CSUKOVITS ENIKÕ

Középkori magyar zarándokok

HISTÓRIA KÖNYVTÁR
MONOGRÁFIÁK

20.

Szerkesztõ
Glatz Ferenc
 HISTÓRIA KÖNYVTÁR
MONOGRÁFIÁK

20.

CSUKOVITS ENIKÕ

Középkori magyar
zarándokok

BUDAPEST 2003
HISTÓRIA • MTA TÖRTÉNETTUDOMÁNYI INTÉZETE
 A kötet megjelenését
az MTA Filozófiai és Történettudományok (II.) Osztálya
és a Magyar Könyv Alapítvány
támogatta.

© Csukovits Enikõ, 2003

ISBN 963 8312 85 8

ISSN 1217-212 X

A borítón:
Zarándokok Szent Miklós sírjánál.
Részlet a jánosréti Szent Miklós-fõoltárról.
(1480 körül) Magyar Nemzeti Galéria

Kiadja
História • MTA Történettudományi Intézete
Felelõs kiadó: Glatz Ferenc
Szedte és tördelte
az MTA Történettudományi Intézet kiadványcsoportja.
Felelõs vezetõ: Kovács Éva
Borító és tördelés: Csányi Attila
Nyomdai munkák: Akaprint Nyomdaipari Kft.
Felelõs vezetõ: Freier László igazgató
Készült 23,25 (A/5) ív terjedelemben, 1000 példányban
 Tartalom

BEVEZETÉS ................................................................................................................... 7
I. A FORRÁSOK ............................................................................................................ 12
1. Elbeszélõ források ........................................................................................ 12
Krónikák, legendák ........................................................................................ 13
Zarándokirodalom ......................................................................................... 15
2. Anyakönyvek ................................................................................................ 18
3. A jogi írásbeliség emlékei .......................................................................... 19
Oklevelek az elõkészületektõl a hazatérésig ................................................... 20
A pápai regisztrumkönyvek magyar vonatkozású adatai ............................. 21
II. AZ ÚTI CÉLOK ........................................................................................................ 23
1. A felkeresett kegyhelyek ............................................................................ 23
2. A kegyhelyek hierarchiája ......................................................................... 27
3. A pozsonyi polgárok által választott úti célok ..................................... 31
4. Az úti célok megválasztását befolyásoló tényezõk .............................. 39
III. A ZARÁNDOKOK INDÍTÉKA, A ZARÁNDOKLATOK TÍPUSAI ............................... 48
1. Kegyes zarándoklat ..................................................................................... 50
2. Vezeklõ zarándoklat .................................................................................... 52
3. Politikai zarándoklat ................................................................................... 65
Magyar részvétel a keresztes hadjáratokban ................................................. 67
Az Anjouk zarándokútjai .............................................................................. 69
Zsigmond római utazása .............................................................................. 73
4. Lovagi zarándoklat ...................................................................................... 77
5. Helyettes zarándoklat ................................................................................. 82
IV. AZ ELÕKÉSZÜLETEKTÕL A HAZATÉRÉSIG ............................................................ 89
1. A gondolattól a megvalósításig ................................................................ 90
Az utazás költségei ........................................................................................ 91
Úti okmányok ................................................................................................ 99
Rendelkezés az otthoniakról .......................................................................... 102
2. Az utazás ....................................................................................................... 106
Útitársak ....................................................................................................... 107
Útvonalak ...................................................................................................... 112
Az utazás körülményei, nehézségei .............................................................. 118
A kegyhelyen ................................................................................................. 127
3. Utazás után – utazás helyett ..................................................................... 134

5
V. A ZARÁNDOKOK TÁRSADALMI ÖSSZETÉTELÉNEK VIZSGÁLATA ......................... 138
1. A magyar zarándokok számaránya ......................................................... 143
2. Bárók és nemesek ........................................................................................ 148
3. Polgárok ......................................................................................................... 156
4. Egyháziak ...................................................................................................... 162
5. A római Szentlélek-társulat magyar tagjai ............................................. 168
VI. ZARÁNDOKLAT ÉS VALLÁSOSSÁG ........................................................................ 190

FÜGGELÉK .................................................................................................................... 193

A LEGGYAKRABBAN HASZNÁLT RÖVIDÍTÉSEK .......................................................... 215
BIBLIOGRÁFIA ............................................................................................................... 218
MUTATÓ ....................................................................................................................... 227
KÉPEK ........................................................................................................................... 243

6
 Bevezetés

A zarándok minden bizonnyal a középkor egyik legjellegzetesebb alakja, akit sa-

játos viselete tett – és tesz utólag is – könnyen azonosíthatóvá. A kor képi ábrázo-
lásain a tipikus zarándokot legtöbbször Szent Jakab apostol személyesítette meg:
széles karimájú, elöl felhajtott, zarándokjelvénnyel díszített kalapban, bottal, ta-
risznyával ábrázolták, aki egyszerû ruhája felett rövid, bõ köpenyt, úgynevezett
pelerint viselt. A festõk, szobrászok által azonosnak ábrázolt zarándokok között
azonban a valóságban hatalmas volt a társadalmi különbség – a királyoktól egé-
szen az útravalót koldulással elõteremtõ nincstelenekig húzódott a sor. A közép-
kori Európa talán leghíresebb zarándokkompániája, a Geoffrey Chaucer által
lejegyzett történeteket mesélõ, Szent Tamás sírjához, Canterburybe készülõ har-
mincfõs társaság épp ezt a társadalmi sokszínûséget jelenítette meg.1 A véletlen-
szerûen egy fogadóban összeverõdött csoport a társadalom valamennyi rétegét
képviselte: az úton a továbbiakban együtt lovagolt Southwerktõl Canterburyig
lovag és apácafõnöknõ, bencés szerzetes és kolduló barát, kereskedõ és oxfordi
diák, plébános és paraszt, búcsúárus és porkoláb, vidéki birtokos és egyszerû
iparosok. Chaucer, a költõ, korának tipikus figuráit, a társadalom jellegzetes ka-
tegóriáit vonultatta fel, akikrõl maga is érzékeltette, hogy e zarándokút nélkül
soha nem érintkeznének egymással. Talán épp ez a körülmény ad magyarázatot
a téma hihetetlen népszerûségére. A középkor világképe, társadalma egyaránt
statikus volt, az emberek többsége egy-két napnyi járóföldnél messzebb egész
életében nem merészkedett a lakóhelyétõl. Békés körülmények között csupán a
zarándoklatok mozgattak meg jelentõs tömegeket. Számukra az utazás feltétlen
többet jelentett egyszeri kegyes cselekedetnél: állandóság helyett változást, min-
dennapok helyett kalandot és veszélyeket, az otthoni zárt környezet helyett a
széles körû társadalmi érintkezés lehetõségét. Érthetõ, hogy a történészek is felfe-
dezték a zarándoklatok kutatásában rejlõ lehetõségeket, hisz a témakör forrásai
egyszerre adnak lehetõséget speciális társadalom-, vallás- és mentalitástörténeti
vizsgálatokra.
A zarándokokkal, zarándoklatokkal foglalkozó, elsõsorban az elmúlt évtize-
dekben – és fõként Nyugat-Európában – készült szakirodalomnak az ismertetése
köteteket töltene meg, puszta felsorolása is meghaladná egy monográfia terjedel-

1 Geoffrey Chaucer: Canterbury mesék. A világirodalom klasszikusai. Bp., 1987.

7
mét.2 A kérdés rövid áttekintése ma már nem maradhat ki a korszakról írt össze-
foglaló munkákból sem, s napjainkban nem jelenik meg olyan történelmi atlasz,
amelyben ne lenne térkép a középkori Európa legfontosabb zarándokútjairól.
Az elsõ keresztény zarándokok már közvetlenül Krisztus halála után megin-
dultak Jeruzsálembe, s szinte rögtön eltemetésük után hasonló tisztelet alakult ki
Rómában Péter és Pál apostolok sírjánál is. A zarándoklatok tömegessé válása
azonban csupán a 10–11. században vette kezdetét, azaz épp abban az idõben,
amikor a formálódó Magyar Királyság tagja lett a keresztény államok közösségé-
nek. A pogány hitet éppen csak elhagyó magyarok között a külföldrõl érkezõ té-
rítõ papokkal szinte egy idõben jelentek meg az elsõ zarándokok. A magyarok
kereszténnyé válása – a nyugati szakirodalomban elfogadott vélemény szerint –
komoly hatást gyakorolt a szentföldi zarándoklatok megújulására, fellendülésé-
re.3 Az addig szinte kizárólagos tengeri utazás mellett a biztonságossá vált Kár-
pát-medencén át új szárazföldi út nyílt meg kelet felé, mely egy 1031–1043 között
keletkezett itinerárium szerint többek közt Gyõr és Fehérvár érintésével, a Drá-
ván és a Száván átkelve haladt át az országon, és Belgrád–Niš–Szófia–Driná-
poly–Konstantinápoly érintésével Kis-Ázsián át Antiochia–Tripoli–Bejrút–Em-
mauson keresztül ért Jeruzsálembe.4 I. István helyesen ismerte fel a zarándokok
támogatásában rejlõ elsõrangú propagandisztikus lehetõségeket. Az országon át-
vonuló zarándokokat személyesen fogadta, az út során szerzett tapasztalatokról,
ismeretekrõl részletesen kikérdezte, végül bõkezûen megajándékozta õket. Az
ezredév legismertebb krónikása, a burgundiai Rodolfus Glaber szerint „ebben az
idõben szinte mindenki, aki Itáliából és Galliából az Úr sírjához, Jeruzsálembe
igyekezett, mellõzni kezdte a szokott utat, mely a tengeren át vezetett, és ennek a
királynak a hazáján kezdett átmenni. Õ ugyanis mindennél biztosabb utat hozott
létre, és azokat, akikkel találkozott, testvérként fogadta, és hatalmas ajándékok-
kal halmozta el. Ettõl a kegytõl indíttatva nemesek és köznépbe tartozók meg-
számlálhatatlan sokasága ment Jeruzsálembe.”5 István zarándokpártoló tevé-
kenységérõl nem ez az egyetlen fennmaradt adatunk: Ademarus Cabannensis
angoulême-i szerzetes krónikája szerint 1026-ban Vilmos angoulême-i gróf és kí-
sérete haladt át az országon – a magyar király õket is személyesen fogadta, és bõ-

2 Az egyik legrészletesebb irodalomjegyzék: Wallfahrt kennt keine Grenzen. Themen zu einer Aus-
stellung des Bayerischen Nationalmuseums und des Adalbert Stifter Vereins, München. Zürich,
1984. 543–568.
3 Pierre André Sigal: Les marcheurs de Dieu. Armand Colin, 1974. Magyarul: Isten vándorai. Közép-
kori zarándoklatok és zarándokok (= Sigal). Bp., 1989. 99., Béatrice Dansette: Les relations du pèle-
rinage Outre-Mer: des origines à l’âge d’or. In: Croisades et pèlerinages. Récits, chroniques et
voyages en Terre Sainte. XIIe–XVIe siècle. Édition établie sous la direction de Danielle Régnier-Bohler
(= Croisades). Robert Laffont, Paris, 1997. 886., Steven Runciman: A keresztes hadjáratok története.
(= Runciman: Keresztes hadjáratok). Bp., 1999. 50.
4 A magyar vonatkozású részek kiadása: CFH II. 844–845. Legújabb magyar fordítása: Az államalapí-
tás korának írott forrásai. Az elõszót írta, a szövegeket válogatta, a kötetet szerkesztette Kristó Gyu-
la. Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 15. (= Államalapítás forrásai.) Szeged, 1999. 160–162. Az
itinerárium értékelése, a helynevek azonosítása: Györffy György: István király és mûve (= Györffy:
István király). Bp., 1977. 300–302. Györffy azonosításait több ponton vitatja: Bóna István: Az Árpá-
dok korai várairól. Debrecen, 1998.
5 CFH III. 2064–2065. Magyarul: Államalapítás forrásai 183–187. István korának zarándokirodalmát
áttekinti Györffy: István király. 293–308.

8
kezûen megajándékozta.6 Zarándokként érkezett Magyarországra – legendájá-
nak tanúbizonysága szerint – Gellért velencei szerzetes is, akit a vele folytatott
beszélgetés után István maga mellett tartott.7 A királyi jóindulat és az értékes
adományok elérték a kívánt eredményt. A korabeli Európa egyik legbefolyáso-
sabb személyisége, Odilo clunyi apát Istvánhoz intézett levelében a következõ-
képpen ír errõl: „Hogy lelketekben mekkora szenvedély árad az isteni vallás tisz-
telete iránt, szinte az egész világ hirdeti, hanem leginkább azok tettek tanúságot
rólatok, akik az Úr sírjától visszatértek.”8 Késõbbi krónikás hagyomány szerint
maga István is elzarándokolt Rómába. Útja ugyan egykorú adatokkal nem iga-
zolható, az azonban tény, hogy a zarándoklás lehetõségét a magyaroknak is meg
kívánta teremteni. Magyarország határain kívül, a leglátogatottabb kegyhelye-
ken, illetve az oda vezetõ út mentén három vagy talán négy zarándokszállást ala-
pított: Jeruzsálemben és Konstantinápolyban, Rómában, valamint – 13. századi
hagyomány szerint – Ravennaában.9 A század végén, 1083-ban, István, Imre és
Gellért, valamint a zobori remeték szentté avatásával az ország területén belül is
kialakultak az elsõ kegyhelyek, s a magyar szentek sírjához külföldrõl is érkeztek
zarándokok.10 Egy bizonyos Konrád nevû német, aki vezeklõként már minden is-
mert kegyhelyet felkeresett, Fehérváron, Szent Imre sírjánál szabadult meg a bû-
neiért viselt láncoktól, egy másik vezeklõ, III. Boleszló lengyel fejedelem, Kálmán
uralkodása alatt gyalog, mezítláb Szent István fehérvári sírjához zarándokolt.11
Noha a 11. századból név szerint egyetlen magyar zarándokot sem ismerünk,
létezésüket bizonyosnak tekinthetjük: István gondoskodásának eredményeképp
külföldi zarándokszállások és biztonságosnak tekintett zarándokút, I. László-
nak köszönhetõen hazai kegyhelyek segítették elõ a magyarországi zarándoklási
kedvet.
A 11. században meginduló, a 13–14. századtól kezdve egyre több forrással
igazolható középkori magyarországi zarándoklatokkal – szemben a nyugat-euró-
pai gyakorlattal – kevesen foglalkoztak, ráadásul többségük csupán mûkedvelõ
szinten. Az említésre méltó munkák száma elenyészõ. A téma iránt érdeklõdõ ol-
vasónak mindmáig Pásztor Lajos 1940-ben megjelent doktori disszertációját érde-
mes elõször kézbe vennie, amelynek azonban csak egyik fejezete szól errõl a kér-
désrõl.12 Az aacheni magyar zarándokokról Elisabeth Thoemmes könyve, a
középkori Jeruzsálem-járásról Holl Béla tanulmánya tartalmaz értékes informá-

6 CFH I. 15–17. Magyarul: Államalapítás forrásai 163–169.

7 SRH II. 480–506. Magyarul: Árpád-kori legendák és intelmek. Bp., 1983. 68–94.
8 DHA I. 110–111. Magyarul: Államalapítás forrásai 156–159. Ugyanott további példák Magyaror-
szágon átutazó zarándokokra 143., 146.
9 A krónikaszöveg szerint az óbudai egyházat Péter és Pál apostol tiszteletére, „in memoriam et
honorem curie Romane, quam corporaliter visitarat” alapította. Johannes de Thurocz: Chronica
Hungarorum. Ediderunt Elisabeth Galánthai et Julius Kristó (= Chronica Hungarorum). Bp., 1985.
76.; Györffy: István király 302–305.
10 Klaniczay Gábor: Az 1083. évi magyarországi szentté avatások. In: Mûvelõdéstörténeti tanulmá-
nyok a magyar középkorról. Szerk: Fügedi Erik. Bp., 1986. 15–32.
11 SRH II. 457., CFH I. 491.
12 Pásztor Lajos: A magyarság vallásos élete a Jagellók korában (= Pásztor). Bp., 1940. Reprint kiadása:
Bp., 2000.

9
ciókat.13 A hazai kegyhelyek történetének feldolgozása sem merítette ki a rendel-
kezésre álló lehetõségeket. Az e tárgykörben készült munkák közül elsõsorban
két tanulmányt érdemes megemlíteni: Fügedi Erik Kapisztrán János csodáiról írt
elemzését, valamint a Remete Szent Pál budaszentlõrinci ereklyéjéhez kapcsoló-
dó mirákulumfeljegyzések Knapp Éva által készített feldolgozását.14 A zarándok-
latokról készült egyetlen összefoglaló magyar munka, amelyet Bálint Sándor hát-
rahagyott anyagának felhasználásával Búcsújáró magyarok címen Barna Gábor
öntött formába, a középkori magyar zarándokokról sajnos sem új információt,
sem korszerû elemzést nem tartalmaz.15 Miután a szakirodalomban alig található
valami a kérdésrõl, a nyugat-európai gyakorlattól eltérõen a magyarországi
összefoglaló történeti munkák mindmáig nem tesznek említést a zarándoklatok-
ról, s nem készül ilyen témájú térkép sem.16
A külföldön rendkívül népszerû téma elhanyagoltságát a magyar forrás-
adottságok magyarázzák. A magyar medievisztika – az elbeszélõ források kis
száma miatt – alapvetõen az okleveles anyag feldolgozására épül, s ez a megálla-
pítás minden kutatási téma esetében igazolható. Vonatkozik természetesen a za-
rándoklatok kérdéskörére is: a Nyugat-Európában elsõdleges forrásnak számító
útleírások, zarándoknaplók száma Magyarországon minimális, az itáliai, német-
alföldi, francia városok levéltáraiban ezerszám õrzött és elõszeretettel elemzett
végrendeleti könyvekhez viszonyítva csekély a néhány fennmaradt hazai város-
könyv, s még kevesebb a bennük e tárgykörrõl olvasható bejegyzések száma.
A zarándokadatokat tartalmazó források jelentõs része tehát oklevél, amely a
kétszázezres nagyságrendû okleveles anyagban elszórtan, különbözõ levéltárak-
ban maradt fenn. Feltárásukat tovább nehezíti, hogy az ilyen jellegû kutatásban a
hagyományos levéltári segédletek sem segítenek: ebbõl a szempontból sem a ki-

13 Elisabeth Thoemmes: Die Wallfahrten der Ungarn an den Rhein (= Thoemmes). Aachen, 1937., Holl
Béla: A középkori magyar Jeruzsálem-járás és Pécsváradi Gábor utazásának néhány tanulsága. In:
Mûvelõdéstörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk: Fügedi Erik. Bp., 1986. 269–294.
A zarándoklatról mint a középkori utazás egyik leggyakoribb módjáról lásd még Petneki Áron:
„Tanta malitia itineris” címû kandidátusi disszertációját, illetve a belõle közölt tanulmányt: uõ:
Advenae et peregrini. Utazás és zarándokság a középkori mentalitástörténetben. Századok, 128
(1994) 352–393.
14 Fügedi Erik: Kapisztrán János csodái. Találkozás a középkori népi vallásossággal (= Fügedi:
Kapisztrán). Ethnographia, 1977. 555–564., Knapp Éva: Remete Szent Pál csodái (= Knapp: Szent
Pál). Századok, 1983. 511–555.
15 Bálint Sándor–Barna Gábor: Búcsújáró magyarok. A magyarországi búcsújárás története és néprajza
(= Bálint–Barna). Bp., 1994. A munka történeti részének legsúlyosabb hibája, hogy csak irodalom,
gyakran nagyon gyenge színvonalú tanulmányok felhasználásával készült, s az ott található ada-
tokat a legminimálisabb forráskritika nélkül vette át. A különbözõ szerzõk által más-más forráski-
adványokból kimásolt szövegek a többszöri átvételnek köszönhetõen megváltoztak, van olyan
forrásszöveg is, amely három különbözõ helyen – minden esetben más irodalom alapján kijegyze-
telve – három eltérõ, de minden esetben pontatlan értelmezés szerint szerepel a kötetben. Az
1307-ben büntetõ zarándoklatra kötelezett Hermannus Bank esetét pl. lásd a 31. 33. és 38. oldala-
kon.
16 Nem szerepel a kérdés a közelmúltban megjelent Magyar mûvelõdéstörténet (Szerk.: Kósa László.
Bp., 1998.) Bertényi Iván által írt középkori fejezetében sem. A „hagyományon” két összefoglaló
munkában próbáltam változtatni. Csukovits Enikõ: Liliom és holló. Új képes történelem. Bp., 1997.
79–81., Magyar kódex. II. Lovagkor és reneszánsz. Magyarország mûvelõdéstörténete 1301–1526.
Bp., 1999. 316–318.

10
bocsátó, sem az oklevél kelte, sem a provenienciája nem ad támpontot. Kevés se-
gítségre számíthatunk a kiadott okleveles anyagtól is: az okmánytárak, oklevéltá-
rak többségéhez nem készült tárgymutató, ráadásul a viszonylag adatgazdagabb
késõ középkorból a korábbi évszázadokhoz képest jóval kevesebb forráspubliká-
ció készült. A kérdésre tehát szinte lehetetlen szisztematikus kutatásokat folytat-
ni, a forrásfeltárás szinte egyetlen módjának az tûnik, hogy az okleveles anyag
minél nagyobb részét átnézzük.17 A várható csekély eredményhez képest elvég-
zendõ óriási munka – érthetõ módon – sikeresen apasztotta el az esetlegesen
feltámadó kutatói érdeklõdést.
Számomra a téma elsõdleges vonzerejét épp a kutatásában rejlõ nehézségek
jelentették. Természetesen tisztában voltam azzal, hogy egy-két évi kutatással
nem lehet eredményt elérni, de úgy gondoltam, ha egyéb munkáim mellett ilyen
adatokra bukkanok, azokat félretéve egyszer még összegyûlhet értékelhetõ for-
rásmennyiség. A középkori magyar zarándoklatokkal kapcsolatos adatokat több
mint tíz éve gyûjtöm, számos oklevélre hívták fel a figyelmemet kollégáim is.18
A Magyar Országos Levéltárban, majd az MTA Történettudományi Intézetében
végzett különbözõ munkáim során több tízezer oklevél fordult meg a kezemben
– jelzésértékû, hogy közülük csupán néhány tucat tartalmazott zarándokadato-
kat. Az elmúlt évek során összegyûjtött források mennyisége, összetétele megíté-
lésem szerint immár elegendõ a kérdés feldolgozásához, noha természetesen
tisztában vagyok azzal, hogy bármikor új, fontos adatra bukkanhatunk, amely
esetleg a most leírtak újragondolására kényszeríthet. Könyvem a Magyar Király-
ság területérõl külföldi kegyhelyekre induló zarándokokkal foglalkozik, vagyis
az elvégzett munka részben több, részben kevesebb annál, amit a cím ígér. Több
annyiban, hogy etnikai hovatartozás nélkül figyelembe vesz minden olyan za-
rándokot, aki a Magyar Korona alá tartozó területrõl indult útnak, és kevesebb a
tekintetben, hogy külön nem tér ki a hazai kegyhelyekre.19 Megírásakor elsõsor-
ban az a szándék vezetett, hogy ne egyszerûen a középkori magyar zarándokok
minél teljesebb leltárát készítsem el, hanem a nyugat-európai lehetõségeknél jó-
val szûkösebb forrásadottságok ellenére megkíséreljem egy rendkívül heterogén,
mégis jól körülhatárolt csoport társadalom- és mentalitástörténeti vizsgálatát.

17 A megállapítás igaz minden mûvelõdéstörténeti témájú kutatás esetében. Hasonló nehézségekkel

kellett szembenéznem a középkori magyarországi órahasználat feldolgozásakor. Csukovits Enikõ:
Órahasználat a középkori Magyarországon. Történelmi Szemle, 34 (1992) 3–4: 153–172.
18 A zarándoklatok kérdését vázlatosan áttekintettem: „Cum capsa, cum bacillo”. Középkori magyar
zarándokok (= Csukovits: Cum capsa). Aetas, 1994/1. 5–27.
19 Dalmáciai zarándokokra vonatkozó adatokat csak addig vettem figyelembe, amíg a terület ma-
gyar uralom alá tartozott. A feldolgozásból viszont eleve kizártam a dalmát városok hatalmas
végrendeletanyagát, amely önmagában több disszertáció témája lehetne. E városok fennmaradt
középkori közjegyzõi levéltárainak áttekintõ ismertetését lásd: Sergij Vilfan–Boão Otorepec: Les
archives notariales en Yougoslavie. Archivum 12. Paris, 1965. 105–120. Zarándokadataik feldolgo-
zásával elsõsorban Zoran Ladiå foglalkozik. A magyarországi kegyhelyek történetének összefog-
lalása mindenképpen önálló kötetet érdemel.

11
 I. A források

A zarándokokra vonatkozó forrásanyag viszonylag kis mennyiségû, ugyanakkor

meglepõen sokszínû: mûfajában, fennmaradási formájában, tartalmában egy-
aránt nagy változatosságot tapasztalhatunk. Éppen ez a sokszínûség eredménye-
zi, hogy a téma kutatása tulajdonképpen befejezhetetlen, Magyarországon és kül-
földön, levéltárakban és könyvtárakban egyaránt számos, eddig ismeretlen
anyag lappanghat. A különbözõ jellegû új források felbukkanási esélye helytõl és
mûfajtól függõen eltérõ. A hazai okleveles anyagban biztosan megbújhat még za-
rándoklatra vonatkozó adat, nagy „adathullásra” azonban nem számíthatunk, s
annak is kicsi az esélye, hogy egy-egy eddig fel nem használt oklevél jelentõsen
módosítaná eddigi ismereteinket. A legnagyobb valószínûség szerint olyan kül-
földi levéltárban kerülhet elõ magyar vonatkozásokat is tartalmazó, ma még
számunkra ismeretlen forrás, amelyik valamelyik népszerû zarándokútvonal
mentén fekszik: e tekintetben elsõsorban a zarándokok ellátásával foglalkozó ko-
lostorok, ispotályok levéltárai jöhetnek szóba. Rejthetnek magyar zarándokokról
szóló tudósítást az e szempontból többségükben feltáratlan külföldi elbeszélõ
források is, elsõsorban a német és itáliai városok krónikái. Esetükben azonban a
befektetett óriási munkáért cserébe csekély a várható eredmény, így szisztemati-
kus feltárásukra kevés az esély. A forrástípusok, illetve a feltárt források számba-
vételére mindemellett két okból is szükség van: áttekintésükkel egyrészt pontos
képet kaphatunk a már rendelkezésünkre álló forrásanyagról, másrészt felmér-
hetjük, hol van szükség és hol nyílik lehetõség további kutatómunkára.

1. Elbeszélõ források

A munka során felhasznált elbeszélõ forrásokat speciális nézõpontunknak meg-

felelõen két nagyobb csoportra választhatjuk szét: e források egyik része tartal-
maz ugyan zarándokadatokat, megírásuknál azonban ez a körülmény nem
játszott szerepet. Idetartoznak elsõsorban a történetírás emlékei, a krónikák, vala-
mint a hagiográfiai irodalom. Forrásaink másik csoportja közvetlenül kapcsoló-
dik valamilyen zarándoklathoz: vagy tanácsokat ad leendõ zarándokoknak, vagy
valamilyen elvégzett zarándokútról, annak bizonyos aspektusáról számol be.
Ebbe a csoportba tartoznak a zarándokkalauzok, útleírások és útinaplók, vala-
mint a látomásirodalom emlékei.

12
Krónikák, legendák
A magyarországi krónikairodalom csak a királyi család tagjainak zarándokútjait
tartotta említésre méltónak. Szélesebb tömegeket érintõ vallási jelenségrõl egyet-
len esetben olvashatunk: Ákos mester krónikafolytatásában beszámolt a Magyar-
országon is megjelenõ flagellánsokról. Középkori krónikásaink az Árpád- és az
Anjou-ház néhány tagjának útjáról tartalmaznak hosszabb-rövidebb említést,
ezek egy része azonban pontatlannak vagy hibásnak bizonyult. Szent István mel-
lett négy Árpád-házi herceg, illetve uralkodó megvalósult vagy tervezett pereg-
rinációjáról olvashatunk: e szövegrészek szerint a hatalmát vesztett Salamon éle-
tének hátralévõ részét zarándoklással töltötte, s ugyancsak zarándokként kereste
fel Jeruzsálemet a Kálmán királlyal hatalmi harcot folytató Álmos herceg. Két ki-
rálynak a szentföldi keresztes hadjáratban játszott szerepérõl számoltak be a kró-
nikaszerzõk: hogyan választották I. Lászlót az elsõ tengeren túli hadjárat vezéré-
vé, valamint arról, hogyan vett részt II. András és serege a keresztes háborúban.20
Kevés okunk van hinni Salamon bûnbánó zarándoklataiban, német és bizánci
források ugyanis ennek épp az ellenkezõjérõl számoltak be: az országát vesztett
király besenyõ sereggel Bizánc ellen harcolva esett el.21 Nem felel meg a valóság-
nak az a krónikarész sem, mely szerint Lászlót a keresztesek vezérükül választot-
ták. A lovagkirály talán valóban szentföldi útra készült, az elhatározása után ha-
marosan bekövetkezõ halála azonban megelõzte az elsõ keresztes hadjáratot
meghirdetõ clermonti zsinatot.22 Az Árpád-kori eseményeknél jóval részleteseb-
ben számolt be Küküllei János I. Lajos király és anyja, Erzsébet királyné kegyes
tevékenységérõl, közte mindkettõjük római útjáról, valamint Lajos aacheni és
mariazelli alapításáról.23 Küküllei kancelláriai jegyzõként számos eseménynek
közvetlen szemtanúja volt, egyes feltételezések szerint Erzsébet királyné itáliai
útján személyesen is részt vett – ez a körülmény magyarázhatja például a király-
né római bevonulásának szemléletes leírását.24
A külföldi krónikairodalom vagy általánosságban említi a magyar zarándo-
kokat, vagy – a hazai krónikákhoz hasonlóan – egy-egy jeles személy útjáról tájé-
koztatja az olvasót. Az 1350-es szentév alkalmával feltûnõen nagy számban Ró-
mába igyekvõ magyar zarándokokról számolt be például Matteo Villani firenzei
történetíró Istorie Fiorentine címû munkájában.25 Aachenba zarándokló magya-
rokról számos német város krónikás forrásai tesznek említést, így például ilyen
jellegû adatok szerepelnek Aachen, Nürnberg, Köln krónikáiban, ezek a szöveg-

20 SRH I. 411. 417–418., 426–427., 465–466.

21 Magyarország története. Elõzmények és magyar történet 1242-ig. Fõszerk.: Székely György. In: Ma-
gyarország története tíz kötetben (= Mo. tört.). Bp., 1987. I/2. 928–929., 1670.
22 A kérdés forrásait, kritikáját lásd: Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok
alatt. Bp., 1899. I. 172–173., 453. Mo. tört. I/2. 938–939., 1670.
23 Chronica Hungarorum 162–163., 174., 184.
24 Életére az irodalom felsorolását lásd Köblös József: Küküllei János. In: KMTL 387.
25 Croniche di Giovanni, Matteo e Filippo Villani secondo le migliori stampe e corredate di note
filologiche e storiche. I–II. Biblioteca classica Italiana. Secolo XIV. Nr. 21. (= Croniche.) Trieste,
1857–1858. II. 31. Magyarul: Villani Máté krónikája. In: Középkori krónikások. Szerk.: Gombos F.
Albin. 8–9. A három Villani (= Villani). Bp., 1909. 219.

13
részek azonban sajnos kevés konkrétumot tartalmaznak.26 Viszonylag részlete-
sebb beszámolókat két magyar uralkodó útjáról találhatunk: a keresztes háborúk
tekintélyes krónikairodalmában több helyen is olvashatunk II. András szentföldi
útjáról, a hadjáratban való részvételérõl.27 A 15. században Zsigmond két jelentõs
európai kegyhelyet is felkeresett, igaz, nem zarándokként – Aachenban 1414-ben
német királlyá, Rómában 1433-ban német-római császárrá koronázták. Mindkét
útjáról találhatunk krónikás beszámolókat, amelyek az út vallási aspektusairól is
említést tesznek.28 Itáliai krónikások további két magyar báró külföldi zarándok-
útjáról tudósítanak: Újlaki Miklós 1475-ben Rómába, Mátyás király természetes
fia, Corvin János pedig 1502-ben Loretóba zarándokolt – Újlaki útjáról Calef-
fini kiadatlan ferrarai krónikája, Corvin utazásáról a velencei Marino Sanudo
számolt be.29
A középkori irodalom egyik legnépszerûbb mûfajának a hagiográfia számí-
tott. A magyar szentek fennmaradt legendái bõségesen tartalmaznak témánkba
vágó adatokat: Gellért tervezett szentföldi zarándokútjáról, István király zarán-
dokok iránt tanúsított jóindulatáról és az általa alapított zarándokházakról, Lász-
ló király tervezett szentföldi hadjáratáról.30 Az egyes szentek sírjánál – elsõsor-
ban a test fölemelésekor – történt csodák leírása a magyarországi szentek
kultuszának kezdeteihez szolgál rendkívül fontos adalékokkal.31 Az irodalom
egyéb mûfajai kevés információt tartalmaznak témánkról. A teológiai és liturgi-
kus célokat szolgáló alkotásokban – elsõsorban a sermoirodalomban – ugyan ta-
lálhatunk említéseket, példabeszédeket zarándokokról, zarándoklatokról, ezek a
mûvek azonban történeti szempontból kevéssé hasznosíthatók. A világi iroda-
lom alkotásai közül személyes hangvétele miatt különösen egy munkát tartok fi-
gyelemre méltónak. A Magyarországon kevéssé mûvelt – vagy csupán kevés
fennmaradt emlékkel rendelkezõ? – emlékirat-irodalom jeles képviselõje volt az
1464-ben elhunyt Leibici Márton, aki Senatorium címû munkájában párbeszédes
formában írta meg élete történetét, benne az életében alapvetõ fordulatot hozó
római zarándokútját.32

26 Thoemmes 39–44.
27 A forrásokat Gombos Albin gyûjtötte össze: lásd CFH. A kérdés irodalmát, forrásanyagát újabban
áttekintette: Borosy András: A keresztes háborúk és Magyarország. II. rész. Hadtörténelmi Közle-
mények, 109 (1996) 2: 11–53.
28 Aacheni koronázásáról: Kleine Aachener Chronik 92. (Thoemmes 41.), a római koronázás forrásait
ismerteti: Áldásy Antal: Zsigmond király római császári koronázása. (= Áldásy: Zsigmond koroná-
zása) Századok, 47 (1913) 569.
29 Banfi Florio: Romei ungheresi del giubileo del 1475 (Niccolò Újlaki re di Bosnia in un affresco nell’
Ospedale de Santo Spirito dell’ Urbe) (= Banfi: Romei ungheresi). Bp., 1941. Marino Sanudo: I
Diarii. Tört. Tár, 1877. 10. Értékelésükhöz lásd: Banfi Florio: Ricordi ungheresi in Italia (= Banfi:
Ricordi). Roma, 1942., Benisch Arthur: Marino Sanudo Diariijének magyar mûvelõdéstörténeti vo-
natkozásai. Bp., 1903.
30 SRH II. 386–387., 483., 521.
31 SRH II. 457., 504–505., 525–526.
32 Scriptores Rerum Austriacarum II. Lipsiae, 1725. Magyarul: A magyar középkor irodalma
(= A magyar középkor irodalma). Szerk.: V. Kovács Sándor. Bp., 1984. 533–611. Leibici munkáját
Honffy Pál fordította.

14
Zarándokirodalom
A legkorábbi ismert írásos zarándokbeszámolót egy Bordeaux-ból származó zarán-
doknak köszönhetjük. Az ismeretlen utazó Milánón, Aquileián, Dél-Pannónián át,
Konstantinápoly útba ejtésével 333-ban kereste fel Jeruzsálemet. Leírása klasszikus
itinerárium: szûkszavúan közli a postai megállóhelyeket és vendégfogadókat, meg-
jelölve a köztük lévõ távolságot, s ugyanebben a stílusban sorolja fel a szentföldi lát-
nivalókat is.33 Az útleírás másik típusát, a részletes élménybeszámolót képviseli
Aetheria szintén a 4. században keletkezett útinaplója. Az elõkelõ származású, gal-
liai nõ élénk érdeklõdéssel látogatta végig azokat a helyeket, ahol Jézus élt és tevé-
kenykedett, könyvében (amely sajnos csak töredékesen maradt ránk) részletesen be-
számolva a látottakról.34 A zarándokok számára készített elsõ útleírásokat számos
további munka követte, a kora középkori irodalomból különösen jelentõs a
Piacenzai Névtelen 562 elõtt írt mûve, a Szent Willibald 8. századi útjáról készített
leírás, valamint Bernard francia szerzetes 9. századi itineráriuma.35 A 10. századból
nem maradt fenn nyugati zarándokbeszámoló, a következõ ismert munka – a ma-
gyar területen is keresztülhaladó új útvonal leírásával – a már említett, magyar
szemszögbõl is fontos, 1031–1043 között keletkezett itinerárium.36 A 12. században
megszülettek az elsõ nem szentföldi zarándokok számára összeállított kalauzok is.
Róma legfontosabb látnivalóiról 1140 körül Benedetto, a Szent Péter-bazilika kano-
nokja készített útikalauzt Róma csodái címmel, amelyben saját keresztény korának
emlékei, intézményei és szokásai mellett a pogány múlt emlékeit is számba vette.37
A 12. századra Európa másik legjelentõsebb kegyhelyévé Compostela vált. A való-
színûleg több egymást követõ zarándokgeneráció által kialakított útvonalakat a 12.
század elején egy francia zarándok, Aimery Picaud foglalta össze. Kalauza, amely a
legfontosabb francia útvonalak metszéspontjától, Puente la Reinától kezdve az egyik
zarándokállomástól a másikig vezeti végig utazóit az Ibériai-félsziget északi részén,
a Liber Sancti Jacobi néven ismert kompiláció ötödik könyveként maradt fenn.38

33 „Itinerarium a Burdigala Hierusalemusque”. Itinera et alia geographica. Corpus christianorum.

Series latina. Turnhout, Brépols, 1965.
34 Az útinapló Ivancsó István fordításában magyarul is olvasható. Eteria útinaplója. Nyíregyháza,
1996. Az eddigi kiadások felsorolása: uo. 127.
35 Itinerarium Antonini Placentini, un viaggio in Terra sancta del 560–570. Éd. Celestina Milani.
Milan, 1977., T. Tobler: Descriptiones Terrae Sanctae ex saeculo VIII, IX, XII, et XV. Lepzig, 1874.
1–55., 282–347., illetve 85–99., 395–408.
36 Lásd a 4. jegyzetet.
37 Mirabilia urbis Romae. Kiadása: Roberto Valentini–Giuseppe Zucchetti: Cod. topografico della città
di Roma. 3. (Fonti 90), 1946. 17–65. Legújabban a latin, német, francia, holland és olasz nyelvû kéz-
iratok ismertetésével: Nine Robijntje Miedema: Die Mirabilia Romae. Untersuchungen zu ihrer
Überlieferung mit Edition der deutschen und niederländischen Texte. Tübingen, Niemeyer, 1996.
A kor Rómájáról lásd még: Rom im hohen Mittelalter. Studien zu den Romvorstellungen und zur
Rompolitik vom 10. bis zum 12. Jahrhundert. Ed.: Bernhard Schimmelpfennig–Ludwig Schmugge.
Sigmaringen, Jan Thorbecke, 1992., Richard Krautheimer: Rome, Profile of a City, 312–1308. Prince-
ton University Press, 1980., valamint az eddigi jelentõsebb irodalom felhasználásával készült leg-
frissebb feldolgozást: Storia di Roma dall’antichità a oggi. Roma medievale (= Roma medievale).
A cura di André Vauchez. Editori Laterza, Roma–Bari, 2001.
38 A kötet Codex Calixtinus néven is ismert. Kiadása: J. Vielliard: Le Guide du pèlerin de Saint-
Jacques de Compostelle. Texte latin du XIIe siècle, édité et traduit en français d’après les manu-
scrits de Compostelle et de Ripoll. Mâcon, 1938. 1978.

15
 A különbözõ kegyhelyekrõl és az odavezetõ utakról írt középkori itine-
ráriumok, zarándokkalauzok a magyar zarándokok útját vizsgáló történész
számára is tartalmazhatnak hasznos információkat. A Rómába, Compostelába,
Aachenba vagy éppen Rocamadourba vezetõ legfontosabb útvonalak mindenki
számára adottak voltak, természetesen ezeket használták a külföldet járó magya-
rok is. Mindamellett az utazási irodalom egyes emlékei jobban, mások kevésbé
hasznosíthatók számunkra. A Szentföldre tengeri úton induló magyar zarándo-
kok elsõsorban Velencében szálltak hajóra – emiatt a nyugat-európai források
közül számunkra elsõsorban azok értékesek, amelyek szerzõi az adriai partok
érintésével jutottak el a Szentföldre. Részletes szentföldi útleírásában adriai hajó-
útjáról is beszámolt például az Írországból 1323-ban induló Symon Semeonis
vagy a jó évszázaddal késõbb, 1461-ben szintén erre utazó Louis de Roche-
chouart saintes-i püspök.39 A legizgalmasabb útleírások esetünkben természete-
sen azok, amelyek magyar vonatkozású adatokat is tartalmaznak. A 13. század-
ban német földrõl, talán Vesztfáliából utazott a Szentföldre Thietmar mester, aki
útban Betlehem felé fogságba esett, s innen csak magyar útitársa segítségével si-
került kiszabadulnia – ez esetben tehát a leírásában szereplõ utat vele együtt az
ismeretlen magyar is megtette.40 Még részletesebben értesülünk egy másik ma-
gyar zarándok, Lászai János telegdi fõesperes 1483 tavaszán megkezdett utazásá-
ról, amelyrõl társa, Felix Faber ulmi domonkos szerzetes számolt be több kiadást
is megért útinaplójában.41
A középkori magyar zarándokirodalom nem nevezhetõ számottevõnek:
mindössze három ilyen mûrõl tudunk, közülük azonban csak Pécsváradi mun-
kája ismert szélesebb körben. Az obszerváns ferences rendtartomány vikáriusa,
Pécsváradi Gábor 1514–1518 között tartózkodott a Szentföldön, a tapasztalatairól
és élményeirõl írt könyvet 1519 táján Bécsben nyomtatott formában jelentette
meg.42 Mûvét – elõszava szerint – elsõsorban azok számára készítette, akik áhí-
toztak ugyan a szent helyek meglátogatására, öregségük, gyengeségük vagy

39 M. Esposito: Itinerarium Symonis Semeonis ab Hybernia ad Terram Sanctam. Scriptores latini

Hiberniae. Vol. IV. Dublin, 1960., C. Couderc: Journal de voyage à Jérusalem de Louis de Roche-
chouart. Revue de l’Orient latin. Paris, 1893. 1–107. Mindkét munka francia fordításban megjelent:
Croisades 959–995., 1124–1167. A kötet – ugyancsak francia fordításban – közli Szent Willibald és
a francia Bernard fentebb említett munkáját is.
40 J. C. M. Laurent: Magistri Thietmari peregrinatio. Hamburg, 1857. Croisades 928–958.
41 A szöveg latin és német verzióban maradt fenn. A késõbbi, rövidebb, német nyelvû változat ha-
sonmás kiadása: Die Pilgerfahrt des Bruders Felix Faber ins Heilige Land Anno MCDLXXXIII.
(Nach der ersten deutschen Ausgabe 1556). Berlin, 1964. A latin szöveg kéziratát, amelyet az ulmi
Stadtarchiv õriz, a múlt század közepén publikálták. Mindmáig ez a legismertebb változat, ez
szolgált a 20. századi angol, francia nyelvû fordítások alapjául is: Fratris Felicis Fabri Evagatorium
in Terrae Sanctae, Arabiae et Aegypti peregrinationem. Edidit Cunradus Dietericus Hassler.
(= Faber) I–III. Stuttgart, 1843–1849. A szerzõrõl, munkájának különbözõ kiadásairól lásd Voyage
en Egypte de Félix Fabri 1483. (= Voyage en Egypte) Traduit du latin, présenté et annoté par le R.
P. Jacques Masson. Paris, 1975. I. I–XV. A francia fordítás elsõ két kötete a latin nyelvû verzió, a har-
madik kötet a német nyelvû alapján készült – az oldalszámok alapján kitûnik, hogy a latin szöveg
több mint a kétszerese a német változatnak.
42 1519 táján megjelent kiadása: OSZK RMK III. 962. Magyar fordításban megjelent: Pécsváradi Gábor:
jeruzsálemi utazás. Fordította, a bevezetõ tanulmányt és a jegyzeteket írta: Holl Béla. In: Magyar
ritkaságok. Bp., 1983.

16
szegénységük miatt azonban nem vállalkozhattak az útra. A Magyar Királyság
területérõl Pozsony középkori könyvtári és levéltári anyaga õrizte meg a legtöbb
zarándokadatot, a káptalan egykori könyvtárában még két szentföldi útleírás
nyomára is rábukkanhatunk. Az elsõ szöveget egy vegyes tartalmú kötet õrzi,
amelyben II. Pius és II. Pál pápa, valamint Mátyás király leveleit, a Gesta Roma-
norumot és az úgynevezett Chronica Posoniensist, továbbá számos más szöveget is
olvashatunk. A 14–15. században írt kódex 87–96. lapján egy 1443-ban elvégzett
szentföldi utazás latin nyelvû leírása található.43 Másik pozsonyi útleírásunkra el-
sõként Knauz Nándor talált rá a káptalan könyvtárában.44 A 15–16. század fordu-
lóján írt, német nyelvû úti feljegyzéseket tartalmazó kéziratos füzet valószínûleg
valamelyik ferencesek által kiadott útikalauz alapján, saját használatra készült.
A személyes információkat nem tartalmazó füzet értékét elsõsorban maga a kéz-
irat léte adja: középkori városainkban valószínûleg nem csupán ez az egy kézira-
tos útikalauz forgott közkézen, de sajnálatos módon nem maradt fenn több. Útle-
írások esetében ésszerûnek tûnik az 1526-os hagyományos korszakhatár átlépése:
megfelelõ forráskritika alkalmazásával a késõbbi, elsõsorban 16. századi munkák
is felhasználhatók, hiszen az útvonalak többsége évszázadokon át alig változott.
A késõbbi útleírások közül különösen kettõt tartok figyelemre méltónak. A szent-
földi utazás megvalósításához nyújt nélkülözhetetlen információkat Georgievics
Bertalan – elõször 1554-ben megjelent – olasz nyelvû könyve, A Szentföld leghíre-
sebb helyeire tett zarándoklás tükre címû útikalauza.45 A klasszikus itineráriumok
hagyományait követte az erdélyi szász Martin Brenner 1552. évi útinaplója.
Brenner nem zarándokként utazott, orvosi tanulmányai miatt ment Itáliába, az
egyes városokról adott pár szavas jellemzései, az útba ejtett vendégfogadók fel-
sorolása azonban jól használhatóvá teszi munkáját.46
A középkori magyar látomásirodalom két emléke õrzõdött meg napjainkig,
mindkettõ az írországi Szent Patrik-purgatóriumhoz kapcsolódik. Krizsafán fia
György magyar nemes 1353-ban, Zsigmond király bárója, Tari Lõrinc pedig

43 Ipolyi Arnold: A pozsonyi káptalan XIV. századbeli könyvtára. Új Magyar Múzeum, 1856. 177. (34.
sz.), Knauz Nándor: A pozsonyi káptalannak kéziratai. Magyar Sion, 1866–1869. 88. sz., Julius
Sopko: Stredoveké latinské kódexy u slovenskych kniãniciach. H. n., 1981. I. 86. sz., illetve Csapodi
Csaba–Csapodiné Gárdonyi Klára: Bibliotheca Hungarica. Kódexek és nyomtatott könyvek Magyar-
országon 1526 elõtt. I–II. Bp., 1988–1993. II. 156., 2413. sz.
44 Kiadta Knauz Nándor a Magyar Sion 1868. évfolyamában, 198–211. A szöveget Knauz egy 1488-as
impresszumú könyvhöz kötve találta, amikor azonban az 1940-es években Gerhard Eis, a pozso-
nyi egyetem német irodalomtörténeti tanszékének szerzõdéses professzora – a Felvidék német
nyelvemlékei után kutatva – kereste az értékes kéziratot, már nem sikerült a nyomára bukkannia.
Gerhard Eis–P. Rainer Rudolf: Altdeutsches Schrifttum im Nordkarpatenraum. (Veröffentlichungen
des Südostdeutsches. Kulturwerks Reihe B 12. Hrsg.: Fritz Valjavec). München, 1960. A szakiroda-
lomban kiadatlanként szerepel: Pukánszky Béla: Geschichte des deutschen Schrifttums in Ungarn.
Münster, 1931. 55., valamint õutána Pásztor 116., Klaniczay Gábor: A középkori magyarországi
szentkultusz-kutatás problémái. Történelmi Szemle, 1981/2. 284.
45 Bartholomaeus Georgievich: Specchio della peregrinatione delli piu notabili luoghi del la Terra santa
(= Georgievich). Roma, 1554. OSZK RMK III. 422. Röviden ismerteti Holl Béla: Pécsváradi 24–27.
46 Latinul közölte: Veress Endre: Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyve és ira-
tai. 1221–1864. Bp., 1941. 478–483. Magyar fordításban megjelent: Magyar utazási irodalom 15–18.
század. A válogatás és utószó Kovács Sándor Iván, a szöveggondozás és a jegyzetek Monok István
munkája. In: Magyar remekírók. Bp., 1990. 169–176.

17
1411-ben szállt alá az Ulster tartományban, az Angyalok szigetén található kén-
köves barlangba. Látomásaikat helyben foglalták írásba: Györgyét egy ismeretlen
Ágoston-rendi szerzetes, Tari Lõrincét Jacobus Yonge dublini jegyzõ.47 Noha
mindkét víziós történet alapvetõen a 12. század óta kicsiszolódott helyi látomás-
irodalom hagyományai alapján készült, tartalmaznak eredetinek tûnõ látomáso-
kat éppúgy, mint a magyar közgondolkodásra utaló elemeket.

2. Anyakönyvek

Az egyedi zarándokadatokkal szemben az e mûfajba tartozó források elvben

lehetõséget nyújtanak egy-egy kegyhely látogatóinak egységes szempontok sze-
rinti, statisztikai megközelítésû vizsgálatára. Ideszámítható minden olyan listás
jellegû forrás, amely zarándoknévsorokat tartalmaz: a kegyhelyen, zarándokszál-
lásokon vagy egy-egy vallásos társulat által vezetett anyakönyvek, az útvonal
mellett fekvõ kórházakban, kolostorokban az ott ápolt betegekrõl vagy a kifize-
tett segélypénzekrõl készült feljegyzések, különbözõ európai – elsõsorban az
aragón és a kasztíliai – uralkodók által kiállított útlevelek, salvus conductusok lis-
tája, velencei hajók utaslistái. Jelenleg ez a forráscsoport a legfeltáratlanabb, új –
esetleg alapvetõ – forrásokra itt számíthatunk leginkább. Mindamellett az eddigi
– igaz, teljes körûnek semmiképp sem nevezhetõ – kutatások kevés eredménnyel
jártak: a középkorban alapított magyar zarándokházak egyike sem maradt fenn,
s nincs nyoma az ott vezetett anyakönyveknek sem.48 Elisabeth Thoemmes szá-
mos német város levéltárában kutatott az Aachenba induló magyarokra vonatko-
zó források után, érdemi adatot azonban alig talált. Az 1334-ben alapított kölni,
Ungarnhausnak nevezett ispotályban például csak a 16. század második felétõl
kezdõdõen maradtak fenn az elszámolások, illetve a zarándokokra vonatkozó
feljegyzések.49 Hatalmas munkára és kevés eredményre számíthat a compostelai
zarándokút melletti levéltárak feltárásába kezdõ magyar kutató is: az Európa
minden részérõl özönlõ zarándokok tengerébõl, a szinte kivétel nélkül romlott
névalakkal feljegyzett nevek közül kell kigyûjtenie a magyarokat. Jelzésértékû,
hogy az aragón királyi kancellária által 1378–1422 között kiadott salvus conduc-
tus-listák például mindössze két magyarként feljegyzett nevet tartalmaznak.50

47 György pokoljárásának gazdag élményanyagát kiadta Hammerlich, L. L.: Visiones Georgii quae in
Purgatorio Sancti Patricii vidit Georgius miles de Ungaria. Koebenhavn, 1931. 75–319., Tariét
Delehaye 35–60. Magyar nyelven mindkettõ megjelent: Tar Lõrinc pokoljárása. Középkori magyar
víziók (= Tar Lõrinc). Válogatta, a szöveget gondozta, a bevezetõ tanulmányt és a jegyzeteket írta:
V. Kovács Sándor. In: Magyar ritkaságok. Bp., 1985.
48 Fraknói Vilmos: Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római Szent-Székkel. (= Ma-
gyarország és a római Szentszék). Bp., 1902. II. 403.
49 Thoemmes 76–80.
50 Luis Vázquez de Parga–José Maria Lacarra–Juan Uria Ríu: Las peregrinaciones a Santiago de Compos-
tela (= Vázquez de Parga: Las peregrinaciones). Madrid, 1948–1949. III. 29. A két magyar: Juan
Pilich és Pablo de Razanof (?) – mindkettõ Húngaro megjelöléssel – 1380-ban szerepel.

18
 Egyelõre két olyan forrást ismerünk, amely nagyobb számban sorol fel ma-
gyar zarándokokat. A chèstochowai pálos kolostorban õrzik azt a regisztrum-
kötetet, amely az 1517–1740 közötti idõszak olyan zarándokainak tartalmazza a
nevét, akik a kolostor konfraternitásába beléptek, vagy a kolostornak adományt
tettek. A kötetre, amelyben számos magyar név is szerepel, a 19. század végén
Csontosi János hívta fel a figyelmet, publikálására azonban mindmáig nem került
sor.51 Másik forrásunk több mint egy évszázada idehaza, nyomtatásban is hozzá-
férhetõ, ennek ellenére rendkívül gazdag adatállományából a kutatás inkább
csak az érdekesebb személyeket, eseteket csemegézte ki.52 A római Szentlélek-
társulat anyakönyve több ezer olyan magyar nevét õrizte meg számunkra, aki az
1446–1523 közötti években – elsõsorban az 1490-es évektõl az 1500-as szentév vé-
géig tartó idõszakban – belépett a Szentlélekrõl elnevezett ispotályos rend római
kórházának fenntartására szervezett konfraternitásba, többségük zarándokként
érkezhetett Rómába. Vizsgálatunk számára ez az egyik legértékesebb forrás, mi-
vel a fentebb elvi szinten felvetett statisztikai jellegû feldolgozásra is alkalmas.53

3. A jogi írásbeliség emlékei

A felhasználható források többsége oklevél. Számuk ugyan csak néhány százra

tehetõ, a bennük foglalt ügyek sokfélesége azonban így is lehetõvé teszi szá-
munkra, hogy a zarándoklatokkal kapcsolatban felmerülõ szinte valamennyi kér-
désünkre találhassunk okleveles adatot. Hasonló változatosságot tapasztalunk,
ha az okleveleket kibocsátójuk, fennmaradási formájuk vagy éppen oklevélfajták
szerint tekintjük át. A kibocsátók közt egyaránt szerepelnek magyar és külföldi
uralkodók, pápák, pápai legátusok és püspökök, hiteleshelyek és közjegyzõk, vá-
rosi hatóságok és magánszemélyek. A zarándokadatokat megõrzõ oklevelek közt
találunk királyi vagy nagybírói mandátumot, hiteleshelyi relatiót, különbözõ ha-
tóságok elõtt tett fassiókat, a pápai kúriához benyújtott supplicatiókat, valamint
azokra adott engedélyt, továbbá missiliseket. Az eredetiben fennmaradt okleve-
lek mellett zarándokadatot tartalmazó oklevélszövegre, bejegyzésre bukkanha-
tunk városkönyvekben, regisztrumkönyvekben, de még formuláriumokban is.54

51 Registrum confraternitatis ordinis fratrum heremitarum sancti Pauli primi heremite ab anno
1517–1740. Ismerteti: Csontosi János: Lengyelországi könyvbúvárlatok. Magyar Könyvszemle, 1891.
249–251.
52 Lásd például Pásztor 119–122.
53 LC, részletes feldolgozása: Csukovits Enikõ: A római Szentlélek-társulat magyar tagjai (= Csukovits:
Szentlélek). Századok, 134. (2000) 211–244.
54 Elsõsorban Zágráb és Pozsony városok könyveiben találhatunk jó adatokat. Pozsony, Protocollum
Testamentorum: DF 277056, Protocollum Actionale: DF 286772, Zágráb könyveit kiadta Tkaløiå a
Mon. civ. Zagr. VI–XI. köteteiben. Formuláriumra lásd például a ferencesek formuláriumát: OSZK
Cod. Lat. 432. Formularium in usum Ordinis Fratrum Minorum regularis observantiae in Hun-
garia. f. 101. v.–102. A szöveg arra az esetre vonatkozik, ha egy szerzetes valamely zarándokló
nagyúr kíséretében Rómába indult.

19
Oklevelek az elõkészületektõl a hazatérésig
A fennmaradt okleveles források az arisztokrácia, a nemesség és a polgárság, va-
lamint az egyházi rendbe tartozók zarándokútjairól, zarándoklási szokásairól tar-
talmaznak információkat. A középkori okleveles anyag alapvetõen jogbiztosító
jellege miatt ebben a forráscsoportban szinte egyáltalán nem bukkanhatunk ada-
tokra a népesség többségét adó jobbágyság zarándoklatairól, noha egyéb forrá-
sok tanúsága szerint nem lehettek kevesen.55 Okleveleinkben egyaránt olvasha-
tunk tervezett, megvalósult, valamilyen ok miatt elmaradt, esetleg más kegyes
cselekedettel felváltott zarándokútról.56 Az elvégzett peregrináció lehetett egyéni
vagy csoportos, a zarándok útra kelhetett saját személyes döntése eredménye-
ként vagy éppen külsõ kényszer hatására.57 Forrásaink alapján jól nyomon követ-
hetõ a zarándokút megvalósulásának valamennyi fázisa, a döntés megszüle-
tésétõl kezdve egészen a hazatérésig, sõt az út – pozitív vagy negatív –
következményeirõl is értesülhetünk. A legtöbb oklevél az elõkészületekkel fog-
lalkozik: a reménybeli zarándoknak elsõsorban pénzre volt szüksége, amelyhez
gyakran zálogosítással jutott. Másodsorban útlevelet, szentföldi út esetén pápai
engedélyt kellett szereznie, de gondoskodnia kellett az itthon maradottakról,
javai biztonságáról, folyó perei elintézésérõl vagy elhalasztásáról is. Az útnak
induló végrendeletet tett, de hasonlóképpen végrendeletek tudósítanak az elsõ-
sorban a polgárság körében népszerû, meghatalmazott által elvégzett zarándok-
latokról.58 Ugyancsak úti elõkészületekrõl szerezhetünk tudomást azokból a bírói
végzésekbõl, amelyekben különbözõ bûnök elkövetéséért szabtak ki vezeklõ za-
rándoklatokat. Az utazás ideje alatt már kevesebbféle oklevél keletkezett: a za-
rándok útja során is tehetett bevallást, végrendeletet, írhatott levelet az itthoniak-
nak.59 Az út elvégzését tanúsíthatják a kegyhelyen megszerzett búcsúlevelek
éppúgy, mint az idehaza az út idõtartama alatt készült, a távollétet leszögezõ –
általában valamely perben kiállított – oklevelek.60 A hazatérés után alapvetõen

55 A Thoemmes által feltárt 16. századi források Aachenba zarándokló szegény magyarokról tartal-
maznak adatokat. Thoemmes 80. Ugyancsak a 16. század második felében Szántó István jezsuita
atya, római magyar gyóntató emlékirataiban mezítlábas magyar zarándokseregekrõl számol be.
Fraknói: A Szent Istvántól Rómában alapított magyar zarándokház (= Zarándokház). Bp., 1893. 15.
56 Fogadalom felváltására pl. 1288-ból Mikud bán példája: DF 277195 (= ÁUO IV. 332., Erd. Okmt. I.
434. sz.).
57 A zarándokcsoportok tervezett létszámát megismerhetjük például a szentföldi utak elõtt a pápa
elé terjesztett supplicatiókból. Számos ilyen példát tartalmaz: Bossányi. Kényszer – általában bírói
döntés – hatására a vezeklõ zarándokok indultak útnak. A források ismertetését lásd a Vezeklõ za-
rándoklat c. fejezetben.
58 A felhasznált forrásokat részletesen ismertetem az utazás megvalósításáról írt IV. fejezetben, itt
csak egy-egy példát sorolnék fel: zálogosítás az útiköltség elõteremtése érdekében: DL 9580, útle-
vél: DL 25405., perhalasztás: DL 24048., végrendelet utazás elõtt: DL 4112., végrendeletben rendel-
kezés zarándokútról: DL 41477 (= CDH IX/7. 560.).
59 Ilyen útközben tett végrendeletet, illetve rendelkezést találhatunk például a zágrábi városköny-
vekben: Mon. civ. Zagr. VII. 30. Zarándokútjáról pl. Pécsváradi Gábor írt levelet pártfogójának,
Bánfi Jánosnak. Egyetemi Könyvtár Kézirattára, Kaprinai XXXVII. 26. Fordítását közli Holl Béla:
Pécsváradi 42–45.
60 Ilyen kegyhelyen kiállított búcsúlevelet egyelõre nem ismerek. Zsigmond 1433. évi római koroná-
zásakor több száz ilyen pápai bulla készült – közülük csupán hármat sikerült megtalálnom, ezeket

20
két indokból készülhetett a zarándoklatot felidézõ oklevél: ha a szerencsésen el-
végzett út után a korábbi zarándok kápolnát, oltárt alapított a meglátogatott
kegyhelyre emlékezve, vagy ha az út ideje alatt õt ért károkat kívánta – általában
peres úton – orvosolni.61

A pápai regisztrumkönyvek magyar vonatkozású adatai

Számos értékes adatot tartalmaznak – és sajnos egyben rejtenek is – az Archivio

Segreto Vaticano levéltárai, elsõsorban a különbözõ regisztrumsorozatok. A Re-
gistri Vaticani, a pápák avignoni fogsága idején vezetett Registri Avenionensi,
majd az ezt folytató Registri Lateranensi több ezer kötetes sorozatai mellett még
két nagyobb sorozatot érdemes kiemelni, a pápához benyújtott kérvényeket tar-
talmazó Registri delle suppliche és a kérvényekre adott válaszokat rögzítõ Brevi
Lateranensi köteteit. A magyar kutatás a levéltár 19. század végi megnyitását kö-
vetõen azonnal megkezdõdött, eredményességét számos publikáció bizonyította.
A magyar vonatkozású adatok feltárását 1916-ban az addigi kutatásokat áttekin-
tõ Hodinka Antal tulajdonképpen befejezettnek tekintette.62 Optimizmusában –
immár több mint nyolc évtizeddel késõbb – sajnos korántsem tudok osztozni.
A feltárt anyag túlnyomó többsége mindmáig publikálatlan, s ma már – kevés ki-
vételtõl eltekintve – hozzáférhetetlenek az elkészített oklevélmásolatok, illetve ki-
vonatok is. Részben elkészült az Anjou-kor supplicatióinak a kiadása, a Monu-
menta Vaticana sorozatban megjelent a IX. Bonifác pápa bullaregesztái alapján
készült két kötet, Lukcsics Pál ugyancsak két kötetben közzétette az 1417–1455
közötti évek supplicatióit, a többi év, évtized regisztrumköteteirõl azonban csu-
pán kisebb, teljes körûnek semmiképpen nem tekinthetõ forráspublikációk jelen-
tek meg.63 A Rómában dolgozó egyháztörténészek egyházmegyénként kívánták
publikálni a feltárt anyagot, a tervezett kötetekbõl azonban sajnos csak a veszp-
rémi egyházmegyéé készült el.64 Különösen mostoha sors jutott az 1455 utáni
idõszak forrásainak: VIII. Ince pápa idejébõl például kilencven, VI. Sándor pápa
korából kétszázkét lateráni regisztrumkötet maradt fenn. A korszakukról készí-

az okleveleket Zsigmond kérésére állították ki: DF 249006., 275476., DL 12520. A pápai bullák kiál-
lításáról elsõsorban a regisztrumkönyvek bejegyzései alapján szerezhetünk tudomást. Távollétet
bizonyító perirat: DL 78354.
61 Drágfi János például rocamadouri zarándokútja emlékére alapított oltárt. Hegedûs Attila–Papp La-
jos: Középkori leveleink 1541-ig. 50. szám, a zarándokot útja ideje alatt ért károkra: DL 65871.
Regesztáját közölte: A Balassa család levéltára 1193–1526. Fekete Nagy Antal kézirata alapján sajtó
alá rendezte és szerkesztette Borsa Iván. Bp., 1990. 286. sz.
62 „A vatikáni és az avignoni kötetek 1526-ig át vannak kutatva, a dataria kötetei pedig 1505-ig.
A breve-sorozat hazai szempontból teljesen át van kutatva. A supplicatio-regesztaköteteket a ma-
gyarok 1498-ig búvárolták át.” Bossányi I. 77. Bevezetés. A vatikáni levéltár anyagára: Das Vati-
kanische Archiv. Einführung in die Bestände und ihre Erforschung von Karl August Fink. Rom,
1951. A magyar kutatás lehetõségeinek áttekintésével lásd Érszegi Géza: A Curia Romana középko-
ri levéltárai. Levéltári Szemle, 1978. 321–339.
63 Bossányi tervezett harmadik kötete az 1394–1417 közötti idõszak supplicatióival már nem jelent
meg.; Mon. Vat. I/3-4.; Lukcsics.
64 Mon. Vespr. I–IV.

21
tett kivonatok száma ehhez képest elenyészõ: e kötetekbõl VIII. Ince nyolc évébõl
csupán harminc, VI. Sándor tizenegy évébõl mindössze ötvennyolc regesztát
közölt Czaich Á. Gilbert, a többi nagy sorozatból pedig senki nem publikált.65
A magyar vonatkozású források száma ennek a sokszorosa lehet – elég csak az
1500-as szentévben Rómába zarándokló tömegekre gondolnunk.66
A feltárt kérvénykönyvek számos zarándokadatot tartalmaznak. Pápai enge-
dély kellett a szentföldi zarándoklathoz, a zarándokfogadalom megváltoztatásá-
hoz vagy püspököknek a kötelezõ római látogatás alóli felmentéshez.67 A kér-
vény gyakran csupán utal a római zarándokútra, de nem tesz róla említést: a
szentévekben például mindig több a beadott kérvények száma, mint egy-egy
átlagos esztendõben. Szinte bizonyos, hogy az 1423., illetve 1450. szentévben
nagyobb számban bûnbocsánatért vagy szabad gyóntatóválasztással kombinált
teljes bûnbocsánatért folyamodó magyarok jórészt zarándokok lehettek.68 Egyhá-
ziak gyakran kérték, hogy Rómában szenteljék fel õket.69 Vannak különleges,
csak a kérvényezõre jellemzõ supplicatiók is: Csetneki László például 1433-ban
búcsúengedélyt kért annak a hét egyháznak, amelyeket apja egy római zarán-
dokút emlékére csetneki birtokán alapított.70 A pápai kérvénykönyvek magyar
vonatkozású bejegyzései – az ott található adatok viszonylag nagy száma miatt –
szintén lehetõséget nyújthatnak egy-egy kérdéskör átfogó feldolgozására: Zsig-
mond 1433-as római kíséretének kérvényei például egyszerre teszik lehetõvé egy
zárt csoport politikai, társadalmi helyzetének, kapcsolatainak és vallási szokásai-
nak, elképzeléseinek megismerését.71

65 Czaich Á. Gilbert: Regesták VII. Imre [helyesen VIII. Ince] pápa korából 1484–1492. Tört. Tár, 1902.
511–527., uõ: Regesták VI. Sándor pápa korából. Tört. Tár, 1904. 161–181.
66 Az elmaradt kutatásokat az elmúlt évtizedek hungarikagyûjtési munkálatai sem pótolták. Ötlet-
szerû, összehangolatlan volt mind a forrásfeltárás, mind a feltárt anyag mikrofilmezése, a megren-
delt mikrofilmek jelentõs része pedig mindmáig nem került be a MOL Diplomatikai Fényképgyûj-
teményébe.
67 Pl. Bossányi I. 19. XXXIV., I. 20. XXXV., Lukcsics I. 64., Róma-látogatásra: Czaich: Regesták. Tört.
Tár, 1899. 3–4.
68 Lukcsics I. 608–611., 666–671., 674–680. sz. kérvények.
69 Lásd Lukcsics I. bevezetésében 19–25. A kötetben számos példa található, pl. Lukcsics I. 1129., 1130.,
1133. stb., illetve Beke Antal: római emlékek. Tört. Tár, 1900. 9–14.
70 Lukcsics II. 293.
71 Csukovits Enikõ: Egy nagy utazás résztvevõi. (Zsigmond király római kísérete.) (= Csukovits: Nagy
utazás) In: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére. Szerkesztette: Csukovits Enikõ. Bp., 1998. 11–35.
A supplicatiók alapján korábban egyetlen áttekintõ tanulmány született: Tóth-Szabó Pál: Magyar-
ország a XV. század végén a pápai supplicatiok világánál. Századok, 37 (1903) 1–15., 151–159.,
219–239., 327–344.

22
 II. Az úti célok

1. A felkeresett kegyhelyek

A zarándokhelyek számában, körében a középkor évszázadai során jelentõs vál-

tozások történtek. Amíg az ezredforduló táján még csak néhány – igaz, a késõb-
biekben is a legfontosabbnak számító – kegyhely vonzott távolabbi vidékekrõl is
látogatókat, a 16. század elejére, a reformációt megelõzõ évtizedekre állandósult
útvonallal, szokásokkal, ünnepekkel rendelkezõ, gyakran egymással is kapcso-
latban álló zarándokhelyek egész Európát behálózó láncolata várta a zarándokol-
ni vágyó híveket. (A legfontosabb ilyen hálózatot egyértelmûen a négy nagy és
számos kisebb ágból álló compostelai útvonal alkotta, amely számos, önmagában
is jelentõs kegyhelyet érintett. A németalföldiek által használt, úgynevezett
Nieder Strasse kiindulópontja Köln, Aachen volt, és ez az út haladt át Franciaor-
szág egyik legfontosabb kegyhelyén, a Szent Márton sírjával büszkélkedõ
Tours-on. A délfrancia területen átvezetõ utak érintették többek közt a híres
Mária-kegyhelyek, Le Puy vagy Rocamadour kegytemplomát.72) A késõ közép-
kori kánonjogászok a kegyhelyek alapján két csoportra osztották a zarándoklato-
kat: a peregrinationes maiores a legjelentõsebb kegyhelyekre, Jeruzsálembe, Rómá-
ba és Santiago de Compostelába irányultak. Minden egyéb zarándoklat az ún.
peregrinationes minores kategóriájába tartozott.73 A „kisebb zarándoklatok” célál-
lomásai között számos európai hírû kegyhely szerepelt, mint például Aachen,
Bari, vagy a két nevezetes Szent Mihály-kegyhely, Mont-Saint-Michel és Monte
Gargano, de idetartoztak a csak a szûkebb környéken ismert, kisebb kegyhelyek
is. A reimsi Szent Gibrianus csodáit vizsgálva például Pierre André Sigal megál-
lapította, hogy a mirákulumokban említett zarándokok kétharmada a város hat-
van kilométeres körzetébõl érkezett.74 A peregrinationes minores kategórián belül
legalább három csoport különíthetõ el: egyikbe sorolhatók a helyi (lokális) jelen-
tõségû, a másikba az egy nagyobb régió lakosai által ismert (regionális) kegyhe-

72 A compostelai zarándokútvonalak térképét számos munka tartalmazza, szerepel például: Saint-

Jacques de Compostelle. Brepols, 1985. 38–39. Az útvonalakat a kötetben részletesen ismerteti
René de La Coste-Messelière: „Voies compostellanes” címû tanulmányában, uo. 37–62.
73 Ludwig Schmugge: Kollektive und individuelle Motivstrukturen im mittelalterlichen Pilgerwesen
(= Schmugge: Motivstrukturen). In: Gerhard Jaritz–Albert Müller: Migration in der Feudalgesell-
schaft. Frankfurt am Main, 1988. 264.
74 P. A. Sigal: Maladie, pèlerinage et guérison au XIIe siècle. Les miracles de saint Gibrien à Reims.
Annales ESC 24 (1969) 1522–1539.

23
lyek, a harmadikba pedig a több ország vagy régió zarándokait vonzó, európai
jelentõségû (interregionális) kegyhelyek.75 A kegyhelyekben bõvelkedõ Nyugat-
Európában nem is olyan egyszerû feladat annak eldöntése, hogy az adott zarán-
dokhely lokális vagy inkább regionális jelentõségûnek minõsíthetõ-e. Számos
olyan esetrõl is tudunk, amikor az eredetileg csak helyi szinten ismert szent kul-
tusza idõvel túlnõtt az adott környék határán. Ilyen, eredetileg kevesek által
ismert helyi szent volt például a conques-i gyermekszent, Saint Foy, akinek tisz-
telete a településen áthaladó compostelai zarándokútvonalnak köszönhetõen ter-
jedt el, és vonzott önmagában is látogatókat. A magyar zarándokok úti célját
vizsgálva nem okoz ilyen nehézséget a kegyhelyek kategorizálása. Minden, az
ország határain túl fekvõ kegyhely, amelyet felkerestek, túlnõtt a lokális minõsí-
tésen. Megállapításunk helyességét paradox módon a magyar zarándokok jelen-
léte már önmagában igazolja, hiszen az a kegyhely, amelyet bizonyítottan külföl-
di – ez esetben magyar – zarándokok is látogattak, már feltétlen több, mint egy
szûk környék által ismert búcsújáró hely.
Az Árpád-korból fennmaradt zarándokadatok száma alig haladja meg a tu-
catot, közülük is három az utazás elmaradásáról tudósít. A név szerint ismert za-
rándokok száma sem több az oklevelekénél, mindössze tizenhárom fõrõl tudunk.
(Számuk megduplázódhat, ha figyelembe vesszük a II. András keresztes hadjára-
tában részt vevõ elõkelõket, soknak azonban ekkor sem mondható.) Õk vala-
mennyien a peregrinationes maiores valamelyikén, többségükben szentföldi úton
vettek részt. Az elsõ ismert magyarországi zarándokok a 12. század elején keltek
útra. Álmos herceg 1107–1108-ban járt a Szentföldön,76 õt a sorban két asszony
követte. 1121 elõtt járt Jeruzsálemben domina Genuru, azaz Gyönyörû úrnõ, az al-
mádi monostort alapító Bánd fia Atyusz mostohaanyja.77 1135-ben egy Petronilla
nevû magyar zarándokasszony házat is vásárolt Jeruzsálemben, amelyet a Szent
István által alapított zarándokházhoz csatoltak.78 Az évszázad végén, az 1190 kö-
rüli években szeretett volna a Szentföldre zarándokolni Domonkos bán, aki uta-
zás helyett végül monostort alapított Borsmonostoron.79 Következõ adataink már
a 13. századból maradtak fenn. Ugyancsak a Szentföldre indult 1216-ban egy bi-
zonyos Scerben fia András,80 II. András uralkodása alatt Becsegergely nembeli
Ont, valamint Turul ispán – esetükben nem dönthetõ el biztosan, zarándokútra
készültek vagy keresztes vitéznek, Ont végrendelete mindenesetre csak zarán-
doklatot említ.81 1274-ben az almádi monostort alapító Atyusz nemzetségébõl
származó Bánd ispán, a monostor kegyura indult ugyancsak a Szentföldre.82

75 Schmugge: Motivstrukturen 264. Csak két kategóriát alkalmaz, a lokale és az überregionale Pilger-
fahrten kategória azonban véleményem szerint nem elegendõ.
76 SRH I. 427.
77 DHA 411.
78 Új Magyar Múzeum, 1854. 472.
79 UB I. 28. Nr. 55.
80 Reg. Var. 210.
81 Ont: DL 86918., kivonata: RA 559, Turul: RA 320., 554., 586., 1694.
82 DF 201173., kivonata RA 2519. A Garai Miklós tartalmi átírásában fennmaradt oklevél többek kö-
zött épp a névnél hiányos, a szövegben említett „...and comes” azonban a nemzetség névadási
szokásai alapján csak Bánd lehet. Lásd Karácsonyi 147–151.

24
Szentföldi útra készült Róbert esztergomi érsek, aki fogadalmát végül pápai en-
gedéllyel térítõtevékenységre cserélhette,83 és a Kökényes-Radnót nembeli Mikud
bán, aki kötelezettségét templomépítésre felajánlott pénzzel válthatta meg.84 Ró-
mai utazásról három oklevél tudósít, compostelai adatot pedig csupán egyet is-
merünk a korszakból: 1212 elõtt compostelai zarándokútja közben halt meg egy –
név szerint nem ismert – magyar püspök.85 Rómába 1220 elõtt saját elhatározásá-
ból indult Poth ispán,86 1300-ban gyilkosságért köteleztek vezeklõ zarándoklatra
egy bizonyos Benedeket.87 Egy 1302. évi adat szerint az 1300-as jubileumi szent-
évben Rómában járt Benedek veszprémi és Antal csanádi püspök, Domonkos
váci prépost és Pál fehérvári olvasókanonok.88 Hogy a 13. században valóban el-
sõsorban ezt a három külhoni kegyhelyet látogatták Magyarországról, igazolja
Selmecbánya város IV. Béla korában szerkesztett jogkönyve is, mely a polgárok
római, compostelai és jeruzsálemi zarándokútja esetére tartalmaz elõírásokat.89
Árpád-kori forrásaink csupán egy, a peregrinationes minores körébe tartozó kegy-
helyet említenek, Aachent, amely azonban a magyar zarándokok számára a kö-
vetkezõ évszázadokban is megõrizte jelentõségét: a már említett Benedeknek ve-
zeklõként Róma mellett Aachent kellett felkeresnie. Magyar elõkelõk 1221-ben
tett aacheni zarándokútjáról tudósít az Árpád-házi Szent Erzsébet életérõl írt
Auctor Rhytmicus: II. András, hírt kapva Erzsébet lánya esküvõjérõl, udvarából
bizonyos bárókat a hallottak ellenõrzése céljából Türingiába küldött, akik elõbb
Aachenba zarándokoltak, majd visszaútban tértek be Wartburgba.90 Zarándokút-
ról azonban a valóságban aligha lehetett szó: Aachenban csak 1238 után, az ere-
detileg Nagy Károly által gyûjtött relikviák áthelyezését követõen kezdõdött az
intenzívebb zarándoklatok idõszaka. Az aacheni zarándokút mindennapos volt a
mû keletkezési idejében, 1430-ban, így kerülhetett a szakirodalom által a legen-
dás források közé sorolt munkába ez a motívum.
A viszonylag kevés adat ahhoz már elegendõ, hogy jelezze az Árpád-kori
zarándokok célpontjait: közülük bizonyíthatóan heten utaztak a Szentföldre, to-
vábbi három fõ pedig tervezte a jeruzsálemi zarándoklatot. Rómába hatan jutot-
tak el, Compostelába már csak egy – sajnos nem azonosítható – személy. A leg-
korábbi zarándokadatok kivétel nélkül szentföldi útra vonatkoznak, s a
lehetõségekhez képest a szentföldi adatok fedik le legegyenletesebben az egész
korszakot. A három római vonatkozású oklevél közül kettõ már az 1300-as szent-
évhez kapcsolható: úgy tûnik, a magyar zarándokok számára is ettõl kezdve nõtt
meg inkább Róma vonzereje. Aachen feltûnése a korszak végén jelzésértékû: a
késõ középkorban a magyarok által leglátogatottabb zarándokhelyek közé szá-
mító város egyben a legkorábban ismertté vált kegyhelyek egyike is volt.

83 Erd. Okmt. I. 145. sz., 159. sz.

84 DF 277195., kiadása: ÁUO IV. 332., kivonata: Erd. Okmt. I. 434. sz.
85 Vázquez de Parga: Las peregrinaciones I. 73.
86 UB I. 112. sz.
87 DL 60149., kiadása: HO VII. 300.
88 DF 200080., kivonata: AOkl. I. 272. sz., illetve DF 200079., kivonata AOkl. I. 273. sz.
89 ÁUO III. 208.
90 Thoemmes 36–37. (A vonatkozó forrásrész közlésével.)

25
 A 14., de fõleg a 15. században a magyarok által célul kitûzött kegyhelyek szá-
ma látványosan gyarapodott, és az Árpád-korban ismerteknek az ötszörösére nõtt.
A könnyebb áttekinthetõség kedvéért táblázatba foglaltam (lásd 1. táblázat) a forrá-
sokban említett helyeket. Fontos megjegyezni, hogy a magyarok a valóságban en-
nél jóval több kegyhelyet látogattak. Forrásaink például mindig csak aacheni za-
rándoklatot említenek, külön nem térnek ki az út folyamán meglátogatott,
egyébként szintén jelentõs más helyekre, például a Háromkirályok ereklyéjét õrzõ
Kölnre vagy a Szent Anna fejereklyéjével rendelkezõ Dürenre. Az adatokat az
1. táblázaton belül egyszerû kronologikus rend szerint közlöm: a kegyhelyek az
elsõ róluk fennmaradt ismert adat dátuma alapján követik egymást.91
A magyarok által felkeresett zarándokhelyek 1. táblázat
Kegyhely Elsõ említés Jelzet
Jeruzsálem 1107 Chron. Hungarorum 122.
Compostela 1212 elõtt V. de Parga I. 73.
Róma 1220 elõtt UB I. 112.
Aachen 1300 DL 60149
Bari 1307 DL 1703
Szt. Patrik-purgatórium 1353 Tar Lõrinc 37.
St. Wolfgang 1434 Pozsony, PT
Mariazell 1441 Pozsony, PT
Firenze 1441 Lukcsics II. 715.
Bruck 1444 Pozsony, PT
St. Erhardt 1444 Pozsony, PT
Trebnitz (Szt. Hedvig) 1462 Házi II/1. 94.
Pirhing 1467 Pozsony, PT
St. Leonard 1467 Pozsony, PT
Rocamadour 1492 DF 244129
Altötting 1494 Pozsony, PT
St. Barbara im Wald 1494 Pozsony, PT
Klosterneuburg 1495 Pozsony, PT
Loreto 1500 DL 25405
Czèstochowa 1504 DL 59941
Regensburg 1525 Pozsony, PT

91 Sem itt, sem a továbbiakban nem közlök olyan adatot, amelyet csak másod-, gyakran harmadkéz-
bõl olvastam, de az eredetijét – a jelzetek hiánya vagy pontatlansága miatt – nem sikerült felkutat-
ni. Tapasztalatom szerint az így kihagyott adatok az általam vázolt képet semmiben nem módosí-
tanák, a bennük foglaltak megbízhatóságáért viszont nem tudnám vállalni a felelõsséget.

26
 A magyar zarándokok által felkeresett települések fele az ország nyugati ha-
táraihoz legközelebb fekvõ, osztrák és délnémet regionális kegyhelyek közül
került ki, emellett azonban a magyarok eljutottak távoli zarándokhelyekre is:
a peregrinationes maiores célállomásai mellett például a dél-itáliai Bariba, a francia-
országi Rocamadourba vagy az írországi Lough Dergbe. Az úti célok egyszerû
számbavétele azonban még nem ad választ a felvetõdõ kérdések többségére:
Melyek voltak a fentiek közül a leglátogatottabb kegyhelyek? Voltak-e hirte-
len népszerûvé váló, majd újra elhanyagolt helyek? Voltak-e olyan idõszakok,
amikor megnõtt vagy éppen ellenkezõleg, feltûnõen csökkent a zarándoklási
kedv? Mennyiben felelnek meg a magyarországi trendek – már amennyiben vol-
tak egyáltalán – a Nyugat-Európában tapasztaltaknak? Az 1. táblázatból azonnal
szembetûnik, hogy kilenc esetben a pozsonyi Protocollum Testamentorum tartal-
mazza az elsõ említést, e kilenc kegyhelybõl ráadásul ötre – ezt már a táblázat
nem tükrözi – máshol nem is maradt fenn adat. A pozsonyi példa alapján érte-
lemszerûen következik az újabb kérdés: A zarándokutak alapján az országon be-
lül megfigyelhetõk-e bizonyos helyi vagy regionális sajátosságok? Ahhoz, hogy e
kérdésekre megkíséreljünk választ adni, forrásaink behatóbb vizsgálatára van
szükség.

2. A kegyhelyek hierarchiája

Egyszerû és célravezetõ megoldásnak tûnik, hogy az összes rendelkezésünkre

álló adat alapján kiszámítsuk, melyik kegyhelyet hányan keresték fel, és az így
kapott számok alapján felállítsuk a kegyhelyek sorrendjét. Ez a módszer azonban
számos olyan buktatót rejt magában, amelyek következtében biztosak lehetünk
abban, hogy a kiszámított arányok jelentõs mértékben eltérnének a valóságtól.
Számításunkat alapvetõen két probléma nehezíti: egyrészt, bármilyen meglepõ,
tulajdonképpen az sem egyértelmû, egyáltalán mi tekinthetõ zarándokadatnak,
másrészt feltétlen figyelembe kell venni az adatok fennmaradásában tapasztalha-
tó feltûnõ egyenetlenségeket. A legtöbb nehézséget mindkét esetben a pápai kér-
vénykönyvek magyar vonatkozású anyaga okozza. Az elsõ problémát fõként
azok a kérvények hordozzák magukban, amelyekrõl ugyan joggal feltételezhet-
jük, hogy római zarándokúthoz kapcsolódnak, de szövegük errõl nem tesz emlí-
tést. A pápai kúriához különbözõ ügyekben benyújtott supplicatiók kérvényezõi-
rõl ma már eldönthetetlen, közülük hányan folyamodhattak személyesen, azt
pedig végképp lehetetlen megállapítani, közülük hányan érkezhettek zarándok-
ként Rómába. Mi alapján feltételezhetjük akkor, hogy bizonyos kérvényeket
mégis zarándokok adtak be? Elsõsorban a bejegyzések számának, azon belül a
bûnbocsánatért folyamodó magyarok számának változásából. Az 1417–1455 kö-
zötti közel négy évtized Lukcsics Pál által kiadott supplicatióit évenként össze-
gezve, bizonyos években feltûnõen megugrik a kérvénykönyvekben a magyar
vonatkozású bejegyzések száma. E kiemelkedõ évek közül kettõben nem zarán-
dokokhoz, hanem egyértelmûen valamilyen politikai esemény résztvevõihez köt-
hetõ a kérvények számának gyarapodása. Magas például rögtön az elsõ évben,

27
1418-ban: ekkor 129 kérvényt jegyeztek be.92 Ezek a bejegyzések azonban nem
Rómában, hanem Konstanzban keltek, a folyamodók jelentõs része pedig Zsig-
mond király kíséretében tartózkodott a befejezéséhez közeledõ zsinaton, és haza-
térte elõtt – érthetõ módon –, kihasználva az újonnan választott, legitim pápa je-
lenlétét, beadta kérelmeit.93 Szintén feltûnõen magas (196) a folyamodványok
száma 1433-ban, amikor a Zsigmond császárkoronázásán részt vevõ nagyszámú
kíséret tagjai – a király közbenjárásának köszönhetõen – ingyen kérelmezhet-
tek.94 Erre a négy évtizedet magában foglaló idõszakra két szentévet hirdettek
meg: az 1423-as megváltás-szentévet és az 1450-es jubileumi szentévet. A pápai
kúriához beadott kérvények száma mindkét évben jóval több, mint egy átlagos
esztendõben, 1423-ban 169, 1450-ben 130 bejegyzés kelt. Talán nem tévedünk na-
gyot, ha feltételezzük, hogy – hasonlóan az 1418. és az 1433. évhez – a több kér-
vény ezúttal is több személyesen megjelenõ kérelmezõt jelent. Ebben a két évben
különösen magas a bûnbocsánatért vagy szabad gyóntatóválasztással kombinált
teljes bûnbocsánatért folyamodók aránya: 1423-ban 99, az összes kérvény közel
60%-a, 1450-ben 57 darab, az az évi supplicatiók 44%-a. Ez az arány – mint a
2. táblázatból is kitûnik – a többi évben jóval kevesebb.

2. táblázat
A pápához beadott magyarországi kérvények megoszlása
Év Kérelmek száma Bûnbocsánat száma Jelzet (L = Lukcsics)

1420 95 14 L. I. 223–318.
1421 121 23 L. I. 319–440.
1422 92 38 L. I. 441–533.
1423 169 99 L. I. 534–703.
1424 69 3 L. I. 704–773.
1425 68 10 L. I. 774–842.
1447 64 4 L. II. 932–996.
1448 48 – L. II. 997–1045.
1449 25 – L. II. 1046–1071.
1450 130 56 L. II. 1072–1202.
1451 44 8 L. II. 1203–1247.
1452 41 2 L. II. 1248–1288.

92 A kötet az 1417. évnek csak az utolsó két hónapjáról közöl kivonatokat. A kérvények száma és a
szentévek közti összefüggésre Schmugge is felfigyelt: Ludwig Schmugge: Kirche, Kinder, Karrieren.
Päpstliche Dispense von der unehelichen Geburt im Spätmittelalter. (= Schmugge: Kirche) Zürich,
1995. 259., 277., 283. stb.
93 Például Lukcsics I. 41.: a supplicatiót Pálóci Imre, Mátyus és rokonaik, valamint név szerint felso-
rolt társaik adták be „de societate regis Romanorum”.
94 Lásd Csukovits: Nagy utazás, illetve e kötetben A politikai zarándoklat címû fejezetet.

28
 Jó okkal hihetõ, hogy zarándokok lehettek azok a szegediek, akik 1423 júniu-
sában, illetve szeptemberében egy idõben nyújtották be kérvényeiket, s az is va-
lószínû, hogy egy csoportot alkottak azok a pécsi, valamint veszprémi szemé-
lyek, akiknek folyamodványai novemberben kerültek a kérvénykönyv lapjaira.95
Az arányokat azonban más tényezõ is módosíthatja. A legtöbb supplicatió 1429-
bõl olvasható, összesen 252. A kiugróan magas szám ez esetben egyetlen kér-
vénytípusnak köszönhetõ: ebbõl az évbõl fennmaradtak azok a kötetek, amelyek-
be a papszentelésért folyamodók kérelmeit jegyezték be. A kérvények többségé-
ben az is szerepel, hogy benyújtóik a római kúriában kívánják felvenni a papi
rendeket.96 Kérdés, közülük ki érkezett zarándokként Rómába – a bejegyzések
között mindenesetre több olyan is akad, amelynek kérelmezõi (mindegyikben
több személy szerepel) magukról mint a várost zarándokként felkeresõkrõl tettek
említést.97 Római papszentelést kérõ folyamodványok elvétve ugyan más évek-
ben is elõfordulnak, ilyen nagy mennyiségben azonban nem.98 Rövid áttekinté-
sünk tehát felemás eredménnyel zárható: a pápai kérvénykönyvek vizsgált be-
jegyzéseit kutatásunk során mindenképpen hasznos figyelembe venni – például
jelzik a szentévek nagyobb kúriai forgalmát, mutatják, hogy az egyháziak közül
sokan Rómában vették fel a papi rendeket –, de arra nem alkalmasak, hogy be-
vonjuk õket a kegyhelyek közti hierarchia megismerése céljából végzett számítá-
sokba.
Ezek a számítások sajnos abban az esetben sem lehetnek megbízhatók, ha
csak az egyértelmûen zarándokadatot tartalmazó forrásokat vesszük figyelembe,
az egyszerû összeadásnak tûnõ mûveletet ugyanis számos körülmény teszi pon-
tatlanná. Továbbra is a supplicatióknál maradva, két, az arányokat jócskán mó-
dosító tényezõt érdemes kiemelni. Mivel csupán a szentföldi zarándoklatokhoz
volt szükség pápai engedélyre, a kérvénykönyvekben értelemszerûen túlrepre-
zentált a szentföldi zarándokadatok száma: a 14. század Bossányi Árpád által ki-
adott supplicatiói például emiatt kizárólag a Szentföldre készülõ zarándokokról
tudósítanak. Ugyanakkor vannak olyan idõszakok, amelyekbõl még nem történt
meg a pápai kérvénykönyvek magyar vonatkozású adatainak feldolgozása, így
jelenleg az 1340–1350-es évekbõl több szentföldi zarándokot ismerünk, mint pél-
dául a Jagelló-korból. A szûken vett okleveles anyagban is adódnak további
aránytalanságok. A Zsigmond korból például – a korszak szinte teljes forrás-
anyagát feltáró Zsigmondkori oklevéltárnak köszönhetõen – feltûnõen sok adattal
rendelkezünk, ez a tény azonban csak az egyes korszakok közti összevetés esetén
okoz nehézséget. Nagyobb problémát – és arányeltolódást – eredményez két
nyugat-magyarországi város, Pozsony és Sopron viszonylag nagyszámú vég-
rendelete: Pozsonyban például a végrendeletek feljegyzésére szolgáló városi
könyvben, a Protocollum Testamentorumban kétszáz zarándoklatra utaló bejegyzés

95 Lukcsics I. 608–612., 631–632., 666–671., 673–680.

96 Lukcsics I. Bevezetés 19–25.
97 Lukcsics I. 1129., 1130., 1133. „qui hanc almam urbem causa devotionis et peregrinationis non sine
modicis fatigiis et laboribus personaliter accesserunt”.
98 Több ilyen regesztát közöl Beke Antal a 15. század második felébõl: Tört. Tár, 1900. 9–14.

29
maradt fenn, a soproni végrendeletekben több mint negyven, együttes számuk
meghaladja az ország egész területérõl összegyûjtött összes okleveles adatét.
Játsszunk el egy kicsit a számokkal! Összes számításba vehetõ forrásunk
alapján a középkori Magyarországon minden kétséget kizáróan Jeruzsálem, Róma
és Aachen volt a legnépszerûbb zarándokcél, a három város közti rangsor azon-
ban akár egy – igaz, sok adatot tartalmazó – forrás bevonásával vagy kihagyásá-
val megváltoztatható. Ilyen, arányokat módosító forrásunk több is van: a leg-
jelentõsebb a fent említett pozsonyi Protocollum Testamentorum, de az elszórt
okleveles adatok között jelentõs súlyt képvisel (a már említett soproni végrende-
letek mellett) a kéttucatnyi adatot tartalmazó selmecbányai városkönyv vagy Zág-
ráb tucatot meghaladó bejegyzést õrzõ kötetei, az avignoni pápák kérvényköny-
veiben sorakozó kéttucatnyi szentföldi supplicatio pedig a jeruzsálemi adatok
közel harmadát adja.99 Az elsõ helyen – a pozsonyi, soproni, valamint selmeci
adatok nélkül is – Róma végzett (nyolcvanöt adattal – ebbõl tizennégy zágrábi),
Jeruzsálem (hetvenhat adat – ebbõl huszonhárom az avignoni kérvénykönyvek-
ben) szorosan követte, a harmadik helyezett Aachen (tizennyolc említés) azon-
ban már messze lemaradt. A többi kegyhely közül Loretóra (hét), valamint Com-
postelára (hat) találhatunk még valamelyest több adatot, minden más kegyhely
már csak egy-két oklevélben szerepel. A selmeci városkönyv bejegyzéseinek hoz-
záadásával Róma (százöt adat) már komoly elõnyre tett szert Jeruzsálem elõtt,
ugyanakkor csökkent Aachen (harminchárom adat) lemaradása. A különbségek
tovább nõnek, amennyiben a két nyugat-magyarországi város adatait is figyelem-
be vesszük. A szentföldi adatok száma változatlan marad, a Rómára és Aachenra
vonatkozóké azonban látványosan megnõ: Róma így már kétszázkilencvennyolc
említéssel abszolút elsõvé válik, Aachen pedig (száztizenhárom adat) megelõzi
Jeruzsálemet. A jelentõs zarándokhelyek közé – és rögtön az élbolyba – felzárkó-
zik a felsõ-ausztriai Sankt Wolfgang (huszonnégy), a stájerországi Mariazell (ti-
zenhét), valamint a bajorországi Altötting (tizenegy). A kapott számokat – a fen-
tebb már részletesen kifejtett okok miatt – semmiképpen sem tekinthetjük
százalékban is megjeleníthetõ arányszámoknak, a zarándokhelyek kiválasztásá-
ban megnyilvánuló legfõbb tendenciákat azonban véleményem szerint meglehe-
tõsen jól tükrözik: Róma és Aachen elsõsége vitathatatlannak tûnik, s a középkor
folyamán mindvégig megõrizte jelentõségét a szentföldi zarándoklat is. A ma-
gyarok számára nagyon távoli Compostela már csak a legkitartóbb zarándokok
úti célja lehetett, a közeli osztrák, délnémet, illetve észak-itáliai (Loreto) kegyhe-
lyek viszont sokak számára jelenthették az elérhetõ zarándokhelyet. A kegyhelyek
számában a késõ középkorra bekövetkezett gyarapodás az adatok tüzetesebb vizs-
gálata után részben látszólagosnak bizonyul: az 1. táblázatba foglalt huszonegy,
magyarok által látogatott zarándokhely felérõl, tízrõl csupán egy-két említést is-
merünk. Habár minden korszakban voltak-lehettek egyéni úti célok, személyre
szabott fogadalmak – elég itt csak a két híres, Írországot megjárt lovagra gondol-

99 A pozsonyi és soproni adatok részletes elemzésére A pozsonyi polgárok által választott úti célok
és a Helyettes zarándoklat címû fejezetben, a selmeci városkönyv ismertetésére a Vezeklõ zarán-
doklat, a zágrábi kötetek zarándokadataira elsõsorban a Polgárok címû, az avignoni kérvény-
könyvekben szereplõ személyek útjának értékelésére pedig az Útitársak címû fejezetben térek ki.

30
nunk –, a zarándokok többsége a jól ismert helyeket akarta elsõsorban felkeresni.
Közülük a három legfontosabb kegyhely látogatottsága folyamatosnak tekinthe-
tõ: Jeruzsálemre a 13. század elejétõl, Rómára és Aachenra a 14. század legelejétõl
kezdve egyenletesnek mondható eloszlásban rendelkezünk adatokkal.

3. A pozsonyi polgárok által választott úti célok

Eddig vizsgált forrásaink fennmaradásában túl nagy szerepet játszott a véletlen,

így a belõlük kiolvasható számadatok sem tekinthetõk biztosnak: már néhány
újonnan elõkerülõ oklevél is alaposan átrendezheti a sorrendet, fõként a kevésbé
jelentõs kegyhelyek esetében. Szerencsére azonban rendelkezünk egy olyan for-
rással, amelynél ezek a zavaró körülmények kizárhatók, a benne foglalt adatok
nagy száma pedig alkalmassá teszi a statisztikai elemzésre is – ez a forrás a már
többször említett Protocollum Testamentorum.100
Pozsony, amely az ország nyugati kapujában, fontos kereskedelmi útvonal
mellett feküdt, s amely már az Árpád-korban gyakran játszott kiemelkedõ szere-
pet a királyság életében, a 15. századra egyike lett az ország legjelentõsebb váro-
sainak, Zsigmond uralkodásának utolsó évtizedében rövid ideig még a királyi
székhely szerepét is ellátta. A század elsõ évtizedei meghatározó jelentõségûek
voltak a város jogfejlõdésére is: jogkönyvét az 1410-es, 1420-as években kezdték
megszerkeszteni. Lakosainak száma ekkoriban ötezer fõ körül járt – Pozsonynál
több lakosa csak Budának, Kassának és vélhetõleg Brassónak volt.101 Forrásadott-
ságai méltóak egykori jelentõségéhez: a pozsonyi polgárok gazdasági érdekeik-
nek megfelelõen élénk írásbeli tevékenységet folytattak, s a város szerencsés fek-
vésének köszönhetõen e tevékenység emlékei nagy számban maradtak fenn
a város levéltáraiban. Pozsony fejlett magánjogi ügyintézésének legékesebb bizo-
nyítéka épp maga a Protocollum Testamentorum. A magyarországi városkönyvek
többsége általában vegyes tartalmú: a tulajdonviszonyok változására vonatkozó
bejegyzéseket (adásvételi szerzõdések, záloglevelek stb.) éppúgy tartalmaznak,
mint bírósági idézéseket, ítéleteket vagy a városi közigazgatás mûködésével kap-
csolatos feljegyzéseket.102 A 15. század elsõ negyedében még Pozsonyban is ilyen
vegyes kötetbe, az úgynevezett Protocollum Actionaléba vezették be az ügyeket,
így a végrendeleteket is, a könnyebb áttekinthetõség kedvéért azonban a városi

100 DF 277056., a továbbiakban PT. Teljes anyagát kiadásra kész állapotban Szende Katalin bocsátot-
ta rendelkezésemre, akinek ezúton mondok köszönetet önzetlen segítségéért. Az egyes végren-
deletekre az általa adott sorszámok szerint hivatkozom, a PT megfelelõ oldalszámainak jegyzé-
két a kötet végén közlöm. A pozsonyi zarándokadatok feldolgozásával Majorossy Judittal
készített tanulmányunk – Pozsonyi peregrinusok. (Végrendeleti zarándoklatok a középkori váro-
si gyakorlatban) – az Analecta mediaevalia II. kötetében a közeljövõben jelenik meg.
101 A város középkori történetére elsõsorban: Ortvay Tivadar: Pozsony város története. I–IV. Bp.,
1892–1905. A jogkönyvet közölte: Király János: Pozsony város joga a középkorban (= Király: Po-
zsony joga). Bp., 1894.
102 Ilyen vegyes tartalmú városkönyv például Kassa: DF 271720–721., Besztercebánya: DF 273045.,
275662. A kötetek némelyike feltûnõen díszes: Selmecbánya 1432-ben megkezdett vörös bõrköté-
ses, oroszlánfejes ezüstveretekkel díszített városkönyvét például magas mûvészi színvonalat

31
kancellária 1427-ben a végrendeletek számára külön kötetet nyitott. Ez az elsõ
Protocollum Testamentorum – amelyet 1872-ig megszakítatlan sorban követett a so-
rozat többi kötete – 1529-ig 844, többségében német nyelvû végrendeletet tar-
talmaz. Az adósleveleket, szerzõdéseket, peres ügyekben, bûnügyekben készült
feljegyzéseket ugyanakkor továbbra is a Protocollum Actionaléba írták, amelyet
1512-ig vezettek.103 A két kötet bejegyzései, különösen az óriási mennyiségû vég-
rendeletanyag elsõrangú forrása a pozsonyi polgárok mindennapi életének – e
szövegek alapján betekinthetünk a város gazdasági és családi viszonyaiba, kap-
csolataiba, megismerhetjük anyagi kultúráját és nem utolsósorban vallási szoká-
sait.104 A végrendeletekben található zarándokadatokból elsõként Ortvay Tivadar
ismertetett néhányat – ezek az adatok a továbbiakban bekerültek a szakiroda-
lomba, többi társuk azonban tovább aludta Csipkerózsika-álmát a protocollum
lapjain.105
A Protocollum Testamentorumban olvasható 844 darab, 1414–1529 között írás-
ba foglalt végrendelet közül összesen 201 tartalmaz zarándokadatot, vagyis tulaj-
donképpen minden negyedik.106 A kétszázegy – valójában csak kétszáz – rendel-
kezésbõl mindössze kettõ tudósít a testáló saját zarándoklatáról, a többi esetben
az út elvégzése a meghatalmazottakra maradt.107 A tény, hogy a végrendeletek
negyede említést tesz külföldi zarándokútról, önmagában is figyelemre méltó, a
megrendelt zarándoklatok száma azonban ennél jóval több volt. A végrendeletek
jelentõs részénél ugyanis számos kegyhelyet föl kellett keresni, s az is többször
elõfordult, hogy valaki ugyanarra a helyre is több utat rendelt.108
Ilyen esetekben a külön-külön erre szánt pénzbõl más-más személyeknek
kellett az utazást elvégezni, így ez a körülmény is a zarándokok számát gyara-
pította. A testamentumok szövegét olvasva a kutatónak többször támadhat az
az érzése, hogy a rendelkezõk némelyike már maga is járhatott zarándokúton.
A végrendeletekben említett templomoknak, kolostoroknak jelentõs összegeket

képviselõ, egész oldalas kánonképpel illuminálták. Kódexek a középkori Magyarországon. Kiál-

lítás az Országos Széchényi Könyvtárban. Bp., 1986. 96. tétel. A legtöbb középkori városkönyv a
Felvidéken maradt fenn. A kérdés áttekintésére D. Lehotská: K poøiatkom vedenia mestskÿch
kníh na Slovensku. Historické stúdie, 1959.
103 Protocollum Actionale: DF 286772. Kiadása Arne Ziegler: Actionale Protocollum. Das älteste
Stadtbuch von Bratislava/Pressburg aus den Jahren 1402–1506. Bratislava, 1999.
104 A pozsonyi polgárok anyagi kultúrájára vonatkozó adatokat Szende Katalin dolgozta fel. Szende
Katalin: Otthon a városban. Urbanizáció, társadalom és anyagi kultúra a késõ középkori Sopron-
ban és Pozsonyban a végrendeletek tükrében. PhD-doktori disszertáció. Bp., 2000.
105 Ortvay II/4. 388–393., õutána: Thoemmes 42–43., Pásztor 112., 128., 130.
106 Hogy ez milyen nagy szám, azt jól mutatja, hogy a lengyel fõváros, Krakkó 1300–1375 között ve-
zetett városkönyvében sorakozó 1707 bejegyzésbõl pl. mindössze 7 tartalmaz zarándokadatot –
Liber actorum, obligationum et resignationum od 1300 do 1375. In: Monumenta medii aevi
historica. Res gestas Poloniae illustrantia. Tomus IV. Libros antiquissimos civitatis Cracoviensis
1300–1400. Cracoviae, 1878. A pozsonyi kötetet – mint említettem – 1427-ben kezdték meg, né-
hány korábbi végrendeletet azonban bemásoltak, így kezdõdhet a végrendeletek kora 1414-nél.
107 A PT 651-ben Pachenlaibel Miklós özvegye, Margit által fiára hagyott római utat a következõ be-
jegyzett végrendeletben (PT 652.) Margit lánya, Borbála is megemlítette, de itt tulajdonképpen
nem történt új rendelkezés. A meghatalmazott zarándokokra lásd a Helyettes zarándoklat címû
fejezetet.
108 Például PT 107., 140., 295., 296.

32
hagytak: építkezésre, kelyhekre és miseruhákra, misealapítványokra. A megado-
mányozott egyházak között számos külföldi is elõfordult, a város kereskedelmi
kapcsolatainak megfelelõen elsõsorban osztrák és német területekrõl: például a
kölni Szent Márton-templom és több bécsi templom – nehéz elképzelni, hogy az
adakozó ne ismerte volna a gyakran értékes adományban részesített templo-
mot.109 1515-ben például Antonius Prantner hagyott egy guldent a római zarán-
doklás megkönnyítésére „in den gots Agker gen Rom in das Pilgram haws”.110 Vég-
rendeletében zarándokútról nem rendelkezett, adományát azonban feltehetõleg
egy saját, korábban elvégzett római utazása motiválta.
A végrendelet általában rögzítette a kijelölt úti célt vagy célokat, a meghatal-
mazott személyét, rendelkezett a zarándoklat költségének biztosításáról, de
gyakran a testáló egyéb kikötéseit – például a zarándoklat elvégzésének idõhatá-
rát – is megszabta. A zarándoklatok végcéljaként tizenhárom kegyhely szerepel
(lásd 3. táblázat).
3. táblázat
A pozsonyiak által felkeresett zarándokhelyek
A zarándokhelyet említõ
Zarándokhely
végrendeletek száma

Róma 160
Aachen 65
Sankt Wolfgang 22
Mariazell 15
Altötting 8
Bruck 2
Sankt Erhart 2
Pirhing 2
Sankt Leonard 1
Klosterneuburg 1
Regensburg 1
Szent Jakab (= Compostela?) 1
Sankt Barbara im Wald 1

Az elõfordulások száma alapján a felkeresett kegyhelyek világosan és egyér-

telmûen három csoportra különülnek el: a pozsonyi polgárok számára a legfon-
tosabb célpontot Róma és Aachen jelentette. Róma elsõsége vitathatatlan: 2,5-szer

109 PT 39: „2 gulden zu Sand Mertein ge Colon”, 75: „ad sanctum Udalricum extra muros Wienne”,
82: „Sanct Augustein zu Wyenn”.
110 PT 752.

33
többen választották, mint az ugyancsak népszerû Aachent. A középmezõnyt há-
rom, még szintén sokak által választott kegyhely alkotta: Sankt Wolfgang,
Mariazell, valamint Altötting. Közülük Mariazell helyezkedett el a legközelebb
Pozsonyhoz, a Salzburg közeli Sankt Wolfgang bencés kolostora a névadó szent
sírjával, valamint az Inn mellett fekvõ Mária-kegyhely Altötting viszont közelebb
feküdt a délnémet kereskedelmi útvonalakhoz.111 A többi kegyhely csupán
egy-két alkalommal vonzotta a pozsonyiakat, kiválasztásukban vélhetõleg elsõ-
sorban családi, kereskedelmi kapcsolatok játszottak szerepet.
A Protocollum Testamentorumban olvasható végrendeletek egyik legfontosabb
tanulsága, hogy teljesen hiányzik két zarándokhely, Jeruzsálem és Compostela,
az úgynevezett peregrinationes maiores célpontjai. Egy 1521. évi végrendeletben
szerepel ugyan egy bizonyos Szent Jakab-kegyhely, ahonnét vissza kell térni – ez
az adat talán Compostelára vonatkozik, megállapításunk élét azonban ez az adat
nem tompítja. A két legjelentõsebb úti cél hiányát a nagy távolság magyarázhat-
ja: valószínûleg mindkét helyre – ha nem is nagy számban – eljutottak pozsonyi
polgárok is, õk azonban saját elhatározásból utazhattak.112 Végrendelettel ilyen
nagy út megtételére már sem rokont, sem más meghatalmazottat nem volt szo-
kás kötelezni.
A végrendeletek alapján kirajzolódnak a pozsonyi zarándokszokásokban be-
következõ kisebb-nagyobb változások is. A zarándoklatokról rendelkezõ végren-
deletek száma a 15. században folyamatosan és egyenletesen emelkedett: ez az
emelkedés részben együtt haladt a végrendeletek számának gyarapodásával,
részben függetlenedett tõle. Az 1430-as években még 69 végrendeletbõl csak 7
szólt zarándokútról, azaz a végrendeletek tizede: Az 1440-es, 1460-as években
már átlagosan minden ötödik végrendelet tartalmazott zarándokút-említést, az
1490-es években pedig minden harmadik végrendelet! A zarándokadatok száma
és aránya egyaránt az 1470–1500 közötti idõszakban volt a legmagasabb, 1520
után látványosan lecsökkent, az utolsó ilyen jellegû adatot 1525-ben találjuk
meg.113 A kegyhelyek megválasztásánál is tapasztalhatunk bizonyos visszatérõ
sajátosságokat: Róma elsõségét nemcsak az jelzi, hogy ez a város szerepelt a leg-
többször a végrendeletekben, hanem az is, hogy Róma fordult elõ a leggyakrab-
ban önálló célpontként. Ugyancsak népszerû megoldás volt, hogy a végrendelke-
zõ római és aacheni útra – Romfahrtra és Achfahrtra – egyaránt hagyott pénzt:
forrásainkban két és félszer több ilyen esetet találunk, mint amikor csak aacheni
útról történt rendelkezés. A többi kegyhely közül Sankt Wolfgang fordult elõ
több alkalommal önálló célpontként, általában azonban az a jellemzõ, hogy a ke-
vésbé jelentõs helyek együtt szerepelnek a végrendeletben: 1467-ben például
Hans Rehnitzer Zellbe, Sankt Wolfgangba, Pirhingbe és Sankt Leonardba teendõ

111 A végrendeletekben Szent Farkas kegyhelye „St. Wolfgang bey Calczpurg” (PT 160), máskor
„St. Wolfgang in Paeren” (PT 300) megjelöléssel szerepel. A végrendeletbe nem tévedésbõl került
a Bajorországban (in Paeren) megjelölés: St. Wolfgang csak a bajor örökösödési háború következ-
tében, 1505-ben került Miksa birtokába. Österreichische Geschichte 1400–1522. Hrsg. von Herwig
Wolfram. Alois Niederstätter: Das Jahrhundert der Mitte: an der Wende vom Mittelalter zur Neu-
zeit. Wien, 1996. 338–340.
112 Erre utal a Pozsonyban fennmaradt két szentföldi útikalauz. Lásd 43–44. jelzet!
113 Utolsó aacheni: PT 820., utolsó római: PT 819., utolsó zarándokadat: PT 826.

34
zarándoklatokról rendelkezett, az utolsó zarándokútról is intézkedõ testamen-
tumban pedig zelli, Sankt Wolfgang-i, altöttingi és regensburgi útról olvasha-
tunk.114 (A pozsonyi végrendeletekben említett kegyhelyek megoszlását ábrázoló
táblázatot lásd az 1. számú mellékletben!)
Értelemszerûen adódik a kérdés, hogy a pozsonyi adatok mennyire tükrözik
a hazai zarándoklási szokásokat. Miben egyeznek meg, és miben térnek el a más
európai városokban meghonosodott szokásoktól? Hazai városaink közül három-
nál rendelkezünk még értékelhetõ mennyiségû adattal: a Pozsonyhoz közeli
Sopronban, Selmecbányán, valamint a szlavóniai Zágrábban. Sopronban az
1393–1526 közötti idõszakból 314 végrendelet, hagyatéki leltár maradt ránk, rész-
ben két, vegyes tartalmú városi könyvben, részben önálló magánoklevelek for-
májában.115 A soproni végrendeletekbõl kirajzolódó kép csak néhány ponton tér
el a pozsonyitól. A Házi Jenõ által közölt végrendeletek közül negyvenháromban
emlékeznek meg zarándokútról. Hárman maguk készültek külföldi zarándoklat-
ra: Sighart Márton 1500-ban Rómába, Holzapfel Mihály és felesége 1502-ben
Altöttingbe, Fisch János 1513-ben Compostelába. Scherlebitz Miklós a Sopronon
átutazó zarándokokról igyekezett gondoskodni.116 A más által elvégzendõ zarán-
doklatokról rendelkezõ végrendeletek száma 39. A soproni végrendeletekben te-
hát ritkábban szerepelt ez a tétel, hiszen – a pozsonyi minden negyedikkel szem-
ben – itt csak minden hetedik testamentumban olvashatunk valamilyen fahrtról,
és csak minden nyolcadikban találunk meghatalmazottat.
Az úti célok ellenben azonosak voltak a pozsonyi polgárok által választottak-
kal: az abszolút elsõ helyezett Sopronban is Róma, amely összesen harminc vég-
rendeletben fordul elõ. A második helyezett Aachenra már ennek a mennyiségnek
a fele, csupán tizenöt említés jut, ennek is mintegy felénél, nyolc esetben Rómával
együtt szerepel a testamentumban. A soproni polgárok úti céljai közt szerepelt
még a Pozsonyban népszerû Sankt Wolfgang (két említés), Altötting (három emlí-
tés), Mariazell (egy említés), valamint egy pontosan nem azonosítható szentvér-
kegyhely (kétszer) és Regensburg (egyszer). A legtöbb zarándokadat itt is a
15. század második felébõl maradt ránk, a „csúcspont” az 1480-as évekre esett.
A selmeci és a zágrábi zarándokemlítések száma már együttesen sem éri el a
soproni adatok mennyiségét, a pozsonyi bejegyzések mellett pedig ez a szám
szinte eltörpül. A Selmecbánya 14. századi városkönyvében olvasható huszonhá-
rom zarándokadat többsége vezeklõ-zarándoklatra vonatkozik; mindössze két
bejegyzés tudósít meghatalmazott utazásáról.117 Mindkét meghatalmazott római
útra ment, a városban azonban Róma mellett Aachen is népszerû kegyhelynek
számított: a selmeci bejegyzések közül Róma húszban, Aachen tizenötben szere-

114 PT 267., 826.

115 Kiadásuk: Házi II/1. 28., 30., 32., 34., 58., 69., 70., 72., 73., 74., 81., 89., 92., 94., 96., 97., 104., 114.,
120., 122., 131., 133., 137., 149., 159., 193., 205., 214., 217., 220., 225., 250., 258., 260., 261., 262., 279.,
312., 325., 333., 362., 400. A forrásokról lásd: Házi Jenõ: Sopron középkori egyháztörténete. Gyõr-
egyházmegye múltjából IV. szám. Sopron, 1939., Szende Katalin: A magyarországi városi végren-
deletek helye az európai joggyakorlatban. (A középkori Sopron, Pozsony és Eperjes példája.)
Soproni Szemle, 53 (1999) 343–356.
116 Házi II/1. 262., 279., 325., 124.
117 DF 235721. Részletes ismertetését lásd a Vezeklõ zarándoklat címû fejezetben.

35
pelt. Az igencsak távoli Compostelába két esetben küldtek selmeci bûnöst. Zág-
ráb fennmaradt könyveiben 1390–1513 között összesen tizenöt esetben találunk
említést zarándokútról.118 Ezek a városkönyvi bejegyzések tartalmukat tekintve
rendkívül változatosak, vizsgált szempontunk szerint azonban ugyancsak egysí-
kúak: a tizenöt adatból egyben nem említik a kegyhely nevét, a többiben viszont
mindegyikben Róma a zarándoklat célpontja. A tizennégybõl egy olyan esettel
találkozunk, amikor Róma mellett két másik kegyhelyre is indult a szövegben
szereplõ személy: Katalin, György nyergesmester özvegye az 1430-as évek elején
Rómába, Aachenba és Compostelába zarándokolt.119 Úgy tûnik, a zágrábi polgá-
rok – a város fekvésébõl, gazdasági kapcsolataiból következõen – elsõsorban Itá-
liába zarándokoltak. Az osztrák, német területen fekvõ kegyhelyek – amelyek
népszerûek voltak a német nyelvû, német rokonságú, fõként osztrák-német
kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkezõ Pozsonyban és Sopronban – érthetõen
nem vagy alig gyakoroltak vonzerõt Szlavóniára.
A zarándokszokásokban is megnyilvánuló „északi–déli különbség” Dalmá-
cia esetében még látványosabb. A magyar királyok Könyves Kálmán óta viselték
a „Dalmácia királya” címet, a cím azonban nem mindig járt együtt a terület tény-
leges birtoklásával. Zára, a dalmáciai magyar uralom kulcsvárosa, a 15. század
elejéig mintegy tucatszor cserélt gazdát, utoljára Nagy Lajos velencei háborújá-
nak eredményeképpen, 1356-ban került fél évszázadra ismét a Magyar Korona
uralma alá. A magyar uralom persze sem ekkor, sem korábban nem befolyásol-
ta a Zára, illetve a többi város falain belül honos szokásokat, amelyek szinte min-
den téren különböztek a magyarországiaktól. Zárának ebbõl az idõszakból, a 14.
század utolsó harmadából (1375–1404) fennmaradt közjegyzõi iratai között 496
végrendelet található. Közülük száztízben olvasható zarándoklatra vonatkozó
bejegyzés – ebbõl nyolcvanhárom esetben várt az út végrehajtása meghatalma-
zottra, a többi alkalommal a rendelkezõ maga készült valamelyik kegyhely meg-
látogatására, vagyis minden negyedik-ötödik végrendeletben található zarándok-
adat, és minden hatodik végrendeletre esett egy-egy a rendelkezõ lelki üdvéért
végrehajtandó utazás.120 A legtöbben – a meghatalmazottak közel 40%-a (har-
minchárom fõ), az összes eset 46%-a (ötven eset) – Rómát keresték fel, a további
sorrend azonban már alaposan eltér az eddig vizsgált városoknál tapasztaltak-
nál. A második helyre (tizenkilenc említéssel, ebbõl öten maguk indultak zarán-
dokútra) Compostela került, amelyet Jeruzsálem (tizenkét említés, ebbõl kettõ sa-
ját út) és Assisi (tizenegy, ebbõl kettõ saját) követett. A záraiak emellett eljutottak
többek között Bariba, Monte Garganóba, és a bejegyzésekben négy esetben önál-
ló célpontként szerepelt Szent Katalin sínai-hegyi sírja is.

118 Mon. civ. Zagr. VI. 34., 214., 294., 298., 354., 373., 443.; VII. 3., 7., 30., 89.; VIII. 142.; IX. 49., 216.; XI.
293.
119 Mon. civ. Zagr. VI. 298.
120 A Zárára vonatkozó adatokat lásd Zoran Ladiå: Urban last wills from late medieval Dalmatia with
special attention to the legacies pro remedio animae. PhD dissertation. Budapest: CEU Medieval
Studies, 2001. (védés alatt). A témában a szerzõnek több cikke is megjelent. Uõ.: Prilog prou-
øavanju hodoøasåenja iz Zadra u drugoj polovici 14. stoljeåa. Croatica Christiana periodica, 17:32
(1993) 17–31; Uõ: Some Remarks on Medieval Croatian Pilgrimages. Croatica Christiana perio-
dica, 21:39 (1997) 19–24.

36
 A nyugat-európai szakirodalomban nagy számban találhatunk olyan tanul-
mányokat, amelyek egy-egy város vagy vidék zarándoklási szokásait vizsgálják.
A magyar határhoz közeli két osztrák város, Bécs és Bécsújhely (Wiener
Neustadt) forrásaiból a pozsonyi, soproni szokásokhoz kísértetiesen hasonló kép
bontakozik ki: a két leglátogatottabb kegyhely mindkét helyen Róma és Aachen
volt, mellettük azonban jelentõs volt a regionális kegyhelyek forgalma. A bécsi
polgárok 1400–1420 között írásba foglalt, összesen 819 végrendeletébõl 189 (a tes-
tamentumok 24%-a) tartalmazott zarándoklatra vonatkozó bejegyzést: ezek
26%-a római, 18%-a aacheni, 0,4% jeruzsálemi, a többi 55,6% pedig lokális (gya-
korisági sorrendben: Mariazell, Sankt Wolfgang, a pulkaui Szent Vér- és a
regensburgi Sankt Erhard-) kegyhelyekhez elõírt utazásról tudósít.121 A sorrend
Bécsújhely esetében is hasonló: az 1431–1467 között papírra vetett 24 ilyen tárgyú
testamentumban Róma (hat), Aachen (öt), Mariazell (öt), Sankt Wolfgang (négy),
valamint egy-egy említéssel Wimpassing Mária-kegyhelye, a piestingi Szent
Leonard-, az ebreichsdorfi Szent András- és egy szász Szent Vér-kegyhely (talán
Wilsnack) szerepelt.122 Aligha tévedünk sokat, ha adataink alapján arra a követ-
keztetésre jutunk, hogy a pozsonyi és a soproni polgárok végrendeleti zarándok-
szokásaik terén (is) alapvetõen a közeli osztrák mintát követték.
A Német-római Birodalom hatalmas területén fekvõ sok száz város zarán-
dokszokásai persze jelentõs mértékben különbözhettek egymástól. A Duna menti
– egyébként Béccsel, Bécsújhellyel szoros gazdasági kapcsolatokat ápoló – fontos
kereskedõváros, Regensburg polgárai számára például már Aachen volt a legje-
lentõsebb kegyhely.123 Az 1351–1378 közötti idõszak 38 fennmaradt végrendele-
tében 13 személy összesen 24 helyre rendelt zarándoklatot: Aachenba (kilenc),
Rómába (hét), Compostelába (három), Assisibe (kettõ), illetve három lokális
kegyhelyre (Bogen, Freising, Landshut). A 15. századi forrásokban a legtöbbször
továbbra is Aachen szerepelt (nyolc), Róma csupán egyszer fordult elõ, a többi
rendelkezés pedig mind közeli zarándokhelyekre vonatkozott – közülük Ma-
gyarországon csak Sankt Wolfgang kegyhelyét ismerték.
Továbbhaladva észak felé, a különbség érzékelhetõen tovább nõ. A gazdag
Hansa-város, Lübeck zarándokszokásairól nagyszámú forrás tudósít, a kutató
mégsincs könnyû helyzetben. A második világháborúban ugyanis leégett a levél-
tár, így a végrendeletek teljes egészükben megsemmisültek. A lübeckiek általá-
nos zarándokszokásait – a végrendeletek idevonatkozó részének idézésével – egy
18. század eleji kézirat szerzõje, Jacob von Melle munkája elemzi, a mûvébõl kiol-
vasható 704 adatról azonban nem állapítható meg, hogy hány végrendeletbõl ke-

121 A német városok zarándokszokásainak feldolgozását Majorossy Judit végezte, részletesen lásd
Csukovits–Majorossy: Pozsonyi peregrinusok. A továbiakban az õ munkájában olvasottakat hasz-
nosítom. Anneliese Mark: Religiöses und karitatives Verhalten der Wiener Bürger im Spiegel ihrer
Testamente (1400 bis 1420). Innsbruck, 1976. 128–139. Gerhard Jaritz: Österreichische Bürger-
testamente als Quellen zur Erforschung städtischer Lebensformen des Spätmittelalters. Jahrbuch
für Geschichte des Feudalismus, 8 (1984) 249–264.
122 Helga Rist: Leben für den Himmel. Spätmittelalterliche bürgerliche Seelgerätstiftungen aus Wie-
ner Neustadt. 215–235. In: Du guoter tot: Sterben im Mittelalter. Ideal und Realität. Hrsg. von
Markus Wenninger. Schriftenreihe der Akademie Friesach, Band 3. Klagenfurt, 1998.
123 Regensburger Urkundenbuch. Band II.: 1351–1378. Bearbeitet von Franz Bastian und Josef Wide-
mann. Monumenta Boica, 54. München, Beck’sche Verlagsbuchhandlung, 1956.

37
rült ki, emellett a végrendeletileg elõírt zarándoklat és a személyesen végrehaj-
tott út sem választható szét. Ugyanakkor az 1278 és 1363 közötti idõszakból
fennmaradt 1260 testamentum regesztája.124 Sajnos Melle munkájából, illetve a
regesztákból nem minden esetben vonhatunk le azonos következtetéseket, így –
az összehasonlítás érdekében – itt csupán a legfontosabb lübecki sajátosságokat
érdemes kiemelni.
Lübeckbõl elsõsorban a német kegyhelyeket látogatták, s úgy tûnik, a nyelv-
területen belül nem számított a távolság sem. Aachen népszerûsége mindkét for-
rásanyag szerint kiemelkedõ volt, ide indult a lübecki zarándokok közel 20%-a;
az aacheni utazást ráadásul gyakran összekötötték Trier vagy valamely regioná-
lis kegyhely felkeresésével. A város polgárai által kedvelt zarándokcélok közt
megtaláljuk még Wilsnackot, Einsiedelnt, Thannt – sajnos a két forrásból kiolvas-
ható arányok közt ezek esetében különösen nagy eltérést tapasztalhatunk. A tá-
volsági zarándoklatok közül a két Európa-szerte legnépszerûbbnek számító hely,
Róma és Compostela volt a leggyakoribb, de még a különösen távoli Jeruzsálem
is elõfordul néhányszor (igaz, a regesztákban szereplõ hat út közül négy még
1290 elõtti).125 A távolabbi külországi zarándokhelyek közül néhány alkalommal
felbukkan még a compostelai út mellett fekvõ Rocamadour, a norvég Trondheim,
illetve (egyetlen végrendeletben) négy angliai kegyhely: Canterbury, Bridlington,
Beverley és Walsingham.
A német példák alapján kézenfekvõnek tûnik az a megoldás, hogy a zágrábi
és zárai szokásokat itáliai adatokkal érdemes összevetni. A spoletói közjegyzõi
oklevelek alapján az umbriai zarándokszokásokról alkothatunk képet. 1428–1550
között az 529 vizsgált végrendeletbõl 141-ben említettek zarándokutat – a 141
testamentum összesen 219 útról rendelkezett. Egy másik, 15–16. századi kézirat-
ban 1445 végrendelet található, itt 180 rendelkezett zarándoklatról, összesen 251
útról. Az úti célok közt Compostela kivételével csak itáliai kegyhelyek szerepel-
tek, mindkét vizsgált kéziratban Monte Gargano, Szent Mihály dél-itáliai bar-
langtemploma fordult elõ a legtöbbször – az összes elrendelt út fele ide irányult.
A zarándokhelyek umbriai rangsora a következõképpen alakult: az elsõ kézirat
szerint Monte Gargano (száztizenöt), Róma (ötvenkettõ), Loreto (tizenkilenc),
Compostela (nyolc), Portiuncula (hat) és Bari (egy) volt a sorrend, a második kéz-
irat szerint ettõl némiképpen eltérõen Monte Gargano (száztíz), Loreto (hetven-
kettõ), Portiuncula (harmincöt), Róma (tizenöt) és Compostela (hat) követte egy-
mást.126

124 Jakob von Melle: De itineribus Lubecensium sacris, seu de religiosis et votivis eorum peregri-
nationibus, vulgo wallfarthen. 1738. (Kézirat.) Archiv der Hansestadt Lübeck, Handshrift No.
771. A kézirat adatait Norbert Ohler dolgozta fel (Norbert Ohler: Zur Seligkeit und zum Troste
meiner Seele. Lübercker unterwegs zu mittelalterlichen Wallfahrtsstätten. Zeitshrift des Vereins
für Lübeckische Geschiche und Altertumskunde, 63 (1963) 83–103). Ahasver von Brandt (Hrsg.):
Regesten der Lübecker Bürgertestamente des Mittelalters. I–II. 1278–1350.; 1351–1363. Veröffent-
lichungen zur Geschichte der Hansestadt Lübeck. Hrsg. vom Archiv der Hansestadt. Band 18.;
24. Lübeck, 1964 és 1973.
125 Wilsnach Mellénél 124-szer, a regesztákban négy esetben szerepel. A többi kegyhely említése:
Einsiedeln 72/3, Thann 111/4, Róma 76/17, Compostela 46/25, Jeruzsálem 25/6 esetben.
126 M. Sensi: Pellegrinaggi a Montesantangelo al Gargano nei notarili della valle spoletana sul calare
del Medioevo. Campania sacra, 8–9 (1977–78) 81–120.

38
 Érdemes egy olyan város peregrinációs gyakorlatát is megemlíteni, amely tá-
voli fekvése, a kapcsolatok hiánya miatt semmiképpen nem szolgáltathatott mintát
a magyarországi városoknak. A németalföldi Antwerpenben nem a végrendeletek-
kel, hanem a büntetésképpen elrendelt zarándoklatokról készült alapos feldolgo-
zás. 1383–1550 között 3170 alkalommal róttak ki zarándoklatot – ezeknek az utak-
nak 57,6%-át bizonyítottan végre is hajtották. Kijelölt célpontként a leggyakrabban
a következõ tizenöt kegyhely szerepelt: Köln (293 alkalom), Trier (203), den Bosch
(198), Wilsnack (196), Einsiedeln (183), Rocamadour (168), Róma (142), Aachen
(132), St. Joost (130), Zypern (122), Maastricht (116), Thann (103), Compostela (91),
Milánó (84), St. Andrews (78).127 A kijelölt kegyhelyek sorrendje ez esetben is eltér
a korábbi példáktól: feltûnõ Köln népszerûsége a közeli Aachen rovására, miköz-
ben nagy számban szerepelnek más, szintén közeli, de csupán lokális jelentõségû
kegyhelyek. A távolsági zarándoklatok közül Rocamadour került az elsõ helyre.
Róma kedveltsége az antwerpeni polgárok körében is megelõzte Compostelát, és
ami – úgy tûnik – azonos minden vizsgált példánknál, a nagy távolság miatt Jeru-
zsálem itt sem szerepelt a gyakran választott célok között.
Mint sorra vett példáink szemléletesen mutatják, az európai városok polgá-
rainak zarándoklási szokásait elsõsorban lakóhelyük földrajzi fekvése és az abból
adódó kapcsolatai határozzák meg, azon túl azonban általános tendenciák is ér-
vényesülhettek. Európa legnépszerûbb zarándokcéljának Róma számított, ide
ugyanis mindenhonnan érkeztek peregrinusok. Compostela az észak-, illetve ke-
let-európai, Aachen a dél-európai utazók számára feküdt túl nagy távolságra. A
megállapítás helyessége a Magyar Királyság határain belül is látványosan beiga-
zolódott: amíg Pozsonyból, Sopronból a zarándokok nagy számban keresték fel a
németországi kegyhelyeket, addig a szlavóniai Zágrábból vagy a dalmáciai Zárá-
ból már fõként Itália felé orientálódtak, s jelzésértékû, hogy a tengerparti Zárából
könnyebben választották a tengeren túli, szentföldi zarándoklatot is.

4. Az úti célok megválasztását befolyásoló tényezõk

Egy-egy kegyhely feltûnése, népszerûvé válása, majd esetleges háttérbe szorulása

következménye és egyben szemléletes megnyilvánulási formája lehetett a vallásos
szokásokban bekövetkezõ változásoknak.128 A középkorban a kereszténység esz-
merendszere egyeduralkodó volt az egész nyugati világban, azonban ezekben az
évszázadokban is folyamatosan változott. Az eszmék változása nem csupán teoló-
giai-filozófiai traktátusokban érhetõ tetten, de kézzelfogható, közérthetõ megnyil-
vánulási formákban is. Az új eszmék közül a misztika befolyásolta a legnagyobb
mértékben a mindennapi vallásgyakorlást – hatására a hit tartalmában, illetve gya-
korlásának formájában is változások következtek be. Az új szemléletet különösen

127 Jan van Herwaarden: Opgelegde bedevaarten. Een studie over de praktijk van opleggen van be-
devaarten in de Nederlanden gedurende de late Middeleuwen (1300–1550). Assen, 1978.
128 A középkori vallásossság hangsúly-áthelyezõdéseinek áttekintését lásd elsõsorban André Vau-
chez: La spiritualité du Moyen Age occidental. VIIIe–XIIIe siècle. Éditions du Seuil, 1994.

39
jól példázza a Krisztusról, illetve Máriáról alkotott kép szó szerint látványos – áb-
rázolásokban is nyomon követhetõ – átalakulása. Krisztusnak, akit korábban legin-
kább egy világ felett trónoló Istenként képzeltek el, a 12. században megjelenõ új
felfogás szerint elsõsorban a bûnösökért kereszthalált vállaló Megváltó-mivolta ke-
rült elõtérbe, anyja, Mária pedig a mennyek megközelíthetetlen, koronás királynõ-
jébõl Madonna, Notre Dame, azaz Miasszonyunk lett. Krisztus szenvedéseinek elõ-
térbe állításával módosult a keresztre feszítés ábrázolása, és új ikonográfiai típusok
is kialakultak – ezek körébe tartozik például a Vir dolorum, azaz Fájdalmas Krisz-
tus. A téma egyik változatában Krisztus kiömlõ vérét egy kehelybe ontja – itt az
ugyancsak népszerû eucharisztikus gondolat kapott nagyobb hangsúlyt.129 A pas-
sió ereklyéinek, illetve az oltáriszentségnek egyre nagyobb teret hódító kultusza új
ünnepeket, új zarándokhelyeket eredményezett. Krisztus testének ünnepét, azaz
Úrnapját 1264-ben IV. Orbán pápa tette egyetemes egyházi ünneppé, s ugyanek-
kor jelentek meg az elsõ eucharisztikus eredetû ereklyék – közülük a legismertebb
az 1263-ban, a bolsenai misén vérré változott bor –, melynek kultusza – a véres
corporale és ostya ereklyetartóba helyezésével – a közeli Orvietóban alakult ki.130
Az új Mária-kép az anyaszerepet állította elõtérbe, legvonzóbb emlékei pedig az
úgynevezett Szép Madonnák voltak. Népszerûvé vált az angyali üdvözlet ábrázo-
lása, melynek ünnepe 1389-ben vált egyetemessé. A 12., de fõleg a 13. században
kibontakozó Mária-kultusz új típusú zarándokhelyeket eredményezett. Mivel már
a 4. századtól elfogadták Mária mennybemenetelének dogmáját, egyetlen kegy-
hely sem rendelkezhetett a szent szûz testi ereklyéivel. Ereklyék hiányában a kul-
tusz fõként csodatévõ szobrok, képek tiszteletében nyilvánult meg: ilyen kegyszo-
bor, valamint a Nagy Lajos magyar király által adományozott kegykép állt például
a mariazelli kultusz középpontjában is. Az új jelenségek, eszmék és szokások Ma-
gyarországon is megjelentek: létezésüket mûvészeti emlékek, új típusú hazai kegy-
helyek, vallásos társulatok bizonyítják.131
A vallásos szokások változása értelemszerûen hozta magával a zarándok-
szokások átalakulását. Ez a változás nem csupán új típusú kegyhelyek megszüle-
tésében öltött testet – a középkorban idõrõl idõre jelentkeztek olyan új eszmék,
amelyek gyökeresen megváltoztatták az emberek zarándoklathoz való hozzáállá-
sát is. Közülük is kiemelkedik a három legfontosabb változást eredményezõ,
részben egymással is kapcsolatban álló gondolat: a keresztes eszme, a szentév és

129 A különbözõ ikonográfiai jelenségek értelmezéséhez például: A keresztény mûvészet lexikona.

Szerk: Jutta Seibert. Bp., Corvina 1986., Magyarországi mûvészet 1300–1470 körül (= Mo.-i mûvé-
szet.) Szerk: Marosi Ernõ. Bp., 1987. 183–188., 199–203. Mária középkori tiszteletérõl lásd elsõsor-
ban: Marie. Le culte de la vierge dans la société médiévale. Études réunies par Dominique Iogna-
Prat, Éric Palazzo, Daniel Russo. Préface de Georges Duby. Beauchesne Éditeur, 1996.
130 A szent vér magyarországi tiszteletérõl Tüskés Gábor–Knapp Éva: A szent vér tisztelete Magyaror-
szágon (= Tüskés–Knapp). In: Mûvelõdéstörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk.:
Fügedi Erik. Bp., 1986. 76–116.
131 A késõ középkori vallásos társulatokra, ünnepekre elsõsorban Pásztor munkája, valamint
Kubinyi András: Vallásos társulatok a középkori Magyarországon (= Kubinyi: Vallásos társulatok).
In uõ: Fõpapok, egyházi intézmények és vallásosság a középkori Magyarországon (= Kubinyi:
Fõpapok). Bp., 1999. 341–352. Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium (= Ünnepi kalendárium). Bp.,
1977. I–II. passim. Az új ikonográfiai jelenségek magyarországi megjelenésére fõleg Mo.-i mûvé-
szet. A magyarországi szentvér-kegyhelyekre lásd Tüskés–Knapp.

40
a búcsú.132 A 11. században a Közel-Keleten kedvezõtlen változások történtek,
amelyek komoly akadályt gördítettek a szentföldi zarándoklatok elé. Miután Pa-
lesztina a szeldzsuk-törökök kezére került, mindennapossá vált a zarándokok
zaklatása. Az utazás azok számára sem volt könnyû, akiknek személyét közvetle-
nül nem érte inzultus, a szeldzsukok és a fátimidák között a terület birtokáért fo-
lyó állandó küzdelem ugyanis folyamatos hadszíntérré tette az utakat. II. Orbán
pápa clermont-i felhívása új korszakot nyitott a kereszténység történetében, a ke-
resztes háborúk két évszázados idõszakát, s egyben megteremtette a zarándoklat
új, minden korábbinál veszélyesebb formáját, a keresztes hadban való részvé-
telt.133 II. Orbán pápa kihirdette, hogy a hadjáratban való részvétel minden egyéb
penitenciát pótol, azaz annak a keresztes vitéznek, aki a bûnbánat és gyónás
kegyelmi állapotában halt meg, teljes búcsút engedélyezett. A kezdetben csak a
kereszteseknek engedélyezett teljes búcsúhoz a pápai kegyelem folyamatos ki-
terjesztésének köszönhetõen egyre szélesebb körben lehetett hozzájutni: a kivált-
ságot a 12. század végén már azok is elnyerhették, akik pénzzel vagy tanáccsal
segítették a harcolókat, a 13. században „különleges körülmények esetén” pápai
kegybõl bárki elérhette, a 14. századra pedig a teljes bûnbocsánat tulajdonképpen
megvásárolhatóvá vált.134 A búcsú gondolata egyre nagyobb szerepet kapott a
zarándokok körében is: a 12. században a jeruzsálemi, római és compostelai za-
rándokok már teljes bûnbocsánatra számítottak, a 14–15. századra pedig a búcsú
elengedhetetlen kellékévé vált valamennyi kegyhelynek. A zarándokkalauzok
pontosan feltüntették az egyes helyeken elnyerhetõ búcsúk mértékét, hogy az
utazó ennek a körülménynek az ismeretében tervezhessen. A búcsú fontosságá-
nak szemléletes példája, hogy 1486-ban egy német lovag, Grünenbergi Konrád
szentföldi útja során azért nem kereste fel a Szent Sába-kolostort, mert ott „sem-
miféle búcsút nem lehet nyerni”.135 Különösen sikeres ötletnek bizonyult – alig
tíz évvel a Szentföld teljes és végleges elvesztése után – a búcsú és a jubileum
gondolatának összekapcsolása. VIII. Bonifác pápa 1300. február 22-én kibocsátott
bullája teljes bûnbocsánatot hirdetett mindazoknak, akik a szentévben az elõírt
feltételek mellett felkeresték Szent Péter és Szent Pál kegyhelyét.136 Az elsõ római
szentév minden várakozást felülmúló sikere két irányban is bõvítette a szentévek
körét. Rómában az eredetileg százévenként tervezett szentévek jóval sûrûbben
követték egymást: a jubileumi szentéveket ötvenévenként rendezték meg, az
egy-egy búcsú közti közel két emberöltõnyi idõt pedig az úgynevezett megvál-
tás-szentévek megrendezésével kívánták áthidalni. Az új igényekhez más nép-
szerû kegyhelyek is igyekeztek alkalmazkodni: Compostelában egy III. Sándor
pápa nevében kelt, 1179-re datált hamis oklevél alapján, de vélhetõleg csak a 14.
századtól kialakuló gyakorlat szerint, szentév volt minden olyan esztendõ, ami-

132 Egyéb szempontok között említi Schmugge: Motivstrukturen 270–273.

133 Elsõsorban Runciman: Keresztes hadjáratok.
134 A búcsúk rendszerének eredetére, fejlõdésére elsõsorban: Nicolaus Paulus: Geschichte des Ablas-
ses im Mittelalter vom Ursprunge bis zur Mitte des 14. Jahrhunderts. Bd. I–II. 1922–23.
135 Schmugge: Motivstrukturen 271–272.
136 Storia dei giubilei, a cura di G. Fossi. I. 1300–1423. Firenze, 1997., Romei e giubilei. Il pelle-
grinaggio medievale a S. Pietro (350–1350) a cura di M. D’Onofrio. Milano, 1999. Arsenio Frugoni:
Il giubileo di Bonifacio VIII a cura di Amadeo De Vincentiis. Roma–Bari, 1999.

41
kor Jakab apostol ünnepnapja vasárnapra esett.137 Aachenban bizonyíthatóan IV.
Károly császár 1349-es koronázása óta alakult ki a hétévenkénti nagy zarándoklat
szokása. Az ünnep fénypontja az egyház felszentelésének napjára, július 17-ére
esett. A kincstárban õrzött négy fõ ereklyét – Szûz Mária ruháját, Krisztus pólyá-
ját és ágyékkötõjét, Keresztelõ Szent János lefejezési kendõjét – a búcsú napja
elõtti és utáni héten a toronygalériában tették mindenki számára láthatóvá. Az
aacheni tömegeket vonzó búcsúkhoz az útba esõ kegyhelyek is alkalmazkodtak:
a 15. századtól hasonló ritmusban tartották a búcsút Andechsban, Bambergben,
Einsiedelnben vagy Trierben.138
A zarándokok úti céljának kiválasztását befolyásoló tényezõk egy része di-
vatoktól, szokásoktól függetlenül, bárhol, bármikor érvényesülhetett. Mint fenti
városi példáink is mutatták, kiemelkedõen fontos szerepet játszott a kegyhely, il-
letve a lakóhely földrajzi fekvése, a kettõ közti távolság, az útviszonyok biztosí-
totta lehetõségek. Jelentõs szempontnak számíthatott egy-egy kegyhely ismertsé-
ge vagy ismeretlensége is: mint láthattuk, a zarándokok többsége ugyanazt a
néhány helyet részesítette figyelemben. A nyugat-európai kegyhelyek többsége
nemcsak a nagy távolság miatt esett kívül a magyar zarándokok érdeklõdési kö-
rén, de azért is, mert sem a kegyhelyrõl, sem az ott eltemetett szentrõl vagy a
kegytemplomban vagy kápolnában található egyéb ereklyékrõl, a helyhez fûzõ-
dõ csodákról, hiedelmekrõl nem rendelkeztek kellõ információval. A két tényezõ
természetesen részben összefüggött. A határ menti Pozsonyban, Sopronban is-
mert és látogatott kegyhely volt Sankt Wolfgang – Nyugat-Magyarországon kí-
vül ugyanakkor nem igazán számított ismertnek sem a kegyhelynek nevet adó,
ott eltemetett Szent Farkas regensburgi püspök, Gizella magyar királyné nevelõ-
je, sem kegyhelye.139 Jeruzsálem, Róma és Aachen fõ látnivalói viszont közismer-
tek voltak: Jeruzsálemben a Szent Sír-székesegyházat és Krisztus ott látható sírját,
Rómában a Szent Péter- és a Szent Pál-székesegyházat, bennük Péter és Pál apos-
tolok sírját, Aachenban pedig Szûz Mária egyházát kellett a zarándokoknak elsõ-
sorban felkeresni.140 A szakirodalomban általában evidenciaként szerepel a ke-
reskedelmi utak és a zarándokutak kapcsolata is, ezt a körülményt a magyar
zarándokok esetében elsõsorban az aacheni zarándokút kapcsán vált szokássá

137 Ludwig Schmugge: Die Pilger. In: Unterwegssein im Spätmittelalter. Hrsg. von Peter Moraw
(= Schmugge: Pilger). Berlin, 1985. 17–47. A LexMA Heiliges Jahr címszavát író B. Schimmelpfennig
szerint a compostelai szentév gyakorlata 1426 körül vette kezdetét.
138 LexMA Aachenfahrt címszó (W. Brückner), Schmugge: Pilger. Az aacheni székesegyház kincstárá-
ban õrzött ereklyékrõl a 17. században készült ábrázolást lásd: Rhein und Maas. Kunst und
Kultur 800–1400. Eine Ausstellung des Schnütgen-Museums der Stadt Köln und der belgischen
Ministerien für französiche und niederländische Kultur. I–II. Köln. 1972. I. 140.
139 Szent Farkas magyarországi kultuszára elsõsorban nyugat-magyarországi példákat ismerünk.
Ünnepi kalendárium. II. 409–412.
140 „A Kálvária valamennyi helye között, ahol a kereszt oltárán történt megváltásunkra emlékezünk,
kiváltsága és méltósága miatt valóban a legfõbb az Úr szent sírja, aminthogy a Szentföldre össze-
sereglett zarándokok is úgy mondják, hogy az Úr sírjához jöttek” – írta Pécsváradi Gábor az
1510-es években készült munkájában. Pécsváradi 72. Okleveles forrásaink is általában így tüntetik
fel az úti célt: „ad limina Petri et Pauli beatorum apostolorum” = AO I. 600., „versus Aquis ad
limina beate virginis glorie” = DF 251802. „ire et redire possit ad Sanctum Sepulchrum” = ADE
III. 130.

42
hangoztatni.141 Való igaz, hogy a magyar zarándokok útja a magyarországi ke-
reskedelemre kiváltságokkal rendelkezõ alsó-rajnai kereskedõk útvonalát követ-
te, de ennek elsõsorban praktikus okai voltak – ez volt ugyanis az egyik legjob-
ban kiépített német útvonal a középkorban.142 Ezen az úton azonban feltehetõleg
sokkal több magyar zarándok járt, mint magyar kereskedõ. Elsõsorban pozsonyi
adatok alapján biztos, hogy a magyar városok elõszeretettel vásároltak alsó-raj-
nai, különösen aacheni és kölni posztót, ezeket az árukat azonban a 15. század
elsõ évtizedeiig fõként kölni, a késõbbiekben elsõsorban más német városokból,
fõként Nürnbergbõl származó nagykereskedõk hozták be. A kis létszámú ma-
gyarországi nagykereskedõ-réteg pedig, amennyiben külföldön vásárolt, ritkán
utazott Bécsnél messzebbre, általában ott kötött üzletet az alsó-rajnai árut értéke-
sítõ kollégáival.143
Egy-egy kegyhely látogatottságát növelhette az is, ha az odaérkezõ zarándo-
kok a kegytemplomban hazai szentek ereklyéit, hazai alapítású kápolnát találtak.
Az alapításokban, adományokban különösen az Anjou-ház, elsõsorban Nagy Lajos
és anyja, Erzsébet királyné jeleskedett. Számos magyarországi egyház támogatása
mellett arra is figyelmet fordítottak, hogy kegyes tevékenységüknek külföldön is
híre maradjon. Ott jártukkor mindketten nagy összeggel adományozták meg a ró-
mai Szent Péter-székesegyházat, emellett Lajos nevéhez két jelentõs kápolnaalapí-
tás is kapcsolódik: „Egy szép és csodálatos mívû kápolnát építtetett Aachenben,
egy másikat meg Mariazellben a Boldogságos Szûz tiszteletére; bõségesen és bõke-
zûen ellátta javakkal, és drága felszereléssel ékesítette: az istentisztelethez szüksé-
ges edényekkel, kelyhekkel, könyvekkel és különbözõ egyházi ruhákkal és
egy-egy színarany kehellyel.”144 Nagy Lajos aacheni és zelli alapításait egyéb írott
források és tárgyi emlékek egyaránt megerõsítik. Aachenba 1367-ben Henrik pilisi
apát vitte a király adományait, a misézéshez szükséges ruhákat és felszereléseket,
valamint a magyar királyszentek, István, Imre és László ereklyéit tartalmazó
monstranciákat. Henrik apát 1367. október 27-én kelt, a kápolna felszerelésének át-
adásáról kiállított oklevele az építkezésrõl mint befejezett tényrõl számolt be. A ki-
rály késõbb is figyelemmel kísérte alapítása mûködését: 1381-ben Henrik utódát,
Ulrik apátot küldte Aachenba, hogy a kápolnát és felszereléseit ellenõrizze. Az
épület 1656-ban leégett, az Anjou-kori felszerelés részben szintén megsemmisült, a
fémtárgyak egy része azonban mindmáig látható a Mária-egyház kincstárában. Az
aacheni kincsek közül különösen figyelemreméltó a három fémborítású kegykép,
a bizantinizáló dél-itáliai örökség emlékei: két közös elõképre visszavezethetõ Ma-

141 Schmugge szerint például a lübecki zarándokcélok a város kereskedelmének fõbb irányait is kije-
lölték. A kérdésre legújabban – a zarándoklatoknak a kegyhelyek gazdasági fejlõdésében betöl-
tött szerepének vizsgálatával – lásd Wolfgang Schmid: Wallfarhrt und Wirtschaft im mittelalter-
lichen Rheinland. Rheinisch-Westfälische Zeitschrift für Volkskunde, 45. (2000) 43–72. Az aacheni
útvonalra Pásztor 126., Marosi Ernõ in: Mo.-i mûvészet 82., õutánuk Bálint–Barna 39.
142 Az útvonalat részletesen az Útvonalak címû fejezetben ismertetem.
143 A kérdésre elsõsorban Kováts Ferenc: Nyugatmagyarország áruforgalma a XV. században. Bp.,
1902. A pozsonyi Protocollum Actionale számos olyan zálogszerzõdést tartalmaz, amelyre a po-
zsonyi kereskedõk külföldi posztóvásárlásai fedezetéül volt szükség. Az egyik pozsonyi nagyke-
reskedõ, Daucher Ulrik, kölni kereskedõkkel kötött néhány zálogszerzõdése (a PA-ból): ZsO V.
892., 2027.; VI. 948.
144 Chronica Hungarorum 184. Az idézett fordítás Horváth János munkája.

43
donna-kép, illetve egy Mária koronázása kép.145 Jóval több a legendás elem és ke-
vesebb a megbízható forrás a mariazelli alapítás körül. Mariazell a St. Lambrecht-i
bencés kolostor filiáléja volt, ez magyarázza, hogy az alapítási legendát itt jegyez-
ték fel, sõt táblaképen is ábrázolták. E legenda szerint Lajos király a török felett
aratott gyõzelme emlékére a zelli kegytemplomot átépíttette, majd megadomá-
nyozta azzal a csodatévõ Mária-képpel, amelyet a csata elõtt álmából ébredve a
mellén talált, valamint miseruhákkal és egyéb klenódiumokkal.146 A zelli Madon-
na-kép, az úgynevezett Schatzkammerbild közeli rokonságban áll az aacheni képek-
kel, közös elõképük egy Nápolyban õrzött, úgynevezett Lukács-ikon, azaz Szent
Lukács kezétõl származónak tekintett Madonna-kép lehetett.147 A mariazelli alapí-
tásnak mind a pontos idõpontja, mind az építkezés jellege bizonytalan, az alapítás
ténye és a „Kincstárkép” Anjou eredete azonban vitathatatlan.148 Erzsébet királyné
gazdag adományban részesítette a bari Szent Miklós-egyházat is: a kincstár 14.
századi inventáriumai kehelyrõl, liturgikus öltözetekrõl és oltárfelszerelésrõl, vala-
mint egy – az aacheni és zelli képekhez hasonló – Szent Miklóst ábrázoló kegykép-
rõl számolnak be.149 A kis-ázsiai Myra szent püspöke, Miklós rendkívül nagy nép-
szerûségnek örvendett a középkori Magyarországon, 1087-óta Bariban õrzött
ereklyéihez mégis – úgy tûnik – csupán kevesek jutottak el, s ezen a helyzeten ér-
demben nem változtattak Erzsébet királyné adományai sem. Bármilyen nagyvona-
lú volt is a királyi adomány, önmagában még nem tudta fellendíteni egy kegyhely
látogatottságát.150
Érthetõen befolyással voltak az utazási lehetõségekre a politikai változások,
események, elsõsorban a nagyobb katonai akciók, hosszabb ideig tartó hadjára-
tok. Hatásuk a zarándoklatok alakulására kétirányú és ellentmondásos volt: az
emberek természetszerûleg nem hagyták el lakóhelyüket, javaikat, ha azt veszély

145 CDH IX/4., 91., 215., 265.; IX/5., 525. Békefi Remig: A pilisi apátság története. I. 162–167. A fenn-
maradt aacheni Anjou-kincsekrõl a további irodalom ismertetésével: Mûvészet I. Lajos király ko-
rában 1342–1382. Katalógus 11–17. tétel, Mo.-i mûvészet 223–226.
146 A legenda vonatkozó részeit latinul és magyar fordításban közli Kumorovitz L. Bernát: I. Lajos ki-
rályunk 1375. évi havasalföldi hadjárata (és „török”) háborúja (= Kumorovitz: Havasalföldi hadjá-
rat). Századok, 117 (1983) 947., 979. A St. Lambrecht-i fogadalmi kép – teljes, nem csak a csatajele-
netet ábrázoló – fotóját és a kép leírását közli, részletes bibliográfiával: Gotik in der Steiermark.
Landesausstellung. Katalog 95. tétel, illetve legújabban: Geschichte der bildenden Kunst in
Österreich. Bd 2. Gotik. Hrsg. von Günter Brucher. 2000, Prestel Verlag, München–London–New
York, 174–175., 545–546. Kat. 286.
147 A Lukács-képekrõl részletesen lásd Hans Belting: Kép és kultusz. Balassi Kiadó, Budapest, 2000.
Elsõsorban 53–60., 326–367.
148 Az építkezésrõl fennmaradt információkat, valamint a Nagy Lajoshoz köthetõ emlékeket áttekin-
ti Szamosi József: Nagy Lajos király építkezése és emlékei Máriacellben. Új látóhatár, 33 (1982)
219–229., 405–416. Az alapítás datálására lásd Kumorovitz: Havasalföldi hadjárat. 919–979. Kumo-
rovitz szerint az alapítás az általa rekonstruált 1375. évi hadjárathoz kapcsolható, amikor Lajos
gyõzelmet aratott a havasalföldi szövetségesként az országba törõ török sereg felett. Az elmélet
azonban több ponton is tévedésen alapul, így a zelli alapítás idõpontja továbbra is bizonytalan.
Kritikája: Engel Pál: A török–magyar háborúk elsõ évei 1389–1392 (= Engel: Török-magyar hábo-
rúk). Hadtörténelmi Közlemények, 111 (1998) 568. A Nagy Lajos adta kincsek között számon tar-
tott díszruhák – a király és felesége menyegzõi ruhája – valójában II. Lajosé és feleségéé, Habs-
burg Máriáéi voltak. Lásd F. Dózsa Katalin: Mária királyné menyegzõi öltözéke. 10.
149 Mo.-i mûvészet 91., 223–224. A bari kincstár leltára: Banfi Florio: Ricordi Ungheresi in Italia.
Roma, 1942. 24.
150 Magyarországi tiszteletére: Ünnepi kalendárium I. 27–51.

44
fenyegette, és értelemszerûen nem utaztak, ha megtudták, hogy a választott
kegyhelyre nem lehet eljutni. Ugyanakkor a veszély megszûnte – amit gyakran
tulajdonítottak egy-egy szent közbenjárásának – ugrásszerûen megnövelhette a
zarándoklási kedvet. Nem feledkezhetünk meg arról a körülményrõl sem, hogy a
középkorban a hírek terjedési ideje meglehetõsen lassú volt – gyakran épp a za-
rándokoktól lehetett értesülni arról, mi újság –, ezért sokan útnak indultak, de
céljukhoz már nem tudtak eljutni. Nem kedvezett például a római utazásnak az
1494-es esztendõ, amikor VIII. Károly francia király serege élén benyomult Itáliá-
ba, hogy megszerezze Nápoly trónját. A hadjárat látványosan leapasztotta a za-
rándokok számát: a római Szentlélek-társulat anyakönyvébe például 1494. május
30-a és 1495 márciusa között egyetlen bejegyzés se került.151 Magyarországon e
téren – mint sok más esetben is – különösen a török játszott fontos szerepet. Az
1389. évi rigómezei ütközetet követõen az Oszmán Birodalom Magyarország
szomszédjává vált, s a következõ esztendõben az ország déli területén, elsõként a
Szerémségben és a Temesközben, megkezdõdtek a török betörések, portyák. A
török kérdés ettõl kezdve meghatározó szerepet játszott az ország kül- és belpoli-
tikájában: a török–magyar küzdelem változó erõsséggel folyt, voltak békés és
összecsapásokban bõvelkedõ idõszakai, a déli területek pusztulása azonban meg-
állíthatatlanná vált, s – mint Engel Pál legújabb kutatásai igazolják – nagyobb
arányú lehetett, mint eddig feltételeztük.152 Hogy pontosan hányan halasztották
el utazásukat az állandósuló veszély miatt, megállapíthatatlan, de tudjuk, hogy
voltak ilyenek. 1426-ban V. Márton pápához beadott kérvényében Zrínyi Péter
arra hivatkozott, hogy azért nem tud személyesen Rómába zarándokolni, mivel
állandó harcban áll a törökökkel.153 Különösen igaz lehetett ez Hunyadi János
nagy hadjáratainak idõszakában, az 1440–1450-es években. 1450-ben a pesti or-
szággyûlés Hunyadi János kormányzóval az élén azzal a kérelemmel fordult a
pápához, hogy a szentév alkalmából Rómába készülõ magyarok a jubileumi bú-
csút itthon is elnyerhessék, a megmaradt útiköltségbõl befolyó pénzt pedig a tö-
rök elleni háborúra fordíthassák. A pápa engedélye szerint a jubileumi búcsút
azok nyerhették el a három római fõtemplom meglátogatása nélkül, akik Szent
László váradi vagy Szent István székesfehérvári sírját három egymást követõ
napon felkeresték, a római zarándokútra szánt pénz felét pedig adományul ad-
ták. Az így összegyûlt pénzösszeg felét a török elleni fegyverkezésre lehetett köl-
teni. Magyarországon ekkor kapcsolódott elõször össze a jubileumi és a keresztes

151 Csukovits: Szentlélek 220. Az 1494–1495-ös itáliai útviszonyokra még visszatérek Az utazás körül-
ményei, nehézségei címû fejezetben.
152 Engel: Török–magyar háborúk 561–577., Szakály Ferenc: A török–magyar küzdelem szakaszai a
mohácsi csata elõtt (1365–1526). In: Mohács. Tanulmányok a mohácsi csata 450. évfordulója al-
kalmából. Szerk: Ruzsás Lajos–Szakály Ferenc. Bp., 1986. 11–57. A déli országrészben a pusztulás
a 16. század közepéig a 90%-ot is elérhette: Engel Pál: A török dúlások hatása a népességre: Valkó
megye példája. Századok, 134 (2000) 267–321.
153 Lukcsics I. 893.: „personaliter enim visitare limina apostolorum Petri et Pauli nequeunt, quia cum
infidelibus Turcis et Sarracenis continua bella gerunt”. 1448-ban Vid korbáviai püspök „qui
confinia habet cum Turchis” hasonlóképpen „limina apostolica propter guerras Turcorum visi-
tare non potuit”. Lukcsics II. 1022. Az 1430-as években a huszita hadjáratok is megakadályozhat-
ták a zarándoklatokat: 1430-ban János bíboros, a váci püspökség kormányzója, római útja alól kér
felmentést, „quod tempore obsessionis per hereticos hussitas emisit”. Lukcsics I. 1419.

45
búcsú, s mivel a török veszély akut probléma maradt, az 1450-et követõ szent-
években – egészen a mohácsi csatavesztést megelõzõ 1525-ös szentévig – hason-
lóképpen római zarándoklás nélkül is lehetett bûnbocsánathoz jutni.154
A törökön aratott gyõzelem, a hadjáratból való visszatérés vagy épp a fog-
ságból való szerencsés szabadulás után sokaknak vezetett útja valamelyik kegy-
helyre, vagy küldték ugyanoda fogadalmi ajándékukat: 1415-ben egy magyar
országnagyok vezette sereg súlyos vereséget szenvedett Boszniában Hervoja vaj-
dától és török szövetségeseitõl. A magyar had egyik vezérét, Csupor Pál szlavón
bánt kegyetlenül kivégezték, társa, Garai János a következõ évben szabadult fog-
ságából. „Amikor a fogságban töltött hosszú idõ múltán visszanyerte szabadsá-
gát, hatalmas súlyú bilincseit az utókor emlékezetére a bátai monostorra hagyta
ott tett fogadalmának beváltásaként, a mi Urunk és megváltónk drága vérének
dicsõségére.”155 Az 1479. évi kenyérmezei gyõzelem emlékére a diadalban részes
Báthori István vajda emlékmûvet emeltetett Loretóban, a Basilica della Casában,
saját, Szûz Mária elõtt térdeplõ képmásával.156 A török megállíthatatlan terjesz-
kedése nemcsak az elindulást, hanem a szentföldi zarándoklatok esetében a célba
érkezést is egyre jobban megnehezítette. A 15. századra járhatatlanná vált a Bal-
kánon, Kis-Ázsián át vezetõ szárazföldi útvonal,157 a Földközi-tenger keleti me-
dencéjének meghódításával – fõként Rodosz 1522-ben bekövetkezõ elfoglalásával
– pedig körülményesebbé lett a tengeri utazás is. Az 1510-es években a Szentföld
is az oszmán-törökök kezére jutott, új helyzetet teremtve a jeruzsálemi zarándok-
latok történetében.158

154 Borsa Gedeon: A török ellen Magyarországon hirdetett 1500. évi búcsú és az azzal kapcsolatos
nyomtatványok. In: Az OSZK évkönyve 1960. 243. Az 1525. évi szentév sikertelenségére lásd:
Pásztor 123.
155 Chronica Hungarorum 223–224. Fogságban maradt társaik váltságdíjára: ZsO V. 2255. Garai Já-
nos történetét Tinódi Lantos Sebestyén is megénekelte: „Jó Garai János bán foglylyá esék / Nagy
kegyetlen fogságban õ tartaték / Végre a tömlöczbõl kimeneködék / Istentõl szabadsága meg-
adaték. / Õ sietséggel Báthára ment vala / mely-vasakkal õt megvasazták vala / A szent vérnél
azt mind ott hagyta vala / Õ miá szabadult – azt véli vala.” Régi magyar költõk tára. II. Tinódi
Sebestyén összes mûvei. 1540–1555. Bp., 1881. 344.
156 Banfi: Ricordi 84., Szakály Ferenc–Fodor Pál: A kenyérmezei csata. (1479. október 13.) Hadtörténel-
mi Közlemények, 111 (1998) 333.
157 1432-ben Bertrandon de la Broquière lovagot, amikor a Szentföldrõl szárazföldi úton készült Eu-
rópába visszatérni, útitársai mindenáron le akarták beszélni az utazásról, mondván, egy keresz-
tény számára az az út már járhatatlan, õ azonban kitartott elhatározása mellett, és sikeresen ért
haza Európába. Döntésére a következõképpen emlékezett vissza: „Et moy estant au lict de ma
maladie, que je commencay a revenir a santé, me souvins que j’avois oy dire a aucuns que ce
seroyt chose impossible a ung Crestien de revenir par terre jusques au reaulme de France. Et a
mon entendement, lequel je ne dis point qu’il soit sceur, il me samble que a ung homme assez
bien complectionné pour endurer peyne et de moyenne force, mais qu’il ait argent et santé, que
toutes choses luy sont possibles de faire; et prie Dieu que ce ne me soit tourné a oultrecuydance.
Adonc me deliberay a l’aide de Nostre Seigneur et de sa glorieuse Mere, qui oncques ne faillit a
nul qui de bon cueur la requeist, de faire ledict chemin par terre depuis Iherusalem jusques au
reaulme de France ou de ydemeurer.” Le Voyage d’Outremer de Bertrandon de la Broquière
(= Bertrandon de la Broquiere). Publié et annoté par Ch. Schefer. Paris, 1892. 25.
158 Stanford Shaw: History of the Ottoman Empire and modern Turkey. Volume I. Empire of the
Gazis: The Rise and Decline of the Ottoman Empire, 1280–1808. Cambridge University Press,
1976. 79–111., Jean-Louis Bacqué-Grammont: Les Ottomans, les Safavides et leurs Voisins. Contri-
bution à l’histoire des relations internationales dans l’orient islamique de 1514 à 1526. Istanbul,
1987.

46
 A fentiekben számba vett számos szempont közül a magyarországi források-
ból legszemléletesebben a szentévek – pontosabban a római szentévek – zarándo-
kokat vonzó szerepe olvasható ki. Már az 1300-as elsõ szentévbõl rendelkezünk
olyan okleveles adattal, amely bizonyítja, hogy a rendkívüli alkalom Rómába
csábított több jeles magyar egyházi személyt: Benedek veszprémi és Antal csa-
nádi püspököt, Domonkos váci prépostot és Pál fehérvári olvasókanonokot.159
Az 1350-es szentévben az olaszok is felfigyeltek a magyarok tömeges érkezésére.
A krónikás Matteo Villani feljegyzése szerint a magyarok és a németek „óriási tö-
megekben és csapatokban” jelentek meg.160 Okleveles forrásaink három nemes
úti elõkészületeirõl maradtak fenn ebbõl az évbõl: a korábban gimesi várnagyi
tisztet betöltõ Magyar Pálról, a Dél-Dunántúlon birtokos Sztárai Pálról, valamint
az erdélyi Õsz Miklósról.161 Rendelkezünk oklevelekkel az 1450-es szentév idejé-
rõl is, ezek a források ráadásul jóval szélesebb társadalmi kör esetében igazolják
a szentévben megnövekedett zarándoklási hajlandóságot: báró és kisnemes, püs-
pök és falusi plébános, városi polgár egyaránt szerepel köztük.162 Az 1500-as esz-
tendõbõl érdekes módon – egy soproni végrendeletet leszámítva – nem maradt
fenn olyan oklevél, amely zarándokadatot tartalmazna. A magyarországi zarán-
dokok azonban ebben az évben sem maradtak el a jubileumi búcsúról. Nagyará-
nyú megjelenésüket elsõsorban a római Szentlélek-társulat anyakönyve bizonyítja.
A kötet az 1446–1523 közötti idõszakból tartalmaz magyar vonatkozású beíráso-
kat, s az 1253 magyar vonatkozású bejegyzés 40%-a, 502 darab, az 1500-as szent-
évben került a kötet lapjaira.163 Ugyancsak a szentév fontos szerepét olvashatjuk
ki a Protocollum Testamentorumban fennmaradt pozsonyi végrendeletekbõl. Mind
az 1450-ben, mind 1500-ban Róma volt az egyedüli célpontja a zarándoklatok-
nak. 1450-ben kettõ (az elõzõ, 1449-es évbõl egy) végrendeletben találunk Rom-
fahrtot. Sokkal több az adat az 1500. évi jubileumra: 1499-bõl kettõ, 1500-ról szin-
tén két végrendelet intézkedett római útról, s mivel a jubileumot a következõ
évre is kiterjesztették, ideszámíthatjuk az 1501-bõl fennmaradt öt ilyen tárgyú
végrendeletet is.164 Az a tény, hogy 1450-tõl a jubileumi búcsút itthon, a római út
megtétele nélkül is el lehetett nyerni, láthatóan nem vetette vissza a zarándoklási
kedvet. Amíg a viszonylag kisszámú forrás ellenére a római szentévek kiugró lá-
togatottsága plasztikusan kirajzolódik, az aacheni hétévenkénti búcsúk vonzása
nem tükrözõdik forrásainkban. Sem Pozsonyban, sem Sopronban nem olvasható
ki ilyen értelmû ciklikusság a végrendeletekbõl, pedig erre számuk alapján már
lehetne némi reményünk.

159 DF 200080.
160 Croniche II. 31. Villani 219. Marino Sanudo „Diarii”-je az 1500-as szentév kapcsán ugyancsak né-
met és magyar zarándokokról tesz említést: „Noto inquesto tempo a Roma viandava assai fia-
mengi o Todeschi etiam Hungari al jubileo”. Tört. Tár, 1877. 96.
161 DL 4109., DL 4112. (= AO V. 356.), Bánffy I. 174.
162 Losonci László: Kolozsm. jk. I. 890., Göci Mihály: Kolozsm. jk. I. 12., Felicián dipsei pap:
Kolozsm. jk. I. 914., Péter csanádi püspök: Lukcsics II. 1074., Márk fia Pál és Balázs zablakészítõ
Zágrábból: Mon. civ. Zagr. VII. 3., 7. Mint már említettem, az 1423-ban és az 1450-ben nagyobb
számban beadott supplicatiók is a Rómába érkezõk számának gyarapodására utalhatnak. Lásd a
2. táblázatot!
163 LC i. m.
164 PT 137., 140., 177., 572., 573., 576., 577., 593., 594., 605., 651., 652.

47
 III. A zarándokok indítéka,
a zarándoklatok típusai

Hagyományok és szokások, utazási lehetõségek és körülmények, mint láthattuk,

jelentõsen befolyásolhatták az úti célok megválasztását, a döntés megszületésé-
hez azonban – hogy valaki mindennapi életébõl kilépve, a várható nehézségek
ellenére zarándokútra indul – más indítékok vezettek. Ezekrõl az indítékokról
többségükben hallgatnak a források, olykor azonban – hol részletesebben, hol
csak utalásszerûen – mégis olvashatunk róluk. A késõ középkori emlékirat-iroda-
lom kiemelkedõen értékes munkája Leibici Márton Senatorium címû dialógusa. A
Szepességben született, német anyanyelvû szerzõ Krakkóban, a sziléziai Neissé-
ben, majd Bécsben folytatta tanulmányait, végül belépett a bencés rendbe. Szer-
zetesi életének nagy részét a bécsi skót bencések monostorának falai között töl-
tötte, 1446–1461 között õ volt a monostor apátja. Mûvében fiktív párbeszéd for-
májában mesélte el élettörténetét, amelybe pletykaszerûen, anekdotázva beleírta
a kor általa ismert eseményeit, rendjének és az általa bejárt közép-európai régió-
nak fontos történelmi tényeit. Szerzetessé válásában jelentõs határkõ volt római
zarándokútja. „Tudni óhajtanám, mi indított arra, hogy belépj a kolostorba. Meg-
élhettél volna világi birtokodon, és gazdagodhattál volna a jövedelmekbõl, mint
ahogy gyarapodtak hozzád hasonló társaid” – tette fel a kérdést a képzeletbeli
párbeszédben részt vevõ ifjú. A választ, noha meglehetõsen hosszú, érdemes
szinte teljes szövegében idézni, mivel szemléletesen tükrözi a világi és kegyes in-
dítékok együttélését és egymásra gyakorolt hatását: „Kétségkívül nem a szegény-
ség kényszerített, hanem remélem, hogy isteni sugallat. Mikor ugyanis férfikorba
jutottam, és visszatértem Bécsbe, hogy a Szentenciákat hallgassam a doktorok
tanulmányaival, magammal vittem száznegyven magyar forintot; ezenfelül egy
bizonyos nemes pártfogómtól is volt elég pénzem. De vonzódtam az isteni útmu-
tatásokhoz, és visszatetszõvé vált számomra a világ hiúsága. Gondolkodni kezd-
tem Szent Gergelynek azon a mondásán, hogy a vallás olyan, mint a kikötõ, a vi-
lág pedig, mint a tenger. Megfigyeltem, hogy a szent doktorok csaknem mind
szerzetesek voltak... Volt azonban bennem valami vonakodás, amelyet [...] az Úr
csodálatos módon hirtelen eltávolított. Három szállal húztam ugyanis vissza ma-
gam a belépéstõl. Elõször, hogy nem léphetek be a kolostorba, ha nem gondosko-
dom nõvérem gyermekeirõl, kiknek gyámolítójuk voltam; és nem tudtam, hol
van egyikük, akit néhány évvel azelõtt szem elõl tévesztettem. Másodszor, hogy
elõbb szívesen elmennék a pápa városába. Még nem ismertem Szent Bernát mon-
dását, hogy a fogadalom egy második keresztséghez hasonlatos, és nem tudtam,
hogy a fogadalom által minden kegyelmet elnyerhetek, s teljes bûnbocsánatot is.

48
Harmadszor az tartott vissza, hogy pártfogóm atyját sokkal hatalmasabbnak hit-
tem, mint volt, így attól féltem, hogy ha elhagynám õt, akkor azt barátaimon to-
rolná meg. Amint ezeket fontolgattam magamban, és egyre halogattam megtéré-
semet, váratlanul hírül hozták, hogy unokaöcsém, akit az elõbb említettem,
Pozsonyban van. Azonnal érte küldtem, õ pedig eljött hozzám Bécsbe. Majdnem
ugyanez idõben írt nekem édesanyám lelkiatyja vagy gyóntatója, hogy anyám
súlyosan megbetegedett, és meghagyta, fejezzék ki nekem azon óhaját, hogy vé-
gezzek zarándoklatot Szent Péter és Pál székhelyére, a római szent helyekre. De
ha ezt nem akarnám megtenni, akkor annak, aki helyettem vállalkozik rá, anyám
megtéríti a költségeket, hogy megtegye. Az említett levélíró kérte, egyezzem
bele, hogy magam végezzem el a szóban forgó zarándoklatot. Végül az én nemes
pártfogóm apja is meghalt, õ pedig elhalasztotta tanulmányait, s így én szabaddá
váltam tõle. Elvállaltam az imént mondottakat, hiszen mintha az Úristen rende-
zett volna el mindent, hogy elzárja az utat vonakodásaim elõl.” Leibici Márton
ezután elvégezte a római zarándoklatot, s azt követõen Subiacóban belépett a
bencés rendbe. Zarándokfogadalma – mint a nagy õszinteséggel megírt szöveg-
bõl is kitûnik – kettõs szerepet játszott szerzetessé válásának folyamatában: elõ-
ször akadályozta, a fogadalom beváltása azonban – amelyet meggyorsított a kül-
sõ ösztönzés, anyja kívánsága – végleg megerõsítette elhatározásában.165
Enyingi Török Imre nándorfehérvári bán 1516 októberében járt Rómában,
ahol október 25-én saját kezûleg jegyezte be nevét a Szentlélek-társulat anya-
könyvébe. Vele együtt lépett a konfraternitásba Ákosházi Sárkány Ambrus és
Bajnai Both Ferenc, akik szintén maguk írták be a kötetbe jelentkezésüket.166 Nem
tudjuk, mi volt római útjuk indoka, kortársuk, a nagy pletykás hírében álló
Szerémi György mindenesetre nem akármilyen magyarázattal rukkolt elõ: „Cso-
da dolog: Korvin János ivadékainak kiirtása után sem Török Imre, sem Sárkány
Ambrus egész Magyarországon nem merte érvényesen meggyónni vétkeit. Uta-
sították õket, hogy zarándokoljanak Rómába gyónásuk búcsújáért. A pápát mél-
tónak tartották, s amikor a boldogságos pápát nagy ajándékokkal felkeresték, a
szentséges ugyanabban az idõben bõségesen ellátta õket. Egy hét múlva kérték a
szentségest, hogy méltóztassék õket meghallgatni. [...] Török Imre megvallotta,
hogy sokszor esküszegõ volt, s miképpen irtotta ki Korvin Mátyás király nemzet-
ségét saját kezébõl való mérgezésekkel; így bitorolta urának, Korvin Jánosnak
birtokát. […] És a másik lator, Ambrus szintúgy emberölésrõl és másokról
gyónt.”167 Leibici Márton és Török Imre zarándokútja és a róluk tudósító forrás
egyaránt alaposan eltér egymástól: komoly, átgondolt önvallomás az egyik olda-
lon, durva, bizonyíthatatlan pletyka a másik oldalon. Leibici útja egy szerzetes-

165 A magyar középkor irodalma 547–549.

166 LC 136/3.
167 Szerémi György: Magyarország romlásáról. Erdélyi László fordítását átdolgozta Juhász László.
Bp., 1979. 354. Hogy Sárkány Ambrust valóban fogadta a pápa, azt 1522-ben készült végrendele-
te is bizonyítja, itt ugyanis egy olyan nyakláncról is rendelkezett, amelyet az egyház fejétõl ka-
pott ajándékba. Füssy Tamás: Ákosházi Sárkány Ambrus végrendelete 1522. évbõl. Tört. Tár,
1901. 138–145. Életérõl lásd: Kubinyi András: Egy üzletelõ és diplomata várúr Mohács elõtt: Ákos-
házi Sárkány Ambrus. In: Mûvészettörténet – mûemlékvédelem. Gerõ László nyolcvanötödik
születésnapjára. Bp., 1994. 263–289.

49
nek készülõ férfi utolsó világi cselekedete, amellyel beteg anyja kívánságát is tel-
jesítette. Török Imrérõl nem tudjuk, mennyire motiválta a vezeklés igénye az
utazását, az azonban tény, hogy hirtelen nagyra duzzadt vagyonát jórészt Corvin
János kárára szerezte, s nem örvendett nagy népszerûségnek. A fennmaradt for-
rások többsége sajnos két fentebb ismertetett példánknál jóval szûkszavúbb, az
útra kelés alapvetõ oka azonban általában kiolvasható a szövegbõl. Az oklevelek
ugyan – mûfajukból adódóan – nem részletezik a személyes döntéshez vezetõ fo-
lyamatot, a belõlük nyerhetõ információ azonban így is elegendõ ahhoz, hogy a
zarándokok indítékai alapján elkülöníthessük egymástól a zarándoklatok leg-
gyakrabban elõforduló típusait.168

1. Kegyes zarándoklat

A zarándoklat klasszikus, tiszta alaptípusának a kegyes zarándoklat tekinthetõ –

feltehetõ, hogy a peregrinációra vállalkozók többségének az útja ebbe a kategóri-
ába sorolható. „A zarándoklás vágya mélyen gyökerezik az emberi természetben.
Ha ugyanott állhatunk, ahol egykor azok álltak, akiket tisztelünk, ha látjuk szüle-
tésük, küzdelmeik és haláluk helyszíneit, misztikus kapcsolatba kerülünk velük,
és egyúttal tiszteletünket is leróhatjuk” – összegezte lényegre látóan a zarándo-
kok legfõbb indítékát Steven Runciman.169 Megállapítása nem a 20. századi törté-
nész utólagos következtetése, így tartották ezt a középkorban is. A 16. század ele-
jén Pécsváradi Gábor szentföldi útleírásának Elöljáró beszéde szintén ezt a
gondolatot fejtette ki: „Gondold csak meg, hogy Názáretben, ahol az Isten és az
Isten Fia, az egek királya a szûz méhébe leszállott, és a Szentlélek által foganta-
tott, Betlehemben, ahol ugyanabból a szûzi méhbõl megszületett, és a világban
megjelent, ahol a Szûzanya jászolba helyezte [...] végül is Jeruzsálem szent váro-
sában, ahol a Sion hegyén az utolsó vacsora termében az apostolok lábát meg-
mosta, és ugyanott a minden tiszteletre legméltóbb Oltáriszentséget alapította;
ezenkívül ahol háromszor imádta az Atyát, és ugyanott véres verejtéket ontott,
ahol elfogták és megkötözték, ahonnan Annáshoz és Kaifáshoz arculverésre, Pi-
látushoz megostorozásra és megkoronázásra, végül a Kálvária hegyére vitetett,
ahol keresztre feszítették és meghalt, és a közelben eltemették. És mindezek el-
törpülnek a mellett a hely mellett, ahonnan az Isten a mennybe ment. [...] Méltán
mondható tehát a prófétának ama mondása a 131. zsoltárból: »Imádni fogjuk õt a
szent helyeken, amelyeken lába állott.« Az említett zarándokok között sokan
vannak, akik [...] többször is hazájukat, atyjukat, anyjukat, feleségüket, gyerme-
keiket és barátaikat egy idõre elhagyva, több alkalommal is visszatérnek oda
Szent Gergely mondása szerint: »Aki szeret, annak nem elég csupán egy alka-

168 Ezeket a kategóriákat a nemzetközi szakirodalom rendszeresen használja. Lásd például Sigal
7–44, illetve uõ: La société des pèlerins. In: Saint Jacques de Compostelle 134–146., valamint
Schmugge: Motivstrukturen.
169 Runciman 43.

50
lommal beletekinteni a szeretett dologba. A szeretet ereje ugyanis megsokszo-
rozza a keresésnek vágyát.«”170
Az oklevelek egy részében az utazás indítékaként egyszerûen csak azt emlí-
tették meg, hogy az adott személy zarándoklat, illetve jámborság, kegyesség
okán készül útra, vagy van távol otthonától.171 A jámbor zarándokok közt volt,
aki fogadalmat is tett az utazás elvégzésére. A Váradi Regestrum 1216-ban kelt be-
jegyzése szerint ilyen fogadalom kötelezte Andrást, Scerben fiát, aki a Szentföld-
rõl már nem is kívánt visszatérni, ezért feleségét feloldozta házastársi kötelessé-
gei alól.172 Ugyancsak fogadalom indította három évszázaddal késõbb, 1512-ben,
illetve 1525-ben a zarándoklat elvégzésére Kanizsai Jánost és Lászlót.173 A zarán-
dokfogadalmat nem lehetett egyszerûen visszavonni, megváltoztatásához – mint
említettem – pápai engedélyre volt szükség.174 Az emberek azonban egyházi
szankciók nélkül is komolyan vették mind a saját maguk, mind a mások által ki-
nyilvánított elhatározást. A 14. századból errõl két, állításunkat szemléletesen
igazoló oklevelet érdemes megemlíteni: Sixtus kanonok 1350-ben – mint a váradi
káptalan elõtt ügyei intézésekor kinyilvánította – azért zarándokolt a Szentföld-
re, „nehogy a tengeren túli útra – oda, hol Megváltónk az emberi nem megváltá-
sáért halált szenvedett – tett ünnepélyes fogadalom elmaradása mindenek terem-
tõjének haragját okozza”.175 A tervezett zarándokút elvégzésére még perbeli
tisztító esküt is lehetett tenni. 1310-ben Lõ Istvánnak Csák Máté királyi tárnok-
mester elõtt huszonhárom nemes személlyel, esküvel kellett tisztáznia magát
három ökör elhajtásának a vádja alól. Az oklevél fenntartotta az elmondandó es-
küszöveget, mely szerint „Isten õt úgy segítse és õrizze meg, és Péter és Pál apos-
tolok küszöbébõl, ahova ebben az évben akar elmenni, úgy legyen része”, hogy a
három ökröt sem õ, sem hozzátartozói nem hajtották el a mezõrõl.176
A jámbor elhatározásból zarándoklóknál a fentieken kívül további három in-
dok fordul elõ az oklevelekben: a zarándok útnak indulhatott Isten vagy valame-
lyik szent iránti tiszteletbõl, illetve ösztönzésére, lelke megváltásáért, valamint
valamilyen búcsú elnyeréséért. (Az indítékok természetesen együtt is elõfordul-

170 Pécsváradi 53–54.

171 „Causa peregrinationis” utazott például Gönyüi Miklós a Szentföldre (DL 28135.), Gersei Petõ Já-
nos Loretóba és Rómába ((DL 25405.), János titeli prépost ugyancsak Loretóba (DL 73360.),
„causa devotionis” volt távol Belosewczi István 1429-ben (DL 65871.), s supplicatiója szerint ez-
zel az indokkal akarta a legfontosabb kegyhelyeket felkeresni 1343-ban László kalocsai érsek
(Bossányi I. 19. XXXIV.). Újlaki Miklós V. Miklós pápa 1449-ben kiállított menlevele szerint
„devotionis ac peregrinationis causa disponit visitare limina apostolorum... et alia certa loca
Italiae” (Lukcsics II. 1066.).
172 „...dicens se habere votum eundi Ierosolimam et nunquam inde reverti, absoluit uxorem suam,
dans ei nubendi licentiam alii marito”. Reg. Var. 210. – Nr. 160. (240.)
173 „...peregrinationibus gratia et votorum suorum persolvendorum proficiscitur” (DL 22275.),
„causa devotionis et solvendi voti sui [...] peregrinatum profectus est” (DL 24048.).
174 Például Erd. Okmt. I. 145., 159.
175 HO IV. 173. „propterque votum ultramarinum solemniter emissum, ubi salvator noster sup-
plicium pertulit pro generis humani redemptione, non adimplere, nec habens bono modo sus-
tentari, ne indignationem cunctorum conditoris incurrat”.
176 „...deus ipsum ita iuvet et conservet, et de limina beatorum Petri et Pauli apostolorum, ad quam
in presenti anni ire proponit, partem habere possit, quod tres boves predicti Laurencii et socii sui
nec ipse, nec ad ipsum pertinens [...] in campis non receperunt”. DL 75517., kiadása RDES I. 733.

51
hattak.) „Isten rendelésébõl és a Szentlélek fohászának kegyelmébõl lelkünk üd-
vözüléséért megfontoltuk és elhatároztuk, hogy elzarándokolunk a Szentföldre,
meglátogatni az Úr sírját” – indokolta döntését 1376-ban kelt végrendeletében
Himfi Benedek bán.177 Ugyancsak isteni tanácstól indíttatva zarándokolt Rómába
1350-ben két nemes, Magyar Pál és Sztárai Pál.178 Lelke meggyógyítása céljából
zarándokolt Rómába 1321-ben Hircs fia Tamás ispán, saját maga és hozzátartozói
lelkéért indult hosszú zarándokútra jó száz évvel késõbb egy zágrábi polgár-
asszony.179 A kegyes zarándoklat – mint fenti eseteink is mutatják – nem kötõdött
valamely korszakhoz, az utazás legtriviálisabb indítékaira a 13. század elejétõl a
16. századig egyaránt találhatunk példákat. Kivételt csupán egyetlen zarándok-
latra serkentõ ok képez – a jubileumi búcsú elnyerésének vágya –, amely csak
1300 után és akkor is csak a megfelelõ években jelentkezett. Emiatt járt például
Rómában 1450-ben Péter csanádi püspök vagy Zágrábból Balázs zablakészítõ
mester.180 Búcsúhoz a késõ középkorban már szentéveken kívül is hozzá lehetett
jutni, a jubileumi búcsú kiemelt jelentõsége azonban a búcsúk devalválódásának
kezdetéig megmaradt.181

2. Vezeklõ zarándoklat

Krizsafán fia György közismertnek számító, ugyanakkor valójában ismeretlen

alakja a magyar középkornak.182 Hírnevét az 1353-ban végzett írországi pokoljá-
rásának köszönhette, a személye kilétét fedõ homályt a külföldi forrásban vélhe-
tõleg hibásan feljegyzett magyar név azonosíthatatlansága okozza. Az elõkelõ
származású György részt vett Nagy Lajos nápolyi hadjáratában, ahol érdemeiért

177 „...deo disponente et spiritus sancti gratia invocate causa salutis anime nostre cogitassemus et
disposuissemus nos peregrinari ad sanctam terram visitare sepulcrum domini” (DL 42026.). Vég-
rendeletének a csanádi káptalan elõtt készült példánya ettõl kismértékben eltérõ indoklást tartal-
maz: „ipse salubri meditatione in se peracta inspiranteque spiritus sancti gratia causa pereg-
rinationis sanctam terram ut pote sepulcrum domini visitare accensivit” (DL 42016.).
178 „...ipse divino volente consilio ad limina beatorum Petri et Pauli apostolorum se ire dispo-
nuisset” (DL 4112.), „ipse divino inducente consilio liminam beatorum Petri et Pauli aposto-
lorum [...] vellet visitare” (DL 4109.).
179 „...ob remedium et salutem anime sue ad limina Petri et Pauli beatorum apostolorum et aliorum
sanctorum corpora visitanda assumpsisset” (AO I. 600.), „pro anima sua et pro anima ipsius
Georgii sellatoris mariti sui, ac pro animabus aliorum parentum ac predecessorum suorum pro-
ficisci voluisset” (Mon. civ. Zagr. VI. 298.).
180 „...indulgentiarum iubilei causa ad Urbem profectus est” (Lukcsics II. 1074.), „in presenti anno
jubileo in Romana curia circa ecclesiam beatorum Petri et Pauli apostolorum peregrinando”
(Mon. civ. Zagr. VII. 7.).
181 1482-ben – vagyis nem szentévben – Sombori Péter és felesége „sanctorum Petri et Pauli apos-
tolorum limina, Romanamque curiam gratia obtinendarum indulgentiarum adire intendit”
(Kolozsm. jk. I. 2342.).
182 Tar Lõrinc 35–217. A zarándokló magyarok közül név szerint csak a két írországi pokoljáró,
György és Tari Lõrinc útja vált Európa-szerte ismertté saját korában, s mindmáig elsõsorban õket
ismeri a nemzetközi szakirodalom. Például Jean Richard: Les relations de pèlerinages au Moyen
Age et les motivations de leurs auteurs. (Richard: Relations) In: Wallfahrt kennt keine Grenzen
143–153.

52
a király az apuliai részek kapitányává tette.183 „Sok várost és várat rendelt hatal-
ma alá, nevezetesen egy Trója nevezetû tengerparti várost [...] és mint ismeretes,
sok várat is, például Canosát és több másikat. A rábízott hivatalban igazságot
szolgáltatott, mégpedig hajthatatlanul; túlságosan is üldözte és büntette ellenfele-
it. Az ilyen üldözés során mind õ, mind cinkosai rengeteg kárt meg bajt okoztak,
mert fosztogattak, s legalább háromszázötven ártatlan személyt gyilkoltak meg
jogellenesen” – olvashatjuk életének errõl az idõszakáról a saját elmondása alap-
ján írásba foglalt történetet. Egy éjszaka, ágyában álmatlanul forgolódva, „Isten
figyelmeztetésére lelkiismeretesen megvizsgálta vétkeit”, s megrettenve a bûnei
miatt rá váró örök kárhozattól, másnap, gyalogosan, csupán egyetlen szolga kísé-
retében Rómába indult, hogy feloldozást kapjon. Az ott kiszabott penitenciát
azonban nem érezte elegendõnek, ezért az elõírt vezeklés kiegészítésére elõbb
gyalogszerrel – „pedig mindig kitûnõ lovakon szokott utazni” – Compostelába
zarándokolt, majd az onnan kétnapi járás távolságra fekvõ finisterrei Szûz Mária-
egyház mellett öt hónapon át, csupán kenyéren és vízen élve remetéskedett, vé-
gül elhatározta, hogy meglátogatja Szent Patrik földjét „a világ végén, vagyis Ír-
országban”. A jó erõben lévõ, ekkor körülbelül 24 éves lovag magát nem kímélve
végiggyalogolt Navarrán, Gascogne-on, Franciaországon és Anglián, végül sze-
rencsésen megérkezett Írországba. Szent Patrik purgatóriumába leszállva, láto-
másai hatására végre megtalálta háborgó lelke békéjét, és egyben majdnem a hit
vértanújává is vált: a barlang elõtt kijövetelére váró hívek megrohanták, letépték
valamennyi ruháját – teste épségét az azonnali ereklyévé válástól csak a jelenlévõ
király közbeavatkozása mentette meg. Krizsafán fia György pokoljárása sajátos
színt képvisel a magyar zarándoklatok sorában: bûne – hogy katonai hatáskö-
rében „kissé” keménykezûnek bizonyult – királya szemében akár erény is lehe-
tett; arról, hogy tetteiért vezekelnie kell, és magának a vezeklésnek a módjáról
egyaránt maga döntött. Nagy Lajos apuliai kapitánya azonban korántsem az
egyetlen olyan magyar volt, aki bûneire bocsánatot keresve járta Európa zarán-
dokútjait. A forrásainkból megismert többi vezeklõ számára azonban nem volt
választás: számukra a zarándokút elõírás volt, amelynek célját és az utazás meg-
valósításának módját egyaránt megszabták.

183 A látomásait írásba foglaló forrás szerint „az említett György igazi nemes, mégpedig nagy tekin-
télyû, hiszen fia egy nagyon nemes férfiúnak, Grissaphan úrnak, aki nemcsak vitéz, hanem tekin-
télyes báró is”. Ilyen nevû bárót azonban a magyar szakirodalom nem ismer, a szövegromlás
összes lehetséges változatainak figyelembevételével sem. Felmerült az a nézet is, hogy György
azonos lehetett a Névtelen Minorita szerint Durazzói Károly herceget kivégzõ Becsei Vesszõs
Györggyel – például Dercsényi Dezsõ: Nagy Lajos kora. é. n. 72–73., Püspöki Nagy Péter: Zseliz vá-
ros címere. Bratislava, 1976. 84–86., Szekfû László: György, Crissafán fia, aki megjárta a túlvilágot.
Irodalomtörténeti Közlemények, 90 (1986) 1–21., akinek bûnei bocsánatáért leánya készíttetett
egy nem mindennapi freskót a zselizi plébániatemplom falára. Lásd Végh János: Becsei Vesszõs
György különítélete. (Egy ritka ikonográfiai típus magyarországi elõfordulása.) In: Eszmetörté-
neti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk.: Székely György. Bp., 1984. 373–385. A két
György azonosításának azonban közös keresztnevükön és az itáliai hadjáratokban való részvéte-
lükön kívül semmi alapja nincs – a magyar seregben ekkor vélhetõleg számos György nevû sze-
mély szerepelt, azt pedig különösen nehéz elképzelni, hogy Krizsafán fia György önostorozó ön-
vallomása során ne számolt volna be az Anjou herceg meggyilkolásáról, amennyiben valóban õ
követte volna el. Magam úgy vélem, hogy a Grissaphan vagy Crissaphan megnevezés nem feltét-
len személynév, inkább valamely tisztség – például x-i ispán – eltorzított alakja lehet.

53
 A vezeklõ vagy engesztelõ zarándoklatok – amelyek a középkori peregri-
nációk jól elkülöníthetõ csoportját alkották – elsõ említései a 6–7. századi ír bûn-
bánati kézikönyvekben maradtak fenn. Ezeknek az utaknak még nem volt konk-
rét célja, a büntetést tulajdonképpen az jelentette, hogy a vezeklõnek el kellett
hagynia jól ismert környezetét a számos veszélyt tartogató ismeretlenért. A 9.
századtól az útnak indulók már nem kényszerültek céltalan bolyongásra: utazá-
suk célja valamelyik kegyhely lett, mivel úgy vélték, hogy az ott tisztelt szentek
közbe tudnak járni a bûnök elengedésénél. Elsõként Róma iratkozott fel a poeni-
tentialék lapjaira, Jeruzsálem kissé késõbb követte. A végcélként megjelölt kegy-
helyek száma évszázadról évszázadra gyarapodott, a középkor végén számuk
már megközelíthette a félezret. A keresztes háborúk kora új fejezetet nyitott a za-
rándoklatok sorában, a hadjáratokban való részvétel ugyanis ideális vezeklési
módot nyújtott mindazoknak, akik szabadulni akartak a bûneiktõl. A büntetõ
zarándoklatok alkalmazásában a 13. századra tehetõ az utolsó jelentõsebb kor-
szakváltás: Európa középsõ területein, Németországban, Stájerországban, Karin-
tiában, Csehországban, Sziléziában, Lengyelországban és Magyarországon fel-
tûnt az a szokás, hogy gyilkossági ügyekben, amennyiben a gyilkos és az áldozat
családja között sikerült megegyezést kötni, a bûnöst pro anima interfecti, azaz a
megölt személy lelke megváltásáért zarándokútra küldték.184 A vezeklõ zarán-
doklat mint büntetés különösen nagy jelentõségre tett szert Németalföld városai-
ban, ahol a peregrináció a törvény szinte valamennyi áthágását szankcionálhatta,
az eretnekségtõl egészen a blaszfémiáig. A zarándoklatokat minden szempont-
ból a flamand városok bírái alkalmazták a legszélesebb körben, õk ugyanis amel-
lett, hogy a bûnök teljes körét büntethették ilyen módon, e célra ráadásul szinte
valamennyi ismert kegyhelyet igénybe vettek. A lehetséges úti célok közt ott sze-
repeltek a keresztény világ egymástól legtávolabb fekvõ zarándokhelyei Rigától
Konstantinápolyig, az írországi (Szent Patrik purgatóriumáról híres) Lough
Dergtõl Damaszkuszig.185
A középkori Magyarországon – akárcsak Európa más országaiban – nem lé-
tezett büntetõ törvénykönyv. A különbözõ bûnök elkövetõivel szemben alkalma-
zott eljárást részben a törvényekbõl, de fõként a konkrét ügyek kapcsán írott ok-
levelekbõl ismerhetjük meg. A gyilkosságok fajtáiról, a gyilkosok büntetésérõl
már I. István törvényeiben találhatunk rendelkezéseket, amelyek megkülönböz-
tették a szándékos és a véletlen emberölést – az elkövetõnek az elsõ esetben száz-
tíz, a másodiknál tizenkét aranyat kellett fizetnie –, és külön rendelkeztek a szol-
ga, illetve a feleség meggyilkolásáról, a kardrántás megtiltásával pedig már a
késõbbi forrásokban hatalmaskodásnak nevezett cselekedet is feltûnt.186 A száz-
tíz és tizenkét arany közti szembetûnõ arányeltolódás ellenére a középkori min-
dennapi jogfelfogás elsõsorban nem a szándékos és a véletlen emberölés, hanem
a hatalmasul, illetve lator módjára elkövetett gyilkosság között húzott éles határt,

184 Hanna Zaremska: Les bannis au Moyen Age. Aubier, Paris, 1996. 111–124.
185 Herwaarden: Opgelegde bedevaarten.
186 I. István I. 14., 15. A törvény kiadása: Závodszky Levente: A Szent István, Szent László és Kálmán
korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai. Bp., 1904.

54
és csak az utóbbi elkövetõit tekintette bûnözõnek.187 A gyilkosságot elkövetõ sze-
mélyt az ország szokásjoga szerint fõbenjáró ítélettel (sententia capitalis) sújtották.
A szokásjog elvben ezekben az esetekben sem büntette a vétlen családtagokat: az
ítélet alá tartozók „csak” életüket veszítették, birtokaik a család kezén maradhat-
tak.188 A különbözõ bûnesetek szankcionálásáról részletesen rendelkeztek a váro-
si jogkönyvek. A városlakók ugyanis „békeközösséget” alkottak, ahol nem volt
helye a per bajvívással való eldöntésének, és ahol korlátozták az erõszakos jogér-
vényesítést is. A város védelme a falakon belül mindenkire kiterjedt, a város élén
álló testület szigorúan ügyelt a rend fenntartására, polgárai élet- és vagyonbiz-
tonságára. A gyilkosoknak a városi jog szerint általában lefejezés, súlyosbító kö-
rülmények – például rablógyilkosság – esetén ló farkára kötés, kerékbetörés járt.
Külön büntetés várt a férjüket megölõ asszonyokra: õket az akasztófa alatt élve
kellett eltemetni. A városi jog is megkülönböztette a szándékos és véletlen em-
berölést – az emberölésre általában a manschlacht vagy todschlag, a szándékos
gyilkosságra a mord kifejezést alkalmazta.189 A gyilkosság vétkének és büntetési
kategóriáinak látszólagos sokszínûsége ellenére az ügyek – függetlenül az elkö-
vetõ és az áldozat társadalmi helyzetétõl, az ügyben eljáró bírói fórumtól, az al-
kalmazott jogtól – az esetek többségében azonos módon, megegyezéssel végzõd-
tek.190 Az eljárás szokásos módja szerint az áldozat rokonai az illetékes hatóság
elõtt bevádolták a tett elkövetõjét. A vád valóságának beigazolódása azonban
nem feltétlenül vonta maga után a legsúlyosabb büntetést. A középkori jog
ugyanis nem ismerte sem a közvád, sem a közvádló fogalmát, a pereket nemcsak
a „hivatalos” bíróságok elõtt lehetett lefolytatni, hanem a per minden szakaszá-
ban lehetõség nyílt a felek közti egyezségre. Gyilkosságok esetében az egyezség
legegyszerûbb és legõsibb módja a vérdíj kifizetése volt, emellett azonban az ál-
dozat hozzátartozói egyéb feltételeket is szabhattak.191

187 Amíg a hatalmaskodás esetén az elkövetõ saját felfogása szerint jogos indokkal – ex justa causa –,
általában valamilyen õt ért sérelem viszonzásaként alkalmazott erõszakot, a latrocinaliter, azaz
rabló módjára elkövetett gyilkosságot a középkor is bûncselekménynek tekintette. A gonoszte-
võk kategorizálására, a hatalmaskodás és a latorság közti határvonalakra elsõsorban lásd Tringli
István: Jagelló-kori levelesítõ jegyzék Zalából. Levéltári Közlemények, 69 (1998) 1–2. 3–31.
188 Werbõczy István Hármaskönyve. Magyar Törvénytár. Bp., 1897. 78., 304. Lásd az I. 15., illetve a
II. 42. címet.
189 Király: Pozsony joga 267–275., 292–293., 314–316. Das Ofner Stadtrecht. Eine Deutschsprachige
Rechtssamlung des 15. Jahrhunderts aus Ungarn. Hrsg. von Karl Mollay (= Mollay: Ofner Stadt-
recht). Bp., 1959. (Lásd a 259., 260., 266., 267. számú címeket), magyar fordítása, a jogkönyv rész-
letes ismertetésével, értékelésével: Buda város jogkönyve. Szegedi Középkortörténeti Könyvtár
17. Közreadja: Blazovich László–Schmidt József. Szeged, 2001., legrészletesebb feldolgozása: Davori
Relkoviå Néda: Buda város jogkönyve (Ofner Stadtrecht). Bp., 1905. 211–233.
190 1366-ban Selmecbányán egy férfit kivégeztek emberölésért. A felsõ-magyarországi városok életé-
rõl tanulmányt író Demkó Kálmán a következõképpen kommentálta az esetet: „Az általam talált
15 emberölési és gyilkossági eset közt ez az egyedüli, melyet ottan halállal büntettek a XIV-ik és
XV-ik században.” Demkó Kálmán: A felsõ-magyarországi városok életérõl a XV–XVII. században.
Bp., 1890. 146–147. 1515-ben országos botrány kerekedett abból, hogy az Eperjesen több napon át
– vélhetõleg ittas állapotban – garázdálkodó András brassói deákot a város gyorsított eljárással
békesértésért halálra ítélte és kivégeztette. Iványi Béla: András brassai deák lefejeztetése Eperje-
sen 1515-ben. In: Dolgozatok Békefi Remig egyetemi tanári mûködésének emlékére. Bp., 1912.
163–170.
191 Zsoldos Attila: Vérdíj. In: KMTL 725.

55
 Magyarországon nem alakult ki a vezeklõ zarándoklatoknak olyan, a bûnök
teljes körére kiterjedõ rendszere, mint amilyen például a németalföldi városok-
ban létezett. Akárcsak Közép-Európa más területein, az ismert magyarországi
esetekben is a legsúlyosabb bûnt, gyilkosságot kellett ilyen módon jóvátenni.
A 14–15. századból Magyarországon több mint negyven olyan esetrõl maradt
fenn valamilyen írott forrás, ahol a gyilkos köteles volt vezeklõ zarándoklatra
menni. A legkorábbi ilyen adat 1300-ban, a legkésõbbi 1503-ban kelt, s mivel for-
rásaink Pozsonytól Zágrábig, a Szepességtõl Erdélyig az ország legkülönbözõbb
pontjain keletkeztek, a gyilkosokra kiszabott vezeklõ zarándoklatot nyugodtan
tekinthetjük az egész országban ismert szokásnak. Elsõ ismert vezeklõ zarándo-
kunk, az 1300. október 31-én kelt oklevélben szereplõ Benedek a feleségét ölte
meg. A Benedek és apósa között a boldogkõi várnagy elõtt létrejött megegyezés
értelmében a szerencsétlen véget ért asszonyt a gyilkos férjnek kellett eltemetnie.
Két részletben – a következõ hamvazószerdán, illetve Szent Mihály-napkor – két
márkát tartozott fizetni, ennek teljesítésérõl kezesek (fideiussores) gondoskodtak.
Végül pedig a következõ év pünkösdjén Aachenba, az azt követõ év februárjá-
ban, hetvened vasárnapon pedig Rómába kellett zarándokolnia.192
A szakirodalomban leggyakrabban annak a magyarországi vezeklõ zarán-
doknak az esete szerepel, akinek a szepességi Arnold ispán és Kakas mester – va-
lamint családjuk – közti háborúskodás következtében kellett útra kelnie.193 1307.
március 29-én István, a szászok ispánja, a szepesi esküdtek és az összes bírók
elõtt Arnold comes és fiai az egyik részrõl, Kakas mester és testvérei a másik
részrõl a köztük Arnold fia Thydricus megölése és más ügyek miatt fennálló vi-
szályt fogott bírák (arbitri) közbenjárásával simították el. A fogott bírák Kakast és
testvéreit elégtétel adására kötelezték: a jóvátétel napján Kakas száz személlyel

192 DL 60149. Kiadása: HO VII. 300. – a kiadott szövegben „ad limina beate virginis agrie” szerepel,
véleményem szerint azonban a szövegben olvasható „Ags” rövidítés Aquisgranumnak olvasan-
dó. Noha zarándokadatot nem tartalmaz, összehasonlításképpen feltétlen a fenti eset mellé kí-
vánkozik az Anjou-kori Ars Notariában olvasható, feleséggyilkosságot követõ hasonló megegye-
zés szövege. Hanvai János comes egyházi bíróság elõtt, ugyancsak fogott bírák közbenjárásával
egyezett meg vejével, aki háromévi házasság után megölte és a nemzetség szégyenére nem meg-
felelõ helyen temette el asszonyát. A megállapodás szerint a gyilkos férj tettéért, valamint a néhai
Hanvai lány hitbére és jegyajándéka fejében hatalmas összeget, három részletben összesen száz
márkát tartozott fizetni: 32 márkát Szent Mihály oktáváján, 32 márkát a következõ év vízkereszt-
jén, a hátralévõ 36 márkányi összeget pedig hamvazószerdán, az egri káptalan elõtt kellett átad-
nia. Az elsõ fizetési határnapon felesége exhumált tetemét a hanvai plébániatemplom temetõjé-
bõl nagy tisztességgel és illõ kísérettel az egri minorita kolostorba kellett átvinnie. Az Ars
Notaria néven ismert formulárium eredetijét jelenleg Bécsben, két részre szakítva, az Öster-
reichische Nationalbibliothek kézirattárában õrzik: Cod. 4276. (DF 286316.), illetve Cod. 3452.
(DF 286315.). Kiadása, részben rossz szerkezettel: Kovachich: Formulae I. 111–114., a 174. és 175.
számú ügy. A formuláriumot részletesen ismerteti, eredeti szerkezete rekonstruálásával Bónis
György: Uzsai János Ars Notariája (Bónis: Uzsai). Filológiai Közlöny, 1961/3–4. 229–260.
193 DL 1703. Kiadása a nevek rossz olvasatával: Wagner III. 251–252., új kiadása az olvasati hibák ki-
javításával: RDES I. 213–214., kivonata több pontatlansággal: AOkl. II. 138. Az esetet említi pél-
dául Dercsényi 71. (a gyilkos nevét hibásan írva, a forrásból pontatlanul mazsolázva), Bálint I. 39.,
Pásztor 125., Bálint–Barna az ügyet három helyen – mindig más munka alapján – háromféle-
képpen említi: hol „István szepesi grófot”, hol „Berzeviczy Kabos mestert” küldték vezeklõ za-
rándoklatra, a harmadik esetben egyszerûen a „már említett szepességi ember” szerepel – Bá-
lint–Barna: 31., 33. és 38.

56
tartozott megjelenni, akik közül õ, testvérei és rokonai, együtt épp tizenheten alá-
zatosan átadták Arnoldnak és fiainak a vérdíjat. A gyilkosságot vélhetõleg az a
Hermannus Bank követte el, akinek negyedmagával elõbb Rómába, onnan Bari-
ba kellett zarándokolnia – innen Rómába visszaérkezve két társa hazatérhetett,
neki azonban immár egy társsal folytatnia kellett útját Compostelába, majd
Aachenba, csak ezután indulhatott haza. Thydricus haláláért Kakasnak és család-
jának kétszáz márkát kellett volna fizetni, ebbõl azonban a fogott bírák kérésére
Arnold ispánék százat elengedtek, további ötven márkát pedig a zarándokút
költségeire lehetett fordítani. A két család közti békekötés feltételei azonban még
itt sem értek véget: Thydricus lelki üdvéért Kakas mester hat kolostort tartozott
alapítani, és négyezer misét kellett mondatnia – az ítéletnek köszönhette alapítá-
sát például a lehnici karthauzi kolostor.194 Szepességi a következõ, 1321. évi ve-
zeklõadatunk is. A szepesi káptalan elõtt, az eddigi eseteknél megismert módon
fogott bírák közvetítésével egyezett meg Tamás szepesi várnagy két familiárisa,
Nagy János és Fodor János az általuk megölt Zombor ispán özvegyével és család-
jával.195 A megegyezés ára esetükben nyolc márka volt, valamint két, külön-kü-
lön teljesítendõ zarándoklat: Zombor ispán lelke békéjének biztosításáért Fodor
Jánosnak Aachenba, Nagy Jánosnak Rómába kellett elzarándokolnia.
Szövegeink közül kettõt a már említett Anjou-kori Ars Notaria õrzött meg.
A formulárium összeállítója, Uzsai János egri olvasókanonok, a század közepén
készített munkájában jól használható formulákat gyûjtött össze, elsõsorban mû-
ködése környékérõl, az egri egyházmegye területérõl. Az a tény tehát, hogy a kö-
tetben két vezeklõ zarándoklatra kötelezõ megállapodás is helyet kapott, egyér-
telmûen arra utal, hogy ezek az egyezséglevél-formulák a 14. században többször
is használatban lehettek.196 Az elsõ ügy egy rablógyilkosság következményeit
taglalja. A megye hatósága elõtt a felperes párbajra hívta ki az alperest, mivel az
megölte és kirabolta úton levõ fivérét.197 A felek már teljes fegyverzetben föl is
álltak a bajvívásra, amikor a fogott bírák közbelépésére mégis inkább megegyez-
tek. Ennek értelmében az alperesnek három határnapon huszonöt márka vérdíjat
kellett fizetnie – ezek elmaradása esetén hatalombajban való elbukásban marasz-
talták volna el.198 Az utolsó fizetési napon a gyilkosnak ötvenedmagával – akik-
nek nemeseknek kellett lenniük –, megoldott övvel, mezítláb, bottal a kézben,

194 Dedek Crescens Lajos: A karthausiak Magyarországon. I. Bp., 1889. 99.

195 DF 263048.
196 Bónis: Uzsai 229–260., illetve uõ: Az Ars Notaria mint retorikai és jogi tankönyv. Filológiai Köz-
löny, 1963/3–4. 373–388. A formuláskönyvek magyarországi szerepérõl, használatáról elsõsor-
ban lásd Bónis György: Magyi János formuláskönyve és a gyakorlati jogtanítás. In: Jubileumi ta-
nulmányok. A pécsi egyetem történetébõl. Pécs, 1967. 225–258.
197 DF 286316. f. 108., Kovachich: Formulae I. 13., 15–16, illetve az ügynek vizsgált témánkhoz érdemi
adatot már nem nyújtó folytatásával, 17–25. szám.
198 „...in subcubitu duelli facti potentialis convinceretur.” A baj, azaz a duellum a 14. században be-
vett módja volt a perek eldöntésének. A bajvívásban alulmaradt fél végleg elvesztette a pert, az
ítélet szerint örök hallgatást – perpetuum silentium – vártak tõle. A 14–15. században azonban az
is bevett szokás volt, hogy szerzõdéskötéskor, fogott bírák ítélkezésénél a vesztes felet az elõírt
feltételek be nem tartása esetén – ténylegesen lefolytatott párbaj nélkül is – hatalombajban való
elbukásban marasztalták el. Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és a
vegyes-házi királyok alatt. Bp., 1899. 259–276., Pesty Frigyes: A perdöntõ bajvívások története Ma-
gyarországon. Pest, 1867.

57
alázatosan a felperes házához kellett mennie, és tõle bûne bocsánatát kérni. A fo-
gott bírák által közvetített megbékéléshez az alperesnek még további két elõírást
kellett teljesítenie: az utolsó határnapon börtönbe kellett vonulnia, végül a követ-
kezõ, jubileumi szentévben bûne megváltásáért és a meggyilkolt lelki üdvéért
Rómába kellett zarándokolnia.199 A formuláriumban olvasható másik esetben két
nemes követett el lator módjára gyilkosságot. A hiteleshely elõtt kötött béke felté-
teleként a vérdíj az elõzõhöz hasonló módon történõ megfizetése mellett itt is za-
rándoklat és ünnepélyes megkövetés szerepelt. A zarándoklatot a két tettesnek
külön-külön kellett elvégeznie – egyiküket Aachenba, másikukat Rómába küld-
ték –, ezt megelõzõen azonban a németek szokása szerint, azaz a megölt személy
sírjánál annak szüleit és rokonait kellett megkövetnie.200
További forrásaink – két kivétellel – különbözõ városok hatósága elõtti meg-
egyezéseket foglaltak írásba, amelyeknek a szövegét az esetek többségében a
város ügyeit rögzítõ városkönyvek õrizték meg számunkra.201 A legkorábbi és
a legtöbb ilyen városi zarándokadat – összesen huszonhárom – Selmecbánya
1364–1426 között vezetett kötetében maradt fenn. Az elsõ adat 1365-ös dátum
alatt szerepel. A mindössze háromsoros, rövid szöveg azt az információt rögzí-
tette, hogy egy bizonyos Arnoldért, akinek Rómába kellett zarándokolnia, ketten
kezeskedtek, Wentzlab dilnai mészáros és Kegler Pál.202 A bejegyzések többsége
sajnos meglehetõsen szûkszavú, részletesebb leírásra csak néhány esetben buk-
kanhatunk.203 1372-ben például a név szerint felsorolt, tucatnál is több kezes arra
vállalt garanciát, hogy egy Mostel nevû polgár elzarándokol Szent Jakabhoz, há-
rom utat teljesít Rómába és hármat Aachenba, ötszáz halotti misét fizet, és négy
monostor konfraternitását támogatja. Az elsõ utat Mostelnak a következõ nagy-
böjt idején kellett elvégeznie. Ugyan a szöveg nem tesz említést semmiféle bûn-

199 „...in termino autem ipsius ultime solutionis annotatus E filius F quinquagesimo se nobilibus sibi
similibus resolutis cingulis et discalceatis pedibus omnes baculos in manibus suis cum humi-
litatione retinentes ad domum ipsius C filii D accedere et eidem tamquam rei supplicare ac illa
die in domo aliquali loco carceris deputato tam diu, donec idem C filius D his omnibus peractis,
et perfectis in anno gratie, seu iubileo iam proximo affuturo pro expiatione suorum debitorum et
pro refrigerio anime dicti interfecti cum ceteris peregrinis in Romam se transferre debebit”.
200 DF 286315. f. 15. Kovachich: Formulae I. 60–61. 100. szám. „unus ipsorum post festum Pen-
thecostes tunc proximo affuturo in Aquis granum et alter ipsorum ad limina beatorum Petri et
Pauli apostolorum in Romam tam pro refrigerio anime dicti interfecti, quam etiam pro redemp-
tione animarum suarum et pro impetratione beneficii absolutionis super dicto homicidio cum
ceteris peregrinis proficisci tenentur. Ita tamen quod tempore egressionis iuxta consuetudinem
Theutunicorum ad tumulum pretaxati mortui accedere, et ibi a parentibus et proximis sepedicti
mortui accepta licentia et aperire debentur ad loca supradicta.”
201 A budai jogkönyv a városkönyv vezetésére, õrzésére a következõ elõírásokat tartalmazza: a vá-
roskönyvbe csak a városi jegyzõ írhatott, õ is csak a bíró tudtával és beleegyezésével. A bírósági
ügyekrõl elõbb egy külön kötetbe készített feljegyzéseket, ezeket a per befejezésekor másolhatta
be a városkönyvbe. Az így vezetett kötetet ugyanolyan hitelesnek tekintették, mint a város pe-
csétjével ellátott okleveleket. Mollay: Ofner Stadtrecht. 54., 55.
202 „Wentzlab carnifex de Dilnis et Paul Kegler fideiusserunt pro Arnoldo eo quod idem debet
versus Romam peregrinari” – DF 235721., a továbbiakban selmeci városkönyv (= SVK), f. 10.
203 A városkönyvben olvasható valamennyi vezeklõadatot részletesen ismertetem: Csukovits Enikõ:
Bûn és bûnhõdés. Vezeklõ zarándoklatok a középkori Magyarországon. Századok, 136 (2002) 2.
303–326. Itt csak az érdekesebb, részletesebb városkönyvi bejegyzésekre térek ki. Az esetek leg-
fontosabb adatait lásd a függelékben közölt 3. sz. mellékletben!

58
tényrõl, a halotti misék miatt biztosak lehetünk abban, hogy valamilyen, Mostel
által elkövetett súlyos tett lehetett a bûnbánati cselekménysor kiváltó oka. Az
elõírt zarándokutak elvégzéséért egyébként a kezesek is komoly felelõsséget vál-
laltak – amennyiben ugyanis Mostel nem teljesítette az elsõ, compostelai utat, õk
maguk tartoztak azt megtenni. Ha pedig a többi zarándoklatot is elmulasztotta, a
kezesség egyben anyagi – igaz, zálogjoggal terhelt – felelõsséget is jelentett.204
A kötetben két oldallal korábban, egy valószínûleg 1373-ban kelt bejegyzésben
Mostel ügyéhez kísértetiesen hasonló végzést olvashatunk.205 Péter mészáros az
általa elkövetett gyilkosságért ugyancsak Európa három legjelentõsebb kegyhe-
lyére, Compostelába, Rómába és Aachenba tartozott egy-egy úttal. A bejegyzés
szövege szerint az elsõ utat mindenképpen neki kellett elvégeznie, a másik két út
teljesítésérõl már a kezesek is gondoskodhattak. Akárcsak egy évvel korábban
Mostel, a gyilkos Péter mészáros is a zarándoklatokon felül ötszáz misét fizetett,
valamint négy kolostorban testvérületet. Ez utóbbi kitétel feltehetõleg mindkét
bûnös esetében azt jelentette, hogy be kellett lépniük négy kolostor imaközössé-
gébe vagy társulatába.206
1395–1396-ban ismét egy hosszabb tudósítás következik: Stephel Meyr és
társai összesen két római és két aacheni útra vállaltak kezességet – a négy pereg-
rinációt Henzel Scheytelnek kellett teljesítenie a megölt Hanus Weyroth lelkéért.
A többi selmeci esettõl eltérõen itt a homagium összegérõl is rendelkeztek. Wey-
roth özvegyének tizennyolc aranyforintnyi vérdíj járt – ebbõl hatot húsvétkor, a
többit Szent Jakab apostol napján, vagyis július 25-én kellett kifizetni. Az
asszonynak járó összeg kielégítésérõl a zarándoklatokhoz hasonlóan kezesek
gondoskodtak.207
Selmecbányához hasonlóan, de jóval kisebb számban találunk vezeklõ za-
rándokokat a közeli Besztercebánya 14. század végi kötetében is – itt az
1386–1399 közötti években vezetett könyv lapjain hét témánkba vágó bejegyzést
olvashatunk.208 Molner Mihálynak és fráterének, Kysser Péternek például a hi-
ganybányában megölt Péter lelke megváltásáért kellett Aachenba zarándokolnia.

204 „...fideiosserunt [...] pro peregrinatione versus Sanctum Jacobum et pro tribus in Romam et
tribus peregrinationibus in Aquis Granum et pro quingentis missis defunctorum et in quatuor
monasteriis confraternitatem. Primam peregrinationem ipse met Mostel debet perficere in
quadragesima proxime instanti, quod si per eum non fieret, tunc supra dicti fideiussores debent
ipsi met hoc suplere insuper cetere peregrinationes, si qua negligeretur tunc semper primaria
esset in perditione in super omnia bona et hereditates supra dictorum fideiussorum sunt et stant
in pignore quousque hec omnia prelibata perficiantur” – SVK f. 72.
205 „Petrus carnifex receptus est ad gratias pro excessibus que fecit in uno homicidio item primo
debet facere unum iter versus Sanctum Jacobum cum suo proprio corpore. Item versus Romam
in itinero sunt fideiussores [...] Item versus Achis Granum fideiussores sunt...” – SVK f. 70.
206 A „fraternitatem in quatuor claustrum” kitétel értelmezéséhez lásd Szovák Kornél: Meritorum
apud Dominicum fructus cumulatorum. (Megjegyzések a 14. századi fõúri vallásossághoz.)
(= Szovák: Fõúri vallásosság.) In: R. Várkonyi Ágnes emlékkönyv születésének 70. évfordulója
ünnepére. Szerk.: Tusor Péter. Bp., 1998. 79–87.
207 „...itinerationes quatuor predictas facere debet Henzel Scheytel pro anima interempti dicti Hanus
Weyroth. Item discreti viri Haynczman Salczer ... sunt fideiussores pro xviii fl. auri quorum sex
dare debet ad festum pasche et reliquos ad festum Sancti Jacobi apostoli honeste domine relicte
Weyrothm” – SVK f. 50.
208 Fejérpataky 76–99.

59
A gyilkosságot Petrus Kysser követte el, õt ugyanis tettéért a város könyvébõl is
kitörölték.209 A pozsonyi Protocollum Actionaléba került bûnügyek között érdekes
módon már jóval kevesebb, mindössze két olyan eset szerepel, ahol a gyilkosság
következménye egy-egy peregrináció lett. Mindkét ügyben 1413-ban hozott dön-
tést a város hatósága. Az elsõ pozsonyi bûnösre súlyosbított halálbüntetés – ke-
rékbetörés – várt volna, mivel áldozatát éjfélkor, saját szobájában szúrta le, a vá-
rosi bíróság azonban többek kérésére kegyelmet adott. A gyilkos Gengleinnek
mindenekelõtt egy éven belül Rómába és Aachenba kellett zarándokolnia. A
peregrináción felül ki kellett fizetnie a sírhely árát és gondoskodni az áldozat túl-
világi boldogulásának elõsegítéséhez szükséges imákról: annak a plébániának,
ahol az áldozatot eltemették, gyertyát kellett adnia, valamint harminc misét ren-
delnie.210 Amennyiben Genglein az elõírt feltételeket esetleg nem tartotta be,
olyan büntetés jutott osztályrészéül, mintha nem történt volna megegyezés – va-
gyis ez esetben végrehajtották volna az eredetileg kiszabott halálbüntetést. Az
elõírások betartásáról kezesek is gondoskodtak – ha Genglein bármelyik feltételt
megszegte, azt õk tartoztak helyette teljesíteni. Az ügyben január 19-én kelt meg-
állapodás elõírásainak teljesítését vélhetõleg már megkezdte a kerékbetörés fe-
nyegetõ rémétõl megszabadult Genglein, amikor az év végén, december 18-án
egy gyilkossági ügyben ismét hasonló határozatot hozott a város tanácsa. Nickl
von Sumberket Steffel Rudel pozsonyi polgár és nõvére állította a város bírósága
elé, mivel anyjukat egy késsel megölte. A bíróság ez esetben is kegyelmet adott.
A vétkesnek Miklós-naptól számítva egy éven belül Rómába kellett zarándokol-
nia – az út elvégzésérõl ez esetben is kezesek gondoskodtak.211
Meggyilkolt személy lelke megváltásáért Zágrábban három följegyzett eset-
ben kellett zarándoklatot tenni, azonban a város hatósága nem csupán a gyilkost
kötelezhette az út elvégzésére. Az 1416-ban gyilkosság áldozatául esett Drugas
Benedek lelkéért például felesége és örököse, Ilona volt köteles Rómába zarándo-
kolni vagy egy alkalmas embert oda elküldeni.212 A véletlenül megölt Kralewci
Gergelyért gyilkosa, Péter fia Gergely gréchegyi polgár tartozott elvégezni az en-
gesztelõ peregrinációt. 1434. november 23-án a gyilkos és az áldozat fivérei a vá-
ros hatósága elõtt többek közvetítésével kötöttek megegyezést. A felek közti béke
elsõ feltétele a római zarándokút volt, amelyet Péter fia Gergelynek a következõ
évben, negyvened vasárnapon – március 6-án – kellett megkezdeni. A megegye-
zés a római útra is több elõírást tartalmazott: Gergelynek Rómában elõször is
menedéklevelet kellett kérnie zarándokútja elvégzésérõl. A vezeklés pontos telje-
sítésén felül azt is elvárták tõle, hogy az Örök Városban miseruhákat vásároljon

209 „...Petrus Kysser est deletus de libro civitatis pro mortalitio quod perpetravit in laboratorem in
mercurio” – Fejérpataky 85.
210 DF 286772. 71–72. Szövegét kiadta: Király 274–275., Ziegler 90. kivonata: ZsO IV. 75.
211 DF 286772. 78., Ziegler 97., kivonata: ZsO IV. 1419.
212 „Item jurati judicarunt factum possessionarum condam Benedicti Drugas, quia ipse Benedictus
interemptus et intestatus fore decessus videbatur, pro eo ex privilegiata huius civitatis libertate
totales ipsius Benedicti possessiones in prefate civitatis territorio existentes, tamquam intestati,
Elene consorti sue uti primo heredi statuentes commiserunt, ipsaque Elena unum idoneum
hominem, vel sola in persona, pro anima ipsius Benedicti Romam destinare tenebitur” – Mon.
civ. Zagr. VI. 34.

60
annak az egyháznak, ahol áldozatát eltemették.213 Harmadik zágrábi esetünk azt
igazolja, hogy a város tanácsa akkor is ragaszkodott az engesztelõ zarándoklat
teljesítéséhez, ha idõközben a gyilkos is jobblétre szenderült. 1438-ban meghalt
az a Tamás literátus, aki az általa meggyilkolt Lanczmanychnak nevezett Tamás
lelkéért római zarándokúttal tartozott. A város döntése értelmében Tamás deák
helyett adósa, Domonkos volt kénytelen útnak indulni. Az indoklás szerint a ve-
zeklõ utat részben Tamás deák lelke könnyítéséért, fõként azonban azért kellett
végrehajtani, hogy ily módon a város közössége is megtisztuljon a bûntõl.214
A három gyilkossági eset mellett Zágráb könyveiben – Magyarországon egyedül-
álló módon – még arra is találunk példát, hogy valakit gyilkosság elkövetése nél-
kül, egyéb vétkei sokasága miatt külföldi zarándoklatra ítéltek. A visszaesõ bû-
nösnek számító Kelemen molnár a bíró és a polgárok könyörületébõl egy évig
köteles volt a város szolgálatában állni. Ez az év egyúttal próbaidõnek is számí-
tott: amennyiben ugyanis ebben az idõszakban újra elkövetett volna valamit, már
ítélet nélkül büntették meg, az egy év leteltével azután Rómába kellett zarándo-
kolnia.215
A városi adatok sorát két soproni példa zárja – mindkettõrõl külön, a bûnös
nevében kiállított oklevél készült. Az 1455-ben megölt Drescher Péter rokonsága
megbocsátott a gyilkosnak, a büntetés elengedése fejében azonban komoly és
költséges vezekléssort állítottak össze. A tettes, a Sércrõl származó Phaff Egyed
az oklevélben nyolc kezessel együtt vállalta, hogy a gyilkosság színhelyén kõke-
resztet állíttat, vezekel a soproni templomokban, harmincharmad-magával felke-
resi áldozata sírját, amikor is valamennyien negyed font viaszt és három dénárt
visznek magukkal engesztelésül, egy éven belül elzarándokol Rómába és
Aachenba, végül Drescher Tamásnak, a megölt Péter rokonának száz font viaszt
ad a Krisztus-teste céh számára.216 A másik soproni gyilkosság több mint négy

213 „...prefatus Gregorius filius ipsius Petri secundusmet pro anima predicti Gregorii interfecti in
prima dominica Quadragesime proxime affuture ventura, Romam peregreproficisci et ibidem
Rome talem literam expeditoriam obtinere et ab inde pro huius rei certitudine et veritate circa
fratres predictos ipsius interfecti Gregorii eandem literam reportare super eo, quod ipse Grego-
rius pro anima dicti Gregorii interfecti Romam peregreprofectus fuit, ac ibidem similiter Rome
idem Gregorius filius dicti Petri habeat indumenta sacerdotalia comparare, et de ipsa Roma
eadem indumenta sacerdotalia secum domum reportare ac pro anima prefati interfecti ad illam
ecclesiam introdare debeat ubi ipse Gregorius interfectus est sepultus seu tumulatus” – Mon. civ.
Zagr. VI. 213–214.
214 „...quam tamen peregrinationem facere debuerat prout in presenti nostro katherno fuit con-
signatum, ideoque tota communitas pari, unanimi et concordi voluntate Dominicum dictum
Costes pro debito totali, quo adhuc ipse Dominicus ipsi magistro Thome literato in emptione
cuiusdam vinee teneatur, pro anima dicti Lanczmanych pro alleviatione anime dicti Thome Isan
et pro expurgatione katherni nostri in romanam curiam decrevit profecturum” – Mon. civ. Zagr.
VI. 294.
215 „Quidam Clemens molendinator prius fuit detentus pro quodam furticinio, tamen gratia moti id
relaxarunt, tandem etiam idem Clemens fuit detentus etiam pro quodam scelere, cui etiam do-
minus judex cum aliis civibus gratia moti misericordiam eidem fecerunt, qui non immerito tanta
pietate obligavit se unum annum esse servitorem civitatis ita, quod si de cetero fecerit vel autem
saltem fecerit, eundem ubicumque comprehendere poterunt, absque omni judicio eundem puniri
deberunt; elapso autem anno assumpsit Romam intrare” – Mon. civ. Zagr. VIII. 142.
216 „...ich an derselben stat, [...] machen sol lassenn ain stayneins krëwcz. Auch sol ich vmb die
kirichen hie zu Odennburg püessen vnd auff das grab gen mit zwainvnddreyssigk personen,

61
évtizeddel késõbb, 1497-ben történt. A gresteni Velpämer Ákos éjszaka orvul le-
szúrta Pläsweter Mátyás soproni lakost. Közbenjáróinak köszönhetõen õ is meg-
menekült a rá váró halálbüntetéstõl, a rokonok azonban elõírták, hogy vezekelve,
három égõ gyertyával a kezében, hét–tíz társsal – vagy amennyivel tud – járuljon
áldozata sírjához, s a hely szokása szerint kérjen bocsánatot a rokonoktól. Ezt kö-
vetõen zarándokoljon el Rómába, ott gyónja meg vétkét, végezze el a kiszabott
penitenciát, és errõl hozzon írásos igazolást.217 Érdekes, hogy miközben az An-
jou-kori Ars Notaria bejegyzései arra utalnak, hogy a vezeklõ zarándoklatok szo-
kását nem csak a városi bíróságok alkalmazták, a 15. századból eddig csupán két
olyan adat került elõ, amelyet nem valamelyik civitas hatósága elõtt jegyeztek le.
A kolozsmonostori konvent elõtt egyezett meg 1446 szeptemberében a megölt
Gyulai Ambrus rokonsága a tettessel, Várfalui János fia Györggyel. Az egyezség
értelmében György a karácsonytól számított egy éven belül köteles volt Rómába
zarándokolni.218 Az 1420. március 28-án, ugyancsak a kolozsmonostori konvent
tanúbizonysága elõtt nyélbe ütött másik megegyezés az egyetlen olyan ismert
eset, ahol a megölt személy lelki üdvének biztosítása érdekében belföldi kegyhe-
lyet kellett felkeresni.219 A Szucsági család belsõ viszályának eshetett áldozatul az
a Mátyás nevû fiatalember, akinek halála miatt a rokonság fogott bírák közbejöt-
tével kötött békét. A megegyezés szerint az áldozat lelke üdvéért a felek egy-egy
alkalmas embert küldenek „ad limina sacratissimi sanguinis Christi ad Batham”, va-
gyis a bátai híres Szent Vér ereklyéhez.
A több mint negyven ügy alapján nyugodtan leszögezhetjük, hogy a vezeklõ
zarándoklatokhoz kapcsolódó szokások többségét széles körben ismerték és al-
kalmazták. A zarándoklat alapvetõ feltétele volt, hogy a felek megegyezésre jus-
sanak. A megegyezést általában a megölt személy szûkebb rokonságának tagjai
kötötték magával a vétkes személlyel. A békét fogott bírák közvetítették, a meg-
békélés feltételeként elõírt kötelezettségek teljesítésérõl gyakran kezesek gondos-
kodtak. A kezességet vállaló személyek súlyos terhet vettek a vállukra –
amennyiben ugyanis a feltételek közül az alperes valamit nem teljesített, köteles-
ségük volt õt helyettesíteni, akár a vérdíj megfizetésérõl, akár Európa legtávolab-
bi kegyhelyeire elõírt peregrinációról volt szó. A megegyezést az a hatóság fog-
lalta írásba, amelyiknek színe elõtt a szemben álló felek egyezségre jutottak.
Városoknál az a szokás is dívott, hogy a bûnösöket tettükért kitörölték a város
könyvébõl. Általában elõírták a zarándokút elvégzésének határidejét is – egyes

yede mit aynem virdung wachs vnd drein phenningen. Darnach sol ich ausrichten ain Romfart
vnd ain Achfart, das sol alles geschehen inner jarsfrist...” – Házi I/4. 73–75. Az ügyet említi uõ:
Sopron egyháztörténete. 314.
217 „...ich selbs drey prynnund khercznliecht tragund auff sein grab geen soll nach ördnung der
gewönhait daselbs vnd der frewnndtschafft mit vleis abbiten mir durch Gottes willen züüer-
geben, darnach soll ich vnd wil personlich mit allem meinem vermugen vnd hilff frumber lewt
ausrichten ain römfart, daselbs mich meiner sünd vnd des vbls erklagen vnd den verschiden
menschen büessen vnd ware kündtschafft sölher ausrichtung widerumb den bemelten herren
vnd frewnndtschafft bringen...” – Házi I/6. 150–151., Házi: Sopron egyháztörténete. 314.
218 DL 36391. p. 21. Kivonatát közli Kolozsm. jk. I. 589.
219 DL 28175. (ZsO VII. 1562.)

62
esetekben még az útra kelés pontos napját is megszabták.220 Úti célként az esetek
többségében két város, Aachen és Róma szerepelt. Róma elsõsége a vezeklõk kö-
rében is vitathatatlan: az ismert 44 esetbõl 38 alkalommal jelölték ki úti célként,
míg Aachen 24 bûnügy zarándoklatra kötelezett tettesei számára szerepelt elõírt
célpontként. A két zarándokhely közti különbséget az az adat is jelzi, hogy míg
Aachen önállóan – vagyis Róma nélkül – csak négy bûnügyben szerepelt, Rómát
17 esetben tüntették fel egyedüli úti célként. A kontinens legtávolabbi vidékén
fekvõ Compostelát három gyilkosnak kellett meglátogatnia: 1307-ben a szepesi
Hermanus Banknak, az 1370-es évek elején pedig két selmecbányai elkövetõnek,
Mostelnak és Péter mészárosnak. A dél-itáliai Barit csupán Hermannus Bank ke-
reste fel. Magyarországi célpontra eddig mindössze egyetlen adat bukkant fel,
amely elsõsorban épp létezése miatt jelentõs. Báta feltûnése a vezeklõcélpontok
között ugyanis arra utal, hogy ilyen célra valószínûleg máskor is igénybe vettek
hazai kegyhelyeket, vélhetõleg azonban csak a legjelentõsebb, országos hírû he-
lyek jöhettek szóba.221
Forrásaink néhány esetben olyan részletesek, hogy leírásuk alapján akár
filmre is lehetne vinni a gyilkos által teljesített vezeklõ cselekedetek sorát. Egyes
esetekben neki kellett fizetnie a sírt, illetve gondoskodnia kellett a temetésrõl. A
zarándoklat mellett az áldozat rokonai gyakran azt is elvárták tõle, hogy miseala-
pítványokkal, vallásos társulatok támogatásával vagy épp az istentiszteletekhez
szükséges gyertyák illetve viasz biztosításával is gondoskodjon áldozata lelki
üdvérõl. Az elõírt cselekménysor leglátványosabb részének mindenképpen az
ünnepélyes megkövetés számított: ilyenkor a tettes sokadmagával, általában a
vezeklõkre jellemzõ viseletben, ingben, mezítláb, megoldott övvel vonult az ál-
dozat családja elé, hogy vétkéért bocsánatot kérjen. A vérdíjat, a homagiumot –
vagy annak egy részletét – is ekkor szokták átadni.
Forrásaink száma, a kibocsátók köre egyértelmûen bizonyítja, hogy a vezek-
lõ zarándoklat valóban országszerte elterjedt szokásnak számított, adataink tüze-
tesebb vizsgálatával azonban megállapítható, hogy alkalmazása egyes helyeken,
közösségekben gyakoribb lehetett. Noha pontos statisztikával sajnos soha nem
fogunk rendelkezni, azt nyugodtan leszögezhetjük, hogy a városok bírói gyakor-
latában rendszeresen alkalmazott büntetésnek számított – a 3. sz. mellékletben
rögzített 44 eset többségében, összesen 37 alkalommal a tettest valamelyik város
hatósága elõtt kötelezték vezeklõ zarándoklat megtételére. Elisabeth Thoemmes
az aacheni magyar zarándokokat vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a
vezeklõ zarándoklat szokása a német telepesek közvetítésével jutott el Magyaror-
szágra.222 Megállapítása helyessége mellett több körülmény szól: elsõ eseteink a
Szepességben – részben a szászok között, részben feltehetõleg az õ közvetítésük-

220 Például a feleséggyikos Benedeknek a következõ pünkösdkor, majd az azt követõ évben hetve-
ned vasárnapon kellett útra kelnie (DL 60149.), a pozsonyi városkönyvben szereplõ Nickl
von Sumberknak Miklós-naptól számítva egy éven belül (DF 286772. f. 78.), az erdélyi Várfalui
Györgynek karácsonytól számított egy éven belül kellett elvégeznie a zarándoklatot (Kolozsm.
jk. I. 589.).
221 A bátai kegyhely történetére elsõsorban Kónyi Mária: A bátai apátság Szent Vér ereklyéje. Reg-
num. Egyháztörténeti évkönyv. Bp., 1937. 119–140.
222 Thoemmes: 33–35.

63
kel – bukkantak fel, a késõbbi esetek pedig jórészt a városok német anyanyelvû
polgársága körében fordultak elõ. Állítását igazolja az Ars Notariában olvasható
egyik egyezségformula is, ahol iuxta consuetudinem Theutunicorum kellett megkö-
vetni a rokonokat. A vezeklõ zarándoklatok közös német gyökereire utal az a
tény is, hogy az e tárgyban kelt feljegyzések Lübecktõl Lvovig, Toru¤tól Klagen-
furtig a megszólalásig hasonló szokásokról számolnak be.223
Noha az ismertetett ügyek között olyan is akadt, ahol nemeseket köteleztek
zarándokútra, a gyilkosság bûnétõl való megszabadulásnak ezt a módját elsõsor-
ban a városi polgárság körében alkalmazták. A nemesség esetében úgy tûnik,
jobban elkülönült egymástól a földi és a túlvilági büntetés elkerülésének útja. A
nemes, ha fõbenjáró bûnt követett el, lelki üdvének biztosításáról természetesen
igyekezett kegyes cselekedetekkel gondoskodni. Anyagi lehetõségei, családi ha-
gyományai, bûnének súlya vagy éppen egyénisége határozta meg, hogy milyen
megoldást választott: építhetett templomot, kolostort, állíthatott oltárt, indulha-
tott zarándokútra – a becsületén esett foltot azonban csak a vérével moshatta le
magáról. A magyar nemesi mentalitás egyik sarokkövének számított, hogy a ne-
messég alapvetõen katonai érdemeken alapul – az elsõként Kézai Simon által
kifejtett politikai teória szerint a nemesség, a Hunnorum nobilitas azért testesítheti
meg a natiót, a nemzetet, mert engedelmeskedve az annak nevében történt hadba
hívásnak, virtusával rászolgált a névre.224 Ennek a felfogásnak tökéletesen megfe-
lelt az a számos példával igazolható szokásjog, hogy a világi büntetést hadi szol-
gálattal lehetett megváltani. 1365-ben Nagy Lajos király kegyelmet adott a Sop-
ron megyei Ebergõci Andrásnak és Jánosnak, akiket a megyében tartott nádori
közgyûlésen – elõttünk ismeretlen bûnükért – levelesítettek. A királyi kegyelmet
a bulgáriai Vidin falai alatt Himfi Benedek frissen kinevezett vidini kapitány esz-
közölte ki, a hadjárat során végzett szolgálataikért.225 Hasonlóképpen katonai
szolgálattal mentesült a levelesítés következményei alól 1409-ben Szirmai
György hevesi, 1410-ben Bruchekmali János sárosi vagy 1412-ben Szalánci Jakab
és László abaúji nemes: Szirmainak hat személlyel négy hónapig Szerbiában,
Bruchekmalinak egy konkrétan meg nem nevezett expedícióban, a Szalánci fivé-
reknek a velencei hadjáratban kellett saját költségükön részt venniük.226 Elõszere-
tettel alkalmazta az eljárást Zsigmond király azokkal szemben, akik részt vettek
az 1403. évi felkelésben. A hûtlenség vétkéért rájuk kimondott fej- és jószágvesz-
tés végrehajtásának elkerülése érdekében nemesek százai hadakozhattak saját
költségükön a király valamelyik hadjáratában. A több évvel korábban elkövetett

223 Zaremska: 112–116. A könyv függelékében a szepességi Görgeiek és Berzeviciek megállapodása

mellett két hasonló lengyel megegyezés szövege is olvasható. Uo. 226–229.
224 Szûcs Jenõ: Társadalomelmélet, politikai teória és történetszemlélet Kézai Simon Gesta Hunga-
rorumában. I–II. Századok, 107 (1973) 569–643., 823–878. Az elmélet lényege a Tripartitumba is
bekerült: I/3. De exordio nostrae nobilitatis..., I/4. Quod vera nobilitas per exercitia militaria et
caetera virtutes acquiratur.
225 „...pro fidelibus servitiis magistri Stephani filii Benedicti de Syra ac eorundem Andree et Johan-
nis famulorum suorum tempore presentis nostri exercitus in obtentione dicte civitatis nostre
Bodoniensis, subiugatione regni nostri Bulgarie [...] exhibitis per ipsos et impensis, a labe et nota
proscriptionis [...] liberavimus et expiavimus” – DL 5397., kiadása: Sopron vm. I. 358.
226 DL 67409. (ZsO II. 6834.), CDH X/5. 64. (ZsO II. 7288.), DL 90860. (ZsO III. 2106.).

64
hûtlenségért még 1409–1410-ben is születtek ilyen értelmû királyi kegyelemleve-
lek: ekkor kötelezték például egyaránt egy-egy hadjáratban való részvételre Csi-
cseri Pétert és fiát, Bálintot, a szatmári Petenyeháziakat vagy a beregi Kerepeci
Gergelyt.227 Ablonci György gömöri nemesnek az 1409. év Kisasszony napján
kellett otthonról elindulnia, hogy vagy a királyt, vagy Ozorai Pipo temesi ispánt
felkeresve, szolgálatba lépjen.228 A legmegterhelõbb büntetést Mátyás király
szabta ki az 1481-ben levelesített Zrínyi Péterre és fiára, Pálra: az ország védelme
érdekében a saját költségükön negyed évig száz lovassal tartoztak katonai szol-
gálattal.229 A büntetésnek ezzel a módjával tulajdonképpen mindenki jól járt: az
uralkodó úgy gyakorolhatta kegyelmezési jogát, hogy mellette jelentõs létszámú
ingyen haderõhöz jutott, a katonáskodásra kötelezett vétkes pedig a nemesség
õsi szokásainak megfelelõ módon, emelt fõvel szerezhette vissza becsületét, és –
leszámítva a katonai költségeket – javait is megõrizhette.

3. Politikai zarándoklat

A középkori uralkodók ritkán hagyták el békés szándékkal országuk vagy orszá-

gaik területét, a határátlépés az esetek többségében valamilyen katonai akció kez-
detét jelentette. Ezért is számított kiemelkedõ jelentõségû eseménynek, ha egy-
egy király vagy fejedelem rangjának megfelelõ kísérettel nagyobb zarándokútra
indult. Ilyen utakra nem került túl gyakran sor, ugyanis Európa szinte vala-
mennyi dinasztiájának volt „hivatalos” hazai védõszentje – az adott uralkodóház
tagjai elsõsorban az õ ereklyéit, sírját keresték fel. A német császárok szemében a
háromkirályok ereklyéi számítottak a birodalom szimbólumának: 1164-ben, ami-
kor Barbarossa Frigyes elfoglalta Milánót, kancellárja, a kölni érsek, a megszer-
zett ereklyéket székvárosába vitette, s a kor talán legjelentõsebb mûvészével,
Verduni Miklóssal készíttetett számukra díszes ereklyetartót.230 A kölni érsek ál-
tal Aachenban megkoronázott német királyok a háromkirályok utódának tekin-
tették magukat, s a spirituális kapcsolat hangsúlyozásaképpen koronázásuk után
felkeresték Kölnben az ereklyéket. A védõszent személye sokszor a dinasztiához,
nem az országhoz kötõdött, így egy-egy új uralkodóház hatalomra kerülése
maga után vonhatta új oltalmazó szent felbukkanását. Franciaországban a Mero-
vingok Szent Márton, a Capetingek Szent Dénes oltalma alá helyezték magukat,

227 DL 31371. (ZsO II. 7126.), DL 62215. (ZsO II. 7169.), DL 69749. (ZsO II. 7402.).
228 DL 9576. (ZsO II. 6924.).
229 „...pro defensione regni nostri infra quartale unius anni seu spatium trium mensium contra
quoscunque nostros et regni nostri emulos nobiscum aut capitaneis nostris cum centum equi-
tibus propriis ipsorum expensis prout nobis promiserunt militare et exercituare teneantur” (DL
34230.). Az ügy hátterére lásd Tringli István: Az 1481. évi szlavóniai közgyûlés. In: Tanulmányok
Borsa Iván tiszteletére. Szerk.: Csukovits Enikõ. Bp., 1998. 291–318.
230 Rhein und Maas. I. 314.; II. 159–163. Ornamenta ecclesiae. Kunst und Künstler der Romanik in
Köln. Katalog zur Ausstellung des Schnütgen-Museums in der Josef – Haubrich – Kunsthalle.
Hrsg. von Anton Legner. I–III. Köln. II. 216–224.

65
a Valois-dinasztia pedig Szent Mihályban találta meg uralma legfõbb támaszát.231
Magyarország királyai számára a „magyar háromkirályok” – Szent István, Imre
és László – kerültek a dinasztikus szentkultusz középpontjába. Jelentõségük ér-
dekes módon nem csökkent, hanem talán még nõtt is, miután kihalt a „szent ki-
rályok nemzetsége”, az Árpád-ház. Az Árpádokkal csak leányágon rokon An-
jou-dinasztia ugyanis épp kultuszuk erõteljes ápolásával igyekezett bizonyítani a
dinasztiához fûzõdõ kapcsolatát, s példájukat az õket követõ uralkodóházak is
követték.232 István és Imre fehérvári, illetve László nagyváradi sírja egyaránt az
ország legjelentõsebb kegyhelyei közé számított, szerepük azonban lényeges
pontokon eltért egymástól. Fehérvár elsõsorban a királyok koronázóvárosa volt,
s a 12. századtól kezdve állandósuló szokás alapján egyben az uralkodók temet-
kezõhelye.233 Várad „hivatalos” funkcióval nem rendelkezett az ország és kirá-
lyai életében – igaz, falai között néhány koronás személy is végsõ nyugalomra ta-
lált –, vonzása, kultikus kisugárzása ennek ellenére, úgy tûnik, nagyobb volt,
mint Fehérvárnak.234 A 13. századtól források bizonyítják, hogy a magyar kirá-
lyok koronázásuk után – ha tehették – felkeresték Szent László sírját. A váradi
utazás nem volt kötelezõ – legalábbis nem ismerünk olyan adatot, ami erre utal-
na –, de bevett szokásnak számított. Az elsõ uralkodó, aki koronázása után Szent
László sírjához járult, a nevét viselõ IV. László volt, s példáját követte a halála
után trónra lépõ III. András is.235 A háromszor koronázott I. Károly esetében
nincs ugyan adatunk a koronázáshoz kapcsolódó nagyváradi látogatásra, a vá-
roshoz és székesegyházához fûzõdõ szoros kötõdését azonban jelzi, hogy itt te-
mettette el harmadik feleségét, Luxemburgi Beatrixot.236 Fia, az 1342 júliusában
trónra lépõ I. Lajos egy hónappal a fehérvári koronázási szertartás után már Vá-
radon volt,237 s 1387-ben Zsigmondnak csak azért tartott közel fél évébe, hogy el-
jusson Fehérvárról Váradra, mert közben egy a Horvátiak elleni hadjáratot is
kénytelen volt programba iktatni.238 Szent László IV. László szavai szerint a ma-

231 Sigal 41.

232 A kérdés teljes körû elemzésére lásd Klaniczay Gábor: Az uralkodók szentsége a középkorban.
Magyar dinasztikus szentkultuszok és európai modellek (= Klaniczay: Az uralkodók szentsége).
Balassi Kiadó, Bp., 2000.
233 A Fehérváron koronázott, illetve eltemetett személyek legteljesebb felsorolása: Engel Pál: Temet-
kezések a középkori székesfehérvári bazilikában. Századok, 121 (1987) 613–636.
234 Történetére elsõsorban Bunyitay Vince: A váradi püspökség története. I–III. Nagyvárad, 1883–
1884., valamint a források ismertetésével és kivonatos közlésével Balogh Jolán: Varadinum. Várad
vára. I–II. Mûvészettörténeti füzetek, 13/1–2. Bp., 1982.
235 IV. László „cum summa devotione et singulari affectione accedentes personaliter ad ecclesiam
Varadiensem primum post adepta regni nostri gubernacula et assumptum regium diadema” lá-
togatta meg (RA 2700., CDH V/2. 333.). III. András Váradon generalis congregatiót is tartott: „in
congregatione nostra generali, quam Varadini unacum nobilibus illarum partium post corona-
tionem nostram habuimus” (RA 3683., HO VI. 360.).
236 Stat. Var. XXXIX.: a Szent Vince-oltár „fuit dedicatum per regem Karolum ad honorem sancti
Lodovici pro remedio anime domine Beatricis consortis sue, que ibidem sepulta extitit”.
237 „Cum nos post discessum charissimi patris nostri favente divina clementia ad solium regiminis
Hungarici adepta nostra coronatione fuissemus sublimati, ad visitandum sepulchrum sanctissimi
regis Ladislai, a quo divinum auxilium summa cum fiducia quotidie postulamus, cum fidelibus
baronibus regni nostri decenti cum honore Varadinum accessimus” (DF 269372., AO IV. 292.).
238 Július 31-én például a Zágráb melletti táborban keltez: „in descensu nostro campestri prope
civitatem nostram Zagrabiensem” (DF 209837.).

66
gyar királyok õse volt ezen a földön, patrónusa az égben, két évszázaddal késõbb
Mátyás király pedig már az egész ország patrónusának nevezte.239 A királyi za-
rándoklatok célja Magyarországon elsõsorban Várad volt, a lovagkirály végsõ
nyughelye és egyben az ország egyik leglátogatottabb kegyhelye. Arra, hogy ma-
gyar uralkodó, illetve az uralkodóház valamelyik tagja külföldi zarándokhelyre
látogasson, csupán néhány esetben került sor. Az elsõ zarándokló Árpád-házi
herceg, Álmos szentföldi útjáról – magán a zarándoklás tényén kívül – szinte
semmit nem tudunk. Példája hosszú idõn át nem talált követõre a dinasztiában –
változást e téren csak a keresztes hadjáratok eredményeztek.

Magyar részvétel a keresztes hadjáratokban

„Jogi tekintetben a keresztes háború a zarándoklat közvetlen folytatása” – állapí-

totta meg Pierre André Sigal, s valóban, az elsõ kereszteseket éppúgy peregrinus-
nak nevezték, mint a fegyvertelenül, kegyes indokkal zarándoklókat.240 A zarán-
dok és a keresztes fogalom Magyarországon is használatos szinonimavoltára a
legjobb példa talán a 12–13. század fordulóján keletkezett László-legenda fenn-
maradt kétféle szövegváltozata arról, hogyan választották vezérükül a keresztes
had élén álló hercegek I. Lászlót:

duces Francorum, Lothoringorum et duces autem Francorum, Lothoringorum

Allemanorum idem peregrinationis iter et Alemanorum, qui cum exercitu do-
convoventes mini illuc profecturi erant241

A két fogalom azonosságából következik, hogy az Árpád-kori adatok között

lehet olyan is, amelyet egyszerû zarándokadatnak értelmezünk, noha a forrásban
említett személy keresztesként indult a Szentföldre – például Turul ispán –,242 ez
a probléma azonban szerencsére alig fordul elõ.
A keresztes hadjáratokban való magyar részvétel jól elkülöníthetõen három
szakaszra bontható.243 Az elsõ (1095–1099) és a második (1146–1149) hadjárat ide-
jén Magyarország inkább csak elszenvedõje az eseményeknek. Sem a hazai, sem
a külföldi forrásokban nincs nyoma annak, hogy magyarok is harcoltak volna a
keresztesek soraiban. Azok a tényezõk, amelyek miatt a clermont-i felhívás Nyu-
gat-Európában hatalmas tömegeket tudott mozgósítani, a még kiépülõben lévõ

239 „...ad devotionem, quam ad gloriosam virginem dominam nostram et ad beatum regem Ladis-
laum sanctissimum, progenitorem nostrum in terris, et patronum in coelis habemus”. (RA 2700.),
Mátyás 1478. február 17-én „ob honorem et reverentiam sanctissimi regis Ladislai, specialis huius
regni nostri patroni” ad ki oklevelet. Bunyitay II. 293–294.
240 Sigal 13.
241 SRH II. 521.
242 RA 320., 554., 586., 1694.
243 A keresztes háborúk és Magyarország viszonyára vonatkozó irodalmat és forrásokat kimerítõ
részletességgel ismerteti Borosy András: A keresztes háborúk és Magyarország. I–II. Hadtörténel-
mi Közlemények, 109 (1996) 1: 3–41., 2: 11–52. A magyar részvételben bekövetkezõ változásokra
és azok körülményeire: James Ross Sweeney: Magyarország és a keresztes hadjáratok a 12–13. szá-
zadban. Századok, 118 (1984) 114–124.

67
magyar államban nem vagy alig jelentkeztek. Nincstelen Valter, Péter remete
vagy Gottschalk pap az országon áthaladó, fosztogató seregei pedig nem igazán
tették vonzóvá a kereszteseszmét. Ugyancsak szinte ellenségként vonult át Ma-
gyarországon – a második hadjárat alkalmával – III. Konrád német uralkodó
hada, VII. Lajos francia király iránt pedig a francia sereggel magyar földre lépõ
Borisz trónkövetelõ miatt hûlt ki a magyar király barátsága.244 Magyar katonák
kiállítására elõször a harmadik hadjárat idején (1187–1197) került sor. III. Béla
gazdagon megvendégelte és megajándékozta a serege élén magyar földre lépõ
Barbarossa Frigyest, és – Lübecki Arnold krónikája szerint – kétezer katonát kül-
dött vele a Szentföldre. A magyar kontingens azonban mégsem vett részt a had-
járatban, a német–bizánci viszony megromlása miatt ugyanis Béla hamarosan
visszarendelte seregét. A gyõri püspök, Csák nembeli Ugrin, és hat magyar
comes hazatért, voltak azonban olyanok, akik nem engedelmeskedtek a királyi
parancsnak, és folytatták útjukat. Köztük volt három magyar ispán, egyiküket
comes Nicolaus de Hungariaként név szerint is említik a források Akkon ostromá-
nál.245 A legmagasabb szintû magyar részvételre az ötödik keresztes hadjáratig
kellett várni, annak ellenére, hogy a harmadik hadjárat idején III. Béla, a negye-
dik alatt pedig fia, Imre tett fogadalmat – Bélát azonban hamarosan bekövetkezõ
halála, Imrét pedig testvérével, Andrással vívott küzdelme gátolta meg fogadal-
ma teljesítésében. A hadjáratnak ekkor is volt elõkelõ magyar résztvevõje, bizo-
nyos comes Moncia de Hungaria – feltehetõleg az a Móg nádor, aki még III. Bélával
együtt vette fel a keresztet.246
II. András 1217 tavaszán szállt tengerre, hogy beváltsa apjától örökölt
keresztesfogadalmát. Serege vélhetõleg messze elmaradhatott az egyes források-
ban emlegetett tízezer fõs létszámtól, és – az utazás körülményeibõl, a hadi tevé-
kenységükbõl kiindulva – alig lehetett több egy-két ezer fõnél.247 András serege –
amelyhez idõközben a ciprusi király és hada is csatlakozott – októberben ért
Akkonba. A hadjárat nagyra törõ tervekkel indult, de a keresztes hadak lendüle-
tébõl végül csupán néhány nem túl jelentõs összecsapásra futotta: eredménytelen
ostromot folytattak a Tábor-hegy ellen, egy kisebb seregtesttel nagy veszteséggel
járó hadjáratot vezettek a Jordán forrásvidékére.248 A keresztes hadjáratban tanú-
sított érdemekért bizonyára sokan részesültek valamilyen királyi kiváltságban,
ezek közül azonban egy sem maradt ránk – az egyetlen ilyen tartalmú oklevél, a
Szentföldön egy bölényvadászat (!) során a királyt megmentõ mellétei Tibold
adománylevele durva hamisítvány.249 A hadjáratban részt vevõ elõkelõk közül
azoknak ismerjük a nevét, akik jelen voltak a johannitáknak szánt adományai
írásba foglalásánál: Péter gyõri és Tamás egri püspök, Uros pannonhalmi apát,
Csák nembeli Ugrin királyi kancellár, Dénes tárnokmester, Kán nembeli László
lovászmester, Csák nembeli Demeter asztalnokmester, Atyusz országbíró fia,

244 Mo. tört. I/2. 944–947., 1196–1197.

245 Sweeney 117–118.
246 Sweeney 119–122.
247 Veszprémy László: II. András magyar király kereszteseinek létszáma. Hadtörténeti Közlemények,
107 (1994) 113–116.
248 Többek között Pauler II. 65–68.
249 RA 432.

68
Lõrinc pohárnokmester, Szák nembeli Barc fia Miklós, Rátót nembeli Leusták fia
Gyula, valamint Mojs, Smaragd és Hontpázmány nembeli Tamás fia Sebes ispá-
nok.250 Az imponáló névsorban szereplõ bárók a következõ években is jelentõs
szerepet játszottak II. András udvarában: hármukból – Dénes, Mojs és Barc fia
Miklós – nádor lett, Leusták fia Gyulából vajda és udvarispán. A szentföldi had-
járat során Dénes tárnokmester vezette az egyes megmozdulásokat, de a sereg-
ben nem õ volt az egyetlen, aki rászolgált a vitézi hírnévre. Elég itt most csak két
egyházi személyt kiemelni, aki katonai képességeit a több mint két évtizeddel ké-
sõbb bekövetkezõ tatárjárás idején is kamatoztatta: a monostorát sikerrel megvé-
dõ Uros pannonhalmi apátot, valamint az életét a muhi csatában szerzett sebesü-
lése következtében elvesztõ Ugrin – 1217-ben még kancellár – kalocsai érseket.251

Az Anjouk zarándokútjai

A Szent István óta bevett hagyománynak megfelelõen komoly egyházalapító te-

vékenységet folytató magyarországi uralkodóházak közül is kiemelkedik az An-
jouk ez irányban végzett munkássága. Tevékenységük a mélyen átélt kegyesség
és kiválóan alkalmazott politikai propaganda harmonikus ötvözetének tekinthe-
tõ: templom- és kolostoralapításaik, a különbözõ egyházaknak nyújtott adomá-
nyaik, egyes szenteknek az udvarból szorgalmazott-támogatott kultusza egy-
aránt elsõsorban azt a célt szolgálták, hogy a Magyarországon gyökértelen
dinasztia és az ország kapcsolatát minden lehetséges fórumon hangsúlyozzák és
minél több szállal erõsítsék.252 Ebbe a sorba illeszkedtek Erzsébet királyné és fia,
Nagy Lajos külföldi zarándoklatai is. Biztos információval három nagyobb za-
rándokútról rendelkezünk: Erzsébet római és aacheni útjáról, valamint Lajosnak
a jubileumi szentévben tett római peregrinációjáról, nem lehetetlen azonban,
hogy ennél többször is sor került királyi zarándokútra. Lehetséges, hogy Lajos
személyesen is felkereste az általa alapított aacheni és mariazelli kápolnákat, e
két út megtételérõl azonban nem rendelkezünk bizonyítékkal. Érvekkel jelenleg
inkább azt a feltételezést lehet alátámasztani, hogy Nagy Lajos egyik alapítását
sem látogatta meg: nehéz elképzelni, hogy az a Küküllei János, aki részletesen
beszámolt mind Erzsébet, mind Lajos római útjáról, és aki krónikájában tudósí-
tott az aacheni és zelli alapításról, ugyanitt ne tett volna említést Lajos esetleges
jelenlétérõl. Nem igazolják a stájerországi és fõleg a távoli Rajna-vidékre tett uta-

250 RA 329., azonosításukhoz Pauler II. 59.

251 Életükre lásd Koszta László: Ugrin, Csóka Gáspár: Uros. In: KMTL 696., 701.
252 Elsõsorban lásd Marosi Ernõ: A 14. századi Magyarország udvari mûvészete és Közép-Európa (=
Marosi: Udvari mûvészet). In: Mûvészet I. Lajos király korában 1342–1383. Katalógus 51–77. Uõ
további irodalom feltüntetésével in: Mo.-i mûvészet 85–98., 220–230. Az Anjouk mecénási tevé-
kenységérõl számos tanulmányt publikált Ewa ¿niezy¤ska-Stolot, aki azonban, úgy tûnik, igye-
kezett túlhangsúlyozni a lengyel származású Erzsébet anyakirályné szerepét. Elsõsorban lásd
Ewa ¿niezy¤ska-Stolot: Tanulmányok Lokietek Erzsébet királyné mûpártolása körébõl. (Ötvöstár-
gyak.) Mûvészettörténeti Értesítõ, 1981/4. 233–251., valamint uõ: Tanulmányok Lokietek Erzsé-
bet királyné mûpártolása körébõl. (Liturgikus textíliák és paramentumok.) Ars Hungarica,
1979/1. 23–31.

69
zást a Lajos nevében kelt oklevelek sem: noha a király itineráriumában számos
fehér folt található, egy több hónapos német utazást már nehéz lenne bárhova is
beilleszteni, az ismert keltezési helyek között pedig nem található olyan helynév,
amely bármelyik zarándokhely útvonalába illeszkedne.253
Az elsõ nagyszabású utazás Erzsébet királyné nevéhez kapcsolódik: Erzsé-
bet anyakirályné 1343-ban azért vállalkozott a fárasztó és veszélyes utazásra,
hogy biztosítsa kisebbik fia, András herceg nápolyi trónöröklését. Mint köztu-
dott, Bölcs Róbert nápolyi uralkodó végrendeletében az ország egyedüli örökösé-
vé unokáját, Johannát jelölte ki. Andrásnak, aki a jól hangzó, de ez esetben keve-
set érõ Calabria hercege címet viselte, a magyar udvar várakozásaival szemben
csupán a királynõ férje szerepkör jutott. Erzsébet személyes megjelenésével és a
magával vitt hatalmas mennyiségû pénzzel, illetve értéktárgyakkal kívánta elérni
a helyzet megváltoztatását. Ebbe az elképzelésbe illeszkedett római zarándokútja
is, amely elsõsorban a Nápolyi Királyság hûbérurának, az Avignonban székelõ
VI. Kelemen pápának a meggyõzését szolgálta. A királyné „díszes háznéppel és
az úrasszonyok, nemes leányok, bárók, lovagok és kísérõi sokaságával”, két ve-
lencei gályával érkezett meg Apuliába. Június 8-án vonult be Nápolyba, ahonnan
szeptemberben indult Rómába, azt az idõt töltve az Örök Városban, amíg a pápá-
hoz küldött követei visszatértek Avignonból. Küküllei János szerint – aki valószí-
nûleg a kíséret tagjaként szemtanúja és résztvevõje volt az eseményeknek – Sába
királynõjeként vonult végig Itálián, akinek megérkezése még Rómában is jelentõs
eseménynek számított: „a Tiberis egyik partján ama híres Colonnák, a másik par-
ton meg ama Orsinik fogadták a királynét a legnagyobb tisztelettel. A többi nép
pedig, a polgárok apraja-nagyja, az asszonyok és a leányok arra futottak, amerre
a királyné elvonult, és hangos szóval kiáltozták: Éljen Magyarország királynéja!”
„...Amikor aztán Szent Péter apostol szentegyházának ajtaja elé ért a királyné, az
egész pápai udvar fogadta, körmenetben vonulva eléje, nagy pompával és tiszte-
letadással. Végül a királyné Szent Péter apostol oltárán és ereklyéi fölött elhe-
lyezte felajánlásként ünnepélyes ajándékait: kelyheket, papi díszruhákat és forin-
tokat királynõi fenségéhez illõen. Még számos monostort, templomot és szent
helyet meglátogatott, és mindezeket bõséges ajándékokkal és kegyes adományai-
val tisztelte meg. Kétszer is megengedték, hogy Krisztus képmását, vagyis Vero-
nika kendõjét, felmenvén a lépcsõn, közelebbrõl is megnézze: áhítatosan oda-
járulván, a legnagyobb tiszteletadással és alázattal imádkozott elõtte.”254 A
királyné által a Szent Péter-székesegyháznak adományozott munera in calicibus,
ornamentis insignibus részletes felsorolását a San Pietro 1361. évi leltára tartalmaz-
za – ajándékai közül elsõsorban azt az oltárterítõt érdemes kiemelni, amely a ma-
gyarországi Anjou-ház szentjeit kívánta Rómában is népszerûsíteni: a leírás sze-

253 A Nagy Lajos zelli alapításának forrásait áttekintõ Szamosi József szerint a magyar király a leg-
könnyebben akkor kereshette fel a zelli kápolnát, amikor legkisebb leányát, Hedviget eljegyezte
III. Lipót osztrák herceg fiával, Vilmossal. Szamosi 222.
254 Chronica Hungarorum 163. Az idézett magyar fordítás Horváth János munkája. Legújabb ma-
gyar nyelvû kiadása Kristó Gyula fordításában jelent meg: Küküllei János: Lajos király krónikája.
Milleniumi magyar történelem. Osiris Kiadó, Bp., 2000. Kristó itt a „totum collegium Romanum”
kifejezést „az egész római bíborosi testület”-nek fordítja, mivel ekkor Avignonban volt a pápa
székhelye.

70
rint a selyem-dossale közepére Szûz Máriát hímezték, mellette jobbra Szent Pál,
Szent István, Szent Imre és Toulouse-i Szent Lajos látható, balra pedig Szent
Péter társaságában Szent László, Szent Erzsébet és az ugyancsak szentnek neve-
zett Margit került.255 Erzsébet római látogatása Szent Ferenc oktáváján ért véget,
a királyné ezután visszautazott Nápolyba, majd anélkül, hogy itáliai utazásával
érdemi eredményt tudott volna elérni, a híres Szent Miklós-kegyhely, Bari érinté-
sével Manfredoniában hajóra szállt, és hazatért Magyarországra.256
Nagy Lajos 1350. évi római zarándokútjára valószínûleg nem került volna
sor, ha anyja hét évvel korábbi útja elérte volna a kívánt eredményt. Miután
azonban a királyné hazatérése után, 1345 szeptemberében András herceget meg-
gyilkolták, 1347 novemberében Lajos személyesen indult Nápolyba, hogy meg-
büntesse a férjgyilkosnak tekintett Johanna királynõt, és egyben megszerezze a
nápolyi trónt. Római zarándokútja második nápolyi hadjáratának volt a záró ese-
ménye: a hadjárat során két alkalommal is életveszélyes sebet szerzõ király 1350
szeptemberében másodszor hagyta el a másodszor is megszerzett Nápolyt, hogy
zarándokként a szentévet ünneplõ Rómába menjen. Zarándokútjáról korának két
krónikása, Küküllei János (K) és a Névtelen Minorita (NM) egyaránt tudósított.
Küküllei ezúttal kevésbé tûnik jól értesültnek, mint Erzsébet útja idején, a királyt
például szerinte Róma határában az a Cola di Rienzo fogadta tribunus minõségé-
ben, aki a valóságban ekkor IV. Károly foglya volt Csehországban.257 1350-ben a
jubileum miatt hatalmas tömegben érkeztek a zarándokok Rómába, köztük külö-
nösen nagy számban a németek és a magyarok, a Nápolyt elfoglaló magyar ki-
rály megjelenése azonban még ilyen körülmények közt is eseményszámba ment.
Lajos látogatása a két krónika alapján viszonylag pontosan rekonstruálható, s mi-
után az események menete szinte teljesen megegyezik Erzsébet zarándokútjának
forgatókönyvével, biztosak lehetünk abban, hogy a fejedelmi személyek római
fogadása többé-kevésbé egységes koreográfia szerint zajlott le. Akárcsak anyja, õ
is ünnepélyes fogadtatásban részesült: a város elõkelõi több mérföldnyire az ér-
kezõ király elé mentek (K, NM), „Éljen Magyarország királya!” – kiáltással kö-
szöntötték (NM). A kíséret külön erre az alkalomra egyforma díszruhát kapott
(K), a várost szõnyegekkel feldíszítették (K). Lajost, aki a pápák lateráni palotájá-
ban szállt meg (K), alkalmi kísérete a Szent Péter-székesegyházhoz vezette (NM),
ott az „ereklyékkel eléje járulva”, körmenettel fogadták (NM). A király a temp-
lomba belépve sorra járt minden oltárt (NM), s mind aznap, mind egész római
tartózkodása alatt mindennap a Szent Péter-székesegyházban hallgatott misét
(K), s mindennap megmutatták neki az „Úr arckendõjét”, az úgynevezett Veroni-

255 „Item unum aliud dossale pro dicto altari de syndone violato, ornatum de novem ymaginibus,
videlicet cum nostra domina in medio et a dextris eius sanctus Paulus, sanctus Stephanus Rex
Ungarie, sanctus Erricus dux Ungarie et sanctus Lodoycus, et a sinistris sanctus Petrus et sanctus
Ladislaus Rex Ungarie, sancta Helisabet filia regis Ungarie, et sancta Margarita filia regis Un-
garie, cum spicis aureis duplicatis inter ipsas imagines et in circuitu una vitis de auro in sindone
rubeo cum rosis aureis.” – A leltár magyar vonatkozású részeit közli Karácsonyi János: Nagy
Lajos anyja Rómában. Katholikus Szemle, 7 (1893) 50., illetve Marosi: Udvari mûvészet 71–72.
Értékeléséhez lásd Klaniczay: Az uralkodók szentsége 269–272.
256 A bari San Nicola magyar kincseire lásd Marosi: Udvari mûvészet 72., illetve 149. jegyzet.
257 Lásd Raoul Manselli Cola di Rienzóról készített szócikkét a LexMA III. kötetében.

71
ka-kendõt (K, NM). Hazaindulása elõtt négyezer forintot adott Szent Péter oltá-
rának (K), adományokban részesített több templomot és kolostort (NM), majd
október 25-én visszatért Magyarországra (NM).258
Egészen más jellegû, a korábbi kettõnél nagyobb szabású volt az a fejedelmi
zarándokút, amelyen Erzsébet királyné 1357-ben IV. Károly német-római csá-
szárral és annak harmadik feleségével, Schweidnitzi Annával vett részt. Utazásá-
ról Magyarországon nem maradt fenn leírás, az eseményrõl azonban több német
elbeszélõ forrás is beszámolt.259 Diessenhofeni Henrik konstanzi kanonok króni-
kája szerint IV. Károly a magyar király anyjával Aachenba és Kölnbe utazott.
A királyné hétszáz lovassal a mondott helyekre, valamint Szent Erzsébethez
Marburgba zarándokolt, a császár és felesége – utóbbit mint rokonát õ nevelte –
oda-vissza elkísérték.260 A második szerzõ, Rebdorfi Henrik arról tudósított,
hogy a magyar királyné hétszáz lovassal látogatást tett Aachenban Szûz Mária
egyházánál és Marburgban Szent Erzsébet monostorában.261 A Cronica Trebero-
rum Episcoporum Anonyma címet viselõ, kiadatlan krónikában olvasható, hogy a
magyar királyné nagy kísérettel Németországba jött, hogy Szent Erzsébet sírját
lássa. Károly császár Marburgba kísérte, ahol Szent Erzsébet koporsóját ünnepé-
lyes körmenetben körülvitték a városban. Innen a császár a királynéval
Aachenba ment, ahol a harmadik feleségét megkoronázták.262 A negyedik forrás,
a mainzi krónika azt jegyezte fel, hogy a császár a magyar királynéval 1357-ben
áldozócsütörtök körül zarándokúton járva Mainzban volt.263 Pór Antal a császár
által az út során kiállított oklevelek alapján a fejedelmi zarándokok útvonalát is
rekonstruálta: Erzsébet királyné április 6-án még Visegrádon volt, a következõ
napokban azonban biztosan útra kelt Csehországba. IV. Károly és a két királyné,

258 Chronica Hungarorum 174., M. Florianus: Chronicon Dubnicense. Quinque-ecclesiis, 1884. 159–
160. A Krisztus „igazi képmását” õrzõ Veronika-kendõ – vagy vera icona – a 13. században buk-
kant fel Rómában, akkor, amikor a 6. századtól ismert, a 10. század óta Konstantinápolyban õr-
zött „hiteles” példánynak nyoma veszett a város 1204-es kifosztása után. A római Veronika-ken-
dõt a Szent Péter-székesegyházban õrizték, pusztulása kísértetiesen emlékeztet az elsõ kendõ
sorsára: 1527-ben, a Sacco di Roma során a császár zsoldosai kótyavetyélték el Róma kocsmái-
ban. Belting 228–234.
259 Az utat ismerteti, a forrásokat összegyûjtötte Pór Antal: Erzsébet királyné aacheni zarándoklása
1357-ben. Századok, 1901, 1–14.; Károly zarándoklatára újabban Hans Peter Hilger: Der Weg nach
Aachen. In Ferdinand Seibt (Hrsg.): Kaiser Karl IV. Staatsmann und Mäzen. München, 1978.
260 „Karolus imperator... cum matre regis Ungarie reversus in regnum Alamannie, ivit in Aquis-
granum et in Coloniam, ipsam associando. Que causa peregrinationis cum DCC equitaturis
peregrinavit ad predicta loca et ad sanctam Elisabetham in Marchpurg, imperatore et impe-
ratrice, quam ipsa educaverat, quia consanguinea ipsius, eam eundo et redeundo concomitan-
tibus usque in Bohemiam” – Boehmer: Fontes IV. 108.
261 „Item regina Ungarie cum magna comitiva, videlicet septingentis equis limina beate virginis
visitas Aquisgrani, et monasterium sancte Elizabeth in Marburch.” – Boehmer: Fontes IV. 544.
262 „Anno domini MCCCLVIII regina Ungarie cum maximo comitatu venit in Almanniam videre
sepulchrum sancte Elisabeth, que quondam fuit filia regis Ungarie. Cui dominus Karolus occurrit
cum suo equitatu eamque gloriosissime suscepit et cum ipsa in Marborch [..] ubi capsam seu
tumbam cum corpore beate Elisabeth auro et argento lapidibusque preciosis contextam solem-
niter cum principibus et dominis ibi agregatis per civitatem portavit et magnum festum ibi
celebravit dominica die post Ascensionem Domini. Et inde cum ipsa regina Aquisgrani pervenit,
ubi uxorem suam terciam coronavit.” – Közli Pór 3.
263 Pór 3.

72
valamint hatalmas létszámú kíséretük május elsõ napjaiban hagyta el Prágát, és
Pilsen, Sulzbach (május 7–9.) érintésével, a ma turisták által sûrûn látogatott,
úgynevezett romantische Strassén haladva Heilsbronnt (május 12.) és Mergenthei-
met (május 14.) útba ejtve, Frankfurton át (május 17.) érkezett meg Marburgba.
Itt – mint arról egyik idézett forrásunk beszámolt – ünnepélyes körmeneten vet-
tek részt, a császár pedig kiváltságban részesítette a Szent Erzsébetrõl elnevezett
ispotályt, valamint a marburgi perjelt. Az utasok néhány nap múlva érkeztek
meg Mainzba, innen Kölnig a Rajnán hajózva tették meg az utat. Kölnben (május
26.) felkeresték a háromkirályoknak a német uralkodók által különleges becsben
tartott ereklyéit, majd a kölni érsek kíséretében vonultak be Aachenba, ahol pün-
kösd napján, május 28-án sor került a császár feleségének ünnepélyes koronázá-
sára.264 Egy királyné, aki uralkodóháza és országa képviseletében, hadseregnyi
kíséret élén utazott külföldi zarándokútra, természetesen nem mehetett üres kéz-
zel – akárcsak római útja alkalmából, ez esetben is jelentõs adományokban része-
sítette a felkeresett egyházakat. A fennmaradt székesegyházi leltár szerint kely-
het, paténát és miseruhákat ajándékozott a prágai Szent Vitus-székesegyháznak
éppúgy, mint a kölni dómnak,265 s noha sem tárgyi emlék, sem írott forrás nem
igazolja, Szent Erzsébet marburgi sírját ennél biztosan nagyobb adományokban
részesítette. A zarándokút legértékesebb emléke azonban minden bizonnyal a
szent királyok – István, Imre és László – tiszteletére emelt aacheni magyar kápol-
na lehetett: alapítását ugyan a hagyomány Nagy Lajos személyéhez köti, a kápol-
na létrehozásának gondolata azonban vagy Erzsébet útja alatt, vagy annak ered-
ményeként foganhatott meg. Az alapítás és az 1357. évi fejedelmi zarándoklat
kapcsolatát jelzi, hogy Erzsébet útitársa, IV. Károly néhány évvel késõbb, 1362-
ben ugyanott, az aacheni Münsterben a csehek szent királya, Szent Vencel tiszte-
letére alapított oltárt.266

Zsigmond római utazása

A magyar uralkodók közül a legnagyobb világutazónak IV. Károly császár fiát,

az 1387-ben magyar trónra jutott Luxemburgi Zsigmondot tekinthetjük. Zsig-
mond, aki nemcsak utazásaiban, hanem a koronagyûjtésben is fáradhatatlannak
bizonyult, német királlyá történt megválasztása után gyakran évekig volt Ma-
gyarországtól távol – hol német, hol cseh ügyek, hol a legfontosabb egyházi kér-
dések megoldása érdekében kelt útra.267 A számos külföldi út közül mind jelen-
tõségét tekintve, mind a megtett kilométerek száma alapján két „nagy utazás”

264 Pór 6–13.

265 Sittler, E.–Podlaha, A.: Soupis pamatek historickÿch a umëleckÿch v Království Øeském. Král
hlavní mësto Praha: Hradøany. II/1. Poklad Svatovitsky. Praha, 1903. XXVII–XLI., Clement, P.:
Der Dom zu Köln. Die Kunstdenkmaler der Rheinprovinz. VI/3. Düsseldorf, 1937. 324. A két lel-
tárt említi ¿niezy¤ska-Stolot: Ötvöstárgyak 242–244. Liturgikus textíliák 25.
266 Gotik in Böhmen. Hrsg. von Karl M. Swoboda. Prestel Verlag, München, 1969. 97.
267 Életére elsõsorban Mályusz Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon 1387–1437.
(Mályusz: Zsigmond) Bp., 1984, valamint Jörg K. Hoensch: Kaiser Sigismund. Herrscher an der
Schwelle zur Neuzeit 1368–1437 (= Hoensch: Sigismund). München, 1996.

73
emelkedett ki: 1412–19 között a konstanzi zsinat megszervezése, lebonyolítása,
az 1430–34-es években pedig a császárkoronázás és a bázeli zsinat ügye szólította
külföldre. Zsigmond e két körutazás alkalmával felkereste a magyarok által leg-
látogatottabb két külföldi zarándokhelyet is: 1414-ben Aachenban koronázták né-
met királlyá, 1433-ban pedig Rómában német-római császárrá. A két koronázás
közül mind az esemény jelentõsége, mind a történtekrõl fennmaradt források
mennyisége alapján vitathatatlanul a rómait illeti az elsõség. Az aacheni koroná-
zásra elsõsorban a konstanzi zsinat levezetése érdekében volt szükség,268 a római
szertartást azonban – közel nyolc évtizeddel apja koronázása után – életmûve be-
tetõzésének tekintette az ekkor már hatvanöt esztendõs uralkodó.
A Rómába vezetõ nagy utazás három évvel korábban, 1430 nyarán vette kez-
detét. Zsigmond útja Pozsonyból elõször a délnémet városokba, Regensburgba,
Nürnbergbe vezetett. A következõ év februárjában Nürnbergben birodalmi gyû-
lést tartott, a husziták elleni hadjárat megszervezésnek céljával, az összegyûlt se-
regek azonban augusztus 14-én Domaãlice mellett súlyos vereséget szenvedtek a
huszitáktól. Zsigmond szeptemberben indult Nürnbergbõl, és a Donauwörth–
Augsburg–Landsberg–Lindau–Feldkirch útvonalon, az õsz végi hónapokban át-
kelve az Alpokon, 1431 novemberének második felében ért az észak-itáliai Milá-
nóba, ahol november 25-én Itália királyává koronázták.269 December közepén
hagyta el a lombard székvárost, a Milánó és Róma közti hatszáz kilométeres út
megtétele azonban másfél évébe került. Piacenzában a nagy hideg miatt kiújult
köszvénye késztette néhány hónapos pihenésre, újabb két hónapot idõzött Pár-
mában, majd egyet Luccában. A Velencével fennálló konfliktus következtében
Sienában több mint kilenc hónapig vesztegelt. Csak 1433 áprilisának végén bú-
csúzott el a vendéglátásban alaposan megfáradt sienai Signoriától, hogy május
21-én Hadrianus sírja – azaz az Angyalvár – közelében végre átléphesse Róma
kapuját. A hosszan kígyózó menetet Zsigmond népes kísérete nyitotta meg, õket
a római és a környékbeli nemesek követték. Utánuk vonultak a különbözõ feje-
delmek követei, majd a zenészek után római nemesifjak és a városi hatóságok
tagjai. Mögöttük egy bíborba és aranyba öltözött ifjú haladt, aki ezüstpénzt szórt
a bámészkodók közé. Nyomában nagyszámú gyalogság, majd egyháziak fordul-
tak be a városkapun. Mögöttük lovagolt Zsigmond király – arany baldachin alatt,
hófehér lovon. A német-római birodalmi jelvényeket, a jogart, országalmát és
kardot közvetlenül elõtte vitték, a királyi korona a fején volt. A városkapunál a
szenátus és a lakosság nevében üdvözlõbeszéddel köszöntötték az uralkodót, a
Szent Péter-székesegyház kapuja elõtt pedig a pápa és a bíborosi kar fogadta. Az
ünnepélyes mise végeztével – akárcsak Erzsébet és Lajos – Zsigmond is részesült
abban a kiváltságban, hogy a Veronika-kendõt közelrõl láthassa.
A Zsigmond által olyannyira vágyott koronázásra tíz nappal késõbb, pün-
kösd napján került sor. A Szent Péter-templomba érkezõ Zsigmond az elõcsar-
nokban elõírásszerûen megcsókolta az õt fogadó pápa lábát, majd a bazilika ka-

268 Hoensch: Sigismund 188–189. A választófejedelmek kívánságára végrehajtott királykoronázásra –

hogy Zsigmond a zsinaton mint „advocatus et defensor militantis ecclesie” léphessen fel – lásd
ZsO IV. 2205., 2411.
269 A koronázásról kiállított közjegyzõ oklevél: DRTA X/1. 195–196.

74
pujában esküt tett az egyház védelmére. A hosszú szertartás csúcspontjaként a
bíborosok felkenték a szent olajjal, IV. Jenõ pápa a fejére helyezte a császári koro-
nát, majd kezébe adta az országalmát, jogart és kardot. A mise végeztével a bazi-
lika elõtt a pápa felszállt a rá várakozó öszvérre, amelyet néhány lépés távolságra
a frissen megkoronázott császár vezetett, majd lóra szállva visszakísérte a pápát
palotájába. Az ilyenkor szokásos lovaggá ütést az Angyalvár hídján, az esti lako-
mát a lateráni palotában tartották meg. A császárkoronázási ünnepségek május
31-én véget értek, Zsigmond azonban augusztus közepéig még Rómában idõzött,
hogy a pápával a bázeli zsinat kérdéseirõl tárgyaljon.270
Egykorú feljegyzés szerint Zsigmond öt- vagy hatszáz lovassal és nyolcszáz
gyalogossal érkezett az Örök Városba.271 A kíséretet elsõsorban a vele lévõ bárók
és famíliájuk, valamint udvari lovagjai és az õ famíliárisaik alkották – köztük a
legnagyobb számban képviselt magyarok mellett németeket, cseheket és olaszo-
kat is találhatunk. A kíséret összetételére különösen értékes egy sienai követ je-
lentése. 1432 júniusában Siena városa utasította Zsigmond mellett tartózkodó
megbízottját, nézzen pontosan utána, kik alkotják a kíséretet, milyen méltóságuk
van, hány lóval utaznak, hogy a városukba érkezve mindenkit illõ módon el tud-
janak majd látni. A követ, Giovanni da Massa, Luccából küldött tudósítást, mely-
ben felsorolta a legnagyobb méltóságok nevét és kíséretük létszámát. Eszerint a
legnépesebb kompániával – kilencven lovassal – Tallóci Matkó kevei ispán ren-
delkezett, Frangepán István dalmát–horvát bán negyven, Hédervári Lõrinc
lovászmester és Tamási László udvarmester harminc-harminc, Gatalóci Mátyás
kancellár huszonnégy lovassal utazott. A veronai Bruno és Bartolomeo della
Scala hetven, Schlick Gáspár birodalmi alkancellár negyven, a cseh nagyúr,
Riesenbergi János huszonnégy, a trienti püspök húsz lovassal követte Zsigmon-
dot.272 Egy Zsigmond által kieszközölt kiváltságnak köszönhetõen a királyi kísé-
ret magyar tagjait minden más középkori utazás résztvevõinél jobban ismerjük.
Az uralkodó ugyanis július 13-án azzal a kéréssel fordult az egyházfõhöz, hogy
magyar kísérõi részére díjfizetés nélkül állítsák ki a pápai bullákat. Az ingyenes
kérelmezés lehetõségével sokan éltek, így a kúriához beadott supplicatiókat, illet-
ve az azok alapján kiállított bullákat tartalmazó regesztasorozatok több mint
száznegyven olyan magyar nevét õrizték meg számunkra, akik Zsigmond kísére-
te tagjaként jutottak el Rómába.273 A kérvényekbõl kitûnik, hogy a sienai követ
által felsorolt országnagyok mellett jelentõsebb famíliával érkeztek Rómába a
Rozgonyiak (idõsebb Rozgonyi István temesi ispán, valamint unokatestvérei, a
pozsonyi ispáni címet viselõ ifjabb István és György), négyen a Marcali rokon-
ságból (Miklós vajda és Dénes bán fiai), valamint Csáki György székelyispán fia,
Ferenc. Báróként, azaz nobilis baro, nobilis baro et miles, illetve nobilis comes cím

270 Az események részletes leírását a fennmaradt források alapján közli Áldásy: Zsigmond koroná-
zása. A források felsorolása ugyanott 569. Az ordo coronationis kiadása: DRTA X/2. 823–829.
271 Zantfliet krónikája. Kiadása Martène, Edmundus–Durand, Ursinus: Veterum scriptorum et monu-
mentorum [...] Parisiis, 1724. V. 433.
272 DRTA X. 350–352.
273 Kiadásuk: Lukcsics II. 152–300. A kíséret összetételének, a tagok kapcsolatrendszerének, a supp-
licatiókból nyerhetõ vallás- és mentalitástörténeti információknak részletes elemzése Csukovits:
Nagy utazás.

75
alatt a magyar kíséret huszonhárom tagja adott be supplicatiót – a fent említette-
ken kívül például az 1415-ben kegyetlenül kivégzett Csupor Pál szlavón bán há-
rom fia – a kérvényezõk többsége azonban nemesként, nobilis, nobilis miles vagy
miles titulus alatt adta be supplicatióját. Közéjük tartozott a karrierje kezdetén
tartó Guti Ország Mihály éppúgy, mint a királyi konyhán évszázados hagyo-
mány szerint szolgálatot teljesítõ Szakácsiak – a Somogy megyei Szakácsiban élõ
nemesek. A több évig tartó közös utazás jó alkalmat biztosított a királynak a te-
hetséges munkatársak kiválasztására, s ennyi idõ alatt az útitársaknak is lehetõ-
ségük nyílt egymás kölcsönös megismerésére, ami a késõbbi együttmûködést
könnyítette meg. A római út fõleg három férfiú karrierjén lendített nagyot: a ki-
rály követeként minden eseménynél jelen lévõ lovászmester, Hédervári Lõrinc
1437-ben Zsigmondtól nádori kinevezést kapott, és késõbb ugyancsak a nádorsá-
gig vitte a Zsigmond alatt fõkincstartóvá elõlépõ fõkamarás, Guti Ország Mihály.
Az 1431–1433-ban szintén tehetséges követnek bizonyuló Tallóci Matkó és testvé-
rei néhány év alatt gyûjtött tisztségeit összeszámlálni is nehéz: 1437-ben három
bánság, öt fõpapi javadalom, közel félszáz vár és mindezzel együtt mérhetetlen
hatalom összpontosult a kezükben.274 A Zsigmond halálát követõ évek viharos
belpolitikai küzdelmeiben az egykori kíséret számos tagjával találkozunk: az
országnagyok között ott szerepeltek a Bánfiak, a Marcaliak, a Gersei Petõk, a
Rozgonyiak, Tamási László, Töttös László, Várdai Miklós és Csáki Ferenc.275
Zsigmond és kísérete nem zarándokként kereste fel Rómát, a városban eltöl-
tött több hónap azonban valamennyiük számára lehetõvé tette a hagyományos za-
rándokprogramok elvégzését is. Sorra látogathatták Róma nevezetes templomait,
tiszteletüket tehették a városban eltemetett híres szentek, elsõsorban persze Szent
Péter és Pál apostolok földi maradványai elõtt, pápai búcsúban részesülhettek, és
még ereklyéket is vásárolhattak. A kíséretbõl negyvenhatan kérvényezték, hogy
ereklyéket vihessenek haza. A legértékesebb relikviákkal minden bizonnyal Mar-
cali Dénes fia, György és István tértek vissza Magyarországra – Szilveszter pápa,
Bertalan apostol és Cyriacus mártír megvásárolt maradványait valószínûleg a
segesdi ferences kolostornak szánták, ahol a klastromot alapító õseik és szüleik is
nyugodtak.276 A Rómában vett többi relikvia feltehetõen nem volt olyan különle-
ges, mint a Marcaliaké, ugyanis csak õk említették meg név szerint, melyik szent
ereklyéire sikerült szert tenniük. Ereklyék hazaviteléért folyamodott még Héder-
vári Lõrinc lovászmester éppúgy, mint familiárisa, Setétkúti László vagy Csupor
Ákos udvari lovag és káplánja, Balkonucha-i Demeter.277 Számos ereklyét vásárolt
Enyedi János kancelláriai nótárius és Sólyagi Sebestyén királyi alajtónálló-mester is
– utóbbinak még arra is volt gondja, hogy a Rómában vett ereklyék otthoni bemu-
tatásánál jelen lévõk búcsúban részesülhessenek.278

274 Héderváry II. Bevezetõ XXI–XXXI., Engel Pál: Archontológia II. 97., 179. Engel Pál: Királyi hata-
lom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban (1387–1437) (= Engel: Királyi hatalom). Bp.,
1977. 81–82.
275 Méltóságviselésükre lásd Engel: Archontológia a megfelelõ helyen.
276 Lukcsics II. 168., 271.
277 Lukcsics II. 300., 206., 271.
278 Lukcsics II. 203., 284., 207.

76
 4. Lovagi zarándoklat

A „lovagi zarándoklat” nem egyszerûen a zarándokló lovagok kegyes utazására

használatos megjelölés, hanem a peregrináció egy sajátos kategóriáját jelölõ foga-
lom.279 A különbözõ kegyhelyeket felkeresõ zarándokok között már a keresz-
ténység elsõ évszázadaiban megjelentek olyan személyek, akiket nem annyira az
áhítat, mint inkább a kíváncsiság, nem annyira a vezeklés, megtisztulás vágya,
mint inkább a kalandvágy vezetett. Szent Jeromos már a 4. században szükséges-
nek tartotta megjegyezni: „Nem az a dicséretes, ha valaki Jeruzsálemben járt,
hanem az, ha ott helyesen élt.”280 A zarándokhelyek körének bõvülése, a zarán-
dokok számának emelkedése azonban épp azt eredményezte, hogy a mai foga-
lommal leginkább turistaútnak nevezhetõ zarándoklatok száma a középkor fo-
lyamán érzékelhetõen növekedett, s e gyarapodás elõidézésében különösen a
lovagi-nemesi mentalitás játszott jelentõs szerepet. Az advenire igébõl képzett ad-
ventura eredeti jelentése szerint az a dolog, ami bekövetkezik, megtörténik az em-
berrel. A kikerülhetetlen, a véletlen fogalma a nemesi erények fogalomkészleté-
ben vált erénnyé, a lovag számára elõre nem látható, bizonytalan kimenetelû
esemény pedig kalanddá lényegült át. A kalandhoz vezetõ útra elsõsorban a kí-
váncsiság, a curiositas ösztönözhette a lovagot, érdeklõdése mindamellett nem-
csak az út során tapasztalt dolgokra, de a keresztény hit alapvetõ kérdéseire is
irányulhatott. A 14–15. század fordulójától tûnnek fel a forrásokban azok a za-
rándokok, akiknek büszkén vállalt célja volt, hogy a világ különbözõ részeit be-
járva, közben lovagi cselekedeteket végrehajtva nagy megbecsülésre és hírnévre
tegyenek szert. Ennek az új típusú, „modern” zarándoknak talán a legtipikusabb
képviselõje épp a magyar Tari Lõrinc volt, akinek élete és híres utazása egyaránt
a lovagi erények teljes katalógusát vonultatja fel.
A Rátót nembeli Tari Lõrinc Erzsébet és Mária királynék, majd Zsigmond
udvarában nevelkedett, és – a korban inkább szokatlan, mint bevett módon –
egyaránt elsajátította a kard és az írótoll forgatását.281 1401-ben – mint az érdeme-
irõl kiállított királyi oklevélbõl megtudhatjuk – õ volt az egyetlen az egész udvar-
ban, aki Zsigmond letartóztatásakor kardot rántott királya védelmére. Miközben
„egyedül saját karjának erejével küzd sokak ellen”, öt súlyos sebet is szerzett,
ezek közül egyik, „mely kettéhasított orra hegyén volt látható”, élete végéig em-
lékeztetett az eseményre.282 Az 1403. évi felkelés idején ismét tanúsította hûségét,

279 A fejezet szövege kis változtatással megjelent: Csukovits Enikõ: A lovagi zarándoklat. Történelmi
Szemle, 43 (2001) 1–2: 33–42.
280 Idézi Sigal 44.
281 Saját kezû levele, amelyben a saját és nõvére becsületén esett gyalázat megtorlásáról ír („super-
que ipsum honorem meum meeque sororis obprobium veraciter vindicabo”), nemcsak írástudá-
sát bizonyítja, de azt is, hogy esetében a lovagi erények (például a honor) emlegetése nem üres
frázis. DL 48207., magyar fordítását közli Tar Lõrinc 307.
282 „Sed cum in sui solius brachii virtute multis insidians, inter nostrorum emulorum turmas in
ipsius subsidium versaretur, non valens ensium plurimorum potentias unius virtus repellere,
quinque vulnera talia in suo corpore [...] suscepit [...] ex hiis tamen unum, quo nasi extremitas in
medium divisa videbatur, loco in eodem notanter gerit et evidenter feret, quamdiu vita sibi
comite perfruetur.” – DL 9107. DL 7507.

77
ezért a király 1405-ben pohárnokmesterré nevezte ki, s miután zarándokútjáról
visszatért, az 1408-ban alapított Sárkány-rend is tagjai sorába fogadta.283 1408. ja-
nuár 10-én menlevelet kért Zsigmondtól, hogy ellátogasson Compostelába Szent
Jakab sírjához, valamint Szent Patrik írországi purgatóriumába. Már a salvus
conductus megfogalmazása is jelzi, hogy Tari Lõrinc nem csupán „lelki buzgalmá-
tól indíttatva” vállalkozott a különlegesen hosszú útra: a két említett kegyhely
felkeresésén túl ugyanis „lelkének ama gyönyörûséges szándékától vezettetve,
hogy vitézi tettekben gyakorolja magát, s azokban gyarapodjék, fel kívánja keres-
ni a földkerekség különbözõ vidékeit is”.284 Tari Lõrinc útitervének megfelelõen
elõször valószínûleg meglátogatta Szent Jakab kegyhelyét, majd tengerre szállva,
1411-ben érkezett meg Írországba. Ott „illõ vitézi öltözetben, heroldjától és többi
szolgájától kísérve” elõbb felkereste Dublint, hódolva „ama szent ereklye elõtt,
amelynek Jézus botja a neve, s amelyrõl a szent atyákról szóló különbözõ törté-
netekben azt olvassuk, hogy az Úr Jézus adta át Szent Patriknak”, majd útra kelt,
hogy felkeresse a híres barlangot.285 Miután szerencsésen végrehajtotta zarándok-
latát, visszatért Dublinba, ott diktálta írásba tapasztalatait Jacobus Yonge köz-
jegyzõnek. A nótárius, aki napokon át jegyezte Tari szavait, végül arra kérte õt,
foglalja össze jövetelének fõ okait. Tari a kérésnek eleget téve egy lapra három in-
dokot jegyzett fel: „Én, magyarországi Lõrinc vitéz, három okból kerestem fel Ír-
országot: Elõször és fõként azért, mert mind az emberek beszámolóiból, mind
írásos közlésekbõl úgy értesültem, hogy akinek kétségei vannak a katolikus hittel
kapcsolatosan, s megfelelõ módon lép be Szent Patrik írországi Purgatóriumába,
ott minden kétségére részleteiben és egészében választ kaphat. Minthogy pedig
én szerfölött nagy kétségben voltam a lélek minemûsége felõl, hogy voltaképpen
mi is légyen az – mert a filozófusok állítása szerint láthatatlan, testetlen és szen-
vedést nem ismerõ dolog –, ezért behatoltam a Purgatórium-helyre ahol is Isten
kegyelmébõl a nevezett kétségemre megkaptam az igaz választ.”286 A második
okként azt említette, hogy királyának, Zsigmondnak bejelentette, hogy megláto-
gatja a purgatóriumot. A harmadik indok – amit Tari büszkén vállalt – a fentebb
már emlegetett kíváncsiság: „A harmadik ok, hogy megtekintsem e csodás dol-
gokat és Írország szentjeinek a csodáit, az volt, hogy már sokat hallottam ezekrõl
a csodás dolgokról és csodákról, amelyeknek nagy számáról és különféleségérõl

283 Rövid életrajzát lásd Engel Pál: Zsigmond bárói: rövid életrajzok. In: Mûvészet Zsigmond király
korában 1387–1437. Bp., 1987. I. Tanulmányok. 451–453. Sárkány-rendi tagságáról csak közvetett
bizonyítékkal rendelkezünk: a tari templom déli kapujának timpanonjában sárkánnyal övezett
címerpajzsa jelzi, hogy valamikor a tagok közé választották. Lõvei Pál: A Sárkányrend fennma-
radt emlékei. Ugyanott, 157. Életére és lakóhelyére lásd még Juan Cabello: A tari Szent Mihály-
templom és udvarház. Mûvészettörténeti füzetek, 22. Bp., 1993.
284 „...sue mentis pulcritudine ductus pro actibus militaribus exercendis et augendis diversa mundi
climata perlustrare intendit” – Delehaye 46. Az oklevél végén újra megerõsítve: „quod idem [...]
tam in peregrinatione quam in actum militarium exercitatione feliciter duci valeat ad effectum”.
285 Tar Lõrinc 223.
286 „...audirem tam per relaciones hominum quam scripture quod si quis dubium aliquod de fide
catholica haberet et locum purgatorii sancti Patricii in Hibernia debito modo intraret, ibidem
posset omne dubium inde videre particulariter vel in toto. Et quia ego maximum errorem et
dubium habui de substancia anime quid esset, qualis res debeat esse vel fieri, quia secundum
philosophos dicitur esse invisibilis, incorporea et impassibilis, ideo locum Purgatorii intravi ...” –
Delehaye 59., magyar fordítása: Tar Lõrinc 247–248.

78
sok forrásból értesültem.”287 Ha összegyûjtjük a különbözõ forrásokból a Tarit
jellemzõ tulajdonságokat, elõttünk áll a tökéletes lovag, aki hûséges királyához,
kényes a becsületére, és egyszerre sarkallja a vitézi tettek iránti sóvárgás, vala-
mint a hitbéli kételyek legyõzésének és a világ megismerésének vágya. Ilyen ki-
váló férfiúnak írta le Tarit a közös munka során õt közelebbrõl megismerõ köz-
jegyzõ is: „Mindenekben örökké magasztaltassék a mindenség Teremtõje, aki a
nemzetes vitézt, Rátóti Lõrincet vitézi övvel, vidám tekintettel, az urak és bará-
tok körében körültekintéssel és mértéktartó beszéddel, dicséretes tettekben való
tapasztalatokkal, a héber, görög és latin nyelv ismeretével és sok más különféle
tudománnyal és jeles erénnyel ékesítette föl.”288
Tari Lõrinc útja egyszerre volt tipikus és különleges: egyéni, de a korban
nem egyedi indokokból, sokak által megkísérelt, de csak kevesek által végrehaj-
tott, lejegyzése miatt nagy publicitást kapott zarándokútról van szó, amelyet Ma-
gyarországon a Tari személye körül hamarosan kialakult mondakör tett ismertté.
Hasonló indíttatásból a korban számosan keltek útra Európa legkülönbözõbb vi-
dékein, így Magyarországon is. Tarihoz hasonlóan a Zsigmondhoz különösen
közel álló elõkelõk közé tartozott Lévai Cseh Péter lovászmester, akinek a többi
báró által is elismert személyes tekintélyét jelzi, hogy 1416-ban õt küldték a rác
despotához, hogy tárgyaljon a Boszniában fogságba esett Maróti János bán és tár-
sai kiváltása ügyében.289 Cseh Péter 1409 táján szentföldi zarándokúton járt,
1415-ben pedig királyától Konstanzban azért eszközölt ki menlevelet, mert „meg-
fontolva, hogy az emberi élet a távoli földön vitéz dolog (militia est vita hominis
super terram), távoli vidékeket készül felkeresni és a nemzetek és nyelvek külön-
bözõségét – amint szokásaikban, életmódjukban és érintkezésükben megnyilvá-
nul – megtapasztalni”.290 Hogy mennyire a kor mentalitásából fakadt ez a szán-
dék, jól jelzi, hogy még a király által az út idõtartamára kiadott perhalasztó
oklevélben is indokul szerepel: Lévai Cseh és vele utazó familiárisai pereit azért
kellett két évre elhalasztani, mivel õ „a király és országai dicsõségére, a hadi
mesterségek gyakorlására különbözõ királyok és fejedelmek országaiba készül
utazni”.291 Az indok végigkísérte Lévai egész utazását: 1415 márciusában VI.
Károly francia király, májusban I. Ferdinánd aragón uralkodó állított ki számára
menlevelet acélból, hogy „Magyarország nagy marsallja” bejárhassa a világot.292
Hasonló indoklással ezekben az évtizedekben az aragóniai kancellária vélhetõleg
tucatszámra gyártotta a menleveleket: ilyet kapott például Zsigmond bizalmasa,
Johannes Otlinger, vagy azok a Zsigmond környezetéhez tartozó, fõként német

287 „...ad videndum mirabilia et sanctorum miracula Hibernie, quia multum audivi de ipsis mira-
bilibus et miraculis...” – Delehaye 59., Tar Lõrinc 248.
288 A teremtõ „generosum militem [...] cingulo militari, hillaritatis vultu, circumspectionis et allo-
cutionis moderamine inter dominos et amicos laborum commendabilium experientia ebraici
greci et latini ydeomatibus inter alia variis quoque scientiis et virtutum insigniis decoravit” –
Delehaye 60., Tar Lõrinc 249.
289 Életére lásd Sörös Pongrác: Lévai Cseh Péter. Századok, 37 (1903) 824–837. A tanulmányban azon-
ban utazásai közül csak a konstanziról esik szó. DL 43338., 71377., (ZsO V. 2255.).
290 DL 9580. (ZsO II. 6947.), DL 10299. (ZsO V. 18.).
291 DL 10297. (ZsO V. 54.).
292 ZsO V. 359., 633.

79
elõkelõk, akik 1430-ban, illetve 1435-ben érkeztek Hispániába, ahol nemcsak
Szent Jakab compostelai sírját keresték fel, hanem heteken át tartó lovagi torná-
kon is részt vettek. Magyar vonatkozása miatt különösen az 1430-as utazás tûnik
érdekesnek, amelyrõl a Crónica de los reyes de Castilla tudósít részletesen: a kasztí-
liai király Hanuscóban ünnepelte a húsvétot, „ahova egy rangos német úr érke-
zett, Zsigmond császár unokaöccse, aki Cili gróf volt, és azért jött ebbe a király-
ságba, hogy Santiagóba menjen hatvan nagyon nyájas és gazdagon felszerelt
lovassal. A király nagy tiszteletben tartotta, vele étkezett, lovakat, öszvéreket és
több vég brokátból készült darabot küldött neki, amelyek közül egyet sem akart
Cili elfogadni, a király iránti minden tisztelete ellenére, mondván, hogy azon a
napon, amikor elindult hazájából, megfogadta, hogy ne legyen semmije sem, ami
földi fejedelmektõl származik, de kéri a királyt, adjon engedélyt neki és négy lo-
vagjának, hogy kaphassanak egy õket megjelölõ, kagylóformával díszített nyak-
ravalót; nagy megtiszteltetés lenne, ha megkapná, és attól az uralkodótól lenne
ez az ajándék, akit õ annyira tisztel és becsül. A király [...] elrendelte, hogy nagy
sietve készítsenek öt jól megmunkált arany nyakravalót, amelyeket elküldött a
grófnak Gonzalo de Castillejo nagymesterrel, és egyik apródja – bizonyos Juan
Delgadillo – vitte el azokat két tálra helyezve. A király megparancsolta nekik,
hogy semmit se fogadjanak el Cili gróftól, és így is cselekedtek, de a gróf elren-
delte, hogy a nagymesternek adjanak ötven márka értékû ezüstöt és valamennyi
aranypénzt az említett Juan Delgadillónak, amit semmiképpen nem akartak elfo-
gadni. A gróf húsz napig volt ott, nagy ünnepségeket rendezett számára a király
és a királyné, majd elindult útjára onnan Santiagóba.” A forrásban említett Cili
gróf nem lehetett más, mint a Cillei családban egyre fontosabb szerepet betöltõ
Ulrik. Elméletileg ugyan a zarándokútra nagyobb szüksége lett volna apjának, a
feleséggyilkos Frigyesnek, egy másik egykorú kasztíliai krónikás, a Crónica del
Halconero szerzõje azonban határozottan fiatal lovagként tett említést az elõkelõ
vendégrõl.293
A lovagi zarándoklatra a 15. századból számos további példát említhetnénk.
A kalandvágy és keresztény jámborság, a távoli országok megismerésének vágya
és a hitetlenek elleni kissé anakronisztikus keresztes elszántság egyszerre jelle-
mezte az egyik legismertebb francia lovagot, Jean le Maingre-t, akit „Boucicaut
marsallnak is mondottak”.294 Boucicaut tizenkét évesen vett részt élete elsõ csatá-
jában, s közel négy évtizedes katonai pályafutása során harcolt Poroszországban,
lelkesen készült észak-afrikai keresztes hadjáratra, megütközött a törökökkel a
nikápolyi csatában és Konstantinápoly falainál, végül az azincourt-i csatában an-
gol fogságba esve fejezte be dicsõséges katonaéletét. A szentföldi zarándoklat

293 A két krónika magyarországi érdeklõdésre számot tartó részeit közli Anderle Ádám: Kalandozók
és zarándokok. Magyar témák a középkori spanyol történelemben – historiográfiai vázlat. Sze-
ged, 1992. 57–58. A forrást elemzõ rövid áttekintésében azonban érthetetlen módon addig csúsz-
tatta egymásra a forrás különbözõ munkákban olvasható értelmezéseit, amíg Cillei utazása is
megkérdõjelezõdik, noha a krónika errõl – mint a fenti idézetbõl is kitûnik – egészen egyértelmû-
en fogalmaz. A spanyol szöveg magyarra fordításáért Horváth Emõkének tartozom köszönettel.
294 Életérõl egy ismeretlen csodálója már 1409-ben megírta életrajzát, láthatólag azzal a céllal, hogy
az olvasók elé a lovagi élet tükrét mutassa fel: Le Livre des faicts du bon Messire Jean Le
Maingre, dit mareschal Boucicaut. Ed.: Denis Lalande. Genève, 1985.

80
családi hagyománynak számított a famíliában: apja az angol III. Edvard foglya-
ként kapott engedélyt a jeruzsálemi utazásra, s természetesen az ifjú Boucicaut is
fontosnak tartotta, hogy felkeresse Krisztus sírját.295 A híres lovagot, aki 1391-ben
kapta marsalli kinevezését, Tari Lõrinc akár személyesen is ismerhette, Jean le
Maingre ugyanis két alkalommal is járt Magyarországon. Mint arról az életrajz
beszámolt, 1388-ban a kereszténység védelmére a Szentföldre indult, mivel azon-
ban ott éppen nem nyílt alkalom a szaracénok elleni harcra, társaival Görög-
országon és Bulgárián át tartott hazafelé. Magyarországra érkezve „a magyar
király elé járult, aki nagy kedvességgel fogadta és nagy tisztességadásban része-
sítette õket”. Boucicaut és társai három hónapot töltöttek Zsigmond udvarában,
aki a francia lovagoknak elsõsorban azért örült, mert épp a morva õrgróf elleni
hadjáratára készült.296 1396-ban – az idõközben marsallá elõlépett – Boucicaut a
török ellen hadba szállt francia lovagsereg egyik vezetõjeként tért vissza Magyar-
országra, krónikása szerint a keresztes hadjáratra hetvenfõs csapatot gyûjtött
össze, köztük tizenöt lovagot. A magyarországi utazásra vállalkozó lovagok –
fiktív vagy talán valóságos – beszélgetése pontosan megvilágítja, mi ösztönözte
indulásra a marsallt: harcolni akart a hitetlenek ellen, viszonozni kívánta Zsig-
mond király néhány évvel korábban tanúsított vendégszeretetét, és élvezni akar-
ta azoknak a lovagoknak a társaságát, akik vele együtt indultak a hadjáratra.
Hogy a vidáman kezdõdõ lovagi kalandból végül az évszázad egyik legcsúfo-
sabb veresége lesz, arra senki nem számított. Hiába szentelt a marsall életrajza
egy teljes fejezetet a franciák és fõként természetesen a történet hõsének vitézi
helytállásának, a vereség tényét nem tudta megmásítani.
A kalandot keresõ lovagok persze nemcsak Európa hitetlenekkel határos vég-
vidékein találhattak elegendõ kihívásra, kellõ kreativitással maguk is megnehezít-
hették az átlagosnak ígérkezõ zarándoklatot. Jean de Werchin, Hainaut sénéchalja
1402-ben indult compostelai zarándokútra. Utazása elõtt közzétette: útközben elfo-
gadja minden lovag kihívását, amennyiben az összecsapás érdekében nem kell ter-
vezett útvonalától húsz mérföldnyi távolságnál nagyobb kitérõt tennie. A bizton-
ság kedvéért arról is gondoskodott, hogy a lovagi tornák kedvelõi – a potenciális
ellenfelek – megtalálhassák, e célból ugyanis elõre közhírré tette választott útirá-
nyát. A számos összecsapással tarkított zarándokutat a sénéchal valóban végre is
hajtotta – a történetet elmesélõ burgundi krónikás, Enguerrand de Monstrelet leg-
alábbis arról számolt be, hogy Jean de Werchin hét nap hét helyen ragadott fegy-
vert.297 Zarándoklat és a lovagi élet megvalósításának vágya hasonlóképpen egye-
sült a sváb lovag, Georg von Ehingen utazásában, aki járt Jeruzsálemben és
Compostelában, mintegy mellékesen harcolt a mórok ellen Ceutánál és Granadá-
nál, és számos udvart is meglátogatott.298 Podëbrád György sógora, Roãmitali Leo
1465-ben kelt útnak, hogy terve szerint szinte valamennyi ismert zarándokhelyet
felkeresse: Kölnben a háromkirályokat, Canterburyben Becket Tamás sírját, Com-

295 Norman Housley: Boucicaut marsall Nikápolynál. Hadtörténeti Közlemények, 111 (1998) 594.
296 A Boucicaut-életrajz magyar vonatkozású részleteit ismerteti Csernus Sándor: A középkori francia
nyelvû történetírás és Magyarország (13–15. század). Budapest, 1999. 180–183.
297 Saint-Jacques de Compostelle 139.
298 Des schwäbischen Ritters Georg von Ehingen Reisen nach der Ritterschaft. Hrsg. Franz Pfeiffer.
Stuttgart, 1842.

81
postelában Szent Jakabot, majd a guadalupei Miasszonyunk-kegyhelyet. Innen Itá-
liába vezetett az útja, hogy – feltehetõleg Velencén keresztül – a Szentföldre hajóz-
zon, ekkor azonban kénytelen volt megszakítani immár két éve tartó utazását.
Európai körútja – a felkeresett kegyhelyek nagy száma ellenére – több volt egysze-
rû zarándoklatnál, látogatásával ugyanis nemcsak a rég elhunyt szenteket, hanem
a kontinens útba esõ fejedelmi udvarait is megtisztelte.299
Amennyiben Tari Lõrinc menlevele saját korában szériatermék-számba
ment, a lovagi zarándokok érkezése pedig minden valamirevaló udvarban ter-
mészetesnek számított, honnan eredt Tari Lõrinc mindmáig tartó hírneve? A ma-
gyarázat több, egymással szorosan összefüggõ körülményben keresendõ. A za-
rándokhelyek sorában mindig is különleges hely illette meg az írországi Szent
Patrik-kegyhelyet: megközelítésének körülményessége, a zarándokra a barlang-
ban leselkedõ veszélyek miatt csak a legbátrabbak vállalkozhattak felkeresésére,
s közülük is sokaknak életébe került a kegyes kaland. A kéngázos barlangba me-
részkedõk szinte istenkísértést követtek el, s mivel visszatérésük egyáltalán nem
volt biztos, belépésük elõtt elvégezték a temetési szertartásukat is. Tari mind-
amellett józan fõvel készült a kalandra: az elõírt tizenöt napos böjtöt például nem
tartotta meg, nehogy túlságosan legyengüljön, és „akár lelki erõi, akár érzékei el-
bizonytalanodjanak”. Vállalkozása azonban csupán egy lett volna a sok közül, ha
élményeit nem foglaltatja írásba. Miközben azonban Dublinban hajóra várako-
zott, a város különbözõ rendû lakóinak érdeklõdése meggyõzte, hogy látomásai-
ról készíttessen feljegyzést. A felejtéstõl megmentett élményei így válhattak a
vízióirodalom becses emlékévé, Tari pedig a külföldön minden bizonnyal legis-
mertebb magyar lovaggá.300

5. Helyettes zarándoklat
A vezeklõkhöz hasonlóan nem saját elhatározásból indultak útnak a megbízást
teljesítõ zarándokok sem: egyrészt helyettesítették vagy útitársként kísérték a za-
rándoklatra ítélt bûnösöket, másrészt végrendelettel jelölték ki õket zarándokút
elvégzésére. Ugyanazt az utat tették meg, mint vezeklésre ítélt társuk, vagy mint

299 Des Böhmischen Herrn Leo’s von Roãmital Ritter-, Hof- und Pilgerreise durch die Abendlande,
1465–1467. Hrsg. J. A. Schmelles. Stuttgart, 1844. Utazását további példákkal említi, összehasonlít-
ja Richard: Relations. 145., 149. Feltétlen említést érdemlõ tény, hogy a zarándoklatokról, lovagi
utazásokról szép számban készített különbözõ útleírások, naplók, a számos ilyen esetet feljegyzõ
krónikák nem csupán az utókor számára szolgálnak tanúságul, de több ilyen forrás a saját korá-
ban is nagy népszerûségre tett szert – közkézen forogva pedig egyrészt széles körben közvetítet-
ték a bennük foglalt értékrendet, másrészt távoli tájak megismertetésével további utazásokra ösz-
tönöztek. A kései középkor talán legnépszerûbb mûve, Jean Froissart-nak a lovagságot és a
lovagi életformát dicsõítõ Krónikája 49 példányban maradt fenn – Bernard Guenée: Histoire et
culture historique dans l’Occident médiéval. Paris, 1991. 250–251. A korszak legnépszerûbb útle-
írásának, Jean de Mandéville Voyage autour de la Terre címû mûvének közel háromszáz kézirata
ismert, és már a 14. században számos nyelvre lefordították. Le Livre de messire Jean de
Mandeville. Introduction par Christiane Deluz. In: Croisades 1393–1435., illetve Csernus 275.
300 Richard: Relations 150. A Szent Patrik-kegyhely történetét röviden áttekintette V. Kovács Sándor
bevezetõje: Tar Lõrinc 13–17.

82
amit sok esetben a testamentumot készítõ szeretett volna megtenni, õk azonban
az úti nehézségeket nem magukért, hanem más lelki üdvéért vállalták. A feladat,
amire vállalkoztak, tiszteletet parancsoló. A legismertebb magyar vezeklõt, Her-
mannus Bankot például összesen mintegy hétezer kilométernyi út megtételére
kötelezték. Útitársai közül az a kettõ is, akik félútról, Rómából hazatérhettek, kö-
rülbelül háromezer-ötszáz kilométert tett meg, az a társa azonban, akinek mind-
végig vele kellett tartania – hacsak az út alatt meg nem halt –, a Bank által elkö-
vetett gyilkosságért a teljes távot teljesítette.301 A forrásokban arra is találhatunk
példát, amennyiben valaki nem a vezeklõ kísérõjeként, hanem õt helyettesítve
keresett föl valamely kegyhelyet. Egy 1438. évi zágrábi városkönyvi bejegyzés
szerint például az idõközben elhunyt gyilkos helyett annak a Domonkos neveze-
tû személynek kellett a zarándoklatot elvégeznie, aki a bûnös Tamás deáknak
egy szõlõ vételárával tartozott.302 A helyettes zarándokok többsége mindamellett
egyszerû végrendeleti meghatalmazott volt, aki a haldokló végakaratában elõírt
peregrinációt végrehajtotta. A halállal való szembenézés e korban is mindenkit
önvizsgálatra késztetett – természetes, hogy az utolsó lehetõséget megragadva, a
túlvilági boldogulás érdekében, aki tehette, igyekezett még evilági érdemeket
szerezni. Templom-, kápolna- vagy misealapítványok mellett e célt szolgálták a
testáló lelki üdvéért elrendelt zarándokutak is. Somkereki László, Lackfi István
familiárisa Moldvában – talán egy hadjárat során – halt meg, halála elõtt azonban
a moldvai vajda pecsétjével megerõsített végrendeletet készített.303 A vajda kör-
nyezetében talált nótárius vélhetõleg sem a latin grammatikát, sem a magyar szo-
kásjogot nem ismerte elég jól, a végrendeletet elõször átíró besztercei dékánság
mindenesetre homályosnak találta a szöveget. A bennünket érdeklõ rész szeren-
csére világos: Somkereki, tudván, hogy végsõ nyughelye otthonától távol lesz,
hátrahagyott ingóságaival elsõként a birtokán fekvõ egyházakat ajándékozta
meg. Egy szelencében aranyforintokat és ereklyéket tartott – az ereklyéket
ugyancsak a csépáni és a somkereki templomra hagyta, a ládikában talált pénzt
azonban egy római zarándokútra kellett költeni.304 A Somkereki Lászlóéhoz ha-
sonló végrendeleti tételek tollba diktálásához azonban nem volt szükség rendha-
gyó körülményekre. Az ország különbözõ vidékeirõl fennmaradt források azt
mutatják, hogy a végakarattal elrendelt zarándoklat országosan elterjedt szokás-
nak számított, módos és szegény nemesek, városi polgárok egyaránt elõírhatták.
A besenyõ Ajáni Miklós 1361-ben, a Sopron megyei Harkai László 1419-ben,
Ebedõci László, Gimesi Forgács Miklós özvegyének familiárisa 1422-ben, Vatkai
Lõrinc özvegye, Erzsébet 1428 elõtt, Vízaknai Miklós erdélyi alvajda 1465-ben, a
szegény Vas megyei nemes, Kissimonyi Vince Mihály 1503-ban kelt végrendele-

301 Lásd A Vezeklõ zarándoklat címû fejezetben.

302 Mon. civ. Zagr. VI. 294.
303 DL 67242. (= UGDS III. 1580.) Somkerekire a 14. század közepérõl ismerünk adatokat (pl. 1350-
ben dobokai ispán volt – DF 252762.), halála vélhetõleg jóval a második átíró oklevél 1407-es kiál-
lítása elõtt bekövetkezett, nem pedig 1407-ben történt, mint Mályusz Elemér írta. Mályusz: Az er-
délyi magyar társadalom. Bp., 1988. 63.
304 „...pixidem [...] in quo essent floreni auri et reliquiae sanctorum, ad se recipere deberet et cum
florenis illis peragere peregrinationem ad limina beatorum Petri et Pauli apostolorum ac reli-
quias pro dictis ecclesiis sanguinis Christi de Chepan et beate virginis de Somkerek deberet
distribuere ...”

83
tében írt elõ aacheni, illetve római zarándoklatot.305 Meghatalmazottra bízta az
utazás megvalósítását 1386–1387-ben a selmecbányai Hanus Liraczer, egy zág-
rábi polgárasszony 1431-ben, Wermeser Lorenz kolozsvári polgár és felesége
1458-ban, egy Jakab nevet viselõ kassai varga pedig 1472-ben rendelkezett halála
után elvégzendõ zarándokútról.306 A zágrábi Erzsébet matróna házát hagyta ro-
konára, hogy õt hátralévõ életében ellássa, halála után temesse el, lelke megváltá-
sáért pedig zarándokoljon Rómába. Vízaknai a káplánját, Kissimonyi a feleségét
kötelezte zarándokútra, Harkai csak azt kérte, hogy küldjenek egy helyettest.
A kolozsvári házaspár a városukban lévõ Szent Antal-kolostort ruházta fel a fel-
adattal, hogy hagyatékukból fizesse ki az elõírt zarándoklatot. Az elszórt példákkal
szemben két városban, Pozsonyban és Sopronban a meghatalmazott zarándokok
egész tömegére bukkanhatunk. Különösen a pozsonyi Protocollum Testamentorum ké-
nyezteti el az e téma iránt érdeklõdõ kutatót, a kétszáz, zarándokadatot tartalmazó
végrendeletben ugyanis minden felvetõdõ kérdésünkre választ találhatunk.
Noha a pozsonyi kötetben olyan bejegyzéseket is olvashatunk, amelyben a
testáló csupán arról rendelkezett, hogy végezzenek helyette zarándoklatot a
megjelölt kegyhelyre vagy kegyhelyekre, a végrendeletek többségében azt is
meghagyta, hogy kinek a kötelességévé tette a zarándoklat végrehajtását, milyen
javaiból mennyit szánt erre a célra, sõt gyakran a teljesítés módját is elõírta. A
legtöbb testamentumban a zarándoklat teljesítésére az ausrichten igét használ-
ták.307 Némely esetben azonban pontosabb fogalmazást találunk: Perchmann Ist-
ván feleségének a szóhasználat szerint „teljesíteni vagy teljesíttetni” (ausrichten
oder ausrichten lassen), Zimmermann András feleségének „elvégezni és végrehaj-
tani” (volbracht und ausgericht werden) kellett a végrendeletet.308 Szükségesnek tar-
tom azonban megjegyezni, hogy a fenti szóhasználat egyszerre két fogalmat is ta-
kart, amelyet a szûkszavú megfogalmazásból nem lehet mindig pontosan
elválasztani egymástól. Az olyannyira elterjedt ausrichten szó ugyanis jelenthette
azt is, hogy a végrendelet végrehajtóinak egyszerûen csak ki kellett fizetniük az
utazás költségeit. Amennyiben a rendelkezõ feltétlen ragaszkodott hozzá, hogy
rokona saját személyében keresse föl a kegyhelyet, ezt is rögzítették a végrende-
letben. Gilig Lajos például unokaöccsének elõírta, hogy teljesítsen egy Romfahr-
tot, úgy, hogy arra maga menjen el (ausrichten [...] und dieselbs geen).309 Liecht-
schierbné Dorottya, illetve Nidendorfer Farkas is kikötötte, hogy a zarándoklatot
a házastársa feltétlen maga végezze el.310 Az elõírt fahrt teljesítését a végrendelke-
zõk többsége saját lelki üdve érdekében kérte, de a kedvezményezett lehetett egy
korábban elhalt házastárs vagy más rokon is.311 Azokat az eseteket, ahol ponto-
san meghagyták, kinek kellett gondoskodnia az elhunyt által rendelt utak elvég-
zésérõl, érdemes táblázatba foglalni (lásd a 4. táblázatot).
305 DL 41477., Sopron vm. 46., DL 58963., DL 92744., UGDS VI. 3432., DL 46616.
306 SVK f. 45., Mon. civ. Zagr. IX. 216., Kolozsm. jk. I. 1327., DF 271721. 71 r–v.
307 PT 58., 68., 79., 359., 375. stb.
308 PT 415., 255.
309 PT 200.
310 „...der er sich dann selber zugeen verwilligt hat” – PT 295. „sein hausfraw in aigen person oder
sunster zwu(!) kchirichfertt ausrichtt.” – PT 300.
311 Saját magáért: PT 120., 129., 160., 177., 185. stb., magáért és házastársáért: 497., 707., 814., házas-
társért: 110., 499., magáért, testvéréért: 283.

84
 4. táblázat
Az út teljesítésére meghatalmazott személyek
Nõk Férfiak
Meghatalmazott
végrendeletében végrendeletében

Házastárs 23 32
Gyermek 10 16
Egyéb rokon 8 12
Egyházi személy 6 2
Egyéb személy 4 6
Csak közvetlen leszármazó halála esetén 2 5

Mint a 4. táblázatból egyértelmûen kitûnik, a rendelkezés végrehajtása leg-

többször a házastársra maradt, s mivel a végrendelkezõk közt több volt a férfi,
így több volt az ezzel a feladattal felruházott feleség, mint férj.312 Gyermekeiket
már mind a férfiak, mind a nõk csupán feleannyiszor kötelezték a külföldi uta-
zásra, mint párjukat, vélhetõleg elsõsorban azért, mert haláluk idején nem – vagy
már nem – volt gyermekük.313 Amennyiben az örökös valamely közelebbi vagy
épp távolabbi rokon lett, természetesen neki kellett elvégeznie vagy kifizetnie a
zarándoklatot is. A kötelezettség így hárulhatott testvérre, unokatestvérre épp-
úgy, mint nagybácsira, võre vagy éppen sógorra.314 A korabeli felfogás szerint
nagyobb értéket tulajdonítottak annak a zarándoklatnak, amelyet egyházi vagy
közismerten kegyes életû személy hajtott végre. Egy bizonyos Czirnusné végren-
deletében például azt olvashatjuk, hogy az utat egy kegyes embernek kell meg-
tennie, aki „nagyobb értékû”, s arra is találunk példát, hogy a papi zarándoknak
jóval többet fizettek, mint amennyi az átlagos világi tarifája volt.315 A meghatal-
mazást olykor kifejezetten iskolázott személynek adták: Müllerné Anna azt kérte,
hogy a római zarándoklatot egy iskolamester vagy templomszolga végezze el,
Horundel Gáspár nevében pedig egy tanult embernek kellett Rómába mennie.316

312 A zarándoklat teljesítésére kötelezett férj: PT 54. 102., 110., 249., 295., 333. stb., feleség: 68., 111.,
129., 197., 227., 239., 256. stb.
313 A zarándoklat teljesítésére kötelezett gyermek: 58., 68., 150., 222., 246., 342. stb. Szende Katalin
számításai szerint a pozsonyi végrendelkezõk közt a gyermektelenek aránya elérte a 45%-ot.
Szende Katalin: Családszerkezet és örökösödési szokások a késõ középkori Pozsonyban és Sop-
ronban. Levéltári Közlemények, 68 (1997) 1–2: 77–98.
314 Testvér: PT 61. 336., 384., unokaöcs: 99., 200., 518., nagybácsi: 497., 541., sógor: 496., 690., vö: 185.
315 „...vnnd ob es frum lewth erkenntenn das er besser wert wer...” – PT 507. Treletschin Anna két
papnak a római útjára ötven aranyat szánt, miközben egy átlagos útra Pozsonyban ekkoriban
nem hagytak többet tíz-tizenkét aranyforintnyi összegnél. PT 82. További papi meghatalmazott
zarándokok: PT 503., 776.
316 PT 779., 357. – a végrendeletben olvasható wolgelernt kifejezést egykorú stájer formuláskönyv az
úgynevezett tanult rend magasabb fokozatai – a teológia, illetve a kánonjog baccalareusai és a
hét szabad mûvészet mesterei – számára tartotta fenn. Das Rottenmanner Formelbuch des
Notars Ulrich Klenegker aus dem Jahre 1469. Hrsg. August Meyer. Salzburg, é. n. 196.

85
 A végrendelkezõk némelyike láthatólag teljes biztonsággal gondoskodni
akart arról, hogy a lelki üdvéért elrendelt zarándoklat megvalósuljon. A pereg-
rináció túlbiztosítására különösen jó példát szolgáltat Gagler János végrendelete.
A Burgstallon fekvõ tehermentes szõlõjét feleségére, annak halála után unoka-
öccsére hagyta, egy római út kötelezettségével együtt. Amennyiben õ nem tartott
volna rá igényt, a szõlõt más rokonoknak kellett átadni. Ez esetben azonban a
zarándoklat is õket terhelte, hogy a Romfahrt „veszendõbe ne menjen”.317 Oler
Mihály 1464-ben pénzt hagyott a római zarándoklatra. Az utazást elsõként fia
kötelességévé tette, ha azonban õ nem végezte volna el, feleségének kellett meg-
tennie, vagy a pénzt e célra valaki másnak átadnia.318 Nater István feleségére ha-
gyott egy római utat, azzal a kikötéssel, hogy azt az asszony halála esetén is fel-
tétlen teljesítsék.319 Zalusch Mihály nagybátyjától örökölt szõlõjét és a vele járó
római zarándoklatot kiskorú lányára, Mártára örökítette tovább. A peregrinációt
nagykorúvá válása után kellett elvégeznie. Amennyiben a leány ezt a kort nem
érte volna meg, a szõlõ és a hozzá tartozó Romfahrt további rokonhoz vándo-
rolt.320
A kiskorú Márta példája a rendelkezések egy újabb jól elkülöníthetõ csoport-
jára is ráirányíthatja figyelmünket. A fentebb említett, a peregrináció teljesítésé-
hez minden körülmények között ragaszkodó végrendelkezõkkel szemben a
protocollumot olvasva több olyan személyt is találhatunk, akik a zarándoklatot
csak arra az esetre írták elõ, ha örököseik meghalnának. Õk elõször is leszárma-
zottaik anyagi biztonságáról kívántak gondoskodni, a kegyes szempontok csak
ezt követõen merültek fel végrendeletükben. János cipész felesége az örököse-
ként feltüntetett fia, Hager Menyhért nyergesmester a lánya, Wolfel Máté bárme-
lyik gyermeke halála esetére rendelkezett úgy, hogy a rájuk testált javakat ez
esetben fordítsák zarándoklatra.321 Gepleisen Márton lelki üdve biztosítására egy
aacheni utat rendelt, javait azonban nagyrészt családjára, feleségére és két fiára
hagyta. A fiainak szánt 15-15 aranyforintról azonban úgy intézkedett, hogy az
egyikük halála esetén a teljes összeget a másik örökölje, mindkettejük elhunytá-
val viszont 10-10 forint jusson a nõvérének, a Szent Márton-templomnak, vala-
mint egy római zarándoklatra.322 Mastrieler Farkas kiskorú leányát, Borbálát jó-

317 „Wolt er aber dez weingarten nit haben, so mag der obgenant Michel Granntner [ti. az unokaöcs]
den weingarten daz Purkstal einem andern nachsten frewndt widerfaren lassen, der dann dy
Romfart volbringen sol, also daz die Romfart nit sol abgen...” – PT 99.
318 „Auch hat der obgenant Mert Öler X fl., die dann berait vorhannden sein, geschafft zu ainer
Romfart, die dann die fraw innhat. Wil dann der sun selber die Romfart in aigen person ver-
bringen, sullen im dieselben X fl. volgen, wolt er aber nit, so mag die fraw das selbs tun oder
ainen anndern darzu gewinnen.” – PT 232.
319 „Wer aber das sy mit tod abging, das solhs nach irem tod ausgericht werd auch unverzogenlich.”
– PT 268.
320 „Ain weingarten gelegen in der Hochney der mir geschafft ist worden von Larentzen Hunger
saligen mein Ohem, darauff ain Romfart, den schaff ich meiner tochter Martha, wann sy khumbt
zu Iren vockperen Jaren vnd sich verhe rath, Sol sy dauon die egemelt Romfart darfur aus-
richten. So aber sach wer, das sy vor vockperen Jaren mit todt abgienng, sol der selb weingarten
mit sambt der Romfart nach voling Lucas Hunger meinem aydem.” – PT 772.
321 PT 120., 133., 181.
322 „So aber aus denselbigenn kindern eines abgieng, So scholl es erbenn auf das annder. So aber
beyde kinder vor vogtperenn Jarenn ap giengenn, so schaff ich dovon meiner schwester Katrein

86
szágaival együtt rokonai felügyeletére bízta. Amennyiben a leány nem érte meg
a nagykorúságot, javaiból egy római utat kellett teljesíteni a végrendelkezõ lelki
üdvéért.323 Hasonlóképpen csupán kiskorú lányai halála esetére rendelte Walhen
Farkas felesége, Ágnes, hogy örökül hagyott házát adják el, és az adósságokon
felül megmaradó pénzt fordítsák római zarándoklatra.324 A házastársról történõ
gondoskodás különösen szép példáját mutatja Paldauff Ulrik 1497-ben írt vég-
rendelete: házát, szõlõjét feleségére hagyta, ezek terhére azonban az asszonynak
egy római utat kellett teljesítenie. Amennyiben azonban az özvegy újra férjhez
ment, és gyermeke született, javait minden kötelezettség nélkül birtokolhatta és
örökíthette gyermekeire.325 Mint a kiskorú Zalusch Márta öröksége esetében már
láthattuk, voltak olyan zarándokutak, amelyek elvégzésük elõtt végrendeletbõl
végrendeletbe vándoroltak. Zalusch Mihályra a Romfahrtot nagybátyja testálta, õ
pedig továbbörökítette gyermekére.326 Az örökölt végrendeleti zarándoklatok
egy részénél errõl a momentumról említést tettek a testamentumban is, az esetek
másik részére a szövegeket egymás után olvasva, magunk bukkanhatunk rá.
Tunkchel János végrendeletében az anyjától, Hafner Jakab pedig korábbi felesé-
gétõl ráhagyott zarándoklat elvégzésérõl intézkedett.327 1478-ban Perchmann Ist-
ván feleségére, Krisztinára örökítette minden vagyonát, cserébe egy aacheni za-
rándoklatot kért. Három évvel késõbb az ekkor már új házasságban élõ Krisztina
mondta tollba utolsó akaratát, javait és korábbi házastársától örökölt zarándokút-
ját új férjére testálva.328 1444-ben Irher András felesége, Ilona, házrészét férjére
hagyta, azzal a kikötéssel, hogy abból egy római, egy zelli és egy Sankt Wolf-
gangba vezetõ zarándoklatot kell teljesítenie. Két lappal késõbb a kötet a férj vég-
rendeletét is tartalmazza. Õ a házat egyik rokonának szánta, az asszony végren-
deletében felsorolt három zarándoklattal egyetemben.329
Néhány végrendelet további olyan információkat tartalmaz, amelyekbõl
pontosabban is megismerhetjük a végrehajtás körülményeit. A rendelkezések
megvalósítását gyakran bízták a végrendeleti végrehajtókra, néha még döntési
joggal is felruházták õket. Elsõsorban persze akkor kellett nekik határozniuk, ha
az elhunytnak nem volt örököse: ilyenkor általában õk döntöttek a meghatalma-
zott személyérõl, õk fizették ki az utazáshoz szükséges pénzt, gondoskodtak an-
nak elõteremtésérõl. Herrgott János 1517-ben például azt kérte, hogy a végrehaj-

unnd irenn kindernn zehenn guldenn, vnnd zw Sannd Merttenn gepaw zehenn guldenn, vnnd
vmb ein Romfart auch X guldenn.” – PT 504.
323 „So aber das kindt vor vogtpern jarn mit tod abging, so sol er davon ausrichten ain Romfart, und
das hail meiner sel davon ze betrachten.” – PT 552.
324 „Item So got vber [mich] meynen hauswirt vnd auf meyne zwo dochtern verhengt das sie mit
tod abgingen vor Irn vogtpern Jarn, so sol man das hauss hingeben, vnd was vber die geltschuldt
beleibt, dorumb sol man ausrichten ain Romfart.” – PT 636.
325 „...ob sach war das sie heyratet vnd hiet kinder bey Irem mann, So schaff ich Ir frey vnd ledig das
Sy schafft Irn kindern.” – PT 570.
326 PT 772. Lásd fentebb!
327 PT 86., 251.
328 PT 415., 418.: „...mein man Cristan davon ausricht oder richten lass ain achfart, die dann mein
voriger man Steffan Perkhman auf mich geschafft hat dem Got genad.”
329 PT 102., 107. Irher András a továbbiakban egyéb zarándokutakat is elõírt, arról azonban nem tett
említést, hogy egyes peregrinációkat még a felesége rendelt el.

87
tók válasszanak ki egy derék szegény embert, aki római útját elvégzi.330 Tewbler
Kálmán kalapos felesége, Orsolya asszony ellenben azt kötötte a végrendelet
végrehajtóinak lelkére, hogy az elrendelt utazás minél gyorsabb elvégzésére for-
dítsanak figyelmet.331 A zarándokút teljesítésére másutt is találunk határidõt. A
zarándoklat elvégzésére kijelölt terminusok között a „lehetõ leggyorsabban” és
az „amikor csak akarja” meghatározás jelentette a két szélsõ értéket, de a két ne-
hezen definiálható idõhatár között is nagy változatosságot tapasztalhatunk.332
Drexel Tamás felesége, Katalin azt kérte, hogy férje egy éven belül végezze el a
zarándoklatot.333 Muschenraiff Farkas két, Pawr Keresztély és Nater István
három-négy, Henner Jakab hat, Pagendorffer István tíz év haladékot adott a
peregrináció elvégzésére.334 Néhány esetben – például a fent említett Drexel
Katalin végrendeleténél – a kötetbe azt is bejegyezték, hogy rendelkezéseit végre-
hajtották, a zarándoklattal együtt. Ilyen, a zarándoklat elvégzését igazoló meg-
jegyzést azonban csupán öt szöveg mellett olvashatunk, ezért úgy gondolom, ko-
rántsem mindig történhetett meg a teljesítés utólagos igazolása.335
A soproni végrendeletekbõl – a jóval kevesebb példa ellenére – a pozsonyi-
hoz kísértetiesen hasonlító kép rajzolódik ki. A meghatalmazottak közt itt is elsõ-
sorban a házastársak szerepeltek, mellettük a gyerekeken, valamint egyéb roko-
nokon kívül a zarándoklat elvégzését bízhatták még papra és diákra is.336
Neuhoffer János 1495-ben a saját gyóntatójának hagyott pénzt egy római útra –
akárcsak az ilyen esetekben Pozsonyban, itt is az átlagosnál magasabb összeget,
tizenhat forintot szánt a papi zarándoklatra.337 A soproni anyagban is olvasha-
tunk átörökített zarándoklatról éppúgy, mint kiskorú gyermek feltételesen elõírt
peregrinációjáról.338 A soproni és a pozsonyi végrendeletek szinte monotonnak
tekinthetõ zarándoklati végzései jól kialakult gyakorlatot sejtetnek. A testálónak
elég volt megjelölnie az úti célt, a költségek fedezetét, valamint a feladat elvégzé-
sére kijelölt személyt, másra nem kellett figyelmet fordítania. Úgy tûnik, a kegy-
helyre vezetõ utakat mindkét városban jól ismerték, s – az utazásra szánt közel
azonos összegek alapján – azt is pontosan tudták, hol, mennyiért lehet szállás-
hoz, élelemhez jutni.

330 „Item zu ainer Romfart aim gueten armen man mit willen vnnd wissen meiner geschafftherren
darzue schaff ich /10/ X fl.” – PT 775., további példák: PT 500., 754.
331 „...sol man unverzogenlich auf das allerpeldist auszerichten, darob wollen mein gescheftherren
treulich sein.” – PT 553.
332 „...die sol man auf das peldist ausrichten.” – PT 512., „wan er sy gar wol mag” – PT 54.
333 PT 249.
334 PT 727., 222., 268., 197., 246.
335 „Das obgemelt gescheft ist gancz ausgericht worden mit sambt der Romfartt...” – PT 249. Továb-
bi példák: 102., 120., 140., 355.
336 Férj: Házi II/1. 28., 122., 258. Feleség: uo. 30., 217. Gyerek: 149., 333. Rokon: 72., 89., 260. Pap: 214.
Diák: 58., 73.
337 Házi II/1. 250.
338 „Item 1 kirichfart hincz Sand Hedweig, dahin mich ain frumme fraw versprochen hat, wohin
dann ir willen gestanden ist” – Házi II/1. 94. „...ainen weingartten ze Rust, schaft er seinem
elteren sun, dauon sol er ausrichten, wann er gewechst, ain romfart..” – uo. 92.

88
 IV. Az elõkészületektõl a hazatérésig

A magyarországi forrásanyag nem bõvelkedik olyan jellegû leírásokban, ame-

lyekbõl részletesen leírhatnánk legalább egy-két nagyobb zarándoklatot – még a
legismertebb magyar zarándokok utazása esetében is sok a fehér folt. Tari Lõrinc
például mindenre kiterjedõ alapossággal tájékoztatta a szavait jegyzõ nótáriust
pokoljárásáról, utazásának körülményeirõl azonban szinte semmit sem tudunk.
Nem ismerjük indulásának idõpontját, zarándokútjának fõbb állomásait, útvona-
lát, kísérõinek számát, személyét, és ami a legsajnálatosabb, teljesen ismeretlen
marad számunkra utazásának valamennyi Írország elõtt és után szerzett élmé-
nye, tapasztalata.339 Egy névtelen szerzõ egy évszázaddal késõbb, 1520-ban írt
verse szerint Tari, aki „hõs volt és katona”, az egész „földet körbebolyongta”:

„Ázsia, Afrika jól ismerte nevét s Európa,

India szintén. Edesszát odahagyva, Noénak
Bárkájához elért, és látta a Sínai csúcsot,
És Jeruzsálemet is mint hõs s szentföldi zarándok.
Járt Krétán, s Szent Miklós, Péter, Pál, Jakab és Szent
Antal kegyhelyeit mind érintette az útja.”340

Tari a vers szerint – mint egy középkori Odüsszeusz – a kor valamennyi is-
mert kegyhelyét végigjárta. Hogy mindebbõl mennyi lehetett a valóság, arról
hallgatnak az egyéb források. Az egészen biztos, hogy Indiába nem jutott el, de
valószínûleg a felsorolt helyek többségén sem járt. Többi középkori zarándokunk
esetében sajnos hasonlóképpen hiányosak az ismereteink. Kivételnek talán csak
Lászai János telegdi fõesperes tekinthetõ: barátja, a szentföldi utazásukról úti-
naplót író Felix Faber nem csak közös útjukról számolt be részletesen, de az
együtt tartó kompánia tagjai közül a legtöbb esetben épp Lászairól emlékezett
meg.341
Nyugat-Európában Felix Faberhoz hasonlóan sokan vezettek útinaplót: ezek
a feljegyzések lehettek egészen rövidek, számadáskönyv-jellegûek, és lehettek

339 Tari ugyan 1408 januárjában kért menlevelet királyától, 1409 tavaszán azonban még itthon volt, õ
tartotta ugyanis Hont és Nógrád megyék közgyûlését. ZsO II. 6739. Említi Engel: Zsigmond bárói
452.
340 Tar Lõrinc 250. (Imre Flóra ford.)
341 Faber i. m.

89
részletesek, irodalmi igénnyel, kiadásra készítettek. Ilyen útleírásokat, útinapló-
kat természetesen nem csak zarándokok készíthettek: követek, kereskedõk vagy
más úton járók hasonlóképpen papírra vethették utazásukat. 1520 nyarán az öre-
gedõ Albrecht Dürer Nürnbergbõl németalföldi útra indult, hogy elérje Miksa
császártól korábban kapott évjáradéka további folyósítását. Útjáról naplót veze-
tett, amelybe egyaránt bejegyezte a kiadásokat, a látottakat, az út során készített
és eladott vagy elajándékozott rajzai, metszetei témáját: „Én, Albrecht Dürer,
Szent Kilián napja utáni csütörtökön feleségemmel együtt saját költségemre elin-
dultam Nürnbergbõl Németalföldre. Még aznap túljutottunk Erlangenen, éjsza-
kára Baiersdorfban szálltunk meg, itt hat dénár híján három fontot költöttünk.
Másnap, pénteken, Forcheimbe jutottunk, itt huszonkét dénárt fizettem a kísére-
tért. Onnan Bambergbe utaztam, ahol a püspöknek ajándékoztam egy festett Má-
ria-képet, egy-egy sorozatot a Mária életébõl és az Apokalipszisbõl, továbbá egy
forint ára rézmetszetet. A püspök megvendégelt, adott nekem egy vámmentessé-
get biztosító menlevelet, három ajánlólevelet, és kiváltott a fogadóból, ahol csak-
nem egyforintnyi tartozásom volt.”342 A hasonló részletességgel folytatódó úti-
napló páratlan forrás a középkor végi utazás módjára, körülményeire – mint a
kezdõ néhány mondatból is kitûnik, pontosan követhetõ a festõ útvonala, az
egy-egy nap alatt megtett távolság, a szálláshelyek, az utazás költségei, amelyet
gyakran tételesen is feltüntetett: „10 dénár egy sült csirkéért. 18 dénár borravaló
a konyhára és a gyereknek”. A feljegyzésekbõl egyértelmûen kiderül, milyen óri-
ási értéket jelentett a bambergi püspöktõl kapott menlevél, amely az út során
vámmentességet biztosított számára: Dürer Bambergtõl Kölnig 37 vámhelyet
érintett, amelyek közül csupán egyetlen helyen, Ehrenfelsben kellett két forint
vámot fizetnie. Aligha jutott volna el Bruggébe vagy Gentbe, ha minden útba esõ
vámhelyen fizetnie kellett volna. Hasonló információkban bõvelkedõ útinaplók
híján a középkori magyar zarándokok utazásáról sajnos a különbözõ forrásokban
fellelhetõ egy-egy mondatos, esetleg csupán néhány szavas utalásokból kell
összegyûjteni ismereteinket. Az így összeálló kép persze korántsem olyan színes,
szemléletes, mint amelyet például a fentebb idézett Dürer-napló közvetít – Dürer
példájánál maradva, a különbség legalább akkora lehet, mintha egy átlagos isko-
lai rajzot hasonlítanánk össze a nürnbergi mester páratlan alapossággal készített
mûvei egyikével.

1. A gondolattól a megvalósításig
Az elhatározás megszületése és az indulás között sokszor hosszú idõ telt el –
II. András királynak például több mint húsz évig tartott, míg elszánta magát ap-
jától örökölt fogadalma beváltására. Noha a két évtizednyi halasztás nem tekint-
hetõ általánosnak, a zarándokok többsége csak hosszas elõkészületek után kelt
útra. Vezeklõ, illetve megbízott zarándokok esetében gyakran elõ is írták az in-
dulás idejét: a vezeklõket – mint láthattuk – általában arra kötelezték, hogy egy

342 Dürer: A festészetrõl és a szépségrõl. Írások, levelek és dokumentumok. Bp., 1982. 67–100.

90
éven belüli keljenek útra, a végrendelettel kijelölt zarándokok többségének szin-
tén egy, esetleg két éven belül kellett eljutniuk a kiválasztott kegyhelyre, néha
azonban több évi haladékot is kaptak útjuk elvégzésére. A mai szemmel nézve
indokolatlanul hosszúnak tûnõ idõszak arra szolgált, hogy a zarándok minden
eshetõségre felkészülten, otthonáról, családjáról és javairól körültekintõen gon-
doskodva hagyhassa el szülõhelyét.

Az utazás költségei

Az utazás legfontosabb feltételének minden bizonnyal az útiköltség számított. Mi-

vel jelentõsebb készpénzvagyonnal viszonylag kevesen rendelkeztek, elõteremtése
gyakran nagy nehézségekbe ütközött. Volt, akit a pénzszerzés vágya roppant talá-
lékonnyá tett: Szeles Domonkos, Sajószentpéter egykori bírája, 1474-ben 16 éve (!)
nem bolygatott peres ügyét vette elõ, hogy az egykori határozat szerint neki járó
20 forinthoz hozzájusson. A perújrafelvételre bevallottan azért került sor, mert
Szeles római zarándoklatra készült.343 Az útra készülõk többsége azonban ennél
egyszerûbb megoldást választott: általában valamilyen nagyobb értékû ingatlant
adtak, zálogosítottak el a költségek biztosítása érdekében. A végrendeletekben
sokszor ugyancsak valamilyen ingatlant – városi polgárok általában házat vagy
szõlõt – kötöttek le a zarándokút elvégzésére. Számos körülmény, de fõként a
zarándokok társadalmi, vagyoni helyzetében meglévõ különbségek – és az utazás-
nak a társadalmi helyzetnek megfelelõ kivitelezése – indokolják, hogy a zarándok-
latra szánt pénzösszegek hihetetlenül széles skálán mozogtak. Forrásainkat mind-
azonáltal érdemes két csoportra bontva vizsgálni, korántsem mindegy ugyanis,
hogy valaki maga készült elvégezni a zarándoklatot, vagy mást bízott meg a fel-
adattal. Nézzük elsõként azokat az okleveleket, amelyeknek tárgya épp az út érde-
kében történõ birtokzálogosítás, illetve kölcsönszerzés (lásd 5. táblázat).
A táblázatban szereplõ hét személy között nemeseket és arisztokratákat talá-
lunk – az egyetlen egyházi, Sixtus mester egri, veszprémi és pozsonyi kanonok,
ungi fõesperes ugyancsak nemesi származású volt, és mind káptalani stallumai,
mind örökölt birtokai alapján a módos köznemesség anyagi színvonalán élhetett.
A Göci Mihály elõteremtette negyven forint és a Prodavizi Mikcs feleségétõl zá-
logbirtok fejében kapott négyezer forint között épp százszoros a különbség. Mi
lehetett akkor egy zarándokút költsége? Prodavizi Mikcs zálogszerzõdése elsõ-
sorban az asszony birtokjogainak biztosítása érdekében készülhetett – valószínû,
hogy csupán a pénz egy részét fordította a zarándokútra –, a többi zálogösszeg
egymáshoz viszonyított aránya azonban korántsem tekinthetõ irreálisnak.344 Az a
Lévai Cseh Péter, aki fennmaradt menlevelei szerint 1415-ben nagyszámú kísé-

343 „Hoc anno autem presenti dictus Dominicus Szeles volens pro salute sue anime Curiam Roma-
nam ire et pergere, veniens ad nostri presentiam... ” Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár,
Sajószentpéter város jegyzõkönyve. II. 26–29. Az adatért Tóth Péternek tartozom köszönettel.
344 Az természetesen egyik esetben sem olvasható ki a forrásokból, hogy a zálogosítással elõterem-
tett összeg mekkora hányadát fordították ténylegesen az utazás költségeire. Összehasonlítani így
csak a forrásban szereplõ összeg nagyságát lehet, feltételezve, hogy az esetek többségében nem
rokontól kölcsönzött pénzre elsõsorban valóban az utazás kivitelezéséhez volt szükség.

91
 5. táblázat
Pénzszerzés zarándokút megvalósítására
Zálog-,
Kölcsönzõ
Oklevél illetve A zálogosítás
Zarándok vagy Jelzet
dátuma kölcsön- tárgya
zálogbirtokos
összeg
Iklódi
Kolozs m.-i
Õsz Miklós 1350 12 M Domonkos és Bánffy I. 174.
erdõrész
Beke
unokaöccsei,
Veszprém m.-i
Sixtus kanonok 1350 60 M János és HO. IV. 173.
birtokrészek
György
Bács, Baranya
m.-i birtokok,
Prodavizi Mikcs 1393 4000 Ft P. felesége DL 42538
szlavóniai
birtokrész
L. nõvére, Bars m.-i
Lévai Cseh Péter 1409 1000 Ft DL 9580
Anna birtokok
Fejéregyházi
Küküllõ m.-i Kolozsm. jk.
Losonci László 1450 400 Ft Mihály
birtokrészek I. 890.
özvegye, Ilona
Toldalagi Torda m.-i Kolozsm. jk.
Göci Mihály 1450 40 Ft
András birtokrész I. 912.
Losonci
Bezdédi Miklós 1504 100 Ft Bánffy II. 396.
Zsigmond

rettel, familiárisokkal, lovakkal és málhákkal, mindenféle javaival utazott

Konstanzból az Ibériai-félszigetre, hasonlóképpen indulhatott 1409 elõtt a Szent-
földre is.345 Az ugyancsak bárói családból származó Losonci László 1450. évi za-
rándokútja idején ugyan még nem viselt országos tisztséget, családja társadalmi
helyzete azonban az õ esetében is megkövetelte az illõ kíséretet. Losonci négy-
száz és Lévai Cseh ezer forintja között az eltérést az úti cél teszi indokolttá, a ró-
mai utazás ugyanis jóval kevesebbe került, mint egy szentföldi zarándokút. Az 5.
táblázatban szereplõ adatokból további aránypárokat is kiválaszthatunk: az
1450-es szentév alkalmából Erdélybõl Rómába készülõ Losonci László és Göci
Mihály útiköltsége közti tízszeres eltérés szemléletesen jelzi a bárói és a közne-
mesi utazás közötti – elsõsorban a kíséret létszámában, de vélhetõleg az igénybe
vett szolgáltatások színvonalában is megnyilvánuló – különbséget.346 A római és
a szentföldi utak árarányát mutatja két, 1350-bõl származó adatunk: a márkában
megadott zálogösszegek között épp ötszörös volt az eltérés, ennyivel szánt

345 „...unacum comitiva, familia, equis, valisiis, arnesiis, auro, argenteo, iocalibus, bonis et rebus suis
universis” – DL 10299.
346 Göci Mihály negyven forintja mellé jól illik egy másik erdélyi adat: ugyancsak 1450-ben Felicián
dipsei plébános azért nem tudott nõvére végrendeleti meghagyásának megfelelõen Rómába za-
rándokolni, mert a kolozsvári bíró ítélet nélkül lefoglalta az ottani adósainál lévõ hatvan forint-
ját, és ezzel utazását megakadályozta. – Kolozsm. jk. I. 914.

92
ugyanis többet szentföldi útjára Sixtus mester a vele egy idõben Rómába induló,
nagyjából hasonló anyagi helyzetû Õsz Miklósnál. Útiköltségük forintra átváltva
is jól illik adataink sorába: az 1360-as évek budai számítása szerint egy márkát
négy forinttal számítva a római út hozzávetõlegesen negyvennyolc forintba, a je-
ruzsálemi kétszáznegyven forintba került.347 Az 1400-ban Rómába zarándokló
Tótkállói Göböl István végrendeletébõl kitûnik, hogy rendszeresen kölcsönzött
pénzt zarándokok számára. Végrendeletében közülük kettõ 8-8 forintos tartozá-
sáról emlékezett meg – amennyiben a kölcsönt felvevõ két férfi, Egri János és
Bogáti István csupán ezt az összeget fordította az utazásra, õk már jóval szeré-
nyebb körülmények között végezték el a peregrinációt.348 Ugyanolyan árfekvés-
ben, szintén egyházi kölcsönbõl, a pannonhalmi apátságtól felvett nyolc aranyfo-
rinton utazott 1395-ben Rómába Mocskos Jakab, nagy- és kisécsi birtokos.349
Abban az esetben, ha a zarándoklatot nem maga a pénz elõteremtõje végezte
el, az utazás – a rendelkezõ társadalmi helyzetétõl függetlenül – láthatóan rögtön
jóval kevesebbe került. Azok az igények, amelyek egy-egy arisztokrata, jómódú
köznemes vagy módos polgár esetében növelhették a költségeket, a meghatalma-
zott zarándok esetében fel sem merültek. Vízaknai Miklós alvajda 1465-ben tett
végrendeletében úgy rendelkezett, hogy Tamás nevezetû káplánjának adjanak
huszonöt forintot egy római vagy aacheni zarándoklat elvégzésére.350 A zarán-
doklatot mindenképpen el kellett végezni – ha a káplán esetleg nem vállalkozott
az útra, más alkalmas személyt kellett megbízni. Hasonló nagyságú összegrõl
rendelkezett 1503-ban egy dunántúli kisnemes, Kissimonyi Vince Mihály. A sit-
kei plébános elõtt tett szegényes végrendeletében azt kéri, hogy felesége zarán-
dokoljon Rómába. Korábban szegénységük miatt, valamint a római útra az
asszony testvérétõl, a somlyói várnagytól harminckét forintot kaptak, különbözõ
nehézségek következtében azonban az utazás elmaradt. Halálos ágyán úgy ren-
delkezett, hogy az örökségbõl maradt huszonnégy forintot fordítsa az asszony az
út költségeire.351 A két végrendelkezõ között óriási társadalmi szakadék táton-
gott: amíg az alvajda a feleségére aranyozott ezüstedényeket, dísztárgyakat, drá-
ga ruhákat, kocsit, házat, hatalmas állatállományt hagyott, addig Kissimonyi
Zsófia számára mindez csupán elérhetetlen álom maradt: férje végrendeletében
mindössze egy-egy tehénrõl, néhány holdnyi földrõl történt említés. A helyettes
zarándok számára mindazonáltal Vízaknai elegendõnek vélte azt az összeget,
amit a szegény Kissimonyi hagyott ugyanerre a célra. Meghatalmazott zarándo-
kok esetében találunk egészen kis összeget is: az 1361-ben végrendelkezõ, bese-
nyõ származású Ajáni Miklós mindössze hat penzát – hozzávetõlegesen két és fél
forintot – szánt egy aacheni útra.352 Ajánihoz hasonlóan, aki halála elõtt elsõsor-
ban állatállományáról rendelkezett, különbözõ egyházaknak is egy-két ökröt

347 Engel Pál: A 14. századi magyar pénztörténet néhány kérdése. Századok, 124 (1990) 87.
348 HOkl. 329.
349 A pannonhalmi Szent Benedek-rend története. Szerk.: Erdélyi László, Sörös Pongrác. Bp.,
1902–1916 II. 588.
350 „...ut cum ipsis florenibus visitet curiam Romanam, aut ecclesiam beate Marie virginis in Aquis-
grano” – DF 244881., kiadása UGDS VI. 3431., kivonata Kolozsm. jk. I. 1676.
351 DL 46616.
352 DL 41477., kiadása CDH IX/7. 560.

93
vagy lovat adva, elsõként ökreirõl végrendelkezett az akaratát több mint egy év-
századdal késõbb, 1492-ben írásba foglaltató Várkonyi Amadé Lénárd, aki két hí-
zott ökröt szánt annak, aki fogadalmát beváltva elzarándokol a rocamadouri Bol-
dogasszonyhoz.353 Arra, hogy a végrendelkezõ konkrét összeg megjelölése nélkül
kérte, hogy hagyatékából végezzenek zarándoklatot, szintén több példát találha-
tunk. A Sopron megyében birtokos Harkai László 1419-ben írt végrendeletében
úgy rendelkezett, hogy ingó vagyonából fizessenek egy-egy helyettest római, il-
letve aacheni zarándoklat elvégzéséért.354 1458-ban Wermeser Lorenz kolozsvári
polgár és felesége mindkettõjük halála esetére a Szent Antal-kolostor Szûz Mária-
oltárát tették meg javaik örökösének, azzal a kikötéssel azonban, hogy a kolostor
fizessen egy római és egy aacheni zarándoklatot.355
Városi végrendeletekben meglehetõsen gyakran találhatunk példát arra,
hogy valamely ingatlant szántak a zarándokút fedezetéül. Pozsonyban és Sop-
ronban, abban a két nyugat-magyarországi városban, ahol nagy számban maradt
ránk zarándokútról rendelkezõ végrendelet, a leggyakrabban a szõlõ, illetve a
ház jelent meg ilyen szerepben. Azokat az eseteket, ahol ilyen jellegû adatokat ta-
lálunk, érdemes nemek szerinti bontásban is megvizsgálni. (A 6. táblázatban elöl
a pozsonyi, zárójelben a soproni elõfordulások száma olvasható.)
6. táblázat
Zarándokút költségére szánt végrendeleti tételek
Az út fedezete Összesen Nõk Férfiak
Szõlõ 61 (9) 22 (–) 39 (9)
Pénz 52 (9) 24 (5) 28 (4)
Ház 35 (3) 17 (2) 18 (1)
Minden vagyon 19 (–) 8 (–) 11 (–)
Gyümölcsös, szántóföld 4 (2) 3 (–) 1 (2)
Ingóság 4 (–) 4 (–) – (–)
Egyéb 3 (1) 1 (–) 2 (1)
Bor 2 (–) 1 (–) 1 (–)

A fenti, 6. táblázatból egyértelmûen kitûnik, hogy a legtöbb végrendelkezõ a

szõlõ jövedelmébõl, eladásából, illetve annak terhére kívánta biztosítani az elren-
delt zarándoklat költségét.356 A testamentumot készítõk között – amennyiben
ilyen rangsort állítunk fel – a második helyre szorultak azok, akik már elõre

353 „Item pro peregrinatione ad ecclesiam beate virginis in Rokonad, ad quam ire voto obligaveram,
lego duos potiores boves” – DF 244129. Ugyancsak két ökröt és egy tehenet szánt 1428-ban ké-
szült végrendeletében Vatkai Lõrinc özvegye, Erzsébet egy római út elvégzésére – DL 92744.
354 „Et notandum est, quod predicta relicta de illis rebus mobilibus debet expedire pro ecclesia
sancti Petri in Horka viginti libras denariorum viennensium, insuper unum nuncium ad limina
sanctorum Petri et Pauli et unum nuncium ad beatam virginem Maria ad Aquisgranum vul-
gariter Ach.” – Sopron vm. oklt. 46.
355 Kolozsm. jk. I. 1327.
356 „Item ain tail in der Hacheny zunagst des Jacobs Paykkendorffer weingarten mit frucht mit-
sampt zu einer Romfart” – PT 27., további példák: PT 54. 68., 133., 149., 227. stb.

94
összegyûjtötték, félretették az utazáshoz nélkülözhetetlen összeget.357 Az örökül
hagyott lakóház a harmadik leggyakrabban elõforduló költségbiztosíték volt.358
Ez esetben jól tetten érhetõ a nemek közti különbség is: a nõk inkább igyekeztek
félretenni a végrendeletükben elõírt kegyes célok megvalósításához szükséges
pénzt, mint a férfiak, õk, ha tehették, az utazást nem kapcsolták az ingatlan eset-
leg hosszú idõt igénylõ értékesítéséhez. Ingóságot csak nõk hagytak ilyen célra:
Kunigunda, Krieg borbély felesége nagy ezüstövét, Dorottya, János korcsolyás
felesége egy ezüstkelyhet és ugyancsak egy ezüstövet, Barbara, Jakab fürdõs öz-
vegye valamennyi házi holmiját hagyta a peregrináció elvégzésére.359 Különösen
érdekesek az egyéb kategóriába sorolt hagyatéki tételek: egy kovács végrendele-
tében mûhelyének felszerelését, másutt nagyobb tétel bõrt találunk az út fedeze-
téül, Steiner Mihály soproni kápolnaigazgató pedig fehér lovát szánta a zarán-
doklat elvégzésére.360
Mindenképpen érdemes külön áttekinteni a városi végrendeletekben zarán-
doklatra szánt pénzösszegeket, ezek ugyanis két szempont szerint is markánsan
különböznek a fentebb taglalt summáktól: egyrészt a polgárok jóval kevesebbet
szántak ezekre a zarándoklatokra, másrészt itt két tétel között nem találunk sok-
szoros eltérést. A pozsonyi Protocollum Testamentorum bejegyzéseiben szereplõ
összegeket táblázatba foglalva, különösen szembetûnõvé válik a tételek szinte
monoton ismétlõdése (lásd 7. táblázat).
7. táblázat
Pozsonyi végrendeletekben zarándoklatra szánt összegek (aranyforintban)361
Év Róma Aachen Egyéb
(50) (70) (50)
1410–1440 13 ; 8 13 –
(82) (99) (82)
1441–1450 25 ; 13 10 –
(165) (160)
1451–1460 10 – 3 W

357 „Item so schaff ich vnd ain Romfart vnd ain Achfart XXVI gulden” – PT 50., további példák: PT
99., 160., 185., 232. stb.
358 „Item von erst so schaff ich meinem prueder Vlreichen Riemer mein haws gelegen in der stat
respurg bey Wedriczer tor frey vnd ledig. Also beschaidenlich mit ausgenomen worten, daz man
von dem obgenanten haws ausrichten sol ein Romfart vnd ein Zellfart, vnd ein vart kein Sand
Wolfgang” – PT 107., további példák: PT 129., 150., 169., 197., 200. stb.
359 „Mein silbergurtel dy grosser schaff ich zw ainer Romfart.” – PT 281., „Mer schaff ich meinem
Hannsen mein klainhait, ein syllberpecher und ain sylbergurtel, das er darumb ausrichten sol ain
Romfart” – PT 420. „Darzu schaff ich im vier pett, drey duchnen, sechs polster, siben kwss uns
alles mein hausgerait, was dess verhanden ist, und ich anderswohin nit geschaft hab, das er
davon alle beweiste geltschuld bezal, ain kirichfart gen Klosternewnburgk, die ich schuldig bin,
davon ausricht” – PT 541.
360 „Item drey anpos vnd den gantzen werich zeug sol man verkauffen dy geschaft herren vnd
dauon ausrichten ain Romfart XII fl vnd was Uberpleybt, Schaff ich meiner schwester der Mert
Schneiderin vnd Irn kindern” – PT 658., „Item die hewt, was vber romfart vnd achfart beleibt
XLVIII gulden, zum paw zu Vnser frawen kirichen” – Házi II/1. 114. „Item meinem öhäm,
Schmid Hanns, schaff ich meinen weyss ross, damit er ausricht, aber selb volbring ain ramfartt.”
– Házi II/1. 260.
361 Az elsõ szám a végrendeletben szereplõ összeg, a második, zárójelbe tett szám a PT sorszáma.
A 7. táblázatban szereplõ tételek száma két okból több az elõzõ táblázatban említett, az útra pénzt
hagyó végrendeletek számánál: egyrészt ha egy végrendeletben több útra szántak pénzt, itt kü-

95
 Év Róma Aachen Egyéb
10(232); 10(247);
1461–1470 10(258); 6(285) –
10(258); 10(285)
10(294); 10(295);
10(296); 10(302);
1471–1480 10(305); 10(350); 10(335); 10(355) 1(357) Z; 1(357) W
10(352); 10(355);
10(357); 10(364);
10(392); 10(405);
1481–1490 10(436); 10(437); 10(422) 2,5(405) W
10(489)
10(485); 12(497);
14(503); 10(504);
10(505); 12(507); 10(485); 10(496);
1491–1500 10(512); 10(525); 10(503); 5+3(528); 3(528) Ö
10(531); 10(542); 10(531); 10(553)
5ft.st.(566); 12(572);
10(573); 10(576)
10(593); 12(605);
11(625); 12(627);
10(644); 10(651); 10(625); 10(633);
1501–1510 12(661); 12(663); 6(671); 9pf.(681); 4(669) Ö; 3(703) Ö
12(667); 10(669); 10(707)
10(671); 10(680);
10(681); 10(703)
10(723); 10(751);
12(754); 13+10(761);
8(723); 8(737);
10(775); 10(776);
1511–1520 10(748); 6(750); –
10(779); 10(783);
10(788)
10(784); 10(787);
12(788); 10(789)
12(800); 11(819);
1521– 8 + 1(800); 9(820) –
14(820)

A kötetben az 1430-as éveknél találjuk az elsõ e célra szánt összegeket, az

1520-as években az utolsókat. 1436-ban Waydner György tizenhárom-tizenhá-
rom forintot hagyott egy római és egy aacheni útra, 1438-ban Gerichter Miklós az
adósainál lévõ tíz forintból nyolcat egy római peregrinációra.362 Közel egy évszá-
zaddal késõbb, 1523-ban Ketinger György felesége, Borbála, háza és szõlõje el-

lön-külön tüntették fel (pl. PT 50. római és aacheni úttal), másrészt itt azok az esetek is szerepelnek,
amelyeknél jelezték, hogy valamely ingatlan értékébõl mennyit kell ilyen célra fordítani. A W, Z és
Ö kezdõbetûk a Sankt Wolfgang-i, zelli és altöttingi zarándoklatot jelölik.
362 PT 50., 70.

96
adási árából tizennégy forintot szánt egy római, kilencet egy aacheni útra.363 Mint
látható, a közben eltelt évtizedek nem módosítottak a zarándoklat tarifáján. Át-
lagárnak a tíz forint tekinthetõ, ezt olvashatjuk a végrendeletek többségében:
Romfahrtra 46 alkalommal, Aachfahrtra 15 esetben hagytak ekkora összeget, illet-
ve ekkora összegnyi értéket. A magyarok körében legnépszerûbb két európai
kegyhely meglátogatása tehát hozzávetõlegesen ugyanannyiba került, bár az át-
lagtól eltérõ hagyatéki tételek arra utalnak, hogy a római valamivel több pénzt
igényelt. Amíg ugyanis aacheni útra nyolc esetben találunk tíz forint alatti össze-
get, és csupán egyszer, Waydner György fent említett hagyatékában olvashatunk
tíz forintnál több pénzrõl, a római utak esetében épp fordított a helyzet. Kisebb
összegrõl csak két esetben rendelkeztek, nagyobbról viszont tizenkilenc alkalom-
mal: kétszer tizenegy forintot, tizenegyszer tizenkét forintot, hat esetben pedig
ennél is többet szántak az útra. Tanulságos összevetni azokat a végrendeleteket,
amelyekben mindkét hely felkeresésére szántak pénzt: közöttük öt olyant talál-
hatunk, amelyben azonos summát hagytak mindkét útra,364 és tíz olyant, ahol a
két fahrt értéke eltért egymástól – mind a tíz esetben az aacheni út rovására.365
A pozsonyiak által kedvelt többi kegyhely felkereséséhez egy-két forint is elegen-
dõ volt. A protocollumban négy olyan végrendelet olvasható, amelyben Róma
mellett nem Aachen, hanem valamely másik zarándokhely szerepel. A római
útra mindegyikben tíz forintot szántak, ugyanakkor Sankt Wolfgang felkeresé-
sére egy-három forintot, a mariazelli útra egy, az altöttingi zarándoklatra há-
rom-négy forintot hagytak.366 A soproni testamentumokban ez esetben is a po-
zsonyihoz hasonló rendelkezéseket találunk: a leggyakrabban tíz forint szerepel,
illetve ahhoz közeli összeg, a két szélsõ értéket egy-egy római útra hagyott hét, il-
letve (két alkalommal) tizenhat forint képviseli.367
Valamennyi adatunkat ismételten áttekintve, megállapíthatjuk, hogy a za-
rándoklás költségeit elsõsorban a zarándok társadalmi helyzete, másodsorban a
kiválasztott kegyhely határozta meg. Amíg egy arisztokrata több száz forintot
költött az utazásra, addig egy köznemes vagy módos polgár ennek tizedrészébõl
is meg tudta járni ugyanazt az utat. A minimálisan szükséges összeg Róma,
Aachen esetében tíz forint körül járt, helyettes zarándokok esetében is ennyi
pénzzel kalkuláltak. Egy-egy szentföldi vagy compostelai út természetesen jóval
többe került, mint például egy római vagy aacheni, nem is szólva a közelebbi
kegyhelyekrõl. Árfelhajtó tényezõk azonban e helyeken is jelentkezhettek – ilyen
következménye volt például Rómában a szentéveknek.
A 15. századból, illetve a 16. század elsõ felébõl szerencsére több olyan
számadást is ismerünk, amely segítségünkre lehet a zarándokadatokból megis-
mert útiköltségek valóságtartalmának megítélésében. Példáink közül kettõ Bártfa
városához kötõdik: 1433 augusztusában, Zsigmond király császárrá koronázásá-

363 PT 820.
364 PT 50., 258., 355., 485., 531. Az összegeket lásd a 7. táblázatban.
365 PT 82., 285., 503., 625., 671., 681., 723., 788., 800., 820. Az összegeket lásd a 7 táblázatban.
366 PT 357., 405., 669., 703.
367 Tíz forint: Házi II/1. 97., 225., 258., 333., vele közel azonos összeg – nyolc, illetve kilenc pfund
pfenig – : Uo. 58., 73., 81., hét forint: uo. 120., tizenhat forint: uo. 205., 250.

97
nak idõpontjában a város bírája Rómába utazott. Kiadásaira a város 217 aranyfo-
rintot könyvelt el, az út során azonban további költségek is felmerültek, amelyek
már külön tételként szerepelnek a számadáskönyvben: a várossal való kapcsolat-
tartásra, lovakra vagy éppen viaszra újabb összegeket költött el.368 Az utazás so-
rán kifizetett valamennyi tételt még a fennmaradt számadáskönyv alapján sem
tudjuk biztosan összegezni – idetartozhat például a Rozgonyi Györgynek borsra
adott négy forint ötven dénár is, hiszen Rozgonyi ekkor Zsigmond kíséretének
tagjaként szintén Rómában tartózkodott –, de az egyértelmûen az úthoz köthetõ
kiadások legalább még további százhatvan forinttal terhelték Bártfa költségveté-
sét.369 A bíró valószínûleg illõ módon képviselte városát a koronázáson: megfele-
lõ kísérettel, uralkodójának az alkalomhoz méltó ajándékkal kedveskedve – ez
esetben pedig nem volt nehéz elköltenie az útra szánt pénzösszeget. Másik
bártfai utazónk, János káplán 1494 novemberében indult Rómába, hogy városa
megbízásából bizonyos ügyeket elintézzen. Útiköltségre – fennmaradt elszámo-
lása szerint – hatvan forintot kapott, ezenfelül további tizenhat forintot vitt ma-
gával. A szûken vett útiköltségekre – szállásra, élelemre, a lovak ellátására – har-
minchat forintot költött, a római fogadós egy személyért és egy lóért kéthetente
tíz forintot kért. (Azaz csak a fogadós annyit kért, amennyit általában a pozsonyi
polgárok végrendeleteikben az egész zarándokútra szántak.) Ehhez járult a pápai
bulláért kifizetett tizenkét forint, a kúrián adott kétforintnyi borravaló, valamint
a menlevélért, a kísérõknek, vezetõknek az út során kifizetett összegek.370 Mint
két számadásunkból kitûnik, az utas egy római utazásnál – ha lóháton, egy-két
kísérõvel tette meg az utat, és közben lehetõség szerint fogadókban szállt meg –
negyven-ötven forintnál kevesebbõl aligha tudott kijönni. A további kísérõk vagy
az elõre nem látható körülmények – mint például a bártfai káplán útját megnehe-
zítõ itáliai hadjárat – a költségeket akár jelentõs mértékben is megemelhették.
Utolsó példánk egy bárói utazás költségeihez szolgálhat adalékul. Estei Hippolit
egri püspök 1520. tél végén–kora tavaszán utolsó alkalommal járta végig a Ma-
gyarországról Itáliába vezetõ utat. Az Eger és Ferrara közti több mint nyolcszáz
kilométeres távolságot igencsak komótosan, 48 nap alatt tette meg, közben
hosszabb idõt töltve Budán, rövidebbet egykori érseki székhelyén, Esztergom-
ban. Az utazás alatt kifizetett összegekrõl külön számadáskönyvet vezettek,

368 Fejérpataky 324–325. A 217 forintot kétszer is bejegyezték a kötetbe. A további kiadások: „Item um
pferde beslon ken Rome – fl. 7” / „Item pro cervisia dominis cum Romam sunt progressi med. 30
facit – fl. 1 den. 20” / „Item vectori et Ladislao ad Caesarem quod debent emere attinentia pro
dominis – fl. 9” / „Item Wenczla Cromern etiam pro uno equo etiam Romam – fl. 125” / „Item
David procurator in reversione de iudice transeunti Romam a Cena villa expendit – fl. 1 den. 50”
/ „Item pro cera iudici ad candelas in via Romam pro libris circiter tribus – fl. 3” / „Item pro
equo Tissi Lasla quem iudex emit Romam – flor. auri 14” – A forrást kiadó Fejérpataky László-
nak érdekes módon nem jutott eszébe, hogy a bíró útja Zsigmond koronázásához kapcsolódott.
Az „ad Caesarem” kifejezéssel láthatólag nem tudott mit kezdeni, Késmárknak (Forum Caesaris)
értelmezte.
369 Fejérpataky 323. Rozgonyira lásd Csukovits: Nagy utazás 19., 30.
370 DL 46282., kiadása Iványi: Bártfa 467. Útiköltségét a következõképpen használta fel: Bártfától
Egerig három forint, Egertõl Pestig kettõ, Pesttõl Velencéig hat – (itt az itáliai háború miatt
visszatért Villachig, a kényszerû kitérõbõl adódó rendkívüli költségeket azonban, mivel célunk
az utazásra feltétlen ráfordítandó költségek megállapítása, itt most nem vesszük figyelembe) –
Villachtól Ferraráig három, Ferrarától Rómáig hat, Rómától Budáig tizenhat forint.

98
amelyben a bejegyzések az út végére 105 recto-verso oldalt töltöttek meg. Esze-
rint Estei Hippolit állandó kíséretét mintegy száz ember alkotta, de alkalmanként
további kísérõket is felfogadtak. A püspök és kísérete szállására, élelmezésére, a
téli idõszakban nélkülözhetetlen fûtésre és világításra, az állatok megfelelõ ellátá-
sára, valamint az út során felmerülõ minden egyéb igény kielégítésére – így pél-
dául szórakozásra – összesen 725 aranyforintot költött el.371 Ha figyelembe
vesszük, hogy Hippolit püspök csak Ferraráig utazott, ahonnan már nem tért
vissza Magyarországra, talán már nem is tûnik olyan soknak Losonci László 400
forintja egy Erdély–Róma közti oda-vissza útra.

Úti okmányok

Az úti elõkészületek sorába tartozott bizonyos úti okmányok, engedélyek beszer-

zése is. Az ilyen jellegû írások közül a menlevél, salvus conductus számított a leg-
fontosabbnak, mivel a menlevél kibocsátója tulajdonképpen oltalma alá fogadta
azt, akinek az oklevelet kiállította. A menlevél funkciója alapvetõen kettõs volt:
egyrészt szavatolta az akadálytalan és biztonságos közlekedést, másrészt mente-
sített a különféle vámok fizetése alól. Ilyen menleveleket természetesen nem csak
zarándokok vittek magukkal: salvus conductust kapott Dürer is a bambergi püs-
pöktõl, amely – mint láttuk – útja folyamán 36 út-, híd- vagy hajóvám megfizeté-
se alól mentesítette. A Magyarországról indulók elõször természetesen a magyar
királytól kértek menlevelet, amelyhez az út folyamán feltehetõleg további ilyen
okmányok társultak: Lévai Cseh Péter 1415. évi ibériai utazásáról például a Zsig-
mond által Konstanzban kiállított menlevél mellett ismerjük a VI. Károly francia,
valamint Ferdinánd aragón uralkodó által készíttetettet is.372 Itáliában a salvus
conductust adhatta a pápa, valamint a különbözõ államok fejedelmei is. Kiállítá-
sukért természetesen fizetni kellett: mint például János bártfai káplán elszámolá-
sából kiderül, a ferrarai herceg menlevele egy forintba került.373
Az oklevelek szövege közel ugyanazokat a formulákat tartalmazza: a kibo-
csátó a szöveget olvasók támogatását és segítségét kéri ahhoz, hogy az utas kísé-
retével, javaival együtt sikeresen érje el úti célját. A 15–16. századból fennmaradt
menlevelek mindazonáltal tartalmaznak eltérõ, egy adott korra jellemzõ szöveg-
részeket is: a legjellegzetesebb ilyen formulát azokban az oklevelekben olvashat-
juk, amelyeket a lovagi zarándokútra indulók számára állítottak ki a 15. század
elsõ felében.374 Zsigmond magyar és német kancelláriáján egyaránt készültek
ilyen oklevelek – hogy a vitézi tettekre utaló formulát pontosan meddig használ-
ták, nem tudjuk; az biztos, hogy ezek a kifejezések már nem szerepelnek a Jagel-
lók uralkodása alatt kiállított menlevelekben.375 A formulák között különösen

371 A számadáskönyvet feldolgozta E. Kovács Péter: Egy középkori utazás emlékei (Estei Hippolit
utolsó utazása Magyarországon). Történelmi Szemle, 32 (1990) 101–127. (A továbbiakban E. Ko-
vács: Estei Hippolit.)
372 ZsO V. 18., 359., 633., 719.
373 DL 46282.
374 Felsorolásukat lásd a Lovagi zarándoklat címû fejezetben.
375 DL 25405., 25560.

99
nagy jelentõsége volt az inscriptiónak, azaz a címzettek körének. Az utast ugyan-
is nem csupán a királyok, hercegek és minden egyéb világi és egyházi fejedelem
oltalmába ajánlotta az oklevél kibocsátója, de legalább annyira a helyi hatóságok
legutolsó képviselõi, bírók, esküdtek, sõt vámosok, adószedõk, útõrök figyelmé-
be is.376
Hogy Magyarországon ki engedhette meg magának, hogy menlevelet kér-
jen, nem tudjuk, a fennmaradt példányok azonban – kettõ kivételével – bárók
számára készültek. A legtöbb salvus conductus Lévai Cseh Péter utazásáról ta-
núskodik. Két ilyen oklevelet ismerünk Tari Lõrinc utazásairól is: egyiket a
dublini közjegyzõ feljegyzései õriztek meg, másik útján zarándoknak álcázva, de
valójában diplomáciai küldetéssel, velencei menlevéllel ment a lagúnák városá-
ba.377 Velence rajta kívül okmányt adott 1418-ban a szentföldi útra készülõ Salgai
Miklósnak, 1429-ben Marcali Henriknek és társainak, valamint – ugyancsak
1418-ban – tizenhét, név szerint felsorolt magyar zarándoknak.378 A bárók számá-
ra kiállított menlevelek túlsúlyát utazásuk körülményei indokolják: a zarándo-
kok védelmérõl az uralkodók Európa-szerte gondoskodtak, vámmentességükrõl
a 8. század óta törvények, rendeletek születtek. Ilyen rendelkezéseket Magyaror-
szágon is ismerünk: 1366-ban például Lajos király foglalta írásba a dunai vízi
vámokon való mentességüket, 1380-ban Erzsébet ifjabb királyné adott vámmen-
tességet a borsmonostori monostorba zarándoklóknak.379 Noha túlkapások elõ-
fordultak, a bottal, tarisznyával, hagyományos zarándokviseletben utazó pereg-
rinusoktól általában nem kértek vámot. Más volt a helyzet a számos kísérõvel,
drága ruhákban, jó lovakon utazó, módos zarándokok esetében, az õ zarándok
mivoltukat ugyanis gyakran csak a menlevelek bizonyították.
A szentföldi utazáshoz nem volt elegendõ a menlevél, pápai engedélyre is
szükség volt – enélkül keresztény ember csak kiközösítés terhe mellett léphetett a
Szentföldre. Miután a 13. századtól kezdve az írásbeli kérvényezés elõírássá vált,
az engedély megszerzésének rövid idõ alatt kialakult a szokásos módja: supp-
licatióval, kérelemmel kellett fordulni a pápához, amelynek – a többi, a pápai
kúriához benyújtott kérelemhez hasonlóan – tartalmaznia kellett a kérvényezõ
nevét, egyházi vagy világi rangját, egyházmegyéjének megnevezését és termé-
szetesen a kérelem tárgyát. Az egyházfõ – pontosabban a nevében eljáró hatóság
– szinte minden esetben megadta az engedélyt, a fennmaradt magyar vonatkozá-
sú anyagban egyetlen elutasított kérelmet sem találtam. Hogy az ismert ilyen vo-

376 A címzések – mivel a kibocsátó célja az volt, hogy lehetõség szerint ne maradjon ki semmiféle ha-
tóság, sem annak a helyi közegei – aggályosan hosszúak voltak, és bizonyos kormányzati ismerete-
ket is igényeltek. Számos olyan tisztség is szerepel ugyanis a felsorolásban, amely Magyarországon
például ismeretlen volt, pl. antianus, boletarius. Inscriptióra lásd például Zsigmond király Lévai
Cseh Péter számára kiállított menlevelét – DL 10299. (ZsO V. 18.) Salvus conductus formulát talál-
hatunk például Magyi János formuláriumában is: Kovachich: Formulae II. 213. (102. sz.)
377 Utóbbira ZsO IV. 138.
378 Új Magyar Múzeum, 1854. I. 473–474. A fentebb már említetteken kívül további magyar vonatko-
zású, zarándokút céljára kiállított menlevelek: Újlaki Miklósnak 1449-ben V. Miklós pápa –
Theiner II. 252., kivonata Lukcsics II. 1066., Zsigmond 1412 körül budai minoritáknak – DF 287745.
(fol. 250. b.), kivonata ZsO III. 3165.
379 Sigal 58–59. Nagy Lajos oklevelének 1453-as átírását lásd Teleki X. 377., Erzsébet oklevele: CDH
IX/5. 406.

100
natkozású kérelmek, illetve arra adott engedélyek száma mégis viszonylag cse-
kély, annak másutt található a magyarázata: ilyen adatokat sajnos csupán
azokból az évekbõl évtizedekbõl ismerünk, amelyeknek kiadták a pápai kérvény-
könyveit. A különbözõ pápai regisztrum-sorozatok feltehetõleg még nagyszámú
ilyen bejegyzést rejthetnek.380 A számunkra jelenleg még ismeretlen, de néhány
év múlva esetleg ismertté váló szentföldi magyar zarándokok mellett azonban
számosan lehettek olyanok is, akiknek a regisztrumkönyvekben sem lelhetünk a
nyomára. A rendkívül költséges egyéni kérelmezés megkerülésére is léteztek
ugyanis kiskapuk. Külön pápai engedéllyel más is megszerezhette azt a jogot,
hogy õ engedélyezhesse bizonyos számú zarándok számára az utazást: 1351-ben
például Nagy Lajos király kért és kapott pápai jóváhagyást arra, hogy száz általa
kiválasztott személy utazhasson zarándokként a Szentföldre, 1357-ben pedig
Futaki Demeter váradi püspök kérvényezte, hogy huszonnégy személynek ad-
hasson engedélyt ugyancsak szentföldi útra.381 Persze a hosszú és fáradságos út
megtétele után azoknak sem kellett dolgukvégezetlen visszafordulniuk Jeruzsá-
lem falai alól, akik még ilyen engedéllyel sem rendelkeztek. A szükséges okmá-
nyok meglétét Palesztinába érkezve a szentföldi ferencesek ellenõrizték. Errõl
Pécsváradi Gábor így számolt be útleírásában: „Mielõtt a zarándokok a hajóból
kiszállnának, az említett páter gvardian bemegy hozzájuk a hajóba, és ha valaki
volna közöttük, ki nem a pápa engedelmével érkezett volna, azokat a kiközösítés
alól föloldozza.”382 Ilyen tárgyú supplicatiók, illetve engedélyek – a menlevelek-
hez hasonlóan – csak egy bizonyos társadalmi-anyagi szint fölött maradtak ránk:
a folyamodók közül tizennyolc volt az egyházi (ebbõl hét szerzetes), tizennégyen
képviselték a nemességet – fõként az udvari nemességet – és az arisztokráciát, öt
fõ a polgárságot.383 A kevésbé jómódúak vélhetõleg nem rendelkeztek egyéni,
névre szóló engedéllyel.
Voltak olyan jellegû engedélyek is, amelyekrõl az út során már nem kellett
írást bemutatni, az indulás elõtt mégis szert kellett tenni rájuk. Természetesen
szükség volt – mai szóval élve – a munkaadó hozzájárulására: a bárói tisztséget
viselõ Tari Lõrinc éppúgy királya beleegyezésével indult Írországba, mint példá-
ul a ragusai orvos a város jóváhagyásával.384 Az indulás elõtt tájékoztatni kellett
az illetékes egyházi hatóságot is: egy fennmaradt 15. század végi – 16. század ele-
ji zágrábi városkönyvi bejegyzés arról tanúskodik, hogy egy bizonyos Hraczto-
wiczai Istvánnak azért kellett ötforintnyi bírságot fizetnie, mert a püspök enge-
délye nélkül ment zarándokútra.385

380 Lásd e munka A pápai regisztrumkönyvek magyar származású adatai címû fejezetét.
381 Bossányi I. 223. CDLXV.; II. 300. LXXVI.
382 Pécsváradi 192.
383 A Bossányi, ill. Lukcsics által kiadott bejegyzéseket a késõbbiekben részletesen ismertetem.
384 Utazásának indokai közt Tari is említi királya beleegyezését. Engedélyt kért királyától, IV. Lász-
lótól 1274-ben a Szentföldre készülõ Bánd ispán is – DF 201173. (RA 2519.) Paviai János ragusai
orvos szentföldi zarándokútjához azzal a megkötéssel kapott engedélyt, hogy háromszáz dukát-
nyi fizetését távolléte idején a város nem folyósítja. ZsO III. 1500. Vélhetõleg hasonló feltételekkel
indulhatott útnak pl. egy pozsonyi vagy bártfai városi jegyzõ vagy orvos is.
385 „...pro peregrinatione sine licentia domini nostri episcopi” – Mon. civ. Zagr. XI. 293.

101
Rendelkezés az otthoniakról
A pénz és a szükséges úti okmányok birtokában már elindulhatott a zarándok,
de ahhoz, hogy nyugodtan, tiszta lelkiismerettel utazhasson, további intézkedé-
sekre volt szükség.
Mivel az úti cél távoli volt, az utast pedig számos veszély fenyegette, termé-
szetesen azzal a lehetõséggel is számot kellett vetni, hogy a peregrináció esetleg a
földi életpálya utolsó utazása lesz, s a zarándok soha nem tér vissza szülõföldjé-
re.386 E reális eshetõségbõl kiindulva az utazó indulás elõtt ugyanúgy rendelke-
zett élete valamennyi fontos kérdésében, mint a betegágyban fekvõ haldokló.
A rendelkezés legegyszerûbb, hagyományos módjának Magyarországon is a
végrendelet számított. A legkorábbi fennmaradt vagy csupán átírásból ismert
magánoklevelek a 11. század második felében készültek – joggal mondhatjuk
tehát, hogy az írásbeli rendelkezés lehetõsége egyidõs az írásbeliség meghono-
sításával.387 A 11–12. század magánokleveleit elsõdlegesen valamely egyház
megadományozásának céljával írták – akár utalt rá a szöveg, akár nem, tulajdon-
képpen a donátor végsõ akaratát tartalmazták.388 A magánjogi írásbeliség gya-
korlatának kialakulásával, elterjedésével állandósultak a végrendelkezés formai,
jogi elõírásai is. A végrendeleti ügyek az egyházi bíróságok hatáskörébe tartoz-
tak, a szabályos végrendelkezés módját zsinati határozatok írták elõ.389 Az érvé-
nyesség alapvetõ kellékének számított, hogy a testáló józan ítélõképessége bir-
tokában, megfelelõ számú tanú jelenlétében nyilvánítsa ki végsõ akaratát.
A zarándokok utazás elõtt tett bevallásai között nem csak végrendeleteket talá-
lunk: akadtak olyanok, akik csak egy-egy ügyet akartak indulásuk elõtt elrendez-
ni: Hircs fia Tamás ispán például római útja elõtt kifizette anyja hitbérét.390
A peregrináció elõtti olyan rendelkezéseket azonban, ahol az útnak induló épp
zarándokútja miatt valamilyen kegyes cselekedetet kívánt végrehajtani, tartalmi-

386 „...si divino volente judicio ipsum in via peregrinationis diem claudem ultimum contingerit” –
olvashatjuk például Himfi Benedek végrendeletében – DL 42016. „Ex devotione et puro mentis
affectu presentialiter ad iter sancti sepulcri deputati, timentes illam, que vite est ultima finis” –
rendelkezett Frangepán Miklós – DL 9762.
387 A kérdésre elsõsorban Kumorovitz L. Bernát: A középkori magyar „magánjogi” írásbeliség elsõ
korszaka (XI–XII. század) (= Kumorovitz: Magánjogi). Századok, 97 (1963) 1–27.
388 1079-ben Guden „pro redemptione anime mee”, 1146-ban Színes úrnõ „ut talem possim heredem
habere qui me posthanc vitam participem faciat hereditatis eterne” rendelkezett. További vég-
rendeletek: Márton ispán az 1140-es években, 1146-ban Fulco hospes, 1152-ben Márton felesége,
Margit úrnõ, 1153 körül Adalbert királyi követ. A szövegek legújabb kiadása – Márton ispán vég-
rendelete kivételével – Árpád-kori oklevelek 1001–1196. Fõszerk.: Györffy György. Bp., 1997. 3.,
19., 20., 24., 25. sz. A csatári monostor két jótevõjének, az alapító Márton ispánnak és feleségének,
Margitnak végrendeletét az évszázadokon át az apátság birtokában lévõ Admonti- vagy Gut-
keled-Bibliába is bemásolták. Márton végrendeletét lásd Fejérpataky László: A Gudkeled Biblia.
Magyar Könyvszemle, 1 (1893) 15–16.
389 Bónis György: Az egyházi és világi jog határai a középkorban. In: Eszmetörténeti tanulmányok a
magyar középkorról. Szerk.: Székely György. Bp., 1984. 235–241. A veszprémi egyház 1515. évi
zsinati határozatai. Közzéteszi Solymosi László. Bp., 1997. 21–22. 91–94.
390 A vasvári káptalan 1321. február 22-i oklevelének bizonysága szerint – AO I. 600.

102
lag joggal tekinthetjük utolsó akaratának – még ha formailag nem is nevezhetjük
testamentumnak, végrendeletnek.391
Azok, akik házasságban éltek, elsõként családjuk sorsáról igyekeztek gon-
doskodni. Természetesen az is elõfordult, hogy férj és feleség, esetleg az egész
család együtt vállalkozott a zarándokútra, fennmaradt forrásaink többségében
azonban csak a férj hagyta el a családi fészket.392 Arra is találunk példát, amikor a
zarándok eleve azzal az elhatározással kelt útra, hogy a visszautat már soha nem
fogja megtenni: a Váradi Regestrum egyik 1216. évi bejegyzése szerint Scerben fia
András, aki a Szentföldre indult, feloldozta feleségét a házassági kötelékbõl,
megengedve, hogy az asszony újra férjhez menjen, mivel Jeruzsálembõl már nem
akart hazatérni. A feleség, akit a káptalan elõtt bátyja képviselt, beletörõdve
András döntésébe és elfogadva az általa felkínált összeget, hasonlóképpen fel-
mentette férjét házastársi kötelességei alól.393 Másfél századdal késõbb, 1376-ban
a szintén szentföldi útra készülõ Himfi Benedek volt bolgár bán úgy rendelke-
zett, hogy az út folyamán bekövetkezõ halála esetén felesége vonuljon a veszpré-
mi Szent Katalin kolostorba.394 Himfi a zarándokútról még visszatért, néhány év-
vel késõbb, 1380-ban bekövetkezõ halála után azonban felesége, Dorottya
valóban a zárda lakója lett.395 Ide írt neki ugyanis levelet Himfi Lõrinc, amelyben
arról tájékoztatta, hogy az egymással harcoló seregek elpusztították javait – férj
és feleség évekkel korábban vélhetõleg közösen hozott döntése ez esetben megkí-
mélte az asszonyt attól, hogy jelen legyen temesközi birtokai felprédálásánál.396

391 A 13. század elején Rómába készülõ Poth ispán Lébényben, a konvent elõtt örökre felszabadítot-
ta Joakim nevû szolgáját és annak gyermekeit. – UB I. 112. A végrendelkezési szokásokról, a kö-
zépkori magyar végrendeletek sajátosságairól újabban lásd Kubinyi András: Fõúri és nemesi vég-
rendeletek a Jagelló-korban. soproni Szemle, 53 (1999) 331–342., Szende Katalin: A magyarországi
városi végrendeletek helye az európai joggyakorlatban (A középkori Sopron, Pozsony és Eperjes
példája) uo. 343–355., Solymosi László: Két középkor végi testamentum Szabolcs vármegyébõl. In:
Emlékkönyv Rácz István 70. születésnapjára. Szerk.: Kovács Ágnes. Debrecen, 1999. 203–225.
392 Férj és feleség közös zarándokútja Altöttingbe: Holzapfel Mihály soproni festõ és neje (1502.) –
Házi II/1. 279.
393 „Andreas, filius Scerben, dicens se habere votum eundi Ierosolimam et nunquam inde reverti,
absoluit uxorem suam, dans ei duo capita hominum. Uxor autem sua contestatat est per fratrem
suum Stephanum, absoluisse maritum suum a coniugo suo, et ab omni dote omnique debito, in
quo maritus eius tenebatur, asserens, se contentam esse duobus illis capitibus hominum, quos
maritus suus ei contulit.” Reg. Var. 210. – Nr. 160. (240.) Hogy az eset korántsem lehetett egyedi
jelenség, bizonyítja Selmecbánya ugyancsak 13. századi jogkönyve, mely szerint római,
compostelai és jeruzsálemi zarándokútra csak a feleség beleegyezésével lehetett elindulni. ÁUO
III. 208.
394 „...nobilis domine Dorothe (!) consortis sue adhoc inclinaverit ut ipsam claustrum religiosarum
dominarum sanctimonialium in Wesprimio habitum intrare voluerit ...” (DL 42016) A Szent Ka-
talin kolostornak a továbbiakban nemcsak egyik faluját hagyja – de ha a felesége mégsem vonul-
na be a zárdába, csak az õ halála után – hanem a birtokában lévõ ereklyéket is. Himfi végrendele-
te két, nem szó szerint egyezõ szövegû változatban maradt fenn: az egyik példány saját neve
alatt készült (DL 42026.), a másikat a csanádi káptalan állította ki (DL 42016.).
395 Benedek bán 1381. februárban már néhai – DL 42182., az általa viselt tisztségekre lásd Engel:
Archontológia II. 100.
396 DL 47943. Szövegét több értelemzavaró hibával, köztük hibás keltezési hellyel közli Kumorovitz:
Havasalföldi hadjárat 977. Feltételezése szerint Himfiné valamelyik temesközi kolostor lakója le-
hetett. A szöveg hibáit kijavította, a levelet számos ponton újraértelmezte Engel: Török–magyar
háborúk 568.

103
 Az otthon maradt feleségek többsége azonban nem kapott felmentést a há-
zasság alól, és kolostorba sem vonult – az õ anyagi és jogi biztonságukról is gon-
doskodni kellett. A feleség és a gyerekek zavartalan birtoklását szolgálta az indu-
lás elõtt készített végrendelet,397 valamint – az általában a végrendeletben kijelölt
– védelmezõk kiválasztása. Az 1411-ben a Szentföldre zarándokló Frangepán
Miklós vegliai comes vagyonát feleségére és fiaira hagyta, akiknek védelmére
nem kisebb urat, mint Garai Miklós nádort és annak testvérét, Jánost kérte fel.398
Az erdélyi Bogáti János 1430-ban a kolozsmonostori konvent elõtt tett bevallásá-
ban jelölte meg összes javai oltalmazójául Sülyei Barnabást, amíg õ Rómába za-
rándokol.399 Egy zágrábi polgárasszony, Katalin, György nyereggyártó özvegye,
bizonyos Domonkos nevû zablakészítõre bízta a városban és környékén található
javait, azzal a kikötéssel, hogyha Rómába, Aachenba és Compostelába tett zarán-
dokútjáról három éven belül nem térne haza, azok Domonkosra szálljanak. Dön-
tése néhány év múlva jelentõsen gyarapította Domonkos vagyonát: a városkönyv
1438-ban kelt bejegyzése arról tudósít, hogy távozása óta már körülbelül hat év
telt el, ezért a város hatósága beiktatta a zablakészítõt javaiba.400 Utazás elõtt ér-
demes volt számba venni a lezáratlan peres ügyeket, s a távollét idejére perha-
lasztást kérni. A zarándokút olyan indok volt, amelyet minden bíróság tisztelet-
ben tartott – ha a perbe hívó levél a zarándok távozását követõen érkezett,
távollétében is megadták az engedélyt a halasztásra. 1407 júniusában például
Garai Miklós nádor királyi parancsra elhalasztotta Gönyüi Péter és társai perét,
mivel Gönyüi szentföldi zarándokútja miatt távol volt, s ügyét nem lehetett elkü-
löníteni.401 Hasonló perhalasztásra a városi bíróságok gyakorlatából is találha-
tunk példát: 1455-ben Demeter fia Miklós zágrábi bíró elõtt elhalasztották a
szomszédvári Mathesa és a zágrábi Orsolya, László varga özvegye között folyó
pert addig, amíg Orsolya – aki épp római zarándokúton járt – haza nem tért,
vagy útitársai a halálhírét nem hozták.402 Azoknak, akik jelentõs vagyonukból
következõen több perben voltak érintettek, illetve bármikor érintetté válhattak,
ésszerû volt általános perhalasztást kérni: ilyen perhalasztó parancsot (mandatum
prorogatorium) általában azok kaptak, akik valamilyen hivatalos ügyben, a király
képviseletében voltak úton, vagy hadjáratban vettek részt, de ilyen királyi man-
dátumot kapott római és loretói zarándokútja idõtartamára 1512-ben II. Ulászló-
tól Kanizsai János, 1525-ben pedig II. Lajostól Kanizsai László is.403

397 A már említetteken kívül pl. Becsegergely nembeli Ont II. András uralkodása alatt készült vég-
rendelete – DL 86918. (RA 559.), Orros Péter pozsonyi várnagy 1332. évi aacheni útja elõtti vég-
rendelete – DL 3450. (AO II. 609.), Magyar Pál és Sztárai Pál 1350. évi végrendelete – DL 4109.,
DL 4112. (AO V. 356.)
398 DL 9762., kiadása Frangepán 169.
399 Kolozsm. jk. I. 41.
400 „...ipsa universas suas possessiones et portiones posessionarias in dicta civitate et suburbio ac
territorio ipsius habitas et existentes [...] prefato Dominico frenipari usque ad revolutionem et
expirationem trium annorum conservandam dimisisset...” – Mon. civ. Zagr. VI. 298.
401 DL 28135. (ZsO II. 5579.)
402 „...usque adventum eiusdem Ursule mulieris de Roma, aut ipsa ibidem moriente usque adven-
tum sociorum eius de eadem Roma primitus deo dante fiendum” – Mon. civ. Zagr. VII. 89–90.
403 DL 22275., 24048. Ilyen mandátumot kapott 1415-ben Zsigmond királytól Lévai Cseh Péter is –
DL 10297. (ZsO V. 54.) A perhalasztásra elsõsorban Hajnik 239–245.

104
 A középkorban alig találunk olyan végrendeletet, amelybõl hiányzik az egy-
házaknak tett adomány. A haldokló lelke üdvéért, bûnei megváltásáért, túlvilági
boldogulásáért anyagi lehetõségeinek megfelelõ módon és mértékben kegyes
adományokban részesítette az általa ismert, látogatott egyházakat. Természetes
jelenség volt, hogy a hasonló indokból vállalt zarándokút elõtt a peregrinációra
készülõ már otthon megkezdte a kegyes cselekedetek sorát, és indulását valami-
lyen egyházi adománnyal kötötte össze. A magyar forrásanyag jellegébõl adódó-
an az sem véletlen, hogy az Árpád-kori zarándokok többségérõl épp emiatt sze-
rezhetünk tudomást. A sort Gyönyörû asszony nyitja, aki a 12. század elején
Vállus nevû prédiumát adta az almádi monostornak, mielõtt Jeruzsálembe in-
dult.404 II. András uralkodása alatt a szintén a Szentföldre készülõ Turul ispán
már útra kelve, a zágrábi püspök elõtt tett bevallást: a veszprémi egyháznak oko-
zott károk fejében – ha nem térne haza, vagy ha gyermektelenül halna meg – át-
engedi a mondott egyháznak Tapolca falut.405 Hasonlóképpen korábbi, az egyház
kárára elkövetett bûnei jóvátételére az ugyancsak a Szentföldre készülõ Bánd is-
pán az õsei által az almádi monostornak adott birtokokat, amelyeknek jövedel-
mét évek óta lefoglalva tartotta, indulás elõtt visszaadta az apátnak és a szerzete-
seknek.406 Az indulást megelõzõ egyházi adományokra az egész középkorból,
egyháziaktól és világiaktól egyaránt találunk példákat. Tótkállói Göböl István
presbiter, egri püspöki káplán végrendeletében több egyházra is hagy pénzt, ru-
hákat, egyéb értékeket – breviáriumát például a tótkállói egyháznak szánta, a
semjéni, a nagykállói és a tótkállói templomnak ötven-ötven forintot, a harangi és
a napkori templomra huszonöt-huszonöt forintot testált.407 Az erdélyi Zsombori
Péter római útja elõtt feleségével együtt a kolozsmonostori konvent elõtt végren-
delkezett: szászzsombori birtokrészüket a kolozsvári Szûz Mária-kolostorra
hagyták azzal a kikötéssel, hogy a jövedelembõl a szerzetesek javítsák ki a zsom-
bori templom cintermét, és állítsanak Fábián és Sebestyén vértanúkat ábrázoló
kõoszlopot.408 A donáció nagyságának tükröznie illett az adományozó társadalmi
helyzetét – nem véletlen, hogy az indulás elõtti legköltségesebb gesztust az
Anjou-kor egyik legbefolyásosabb bárója, Lackfi István erdélyi vajda tette: 1376-
ban, szentföldi zarándokútját megelõzõen megalapította a csáktornyai pálos ko-
lostort.409

404 DHA 411.

405 Zalai oklt. I. 68. RA 554., 1694.
406 DF 201173. (RA 2519.) – a monostor alapítója Gyönyörû asszony mostohafia, Almád nembeli
Bánd fia Atyusz volt.
407 HOkl. 329. (1400 k.)
408 Kolozsm. jk. I. 2342. (1482).
409 Az alapításról a 68 pálos monostor okleveleinek kivonatát tartalmazó, 1522-ben készült, úgyne-
vezett „Zöld kódex” tájékoztat elsõsorban, de összeállítója, Gyöngyössy Gergely az alapítást
megemlíti másik mûvében, a Vitae fratrumban is. – Doc. art. Paul. I. 22–23. A kivonat ugyan nem
tartalmaz információt a zarándokút és az alapítás kapcsolatára, mivel azonban Lackfi az év elsõ
felére esõ, hosszas és alapos elõkészületek után kelt útra, joggal kapcsolhatjuk össze a két egyide-
jû eseményt.

105
 2. Az utazás

Az utazásra a közfelfogás szerint a tavasz volt a legalkalmasabb – ezt tükrözik a

Canterbury mesék jól ismert kezdõ sorai is:
„Ha március fagyának erejét
április langy esõje veri szét,
bõséges nedvet minden érbe hajtva
termékenységet küld szét a talajba;...
s kik éjszaka nyílt szemmel alszanak,
dalolnak már a kicsi madarak,
mert torkukban a természet remeg –
akkor a nép zarándokútra megy,
s távoli szenteket keresve vággyal,
idegen partokon jár pálmaággal.”
(Vas István ford.)
A magyar forrásokból sajnos szinte soha nem derül ki, mi volt az indulás
idõpontja, léteztek-e ezen a téren valamilyen szokások. A meghatalmazott zarán-
dokok gyakran évekkel késõbb keltek útra, a vezeklõknek is általában csak azt ír-
ták elõ, milyen határnapig kell elvégezni útjukat, azt nem, mikor kell megkezde-
ni. Mivel a zarándokok többsége hónapokig, némelyek akár évekig is távol
voltak otthonuktól, az utazásról tanúskodó oklevelek dátuma alapján sem lehet
megállapítani, mikor indulhattak el. A kevés pontosan datálható példa közé tar-
tozik két középkor végi szentföldi utazónk, Pécsváradi Gábor és Lászai János:
Lászai 1483 tavaszán szállt hajóra, az útikönyvet író Pécsváradi 1514. november
elején, mindenszentek ünnepe táján, ahogy arról a ferences rendi krónika tudó-
sít.410 Két, egymástól eltérõ eset természetesen nem alkalmas arra, hogy bármi-
lyen következtetést megengedhessünk magunknak. Külföldi analógiák, a zarán-
dokhelyeken készült feljegyzések alapján azonban joggal feltételezhetjük, hogy a
zarándokok igyekeztek úgy idõzíteni utazásukat, hogy a kiválasztott kegyhelyet
lehetõség szerint valamilyen jeles ünnepen látogathassák meg: a templom fel-
szentelésének vagy az ott nyugvó szentnek az ünnepnapján vagy a keresztény-
ség legjelentõsebb ünnepei, karácsony, illetve húsvét alkalmával.411
A zarándokok indulása Európa-szerte azonos módon történt. A plébánia-
templomban misét hallgattak, meggyóntak. A szertartás végén az istentiszteletet
végzõ pap nemcsak a zarándokokat, hanem utazásuk sajátos jelvényeit, a botot
és a tarisznyát is áldásban részesítette.412 Az áldásformula magyarországi hasz-
nálatát több liturgikus kódex is tanúsítja. A legkorábbi zarándokáldás szövegét a

410 Faber I. 148. A ferences rendi krónikát – OSZK Cod. Lat. 432. – idézi Holl Béla. Pécsváradi 14.
411 Feltételezésünk helyességét a legtöbb zarándokot vonzó Róma esetében két forrástípus is
messzemenõen igazolja: a pápai kúriához bûnbocsánatért beadott supplicatiókat, illetve a római
Szentlélek-társulat anyakönyvének bejegyzéseit hónaponkénti bontásban vizsgálva, egyértelmû-
en kitûnik, hogy a magyarok közül is a legtöbben a tavaszi hónapokban, elsõsorban húsvét táján
keresték fel Rómát. A források részletes vizsgálatát lásd A kegyhelyen címû fejezetben.
412 Sigal 54–55.

106
Pray-kódex õrizte meg számunkra.413 A 13. században feljegyzett áldás, melynek
szövegezése nem teljesen azonos a hasonló külföldi formulákkal, a szentföldi
útra indulók számára készült. Az Úrhoz intézett fohász szerint a zarándoktarisz-
nyát a „tiszteletre méltó kereszt jelével” jelölték meg, hogy az úton védelmül, ott-
hon oltalmul és bárhol vannak, menedékül szolgáljon. Végül a következõ sza-
vakkal adták a zarándokok kezébe a megáldott kellékeket: „Vedd ezt a
tarisznyát, zarándokságod jelét, hogy az Isten által rendelt úton haladva szent jó
angyal kísérjen téged, és áldja meg ajándékaidat az Atya, a Fiú és a Szentlélek ne-
vében. Vedd Isten támogatásának botját, hogy képes legyél kitartani és a bölcses-
ség útján és az igazság ösvényén járni, és örömmel térj vissza házadba az Atya, a
Fiú és a Szentlélek nevében.”414 A késõbbi szövegek a formula országos használa-
tát bizonyítják: hasonló zarándokáldást találunk a 14. században készült eszter-
gomi pontificaléban, amely eredetileg feltehetõleg a veszprémi egyház használa-
tára készült, illetve egy ugyancsak 14. századi pozsonyi missaléban.415 Ez utóbbi
a 17. században a pozsonyi káptalan birtokában volt, de eredetileg is valamelyik
pozsonyi egyház számára készült – a város középkori zarándokainak nagy szá-
mából ítélve valószínûleg gyakran nyitották ki a 326–327. oldalakat, ahol az
ugyancsak a pozsonyi káptalan könyvtárában õrzött Pray-kódex szövegével azo-
nos formula található. A 15. századból kéziratos és nyomtatott liturgikus szer-
könyvben egyaránt felbukkan a zarándokáldás szövege: ilyet tartalmaz a 15. szá-
zad közepén másolt premontrei breviárium – amelyet feltehetõleg a csõti
monostorban készítettek, majd innen vittek késõbbi õrzési helyére, a leleszi mo-
nostorba –, valamint a 15. század végén nyomtatásban kiadott Obsequiale seu
baptismale Strigoniense, amely 1525-ig további négy kiadást is megért.416

Útitársak

A választható útvonalak demokratikus módon mindenki számára azonosak vol-

tak, az utazás módját, körülményeit azonban már meghatározta a társadalmi, va-
gyoni helyzet. Ettõl eltérni csak az igények szándékos csökkentésével, peniten-
ciaként volt szokásos – ilyen esetekben a vezeklést elsõsorban épp az jelentette,
ha valaki lemondott a kényelem számára egyébként elérhetõ minden eszközérõl.
Két híres, Írországot megjárt zarándokunk épp a két végletet képviseli: a vezeklõ
Krizsafán fia György egyetlen szolga kíséretében, ló és más állat nélkül, gyalog-
szerrel – mint látomásai feljegyzõjének nem felejtette el megemlíteni: „pedig min-
dig kitûnõ lovakon szokott utazni” – járta végig egész Európát átszelõ zarándok-
útját; Tari Lõrinc ellenben „heroldjától és többi szolgájától kísérve”, háza népével

413 A kódex 12. oldalán. Radó: Libri liturgici 44.

414 A latin szöveget közli Zalán Menyhért: A Pray-kódex benedictiói. Magyar Könyvszemle,
1927/I–II. 48.
415 OSZK Clmae. 317., OSZK Clmae 94. Ismerteti Radó: Libri liturgici 114–125. 446–458. A pozsonyi
úgynevezett „H” missale keletkezésére, possessorára lásd Magyarországi mûvészet 358.
416 Egy. Könyvt. c. l. 67. – ismerteti Radó: Libri liturgici 337–344. Keletkezésére lásd Kumorovitz L.
Bernát: A téti (csúti) breviárium jogi szabályokat tartalmazó függeléke. Turul, 1930. 29. A nyom-
tatvány a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Inc. 1049. jelzet alatt található.

107
indult Írországba.417 Mint két példánk is jelzi, a kísérõk száma egyik legbiztosabb
fokmérõje volt a zarándok társadalmi helyzetének – György esetében, aki az
apuliai részek kapitányaként sok száz fegyveresnek parancsolt, a legnagyobb ál-
dozatnak számított, hogy a neki járó kíséretrõl lemondva kelt útra.
Az együtt utazók számáról viszonylag bõséges forrásanyag áll rendelkezé-
sünkre, amely még arra is lehetõséget ad, hogy a különbözõ társadalmi helyzetû
csoportok nagyságát, összetételét rekonstruálhassuk. Forrásaink közül a legfon-
tosabbak azok a supplicatiók, amelyeket a szentföldi utazás engedélyezése érde-
kében nyújtottak be a pápai kúriához. A kérelemben ugyanis szinte minden eset-
ben feltüntették, hány társsal együtt szeretnék felkeresni az Úr sírját. Nagy Lajos
uralkodásának idejébõl, az 1340–1350-es évekbõl mintegy húsz ilyen kérvényt
õriztek meg a pápai kérvénykönyvek (lásd 8. táblázat).418
8. táblázat
Szentföldre készülõ zarándokok és kíséretük
Kísérõk Jelzet
Év Személy Tisztség
száma (B = Bossányi)
1343 Ravasz Miklós udvari lovag 4 B. I. XXXV.
1344 Õri Veres Tamás abaúji ispán 10 B. I. CXVIII.
1345 Gönyüi Tamás liptói ispán 6 B. I. CCXIV.
1346 Büki István kalocsai érsek 10 B. I. CCXCVII.
1346 János pap 1-2 B. I. CCCXIV.
1347 Domonkos és János minorita és pap 3 B. I. CCCLVII.
nyitrai, zágrábi
1349 Vásári Miklós 12 B. I. CDIV.
püspök
1349 Kont Miklós barsi ispán 12 B. I. CDVIII.
1349 Poháros Péter abaúji ispán 4 B. I. CDIX.
1349 Kölcsei András békési ispán 4 B. I. CDX.
1350 Budai Volfingus királynéi officiális 12 B. I. CDXXXIX.
1352 Budai Kratzer Rudolf 8 B. I. DXV.
1355 Görög Mihály királyi pajzshordozó 10 B. II. LIV.
1355 Dunajeci János udvari ifjú 10 B. II. LXX.
1357 Himfi Benedek udvari lovag 6 B. II. LXXXV.
1357 Apáti Miklós kalocsai érsek 40 B. II. CII.
1358 Szécsi Domonkos erdélyi püspök 40 B. II. CXXXVII.
1358 Mihály királyi kamaraispán 10 B. II. CLXXVIII.
a királyi szekerészek
1358 János 5 B. II. CLXXVIII.
mestere

417 Tar Lõrinc, 45. 223.

418 A kérelemben szereplõ személyeket tisztségük alapján azonosítottam, a 8. táblázatban már közis-
mert nevükön szerepelnek – pl. „Rovos natus Bichan” = Óvári Bitó fia „Ravasz” Miklós, „Bene-
dictus Haymonis” = Himfi Benedek stb. A személyekre és az általuk viselt tisztségekre elsõsor-
ban lásd Engel: Archontológia.

108
 A névsoron végigfutva azonnal feltûnik, hogy a folyamodók többsége Nagy
Lajos király legszûkebb környezetéhez tartozott. Gönyüi Tamás az 1333-ban Ná-
polyba vitt András herceg udvarának volt a vezetõje, késõbb is többször járt Itáli-
ában.419 1343-ban Erzsébet királyné kíséretében utazott Nápolyba, s õ volt a ki-
rályné egyik Avignonba küldött követe is. Ezen az úton társa volt Veres Tamás,
akivel követségük ideje alatt nyújtották be supplicatióikat.420 Poháros Péter Lajos
király és testvérei nevelõje volt, de katonaként is kitüntette magát: harcolt többek
között 1345 tavaszán Krakkó felmentésénél, majd a következõ évben Zára ostro-
mánál.421 A késõbb bolgár báni tisztségig emelkedõ Himfi Benedek ekkor még
pályája kezdetén tartott, vitézi hírnevet azonban már sikerült kivívnia magának:
hogy milyen jól harcolt – épp a kérvénye benyújtása évében – Castelfranco ostro-
mánál, arról Küküllei János tudósít bennünket.422 Mindannyiuk közül Miklós
barsi ispán, azaz Raholcai Kont Miklós vitte a legtöbbre, aki számos tisztség mel-
lett a nádori méltóságot is betöltötte. Ezekben az években õ volt a király egyik
legközelebbi munkatársa: 1347-ben, a hadjárat megindítása elõtt követként Vásá-
ri Miklós nyitrai püspökkel együtt Lajos Apuliába küldte – feladatuk az volt,
hogy tájékozódjanak a helyzetrõl, és az ellenfél, Johanna királynõ táborából mi-
nél többeket igyekezzenek megnyerni. Noha Kont Miklós katonaként is számos
tettet vitt végbe, a Névtelen Minorita elsõsorban úgy emlékezik meg róla, mint
aki „mindenkor a béke szerelmese és a fegyvernyugvások létrehozója”, valamint
– követtársával, Vásári Miklóssal együtt – a király „bizalmasa és kedveltje”
volt.423 Vásári és a supplicatiókban ugyancsak szereplõ Apáti Miklós pályája kí-
sértetiesen hasonlított egymásra: a Vásári elõrelépésével megüresedõ székbe
mindig Apáti került, ily módon mindketten viselték a nyitrai és a zágrábi püspö-
ki, majd a kalocsai és végül az esztergomi érseki méltóságot.424 1348-ban Nagy
Lajos húsz országnaggyal együtt tett esküt a Velencével kötött fegyverszünet
megtartására: a név szerint felsorolt bárók közt négyen is szerepelnek a folyamo-
dókból: a sorban ötödikként Apáti Miklós, nyolcadikként Kont Miklós, a tizenne-
gyedik helyen Gönyüi Tamás, tizenhatodikként Poháros Péter.425 A fentiek fé-
nyében folyamodványaikat sem tekinthetjük átlagosnak; ezek a supplicatiók az
Anjou-kor hatalmi elitjének egyházi, vallási igényeit tárják elénk.
A beadott kérvények természetesen önmagukban még nem bizonyítják,
hogy benyújtójuk valóban részt vett szentföldi zarándokúton, a pápai engedély
megszerzésére fordított költségek vállalása azonban azt jelzi, hogy tervezte az

419 Érdemei közt említi I. Károlytól 1335-ben kapott kiváltságlevele – DL 2673., kiadása: AO III. 175.
420 Küküllei János krónikája szerint – Chronica Hungarorum 163.
421 I. Lajos 1347-ben adott kiváltságlevele szerint – DL 64029., kiadása: AO V. 132. Krakkó felmenté-
sénél játszott szerepérõl Küküllei számolt be: Chronica Hungarorum 165.
422 Chronica Hungarorum 177.
423 Érdemeirõl: 1349-es adománylevele – DL 4091. (AO V. 339.), Küküllei János krónikája – Chronica
Hungarorum 168., 171., 173., 177., 179., 180. A Névtelen Minorita krónikája – Chronicon Dub-
nicense 161–162.
424 Vásári Miklós Nagy Lajostól kapott adománylevele: DL 87932. Méltóságviselésükre lásd Engel:
Archontológia.
425 ADE II. 315. Az országnagyok listáját közli, az Anjou-kor udvari arisztokráciájának életét jellem-
zõ sajátosságokat áttekinti Engel Pál: Nagy Lajos bárói. Történelmi Szemle, 28 (1985) 393–413.

109
utazást.426 A társak száma láthatóan összefüggött a kérelmezõk társadalmi státu-
sával: a fõpapok tíz–negyven, az ispánok, udvari lovagok négy–tizenkét kísérõ-
vel készültek útra kelni. A hierarchia azonban ezen a csoporton belül is hatással
volt a kíséret nagyságára: talán nem véletlen, hogy közülük éppen Kont Miklós
tartott igényt a legnagyobb létszámra. A kérelmezõk közt szereplõ két egyszerû
pap – akik helyett a kérelmet is pártfogók adták be – csupán egy-két társsal
indult.
Nagy Lajos közel egy idõben folyamodó bárói mellett további, a kísérõk szá-
mát feltüntetõ példákat is ismerünk. Lackfi István, Lajos király egyik legbefolyá-
sosabb bárója, 1376-ban különhajót bérelt Velencétõl, hogy a Szentföldre hajóz-
zon – a velencei kormánytanáccsal folytatott levelezése szerint körülbelül
tizennégy kísérõvel kelt útra.427 Kanizsai János esztergomi érsek 1400-ban húsz
személlyel kapott engedélyt a szentföldi zarándokútra.428 A Zsigmond kor
ugyancsak Jeruzsálembe készülõ arisztokratáinak kíséretérõl további két esetben
szerzünk tudomást: a nagy vagyonú, de apjához és bátyjához képest a politiká-
ban szerepet alig játszó Szécsi „Herceg” Péter 1423-ban arra kapott engedélyt
V. Márton pápától, hogy ötven társsal utazzon az Úr sírjához.429 Néhány évvel
késõbb, 1429-ben négy magyar báró – Marcali Imre, ifjabb Stibor, Perényi János
és Tamási Henrik udvarmester – hatvan kísérõvel kapott menlevelet Velencé-
tõl.430 Késõbbi adataink tovább árnyalják az Anjou-kori supplicatiók alapján ki-
alakult képet. 1450-ben Péter csanádi, 1451-ben Vitéz János váradi püspök tíz
személlyel kért engedélyt az utazásra, ugyanakkor a minorita fráter Babocsai
Gergely csupán egy-két társsal kérte ugyanazt.431 A 15. század második felébõl, a
16. század elejérõl egy-egy fejedelminek tekinthetõ zarándoklatról is maradt fenn
forrás. 1475-ben Újlaki Miklós, aki 1471-tõl a bosnyák királyi címet is viselte, a
szentév alkalmából Rómába zarándokolt. Útjáról Ugo Caleffini ferrarai krónikás
számolt be, aki szerint Újlaki száztíz lóval haladt át városán.432 1502-ben a Lore-
tóba zarándokló Corvin János – aki ugyan királyi címet nem viselt, de Mátyás ki-
rály természetes fiaként itáliai útja során méltán részesült megkülönböztetett fi-
gyelemben – száz kísérõvel utazott.433
A zarándokút költségeit vizsgálva láthattuk, hogy a felhasznált összegek kö-
zött hatalmas, akár százszoros nagyságrendû eltérést is tapasztalhatunk. A kü-
lönbséget elsõsorban a kíséret létszáma indokolja: az ötvenedmagával utazó báró
akár az ötvenszeresét is elkölthette annak, amennyibe a csak saját utazására költõ
kisnemes peregrinációja került. Költségkímélõ céllal ennek ellenére aligha mon-

426 Az 1346-ban még szentföldi útra készülõ Büki István kalocsai érsek például két évvel késõbb,
1348-ban beadott supplicatiójában magas korára hivatkozva azt kérte, hogy egyházmegyéje
templomainak és temetõinek reconciliatióját egyszerû fölszentelt papra bízhassa, és hogy tíz
éven belül a Szentszéket helyettese látogathassa. Bossányi I. CCCLXXIII., CCCLXXIX.
427 ADE III. 130.
428 Mon. Vat. I/4. 180.
429 Lukcsics I. 564.
430 „Henricus de Marcelu, Stiborius Viada, Joannes de Perin, Herlioch Offinaster” – Új Magyar Mú-
zeum, 1854. 474.
431 Lukcsics II. 1074., 1223., 1243.
432 Banfi Florio: Romei ungheresi 64–69.
433 Marino Sanuto világkrónikája. Tört. Tár, 1877. 10.

110
dott le bárki is a neki járó kísérõkrõl. A kíséret funkciója ugyanis kettõs volt:
jelezte a társadalmi rangot, és ugyanakkor szavatolta a biztonságot. Ez utóbbit
természetesen azok is szerették volna biztosítani maguknak, akiknek anyagi
helyzete nem tette lehetõvé a fegyveres védelmet. Elenyészõ számban lehettek
olyanok, akik egyedül vágtak neki az útnak, a zarándokok többsége legalább
egy-két társsal, de ha tehette, inkább egy nagyobb csoport tagjaként indult el – az
esetleges támadókat a társaság létszámával próbálták elriasztani, de az útitársak
léte arra is biztosítékul szolgált, hogy szükség esetén valakitõl segítséget lehetett
kapni. Az 1494-ben Rómába tartó bártfai káplán Itáliában számos magyarral ta-
lálkozott, többségük zarándokként utazott. A levelében említett úti társaságok
száma nagy eltéréseket mutat: a néhány fõs kompániáktól a többtucatnyi tagból
álló zarándokcsoportig terjed. A káplán maga is kísérõkkel utazott, Velencéig
egy társaságot alkotva Rómába tartó pozsonyiakkal. Temesvárról egy 28 fõs, Er-
délybõl egy 72 fõs, egyháziakból és világiakból álló csoporttal találkozott. A rab-
lók ellen ez esetben még ez a létszám sem bizonyult elégségesnek: az erdélyieket
Loreto és Ancona között fosztották ki. Hasonló nagyságú zarándokcsoportokat
rekonstruálhatunk a római Szentlélek-társulat anyakönyvének bejegyzései alap-
ján. Igaz, azok az együtt utazók, akik nem egy bejegyzésben szerepelnek, mind
az eredeti, mind a kiadott kötetben gyakran távol kerültek egymástól, az együtt
utazó társaságok azonban könnyen összeállíthatók. Joggal feltételezhetjük
ugyanis, hogy azok, akik egy helyrõl, egy idõben jelentkeztek a konfraternitásba,
együtt tették meg a Rómába vezetõ utat is. Az együtt utazók lehettek rokonok,
egy város- vagy falubeliek, egymáshoz közeli településekrõl együtt útra kelõk,
esetleg egy vidékrõl vagy megyébõl valók. Az anyakönyvben négy külön bejegy-
zésben, négy egymástól távoli oldalon szerepelnek azok a gyõri klerikusok, akik
biztosan együtt mentek Rómába: György és Mihály karpapok, Osvát, a Szent Ka-
talin-ispotály rektora, valamint János kanonok – valamennyien 1496. május 12-én
jelentkeztek.434 Egy úti társasághoz tartozott az a három erdélyi plébános is, akik
– Prodról, Holdvilágról és Hégenbõl – 1497. március 19-én iratkoztak be.435 Egy
városból, Nagyszebenbõl érkeztek azok a zarándokok, akik 1496. március köze-
pén öt külön bejegyzéssel vetették fel magukat a társulatba, s feltehetõleg velük
utazott az a brassói polgár és felesége is, akik ugyanakkor léptek be.436 Az
1500-as szentév kezdetén, január 6-án hasonlóképpen egyszerre belépõ brassói-
akról olvasunk.437 Számos esetben találunk olyan zarándokokat, akik egymáshoz
közel fekvõ településekrõl indultak útnak. A Balatontól északra, egymás mellett
fekszik Papkeszi, Sóly és Szárberény (a mai Vörösberény), ahonnan 1500-ban
öten léptek be egyszerre, köztük két pap.438 Hasonlóképpen nem volt nagy a tá-
volság a Kolozs megyei Péntek és Teke, a zempléni Pazdics és Bánóc, a baranyai
Hímesháza és Mohács vagy a bihari Orod, Szil és Érpály között, ahonnan feltehe-

434 LC 54/6–9.
435 LC 64/1–3.
436 LC 46/5–9., 47/1.
437 LC 84/6., 85/1., 85/5. A velük egyszerre belépõ, de lakóhely nélkül szereplõ esztergomi egyház-
megyeiek is vélhetõleg velük utaztak.
438 LC 91/6.

111
tõleg közösen mentek Rómába az együtt beiratkozók.439 Ugyan nem egy napon
jelentkeztek, de egy társasághoz tartozhattak azok, akik 1493. március 30-án, áp-
rilis 1-jén, illetve 6-án léptek a társulatba a Szerém megyei Szalánkeménrõl, Ka-
romról és Solnokról.440
Nézzünk néhány példát arra, hogyan állt össze egy nagyobb létszámú társa-
ság! A csoportösszetétel illusztrálására két városi és egy megyei csoportot válasz-
tottam. Az elsõ példa egy budai csoport. 1493. március 29-én, 30-án, illetve április
1-jén – a kötetben négy bejegyzésben szereplõ – hét budai férfi lépett családjával
együtt a társulatba: Barnabás János és Bodó Benedek polgárok, Imre és Benedek
deákok, András mészáros és két szabó, Máté és Imre. Benedek deák kivételével va-
lamennyien közvetlen hozzátartozóikkal – feleségükkel, gyerekeikkel – szerepel-
nek az anyakönyvben, a vélhetõleg korosabb Bodó Benedek a fiával, unokájával és
annak férjével. Az egyik szabó, Máté csak említette, de nem sorolta fel a gyerekeit,
ezért az õ családjának létszámát nem tudjuk megállapítani – a Szentlélek-társulat
új budai tagjainak összlétszáma így (Máté gyermekeit nem számítva) huszonnégy
fõ volt.441 Hasonlóan egy úti társasághoz tartozhattak azok a rimaszombati zarán-
dokok, akik 1500. január 10–11-én léptek be a konfraternitásba. Tamás plébános és
Lõrinc prédikátor Tamás fivérével, egy asszonnyal és három családdal, Tót Péter,
Varga János és Kovács Dénes a családjával iratkozott be. Itt a gyerekek közül név
szerint csak Tót Péter lányát említették, így az öt bejegyzés összesen tizenegy rima-
szombati nevet tartalmaz.442 1493. március végén különösen nagy létszámú csoport
érkezett Bihar megyébõl. A kötet tíz különbözõ lapján, tizenhét bejegyzésben
összesen huszonhárom egyházi és világi belépõ nevét olvashatjuk, akik családjuk-
kal, közeli és távoli rokonaikkal, szomszédaikkal léptek be – mindenkit számba
véve a belépõk létszáma a csak említett, de fel nem sorolt gyerekek nélkül is eléri a
hetvenhét fõt. A csoport tagjai fõként Váradról és Debrecenbõl indultak útnak, de
csatlakoztak hozzájuk egyháziak Szoboszlóról, Szántóról, Pályiból, Böszörmény-
rõl, Sámsonról vagy éppen Vajáról. Vélhetõleg a csoporttal tartott az ugyanakkor
beiratkozó két tasnádi pap és néhány társa is. Mihály debreceni pap például há-
rom testvérével és azok feleségével, Zsigmond pap ugyanonnan anyjával, két
asszonnyal, valamint azok férjével lépett a társulatba.443 Noha szinte biztos, hogy a
bejegyzésekben szereplõ valamennyi személy nem tette meg a Rómába vezetõ
utat, a bártfai pap levelében szereplõ 28, illetve 72 fõs zarándokcsoportok léte na-
gyon is egybevág a Szentlélek-társulat anyakönyvébõl kiolvasható adatokkal.

Útvonalak

A zarándokok utazhattak gyalog vagy lóháton, a Szentföldre készülõk általában

a tengeri utat választva, hajóval érték el céljukat. Hajón, mégpedig velencei gá-
lyán tette meg például az utat az a tizenhét, név szerint felsorolt magyar, akiknek

439 LC 18/3., 20/1., 34/2–3., 43/6., 44/1.

440 LC 24/1., 27/2., 30/5.
441 LC 23/3., 23/5., 25/2., 27/3.
442 LC 87/8., 88/3., 88/4., 88/6., 89/1.
443 LC 24/5., 25/3., 26/1., 27/4., 28/1–4., 29/1–2.

112
nevét 1418-ban jegyezték be Velence város e célra szolgáló könyvébe.444 Ugyan-
ezekben a velencei államkönyvekben arra is találunk példát, hogyan rendelt ha-
jót az útra egy magyar báró, ez esetben Lackfi István erdélyi vajda. Az 1376. júni-
us 30-án kelt bejegyzés szerint levele és követe által arra kérte a város hatóságát,
hogy szentföldi útjához biztosítsanak számára egy gályát.445 A Signoria hozzájá-
rult, hogy Lackfi kibéreljen egy Bejrútba induló hajót – a hozzá intézett válasz
szerint Bejrútból már könnyen el lehet menni Krisztus sírjához, s ugyanazzal a
hajóval vissza is térhet. Az utazás érdekében azonban arra kérték, hogy kíséreté-
vel együtt augusztus 15-ig érkezzen meg Velencébe. Az elõírt határidõre Lackfi
helyett csupán egy újabb levél érkezett: mivel a vajda idõközben úgy határozott,
hogy ha már egyszer utazik, szeretné meglátogatni Szent Katalin monostorát a
Sínai-hegyen, innen azonban nem tud idõben Bejrútba érni, más megoldásra van
szüksége.446 Velence felajánlotta számára, hogy igény szerint elvihetik akár Bej-
rútba, akár Alexandriába, a visszaútra pedig másik hajót biztosítanak Bejrútból.
A két bejegyzés alapján Lackfi útiránya meglehetõs biztonsággal megállapítható:
valószínûleg elõször Alexandriába hajózott, innen szárazföldi úton, a Sínai-hegy
felé kerülve jutott el a Szentföldre, végül Bejrútban hajóra szállva tért haza. Tud-
juk, hogy útja során megállt Rodoszon is, itt ugyanis a johanniták nagymeste-
rének a hozzájárulását kérte egy itthoni birtokcsere lebonyolításához.447 Kérdés:
mennyire volt átlagos a Lackfi által megtett út? Milyen útvonalat választott a töb-
bi magyar zarándok? Kérdésünkre a hazai forrásanyagban nem találunk választ,
ez esetben azonban segítséget nyújthatnak a külföldi zarándokbeszámolók.
A vesztfáliai Sudheim plébánosa, Sudheimi Ludolph a 14. század közepén,
1336–1341 között öt évet tartózkodott Keleten, ahova egy lovag káplánjaként ju-
tott el. Élményeirõl, tapasztalatairól De itinere Terrae Sanctae címû, számos kéz-
iratban fennmaradt munkájában számolt be.448 Mûve – címével ellentétben – sok-
kal több, mint egy egyszerû itinerárium: olvasójának hasznos földrajzi,
történelmi ismereteket közvetített, az utazási lehetõségek számbavételével pedig
módot adott az útvonal elõzetes megválasztására. A szerzõ szerint az, aki a
Szentföldre akart eljutni, szárazföldön vagy tengeren egyaránt célba érhetett.
A szárazföldi út – amelyet õ is csak mások elbeszélésébõl ismert – Magyarorszá-
gon, Bulgárián, Trákián keresztül érte el Konstantinápolyt. Ennek az útvonalnak
már az európai szakasza is hosszú volt és fáradságos, a Kis-Ázsián átvezetõ utat
pedig már csakis azoknak javasolta, akik nem féltek sem a tatároktól, sem a törö-
köktõl, sem más veszélyektõl.449 Veszedelmekkel persze azok is találkozhattak,
akik a tengeri átkelést választották – a szerzõ ezeket is kimerítõ részletességgel
taglalta –, fáradságból azonban valóban kevesebb jutott számukra. A tengeri uta-

444 Velencei lt. Misti LII. 214. Új Magyar Múzeum, 1854. I. 473–474.
445 ADE III. 130.
446 ADE III. 134.
447 CDH IX/5., 149.
448 Ludolph de Sudheim: De itinere Terrae Sanctae. Éd.: F. Deycks. Stuttgart, 1851.; Croisades
1029–1056.
449 A helyzet a török terjeszkedésével tovább romlott, lásd Bertrandon de la Broquière már idézett
hazatérését – Bertrandon de la Broquière 25–26. – a szárazföldi útvonal azonban nem szûnt meg,
létérõl 15–16. századi útleírások tanúskodnak, pl. Faber I. 154., Georgievics I. rész, 2. fejezet.

113
zásnak két módja volt ekkoriban: a zarándok vagy a nave néven ismert tengeri vi-
torlás hajón, vagy evezõs-vitorlás gályán kelhetett át a Földközi-tengeren. A nave
közvetlen átkelést biztosított, a hajó ugyanis jó széljárás esetén, elkerülve a kikö-
tõk többségét, a legrövidebb úton igyekezett célja felé. Sokkal tovább tartott az út
azoknak, akik gályára szálltak: ez esetben parttól partig, kikötõtõl kikötõig hajóz-
tak. A gálya soha nem távolodott el a szárazföldtõl, éjszakára mindig igyekeztek
kikötõbe jutni, a szükséges élelmiszert is a felkeresett városokban szerezték be.450
A tengeri áramlatok és a széljárás miatt a Szentföldre vezetõ út jóval rövidebb
volt, mint a visszaút, optimális esetben harminc nap alatt meg lehetett tenni –
Sudheimi Ludolph szerint oda általában ötven, vissza száz napig tartott az uta-
zás. Az ugyancsak a 14. században, 1323-ban útnak induló ír Symon Semeonis
augusztus 18-án hajózott ki Velencébõl, és október 14-én szállt partra Alexandri-
ában.451 Az egyik legismertebb 15. századi útleírás szerzõje, Nompar de Caumont
1419. május 4-én Barcelonából indult, a Szentföldre, Jaffa kikötõjébe június 28-án
érkezett meg.452 Saintes püspöke, Louis de Rochechouart gályája 1461. május
25-én futott ki Velence lagúnáiból, és június 26-án érkezett Jaffába.453
Az utasok indulhattak Barcelonából, Genovából, Bariból, többségük azon-
ban Velencében szállt hajóra, addigra nemegyszer hosszú szárazföldi utat hagy-
va maga mögött. Az ismert utazók közül Velencébõl indult a már említett Symon
Semeonis, Bertrandon de la Broquière, Louis de Rochechouart, valamint – két al-
kalommal is – Felix Faber. Az õket szállító gályák útvonala szinte teljesen azonos
volt, eltérést csak az okozhatott, hogy Kréta szigetétõl Alexandria vagy valame-
lyik szentföldi kikötõ – elsõsorban Jaffa – felé hajóztak tovább. Symon Semeonis
hajója Pola, Zára, Lesina, Curzola és Ragusa érintésével jutott túl a dalmát parto-
kon, megálltak Durazzóban, Krétán Kandiában (Hérakleion), innen délkelet felé
vették az irányt, és Alexandriában értek célba. Az ír zarándok innen a Szentföld-
re teveháton, Kairó és Gáza érintésével jutott el.454 A látszólag zarándokként, va-
lójában a burgundi herceg megbízásából útra kelõ Bertrandon de la Broquière
olyan velencei gályán utazott, amely egy másik – ugyancsak zarándokokat szállí-
tó – gályával haladt párban, Parenzo (Poreå), Pola, Zára, Sebenico, majd görög vi-
zekre érve Korfu, Morea, Kréta érintésével, végül Rodosz és Ciprus meglátogatá-
sa után kötött ki Jaffa kikötõjében.455 Minimális eltéréssel ugyanezen az úton

450 A velencei gályák – amint egy másik utazó, Felix Faber részletes leírásából megtudhatjuk – for-
májukban azonosak voltak, méretük azonban különbözõ volt. „Similes vel aequales sunt omnes
galeae in forma, dissimiles in magnitudine.” Faber I. 118. A gályák külsejének ismertetése uo.
118–122.
451 Croisades 968., 972.
452 Croisades 1057., 1081.
453 Croisades 1129., 1137.
454 Croisades 968–995.
455 Utazásának körülményeirõl, politikai aspektusairól lásd Csernus Sándor: A XV. századi francia
útleírások Magyarország-képe. In: Régi és új peregrináció. Magyarok külföldön, külföldiek Ma-
gyarországon. I–III. Budapest–Szeged, 1993. II. 1006–1019. Utazása célját maga a következõkép-
pen írta le mûvében: „Pour accomplir donccques mondict voiaige affin de faire le sainct pelle-
rinaige de Iherusalem.” Bertrandon de la Broquière 2. Útja elõször Itáliába, Rómába vezetett.
Magyar vonatkozású érdekesség, hogy Milánóban épp Zsigmond király koronázásakor járt: „La
estoit l’empereur Sigemond qui avoit recheu sa seconde coronne a Millan, et s’en vouloit aller a
Romme pour avoir la tierche.” Uo. 3. A tengeri útvonal leírása uo. 7–9.

114
haladt az a hajó is, amelynek fedélzetén Louis de Rochechouart utazott: Dal-
máciában érintették Parenzo, Rovigno (Rovinj), Pola, Zára, Lesina, Curzola
és Ragusa kikötõjét, majd az albán és a görög partok mellett, a szokásos
Korfu–Morea–Kréta–Rodosz–Ciprus útvonalon futottak be Jaffa kikötõjébe.456
Ezt az útvonalat követte és írta le Felix Faber, s ezt az utat ismertette a 16. század
közepén Georgievics Bertalan is – ez utóbbi esetében azzal az egy eltéréssel, hogy
az 1522-ben török kézre került Rodoszt ekkor már a keresztény hajósok kike-
rülték.457
Mivel a földközi-tengeri átkelés optimális esetben nagyjából azonos idõt vett
igénybe, a szentföldi zarándoklat idõtartamát elsõsorban az határozta meg, hogy
a peregrinációra vállalkozó mennyit akart meglátogatni az ismert kegyhelyekbõl.
Felix Faber két utazása épp a két végletet képviseli. 1480-ban, elsõ útján mind-
össze kilenc napot tartózkodott a Szentföldön. Ilyen rövid idõ alatt csupán az ek-
korra már szokásosnak tekintett „turistaútvonalat” járhatta be, megtekintve Jeru-
zsálem és szûkebb környéke legfontosabb látnivalóit. A csalódott, elégedetlen
Faber hazatérte után elhatározta, hogy újra felkeresi a Szentföldet, a programot
azonban ezúttal õ állítja össze. Másodszor alaposan felkészülve indult el, s társai-
val – köztük Lászai János telegdi fõesperessel – a 289 napig tartó zarándokút alatt
felkeresték nemcsak a Szentföld szinte valamennyi nevezetességét, hanem elju-
tottak Szent Katalin Sínai-hegyi monostorába és Egyiptomba is. Nem tudjuk,
hogy a különbözõ forrásokban szereplõ magyar zarándokok mennyi idõt töltöt-
tek a Szentföldön – mint Lackfi István levelezése tanúsítja, voltak olyanok, akik a
hosszabb, de kegyhelyekben gazdagabb programot választották, a többség azon-
ban vélhetõleg beérte a szervezett utak kínálta lehetõségekkel. Jelzésértékû, hogy
a magyarországi szerzõtõl fennmaradt két középkor végi útikalauz példát ad
mindkét megoldásra. A ferences barát Pécsváradi Gábor 33 hónapig tartózkodott
a Szentföldön, ez idõ alatt felkereste Palesztina és Egyiptom minden említésre
méltó keresztény kegyhelyét, s személyes élményei alapján készítette el mûvét.
A 15–16. század fordulóján keletkezett pozsonyi útleírás a partraszállás helyétõl
– vélhetõleg Jaffától – Jeruzsálembe vezeti az utast, majd szûkszavúan ismerteti a
város fontos kegyhelyeit, Jeruzsálemen kívül azonban csupán Betlehembe,
Bethániába, valamint a Jordán folyóhoz kalauzolt el.458 Azok, akik Egyiptomot és
Palesztinát egyaránt felkeresték, ritkán hagyták ki a Sínai-félsziget déli részén ta-
lálható, nehezen megközelíthetõ Szent Katalin-monostort. Az útvonalat részlete-
sen ismerteti a vezeklõ zarándokként az 1330-as években utazó Guillaume de
Boldensele leírása: a Gázától Kairóig tartó útszakasz az õ esetében hét napot, a
Kairótól a Vörös-tenger érintésével a Sínai-hegyig tartó rész tíz napot, onnét a si-
vatagon át Beérsebáig vezetõ szakasz tizenhárom napot vett igénybe.459 Felix

456 Croisades 1129–1137.

457 Faber I. 153–193. A gálya az utazás 8. napján ért Zárába, a tizenegyediken Ragusába, a 17. napon
pillantották meg Krétát, a 24-en Ciprust. Georgievics I. rész, 2. fejezet.
458 Knauz 198–211. „Am Suntag frue zogen wir Gen ierusalem yn dy heilig stat, do sind auff 5 dewze
meil vntter wegen konnpt man auff das gepirig auff eyn dorff genant emaus...” A kézirat nem
említi a kikötõt, de a szövegben említett ötmérföldnyi távolságra Gáza feküdt Jeruzsálemtõl, ahol
a Jaffában partra szállt zarándokokat elszállásolták. Pécsváradi 188.
459 Croisades 1007–1014.

115
Faber és útitársai a Sínai-félszigetet annak középsõ részén, veszélyes sivatagi út-
vonalon szelték át – utazásuk ugyancsak közel egy hónapig tartott: szeptember
9-én indultak Gázából, 22-én érkeztek meg a monostorba, ahol 27-ig idõztek, és
október 7-én érték el Kairót.460
A Rómába tartó magyar zarándokok útvonalának rekonstruálásában nem
segítenek a külföldi, nyugat-európai itineráriumok, útleírások. Részletes magyar
zarándokbeszámoló ugyan nem maradt ránk, néhány e célra is jól hasznosítható
forrás azonban rendelkezésünkre áll. Négy személy itáliai útjáról ismerünk töb-
bé-kevésbé részletes leírást: Újlaki Miklós 1475-ben, a többször idézett bártfai
káplán 1494–1495-ben járt Rómában.461 Noha 1520-ban Estei Hippolit csak csa-
ládja székhelyéig, Ferraráig utazott, az osztrák területeken átvezetõ útszakasz re-
konstruálásához az õ számadáskönyve nyújtja a legtöbb segítséget, ezért haszná-
latáról botorság volna lemondani.462 A legrészletesebb útvonalleírást azonban
egy 16. század közepén keletkezett napló tartalmazza, amelyet az 1552-ben Ná-
polyba utazó szász orvos, Martin Brenner saját maga számára készített.463 A Ró-
mába utazó magyarok általában a szárazföldi utat választották. Azzal a lehetõ-
séggel, hogy valamelyik dalmát kikötõbõl Velencébe hajózva, az Alpokon való
átkelést kihagyva jussanak el Itáliába, vélhetõleg kevesen éltek, inkább csak Dal-
máciából, Szlavóniából választották ezt az utat. A romieri, azaz a római zarándo-
kok – és természetesen minden egyéb, Rómába tartó utas – számára az alig járha-
tó hegyi utak jelentették a legnagyobb nehézséget, hiszen céljuk eléréséhez át
kellett kelniük elõször az Alpokon, majd az Appennineken. A szárazföldi út elsõ,
osztrák szakasza a sok málhával haladó Estei Hippolit és kísérete számára kilenc
napot vett igénybe. Karintiába nem a magyarok által ma leggyakrabban használt
útvonalon, Graz felõl érkeztek meg, hiszen a Packalpe szinte áthághatatlan aka-
dályok elé állította volna a szekerekkel vonuló karavánt. A választott út kihasz-
nálta a folyóvölgyek kínálta lehetõségeket: Hippolit Óvárnál lépte át a magyar
határt, ahonnan Bruck, majd Bécsújhely érintésével, a Mürz és a Mura völgyében
haladva, Friesachnál ért Karintiába. Maga után hagyva Sankt Veit, Feldkirch,
majd Villach városokat, az út felkanyarodott a Karni-Alpok hágójához, amelyen
keresztül Tarvisiónál ért Itália földjére a vándor. Ezt a Bécsbõl Itáliába vezetõ út-
vonalat, amelyet Venediger Strassénak neveztek, de a késõ középkorban Ungarweg
néven is ismertek, a 12. század végétõl kezdve használták.464 Vélhetõleg ezt az
irányt választotta János bártfai káplán is, aki azonban a Pest és Villach közötti út-
vonal állomásait nem jegyezte fel. Az Itáliában ekkor folyó háború miatt megle-
hetõsen körülményesen sikerült célba érnie: elsõ nekirugaszkodásra Velencéig
jutott, innen a rossz hírek hatására visszafordult Villachba. Itt újabb magyar tár-

460 Faber II. 405–III. 18.

461 Banfi: Romei ungheresi, illetve DL 46282., DF 215943., kiadása Iványi: Bártfa 467.
462 E. Kovács: Estei Hippolit 101–127.
463 Veress 478–484.
464 E. Kovács: Estei Hippolit 107–108. Ezt az útvonalat tüntette fel Erhard Etzlaub nürnbergi térké-
pész 1492–1502 között három kiadásban megjelent atlasza is, amely a Rómába vezetõ utakat áb-
rázolta. A térképet illusztrációként közli például Norman Foster: Auf den Spuren der Pilger. Die
grossen Wallfahrten im Mittelalter. Pattloch Verlag, Augsburg, 1990. 66.

116
sakra tett szert, és ismét Itália felé vette útját. Ferrarán keresztül az Adriai-tenger
felé indult, hogy Spoletón át utazzon Rómába, Senigalliából azonban újfent kény-
telen volt visszafordulni. Végül a Ferrara–Bologna–Firenze–Siena útvonalon si-
került eljutnia az Örök Városba. Az Appennineken való átjutás semmivel sem
volt könnyebb, mint az Alpok hágóinak leküzdése, az útvonalakat ennek megfe-
lelõen elsõsorban a hágók fekvése határozta meg. János káplán rövid elszámolá-
sában tulajdonképpen a két legismertebb, leggyakrabban használt útvonalat is-
mertette. Ennek a két útvonalnak vetette papírra valamennyi említésre érdemes
állomását Martin Brenner. A nagyszebeni orvos nemcsak az útba ejtett ismert vá-
rosok nevét és legfontosabb látnivalóit jegyezte fel – füzetébe bekerültek azok a
falvak, kisvárosok is, ahol fogadó, esetleg híd volt, ráadásul német mérföldben
megadta az egyes települések közti távolságot is. Odafelé a szász doktor is a ten-
gerparti, könnyebben járható útvonalat választotta. Feljegyzéseit Padova rövid
ismertetésével kezdte. Innen indulva a következõ utat tette meg: Rovigo–Fer-
rara–Bologna–Faenza–Forli–Cesena–Rimini–Pesaro–Fano–Senigallia (idáig jutott
el János káplán is)–Ancona–Loreto–Recanati–Macerata–Tolentino–Spoleto–Ter-
ni–Narni–Róma. Azok a zarándokok, akik Róma mellett Loretót is fel kívánták
keresni, esetleg csak oda indultak, természetesen másfelé nem is mehettek. Azok
azonban, akik csak Rómába készültek, választhatták a másik utat is, amelyet
Martin Brenner hazafelé tartva járt végig. Ez Viterbo irányába hagyta el Rómát,
majd Montefiascone, Bolsena, Acquapendente, Siena, Firenze érintésével érte el
az Appenninek hágóját. A hegyek közt Firenzuola városka közelében lehetett át-
jutni – ahogy Martin Brenner feljegyezte, „ez az út a magas hegyek és sziklák mi-
att nagyon nehéz” –, végül Bolognánál érték el a már ismert utat.465 Az Újlaki
Miklós utazásáról tudósító ferrarai krónikás ugyan csak a legfontosabb állo-
másokat említette meg, a fentiek alapján azonban a bosnyák király útvonala is
pontosan rekonstruálható: odafelé Ferrarából Ravenna irányába indulva jutott el
Rómába, a visszautat pedig õ is Firenze felé tette meg.
Az aacheni és a compostelai zarándokútvonalakat nem e helyen kell re-
konstruálni: a compostelai utakról a Codex Calixtinus és más források alapján
pontos ismeretekkel rendelkezünk, az Aachenba zarándokló magyarok útvonalát
pedig az útba esõ városokban talált források, elsõsorban a városkönyvek, városi
krónikák alapján Elisabeth Thoemmes állapította meg. Az Aachfahrtra vállalkozó
magyarok Regensburgig a Duna mentén haladtak, érintve Bécset, Melket, Linzet
és Passaut. Regensburgtól a jól ismert kereskedelmi utat követve, északnyugat
felé vették az irányt, felkeresték Nürnberget, majd a Majna menti városok –
Würzburg, Miltenberg, Aschauffenburg, Frankfurt – érintésével Mainznál érték
el a Rajnát. A folyót követve – esetleg a Rajnán hajózva – Andernachig mentek,
innen két lehetõség között választhattak: vagy Kölnbe indultak, hogy az ott talál-
ható nevezetes ereklyéket is felkeressék, innen utazva tovább Düren és végül Aa-
chen irányába, vagy a kölni kitérõt kihagyva, rögtön Düren–Aachen felé fordul-
tak. Azok, akik Szent Erzsébet marburgi sírjához is el akartak zarándokolni,
Mainznál az úgynevezett Elisabethstrassén tértek ki, a Trierbe indulók Aachenból

465 „...per excelsos montes et saxa via longe difficillima”. Veress 484.

117
a régi római úton juthattak célba.466 A Compostelába vezetõ négy legfontosabb
útvonal közül a magyar zarándokok számára csak kettõ jöhetett szóba: a Kölnbõl
Aachen–Brüsszel–Párizs–Orléans–Tours–Poitiers–Saintes útvonalon haladó, úgy-
nevezett Nieder Strasse vagy az olaszok által járt, Dél-Franciaországon át vezetõ
Via Francigena.467 Az a néhány zarándok, akinél az útvonalra némi adatot talá-
lunk, ez utóbbin haladt: Rómából kellett Compostelába zarándokolnia az 1307-
ben vezekelni küldött Hermannus Banknak – igaz, õ utána megjárta a másik út-
vonalat is, mivel Aachen felé térhetett csak haza –, s ugyancsak Rómából gyalo-
golt Compostelába a penitenciára önként vállalkozó Krizsafán fia György is.468 A
15. század végén egy német zarándok Béziers-ben, a Via Francigena egyik jelentõs
állomásán más nemzetek fiaival együtt magyarokkal is találkozott.469 Az olasz út
Rómától indult, Siena, Lucca érintésével Sarzanáig jutott, ahol két ágra szakadt: a
déli útvonal a tengerpartot követte, a másik Piacenzán, Torinón haladt keresztül,
és a montgenevre-i hágón át ért francia területre.470 Azoknak a magyaroknak,
akik elõbb Rómába zarándokoltak, onnan folytatták útjukat Compostela felé,
ésszerûbb volt a tengerparton közlekedni, azok számára viszont, akik közvet-
lenül Magyarországról indultak Szent Jakab sírjához, a másik irány volt prakti-
kusabb.

Az utazás körülményei, nehézségei

A téma forrásadottságaiból eredõ sajátosság, hogy épp a zarándokok életére vo-

natkozó legalapvetõbb kérdésekre – hol aludtak, mit ettek, hogyan utaztak, mi-
vel töltötték az idõt stb. – lehet a legkevésbé választ adni. Mint láthattuk, még a
Magyarországról a legjelentõsebb kegyhelyekre vezetõ útvonalakat is csak
hosszas munka árán sikerült kikövetkeztetni – arról pedig, hogy mi történt az
úton járó zarándokkal, általában hallgatnak a források. Az 1350-es szentév alkal-
mával a zarándokok olyan sokasága ment Rómába, hogy „az útmenti házak nem
voltak elegendõk, hogy fedett helyet nyújtsanak lovaknak s embereknek. Az óri-
ási tömegekben és csapatokban érkezõ németek és magyarok a hideg miatt sûrû-
en összetolongva s nagy tüzekkel segítve magukon, a mezõkön töltötték az
éjt”.471 Maga az a tény, hogy Matteo Villani feljegyzésre méltónak ítélte a zarán-
dokok szabadtéri táborozását, jól jelzi, hogy az átlagos években ilyesmire aligha
került sor. A peregrinusok éjszakára zarándokházakban, ispotályokban, foga-
dókban vagy magánházak bérbe adott szobáiban szállhattak meg, ezekrõl a szál-
láslehetõségekrõl azonban tulajdonképpen semmit sem tudunk. A Szent István
által a magyarok számára alapított zarándokházak közül a konstantinápolyi lét-
rehozásáról csak a nagyobb legenda tudósít, további sorsáról nem rendelkezünk

466 Thoemmes 53–63.

467 Saint-Jacques de Compostelle. 37–62.
468 Lásd a Vezeklõ zarándoklat címû fejezetet.
469 Pásztor 118.
470 Paolo G. Caucci von Saucken: Le chemin italien de Saint-Jacques. In: Saint-Jacques de Compostelle
63–76.
471 Croniche II. 31. Villani 219.

118
adattal. Bizonytalan a ravennai zarándokház sorsa is, amelynek Istváni alapításá-
ról – helyi hagyomány alapján – csupán II. András 1233-ban kiállított oklevele tu-
dósít, mûködését azonban nem ismerjük.472 Valamivel többet tudunk a jeruzsále-
mi magyar ispotályról: a Szent István által létrehozott szerzetesházat világiak is
ellátták adományaikkal (1135-ben például egy Petronilla nevû zarándokasszony
vásárolt hozzá egy házat), 1150 körül pedig ez az ispotály lett az anyaháza a
II. Géza által „Szent István keresztesei” néven alapított magyar kanonokrend-
nek.473 A zarándokház valószínûleg Jeruzsálem elvesztése után pusztulhatott el,
további létezésérõl ugyanis hallgatnak a források. A 14. századtól kezdve a feren-
cesek gondoskodtak a jeruzsálemi zarándokok elhelyezésérõl. A 16. századra
már olajozottan mûködõ gyakorlatról Pécsváradi Gábor számol be teljes részle-
tességgel. A Jaffában partot ért hajók utasai akkor léphettek a szárazföldre, ami-
kor a jeruzsálemi ferences gvárdián értük ment. Onnan szamárháton Gázába
indultak, ahol megpihenhettek az elsõ pogány területen fekvõ zarándokszállá-
son.474 Jeruzsálemben a ferencesek Sion-hegyen lévõ kolostorában, nagyszámú
zarándok esetén egy a kolostor közelében található szálláson kaptak elhelyezést,
ellátást, lelki gondozást és egyben szakavatott idegenvezetést.475 Betlehemben,
Krisztus születésének helyén – Jeruzsálem mellett a leglátogatottabb kegyhelyen
– ugyancsak állt ferences kolostor, amelynek szerzetesei biztosították a betlehemi
templomokban, kápolnákban a rendszeres istentiszteletet, és természetesen itt is
gondoskodtak a zarándokokról.476 Azok, akik a Szentföld többi, nemegyszer obs-
kúrus búcsújáró helyét is felkeresték, kénytelenek voltak maguk gondoskodni a
szállásról és az élelemrõl. Felix Faber és társai például távolabbi, a Sínai-félszige-
tet átszelõ utazásuk alatt sátorban, Kairóban a keresztények és zsidók ügyeiben
illetékes hivatalnok palotájában térhettek nyugovóra.477 Az elsõ hospitium egyéb-

472 Györffy: István király 302–304.

473 Boroviczény Károly György: Cruciferi sancti regis Stephani. Tanulmányok a stefaniták, egy közép-
kori magyar ispotályos rend történetérõl. Orvostörténeti Közlemények, 1991–1992. 9., 24., 163.
474 „Rámában is saját szállásuk van, a tengerparttól az elsõ a pogányok területén. Itt mindig lakik
egy pogány fõember, aki nagyon megsarcolja a szegény zarándokokat, olykor a méltányosnál is
jobban. Mikor pedig a zarándokok visszatérnek Jeruzsálembõl, akkor is megszállnak itt Rámá-
ban a következõ helyen. Van itt Rámában egy nagy udvar, abban sok ház. Ezt az udvart egy Fü-
löp nevû, Burgundiából való keresztény herceg nagy árért vásárolta az ide érkezõ zarándokok
számára, és a jeruzsálemi ferences custodia gvardiánjának gondjaira bízta, nehogy a zarándokok-
tól elvegyék, és hogy ebbe az udvarba pogány be ne léphessen.” Pécsváradi 188.
475 „Ha a testvéreket innen elûznék, a hívõk közül senki sem látogatná a Szentföldet, minthogy Jeru-
zsálemben nem találnának más szállást, ahol meghúzhatnák magukat. A római egyházhoz tarto-
zó hívek mind a testvérek kolostorába térnek szállásra. A barátok pedig gondjukat viselik, és ne-
kik a szent helyeket megmutogatják. Ha pedig a zarándokok olyan nagy számban volnának,
hogy a ferenceseknél a hely (ami kicsiny és szûk) nem fogadná be õket, akkor nem nagy távol-
ságra a testvérektõl van egy elég tágas és magas fallal körülvett szállás, amelynek a gondviselõje
a páter gvardián, aki ott is lakik, és azt a helyet igazgatja.” Pécsváradi 140–141.
476 „Hogy legújabban, a mi idõnkben se menjen egészen feledésbe az Úr születési helyének emléke-
zete (úgy hisszük, mindenképpen Isten szándékával), a ferences testvérek állandóra odatelepül-
tek. Ott is van kolostoruk, akárcsak Jeruzsálemben, a Sion hegyén, és mindkét helyen nem cse-
kély megpróbáltatásokat kell elszenvedniük a pogányoktól.” Pécsváradi 144.
477 Faber II. 406., III. 19–21. A sátrat az utazás vezetõje, a tolmácsként és kalauzként egyaránt tevé-
kenykedõ trucheman vagy káli biztosította az utazás megkezdése elõtt kötött szerzõdésnek meg-
felelõen. Voyage en Egypte 7–8.

119
ként, amelyet munkájában ismertetett, még a földközi-tengeri hajóút elõtt, Velen-
cében fogadta a zarándokokat. Ebben a házban Faber két alkalommal is meg-
szállt, 1480-ban, illetve 1483-ban. A hospitium, amely Szent György nevét viselte,
elsõsorban német zarándokokat fogadott: német volt a fogadós és felesége – akik
a másodszor is visszatérõ Fabert jó ismerõsként fogadták –, németül beszélt a
személyzet, a házra külön német nevet is ragasztottak („zu der Fleuten”, azaz „a
szélcsendhez”).478 Még a házõrzõ kutya is másként viselkedett a németekkel,
mint a máshonnan érkezettekkel: míg az elõzõeket – az ország bármely részérõl
származtak is – barátságosan fogadta, az egyéb zarándokokra dühösen rátá-
madt.479 A kutya azonban nem tudta teljesen elriasztani a más földrõl jövõ zarán-
dokokat, akik közül 1483-ban fõleg a magyarok szálltak meg említésre méltó
számban.480
A Szent István személyéhez kapcsolt magyar szállóházak közül a római bi-
zonyult a leghosszabb életûnek. Az elsõ magyar király által alapított, tizenkét ka-
nonokot befogadó prépostság és a mellette létrehozott „kõfallal kerített szállás” a
Szent Péter-bazilika déli oldalán állt. A monostor a 12. századra már elenyészett,
az eredetileg Szent István protomártír tiszteletére emelt templom és a zarándok-
ház azonban fennmaradt, és fogadta a magyar zarándokokat. A hospitium Unga-
rorum in ecclesia sancti Stephani minoris létérõl számos feljegyzés maradt a pápai
regisztrumkönyvekben, anyakönyve azonban sajnos elveszett. Az épület a kö-
zépkor évszázadai alatt több alkalommal is a végsõ pusztulás határára jutott,
azonban minden esetben sikerült megmenteni az enyészettõl: az 1420-as években
például Zsigmond király felhatalmazásából György ferences procurator generalis,
az 1490-es években II. Ulászló római megbízottja, Bodrogi Fülöp esztergomi
fõesperes gondoskodott a helyreállításról. A számos viszontagságot megélt házat
végül 1776-ban bontották le, miután szükségessé vált a Szent Péter-bazilika sek-
restyéjének bõvítése.481 Az aacheni zarándokok ellátásáról német földön kolosto-
rok, ispotályok és jámbor világiak gondoskodtak – ez utóbbiak nemegyszer jelen-
tõs alapítványokat tettek, amelyeknek köszönhetõen a peregrinusok gyakran
több hétig is ingyen tartózkodhattak egy-egy szálláson. Az úton járók jól tudták,
hogy ott, ahol Szent Kristóf és Szent Jakab képe volt kifüggesztve, szállást és élel-
met kaphatnak.482 Andernachban, amelynek elsõ ispotályát 1249-ben hozták lét-

478 Faber I. 31. 83–84.

479 „Hic canis omnes Theutonicos, de quacunque parte Alemanie veniant, sic gaudens recipit. Sed
ad ingressum Italici, Lombardi, Gallici, Franci, Sclavi, Graeci, vel alterius provinciae extra Ale-
maniam, adeo irascitur, quod quasi rabidus aestimetur, et ecum grandi latrutu occurrit, et furiose
in illos insilit...” Faber I. 84.
480 „Reperimus autem in hospitio multos nobiles de diversis partibus Germaniae, et quosdam de
Hungaria, qui eodem voto, quo et nos, astricti intendebant mare transire ad sanctissimum Do-
mini Jesu sepulchrum in Jerusalem.” Faber I. 84. Elsõ útja alkalmával a velencei zarándokszállá-
sokon nem találkozott magyarokkal, vagy legalábbis nem tett róluk említést: „Et invenimus ibi
multos nobiles de diversis mundi regionibus, qui de eodem voto, quo et nos adstricti inten-
debant mare transire, et sanctissimum domini Jesu sepulchrum visitare. Erant etiam in aliis
hospitiis multi peregrini sacerdotes et religiosi, et seculares, nobiles et ignobiles, de Germania, de
Gallia etiam et Francia quam plures erant...” Faber I. 31.
481 A zarándokház történetét részletesen áttekinti, a legfontosabb okleveleket közli Fraknói Vilmos:
Zarándokház.
482 Thoemmes 64.

120
re, 1364-ben Gertrude Fictor polgárasszony tett alapítványt az Aachenba zarán-
dokló szegények ellátására. A fennmaradt alapító oklevél szövege nem utal
magyarokra, egy rajta olvasható 16. századi feljegyzés szerint azonban az ado-
mány magyar zarándokokra vonatkozott.483 Kölnben az 1334-ben alapított, úgy-
nevezett Ungarnhaus vagy Ipperwald ispotályban gondoskodtak róluk – a ház éle-
tébe bepillantást engedõ források azonban sajnos kivétel nélkül újkoriak.
Kérdéses, hogy a 16. század második felétõl fennmaradt forrásokban leírt szoká-
sok mennyire élhettek a középkorban. A bejegyzések szerint például a férfiak és
a nõk még akkor sem hálhattak együtt, ha házasok voltak – kivételt csak azokkal
tettek egy éjszaka erejéig, akik itt fogadtak egymásnak házasságot.484 Aachenban
a helyi hagyomány Lajos királyhoz köti az Arme-Wiener-Spende néven ismert ala-
pítványt, mivel azonban iratanyaga 1656-ban egy tûzvész során elpusztult, a za-
rándokok ellátásáról készült feljegyzések közt itt sem találhatunk középkori ada-
tot.485 Úgy tûnik, az aacheni útvonal mentén ispotályok, zarándokházak jól
kiépített láncolata várta a vándorlásban megfáradt peregrinusokat, e láncnak
azonban csupán egy-két szemét ismerjük. Arra pedig, hogy ilyen szállások Ma-
gyarországon is léteztek, csupán egyetlen példát találtam: 1477-ben egy soproni
polgár, Scherlebitz Miklós végrendeletében úgy hagyatkozott, hogy örököse fe-
dezze az ispotályban nyolc új ágy alapítását, a zarándokok számára pedig egy
szobát és egy kamrát rendezzen be arra a célra, hogy ott egy éjszakára megszáll-
hassanak.486
Az út során történt eseményekrõl elsõsorban akkor szerezhetünk tudomást,
ha a zarándokot valami rendkívüli – általában kellemetlen – dolog érte. Az uta-
zás számos veszéllyel járt, s ezekre a veszedelmekre a zarándokirodalom kimerít-
hetetlen mennyiségû példát szolgáltat. Szent Willibald egyike volt a név szerint
ismert legkorábbi zarándokoknak, aki a 8. században járta be a Szentföldet.
Amennyiben hihetünk az útjáról készült leírásnak, Szamariában különösen izgal-
mas kalandban volt része: etióp vezetõjével teveháton épp egy olajfaligeten ha-
ladtak keresztül, amikor az úton felbukkant egy oroszlán, és fenyegetõen rájuk
bömbölt. Willibald biztos volt abban, hogy utazása itt véget ér, az etióp azonban
nyugodtan hozzá fordult, és azt mondta: Ne féljen, menjen tovább! A tanácsot
megfogadva, folytatta útját, az oroszlán pedig – Isten segítségével – a másik
irányba fordult. Mint késõbb hallották, ugyanez az oroszlán kissé távolabb az
olajszürettel elfoglalt embereket támadta és ölte meg.487 Szent Willibald oroszlán-
kalandja egyike a legextrémebb helyzeteknek, amibe egy zarándok kerülhetett,
eltévedésre, járhatatlan utakra vagy tengeri viharra, rablókra és kalózokra, meg-
betegedésre azonban szinte minden zarándok feljegyzéseiben újabb adalékokat
találhatunk.488 Magyar vonatkozásai miatt érdemes megemlíteni Thietmar mester

483 Thoemmes 39., 65–66. Az andernachi Stadtarchivban õrzött oklevelet kiadta uo. 100–103.
484 Thoemmes 76–80.
485 Thoemmes 88–89.
486 Házi II/1. 124.
487 Croisades 912.
488 A zarándok megbetegedésére, kifosztására, foglyul ejtésére, megölésére a zarándokok védõ-
szentjének, idõsebb Szent Jakab apostolnak a legendájában is olvashatunk eseteket. Ismert válto-
zata Jacobus de Voragine Legenda aurea címû mûvében olvasható. A tengeri út veszélyeit hosszan

121
szentföldi fogságba esésének történetét. Thietmar 1217-ben Akkonban szállt part-
ra, és Palesztina szinte minden látnivalóját végigjárta már, amikor Betlehem felé
tartva, még Jeruzsálem közvetlen közelében szaracén fogságba esett. A teljesen
kétségbeesett – ahogy írta, Szkülla és Kharübdisz között hánykolódó – fogoly vé-
gül addig nem is említett magyar útitársa segítségével szabadult: az ismeretlen
nemes iszlám hitre tért honfitársai közvetítésével elérte, hogy Thietmar vissza-
nyerje szabadságát.489 A zarándokokat fenyegetõ veszélyekrõl tudósító példák
még a hazai, e téren meglehetõsen szegényes forrásanyagban is fel-felbukkan-
nak. Voltak olyanok, akik soha nem tértek vissza – a zágrábi városi könyvekbe
három ilyen esetet is bejegyeztek. Nem érkezett haza hosszúra tervezett zarán-
dokútjáról Katalin, György nyergesmester özvegye, aki Rómát, Aachent és
Compostelát kívánta felkeresni, s ismeretlen helyen érte a halál.490 Balázs zabla-
készítõ, aki Rómába készült, útközben (in civitate Baynerin) végét érezve, felesége
és lánya javára még végrendeletet tudott tenni.491 Rómából hazatérõben, hirtelen
halt meg Tamás, a zágrábi kapitány fiatal servitora, aki utolsó akaratát az ugyan-
abban az idõben szintén arra zarándokló Kelemennek, a városi kórház magiszte-
rének mondta tollba.492 A halált okozhatták az út fáradalmai, baleset, betegség
vagy éppen az utas öregsége, de az idegen földön meglehetõsen kiszolgáltatott
zarándokok gyakran váltak erõszak áldozatává is. Leibici Márton Rómában járva
szerencsétlen kimenetelû balesetrõl és gyilkosságról egyaránt tudomást szerzett:
„Az Úr 1450. esztendejében nagy csõdület volt Rómában a Szent év alkalmából,
de akkora, hogy a Krisztus születése elõtti szombaton a Szent év vége felé a
Tiberis hídján úgy összeszorult a tömeg, amelynek egyik fele Szent Péterhez
igyekezett, a másik onnan távozott, hogy tizenkét embert agyonnyomtak, mások
meg beleestek a Tiberisbe. Ebben az évben Rómában egy csaló azt színlelte, hogy
kifosztották, és ha úgy látta, hogy az idegen készséges iránta, akkor megkérte, vi-
gye õt házához, és amikor ide értek, megölte azt, aki magával vitte õt. Végül el-
fogták, kitépték a két kezét, és fölakasztották.”493 Különösen nagy veszélyt jelen-
tett a fegyvertelen zarándokok számára, ha véletlenül hadi események útjába
kerültek. Ez még akkor is komoly következményekkel járt, ha hadsereggel nem
is találkoztak. Egy 1413-as oklevél tanúsága szerint két szentföldi útjáról hazafelé
tartó magyar nemes a velencei háború kitörésekor – vagyis 1411-ben – a városál-
lam fogságába került. Szabadságukat még 1413 tavaszán sem nyerték vissza –
Velence ugyanis épp ebben az oklevélben járult hozzá, hogy a foglyokat Sebenico
városa kapja meg magyar fogságban lévõ polgárai kicserélése érdekében.494

sorolja például Ludolph de Sudheim. (Croisades 1036–1039.) Nompar de Caumont a visszaút so-
rán olyan tengeri vihart élt át, amelynek során a hajóról huszonnyolcan estek a tengerbe – közü-
lük kilencen sebesültek meg, egy személyt pedig elsodort az ár. (Croisades 1102–1104.)
489 Croisades 943.
490 Mon. civ. Zagr. VI. 298. (1438)
491 Mon. civ. Zagr. VII. 7. (1450)
492 Mon. civ. Zagr. VII. 30. (1452) A végrendelet szerint Tamás a szõlõjét a városi kórházra hagyta.
493 A magyar középkor irodalma 550–551.
494 ZsO IV. 352. A Zsigmond által indított velencei háború rövid áttekintésére lásd Mályusz: Zsig-
mond 90–96.

122
Azokra, akik útjuk során kisebb vagy nagyobb seregekkel találkoztak, gyakran a
fogságnál sokkal nagyobb megpróbáltatások vártak. 1494-ben VIII. Károly fran-
cia király serege élén Itália földjére lépett. Elsõdleges célja az volt, hogy megsze-
rezze Nápoly trónját, végcélként azonban az egész félszigetre ki akarta terjeszteni
a hatalmát. A háborúba rövid idõn belül Itália valamennyi jelentõs állama bekap-
csolódott, a katonaság által elözönlött utakon pedig életveszélyessé vált a közle-
kedés. Érdemes újra, ezúttal részletesebben beleolvasni János bártfai káplán ha-
zaküldött levelébe, amelyet 1494. december 28-án, Villachban vetett papírra. A
levélben, amelyet a költségjegyzék tanúsága szerint egyik kísérõjével, egy bizo-
nyos Demeterrel küldött Bártfa bírójának és esküdteinek, azt fejtette ki, milyen
akadályokat gördített küldetése elé az olasz földön folyó háború. „A francia ki-
rály erõs hadsereggel, tudniillik ahogy hírlik, nyolcezer különbözõ nemzetiségû
gyalogossal és lovassal Itália leigázásába fogott” – kezdte a hírek ismertetését,
majd részletezve, hogy mely államok sodródtak bele a harcokba, beszámolt arról,
hogy a király katonái mindenfelé szétszéledve, elpusztították és elnéptelenítették
szinte egész Itáliát, megszállták a tengerparti erõdítményeket és a városokat (pél-
dául Ravennát), valamint a legforgalmasabb útvonalnak számító spoletói völ-
gyet. „És ez a nép a tengerparton és a tengeren, minden úton és ösvényen levág-
ja, leszúrja, felprédálja, kifosztja a nõket és férfiakat, zarándokokat és másokat,
nyelvüket pedig kimetszi” – folytatódik a beszámoló, amelyet a továbbiakban
számos példával hitelesített.495 Turzó Péter Rómából visszatérõben Firenze köze-
lében esett fogságba, ahonnan megkínozva – a találékony martalócok még ke-
resztre is feszítették –, kirabolva, öt nap múlva szabadult ki. A bácsi segédpüspö-
köt a vele utazó szerzetesekkel együtt éppúgy kifosztották, mint a salzburgi
érsek követét és famulusait. A rablók miatt több magyar zarándokcsoport kény-
szerült visszafordulni. Erdélybõl 72 egyházi és világi utazott együtt, akiket
Loreto és Ancona között raboltak ki. Velencében a hírek hallatán a hazatérés mel-
lett döntöttek a bártfai káplán Pozsonyból jött útitársai, és hozzájuk hasonlóan
visszafordult egy 28 fõs temesvári csoport, valamint többen Körmöcbányáról és a
Szepességbõl. A fehérvári prépost famulusa, Bélai Simon, aki Rómából jött, egye-
nesen azt mondta, hogy „nincs a világon olyan ember, aki el tudna jutni Rómá-
ba”, de ha mégis eljutna, ott mindent zárva talál. Ezért a káplán Bélaival a tél be-
állta ellenére újra átkelt az Alpokon. Villachban azonban új útitársai akadtak –
két esztergomi kanonok hat lóval, valamint Szegedi Tamás, a margitszigeti apá-
cák officiálisa három lóval –, így ismét Itália felé vette az irányt, és meglehetõsen
kalandosan, de végül eljutott Rómába. Mielõtt másodszor is nekirugaszkodott az
itáliai utazásnak, Villachban hosszasan tanakodott, mit is tegyen, s gondolatait
szerencsénkre megosztotta a bártfai tanáccsal is. „Gondolkodtam Isten nevében,
mit tegyek, tûz elõttem és víz mögöttem, nem tudom, mit válasszak.” Noha a le-
velet tulajdonképpen azért küldte, hogy tanácsot kérjen az otthoniaktól, ekkorra

495 „Nam rex Francie cum valido exercitu, videlicet ut famatur 8a milibus diversorum nationum
peditum et equitum Italiam debellaturus applicuit...” „Et iste populus tam in littore maris, quam
etiam in mari et in omnibus viis et semitis omnes utriusque sexus homines, tam peregrinos,
quam alios, mutilant, transigunt, depredant et spoliant ac linguas excidunt.” – DF 215943., kiadá-
sa Iványi: Bártfa 464–467.

123
már elszánta magát az újabb próbálkozásra. „Ha lehetséges lesz, hogy az embe-
rek közül valaki eljusson Rómába, közülük én leszek az egyik” – írta.496
Pécsváradi Gábor és társai közvetlen szemtanúivá váltak Szelim török szul-
tán 1516–1517-es Egyiptom elleni hadjáratának: „Az Úrnak 1516-ik esztendejé-
ben, amikor én, vagyis az a ferences testvér, aki ezeket a dolgokat megírtam, Je-
ruzsálemben az utolsó vacsora helyén levõ kolostorban voltam, a Sion hegyén, a
többi testvérrel együtt, a törökök császára elindult Konstantinápolyból három-
százezer katonájával együtt Soldanus király ellen, aki Kairóból eléje ment Da-
maszkuszon túlra, Aleppóig. Augusztus végén megütköztek egymással, és mi-
után Soldanus király legyõzetett és megöletett, a török szultán onnan Antiochián
és Tripolin keresztül szeptember hónapban Damaszkuszba vonult. Onnan de-
cember utolsó elõtti napján, vagyis Szent Szilveszter pápa vigiliáján elért és min-
den ellenállás nélkül bevonult Jeruzsálembe (én is ott voltam akkor). [...] Innen a
következõ, vagyis Szent Szilveszter pápa napján útját Egyiptomba, Kairó felé vet-
te az újonnan megválasztott másik Soldanus király ellen; azt szintén legyõzte, és
megölte. A török császár tehát most, az Úrnak 1517-ik évében Kairó imént leírt
városában lakik.”497 A ferences barátoknak nem csak Jeruzsálemben nyílt lehetõ-
ségük arra, hogy szemtõl szembe láthassák a török sereget, amikor ugyanis za-
rándokokkal épp Názáretbe tartottak, a galileai Zamir közelében váratlanul a
szultáni táborba botlottak: „Midõn mi, ferences testvérek, szám szerint húszan
más görögökkel és negyven abesszíniaival együtt Názáretbe zarándokoltunk, a
Zanir nevû helységbe érvén, ott találtuk sátortáborában a szultán király nagy se-
regét, amint mondottam, egy légiót. A sereg vezérét, a király után a második em-
bert Deodatusznak hívták. Az meglátván, nem bántott bennünket, csupán azt
kérdezte, hova igyekszünk. A páter gvardián tolmács útján azt felelte, hogy za-
rándokok vagyunk, és Názáretbe megyünk, és hogy a szabad utazáshoz magától
a szultán királytól van levelünk. Tüstént õ is adott nekünk levelet minden utunk-
ra, egészen jeruzsálemig, amit a többi levélhez hozzátett.”498 A menlevél azonban
nem adott védelmet a környékbeli arab rablók ellen: a török sereg részérõl ugyan
nem érte õket bántódás, Názáret és Jeruzsálem között azonban a csoportot rablók
támadták meg, akik négy szerzetest meg is sebesítettek.499
Felix Fabernak és útitársainak, köztük Lászai Jánosnak és a vele tartó Szé-
kely Gáspárnak, nem biztos, hogy több nehézséggel kellett szembenézniük, mint
másoknak, az õ gondjaikról, fáradalmaikról, az útjukat fenyegetõ veszélyekrõl
azonban részletes, eleven beszámolót olvashatunk. A megpróbáltatások már a
hajóút során elkezdõdtek – igaz, itt még csak a természetes dolgok elvégzésének
nehézségei jelentettek komoly problémát és okoztak naponta konfliktust az uta-

496 „Cogitavi in nomine Deus (!) quid agam, ignoro, ignis ante me et aqua post me, nescio quid
eligam, si debeo me in pericula inmittere, homo senio preventus, corpore gravis et defectuosus,
tamen dixi iam obliviscatur omnium rerum mearum, me propter illos, qui me miserunt in
pericula inmittam et reverta ad iter inceptum, et si possibile erit, quod aliquis ex natione
hominum Romam intrare presumet, unus ego ex illis ero.”
497 Pécsváradi 163.
498 Pécsváradi 197.
499 Pécsváradi uo.

124
sok között.500 A szárazföldi út során a zarándokoknak egyaránt kijutott a min-
dennapos kellemetlenségekbõl és a közvetlen életveszélybõl. Júliusban Betlehem
felé utaztukban arab támadás érte a társaságot, szeptemberben Gázában szinte
valamennyien megbetegedtek, majd a Sínai-félszigeten a sivatagban vándorolva
átéltek egy homokvihart.501 A Szent Katalin-kolostortól a Vörös-tenger felé veze-
tõ úton a vízhiány és a nagy hõmérséklet-ingadozás miatt türelmüket vesztve he-
ten – köztük Faber és a két magyar – rövidebb úton próbáltak célba érni, és elté-
vedtek a sivatagban. Életüket végül is az mentette meg, hogy meghallották a
közeli oázisból a tevék hangját: „Ez a szörnyû kiáltás számunkra édesebb volt
bármely muzsikánál” – írta naplójába Felix Faber.502 A veszélyekbõl még a haza-
útra is jutott: december 4-én hatalmas tengeri vihart vészeltek át, végül azonban
sértetlenül érték el Velence kikötõjét.503
Az út során átélt számos megpróbáltatás azonban általában nem volt hiába-
való – a zarándoklat célja, a spirituális élmény, a búcsú megszerzése mellett
egy-egy ilyen utazás számos egyéb eredménnyel járhatott. Feltétlenül ide kell
számítanunk az útközben szerzett ismereteket: a zarándokok távoli népeket,
nyelveket, szokásokat, kultúrákat ismerhettek meg. Az európai utas számára kü-
lönösen sok újat hozott a tengeren túli zarándokút, hiszen a Szentföldön, Egyip-
tomban még az éghajlat, a növény- és állatvilág is alapvetõen eltért attól, amit
odahaza tapasztalhatott.504 Az egykorú olvasó számára az új ismeretek kimerít-
hetetlenül gazdag tárháza lehetett Felix Faber személyes élményeken alapuló út-
leírása, a szerzõ ugyanis a meglátogatott kegyhelyeken túl részletes leírást közölt
például a török fürdõkrõl, a gízai piramisokról, valamint számos egzotikus állat-
ról: a tevérõl, a rinocéroszról, a nílusi krokodilról és vízilóról. 505 Azok az ismere-
tek, amelyeket a zarándokok – gyakran szándékuk ellenére – politikai változá-
sokról, katonai akciókról szereztek, ugyancsak hasznosak lehettek, nemegyszer
az országos politika irányítói számára is. Pécsváradi Gábor részletes levélben
számolt be pártfogójának, Lendvai Bánfi János pohárnokmesternek a törökök
egyiptomi hadjáratáról, Szelim szultán nagy vérveszteséggel járó gyõzelmérõl
rögtön levonva a magyarok számára talán legfontosabb következtetést: „Kons-
tantinápolyból (amint azt a török hadseregben levõ magyaroktól Jeruzsálemben
hallottam) háromszázezer emberrel indult el. Most ebbõl alig hatvanezer van,
miként azt a magyarok mondották. És ha most a nyugati királyok, az angol, spa-

500 Faber I. 139–143. A példát részletesen ismerteti Philippe Braunstein: Histoire de la vie privée.
Sous la direction de Philippe Aries et Georges Duby. Paris, 1985. 579–580.
501 Faber I. 435–437., II. 375., 416–420.
502 Faber II. 523–530. „super omnem musicum sonum camelorum stridor ille terribilis dulcior fuit” –
II. 529.
503 Faber III. 385–389.
504 Az összehasonlítás alapját azonban mindig az otthon szerzett ismeretek képezik. Ennek megka-
pó példáját olvashatjuk Huszti György 16. századi útleírásában: „A Jordán folyó nem túlságosan
széles és nem is túl mély. Hasonló a Vág folyóhoz, mely Liptó hegyeibõl tör fel, melyeket
Tharkal havasának, avagy Thatrinak neveznek, s Trencsén mellett rohan el. Ugyanígy a Jordán
is, ahol átkeltem rajta, meredeken zuhan le, gyors futással ömlik bele két állóvízbe: a Galileai-ten-
gerbe és a Genezáret tavába.” Magyar utazási irodalom 218. Fordította Kenéz Gyõzõ.
505 Faber II. 368–371., 381–385., III. 42–49., 133–136.

125
nyol, francia és más fejedelmek ellenük jönnének, aligha maradna belõlük valami
is. A szaracénok is inkább kívánnának a keresztények, mint a törökök uralma
alatt élni. Ezért, ó, Nagyságos Uram, keljetek ti is hadba arról a vidékrõl a török
ellen, soha erre kedvezõbb idõtök nem lesz, mint most. Isten segítsen bennete-
ket!”506 Kormányzati célokra hasznosítható értesülésekre természetesen nemcsak
véletlenül lehetett szert tenni, hanem célzottan is. A zarándoklatot és az informá-
ciószerzést számos esetben kapcsolták össze: Bertrandon de la Broquière-hez ha-
sonlóan, aki a burgundi herceg megbízásából utazott Keletre, a magyar király
meghatalmazásából is indultak zarándoknak álcázott követek feladatuk elvégzé-
sére. Zsigmond uralkodásának idejébõl több ilyen utazásról is tudomást szerez-
hetünk. Feltehetõleg ilyen minõségben tett tengeren túli utazást Szécsényi Frank
vajda, aki 1396-ban megadományozta egyik kísérõjét a neki Szerecsenföldön („in
partibus transmaritinis in regnis Zerechinorum”) tett szolgálataiért.507 Utazásának
célja vélhetõleg az volt, hogy a tervezett és Nikápolynál csúfos kudarcba fulladt
törökellenes nagy hadjárathoz támogatókat keressen az ellenfél háta mögött.
VI. Károly francia király 1415 márciusában kiállított menlevele szerint több za-
rándokhelyet kívánt felkeresni Lévai Cseh Péter, aki a konstanzi zsinat ideje alatt
Zsigmond követeként elõbb a francia, majd az aragón uralkodó udvarában járt,
de még Granadába is eljutott.508 Tari Lõrinc alig tért haza írországi útjáról, újra
felkerekedett: 1413-ban zarándokként Velencébe utazott, hogy ott királya nevé-
ben Dalmácia hovatartozásának kérdésében tárgyalásokat folytasson.509
A zarándoklat arra is lehetõséget biztosított, hogy az utasok kapcsolatot te-
remtsenek otthonról elhurcolt keresztény foglyokkal. A 14. század végétõl kezd-
ve Magyarország déli határainál rendszeresek voltak a török betörések, amelyek-
nek célja elsõsorban a fogolyszerzés volt. A török rabság a kor magyarjainak
szemében egyrészt azt jelentette, hogy elszakítva családjuktól, környezetüktõl,
adható-vehetõ jószággá alacsonyították le, másrészt a törökök között – felfogásuk
szerint – az örök kárhozat várt rájuk.510 Ebbõl a helyzetbõl csak kevesek számára
nyílt meg a szabadulás útja – azoknak, akiket rokonaik pénzért ki tudtak váltani,
illetve akiknek a veszélyek leküzdésével sikerült hazaszökniük. Nehéz helyzetük
ellenére a szentföldi ferencesek is gyakran segítettek a menekült raboknak:
Fancslaki Jakab, Mátyás király vitéze, fogságából ferences barátnak öltözve tért
haza, s a jeruzsálemi ferencesek segítségével jutott vissza Európába évtizedekkel
késõbb a török szokásairól könyvet író Georgievics Bertalan is.511 Faber és társai

506 Pécsváradi 44. A Bánfi Jánosnak írt latin nyelvû levél csak másolatban maradt fenn a budapesti
Egyetemi Könyvtár kézirattárában – Kaprinai XXXVII., 26., Hevenesi 29., 174.)
507 ZsO I. 4394.
508 ZsO V. 359., 630., 633., 719.
509 ZsO IV. 80., 91., 97., 138., 139.
510 A magyarországi törökkép változásaira lásd Fodor Pál: Az apokaliptikus hagyomány és az
„aranyalma” legendája. A török a 15–16. századi magyar közvéleményben. Történelmi Szemle,
39 (1997) 1. 21–49., illetve Kimondhatatlan nyomorúság. Két emlékirat a 15-16. századi oszmán
fogságról. Fordította, az utószót és a jegyzeteket írta Fügedi Erik. Bp., 1976.
511 Fancslaki Jakabnak, Hunyadi János majd Mátyás katonájának történetét Andreas Pannonius
Libellus de virtutibus címû mûvében olvashatjuk: „Az õ elbeszélésébõl vettem ezt az igaz tanú-
ságot, amikor Babilónia királyának a fogságából minorita barátnak öltözve visszaindult Pannó-
niába, és Jeruzsálemben, a Sion hegyén találkoztam vele.” A magyar középkor irodalma 413.

126
utazásának egyik fontos eredménye az volt, hogy Gázában és Kairóban nagyszá-
mú, mohamedán hitre tért magyarral találkoztak. Titokban tartott összejöveteleik
alkalmával a zarándokok számos értékes információ birtokába jutottak, cserébe
Lászai János misét mondott az „izmaelitává” lett magyaroknak, a keresztény rí-
tus szerint érvényesítette külföldön kötött házasságukat, és megkeresztelte gyer-
mekeiket.512 Ugyan az iszlám világot nem rengette meg, Faber mégis elégedetten
jegyezte fel naplójába, hogy az egyiptomi magyarok „Mohamed törvénye ellené-
re” bort is ittak ezeken a találkozókon.513

A kegyhelyen

Az utazás talán legfelemelõbb pillanata volt, mikor a fáradt zarándok végre meg-
pillanthatta vándorlásának célját: a kegytemplomot vagy az azt falai közé záró
várost. „Üdvöz légy, Jeruzsálem, nagy királyok városa! Az egész világ dísze és
koronája, a hívõ lélek öröme, vidámsága!” – köszöntötte a várost falai alá érve
Felix Faber, majd Ésaiás próféta némileg átalakított szavaival folytatta: „Ó Jeru-
zsálem, Jeruzsálem, emeld fel és hordozd körül tekintetedet és lásd: a zarándo-
kok a világ valamennyi részébõl egybegyûlnek és idejönnek hozzád. Fiaid
messze távolból érkeznek, hogy megpillantsák szépségedet és az Úr dicsõsé-
gét...”514 Az öröm természetesen nem csak a jeruzsálemi zarándokokat töltötte el.
A Compostela elõtti utolsó dombot, ahonnan jó rálátás nyílt a városra, Öröm-
hegynek, mons gaudiinak nevezték, s ez az elnevezés egyéb kegyhelyek közelében
is többször elõfordult.515 Ha az utazást sikerült jól idõzíteni, a zarándok épp vala-
melyik jeles ünnepen érkezett meg a kegyhelyre. Kölnben például hétévenként
június 29-én, Aachenban július 17-én, a székesegyház felszentelésének ünnepén
került sor a dóm ereklyéinek nyilvános bemutatására, a legjelentõsebb ereklyék-
kel végzett körmenetre – természetes, hogy a látogatók száma is ekkor volt a leg-
nagyobb.516 A szentföldi zarándokok többsége – mivel az õket szállító gályák
elsõsorban az idõjárási viszonyokhoz, és nem az egyházi ünnepekhez alkalmaz-
kodtak – tavasz végén, nyár elején érkezett Jeruzsálembe, s néhány napos ott-tar-
tózkodás után indult is haza.517 Azok ellenben, akik hosszabb idõt tölthettek Pa-

Boronkai Iván fordítása. Georgievics „De ritibus et differentiis Graecorum et Armeniorum: tum
etiam de captivitate illius ...” címû mûvének önéletrajzi részét magyar fordításban közreadta
Tardy Lajos: Rabok, követek, kalmárok az Oszmán Birodalomról. Bp., 1977. 181–194.
512 Faber II. 371–373., III. 34–35. Lászaihoz hasonlóan misézett a 14. században zarándokló Symon
Semeonis is a keresztény foglyok számára. – Croisades 990.
513 „contra legem Machometi”, Faber III. 34–35.
514 Faber I. 236. „Salve Jerusalem civitas regis magni! Gloria et corona totius mundi, gaudium et
laetitia animae fideli! O Jerusalem, Jerusalem, surge et leva in circuitu oculos tuos et vide!
Omnes isti peregrini congregati de universis et ultimis mundi partibus venerunt tibi, filii tui de
longe jam veniunt ut intueantur splendorem tuum et gloriam Domini...” – a félkövérrel szedett
részek eredetileg az Ésaiás könyvében olvashatók: Is. 60,4.
515 Sigal 79., Saint-Jacques de Compostelle 93.
516 Thoemmes 71., Pásztor 128–129.
517 Az idõjárási viszonyok, a tengeri áramlatok figyelembevételével tavasszal vagy õsszel lehetett
utazni: azok a minél teljesebb zarándokútra vállalkozók, akik a tavaszi indulást választották, Bej-
rútban szálltak partra, nyáron felkeresték a Szentföldet, télen a Sínai-félszigetet és Egyiptomot, és

127
lesztinában, már igyekeztek úgy szervezni programjukat, hogy a kegyhelyeket a
legalkalmasabb napon látogassák meg. A Jordán folyóban például minden zarán-
dok megmártózott, erre a fürdésre azonban vízkereszt napja volt a legjobb, „a
Jordánban János által vízzel lemosott és megkeresztelt Krisztus tiszteletére”.518
Jeruzsálem szent helyeinek felkeresésére a húsvéti idõszak volt ideális, hiszen az
egyes ünnepekhez kötõdõ liturgikus cselekedetek során a zarándokok az eredeti
helyszínen élhették át Krisztus szenvedésének eseményeit.
Rómába ugyancsak a húsvéti ünnepek vonzották a legtöbb látogatót, így a
legtöbb magyart is. Megállapításunkat ez utóbbiak esetében két forrás is alátá-
masztja: a Szentlélek-társulat anyakönyve, valamint a pápához benyújtott
supplicatiók egy csoportja, a bûnbocsánati kérelmek. Mind az anyakönyv, mind
a pápai kérvénykönyvek bejegyzéseinek dátumait átnézve azonnal szembetûnik,
hogy a beírások sora egyáltalán nem volt egyenletes. Az 1446-tól vezetett anya-
könyvbe az 1492–1500 közötti idõszakban került a legtöbb bejegyzés: az 1490-es
években több mint hatszáz készült, az összes bejegyzés fele, az 1500-as szentév-
ben szám szerint 502 darab, a beírások 40%-a került a kötetbe. Adatainkat feltét-
lenül érdemes havonkénti bontásban vizsgálni (lásd 9. táblázat).519

9. táblázat
A Szentlélek-társulat anyakönyvének bejegyzései
Év Bejegyzések száma

1492 jan.: 1, márc.: 2, ápr.: 11, máj.: 11, jún.: 7, dec.: 2

1493 jan.: 3, márc.: 33, ápr.: 34, máj.: 8, dec.: 7
1494 jan.: 6, márc.: 8, ápr.: 3, máj.: 25
1495 márc.: 2, ápr.: 20, máj.: 3, dec.: 1
jan.: 1, márc.: 44, ápr.: 19, máj.: 21, jún.: 2, aug.: 1, okt.: 1, nov.: 2,
1496
dec.: 2
1497 jan.: 4, márc.: 86, ápr.: 4, máj.: 5, júl.: 1, dec.: 1
1498 ápr.: 10
1499 márc.: 5, nov.: 1, dec.: 42
jan.: 95, márc.: 64, ápr.: 160, máj.: 37, jún.: 24, júl.: 1, aug.: 2, szept.:
1500
4, okt.: 2, nov.: 2, dec.: 43

Alexandriában szálltak újra hajóra. Az õsszel indulók Alexandriában léptek a szárazföldre, és

ugyanazt az útvonalat az ellenkezõ irányba bejárva, a következõ nyáron Bejrútban hajóztak be,
hogy hazatérjenek. Aryeh Grabois: Le pèlerin occidental en Terre Sainte au Moyen Age. Pa-
ris–Bruxelles, de Boeck Université, 1998. 46. A csupán néhány napra korlátozódó, ferencesek ve-
zette rövid zarándoklat, amely csupán Jaffa, Jeruzsálem, Betlehem és a Jordán folyó meglátogatá-
sára korlátozódott, a 15. század újítása. Uo. 97.
518 Pécsváradi 124.
519 A 9. táblázatban szereplõ adatok összesített száma a fentieknél kevesebb, mivel a csak éves dátu-
mot feltüntetõ bejegyzéseket vizsgálatunkhoz nem tudjuk hasznosítani – az 1500-ban kelt bejegy-
zések közül például az 502 helyett itt csak 434 szerepel.

128
 A legszembetûnõbb, hogy a tagok többsége a tavaszi hónapokban jelentke-
zett a társulatba. Hogy márciustól májusig melyik hónapban érkeztek többen, az
általában a húsvéti ünnepektõl függött: 1492-ben húsvét vasárnap április 22-re
esett, 1493-ban április 17-re, 1495-ben április 19-re, 1497-ben március 26-ra, 1498-
ban április 15-re, 1500-ban április 19-re, s ezekben a hónapokban regisztrálták a
legtöbb jelentkezõt is. 1496-ban a húsvét április elejére esett: a legtöbb új tag már-
ciusban iratkozott be, nagyrészük azonban a hónap végén, virágvasárnap után, a
trend tehát ebben az évben is érvényesült. Kivételt csupán 1494 képez, amikor a
húsvét március végére esett, a belépõk ellenben jórészt májusban jelentkeztek.
A szinte minden évben feltûnõ decemberi, januári beiratkozók a karácsony ünne-
pét töltötték Rómában – belõlük érthetõen 1499-ben és 1500-ban találjuk a legtöb-
bet: az 1499-ben szereplõk már a szentév kezdetére várva idõztek a város falai
közt, az 1500 végén jelentkezõk pedig kissé megkésve, de még részesülni kíván-
tak a szentévi búcsúban. A 9. táblázat világosan mutatja a szentév fölényét is:
1500-ban a jelentkezõk kiugróan magas számban iratkoztak be a társulatban.
A belépések többsége ugyan ebben az évben is tavaszra esett, de – február kivéte-
lével – regisztráltak új tagokat a többi hónapokban is, vagyis más évektõl eltérõ-
en a szentév és a hozzá kapcsolódó búcsú egész évben vonzotta a zarándokokat.
Hasonló következtetést vonhatunk le a pápához bûnbocsánatért benyújtott
kérvények száma alapján. A kegyhelyek hierarchiáját vizsgálva feltûnt, hogy a
supplicatiók fajtái közül ez köthetõ leginkább zarándokokhoz. Megállapításun-
kat csak alátámasztja, ha ezeket a kérelmeket – a fentebbi módon – havonkénti
bontásban foglaljuk táblázatba. A 10. táblázatba ezúttal az a hat év került, amely-
bõl viszonylag nagy számban maradtak fenn ilyen értelmû kérvények.520

Bûnbocsánatért folyamodó kérvények 10. táblázat

Év Bejegyzések száma
jan.: 1, febr.: 3, márc.: 18, ápr.: 6, máj.: 1, júl.: 1, szept.: 2, okt.: 3,
1422
nov.: 3
jan.: 6, márc.: 14, ápr.: 1, máj.: 5, jún.: 15, aug.: 5, szept.: 6, okt.: 19,
1423
nov.: 28
1428 jan.: 1, márc.: 8, ápr.: 2, máj.: 6, dec.: 13
1429 jan.: 4, márc.: 23, máj.: 7, jún.: 3, dec.: 1
1431 jan.: 14, márc.: 11, ápr.: 1, máj.: 3, jún.: 1, júl.: 1, aug.: 1
1450 márc.: 1, máj.: 3, jún.: 1, nov.: 9, dec.: 43

A supplicatiók az anyakönyv bejegyzéseihez hasonlóan két idõszakot repre-

zentálnak: a húsvéti és a karácsonyi ünnepek idejét. A többi hónapból vagy nincs
ilyen típusú bejegyzés, vagy csak kisszámú kérvényt találunk. A kiválasztott hat

520 Lukcsics I. 441–533., 534–703., 972–1079., 1080–1332., 1428–1453., II. 1–68., 1072–1202 közötti kér-
vényekbõl csak a bûnbocsánatot kérõk kérelmei. A Poenitentieria Apostolica-hoz benyújtott több
mint tízezer német kérvény többsége is a tavaszi hónapokhoz, illetve a karácsonyi ünnepekhez
köthetõ. Schmugge: Kirche 178.

129
év közül kettõ szentév volt: az 1423-as megváltás-szentévben – akárcsak a Szent-
lélek-társulat anyakönyve szerint az 1500-as esztendõben – folyamatosak az ada-
tok, még a nyári hónapokból is találunk kérelmet. Mind 1423-ban, mind 1450-ben
az év végén került a pápai kérvénykönyvekbe a legtöbb folyamodvány – feltehe-
tõleg nagyrészt itt is a szentévi búcsúban még részesülni kívánó, kissé megkésett
zarándokok lehettek a benyújtóik.
A kegyhelyre érve kezdetét vette a kötelezõnek tekintett zarándokprogram
megvalósítása. Ez a program részben helytõl-idõtõl függõen változott, de jórészt
mindenütt érvényes, általános szokásokat tartalmazott.521 A peregrinus legfõbb
célja természetesen az volt, hogy minél elõbb eljusson a szent vagy szentek sírjá-
hoz, ereklyéjéhez, s azt megérintve, részesedjék a földi maradványok – néhány
zarándokhelyen a kegykép, szobor – csodatévõ erejébõl. Pozsonyban például két
olyan végrendelet is fennmaradt, amelyben a testáló azt kérte, hogy a meghatal-
mazott néhányszor menjen keresztül Szent Sebestyén római sírján.522 Ezután tár-
saival együtt hálaadó misén vett részt, gyónt, áldozott. A szerencsés megérkezést
nemcsak a kegytemplomban elmondott imával köszönte meg, háláját igyekezett
a szentnek felajánlott ajándékokkal, adományokkal is kifejezni. Végül hazatérés
elõtt búcsúlevelet szerzett a zarándoklatával elnyert búcsúról, ha vezeklõúton
járt, igazolást útja teljesítésérõl, valamint ereklyét, valamilyen úti emléket vásá-
rolt az otthon maradottaknak – és persze saját magának is.523 Minderrõl azonban
a magyar forrásokban csak elszórt utalásokra bukkanhatunk. Szép példája a
kegytemplom támogatásának Homonnai Druget Ferenc chèstochowai oltáralapí-
tása. Az ungi ispán 1522-ben a kegyhelyen járva szülei és testvérei lelki üdvéért
oltárt alapított Szent Anna tiszteletére, s arról is gondoskodott, hogy ott minden

521 Folyamatosan bõvült például a római zarándokok által látogatott templomok köre: amíg az
1300-as szentév idején a búcsú elnyeréséhez még elegendõ volt két fõtemplom, a Szent Péter- és a
Szent Pál-székesegyház felkeresése, addig 1350-ben ehhez hozzákapcsolódott a lateráni, a század
második felében pedig a Santa Maria Maggiore-székesegyház meglátogatása, végül a század vé-
gétõl szokássá vált, hogy a búcsúhoz a hét római fõtemplomot kellett végiglátogatni. A Szentföl-
dön ugyanakkor a hadi események vagy csupán a helyi lakosság ellenséges hozzáállása miatt
idõrõl idõre kimaradt egy-egy kegyhely a meglátogatható látványosságok közül. Mint Pécs-
váradi Gábor munkájában olvashatjuk, 1516-ban például pogány arabok megtámadták és kifosz-
tották a Sínai-hegyen lévõ Szent Katalin-monostort, elûzték a sírról gondoskodó görög szerzete-
seket. Ahogy feljegyezte, „azóta a monostor és Szent Katalin sírja elhagyatva áll, hacsak az Úr
1518-ik évében, az én Szentföldrõl való eljövetelem után a görög szerzeteseket nem vitték
vissza”. Pécsváradi 168. Az ismeretlen pozsonyi polgár középkor végi útinaplója is megemlékezik
olyan helyekrõl, amelyeket a pogányok miatt nem lehet látogatni – ilyen volt például Salamon
temploma, valamint Pilátus és Heródes háza: „Es ist auch da aller ablas, der in der stat ist, de
man vor fourcht der haydn nicht besuchen kan, als in dem tempel salomoniss, zw pilati und
herodes hewsern.” Knauz 685.
522 PT 671., 751.
523 Sigal 79–88., Nompar de Caumont szentföldi útleírásában külön jegyzéket közölt a Jeruzsálem-
ben vásárolt és hazaküldött tárgyakról. A lista szerint fõként értékes szöveteket, rózsafüzéreket,
erszényeket, késeket, gyûrûket vett, valamint természetesen számos ereklyét: aranyozott ezüst-
kereszteket, amelyek érintették a Szent Sírt, relikviákat a Kálvária-hegyrõl, Krisztus megostoro-
zásának helyérõl, a jászolból, ahova újszülöttként tették, az Aranykapuból és Szent Katalin sírjá-
ból stb. Croisades 1122–1123.

130
kedden misét celebráljanak.524 Hasonló jellegû adományt ismerünk sokkal költ-
ségesebbet és jóval olcsóbbat is. Egy 1422. évi római adat szerint a néhai János
esztergomi érsek – szinte bizonyos, hogy az 1418-ban elhunyt Kanizsai János –
végrendeletében jelentõs összeget hagyott a római Santa Maria Maggiore-székes-
egyház Szent Jeromos-oltárára. A testamentum végrehajtói a pénzen két római
házat és három szõlõt vásároltak, amelyek jövedelmei „örök idõkre” biztosították
egy világi pap alkalmazását az oltárhoz rendelt feladatok elvégzésére.525 Soproni
polgárok végrendeletei ugyancsak tartalmaznak adatot a kegyhelyen tett mise-
alapítványra, illetve a kegyhelynek szánt ajándékra: Wolfgang Joachim például
1462-ben írt végrendeletében zarándoklatot rendelt védõszentjének, Szent Far-
kasnak kegyhelyéhez, Mariazellbe, valamint egy bizonyos Szent Hedvig-kegy-
helyre.526 A meghatalmazott zarándoknak Sankt Wolfgangban és Zellben har-
minc-harminc, a harmadik templomban tíz misét kellett fizetnie, és neki kellett
megvásárolnia az elvégzésükhöz szükséges gyertyákat is.527 Swingenhamer Bá-
lint özvegye, Margit 1520-ban úgy rendelkezett, hogy a helyette Altöttingbe za-
rándokló megbízott értékes, aranyszegélyû fátylát vigye ajándékba az öttingi
Miasszonyunknak.528 A kegyhelyen kért igazolásra és az ott vásárolt ajándékra
egyaránt példát szolgáltat a zágrábi városkönyv egyik bejegyzése: a gyilkosság
levezeklésére Rómába zarándokló Péter fia Gergelynek útjáról littera expeditoriát,
valamint Rómában vásárolt miseruhákat kellett hoznia.529 Ereklyéket különösen
a Zsigmond kíséretében 1433-ban Rómában járó magyarok vásároltak nagy
számban,530 de akad példa egyszerû ajándékra is: a Szabolcs megyei Nyelves
Demeter özvegye, Margit 1367-ben készült végrendeletében olyan övrõl intézke-
dett, amelyet még férje hozott neki Rómából.531 A külföldi boltok kínálatának
még a városa ügyében eljáró bártfai pap sem tudott ellenállni – elszámolása
szerint Villachban egy vég posztót, Bolognában pedig egy biretumot vásárolt ma-
gának.532
A leglátogatottabb búcsújáró helyeken magyarul tudó gyóntatók álltak a hí-
vek rendelkezésére, közülük legpontosabban a Rómában a 15–16. században te-
vékenykedõ penitenciáriusok sorát ismerjük.533 1419-ben például Tamás bencés,

524 A kolostor konfraternitásának anyakönyve szerint. Csontosi. 250. Keresztnevét ugyan a regisztum
nem jegyezte fel, az ungi ispáni címet azonban ekkor Druget Ferenc viselte – DL 47476.,
DF 211365.
525 Tört. Tár, 1895. 285. (428. sz.)
526 Feltehetõleg Trebnitzben, ahol cseh királlyá választása után Mátyás király is járt. Jörg K. Hoensch:
Matthias Corvinus. Diplomat, Feldherr und Mäzen. Graz–Wien–Köln, 1998. 109.
527 Házi II/1. 94.
528 Házi II/1. 362. Egy-egy értékesebb fátyol gyakran került egyházak birtokába. Kinizsi Pál felesége,
Magyar Benigna például a vázsonyi pálos kolostort ajándékozta meg egy hasonlóan drága fá-
tyollal. Doc. art. Paul. III. 204.
529 Mon. civ. Zagr. VI. 213–214. Az eset ismertetését lásd a Vezeklõ zarándoklat címû fejezetben.
530 Lásd a Zsigmond római utazása címû fejezetet. Néhány évvel korábban, 1430-ban a körmöci
Modrer Erhard is azért folyamodott a pápához, hogy Rómából ereklyéket hozhasson haza. –
Lukcsics I. 1416.
531 Kállay II. 1602.
532 DL 46282.
533 Az ismert penitenciáriusok sorát összeállította Fraknói Vilmos: Magyarország és a római Szent-
szék. II. Függelék 408–413., valamint P. Monay Ferenc: A római magyar gyóntatók. Róma, 1956.

131
1423-ban András pálos és János Ágoston-rendi szerzetes viselte a tisztet, 1431-
ben Cserdi Imre pécsi kanonok kérte és kapta meg a pápától az állást. Kérelmé-
ben arra hivatkozott, hogy Magyarországról minden évben olyan sokaság érke-
zik Rómába, hogy ellátásukra egy vagy két gyóntató nem elegendõ.534 A Cserdit
követõ gyóntatók a 15. század végéig pálos szerzetesek voltak, akiknek munkáját
megkönnyítette, hogy a rend V. Miklós pápától megkapta a Coelius hegyen fek-
võ Santo Stefano Rotondo-templomot.535 Az ismert középkori magyar gyóntatók
sorát a szentföldi útjáról ismert Lászai János zárta, aki 1517 után került Rómába,
és 1523-ban, 75 éves korában ott is halt meg a városban pusztító pestisjárvány ál-
dozataként.536
E munkának nem célja az egyes kegyhelyeken dívó liturgikus szokások, az
azokban beállott változások ismertetése. A hely különlegessége, a zarándoklat
megvalósításának minden más úttól gyökeresen eltérõ, extrém módja miatt azon-
ban érdemes kivételt tenni a Szent Patrik purgatóriumához kötõdõ elõírások
rövid áttekintésével. A pokoljárás módja a 12. század végére már kialakult, a szo-
kások a 14–15. századra, az ismert magyar zarándokok utazása idejére alig mó-
dosultak. A felettes egyházi hatóság engedélyével rendelkezõ zarándok gyónt,
áldozott, tizenöt napon át szigorú böjtöt tartott, amikor csupán korpás kenyeret
és vizet fogyaszthatott. Az elõírt böjt elvégzése után öt napon át, mintha meghalt
volna, halotti zsolozsmát mondtak felette, csak ez után léphetett a barlangot rejtõ
sziget területére. A kegyhelyet ellátó kolostor perjele és kanonokjai kíséretében a
vezeklõ a szigeten álló kápolnához ment, amelybõl a barlang bejárata nyílt. A ve-
zeklõkre jellemzõ viseletben, mezítláb, fedetlen fõvel, három egymás fölé öltött
fehér tunikába öltözötten, öv nélkül lépett be az ajtón, kezében vagy nyakában
Szent Patrik keresztjével. Az ajtót kívülrõl bezárták, és csak 24 óra elteltével nyi-
tották ki újra. Az elõzetes ismeretek és a barlang kénes gõzei hatására a lent töl-
tött nap a látomások napja volt. Az elõírt idõ elteltével az ajtót kinyitották, és ha
a vezeklõ épen, egészségesen lépett ki a purgatóriumból, ünnepélyes külsõségek

534 Lukcsics I. 85., 142. Fraknói összeállításából Tamás és az ágostonos remeték rendjébe tartozó Kör-
mendi János is hiányzik. Cserdi supplicatiója: „de partibus Hungarie pro indulgentiis con-
sequendis et absolutionibus peccatorum a penitentiariis recipiendis diversis anni temporibus
maxima ad hanc Urbem populi confluat multitudo, ita quod unus vel duo penitentiarii non
sufficiunt” – Lukcsics I. 1440.
535 A pálosok római jelenlétérõl, elsõ gyóntatójukról, Kaposi Bálintról lásd Lorenz Weinrich: Der
Pönitentiar Valentin und die Paulinermönche in Santo Stefano Rotondo. In: Santo Stefano Ro-
tondo in Roma. Archeologia, storia dell’arte, restauro. Hrsg. von Hugo Brandenburg und József
Pál. Wiesbaden, 2000. 189–198. A római rendházra vonatkozó forrásokat ismerteti: Doc. art. Paul.
III. 309–315., illetve újabban az Archivium Collegii Germanici et Ungarici értékes pálos anyagá-
nak kiadásával Lorenz Weinrich: Hungarici monasterii ordinis Sancti Pauli primi heremitae de
urbe Roma. Instrumenta et priorum registra. (Bibliotheca Academiae Hungariae in Roma. Fontes
2.) Roma–Bp., 1999. A Weinrich által kiadott források elsõsorban a monostor vagyoni helyzetébe
engednek bepillantást, de a szövegek közt megtalálhatjuk Kaposi Bálint gyóntatói kinevezését és
esküszövegét is, valamint Miklós pápa adománylevelét a Santo Stefano Rotondo átengedésérõl.
Weinrich: Hungarici monasterii 13–15., 28–29.
536 Életére elsõsorban V. Kovács Sándor: A humanista Lászai János. Filológiai Közlemények, 1971.
344–366. Balogh Margit: Az erdélyi renaissance. Kolozsvár, 1943. 189–191. A Santo Stefano
Rotondóban mindmáig látható sírkövét ismerteti Csergheö Géza: Lázó János sírköve Rómában.
Turul, 1890. 129.

132
közepette, körmenettel kísérték vissza Szent Patrik egyházába, ahol hálát adtak a
vállalkozás sikeréért.537
Feltétlen kiérdemlik figyelmünket azok a források, amelyek a magyar zarán-
dokokhoz kötõdõ, kizárólag vagy elsõsorban rájuk jellemzõ szokásokról tudósí-
tanak. Ilyen hagyományok elsõsorban az aacheni kegyhelyen, illetve az oda ve-
zetõ útvonal melletti városokban õrzõdtek meg – eldönthetetlen a kérdés, hogy
ezek a szokások csak az aacheni zarándoklatokhoz kapcsolódtak, vagy általában
jellemzõk voltak a magyarokra, bármelyik kegyhelyre is tartottak, máshol azon-
ban nem maradt fenn róluk adat. A magyarok német feljegyzések szerint ének-
szóval vonultak Aachen felé, útjukon keresztet, zászlókat és gyertyákat vittek
magukkal. Aacheni megérkezésük a hétévenkénti zarándoklat egyik látványos
eseményének számított. Elsõ útjuk a székesegyházhoz vezetett, ahol a kaputól a
fõoltárig térden csúszva haladtak elõre, hogy ott a Szûz Mária-oltárnak felajánl-
ják gyertyáikat.538 A gyertya ugyan a legáltalánosabb, legegyszerûbb votiv tárgy-
nak számított, a magyarok gyertyái azonban mégis felkeltették a figyelmet. Mint
több egykorú forrásban is feljegyezték, ezek feltûnõen nagy méretû viaszgyer-
tyák voltak, amelyeket teleragasztottak pénzzel – ezeket az érmeket részben már
otthonról magukkal hozták, részben útközben kapták és rakták a gyertyákra.539 A
német hagyományban hasonlóképpen a magyarokhoz kapcsolódik a korpusz
egy speciális típusa, az úgynevezett misztikus feszület. A legallyazott, villa alakú
fatörzsbõl készült, ágaskereszt formájú feszületek, amelyeken a szenvedõ Krisz-
tust ábrázolták, az irodalomban gyakran Ungarkreuz néven szerepelnek. Egyik
közismert példája az andernachi Liebfrauenkirche középhajójában látható csoda-
tévõ feszület, amely a helyi hagyomány szerint a magyar zarándokok körmeneti
keresztje volt.540 A Rajna-vidéken a hétévenkénti zarándoklatoknak köszönhetõ-
en nagy népszerûségre tett szert a magyarok sajátos nemzeti tánca, s a magyar
zarándokokkal jelentek meg e vidéken az elsõ medvetáncoltatók is.541 A magyar
tánc különlegessége egyébként még a sokat látott rómaiak figyelmét is magára
vonta. Sajnos, a rövid szöveg ez esetben sem tartalmazza a tánc leírását: Pietro
Aretino 1533-as mûvében csupán egy hasonlatot találunk: egy apáca jó sorsát a
költõ következõ szavakkal tette szemléletessé: „Egész Róma olyan táncot jár kö-
rülötted, milyent a magyaroktól szoktunk látni a jubileumi évben.”542

537 Tar Lõrinc 46–51., 216–217., 227–233., 244. A pokoljárás 1189-ben írt kézikönyvének 17. századi
fordítása: 255–259. A böjt idõtartama a 12. században még kilenc nap volt, a 14. században már
tizenöt nap, az elõírt idõt azonban, úgy tûnik, nem követelték meg szigorúan: Tari például csak
ötnapos böjtre volt hajlandó. Az õ esetében a halotti litániát sem végezték öt napon keresztül, de
legalábbis nem tartotta feljegyzésre érdemesnek.
538 Heinrich Schiffers: Kulturgeschichte der Aachener Heiligtumsfahrt. Köln, 1930. 254–255.
539 Thoemmes 41. 81–82. A szerzõ például az Aachener Chronik 1453-as bejegyzését idézi, amely sze-
rint a magyarok százötven darab ilyen gyertyát ajánlottak fel. 1524-ben a Buch Weinsberg ugyan-
csak a magyarok gyertyáiról tett említést. A magyar pénz Rajna-vidéki ismertsége, elterjedése is
kapcsolatba hozható a zarándoklatokkal. Aachener Chronik. Mitgeteit von H. Loersch. In: Anna-
len 17 (1896), Das Buch Weinsberg. Kölner Denkwürdigkeiten aus dem 16. Jahrhundert. Bd. 1-2.
Bearb. von Konstantin Höhlbaum. Leipzig, 1886–1887.
540 Thoemmes 67., fotója ugyanott a IV. táblán, Mo.-i mûvészet 199–200., 802.
541 Schiffers 255.
542 Pietro Aretino válogatott írásai. Európai antológia. Reneszánsz sorozat. Szerk.: Koltay-Kastner
Jenõ. Bp., 1959. 43.

133
 3. Utazás után – utazás helyett

A zarándoklat véget ért, amikor az utazó hazaérkezett lakóhelyére, a peregri-

náció hatása azonban nemegyszer tovább tartott, mint maga az utazás. Ez a hatás
korlátozódhatott csupán a lelkiekre, gyakran azonban gyakorlati cselekedetek-
ben is megnyilvánult. Még az utódokat is emlékeztette az egykori utazásra
egy-egy jelentõsebb kegyes alapítás. A Zsigmond király kíséretében Rómában
járt Csetneki László felhévízi rektor apja, László nemes báró (nobilis baro) csetneki
birtokán hét egyházat építtetett egy római zarándokút emlékére: az „apostolok
küszöbénél” tett látogatásáról hazatérve, az ott meglátogatott hét principális
egyház emlékére és nevével emeltette az épületeket.543 Hasonlóképpen korábbi
zarándokút – vagy zarándokutak – emlékét õrizheti bélteki Drágfi János végren-
deletének egyik passzusa. A magyar nyelven hagyatkozó Drágfi 1524-es testa-
mentumában úgy rendelkezett, hogy a Közép-Szolnok megyei Csehi (Szilágy-
cseh) – feltehetõleg még épülõ – kápolnáját Szent Farkas nevére, a kápolna nagy
oltárát pedig a rocamadouri Boldogasszony és Szent Farkas tiszteletére szen-
teljék.544
A több hónapig tartó távollét után nem csupán kellemes kötelezettségek vár-
tak a zarándokra. Bármilyen gondosan rendelkezett indulás elõtt a javairól, gyak-
ran megtörtént, hogy hazatérve kellemetlen hír fogadta: a jobbik esetben csupán
perbehívó levél valamilyen idõközben megindult ügy kapcsán, a rosszabbik eset-
ben õ kényszerült pert indítani bizonyos, távollétében történt események miatt.
A 14. század elején Mihály, a Bihar megyei Cséffa bírája (villicusa), a „Szent Péter
bazilikájából” – azaz Rómából – való hazatérése után tizenötöd napra köteles
volt egy ellopott ló ügyében bíróság elé állni. A cséffai bíró megérkezésérõl az
egyik peres félnek kellett – mégpedig nyolc napon belül – bírság terhe alatt érte-
sítenie a hatóságot.545 1400-ban a Kanizsai fivérek, János érsek testvérei, Miklós és
István voltak kötelesek esküt tenni, hogy familiárisaik egy hatalmaskodást nem
az õ megbízásukból követtek el.546 Az esküt Istvánnak akkor kellett letennie, ami-
kor visszatért jeruzsálemi zarándokútjáról – arról az útról, amelyet a három test-
vér eredetileg együtt szándékozott megtenni, és amelyre maga János érsek kért
pápai engedélyt.547 Jeruzsálemben azonban végül csak István képviselte a csalá-
dot: Miklós „teste erõtlensége miatt” felmentést kért, az érsek útjáról pedig hall-
gatnak a források.548 Egyik-másik fennmaradt peres ügy kapcsán úgy tûnik, nem
is igazán volt ésszerû, ha a családtagok egyszerre indultak valamelyik kegyhely-

543 Lukcsics II. 293., Mon. Vespr. III. 97.

544 „Item Hagyom hogy az chehy kapolnath megh zenthelthessek zent ffarkas newyre, az olthar az
eggyk az nagy althar legen Rokonady bodog azzon newyn es zenth ffarkasen, az masyk olthar
legyen zenth soffya azzonye az ew leyany wal harmad legen az segythew zentheke.” – Közép-
kori leveleink 50. Drágfi Jánosnak több magyar nyelvû végrendelete maradt fenn 1524-bõl és
1526-ból, eredetiben azonban csupán az itt kiadott példány. Eredetije: MTAKK K. 44.
545 Az oklevél egy meg nem nevezett bíróság nevében kelt. HO. VII. 336., Kállay I. 1047.
546 DL 78354. Kiadása: Zichy V. 167., kivonata: ZsO II. 246.
547 Mon. Vat. I/4. 180.
548 „propter infirmitatem sui corporis” – Mon. Vat. I/4. 188.

134
re. Zsigmond király 1429-ben apósához, Cillei Hermann szlavón bánhoz intézett
parancslevele szerint Belosewczi István és fivére, Tamás, valamint István unokái,
György és János panaszt tettek amiatt, hogy amíg zarándokúton jártak, nagynén-
jük és annak férje, Pozsegai István elfoglaltak több, csak a család fiágát illetõ bir-
tokot, amelyet azóta sem sikerült tõlük visszaszerezni.549
Voltak olyanok, akiket épp az ilyen kellemetlenségektõl való félelem, máso-
kat Kanizsai Miklóshoz – vagy legalábbis állításához – hasonlóan testi erõtlensé-
gük akadályozott meg abban, hogy a tervezett zarándoklatot végrehajtsák. Tény,
hogy szép számmal voltak olyanok, akik csak szerették volna valamelyik kegy-
helyet felkeresni, erre azonban végül nem került sor. Az út elmaradásáról írásos
forrás fõként akkor tanúskodik, ha a reménybeli zarándok fogadalmat is tett az
utazásra, ekkor ugyanis pápai felmentésért kellett folyamodnia. Az engedélyt
megfelelõ indok esetében a fogadalom felváltása nélkül is megadták, az esetek
többségében azonban az utat valamilyen más kegyes cselekedettel kellett helyet-
tesíteni. Az indokok, valamint az elmaradt útért cserébe kért vagy nyújtott ellen-
szolgáltatások sokszínûsége miatt feltétlen érdemes sorra venni ezeket a forrá-
sokat. Közülük a legkorábbi, amely az 1190 körüli évekbõl maradt ránk,
tartalmazza talán a legnagyobb ellenértéket: egy elmaradt szentföldi útnak kö-
szönhette ugyanis alapítását a borsmonostori ciszterci apátság. Domonkos bán
királyi és pápai jóváhagyással nyolc prédiumot adott a heiligenkreuzi apátság-
nak, és ígéretet tett arra, hogy ezenfelül háromszáz márkát, száz ökröt, ötven te-
henet, ezer birkát és tíz szolgacsaládot ad, azzal a feltétellel, hogy az általa megje-
lölt helyen Szûz Mária tiszteletére monostort építenek.550 Saját nevében kelt
oklevele több szempontból is jelentõs: ez az elsõ olyan oklevél, amely világi elõ-
kelõtõl, saját pecsét alatt, eredetiben és teljes szövegében ránk maradt, emellett az
általa létrehozott apátság egyike a leggazdagabban ellátott magánalapítások-
nak.551 A kronológiailag következõ elmaradt szentföldi utazásra Róbert esztergo-
mi érsek készült. A Liège vidékérõl Magyarországra került Róbert egyike volt a
13. század legbefolyásosabb egyházi személyiségeinek, királyi kancellárként,
veszprémi püspökként, majd az esztergomi érseki méltóság birtokában fontos
szerepet játszott az ország bel- és külpolitikájának irányításában, ugyanakkor
mély, aszketikus vallásosság jellemezte. Halála után derült ki róla, hogy ruhája
alatt kínzóövet viselt, és más önsanyargató eszközöket is használt.552 Tervezett
szentföldi útjára minden bizonnyal sort kerített volna, ha nem találkozik egy az
egész kereszténység számára sokkal jelentõsebb küldetéssel, a kunok megtéríté-
sének feladatával. Mint arról levélben értesítette IX. Gergely pápát, a kunok
egyik fejedelme, Barc azzal a kéréssel küldte hozzá egyetlen fiát, hogy személye-
sen menjen közéjük, mert népével együtt keresztény hitre kíván térni. A pápa

549 Az oklevélbõl nem derül ki, melyik kegyhelyen jártak: „devotionis causa peregre proficisscente
quendam limina sanctorum visitante” – DL 65871., kivonata: Balassa 286. sz.
550 DL 34., kiadása: UB I. 28. Nr. 55., a monostorra vonatkozó forrásokra lásd Ferenc L. Hervay:
Repertorium historicum ordinis Cisterciensis in Hungaria. Roma, 1984. 63–79.
551 Kumorovitz: Magánjogi 27., Engel Pál: A középkori Dunántúl mint történeti táj. In: Pannonia regia.
Mûvészet a Dunántúlon. Bp., 1994. 17.
552 Életére röviden lásd Koszta László szócikkét a KMTL-ben, valamint Mo. tört. I/2. 1162–1163.

135
1227. július 31-én kelt oklevelével Róbert érseket fölmentette szentföldi zarán-
dokfogadalma esedékessé vált teljesítése alól, szentszéki legátussá nevezte ki, és
azzal a feladattal bízta meg, hogy Kunországban és a „vele szomszédos Brodnic
földön” hirdesse az igét, kereszteljen, templomokat emeljen és papokat szentel-
jen, sõt püspököket nevezzen ki.553 Róbert méltónak bizonyult az egyházfõ bizal-
mára: Béla herceg, valamint két püspök jelenlétében megkeresztelte Barcot, vala-
mint több ezer fõnyi népét.554 Missziójának eredményeként Milkó székhellyel
létrejött a kun püspökség, az elsõ a térítõ püspökségek sorában. A kunok – mint
a késõbbiekben kitûnt, csupán felületesen sikerült – megtérítése olyan fontos volt
az egyház számára, hogy 1231-ben IX. Gergely végleg feloldozta az érseket szent-
földi fogadalma alól.555 Pápai intézkedések sora rendelkezett számos, az új püs-
pökséget és az ott élõ népességet érintõ kérdésben. A pápa még azokat a híveket
is bûnbocsánatban részesítette, akik segélyt küldtek a kunországi templomépíté-
sekhez – az elnyerhetõ búcsúk mennyiségét tekintve Róbert érsek missziós mun-
kája sokszorosan felülmúlta az eredetileg lelke üdvéért tervezett zarándokutat.556
Kökényes-Radnót nembeli Mikud bán birtokadománnyal váltotta meg a
szentföldi utat. 1288-ban saját nevében kelt oklevele szerint még apja, Imre tett
fogadalmat, ezt azonban fiaira testálta. A két testvér is hosszan halogatta az in-
dulást, végül a legátusként az országban tartózkodó Fülöp fermói püspöktõl fel-
mentést kértek. A megváltás ellenértékeként a legátus ötvenmárkányi, bármelyik
egyháznak nyújtandó adományt kért tõlük. Ennek kifizetésére évekig nem került
sor, végül az egyik testvér, Imre halála után Mikud úgy határozott, hogy tartozá-
suk fejében az erdélyi püspökségnek adja Szentmiklós nevû birtokukat.557 I. Ká-
roly király bizalmas híve, Dancs zólyomi ispán 1323-ban ellenszolgáltatás nélkül
jutott pápai felmentéshez. A Szent Sír meglátogatására tett fogadalma beváltásá-
ban nem testi gyengesége akadályozta meg. Mint a források bizonyítják, õ volt
Károly egyik legtöbbet utazó bárója: részt vett királya számos hadjáratában, több
ízben utazott követségbe – felmentésért folyamodó supplicatióját is személyesen
vitte Avignonba. A kérelem értékét nagyban növelte, hogy I. Károly nevében
kelt. A király arra kérte a pápát, hogy oldozza fel Dancsot fogadalma alól, mert
neki és országának szüksége van az ispán szolgálataira.558 Dancs egyébként az
egyháznak nyújtott támogatás terén is élen járt: felvidéki birtokain, illetve az is-
páni joghatósága alá tartozó területeken mintegy húsz templomot alapított. Ipo-
lyi Arnold az ezek egyikében, a turócszentmártoni templomban készült freskón
látható donátorpárban Dancsot és feleségét vélte felismerni. A helyi hagyomány
szintén Dancs alapításának tartja a lõcsei minorita templomot, amelynek Mária
koronázását és halálát ábrázoló elsõ freskóit a 14. század elsõ felében festették.559

553 CDH III/2. 109–111., Theiner I. 86–87., kivonata Erdélyi okmt. I. 167. (145. sz.)
554 Mo. tört. I/2. 1343. Györffy György: A kipcsaki kun társadalom a Codex Cumanicus alapján. In:
A magyarság keleti elemei. Bp., 1990. 269.
555 CDH III/2. 238–240., Theiner I. 93., kivonata Erdélyi okmt. I. 172. (159. sz.)
556 1228. március 21. – CDH III/2. 153–154. (hibás dátummal), kivonata Erdélyi okmt. I. 168.
(150. sz.)
557 ÁUO IV. 332–334.
558 Theiner I. 494., AOkl. VII. 668.
559 Zolnay László: Donch mester és a Balassák õsei. Turul, 1937. 34–35., Mo.-i mûv. 315.

136
 A 14–15. századból fennmaradt további adataink már nem nevezhetõk or-
szágos jelentõségûnek. Nagy Lajos király Itáliában felfogadott zsoldosvezére,
Wolfurti Konrád 1361-ben compostelai zarándokútra, valamint a marha- és disz-
nóhús fogyasztásától való tartózkodásra tett fogadalmának más kegyes cseleke-
detekkel való felváltását kérte.560 Egy budai polgár, bizonyos Zowdinger Péter
1389-ben római zarándokútja alól azzal a feltétellel kapott felmentést, hogy a pá-
pai adószedõkön keresztül pénzt fizet a római templomok javítására.561 Egy kel-
tezetlen, 15. századi oklevél szerint hasonló módon jutott egy bizonyos összeg a
pozsonyi Szent Márton-templom építkezéseire.562 A soproni Sumpemfennik Já-
nos 1398-ban Jeruzsálembe készült, a testén lévõ nagy seb miatt azonban olyan
sokat betegeskedett, hogy tervérõl le kellett mondania. Az utazás helyett gazda-
gon támogatta a nõvérével együtt alapított belvárosi Szent György-kápolnát.563
Ezzel azonban vége szakadt a zarándokfogadalmak felváltására szabott feltéte-
leknek: 1400-ban a már említett Kanizsai Miklós, 1418-ban Perényi Imre, 1422-
ben Perényi László, 1426-ban – a török veszély miatt – Zrínyi Péter kérte és kapta
meg fogadalma feloldását, a pápai diszpenzációért várt befizetésrõl, kegyes cse-
lekedetek jellegérõl azonban itt már nem esett szó.564

560 Bossányi II. 399. CCXCIII.

561 Theiner II. 163., kivonata ZsO I. 893.
562 DF 228370.
563 „propter quoddam magnum vulnus, quod in corpore tuo habes, ex cuius lesione sepius in anno
debilitaris, visitare nequeas” – Mon. Vat. I/4. 71.
564 Lukcsics I. 64., 452., 893. Megjegyzendõ, hogy Perényi Imre „igazoltan” nem tudott elmenni
szentföldi zarándokútjára. Kérvényét 1418. március 18-án nyújtották be, néhány hónappal ké-
sõbb, június 25-én már néhaiként említik. DL 10705. Noha nem tartozik szorosan munkánk tár-
gyához, érdemes megemlíteni, hogy az érsekeknek, püspököknek hasonlóképpen felmentést kel-
lett kérniük, ha nem kívántak elmenni a számukra ötévenként kötelezõ Róma-látogatásra. Az
apostolok küszöbének felkeresése alóli felmentésekre például: 1442. De Dominis János váradi
püspök (= Lukcsics II. 761.), 1453. Gatalóci Mátyás veszprémi püspök (= Mon. Vespr. III. 146.),
1470. Tuz Osvát zágrábi püspök, Vitéz János esztergomi érsek, Mihály milkói püspök (= Tört.
Tár, 1899. 3–4.)

137
 V. A zarándokok társadalmi
összetételének vizsgálata

„Minden rendû és rangú férfiak s nõk csodálatos és hihetetlen számban sereglet-

tek össze a keresztény világból” – jegyezte fel 1350-ben, a szentév kapcsán Rómá-
ba özönlõ zarándokokról a krónikás, Matteo Villani. Néhány oldallal késõbb pe-
dig még megemlítette, hogy az év végén „több uraság, nagy úrinõ, tisztes férfiú s
nõ jött a hegyeken túlról s távoli országokból, sõt Itáliából is”.565 Tetszõlegesen
kiválasztott példánk mellé számos másik kerülhetne: szinte minden valamirevaló
kegyhelyen készült több-kevesebb olyan feljegyzés, amely hol részletesebben, hol
csak általánosságokat tartalmazva, de utal a zarándokok társadalmi hovatarto-
zására. Ezek a munkák mûfajuktól függetlenül elsõként azt emelték ki, hogy a
kegyhelyet nagy sokaság kereste fel, másodsorban fõként a zarándokok sokféle-
ségét említették meg – vagyis, hogy az adott szentet, illetve ereklyéit férfiak és
nõk, idõsek és fiatalok, egészségesek és betegek, elõkelõk és szegények egyaránt
látogatták. A látszat és a valóság persze sok esetben meglehetõsen távol állt egy-
mástól, noha a szerzõknek nem állt szándékában, hogy félrevezessenek bennün-
ket. A kegyhelyek bármelyikén nagyszámú kísérettel megjelenõ elõkelõk, esetleg
fejedelmek, uralkodók például érthetõ módon nagy feltûnést keltettek – így ró-
luk természetesen többet írtak, mint más zarándokokról. Ennek a megközelítés-
nek köszönhetõen azonban az arisztokrácia, a politikai elit jelenlétét mindig
többnek érzékeljük, mint amilyen a valóságban lehetett. De ugyanígy csalóka le-
het az a kép is, amely a rongyos ruhában érkezõ szegény zarándokok tömegérõl
él bennünk. A több száz kilométeres, részben vagy egészen gyalog megtett út
végén ugyanis kevesen mutatták legjobb formájukat: lefogytak, megbetegedtek,
ruhájuk tönkrement, elrongyolódott, pénzük jórészt elfogyott – ettõl azonban
korántsem biztos, hogy ugyanezek az emberek otthon is nélkülöztek. Így a
zarándokok társadalmi összetételének vizsgálata egyike a téma legnehezebb kér-
déseinek, amelyre a kutató forrástípustól függõen más-más választ kap: az elbe-
szélõ források túl általánosak, sok bennük a sztereotípia, az okleveles források
jellegükbõl adódóan fõként bárók, nemesek, polgárok, egyháziak zarándoklatai-
ról számolnak be, a legmegbízhatóbb társadalomképet nyújtó anyakönyvek, illet-
ve mirákulumfeljegyzések száma pedig kevés.566 A nehézségek miatt a zarándo-

565 Croniche II. 31–32. Villani 219–220.

566 Nem véletlen, hogy a középkori zarándoklatok könyvtárakra rúgó szakirodalmában is alig talál-
ni ilyen jellegû feldolgozást. A kivételek közé tarozik például Pierre André Sigal: L’homme et le
miracle dans la France médiévale, XI–XII.e siècles. Paris, 1985.

138
kok társadalmi összetételérõl soha nem fogunk megnyugtató, véglegesnek te-
kinthetõ adatokkal rendelkezni.
Mielõtt a külföldi útra induló zarándokok társadalmi hovatartozását
megvizsgálnánk, érdemes röviden áttekinteni a hazai kegyhelyeket felkeresõk
társadalmi összetételét, hiszen ez elõfeltétele annak, hogy a bel- és külföldi za-
rándokok körét összehasonlíthassuk. E célra elsõdleges forrásként a mirákulum-
feljegyzések vehetõk igénybe: az Árpád-házi Margit, Kapisztrán János és a buda-
szentlõrinci pálos kolostorban újratemetett Remete Szent Pál csodáiról készült
feljegyzések. Az elsõ nagy szentté avatásokról tudósító legendák inkább csak ál-
talánosságban említették a síroknál történt csodákat: a Szent István újratemetésé-
rõl beszámoló Hartvik-legenda szerint Fehérvárra „a különféle kórságban seny-
vedõk tömege” özönlött, mégpedig az ország minden részébõl. Konkrét
gyógyulást mindössze hármat ismertet: egy béna ifjú, egy halálból újjáéledt gyer-
mek, valamint egy súlyosan beteg asszony, bizonyos Matild nevezetû ispánné
esetét.567 Szent László legendája is beszámol vakok, sánták, némák, siketek és bé-
nák nagyszámú gyógyulásáról, a személyhez kötött történetek száma azonban itt
is minimális: sírjánál visszanyerte látását egy szegény és egy nemes leány, a ké-
sõbbi istenítéletek elõképeként pedig igazságot szolgáltatott egy szegény vitéz
számára.568 A legtöbb gyógyulást – tíz esetet – Szent Gellért nagy legendája tar-
talmazza: a püspök segítségével két fiú és két leány (közülük az egyik német),
egy hajós és egy paraszt, két egyházi személy (egyikük kanonok) és két asszony
szabadult meg bajától – az asszonyok egyike a történtek idején Becs ispán felesé-
ge volt, korábban azonban Ajtony asszonyai közé tartozott.569 A konkrét példák
között szegény és gazdag, paraszt és elõkelõ (a két ispánné) egyaránt található, a
hályogos szemû német lány személyében pedig az országban lakó idegen etniku-
mok elsõ képviselõje is felbukkant. Jóval szélesebb társadalmi panoráma bonta-
kozik ki az Árpád-kor talán leggazdagabb forrásanyagából: Margit legendájából
és szentté avatási perének jegyzõkönyvébõl.570 Az 1276-ban lefolytatott vizsgálat
során száztíz tanút hallgattak ki, közülük negyvenhárom személy volt a kolostor
lakója. A szent közbenjárását tanúsító esetek és a vallomások száma nem azonos.
A legenda szövege is közel negyven történetet tartalmaz – ezek egy része nem
szerepelt a vallomásokban, más esetekrõl viszont négy-öt személy is tanúsko-
dott. A két forrás együttesen mintegy félszáz olyan esetet õrzött meg számunkra,
ahol világiak részesültek a szent királylány valamilyen segítségében, köztük egy-
szerû iparost és a legelõkelõbb nemzetségek tagjait egyaránt megtalálhatjuk. Az
ezekben az években legnagyobb befolyással rendelkezõ két nemzetséget, a Csák

567 SRH II. 435–438.

568 SRH II. 523–526.
569 SRH II. 505–506.
570 Vita beate Margarite de Ungaria Ordinis Predicatorum. In P. Bõle Kornél: Árpádházi Boldog Mar-
git szenttéavatási ügye és a legõsibb latin Margit-legenda. (Bõle: Margit-legenda) Bp., 1937. 17–43.
Az 1276-os vizsgálati jegyzõkönyv: Mon. Vesp. I. 163–383. A legenda és a per magyar fordítása:
Árpád-házi Szent Margit legrégibb legendája és szentté avatási pere. Boldog Margit élettörténete.
Vizsgálat Margit szûznek életérõl, magatartásáról és csodatételeirõl. Balassi Kiadó, Bp., 1999.
A Margit életére vonatkozó forrásokat és irodalmat ismerteti Klaniczay Tibor–Klaniczay Gábor:
Szent Margit legendái és stigmái. Argumentum Kiadó, Bp., 1994.

139
és a Gut-Keled nemet hárman képviselték: a kolostor falai között élõ Margit
úrnõ, (II.) Máté vajda anyja rokonának mondta azt a Csák nembeli Mátét, aki
béna kislányát vitte a szigetre gyógyulni.571 Csák nembeli Gurich – szintén Mar-
git rokona – saját gyógyulásáról tett vallomást, a Gut-Keled nembõl való Ampu-
dinus ispán pedig csecsemõ fiáért kereste fel a szerémségi birtokától hatnapi lo-
vaglásnyi távolságban található sírt.572 A Káta nemzetségbõl ketten gyógyultak
meg Margit segítségével, a váci egyházmegyében élõ, Péter nevû nemesember,
valamint Algent úrnõ, egy bizonyos András felesége.573 A Kadarkalász nem tagja
volt az a Sándor nevû férfi, aki Margit közbenjárásával ausztriai fogságából sza-
badult ki, s a vallomástétel után királyi követként Szicíliába indult.574 Az udvar-
hoz kötõdõ elitet képviselte még a fejfájásától és szembajától megszabaduló ne-
mes Jakab fia Mihály nyitrai ispán, akinek egyik rokona a zárdában élt, valamint
Bodó ispán és megszállottságból kigyógyult fia, István, aki egészségét vissza-
nyerve, a királyi udvarba került.575 Jómódban élt az a Károly nevû nemes buda-
vári polgár, akinek Ágnes nevû unokáját (vagy unokahúgát) több orvos is
gyógyította, szolgák ápolták, végül azonban Margit segítségével nyerte vissza
egészségét.576 Ágnes a per során német nyelven tett vallomást, de a csodában ré-
szesülõk között nem õ volt az egyetlen nem magyar etnikumú: a gyógyultak közt
szerepel egy Elza nevû váci német leány, a regensburgi születésû Eberhard
leánya, Heroch, egy Márton nevû pozsegai szláv férfi, valamint két besenyõ,
egy vak férfi és egy vak leány, mindketten Fehérvár környékérõl érkeztek.577
A legenda több iparost is felsorol: olvashatunk itt egy dányi ács, egy váci szabó,
egy budaváralji bognár fia, valamint egy esztergomi aranyfonó asszony gyó-
gyulásáról.578
A kihallgatás során a tanúk társadalmi és vagyoni helyzetére vonatkozó kér-
déseket is feltettek, tudniillik megkérdezték, a tanú szabad-e vagy szolga, illetve
szegénynek vagy gazdagnak tartja-e magát. A kérdést értelemszerûen nem tették
fel az apácáknak, valamint a lelki gondozásukat ellátó domonkos szerzeteseknek,
néhány esetben pedig a forrásból hiányzik a válasz – így összesen negyvenkét vi-
lági személy esetében olvashatjuk a tanú önmeghatározását. Közülük harminc-
egy fõ vallotta magát szabadnak, tíz fõ a szabad és nemes megjelölést alkalmazta,
egy személy pedig – Sándor királyi követ – magabiztosan nemesnek nevezte ma-
gát. A tanúknak láthatóan nehezebben ment az a feladat, hogy anyagi helyzetü-
ket egyértelmûen meghatározzák: gazdagnak vagy eléggé gazdagnak tíz sze-
mély tartotta magát. Öten vallották, hogy egykor gazdagok voltak, öten azt, hogy
„van elegük”. A se gazdag, se szegény kategóriába hárman sorolták magukat,
négyen azt válaszolták, hogy nem gazdagok, a szegény minõsítést tizennégy fõ

571 XXV. XLI. tanú.

572 LXXXI. tanú, Ampud esete: Bõle: Margit-legenda 42.
573 XLI., LIV., LXXV., valamint LVIII. tanú.
574 CVIII. tanú.
575 Bõle: Margit-legenda 42., CII., CIII. tanú.
576 Bõle: Margit-legenda 41., LII., LXII. tanú.
577 Bõle: Margit-legenda 32–33., 41., XLVIII., XLIX. tanú.
578 Bõle: Margit-legenda 30., 33., 38., 39., az esztergomi asszony begina volt, esetét õ és két társnõje is
elmesélte: XCVIII., CIV., CV. tanú.

140
vállalta. A látszólag egzakt számok azonban nagyon is szubjektív önértékelésen
alapulnak: a váci egyházmegyei Tarnóci Miklós felesége, Gunig magát szabad és
nemes személyként határozta meg, a férje vagyoni helyzetére vonatkozó kérdés-
re pedig azt felelte, hogy „eléggé gazdag”. A büszke asszony jóval szerényebb
férje ugyanakkor a jogállását firtató kérdésre azt válaszolta, hogy „nem vagyok
szolga”, a vagyonára feltett kérdésre pedig a „nem vagyok gazdag” feleletet
adta.579
Mennyiben felelt meg a vallomástevõk társadalmi összetétele az apáca ki-
rálylány sírját felkeresõ sokaság társadalmi összetételének? Vajon a forrás alap-
ján, a számok egyszerû összegzésével megállapíthatjuk-e, hogy a kegyhelyet el-
sõsorban a közeli települések szabad jogállású lakosai keresték fel, akik közt
különösen magas – az e kérdésre válaszolók negyede – volt a nemesek aránya?
Káta nembeli Péter csodás gyógyulását négy változatban is olvashatjuk. Esete
szerepel a legendában, emellett hárman is vallottak róla: Felicián domonkos
szerzetes, Péternek a kolostorban élõ rokona, Margit, valamint egy öreg szent-
erzsébeti nemes, bizonyos Miklós.580 Ez utóbbi vallomása szerint akkor, amidõn
Péter a templomban elmesélte felépülése történetét, több mint háromezer ember
volt jelen. A kérdésre, hogy közülük meg tudna-e nevezni valakit, így felelt:
„Hogy számolhatnám össze az egész országot?”581 A nyúlszigeti kolostortemp-
lomban ezekben az években rendszeresen több ezer ember gyûlt össze, mint a le-
gendából és vallomásokból kitûnik, köztük – akárcsak Európa bármelyik kegyhe-
lyén – egyháziak és világiak, férfiak és nõk, betegek és egészségesek, bárók és
iparosok, a szomszéd faluból és az ország legtávolabbi részébõl érkezettek egy-
aránt elõfordultak. Bevallást csak szabad jogállású személyek tettek, ez azonban
nem jelenti azt, hogy Margit sírját nem keresték fel szolgák. Káta nembeli Péter-
rõl például Felicián azt vallotta, hogy látta, amint szolgái hozták hordágyon.582 A
vizsgálat során még a szolgák nevét is megkérdezték tõle, ugyanezek a szolgák
azonban már nem tettek – vélhetõleg nem tehettek – vallomást, noha mindenki-
nél jobban ismerték uruk betegségét és annak elmúltát. Valószínûleg helyesen ál-
lapította meg a jegyzõkönyvet rövid értékelésben áttekintõ Györffy György:
„Rab cseléd, vásárolt szolga vallomását nem hallgatták meg, ezeknek a szava
nem ért semmit.”583 Az egyetlen kivétel Ágnes volt, a monostor szolgálója, aki a
kútba esett, és onnan menekült meg – esetét három apáca is elmesélte, de végül
õt magát is meghallgatták.584 A Margit szentté avatásához kapcsolódó forrás-
anyag tehát, miközben többé-kevésbé pontos képet ad a Nyúlszigetre zarándok-
lók társadalmi hovatartozásáról, egy ponton valószínûleg félrevezet bennünket:
a társadalom alávetett népelemei ugyanis láthatóan kívül maradtak a vizsgálatot
folytatók érdeklõdésén.

579 LXX., LXXI. tanú.

580 XLI., LIV., LXXV. tanú.
581 „Quomodo possum connumerare totum regnum?”
582 „...fecit portari per quemdam suum servientem ...”
583 Györffy György: Pest-Buda kialakulása. Budapest története a honfoglalástól az Árpád-kor végi
székvárossá alakulásig. Bp., 1997. 196.
584 VI., XIII., XIV., XVI. tanú.

141
 A kegyhely fénykora nem tartott hosszú ideig. Miközben Margit kultusza az
Anjou-ház uralkodása alatt átlépte az ország határait, hazai tekintélye érezhetõen
csorbult.585 Sírja egyre szûkebb körben gyakorolt vonzerõt, országos szerepét
más, újonnan létrejött kegyhelyek vették át. Szentté avatása érdekében ugyan a
magyar uralkodók továbbra is felléptek – például az 1460-as évek elején Mátyás
király –, ugyanakkor az egymást követõ uralkodóházak figyelme is más szentek,
más ereklyék felé fordult.586 A késõ középkor legjelentõsebb zarándokhelyeit há-
rom részletes országleírás, Petrus Ransanus, Antonio Bonfini és Oláh Miklós
mûve is sorra veszi.587 A felsorolásból mindhármuknál hiányzik a nyúlszigeti
kegyhely, ugyanakkor valamennyien említik a bátai apátság Szent Vér ereklyéjét,
Szent István és Imre fehérvári, Szent László váradi és Kapisztrán János újlaki sír-
ját.588 E négy országos ismertségû és vonzáskörû kegyhely mellett Oláh Miklós
még Alamizsnás Szent János budai és Remete Szent Pál budaszentlõrinci ereklyé-
jét tartotta figyelemre méltónak.589 Közülük két helyen, Újlakon és Budaszent-
lõrincen készült, illetve maradt fenn társadalomtörténeti vizsgálathoz hasznosít-
ható mirákulumjegyzék, az újlaki 1458–1461, a Hadnagy Bálint által összeállított
budaszentlõrinci feljegyzés 1422–1505 közötti eseteket tartalmaz. A csodák fel-
dolgozását Fügedi Erik és Knapp Éva végezte el, a Fügedi által felvázolt képet
azonban a közelmúltban megjelent könyvében Stanko Andriå számos ponton át-
rajzolta.590 Fügedi a különbözõ fennmaradt szövegvariációkból levonva az azo-
nos szövegeket, 399 vallomással számolt. A tanúk között két arisztokrata család
szerepelt, a Szekcsõi Herceg és a Kórógyi, a nemességet huszonnégy fõ képvisel-
te, közülük hárman tartoztak a középbirtokosok soraiba. Egyházit mindössze

585 Külföldi ismertségérõl lásd Klaniczay: Az uralkodók szentsége 243–298.

586 Fraknói Vilmos: Mátyás király levelei. Bp., 1893. I. 57. Az Anjouk és Zsigmond elsõsorban Szent
László kultuszát népszerûsítették – lásd a Politikai zarándoklat címû fejezetet, Mátyás fõként a
pálosok budaszentlõrinci kolostorát tüntette ki figyelmével, mint arról Gyöngyösi Gergely több
esetben beszámolt, de az õ uralkodása alatt került a budai palotakápolnába Alamizsnás Szent Já-
nos fejereklyéje, amelyet a török szultántól kapott ajándékba. Magyar diplomácziai emlékek Má-
tyás király korából. Bp., 1878. IV. 397. Mátyás egyháztámogatásának forrásait összegyûjtötte Ba-
logh Jolán: A mûvészet Mátyás király udvarában. I. Adattár Bp., 1966. 662–667.
587 Petrus Ransanus: Epithoma rerum Hungararum. Curam gerebat Petrus Kulcsár. Bp., 1977.,
Antonii Bonfinii Asculani Rerum Hungaricarum Decades. Ed. I. Fógel, B. Iványi, L. Juhász. Tom.
I–IV. Lipsiae, Bp., 1936–1941., Nicolaus Olahus: Hungaria – Athila. Ed. Colomannus Eperjessy et
Ladislaus Juhász. Bp., 1938.
588 A négy kegyhelyre vonatkozó szövegrészt itt most csak a legkorábban keletkezett leírásból,
Ransanus mûvébõl idézem, a szövegek közt ugyanis nem tapasztalható érdemi eltérés. Báta:
„Batensis a Bata nominatus, qui vicus quidem est sed nobilis ob situm in eo monachorum ordinis
sancti Benedicti monasterium, quod fama illustrissimum est propter evidens illud miraculum,
quo in sacra hostia sanguis cum portiuncula quadam Christi carnis videtur, ut affirmant innu-
meri, qui viderunt.” (61.50.), Fehérvár: „Est illic basilica olim a beato Stephano condita, [...] eo
nobilissima, quod in ea conditur eiusdem regis ac beati Emerici filii eius venerabile corpus”
(62.54.), Várad: „ubi est Varadinum oppidum illustre basilica, in qua beati Ladislai sacrum cor-
pus sepultum est” (68.97.), Újlak: „occurrit deinde Huliac, in quo oppido Ioannis Capistrani viri
dei corpus conditur, quod divina virtute multis fertur clarere miraculis” (83.95.).
589 „Haec praeter situm atque architecturam tum regiam, tum corpore divi Ioannis Eleemosynarii
insignis fuit.” Olahus 8.5. „Supra mons divi Pauli cernitur sylvosus monasterio fratrum Eremi-
tarum et corpore Pauli primi eremitae olim clarus.” Olahus 9.12.
590 Fügedi: Kapisztán János, Knapp: Remete Szent Pál, Stanko Andriå: The Miracles of St. John Capis-
tran (= Andriå: The Miracles) CEU Press, 2000.

142
tizenegy fõt talált, a tanúságtevõk – ahogy megállapította – szinte teljes tömegük-
ben a parasztságból és a polgárságból kerültek ki.591 Fügedi különösen az arisz-
tokrácia és a nemesség jelenlétét kevesellte, elvárásai azonban talán túlzottak,
számításai pedig részben pontatlanok lehettek. Mint számos egyéb forrás igazol-
ja, Kapisztrán élvezte a magyar arisztokrácia bizalmát. Szentté avatási perében
közülük vélhetõleg azért nem tettek többen vallomást, mivel egyszerûen nem
történt velük csoda. Más a helyzet a kis- és köznemesség esetében. A nemesek
aránya számítása szerint az összes szereplõ 6%-a volt. Már ez a szám sem kevés,
hiszen – ha alapul vesszük Kubinyi András 15. századra vonatkozó népességszá-
mításait – a nemesség aránya az ország lakosságának körülbelül 4,3%-a lehe-
tett.592 A nemesek aránya azonban Stanko Andriå számítása szerint ennél jóval
magasabb volt: a mirákulumfeljegyzések 156 esetben tartalmaznak a társadalmi
helyzetre, foglalkozásra utaló megjelölést – a 156 személy közel egyharmada, 49
fõ tartozott a nemességbe.593 Ez a 49 nemes az összes vallomástevõ 11%-át tette
ki. Vagyis a nemesség jelenléte Kapisztrán János újlaki sírjánál is – akárcsak a
13. század végén Margit sírjánál – messze meghaladta a társadalomban elfoglalt
arányát.
Harmadik forrásunk, Hadnagy Bálint nyomtatásban megjelent Szent Pál-
életrajza 88 csoda leírását tartalmazza, a Knapp Éva által felhasznált további öt
forrás anyagával együtt összesen 98 eset adatait lehet vizsgálat alá vonni. A tár-
sadalmi helyzetre itt 49 esetben található adat: közöttük 14 volt nemes, 11 az egy-
házi. A városi polgárokat, iparosokat 9 fõ képviselte, mellettük 7 világi írástudó,
5 paraszt, 2 katona és 1 szolga tett vallomást.594 A többi vallomástevõ többsége a
parasztság soraiból kerülhetett ki. A három forrás legfõbb tanulsága, hogy a
nemesség aránya minden esetben felülreprezentált. A három mirákulumgyûj-
temény adatai alapján úgy tûnik, nyugodtan leszögezhetjük, hogy a magyar-
országi kegyhelyeket a társadalom valamennyi rétege látogatta, a nemesség kö-
rében azonban többen vállalkoztak az utazásra.

1. A magyar zarándokok számaránya

Az egyes kegyhelyeken feltûnõ sokaság nagyságáról a legkülönbözõbb becslések

láttak és látnak mindmáig napvilágot. Az Árpád-házi Margit szentté avatási pe-
rében, az egyik vallomásban említett háromezres tömeg korántsem számított a
nagyok közé – a legjelentõsebb kegyhelyeken nem volt ritka a százezres zarán-
doktömeg sem. A látogatók száma természetesen nem volt állandó: egy-egy új
kultusz kezdetén, a csodák hírére hihetetlen számú zarándok kereste fel a szü-

591 Fügedi: Kapisztán János 42–46.

592 Kubinyi András: A Magyar Királyság népessége a 15. század végén. Történelmi Szemle, 38 (1996)
2–3. 146–148., 152. (= Kubinyi: Népesség) A nemesség százalékarányát az itt olvasható adatok
alapján számoltam ki.
593 Andriå: The Miracles 328.
594 Knapp: Remete Szent Pál 547–549.

143
letõben lévõ kegyhelyet, amelynek a következõ években-évtizedekben vagy
sikerült megõriznie népszerûségét, vagy – mint a nyúlszigeti kolostornak – csök-
kent a vonzereje. A zarándokok száma azonban még a legjelentõsebb kegyhelye-
ken is ingadozott – a szentévekben például mindenütt a sokszorosa volt az átla-
gos évek létszámának. Az elsõ római szentévekrõl meghökkentõ számadatokat
jegyeztek föl az egykorú krónikások: 1300-ban Giovanni Villani szerint „a római
népen kívül folyvást kétszázezer zarándok volt Rómában”, Guglielmo Ventura
már kétmillió zarándokról számolt be, egy névtelen colmari krónikás szerint pe-
dig naponta harmincezer ember (ami egész évre számolva már több mint tízmil-
liót tenne ki!) érkezett Rómába.595 1350-ben Matteo Villani úgy becsülte, hogy
húsvét elõtt egymillió-egymillió-kettõszázezer zarándok tartózkodott Rómában,
áldozócsütörtök és pünkösd táján több mint nyolcszázezer, s nyáron, amikor a
hõség miatt a legkevesebben voltak, még mindig legalább naponta kétszázezren
tartózkodtak a város falai között.596 Köztudott, hogy a középkori ember hadilá-
bon állt a számokkal, vannak azonban olyan források is, amelyek lehetõvé teszik
számunkra, hogy viszonylag pontos adatokhoz jussunk.597 Az Aosta-völgyben, a
Nagy Szent Bernát-hágó felé vezetõ út mellett fekvõ Bard fennmaradt vámjegy-
zékébõl látványosan kitûnik az elsõ római szentév forgalomnövelõ hatása: amíg
az 1278–1295 közötti idõszakban évente nyolcszáz lovas haladt át a vámon,
1305–1307 között pedig évi 600–850 lovas, addig 1300. április 11. és 1301. március
22. között 8673 átutazót regisztráltak, vagyis tízszer annyit, mint egy átlagos esz-
tendõben. Az utasok elsöprõ többsége – 7987-en lovon, 22 fõ szamárral – Francia-
országból indult, 684 utas Angliából, 2 pedig Kölnbõl származott. A Dél-Francia-
országból útra kelõk azonban már nem a Nagy Szent Bernát-hágót vették
igénybe, s természetesen máshol keltek át az Alpokon a Németországból, Német-
alföldrõl, Észak-, illetve Közép-Európából érkezõ zarándokok. A forrást feldolgo-
zó Bautier az 1300-as szentév francia zarándokainak a számát minimum húsz-
ezerre becsülte – a többi hágót is figyelembe véve, a római zarándokok száma
biztosan elérte ennek legalább az ötszörösét.598 Ha a milliós nagyságrendet túl-
zásnak tartjuk is, a Giovanni Villani által feljegyzett kétszázezres zarándoklét-
szám akár meg is felelhetett a valóságnak. A bardi jegyzékhez hasonló megbízha-
tó forrással a compostelai zarándokokra is rendelkezünk. A százéves háború
miatt ugyanis az angol zarándokokat szállító hajók csak akkor hagyhatták el a
szigetország partjait, ha a tulajdonosok erre engedélyt kaptak – a rendelkezésnek
köszönhetõen 1368-tól vannak pontosan vezetett regisztrumok a tengerre szálló
utasokról. A fennmaradt dokumentumok alapján Ilja Mieck a 15. század 13
compostelai szentévére 17 800, a többi évre évi 200–300, vagyis a fennmaradó 86
évre összesen 17–25 ezer angol zarándokkal számolt, a 15. században tehát csak

595 Croniche I. 182. Villani 102. Sigal 109–111.

596 Croniche II. 32. Villani 219.
597 A középkori számadatok megbízhatóságának kérdéséhez például Guenée 179–184., illetve
Philippe Contamine: Contribution à l’histoire d’un mythe: les 1 700 000 clochers du royaume de
France (XVe–XVIe siècles) In: uõ: La France au XIVe et XVe siècles. Hommes, mentalités, guerre et
paix. London, 1981. 414–427
598 R. H. Bautier: Le Jubilé romain de 1300 et l’alliance franco-pontificale au temps de Philippe le Bel
et de Boniface VIII. Moyen Age 86 (1980) 190–191.

144
Angliából mintegy 35–43 ezer zarándok érkezett.599 A peregrinusok többsége
azonban szárazföldi úton ment, elsõsorban Franciaországból, Itáliából, Német-
országból. Amikor például 1434-ben a kasztíliai uralkodó, II. János zarándoklatra
invitálta Európa népeit, a felsorolásban az angolok külön nem is szerepeltek, mi-
közben a távoli Magyarországot az oklevél a fenti államok mögött, negyedikként
említette a sorban. Közel fél évszázaddal késõbb, 1479-ben egy hasonló felhívás-
ban Anglia már a negyedik helyen szerepelt, megelõzve Magyarországot, Svéd-
országot és Norvégiát, a zarándokoknak azonban továbbra is csak egy töredéke
érkezhetett a szigetországból.600 Ilja Mieck becslése szerint egész Európából átla-
gosan legalább napi harminc zarándok érkezhetett Compostelába, a szentévek-
ben ennél természetesen jóval több.
Az Aachenhoz közeli Dürenben, Szent Anna Mainzból ellopott fejereklyéjé-
nél, a csodák hírére 1501-ben jelentek meg az elsõ zarándokok. 1510. július 17-én
– az aacheni székesegyház felszentelésének ünnepnapján – egy metzi polgár,
Philipp de Vigneulles Aachenból Dürenbe tartó útja során több mint 50 ezer za-
rándokkal találkozott. Közülük – ahogy feljegyezte – legalább 18-20 ezer ember
az út szélén, az erdõben éjszakázott. Becslése szerint Aachenban napi 100 ezer
zarándok tartózkodott, ezt a számot azonban nem ítélte soknak, polgártársaitól
ugyanis úgy hallotta, hogy az 1496-os szentévben szintén legalább ekkora szám-
ban érkeztek zarándokok.601 Adatait ismét csak a szemtanú túlzásának minõsíte-
nénk, ha nem támasztaná alá néhány máshol, más módon feljegyzett, hasonló
nagyságrendû zarándokszám. Einsiedelnben például 1466-ban a búcsú alkalmá-
val 130 ezer zarándokjegyet adtak el a Mária-kegyhelyet meglátogató hívek-
nek.602 Az 1519-ben, egy csodás gyógyulás hírére fantasztikus gyorsasággal nép-
szerûvé vált regensburgi Szép Madonnát rövid idõn belül ugyancsak százezres
tömeg kereste fel. Egy augsburgi krónikás feljegyezte, hogy a mezõn dolgozó pa-
rasztok a csodák hallatára még az aratást is félbehagyták, hogy egyenesen a
kegyhelyre siessenek. A zarándokok számának gyarapodását alátámasztja, hogy
amíg 1519-ben 10 172 ólom és 2430 ezüst zarándokjelvényt adtak el, addig a kö-
vetkezõ évben az ólomjelvénybõl már 109 198, az ezüstbõl pedig 9763 kelt el.603
Példáink mellé számos további kegyhely látogatottságáról találhatunk hasonló
nagyságrendeket tükrözõ számadatokat.604 A legnépszerûbb zarándokhelyeken
mindig volt látogató, jeles alkalmakkor, szentévekben, némely esetekben pedig a

599 I. Mieck: Zur Wallfahrt nach Santiago de Compostela zwischen 1400 und 1650. In: Spanische
Forschungen der Görres-Gesellschaft 1. Gesammelte Aufsätze zur Kulturgeschichte Spaniens 29.
Münster, 1978. 483–533.
600 Vazquez de Parga: Las peregrinaciones I. 99–100.
601 E. Teichmann: Zur Heiligtumsfahrt des Philipp von Vigneulles im Jahre 1510. Zeitschrift des
Aachener Geschichtsvereins 22 (1900) 121–187.
602 Schmugge: Motivstrukturen 267.
603 G. Stahl: Die Wallfahrt zur Schönen Maria in Regensburg. Beiträge zur Geschichte des Bistums
Regensburg 2. Regensburg, 1968. 75. A regensburgi Szép Madonna iránti eufórikus lelkesedés
nem tartott sokáig, 1525-re már ki is hûlt. A néhány évi virágzás alatt azonban a kegyhely híre
túlnõtt a környezõ településeken: 1525-ben például Pozsonyban is szerepelt a végrendelettel kije-
lölt úti célok között: PT 826.
604 Számos további példát közöl: Schmugge: Pilger.

145
csodák hírére bekövetkezõ felfokozott várakozás következtében a kegyhelyet
fölkeresõ zarándokok száma akár hat számjegyû is lehetett.
Milyen arányban képviseltették magukat a magyarok ebben a tömegben?
Mekkora lehetett azoknak a száma, akik Magyarországról külföldre zarándokol-
tak? Amíg az elszórt okleveles adatok alapján leginkább arra a következtetésre
juthatunk, hogy a magyarok körében nem számított ismeretlennek a zarándoklás
szokása, de tömeges jelenségnek sem volt tekinthetõ, addig a különbözõ idõben,
más-más szerzõtõl, különféle kegyhelyeken írt munkákban egyaránt arról írtak,
hogy a magyarok feltûnõen nagy számban mentek külföldi zarándokútra. A leg-
korábbi esemény, amelyrõl feljegyezték, hogy sok magyar vett részt rajta, Szent
Szaniszló ereklyéinek 1254-ben végrehajtott krakkói elevációja. Dlugoss króniká-
jában azt olvashatjuk, hogy „nemcsak Lengyelország minden vidékérõl, de Ma-
gyarországról is mindkét nembeli nép nagy sokasága gyûlik össze”. A króniká-
ban megõrzött hagyomány szerint a zarándokok száma olyan nagy volt, hogy az
emberek nem fértek el a városban, sokan a mezõn várakoztak.605 A következõ tu-
dósítás már egy évszázaddal késõbbi eseményrõl számolt be. Az 1350-es szentév-
ben az olaszok is felfigyeltek a magyarok tömeges érkezésére. A már többször
idézett Matteo Villani firenzei krónikás – Dlugosshoz hasonlóan – arról tudósí-
tott, hogy „az óriási tömegekben és csapatokban érkezõ németek és magyarok a
hideg miatt sûrûn összetolongva s nagy tüzekkel segítve magukon, a mezõkön
töltötték az éjt”.606 Közel száz évvel késõbb, 1445-ben készült VII. Károly francia
király udvari emberének, Gilles Le Bouvier-nak Le livre de la description des Pays
azaz Az országok leírása címû mûve. Bouvier ebben lakonikus tömörséggel foglal-
ta össze azokat az ismereteket, amelyekkel egy mûveltebb nyugati rendelkezett
Magyarországról és a magyarokról, a viszonylag rövid terjedelmû szöveg azon-
ban meglepõen nagy teret szentelt a magyar zarándokoknak: (Magyarországon)
„az emberek mind nagy szakállt hordanak, s igen csúf emberek, s gyakran járnak
zarándoklatra Rómába, többen, mint a világ bármely más országából; s oda veze-
tõ útjukon igen sok lovat adnak el Velence, Bologna és Toscana vidékén”.607 E rö-
vid szöveg esetünkben azért különösen fontos, mert nem szentévben íródott, va-
gyis – eszerint – a magyarok mindig nagy számban zarándokoltak Rómába, de e
szám a szentévekben a szokásos sokszorosára nõtt.
1475-ben Vetési László a Mátyás király által küldött magyar követség nevé-
ben IV. Sixtus pápa elõtt elmondott beszédében – az épp folyó szentévre utalva –
egyenesen azt jelentette ki, hogy „egyetlen nemzet fiai sem látogatják e szent ün-
nepségeket nagyobb számban, mint a magyarok”.608 A következõ szentévben,

605 „Quo quidem die adveniente ex omnibus Polonorum regionibus, sed et ex omnibus Polonorum
regionibus, sed et ex Hungarie Regno tanta multitudo plebis utriusque sexus <in> Cracowien-
sem convenit <urbem>, ut homines advenas urbs tanta non caperet, sed et in campis quasi
quidam greges turbe consisterent.” – Joannis Dlugossii Annales seu cronicae incliti regni Polo-
niae. Liber septimus. Ed. Danuta Turkowska. Varsaviae, 1975. 96.
606 Croniche II. 31. Villani 219.
607 Csernus Sándor: A XV. századi francia útleírások Magyarország-képe. In: Régi és új peregrináció.
Magyarok külföldön, külföldiek Magyarországon. Bp.–Szeged, 1993. II. 1013.
608 „Quod non parvi pendendum est, sanctam hanc Romanam ecclesiam sacre celebritatis tempore a
nulla natione magis frequentari, quam Pannonia.” A beszédet 1475-ben, illetve az 1480-as évek-

146
1500-ban a velencei krónikás, Marino Sanudo jegyezte fel: „közismert dolog,
hogy a jubileum idején a németek és a magyarok nagy számban jöttek Rómá-
ba”.609 Ugyancsak tömegesen jelentek meg a magyarok Aachenban – sõt, egy
16. századi forrás egyenesen azt állította, hogy sokkal többen voltak, mint Rómá-
ban. Az 1517-ben – épp a szentévi ünnepség idején – Aachenban tartózkodó Ara-
góniai Lajos bíboros azt tartotta feljegyzésre méltónak, hogy „ezekre a hétéven-
kénti ünnepségekre a magyarok mindig oly tömegben érkeznek, hogy a levegõ
már mérföldekre bûzlik tõlük. Ebben az évben is hatalmas tömegükkel találkoz-
tunk Kölnben, ahol ez a hétévenkénti ünnep lezajlik, ahol is õk Péter és Pál nap-
ján az összes fentebb említett, ott található relikviát felkeresték. És habár nekik
azért, hogy Aachenba jöjjenek, hosszabb utat kellett tenniük, mint hogyha Rómá-
ba mennének, azonban õk mégis nagyobb tömegben jönnek Aachenba.”610 Amíg
Vetési beszédét önmagában talán olyan humanista túlzásnak tekintenénk, amely
a pápa jóakaratának megnyerése céljából emelte ki a magyar zarándokok nagy
számát, a külföldi szerzõk esetében nem találhatunk ilyen indítékot. Õk egysze-
rûen rácsodálkoztak a magyar zarándokok feltûnõen nagy tömegére, olyannyira,
hogy e tényt fontosnak tartották munkájukban megemlíteni. Térjünk vissza egy
gondolat erejéig a compostelai zarándoklatra felszólító királyi oklevelekhez!
Amíg ugyanis a hazai forrásanyagban alig találunk olyan adatokat, amelyek
Szent Jakab sírjához zarándokló magyarokról adnak hírt, addig a két idézett ok-
levélben Magyarország lakóit elõkelõ helyen, 1434-ben negyedikként, 1479-ben
ötödikként szólították fel az utazásra, vagyis a compostelai magyar jelenlét is na-
gyobb lehetett annál, mint amit okleveles anyagunk tükröz.611 A magyarokról
tudósító kisszámú külföldi forrás tehát egybehangzóan arról akar meggyõzni
bennünket, hogy a magyar zarándokok száma a legjelentõsebb külföldi kegyhe-
lyeken olyan nagy volt, hogy e téren Magyarország alig maradt el az európai él-
mezõnyt alkotó franciáktól, németektõl, olaszoktól. Ha el is fogadjuk a különbö-
zõ idõben és helyen író szerzõk egybevágó ítéletét, azt már jóval nehezebb
áttenni a számok nyelvére. Mennyi magyar zarándok utazhatott külföldre?
Konkrét adatokkal csupán a római Szentlélek-társulat anyakönyvébe beiratko-
zott magyarok esetében rendelkezünk, õk azonban csak részben fedték le a vá-
rosba zarándokló magyarok körét. A beírások 40%-a, 502 darab az 1500-as szent-
évben került a kötetbe, a félezer bejegyzés 1714 nevet tartalmazott.612 Kérdés,

ben Rómában adták ki. A két kiadás szövegének kritikai kiadása: Mon. Vespr. III. CDLXXXI. sz.
Az idézett mondat: uo. 326.
609 „Noto inquesto tempo a Roma viandava assai fiamengi o Todeschi etiam Hungari al jubileo.” –
Tört. Tár, 1877. 96.
610 „Per il che in decto septennio ce e tanto concurso de Hungari che ne spuzza l’aere de molti
miglia intorno, et in questo anno che corre tal septennio ne havemo trovato una infitá in Colonia,
dove el dí de san Pietro veddero tucte le prenominate reliquie che vi sono. Et benche per venire
alla dicta terra de Aquisgrano fanno magior camino per terra che venendo in Roma, ce ne vene
piu moltitudine.” – Erläuterungen und Ergänzungen zu Janssens Geschichte des deutschen Vol-
kes. Hrsg. von Ludwig Pastor. IV. Bd. 4. Heft: Die Reise des Kardinals Luigi d’Aragona durch
Deutschland, die Niederlande, Frankreich und Oberitalien, 1517–1518, beschrieben von Antonio
de Beatis. Freiburg im Breisgau, 1905. 110.
611 Lásd fentebb.
612 LC 79/2–134/8.

147
vajon, hogyan aránylik ez az 1714 fõ az az évi zarándokok összességéhez. A kö-
tetben szereplõ személyek egy része biztosan nem járt Rómában, ugyanakkor az
is valószínû, hogy a társulatba jelentkezett magyarokénál sokkal nagyobb lehe-
tett a zarándokok száma. Talán nem rugaszkodunk el nagyon a valóságtól, ha
feltételezzük, hogy egy-egy szentévben a római magyar zarándokok száma meg-
haladta az öt-hatezret, de esetleg a tízezret is megközelíthette. A szentévi és az
átlagévi látogatottság egymáshoz viszonyított arányára az anyakönyv ugyancsak
szolgál adatokkal: a beiratkozások száma – 1500-at leszámítva – az 1490-es évek-
ben volt még nagyarányú. Az évtized folyamán közel a szentévivel azonos szá-
mú név került a kötet lapjaira, összesen 1723 személy.613 A két szám arra mutat,
hogy a szentévekben a magyar zarándokok száma is körülbelül a tízszeresére nõ-
hetett, megfelelõen az európai trendeknek. A többi kegyhely esetében még becs-
lésekbe bocsátkozni is kockázatos, az azonban biztosnak látszik, hogy évrõl évre
minimálisan több száz, szentévekben pedig több ezer zarándok kelt útra Magyar-
országon, hogy külföldi kegyhelyeket keressen föl.

2. Bárók és nemesek

A magyar okleveles anyagban – amennyiben a pozsonyi, soproni végrendeleti

könyvek bejegyzéseit figyelmen kívül hagyjuk – a legtöbb adat bárói zarándok-
latról ad hírt: jelenleg 55 ilyen oklevelet ismerek, mivel azonban némelyek útjáról
több forrás is fennmaradt, ezek az oklevelek 43 tervezett, illetve megvalósított
külföldi utazásról tartalmaznak információkat. Figyelemre méltó ugyanakkor,
hogy amíg az igencsak szûk bárói körre viszonylag sok oklevél található, a nagy-
számú nemesség soraiból kikerülõ zarándokok utazásáról létszámarányukhoz
képest jóval kevesebb, 43 oklevél tudósít. A két réteget mindamellett feltétlen
együtt érdemes áttekinteni, mivel elkülönítésük – az oklevélben található titulus
ellenére – gyakran nem is könnyû. Himfi Benedekkel például kétféle minõségé-
ben is találkozhatunk forrásainkban. Karrierje kezdetén, 1357-ben még egyszerû
lovagként (miles) folyamodott a szentföldi zarándokúthoz szükséges pápai enge-
délyért, két évtizeddel késõbb, 1376-ban viszont már báróként, mint egykori bol-
gár bán, indult el a tengeren túli útra.614 Prodavizi Mikcs mester „nemes férfi és
vitézlõ lovag” (nobilis vir et miles strenuus) megjelölés alatt szerepel abban az ok-
levélben, amely szentföldi készülõdésérõl tudósít. Országos tisztséget valóban
nem viselt, ugyanakkor birtokait messze a módos nemesi szint felett, négyezer
aranyforintért zálogosította el feleségének.615 A felmenõktõl örökölt bárói cím
Zsigmond kori megjelenésére szép példa Salgai Miklós 1418-ban Velence városá-
hoz beadott folyamodványa: ebben ugyanis a bárókat megilletõ „nagyságos”

613 LC 10/1–79/1.
614 Bossányi II. 303. LXXXV., DL 42016., 42026., tisztségeire lásd Engel: Archontológia.
615 DL 42538. (= ZsO I. 2898.).

148
(magnificus) titulust használva, mint Simon bán fia és a nádor (Garai Miklós) uno-
kaöccse, kért a városállamtól menlevelet.616
A bárók és nemesek zarándoklatairól tudósító oklevelek között az utazás va-
lamennyi szakaszára találhatunk példát, a zarándoklatok bizonyos fajtái pedig
kifejezetten ehhez a társadalmi körhöz kapcsolódnak: elsõsorban õk alkották a
politikai zarándoklatra induló uralkodók, fejedelmi személyek kíséretét, és csak
õk indultak lovagi zarándoklatra. Familiárisként persze nemcsak a királyt vagy
királynét kísérhették el távoli útjára, hiszen – mint láthattuk – a bárók többsége is
minimum tucatnyi társsal vágott neki az útnak. Egy 1473-ban kelt közjegyzõi ok-
levél tanúsága szerint például a nemes Nolingar Móric Bertalan comes emberei-
vel ment a Szentföldre – nem mindennapi adat, hogy Jeruzsálembõl még levelet
is küldött.617 1525-ben II. Lajos király a Loretóba és Rómába induló Kanizsai
László számára állított ki olyan perhalasztó oklevelet, amelyben a kiváltságban
vele tartó, név szerint felsorolt servitorai is részesültek: Vatai Ferenc, Sitkei Se-
bestyén, Somlyói Ember Demeter, Dénesfalvi László és Sági Sebestyén.618 Fõként
a bárók tervezett, illetve megvalósult utazására az Árpád-kortól a Jagelló-kor vé-
géig találhatunk példát, a 12. század végén útját kolostorépítéssel felváltó
Domonkos bántól kezdve egészen a rocamadouri Miasszonyunknak oltárt állítta-
tó, életét a mohácsi csatában feláldozó Drágfi Jánosig.619 Az adatok megoszlása
azonban meglehetõsen egyenetlen. A legkevesebb zarándokútra értelemszerûen
az Árpád-kor forrásaiban bukkanhatunk. Számuk az Anjou-korban érzékelhe-
tõen gyarapodott, Zsigmond uralkodásának évtizedeiben pedig kiemelkedõen
magas volt. A Zsigmond király halálától a mohácsi vereségig terjedõ kilenc évti-
zedbõl már újra jóval kevesebb – az Anjou-kori adatokkal közel azonos számú –
bárói zarándoklatról szerezhetünk tudomást. Az Anjou-kor viszonylag több
adata elsõsorban a kiadott avignoni kérvénykönyveknek köszönhetõ, a Zsig-
mond kori „adatgazdagság” viszont már nem egy jól körülhatárolt forráscso-
portnak, hanem a Zsigmondkori oklevéltár teljes körû forrásfeltárásának az ered-
ménye – valószínû, hogy az oklevelekben leggazdagabb, ugyanakkor legkevésbé
feltárt késõ középkorból is számos, eddig ismeretlen adat kerülne elõ egy hason-
ló jellegû kiadványsorozat révén. Ennek hiányában azonban merészség lenne
korszakra vonatkozó jellemzõk felvázolása: egyelõre nem állapítható meg, hogy
a 14. vagy a 15. században vállalkozott-e több báró vagy nemes külföldi zarán-
dokútra – akár még az is elképzelhetõ, hogy a Zsigmond király európai utazásai
révén világlátottá vált arisztokrácia valóban ebben az idõszakban határozta el
magát a legkönnyebben egy-egy külföldi kegyhely felkeresésére. Jól kirajzolód-
nak ellenben más, nem korszakhoz kötött tendenciák. Az okleveles anyag azt
mutatja, hogy a bárók elsõsorban a Szentföldre akartak eljutni, az egyébként ab-
szolút favoritnak számító Róma körükben a második helyre szorult, Aachenba

616 „...pro parte magnifici domini Salgai Nicholos (!) filii banni Semonis et nepotis magni comitis
Hungariae” Velencei áll. lt. Misti LII–205. (= ZsO VI. 1647.).
617 DL 34819., kivonata Mályusz Elemér: A szlavóniai és horvátországi pálos kolostorok oklevelei. VI.
Levéltári Közlemények, 1928. 179.
618 DL 24048.
619 UB I. 55., Köz. leveleink 95., Drágfi halálára Engel: Magyar középkori adattár.

149
zarándokló báró pedig eddig csupán egy bukkant fel a forrásokban: a Jagelló-kor
egyik legbefolyásosabb személyisége, Brandenburgi György, aki 1514-ben fo-
gadalma beváltása céljából lépte át az ország határait – õ azonban vélhetõleg
otthonról hozta magával az aacheni zarándoklat hagyományát.620 A nemesség
számára viszont már Róma volt a legfontosabb úti cél, Jeruzsálem a második, Aa-
chen pedig – fõként mint vezeklõ, illetve meghatalmazott zarándoklatok célpont-
ja – a harmadik helyen szerepelt.621 A peregrinációra vállalkozók birtokai az
ország legkülönbözõbb vidékein feküdtek: a zarándokló bárók közt a Dunán-
túlon birtokos Kanizsaiak, Marcaliak, az Északkelet-Magyarországon rezideáló
Perényiek vagy Drugetek éppúgy szerepeltek, mint „a Vág folyó ura” címet vise-
lõ ifjabb Stibor vagy a Szlavónia nagy részét kezén tartó Cillei Ulrik.622 Hasonló
volt a helyzet a nemesek között is: a dunántúli nemességet képviselte például a
Sopron megyei Harkai László vagy a vasi Hircs fia Tamás, a felvidékit Orros Pé-
ter pozsonyi alispán, az Abaúj megyei Gönyüi Miklós vagy a szepességi Nagy Já-
nos és Fodor János. Szlavóniából indult útnak például Belosewczi István vagy
Nolingar Móric, Erdélybõl a Torda megyei Bogáti János és két évtizeddel késõbb
Göci Mihály, illetve a dobokai Zsombori Péter.623 Adatainkat sorra véve csupán
egy nagyobb fehér folt maradt az ország térképén: az Alföld. Az oklevelekben
szereplõ nemesi zarándokok egyike sem e vidéken akasztotta nyakába a zarán-
doktarisznyát.
Az Anjou-kor udvari nemességének szentföldi zarándokútra vállalkozó kép-
viselõit – az együtt utazók számát vizsgálva – röviden már áttekintettük, a Zsig-
mond kor zarándokló politikai elitjét azonban érdemesebb ennél részletesebb
vizsgálat alá vonni. A legfontosabb kérdést ugyanis – hogy mennyire számított
gyakorinak az arisztokrácia körében a zarándoklás? – a forrásadottságok miatt
csupán erre a korszakra lehet feltenni. Mint fõként Engel Pál kutatásaiból jól is-
mert, Zsigmond uralkodását két nagy korszakra bonthatjuk, amelyek között a
határvonalat a király fogságba vetésével kezdõdõ, majd átmeneti béke után fegy-
veres felkelésben folytatódó, két évig tartó, Zsigmond teljes gyõzelmével végzõ-
dõ belpolitikai válság jelentette. A trónra lépését követõ évtizedben a fiatal ural-
kodó a hatalmon azzal a szûk körû fõúri csoporttal osztozott, akiknek uralmát
köszönhette. Közéjük tartozott Lackfi István nádor és unokaöccse, az ugyancsak
István nevet viselõ lovászmester, Bebek Imre országbíró és öccse, Detre, a
Szécsényi testvérek, Frank és Simon, a kancellária élén álló Kanizsai János eszter-
gomi érsek és testvérei, Losonci László erdélyi vajda és rokonai, valamint a

620 „...ad beatam Mariam virginem de Aquisgrano causa solvendi voti sui peregrinatum profectus,
in eadem adhuc peregrinatione ageret” – DL 37952., „tunc voti sui solvendi gratia extra hoc
regnum nostrum preoccupatus fuisset” – DL 38009.
621 Bárók: 31 jeruzsálemi útra vonatkozó oklevél, összesen 25 esettel, hét római adat. Nemesek: 22
római út, tíz szentföldi eset, ebbõl egy hamis hír (DL 52583), 6 aacheni út. Összehasonlításul lásd
a Kegyhelyek hierarchiája, illetve A pozsonyi polgárok által választott úti célok címû fejezetet.
622 Többek közt Kanizsai István DL 78354. (= ZsO II. 246.), Marcali János DL 14915., Perényi János,
ifj. Stibor (Új Magy. Múz., 1854. 474.). Cillei útjára lásd a Lovagi zarándoklat címû fejezetben is-
mertetett forrásokat. Anderle 57–58.
623 A nevek sorrendjében: Sopron vm. 46., AO I. 600., AO II. 609., DL 28135., DF 263048., DL 65871.,
DL 34819., Kolozsm. jk. I. 41., 912., 2342.

150
Rátót-atyafiság, Ilsvai Leusták udvarmesterrel az élen. A király önállósodási tö-
rekvéseit jelezte, hogy egyre több új embert emelt be a hatalomba, az 1403. évi
felkelés leverése után pedig teljesen a saját elképzelései szerint állította össze a
kormányát, számos homo novust helyezve bárói méltóságba. Az új politikai elit-
ben kiemelkedõ szerepet kapott Garai Miklós, aki három évtizeden át volt az or-
szág nádora, Cillei Hermann, a király apósa, Stiborici Stibor, a király egyik elsõ
külföldi bizalmasa, a firenzei kereskedõsegédbõl törökverõ hadvezérré váló Ozo-
rai Pipo temesi ispán, valamint Eberhard fõkancellár.624 A király és hû bárói közti
kapcsolatot látványosan hirdette az 1408-ban alapított Sárkány-rend, amelyben
az alapító huszonkét báró között mindössze hatan származtak régi arisztokrata
családból. Az elsõ tagok közt Garai és fia, Cillei Hermann és fia, Stibor, Ozorai
mellett ott szerepelt a két vajda, Szántai Lack Jakab és Tamási János, Maróti János
macsói bán, Szécsi Miklós tárnokmester, Korbáviai Károly fõkincstartó,
Szécsényi Simon udvarmester, Alsáni János pohárnok-, Korbáviai János étekfo-
gó-, valamint Lévai Cseh Péter lovászmester, a megtért bûnös, Csáki Miklós volt
vajda, két Perényi, a titkos kancellária élén álló Imre, valamint Péter máramarosi
ispán, Bessenyei Pál és Pécsi Pál volt bánok és végül az ismeretlenségbõl elõlépõ
Nádasdi Mihály székelyispán.625 A rend soraiba késõbb újabb tagok is bejutottak
– például Tari Lõrinc –, a sárkány-rendi tagság azonban nem jelentett automati-
kusan örökös részesedést a hatalomból. A sárkányos bárók fiai közül például
nem örökölték apjuk befolyását a Szécsi-fiúk, az ifjabb Stibor, ketten pedig –
Szécsényi Simon fia, Salgai Miklós, valamint Szántai Lack Jakab fia László – kirá-
lyi ítélettel még vagyonukat is elvesztették.626 Azok a családok azonban, amelyek
méltónak bizonyultak a bizalomra, óriási territoriális hatalom birtokába jutottak:
a Csákiak Erdélyben, a Perényiek – Stibor halála után – a Vág vidékén, a
Rozgonyiak a Temesközben, a Dunántúlon és Pozsony vidékén, a Tallóciak az
ország déli vidékein.627
Zsigmond hosszú, öt évtizedes uralkodása alatt 115 fõ jutott bárói méltóság-
ra628 – az ismert bárói zarándokok száma ennek csupán töredéke, a tisztséggel
nem rendelkezõ bárófiakkal együtt is csupán 15 személy. Érzésem szerint mégis
helytelen lenne egyszerûen levonni a számok nyelvére lefordított következtetést,
hogy ti. a zarándokló bárók aránya alig haladta meg a 7%-ot, ez ugyanis így biz-
tosan nem felel meg a valóságnak. Célravezetõbb megoldásnak vélem, ha újra
sorra vesszük a hatalomból részesülõ személyeket, illetve családokat, ezúttal
azonban elsõsorban a zarándokokra koncentrálva. A király uralkodásának elsõ
évtizedét meghatározó öt család közül kettõnek a tagjai biztosan jártak zarán-
dokúton: Csáktornyai Lackfi István és unokaöccse, a Simontornyainak is neve-
zett Lackfi István még Nagy Lajos uralkodása alatt, 1376-ban vett részt egy szent-
földi zarándoklaton, amelynek során Szent Katalin sínai-hegyi kegyhelyét is

624 Engel Pál: Királyi hatalom 30–52.

625 DL 9470. Szövegét magyar fordításban kiadta Baranyai Béla: Zsigmond király ún. Sárkányrendje.
Századok, 60 (1926) 574–580.
626 Engel: Királyi hatalom 61–62.
627 Engel: Királyi hatalom 69–80.
628 Engel: Zsigmond bárói 127.

151
felkeresték.629 Utazásuk feltehetõleg kapcsolatban állt Lajos király 1375. évi ha-
vasalföldi hadjáratával és a csupán súlyos véráldozatok árán kivívott gyõzelem-
mel.630 A zarándokút azonban azzal a következménnyel járt, hogy a hosszabb
ideig távol levõ Lackfiakat ellenlábasaik, a Garaiak évekre kiszorították a hata-
lomból – emiatt feltételezhetõ, hogy a késõbbiekben aligha vállalkoztak újabb na-
gyobb utazásra.631 Ugyancsak szentföldi útra indult 1400-ban a három Kanizsai
fivér, János esztergomi érsek, István ajtónállómester és Miklós komáromi ispán,
hármuk közül azonban – úgy tûnik – végül csak István utazott el.632 Az 1403 utá-
ni idõszak mindenható „ötös fogatából” csupán Stibor compostelai útjáról buk-
kant fel egy – sajnos ellenõrizhetetlen – adat.633 Ez természetesen nem jelenti azt,
hogy a többiek ne jártak volna valamelyik kegyhelyen, utazásukra azonban elsõ-
sorban politikai indítékból került sor – 1414-ben például Garai kísérte el a király-
nét az aacheni koronázásra.634 A sárkány-rendi bárók közül Lévai Cseh Péter uta-
zásairól tudunk: 1409-ben szentföldi útra indult, néhány évvel késõbb, 1415-ben
pedig – a menlevelek szerint lovagi zarándokként, valójában a király képviseleté-
ben – az Ibériai-félszigeten tett nagyobb utazást.635 Egy másik sárkányos lovag-
nak, a mûvelt Perényi Imre titkos kancellárnak ugyancsak szándékában állt,
hogy Krisztus sírját meglátogassa, az utazásra azonban romló egészségi állapota
miatt már nem kerülhetett sor.636 Noha épp távolléte miatt maradt ki az alapítók
közül, a társulat tagja volt a legismertebb magyar lovagi zarándok, Tari Lõrinc is
– aki egyébként a Zsigmond uralma kezdetén befolyásos Rátót-rokonság egyik
kevésbé jelentõs ágából származott.637 Több zarándokló rendtagot egyelõre nem
ismerünk, fiaik közül azonban nem is egy utazásáról értesülhetünk. Szécsényi Si-
mon fia, a birtokáról Salgainak nevezett Miklós 1418-ban utazott a Szentföldre –
velencei hajóra szállásakor még aligha sejthette, hogy élete utolsó éveit szám-
ûzöttként e városban fogja leélni.638 1429-ben együtt vállalkozott a tengeren túli
zarándoklatra ifjabb Stibor, Tamási János vajda fia, Henrik udvarmester, Perényi
János – a velencei államkönyv bejegyzésébõl nem derül ki, hogy ez esetben Imre
vagy Péter fiáról van szó –, valamint nem sárkányos, de ugyancsak bárói család-
ból származó társuk, Marcali Imre.639 Néhány évvel korábban, 1423-ban Szécsi
„Herceg” Péter, Miklós nádor fia, a lovagrend alapítói közt szereplõ Miklós tár-
nokmester testvére tett római zarándoklatot, és kért ugyanakkor engedélyt a

629 Lásd az Útvonalak címû fejezetet.

630 A Lackfiakkal együtt útra kelõ Himfi Benedek volt bán testvérét, Pétert, Nagy Lajos 1377-ben ki-
állított adománylevele szerint a király szeme láttára ölték meg: „in expeditione nostra contra
Olachos partis Transalpine dudum nobis infideles mota” – DL 70665.
631 Engel: Zsigmond bárói: rövid életrajzok 427.
632 Lásd az Utazás után – utazás helyett címû fejezetet.
633 Vajay Szabolcs szóbeli közlésére hivatkozva közli Fügedi Erik: A 15. századi arisztokrácia mobili-
tása. Bp., 1970. 18.
634 ZsO VI. 2475., Engel: Zsigmond bárói: rövid életrajzok 417.
635 DL 9580. (= ZsO II. 6947.), ZsO V. 18., 54., 359., 630., 633., 719.
636 Lukcsics I. 64.
637 Lásd a Lovagi zarándoklat címû fejezetet.
638 Életére lásd Engel Pál: Salgai Miklós. Levéltári Közlemények, 63 (1992) 1–2. 15–24.
639 Új Magy. Múz. 1854. 474. A családi kapcsolatokra lásd Engel: Magyar középkori adattár vonatko-
zó részeit.

152
Szentföld meglátogatására.640 A kört azonban a távolabbi rokonok figyelembevé-
telével tovább szélesíthetjük: Perényi Péter unokaöccse, László 1422-ben kérte ró-
mai fogadalma felváltását.641 A Cillei családot a zarándokló bárók között a har-
madik generáció képviselte: 1430-ban két krónikás is beszámolt Hermann
unokájának, Ulriknak ibériai utazásáról.642 Mint láthatjuk, ha a szûkebb-tágabb
rokonságot is figyelembe vesszük, a Zsigmond új arisztokráciáját alkotó szinte
valamennyi jeles famíliából találhatunk zarándoklatra vállalkozó családtagot.
Azok a személyek azonban, akik a legfontosabb tisztségeket viselték, hivatali
idejük alatt csak a legritkább esetben szakítottak idõt hosszabb, magánindíttatású
utazásra. Amennyiben mégis így döntöttek, utazásuk azt a kockázatot hordozta
magában, hogy a Lackfiakhoz hasonlóan távollétük alatt elveszíthetik fáradságos
munkával megszerzett pozícióikat. Természetesen más volt a helyzet akkor, ha
az utazásra a király megbízásából vagy kíséretében került sor. Zarándoklat és
diplomáciai feladat összekapcsolására épp a Zsigmond korból több példát is is-
merhetünk: a király bárói közül ilyen minõségben utazott külföldre például
Szécsényi Frank, második útja alkalmával Lévai Cseh Péter vagy a Velencével
tárgyalásokat folytató Tari Lõrinc.643 A tisztségbõl adódó kötelesség és a kegyes
zarándokprogram összekapcsolására talán a legjobb példa Zsigmond római csá-
szárkoronázása, ahol az uralkodó kíséretében nagyszámú magyar báró és nemes
jutott el az Örök Városba.644 A kíséretet alkotó személyekkel tovább bõvíthetjük
az okleveles adatokból összeállított névsort, annál is inkább, hisz a hosszúra
nyúlt római tartózkodás alatt több alkalmuk nyílt valamennyi jelentõs kegyhely
fölkeresésére, mintha egyszerû zarándokként érkeztek volna, uralkodójuk társa-
ságában ráadásul pápai misén vehettek részt, vagy láthatták a híres Veroni-
ka-kendõt. A császári-királyi kíséretbõl – a pápához benyújtott kérvényében –
önmagát báróként feltüntetõ huszonhárom személy között csupán hárman kép-
viselték a király ekkor hivatalban lévõ kabinetjét: Hédervári Lõrinc lovászmester,
Tamási László udvarmester, valamint Frangepán István dalmát–horvát bán.645
Hozzájuk hasonlóan nagy tekintéllyel rendelkeztek a Rozgonyiak: a király régi
útitársának számító idõsebb Rozgonyi István temesi ispán, valamint unokatest-
vérei, ifjabb István és György pozsonyi ispánok.646 Tallóci Matkó ekkor még csu-
pán a kevei ispáni tisztet viselte, befolyása, a ráháruló diplomáciai feladatok, kí-
séretének kiemelkedõ nagysága azonban már ekkor a legelõkelõbb bárók sorába
emelte.647 A Zsigmonddal tartó többi báró jórészt a bárói tisztet már betöltött csa-

640 Lukcsics I. 564., 566.

641 Lukcsics I. 452.
642 Anderle 57–58.
643 Lásd Az utazás körülményei, nehézségei címû fejezetben.
644 Lásd a Zsigmond római utazása címû fejezetet.
645 Lukcsics II. 300., 177. Frangepán Istvánnak nem maradt fenn római kérvénye, 1434-ben Bázelban
kapott kiváltságlevele azonban egyértelmûen bizonyítja, hogy a hosszú út során mindvégig kirá-
lya mellett tartózkodott – DL 33314. (= Frangepán I. 247.) A kíséret összetételének részletesebb
elemzését lásd Csukovits: Nagy utazás.
646 Lukcsics II. 245.
647 Lukcsics II. 144. Életére Mályusz Elemér: A négy Tallóci fivér. Történelmi Szemle, 22 (1980)
532–576., illetve Pálosfalvi Tamás: Cilleiek és Tallóciak: küzdelem Szlavóniáért (1440–1448). Száza-
dok, 134 (2000) 45–96.

153
ládok fiai közül került ki. Csáki Ferenc György székelyispán fia, Miklós vajda
unokaöccse volt.648 Gordovai Fáncs Jánosnak az apja, az Alsólendvai Bánfi test-
véreknek, Pálnak és Istvánnak már a dédapja és nagyapja is szlavón báni méltó-
ságot viselt, s szlavón bán volt a három Csupor fivér apja, az 1415-ben Hervoja
által elfogott és kegyetlenül kivégeztetett Csupor Pál is.649 A Marcali családból
népes família élén négyen is a királlyal tartottak: Miklós vajda két fia, Imre és Já-
nos, valamint Dénes bán fiai, György és István.650 A magukat „bárók nemzetsé-
gébõl való nemes” megjelöléssel illetõ Marcaliak mellett a kérvényekben báró-
ként szerepelt még Várdai Miklós, Gersei Petõ László és Péter, Betleni Gergely,
Albisi Zólyomi Dávid és Derencsényi Pál.651 A királlyal tartó urak közt további
sárkányos bárókat találhatunk: a rend tagjai voltak a Rozgonyiak, Hédervári Lõ-
rinc és Tamási „Vajdafi” László, Monoszlói Csupor Ákos, az Alsólendvai
Bánfiak, Várdai Miklós.652 Amennyiben tehát a Zsigmond kor zarándokló bárói
között figyelembe vesszük az uralkodóval 1433-ban Rómában tartózkodó urakat
is, közel másfélszeresére növelhetjük a külföldi kegyhelyet megjárt – illetve arra
vállalkozó – arisztokraták számát. A gyarapodás azonban nem egyszerûen
mennyiségi: a Rozgonyiak, a Marcaliak, a hamarosan nádori tisztet elérõ Héder-
vári, a hatalma kezdetén tartó Tallóci Matkó, a sárkányos famíliából származó
Csáki Ferenc és társaik beszámításával valóban elmondhatjuk, hogy a korszak
szinte valamennyi elõkelõ családjából találunk egy-két peregrinus családtagot.
A Zsigmond kor köznemesi zarándokairól már kevesebb okleveles adattal
rendelkezünk, a tizenegy oklevél közül három ráadásul név nélkül említ zarán-
dokló nemeseket (ebbõl kettõ dalmáciai). Esetükben tehát különösen nagy a je-
lentõsége, hogy a császárkoronázásra mintegy százhúsz, név szerint ismert tár-
suk érkezett Rómába.653 A kíséret famíliák szerint tagolódott, közülük a legtöbbet
a király saját famíliájának tagjai közül azonosíthatunk. A császár lovagja vagy fa-
miliárisa megnevezéssel adta be például kérvényét Dengelegi Pongrác (késõbb
Hunyadi János sógora) vagy a jómódú köznemességet képviselõ somogyi birto-
kos, Tapsonyi Antimus Miklós.654 Az udvari tisztségviselõk közé tartozott a ná-
dori méltóságig vezetõ karrierje kezdetén tartó Guti Ország Mihály fõkamarás,
valamint a szürke eminenciásként Zsigmond közvetlen környezetében minden
cím és tisztség nélkül tevékenykedõ egykori alkancellár, Csapi László.655 A kísé-
retben Zágrábtól Ungig, Pozsonytól Küküllõ megyéig szinte az ország minden
területérõl találunk embereket, bizonyos aránytalanságok azonban itt is szembe-
tûnnek. A legtöbben a Dél-Dunántúlról indultak: Somogyból huszonhárman,
Tolnából tizenketten adtak be kérvényt, de a szomszédos Zalából is voltak hatan,
Baranyából pedig öten – õk többségükben a Tamási vagy Marcali família tagja-
ként vagy szomszédos birtokosként (például a Paksi fivérek, Imre és Szemere)

648 Lukcsics II. 152., Engel: Királyi hatalom 69.

649 Lukcsics II. 246., 169., 211.
650 Lukcsics II. 168., 174., 271., 272.
651 Lukcsics II. 201., 173., 249., 152., 178.
652 Lõvei: A Sárkányrend fennmaradt emlékei. Mûvészet Zsigmond király korában 148–179.
653 A névsort lásd a mellékletben.
654 Lukcsics II. 243., 262.
655 Lukcsics II. 183., 154.

154
hozzájuk csatlakozva tették meg a hosszú utat.656 Szlavóniából tizenöten kérvé-
nyeztek, az ország más területeirõl azonban már jóval kevesebben érkeztek Ró-
mába. Zsigmond kíséretében – akárcsak a nemesi zarándokok között – szintén
alig találunk az ország közepén, az alföldi megyékben birtokos személyeket.
A zarándoklatra vállalkozók indítékait már részletesen áttekintettük, a vi-
szonylag jól dokumentált bárói famíliákban azonban két további motivációt is ta-
lálhatunk, mindkettõre a Kanizsai család szolgáltatja a legjobb példát. Mint
ahogy az elsõ ismert magyar zarándok, Álmos herceg esetében ismert, hogy jeru-
zsálemi zarándoklatára a testvérével, Könyves Kálmánnal a trónért vívott küz-
delme ösztönözte – ahol az indulásra vélhetõleg egyszerre sarkallta a kudarc mi-
att érzett elégedetlenség és a testvérharc miatti vezeklési szándék –, ugyanúgy
játszhatott szerepet Kanizsai János érsek és testvérei tervezett útjában a Zsig-
monddal érlelõdõ konfliktus.657 Kanizsai János, aki 1397-ben még nagy egyetér-
téssel segített királyának a Lackfiak meggyilkolásában, a következõ években fo-
kozatosan elvesztette befolyását, s vele együtt családja pozíciói is gyöngültek,
bátyja, Miklós például kénytelen volt lemondani a tárnokmesteri méltóságról, s
helyette csupán a komáromi ispán tisztét kapta. Mivel 1401. április 28-án az érsek
vezette a király elleni puccsot, a „Szent Korona kancellárja” címet viselve õ vette
kezébe az ország kormányzását, az 1403-as fegyveres felkelés idején pedig õ ko-
ronázta meg a trónkövetelõ Nápolyi Lászlót, jó okkal feltételezhetjük, hogy a ki-
rállyal való nyílt szembefordulást megelõzõ évben, 1400-ban elhatározott szent-
földi útja logikus következménye volt a politikai helyzetnek. A hatalomból
kiszorulni látszó Kanizsaiak a szentföldi zarándoklattal spirituális segítséget re-
méltek problémáik megoldására, csak ennek hiányában indultak el a királlyal
való nyílt szembefordulás veszélyes útján.
Ugyancsak a Kanizsai família egymást követõ generációi sorában újra és újra
felbukkanó zarándokadatok mutatják a legszemléletesebben, hogy egyes csalá-
dokban hagyománynak számított a külföldi peregrináció. Az elõbbiekben emlí-
tett három fivéren kívül további családtagok is vállalkoztak az utazásra: István
unokája, Miklós, feleségével együtt 1460-ban különbözõ fogadalmai alól kap fel-
mentést.658 Az õ unokaöccse, János, 1512-ben, unokája, László ispán pedig 1525-
ben – mint mindkét esetben királyi perhalasztó oklevél tanúsítja – Loretóba és
Rómába indult.659 Az elhatározás azonossága ellenére ezek az emberek igencsak
eltérõ karakterûek lehettek: Miklós, János érsek testvére, elsõ felesége halála után
fogadalmat tett, hogy nem köt újabb házasságot, vagyonát pedig különbözõ egy-
házi alapítványokra fordította. Késõbb azonban – családja fennmaradásának biz-
tosítása érdekében – fogadalma felváltását kérte.660 Kanizsai Lászlót 1521-ben fe-
leségével, gyermekeivel együtt Tolnai Máté pannonhalmi apát felvette a rend
konfraternitásába.661 Nagybátyja, János ellenben – zarándoklatát leszámítva –

656 Paksiak: Lukcsics II. 212.

657 Rövid életpályájukra elsõsorban lásd Engel: Zsigmond bárói: rövid életrajzok 424–427.
658 DL 15511.
659 DL 24048., 22275.
660 Mon. Vat. I/3. 233.
661 DL 23598. (= Egyht. Eml. I. 50.).

155
nem a legjobb arcát mutatja a ránk maradt forrásokban: feltûnõen kegyetlen ha-
talmaskodásairól több oklevél is tanúskodik, amelyekkel elérte, hogy II. Ulászló
jószágvesztésre ítélje. Tettei következménye alól végül úgy mentesült, hogy Mik-
sa császár védelme alá menekült, és élete utolsó éveiben Bécsben élt.662 A családi
hagyományra egyes esetekben egy-két generáción belül, másutt egymástól több
évszázadnyi távolságra találunk példákat. Az Almád nemzetségbõl két korai, Ár-
pád-kori zarándokot ismerünk: az 1121 elõtt utazó Gyönyörût, valamint az
1274-ben induló Bánd ispánt.663 A Rátót nembõl két távolabbi példa utal a család-
ban – talán – megõrzött hagyományra: Leusták fia Gyula II. András kíséretében
vett részt a szentföldi hadjáratban, kései utódáról, Tari Lõrincrõl a róla költött
vers már nem kevesebbet állít, mint hogy az egész Földet bejárta.664 Az 1349-ben
szentföldi engedélyért folyamodó Kont Miklós leszármazottja, Újlaki Miklós száz
évvel késõbb, 1449-ben indult Rómába, a Zsigmond kíséretében Rómát megjárt
Gersei Petõ Péter ivadéka, János pedig családjának férfi tagjaival együtt 1500-ban
követte az atyai példát, az Örök Város mellett Loretót is felkeresve.665 Az elõ-
kelõ családokban, úgy tûnik, gyakran vált a szokások részévé a külföldi kegyes
utazás.

3. Polgárok

Kérdés, hogy Pozsony és Sopron okleveles anyagából szerzett ismereteink

mennyire tekinthetõk általánosnak, az egész ország területére érvényesnek. Más
városokból sajnos korántsem rendelkezünk ilyen nagy mennyiségû zarándok-
adattal, az egy-egy esetlegesen felbukkanó említés azonban arra utal, hogy a töb-
bi magyarországi város polgársága, hasonlóan a pozsonyiakhoz és a soproniak-
hoz, ugyancsak rendszeresen keresett föl távoli kegyhelyeket. A legtöbb adat a
felvidéki városok levéltáraiban maradt fenn, köztük a legkorábbi, Selmecbánya
város 13. századi jogkönyve a zarándokúthoz szükséges házastársi beleegyezés-
rõl már egyértelmûen a külföldi kegyhelyek meglátogatásának gyakoriságára
utal.666 Vezeklõ zarándokokról Besztercebányáról és ugyancsak Selmecbányáról
szerezhetünk tudomást.667 Jakab kassai varga végrendeletében intézkedett római
zarándoklatról, János bártfai kocsigyártó maga indult szentföldi útra, Jeruzsá-
lembe azonban az úti nehézségek miatt nem sikerült eljutnia.668 Erhard Modrer
körmöcbányai polgár ellenben szerencsésen megérkezett Rómába, ott ugyanis
nemcsak a városában lévõ Szent András-kápolnának kért búcsúengedélyt, ha-

662 Miksa 1510-ben honfiúsította az osztrák örökös tartományok területére: DL 20769., 22029. Életére
lásd Reiszig Ede: A Kanizsaiak a XV. században. Turul, 1941. 74–75.
663 DHA 411., DF 201173.
664 RA 329., a Tariról szóló verset lásd Az elõkészületektõl a hazatérésig címû fejezetben.
665 Bossányi I. 199. CDVIII., Lukcsics II. 1066., Theiner II. 252., DL 25405.
666 ÁUO III. 208.
667 Lásd a Vezeklõ zarándoklat címû fejezetben.
668 Kassa, Libri civitati maiores (= DF 271721.) 71. r–v., 1472-bõl „testamentum Jacobi sartoris in
platea picta”, Bártfáról 1516-ból két oklevél maradt fenn: DF 217514., 217531.

156
nem ereklyéket is vásárolt.669 Budai polgárok szentföldi zarándoklatairól a be-
adott supplicatiók tájékoztatnak bennünket, de ismerünk adatot kolozsvári vég-
rendeleti zarándoklatra is.670 Sokszínûsége miatt különösen értékes a zágrábi
városi könyvekben található anyag, amely vizsgálatunk során csupán azért szo-
rult eddig háttérbe, mert a mennyisége messze elmaradt az állandóan idézett két
nyugat-magyarországi városé mögött. A Száva menti, vegyes etnikumú város-
ban kétféle könyvet vezettek, s mind a bírósági idézéseket és ítéleteket, mind a
tulajdonviszonyokban bekövetkezõ változásokat rögzítõ kötetekben olvashatunk
zarándokadatokat; a legkorábbi szöveg 1390-ben, a legkésõbbi a 16. század elején
keletkezett.671 A tizenöt darab zágrábi bejegyzésben a zarándoklat szinte minden
lehetséges aspektusa fellelhetõ – a különbözõ ügyeket sorra véve az olvasóban
egyre erõsödik a bizonyosság, hogy a külföldi zarándokút itt a mindennapok ter-
mészetes részének számított. Zágrábból is elsõsorban saját lelki üdvük biztosítá-
sa érdekében keltek útra az emberek, de emellett találunk példát meghatalmazott
zarándoklatra éppúgy, mint vezeklõ útra.672 A három meggyilkolt személy lelke
üdvéért elrendelt zarándoklatot már részletesen megismerhettük a vezeklõ za-
rándoklatok tárgyalásánál, emlékeztetõül azonban érdemes még egyszer meg-
említeni, hogy a város akkor is ragaszkodott a peregrináció elvégzéséhez, ha
valamilyen ok miatt erre nem kötelezhette a bûnöst.673 A visszaesõ bûnösnek
számító Kelemen molnár viszont gyilkosság nélkül, egyéb vétkei miatt kénysze-
rült Rómába zarándokolni.674 A zágrábi anyagban különösen sok adatot lelhe-
tünk az utazás különbözõ szakaszaira, az út közben történt eseményekre: a be-
jegyzések közt szerepel út elõtt, illetve út közben történt rendelkezés, távollét
miatt szükséges perhalasztás, és több esetben olvashatunk a zarándok útközben
bekövetkezett haláláról is.675 Noha forrásaink általában csak az adott személy
peregrinációjáról tudósítanak, néhány bejegyzés azt jelzi, hogy kevesen indultak
egyedül útnak: a zágrábi kapitány zarándokló servitorának haláláról az ugyan-
akkor szintén arrafelé zarándokló Kelemen, a városi kórház magisztere hozott
hírt, a szintén római úton járó, Orsolya nevû özvegyasszony perhalasztásakor
ugyancsak említést tettek az útitársakról.676

669 Lukcsics I. 1416. (1430)

670 1352: Bossányi I. DXV., 1458: Kolozsm. jk. I. 1327. A városiak körét tovább szélesíthetnénk a pápai
kúriához benyújtott supplicatiók alapján – például az 1423-as szentévben folyamodó szegediek-
kel (Lukcsics I. 608–612., 631–632.) – itt azonban nem bizonyítható egyértelmûen, hogy a kérelme-
zõk valóban személyesen jártak Rómában, ezért biztosabbnak tûnik az adatok mellõzése.
671 Mon. civ. Zagr. IX. 49., illetve egy 1491–1513 közti bejegyzés: uo. XI. 293.
672 Az eseteket a megfelelõ fejezetekben már ismertettem. Kegyes indítékból utazott: Mon. civ. Zagr.
VI. 298., VII. 30., meghatalmazott zarándoklatra lásd: VI. 443., IX. 216.
673 Mon. civ. Zagr. VI. 34., 213., 294. Az ügyeket a Vezeklõ zarándoklat, illetve a Helyettes zarándok-
lat címû fejezetekben ismertettem.
674 Mon. civ. Zagr. VIII. 142. (1503)
675 Mon. civ. Zagr. VI. 298., VII. 7., 89.
676 „...condam juvenis Thomas Croacus servitor et mercenarius egregii viri domini Seboldi Mayar
capitanei nostri, in anno jubileo proxime elapso pro salute anime sue in Romanam curiam pe-
regre profectus extitisset et ab inde peracto ipso itinere domum reversus fuisset, tunc subitanea
morte preventus ab hac luce decessisset, ipseque illo tempore dum peregre profectus fuit...” –
Mon. civ. Zagr. VII. 30. (1452), a perhalasztás „usque adventum eiusdem Ursule mulieris de
Roma, aut ipsa ibidem moriente usque adventum sociorum eius de eadem Roma” – uo. VII. 89.
(1455)

157
 Zágrábból férfiak és nõk, fiatalok és öregek egyaránt útra keltek – az út meg-
próbáltatásai pedig korra, nemre való tekintet nélkül, egyaránt megviselték õket.
1450-ben a vállalt szentévi peregrináció éppúgy élete utolsó utazásának bizo-
nyult a fiatal Tamásnak, a zágrábi kapitány fent említett servitorának és zsoldo-
sának, mint az idõsebb Balázs zablakészítõnek.677 Hozzájuk hasonlóan út közben
érte a halál Katalint, György nyereggyártó özvegyét. A nyergesmesterség egykor
jól jövedelmezhetett Györgynek, Katalin asszony ugyanis indulása elõtt a város-
ban és territóriumán található birtokairól rendelkezett, úti célul pedig – vala-
mennyi zágrábi közül õ egyedül! – nem kevesebbet tûzött ki maga elé, mint a há-
rom legjelentõsebb kegyhely, Róma, Compostela és Aachen meglátogatását.678
Hozzá hasonlóan a zágrábi zarándokok többségénél tudomást szerezhetünk saját
vagy házastársa foglalkozásáról, etnikai hovatartozásáról, esetleg vagyoni hely-
zetérõl is. Forrásainkban olvashatunk zablakészítõ, fürdõs, molnár, valamint egy
városi esküdt utazásáról.679 Az asszonyok közül az egyik egy varga özvegye volt,
egy másik esetében csak annyit jegyeztek fel, hogy egy városi polgár lánya
volt.680 Gréchegyi polgár volt az a Gergely is, aki gyilkosságért kényszerült útnak
indulni. Õ sem lehetett szegény ember, hiszen az áldozattal a városhoz tartozó
saját possesióján végzett s a közbenjárók segítségével kötött megegyezés szerint a
zarándokút teljesítésén túl Rómából még miseruhákat is kellett hoznia.681
A nyereggyártónéhoz hasonló vagyonról rendelkezett Balázs zablakészítõ is, aki
ugyancsak a város esküdt polgára volt – idegen földön készült végrendeletében
jelentõsnek tûnõ ingó és ingatlan javait feleségére és lányára testálta.682 Kevés
változatosságot tapasztalunk a zágrábi zarándokok etnikai hovatartozása terén:
minden olyan esetben, ahol a forrásokban pontos név szerepel, megállapítható,
hogy szláv etnikumú személyekrõl van szó.683 A tizenöt adatból ötben szerepel-
tek nõk: közülük egy csupán gondoskodott a férje lelki üdvéért végrehajtandó
zarándoklatról, egy a saját halála utánra biztosította a meghatalmazott szemé-
lyét, hárman azonban maguk keltek útra.684 Az elinduló nõk – talán nem véletle-
nül – mindhárman özvegyek voltak. Õk már rendelkeztek a céljuk megvalósítá-
sához nélkülözhetetlen pénzvagyonnal és a szabad döntés lehetõségével.
Pozsonyban, Sopronban – Zágrábhoz hasonlóan – a helyettes zarándokok
mellett egyaránt találunk kegyes és vezeklõ úton járókat.685 A zágrábi peregrinu-

677 Mon. civ. Zagr. VII. 7.

678 Mon. civ. Zagr. VI. 298. (1438)
679 Az említések sorrendjében: Mon. civ. Zagr. VII. 7., VI. 373., VIII. 142., VI. 354.
680 Mon. civ. Zagr. VII. 7., IX. 216.
681 „...in possessione sua in territorio dicte civitatis habita casualiter interfecti...” (1434)
682 „...possessiones et portiones possessionarias ipsius Blasii freniparis in dicta civitate et eius terri-
torio habitas ac res et bona eiusdem Blasii freniparis (in) mobiles et mobilia cum earum pertinen-
ciis et usibus ac utilitatibus universis...” – Mon. civ. Zagr. VII. 7. (1450)
683 1442: „Georgius balneator dictus Wrabecz” – Mon. civ. Zagr. VI. 373., 1446: „Agnes [...] relicta
condam Thome Dolschyakowych” szõlõt enged át zarándoklatért Martinus Glaouzeknak. – uo.
VI. 443., 1450: „Paulus filius Marci Chernowych de Kralewcz” – uo. VII. 3. stb.
684 Mon. civ. Zagr. VI. 34., 298., 443., VII. 89., IX. 216.
685 A vezeklõk felsorolását lásd a 3. számú mellékletben. Kegyes célból indultak például azok a sze-
mélyek, akiknek út elõtt készült végrendelete maradt fenn: PT 468., 494. Házi II/1. 262., 279., 325.

158
sok társadalmi hovatartozásáról nyert információinkat ez esetben is elsõsorban a
pozsonyi adatokkal érdemes összevetnünk. A Protocollum Testamentorumba be-
jegyzett végrendeletekben számos esetben feltüntették a rendelkezõk – illetve
nõk esetén házastársuk – foglalkozását. Mivel az elrendelt zarándoklatot az ese-
tek többségében maga az örökös családtag végezte el, a kötetben olvasható szak-
ma a meghatalmazott társadalmi hovatartozását is meghatározta. Az azonosítás-
nál nehézséget okoz, hogy a mesterségnév és a családnév épp ebben az
idõszakban kezdett elválni egymástól – mint ahogy tetten érhetõ a kötetbe be-
jegyzett Michel Schrägl smid, azaz kovács, vagy Jorg Fuchshueber zimmermann,
vagyis ács esetében – az ebbõl a körülménybõl fakadó esetleges tévedések aránya
azonban kevesebb annál, hogy emiatt érdemes lenne lemondani az adatok hasz-
nálatáról.686 Szende Katalin számítása szerint a pozsonyi iparos-végrendeletek 39
szakma között oszlottak meg, e szakmák jelentõs részét akkor is megtalálhatjuk,
ha csak a minket érdeklõ végrendeleteket vesszük számba.687 A legnagyobb
számban talán a bõripar képviselõi szerepeltek köztük: bõrös, illetve felesége,
szûcs, cipész, nyereggyártó, tímár vagy szíjgyártó egyformán rendelkezett zarán-
doklatról.688 Az élelmiszeripart pék, halász, molnár, a ruházati- és textilipart né-
hány szabó, egy kalapos felesége és egy vánkosgyártóné, a faipart egy bognár és
egy esztergályos felesége, a fémipart egy kovácsmester és egy kovács özvegye,
valamint egy ónöntõ képviselte.689 A végrendelkezõk közt természetesen talá-
lunk kereskedõt és szatócsot, orvost és fürdõst, néhány városi notabilitást, de ka-
pást és disznópásztort is.690 A város lakosságának többsége azonban a szõlõbõl
élt, mint ahogy a leggyakrabban elõforduló végrendeleti tétel is a szõlõbirtok
volt.691 A soproni végrendelkezõk közt mészáros, kádár, szabó vagy éppen bõrös
végrendeletében olvashatunk zarándoklatra szánt tételeket.692 Áttekintve az elsõ-
sorban a három legtöbb adattal rendelkezõ városban fennmaradt iparos-
említéseket, leszögezhetjük, hogy a városi polgárságból tulajdonképpen minden
szakma képviselõit megtalálhatjuk a zarándokok között. A foglalkozás tehát –
mint ahogy az várható is volt – nem befolyásolta az utazási hajlandóságot, kér-
dés, hogy mekkora szerepe volt e téren a vagyoni helyzetnek. A végrendeletek
sajnos nem mindig tartalmazzák a testáló összvagyonát, ezért önmagukban nem
elegendõk arra, hogy belõlük az egyes személyek anyagi helyzetét pontosan
megismerhessük, bizonyos összehasonlításokra azonban módot adnak. Hogy Po-
zsonyban mekkora volt egy módos polgár vagyona, arról pontos képet alkotha-
tunk egy 1410-es zálogügyletbõl. A város egyik nagyvállalkozója, Dauher Ulrik a
Protocollum Actionale bejegyzése szerint egy kölni kereskedõnél fennmaradt 565

686 PT 258., 525.

687 Szende: Otthon a városban 59–61.
688 PT 120., 733., 798. (cipész, ill. fel.), 133. (nyerges), 296. (szûcs), 436., 437., 505. (bõrös, ill. fel.), 512.
(tímár), 528. (szíjgyártó).
689 PT 165. (pék), 788. (halász), 444. (molnár), 336., 452., 787. (szabó), 553. (kalapos), 625. (vánkos-
gyártó), 737. (bognár), 249. (esztergályos), 258., 658. (kovács), 422. (ónöntõ).
690 PT 267., 307., 593 (kereskedõ, szatócs), 353. (orvos), 541. (fürdõs özv.), 40. (esküdt), 783. (városi
kamarás fel.), 99. (kapás), 382. (disznópásztor).
691 Szende: Otthon a városban 60.
692 Házi II/1. 133., 220., 225., 333.

159
aranyforintnyi tartozása fejében egész vagyonát lekötötte zálogul – ez a vagyon
két pozsonyi házból és hat szõlõbõl állt.693 Ház vagy házrész és egy-két szõlõ
szinte minden végrendeletben szerepelt, e téren a végrendeleti anyag meglehetõ-
sen homogénnek mutatkozik. A különbség inkább az egyes ingatlanok értékében
nyilvánulhatott meg, ezt azonban a testamentumok alig-alig tükrözik. Jelentõ-
sebb vagyonra utaló tételeket azonban több végrendeletben olvashatunk. Módos
polgár lehetett például Gutgesell Miklós városi esküdt, aki 1436-ban tett végren-
deletet, s a végrehajtók közt többek közt a város polgármestere, illetve a király
pozsonyi bizalmasa, Ventur Gáspár szerepelt.694 A testamentumban láthatólag
nem részletezett vagyonát udvari szállításokból alapozta meg (illetve gyarapítot-
ta): Zsigmond császárnak nemcsak pénzt kölcsönzött, de két hajót is átengedett
vagy eladott, emellett végrendeletében az uralkodónak szánt bizonyos száz ládá-
ról is említést tett.695 Különösen értékesek azok a végrendeletek, amelyeket gyer-
mektelen, gazdag polgárasszonyok tettek, õk ugyanis vagyonuk nagy részét ke-
gyes célokra fordították, emiatt az átlagnál részletesebben rendelkeztek.
Treletschin Anna 1441-ben hagyatkozott, házából, szõlõibõl, ingóságaiból és
pénzvagyonából szinte valamennyi pozsonyi egyháznak juttatott, általában nem
is keveset: a Szent Márton-templomban egyik szõlõjébõl örökmisét rendelt, a
templom építésére ezen felül száz forintot hagyott. Másik szõlõjébõl a Szent Már-
ton- és a Szent Lõrinc-templomba vásároltatott gyertyákat, de a Szent Lõ-
rinc-egyház számára különbözõ tételekben még további száztíz forintot hagyott.
Húsz forintot szánt a klarissza apácáknak, húszat egy szerzeteskolostornak, tizet
a Szent Mihály-templom építésére, ugyanannyit a Szent Miklós-templom üvege-
zésére, húsz forint jutott a bécsi Szent Ágoston-egyház testvériségének. Fontos
megemlíteni, hogy zarándoklatra is õ hagyta a legnagyobb összeget: ötven ara-
nyat két egyházi római útjára és tíz forintot egy aacheni útra. Káplánjára bort tes-
tált és egy ezüstkelyhet, az ispotályra ugyancsak bort hagyott. Ezüstözött ke-
resztjét a Szent Márton-egyháznak adta, aranyozására ráadásként még a gyûrûjét
is hozzátette.696 Hozzá hasonlóan adatokban – és értékekben – gazdag végrende-

693 DF 286772. fol. 40., kivonata ZsO II. 7382., kiadása Ziegler 64.
694 PT 40.
695 „Item dem Rabentzagl gemayn laden meinem herren dem Chayser. / Item dem Hanns Goldin-
ger hundert gemain laden meinem herren dem Chaiser. / Item mein herr dem chaiser bleibt mir
drew phunth tauel laden zu sex wynner phenigen, vnd tzway phunth gemayner laden, ein laden
zu funff wyenner den. / Item tzway schiff fur sechtzehen guldein meinem herren dem chayser
dar zu mich der Orsag Michel genott hat...” Végrendeletében egy római és egy aacheni útra ha-
gyott pénzt.
696 PT 82. Néhány tétel a végrendeletbõl: „Item zum ersten so schaff ich meinen weingarten genant
den Rossler zu ainer ewigen mess vnd phrunt in Sand Mertein chirchen” „Item so schaff ich auf
meinem weingartenn [...], zu dem ersten schaff ich XX lb. Wachs zu zehen cherczen, V czu gem
grab zu Sand Laurenczen vnd V zu dem grab ze Sannd Mertein kirchen” „Item schaff ich zu dem
paw Sand Merten kirichen hundert guldein in golt.” „Item so schaff ich in daz Munichkloster hie
zu Prespurg zu dem paw XX guldein, vnd dasselb schullen auch die gescheft herren besehen,
was man damit paw. Item so schaff ich in daz Nunnenkloster zu Sand Klaren zu dem paw XX
gulden zu gleicherweis, als oben geschriben stet. Item so schaff ich zu Sand Michel daselbs zu
dem paw X gulden auch zeglicher weis, als oben. Item so schaff ich zu Sand Laurenzen kirchen X
gulden zu dem paw zegleichen weis, als oben. Item so schaff ich zu Sand Niclas kirichen ain
venster zuuerglasen. Item so schaff ich zu Sand Augustein zu Wyenn in die pruederschaft zu

160
letet hagyott maga után a 16. század elején Ebersperger Tamás özvegye, Borbála,
valamint Eyssenreych Sebestyén városi kamarás felesége, aki szintén a Borbála
nevet viselte.697 Ez utóbbi testamentuma egyike a kötetben olvasható leg-
hosszabb rendelkezéseknek, az ilyen vagyonnál szinte kötelezõ misealapítvá-
nyokkal, vallásos társulatokra szánt összegekkel. A másik végletet például
Sautreiber Farkas 1481-es végrendelete képviselheti: nem tudni, a rendelkezõ va-
lóban disznópásztorként tevékenykedett-e, testamentuma mindenesetre egyike a
legpuritánabbaknak.698 Házat a szöveg nem említ, két szõlõrõl azonban õ is ha-
gyatkozott. Úgy tûnik, legalább ekkora vagyonra szükség volt ahhoz, hogy vala-
ki zarándoklatot rendelhessen, s ennyi volt szükséges ahhoz is, hogy valaki maga
mehessen zarándoklatra. A kötetben két olyan bejegyzést találunk, ahol útra ké-
szülõ zarándok rendelkezett. Végrendeletük meglehetõsen átlagos vagyoni hely-
zetet sejtet: Zwikel Miklós itthon maradó feleségére házat, szõlõt és némi ingósá-
got hagyott, Mülner Jakab feleségére házát, udvarát, minden szõlõjét, ingóságait
és malmát hagyta, de végrendeletében olvashatunk egyházi adományokról is.699
Pozsony lakosságának többsége ebben az idõben német volt, s ez egyértelmûen
kitûnik az általunk felhasznált végrendeletekbõl is. Német polgároktól származ-
nak a zarándokadatot tartalmazó testamentumok is, kettõ kivételével. A két –
ugyancsak német nyelvû – rendelkezés egyike a kikeresztelkedett Mihály zsidó
feleségétõl, Magdolnától, a másik Márton zsidótól származott.700 Végrendeletük
mindamellett semmiben sem tér el a többiekétõl: mindkettõben megtalálható az
obligát szõlõ éppúgy, mint bizonyos egyházi adományok. Magdolna például mi-
sealapítványt tett, a Boldogasszony-céh oltárképének feldíszítésére pedig egy
ezüstövet és egy korallolvasót hagyott, Márton viszont különbözõ egyházak szá-
mára hagyott egy-egy forintot.701
Áttekintve az ország zarándokló polgárságáról fennmaradt adatainkat, tulaj-
donképpen továbbra is nyitott a kérdés: mennyire lehet általánosítani néhány
adatgazdag város forrásanyaga alapján? A válaszhoz a középkori vallásosság egy
másik jól ismert intézményét, a vallásos társulatokat szeretném segítségül hozni. A
végeláthatatlan hosszúságú végrendeletet alkotó Ebersperger Borbála hat vallásos
társulatnak juttatott egy-egy forintot: a Krisztus Teste-céhnek, két különbözõ Szûz
Mária-társulatnak, a Szent Miklós-, Szent Sebestyén-társulatnak, valamint a szegé-

ainem jartag XX gulden.” „Item so schaff ich meinem kapplan hern Jacob fur sein dinst zwen
dreyling wein bey dem fueder, vnd ain silberpecher.” „Item so schaff ich in daz Spital ain fueder
wein, oder als uil sein ein fueder wein...” „Item so schaff ich in Sand Merten kirichen mein guet
messgewant vnd ain silbrein kreuz durch meiner sel willen. Item so schaff ich mein guldein ring
zu dem kreucz zu vergulden.”
697 PT 776., 783.
698 PT 382.
699 PT 468., 494.
700 PT 661., 748.
701 „Item Schaff auch zu hail meiner sel In vnser frawen Zech zu der Bildnus Im munich kloster ain
Silber gurttel vnd ain korallen pater noster, damit man vnser frawen pildnus zirn sol. Item zu
hilff vnd Trost meiner armen sel Schaff ich vmb XXX mess I fl das man denselben tail halben In
das kloster vnd halben zu Sant Merten.” „Item zu Sannd Mertten pfarkirchen zu dem paw I fl.
Item I fl. zu Sand Lorentzen zu dem paw. Item I fl. in das Munichkloster. Item I fl. in die
hawerzech zu Sand Lorentzen. Item II fl. zum Perg zum paw der kirchen.”

161
nyek céhének.702 Hozzá hasonlóan számos más polgár is támogatott egy-kettõ,
néha több ilyen társulatot. A pozsonyi vallásos céhek közül a Borbála asszony által
is dotált Krisztus Teste-társulat volt a városban a legrégibb: 1349-ben már létezett
javadalmas oltára, amelyhez három káplánt fizettek, a Szent Márton-templomban
állt. A fennmaradt tagnévsorokból egyértelmûen kitûnik, hogy a város legelõke-
lõbb polgárai voltak a tagjai, a kincstáráról készített leltár, valamint a társulat
ingatlanairól tudósító telekkönyvi bejegyzések és egyéb források pedig arra utal-
nak, hogy a Krisztus Teste-céh egyike volt az ország leggazdagabb ilyen test-
vérületeinek.703 Ha ilyen vagyonosat keveset is, vallásos társulatot szerte az or-
szágból nagyon sokat ismerünk: a középkori Sopronban például Házi Jenõ
tizennyolc kisebb-nagyobb céhet, társulatot számolt össze, Pásztor Lajos pedig
csak Krisztus Teste-társulatot húszat ismert az ország különbözõ pontjairól,
Bazintól Brassóig, Besztercebányától Besztercéig.704 Ezek a társulatok biztosították
a kor polgársága számára a vallásos élet legfontosabb megnyilvánulási formáit: a
tagok közösen vettek részt a miséken, zsolozsmákon, körmeneteken, s a tagok elte-
metésérõl, a halotti misékrõl is a társulat gondoskodott. A testvérületek számos vá-
rosban fennmaradt iratai – alapszabályok, számadások, leltárak, tagjegyzékek –
arra utalnak, hogy a vallási élet keretei az ország valamennyi városában azonosak
voltak.705 Ha a vallásosság szinte valamennyi megnyilvánulási formája azonos volt
– hogy a fenti példánál maradjunk – Bazintól Brassóig, aligha lehetett más a hely-
zet a zarándoklatok esetében sem. A peregrináció módja, megvalósítása, a polgár-
ság vallásos életében betöltött szerepe nem térhetett el jelentõsen az ország külön-
bözõ vidékein. Különbség csupán a kegyhelyek népszerûségében lehetett: amíg a
nyugat-magyarországi városokból számos zarándok indult a különbözõ német
kegyhelyek, elsõsorban persze Aachen felkeresésére, addig a szlavóniai Zágrábból
már inkább csak Itália felé fordult a polgárok érdeklõdése. Ha elegendõ forrással
rendelkeznénk, talán az is kiderülne, hogy a lengyelországi Czèstochowát a kassai,
bártfai, eperjesi polgárok keresték fel elsõsorban.

4. Egyháziak
Bizonyos Budai Kakas János a 16. század elején krakkói egyetemistaként öt forin-
tért megvásárolta az Almanach nova címet viselõ öröknaptár 1504. évi velencei ki-
adását, amelybe késõbb különbözõ feljegyzéseket – többek közt önéletrajzot – ve-

702 „Item Ich Schaff Inn gotsleichnambs Zech I flor. Item In Sand Sebastian Bruederschafft Schaff Ich
I flor., mer schaff Ich In Sand Sebastian zech mein Schamlotten rockh zw vnssers lieben Herren
ausganngkh. Item mer Schaff Ich Inn vnnser lieben frawen Zech I flor. Item Ich Schaff I flor. In
dy zech der mueter der heyling Barmhertzigkait. Item In Sannd Niclas Zech Schaff Ich I flor.
Item Ich Schaff mer I flor. In der armenlewtt Bruederschafft.”
703 Ortvay II/4. 399–411.
704 Házi: Sopron egyháztörténete 287–304., Pásztor 23.
705 A vallásos társulatokra elsõsorban Pásztor 22–49., Kubinyi: Vallásos társulatok. In uõ: Fõpapok
341–352., legújabban pedig a bártfai Irgalmasság Anyja társulat gazdag forrásanyagának alapos
elemzésével Marie-Madeleine de Cevins: Les confrèries en Hongrie à la fin du Moyen Age:
l’exemple de la confrèrie „Mère de Miséricorde” de Bardeyov (1449–1525). Le Moyen Age,
2/2000. 347–368., 3–4/2000. 495–511.

162
zetett. Latin nyelven, lakonikus tömörséggel írt mondatait a naptár megfelelõ
lapjaira jegyezte, s ezekben saját életének legfontosabb eseményeirõl éppúgy be-
számolt, mint egy-egy köztörténeti eseményrõl, például Zsigmond lengyel király
megválasztásáról. Számunkra most egy 1508. április 14-hez bejegyzett mondat
tûnik érdekesnek: „Hic intravi Romam, ubi duas ebdomadas commoratus sum.” Vajon
miért ment Kakas János Rómába, ahol – mint írta – két hetet töltött? A nemesi
származású, módos budai polgárfiú Bécsben, majd Krakkóban folytatott egyete-
mi tanulmányokat; 1503-ban vette fel az egyházi rend egyik alsó fokozatát.
A Krakkóban szerzett magister artium fokozat birtokában az egri káptalani iskola
vezetõje lett, innen utazott egy év múlva Rómába. Itáliából csak négy év eltelté-
vel tért haza: Rómából Bolognába ment, hogy jogi tanulmányokat folytasson.
Ezek végeztével jogi doktori címet szerzett – tanultsága vélhetõleg nagy szerepet
játszott abban, hogy 1512-ben pécsi kanonoki stallumot kapott.706 A magyar kö-
zépkor kutatói nem dúskálnak a Kakas Jánoséhoz hasonló részletességû önélet-
rajzokban, hiányérzetünk azonban még e páratlan forrás esetében is marad: a be-
jegyzések sajnos csak magukat az eseményeket rögzítik, a szerzõ sehol sem ejtett
szót tettei indítékáról, így római útja okáról, céljáról sem. Feltett kérdésünkre te-
hát nem tudunk biztos választ adni, csupán a lehetõségek számbavételére szorít-
kozhatunk. Az egri iskolamester természetesen zarándokként is érkezhetett az
Örök Városba. Mint ahogy Leibici Márton kolostorba lépése elõtt római zarán-
doklatot tett, a bolognai tanulmányokra készülõ Kakas János is kezdhette itáliai
tartózkodását Róma kegytemplomainak felkeresésével. Utazását magyarázhatta
egy elintézendõ szentszéki per is, amelyben meghatalmazottként vagy érintett
félként kellett eljárnia. A fennmaradt oklevelek között még a per és a zarándokút
összekapcsolására is találunk példát: Benedek veszprémi püspök, aki az 1300-as
szentévben kereste fel Rómát, ott-tartózkodását kihasználva, intézkedett a
bélakúti ciszterci apáttal szemben folytatott tizedperben is.707 Közel két évszá-
zaddal késõbb, 1482-ben Gergely erdélyi kanonok azért tette meg személyesen –
ahogy folyamodványában írta: nagy fáradság és költségek árán – a hosszú utat,
hogy önvédelembõl megölt szolgája halála miatt kérjen pápai felmentést.708
A Róma-járást indokolhatta az is, hogy a választott tanulmányokhoz szükség
volt egyházfõi jóváhagyásra: 1489-ben például János fia Domokos egri kanonok
személyesen kérte Ince pápától, hogy a kánonjog alaposabb elsajátítása érdeké-
ben a római jogot is tanulmányozhassa.709
Tény, hogy az utazásra az egyháziak körében találhatjuk a legtöbbféle indí-
tékot, s e megállapítás különösen igaz a Rómát felkeresõ klerikusok esetében.
A fenti példákon túl a forrásokban szereplõ egyháziak közt találunk külföldi
kegyhelyen tevékenykedõ gyóntatókat (világi papokat és szerzeteseket egy-
aránt), valamint a zarándokok testi-lelki ellátásáról gondoskodó magyar szerze-
teseket, akik közül minden bizonnyal a jeruzsálemi ferences kolostorban

706 Az Almanachban olvasható bejegyzéseit elemzi és közzéteszi Kubinyi András: Budai Kakas János
és történeti feljegyzései. In uõ: Fõpapok 193–211.
707 DF 200080. (= AOkl. I. 272. sz.)
708 Czaich Á. Gilbert: Regeszták. Tört. Tár, 1899. 251.
709 Beke Antal: római emlékek a magyar egyház XV. századi történetébõl. Tört. Tár, 1900. 12.

163
hosszabb idõt töltõ Pécsváradi Gábor vált a legismertebbé.710 A római Coelius he-
gyen lévõ Santo Stefano Rotondo-kolostorban a 15. század közepétõl tevékenyke-
dõ pálosok életérõl a rend történetírója, Gyöngyösi Gergely és követõi is számos
történetet jegyeztek fel: hogyan rabolták ki például a Rómából már hazafelé tartó
tudós Székely László testvért, hogyan derült ki az ugyancsak Rómában élõ Lu-
kács testvérrõl, hogy magántulajdonnal rendelkezett, hogyan védelmezte Bene-
dek testvér a kolostor érdekeit a pápa és a bíborosok elõtt.711 A magyar egyház-
nagyok Rómát fõként a kötelezõ Róma-látogatás okán keresték fel, de elsõsorban
közülük kerültek ki a királyi követek is. A gyakorlott Róma-járók közé tartozott
például Mátyás király híres diplomatája, Vetési Albert, aki elõször (?) 1433-ban
Zsigmond király kíséretében utazott Rómába, 1452-ben a magyar rendek küldték
követségbe, majd Mátyás megbízottjaként még számos alkalommal tért vissza az
Örök Városba.712 Királyi megbízásból sok püspök járta meg a Róma és Buda köz-
ti távolságot, közülük többen éveket töltöttek a pápai székvárosban. Ilyen állan-
dó diplomáciai kiküldöttnek számított Mátyás uralkodási éveiben ifjabb Vitéz
János, II. Ulászló alatt Sánkfalvi Antal nyitrai püspök, az 1520-as években pedig
Brodarics István.713
A csupán az alsóbb rendeket viselõ egyháziak körében gyakran fordult elõ,
hogy a magasabb egyházi rendeket Rómában vették fel. A folyamodványok
között sok olyant találunk, amelynek benyújtója azt kéri, hogy mivel Rómában
tartózkodik, ott szenteljék fel. A 15. századi kérvénykönyvekben elszórtan is
bukkanhatunk ilyen supplicatiókra, bizonyos évekbõl azonban különösen szép
számban maradtak fenn.714 Arra is találhatunk példát, hogy a kérelmezõk kijelen-
tették, zarándokként érkeztek a városba – ezt olvashatjuk például az 1429. febru-
ár 15–19. között írt beadványokban. Ekkor három közös folyamodványban össze-
sen tizenkilenc, az ország különbözõ vidékeirõl származó egyházi zarándok
kérte felszentelését. Többségük Baranya megye különbözõ falvaiból – Csemény,
Tárda, Majs, Babarc, Boda, Szentdénes – érkezett, de velük együtt kérelmeztek a

710 Lásd A kegyhelyen címû fejezetben.

711 Gyöngyösi 270–280. Az 1530-as években maga Gyöngyösi is hét évig volt római perjel. Uo. 268. A
római pálos kolostor levéltárának a közelmúltban hozzáférhetõvé vált forrásanyagából több tu-
cat magyar pálos szerzetes nevét gyûjthetjük össze. A 15. században az esetek jelentõs részében a
keresztnevek mellett sajnos csak „de Ungaria”, illetve „de Sclavonia” megjelölés szerepel, a 16.
századtól azonban általánossá vált a származási hely feltüntetése. E változásnak köszönhetõen
megállapítható, hogy a pálos barátok az ország legkülönbözõbb pontjairól érkeztek, és annak ér-
dekében, hogy minél több szerzetes részesülhessen ebben a kiváltságban – ahogy Gyöngyösinél
egy esetben olvashatjuk, „szokás szerint” az arra méltókat Rómába helyezték –, a római házban
nagy volt a mobilitás. Az 1514-ben ott tartózkodó tíz magyarországi barátból 1516-ban már csak
Gyöngyösi Gergely perjel, valamint Fehérvári Simon (Simon de Alba Regali) és Szatmári Mátyás
szerepeltek (Math. de Zathmar, de Sernemety, ill. de Zathamaz), ugyanakkor 1515-ben és 1516-
ban is újabb nevek tûntek fel. Az elõször 1516-ban szereplõ Erdélyi Bálint neve pl. 1521-ig olvas-
ható a forrásokban. Weinrich: Hungarici monasterii 53., 81., 109., 113., 115., 136.
712 Fraknói Vilmos: Mátyás király magyar diplomatái. (= Mátyás diplomatái) Századok, 32 (1898)
385–404.
713 Kubinyi András: Magyarok a késõ középkori Rómában. In: Studia Miskolcinensia 3. Miskolc, 1999.
83–85., uõ: Diplomáciai érintkezések a Jagelló kori magyar állam és a pápaság között (1490–1526).
In uõ: Fõpapok 107–121.
714 Lásd A kegyhelyek hierarchiája címû fejezetben.

164
nógrádi Dolányból, a trencséni Ozorról, a Közép-Szolnok megyei Lelérõl és
Csaholyról, a bihari Ebesrõl vagy a Fejér megyei Fülérõl útra kelt klerikusok.715
Noha nagyon kevés forrás támasztja alá, az egyháziak jelentõs szerepet játszhat-
tak a világi zarándokcsoportok szervezésében, vezetésében is. 1418-ban például
tizenhét dunántúli zarándok szállt velencei hajóra, hogy a Szentföldre utazzon –
közülük három volt egyházi, egyikükkel a famulusa is vele tartott.716 Hasonló
csoportokat találhatunk a római Szentlélek-társulat anyakönyvi bejegyzéseiben
is, ahol az útnak induló családok egy részében is meghatározó volt a klerikus
rokon.717
Azoknak az okleveles adatoknak a száma, amelyek egyértelmûen egyházi
személy tervezett, megvalósított vagy elmaradt zarándokútjáról tudósítanak, alig
éri el a két tucatot; jelentõs részük supplicatio, de találunk köztük menlevelet,
végrendeletet is. A nemeseknél, báróknál viszonylag gyakori pénzszerzõ tranz-
akciókról itt csupán egy forrás tudósít: Sixtus mester egri, veszprémi és pozsonyi
kanonok, ungi fõesperes az út érdekében Veszprém megyei birtokait zálogosítot-
ta el unokaöccseinek.718 A nem túl nagyszámú oklevél mindamellett a teljes egy-
házi hierarchiát lefedi, az érsektõl az egyszerû káplánig. A fõpapok száma a za-
rándokló báróknál jóval kevesebb. Az 1300-as jubileumi szentévben a fentebb
említett Benedek veszprémi, valamint Antal csanádi püspök tartózkodott Rómá-
ban.719 Az 1340–1350-es években Büki István, majd Apáti Miklós kalocsai érsek,
Vásári Miklós nyitrai, Szécsi Domonkos erdélyi püspök, 1400-ban Kanizsai János
esztergomi érsek készült a Szentföldre.720 A 15. század közepérõl Péter csanádi,
Péter váci, valamint Vitéz János váradi püspök folyamodványa maradt fenn –
mindhárman az Úr sírját kívánták meglátogatni.721 Hogy a külföldi kegyhelyre
induló prelátus nem lehetett ritka jelenség, arról mégis inkább egy különleges
eset gyõzhet meg bennünket: a Mátyás királyt elhagyó Beckensloer János eszter-
gomi érsek, kancellár aacheni zarándokút címén hagyta el az országot, és szökött
III. Frigyes német-római császárhoz.722
Más szempontból tarthatnak számot érdeklõdésünkre kanonokadataink.
A fennmaradt oklevelekben fehérvári, egri, váradi, erdélyi kanonokok, valamint
egy váci és egy titeli prépost szerepelnek; a legelsõk, Domonkos váci prépost és
Pál fehérvári olvasókanonok, 1300-ban a veszprémi püspökkel együtt tartózkod-
tak Rómában.723 A nyolc zarándokló kanonok között két ismert humanistát is ta-
lálunk: a sokat emlegetett Lászai Jánost, valamint az ugyancsak erdélyi stallum-
mal rendelkezõ Megyericsei Jánost, sõt, tevékenysége alapján ugyan nem, de
mûveltsége miatt joggal sorolhatjuk közéjük harmadikként Erdõdi János titeli

715 Lukcsics I. 1129., 1130., 1133.

716 ZsO VI. 1718.
717 Lásd az Útitársak címû, valamint A római Szentlélek-társulat magyar tagjai címû fejezetben.
718 HO IV. 173.
719 DF 200080.
720 Bossányi I. köt. CCXCVII., CDIV., II. köt. CII., CXXXVII., Mon. Vat. I/4. 180.
721 Lukcsics II. 1074., 1089., 1223. Tervezett római útja alól kért felmentést Vid korbáviai püspök, va-
lamint János bíboros, váci kormányzó. Lukcsics II. 1022., 1419.
722 A császártól kapott menlevele: DL 39310 (1476).
723 DF 200080., Tört. Tár, 1899. 251., 1900. 12., HO IV. 174., DL 73360., DL 25560.

165
prépostot is. Lászai János szentföldi utazásáról többször is szó esett, életének
egyéb eseményei azonban eddig kívül maradtak érdeklõdésünkön. A vélhetõleg
itáliai tanulmányokat végzett Lászai befolyásos támogatói, elsõsorban rokona,
Sánkfalvi Antal segítségével erdélyi kanonok, telegdi fõesperes lett. Életének el-
sõdleges helyszíne ettõl kezdve Gyulafehérvár volt, itt hozta létre késõbb élete
fõmûvét, a nevét viselõ reneszánsz kápolnát. Innen indult két ízben is szentföldi
zarándokútra: 1483-ban Felix Faber útitársaként, az útinaplóban részletesen leírt
útvonalat bejárva, 1500 után magyar társakkal, ismeretlen úton. Élete végén még
egy nagyobb útra vállalkozott: 1517-ben Rómába ment, ahonnan már nem tért
vissza. Magyar gyóntatóként tevékenykedett 1523-ban, 75 évesen bekövetkezõ
haláláig. Lászai nemcsak utazásairól, kápolnaalapításáról híres, de saját korában
költõként is ismerték. Napjainkig fennmaradt versei – leszámítva a gyulafehér-
vári kápolna verses feliratait – érdekes módon külföldi utazásaihoz kapcsolód-
tak. Elsõ epigrammáit Faber mûve õrizte meg számunkra, utolsó versét saját sír-
kövére szánta. Akár jelképesnek is tekinthetjük, hogy a sínai-hegyi kolostorban
eltemetett Szent Katalin dicsõítésével kezdõdõ versíró tevékenység a Rómát mél-
tató négysorossal zárult.724 Lászai és Megyericsei nemcsak ugyanannak a kápta-
lannak voltak a tagjai, de rokoni kapcsolataik és költõi céljaik is összefûzték õket.
Megyericsei személyében az utókor elsõsorban az epigráfia elsõ magyarországi
kutatóját tiszteli, aki fáradhatatlanul gyûjtötte Dacia provincia római feliratos
emlékeit. Önmagát elsõsorban költõnek tekintette, egyetlen fennmaradt versé-
ben, a gyulafehérvári székesegyházban megõrzõdött sírfeliratában szerénytele-
nül – Janus Pannonius és Garázda Péter mögött – Pannónia harmadik költõjeként
emlékezett meg saját személyérõl. Lászaitól eltérõen hivatali munkát is végzett,
egyházi kapcsolatai révén került a kancelláriába, ahol rövid ideig titkár is volt. II.
Ulászló menlevele szerint 1515-ben zarándokolt Loretóba, s két évvel késõbb
meg is halt.725 Vele közel egy idõben, 1514-ben járt ugyancsak Loretóban – és más
szent helyeken – Vajai Ferenc váradi kanonok levele szerint „ura, a prépost”, aki
Bónis György azonosítása szerint nem lehetett más, mint a Bakócz-nepos Erdõdi
János titeli prépost.726 Verseket ugyan nem írt, de itáliai tanulmányairól tudunk, s
egyetemi végzettségének – és természetesen rokoni kapcsolatainak – köszönhetõ-
en kancelláriai titkár, majd személynök lett, egyházi pályafutása csúcsát pedig a
zágrábi püspöki szék jelentette.727 A három személy különbözõ életpályát járt be,
mûveltségük azonban azonos volt. Példájuk lehetõséget biztosít számunkra,
hogy szakítsunk azzal a 19. századi, elsõsorban a katolikus történetírásban meg-
gyökerezett elképzeléssel, amelyik a humanizmusban a modern racionalizmus
elõfutárát láttatva, a humanistákat vallásilag közömbös, a hitélettõl arisztokrati-
kus távolságot tartó személyeknek ábrázolta. Látszólag ezt az elképzelést erõsí-

724 Életére, irodalmi tevékenységére elsõsorban lásd V. Kovács Sándor: A humanista Lászai János. Fil.
Közl., 1971. 344–366., Balogh Jolán: Az erdélyi renaissance I. Kolozsvár, 1943. 189–191.
725 Életére Bónis György: A jogtudó értelmiség a Mohács elõtti Magyarországon. (= Bónis: Jogtudó)
Bp., 1971. 321–322., Tarnóc Márton: Mátyás király és a magyarországi reneszánsz (1450–1541).
Bp., 1994. 69–70.
726 „...dominus meus prepositus iturus est peregri[nationi]s causa ad Loretum et alia loca sancta” –
DL 73360.
727 Bónis: Jogtudó 336–337.

166
tette Janus Pannonius néhány epigrammája is, amelyben a római búcsúsokat és a
rajtuk élõsködõ fogadósokat egyaránt kigúnyolta.728 Valójában azonban ez a
motívum a késõ középkori világnézet sajátossága, amelyhez még a humanista
mûveltségre sem volt szükség. A 15. század végi, 16. század eleji, a világ rosszra
fordulásán kesergõ, a megfordult világnak torzító tükröt mutató, mulattató nép-
könyvekben ezzel a képpel nagyon gyakran találkozhatunk, pedig ezeknek a
munkáknak a célja épp a vallási megerõsödés, az erényekhez való visszatérés
volt.729
A zarándokló egyháziak között eddig nem esett szó a szerzetesekrõl, és ez
nem véletlen. Amennyiben ugyanis figyelmen kívül hagyjuk a római pálos, illet-
ve a jeruzsálemi ferences kolostorban hosszabb idõt töltõ barátokat, tulajdonkép-
pen nem is igazán marad ilyen vonatkozású adatunk.730 A szerzetesek hiányát
részben magyarázhatja, hogy a világi személyek, illetve a világi egyház tagjainak
utazásáról tudósító források – végrendeletek, zálogszerzõdések stb. – megírására
az õ esetükben nem is került sor, a jelenség igazi oka azonban véleményem sze-
rint a magyarországi szerzetesség csekély létszámában kereshetõ. A kolostorok
száma a 14. század végére körülbelül 300, a 15–16. század fordulóján mintegy
350-370 lehetett.731 Ez a szám messze maradt Nyugat-Európa országai mögött, de
a szomszédos Csehország kolostorhálózata is jóval sûrûbb volt: itt a 14. század
végén mintegy 190 kolostor feküdt, Magyarország negyedének megfelelõ nagy-
ságú területen.732 A magyarországi kolostorok többségében ráadásul meglehetõ-
sen kevés szerzetes élt: az egyik legjelentõsebb és legnépesebb monostorban,
Pannonhalmán 1398-ban negyven tagja volt a konventnek, a rendházak többsé-
gében azonban csupán néhány szerzetes lakott.733 Az átlag rendektõl és koroktól
függõen változhatott: a pálos kolostorokban 1327-ben lefolytatott vizitáció sze-
rint némelyik házban húsz, másokban tizenöt, ismét másokban tizenkét testvér
élt, a 16. század elején készült ferences formulárium szerint hetven obszerváns
kolostorban ezerhétszáz barát élt, azaz kolostoronként átlagosan huszonnégy
fõ.734 A különbözõ forrásokban található adatok alapján Magyarországon a kö-

728 „Deridet euntes Romam ad iubilaeum”, „De caupone qui anno iubilaei ditatus est”, „Galeotti
peregrinationem irridet” stb.
729 Csak két példa ebbõl a mûfajból: Sebastian Brant: Das Narrenschiff. Text und Holzschnitte der
Erstausgabe 1494. Zusätze der Ausgaben 1495 und 1499. Leipzig, 1986. 176. Von Bettlern: „Der
leiht andern die Kinder ab, daß er ein großen Haufen hab; einer einen Esel belädt, als ob die
Fahrt zu Sankt Jakob geht.” Das Ständebuch. 114 Holschnitte von Jost Amman mit Reimen von
Hans Sachs. Leipzig, é. n. Die Jacobs Brueder.
730 A pápai kérvénykönyvekben megõrzött folyamodványok is ferencesek szentföldi úti készülõdé-
sérõl tudósítanak: 1353-ból Tört. Tár, 1895. 58., 1412 körül ZsO III. 3165., 1424-bõl Lukcsics I. 748.
Babocsai Gergely fráter kérvényében azt is feltüntette, hogy hosszabb ideig kíván maradni:
„necnon ibidem, si voluerit, ad dispositionem guardians montis Syon per aliqua tempora rema-
nere possit” – Lukcsics II. 1243.
731 Pontos számot tulajdonképpen lehetetlen megállapítani, a kérdéssel foglalkozó összefoglaló
munkák mindegyikében más számokat találunk.
732 Jerzy Kîoczowski: A civilizáció fejlõdése Közép- és Kelet-Európában a XIV. és XV. században.
Aetas, 1994/1. 172.
733 PRT II. 241. A 14. századi ciszterci, illetve 16. század eleji bencés vizitáció eredményét röviden át-
tekinti Mályusz: Egyházi társadalom 212–214.
734 Gyöngyösi 70. A 16. század elején készült ferences formuláriumban – Cod. Lat. 432. – fennmaradt
kolostorlajstromot Szûcs Jenõ tette ismertté: Szûcs Jenõ: Ferences ellenzéki áramlat a magyar pa-

167
zépkor végén a szerzetesek összlétszáma mintegy 2500–3500 fõ lehetett, a 4000
fõt már semmiképpen nem haladhatta meg. Ez a létszám nagyon csekély, a
néhány ezer szerzetesbõl érthetõen nagyon kevesen indulhattak külföldi zarán-
dokútra. Amennyiben pedig figyelembe vesszük a kolostorok elhagyását meg-
nehezítõ rendi elõírásokat, a potenciális zarándokok száma tovább csökken. A
szerzetesi fegyelem középkor végi meglazulásáról számos forrás tudósít, a kül-
földi utazás azonban – úgy tûnik – ekkor sem számított természetesnek.

5. A római Szentlélek-társulat magyar tagjai

Eddigi társadalmi vizsgálódásunk után két alapvetõ kérdésben maradhatott hi-

ányérzetünk. Az okleveles források alapján meglehetõsen sok információ birto-
kába juthattunk a bárók és nemesek, valamint a polgárság és a világi egyház tag-
jainak zarándoklási szokásairól, forrásaink azonban hallgatnak a társadalom
többségét kitevõ, jobbágyi jogállású népesség utazásáról. Pedig ha elfogadjuk,
hogy a magyarok tömegesen keresték fel a külföldi kegyhelyeket, tulajdonkép-
pen azt is feltételezzük, hogy ezek az emberek a teljes magyar társadalmat képvi-
selték, hisz az útnak induló sokaság nem kerülhetett ki kizárólag a társadalmi elit
soraiból. A zarándokló jobbágyság léte vagy nemléte mellett a másik problémát a
különbözõ társadalmi csoportok egymáshoz viszonyított aránya jelenti. A vi-
szonylag sok bárói adat például értelmezhetõ-e úgy, hogy õk létszámukhoz ké-
pest kiemelkedõen nagy számban vállalkoztak zarándoklatra, vagy csak a forrá-
sok száma sugallja ezt a gondolatot? E kérdések megválaszolásához jelenleg
egyetlen forrás biztosít számunkra elegendõ számú adatot, a római Szentlélek-
társulat anyakönyve, amelynek részletes elemzése számos ponton pontosíthatja
vagy éppen módosíthatja az oklevelekbõl szerzett ismereteinket.
A Szentlélekrõl elnevezett ispotályos rend egyike volt a középkor legelter-
jedtebb betegápoló rendjeinek. A 12. század második felében Montpellier-ben
alapított – eredetileg laikus – társulat a 13. században az ágostonos kanonokok
regulája alapján élõ szerzetesrenddé szervezõdött, s a 14. századra egész Európá-
ban már több mint ezer házzal rendelkezett. Magyarországon három szervezeti
egységre tagolódva kilenc házuk volt, a rend magyarországi központjának a
budafelhévízi ispotályt tartották.735 A római házat III. Ince pápa alapította „Isten
dicsõségére és a kitett gyermekek és szegény betegek testi-lelki ápolására”.736 Az
ispotály fenntartására konfraternitást, azaz társulatot szervezett, a pápák avigno-

rasztháború és reformáció hátterében. Irodalomtörténeti Közlemények, 78 (1974) 409., valamint

uõ: A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború. Levéltári Közlemények, 43 (1972)
220–221.
735 Borsa Gedeon: A Szentlélekrõl elnevezett ispotályrend búcsúlevele Esztergomban. In: Az Orszá-
gos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1982–83. 207–219. (A továbbiakban: Borsa: A Szentlélek ispo-
tályrend), Pásztor 50–65., Somogyi Zoltán: A középkori Magyarország szegényügye. Bp., 1941.,
Kubinyi András: Orvoslás, gyógyszerészek, fürdõk és ispotályok a késõ középkori Magyarorszá-
gon. In: Fõpapok. 260–267.
736 LC – Elõszó, XVII.

168
ni fogsága idején azonban a társulat mûködése megszûnt, s magát az ispotályt is
a pusztulás fenyegette. A nehéz helyzetben lévõ kórházat IV. Jenõ pápa mentette
meg: 1446. március 25-én kiadott bullájával az ispotály fenntartásához szükséges
anyagiak biztosítására újra megszervezte a konfraternitást.737 Mindazok, akik a
társulat tagjainak sorába léptek, a halál órájában minden túlvilági szenvedéstõl
mentesítõ teljes búcsút nyerhettek, és életükben egy alkalommal a gyónás kereté-
ben feloldozást kérhettek még a legsúlyosabb, egyébként pápai jogkörbe tartozó
bûnök alól is. A társulati tagok számára egy aranyozott, vörös selyembe kötött,
oldalán két kapoccsal záródó könyvet nyitottak, melynek elsõ lapjára IV. Jenõ
pápa bullájának szövege került. A tagság gyarapodása azonban jócskán a vára-
kozások alatt maradt. A belépés díját meglehetõsen magasan, három forintban
állapították meg, beiratkozni pedig csak személyesen lehetett, e két feltétel
együttes hatásának köszönhetõen a kötet 482 oldalából az elsõ harminc év alatt
64 sem telt meg. Az ispotályon 1477-ben újra egy pápa, ezúttal IV. Sixtus segített.
A körülmények mérlegelésével új bullát bocsátott ki, amelyben megerõsítette a
társulat korábbi kiváltságait, ugyanakkor megkönnyítette a belépés lehetõségét.
A korábbi, szabott tagdíj helyett mindenki annyit fizetett be, amennyit tudott, il-
letve akart, s módot adott arra is, hogy a távollevõk meghatalmazott útján irat-
kozzanak be.738 A pápai kiváltságnak köszönhetõen a tagok száma ezután már
gyorsan gyarapodott, s a kötet lapjaira Európa számos uralkodója, püspökök és
világi elõkelõk mellett sok ezer ismeretlen név is került. A kötetet Magyarorszá-
gon elsõként ismertetõ Nagy Iván szerint a konfraternitásba olaszok és magyarok
léptek be a legnagyobb számban.739
Az anyakönyvet 1653-ig használták, lapjain különbözõ évszázadok sokféle
kézírásával. Az 1446–1477 közötti években a bejegyzések még minden rendszert
nélkülöztek: mindenki oda írta a nevét, ahova akarta. A jelentkezõk általában a
kötet elejére jegyezték be magukat, de került 1449. évi bejegyzés a 234b, 1475-ös
beírás a 458a oldalra. 1477 után e téren is változás történt. A kötetet az ábécé be-
tûi szerint felosztották, s ettõl kezdve a társulatba lépõ a keresztneve kezdõbetûje
szerint írhatta vagy írathatta be magát. A beiratkozás módja meglehetõsen egy-
szerû volt: a belépni szándékozó vagy meghatalmazottja megjelent a Szent Pé-
ter-bazilikától nem messze, a Borgóban fekvõ ispotályban, befizette a belépési dí-
jat, és beírta vagy beíratta magát az anyakönyvbe. A beiratkozás díja három
aranyforint, azaz dukát volt belépéskor, utána pedig évi egy garas. 1477-tõl, mint
tudjuk, kevesebb pénzzel is be lehetett lépni. Az elsõ magyarországi belépõ, a
szepességi Újfaluról érkezõ, Jodok nevû pap 1446. április 6-án a szabályoknak
megfelelõen befizette a három dukátot, ígéretet tett az évi egy garas fizetésére,
két héttel késõbb újra visszatért, s lelke üdvéért még egy dukátot adott át. A má-
sik az évi belépõ, Galsai Albert már több évnyi garast fizetett be elõre.740 Nála is

737 Az alapító levél szövegét a LC elõszavában Bunyitay közli, XVIII–XIX.

738 LC Elõszó XIX.
739 Nagy Iván: Római magyar regeszták. Magyar Tört. Tár, IV. 235–237.
740 LC 1/1. 1/2. Mivel az egyes bejegyzésnek a kiadásban nem adtak sorszámot, a gyors azonosítha-
tóság kedvéért minden bejegyzésre két, / jellel elválasztott számmal hivatkozom: az elsõ a ki-
adás oldalszáma, a második szám azt jelöli, hogy a bejegyzés hányadik azon az oldalon. Ha vala-
melyik bejegyzés szövege a következõ oldalon is folytatódik, a következõ oldal elsõ számát az

169
körültekintõbben, egy életre rendelkezett a fizetés módjáról Nagyfalui Ézsaiás,
aki a Kraszna megyei Zoványban volt pap, és 1493 márciusában szüleivel, roko-
naival lépett a társulatba. Az anyakönyvben olvasható bejegyzés szerint Nagyfa-
lui egy magyar dukátot fizetett, és ígéretet tett arra, hogy amíg él, minden évben
egy aranyat küld, halálakor pedig huszonöt magyar dukátot hagy a kórháznak.
Fogadalmát az éppen jelen lévõ Lónyai Máté, valamint az ígéretet a kötetbe beíró
Pál esztergomi prépost elõtt esküvel erõsítette meg.741 A bejegyzések tömegessé
válásával a szövegek lerövidültek, a befizetett összegrõl már nem esett szó.
A pénzösszegek pontos feltüntetésének szokása csak az 1510-es években éledt fel
újra, amikorra a jelentkezõk száma jelentõsen visszaesett, így megint több idõ ju-
tott az új társulati tagokra. A belépõk különbözõ pénznemekben fizettek. A tagdíj
hol dukátban, hol juliusban,742 hol úgynevezett magyar pénzben, hungaricalisban
folyt be a kasszába. Ez utóbbi jelenthetett magyar forintot és dénárt egyaránt,743
itt azonban egyértelmûen dénárról van szó. Hungaricalisban ugyanis húsz-negy-
ven-hatvan pénzegységnyit fizettek, s ilyen összegeket tüntet fel az anyakönyv
abban a néhány esetben is, amikor denarius Hungaricalisban adták meg a sum-
mát.744 Egy esetben fizettek magyar forintban, az ekkor feljegyzett összeg, fél fo-
rint ugyanakkor megfelel a vele egy évben beírt féldukátos befizetéseknek.745 Az
összegek nagysága alapvetõen a kérvényben szereplõ családtagok számától füg-
gött. A példa kedvéért most csak azonos pénznemben megadott tagdíjakat ve-
tünk össze: 1520-ban Bátki Tamás és felesége húsz dénárt fizetett, s ugyanannyit
költött a belépésre Szita Simon, illetve Gyalog Tamás és felesége.746 Barta Antal
és Csernel Ambrus – mindketten harmadmagukkal – huszonöt-huszonöt dénárt,
a hasonlóképpen két családtaggal jelentkezõ Csaholyi Ferenc ellenben már
negyven dénárt fizetett.747 Szilágyi György hatodmagával ötvenet, az erdélyi
Boldizsár Péter, Fábián János, valamint Kelemen Tamás – mindhárman heted-
magukkal jelentkeztek a társulatba – hatvan dénárt adott belépéskor.748 A töb-
bé-kevésbé elfogadott átlagtól azonban felfelé is, lefelé is volt eltérés. Akadtak
néhányan, akik ingyen kapták a belépést igazoló oklevelet,749 s voltak olyanok is,
akiknek társadalmi helyzete, jövedelmei lehetõvé tették nagyobb summa befize-
tését. Meghozta például az évtizedekkel korábban megállapított három dukátot
György szentkozmadamjáni plébános, egy aranyforintot – plusz tíz évre egy ara-

azt követõ elsõ szöveg kapja. Fontos megemlíteni, hogy a Bunyitay által közölt bejegyzések és az
anyakönyvben található bejegyzések száma nem teljesen azonos, Bunyitay ugyanis több esetben
egy egységben közölt láthatóan önállóan belépõ személyeket, akik külön bekezdésben, gyakran
„egó”-val vagy „item”-mel kezdõdõ szöveggel jelentkeztek. (Pl. LC 29/1–2.) Ezeket a számítás-
nál külön egységként kezeltem.
741 LC 21/8.
742 A pápai garas II. Gyula pápa alatt kapta a julius nevet. Camillo Serafini: La monete e la bulle
plumbee pontificie del medagliere Vaticano. I. Milánó, 1910. 160–164.
743 Lásd a Hungaricalis címszót A magyarországi középkori latinság szótára 4. kötetében.
744 LC 144/1., 144/2., 145/1., 145/2.
745 LC 142/2.
746 LC 139/6., 140/1., 140/2.
747 LC 140/6., 141/1., 141/6.
748 LC 143/5., 143/1., 144/4., 145/1.
749 LC 140/3., 140/4., 141/5.

170
nyat – tett le Dobozi Mihály fehérvári olvasókanonok.750 A jómódú dunántúli
köznemesi család tagjai, a Paksiak – igaz, heten iratkoztak be együtt – öt dukátot
adtak, és évi 1/10 dukátra tettek ígéretet.751
Az új tagokat általában a legegyszerûbb, csak a lényegre korlátozódó szö-
veggel jegyezték be az anyakönyvbe. A minimális szöveg a belépõ nevét, egy-
házmegyéje nevét és a belépés idõpontját tartalmazza. Egy ilyen, valamennyi
alapinformációt magában foglaló beírás a következõképpen néz ki: „Én, Filetinci
János, zágrábi egyházmegyei világi személy, beléptem 1478. június 17-én.”752 A
nevek optimális esetben – mint választott példánknál is – de prepozícióval tartal-
mazzák a belépõ lakóhelyét is. Ez a névjelölés azonban – elsõsorban a sok bejegy-
zést tartalmazó 1500-as évnél – gyakran elmaradt, ilyenkor csak keresztnév, eset-
leg kereszt- és ragadványnév került a kötetbe. Filetinci Jánosról annyi kiegészítõ
információt kapunk, hogy laikus volt. A belépõk egyházi vagy világi státusa je-
len példánkhoz hasonlóan valamennyi szövegbõl kiolvasható, az egyháziak ese-
tében ugyanis ezt mindig feltüntették. Ha pedig valaki minden külön megjelölés
nélkül feleségével, gyermekeivel együtt szerepelt, egyértelmû, hogy nem tarto-
zott az egyházi rendhez. Csupán egyetlen olyan adatunk van, hogy valaki, aki fe-
leségével együtt jelentkezett, klerikusként íratta be magát.753 Az egyháziaknál
mindig közölték, hogy az adott személy világi pap vagy szerzetes, és hogy mi-
lyen javadalmat töltött be. Világiak esetében már jóval ritkább esetben, de oly-
kor-olykor megadták, hogy valaki nemes vagy polgár, esetleg a szakmáját is fel-
tüntették, vagy adott esetben éppen országos méltóságát. A bejegyzésekben jóval
ritkább esetben, de néha az is olvasható, hogy mennyit fizettek be az ispotály
pénztárába, és hogy mi volt a belépés indoka. Mivel a tagok többsége nem egye-
dül, hanem családtagokkal, rokonokkal, szomszédokkal lépett a társulatba, a be-
írások nemcsak az együtt jelentkezõk nevét, hanem az õket egymáshoz fûzõ ro-
koni kapcsolatokat is megõrizték. A jelentkezõk egy része meghatalmazott útján
vetette föl magát a társulatba – ezekben az esetekben ennek a neve is szerepel a
szövegben. Azok a kevesek, akik nevüket saját kezûleg tüntették fel az anya-
könyvben, természetesen ezt a tényt is írásban rögzítették.
A beiratkozó szerepelhet a kötetben egyes szám elsõ személyben, egyes
szám harmadik személyben, többes szám elsõ vagy többes szám harmadik sze-
mélyben. Az együtt belépõket néha egyszerûen alanyesetben felsorolták, de a
szövegek többségében csak egy személy szerepelt alanyesetben, a vele együtt be-
írt többi személy cum elöljáró után ablatívuszban következik egymás után.
A meghatalmazott (procurator) vagy a saját neve alatt írta be a jelentkezõket,754
vagy a belépõ nevében fogalmazta a szöveget, feltüntetve saját szerepét.755

750 LC 145/6., 138/5.

751 LC 138/1.
752 „Ego Johannes de Filetinz laicus Zagrabiensis diocesis intravi die 17. junii 1478” – LC 4/2. Né-
hány esetben valamilyen oknál fogva az egyházmegye vagy a dátum is hiányzik, ezek azonban
szerencsére ritkán fordulnak elõ.
753 LC 95/2. Vélhetõleg az alsóbb egyházi rendekkel rendelkezett.
754 LC 4/5.: „Ego L. [...] procurator [...] dicte nomine me inscripsi”, LC 15/3.: „Ego J. [...] de speciali
mandato scripsi...”
755 LC 9/2.: „E... intravit. Scripti per me P.”, LC 10/2.: „Item intrarunt [...]Et ego [...] procurator...
manu propria scripsi et subscripsi...”

171
 A kötetben – a kihúzottakat, tévedésbõl kétszer beírtakat leszámítva – 1253
magyar vonatkozású bejegyzésben összesen 3833 nevet találunk. Ez a 3833 sze-
mély 505 magyarországi településrõl érkezett.756 Köztük volt, aki királyi követ-
ként,757 volt, aki ügyei – egyházi per vagy éppen valamilyen javadalom megszer-
zése – intézéséért tette meg a Rómába vezetõ hosszú utat, voltak éveken át ott élõ
klerikusok,758 a társulatba lépõk többsége azonban zarándokként érkezett az
Örök Városba. Az anyakönyvet vizsgálva annak a kérdésnek az eldöntése okoz-
za a legnagyobb nehézséget, hogy a kötetben szereplõk közül kik, hányan léptek
be valóban a társulatba, s kiket írtak be mások, elsõsorban legközelebbi hozzátar-
tozóik. Mindazok, akik eddig az anyakönyv bejegyzéseivel foglalkoztak, egysze-
rûen a beiratkozások számát vették alapul, jelezve, hogy a tényleges belépõk szá-
ma ennél mindenképpen több volt.759 Ez éppúgy nem nyújt biztos megoldást,
mint bármilyen más válogatás, az önálló bejegyzésben szereplõk közt is akad
ugyanis olyan, aki biztosan nem volt ott, a társaik sorában sokadikként szereplõk
egy része pedig biztosan jelen volt. A konfraternitás fennállásának elsõ éveivel
még nincs gond: 1479-ig mindenki egyedül, saját személyében lépett a társulatba,
csupán Gatalóci Mátyás veszprémi püspök nevében fizette be a belépti összeget
a hosszabb ideje Rómában tartózkodó Emõdi Pál.760 Az elsõ együtt belépõ család,
a Tolna megyei Paksiak, 1479 januárjában meghatalmazott útján jelentkeztek –
esetükben nemcsak az kérdéses, hányan voltak ott Rómában, hanem az is vitat-
ható, megjelent-e ott valamelyikük. Jelenlétük mellett érvként hozható fel, hogy a
családban – más nemesi famíliákhoz hasonlóan – hagyománnyá vált a római út.
Paksi Imre és unokatestvére, Szemere, 1433-ban Zsigmond király kíséretében járt
Rómában, és részesült bûnbocsánatban.761 1479-ben Szemere hat fiú unokája és
azok feleségei lettek a társulat tagjai, negyven évvel késõbb, 1518-ban pedig is-
mét újabb generáció szerepelt az anyakönyvben, s velük együtt két matróna,
Paksi Pál és Albert özvegye, akik már 1479-ben a belépõk közt voltak.762 Gyere-
keket csak 1492-tõl kezdve találunk a kötetben, az „újítók” ismét köznemesek
voltak, a Pest megyei Versegiek és társaik.763 Az 1494-ben ügyeit intézõ, hazakül-
dött levele miatt többször idézett bártfai káplán útitársa, Szegedi Tamás margit-
szigeti officiális szintén szerepel az anyakönyvben: 1494-ben három lóval, kísérõ-
ivel indult Rómába. Az anyakönyvbe azonban nem 1495 elején, hanem 1494

756 A bejegyzések megoszlása nem volt egyenletes. (Lásd Pásztor 119–122.) A beírások 40%-a, szám
szerint 502 darab az 1500-as szentévben került a kötetbe, s nagyarányú volt a beiratkozás az
1490-es években is, 1490–1499 között több mint 600 bejegyzés készült, az összes bejegyzés fele.
757 Például Sánkfalvi Antal vagy Werbõczy István. LC 8/1., 138/3. Követségükre lásd Fraknói: Má-
tyás diplomatái 77., valamint Fraknói Vilmos: Werbõczi István életrajza. (Magyar történeti élet-
rajzok.) Bp., 1899.
758 Emõdi Pál aradi prépost 1446. április 3-án folyamodott a pápához a megüresedett veszprémi pré-
postságért. A társulatba október 19-én lépett be, ekkorra a supplicatio eredményeként már el-
nyerte az óhajtott tisztséget. Lukcsics: i. m. II. 891. sz.
759 Pásztor, újabban Kubinyi: Magyarok Rómában. 86–89.
760 LC 1/5.
761 Lukcsics: i. m. II. 212., 218. Az útról, a kíséret többi tagjáról: Csukovits: Nagy utazás 11–35.
762 LC 138/1.
763 LC 12/1.

172
áprilisában íratta be magát feleségével, fiával és két lányával.764 Esetében az lehet
a legvalószínûbb, hogy a kolostor ügyeiben eljárva többször is megtette a
Buda–Róma közti utat – ebbõl azonban az is következik, hogy „szolgálati” útjaira
aligha vitte magával a családját. A vizsgált kérdést tehát feltétlen érdemes tovább
pontosítani, s négy külön kérdésre bontani: 1. Kik azok, akik biztosan beléptek?
2. Kik azok, akik biztosan nem léptek be? 3. Kikrõl feltételezhetjük, hogy ott vol-
tak? 4. Kikrõl gondolhatjuk, hogy nem voltak ott?
1. Biztosan jelen voltak mindazok, akik saját kezükkel írták be nevüket a kö-
tetbe. Számuk nem volt nagy, összesen huszonhárom ilyen bejegyzést találunk.
Saját kezûleg írta be magát a kötetbe például 1480-ban Benedek egri segédpüs-
pök, Filipec János váradi püspök és Pál erdélyi prépost, Enyingi Török Imre és
két társa, Ákosházi Sárkány Ambrus és Bajnai Both Ferenc.765 A manu propria be-
iratkozók közt az egyháziak és a világiak aránya tizenkilenc volt a négyhez –
meglehetõsen árulkodó a magyar világi társadalom középkorvégi mûveltségérõl.
Biztosan ott voltak azok is, akiknél a személyes jelenlétre utaló „kiszólást” talá-
lunk a szövegben. Ilyen kiszólásnak tekinthetõ az is, amikor az élõbeszéd szó-
használata érzõdik a szövegen: például a Szászföldrõl, Váldhídról érkezett
György bejegyzésében azt olvashatjuk, hogy a társulatba lépett „ma, 1480. január
15-én” Itt tehát csupán a hodie szó utal a fogalmazás frissességére.766 Csobádi Já-
nos 1482 nyarán lépett a konfraternitásba, ahova azért íratta be magát mással,
mert – mint bejegyeztette – nem tudott írni.767 Hasonlóképpen ott volt, de mással
íratta be magát Fábián, a zágrábi székesegyház prebendariusa, vagy a világi Zág-
rábi Tamás.768 Szerdahelyi Imrefi Miklós személyesen – personaliter – jelent meg
az ispotályban, õt és népes rokonságát azonban Pál prépost jegyezte be a kötet-
be.769 Jelen volt természetesen az is, aki külön bejegyzésben, esetleg más lapra va-
laki mást is beírt. 1493-ban például György kácsi apát jelentkezett, s ugyanaznap
került a kötetbe Daróci Katalin bejegyzése is, az apát tollából.770
2. Biztosan nem személyesen ment Rómába 1490 augusztusában a Mátyás
halála után börtönébõl frissen kiengedett Váradi Péter kalocsai érsek és családja –
Váradi esetleges római útjáról más forrásból is tudnunk kellene, a családtagok
közt ráadásul két elhalt testvérét is felsorolják. A társulatba az érseket és rokonait
Rómában élõ testvére, a már többször említett Pál esztergomi prépost jegyezte
be.771 Szintén per proprium nuntium jelentkezett 1485-ben Vetési Albert veszprémi
püspök. Vetési évtizedeken át mint az egyik legtöbbet foglalkoztatott királyi kö-
vet meglehetõsen gyakran járt Rómában, élete végén azonban alig hagyta el
Veszprémet, súlyos betegsége miatt ugyanis ekkor már mozogni is alig tudott.772

764 LC 38/2.
765 LC 5/2., 8/2., 8/3., 136/3.
766 LC 5/4. Ugyanarra példa: 34/3.
767 LC 8/4. „quia ego scribere nesciebam”.
768 LC 6/3., 6/5.
769 LC 17/5.
770 LC 21/5–6.
771 LC 10/2. Váradi szabadulására lásd: Kubinyi: Két esztendõ 13.
772 LC 9/3. Vetési életére Fraknói Vilmos: Mátyás diplomatái. Bp., 1898. 385–404. Újabban Rainer Pál:
Vetési Albert veszprémi püspök. In: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18 (1986)

173
Egyértelmû a helyzet Sárai Tamás esztergom-szentgyörgymezei kanonok bejegy-
zése nyomán: a szöveg szerint õ belépett, és beírta anyját és testvéreit, a rokonok
tehát nem tartottak vele. Ugyanez olvasható ki pl. Imre jánki plébános 1520-as
bejegyzésébõl is: õ maga belépett, búcsúlevelet pedig magának és – távollevõ –
apjának kért.773
3. Egyszerû lenne a helyzet, ha az egyes vagy többes szám használata egyér-
telmûen azt jelentené, hogy valaki egyedül, illetve társakkal lépett a társulatba,
ez azonban nem így van. Együtt jelentkezõ házaspárok esetén hol a „belépett a
feleségével”, hol az „X és felesége beléptek” szófordulat szerepel, ráadásul a szó-
használat ciklikusan változik. Amikor azonban a szövegben a többes számot kö-
vetkezetesen végig használták – például „beléptünk – fizettünk – oklevelet kap-
tunk” –, feltételezhetjük, hogy valóban közös belépés történt. 1518-ban például
együtt jelentkezõ Veszprém megyei nemeseket találunk, köztük Kinizsi Pál fele-
ségét, Magyar Benignát, immár harmadik férjével.774 Nagyobb létszámú család,
fõleg sok gyerek esetén joggal kételkedhetünk abban, hogy valamennyien útra
keltek, de ha például két testvér jelentkezett a feleségével vagy anya a fiával, ak-
kor inkább elképzelhetõ, hogy együtt utaztak, mint az ellenkezõje.775
4. Legkevésbé a gyerekeket vihették el zarándokútra, s ugyanúgy valószínû,
hogy a társulatba lépõ egyháziak szülei is többségükben idehaza maradtak. Pon-
tosabban, minél több gyerek szerepel a kérvényben, annál valószínûbb, hogy
õket nem vitték el, egyháziak családja esetén pedig a már idõs szülõk szinte biz-
tosan nem utaztak, a már felnõtt testvérek azonban valószínûleg szívesen tartot-
tak együtt náluk mûveltebb testvérükkel.
A társulatba lépett magyarok többségénél tehát nem állapítható meg bizton-
sággal, hogy személyesen is jelen volt a beiratkozásnál. Emiatt a továbbiakban –
hogy minél pontosabb képet kapjunk – az anyakönyvben szereplõ adatokat két-
féleképpen ismertetjük: 1. Elõször azok szerint, akiknek a neve alatt a bejegyzés
kelt. 2. Másodszor valamennyi, a kötetben szereplõ személy bevonásával. Barna-
bás János budai polgár például feleségével, két fiával, Imre deákkal, annak fele-
ségével és két lányával, András mészárossal, asszonyával és két fiával lépett a
társulatba.776 Az elsõ megközelítés szerint csak Barnabás János, a második szerint
valamennyiük adatai részt vesznek az elemzésben.
Az anyakönyvben található magyar adatokat táblázatos formában készítet-
tem el. A kötetben található valamennyi személy külön sorba került, így egy 19
oszlopos, 3833 soros táblázatot kaptam. Az összesítésbõl csupán azok maradtak
ki, akik valamilyen gyûjtõszó alatt többen, név nélkül szerepeltek, például vala-
kinek a gyerekei, testvérei, rokonai.777 A munkához a következõ oszlopokat ala-
kítottam ki:

227–232. Betegségérõl említést tesz Fügedi Erik: Uram, királyom... A XV. századi Magyarország
hatalmasai. Bp., 1974. 125.
773 LC 31/5., 140/5.
774 LC 138/2. Hasonló bejegyzés: 137/2.
775 Például LC 119/3., 120/5., 57/8–9.
776 LC 23/3.
777 Például LC 31/2.: „cum tribus personis”, 31/3.: „cum omnibus suis fratribus carnalibus”, 37/1.:
„cum liberis suis”, 37/1.: „ac cum aliis filiis et filiabus”.

174
 1. Sorszám: minden egyes személy külön sorszámot kapott, ez a sorszám ér-
telemszerûen vonatkozik az adott személy sorában szereplõ valamennyi adatra.
2. Belépõ: a társulatba lépõ személy teljes nevét tartalmazza, abban a formá-
ban, ahogy az anyakönyvbe került, vagy családtag esetén a bejegyzésben szerep-
lõ adatokból értelemszerûen kiegészítve. Erre azért van szükség, mert a lakóhe-
lyet általában csak egyszer tüntették fel a bejegyzésben, legtöbbször a családfõ
neve tartalmazza. Például Debreceni Tóth László a feleségével, Margittal lépett
be: adataik két egymást követõ sorban kerültek a táblázatba. A belépõ rovatba
a férjnél Ladislaus Toth de Debrecen, a feleségnél Margareta ux. Lad. de Debrecen
került.778
3. Elsõ belépõ: ebben az oszlopban csak azoknak a nevét jelöltem meg egy x
jellel, akiknek a neve alatt a bejegyzés kelt.
4. A belépés dátuma: az év, hónap és nap feltüntetésére.
5. A belépõ lakóhelye: amennyiben a bejegyzésben szerepel ilyen adat. Vilá-
giaknál a lakhely, egyháziaknál a szolgálati hely kerül ide, mai helyesírás szerinti
névalakkal, például az anyakönyvben olvasható Zechen helyett Szécsény,
Roycha helyett Rojcsa stb.779
6. Megye: ez az adat az anyakönyvben nem szerepel, az elemzéshez azon-
ban nélkülözhetetlen. Ahol a bejegyzésben szereplõ helynév alapján meg tudtam
állapítani, ott mindenütt feltüntettem. Ahol az azonosítás kérdéses, ott a megye
neve után kérdõjelet tettem. Ahol a települést nem tudtam azonosítani, vagy a
sok azonos nevû falu – például Nagyfalu, Tótfalva, Szentmárton – közül nem le-
hetett megállapítani, honnan származhattak, ott csak kérdõjelet tettem. Ha egy
sorban a lakóhely cella üresen maradt, akkor a megye cellába sem került adat.780
7. Egyházmegye: ide akkor került adat, ha a bejegyzésben szerepelt, hogy a
belépõ melyik egyházmegyébõl származott. Az egyházmegyét a belépõ által
megadott módon tüntettem fel, azon nem módosítottam. A budaiakat tehát nem
az esztergomiba, hanem a veszprémi egyházmegyébe írtam be, mivel maguk a
budai polgárok is így jelölték magukat.781
8. Egyházi tisztség: akár szerzetes, akár világi pap a belépõ egyházi, az egy-
házban viselt tisztsége ebbe az oszlopba kerül. Az itt szereplõ adatok így az 5., il-
letve a 9. oszlopban olvasható adatokkal együtt értelmezhetõk, például frater
Barnabás pécsváradi szerzetes sorában az 5. oszlop cellájába került a Pécsvárad,
a 10.-be a monachus megjelölés, a 9.-be pedig a közismert OSB rövidítés.782
9. Szerzetesrend: szerzetesek esetén itt tüntettem fel annak a szerzetesrend-
nek a rövidített nevét, amelynek a belépõ tagja volt.
10. Világi tisztség: alapvetõen három csoport esetében található itt adat.
A kötet bejegyzéseiben feltüntették foglalkozásukat az iparosok, a litterátusok,

778 LC 35/1.
779 LC 2/2–3., 7/1.
780 Az adatbevitel során nyújtott segítségért Szántay Antalnak, egyes települések azonosításáért
Engel Pálnak tartozom köszönettel.
781 Például LC 2/5. Bodó Benedek budai polgár bejegyzésében ennél pontosabban szerepel: „dio-
cesis Vesprimiensis, iurisdictionis vero Strigoniensis” LC 27/3.
782 LC 6/4.

175
valamint az országos méltóságot viselõk (például Bocskai Péter vicebán783).
Mindazoknál a világiaknál, ahol ebben az oszlopban nem szerepel adat, a cellába
egy L betût (a laicus szó kezdõbetûjét), gyerekek esetében pedig GY betût írtam,
hogy ezeket a csoportokat is összegezni tudjam.
11. Megszólítás: a bejegyzésben talált valamennyi rangra, iskolázottságra
stb. utaló megjelölést felvettem – például dominus, magnificus, magister stb. –,
alapvetõen azonban a nemesek, illetve a polgárok önazonosítása érdekelt.
12. A belépõ neme: a férfiak F, a nõk N betûvel jelölve.
13. Családi állapota: ha a családi állapot megállapítható, a cellába az azt je-
lölõ szó – nõs, nõtlen, özvegy, hajadon stb. – került, ha nem állapítható meg, kér-
dõjelet tettem. Egyháziaknál ebbe az oszlopba az Egyh. megnevezés került.
14. A családban elfoglalt helye: ebben az oszlopban a bejegyzésben szereplõ
családtagoknak az elsõként feltüntetett családtaghoz viszonyított rokoni kapcso-
latát tüntettem fel. Egy együtt belépõ család esetében tehát az apa a belépõ (B),
az anya mint az õ felesége (B. fel.), a gyerekek mint az õ fiai, illetve lányai (B. fia,
B. lánya) szerepelnek. Ha valaki egyedül vagy vele rokonságban nem álló társak-
kal jelentkezett, akkor ebbe a cellába nem került adat.
15. A belépés módja: jelzi, hogy valaki egyedül (E), saját kezûleg (SK), csa-
láddal (Cs), nagycsaláddal (Ncs) vagy másokkal (Más.) együtt lépett a társulatba.
16. Családtagok száma: nem mindenkinél, csak a belépõ családfõknél (B)
tüntettem fel. Valamennyi együtt belépõ családtag együttes száma került ebbe a
cellába.
17. Gyerekek száma: szintén csak a belépõ családfõknél tüntettem fel, ez a
belépõ családfõ azonban lehetett az anya is, amennyiben a bejegyzésben csak õ
szerepel a gyerekeivel.
18. Megjegyzés: idekerültek a belépés okára, a fizetés módjára stb. vonatko-
zó adatok, valamint minden olyan adat, amely ugyan fontos, de önálló oszlopot
nem kapott, például az írni nem tudás emlegetése.
19. Jelzet: a már hivatkozott módon azt tüntettem itt fel, hogy a kiadott szö-
vegben hányadik oldalon hányadik bejegyzésben olvasható a szöveg.

Az anyakönyv alapján négy alapvetõ kérdéskört vettem vizsgálat alá: 1.

Honnan érkeztek a társulatba lépett magyarok? 2. Milyen volt az egyháziak és vi-
lágiak közti arány, milyen képet kapunk az egyházi társadalomról? 3. Milyen
adatokat találunk a belépõk társadalmi helyzetére? 4. Mit tudhatunk meg családi
kapcsolataikról?784
1. Elsõként tehát a kötetben szereplõ személyek földrajzi megoszlását vizs-
gáljuk. Az elemzés legegyszerûbb módja, ha megnézzük, hogy a belépõk melyik
egyházmegyébõl milyen számban, milyen arányban jelentkeztek. Két táblázatot,
majd a táblázatok alapján két diagramot készítettem, az elsõben a bejegyzések-

783 LC 9/4.
784 A több száz család adatai alapján levonható demográfiai következtetések alapján készült tanul-
mányom: Csukovits Enikõ: Családi viszonyok a középkorvégi Magyarországon. In: „Magyarok-
nak eleirõl”. Ünnepi tanulmányok a hatvanesztendõs Makk Ferenc tiszteletére. Szerkesztette Piti
Ferenc. Szeged, 2000. 107–125.

176
ben szereplõ elsõ belépõk, a másodikban valamennyi belépõ adatai szerepelnek.
(Lásd a függelékben a 6. sz. mellékletet.)
A diagramok az egyházmegyék ábécé-sorrendjében tartalmazzák az összesí-
tett számadatokat. Az üres megjelölés azokat a belépõket takarja, akik nem tün-
tettek fel egyházmegyét, a kérdõjel pedig ott szerepel, ahol a megnevezett lakó-
hely egyházmegyei hovatartozását – elvben lehetett volna, gyakorlatilag – nem
sikerült megállapítani. A néhány külföldön élõ magyar egyházit és a kevés hor-
vátországi belépõt a továbbiakban nyugodtan figyelmen kívül hagyhatjuk, mint
ahogy százalékosan nem mérhetõ a gnieznói érsek joghatósága alá tartozó
podolini férfi és Mihály milkói püspök sem.785 A két diagram között egy-egy szá-
zaléknyi eltérés ugyan tapasztalható, érdemi eltérés azonban nem mutatkozik a
két adatsor közt. A legtöbben az erdélyi egyházmegyébõl jelentkeztek (19, ill.
18%), utánuk következik az esztergomi (17, ill. 17%), fej fej mellett a pécsi (12%)
az egri (11, ill. 12%) és a váradi (10, ill. 11%), kevéssel lemaradva a veszprémi (8
és 9%), majd a kalocsai (6%), a zágrábi (6, ill. 4%) és messze lemaradva a váci
(3%) és a gyõri (2%), legvégül a csanádi és a nyitrai, amely még az 1%-ot sem érte
el. Az arányok tovább módosulnak, ha a vizsgálatba a megyéket is bevonjuk,786
az egyes egyházmegyék területén belül ugyanis korántsem volt egyenletes a je-
lentkezési hajlandóság.
Az erdélyi belépõk jelentõs része a Szászföldrõl származott (67, ill. 126 fõ).
Az egri egyházmegyébõl Zemplénbõl (21, ill. 61 fõ), a váradi egyházmegyébõl Bi-
harból (66, ill. 202), a veszprémi egyházmegyébõl Somogyból (19, ill. 79) jelent-
keztek a legtöbben. A megyék bejegyzések száma szerinti sorrendjét – ideszámít-
va a megyényi területet magában foglaló Szászföldet és Székelyföldet is – a
Szászföld, Bihar és Baranya (50, ill. 114) megye vezeti, az élbolyba számítható
még tizenötnél több bejegyzéssel Pest (23, 73), Tolna (22, 90), Zemplén, az erdélyi
Fehér (20, 31), Somogy és Csongrád (18, 60), valamint egyformán 16 bejegyzéssel,
de eltérõ számú belépõvel Szatmár (16, 41), a Székelyföld (16, 39), Heves (16, 38)
és Zágráb (16, 27) megyék. A sereghajtó Moson, Árva, Máramaros és Ugocsa, va-
lamint a Temesköz déli megyéi, ahonnan egyetlen nevet sem találunk az anya-
könyvben. Kevesen léptek be a társulatba az egész Nyugat-Dunántúlról és a Fel-
vidékrõl is. A látszólagos ellentmondást – miszerint az egyházmegyék sorában
az esztergomi a második, miközben az egyházmegye területén fekvõ megyékbõl
feltûnõen kevesen jelentkeztek – könnyû feloldani. Közös táblázatba foglalva az
egyházmegyék és a megyék szerinti megoszlást, azonnal kitûnt, hogy a szászföl-
di jelentkezõk közül csak 35 fõ tartozott az erdélyi egyházmegyébe, a belépõk
többsége, összesen 91 fõ, a szebeni prépostság területén lakott, amely egy 1191.
évi kiváltságnak köszönhetõen közvetlenül az esztergomi érsek joghatósága alá
tartozott.787 Ráadásul a szászok aránya a társulatban még a kimutathatónál is na-

785 LC 47/3., 32/1.

786 Lásd a függelékben az 5. sz. mellékletet! A vizsgálatban a továbbiakban a kérdõjellel feltüntetett
nevek együtt szerepelnek a biztos adatokkal. Tehát például tíz Bodrog megyei adat + 2 Bodrog ?
adat összesítve, tizenkét bodrogi említésként vesz részt a számításban.
787 A szászok egyházi szervezetére: Georg Müller: Die deutschen Landkapitel in Siebenbürgen und
ihre Dechanten. Hermannstadt, 1936.

177
gyobb volt. Az összes belépõ több mint a felénél (1899-nél) hiányzik a lakóhely,
így a megye is. A legtöbb üres cella az egri (449), az erdélyi (412) és az esztergomi
(290) egyházmegyénél található. Joggal tételezhetjük fel, hogy mind az erdélyi,
mind az esztergomi egyházmegye közigazgatási egységbe nem sorolható belépõi
közt nagy számban fordulhattak elõ szászföldiek. Többször is megtörtént ugyan-
is, hogy egy idõben léptek be a társulatba szászföldiek és – lakóhely feltüntetése
nélkül – esztergomi egyházmegyeiek.788 Térképen ábrázolva adatainkat, egy az
országot DNY–ÉK irányban átszelõ széles sáv rajzolódik ki, amely Szlavóniától a
Dél-Dunántúlon, Pest megyén át Zemplén és Ung megyékig terjed, e sáv két
ponton is kiszélesedik, délen a Duna–Tisza közének déli megyéi, középtájon pe-
dig Bihar megye kapcsolódik hozzá – az így kijelölt területrõl érkezett a társulat-
ba lépõk zöme. A sávból csak az Erdély déli részén élõ szászok maradtak ki.
A társulat tagjainak földrajzi megoszlása számos olyan kérdést vet fel,
amelyre aligha lehet megnyugtató választ adni: Miért maradt ki szinte a teljes
Nyugat-Magyarország, amikor arról a területrõl kellett a legkevesebbet utazni
Rómáig, s egyéb forrásaink szerint az ott lakók éltek is a lehetõséggel?789 Miért
szerepeltek az erdélyi szászok olyan nagy számban, amikor a szepességi szászok
vagy a felvidéki városok hasonlóképpen német ajkú polgársága alig bukkan fel
forrásunkban? Kubinyi András rövid tanulmányában felvetette, hogy azokból az
egyházmegyékbõl jelentkeztek a legtöbben, amelyeknek a legnagyobb a jövedel-
me.790 E két adat azonban véleményem szerint csak annyiban függhet össze,
hogy az alapvetõen tizedbõl eredõ egyházi jövedelem ott a legmagasabb, ahol a
lakosság a legnépesebb – ahol pedig nagyobb a népesség, ott értelemszerûen na-
gyobb lehet a zarándokok (és köztük a társulatba lépõk) száma is. Ez a megálla-
pítás részben igaz is. Magyarország 15. század végi népsûrûségét épp Kubinyi
András állapította meg és vitte térképre, adatainkat mindenképpen érdemes az õ
térképével összevetnünk.791 Az anyakönyvben számos adattal képviselt Baranya,
Tolna és Somogy valóban a nagy népsûrûségû megyék közé tartoztak, az ugyan-
csak sok belépõt felvonultató Bihar azonban csak a közepesen, Zemplén pedig a
ritkán lakott területek közé tartozott.792
A magyarázatok körébe bevonnék két, talán szubjektívnek tûnõ tényezõt is.
Az egyik a belföldi zarándokhelyek utazásra serkentõ szerepe. A középkor végi
Magyarországon Várad, Budaszentlõrinc, Báta és Újlak volt a leglátogatottabb
kegyhely. A hazai zarándoklatokról fennmaradt forrásanyag szerint mindegyik
helyre a szûkebb régióban élõ hívek zarándokoltak elsõsorban, de ha útjukat
nem ítélték eredményesnek, gyakran kerestek fel másik kegyhelyet is, így talál-

788 Például LC 80/4–6., 82/2–4., 84/6., 85/2. stb.

789 Ennek bizonyítására elég felhozni a pozsonyi, soproni végrendeletekben található adatokat, ame-
lyekbõl egyértelmûen kitûnik Róma minden más zarándokhelyet felülmúló népszerûsége. Lásd
A pozsonyi polgárok által választott úti célok címû fejezetet!
790 Kubinyi: Magyarok Rómában 88–91.
791 Kubinyi: Népesség 161.
792 Számítása szerint Baranya 24,8, Tolna 21,1, Somogy 16,6 fõ/km2 népsûrûségû, Bihar már csak
11,9, Zemplén pedig 8,9 fõ/km2. Kubinyi a megyéket népsûrûség szerint hét csoportba osztotta,
Baranya és Tolna a második, Somogy a harmadik csoportba került, Bihar az ötödik, Zemplén a
hatodik csoport élén kapott helyet.

178
hatunk adatot Bátáról Budaszentlõrincre vagy Újlakra, Váradról Újlakra vagy
Budaszentlõrincre tartó zarándokokról.793 Talán nem helytelen levonni a követ-
keztetést: arról a településrõl, ahonnan gyakran, esetleg rendszeresen – akár
egyénileg, akár csoportosan – felkeresték a közeli kegyhelyet, könnyebben dönt-
hettek egy távolabbi kegyhely fölkeresése mellett, mint ahol ez a szokás nem ren-
delkezett hagyománnyal. A Báta vonzáskörzetébe tartozó Dél-Dunántúlról, az
Újlak körzetének számító Szerémbõl és a Duna–Tisza közének déli megyéibõl,
valamint a Bihar, illetve Pest megyébõl belépõk nagy száma azt indokolná, hogy
ezt a magyarázatot semmiképpen ne vessük el. Valamelyest magyarázatot ad a
belépõk földrajzi megoszlására a Szentlélek-rend magyarországi szervezete is.
A rend Budán, Nagyszebenben, Besztercén, Székelyvásárhelyen, Segesváron,
Királynémetin, a barcasági Földváron, a Csanád megyei azonosíthatatlan Azrán,
valamint Pécsett rendelkezett házzal.794 Mivel a rend házainak többsége – a ki-
lenc ismert ispotályból hat – Erdélyben feküdt, ésszerû a feltételezés, hogy az Er-
délybõl érkezett zarándokok közül többen léptek be a társulatba, mint például az
ispotályos kanonokokat nem ismerõ gyõri egyházmegyei zarándokok közül. Úgy
gondolom, ez a szempont alapvetõen nem módosítja a képet – hiszen például a
bártfai káplán levelében említett csoportok közül is messze az erdélyieké volt a
legnagyobb –, kisebb eltérést azonban valóban eredményezhet: az erdélyi Besz-
terce vidékérõl például biztosan azért szerepel több (9, illetve 16) belépõ, mint a
szomszédos Doboka (1, ill. 2) vagy Belsõ-Szolnok (2, ill. 5) megyékbõl, mert terü-
letén a rend két ispotállyal is rendelkezett, a beszterceivel és a királynémetivel.
2. „Egyházi és világi, fõúr, nemes és polgár egyaránt szerepelnek a zarándo-
kok és a Szentlélek-társulat tagjainak a sorában... Legtöbben azonban mégis az
egyházi rend tagjai közül kerültek ki” – írta többször idézett munkájában Pásztor
Lajos.795 Ez a megállapítás azonban nemcsak hogy nem helytálló, de meg sem kö-
zelíti a valós helyzetet. Az összes bejegyzés (1253) közül 365 kelt egyházi nevé-
ben, s a 3833 belépõ közül 447 fõ tartozott az egyházi rendbe. Ez azt jelenti, hogy
a bejegyzések 30%-át írta vagy íratta egyházi, az összes belépõnek azonban az
egyháziak már csak 12%-át alkották.796 Igaz viszont, hogy a társulatba lépõ egy-
háziak lefedik a hierarchia teljes skáláját, az érsektõl egészen az egyszerû falusi
káplánig.797 A bejegyzések alapján megállapítható, hogy többségük valóban sze-
mélyesen iratkozott a konfraternitásba.798 A fõpapságot a megbízott útján belépõ
Váradi Péter kalocsai érsek, öt püspök (a már említetteken kívül Geréb László er-
délyi püspök799) és két segédpüspök képviselte. A 447 egyházi közül 60 fõ tarto-

793 Fügedi: Kapisztrán 26., Knapp: Szent Pál 537., 545.

794 Lásd a 735. jegyzetet!
795 Pásztor 121. Hasonlóképpen vélekedtem én is: Csukovits: Cum capsa 18.
796 Hogy pontos összegzés nélkül miért tûnik többnek az egyháziak aránya, annak egyszerû a ma-
gyarázata: számarányukhoz képest nagyobb számban iratkoztak be egyedül, amellett arányuk az
elsõ évtizedekben valóban magas. Mint Kubinyi András kimutatta, 1446–1489 közt a bejegyzések
63,6%-a volt egyházié. Arányuk épp a nagy világi tömegeket vonzó szentévben esett vissza lát-
ványosan, 14,7%-ra. Kubinyi: Magyarok Rómában. 86.
797 Káplán például Marjáncról: LC 19/7., Böszörménybõl: LC 29/2.
798 Például LC 133/4. – egyszerre nyolcan iratkoztak, tisztségeiket összevontan, többes számban ol-
vashatjuk.
799 LC 11/1–2.

179
zott biztosan a középrétegbe: 7 prépost (aradi, vasvári, titeli, gyulafehérvári, esz-
tergomi, kalocsai és veszprémi) és összesen 53 kanonok. Közülük 10-10 a pécsi,
illetve a váradi egyházban, 9 fõ a zágrábi, 7 az erdélyi, 6 a kalocsai egyházmegyé-
ben rendelkezett stallummal. A veszprémi egyházmegyébõl hárman (egyikük
Fehérváron volt olvasókanonok), Gyõrbõl és Csanádból két-két, Vácról és Eszter-
gomból egy-egy kanonok lépett be. Az esztergomi székeskáptalant érdekes mó-
don csak a Rómában élõ Váradi Pál képviselte, az elõbb említett esztergomi be-
lépõ ugyanis esztergom-zöldmezei kanonok volt. Az alsópapságba tartozó
oltárigazgatók (20), kápolnaigazgatók (2), prebendáriusok (2), kórusbeli papok
(2) viszonylag kis számban jelentkeztek a konfraternitásba, az alsópapság többsé-
gét a gyakran híveikkel együtt útra kelõ plébánosok (97) és a presbiterek (203)
tették ki, káplán is már csak 6 szerepelt. A plébánosok között ugyan akadtak
olyanok is – például az egyetemi fokozattal is rendelkezõ Pécsi Jakab kolozsvári
plébános800 –, akiknek jövedelme elérte az átlagos kanonoki stallum bevételét,
nagyrészük azonban egyszerû falusi pap volt, mint például a Torna megyei
Szögliget vagy a Heves megyei Varsány plébánosa.801 A világi egyház képviselõi-
hez viszonyítva a szerzetesek e kötet szerint is kisebbségben maradtak. Számuk
valóban elenyészõ volt: egy prior, egy priorissa, egy monachus, öt monialis és tizen-
hat frater szerepel csupán a kötetben. Az apátnõ és az öt apáca Pécsrõl kelt
útra.802 A szerzetesek közt találunk budaszentlõrinci pálost, toplicai és pécs-
váradi bencést, a pesti fráterek – egyikük a teológia borostyánkoszorúsa, a másik
hallgatója – valószínûleg domonkosok lehettek.803 A származási hely pontosabb
feltüntetése nélkül beírt szerzetesek közt a fentebbiek mellett megtalálhatjuk a
premontrei és az ágostonos kanonokrend képviselõit, egy zágrábi egyházmegyei
belépõ pedig a Szentlélek-rend tagjaként iratkozott.804
3. A belépõk társadalmi helyzetérõl sajnos jóval kevesebbet tudunk meg,
mint szeretnénk. A jelentkezõkrõl ugyanis – kevés kivételtõl eltekintve – csupán
annyi adattal rendelkezünk, amennyit õk maguk fontosnak tartottak belépéskor
megemlíteni. A kivételek közé tartozik például a társulatba 1519-ben lépõ Wer-
bõczy István, akinek életútját e bejegyzés nélkül is meglehetõsen jól ismerjük,805
de már egy pécsi vagy brassói bíróról is csak úgy tudhatjuk, hogy ezt a tisztséget
viselte, ha ezt a bejegyzésben feltüntette.806 A társadalmi helyzetet a világi tiszt-
ség és a megszólítás tükrözi, amelyekhez adott esetben a lakóhelyet is érdemes
figyelembe venni. A 3833 személy közül 132-nél a laicus, azaz világi megjelölés
szerepelt csupán. Az adatok gépre vitelénél szintén laikusként írtam be vala-
mennyi külön megjelölés nélküli felnõttet, õk összesen 2183-an voltak, gyereket
733-at találtam. A világi tisztségek oszlopban 460 cella üres maradt – elvben
ennyi egyházinak kellett volna lennie, számuk a valóságban 466 volt. A néhány
számnyi eltérést az magyarázza, hogy egyes esetekben egyháziak is viseltek

800 LC 7/6.
801 LC 20/5., 18/4.
802 LC 61/6.
803 LC 147/7., 15/3., 26/3., 135/5.
804 LC 13/6., 15/4., 104/7., 5/5.
805 LC 138/3. Mindmáig legrészletesebb életrajzát Fraknói Vilmos száz éve írta: Fraknói: Werbõczi.
806 LC 78/4., 124/7.

180
olyan tisztséget, amely ebbe az oszlopba került – Vetési Albert veszprémi püspök
például a megye ispánja is volt.807 Az összes belépõbõl kivonva a fentebb említet-
teket, csak 325 esetben szerepel foglalkozásra, illetve szakmára utaló kifejezés.
A kivonások sorozata még itt sem ér véget. Leszámítva az iparos- stb. felesége-
ket, végül csupán 178 személy marad, az összes beiratkozónak egészen a töredé-
ke. Maroknyi adatból lehet csupán következtetéseket levonni – kérdés, hogy ez a
178 fõ mennyiben reprezentálja a többi felnõtt, világi belépõt?
Mint az oszlopok felsorolásánál már említettem, alapvetõen három kategóri-
ában találhatunk adatokat: az ország igazgatásában betöltött tisztségek viselõi,
deákok és iparosok esetében. Nézzük elõször a világi archontológiába illõ tisztsé-
geket! Bárói méltóságot csupán 2 fõ viselt: 1492-ben Egervári László dalmát–hor-
vát–szlavón bán és 1516-ban Török Imre nándorfehérvári bán, és találhatunk egy
vicebánt is, Bocskai Pétert.808 Ispán összesen 6 szerepel az anyakönyvben, vár-
nagy csupán 4.809 Számuk tehát jelentéktelen, szinte elvesznek a több ezer belépõ
közt, ráadásul ez esetben nehezen képzelhetõ el, hogy némelyek inkognitóban,
azaz tisztségük feltüntetése nélkül léptek volna be. Az írástudókat 27 fõ képvisel-
te: 23 deák (litteratus), közülük 16 a feleségével, 1 notarius, 1 borostyánkoszorús
és 2 scolaris – az utóbbiak még nem fejezték be a tanulmányaikat. Az ismertté vált
iparosok száma 125 fõ, õket érdemes külön táblázatban is feltüntetni:

A Szenlélek-társulat iparos tagjai 11. táblázat

Ipar Tag Ipar Tag

Aranymûves 5 Kulcsár 2
Aszalós 1 Lakatos 1
Bába? 1 Mészáros 8
Bányász 2 Molnár 4
Borbély 2 Nyerges 1
Esztergályos 1 Sáfár 1
Fazekas 2 Serfõzõ 3
Festõ 1 Süveggyártó 1
Fuvaros 1 Szabó 32
Kalános 2 Szekeres 1
Kardos 1 Szíjgyártó 2
Kereskedõ 9 Szûcs 6
Késes 1 Takács 2
Kovács 9 Tímár 3
Kõfaragó 2 Varga 18

807 LC 9/3. A veszprémi püspökök a megye örökös ispánjai voltak.

808 LC 17/5., 136/3., 9/4. Egervárit rokona, Szerdahelyi Imrefi Miklós íratta be, nem valószínû, hogy
személyesen is jelen volt.
809 LC 9/3., 17/5., 90/3., illetve 42/3., 76/6., 88/5., 135/6. A várnagyok közül csupán egy, a gyulai
várnagy azonosítható. Nem ismerem azt a Benedek ispánt sem, aki 1500-ban járt Rómában.

181
 A 125 mester 30 különbözõ szakmát képviselt. Többségük a mindennapos
mesterségek közé számított (akárcsak a városi végrendeletek esetében): borbély,
fazekas, fuvaros, késes, kovács stb. A leggazdagabb szakmák mûvelõi közé szá-
mító aranymûveseket 5 fõ, a kereskedõket 9, a mészárosokat 8 belépõ képviselte.
A társulatba szabóból és vargából jutott a legtöbb, 32, illetve 18 fõvel – viszony-
lag nagy számuk arra mutat, hogy a hazai iparosok közt is õk lehettek a legszá-
mosabbak. Az 5 aranymûves közül 4 jelentõsebb városból érkezett: Szegedrõl,
Nagyszebenbõl, Kolozsvárról és Besztercérõl, az ötödik lakhelyét, Pereget nem
sikerült azonosítani.810 A 32 szabó közt jóval nagyobb társadalmi-anyagi különb-
ségek lehettek. Feltehetõen mások voltak a lehetõségei egy-egy budai, brassói
szabónak,811 mint aki valamelyik kis faluban ûzte ugyanezt az ipart, például a
borsodi Szalonnán, a tolnai Aporon vagy a somogyi Eddán.812 Ispánok, iparosok,
deákok – a megismert személyek a társadalom nagyon szûk szeletét képviselték.
Kikbõl állt akkor össze az anyakönyvbe iratkozó tömeg?
Pásztor már idézett megállapítása szerint a világiakat számos fõúr, nemes és
polgár képviselte, s elsõsorban a fennmaradt okleveles források alapján magam
is úgy láttam, hogy a külföldi zarándokutat elsõsorban a társadalom elõkelõbb,
módosabb rétegei engedhették meg maguknak. A külföldre zarándoklók körébõl
azonban nem lehet kizárni az ország lakosságának fennmaradó nagyobbik ré-
szét. A társulat tagjai között a nemesség korántsem képviselte magát nagy szám-
ban. A családtagokkal együtt 15 magnificus, 5 egregius, 7 generosa domina és 96 no-
bilis szerepelt a kötetben. Magnificus dominusként, azaz nagyságos úrként
iratkoztak be a Dunántúlon birtokos Szerdahelyi Imrefiek, velük a valóban bárói
méltóságot viselõ Egervári László, a Paksiak Mesztegnyõi Szerecsen Györggyel,
valamint az erdélyi Sándor János.813 Egregius, azaz vitézlõ 5 bukkant fel:
Hodricher Gáspár, Doroszlói István, Apafi Lénárt és Ferenc, valamint Kereki
Gergely.814 Egyszerû nemesként jelentkezhettek jól ismert, híres családok képvi-
selõi éppúgy, mint jelentéktelen kisnemesek: az elõkelõ Szécsényiek, Pásztói Ist-
ván vagy a másodszorra csak nemesként iratkozó Paksiak – a másik oldalt az is-
meretlen Zala megyei Aracsai Gergely vagy a baranyai csehfalvi Nemes család
képviselte.815 A nemesek száma mindamellett több a fentebb említetteknél, érde-
kes módon ugyanis a belépõk egy része nem tartotta fontosnak megemlíteni ren-
di hovatartozását. A kötetben 38 olyan jelentkezõt találtam, akinek nemessége
egyértelmûen megállapítható. Közéjük tartozik Blagai János özvegye, Frangepán
Dorottya, Pongrác János vajda özvegye és fia, a somlyói Báthoriak, Werbõczy Ist-
ván és az általa beírt Szobi Mihály vagy Török Imre már említett kompániája.816
A csak származási hellyel jelölt több ezer személy között persze akadtak még

810 LC 14/4., 48/3., 63/4., 95/4., 126/5.

811 LC 12/2., 23/5., 25/2., 134/5.
812 LC 26/5., 60/1., 103/3.
813 LC 4/5., 17/5., 52/6. Magnificus mivoltuk okát nem ismerem. Asszonyaik generosa dominaként,
nemzetes asszonyként szerepelnek.
814 LC 13/6., 17/5., 107/1., 138/2.
815 LC 2/2–3., 52/5., 138/1., 84/4., 23/1.
816 LC 5/6., 23/3., 116/5., 138/3–4., 136/3.

182
jócskán nemesek – például a Békés megyei Bajoni Széki család817 –, számuk azon-
ban feltehetõleg nem lehetett a bejegyzések alapján összegyûlt 161 fõ sokszorosa.
Az anyakönyvben tehát a nemesség létszámaránya nem haladta meg a társada-
lomban elfoglalt (4% körüli) arányát.
A tagság viszonylag jobban körülhatárolható társadalmi csoportját képvisel-
ték a városi polgárok. A civis megjelölést – családtagokkal együtt – 50 személynél
találtam meg, megoszlásuk tanulságos. Magukat polgárnak nevezõk jelentkeztek
Medgyesrõl, Budáról, Váradról, Pestrõl, Pécsrõl, Szebenbõl, Szegedrõl és Székes-
fehérvárról.818 Ugyanakkor találunk beiratkozókat – minden megjelölés nélkül –
Pozsonyból, Selmecbányáról, Besztercebányáról, Bártfáról.819 Brassóból 46 sze-
mélyt gyûjthetünk össze a kötetbõl, a civis megnevezés egyetlen esetben sem sze-
repelt, a budai 36 beiratkozóból 26 tüntette fel polgár mivoltát. Városi polgárnak
a magyar medievisztika hagyományosan a szabad királyi városok polgárjoggal
rendelkezõ lakóit tekinti, a korban azonban láthatóan szélesebben értelmezték
ezt a fogalmat: idetartoztak a püspöki városok polgárai éppúgy, mint például a
jelentõsebb – de nem csak a legjelentõsebb – szász városok polgárai is, igaz, a vá-
rosok nem minden lakója számított polgárnak. A városi polgárok számát emiatt
nem, a városi lakosokét azonban össze lehet gyûjteni. A fentebb említett Buda és
Brassó mellett például Váradról 57, Pestrõl és Szegedrõl 40-40, Pécsrõl 29, Nagy-
szebenbõl 19, Kolozsvárról 13, Pozsonyból viszont már csak 5 személyt találunk.
A szabad királyi városokból és a püspöki székhelyekrõl jelentkezõk együttes szá-
ma 337 fõ. A városi lakosnak számítók száma a Medgyeshez hasonló nagyságú
és jelentõségû városok figyelembevételével sem haladja meg a 400 fõt – arányuk
azonban így is jóval nagyobb a nemesekénél, több mint 10%.
Leszámítva az egyháziakat, a nemeseket, a polgárnak tekinthetõket, a 3833
beiratkozó többségét azonban még mindig nem azonosítottuk, s azonosításukra
nem is igazán maradt több lehetõség. Két megye, Baranya és Bihar esetében rész-
letesen megnéztem a jelentkezõk lakhelyét: Baranyából 35, Biharból 32 település-
rõl léptek a társulatba, mindkét megyébõl a püspöki székhelyrõl szerepeltek a
legtöbben. A 35 település közül Csánki Dezsõ szerint 9 volt mezõváros
(Baranyavár, Eszék, Laskó, Mohács, Nekcse, Pécsvárad, Siklós, Szombathely és
Valpó), Biharban 6, de közülük igazi mezõvárosnak csak Belényes, Bihar, Böször-
mény és Debrecen tekinthetõ. A tagok többsége tehát faluról érkezett, ráadásul
többségükben olyan falvakból, amelyek nevét nem viselte nemesi család. A tár-
sulatba 1493 tavaszán lépett be egy bizonyos Nyakas Péter, 1520-ban pedig Szita
Simon és Gyalog Péter feleségükkel együtt820 – ezek a ragadványnevek semmi-
képpen nem tûnnek túl elõkelõnek. A Rómába zarándoklók és azok, akik közü-
lük a Szentlélek-társulat anyakönyvébe iratkoztak, véleményem szerint nemcsak
a teljes egyházi, de a teljes világi társadalmat is lefedték. A szórványadatok
ugyan – jellegükbõl fakadóan – hallgatnak a mezõvárosi, falusi, jórészt jobbágyi
jogállású zarándokokról, ennek ellenére meggyõzõdésem, hogy nagy számban

817 LC 71/2.
818 LC 5/3., 12/2., 23/3., 23/5., 24/5., 55/1., 56/5., 63/4., 72/8., 92/2.
819 LC 8/5., 9/2., 50/6., 72/6.
820 LC 31/2., 140/1–2.

183
kelhettek útra.821 Nagyrészt õk alkothatták azt a tömeget, amely a külföldiek fi-
gyelmét felkeltette. A 16. század második felében Szántó István jezsuita atya, ró-
mai magyar gyóntató emlékirataiban feljegyzett hagyomány szerint: „Gyakran
egész zarándokseregek mezítláb jöttek Magyarországból Róma szent helyeinek
látogatására, s az ereklyék iránti tiszteletben minden más népet felülmúltak; és
amikor a pápa Szent Péter bazilikájának erkélyérõl áldást adott, a lépcsõzeten a
magyarok részére mindig külön hely volt fönntartva.”822
4. Az egyháziak esetében már tapasztalhattuk, hogy a világiakhoz viszonyí-
tott százalékos arányukban jelentõs eltérés tapasztalható, aszerint, hogy vala-
mennyi belépõt vagy csak a bejegyzésekben elsõként szereplõ jelentkezõket
vesszük fegyelembe. A családi kapcsolatokat vizsgálva egyes esetekben jóval na-
gyobb eltéréseket tapasztalhatunk. Gyerekek nevében értelemszerûen nem is kelt
bejegyzés, s figyelemre méltó a nõk és férfiak arányában megfigyelhetõ jelentõs
különbség is. Az összes belépõ között 2267 férfi és 1566 nõ szerepelt, az 1253 be-
jegyzésbõl ugyanakkor 1154 született férfi és csak 99 nõ nevében. Az összes belé-
põnek tehát 60%-a volt férfi, 40%-a nõ, a beírások száma szerint vizsgálva ellen-
ben a belépõk 92%-a tartozott a férfinemhez, s mindössze 8%-a maradt a
nõknek.823 Nézzük adatainkat kissé részletesebben, elsõként a családi állapotra
vonatkozó adatsorok összevetésével! (Lásd a függelékben a 7. sz. mellékletet!)
Mint a diagramokból kiolvasható, a bejegyzések több mint fele, 53%-a csalá-
dos férfiaktól maradt fenn, számuk 20%-kal meghaladta az egyháziakét. Ará-
nyuk az összes belépõ között azonban már csak 22%, csupán 1%-kal több, mint
mindkét nembeli gyerekeiké összesen. Az elsõ táblázatban a nõi nemet csupán a
4% özvegy képviselte, miközben az összes belépõ között csak a férjes asszonyok
23%-ot tettek ki. Vizsgálatunkba ezen a ponton érdemes bevonni a belépés mód-
jára vonatkozó adatsorokat is (lásd a 12. táblázatot).

12. táblázat
A belépõk megoszlása a belépés módja szerint
Belépés módja Elsõ belépõk Összes belépõ
Egyedül 210 210
Házastárssal 138 328
Családtaggal 89 191
Családdal 299 1082
Nagycsaláddal 390 1757
Másokkal 127 265
Összesen 1253 3833

821 Ilyen jellegû okleveles forrást kettõt ismerek jelenleg. Az elsõ a 14. század elejérõl a cséffai falusi
bíró római zarándoklatáról tudósít (Kállay I. 1047. sz.), a második az 1474-ben az útiköltség elõte-
remtése érdekében pereskedõ sajószentpéteri Szeles Domonkos. (Sajószentpéter mezõváros jegy-
zõkönyve. II. 26–29.)
822 Fraknói: Magyar zarándokház 15.
823 Ez utóbbi szerint számította ki arányukat Kubinyi: Magyarok Rómában 86–87.

184
 A tagok többsége családjával együtt lépett a társulatba: 89 bejegyzésben csak
családtagok (pl. apa–gyerek, anya–gyerek, felnõtt testvérek) szerepeltek együtt,
138 esetben házaspárok, 299 alkalommal egy-egy kiscsalád (apa–anya–gyerekek)
nevében kelt a bejegyzés. 390 esetben szerepelt együtt a kötetben a szélesebb csa-
lád, például egy egyházi a szüleivel, felnõtt testvéreivel és azok családtagjaival.
Nagycsaládoknál 4,5 fõ, kiscsaládoknál 3,6 fõ az átlagos családlétszám. A kötetbe
beírt-beíratott családtagok között a legnagyobb számban a belépõ felesége (701
fõ), testvére (493) és fia (489), illetve lánya (277) szerepelt, de találhatunk 21 uno-
kát, 17 unokaöcsöt és 11 unokahúgot is. A bejegyzések jól tükrözik a családi
együttélés hagyományosan patriarchális módját is, ahol a rokoni kapcsolatokban
a férj családja a domináns: a felsorolt családtagok közt 149 esetben szerepel a
családfõ anyja, és csupán 11 esetben az anyósa, 31 alkalommal az apja és csak 1
bejegyzésben az apósa, 39-szer a családfõ menye, ugyanakkor csak egyszer a
veje.824
A legizgalmasabb kérdés minden bizonnyal az, mennyi lehetett a nõi jelent-
kezõk aránya, 40% vagy 8%. Természetesen a két szám között, de nagyságrendjét
tekintve melyikhez állt közelebb? Nézzük elõször azokat a lányokat-asszonyo-
kat, akik saját nevükben iratkoztak a társulatba! 3 hajadont, 9 férjes- és 58 öz-
vegyasszonyt találunk, valamint 15 olyan asszonyt, akinek özvegy mivoltát felté-
telezni lehet. Az egyháziak között a nõi nemet csak a pécsi apátnõ (és a
kérvényben vele szereplõ néhány apáca) képviselte. Az özvegyek közül 14-en, a
férjezettek közül 7-en léptek be egyedül, a 3 hajadon közül egyedül a borsodi
Szolgai Orsolya.825 A többiek vagy családtagjaikkal, vagy másokkal együtt keres-
ték fel a római ispotályt. Noha találunk köztük bárói, polgári származásút is,
többségük ismeretlen családból származott.826 Egy úti társaságot alkothattak pél-
dául azok az asszonyok, akik egy idõpontban, de külön-külön bejegyzésben irat-
koztak be 1447. június 17-én: Szécsényi László felesége, Borbála, Kóvári Pál ítélõ-
mester özvegye, Dorottya, Kálnói Etre Mihály özvegye, Ilona, valamint a
gyöngyösi kántor özvegye, Erzsébet. A Rómába láthatólag együtt zarándokló
asszonyokkal tartott Szécsényi László, valamint egy Benedek nevû pap.827 Ha-
sonlóképpen közösen utazhattak azok a pécsi asszonyok, akik 1496 májusában
gyerekeikkel együtt íratták nevüket az anyakönyvbe.828 A férjes asszonyok több-
sége azonban férjével együtt vállalkozhatott az útra – az illem és a biztonság egy-
aránt így kívánta.
A kötetben szereplõ asszonyok közül minden bizonnyal Magyar Benigna a
legismertebb. Kinizsi Pál özvegye híres férje halála után elõbb Horvát Márk,
majd másodszor is megözvegyülve, Kereki Gergely felesége lett. Vallásosságáról,

824 Az arisztokrácia családi kapcsolataira, a nõk házasságban játszott szerepére: Fügedi Erik: A 15.
századi arisztokrácia mobilitása. 77–96.
825 LC 52/1.
826 Férjezettek: LC 2/2., 20/3., 36/5., 40/5., 45/1., 72/3., 75/9., 108/7., 137/4. Hajadonok: 60/2.,
73/9., Özvegyek egyedül: 2/4., 5/6., 15/1., 29/3., 44/1., 73/6., 74/2., 86/3., 104/8., 106/7.,
108/9., 109/7–8., 117/1.
827 LC 2/1–6. Szécsényi László római zarándokfogadalmát 1443-ban már egyszer – egy évre – elha-
lasztotta: DL 105800. Végrehajtására végül valamivel késõbb, 1447-ben került sor.
828 LC 55/7.

185
az egyházaknak nyújtott jelentõs adományairól számos forrás tudósít. A korból
egyedülálló módon két magyar nyelvû imádságoskönyve is fennmaradt, mind-
kettõt a nagyvázsonyi pálosok készítették: a még Kinizsi életében másolt ún. Fes-
tetics-kódex és a harmadik házasság idején írt Czech-kódex.829 A vázsonyi pálos
kolostort Benigna apja, Magyar Balázs, és elsõ férje, Kinizsi Pál alapította 1483-
ban, a barátokat azonban az asszony is támogatta. 1511-ben például két Veszp-
rém megyei falut adott a kolostornak, de egy késõbbi feljegyzés szerint a pálosok
kapták például egyik értékes fátylát is.830 Magyar Benigna adakozó kedve azon-
ban nem állt meg birtokai határánál. A híres Szent Vér ereklyét õrzõ bátai bencés
apátság templomát például egy értékes, aranykereszttel ékesített bíborvörös mi-
seruhával ajándékozta meg.831 A római konfraternitásba 1518. április 5-én férjé-
vel, anyósával és három veszprémi egyházmegyei nemesasszonnyal együtt irat-
kozott be.832 Belépésükrõl, a számukra errõl kiállított oklevélrõl, a további
fizetésre tett ígéretükrõl egyaránt többes számban szól a szöveg – nehéz elkép-
zelni, hogy Rómába ezek után csak a kicsapongó életérõl hírhedt Kereki Gergely
ment volna el, egyházpártoló tevékenységérõl ismert felesége pedig itthon ma-
radt. Kereki Gergelyen azonban a római zarándokút sem segített – alig egy évvel
késõbb Benigna, megelégelve férje tetteit, embereivel meggyilkoltatta Kerekit.
A férjgyilkosságért járó fej- és jószágvesztés büntetése alól II. Lajos király csak az
elsõ férj, Kinizsi Pál érdemeire való tekintettel adott felmentést.833 Magyar
Benigna sajátos életpályája persze általánosításra nem alkalmas. A kérdés, hogy
mekkora lehetett a nõk aránya a társulatban s – közvetve – a zarándokok kö-
zött, továbbra is nyitott. A fennmaradt nõi végrendeletekben, elsõsorban a váro-
siakban, feltûnõen sokszor találunk zarándokútról történt rendelkezést,834 most
azonban olyan forráscsoportra van szükségünk, amely a ténylegesen elvégzett
zarándoklatokról tudósít, s erre elsõsorban Zágráb városkönyvei tûnnek alkal-
masnak.835 E kötetekben 1390–1513 között tizenöt római zarándokútról találunk
említést. A tizenöt különbözõ okból útra kelt zarándok közt három nõ szerepelt,

829 Hoffmann Edith: Régi magyar bibliofilek. Az elõszót és az új jegyzeteket írta és a kötetet szerkesz-
tette Wehli Tünde. Bp., 1992. 139–140., 264., Gondán Felicián: Kinizsyné Magyar Benigna imádsá-
gos könyvei. In: Dolgozatok Békefi Remig egyetemi tanári mûködésének emlékére. Bp., 1912.
196–211.
830 Doc. art. Paul. III. 201., 204.
831 Egyht. Eml. I. 278. 1526-ban, a mohácsi csatát követõen az apátság kincseit a pannonhalmi mo-
nostorba menekítették. Az ekkor készített leltár szerint a bátai apátságot Török Imre is megaján-
dékozta egy értékes miseruhával.
832 LC 138/2. Kerekiné itt „Benigna de Leva”-ként szerepelt, a Trencsén megyei Illaváról, amelyet
apja, Magyar Balázs 1470-ben kapott Mátyás királytól. Magyarország történelmi földrajza a Hu-
nyadiak korában IV. Fekete Nagy Antal: Trencsén vármegye. Bp., 1941. 72.
833 Az oklevél szövege megjelent: Régi magyar nyelvemlékek. 1–5. Szerk.: Döbrentei Gábor–Volf
György–Toldy Ferenc. Buda, Bp., 1838–1846., 1888. II. köt. VIII. Kegyes egyházpártolás, zarándok-
út és gyilkosság szokatlan párosításnak tûnik, a korban azonban korántsem számított ritkának. A
túlfûtött vallásosság és az egyéni indulatok együttélésére számos esetet találhatunk például a
mûvelõdéstörténet klasszikus alapmûvében: Johan Huizinga: A középkor alkonya. Bp., 1982.
834 Lásd a pozsonyi Protocollum Testamentorum már idézett példáit, elsõsorban a Helyettes zarán-
doklat címû fejezetben.
835 Mon. civ. Zagr. VI. 34., 214., 294., 298., 354., 373., 443., VII. 3., 7., 30., 89., VIII. 142., IX. 49., 216., XI.
293.

186
ez esetben tehát a férfiak-nõk aránya négy az egyhez. Talán nem járunk rossz
úton, ha feltételezzük, hogy ennél kevesebb a római Szentlélek-társulatba lépõ
asszonyok-lányok aránya sem lehetett.
Az anyakönyv adatainak gépre vitelével, elemzésével szerzett ismereteink
részben megerõsítik, részben módosítják a középkori magyar zarándokok meg-
oszlásáról kialakult képet. Rómába a kötet tanúsága szerint is rendszeresen, a
szentévekben pedig kiugró számban érkeztek magyarországi zarándokok. A kül-
földi zarándokutak elterjedtségét jelzi, hogy a társulatba lépõk az ország szinte
valamennyi vidékét képviselték, igaz, megoszlásuk korántsem volt egyenletes.
Kiemelkedõen sokan jelentkeztek a Szászföldrõl, Biharból, Zemplénbõl és a Dél-
Dunántúl területérõl, ugyanakkor – az okleveles forrásokból kiolvasható adatok-
tól eltérõen – a társulatba feltûnõen kevesen léptek be az ország nyugati megyéi-
bõl. A társadalmi összetételt, az egyháziak és világiak, illetve a férfiak és nõk
közti arányt vizsgálva adataink, valamint az azok alapján levonható következte-
tések szinte minden ponton ellentmondanak eddigi ismereteinknek: az egyházi-
ak jelenléte arányát tekintve kisebb, a Rómába zarándoklók társadalmi palettája
jóval színesebb lehetett, mint gondoltuk, s a nõi zarándokok aránya is meghalad-
hatta az eddig feltételezettet.
A kötet tanúsága szerint a magyar zarándokok száma – és köztük a társulat-
ba lépõké is – az 1500-as jubileumi szentévben szökött a legmagasabbra. Az ter-
mészetes jelenség, hogy a szentéveket követõ néhány esztendõben visszaesett a
búcsújáró kedv, itt azonban azt tapasztalhatjuk, hogy ez a visszaesés tulajdon-
képpen maradandónak bizonyult. Amíg 1490–1500 között minden évben talá-
lunk bejegyzéseket az anyakönyvben, a szentévet követõ két évtizedben alig ta-
lálható magyar vonatkozású bejegyzés. 1520-ban újra viszonylag sok, 42 magyar
beírás került a kötetbe, 1523-ban azonban már megint csak kettõ, s ezzel véget is
ért a magyar belépõk sorozata. 1523-ban Rómában pestis szedte áldozatait, a ma-
gyarok azonban a járvány elmúltával sem jelentek meg. Elmaradásuk okaként a
török elõretörést és a reformáció megjelenését szokták felhozni.836 Azokon a terü-
leteken, amelyek a török terjeszkedés útjába estek, átmenetileg valóban visszaes-
hetett a zarándoklási kedv, ez azonban nem magyarázza, miért szûntek meg
szinte teljesen a zarándoklatok az ország egész területén, még az ország három
részre szakadása elõtt. Annál jelentõsebb szerepet játszott ebben a folyamatban a
reformáció, amely mind a zarándoklatokat, mind a búcsújárás nélkül, pénz befi-
zetésével elnyerhetõ búcsút elítélte.837 A reformáció hívévé szegõdött magyaror-
szági hívek e kérdésrõl alkotott véleményét szemléletesen közvetíti egy fennma-
radt jegyzõkönyv. 1526 októberében, a mohácsi vereség után néhány hónappal
vizsgálatot tartottak a lutheranizmussal vádolt dévai várnagy ügyében. A jegy-
zõkönyv írója csak félve merte lejegyezni a várnagy szavait: „Hol vannak azok a
latrok: Alamizsnás Szent János, Kapisztrán János és a többi magyarországi szen-

836 LC Elõszó XXVII., Pásztor 122–124.

837 A magyarországi reformációról született összefoglaló munkák közül elsõsorban: Zoványi Jenõ:
A reformáczió Magyarországon 1565-ig. 1922. (1986), Bucsay Mihály: A protestantizmus története
Magyarországon 1521–1945. Bp., 1985., Péter Katalin: A reformáció és a mûvelõdés a 16. század-
ban. In: Mo. tört. 1526–1686., 3/1. 506–542.

187
tek? Ha szentek, miért nem védelmezik meg most Budát és Magyarországot a tö-
röktõl? És hol van a bátai szent vér? Miért engedte az a bálvány, hogy felégessék
és elpusztítsák a helyét és Magyarországot, ha valóban szent?”838 A reformáció
terjedésével egyre kevesebben szánták rá magukat a zarándokútra, s õk is ki vol-
tak téve a reformátusok gúnyolódásának. 1527-ben Kálnai Imre erdélyi fõesperes
Oláh Miklós székesfehérvári õrkanonok, királyi titkárhoz írt levelében megemlí-
tette, hogy fogadalma szerint Czèstochowába kell zarándokolnia, s hamarosan a
Szentföldre is el akar menni, „bármennyire kinevetik is érte a lutheránusok”.839
Kálnai levele alapján úgy tûnik, a zarándoklatok csökkenésének a reformátusok
gúnyolódásától való félelem a magyarázata, ez azonban csak az igazság egyik ol-
dala. A valódi magyarázat véleményem szerint sokkal inkább az lehet, hogy a
korábbi zarándokok – vagy potenciális zarándokok – jelentõs része vált a refor-
máció hívévé. Mint az anyakönyv bejegyzései szemléletesen tükrözik, a társulat
legszorgalmasabb támogatói az erdélyi szászok voltak, s ugyancsak õk elsõk kö-
zött váltak az országban Luther tanainak követõivé. 1524-tõl kezdve oklevelek
sora tanúsítja, hogy a reformáció Szebenben, Brassóban, és közvetítésükkel az
egész Szászföldön egyre több hívet szerzett. 1524 februárjában még csak a
szebeni iskola igazgatóját vádolták azzal, hogy gúnyiratokat írt a papok ellen,
augusztusban már több egyházi és világi ellen merült fel ugyanez a vád.840 A re-
formáció szászföldi terjedését azonban már nem lehetett megállítani: 1529-ben a
szerzeteseket végleg kiutasították Szebenbõl,841 s végül 1544-ben Honterus János
az egész szász nemzet összes templomában és iskolájában végrehajtotta a refor-
mációt.842
A reformáció a felvidéki és nyugat-magyarországi városok mellett épp azo-
kon a területeken terjedt el a leghamarabb, ahonnan a Szentlélek-társulat anya-
könyve szerint korábban a legnagyobb volt a zarándoklási kedv: Biharban és
környékén, Zemplénben és vidékén, valamint a Dél-Dunántúlon.843 A protestáns
prédikátorok elsõ generációjának nagy nevei – Szkárosi Horvát András, Sztárai
Mihály, Szegedi Kis István, Ozorai Imre vagy Kálmáncsehi Sánta Márton – épp
ezekrõl a vidékekrõl származtak, vagy itt tevékenykedtek.844 Szkárosi például a
Zemplén megyei Tállyán, Sztárai és Szegedi Kis Tolnában, Baranyában prédi-
kátorkodott. Arra a jelenségre, hogy ebben a generációban jelentõs szerepet ját-

838 „Ubi sunt illi latrones: Sanctus Johannes Elemosinarius ac Johannes Capistranus et ceteri Sancti
de Hungaria? Si sancti sunt, quare non defendunt nunc Budam et Hungariam a turcis? Et ubi est
in Batha sanguis sanctus? Quare permisit ille Kabala Werh comburrere et desolare locum suum
et Hungariam, si est sanctus?” Egyht. Eml. I. 287.
839 „Quod Lutherani quamvis irrideant, ego tamen talia pro vera duco pietate et religione, brevi
etiam in Terram Sanctam iturus, ut totus bonus christianus evadam.” Egyht. Eml. I. 345.
840 Egyht. Eml. I. 114., 140. Ugyanott további példák is találhatók.
841 Egyht. Eml. I. 436.
842 Bucsay 37.
843 A reformáció korai feltûnési helyeirõl szemléletes képet ad az a térkép, amely a protestáns isko-
lák és nyomdák elhelyezkedésérõl készült: Péter Katalin 3/1. 544. Illetve némileg átdolgozott for-
mában: Virágkor és pusztulás. A kezdetektõl 1606-ig. História Könyvtár. Atlaszok Magyarország
történetéhez. Magyarország története térképeken elbeszélve. I. Összeállította és szerkesztette
Glatz Ferenc. Bp., é. n., 63.
844 Az életükre vonatkozó irodalmat lásd Péter Katalin 3/2. 1783.

188
szottak a ferencesek, Szûcs Jenõ figyelt fel: Sztárai például a pataki ferences rend-
házból indult, Szkárosi a váradiból.845 Az indíttatás, amely végül az áttéréshez
vezetett, a római zarándokúttal felhagyók esetében is hasonló lehetett. 1499-ben a
brassói bíró és a korábbi bíró özvegye Rómába zarándokolt, és a társulat tagjai
közé lépett.846 Jó két évtizeddel késõbb, az 1520-as években Pemfflinger Márk
szebeni szász ispán már meglehetõsen leplezetlenül támogatta a reformátuso-
kat.847 A társulatba lépett elõkelõk közül a 16. század közepére a reformáció hívé-
vé váltak a Zrínyiek, a Báthoriak és a Törökök.848 A jelenség korántsem korláto-
zódott Magyarországra, a reformáció németországi pártfogói közül például töb-
ben is közismertek voltak ereklyegyûjtõ szenvedélyükrõl.849 Sokan azok közül,
akik korábban zarándoklással, ereklyék vagy búcsúlevelek vásárlásával, mise-,
illetve oltáralapítványokkal igyekeztek lelki üdvüket biztosítani, a protestáns
tanok megjelenésével teljes szívvel szegõdtek az egyház megreformálásának
hívéül.

845 Szûcs Jenõ: Ferences ellenzéki áramlat 426.

846 LC 78/4–5.
847 Fabritius Károly: Pemfflinger Márk szász gróf élete. 1875.
848 Bucsay 39., 40., 42.
849 Pásztor 98.

189
 VI. Zarándoklat és vallásosság

A zarándoklattal kapcsolatos források egyértelmûen igazolták, hogy a pereg-

rináció a középkori Magyarországon a vallási élet szerves és természetes részé-
nek számított. A magyar zarándokokat Európa-szerte ismerték – gyakori külföldi
felbukkanásuk az útvonalak melletti települések lakói számára látványosan iga-
zolta, hogy az egykor rettegett magyarok végérvényesen betagolódtak a keresz-
tény Európába. A zarándoklat azonban nem egyszerûen a vallási élet része volt,
de természetszerûleg kapcsolódott is annak más megnyilvánulási formáihoz, az
istentiszteletek rendszeres látogatásához, egyházak, oltárok, vallásos társulatok
alapításához, támogatásához, kegytárgyak, ereklyék vásárlásához – a sort tetszés
szerint folytathatnánk. Néhány polgári végrendelet esetében láthattuk, hogy a
zarándoklatra szánt pénz mellett a hagyatékból bõven jutott különbözõ templo-
moknak is. A túlvilági boldogulás biztosítása érdekében folytatott kegyes tevé-
kenység – amelynek a zarándoklat csak egyik lehetséges elemét jelentette – né-
hány báró, illetve bárói család ilyen adatokat tartalmazó okleveleibõl különösen
jól rekonstruálható. Közülük a két legszemléletesebb példát választottam: a 14.
századból Himfi Benedek, a 15. századból Marcali János és hozzátartozói érdem-
gyûjtõ tevékenységét ismertetném röviden.
Himfi Benedek nem csupán kortársa – és vélhetõleg több hadjáratban fegy-
vertársa – volt Toldi Miklósnak, de hozzá hasonlóan akár mondahõssé is válha-
tott volna; erre vitézsége, tettei és fordulatokban gazdag élete egyaránt alkal-
massá tette. Karrierjét az 1340-es években udvari lovagként kezdte, az 1350-es
évektõl egyre több megye ispáni tisztét viselte. 1366–1369 között a meghódított
Bulgária élén állt bánként, ettõl kezdve a bárók közé számították.850 Több ízben
utazott külföldre, Itáliába katonaként, Avignonba diplomataként jutott el. Himfi
Benedek – mint arról már többször szó esett – 1376-ban Lackfi István társaságá-
ban a Szentföldre zarándokolt. Utazása nem mondható elhamarkodottnak: már
1357-ben kérvényt nyújtott be a pápai kúriához, hogy hat kísérõvel Krisztus sírjá-
hoz zarándokolhasson. Az út megvalósításáról nincsenek adataink, 1375-ben
mindenesetre újra engedélyt kért, ekkor azonban már bárói rangjának megfelelõ-
en a kérvény tizenegy kísérõrõl tett említést – valószínûleg velük együtt szállt fel
a következõ évben a Velencétõl bérelt hajóra. Lelki üdvérõl azonban nem csak
ezen az úton kívánt gondoskodni. 1359-ben, amikor királya megbízásából a pá-

850 Engel Pál: Himfi Benedek. KMTL 263.

190
pai udvarban járt, az ott-tartózkodást kihasználva, saját maga és családja számá-
ra több supplicatiót is beadott: folyamodványai között éppúgy megtalálhatjuk a
szabad gyóntatóválasztásra, mint az õsei, illetve saját maga által alapított kápol-
nának, valamint oltárnak szánt búcsúra irányuló kérést. Himfi a veszprémi szé-
kesegyház Szent László-oltára, valamint a saját védõszentje tiszteletére a fehér-
vári Nagyboldogasszony-templomban alapított Szent Benedek-oltár számára
kérte a búcsúkiváltságot – ez utóbbiról tudjuk, hogy létrehozásakor tekintélyes
vagyonnal is ellátta. Bensõséges kapcsolatot tartott fenn a koldulórendekkel is:
1357-ben Montpellier-ben jámborságáért az ágostonos remeték generálisa a rend
konfraternitásába fogadta. Közel két évtizeddel késõbb, 1376-ban a bán fedezte a
magyarországi domonkos tartomány káptalanjának költségeit, cserébe e rend is
testvérületébe fogadta. 1380-ban hasonlóképpen hozzájárult a ferencesek kápta-
lanjának a költségeihez, amelyért cserébe vélhetõleg a ferencesek is konfráte-
rükké fogadták.851 Benedek bán egyházpártoló tevékenysége zarándokútja elõtt
készített végrendeletébõl is kitûnik: a testamentum kedvezményezettje az a
veszprémi zárda volt, ahova szándéka szerint felesége készült visszavonulni.852
Marcali Miklós vajda fia, János 1455 januárjában a babocsai vár nagyszobájá-
ban foglaltatta írásba utolsó akaratát.853 A végrendelet elkészítésére azért került
sor, mert az ekkor zalai ispáni tisztet betöltõ Marcali János római és jeruzsálemi
zarándokútra indult. Marcali Jánosnak nem volt fiú örököse, ez a magyarázata,
hogy a testamentum egyházi adományokban rendkívül gazdag: a toldi pálos ko-
lostornak és az ott élõ fráteroknak több Somogy megyei falut, valamint egy mal-
mot hagyott, a Szlavóniában, Verõce megyében fekvõ, Szent Benedek és Anna
nevét viselõ kolostornak bizonyos tizedeket engedett át.854 Bátyja, a rigómezei
csatában elesett Imre végakaratának végrehajtásaként további kétezer forintnyit
fordított még egyházi adományokra: falvakat vagy telkeket hagyott a patai, a
kálmáncsehi, a darányi, a csokonyai templomnak, a babócsai Nagyboldog-
asszony-kápolnának, a segesdi ferences kolostornak – ahol õsei is nyugodtak –,
valamint a bizei, a marcali, a táski és a somogyvári plébániatemplomnak. A bõ-
kezû adományokért cserébe csupán heti egy-egy misét kért. Nagyvonalú ado-
mányban részesítette a fehérvári Szent Miklós-oltárt, az õsei által alapított verõ-
cei minorita kolostort, valamint ugyanott a Szent Szalvator-monostort és a Szent
Kozma- és Damján-plébániatemplom Mindenszentek-oltárát. A kiváltságokból
nem maradt ki Verõce mezõváros ispotálya sem, végül a megadományozott egy-
házak sorát a Szent László király nevét viselõ monostor zárta.
A tervezett zarándoklat, valamint a Marcali-vagyon egy részét egyházi kézre
adó végrendelet azonban több annál, mintsem hogy csupán a fiú örökös vigasza
nélküli halál gondolatával szembenézõ, öregedõ férfi utolsó, gyors érdemszer-
zésnek szánt akaratát lássuk mögötte. A pápai kérvénykönyvek bejegyzéseinek

851 Kegyes tevékenységét az eddig kiadatlan források közlésével áttekinti Szovák: Fõúri vallásosság
79–87.
852 DL 42016., 42026. Lásd a Rendelkezés az otthoniakról címû fejezetben.
853 DL 14915.
854 Adományairól szerényen mint „aliquas elemosinas pro monasteriis, ecclesiis, capellis et alta-
ribus” emlékezik meg.

191
tanúsága szerint ugyanis a Marcali fiúk már fiatal korukban is mindent elkövet-
tek lelki üdvük biztosítása érdekében: 1423-ban Miklós vajda fiai közül István,
1429-ben Imre, 1431-ben pedig a testamentumot készítõ János folyamodott bûn-
bocsánatért, János ekkor hordozható oltár használatának engedélyezését is kér-
te.855 1433-ban, Zsigmond király kíséretében négy Marcali jelent meg Rómában,
Imre és János, valamint két unokatestvérük. Supplicatióikban ismét hordozható
oltár használatát és bûneik bocsánatát kérték, valamint azt, hogy a Rómában vá-
sárolt szent ereklyéket hazájukba vihessék.856 Nyolc év elteltével Marcali János
újabb kérelmet adott be, melyben tervezett firenzei zarándokfogadalma, vala-
mint a hús fogyasztásától való tartózkodása más kegyes cselekedetekre való
átváltását kérte.857 Folyamodványát a következõ esztendõben is megismételte,
majd még további két alkalommal adott be folyamodványt, bûnbocsánatot, illet-
ve szabad gyóntatóválasztással kombinált teljes bûnbocsánatot kérve.858
Akár Himfi Benedek, akár a Marcali fivérek példáját nézzük, mindkét eset-
ben azt tapasztalhatjuk, hogy a túlvilági boldogulás elérése érdekében minden
lehetõséget igénybe vettek, s a zarándoklat csak egy volt a kegyes cselekedetek
hosszú, egész életen át tartó sorában, amelyet csak a halál szakíthatott meg. A
Canterbury mesék utolsó története, a plébános erkölcsi tanítása a bûnbánatról, az
addig vidám történeteket mesélõ zarándoktársaság célba érése elõtt hangzott el.
Az erényes mondatok némelyike épp a jó cselekedetek folyamatos szükségessé-
gét indokolta, s a legteljesebb mértékben egybevág a hazai bárók gondolkodásá-
val: „Mert bizony a halálos bûnben nem bízhatunk semmiféle elõzõleg elkövetett
jó cselekedetben, vagyis abban, hogy a mennyei öröklétet elnyerjük. Mindazonál-
tal a jótétemények újraélednek, visszatérnek, segítenek és használnak a mennyei
öröklét elnyerésében, ha megbánást gyakorlunk. [...] segítenek megrövidíteni a
pokol kínjait, vagy ideiglenes hatalmat adnak, hogy a jó szándék fényt és világos-
ságot gyújtson a bûnös ember szívében, hogy bûnbánatot érezzen; és azért is jó,
ha az ember jót cselekszik, mert az ördögnek kevesebb hatalma van úgy a lelke
fölött. Így hát könyörületes szívû urunk, Jézus Krisztus azt kívánja, hogy semmi-
lyen jótétemény kárba ne vesszen, és mind használjon valamit.”859

855 Lukcsics I. 601., 1220., II. 7., 11.

856 Lukcsics II. 168., 174.
857 Lukcsics II. 715.
858 Lukcsics II. 753., 757., 1149.
859 Chaucer: Canterbury mesék. 610. (Képes Júlia ford.)

192
 Függelék

1. számú melléklet
A POZSONYI VÉGRENDELETEKBEN MEGJELÖLT ÚTI CÉLOK

A táblázat a Protocollum Testamentorum zarándokadatait tartalmazza, a végrendeletek sor-

számai szerint. (R = Róma, Aa = Aachen, W = St. Wolfgang, Ze = Mariazell, Ö = Altötting,
Br = Bruck, Erh = St. Erhard, Pir = Pirhing, Leo = St. Leonard, Klost = Klosterneuburg,
Reg = Regensburg, Jak = Szt. Jakab kegyh. (= Compostela ?), Barb = St. Barbara im Wald)

Az évben írt Zarándokadatot

Év végrendeletek tartalmazó A kegyhelyek
száma végrendeletek száma
1418 3 1 61:R + Aa + Aa
1422 2 –
1424 1 –
1427 1 –
1428 2 –
1429 5 1 63:R + Aa
1430 1 –
1431 1 –
1432 – –
1433 9 1 27:R
1434 15 1 54:R + W
1435 10 –
1436 19 2 40:R + Aa, 50:R + Aa
1437 4 2 58:R, 68:Aa
1438 4 1 70:R
1439 6 –
1440 1 –

193
 Az évben írt Zarándokadatot
Év végrendeletek tartalmazó A kegyhelyek
száma végrendeletek száma
78:W + Ze, 79:Ze + R,
1441 7 3
82:R + Aa
1442 12 1 86:R + R
1443 12 2 99:R + R, 136:R
102:R + Ze + W,
107:R + Ze + W/R + Aa + Erh
1444 10 5
+ Br + Ze + W, 110:R,
111:R + Aa, 120:R
1445 5 1 133:R + Aa
1446 8 –
1447 4 1 143:Aa + Ze + Erh + Br + W
1448 2 1 129:W
1449 2 1 137:R
1450 7 2 140:R, 177:R
1451 3 1 149:R + Aa
1452 5 –
1453 9 4 150:R, 160:W, 164:R, 212:R
1454 15 2 165:R, 169:R
1455 3 –
1456 7 –
1457 11 2 181:R, 185:R
1458 3 1
1459 5 2 197:R, 200:R
1460 5 –
1461 5 –
1462 8 2 222:R, 246:R + Aa
1463 9 1 258:R + Aa
1464 9 2 227:R, 232:R
1465 5 –
1466 8 2 239:Aa, 247:R
249:R, 251:R, 255:R + Aa,
256:R + Aa, 259:W,
1467 24 8
267:Ze + W + Leo + Pir, 268:R,
281:R

194
 Az évben írt Zarándokadatot
Év végrendeletek tartalmazó A kegyhelyek
száma végrendeletek száma
1468 9 1 290:R
1469 5 2 283:Ze, 285:R + Aa
1470 3 –
294:R, 295:R + R,
1471 11 4 296:R + Aa + R + Aa,
298:R + Ze + W + Leo
300:Ze + W, 302:R, 305:R,
1472 14 5
307:R + Aa, 313:R
1473 8 –
1474 6 –
1475 9 3 333:R, 335:Aa, 336:R
1476 4 2 340:W, 342:R
1477 9 2 350:R, 353:R
355:R + Aa, 357:R + Ze + W,
1478 6 4
359:R + Aa, 415:Aa
1479 3 1 352:R
1480 12 1 364:R
375:R, 382:R, 384:R, 389:R,
1481 22 7
392:R, 418:Aa, 559:Aa
1482 5 3 393:R, 396:W, 397:R
1483 9 2 402:R, 405:R + W
1484 6 1 413:Aa
417:R, 419:Ze, 420:R, 422:Aa,
1485 16 6
426:W + Ze, 429:R
1486 8 3 432:R + Aa, 436:R, 437:R
1487 18 3 444:R + Aa, 452:R + Aa, 463:R
1488 16 3 467:R + Aa, 468:R + Aa, 494:Aa
1489 5 –
1490 8 2 480:R, 489:R
1491 5 2 484:Ze, 485:R + Aa
1492 6 1 496:Aa + R
497:R, 498:R, 499:R + Aa, 500:R,
1493 15 8 503:Aa + R, 504:Aa + R, 505:R,
507:Aa + W + R

195
 Az évben írt Zarándokadatot
Év végrendeletek tartalmazó A kegyhelyek
száma végrendeletek száma
511:Aa, 512: R + W + Ö, 518:
1494 12 3
Ö + W + Barb.
519:R, 525:R + Aa, 528:Aa + Ö,
1495 24 8 531:R + Aa, 534:Ö, 538:Aa,
541:Klost., 566:R
542:R, 543:R + Aa, 545:R + Aa,
1496 5 4
552:R
1497 8 2 553:Aa, 570:R
1498 9 1 564:Ö + W
1499 7 2 572:R, 573:R
1500 11 2 576:R, 577:R
593:R, 594:R, 605:R, 651:R,
1501 21 5
652:R
1502 29 3 611:R, 625:Aa + R, 627:R
633:Aa, 635:R, 636:R, 642:R,
1503 17 7
644:R, 650:Aa, 727:Aa
657:Aa, 658:R, 661:R, 663:R,
1504 18 5
669:R + Ö
667:R, 671:R + Aa, 675:Aa + Ze,
1505 15 4
681:R + Aa
1506 9 3 680:R, 690:R, 703:R + W + Ö
1507 4 1 698:R
1508 6 –
1509 2 1 707:Aa
1510 15 1 725:R
1511 9 2 719:R, 723:R + Aa
1512 6 1 733:R
734:R, 737:Aa, 741:R, 742:R,
1513 12 5
743:R
1514 5 1 748:Aa
1515 9 3 750:R, 751:R, 754:R
1516 8 2 761:R + R, 776:R
764:Aa + R, 772:R, 774:R + Aa,
1517 13 4
775:R

196
 Az évben írt Zarándokadatot
Év végrendeletek tartalmazó A kegyhelyek
száma végrendeletek száma
1518 3 1 779:R
1519 7 3 783:R, 784:R, 787:R
1520 4 2 788:R + Aa, 789:R
1521 18 2 798:Jak, 800:R + Aa
1522 6 –
1523 7 2 814:R + Aa, 820:R + Aa
1524 8 1 819:R
1525 10 1 826:Ze + W + Ö + Reg
1526 2 –
1527 7 –
1528 5 –
1529 4 –

2. számú melléklet
A POZSONYI PROTOCOLLUM TESTAMENTORUM FELHASZNÁLT
VÉGRENDELETEINEK JEGYZÉKE

A
végrendelet A rendelkezõ neve Év Oldalszám
sorszáma
27 Rynner, Paul 1433 14r
40 Gutgesell, Niklas 1436 20v–21r
50 Weydher, Jorig 1436 25r
54 Hellin, Kathrein 1434 26r
58 Raneisin, Kunigund 1437 27v
61 Pob, Michel 1418 28v
63 Franzin, Clara 1429 29v
68 Han Nickel 1437 31r
70 Gerichtler, Niclas 1438 31v
78 Gruechl, Has von 1441 35v
79 Gruechlin, Katherina 1441 35v
82 Treletzschin, Anna 1441 36v
86 Tunkchel, Has von Leopoldsdorf 1442 39v–40r

197
 A
végrendelet A rendelkezõ neve Év Oldalszám
sorszáma
99 Gapler, Hans 1443 47r
102 Irherin, Elena 1444 49r
107 Irher, Andre 1444 50v–51r
110 Holczerin, Margaretha 1444 52v–53r
111 Smerber, Leonhart 1444 53v
120 Schusterin, N. 1444 57r
129 Unger, Ulrich 1448 61r
133 Hager, Meinhart 1445 63r
136 Weisman, Hans 1443 64v
137 Grantner, Michel 1450 65r
140 Ungerlin, Barbara 1450 67r
143 Papa, Niclas 1447 68r
149 Jung, Laurencz 1451 71v
150 Schreiner, Paul 1453 72v
160 Gundaker, Wiltpold 1454 78r
164 Schreiner, Paul 1454 79v
165 Meixnerpeck, Wolfgang 1454 80r
169 Schreinerin, Katherina 1454 82r–82v
177 Schawrin, Elisabeth 1450 87v
181 Wolfel, Mathes 1457 89v
185 Rosszagl, Peter 1457 94r–94v
197 Henner, Jacob 1459 102v
200 Ludwig, Gilig 1459 103v
212 Tompatorel, Anna 1453 109r
222 Pawr, Cristian 1462 115r
227 Spies, Wolfgang 1464 117r
232 Oler, Mert 1464 118v
246 Pagendorfer, Has 1466 125v
247 Pagendorfer, Has 1466 125v–126r
249 Drexlin, Katherina 1467 126v
251 Hafner, Jokel 1467 127v–128r
255 Zimermann, Andre 1467 129v

198
 A
végrendelet A rendelkezõ neve Év Oldalszám
sorszáma
256 Purkart, Niclas 1467 130r
258 Schrangl, Michel 1463 131v
259 Muschinger, Peter 1467 132r–132v
267 Rechnitzer, Has 1467 139v–140r
268 Nater, Steffan 1467 140r–v
281 Kriegin, Kunigund 1467 144v
283 Venturin, Anna 1469 145r–v
285 Saylerin, Anna 1469 146r
290 Hawer, Mert 1468 148v
294 Harrerin, Dorothea 1471 149v
295 Liechtschirbin, Dorothea 1471 150r
296 Kursnerin, Partlme 1471 150v
298 Paer, Jorg 1471 151v
300 Niedendorfer, Wolfgang 1472 152v–153r
302 Koler, Steffan 1472 153v
305 Reichin, Margaretha 1472 155r
307 Kramerin, Hedwig 1472 155v
313 Wind, Larencz 1472 157v
333 Wagnerin, Margaretha 1475 165v
335 Schulherin, Dorothea 1475 167r
336 Raifsneider, Kaspar 1475 167v
340 Czepflin, Dorothea 1476 168v
342 Haednin, N. 1476 169r
350 Zistler, Michel 1477 172v–173r
352 Nawserg, Peter 1476 173v–174r
353 Arcztin, Dorothea 1477 174r–v
355 Korner, Jacob 1478 175r–v
357 Horundel, Caspar 1478 175v–176r
359 Messerer, Niklas 1478 177r
364 Kaler, Paul 1480 179v
375 Rupel, Wolfgang 1481 183v–184r
382 Sautreiber, Wolfgang 1481 187r

199
 A
végrendelet A rendelkezõ neve Év Oldalszám
sorszáma
384 Marnerin, Elspet 1481 187v
389 Strobmer, Hans 1481 189v–190r
392 Pfafsteterin, Agnes 1481 191r
393 Hopfer, Ulrich 1482 191r
396 Klotzner, Martin 1482 192v
397 Waschingerin, Margaretha 1482 192v–193r
402 Huendelin, Margreth 1483 196v
405 Holczhaimer, Peter 1483 196v–197r
413 Prawnin, Katherina 1484 200r
415 Perchman, Stephan 1478 201r
417 Payrin, Margaretha 1485 201v
418 Prewerin, Christina 1481 202r
419 Awerin, Barbara 1485 202r
420 Vaszieherin, Dorothea 1485 202r–v
422 Zingiesser, Peter 1485 202v
426 Putz, Lienhart 1485 204r
432 Prawn, Wolfgang 1486 205v–206r
436 Lederer, Kuntz 1486 207r–v
437 Ledererin, Katherina 1486 207v
444 Mullner, Friedrich 1487 210v
452 Sneider, Hans 1487 213v–214r
463 Ebmer, Erhart 1488 217v
467 Pultingerin, Dorothea 1488 219r
468 Mulner, Jacob 1488 219r–v
480 Benhardin, Elspet 1490 223v
484 Zachin, Margareth 1491 225v
485 Gepleisin, N. 1491 225v–226r
489 Weissin, Margaretha 1490 229v
494 Zwickel, Niklas 1488 232r
496 Secher, Michel 1492 232v–233r
497 Zabuscherin, Barbara 1493 233r
498 Eyban, Lienhart 1493 233v

200
 A
végrendelet A rendelkezõ neve Év Oldalszám
sorszáma
499 Eybanin, Margaretha 1493 233v
500 Puczin, Katherina 1493 234r
503 Rantz, Melchior 1493 235v
504 Gepleisen, Mert 1493 236r
505 Ledererin, Anna 1493 236r
507 Cirvusin 1493 236v
511 Haberler, Steffan 1494 237v–238v
512 Lederer, Augustin 1494 239r–v
518 Grasman, Has von Horn 1494 243r–244r
519 Stainbecher, Katherina 1494 244v
525 Fuchshueber, Jorg 1495 248r–v
528 Hengst, Mert 1495 250v–251r
531 Wolffel, Michel 1495 252r
534 Schonberger, Margaretha 1495 253r–v
538 Hunger, Steffan 1495 255v
541 Paderin, Barbara 1495 256v–257r
542 Zwicklin, Helena 1496 257r–v
543 Grieskircher, Wilhelm 1496 257v–258r
545 Kern, Michel 1496 258v
552 Mastrieler, Wolfgang 1496 261v–262r
553 Teyblerin, Ursula 1497 262r–v
559 Prewerin, Cristina 1481 264r
564 Paur, Bernhart 1498 266v
570 Paldauf, Ulrich 1497 269r
572 Schnepergerin, Margaretha 1499 269v
573 Kegel, Mathes 1499 270r
576 Lysst, Michel 1500 271r–v
577 Hoferin, Katherina 1500 271v
593 Weinhaindlin, Barbara 1501 276r
594 Rot, Wolfgang 1501 276r
605 Stadler, Peter 1501 280v
611 Schefman, Michel 1502 283v

201
 A
végrendelet A rendelkezõ neve Év Oldalszám
sorszáma
625 Polsterin, Katharina 1502 289v
627 Grieskircherin, Barbara 1502 289v–290r
633 Rupel, Michel 1503 291v
635 Pehemin, Dorothea 1503 292r–v
636 Walhin, Agnes 1503 293r
642 Grasslin, Katherina 1503 295r
644 Orthaber, Peter 1503 295v
650 Hungerin, Margareth 1503 298r
651 Pachenlaiblin, Margareth 1501 298v
652 Pachenlaiblin, Barbara 1501 298v
657 Grislin, Dorothea 1504 300r–v
658 Muschingerin, Katherina 1504 300v–301r
661 Magdalena 1504 302r
663 Altenburger, Pangratz 1504 303r
667 Muttin, Anna 1505 304v
669 Neusiedler, Georg 1504 305r–v
671 Hafner, Oswalt 1505 305v–306r
675 Khonin, Anna 1505 307r
680 Ringkelin, Christina 1506 310r–v
681 Eisenreichin, Margaret 1505 311r–v
690 Ubelagkerin, Agnes 1506 315v–316r
698 Schwerfegerin, Barbara 1507 319v
703 Walterin, Katherina 1506 322r–v
707 Neusiedlerin, Barbara 1509 324v–325r
719 Pfafsteterin, Anna 1511 332r
723 Haytewr, Jacob 1511 334v–336r
725 Hungerin, Benigna 1510 337r–v
727 Muschenraiff, Wolfgang 1503 338r–v
733 Hawser, Hans 1512 345r–346r
734 Pfafsteter, Thomas 1513 346r
737 Orttel, Hans 1513 348r–v
741 Flotzerin, Magdalena 1513 351v–352r

202
 A
végrendelet A rendelkezõ neve Év Oldalszám
sorszáma
742 Geyrin, Barbara 1513 352r–v
743 Pruckslegel, Wolfgang 1513 353r–v
748 Jud, Mert 1514 356v
750 Aspeckin, Magdalena 1515 357v
751 Vischer, Steffan von Hainburg 1515 358r–v
754 Pawngartner, Hans 1515 360r–v
761 Rosendorfer, Mert 1516 368v–369r
764 Phenterin, Barbara 1517 371r–v
772 Zalusch, Michel 1517 376r–v
774 Zoterin, Katherina 1517 377v
775 Herrgot, Hans 1517 377v–378r
776 Eberspergerin, Barbara 1514 378v–381r
779 Katzelspergerin, Anna 1518 382v–383v
783 Eysenreicin, Barbara 1519 387r–388r
784 Tailenkesin, Margaretha 1519 388r–389v
787 Frelichin, Margaretha 1519 390v–391r
788 Vischerin, Dorothea 1520 391v–392v
789 Krenhab, Hans 1520 393r
798 Schusterin, Margaretha 1521 397r
800 Schondler, Andre 1521 397v–398r
814 Fuxlin, Agnes 1523 406r
819 Natter, Lorentz 1524 407v–408r
820 Kettingerin, Barbara 1523 408r–v
826 Behem, Caspar 1525 413r–414r

203
 3. számú melléklet
VEZEKLÕ ZARÁNDOKLATOK

Zarándoklat Közre–
Dátum Kibocsátó Egyéb feltétel Jelzet
célja mûködõk
boldvai temetés, 2 M
1300 R, Aa kezesek DL 60149
várnagy vérdíj
200 M vérdíj,
R, Ba, Co,
1307 szász ispán 6 kolostor, fogott bírák DL 1703
Aa
4000 mise
szepesi
1321 Aa, R 8 M vérdíj fogott bírák DF 263048
káptalan
25 M vérdíj,
1349 x megye R megkövetés, fogott bírák DF 286316
börtön
vérdíj,
1346–1350 x káptalan Aa, R fogott bírák DF 286315
megkövetés
Selmecbánya
1365 R kezes SVK f. 10.
város
Selmecbánya
1365–1367 Aa, R kezes SVK f. 72.
város
Selmecbánya
1367 (?) R SVK f. 78.
város
Selmecbánya 24 Ft
1370 2 R, 1 Aa kezes SVK f. 18.
város (vérdíj ?)
Selmecbánya
1371 (?) 2 R, 2 Aa kezes SVK f. 67.
város
Selmecbánya 1 Co, 3 R, 500 mise, 4
1372 kezes SVK f. 72.
város 3 Aa konfraternitás
Selmecbánya 500 mise, 4
1373 (?) Co, R, Aa kezes SVK f. 70.
város konfraternitás
Selmecbánya
1373 Aa, R kezes SVK f. 72.
város
Selmecbánya
1373 R SVK f. 72.
város
Selmecbánya
1375 3 R, 1 Aa kezes SVK f. 79.
város
Selmecbánya 4
1377 2 R, 2 Aa kezes SVK f. 68.
város konfraternitás

204
 Zarándoklat Közre–
Dátum Kibocsátó Egyéb feltétel Jelzet
célja mûködõk
Selmecbánya
1378 Aa kezes SVK f. 28.
város
Selmecbánya
1379 1 R, 2 Aa kezes SVK f. 32.
város
Selmecbánya
1379 R ? SVK f. 30.
város
Selmecbánya
1380 Aa, R kezes SVK f. 71.
város
Selmecbánya
1381 Aa kezes SVK f. 35.
város
Selmecbánya
1381 1 Aa, 2 R kezes SVK f. 36.
város
Beszterceb. Fejérpataky
1386–1399 Aa kezes
város 82.
Beszterceb. Fejérpataky
1386–1399 R kezes
város 85.
kitörlés a
Beszterceb. Fejérpataky
1386–1399 Aa város-
város 85.
könyvbõl
Beszterceb. Fejérpataky
1386–1399 R, Aa 32 Ft vérdíj kezes
város 94.
Beszterceb. Fejérpataky
1386–1399 R kezes
város 95.
Beszterceb. Fejérpataky
1386–1399 R
város 95.
Beszterceb. Fejérpataky
1390 R (kétszer) kezes
város 95.
Selmecbánya
1390 R, Aa kezes SVK f. 47.
város
Selmecbánya
1395–1396 2 R, 2 Aa 18 Ft vérdíj kezes SVK f. 50.
város
Selmecbánya
1395–1396 R ? SVK f. 50.
város
Selmecbánya
1398 ? mise, pénz SVK f. 51.
város
Selmecbánya
1398 R SVK f. 51.
város

205
 Zarándoklat Közre–
Dátum Kibocsátó Egyéb feltétel Jelzet
célja mûködõk
Pozsony gyertya, 30
1413 R, Aa kezes DF 286772
város mise, sírhely
Pozsony
1413 R kezes DF 286772
város
feleség Mon.c.Zagr.
1416 Zágráb város R
végzi! VI. 34.
Kolozsm.
1420 Báta DL 28175
konvent
miseruha a Mon.c.Zagr.
1434 Zágráb város R
templomnak VI.213.
gyilkos
Mon.c.Zagr.
1438 Zágráb város R halála miatt
VI.294.
helyettes
Kolozsm. Kolozsm.jk.
1446 R
konvent I.589.
kõkereszt,
Házi I/4.
1455 Sopron város R, Aa megkövetés,
74.
viasz
Házi I/6.
1497 Sopron város R megkövetés
151.
Mon.c.Zagr.
1503 Zágráb város R
VIII. 142.

4. számú melléklet
ZSIGMOND KIRÁLY RÓMAI KÍSÉRETE A PÁPAI KÉRVÉNYKÖNYVEK ALAPJÁN
(A név után Lukcsics i. m. regesztaszáma)

Alapi István – L. II. 231.

András, János fia – L. II. 266.
Tapsonyi Antimus Miklós – L. II. 262.
Ártánházi Dávid fia László – L. II. 169.
Bakolcai Zsigmond – L. II. 262.
Balkonucha-i Pál fia Demeter – L. II. 271.
Alsólendvai Bánfi Pál – L. II. 169.
Alsólendvai Bánfi István – L. II. 169.
Bélai Miklós – L. II. 282.
Belcsi János fia Dénes – L. II. 200.
Belosovci István – L. II. 228.
Béllyei Mihály fia György – L. II. 223.

206
Betleni János fia Gergely – L. II. 249.
Zelnai Bicskele László – L. II. 276.
Bizerei Miklós – L. II. 232.
Bogdányi Péter fia András – L. II. 197.
Bogdányi Péter fia Bereck – L. II. 197.
Bossányi Simon fia György – L. II. 209.
Budai György – L. II. 197.
Budai Jakab – L. II. 197.
Büki Basó István – L. II. 198.
Csáki Ferenc – L. II. 152.
Csanádi András – L. II. 221.
Csányi Kelemen – L. II. 197.
Csapi Ákos – L. II. 154. 263.
Csapi István – L. II. 154. 263.
Csapi László – L. II. 154. 263.
Csegödi János – L. II. 190.
Csetneki László – L. II. 293.
Omori Csölnök Lõrinc – L. II. 248.
Monoszlói Csupor Ákos – L. II. 211. 271.
Monoszlói Csupor Demeter – L. II. 170. 211.
Monoszlói Csupor György – L. II. 211.
Demeter, Konrád fia – L. II. 285.
Dengelegi László fia Pongrác – L. II. 243.
Derencsényi Imre fia Pál – L. II. 178. 212. 217.
Derencsényi Imre fia Péter – L. II. 217.
Derencsényi Imre fia János – L. II. 217.
Derencsényi Imre fia Miklós – L. II. 217.
Désházi Jakab fia Sebestyén – L. II. 186.
Ecséri László – L. II. 239.
Enyedi Baltazár fia János – L. II. 203. 284.
Eresztvényi Miklós fia Mihály – L. II. 205.
Erdélyi György – L. II. 202.
Gordovai Fáncs Bertalan fia István – L. II. 246.
Gordovai Fáncs László fia János – L. II. 246.
Forgolányfalvi János fia Mihály – L. II. 191.
Földesi Miklós fia Dénes – L. II. 204.
Földesi Miklós fia János – L. II. 204.
Laki Garázda Miklós fia Balázs – L. II. 200. 204.
Gatalóci Mátyás – L. II. 159. 283.
Gecsei (Bukolci) Sebestyén fia György – L. II. 234. 257.
Gyerõvásárhelyi Gyerõfi Miklós fia Dávid – L. II. 249.
Gyõri Jakab fia Péter – L. II. 225.
Halápi Miklós fia László – L. II. 252.
Haraszti Dénes – L. II. 262.
Hardi László – L. II. 212. 215.
Hédervári Frank – L. II. 217.

207
Hédervári Lõrinc – L. II. 300.
Herepei (Szentlászlói) Márk – L. II. 235. 290.
Hidegkúti Antal – L. II. 197.
Hlubokai Miklós – L. II. 206. 244.
Hosszúmezei Péter – L. II. 237.
Jablonai Paskó – L. II. 244.
Gyerõmonostori Kabos László – L. II. 202.
Kaplati János – L. II. 206.
Kápolnai János fia László – L. II. 206.
Kátai Fülöp – L. II. 216. 250.
Kátai Jakab – L. II. 216. 250.
Kátai László – L. II. 216.
Kátai Miklós – L. II. 216. 250.
(Tamási) Katus Gergely doktor – L. II. 214. 224.
Kecsõi Jakab fia Ferenc – L. II. 241.
Gyerõmonostori Kemény István – L. II. 202.
Kesztölci Egyed fia Antal – L. II. 176.
Kiséri „Jász” Benedek – L. II. 220.
Kiskomári János fia György – L. II. 236.
Krausz Márk – L. II. 182.
Ladányi Jász Ferenc – L. II. 222.
Lyaba-i Lõrinc fia Balázs – L. II. 238.
Macedóniai „Dancs” János – L. II. 275.
Marcali György – L. II. 168. 271.
Marcali István – L. II. 168.
Marcali János – L. II. 174. 272.
Marcali Imre – L. II. 174. 272.
Maróti (Bujáki) László fia Frank – L. II. 227. 291.
Mátyóci György – L. II. 230.
Megyericsei János – L. II. 179.
Melanesi Tamás – L. II. 253.
Mihály, Simon fia – L. II. 242.
Mikefalvi László fia István – L. II. 255.
Mindszenti Kónya – L. II. 240.
Németi János fia Gergely – L. II. 198.
Orastya-i Balázs fia Péter – L. II. 233.
Guti Ország Mihály – L. II. 183.
Osztopáni György fia Péter – L. II. 197.
Öszödfalvi Frank fia Mátyás – L. II. 192.
Paksi Imre – L. II. 212. 218.
Paksi Szemere – L. II. 212. 218.
Pelei Albert fia György – L. II. 185.
Gersei Petõ László – L. II. 173.
Gersei Petõ János fia Péter – L. II. 152. 173.
Radetest-i Sztancsul fia „Oláh” István – L. II. 208.
Rakonucha-i Meritin Tamás – L. II. 262.

208
Rédei Mátyás – L. II. 256.
Rohonci Henrik fia István – L. II. 242.
Rozgonyi Simon fia György – L. II. 245.
Rozgonyi Simon fia István – L. II. 245.
Rozgonyi László fia István – L. II. 245.
Sági Miklós fia Balázs – L. II. 247.
Setétkúti András fia László – L. II. 206.
Rákosi (Sikesd) „Székely” Mihály – L. II. 188.
Simon – L. II. 187.
Sólyagi László fia Sebestyén – L. II. 167. 207. 286. 339.
Sõregi Dénes fia Osvát – L. II: 256.
Szancsali Sulyok György fia Benedek – L. II. 249.
Szakácsi Mihály fia Balázs – L. II. 210.
Szakácsi János fia Benedek – L. II. 180.
Szakácsi István fia Jakab – L. II. 180.
Szakácsi Demeter fia Mihály – L. II. 226.
Szalacsi Kalamár Lõrinc fia István – L. II. 208.
Szebenyei András fia Ferenc – L. II: 254.
Széki János fia Miklós – L. II. 156. 175.
Szentiványi Benedek – L. II. 218.
Szentmártoni Benedek – L. II. 189.
Szentmihályi István – L. II. 262.
Szerdahelyi Imre – L. II. 246.
Szõcsényi László – L. II. 160.
Szõcsényi Miklós – L. II. 160.
Szõlõsi István – L. II. 212. 218.
Tallóci Matkó – L. II. 144.
Tamás, Gergely fia – L. II. 280.
Tamási „Vajdafi” László – L. II. 177.
Terebezdi Bereck fia Tamás – L. II. 229.
Kopacsovci Tóka Balázs fia Péter – L. II. 195. 196. 213.
Szentmihálytelki Tompa István – L. II. 202.
Kocsi Török András – L. II. 194.
Bátmonostori Töttös László – L. II. 212. 218.
Újszászi „Jász” Mihály – L. II. 219.
Unyi János fia Benedek – L. II. 184.
Várdai Miklós – L. II. 201.
Pozsonyi Ventur Gáspár – L. II. 165.
Farnesi Veres Dénes – L. II. 202.
Vetési Jakab fia Albert – L. II. 263.
Albisi Zólyomi Dávid fia Dávid – L. II. 152. 193.
Szentgyörgyi Zopa János – L. II. 236.
Zubor Dénes – L. II. 251.

209
 5. számú melléklet
A RÓMAI SZENTLÉLEK-TÁRSULAT MAGYARORSZÁGI TAGJAINAK
MEGYÉNKÉNTI MEGOSZLÁSA

Elsõ belépõk megyék Összes belépõ megyék

Megye
szerint (fõ) szerint (fõ)
? 71 182
Abaúj 3 4
Arad 6 9
Bács 14 32
Baranya 50 114
Bars 1 1
Békés 5 24
Bereg 5 14
Belsõ-Szolnok 2 5
Beszterce 9 16
Bihar 66 202
Bodrog 10 28
Bodrog ? 2 4
Borsod 8 21
Csanád 5 16
Csongrád 18 60
Doboka 1 2
Esztergom 3 15
Esztergom ? 2 3
erdélyi Fehér 19 29
erdélyi Fehér ? 1 2
Fejér 10 28
Fejér ? 1 2
Fejér, Solt szék 3 3
Gömör 4 8
Gyõr 4 4
Heves 14 35
Heves ? 2 3
Hont 4 15

210
 Elsõ belépõk megyék Összes belépõ megyék
Megye
szerint (fõ) szerint (fõ)
Hont ? 1 2
Horvátország 1 2
Hunyad 3 10
Kishont 5 11
Kolozs 12 26
Komárom 1 1
Körös 13 21
Körös ? 1 1
Közép-Szolnok 9 20
Kraszna 1 1
Kunság 1 2
Küküllõ 5 10
Külsõ-Szolnok 2 9
Liptó 2 7
Nógrád 14 28
Nyitra 3 15
Pest 23 73
Pilis 13 50
Pilis ? 1 7
Pozsega 8 19
Pozsony 5 20
Sáros 5 5
Somogy 18 77
Somogy ? 1 2
Sopron 1 1
Szabolcs 8 25
Szászföld 66 125
Szászföld ? 1 1
Szatmár 15 40
Szatmár ? 1 1
Székelyföld 16 39
Szepes 6 14

211
 Elsõ belépõk megyék Összes belépõ megyék
Megye
szerint (fõ) szerint (fõ)
Szerém 13 38
Temes 4 12
Tolna 20 83
Tolna ? 2 7
Torda 9 15
Torna 1 5
Torna ? 1 3
Trencsén 1 6
Ung 11 29
Valkó 11 23
Valkó ? 1 2
Varasd 2 5
Vas 4 8
Vas ? 1 2
Veszprém 9 27
Zágráb 16 27
Zala 7 21
Zaránd 4 6
Zemplén 20 60
Zemplén ? 1 1
Zólyom 5 8
(üres) 505 1899
összesen 1253 3833

212
 6/1. számú melléklet
A RÓMAI SZENTLÉLEK-TÁRSULAT MAGYAR TAGJAINAK EGYHÁZMEGYÉK SZERINTI
MEGOSZLÁSA A BEJEGYZÉSBEN SZEREPLÕ ELSÕ BELÉPÕK ADATAI ALAPJÁN

Vrána! (1) Zágráb (75) (üres) (34) ? (4) Boszniai (1) Csanád (19) Eger (140)
0% 6% 3% 0% 0% 2% 11%

Veszprém (101)
8%
Várad (122)
10% Erdély (239)
Vác (41) 19%
3%
Trident (2)
0%
Szerém (3)
Esztergom (218)
0%
17%
Pécs (145)
12%

Milkó (1) Knin (0) Nyitra (2) Kalocsa (74) Gyõr (30) Gnesnó (1)
0% 0% 0% 6% 2% 0%

6/2. számú melléklet

A RÓMAI SZENTLÉLEK-TÁRSULAT MAGYAR TAGJAINAK EGYHÁZMEGYÉK
SZERINTI MEGOSZLÁSA AZ ÖSSZES BELÉPÕ ADATAI ALAPJÁN

Zágráb (168) (üres) (146) Boszniai (2)

4% 4% 0%
? (13) Csanád (51)
Vrána! (1) 0% 1% Eger (450)
0%
12%
Veszprém (356)
9%

Erdély (678)
Várad (439) 18%
11%

Vác (123)
3%
Trident (2)
0%
Szerém (12)
0% Esztergom (625)
16%
Pécs (449) Gnesnó (1)
12% Knin (1) 0%
0%
Milkó (1) Nyitra (9)
0% 0% Kalocsa (229) Gyõr (1)
6% 2%

213
 7/1. számú melléklet
A RÓMAI SZENTLÉLEK-TÁRSULAT MAGYAR TAGJAINAK
CSALÁDI ÁLLAPOT SZERINTI MEGOSZLÁSA
A BEJEGYZÉSBEN SZEREPLÕ ELSÕ BELÉPÕK ADATAI ALAPJÁN

nõs? (0) nõtlen (5) özvegy (58) özvegy? (28) (üres) (2) ? (128)
0% 0% 5% 2% 0% 10%

egyh. (365)
29%

nõs (655)
53%

hajadon (3) férjezett (9) férjezett? (0)

0% 1% 0%

7/2. számú melléklet

A RÓMAI SZENTLÉLEK-TÁRSULAT TAGJAINAK
CSALÁDI ÁLLAPOT SZERINTI MEGOSZLÁSA AZ ÖSSZES BELÉPÕ ADATAI ALAPJÁN

özvegy? (84) özvegy? (182) (üres) (2)

2% 5% 0% ? (588)
nõtlen (506) 15%
13%
nõs? (3) egyh. (447)
0% 12%

férjezett? (5)
0%

nõs (851)
22%
férjezett (865)
23%
hajadon (300)
8%

214
 A LEGGYAKRABBAN HASZNÁLT RÖVIDÍTÉSEK
(Levéltárak, forráskiadványok, kézikönyvek)

ADE = Magyar diplomacziai emlékek az Anjou-korból. Acta extera An-

degavensia. I–III. Szerk.: Wenczel Gusztáv. Bp., 1874–1876.
AO = Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Ande-
gavensis. I–VII. Szerk.: Nagy Imre, Tasnádi Nagy Gyula. Bp.,
1878–1920.
AOkl. = Anjou-kori oklevéltár. Documenta res Hungaricas tempore re-
gum Andegavensium illustrantia. I–XI. XXIII. Szerk.: Kristó Gyu-
la et al. Bp.–Szeged, 1990–2000.
ÁÚO = Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus conti-
nuatus. I–XII. Közzé teszi Wenzel Gusztáv. Pest–Bp., 1860–1874.
Bánffy = Oklevéltár a Tomaj-nemzetségbeli losonci Bánffy-család történe-
téhez. I–II. Bp., 1908–1928.
Boehmer: Fontes = Fontes rerum germanicarum. Geschichtsquellen Deutschland.
I–IV. Hrsg. von Joh. Friedrich Boehmer Stuttgart, 1843–1868.
Bossányi = Bossányi Árpád: Regesta supplicationum. A pápai kérvényköny-
vek magyar vonatkozású okmányai. Avignoni korszak. I–II. Bp.,
1916–1918.
CDH = Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. I–XI. Stu-
dio et opera Georgii Fejér. Budae, 1829–1844.
CFH = Catalogus fontium historiae Hungaricae aevo ducum et regum
ex stirpe Arpad descendentium ab anno Christi DCCC usque ad
annum MCCCI. I–III. Collegit Albinus Franciscus Gombos. Bp.,
1937–1938.
Delehaye = Hippolyte Delehaye: Le pèlerinage de Laurent de Pasztho au
purgatoire de S. Patrice. Analecta Bollandiana XVII. (1908) 35–60.
DF = Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Fényképgyûjtemény.
DHA = Diplomata Hungariae antiquissima I. (1000–1131) Edendo operi
praefuit Georgius Györffy. Bp., 1992.
DL = Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár.
DRTA = Deutsche Reichstagsakten. Hrsg. durch die historische Kommis-
sion bei der königlichen Akademie der Wissenschaften. Bd. I–XII.
München, 1867–1901.
Doc. art. Paul. = Documenta artis Paulinorum. A magyar rendtartomány monos-
torai. I–III. Bp., 1975–1978.
Egyht. Eml. = Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából.
Monumenta ecclesiastica tempora innovatae in Hungaria religio-
nis illustrantia. I–V. Bp., 1902–1912.
Engel: Archontológia = Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301–1457. I–II.
Bp., 1996.
Erd. Okmt. = Erdélyi okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Er-
dély történetéhez. I. 1023–1300. Bevezetõ tanulmánnyal és jegy-
zetekkel regesztákban közzéteszi Jakó Zsigmond. Bp., 1997.
Fejérpataky = Fejérpataky László: Magyarországi városok régi számadásköny-
vei. Bp., 1885.

215
Frangepán = A Frangepán család oklevéltára. I–II. Szerk.: Thallóczy Lajos, Ba-
rabás Samu. Bp., 1910–1913.
Házi = Házi Jenõ: Sopron szabad királyi város története. I/1–7. II/1–6.
Sopron, 1921–1943.
Héderváry = A Héderváry család oklevéltára. Közli: Radvánszky Béla és
Závodszky Levente. I–II. Bp., 1909–1922.
HO = Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius. I–V. Kiadják:
Nagy Imre, Paur Iván, Ráth Károly és Véghelyi Dezsõ. Gyõr,
1865–1873. VI–VIII. Ipolyi Arnold, Nagy Imre és Véghelyi Dezsõ.
Bp., 1876–1891.
H. Okl. = Hazai oklevéltár 1234–1536. Szerk.: Nagy Imre, Deák Farkas és
Nagy Gyula. Bp., 1879.
Iványi: Bártfa = Bártfa szabad királyi város levéltára. 1319–1501. Összeállította
Iványi Béla. I. Bp., 1910.
Karácsonyi = Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepé-
ig. Bp., 1900.
Kállay = A nagykállói Kállay-család levéltára. I–II. Szerk: Szentpétery
Imre. Bp., 1943.
KMTL = Korai magyar történeti lexikon (9–14. század). Fõszerk.: Kristó
Gyula, szerk.: Engel Pál és Makk Ferenc. Bp., 1994.
Kolozsm. jk. = A kolozsmonostori konvent jegyzõkönyvei (1289–1556). I–II. Ki-
vonatokban közzéteszi és a bevezetõ tanulmányt írta Jakó Zsig-
mond. Bp., 1990.
Kovachich: Formulae = Formulae solennes styli in cancellaria... Ed.: Martinus Georgius
Kovachich. I–II. Pesthini, 1799.
LC = Liber confraternitatis Sancti Spiritus de Urbe. A római Szentlélek
társulat anyakönyve 1446–1523. Monumenta Vaticana historiam
regni Hungariae illustrantia. I/5. Bp., 1889.
Lex MA = Lexikon des Mittelalters I–X. Artemis Verlag, München–Zürich,
1980–1999.
Lukcsics = Lukcsics Pál: XV. századi pápák oklevelei. I–II. Bp., 1931–1938.
Mon. civ. Zagr. = Monumenta historica lib. reg. civitatis Zagrabiae metropolis
regni Dalmatiae, Croatiae et Slavoniae. I–XIV. Ed: Joannes Bapt.
Tkaløiå. Zagrabiae, 1889–1932.
Mon. Vat. = Monumenta Vaticana historiam regni Hungariae illustrantia. Va-
tikáni magyar okirattár. I/1–6. II/1. Bp., 1884–1891.
Mon. Vespr. = Monumenta Romana episcopatus Vesprimiensis. A veszprémi
püspökség római oklevéltára. I–IV. Bp., 1896–1908.
RA = Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta
regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I–II/1. Szerk.:
Szentpétery Imre Bp., 1923–1943. II/2–4. Szerk.: Szentpétery
Imre–Borsa Iván, Bp., 1961–1987.
Radó: Libri liturgici = Polycarpus Radó: Libri liturgici manuscripti bibliothecarum
Hungariae et limitrophanum regionum. Bp., 1973.
RDES = Regesta diplomatica nec non epistolaria Slovaciae. I–II. Red.: Vin-
cent Sedlák, Bratislava, 1980–1987.
Reg. Var. = Az idõrendbe szedett váradi tüzesvaspróba-lajstom az 1550-iki
hû hasonmásával együtt. Regestum Varadiense examinum ferri
candentis ordine chronologico digestum descripta effigie editio-
nis a. 1550 illustratum sumptibusque capituli Varadiensis lat. rit.

216
 Curis et laboribus Ioannis Karácsonyi et Samuelis Borovszky edi-
tum. Bp., 1903.
SRH = Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque
stirpis Arpadinae gestarum. I–II. Ed.: Emericus Szentpétery. Bp.,
1937–1938.
Sopron vm. = Sopron vármegye története. Oklevéltár. I–II. Szerk.: Nagy Imre.
Sopron, 1889–1891.
Theiner = Augustinus Theiner: Vetera monumenta historica Hungariam
sacram illustrantia. I–II. Romae, 1859–1860.
UB = Urkundenbuch des Burgenlandes und der angrenzenden Gebiete
der Komitate Wieselburg, Ödenburg und Eisenburg. I. Bearb.
von Hans Wagner II–IV. Irmtraut Lindeck–Pozza, Graz–Köln
1955–1985.
UGDS = Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen.
I–IV. Von Franz Zimmermann, Carl Werner, Georg Müller,
Gustav Gündisch, Hermannstadt 1892–1937. V–VII. Gustav Gün-
disch etc. Bukarest, 1975–1991.
Wagner = Analecta Scepusii sacri et profani. I–IV. Collegit et notis
illustravit Carolus Wagner. Posonii–Cassoviae, 1774–1778.
Zalai oklt. = Zala vármegye története. Oklevéltár. I–II. Szerk.: Nagy Imre,
Véghelyi Dezsõ és Nagy Gyula. Bp., 1886–1890.
ZsO = Zsigmondkori oklevéltár. I–II. Összeállította: Mályusz Elemér
Bp., 1951–1956. III–VII. Mályusz Elemér–Borsa Iván Bp.,
1993–2001.

217
 BIBLIOGRÁFIA

Források
(Az alábbi összeállításban nem tüntettem fel a rövidítésjegyzékben már szereplõ
mûveket.)

Erläuterungen und Ergänzungen zu Janssens Geschichte des deutschen Volkes. Hrsg.

von Ludwig Pastor. IV. Bd. 4. Heft: Die Reise des Kardinals Luigi d’Aragona durch
Deutschland, die Niederlande, Frankreich und Oberitalien, 1517–1518, beschrieben
von Antonio de Beatis. Freiburg im Breisgau, 1905.
Pietro Aretino válogatott írásai. Európai antológia. Reneszánsz sorozat. Szerk: Koltay-
Kastner Jenõ. Bp., 1959.
Bastian, Franz–Widemann, Josef (bearb.): Regensburger Urkundenbuch. Band II: 1351–
1378. Monumenta Boica, 54. München, 1956.
Beke Antal: Római emlékek a magyar egyház XV-ik századi történetébõl. Tört. Tár, 1900.
9–14.
Blazovich László–Schmidt József: Buda város jogkönyve. Szegedi Középkortörténeti Könyv-
tár 17. Szeged, 2001.
Antonii Bonfinii Asculani Rerum Hungaricarum Decades. Ed. I. Fógel, B. Iványi, L. Ju-
hász. Tom. I–IV. Lipsiae, Budapest, 1936–1941.
Borsa Iván (szerk.: Fekete Nagy Antal kézirata alapján): A Balassa család levéltára
1193–1526. Bp., 1990.
Lalande, Denis (ed.): Le Livre des faicts du bon Messire Jean Le Maingre, dit mareschal
Boucicaut. Genève, 1985.
Brandt, Ahasver (Hrsg.): Regesten der Lübecker Bürgertestamente des Mittelalters. I–II.
1278–1350; 1351–1363. Veröffentlichungen zur Geschichte der Hansestadt Lübeck.
Herausgegeben vom Archiv der Hansestadt. Band 18.; 24. Lübeck, 1964 és 1973.
Le Voyage d’Outremer de Bertrandon de la Broquière. Publié et annoté par Ch. Schefer.
Paris, 1892.
„Itinerarium a Burdigala Hierusalemusque” Itinera et alia geographica. Corpus christia-
norum. Series latina. Turnhout, Brépols, 1965.
Chaucer, Geoffrey: Canterbury mesék. A világirodalom klasszikusai. Bp., 1987.
Czaich Á. Gilbert: Regesták VI. Sándor pápa korából. Tört. Tár, 1904. 161–181.
Czaich Á. Gilbert: Regesták VII. Imre [helyesen VIII. Ince] pápa korából 1484–1492. Tört.
Tár, 1902. 511–527.
Dlugossii, Joannes: Annales seu cronicae incliti regni Poloniae. Varsaviae, 1985.
Dürer, Albrecht: A festészetrõl és a szépségrõl. Írások, levelek és dokumentumok. Bp.,
1982.
Pfeiffer, Franz (Hrsg.): Des schwäbischen Ritters Georg von Ehingen Reisen nach der Rit-
terschaft. Stuttgart, 1842.
Ivancsó István: Eteria útinaplója. Nyíregyháza, 1996.
Die Pilgerfahrt des Bruders Felix Faber ins Heilige Land Anno MCDLXXXIII. (Nach der
ersten deutschen Ausgabe 1556.) Berlin, 1964.
Voyage en Egypte de Félix Fabri 1483. Traduit du latin, présenté et annoté par le R. P.
Jacques Masson. Paris, 1975. I. I–XV.
Fratris Felicis Fabri Evagatorium in Terrae Sanctae, Arabiae et Aegypti peregrinationem.
Edidit Cunradus Dietericus Hassler. I–III. Stuttgart, 1843–1849.

218
Florianus, Mathias: Chronicon Dubnicense. Quinque-ecclesiis, 1884.
Fügedi Erik: Kimondhatatlan nyomorúság. Két emlékirat a 15–16. századi oszmán fogság-
ról. Bp., 1976.
Hammerlich, L. L.: Visiones Georgii quae in Purgatorio Sancti Patricii vidit Georgius
miles de Ungaria. Koebenhavn, 1931. 75–319.
Hegedûs Attila–Papp Lajos (szerk.:): Középkori leveleink 1541-ig. Régi magyar levéltár I.
Bp., 1991.
Hervay, L. Ferenc: Repertorium historicum ordinis Cisterciensis in Hungaria. Roma, 1984.
Kovács Sándor Iván–Monok István (szerk.:): Magyar utazási irodalom 15–18. század. In:
Magyar remekírók. Bp., 1990.
Kristó Gyula (szerk.): Az államalapítás korának írott forrásai. Szegedi Középkortörténeti
Könyvtár 15. Szeged, 1999.
Leibici Márton: Senatorium. In Scriptores Rerum Austriacarum II. Lipsiae, 1725.
Liber actorum, obligationum et resignationum od 1300 do 1375. In: Monumenta medii
aevi historica. Res gestas Poloniae illustrantia. Tomus IV. Libros antiquissimos
civitatis Cracoviensis 1300–1400. Cracoviae, 1878.
Ludolph de Sudheim: De itinere Terrae Sanctae. Éd.: F. Deycks. Stuttgart, 1851.
Árpád-házi Szent Margit legrégibb legendája és szentté avatási pere. Boldog Margit élet-
története. Vizsgálat Margit szûznek életérõl, magatartásáról és csodatételeirõl. Bp.,
1999.
Vita beate Margarite de Ungaria Ordinis Predicatorum. In P. Bõle Kornél: Árpádházi Bol-
dog Margit szenttéavatási ügye és a legõsibb latin Margit-legenda. Bp., 1937. 17–43.
Martène, Edmundus–Durand, Ursinus: Veterum scriptorum et monumentorum... Parisiis,
1724.
Miedema, Nine Robijntje: Die Mirabilia Romae. Untersuchungen zu ihrer Überlieferung
mit Edition der deutschen und niederländischen Texte. Tübingen, Niemeyer, 1996.
Mirabilia urbis Romae. Kiadása: Roberto Valentini–Giuseppe Zucchetti: Cod. topografico
della città di Roma. 3 (Fonti 90), 1946. 17–65.
Mollay, Karl (Hrsg.): Das Ofner Stadtrecht. Eine Deutschsprachige Rechtssamlung des 15.
Jahrhunderts aus Ungarn. Bp., 1959.
Olahus, Nicolaus: Hungaria – Athila. Ediderunt Colomannus Eperjessy et Ladislaus Juhász.
Bp., 1938.
Pécsváradi Gábor: Jeruzsálemi utazás. Fordította, a bevezetõ tanulmányt és a jegyzeteket
írta: Holl Béla. In: Magyar ritkaságok. Bp., 1983.
Itinerarium Antonini Placentini, un viaggio in Terra sancta del 560–570. Éd. Celestina
Milani. Milan, 1977.
Ransanus, Petrus: Epithoma rerum Hungararum. Curam gerebat Petrus Kulcsár. Bp.,
1977.
Régnier-Bohler, Danielle (édition établie sous la direction de...): Croisades et pèlerinages.
Récits, chroniques et voyages en Terre Sainte. XIIe–XVIe siècle. Paris, 1997
Couderc, Camille: Journal de voyage à Jérusalem de Louis de Rochechouart. Revue de
l’Orient latin. Paris, 1893. 1–107.
Schmelles, J. A. (Hrsg.): Des Böhmischen Herrn Leo‘s von Ro mital Ritter-, Hof- und
Pilgerreise durch die Abendlande, 1465–1467. Stuttgart, 1844.
Sanudo, Marino: I Diarii. Tört. Tár, 1877.
Esposito, Mario: Itinerarium Symonis Semeonis ab Hybernia ad Terram Sanctam. Scrip-
tores latini Hiberniae. Vol. IV. Dublin, 1960.
Solymosi László: A veszprémi egyház 1515. évi zsinati határozatai. Bp., 1997.
Szerémi György: Magyarország romlásáról. Erdélyi László fordítását átdolgozta Juhász
László. Bp., 1979.

219
Tar Lõrinc pokoljárása. Középkori magyar víziók. Válogatta, a szöveget gondozta, a be-
vezetõ tanulmányt és a jegyzeteket írta: V. Kovács Sándor. In: Magyar ritkaságok. Bp.,
1985.
Tardy Lajos: Rabok, követek, kalmárok az Oszmán Birodalomról. Bp., 1977.
Laurent, J. C. M.: Magistri Thietmari peregrinatio. Hamburg, 1857.
Johannes de Thurocz: Chronica Hungarorum. Ediderunt Elisabeth Galánthai et Julius
Kristó. Bp., 1985.
Tobler, T.: Descriptiones Terrae Sanctae ex saeculo VIII, IX, XII, et XV. Lepzig, 1874.
V. Kovács Sándor (szerk.): A magyar középkor irodalma. Bp., 1984.
Vázquez de Parga, Luis–Lacarra, José Maria–Ríu, Juan Uria: Las peregrinaciones a Santiago
de Compostela. Madrid, 1948–1949. I–III.
Veress Endre: Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyve és iratai.
1221–1864. Bp., 1941.
Vielliard, J.: Le Guide du pelèrin de Saint-Jacques de Compostelle. Texte latin du XIIe
siècle, édité et traduit en français d’après les manuscrits de Compostelle et de
Ripoll. Mâcon, 1938, 1978.
Croniche di Giovanni, Matteo e Filippo Villani secondo le migliori stampe e corredate di
note filologiche e storiche. I–II. Biblioteca classica Italiana. Secolo XIV. Nr. 21. Trieste
1857–1858.
Villani Máté krónikája. In: Középkori krónikások. 8–9. A három Villani. Szerk.: Gombos F.
Albin. Bp., 1909.
Weinrich, Lorenz: Hungarici monasterii ordinis Sancti Pauli primi heremitae de urbe
Roma. Instrumenta et priorum registra. (Bibliotheca Academiae Hungariae in Roma.
Fontes 2.) Roma–Bp., 1999.
Závodszky Levente: A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati
határozatok forrásai. Bp., 1904.
Ziegler, Arne: Actionale Protocollum. Das älteste Stadtbuch von Bratislava/Pressburg aus
den Jahren 1402–1506. Bratislava, 1999.

A felhasznált fontosabb szakirodalom:

Áldásy Antal: Zsigmond király római császári koronázása. Századok, 47 (1913) 481–501,
563–575.
Anderle Ádám: Kalandozók és zarándokok. Magyar témák a középkori spanyol történe-
lemben – historiográfiai vázlat. Szeged, 1992.
Andriå, Stanko: The Miracles of St. John Capistran. CEU Press, 2000.
Aries, Philippe–Duby, Georges: Histoire de la vie privée. Paris, 1985.
Bacqué-Grammont, Jean-Louis: Les Ottomans, les Safavides et leurs Voisins. Contribution à
l’histoire des relations internationales dans l’orient islamique de 1514 à 1526. Istan-
bul, 1987.
Bálint Sándor–Barna Gábor: Búcsújáró magyarok. A magyarországi búcsújárás története és
néprajza. Bp., 1994.
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. I–II. Bp., 1977.
Balogh Jolán: Varadinum. Várad vára. I–II. Mûvészettörténeti Füzetek, 13/1–2. Bp., 1982.
Balogh Margit: Az erdélyi renaissance. Kolozsvár, 1943.
Banfi Florio: Romei ungheresi del giubileo del 1475. (Niccolo Újlaki re di Bosnia in un
affresco nell’ Ospedale de Santo Spirito dell’ Urbe.) Bp., 1941.
Banfi Florio: Ricordi ungheresi in Italia. Roma, 1942.

220
Baranyai Béla: Zsigmond király ún. Sárkányrendje. Századok, 60 (1926) 561–591, 681–719.
Bautier, R. H.: Le Jubilé romain de 1300 et l’alliance franco-pontificale au temps de
Philippe le Bel et de Boniface VIII. Moyen Age, 86 (1980) 189–216.
Békefi Remig: A pilisi apátság története. 1184–1541. A zirci, pilisi, pásztói és szentgotthárdi
ciszterci apátságok története I. Pécs, 1891.
Belting, Hans: Kép és kultusz. Bp., 2000.
Benisch Arthur: Marino Sanudo Diariijének magyar mûvelõdéstörténeti vonatkozásai. Bp.,
1903.
Bóna István: Az Árpádok korai várairól. Debrecen, 1998.
Bónis György: Uzsai János Ars Notariája. Filológiai Közlöny, 1961/3–4. 229–260.
Bónis György: Az Ars Notaria mint retorikai és jogi tankönyv. Filológiai Közlöny,
1963/3–4. 373–388.
Bónis György: Magyi János formuláskönyve és a gyakorlati jogtanítás. In: Jubileumi tanul-
mányok. A pécsi egyetem történetébõl. Pécs, 1967. 225–258.
Bónis György: A jogtudó értelmiség a Mohács elõtti Magyarországon. Bp., 1971.
Bónis György: Az egyházi és világi jog határai a középkorban. In: Eszmetörténeti tanul-
mányok a magyar középkorról. Szerk.: Székely György. Bp., 1984. 235–241.
Borosy András: A keresztes háborúk és Magyarország. I–II. Hadtörténelmi Közlemények,
109 (1996) 1. 3–41.; 2. 11–52.
Boroviczény Károly György: Cruciferi sancti regis Stephani. Tanulmányok a stefaniták, egy
középkori magyar ispotályos rend történetérõl. Orvostörténeti Közlemények,
1991–1992.
Borsa Gedeon: A török ellen Magyarországon hirdetett 1500. évi búcsú és az azzal kapcso-
latos nyomtatványok. In: Az OSZK évkönyve 1960. 241–279.
Borsa Gedeon: A Szentlélekrõl elnevezett ispotályrend búcsúlevele Esztergomban. In: Az
Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1982–1983. 207–219.
Brucher, Günter von (Hrsg.): Geschichte der bildenden Kunst in Österreich. Bd 2. Gotik.
München–London–New York, 2000.
Bucsay Mihály: A protestantizmus története Magyarországon 1521–945. Bp., 1985.
Bunyitay Vince: A váradi püspökség története. I–III. Nagyvárad, 1883–1884.
Cabello, Juan: A tari Szent Mihály-templom és udvarház. Mûvészettörténeti Füzetek, 22.
Bp., 1993.
Cevins, Marie-Madeleine de: Les confrèries en Hongrie à la fin du Moyen Age: l’exemple
de la confrèrie „Mère de Miséricorde” de Bardeyov (1449–1525). Le Moyen Age,
2/2000. 347–368.; 3–4/2000. 495–511.
Clement, P.: Der Dom zu Köln. Die Kunstdenkmaler der Rheinprovinz. VI/3. Düsseldorf,
1937.
Csapodi Csaba–Csapodiné Gárdonyi Klára: Bibliotheca Hungarica. Kódexek és nyomtatott
könyvek Magyarországon 1526 elõtt. I–II. Bp., 1988–1993.
Csernus Sándor: A XV. századi francia útleírások Magyarország-képe. In: Régi és új pereg-
rináció. Magyarok külföldön, külföldiek Magyarországon. I–III. Budapest–Szeged,
1993. II. 1006–1019.
Csernus Sándor: A középkori francia nyelvû történetírás és Magyarország (13–15. század).
Bp., 1999.
Csontosi János: Lengyelországi könyvbúvárlatok. Magyar Könyvszemle, 1891. 249–251.
Csukovits Enikõ: „Cum capsa, cum bacillo”. Középkori magyar zarándokok. Aetas,
1994/1. 5–27.
Csukovits Enikõ: Egy nagy utazás résztvevõi. (Zsigmond király római kísérete). In: Tanul-
mányok Borsa Iván tiszteletére. Szerk.: Csukovits Enikõ. Bp., 1998. 11–35.
Csukovits Enikõ: A római Szentlélek-társulat magyar tagjai. Századok, 134 (2000) 211–244.

221
Csukovits Enikõ: Családi viszonyok a középkorvégi Magyarországon. In: „Magyaroknak
eleirõl”. Ünnepi tanulmányok a hatvanesztendõs Makk Ferenc tiszteletére. Szerk.:
Piti Ferenc. Szeged, 2000. 107–125.
Csukovits Enikõ: Bûn és bûnhõdés. Vezeklõ zarándoklatok a középkori Magyarországon.
Századok, 136 (2002) 303–326.
Csukovits Enikõ: A lovagi zarándoklat. Történelmi Szemle, 43 (2001) 1–2. 33–42.
D’Onofrio, M. (a cura di): Romei e giubilei. Il pellegrinaggio medievale a S. Pietro
(350–1350). Milano, 1999.
Davori Relkoviå Néda: Buda város jogkönyve. (Ofner Stadtrecht.) Bp., 1905.
Demkó Kálmán: A felsõ-magyarországi városok életérõl a XV–XVII. században. Bp., 1890.
E. Kovács Péter: Egy középkori utazás emlékei (Estei Hippolit utolsó utazása Magyaror-
szágon). Történelmi Szemle, 32 (1990) 101–127.
Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban (1387–1437). Bp.,
1977.
Engel Pál: Nagy Lajos bárói. Történelmi Szemle, 28 (1985) 393–413.
Engel Pál: Temetkezések a középkori székesfehérvári bazilikában. Századok, 121 (1987)
613–636.
Engel Pál: Zsigmond bárói: rövid életrajzok. In: Mûvészet Zsigmond király korában
1387–1437. Bp., 1987. I. Tanulmányok. 405–453.
Engel Pál: Salgai Miklós. Levéltári Közlemények, 63 (1992) 15–24.
Engel Pál: A török-magyar háborúk elsõ évei 1389–1392. Hadtörténelmi Közlemények,
111 (1998) 561–577.
Engel Pál: A török dúlások hatása a népességre: Valkó megye példája. Századok, 134
(2000) 267–321.
Engel Pál: Magyar középkori adattár. Magyarország világi archontológiája 1301–1457. Kö-
zépkori magyar genealógia. Bp., 2001.
Fejérpataky László: A Gudkeled-Biblia. Magyar Könyvszemle, 1 (1893) 15–16.
Fossi, G. (a cura di): Storia dei giubilei. I. 1300–1423. Firenze, 1997.
Foster, Norman: Auf den Spuren der Pilger. Die grossen Wallfahrten im Mittelalter. Patt-
loch Verlag, Augsburg, 1990.
Fraknói Vilmos: A Szent Istvántól Rómában alapított magyar zarándokház. Bp., 1893.
Fraknói Vilmos: Mátyás király magyar diplomatái. Századok, 32 (1898) 385–404.
Fraknói Vilmos: Werbõczi István életrajza. (Magyar történeti életrajzok) Bp., 1899.
Fraknói Vilmos: Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a Római Szent-Székkel.
I–II. Bp., 1901–1902.
Frugoni, Arsenio: Il giubileo di Bonifacio VIII a cura di Amadeo De Vincentiis. Editori
Laterza, Roma–Bari, 1999.
Fügedi Erik: A 15. századi magyar arisztokrácia mobilitása. Bp., 1970.
Fügedi Erik: Kapisztrán János csodái. Találkozás a középkori népi vallásossággal. Ethno-
graphia, 1977. 555–564.
Füssy Tamás: Ákosházi Sárkány Ambrus végrendelete 1522. évbõl. Tört. Tár, 1901.
138–145.
Gondán Felicián: Kinizsyné Magyar Benigna imádságos könyvei. In: Dolgozatok Békefi
Remig egyetemi tanári mûködésének emlékére. Bp., 1912. 196–211.
Grabois, Aryeh: Le pèlerin occidental en Terre Sainte au Moyen Age. Paris–Bruxelles, de
Boeck Université, 1998.
Guenée, Bernard: Histoire et culture historique dans l’Occident médiéval. Paris, 1991.
Györffy György: István király és mûve. Bp., 1977.
Györffy György: Pest-Buda kialakulása. Budapest története a honfoglalástól az Árpád-kor
végi székvárossá alakulásig. Bp., 1997.

222
Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és a vegyes-házi királyok
alatt. Bp., 1899.
Házi Jenõ: Sopron középkori egyháztörténete. Gyõregyházmegye múltjából IV. szám. Sop-
ron, 1939.
Herwaarden, Jan van: Opgelegde bedevaarten. Een studie over de praktijk van opleggen
van bedevaarten in de Nederlanden gedurende de late Middeleuwen (1300–1550).
Assen, 1978.
Hoensch, Jörg K.: Kaiser Sigismund. Herrscher an der Schwelle zur Neuzeit 1368–1437.
München, 1996.
Hoensch, Jörg K.: Matthias Corvinus. Diplomat, Feldherr und Mäzen. Graz–Wien–Köln,
1998.
Hoffmann Edith: Régi magyar bibliofilek. Az elõszót és az új jegyzeteket írta és a kötetet
szerkesztette Wehli Tünde. Bp., 1992.
Holl Béla: A középkori magyar Jeruzsálem-járás és Pécsváradi Gábor utazásának néhány
tanulsága. In: Mûvelõdéstörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk:
Fügedi Erik. Bp., 1986. 269–294.
Housley, Norman: Boucicaut marsall Nikápolynál. Hadtörténeti Közlemények, 111 (1998)
593–602.
Ipolyi Arnold: A pozsonyi káptalan XIV. századbeli könyvtára. Új Magyar Múzeum, 1856.
Iványi Béla: András brassai deák lefejeztetése Eperjesen 1515-ben. In: Dolgozatok Békefi
Remig egyetemi tanári mûködésének emlékére. Bp., 1912. 163–170.
Jaritz, Gerhard: „Österreichische Bürgertestamente als Quellen zur Erforschung städ-
tischer Lebensformen des Spätmittelalters.” Jahrbuch für Geschichte des Feudalis-
mus, 8 (1984) 249–264.
Kîoczowski, Jerzy: A civilizáció fejlõdése Közép- és Kelet-Európában a XIV. és XV. század-
ban. Aetas, 1994/1.
Király János: Pozsony város joga a középkorban. Bp., 1894.
Klaniczay Gábor: A középkori magyarországi szentkultusz-kutatás problémái. Történelmi
Szemle, 1981/2. 273–286.
Klaniczay Gábor: Az 1083. évi magyarországi szentté avatások. In: Mûvelõdéstörténeti ta-
nulmányok a magyar középkorról. Szerk: Fügedi Erik. Bp., 1986.
Klaniczay Gábor: Az uralkodók szentsége a középkorban. Magyar dinasztikus szentkultu-
szok és európai modellek. Bp., 2000.
Klaniczay Tibor–Klaniczay Gábor: Szent Margit legendái és stigmái. Bp., 1994.
Knapp Éva: Remete Szent Pál csodái. Századok, 117 (1983) 511–555.
Knauz Nándor: A pozsonyi káptalannak kéziratai. Magyar Sion, 1866–1869.
Kódexek a középkori Magyarországon. Kiállítás az Országos Széchenyi Könyvtárban.
Bp., 1986.
Kónyi Mária: A bátai apátság Szent Vér ereklyéje. Regnum. Egyháztörténeti évkönyv. Bp.,
1937. 119–140.
Kreutheimer, Richard: Rome, Profile of a City, 312–1308. Princeton University Press, 1980.
Kubinyi András: A Magyar Királyság népessége a 15. század végén. Történelmi Szemle,
38 (1996) 146–148.
Kubinyi András: Egy üzletelõ és diplomata várúr Mohács elõtt: Ákosházi Sárkány Amb-
rus. In: Mûvészettörténet – mûemlékvédelem. Gerõ László nyolcvanötödik születés-
napjára. Bp., 1994. 263–289.
Kubinyi András: Fõúri és nemesi végrendeletek a Jagelló-korban. Soproni Szemle, 53
(1999) 331–342.
Kubinyi András: Magyarok a késõ középkori Rómában. In: Studia Miskolcinensia 3. Mis-
kolc, 1999. 83–85.

223
Kubinyi András: Vallásos társulatok a középkori Magyarországon. In uõ: Fõpapok, egyhá-
zi intézmények és vallásosság a középkori Magyarországon. Bp., 1999. 341–352.
Kubinyi András: Budai Kakas János és történeti feljegyzései. In uõ: Fõpapok 193–211.
Kubinyi András: Diplomáciai érintkezések a Jagelló-kori magyar állam és a pápaság kö-
zött (1490–1526). In uõ: Fõpapok 107–121.
Kumorovitz L. Bernát: A középkori magyar „magánjogi” írásbeliség elsõ korszaka (XI–XII.
század). Századok, 97 (1963) 1–27.
Kumorovitz L. Bernát: I. Lajos királyunk 1375. évi havasalföldi hadjárata (és „török”) há-
borúja. Századok, 117 (1983) 919–982.
Ladiå, Zoran: „Prilog prouøavanju hodoøasåenja iz Zadra u drugoj polovici 14. stoljeåa.”
Croatica Christiana periodica, 17. 32 (1993) 17–31.
Ladiå, Zoran: „Some Remarks on Medieval Croatian Pilgrimages.” Croatica Christiana
periodica, 21. 39 (1997) 19–24.
Ladiå, Zoran: Urban last wills from late medieval Dalmatia with special attention to the
legacies pro remedio animae. PhD. dissertation. Budapest: CEU Medieval Studies,
2001.
Lehotská, D.: K poøiatkom vedenia mestskÿch kníh na Slovensku. Historické stúdie 1959.
Lõvei Pál: A Sárkány-rend fennmaradt emlékei. In: Mûvészet Zsigmond király korában
1387–1437. Bp., 1987. I. Tanulmányok. 148–179.
Mályusz Elemér: A négy Tallóci fivér. Történelmi Szemle, 22 (1980) 532–576.
Mályusz Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon 1387–1437. Bp., 1984.
Mark, Anneliese: Religiöses und karitatives Verhalten der Wiener Bürger im Spiegel ihrer
Testamente (1400 bis 1420). Innsbruck, 1976.
Marosi Ernõ–Tóth Melinda–Varga Lívia (szerk.): Mûvészet I. Lajos király korában 1342–
1382. Bp., 1982.
Marosi Ernõ (szerk.): Magyarországi mûvészet 1300–1470 körül. Bp., 1987.
Mieck, Ilja: Zur Wallfahrt nach Santiago de Compostela zwischen 1400 und 1650. In: Spa-
nische Forschungen der Görres-Gesellschaft 1. Gesammelte Aufsätze zur Kulturge-
schichte Spaniens 29. Münster, 1978. 483–533.
Müller, Georg: Die deutschen Landkapitel in Siebenbürgen und ihre Dechanten. Her-
mannstadt, 1936.
Niederstätter, Alois: Das Jahrhundert der Mitte: an der Wende vom Mittelalter zur
Neuzeit. In: Österreichische Geschichte 1400–1522. Hrsg. von Herwig Wolfram.
Wien, 1996.
Ohler, Norbert: „Zur Seligkeit und zum Troste meiner Seele. Lübercker unterwegs zu
mittelalterlichen Wallfahrtsstätten.” Zeitschrift des Vereins für Lübeckische Ge-
schiche und Altertumskunde, 63 (1963) 83–103.
Ortvay Tivadar: Pozsony város története. I–IV. Bp., 1892–1905.
P. Monay Ferenc: A római magyar gyóntatók. Róma, 1956.
Pálosfalvi Tamás: Cilleiek és Tallóciak: küzdelem Szlavóniáért (1440–1448). Századok, 134
(2000) 45–96.
Pásztor Lajos: A magyarság vallásos élete a Jagellók korában. Bp., 1940.
Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. Bp., 1899.
Paulus, Nicolaus: Geschichte des Ablasses im Mittelalter vom Ursprunge bis zur Mitte des
14. Jahrhunderts. Bd. I–II. 1922–1923.
Pesty Frigyes: A perdöntõ bajvívások története Magyarországon. Pest, 1867.
Pór Antal: Erzsébet királyné acheni zarándoklása 1357-ben. Századok, 35 (1901) 1–14.
Reiszig Ede: A Kanizsaiak a XV. században. Turul, 1941. 22–31., 71–81.
Rhein und Maas. Kunst und Kultur 800–1400. Eine Ausstellung des Schnütgen-Museums
der Stadt Köln und der belgischen Ministerien für französiche und niederländische
Kultur. I–II. Köln. 1972.

224
Richard, Jean: Les relations de pèlerinages au Moyen Age et les motivations de leurs
auteurs. In: Wallfahrt kennt keine Grenzen 143–153.
Rist, Helga: „Leben für den Himmel. Spätmittelalterliche bürgerliche Seelgerätstiftungen
aus Wiener Neustadt.” 215–235. In: Du guoter tot: Sterben im Mittelalter. Ideal und
Realität. Hrsg. von Markus Wenninger. Schriftenreihe der Akademie Friesach, Band
3. Klagenfurt, 1998.
Runciman, Steven: A keresztes hadjáratok története. Bp., 1999.
Saint-Jacques de Compostelle. Brepols, 1985.
Schiffers, Heinrich: Kulturgeschichte der Aachener Heiligtumsfahrt. Köln, 1930.
Schimmelpfennig, Bernhard–Schmugge, Ludwig (ed.): Rom im hohen Mittelalter. Studien zu
den Romvorstellungen und zur Rompolitik vom 10. bis zum 12. Jahrhundert.
Sigmaringen, Jan Thorbecke, 1992.
Schmid, Wolfgang: Wallfarhrt und Wirtschaft im mittelalterlichen Rheinland. Rheinisch-
Westfälische Zeitschrift für Volkskunde 45. (2000) 43–72.
Schmugge, Ludwig: Die Pilger. In: Unterwegssein im Spätmittelalter. Hrsg. von Peter
Moraw. Berlin, 1985. 17–47.
Schmugge, Ludwig: Kollektive und individuelle Motivstrukturen im mittelalterlichen Pil-
gerwesen. In: Jaritz, Gerhard–Müller, Albert: Migration in der Feudalgesellschaft.
Frankfurt am Main, 1988.
Schmugge, Ludwig: Kirche, Kinder, Karrieren. Päpstliche Dispense von der unehelichen
Geburt im Spätmittelalter. Zürich, 1995.
Seibert, Jutta (szerk.): A keresztény mûvészet lexikona. Bp., 1986.
Sensi, M.: Pellegrinaggi a Montesantangelo al Gargano nei notarili della valle spoletana
sul calare del Medioevo. Campania sacra 8–9 (1977–1978) 81–120.
Shaw, Stanford: History of the Ottoman Empire and modern Turkey. Volume I: Empire of
the Gazis: The Rise and Decline of the Ottoman Empire, 1280–1808. Cambridge
University Press, 1976.
Sigal, Pierre André: Maladie, pèlerinage et guérison au XIIe siècle. Les miracles de saint
Gibrien à Reims. Annales ESC 24 (1969) 1522–1539.
Sigal, Pierre André: L’homme et le miracle dans la France médiévale, XI–XII.e siècles. Pa-
ris, 1985.
Sigal, Pierre André: Les marcheurs de Dieu. Armand Colin, 1974. Magyarul: Isten vándo-
rai. Középkori zarándoklatok és zarándokok. Bp., 1989.
Sittler, E.–Podlaha, A.: Soupis pamatek historickÿch a umëleckych v Království Øeském.
Král hlavni mësto Praha: Hradøany. II/1. Poklad Svatovitsky. Praha, 1903.
¿niezy¤ska-Stolot, Ewa: Tanulmányok Lokietek Erzsébet királyné mûpártolása körébõl.
(Liturgikus textíliák és paramentumok.) Ars Hungarica, 1979/1. 23–31.
¿niezy¤ska-Stolot, Ewa: Tanulmányok Lokietek Erzsébet királyné mûpártolása körébõl.
(Ötvöstárgyak.) Mûvészettörténeti Értesítõ, 1981/4. 233–251.
Solymosi László: Két középkor végi testamentum Szabolcs vármegyébõl. In: Emlékkönyv
Rácz István 70. születésnapjára. Szerk: Kovács Ágnes. Debrecen, 1999. 203–225.
Sopko, Julius: Stredoveké latinské kódexy u slovenskych kniãniciach. H. n., 1981.
Sörös Pongrác: Lévai Cseh Péter. Századok, 37 (1903) 824–837.
Stahl, G.: Die Wallfahrt zur Schönen Maria in Regensburg. Beiträge zur Geschichte des
Bistums Regensburg 2. Regensburg, 1968.
Sweeney, James Ross: Magyarország és a keresztes hadjáratok a 12–13. században. Száza-
dok, 118 (1984) 114–124.
Swoboda, Karl M. (Hrsg.): Gotik in Böhmen. München, 1969.
Szakály Ferenc: A török–magyar küzdelem szakaszai a mohácsi csata elõtt (1365–1526). In:
Mohács. Tanulmányok a mohácsi csata 450. évfordulója alkalmából. Szerk.: Ruzsás
Lajos–Szakály Ferenc. Bp., 1986. 11–57.

225
Szamosi József: Nagy Lajos király építkezése és emlékei Máriacellben. Új Látóhatár, 33
(1982) 219–229., 405–416.
Székely György (fõszerk.): Magyarország története. Elõzmények és magyar történet
1242-ig. In: Magyarország története tíz kötetben. Bp., 1987. I/2.
Szekfû László: György, Crissafán fia, aki megjárta a túlvilágot. Irodalomtörténeti Közlemé-
nyek, 90 (1986) 1–21.
Szende Katalin: Családszerkezet és örökösödési szokások a késõ középkori Pozsonyban és
Sopronban. Levéltári Közlemények, 68 (1997) 1–2: 77–98.
Szende Katalin: A magyarországi városi végrendeletek helye az európai joggyakorlatban (A
középkori Sopron, Pozsony és Eperjes példája). Soproni Szemle, 53 (1999) 343–356.
Szende Katalin: Otthon a városban. Urbanizáció, társadalom és anyagi kultúra a késõ kö-
zépkori Sopronban és Pozsonyban a végrendeletek tükrében. PhD doktori disszertá-
ció. Bp., 2000.
Szovák Kornél: Meritorum apud Dominicum fructus cumulatorum. (Megjegyzések a 14.
századi fõúri vallásossághoz.) In: R. Várkonyi Ágnes emlékkönyv születésének 70.
évfordulója ünnepére. Szerk.: Tusor Péter. Bp., 1998. 79–87.
Szûcs Jenõ: A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború. Levéltári Közlemé-
nyek, 43 (1972) 213–263.
Szûcs Jenõ: Ferences ellenzéki áramlat a magyar parasztháború és reformáció hátterében.
Irodalomtörténeti Közlemények, 78 (1974) 409–435.
Szûcs Jenõ: Társadalomelmélet, politikai teória és történetszemlélet Kézai Simon Gesta
Hungarorumában. I–II. Századok, 107 (1973) 569–643., 823–878.
Tarnóc Márton: Mátyás király és a magyarországi reneszánsz (1450–1541). Bp., 1994.
Teichmann, E.: Zur Heiligtumsfahrt des Philipp von Vigneulles im Jahre 1510. Zeitschrift
des Aachener Geschichtsvereins, 22 (1900) 121–187.
Thoemmes, Elisabeth: Die Wallfahten der Ungarn an den Rhein. Aachen, 1937.
Tóth-Szabó Pál: Magyarország a XV. század végén a pápai supplicatiok világánál. Száza-
dok, 37 (1903) 1–15., 151–159., 219–239., 327–344.
Tringli István: Az 1481. évi szlavóniai közgyûlés. In: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére.
Szerk.: Csukovits Enikõ. Bp., 1998. 291–318.
Tüskés Gábor–Knapp Éva: A szent vér tisztelete Magyarországon. In: Mûvelõdéstörténeti
tanulmányok a magyar középkorról. Szerk.: Fügedi Erik. Bp., 1986. 76–116.
V. Kovács Sándor: A humanista Lászai János. Filológiai Közlemények, 1971. 344–366.
Vauchez, André: La spiritualité du Moyen Age occidental. VIIIe–XIIIe siècle. Éditions du
Seuil, 1994.
Vauchez, André (A cura di.): Storia di Roma dall’antichità a oggi. Roma medievale. Editori
Laterza, Roma–Bari, 2001.
Végh János: Becsei Vesszõs György különítélete. (Egy ritka ikonográfiai típus magyaror-
szági elõfordulása.) In: Eszmetörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk.:
Székely György. Bp., 1984. 373–385.
Veszprémy László: II. András magyar király kereszteseinek létszáma. Hadtörténet Közle-
mények, 107 (1994) 113–116.
Wallfahrt kennt keine Grenzen. Themen zu einer Ausstellung des Bayerischen National-
museums und des Adalbert Stifter Vereins, München. Zürich, 1984.
Weinrich, Lorenz: Der Pönitentiar Valentin und die Paulinermönche in Santo Stefano
Rotondo. In: Santo Stefano Rotondo in Roma. Archeologia, storia dell’arte, restauro.
Hrsg. von Hugo Brandenburg und József Pál. Wiesbaden, 2000.
Zalán Menyhért: A Pray-kódex benedictiói. Magyar Könyvszemle, 1927/I–II. 247–274.
Zaremska, Hanna: Les bannis au Moyen Age. Aubier, Paris, 1996.
Zolnay László: Donch mester és a Balassák õsei. Turul, 1937. 34–35.
Zoványi Jenõ: A reformáczió Magyarországon 1565-ig. 1922 (1986).

226
 Mutató

Aachen 13–14, 16, 18, 20, 23, 25–26, 30–31, András, III. magyar király 66
33–39, 42–44, 47, 56–61, 63, 65, 69, 72–74, András, Káta nembeli 140
84, 86–87, 93–97, 104, 117–118, 120–122, András, Scerben fia 51, 103
127, 133, 145, 147, 149–150, 152, 158, 160, Andriå, Stanko 142–143
162, 165 Anglia 38, 53, 144–145
Abaúj megye 64, 150 Antal csanádi püspök 25, 47, 165
Ablonci György nemes 65 Antimus Miklós, Tapsonyi 154
Acquapendente 117 Antiochia 8, 124
Adalbert királyi követ 102 Antwerpen 39
Adriai-tenger 117 Aosta-völgy 144
Aetheria 15 Apafi Ferenc nemes 182
Afrika 89 Apafi Lénárt nemes 182
Ágnes, a nyúlszigeti monostor szolgálója Apáti Miklós kalocsai érsek 108–109, 165
141 Apor 182
Ágnes, Károly budavári nemes unokája 140 Appenninek 116–117
Ágnes, Walhen Farkas felesége, 87 Apulia 53, 70, 109
Ajáni Miklós (besenyõ) 83, 93 Aquileia 15
Ajtony 139 Aracsai Gergely nemes182
Akkon 68, 122 aradi prépostság 180
Ákos mester (krónikás) 13 Aragónia 18, 79
Albisi Zólyomi Dávid 154 Aragóniai Lajos bíboros 147
Aleppo 124 Aretino, Pietro 133
Alexandria 113–114, 127–128 Arnold selmecbányai polgár 58
Alföld 150 Arnold fia Thydricus 56–57
Algent úrnõ, Káta nembeli 140 Arnold ispán 56–57
Almád nemzetség 156 Árva megye 177
Almádi 24, 105 Aschauffenburg 117
Álmos herceg 13, 24, 67, 155 Assisi 36–37
Alpok 74, 116–117, 123, 144 Atyusz, Bánd fia 24, 105
Alsáni János pohárnokmester 151 Auctor Rhytmicus 25
Altötting 26, 30, 33–35, 97, 103, 131 Augsburg 74, 145
Ampudinus ispán 140 Avignon 21, 30, 70, 109, 136, 149, 190
Ancona 111, 117, 123 Azincourt 80
Andechs 42 Azra 179
Andernach 117, 120, 133 Ázsia 89
András (Anjou) calabriai herceg 70–71, 109
András brassói diák 55 Babarc 164
András budai mészáros 112, 174 Babócsa 191
András pálos szerzetes, római gyóntató 132 Babocsai Gergely 167
András, II., magyar király 13–14, 24–25, Babocsai Gergely szerzetes 110, 167
68–69, 90, 104–105, 119, 156 Bács megye 92

227
Baiersdorf 90 Bélai Simon 123
Bajorország 30, 34 Bélakút 163
Balaton 111 Belényes 183
Balázs zágrábi zablakészítõ 52, 158 Belgrád 8
Bálint Sándor 10 Belosewczi György nemes 135
Balkán 46 Belosewczi István nemes 51, 135, 150
Balkonucha-i Demeter káplán 76 Belosewczi János nemes 135
Bamberg 42, 90 Belosewczi Tamás nemes 135
Bánd ispán 24, 101, 105, 156 Belsõ-Szolnok megye 179
Bánfi István, Alsólendvai 154 Benedek (feleséggyilkos) 25–26, 63
Bánfi János, Alsólendvai 20, 126 Benedek deák, budai polgár 112
Bánfi Pál, Alsólendvai 154 Benedek egri segédpüspök 173
Bánfiak 76 Benedek ispán 181
Bank, Hermannus 10, 57, 63, 83, 118 Benedek pálos szerzetes 164
Bánóc 111 Benedek pap 185
Baranya megye 92, 111, 154, 164, 177–178, Benedek veszprémi püspök 25, 47, 163, 165
182–183, 188 Benedetto, a Szent Péter-bazilika kanonokja
Baranyavár 183 15
Barbara, Jakab popzsonyi fürdõs özvegye Bereg 65
95 Bernard francia szerzetes 15–16
Barc, a kunok egyik fejedelme 135 Bertalan apostol 76
Barcaság 179 Berzeviciek 64
Barcelona 114 Bessenyei Pál bán 151
Bard 144 Beszterce 162, 179, 182
Bari 26–27, 36, 38, 44, 57, 63, 71, 114 Beszterce vidéke 179
Barna Gábor 10 Besztercebánya 59, 156, 162, 183
Barnabás János budai polgár 112, 174 Bethánia 115
Barnabás pécsváradi szerzetes 175 Betlehem 16, 50, 115, 119, 122, 125, 128
Bars megye 92 Betleni Gergely nemes 154
Barta Antal 170 Beverley 38
Bártfa 97–98, 112, 123, 131, 162, 183 Bezdédi Miklós nemes 92
Báta 46, 62–63, 142, 178–179, 186, 188 Béziers 118
Báthoriak 182, 189 Bihar 111
Bátki Tamás 170 Bihar megye 112, 165, 177–179, 183, 187–188
Báthori István vajda 46 Bizánc 13
Bautier, R. H. 144 Bize 191
Bázel 75 Blagai János özvegye 182
Bazin 162 Bocskai Péter vicebán 176, 181
Beatrix (Luxemburgi), I. Károly felesége 66 Boda 164
Bebek Detre 150 Bodó Benedek budai polgár 112, 175
Bebek Imre országbíró 150 Bodó ispán 140
Beckensloer János esztergomi érsek 165 Bodrogi Fülöp esztergomi fõesperes 120
Becket Tamás 81 Bogáti István nemes 93
Bécs 16, 33, 37, 43, 48–49, 116–117, 156, 160, Bogáti János nemes 104, 150
163 Bogen 37
Becs ispán 139 Boldensele, Guillaume de 115
Becsei Vesszõs György 53 Boldizsár Péter 170
Beérseba 115 Boleszló, III. lengyel fejedelem 9
Bejrút 8, 113, 127–128 Bologna 117, 131, 146, 163
Békés megye 183 Bolsena 40, 117
Béla herceg 136 Bonfini, Antonio (krónikás) 142
Béla, III. magyar király 68 Bonifác, IX. pápa 21
Béla, IV. magyar király 25 Bonifác, VIII. pápa 41

228
Bónis György 166 Cillei Hermann szlavón bán 135, 151
Borbála, Ebersperger Tamás özvegye po- Cillei Ulrik 80, 150, 153
zsonyi polgár 161–162 Ciprus 114–115
Borbála, Eyssenreych Sebestyén városi ka- Clermont 13, 41, 67
marás felesége pozsonyi polgár 161 Colmar 144
Borbála, Ketinger György felesége pozso- Compostela 15–16, 18, 23, 25–26, 30, 33–39,
nyi polgár 96 41, 53, 57, 59, 63, 78, 80–81, 97, 103–104,
Borbála, Pachenlaibel Margit lánya pozso- 117–118, 122, 127, 137, 144–145, 147, 152,
nyi polgár 32 158
Borbála, Szécsényi László felesége 185 Conques 24
Bordeaux 15 Corvin János 14, 49–50, 110
Borisz magyar trónkövetelõ 68 Curzola 114–115
Borsmonostor 24, 100, 135 Cyriacus mártír 76
Borsod megye 182, 185 Czaich, Á. Gilbert 22
Bossányi Árpád 29 Czèstochowa 26, 162, 188
Bosznia 46, 79 Czirnusné pozosnyi polgár 85
Both Ferenc, Bajnai 49, 173
Boucicaut marsall 80–81 Csaholy 165
Bouvier, Gilles Le 146 Csaholyi Ferenc 170
Böszörmény 112, 183 Csák Máté tárnokmester 51
Brandenburgi György 150 Csáki Ferenc 75–76, 154
Brassó 31, 111, 162, 180, 182–183, 188 Csáki György székelyispán 75, 154
Brenner, Martin 17, 116–117 Csáki Miklós vajda 151, 154
Bridlington 38 Csákiak 151
Brodarics István 164 Csáktornya 105
Brodnic föld 136 Csanád 103, 180
Broquière, Bertrandon de la 113–114, 126 Csanád megye 179
Bruchekmali János nemes 64 csanádi egyházmegye 177
Bruck 26, 33, 116 Csánki Dezsõ 183
Brugge 90 Csapi László alkancellár 154
Brüsszel 118 Cséffa 134, 184
Buda 31, 98, 112, 157, 163, 173, 179, 182–183, Csehi 134
188 Csehország 54, 71–72, 167
Budai Kakas János 162–163 Csemény 164
Budai Kratzer Rudolf 108 Csépán 83
Budai Volfingus 108 Cserdi Imre pécsi kanonok, római gyóntató
Budaszentlõrinc 10, 139, 142, 178–180 132
Budaváralja 140 Csernel Ambrus 170
Bulgária 64, 81, 113, 190 Csetnek 22
Büki István kalocsai érsek 108, 110, 165 Csetneki László nemes 22
Csetneki László felhévízi rektor 134
Cabannensis, Ademarus angoulême-i szer- Csicseri Bálint nemes 65
zetes 8 Csicseri Péter nemes 65
Canosa 53 Csobádi János 173
Canterbury 7, 38, 81, 192 Csokonya 191
Castelfranco 109 Csongrád megye 177
Castillejo, Gonzalo de nagymester 80 Csontosi János 19
Caumont, Nompar de 114, 130 Csõt 107
Cesena 117 Csupor Ákos, Monoszlói 154
Ceuta 81 Csupor Ákos udvari lovag 76, 154
Chaucer, Geoffrey 7, 192 Csupor Pál szlavón bán 46, 76, 154
Chèstochowa 19, 130
Cillei Frigyes 80 Dacia 166

229
Dalmácia 11, 36, 39, 115–116, 126 Duna 37, 117
Damaszkusz 54, 124 Dunajeci János udvari ifjú 108
Dancs zólyomi ispán 136 Dunántúl 151, 171, 182
Dány 140 Duna–Tisza köze 178–179
Darány 191 Durazzo 114
Daróci Katalin 173 Durazzói Károly herceg 53
Dauher, Ulrik pozsonyi nagyvállalkozó 43, Düren 26, 117, 145
159 Dürer, Albrecht 90, 99
De Dominis János váradi püspök 137 Ebedõci László nemes 83
Debrecen 112, 183 Ebergõci András nemes 64
Debreceni Tóth László 175 Ebergõci János nemes 64
Dél-Dunántúl 47, 154, 178–179, 187–188 Eberhard fõkancellár 151
Dél-Franciaország 118 Ebes 165
Dél-Itália 38, 63 Ebreichsdorf 37
Dél-Pannónia 15 Edda 182
Demeter, Csák nembeli, asztalnokmester 68 Edessza 89
den Bosch 39 Edvard, III. angol király 81
Dénes tárnokmester 68–69 Eger 56, 98, 163, 165
Dénesfalvi László nemes 149 Egervári László dalmát–horvát–szlavón
Dengelegi Pongrác nemes 154 bán 181–182
Derencsényi Pál nemes 154 egri egyházmegye 177–178
Déva 187 Egri János 93
Diessenhofeni Henrik konstanzi kanonok Egyiptom 124–125, 127
72 Ehingen, Georg von sváb lovag 81
Dlugoss 146 Ehrenfels 90
Doboka megye 150, 179 Einsiedeln 38–39, 42, 145
Dobozi Mihály fehérvári olvasókanonok 171 Elza váci német leány 140
Dolány 165 Emmaus 8
Domaãlice 74 Emõdi Pál aradi prépost 172
Domonkos zágrábi polgár 61, 83 Engel Pál 45, 150
Domonkos bán 24, 135, 149 Enyedi János kancelláriai nótárius 76
Domonkos minorita 108 Eperjes 55, 162
Domonkos váci prépost 25, 47, 165 Erdély 17, 47, 56, 63, 92, 99, 104–105, 111,
Domonkos zágrábi zablakészítõ 104 123, 136, 150–151, 165, 170, 177–179, 182,
Donauwörth 74 188
Doroszlói István nemes 182 Erdélyi Bálint pálos szerzetes 164
Dorottya, Himfi Benedek felesége 103 erdélyi egyházmegye 177–178, 180
Dorottya, János pozsonyi korcsolyás felesé- Erdõdi János titeli prépost 165–166
ge 95 Érpály 111
Dorottya, Kóvári Pál ítélõmester özvegye Erzsébet, I. Károly felesége, magyar király-
185 né 13, 43–44, 69–74, 77, 109
Drágfi János, Bélteki, temesi ispán 21, 134, Erzsébet, I. Lajos felesége, magyar királyné
149 100
Dráva 8 Erzsébet zágrábi polgárasszony 84
Drescher Péter soproni polgár 61 Erzsébet, a gyöngyösi kántor özvegye 185
Drescher Tamás 61 Erzsébet, Szent (Árpád-házi) 25, 71–73, 117
Drinápoly 8 Erzsébet, Vatkai Lõrinc özvegye 83, 94
Drugas Benedek zágrábi polgár felesége, Estei Hippolit egri püspök 98–99, 116
Ilona 60 Észak-Afrika 80
Druget Ferenc, Homonnai, ungi ispán Észak-Európa 144
130–131 Észak-Itália 30
Drugetek 150 Északkelet-Magyarország 150
Dublin 78, 82, 100 Eszék 183

230
Esztergom 98, 107, 140, 180
esztergomi egyházmegye 177–178
esztergomi prépostság 180
Etzlaub, Erhard nürnbergi térképész 116
Faber, Felix ulmi domonkos szerzetes 16,
89, 114–116, 119–120, 124–127, 166
Fábián János 170
Fábián, a zágrábi székesegyház prebenda-
riusa 173
Faenza 117
Fáncs János, Gordovai 154
Fancslaki Jakab 126
Fano 117
Fehér megye 177
Fehérvár ®Székesfehérvár
Fehérvári Simon pálos szerzetes 164
Fejér megye 165
Feldkirch 74, 116
Felicián dipsei plébános 47, 92
Felicián domonkos szerzetes 141
Felsõ-Ausztria 30
Felvidék 150, 177
Ferdinánd, I. aragón király 79, 99
Ferrara 98–99, 116–117
Fictor, Gertrude polgárasszony 121
Filetinci János 171
Filipec János váradi püspök 173
Finisterre 53
Firenze 26, 117, 123, 192
Firenzuola 117
Fisch János soproni polgár 35
Fodor János 57, 150
Forcheim 90
Forli 117
Földközi-tenger 114
Földvár 179
Franciaország 23, 27, 53, 65, 144–145
Frangepán Dorottya 182
Frangepán István dalmát-horvát bán 75,
153
Frangepán Miklós 102, 104
Frankfurt 73, 117
Freising 37
Friesach 116
Frigyes, I. (Barbarossa) német-római csá-
szár 65, 68
Frigyes, III. német-római császár 165
Froissart, Jean 82
Fuchshueber, Jorg pozsonyi ács 159
Fulco hospes 102
Futaki Demeter váradi püspök 101
Fügedi Erik 10, 142–143
Füle 165
Fülöp fermói püspök 136
Gagler János pozsonyi polgár 86
Galilea 124
Galileai-tenger 125
Gallia 8, 15
Galsai Albert 169
Garai János 46, 104
Garai Miklós nádor 104, 149, 151–152
Garaiak 152
Garázda Péter 166
Gascogne 53
Gatalóci Mátyás veszprémi püspök, kancel-
lár 75, 137, 172
Gáza 114–116, 119, 125, 127
Gellért velencei szerzetes 9, 14, 139
Genezáret tava 125
Genglein 60
Genova 114
Gent 90
Georgievics Bertalan 17, 115, 126
Gepleisen Márton pozsonyi polgár 86
Geréb László erdélyi püspök 179
Gergely erdélyi kanonok 163
Gergely zágráb-gréchegyi polgár 158
Gergely, IX. pápa 135–136
Gerichter Miklós 96
Géza, II. magyar király 119
Gilig Lajos popzsonyi polgár 84
Gimes 47
Gizella magyar királyné 42
Glaber, Rodolfus 8
Gnieznó 177
Gottschalk (keresztes) pap 68
Göci Mihály nemes 47, 91–92, 150
Gönyüi Miklós nemes 51, 150
Gönyüi Péter nemes 104
Gönyüi Tamás liptói ispán 108–109
Görgeiek 64
Görög Mihály királyi pajzshordozó 108
Görögország 81
Granada 81, 126
Graz 116
Grünenbergi Konrád német lovag 41
Guadalupe 82
Guden 102
Gunig, Tarnóci Miklós felesége 141
Gurich, Csák nembeli 140
Gutgesell Miklós pozsonyi esküdt 160
Gyalog Péter 183
Gyalog Tamás 170
Gyöngyösi Gergely 142, 164
Gyönyörû asszony 24, 105, 156

231
Gyõr 8, 180 Hracztowiczai István zágrábi polgár 101
Györffy György 141 Hunyadi János 45, 126, 154
György ferences procurator generalis 120 Huszti György 125
György kácsi apát 173
Ibériai-félsziget 15, 92, 152–153
György karpap 111
Illava 186
György szentkozmadamjáni plébános 170
Ilona, Ihrer András felesége 87
György, Krizsafán fia 17–18, 52–53, 107, 118
Ilona, Kálnói Etre Mihály özvegye 185
gyõri egyházmegye 177
Ilsvai Leusták udvarmester 151
Gyula, II. pápa 170
Imre deák, budai polgár 112, 174
Gyula, Rátót nembeli Leusták fia 69, 156
Imre herceg, III. Béla fia 68
Gyulafehérvár 166
Imre jánki plébános 174
gyulafehérvári prépostság 180
Imre budai szabó 112
Gyulai Ambrus 62
Imre, Kökényes-Radnót nembeli 136
Imrefi Miklós, Szerdahelyi 173, 181
Hadnagy Bálint 142–143
Imrefiek, Szerdahelyi 182
Hafner Jakab pozsonyi polgár 87
Ince, III. pápa 168
Hager Menyhért pozsonyi polgár 86
Ince, VIII. pápa 21–22, 163
Hanusco 80
India 89
Hanvai János nemes 56
Inn 34
Harang 105
Ipolyi Arnold 136
Harkai László nemes 83–84, 94, 150
Irher András pozsonyi polgár 87
háromkirályok ereklyéi 26, 65, 73, 81
Írország 16–17, 27, 30, 52–54, 78, 82, 89, 101,
Havasalföld 44, 152
107–108, 126
Házi Jenõ 35, 162
István, a szászok ispánja 56
Hédervári Lõrinc lovászmester 75–76,
István, Bodó ispán fia 140
153–154
István, I. (Szent) magyar király 8–9, 13–14,
Hedvig (Anjou, Szent) lengyel királynõ 70
24, 43, 45, 54, 66, 69, 71, 73, 118–120, 139,
Hégen 111
142
Heiligenkreuz 135
Itália 8, 10, 12–13, 17, 27, 38–39, 45, 70, 74,
Heilsbronn 73
82, 98–99, 109–110, 114, 116, 123,
Henner Jakab pozsonyi polgár 88
137–138, 145, 162–163, 190
Henrik pilisi apát 43
Herceg család, Szekcsõi 142 Jaffa 114–115, 119, 128
Heroch, Eberhard leánya 140 Jakab kassai varga 84, 156
Herrgott János pozsonyi polgár 87 János Ágoston-rendi szerzetes 132
Hervoja vajda 46, 154 János bártfai káplán 99, 111, 116–117, 123,
Heves megye 64, 177, 180 172
Hímesháza 111 János bártfai kocsigyártó 156
Himfi Benedek bán, 52, 64, 102–103, 108– János bíboros, a váci püspökség kormány-
109, 148, 152, 190–192 zója 45, 165
Himfi Lõrinc nemes 103 János fia Domokos egri kanonok 163
Himfi Péter nemes 152 János káplán 98
Hircs fia Tamás ispán 52 János pap 108
Hodinka Antal 21 János titeli prépost 51
Hodricher Gáspár nemes 182 János, a királyi szekerészek mestere 108
Holdvilág 111 János, II. kasztíliai király 145
Holl Béla 9 Jenõ, IV. pápa 75, 169
Holzapfel Mihály soproni festõ 35, 103 Jeruzsálem 8–9, 13, 15–16, 23–26, 30–31, 34,
Hont megye 89 36–39, 41–42, 46, 50, 54, 77, 81, 89, 93,
Honterus János erdélyi reformátor 188 101, 103, 105, 110, 115, 119, 122, 124–128,
Horundel Gáspár pozsonyi polgár 85 130, 134, 137, 149–150, 155–156, 163, 167,
Horvát Márk 185 191
Horvátország 177 Jézus 15, 78, 192

232
Jodok pap 169
Johanna, I. (Anjou) nápolyi királynõ 70–71,
109
Jordán folyó 68, 115, 125, 128
Kairó 114–116, 119, 124, 127
Kakas mester 56–57
Kálmán, Könyves magyar király 9, 13, 36,
54, 155
Kálmáncsehi 191
Kálmáncsehi Sánta Márton (prédikátor) 188
Kálnai Imre erdélyi fõesperes 188
kalocsai egyházmegye 177, 180
kalocsai prépostság 180
Kandia 114
Kanizsai István ajtónállómester 134, 150,
152, 155
Kanizsai János 51, 104, 155
Kanizsai János esztergomi érsek 131, 134,
150, 152, 155, 165
Kanizsai László 51, 104, 149, 155
Kanizsai Miklós tárnokmester 134–135, 137,
152, 155
Kapisztrán János 10, 139, 142–143, 187
Kaposi Bálint római magyar gyóntató 132
Karintia 54, 116
Karni-Alpok 116
Károly nemes, budavári polgár 140
Károly, I. magyar király 66, 136
Károly, IV. német-római császár 42, 71–73
Károly, I., Nagy német-római császár 25
Károly, VI. francia király 79, 99, 126
Károly, VII. francia király 146
Károly, VIII. francia király 45, 123
Karom 112
Kárpát-medence 8
Kassa 31, 162
Kasztília 18, 80
Katalin, Drexel Tamás pozsonyi polgár fe-
lesége 88
Katalin, György zágrábi nyereggyártó öz-
vegye 36, 104, 122, 158
Katalin, György nyergesmester özvegye 36,
122
Kegler Pál selmecbányai polgár 58
Kelemen zágrábi molnár 61, 157
Kelemen Tamás 170
Kelemen, a zágrábi kórház magisztere 122
Kelemen, VI. pápa 70
Kenyérmezõ 46
Kereki Gergely 182, 185–186
Kerepeci Gergely 65
Kézai Simon (krónikás) 64
Kinizsi Pál 131, 174, 185–186
Királynémeti 179
Kis-Ázsia 8, 46, 113
Kisécs 93
Kissimonyi Vince Mihály vas megyei ne-
mes 83–84, 93
Kissimonyi Zsófia 93
Klagenfurt 64
Klosterneuburg 26, 33
Knapp Éva 10, 142–143
Knauz Nándor 17
Kolozs megye 92, 111
Kolozsmonostor 62, 104–105
Kolozsvár 105, 157, 182–183
Konrád német vezeklõ 9
Konrád, III. német uralkodó 68
Konstantinápoly 8–9, 15, 54, 72, 80, 113,
118, 124–125
Konstanz 28, 74, 79, 92, 99
Korbáviai János étekfogómester 151
Korbáviai Károly fõkincstartó 151
Korfu 114–115
Kórógyi család 142
Kovács Dénes 112
Kölcsei András békési ispán 108
Köln 13, 18, 23, 26, 33, 39, 43, 65, 72–73, 81,
90, 117–118, 121, 127, 131, 133, 144, 147
Körmöcbánya 123, 131, 156
Közel-Kelet 41
Közép-Európa 144
Közép-Szolnok megye 134, 165
Krakkó 32, 48, 109, 146, 163
Kralewci Gergely zágrábi polgár 60
Kraszna megye 170
Kréta 89, 114–115
Krisztus 8, 40, 42, 70, 72, 81, 113, 119, 122,
130, 133, 152, 190, 192
Kubinyi András 143, 178–179
Kunigunda, Krieg pozsonyi borbély felesé-
ge 95
Kunország 136
Küküllõ megye 92, 154
Küküllei János 13, 69–71, 109
Kysser Péter besztercebányai polgár 59–60
Lackfi István erdélyi vajda 83, 105, 110, 113,
115, 150–151, 190
Lackfi István lovászmester 150–151
Lackfiak 152–153, 155
Lajos, I. magyar király 13, 36, 40, 43–44,
52–53, 64, 66, 69, 71, 73–74, 100–101,
108–110, 121, 137, 151–152
Lajos, II. magyar király 44, 104, 149, 186
233
Lajos, VII. francia király 68 Magyar Benigna 131, 174, 185–186
Landsberg 74 Magyar Pál gimesi várnagy 47, 52, 104
Landshut 37 Magyarország 9–14, 17, 22, 25, 30, 32, 37,
Laskó 183 40, 42, 44–46, 49, 54, 56–57, 61, 63, 66–73,
Lászai János telegdi fõesperes 16, 89, 106, 76, 79, 81, 98–100, 102, 107, 113–114, 118,
115, 124, 127, 132, 165–166 121, 126, 131–132, 135, 145–148, 167–168,
László kalocsai érsek 51 174, 178, 184, 188, 190
László, I. (Szent) magyar király 9, 13–14, 43, Maingre, Jean le francia lovag 80
45, 54, 66–67, 71, 73, 139, 142, 191 Mainz 72–73, 117, 145
László, IV. magyar király 66, 101 Majna 117
László, Kán nembeli, lovászmester 68 Majs 164
Laterán 130 Mandéville, Jean de 82
Le Puy 23 Manfredonia 71
Lébény 103 Máramaros megye 177
Lehnic 57 Marburg 72–73
Leibici Márton 14, 48–49, 122, 163 Marcal 191
Lele 165 Marcali család 76, 150, 154
Lelesz 107 Marcali Dénes bán 75–76, 154
Lengyelország 54, 146 Marcali György 76, 154
Lesina 114–115 Marcali Henrik 100
Lévai Cseh Péter lovászmester 79, 91–92, Marcali Imre 110, 152, 154, 191–192
99–100, 104, 126, 151–153 Marcali István 76, 154, 192
Liège 135 Marcali János 150, 154, 190–192
Liechtschierbné Dorottya pozsonyi polgár Marcali Miklós vajda 75, 154, 191–192
84 Margit (Árpád-házi) Szent 71, 139, 141–143
Lindau 74 Margit úrnõ, Csák nembeli 140
Linz 117 Margit úrnõ 102
Lipót, III. (Habsburg) osztrák herceg 70 Margit, Debreceni Tóth László felesége 175
Liptó 125 Margit, Káta nembeli Péter rokona 141
Liraczer, Hanus selmeci polgár 84 Margit, Nyelves Demeter özvegye 131
Lónyai Máté 170 Margit, Pachenlaibel Miklós özvegye 32
Loreto 14, 26, 30, 38, 46, 51, 110–111, 117, Margit, Swingenhamer Bálint özvegye 131
123, 149, 155–156, 166 Mária (Anjou) magyar királynõ 77
Losonci László, ifj. 47, 92, 99 Mária (Habsburg), II. Lajos király felesége
Losonci László erdélyi vajda 150 44
Lough Derg 27, 54 Mária-kegyhelyek 23, 34, 37, 82, 145
Lõ István 51 Mariazell 13, 26, 30, 33–35, 37, 40, 43–44, 69,
Lõcse 136 87, 97, 131
Lõrinc pohárnokmester 69 Márk fia Pál zágrábi polgár 47
Lõrinc prédikátor 112 Maróti János macsói bán 79, 151
Lucca 74–75, 118 Márton ispán 102
Lukács pálos szerzetes 164 Márton pozsegai szláv férfi 140
Lukcsics Pál 21, 27 Márton pozsonyi zsidó 161
Luther Márton 188 Márton, V. pápa 45, 110
Lübeck 37–38, 64 Massa, Giovanni da követ 75
Lübecki Arnold (krónikás) 68 Mastrieler Borbála 86
Lvov 64 Mastrieler Farkas pozsonyi polgár 86
Máté budai szabó 112
Maastricht 39 Máté, Csák nembeli 140
Macerata 117 Mathesa 104
Magdolna, Mihály pozsonyi zsidó felesége Mátyás (Hunyadi) magyar király 14, 17, 49,
161 65, 67, 110, 126, 131, 142, 146, 164–165,
Magyar Balázs 186 173

234
Medgyes 183 Nagy Szent Bernát-hágó 144
Megyericsei János erdélyi kanonok 165–166 Nagyécs 93
Melk 117 Nagyfalui Ézsaiás zoványi pap 170
Melle, Jacob von 37–38 Nagykálló 105
Mergentheim 73 Nagyszeben 111, 179, 182–183, 188
Meyr, Stephel selmecbányai polgár 59 Nagyvárad 45, 66–67, 112, 142, 165, 165,
Mieck, Ilja 144–145 178–179, 183, 189
Mihály debreceni pap 112 Nagyvázsony 131, 186
Mihály karpap 111 Napkor 105
Mihály királyi kamaraispán 108 Nápoly 44–45, 70–71, 109, 116, 123
Mihály milkói püspök 137, 177 Nápolyi László 155
Mihály, Cséffa bírája 134 Narni 117
Mihály, Jakab fia nyitrai ispán 140 Nater István pozsonyi polgár 86, 88
Miklós tárnokmester 152 Navarra 53
Miklós, Demeter fia, zágrábi bíró 104 Názáret 50, 124
Miklós, Szák nembeli, Barc fia 69 Neisse 48
Miklós, szenterzsébeti nemes 141 Nekcse 183
Miklós, V. pápa 51, 100, 132 Nemes család,Ccsehfalvi 182
Miksa, I. (Habsburg) német-római császár Németalföld 39, 54, 90, 144
34, 90 Németország 54, 72, 144–145
Mikud bán, Kökényes-Radnót nembeli 25, Német-római Birodalom 37
136 Neuhoffer János soproni polgár 88
Milánó 15, 39, 65, 74, 114 Névtelen Minorita (krónikás) 53, 71, 109
Milkó 136 Nidendorfer Farkas pozsonyi polgár 84
Miltenberg 117 Nikápoly 80, 126
Mocskos Jakab nemes 93 Nincstelen Valter (keresztes) 68
Modrer, Erhard körmöcbányai polgár 131, Niš 8
156 Nógrád megye 89
Móg nádor 68 Nolingar Móric nemes 149–150
Mohács 46, 111, 183 Norvégia 145
Mojs ispán 69 Nürnberg 13, 43, 74, 90, 117
Moldva 83 Nyakas Péter 183
Molner Mihály besztercebányai polgár 59 Nyelves Demeter nemes 131
Monstrelet, Enguerrand de burgundi króni- nyitrai egyházmegye 177
kás 81
Monte Gargano 23, 36, 38 Nyugat-Dunántúl 177
Montefiascone 117 Nyugat-Magyarország 42, 178
montgenevre-i hágó 118 Nyúlsziget 141–142
Montpellier 168, 191
Mont-Saint-Michel 23 Óbuda 9
Morea 114–115 Odilo clunyi apát 9
Moson megye 177 Oláh Miklós 142, 188
Mostel selmecbányai polgár 58–59, 63 Oler Mihály pozsonyi polgár 86
Mura 116 Ont, Becsegergely nembeli 24, 104
Muschenraiff Farkas popzsonyi polgár 88 Orbán, II. pápa 41
Müllerné Anna popzsonyi polgár 85 Orbán, IV. pápa 40
Mülner Jakab pozsonyi polgár 161 Orléans 118
Münster 73 Orod 111
Mürz 116 Orros Péter pozsonyi alispán 104, 150
Orsolya, László zágrábi varga özvegye 104,
Nádasdi Mihály székelyispán 151 157
Nagy Iván 169 Orsolya, Tewbler Kálmán kalapos felesége
Nagy János nemes 57, 150 88

235
Ország Mihály, Guti 76, 154 Péntek 111
Ortvay Tivadar 32 Perchmann István pozsonyi polgár 84, 87
Orvieto 40 Perchmann Krisztina pozsonyi polgár 87
Osvát, a gyõri Szent Katalin-ispotály rekto- Pereg 182
ra 111 Perényi Imre titkos kancellár 137, 151–152
Oszmán Birodalom 45 Perényi János 110, 150, 152
Otlinger, Johannes 79 Perényi László 137, 153
Óvár 116 Perényi Péter 153
Ozor 165 Perényi Péter máramarosi ispán 151
Ozorai Imre (pédikátor) 188 Pesaro 117
Ozorai Pipo temesi ispán 65, 151 Pest 98, 116, 180, 183
Pest megye 172, 177–179
Õri Veres Tamás abaúji ispán 108–109 Petenyeháziak 65
Õsz Miklós nemes 47, 92–93 Péter csanádi püspök 47, 52, 110, 165
Péter fia Gergely zágráb-gréchegyi polgár
Packalpe 116 60
Padova 117 Péter gyõri püspök 68
Pagendorffer István pozsonyi polgár 88 Péter selmecbányai mészáros 59, 63
Paksi Albert 172 Péter nemesember, Káta nembeli 140
Paksi Imre nemes 154, 172 Péter remete (keresztes) 68
Paksi Pál nemes 172 Péter váci püspök 165
Paksi Szemere nemes 154, 172 Péter, Káta nembeli 141
Paksiak nemes 171–172, 182 Petõ János, Gersei 51, 156
Pál erdélyi prépost 173 Petõ László, Gersei 154
Pál esztergomi prépost 170, 173 Petõ Péter, Gersei 154, 156
Pál fehérvári olvasókanonok 25, 47, 165 Petõk, Gersei 76
Pál, II. pápa 17 Petronilla zarándokasszony 24, 119
Paldauff Ulrik pozsonyi polgár 87 Phaff Egyed ... lakos 61
Palesztina 41, 101, 127 Piacenza 74, 118
Pálóci Imre 28 Piacenzai Névtelen 15
Pálóci Mátyus 28 Picaud, Aimery 15
Pályi 112 Piesting 37
Pannonhalma 167 Pilsen 73
Pannonius, Andreas 126 Pirhing 26, 33–34
Pannonius, Janus 166–167 Pius, II. pápa 17
Papkeszi 111 Pläsweter Mátyás soproni polgár 62
Parenzo 114–115 Podêbrad György cseh király 81
Párizs 118 Podolin 177
Passau 117 Poháros Péter abaúji ispán 108
Pásztói István nemes 182 Poitiers 118
Pásztor Lajos 9, 162, 179 Pola 114–115
Pata 191 Pongrác János vajda fia 182
Paviai János ragusai orvos 101 Pongrác János vajda özvegye 182
Pawr Keresztély pozsonyi polgár 88 Pór Antal 72
Pazdics 111 Poroszország 80
Pécs 29, 163, 179–180, 183, 185 Portiuncula 38
pécsi egyházmegye 177, 180 Poth ispán 25, 103
Pécsi Jakab kolozsvári plébános 180 Pozsegai István 135
Pécsi Pál szlavón bán 151 Pozsony 17, 19, 26–27, 29–37, 39, 42–43, 47,
Pécsvárad 175, 180, 183 49, 56, 60, 63, 74, 84–85, 88, 94–95, 97–98,
Pécsváradi Gábor 16, 20, 42, 50, 101, 106, 103, 107, 111, 115, 123, 130, 137, 145, 148,
115, 119, 124–125, 130, 164 151, 154, 156, 158–162, 165, 183
Pemfflinger Márk szebeni szász ispán 189 Prága 73

236
Prantner Antal pozsonyi polgár 33 Sági Sebestyén nemes 149
Prod 111 Saint Foy 24
Prodavizi Mikcs nemes 91–92, 148 Saintes 114, 118
Puente la Reina 15 Sajószentpéter 91, 184
Pulkau 37 Salamon magyar király 13, 130
Salgai Miklós 100, 148, 151–152
Ragusa 101, 114–115 Salzburg 34
Raholcai Kont Miklós barsi ispán 108–110, Sándor János nemes 182
156 Sándor, III. pápa 41
Rajna 73, 117 Sándor, Kadarkalász nembeli 140
Rajna-vidék 69, 133 Sándor, VI. pápa 21–22
Ransanus, Petrus (krónikás) 142 Sánkfalvi Antal nyitrai püspök 164, 166,
Rátót nemzetség 151–152 172
Ravasz Miklós udvari lovag 108 Sankt Barbara im Wald 33
Ravenna 9, 117, 119, 123 Sankt Erhard-kegyhely 37
Rebdorfi Henrik (krónikás) 72 Sankt Erhart 33
Recanati 117 Sankt Leonard 26, 33–34
Regensburg 26, 33, 35, 37, 74, 117, 145 Sankt Veit 116
Rehnitzer, Hans pozsonyi polgár 34 Sankt Wolfgang 26, 30, 33–35, 37, 42–43, 87,
Reims 23 95, 97, 131
Rienzo, Cola di 71 Sanudo, Marino (krónikás) 14, 147
Riesenbergi János cseh báró 75 Sárai Tamás esztergom-szentgyörgymezei
Riga 54 kanonok 174
Rigómezõ 45, 191 Sárkány Ambrus, Ákosházi 49, 173
Rimaszombat 112 Sárospatak 189
Rimini 117 Sarzana 118
Roãmitali, Leo cseh báró 81 Sautreiber Farkas pozsonyi polgár 161
Róbert esztergomi érsek 25, 135–136 Scala, Bartolomeo della 75
Róbert, Bölcs nápolyi uralkodó 70 Scala, Bruno della 75
Rocamadour 16, 21, 23, 26–27, 38–39, 94, Scerben fia András 24
134, 149 Scherlebitz Miklós soproni polgár 35, 121
Rochechouart, Louis de, Saintes püspöke Scheytel, Henzel selmecbányai polgár 59
16, 114–115 Schlick Gáspár birodalmi alkancellár 75
Rochechouart, Louis de saintes-i püspök 16 Schrägl, Michel pozsonyi kovács 159
Rodosz 46, 113–115 Schweidnitzi Anna, IV. Károly felesége 72
Rojcsa 175 Sebenico 114, 122
Róma 8–9, 13–16, 19, 21–23, 25–39, 41–43, Sebes ispán, Hontpázmány nembeli Tamás
45–49, 51–54, 56–63, 69–76, 83–88, 91–99, fia 69
102–106, 110–112, 114, 116–118, 120, Segesd 191
122–124, 128–134, 137–138, 144, 146–150, Segesvár 179
152–156, 158, 160, 163–168, 172–173, 178, Selmecbánya 25, 30, 35, 55, 58–59, 63, 84,
180–181, 183–187, 189, 191–192 103, 156, 183
Rovigno 115 Semeonis, Symon 16, 114, 127
Rovigo 117 Semjén 105
Rozgonyi György pozsonyi ispán 75, 98, Senigallia 117
153 Sérc 61
Rozgonyi István, id. temesi ispán 75, 153 Setétkúti László 76
Rozgonyi István, ifj. pozsonyi ispán 153 Siena 74–75, 117–118
Rozgonyi István, ifj., pozsonyi ispán 75, 153 Sigal, Pierre André 23, 67
Rozgonyiak 76, 151, 154 Sighart Márton soproni polgár 35
Rudel, Steffel pozsonyi polgár 60 Siklós 183
Runciman, Steven 50 Sínai-félsziget 116, 119, 125, 127
Sínai-hegy 36, 89, 113, 115, 130, 151, 166

237
Sitkei Sebestyén nemes 149 Szatmár megye 177
Sixtus egri, veszprémi, pozsonyi kanonok, Szatmári Mátyás pálos szerzetes 164
ungi fõesperes 51, 91–93, 165 Száva 8
Sixtus, IV. pápa 146, 169 szebeni prépostság 177
Smaragd ispán 69 Szécsény 175
Solnok 112 Szécsényi Frank vajda 126, 150, 153
Sóly 111 Szécsényi László 185
Sólyagi Sebestyén királyi alajtonálló-mester Szécsényi Simon udvarmester 150–152
76 Szécsényiek 182
Sombori Péter nemes és felesége 52 Szécsi „Herceg” Péter 110, 152
Somkereki 83 Szécsi Domonkos erdélyi püspök 108, 165
Somkereki László 83 Szécsi Miklós nádor 152
Somlyói Ember Demeter nemes 149 Szécsi Miklós tárnokmester 151-152
Somogy megye 154, 177–178, 182, 191 Szécsi-fiúk 151
Somogyvár 191 Szeged 29, 182–183
Sopron 29–30, 32, 35–37, 39, 42, 47, 61–62, Szegedi Kis István (prédikátor) 188
64, 84–85, 88, 94, 97, 103, 121, 131, 137, Szegedi Tamás, a margitszigeti apácák
148, 156, 158–159, 162 officiálisa 123, 172
Sopron megye 64, 94, 150 Székely Gáspár 124
Southwerk 7 Székely László pálos szerzetes 164
Spoleto 38, 117 Székelyföld 177
St. Andrews 39 Székelyvásárhely 179
St. Barbara im Wald 26 Székesfehérvár 8–9, 45, 66, 139–140, 142,
St. Erhardt 26 165, 180, 183, 191
St. Joost 39 Széki család, Bajoni 183
St. Lambrecht 44 Szeles Domonkos sajószentpéteri bíró 91,
Stájerország 30, 54, 69 184
Steiner Mihály soproni kápolnaigazgató 95 Szelim török szultán 124–125
Stibor, ifjabb 110, 150–152 Szende Katalin 159
Stibor 151–152 Szent András-kegyhely 37
Subiaco 49 Szent Anna 26, 130, 145, 191
Sudheimi Ludolph 113–114 Szent Antal 89
Sulzbach 73 Szent Benedek 191
Sumberk, Nickl von 60, 63 Szent Bernát 48
Sumpemfennik János soproni polgár 137 Szent Damján 191
Sülyei Barnabás 104 Szent Dénes 65
Svédország 145 Szent Farkas 42, 134
Szent Gergely 48, 50
Szakácsi 76 Szent Gibrianus 23
Szakácsiak 76 Szent György-kápolna 137
Szalánci Jakab nemes 64 Szent Hedvig-kegyhely 131
Szalánci László nemes 64 Szent Imre 9, 43, 66, 71, 73, 142
Szalánkemén 112 Szent Jakab 89
Szalonna 182 Szent Jakab apostol 7, 33, 42, 58–59, 78, 80,
Szamaria 121 82, 118, 120–121, 147
Szántai Lack Jakab vajda 151 Szent Jakab-kegyhely 34
Szántai Lack, László 151 Szent János, Alamizsnás 142, 187
Szántó 112 Szent János, Keresztelõ 42
Szántó István jezsuita atya, római magyar Szent Jeromos 77, 131
gyóntató 20 Szent Katalin 36, 151, 166
Szárberény 111 Szent Katalin-monostor 113, 115, 125, 130
Szászföld 173, 177–178, 187–188 Szent Kozma 191
Szászzsombor 105 Szent Kristóf 120

238
Szent Lajos, Toulouse-i 71 Szombathely 183
Szent Leonard-kegyhely 37 Szögliget 180
Szent Lukács 44 Sztárai Mihály (prédikátoe) 188–189
Szent Márton 23, 65, 86, 160, 162 Sztárai Pál nemes 47, 52, 104
Szent Mihály 38, 66 Szucsági család 62
Szent Mihály-kegyhely 23 Szucsági Mátyás 62
Szent Miklós 44, 89 Szûcs Jenõ 189
Szent Miklós-kegyhely 71 Szûz Mária 40, 42, 44, 46, 53, 71–72, 90, 94,
Szent Pál, Remete 10, 139, 142–143 105, 133, 135
Szent Pál apostol 9
Szent Patrik 53 Tábor-hegy 68
Szent Patrik purgatóriuma 17, 26, 53–54, 78, Tallóci Matkó kevei ispán 75–76, 153–154
82, 132 Tallóciak 151
Szent Péter apostol 9, 41–42, 49, 51, 70, 89, Tállya 188
169 Tamás bencés szerzetes, római magyar
Szent Péter bazilikája 134 gyóntató 131–132
Szent Sebestyén 130 Tamás zágrábi deák 61, 83
Szent Szalvator 191 Tamás egri püspök 68
Szent Szaniszló 146 Tamás káplán 93
Szent Tamás 7 Tamás rimaszombati plébános 112
Szent Vencel 73 Tamás szepesi várnagy 57
Szent Vér ereklye 62, 142 Tamás, a zágrábi kapitány servitora 122,
Szent Vér-kegyhely 37 157–158
Szent Willibald 15–16, 121 Tamás, Hircs fia 102, 150
Szentdénes 164 Tamási „Vajdafi” László udvarmester
Szentföld 8, 13–17, 20, 22, 24–25, 29–30, 39, 75–76, 153–154
41, 46, 50–52, 67–69, 79–82, 89, 92–93, 97, Tamási Henrik udvarmester 110, 152
100–101, 103–110, 112–115, 119, 121–122, Tamási János vajda 151–152
125–127, 130, 132, 135–137, 148–153, Tamásiak 154
155–156, 165–166, 188, 190 Tapolca 105
Szentmiklós 136 Tar 78
Szepesség 48, 56–57, 63–64, 123, 150, 169 Tárda 164
Szerecsenföld 126 Tari Lõrinc 17–18, 52, 77–79, 81–82, 89,
Szerecsen György, Mesztegnyõi 182 100–101, 107, 126, 133, 151–153, 156
Szerém megye 112, 179 Tarnóci Miklós 141
Szerémi György 49 Tarvisio 116
Szerémség 45 Tásk 191
Szicília 140 Tasnád 112
Szil 111 Teke 111
Szilágyi György 170 Temesköz 45, 151, 177
Szilézia 54 Temesvár 111, 123
Szilveszter pápa 76 Terni 117
Színes úrnõ 102 Thann 38–39
Szirmai György hevesi nemes 64 Thietmar mester 16, 121–122
Szita Simon 170, 183 Thoemmes, Elisabeth 9, 18, 63, 117
Szkárosi Horvát András (prédikátor) Tiberis 70, 122
188–189 Tibold, mellétei 68
Szlavónia 35–36, 39, 92, 116, 150, 155, 162, Titel 165
178, 191 titeli prépostság 180
Szobi Mihály 182 Told 191
Szoboszló 112 Toldi Miklós 190
Szófia 8 Tolentino 117
Szolgai Orsolya 185 Tolna megye 154, 172, 177–178, 182, 188

239
Tolnai Máté pannonhalmi apát 155 Vág 125, 150–151
Toplica 180 Vajai Ferenc váradi kanonok 166
Torda megye 92, 150 Váldhíd 173
Torinó 118 Vállus 105
Torna megye 180 Valpó 183
Torun 64 Várad ® Nagyvárad
Toscana 146 váradi egyházmegye 177, 180
Tót Péter 112 Váradi Pál 180
Tótkálló 105 Váradi Péter kalocsai érsek 173
Tótkállói Göböl István presbiter, egri püs- Várdai Miklós nemes 76, 154
pöki káplán 93, 105 Várfalui György 62–63
Tours 23, 118 Varga János 112
Török Imre 182 Várkonyi Amadé Lénárd 94
Török Imre nándorfehérvári bán 49, 173, Varsány 180
181 Vas megye 150
Törökök 189 Vásári Miklós nyitrai, zágrábi püspök
Töttös László 76 108–109, 165
Trákia 113 vasvári prépostság 180
Trebnitz 26 Vatai Ferenc nemes 149
Treletschin Anna pozsonyi polgár 85, 160 Vatikán 21
Trencsén 125 Vatkai Lõrinc 83
Trencsén megye 165, 186 Velence 16, 18, 36, 64, 70, 74, 82, 98, 100,
Trier 38–39, 42, 117 109–111, 113–114, 116, 122–123, 126, 146,
Tripoli 8, 124 148, 152–153, 165, 190
Troia 53 Velpämer Ákos 62
Trondheim (norvég) 38 Ventur Gáspár 160
Tunkchel János pozsonyi polgár 87 Ventura, Guglielmo 144
Turócszentmárton 136 Verduni Miklós ötvös 65
Turul ispán 24, 67, 105 Verõce 191
Turzó Péter 123 Verõce megye 191
Tuz Osvát zágrábi püspök 137 Versegiek 172
Türingia 25 Veszprém 29, 103, 107, 173, 191
Veszprém megye 92, 165, 174, 186
Ugo Caleffini ferrarai krónikás 14, 110 veszprémi egyházmegye 21, 177, 180, 186
Ugocsa megye 177 veszprémi prépostság 180
Ugrin, Csák nembeli, gyõri püspök 68 Vesztfália 16, 113
Ugrin, Csák nembeli, királyi kancellár, ka- Vetési Albert veszprémi püspök 164, 173,
locsai érsek 68–69 181
Újfalu 169 Vetési László 146–147
Újlak 178–179 Vid korbáviai püspök 45, 165
Újlaki Miklós 14, 51, 100, 110, 116–117, 156 Vidin 64
Ulászló, II. magyar és cseh király 104, 120, Vigneulles, Philipp de metzi polgár 145
156, 164, 166 Villach 98, 116, 123, 131
Ulrik pilisi apát 43 Villani, Giovanni 144
Ulster tartomány 18 Villani, Matteo firenzei történetíró 13, 47,
Umbria 38 118, 138, 144, 146
Ung 154 Vilmos angoulême-i gróf 8
Ung megye 178 Vilmos osztrák herceg 70
Uros pannonhalmi apát 68–69 Visegrád 72
Uzsai János egri olvasókanonok 57 Viterbo 117
Vitéz János váradi püspök, esztergomi ér-
Vác 140, 165, 180 sek 110, 137, 165
váci egyházmegye 177 Vitéz János, ifj. 164

240
Vízaknai Miklós erdélyi alvajda 83–84, 93
Vörös-tenger 115, 125
Walsingham 38
Wartburg 25
Waydner György pozsonyi polgár 96–97
Wentzlab dilnai mészáros 58
Werbõczy István 172, 180, 182
Werchin, Jean de Hainaut sénéchalja 81
Wermeser Lorentz kolozsvári polgár 84, 94
Weyroth, Hanus 59
Wilsnack 37–39
Wimpassing 37
Wolfel Máté pozsonyi polgár 86
Wolfurti Konrád 137
Würzburg 117
Yonge, Jacobus dublini jegyzõ 18, 78
Zágráb 19, 30, 35–36, 38–39, 47, 52, 56,
60–61, 83–84, 101, 104, 131, 154, 157–158,
162, 177, 186
zágrábi egyházmegye 177, 180
Zágrábi Tamás 173
Zala megye 154, 182
Zalusch Márta 86–87
Zalusch Mihály pozsonyi polgár 86–87
Zamir 124
Zára 36, 38–39, 109, 114–115
Zemplén megye 111, 177–178, 187–188
Zimmermann András pozsonyi polgár 84
zobori remeték 9
Zólyomi Dávid, Albisi 154
Zombor ispán 57
Zovány 170
Zowdinger Péter budai polgár 137
Zrínyi Pál 65
Zrínyi Péter 45, 65, 137
Zrínyiek 189
Zwikel Miklós pozsonyi polgár 161
Zypern 39
Zseliz 53
Zsigmond magyar király, német-római csá-
szár 14, 17, 20–22, 28, 31, 64, 66, 73–81,
97–99, 104, 114, 120, 126, 131, 134–135,
142, 149–156, 160, 163–164, 172, 192
Zsigmond debreceni pap 112
Zsombori Péter nemes 105, 150
241