyetemeknek, ill. a kánonjogi oktatásnak, és a Szentszék hatalma is ekkor
teljesedett ki.
 Különösen fontossá váltak az egyes ügyekben kibocsátott pápai ügylevelek. Mivel ezek
a Gratianus gyűjteményen kívül keletkeztek így közönségesen csak extravaganteseknek
nevezték őket.
 A pápai ügylevelek legfontosabb gyűjteményeit bizonyos időnként egybefoglalták, és
gyakorta Gratianus Decretumához csatolva kiadták. Ezek közül a fontosabbak :
 IX. Gergely 1234-ben - Liber extra, öt korábbi compilatioból készült.
 VIII. Bonifác 1298-ban kihirdette az új decretális gyűjteményt, a Liber Sextus-t.
 Kelemen pápa decretális gyűjteménye a Clementinae nevet viseli, utóda XXII.
János hivatalos compilatioként kihirdette 1317-ben.
 1582-ben XIII. Gergely kihiredeti az új egyházi gyűjteményt a Corpus Juris Canonici-t.
A CJC tartalmazta a Decretum Gratiani, Liber Extra, Liber Sextus, Clementinae,
Extravagantes Joannis, Extravagantes Communes- t. Ezzel lezárult a középkori kánoni
jog kodifikálásának hosszú folyamata, egészen 1917-ig az I. Codex megalkotásáig
nagyobb összegzések nem születnek.
 Az újkori kodifikáció megalkotása összefüggött a Szentszék kormányzati
modernizációjával, és az Egyházi Államnak a Vatikán városba történt 1870-es
visszaszorulásával.
 - Az új kódex 1917 május 27-én lett kihirdetve Codex Iuris Canonici (CIC)
címmel. XV. Benedek pápáról szokás Codex Pii Benedicti-nek is nevezni.
 Az I. Világháború után 1983 január 25-én nyert befejezést a szintén Codex Iuris
Canonici (II. CIC) címmel kihirdetett új törvénykönyv.
 Azok a keleti egyházak, melyek elismerték a pápa egyházfőségét joggal
tartottak igényt a saját rítusuknak megfeleő külön szabályozásra. A rájuk
vonatkozó joganyagot foglalta össze a Codex Iuris Canonici Orientalis
(CICO) gyűjtemény.
 1990-ben a keleti egyházak új kódexe is kihiredetésre került Codex Canonum
Ecclesiarum Orientalium (CCEO) címmel.
 12

5. A virágzó feudális kor jogforrásai HVG I. 209-217®

A szokásjog
 A jogforrások között első helyen a szokásjog állt, de ez nem személyhez tapadó, etnikai
jog, hanem területileg tagolt. Csak később, a gazdasági élet fejlődésével felélénkült
árutermelő csereviszonyok hatására látunk egységelülési folyamatot nemzeti szinten
jelentkező jogszabály-alkotásban. Előbb egységes szokásjogi gyűjtemények, majd
kodifikáció jött létre.
 A XIII. században már Fro.-ban és a Német-Római Birodalom egy-egy területén aránylag
egységessé vált a jogrendszer. Pl.: Párizs környékén, Normandiában, Szászországban.
 Az egyes területeken különbségek adódtak a római jog befogadottáságát, annak mértékét
illetően v. délkelet-európai államokban a bizánci jog hatását tekintve. Fro.-ban pl.
különbséget tettek az ország déli része=”írott jog országa” és az északi rész=”szokásjog
országa” között. A királyi hatalom kifejlesztette az “ésszerű” jog elméletét. A királyi
hatalom ösztönözte a szokásjog rögzítését, később összefoglalását, egységesítését.
 A XIII. századtól Európában figyelemmel kísérhető a territoriális szokásjog rögzítése.
Jogismerő tisztviselők, az illető terület főbírái területük szokásjogát jogkönyvekbe
gyűjtötték össze. Ilyen pl. Philippe de Beaumanoir munkája, aki Beauvaises tartomány
szokásjogát foglalta írásba 1280 k.
 A jogkönyvek nem szűntették meg a jogbizonytalanságot, ezért korán sor került a
bírósági határozatok írásba foglalására. A bírósági határozatok feljegyzése és
belajstromozása a bírói szokásjog kialakulására vezetett, amely minden országban eltérő
jelentőségű volt. A legrégebbi lajstromok az 1254 és 1328 közötti bírósági határozatokat
tartalmazzák Olim névvel 4 kötetben.
 A cseh országos főbíróságok megszervezése és a morvaországi főbíróságok
megszervezése óta vezették az “országos táblákat”, melyek periratokon és ítéleteken
kívül az országgyűlési határozatokat, királyi rendeleteket is tartalmazták. Az udvari
bíróság táblái lassanként a nemesség telekkönyveivé váltak.
 A területi szokásjog összegyűjtése a 14. században Csehországban is megtörtént.
 A bírói tevékenység segítésére született meg a Rozmberki jogkönyv, ill. Dubei
András jogkönyve, mely elsősorban eljárásjogi természetű.
 1500 körül íródott Vsehrd Viktorin Kornél “Kilenc Könyv Csehország jogáról és
bírósági tábláiról” c. mű, amely a cseh feudális bírósági szervezet rendszerét,
működését, és az általa alkalmazott jogot összegzi. Hasonlítható a Tripartitumhoz.
 A területi szokásjog összegyűjtése letrejött a lengyel jogban is. Az 1505. évi radomi sejm
(rendi gyűlés) megbízta Jan Laski kancellárt az ország jogának összegyűjtésével. 1506-
ban jelent meg a jogkönyv.
- A lengyel törvényeken kívül számos bírói határozatot is tartalmazott.
Jogforrási jellege ezért vegyes. Megtalálhatóak benne a szokásjogi elemek is.
- Azonkívül III. Kázmér jogalkotó tevékenységét ötvözi két Statutum: a
Nieszawai (1454) és Piotrkovi (1494) Statutum.
 Az ogy. kialakulásától kezdve (1493) konstitúcióknak nevezik a törvényeket
Lengyelországban.
 A bírói szokásjog kiemelkedő szerephez jutott Angliában. Az angol feudális jog éppen a
bírói szokásjog korai és alapos rögzítésében tért el a kontinens többi államától.
 A kialakult kp.-i bírói szervezet nem sokkal a normann hódítás után megkezdte az
angolszász és normann intézmények összeolvasztását. Az erős királyi hatalom a bírói
gyakorlatot és a királyi tisztségviselők működését az ország egész területén
kikényszerítette. Ezért válhatott a királyi bíróságok joggyakorlatában formálódott
precedens jog az egász országban uralkodó jogforrássá. A főbíróságok magukhoz
 13

vonták a fontosabb büntető és polgári pereket. Az utazó bírák az egész ország

területén bírói hatáskörrel rendelkeztek, és a vidéki bíróságokon érvényt szereztek a
királyi kúria joggyakorlatának.
 A folyamatos bírósági joggyakorlat magyarázza az angol jogkönyvek korai megjelenését.
A királyi bíróság precedens jogának (common law) nagyhatású összegyűjtése Ranulph
de Glanwill főbíró nevéhez fűződő jogkönyvvel kezdődött (1180 k.). Ez a királyi bíróság
döntéseihez=writ fűz eljárásjogi és anyagi jogi megjegyzéseket
 Henry Bracton könyve “Anglia törvényeiről és szokásjogáról” a XIII. századból.
Összefoglalta a bírósági szokásjogot. 2000 jogesetet dolgozott fel. Erősen vitatott a római
jog felhasználásának mértéke. Hatása 500 éven át érvényesült.
 A XIII. század végén a bíróságon dolgozó bírák, ügyvédek és jegyzők maguk és kollégáik
használatára lejegyezték az érdekesebb pereket, a bírói és ügyvédi nyilatkozatokkal
együtt. E feljegyzések az Évkönyvek=Year Books néven állandósultak, később pedig
nyomtatásban is megjelentek. Ez nagyban segítette az angol perjog megismerését. Később
kivonatok készültek belőlük, ilyen pl. a főbíró Edward Coke “Institutio”-i.
 A Német-római Birodalom bíráskodási szervei elsősorban a tartományi és községi
bíróságok voltak. Ezért nagy jelentőségű a tartományi jog rögzítése. Egyes gyakorlati
jogászok jogkönyvekben foglalták össze a területileg érvényesülő jogot.Első a Szász
Tükör (XIII. sz eleje), Eike von Repkow osztfáliai nemes munkája. Tartalmát még nem
annyira befolyásolta a római jog, inkábba területi szokásjog rögzítése. A magdeburgi
városjog közvetítésével hatott lengyel és ukrán földön is.
 Más német tartományokban is hasonló összefoglalások születtek.Sváb Tükör 1270 k.,
mely a délnémet területen volt jelentős. Ez már merített a római és kánonjogból is.Fél
évszázaddal később jelent meg a Frank Tükör.
 A maga területén mindegyik a tartomány jogegységét szolgálta.
 A territoriális jogegységet szolgálta még a német önálló városjog kialakulása is. Az ún.
városi jogcsaládban az anyajogú városok, melynek jogát a többiek másolták a leány-
városok bíróságainak számára fellebbezési fórumként szolgáltak.
 Az egységes német jog hiányát a római jog befogadása=recepció részben pótolta, és
sajátos hatást gyakorolt a német jogfejlődésre. A császári hatalom megerősítése érdekében
már Barbarossza Frigyes, majd II. Frigyes a római jogot császári joggá tette azáltal,
hogy a római jogi gyűjteményekhez hozzáíratta a saját törvényeit.
 A római jog recepcióját tovább erősítette a XIII. században a katolikus egyház azáltal,
hogy bíráskodásban alkalmazta a római jogot. Az egyházi bíráskodásban alkalmazott
eljárás vezette be az írásbeliséget, tette alkalmazottá az inkvizitórius eljárást, a per
szakaszainak elkülönülését. Az egyházi bíráskodásban alkalmazott eljárás a kp.-i
bíróságok működésére hatott.

A római jog recepciója

 Fro.-ban a római jog recepciója elsősorban a délo országrészekre korlátozódott, és a
Párizsi Parlament (főbíróság) megőrizte a coutume=szokás jogot eljárásában. A coutume
de Paris lett az uralkodó jog egész Fro.-ban, s a későbbi kodifikációk is ezt vették alapul,
a római jogot csak kisegítő jogként alkalmazták.
 A N-r bir.-ban a recepció “in complexu” = minden területre kihatóan ment végbe. I. és
II. Frigyes intézkedései császári joggá, így birodalmi szinten érvényesülő joggá tették a
római jogot.
 A recepció intézményes megjelenése a német egyetem-alapítással függött össze. Az
egyetemeken a XV. század végéig a klerikusok, a XVI. századtól a laikusok játszák
 14

a főszerepet. Az egyetemeknek megvolt az a joguk, hogy magánfelek és bíróságok

szakmai véleményüket kérhetik. A szakvéleményt többnyire elfogadták.
 A recepció másik intézményesült formája a városi és tartományi jog újabb
gyűjteményének kiadása. Így a nürnbergi jog reformjára 1497-ben, a wormsi jogi
reformra 1499-ben került sor. A római jog behatolt a tartományi jogba is, tartományi
jogi gyűjremények jelentek meg - 1497 Hessen, 1520 Bajorország stb.
 A birodalmi reformok között a XV. század végi Wormsi Birodalmi Gyűlés (1495) által
kiadott reform rendelkezések fontosak. (- III. Frigyes korában hozott rendelkezése szerint
a kamarai tvszék bíráskodásában római jogi eljárási szabályokat érvénysesített.)
 Az 1495-ös reform felállította a Birodalmi Kamarai Bíróságot=Reichskammergericht,
melynek rendtartásában utalnak a jogforrások között a római jogra, a “birodalom ált.
joga”-ként idézve azt. De az ún. “salvatorische Klausel”=mentesítő szakasz kimondja,
hogy az elsődleges jogforrás a bízonyított birodalmi szokásjog. A szokásjog
érvényességét bizonyítani kellett. Ez a hazai jog kodifikációját mozdította elő. + hogy a
helyi bíróságokon elsősorban a helyi kodifikált jogot alkalmazták (spec. jog lerontja az ált.
jogot).
 A német jog bizonyos jogágakban, melyek a római jog számára idegenek voltak
kizárólagos v. túlnyomóan érvényesült. Pl.: kereskedelmi jog, hajózási jog, bánya- és
iparjog. Ezek kodifikálására többnyire a német városjogban került sor.
 A hűbérjog részére továbbra is a lombard “Libri feudorum” adott segítséget

Királyi jogalkotás
 A királyi jogalkotás átalakult. A privilégiumlevelek egy-egy jogilag hasonló jogállású
csoport, közösség (rend, város) jogait biztosították.
 Sajátos jogforrás a statututm. Ez a területi közösségek gyűlésén, ill. hatósága által alkotott
jog, melynek a helyi közösség minden tagja köteles magát alávetni.
 A rendi gyűlések megjelenésével, a meghatározott formában alkotott tvk. meghatározó
jelentőségűvé váltak a jogforrási rendszerben. Az angol alkotmányfejlődés első nagy
oklevele az 1215-ben kiadott, majd 1225-ben megújított Magna Carta Libertatum.
 Az összes hűbérúrnak szól az ígéret, csak a szokásos járadékot kell fizetni a hűbéri
ingatlanok után. Különleges hűbéri járadékokon (pajzspénz, átörökítési illeték)
nem lehet pénzköveteléssel élni csak az országos tanács és London város
polgárainak hozzájárulásával. A hűbérjog intézményei körében fontos átörökítési
illeték=heriot korlátozására, a gyámsági jog szabályozására és azzal összefüggésben
az uralkodói jogok korlátozására is sor került. Ilyen pl. a hűtlenség miatt az
alvazallustól a koronára háramló birtokot egy év és egy nap tán az ur. az alvazallus
lordjának kiadni köteles.
 A jogtalan letartóztatás tilalma, az “őt megillető bíróság” mind a peres eljárás
fontos garanciái voltak.
 A Carta újra rendezi az egységes súly- és mértkérendszer alakalmazását. A
kereskedő szabad mozgását biztosítja a Carta 41. szakasza. Külön szakaszok
biztosítják az angol egyház jogait.
 A rendi természetű “ellenállási jog” biztosítása a korabeli hasonló oklevek
rendelkezéseihez képest precizitásával tűnik ki. Egy 25 fős bárói bizottságot
rendelnek a Magna Carta betartásának ellenőrzésére. Ha sérelem lép fel, felszólítják
az uralkodót a sérelem orvoslására. A határidő leteltével (40 nap) a nagybáróknak
jogukban áll az uralkodót minden eszközzel a szabályok megtartására
kényszeríteni, csak személyét és családját kell kímélniük.
 Az angol jogforrások között a parlament működése korán rögzült. A tvalkotás angol
mintáját a kontinens államaiban modellnek tekintették. A parlament a XIV. század elejétől
 15

kezdve már maga is megfogalmaz kéréseket=petition, egyes személyek és közösségek

kívánságait, amit az uralkodónak átadnak, aki a parlamentben előterjeszti azokat. A
parlament nem elégszik meg a kívánságok közlésével, hanem megszövegezi a javaslatokat
(tvjavaslat=bill), melyet az uralkodónak miután a parlament elfogadja, csak szentesítenie
kellett, így jött létre az “act”. A törvények csak a Tudor időben lesznek elsődleges
jogforrássá.
 A N-r Bir. jogforrási rendeszerében különös jelentőségű a Szicíliai
Törvénykönyv=Constitutiones Regni Siciliae, mely Petrus de Vinea kancellár alkotása.
1231-ben léptették hatályba. A normann, longobard és római jog ötvözete. A virágzó
feudalizmus időszakában a fennálló jog egységes rendszerét taglalja.
 A N-r. Bir. államszervezete sajátosan alakult, mert nem a császári hatalom erősödött meg,
hanem a tartományúri. Az alapjogokat rögzítő Aranybulla a választófejedelmek jogait
rögzítit elsősorban. Pl. a tartományok felosztásának tilalmát, a világi fejedelemknél az
elsőszülötti öröklést. Útód hiányában a császárra háramló földbirtokot az uralkodónak újra
kellett adományoznia. Rögzítette fontos jogokat, mint a pénzverés, vámjog, bánya és
sóregálé, zsidók védelme, valamint a korláltlan igazságszolgáltatási jogokat.

Közép- és kelet-európai jogfejlődés.

 A cseh tvhozás történetében nagy jelnetőségű IV. Károly uralkodása. Az ő rendelkezései
rögzítették az ország jogát a Maiestat Carolina-ban (1358), mely a hatályos cseh jogot
összegzően rendezte. A Jagellók korában újabb jogi összegzésre került sor. 1500 k. adták
ki az “Ulászló féle országrendet”, mely közjogot és magánjogot egyaránt felölelt.
 A lengyel jog vegyes jogi természetű. Törvényi formában megjelenő összegzése a
Nieszawai és Pjotrkowi Statututm elsősorban a büntetőjog és büntető eljárás rögzítése, de
magában foglalja a III. Kázmér ur. idején megjelent jogforrásokat is.
 Első Litván Statutum (1529), mely a nemesi rend jogállásán kívül a feudáli büntetőjogi és
eljárásjogi intézményeket tartalmazza, melyek litván földön érvényben voltak.
 Orosz és észak-balkáni jogfejlődésre változatlanul hatott a bizánci jogalkotás. Utolsó
nagy jogösszefoglalását magánosok készítették pl. Harmenopulos 1345-ben a
Hexabiblost.
 Az orosz jogfejlődés a tatár elnyomás alóli felszabadulás után a Moszkva
Nagyfejedelemség jogalkotásában kísérhető figyelemmel. A jog területi egyesítését a cári
ukázok rendelték el, és azok gyűjteményei könyvekbe foglaltan álltak a jogalkalmazás
rendelkezésére. Az ukázok más célokkal is megjelentek (katonai és védelmi feladatok).
Kifejezetten a bírásodás céljait szolgálták az eljárásjogot és az alapvető feudális
jogintézményeket rögzítő Szugyebnyik-ok (1497, 1550). Ezek a korabeli orosz jog
összegzését jelentik. Az utolsó rendi gyűlés nagy műve a Szabornoje Ulozsennyije
(1649), mely hosszú időre megszabta az orosz jog alkotásának és alkalmazásának menetét.
 A Bizánci Birodalom átmeneti felbomlása (1206-1260) lehetőséget adott észak-balkáni
államok újra megerősödésére. A korszak legfontosabb jogalkotása a Szerb Cárság
területén születik meg Dusán István cár idején. Több szakaszban alkotta meg az
“Igazhitű István Cár Törvénykönyve” elnevezésű jogkönyvet. Háromféle joganyagot
tartalmaz : szláv szokásjog, uralkodói jogalkotás, bizánci jogi normák.
 16

6. A feudális abszolutizmus jogforrási rendszere HVG 1.217-220.

Francia abszolútizmus
 A francia abszolutizmus ordonnancei=tverejű királyi rendeletei segítségével egy-egy
jelentős jogterület jogszabályait rögzítették. A kódex megfogalmazását többnyire hosszú
előkészületi munkálatok előzték meg. A XVI. század első felében befejeződött a jog
összegzése.
 A szakjogági kodifikáció egy-egy jogág intézményeit meghatároszott logikai rendszerben,
joghézag esetén idegen jog felhasználásával rögzítette. XIV. Lajos adatta ki a büntető
anyagi és eljárásjogi, a belkereskedelmi, és tengeri kereskedelmi jogi kódexet, valamint a
Code Noir-t.
 Az eddig részlegesen kodifikált magánjogi intézményeket XV. Lajos idején fogalmazták
újra. Az abszolutizmus idején megfogalmazot kódexeket a francia forradalom, majd a
napóleoni rendszer kodifikációs munkálatai is kiindulópontnak tekintették. Különösen a
belkereskedelemben, és a tengeri kereskedelmben létrejött kódexekre (1673 - Code
Savary, 1681 - Code de la marine) érvényes ez.
 A forradalom előtti időben mégsem lehet beszélni jogegységről. A kódexek mellett
érvényesültek a területi szokásjogok=coutume. Ezek közül a Párizsi Coutume vált
kiegészítő jogforrássá.

Német abszolútizmus
 Német-római Birodalom területén a kodifikáció elsősorban a büntetőjog és büntető
eljárásjog területén jelent meg. Ide tartozik a Miksa császár által az egyes tartományok
számára kiadot büntető tvk. Hatásuk felismerhető a Constitutio Criminalis Carolina-ban.
A Carolina kénytelen volt számolni a fejedelmek és rendek ellenállásával, ezért külön
szakaszban fenntartotta a régi jogszabályok hatályát is=clausula salvatoria.
 A Carolina nyomában járt Alsó Ausztira 1656. évi btk.-ja=Praxis Criminalis, melyet a
magyar törvénytárba és joggyakorlatba is átvettek.
 A természetjogi elmélet legnagyobb jelentőségűvé a büntető anyagi- és eljárásjog terén
vált. Hangot adott a kegyetlen büntetési rendszerrel szembeni kritikának.
 A francia felvilágosító hatása mutatkozik meg II. József btk.-ében (1787), valamint II.
Lipótnak a Toscan hercegségben kiadott büntető anyagi- és eljárásjogi kódexében.
 A Birodalmon belül a legjelentősebb és legátfogóbb kódex kiadására Poroszországban
került sor, az Általános Tartományi Jog=Allgemeines Landrecht. Ez a büntető- és
eljárásjogi intézéményeket tartalmazza + magánjogot és kereskedelmi jogot is, vagyis
felölelte a jog csaknem teljes terjedelmét.

Angol abszolútizmus
 Az angol jog a Tudor korszakban jutott el összefoglaló jogalkotásikg. A földtulajdon és
birtokjog egyes intézményei nyertek törvényi szabályozást az 1285-ös statutum (Mertoni
Statutum) óta, mely megkönnyítette a járadékkal terhelt földbirtok elidegenítését a
hűbéres hozzájárulásával.
 VIII. Henrik 1535. évi parlamentje alkotta meg a “Statue of Uses” néven nevezett
törvényt. Az újabb földbirtokjog alapja, melynek kommentálása E. Coke
tevékenységében történt meg. A Statue of Uses és a kapcsolódó bírói gyakorlat alakította
ki a hitbizománynak és öröklési jognak azt a rendszerét, amely 1833-ig volt hatályban.
 17

Kelet-közép európai országok :

 Oroszországban II. Katalin által kiküldött törvényelőkészítő bizottság a felvilágosodás
szellemében fogott hozzá a kodifikációs munkálatokhoz. Az udvari arisztokrácia ezt a
nagyszabású tervet elgáncsolta, és újabb jogösszegyűjtésre csak a XIX. századi reformok
keretében került sor. Viszont az 1785-ben kiadott “adománylevél a nemesség számára” a
nemesi előjogok összefoglalásával és megerősítésével a feudális rendszer konzerválását
szolgálta.
 Havasalföldi és moldvai fejedelmeségben a jogforrási rendszer fejlődése megakadt a
bizánci eredetű jog újabb és újabb összefoglalásánál. Ezek a gyűjtemények=Pravilák jogi
anyagukat a Prochiron, Epanagogé és más bizánci jogforrásoból merítették. Az első román
nyelvű pravila a XVI. században jelent meg. Vasile Lupu és Matei Basarab tvkönyvei a
román joggyakorlaban átalakult bizánci jogot foglalták össze, de modellként tekintették a
dalmát városok jogát is.
 A XVIII. század második felében a reformerek Lo.-ban is felvetették a szakjogági
kodifikáció szükségességét. Elkészült a Zamgyski féle ptk. A reform-elképzelések
radikalizmusa miatt a tervezetet az 1780. évi ogy. elutasította. Később a felosztás
megakadályozta a jog kodifikációját Lo.-ban.
 18

7. Az iszlám jog alapjai HVG 1.298-309.

Az iszlám jog- és államelmélet és az oszmán hódítások jogi

megalapozottsága
 Legszigorúbban értelmezett mohamedán jogelmélet szerint ember nem lehet tvhozó.
Valamennyi tv. Istentől származik, aki kizárólagos forrása a hatalomnak + a tvhozásnak. A
“szent törvény” isteni kinyilatkoztatás útján jut el értelmezőjéhez.
 Az uralkodóra, miután megszerzi a kalifaságot, ráruházódik Allah mérhetetlen hatalmának
egy része. Az ur. nem alkot törvényt, hanem őnmaga is annak a tv.-nek a részévé válik,
mely már az ő tisztségének születése előtt is létezett.
 A szultán a maga személyében egyszerre Isten szolgája és közvetítő a nálánál kisebb
szolgák és a földöntúli hatalom között. Az ur. Isten tv.-nek vallásos oltalmazója, tetteiben
Allahra hivatkozott, az ő nevében követelt feltétlen engedelmességet, ezért a vele
szembeni engedetlenség bűn.
 Az ur. elméletileg nem rendelkezik abszolút hatalommal. Fő feladata a “szent törvény”
megőrzése. Ennek ő ugyanúgy alá van rendelve. A törvényt nem változtathatja meg, nem
törölheti el, mert törvényt csak Isten alkothat. Ha a szultán olyan parancsot ad ki, ami a “szent
törvénybe” ütközik, az iszlám jogtudósai szerint “a bűnnek nem szabad engedelmeskedni”.
 Ezt az elméletet azonban nem tartották be szigorúan. Főként azért, mert már maga a
“szent törvény” lényegében korlátlan földi hatalmat biztosított a szultánnak. Nem
ismeretes olyan mohamedán jogi állásfoglalás, mely leírta volna, hogy mi a teendő, ha az
ur. megszegi a törvényt.
 Az ur. despotikus hatalma így jogi alappal bírt. Az ur.-tól elvárták az igazságosságot.
 A klasszikus jogtudósok véleménye szerint az igazságosság annyit tesz, mint fenntartani
az iszlám Isten adományozta törvényt, vagyis fenntartani a társ.-i egyensúlyt.
 A birodalom fő tevékenységét, a hódításokat id megfelelő jogi köntösbe kellett öltöztetni.
 Miután 1517-ben elfoglalták Mekkát és Medinát azt hirdették, hogy az ottomán
szultánok küldetése az egész iszlám világ kormányzása, a Padisah, mint Allah földi
helytartójának fő kötelessége az igazságos uralkodás és a hit terjesztése.
 A szultánok a “próféta szent zászlaját” kibontva vezetik az igazhitűeket “szent háborúra”
=dzsihádra a hitetlenekkel szemben.
 A dzsihád célja a hitetlenek világának leigázása, nem a megsemmisítése. Ha
azonban nem keresztény, hanem muzulmán ország ellen fordult a Padisah,
találni kellett jogi érvet arra is.
 Fetvát = mufti véleményét kértek arról, hogy az illető ország vezetői elárulják a szent
harcot, és ezzel a hitetleneket támogatják.
 Amikor a siíta perzsák ellen támadtak a sejhüliszlám könnyen kiadta az
eretneknek tartott vallási irányzat elleni harcot engedélyező fetvát. Viszont a
szunnita hitű vezérek elleni harc engedélyezése már nehezebb volt, de végül
mindig akadt valaki, aki törvényesítette a háborút.
 Végül is megállapítható, hogy a “szent háború” elve az oszmán dinasztia politikájának és hatalmi
igényeinek törvényesítését szolgálta.

A mohamedán jog forrásai

 Az iszlám jogban a vallás és a jog szoros egységben van egymással, így a jogi szabályozások a
vallási előírásokkal összekeveredve isteni kinyilatkoztatás mindent legitimáló erejével bírnak. Ez
egyben érinthetetlen dogmává való merevedésüket is jelenti.
 A vallásjog rendszere =seriat nem igyekezett a jogot és a vallást egymástól elkülöníteni, így nem tudta
követni az életviszonyok változásait.
 19

 Oszmán államban az államvallás : - a szunnita iszlám hanefita irányzata volt.

 A jogforrási rendszer három alappillére :
1; Korán
2; Szunnah
3; Idzsma
1. A Korán a mohamedán jog alapforrása, a muszlimok “Bibliája”. Keletkezése a VII.-VIII.
századra tehető, amikor a próféta halála után tanítványai ill. hitben járatos személyek a meglévő
vallási kinyilatkoztatásokat egységes rendszerbe szerkesztették. 114 fejezetből áll.
2. A Szunnah hagyományt jelent. Forrásának a tanítványok és a Prófétát kísérők “hiteles”
elbeszéléseit tartják. A Próféta cselekedeteiről, megnyilatkozásairól szólnak.
3. Az Idzsma a hitben és igazságban elismert jogtudósok egybehangzó állásfoglalásainak
anyagát jelenti. Leginkább igyekszik megfelelni az élet kihívásainak a három forrás
közül.
 Ezeken kívül alkalmazták a kijast. Ez az analógián alapuló precedensjog, mely a szultáni és a
kádi jogalkalmazást foglalja össze.
 Az oszmán szultánok az iszlám vallásjogot azon a fejlődési fokon vették át, mikor már
teljesen merevvé vált. Ez a jog nem volt alkalmas arra, hogy új világbirodalom problémáit
orvosolja, ezért a szultánok nekiláttak a világi tvhozásnak.
 Kánunokat = szultáni tvk.-et adtak ki, melyek aztán összefoglalóan, egy-egy szultán
nevéhez kötődve Kánunnámékban = tvkönyvekben összegződtek. Ezeket II.
Mohamed idejétől fogva a XVI. sz. végéig adták ki.
 Ezekben meghatározták az államszervezet rendjét, szabályozták a közigazgatást,
gazdaságot, mgnjogi és büntetőjogi előírásokat hoztak.

A mohamedán vallásjogi szervezet

A vallási, vallásjogi tisztviselők = ulemák kasztszerű osztályt alkottak. Teljesen
ellenőrzésük alatt tartották a jogot, az igszolgáltatást, a vallást és az oktatást. Gazdasági
előnyöket is élveztek, mentesek voltak az adózás alól, vagyonukat és tisztségüket
átörökíthették. Nagy befolyásuk volt a vakufbirtokok kezelésére, bevételeire. Testületük 3 fő
csoportja :
1; Müderriszek
2; Jogászok
3; Templomi tisztviselők
1. A müderriszek a templomok mellett működő iskolákban = medreszékben oktató
tanárok voltak.
2. A jogászok hosszan elnyúló, erősen tagolt rangsorba rendeződtek. A vagyonkülönbségek
miatt függőségi viszonyok alakultak ki. Ide tartoztak a kádik és a muftik, a jog
magyarázói. Irányítóik a két kádiaszker + a sejhüliszlám
3. A templomi tisztviselők tisztán vallási csoportot alkottak. A kp. tisztviselői a sejk, aki a
főváros szultáni dzsámijaiban prédikált, a hatib, aki a péntek délutáni istentiszteleten az
ur. nevét foglalta imába.
A helyi tisztviselő az imám volt, aki a müezzin hívószavára egybegyűlt hívőknek
vezette az imádságot. még szót kell ejteni a dervisekről, akiknek több szerzetesrendje volt a
birodalomban és a vallás népi irányzatának megtestesítői voltak.
 20

8. Bíróság és per a korai feudalizmusban: a vádelvi eljárás HVG I. 221-224.

 A királyi bíróság udvari formája az uralkodó személyes bíráskodása, majd az őt
helyettesítő palotagróf tevékenysége a korai feudális államok minegyikében megtalálható.
Korán kialakult a gyakorlat, hogy az uralkodó a legfőbb vazallus, ill. még korábban, hogy
a kíséret tagjai fölött a hasonló jogállásúak bevonásával ítélkezik. A hűbéres fejedelmek
fölötti ítélkezésük pl. hűtlenség esetén a többi főhűbéres bevonásával birodalmi gyűlésen,
azaz kibővített királyi tanácsi ülésen történt.
 Korán kialakult az egyháziak bevonása a peres eljárásba, ezzel párhuzamosan az
egyházi bírósági fórumok büntető ítélkezése előbb szakrális kérdésekben, később már nem
egyházi személyekre is kiterjedően.
 A helyi bíróság szervezete. Egyes területi egységek élén álló helyi előkelők egyben az
igaszságszolgáltatás helyi felügyeletére ill. intézésére is hivatottak, mely feladatot az
általuk e célra rendelt tisztségviselőkkel intéznek, de nem kizárt a személyes ítélkezésük
sem. Később az uralkodó által kinevesett tisztségviselők jelennek meg a helyi szervezetek
élén pl. comes. Az idők folyamán a szabadok által gyakorolt helyi bíráskodás jelentősége
csökkent, helyét a szabadok viszonylatában a grófi bíróság, a jobbágyok viszonylatában a
földesúri bíróság vette át. Később a feudalizáció miatt a faluközösségi bíráskodás, mint
helyi bíráskodás feladatköre lecsökkent a nyomozásban való feladat vállalásra. Nagy
Károly bírósági reformja megengedte, hogy a századkerület szabad lakossága évenként
csak háromszor jelenjék meg a bírósági gyűlésen, ahol a gróf tisztségviselője az
elküdtekkel=scabini bíráskodott.

A per
 olyan vita, amely a sértett valamint a sérelmet elkövető között folyt. Lefolyása sokáig
őrizte az ősi peres eljárás nyomait. A korai feudális per erősen formaságokhoz kötött
eljárás. A bíróság többnyire kultusz céljaira használt helyen és többnyire a szabadban jött
össze. A perbeli cselekmények napkelte és napnyugta közötti időben folytak. A a jogot a
bíró és társai valamint szabadok közössége együtt “találta meg”. A megtalált jogot a bíró
kinyilvánította. A bíró a bírótársak előtt ült, kezében pálcával, ő és társai Keletre
fordultak, a peres felek Nyugatra. A bíró amikor kihírdette az ítéletet, letette botját, ezzel
jelezte az eljárás végét.
 A perbeli cselekmények közül nagy jelentőségű az idézés v. a perbehívás. A Lex Salica
szerint, ha valakit a bíróságra hívnak és nem jön, akkor pénzbüntetést fizet. A perbeli
cselekmények csak napvilágban történhettek, miként az ítélet végrehajtása is.
 A pert megelőzően az érdekeltek között egyezkedés folyt. Ha a károkozó peren
kívül nem nyújtott elégtételt az egyezkedés során v. a per első szakaszában, mikor
károkozó cselekményének elismerésére szólítják fel, a bíróság bizonyítási ítéletet
alkotott. Ennek során a bíró a bizonyítás lefolyásának formaságaira ügyel, majd
összefoglalja a bizonyítás eredményeit.
 A bizonyítás eszközeit a szokásjog szabta meg. Korán megjelent a bizonyítékok
között az eskü. Minden per becsületében támadta meg a gyanúsítottat, ezért a
“tisztító eskü” állítja azt helyre, melyet az a fél kap, melyről a bíró inkább feltételezi
az igaszág állítását. Az eskütársak száma, valamint hogy kik közül kerülnek azok
ki, függ a gyanúsított társadalmi helyzetétől. Maximálisan 12 eskütárs szokott lenni.
 Az eskü az archaikus jogban a jogi kötelezettség megalapozására szolgált,
legyen e kötelezettség magánjogi természetű v. büntető eljárás során felmerülő
tevékenység. Az eskü szakrális cselekmények között kiemelkedő helyet kapott. Az
esküszövegben többnyire Krisztusra esküdtek, v. valamelyik szentre. Ezért van
jelentősége a “zsidóeskünek”, mert őket hitük szerint Krisztus és a szentek nem
 21

kötelezték. A büntetőeljárás során letett eskü tisztító hatását az ellenfél csak úgy
ronthatta le, ha párviadalra hívta ki az eskütévőt, v. annak megbízottját.
 A bajvívás az istenítélet egy formája. Feltételezték ugyanis, hogy a
természetfeletti erők azt segítik diadalra, akinek igaza van. A többi istenítélet csak
kisegítő szerephez jutott.
 Már a korai feudalizmus idején kialakult az inkvizitórius eljárás, az előbb leírt ún.
vádelvi eljárás helyett. Az inkvizitórius eljárásban a bíró pervezető szerepe jobban
érvényesült, a bizonyítás pedig egyre inkább a tényekre irányult, és az istenítéletet,
valamint a tisztító esküt kiszorította, ill. szerepüket kiegészítette az okleveles és
tanúbizonyítás.
 A ténybizonyítás a népjogok rendelkezései szerint a közösség feladatává tették a
nyomozásba való bekapcsolódást, hiszen a közösség büntetőjogi felelőssége kiterjedt a
területén elkövetett bűnök jóvátételére.
 A hivatalból történő bűnfelderítés joga elsősorban az uralkodót illette meg, de
megkapták kiváltságként az egyházi és világi főméltóságok is.
 Az ítélet ellen panasszal lehetett fordulni a király főbíróságához. Ez még nem
fellebbezés, az csak a virágzó feudalizmus idején alakult ki. Az ítélet végrehajtása már a
korai feudális államban is az állam ügyévé lett.
 A frank királyi bíráskodásban sajátos szerepet játszottak a missusok (missi dominici),
akik a grófsági bíróságokat ill. immunitási bíróságokat ellenőrizték, hogy ne lépjék túl az
ur. által v. a kapitulárék által nekik biztosított jogköröket. Nem bíráskodtak, csak
felügyeltek.

Feudális perjog jellemzői:

Működési alapelvként állíthatjuk az akkuzatórius perben a szóbeliséget, illetve a
nyilvánosságot. Szóbeliség alatt a szóban történő pervitelt értjük, azt, hogy a jelen levő peres
felek egymással élőszóban vitáztak. Nyilvános is volt ugyanakkor ez a per, mind helyét, mind
formáját illetően. Egyrészt nem lévén bírósági épületek, a jogvitákat a szabad ég alatt,
általában a templom környékén rendezték, így azokat bárki végignézhette. Családias jellegből
következett a nyilvánosság másik oldala, az, hogy a jelenlévők közül bárki bármelyik fél
mellett bekapcsolódhatott a perbe, ha a vitával kapcsolatos releváns tényekről eseményekről
tudott.

Akkuzatórius eljárás jellemzői:

Az akkuzatórius eljárás magánvád alapján indult. Vádlómént felléphetett a jog vagy
érdeksérelmet szenvedett felperes, illetve sértett, az ő örökösei, valamint bármely polgár, ha
az államot vagy a társadalmat érte sérelem. Az akkuzatórius perben más-más személyt
találunk. Az ítélkező bíró ügyel a rendre és a formális permenetre. A korai időszakban a
terhelt, akkori nevén incattus=perbe hívott az eljárás aktív résztvevője volt, aki
cselekményeivel alakíthatta, befolyásolhatta a per folyamán.
Érvényesült az ártatlanság vélelme, de legalábbis nem vélelmezték a perbe hívott
bűnösségét. Mindaddig, amíg jogerős bírói ítélet ki nem mondja a terhelt bűnösségét
valamilyen bűncselekményben, nem tekinthető bűnösnek.
Az akkuzatórius perben alaki, azaz formális bizonyítást végeztek. A bizonyítási
eljárással tehát nem a valóságban végbement cselekmények, események felderítése volt a cél.
Az akkori közgondolkodás szerint erre nem, is volt szükség, hiszen bárki bűnösségéről vagy
ártatlanságáról úgyis Isten mond ítéletet. Bizonyítási cselekményeknek csak azt a formát
kellett biztosítaniuk, ahol az isteni ítélet kifejezésre juthatott. Ezek a formák az istenítéletek
voltak.
 22

Az akkuzatórius eljárás szakaszai:

Az akkuzatórius eljárást előkészületi, exceptiós, allegatiós, bejefezési és végrehajtási
szakaszra bonthatjuk.

Előkészületi szakasz:
Azzal indul hogy a felperes az illetékes bíró elé idéztette az alperest. Idézni
lehetett:pecsétküldéssel, citatióval és evocatióval.
A pecsétküldés a legkorábbi idézési forma, még az írásbeliség kialakulása előttről
való. A poroszló a bíró képmásást viselő pecsétet vitt az alpereshez, akinek kötelessége volt a
megadott határnapon megjelenni a bíró előtt.
A ciatatio is az egyszerűbb megoldások egyike volt. A felperes elkísérte a poroszlót az
alpereshez együtt és szóban idézték.

Az exceptiós szakasz: a kifogások szakaszának is nevezett perszakasz akkor vette

kezdetété, ha mindkét fél megjelent a bíró előtt. A felperes ekkor előadta keresetét, amelyre
azonban a perbe hívott nem adott rögtön érdemi választ, hanem előbbi alaki kifogásokat
emelt. Ha az alaki kifogások bármelyikét is a bíró elfogadta, az a perleszállást, azaz a felperes
keresetének elutasítását jelentette, de legalábbis a per elhalasztás át addig, amíg a kifogás
alapja el nem hárult vagy azt a felperes el nem hárította. Ha egészben vagy részben tagadta az
abban foglaltakat, ez érdemi választ s perfelvételt jelentett és így beállt a perfüggőség.

Allegatiós szakasz: a bizonyítási eljárás célja, hogy meghatározott bizonyítási

eszközöket felhasználva a fél bizonyítékokkal igazolja állításának igazát, bebizonyítsa az
ellenérdekű fél állításának hamisságát.
Bizonyítási eszközök:
- istenítélet
- tanúbizonyság
- eskü
- oklevél

Befejezési szakasz:
A bizonyítási eljárás befejeztével a bíró meghozta a jogvitát lezáró végítéletét. A
végítélettel egyazon joghatási voltak a peregyezségnek, amely még a kompozícionalitás elvét
gyakorló büntetőeljárásban sem volt ritka.
Így a végítélet rögtön végrehajtható lett, s azt egy éven belül végre is kellett hajtani.
 23

9. Bíróság és per a virágzó feudalizmusban: az inkvizitórius eljárás HVG I. 224-230.

Általában
A virágzó feudalizmus idején az európai államokban a bírói szervezet és peres
eljárás differenciálódott, több fokúvá vált. Állandósult a felsőbbfokú bíróságokhoz intézhető
jogorvoslati kérelem. A királyi tanács bírói hatáskörét csak a 13. században terjesztették ki a
fellebbezés útján a nagyhűbéresek immunitási bíróságain hozott ítéletek felülvizsgálatára.

Az inkvizitórius eljárás jellemzői:

Az inkvizitórius büntetőperekre éppen ezen vonások ellentéte a jellemző. A

pervitelben már az írásbeliség dominál, van nyomozati akta és ebből ítélkeznek. Emellett
titkos ez a processzus nemcsak a külvilág, hanem akár a terhelt előtt is: vele sem feltétlenül
közlik, hogy miért indítottak ellene eljárást. Hivatalból indult, mégpedig az eljárás
megindítására hatáskörrel rendelkező személy vagy hatóság közvetlen észlelése, illetve
feljelentés alapján.
A tevékenységi köröket egyetlen személy, az inquirens látja el, aki elsősorban nyomoz
és vádol, de véd is, hiszen a terheltre vonatkozó enyhítő mentő körülményeket is fel kellett
tárnia, továbbá részt vesz az ítélkezésben is.
Bírója aktívan működik, döntéseivel lényegesen befolyásolja a per menetét. A terhelt
passzív volt, nem alakíthatta a per menetét. Nem volt alanya tehát az eljárásnak, hanem csak
tárgya, aki adott esetben azt sem tudta, miért indítottak ellene eljárást. Mindez pedig a
bűnösség vélelmezését sugallja.
Anyagi bizonyítás folyt, tehát ténylegesen megtörtént eseményekről tanúskodó
bizonyítékok megszerzése volt a cél.
A lehetséges bizonyítékok értékét, súlyát a jogszabályok, a jogtudomány, illetve az
ítélkezési gyakorlat előre meghatározta. Teljes bizonyítéknak tekintették a terhelt beismerő
vallomását vagy két hiteles tanú egybehangzó tanúskodását. A perek nem a bírósági, hanem
már tulajdonképpen a nyomozati szakban eldőltek, hiszen az itt megszerzett bizonyítékok
determinálták a bírói ítéletet.
Ezek a jogelvek sem tisztán érvényesültek feudális perjogunkban: az árpád-házi
királyaink jogalkotására hivatkoznunk is elég, akik a király és az ország elleni cselekmények,
később pedig néhány, akkoriban súlyosnak ítélt bűntett( lopás, rablás) esetében hivatalból
történő eljárást rendeltek el.

inkvizitórius eljárás:

A pervitelben már az írásbeliség dominál, van nyomozói akta és (különösen másod-,

illetve harmadfokon) ebből ítélkeznek. Emellett titkos ez a processzus, nemcsak a külvilág,
hanem akár a terhelt előtt is: vele sem feltétlenül közlik, hogy miért indítottak ellene eljárást.
Az inkvizitórius eljárás hivatalból indult, mégpedig az eljárás megindítására hatáskörrel
rendelkező személy vagy hatóság közvetlen észlelése, illetve feljelentés alapján. Az
inkvizitórius eljárásban funkciók teljesítéséhez fűződő tevékenységi köröket egyetlen
személy, az inquirens látja el, aki elsősorban nyomoz és vádol, de véd is, hiszen a terheltre
vonatkozó enyhítő-mentő körülményeket is fel kellett tárnia, továbbá részt vesz az ítélke-
zésben is. (Az inquirenst talán nyomozóbírónak vagy vizsgálóbírónak lehetne fordítani.)
Az inkvizitórius eljárás bírója aktívan működik, döntéseivel lényegesen befolyásolja a
per menetét. A késő feudális per jogban a terhelt passzív volt, nem alakíthatta a per menetét.
 24

Nem volt alanya tehát az eljárásnak, hanem csak tárgya, aki adott esetben azt sem tudta, miért
indítattak ellene eljárást. Mindez pedig a bűnösség vélelmezését sugallja.
Az inkvizitórius perben már anyagi bizonyítás folyt, tehát a ténylegesen megtörtént
eseményekről tanúskodó bizonyítékok megszerzése volt a cél. Ugyanakkor ez a bizonyítási
rendszer kötött is: a lehetséges bizonyítékok értékét, súlyát a jogszabályok, a jogtudomány,
illetve az ítélkezési gyakorlat előre meghatározta. Így például teljes bizonyítéknak tekintették
a terhelt beismerő vallomását vagy két hiteles tanú egybehangzó tanúskodását. A kötött
bizonyítási rendszer következménye pedig az lett, hogy a perek nem a bírósági, hanem már
tulajdonképpen a nyomozati (vizsgálati) szakban eldő1tek, hiszen az itt megszerzett
bizonyítékok determinálták a bírói ítéletet.
Ezek a jogelvek sem tisztán érvényesültek feudális perjogunkban: az adott politikai
berendezkedések aktuális jogpolitikai céljaik elérése érdekében hajlamosak voltak áttörni
ezeket az elveket.
 25

10. Bíróságok és perek a feudális abszolutizmusban HVG I. 231-235.

 A feudális abszolutizmus rendszerében a büntető eljárásjogot és büntető anyagi jogot
számos európai országban kódexek rendezték. Ezek közül ki kell emelni a német kódexek
közül a Constitutio Criminalis Carolina, valamint XIV. Lajos idején 1670-ben kodifikált
Code Criminelle-t. Az ún. reformkódexekre II. József kódexe jó példa.
 A per mindig két részre oszlott. Első szakasza az ún. vizsgálati szakasz, melynek
jellemzőiről kapta az egész eljárás a nevét=nyomozóelvi eljárás. Ebben a részben folyik:
 a tanúk kihallgatása,
 a bűncselekményekre vonatkozó egyéb bizonyítékok beszerzése. Ezeket a
vizsgálóbíró végzi.
 Az eljárás hivatalból v. feljelentésre indul meg. A kihallgatások titkosak, gyanúsított
és védője nincs jelen.
 A tanúkihallgatások után vonják be a gyanúsítottat a perbe, ill. a bíró dönt a letartóztatása felől is.
Ezután kihallgatják a gyanúsítottat, de nem közlik vele sem a feljelentő, sem a tanúk nevét. Néhány
kivételtől eltekintve a védő e perszakban nem járhat el. Később már lehetővé tették a védő
bevonását.
 Esetleges szembesítések után a felvett jegyzőkönyveket a bíróság a királyi
megbízotthoz=ügyészhez küldi. Az ő írásbeli állásfoglalása után átteszik az ügyet az
eljáró ítélőbíróhoz.
 Megkezdődik a második perszakasz :
 Zárt ajtók mögött folyó tárgyaláson a jegyzőkönyvből ismeri meg a bíróság az ügyre
vonatkozó adatokat Főbenjáró ügyekben szóban is meghallgatja a vádlottat.
 A bizonyítékokat az ítélőbíróság a formális bizonyítási elveknek megfelelően kezeli
vagyis : A tvkönyv v. a jogtudomány határozza meg a bizonyítékok perbeli értékét.
Van -teljes és -nem teljes bizonyíték. Pl. teljes bizonyíték két hiteles tanú
vallomása, (de vannak bizonyos személyek akik ki vannak zárva a tanúzás
lehetőségéből (csavargók, varázslók)) + a vádlottak bíróságon belül tett beismerő
vallomása, melyet az előkészítő eljáráson, ha kellett kínzással csikartak ki. Pl. nem
teljes a bíróságon kívül tett beismerő vallomás.A teljes bizonyíték kötelező a
bíróságra.
 Az “előkészítő kínvallatást” akkor rendelték el a vizsgálati szakaszban, ha kevés a
bizonyíték a súlyos bűncselekményre. A kínzást a vizsgálati szakaszban szigorú
formaságok között, fokozatok alkalmazásával végezték. A kérdések feltevését
pontokban szabályozták.
 Ha a beismerés megtörtént, a bíróság meghozhatta a halálos ítéletet. Elrendelhette
viszont a kivégzés előtti újabb kínvallatást az addig még be nem vallott bűntársak
megnevezése érdekében.
 A kivégzés módja : - felségsértés és árulás esetén négyfelé tépés,
 más súlyos cselekményeknél kerékbetörés
 v. bizonyos bcs., mint lopásnál, csalárd bukásnál akasztás.

 A francia abszolutizmusban a helyi és párizsi bíráskodás és igazgatás főszereplői az

intendánsok. Ez a két feladatkörük összeolvadt. Működésüket a
generalitében=kormányzóság fejtették ki. Általánosan gyűlölt személyek voltak.
 Az intendánsok a kérvények mesterei közül - akik tisztviselők a Conseil d’État privée
jogászai voltak - nevezik ki.Funkciójuk :
 - elődleges a büntetőügyekben az ún. információ, tájékoztatás, ami
 alapján az ur. beavatkozik, elrendeli a letartóztatást.
 bizonyos ügyekben még a vizsgálat lefolytatása is , melynek
 eredményét a királyi udvarral közölni köteles.
 Az intendáns feladatköre Párizsban a rendészeti ügyekre korlátozódik.
 26

 Különösen fontos jelentős a községek feletti adminisztratív tutela=gyámkodás,

melynek körében ítéletet alkothattak az önkományzati tisztségviselők és lakosság
között keletkezett jogvitákban.
 Szintén a francia abszolutizmus rendszerében jött létre a Semmítőszék=Cour de Cassation
az a legfelsőbb bíróság mely a bíróságok műkdése közben keletkezett panaszok
felügyeletére hivatott. A sérelmes határozatokat ha a panasz jogszerű orvosolta azáltal,
hogy megsemmisítette és új eljárást rendelt megadott feltételrendszer közepette.
 A német birodalomban az abszolutizmus büntető eljárásjogi intézkedései közül II.
Frigyes igazságszolgáltatási reformja a legjelentősebb. A porosz állam létrejötte előtt az
egyes tartományok különböző eljárási szabályokat alkalmaztak. Átfogó reformot az 1746-
os intézkedés hozott, mely a Birodalmi Kamarai Bírósághoz a fellebbezést megtiltotta.
 A reform első lépéseként egy bizottság megvizsgálta egyenként az eljáró bírákat, és
a tudás v. tisztesség szempontjából kifogásolhatókat elbocsátotta. A bírák részére
állandó fizetést rendelt, a korrupció visszaszorítására..
 Az összes porosz bíróságot egységes fellebbezési eljárás alá vonták, és alárendelték
a berlini főbíróságnak.
 A reformok sorában kiemelkedő, hogy II. Frigyes trónra lépése után kiadott rendelete
eltörölte a tortúrát, ami a kötött bizonyítás sarkköve ill. hasznos és kényelmes eszköz
volt a bíróságok munkájában.
 A tortúra eltörlése után a bíróságok nem tudtak mit kezdeni azokkal a
gyanúsítottakkal, akiknek az ügyében jelentős tények alapján feltételezni lehetett
bűnösségét, a teljes bizonyítás feltételei azonban nem teljesültek. Ilyenkor a
halálbüntetés nem volt kiszabható, de az ún. “gyanúbüntetés” igen. Ez viszont jóval
enyhébb büntetés volt. Ilyen ügyekben majd a polgári elvek áttörése hoz megoldást
: -ártatlanság vélelme, -bizonyítékok szabad mérlegelése.
 A német eljárásjogban fejlődött ki a polgári korszakban is fenntartott rendőri
felügyelet. Alkalmazására “gyanús elemek”-et illetően kerület sor.
 A tortúra kiiktatása után is fennmaradt az “engedetlen gyanúsítottal” szemben
olyan intézkedés, mellyel engedelmességre kívánták rábírni őket, pl. botozás, egyéb
testi fenyítés.

II. József reformja a büntetőjog és büntető eljárásjog terén jelentős.

 Keresztülvitte a tortúra betiltását, ill. anyja halála után következetesen végrehajtotta
bírói szervek önállósítását, az igazgatási szervetők való függetlenítéssel.
 A Legfelsőbb Bíróság=Oberste Justizstelle hatáskörét a bíráskodásra korlátozta. Emellett
a Legfelsőbb Bíróság alá rendelte a tartományokban létesített fellebviteli bíróságokat,
melyek felügyeletet gyakoroltak az elsőfokú bíróságok felett, azok ítéletével szemben
egyben fellebbezési fórumként is eljártak.
 A fellebbezési bíróság ítélete ellen csak akkor lehetett felülvizsgálatot kérni a Legfelsőbb
Bíróságnál, ha ítélete az elsőfokú bíróság ítéleténél súlyosabb volt.
 1787. évi reform-pátens elrendelte a kerületi büntető bíróságok felállítását, megfosztva
az úriszéket a büntető ítélkezés jogától.
 A bírákat az ur. nevezte ki és mint állami alkalmazottak jártak el. A bírói tisztség
elnyerését egyetemi végzettséghez és bíróságon eltöltött joggyakorlathoz kötötte.
Alkalmazottjait jól megfizette, de megkövetelte a bíróságok folyamatos működését, gyors
és alapos munkáját.
 27

Az orosz abszolutizmusnál I. Péter és II. Katalin bírósági reformjait

kell megemlíteni.
 - I. Péter idején alkotják meg az ügyészi rendtartást a kiépülő ügyészi szervezet számára.
A főügyészi rendtartásban a birodalmi főügyész ellenőrzési hatáskörét még a
kormányszervek tisztségviselőire is kiterjesztette.
 Péter létesítette francia mintára a Semmítőszéket.
 II. Katalin nevéhez fűződik a bírósági szervezet teljes kiépítése. 1775. évi kormányzósági
szabályzat szerint a nemesség és a szabad lakosok számára külön bíróságot rendelt,
melyek kerületi és kormányzósági szinten alakultak meg.
 Katalin intézkedései nyomán épült ki teljes formájában az ügyészi szervezet is.
 A “bírói függetlenség” kérdése az abszolutizmus rendszerében vált égető kérdéssé,
megoldáshoz minden államban a polgári reformok körében jutott.
 Az angol polgári forradalomban + majd az 1701. évi Act of Settlement-ben rögzítették
az elvet: - hogy a bírót nem távolíthatja el a végreható hatalom a helyéről,
 addig marad tisztségében “quamdiu se bene gesserint”=amíg jól viseli magát.
 De bcs. elkövetése v. alkalmatlanság esetén is csak törvényes eljárás keretében lehet
elmozdítani.
 Fizetését nem mérsékelhették, át nem helyezhették bírói eljárás nélkül v. saját
hozzájárulásának hiányában.
 Ez modell értékű volt a kontinens államaiban. A kiindulópontot a felvilágosodás
jelentette, amely szerint a bíró a törvénynek van alárendelve, de annak
érvényesítésében köteles közreműködni=legalitás elve.
 A Német-római Birodalomban a felvilágosodás hatására is csak bizonyos dualizmus
alakult ki. A bíró képviselte a “jogszolgáltatást”, a hivatalnok, ill. az ur. a
“hatalomgyakorlást”. A bírót a fejedelem ill. a hatalom szolgájának tekintették, nem
térhetett ki a fejedelmi beavatkozástól.
 A francia abszolutizmus egyik leggyűlöltebb és támadott intézménye volt a “lettre de
cachet” =pecsétlevél, amelyben az ur. konkrét ügyekbe is beavatkozhatott.
 A bírói függetlenség alapgondolata, hogy az ur. által kinevezett bíró ítéletét a monarcha ne
helyezze hatályon kívül hatalmi szóval, mivel ő nem szakképzett jogász. A jogi szaktudást
nem helyettesítheti az ur. karizmája. Másként az ur. fölött áll a “jog uralma”.
 Csak az 1848-as forradalom után került az érdeklődés kp.-jába a bírói függetlenség. A
Frankfurti Birodalmi Gyűlés által megfogalmazott alkotmány már ua. mondta ki mint az
Act of Settlement.
 28

11. A városi jog alapjai jogkönyvek HVG 1.141-144. + Előadási anyag

12. sz: ny-eu városok kezdete, az árucsere biztonsága miatt falakra volt szükség, így a
felépítés joga a szabadság jelképe lett.
Települések várossá fejlődése: egyházi központok, vagy folyók, tengerek partján
(Hanza)
Lakosok: kereskedő, kézműves, iparos
Jogi szempontból a városok állhattak: császári/püspöki/fejedelmi fennhatóság alatt.
Korabeli felfogás szerint VÁROS= Olyan jogi szervezet, melyben az egyesek nem saját
hasznukat, hanem a városnak, a köznek a hasznát keresik.
Individuum helyett tehát kollokvium.

A város mint jogi szerveződés jogai:

---városi területek feletti tulajdonjog
---saját joghatóság, igazságszolgáltatás
---egységes városi jog vonatkozik polgáraira
---szabad egyesülés és szövetkezés joga
---vásártartás joga, falépítés joga, árumegállítás, stb

Az autonómia kivívása nem mindig tárgyalásos úton, gyakran fegyveres konfliktusok

árán történt. A kivívott jogok városonként változtak, azokat a városi jogkönyvek határozták
meg. Alapvető jogkönyvek:

 MAGDEBURGI VÁROSJOG: 1180 körül jött létre, hatott a német, cseh, lengyel
városokra.
 LÜBECKI VÁROSJOG: Északnémet városokra, Baltikumra hatott
Anyavárosok és leányvárosaik jönnek létre, a leányok az anyavárosok jogát kapják meg,
s az anyaváros fellebbvitel fórumként is szolgál. Városi jogcsaládok alakulnak ki.

Városi jogkönyvek tartalma:

1. Kiváltság, privilégium, alapítólevél: a város alapvető jogállása
2. Magisztrátusi statútumok: ezek belső szabályok, anyagi jogi és eljárásjogi normák
3. Szokásjog: A bírói joggyakorlat révén került be a jogkönyvbe.

A VÁROSOK LAKÓI:nem voltak egyforma jogaik, 3 kat

1. teljes jogú polgár: feltételekhez kötött, pl. bizonyos ideig helyben lakás, vagyoni
feltételek(ház), családra vonatkozó kritériumok, illetve nem állhat más város joghatósága
alatt.
2. Nem teljes jogú polgár: korlátozott jogosítványok
3. Idegenek: idegenjog v. vendégjog alá tartoztak
A városjogot nehéz volt megszerezni és el lehetett veszíteni.

A városi polgár JOGAI:

-személyes szabadság, melyet csak alapos indokkal lehetett korlátozni
--politikai jogok: aktív és passzív választójog
--mentes a jobbágyi terhek alól
--vámmentesség vagy vámkedvezmény
--ingatlanszerzési jog, végrendelkezés, fegyverviselés
A városi polgár KÖTELEZETTSÉGEI:
adófizetés,
fegyveres őrszolgálat,
 29

hadviselés,
közmunka.
CÉHEK: A városok letében meghatározó szerepet játszottak. Társadalmi, politikai
tekintélye volt, belefolyt a városvezetésbe. A céhtagok előnyben voltak a polgárjog
megszerzésekor is.
 30

12. A tengeri hajózás és kereskedelem jogi vonatkozásai HVG 1.263-268. + Előadás

anyaga

Középkor: több jogrendszer érvényesül a tengereken

Jogforrások:
1. Roles of Jugements (Lois de Leyron): Eleonora, Aquitania hercegnője jegyeztette fel
a szokásjogot.
2. Carta mercatoria : I. Edouard külf. kereskedők joga
3. Roles of d’OLeron gyűjtemény, ennek legrégebbi 24 szakasza: Black Book of the
admirality. Szabályai:
hajótörést szenvedett hajó mentéséről, legénység nem hagyhatja el a hajót, mikor nem
lehet hajózni, rendfenntartás a hajón, megsérült, beteg matróz, dolgok kidobásának rendje,
hogy a hajót mentsék, árboc, horgony elhelyezése, s az ebből adódó károk, személyzet vitái,
matrózok jogai, táplálásuk, révkalauzokra vonatkozó szabályok.

HANZA: A konföderáció célja a békefenntartás, közös védelem, keresk. szabályozás.

A hanza-jog nem jogászi aktus eredménye, hosszú időn keresztül alakult ki, s írásba
foglalták.
A legtöbb városnak, közösségnek emellett megvolt a sajt joga. A hanza szövetség sok
városból állt, nagy földterületet ölelt fel, közös szárazföldi adminisztráció, és tengeri
szabályok.
Lübeck (közgyűlés 3 évente), magdebürg, Köln és Hamburg (1443-tól).
A ligában való tagságnak vagyoni feltételei voltak, szigorú belső szervezeti szabályok,
megállapodások, fizetetlen tartozás esetén kizárás.

TENGERI BIZTOSÍTÁS
15. sz. Guidon de la Mer
A tengeri biztosítás az előre nem látható okok miatt bekövetkező károk megtérítésére
szolgált. A szállítás közben bekövetkezett kárért a szerződésben meghatározott összeget
fizette kártérítésként a kötelezett. A francia jogalkotásra gyakorolt hatása miatt jelentős.

A tengerjog:
A római jogban a tengerjog nem különült el, noha átvette a rodoszi jogból a tengeri kár
kiegyenlítésére vonatkozó törvényt, és voltak hajózásra és hajósokra vonatkozó más
intézményei is. A tengeri jog első elemei a 12-13. századi Földközi-tenger körüli városokban
található azonban.
Velence, amely a középkorban tengeri nagyhatalom volt, a 13. században számos
törvényt adott ki, melyek élesen elválasztották a hajótulajdonosok és a szállító kereskedők
érdekeit. Harmadik tényezőként megjelenik a kizárólag a hajótulajdonosnak alárendelt, az ő
szolgálatába álló hajósok. Kiemelkedő jelentősége volt a Consulat de marnak. Mely szerint
vezető szerepe volt a hajósok vezetőjének, vagy a hajótársasággal szolgálati viszonyba lévő
vállalkozónak. Ő kötött hajóbérleti vagy szállítmányozási szerződést a kereskedőkkel,
akiknek semmilyen további közreműködési joguk vagy kötelezettségük nem volt. Már csak a
kapitány lépett szerződéses jogviszonyba a hajósokkal, akik bért csupán akkor kaphattak, ha
neki haszna volt a szállításból. A Consulat Itáliában is elterjedt a 16. században valósággal a
Földközi-tenger tengerjogi ius communéja lett. Alapelveit a kikötővárosok sorra átvették, a
tengerjogi bíróságok a 19. század elejéig alkalmazták.
Hamburgban a legrégebbi tengerjogi szabályokat a „Hajójog” gyűjteményében látjuk,
ami a 13. század végén keletkezett.
A 16-17. században fontos tengeri törvények keletkeztek, immár állami s nem városi
szinten.
 31

Kereskedelmi társaságok:
A kereskedelmi társaságok eleinte személyi alapon később pedig tőketársaságokként
működtek. A személyi jellegű társaságok a római jogi societashoz kapcsolódva keletkeztek. A
tőketársaságok közül kiemelkedő:
 az angol és holland, államilag privilegizált tengeri kereskedelemi és gyarmati társaságok
 a szerződési szabadság alapján Angliában és Franciaországban a 17-18. században létrejött
nem privilegizált társaságok. Ezek autonóm módon maguk határozták meg szervezetüket, ami
hasonlított a kiváltságoltakéhoz. Két szervezetük volt:
1. igazgatótanács
2. részvényesek közgyűlése
 32

13. A kereskedők joga, középkori gazdasági szervezetek és jogi szabályozásuk HVG I.

254-262. + Előadás anyaga

Gazdasági szervezetek
 A középkorban az ipari és kereskedelmi tevékenységet nagyobb részt szervezett
közösségek végezték. Nem sok oklevél maradt fenn a 12. század előtti időből a szervezett
gazdasági közösségekről. A legrégibb szöveg a XII. századi párizsi korporációkat illetően
a vízkereskedőkre vonatkozik.
 A régi szervezeti formák, melyek a gall-római korban működtek, átalakultak.
Bizonyos szervezeti formák léteztek a gall-római időben is szakmák szerinti
megosztásban.
 Magisteria=mesterek olyan csoportja, akik szabadok voltak a tulajdonosok
közvetlen irányításától, de céhmesterek irányítása alatt álltak.
 Ministeriak=szakmai szervezetek, a céhekhez hasonló autonóm szervezetek.
 11. századból származó szöveg szerint a céhek mint ministeria szerepelnek, analóg
módon a római collegiával :ezt is szabad emberek alkották, akik gazdasági
monopóliumként működtek + adóztak a királyi kamarának. Ilyen céhek pl.:
pénzverők, hajósok, halászok, szappanfőzők részére voltak. Működésük királyi
megbízásonalapult.
 XI. században a városi élet újraéledt. Kézművesek, menekült jobbágyok a városokba
költöztek. Az új gazdasági szükséglet új szervezeti formákat hozott létre. Pl.: védelmi
szerveket=gildéket, és vallási jótékonysági szerveket=confréries, caritates. A legrégibb
formák inkább társadalmi, mint gazdasági célokat elégítettek ki, és még kevésbé
hivatásbeliek.
 Első kereskedelmi gildék Fro.-ban és Angliában is a 11. század végén jelentek meg.
 - Párizsban az első ismert gazdasági szervezet a vízkereskedők
korporációja=mercatores aquae. A Szajnán vizet szállítottak, a vízzel való
kereskedést vállalták. Jogi helyzetüket VII. Lajos király 1171-es oklevele
rendezte:
 A kereskedők csoportosulásának (hanza) az ur. monopóliumot adott a Szajnán
való vízkereskedésre.
 Olyan hajó nem működhetett, mely nem társult a párizsi szervezethez.
 Az ur. társult a hanzához a céllal, hogy fenntartsa a kikőtők rendjét, a vízi
rendőrséget, meggátolja a bűncselekmények elkövetését.
 Egyházi és világi bíróság nem akadályozhatta a hanza tisztségviselőinek
tevékenységét. 13. században az ur. a hanzának átengedett bizonyos jogokat,
amik addig a prevot-ot illették, pl. a borkimérés.
 A hanza lassanként az egész párizsi kereskedelem szervezetét kézben tartotta,
majd lassan kifejlődött Párizs város önkormányzata, vagyis a kereskedők
testülete önkormányzati testületté lett.
 Más szakmák gazdasági szervezetei is kialakultak. Pl: a párizsi hentesek egy nagy
házat kaptak a palota közelében, melyet örökletes jogon bírtak + a királlyal éppen
úgy szerződést kötöttek, mint más szomszédaikkal.
 A gazdasági testületek alá voltak vetve a terület ura rendészeti fennhatóságának. Párizsban
ez a palotában székelő királyi prevot=bíró. Előfordult az is, hogy a céh nagyobb
autonómiáját elismerték azzal, hogy a “mester”-t megbízták az ig.szolgáltatással.
 A gazdasági szervezetek formái változatosak. A kereskedelem és ipar a földesúr vagy a
város felügyelete alatt volt. A 13. sz.-ban az ipar és ker. terén kialakultak a céhek közötti
formai különbségek, de közös vonásaik is állandósultak. Gazdasági formációk 4
 33

alaptípusa aszerint, hogy a céh mennyire önálló a saját tevékenységének szervezésében

és rendészetében :
1., szabályozott céh,
2., saját esküdtszékkel rendelkeső céh,
3., privilegizált, egyedi szabályozottságú céh,
4., a céheknek csak bizonyos vonálait örző, valójában új gazdasgái
társaság, a manufactura.

A métier reglé,
 a legszabadabb társulási forma:
 nincs taglétszáma és tevékenységi köre szorosan megszabva,
 nem kötelező a szigorú feltételekhez kötött tanonckodás,
 e céhek tevékenységi körét és szervezetét nagymértékben felügyeli és irányítja az illető
település önkományzati testülete, mely viszont közvetve v. közvetlenül az ur. rendészeti
hatáskörébe tartozott.
 Területi önk. felügyeli és hatályban tartja minden egyes céh statutumát, melynek
létrehozásában a céhtagok közreműködnek.
 Helyi önk. jelöli ki a céhtagok közül a céh tevékenységének felügyelőit is.
 A métier reglé főként Fro. északi városaiban terjedt el.

A métier juré,
 igen szigorúan szabályozott szervezet, ez a legelterjedtebb. Étienne Boileau királyi prevot
műve a “céhek könyve” azt írja e típus szerint működtették a céheket Párizsban.
 Önálló irányító testülete van, saját rendészettel jár el, ami az ur. felügyelete alá tartozik.
 Belépés a közösség engedélyével történik, feltétele bizonyos időtartamú tanonckodás, a
mesterré válás feltétele pedig a “mestermű” elkészítése. E mű a céhszabályban körülírt
formában elkészített mesterdarab. Elfogadás előtt a céh vezetői gondosan megvizsgálják.
 A kötelező tanonckodás előfeltétele, hogy a tanonc fizetni tudjon a belépés jogáért..
 Fel kell esküdni a céhszabályzatra + a céhen belüli szokásjogra.
 A 14. sz.-ban az egész országban a szabályzatokat statutum formájában írásba
foglalták, és a szervezet közgyűlése által efogadott formában léptették életbe. A
statutumokban megvolt az ur. szabályokhoz kötött jóváhagyása is=lettres patentes. E
statutumokat a patente-tel jóváhagyott formájában a francia királyi rendeletek hivatalos
gyűjteményeiben közzétették, ezáltal jogforrási rangjukat jelentősen emelték.
 A 14. század után a céhek szabályzata oligarchikus vonásokat vett fel. A szabályzatok
megalkotása, a tisztségviselők megválasztása nem a céhtagok közgyűlése, hanem a
céhmesterek gyűlése által történt.
 A XIV.-XVI. sz.-ban már széles körben elterjedt a métier juré. A későbbi idők folyamán
azonban szigorú formasága miatt a fejlődés akadályává vált. Működése virágkorában
viszont a termék minőségi garanciáját jelentette. 1597-ben decretumok írták elő, hogy
minden céh alakuljon át erre a formációra. A rendeleteket azonban nem tudták mindenütt
alkalmazni, főleg a privilégiumok miatt.
 Az említett társulások jogi jellegüket tekintve személyi társulások. A közösségek belső
szervezetét az egy-egy kézműipart űzők közgyűlése létesítette. A közgyűlés fogadta el a
szabályzatot=statutumot is.
 A közösségek a szakma belső fegyelmét is fenntartották szabályaikkal : munkahelyek
nyilvántartása, szünnapok, éjjeli munka tilalma stb. Tartalmaztak rendelkezést : a
nyersanyag beszerzéséről, felosztásáról, ésszerű árakról is. E kötöttségek később
akadályozták a fejlődést.
 34

 Nem rendelkeztek a szabályzatok a legények, ill. a munkások béréről. Ez a mester és

legényei között a szabad megegyezés tárgya volt.
 A termék technikai leírásának, értékesítés módjának a statutumok pontos szabályozást
adtak. Meghatározták a felhasznált anyag minőségét, a mustrajegyet stb.
 A gyártó, aki mustráját az árura helyezte, felelősséget vállalt árujáért.
 A közösség esküdtjei, vezetősége látogatást tett a műhelyekben, hogy ellenőrizzék a
gyártási feltételeket.
 A közösségek megőrizték a kegyes hagyományokat : védőszent tisztelete, céh
özvegyeinek, szegényeinek segélyezése, céhtag temetéséről gondoskodás.
 A céhek a városi önk.-nak alá voltak rendelve, így ha ellentét támadt a mesterek és
legények, v. a céhek között, a városi vezetőség döntötte el a vitát.
 A municípiumok=önkormányzatok jelölték ki azokat a céhmestereket, akik ellenőrizték a
gyártás minőségét. A céhek és önk. viszonyára általában inkább a túlszabályozottság volt
jellemző. A mesterek esküt tettek a város jogaira : Igazságszolgáltatásukat a
törvényszék előcsarnokában végezték. Az önk. által kiadott statutumok irányították őket a
rendfenntartásban.
 Míg az önálló esküdtszékkel rendelkező céh maga készíti a szabályzatát, a többiek
erősebben függnek az önkormányzattól.

A kereskedők joga
 A kereskedők jogának alakulása és a városfejlődés a legszorosabb összefüggésben van.
 1060-ban Notker szerzetes : “kereskedői az a jogvita, mely a kereskedői szokásjog körül
folyik. A kereskedők akkor tekintik érvényesnek az éves vásárokon való vételt, ha
jogszerűen v. az ő szokásjoguk szerint történik.”
 A kereskedőknek a pápa még az exkommunikáció alkalmazásával sem tudott védelmet
biztosítani. Majd csak a pénzadóból befolyó jövedelem adott külön fegyveres védelmet a
kereskedőknek.
 A kereskedők joga ill. igénye a gyors jogi eljárásra hatott a jogfejlődés egészére. A régi,
formákhoz kötött eljárás vidéken még sokáig élt, a városokban azonban hamarosan
túlhaladottá vált. Ahogy az egyház, a kereskedők is ténykutatást, az igazság tényszerű
feltárását igényelték. Pl.: szállított áru az átadáskor hibátlan-e, van-e rejtett hibája, az
adóslevél valódi-e, ezek mind bizonyításra vártak.
 Az eddigi formális bizonyítás már elégtelen volt. Az istenítélet helyett a tisztítóeskü
mint bizonyítási eszköz általánossá válik. Ha a bepanaszolt teljesítette az eskü
kötelezettségét, az ügy az ő javára dőlt el, ha nem, a panaszos nyert.
 Másik jelentős jogintézmény, melyet a kereskedők fejlesztettek ki, a váltó. Kezdetben a
váltó nyilvános oklevél=bíróságon kiállított adóslevél, melyet részre vágva őriztek meg,
egyiket a hitelező kapta, másik a bíróságon maradt, a kiállítás helyén lévő teljesítésig. A
hitelezőnél lévő okirat forgalomképes volt. A hitellevél felét mint bemutatóra szóló
értékpapírt kezelték.
 Gazdasági jogi intézmények közül a legfontosabb a biztosítás. A forgalom növekedésével
a rizikó is nőtt, különösen a tengeri utazásoknál (tengeri rablók, viharok miatt kidobott
áruk). A rizikót meg lehetett osztani a baleset elkerüléséből eredő nyereség
megosztásával.
 Szoros összefüggést mutat a gazdasággal Freibug város jogi helyzetének alakulása.
Freiburg már alapításakor kapott vámjogot, az átutazó kereskedőktől származó pénz
gazdagította a várost, majd árumegállító és vásárjogot is szerzett. A pogárok voltak a
bíróság tartásának birtokában s szigorú szabályokat írtak elő. Freibug polgárai végül
elnyerték Köln kereskedőinek jogállását. Köln egyike volt a Hanza vezető városainak.
 35

 Megillette Feribugot az a jog is, hogy a Vogt-ot=fejedelem képviselőjét a városban a

fejedelem csak az ő hozzájárulásukkal nevezhette ki + plébánosukat maguk választhatták.
 Kevés város jutott olyan jogi státushoz, mint Lübeck, melynek mind az alacsonyabb, mind
a magasabb bíráskodási joga megvolt.

A szokásjog - a coutume
 A magánjogot, ezen belül a gazdasági szervezetek jogát a királyi jogalkotáson kívül a
szokásjog szabályozza. A coutume összegyűjtése és kiadása nem zárta le a coutume jog
fejlődését. A magánjogfejlődés és ezen belül elsősorban a gazdasági élet szempontjából
fontos, hogy a kötelmi jog fejlődésének folyamata felgyorsult, ami érthető, ha figyelembe
vesszük a megjelent kommentárok nagy számát + az “idegen jogok” hatásait.
 Az első kommentárok nem mutattak nagy eredetiséget, átvették a római jog és a kánonjog
módszereit és glosszálták a coutume szakaszait, anélkül hogy a jogszabály átfogó értelmét
kutatták volna.
 A XVI. sz. első nagy kommentátora Charles Du Moulin, 1539-ben publikálta fő művét,
mely elméleti és gyakorlati munkával elemezte Párizs coutume-jét.
 A párizsi coutume modell értékű lett. Fro.-ban a városjogok között nem mutatkozott
olyan nagy eltérés, mint a N-r Bir.-ban.
 1607-ben Antoine Loisel ügyvéd a Párizsi Parlamentben, publikált könyvet
“Institutiones coutumiéres” címmel. Célja “egyetlen jogra visszavezetni a
provinciák jogát, besorolni azokat a francia uralkodó autoritása alá”. Loisel
felkutatja a forrásokat, de megkeresi a coutume jog szellemét is, a jog rációját is
kutatja.
 1720-ban a királyi palota egyik ügyvédje Bourjon publikált egy könyvet, melyet az
1804-es Code Civil megfogalmazása során széles körben felhasználtak.
 A coutume és a római jog viszonya. Az elmélet és gyakorlat által leginkább kimunkált
párizsi coutume lesz a kiegészítő jogforrás, melyre inkább hivatkoznak joghézag esetén,
mint a római jogra. Fro.-ban még a leginkább romanizált coutume-ök is kevésbé álltak
közel a római joghoz, mint ehhez a joghoz.
 A római jog hatását tekintve a szerződési jog alapvető vonásai fontosak. A
szerződési jogban a germán tradíciók közül némelyek megőrződnek hosszú
időre: pl. a szándék kijelentése külsődleges formák között, biztosíték adása, cautio
létesítése az ügylet biztonsága érdekében.
 13. sz.-ban a kánonjog hatására kezd megerősödni a kifejezetten a megegyezés által
keletkező szerződés=konszenzuális kontraktus. A római jogi konszenzuális
kontraktus fetételezi a felek azonos jogi helyzetét, mely ritkán van meg a
gyakorlatban.
 A kánonjog realisztikusabb volt, mikor meghatározta és megkívánta, hogy a
szerződésből minkét félnek legális haszna származzon. Ha nincs “ésszerű haszon”
akkor a szerződés ill. a jog sérelméről van szó. Az ún. “uzsora szerződések” korán
megjelennek a francia bírói gyakorlatban. Már 1255 k. a Párzsi Parlament semmisít
meg egy szerződést uzsora-feltételek miatt.
 Sajátos helyzet alakult ki a kötelmi jog terén. A déli országokban a római jog általánosan
befogadott, az életviszonyok széles körében alkalmazott jog volt. A coutume jog
tartományaiban szűkebb körben, de egyes jogintézményekben ugyancsak befoglalták. A
kötelmek, ill. szerződések egész rendszerét illetően a coutume átengedte az elsőséget a
római jog recipiált formájának. Ez Európa-szerte bizonyos jogegységet jelentett.
 36

14. Társasági jog a 17-19. századi Európában, a részvénytársaságok kialakulása -

Előadás anyaga
HOLLAND ÉS ANGOL KERESKEDELMI TÁRSASÁGOK
Reederei: 16-17 század: Hajóstársaságok
Több személy egyesülése tenger fuvarozásra, a hajó neve alatt, közös számlán.
Alaptőkéje volt, a tagok a saját vagyonukkal feleltek.
Holland Kelet-Indiai Társaság
Állami érdekeltséggel és befolyással jött létre magas tőkéből. Állami feladatokat is
ellátott, tagjai a kamarák, kamarák élén a nagyrészvényesek.
Kezdetben még nem Rt-ként működött, később alakult azzá. A részvényeket (Actie)
nyíltan adták-vették az amsterdami tőzsdén.
Mérlegkészítési kötelezettség nem volt, minden út után elszámoltak.
Angol Kelet-Indiai Társaság
1600-ban alakult királyi jóváhagyással, egyesített tőkével: Joint stock, részvénytársaság
formában. Tagjai nem folytathattak egyéni kereskedelmet.
1. Erzsébet ker. monopóliumot és számtalan privilégumot biztosított: hadszervezés,
közigazgatási és igazságszolgáltatási jogkör, háború indítása.

1720. Bubble Act: parlamenti engedélyhez köti az rt alapítását. Egyetemleges

felelősséget kötelezővé tette, a bemutatóra szóló részvények kibocsátását tiltotta.
1856. Joint stock Companies Act: újra lehet korlátolt fel. rt-t alapítani és bem. szóló
részvényt kibocsátani.
1862. The Companies Act: Társaságok és egyletek jegyzését szabályozta.

A kereskedelmi jog fejlődéstörténete:

A kereskedelmi jog a középkorban vált ki a magánjogból, a városokon belül külön
jogállást élvező kereskedők „rendi” jogágaként keletkezett. Perjogi és igazgatási normákat is
magába foglalt. Környezetében alakultak ki a pénzforgalommal kapcsolatos intézmények, pl.:
bankjog, váltó, csőd, valamint a tőkéstársaságok. A polgári társadalom és gazdasági fejlődés
nélkülözhetetlen jelenségé vált. A kereskedelmi jog a kodifikációk során többnyire a
magánjogon kívül rekedt. Példa erre a francia Code de commerce. Kiemelkedő szerepe volt
még az egységes német kereskedelmi törvénynek, ami előkészítette a BGB kötelmi jogának és
az újabb német kereskedelmi törvénynek a megalkotását.
A kereskedelmi jog sajátos része a tengerjog, melynek tárgya a hajók áruforgalma. A
kereskedelmi hajózásra is különös perjogi s közigazgatási jellegű szabályokat tartalmazott.
A középkor a városokba szorította a kereskedőket. Ezek itt saját szokásjogot
alakítottak ki, melyet a helyhatósági statútumalkotás is támogatott. Spanyolországban a
kereskedelmi szokásokon s bírói gyakorlaton alapuló, a Földközi-tengeri népektől szokásokat
átvevő kereskedelmi jog alakult ki. Fontos szerepet játszott a Lex Romana Visigotorum
továbbélése.
Az északi- és keleti-tengeri Hansa-városokban igen korán kereskedelmi társaságok
alakultak. A lübecki jog felállította a vagyoni kezességet és megjelent a csőd intézménye is. A
szövetség városai vendégjogot nyújtottak az itt tartózkodó kereskedőknek.
Dél-Németország sem maradt le. A kereskedők ügyeiben kereskedelmi bíróság járt el.
A tengerparti városokban a kereskedelmi társaságok is elláttak bizonyos bíráskodási
funkciókat.
A 16-17. századi városjogi reformációk kedvezően hatottak a „kereskedelmi
magánjog” fejlődésére. Az 1603. évi hamburgi statútumok szabályozták a csődjogot, a
váltójogot és a tengerjogot. A tengerjogot a lübecki városjogba is beültették. Fontos szerepük
volt a 17-18. században a kereskedelmi és kereskedői rendtartásnak, melyek köz- és
magánjogi tárgyakat egyaránt tartalmaztak.
 37

A kereskedelmi közjog fejlesztésében a 16. században volt némi szerepe a birodalmi

törvényhozásnak is. Törvényei az uzsoratilalmat és a kamatok mértékének megállapítását
tartalmazták. Voltak kartellt tilalmazó és minőségi szabványokat rögzítő birodalmi törvények
is. Az 1671. évi birodalmi határozmány megtiltotta bizonyos áruk kivitelét, idegen iparcikkek
forgalomba hozását, a borhamisítást, a textíliákkal, valamint az arannyal és ezüsttel folytatott
csalárdságokat. Bizonyos árukra adót is kivetett.
A francia abszolutizmus 2 legjelentősebb jogalkotása a kereskedelmi, valamint a
tengeri törvény volt. Ezekre épült a híres Code de commerce is. A napóleoni kereskedelmi
törvény legfontosabb új eleme a részvénytársaságok szabályozása volt.
Angliában kivételesen római jogi elemeket is magába foglaló kereskedelmi jog a 17-
18. századba betagozódott a common lawba.
A tengerjog:
A római jogban a tengerjog nem különült el, noha átvette a rodoszi jogból a tengeri kár
kiegyenlítésére vonatkozó törvényt, és voltak hajózásra és hajósokra vonatkozó más
intézményei is. A tengeri jog első elemei a 12-13. századi Földközi-tenger körüli városokban
található azonban.
Velence, amely a középkorban tengeri nagyhatalom volt, a 13. században számos
törvényt adott ki, melyek élesen elválasztották a hajótulajdonosok és a szállító kereskedők
érdekeit. Harmadik tényezőként megjelenik a kizárólag a hajótulajdonosnak alárendelt, az ő
szolgálatába álló hajósok. Kiemelkedő jelentősége volt a Consulat de marnak. Mely szerint
vezető szerepe volt a hajósok vezetőjének, vagy a hajótársasággal szolgálati viszonyba lévő
vállalkozónak. Ő kötött hajóbérleti vagy szállítmányozási szerződést a kereskedőkkel,
akiknek semmilyen további közreműködési joguk vagy kötelezettségük nem volt. Már csak a
kapitány lépett szerződéses jogviszonyba a hajósokkal, akik bért csupán akkor kaphattak, ha
neki haszna volt a szállításból. A Consulat Itáliában is elterjedt a 16. században valósággal a
Földközi-tenger tengerjogi ius communéja lett. Alapelveit a kikötővárosok sorra átvették, a
tengerjogi bíróságok a 19. század elejéig alkalmazták.
Hamburgban a legrégebbi tengerjogi szabályokat a „Hajójog” gyűjteményében látjuk,
ami a 13. század végén keletkezett.
A 16-17. században fontos tengeri törvények keletkeztek, immár állami s nem városi
szinten.
Kereskedelmi társaságok:
A kereskedelmi társaságok eleinte személyi alapon később pedig tőketársaságokként
működtek. A személyi jellegű társaságok a római jogi societashoz kapcsolódva keletkeztek. A
tőketársaságok közül kiemelkedő:
 az angol és holland, államilag privilegizált tengeri kereskedelemi és gyarmati társaságok
 a szerződési szabadság alapján Angliában és Franciaországban a 17-18. században létrejött
nem privilegizált társaságok. Ezek autonóm módon maguk határozták meg szervezetüket, ami
hasonlított a kiváltságoltakéhoz. Két szervezetük volt:
3. igazgatótanács
4. részvényesek közgyűlése

A Code de commerce a nem privilegizált társaságok helyére a részvénytársaságok

létrehozását engedi két formában, állami koncesszióval.
A tőketársaságok új jelensége a részvény, a tagok bevitt tőkéjének s a vele járó
jogosultságoknak hordozója. A részvény (actie) a holland kelet-indiai társasággal
kapcsolatban a 17. század elején vált ismertté.
 38

15. A kora középkor feudális magánjoga (személyek; család; öröklés; vagyonjog) HVG
1.237-242.

A Mark közösség
 A letelepedett törzsek közössége a Mark, melyen belül a jogképességet elsősorban
meghatározó tényező a szabadok-nem szabadok közti társadalmi különbség.
 Szabadokat külső megjelenésük is megkülönböztette. A hosszú haj viselete a fő
megkülönböztető jel a szabadoknál, ill. a szabadok változtathatták lakhelyüket,
fegyvert viselhettek.
 A pajzsképesség a nem nemes szabad lakost is megillette. A Heerschild=harci
pajzs rendszer a germán törzseknél a fegyveres szabadokat a hetedik, legutolsó
rangba sorolta.
 A szabadok tulajdon-képességgel rendelkeznek, ún. teljes tulajdont csak ők
bírhatnak. Ez a frankoknál a “terra salica”, a longobárdoknál “arimannia”, az
angolszászoknál “folcland”.
 A közösségi szervezet legszigorúbb az angolszászoknál, itt minden 10 férfi egy főnek van
alárendelve. A “freoman” = közszabad, “ealdor” = vezető. Ugyanez a méltóság a
frankoknál a rachinburg.

Szabadok közterhei.
 Számos tehertől mentesek, melyek a jobbágyokat terhelték, de bizonyos terheik nekik is
voltak :
 uralkodónak évi ajándékot adtak
 megvendégelték őt és kíséretét
 hadi kiadásokra adóztak, egy idő után ez állandó hadiadóvá vált (“Heribannum”
=rendszeres ajándék)
 az egyháznak tized járt
 A szolga latin neve=litus, ő a nem szabad mark-tag. A szabadhoz közelálló szolga,
leginkább a római klienshez hasonlít. “Mündling”=olyan személy, aki védelem alatt áll.
Alávetett szolga a szigorúbb kifejezés.
 A szolgák között privilegizált: aki a Meier=majoros, aki a háztartást gondozza, ill. akik a
többi szolgát felügyelik.
 A Bauer elnevezés a földön maradottakat jelenti.

Szolgaság keletkezik
 tipikus esetek : születés, fogságba esés, különleges okok.
1- Születés szerinti szolgaság nem egyértelmű, mert csak mindkét szülő
szolgasága által bizonyos a státusz. Egyéb esetekben többnyire a fiú az atyja, a leány
az anyja státuszát örökölte.
2- Szolgaságba menés : éhínség v. szegénység miatt lehetséges.
3- Szolgaság létesülhet büntetésként, akik nem tudták megfizetni a vérdíjat.
Ilyenkor magukat, gyermeküket, feleségüket időleges szolgaságba adták.
 A szolgák külső megjelenése mutatta alacsony társadalmi helyzetüket : vágott haj, rövid
és szoros ruha, gyűrűt csak nem nemesfémből készültet hordhattak. Nem fegyverképesek,
pajzsot nem hordhattak.
 A saját név csak a nemest illette meg, csak az előkelőknél volt családi név, a szolgák
uruk nevét viselték a “por” kiegészítéssel.
 Jogi helyzetük : -
 vérdíjat utánuk családjuk nem követelhet
 uruk számára kellett megölésük esetén jóvátételt fizetni.
 39

 szolga eladható, cserélhető, ajándékozható

 büntetésük is eltérő a szabadokétól
 A tulajdont illetően eltér a szabadok és szolgák jogállása szintén. A földre telepített
szolgának=Hörige van birtokjoga, keresményét megtarthatja. Ingatlan tulajdona
korlátozott, birtokra és használatra terjed ki, rendelkezési joga korlátozott.
 Szolgáltatásaik : gabona, állat, ruházat, pénz, évenként 2 alkalommal.
 Rendkívüli szolgáltatás : haláluk esetén, ill. esküvőjük alkalmával történik.
 A pénszolgáltatás fejpénz, többnyire és általában 4 dénár + változó telekadó is.
 A Markhoz tartozó területek és állatok : erdő, folyó, patak, beépítetlen mezők,
vadállatok, madarak és méhek.
 Nem tartozik a Markhoz : az a föld, ahová az eke behatolt, kertek, lakhelyekhez közeli
rétek, maguk a házak.

Mark mint védelmi közösség

 kiterjed : gazdátlanná váló földre az idegenek védelmére is.
 A Mark tulajok vezetője a Vogt, aki a népgyűlésen a bírói székben is elnököl.
 Ingatlan tulajdonhoz meghatározott számú háziállat tartása is tartozott. Megillette
a Mark közösség tagját a fakitermelési jog fűtésre és építkezésre. Nem teljes jogú
Mark-tagok, ill. szegények csak száraz gallyakat szedhettek. Szél által letarolt fa az
Isten házát illette.
 Markon belül kézművesség is volt: bőr és fafeldolgozás, és kovács mesterség.
 Markon belüli tulajdoni viták központi kérdése az állatok legeltetése.
 A telek jogi sorsa : házat, telket elidegeníthették a közösség tagjai, de a
szomszédoknak és a Vogtnak elővételi joga volt.
 Mark közösségeket határjelek választották el, többnyire a hegyek és folyók, de lehetett
határkő és határfa is. Ez nem egy hanem több kő volt, kihelyezésük ünnepélyesen történt.
A határjelként szerepelő fába keresztet véstek és szögeket vertek. Határkő kiásását, v. a
határjel megrongálását szigorú büntetéssel sújtották. Ha a határjel kétséges, párbaj döntött.

A család
 A család legtágabb értelemben véve nem csak rokonsági hanem politikai jelentőségű
kötelék. Véd- és békeközösség, ill. kihatással van a vagyonjogi intézményekre is. A
családtagon elkövetett sérelmet a vele kapcsolatban álló rokonság bosszulja meg, + segíti
őt esküjével v. a rá kivetett bírság fizetésével a büntető perekben.
 Védelem=mundium szerint vannak: védelmet gyakorlók (régen fegyverképesek)
védettek (nem fegyverképesek)
 Mundium 3 formája: - férji, -atyai, -gyámi

Házasság, házasságkötés a férj mundiuma.

 Házasságkötés 2 formája germánoknál: nőrablás, adásvétel
 Népjogok már csak az utóbbit ismerik, előbbi büntethetővé vált. A férjnek a hatalmat neje
felett meg kellett vásárolnia. A vételár igazodott a hajadon vérdíjához, később már
jelképessé vált.
 -! Az átadással a szerződés meg volt kötve=eljegyzésnek felel meg. Ahhoz viszont hogy a
házasság vagyonjogi kövekezményei is beálljanak a házasságot el kellett
hálni=consummatio. Az egyház követelte a házasulandók kölcsönös
megegyezését=consensus nuptialis, Kis Pipin korától fogva pedig a házasság papi
megáldását. !
 40

 Egyenlőtlen házasság fogalmát már e korszakban is ismerték, de még csak a szabad és

szolgasorú egyének közötti házasságra vonatkozott. Legtöbb népjog az ilyen házasságot
szolgasággal súlytotta.
 A vételártól megkülönböztetendő a hitbér=amit házasságkötés alaklmával a férj
megegyezés alapján adott nejének. Ez gyakran ingatlan javakból állt, a frankoknál szokás
volt a férj vagyonának harmadrészét lekötni. Egybekelést követőleg a férj nejének újabb
ajándékkal=morgengabe kedveskedett.
 Szokásban volt az is, hogy a nőt családja ruhákkal, ékszerekkel és bútorokkal ellássa.
Később ebből fejlődött ki a hozomány, mely a legtöbb népjog szerint a nő örökségébe
beszámított. Ezeket a vagyontárgyakat + a nő saját vagyonát a házasság alatt a férj
kezelte, használta. A férj halálával azonban a használat, ha gyermek nem volt a tulajdon is
a nőt illette meg. Nő halálával férjére + gyermekeire, gyermekek hiányában rokonaira
szállt a nő vagyona.

Atyai v. gyámi hatalom:

 A germánoknál kezdetben szinte korlátlan volt az atyai hatalom, később inkább csak
védhatalommá vált. Bizonyos életkor után a fegyverviselési korral, leány esetén idegen
mundiumba adással szabadult alóla. Emancipáció=ha a fiú részére az atya háztartást
rendezett be.
 A védelemre szoruló gyermek atyja halálával gyámi mundium alá került. Fiúkra
vonatkozólag nagykorúságig, lányokra férhez menésig tartott.
 Régen a gyámság az egész nemzetséget érintette, később azonban a legközelebbi
férfi rokont, s kivételesen az anyát.
 Az árva a király védelme alá jutott, aki ennek a gyakorlását főtisztjére v. a bíróságra
ruházta, amiből a bírói v. rendelt gyám intézménye fejlődött ki.
 Parentilla, a gyámságnál, örökösödésnél, házasságkötésnél a rokonság közelségére utal.
Rokonságot a germánoknál a parentilla szóval jelölték.
 Eredetileg az atyai házhoz tartozókat értette, később nagyatyai, majd szépatyai
rokonságot. Idővel a nagyatyai rokonság a 3. parentilla nevet kapta és így tovább
számítva a felmenőket fokonként. Eredeti parentilla az egyenlő mérvű rokonok, ők a
szűkebb család.
 A rokonság számítása “ízek” szerint történt, a test ízei szerint kötődtek
egymáshoz a rokonok. Legszűkebb rokonság a kebel, a tulajdonképpeni rokonságot
pedig a térdtől lefelé számították.
 A korai középkor végén már hetedízig tartott a rokonság számítása. E számítási
formát az egyház is elfogadta=computatio canonica, melynek a házasságkötési
tilalom esetén volt igazán jelentősége.

Az öröklés joga
 Vérségi, azaz törvényes örökösödést ismertek. A germánok korábban nem ismerték a
végrendelkezés jogát + a tv.-es öröklés is csak a ház tagjaira szorítkozott. A családi
kötelék megszűnése az öröklés jogának a megszűnését is jelentette. Az örökös nem
folytatta az örökhagyó vagyonjogi személyiségét. Germán örököst ezért az elhunyt
adósságaiért csak a hagyaték erejéig terjedő felelősség terhelte.
 Római jog és az egyház hatására a törvényi öröklés rendjén lazítottak, a végrendelkezés
korlátozott formáját biztosították.
 Az öröklés rendje a capitulárék szerint:
1; törvényes lemenők és pedig a törvényes fiúutódok, ilyenek hiányában nyernek jogot
a nőutódok az ősi örökségben. Ingó vagyonból a legtöbb népjog a fiú és
lányörökösöknek egyenlő osztályrészt adott.
 41

2; Mindig csak a legközelebbi lemenők voltak hivatva örökölni a távolabbiak feltétlen

kizárásával. Lemenők hiányában az oldalrokonok örökölnek a rokonság közelsége
szerint, legfeljebb a hetedik ízig. Vagy a felmenők, akik az ősi vagyonban sohasem
örökölnek, de a szerzeményi vagyonban az oldalrokonokat megelőző, ill. ezekkel
egyenlő igénnyel bírtak.
3; Hitvestárs csak a házassági jog által számára biztosított vagyonjogokat élvezte.
4; Ha vérbeli örökös nem volt, a hagyatékban a fiscus=kincstár részesült.
 A népjogok kivált a capitulárék helyt adnak a halál esetére való intézkedésnek, azért,
hogy az örökös mellett mások is vagyonjogi kedvezményben részesülhessenek.

Vagyonjog
 A korai feudalizmus idején a falubeli házhely + telek volt a család állandó birtoka.
Később a frankoknál a szántóföld állandóan megosztott, az időnkénti sorsvetés
megszűnt. Az állandó telek rendszere a IX. századra vált általánossá. A magánbirtok
gyarapodását elősegítette az irtásra való jog, az a munka jutalma gyanánt szolgált és
magántulajdonba került. Irtványra jogot a Mark közössége adott, ez a jog az uralkodót
is megillette az ún. királyi főtulajdonjogból folyóan.
 A kifejlett hűbériség a szolgálati és hűségi kötelék egész rendszerét jelenti. Az anyagi
viszonyok változása + védelem szükségessége + közterhek súlya létrehozta a
commendatiot. Kezét ura kezébe téve szegődött az ilyen szabad annak emberévé, aki neki
lovat, fegyvert, kivételesen telket adott. Aki magát commendálta az volt a vazallus, akinek
részére történt az a senior. A vazallus mindig csak szabad emberhez illő szolgálatra volt
seniora irányába kötelezve. Az ilyen vazallustól hűségesküt követeltek, hasonló ahhoz,
melyet a trustis=kíséret tagjaihoz tartozók tettek. A vazallus többnyire saját birtokán
tartózkodott. Urához védelmi és szolgálati viszonyban állott.
 A vazallitás a politikai életre nagy fontosságúvá vált, amikor a benefícium intézményével
kapcsolták össze. A benefícium legkorábban az egyházi birtokokon alakult ki. Precarium-
nak, majd benefíciumnak nevezték a meghatározott időre, majd élethossziglan,
kivételesen örökbérbe is, de mindig visszavonhatólag adott birtokot.
 Földesúr-jobbágy kapcsolat:
 Újabb birtokalakulatok jöttek létre, nagyobb területek állandó művelésre a szolga v. a
jobbágy használatába lettek adva. A jobbágy földhasználat fejében a földesúrnak
terményekben v. néha pénzben is megállapított bért=census fizetett, v. személyes v. ipari
és egyéb szolgálatokat teljesített.
 Paraszt telkek=mansusok általánossá váltak a kora középkor végére.
 Ún. “udvari jog”=Hofrecht : az ilyen szabályozás alatt álló birtokot, a
jobbágybirtokot beható szabályozás alá vették
 Vagyoni jogok rendezésében eltérés mutatkozik a germán jogban a rómaihoz képest. A
rómaiak a családi vagyon kezelését is a családatya hatalmába adták. A germánoknál erős
volt a nemzetségi szervezet, minek következtében egyes személyek az atyai hatalom alóli
kiválás után is a rokonság befolyása alatt maradtak. - Elsősorban az ingatlan tulajdonban
mutatkozott ez meg. A szabad magánbirtok=terra salica nem annyira az egyes, mint
inkább az egész rokonsághoz tartozónak tekintették, melyet az egyes családtag élvez,
hasznait húzza, sajátja gyanánt mindenkitől visszakövetelheti, de amelyről nem
rendelkezhet a nemzetség ellenére. A rokonsági elővásárlási és visszavásárlási jog
fejlődött ki e kötöttségből.
 A kora középkori vagyonjog legfontosabb fogalma éppen ezért a használattal összekötött
birtoklás volt. Ez okozza,hogy a feudális vagyonjog kétféle, ingatlanokra és ingóságokra
vonatkozó vagyonjog. A germán vagyonjog fő fogalma a Gewere, később possessio, amit
csak ingatlanra szereztek, majd csak a későbbi középkorban terjedt ki, mint általános
 42

fogalom. Kezdetben a birtokátruházás a frankoknál a tanúk jelenlétében történő

bevezetéssel=investitura történt. A római befolyás miatt az okmány átadásával történő
átruházás is általános lett. Elbirtoklás és öröklésen kívül birtok szerzésének egyedüli
módja e birtokátruházás volt.
 43

16. A kifejlett középkor magánjogi intézményei (család; házastársi vagyonjogok; öröklés

joga) HVG 1.245-253.

A család
 A nemzetségi kötelék jelentősége fokozatosan csökkent, előtérbe kerülnek a jobbágyi és
hűbéri viszonyok. A rokonsági kötelék jelentősége csökken a magánjog terén is. A
birtokjog terén az egyéni birtok erősödött a családival szemben. Jelentős mértékben a
végrendeleti öröklés honosodott meg a törvényi öröklés mellett. Korlátozva a törvényes
öröklésben résztvevők körét bizonyos öröklési rendszereket állapítanak meg.
 A házasság intézménye az egyház által kidolgozott szabályozás tárgya lesz.
 Megjelenik a papi nőtlenség=cölibátus.
 Kidolgozzák a házassági akadályokat, ebben e korszakban szorították vissza a
hetedik ízről a negyedik ízre a családi rokonsági akadályok határát.
 A házassági kötelék feloldhatatlansága jutott általános érvényre. Fellépett viszont
a bizonyos körülmények által meghatározott ágy- és asztaltóli elválás.
 A mennyasszony vásár megszűnt, de a család befolyása a házasságkötésre nem.
A beleegyezés folyton szükséges volt. Hiánya idővel a házasságkötést nem
érvénytelenítette, de bírságolást ill. örökjogvesztést vont maga után.
 A jobbágy hogy házasságot köthessen, urának beleegyezését kellett kikérnie, melyet
rendszerint pénzzel vásárolt meg. A hűbérjog a hűbérúrnak jelentékeny beavatkozási
jogot adott hűbérese házasságkötésébe. Megtilthatta neki, hogy nőt ellenséges
tartományból hozzon.
 A hűbért öröklő nő férjhezmenetele fejében adózni volt köteles=maritagium.
 Egyes városokban tiltották a nőknek idegen városbélihez menését, v. legalább is a
hozomány kiadását tiltották.
 Változatlan volt az a jogelv, hogy teljes jogérvényűvé a házasság csak az egybekelés
által lett, ennek megtörténtével szerezték meg a házastársi személyes és vagyoni jogokat.

Házastársi vagyonjogok
 A nőknek özvegység esetére vagyont biztosítottak szokásjogi és törvényi intézkedések,
anélkül, hogy a lemenők örökjogát sértenék.
 Az eljegyzés alkalmával volt szokás ígérni az özvegyi ellátást, a tartományi szokásjogok
értelmében a férj vagyonának megatározott részére haszonélvezeti jogot biztosítottak.
Hűbérbirtok nem lehetett tárgya özvegyi jognak. Később azonban kiterjeszthetővé vált. A
haszonélvezet csak a férj halála után illette meg a nőt.
 Az özvegyi jog mellett a hozomány intézménye mindinkább kifejlődött. A hozományt a
nő örökrészének egészben v. részben való kiszolgáltatásaként fogták fel.
 A házasság intézménye vagyonközösséget teremtett. A vagyon kezelője a férj, nőnek
intézkedése a vagyon vonatkozásában a férj beleegyezését igényelte. Ha a férj
vagyonkezelése a vagyonra veszélyessé vált, a nő ún. “ osztályt” kérhetett=az őt
megillető résznek különválasztása.
 A nem egyenjogú házasság fogalma a szolga és szabad státuszúak közötti házasságra
vonatkozott. A társadalmi különbségek a középkorban nagy jelentőségűek, különösen a
főrendűek körében, ahol házi szabályok követelték a hasonrangú házasságot, melynek
megszegését a nőt v. gyermekeket érintő joghátrányokkal sújtják.
 Ún. morganatikus v. balkézre kötött házasság a család politikai súlya fenntartására
irányuló gondoskodás eredménye. Olyan házassági egyezmény megkötése, ahol a nő az
egyébként őt megillető vagyonjogról lemondott. Az ilyen házasságból származó
gyermekek hűbéri örökjoggal nem rendelkeztek.
 44

Az atyai hatalom és gyámság :

 Atyai hatalom alá csak a törvényes házasságban nemzett gyerekek jutottak születésüknél
fogva. A törvénytelen születésűek nem. Őket súlyos joghátrányok érték. Fro.-ban,
Angliában, No.-ban annyira hátrányos helyzetűek voltak, hogy még anyjuk után sem
örökölhettek. A későbbi jog már elismerte a szülők kötelezettségét, törvénytelen
gyermekeiket tartsák és neveljék és ezeknek egyre több jogot biztosított szüleik
vagyonához. Előbb az anyai, később az apai vagyonra is.
 Törvénytelen gyermekére az atya csak törvényesítés útján szerezhetett hatalmat. Ezt a
törvényesítést a szülők utólagos házasságával érték el. Ez kihatott az öröklésre is.
 A római jogi adoptiót a késői középkorban sem ismerték, sőt volt ahol tiltották. A
gyermekké fogadás csak olyan örökbefogadás maradt, amely törvényes utódok hiányában
volt lehetséges.
 Atyai hatalom megszűnésének módja a késői középkorban is az atyai házból való kiválás
volt.

Gyámság :
 Kiskorú árva gyámságára nézve a középkori tartományi és városi jogok szabályai kevéssé
térnek el a törzsi jogoktól. Védelmi kötelességként fogták fel, a gyámság a legközelebbi
férfi rokonokat, néhol az anyát illette meg. A gyámság kiterjedt a személyre és
vagyonra.
 A kifejlett középkor legsajátosabb intézménye a hűbéri gyámság, melyet a
hűbérbirtok érdekében rendeztek. A kiskorú hűbéres kezében a hűbér nem felelt
meg rendeltetésének, a rajta lévő hadi és udvari szolgálatokat kiskorú nem
teljesíthette.
 A hűbéri gyámság kezdetben kegyesség, később kötelesség, amihez a kiskorú
hűbéres neveltetése és tartása is társult, ezért gyakorta a hűbérúr a kiskorú hűbéres
rokonainak engedte át a gyámság jogát. A hűbéres gyámság átvállalása nem volt
kötelező, csak a le nem terhelt, hanem jövedelmező birtok esetén vállalták a
rokonok.
 Akinek allodiális és hűbéres birtoka is volt, többféle gyámság alá tartozott, csak
később történik a két gyámság egybeolvadása.
 Gyámság és gondnokság közötti különbség a középkorban ismeretlen volt, aki
védelemre szorult v. szellemi, testi hiányok miatt perben önállóan nem szerepelhetett,
gyámság alá tartozott.

Az öröklés joga
 A család tagjainak kapcsolata élénk maradt, és az örökjog terén az örökhagyó akaratát
nem engedte túlsúlyra jutni a család egészének érdekei felett. A középkori öröklést az
jellemzi, hogy túlnyomóan a törvényen nyugszik, míg a végrendelkezés, noha tere
mindinkább tágul, még sokféle korlát közé van szorítva.
 - A törvényes öröklés rendjét a vérségi kapcsolat határozta meg, de csak törvényes
házasság esetén. Az öröklésre való képtelenség esetei szaporodtak, a család egyre
szűkebb körére korlátozódtak. Pl. :
 szerzetesi fogadalom
 polgári halál
 egyes betegségek v. némely testi hibák
 idegen tartományba költözés
 örökhagyó meggyilkolása v. megsebzése, bántalmazása, fogságból ki nem
szabadítása kizárást eredményeztek.
 45

 Ha voltak fiú utódok, a leányoknak sokáig nem volt törvényes örökjoguk, csak rangjuknak
megfelelő tartást kaptak és kiházasították őket. A jogegyenlőség a nők öröklési jogában
elsőként az ingó és szerzeményi vagyonra valósult meg. Később érvényesült az
ingatlanok, különösen az ősiek vonatkozásában.
 A lemenők öröklési rendjében elv volt, hogy az örökhagyóhoz legközelebb állók
örököltek a képviseleti elv mellőzésével. Képviseleti elv = hogy az örökhagyó
gyermekeknek korábbi elhalálozása esetén helyébe automatikusan az ő leszármazója
azaz az örökagyó unokája lépett.
 Az ősi vagyon lemenők hiányában mindig, szerzeményi vagyon pedig felmenők
hiányában az oldalágra szállt. Az ősi vagyont jelentő ingatlanokban az oldalági rokonok
ág szerint részesültek, atyától származó birtok atyai, anyától származó pedig anyai
ágon öröklődött.
 Ez alól az olasz városok voltak kivételek, ahol az ágbeli öröklés helyett a fokbéli lépett.
Szerzeményi és ingó vagyonnál nem az ágat, hanem a rokonsági fokot tekintették
mérvadónak.
 Rokonság hiányában a tartományúr, ill. a király öröklési joga érvényesült. Hitvestársnak
törvényes öröklési joga nem volt, azt a házassági szerződések rendezték. A nő férje
hagyatékából bizonyos ingóságokat követelhetett, v. általános szokásjogi intézmény
szerint egy évig haszonélvezeti jog illette meg.

Végintézkedés különböző nemei :

 A végintézkedés eleinte csak hagyományok rendelése és hagyatékhoz tartozó tárgyi
elosztása érdekében készült. A végintézkedések között megkülönböztethető:
végrendelet=testamentum fiókvégrendelet.
 Az idetartozó formaságok sokfélék voltak. Legszokásosabbak a hatóság v. hiteles hely
előtti bevallás formájában készült végrendeletek, idővel a tanúk előtt készült végrendelet.
 Csak ingók és szerzeményi vagyon lehettek a végrendelkezés rendes tárgyai, ősi
vagyonnál pedig legfeljebb egy részére terjedhetett ki.
 Nagy szerepet játszottak az örökösödési szerződések. Egyik formája az örökségről
lemondás, mely többnyire a család nő tagjai részéről annak férfi tagjai javára történt.

A hűbérben való öröklés rendje :

A hűbérbirtok öröklési rendjére kétféle rendszer honosodott meg Fro.-ban és
Angliában. Itt a hűbérek oszthatatlansága volt a szabály, a német és olasz hűbéri jogban a
hűbérek rendszerint oszthatóak, csak kivételesen volt oszthatatlansága megállapítva. A hűbér
oszthatatlansága következtében a hűbéres utódai nem mind örökölték, csak egyre szállott át,
többnyire az elsőszülöttség rendje szerint. Utóbb születettekre az apanagium és paragium (=
az örökös meghatározott részeket átadott, v. a hűbérbirtok nagyobb részét alhűbérbe
adta) volt érvényben.

Vagyonjog
 A vagyonjog kétféle : ingatlan ingó vagyon joga.
 Ellentétben a római joggal nem jogalapjuk, hanem tárgyuk szerint osztályozták a
vagyoni kereseteket is. Különbözött a birtokjog a birtok tárgyának természete és
rendeltetése szerint pl. allodiális, hűbéri, polgári, paraszti birtokjog.

Ingatlan szerzése és védelme :

 Ingatlan vagyonra jogot szerezni öröklés, bíróság v. hatóság előtti lemondás v. bírói
ítélettel és az ezeket követő ünnepélyes birtokba helyezéssel=investitura lehetett +
 46

elbirtoklás is létezett. A birtokváltozás által sértett jogigények érvényesítésére 1 év, 1 nap

határidő volt, melynek elmulasztása az igény elvesztésével járt.
 A 1 év 1 napig tartó jóhiszemű birtoklás csak a szorosabban vett birtokkereset ellen
védett, nem az ellen, aki a birtokban erősebb jogát bizonyíthatta. Ilyenek keresete
ellenében csak huzamosabb 10, majd 20 ill. 30 évi, egyházi javaknál 40, királyi fiscussal
szemben 100 évi elbirtoklás igazolása használt.
 A középkori jogkönyvekben tekintélyes helyet foglaltak el a birtokvédelmek.

Az allod- és hűbérbirtok joga :

 Az allodium teljesen szabad birtok, melyet pusztán a tartományúrnak, ill. fejedelemnek
teljesítendő szolgálatok vagyis közkötelességek terheltek és amely csak a családtól volt
függő. Allodbirtokról a korai középkor vagyonjogában kialakult intézmények továbbéltek.
 A hűbér azzal jellemezhető, hogy nem köz, hanem magántermészetű szolgálatok
terhelték, melyekkel a hűbér birtokosa a hűbérúrnak tartozott.
 A kifejlett középkorban hűbér alatt nemcsak ingatlant, hanem valamely jogot is
értettek. A hűbér is további adományozás (alhűbér) tárgya lehetett. Elvben minden hűbér
nemesi hűbér, csak nemesi szolgálat pl. katonai terhelhette.
 Rendes hűbérhez tartozott továbbá a részvétel a hűbéri bíráskodásban és bizonyos
udvari tisztségeknek, teendőknek teljesítése. Ehhez járult a hűbérúr segélyezése :
 hűbérúrnak a fogságból való kiváltása
 keresztes háborúba indulása
 lányának férjhez adása
 fiának lovaggá avatása alkalmával + még egyéb a hűbéri szerződésben külön
meghatározott esetekben.
 A hűbér természete lényegesen megváltozott, amikor a hűbéri szolgálatok nagyrészt v.
elenyésztek v. megváltás útján adókká váltak.
 A középkor előrehaladtával a nők is nyerhettek hűbért. A hűbérbirtok
elidegeníthetővé vált, de a hűbérúrnak átruházási illetéket kellett fizetni, ill. a hűbérúr az
elővásárlás jogával élhetett.

A paraszti és polgári birtok :

 A nemesi birtok több jobbágy v. paraszttelekből állt, melynek számához mérték nagyságát
is. Olyan birtok, melynek kiterjedése egy jobbágytelket nem haladott meg, v. ahol csak
egynéhány jobbágytelekből állot, lehetett szabadbirtok, de birtokosát nemesi
közszolgálatra nem képesíthette. Ezért több rendbeli nem nemesi teher sújtotta, birtokosát
pedig nem vették mindenütt nemes számba. Ilyen az ún. paraszti birtok, mely volt pl. É-
No.-ban, Svájcban, Skandináviában.
 A földesúr a kisbirtokos szabadot v. idegent, ha erdőségeket irtott, v. területeket kiszárított,
jelentékeny engedményekkel fogadott be. Így egyre általánosabbá vált a szabad paraszti
birtokrendszer. A termény- és munkaszolgáltatást a pénz bélretidíj váltotta fel.
 A jobbágybirtok elidegeníthető volta csak a XII. és XIII. században mondható
általánosnak. Eu. keleti országaiban a jobbágyság röghözkötése miatt a középkor végén
ismét megszűnt. A birtok átszállása a jobbágy utódaira elismert, a jobbágy öröklése
földesúri kiváltságlevelekben részletesen van szabályozva. Idővel a jobbágy számára
több-kevesebb végrendelkezési jog is megnyílott.
 A nem nemesi birtok másik főbb neme a polgái birtok a városok szabadságának
biztosításával jött létre, ezt megelőzően a polgár birtoka a parasztbirtoktól lényegesen nem
különbözött. A szabadsághoz jutott városban a polgári közösség lett a városi terület urává
és birtokosává, és a polgári birtok a nemesi birtokhoz vált hasonlatossá : a birtok terhei
 47

nem magánjogiak, hanem csak közjogiak. A közterhek azonban nem hadi jellegűek,
hanem elsősorban pénzbeliek.
 Minden a pogári birtokra vonatkozó jog átruházásának a városi hatóság előtt kellett
végbemennie, azt egy erre a célra rendelt nyilvántartási könyvbe=Stadtbuchba
bevezették, és erről pecsét alatt okmányt állítottak ki.
 A polgári birtok megszerzésére és fölötte való rendelkezésre a jogot a városjog
szabályozta. Elsősorban ez annak a következménye, hogy a pogári birtok nem a hadi v.
politikai, hanem az ipari és kereskedelmi tevékenység gyümölcse. A polgári tulajdon és
vagyonjog kialakításában nagy szerepet játszottak az ipari és kereskedelmi
társaságok=corps.
 A városjogban a pénzügyletek, kereskedelmi és tengeri hajózási ügyletek +
ingatlanforgalom is élénk volt ez gyakran új ügyleti formákhoz vezetett, pl.
járadék, elzálogosítási ügylet.
 A kelet-német városokban és falvakban általános az öröklési képesség joga.
Az alapítóokmányok “libere possidere”=szabad birtoklás kifejezést
használják, de ez nem az adómentességet, hanem a birtok feletti rendelkezés
szabadságát jelenti.
 Nem a tulajdon válik örökölhetővé, hanem az öröklési képesség vezet a
tulajdon képződéséhez.
 A privát telkeken épülő házak mellett a városjogban ismertek a város
allodtulajdonán épülő középületek mellett az ugyanilyen telkekre épülő
üzletek és bérlakások is.
 Az “örökjószág” mellett a “nyereségi vagyon”=copschat a kereskedelmi
vagyont jelenti, a kereskedelmi tevékenység során keletkezik. Aki copschat-ot
kivisz a városból az vámot fizet. A források arról is szólnak, hogy ilyen
vagyonnal nők is rendelkezhetnek. A kereskedelmi vagyon fölött a
rendelkezési jog korlátlan. Kerekedelmi vagyonhoz tartoztak a követelések is.
 48

17. Vagyonjog és kötelmi jog a középkorban HVG 1.242-245; 250-253.

 49

18. A büntetőjog kezdetei, az állami büntetőjog, az ügyész szerepének változása HVG

1.269-274. + Előadás anyaga
 A germán államok megalapítása után is érvényesül a nagycsalád fejének büntető
hatalma a családtagokkal szemben, de a súlyosabb bcselekmények kivizsgálása, majd a
büntetése a hatalom helyi és kp.-i szerveire szállt át. A családon és nemzetségen
kívüliekkel szemben sokáig érvényesült a bosszú. Az állami büntetőhatalom
megszervezésével a bosszú megakadályozása egyre inkább feladattá vált. A népjogok
törekedtek a bosszú kiküszöbölésére és helyette az anyagi kárpótlás=kompozíció
bevezetésére. A jóvátételt előbb állatban v. mg.-i terményben, később pénzben szabták
meg. A népjogok legtöbb rendelkezése a jóvátételre vonatkozott.
 A korai népjogok büntetés-rendszere és bűnösség-felfogása a mágikus-archaikus
elemeket sem nélkülözte.
 A legmagasabb jóvátétel=vérdíj, az emberölésért járt. Összege eltérő volt aszerint,
hogy a bűnelkövető ill. sértett milyen társ.-i pozícióban volt.
 Ha a tettes nem tudta kifizetni a váltságdíjat, meghatározott szertartás keretében
mint pl. a Lex Salica szerinti “rögdobással” háríthatta át kötelezettéségét a
nemzetségi tagokra.A kötelezett személy háza küszöbére állva a vállán keresztül a
ház belsejében álló legközelebbi nemzetségi tagokhoz dobja a rögöt, ezzel áthárírja
a kötelezettséget, majd átugorja a palánkot, mintegy jelezve, hogy kilép a
közösségből.
 Ha a vérdíjat a nemzetség nem tudja megfizetni, kitaszítják a tettest a közösségből,
ún. Vogelfrei lesz, ami azt jelenti, hogy bárki elfoghatja és megbüntetheti. A
jóvátétel összgéből a bíróság részesedést, “békepénzt”=fredus kapott.
 Voltak olyan cselekmények, melyek büntetése a halál pl.-árulás, vallási elleni bcs.
 A bűncselekmények mindig sértik a közösség békéjét, a sérelem kiküszöbölése a
közösség feladata is. Pl. eljárásjognál a nyomozásban való részvétel. A békeszegést a
korai népjogok szigorúan büntették, a büntetés többnyire mint hűtlenség esetén: halál.
Ismerte a korai feudális jog a testfenyítő ill. testcsonkító büntetéseket, de ezeket a
szolgasorúakra alkalmazták.
 A büntetés célja esősorban az okozott kár, sérelem kiküszöbölése, az eredeti állapot
helyreállítása. A büntetés mértéke az eredményekhez igazodott.
 A szándék figyelembevétele és a jogos védelem eseteinek rögzítése már a frank
jogban is megjelent.
 - A Lex Saxonum 804-ben még egyértelműen az eredmény-felelősség alapján állt=
Zufall-casu.
 A frank birodalom felosztása után a keleti frank birodalomban 895-ben Arnulf császár
által összehívott gyűlés Treburban hosszú listáját közli a magánbosszú tilalmának, és
bizonyos kiemelten fontos bűncselekmények megítéléséről is rendelkezik. Az egyházi
személyek és helyek védelme a büntetőjog elsődleges feladatai közé tartozott.
 Különbséget tesz a szándékos és gondatlan cselekmények között. Úgy
rendelkezik, sem egyházi, sem pedig világi személy nem fizet vérdíjat, ha
vétkessége v. gondatlansága nem állapítható meg.
 Ellentétben a Lex Saxonummal a véletlenül bekövetkezett károkért nem rendel
büntetést.
 A frank bir. felosztása után hatalmi labilitás viszonyai között nagy jelentőségű kérdés volt,
hogy a püspök igazságszolgáltató jogkörét megállapította olyan esetekre, amikor a világi
bíróságon való fellépése nem hozhatott eredményt, pl. amikor a rabló világi hatalmasság
volt. A büntetés az agyház által alkalmazott büntetési nem a kiközösítés.
 50

Az állami büntetőjog kialakulása

 A középkori jogrend megszilárdítása az egyház és az uralkodók összefogását igényelte.
Először az egyház igyekszik kiküszöbölni a magánharcot.
 Ezt a célt szolgálta az “isten békéje”=Treuga Dei, ill. a Pax Dei.
 Az első bizonyos időszakokban tiltotta a magánharcot, az utóbbi bizonyos
személyek védelmét szolgálta.
 Előbbi bizonyos objektumokra is kiterjedhetett.
 Az egyház a béke megsértőivel szemben egyházi és világi büntetést alkalmazott.
 Ez Fro.-ban alakult ki, de átvették a német birodalomban is. Első békeparancsot
Thüringiában adták ki, 1103-tól az első egész birodalomra kiterjedő béketörvény IV.
Henrik Mainzban kiadott törvénye.
 A békeparancsok a kiemelkedően súlyos bcselekményeket kemény büntetéssel
súlytották. Sokáig hiába fenyegette a békebontókat a jogközösségből való
kitaszítás=Acht, v. a törvényen kívül helyezés=Aberacht, nem értek el célt, a
császárok nem tudtak érvényt szerezni a békeparancsoknak.
 Voltak próbálkozások : a béke őrzését egy kapitányra és tizenkét tagból álló
testületre bízták, a széthúzó erők mégis ellenálltak.
 A közrend megrendülése vezetett az 1495-ös wormsi bir.-i gyűlés összehívására, az ott
kiadott örökös birodalmi békeparancs megfogalmazására, mely megtiltotta a
magánharcot, kötelezővé tette a jogviták bírósági elintézését.
 A békeparancsok nagy hatást gyakoroltak a büntetőjog és büntetőbíráskodás fejlődésére.
 A béketvk mutatják a büntetőjog közjogi jellegének erősödését. A lopás, rablás,
gyűjtogatás közbűncselekménynek minősül, azaz crimen. Büntetésük többé nem a
vérdíj megfizetése, hanem a testi büntetés. Az 1179-es békeparancsban már
megállapított kötelezettség közbűnözők mindenki általi üldözése, megjelent tehát a
nyomozóelv a hivatalból való eljárás kötelezettsége.

Közép-európai jogfejlődés körében.

 A XIV. század első felében III. Kázmér trónralépve a száttagoltság káoszát akarta
felszámolni 1346-1356 között több gyűlésen, amit Wislicában tartottak, alkotott
statutummal. Eredetileg 25 szakaszból állt, majd később még 34 szakasszal bővítették.
Kis-Lengyelország=Krakkó és környéke jogát fogalmazta meg.
 A büntetőjog terén fontos azoknak az okoknak a megjelölése, melyek mentesítenek a
büntetőjogi felelősség alól.
 Ezek között szerepel a vérbosszú is.
 Szóbeli v. tettleges kényszerítés v. az utasításra elkövetett cselekmény, v. a “mezei
tolvaj”=jobbágy személye ellen gyakorolt erőszak mentesül a felelősségre vonás
alól.
 A statutum célja a béke fenntartása.
 -A bűncselekményeket 2 csoportba sorolja: aszerint, hogy - királyi tisztviselő, v.maga
az uralkodó a bírói fórum (itt nem feltétlenül a személyes bíráskodásról van szó)
 Az első kategóriába a bcselekmények széles körét sorolták, és többnyire magánvádra
jártak el. Kifejezetten királyi bírósághoz tartozó ügyek voltak : a felségsértés (ur. +
családtagjai elleni cselekmények), árulás, lázadás, ur. ellenségéhez pártolás. Ide vonták
még az egyház és ált.-ban a katolikus vallás elleni cselekményeket.
 XIII. sz-ban kiadott joggyűjtemények a királyi bíróságok hatáskörébe utalt bcselekmények
széles körét különböztetik meg. Pl.: Ph. Beaumanoir jogkönyve, Coutumes de Beauvaisis :
 A kiemelkedően súlyos bűncselekményeket sorolja fel, melyek a király bírói széke elé
tartoznak. Ezek között az emberölésnek már három alakzatát különbözteti meg a
 51

motivációk alapján. Ezek : - előre megfontoltság, - aljas indokból, amit árulásként

definiál, “más embert vita hevében öl meg”.
 Az árulás fogalmi körébe sorolja azt a magatartást is, mikor a cselekményt más által
hajtatja végre a bűnelkövető, v. olyan súlyosan bántalmaz valakit, hogy az nyomorékká
válik.
 A nők megbecstelenítését is a legsúlyosabb bűntettek közé sorolja.
 Halálbüntetéssel sújtható még :
 gyújtogatás, minek büntetése akasztás + vagyonelkobzás.
 A tolvaj büntetése is hasonló.
 “Aki hitében tévelyeg” + a sodomiát elkövető büntetése elégetés +
vagyonelkobzás.
 Pénzhamisítók büntetése akasztás + vagyonelkobzás.
 A büntetőjog európai fejlődéstörténetének összefoglalásaként elmondható, hogy a XII. sz-
tól kezdődően fokozódott az állam, ill. az ur. igénye a bűncselekmények megtorló
büntetésére, a bűncselekményekkel szembeni hathatósabb védelemre.
 Tért hódított a büntetések körében az ún. kriminális büntetés = a bűnelkövető
személyére irányuló szigorú büntetés, mindenekelőtt a testfenyítő- és halálbüntetés.
 A büntetések terén szigorú társadalmi diszkrimináció érvényesült, a büntetés mértéke + a
végrehajtásának módját illetően.
 Enyhébb büntetés sújtotta a klerikusokat, mint a világiakat, a lovagokat, mint a
parasztokat. Az elkövetett cselekményt tükrözte a büntetés formája.
 A halálbüntetést különböző formában alkalmazták :
 férfiaknál : a társ.-I helyzettől v. bűntett jellegétől függően a lefejezést, akasztást,
felnégyelést, kerékbetörést.
 nőknél : a vízbefojtás, elevenen eltemetés.
 A testcsonkító és testfenyítő büntetéseket főbüntetésként és mellékbüntetésként is
alkalmazták.
 A városokban gyakran alkalmazták a száműzetést és a szabadságvesztés büntetést is.
 Széles körben alkalmazták továbbá a megszégyenítő büntetéseket : pellengérre állítás,
haj lenyírása.
 A germán büntetési forma továbbélése volt az ún. “levelesítés”=Acht, mely eredetileg a
tettes életének elvételét + vagyonának elpusztítását jelentette, később a büntetés
megválthatóvá vált.
 A büntetőjogi felelősség továbbra is elsősorban a cselekmény által okozott kár
nagyságához igazodott, de egyre inkább megjelent a cselekményt elkövető szándékának
vizsgálata, az előre megfontolt és felindulásban elkövetett cselekmények
megkülönböztetése is.
 52

19. A büntetőjog tudományának kialakulása, modern büntetőjog, büntetőjogi iskolák HVG

1.275-278; HVG II. 423-427.

A büntetőjogi iskolák:
A polgári büntetőjog kezdeti, az abszolutizmusok ellenében az emberi jogokra, a
humanizmusra és a garanciákra támaszkodó, egységes álláspontja a polgári forradalmakat és
polgári átalakulásokat követően széttöredezett. Eredetileg egyoldalú, az államhatalmat
biztosítékokkal körülbástyázni szándékozó álláspontja lassan megváltozott. A harc úgy
helyeződött át a hangsúly a társadalmi problémák indukálta kérdésekre. Immáron nem az volt
a kérdés, hogy hogyan lehet megóvni a társadalmat, az emberi jogokat a monarchiák despota
hajlamaival, az abszolút államok büntető terrorjával szemben, hanem hogy hogyan
orvosolhatók, illetőleg hogyan kezelhetők a polgári társadalom bajai, s mindebben mit lehet
tenni büntetőjogi eszközökkel.

Klasszikus büntetőjogi iskola:

A klasszikus büntetőjogi iskola a polgári átalakulások során kialakult az ancien régime
tagadására és az emberi jogok védelmére építő rendszer kereteit adta. Egyenlőtlenségek
rendszere, a születési alapokon csoportosító megítéltetés, az egyenlőtlen, önkényes, kegyetlen
és barbár büntetések, a tömegesen alkalmazott halálbüntetés és a testet megcsonkító
szankciók, a kodifikálatlan és partikuláris büntetőgyakorlat, ezzel összefüggésben a rosszul
vagy egyáltalán nem definiált bűncselekményi tényállások, az innominat bűncselekmények, a
represszió visszaéléseivel szembeni védtelenség, a lelkiismereti kérdésekbe behatoló
büntetőjog ellenében a polgárság ideológusai egy garanciális büntetőjog képét vázolták fel. A
rendszer középpontjában az ember elidegeníthetetlen jogai, a személyes biztonság és a
jogegyenlőség állottak, a törvény előtti egyenlőség, a humanizmus, egységesen szabályozott
büntetőjog jelszavait tűzte zászlajára.
Kialakult a büntetőjog tudomány első polgári irányzata., a klasszikus vagy dogmatikus
iskola.

Tett büntetőjog:
A tett büntetőjogi szemlélet elterelte a figyelmet az elkövetőről. A megelőző
büntetőjog hangsúlyosan csak a személyes körülményeket döntőnek tekintő szemléletével
szemben a tettre helyezte a hangsúlyt.
Háttérbe szorította a személyes körülményeket.

Igazságosság princípiuma.
A proporcionalitás szerint a büntetés nagyságát a cselekmény eredménye minősíti,
annak veszélyessége szabja meg. Minél súlyosabb a bűncselekmény, annál nagyobb a
büntetés. A bűncselekmény veszélyességéhez viszonyítva is vizsgálták az arányosságot.
Alaptétel volt az ember választási szabadsága. Jó és rossz között, amiért kétely nélkül
viselhette a felelősséget. A bűnösségen alapuló felelősséget fogadta el, mely kizárta a se
szándékosnak, se gondatlannak nem tekinthető elkövető megbüntetését. A klasszikus iskola
eszköze a jogászi precizitás volt. A visszaélések és önkény lehetőségét kizáró részletekbe
menő pontos világos dogmatika.
Szűk körre szorította a bírói mérlegelést, a tényállások olykor túlzott részletezésével
megbénította a törvénykező szellemet. A klasszikus iskola egy speciális kor terméke volt,
melyben különleges feladatot ruházott rá a polgári átalakulás.
 53

Reformiskolák:
A megváltozott társadalmi körülmények a tagadás és a védekezés értelmetlenné és
időszerűtlenné válása új eszméknek engedett teret. Rövid idő alatt végbement jelentős,
minden réteget érintő társadalmi változás és az azt követő tudományos fejlődés szemléleti
átalakulást eredményezett.

Kriminálszociológia:
A reformiskoláknak nevezett büntetőjogi irányzatok a klasszikus felfogástól eltérően
nem a tett, hanem a tettes környékén vizsgálódtak. A szociológiai iskola a kriminalitás okait a
társadalomban kereste. A rossz társadalmi helyzet, a kedvezőtlen környezet, az alkoholizmus,
a nyomor, a műveletlenség a kiváltója a bűnözésnek. Alaptétele a determinizmus volt. (az
embert nem szabad akarata, hanem a társadalmi környezete viszi a bűn útjára.)
Az iskola több ágra szakadt: s a kriminálszociológiai irányzatnak olyan elágazásai
születtek mint a francia szociológiai iskola, az olasz pozitivista iskola, az olasz harmadik
iskola és a szocialista iskola. A kriminál szociológia képviselőinek történeti érdeme a tett
központúság trónfosztása, a tettes rehabilitálása. Az akkor forradalmi tézis ma közhelynek hat
a büntetőjogászok és kriminológusok számára, a bűnözésre a büntetőjog nem tud gyógyírt
kínálni, annak okai a társadalomban gyökereznek, s ott is kell megoldani azokat.

Kriminálantropológia:
1876-ban publikálta nagy hatású művét Cesare Lombroso, a turini börtönorvos, majd
intézetigazgató. Szerinte a bűnözés oka az emberben keresendő, testi rendellenességekben,
öröklött hajlamokban, betegségekben rejlik . a megelőzést szerves egységbe kapcsolta.
Végrehajtotta a bűnelkövetők csoportosítását, mely szerint különböztetett született, szokásos,
alkalmi, szenvedély és őrült bűzöző között. Ezzel megalapozta a bűnözők osztályozását, mely
a reformiskolák egyik nagy újításaként került át a praxisba. A kriminálantropológiai iskola
veszélyes büntetőjogi eszközt is intézményesített. Bevezette a biztonsági intézkedések
fogalmát a büntetőjogba.

Tettesbüntetőjog:
A tettes büntetőjogi iskoláknak nevezett irányzatok egészen új szemléletet vittek a
kriminológiai vizsgálásokba s ezen keresztül a büntetőjogi tudományosságba.
Az új irányok vitték be a büntetőjogba a társadalmi és természettudományokat,
amelyek azután átjárták a büntetőjog egész területét.
A reformiskolák forradalmasították a büntetőjogot.
A reformerek megoldási javaslatainak központi eleme volt az individualizáció.
Jelentős hatást gyakorolt a jogszabályok alakulására is. Kettéválasztották az ún.
megrögzött bűntettesek irányában szükségesnek tartott eszközök kutatását, illetve az alkalmi
bűnözők nevelésének, javításának ügyét.
A jogalkotás 3 kategóriába sorolta a bűnösöket:
- fiatalkorúak,
- alkalmi bűnözők
- megrögzött, közveszélyes bűnelkövetők kategóriájába.
 54

Megrögzött bűntettesek:
Az alkalmi bűnözés ellen hatékonynak bizonyuló eszközök nem nyújtottak védelmet a
megrögzött, szokásszerű recidív bűnösök ellen. Elterjedtek az újabb büntetésekkel
kapcsolatosan alkalmazandó megoldások. Visszaesők, előtérbe került a büntetőjogi viták,
vagy a közveszélyes bűnözők kategóriája.
A közveszélyesek körét nagyjából három bűnözőcsoportra terjesztették ki. Mindhárom
csoportba sorolt elkövetők a szokásszerű bűnözés alapján kerültek a közveszélyesek közé. A
visszaesők evidens módon a törzsét képezték a legveszélyesebb tettesként
nyilvántartottaknak.
A másik két csoportot pedig potenciális elkövető mivolta következtében sorolták ide.
- abnormális beteg és az életmódjukból eredően bűnözők (munkakerülők, koldusok,
csavargók, prostituáltak). Felvetődött a büntetések szigorítása,speciális intézetek létesítése,
munkáltatásra koncentráló intézetek felállítása, az elítélt-biztosítás,szabadságvesztés.
A tudomány a századfordulóra leválasztotta a bűnözők büntetendő csoportjáról a
serdületlenek és az abnormálisok kategóriáját. A büntethető bűnelkövetők osztályának is két
szélső rétege igényel elbánást. Az enyhe bűntettesek ugyan teljes beszámítási képességgel
rendelkeznek, bűnösségük foka azonban különlegesen alacsony. Fiatalkorúak, a felindulásból,
menthető okból vagy gondatlanul bűnözők.
 55

20. Az abszolutizmus büntetőjoga, reform-törekvések HVGI. 278-283.

Az abszolutista hatalom mindig szigorú büntetőjogra támaszkodik az esetleges társ.
megmozdulások miatt.

Németország, Franciaország, Ausztria kódexekben rögzítette a bj törvényeket, ennek

ellenére nem volt jogegység, mivel nagy volt a bírói önkény, ahány bíróság, annyi
joggyakorlat érvényesült.

Felségsértés: általában pol. jellegű cselekmények: az állam rendjének veszélyeztetése,

uralkodó v családtagjának bántalmazása, pénzhamisítás, önkényes adóztatás, sértő röpiratok,
párbajtilalom megsértése. A bj felelősség a tettes ártatlan családtagjait is terhelte.
Isteni felség sértése: eretnekség, szakadárság, szentségtörés, házasságtörés, bigámia,
kamattilalom megsértése. Az eretneküldözés speciális felderítéssel történt (tortúra),
büntetésük általában máglyahalál.
A büntetések az elmebetegeket és kiskorúakat is sújtották.

BJ REFORMTÖREKVÉSEK
Montesquieu: A törvények szelleme Hobbes: Leviathan, Beccaria: Bűntett és büntetés
Kritizálták: Áttekinthetetlen bj normák, tisztázatlan fogalmak, bj normák nem
nyilvánosak, nincs kodifikálva.
Követendő elvek:
1. prevenció: bűntettet megelőzni, nem csak büntetni
2. legalitás: nullum crimen sine lege
3. nullum poena s l: analógiát ne alkalmazzon a bíró
4. vallási elemek kizárása: a bünt. nem megtisztítás!
Büntetések:
ellenezték a halált, csonkítást, száműzetést
pártolták: fenyítés, kényszerlakhely, pénzb, szabvesz

II. JÓZSEF 1787. Sanctio Criminalis Josephina: eltörölte a halálbüntetést,

--nullum crimen sine lege elvet rögzítette,
--rögzítette a bünt. maximumort és minimumot, --megkülönböztette a
minősített/súlyos és privilegizált/enyhébb esetekre fixált tételeket
--isteni felség elleni bcs körét szűkítette
Túl újszerű volt, nem sokáig volt érvényben

II. LIPÓT TOSCANAI BÜNTETŐKÓDEXE 1786

Bevonta a jogtudókat is az előkészítésbe
Eltörölte: halálbüntetés, tortúrát, felségsértést
Pozitívumai: legsúlyosabb bűntett a hatalommal való visszaélés, letartóztatni csak írásos
paranccsal, és csak szabvesztéssel járó bcs esetében lehet, börtönök állapotát rendezni
kívánta, az ártatlanul elítélt kártalanítást igényelhet, szabályozta az elévülést.
Negatívumai: nem foglalja össze a büntető anyagi és eljárásjogi jog egészét. A helyi
jogforrásokat nem helyezi hatályon kívül.
 56

21. A Code Civil HVG II. 3 86-392. | Előadás anyaga

Előzmények: Ancien regime /abszolutizmus jogrendszere ellentmondásos volt, az ipar

és a kereskedelem korlátokba ütközött: árszabályozás, belső vámok, rossz útviszonyok. A
forradalmi polgárság egységes, korszerű jogot kívánt: „amely ésszerűségen, emberségen és
természetjogon alapul”

A forradalom: szabaddá tette az ipart és kereskedelmet, a régi intézményeket (céhek,

kamarák) felszámolta. Számos jogszabály született a magánjogi viszonyokat illetően, ezek
előkészítették a Code Civilt és a Code de Commerce-t. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés már
1791-ben megfogalmazta, hogy szükséges megalkotni a polgári törvénykönyvet.

CODE CIVILE 1804 NAPOLEON

Szakított a hűbéri renddel és lefektette a modern polgári jogrend alapjait. Könnyen
érthetően fogalmazták meg, szabatos, világos szerkesztéssel.
A törvénykönyv bevezető része a hatálybalépésről és a törvény kötelező jellegéről szól.

1. KÖNYV: SZEMÉLYEKRŐL
Polgári jogok élvezetésről és elvesztéséről (polg. halál), a polg.jogok gyakorlása nem
függ össze az állampolgársággal.
Házasság: POLGÁRI hivatalnok előtt, nyilvánosan, 2x kihirdetve érvényes.
Házasságból eredő kölcsönös jog és kötelezettség: hűség, segítség ápolás. Férfi: oltalom,
eltartás, nő: együttlakás, engedelmesség ügyleti korlátok (férji hatalom alatt)
Házasság felbontását bíróság mondja ki, okai: házastárs halála, törvényes válás, polgári
halál. Többé nem kelhetnek egybe, új házasság kötése biz. időkorlátokkal, a házasságtörést
elkövető fél bűntársával nem házasodhat, ágytól asztaltól elválás.
Gyermekek: Vélelem szerint a házasságban fogant gyermek apja a férj, megtagadható
távollét vagy tehetetlenség esetében. (180/300nap) Születési okiratokat(örökbefogadást,
elismerést) polgári jegyzőkönyvbe vezetik. Megjelenik a családi tanács intézménye,
hivatalból, 6 rokon összehívásával áll fel

2. KÖNYV: A DOLGOKRÓL (római alapokon)

A dolgok felosztása:
Ingatlanok: telek, épület, lábon lévő dolog, gyümölcs a fán, ingatlannal átadott állat v
tárgy (pl. bérletbe)
Ingók: Testek, melyek egyik helyről a másikra átvihetők, akár maguktól mozognak,
akár idegen erőtől. Illetve olyan kötelezvény v. kereset, mely tárgya ingóság.
Kötelmek: A szerződés egyesség, melynél fogva egy vagy több személy arra vállal
kötelezettséget, hogy valamit tesz, vagy elmulaszt. Lehet kétoldalú/egyoldalú,
ingyenes/visszterhes vagy csere. Érvényességi kellékek: beleegyezés, szerz. képesség tárgy és
jogalap megléte.
Munkaszerződések: csak meghatározott időre és munkára köthető! (jobbágyi korlátlan
viszony ellen)

3. KÖNYV: A TULAJDON SZERZÉSMÓDJAIRÓL

Örökösödés (természetes v. polgári halál útján)
Ajándékozás (inter vivos/mortis causa)
Kötelem, Növedék, Egyesülés, Elbirtoklás, Kincstalálá
Uratlan javak az államot illetik!!!
 57

22. A Code de Commerce HVG II. 393-396.1 Előadás anyaga

Napóleon kereskedelmi törvénykönyvét 1807-ben fogadták el, és 1800.jan.1-én lépett

hatályba.
Szerkezete a modern kódexeknek megfelelő: a fogalmakat az általánostól a különös
felé haladva határozza meg.
1.könyv a kereskedő fogalmát határozza meg, a tevékenységből kiindulva.
Társasági formák:
1. Közkereseti társaság: több személy közös tevékenységre alapítja, név szerint vesz
részt benne, közösen viselik a kötelezettségeket.
2. Betéti társaság: a tagok megh. tőkével vesznek részt, közös név alatt, a felelősség
csak a tőke erejéig
3. Részvénytársaság: Nem a tagok neve alatt alakul,mivel a nevet a tevékenység
határozza meg. Alapításához, módosításához, feloszlatásához kormányeng. szükséges.
Részvényeket bocsát ki, meghatalmazottak irányítják.
Váltójog: A váltót kibocsátó a neki átadott pénzösszeg fejében arra kötelezi magát,
hogy más helyen, (más pénznemben) történjen a kifizetés.
A váltó létesítő elemei: megnevezése, dátum, fizetendő összeg, a fizető személy
megnevezése, kifizetés helye, ideje, módja, rendelkezés a másik személyről. Váltó 3
személye: kibocsátó=intézményező, kötelezett=intézményezett,
akinek a kifizetést teljesítik=intézményes
Tengeri kereskedelmi jog: A kódex legterjedelmesebb része. Szabályozza a hajó,
annak rakománya és személyzete viszonyait.
Csődről és a vagyoni bukásról 3. könyv:
A csőd beállta az az időpont, mikor a kereskedő a kifizetéseket beszünteti.
vagyonbukott az a kereskedő, aki súlyosan eladósodott, (vétségi bíróság) csaló vagyonbukott,
aki csalást is elkövet emellett, felette büntető bíróság jár el.
A kereskedelmi bíróság eljárása és szervezete 4. könyv
A kereskedelmi és a polgári jogi bíróság nem feltétlenül esik egybe

Hatott a német és a legtöbb európai állam jogalkotására.

 58

23. Az Osztrák Polgári Törvénykönyv elkészítése és szerkezete HVG II. 400-401. +

Előadás anyaga

18. sz: jogegységesítési törekvések, oka a tartományi eltérések miatti

jogbizonytalanság. Cél a kodifikáció, melynek előkészületei több, mint 60 évig tartottak.
1767: Codex Teresianus: (Mária Ter.) nem lépett hatályba, de a későbbi kodifikáció
alapja.
1786. II József személy és családjogi törvénykönyve
1796: Magánjogi törvénykönyv tervezete
1811. II. Ferenc császár: OPTK kihirdetése. Zárt, rendezett egységes normarendszer.
Hatott rá a római jog, a német jog, kánonjog és a természetjog.

OPTK beosztása:
1. rész: SZEMÉLYEKRŐL: tartalmazza a személyi jogon kívül a családi jog számos
intézményét: házasság, szülők és gyermekek viszonya, gyámság és gondnokság.
2. rész DOLGOKRÓL: Első szakasza a dologi jogot tartalmazza, a második a kötelmi
jogot.
3. rész: A SZEMÉLYI ÉS DOLOGI JOGOK KÖZÖS MEGHATÁROZÁSAI : Az 1.
és 2. rész közös vonatkozásai, jogviszonyok átváltoztatása, elévülés, elbirtoklás van benne.

A tulajdon: abszolút és korlátlan, de feudális maradványként védi a családi

hitbizomány intézményét, célja a nagybirtokok és főúri vagyon egyben tartása.
Telekkönyv bevezetése: megkönnyíti az ingatlanforgalmat, hitelügyleteket. Birtoklap
(ingatlan fekvése, nagysága) tulajdoni lap (tulajdonos és a jogi korlátozások, teherlap
(ingatlant terhelő zálogjogok)

OPTK hatálya: Osztrák örökös tartományok, OMM, Magyar Királyság (1853-61),

Románia, Csehszlovákia, Lengyelo., Jugoszl. Liechtenstein 1918-ig.

Az Osztrák Polgári Törvénykönyv

 Az 1811-ben kiadott és 1812.január 1-én hatályba lépett osztrák magánjogi kódexről
joggal állapíthatjuk meg, hogy stílusának, a hézagok kitöltésére és az interpretációra
kifejlesztett mechanizmusoknak köszönhetően egyfajta időtlenséget nyert el, ami a
„hatályos jog és az élő jogtörténet határterületévé” tette.
 A magyar jogtörténetnek is része volt egészen a 20. Század közepéig, és emellett e
magyar kodifikáció késése miatta bírói jogfejlődés folyamatosan merít belőle.
 Az örökös tartományokban többszöri kezdeményesé ellenére a jogegységesítési
munkálatokat ténylegesen 1753-mal egy udvari kompilációs bizottság kezdet meg. 1766-
ban bemutatott sokkötetes mű, a Codex Teresianus csalódást okozott, mert túltengett
benne a római jog, a kazuisztika s száraz tankönyvként jelent meg. Az újonnan beindított
más megoldásokat kereső munkálatok ugyan gyakran leálltak, de már II. József uralkodás
idején részeredmények után az ún. Horten-féle javaslat első része mint Josepinisches
bürgerleichs Gesetzbuch mégis kiadásra került.
 1794 – Martini-féle javaslat; lényegesen rövidebb, feszesebb lett elődeinél, a természetjogi
gondolkodás mélyebben áthatotta, noha egy revíziós bizottság közjogi szemlélettel
nyomban hozzálátott átdolgozásához. Az évtizedes kimunkálást három, megint csak
hosszadalmas olvasási eljárás zárta le, és a kódex Allgemeines Bürgerliches Gesetbuch
néven lépett 1812 január 1-vel hatályba.
 59

 A törvénykönyv három része 1502 szakaszt ölel fel. A fogalmi fegyelmezettség és

szisztematikus zártság messze a porosz ALR fölé emeli, és annak mindent
szabályozni kívánó törekvésével szemben az OPTK mértéktartását igazolta az idő
 Életereje, az, hogy évtizedek világpolitikai viharai élte túl, mindenképpen magas
kodifikációs minősége mellett tanúskodik. Ugyanakkor rugalmasan illesztették be a
rendszerébe a résznovellákat, amint az például az 1914-’15 és ’16-os,
szükségrendeletekkel véghez vitt részleges reform bizonyítja.
 60

24. A magánjogi szabályozás német földön és a Bürgerliches Gesetzbuch megalkotása

HVG II. 402-410.

A német polgári törvénykönyv (Bürgerliches Gesetzbuch)

Az előzmények
 A német polgárság megkésettsége a jogi kodifikációk, így a polgárjog terén is éreztette
hatását
 A területi szétaprózódással természetesen együtt járt a jog szétaprózódása is, vegyült
egymással a római jog recipiálása, a pandektisztika a helyi jog.
 A napóleoni hódítás következtében a Franciaországban bekebelezett területeken
folyamatosan életbe léptették a modern francia jogot, így a Code Civilt is. A francia
jogalkotás termékei főként a Rajna mentén hatottak és az egész 19.század folyamán
hatályban maradtak, a privátszféra alapvető jogviszonyait rögzítve egyfajta
alkotmánypótlék szerepét is betöltötték, hisz 1815 után német térségben polgári
alkotmányok nem keletkeztek, A rajnai Szövetség államai közül módosításokkal és
mellékletekkel több délnémet állam szintén figyelembe vette jogalkotásában a Code
Civilt.
 1814-ben Thibaut heidelbergi irataiban a nemzeti kodifikációt sürgette, amikor a
szövevényes ellentmondó, idegen eredetű római jog és az elavult német jog helyett azt
javasolta, hogy a polgári állapotok megerősítésre egy egyszerű, a nép követelményeinek
megfelelő egységes kódexet dolgozzanak ki. Savigny válasziratában elvetette annak
lelhetőségét, hogy az érvényesülő, hatályos jogot új, jobb jog megalkotásával fel lehetne
cserélni.

A törvénykönyv megalkotásának folyamata

 A német egysége megteremtésével a Birodalmi Gyűlés 1873-ban a teljes magánjog
szabályozására kapott hatásköre. Ettől kezdve BGB majdani hatálybalépéséig (1900) több
mint negyedszázad telt, el, többlépcsős, tanulságos kodifikációs folyamattal;
 Az „előzetes bizottság” öt jogásza javaslatot tett a kidolgozandó kodifikáció menetére,
módszereire. 1874-ben véleményük alapján a Szövetségei Tanács 11 tagú bizottságot
hívott össze. A bizottság termékét, az első javaslatot 1887-ben adták át a birodalmi
kancellárnak, és 1888-ban öt könyvben nyilvánosságra hozták. A kritika elsősorban az
alsóbb társadalmi rétegek figyelmen kívül maradását kifogásolta, szóvá tette továbbá a
német jogfejlődésnek nem elegendő, a római jogi elemeknek túlzott felhasználását, a
tankönyvszerű, doktriner megfogalmazásainak problémáját is.
 Az igazságügy minisztérium kinyomtatta 8 kötetben a észrevételeket, és egy új bizottság
dolgozta át a tervezetet 1891-’95 között. A második tervezetet újabb simítások után
harmadik olvasatban 1896-ban tárgyalta a Reichstag és nagy többséggel elfogadta.

A BGB jellemzői
 A pandektajogi hagyományokat követő ötös tagolású BGB nyelvezete magasan fejlett
szakmai nyelv, amelyet az egyszerű jogkövető sokszor nem ért, de filigrán műszer a
jogász kezében
 Jellegzetesen bizottsági munka.
 Társadalomképe jellegzetesen polgári; a negyedik rend egyre erőteljesebben jelentkező
igényeit nem veszi figyelembe. A teljesség igényének sem tud megfelelni, hiszen számos
fontos területet (pl.: bányajog, erdőjog) a tartományi jog szabályoz.
 A külföldi jogrendek a BGB-ből tudományos, jogtechnikai előnyei miatt szívesen
merítettek; Svájc, Törökország, Japán, Brazília
61
 62

25. A Svájci Ptk (ZGB) főbb jellemzői, szerepe az európai jogfejlődésben - Előadás
anyaga
KODIFIKÁCIÓ
A kodifikáció: (a ’kódex’ = könyv szóra utalva) a joganyag egymással szorosan
összefüggő, más területektől elhatárolható részének rendszerezett formában történő
közzététele. A kódex a mai jogász számára a legmegfelelőbb forma, mert rendezett formában
ismertté teszi a jogot. Ismertté teszi a jogalkalmazók és ismertté teszi a jogkövetők, az
állampolgárok számára.

A kontinentális jogfejlődés ugyancsak jelentő a német-római és a francia úttól részben

eltérő, részben azokat ötvöző iránya az időben későbbi, talán ezért a legkorszerűbbnek
mondható svájci államszövetségi alkotmány által lehetővé tett egységes magánjogi
kodifikáció, amelynek jelentős hatása volt az I. világháború előtti és utáni magyar jogalkotási
törekvésekre.

Előzmények:
 Julius Caesar Helvetia néven csatolta a Római Birodalomhoz a későbbi Svájc
területeit.
 Alemannokból, burgundokból és romanizált helyi lakosságból állt a népesség.
 A frank és később a Német-római Birodalomhoz tartozott.
 Kereskedelem és hadi stratégia szempontjából fontos terület.
 A XIII. sz-tól egyes városok, territóriumok ún. birodalom közvetlen státuszt szereztek,
melyet elsősorban a Habsburgok veszélyeztettek.
 1291-ben: Swyz, Uri és Unterwalden vád- és dacszövetséget kötött az autonómiájuk
megvédése érdekében.
 A XIV. sz-ban a katonai sikerek hatására bővültek az állam területei és erősödött a
kantonok szövetsége (svájci gyalogság kiváló), érdek- és befolyásköre növekedett az
eskü teremtette szövetségnek. Zsoldosaik Európa összes országában elhelyezkedtek.
 1499-ben a szövetség de facto kivált a Német-római Birodalomból.

Az önálló államszövetség bonyolult szervezeti rendet hozott létre:

 régi kantonok
 új kantonok
 csatlakozottak
 közös uralmi területek
- Ezeknek a bonyolult rendszere az államszövetség.
 A reformáció 2 fontos képviselője, Kálvin János és Ulrich Zwingli is svájci
származású volt.
 1648-ban a westfáliai béke de jure is elismeri a svájci állam szuveneritását.
 1798-ban francia megszállás→ Helvét Köztársaság létrejötte→ francia mintára
kialakított államszervezet, szinte teljes centralizáció.
 1803-1813: Napóleon részben helyreállította a régi közjogi rendet, mert az újításoknak
hevesen ellenálltak a svájciak.
 1815-ben a bécsi kongresszuson Svájc örök semlegességet kapott. Kongresszusi
hatalmak garantálták területi sérthetetlenségét is. (19 kanton)
 Konföderációs paktumot hoztak létre → ez decentralizációt jelentett, fokozódott a
kantonok önállósága. (1847-ben 7 szövetségi kanton külön szövetséget kötött, de ezt a
svájci kormány fegyveresen leverte.)
 63

 1848-ban új szövetségi alkotmány: ez alapján Svájc olyan kantonok szövetségese,

melyek saját alkotmánnyal, törvényhozással és végrehajtó apparátussal rendelkeznek
(az amerikai és belga alkotmány mintáját követték).
A XIX. század elején még a Code nagy utánzatai voltak hatályban a francia és olasz
nyelvi vidékeken, más kantonok az ABGB alapján alkottak kódexeket, míg további csoportok
az ősi szokásjogi jogrendszereknek hódoltak. Azonban már a Szövetség hatalomnyerése és a
jogegységesítés előtt megindultak a modern, szabadságot ünneplő kodifikációk. Így 1854-ben
a zürichi kanton megalkotja magánjogi törvénykönyvét, amely nagyhatású törvénykönyv
erősen kötődik a hazai joghoz, azt eredeti módon inkorporálja a Gemeines Recht rendszerébe.

Államszervezet szövetségi szinten:

1.) Kétkamarás országgyűlés:
a. • Nemzeti Tanács→ az alsóház népképviseleti jellegű (3 évre választották)
b. • Államtanács→ a felsőház föderatív jellegű (kantonok egyenlő képviseletének
elve)
2.) Szövetségi Tanács:
a. - a végrehajtás szerve (kormányzás)
b. - 7 tagú, a két ház által közösen 3 évre választott testület
c. - egy-egy évre rotációval a tagok közül állam- és kormányfőt választanak
d. - közvetlen demokrácia érvényesülése: népszavazás (dönt a törv
ényjavaslatokról) és népi kezdeményezés
 minden olyan ügy a kantonok hatáskörében maradt, amit az alkotmány nem rendelt
szövetségi hatáskörbe
 egyes községekben és kantonokban fennmaradtak a régi, germán formákra
emlékeztető fórumok.
 Fontos az első rangúan felszerelt svájci hadsereg.
 Semlegessége miatt Svájc nemzetközi szervezetek székhelye lett (Vörös-kereszt,
Népszövetség)
A század második felében A fokozatosan felmerül a jog egységesítésének igénye, mert
a kantonközi kereskedelem és a népmozgás növekedése a kantonális jogok gyakori
kollíziójához vezetett, és ezáltal a kollíziós jog aránytalanul nagy jelentőségre tett szert
(Zweigert-Kötz). Erre figyelemmel élénk alkotmányjogi vita alakult ki atekintetben, hogy
legyen-e hatásköre a föderális (szövetségi) törvényhozásnak a kantonokkal szemben a
magánjogi szabályozás tekintetében. Korábban a helvét köztársasági alkotmány már 1798-ban
előírta az állam polgári jogának egységes törvénybe foglalását. A vita eredményeként az
1874-es alkotmányreform a magánjog tárgyköréből a kötelmi és kereskedelmi jog
szabályozását szövetségi hatáskörbe utalta.

Az 1874-es alkotmánymódosítás létrehozta:

- Szövetségi Törvényszéket
- - az elemi iskolákat szövetségi felügyelet alá helyezte
- - a nép közvetlen törvénykezdeményezési jogot kapot t.
A hatáskör-módosításról szóló alkotmányreform eredményeként 1881. június 14-én a
Szövetség egységes kötelmi jogi törvényt alkotott: Obligationenrecht (OR), amely 33 címben
a kereskedelmi, váltó-, csekk- és az ingóságokra vonatkozó dologi jog szabályait foglalta
magába. A svájci OR elsődlegesen az 1861. évi német kereskedelmi törvényen, továbbá az
1865. évi drezdai tervezeten alapult, de figyelemmel volt a svájci kantonok jogának sajátos
hagyományaira is.
 64

A ZGB (a svájci Ptk.)

A svájci jogtörténet igen változatos képet mutat, de törekedtek a XIX. sz-ban a teljes
kodifikációra. 1884-ben a svájci jogászegylet egy átfogó összehasonlító kutatómunka
elkészítését határozta el, amelynek célja volt, hogy tárja fel az egyes kantonok magán jogát, és
nyissa meg az utat a szövetségi jog egységesítése irányába. A munkát a nagy tehetségű Eugen
Huber baseli professzor végezte el, aki azután ennek a kutatásnak a felhasználásával egyetlen
emberként megalkotta a polgári törvénykönyv alaptervezetét, amelyet 1907. december 10-én
a Svájci Parlament (Nemzeti Tanács és az Államtanács) törvényerőre emelt, és 1912. január
1-jével életbe léptetett.
A germanista jogkörön belül sajátos helyet foglal el a híres svájci ZGB (Zivilges
etzbuch, 1912.), hiszen mind közül ez született a legkésőbb. A ZGB-t tehát 1907-ben
szavazták meg és 1912. január 1-jén lépett hatályba: közérthető, támaszkodott a hazai jogi
tradíciókra.

 A svájci ZGB (1907)” a monopolkapitalizmus korának Code civilje”.

A század elejének jogtudománya erős hatást gyakorolt rá. Ez a század eleji jogtudomány
azt hangsúlyozta, hogy bár a törvénykönyveknek közérthetőnek kell lenniük, de a
jogalkalmazó kezét nem szabad nagyon megkötni, hiszen csak így tud a változó élettel és a
mindig egyedi jogesetek kívánalmaival összhangban a legigazságosabban dönteni.
A Schweizerisches Zivilgesetzbuch (1907) (ZGB) személyi, családi, öröklési és dologi jogi
részekből áll, amelyhez tartalmilag hozzáigazították az OR szabályait, és azt ötödik részként a
kódexhez kapcsolták. A törvénymű a francia, német és olasz kantonok jogának szerencsés
egybeolvasztása. Sokkal erőteljesebben érezhető rajta a germán jogi hatás, mint a német
BGB-n. Huber szándéka szerint a kódexnek mindenki számára érthetőnek kell lennie.
A kódex elkerüli a „szakzsargont”, tiszta és hatásos kifejezéseket használ, a vez ető
alapelvekre fekteti a súlyt, továbbá a fogalmak elaszticitása (rugalmassága), világos
fogalmazás és érthető nyelvezet jellemzi. A ZGB a családi jogot is felölelő személyi jogot, az
öröklési jogot, a dologi jogot és a törvénybe beépített, ahhoz hozzácsatolt kötelmi jogot
foglalja egységes kódexbe.
A BGB-vel szemben, a ZGB törvénynek nincs általános része, az egyes átfogóbb közös
szabályokat a megfelelő részek (tulajdonjog, családjog, szerződések) elején találjuk meg.
A kódexre az ún. generálklauzulák (általános jogelvek) erőteljes használata jellemző,
azokat a bírónak kell konkretizálnia úgy, hogy azok alapján szabályt, modelleket,
standardokat alakít ki, meghatározza az esetcsoportok lényegi ismérveit.
A jogalkalmazó bírónak széleskörű mozgásszabadságot, szabad mérlegelési lehetőséget
biztosít. Híres 1. cikkének (2) bekezdésében a bírót a törvényhozói székbe ülteti. Ezzel
összefüggésben mondja a francia Francois Gény, hogy „Valószínűleg ez az első eset, hogy egy
modern törvényhozó hivatalosan elismerte – és pedig egy nagyszerű formulával – azt a tényt,
hogy a bíró az ő munkájának nélkülözhetetlen segítőtársa.”
A Zivilgesetzbuch szándékosan homályos bizonyos pontokon, annak érdekében, hogy
a bíró a lehető legmegfelelőbb megoldást találhassa meg az adott esetben. Nyitott rendszerű,
lehetővé teszi, a bírák saját mérlegelését az ítélkezésnél
Ennek érdekében igen kiterjedten használja a generál-klauzulákat (általános
rendelkezések), melyeket a bíró egyedi esetekben kell, hogy értelmezzen.
 65

A Svájci PTK alapelve: ha a jogalkalmazó joghézagot tapasztal, az adott esetben a

szokásjog nem ad támpontot, olyan elvet alkalmazhat, amelyet törvénybe iktatna ha ő lenne a
törvényhozó. A jogalkalmazó átveszi a törvényhozó funkcióját.
Svájci magánjogi törvény (ZGB) 1912-ben lépett hatályba. Jellemző vonása pl. az
utaló magatartás intézményének kidolgozása. ZGB-t jellemzi az érthető nyelvezet, világos
fogalmazás, valamint az általánosított szerződési feltételek s zabályozása.
A ZGB-t jellemzi továbbá a XX. századra elterjedt általánosított szerződési feltételek
(blankettaszerződések) szabályozása.
Ezen vonások olyan jó benyomást gyakoroltak a nemzetközi gazdasági kapcsolatok
alanyaira, hogy a nemzetközi magánjogban a leggyakrabban használatos semleges jog (ún.
harmadik ország jogának kikötése esetleges szerződési viták választott bíróság útján történő
elbírálására) ma is a svájci ZGB.
A magyar jogfejlődés szempontjából a ZGB nem elhanyagolható tényező, hiszen
joghézag-mentességet valló szemlé1ete és szerkezete áthatotta a harminc éven át alaki
jogforrási jelleget nélkülözve is a magánjog quasi-jogforrásaként funkcionáló, 1928-as
Magánjogi Törvényjavaslatunkat.

A ZGB hatása: Több helyen építettek rá, vagy átvették:

 Olaszország; Görögország; Liechtenstein. A ZGB Törökországban teljes átvételre került
(„total reception”)
 Törökország: -1922: Kemal Atatürk létrehozta a Köztársaságot- 1926: Török Ptk-ként
szinte szóról szóra átvették és hatályba léptették a svájci Ptk-t ( a török törvény a svájci
Kötelmi Jogi Törvényt is magába foglalja)
 1978. ban új kanton, Jura néven.
 Svájci banktitok→ a sötét eredetű pénzek kikezdték ezt az intézményt.
 A politikai életben a XX. sz-ban a nők fokozott szerepet kaptak
 Ismételten szerepelnek a népszavazásokon az idegenekkel kapcsolatos kérdése.
 66

26. Az angol jog forrásai és rendszere: common law, equity - Előadás anyaga

Az angolszász jog forrásai, jellemzői:

A kontinentális jogforrási rendszertől sajátosan eltért az angol szigetország joga. Az
angolszász jogrendszer folyamatosan fejlődött a modern időkig. Kiformált öntudattal
rendelkező nemzeti jogászrend működtette, képzettségüket akár több mint 10 év alatt, a
gyakorlatban szerezték (ellentétben a kontinens egyetemre járó leendő jogászaival). Az
angolszász jogrendszer elutasította a római jog recepcióját (1235-ös mertoni statutúmban),
megakadályozta idegen jogászok bejövetelét. Mégis, a jogképzés technikája mutat több rokon
vonást is a római jogfejlesztési módszerekkel (a kánonjogon keresztül gyakorolt hatást a
kancelláriai bíráskodásra, így az equityre).
 3 fő jellemzője:
o tradicionális jelleg (a jogi emlékezet 1189-ig ment vissza)
o processzualitás (a peres eljárási formák előtérbe helyezése)
o precedensrendszer (konkrét ügyekben a döntést a felsőbíróságok korábban hozott
döntéseire alapozva hozták)
 Az angol jogforrási rendszer 3 pillére:
o common law (a közönséges, vagyis a szokásjog)
o equity (a méltányosság joga) - esetjog
o statute law (a törvényi, vagyis az írott jog)

Common law:
 precedenseken alapuló jog (ezt a performákat engedélyező királyi parancsok, a magánosok
által írt jogkönyvek, ill. az ún. évkönyvek a XII. sz-tól rögzítették) – tehát nem kodifikált,
mégis írott jog.
 bíróságok az esetjognak tulajdonítottak legnagyobb jelentőséget, ha az adott bírói precedens
jogszerű volta ellen nem volt bizonyíték 1189-ig visszanyúlóan.
 anyaga megmerevedett, mert lezárt számú és tényállású performával bírt.
 az 1285-ben kiadott II. westminsteri statútum megtiltotta újabb, nem bevett parancsok
kiadását.
 a per során vesztes lett a felperes, ha nem megfelelő performákat kért, a bíróság
ragaszkodott a parancsban leírt anyagi jogi tartalomhoz
 a common law középpontjában tehát a precedens áll, mely a jog forrása és bizonyítéka. A
magasabb bíróság részéről korábban kifejtett tehát az alacsonyabb bíróság az azonos ill. hasonló
ügyekben alkalmazza.
 a writ-rendszerrel (performa-rendszerrel) a XIX. sz. 2. felében számolt le az angol jog, a
precedensekre épülő common law azonban a mai napig fennáll.

Equity:
 A lordkancellár által a Court of Chancery
 ítélkezése során alkalmazott esetjog
 Kialakulásához a common law formalizmusa vezetett, mely nem felelt meg a méltányosság
követelményeinek: a jogkereső felek a bíróságok döntései ellen gyakran a királyhoz fordultak
jogorvoslatért, aki a kérvények elbírálásával a kancellárt bízta meg.
 A kancellár a döntését nem a jogi érvelésre (sokszor nem is volt jogász), hanem lelkiismeretére,
élettapasztalatára, belső meggyőződésére alapozta.
 A XVI. sz-tól az equity rendezett joggá kezdett válni.

Statute law:
 Edward idejében tett szert nagy jelentőségre
 második virágkora a XIX. sz-tól napjainkig tart
 67

 összetevői:
o 1.) ASSIZE: az uralkodó és a tanács közreműködésével keletkezett
o 2.) PETITION: a rendi országgyűlés kérvényei
o 3.) BILL: a rendi gyűlés törvényhozásra alkalmas megszövegezett tervezetei
o 4.) ACT: királyi szentesítéssel törvényerőre emelt bill
o 5.) ORDINANCE: egyedi ügyben hozott uralkodói rendelet

Angliában a common low összegyűjtése Glanvill által.

Az Angol common law és equity eljárás:

 Edward korából 12. sz származik a common law elnevezés, azaz az a jog amely közös és
minden angolt megillet, ha az szabad, szemben a ius proprium-mal, amely valamely közösség
helyi joga.
 Jellemzője az archaikus joggal szemben, hogy professzionális bírák racionális kikérdezésén
alapuló eljárása akció formulák betartásával. kontinentális jogtól jelentősen eltér (vagyis nem
deduktív). A királyi bíróságok, mint elsőfokú bíróságok alakulnak ki és működnek.
 A common law a királyi bírák gyakorlatában fejlődik ki, később az Inns of Court (bírósághoz
fűződő jogi iskola) oktatják. Az angol bíróságon a szabad polgár megtartja fontosságát nem a
népgyűlésen (volk-moot), hanem a Jury-ben (a szomszédság fontos a tények igazolásában).
 A központi bíróság: Curia Regis, egyháziak és világi lordok ítélkeznek. Ekkor még a helyi
bíróságok (county, hundred) az ügyek többségét látják el királyi tisztségviselőkkel. De működik a
földesúri bíróság is a (Manorial Court). Ganvill mint Curiae minores-t említi.
 A 13. sz során kialakul a Curia Regisen belül King’s Bench: régi tradicionális bíróság kevesek
részére.
 Common Pleas- az a királyi bíróság, amelynek ítéletével szemben a King’s Bench-hez lehet
fordulni.
 A Court of Common Pleas a Westminsterben ülésezik és nyitva a szabad státuszú perlekedők előtt.
Itt formálódik a common law, mert már nem bárók, hanem tanult bírák bíráskodnak. Sokan
közülük klerikusok.
 A 12-13.sz már clerkek (királyi jegyzők) működnek mellettük, akik a bar (bírói pulpitus) mellett
jutottak karrierhez. 1316-tól már nincsenek egyházi személyek ezen a bíróságon.
 A common law sikerének okai: Egységes eljárási rendszer a helyi bíróságok kusza rendszerével
szemben.

Write rendszer: a 12-13. sz., ha a panaszos nem megfelelő performát választja, pervesztes
lesz. A panaszok csak bizonyos köre kapja meg az uralkodó figyelmességéből kifolyóan azt a
jogot, hogy kiküldött bírák hallgassák meg a jogeseteket. Megkülönböztetendő az Original
Write mert a per a királyi udvarban kezdődik
 Write formák:
o a föld jogtalan elfoglalása- nevel disseisen
o vita arról, hogy a patronus kit ajánl plébánosként a püspöknek bizonyos templomokba –
darrein presentmen
o annak a perlése, ha a lord visszautasítja, hogy elfogadja az előző vazallus fiának
hűségesküjét, és beiktatását az atyai hűbérbe – mort of ancestor
o vita arról hogy hol fekszik vagy egyházi természetű-e egy hűbérbirtok. Következmény: fizet-
e szolgálatot vagy pénzt – utrum
o adós figyelmeztetése, hogy fizessen vissza bizonyos összeget – debt
o az adós keresete, hogy kész fizetni zálogot a hitelezőnek – gaga (zálog)
o serf elszökése az uradalomból – naifty
o a bailif visszautasítja az elszámolást – account.

A parancsokat A eredetileg a helyi bíróság lordjához intézték, hogy szolgáltasson

igazságot a panaszosnak, aki megkapta a write- ot. Ez a parancsforma a write of right. A
pracipe write végrehajtási parancs. Előbbi utasításokat, mint Judical Writs azaz a per
 68

lefolytatásával kapcsolatos parancsnak is nevezik. Ugyanakkor az Oxfordi Provizió nem ad a

kancellárnak ellenőrizhetetlen hatalmat az original writs kiadására, azokat a királyi
jóváhagyástól tette függővé.

A jury: II. Henrik a nagy assiza-val elrendelte, hogy a védekező a föld tulajdonára
vonatkozó perben választhatja a jury-t a párbaj helyett. Később kiterjesztik az original writs
esetekre.
Lényege:
- 12 ember a szomszédságból ad eskü alatt verdictet
- - a vizsgált során a perlekedők tény és jogkérdésekre egyszerre keresik a választ.
- - 1361 statutum nyilvános tárgyaláson történjék a bizonyítás,
- - okleveles bizonyítás kerül előtérbe.

A fellebezés:
 a common law polgári perekben kezdetben nem ismerik a fellebbezést, az csak a büntető perekben
van.
 Nincs kialakult hierarchiája a bíróságoknak,
 Egyetlen jogorvoslat a régi perből: a hamis ítélet ellen az uralkodóhoz fordulni
 Később lehetséges vádemelés a jury tagjaival szemben, illetve új jury felállítása,
 A write of false judgement (hamis eljárással szembeni write) nehezen emelhető királyi bírósággal
szemben ezért kialakul a write of error ( tévedés az ügyben write) amely a King’s Bench-hez
jutattja az ügyet.

Cuo rt of Chancery: a legtöbb európai jog különbséget tesz strict jog és méltányosság
között. Ugyan ez érvényesül Angliában a common law és equity bíráskodás különbségében.
Mindkettő azonban királyi bíróság.
Holdsworth szerint a common law perekben a tanúkkal való bizonyítás volt a döntő,
hogy a kérelmező ezt kikerülhesse, fordul az equity felé.
Pl.: ha com equity mon law szerint érvénytelen a szerződésforma hibák miatt az
lehetőséget adott a szerződés tartalmának átalakítására.

Equity szerinti eljárás:

 a kancellár és segítői klerikusok voltak,
 eljárásuk jobban kötődött a római-kánonjogi eljáráshoz
 a Court of Chancery azáltal kerül szembe a common law tradíciókkal hogy itt:
 nincs original write jury sincs azaz az angol jog két speciális eljárásjogi intézménye hiányzik.

Az eljárás lefolyása:
 a panaszos fél a kancellárhoz vagy a kancelláriai bírósághoz kérvénnyel fordul,
 a tény és jog különválasztása helyett egyes bíró vizsgálja az ügyet és dönt,
 a tanúknak és egyéb bizonyítékoknak a kancellár belső meggyőződése ad súlyt,
 a középkorban a Court of Chancery javíthatta a common law bíróságok téves ítéleteit, de nem lett
annak fellebbezési bírósága.

Virágzó feudalizmus jogforrása:

 A bírói szokásjog kiemelkedő szerephez jutott Angliában. Az angol feudális jog éppen a bírói
szokásjog korai és alapos rögzítésében tért el a kontinens többi államától.
 A kialakult központi bírói szervezet nem sokkal a normann hódítás után megkezdte az angolszász
és normann intézmények összeolvasztását. Az erős királyi hatalom a bírói gyakorlatot és a királyi
tisztségviselők működését az ország egész területén kikényszerítette, ezáltal a partikularizmusnak
 69

kisebb tér nyílott. Ezért válhatott a királyi bíróságok joggyakorlatában formálódott precedens jog
az egész országban uralkodó jogforrássá. A XII. századtól kialakuló szervezettel rendelkező
főbíróságok magukhoz vonták a fontosabb büntető és polgári pereket. Az utazó bírák pedig az
egész ország területén bírói hatáskörrel rendelkeztek, a vidéki bíróságokon érvényt szereztek a
királyi kúria joggyakorlatának.
 A folyamatos bírósági joggyakorlat magyarázza az angol jogkönyvek korai megjelenését és nagy
jelentőségét. Az első jogi munkák egy-egy nagytekintélyű uralkodó nevéhez fűződtek (pl. 1100
körül Henrik király törvényei). A királyi bíróság precedens jogának (common law) nagyhatású
összegyűjtése Ranulph de Glanwill főbíró nevéhez fűződő jogkönyvvel kezdődött (1180 körül). A
munka a királyi bíróság döntéseihez=writ fűz eljárásjogi és anyagi jogi megjegyzéseket.
 A jogászi hivatás formálása szempontjából korszakos mű Henry Bracton könyve “Anglia
törvényeiről és szokásjogáról” amely a XIII. század közepén íródott. A mű addigi szokatlan
teljességgel foglalta össze a bírósági szokásjogot. Mintegy 2000 jogesetet dolgozott fel. Erősen
vitatott a római jog felhasználásának mértéke. Hatása mintegy 500 éven át érvényesült.
 Az angol perjog megismeréséhez járult hozzá a jogesetek feljegyzései. A XIII. század végén a
bíróságon dolgozó bírák, ügyvédek és jegyzők maguk és kollégáik használatára lejegyezték az
érdekesebb pereket, a bírói és ügyvédi nyilatkozatokkal együtt. Ezek a feljegyzések az
Évkönyvek=Year Books néven állandósultak és később nyomtatásban is megjelentek. Később
kivonatok készültek belőlük, ilyen, pl. a forradalom előtti nagynevű főbíró Edward Coke
“Institutio”-i.

Királyi jogalkotás:
Az angol jogforrások között a parlament működése korán rögzült. A törvényalkotás
angol mintáját a kontinens államaiban modellnek tekintették.
A parlament a XIV. század elejétől kezdve már nem csak elfogadja a király és
tanácsának határozatait, hanem maga is megfogalmaz kéréseket=petition, azaz egyes
személyek és közösségek kívánságait, amelyet az uralkodónak átadnak, aki a parlamentben
előterjeszti azokat. Az egyre rendszeresebben és szervezettebben működő parlament nem
elégszik meg a kívánságok közlésével, hanem megszövegezi a javaslatokat
(törvényjavaslatokat=bill), amelyet az uralkodónak miután a parlament elfogadja, csak
szentesítenie kellett, s így jött létre a parlament és uralkodó együttes tevékenysége
eredményeként az “act”. A törvények azonban csak a Tudor időben lesznek elsődleges
jogforrássá elsősorban a földbirtokjog és a büntetőjog terén.

Utazó és békebírák:
központi kormányzatot erősítik A jogszolgáltatás az angol . Egyrészt elég korán
kialakul az udvari bíráskodás (a korona joga!), ill. több kö onti bíróság, másrészt zp mind a
vidékre kiküldött utazóbírák, mind pedig a békebírák kinevezése végig királyi jogkör marad.
Ez elősegíti a szokásjog, a common law egységesítését is. Szintén a központi, ill. királyi
bíráskodást erősítette, hogy az 1164-es Clarendoni Constitutiok és az 1179-es Clarendoni
Assisa szerint az egyháziak ügyeinek nagy része (világi birtokpereik és büntetőügyeik) az
uralkodó, ill. a királyi bíróságok elé tartoztak.
A lovagrendűek szívesen vállaltak királyi megbízatásokat, amelyek ugyan "nobile
officium" -nak, tehát fizetés nélküli állami szolgálatnak minősültek. Ezek távlatilag viszont,
éppen az ismertség révén meghozhatták a maguk anyagi hasznát is. Különösen ilyen
jellegzetességnek tartották többek között az utazó bírói / békebírói tisztségért folytatott lovagi
„tülekedéseket”.

Az angol bíráskodás:
 Az angol királyi udvarban a király közvetlen bíráskodását igen hamar már a 12. sz.-ban a
kancellária irányításával működő bíráskodás vette át. A 13. század elejére két főbíróság, 14.
századra három főbíróság alakult ki.
 70

o ✰ A Kincstári bíróság=Court of Exchequer, a kifejezetten a kincstári perekkel

foglalkozott, (járadék, királyi egyébhaszonvételek).
o ✰ A Polgári peres bíróság=Common Pleas, amely a király érdekeit nem érintő egyéb
polgári perekben járt el.
o ✰ A Királyi tábla=King’s Bench, amely elsősorban büntető perekben járt el. Ez a királyi
jelenlétben folyó bíráskodás, követi az udvart. Hatásköre később polgári perekben
fellebbezéssel eléje kerülő ügyekre is kiterjedt. Jelentős feladatköre a királyi
tisztségviselők felelősségre vonása.
 A com mon law A Polgári peres bíróság=Common Pleas és a A Királyi tábla=King’s Bench
utóbbi bíróság működése során alakult ki
 A 14. század során kialakult, egy a jogfejlődés szempontjából jelentős bírósági gyakorlat: a
common law ügyekben a végső döntés a parlamentet illette. A 15. században 1485-ben a bírák,
akik a parlamenti ügyekben jártak el, azt deklarálták, hogy a hibás ítéletek ügyében a bíráskodás
nem az egész parlamentett, hanem csak a Lordok Házát illeti meg. A fellebbezés rendszere a
Lordok Háza bíróságához a Tudor időben alakult ki, és főleg az impeachment ügyekre=fej- és
jószágvesztő ítélet, ill. a nemesség felony ügyeire korlátozódott.
 A három főbíróság közötti hatáskör megosztásának szempontjából jelentős, hogy a King’s Bench
a Common Pleas bírósággal szemben mint fellebbezési bíróság is eljárt. Ugyanakkor a kincstári
bíróság ügyeiben való fellebbezési eljárást a bárók ellenezték, végül azonban 1357-ben törvényt
hoztak az Exchequer döntéseinek felülvizsgálatáról : Court of Exchequer Chambre főbíróság
bizonyos nem kincstári ügyeket is átvállalt a Lordok Házától, mert a parlament mint bírói fórum
ritkán ülésezett, ezáltal a kincstári főbíróság kiemelkedő szerephez jutott.
 A 12.-13. században a királyi bíróságok által kiadott parancsok=writ rendszerének
megszilárdulásához a parancsok írásba foglalásán kívül az is hozzájárult, hogy a királyi bíróságok
a nagyobb jelentőségű helyi ügyeket az utazóbírákkal intézték el. A királyi udvarból kiszálló bírák
a frank missusok, majd IX. Lajos francia király által kiküldött felügyelők mintájára jártak el azzal
a különbséggel, hogy nemcsak felügyelték a helyi bíráskodást, hanem ténylegesen bírói széket is
ültek a helybeli szavahihető emberek az esküdtek (jury) bevonásával.
 Különbség tehát, hogy nemcsak felügyelték a helyi bíráskodást, hanem ténylegesen bírói széket is
ültek + helybeli embereket, esküdteket=juryvontak be.
o ✰ Jury eredetileg nem volt bíróság v. vádhatóság, hanem a szabadok testülete, amelyet a
királyi tisztségviselő eskü alatt hallgatott ki, és a király jogainak felderítésére szolgáltak, a
“köztudomást” nyilvánították ki. Később hasonló céllal a báróknak és egyháznak is
megengedték, hogy a jury “köztudomását” vegyék igénybe.
o ✰A jury II. Henrik bírósági reformjával jutott szerephez polgári és büntető ügyekben. A
király sorozatos intézkedésekkel=assizák kiterjesztette az eljárást. Az eljáró fórumot
ugyancsak asszizanak nevezték. II. Henrik 611 6-ban (Clarendoni Assiza) elrendelte a
grófságokban és századkerületekben eskü alatt hallgassák ki a században 12, a falvakban 4
legkiválóbb embert arról, kik a rablók, gyilkosok, tolvajok a kerületben ill. a faluban.
o ✰Ez a testület a nagy jury a nyilvános gonosztevők, a hűtlenek elleni vádemelésre szolgált. A
vád alól istenítélettel tisztázta magát a gyanúsított, ha egyéb bizonyíték nem állt
rendelkezésére, de még önmaga tisztázása után is elrendelhették, hogy hagyja el a vidéket.
Amikor 1215 után az istenítéletek lehanyatlottak, az angol gyakorlat magát a vádemelő
esküdtszéket kérdezte meg a vádlott bűnösségéről.
o ✰Amikor az utazóbírák megjelentek a vidéken, a századkerület jury-je nyilatkozott a
gonosztevők személyéről, majd a századkerületek és falvak népéből választott esküdteket
kérték fel az ítélkezésben való közreműködésre.
o ✰ A 13. század során kialakult az ún. kis jury, mint ítélő jury is. Lassan kialakult az az elv is,
hogy aki tagja a nagy jury-nek az nem vehet részt az ítélő jury munkájában.
o ✰ A jury tagjai nem szabad összetéveszteni a tanúkkal, mert nem saját tudomásukat adták elő,
mint a tanúk, hanem közvéleményt fejeztek ki.
 14. századtól az esküdtszék csak ténykérdésben és egyhangúlag nyilatkozott. Az esküdtek közé
csak a bizonyos ed lmi határ fölötti szabad birtokosokat vették fel. Tudor időben jöv e már úgy
 71

tartották, nem a “közvélemény” szócsöve, hanem a “pártatlan” emberek testülete, amely a

bizonyítást mérlegeli. A jury eljáráshoz kezdetben nem fűződtek eljárási garanciák, később
azonban igen. Ilyen volt : kínzás eltiltása, védő állításának lehetősége, vád kötelező kikézbesítése
stb.
 Az angol precedensjog sajátos formájának az equitynek forrása a kancelláriai bíróság.
 Kancellár, aki a király nagypecsétjét is őrizte, ily módon hiteles okleveleket állíthatott ki, fogadta
a hozzá intézett bírósági panaszokat. A panaszok elintézésére “writ”-et=parancsot bocsátot ki,
melyben a panaszost és az ellenfelét nem a királyi főbíróság elé, hanem maga elé szólította. A
kancellár eljárása erősen kánonjogi volt, mivel ő volt a király lelkiismeretének őre az igazság
kiderítését a hagyományos eljárási formák (jury) mellőzésével kísérelhette meg. Idők folyamán a
common law bírósági forma és a kancellári bíróság között konkuráló rendszer alakult ki. A
reformáció következtében a kancellári méltóságot egyre inkább világiak viselték. A két bírósági
forma között csak a 17. században robbant ki konfliktus, amely egyebek mellett az angol
forradalmi eseményekhez is hozzájárult.
 A Helyi bíráskodás rendszerében az utazóbírák nagy jelentősége mellett megállapítható, hogy nem
az ő szerepük a döntő. A békebírák szerepköre túlnyomó a mindennapok békéjének
biztosításában.. A mindennapok békéjét ők tartották fenn. A békebíróság intézménye a 14. század
terméke. A királyi rendeletek sorozata formálta hatáskörét.
o ✰ Előbb csak rendészeti ügyekben (utak, piacok rendjének biztosítása) járt el, később a
kisebb jelentőségű büntető ügyekben, mint egyes bíró, illetve másodmagával ítélkezett.
Az Előzetes letartóztatás elrendelése is az ő hatáskörébe ment át.
o ✰ A békebíró “gentleman born”=nemesi születésű, többnyire köztiszteletben álló férfiak
listájáról az uralkodó által kinevezett személy.
o ✰ A békebírák évnegyedes gyűlése a grófsági önkormányzat fontos része volt:
o ✰ Az adók felhasználásáról, börtönök és egyéb szociális intézmények, valamint utak,
hidak fenntartásáról intézkedett, de jelentősége az igazságszolgáltatás szempontjából is
nagy.
o ✰ A közepesen súlyos bűncselekményekben való ítélkezés is hatáskörébe tartozott.
Hatáskörének tisztázására a közigazgatási és bírósági feladatok szétválasztására csak a 19.
századi reformok során került sor.
 Városi igazságszolgáltatás feladatait Angliában – Európa más országaihoz hasonlóan - az uralkodó
által biztosított privilégium- levelekben megállapított módon választott bíróság látta el. A “béke
őrei”, kifejezés mint az önkormányzati testület kezdete már a korai oklevelekben is
megtalálhatóak.

Az angolszász jogban kétféle zsűrit/esküdtszéket lehet megkülönböztetni 1200 óta:

a) Vádszűri
a. Ez egy 25 fős testület, és csak arról döntenek, hogy vádat emeljenek-e. b.
b) Ítélő esküdtszék
a. 12 tagú, és ők a szakbíróval együtt az ítéletet szabják ill., hogy bűnös-e, és alkalmanként
még a tényleges szabadságvesztés mértékében is.

A kontinensen mind ítélő esküdtszék, amely arra szolgál, hogy ellensúlyozzák a

politikailag elfogult bíró részrehajlását, a polgári kortól.
❖ Vádesküdtszék:
⋅ Nagy jury, 23-25 tag – garanciális szűrő ⋅ A vádról kell döntenie, nem ítélő bíróság ⋅
Az előtte folyó eljárás nem kontradiktórius, nem hallgatják meg a vádlottakat
❖ Ítélő jury:
⋅ Későbbi kontinentális esküdtszék, 12 fő ⋅ A bíró ténykérdésekben dönt (történt-e
bűncselekmény, a terhelt-e a tettes stb.)
 72

27. Az angol tulajdonjog a 16-17. században HVG II. 379-385.

Az angol tulajdonjog a polgári forradalomig

A tulajdonjog körében beálló változások mind a földmagántulajdont, mind a kereskedelmi

és ipari tulajdont illetően a Tudor abszolutizmus idején kezdődtek. De már az azt megelőző
1290. évi statútum és az I. Edward idejéből származó ún. holtkézi statútum is a bizalmi
tulajdon (trust) és földhasználati jog (uses) sokféle formájához vezettek.

Földmagántulajdon
Az 1290. évi Quia emptores statútum rendezte a hűbéri viszonyokat és különösen az
alhűbéres viszonyok létesítését. Már a Magna Charta is elrendelte, hogy a hűbéres csak annyi
földet adhat alhűbérbe, hogy a maradékból hűbérura felé a tartozását teljesíteni tudja. A
fentebb említett statútum már azt rendelte, hogy szabadon lehet alhűbért létesíteni, de a
jogutód a jogelőd hűbérurával kötelezett marad, s annak szolgálatait közvetlenül fizeti.
A Statue of Mortmain (holtkézi statútum) nem engedi a papi ill. világi testületek részére
az ingatlan átruházást. Ennek megkerülésére jött létre a „uses” és a „trust” eljárás. A
valóságos haszonélvezetet a névleges tulajdonosok neve alá rejtették. A haszonélvezőt a
törvényes birtokossal szemben a királyi hatalom ill. a királyi kancelláriai bíróság védte meg.
A Statue of Uses (1544) megpróbálta a tényleges és névleges tulajdont egyesíteni. A
végrendelkezésre vonatkozott: hűbérbirtok egyharmada, a paraszti birtok pedig teljes
mértékben átruházható. Elrendelték a tulajdon-átruházások illetékes bíróságon vagy a
Westminsteri bíróságon való bejegyzését (enrolled).

Ipari és kereskedelmi tulajdon

A tőkés fejlődést akadályozták a Stuartok alatt adományozott monopóliumok és a
végrehajthatatlan tanoncszabályozás (évi 40 shilling jövedelemhez kötötte). A közösségi
földek elkerítése miatt a nincstelenek a városokba özönlöttek, de ezt törvények akadályozták
meg. Egy 1621-es törvény már tiltotta a birtoktalanok városba költözését. Néhány év múlva
ezt engedélyezés váltja fel a monopóliumok munkaerőszerzésének céljából.
A bel-és külkereskedelemben a társaságok domináltak. A 17. században már fegyveres
hajóhadakkal rendelkeztek, óriási gyarmati vállalkozásokat hoztak létre állami segítség
nélkül. Ezek a gyarmati vállalkozók nagyon vagyonos emberek voltak, s a parlamenti
ellenzékkel szoros kapcsolatokat ápoltak. Ilyen volt például a Gondviselés-sziget Társaság, ők
pénzelték az ellenzéket.
A tőkés társulások régi formája az ún. regulated company (szabályozott társaság) nem
felelt meg a nagy tőkebefektetések céljainak, mert ezek közös célra törekvő személyi
társulások voltak. Az új típusú társulás, a joint-stock company már a tőkék társulását jelenti.
Ez a modern részvénytársaságok előzménye. A tőke uralkodó formája a 16. század második
felére a kereskedelmi tőke lett. A század közepén kettő, majd a század végére 8 társaság
működött. Ezek közül kiemelkedik a Kelet-indiai Társaság.

Az angol forradalom idején beálló tulajdonjogi változások

A forradalom előtt és alatt a tulajdonjog terén jelentős változások történtek. A kincstár és
a főarisztokrácia tulajdoni részesedése a földbirtok állományban jelentősen csökkent, míg a
gentry földbirtok állománya jelentősen nőtt (kb. 80%). A feudális bérlők súlya továbbra is
jelentős.
A hosszú parlament elhárította a tilalmi rendelkezéseket, melyek a közösségi földek
bekerítését tiltották. Ezzel teret engedtek a nincsteleneknek az ipari és egyéb foglalkozások
felé. Megkönnyítették a földek értékesítését bányaművek és egyéb létesítmények céljára.
 73

Forgalomképessé tették a hűbérbirtokot a főhűbéresi járadékok eltörlésével. A copyhold, azaz

feudális bérlő intézménye viszont csak a 19. és 20. században szűnt meg.
A katonai hűbér a haditechnika fejlődésével értelmetlenné vált. Az ún. segélypénzeket
(aids) előbb önkéntesen, majd kötelezően szolgáltatták.
Az örökösödési illeték (relief) a birtok egy évi jövedelmét jelentette.
A gyámság (Wardship) folytán az uralkodó ill. más hűbérúr az örökös gyámja és
vagyonának kezelője lett, nem tartozott számadással. Szabad paraszti birtok esetében a gyám
az a legközelebbi rokon, aki az öröklési rendből ki volt zárva. A gyám számadással tartozott.
1886-tól az apát túlélő anya a gyám és halála esetére ő is rendelhet gyámot a kiskorú
részére.
A hadihűbér megszűnésével és a szabad végrendelkezéssel a hűbérek szabad majorsági
birtokká váltak.
A szabad polgári tulajdont továbbra is korlátozta a copyhold és a családi hitbizomány. A
tőkés mezőgazdaság három feltétele mégis biztosítottá vált:
1. A kiváltságos bíróságok megszűnésével megszűnt a bekerítéseket fékező állami erő
2. Megszűnt a feudális tulajdon hűbéri kötöttsége
3. A copyholder és a bekerítések lehetőségének fenntartásával a földesúr tőkés
gazdálkodását előmozdította.
A copyholder a földesúr bizonyos földterületeinek birtokosa. A birtok olyan biztos,
mintha tulajdon lenne. A copyhold örökhaszonbérlet, vagyis a leszármazókra átszáll.
A tőkés termelés érdekeit szolgálta a céhrendszer megszüntetése. A minőség ellenőrzése
a később kialakuló kamarák és az állam felügyelete alá került.
Az 1651-es Hajózási Törvény (Navigtion Act) 200 évre megalapozta az angol
kereskedelem előjogait. Eszerint Angliába gyarmati területekről csak angol hajó szállíthatott
árut, az európai termelő ország saját hajóján szállított áruit pedig hatalmas vámokkal
sújtották. Ez a védővámrendszer 1850-ig maradt hatályban.
 74

28. A tettközpontú büntetőjog, alapelvek és fogalmak a korszak büntetőtörvényeiben HVG

11.428-438.
Európa büntetőjogára a 18. században, a forradalmi évek előtt jellemző:
 Egyenlőtlen büntetések, az elkövető rangja szerint változó
 Kegyetlen, barbár büntetések,melyek alapja a halálbüntetés és a testcsonkítás
 Önkényes, differenciálatlan büntetések, melyeket az önkény és a szenvedélyek
alakítanak.

A politikai hatalomra törő polgárság követelései között szerepelt a jogegyenlőség (rendi

előjogok helyett), testi büntetések helyett szabadságbüntetések, partikularizmus helyett
egységes, országos jog, bírói önkény helyett bírói függetlenség. Hatalomra kerülésük után
kidolgozták a KLASSZIKUS BÜNTETŐJOGI ISKOLA TANAIT. Ezek:

a) Tettközpontúság: A klasszikus büntetőjog az elkövetett tettet, bűncselekményt

helyezte a figyelem középpontjába, nem vizsgálta az elkövető személyét: származását,
körülményeit, de azt sem, először teszi-e.
b) Proporcionalitás: Az arányosság elve, mely szerint a büntetések a cselekmény
súlyához illeszkednek. Nem tálió elvet jelent, hanem pl. ha a legsúlyosabb
cselekményért halál jár, a kevésbé súlyosért enyhébb büntetés
c) Individuláletikai felelősség: Indeterminista irányzat, mely szerint az individuum, az
egyén döntése a szabad akaraton nyugszik, tehát szabad akaratából dönt a tettes a
bűncselekmény elkövetése mellett.
d) Bűnösségi elv: A felelősséget a bűnösséghez kötötte, tehát akkor lehet megállapítani a
bűnösséget, ha az illetőnek felróható a cselekmény: szándékos vagy gondatlan.

ÁLTALÁNOS JELLEMVONÁSOK A KORSZAK BÜNTETŐTÖRVÉNYEIBEN

1. A BÜNTETŐTÖRVÉNYEK RENDSZERE
Trichotóm rendszer: Bűntett – vétség – kihágás elkülönítése
2. A BÜNTETŐJOG KODIFIKÁLTSÁGA
Minden kódex kimondja a
 nullum crimen sine lege elvet: csak a jogszabályban kimondott bűncselekményt
lehet büntetni
 nulla poena sine lege elvet: csak a jogszabályban előre meghatározott büntetést
lehet alkalmazni
Célja a jogbiztonság biztosítása, és a bírói analógia alkalmazás kizárása, mellyel
az ítélkezés tvhozó lehetne.
3. A HATÁLYOSSÁG KÉRDÉSEI
Visszaható hatály tilalma, kivétel, ha az kedvező a terheltre nézve.
Területi hatály elvei:
a. honossági elv: az állam büntetőhatalma állampolgárai felett
b. területi elv: az állam joghatósága az államterületen tartózkodók felett
c. állami önvédelmi elv: az állam büntetőhatósága az adott állam épsége elleni
támadás esetén BÁRHOL, BÁRKIRE nézve.
4. KIADATÁS
Kétoldalú nemzetközi egyezmények biztosították a kiadatást, melynek lényege,
hogy az elkövetőt az egyik állam adja ki a másiknak, hogy az utóbbi ítélkezzen felette.
Korlátja: ne bis in idem – elv, senki sem büntethető kétszer ugyanazért a
cselekményért (ha egyik ország már megbüntette, a másik nem teheti). Másik korlátja,
hogy saját állampolgárát egyik állm sem adja ki a másiknak.
 75

5. STÁDIUMOK
Csak a SZÁNDÉKOS bűncselekményeket szakaszolta a büntetőjog, úgy mint:
 előkészület
 kísérlet
 befejezett bűncselekmény
Az előkészületet és a kísérletet általában nem büntette a törvény, ahol vizont
büntette, ott a büntetés elvileg ugyanolyan súlyos lehetett, mint a befejezett
cselekménynél.
6. TETTESSÉG ÉS RÉSZESSÉG
 A tettesség két fajtája: közvetlen (szándék és a megvalósítás egy személynél
egyesül)
és közvetett (a szándék hordozója idegen erőt használ: pl. állatot
vagy vétőképtelent)
 Részességről akkor beszélünk, ha több személy SZÁNDÉKOSAN működik
közre a bcs-ben. Fajtái:
Felbújtó: valaki más személyt bűncselekmény elkövetésére szándékosan
rábír
Társtettes: A bűncselekményt többen, közösen, kölcsönös szándékkal és
tudomással követik el.
Bűnsegédek: fizikai (valamilyen tárggyal segíti) pszichikai (az elkövető
elhatározását erősíti)

7. SZÁNDÉKOSSÁG ÉS GONDATLANSÁG
o Szándékosság lehetett:
a. Egyenes szándék: az elkövető előre látja cselekménye erdményét és akarja
is
b. Eshetőleges szándék: az elkövető előre látja cselekménye erdményét, és
belenyugszik abba
o Gondatlanság lehet:
a. luxuria: előre látja cselekménye esetleges eredményét, de könnyelműen
bízik elmaradásában
b. negligencia : hanyagság, nem látja a következményeket, jóllehet, látnia
kellene azokat.
8. BÜNTETHETŐSÉGI AKADÁLYOK
A. Büntethetőséget kizáró okok: Ha a cselekmény elkövetésekor fennállnak, a
cselekményt nem tekintik bűncselekménynek. Három csoportjuk:
o beszámítást kizáró okok: a testi, értelmi és erkölcsi fejlettség hiánya, pl.
öntudatlan állapot, elmebetegség, ellenállhatatlan erő és fenyegetettség,
vétőképtelenség (ált. 12 év alatt)
o bűnösség hiánya: az elkövető lényeges ténybeli tévedésben van, mikor
elköveti tettét (vk ruháját veszi fel távozáskor)
o társadalomra veszélyesség hiánya:
 jogos védelem esete: ha valaki bűncselekményt elkövetve
védekezik, mert személyét és vagyonát közvetlen és jogtalan
támadás éri. Csak abban az esetben érvényesül, ha a támadást
másként nem lehetett volna elhárítani, és a védekezés arányos a
támadással.
 végszükség esete: ha valaki csak bűncselekmény megvalósításával
képes magát vagy hozzátartozóját véletlenül keletkezett
életveszélyes helyzetből megmenteni.
 76

B. Büntethetőséget megszüntető okok: Ebben az esetben a bűncselekmény elkövetése

után olyan változások, körülmények álltak be, melyek miatt már az elkövetőt nem
büntették, vagy ő már nem volt büntethető.
 az elkövető halála
 államfői kegyelemben részesülés
 elévülés

KODIFIKÁCIÓK
A kontinentális büntetőjogban az egyes nemzetek jogrendszerei jellemzően egyformán
kezelték az azonos problémaköröket. Ezt a jogtudomány nemzetközivé válása
(könyvnyomtatás, posta és egyetemek révén) magyarázza, valamint az, hogy a polgári
kodifikáció típuskódexeket produkált. Pl. a Code Civil és a Code Pénal szó szerinti
fordításban szolgált mintául más államok jogában.

CODE PENAL
 Napoleon adta ki 1810-ben, 1811. január 1-én lépett hatályba
 4 könyvből, 484 szakaszból áll
 Bevezetés és az első két könyv általános részi kérdéseket szabályoz:
hatály, bűncselekmények osztályozása (trichotóm), kísérlet fogalma,
büntetésnemek, szabadságvesztés minimuma és maximuma, visszaesés és részesség
esetei, enyhítő körülmények, stb.
 3. könyv: különös rész, tehát a tényállás definiálása, egyes kiszabható büntetések
 4. könyv: kihágások, azaz a rendőri büntetőbíráskodás területére eső enyhébb
jogsértések
 Rendszerét tekintve átmeneti jellegű: a szabadságvesztés-büntetés mellett alkalmazott
még megszégyenítő büntetéseket: pellengér, megbélyegzés tüzes vassal, halálbüntetés
végrehajtása előtt kézlevágás
BAJOR BÜNTETŐTÖRVÉNYKÖNYV
 1813 Anselm Feuerbach
 nagyban hasonlít a Code Penalhoz
 Individualizációs (egyéniesítés) vonás: megkülönböztet minősített/súlyosbító és
privilegizált/enyhítő tényállást
 általános a szabadságbüntetés, a halált és a testcsonkítást nem ismeri el.
CSEMEGI KÓDEX
 1878. évi V. tc-ben elfogadott, 1880-ban lépett hatályba a magyar
büntetőtörvénykönyv
 két egysége: általános és különös rész
 tettközpontú, individuáletikai felelősség, nullum crimen és nulla poena elvű, trichotóm
 három főbüntetés: halál (ritka), szabadságvesztés, pénzfőbüntetés. Emellett
mellékbüntetések.
CODICE ZANARDELLI: AZ OLASZ TÖRVÉNY, 1890.
Nincs halálbüntetés, tág büntetési keretek, nagyfokú egyéniesítés jellemzi. Dorgálás
intézménye, szobafogság.
 77

29. A tettesközpontú büntetőjog és a speciális elkövetői csoportok szankcionálása HVG II.

438-448.
A 19. század végére kiteljesedtek a klasszikus büntetőjog tanításai, a fokozatos
börtönrendszer bevezetése és a rabnevelés ideája mindenhol általánossá vált. Azonban a
bűnözésben speciális elkövetői csoportokat és a visszaeső elkövetők számának növekedését
tapasztalták. Ennek okai:
---A statisztika tudományának fejlődése, a bűnügyi statisztika bevezetése
---A Beccaria utáni büntetőjog fizikailag nem semmisítette meg az elkövetőket, ez is
magyarázta a visszaesők számát
---Hatékonyabb lett a bűnüldözés és a büntető igazságszolgáltatás (így több elkövetőről
szereztek tudomást)

a. BŰNÜGYI NYILVÁNTARTÁS
Itália, 1865. Az első bűnügyi nyilvántartás létrehozása, mely először a bíróságok
illetékessége szerint történt, majd az Igazságügyi Minisztérium mellett szerveztek egy
központi nyilvántartást. A kartoték tartalmazta az elítélt és szüleinek minden személyi
adatát, az ítélet részleteit.
Az adatbázisból hatóságok és magánszemélyek (ügyészi engedéllyel) is
kérhettek információt.

b. BERTILLONAGE
Alphonse Bertillon, francia kriminológus, antropológus olyan személyazonosító
rendszert dolgozott ki, mely az emberi testrészek mérésén, arcképen, és részletes
személyleíráson alapult, és rendkívül hatékony volt.

c. DAKTILOSZKÓPIA
A 19. század végén alakult ki az ujjlenyomat-vizsgálat rögzítése és központi
nyilvántartása

d. BÜNTETÉSEK ÉS INTÉZKEDÉSEK
A 19. században észlelték az új elkövetői rétegeket és a visszaesők nagy számát,
amire reagált a tudomány és a jogalkotók: megkezdődött a tettesközpontú büntetőjog
korszaka.
Az új elkövetői réteggel szemben a jogalkotók alkalmaztak
 büntetés helyett (monista felfogás) alkalmazandó biztonsági intézkedéseket és
 büntetés mellett, tehát büntetés után (dualista felfogás) végrehajtandó
intézkedéseket

A büntetések és a biztonsági intézkedések közötti eltérések (mindkettő

joghátrány!):
1. A büntetés a bűncselekmény súlyához igazodó joghátrány, tehát közöttük
arányosság fedezhető fel. Ezzel szemben a biztonsági intézkedés az elkövető
társadalomra veszélyességét általában bünteti, így előfordulhatott, hogy 1-2 éves
szabadságvesztés után az elkövetőt akár 8-10 évre is dologházba utalták.
2. A szabadságvesztés-büntetés majdnem mindig határozott időre szól, ezzel szemben
a biztonsági intézkedés mindig határozatlan idejű, és az eredményesség függvénye.
Így ha valakit a bíróság ítélete 3 év dologházra utasított, akkor 3 évnél korábban
nem szabadulhatott.

e. INDIVIDUALIZÁLT BÜNTETÉSEK
 78

A 19. század végétől a büntetőjog a büntetéssel is próbálta az egéniesítést, az

individualizálást szolgálni. Az első ízben megtévedt, nem súlyos bűncselekményt
elkövetők esetében két módja volt:
 PRÓBÁRA BOCSÁTÁS
1878. Massachusetts állam intézményesítette először. Lényege, hogy a
bíróság anélkül, hogy ítéletet hozna, az elkövetőt szigorú felügyelet mellett
próbaidőre feltételesen szabadon hagyja. az USA-n kívül még Angliában
követték, Európa többi államában inkább a feltételes elítélést alkalmazták.
 FELTÉTELES ELÍTÉLÉS
1888. Belgium. Eszerint a bűntett vagy vétség miatt először elítélt egyén
büntetésének végrehajtását meghatározott időre (max 5 év) felfüggesztették. Itt
tehát volt marasztaló ítélet!

A SPECIÁLIS ELKÖVETŐI CSOPORTOK SZANKCIONÁLÁSA

A 19-20. század fordulóján új elkövetői csoportokat észleltek, ezek:

1. ELMEBETEG VAGY GYENGEELMÉJŰ
Ritkán büntették, hiszen a fenti okok általában kizárták a büntethetőséget. Ettől
azonban még ezek a cselekmények veszélyesek a társadalomra, így védekezni kellett
ellene. Két formája létezett, az egyik esetben a bíróság nem befolyásolhatta a
felmentett elmebeteg elkövető további sorsát, a másikban gyógyintézetbe utalhatta az
elkövetőt.
2. ISZÁKOSOK
Az európai büntetőjog sokáig nem foglalkozott ezzel a csoporttal, vagy nagyon
eltérően kezelte. A két véglet:
- Olaszország, 1899. Privilegizálta az alkoholistákat, a beszámíthatatlannak
nyilvánította, amivel azt érték el, hogy az alkoholista kisebb büntetést kapott
ugyanazért a tettért.
- Anglia, 1898. Az alkoholistát a büntetés helyett vagy mellett max. 3 évre az
iszkosok intézetében helyezte el. Hasonló rendelkezések: Norvégia, Jugoszlávia,
Lengyelország

3. KÖZVESZÉLYES MUNKAKERÜLŐK
Ez a csoport az életmódjából eredően követ el bűncselekményt, vagy a bűnöző
életmód határán él. Pl. csavargó, prostituált, üzletszerűen kolduló. E kétes
egzisztenciák ellen századok óta léteztek európai intézetek: Anglia: House of
correction, Hanza városok fenyítőháza, belga koldustelep, francia dologház. A
dologházakba beutalás lényege nem fenyítés, hanem munkára nevelés volt, szakma
oktatása. A beutalás ezekbe az intézetekbe mindig határozatlan időtartamra szólt.

4. MEGRÖGZÖTT BŰNTETTESEK
A visszaesők és többszörös visszaesők rendkívül veszélyesek a társadalomra,
ezért a jogalkotók szigorú módszereket alkalmaztak, amelyek határozatlan időtartamú
büntetések voltak. Formái:
a. Franciaország, 1885-től alkalmazta a relegációt. Lényege, hogy az elítéltet utolsó
büntetése letöltése után élethosszig valamely gyarmatra szállították (azonban jó
magaviselet esetén hazatérhetett). Megítélése problémás, a francia jog biztonsági
intézkedésnek nevezte (sérelem a visszaható hatály tilalmán és az arányosság
elvén), de ha büntetésnek nyilvánítják, az is sérelmes (kétszeres a büntetés)
 79

b. USA: határozatlan tartamú szabadságvesztés, az elítélt szabadulása

magaviseletétől függ. Két formája:
- a büntetés általános maximuma a határ (25 év), csak a végrehajtás fokozatát
állapítják meg.
bíró által meghatározott a maximum, de a börtön vezetése dönthet a
szabadlábra helyezésről

A 20. században azonban már „megelőzési letartóztatást” is alkalmaztak a

megrögzöttnek nevezett egyének felett, preventív intézkedésként már akkor is
határozatlan időre elzárhattak valakit, ha úgy ítélték meg, hogy fennáll a bűntett
elkövetésének veszélye.

5. GYERMEK- ÉS FIATALKORÚ ELKÖVETŐK

A korszak első felében a tettközpontú büntetőjog nem tett különbséget az
elkövető kora szerint, elvben ugyanúgy büntették a gyermeket is, mint a visszaesőt. A
tettesközpontú büntetőjog változást hozott:
A 19. században 3 csoportba sorolták a problémás fiatalokat:
 Elhagyott gyermekek (és árvák)
 bűnelkövető, de felelősségre nem vonható gyermekek és fiatalkorúak
(vétőképtelenek, betegek)
 bűnelkövető és büntetőjogilag felelősségre vonható fiatalkorúak (vétőképességi
korhatár felett)
Az első két csoport nem tartozik a büntetőjog hatáskörébe, róluk az állam és
egyéb szervezetek hivatottak gondoskodni.
A harmadik csoporttal szemben a tettesközpontú jog nevelő célzatú
intézkedéseket ajánlott büntetés helyett. Alapelv továbbá az egyéniesítés. Fiatalkorúak
Bíróságát állítottak fel pl. 1899-ben Chicagoban, ahol külön perjogi szabályokat
alkalmaztak.
A fiatalkorúakkal szemben alkalmazható intézkedések:
a. dorgálás: a bíróság komoly intelme

b. próbára bocsátás: a bűnösséget megállapító ítélet nélkül /pártfogó felügyelet

mellett/ próbaidőre szabadlábon hagyják a fiatalkorút.

c. javító-nevelés javítóintézetben: zárt intézetben való elhelyezés hosszabb távra,

melyet serdületlenekkel (15-16 év alattiakkal) szemben alkalmaztak. 16.
században is léteztek már Nyugat-Európában, Anglia a 19. század közepén
felruházta modern jelleggel ilyen intézményeit.

d. Fiatalkorúak fogháza: Olyan büntetés-végrehajtási intézet, ahová serdült fiatalok

és fiatal felnőttek kerültek (15-16 év felett).
1908 után Anglia Borstal intézeteibe kerültek azok a 16 és 21 év közötti
fiatalok, akiket célszerűbbnek tartottak ide beutalni bűnelkövetési hajlamuk és
elkövetett bűncselekményük miatt. A beutalás min. 1, max. 3 évre szólt.
 80

30. Büntetések és végrehajtásuk a 18-19. században HVG II. 466-474.

A BÜNTETÉSEK HUMANIZÁLÓDÁSA
A büntetések és azok végrehajtása szempontjából Európa eddigi történetében két
korszak különíthető el:
1. Testi büntetések korszaka 1700-as évek végéig: szinte kizárólag testi büntetések
(lefejezés, botozás, kaloda)
2. Szabadságbüntetések korszaka : 1700-as évek végén Beccaria nyomán létrejött
változások hatására humanizálódott a büntetőjog, s a büntetések inkább a
szabadságvesztés irányába mentek el.

Anglia: A 19. század első harmadában enyhítették a kegyetlen büntetési rendszert:

Megszüntették a nők fenyítését, a halálbüntetést felnégyelésről akasztásra változtatták. 1848-
tól általános enyhülés a büntetésekben, a halálbüntetést ekkortól csak a gyilkosság és a
felségsértés esetére tartották fenn. 1837-ben eltörölték a megszégyenítő büntetéseket:
korbácsolás, botbüntetést csak a csavargóknál és közszeméremsértőknél lehetett alkalmazni.

Franciaország: 1830-as években szakítottak azzal a szokással, hogy a halálraítélt kezét

levágják kivégzése előtt.
A 19. század első felében Berlinben, Hannoverben és Poroszországban is eltörölték a
nyilvános, kegyetlen kivégzéseket.

A KÓDEXEK BÜNTETÉSI RENDSZERE

A modern büntetőjogban a büntetéseket nem céljuk serint, hanem súlyosságuk alapján
osztályozzák: fő- és mellékbüntetésekre.

Halálbüntetés: A modernkori büntetőjogban már csak rendkívüli büntetés, míg a 18.

században a cselekmények jelentős részét, a 19. században legfeljebb a legsúlyosabb élet
elleni cselekményeket büntették halállal. A halálbüntetést ellenző abolicionista mozgalom az
1700-as évek végén és az 1800-as évek közepén ért el jelentős sikereket, melyek néhol csak
átmenetinek bizonyultak, míg végül a 20. század végére Európa legnagyobb részén eltörölték
a halálbüntetést.

Szabadságvesztés-büntetés: Az egyes államok különböző fokozatait alkalmazzák.

Általában 3 vagy 4 fokozata van: fegyház, fogház, államfogház, elzárás.
Franciaország és Olaszország például ezt kiegészítette a kényszermunka intézményével
is, de Ausztria és Norvégia csak két fokozatot alkalmaz.

Mellékbüntetések: Valamely súlyosabb büntetés mellett volt alkalmazható, általában a

polgári halál intézményét helyettesítették ezekkel két módon:
 vagy bizonyos büntetési nemhez kötötték (pl. fegyház esetén)
 vagy bizonyos bűncselekményekhez kötötték (pl. foglalkozáskörében elkövetett
bűncselekmény esetén hivatalvesztés mellékbüntetését szabták ki.
Mellékbüntetések fajtái:
a. hivatalvesztés: politikai jogok vagy foglalkozás gyakorlásának megakadályozása
b. elkobzás: bűncselekményekhez használt tárgyak, vagy bűncselekménnyel létrehozott
tárgyak
c. kiutasítás: külföldi elkövetőnek büntetése letöltése után el kell hagynia az országot.

A SZABADSÁGKORLÁTOZÓ BÜNTETÉSEK
 81

Az 1860-as, 70-es évekig alkalmazták rendszeresen. Ebben az esetben nem vonják meg
teljesen a elítélt fizikai szabadságát, de akadályozzák annak teljes gyakorlását. Főbb formái:
1. KITILTÁS
Az állam kötelezte saját polgárát, hogy az adott települést, esetleg nagyobb
területi egységet hagyja el.
2. KIUTASÍTÁS
Az országban tartózkodó idegen állampolgárt arra kötelezték, hogy hagyja el az
ország területét.
3. RENDŐRI FELÜGYELET
Nem mellékbüntetés, hanem közigazgatási intézkedés. Ennek keretében
meghatározott időközönként vagy időpontokban jelentkeznie kellett, illetve bizonyos
időben a lakásában kellett tartózkodnia a terheltnek.
4. DEPORTÁCIÓ
A politikai bűntettesek száműzetését jelentette, gyakran a teljes családot
deportálták. Pl. Oroszország Szibériába, Franciaország az Ördög-szigetre.

5. TRANSZPORTÁCIÓ
Köztörvényes bűnözők gyarmatra szállítása (államköltségen),ahol általában
kényszermunkát voltak kötelesek végezni. Bizonyos idő letelte után visszatérhettek a
civil életbe, de a gyarmatot nem hagyhatták el. Anglia Amerikába, később
Ausztráliába hajtott végre bűnös gyarmatosítást. De alkalmazta ezt a büntetést
Franciaország és Oroszország is.
6. RELEGÁCIÓ
Franciaország alkalmazta 1855-től, a többszörös visszaeső bűnelkövetőket
élethossziglanra valamely gyarmatra szállította. Csoportos relegáció esetében
munkakényszer is érvényesült.
A deportáció, transzportáció, relegáció esetében határozatlan tartalmú volt a
szabadságvesztés-büntetés, így a büntetés nagyban függött az elítélt magaviseletétől.

A SZABADSÁGVESZTŐ BÜNTETÉSEK, A BÖRTÖNRENDSZEREK

 Az ókorban és a középkor nagy részében nem lehet a börtönt büntetési eszköznek

nevezni, inkább csak biztonsági intézkedés.
 A 16. században épültek már javítóházak, dolgozóházak, de ezek is inkább szociális
szinezetűek, céljuk a munkára nevelés és javítás. (1550. Bridewell, 1595. Amsterdam)
 A 17-18. században a nagyobb városokban, pl. Róma, Berlin, Milánó „börtönöket”
építettek, az első igazi börtönt Mária Terézia építtette Gentben 1773-ban.
 1777-ben John Howard A börtönök állapota című művében új célkitűzést fektetett le:
Nem megsemmisíteni kell az elkövetőt, hanem megjavítani.
A börtönök kialakulásakor még nem voltak fokozatok, a fogház, fegyház csak később
vált el a börtöntől.

A büntetés végrehajtásának módszerei a következők voltak:

a. MAGÁNZÁRKA (MAGÁNELZÁRÁS) RENDSZERE
19. században jellemző. Két típusa:
-magányrendszer (vagy pennsylvaniai rendszer): az elítéltek a büntetésük teljes
idejét elkülönítve töltötték
-elkülönítési rendszer (belga rendszer): itt is elkülönítették, de a lelkész,
igazgató, tanító látogathatta
 82

b. A HALLGATÓ RENDSZER
1820, New York- Auburn. Lényege, hogy az elítéltet éjjelre elkülönítik, de
nappal közös helyiségben dolgozhat, ahol azonban nem szólalhat meg. A foglyokat
magaviseletük szerint osztályokba sorolták, jegyrendszert vezettek be, eszerint
kaphattak kedvezményeket.

c. A FOKOZATOS RENDSZER
19 század közepétől volt jellemző, két típusa:
 Az angol rendszerben az elítéltek három fokozatban töltötték le büntetésüket:
- az első 9-18 hónap magánzárkában telt,
- a második fokozatban már csak éjjel volt magánzárkában, nappal közös
munkán vett részt, ahol már alkalmazták az osztály- és jegyrendszert.
- a harmadik fokozatot feltételesen szabadlábon tölthette, s ha nem volt
ellene kifogás, büntetése fennmaradó részét elengedték. Csak az kerülhetett
ebbe a fokozatba, aki büntetése ¾-ét letöltötte (nők 2/3-ot)
Népszerűvé vált e rendszer Európában: Németország, Hollandia, Skandináv
országok, Magyarország.
Ír fokozatos rendszer: 1856, Sir Walter Crofton, az angolhoz hasonló, csak a
második fokozat és a szabadlábra helyezés között beiktatták a közvetítő intézetet. Az
elítélt ekkor félig szabad, csak éjjelre kell visszamennie a börtönbe, nappal dolgozik
civil munkahelyen, hogy visszailleszkedjen a társadalomba.

d. A JAVÍTÓ (ELMIRA) RENDSZER

1876-tól, a New York állambeli Elmira intézetben érvényesült az a nézet, hogy a
büntetés célja nem a megtorlás, hanem a javítás.
4 osztályba sorolták az elítélteket. Aki frissen került az intézetbe, a 3. osztályba
került, innen magaviselete alapján kerülhetett lejjebb vagy feljebb. Ha valaki az első
osztályba került, 6 havi kifogástalan magaviselet után feltételesen szabadlábra került.
Ha további 6 hónap alatt sem merült fel kifogás vele szemben, büntetését kitöltöttnek
tekintették.
 83

31. A vegyes büntetőeljárás jellemzése és alapelvei, a büntetőügyekben való kiegyezés

tilalma HVG II. 449-456. + Előadás anyaga
Cesare Beccaria műve a büntető-eljárásjog területén is korszakos jelentőségű volt.
Megfogalmazta:
 törvényben kell meghatározni, milyen gyanúokok alapján lehet valakit őrizetbe venni
 börtönök állapotát javítani kell, az őrizeteseket el kell különíteni pl. a cselekmény
súlya alapján
 pártolta az esküdtszék intézményét, javasolta a sorshúzással választást
 lehetővé kell tenni a nők tanúzását
 meg kell adni a védelemhez való jogot
 bírálta a vád titkosságát és a kínvallatást

A VEGYES ELJÁRÁSI RENDSZER

A modernkori büntetőjogok kialakulásáig két rendszer alakult ki, ám teljesen tiszta

rendszerek sohasem voltak.
 A 15. századig (ókor és feudális kor) az akkuzatórius (=vádelvű),
 majd a kései feudalizmusban és az újkorban az inkvizitórius (=nyomozóelvű) eljárás
volt túlsúlyban.
A vegyes eljárási rendszert a polgári kor hozta, lényege, hogy e két eljárási rendszert
elegyíti, az eljárás megindulásakor pl. a nyomozóelv érvényesül, míg a bírósági szakaszban
már a vádelvűség a jellemző.

A BÜNTETŐELJÁRÁS ALAPELVEI

a. OFFICIALITÁS
Hivatalbóliság, eszerint az eljárás hivatalból indul meg, ehhez nem szükséges
vád, elég a gyanú.
b. LEGALITÁS
A vádhatóság köteles vádat emelni, ha a bűnvádi eljárás feltételei fennállnak.
c. OPPORTUNITÁS
A vádhatóság mellőzheti a vádemelést, ha valamely fontos államérdek ellene
szól.
d. IMMUTABILITÁS
A perbeli személyek nem rendelkezhetnek az állam büntetőigénye felett, (nem
ejtheti a vádat), kivéve főmagánvádló intézménye.
e. AZ ANYAGI IGAZSÁG ELVE
Az igazságszolgáltatás célja, hogy az ítéletben megállapított tények a valóságnak
megfeleljenek. (szemben az akkuzatórius eljárással)
f. A FUNKCIÓMEGOSZTÁS ELVE
A vád, a védelem és az ítélkezés elválasztása egymástól (szemben az inkv.
eljárással)
g. SZABAD BIZONYÍTÁSI RENDSZER
A bíró a bizonyítékokat szabadon mérlegelheti. (francia megoldás: teljesen
szabad, német megoldás szerint szabadon mérlegelhet, de indoklási kötelezettsége
van)
h. SZÓBELISÉG ÉS KÖZVETLENSÉG
A bíróság a per személyeivel szóban kommunikál, közvetlenül találkozik a
személyekkel és a bizonyítékokkal.
i. NYILVÁNOSSÁG
 84

Ebben megmutatkozik a vegyes jelleg: A nyomozati szakaszban kizárták a

nyilvánosságot, míg a többi szakaszban megengedett:
 ügyfélnyilvánosság: csak a per személyei (pl. nyomozás)
 népnyilvánosság: bárki (pl. tárgyalás)
 bizalmi nyilvánosság: a felek bizalmát élvező tanúk lehetnek jelen (pl.
házkutatás).
j. LAIKUS ELEM RÉSZVÉTELE
Két megoldása az esküdtszék és a Schöffe-rendszer
 Esküdszék: Az ált. 3 fős melletti 12 fős testület, mely ténykérdésekben
dönthet.
 Schöffe-rendszer: az esküdtek nem alkottak külön testületet, hanem a
szakbírák mellett, összesen 3-5 fős bíróságot alkotva a bírákkal egyenrangú
félként vehettek részt az ítlkezésben.

A VEGYES RENDSZER ÁLTALÁNOS JELLEMVONÁSAI

a. AZ EGYÉNI SZABADSÁG ÉS AZ ALKOTMÁNYOS JOGOK KÍMÉLETE

Miután az akkuzatórius renszer korábban feltétlenül be akarta bizonyítani a
terhelt bűnösségét, sok ártatlant is elítéltek. A vegyes rendszer ezzel szemben arra
törekedett, hogy az állami érdek kerüljön összhangba az egyén alkotmányos jogaival.
A terhelt tehát önjogú ügyfél lett, a jogok korlátozása egységes lett és törvényben
szabályozott. Meghirdették az ártatlanság vélelmét, ennek következményei:
 a bizonyítás terhe a vádlóra hárult
 a terhelt és hozzátartozói nem kötelesek maguk ellen bizonyítékokat
szolgáltatni

b. VÁDKÉPVISELET
A büntetőjog közjogiasult, tehát minden bűncselekmény crimennek
(közbűncselekménynek) minősül. A vádat hivatalos vádhatóság látta tehát el, a
vádemelés két típusa:
 állami vádmonopólium, itt csak a hatóság képviselheti a vádat
 állampolgár képviseli a vádat:
--vagy magánvádlóként, ez a konkurens vádjog rendszere (bizonyos
taxatíve felsorolt bűncs, mint levéltitok megsértése, magánlaksértés…)
-- vagy pótmagánvádlóként, ez a szubszidiárius vádjog, ha a vádhatóság
ejtette a vádat. (Skócia, Ausztria, Magyarország)
Mindkét állampolgári vádképviselet esetén áltatában a sértett képviselte a
vádat.

c. AZ ÁLLAM FELADATAI A BÜNTETŐ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS TERÉN

A polgári büntetőjogban markánsabban volt jelen az állam, mivel a közjogiasult
büntetőjogban az állami szerveknek kellett felderíteniük a tényállást. Ezért új
szerveket hoztak létre:
 Ügyészség: közvádlói hatóság
 Rendőrség (csendőrség): a közvád előkészítése
 85

 Bíróságon: vizsgálóbíró, vádtanács

 Büntetés-végrehajtás szervezete

d. GARANCIÁLIS BIZTOSÍTÉKOK RENDSZERE

A garanciális biztosítékok feladata, hogy megakadályozza ártatlan személyek
elítélését, illetve kizárják a bírói elfogultságot. Formái:
a. védelem szabadsága: védekezési lehetőség biztosítása, és ügyvéd közreműködése
b. vizsgálóbíró alkalmazása: felügyeli a nyomozás törvényességét
c. vádtanács: felügyeli a vizsgálóbíró tevékenységét, illetve dönt a vád ejtéséről vagy
a vádemelésről
d. bírói függetlenség intézménye: célja, hogy a politikai hatalom ne befolyásolhassa a
bírói döntéseket
e. laikus elem részvétele
f. közvetlenség és szóbeliség
g. nyilvánosság
h. jogorvoslatok rendszere: sérelmes határozatok megtámadásának lehetősége.
 86

32. A per személyei és lefolyása a vegyes eljárási rendszerben HVG II. 456-465.
A modernkori büntetőeljárás viszonylag sok változást hozott a per személyeiben vagy
azok státusában.

1. FŐSZEMÉLYEK: A sértett és a terhelt.

Terhelt: nyomozati szakaszban gyanúsított, bírósági szakaszban vádlott,
végrehajtási szakaszban elítélt.
A terhelt helyzete megváltozott: a terhelt nem eljárási tárgy (inkvizitórius),
hanem ügyfél. Jogai csak annyiban korlátozhatók, amennyire az feltétlenül szükséges,
nem kényszeríthető a beismerésre, nyilatkozni sem köteles. Elvek:
a. minden állítást a vádlónak kell bizonyítania
b. a nem egyértelműen bizonyított vádakat nem lehet a terhelt kárára értékelni.

2. MELLÉKSZEMÉLYEK: Tanúk, szakértők, ügyvédek.

3. ÜGYDÖNTŐ SZEMÉLYEK: Vizsgálóbíró, vádtanács, esküdtszék, bíró.

A változások célja a justizmordok, az alaptalan, elfogult ítéletek kiküszöbölése
lett.
a. Vizsgálóbíró: Feladata a nyomozás törvényessége felett őrködni, s a
bizonytalannak ítélt vádakat a tárgyalási szakaszig nem engedni.
b. Vádtanács: Szintén garanciális biztosíték volt, feladata a vizsgálóbíró felügyelete,
döntés a vádemelés vagy az eljárás megszüntetésének ügyében.
c. Esküdtszék: A kontinentális jogba csak az 1791-es francia alkotmány után kerül
be. Célja, hogy laikus elem is részt vegyen a büntető igazságszolgáltatásban.
Különbségek az angol és a francia esküdtszék között:
 Angliában külön vádjury és ítélőjury működött, míg a kontinensen csak
egy, mely a ténykérdések felett ítélt (történt-e bűncselekmény, bűnös-e a
terhelt)
 az angol esküdtszék ítéletét egyhangúan hozza meg, míg a kontinens
esküdtszékein elég az egyszerű (7 fő) vagy a kétharmados többség (8 fő)
 az angol esküdt lelkiismerete és a törvény alapján dönt, a francia csak a
lelkiismerete alapján, a törvényt mellőznie kell!
Az esküdtszéki tagság cenzushoz kötött: életkor, műveltség, vagyon, esetleg
helyben lakás.
d. Bíró: a bíró szerepe is változott az eljárásban: veszített jelentőségéből, de aktív
szereplője maradt. A változtatások a bírói függetlenség megteremtésére irányultak:
 a bírót az ítélet kapcsán senki sem utasíthatta
 a bíró nem mozdítható el az állásából, nem áthelyezhető, idő előtt nem
nyugdíjazható
 követelmény az összeférhetetlenség kiküszöbölése, és a kvalifikáció

4. A VÁD KÉPVISELŐI
a. Ügyészség: 1670-es Ordonnance Franciaországban intézményesítette a közvádló
hivatalát ministere public néven, feladata az eljárás megindítása akár a sértett
panaszának hiányában is. Napóleon kiépítette az állami ügyészség
szervezetrendszerét, amely a kormánynak alárendelt, hierarchikus állami szerv lett.
Európa többi országban kivétel nélkül francia mintára szervezték meg a közvádlói
szervezetet.
b. Magánvádló: Taxatíve felsorolt esetekben (pl. levéltitok, könnyű testi sértés) a
vádat a sértett is képviselhette.
 87

c. Pótmagánvádló: Skót eredetű jogintézmény, mely Skócián kívül csak Ausztriában

és Magyarországon volt ismert. Ebben az esetben is a sértett képviselte a vádat,
amennyiben az ügyész a vádat elejtette vagy megtagadta.
Sem a pótmagánvádló sem a magánvádló kényszercselekményt (pl. motozás)
nyilván nem rendelhetett el, illetve ezen ügyek képviseletét az ügysz bármikor
visszavehette.

5. SEGÉDSZEMÉLYZET: Akik a hivataloknak az eljárás során segédkeztek:

hivatalszolga, fogdaőr, hóhér…

A PER LEFOLYÁSA

A rendes eljárás öt szakasza:

1. ELŐKÉSZÍTŐ SZAKASZ
nyomozati szak: a bűnüldöző szervek adatszerzéséből áll.
vizsgálati szak: szakmai felügyelet a nyomozás felett, az összegyűjtött adatok
bírói megállapítása, kiegészítés

2. KÖZBENSŐ SZAKASZ: A vád alá helyezési eljárás szakasza, mely a vádtanács előtt
zajlik. Célja, hogy megalapozatlan vádak ne jussanak a tárgyalási szakaszba.
Lefolyása:
francia forma: Az 5 tagból álló vádtanács a vádiratot ügyész jelenlétében bírálta
el: vagy vád alá helyezték a terheltet, vagy megszüntették ellene az eljárást. A
döntéskor a terhelt és a védője nem lehetett jelen, tehát nem kontradiktórius.
Anglia: a vád alá helyezés a vádjury előtt folyt, nem kontradiktórius eljárás, csak
a vád volt jelen.
Ausztria (1896-tól Magyarország): fakultatív a vád alá helyezés. Ha ugyanis a
terhelt nem él kifogással a vádirat kapcsán, akkor közvetlen idézéssel hívják be a
tárgyalásra.

3. TÁRGYALÁSI SZAKASZ:
 A megjelentek számbavétele
 Az ügyész a vádat ismerteti: a vádlott megjelölése, a jogforrás ismertetésével a
bűncselekmény leírása
 Vádlott kihallgatása
 Bizonyítás: tanúkihallgatás, szakértői vélemények bekérése, szembesítés,
szemle, bizonyítékok értékelése
 Perbeszédek a vád és a védelem részéről
 Utolsó szó jogán a vádlott beszéde
 Ítélethozatalra visszavonul a bíróság
 Kihirdetés

4. PERORVOSLAT:A bírósági határozat megtámadása annak megsemmisítése vagy

megtámadása céljából. Formái:
 88

a. felfolyamodás: az eljárás során hozott végzéseket támadta

b. fellebbezés: az eljárást lezáró, de nem jogerős ítéletet támadta meg
c. semmisségi panasz: az alsóbíróságok fellebbezéssel meg nem támadható ítéleteit
támadta
d. perorvoslat a jogegység érdekében: az ügyészség vezetője nyújthatja be
törvénysértő jogerős határozat ellen a legfelsőbb bíróságokhoz
e. perújrafelvétel: olyan tény, vagy adat előkerülésekor kerülhet rá sor, amely
lényegesen befolyásolhatta volna a per kimenetelét

5. JOGERŐS ÍTÉLET VÉGREHAJTÁSA

Tárgyalás az esküdtbíróság előtt

Itt a 3 fős szakbírói testület mellett általában 12 fős esküdtszék volt jelen.
Az esküdtszék megalapítása: 30 esküdt közül kisorsoltak 24 esküdtet és 6 pótesküdtet.
Ezután a vád és a védelem felváltva visszautasíthatott bárkit, míg a végén 12 esküdt és 2
pótesküdt maradt.
Az esküdtbíróság hatásköre államonként változó, általában sajtóügyek, politikai
bűncselekmények, hosszabb szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekményeket vittek
eléjük.

Lefolyása: A bizonyítás befejezéséig megegyezik a rendes eljárás menetéig. Bizonyítás

után azonban nem a perbeszédek következtek, hanem az esküdtekhez intézett kérdések, csak
azután a perbeszédek. Ezt követően a bíróság elnöke a laikus esküdteknek megmagyarázta a
jogszabályok oda vonatkozó passzusait. Az esküdtszék ezután visszavonult tanácskozásra, s
döntését, a VERDIKTET kihirdették.

Angol eljárás eltérő! Az angol esküdtszék csak a vádlevél elfogadásáról (vagy el nem
fogadásáról) döntött.
 89

33. A közigazgatási jog, mint önálló jogág kialakulása HVG II. 337-346.
IUS PUBLICUM
A közigazgatási jog a polgári alkotmányosság kialakulásának következménye.
Korábban a köztevékenység a ius publicum kategóriájába tartozott, ami emellett magában
foglalta a hatalom gyakorlásának alapjait és a társadalom osztályainak státuszát is. A ius
publicum tehát egyszerre jelentett intézményeket és eljárásokat, leginkább a mai
alkotmányjognak feleltethető meg.

A polgári társadalmi berendezkedés megszilárdulásával a ius publicum

differenciálódott:
1. Az alkotmányjog az alkotmányosság szintjén lévő szabályokat foglalja magában
2. A közigazgatási jog az államhatalom gyakorlását végző intézmények szervezetére és
működésére vonatkozó jogág lett.

KÖZIGAZGATÁSI JOG EREDETE

A közigazgatási jog Franciaországban alakult ki, mint droit administratif. E két szó, az
adminisztráció és a jog összekapcsolása korábban csak a bírói jellegű jogszolgáltatást
jelentette.

A közigazgatási jog elméleti alapjait a felvilágosodás gondolkodói teremtették meg.

Montesquieu hatalommegosztásról szóló elmélete, Rousseau társadalmi szerződésről szóló
nézete mind a végrehajtás kormányzati hatalomtól való megkülönböztetése felé mutat. A
polgári alkotmányok fogalmazták meg először magát a végrehajtó hatalom fogalmát is.

A KÖZIGAZGATÁS ANYAGI ÉS SZERVEZETI JOGA

A polgári parlamentek törvényhozása meghatározta a végrehajtó hatalom működésének
irányát.
A közigazgatás anyagi joga azt szabályozta, hogy a végrehajtó hatalom mit tehet, és mit
kell tennie. Ehhez szükségessé vált a közigazgatás szervezetrendszerének kialakítása.

A közigazgatási jog két forrása:

 Anyagi jog: a közigazgatási jog elé kitűzött célok megfogalmazása
 Szervezeti jog: a közigazgatás szervezetére vonatkozó jog. Ez különböző szinteken
jelent meg, a kormányzat szintjétől az önkormányzatok szintjéig.

RENDELETALKOTÁS
A kormányzati hatalom korán elismertette a végrehajtó hatalom (elsősorban az
uralkodó) rendelkezéseinek jogi jellegét (eltérően a polgári alkotmányosság elveitől), ezzel
kibontakozott a közigazgatás rendeletalkotása. Eleinte csak szükséghelyzetekben ismerték el,
később kialakult az a követelmény, hogy a rendeleteknek a törvények felhatalmazása alapján
és a törvények részletszabályozásainak körén belül kell maradniuk.
A 19. századra azonban megszűnt ez a követelmény, s a legtöbb európai államban
elismerték a közigazgatás eredeti jogszabályalkotó jogát, aminek egyetlen korlátja a jogforrási
hierarchia betartása volt.

A közigazgatási jog fogalma ezzel kiterjedt a rendeletalkotással létrehozott jogra, amely

kiterjedt a közigazgatás szervezetein túl már a magánjogi viszonyokra is. A 19. sz. utolsó
évtizedeiben a közigazgatási joganyag megtöbbszöröződött, ennek oka a jogállamiság
követelménye volt, ami azt jelentette, hogy az állami működés egészét jogszabályokban
kellett meghatározni.
 90

FISCUS TEÓRIA, A KÖZIGAZGATÁS JOGI FELELŐSSÉGE

A hatalom gyakorlása elvileg az uralkodó felségjogából eredt, az uralkodó pedig
eredetileg nem volt felelősségre vonható. Ezt a felelőtlenséget pótolta a polgári
alkotmányosságban az ellenjegyzés intézménye, ami ezt jelentette, hogy az ellenjegyző
magára vállalta a felelősséget a hibás döntésért. Mivel az alkotmányos monarchiákban a
végrehajtó hatalom, a közigazgatás az uralkodó kezében maradt, kétségessé váltak a
felelősségi viszonyok.

Igazi megoldást a parlamentáris kormányzati forma alakíthatott ki, mivel abban az

uralkodó már nem rendelkezett a közigazgatás felett, mert azt a miniszter vezeti. Kialakult a
kincstár, a fiscus intézménye, mely az állam vagyona felett rendelkező jogalany, s így
felelősségre vonható egyelőre magánjogi, kártérítési aktusként. Tehát ha a közigazgatás
jogellenesen kárt okozott, a kincstár beperelhető volt. Ez tehát még csak a hiba
kompenzációját jelentette. Korrekciót majd csak a 19. század végén kialakuló bírósági
kontroll jelentett, a felelősség azonban inkább e magánjogi, kompenzáción alapuló kereteken
megoldásokból ered, elsősorban Franciaországban (de mintául szolgált a kontinens többi
országában is).

A KÖZGAZGATÁS ELJÁRÁSI JOGA

TÖRTÉNETE
A közigazgatás, mint végrehajtó tevékenység alapja az, hogy a közigazgatás a
közérdeket képviseli, ezért közhatalommal rendelkezik. Ennek jogán másokra kötelező
döntéseket hozhat.
A klasszikus jogágak, (büntetőjog, magánjog) kialakította az anyagi jog és az eljárásjog
kettősségét, ez azonban a modern, polgári jogrendszerek kialakulásához köthető. A
jogtörténet hosszú korszakaiban ugyanis nem létezett pl. külön büntető anyagi és eljárási jog.
Az anyagi jog alapját ugyanis a bírói tevékenység adta, a jog tartalmi kérdései döntően az
eljárásokra reagálva fogalmazódtak meg.
Az első nagy anyagi és eljárásjogi kódexek, /Code Civil, Code de Procedure, Code
Pénal/ hoztak aztán változást, és szolgáltak mintául. Angliában, a common law esetében még
a modern társadalomban is erénynek tartották a jog eljárásjogi jellegét, egészen az első
bírósági törvény meghozataláig. Egyedül a kánonjogban fellelhető a jogág kettőssége.
A közigazgatás eljárásjoga csak a 19. században alakult ki, s vele párhuzamosan a
joganyaga is. Az anyagi és eljárásjog e jogágban összekapcsolódva, egymást feltételezve
alakult ki.

A KÖZIGAZGATÁSI ELJÁRÁSJOG
A közigazgatási eljárásjog értelmezése a jogállam koncepciójából ered. A közigazgatás
döntésének jogszerűségét pedig a felette való bíráskodás biztosítja.
Def:: A közigazgatási eljárás a közigazgatás jogokat és kötelezettségeket érintő döntései
feletti igazságszolgáltatás-szerű eljárás, amelyet a közigazgatási, esetleg rendes bíróságok
bírói eljárásban folytatnak le. A közigazgatási eljárás tehát a aktus megvizsgálása, jog- és
célszerűsége feletti jogorvoslat.
 Aktus meghozatala előtti cselekmények: nem jogvitás közigazgatási eljárás
 Aktus felülvizsgálata: jogvitás közigazgatási eljárás.

A KÖZSZOLGÁLATI JOGOK
 91

A közigazgatásban alkalmazott tisztviselők munkajogára vonatkozó szolgálati jog

megelőzte a közigazgatási jog létrejöttét. Alapja az uralkodó és a tisztviselők közötti viszony
volt.
A közszolgálati jog modernizálása szintén Franciaországban történt meg, Napoleon
hatására. Eszerint a tisztviselő a kormányzathoz hű hivatalnok, aki a szolgálati fegyelemhez
kötött, ennek szabályait pedig a közszolgálati jog határozza meg. Cserébe a tisztviselő
privilégiumokat élvez: stabil jövedelem, nyugdíj, betegellátás, egyéb kedvezmények. E
privilégiumok mértékét is a közszolgálati jog szabja meg.

A klasszikus közszolgálati jog is a közigazgatási jog része.

 92

34. A közigazgatási jog fejlődése Franciaországban, Németországban és Ausztriában

HVG II. 346-353.

AZ ELJÁRÁS ÉS AZ ELJÁRÁSJOG KLASSZIKUS IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSI

MODELLJE
Az európai jogban kezdetben az eljárás az igazságszolgáltatással kapcsolódott össze. A
peres eljárásokban az állam jogszolgáltatása abból állt, hogy jórészt laikus bírák semleges
pozícióban döntöttek a felek szóbeli vitáiban. A döntések a felek által előadottak és egyéb
szóbeli bizonyítékok alapján a bíróság meggyőződése alapján születtek.
A korai időkben szakrális elemekkel átszőtt rítusok keretében zajlottak a perek, ebből
alakultak ki a formális performulák. Az eljárás jelentette magát a jogot.

A császárkorban a jogszolgáltatás átalakult: megjelent az írásbeliség, a bírák jogban

jártas hivatalnokbírók lettek, akiknek követniük kellett a császári utasításokat az eljárás során.
Pl unus testis nullus testis elve, vagy hogy a bizonyítékok közül az okirat erősebb volt, mint a
tanúvallomás. Egyre több cselekmény került át a magánbűncselekmények kategóriájából a
közüldözés körébe. Emellett a kánonjogi perek elve a nyomozati elv lett.

Az igazságszolgáltatás fejlődése hasonló módon folyt, mint a római birodalomban: a

laikus bírák előtti, formális, nyilvános eljárástól fokozatosan hivatásos hivatalnokbírák előtti
nyomozati eljárássá vált. Az igazságszolgáltatás közigazgatássá, a közigazgatás
igazságszolgáltatássá vált. A bíró a közigazgatási hatalom cselekvő eszköze lett.

AZ ELJÁRÁSJOG ÁTALAKULÁSA
A polgári átalakulás átalakította az eljárásjogot is. Alapvető elvvé vált a klasszikus
modell, a bírói függetlenség biztosítása, és az ítélkezés közigazgatástól való elválasztása.
A kontinentális jogrendszerek a törvényi pozitivizmus elvét vallották:
 eszerint a döntések a jog (tehát a törvényhozó) vélelmezett akaratának kell, hogy
megfeleljenek
 az eljárás a törvény legmegfelelőbb végrehajtására irányuljon
 a jogtudomány az igazságszolgáltatásban az anyagi jog védelmét, a törvények
végrehajtását látta
Az eljárásjog önállósodott, elvált az anyagi jogoktól, kialakult a büntető-eljárásjog,
polgári-eljárásjog.

A KÖZIGAZGATÁS ELJÁRÁSJOGI HELYZETE

A közigazgatásban az eljárásjog ilyen átalakulása nem ment végbe. A polgári átalakulás
révén a közigazgatás cselekvése nagymértékben szűkült: a kormányzat a törvényhozás
ellenőrzése alá került, valamint közigazgatás átalakult végrehajtó hatalommá, feladata a
törvényben meghatározott közérdek érvényesítése lett. A közigazgatás hatás- és feladatkörét
törvény szabályozza, törvényi felhatalmazás legitimálhatta. Cselekvési szabadsága abban a
tekintetben maradt meg, hogy eldöntse, pontosan mi a közérdek tartalma és az hogyan
érvényesíthető.

A közigazgatási eljárás olyan nem jogi eljárás lett, amelynek lényege, hogy a kormány
meghatározza a közigazgatás feladatait, a közigazgatás pedig a kormányzat akaratát hajtja
végre. A közigazgatás ekkor még csekély mértékben avatkozott be a polgárok életébe,
tevékenység elsősorban a rendészetre terjedt ki. A 19. század harmadik harmadára programmá
vált a jogállamiság, így a közigazgatási eljárás és az eljárásjog központi feladata a jogvédelem
lett.
 93

A KÖZIGAZGATÁSI JOG- ELJÁRÁS ÉS ELJÁRÁSJOG FRANCIAORSZÁGBAN

A francia közigazgatási jog és közigazgatási eljárásjog alapvető vonása, hogy
elválasztották a közigazgatást az igazságszolgáltatstól. A közigazgatás nem tért vissza a
klasszikus igazságszolgáltatási modell alkalmazására, és tudatosan felvállalta a nyomozati
elvet.

A közigazgatási aktus: Az állam, a közigazgatás, a hatóságok egyoldalú

akaratnyilatkozatokkal, aktusokkal juttatják érvényre politikai akaratukat. A közigazgatás
működését az aktus kettéosztja:
 előkészítő, kiadás előtti szakaszra, mely nem jogi kérdés
 kiadása utáni szakaszra, mely maga az aktus, és az már jogi kérdés, mivel vizsgálható
annak jogos volta.

Vizsgálat: Coseil d’Etat: Napóleon által megszervezett Államtanács. 1806-ban

feladatává vált, hogy a közigazgatás döntései ellen érkező panaszokat megvizsgálja. Az aktus
felülvizsgálatát a közigazgatási jogvita fogalmával határozták meg, bíróság-szerű
intézménnyé alakították az ezzel foglalkozó bizottságot. Ezzel megteremtették a közigazgatási
jogorvoslati eljárást.

A JOGVITÁS ELJÁRÁS
Két típusa:
1. Közigazgatási jogorvoslati kérelem. Jogorvoslatot lehet kérni magától az aktust hozó
szervtől vagy annak felettesétől. Eljárási szabályoktól mentes.
2. Közigazgatási bíróhoz előterjesztett jogorvoslati kérelem: Eljárási szabályok mellett,
írásban történik, a nyomozati elv betartásával.

A „nem jogvitás” közigazgatási eljárást (tehát az aktus kiadása előtti szakaszt) nem
tartották a közigazgatási joghoz tartozónak, tehát itt teljes cselekvési szabadság volt jellemző.

A francia közigazgatási eljárás illetve eljárásjog tehát nem követi a klasszikus

igazságszolgáltatási modellt, annak ellenére, hogy a legfontosabb jogi eljárásban
megtalálhatók annak az alapelvei. Az eljárás túlnyomórészt a nyomozati elvre épül, ezen belül
azonban erős garanciák találhatók az ügyfelek jogainak védelmére. Az eljárás egyre jobban
jogi eljárássá válik.

A KÖZIGAZGATÁSI EJÁRÁS ÉS ELJÁRÁSJOG NÉMETORSZÁGBAN ÉS

AUSZTRIÁBAN
Németországban és Ausztriában a közigazgatás jogoz kötése jóval később merült fel.
Ausztriában a kiegyezés, Németországban az egységes német állam megteremtése után
kerülhetett rá sor.
 A közigazgatási jogtudomány kifejtette azt a tant, hogy a közigazgatási eljárás és az
igazságszolgáltatási eljárás valójában ugyanannak a dolognak a két sajátos megoldása,
vagyis az államcélok megvalósításának az eszköze.
 A jogvita pedig nem a megsértett jogalanyok védelmére, hanem a jogrend esetleges
sérelmének kiküszöbölésére kell, hogy irányuljon.
 94

Ausztria: 1925. Osztrák közigazgatási-eljárásjogi törvény kiadása: Az eljárás eszerint

jogilag meghatározott cselekmények sorozata. Az osztrák minta modellül szolgált Közép- és
Dél-Európa számos országban, illetve a későbbi szocialista országokban.

Németország: 1849. frankfurti alkotmány: Ebben az igazságszolgáltatást elválasztották

a közigazgatástól, tehát a közigazgatás nem láthatott el ítélkezési funkciót. A bírósági kontroll
teljes hiánya miatt a német közigazgatási jog kevésbé támaszkodhatott a bírói joggyakorlatra.
Otto Mayer: A közigazgatási jogszolgáltatást az igazságszolgáltatás-szerű eljárásokban
látta, ahol a közigazgatás jogalakító módon lép fel. A közigazgatási aktusok fogalmára
támaszkodva alakította ki a hivatali eljárásokat.

Összefoglalás: Az osztrák és a német eljárásjog elszakadt a klasszikus modelltől,

kialakítva a közigazgatás saját eljárásjogát. Ez az anyagi jogtól elválasztott közigazgatási
eljárásjog (éppúgy, ahogy elválik a magánjog vagy a büntetőjog anyagi joga a megfelelő
eljárásjogoktól).
Az eljárásjog a közigazgatási jogrend törvényességének az eszköze, s csak
másodlagosan szolgál az alanyi jogok védelmére. Az alanyi jogok végső védelme külön
közigazgatási bíróságokon történik.
A német eljárásjogban nemcsak az egyoldalú hatósági akaratnyilatkozatot vagy
intézkedést tekintik aktusnak, hanem a közigazgatási szerződések megkötését is.
 95

35. A közigazgatási j og fej lődése Angliában és az Egyesült Államokban HVG II. 348-
353.
ANGLIA
Angliában a 19. század nagy részében a közigazgatás feladatait (pl. útügy, szegényügy)
békebírák látták el, tradicionális igazságszolgáltatási eljárásban. A békebírák döntéseikért
személyes felelősséggel tartoztak a királyi bíróságok előtt, s a prerogatív writeknek (bírói
utasításoknak) kellett megfelelniük.

RULE OF LAW: A. V. Dicey a bírói jogvédelemnek ezt az intézményét joguralomnak

nevezte (rule of law). Eszerint:
A közigazgatás ugyanannak a jognak van alávetve, mint bárki más, a jogsértésért a
közigazgatás ugyanolyan felelősséggel tartozik, mint bárki más, a joguralom tengelyében
ezért a bírói jogszolgáltatás áll. Ennek jegyében nem alakult ki speciális közigazgatási eljárási
jog.

20. század: A közigazgatási gépezet hatalmasra nőtt, ezért szükségessé vált a

közigazgatási döntőbizottságok létrehozása, mely a jogvédelem eszközévé vált. Eljárásaik
igazságszolgáltatás-szerűen, kontradiktuális meghallgatás alapján működnek. Miután az angol
jogrendszerben az anyagi jog (common law, equity law) akkor alakult ki, amikor a
közigazgatás még érdemi feladatokat nem látott el, így az angol közigazgatási jog igencsak
kaotikussá vált.

Emiatt a II. világháború után reformokat sürgettek e téren.

1957. Elfogadták az Igazgatási Döntőbizottságokról és a közmeghallgatásról szóló
törvényt, amit azután 1971-ben és 1992-ben módosítottak:
 rendszerezte a Döntőbizottságok szervezetére vonatkozó szabályokat
 a közmeghallgatást eljárásjogi intézményként írta elő: célja, hogy a döntéssel
érintettek tudomást szerezhessenek a tervezett döntésről és kifejthessék álláspontjukat

Kialakult az ésszerű igazságosság elve /NATURAL JUSTICE:

 senki sem lehet saját ügyének bírája: elfogultság kiküszöbölése miatt
 biztosítani kell a védekezés jogát meghallgatás formájában a terhelt számára

Összefoglalás: A közigazgatási eljárásnak az angol közigazgatásban három jelentése

van:
1. a kizárólagos döntési jogkör eljárásai politikai, technikai értelemben
2. az igazságszolgáltatás-szerű eljárás –jogi értelemben
3. a bíróságok jogorvoslati jogköre a közigazgatási eljárások felett.

EGYESÜLT ÁLLAMOK
Az angol jogrendszert átvevő USA-ban is kialakultak a közigazgatási szervezetek
mellett a jogvitás helyzetekben döntő szervek is.
A közigazgatási jog két jogterületet jelent:
 a közigazgatási hatáskörökre és szervezetekre vonatkozó jogot
 és a jogorvoslati jellegű eljárásjogot.

Az alkotmányban külön elvként jelent meg a Due Process of Law elve, mely a kellő,
méltányos eljárás elve. Mint anyagi jogi elv, kimondja az alapvető jogok önkényes
korlátozásának tilalmát, mint eljárási elv pedig a felek meghallgatásának kötelezettségét
jelenti. A Legfelsőbb Bíróság azonban kimondta, hogy a due prcess elvét a közigazgatásban
 96

csak ott kell alkalmazni, (mint megkötő elvet), ahol közvetlenül az ügyfelek jogai érintettek,
vagy e jogok korlátozásáról van szó.

Emellett megmarad a bírói jogorvoslati rendszer, s ennek a joganyagát is a

közigazgatási eljárásjognak tekintik.. Az Egyesült államokban tehát a közigazgatási eljárás a
közigazgatási hatalomgyakorlás törvényes keretek között tartására, az érintett felek jogainak
az eljárásban való védelmére irányul. Ilyen értelemben a magánjogi elvre épül, annak elveit és
módszereit veszi át.