Professional Documents
Culture Documents
„gulyáskommunizmus”
valósága
Valuch Tibor élete.
Született:1963. június 19 Tata
Magyar történész, egyetemi tanár
Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett történelem-földrajz
szakos középiskolai tanári diplomát.
Az 1995/96-os tanévtől kezdődően folytat rendszeres egyetemi oktatói
tevékenységet.
2020-ban a Magyar Tudomány Ünnepén az MTA által alapított Rézler
Gyula-díjat kapta meg.
Gulyáskommunizmus/Kádár korszak
A rendszerváltozást követő évtizedben elsősorban a közvéleményben, de helyenként a
tudományos megközelítésekben is felértékelődött a Kádár-korszak, mint a szociális
biztonság, az általános, a mindenki számára elérhető jólét, az egyéni és társadalmi
gyarapodás más értelmezésben pedig a polgárosodás, illetve a „fogyasztói szocializmus”
korszaka.
A Kádár-korszaknak nevezett időszakot három, viszonylag jól elkülöníthető részre lehet
bontani. Az első, 1962-ig tartó időszak a megtorlások, a megfélemlítés korszaka volt. A
második korszak a társadalmi kompromisszumé: az alapvető gazdasági-politikai keret
érintetlenül hagyásával olyan reformokat vezettek be, amelyek elviselhetővé tették az
életet. Cserébe a rendszer csendes elfogadását várták és kapták. A harmadik, záró korszak
nagyjából a 80-as évek közepén kezdődött: a gazdasági helyzet drámai romlása olyan
mértékben csökkentette az életszínvonalat, hogy a hatalom már nem tudta megtartani a
kompromisszum rá eső részét.
A Kádár-korszak (1956-1989)
1956. nov. 4. – a forradalom bukása, szovjet intervenció Kádár János alakít
kormányt szovjet segítséggel
1957-61: visszatérés a pártállami irányításhoz, a diktatúra megerősítése
marad az egypártrendszer, a forradalom alatt létrejött MSZMP a politikai élet
meghatározója
a forradalom után megtorlás pozícióját csak kemény fellépéssel tudja megerősíteni,
az első néhány év a így a Rákosi-korszakot idézi
tömeges letartóztatások, kivégzések, minden társadalmi rétegből a megtorlás miatt
sokan emigrálnak, elhagyják az országot
a megtorlás aktív résztvevői az új karhatalmi szervezet tagjai, a „pufajkások”,
zömmel a Rákosi-féle keményvonalas diktatúra hívei, volt ÁVH-sok
1957-ben megalakul a Munkásőrség (feladata a párt és a kommunista
berendezkedés védelme, a párt félkatonai szervezete)
A megtorlás részeként Nagy Imrét és társait 1958. június 16-án kivégzik
Ezekben az években lezajlik a mezőgazdaság teljes kollektivizálása is: 1961-
re a földek majdnem 100%-a állami tulajdonba kerül, a parasztság kénytelen
belépni a termelőszövetkezetekbe.
Az 1960-as évek elejére a rendszer megszilárdul, mindenki kénytelen
elfogadni, hogy nem lesz változás. A Kádár-kormány helyzete megerősödik,
megvalósul a konszolidáció.
A konszolidált rendszer jellemzői
a 60-as évek elejére a párt hatalmának stabilizálásával a megfélemlítés csökken, a rendszer
közismertté vált jelszava lesz: „Aki nincs ellenünk, az velünk van.”, vagyis aki elfogadja a
kialakult viszonyokat, azt az állam nem háborgatja, de alapvetően nem tűrik meg az ellenzéki
gondolkodást
A diktatúra enyhülését jelezte 1963-ban az amnesztiarendelet, amely során több ezer politikai
elítélt szabadulta börtönökből.
Komoly engedmény volt a háztáji gazdálkodás engedélyezése.