Szovjetunió

A SZOVJETUNIÓ MEGALAKULÁSA
Az 1917. novemberében hatalomra került bolsevikok végül megnyerték az 1918 és
1922 között dúló polgárháborút és legyőzték a fehéreket. A polgárháború alatt
bevezetett hadikommunizmus azonban tönkretette a szovjet gazdaságot (éhínségek),
emiatt már 1921-ben bolsevikellenes felkelések törtek ki (pl. kronstadti matrózlázadás).
Ezért a bolsevikok 1921-től bevezették a NEP-et ("új gazdaságpolitika"):
• megszüntették a kötelező beszolgáltatást és részben visszaállították a
magántulajdont és a piacot (a parasztok eladhatták a felesleges gabonájukat)
• ennek eredményeként a gazdaság és az életszínvonal fejlődésnek indult
• (ez persze visszalépés volt a kapitalizmus felé, ám Leninék ezt is
megmagyarázták az elvtársaknak)
1922-ben a polgárháború véget ért, decemberben kikiáltották a Szovjet Szocialista
Köztársaságok Szövetségét, röviden a Szovjetuniót. Azért nevezték így, mert a
Szovjetunió elvben több, önálló szocialista köztársaság szövetsége volt (pl. Orosz, Ukrán,
Örmény, Grúz Szoc. Közt.), amelyek akár ki is léphettek volna a szövetségből. A
valóságban kezdettől fogva orosz dominancia érvényesült, és az oroszok nem engedték
kilépni a kisebb köztársaságokat.

Hatalmi harc Lenin után

Lenin 1924-ben meghalt. Hatalmi harc kezdődött a bolsevik párton belül a két vezető
személyiség között:

• Trockij: zsidó származású értelmiségi, a Vörös Hadsereg megszervezője, a

polgárháború legfőbb irányítója. Elgondolása szerint közeleg a világforradalom,
a kommunizmus világméretű elterjedése.
• Sztálin (Joszip Visszarionovics): grúz származású, a bolsevik párt főtitkáraként
építette ki befolyását. Az ő elve a "kommunizmus egy országban", azaz nem
szabad várni a világforradalomra, a Szovjetunióban kell kiépíteni a
kommunizmust.
Végül Sztálin száműzette vetélytársát (1940-ben Mexikóban meg is gyilkoltatta). Így a
20-as évek végétől 1953-as haláláig ő lett a Szovjetunió teljhatalmú ura. Sztálin uralma
idején épült ki a totális diktatúra.

A SZTÁLINI TOTÁLIS DIKTATÚRA JELLEMZŐI

A SZU pártállam volt. Bármilyen jellegű állami szerepet (pl. oktatásban,
közigazgatásban) csak az szerezhetett, aki a SZKP (Szovjet Kommunista Párt) tagja volt.
A szabadságjogok megszűntek, a kultúrának a hivatalos irányvonalat kellett követnie.
Hivatalos ideológia volt az osztályharc és a kommunizmus küszöbönálló világméretű
győzelme.

A terror
A rendszer ellenségeit üldözték. A politikai ellenfelek felderítését és elfogását a hírhedt
politikai rendőrség, az NKVD végezte. Mindenhol voltak besúgók, akik jelentették, ha
bárki bírálta a rendszert vagy megszegte a szabályokat. Mivel Sztálin mindenhol
ellenséget gyanított, a "tisztogatás" kiterjedt a hadseregre, a pártvezetőkre, sőt Sztálin
közvetlen környezetére is. 1936-38 között, a "nagy terror" időszakában közel egymillió
embert végeztek ki.
A gyanúsítottakat gyakran megkínozták, hogy "beismerő vallomást" csikarjanak ki
belőlük olyan bűnökért, amiket el sem követtek. A
gyanúsítottakat koncepciós perekben, koholt vádak alapján ítélték el, az ítélet
általában halál vagy kényszermunka volt.
Koncepciós per: olyan per, amelyet előre megtervezett koncepció (terv) szerint folytatnak
le. A diktatúrákban általában ilyen kirakatpereket rendeznek a rendszer ellenségeinek
megsemmisítésére és a társadalom megfélemlítésére. A koncepciós perben a vádlott nem
rendelkezik jogokkal, az ügyvéd, a tanúk és a bíró is a hatalom akaratát hajtja végre, az
ítélet általában előre megvan.
A SZU-t behálózták a kényszermunkatáborok (GULAG), főleg Szibériában voltak. Itt
tulajdonképpen rabszolgaként dolgoztatták a foglyokat (út-, vasútépítés, bányászat),
akik nagy része nem is élte túl a nyomorúságos körülményeket.

Személyi kultusz és propaganda

Sztálin körül személyi kultusz alakult ki. Tévedhetetlennek tekintették, nem lehetett
kritizálni; képmásai elborították a lakásokat, hivatalokat; megjelenésekor, sőt neve
kimondásakor tapsolni és éljenezni kellett. (A személyi kultusz már Leninnél is
megjelent: az ő tetemét bebalzsamozták és mauzóleumban kiállították a moszkvai Vörös
Téren, a Kreml mellett, ahol ma is látható.)
Eközben a diktatúra propagandája megtévesztette az embereket, eltitkolta a
borzalmakat és elhitette velük, hogy valójában jól élnek és boldogok. Ezt sugallták az
újságok, a plakátok, a filmek stb. A politikai ellenfeleket nem csak megsemmisítették,
hanem mintegy az emlékezetből is ki akarták törölni őket (történelemhamisítás).

GAZDASÁGPOLITIKA ÉS TÁRSADALOM

A sztálini gazdaságpolitika
Sztálin célja a nehézipar erőltetett ütemű fejlesztése volt. Ennek okai:
• félelem a külső támadástól (emiatt a hadiipar fejlesztése)
• a társadalomban a munkásosztály arányának növelése (őket megbízhatóbbnak
tartották a parasztokkal szemben)
Mivel a Szovjetunió nagyrészt elzárkózott a világpiactól (mindössze gabonát exportált és
technológiát, alkatrészeket importált), az ipari fejlesztéshez szükséges munkaerőt és
tőkét a mezőgazdaságtól kellett elvonni. Emiatt a sztálini gazdaságpolitika két eleme
a kollektivizálás és a tervgazdálkodás volt.
Kollektivizálás:
• államosították a paraszti földeket (egészen eddig megmaradt a paraszti
magántulajdon)
• a parasztoktól elvett földeken állami gazdaságokat
(= termelőszövetkezet, oroszul kolhoz) hoztak létre
• azok a módosabb parasztok, akik tiltakoztak földjeik elvétele ellen, ellenségnek
számítottak (kulákok). A kulákok ellen szabályos irtóhadjáratot folytattak,
kínozták, üldözték őket.
A kollektivizálás eredménye: a mezőgazdasági termelés csökkent, éhínségek törtek ki. A
legsúlyosabb éhínség Ukrajnában történt 1932-33 között, ennek 5-10 millió áldozata
volt (többségében ukránok, ez tehát egyfajta etnikai tisztogatás is volt) - eközben a SZU
gabonát exportált! A parasztok tömegesen költöztek be a városokba és váltak ipari
munkássá (ez is volt a cél).
Tervgazdálkodás:
• az iparban csak állami vállalatok működhettek, központi terveknek megfelelően.
Ezek a tervek néhány évre előre megszabták, mekkora növekedést kell elérni
egy adott ágazatban (1., majd 2. ötéves terv).
• a központi tervet lebontották gyárakra, a gyárak lebontották munkásokra - így
minden munkásnak meg volt szabva a napi "norma", amit teljesíteni
kellett; munkaversenyeket hirdettek
• aki nem teljesítette a tervet, az "szabotőrnek", aki teljesítette vagy túlteljesítette,
"élmunkásnak" (sztahanovista) számított
• a tervszámok azonban gyakran teljesíthetetlenül magasak voltak
Kétségtelen, hogy a sztálini gazdaságpolitika a szovjet ipar látványos
fellendüléséhez vezetett: gyárak, nehézipari központok jöttek létre (noha az áruk
minősége gyakran pocsék volt). Ám mindez milliók nyomora, szenvedése és halála
árán valósult meg.

A szovjet társadalom
A kommunizmus brutális módon bár, de tényleg csökkentette a társadalmi
különbségeket. A fizetésekben csekély különbség volt, luxuscikkekkel hivalkodni
senkinek sem volt lehetősége, hiszen ilyeneket nem lehetett kapni. A nők teljes
egyenjogúságot szereztek.
Mégis volt egy kiváltságos réteg: az SZKP vezetői (megyei, városi párttitkárok stb.): ők
állami kocsit, lakást, üdülési lehetőséget stb. kaptak. Mindezt azonban bármelyik
pillanatban elvehették tőlük, így ők is teljes kiszolgáltatottságban éltek.
A kommunista hatalom nem tűrte az alsóbb szintű társadalmi szerveződéseket. Csak az
államilag előírt szakszervezetek, ifjúsági szervezetek működhettek, ezekben kötelező
volt a tagság. Az ideológia a családi viszonyokat is áthatotta.