Fogalmak – Az oroszországi forradalom és a Szovjetunió

Bolsevik: „többség”, az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt Lenin vezette radikális szárnya, később önálló párttá alakult

fehérek: az ellenforradalom hívei.

GULAG: a „táborok állami igazgatósága” orosz kifejezés rövidítése. Kényszermunkatáborok

és börtönök kiterjedt hálózata a Szovjetunióban 1918 és 1956 között. A GULAG által felügyelt
táborokba hurcolták mindazokat, akiket a kommunista rendszer ellenségnek tekintett:
politikai elítélteket, hadifoglyokat, köztörvényes bűnözőket. A táborokban több millió fogoly
dolgozott embertelen körülmények között, teljesen kiszolgáltatottan. A szovjet lágerek halálos
áldozatainak számát is több millióra teszik.

hadikommunizmus: a polgárháború alatt létrejött rendszer, államosítások, jegyrendszer, beszolgáltatás jellemzi

kettős hatalom: 1917 márciusa és júliusa közötti állapot Oro.-ban ( Ideiglenes Kormány+szovjetek)

kollektivizálás: mezőgazdasági termelőszövetkezetek és állami gazdaságok létrehozása az

egyéni parasztgazdaságok helyén a kommunista berendezkedésű országokban

kolhoz: termelőszövetkezet a mezőgazdaságban

koncepciós per: bírósági eljárásnak álcázott megfélemlítő akció, hazug vádak, kikényszerített vallomások, előre eldöntött ítéletek
jellemzik

kulák: „ököl”, Osztályellenségnek nyilvánított birtokos parasztok elnevezése

kommunizmus: szélsőbaloldali mozgalom és ideológia a XX. században. A marxista elmélet

szerint a kapitalizmust felváltó társadalmi-gazdasági rendszer, olyan osztály nélküli társadalom,
amelyben a termelési eszközök köztulajdonban vannak, megvalósul a teljes társadalmi
egyenlőség, és a javak elosztásában a „mindenki képességei szerint dolgozik, s a megtermelt
javakból szükségletei szerint részesül” elv érvényesül.

NEP: új gazdaságpolitika, a piaci viszonyok részleges visszaállítását jelentette.

proletárdiktatúra: a munkásosztály diktatúrája, a gyakorlatban a hatalmat megszerző

kommunista párt diktatúrája. A kifejezést Karl Marx a francia szocialistáktól vette át, és a
proletárdiktatúrát az osztály nélküli, elnyomástól mentes társadalomhoz vezető fejlődés átmeneti
állomásának tekintette.

személyi kultusz: vezető személyiség rendkívüli méreteket öltő dicsőítése a diktatórikus államokban, áthatotta a mindennapokat
is.

szovhoz: állami gazdaság

sztahanovista: Sztahanov orosz bányászról elnevezett élmunkás, aki munkaverseny során nyerhette el a címet.
szovjetek: Oroszországban az 1917-es forradalom idején megszerveződő munkás-, paraszt és
katonatanácsok, amelyek a megalakuló Ideiglenes Kormánnyal szemben fokozatosan
magukhoz ragadták a hatalmat. A Lenin vezette bolsevikok hamarosan megszerezték a tanácsok
irányítását, önállóságuk és hatalmuk ezzel megszűnt.

tervgazdálkodás: központi tervezésen alapuló gazdasági rendszer. A diktatúrákban a gazdaság

egészét (három- vagy ötéves) állami tervek alapján, bürokratikusan irányították. A gazdasági
élet törvényszerűségeit általában figyelmen kívül hagyták, a piac szabályozó szerepét
kiiktatták, az egyéni kezdeményezéseket háttérbe szorították.

totális diktatúra: korlátlan diktatúra. Államhatalmi rendszer, amely arra törekszik, hogy az
élet minden területét irányítsa és felügyelje. A fasiszta és a kommunista diktatúrák jellemzője.

vörösök: kommunista mozgalmakra alkalmazott kifejezés.

vörösterror: a forradalom győzelméért, illetve védelme érdekében alkalmazott erőszak,

terror. Célja a forradalom ellenzőinek megfélemlítése, üldözése, megsemmisítése.
Magyarországon a Tanácsköztársaság idején alkalmazták először, például a parasztság ellen.