BEREND T.

IVÁN
Kisiklott történelem
Közép- és Kelet-Európa a hosszú 19. században
 HISTÓRIA KÖNYVTÁR
MONOGRÁFIÁK

19.

Szerkesztõ
Glatz Ferenc

Készült az MTA Történettudományi Intézetében

 HISTÓRIA KÖNYVTÁR
MONOGRÁFIÁK

19.

BEREND T. IVÁN

Kisiklott történelem
Közép- és Kelet-Európa
a hosszú 19. században

BUDAPEST 2003
HISTÓRIA • MTA TÖRTÉNETTUDOMÁNYI INTÉZETE
A kötet megjelenését a Magyar Tudományos Akadémia támogatta.
A könyv angol nyelven jelenik meg
a The University of California Press kiadónál.

© Berend T. Iván, 2003

ISBN 963 8312 84 X

ISSN 1217–212 X

A borítón: a zágrábi pályaudvar a 19. század végén

(Közlekedési Múzeum)
 Tartalom

Elõszó .......................................................................................................................... 7
Tisztelet és csodálat – a felemelkedõ Nyugat
mint a Kelet ideálja és modellje. (Bevezetés) ..................................................... 13

I. A felemelkedõ Nyugat kihívása és az „alvó” Közép- és Kelet-Európa

válaszképtelensége. (A 16. századtól a 19. század elejéig) ............................. 16
1. Északnyugat-Európa felemelkedése ......................................................... 16
2. Demográfiai változások, mezõgazdasági forradalom és korai
iparosítás Nyugaton .................................................................................... 19
3. Új tudományos gondolkodás és nyugati értékrend ............................. 22
4. Az európai „perifériák” stagnálása és viszonylagos hanyatlása ....... 25
5. Hagyományos demográfiai folyamatok
– a mezõgazdasági forradalom és a protoindusztrializáció hiánya
Közép- és Kelet-Európában ....................................................................... 34
6. A nyugati világszemlélet és a közép- és kelet-európai helyi
értékrendek ütközése .................................................................................. 38
7. A nyugati „kettõs forradalom” és a szunnyadó Közép-
és Kelet-Európa .............................................................................................. 41

II. A „felvilágosult” romantika és a közép- és kelet-európai

nacionalizmus megjelenése ..................................................................................... 46
1. A romantika mint a nemzetépítés hordozója ........................................ 46
2. Nyelvi nacionalizmus: néphagyomány és nyelvi reformok ............... 52
3. Irodalom, zene, mûvészet és történetírás a nemzeti gondolat
szolgálatában ................................................................................................. 59
4. A parasztság egyenjogúsítása a mûvészetben ....................................... 64
5. Hazaszeretet és hõsi múlt: nemzeti mítoszok teremtése .................... 67
6. A nemzeti öntudat erõsítése: kulturális intézmények és nyugati
stílusú épületek ............................................................................................ 74
7. A nemzeti evangélium terjedése: média és kávéházak ...................... 78

III. Felkelések és reformok: küzdelem a modern és független Közép- és

Kelet-Európáért ......................................................................................................... 83
1. Nyugati kihívás és keleti nyugatosítók .................................................. 83
2. A lengyel felkelések .................................................................................... 86
3. A felkeléstõl a „szerves munkáig” .......................................................... 91
4. A békés cseh nemzeti mozgalom ............................................................. 94
5. A reformkor és a magyar forradalom ...................................................... 96

5
 6. A nemzetiségek forradalmai a magyar forradalom ellen ................... 101
7. A nemzetek testvériségétõl a kirekesztõ, ellenséges nacionalizmus
felé ................................................................................................................... 104
8. A vallási összetartozástól a nemzeti tudatig és a függetlenségi
harcok a Balkánon ....................................................................................... 108

IV. Gazdasági modernizáció, sikerek és kudarcok az elsõ világháborút

megelõzõ fél évszázadban ...................................................................................... 120
1. A nyugati iparosítás hatása ....................................................................... 120
2. Nyugati vállalkozók és szakmunkások bevándorlása ......................... 121
3. Az európai gazdaság nemzetközivé válása .............................................122
4. Centrum-periféria kapcsolatok és a gazdasági
nacionalizmus ............................................................................................... 124
5. Ausztria és a cseh területek korai iparosodása .................................... 127
6. Vasutak és bankok – modernizáció és külföldi befektetések ............ 134
7. Megkésett mezõgazdasági forradalom .................................................... 140
8. Kiviteli ágazatok és exportcikkek ............................................................ 147
9. Regionális különbségek .............................................................................. 156

V. Társadalmi változások: „kettõs” és „hiányos” társadalmak –

a modern társadalom kezdetei .............................................................................. 158
1. Iparosodás és a társadalmi szerkezet átalakulása Nyugaton ............ 158
2. A nemesi elit továbbélése .......................................................................... 160
3. Az új elit felemelkedése ............................................................................. 170
4. A „zsidókérdés” ........................................................................................... 172
5. Hiányos társadalmak ................................................................................... 176
6. A kettõs és hiányos társadalmak alsó rétegei: parasztok
és munkások ................................................................................................. 178
7. Demográfiai forradalom ............................................................................. 185
8. Család és a nõk helyzete ........................................................................... 190
9. Az urbanizáció kezdetei és a nagyvárosok megjelenése .................... 195

VI. Politikai rendszer: demokratizálódás és autoriter nacionalizmus ............. 201

1. Az autokratikus uralom politikai hagyatéka ......................................... 202
2. Oszmán autokrácia és autoriter Balkán .................................................. 205
3. Az expanzionizmus „nemzeti missziója” a nemzetegyesítés
érdekében ....................................................................................................... 211
4. Orosz autokrácia és expanzionizmus – lengyel nacionalizmus ........ 216
5. Az autoriter Habsburg-uralom és a cseh nacionalizmus ................... 221
6. A Janus-arcú magyar nacionalizmus: autonómia Ausztriától
és a nemzetiségek asszimilációja .............................................................. 225
7. A lázadás elvetett magja ............................................................................ 233

VII. Epilógus: az elsõ világháború ....................................................................... 242

Irodalomjegyzék ........................................................................................................ 247
Mutató ......................................................................................................................... 263

6
 Elõszó

A 19. század döntõ periódus az újkori közép- és kelet-európai történelemben. Ez

a korszak rejti a terület viharos 20. századi történelme és a jelenkori nagy
változások jobb megértésének kulcsát. Ahogy azt kiváló kollégáim is állítják: „A
legtöbb, amit a történészek tehetnek, hogy kapcsolatot létesítenek a múlttal, és
ezáltal rávilágítanak a jelen problémáira és a jövõ alternatíváira.”1 A jelen volt az,
ami engem is ösztönzött, amint a régió nemzeteinek karavánja ismét mozgásba
lendült. Közép- és Kelet-Európa népei – mint már oly sokszor a jelenkori történe-
lem során – drámai átalakulások idõszakába csöppentek. Ideáik és a követendõ
minta ismét Nyugaton keresendõ, akárcsak a 19. században – a történelmi párhu-
zam világosan felismerhetõ.
Ez a könyv teljesen önálló mû, azonban a modern kori Közép- és Kelet-Euró-
páról szóló, informális „trilógia” elsõ részének is tekinthetõ. Az elmúlt években
két könyvem jelent meg, amelyek a térség 20. század elsõ és második felének tör-
ténetét vizsgálták.2 Ebben a kötetben a „hosszú 19. század”3 felé fordulok, a régió
20. századi tragédiáinak eredetét kutatva és elemezve. Ez a könyv, akárcsak az
elõzõ kettõ, a Németország és Oroszország közti terület egészét vizsgálja, temati-
kus elrendezést követve, szemben a hagyományosabb, országok szerinti vizs-
gálódással. Ily módon az elemzés széles körû összehasonlítást tesz lehetõvé, és
képes megragadni az események történelmi összetettségét, vagyis lényeges tár-
sadalmi, politikai, gazdasági és kulturális jelenségek egybekapcsolódását egyet-
len folyamatba, amit történelemnek nevezünk. Más szavakkal, egy átfogó szinté-
zist szeretnék az olvasó kezébe adni.
Ez a könyv ennélfogva módfelett különbözik a 19. századi Közép- és Ke-
let-Európáról szóló mûvek többségétõl. Az ezzel foglalkozó roppant gazdag iro-
dalom java része csupán egyetlen adott országot tárgyal. Akad néhány olyan
munka, amelyben rövid, jórészt leíró jellegû politikatörténetre vagy elõadásra
bukkanunk a balkáni államok függetlenségének létrejöttérõl és a kis nemzetek
nacionalizmusának megjelenésérõl – az „egy nemzet – egy fejezet” irányelvet kö-
vetve. Megint más mûvek a terület gazdasági fejlõdését mutatják be. A tudomá-
nyos szakirodalom általában azonban nem foglalkozik a kulturális, gazdasági,
társadalmi és politikai trendek viszonyával és kölcsönös egymásrahatásával,
amely a 19. századi közép-kelet-európai átalakulás összetettségét okozza. Fõ tö-
rekvésem ennélfogva ezeknek a kölcsönhatásoknak az elemzése: a „felvilágo-
sult” romantika hatása a politikai reformokra és a gazdasági teljesítõképességre;
a részleges gazdasági modernizáció következményei a társadalmi átrendezõdés-
ben; valamint a kulturális és a társadalmi-gazdasági fejlõdés hatása a nacionaliz-
mus feléledésére és az autoriter politikai rendszerekre.

7
 A regionális történelem természetesen általánosítást kíván, az egész területre
érvényes történelmi folyamatok alapvetõ hasonlóságainak kiemelését. Több tör-
ténész azonban megkérdõjelezi ennek a regionális összehasonlításnak, általánosí-
tásnak a létjogosultságát. Vitatják Közép- és Kelet-Európa regionális egységét,
emlékeztetve a területen belüli, nemzetek közti jelentõs különbségekre. „A cent-
rum–periféria modell nem áll összhangban a Közép- és Kelet-Európában meg-
figyelhetõ nagymérvû változatossággal... a lengyelek és a magyarok ügye
példának okáért, igen távol áll a bolgárokétól és románokétól.”4 Bizonyos „meg-
fontolások alapján kétségbe vonható a »Közép- és Kelet-Európa«-fogalom mint
történelmi elemzési egység helyénvalósága... A »két rész« helyett talán szeren-
csésebb a fokozatosan egyre keletebbre nyúló, különbözõ történelmi fejlettségû
zónák fogalmát használni.”5 Valóban igaz, hogy komoly különbségek vannak
Közép- és Kelet-Európán belül, mint ahogy több „zónáról” is joggal beszélhe-
tünk. Minél távolabb fekszik egy ország az Elbától keletre, annál inkább hajlamos
eltérni a nyugati mintáktól: Magyarország jobban eltért, mint Csehország; Romá-
nia jobban, mint Magyarország; míg Bulgária jobban, mint Románia.
Ez a könyv természetesen tárgyalja a Közép- és Kelet-Európán belüli külön-
féle nemzetek és alrégiók közti különbségeket és eltéréseket, különös tekintettel a
Közép-Európa és a Balkán között meglévõket. Az általánosítás azonban épp-
annyira hasznos, mint amennyire elkerülhetetlen eleme a történetírásnak. Ha va-
laki egy adott ország meghatározott idõszakáról ír, az következésképpen szintén
általánosít a különféle és gyakran megdöbbentõen eltérõ területek kapcsán. Bu-
karest és Budapest például teljesen más világot képviselt, mint a román és a ma-
gyar vidék. A 19. század végén Észak-Olaszország sokkal több közös jeggyel bírt
Belgiummal, mint Dél-Olaszországgal. Egyes mecklenburgi területek sokkal in-
kább a „keleti világot” testesítették meg Németországban, mintsem a nyugati
mintájú Ruhr-vidéket. Sidney Pollard is felhívta a figyelmet a régión alapuló egy-
ségek fontosságára, szemben az országokkal, amelyeket – gyakran mesterséges –
politikai határok jelölnek ki.
A Német- és Oroszország közti „Közép- és Kelet-Európa-régió” elnevezés ter-
mészetesen absztrakció, hasonlóan az „Európa”, az „északi államok”, a „mediter-
rán Európa” és a „Közel-Kelet” fogalmakhoz. Bárki vitába szállhat ezen abszt-
rakciók jogosságával, rámutatva a terület nemzetei közti fontos különbségekre.
Mindazonáltal a regionális összehasonlításnak és általánosításnak valódi jelentõsé-
ge van, mivel segít bennünket az egyes nemzeti problémák megértésében is.
A közép- és kelet-európai elit számára Nyugat-Európa volt a hivatkozási
pont a 18. század fordulójától a 19. század végéig. A Nyugat-Európával történõ
összehasonlítás adja meg a régió alapvetõ jellegzetességeit: a nemzetállamok és
az iparosodás, valamint a modern, városiasodott társadalom hiányát, a hagyo-
mányos mezõgazdaság és a falusi-paraszti társadalom fennmaradását. A nemzet-
alkotás és a társadalmi, gazdasági modernizáció befejezetlen folyamata drámai
következményekkel járt a társadalomra és a politikára nézve: elállta a parlamen-
táris demokráciához vezetõ utat.
A lengyel, a magyar, a szlovák és a szlovén nemzeti elit kétségbeesetten
igyekszik bizonyítani, hogy országa nem a „Kelet” része, és hogy õk valójában
Közép-Európához tartoznak. Állandó vita folyik a Balkán nyugati határvonalá-

8
nak definiálásáról és újradefiniálásról: vajon az a „bécsi Ringstrasse keleti oldalá-
nál” vagy Magyarország keleti határánál húzódik, Horvátország és Románia Kö-
zép-Európa vagy a Balkán része.
A kulturális sajátosságok alapvetõ, régión belüli hasonlóságokat tárnak fel.
A terület összes állama többnemzetiségû és multikulturális jegyeket hordoz, kö-
szönhetõen annak a ténynek, hogy a Balti- és az Adriai-tenger közti terület –
ahogy azt C. A. Macartney nevezte – „kevert népességû övezet”. A területen élõk
többsége a szláv nyelveket beszélte, aki pedig nem – mint például a románok
vagy a magyarok –, számos szláv szót vett át azoktól. Még a konyhamûvészet is
erõsen kevert hatást mutat, mint ahogy a népzene és a népdalok is közeli rokon-
ságban állnak egymással. Bartók Béla – a terület népzenéjének tudósa és gyûjtõje
– is „kelet-európai nemzetközi zenei zsargonról” beszélt.6
Habár ezek az országok jelentõsen különböznek a Nyugattól, mégis nyugati
mintákat kezdtek el követni. Mindannyian kialakították modern irodalmi nyel-
vüket és létrehozták nemzeti színházukat. Mindannyian a független nemzetálla-
miságért küzdöttek. Mindannyian átvették a nyugati mezõgazdasági forradalom
vívmányait, és kiterjedt kereskedelmet építettek ki a Nyugattal, mezõgazdasági
termékeket és nyersanyagokat exportálva. Mindannyian vasútépítésbe kezdtek,
bankokat és iparvállatokat alapítottak, valamint megpróbálták az újonnan megje-
lenõ ipari ágazatokat kifejleszteni. A fenti törekvések mindazonáltal vegyes ered-
ményekkel zárultak: a régió nyugati peremén sikeresebbek voltak, a középsõ te-
rületeken már kevésbé, míg a térség keleti sávjában csak nagyon korlátozott
eredményt értek el. Ám bizonyos alapvetõ vonások jellemzõek Közép- és Ke-
let-Európa egészére.
A tragikus ellenségeskedés és az erõszakos konfrontációk ellenére kialakult
a közép-kelet-európai identitás és tudat, ami gyökeret vert az értelmiségi rétegek
körében: a 19. századi román történész, Nicolae Bëlcescu hitt a szomszédos nem-
zetek testvériségében, a századfordulón élt cseh politikus, Karel Kramáâ pedig a
novoslavství-t, a szláv népek összekapcsolódásának új pánszláv felfogását hirdet-
te. A 20. század közepén a magyar népi író, Németh László a kelet-európai népek
„tejtestvériségérõl” szólt. Így hát, a fontos nemzeti és alrégiók közti különbözõsé-
gek ellenére, Közép- és Kelet-Európa különleges önazonosságot alakított ki, és
bizonyos alapvetõ jegyekben egyezõséget árul el összehasonlítva Nyugat-Euró-
pával vagy a világ többi részével.
A Nyugattal történõ ilyesfajta hasonlóságok és ellentétek bemutatása mellett
ez a könyv hangsúlyt fektet a Kelet és Nyugat közti kölcsönhatásokra is: a II. feje-
zet a romantikával foglalkozik, amely Nyugatról a német területeken át érkezik,
és amely elhozza a szabadság és a nemzetfogalom Nyugaton uralkodó korszel-
lemét. Ezeket az elképzeléseket a térségben a felmagasztosult romanticizmus – a
régió hajtóerejévé váló mûvészi-szellemi irányzat – képviselõi és mûvelõi ter-
jesztik el. A kulturális-nyelvi nacionalizmus ösztönözte a nemzeti mozgalmat és
elõsegítette a nemzeti nyelv, költészet és színmûvészet kialakítását, a nemzeti
színházak és operák létrejöttét. A közép-kelet-európai romanticizmus azonban –
eltérõen a nyugat-európaitól – a romantika gondolatvilágát ötvözte a felvilágoso-
dás és a racionalizmus ideáival. A felvilágosult romantika elképesztõen hatalmas
kreatív erõket szabadított el: megalapozta a haladásba vetett hitet, hogy mun-

9
kával, reformok és az oktatás révén megváltoztatható a történelem. Ez vált a
politikai küzdelmek és a gazdasági modernizáció elsõdleges mozgatórugójává.
Ezenkívül a felrázott kulturális és politikai elit központi szerepet játszott a ro-
mantikus nacionalizmus kialakításában – ez az ideológia pedig hõsies független-
ségi küzdelmek sorát indította el az egész régióban (a III. fejezet foglalkozik ezzel
a kérdéssel).
A nyugati kultúra mellett a nyugati piacok is hatottak a közép-kelet-európai
modernizációra, a hagyományos gazdaság korszerûsítésére, és új kiviteli ágaza-
tok létrehozására ösztönözték a keleti országokat, ez pedig a nemzetépítés fontos
elemének számított. A felvilágosult nemzeti elitek hangsúlyozták az „organikus
munka” szükségességét, fontosnak tartották a vasutak építését, az iparosodást, a
mezõgazdaság korszerûsítését és a városiasodást. A korszerûsítés valóban meg-
határozó jelszóvá vált, egyaránt áthatva és átformálva a társadalmat, a politikát
és a gazdaságot. Az átalakulás azonban nem volt teljes. A régi gazdasági rend-
szer még mindig létezett. Megreformálták, de radikális elsöprésére nem került
sor (lásd a IV. fejezetben). Közép-Kelet-Európa egyes részei profitáltak a kapcso-
latokból és bizonyos távolságból követték a Nyugaton zajló átalakulást. A régió
más országai erre képtelenek voltak. A régió története egy részben sikeres mo-
dernizáció – amely együtt járt a lassan megjelenõ új és a régi társadalmak együtt-
élésébõl fakadó következményekkel –: a közép-európai „kettõs társadalom” és a
Balkán „hiányos társadalma”. Ennek eredményeképpen a 19. század tipikus tár-
sadalmi konfliktusait jobbára nemzeti és kisebbségi problémáknak tekintették:
mint például a lengyel és a magyar földesurak összeütközéseit az ukrán, illetve a
román parasztokkal; vagy a német, illetve zsidó vállalkozók és a magyar, vala-
mint a lengyel munkások közötti ellentéteket. A bûnbakkeresés eredményezte az
ún. „zsidókérdést”, ami késõbb a térség társadalmi konfliktusainak egyik legtra-
gikusabb elemévé vált (lásd az V. fejezetet). A politikai csalódottság és a funda-
mentalista nacionalizmus eltorlaszolta a politikai demokráciához vezetõ utat. Az
autokratikus rezsimekbõl autoriter rendszerek fejlõdtek ki Közép- és Kelet-Euró-
pában (lásd a VI. fejezetben).
A „hosszú” 19. század egy és egyharmad százada az 1780-as évek és 1914
között önmagában is hatalmas idõszak. Ám én mégis azt a módszert – a longue
durée megközelítést – követtem, amely még ennél is hosszabb korszakot ölel fel,
amikor egy bevezetõ fejezetben összehasonlítottam Nyugat-, illetve Közép- és
Kelet-Európa eltérõ történelmi útját a 16. századtól a 19. század elejéig (lásd az I.
fejezetben).
A „hosszú” 19. század a francia társadalmi-politikai forradalom és a brit ipa-
ri forradalom „ikervulkánjának” kitörésével indult (Hobsbawm megfogalmazá-
sa) és az elsõ világháborúval ért véget. Ez az idõszak Közép- és Kelet-Európában
történelmi drámákat hozott magával: részben sikeres, részben kudarcot vallott
politikai, társadalmi és gazdasági kísérleteket. A késõbbi felkelések, keserû gyû-
lölködések, szélsõségek és az agresszív nacionalizmus magvait ezek alatt az évek
alatt vetették el, akkor, amikor a térség történelme kisiklott.
Ezt a gazdag és viharos történelmet próbálom meg bemutatni, a régió döntõ
fontosságú átmeneti korszakát, amikor az ancien régime már meghaladottá vált,
de az új rendszer még nem alakult ki teljesen. Tények és információk sorát tárom

10
az olvasó elé, kísérletet téve a történelmi trendek rekonstruálására. Vannak törté-
nészek, akik nem hisznek többé abban, hogy ez lehetséges. Bár elismerem isme-
retelméleti kritikájuk hasznosságát, nem osztom végkövetkeztetésüket. „A leg-
jobb esetben is – ismét J. Applebyt, L. Huntot és M. Jacobot idézve – a múltnak
csupán halvány lenyomatát adják vissza a történészek, de a gyakorlati realisták
elfogadják a történészek törekvéseit és eredményeik tökéletlenségét.” Mi mégis
„képesek vagyunk feltárni tényeket, megérinteni rég elmúlt idõket és »meglátni«
olyan okokat az eseményekben, amelyek egyébként megmagyarázhatatlanok
maradnának”. Azt is tudjuk, hogy „a tudás keresése együtt jár az igazságkeresõk
különbözõ csoportjai élénk és állandó küzdelmével”, és hogy „az igazság elmon-
dása közös erõfeszítés eredménye”.7 „A tények tények – hangzik Robert Darton
nem kimondottan filozofikus, de elmés megállapítása –, annak ellenére, hogy
azokat nem lehet világosan elválasztani az értelmezésektõl.”8
Könyvemhez zömében másodlagos forrásokat használok. Egyetlen történész
nem képes átböngészni tizenkét ország különbözõ levéltárainak dokumentumait,
így annak a több száz történésznek a kutatási eredményeire kell támaszkodnia,
akik mélyre ástak a különbözõ nemzeti történelmekben és levéltárakban. Termé-
szetesen eredeti forrásokat – levéltári anyagokat, statisztikákat, emlékiratokat,
utazók beszámolóit, levelezéseket, valamint a korszak költészetét és irodalmát –
is felhasználtam a múlt rekonstruálásához, csakúgy mint a kortársak vélekedését
saját korukról. Számos író, zeneszerzõ, konzervatív és felvilágosult arisztokrata,
valamint politikai gondolkodó értelmezte a nemzeti küzdelmeket, annak sikereit
és gyakori kudarcait. Bemutatom az õ reflexióikat, elképzeléseiket, illetve gon-
dolkodásmódjuk következményeit is. Beszámolóik a történelmi valóság szerves
részét alkotják. Nagyon remélem, hogy munkám kulcsként szolgálhat Európa
eme hagyományos „válságövezete” múltjának és jelenének jobb megértéséhez.
Ez a könyv a Los Angeles-i California Egyetemen született, ahol több mint
egy évtizede többek között 19. századi közép- és kelet-európai történelmet is ta-
nítok. Miközben ezt a témát oktattam, fokozatosan alakítottam ki e kötet koncep-
cióját, és jelen könyv több fontos része is ekkor került kidolgozásra. A szóban for-
gó különféle történelmi kérdéseket és a kézirat egyes részeit is itt vitattam meg a
történelem tanszéken kiváló kollégáimmal. Egyben köszönetet mondok a Young
Research Library-nek, forrásainak kivételes gazdagságáért.
Kollégáim és barátaim elgondolásai nagy szerepet játszottak az általános
koncepció és az értelmezések kialakításában. Pach Zsigmond Pál, Eric Hobs-
bawn, Isaiah Berlin, Arno Mayer, Peter Sugar, Miroslav Hroch és Norman Davies
munkái – hogy csak néhányukat említsem – jelentõs ösztönzõ hatással voltak
rám. Daniel Chirot megjegyzései szintén értékes segítséget nyújtottak a kézirat
véglegesítésében. Folyamatosan és rengeteget profitáltam hallgatóim érdeklõdé-
sébõl és kérdéseibõl is.
A legfontosabb személy, aki erre a munkára ösztönzött és segítséget nyúj-
tott, feleségem, Kati. Õ volt az, aki ténylegesen javasolta ennek a könyvnek a
megírását. Bátorított, majd pedig felbecsülhetetlen segítségemre volt a könyvtári
kutatásnál éppúgy, mint a kézirat különbözõ változatainak kritikai átolvasásá-
ban.

11
1 Appleby, Joyce–Lynn Hunt–Margaret Jacob: Telling the Truth about History, New York, W. W.
Norton, 1995. 9. o.
2 Berend T. Iván: Central and Eastern Europe 1944–1993. Detour from the Periphery to the Periphery,
Cambridge, Cambridge University Press, 1996 (magyarul: Terelõúton. Közép- és Kelet-Európa
1944–1990. Budapest, Vince Kiadó, 1999); Decades of Crisis: Central and Eastern Europe Before World
War II. Berkeley, University of California Press, 1998.
3 Ezt a fogalmat néhai barátommal, Ránki Györggyel vezettük be a The European Periphery and
Industrialization 1780–1914. (Cambridge, Cambridge University Press 1982) címû könyvünkben.
4 Idézet David Goodtól Central and Eastern Europe 1944–1993. Detour from the Periphery to the Peri-
phery címû könyvemben. Könyvének kritikáját lásd: H-net Book Review, 1997. március
5 John Connelly véleménye Decades of Crisis. Central and Eastern Europe Before World War II. címû
könyvemben. Könyvének kritikáját lásd: Journal of Economic History, 59. kötet, 4. sz., 1999. decem-
ber, 1096–1098. o.
6 Bartók Béla: Népzenénk és a szomszédos népek népzenéje, Budapest, Gál István. 1952. 3–28. o.
7 Appleby, Joyce–Lynn Hunt–Margaret Jacob: Telling the Truth about History, New York. W. W.
Norton, 1995. 248., 251., 309. o.
8 Robert Darton: „Free Spirit.” New York Review of Books, XLIV. kötet, 11. szám, 1997. június 26. 11. o.

12
 Tisztelet és csodálat –
a felemelkedõ Nyugat mint a Kelet
ideálja és modellje
(Bevezetés)

A 18. század végén és a 19. század elején a közép- és kelet-európai elitek, a nem-
zeti látnok-költõk, az értelmiségiek és a felvilágosult arisztokraták mind a legna-
gyobb csodálattal tekintettek a Nyugatra. Egyben hangot is adtak elégedetlensé-
güknek hazájuk állapotát illetõen. „Maradi”, „fejletlen”, „alvó” államokról és
„gyermekkorban lévõ” társadalmakról beszéltek, ahol minden megsínyli a mo-
dern intézmények, ipar, vasutak és oktatás hiányát, valamint a Nyugattól való
évszázados lemaradást. Ezek a reformerek figyelmeztettek arra, hogy milyen
veszélyekkel jár a „független állam hiánya”, s az „Ázsiába” való visszaszoru-
lás lehetõségét is említették. Látták, hogy országaik kimaradnak a modern euró-
pai metamorfózis fõ sodrából, és így védtelenné válnak erõsebb szomszédaik-
kal szemben, alárendelõdnek egy fejlettebb világnak és Európa perifériájára
szorulnak.
Ezek a reformerek azonban meggyõzõdéssel vallották, hogy meg tudják for-
dítani országuk sorsát. Mint mindazok, akikre hatással volt a század korszelleme,
a felvilágosodás és a haladás gondolata, õk is úgy tekintettek a történelemre,
mint olyan létrára, amelyen az alsó szintrõl a felsõre lehet kapaszkodni. Szabad-
ság és haladás, haladás és gazdasági gyarapodás – ezek egybetartoztak gondol-
kodásukban. Ezeket az ideákat is Nyugatról kölcsönözték, ahol a „haladás
eszméje elérte a zenitjét” az 1750–1900 közti idõszakban. A haladás „jelentõs esz-
mébõl... uralkodó gondolattá vált”. (Nisbet, 1980. 171. o.) Ahogy azt Liszt Ferenc,
a romantikus virtuóz zongoramûvész-zeneszerzõ is mondta: „Mi egyetlen végte-
len haladásban hiszünk, egyetlen gáttalan társadalmi jövõben.” (Einstein, 1947.
347. o.)
Marx Károly gondolkodásmódjáról A tõke 1867. évi elõszavában vall, amikor
Nagy-Britanniát a kontinentális Európához hasonlítja. Az utóbbi a „[kapitalista]
fejlõdés befejezetlenségétõl szenved” – írja. „A modern nyomorúságok mellett az
öröklött nyomorúságok egész sora nehezedik ránk, amelyek abból adódnak,
hogy õsi, magukat túlélt termelési módok tovább tengetik életüket.” Marx is kife-
jezi a 19. század haladásba vetett hitét, amikor hozzáteszi, hogy „az iparilag fej-
lettebb ország a kevésbé fejlettnek csak saját jövõje képét mutatja”. (Marx, 1932.
13. o.)
Stanisîaw Konarski egy évtizedet töltött el Nyugaton, és így szemtanúja volt
az angol ipari forradalom elsõ éveinek. Õ lett az elsõ újkori lengyel folyóirat, a
Monitor szerkesztõje, és ekképp könyörgött: „Hadd kormányozzuk magunkat ér-

13
telmes emberek módjára... Az Istenért, a természet nem másfajta agyagból gyúrta
a lengyeleket, mint amit az angolok esetében használt.” (Brock, 1972. 12. o.) Ek-
koriban, 1791-ben írta Batsányi János, Mária Terézia híres bécsi testõrezredének
huszonnyolc éves tagja A franciaországi változásokra címû, a francia forradalmat
ünneplõ versét. Szenvedélyesen figyelmeztette mind a köznépet, mind elnyomói-
kat, hogy szemüket vessék Párizsra: „Nyögtök a rabságnak kínos kötelében /S
gyászos koporsóba döntõ vas igátok /Nyakatokról eddig le nem rázhatátok; /Ti
is, kiknek vérét a természet kéri, /Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri, /Jertek,
s hogy sorsotok elõre nézzétek, /Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!” Közel egy
évszázaddal késõbb, Naim Frashëri albán költõ szintén a nagy francia eszmékre
hívta fel a figyelmet: „Európa elsilányult /Sötét gondok tûntek fel/ Hogy leráz-
za, helyre rázza/ Ide kellett Rousseau, Voltaire. (Bihiku, 1980. 38. o.)
1911-ben Constantin Dobrogeanu-Gherea román szocialista kiadta Socialis-
mul în òërile înapoiate (Szocializmus az elmaradott országokban) címû mûvét, ahol
azt állította, hogy „a burzsoá kapitalizmus végül forradalmasítani fogja a társa-
dalmi és a gazdasági kapcsolatokat, valamint a szellemi klímát Európában”.
(Hitchins, 1994. 76. o.)
A 18. század végétõl a 20. század elejéig egy sor közép- és kelet-európai poli-
tikai gondolkodó, költõ, államférfi és reformer figyelhette meg közelrõl a nyu-
gat-európai eszméket és átalakulásukat. Eötvös József, a meghatározó jelentõsé-
gû magyar reformer, az 1848-as forradalmi kormány tagja és az 1867-es osztrák–
magyar kiegyezés után a modern oktatási rendszert kialakító liberális törvényal-
kotás egyik kezdeményezõje, ezt jegyezte fel a forradalom után: „A franczia for-
radalom óta majd minden európai állam kifejlési folyamata azt mutatja, hogy
egyes intézmények alakjaira nézve Anglia példája szolgált mindenütt mintául; el-
veiket illetõleg pedig, mind kivétel nélkül, Francziaországot utánozták.” (Eötvös,
1902. 39. o.) Victor Hugo, Walter Scott, Byron, Schiller, Hobbes, Locke, Rousseau,
Voltaire, Montesquieu és Hegel mind ösztönzõleg hatottak rá: mûveik megtalál-
hatóak voltak kétezer kötetes könyvtárában. (Bényei, 1972.)
A kelet-európai reformerek, összehasonlítván saját országuk helyzetét a
Nyugat haladó eszméivel és az ott zajló látványos átalakulással, észrevették a
kettõ között növekvõ szakadékot, és a Nyugatot követésre érdemes modellnek
látták. Széchenyi István, a fiatal, felvilágosult magyar arisztokrata 1822-ben
Nagy-Britanniába utazott. „Anglia olyan magas fokon van, amilyenen nép még
soha nem volt – de még magasabbra emelkedhetik” – írta naplójába 1822 január-
jában. Néhány hónappal késõbb az ott látottakat összehasonlította a magyar va-
lósággal: „Viszonyaink és honunk érverése miatt mély fájdalmat és levertséget
érzek... A mi országunk alszik.” (Széchenyi és Wesselényi, 1985. 110., 212. o.) Mér-
földkõnek számító mûvében, az 1830-ban kiadott Hitelben Széchenyi így panasz-
kodott: „hazánk szomorú állását tekinti, ‘s hogy mindenekben századi távolságban
kullog más nemzetek után”. Kifejezte Britannia iránt érzett bámulatát, amelyet õ
„gyakorlatilag a világ magjának” tekintett, és kifejtette: „Mi mások utánzásában
minden veszélytõl menttek vagyunk, mert hatalmunkban áll mások századi ta-
pasztalásit sajátinkká tenni.” (Széchenyi, 1830. 139–140., 155–156., 258.)
Az 1830-as években Törökország legfelsõ katonai-adminisztratív irányítói-
nak mintegy negyede személyes tapasztalatokat gyûjtött Nyugaton (Todorova,

14
1977), és ezek a reformerek szintén arra buzdították honfitársaikat, hogy köves-
sék a nyugati modellt. „Csak a Törökországot az európai élet normáihoz közelebb
vivõ reformok útján juthatunk túl a tartós politikai és gazdasági válságon”, írta
Musztafa Resid pasa. Halil pasa, a fõparancsnok és a szultán veje, a török hadse-
reg viszonylagos gyengeségét mérlegeli, amikor arra figyelmeztet, hogy „ha nem
veszünk át európai módszereket, nem marad más választásunk, mint visszatérni
Ázsiába”. (Idézi Petroszjan, 1977. 63–65. o.)
„Franciaország lett az ideálunk – mondta Ion Brëtianu, a 19. század köze-
pének meghatározó román forradalmi vezéregyénisége –, és õ vette át a fel-
adatot, hogy felügyelje Európa regenerálódását.” A bukaresti francia konzul 1848
forradalmi napjaiban errõl számolt be: „Franciaországnak ott, a Duna partján,
elvitathatatlan törzsközönsége van... amely minden nap megpróbálja asszimi-
lálni nyelvét, törvénykezését, irodalmát, de még leghiábavalóbb hóbortjait is.”
(R. Seton-Watson, 1963. 139–140. o.) 1863-ban Iañi-ban öt, Nyugatról visszatért
román fiatal megalapította a Junimea (Ifjúság) mozgalmat. A mozgalom króniká-
sai feljegyezték az ifjú reformerek érzéseit és elképzeléseit – úgy tekintettek a ro-
mán társadalomra, mint amely még „gyermekkorát” éli, de „már elfogadja, hogy
Romániának a nyugati modellre épülõ korszerû civilizáció irányába kell fejlõdnie”.
Titu Maiorescu és barátai „egyben felfedezték Henry Buckle Az angol civilizá-
ció története címû mûvében a szerzõnek a társadalmi változásról és a fejlõdés
menetérõl szóló elméleteiben az országuk által követendõ utat”. (Zub, 1976.
254–262.; Hitchins, 1994. 61–64.) Hriszto Botev, a bolgár nemzet bárdja és hõse
írta a Zname egyik cikkében: „A mi szerencsétlen bolgár népünknek nincs parla-
mentje, nincs szónoki pulpitusa, ahol hangot adhatna akaratának, igényeinek és
panaszainak.” (Botev, 1976. 7. o.) A „varsói pozitivisták” – a lengyel reformerek
egy csoportja – elkeseredetten bírálták az otthoni állapotokat az 1860–70-es évek-
ben, a sikertelen nemzeti felkeléseket követõen: „A lengyel nemzet kulturális és
gazdasági erõforrásai mind ez idáig elmaradottak voltak a független állam fenn-
maradásához. Ahhoz, hogy a lengyelek elfoglalják helyüket Európa modern
nemzeteinek sorában, elõször fejleszteniük kell a kereskedelmet és az ipart... vá-
rosokat és vasutakat kell építeniük, és emelni kell az írni-olvasni tudók arányát.”
(Davies, 1986. 170. o.)
A reformbeállítottságú közép- és kelet-európai elit zöme meg volt gyõzõdve
arról, hogy Északnyugat-Európa felemelkedése, a „százados tapasztalat” köve-
tendõ utat kínál. Ehhez képezniük kell magukat, célokat kitûzni, bevezetni a
szükséges reformokat, kiépíteni a megfelelõ intézményeket és „átültetni az euró-
pai élet normáit”, mert csak ezután tudják felemelni nemzetüket. Ahogy azt az
albán nemzeti költõ, Naim Frashëri kifejezte: „A hajnal / Mely ránk köszönt és
teríti / Fényét / Életet ad s / Civilizáció / Prosperitás... / Tudás / Haladás / Jó-
ság / És humanitás / Tör majd elõ / Féktelenül.” (Elsie, 1995. 234–235. o.)

15
 I.
A felemelkedõ Nyugat kihívása
és az „alvó” Közép- és Kelet-Európa
válaszképtelensége
(A 16. századtól a 19. század elejéig)

1. Északnyugat-Európa felemelkedése

A Nyugat felemelkedésének története legalább három évszázadra tekint vissza:

1492. október 12-én a genovai Kolumbusz Kristóf elérte Amerikát, és ez megte-
remtette az európai dominancia alapjait. A firenzei Amerigo Vespucci 1497 és
1504 közötti utazásai újabb területeket tártak fel az Újvilágban. A portugálok
1500-ban gyarmatosították Brazíliát, a spanyol Hernando Cortéz 1519–20-ban
meghódította Mexikót, Jacques Cartier 1536-ban megalapította Montrealt, 1607-
ben pedig Jamestown alapjait fektették le Virginiában. Az Újvilág európai gyar-
matosításának mérföldkövei egy új kor eljöttét hirdették. Nyugat-Európa fel-
emelkedése valójában ezeknek a bátor tengerészeknek és könyörtelen konkvisz-
tádoroknak merész kalandjaival vette kezdetét.
A 18. század végére a nagyobb tengeren túli központok zöme létrejött, és ki-
alakították a „fehér kolóniákat”. Csak Afrika belseje és az ausztrál sivatag maradt
felderítetlen. „Alig több mint egy évszázad alatt – írja Carlo Cipolla –, elõször a
portugálok és a spanyolok, majd a hollandok és az angolok, megteremtették a vi-
lágméretû európai fölény alapjait. Az Atlanti-óceánon kipróbált, felfegyverzett
európai óceánjáró hajók váltották valóra a 15., 16. és 17. században az európai le-
gendát.” (Cipolla, 1994. 212. o.) Európa diadala – Fernand Braudel világosabb
megfogalmazásában – a hajók sokaságán és a még több hajón, kikötõn és hajó-
gyáron alapult. (Braudel, 1979.)
Amikor a terjeszkedés kezdetét vette a 15. század végén, a mediterrán Euró-
pa volt a vén kontinens erõközpontja és az expanzió mögött álló elsõdleges erõ-
forrás. Európa leggazdagabb és legfejlettebb területei közé tartozott Észak-Itália,
Flandria és mindenekelõtt Spanyolország, amely a legfõbb haszonélvezõje volt a
16. és 17. században beáramló, döbbenetes mennyiségû, több mint 36 millió font-
nyi ezüstnek és 400 ezer fontnyi aranynak.
A 17. század végére azonban új európai központok jelentek meg – Hollan-
dia, Nagy-Britannia és kisebb mértékben Franciaország. A felfedezések és az új,
modern atlanti kereskedelem megerõsödése fontos szerepet játszott ebben a vál-
tozásban. Ezek a tényezõk önmagukban azonban nem adhatnak magyarázatot

16
arra, miért Északnyugat-Európa lett az atlanti kereskedelem legfõbb haszonélve-
zõje és egyben a világrendszer központja.
Milyen más tényezõk járultak hozzá a változáshoz? Ott voltak például a
földrajzi tényezõk. Mind Hollandia, mind Nagy-Britannia könnyen kijuthatott az
atlanti kereskedelmi útvonalra, és a két országon belül nem voltak olyan terüle-
tek, amelyek túl messze estek volna a tengertõl. Mindkét állam kihasználta azt az
elõnyét, hogy a 17–18. században csatornahálózatot épített, és a 19. századra ezt a
világ legkiterjedtebb vízi szállítási rendszerévé fejlesztették. A 19. század kez-
detére ezekben az országokban a vízi szállítás költsége a szárazföldi szállítás ne-
gyede alá esett. Összehasonlítva a nagy kontinentális államokkal, Hollandia és
Nagy-Britannia páratlan elõnyre tettek szert az olcsó, tömeges szállítás terén.
Azonban voltak még komolyabb elõnyeik is. Mindkét ország elmondhatta,
hogy Európában itt zajlott le elõször a „polgári forradalom”, amely megnyitotta
az utat a társadalmi-intézményi átalakulás elõtt és megsemmisítette a feudális
akadályokat. Az új társadalmak kialakulása komoly politikai felfordulással járt.
A véres németalföldi felkelés a 16. század utolsó harmadában vette kezdetét és
nyolc teljes évtizedig tartott, de ezalatt az Egyesült Németalföldi Tartományok-
ból alkotmányos alapokon álló, demokratikus és toleráns ország vált.
A kor virágzó tudományos és mûvészeti élete is ezt a kibontakozó prosperi-
tást tükrözte. Mind Hollandia, mind Nagy-Britannia páratlan vallási szabadságot
és a protestáns etikán alapuló, az élethez és az üzlethez való újfajta viszonyulást
hozott létre. Néhány svájci kantonnal és független német várossal együtt új tár-
sadalmi viszonyokat teremtettek, amelyek nagyban eltértek a kontinens más
részein uralkodó rendszerektõl: többek között a kereskedõk és a bankárok presz-
tízsében, illetve autonómiájában vagy a gazdasági és mûszaki újítások szabadsá-
gában. (McNeill, 1963. 40. o.) Hollandia és Nagy-Britannia intézményesítette a
piacgazdaságot, és kereskedelmi, egyben tengeri hatalommá vált. Uralmuk alá
vonták a „modern kereskedelmet”, amely felváltotta a „középkori”, árucserével
nem járó, fõképp a felsõ osztályok igényeit kielégítõ, keleti fûszerek és luxuscik-
kek behozatalára korlátozódó kereskedelmet. Mindkét ország – amely kezdetben
a korszerû munkamegosztásra, majd az állandóan bõvülõ vásárlópiacot ellátó,
egyre növekvõ árutermelésre épített – a tömegfogyasztási javak roppant mennyi-
ségével kereskedett. (Pach, 1994. 218. o.) Kialakult az „atlanti háromszög-keres-
kedelem”: textíliát és egyéb, manufaktúrákban elõállított termékeket szállítottak
Európából Afrikába, ahol rabszolgákat vettek és raktak hajóra a tengerentúli
gyarmatok számára, ahonnan viszont cukrot, rumot, kávét, gyapotot, indigót és
egyéb árucikkeket küldtek Európába.
Hollandiában jelentõs kereskedõosztály alakult ki a 17. század végére.
A hollandok a világon mindenfelé kereskedtek, amit fõként fejlett hajóépítõ ipa-
ruk tett lehetõvé. Évente ezer hajót gyártottak, és létrehozták a világ legerõsebb
hadiflottáját, míg kereskedelmi hajóhaduk húszezer jármûbõl állt. Ez négyszer
nagyobb volt, mint legközelebbi vetélytársuk, Nagy-Britannia flottája és har-
mincszor akkora, mint a francia. A holland kereskedõk eladtak, hogy vásárolhas-
sanak, és közben Hollandia a balti, az orosz, valamint a tengerentúli távolsági
kereskedelem urává vált. Feldolgozták, majd újra eladták a behozott árukat:
ágyúkat gyártottak az importált rézbõl, selymet szõttek az importált nyers-

17
selyembõl, szivarokat állítottak elõ az importált dohányból és finomították az im-
portált cukrot. Hollandia kihasználta korlátlan természeti erõforrását, a szelet –
amely elsõdleges energiaforrássá vált –, és több mint háromezer szélmalmot épí-
tett a 17. század közepéig. Amszterdam, Európa elsõ modern államának valódi
központja, a világkereskedelem centrumává emelkedett, és megszabta a piaci
árakat.
Nagy-Britannia azonban hamarosan még ennél is messzebbre jutott. A job-
bágyság eltörlése és a 14. századi virágzó pamutgyártás vezetett oda, hogy egyre
több manufaktúrákban elõállított terméket értékesítettek. Az exportált pamutszö-
vet mennyisége már a 15. század közepére meghaladta a nyersgyapjúét. Az igazi
áttörésre a 16. század közepén került sor, a vas-, az ólom- és egyéb manufakturá-
lis szektorok fejlõdésével. Anglia úttörõként lépett fel egy új energiaforrást hono-
sítva meg: a szenet. Az 1550 és 1800 között kitermelt mennyiség 210 ezer tonná-
ról 11 millió tonnára ugrott.
A kereskedelmi terjeszkedés és a növekvõ tengeri hatalom jelentette a mo-
dernizálódó Britannia valódi erejét a 16. század közepén. A legendás Spanyol Ar-
mada legyõzése 1588-ban és az 1670-es évek közepével lezáruló három holland
háború megszüntette Hollandia tengeri hatalmát, és Nagy-Britannia lett a legerõ-
sebb világhatalom. Anglia protekcionista intézkedéseket hozott: korlátozta az
angol kikötõkben horgonyzó külföldi hajók számát és a külhoni építésû hajók
használatát. Nagy-Britannia hamarosan a világ legerõsebb hadi- és kereskedelmi
flottájával büszkélkedhetett, amely kiszolgálta a világ legnagyobb gyarmatbiro-
dalmát. London, félmillió lakosával, a világ fõvárosa lett a 17. század végére.
Az abszolutista állam kövezte ki az egységes nemzetállamhoz vezetõ utat.
1543-ban a Tudor-ház megkezdte a Brit-szigetek egyesítését, könyörtelenül ho-
mogenizálva az ott élõ népeket és nyelveiket, hogy létrehozzák a brit identitást.
A 17. század végére – az angol polgárháború és az 1688–89-es ún. dicsõséges for-
radalom eredményeként – egyedülálló parlamenti rendszer jött létre, amely az
abszolút monarchiát alkotmányos monarchiává alakította. Végül 1707-ben meg-
született Anglia, Wales, Skócia és Írország Egyesült Királysága.
Európa harmadik legerõsebb országa, Franciaország, az abszolutizmus mo-
dellértékû állama lett a 17–18. századra. A Napkirály, XIV. Lajos hetvenkét éves
uralma alatt Franciaország a kontinens leghatalmasabb országává, s az egyik leg-
nagyobb gyarmattartóvá nõtte ki magát. Erejének alapját a gyarmati kereskede-
lem adta. Nagy-Britannia mellett Franciaország volt a modern kolonializmus és a
dinamikus terjeszkedés másik úttörõje. A 18. század elsõ felében Franciaország
gyarmati kereskedelme megnégyszerezõdött.
Eltérõen Hollandiától és Nagy-Britanniától, az abszolutista Franciaország
gazdaságát az állami beavatkozásra és a merkantilizmusra építette. XIV. Lajos
nagy hatalmú minisztere, Jean-Baptist Colbert szigorú állami szabályozást lépte-
tett életbe. Emellett különféle külhoni kereskedelmi társaságok és állami tulajdo-
nú, jelentõs manufaktúrák jöttek létre, kikötõ- és útépítésekre került sor. A 18.
században a 4000 munkást foglalkoztató anzini szénbányák az ország legna-
gyobb vállalkozását jelentették. A széntermelés a nyolcszorosára nõtt a 18. szá-
zad folyamán. A mulhouse-i textilgyár, a creusot-i kohók, a réveilloni tapétagyár
mind-mind az ország ipari fejlõdését jelképezték. A bõkezû királyi támogatásnak

18
köszönhetõen a tudomány és a kultúra is virágzott. Az Académie Française (1635),
az Académie des Sciences (1666) és a Comédie Française (1680) alapítása is erre a kor-
szakra esik. Molière és Racine mûvei Franciaországot Európa kulturális élvonalá-
ba emelték.
XIV. Lajos négy nagy háborúja Franciaországot egyben a kontinens legjelen-
tõsebb katonai hatalmává is tette. Létrejött az elsõ modern hadsereg, és erõs tü-
zérségével és gyalogságával, jól képzett tiszti állományával, illetve az erõdök,
helyõrségek, fegyvertárak sorával felváltotta a feudális nemesi hadakat. A nagy
francia hadsereg ellenpéldájaként, a francia hadiflotta jelentõsége azonban foko-
zatosan csökkent a tengereken a brittel szemben. A Bourbon-állam – minden ere-
je dacára – messze elmaradt Hollandia és Nagy-Britannia mögött. Az abszolutis-
ta állam megmerevedett az ancien régime keretei között.

2. Demográfiai változások, mezõgazdasági forradalom

és korai iparosítás Nyugaton

A felemelkedõ Nyugat-Európában ez idõ alatt a legfontosabb változások a de-

mográfia terén következtek be. Évszázadokon át a magas születési arányszámo-
kat kioltotta a magas halálozási arány. Az éhínség és a középkori betegségek –
himlõ, pestis, kolera – rendszeresen tizedelték a lakosságot, így a növekedési ráta
alacsony maradt (évente mintegy 0,5% körül). Európa népessége a 17. század
második felében alig volt nagyobb, mint a 13. században. (Armnegaurd és Rhein-
hard, 1961.)
A 16. századtól kezdve azonban megindult a népességnövekedés. Roger
Mols becslései szerint Európa lakóinak lélekszáma 1500-tól nagyjából 82 millióról
1600-ra hozzávetõlegesen 105 millióra, 1700-ra pedig több mint 120 millióra nõtt.
Miközben a kontinens teljes népessége közel 50%-kal növekedett e két évszázad
alatt, Nagy-Britannia és Németalföld lakossága kétszer ilyen gyorsan gyarapo-
dott: az 1500. évi 6,3 millióról 1700-ban 12,7 millióra. Ezzel szemben a mediterrán
államok, Spanyolország, Portugália és Itália népessége viszont kevesebb mint
60%-kal nõtt (Mols, 1974). A kontinens népessége elképesztõen gyorsan emelke-
dett a 18. században (64%), de míg Nagy-Britannia és Hollandia ismét közel meg-
duplázta lakosainak számát (21,1 millió), a mediterrán országok lakossága csak
40%-kal gyarapodott.
A gyéren lakott Európa benépesedett kontinensé vált, valószínûleg az egész
világ legsûrûbben lakott részévé, ahol körülbelül 18,7 ember jutott egy négyzet-
kilométerre 1800-ban. Összehasonlításul: Ázsiában tizennégyen éltek egy négy-
zetkilométeren, míg Afrikában és Amerikában csupán öten. (Armengaud, 1973.
28. o.) Az európai átlag azonban nem tükrözi ténylegesen az északnyugati orszá-
gok nagy népsûrûségét, amely a 17. század eleji 30–40 fõ/négyzetkilométerrõl a
18. század végére a 60–80 fõ/négyzetkilométerre nõtt. Ez sokkal több munkás-
kezet jelentett a földeken és a mûhelyekben, jóval több ételre váró szájat és cipõt
kívánó lábat.

19
 Az új demográfiai folyamattal szorosan összekapcsolódott a 18. századi
Európában végbemenõ mezõgazdasági forradalom. Akárcsak a „tyúk vagy a to-
jás” problémája, ez is végeláthatatlan viták tárgya lett: vajon a mezõgazdasági
forradalom a demográfiai változások oka, vagy következménye volt. Európa
mindenesetre el tudta kerülni a pesszimista 18. századi tudós, Robert Malthus
feltételezte „csapdát”: szerinte míg az élelemtermelés csupán számtani halad-
vány szerint növekszik, addig a lakosság a mértani haladvány szerint gyarap-
szik. Malthus abból indult ki, hogy a mezõgazdasági termelõk évszázadok óta
nem képesek 20–25%-os piacra vihetõ (vagy adóztatható) feleslegnél többet ter-
melni – ami pontosan az a mennyiség, amit a földesúr, az egyház és az állam el-
vett (ez volt az ún. feudális ötöd, kilenced és tized).
A termelés fokozásának egyetlen módja a mûvelés kiterjesztése volt, ez vi-
szont csak a termelékenységet csökkentõ periferiális, kevésbé termékeny földek
igénybevételével mehetett végbe. Ez a régi gyakorlat azonban idejétmúlttá vált.
Ahogy azt Jones, a 17–18. századi brit agrártörténet kutatója kifejtette: „1700 és
1800 között csodálatos változás következett be. Anglia nemcsak megkétszerezõ-
dött népességét tudta élelemmel ellátni, de még a háromszorosára növekedett ló-
állománynak is elegendõ takarmányt tudott termelni.” (Jones, 1967.)
Bármilyen csodás volt is ez a változás, nem jött váratlanul, mivel a kapitalis-
ta mezõgazdaság fokozatos fejlõdésén alapult: erre elõször annak igazi „labora-
tóriumában”, Hollandiában, majd késõbb Nagy-Britanniában került sor. A feudá-
lis földtulajdon, a jobbágyság és a földközösségi gazdálkodás eltörlésének hosszú
folyamata, majd a kapitalista földtulajdon, a bérleti gazdálkodás és a szabad kis-
birtokosság kialakulása fémjelezte a brit fejlõdést a 14. és a 17. század között.
A bérmunkások osztályát létrehozó bekerítések rendszere, valamint a piaci szisz-
téma megjelenése a munkamegosztás fejlettebb formáját vonta maga után, és ez
megteremtette a „nagy áttörés” alapjait.
Egyre-másra jelentek meg a mûszaki újítások. Köztük különleges figyelmet
érdemel a korszerû vetésforgó rendszere. A talajkimerülést meggátló, két- vagy
háromnyomásos gazdálkodás azt jelentette, hogy a megmûvelhetõ föld fele vagy
harmada parlagon maradt. A korszerû tudományos vetésforgó – az ún. Town-
shend-féle négyes vetésforgó (búza–tarlórépa–árpa–lóhere) – nagymértékben
csökkentette az ugar részarányát. A bonyolultabb Norfolk-rendszer tizenhétféle
vetésforgót használt, ami sikeresen megóvta a talajt, sõt még termékenyebbé is
tette a hüvelyesek nitrogénmegkötõ tulajdonságának köszönhetõen. Ez az egyet-
len újítás a megmûvelt földek tényleges területét legalább egyharmadával növel-
te meg. A talajjavítás is hatalmas fejlõdésen ment át. Felismerték, hogy a trágya,
amit korábban fûtésre használtak, javítja a föld minõségét. A lecsapolás, a csator-
názás és egyéb talaj-visszahódító módszerek mind-mind hozzájárultak a maga-
sabb hozamokhoz. Az ökrök helyett ló vontatta, nehezebb, acélhegyû ekék 50%-
kal gyorsabb és mélyebb szántást és jobb talaj-elõkészítést eredményeztek. Lovak
által húzott gépek is feltûntek, és növelték a hozamokat.
Az új módszerek gyorsan terjedtek, nem utolsósorban a lelkes könyvkiadási
hullám következtében. A mezõgazdasági irodalom egyik úttörõje volt a holland
könyvkiadó, John Dorne – aki már 1520-ben felütötte fõhadiszállását Oxfordban
– és John Fitzherbert, akinek Boke of Husbondrye címû mûve 1523-ban jelent meg.

20
A 17. század folyamán földbirtokos szerzõk – mint a legismertebb „Turnip”
Townshend és az egy személyben földbirtokos, gazda és propagandista Jethro
Tull – osztották meg tapasztalataikat a modern vetésforgókról és az új termé-
nyekrõl. Hugh Platt és Walter Blith kiadták a föld trágyázásában és a lecsapolás-
ban rejlõ lehetõségekrõl szóló mûvüket, ami ugyancsak nagy hatást gyakorolt a
korszerû gazdálkodásra. (Ernle, 1925.)
Bizonyos becslések szerint az egy acre-re (hozzávetõleg 0,4 hektár) jutó bú-
zatermés 8-ról mindössze 11 vékára emelkedett az 1650-et megelõzõ fél évezred
alatt. 1800-ra azonban a hozam elérte a 20 véka/acre mennyiséget, és a piacra ke-
rülõ többlettermés több mint kétszeresére nõtt. A tudományos alapokon álló
földmûvelés forradalmi újításokhoz vezetett az állattenyésztésben is: a hagyomá-
nyosan legelõkre kicsapott haszonállatokat kezdték istállóban tartani és olyan új
takarmánynövényekkel táplálni, mint a vetésforgó rendszerben használt karóré-
pa és lóhere. Így a gazdák elkerülték, hogy télen le kelljen vágniuk az állomány
java részét (ez évszázadokon át gátolta az állatállomány gyarapodását). A nyájak
száma így hihetetlenül megugrott: a 17. század során Oxford megye felföldi gaz-
daságaiban a juhnyájak nagysága átlagosan több mint négyszeresére nõtt. (Jones,
1967.) A holland szarvasmarhák tejtermelése három-négyszeresére emelkedett a
18. század második felében.
Mindennek következményeként a mezõgazdasági munkaerõ nagy része fel-
szabadult, és így lehetõség nyílt a gazdaság más ágazataiban történõ elhelyezke-
désükre. A 17. század végén Nagy-Britannia aktív népességének 60%-a dolgozott
a mezõgazdaságban. Az 1810-es évek elejére azonban ez az arány 33%-ra csök-
kent. Az egyre terjedõ bekerítések rendszere és a növekvõ népesség egyaránt
erõsítette ezt a tendenciát.
A holland és a brit gazdaság kapitalista piacgazdasággá alakult a 18. század-
ra. A transzatlanti kereskedelembõl származó hatalmas bevétel hozzájárult a tõ-
kefelhalmozáshoz, ami viszont maga után vonta a gazdag kereskedõréteg fel-
emelkedését. A piac befolyását elemezve, Michael Flinn azt a következtetést
vonta le, hogy bár „a tengerentúli piacok növelése marad Nagy-Britannia ipari
haladásának legeslegfontosabb tényezõje... a belföldi kereslet túlsúlyba került”,
és így a hazai piac és kereskedelem sokkal fontosabbá vált. (Flinn, 1966. 57.,
62. o.) A 18. század végére Anglia belföldi piaca rendkívül jelentõssé vált: az egy
fõre jutó vas- és pamutvásárlás olyan szintet ért el, amelyre a kontinens országai
csak egy évszázaddal késõbb jutottak el. Paul Bairoch szerint a külkereskede-
lem körülbelül 10–12%-ban járult hozzá az angol tõkefelhalmozáshoz a 18. szá-
zadban. (Bairoch, 1976/b.) A felemelkedõ új kereskedõosztály kihasználva elké-
pesztõ gazdagságát és a kivételes szabadpiaci viszonyokat, a vidék felé fordult:
olcsó falusi munkaerõt alkalmazott a háziiparban, piacra szánt ipari termékeket
állítva elõ.
A kereskedõk kezében lévõ kihelyezési vagy Verlag-rendszer robbanást ered-
ményezett ki az ipari tevékenységek területén. A 18. századi protoindusztria-
lizáció elõsegítette a gyárrendszer kialakítását. A kereskedõ-vállalkozók óriási
gyárakat hoztak létre, és a hat-, nyolcemeletes modern épületekben munkások
százait, néha ezreit foglalkoztatták, hogy a jól megszervezett ipari tevékenység
egy-egy elemét elvégezzék. Az ipari munkamegosztás – ahogy azt Adam Smith

21
oly lelkesen ecsetelte tûgyárának híres példájával – növelte a termelékenységet.
Új típusú vállalkozók jelentek meg, akik megszervezték és megtervezték a terme-
lést – az „ipar kapitányai” –, akik munkások és alkalmazottak ezreinek paran-
csoltak. Valami új bukkant fel a láthatáron: beköszöntött az iparosodás kora.

3. Új tudományos gondolkodás és nyugati értékrend

Északnyugat-Európa 17–18. századi felemelkedése nem utolsósorban a forradal-

masodott tudományra és filozófiára is alapozódott. Új korszellem született. Az
emberi társadalom és univerzum széles körben elterjedõ új értelmezése, valamint
új értékrend és új gondolkodásmód jelent meg Nyugaton. A kor embere megkér-
dõjelezhetetlen hittel kezdte vallani, hogy az értelem és a tapasztalás fel tudja
fedni a természeti és a társadalmi törvényeket, valamint elõsegíti a társadalmak
újjászervezését.
A 17. század közepétõl a 18. század végéig tartó tudományos és ideológiai
átalakulás úttörõ óriásai és kezdeményezõi Északnyugat-Európában koncentrá-
lódtak – Németalföldön, amely vonzotta az emigráns filozófusokat, Nagy-Britan-
niában és késõbb, fõként a 18. században, Franciaországban.
Az új irányzat elõfutárai közé tartozott a leideni Joost Lips, aki klasszikus
mûveket fordított (ez komoly világnézeti változást eredményezett) és a francia
René Descartes, aki – nyolc évvel azután, hogy Hollandiába költözött – a mate-
matikai törvényszerûségek alapján mûködõ univerzum modern eszméjét elsõ-
ként fogalmazta meg 1637-ben kiadott mûvében, a Le discours de la méthode-ban
(Értekezés a módszerrõl). Descartes mellett tanítványa, Benedict (Baruch) Spino-
za is a racionalizmus és a természeti törvény filozófusa lett. Utóbbi, a természet
és a társadalom oksági magyarázatának képviselõje kidolgozta a többség és a
szabadság viszonyát meghatározó társadalmi szerzõdés eszméit. Spinoza elvetet-
te a vallást mint a természet ismeretlen erõitõl való emberi félelem és tudatlanság
termékét, amelyet szerinte a szegénység tart fenn.
A felvilágosodás filozófiájának holland központja alapozta meg a gondolko-
dás forradalmához vezetõ utat Nagy-Britanniában. Isaac Newton – egy írástudat-
lan angol gazda fia –, aki ideje java részét az alkímia, a teológia és az ókori filozó-
fia tanulmányozásával töltötte, 1687-ben Londonban kiadta Philosophiae naturalis
principia mathematica címû mûvét, a „17. és 18. század tudományos forradalmá-
nak sarkkövét... amelyrõl gyakran mondják, hogy ez a valaha is kiadott legna-
gyobb tudományos munka”. (Dobbs and Jacob, 1995. 10. o.) Ebben, valamint a
18. század elején keletkezett, precíz kísérletekre és tudományos módszertanra
építõ, soron következõ három mûvében Newton kifejtette a fizikai világ törvé-
nyeit, a „mozgás törvényeit, az optika törvényeit, a differenciálszámítások alap-
jait, az általános gravitáció fogalmát... Elképesztõen egységes univerzumképén
felül [Newton mûve] leírta a földi gépek mûködésének racionális mechanikáját
is.” (Dobbs and Jacob, 1995. 38., 44. o.) A newtoni univerzumfelfogás biztos, har-
monikus rendszert és tudományt teremtett, és az emberi haladás mozgatórugójá-
vá vált. Elõadások és kiadványok – köztük Voltaire-é is – népszerûsítették a new-

22
toni nézeteket, és gyakorlati megoldásokra sarkalltak az alkalmazott mechanika
és a gépgyártás terén. A newtoni tudományos világnézet megváltoztatta az
embereknek a természetrõl és a tudományról alkotott gondolkodásmódját, s
egyaránt vált a felvilágosodás, valamint a tudományos és mûszaki ismeretek pil-
lérévé.
A tudományos forradalom elterelte az emberek érdeklõdését a metafizikai
problémákról a fizika kérdései és az alkalmazott tudományok utilitarista felhasz-
nálásának irányába. Fontos kapcsolatok jöttek létre a filozófus-tudósok és az
egyszerû eszközkészítõk között. Ahogy azt Musson és Robinson bizonyította, a
matematika a korai 17. századra a kézmûvesek gyakorlati eszközévé vált. Ke-
reskedõk, szatócsok, tengerészek és ácsok többet lendítettek rajta, mint az aka-
démikusok. A legkülönfélébb olcsó tankönyvek láttak napvilágot. A londoni
Gresham’s College a tudósok és a mesteremberek közötti együttmûködésre buz-
dított. A frissen létrejött Royal Society „aktívan foglalkozott a természetfilozófia
gyakorlati alkalmazásával”, tagjai pedig az olyan „mechanikus mûvészetek” fej-
lesztését tûzték célul, mint az építkezés, a kovácsolás, a hajógyártás vagy a föld-
mûvelés. Számos kézmûves vásárolta meg Francis Walkinghame 1751-ben ké-
szült, rekordszámban elfogyott tankönyvét, amely tizennyolc kiadást ért meg,
átlagosan 5 000–10 000-es példányszámban. (Musson and Robinson, 1969. 12–25.
o.) Az új világnézet a vállalkozásba kezdõk ezreinek világszemlélete és gyakorla-
ti iránytûje lett.
Newton mellett az angol Thomas Hobbes az, aki kitüntetett helyet foglal el a
17. századi gondolkodók között, mint az elsõ plebejus filozófus és a modern poli-
tikai filozófia megalapítója. Érett mûvében, az 1651-ben kiadott Leviatánban kihí-
vást intéz az olyan alapvetõ feudális fogalmak ellen, mint az uralkodóhoz fûzõdõ
õsi kötelékek, és helyébe az individualizmus fogalmát lépteti. „Az ember állapo-
ta... a mindenkinek mindenki ellen folytatott háború állapota... mindenkit saját
értelme vezérel, és minden embernek joga van arra... hogy megtegyen bármit,
amihez kedve van.” (Hobbes, 1956. 122–123. o.) Hobbes felismerte, hogy az önér-
dek a legfontosabb ösztönzõerõ az életben, s ez ahhoz a logikus következtetéshez
vezette, miszerint az önzõ egyének társadalmában „mindenki mindenkivel harc-
ban van”, ezért a biztonság és az anarchia elkerülése érdekében az embereknek
kölcsönösen át kell ruházniuk jogaikat az uralkodóra – azaz szerzõdést kell köt-
niük –, és az abszolút uralkodó révén kell törvényeket alkotniuk. (Hobbes, 1956,
125. o.) Hobbes a mindenható racionális államra tesz javaslatot, amely garantálja
az egyének jogait, a személyes biztonságot és megõrzi a társadalmi békét.
John Locke, a kései 17. század, az angol „dicsõséges forradalom” legnépsze-
rûbb filozófusa még tovább ment. A Két értekezés a kormányzásról címû mûvében
úgy véli, hogy központi szerepük van törvényeknek, a „szabadság garanciái-
nak”, valamint szükség van egyfajta társadalmi szervezõdésre a király és a nép
között, amely korlátozza és alkotmányossá teszi a királyi hatalmat. „Minden em-
ber természeténél fogva egyenlõ... – jelentette ki –, [és] úgy születtek... hogy jo-
guk van a tökéletes szabadsághoz és a természettörvény biztosította jogok és ki-
váltságok korlátlan élvezetéhez... Nyilvánvaló – folytatta –, hogy az abszolút
monarchia... valójában összeegyeztethetetlen a polgári társadalommal és nem le-
het a polgári kormányzás formája.” (Locke, 1946. 801. o.) Locke egyben szorgal-

23
mazta a törvényhozói és a végrehajtó hatalom szétválasztását és kölcsönös korlá-
tozását. A modern jogállam és a parlamenti rendszer egyik legbefolyásosabb
apostola lett.
Ha a 17. és 18. század meghatározó és úttörõ brit gondolkodóinak és tudósa-
inak listáját Isaac Newtonnal kezdtük, akkor Adam Smith-szel, a közgazdaságtan
megalapítójával, a gazdasági univerzum csalhatatlan törvényeinek leírójával és
magyarázójával kell befejeznünk. Smith, a glasgowi egyetem erkölcsfilozófiai
tanszéke vezetõjének, Francis Hutchesonnak tanítványa, majd késõbb utódja, pá-
lyafutását mint erkölcsfilozófus kezdte 1759-ben kiadott, Érzések elmélete címû
mûvével. Tizenhét évvel késõbb azonban megjelent a Nemzetek gazdagsága (1776)
címû, közel ezeroldalas könyve, ami megkoronázta a „gazdaságelméletek korai
fejlõdését”. (Heimann, 1964. 63–64. o.) Ahogy az elõre elrendezett harmónia ural-
ja Newton univerzumát, úgy uralja az önszabályozó piac elõre elrendezett har-
móniája Smith gazdaságának világát. Smith vezeti be a „láthatatlan kéz”, a „ke-
reslet és kínálat” és a versenykörülmények között érvényesülõ ármechanizmus
„csalhatatlan panaceája” irányította laissez-faire gazdaság fogalmait. Smith a be-
avatkozást – közte a védõvámokat is – károsnak tekintette.
Az innovatív brit filozófia erõsen hatott a francia felvilágosodásra. François-
Marie Arouet – 1722-ben veszi fel a Voltaire nevet –, az ismert költõ, akit munkái-
ért a Bastille-ba zártak, Angliába utazott és ott három évet töltött el. Lenyûgözte
az ott talált intellektuális szabadság, és fellelkesítették Newton és Locke tanításai.
Angliai leveleiben (1734) kifejezi Nagy-Britannia iránt érzett bámulatát, és utal az
ettõl módfelett eltérõ francia intellektuális közegre. Költeményei, regényei, esszéi
és pamfletjei révén a természettörvény – „az ösztön, ami igazságérzetünket adja”
– és a türelem – mivel „a türelmetlenség abszurd és barbár, a tigris joga” – egyik
legerõteljesebb hirdetõi közé tartozik. (Voltaire, 1946. 833., 841. o.) Voltaire pár-
tolta a szellemi harcot az elavult egyház és állam ellen, és „Écrazez l’infame”
(Zúzd szét a gyalázatost!) jelmondata politikai jelentõségre emelkedett az 1770-es
évek végén, Franciaországba történõ visszatérését követõen.
A francia felvilágosodás filozófusai és írói szellemesek, gunyorosak és tisz-
tán érthetõk voltak. Charles Louis de Secondat Montesquieu eszményítette a brit
parlamenti rendszert és támadta az abszolút hatalmat. Politikai szabadság nem
létezhet akkor – vallotta –, „amikor a törvényhozói és a végrehajtói hatalom
ugyanabban a személyben vagy ugyanabban a testületben egyesül... nincs sza-
badság, ha a bírói hatalom nincs elválasztva a törvényhozástól és a végrehajtás-
tól”. Ezenfelül „a törvényhozó hatalomnak az emberek teljes körét tömörítenie
kellene”, akiket megbízottjaik képviselnének. (Montesquieu, 1946. 936., 938. o.)
A társadalmi és politikai rendszer forradalmi eszméi ekkoriban sarjadtak ki.
A Genfben született Jean-Jacques Rousseau, aki a 18. század közepén költözött
Párizsba, fejtette ki legékesszólóbban a forradalom új tanát. Társadalmi szerzõ-
désének (1762) legelsõ mondata úgy hangzott, akár egy hadüzenet az ancien régime
ellen: „Az ember szabadnak született és mindenhol láncokban él.” Míg a korábbi
gondolkodók mindegyike az elithez intézte felhívását, Rousseau a tömegeket
szólította meg. A szabadságot úgy írta le, mint ami engedelmeskedik a közaka-
ratnak, és javaslata olyan társadalom volt, „olyan társadalmi alakulat, amely tel-
jes együttes erejével védi és õrzi minden egyes tagjának személyét és vagyonát, s

24
amelyben minden egyes ember, bár a többivel egyesülve, csak önmagának enge-
delmeskedik és éppoly szabad marad, mint eddig volt.” (Rousseau, 1946. 954.,
957., 965. o.) Rousseau a törvényes hatalom teljesen új fogalmát alkotta meg, ki-
mondván, hogy „az államot [csak] törvények kormányozzák... [és a] közérdek...
törvényes kormányt [akar]”. Rousseau még tovább ment, kifogásolva a magántu-
lajdont és a gazdagságot, amely még magát a törvényt is igazságtalanná teszi,
mivel a „törvények mindig azoknak hasznosak, akiknek vagyonuk van, és káros
azoknak, akiknek semmijük sincs”. Az igazságos társadalomhoz szükség van
„szociális államra... [amelyben] mindenkinek van valamije, de senkinek sincs túl
sok mindene”. Rousseau indulatosan vádolta a magántulajdont mint a háborúk,
a bûnözés, a gyilkosságok és az emberi faj egyéb szerencsétlenségeinek okozóját,
és szenvedélyesen kijelentette, hogy „a föld gyümölcsei mindenkié, és a föld sen-
kié!” (Rousseau, 1983. 29., 140. o.)

4. Az európai „perifériák” stagnálása

és viszonylagos hanyatlása

Az európai kontinens más területei nem léptek az északnyugati országok nyom-

dokaiba. Ez igaz volt Európa korábbi vezetõ hatalmaira is – Itáliára, Portugáliára
vagy Spanyolországra –, bár õk is hasznot húzhattak volna Amerika felfedezésé-
bõl, hiszen ez a lehetõség fennállt az atlanti kereskedelem kapcsán. „Habár ki-
rályságaink a világon a leggazdagabbak lehetnének a beáramló arany és ezüst
bõsége folytán – írta Cortes 1588–93 között –, mégis a legszegényebbek között
végzik, mivel hídként szolgálnak, amelyen át az ezüst és az arany más királysá-
gokba jut el.” (Cipolla, 1994. 239. o.) A merev középkori társadalmi és intéz-
ményrendszer, valamint az ehhez kapcsolódó nemesi-hidalgó szemlélet tényle-
gesen pazarló fogyasztáshoz és élõsködõ életstílushoz vezetett. Spanyolország
kísérletet sem tett a termelékenység és a termelés fokozására, ellenben megnyi-
totta határait a vámmentes francia termékek (1659-ben), majd az angol áruk elõtt
(1667-ben). Ahogy azt Adam Smith világosan látta: „Nem az Amerika felfedezése
révén behozott arany és ezüst tette gazdaggá Európát... A leglényegesebb [válto-
zás] oka... az új és kimeríthetetlen piacok megnyitása volt Európa összes árucik-
ke elõtt, ami alkalmat teremtett az új munkamegosztásra, [ami]... a régi kereske-
delem szûk körében soha sem történhetett volna meg...” (Smith, 1976. I. köt.,
469–470. o.) Spanyolország, Portugália és Itália nem tudta kihasználni a helyze-
tet, és elherdálta arany- és ezüstbevételeit. Amikor a nemesfém-beáramlás drasz-
tikusan lecsökkent a 17. század folyamán, Spanyolország adóssága három-négy-
szer nagyobb lett jövedelménél. A hanyatlás így elkerülhetetlenné vált.
Itália hanyatlása még korábban megindult. A gyapjú és a selyemszövet kivi-
tele folyamatosan zuhant a 17. század során. Genova exportja 75, Velencéé 90,
míg Milánóé 94%-kal csökkent a 16. és a 17. század vége között. Merev társadal-
mi struktúrájával, uralkodó céheivel és elavult intézményeivel Itália nem verse-
nyezhetett a felemelkedõ északnyugati országokkal. Az olasz piacot elárasztották

25
az Angliából, Hollandiából és Franciaországból behozott termékek, Itália pedig
feldolgozatlan selymet és mezõgazdasági terményeket kezdett exportálni.
Ha a mediterrán országok kezdtek lemaradni Északnyugat-Európa mögött,
akkor Közép- és Kelet-Európa még hátrébb kullogott. Ez a térség messze feküdt a
modern atlanti kereskedelmi útvonalaktól, és nem volt kapcsolata a tengerentúli
gyarmatokkal. Még korábbi szerepét is elvesztette a középkori, ún. levantei ke-
reskedelemben, amelynek fõ útvonalai területén haladtak át. A javarészt konti-
nentális országok nem részesültek a beköszöntõ új korszak elõnyeibõl. A geo-
politikai helyzet azonban a bekövetkezõ stagnálás és hanyatlás egyik oka volt
csupán. A valódi motívumok itt is mélyen a történelemben gyökereztek, a hazai,
helyi társadalmi, politikai és intézményi tényezõkben.
Jelen vizsgálódás keretét meghaladná annak az évszázados vitának az is-
mertetése, amely arról szól, mi az eredete annak, hogy a közép- és kelet-európai
történelmi fejlõdés eltért a nyugatitól. Leopold von Ranke 1824-ben megjelent, A
latin és germán nemzetek története címû mûvének kiadása óta – számos történész
szerint – Európa a 7. századtól kezdve mindig is kettévált a Nagy Károly által
egyesített „latin–germán Nyugatra” és a „Saale és az Elba vonalától keletre” fek-
võ területekre, a javarészt szláv és bizánci–iszlám Keletre, amely nem tartozott a
nyugati nemzetek egységéhez.
Ettõl kezdve a keleti térség „csak alárendeltként vagy ellenségként jelenik
meg; és csak az egyetemes áramlatok apályából részesült”. (Ranke, 1909. 5–6. o.)
Amikor Európa egységes egészként csatlakozott a kereszténységhez a 10. század-
ban, és a feudalizmus formái kialakultak, akkor ennek anyaga nem vált Kelet-Eu-
rópa társadalmi szövetének részévé, és a „valódi keleti jellemvonások” elkü-
lönültek a Nyugat térségétõl. (Makkai, 1976.) Továbbá, a kétszáz éves mongol
uralom Oroszországban a 13. századtól kezdve és az ötszáz éves balkáni török
hódítás a 14. század végétõl éket vert Európa testébe, egészen Magyarországig,
megakadályozva a régió nagy részén a nyugati típusú feudális fejlõdés teljesebb
kibontakozását. Közép- és Kelet-Európa így strukturálisan nem tekinthetõ a
Nyugat részének. „A részben a korábbi eredmények lebomlása, részben a fõ
elemek újjárendezése révén a több mint 500 év alatt [9–13. század] Nyugaton
szervesen kifejlõdött társadalmi strukturális elemek... a keleti zónában, köztük
Magyarországon, összesûrûsödött formában... valamivel több mint 150 év alatt
jelentek meg. Aligha meglepõ, hogy helyenként szervetlenül csonka vagy nyers,
másutt artikulálatlan, durva vagy kevert formákat vettek fel, míg máshol imitt-
amott különféle archaikus vonásokat mutattak.” (Szûcs, 1983. 153. o.)
Másrészt viszont több történész hangsúlyozza a nyugat- és a kelet-európai
feudalizmus alapvetõ hasonlóságait. Pach Zsigmond Pál, a téma egyik legkivá-
lóbb kutatója arra a következtetésre jut, hogy „az európai gazdaságfejlõdés a
nyugat- és kelet-európai fejlõdési szintek közti különbségek kiegyenlítése irányá-
ban haladt [a 15. század második feléig] a feudális fejlõdés útjára késõbb lé-
pett kelet-európai társadalmak [fejlõdésének köszönhetõen].” (Pach, 1994. 287. o.)
A régió egyes országai, mint Magyarország és Lengyelország középkori nagyha-
talmakká fejlõdtek. Jerzy Topolsky is azt állítja, hogy a lengyel, cseh, magyar,
balti és orosz „feudalizmus hasonló módon fejlõdött, mint a... [nyugati]. Ezek a
területek idõrendi tekintetben sem mutatnak semmilyen lényeges különbséget.”

26
(Topolski, 1994. 375–377. o.) Ám az õ értelmezése szerint is Nyugat- és Kelet-
Európa társadalmi-gazdasági fejlõdésének útjai szétválnak a 15. század végén.
Az utóbbi fordulópont vitathatatlan: a 16. és a 17. század között a kontinens
két részre bomlik, különbözõ fejlõdési utakra lép a Nyugat felemelkedésével és
Keleten a lényeges változások hiányával. Közép- és Kelet-Európa roppant térsége
azonban semmilyen módon nem homogén. Minden országnak megvannak a
maga sajátosságai, és az alrégiók világosan szétválaszthatók. Közép- és Kelet-Eu-
rópa legalább két zónára bontható: a közép-európai, illetve az orosz és balkáni te-
rületre (Berend, 1986.). A görögkeleti–római katolikus megosztottság erõsítette és
stabilizálta ezt a különbséget. A nyugati zónára – Lengyelországra, a balti álla-
mokra, Csehországra, Magyarországra és Horvátországra – erõs hatást gyakorolt
a Nyugat, míg a keleti zóna – Oroszország és a Balkán – nagyon hosszú idõn át
elszigetelt maradt a Nyugattól, megõrizve a magántulajdon hiányát és fenntartva
a közösségi rendszert a jelenkor korai idõszakáig vagy még tovább (Gunst, 1996).
Ez az oka annak, amiért Szûcs Jenõ három – és nem két – európai régióról beszél.
Közép- és Kelet-Európa történelme a 16. századtól a 18. századig ebbõl
következõen a Nyugatéval homlokegyenest ellenkezõ történelmi utat követett.
A feudális intézmények eltörlése és a piaci rendszer, valamint a kereskedelmi ka-
pitalizmus útja helyett a balti, a lengyel, a cseh, a magyar és a horvát területek
visszazuhantak a feudalizmus korábbi szakaszára jellemzõ majorsági-jobbágyi
gazdaságba – a „második jobbágyságba”. Ismét megjelentek a robotra épülõ ön-
ellátó latifundiumok. A jobbágyokat ismét röghöz kötötték, és a feudális járandó-
ságokat terményben, majd munkában hajtották be. J. Kahk az észt parasztokról
azt írja, hogy „a 16. század közepétõl a nemesi birtokon kellett dolgozniuk egész
nyáron”, és a 18. században „a rendszeres roboton felül... a parasztcsaládoknak
küldenie kellett egy [második és] harmadik embert is a nemesi birtokra dolgoz-
ni... az aratási idõszakban.” Az átlagos robot mennyiségét heti két napban rögzí-
tették, de augusztusban ez felment három vagy akár négy napra is. (Kahk, 1989.
170., 173. o.)
Az ország legdrámaibb, Dózsa György vezette parasztfelkelésének elfojtása
után a magyar országgyûlés Budán gyûlt össze 1514 októberében, és kimondták
azokat a „véres törvényeket”, amelyek megfosztották a parasztokat a szabad köl-
tözés jogától és röghöz kötötték õket. Ismét bevezették a munkával lerovandó
adót, a robotot (évente 52 nap két igás ökörrel vagy 104 nap igavonó állatok nél-
kül). A „második jobbágyság” törvényi szabályozása jobbára a 17. század köze-
pétõl vált valósággá, amikor a latifundiumok országszerte elterjedtek, felváltva a
korábbi évszázadok paraszti birtokait. Ez a „refeudalizáció” a 17. század máso-
dik felében vált uralkodóvá.
A lengyel szejm 1520-ban szintén bevezette a munkával lerovandó adót és
52 napban határozta meg annak felsõ határát. A 17. századra azonban a majorsá-
gi földek már nagyjából a megmûvelhetõ területek negyedét foglalták el, így a
kötelezõ munkajárandóság heti három-négy napra emelkedett. A parasztság 15.
században elterjedt szabad költözési jogát megnyirbálták, és a jobbágyokat rög-
höz kötötték. (Topolski, 1982.) Csehországban a pusztító harmincéves háborút
követõen bevezették az 1627. évi Verneuerte Landesordnungot (megújított föld-
rendtartás). A falusi népesség zömét röghöz kötötték, és a parasztok a földbirto-

27
kos engedélye nélkül nem költözhettek. Emellett az 1680-as robotpátens kimond-
ta, hogy a jobbágyok kötelesek robotolni (hetente három napot) a földesúr
birtokán, akinek még az is jogában állt, hogy „akarata szerint” növelje a robot
mennyiségét. (Klíma, 1991.) Amikor Mária Terézia korlátozta a túlzott robotot és
az 1775. évi pátensében a munkával lerovandó adót heti három napban szabta
meg, „még ezt a háromnapi korlátozást is csak nehezen tudta kikényszeríteni”.
(Kann, 1974. 197. o.)
Miközben a Nyugat a modern kapitalizmus felemelkedését élte meg, Kele-
ten a feudális struktúrák újraintézményesülésére került sor. A 15.-tõl a 18. szá-
zadig tartó idõszak számos tekintetben katasztrofálisnak bizonyult a térségre
nézve. Történelmi kataklizmák és nagy nemzeti tragédiák követték egymást,
összeomlott a független államiság. A rigómezei csata (1389) és a szerbek veresége
„jóvátehetetlen katasztrófa volt a déli szlávok számára”, amit a Balkán török
megszállása követett. A mohácsi csata (1526) és Buda eleste (1541) véget vetett a
magyar függetlenségnek, és az ország szétdarabolásához, valamint az ország kö-
zépsõ részén 150 éves török uralomhoz vezetett. A harmincéves háború és a
fehérhegyi csata (1620) következményeként Csehország népességének 40%-a el-
pusztult, a cseh elitet lefejezték, ami tragikusan megváltoztatta az ország társa-
dalmi helyzetét és a Habsburg Birodalom tartományává süllyesztette a Cseh Ki-
rályságot.
Északon a svéd–orosz rivalizálás a nystadi békével (1721) zárult, és a svéd
hegemóniát a balti térségben orosz uralom váltotta fel. A lengyel belháborút
(1715–16) kihasználva, az orosz cár leigázta és gyakorlatilag „orosz protektorá-
tussá” tette a Lengyel–Litván Királyságot. A bari konföderáció háborúja még tra-
gikusabb következményekkel járt: Lengyelországot felosztották a három szom-
szédos hatalom között (1772).
Az újkor kezdetének századaiban, amikor erõs abszolutista államok jelentek
meg Nyugaton, és lefektették a nemzetállamok és a modern kapitalista átalaku-
lás felé vezetõ utat, az összes közép-kelet-európai ország elvesztette független ál-
lamiságát és beolvadt a hatalmas, jobbára despotikus, soknemzetiségû birodal-
makba. A 18. század végén az egész térség három konzervatív birodalomhoz
tartozott: a törökhöz, az oroszhoz és a Habsburghoz.
A nyugati átalakulás útjáról való drámai „letérés”, amit egyébként jobbára
megelõzött az érintett országok belsõ gyengesége, más tragikus következmé-
nyekkel is járt. Miközben Nyugat-Európa a demográfiai katasztrófára és a pa-
rasztok lélekszámának csökkenésére a bérleti díjak és a robot mennyiségének
mérséklésével, valamint a parasztok szabad költözésének engedélyezésével vála-
szolt, ami a jobbágyság intézményének megszûnéséhez vezetett, „Kelet-Euró-
pában... a népesség fogyását... a gazdaságon kívüli kontroll kiterjesztésével s a
jobbágyság újraélesztésével igyekeztek ellensúlyozni.” (Brenner, 1985. 23. o.) Ha-
sonlóképpen, a Nyugat válaszolt a modern kereskedelem kialakulására és a pia-
cok bõvülésére: létrejött a kapitalizmus, a Kelet a gabonakivitel kedvezõ lehetõ-
ségére is a jobbágyság konzerválásával és a feudális intézmények megõrzésével
reagált. „A különleges formájú osztály- vagy társadalmi és tulajdonviszonyok,
vagyis a kapitalista osztályviszonyok megjelenése vezetett áttöréshez Nyugaton”
(Brenner, 1985. 30. o.), miközben Keleten, ezzel ellentétesen, a hagyományos osz-

28
tály- és társadalmi tulajdonviszonyok, a „nemesség erõs állami és társadalmi po-
zíciói” (Rutkowski, 1928.) megõrizték a feudális rendszert.
A nemesség erõs és domináns állami, illetve társadalmi pozíciója fokozato-
san vezetett el az eszményített nemesi-úri mentalitáshoz, amit hamarosan „nem-
zeti karakternek” tekintettek. Ez tökéletesen eltért a protestáns etikától és a
puritán erkölcstõl – a „kapitalizmus szellemétõl”, ahogy azt Max Weber megfo-
galmazta –, vagy a zsidóságnak a hagyományos üzletfelfogásában érvényesülõ
eszméjétõl, ami – ahogyan azt Werner Sombart leírta – fontos szerepet játszott a
kapitalizmus születésében. Pach Zsigmond Pál így jellemezte a magyar nemes-
ség üzletellenes mentalitását: „Egyfajta, birtokától távol élõ földbirtokos jött létre,
aki pazarlóan szórja a pénzét és pompás rezidenciát tart fenn Bécsben.” Hozzáte-
szi: „A magyar vidéki nemes, aki fõként a jobbágyi szolgáltatásokból élt... közép-
vagy kisbirtokán... jobbára a helyi megyei ügyekkel foglalkozott... amellett, hogy
esküvõkre és vadászatokra járogatott, és vendégül látta szomszédait és a megyei
notabilitást.” (Pach, 1994. 148., 150.) A 19. század közepén élõ magyar történész,
Horváth Mihály azt jegyezte meg, hogy „a nemesi osztályoknak az elõítéletekre
és elfogultságra épülõ közvélekedése... a kereskedelemmel kapcsolatban a legab-
szurdabb ideákat ápolta”. A 20. század derekán alkotó Szekfû Gyula arra a kö-
vetkeztetésre jutott, hogy „a magyar faj... kereskedelem- és kapitalistaellenes
beállítottságú”. A hidalgó mentalitás Spanyolországban és az „antikapitalista
nemzeti karakter” Magyarországon, valamint Közép- és Kelet-Európa egyéb „ne-
mesi társadalmaiban”, a térség sajátos osztály- és tulajdonszerkezetének követ-
kezményeként, megerõsödött, és leküzdhetetlen akadályt képezett a modern át-
alakuláshoz vezetõ úton.
Ez nem jelenti azt, hogy a nemesség vezette Közép- és Kelet-Európa nem
csatlakozott a kialakuló modern világrendszerhez. Pach Zsigmond Pál szerint a
sztereotip álláspont nem magyarázhatja Közép- és Kelet-Európa fejlõdésének
negatív fordulatát, ami miatt a régió „nem lehetett részese a nagy átalakulás fo-
lyamatának”. Épp ellenkezõleg: „A modern világgazdaság kialakulásának elsõ
idõszakában még nem a tengerentúli gyarmatok, hanem inkább Közép- és Ke-
let-Európa országai voltak azok, amelyek a modern piac értelmében csatlakoztak
a nyugat-európai gazdasághoz... tömegfogyasztási élelmiszercikkeket exportálva
és tömegfogyasztási késztermékeket importálva.” (Pach, 1994. 288., 306. o.) A Ke-
leten visszaállított majorsági gazdálkodásnak és jobbágyrendszernek paradox
módon „kapitalista eredete” volt. A régió, Immanuel Wallerstein megfogalmazá-
sa szerint, a második jobbágyság révén vált a kialakuló kapitalista világrendszer
részévé. (Wallerstein, 1974. 91–92. o.) A kialakuló modern világban azonban alá-
rendelt és periferikus szerepet kapott.
Az Elbától keletre fekvõ térség megkülönböztetõ jellemvonása volt az agrár-
jelleg és az elmaradott városfejlõdés megõrzése. Nyugati típusú városközpontok
nem alakultak ki Közép- és Kelet-Európában a kora újkor századaiban. 1800-ban
már jó néhány modern város létezett Nyugaton. Az elsõ és a legfontosabb Lon-
don volt 1,1 milliós lélekszámával – utána következett a félmilliós Párizs. Amsz-
terdam, Milánó, Marseille, Berlin és Hamburg – több más várossal egyetemben –
100–200 ezres lakosságot számlált. Közép- és Kelet-Európa azonban falusias ma-
radt. A térségben nem léteztek nagy és zsúfolt városok. 1800-ban a legnagyobb

29
városok, mint Pest és Buda (a késõbbi Budapest) együttesen 54 000 lakost, Prága
75 000-et, Varsó pedig 100 000-et regisztrált. Az 1785–87-es magyar összeíráskor
400 000 városban élõt számoltak össze (ami 5%-os arányt jelentett).
A balkáni fõvárosok álmos és poros kis települések maradtak. A 18. század
vége körül Bukarestnek 30 000, Belgrádnak pedig 25 000 lakója volt. Szerbia vá-
roslakói alig valamivel haladták meg a népesség 4%-át a 19. század elején. Az ur-
banizáció mértéke Közép- és Kelet-Európában a nyugati egytizedét érte csupán
el a 18–19. század fordulóján. Még a közép-kelet-európai falvak is „elképesztõen
aprók voltak, gyakran nem többek egy tucat háznál”. (Braudel, 1979. 56–57. o.)
A balkáni alrégió elkanyarodása a Nyugattól – amely többek között az urba-
nizáció hiányában mutatkozik meg – még drámaibb volt. A 19. századi nemzeti
történetírás által megalapozott hagyományos koncepció az oszmán hódítást
okolja a Balkán elmaradottságáért. Eszerint a hódítók megtizedelték a lakosságot,
és megsemmisítették a völgyek gabonatermesztõ falvait. A túlélõk az erdõs, he-
gyes vidékekre menekültek, ahol állattartásból tartották el magukat. Az oszmán
hódítás következménye tehát a Balkán elnéptelenedése, illetve a félnomád pász-
tor életformához való visszatérés volt. (Lampe és Jackson, 1982.) Maria Todorova
a következõképpen összegzi a balkáni historiográfia szempontjából rendkívül lé-
nyeges kérdést. „Az oszmán hódítás elõtt a középkori balkáni társadalmak a fej-
lettség olyan magas fokát érték el, amely a nyugat-európai fejlõdéssel egyen-
rangú volt – ha nem magasabb szintû... A törökök érkezése példa nélkül álló
következményekkel járt, mivel megtörte a természetes fejlõdést.... elszigetelte a
félszigetet az európai fejlõdéstõl, és így azt nem érintették a nagy eszmék és
átalakulások... ami mélyreható kulturális visszaesést, sõt elbarbárosodást oko-
zott...” (Todorova, 1997. 182. o.)
Még a magyar történetírás is a több mint másfél száz évig tartó, az ország
középsõ részét érintõ török hódítás katasztrófáját jelölte meg az ország 16. szá-
zadtól kezdõdõ, a nyugatitól eltérõ és sokkal szerencsétlenebb fejlõdési útja
okaként. „Ez a török uralom a magyar történet legnagyobb, sõt talán egyetlen
katasztrófája, melybõl következett késõbb minden egyéb keserûség – állította
Szekfû Gyula, a két háború közti történetírás meghatározó alakja. – A török... tet-
te tönkre háromszáz éves háborúival a magyar állam és nemzet egyenes fejlõdés-
vonalát.” (Szekfû, 1935. 498–499. o., 584. o.)
Az újabb kutatások azonban cáfolják ezt a hagyományos nézetet. Pach
Zsigmond Pál meggyõzõen bizonyította, hogy a társadalmi-gazdasági fejlõdés el-
térõ folyamatai már a 15. század végén megkezdõdtek Magyarországon, még az
1526-os és 1541-es török hódítás elõtt. Ezenfelül az elkanyarodást, a letérést
a nyugati irányról a modern atlanti kereskedelem megjelenése és Közép- és
Kelet-Európának a világrendszeren belüli marginalizálódása váltotta ki. (Pach,
1963.) Fikret Adanir szintén kritikai észrevételekkel él a Balkánnal kapcsolatosan:
„A Balkán-félsziget demográfiai és gazdasági hanyatlást élt át már jóval a török
berendezkedés meghonosodása elõtt” – írja. A földek parlagon hagyása már a
korábbi századokban jellemzõ folyamattá vált, és Thesszália, a macedón alföldek,
valamint a Duna mentén Bulgária a vlachok csordáinak legelõjévé vált. (Adanir,
1989. 133–134. o.) Henri Stahl vezetõ román agrártörténész a román társadalom
nomád jellegét bizonyította. 1864 elõtt a két- és háromnyomásos rendszer hiánya,

30
az elsõdlegesen legeltetésen alapuló gazdaság – kiegészítve a részleges vagy
marginális földmûveléssel – szolgáltatta a bizonyítékot arra, amit õ „vándorló
mezõgazdaságnak” nevezett. Vizsgálatai szerint gabonatermesztõ falvak nem lé-
teztek.
A pásztornépesség három évig mûvelte a feltöretlen földeket, majd nyájaival
máshová vándorolt, ahol ismét mûvelni kezdte a szûzföldeket. Magántulaj-
don nem létezett, és a harcos elit adókivetéssel zsákmányolta ki a közösségi tu-
lajdonú falvakat. A román domnie így tehát sui generis társadalmi formáció volt,
állította Stahl, „de semmi esetre sem feudális”. (Stahl, 1980. 53., 214–216. o.)
A 19. század jelentõs román történésze, Nicolae Iorga a román államot stat de
pradënak, azaz ragadozó államnak nevezte. Mindenesetre ez volt a jellemzõ a
Balkán legnagyobb részére, amelyet a késõ középkori források magna Valachia né-
ven emlegettek.
A Balkán – de egyben az egész közép-kelet-európai térség – kapcsán is ön-
ként adódik a kérdés: miért került ez a terület függõség alá, miért foglalták el a
szomszédos nagyhatalmak és vált Európa perifériájává? „Miért lettek más orszá-
gok gyarmati vagy meghatározó hatalmakká térségükön belül? Miért nem pont
fordítva történt?” – tettük fel Ránki Györggyel közösen a kérdést a 19. századi
Európa perifériáiról szóló munkánkban. „A szerzõk zöme – állítottuk húsz évvel
ezelõtt – az elmaradottságot vizsgálva nem megy vissza a 16. századot megelõzõ
idõszakra, és még eddig is kevesen jutnak el. Az ebbõl fakadó »optikai csalódás«
pedig ezek után nyilvánvaló.” A válasz az elõzõ kérdésre a következõ: „a nyuga-
ti modelltõl történõ »eltávolodás« magjait már a korábbi századokban elvetet-
ték”. A feudális struktúrák hiánya, a „barbár feudalizmus”, az „állami jobbágy-
ság” és a közösségi földbirtok sajátos továbbélése meghatározó történelmi befo-
lyást gyakorolt a régió késõbbi útjára. (Berend és Ránki, 1982. 10–12. o.)
A balkáni török uralom következményeirõl folytatott újabb történelmi viták
ugyancsak felülvizsgálják a Török Birodalomról alkotott hagyományos szemléle-
tet, azt állítván, hogy a török rendszer semmivel sem volt elmaradottabb, mint a
világ bármely más, nem nyugati állama. Sõt, állítják, inkább egy módfelett jelleg-
zetes és sikeres agrárbirodalomról beszélhetünk. Egyesek teljesen elvetik a török
„maradiság” koncepcióját, és helyette alternatív civilizációt emlegetnek, ami csu-
pán más volt, mint a nyugati modell. Maria Todorova szerint a 18. századtól
kezdve erõsödtek fel a Balkánnal kapcsolatos nyugati sztereotípiák, amelyek az
ipari elmaradottságról, a fejlett társadalmi viszonyok és intézmények hiányáról,
irracionális és babonás kultúrákról, törzsi barbarizmusról a „negatív jellemzõk
tárházát sorakoztatják fel a pozitív és önmagát vállon veregetõ »európai« és
»nyugati« képpel szemben”. (Todorova, 1997. 7., 11., 188. o.) Ezzel az elfogult fel-
fogással szemben idézi Heller Ágnest, aki azt állítja: „A Nyugat és a Kelet nem a
barbarizmus és a civilizáció, hanem két civilizáció egymás mellett élésérõl szól.”
(Heller, 1992. 14. o.)
A különféle felfogások és értelmezések sem tudják elfedni azonban a meglévõ
hatalmas különbségeket. A 15. században, II. Mehmed idején létrejött és az egész
16. századot jellemzõ klasszikus török rendszerben a parasztok „életkörülményei
egészen elviselhetõek” voltak, és az „adóteher... sem volt indokolatlanul súlyos”.
A birodalom területének lényegében közel 90%-a állami birtok volt, amit a szpáhik

31
kezeltek. A 15. század derekán a Balkánon körülbelül 20 000 ilyen, az elithez tarto-
zó szpáhi lovaskatona élt – meghatározatlan idõtartamra, adószedési jogkörrel (tí-
márrendszer). A hatalmat azonban szigorúan centralizálták, és a szpáhit bármikor
elmozdíthatták. (Lampe és Jackson, 1982.) A balkáni török megszállás ezek szerint
valójában közrejátszott abban, hogy a nomád transzhumáló életmódot felváltsa az
állandó letelepedés és a mezõgazdasági tevékenység.
A török bevándorlás és letelepülés Északkelet-Bulgáriában, Trákiában, a ma-
cedón síkságon és Thesszáliában újra benépesítette az elhagyott területeket. Az
állam magántulajdonba adással ösztönözte a parlagon hagyott földek mûvelését,
ami a folyóvölgyekben a rizstermesztés elterjedéséhez vezetett. A szandzsákok
végül gabonafölösleggel rendelkezõ térségekké váltak. (Adanir, 1989. 134–139. o.)
Az is igaz és fontos, hogy a birodalom nyitott és toleráns volt az etnikai és vallási
kisebbségekkel szemben.
A török rendszer azonban a 16. század végétõl fokozatosan átalakult. A feu-
dális adózáshoz meglehetõsen hasonló, klasszikus tímárrendszert felváltotta a
haszonbérleti adózás. Késõbb az adózó gazdaságokat örökletes alapon adták bér-
be (malikane). John Lampe megfogalmazásával élve, a török „parancsgazdaság”-
ban a parasztoknak terményeiket megszabott és kötelezõ, egyben alacsony áron
kellett eladniuk a szultánnak, ami az adózás különleges válfaját jelentette. A fej-
adó magánadóvá lett a háztartási adó helyett, mindenféle adómentességet eltö-
röltek, és az ún. rendkívüli adókat évente beszedték, hogy ezzel fedezzék az ál-
landó háborúskodások (1593–1606, 1645–1669, 1683–1699) roppant kiadásait. Az
adóteher – vonta le a következtetést Fikret Adanir – állandó értékben kifejezve
háromszor akkora lett, mint a 16. században.
A tímárrendszer felbomlása aláásta a falusi népesség jólétét is. A tartományi
kormányzók magánhadseregeket toboroztak és a rájuk bízott terület teljhatalmú
uraivá lettek. „Az adózáson túl a rablóbandák... az éhínségek és a járványok” ve-
zettek a lakosságszám meredek csökkenéséhez. „A közösségi banditizmus” lett a
Balkán fõ jellemvonása. Az emberek elmenekültek az alföldekrõl a dombok közé
és az erdõkbe. Egy osztrák követ azt jegyezte fel a 17. század elején a Balkánon
keresztül tett utazásáról, hogy a trák síkságon, Plovdiv környékét leszámítva,
nem látott mezõgazdasági mûvelést, s a „Belgrád és Niš közti sáv maga a puszta
vadon”. „A török rendszer... hosszú távon... a mezõgazdasági termelékenység
növelésének lényegi akadályozójává vált és megnehezítette a kapitalista termelé-
si módra való áttérést.” (Adanir, 1989. 142–156. o.) Nyilvánvaló, hogy forradalmi
kormányzata legitimálásának szándéka vezette Kemál Atatürköt, amikor élesen
elhatárolta magát az ottomán korszaktól – állítja Christopher de Bellaigne –, ami-
kor arra buzdította népét, hogy „a régi birodalmat elmaradott despotizmusnak
tekintse, amelynek vezérlõ ideológiája, az iszlám gátolta meg a török elitet abban,
hogy lépést tartson a nyugati technológiával és gazdasági haladással”. (Bellaigne,
2001.)
A török rendszer tehát nemcsak másfajta gazdasági rendszer volt. Sikertelen
mezõgazdasági birodalom volt már a kora újkor századaiban is – a modern me-
zõgazdasági és kapitalista átalakulás értelmében –, és súlyos teherré vált a mo-
dern korszakban, amely akadályozta az elsõ világháború után a Kemál Atatürk
vezette forradalom modernizációs törekvéseit.

32
 A Török Birodalomhoz való tartozás legrosszabb, hosszú távú következmé-
nye a kialakuló világrendszerbõl történõ tényleges kirekesztõdés lett, az elszi-
getelõdés a merev török hivatalnoki-katonai államban, amely lényegében nem
ismerte a magántulajdont. A mezõgazdasági felesleget a roppant birodalom ha-
talmas katonai erejének ellátására fordították, hogy állandó háborúskodásokkal
sikerrel védjék, illetve kiterjesszék a birodalom határait.
A balkáni társadalmak csonkává lettek a török uralom fél évezrede alatt. Az
elitet a török hivatalnok-katona osztály képviselte. Hozzájuk csatlakoztak a rész-
ben iszlamizált balkáni közvetítõk, akik a helyi parasztság szószólói voltak, de
egyben kollaboráltak a török elittel és segítettek az adó beszedésében.
Minden falu helyi vezetõt, vagyis knezt (kenéz) választott, míg a nagyobb
egységek fõknezt. „A balkáni keresztények – írta Maria Todorova – a hivatalnok-
rétegnek csak a legalsó szintjén kaptak helyet, ha egyáltalán kaptak...” Ennek kö-
vetkezményeként említi a „politikai elit hiányát a Balkánon”. (Todorova, 1997.
171. o.) A balkáni társadalmak így „hiányos társadalmakká” lettek, szinte alig
többek nagy paraszti közösségeknél. A vérrokonság maradt a fõ szervezeti alap-
elv, és a parasztok kiterjedt családi vagy közösségi egységekben éltek. Együtt
dolgoztak és egyenlõen osztották el munkájuk gyümölcsét. Mivel a felesleget
lényegében elkobozták tõlük, a paraszti közösségek piaci kapcsolatok nélküli,
önellátó gazdaságokká alakultak. Sem a parasztság, sem az adószedésért felelõs
szpáhik nem foglalkoztak a mezõgazdasági módszerek javításával vagy a hozam
növelésével.
A Balkán szinte teljes egészében falusias maradt, szerény kisvárosokkal és
korlátozott számú kereskedõ-kézmûves közösségekkel. A centralizált Török Bi-
rodalomban az esznáf – a szigorú, céhtípusú szervezõdés – szabta meg, hogy mit
lehet elõállítani és mekkora mennyiségben, ami meggátolt mindenféle, nem felül-
rõl érkezõ változást. Rögzített árak voltak, és a haszon nem haladhatta meg a
10%-ot.
Amikor a centralizált török rendszer hanyatlani kezdett, a helyzet még to-
vább romlott. A rezsim már nem tudta fenntartani a biztonságot, helyi hadurak
és fosztogató janicsárok rabolták meg a balkáni parasztságot. Anarchia és terror
uralkodott el. A nyugati hatalmak Oroszországgal karöltve többször legyõzték a
szultánt a 17. és a 18. század folyamán, a birodalom pedig szabad vadászterületé-
vé vált a holland, francia és angol kereskedõknek, akik különleges kiváltságokat
kaptak.
A kiviteli és behozatali vámokat hihetetlenül alacsonyan, az áru értékének
3–5%-ában szabták meg, és a protekcionizmus korában ez a birodalom piacát se-
bezhetõvé tette. „A Török Birodalom nem tapasztalta meg az ún. kereskedelmi
forradalmat, ami alapvetõen átformálta a nyugati gazdasági intézményeket és
gyakorlatot a 15. és a 18. század között... Az ottomán gazdaság statikus maradt
ebben az idõszakban... A Török Birodalmat a Nyugattól elválasztó függöny lé-
nyegében nem emelkedett fel a 19. század derekáig.” (Stavrianos, 1958. 125., 134.
o.) Az önellátó-közösségi gazdaságok uralta Balkán képtelen volt csatlakozni a
világrendszerhez.

33
 5. Hagyományos demográfiai folyamatok –
a mezõgazdasági forradalom és a protoindusztrializáció
hiánya Közép- és Kelet-Európában
Az életstílus, a táplálkozás, a házassági szokások, az egészségügyi viszonyok és a
középkori típusú falusi élet egész közösségi-falusias közege nem sokat változott
Közép- és Kelet-Európában a kora újkor századai során. Míg a halálozási szint
Nyugaton csökkent – Angliában körülbelül 26-27 halálozás jutott 1000 emberre
1800-ban –, Közép- és Kelet-Európában lényegében változatlanul középkorias
maradt: az 1800-as évek elején 1000 lakosra 39,5 haláleset jutott Csehországban,
és a halálozási ráta ritkán esett 35-36 ezrelék alá, amit az elõzõ századokban szin-
te kiegyensúlyozott a hasonlóan magas születési ráta (35–45 születés 1000 fõre).
Mols és B. R. Mitchell számításai szerint Közép- és Kelet-Európa népessége – el-
térõen a Nyugattól – nagyon lassan nõtt. 1500-ban a lakosság teljes száma 16 mil-
lió volt, 1600-ban 20 millió, 1700-ban 22,8 millió és csak alig több mint 30 millió
1800-ban. A 16. században bekövetkezõ gyors nyugati növekedéstõl eltérõen itt a
gyarapodás csak 25%-os volt, amit a 17. században 11%-os és a 18. században
hozzávetõlegesen 35%-os növekedés követett. A Balkánt illetõen a legtöbb szak-
értõ „folyamatos népességcsökkenésrõl” beszél a 17. század közepe és a 19. szá-
zad eleje között. (Mols, 1974; Mitchell 1978; Palairet, 1997.) Bár a számadatok
pontossága vitatható – Mols „minimum” 8 millió lakosra becsüli a 17–18. századi
Balkán lakosságát, míg Palairet csak 3,7 milliót mutat ki 1700-ban és 5,5 milliót a
19. század kezdetén –, mégis határozottan demonstrálják a demográfiai trendet,
illetve jelzik a Balkán és a Nyugat közti meghatározó különbséget. Jóval megbíz-
hatóbb adatokra támaszkodva, a 19. századi Európával foglalkozó demográfusok
folyamatos, bár lassú népességgyarapodást mutattak ki Közép- és Kelet-Európá-
ban a század elsõ két évtizedben. (Glass és Eversly, 1965. 62. o.) A sûrûn lakott
Nyugattal ellentétben Közép- és Kelet-Európa azonban gyéren lakott maradt.
1800 körül, amikor a nyugati népsûrûség elérte a 60–80 fõ/négyzetkilométert,
Közép-Európában 18–28 fõ között mozgott, a Balkánon pedig alig haladta meg a
8–12 fõ/négyzetkilométert. A kontraszt éles.
Slicher van Bath és a Nyugaton zajló mezõgazdasági forradalom számos ta-
nulmányozója szerint a jelentõs mûszaki újításokat és a termelékenység növelé-
sét a 16. és 18. századi népességrobbanás kényszerítette ki. Ilyen nyomásnak
azonban nem volt kitéve a gyéren lakott Közép- és Kelet-Európa.
Ezenfelül a társadalmi-gazdasági intézmények leküzdhetetlen gátakat állí-
tottak a mezõgazdasági modernizáció útjába. A 18. század végéig a paraszti gaz-
daság megõrizte „termelési módszereinek hagyományos szintjét, változatlanul,
korszerûsítés nélkül... a föld mûvelése ugyanúgy történt, ahogy azt a nyugat-eu-
rópai parasztság tette a 15–16. században”. (Gunst, 1996. 76–77. o.) Amikor a 18.
század derekán a nyugati terméshozamok jelentõsen nõttek (a búzánál az elve-
tett magnak hét-nyolcszorosát takarították be Holsteinben, hat-nyolcszorosát
Franciaországban, tíz-tizenkétszeresét Nagy-Britanniában), a gabonahozam vál-
tozatlan maradt Közép-Európában. Az elvetett mag három-ötszöröse termett
meg ugyanekkor Lengyelországban, Magyarországon és Csehországban, miként

34
a 16. században. (Magdalena, 1974.) A javulás elsõ jelei csak a 18. század második
felében mutatkoztak. (Kann és David, 1984.) A 17. század közepén és végén pél-
dául még mindig létezett az õsi kétnyomásos rendszer Magyarország hegyes
északi részén és Erdélyben (a Rákóczi-birtokokon), ami annyit jelentett, hogy a
föld kétharmada ugaron maradt, és legeltetésre használták. A többi területen
a háromnyomásos rendszer mûködött. (Várkonyi, 1985.) Ez nem is változott
a 18. század végéig. A vetésforgó és az új termények, köztük a kukorica, burgo-
nya és a takarmánynövények a legfejlettebb birtokokon az 1780-as években jelen-
tek meg.
A Balkánon nem zajlott le népességrobbanás. Sõt, ahogy azt Michael Palairet
állítja: „A Balkán népsûrûsége... túl alacsony volt ahhoz, hogy lehetõvé tegye a
hatékony munkamegosztást... a parasztok önellátó gazdálkodást folytattak...”
(Palairet, 1997. 22. o.) A térség mezõgazdasága a kora újkor századaiban a félno-
mád állattartás szintjére süllyedt, mivel szinte teljesen lehetetlenné vált, hogy a
lakosság egy helyben megtelepedve mezõgazdasági termelést folytasson. A helyi
kiskirályok könyörtelenül kizsákmányolták, míg a janicsárok kifosztották és
megölték a parasztokat. A Balkán egyes részein a „banditizmus a gazdasági élet
meghatározó ágává vált”. (Palairet, 1997. 149. o.)
Egy kora 19. századi orosz utazó arra figyelmeztetett, hogy a „bolgár felföl-
deken vérszomjas rablók élnek... akik kifosztják és megcsonkítják áldozataikat”.
A 17. század végén, sõt még a 19. század elején is így írták le a nyugati utazók az
elnéptelenedett balkáni vidéket: „Biztos vagyok benne, hogy a földek kétharma-
dán nem él senki... Sok-sok mérföldet lovagoltunk úgy, hogy nem láttunk sem
gabonatáblákat, sem legelõket, sem nyájakat, sem csordákat...” – jegyezte fel John
Covel tiszteletes 1675-ben. „Említésre méltó, hogy... Törökország európai része...
szinte teljesen néptelen” – jegyzi fel egy brit utazó a 19. század elején. (Stav-
rianos, 1958. 141–142. o.)
Ahogy az „antikapitalista karakter” megjelenik ezekben az évszázadokban
Lengyelországban és Magyarországon, úgy válik a fegyveres erõszak – legalább-
is Palairet szerint – a Balkán „nemzeti jellemvonásává”. A „külsõ ellenség ellen
vívott fegyveres küzdelem” dicséretes tettnek számított. A törvényenkívüliek
testesítették meg a szabadságot és a bátorságot, így „a pásztortársadalom érték-
rendje nemcsak hogy eltûrte a banditizmust, de egyenesen dicsõítette is”. (Palai-
ret, 1997. 149. o.) Vuk Karadãiå 1818-ban kiadott szerb szótárában a valóság hûbb
képét festette meg: „Népünk úgy véli és úgy énekli meg dalaiban is, hogy Szer-
biában a török rémuralom és rossz bánásmód miatt lettek a férfiak hajdukok (zsi-
ványok).” A balkáni, bandákba tömörült törvényenkívüliek élelmet és menedé-
ket kaptak a parasztoktól, akik megvédték õket, fõként télen. A legtöbb esetben a
legendás, Robin Hood-féle paraszti hõsök balkáni útonállók voltak. (Holton és
Mihailovich, 1988. 120. o.)
A felföldekre menekült parasztok a fölmûvelés helyett a transzhumáló állat-
tenyésztésre tértek át, és a hegyi füves területeken legeltették juhaikat és marhái-
kat. A megmûvelhetõ földek negyedét-ötödét szántották csupán fel mind a bol-
gár Vidin környékén, mind Szerbiában. A mezõgazdasági forradalom még a
látóhatáron sem bukkant fel.

35
 A centralizált török állam szétbomlásának elemeként a 18. században a helyi
kiskirályok bevezették a magánföldtulajdont, amit a Porta törvényesített. Az in-
tézményesített csiflik-rendszer egyfajta majorsági gazdálkodást jelentett, ahol job-
bágyok vagy bérmunkások mûvelték a földet. A csiflik piacorientált, kereskedel-
mi alapokra helyezett gazdálkodási rendszerré vált, és itt állították elõ a
mezõgazdasági kivitel zömét. Ahogy Jackson és Lampe megjegyezte, a csiflik-te-
rületek, „mint a Balkán kereskedelmi központjai, szinte mindig egymás köré
vagy egy folyó mentén települtek”. (Lampe és Jackson, 1982. 34. o.) Észak-Bulgá-
riában a Duna mentén, Dél-Bulgáriában, Macedóniában és Észak-Görögország-
ban 6,5–12,5 hektár nagyságú csiflik-birtokok jelentek meg, amelyeket tíz-húsz
család mûvelt, részben részes bérlõként. Az effajta majorsági, monetizált gazdál-
kodás azonban még Bulgáriában is korlátozott maradt, ahol bizonyos régiókban
nagyjából a megmûvelhetõ földek 20–23%-át érintette, de az ország teljes terüle-
tén nem haladta meg az 5%-ot.
A paraszti háztartások zöme Közép- és Kelet-Európában önellátó maradt a
17. és a 18. században. A nõk nagy mennyiségû textíliát és szövetet állítottak elõ,
valamint élelmiszert dolgoztak fel; a férfiak saját szerszámaikat maguk készítet-
ték, faragták, és ezekkel végezték a különféle építési munkálatokat. A csekély vá-
rosi népességet részben a középkori céhrendszer látta el. Nagyon kevés tere volt
a nyugati típusú protoindusztrializációnak.
Az egyetlen kivételt Cseh- és Morvaország jelentette, ahol virágzó iparosodás-
nak lehettünk tanúi a 18. és a korai 19. században. Kereskedõk, polgárok, tehetõs
parasztok és földbirtokos arisztokraták fogtak ipari vállalkozásokba a 18. századi
Csehországban, és meglepõen nagy számú paraszti munkaerõt alkalmaztak fõként
háziiparosként. 1798-ban a cseh tartományok területén közel 700 000 embert alkal-
maztak a textil- és nagyjából 200 000 embert az üveg-, vas- és papíriparban.
Közép- és Kelet-Európa más részein a protoindusztrializáció helyett a feuda-
lizmus egyfajta újjáéledése figyelhetõ meg. Magyarországon és Horvátországban
a céhek kései felvirágzása következett be a 17. században és a 18. század elején. A
17. század elején több, a török uralom alól újonnan felszabadult városban újjá-
szervezõdtek a céhek. Egyes céhek többféle mesterséget tömörítettek, mint példá-
ul Varasdon vagy Zágrábban. Akadtak módfelett apró, három vagy négy mester
alkotta céhek is. Szélsõséges konzervativizmus jellemezte õket, és mindenfajta
céhen kívüli ipari tevékenységet elfojtottak. A kézmûipar stagnált a 16. és 17. szá-
zadban, a népességnek csak 1%-a dolgozott az iparban és a kereskedelemben.
Késõbb, a 18. század második felében a városi népesség negyede már 50–60 kéz-
mûvescéhhez tartozott, de az iparosok zöme földet is mûvelt – jobbára szõlõt –,
hogy megéljen. A kézmûipari termelés eljárásai és szervezete nem sokat változott
a 15. és a 19. század eleje között Magyarországon és Horvátországban.
Lengyelország e tekintetben valamivel nagyobb haladást ért el. A háziipar – a be-
dolgozó termeléssel karöltve – a 18. században indult fejlõdésnek. A családok
8–10%-ának a fõ bevételi forrása a házi textiliparból származott, és a parasztok
hasonló arányban foglalkoztak élelmiszer-feldolgozással. A Lengyel–Litván Ki-
rályságban a kialakuló protoindusztrializációnak nem kellett szembenéznie erõs
vetélytársakkal, mint Magyarországon. Ez a helyzet nem változott az ország fel-
osztása után sem, mivel a megszálló Oroszország – a Habsburg Birodalomtól el-

36
térõen – gazdaságilag gyengébb volt, mint a térség, amelyet katonai és politikai
uralma alá vont. Az ipari fejlõdés azonban nagyon lassú volt az általánosságban
hanyatló és válság sújtotta Lengyelországban. 1830-ban a Lengyel Királyság né-
pességének még csak 2-3%-a dolgozott az iparban.
A 18. század második felében és a 19. század elején jöttek létre Magyarorszá-
gon az elsõ bedolgozó és központosított manufaktúrák. A protoindusztrializáció
mégis nagyon korlátozott maradt, mivel a kereskedõtõke meglehetõsen gyenge
volt, és keveset fordítottak belõle ipari beruházásokra. (Mérei, 1951.) A kereske-
delem sokkal nagyobb hasznot hajtott, fõként a magyar mezõgazdasági termé-
keknek osztrák és cseh piacokon történõ eladása, valamint textíliáknak, illetve
egyéb iparcikkeknek a magyar fogyasztók részére történõ importja révén. „Az ol-
csóbb iparcikkek beáramlása nemcsak elnyomta a nem túl hatékony magyar kéz-
mûipart, de számos, az elõzõ, prosperáló idõszakban létrejött, manufaktúra jelle-
gû kapitalista vállalkozást is tönkretett.” (Kann és David, 1984. 242. o.) A 18.
század végén csak 66, viszonylag nagyobb ipari, kapitalista jellegû vállalat léte-
zett Magyarországon. Horvátországban 28 textil-, hamuzsír-, üveg-, papír- és
bõrgyárat alapítottak az 1750-es és 1790-es évek között, de csak 11 élte meg a szá-
zadfordulót. Fényes Elek, az újkori magyar statisztikai megalapítója 530 gép nél-
küli „gyárat” számolt össze – továbbá öt gõzgépet, nagyjából 50 lóerõvel, a 19.
század közepi Magyarországon. „Országunk legsötétebb oldala – vonta le a kö-
vetkeztetést Fényes – az ipar hiánya.” (Fényes, 1866.)
A gyéren városiasodott Balkánt az állattenyésztés jellemezte. Az ipar nem
vált el a mezõgazdaságtól és a paraszti háztartások keretén belül maradt.
Az önellátó gazdálkodás nem szolgált semmiféle korai iparfejlõdés alapjául. A
18. század végén és a 19. század elején azonban bizonyos területeken – fõként
Észak-Bulgáriában – kényszerûségbõl megindult a protoindusztrializáció. A vi-
szonylag sûrûn lakott hegy- és dombvidékeken – a janicsárok garázdálkodásaitól
megkímélt térségekben –, ahol megmûvelhetõ földterület nemigen akadt, a csalá-
dok jövedelmének fõ forrása a háziipar lett. A fejlõdés sine qua nonját azonban a
piaci lehetõségek jelentették. Az õshonos balkáni paraszttársadalom nem nyúj-
tott megfelelõ piacot a háziipari termékeknek. Az egyetlen kivételt az jelentette,
ha közel volt a városi piac, vagy a szállítási útvonal (vagyis valamelyik nagyobb
folyó) könnyen megközelíthetõ volt. A Balkánon csak két nagyváros, Isztambul
és Szaloniki nyújtották azt a ritka lehetõséget, hogy szerzõdés alapján posztót
és ruházatot lehetett odaszállítani a török hadsereg számára. A korai kártoló-
malmok „kizárólag állami szerzõdéseket kötöttek, és egyenruhához használt szö-
vettel látták el a hambarliai bolgár szabókat, akik azután kiszabták és megvarr-
ták azt.” (Palairet, 1997. 79. o.) Az osztrák kereskedõk ösztönözte pamutgyártás
szintén virágzott az ambelekiai és tirnavoszi térségben a napóleoni háborúk alatt,
a kontinentális blokád idején. A 19. század fordulója táján megjelentek az ipa-
rosodott falvak, és a paraszti háztartások egyre nagyobb számban kezdtek ipa-
ri tevékenységbe. A Balkán többi részén azonban javarészt nem ez volt a hely-
zet. A szerb parasztok nem foglalkoztak iparral. Paradox módon, amikor a
protoindusztrializáció a késõbbi évtizedekben lendületet nyert, akkor nem a gé-
pesített, korszerû nagyipar felé vezetõ útként, hanem annak pótlásaként jelent
meg.

37
 6. A nyugati világszemlélet és a közép- és kelet-európai
helyi értékrendek ütközése

A fennálló merev társadalmi-gazdasági közegben a hagyományos értékrendek

hosszú ideig fennmaradnak. Gróf Teleki József, kora meghatározó magyar arisz-
tokratája két évet töltött Hollandiában, Franciaországban és Svájcban. Miután
visszatért Magyarországra, kiadta felvilágosodásellenes pamfletjét (1760), amely-
ben Voltaire-t támadta, akit akkor még nem ismertek az országban. Bertalanffy
Pál, az elsõ magyar földrajzkönyvek egyikének (1757, 1028 oldal) jezsuita szerzõ-
je gunyorosan támadta Kopernikuszt, mint akinek „felfordult az agya”. Szatmári
Paksi Mihály Physica contractája (1719) megpróbálta megcáfolni Newton elméle-
tét. Az õsi magyarság „populista” kultusza szembekerült az „idegen” nyugati
gondolatokkal. Az ellenreformáció vezetõ alakjának, Werbõczy Istvánnak a ne-
mesi kiváltságokat összegzõ 16. századi munkája, a Tripartitum a magyar nemes-
ség bibliája maradt. Az oktatás a jezsuiták és az egyház kezében volt, és még kö-
zépszinten is a teológiai ismeretekre és a latin nyelvre koncentrálódott. A kultúra
és a tudomány továbbra is alárendelõdött a vallásnak és a nemesi-feudális világ-
képnek. A jezsuiták irányították Csehország és Lengyelország legtöbb iskoláját,
és cenzúrázták a kiadványokat. Az anakronisztikus lengyel társadalmi közegben
Stanisîaw Konarski megalapította a Collegium Nobiliumot, a különleges nemesi
kollégiumot, Adam Czartoryski pedig lovagiskolát nyitott (1765). A feudális
világkép és gyakorlat megõrizte uralmát ezekben az országokban. A boszorkány-
perek és boszorkányégetések – tizenhárom vádlottat égettek meg egyetlen
perben Szegeden – még egy századon át folytak Magyarországon és Lengyel-
országban, azt követõen, hogy az utolsó ilyen esetre Franciaországban 1670-ben
került sor.
Mária Terézia – több sikertelen próbálkozás után – 1768-ban betiltotta ezeket
a pereket. Az utolsó per Lengyelországban zajlott, 1776-ban. (Kosáry, 1980.) A
lengyel nemesség – százalékos arányát tekintve a legnagyobb Európában – félté-
kenyen õrizte „arany szabadságát”, és nem kívánt változtatni a társadalmi beren-
dezkedésen. A nemesi világkép része volt a más nemzetek fölötti felsõbbség
gondolata, tekintve, hogy Lengyelország a „kereszténység védõbástyájának” (ha-
sonló felfogás jellemezte a magyar nemességet is), és egyben Szûz Mária védel-
mezõjének tartotta magát. A lengyel nemesség kidolgozta azt az ideológiát, mi-
szerint „szarmata” eredetû – ahogy a magyar nemesek, a középkori legendákra
alapozva, ragaszkodtak hun õseik legendájához –, és így etnikailag elkülönülhe-
tett szláv szomszédaitól és jobbágyaitól. A provinciális ellenkezés az idegen befo-
lyással szemben és a hangsúlyozott „lengyelség” – beleértve a különleges lengyel
nemesi öltözéket, a kontuszt – eltorlaszolta az utat a nyugati eszmék elõtt.
(Topolski, 1982.; Cynarski, 1974.) A szarmata – a spanyol hidalgó-mentalitáshoz
hasonlóan – és a magyar nemesi értékrend alapján a közép-európai nemesi elit
megvetette a kereskedelmet és az ipart, és lenézte ezeket a tevékenységeket, vala-
mint az ezzel foglalkozó társadalmi rétegeket. Az északnyugati puritán protes-
táns etika helyett a pazarló fogyasztás és a parazita életstílus vált jellemzõvé Kö-
zép- és Kelet-Európában. A felvilágosodás nem tudott diadalmaskodni a nemesi

38
társadalmakban. Sõt a nemesség vált a méltóság és a nemzeti jelleg megtestesítõ-
jévé, ideállá, amely mind a városi, de még inkább a jómódú paraszti népességre
tartósan hatott.
A régi értékrendek egyeduralma a társadalmi-gazdasági közegben változat-
lan maradt. A 17–18. századi Magyarország, Csehország és Lengyelország a
katolikus ellenreformáció elsöprõ gyõzelmét és a vallásos-feudális barokk helyi
változatának kései virágzását élte meg. Elõször a fõ- és köznemesség vált követõ-
jévé, majd a városi kézmûvesek, sõt a 18. század elsõ felére a paraszti társadalom
nagy tömegei is.
A reformáció meghódította Csehországot a 16. században: a népesség két-
harmada csatlakozott valamelyik protestáns felekezethez. A fehérhegyi csata
után, az 1620-as évek végén, a Habsburgok vezetésével és a jezsuiták köz-
remûködésével zajló könyörtelen és rendkívül sikeres ellenreformáció arra
kényszerítette az összes, költözési joggal bíró protestánst, hogy elhagyja az orszá-
got. Abban az évtizedben nagyjából a népesség ötöde távozott. A jobbágyokat vi-
szont arra szorították rá, hogy különleges szertartások keretében térjenek át a ka-
tolikus hitre. 1787 körül a csehországi lakosságnak csak 2%-a volt protestáns.
(Kadlec, 1987.) 1628 után a katolicizmus államvallássá lett. Magyarországon nem
volt ennyire sikeres az ellenreformáció, a 17. századi nemesi ellenállás az ország
nagy területein elég erõsnek bizonyult. Az 1804-es összeírások szerint azonban a
korábbi protestáns többség – a lakosság 70%-a – csökkenõben volt, és a népesség
60%-a visszatért a katolikus egyházhoz. Horvátország lakóinak 60–65%-a volt ka-
tolikus, de a többiek nem protestánsok, hanem görögkeletiek voltak. A konzerva-
tív jezsuita világkép mindenütt eluralkodott.
A kora újkor századaiban azonban az átalakuló Nyugat eszméi mégis kezd-
tek beszivárogni a perifériák „alvó” országaiba. Ám nem tudták áthatni a töme-
gek gondolkodását, és jobbára a felvilágosult nemesek viszonylag kis létszámú
csoportjait hódították meg. A newtoni világszemlélet elfogadásához vezetõ út
csak a 18. század utolsó harmadában kezdett megnyílni. A newtoni fizika elfoga-
dása egyértelmûen kiderül Makó Pál, Radics Antal és K. Horváth János mûveibõl
az 1760–70-es évek végén. Az elsõ magyar fizikatankönyv ezt a megújulást már
címében is kifejezte: A fisikának eleji. A természetiekrõl Newton tanítványainak nyom-
doka szerént (1777). Ezekben az évtizedekben vezette be Mária Terézia tanügyi re-
formja az egységes, világi oktatási rendszert. Az állami irányítás, a matematiká-
nak és a természettudománynak a megjelenése, mint a tananyag szerves része,
megnyitotta az utat a modern oktatási rendszer elõtt az 1770-es években, habár
általános tankötelezettséget még nem vezettek be. Az 1773-ban Lengyelország-
ban felállított Nemzeti Köznevelési Bizottság szekularizálta és korszerûsítette a
tanügyi rendszert.
A felvilágosult uralkodó mérsékelt reformjain túl a felvilágosodás eszméi is
eljutottak Magyarországra és a régió más országaiba. Akárcsak Nyugaton, a sza-
badkõmûvesség volt egyik legfõbb hordozójuk. Az elsõ páholyokat 1726-ban ala-
pították Prágában, 1755-ben Varsóban és a 18. század derekán Magyarországon.
A század utolsó évtizedében 28–30 páholy létezett az országban, 600–2000 taggal.
A tolerancia, a testvériség, illetve a nemesek és nem nemesek közti egyenlõség
eszméi kövezték ki a felvilágosodáshoz vezetõ utat. Ám még ezek a szervezõdé-

39
sek is jórészt a nemesi társadalom intézményei maradtak, és a megyei nemesség
felvilágosultabb csoportjait tömörítették. Meghatározó személyiségei között a
legprominensebb arisztokrata családok tagjait is megtaláljuk: Lengyelországban
Szaniszló Ágostot – az utolsó királyt – és a gazdag Poniatowski nemesi famíliát;
Magyarországon a Rádayakat, a Vay családot, az Orczyakat és a Podmanicz-
kyakat. Nagyon kevés polgár csatlakozott a páholyokhoz, leginkább értelmisé-
giek, orvos doktorok és egyéb diplomások. Az 1780-as évek közepén a magyar
szabadkõmûvesség a felvilágosult nemesség Habsburg- és centralizációellenes
felfogását vallotta, és nemesi ellenállásra buzdított II. József ellen.
1789-ben a budai „Elsõ Ártatlanság” páholyában elõadott beszéd hangsú-
lyozta „az értelem és szabadság szerepét a despotizmus és a butaság ellen”.
A szerzõ még Montesquieu-tõl is idézett. (Balázs, 1967.) A felvilágosodás eszméje
Magyarországon és Lengyelországban paradox módon szorosan összekapcsoló-
dott a nemesi kiváltságok megóvásával és a mérsékelt reformokkal. A lengyel
szlachta többsége semmiféle liberális politikai és társadalmi gondolatot nem volt
hajlandó elfogadni. A harmadik rend plebejus eszméi elzárva maradtak a nemesi
társadalomtól.
Habár könyvek, színházak – köztük a varsói Nemzeti Színház (1765) – és
rendszeresen megjelenõ újságok – a Merkuriusz Polski Ordynaryjny (1661), az elsõ
lengyel folyóirat és a Kurier Polski (1730), az elsõ lengyel napilap – közvetítették a
modern nyugati eszméket, hatásuk minden esetben korlátozott maradt. Az elit –
részben Nyugaton tett utazásai révén, részben a nyugati irodalom olvasása útján
– megismerkedett a brit és francia gondolkodókkal. (Mint például Széchényi Fe-
renc gróf, aki 1787-ben Hollandiába és Nagy-Britanniába ment, hogy tanul-
mányozza a korszerû mezõgazdaságot és Adam Smith gondolatait.) A nemesi
felvilágosodás erõsebben és gyorsabban terjedt el Lengyelországban, mint Ma-
gyarországon. Hugo Koîî¢taj befolyásos politikai klubja, a Kuïnica a felvilágoso-
dás eszméit vitatta meg, de csupán korlátozott reformokra törekedett, a felvilá-
gosult, demokratikus nemesi állam alapjait kívánván lerakni. A „harmadik
renddel” nem foglalkoztak. Locke, Voltaire, Rousseau és Smith mûvei azonban
népszerûvé váltak ezekben a körökben, de eszméik a nemesi elit kizárólagos tu-
lajdonában maradtak. Eltérõen Nyugattól, ahol a népesség 60–90%-a tudott ír-
ni-olvasni 1800-ra, az írni-olvasni tudás Közép-Európában jobbára a fõnemesség
körében terjedt el, és csak részben jutott el a köznemességhez és a városi polgár-
sághoz.
Lengyelországban az arisztokrácia nagyjából 70%-a és a csekély városi patrí-
ciusi réteg 60%-a tudott írni-olvasni a 18. század elején. A köznemesség és a pa-
rasztság 90–95%-a azonban analfabéta maradt. A lengyel, a magyar és a cseh pa-
rasztság kimaradt az iskolázott osztályok közül. Alapos kutatások szerint a 18.
századi fejlõdés ellenére a fiatal nemzedékeknek csak 10%-át íratták be iskolába a
század végén Magyarországon. Közel száz évvel késõbb, 1869-ben a népesség
68%-a még mindig írástudatlan volt. Nagyúri gõg, arrogancia és felsõbbrendûsé-
gi érzés a felsõbb körökben, elmaradottság, babonaság, csekély ismeret és tudás a
lakosság nagy részében – ezek jellemezték a közép-kelet-európai társadalmakat.
A balkáni török uralom elszigetelte az ottani társadalmat az európai hatá-
soktól. Evlija Cselebi, a neves török lexikográfus és történész, aki bírálta a kortárs

40
török tudományos életet a filozófia és a tudományok elhanyagolása miatt,
1657-ben így írt: „Így azután az emberek az ökrök szemén át fogják nézni a világ-
mindenséget.” A Török Birodalomra, beleértve európai részét, a Balkánt is – foly-
tatta – „nem hatottak a... felfedezések, a tudomány haladása, sem a kereskedelmi
forradalom, sem az abszolutista monarchiák megjelenése... a fejlõdés, amely hi-
hetetlen mértékben átformálta és megerõsítette a nyugati világot. A Török Biro-
dalom kudarca... az alkalmazkodás kudarca volt... képtelen volt válaszolni az új
és dinamikus Nyugat kihívására.” (Stavrianos, 1958. 132–133., 136. o.) Ebben a
közegben még az olyan kicsiny, de befolyásos csoportosulások is hiányoztak,
amelyek közvetíteni tudták volna a fejlett világ újításait és eszméit. Nemcsak a
parasztok voltak írástudatlanok e középkori környezetben, de az újonnan fel-
emelkedõ elit tagjai, a helyi knezek és vezetõk is.
A térség történetének egyik legkiválóbb szaktekintélye, L. S. Stavrianos írta:
„Intellektuális vasfüggöny választotta el a Török Birodalmat a Nyugattól... Sem-
mit sem tudtak Paracelsusnak a gyógyászatban, Vesaliusnak az anatómiában
vagy Kopernikusznak, Keplernek és Galileinek a csillagászatban elért korszakal-
kotó eredményeirõl.”
Norman Davies Európa története címû munkájában a török uralom és a Nyu-
gat-ellenes ortodox együttmûködés gyakran emlegetett hatását boncolgatja: „A
nagy civilizáló mozgalmak egyike sem... sem a reformáció, sem a tudományos
forradalom, sem a felvilágosodás... nem tudta hatékonyan áthatni a Balkán or-
szágait. A politikai hagyományt kevéssé érintette meg a racionalizmus, az abszo-
lutizmus vagy az alkotmányosság; minden szinten a rokonságra épülõ viszonyok
uralkodtak, és a megvesztegetés mozgatta nepotizmus életmóddá vált.” (Davies,
1996. 646. o.)

7. A nyugati „kettõs forradalom” és a szunnyadó Közép-

és Kelet-Európa

1789. július 14-én megostromolták a párizsi Bastille-t, az elnyomás és az ancien ré-

gime jelképét, majd két és fél óra alatt elfoglalták. Három nap múlva a „harmadik
rend” nemzetgyûlésnek nyilvánította saját testületét. Augusztus 27-én a nemzet-
gyûlés kihirdette az „Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatát”, és ennek szövegé-
be foglalta Rousseau Társadalmi szerzõdésének elsõ mondatát: „Minden ember
szabadnak és jogokban egyenlõnek születik és marad.” A francia forradalom
megkezdte a felvilágosodás eszméinek valóra váltását.
Az 1770-es évek és az 1810-es évek közti forradalmi hangzavar adta a Nyu-
gat fokozatos átalakulásának és felemelkedésének záróakkordját. Az 1789. évi
francia forradalom negyedszázadon át tartott, ha számításba vesszük különbözõ
szakaszait. Ezekben az években Franciaország és az egész nyugati világ – ame-
lyet zömében Napóleon reformált meg és formált át – az emberi történelem új fe-
jezetét nyitotta meg.
Az elavult feudális intézményeket, a jobbágyságot, a céhrendszert és a ne-
mesi kiváltságokat eltörölték. Modern állam, politikai rendszer és jogrendszer

41
jött létre. A jobbágyokat és a zsidókat egyenjogúsították. Mindenkinek biztosítot-
ták az emberi jogokat: „senkit meggyõzõdése miatt háborgatni nem szabad”,
„minden polgár szabadon szólhat, írhat s nyomtathat ki bármit”, „mindaddig,
míg bûnössé nem nyilvánítják, minden ember ártatlannak vélelmezendõ”, és „a
tulajdonjog szent és sérthetetlen” – áll az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatá-
ban. Az egyházi birtokokat államosították, az egyházat és az államot pedig szét-
választották (1801). A forradalmi jogalkotás kodifikálása a Code Civilben vagy
más néven a Code Napoléonban (1804) egész Nyugat-Európában hatott az állami
modernizációra. A forradalom és Napóleon háborúi a modern hadsereg és nem-
zet megszületését eredményezték. Az állampolgár fogalmát Sieyès abbé megfo-
galmazása alapján fektették le: „az államhoz közvetlenül tartozó, attól el nem vá-
lasztható egyén”. (Brubaker, 1992. 39. o.) A francia forradalom „minden
országban mérföldkõ” lett, ahogy azt Eric Hobsbawm írja, és ennélfogva nem-
csak francia ügy, hanem egyben „korának forradalma” lett. (Hobsbawm, 1962.
54–55. o.)
A francia forradalom a 19. és 20. század „minden forradalmának anyja” és
minden idõk leglátványosabb történelmi eseménye volt, ami bõvelkedett bátor
gesztusokban, dühöngõ terrorban, vonzó eszmékben, teátrális nyilatkozatokban
és történelmi lépésekben. A Franciaországban zajló drámai eseményekkel párhu-
zamosan azonban egy sokkal kevésbé megrendítõ és sokkal kevésbé hõsies forra-
dalom vette kezdetét Nagy-Britanniában, az ipari forradalom, aminek hatása –
még ha késve is – hosszú távon valószínûleg még jelentõsebb volt, és eget-földet
rázó utórezgéseket keltett szerte a világban. E két párhuzamosan zajló forradal-
mat nevezte Eric Hobsbawm „kettõs forradalomnak”. „Egyáltalán nem indoko-
latlan, ha ezt a kettõs forradalmat – a francia politikai és az angol ipari forradal-
mat – nem csupán e két ország történelmének jelenségeként szemléljük, hanem
egy nagy vulkán kettõs ikerkrátereként. Az a tény, hogy e vulkán egyidejû kitö-
réseire éppen Franciaországban és Nagy-Britanniában került sor... nem véletlen...
[és abban az idõben nem is igen történhetett volna] a világ bármely más részén.”
(Hobsbawm, 1962. 2. o.)
Míg a francia forradalom a felvilágosodás eszméit „ültette át” a gyakorlatba
és a társadalmi rendszerekbe, addig az ipari forradalom a newtoni világképben
és az alkalmazott mechanikában gyökerezett. Az átalakulás bizonyos értelemben
már ott volt a levegõben. „Elképzelhetõ, hogy több ismeretre lehetett szert tenni
az alkalmazott mechanikáról egy londoni kávéházban tartott elõadásból, mint
bármely francia fõiskolán az 1740-es évek elõtt.” (Dobbs és Jacob, 1995. 115. o.)
James Hargreaves, egy lancashire-i takács feltalálta a fonó „Jennyt” (1767),
Richard Arkwright fodrász megalkotta a vízi szövõszéket (1768); Samuel
Crompton pedig egyesítette a kettõt „öszvérében” (1779), forradalmasítva a tex-
tilipart. Az elsõ „Jennyk” termelékenysége több mint húszszorosa volt a kézi
fonásnak, az „öszvér” pedig kétszázszor–háromszázszor több pamutszövetet
gyártott egységnyi idõ alatt, mint a „Jenny”. Edmund Cartwright mechanikus
szövõszékének (1787) eredményeként egy gyerek a 19. század elején, két gépen
dolgozva, tizenötször többet termelt, mint egy hagyományos úton dolgozó ta-
kácsmester. Az ipari forradalom mûszaki újításai – ahogy azt Hobsbawm megje-
gyezte – „gyakorlatilag önmagukat hozták létre”. Az egyik találmány sietette a

42
másik létrejöttét, és a monopolizált világpiac végtelen teret kínált a termékeknek.
1769-ben James Watt szabadalmaztatta kondenzátoros gõzgépét. „Ez volt a dön-
tõ áttörés a »gõzkorba«... ez tette elérhetõvé a gõzgépet a gazdaság minden ágá-
ban, és avatta azt egyetemes legfõbb hajtóerõvé.” (Landes, 1969. 102. o.) Watt
korszerûsített dugattyús gõzgépe (1784) és a folyamatos további tökéletesítések
sorozata hamarosan a tizedére csökkentette a gõzgép szénfogyasztását. Néhány
évtized alatt a gõzgépek összkapacitása Nagy-Britanniában elérte a négymillió
lóerõt, és a gépek 40 millió ember munkáját végezték el.
A gépesített gyáripar megjelenése a termelékenységet évtizedenként 20–
50%-kal növelte a 19. század közepéig. Nagy-Britannia vált a világ elsõ iparoso-
dott országává. Az egy fõre jutó pamutfogyasztás már 1790-ben elérte a két kilo-
grammot. A kontinens erre a szintre csak 1885-ben jutott el. Fél évszázad alatt a
brit pamutfogyasztás tizenötszörösére nõtt. Az egy fõre jutó vastermelés
Nagy-Britanniában 1790-ben 15 kilogrammot tett ki. A kontinentális Európa ezt a
szintet 1870-re érte el. 1841-ben Nagy-Britannia keresõ foglalkozást ûzõ népessé-
gének 40%-a az iparban dolgozott. A 19. század közepén a világ széntermelésé-
nek kétharmadát, vasgyártásának és pamutszövet-termelésének több mint a fe-
lét a szigetország állította elõ. (Landes, 1969.)
A mûszaki-ipari forradalom új szakasza nyílt meg a világ elsõ vasútvonala, a
Stockton–Darlington vasútpálya megnyitásával 1825 szeptemberében: kezdetét
vette a vasút kora. J. M. W. Turner, az óceánok és a fények festõje vászonra vitte
a „nagy nyugati vasútvonalat”. Eduard Manet és Claude Monet festménysoroza-
tot készített a Gare Saint Lazaire-rõl, annyira elbûvölte õket a mozdonyok gõze,
ereje és szépsége. „A vasból épített út, amelynek hatalmas, füstölgõ kígyója szél-
sebességgel szeli át az országokat... [amelynek] hídjai és állomásai olyan középít-
mény-láncolatot képeznek, hogy mellette a piramisok, Róma vízvezetékrendsze-
rei és még a kínai nagyfal is provinciálisnak tûnik – ez lett az igazi jelképe az
ember diadalának, amelyet a technika segítségével aratott.” (Hobsbawm, 1962.
44. o.)
1850-ben 23 000 mérföldnyi vasút volt a világon, ami drámaian lecsökkentet-
te a szállítási költségeket és ezzel együtt a tömegfogyasztási cikkek árát. A vasút
azonban még nagyobb karriert futott be. Óriási piacot nyitott a szénnek, vasnak,
acélnak és a gépipar termékeinek, nagyban felgyorsítva az ipar fejlõdését: 1830 és
1850 között a brit vas- és széntermelés megháromszorozódott. A vasút a korsze-
rûség, a sebesség és a haladás jelképévé vált.
Ahogy a francia forradalom a társadalmi-politikai küzdõtéren átalakította az
európai kontinens nyugati felét, úgy az angol ipari forradalom hatása is hasonló-
képpen terjedt el. Ez a folyamat azonban némileg lassabb volt. Paul Bairoch szá-
mításai szerint 1800-ban Nagy-Britanniában – a „felszálló ág” derekán járva – az
egy fõre esõ bruttó nemzeti össztermék kétharmaddal nagyobb volt, mint a csa-
torna túlpartján és a Földközi-tenger térségében fekvõ országokban. A 19. század
közepén a kontinentális Európa még mindig egynemzedéknyi lemaradással kö-
vette csak a brit ipari fejlõdést. Azonban „a kontinentális országok ugyanannak a
nagyobb civilizációnak a részei voltak, mint Nagy-Britannia – és annyi bizonyos,
hogy egyenlõk voltak, sõt bizonyos területeken elõrébb jártak: a tudományokban
és az elit oktatása terén”. (Landes, 1969. 125. o.) A század elsõ felében Belgium,

43
 1. TÁBLÁZAT
AZ EGY FÕRE JUTÓ GNP 1800-BAN ÉS 1860-BAN (1960-AS USA DOLLÁRBAN)
(BAIROCH, 1976)
Nagy- 1860 az Nagy-
Térség 1800 Britan- 1860 1800-as év Britan-
nia = 100 %-ában nia = 100
Nagy-Britannia 345 100 558 162 100
Kontinentális
211 61 454 215 81
Nyugat-Európa
Habsburg Birodalom 190 55 288 152 51

Hollandia, Franciaország, Svájc és Dánia több mint kétszeresére növelte az egy

fõre esõ GNP-t, és mintegy 80%-ra megközelítette a brit szintet. Az 1850-es évek-
tõl kezdve az összes nyugat-európai ország iparosodottá vált. (Bairoch, 1976.
279. o.)
A „térség vulkánjának” kettõs ikerkrátere kitört, és elpusztította az ancien ré-
gime idejétmúlt intézményeit és hagyományos gazdaságát. Megjelent a modern
Nyugat-Európa, és a világ elsõ, iparosodott zónájává vált. Hamarosan az ipar és
a hozzá kapcsolódó szolgáltatások állították elõ az érintett országok GNP-jének
50–60%-át. A térség munkaerõ- és településszerkezete radikálisan megváltozott:
Nyugat-Európa keresõ foglalkozást ûzõ lakosainak zöme – a történelem során
elsõ ízben – az iparban és a szolgáltatásban dolgozott, elhagyta a vidéket és a vá-
rosban telepedett le. Az ipari forradalom a régi civilizációt egy újjal váltotta fel.
A kettõs forradalom másik eredményeként az iparosodott Nyugaton erõs
nemzetállamok jöttek létre, homogén lakossággal, amely ugyanazt a nyelvet be-
szélte, ugyanazokat az újságokat olvasta, ugyanabban a hadseregben szolgált,
ugyanazt a történelmet tanulta és büszkén osztozott az új nemzeti identitástudat-
ban. Az új, modern nemzetállamok átvették a brit parlamenti rendszert és a fran-
cia jogállamot, mindannyian elfogadták a demokratikus alkotmányt, és egyenlõ
polgári és emberi jogokat hirdettek. Nyugat-Európa a világ gazdag, iparosodott,
városiasodott központjaként emelkedett fel erõs nemzetállamaival és demokrati-
kus parlamenti rendszerével.
Széchenyi István gróf és barátja, Wesselényi Miklós báró, a két fiatal magyar
fõnemes a csodát saját szemével kívánta látni, és 1822-ben Nyugatra utaztak.
A különbség elcsüggesztette õket. „Mi a visszás a mi országunkban? – teszi fel a
szónoki kérdést Széchenyi naplójában és válaszol is rá. – Az, hogy a parasztok
képviselõi nemesemberek: farkasok óvják a nyájat.” Wesselényi 1822. április
12-én kelt, részletes bejegyzésében pontosan leírta a Franciaországban látott ve-
tésforgó-rendszert. Naplójának másik bejegyzésében megdöbbent csodálattal írt
az angol ipari forradalomról. „Egyik üveghuta, szénbánya és vashámor a mási-
kat éri. Az egész vidék füstben és lángokban látszik fölemésztõdni, mint az utol-
só ítéletkor... Minden, a kõtõl az emberig fekete... A gõzmasinák itt mindenütt al-
kalmaztatnak és tökéletesek.” Júliusban jegyezte le azt a sokkot, amit a Nyugat-
és Kelet-indiai Társaság dokkjainak lenyûgözõ, sürgõ-forgó látványa keltett ben-
ne, a hajók százaival, a raktárakkal és a városba vezetõ kövezett utakkal. „Úgy

44
érzem magam, mint a kisvárosbeli mesterember vasárnapi köntösében: a szokat-
lan viselet mindenfelé szorítja.” Egyértelmûen érzõdik soraiból a kisebbrendûség
nyomasztó érzése. (Széchenyi és Wesselényi, 1985. 166., 192., 198. o.)
A jobbágyság és a nemesi kiváltságok, a majorsági rendszer és a földeken
végzett robot, a modern hitelrendszer és a gépesített ipar hiánya Közép- és Ke-
let-Európában, a félnomád legeltetési mód és az önellátó gazdálkodás a Balkánon
nem változott a 19. század derekáig. 1841-ben a magyar iparban csak négy gõz-
gép dolgozott, kereken 50 lóerõvel. Az elsõ gépesített gyárat Bulgáriában
1834-ben alapították Szlivenben. Közép- és Kelet-Európában – beleértve a rop-
pant Orosz Birodalmat is – alig valamivel több mint 3000 kilométernyi vasút volt
1860-ban, miközben Nyugaton 38 000 kilométer hosszú vasúthálózat üzemelt
már. Ebben az évben Magyarország, Lengyelország, Románia, Bulgária és Szer-
bia aktív népességének 75–89%-a még mindig a mezõgazdaságban dolgozott.
A gyorsan fejlõdõ Nyugat és a változatlanságba dermedt Közép- és Kelet-Európa
közti rés drámaian kitágult.
Angus Maddison legújabb számításai szerint a közép-kelet-európai orszá-
gok együttesen a Nyugat egy fõre esõ GNP-jének 58%-át érték el 1820-ban, de ez
1870-ben 49%-ra esett vissza. (Maddison, 1995.) Habár a számadatok bizonytala-
nok, a gyorsabb nyugati növekedés és a lassú keleti fejlõdés miatt az utóbbi rela-
tív visszaesése megcáfolhatatlan.
Ezekben az évtizedekben azonban végre Közép- és Kelet-Európa is meghal-
lotta a hívó szót, és tanúja lehetett a nyugati kihívásra adott elsõ válaszoknak.
A régió nyugati zónájában élõk közül egyesek a modernizáció útjára léptek.
Csehország lenyûgözõ ipari növekedést ért el, Magyarországon pedig megkez-
dõdött a mezõgazdasági forradalom. Még a korábban oly merev Török Biroda-
lom is jelentõs reformokat vezetett be. A reform és a modernizáció lett a térség
történelmének vezérlõ fonala a 19. század közepétõl.

45
 II.
A „felvilágosult” romantika
és a közép- és kelet-európai
nacionalizmus megjelenése

1. A romantika mint a nemzetépítés hordozója

A közép-kelet-európai talaj nem volt sem elég termékeny, sem eléggé megmûvelt
ahhoz, hogy a felvilágosodás és a „kettõs forradalom” gyümölcseit megteremje.
A modern, tudomány- és filozófiai alapú világkép képtelen volt áthatni a nemesi
elitet vagy elterjedni az írástudatlan tömegek között. A newtoni tudományos for-
radalom és a kor forradalmi eszméi csupán korlátozottan hatottak itt a 18. szá-
zadban. A térségben az ancien régime intézményei, szokásai, elõítéletei és babona-
ságai többé-kevésbé változatlanok maradtak egészen a 19. század derekáig.
Elsõsorban a romantikának volt köszönhetõ a nyugati szabadság-, függet-
lenség- és nemzeteszmék elterjesztése. A romantika egyben lelkes híveket is
mozgósított Közép- és Kelet-Európában. Bár Európa nyugati és keleti fele eltérõ
társadalmi, gazdasági és politikai fejlõdési utakat követett, mégis mindegyik
ugyanannak az európai rendszernek és ugyanannak a kulturális örökségnek volt
a része. Semmi sem tudta feltartóztatni az új és ösztönzõ eszmék terjedését. Uta-
zók Keletrõl és Nyugatról – Napóleon Grand Armée-je, nyugati vállalkozók, kéz-
mûvesek és szakemberek, keleti írók, politikai gondolkodók, arisztokraták és
kalandorok – gyakorta szelték át a határokat, és terjesztették a híreket és ismere-
teket a Nyugaton zajló látványos átalakulásról.
A romantika mégis Berlioz túlfûtött Fantasztikus szimfóniájának fortissimójá-
val, Schubert dalainak csábításával, Verdi Nabuccójának felkavaró kórusával,
Byron hõsies helytállásával és Victor Hugo forradalmi hatásával érte el az áttö-
rést. Az új világnézet a 19. század elején nemcsak a régi társadalmi elit tagjai kö-
zött kezdett tért hódítani, hanem az értelmiségiek kisszámú, új csoportjai, de
még a tömegek között is. A közép- és kelet-európai országok elitje – vagy leg-
alábbis egy része – nagy csodálattal tekintett a Nyugatra (lásd a Bevezetést), és az
átalakuló világhoz való igazodás útját kereste. Az emberek egy nemesi kiváltsá-
gok és jobbágyok nélküli új világról és minden polgárt – nem csak az egymástól
szigorúan elszigetelt rendeket – magában foglaló új nemzeti közösségrõl hallot-
tak. A felülrõl kezdeményezett reformok és az alulról jövõ forradalmi kísérletek
kikezdték az ancien régime-t. A látszólag változtathatatlan rendszerek fokozato-
san elveszítették stabilitásukat és erejüket. A veszélyes törésvonalak a nyugodt

46
felszín alatt ismét mozgásba jöttek. A romantika, mint valami ellenállhatatlan
sodrású és rejtett áramlat, átszelte a régi, merev társadalom sziklatömbjét.
A nyugat- és a kelet-európai romantika azonban nem volt pontosan ugyan-
olyan. Nyugaton ez „értelmiségi válasz volt a 18. századi rend, fegyelem és érte-
lem eszméire” (Weber, 1960. 13. o.) és egyben erõfeszítés is az érzékenység, az ér-
zelem, az ösztön, sõt a tudatalatti felszabadítására. A nyugati romantika
különbözõ szakaszokon ment át rövid, ám meghatározó léte során a késõ 18. szá-
zad és a kora 19. század között, beleértve a korai (rokokó) és késõi (biedermeier)
korszakát is. Kulturális-szellemi mozgalom maradt, habár mélyreható változáso-
kat okozott a nyugati értékrendben. Míg a francia romantikusok a társadalmi
problémák iránt voltak különösen fogékonyak, a német romantika leginkább az
értelem és a francia forradalom eszméi ellen lázadt. (Reiss, 1995. 3. o.) Közép- és
Kelet-Európában ezek a szakaszok átfedték egymás és összefolytak. Sõt, a felvilá-
gosult gondolkodás nagymértékben a romantikával együtt érkezett, ami azt
eredményezte, hogy az utóbbi nem annyira az értelem és a felvilágosodás elleni
lázadás volt, hanem az értelem és az érzelem üzenetét egyesítõ áttörés. (Krejøí,
1958; Sziklay, 1962.)
A romantika forradalmi mozgalom volt. Fontosságát Isaiah Berlin a kor két
nagy forradalmával állította egy sorba, kijelentve, hogy jelentõsége és tartós kö-
vetkezményei „nem voltak kevésbé messzehatóak”, mint az angol ipari és a nagy
francia forradalomé. (Berlin, 1999. 13. o.) „Ha a romantika lényege a »szabad-
ság«, központi elemei pedig a »nép« és a »testvériség« új felfogása, akkor lelki
szemeink elõtt ma nem ábrándok, hanem a valóság jelenik meg.” (Ewen, 1984.
40. o.) A romantika megértésének két kulcsszava valóban a „szabadság” és a
„nép”. Ahogy Friedrich von Schlegel, a romantika egyik „atyja” írta mérföldkõ-
nek számító mûvében, a Lucindében: „csak vágyakozunk, hogy megleljük nyu-
galmunk... nem létezhet nagyobb cél, mint magának a vágyakozásnak az eléré-
se.” (Idézi Thorlby, 1966. 149. o.) A romantika valóban „mámoros álmodozás”
volt, mûvészi „protestantizmus, liberalizmus, laissez-faire uralom”. (Lucas, 1948.
46. o.) A leghitelesebb romantikus, Victor Hugo az Hernanihoz írt híres elõszavá-
ban kijelentette: „A romantika, amelyet oly gyakran rosszul határoznak meg... ha
eltekintünk harcias oldalától, irodalmi liberalizmus... mûvészi szabadság, társa-
dalmi szabadság, amely a kettõs célt nézi, ami felé a következetes és logikus el-
méknek hajlania kellene.” (Weber, 1960. 59. o.) A romantika háború volt a kon-
venciók és a fennálló valóság szabályaival szemben.
A romantikus „vágyakozás” és „álmodozás” nagyon különleges jelentésre
tett szert Közép- és Kelet-Európában: vágyakozás a nyugati teljesítményekre, a
szabadságra és függetlenségre; és álmodozás az igazságos társadalomról és az új-
fajta közösségrõl, amibe beletartozik az egész nemzet. Röviden: a romantikus elit
Európa egyenrangú részévé kívánta emelni országát. A kor filozófusainak –
Voltaire-tõl Spencerig – nyomdokait követték, és a szabadságot, a kereskedelmet
és a haladást egymástól elválaszthatatlan fogalmaknak tekintették. Úgy vélték,
hogy a szabadság megteremtése megnyitja a kaput a haladás elõtt, ami viszont
elvezet a még nagyobb szabadság megvalósításához. (Nisbet, 1980. 236. o.)
A közép-kelet-európai romantikára erõsen hatott a német irányzat.
(Roguski, 1996.) A „német és a nyugati gondolkodás közti különbség” romanti-

47
kus német felfogása, az érzékelhetõen nem nyugati, hanem német „nemzeti indi-
vidualitás”-felfogás hatalmas befolyással volt Közép- és Kelet-Európára. A ro-
mantika harcias nemzeti eszmeként érkezett, a szabadság és az individualizmus
gondolatát az egyén személyes világán túlra terjesztve ki. Olyan üggyé alakult
át, amihez szükség van a nemzet mozgósítására. A romantikus zsenikultusz a
mûvészet síkjáról a politikáéba sodródott, azzal a hitvallással, hogy „az ember
képes átalakítani a társadalmat”. A német romantikus történészek – állítja Berlin
– azt a szemléletet hirdették, hogy ha a „Nyugat valóban hanyatlóban volt szkep-
ticizmusa, racionalizmusa és materializmusa miatt... akkor a németeket.... fiatal
és új nemzetnek kell tekinteni... amely valóban barbár, de tele van kirobbanó
energiával”. (Berlin, 1978. 120. o.) A romantika – folytatja Berlin – „megtalálta
igazi otthonát [Németországban]. Ám túlhaladt Németország határain, s eljutott
minden olyan országba, ahol társadalmi elégedetlenség és elkeseredettség ural-
kodott, fõként az elnyomott országokba... különösen Kelet-Európába.” (Berlin,
199. 131. o.) Ezek az eszmék valósággal futótûzként terjedtek Közép- és Kelet-Eu-
rópában, ahol még mindig nem voltak független nemzetállamok. A közép-euró-
pai nacionalisták csupán „egy lépéssel továbbvitték... [a német romantikus] gon-
dolkodást... [és hangsúlyozták], hogy még vérmesebb reményeik vannak a dicsõ
jövõt” illetõen. (Berlin, 1978. 120. o.)
A régió romantikus szerzõit és mûvészeit „elsõdlegesen nem a romanticiz-
mus programja és mûvészi törekvései érdekelték... hanem sokkal inkább a saját
nemzeti vonásaik kialakítása”. (Sõtér, 1973. 140. o.) A dicsõített individualizmus
és a lelkesült egoizmus – a nyugati irányzat fontos jellemzõi – átalakult a nemzeti
individuum kultuszává, de legalábbis összefonódott vele. A romantika individu-
ális világfájdalma és szenvedélye itt a nemzeti kataklizmákkal és a nemzeti
elnyomással kapcsolódott össze. A romantikus vágyódás dicsõ múltat és gyõze-
delmes jövõt varázsolt elõ, felkeltve az igényt a betegeskedõ nemzet megfiatalítá-
sára.
A romantika a legfõbb nemzetépítõ mozgalommá vált Keleten: az újonnan
megteremtett irodalmi nyelv táplálta a romantikus mûvészetet, költészetet, szín-
játszást, amelyek egyesítették erõiket a zenével, az építészettel és a történetírással
a nemzetté válásért folytatott küzdelemben. Ez az eszme is német talajból sarjadt.
A nemzeti egység hiánya – a széttördelt német államok politikai közegében ma-
nifesztálódva – vezetett a kultúrnemzet gondolatához, ahogy azt késõbb Friedrich
Meinecke történész megfogalmazta. A csodált és irigyelt Nyugaton a nemzet „ol-
vasztótégelye” az állam volt, amely egységes nemzeti piacot teremtett, és homo-
genizálta a különbözõ etnikai, nyelvi és vallási csoportokat. Az állam különféle
intézményei, fõként a korszerû hadsereg és az egységes oktatási rendszer, elõse-
gítették a közös azonosságtudat és a szolidaritás kialakulását az egymástól ko-
rábban elütõ csoportok között. Létrejött a „historizált nemzeti emlékezet”. Ezt a
fejlõdést az a forradalmi átalakulás koronázta meg, amikor a hagyományosan ne-
mesi „politikai nemzet” helyébe a „harmadik rendre” épülõ, modern nemzet lé-
pett, amely az egész népet, a parasztsággal együtt, a nemzet testébe emelte. Az
„állam zavartalan mûködése... a maga lassú és hosszú távú fejlõdésével... a közös
politikai történelem egyesítõ ereje” – vonta le Meinecke a következtetést – alkotta
meg Nyugaton a nemzetet és nemzetállamot (Meinecke, 1908.) A „hosszú távú

48
fejlõdés” során az összes korábban uralkodó feudális és vallási mítoszt elsöpör-
ték, és az egyesült nemzeti közösség, valamint a közös nemzettudat új mítosza
vert gyökeret. Habár a nemzet – ahogy azt Benedict Anderson megállapította –
„képzelt közösség” volt (Anderson, 1983), absztrakció, virtuális valóság, mégis
abszolút valósággá vált, mivel az emberek hittek a létezésében. A nemzet szent
és sérthetetlen fogalom lett, amiért ölni és halni kell.
Közép- és Kelet-Európában az „állam zavartalan mûködése”, ami Nyugaton
a fõ történelmi „hajtóerõ” volt, nem létezett. A nemzetépítés folyamatának ennél-
fogva a másik irányból kellett kiindulnia: a nemzettõl az állam felé. A szétapró-
zott német államokban és a közép- és kelet-európai soknemzetiségû birodalmak
népei számára az elsõ feladatot a homogén nemzeti kultúra, valamint a nemzet-
tudat kialakítása jelentette, hogy majd ez vezessen el a nemzetállam megteremté-
séhez. Ebben a régióban a nemzeteknek a „közös kulturális vagyonból” kellett
építkezniük. „A nemzeteknek, amelyek évszázadokon át csak kulturálisan létez-
tek”, elõször – mint nemzet – újjá kellett születniük, majd csak azután válhattak
nemzetállamokká. Ehhez határozott önrendelkezésre volt szükség: „a nemzet
olyan közösség, amelyik nemzetté kíván lenni.” (Meinecke, 1908. 7., 9. o.)
Hans Kohn, a nacionalizmus jelenkori tanulmányozásának úttörõje – a nem-
zetépítés történelmének legtöbb kutatójával egyetemben – egyetért Meineckével
abban, hogy a nemzet felemelkedésének legfontosabb elõfeltétele az akarat a
nemzetté válásra. „Habár egyes... objektív tényezõk... [mint a közös terület, az ál-
lamiság, sõt még a múltbéli államiság emléke is] nagy fontosságúak a nemzeti
jelleg kialakulásában, a leglényegesebb elem az élõ és mûködõ együttes akarat.”
(Kohn, 1944. 15. o.) A kultúra, a nyelv és a történelem lett az együttes akarat
megteremtéséhez szükséges szilárd alap.
A nemzetépítés romantikus felfogása szorosan összekapcsolódott a haladás-
ba vetett romantikus hittel. Az emberek és társadalmak kialakították azt az önbi-
zalmat, hogy képesek formálni a történelmet és felismerni a kívánatos változáso-
kat. Ráébredtek, hogy amit a csodált Nyugat elért, azt az újonnan megalkotott
nemzetállamon belül érte el. A fejlett Nyugat összetörte a jobbágyság láncait, és
látványos társadalmi-gazdasági, illetve politikai haladást produkált. A nemzetál-
lam és a haladás elválaszthatatlannak tûnt egymástól. Úgy vélték, hogy a haladás
és a fejlõdés a nemzetállam létrehozásának automatikus következménye. A ro-
mantika tehát harcot hirdetett a megcsontosodott ancien régime ellen az élet mo-
dernizálásáért.
A régióban a romantika igazi jelentõsége messze túlmutatott magán a mûvé-
szeten. A romantika „nemcsak mûvészeti irányzat volt – írta Isaiah Berlin – , ha-
nem talán az elsõ mozgalom... ahol a mûvészet az élet más területét is uralta,
ahol a mûvészet egyfajta zsarnok volt az élet felett...” (Berlin, 1999. XI. o.) A ro-
mantika mint átfogó világnézet jelent meg. Erõsen hatott az érintett nemzetek ta-
nult elitjének egész nemzedékére. Érdekes felismerés, hogy számos nagy hatású
reformert, aki aktívan közremûködött országa modernizálásában, elõször a ro-
mantikus mûvészet ösztönözte erre. Eötvös József, a magyar modernizáció köz-
ponti személyiségeinek egyike, elsõ irodalmi élményeire Schiller, Byron és Scott
olvasásával tett szert. „Schiller volt az egyetlen ideálom” – jegyezte fel Eötvös
naplójában húszesztendõs korában. 1836–37-ben Nyugatra utazott, és kilenc hó-

49
napot töltött javarészt Párizsban és Londonban. Többek között találkozott Victor
Hugóval is, aki egy életre lenyûgözte: „mert nemcsak mulatni, hanem tanítani is
hivatása” – jegyezte le egyik, Hugóról írt esszéjében. (Eötvös, 1902/a., 226. o.) A
romantika megérintette Közép- és Kelet-Európa legjavának érzelmeit és értelmét.
Áthatotta a közszellemet, az élet minden területét, közte a közvéleményt és a
közgondolkodást az élettel és a társadalommal, valamint a politikával, filozófiá-
val és a mûvészettel kapcsolatban.
A romantika misztikus magyarázatokat és vitathatatlan megoldásokat adott
az égetõ történelmi kérdésekre, s ezzel nagymértékben hatott az élet és a társada-
lom végleges racionalizálására. Új magaslatokba emelte a történetírást. Benedetto
Croce érvelése szerint a 19. század az il secolo della storia, azaz a történelem száza-
dává lett. (Peckham, 1970; 1995. 33. o.) A historizálás és a múlt újrafelfedezése –
ami olyannyira jellemzõ a romantikára – központi jelentõségre tett szert Közép-
és Kelet-Európában és a nemzeti jövõ építésének alapjait fektette le. A múlt emlé-
kezete az egész régióban a nemzet lényege lett. A romantika – írta Jerzy Jedlicki –
a „lengyelség” lényegévé vált az utolsó felkelés leverése után. (Jedlicki, 1999.
210. o.) A múlt – és még gyakrabban az elképzelt dicsõ múlt – menedéket nyúj-
tott a térség összes feltörekvõ nemzetének, és egyaránt lényeges volt a „magyar-
ság”, a „csehség” és a „románság” szempontjából.
A messianisztikus romantika ennek megfelelõen a politikai és a szellemi élet
összetett vezérlõ irányzatává vált. Ami Nyugaton rövid életû áramlatnak bizo-
nyult, az Keleten évszázados mozgalommá nõtt. A romantika gyakorlatilag a 19.
század záró évtizedéig fennmaradt. (Sõtér, 1973. 193. o.) A történetírást, az iro-
dalmat, a színházat, a zenét, a zenés színházat, az operát, a képzõmûvészeteket
és az építészetet mind áthatotta a romantika. A szabadság és a társadalmi igazsá-
gosság melletti hõsies kiállás, a harc az idejétmúlt és igazságtalan társadalom el-
len, a lázadás mindenféle elnyomással szemben – ez vált az irodalom és a mûvé-
szet küldetésévé, amit szenvedélyes szubjektivitással ábrázolt.
Mindez együttesen állította elõtérbe a látnok-költõt. Õ lett az igazság hírnö-
ke, és eszméit személyes élete testesítette meg. Schiller, Byron, Petõfi és Botev ro-
mantikus hõsök voltak, akik a szabadságért és az elnyomás ellen küzdöttek és
nagyon fiatalon haltak meg. A romantikus hevület és gesztusok lendületet kap-
tak Közép- és Kelet-Európában: költõk és festõk, önjelölt romantikus forradalmá-
rok váltak nemzeti hõsökké és az elnyomó, elavult világ bírálóivá. „A költészet –
mondta Percy B. Shelley – valójában... a tudás középpontja és széle; ez fog át
minden tudományt és ez az, amire minden tudománynak hivatkoznia kell...”
„A költészet az egyetlen abszolút valóság” – tette hozzá Novalis (eredeti nevén
Friedrich von Hardenberg), az irányzat egyik meghatározó német kezdeménye-
zõje. A mûvész így „az emberi lények fölött áll”, mivel – ahogy azt Novalis írta
Blütenstaub címû mûvében – „nekünk küldetésünk van: minket hívnak, hogy
formáljuk a földet... [és] a költészet formálja a gyönyörû társadalmi rendet – a vi-
lágcsaládot –, az univerzum csodaszép szervezetét.” (Furst, 1980. 57–57. o., 63.,
69. o.)
Shelley a költõt az „emberiség törvényalkotójának” nevezte. Angliában és
Nyugaton kevesen akadtak – jegyezte meg Czesîaw Miîosz –, akik komolyan vet-
ték ezt a megállapítást. Amikor azonban a német romantikus, F. W. J. Schelling –

50
Herdert követve – azt a romantikus gondolatot fejtegette, hogy „a költõk és fes-
tõk koruk szellemét mélyebben érthetik meg, illetve életszerûbben és tartósabb
módon fejezhetik ki, mint az akadémia történészei” (Berlin, 1978. 140. o.), akkor
elképzelését szó szerint átvették Oroszországban, Lengyelországban és minden-
hol a régióban. Vajon ez a térség nemzeteinek egyfajta lélektani sajátossága volt?
Valószínûleg igen, de valójában a sajátos történelmi körülményekbõl sarjadt.
A költõk és írók váltak a nyugati eszmék legfontosabb hírnökeivé Keleten.
Valóban írók és festõk töltötték ki ezekben az országokban azt a társadalmi és in-
tellektuális vákuumot, amit a modern polgárság és a középosztály hiánya a ne-
mesi társadalom merev keretei között okozott. A török uralom alatt álló Balkán
„hiányos társadalmaiban” még erõs nemzeti-nemesi elit sem létezett. A kisszámú
értelmiségi elit ennélfogva központi politikai szerepet játszott a régióban. „Az ér-
telmiség fogalma nem keverendõ össze az entellektüelekével. Annak tagjai úgy
gondoltak magukra – írta Isaiah Berlin az orosz értelmiségrõl –, mint akiket az
eszmék iránti puszta érdeklõdésnél valami több egyesít; magukat elhivatott
rendnek fogták fel, szinte valamiféle világi papságnak... A gondolat, hogy a mû-
vész szent személyiség... széles körben elterjedt... Õ a teljesen elkötelezett lény...
sorsa furcsamód fennkölt és tragikus... teljesen feláldozza magát eszméjének.”
(Berlin, 1978. 117., 128–129. o.)
Az írók és mûvészek önfeláldozó rendje a változás forrásává lett. Isaiah
Berlin, Herzen szavaival élve, az orosz irodalmat „az orosz élet elleni roppant
vádiratnak” nevezi. A romantikus irodalom és mûvészet így egyedülálló jelentõ-
ségre tett szert az egész térségben: „A módosult... romantika – fejtegette Virgil
Nemoianu – sokkal nyilvánvalóbban és erõteljesebben van jelen a közép- és ke-
let-európai irodalomban, mint bárhol máshol.” (Nemoianu, 1984. 120. o.)
Nem volt könnyû követni a nyugati átalakulást és megismerni eszméit, de a
francia forradalom és a napóleoni háborúk alapvetõ áttörést eredményeztek.
Ahogy Lukács György megjegyezte: „Csak a francia forradalom, a forradalmi há-
borúk, Napóleon felemelkedése és bukása tették a történelmet tömegélménnyé.
Az 1789 és 1814 közötti évtizedekben Európa lakossága több változást élt át, mint
máskor századok alatt... Az emberek megérezték... [van valami a] történelemben,
ami mélyen belenyúl a mindennapi életbe, amihez közvetlen közük van.” (Lu-
kács, 1977. 22., 25. o.) A felvilágosodás és a francia forradalom eszméit azonban a
legtöbb helyen cenzúrázták. A közép- és kelet-európai vidék intellektuális elszi-
geteltségben élt. A nagyvárosok azonban hamarosan szellemi központokká vál-
tak, kapcsolattal Párizshoz és a „francia ideákhoz”. Az emberek utazókkal talál-
koztak, és hozzáfértek külföldi könyvekhez és lapokhoz. Bécs a Habsburg
Birodalom népeinek fontos információs központja lett. A szlovén Kopitar, a cseh
Dobrovský, a magyar „testõrköltõk” – mint Bessenyei György és Batsányi János
–, a szerb Vuk Karadãiå mindannyian Bécsben ismerkedtek meg az új nyugati
korszellemmel.
A lengyelek zöme és egyes román gondolkodók, illetve írók Párizsba zarán-
dokoltak. Mások Szentpétervárra utaztak. A nagy lengyel romantikus hármas,
Mickiewicz, Sîowacki és Krasi¤ski, hosszú éveket töltött el a francia fõvárosban.
Pest-Buda szintén fontos szerepet játszott a szlovák, horvát és szerb intellektue-
lek életében. Pest-Buda volt a szerb és bolgár könyvkiadás elsõ központja, és az

51
elsõ szerb újság is itt látott napvilágot. A szlovák Ján Kollár és a horvát Ljudevit
Gaj is itt tanult és dolgozott. Mindannyian a nyelvi reformok és a múltat felfe-
dezni vágyó romantikus kulturális mozgalom úttörõivé váltak.

2. Nyelvi nacionalizmus: néphagyomány és nyelvi reformok

A német Johann Gottfried Herder volt a valódi népköltészet, népdalok és népies

nyelv fontosságát hangsúlyozó mozgalom elindítója és legjelentõsebb szószólója.
Komoly hatást gyakorolt közép- és kelet-európai kortársaira is. Húszkötetes Ideen
zur Philosophie der Geschichte der Menschheit címû mûvében Herder azt a gondola-
tot fejti ki, miszerint a világ, vagyis az emberiség története a független népek
(Völker) története. A népeket örökölt hagyományokon, szokásokon, népdalokon
és népköltészeten alapuló sajátos individuális és közösségi érzés fûzi össze. Az
egyének szabadon csak egyetlen nyelven, az anyanyelvükön tudnak gondolkod-
ni, és ez határozza meg személyiségüket. A nyelv és hagyomány hordozza a
nemzet lelkét, vagyis az „eredeti nemzeti jelleget”. Az emberiséget „csodálatos-
képp elválasztott nemzetek” sora alkotja, „de nemcsak erdõk és hegyek... folyók
és éghajlatok, hanem sokkal inkább nyelvek, hajlamok és karakterek révén” külö-
nülnek el. A kulturális identitás a népnyelven alapszik. A nemzet fejlõdése a
népnyelv fejlõdéséhez kötõdik. „Az anyanyelv mûvelése önmagában ki tud
emelni egy nemzetet a barbarizmusból: és pontosan ez az ok [az anyanyelv mû-
velésének hiánya] miatt volt Európa oly sokáig barbár; egy idegen nyelv bék-
lyózza... elrabolván tõle még... az õshonos törvénykódexet... és a nemzeti törté-
nelmet is.” (Herder, 1968. 78., 328. o.)
Herder a népköltészet és népdalok gyûjtésének úttörõje és támogatója volt:
1778-ban adta ki a Volksliedert, 1807-ben pedig a Stimmen der Völkert. A klassziciz-
mus mesterséges utánzása ellen fordult, és a romantikus nyelvújítás, illetve a
nemzeti költészet megteremtésének kezdeményezõjévé vált. Rousseau erõs hatá-
sára Herder felfogása és népköltészet iránti elkötelezettsége összekötötte a nem-
zeti gondolatot a demokratikus eszmékkel. A népköltészetet és a népiséget
bálvánnyá emelve, Herder kulturálisan beemelte a parasztságot a nemzettestbe.
Munkássága megalapozta a „kulturális-nyelvi nacionalizmus” koncepcióját,
amely a közép-kelet-európai nemzetépítés létfontosságú eleme lett. Herder az
egész térségre hatott. A szláv népek visszhangozták eszméit, mivel Herder igen
sokra tartotta õket. Mûvei egyben ösztönözték a magyarokat is, azon baljós jö-
vendölése ellenére, hogy a magyar nyelv szigete veszélyben forog, és idõvel
majd eltûnik a szláv és germán tengerben.
A közép-kelet-európai nemzeti mozgalom romantikus folklorizálással vette
kezdetét. „Az írástudatlan tömegek közepén felbukkant egy-két száz feltûnõ
alak, akik saját kezükkel kezdtek új építményeket felhúzni a régi alapokra.”
(Kadiå, 1983. 88. o.) Miroslav Hroch a kialakuló nemzeti mozgalom kezdeteit úgy
jellemezte, mint amelynek nem volt politikai töltete. Csekély számú lelkes ember
– Herder nyomdokaiba lépve – gyûjtötte egybe a nép költészetét és dalait.
(Hroch, 1985.) Lengyel, cseh, szlovák, szerb, szlovén, bolgár és magyar gyûjtemé-

52
nyek jelentek meg. A lengyel Zorian Doîèga Chodakowski (Adam Czarnocki né-
ven született) az 1810-es években fogott bele a népmesék és a népköltészet feltá-
rásába: „Boldogság... a nép között járni – jegyezte fel 1816-ban –, átélni a falusiak
költõi életét! Amikor elmondják nekem meséiket... Erényesség lakozik az embe-
rek között és a költészetükben is...” Chodakowski tudományos tervezetet dolgo-
zott ki: „Fogjunk bele és kutassuk a saját népünk között megbúvó ismereteket...
ahol õsapáink kísértenek... El kell mennünk a távoli helységekbe és be kell hajol-
nunk a paraszt zsúptetõs eresze alá. Jelen kell lennünk ünnepeiken, amikor
játszanak, és életük legkülönbözõbb eseményein.” A vándortudós Lengyelor-
szágban a romantikus nemzedék számára mítosszá és követendõ példává vált.
(Brock, 1992. 4., 5., 8., 11–12. o.)
Vuk Karadãiå, Chodakowski kortársa kiadta nagy hatású, szerb és egyéb
szláv népdalokat tartalmazó gyûjteményét – Mala prostonarodna slaveno-srbska
pesmarica –, amelyet még Goethe is megcsodált. Arany János felfedezte az óma-
gyar nyelvet, míg Gyulai Pál régi erdélyi népballadákat tárt fel. Ivan Bogorov
bolgár népi költeményeket és dalokat rendezett gyûjteményes formába (Bal-
garszki narodni peszni i poszlovici). Az albán irodalom reneszánsza szintén a nép-
költések és dalok kiadásával vette kezdetét, Zef Jubaninak köszönhetõen (1871).
A népköltéseket gyûjtötték, sõt idõnként még meg is hamisították és szenzációs
leletekként tálalták. A cseh romantikus költõ, Josef Linda 1816-ban arról számolt
be, hogy egy 13. századi cseh balladára bukkant (Píseñ Vyšehradská). A következõ
évben Václav Hanka, a Nemzeti Múzeum könyvtárosa középkori cseh költemé-
nyeket „fedezett fel” Králové Dvùrban.
Libuše fejedelemasszony bíráskodását korai írásos törvénykezésként tálalták.
Hillel Kieval azt a következtetést vonta le, hogy a középkori kéziratok meghami-
sításának „azt kellett demonstrálnia, hogy a csehek különböznek németül beszélõ
szomszédaiktól, és egyben magasabb rendûek is”. (Kieval, 2000. 122–123. o.)
A magyar Thaly Kálmán „18. századi kuruc költeményeket” hamisított. A fiatal
lírikusok, mint a cseh Øelakovský és Mácha, a magyar Petõfi vagy a bolgár Botev
a népdalok ritmusát és hangulatát másolták, költészetüket pedig kizárólag népi
motívumokra alapozták. (Sõtér, 1973. 141–143. o.)
A nemzeti irodalom születése szükségessé tette az egységes irodalmi nyelv
megteremtését. A nyelvújítás és -reform elképesztõ lendületet kapott. Az egysé-
gesített irodalmi nyelvek már korábban is hosszú, spontán és fokozatos fejlõdési
utat jártak be. Nyugaton a több száz beszélt dialektust egységes nyelvek váltot-
ták fel a reneszánsztól és a reformációtól kezdve egészen a 19. századig. Mind a
református egyháznak, mind a modern, centralizált államnak – és annak oktatási
és jogi intézményeinek, valamint a kialakuló médiának – szüksége volt az egysé-
gesített nyelvre. Mindez együttesen vezetett az egységes nyelvtani és helyesírási
szabályokkal rendelkezõ modern irodalmi nyelv megjelenéséhez. Ez nem követ-
kezett be Közép- és Kelet-Európában. A sikeres ellenreformáció megsemmisítette
a protestantizmust, míg a görögkeleti vallással szemben még csak kihívás sem je-
lentkezett. A soknemzetiségû közép- és kelet-európai birodalmakon belüli nem-
zeteknek külön hivatali és köznyelve volt, vagyis elkülönültek a hivatalos célra
használt nyelvek a mindennapi érintkezésben használtaktól. A nemesek és a pa-
rasztok beszéde is meglehetõsen eltért egymástól. Sõt, a különféle etnikai csopor-

53
tok is több, különbözõ anyanyelvet beszéltek. A legtöbb esetben a városokban
németül folyt a szó, a törvénykezés nyelve pedig a latin volt. Azok a nyelvek,
amelyek nem voltak népnyelvek, az oktatás, a kultúra, a tudomány, a közélet és
a törvénykezés nyelveként szolgáltak.
A Balkán írásos nyelve az egyházi szláv volt, egy lényegében holt nyelv,
amely nem terjedt el a nép között, és nagyon távol állt az összes beszélt szláv dia-
lektustól. A különbség még nagyobb volt Romániában, ahol az egyház az egyhá-
zi szlávot használta, miközben a parasztok a román különbözõ dialektusait be-
szélték. Magyarországon a parasztok magyarul beszéltek, míg a nemesi elit a
latint használta – még az országgyûlésben is –, illetve a németet a mindennapi
érintkezésben. A népnyelv – amelynek különbözõ dialektusai léteztek – nem fej-
lõdött tovább a hétköznapi paraszti nyelvnél. A cseh tartományok hivatalos nyel-
ve a német volt. A nemzeti nyelv és történelem számos nyelvújítója és szószólója
– mint a szlovén Kopitar, a cseh Palacký vagy a szlovák Bernolák – elsõ munkáit
németül adta ki.
A nyelvi reformmozgalom azzal a küldetéstudattal tört elõ, hogy modern
irodalmi nyelvet hozzon létre a nemzetépítés szolgálatában. „Nyelvében úgy lát-
ni a nemzetet, mint a tükörben – írta Ljuben Karavelov bolgár romantikus nacio-
nalista a Nyelvrõl címû cikkében. – Minden nemzetnek büszkének kellene lennie
nyelvére... [és] megtisztítani azt az idegen szeméttõl – vagyis a török, görög,
orosz és egyházi szláv szavaktól.” Georgi Rakovszki a Pokazalecben (1859) olyan
mítoszt teremtett a bolgár nemzeti büszkeség erõsítésére, amely szerint a bolgár
nyelv régibb a szanszkritnál, és így felsõrendûbb a görögnél. (Monumenta Bul-
garica, 1996. 445–447., 476–477. o.)
Az egységesített nyelv szükséges volt az újfajta élet követelményeinek telje-
sítéséhez. Írók és politikai gondolkodók, akik a felvilágosodás és a romantikus
nacionalizmus eszméi felé fordultak, fennen hirdették a saját nemzeti nyelv fon-
tosságát, és a nyelvi közvetítõ, az eszméiket terjesztõ modern nemzeti nyelv
megteremtésén fáradoztak. A felvilágosult romantika így vált a nyelvi reform
energikus mozgalmának elindítójává. Ahogy azt Berzsenyi Dániel költõ barátjá-
nak, Helmeczi Miklósnak 1814. január 25-én írt levelében kifejtette: „Örülök,
mondom, hogy a magyar által kezdi látni, hogy egyedül nyelvének mívelése és
felemelése az az út és mód, melyen még magát a legnyomorultabb népek sorából
kiszakaszthatja.” (Berzsenyi, 1936. 36. o.) Ez a szándék és nem a spontán fejlõdés
hozta létre a modern, ma használatos lengyel, cseh, szlovák, szerb-horvát, ma-
gyar, bolgár és román nyelvet. Az az erõs, „nyelvileg jobbára hamis feltevés...
[alakult ki, hogy] a nemzeteket az általuk használt többfunkciós, egységesített
irodalmi nyelv és az általuk képviselt kultúra hozta létre... Az adott nyelvhez és
kultúrához tartozó nép alkotja a nemzetet... Az idegen nyelvi... és kulturális ele-
mek a nemzet igazi sajátosságát fenyegetik.” (Radics, 1997. 18. o.)
A nyelvi reformok ennélfogva arra törekedtek, hogy a népnyelvet megtisz-
títsák az idegen szavaktól és kifejezésektõl, valamint hogy azokat eredetinek vélt
szavakkal helyettesítsék. Tájnyelvi és archaikus elemeket vettek be az irodalmi
nyelvbe, német és egyéb idegen szavakat tükörfordítással „nemzetiesítettek”,
szavakat kölcsönöztek a „testvérnyelvekbõl”, és „nemzetiesített” latin, francia és
egyéb szavakat vezettek be. A paraszti dialektus felé fordulás herderi felfogása

54
vált a régió legtöbb reformmozgalmának alapjává. Nyelvi reformok sora alakítot-
ta át az ábécét, a korábban használt cirill (Romániában) és gót betûs (Csehország-
ban és a Baltikumban) írást latin betûs, vagy legalább a korszerûsített és egysze-
rûsített cirill írás váltotta fel (Szerbiában).
A jozefinista reformokkal és az erõszakos németesítéssel szembeni nemesi
ellenállás különleges lendületet adott a magyar nyelvmûvelésnek. Az 1790–91-es
országgyûlés törvénybe iktatta a magyar nyelv kötelezõ oktatását az összes kö-
zép- és felsõbb iskolában. Az irodalmi nyelv megteremtéséhez azonban szükség
volt az egységesített nyelvtan és helyesírás mellett új szavak bevezetésére, ame-
lyeknek a mindennapi élet igényeinek kellett megfelelniük. Sajnovics János és
Gyarmathi Sámuel tudományos munkássága lefektette a magyar nyelvtörténeti
kutatások alapjait. Különféle nyelvtankönyvek és szótárak jelentek meg az
1770-es és az 1810-es évek között. 1825 után a különbözõ szakterületek bõvítették
szókincsüket: jogi, filozófiai, tudományos, matematikai, katonai és gazdasági
szótárak jelentek meg. (Bárczy 1975.) Írók és tudósok tucatjai vettek részt a moz-
galomban 1772 és 1849 között. Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mi-
hály, Verseghy Ferenc és Révai Miklós központi szerepet töltöttek be. Szavak tíz-
ezrei születtek – részben a régi, már nem használatos szavakból, részben pedig a
helyi dialektusokból emeltek át szavakat az irodalmi nyelvbe. Az idegen szava-
kat magyarosították, és sok szót fordítottak le, többnyire a nyugati világot jelentõ
németbõl. A latin kölcsönszavakból is össze lehetne állítani egy kisebb szótárat.
A deriváció, a szavak összeillesztése vagy éppen szétszedése szintén újabb sza-
vakat eredményezett. Habár bizonyos kifejezések idegennek bizonyultak és so-
sem honosodtak meg, az új szavak zömét fokozatosan elfogadták. A Zalán
futásának – Vörösmarty Mihály, a romantikus kor koszorús költõjének tollából –
kiadása (1825) a nyelvújítás mérföldköve lett. Petõfi Sándor, az 1840-es évek leg-
népszerûbb poétája verseiben ezer-kétezer új szót használt.
Megszületett a modernizált, sztandardizált magyar nyelv, és az eredményt a
Magyar Tudós Társaság szentesítette, amely késõbb a Magyar Tudományos Akadé-
mia nevet kapta (1825). Az Akadémia kiadványt bocsátott ki az egyes hangok je-
lölésérõl és a helyesírásról (A magyar helyesírás és szóragasztás fõbb szabályai, 1832)
és a nyelvtanról (A magyar nyelv rendszere, 1845). Az egységesített mindennapi
beszélt nyelv fokozatosan felváltotta a helyi dialektusokat. A 19. század derekára
a modern magyar irodalmi nyelv már széles körben elterjedt.
A románok nyelvújítási mozgalma némileg másmilyen volt. A nyugati esz-
mék Görögországon és Erdélyen át érkeztek román földre. Locke-ot, Voltaire-t és
Rousseau-t szinte azonnal lefordították görögre, köszönhetõen Görögország föld-
rajzi fekvésének, hajózási és kereskedelmi hagyományainak, valamint külföldi
kereskedelmi kapcsolatainak. A fanarióta tisztviselõk – a Porta görög megbízottjai
– és a görög kereskedõk, illetve tanárok mind fontos szerepet töltöttek be a török
uralom alatt álló román fejedelemségekben. „Bukarest társadalma – mondja
Stavrianos – lényegében, jellegét tekintve görög–román volt, és közvetlenül, vala-
mint teljes mértékben hatottak rá a görög világ intellektuális áramlatai.”
(Stavrianos, 1958. 147. o.) A másik meghatározó hatás az erdélyi román közös-
ségbõl érkezett. A Ñcoala Ardeleanë, az Erdélyi Iskola, ahogy késõbb hívták, vitát
kezdeményezett a nemzeti identitás és kultúra felfogásáról. Filológusok, írók,

55
történészek és a római, illetve bécsi unitus szemináriumok egyes hallgatói vettek
benne részt.
A dákoromán elmélet a római kontinuitás tézise alapján dicsõséges római ere-
detet tulajdonított a románoknak, a múltbéli nagyság képét nyújtva, ami radikális
nyelvi reform kiindulásává is vált. Gheorghe Ñincai, Petru Maior és Samuil
Micu-Clain lettek a mozgalom apostolai. Az elsõ modern román nyelvtant, amely
A dáko-román, vagyis a vlach nyelv elemei címet viselte, 1780-ban adták ki, amit köve-
tett az elsõ történeti mû, A románok dáciai kezdeteinek története (1812). A cirill ábécét
a latin váltotta fel, és a szláv szavakat számûzték a szókincsbõl, helyükre újonnan
alkotott latin, olasz és francia eredetû szavak tízezrei kerültek. A Lexicon Budanse
(1825) – amelyet Micu-Clain kezdett el, és Maior fejezett be – volt az elsõ román ér-
telmezõ szótár, következetes latinista felfogással. Iancu Vëcërescu 1787-ben és
Eliade Rëdulescu 1828-ban fordult a latinizálás ellen, és az olasz nyelvet használ-
ták a román helyesírás, nyelvtan és szókincs modernizálására. Rëdulescu amellett
érvelt, hogy az olasz és a román ugyanannak a nyelvnek a különbözõ dialektusai.
Az olasz és a spanyol irodalmi nyelvként fejlõdött, de a román nem tudta elérni
ezt a kifinomultságot a barbár (szláv) hatás miatt. Ennek nyomán olasz és francia
szavak ezreit vették át, és azokkal helyettesítették a szláv szavakat. Ebbõl követke-
zik, hogy a térségben csak a román nyelvújítás nem fordult a paraszti nyelv felé az
irodalmi nyelv megteremtése során. Csak Romániában nem alapozták a nyelvújí-
tók az egységes nyelvet a tájnyelvek valamelyikére. Ehelyett egy új, kezdetben
mesterséges irodalmi nyelvet hoztak létre. (Ñerban, 1983–94.)
A román, amely kevert szláv–újlatin nyelv volt, cirill betûs egyházi szláv
ábécével, megtisztított újlatin nyelv lett, latin betûs ábécével. A megújított román
nyelv váltotta fel azután a korábban uralkodó görögöt az oktatás és a kultúra te-
rületén. A román irodalmi nyelvet ez esetben is a romantikus irodalom és költé-
szet terjesztette az 1830–70-es évek között. Grigore Alexandrescu, Dimitrie
Bolintineanu és Vasile Alecsandri – a korszak nagy költõje –, valamint késõbb
Mihai Eminescu meghatározó szerepet töltött be. (Dogaru, 1982.; Schifirnet,
1996.) Így alakult ki a mai román nyelv. A középkori legendákra alapozott, törté-
nelmi mítoszoktól és nemzeti ideológiától áthatott nyelvi reform és a kulturális
mozgalom azt volt hivatva bizonyítani, hogy a román kultúra a latin nyelv és
kultúra õrhelye volt.
Ugyancsak a külsõ hatás indította el a szerb, illetve a szerb-horvát nyelvi re-
formfolyamatot. Az elsõ szerb reformerek fõként a Szerbián kívül élõ szerb kö-
zösségekbõl érkeztek, elsõsorban Magyarországról. A görög hatás itt is fontos
volt. A magyarországi születésû (temesvári) Dimitrije Obradoviå vált az újkori
szerb irodalom megalapítójává. 1765-ben a szmirnai görög iskolában tanult, majd
az 1770-es években Bécsben és Halléban folytatta tanulmányait. Obradoviå pár-
tolta a „racionális jámborságot” és a „felvilágosult erényességet”. A felvilágoso-
dás eszméi – akárcsak számos más esetben – keveredtek a szenvedélyes naciona-
lizmussal és azzal az erõs meggyõzõdéssel, hogy meg kell teremteni – az akkor
még nem létezõ – szerb irodalmi nyelvet és irodalmat. „Vessünk egy rövid pil-
lantást Európa összes felvilágosult nemzetére! Jelenleg az összes ilyen nemzet
azért küzd, hogy tökéletesítse nyelvjárását... Amikor tanult emberek gondolatai-
kat olyan egységes nyelven írják le, amelyet az egész nemzet használ, akkor a

56
szellem megvilágosodása és a tudás fénye nemcsak azoké, akik a régi irodalmi
nyelvet értik, hanem az szétterjed és eléri még a falusiakat is, okítván a legalacso-
nyabb sorban lévõ parasztot is...” (Idézi Stavrianos, 1958. 242. o.)
A szerb-horvát nyelvi reform a döntõ lendületet a romantikus nacionalista
Vuk Karadãiå munkásságából merítette. Karadãiå éveket töltött Bécsben, és a
szlovén tudós, Bartolomej Kopitar, az elsõ szlovén nyelvtan alkotója és a szlovén
irodalmi nyelv terjesztõje ösztönözte szerb népdalok gyûjtésére. 1814-ben adta ki
összegyûjtött népdalokat tartalmazó kötetét, majd 1824-ben kibõvített, négyköte-
tes munkáját. Mivel kiváló nyelvész volt, Karadãiå új írásjegyek bevezetésével re-
formokat kezdeményezett a szerb ábécében, valamint a népnyelvet gazdagítva
az irodalmi nyelv szintjére emelte azt. Õ volt az, aki a szerbhez és horváthoz leg-
közelebb álló hercegovinai dialektust választotta az egységes szerb-horvát nyelv
közös alapjául. Elsõ szerb szótára és nyelvtana döntõ jelentõségû volt a nyelv si-
kerében.
Karadãiå mûve – habár kezdetben az ortodox egyház bírálta – sikert aratott,
részben az 1830-as és 1840-es években megjelenõ romantikus-nemzeti, ún. illír
mozgalom segítségével. Ez a program arra az eszmére épült, hogy a délszláv
egység visszavezethetõ egészen a balkáni Illíria római provinciában élõ ókori illí-
rekig. Az illír gondolat elképesztõ ösztönzést kapott, amikor Napóleon az elfog-
lalt balkáni tartományt régi római nevére keresztelte át 1809-ben. Ezt az eszmét
sokan támogatták Horvátországban – Ljudevit Gaj volt az, aki lelkes újságíróként
és íróként széles körben népszerûsítette a délszláv ideát és a közös „illír irodalmi
nyelvet” a Novine Hrvatskéban és az Ilirske Narodne Novinéban.
A késõ 18. századi Horvátországban három fõ dialektus létezett – az ún. što,
øa és kaj dialektus – a „mi?” kérdõszó három különféle alakjai alapján. Gaj a dél-
dalmát što idiómát támogatta, bár nem ezt a tájnyelvet beszélték Horvátország-
ban. Gaj úgy vélte, hogy ez viszont segíthet megteremteni a közös szerb-horvát
nyelvet. Tomo Mikloušiå enciklopédiája (1821) és az 1820–30-as évek különféle,
nyelvtannal és helyesírással foglalkozó munkái segítettek a horvát nyelv megal-
kotásában. A 19. század derekára – Petar Petroviå-Njegoš Gorski vijenac (Hegyek
koszorúja) és Branko Radiøeviå Pjesme (Versek) címû kiadványának megjelenésé-
vel – a mai szerb-horvát elfogadott írott nyelvvé vált, felváltva a régi egyházi
szlavenoszerbet.
A cseh és a szlovák nyelvújító mozgalom gyökerei szintén a romantikus tör-
ténelmi mítoszok világából táplálkoztak. Egy cseh jezsuita, Josef Dobrovský vált
a nyelvi reform úttörõjévé, amikor kiadta ószláv nyelvtanát, valamint egy szótá-
rat és a cseh nyelv és irodalom történetét. Josef Jungmann, a lelkes pánszláv naci-
onalista abból indult ki, hogy a „nyelv és a nemzet szimbiózisban él; amikor az
elsõ megsemmisül, meghal a második is”. A szláv nyelv egységesítését és a kö-
zös irodalmi nyelv megteremtését tûzte ki célul. A mozgalmat ötkötetes cseh–né-
met szótára (1834–39) tartotta életben, amelyben lengyel, orosz, szerb és horvát
kifejezéseket vezetett be „azért, hogy elõkészítse a terepet a pánszláv nyelv várt
megjelenésének”. (Kieval, 2000. 120. o.) Fordított is: az Elveszett paradicsomot, va-
lamint Goethe és Chateaubriand mûveit ültette át cseh nyelvre.
A cseh nyelvû iskolai oktatásért és a cseh nyelv tudományos mûvelésével
foglalkozó társaság létrehozásáért (1830) folytatott küzdelme nagyban hozzájá-

57
rult a nyelvi mozgalom sikeréhez. Jungmann példáért a 16. századi bibliafordí-
táshoz (Bible Králická) fordult. Jungmann azonban szavakat és kifejezéseket köl-
csönzött más szláv nyelvekbõl is, fõként az oroszból és a lengyelbõl. A harmadik
meghatározó személy, Pavel Jozef Šafaâík a különbözõ szláv nyelvek között meg-
osztott közös szláv anyanyelv létezése mellett érvelt. Mint szlovák származású,
„felvilágosult pánszláv” a szláv filológia professzora volt Prágában, hidat vert a
cseh és a szlovák nyelvújítás közé.
A szlovák nyelv egységesítése Anton Bernolák atya úttörõ munkájával vette
kezdetét. Õ adta ki az elsõ, hatkötetes szlovák szótárt (Slowar slowenskí, øesko-
latinsko-nemecko-uherskí) 1787-ben, majd egy nyelvtankönyvet 1790-ben. A szótárt
egy másik pap, Juraj Palkoviø bõvítette ki. A szlovák pánszlávisták, mint például
Ján Kollár költõ és a szláv népdalok gyûjtõje, a szlávok európai küldetését dicsõí-
tették. Kollár a szlovák és a cseh nyelvet egymáshoz közelebb mozdítani akaró
nyelvi reformok elindítója lett – a közös, uniformizált szláv nyelv megteremtését
tûzte ki célul. Juraj Palkoviø, a cseh-szlovák nyelv és irodalom pozsonyi pro-
fesszora lefordította a középkori cseh Bibliát, és szlovák népszokásokat gyûjtött.
Egyben síkraszállt az egységes cseh-szlovák nyelv mellett, amelyet a nyugatszlo-
vák dialektusra akart alapozni.
Másrészrõl viszont Æudovít Štúr, a szlovák nyelvi mozgalom központi alak-
ja, valamint népdalok és népmesék gyûjtõje, a cseh nyelvtõl távolabb esô közép-
szlovák dialektusra épülõ önálló szlovák nyelv mellett érvelt. (Matuška, 1948.)
1843-ban a pozsonyi líceumban Štúr a szlovák népnyelvet kezdte használni. A
szlovákok, hangsúlyozta, teljesen különálló nemzetet alkotnak, a narod slovenskýt,
egy külön törzset (nemzetet) a szlávságon belül. Kollár négy szláv törzsrõl írt,
Štúr tizenegyrõl, közte a szlovákról. „Saját nyelvünk van, ami meglehetõsen el-
különül a csehtõl.” Az 1844-ben alapított Tatrín Egyesület tevékenységét a szlovák
kultúra terjesztése érdekében „az új irodalmi nyelvre alapozva” indította el.
Szemben állva mind a csehszlovákizmussal, mind azzal a felfogással, hogy a
szlovákok részei – mégha egyenlõ részei is – az átfogóbb értelemben vett magyar
politikai nemzetnek, Štúr és követõi a független szlovák nemzet léte mellett száll-
tak síkra. Azzal érveltek, hogy a szlovákok még azelõtt telepedtek le szülõföldjü-
kön, mielõtt a magyarok elérték volna a Duna völgyét, így joguk van mind a
szlovák nyelv használatára, mind politikai autonómiára. Ezt az igényüket 1848-
ban nyilvánosan is megfogalmazták. (Brock, 1976. 43. 48–50., 53. o.)
Az 1770-es évektõl az 1840-es évekig – néhány kivételtõl eltekintve – az
összes közép- és kelet-európai nyelvet korszerûbbé tették, és egységesített irodal-
mi nyelveket hoztak létre. Ezek a mozgalmak a legtöbb esetben szorosan kap-
csolódtak a romantikus történelemfelfogásokhoz, gyakorta a mítoszokhoz és az
ambiciózus nemzeti célokhoz. Gyakorlati jelentõségük azonban úgyszólván fel-
mérhetetlennek bizonyult. A nemzeti irodalom, tudomány, oktatás, újságírás és
törvényhozás megteremtésének hordozói lettek. A nemzeti nyelv és kultúra
közvetítette a modern nyugati eszméket és ismereteket, ápolta a nemzeti álmo-
kat, illetve egyesítette a nemzeti elitet a tömegekkel.
A modernizált nyelvek mindenekelõtt elõkészítették a talajt a nemzeti kultú-
ra újjászületéséhez. Az 1820–30-as évektõl kezdve lebontották a jelentõsebb nyel-
vi akadályokat, és az út megnyílt az irodalom és a költészet forradalma felé,

58
aminek lényegét Közép- és Kelet-Európában a nemzeti irodalom megteremtése
jelentette. Az összes mûvészeti irányzat közvetve vagy közvetlenül a nemzeti cé-
lok szolgálatában állt. Támadták a megcsontosodott középkori intézményeket és
felfogást, valamint fontos szerepet játszottak a nemzeti eszmék terjesztésében és
az öntudat erõsítésében.

3. Irodalom, zene, mûvészet és történetírás

a nemzeti gondolat szolgálatában

A nemzetépítést a soknemzetiségû birodalmak elnyomó közegében a kulturális

megújulás segítette elõ. Szemben azzal a szereppel, amit Nyugaton az állam töl-
tött be a nemzetépítésben, a népszerû német Kulturnation-felfogás, amely a kultú-
ra fontosságát hangsúlyozta, a nemzeti-kulturális mozgalmakat magasabb szint-
re emelte. A módfelett csekély létszámú értelmiségi csoportok által elindított
korai, nem politikai, romantikus folklorizáló mozgalmat – többnyire a 19. szá-
zad derekán – a nemzeti mozgalmak második szakasza váltotta fel: agresszív
kulturális-nemzeti propaganda, amely nagy tömegekre kívánt hatni és új nem-
zeti tudatot akart teremteni. Romantikus költõk és zeneszerzõk, festõk és építé-
szek fejezték ki személyes vágyaikat, úgyszólván vallásos nemzeti hitüket, hogy
mozgósítsák honfitársaikat. A nemzeti mozgalmak második szakasza erõs lendü-
letet adott a nemzeti és modernizáló propagandának. (Hroch, 1985.) Romantikus
írók, mûvészek és szabadságharcosok világosan kifejtették céljaikat: „A tudo-
mánynak, akárcsak az irodalomnak, a költészetnek és az újságírásnak... politikai
propaganda jellegûnek kellene lennie” – jelentette ki Hriszto Botev, a bolgár
prófétaköltõ. (Botev, 1976. 83. o.) A költészet az õ értelmezésében a politikai
küzdelem része volt. Akárcsak Petõfi Sándornál, aki 1847-ben Arany Jánosnak,
barátjának és költõtársának írott levelében a következõt mondta: „Váljék [a nép-
költészet] uralkodóvá az irodalom világában. Amikor a nép meghatározója a köl-
tészetnek, már nagyon közel áll a hatalomhoz a politikában.” (Czigány, 1984.
191. o.) Irinyi József az Életképek 1847. július–augusztusi számában írt cikkében
szenvedélyes vallomást tett: „Szeretem századunkat, mivel az osztályfalakat óri-
ási erõvel döntögeti, az összes emberiséget nagyban és komolyan vezeti az
egyenlõség felé, a gépekkel teljesen a szellem uralma alá helyezi az anyagot; az
ész a philosophiát a gyakorlati politika révén elterjeszti a kunyhókig.” (Életké-
pek, 1847. 121. o.)
Ezzel a belsõ küldetéstudattal, az értelembe és az emberi cselekedetek végte-
len lehetõségébe vetett erõs hittel új nemzeti irodalom, zene és mûvészet szüle-
tett Közép- és Kelet-Európában, fordulópontot idézve elõ a régió mûvészeti-iro-
dalmi, illetve nemzeti fejlõdésében. A mûvészet kulturális-politikai hatása ebben
a korszakban és térségben úgyszólván független volt a nemzetközi mércétõl és
megítéléstõl. Számos olyan nemzeti hõs született, aki hihetetlen hatás fejtett ki
hazájában anélkül, hogy eleget tett volna a kortárs irodalom magas mûvészeti
igényeinek. Európai jelentõségétõl függetlenül azonban a romantikus irodalom
és mûvészet sikeresen hirdette a felvilágosult romantika központi eszméjét: a

59
szabadságot, annak társadalmi és nemzeti értelmében. Kiállt az elnyomókkal ví-
vott önfeláldozó küzdelem mellett és erõsítette a lakosság nemzettudatát, önbe-
csülését. A kultúra vált a nacionalizmus és a nemzetépítés elsõ számú mozgató-
rugójává Közép- és Kelet-Európában, ami fokozatosan átalakította a régió teljes
politikai közegét. A közép-kelet-európai irodalom, tudomány és mûvészet legki-
válóbb személyiségei azonban egyben jelentõsen gazdagították magát a romanti-
kát is, és a kor igényes nemzetközi kultúrájának részévé váltak.
Ezek között a személyiségek között említhetjük a kitûnõ cseh tudóst, Fran-
tišek Palackýt, a kor meghatározó történészeinek egyikét. Palacký eredeti doku-
mentumokat tanulmányozott, és több mint hetven európai levéltárban folytatott
kutatásokat. Monumentális hatkötetes mûvének, A cseh nemzet történetének elsõ
kötete 1836-ban jelent meg, de további harminc évre volt szüksége, hogy az egész
mû elkészüljön. Nevét jól ismerték Németországban és egész Európában – õ elnö-
költ az elsõ szláv kongresszuson. Nemzetközi hírneve hiteles és befolyásos szemé-
lyiséggé tette. Másfajta értelmezést adott a német von Treitschke elemzésének a
nyugati (germán) és a keleti (szláv) nemzetek közti ellentétrõl. Palacký mûvében a
békés, alkotó szláv karakter néz szembe az agresszív, terjeszkedõ germán-római
jellemmel. Szerinte az alkotás erõsítette azt az érzést, hogy „nemhogy rosszabbak
nem, hanem inkább jobbak vagyunk az úgynevezett fejlett nemzeteknél”. A szerzõ
egyértelmûen kifejezte ideológiai célját: „Nem volt nagyobb kívánságom ebben a
földi létben, minthogy szeretett nemzetemet szolgáljam, hûségesen beszámolva
neki múltjáról, amelyben úgy ismerheti fel magát, mintha tükörbe nézne... és hogy
ismét tudatára ébredjen, mire van szüksége.” Palacký történelmi munkája 1526-tal
zárul le, amikor a Habsburgok megszerzik a cseh trónt. Azt próbálta bizonyítani –
ahogy le is írta –, „hogy mi már Ausztria elõtt is itt voltunk és utána is itt leszünk”.
(Palacký, 1998. 128–129. o.) Palacký a cseh történelmet nemzeti nézõpontból értel-
mezte, és nemzeti jelleget tulajdonított a vallási küzdelmeknek is. A huszita moz-
galom az õ interpretációjában a szláv–germán összecsapás részévé vált. Huszt
nemzeti hõsként ábrázolta, aki „mindennel” szembeszállt. A csehek az elsõ keresz-
tesekként jelennek meg, akik a hatalom és a hierarchia ellen, illetve az emberek
egyenjogúsága és az öntudat szabadsága érdekében harcolnak. „A cseh történelem
ilyetén értelmezése a cseheket a liberális Nyugat keleti elõretolt bástyájává tette, a
szláv Kelet nyugati bástyája helyett.” (Kohn, 1944. 560. o.)
Kivételes teljesítmény és nemzetközi hírnév jellemezte a szerb Vuk Stefano-
viå Karadãiåot is. Egy nyugat-szerbiai faluban, parasztcsaládban született 1787-
ben, és európai szintû, reneszánsz típusú tudós-mûvésszé fejlõdött. Õ adta ki az
elsõ szerb népnyelvi nyelvtankönyvet és szótárt, létrehozta az új, egyszerûsített
ábécét, lefordította az Újszövetséget, közreadta a szerb, valamint délszláv, száj-
hagyomány útján terjedõ költemények és népdalok monumentális gyûjteményét,
a hatkötetes Srpske narodne pjesmét (1824–33). Munkássága Herderéhez mérhetõ.
Ezek az eredmények korán világhírûvé tették: népköltészeti és népdalgyûjtemé-
nyének nagy része az európai romantikus kultúra részévé vált. Az elsõ német
fordítások 1818-ban jelentek meg, majd az 1820-as években hatalmas gyûjtemény
látott napvilágot, ami még Goethét is lenyûgözte. 1826-ban angolra fordítják.
A következõ évben John Browning több mint száz dalt és balladát fordít le Kara-
dãiå gyûjteményébõl. (Holton és Mihailovich, 1988. 79–82. o.)

60
 Karadãiå két, egymással összefüggõ célt ért el: a paraszti nyelvet az irodal-
miság rangjára emelte, és összekapcsolta a nemzeti kérdéssel. Az általa gyûjtött
népdalok központi témái a két szerb felkelés, a szabadságért vívott hõsies küzde-
lem és a nemzet harcos szelleme. Karadãiå, ahogy azt Antun Barac hangsúlyozta,
„tudatosan fektetett súlyt a nemzeti kérdésre és annak politikai vetületeire”.
(Barac, 1955. 89. o.) „A Szerb Birodalom bukása”, „A koszovói leány” és a
„Jugoviåok anyjának halála” epikus népi költeményeinek kiadásával Karadãiå
Hajduk és Uskok ciklusai lényeges eszközzé váltak a szerb nemzeti öntudat éb-
resztésében, s az annak pilléreként szolgáló Koszovó-legenda megteremtésében.
(Antologija Srpske, 1974; Novakoviå, 1995.) Karadãiå híres Srbi svi i svuda (Min-
denki szerb és szerbek mindenütt) címû mûve mérföldkõnek számít a dél-,
vagyis a jugoszláv nemzeti ideológia kifejlõdésében.
Két karizmatikus zenész, a romantikus zene két kiemelkedõ nemzetközi
képviselõje, Liszt és Chopin különleges figyelmet érdemel. Liszt Ferenc Sopron-
ban született, német családban. Apja, Adam, egy Esterházy herceg tisztviselõje
volt, és a család Magyarországon élt Ferenc 12 éves koráig. A fiatal Liszt megha-
tározó élményeket szerzett Magyarországon, bár soha nem tanult meg magyarul.
Életének java részét Párizsban, Weimarban, késõbb pedig Rómában töltötte. Õ
mégis magyarnak tekintette magát. A jeles romantikus költõ kortárs, Vörösmarty
Mihály Liszt Ferenczhez címû költeményében fordult hozzá: „Hírhedett zenésze a
világnak / Bárhová juss, mindig hû rokon! / Van-e hangod a beteg hazának / A
velõket rázó húrokon?” Vörösmarty így búcsúzik: „És ha hallod, zengõ húrjaid-
dal / Mint riad föl e hon a dalon”. Liszt maga vallotta meg honfiúi érzelmeit
1843-ban a kiemelkedõ reformernek, Wesselényi Miklósnak írt levelében, amely-
ben – be nem váltott – ígéretet tett, hogy megtanul magyarul: „Boldogság és
büszkeség tölt majd el, ha képes leszek anyanyelvemet megérteni, beszélni...
[amely] Magyarország nemes eszméit oly érzékenyen képes kifejezni... Ha...
Magyarország engem sajátjának nevez... akkor nincs többé szükségem mennyor-
szágra – mert életem célja beteljesült.” (Liszt, 1989. 83–84. o.)
Liszt rendkívül színes, forradalmi zeneszerzõ volt, és valószínûleg a valaha
élt legvirtuózabb zongoramûvészek egyike. A nála valamivel idõsebb hegedûvir-
tuóz, Niccolo Paganini mellett szívesen látták az európai királyi udvarokban és a
legelegánsabb szalonokban és koncerttermekben. Liszt egyben író is volt, kifino-
mult levelezõ – tízezer levelét adták ki – és esszéíró, akinek mûvei hat kötetben
jelentek meg, továbbá a programzene egyik meghatározó szószólója, valamint a
klasszikus romantikus mûfaj, a szimfonikus költemény megteremtõje. Õ és veje,
Richard Wagner, a romantikus zene élenjáró képviselõi. Magyar témájú darabjai
révén – Hungária szimfonikus költemény, Koronázási mise és Magyar rapszódia –
Liszt a magyar népzene (a valóságban jobbára cigányzene) követe lett.
Fryderyk Chopin vegyes, francia–lengyel családban született és húszas évei-
nek elején, az 1830–31-es felkelés leverését követõen hagyta el Lengyelországot, és
csatlakozott a párizsi nagy lengyel emigrációhoz. Rövid életének második felét
külföldön, pontosabban második otthonában, Párizsban töltötte. Mégis: etûdjei,
prelúdiumai, noktürnjei és zongoradarabjai világhírûvé tették a lengyel dallamvi-
lágot. Zenéje, habár teljes egészében egyetemes, mindamellett „a harsány tiltako-
zás és a melankolikus bágyadtság hangulatai között váltakozik. Bizonyos mértékig

61
a lengyel történelmet a billentyûkön játszott dallamokra fordította le... Ahogy
Robert Schumann mondta Chopin talán leghíresebb darabjáról, a Forradalmi etûdrõl
(Op. 10. No. 12.): az »virágokkal borított ágyúkról« szól.” (Davies, 1996. 820. o.)
A közép- és kelet-európai romantika egyik legnagyobb teljesítménye, amely
központi szerepet játszott a nemzetépítésben, a történelemformálásban, és egy-
ben a romantikus európai kultúra szerves részévé is vált, a romantikus lengyel
dráma volt. (Gutowski, 1991.) Három legendás „nemzeti bárd” bábáskodott szü-
letésénél. Adam Mickiewicz, Juliusz Sîowacki és Zygmunt Krasi¤ski egy sze-
mélyben volt költõ, karizmatikus próféta és értelmiségi-politikai vezér. (Piasecka,
1992.) Az 1830. évi vereséget követõen mindannyian Párizsba emigráltak.
Mickiewicz a Litván Nagyhercegség fehérorosz nyelvû régiójában született,
egy lengyel kisnemesi családban. Hatott rá Voltaire, Schiller, Goethe és Byron.
Elsõ verseskötete, a Ballady i romanse 1822-ben jelent meg, ami a romantika korá-
nak kezdetét jelentette Lengyelországban. Élete az eszményi romantikus hõst tes-
tesítette meg – az elnyomó orosz hatóságok bebörtönözték és emigrációba
kényszerítették a lengyel felkelés leverése után. Párizsban élt, harcolt Itáliában az
osztrákok ellen, és 1855-ben Konstantinápolyban halt meg 57 éves korában, a fel-
szabadító Lengyel Légió szervezése közben.
Mickiewicz világhírét verses drámája teremtette meg: a Dziady, azaz az
„Õsök”. A dziady pogány rítusa, vagyis a holtak hívása és étellel kínálása megma-
radt a litván néphagyományban, és ez szolgáltatta a keretet a költõnek, hogy
„meginvitálja” a szellemeket és evilági, valamint földöntúli érzelmekkel elmon-
dassa velük üzenetét. A felvilágosodás „szarmataellenes”, vagyis antifeudális
hitvallása keveredett itt a túlfûtött romantikus nacionalizmussal. (Kowalczy-
kowa, 1991.) Mickiewicz azt a messianisztikus eszmét dolgozta ki, miszerint Len-
gyelország saját szenvedései és küzdelmei révén felszabadítja a világot. A késõbb
elkészült harmadik részben Konradot, a költõt, aki egy cári börtönben rabosko-
dik, többé már nem foglalkoztatják személyes vagy társadalmi kérdések, hanem
teljesen elkötelezi magát a nemzeti ügy mellett. Egyenlõnek érzi magát Istennel,
és kihívást intéz hozzá: ha Isten megengedi a szenvedést és az igazságtalanságot,
akkor „õ nem a világ atyja, hanem... [ahogy azt a jó szellemek kórusa befejezi]
annak cárja”. A Dziady, a legmegrázóbb nemzeti tragédia az orosz elnyomást el-
ítélõ lendületes vádbeszéd lett. A jellegzetesen romantikus költõ, Mickiewicz
meg volt gyõzõdve arról, hogy küldetése van, és hitt abban, hogy a szavak ereje
fel tudja építeni és le tudja rombolni a valós világot. (Valójában igaza is volt:
„szent nemzeti színmûve” újabb lengyel felkelést váltott ki az elnyomás ellen
másfélszáz évvel késõbb is.)
A lengyel romantika „Szentháromságának” másik két tagja – mindketten
Mickiewicz vetélytársai és egyben kiegészítõi, valamint ugyancsak az 1830 utáni
nagy lengyel emigráció tagjai – Juliusz Sîowacki és Zygmunt Krasi¤ski. Sîowacki
rövid, negyven évig tartó élete során lenyûgözõ életmûvet alkotott: olyan szen-
vedélyes nemzeti drámákat írt, mint a Kordian (1834), amely az Õsökhöz hasonlít-
ható. Sîowacki – Mickiewicztõl eltérõen – kritikus volt a nemzeti felkeléssel,
bírálta a lengyel nemesség rövidlátását, illetve a parasztság tragikus elhanyagolá-
sát: ezt szimbolizálja Kordian, a fõhõs is, aki csak élete végén, kivégzésére várva
jön rá, hogy Grzegorz, paraszti szolgája nem más, mint saját apja.

62
 Az arisztokrata Krasi¤ski – egy tábornok fia, a cár hadnagya, aki elárulta a
lengyel ügyet – huszonegy évesen alkotta meg Nieboska komedia (Istentelen színjá-
ték, 1833) címû, és a csalódottságát és félelmét kifejezõ Iridion címû mûveit. A tár-
sadalmi problémák felé fordult: demokraták harcolnak a fõnemesekkel, szegé-
nyek a gazdagokkal és fõleg a nem keresztények a keresztényekkel. Az idegenek
nála is – mint a közép- és kelet-európai drámákban általában – az erkölcstelensé-
get és a bûnt testesítik meg. (Ratajczak, 1992.) A lengyel romantikus dráma meg-
alkotta a „lengyelség” sajátos fogalmát, azaz a „hûséget igénylõ éteri entitást,
amely anélkül létezik, hogy egy államban megtestesülne”. (Miîosz, 1983. 208. o.)
Költõk, írók és mûvészek szent és sérthetetlen nemzeti hõsökké lettek, legen-
dákká, akik még korai haláluk után is hatással voltak nemzetükre. A közép- és
kelet-európai értelmiségiek különlegesen nagy szerepe nem utolsósorban azzal is
magyarázható, hogy maguk is hittek küldetésükben és a maguk teremtette míto-
szokban. Hittek nemzetük gyõzelmében és a lehetõségben, hogy egyik napról a
másikra átformálhatják azt: álomvilágban éltek, és ábrándjaikat összekeverték a
valósággal. Elkötelezettek voltak küldetésük iránt, és közülük a legjobbak – eb-
bõl következõen – roppant meggyõzõnek bizonyultak. Másrészrõl viszont a két-
ségbeesett emberek is hinni akartak a dicsõ múltban és a nemzetükben rejlõ nagy
lehetõségekben. Hinni akarták, hogy nemzetük mások áldozata. Osztoztak az ön-
sajnálatban és minden bajuk okozója, nemzetük számos külsõ ellensége iránti
gyûlöletben. Ebben a légkörben az értelmiségiek gyakorta váltak bálványokká,
követendõ lángoszloppá.
Ezt a jelenséget két, megdöbbentõen hasonló byroni életpálya illusztrálja.
Mind a magyar Petõfi Sándor, mind a bolgár Hriszto Botev országa legjelentõ-
sebb nemzeti költõjévé vált. Verseik, írásaik és politikai tevékenységük a forra-
dalmi nemzeti küzdelem élharcosai közé emelte õket.
Egyikük huszonhat, másikuk huszonhét éves korában esett el a csatamezõn.
Holttestüket soha nem találták meg, és mindketten szülõföldjük nemzeti pan-
teonjának legendájává váltak. Petõfi különleges szerepet játszott Magyarország
történelmében, nemcsak forradalmi népi költészete, illetve a szabadság és szere-
lem romantikus egysége iránti elkötelezettsége okán, hanem azért is, mert az
1848-as forradalom azzal vette kezdetét, hogy 1848. március 15-én elszavalta ver-
sét, a Nemzeti dalt az összegyûlt tömegnek. A költõ harcolni indult a támadó
orosz sereg ellen, és életét áldozta a forradalomért. Botev hasonlóan központi
szerepet tölt be Bulgáriában. Költõként, íróként, több újság alapítójaként és sza-
badságharcosként mozgósította nemzetét. Amikor 1876-ban az áprilisi felkelés
kitört, külföldrõl szerzett pénzt, önkéntesekbõl fegyveres csoportot szervezett,
átkelt a Dunán Kozlodujnál és Milin Kamak térségében megtámadta a török csa-
patokat.
Mind Botev, mind Petõfi kereste a halált a csatamezõn, és mindketten meg is
jövendölték végzetüket. Botev így írt: „Lehet, hogy elhullok ifjan... / Elég lesz ki-
tüntetésnek, / ha a nép így szól majd rólam: / itt ért egy árvát a végzet / igazság,
szabadság, érted.” (Topencharov, 1982. 28. o., Nagy László fordítása.) Petõfi ag-
godalmát és kívánságát hasonló módon fejezte ki: „Egy gondolat bánt engemet:
/ Ágyban, párnák közt halni meg!... / Ne ily halált adj, istenem,... / Ha majd
minden rabszolga-nép / Jármát megunva síkra lép... / Ott essem el én, / A harc

63
mezején... / Ott szedjék össze elszórt csontomat, / Ha majd jön a nagy teme-
tési nap... / A hõsöket egy közös sírnak adják, / Kik érted haltak, szent világsza-
badság!”
Romantikus byroni gesztusaik, romantikus életük és haláluk a nemzet építõ-
köveivé váltak. A romantikus önfeláldozó hõsiesség kizárja a pragmatikus meg-
fontolásokat és a racionális kompromisszumokat. A közép- és kelet-európai
romantikus nacionalizmus testesül meg ebben az alapvetõen romantikus viselke-
désben. „Az ok fontosabb, mint a következmény, a szándék lényegesebb, mint az
eredmény.” (Berlin, 1999. 10. o.)

4. A parasztság egyenjogúsítása a mûvészetben

A romantikus irodalom és mûvészet nemzeti elkötelezettsége mellett és azzal

összekapcsolódva a társadalmi-politikai modernizálásért vívott küzdelem élhar-
cosává is vált. Herder nyomdokait követve, a szájhagyomány útján terjedõ nép-
mesék, közmondások és népdalok gyûjtõi felismerték, hogy a modern költészetet
a paraszti nyelvre és a népköltések ritmusára építve lehet megteremteni. A nép
„felfedezése” az egész népet a nemzetbe tömörítõ egyenjogúsítási folyamat fran-
cia-nyugati mintáját követte. A költészet és a zene már akkor egyenjogúsította a
parasztságot, mielõtt arra a forradalmi politika képes lett volna. Az új nemzeti
költészet új nemzetazonosságot teremtett. Az egész térségben hatalmas népkölté-
szeti gyûjteményeket adtak ki: Karadãiå hat kötetben szerb népköltéseket, Petko
Szlavejkov két kötetben bolgár közmondásokat, szólásokat, Hadzsi Hajden
Jovanovics Bolgár népdalok címû munkáját, Ljuben Karavelov A bolgár népi élet em-
lékei címû, háromezer szólást és közmondást tartalmazó mûvét. (Monumenta
Bulgarica, 1996. XXXVIII–IL. o.) A cseh romantikus, Karel Jaromír Erben ötköte-
tes, zongorakísérettel ellátott népdalokból összeállított gyûjteményt adott ki az
1840-es években a költészetet és a zenét egyesítõ, jellemzõen romantikus gondo-
lat jegyében.
A népköltészet a modern nemzeti költészet modellje lett. Az új irányzat
egyik legelsõ úttörõje a cseh Karel Hynek Mácha volt, aki népdalra írt tizenkilenc
variációját Édes kis hold címmel az 1830-as években adta ki. A népies stílus áttörése
Magyarországon az 1840–50-es években következett be. Petõfi Sándor korai ver-
seit népies stílusban írta. Verseit a népdalok jellemzõ eszközével, a témához egy-
általán nem kapcsolódó, természetleíró bevezetõ sorokkal kezdte. Könnyed rímei
természetes hatást váltottak ki, és versei a mindennapi életrõl szóltak. (Czigány,
1984. 182. o.) Petõfi János vitéze (1844) két falusi árvagyerek, Jancsi és Iluska sze-
relmének történetét nemzeti költészetté emeli, poétikus hõsöket faragva belõlük,
a költõi igazságszolgáltatásról szóló demokratikus üzenettel. Petõfi kortársa,
Arany János balladáit a régi népballadai hagyományokra építi: „Haló hörög,
fegyver csörög, / A nap vértóba száll / Vérszagra gyûl az éji vad: / Te tetted ezt,
király!” – énekli egy bátor vén bárd, az elnyomó király dicsõítése és ajnározása
helyett A walesi bárdokban. A népi motívumok átfogalmazásával, sõt még a nép-
dalok ritmusát is felhasználva, Mickiewicz a romantika klasszikus hitvallását fe-

64
jezi ki: „Érthetõbb hit és szerelem / Mint tudást, keresem / Holt igaz, nem élõ, is-
merem / Nem tárgy-világ, de szeretõ, s meglelem / Hol kezdõdik csoda,
mondd? / Fagyos szem, szívem bontsd!” (Miîosz, 1983. 211. o.)
A bolgár Petko Szlavejkov és Hriszto Botev szintén eredeti népdalokhoz
nyúltak vissza. Botev költeménye a népköltészet egyszerûségét és ritmikáját
tükrözi. A Hadzsi Dimitarban vadállatok viselik gondját a bukott hõsnek: „Sas
szárnya néki árnyat vet szépen, / sebe nyílásán farkasnak nyelve, / hõs madár,
sólyom köröz az égen / jóbarátként a hõsre ügyelve.” Majd az erdei nimfák gon-
doskodnak róla: „Balzsammal hajlik egyik a sebre / másik harmattal arcát
locsolja, / harmadik ajkát csókolja egyre / õ pedig ébred édes mosollyal.” (Mo-
numenta Bulgarica, 1996. 463. o., Nagy László fordítása.) Hasonló sémát ta-
lálunk Szerbiában is, ahol Jovan Jovanoviå Zmaj az 1860-as évektõl kezdve ül-
teti át a népköltészet ritmusvilágát és nyelvezetét kései romantikus hazafias ver-
seibe.
Akárcsak a költészet, a romantikus zene is ihletet merít a népdalokból.
1835-ben Liszt Ferenc a Zur Stellung der Künstlerben a zene és a zenész „misszió-
járól” írt. Ennek egyik kifejezési formája volt a népdalkultusz, amely – ahogy õ
fogalmazta – „magának a »nemzetnek« a méhébõl” született. Népi elemek már
korábban is felbukkantak a zenében: Bach, Telemann és Mozart a polonézhez
nyúltak, Beethoven és Haydn magyar dallamokat használtak fel. A népdalmotí-
vumok azonban csupán a dallamvilág gazdagítását szolgálták. A romantika ko-
rában kezdetét vette a népdalok rendszeres gyûjtése és kiadása: az elsõ skót és
német népdalgyûjtemények a 18. század második felében jelentek meg. Brahms
mintegy ötven népdalt adott közre német szöveggel. Saját dalainak egyikét, az In
stiller Nachtot mint népdalt jelentette meg.
Liszt és Chopin a magyar és lengyel népdalokat az európai zene legmaga-
sabb szintjére emelték. Chopin mûvei révén a lengyel nemzeti táncok, a polonéz,
a mazurka és a krakkovián a nemzetközi zenei repertoár részévé váltak. Liszt, fõ-
ként a Magyar rapszódia és a Zongoraszonáta b-mollban révén a magyar verbunkost
és a cigányzenét tette világhírûvé. A romantika, ahogy arra Alfred Einstein mu-
tatott rá, így „kezdte szétválasztani a nemzetiségeket a zenében”.
Akárcsak a népköltészet az irodalomban, úgy vált a népdal is az új romanti-
kus zene kincsestárává, felbecsülhetetlen nemzeti fontosságra téve szert. Nem
számított, hogy ezek a „népdalok” legnagyobbrészt – nagyjából 80%-ban – a
18–19. században születtek. (Ezt a 20. század elején magyar, román, szlovák és
egyéb népzenét gyûjtõ tudós és kutató, Bartók Béla autentikus kutatásaiból tud-
juk.) Ezek a népdalok nagy számban – 10–20%-ban – ún. népies mûdalok voltak,
amit gyakorta neveznek „cigányzenének”. Ahogy Bartók írta, ez volt a 19. száza-
di Magyarországon a „nemesi elit nótája”. A „népdalok” felét különféle idegen
eredetû dalok alkották. Magyarország esetében gyakori volt a német és a szláv
nóták átültetése, a szlovén „népzene” német eredetû volt, míg a csehek dalai ja-
varészt a német területekrõl érkeztek. A szomszédos országok népdalai is megle-
hetõsen kevertek voltak, így Bartók nem véletlenül beszélt „kelet-európai nem-
zetközi zenei zsargonról”.
A viszonylag nem régi, átvett és népdalként ismertté vált muzsika azonban
úgyszólván szakrális értékkel bírt, és a romantika korában szerzett nemzeti zene

65
legkiválóbb darabjai közé emelkedett. Magyarországon a verbunkosok – eredetileg
toborzótáncok – tettek szert a legnagyobb jelentõségre. A 19. század elsõ felében
ezekbõl a dalokból lett „a magyar nemzet hangszeres zenei nyelve, beleértve a
táncban csárdássá történõ átalakulását is”. (Suchoff, 1995. 20. o.)
A zene nemzeti karaktere új jelenségként bukkant elõ a romantika korában.
A korábbi évszázadokban a zene egyetemes volt, és – ahogy Einstein írta – „1800
elõtt az erõteljes nemzeti színezet csak azoknál a zeneszerzõknél volt látható,
akiknek formátuma nem emelkedett a nagyság fennkölt magaslataiba”. (Einstein,
1947. 18. o.) Ez most megváltozott. Berlioz erõteljesen francia volt, míg Wagner
kizárólagosan német. A zene romantikus, teljes „nemzetiesítése” jellemezte a kor
legfontosabb mûvészeti irányzatát a cseh tartományokban. (Einstein, 1947. 296.
o.) A cseh nemzeti zene úttörõje Bedâich Smetana volt. Ahogy a romantikus drá-
ma volt a meghatározó irodalmi irányzat Lengyelországban, úgy a cseh romanti-
kus zene és opera a közép- és kelet-európai romantika és általában az európai ro-
mantika legnagyszerûbb teljesítményei közé tartozik.
Smetana a cseh nemzeti zenét zongoradarabjaival – mint amilyen a Cseh tán-
cok vagy a Csehországi impressziók polka formában –, illetve vonósnégyeseivel (pél-
dául az Életembõl) teremtette meg. Smetana mûvét Antonín Dvoâák vitte tovább,
aki felhasználta a népdalokat és táncokat szimfóniáiban, vonósnégyesiben, szláv
rapszódiáiban és – legelsõsorban – dalaiban és kórusmûveiben.
A zene nemzeti korszaka a romantikus kor végével lezárult. A cseh területe-
ken Janáøekkel ért véget a 20. század elején. Max Brod így érvelt egyik levelében:
„A Janufa nem cseh nemzeti opera, semmi köze nincs a nemzeti-történelmi áb-
rándokhoz... A zene, ami egész idõ alatt élesen nemzeti jellegû volt... a zene hir-
telen valóban egyetemessé lesz, tisztán zenei zenévé.” (Spector, 2000. 216. o.) Ez
érvényes Magyarországra is, ahol a modern és általános érvényû egyetemes zene
felé fordulás – éppen tudományos munkássága és népzenei gyûjtése alapján –
Bartók Bélával következik be. A századforduló táján ezt fejezte ki a magyar iro-
dalmi folyóirat, A Hét 1890-ben megjelent elsõ számának vezércikkében is: ez
csupán fóruma lesz „az irodalomnak, nem pedig valami hatalmas erõ, ami nem-
zetet és államot formál és teremt”. (Frigyesi, 1998, 95. o.)
A romantikus zene nemzeti küldetése kapcsán nem felejthetjük el, hogy a
zene a romantika korában lépett ki a templomokból és az elzárt fõnemesei szalo-
nokból: Händel „Messiása volt az elsõ, nagyközönség elõtt játszott mû... Új elõadó-
termek jöttek létre, a templomok sötét és ünnepélyes csarnokainak világi, tiszta és
szabad megfelelõi.” (Einstein, 1947. 13–14. o.) A romantika kora elõtt a zenészek az
egyház, a király és az arisztokrácia szolgálatában álltak – Haydn lakájruhát hor-
dott Kismartonban és Esterházán, amikor a herceg udvari karmestere volt, emlé-
keztet Alfred Einstein –, és az õ megrendeléseikre komponálták mûveiket. Most
pedig független zenészekké váltak – valószínûleg Beethoven volt köztük az elsõ.
(Einstein, 1947. 12. o.) A romantikus zene ennélfogva széles hallgatósághoz jutott
el, és a romantikus, túlfûtött érzelmek és eszmék döntõ fontosságú hordozója lett.
A romantikus folklorizálás, akárcsak a zenében, az építészetben is a nemzeti
stílus kialakulásához vezetett: az ún. „neoromán” stílus például historizált népi
díszítõ elemeket használt. Ion Mincu tornácai, árkádjaival és kerek íveivel, a bu-
karesti Lahovay-ház (1886), a Központi Leányiskola (1890) és a galaòi-i, valamint

66
a craiovai városházák ezt a romantikus nemzeti irányzatot képviselik. (Sasarman,
1983.) Lechner Ödön „magyaros” stílusa is hasonló irányzatot honosít meg kerá-
miatetõivel és nemzeti díszítõelemeivel, Budapestet és Kecskemétet gazdag dísz-
ruhába öltöztetve a századforduló környékén.

5. Hazaszeretet és hõsi múlt: nemzeti mítoszok teremtése

A folyók és a hegyek, az erdõk és a síkságok, a táj, a szülõföld szépsége egyfor-
mán megihlette a költõket és a festõket. Ezt az érzést szenvedélyesen fejezte ki az
albán Naim Frashëri: „Oh, zordon szép albán hegyek, egekre fölszegett fejek /
Hány szikla, szurdok rajtatok, hány hómezõ és vad folyam, / Ti termékeny ró-
nák, mezõk, kövér havasi legelõk, / virágos lankák, hajlatok, csalitos dombok,
zöldellõk, / madár, pillangó és virág, minden mit Isten alkotott: / szegény szí-
vem, míg a világ, tiétek már, a foglyotok, / s hol keblekbõl fölbuzog a forrás, ott,
ott van hona.” (Jékely Zoltán fordítása.)
Vojislav Iliå a Vardar folyón címû versében szintén közvetlenül összekapcsol-
ja szülõföldje természeti környezetét szerb honfiúságával: „Ó, hullámok, ó, szerb
folyó! Századok enyésznek / És hullámként a komor örökkévalóba süllyednek /
Ám csöppjeid gyöngyként csókolják a dombokat / Melyen a dicsõ nemzeti múlt
emléki állnak / Egy nap, mint mennyei fõnix, ránk a szabadság árad...” (Antho-
logy, 1984. 3. o.)
Karel H. Máchára, a cseh romantika jeles képviselõjére nagy hatással volt
Byron és Scott. Százhuszonkilenc õsi kastélyt keresett fel, a dicsõ cseh múltat ku-
tatva. Bezdëz romjai ihlették prózai költeményét, a Bezdëzi estét. (Souøkova, 1958.
49–50. o.) A romok a romantikus festõket is vonzották: a cseh Julius Maâák meg-
festette országa „szent helyeit”. Romok voltak a fõ témái a román Theodor
Amannak, Nicolaie Grigorescunak és Ion Andreescunak is.
A szerb Djura Jakšiå, Novak Rakoniå, Stevan Todoroviå és a horvát Vjeko-
slav Karas szülõföldje tájait, a falusi élet történéseit, történelmi eseményeket és
nemzeti hõsöket festett. A lengyel romantikus festõk, Aleksander Orîowski, Piotr
Michalowski, Jan Matejko és Artur Grottger hasonló sémát követett.
A romantikus nemzeti költészet legszentebb küldetése azonban a dicsõ nem-
zeti múlt „felfedezése” vagy inkább annak megalkotása volt. A nemzeti mítosz
központi szerepet játszott az önbizalom és nemzeti közösséghez való tartozásba
vetett hit erõsítésében. A romantikus költészet meghatározó volt a hagyományok
és az önábrázolás formálódásában. (Bahlcke, 2000.) Vörösmarty Mihály, a ma-
gyar romantikus költészet koronázatlan királya, 25 évesen, 1825-ben adta ki
nemzeti epikus költeményét, a Zalán futását. Ez az epikus mû a történelmi múlt
megteremtésének egyik legfontosabb alkotása. Szerkezetében az Aeneist követi,
ritmusát pedig a hõsies hexameter szabja meg. Vörösmarty Magyarország dicsõ
meghódítását írta le, a magyarok törzsének vezérével az élen, „a bátor Árpáddal,
a nemes vezérrel, aki a párduc irháját viseli, és elég erõs, hogy vezesse nemze-
tét”. A Hadúr segítségével legyõzi a bolgár uralkodót, Zalánt. A szülõföld meg-
hódítása visszaröpíti a magyarokat abból az idõbõl, amikor a nemzet halódik, a
régi dicsõség korába. A költõ – a romantikára jellemzõ sémát követve – mozgósí-

67
tani akarja nemzetét: „Régi dicsõségünk, hol késel az éji homályban? Hol va-
gyon... tehetetlen kor jött el...”
A jellegzetes romantikus-nemzeti vonások tûnnek fel csodálatosan szépen és
erõteljesen Vörösmarty verseiben. A Szózatban (1836) a nemzethalál sajátos kö-
zép-kelet-európai romantikus vízióját fejezi ki megrázó erõvel: „Vagy jõni fog, ha
jõni kell, / A nagyszerû halál, / Hol a temetkezés fölött / Egy ország vérben áll /
S a sírt, hol nemzet süllyed el / Népek veszik körül....” A magyaroknak azonban a
szülõhazán kívül nincs helyük: „Ez éltetõd, s ha elbukál, / Hantjával ez takar. / A
nagy világon e kívül / Nincsen számodra hely; / Áldjon vagy verjen sors keze: /
Itt élned, halnod kell.” A Zrínyiben (1826) Vörösmarty nemzetének tragikus és hõ-
sies magárahagyatottságát fejezte ki: „Néz nyugatra, borús szemmel néz vissza ke-
letre / A magyar, elszakadott testvértelen ága nemének”. (Czigány, 1984. 128. o.)
Az új, szenvedélyes romantikus nemzeti költészet megjelenése a szabadság,
függetlenség és nemzeti újjászületés ugyanazon üzenetét terjesztette az egész tér-
ségben. (Topolski, Molik, Makowski, 1991.) Az 1780 és 1830 közti idõszakot nem
a felvilágosodás vagy a romantika korának, hanem a národní obrození, vagyis a
„nemzeti újjászületés” periódusának nevezik a cseh irodalom történetében.
1802-ben az Antonín Puchmajer szerkesztette antológia negyedik kötetében ad-
ták ki a huszonkilenc esztendõs Josef Jungmann Tëãké vybrání (Nehéz választás)
címû költeményét, az ország elsõ romantikus versét. A nemzeti irodalom külde-
tése „a nemzettudat felélesztése és a cseh kultúrának az európai nemzetek szint-
jére történõ emelése” volt. (Souøkova, 1958. 39. o.) Jungmann, Voltaire és Goethe
csodálója, érzelmes nacionalista volt, aki „lelkesedett a szlávok fantasztikusan
átalakított múltjáért...” Ján Kollár, a „cseh reneszánsz” meghatározó alakja tüzes
pánszláv nacionalista lett, aki a szlávokat dicsõítve a szlávok csillagképét az in-
diai–egyiptomival azonosította, és kialakította „a szláv nagyság és a benne rejlõ
mitikus potenciál hazafias-nemzeti látomását”. (Nemoinau, 1984. 129. o.)
Milutinoviå Sarajlija a szerbek szenvedését, küzdelmét és dicsõségét glorifi-
káló lírai és nemzeti epikus költeményeket írt. A Srbijankában (Szerb nõ, 1826) az
elsõ szerb felkelést magasztalta. Milovan Vidakoviå írásainak – epikus költemé-
nyek és regények, közük a Kasija carica (Kasija cárné, 1827) – központi témája a
szerb történelem volt. Jovan Sterija-Popoviå nemzeti epikus versei – Siloan i
Milena (Siloan és Milena); Miloš Obiliå; Nahod Simeona (Simeon hadjárata) – a
szerb múltról és a koszovói legendáról zengtek dicshimnuszokat. A szerbség ha-
zafias érzülete, a középkori szerb állam dicsõsége, az ellenség – fõként a törökök
– fanatikus gyûlölete hatotta át ezeket a mûveket.
A szlovén France Prešeren a Sonetni venecben (Szonettkoszorú) a szerelmet
és a hazafiságot klasszikus romantikus egységgé ötvözi. A Krst pri Savici (Keresz-
telés a Savicán), a szlovén „Zalán futása” leírja a pogányok utolsó küzdelmét a
gyõzedelmes keresztényekkel és a nemzet megkeresztelését. A késõbbi horvát
bán, Ivan Maãuraniå a szlávok messianisztikus szerepének hirdetõje, verseiben a
szláv egység illír eszméit és a közös ellenség elleni közös harc szükségességét
ecsetelte (Smrt Smail-age Øengijiåa, Csengics Szmail aga halála, 1846). (Barac, 97.,
103., 111. o.) Romániában a Vëcërescu testvérek és a Ñcoala Ardeleanë lettek a
nemzeti ügyre összpontosító, hõsi és nacionalista húrokat pengetõ költõi forrada-
lom élharcosai.

68
 Az albán költemények, drámák és regények központi témája volt a 15. szá-
zadi „gyõzedelmes nemzeti hõs”, Gjergj Kastrioti – (Kasztrióta György, vagyis
Szkander bég) alakja. Jeronim de Rada, Anton Santori és Gabriel Dara versei
mind az „õsi dicsõségre” pillantottak vissza. Albánia legjelentõsebb késõ roman-
tikus költõje, Naim Frashëri teremtette meg a nemzeti epikus költészetet. Az
Édenben, az albánok különféle ellenségekkel vívott csatáinak dicsõ történelmét
bemutató verses elbeszélésben a költõ büszkén jelenti ki, hogy a múltban az albá-
nok „szembeszálltak Törökországgal, Albánia becsületére fegyvert ragadtak, har-
coltak és megmentették egész Európát”. (Bihiku, 1980. 38. o.) Legnépszerûbb mû-
vében, a Szkander bég történetében Frashëri emléket állított az albán ellenállás és a
szabadságért vívott küzdelem jelképének.
Albánok, szerbek, magyarok és lengyelek egyformán úgy vélték, hogy az õ
országuk – és csak egyedül az övék – volt a kereszténység és a nyugati civilizáció
védõbástyája. Ez a „védõbástya”-mítosz, amely az I. (Îokietek) Ulászló koroná-
zására küldött 14. századi pápai levélre épül, a lengyel történelmi mítosz gerince
lett a 19. században. 1807-ben Jan Paweî Woronicz és Andrzej Horodyski Len-
gyelországot Európa erõs przedmurzéjának, vagyis védõbástyának írta le, amely
„visszaûzte a keleti vihart a világ többi tájáról”, és amely lehetõvé tette, hogy
„Európa méhében megmaradhassanak az emberi jogok, a vallás, a mûvészetek és
mindenféle a társadalmi élet számára hasznos tudás”. Stanisîaw Staszic és Adam
Mickiewicz amellett érveltek, hogy az egész szlávság „a felemelkedõ európai ci-
vilizáció megtörhetetlen sáncául szolgált”. (Tazbir, 1983. 7., 10., 109., 111. o.)
A védõbástyamítoszba beletartozott a kialakulóban lévõ nemzetek áldozatként
való bemutatása és – ebbõl következõen – az általuk megóvott Nyugat felelõssé-
ge és tartozása, „amit az hálátlansággal fizetett vissza”, és amit az áldozatul esett
országok függetlenségének helyreállításával kell megfizetni.
A nemzeti dráma és színház ugyancsak kivételes szerepet kapott a nemzeti
ügy terjesztésében. A nemzeti dráma és tragédia feladata volt a dicsõ történelmi
múlt megteremtése, hogy rádöbbentsen a fásult jelent történelmi feladatára.
A téma és a küldetéstudat az egész térségben megtalálható: az idealizált nemzeti
múlt, az igazságot és méltányosságot képviselõ kivételes nemzeti királyokkal és
hõsökkel. Ezek gyakran magányos romantikus héroszok, akik külsõ ellenséggel
harcolnak a nemzet puszta létéért. A nemzeti királyságra támadók mindig fondor-
kodók és gonoszak. A politika a jó és a rossz közti erkölcsi küzdelemmé alakul át.
A szereplõk nem összetett figurák, jó vagy rossz célokért küzdenek, attól függõen,
hogy a nemzet védelmezõi vagy annak ellenségei. A szenvedély, a hazafiság, a
szerelem és a gyûlölet mozgatja õket. Az ügy érdekében hõsies vagy gonosz tette-
ket hajtanak végre. A történelmi tragédiák zöme történelmietlen: minden történel-
mi idõszak és esemény jól láthatóan analóg a jelen problémáival. (Spiró, 1986.)
Ennek a mûfajnak az irodalmi színvonala meglehetõsen egyenetlen. A jó
színmû és az irodalmi szemét is – mindkettõbõl akad bõven – ugyanazt a külde-
tést tûzte maga elé, és hasonló politikai szerepet játszott. Ebben az összefüggés-
ben az esztétikai érték csak másodlagos volt. A nemzeti drámák emberek ezreit
vonzották, az elõadás ünnepi, szinte vallásos eseménnyé vált, ami kivételes moz-
gósító erõvel bírt.

69
 A cseh költõ, Mácha négy drámát tervezett a múlt cseh uralkodóiról, de
mûve befejezetlen maradt. Husz János története ihlette a cseh színész-rendezõ
Josef Kajetán Tyl színmûvét, akárcsak Václav Broãík monumentális festményét, a
Husz János elítélése a konstanzi zsinaton címû alkotást. A szlovák Jonáš Záborský és
a horvát Matija Ban, illetve Mirko Bogoviå, a bolgár Dobri Vojnikov, valamint
Ivan Vazov mind – jobbára másodosztályú – nemzeti tragédiákat írtak.
Jellegzetes közép-kelet-európai nemzeti tragédiák születtek a 19. század kö-
zepén Romániában is: Mihai Eminescu mellett (Massoff, 1964), Vasile Alexandri
Despot Vodëja és Bogdan Hañdeu Domniòája, illetve Rosandája módfelett népszerû-
nek bizonyult. A magyar nemzeti dráma Katona József Bánk bánjával született
meg az 1810-es években. A mû a történelemhez nyúlt vissza és sztereotip törté-
netet mutat be: erkölcstelen és rosszindulatú idegenek – akiket ez esetben a ki-
rályné és fivére („Merániából”) testesít meg – „uralkodnak” a független Magyar-
országon. Bûnükért felkeléssel és a királyné meggyilkolásával fizetnek. A parasz-
ti nyomorúságnak és az ország hanyatlásának szenvedélyes leírását kapjuk a vén
paraszt, Tiborc hosszú monológjában.
A nemzeti tragédiák egyik legjobb példája azonban Szerbiából való. Sterija-
Popoviå Smrt Stefana Deøanskog (Stefan Deøanski halála) címû mûve pontosan be-
leillik a közép- és kelet-európai romantikus-nemzeti drámák sorába. Djura Jakšiå
Jelizaveta, knjeginja crnogorskája (Jelisaveta, montenegrói hercegnõ, 1864) – habár
határozott hasonlóságot mutat a Bánk bánnal – sokkal érettebb mû, és túllépett a
rossz idegen és jó nemzeti erõk közti sztereotip konfliktusán. Világosan felismer-
te a régió kis nemzeteinek valódi tragédiáját: a külföldi hatalmak játékszerévé
váltak. A nemzeti erõk a csatlósok megalázó és öngyilkos szerepét játszhatják,
egymást vádolva – joggal – árulással, majd végezhetnek egymással. Ez a tragédia
a teljes összeomláshoz vezet. (Spiró, 1986.)
A nemzeti dráma üzenetét erõteljesen ismételte meg az ún. programzene ro-
mantikus mûfaja, amely sikeresen vegyítette az irodalmat a zenével – nemcsak
érzelmeket, de eszméket is kifejezve. A programzene fõ pártolói – köztük Liszt
Ferenc – amellett érveltek, hogy „a zenei mestermûvek egyre jobban és jobban
magukba fogják olvasztani az irodalmi remekmûveket”. Liszt a kettõ „eggyé-
olvadásáról” beszélt. Ebben az értelemben Schubert dalai új irányzatot hoztak a
zenében, a romantikus költeményt a romantikus zenével társították. Hat szimfo-
nikus költeményt tartalmazó programzenei ciklusában, a Má vlastban (Hazám) –
Liszt mûfajában – a cseh Smetana eltéveszthetetlenül cseh zenei dialektusban di-
csõíti a történelmet és a nemzetet. Nyolc operából álló sorozata megteremtette a
cseh nemzeti operát – elsõsorban komor, történelmi és tragikus mûveivel (A
brandenburgiak Csehországban, 1862; Dalibor, 1867; Libuše, 1872). Erkel Ferenc két
történelmi zenés drámája, a Hunyadi László (1844) és fõként a Bánk bán (1861) – a
Katona József drámájára írt opera – is erõs hazafiságot fejez ki. Ez egyben igaz a
lengyel Stanisîaw Moniuszko két mûvére: a Halkára (1847) és A kísértetkastélyra
(1865) is.
A nagy becsben tartott nemzeti zene, szenvedélyes költõi üzenetével és nem-
zeti elkötelezettségével, a szabadságért, az egyéni jogokért és a nemzeti függet-
lenségért folytatott küzdelem hõsi indulójává vált. A romantikus zene és az ope-
ra a történelmi mítoszok és így a történelem megteremtésének részesévé lett.

70
 A romantikus festõk gyakran választották az írókat és zenészeket is megra-
gadó témákat: az új magyar dráma, opera és festészet például egyaránt újra és
újra elmondta Hunyadi Lászlónak, a törökverõ és Magyarországot a 15. század-
ban megvédelmezõ Hunyadi János idõsebb fiának történetét. A tragikus történet
atmoszféráját ragadta meg Madarász Viktor hatalmas képe, a Hunyadi László sira-
tása, amely a Hunyadiak nagy nemzeti dinasztiájának és folytatólagos uralmának
kis híján véget vetõ összeesküvés áldozatát mutatja be. Ugyanezt a hõsies beállí-
tást találjuk Albániában Szkander bégnél és a szerb mûvészetben Koszovó kap-
csán. Romániában Vitéz Mihály, aki rövid idõre egyesítette Erdélyt Havasalföld-
del, testesítette meg a nemzeti történelem legdicsõségesebb epizódját. Mihai
Lipaòi a nemzeti hõst lóháton örökítette meg, Constantin Lecca pedig Nagy-
Románia iránti nosztalgiáját mûvészi úton fejezte ki a Vitéz Mihály megérkezik
Gyulafehérvárra címû alkotásával. Lecca emellett festett még két nagy méretû ké-
pet a dicsõ nemzeti hõs meggyilkolásáról is. (Oprescu, 1984.)
A történelmi mítoszokat nemzeti próféta-költõk, mûvészek és nem utolsó-
sorban áltudósok alakították ki. A 18. század második felében született meg a
modern történetírás. Jacob Talmon a „történelem vallásáról” beszél, a történelem
valójában „eszmék struktúrája... az entitás haladása az elõre kijelölt célok felé”.
(Talmon, 1960. 24–25. o.) A középkori források, kódexek és különbözõ oklevelek
kiadása, valamint a térség nemzeteinek többkötetes történelemkönyvei hozták
létre a modern tudományosságot ezekben az országokban. Ám még a legkomo-
lyabb és legtudományosabb mûvek sem kerülhették el a nemzeti politizálást, mi-
kor a nemzeti mítoszok alátámasztására vállalkoztak. Számos munka kizárólag a
mítoszteremtést célozta, a nemzeti múltat dicsõítve, egyben ösztönözve is a nem-
zetépítés életerõs új mozgalmát. Paradox módon a legirracionálisabb nemzeti mí-
toszok a legracionálisabb modernizációs célokat szolgálták.
Az õsi, egységes „illír” (délszláv) nemzet mítosza mozgósította a szerbeket,
horvátokat, szlovéneket és bosnyákokat, hogy egyesült erõvel szerezzék vissza
függetlenségüket és hozzanak létre közös modern államot. A szláv egység illír
felfogását képviselõ különbözõ délszláv történészek megírták a délszlávok törté-
nelmét. A legelsõk közé tartozott Jovan Rajiå, egy görögkeleti szerzetes, aki
1794–97-ben adta ki A különféle szláv népek, de fõképp a bolgárok, horvátok és szerbek
története címû mûvét. A dákoromán kontinuitás mítosza azt hirdette, hogy a ro-
mán nemzet az ókori római hódítók és a helyi dákok összeolvadásából született
Erdély, a Római Birodalom utolsó provinciájának (Dacia) elfoglalását követõen.
Ahogy azt Petru Maior írta A románok dáciai kezdeteinek története (1812) címû mun-
kájában, küzdenie kellett az „idegen írókkal, akik tollukkal rágalmakat fröcsköl-
nek a románokra, a régi rómaiak unokáira”. (Arató, 1971. 149. o.) A románok di-
csõ eredetére történõ utalás mellett ez a mítosz gazdag nemzeti mozgalmat is
fialt Nagy-Románia megteremtésére, a török, magyar és orosz uralom alatt élõ
összes román egyesítésével. Nicolae Bëlcescu befejezetlen mûvében helyet kapott
egy fejezet a 16. század végén élõ havasalföldi fejedelem, Vitéz Mihály sikeres
harcairól. Bëlcescu könyvének elsõ fejezetében ezt írta: „Bemutatom a szabadsá-
gért s a nemzeti egységért folytatott nagyszerû harcokat... a hõsi idõkre való em-
lékezés ébressze fel bennünk a vágyat, hogy a jövõ nemzedék számára ezt az ér-
tékes örökséget tovább gazdagítsuk.” (Arató, 1971. 195. o.)

71
 A történelmi mítosz hitelét nem kisebbítették sem tudományos munkák,
sem az a tény, hogy „az elsõ oklevelet, amely megerõsíti a románok által létreho-
zott államszerû képzõdmény létét, 1247-ben keltezték”. Még valószínûbb – tette
hozzá Henri Stahl, a kiváló román történész –, hogy az egységes közös állam
csak a következõ évszázadok során alakult ki, amikor a vojvoda (eredetileg a har-
cosok fõnöke) „önmagát kiáltotta ki területének autonóm és abszolút urává”.
(Stahl, 1980. 211–212. o.)
A magyarok hun és a lengyel nemesség szarmata eredetét hangsúlyozó,
pontosabban kitaláló nézetek a hõsi katonai hagyományokat állították közép-
pontba megerõsítve és felkészítve ezeket a nemzeteket az elsöprõ túlerõben lévõ
elnyomók elleni harcra.
A felemelkedõ Nyugat mögötti lemaradás érzetét, amit ezeknek az orszá-
goknak a reformer elitje különféle úton fejezett ki, kompenzálta, sõt túlkompen-
zálta az adott nemzet erkölcsi fölényének hirdetése. A szlavofil elképzelések ha-
tékonyan szolgálták ezt a célt a szláv népek idealizálásával, és azzal, hogy
magasabb értékrendet tulajdonítottak nekik. Ennek jegyében ítélte el Adam
Mickiewicz párizsi elõadásaiban a nyugati materializmust, a „pénz ördögi erõi-
nek” dominanciáját: „A politikai gazdaságtan általános eszméje a szláv nép el-
lensége, mivel ez az eszme par excellance anyagi...” A szlávok, jelentette ki
Mickiewicz, „nem adták fel szellemüket az értelem és az ipar mûvének... [így]
megtartották tiszta és õszintén vallásos érzületüket.” Õ is, akárcsak számos len-
gyel és orosz politikai gondolkodó, dicsérte a szláv közös tulajdont, mint
„Fourier álmának” valóra váltását. Felfogása szerint a szláv faluközösség testesí-
tette meg az ideális tulajdont. (Walicki, 1991. 117–128. o.)
A „német és a nyugati gondolkodás közti különbség” (Reiss, 1995. 3. o.) a
német romantikusok központi eszméje volt, amit különbözõ szláv romantikusok
is vonzónak találtak. A meghatározó orosz szlavofilek mellett Joachim Lelewel, a
kitûnõ lengyel romantikus történész is így vélekedett: „Gondolkodásom távol áll
a nyugat-európaitól. Figyelmem teljes mértékben kelet felé, a szlávság felé irá-
nyul.” Lelewel különbséget tett a nyugati és a szláv örökség között, és hangsú-
lyozta a nyugati hagyománytól eltérõ „õsi szláv közösségiséget”. Jan Paweî
Woronicz püspök a nyugatinál felsõbb rendû külön szláv civilizációról beszélt.
A lengyel populisták 1834-es manifesztumukban átfogalmazták a „nemzeti indi-
vidualitás” német romantikus felfogását, és a szlávságot tették meg nemzeti
indivíduumnak, „az új hit új Krisztusának”. (Walicki, 1991. 7., 12–13., 16. o.)
„Eljött az idõ, hogy felismerjük, nem kell megvásárolnunk a Nyugat kegyét
– írta Ivan Akszakov, az orosz szlavofil. – Gyûlöletük... a Kelet iránt és az óhitû-
ség iránt hagyományos, ösztönös... érzés. Minden, ami Európában történik, nem
más, mint ellenünk irányuló cselszövés... A jövõ Európája két táborra oszlik
majd: az egyik oldalon Oroszországra, az ortodox szláv törzsekkel, a másikon
pedig egész... Európára.” (Riasanovsky, 1965. 32., 83–85. o.)
A modern nemzeti identitás még megteremtésre várt. Nagyon gyenge lába-
kon állt például a Balkánon, ahol évszázadokon át a görögkeleti hit szolgált a
nem török népek önazonosságának alapjául. A „teokrácia korát” azonban foko-
zatosan felváltotta a nacionalizmus kora. Miközben a kereszténység – az évszá-
zadokon át tartó muszlim török uralom idején a mellette való páratlan kitartás

72
szilárd alapjaként – még mindig fontos tényezõnek számított a Balkán önmagá-
ról alkotott képében, megjelent a világi nemzeti felfogás is, és egyre fontosabb
szerepet kezdett betölteni. A félig vallási, félig etnikai alapú „felekezeti nemzeti-
ség” a Balkán jellemzõjévé lett. (Turczynski, 1976.)
Az új nemzeti identitás fokozatosan alakult ki a Habsburg Birodalom külön-
bözõ népei között. Derek Sayer a prágai Statisztikai Bizottság 1871-es beszámoló-
ját idézi, amelyben az áll, hogy a német és a cseh nemzetiségûeket érintõ nép-
számlálási adatok között ellentmondás áll fenn. Azt írja, hogy a nemzetiségek
1851-es állapotát célzó vizsgálata „idõ elõtti volt... [mivel] Ausztria–Magyaror-
szág nemzeteinek többsége között a nemzeti identitás egyértelmû tudatossága,
hogy úgy mondjam, még mindig pelenkát viselt.” (Sayer, 1998. 29. o.) A korai
történetírás nagy fontosságra tett szert ebben a folyamatban. A bolgár szerzetes,
Pajszij Hilendarszki atya 1762-ben megírta a régió egyik legkorábbi „nemzeti
történelmét”, habár a mû nyolcvan éven át csak kézirat formájában létezett.
A szerzõ a nemzeti önbecsülés erõsítésére törekedett: „Miért szégyenkeztek,
hogy bolgárok vagytok? – Mert a bolgárok együgyûek és tanulatlanok, mert
pásztorok és földmûvesek, és mert cserbenhagytátok népetek? Szükséges és
hasznos... megismerni... atyáitok tetteit.... Az egész szláv fajból a legdicsõbbek a
bolgárok voltak: õk választottak elõször cárokat, nekik voltak elõször pátriárkáik,
elsõként vették fel a kereszténységet és hódították meg a legtöbb földet... sokszor
[legyõzték a görögöket] és sarcot vetettek ki rájuk.” (Monumenta Bulgarica, 1996.
341–341. o.)
A kialakuló szlovák nemzeti tudat kifejezõdése Ján Baltazár Magin Apo-
logiája, amely újraértelmezte a szlovák történelmet: a Duna-medencében a szlá-
vokat legyõzõ és alávetõ magyar hódítók helyébe két egymás mellett élõ és
egyenlõ nemzet „szövetségét” rajzolta fel. Juraj Papánek még tovább ment szlo-
vák történelmében, és a Nagymorva Birodalom dicsõ múltjáról írt (1780).
A lengyel történetírás, amely Naruszewicz hatkötetes Lengyelország története
címû munkájával – 1780-tól adták ki – vette kezdetét, a térségben az egyik legfej-
lettebbnek mondható. Karol Boromeusz Hoffman, Maurycy Mochnacki és fõként
Joachim Lelewel munkái küzdelemre szólítottak.
A történelmi mítoszok romantikus heroizálással elegyedtek. Széchenyi Ist-
ván a Kelet népében mondta ki: „egyedül vagyunk, egy keleti nép Nyugaton, ro-
konok nélkül”. A románok hasonlóan éreztek. Micu-Clain, Maior és más dákoro-
mán teoretisták azt sugallták, hogy „egyedül vagyunk, a latin kultúra utolsó
bástyájaként, körülvéve a szláv és magyar barbársággal. Jelenleg alávetettként
élünk, habár erre a területre sokkal hamarabb érkeztünk meg, mint mások.” A
lengyelek hitvallása az ország feldarabolása után a következõképpen foglalható
össze: „védtük a Nyugatot, és mi vagyunk a Megfeszített, a nemzetek Jézus
Krisztusa, aki újra feltámad és megváltja az emberi fajt”. Az egész nemzet oszto-
zott abban a szemléletben, amit Mickiewicz fejezett ki A lengyel nemzet és a lengyel
zarándokság könyveiben 1832-ben: „a sátáni Szentháromság... [Frigyes, Nagy Kata-
lin és Mária Terézia] új bálványt formált... politikai érdekbõl... Egyedül a lengyel
nemzet nem borult le elõtte... a királyok keresztre feszítették a lengyel nemzetet
és megásták a sírját... [Ám] a lengyel nemzet nem halt meg. Teste sírjában
nyugoszik, de szelleme aláereszkedett az alvilágba... a Lélek ismét visszatér a

73
Testbe, és a nemzet felemelkedik, megmentve Európa összes népét a rabszolga-
ságból.” (Mickiewicz, 1986. 202. o.)
Összegezve: a népszerû ethosz valahogy ekképp hangzott: „Nekünk, nyugati
és déli szlávoknak kell elvégeznünk a különbözõ országokban és jobbára idegen
igában sínylõdõ nagy szláv nemzet egyesítésének herkulesi munkáját.” Romanti-
kus küldetéstudat, romantikus harcok, romantikus lázadás – ezek voltak a célok.
Az ellenségek, a despotikus soknemzetiségû birodalmak és a változtathatat-
lan ancien régime azonban túl sokan és erõsek voltak, míg a gyõzelem reménye
csekély és távoli. Valószínûleg ez volt az oka, hogy a romantikus kor hosszan,
egy évszázadon át tartott Közép- és Kelet-Európában. Ezenkívül a romantikus at-
titûd, gesztusok és pózok elválaszthatatlanul összekeveredtek a nemzeti üggyel
és annak szerves, mindig jelen lévõ részévé váltak. A romantikus beállítottság a
nemzeti karakter része lett, ami áthatotta mind az emberek magánéletét, mind
mentalitását. Érzelmi túlreagálás, önpusztító életmód és kirívóan magas öngyil-
kossági arány – ezek a „wertheri gesztusok” sémává váltak. A teátrális érzelmek,
a hõsi póz és a bombasztikus retorika a nemzeti kérdés melletti kiállás követel-
ményeivé lettek. A költõk és írók önjelölt nemzeti prófétákká váltak. A vezetés-
hez karizmára volt szükség, nem pedig korszerû és racionális politikai intézmé-
nyekre és gyakorlatra. Az átmenetileg csökkenõ születési arányszámok vagy
egyéb társadalmi-politikai válságok azonnal újjáélesztették a nemzethalál miatt
érzett félelmeket. A más országokkal való összeütközés, politikai vagy gazdasági
térvesztés a nehéz idõszakokban – legyen az valós vagy képzelt – azonnal az el-
árultság érzetét szülte. A nemzet maradiságára vagy komoly politikai hibáira tett
belsõ bíráló megjegyzést árulásnak tekintették. Önsajnálat, egyfajta romantikus-
nemzeti világfájdalom vált a nemzettudat állandó jellemzõjévé. A nemzetet gyak-
ran tekintették ellenségei által körülvett áldozatnak.
A nemzeti érzés hamarosan ösztönös idegengyûlölettel keveredett. Czesîaw
Miîosz nemcsak a korszak lengyel történelmének „abnormális” természetére hívja
fel a figyelmet, de egyben a gondolkodáséra és az irodaloméra is: „Az önsajnálatot
hatalmas tehetséggel adták elõ, Lengyelországot úgy tüntetve fel, mint az emberi-
ség bûnéért szenvedõ ártatlan áldozatot.” (Miîosz, 1983. 200. o.) A másság gyanak-
vást és ellenségességet szült. Ha a nemzet volt a tét, az értelmet gyakorta elnyomta
az érzelem. A romantikus, deformált és patetikus nemzettudat – etnikai-kulturális,
„törzsi” jellege miatt – Közép- és Kelet-Európában magában hordta az idegengyû-
lölõ, kizárólagos és agresszív nacionalizmus magjait, azt az ideológiát, amelyet a
német Eugen Diderichs „újromanticizmusnak” nevezett a 19. század végén.
(Mosse, 1966. 52. o.) Ez pedig a szélsõségeknek és téves politikai döntések külön-
bözõ fajtáinak, illetve a belsõ és külsõ konfliktusoknak melegágyává vált.

6. A nemzeti öntudat erõsítése: kulturális intézmények

és nyugati stílusú épületek
A felvilágosult-romantikus üzenet terjedését segítették a fontos, új, „nemzeti”
kulturális intézmények. A legfontosabb új intézmények egyike az iskolarendszer
volt, amelyrõl egy késõbbi fejezetben esik szó. Létrehozásával és az egyre növek-

74
võ számú tanulói létszámmal az iskolarendszer a meglehetõsen behatárolt tan-
anyag ellenére is a nemzeti nevelés erõs oszlopa lett. Az új nemzedékek a közös
népnyelvet és ugyanazt a nemzeti történelmet tanulták. A tanárok a legtöbb eset-
ben a kisvárosok központi alakjaivá váltak, gyakran még a felnõtt lakosságot is
nemzeti oktatásban részesítve.
Ekkoriban egy sor különféle nemzeti intézményt hoztak létre: „nemzeti szín-
házakat”, „nemzeti könyvtárakat”, „nemzeti múzeumokat”. A színház Nyugaton
évszázadok alatt fejlõdött ki, és a városi élet szerves részévé, valamint szórakoz-
tató intézménnyé vált. Közép- és Kelet-Európában ezen hagyomány nélkül a
színház nem a városfejlõdés következménye, hanem azt elõsegítõ, megtervezett
eszköz volt. A kulturális nemzetépítés munkája a „nemzeti” színházak iránti
igényt központi politikai programmá tette. A nem magántulajdonú, nem haszon-
orientált, komoly színmûveket és felelõsségteljes darabokat játszó nemzeti szín-
ház alapelve Németországban jelent meg, elsõként Hamburgban. (Senelick, 1991.
231. o.) A színház, a nemzeti színjátszás otthona lényegében a nemzeti nyelv és
nemzeti eszme temploma volt, az új történelmi mítoszok terjesztésének eszköze,
egyben szószék az elnyomás ellen és a független nemzeti lét mellett. Habár a szó-
rakoztató, kozmopolita német színház, az utazó francia és olasz társulatok, illet-
ve a mûkedvelõ színtársulatok már erõsen meghonosodtak a térségben, magyar,
román, cseh, szerb és bolgár színház nem létezett a romantika kora elõtt. A nem-
zeti színház mint intézmény megteremtésének igénye a német romantikus nem-
zeti ideológiából fejlõdött ki. A nagy nemzeti színházak építése már-már vallásos
rögeszmévé vált, ami a kor legkiválóbb hazafiait mozgósította. A cseh tartomá-
nyokban a „nemzeti” kifejezés helyett a még találóbb vlastenecké divadlo, azaz a
hazafias színház kifejezést használták.
A térség független államai közül néhány már a 18. század második felében
létrehozta nemzeti színházát, vagyis közel egy évszázaddal a többiek elõtt. Orosz-
ország 1756-ban, Lengyelország 1765-ben, Ausztria 1776-ban. Ezek a színházak
anyanyelvûek voltak. A nemzeti színház Lengyelország legfontosabb kulturális in-
tézménye volt egészen az 1820-as évekig. A német színház és kultúra Lengyelor-
szágban korábban nem játszott jelentõs szerepet. Az összes többi nemzet a nemzeti
színház megalapítását felvette a nemzeti követelések listájára. A Sporck és Nostitz
grófok palotáiban mûködõ néhány német magánszínház létrejöttét követõen cseh
hazafiak egy csoportja 1821 novemberében petíciót küldött a császárnak cseh szín-
ház létrehozását kérve, amely „a cseh nyelv újjáéledésének alapvetõ eszköze... [és]
a cseh irodalom termékeny talaja... ami egyben foglalkozna honfiúi múltunkkal”.
Azonban Havlíøek-Borovskýnak még 1849 áprilisában is azt kellett írnia a Narodní
Noviniban, hogy „régóta munkálkodunk azon, hogy a mi nemzetünk is bírjon az-
zal, amivel minden kulturált nemzet – saját színházzal”. Az 1850-es években orszá-
gos adománygyûjtés kezdõdött, és 1856-ra megvették a színház telkét. 1862-ben
megnyílt az ideiglenes színház. Az állandó épület építése 1867-ben kezdõdött a
Vltava folyó partján. Az alapkövet a Âip-hegységbõl hozták, ami jelképes gesztus
volt, mivel a történelmi legenda szerint a cseh nemzet õsatyja, Øech innen hirdette
ki, hogy népének igényli a környezõ vidéket.
Az erdélyi országgyûlés döntése nyomán a kolozsvári színház 1821-ben
nyílt meg. Két évvel késõbb egy újabb magyar színház nyitotta meg kapuit Mis-

75
kolcon. A fõvárosban létrehozandó nemzeti színház ügye azonban elhúzódott.
Az elsõ tervezet már 1819-ben elkészült. Nyolc évvel késõbb a nemzeti költõ és
politikus, Kölcsey Ferenc úgy érvelt, hogy „minden kifinomult európai nemzet-
nek” van színháza, és ha Magyarország „nem akarja, hogy kivettessék a respek-
tált nemzetek közül”, és mivel „a nemzeti lét nemzeti nyelv nélkül elképzelhetet-
len”, nemzeti színházat kell létrehoznia, „nemzeti összefogással”. Az 1836-os
magyar reformországgyûlés a „nemzet elõmozdításától, a nyelv csiszolásától... és
az erkölcsiség” szándékától hajtva törvényt hozott a „Pesten felállítandó nemzeti
színház” ügyében. 1837 augusztusában megnyílt a Pesti Nemzeti Színház, ame-
lyet 1840-ben Nemzeti Színházra kereszteltek át. Jelképes üzenetként a nyitóelõ-
adás Vörösmarty Mihálynak a honfoglaló és országalapító Árpádról szóló szín-
mûve, az Árpád ébredése volt. (Senelick, 1991. 285–286., 293., 296. o.) A belgrádi
színház hasonlóképpen nyitotta meg kapuit, a Smrt Stefana Deøanskog (Stefan
Deøanski halála) történelmi színdarabbal 1841-ben. A román Ion Heliade-
Rëdulescu 1834-ben a Curierul Românescban cikket írt, amelyben sürgette „a nem-
zeti színház létrehozását, ami egyben más népeknek például is szolgálna”. 1840-
ben a havasalföldi nagygyûlés egy állami támogatású színházról nyújtott be petí-
ciót, de az ezer férõhelyes Nagyszínház csak 1852-ben nyílt meg – 1877-ben ke-
resztelték át Nemzeti Színházzá. (Senelick, 1991. 305–308. o.)
Ezekben az évtizedekben hasonló mozgalmak pártolták a nemzeti könyvtá-
rak és múzeumok megalapítását is. Akárcsak a nemzeti színházak esetében, eze-
ket a könyvtárakat és múzeumokat is a „nemzet” hozta létre, vagyis adományok-
ból jöttek létre; felvilágosult arisztokraták egész gyûjteményekkel járultak hozzá,
mint például Széchényi Ferenc könyvtárával és más gyûjteményeivel. Számos
esetben még országos adománygyûjtés is indult az épületek felhúzására.
Az intézmények mellett maguk az elhelyezésükre szolgáló épületek is ha-
sonló küldetést töltöttek be, és fontos jelképekként járultak hozzá a nemzettudat
és a magabiztosság erõsítéséhez. A középületek fontos szerepet játszottak a tö-
megek nevelésében. Ez egyformán érvényes a túlfûtött, vallásos szimbolikájú gó-
tikára, a pompázatos barokkra vagy a nemzeti romantika „neo-” stílusaira és ek-
lektikájára. Az építészet a legbefolyásosabb mûvészetek egyike, hiszen alkotásai
mindenki számára elérhetõk voltak, és mindennap „hirdették az igét” a formáló-
dó fõvárosok közepén.
Azok a nemzetek, amelyek nem tudtak lépést tartani a Nyugat felemelkedé-
sével, különleges erõfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy kövessék a nyu-
gati modernizációs mintát. John Kenneth Galbraith ezt a 19. századra oly jellem-
zõ jelenséget nevezte „szimbolikus modernizációnak”. (Galbraith, 1964. 5. o.) A
középületek töltötték be a legkiválóbban a szimbolikus modernizáció funkcióját.
A monumentális középületeket jellegzetesen romantikus stílusokban alkották
meg: a neoklasszicista és neoreneszánsz múzeumépületek a nemzeti múlt kincse-
inek vagy nemzetközi mûvészeti gyûjteményeknek adtak otthont. A Josef Schulz
tervezte neoreneszánsz stílusú prágai Nemzeti Múzeum és Pollack Mihály neo-
klasszicista Magyar Nemzeti Múzeuma (1837–46 között épült), valamint a buka-
resti Szépmûvészeti Múzeum kiváló példái ennek. A francia Albert Galleron
mûve, a bukaresti „Atheneul” (1886–88) a neoklasszicista homlokzat – hat hatal-
mas jón oszloppal – és a neoreneszánsz belsõ jellegzetesen romantikus ötvözése.

76
A párizsi opera ihlette neoreneszánsz vagy eklektikus operaházak, színházak és
közkönyvtárak – mint a budapesti Operaház Ybl Miklóstól, a Cseh Nemzeti Szín-
ház Prágában Joseph Zítektõl (mindkettõ neoreneszánsz) és az eklektikus
Biblioteca Centralë Bukarestben – mind a nemzeti kultúra színvonalának emelé-
sét célozták, és egyben annak jelképei is voltak. Ezek a középületek a nemzet vi-
lági katedrálisaivá váltak.
Különleges figyelmet érdemel a prágai Szent Vitus-székesegyház befejezése
is. A katedrális – 14–15. századi, jellegzetesen gótikus alkotás – építése a huszita
háborúk miatt félbeszakadt. 1859-ben az épület befejezése céljából létrehoztak
egy társaságot, az épület munkálatai pedig az 1870-es években kezdõdtek el. Az
elképzelés a templom „regoticizálása” volt, „a kulturális hübrisz lélegzetelállító
mûve” – ahogy Derek Sayer nevezte a neogótikus tervet. Ám a vállalkozás szim-
bolikus jelentõségû volt: „A cseh identitás továbbélésének milyen bizonysága le-
hetett kényszerítõbb erejû, mint IV. Károly tervének ötszáz éves szünet után tör-
ténõ befejezése? Ez diadalmasan bizonyította, hogy... itt voltunk Ausztria elõtt,
és nézzétek, itt vagyunk még utána is!” (Sayer, 1998. 180. o.) Ugyanez elmondha-
tó a lenyûgözõ neogótikus-eklektikus magyar Parlament épületérõl (Steindl Imre
alkotása). Pusztán méretével is egyértelmû üzenetet közvetít. A londoni után
Európa második legnagyobb parlamentépülete a 19. század végén minden arra
járónak hirdette: hatalmasak vagyunk, senkinél sem alábbvalóak.
Az új és nagyszerû középületek központi szerepet játszottak a többségében
apró, hagyományos közösségekbõl kialakuló fõvárosok kiépítésében és moder-
nizálásban. Bukarest építése például erõteljes üzenettel bírt: „Európához tarto-
zunk!” Az 1830-as években a fõutcák mentén álló templomok, lakó- és köz-
épületek egy keleti-balkáni város képét tükrözték, ahogy az Charles Doussault
litográfiáin is látszik. A román fejedelemségekben – akárcsak általában a
Balkánon – a gótikus és a reneszánsz építészetnek nyoma sem volt, a török–bi-
zánci stílus volt az uralkodó. A század végére Bukarest európai várossá vált.
Ahogy Vasile Florea írja: a románok „kezdték átvenni a nyugati életmódot, asszi-
milálni a civilizáció elemeit és a modern embert jellemzõ... kulturális értékeket.
Feladva a keleti típusú patriarchális életformákat, az emberek még házaikat is
kezdték átalakítani...” (Florea, 1984. 12–13. o.)
Monumentális városházákat és Versailles-t meg Schönbrunnt másoló arisz-
tokrata palotákat emeltek mindenfelé Közép- és Kelet-Európában a nemzeti
nagyság kifejezésére. A neoklasszicista paloták sora – a pepowi Mycielski-, a
rogalini Raczy¤ski-, a czerniejewói Lipsky-palota és Magyarországon a Széché-
nyi-, Esterházy- és Festetics-kastélyok – a lengyel és magyar nemesség erejét és
hatalmát hivatottak szimbolizálni. A romantikus mûvészet és a szenvedélyes, vi-
lági, romantikus nemzeti vallás megjelenése a 19. század elejének és közepének
nemzedékeit ihlette meg Közép- és Kelet-Európában.
A „felvilágosult romantika” betöltötte küldetését: közvetítette a modern
nyugati világnézetet a kontinens keleti felére. Egyfajta romantikus nemzeti vallás
született: a szabadságért és a függetlenségért, illetve a betegeskedõ haza forrada-
lommal és/vagy radikális reformokkal a nyugati szintre emeléséért és meg-
újításáért folytatott önfeláldozó küzdelembe vetett erõs, elszánt hit. Közép- és
Kelet-Európa népei, mint az európai nemzetek családjának egyenlõ tagjai, Euró-

77
pához akartak csatlakozni. A nemzeti költõk, zenészek, térítõk nem voltak már
elszigetelt, senki által sem ismert különcök. Ünnepelték õket mint nagyra tartott
nemzeti prófétákat, gyakran legendás hírnévvel ruházva fel õket. Az emberek
egyre nagyobb csoportjára voltak hatással, és eszméik fokozatosan átjárták a po-
litikai elitet, az urbánus-plebejus rétegeket és az ifjúságot.

7. A nemzeti evangélium terjedése: média és kávéházak

A nemzeti mozgalom propagálása megnövelte a média jelentõségét. Hogyan ér-

hették el a nemzeti próféták, a költõk, mûvészek, zeneszerzõk és politikai gon-
dolkodók a közvéleményt? Középületek, versek és könyvek kiadása (általában
néhány száz példányban), illetve színielõadások hirdették és terjesztették eszméi-
ket, de ezek egyértelmûen nem voltak elegendõk még a reformirányultságú elit
mozgósításához sem, nemhogy a tömegekéhez. Modern médiára volt szükség –
újságokra, napilapokra, folyóiratokra, kalendáriumokra és kiterjedt levelezésekre
– a háztartások ezreinek és az emberek tízezreinek eléréséhez. Találkozók és
templomi összejövetelek, klubok, szalonok és kávéházak egyformán fontos sze-
repet töltöttek be a nyilvános eszmecserék elõsegítésében. Ezeket az intézménye-
ket mind a 18–19. század fordulóján hozták létre.
A modern újságok a 18. század végén jelentek meg Közép- és Kelet-Európá-
ban. A legelsõ lengyel lap, Ignacy Krasicki püspök Varsóban kiadott hetilapja, a
Monitor 1765-ben jelent meg, amelyet a Zabawy (1770–77) és a Pamiètnik (1782–92)
követett. Az újságírás az 1830–40-es években tett szert komolyabb jelentõségre.
(Kawyn, 1953.) Az 1860-as évektõl a 20. század elejéig a legkülönbözõbb olvasói
igényeket kielégítõ lengyel napi-, heti- és havilapok száma húszról 140-re emel-
kedett. Az illusztrált folyóiratok, mint a Biesiada Literacka, a Bluszcz és a Trzy-
godnik Ilustrowany roppant népszerûek voltak. Utóbbit 1859-ben alapították, hét-
ezres példányszámmal, de a 20. század elejére elérte a húszezres lapszámot. A
Kurier Warszawski napilapnak 1896-ban 25 000 olvasója volt, míg a Goniec 60 000
elõfizetõvel büszkélkedhetett. (Porter, 2000. 77. o.) „Függetlenségük elvesztése el-
lenére – érvelt Alina Sîomkowska – a lengyelek tudtak olvasni, és nemzeti fogal-
makban gondolkodni, nem vetették alá magukat sem a németesítésnek, sem
az oroszosításnak vagy egyéb beolvasztási kísérleteknek.” (Holmgren, 1998.
151–152. o.; Sîomkowska, 1974. 12. o.)
Az elsõ magyar, kéthetente megjelenõ lapot, a Magyar Kurírt (1786) Bécsben
adta ki Szacsvay Sámuel. Az elsõ hetilapot, a Kultsár István által Pesten kiadott
Hazai Tudósításokat (1806) számos újság és folyóirat követte. 1801-ben csak nyolc
újság létezett az országban, 1830-ban már huszonhárom, 1848-ban pedig ötven-
négy. Köztük olyan modern, különféle politikai irányzatokat képviselõ politikai
lapok, mint a liberális Pesti Hírlap, a konzervatív Világ és a vallásos Nemzeti
Újság.
A 19. század elején különféle szerb és horvát újságok is megjelentek. Dimitrij
Davidoviå Srbske Novinéjét Bécsben adták ki 1814 és 1822 között. Ez az újság, a
nõi lappal, a Šumadinkával együtt 900 példányban jelent meg 1856-ban. Ebben az

78
évben 138 külföldi hírlap jutott el különbözõ országokból Szerbiába: Magyaror-
szágról 600 példány szerbül és több mint 200 németül. Összesen több külföldi
hírlapot küldtek Szerbiába, mint amennyit ott nyomtak. (Karanovich, 1995. 181.
o.) A tudományos-irodalmi újságot, a Letopis Matice Srpskét 1824-ben alapították,
a Srbski Narodni Listet 1835-ben. 1834-ben Ljudevit Gaj kiadta a Novine Hrvatskét
és a Danicát.
A román fejedelemségekben és Erdélyben megjelenõ újságok ugyancsak fon-
tos szerepet játszottak az értelmiségi és a politikai elit tájékoztatásában. Eliade
Rëdulescu Curierul Românescje, George Bariòiu Gazeta de Transilvaniája (1836),
Zahari Karkaleki évkönyve és újságja, a Biblioteca Româneascë, Ion Barac Foaia
Duminiciije mind néhány száz elõfizetõvel rendelkezett; a Foaiának például 150,
míg a Gazetának 800 elõfizetõje volt.
Az elsõ bolgár újságot, a Ljuboszloviét 1844-ben alapította Konsztantin Foti-
nov Szmirnában, amit Ivan Bogorov 1846-ban Lipcsében kiadott Balgarszki Orelje
követett. A Balgarszka Dnevnica (1857) Újvidéken, Magyarországon jelent meg.
Akadtak lapok, amelyek már címükben kifejezték küldetésüket és irányultságu-
kat, mint például a Szvoboda (Szabadság) és a Nezaviszimoszt (Függetlenség).
Összesen hatvanhat újságot hoztak létre az ország felszabadítása elõtt – ennek
több mint a felét a szomszédos Romániában.
A több száz lap – több ezres példányszámmal – csak a legérdekeltebb és leg-
érdeklõdõbb városi elithez jutott el. Az újságok befolyása azonban szélesebb ré-
tegekhez jutott el, mint amit puszta példányszámuk jelzett. A 800–900 példány-
számú lapok gyakran emberek tízezreihez jutottak el. A tudósításokat és az
üzeneteket részben szóban adták tovább, részben intézményi úton terjesztették.
A Balkán országaiban számos øitalište (olvasóterem) állt a nyilvánosság rendelke-
zésére. 1843-ban nyilvánoshely, kasina, nyílt meg Belgrádban a város legszebb
újonnan emelt épületében, a Zdanije kod Jelenében. Három évvel késõbb alakult
meg a Srbsko øitalište u Beogradu (Belgrádi Szerb Olvasókör). Maksim Simonoviå
megnyitó beszédében leszögezte: „Köszönet és tisztelet azoknak a hazafiaknak,
akik lehetõvé tették ennek a roppant fontos létesítmények a megteremtését...
Újabb lépést tettünk az európai mûvelõdés felé.” Az olvasókörnek az elsõ évben
358 tagja volt, ami abban az évben Belgrád lakosságának 2,5%-át tette ki. Az effé-
le intézmények fontosságát egyértelmûen mutatja az a tény, hogy az olvasókör-
nek saját könyvtára volt, az elsõ kölcsönkönyvtár Szerbiában, amely az oktatási
minisztérium rendelete szerint a fejedelemség állami könyvnyomdája által
nyomtatott minden könyvbõl egy ingyen példányt kapott. 1847-ben a klub kiadta
saját hírlapját, Novine Øitališta Beogradskog néven. (Karanovich, 1995. 179–183. o.)
Az apró balkáni falvakban a papok és a tanítók hangosan olvasták fel az újságo-
kat az írástudatlanoknak, majd közösen megbeszélték a fontosabb híreket.
A kalendáriumok valószínûleg még jelentõsebb szerepet játszottak az isme-
retek terjesztésében, és sajátos világszemléletet közvetítettek. A kalendáriumok
felbukkantak az átlagos háztartásokban, még a távoli falvakban, is és számos csa-
ládnak a nemzeti irodalom és történelem egyetlen forrásaként szolgáltak. A no-
vellák, hazafias történelmi értekezések, versek és népszerûsítõ tudományos írá-
sok roppant keresettekké váltak, és eljutottak a parasztcsaládokhoz. A szerb Vuk
Karadãiå nézeteit a Danica almanachban fejtette ki, amelyet egy népszerû kalen-

79
dáriummal együtt adtak ki (1826), míg a horvát Antun Nagy kalendáriuma
1818-ban jelent meg. A dákoromán történelmi felfogás legfontosabb közvetítõi a
Petru Maior részletekben kiadott mûvével együtt kibocsátott kalendáriumok vol-
tak, amelyek a nemzeti gondolatot terjesztették a románok között. A bolgár
Hriszto Botev hazafias költeményei a Fali kalendáriumban jelentek meg: a Hadzsi
Dimitar 1875-ben, aVaszil Levszki halálára 1876-ban. A következõ sorok az utóbbi
versbõl valók, és minden bolgár otthonban megtalálhatók voltak: „Szép szülõha-
zám, mondd, mi van véled? / Panaszod hangja tépi a lelkem! / Könnyed azért
hull, mint sûrû zápor, / mert rab vagy anyám, rab vagy és vérzel, / senki se véd
meg, senki sem ápol / s könyörgõ hangod pusztába vész el. / Sírjál csak! Messze
Szófia mellett / láttam állni a gyalázat fáját / drága fiadnak sorsa betellett / le-
csüngõ testét szelek cibálják.” (Monumenta Bulgarica, 1996. 469. o., Képes Géza
fordítása)
A személyes levelezés szintén különös fontosságú volt ebben a korban.
A nyelvújító szlovén Jernej Kopitar és Josef Dobrovský, a cseh nyelvi mozgalom
„atyja” húsz éven át levelezett egymással 1808 és 1828 között. Kazinczy Ferenc, a
magyar nyelvújítás és nemzeti irodalom szellemi vezére kiterjedt levelezést foly-
tatott értelmiségiek tucatjaival a világtól elzárt Széphalomból, amely ily módon
kulturális központtá vált. Naum Veqilhaxhi, az albán nemzeti mozgalom korai
szakaszában köröztetett egy levelet, amelyben „rámutatott az albánok elmara-
dottságára és nyomorúságra, mint a hosszú török uralom eredményére”. Nyolc-
oldalas albán ábécéskönyvét és harminchárom betûs új ábécéjét szintén ily
módon terjesztette 1844-ben. (Elsie, 1995. 213–214. o.) Liszt Ferenc széles körû le-
velezést folytatott emberek százaival, ahogy azt tízezer kiadott levele bizonyítja.
Könyvek, újságok, kalendáriumok és levelek terjesztették az új eszméket, és ju-
tottak el emberek tízezreihez, köztük meghatározó értelmiségiekhez és írástudat-
lan parasztokhoz.
A nyomtatott lapok és a kalendáriumok mellett a nemzeti és felvilágosult el-
vet, valamint a világegyetemrõl szóló új tudományos szemlélet szóban is hirdet-
ték. Különféle társaságok alakultak és tartottak rendszeres találkozókat. A Cseh
Tudományos Egyesület (1770) például a cseh nyelv mûvelésével foglalkozott. Az
újonnan emelt múzeumok köré kulturális társaságok szervezõdtek, és a cseh
nyelv ismerete elõfeltétele volt a tagságnak (Brno 1817, Prága, 1822). A Tudo-
mány Barátainak Egyesülete 1800-ban, Varsóban jött létre, s 1828-ban 125 tagot
számlált. Tagjai havonta kétszer gyûltek össze megbeszélésekre. Bernolák 1792-
ben létrehozta a Szlovák Tudós Társaságot különbözõ mellékszervezetekkel és
levelezõszolgálattal. Romániában 1833-ban alakult Tudományos Társaság, majd
1834-ben Irodalmi Egyesület – mindkettõ Iañi-ban. A Bolgár Tudományos Társa-
ságot 1856-ban Konstantinápolyban hozták létre. A Matica Srpska (1826), a szerb
kulturális egylet és a Szlovák Irodalmi Egyesület (1801) is megalakult. A horvát
Øitaonica, a nagy hálózattal rendelkezõ olvasóegylet Varasdon, Zágrábban és
máshol jött létre Metel Oãegoviå kezdeményezésére. A szlovák Jednota Æudovít
Štúr lelkes vezetésével hetente kétszer tartott gyûlést, ahol irodalmi, nyelvészeti
és történelmi kérdéseket vitattak meg. Egyben a szervezet elindította a népdalok
gyûjtését és ifjúsági programokat is szervezett, „levelezõ tagozata” hatalmas in-
formációs hálózatot épített ki. Hasonló szervezeteket hoztak létre Lõcsén (1832)

80
és Késmárkon (1838). A Mlada Hrvatska hasonló jellegû, horvát kezdeményezés
volt. A szabadkõmûvesség is rendelkezett szervezett hálózattal. Ennek fontossá-
gát mutatta a lengyel organizáció ereje, amelynek 32 helyi egyesülete és négyezer
tagja volt.
Titkos szervezeteket is létrehoztak Lengyelországban, Magyarországon és
Erdélyben. Az 1840-es évek második felében mûködött Vilnában a lengyel Sza-
bad Testvérek Egyesülete, és 200 tagot számlált. A varsói alapítású „Szláv Egy-
ség”, a Wrocîawból indult Polonia (1817–24) (Mo¡cicki, 1924.), és Walenty Maciej
Stefa¤ski „Plebejus Szövetsége” (1842–43) szintén óriási hálózatot épített ki Len-
gyelországban. Seweryn Goszczý¤ski 1835-ben hozta létre a Lengyel Népegyle-
tet. A magyar Martinovics Ignác felállította a titkos Reformátorok Társaságát és a
Szabadság és Egyenlõség Társaságát 1794-ben, nagyjából 200–300 tagot toboroz-
va. A létszám nem volt nagy, de ezek a tikos társaságok a magyar értelmiség
krémjét tömörítették. Adolf Dawid szintén titkos szervezetet hozott létre Erdély-
ben, hogy mozgósítsa a románokat az egyesült román köztársaság megteremté-
sére. Követeket is küldött a papokhoz és a tanítókhoz az 1830-as években.
Az ismeretszerzés egyik legfontosabb nyilvános intézménye és az eszmék,
beszélgetések, sõt még elõadások fóruma is a közép-európai kávéház volt Varsó-
ban, Prágában és fõként Budapesten. A kávéház az új városi agora lett, az értelmi-
ségiek, a fiatalok és a városi középosztály találkozó helye. Az 1848-as magyar
forradalom a pesti Pilvax kávéházból indult, ahol költõk találkoztak és olvasták
fel verseiket. Azután a század folyamán számos kávéházzal – amelyek gyakran
éjjel-nappal nyitva álltak – büszkélkedõ Oktogon és az írók és értelmiségiek híres
gyülekezõhelye, a New York kávéház központi szerepet játszottak a szellemi és a
politikai életben. Ugyanez igaz a Skadarlijára, a belgrádi Skadarska utca környé-
kére. A 19. század derekán a Skadarlija „termékeny kovásztól dagadó kicsiny
Montmartre-ra emlékeztethetett”. (Holton és Mihailovich, 1988. 156–157. o.)
A kahvehane, a balkáni kávéházak a férfiak társadalmi életének hagyományos
központjai voltak a 16. századtól kezdve, és hasonló szerepet töltöttek be. A fel-
nõtt férfiak mindennapi kötelezõ programjához tartozott a kávéház-látogatás,
ahol megtárgyalták a világ dolgait.
A különbözõ városi klubok, arisztokrata és nagypolgári magánszalonok
ugyancsak fontos intézményei voltak a kulturális és politikai diskurzusnak. Le-
hetetlen megbecsülni az újságolvasók, a törvényes vagy titkos társaságok tagjai-
nak számát, akik kávéházakban és egyéb nyilvános vagy magán helyszíneken
összegyûltek, és megvitatták a legkülönbözõbb kérdéseket. A hírlapok többségé-
nek néhány száz, néha néhány ezer olvasója volt. A politikai egyesületek és kul-
turális szervezetek többsége szintén néhány száz, gyakorta néhány ezer tagot
vonzott. A kulturálisan és politikailag aktívak száma nagy valószínûséggel elérte
a néhány ezret a régió mindegyik országában, a kulturális, politikai és intellektu-
ális elit befolyásos rétegébõl, valamint a városi ifjúság egy részébõl kerültek ki.
A Øasopis Øeského Musea, a befolyásos, nemzeti irányultságú Cseh Múzeumi
Újság elõfizetõinek listája és a Matice Øeská támogatóinak felsorolása páratlan in-
formációval szolgál a cseh területeken kialakuló nemzeti mozgalom élharcosai-
ról. Miroslav Hroch kutatásai szerint 1827 és 1848 között az aktivisták száma
nagyjából 2800 fõ volt, akik a fent említett nemzeti intézményeket hozzájárulá-

81
sukkal támogatták. 1830-ban 175-en voltak, 1848-ban már 1135-en. A kezdetekkor
a közremûködõk közel 45%-a egyházi ember és közel 9%-a nemes, míg 27%-a
egyéb, tanult csoportokhoz tartozott (tanárok, diákok, hivatalnokok). Kevesebb
mint 10%-uk volt polgár vagy kézmûves. A 19. század derekáig a támogatók szá-
ma nem nõtt jelentõsen, de társadalmi összetétele megváltozott. A nemesi elem
lényegében eltûnt, és az egyháziak aránya 29%-ra csökkent. A legjelentõsebb vál-
tozás a diákok (5%-ról 30%-ra) és a „harmadik rend” tagjai, vagyis a polgárok,
kézmûvesek, parasztok és munkások arányának drámai emelkedése volt (ke-
vesebb mint 10%-ról 15%-ra). Az értelmiség játszotta a döntõ szerepet a moz-
galomban a század közepén, habár az aktivisták 44%-a kereskedõ-, iparos- és
polgárcsaládokból származott, míg 20%-uk paraszt- vagy munkásfamíliából. A
tömegek, a parasztságot is beleértve, az 1848-as forradalom alatt és után csatla-
koztak, fontos szerepet töltve be a nemzeti mozgalom új szakaszában. (Hroch,
1985. 47., 53. o.)
A nyugati eszmék és a romantikus nacionalizmus terjesztésére létrejöttek te-
hát az intézményi feltételek, amelyek segítettek mozgósítani a társadalom legbe-
folyásosabb elemeit. Az új eszmék tevékenységre sarkallták a forradalmárokat és
a reformereket, és az eredetileg nem politikai, folklorista és kulturális mozgalom
aktívan politizálóvá és gyakorta militánssá alakult. A befolyásos fiatal nemzedék,
az értelmiségiek, illetve a kulturális és politikai elit jelentõs része kifejezte szán-
dékát, hogy népét nemzetté akarja átalakítani. A sikeres érzelmi nevelés újfajta
lojalitást hozott létre: a nemzet iránti elkötelezettséget. Az egész népességet – be-
leértve a parasztságot is – magába foglaló nemzet modern, felvilágosult felfogása
és a polgári jogegyenlõség eszméje kéz a kézben jelent meg az önmeghatározás új
alapjaival együtt. A régió népei kezdték úgy érezni, hogy egy misztikus nemzeti
közösség, az abszolút és megkérdõjelezhetetlen hûséget követelõ nemzet tagjai.
Az erõteljesen érzelmes romantikus nemzeti mozgalom még azelõtt megjelent a
térségben, mielõtt a nemzet valójában megszületett volna. Habár a nemzet,
ahogy azt Benedict Anderson sugallja, „képzelt közösség”, mégis nagyon valósá-
gossá vált, amint a gondolat gyökeret vert. A nemzetépítés a térség politikai cél-
kitûzéseinek központi problémájává vált. A 19. század második felében a közép-
és kelet-európai nemzeti mozgalom belépett harmadik, legfejlettebb szakaszába –
szervezett és életerõs politikai mozgalommá vált, amely képes volt a tömegeket
mozgósítani. Az Elbától keletre a nacionalizmus a történelem legfõbb hajtóerejé-
vé vált.

82
 III.
Felkelések és reformok: küzdelem
a modern és független
Közép- és Kelet-Európáért

1. Nyugati kihívás és keleti nyugatosítók

A szabadság és a független nemzetállam modern nyugati eszméi fokozatosan

terjedtek el Közép- és Kelet-Európában, rávilágítva az eszmék és a valóság közöt-
ti éles különbségre. A 19. század elsõ évtizedeiben a térség legtöbb államában el-
uralkodott a kiábrándultság, a Nyugattól való jelentõs lemaradás érzete. 1800 és
1860 között az északnyugat-európai államok egy fõre esõ bruttó nemzeti összter-
méke (GNP) – a gazdasági fejlõdés legátfogóbb mutatója – több mint kétszeresére
nõtt. Skandinávia és a mediterrán államok esetében azonban ez a mutató csak
40%-kal emelkedett, és ez érvényes a Habsburg Birodalomra is. Oroszország és a
Balkán stagnált – mindössze 10%-os növekedést ért el –, sõt egyes balkáni
térségekben csökkent a GNP. Az 1860-as évekig ezeknek az államoknak –
Svédországtól Spanyolországig és Lengyelországtól Bulgáriáig – hagyományos
agrárjellege változatlanul fennmaradt: a munkaerõ 70–85%-a továbbra is a mezõ-
gazdaságban dolgozott.
És bár mindez együtt járt a földnélküliséggel, a nagybirtokon végzett ro-
botottal és a népesség többségének írástudatlanságával, amely szégyenkezéssel
töltötte el az értelmiségi és a felvilágosult nemesi elitet, egyben erõs mobilizáló
hatású is volt. A gazdasági szint hatalmas különbsége és a szakadékká táguló
fejlettségbeli különbség Európán belül kihívást jelentett a lassan ocsúdó államok-
nak, az egy helyben topogás, a „maradiság”, sõt katonai fenyegetettség rémét,
mi több a nemzet pusztulásának félelmét keltve, amint azt a romantikus költõk
és kétségbeesett reformerek oly gyakran kifejezésre is juttatták (lásd a Beve-
zetést).
Ezeknek a népeknek azonban volt követendõ mintájuk. Átvehették a nyu-
gati eszméket, lemásolhatták a nyugati jogrendszereket, törvényeket és intézmé-
nyeket. Hívhattak szakértõket, vállalkozókat, szakképzett munkásokat és vásá-
rolhattak modern technológiát.
A nyugati kihívás egyben hatalmas lehetõségeket is teremtett. A nem iparo-
sodott országok élvezhették a folyamatosan bõvülõ nyugati piac és exportlehe-
tõségek elõnyeit. A rohamosan iparosodó Nyugatnak hatalmas tömegû élelmi-
szerre és nyersanyagra volt szüksége. A nyersanyagtermelõ és agrárországok

83
mindent eladhattak, amit termeltek, de még így sem tudtak eleget tenni a nyuga-
ti piacok igényeinek. 1830 körül a brit búzabehozatal 86%-a és a francia gyapjú-
import 92%-a Európából származott, amely az 1870-es években a világ élelmi-
szer- és nyersanyagimportjának több mint 20%-át szolgáltatta (Lewis, 1955).
A 19. század folyamán Nagy-Britannia importja közel harminckétszeresére nõtt.
1830 és 1914 között Franciaország behozatala a hétszeresére, míg Németországé a
négyszeresére emelkedett. Az 1870-es évek végén a világkereskedelem közel két-
harmadát az élelmiszerek és a nyersanyagok tették ki (Kuznets, 1967). Emellett a
világkereskedelem több mint kétharmad részben Európán belül folyt. Hollandia
behozatalának 78%-a származott Európából 1880-ban. A világkereskedelem 1750
és 1913 között ötvenszeresére nõtt, egyedül az 1820 és 1880 közötti idõszakban
kilencszeresére. A hagyományos munkamegosztás erõsödött, és korlátlan piacok
nyíltak meg a mezõgazdasági országok elõtt. „Az iparosodott Nyugat-Európa
»vonzása« megnyitotta az utat... a világkereskedelembe történõ bekapcsolódás-
hoz... A régi társadalmi és gazdasági állapotok azonban... alapvetõ akadályt je-
lentettek a fejlõdés útjában... Hogy... [válaszolni lehessen a nyugati kihívásra], az
ancien régime-nek meg kellett buknia... A csábítás hatalmasnak bizonyult...”
(Berend és Ránki, 1982, 25. o.)
Széchenyi István, a felvilágosult magyar reformer ezt egyértelmûen kifejezés-
re juttatja mérföldkõnek számító mûvében, az 1830-ban kiadott Hitelben: „Britan-
nia esztendei buza, rozs, zab és árpa consumója 200 millió pozsonyi mérõt sokkal
felülhalad! Tekintsük most mennyi megy esztendõn át Buda és Pest közt Dunán
felfelé: 1,2 millió!... S ha egy pár esõvel több vagy kevesebb van, nyakunkon az éh-
ség: 1816. 1817!” „Magyarországnak – állapítja meg Széchenyi keserûen – kereske-
dése nincs és a magyar birtokos szegényebb, mint birtokához képest lennie kelle-
ne... Tettünk-e sokat productumink szaporítása vagy azok javítása s divatba
hozása végett? Iparkodunk e felettébb más nemzetekkel összeköttetést keresni?...
Édes-örömest akarunk aratni, de szántani, vetni nem.... Sok pedig mind ezen ke-
reskedelmi munkásságot s unalmat megvetéssel nézi...” (Széchenyi, 1830. 131–132.,
139–140., 155–156. o.) Széchenyi a jobbágyság intézményét támadó társadalmi re-
formok kezdeményezõje lett, aki síkraszállt a modern bank- és hitelrendszer kiépí-
tése, vasutak építése, élelmiszerfeldolgozó üzemek, malmok létesítése mellett.
A nyugati piacok és az angol modell hasonló érdeklõdést keltett a felvilágo-
sult lengyel arisztokrácia körében is. Dezydery Chîapowski, aki Széchenyihez
hasonlóan 1811 és 1819 között beutazta Angliát, birtokát a korszerû nyugati
módszerek felhasználásával mintagazdasággá alakította át. Andrzej Zamoyski
rendszeresen tartott találkozókat klemensoni uradalmában az 1840-es évek köze-
pén, ahol korszerû szántási és szarvasmarha-tenyésztési metódusokat mutatott
be. Õ hozta létre a lengyel Mezõgazdasági Társaságot is, 1858-ban, Varsóban.
(Trzecinkowski, 1995. 147–149. o.)
A felvilágosult itáliai reformer, Camillo Cavour világosan felismerte a meg-
nyíló nyugati piacok hatását a nem iparosodott országok nemesi elitjére. 1845-
ben így írt errõl: „Az Angliában jelenleg zajló kereskedelmi forradalom... óriási
hatással lesz a kontinensre. A világ leggazdagabb piacának megnyitása az élelmi-
szerek elõtt a termelésnövelésére buzdít majd az összes mezõgazdasági ágazat-
ban... A kereskedelem ennélfogva lényeges szerepet fog betölteni a birtokos réte-

84
gek felvirágzásában, amelyek emiatt hajlani fognak arra, hogy csatlakozzanak a
liberális reformerek táborához.” (Cavour, idézi Mori, 1975. 91–92. o.)
A konzervatív-reformer arisztokrata földbirtokosok valóban szép számmal
váltak a nyugati liberális rendszer támogatóivá, míg a felvilágosult papok, radi-
kális értelmiségiek, romantikus költõk és mûvészek a francia és angol társadalmi,
gazdasági és politikai modernizáció modelljeinek megvalósítására törekedtek.
Mindannyian a felvilágosult romantika, a Zeitgeist (korszellem) gyermekei vol-
tak, akik hittek a haladásban, valamint abban, hogy a történelem reformok útján
megváltoztatható, és a nemzet mozgósítható. A Habsburg, az Orosz és az Osz-
mán Birodalom elnyomó és elavult ancien régime-jei azonban útját állták a válto-
zásoknak. A haladó nézetek kinyilatkoztatása és ezek megvalósítására szõtt
„összeesküvés” elég volt ahhoz, hogy ilyen „bûnökért” bárkit Szibériába szám-
ûzzenek az Orosz Birodalomban. A 19. században a megszállt, ún. Orosz-Len-
gyelország területén élõ lengyelek közül mintegy 100 000-re ilyen sors várt.
Az ottomán uralom alatt élõ népeknek lehetõségük sem volt arra, hogy ál-
maikat a birodalomtól függetlenül valósítsák meg, és továbbra is Európa legide-
jétmúltabb hatalmi képzõdményéhez voltak bilincselve. Minden felkelési kísérlet
könyörtelen megtorlást vont maga után. Mindenfelé török helyõrségek vigyázták
a szultáni rendet. Az 1860-as években két brit hölgy utazott át a Balkánon: „Leje-
gyezvén mindazt, amit a velünk szóba elegyedõktõl hallottunk, és mindezt
összevetvén, bizonyságot kell tennünk amellett, hogy igaz az... [amit] a kereszté-
nyek állítanak az itt élõ muzulmánokról, miszerint azok elnyomják, kifosztják és
bántalmazzák a rájákat. Ha egy rája sikeres, az már elegendõ ok arra, hogy tönk-
retegyék, eltávolítsák az iparûzéstõl, romba döntvén az országot.” (Mackenzie és
Irby, 1867. 391. o.)
Még a viszonylag liberálisabb Habsburg Birodalom sem tûrte el a központi
hatalmat gyengítõ reformokat. A magyarok korlátozott önrendelkezéssel rendel-
keztek ugyan, és a nemesi országgyûlés az 1830–40-es években félszívvel refor-
mokat kezdeményezett, ezek többségét azonban a Habsburg-uralkodó elutasítot-
ta. Sokáig ellenállt annak is, hogy a magyar hivatalos nyelvvé váljék a Magyar
Királyság területén, és elvetette a magyar országgyûlés által 1844-ben elfogadott,
az ország ipari fejlõdését célzó védõvámok bevezetését. A vezetõ szerepet betöltõ
reformereket üldözték: a francia forradalommal szimpatizáló értelmiségieket,
mint például a kiemelkedõ nyelvújítót, Kazinczy Ferencet vagy a „testõrköltõ”
Batsányi Jánost letartóztatták, és hosszú börtönbüntetésre ítélték az 1790-es évek-
ben. Azokra, akik nyíltan kiálltak a szólásszabadság mellett, mint Wesselényi
Miklós vagy a radikális reformerek közül Kossuth Lajos és Táncsics Mihály, szin-
tén többéves börtönbüntetés várt az 1830–40-es években.
Így kapcsolódott össze a reform és a nemzeti függetlenség ügye. A romanti-
kus nemzeti költészet, dráma, zene és mûvészet sikeresen terjesztette a szabad-
ság és egyenlõség hegyeket mozdító üzenetét. Az elnyomott népeknek egyre in-
kább meggyõzõdésévé vált, hogy álmaik és a felvilágosodás eszméinek valóra
váltásához, a korszerû nyugati intézmények bevezetéséhez, illetve a modern gaz-
daság és társadalom megteremtéséhez el kell nyerniük függetlenségüket. A törté-
nelmi haladásba vetett úgyszólván vallásos hit összekapcsolta a nacionalizmust a
modernizációval Közép- és Kelet-Európában.

85
 2. A lengyel felkelések

Az elnyomás és a katonai önkény gyakran váltott ki spontán felkeléseket, ami

idõnként csupán a reménytelen és megalázott emberek mély kétségbeesettségé-
nek szervezetlen kitörése volt. Az idegen uralom elleni legállhatatosabb ellenál-
lást és félelmet nem ismerõ fegyveres küzdelmet Lengyelországban, a független-
ségét a 18. században elveszítõ középkori nagyhatalomban találjuk. A lengyel
„politikai nemzet”, a nagy létszámú lengyel nemesség büszkén ápolta a Rzeczpos-
polita, vagyis a „nemesi köztársaság” „arany szabadságát”, és féltékenyen õrizte
gazdasági, társadalmi és politikai kiváltságait. Az északi háborúban aratott orosz
gyõzelem azonban véget vetett egy korszaknak és veszélybe sodorta a lengyel
szabadságot: 1717-ben Nagy Péter cár kikényszerítette, hogy gyakorlatilag bár-
mikor beavatkozhasson Lengyelországban. „Az orosz protektorátus alatt – állí-
totta Norman Davies – a radikális reform szüksége egyre sürgetõbbé, de annak
elérési esélye egyre távolibbá vált.” (Davies, 1986. 306. o.)
A 18. századi Lengyelország kaotikus állapotba süllyedt. A „nemesi köztár-
saság” választott és erõtlen királyának megválasztásakor alá kellett írnia a pacta
conventát, a „tehetetlenség legalizálását”, ahogy Hans Kohn nevezte a nemesség
hatalmát biztosító intézményt. A nemesek élhettek a kivételes liberum vetóval,
ami lehetõvé tette számukra a törvények megvétózását. „Az anarchia formális
legalizálása... a lengyel szabadság nem hazafias összefogásban, hanem kaotikus
önzésben nyilatkozott meg – összegezte Hans Kohn. – Oly sokáig volt Lengyelor-
szág ebben a káoszban, felfordulásban és stagnálásban, hogy az a meggyõzõdés
terjedt el, miszerint Lengyelországot a rendezetlenség élteti.” (Kohn, 1944. 519.,
521. o.)
A nemesi szabadság megvédésének kísérlete adott életet a bari konföderáció-
nak, amely a katolikus hit védelmét tûzte zászlajára a görögkeleti egyházzal
szemben. Elkeseredett háború robbant ki 1768-ban Oroszországgal. Habár cse-
kély elõkészületekre került sor, a háború mégis négy évig tartott. 1772-ben Len-
gyelország vereségével és elsõ felosztásával végzõdött a három szomszédos ha-
talom: Oroszország, Poroszország és Ausztria között. Ez a durva ébresztõ
váltotta ki a lengyel nemesség kétségbeesett korszerûsítési kísérletét, az 1788-ban
összeülõ „négyéves országgyûlést”, amely az 1791. májusi alkotmány elfogadá-
sában érte el a csúcspontját. „Hazánk szabadságának biztosítása végett” – ahogy
a preambulumban megfogalmazták – minden hatalom alapja a népakarat, és a
szejm tagjai az egész nemzetet képviselik. A lengyel politikai rendszer azonban
megõrizte hagyományos, nemesi ancien régime jellegét. Csak a szlachta tagjai ve-
hettek részt az országgyûlésen, de a politikai jogok a föld (ingatlan) birtoklásán
alapultak, ami a polgároknak is lehetõvé tette a politikába való bekapcsolódást,
a földtelen köznemeseket viszont kizárta abból. A városok képviselõi azonban
szavazati jog nélkül csak megfigyelõként vehettek részt a gyûléseken, de szava-
zati joggal nem rendelkeztek. A jobbágyok továbbra is kirekesztõdtek a politikai
nemzetbõl, és helyzetük sem változott. Az egyetlen fontos engedmény, amit kap-
tak, a szabad költözés joga volt. A nemesség túlzott hatalmát az örökletes alkot-
mányos monarchia bevezetése valamelyest korlátozta ugyan, de az uralkodó jo-

86
gait alaposan megcsorbították: a törvények szentesítésének és a miniszterek
kinevezési jogát elvették tõle. A király a Szenátus tagja volt ugyan, de csak egy
szavazattal rendelkezett, mint bármely más nemes. A bénító liberum vetót eltöröl-
ték, de a döntésekhez továbbra is kétharmados vagy négyötödös többség kellett
a szejmben (Ring, 2001. 187–190. o). A korlátozott reformok is heves reakciót vál-
tottak azonban ki a fõnemességbõl. Megalakult a targowcei konföderáció az al-
kotmány érvénytelenítésére. A fõnemesek egy csoportja az orosz cárhoz fordult
segítségért. Oroszország kihasználta a helyzetet, és úgy döntött, hogy 100 000 ka-
tonát küld. Lengyelországot végül is újra felosztották. 1793-ban az orosz fegyve-
rekkel „védett” lengyel szejm jóváhagyta Lengyelország második felosztását, és
megsemmisítette az alkotmányt. A kialakult helyzet a lengyel függetlenségért ví-
vott hõsies felkelések és küzdelmek egész sorát váltotta ki.
A felkelések sora 1794. március 24-én kezdõdött, amikor Tadeusz Ko¡ciu-
szko visszatért Krakkóba. A karizmatikus vezetõ 1776 és 1784 között az amerikai
szabadságharc önkénteseként harcolt. Nemesi felkelés helyett a nemzet, vagyis a
városi lakosság és a parasztság mozgósítását és nemzeti légiók felállítását kezde-
ményezte, a „nemzet egyeduralmának” és az „általános szabadság” kivívására
tett esküt.
Személyes szabadságot és a robot csökkentését ígérve a jobbágyoknak
poîanieci kiáltványában, Ko¡ciuszkónak sikerült létrehoznia egy jelentôs méretû
parasztsereget, amely április 4-én Racîawicénél legyõzte az oroszokat. Azonban
irányítani már nem tudta a felizgatott tömegeket. Forradalmi bíróságokat hoztak
létre Varsóban, ahol az árulókat elítélték. Varsó és Vilnius utcáit megszállta a tö-
meg. Júniusban a targowcei konzervatív nemesek hét vezetôjét meglincselték. A
nyilvános akasztások megrémítették a nemességet, és elidegenítették a nemzeti
ellenállás ügyétôl. Az újabb porosz–orosz támadás 1794. november 3-án indult
meg. (Kowecki, 1971.)
Nyugatról a poroszok támadtak, míg keletrõl az oroszok mértek erõteljes
csapást Szuvorov tábornagy vezetésével. Október 10-én Maciejowicénél maga
Ko¡ciuszko is megsebesült, és fogságba esett. Szuvorov csapatai Varsó Prága ne-
gyedét szállták meg, míg a poroszok a város nyugati részeit foglalták el. A ki-
rályt letartóztatták és lemondásra kényszerítették. A felkelés elfogott vezetõit ki-
végezték, vagy pedig orosz, porosz, osztrák börtönökbe vetették. Lengyelország
vereséget szenvedett, és 1795-ben újra felosztották. A szentpétervári szerzõdés
titkos záradéka kimondta, hogy a „szerzõdést aláíró nagy tiszteletû felek eltöröl-
nek mindent, ami újjáélesztheti a Lengyel Királyság létének emlékét... [amely]
alávetett marad mostantól fogva és örökké.” (Idézi Davies, 1996. 722. o.) Az egy-
kori Lengyelországból Oroszország kapta a legnagyobb falatot – az ország terü-
letének 62%-át és a lakosság 45%-át. Poroszország szállta meg a nyugati részt,
nagyjából a lengyel területek 20%-át, a lakosság 23%-ával. Ausztria, a harmadik
gyõztes Galíciát kapta, Lengyelország 18%-át, lakóinak 32%-ával.
Lengyelország a megszálló hatalmak tartományává vált. Lwów – Lemberg
néven – az osztrák kormányzati hivatal székhelye lett. A Wawelt, a krakkói törté-
nelmi királyi palotát az osztrákok laktanyává alakították. Német telepesek érkez-
tek Lengyelország porosz részébe, ahol az elkobzott földeket a porosz junkerek-
nek adták el. Pozna¤t – Posen néven – elnémetesítették, és a porosz hadsereg

87
húszévnyi szolgálati idõre lengyel parasztokat toborzott. Az orosz cár a Lengyel
Királyság megszállt keleti területeit õsi orosz földnek tekintette, és egy nyugati
gubernyiját, kormányzóságot alakított ki. A lengyel parasztoknak huszonöt évig
kellett katonai szolgálatot teljesíteniük az orosz seregben. Mindegyik nagyhata-
lom saját jogrendszerét vezette be. Lengyelország – ahogy azt Hugo Koîî¢taj kije-
lentette, és számos lengyel hitte – „megszûnt valóban létezõ nemzet lenni”. Le-
genda született arról, hogy a sebesült Ko¡ciuszko lováról leesve maga is azt
kiáltotta: finis Poloniae.
Két év alatt azonban 6000 fõs lengyel légió szervezõdött a levert felkelés
egyik katonai vezetõje, Jarosîaw D¢browski tábornok irányításával Lombardiá-
ban, hogy a forradalmi Franciaországért harcoljon. Józef Zaj¢czek és Karol
Kniaziewicz tábornokok olasz és dunai légiót hoztak létre. A harci szellem to-
vább élt. 1806-ban a lengyel légiók részt vettek Napóleon hadjáratában és bevo-
nultak Varsóba. A következõ évben 40 000 lengyel küzdött Oroszország és
Poroszország ellen Napóleon vezetése alatt: egyfajta lengyel állam jött létre
Varsói Nagyhercegség néven. D¢browski Lengyel Légiójának „Marseillaise”-e, a
legendás induló, amelybõl késõbb a lengyel nemzeti himnusz lett, az alábbi sza-
vakkal kezdõdött. „Nincs még veszve Lengyelország, amíg élünk.” (Wandycz,
1974. 22–23. o.)
A romantikus lengyel nacionalizmus világi vallássá vált. Mickiewicz népsze-
rû nemzeti drámája, a Dzyadi által lelkesített lengyelek közül nagyon sokan hit-
tek „az evilági szent szenvedésben” és a nemzeti ügyért való önfeláldozásban.
Tanultak Konradtól, a költõ hõsétõl, aki Istennel is dacolt, „cárnak” nevezve õt,
amikor az engedte a szenvedést és az igazságtalanságot. A század közel három-
negyed részében – 1794 és 1864 között – a lengyelek önfeláldozó hõsiessége kül-
földön lengyel légiók szervezését, odahaza titkos társaságok létrehozását ered-
ményezte. Minden nemzedék új felkeléssel próbálkozott.
1830 nyara és õsze új forradalmi megmozdulásokat hozott: július 28-án
Párizs ismét magához ragadta a kezdeményezést, október 14-én pedig kikiáltot-
ták Belgium függetlenségét. Ez a lengyel hazafiakat is mozgósította, és november
29-én összeesküvõk egy csoportja elhatározta, hogy a felkelésre a jelet Miklós cár
testvérének, Konstantin nagyhercegnek a megölésével és az orosz helyõrség le-
fegyverzésével adják meg. És bár tervük kudarcba fulladt, a spontánul megala-
kult nemzetõrség egy sor összecsapást követõen felszabadította Varsót, a nagy-
herceg pedig csapataival együtt elhagyta az országot. Ezzel új fejezet nyílt a
függetlenségért vívott lengyel küzdelmek sorában. A lengyel sereg kezdetben
38 000 katonát számlált, az országban állomásozó orosz erõk egytizedét. A szejm
és az általa kinevezett nemzeti kormány december közepén átvette a vezetést, és
Józef Chîopicki tábornok, a felkelés „diktátora” parasztokat toborzott a nemzeti
seregbe, amelynek létszáma februárra 57 000-re, márciusra pedig 85 000-re duz-
zadt. A lengyel és az orosz seregek közti arány így 1:10-rõl 1:2-re módosult. Az
oroszok elleni harckészség csak fokozódott, miután január végén Ivan Diebitsch
(Dibics) tábornagy katonái megközelítették Varsót. A lengyel sereg Stoczeknél és
Grochownál megállította az oroszokat. Január 25-én a szejm megfosztotta Miklós
cárt a lengyel tróntól. A lengyel nemesség fokozta a nemzeti függetlenségért ví-
vott harcot. A felkelés márciusban átterjedt Litvániára, és a lázadók a nagy váro-

88
sok kivételével ellenõrzésük alá vonták az egész tartományt. A lengyel offenzíva
áprilisban és májusban sikerrel járt.
A felkelés katonai vezetõinek többsége azonban nem hitt a végsõ gyõzelem
lehetõségében. Az Adam Czartoryski herceg vezette öttagú nemzeti kormány két
konzervatívból és két liberálisból állt, míg az ötödik tag, a baloldali Joachim
Lelewel elszigetelõdött. Mind Czartoryski, mind a szejm zöme támogatta a nem-
zeti felkelést, de ellenezte a társadalmi forradalmat és elvetette a baloldal pártolta
radikális társadalmi reformokat. Miközben a nemzeti küzdelem szélsõséges, ra-
dikális útra tért, társadalmi forradalom nem kísérte. A felkelés ebbõl következõ-
en a lengyel nemesség és az orosz cár közti harc maradt, fõként Litvániában és az
ukrán tartományokban, ahol a helyi parasztság erõsen szlachta- és lengyelellenes
maradt.
A balszárny radikalizálódása a június-augusztusi varsói zavargáshoz veze-
tett. A tömeg megtámadta a királyi palotát, nemesekkel és tábornokokkal végez-
ve. A felkelés vezetése még bizonytalanabbá vált, és elveszítette oroszellenes ra-
dikalizmusát. Czartoryski elmenekült a fõvárosból, és Jan Krukowiecki tábornok
vette át a kormányzást és a sereg irányítását. És bár a lengyel csapatok szinte
érintetlenek voltak, Krukowiecki nem állt ellen az 1831. szeptember elején kezdõ-
dõ orosz támadásnak. Az új parancsnok, Ivan Paszkevics tábornok katonái beke-
rítették Varsót. A második felkelést is leverték.
Súlyos megtorlás következett, aminek során a lengyel nemesi-nemzeti elitet
valósággal megtizedelték. A gyõztes oroszok elejét akarták venni egy esetleges új
felkelésnek, és mintegy 80 000 lengyelt hurcoltak el Szibériába. Egyedül Litvániá-
ból és Podóliából 50 000 lengyel köznemest deportáltak. Az 1815-ös alkotmányt
felfüggesztették és 1832-ben a „Szervezeti Statútum”-mal helyettesítették. Len-
gyelország az Orosz Birodalom része lett. Paszkevics, mint helytartó, keményke-
zû uralmat vezetett be. Az oktatást, a szállítást, az összes lengyel belügyet
Oroszországból irányították. A lengyel hadsereget azonnal feloszlatták; a fiatalo-
kat besorozták az orosz seregbe és a Kaukázusba küldték. Megkezdõdött az oro-
szosítás: orosz pénzügyi rendszert (1841), büntetõtörvénykönyvet (1847), súly- és
mértékrendszert (1849) vezettek be. Lengyelország az orosz vámterület része lett
(1851), az orosz pedig hivatalos nyelvvé vált (1864). A helytartó szerepét a fõkor-
mányzó váltotta fel – akárcsak a többi tartományban –, és az országot „nyugati
gubernyijaként”, vagyis a birodalom egyik közigazgatási egységeként kormá-
nyozták. (Izdebski, 1995. 83. o.) Az oroszosítás folyamata különösen erõs volt
Litvániában és az egykori Lengyel–Litván Királyság ukrán területein.
A lengyel elit legtevékenyebb része, mintegy 9000 fõ, kétharmadában nemes,
elhagyta a legyõzött országot s Franciaországba menekült. A „nemzeti bárdok” –
köztük Mickiewicz és a zeneszerzõ-zongorista Chopin –, a politikai vezetõk –
mint Czartoryski és Lelewel –, illetve a katonai irányítók – mint Bem tábornok –
mindannyian elhagyták Lengyelországot, hogy külföldrõl szolgálják tovább a
lengyel ügyet.
Közülük többen okultak a kudarcból. Mickiewicz leghatásosabb epikus köl-
teményében, a Pan Tadeuszban lefestette a lengyel nemesség vadászó, lakomázó,
élõsködõ világát (1834). Fõhõse, eltérõen a valódi lengyel nemességtõl, felszaba-
dította jobbágyait. Romantikus költõk ápolták a modern nemzetfelfogást, szem-

89
beszállva a nemesség hagyományos politikainemzet-koncepciójával. A balszárny
még tovább ment, és forradalmi társadalmi radikalizálódást követelt. A Lengyel
Demokrácia Társaság (1832) a nemesség és a parasztság egyenlõségének, illetve
az utóbbi egyenjogúsításának programjával lépett fel. A társaság a „katonai fel-
kelés társadalmi forradalommá” átalakításának lehetõségét kereste. (Brock, 1977.
7. o.) Emigráns katonák megalapították a Zjednoczenija Emigracji Polskiejt, a len-
gyel emigráció szervezetét Londonban, és 1834 szeptemberében az Akt wiaryban
(Hûségnyilatkozat) kijelentették: „A népszuverenitás korlátlan... A nép döntései
és követelései csalhatatlanok.” (Brock, 1977. 10. o.)
A radikális forradalmi balszárny még messzebbre merészkedett: Stanisîaw
Worcell és Aleksander Kazimierz Puîaski létrehozta a Gmina Londonskát (Londoni
Kommün), az „elsõ tudatos kelet-európai populista [mozgalmat]”, ahogy Peter
Brock jellemezte a Gminát. „Tulajdonegyenlõséget mindenkinek”, hirdették.
Rousseau szavait ismételve, hozzátették: „A tulajdon áll minden gonoszság mö-
gött, ami korunkban az emberiséget sanyargatja.” „Népi diktatúrát” követeltek.
(Brock, 1977. 11., 17., 27. o.)
A Czartoryski vezette konzervatív nacionalisták Oroszország elleni nem-
zetközi fellépésrõl ábrándoztak, és fáradhatatlan diplomáciai tevékenységet fej-
tettek ki párizsi fõhadiszállásukról, az Hõtel Lambert-bõl. Mickiewicz egy len-
gyel légió megalakítását kezdeményezte, és Törökországba utazott, hogy ott
megszervezze. A lengyel nemesség többsége vakon hitt a „törzsi mítoszban”, ab-
ban, hogy Lengyelország „Európa védelmezõje”, és ezért Európa adósa a lengye-
leknek. A kiváló történész, Jerzy Jedlicki azt a következtetést vonta le, hogy Len-
gyelországnak nem csak a függetlensége hiányzott, de az a civilizáció is, amely
lehetõvé tette volna, hogy szembenézzen a valósággal. (Jedlicki, 1999. 35., 45.,
223. o.)
A konspirációs tevékenység odahaza egy pillanatra sem szünetelt. Szymon
Konarski kapitány, az emigránsok egyik követe, földalatti szervezetek hálózatát
hozta létre Stowarzyszenia Ludu Polskiego (Lengyel Népi Társaság) néven. A nem-
zeti tevékenység központja átkerült Posenba és Galíciába, a viszonylag kevésbé
despotikus porosz és osztrák kormányzatok által ellenõrzött területekre. 1845-ben
a pozna¤i Nemzeti Bizottmány úgy döntött, hogy új felkelést robbant ki 1846. feb-
ruár végén. A tervet azonban besúgták a porosz hatóságoknak, és az összeesküvés
vezetõit letartóztatták. Krakkóban mégis kitört a felkelés: nagyjából hatezer ember
csatlakozott hozzá, és megkísérelték mozgósítani a parasztságot. A galíciai lengyel
parasztok azonban – némi osztrák ösztönzésre – a lengyel nemesség ellen fordul-
tak. Bizonyos körzetekben kifosztották és felgyújtották a nemesi kúriákat, valamint
végeztek az ott élõ birtokos nemesekkel. Közel kétezer nemesi birtok és család ju-
tott erre a sorsa. Az új felkelés kudarca világosan feltárta a lengyel társadalom
mély konfliktusait és a szlachta teljes érzéketlenségét a társadalmi problémák, illet-
ve azoknak a nemzeti ügyhöz való kapcsolódása iránt.
A romantikus lengyel nacionalizmusra nem volt jellemzõ a racionális önura-
lom. Az egymást követõ nemzedékek folytatták a hõsies, de reménytelen küzdel-
met Lengyelország felszabadításáért. Bár a liberális baloldal továbbra is a pa-
rasztkérdés megoldásának és a társadalom egyenjogúsításának szükségességét
hangoztatta, radikalizálódás csak a nemzeti mozgalomban következett be. Új

90
földalatti szervezeteket hoztak létre, Nemzeti Központi Bizottság (Komitet
Centralny Narodowy) néven. Még önkéntes „nemzeti adót” is gyûjtöttek az új fel-
kelés elõkészítésére 1862-ben. 1863. január 6-án a New York Tribune európai tu-
dósítója ezt írta: „Nagy összeesküvés van kibontakozóban Lengyelországban,
amely szétágazik mindenfelé, ahol lengyelek élnek. A zendülés abban a pillanat-
ban bekövetkezik, amint az önkényes sorozáson alapuló toborzás kezdetét ve-
szi.” (Idézi Coleman, 1934. 6. o.) Komoly katonai elõkészületek nélkül a bizottság
úgy döntött, hogy megadja a jelt: amikor 1863 januárjában az oroszok és a velük
együttmûködõ lengyel kormány elrendelte húszezer lengyel besorozását a sereg-
be, a bizottság valóban meghirdette a felkelést, és sietõsen összetoborozott hat-
ezer önkéntest, akik az orosz csapatokra és helyõrségekre támadtak. A harc már
a kezdetektõl reménytelen volt. Még a nyugati világ zöme is meg volt gyõzõdve
elkerülhetetlen kudarcáról. Horace Greely, a New York Tribune szerkesztõje aggo-
dalmának adott hangot: „Bármily nagy és általános is a civilizált világ szimpátiá-
ja a boldogtalan Lengyelországgal történt méltánytalanságok miatt, a mostani lá-
zadás azonban általános aggodalmat vált ki... Nagyon félünk attól, hogy ez az új
zendülés csak késleltetni fogja a valós nemzeti vágyak megvalósítását...” (Idézi
Coleman, 1934. 12–13. o.) A korábbi felkelésektõl eltérõen a januári felkelés való-
jában csak partizánháború maradt, még ha eleinte katonailag módfelett sikeres is.
A harc közel másfél évig tartott. Földalatti állami apparátust hoztak létre, közte
rendõri erõket is. A vereség azonban elkerülhetetlen volt: a katonai hadmûvele-
tek koordinálatlanok maradtak, Litvániát és Ukrajnát nem mozgósították, a pa-
rasztok pedig továbbra is ellenségesek voltak a nemességgel szemben.
A fordulópontra 1864 februárjában került sor. Az orosz cár láthatóan jobban
okult a történelmi leckékbõl, mint a lengyel nemesség, és elõször a litván, majd
az ukrán, illetve belorusz parasztságnak adományozott tulajdonjogokat 1863 de-
rekán. Ugyanezen év õszén a cár komoly reformok, illetve a lengyelországi pa-
rasztok felszabadításnak elõkészítését rendelte el. A jobbágyfelszabadítást 1864
februárjában hirdették ki. Paradox módon az ókonzervatív Orosz Birodalom ját-
szotta ki a parasztság ütõkártyáját a lengyel szlachta ellen, elszigetelve azt a pa-
raszti tömegektõl, ily módon aláásva a lengyel nemzeti ügyet. Az összességében
mintegy 200 000 önkéntes mozgósítása és részvétele ellenére a ténylegesen harco-
ló lengyel katonák száma soha nem haladta meg a 20 000–30 000 fõt. A létszám-
fölényben lévõ orosz sereg, Fedor Berg tábornok vezetésével, 1864 májusában
végsõ gyõzelmet aratott. Az összecsapások azonban még folytatódtak, amíg a
felkelés utolsó „diktátora”, Romuald Traugutt, aki sikertelenül próbálta újjászer-
vezni a lengyel partizánsereget 1864 októberében, fogságba nem esett, és fel nem
akasztották. A kezdetektõl reménytelen felkelés ezzel végleg összeomlott.

3. A felkeléstõl a „szerves munkáig”

Annak ellenére, hogy a romantikus hõsiesség a nemzeti ügyet életben tartotta,

Lengyelország nagyon nagy árat fizetett az újabb és újabb nemzeti felkelésekért.
Az egymást követõ vereségek következményként azonban fokozatosan az érte-

91
lem hódított teret az érzelemmel szemben, és a lengyel elit többsége felismerte a
radikális társadalmi-gazdasági változások szükségességét. Az ismételt felkelése-
ket tápláló romantikus nacionalizmust lassan elvetették. Cyprian Norwid, a köl-
tõ-filozófus tízéves volt az 1830–31-es felkelés idején, és már mint fiatalember
vonta le 1846 tanulságait: szembefordult a lengyel romantikus messianizmussal,
és Jan Skrzynecki tábornoknak írt levelében azt állította, hogy Mickiewicz „rette-
netes Lengyelországra” nézve, és kétségbe vonta a misztikus hõsi gesztusokat.
Norwid Promethidionja egyértelmûen kifejtette az új nemzedék eszméit: „Nem a
tatár tett, véres létra, tûzfény / Festette vázak, itt e Káin-világ / De szeretettel
mint tettel végzett munka / Lesz fáradalmak dicsének múlta...” (Tandori Dezsõ
fordítása.) A nemzet civilizálásának alkotómunkája vezethet el a tényleges hala-
dáshoz, ami a „mártíromságot szükségtelenné teszi” – jelentette ki Norwid. A ro-
mantikus nacionalizmust károsnak és terméketlennek bélyegezte. Lengyelország
„tagadhatatlanul nagy nemzet, amíg a hazafiságról van szó, de társadalomként sem-
mit sem jelent... Egyáltalán nem vagyunk társadalom. Egy nagy nemzeti lobogó va-
gyunk...” Az õ szemében a lengyel nacionalizmus a „nemzeteket törzsekkel azo-
nosítja. Az ilyesfajta gondolat visszavisz minket a barbár hordák közé... Ez
visszatérés... a nemzetek közül a törzsiség korába.” „A nemzet pusztulása” címû
mûvében Norwid úgy érvelt, hogy a „bizonyítatlan [nemzeti] vallás” megsemmi-
sít minden világi eszmét. (Walicki, 1994. 320–332. o.)
Norwid nem tudott erõs befolyást gyakorolni meg nem alkuvó küzdelme so-
rán 1848 és 1882 között. Eszméi azonban fokozatosan teret nyertek. A felkelés
utáni nemzedékek felismerték, hogy „idáig megtanultuk, hogyan haljunk meg
nagyszerûen, de sosem tudtuk, miként éljünk racionálisan”. Kezdték dicsérni az
„értelmes élet hõsiességét”. (Wandycz, 1974. 207. o.) A lengyel politikai nemzet
több mint egy fél évszázadon át készen állt a nemzeti küzdelem radikalizálására,
de vak maradt az égetõ társadalmi forradalom kérdésével szemben. Az újabb és
újabb vereségek azonban végül is új fejezetet nyitottak a nemzet történelmében.
A nemzetépítés új felfogása, a „szerves munka” szükségessége, a politikai, kultu-
rális és gazdasági modernizáció gondolata vert gyökeret.
A pozna¤i „organikus tábor” vezetõje, Karol Marcinkowski már 1842-ben ki-
jelentette: „Oktatás és munka... ezek az általunk keresett út módszerei.” Józef
Szujski, a galíciai lengyel történész 1867-ben azt hangsúlyozta, hogy a folyamatos
összeesküvések és felkelések éppolyan katasztrofálisnak bizonyultak a 19. szá-
zadban, mint a liberum veto a felosztás elõtt. „Az összeesküvés teljességgel indo-
kolatlan. Csak a normális szerves munka igazolható ma.” (Idézi Blejwas, 1984.
45. o.) A nemzeti eszmék a lengyel politika elsõdleges mozgatói maradtak, de
más formában. A reménytelen romantikus felkelések helyett a nemzetépítés gya-
korlatias megközelítése került elõtérbe: a lengyeleknek fel kellett ismerniük –
ahogy azt a krakkói lap, a Czas (Idõ) fogalmazta a franciák sedani veresége kap-
csán –, hogy „véget kellene vetni mindazoknak a képzelgéseknek, amelyek az el-
múlt száz évben oly sok vérbe és áldozatba kerültek... [ez] határozottan véget vet
a Nyugatra alapozott politikának.” (Blejwas, 1984. 76. o.)
Ezekben az években hozták létre a varsói pozitivizmus rövid életû iskoláját.
A felkések veresége utáni mélységes kiábrándultság és Comte empirikus mód-
szerének hatása egy befolyásos értelmiségi csoport felemelkedéséhez vezetett. Az

92
egyik legbefolyásosabb alapító atya, Józef Supi¤ski a Pismában írt cikkében kifej-
tette: „A nemzetalkotás legsürgetõbb feladata nem az eszmék terjesztése... Fel-
adatunk a társadalom alakítása és oktatása... könyvtárak és iskolák létrehozása,
az erkölcs és anyagi jólét javítása... [Ezek] százszor nagyobb garanciát adnak a jö-
võre, mint a politikai társaságok...” (Idézi Blejwas, 1984. 73–74. o.) Supi¤ski ve-
zette be a praca organiczna (szerves munka) kifejezést, amelybõl vezérlõ jelmon-
dat és cél lett fél évszázadon át. A hõsies messianizmust felváltotta a józan
realizmus. (Ratajczak, 1992a) A politikai programot a pozitivisták szellemi vezé-
re, Aleksander ¿wiètochwski határozta meg 1873-as mûvének címében: Praca u
podstaw (Munka az alapokon). Elvetette a felkeléseket és a külföldi beavatkozást,
kijelentette: a kereskedelem, ipar és mezõgazdaság révén kell „boldogságot és jó-
létet teremteni”. (Blejwas, 1984. 94. o.) Befolyásos írók és tudósok csoportja –
Bolesîaw Prus, Aleksander ¿wiètochwski, Henryk Sienkiewicz és mások – hatá-
rozottan és sikeresen terjesztette ezeket az új eszméket az 1864-es megsemmisítõ
vereség után. ¿wiètochwski így érvelt Wskazania politiczne (Politikai utalások)
címû mûvében (1882): „A külsõ szabadság visszanyerésének álmait ma már fel
kellene váltania a belsõ függetlenség elérésére való törekvésnek. A függetlenség
egyedül a szellemi és az anyagi erõk fejlesztésébõl fakadhat; az átfogó nemzeti
fejlõdés a gazdasági és szellemi fejlõdéshez és a társadalmi élet demokratizálásá-
hoz kötõdik.” A katonai gyõzelem helyett, hangsúlyozta, „ipari és kereskedelmi
hódításra” kell törekedni. (Trzeciakowski, 1995. 144–146. o.)
Bolesîaw Prus 1890-ben kiadott Lalka (A bábu) címû mûvében a „pozitivista”
eszméket népszerûsítette. Regényében a pazarló életmódú, semmittevõ arisztokrá-
ciát és annak nemzeti magatartásformává emelt felelõtlen viselkedését támadta.
Lengyelországra elavult értékek terhe nehezedik: „A munka pellengérre kerül, és a
romlottság diadalmaskodik! Aki megcsinálja a szerencséjét, azt fösvénynek, zsugo-
rinak, parvenünek nevezik – mondja Wokulski, a fõhõs egyik monológja végén –,
aki csak szórja a pénzt, azt nagyvonalúnak, önzetlennek, bõkezûnek hívják... Az
egyszerûség különcködés, a gazdálkodás szégyenteljes...” Wokulski az 1863-as fel-
kelés veteránja, aki elszegényedett köznemesi családból származik. Sikeres üzlet-
ember lesz belõle, mivel képes „hozzáidomítani lengyelségét ahhoz, hogy jó üzle-
teket kössön”. Még mindig hódol a nemesi szokásoknak – lovakat vesz, párbajokat
vív –, de állandó monológjaiban küzd ezen rossz szokások ellen: „Magam is ezt te-
szem, ki vagyok hát én, hogy megvessem?” Üzletkötéseit a romanticizmus és az
altruizmus vezérli, de pénzt kell keresnie, mivel „ez az egyetlen eszköz eszméinek
elérésére”. (Holmgren, 1998. 70–74., 77., 80–84. o.)
„A lengyel nemzet kulturális és gazdasági erõforrásai még mindig túlságo-
san elmaradottak ahhoz, hogy fenntartsanak egy független államot” – jelentette
ki a „varsói pozitivisták” csoportja. (Davies, 1986. 170. o.) A vilnai Filomaták Tár-
sasága (Towarzystwo Filomatów) és a krakkói Sta¤czyk-csoport osztotta a nem-
zetépítés felé vezetõ, új, racionális programot: az iparosodás, a vasútépítés, a ke-
reskedelem és a városiasodás útját. Fél évszázados békés modernizáció vette
kezdetét Lengyelországban.
Az ipari fejlõdés, a kulturális és társadalmi modernizáció fokozatosan átfor-
málta az országot. Évtizedeket vett igénybe, mire a parasztság a 19. század végé-
re betagozódott a nemzetbe. A nemesi és a paraszti társadalmat elválasztó tragi-

93
kus szakadékot azonban az elsõ világháborúig nem sikerült megfelelõen
áthidalni. Reymont parasztjai gyanakvóak maradtak: „... így vala ez mindig: a
köznemesség fellázad és népünket romlásba dönti... kinek kell fizetnie, ha a tör-
lesztés napja jõ? Mi a nép a szemükben... Ha módjuk lenne rá, a jobbágyságot
már holnap visszaállítanák! Tépjék csak darabokra egymást a nemesek: e’ nem a
mi ügyünk...” (Reymont, 1925. IV. 181–182. o.)
Wincenty Witos, a Piast, a lengyel parasztpárt egyik alapítója megerõsíti a
szerzõ elbeszélését, amikor emlékirataiban közli: „A parasztok többsége roppan-
tul aggódott, félve attól, hogy amint a lengyel állam helyreáll, visszajön a job-
bágyság, és a nemesek rabszolgasorba vetik õket...” (Idézi Molenda, 1965. 132. o.)
Stanisîaw Grabski szerint a 19. század végén a Lengyel Királyságban és 1905–14
között Galíciában sikerült megnyerni a parasztságot a függetlenség ügyének.
(Molenda, 1991. 125., 130. o.)

4. A békés cseh nemzeti mozgalom

Lengyelország közvetlen szomszédságában a cseh nép teljesen más utat válasz-

tott. A Habsburg Birodalomba betagozódva és az 1620-as véres fehérhegyi csata-
vesztést követõen Ausztria egyik tartományának szintjére süllyesztve, a cseh
„politikai nemzet”, a honi nemesség megszûnt létezni. A 19. századi cseh „forra-
dalomnak” ebbõl következõen roppant korlátozott céljai voltak. A nemzeti moz-
galom második (propagáló) és harmadik (tömegmozgalmi) szintjét a 19. század
derekát követõen érte el, de ez nem vezetett a nemzeti függetlenség követelésé-
hez. A mérsékelt liberális értelmiség vezette cseh elit 1848. március 11-én a prá-
gai Szent Vencel fürdõben gyûlt össze. Az elõzõ hetek francia és itáliai forradal-
mai vezették õket, és elfogadták az államjogi önállóság visszaállítását – vagyis a
Cseh Királyság független jogállását – célzó petíciót, de Habsburg-uralkodó alatt.
A király és a nemzet által kötött szerzõdést követeltek: a cseh nyelv egyenjogúsá-
gát az iskolákban és a kormányhivatalokban, továbbá korlátozott önkormányza-
tot, valamint a három cseh tartomány (Cseh- és Morvaország és Szilézia) egyesí-
tését. Az egy héttel késõbbi bécsi és pest-budai felkeléseket követõen, április 8-án
az udvar a Szent Vencel fürdõben tartott gyûlésen megalakult bizottság petíciójá-
ra felajánlotta a cseh nyelv egyenjogúsítását a közéletben, valamint az önkor-
mányzat megadását. A békés cseh felkelés azonban hamarosan elbukott, és há-
rom hónappal késõbb Windischgrätz tábornok – ellenállás nélkül – katonai
diktatúrát vezetett be. Senki sem vonult az utcákra, és senki sem emelt barikádo-
kat. A cseh követeléseket évtizedekre eltemették. A „forradalom” véget ért.
A cseh mentalitás homlokegyenest különbözött az emocionális, hõsi lengyel
attitûdtõl. A cseh „politikai nemzetet” – eltérõen a lengyel szlachtától – teljesen
megsemmisítették 1620 után, és helyébe új, osztrák–cseh arisztokrata földbirto-
kos-politikai elitet hoztak létre. A régi földbirtokos osztály földjeit elkobozták és
a császár osztrák klientúrájának adományozták. Az új fõnemesi családok –
Schwarzenberg herceg, Chotek, Sternberg és Kinský grófok – mindannyian oszt-
rák-csehek voltak. A köznemesség, a „politikai nemzet” valódi teste – amely oly

94
jelentõs volt a lengyeleknél – teljesen eltûnt. (Melville, 1998) Nem csoda, hogy
sem a régi, sem az új cseh politikai elit nem törekedett nemzeti függetlenségre.
Az önmérséklet azonban a romantikus költõket, tudósokat, értelmiségieket
és a felemelkedõ középosztályt, a cseh nemzeti mozgalom elindítóit is jellemezte.
František Palacký és František Rieger, a cseh nemzeti mozgalom elismert vezetõi
felismerték küzdelmük geopolitikai dimenzióit. Meg akartak szabadulni az oszt-
rák elnyomástól, de féltek a német expanzionizmustól. Az 1848-as esztendõ a né-
met nemzetegyesítõ mozgalom évtizedeinek csúcspontját jelentette. Az egyesí-
tendõ Németország nagynémet (grossdeutsch) koncepciója a cseh területeket is a
késõbbi Német Birodalom részének tekintette. Palacký és a cseh mozgalom többi
vezetõje ezért úgy döntött, hogy nem vesznek részt a frankfurti elõparlament
(Vorparlament) munkájában, és egyben bojkottálták a frankfurti alkotmányozó
gyûlés képviselõinek megválasztását is.
A németellenes irányzatot erõsítette a cseh területeken élõ jelentõs német ki-
sebbségtõl való félelem is. A csehországi németek német nacionalizmusa a cseh-
vel párhuzamosan és azzal szemben állva izmosodott meg. 1848 augusztusában
a csehországi németek Teplitzben tartott kongresszusa Csehország cseh és német
részre való felosztását tûzte programjára. Ez a kezdeményezés egyfajta válasz
volt az 1848 júniusában Prágában összeült elsõ pánszláv kongresszus által kifeje-
zésre juttatott elképzelésekre. Palacký és a cseh politikai vezetõk módfelett óva-
tosak voltak a „szláv nemzet” egyesítését illetõen, s az ausztroszláv koncepció hí-
vei voltak. Ausztria az õ szemükben döntõ fontosságú védõbástya volt a német
expanzionizmussal szemben, de újjá kellett szervezni, hogy egyenlõ jogokat biz-
tosítson a szláv nemzeteknek. A kongresszus alatt a cseh radikálisok – Josef Friø
és társai – által kezdeményezett június 12-i lázadást a császári csapatok könnye-
dén elfojtották, ami Bécset még megingathatatlanabbá tette a követelések elutasí-
tásában. Amikor a birodalmi gyûlés (Reichsrat) 1848 nyarán, majd õszén összeült
– elõbb Bécsben, majd Kremsierben –, Palacký feladta Csehország, Morvaország
és Szilézia alkotmányos egyesítésének gondolatát, helyette kulturális autonómiát
és autonóm jogállást követelt mindegyik területnek. 1849 januárjában etnikai
alapon egy egységes cseh tartomány megteremtését javasolta a Habsburg
Birodalmon belül, amely a csehek által lakott cseh- és morvaországi területek (a
németek által lakottak nélkül) mellett a magyarországi szlováklakta területek is
magában foglalná. A nyers és despotikus Habsburg-ellenállás azonban minden
ilyen kísérletet meghiúsított, és új, abszolutista rendszert vezetett be. Az 1851-es
újévi pátens és az 1852 áprilisától hivatalba lépõ Alexander Bach vezette kor-
mányzat könyörtelenül folytatta az elnémetesítést. Még a legminimálisabb cseh
nyelvi követeléseket is azonmód elutasították.
Habár a cseh mozgalom sosem fogalmazta meg a „szerves munka” prog-
ramját, a gazdasági, társadalmi és kulturális modernizáció terén mégis bámula-
tos elõrehaladást ért el ezekben az évtizedekben. A cseh területek, politikailag és
közigazgatásilag Ausztriának alávetett tartományokként, mindenfajta kulturális
vagy politikai autonómia nélkül, gazdasági és kulturális virágzásnak indultak.
A cseh tartományok Közép- és Kelet-Európában messze a legmagasabb szintû
gazdasági fejlõdést érték el. A gyors és sikeres iparosítás, a társadalmi moderni-
záció és a térségben a legmagasabb arányú írni-olvasni tudás a cseh területeket

95
sok szempontból a Nyugathoz, semmint a régió egyéb területeihez tette hason-
latossá. Más szavakkal, Cseh- és Morvaország jócskán profitált abból, hogy a
Habsburg Birodalom örökös tartománya volt.
A gyors gazdasági fejlõdés minden bizonnyal hozzájárult az 1860–70-es évek
cseh nemzeti követeléseinek kudarcához. A birodalmi gyûlés bojkottja 1867-ben
eredménytelen maradt, a státní právo, a cseh államjogi önállóság, valamint a Ma-
gyarországgal egyenlõ jogi-politikai státus követelését az udvar elvetette. Az
1868. augusztusi cseh államjogi deklaráció azonban újrafogalmazta a követelése-
ket, s jelentõs támogatást kapott a sorozatosan szervezett tömeggyûléseken. Karl
Siegmunœ Hohenwart gróf birodalmi kormánya 1871 õszén végül is kész volt el-
fogadni a birodalom „trialista” átszervezését és kulturális autonómiát adni a cseh
nemzetnek, bár változatlanul megtagadva a magyarokéval egyenlõ politikai stá-
tust. Ferenc József császár, az osztrák–magyar „dualizmus” makacs védelmezõje
azonban elvetette a „trialista” osztrák–magyar–szláv koncepciót, és menesztette
a Hohenwart-kabinetet. A birodalmi gyûlés cseh küldöttei erre ismételten bojkot-
tálták az országgyûlést. Akárcsak korábban, ez most sem vezetett eredményre.
A passzív ellenállás nem sokkolta a birodalmat, és a virágzó cseh tartományok
nem álltak készen erõszak alkalmazására. A morvaországi csehek 1873-ban fel-
hagytak a bojkottal, és a cseh nemzeti mozgalom 1874 szeptemberében bekövet-
kezõ szakadása után az „ifjúcsehek”, az újonnan megszervezett Nemzeti Liberá-
lis Párt visszatért az országgyûlésbe. 1878 õszén azután a „ócseh” Nemzeti Párt
is csatlakozott. A békés cseh nemzeti mozgalom évtizedekre elveszítette lendü-
letét. A „szerves munka” azonban annál energikusabban és sikeresebben folyta-
tódott.

5. A reformkor és a magyar forradalom

A 18. század fordulója táján, amikor a lengyel „politikai nemzet” még az idegen
uralom ellen lázadt, és a cseh nemzeti mozgalom még nem érte el tömegmozga-
lommá válásának szakaszát, a magyar „politikai nemzet”, a nemesi elit megin-
dult hosszú útján a nemzeti függetlenség és a társadalmi reformok felé. Kezdet-
ben azonban ez a két cél nem fonódott egybe, hanem épp ellenkezõleg, ütközött
egymással. A magyar nemesség, a lengyelhez hasonlóan, „arany szabadságának”
biztosításáért kezdte meg a küzdelmet. A mozgalmat valójában II. József 1780-as
évekbeli reformjai váltották ki. A felvilágosult abszolutista uralkodó, Marie
Antoinette testvére, aki az átalakuló világhoz akart igazodni, a magyar „politikai
nemzetet” fenyegette reformjaival. A magyar nemességet leginkább a jobbágyfel-
szabadításra irányuló lépések háborították fel. Habár a felszabadítás nem érintet-
te a munkával, pénzzel, terménnyel fizetett személyi szolgáltatásokat, lehetõvé
tette a szabad költözést, elszegõdést és házasulást, valamint megszüntette a ne-
messég örökölt bíráskodási jogkörét a jobbágyok felett bûncselekmények esetén.
A nemesi adómentességet nem törölték el, de a nemesség úgy érezte, domináns
szerepe veszélyben forog. II. József tervbe vette a magyar nemesség valóságos
fellegvárának, a középkori megyerendszernek a szétzúzását, amit királyi bizto-

96
sok vezetése alatt álló tíz közigazgatási kerülettel kívánt helyettesíteni. A magyar
nemesség a Habsburg-király központosító és németesítõ törekvései ellen lendült
támadásba. Azzal vádolták a királyt: megszegi a hagyományos egyezséget, ami-
kor semmibe veszi a magyar alkotmányra tett esküjét, elutasítja, hogy megkoro-
názzák a magyar koronával, valamint a magyar országgyûlés nélkül, királyi ren-
deletek útján uralkodik. Az 1784-es nyelvrendelet kötelezõvé tette a német
nyelvet a közhivatalokban és magyar hivatalnokoknak három évet írt elõ annak
elsajátítására. (Kann, 1974.) A nemesség a magyar nemzeti érdekek szenvedélyes
védelmezõjeként és a nemzeti ellenállás szervezõjeként lépett fel.
II. József halálos ágyán, 1790. január 28-án, három kivételével visszavonta
összes reformját. A latin lett ismét a törvényhozás és a felsõfokú oktatás hivatalos
nyelve, míg a megyei adminisztráció a magyart használta. Nemesi-nemzeti moz-
galom bontakozott ki Ócsai Balogh Péter köznemes, a hétszemélyes tábla egyik
tagjának vezetésével, amely megfogalmazott és terjeszteni kezdett egy alkot-
mánytervezetet. Ez abból indult ki, hogy a király és a „nép” közötti egyezményt
megszegték. Érvelése Rousseau társadalmi szerzõdésnek fogalmait alkalmazta,
de a „nép”, „népfelség” és „nemzeti szabadság” kitételeket a nemesség, valamint
a nemesi jogok és szabadság fogalmaként értelmezte. II. József törvénytelen kor-
mányzása – jelentette ki Ócsai Balogh – filum succenionis interruptum volt, vagyis
az örökösödés megszakadása, ami új egyezség szükségességét tûzte napirendre.
Ragaszkodott hozzá, hogy a királynak esküt kell tennie a törvényes kormányzás-
ra, mielõtt megkoronázzák.
A tervezet világosan kifejtette a nemesség követeléseit: Magyarország füg-
getlen ország, senkinek sincs alávetve. Idegen hadsereg nem állomásozhat terü-
letén, közigazgatása független a birodalom más területeitõl. Háború és béke kér-
désében a döntés az országgyûlés kizárólagos joga. A törvényhozás a „nép”,
vagyis a nemesi diéta kizárólagos joga. A király csak egyszer élhet vétójogával –
az országgyûlés második határozatánál már nem. A „nép” részét képezi a végre-
hajtó hatalomnak, és ellenõrzi a királyt. Az államügyeket az országgyûlés által
választott szenátus igazgatja, amely a köznemesség képviselõibõl áll. A diéta
évente ül össze, és csak a tagok halaszthatják el összehívását, a király nem.
(Mérei, 1983. 49–50. o.)
Az 1790 júniusában megnyílott országgyûlés a francia Alkotmányozó Gyû-
lést kísérelte meg utánozni, és a küldöttek esküt tettek, hogy új alkotmány nélkül
nem távoznak. A király egyik ügynöke izgatott jelentést küldött Bécsbe, amely-
ben figyelmeztetett: „A franciához hasonló forradalom robbanhat ki
Magyarországon is.” (Marczali, 1888. 542. o.) Ám semmi ilyesmi nem történt.
1790 nyarán II. Lipót, II. József öccse, az új magyar király átvette a hatalmat,
megegyezett Poroszországgal és stabilizálta uralmát. Majd mozgósította a ma-
gyar parasztokat uraik ellen, az „árulókat” bebörtönzéssel rémítette meg, és elve-
tette a magyar nemesség összes radikális követelését, beleértve a magyar nyelv
hivatalos használatát is. Az országgyûlés végül boldogan elfogadta a néhány en-
gedményt, mint a magyar függetlenség törvényi elfogadását, amely kimondta,
hogy „Magyarország semmi más országnak alá nem vetett, hanem saját állami
léttel és alkotmánnyal bíró... tulajdon törvényei és szokásai szerint... kormány-
zandó ország”. A legfontosabb engedmény az volt, hogy a királynak és az or-

97
szággyûlésnek együtt kell a törvényeket beiktatni. A magyar nyelvoktatást is be-
vezették az iskolákban. (Törvénytár, 1901.)
Míg a nemesség a nemzeti ügyet saját szabadságának védelmében használta
fel, radikális, értelmiségi társadalmi reformerek, akik kezdetben a jozefinista refor-
mokban hittek, majd a francia forradalom követõivé váltak, összeesküvést szõttek
forradalmi céljaik elérésére, és 1794 májusában titkos társaságokat hoztak létre. A
nyár folyamán azonban az összes összeesküvõt elfogták, és egy év múlva vezetõi-
ket – Martinovics Ignácot, Hajnóczy Józsefet, Szentmarjay Ferencet és más magyar
„jakobinusokat” – nyilvánosan kivégezték Budán, másokat súlyos börtönbüntetés-
re ítéltek. A Habsburg Birodalom, fõként I. Ferenc alatt, rendõrállammá vált, szigo-
rú cenzúrával, amely elfojtott mindenfajta liberális-felvilágosult nézetet.
A nemzeti és a társadalmi ügyek azonban ismét összetalálkoztak a „reform-
korban”, a magyar Vormärz idején. A nyelvi nacionalizmus és a romantikus esz-
mék széles körben terjedtek. Ünnepelt költõk és mûvészek éltették az egyre erõ-
sebb nemzeti érzelmeket és mozgalmat. A 19. század elsõ fele mégis a magyar
nemesség újabb és újabb megalkuvásának és a kisebb reformok felé történõ ara-
szolásnak a korszaka maradt. A követelések elfogadtatása, mint például az, hogy
a magyar legyen a törvénykezésben és a táblákon használt egyetlen hivatalos
nyelv, több évtizedet vett igénybe. 1826-ban az országgyûlés még mindig két-
nyelvû törvénykezést követelt, de a király csak a törvények magyarra fordítását
engedélyezte, miközben a latin maradt a hivatalos szövegek nyelve. A magyar
csak 1844-ben vált az országgyûlés és a törvénykezés hivatalos nyelvévé.
A diéta egyenlõ jogállást követelt Magyarországnak a birodalmon belül a
kereskedelemben, de a király ezt is elutasította a század elején. 1841-ben Fried-
rich List hatására és Kossuth Lajos indítványára az országgyûlés úgy döntött,
hogy magyar védõvámokat vezet be az osztrák verseny ellen, de a király nem is-
merte el az országgyûlés döntési jogkörét e kérdésben. Ennek nyomán Kossuth
társadalmi mozgalmat kezdeményezett a magyar ipari termékek propagálására.
A megalapított Országos Védegylet (1844) – a hazai piac védelmére alakult társa-
ság – tagjai önként vállalták, hogy nem vásárolnak külföldi árukat és „saját kü-
szöbüknél húzzák meg a védõvámot”. A kezdeményezés azonban csak részben,
politikailag volt sikeres, s ha gazdaságilag nagyrészt hatástalan is maradt, a Véd-
egylet egyfajta nemzeti politikai párttá vált, amelybõl erõs nemzeti politikai tö-
megmozgalom bontakozott ki. (Kosáry, 1942.)
A társadalmat érintõ törvénykezés hasonlóan lassú volt, és még kevésbé kö-
vetkezetes. A diéta a parasztoknak 1833-ban megadta a jogot, hogy akaratuk sze-
rint rendelkezzenek javaikról; de az 1830-as évek közepén a nemesség többsége
elutasította a földesúr és a paraszt közti szabad megegyezést a feudális járandó-
ságok megváltása ügyében, akárcsak a liberális köznemesség kezdeményezte tör-
vényjavaslatot a jobbágyok személyes szabadságáról és tulajdonjogáról. Az ön-
kéntes örökváltság, a földbirtokos és a jobbágy közti kölcsönös megegyezés végül
lehetõvé tette a megváltást, és egyre több jómódú paraszt – fõként az Alföldön –
váltotta meg magát, és lett saját maga által mûvelt telkének birtokosává. Ez volt a
korszak legradikálisabb lépése. A nemesi kiváltságok megszüntetésének irányá-
ba tett kis lépéseket is áttöréseknek tekintették: az adómentességet felfüggesztet-
ték a „bocskoros” köznemesi réteg esetében, és jelképes fontosságúvá vált az a

98
döntés, miszerint a Buda és Pest között a Duna fölött átívelõ új Lánchídon a ne-
meseknek hídvámot kellett fizetniük. Az általános és arányos adózás, illetve a
közhivatalok elõtti jogi egyenlõség végül is csak szép beszédek témája maradt,
de semmi sem történt megvalósításuk érdekében. Az ancien régime érintetlen ma-
radt, de az ezzel kapcsolatos gondolkodásmód radikálisan megváltozott.
Széchenyi István és Wesselényi Miklós úttörõ jelentõségû mûveikben keményen
ostorozták a jobbágyság idejétmúlt intézményét. Széchenyi azzal érvelt, hogy a
bérmunka termelékenysége háromszor akkora, mint a jobbágymunkáé. Meggyõ-
zõen bizonyította, hogy a nemesi kiváltságok haszontalanok, mivel – többek kö-
zött – leküzdhetetlen akadályt képeznek a mezõgazdasági modernizáció elõfelté-
telének számító korszerû hitelrendszer meghonosításában. Kossuth Lajos lángoló
szónoklatai formába öntötték a közvélekedést, és a társadalom valóságos töme-
geit mozgósították a nemzeti ügy és reform érdekében.
Igaz, a radikálisabb követeléseket a fõnemesség és a királyi udvar nemcsak
elvetette, de az olyan radikális reformereket, mint Wesselényi Miklós és Kossuth
Lajos, el is ítélték és évekre börtönbe vetették 1839-ben. Hosszú idõbe telt, mire a
köznemesség felismerte a radikálisabb reformok szükségét: Kossuth Lajos újság-
jának egyik vezércikkében, a „Csalódásban”, 1843 telén azt írta, hogy a nemesség
képtelen felismerni az égetõen sürgõs reformokat. Az országgyûlés meddõ vitái,
terméketlen ülései és részleges kis sikerei jellemezték a magyarországi „reform-
kort”. Az alapvetõ társadalmi reformok és gazdasági modernizáció szükségessé-
gének eszméje azonban gyökeret vert. Sõt erõs és lelkes politikai tábort toborzott,
amely folytatta a küzdelmet a változásért. Már csak egy szikrára volt szükség az
igazi forradalmi robbanáshoz, amit végül is az új európai forradalmi hullám vál-
tott ki. 1848 tavasza drámai változásokat hozott.
A párizsi forradalom hírei mozgásba lendítették a habozó magyar ország-
gyûlést, amely sietve elfogadta Kossuth márciusi 3-i javaslatát és kimondta a job-
bágyság teljes egyenjogúsítását. A jobbágyok az úrbéri földek – a megmûvelt föld-
területek közel 20%-ának – tulajdonosai lettek. A földesurak kártérítést kaptak az
államtól. A földek másik, ugyancsak nagyjából 20%-ának kártérítését maguk a
felszabadított parasztok fizették. A parasztok mintegy 60%-a azonban föld nélkül
vagy életképtelen töredéktelekkel szabadult fel, és a nemesi földbirtokos osztály
az ország földterületeinek közel 50%-án megõrizte monopóliumát. Néhány nap
múlva a forradalmi Ellenzéki Kör radikalizálódott programjában sajtószabadsá-
got, polgári szabadságjogokat, arányos adózást, esküdtbíráskodást és a feudális
intézmények teljes megsemmisítését követelte. Tizenkét pontban fogalmazta meg
programját, s független és felelõs magyar kormány és nemzeti õrsereg megterem-
tését követelte.
A forradalmi tömeg megszállta Pest és Buda utcáit: Petõfi Sándor 5000 em-
berrel lefoglalta a Landerer és Heckenast nyomdát, és a cenzúrával nem törõdve,
kinyomtatta a független magyar sajtó elsõ termékét: Petõfi Nemzeti dalát és a
Tizenkét pontot. Az egyre duzzadó, immár tízezres tömeg, amely késõbb 16 000
fõre nõtt, a Nemzeti Múzeum elõtt gyûlt össze. Ez volt az a pillanat, amikor a ro-
mantikus nemzeti költészet közvetlenül formálta a történelmet: Petõfi – aki elõ-
ször Pesten, két nappal korábban, a Pilvax kávéház egyik asztalán állva szavalta
el mozgósító erejû versét, a Nemzeti dalt – a Nemzeti Múzeum lépcsõin szólott

99
az egybegyûlt tömeghez: „Talpra magyar, hí a haza! / Itt az idõ, most vagy soha!
/ Rabok legyünk vagy szabadok? / Ez a kérdés, válasszatok! / A magyarok iste-
nére / Esküszünk, / Esküszünk, hogy rabok tovább / Nem leszünk!” A tömeg
az utolsó két sort, a refrént, hatszor zúgta együtt a költõvel. Mindez 1848. márci-
us 15-én történt. Kezdetét vette a magyar forradalom.
A gyõztes forradalom az elsõ független magyar kormány megalakuláshoz
vezetett, amelynek miniszterelnöke gróf Batthyányi Lajos lett, a tárcákat pedig
olyan meghatározó liberális nemesi reformerek kapták, mint Kossuth Lajos,
Széchenyi István, Eötvös József és Deák Ferenc. A megrémült király, V. Ferdi-
nánd április 11-én szentesítette a 31 forradalmi törvénycikket. A feudális despo-
tizmus kora véget ért Magyarországon.
Habár a liberális köznemesség készen állt feláldozni kiváltságait és felszaba-
dítani jobbágyait, képtelen volt a társadalmi-politikai törvényhozás terén tovább-
lépni a földkérdésben, a még megmaradt feudális szolgáltatások tekintetében,
mint például a szõlõdézsma eltörlésében, a céhek felszámolásában, vagy saját
politikai uralma csorbításában. Az országgyûlés által kimondott választójog a né-
pesség mintegy 93%-át kizárta a választásból, aminek következményeként a júni-
usi elsõ „demokratikus” választások „posztfeudális” országgyûlést eredményez-
tek: a küldötteknek csak tizede tartozott a forradalmi balszárnyhoz, amelyik
jóval radikálisabb törvényeket sürgetett, míg a megválasztott követek 72%-a a
földbirtokos nemesi osztály tagja volt. Habár az áprilisi és májusi helyi paraszt-
felkelések és birtokfoglalások világosan kifejezték a radikális törvényhozás iránti
igényt, a Kossuth vezette köznemesség alapvetõen képtelen volt továbbhaladni
az úton; csupán kisebb engedményeket tett, és szembefordult a tömegmozgal-
makkal. Kossuth 1848. december 14-én az országgyûléshez címzett beszédében
egyszerûen kijelentette: „Ellensége az a hazának, ... ki bizgat a nemesség... ellen!
Mert most... holmi legelõ kérdésekkel vagy bármivel fellázítni a népet annyit
tesz, mint kevesbíteni azon erõt, melyre szükség van a haza megmentése munká-
jában.” (Spira, 1987. 284–285. o.)
Ezzel szemben készek voltak a nemzeti szabadságharc legradikálisabb szélsõ-
ségének útjára lépni, vállalni a Habsburgokkal való összeütközést, forradalmi sere-
get mozgósítani az osztrák katonai támadás ellen. Az országgyûlés elvetette az új
fõparancsnok, Lamberg kinevezését, és amikor a király megbízottja Pestre érke-
zett, a felbõszült tömeg meglincselte. A magyar forradalom hamarosan szembefor-
dult magával a Habsburg-uralkodóval is. A szellemileg visszamaradott V. Ferdi-
nánd 1848. december 2-i lemondatása után – amit az váltott ki, hogy Ferdinánd
kompromisszumot kötött, amikor elismerte az 1848-as magyar forradalmi kor-
mányt és törvényeket, ennélfogva kötötte az adott szava –, január 7-én a magyar
országgyûlés kijelentette, hogy nem ismeri el az új Habsburg-királyt, Ferdinánd ti-
zennyolc esztendõs unokaöccsét, I. Ferenc Józsefet, amíg meg nem koronázzák, és
nem teszi le az esküt a magyar alkotmányra és az áprilisi törvényekre. Ez nem tör-
tént meg, így 1849. április 14-én a magyar országgyûlés kikiáltotta a függetlenséget
és megfosztotta trónjától a Habsburg-királyt. Kossuth Lajost választották meg kor-
mányzó-elnöknek.
Az õszi támadást követõen a ország élethalálharcot vívott Ausztria katonai
erõi ellen. A kormányzat mozgósított minden rendelkezésre álló erõforrást, pa-

100
pírpénzt nyomatott, pontosan úgy, ahogy a forradalmi Franciaország tette, és pa-
rasztokat toborzott a nemzeti hadseregbe, amely Windischgrätz herceg kezdeti
katonai sikerei után visszafoglalta az egész országot. A magyar forradalom az
1848-as európai forradalmak legradikálisabb és legfontosabb fejezete lett. „Az eu-
rópai forradalmárok üdvözölték a magyarokat, mint par excellence forradalmi
nemzetet.” (Talmon, 1960. 484. o.)

6. A nemzetiségek forradalmai a magyar forradalom ellen

A radikális és nacionalista magyar köznemesség azonban képtelen volt felfogni,

hogy a Magyar Királyság összes nemzetiségének, a horvátoknak, románoknak,
szlovákoknak, szerbeknek és másoknak – a népesség 46%-ának – hasonló nemze-
ti céljai voltak, és ugyanazokat a nemzeti jogokat követelték, mint amelyeket a
magyarok akartak maguknak. A nacionalista nemességet elvakította a nemzeti
becsvágya, és nem ismerte el a királyságon belül a román és a horvát politikai
nemzet létét. A különbözõ etnikai kisebbségeket magyarosítani akarták, ahogy
azt Kossuth is hangoztatta a Pesti Hírlapban, és ahogy azt az országgyûlés nyelv-
törvénye elõterjesztette az 1840-es években. Az összeütközés elkerülhetetlen volt.
A romantikus nyelvi reformereik és nemzeti bárdjaik által nemzeti öntudatra éb-
redt horvátok és erdélyi románok keltek fel elõször.
A forradalmi márciusi magyar törvények hatására, amelyek lényegében
Horvátországot Magyarország részévé tették, 1848. március 25-én a horvát Nem-
zeti Párt Ljudevit Gaj indítványára létrehozta az „Ideiglenes Nemzeti Választ-
mány”-t. A zágrábi népgyûlés egy petíciót fogadott el, amely a horvát nemzeti
függetlenség megvalósítását követelte, beleértve a csak a horvát szábornak felelõs
független kormányt. Májusban megválasztották a szábort, melynek elsõ ülésére
júniusban került sor. Ezen az ülésen elutasították a magyar országgyûlés törvé-
nyeinek érvényességét Horvátországra. A király által újonnan kinevezett Josip
Jelaøiå megalakította a Báni Tanácsot, egy átmeneti kormányt, és megtagadta a
Magyarországról érkezõ utasítások teljesítését. Az etnikailag horvát területek
közigazgatási egyesítése nagyobb Horvátország létrejöttét eredményezte. A hor-
vát nemzeti mozgalom a magyarokkal egyenlõ jogokat követelt és föderalizálni
akarta a birodalmat. Kossuth és a magyar országgyûlés nem állt készen komo-
lyabb kompromisszumokra. Jelaøiå augusztus végén elfoglalta Fiumét, és szep-
tember 11-én, 40 000 katonája élén megtámadta Magyarországot.
Az Erdéllyel való unió törvényben (1848. évi VIII. törvénycikk) történõ ki-
mondása azonnali reagálást váltott ki az erdélyi románokból. Az Avram Iancu
kezdeményezte április 24-i gyûlés az összes románt felszólította, hogy tiltakoz-
zon és teljes egyenlõséget követeljen. Május 15-én a 40 000 fõs balázsfalvi gyûlés
kihirdette a nimic despre noi fara noi, azaz a nincs döntés rólunk nélkülünk jelmon-
datot, és elutasította az uniót Magyarországgal. A kiáltvány az 1791-es nevezetes
Supplex Libellus Valachorumot fogalmazta újra, arra kérve a császárt, „Erdély
nagyhercegét”, hogy adományozzon egyenlõ jogokat a „negyedik bevett nemzet-
nek”, az erdélyi románoknak.

101
 Az erdélyi román nemzeti mozgalom ösztönzésére a bukaresti Forradalmi
Bizottmány is meghirdette programját, és 1848. június 23-án megválasztotta a ka-
binetet, Golescu, Bëlcescu és Rosetti részvételével. A tömeg támadásba lendült és
hét ember halála árán elfoglalta a bukaresti palotát. Román forradalom volt ki-
bontakozóban, és a Nagy-Romániáról szóló álom vagy egy Romániával kibõvült
Habsburg Birodalom lehetõsége megvalósíthatónak tûnt. (Bodea, 1998.) Bukares-
tet azonban hamarosan 20 000 török katona foglalta el, amit nemsokára orosz tá-
madás követett, és a cár csapatai egészen 1851-ig a fejedelemségekben maradtak.
A forradalmi kísérleteket leverték, és az erdélyi románok egyetlen reménye az
maradt, hogy a Habsburg-császár fennhatósága alatt élhetnek tovább. Ñaguna
püspök 1849 februárjában, Olmützben petícióban kérte a császártól az „összes ro-
mánnak, mint önálló nemzetnek és mint a monarchia integráns részének,
Ausztria jogara alatt az osztrák államban történõ unióját”. (R. Seton-Watson,
1963. 286. o.) Az erdélyi románok csatlakoztak a császárnak a magyar forradalom
ellen vívott háborújához. Avram Iancu tizenöt parasztlégiót állított fel, amelyek
magyarokat mészároltak le Zalatnán és Körösbányán, és felgyújtották a híres
nagyenyedi Bethlen-könyvtárat is.
A nemzet mozgósítása és a fegyveres felkelés útját követték a szlovák és a
szerb nemzeti kisebbségek is Magyarországon. A szlovák nemzet nevében a
Æudovít Štúr és Josef Hurban irányította liptószentmiklósi gyûlés elfogadta a csá-
szárnak küldött petíciót, amelyben gyakorlatilag szlovák tartományi önkormány-
zatot kértek, saját országgyûléssel, nyelvvel és oktatási rendszerrel. A szlovák
küldöttség részt vett az 1848 júniusában Prágában tartott szláv kongresszuson, és
szlovák nacionalisták egy csoportja támogatta a Habsburg-monarchián belüli kü-
lönálló Szlovák Nagyhercegség vagy cseh-szlovák koronatartomány létrehozásá-
nak ausztroszláv gondolatát. A kudarcba fulladt tárgyalások után megalakult a
Szlovák Nemzeti Tanács, valamint katonai légiók is létrejöttek, amelyek három
hadjáratot vezettek a forradalmi magyar honvédsereg ellen 1848 szeptembere és
1849 nyara között.
1848. március 27-én, Újvidéken a szerb nemzeti egyház gyûlésén tizenhat
pontos politikai programot fogadtak el. Május 13-án összeült Karlócán a szkups-
tina, és kinyilvánította a „magyarországi szerb nemzet” függetlenségét a császár
uralma alatt. Küldötteik, a délszláv egység romantikus illír felfogásának követõi,
május végén érkeztek Zágrábba, hogy föderatív uniót ajánljanak fel a Vajdaság és
Horvátország között. Megalakult a Glavni Odbor, a fõbizottság, amely kormány-
ként tevékenykedett, és Djordje Stratimiroviå parancsnoksága alatt jelentõs fegy-
veres erõt toboroztak a katonai határõrvidék szerb parasztkatonáiból. Stefan
Kniøanin vezetésével több mint 10 000 partizán érkezett Szerbiából is, hogy csat-
lakozzon a Magyarország elleni nemzeti küzdelemhez. 1848. június 12-én kezde-
tét vették az összecsapások, megindult a „kis háború”.
A magyar nemzeti-liberális elit széles körû emberi és személyes szabadság-
jogokat ajánlott ugyan fel, de ugyanakkor kifejezésre juttatta elfogult, asszimilá-
ciós államnacionalista szemléletét is, és a magyar nemzeten kívül más nemzet
létét nem volt hajlandó elismerni a Duna-medencében. Kossuth a magyar ország-
gyûlés egyik ülésén kijelentette: „Én soha, de soha a magyar szent korona alatt
más nemzetet és nemzetiséget, mint a magyart, elismerni nem fogok. Tudom,

102
hogy vannak emberek... akik más nyelvet beszélnek, de egy nemzetnél több itten
nincsen.” (Spira, 1987. 164. o.) Készen állt a harcra azok ellen, aki nem fogadták
el ezt: „A kard fog dönteni köztünk” – válaszolta a szerbek katonai vezetõjének,
Stratimiroviånak, amikor az egyértelmûvé tette, hogy Ausztriához fordulnak jog-
orvoslatért. (Kapper, 1851.)
A soknemzetiségû Habsburg-monarchiában ebben a helyzetben kiváló lehetõ-
ség adódott a divide et impera elv alkalmazására. Ahogy a kortárs tréfa tartotta: „Az
osztrák császár szövetséget kötött a horvát királlyal és megtámadta a magyar ki-
rályt.” Ez a három királyi felség természetesen egyetlen személy volt, I. Ferenc Jó-
zsef, a Habsburg-császár, Magyarország és Horvátország királya. A horvát, a
szerb, a román és a szlovák nemzeti forradalmak Magyarországon a magyar nem-
zeti forradalom ellen fordultak, amikor világossá vált, hogy minden követelésüket
elutasították. Az összes nemzetiség ugyanolyan aspirációkkal lépett fel, mint a ma-
gyarok, de a nacionalista magyar nemesi elit nem ismerte el jogaikat. Úgy tekintet-
tek rájuk, mint a magyar nemzet részére. A radikális baloldal kétségbeesett javas-
latai Magyarország föderalizálására süket fülekre találtak, és a késõbbi kétségbeesett
szövetségkötési kísérletek – mint például Kossuth megegyezése Bëlcescuval, a ro-
mán forradalmárral 1849. július 14-én – már nem vezethettek eredményre. A java-
solt dunai konföderáció az etnikai kisebbségekkel a korszellemmel ellentétes volt,
és már elkésett. A forradalmi magyar honvédsereg azonban egy ideig még gyõzel-
meket aratott és visszafoglalta az országot, sõt, igaz sikertelenül, még Bécset is
megtámadta. A katonai túlerõ azonban diadalmaskodott. Windischgrätz tábornok,
az osztrák hadsereg parancsnoka nyugatról indított támadást. Ferenc József csá-
szár katonai segítséget kért I. Miklós cártól, és júniusban Magyarországra keletrõl
orosz csapatok zúdultak. A magyar sereg végül vereséget szenvedett, és 1849. au-
gusztus 13-án letette a fegyvert. A felelõs magyar miniszterelnököt, Batthyányi La-
jost a forradalmi honvédsereg tizenhárom tábornokával együtt kivégezték. Továb-
bi ezreket zártak börtönbe. Kossuth és sokan mások elmenekültek az országból.
Abszolutista Habsburg-diktatúra vette kezdetét, de az összes forradalmi törvényt,
beleértve a parasztság egyenjogúsítását és a feudális intézmények eltörlését, királyi
dekrétum erõsítette meg 1853 márciusában. A forradalmi Magyarország leverésé-
ben a császárhoz csatlakozó nemzetiségek, ahogy azt a kortárs magyarok elégedet-
ten megjegyezték, ugyanazt kapták jutalomként, mint amit a magyarok bünteté-
sül. Az autonómiáért vagy a függetlenségért vívott politikai mozgalmaik és
küzdelmeik a magyarral együtt vereséget szenvedtek.
A meggyengült Ausztria, amelyet 1866-ban a poroszok legyõztek, kompro-
misszumot kötött a passzív ellenállást folytató, de kimerült magyar nemesi elit-
tel. Az 1867-es osztrák–magyar kiegyezés a magyar nemzeti követelések jó részét
elismerte, és kiterjedt autonómiát biztosított Magyarországnak a modernizált,
„dualista” Osztrák–Magyar Monarchia keretein belül. A magyar elit meg tudta
õrizni uralmát a nemzetiségek, az ország népességének közel fele fölött; a Habs-
burgok pedig megmentették a birodalmat és uralmukat Magyarország fölött.

103
 7. A nemzetek testvériségétõl a kirekesztõ, ellenséges
nacionalizmus felé

A közép-kelet-európai nemzeti mozgalmak 1848-ban érték el zenitjüket: a hõsies

magyar forradalom, a lengyel, a cseh, a szlovák, a román, a horvát, a szlovén és a
magyarországi szerb küzdelmek jelezték a fordulópontot a modern politikai tö-
megmozgalmak felé. Az 1848-as felkelések katonai veresége nem menthette meg,
csupán néhány évtizeddel meghosszabbította a soknemzetiségû birodalmak lé-
tét. A jövõ már a független nemzetállamoké volt.
Ezen a fordulóponton azonban a nemzeti mozgalom nemcsak új szintre ért,
hatalmas tömegeket vont hatása alá és egész nemzeteket járt át, hanem egyben új
jellemvonásokat is nyert. A korábbi, mélyen demokratikus és univerzalista, for-
radalmi fogantatású európai nemzeti eszme drámai változáson esett át 1848-ban,
majd a 19. század második felében. A korai nemzeti eszme az egész nép eufóri-
kus egyesítését, vagyis a „harmadik” és a „negyedik” rend felemelését, a politi-
kai páriáknak polgári egyenlõsítését és a nemzettestbe való befogadását jelentet-
te. Egyben mélységes univerzalizmust is kifejezett – mint a lengyel nemzeti
jelmondat: „a mi szabadságunkért és a tiétekért” –, és azt a meggyõzõdést, hogy
a nemzet az emberiség szolgálatában áll, s a nemzetek testvéri csoportjának tagja.
„Az egy nemzeten belüli összetartás – ahogy azt Jacob Talmon állította – kiterjed-
het más nemzetek tagjaira is. A felszabadult nemzeti egyházak egyesülhetnek az
egyetemes egyházban.” (Talmon, 1960. 30. o.)
A nacionalizmus 1848-ban és a 19. század második felében azonban fokoza-
tosan társadalmilag konzervatívvá és kirekesztõvé vált. A nemzeti eszmét egyre
gyakrabban alkalmazták a társadalom alacsonyabb rétegeinek szociális követelé-
sei ellen. A nemzet megkérdõjelezhetetlen lojalitást követelt, s „konkrétabb és
megfoghatóbb keretet adott, mint... a világproletariátus vagy a felszabadított em-
beriség légies fogalmai. A nemzeti testvériség az osztálykülönbségeket lényegte-
lenné tette. Mindannyian kiteljesítjük önmagunkat a nemzetben.” (Talmon, 1960.
513–514. o.) Az uralkodók és a kormányok így „sajátították ki” a nacionalizmust,
és így használták fel azt saját javukra.
A polgári középosztály, amely a demokratikus nemzeti gondolat élharcosa
volt a korábbi évtizedekben, a konzervatív táborba csúszott át. A korábban az
uralkodó nemesi elit ellen fellépõ polgárokat megrémítették a felébredt tömegek.
Rendet akartak, és az elégedetlen, gyakorta szervezetten és erõszakosan fellépõ
munkások, illetve parasztok ellen fordultak. Az 1848-as francia forradalom,
amely forradalmi hullámot indított útjára, egyben már világosan megmutatta a
forradalmi liberálisok dilemmáját. Már a februári napok forradalmi eufóriájában
is 12 000 ember követelte az „ember ember által történõ kizsákmányolásának el-
törlését” és a „nemzeti mûhelyek” felállítását. A 19. század közepén a „szegény-
ség volt a kor kulcskérdése”, és sokan meg voltak gyõzõdve arról, hogy a „forra-
dalom nem lehet teljes a társadalmi kérdés megoldása nélkül”. (Talmon, 1960.
427., 455. o.) Sõt, februárt hamarosan követte június, amikor is a „szolgaháború”,
az „új barbárok”, vagyis a munkások és a városi csõcselék felkelése döbbentette
meg Párizst és rémítette meg a vagyonos osztályokat. Az osztályharc véres el-

104
nyomása „elképesztõ megtorlásokat eredményezett szerte Európában. Február-
ban Párizs adta meg a jelet a forradalom megindulására; júniusban pedig példát
adott arra, hogy miként törjék le azt.” (Talmon, 1979. 174. o.)
A német polgárság, amelyet már azelõtt is megrémített a társadalmi forrada-
lom lehetõsége, mielõtt még felkelt volna az ancien régime ellen és megpróbálta
egyesíteni Németországot, menet közben kompromisszumot kötött, és a porosz
abszolút állam és nemesi hadsereg védõpajzsa mögé húzódott. A lengyel és a
magyar politikai nemzet sosem mulasztotta el megõrizni saját „történelmi joga-
it”, arra törekedett, hogy fenntartsa uralmát az alsó társadalmi rétegek felett. Az
õ esetükben ez gyakran egyet jelentett az ukrán, litván, román, szlovák és egyéb
nemzetiségû parasztok fölötti uralom megtartásával.
A korai egyetemlegességtõl, a mély összetartástól és a nemzetek „testvérisé-
gétõl” való elfordulás jellemezte az európai nacionalizmus konzervatív, izolacio-
nista fordulatát. Az elnyomott nemzet felszabadításának eszméje és a
segítségnyújtás a többi nemzet szabadságának kivívásában háttérbe szorult, és
felváltotta a kizárólagos nacionalizmus. A szolidaritást rivalizálásra és gyûlölkö-
désre cserélték. A testvériség érzése átadta a helyét az idegengyûlöletnek. Ahogy
azt Konstanty Wzdulski, a lengyel antiszemitizmus úttörõje megfogalmazta: „a
testvériség eszméje hamis eszme... a benne hívõ társadalmaknak nem elõnyöket,
hanem hátrányokat hozott”. (Porter, 2000. 166. o.) Ez az átalakulás egyben össze-
kapcsolódott a nacionalizmus „kisajátításával” is. A kormányzatok a nemzeti ér-
zést – manipulálva – a hatalmi politika fegyvereként használták, mozgósítván a
nemzetet a rivális nemzetek és a bûnbaknak kikiáltott nemzetiségek, illetve ki-
sebbségek ellen.
A nacionalizmusnak ez a pálfordulása 1848 folyamán egész Európában be-
következett. A „nemzetek tavasza” folyamán, a tizenhárom európai forradalom
évében az új erõk nemcsak elkeseredetten támadták az ancien régime-t, hanem a
történelem során elsõ ízben gyakran egymás ellen is fordultak. Az olasz és a len-
gyel kérdés univerzalista retorikája ellenére Alphonse de Lamartine, a francia
forradalom vezetõje és egyben külügyminisztere, 1848. márciusi, Európának cím-
zett manifesztumában világosan kifejtette, hogy Franciaország „mindenekelõtt”.
Májusban hozzátette, hogy Franciaországnak nem kell feláldoznia saját érdekeit
Lengyelországért. „Szeretjük Lengyelországot, szeretjük Itáliát, szeretünk min-
den elnyomott népet, de mindenekelõtt Franciaországot szeretjük.” (Talmon,
1960. 473., 478. o.) A német egységért folytatott nemzeti küzdelem frontálisan üt-
között a dánok Schleswig-Holsteinnel és a lengyelek Posennal kapcsolatos nem-
zeti követeléseivel. A forradalmi frankfurti parlament kijelentette, hogy az összes
németül beszélõ nép a német nemzethez tartozik, függetlenül attól, hogy melyik
államban él. Ez hadüzenet volt egyes szomszédos államok ellen, egyben a len-
gyel és más nemzeti követelések elutasítása a kevert lakosságú területeken. Sõt a
német forradalom nem habozott kijelenteni, hogy elõnyben részesíti „Németor-
szág saját biztonságát”, és „egészséges Volksegoismusból” csapatokat küldött a
dánok és a lengyelek ellen. A frankfurti parlament így világosan kifejezésre jut-
tatta, hogy a német nemzeti eszme hívei nem hajlandók elfogadni a hasonló len-
gyel nemzeti célok realizálására tett kísérleteket.

105
 Miközben a modern nemzeti eszme jegyében az osztrákok halálos csapást
mértek a Metternich-rendszerre a bécsi forradalommal, ugyanakkor ellenezték a
cseh, a magyar és az itáliai nemzeti mozgalmakat. A cseh nemzeti mozgalom
nem mutatott együttérzést a magyar nemzeti célokkal, mivel a pánszláv kapcso-
latot ápolta és a szláv nemzetek egyesítésének gondolatával kacérkodott. A pán-
szláv mozgalom hasonló érzéktelenséget mutatott: amikor Palacký, a cseh nem-
zeti mozgalom vezetõje elõterjesztette a cseh és a szlovák egyesítésre vonatkozó
javaslatát, nem vette figyelembe a szlovákok nemzeti ambícióit, hiszen a szlová-
kokat is cseheknek tekintette. A lengyelek, miközben a legélesebben ellenezték az
orosz, német és osztrák uralmat, az ukránok fölötti uralmat „természetesnek”
tekintették. A magyaroknak hasonlóképpen „természetes” volt, hogy megõriz-
zék hatalmukat a magyarországi és erdélyi román kisebbség, illetve a horvátok
fölött.
A német, osztrák, lengyel és magyar asszimilációs nacionalizmus, hozzá kell
tenni, nem járt más utakat, mint a Nyugat, ahol a brit és a francia „olvasztóté-
gely” az állam területén élõ különbözõ népeket egyetlen nemzetté kovácsolta
össze. Végül is ugyanezt az utat próbálták követni. Azonban kiderült, hogy ami
lehetséges volt a korábbi századokban, az már lehetetlen a 19. században, amikor
már megjelent a nemzettudat, és a nemzeti eszme meghatározó irányzattá vált. A
fellázadó nemzetek és a nemzeti kisebbségek jogokat követeltek saját nemzeti lé-
tük érdekében. Ha szükséges volt, szembefordultak az elnyomókkal, akik egyes
esetekben saját elnyomóikkal küzdöttek önmaguk felszabadításáért. Az ukránok
a lengyelek ellen fordultak, éppúgy, ahogy a horvátok, a szlovákok, a szerbek és
a románok a magyar forradalom ellen léptek fel, és – abban a reményben, hogy
elõsegítik saját nemzeti céljaikat – segítséget nyújtottak a Habsburgoknak a forra-
dalom leverésében.
Nemzeti mozgalmak törtek fel mindenütt a régióban. Jellemzõ példa a Galí-
ciában élõ rutén (ukrán) nemzetiség esete. A terület egykor Lengyelország egyik
tartománya volt, kevert lengyel és rutén népességgel. Kelet-Galíciában azonban a
lakosság 70%-a rutén volt. Galíciának ez a része a „rutén” nacionalizmus bölcsõjé-
vé vált. Itt – akárcsak mindenhol Közép- és Kelet-Európában – a nemzeti mozga-
lom nyelvi, kulturális programként indult. Ivan Molnyickij az Értekezés a rutén
nyelvrõl (1829) címû mûvében úgy érvelt, hogy az ukrán a szláv nyelv külön ága, a
lengyellel, orosszal és csehvel egyenlõ, „ahogy a rutén nemzet is egyenlõ a többi
szláv nemzettel”. Az 1830-as és 1840-es években Ivan Vahilevics Rozprawy o jèzyku
poîudnioworuskim (Értekezés a délorosz nyelvrõl, 1843) címû munkájában a külön-
álló „déli orosz” nyelvrõl beszélt, akárcsak Joszif Levickij, aki 1834-ben adta ki
Galizians ruthenische Sprache (Galíciai rutén nyelv) címû nyelvkönyvét.
Számos galíciai rutén értelmiségi egy nemzetnek tekintette a két birodalom-
ban élõ ukránokat. Levickij 1831-ben egy ukrán nemzetrõl beszélt, melybõl 5 mil-
lióan Oroszországban éltek, míg 1,9 millióan Galíciában és 0,9 millióan Magyar-
országon. Jakimovics püspök és a görög katolikus hierarchia azonban „hajlott
arra, hogy a helyi [galíciai] ruténokat külön nemzetnek tekintse, akik különböz-
nek keleti rokonaiktól”. (Kozik, 1986. 33., 85., 111–112., 163. o.)
1848 októberében a Holovna Rada Ruszka, a galíciai ruténok nemzeti szerve-
zete memorandumot intézett az osztrák belügyminiszterhez, Galícia felosztását

106
követelve: „Világos, hogy a lengyelek és ruténok nem élhetnek együtt békében.
Galícia felosztása a ruténok létfontosságú problémája.” (Kozik, 1986. 265. o.)
A galíciai lengyelek, akik 1867-ben autonómiát kaptak Bécstõl, hasonlóan reagál-
tak a rutén nacionalizmusra, mint ahogy a magyar elit tette a magyar területek
kisebbségi nacionalizmusával kapcsolatban, és megpróbálták a ruténokat erõ-
szakkal a lengyel nemzetbe asszimilálni. Néhány felvilágosult lengyel nemes,
mint Jerzy Lubomirski herceg, „a magyarok hibáinak megismétlése ellen” érvelt.
(Kozik, 1986. 334. o.)
A nacionalizmusok élesen ütköztek egymással, és az 1848-as forradalmi
eufóriát a „nemzeti másnaposság” követte. Az idegengyûlölet és a nacionalizmu-
sok konfrontációja egyre erõsebbé vált Közép- és Kelet-Európában. A román és a
lengyel nacionalizmus egyben erõsen antiszemita jelleget is öltött. Romániá-
ban az egymást követõ kormányok elutasították, hogy állampolgárságot adjanak
a zsidóknak. A 19. század végi Lengyelországban az erõs antiszemita mozgalom
a zsidóságot egyenesen Lengyelország ellen irányuló halálos fenyegetésnek tar-
totta.
Vajon a kirekesztõ, gyûlölködõ nacionalizmus megjelenése specifikusan kö-
zép-kelet-európai jelenség volt-e, ahogy azt Hans Kohn állította a nyugati és ke-
leti nacionalizmusok összehasonlítása alapján. „Az Európa két fele között létezõ
mély különbségek... különbözõ típusú nacionalizmusokat hoztak létre – az egyik
a liberális középosztály-felfogásra és a demokratikus világtársadalom beteljesíté-
sére épült, míg a másik a felvilágosodás elõtti, irracionális felfogásokon alapult,
és hajlott a kizárólagosságra...” (Kohn, 1944. 457. o.) „A nyugati világban... a na-
cionalizmus megjelenése fõleg politikai esemény volt”, amit „megelõzött a ké-
sõbbi nemzetállamok kialakulása... Közép- és Kelet-Európában... a nacionalizmus
nem sokkal késõbb bukkant fel... Egy létezõ állam és egy kialakuló nemzet hatá-
rai ritkán estek egybe; a nacionalizmus ott a fennálló állami keret elleni tiltako-
zásból és a vele való összeütközésbõl nõtt ki – elsõdlegesen nem azért, hogy a
nép államává alakítsa át [a meglévõ államot], hanem hogy az etnográfiai igé-
nyeknek megfelelõen újrarajzolja a politikai határokat.” Kohn fenntartja azt a né-
zetét, hogy mind Németországban, mind Közép- és Kelet-Európában „a [nyuga-
ti] racionális cél köré épülõ politikai integrációt az irracionális, civilizáció elõtti
népfelfogás köré csoportosuló misztikus integráció váltotta fel”. A németországi
és közép-kelet-európai romantikus nacionalizmus „éles ellentétben állt... az
1776-os és 1789-es nacionalizmusok liberális és humánus jellegével”. (Kohn, 1944.
329., 351–352. o.)
A hisztérikus idegengyûlölet valóban sokkal jellemzõbbé vált a „kevert né-
pességû sáv” nemzeti mozgalmaira, mint a nyugatira, ahol a nemzetállamok már
egy korábbi idõszakban kialakultak a nemzetépítés jóval szerencsésebb alakulása
folytán. Nyugaton – érvelt Bibó István – a népek létezõ államokat hódítottak
meg, demokratizálva a korábbi kizárólagos nemesi nemzetet. Közép- és Ke-
let-Európában a nemzeti mozgalmak energiáinak javát a fennálló birodalmi (sok-
nemzetiségû) államok megsemmisítése kötötte le. A történelmi (állami) és etnikai
határok közti különbség ellenséges viszonyt alakított ki az együtt élõ nemzetisé-
gek között. Míg a nyugati nacionalizmusnak a demokrácia volt a legfõbb eszkö-
ze, az veszélyesé vált a közép-kelet-európai többségi csoportok elitje számára.

107
A demokrácia veszélyeztette a nemzeti közösségeket, és erõsítette a szeparatiz-
must. A keleti nacionalizmusok ennélfogva ténylegesen antidemokratikussá vál-
tak. (Bibó, 1986. 191–194., 215–219. o.)
A nyugati és keleti nacionalizmus közti kontraszt azonban részben optikai
csalódás volt. A francia, a brit és az egyéb nyugati típusú nacionalizmusok szin-
tén elveszítették korai liberális, humanista és univerzális jellegüket, és a gyarma-
tokért, illetve az érdekszférákért folytatott nyers rivalizálás során egymás ellen
fordultak. Az európai ön- és küldetéstudatot, amely arra irányult, hogy a „civili-
zálatlan” népeket szolgasorba hajtsa, már Herder is elítélte az Adrasteában (1802).
A nyugati nemzeti ideológia azonban a nemzeti rivalizálás és imperializmus
ügynöke lett néhány évtizeddel késõbb, a 19. század utolsó harmadában. A nyu-
gati nemzeti öntudat és a kulturális fölénybe, illetve a „fehér ember civilizációs
missziójába” vetett erõs hit sem volt jobb, csak más, néha még álszentebb is, mint
a kicsinyes keleti idegengyûlölet. Igaz, a Nyugat a 18–19. század fordulója táján a
humánus és univerzális nacionalizmus nagyszerû korszakát élte át. Közép- és
Kelet-Európa késõbb léphetett csak a nemzetépítés útjára, és a nemzeti fejlõdés
idõszakának csúcspontját akkor érte el, amikor az európai nacionalizmus éppen
egy sokkal ellentmondásosabb szakaszába lépett már.

8. A vallási összetartozástól a nemzeti tudatig és a

függetlenségi harcok a Balkánon

A Balkán a nemzeti tudat és a nemzetépítés még specifikusabb változatát képvi-

selte. A „nemzeti” küzdelem – elég paradox módon – jóval korábban kezdõdött,
mint ahogy a nemzettudat megszületett a térségben. A török uralom és a helyi
hadurak, illetve a fosztogató janicsár bandák kaotikus, szervezetlen elnyomása
ellen spontán helyi háborúk robbantak ki. A fegyveres önvédelem futótûzként
terjedt az 1800-as évek elejétõl kezdve, és közel az egész századra jellemzõ ma-
radt. Ennek a küzdelemnek kezdetben nem volt nemzeti jellege, mivel a balkáni
szláv népek teokráciában éltek, és muszlim uralom alatt élõ keresztényeknek te-
kintették magukat. A fegyveres harc azonban hamarosan erõs nemzeti érzelme-
ket gerjesztett, és napirendre tûzte az önálló nemzetállam megteremtésének
programját.
A balkáni válság azonban nem maradt lokális. A feltörõ nemzeti célok és
küzdelmek kiváló lehetõséget adtak a cinikus nagyhatalmi törekvéseknek.
Oroszország, Franciaország, Nagy-Britannia és Ausztria egyaránt expanzionista
törekvéseket melengetett, és egyrészt az oszmán hatalom visszaszorítására, más-
részt egymás expanziós törekvéseinek ellensúlyozására törekedett. Mindannyian
meg akarták szerezni az ellenõrzést a Boszporusz fölött, amely stratégiai bejárat
volt a Fekete-tenger felé, illetve Oroszország számára kijárat volt a Földközi-ten-
gerre és a Balkán felé, Németországnak pedig folyosó a Közel-Keletre.
Franciaország a német államok és a Habsburg Birodalom mögött akart stratégiai
pozíciókat szerezni, míg Ausztria számára a Balkán természetes expanziós terü-
letet jelentett. A közvetlen nagyhatalmi beavatkozás összekapcsolódott a térség

108
nemzeti ébredésével – segítette annak kibontakozását, de egyben alá is rendelte a
nemzeti küzdelmeket a hatalmi politika érdekeinek.
Közép-Európától eltérõen, ahol balvégzetû nemzeti küzdelmek sorozata kö-
vette egymást, a balkáni válság a térség népei nemzeti szuverenitásának kivívá-
sához vezetett. A Balkán népei elnyerték függetlenségüket, és a 19. század máso-
dik felében, nemzetfejlõdésük korai szakaszában létrehozták nemzetállamaikat.
A függetlenség elnyerését a térséget közel ötszáz éven át uraló Oszmán Biro-
dalom fokozatos hanyatlása tette lehetõvé. A merev, prefeudális birodalom,
amely nem ismerte a magántulajdont, szélsõséges centralizáltságával, katonai
rendszerével válságba került, miután elveszítette expanzionista dinamizmusát. A
török hódítás korszakát lezáró fordulópont az 1699-es karlócai béke volt. Az
európai ellentámadás visszavonulásra és reformokra kényszerítette Konstanti-
nápolyt, válsághelyzetet idézve elõ a 18. században. A válság a 19. század elsõ
háromnegyedének idõszakában kulminált. Ahogy azt Alexis de Tocqueville vilá-
gosan felismerte: „gyakran elõfordul, hogy amikor egy nép, amely hosszú idõn
át tiltakozás nélkül tûrte az elnyomó uralmat, váratlanul egy olyan kormányzatot
talál, amely enyhíti a nyomást, fegyvert ragad ellene... A tapasztalat arra tanít
minket, hogy általánosságban kimondjuk, egy rossz kormányzat számára a leg-
veszélyesebb pillanat az, amikor megkísérel javítani módszerein... Hosszú ideig
tartó tûrés után... a sérelem elviselhetetlennek tûnik, amint az emberek agyán át-
fut [az uralom] megszüntetésének lehetõsége... A feudalizmus hatalma csúcsán
nem gerjesztett annyi gyûlöletet, mint amennyit okozott hanyatlása elõestéjén.”
(Tocqueville, 1978. 176–177. o.)
A török hanyatlás legláthatóbb jele a központi közigazgatás széthullásának
folyamata volt. A mindenható szultán, az abszolút uralkodó és a roppant biroda-
lom összes földjének egyetlen „tulajdonosa” elveszítette birtokai nagy része
fölött a valóságos uralmat. III. Szelim, aki a francia forradalom évében került ha-
talomra, felismerte a cselekvés szükségességét és a központi hatalom helyreállítá-
sát tûzte ki célul, de a fellázadt janicsárok 1808-ban meggyilkolták. Utódja,
II. Mahmud, birodalmának huszonhat közigazgatási egységébõl csupán két tar-
tományt uralt. Az olyan helyi hadurak, mint Ali pasa Albániában és Oszmán
Pazvantoglu Bulgáriában, szinte az egész Balkánt uralták, mindenféle ellenõrzés
nélkül. A demoralizálódott janicsár sereg, 20 000–30 000 katona, engedetlen ban-
ditahaddá vált, és brutálisan fosztogatta a lakosságot, végezve az ellenállást meg-
kísérlõkkel. A szultán ellen is fellázadtak, amikor az 1808-ban és 1826-ban ismé-
telten megkísérelte ellenõrzése alá vonni õket.
II. Mahmud, egy éven belül a harmadik uralkodó, a török történelem legkao-
tikusabb és legvéresebb hatalmi küzdelmének idõszakában, 1826-ban legyõzte a
lázadókat és fokozatosan ismét központosította a birodalmat. Katonai reformjai
korszerû hadsereget hoztak létre, és véget vetettek a szétbomlás és kaotikus ter-
ror korának. 1839 novemberében Abdul Medzsid szultán aláírta és kibocsátotta a
gülhanei hatt-i ñerifet, azt a reformot, amelyet az összefoglalóan tanzimat refor-
moknak nevezett intézkedések sora követett. Elõkészítõjük a nyugatosító állam-
férfi, Resid Musztafa volt. Az állami közigazgatást korszerûsítették; új büntetõ
törvénykönyveket (elõször 1840-ben, majd 1858-ban) vettek át, majd módosítot-
tak a francia rendszer alapján, egyenlõ jogi státust adományozva minden alatt-

109
valónak, beleértve a keresztényeket is. Az új kereskedelmi törvénykönyvet (1850)
szintén a francia rendszerbõl ültették át.
Az 1856-os párizsi békével összefüggésben – amely átrendezte az európai
hatalmi viszonyokat és az Oszmán Birodalmat elismerte európai partnernek – a
szultán új reformediktumot – a hatt-i hümajunt – bocsátott ki 1856 februárjában,
és több autonómiát adományozott alattvalóinak. A Balkán, amely a birodalom
hat milletjének, vagyis vallási egységének az egyike volt, jelentõs vallási önkor-
mányzatot kapott öt görögkeleti metropolita vezetése alatt. A katolikus egyház-
tól eltérõen a görögkeleti nem centralizált egyház volt, hanem az „államok” vo-
nala mentén szervezõdött: a román, a szerb és a bolgár ortodox egyházak
függetlenek voltak. Az utolsó kettõ valójában eredetileg a konstantinápolyi pátri-
árka alá volt rendelve, így görög egyházi irányítás alá kerültek, de 1831-ben a
szerb, majd 1870-ben a bolgár egyház függetlenné vált. „Ezek az autokefál egy-
házak különböznek közigazgatásukban, nyelvükben, szokásaikban, történelmi
örökségükben és felfogásukban...” Ezen az alapon érvel Michael Petrovich amel-
lett, hogy az ortodox egyházak a Balkánon „az államot helyettesítették a politikai
függetlenségüket elvesztett népek érdekében”. (Petrovich, 1976. 373., 384. o.) „A
Balkán nemzeti történetírásának egész tradíciója – mondja Paszkhalisz Kitro-
milidész – abból a feltevésbõl indul ki, hogy az ortodox kereszténység és... egy-
ház komoly szerepet játszott a nemzetépítésben. Az ortodox egyház azonban,
mint az ottomán állam intézménye, nemzetek feletti intézmény maradt. A patri-
arkátus – szent szinódusa lépései és kijelentései révén – hivatalossá és egyértel-
mûvé tette, hogy ellenzi a nacionalizmust...” Az ökumenikus pátriárka még
1872-ben is kifogásolta a nacionalizmust, mint ami „a különbözõ faji eredetre és
nyelvre épülve diszkriminatív... A keresztény egyház... arra van predesztinálva,
hogy minden nemzetet Krisztus testvériségében tartson meg... Elvetjük... megbé-
lyegezzük a rasszizmust... az etnikai viszálykodást és elkülönülést az egyházon
belül...” (Kitromilidész, 1994. 178., 181. o.)
Az oszmán reformok egyenlõ jogokat adtak a nem moszlim kisebbségeknek
az adózás, az igazságszolgáltatás, az oktatás, a katonai szolgálat és a közhivatal-
viselés terén, ami világi reneszánszot eredményezetett. Két év alatt a keresztény
küldöttek helyet szereztek maguknak az udvari államtanácsban. A modernizáci-
ót az 1864-es tartományi átszervezés jelezte, ami nagy, világi közigazgatási egy-
ségeket, vilajeteket hozott létre. A vilajet tovább osztódott szandzsákokra, jelentõs
önkormányzattal és közvetetten választott tanácsadói testülettel. A helyi, õsho-
nos elit megerõsödött. A bolgár csorbadzsit és a szerb knezt a helyi keresztény né-
pesség választotta, és õk mint az ottomán hatóság helyi, õshonos képviselõi tevé-
kenykedtek. Adószedõként és közigazgatási képviselõként mûködtek – polgári
ügyeket tárgyaltak, és közvetítõ szerepet játszottak az oszmán hivatalnokok és a
keresztény alattvalók között. Részt vettek a kereskedelemben is, és gazdag disz-
nótõzsérek lettek Szerbiában. Végül is egy csekély létszámú elit alakult ki, ame-
lyik fontos szerepet töltött be az oszmán uralom elleni fegyveres küzdelmekben.
Az 1830–60-as évek reformjai megkísérelték ugyan modernizálni, konszoli-
dálni és megõrizni az ottomán uralmat a Balkánon, de végül is eredménytelenek
maradtak, és egyre inkább táplálták a balkáni nemzeti ébredés tüzét. A 19. szá-
zad eleji, az oszmán rendezetlenség, a helyi despotizmus és a szélsõséges kizsák-

110
mányolás elleni spontán felkelések fokozatosan a függetlenségért vívott nemzeti
küzdelmekké alakultak át. A vallási és világi helyi önkormányzati intézmények
és az azokat vezetõ helyi elit fontos szerepet játszottak a nemzetépítésben.
Az elsõ komolyabb felkelés az ellenõrzés nélküli janicsár uralom alatt álló
Belgrádi pasalikban robbant ki 1804 februárjában. A janicsárok rémtettei ellen a
helyi lakosság kinyilvánította hûségét a szultán iránt, és segítségért fordult hoz-
zá. A szultán üzenetet küldött a janicsároknak, azzal fenyegetve õket, hogy moz-
gósítja a szerbeket, amire 1798-ban egyszer már valóban sor került, amikor a
Hadzsi Musztafa pasa által felfegyverzett és mozgósított szerbek lemészárolták a
janicsárokat. A helyi papok és knezek vezetésével több fegyveres szerb csoport
kisebb janicsár helyõrségekre támadt, és megkezdte a vidék felszabadítását. Hi-
ányzott azonban a koordinált akció. A janicsárok megelõzõ csapásként megkezd-
ték a helyi vezetõk, knezek lemészárlását, hogy elejét vegyék az esetleges össze-
fogott szerb támadásnak. Hetvenkét áldozatot fejeztek le, és fejüket kitûzték a
belgrádi fellegvárra. Djordje Petroviå, ismertebb nevén Karadjordje (Fekete
György), a knezek egyike elmenekült, és a felkelés karizmatikus vezetõjévé vált.
Írástudatlan parasztember volt, aki 1787-ben lépett be az osztrák hadseregbe, és
így tett szert katonai tapasztalatra mint õrmester a Freikorp alakulatoknál a nyu-
gat-szerbiai osztrák hadjárat alatt. Karadjordje jól szervezett erõi döntõ fontossá-
gúak voltak Belgrád várának elfoglalásánál 1804 márciusában. Könyörtelenül to-
borozta a parasztokat. Aleksa Nenadoviå, a lázadók egyike így írt errõl
emlékirataiban: „Djordje goszpodár titokban küldi be embereit a falvakba, és bár-
kit találjanak otthon, megölik õt, kerékbe törik és felgyújtják a házát.” Két hónap
elteltével a sereg több mint 30 000 fõre rúgott.
A szerbek nem az ottomán uralom, hanem a helyi rabló urak ellen lázadtak
fel. Valójában a „lázadók” a szultán nevében cselekedtek, aki legitimálta a zen-
dülést. „A felkelés vezetõi semmiféle éledezõ vágyat nem mutattak a szerb füg-
getlenség újjáélesztésére – vonta le a következtetést Lawrence Meriage –, csupán
a szultán iránti való hûségüket nyilvánították ki.” (Meriage, 1987. 60., 62. o.)
Nem a függetlenség volt a céljuk, hanem Hadzsi Musztafa pasa rendezett ural-
mának helyreállítása és a janicsárok elkergetése. A szerb gerillahad roppant sike-
res volt, amiben szerepet játszott a magyarországi szerbek és az orosz cár támo-
gatása is. Utóbbi fegyvereket és tiszteket küldött. Karadjordje kiváló ösztönös
stratégának bizonyult. Mint bölükbasi, a Hadzsi Musztafa alá tartozó szerb milícia
vezetõje, sikeres támadást intézett Belgrád ellen, felszabadítva azt 1806 decembe-
rében, majd az összes fõbb ottomán erõsséget Szerbiában 1807 nyarára. Vuk
Karadãiå, az események szemtanúja 1807-ben fedezte fel a küzdelemben bekö-
vetkezõ fordulópontot: „Mostanáig a vezérek azt mondták a népnek, hogy õk
nem a török szultán ellen harcoltak, hanem éppen a szultán parancsára küzdöt-
tek a janicsár lázadók és irreguláris erõk ellen; azonban most már [1807 elején],
amikor végeztek a szultán vezírével, és török asszonyokat, meg gyerekeket ke-
reszteltek meg Belgrádban és Szabácsban, meg a környékükön, ezt többé nem
mondhatták és nem is hihették, hanem ehelyett... [azt mondták], hogy nem har-
colhatunk a Török Birodalom ellen egyedül... adnak nekünk egy cárt, aki a mi
pártunkat fogja majd...” (Monumenta Serbocroatica, 1980. 327., 329. o.) Az év
márciusában a szerbek kikiáltották a függetlenséget.

111
 A szerb ügy ezen a ponton egy nagyobb nemzetközi konfliktus részévé vált:
Szelim szövetségkötési kísérletei Napóleonnal azonnali orosz szárazföldi és brit
tengeri támadást váltottak ki. A szultán megkísérelte lecsendesíteni Szerbiát a
szerb követelések elfogadásával és autonómia megadásával, Oroszország azon-
ban közbelépett. A beavatkozást néhány tapasztalt szerb vezetõ, mint például
Stevan Stratimiroviå metropolita, Jovan Jovanoviå püspök és Arsenije Gagoviå
archimandrita sürgette, akik kidolgozták a szerb birodalom terveit, és azt 1803
novemberében be is mutatták a cárnak Szentpétervárott. Adam Czartoryski, a cár
külügyminisztere üdvözölte az elképzelést. (Meriage, 1987. 64–66. o.) A több he-
lyi vezetõ által ösztönzött, túlságosan is becsvágyó Karadjordje – ahogy azt
Karadãiå feljegyezte beszámolójában – felismerte, hogy külföldi segítség és ga-
rancia nélkül képtelen megszilárdítani hatalmát. Elfogadta az orosz ajánlatot,
ami többet ígért, mint a szultáné: teljes függetlenséget, orosz garanciával. 1807 jú-
liusában aláírta a megállapodást, a Palucci–Karadjordje egyezményt Oroszor-
szággal. Orosz katonai és gazdasági segítséget kért, további helyõrségek felállítá-
sát a városokban és orosz hivatalnokok kinevezését Szerbiába.
A nemzetközi helyzet azonban drámaian megváltozott azokban a napokban,
amikor a szerb–orosz megállapodást megkötötték. Az átmeneti orosz–francia
megegyezést (tilsiti béke) követte a szultánnal kötött fegyverszünet 1807 augusz-
tusában, ami szabad kezet adott Szelim szultánnak, és magára hagyta Szerbiát.
Habár késõbb az orosz–török háború kiújult, hamarosan, 1812 tavaszán a buka-
resti békével be is fejezõdött. Sándor cár 1812. június 23-án ratifikálta a békét,
ugyanazon a napon, amikor Napóleon serege megtámadta Oroszországot.
Karadjordje Napóleonhoz fordult, de sem nemzetközi, sem francia segítség nem
érkezett. Három túlerõben lévõ török sereg három irányból indított halálos táma-
dást Szerbia ellen júliusban. Október elején Karadjordje Ausztriába szökött
24 000 szerb katonájával. A szultán visszafoglalta Belgrádot, és 1813 végére
visszaszerezte a pasalik fölötti uralmát.
A kierõszakolt oszmán uralom azonban nem tarthatott sokáig. A janicsárok
rémtettei, valamint a spontán helyi felkelések folytatódtak. 1814-ben az egyik fel-
kelés több mint 200 szerb lázadó véres lemészárlásával végzõdött. 1815 áprilisá-
ban Miloš Obrenoviå oborkenéz, vagyis három járás fõkenéze, Karadjordje riváli-
sa, aki addig engedelmesen együttmûködött a szultánnal, sõt még segített is
elfojtani a spontán parasztfelkelést, hirtelen úgy döntött, hogy a felkelés élére áll,
és négy váratlan gyõzelmet aratott az ottomán csapatok felett. Konstantinápoly a
lehetõ leggyorsabban megpróbálta lecsendesíteni a pasalikot, hogy elkerülje az új
orosz támadást, ami valós fenyegetésnek rémlett a Waterloo utáni Oroszország
részérõl, amely – mivel nyugati katonai beavatkozástól nem kellett tartania –
megújult érdeklõdéssel fordulhatott a Balkán felé. Miloš Obrenoviå, aki a helyi
szerb közigazgatási-kereskedõ elit jelentõs tagjává küzdötte fel magát, most azt is
bebizonyította, hogy kiváló diplomata. Karadjordjétõl eltérõen nem kívánt az
orosz ígéretekre építeni, hanem 1815 novemberében inkább elfogadta Maraszli
Ali pasa ajánlatát. A megegyezést birodalmi dekrétum szavatolta: Miloš Obre-
noviåot a pasalik fõkenézévé nevezték ki, kegyelmet adtak a lázadóknak, és a
szerbek megtarthatták fegyvereiket. Egyben a Porta engedélyezte a szkupstina, a
szerb nemzetgyûlés és a nemzeti kancellária, valamint bíróság és kormányzat lét-

112
rehozását. Az adószedés szerb kézbe került, bár a pasalik továbbra is fizetett adót
a szultánnak, és az országban az oszmán közigazgatás és helyõrségek érintetle-
nül megmaradtak. Miloš stabilizálta hatalmát a birodalmon belül és minden le-
hetséges vetélytársával szemben is: a szultánnak ajándékba elküldte Karadjordje
fejét, aki 1817-ben visszatért Szerbiába, de azonnal merénylet áldozta is lett.
Habár a megállapodás jóval kevesebbet adott a teljes autonómiánál Szerbiá-
nak, Miloš elég ügyes volt ahhoz, hogy kihasználja a nemzetközi helyzet újabb
fordulatait. Szerbia az évek múlásával egyre nagyobb autonómiára tett szert. Az
elsõ lehetõség hamarosan el is érkezett, a görög forradalom formájában. Egy tit-
kos görög szervezet, a Filikié Eteria (Baráti Társaság), amelyet odesszai görög ke-
reskedõk hoztak létre, általános balkáni felkelést készített elõ orosz védnökség
alatt. A harc megindításához az ideális helynek a román fejedelemségek tûntek,
ahol különösen gyenge volt a török katonai jelenlét, és ahol az ún. fanarióta kor-
mány képviselte a Portát. A moldvai goszpodár, Mihail Szutszosz (Mihai Ñuòu)
maga is az Eteria tagja volt. A szervezet felkérte Alexandrosz Ypszilantiszt, Ha-
vasalföld korábbi goszpodárjának fiát és az orosz hadsereg tábornokát a katonai
hadmûveletek vezetésére. A felkelés során számíthattak a szintén Eteria-tag, Tu-
dor Vladimirescu által vezetett, ekkor már kibontakozott parasztfelkelésre. 1821
tavaszán Ypszilantisz csapatai behatoltak a fejedelemségek területére. Az idõzí-
tés tökéletes volt, mivel Konstantinápolyt lefoglalta az egyik önállósult hadúr,
Ali janinai pasa ellen folytatott háború Görögországban. A forradalmi próbálko-
zás azonban mégis kudarcba fulladt. Oroszország óvatos maradt és nem cseleke-
dett, míg a török csapatok – az 1802-ben Oroszországgal kötött megállapodás el-
lenére, amely orosz jóváhagyás nélkül megtiltotta a török csapatok behatolását a
fejedelemségek területére – támadásba nem lendültek. A helyi lakosság közönyö-
sen, sõt ellenségesen lépett fel a görög katonai akcióval szemben, amit a fanarióták
és a terület görög egyházi és pénzügyi hûbérurai iránti tradicionális gyûlölet táp-
lált. Tudor Vladimirescu is elárulta a felkelést és tárgyalásokat kezdett a Portá-
val, aminek megtorlásaként az Eteria májusban elrabolta és kivégezte. (Cërëbis,
1996.) Ypszilantisz „szent zászlóalja” végül is megsemmisítõ vereséget szenve-
dett a drëgëñani-i csatában. A vezér, Ypszilantisz, Ausztriába menekült, és a fel-
kelés néhány hét alatt összeomlott.
Habár a szervezett balkáni felkelés nagy ívû terve kudarcot vallott a fejede-
lemségekben, még ugyanennek az évnek a nyarán spontán görög felkelés bontako-
zott ki a Peloponnészoszon. A török és görög közösségek lemészárlása együtt járt
a véres partizán hadviseléssel. A járhatatlan hegyvidék ideálisnak bizonyult a fel-
kelõk számára, akik 1822 nyarára ellenõrzésük alá vonták az egész Peloponné-
szoszt, több szigetet és Athént is. A „Hellén Köztársaság” kormányával és kihir-
detett alkotmányával legyõzhetetlennek bizonyult. II. Mahmud szultán végsõ
elkeseredésében Mohamed Alit, az egyiptomi pasát mozgósította, hogy tengeri tá-
madást indítson a Peloponnészosz ellen. És bár az egyiptomi csapatok sikeresen
partra is szálltak, az ottomán sereg pedig visszafoglalta Athént, a brit és francia
flotta beavatkozott, és 1827 augusztusában megsemmisítette a török–egyiptomi
hajóhadat a Navarinói-öbölben. Az orosz szárazföldi támadás, a szövetség tervé-
nek részeként, 1828-ban indult meg a Dunán át, és eljutott a Balkán-hegységig.
A törökök veresége ezzel teljes lett. Az akkermani egyezmény 1828-ban, majd a

113
londoni szerzõdés 1830-ban függetlenséget adott Görögországnak. 1832 júliusában
a szultánnak el kellett ismernie a független Görög Királyságot.
Obrenoviå Miloš nem kockáztatta meg, hogy részt vegyen a balkáni felkelés-
ben – eltérõen Karadjordjétõl, aki csatlakozott az Eteriához és kész volt bekapcso-
lódni a küzdelembe (ez is motiválta visszatérését Szerbiába 1817-ben). Miloš
mégis mesterien tõkét kovácsolt a török vereségbõl 1830 augusztusában. A szul-
tán teljes autonómiát adott Szerbiának, és Obrenoviå Milošt örökös fejedelemnek
ismerte el. Szerbiának ugyan évente egy összegben adót kellett fizetnie a Portá-
nak, de a szpáhi földbirtokosoknak le kellett mondaniuk birtokaikról, a Porta el-
ismerte a szerb igazságszolgáltatást, és az oszmán helyõrségek, leszámítva a ha-
tár menti övezetet, elhagyták az országot. Szerbia de facto független állammá lett.
Az idõnkénti balkáni válságok és a Török Birodalom elleni újabb és újabb
diplomáciai és katonai beavatkozás ügyes kihasználása révén Szerbia fokozato-
san teljes függetlenséget vívott ki magának a következõ évtizedekben. A teljes
függetlenség felé vezetõ út mérföldköveit az 1862 végén és 1867 elején, az Obre-
noviå Mihály fejedelem, Miloš fia és örököse, és a Porta között létrejött egyezmé-
nyek jelentették. 1862 nyarán a belgrádi török helyõrség és a szerb lakosság közti
elszigetelt konfliktus kiváló lehetõséget nyújtott egy nemzetközi konferencia
összehívására Konstantinápolyba. A Portának bele kellett egyeznie abba, hogy a
belgrádi vár és három másik erõd kivételével kivonja csapatait Szerbiából.
1866-ban, a török uralom elleni krétai felkelés idején, Mihály fejedelem ismét
mozgósította a nagyhatalmakat, és arra kényszerítette a szultánt, hogy ürítse ki
Szerbiát. Az utolsó török csapatok 1867 elején hagyták el az országot. Belgrád
azonban még mindig éves adót fizetett a szultánnak, és Belgrád fölött a török
zászló még mindig azt jelezte, hogy Szerbia nem nyerte el a teljes függetlenséget.
Mihály, akit az olasz egyesítés ösztönzött, kidolgozta az ambiciózus „jugo-
szláv” eszmét, amelyben Szerbia mint a Balkán Piemontja központi szerepet töltött
volna be. Mihály megegyezések egész sorával – Romániával 1865-ben és 1868-ban,
Montenegróval, Bulgáriával és Görögországgal 1867-ben – szervezte meg a balkáni
összefogást, és összehangolt felkelést készített elõ az Oszmán Birodalom ellen.
A terv azonban kudarcba fulladt, mivel Mihályt 1868 nyarán meggyilkolták.
Az ezt követõ viharos esztendõk hamarosan újabb lehetõséget szolgáltattak
az 1875 nyarán meginduló bosznia-hercegovinai törökellenes felkelés és függet-
lenségi háború formájában. A balkáni válságoknak ezt az újabb fejezetét két an-
gol utazó személyesen is megtapasztalta. „Holttesteket láttunk, amint lefelé úsz-
tak a Száván... a rémségek egy vagy két nappal azután kezdõdtek, hogy elértük
Szarajevót... A teljes keresztény népességnek több mint az egyharmada a határon
át elmenekült Boszniából a szomszédos területekre. Azok számáról, akik oda-
vesztek... nincs feljegyzés.” (Mackenzie és Irby, 1877. 30., 35. o.) A tragédia ismét
mozgásba lendítette a balkáni nemzeteket. A közhangulatnak engedve 1876 júniu-
sában Szerbia, majd néhány héttel késõbb Montenegró is, hadat üzent az Oszmán
Birodalomnak, és lakosságának egyhatodát mozgósította. A szerb hadsereg
azonban megsemmisítõ vereséget szenvedett.
Ezekben a válságos napokban tört ki a bolgár felkelés. Akárcsak a szerbek, a
bolgárok is újra meg újra fellázadtak az elviselhetetlen török fosztogatások miatt,
és helyi önvédelmi hadviselést folytattak. Az 1806-os, 1811-es és 1829-es támadá-

114
sok során az orosz hadseregben bolgár önkéntesek is harcoltak. 1834-ben és
1835-ben Tirnovóban és a szerb határ mentén felkelések robbantak ki. 1841-ben
lázadások söpörtek végig az országon Ništõl Kirk-Kilisszáig és Szimláig.
1849–50-ben Vidin lett a 10 000 felkelõ részvételével dúló harcok központja.
A bolgár forradalmárok is megpróbáltak szövetséget kötni a szomszédos nemze-
tekkel. 1866-ban együttes bolgár–román felkelés és unió tervét dolgozták ki, amit
1867-ben a szerb Mihály fejedelemmel kötött megállapodás és egy közös bol-
gár–szerb felkelés, illetve egy közös „délszláv királyság” létrehozásának terve
követett. Ezek a tervek azonban kudarcba fulladtak, azzal a kezdeményezéssel
együtt – amelyet az 1867-es osztrák–magyar kiegyezés ihletett –, hogy török–bol-
gár államot hozzanak létre a szultán mint bolgár cár vezetése alatt.
A romantikus költõ és író szabadságharcosok, mint Georgi Rakovszki,
Ljuben Karavelov, Vaszil Levszki, Hriszto Botev, Sztefan Sztambolov és Georgi
Benkovszki emelték a magasba ezekben az években a nemzeti lobogót. Az önfel-
áldozó küzdelmet dicsõítették és misztifikálták a hazáért hozott végsõ áldozatot.
Ahogy Botev írta: „Harcban ki elhull érted, szabadság / nem hal meg, él az! Pél-
da a sorsa, / sajnálja ég s föld, hírét vadak s fák / zengik, s dalolnak dalnokok
róla...” (Monumenta Bulgarica, 1996. 463. o., Nagy László fordítása.)
1875-ben, amikor a bosznia-hercegovinai felkelés általános balkáni háború-
hoz vezetett az oszmán uralom ellen, új lehetõség adódott. Néhány sikertelen kí-
sérlet után, 1876 májusában komoly felkelés bontakozott ki Bulgária középsõ ré-
szén. A megtorlás minden képzeletet felülmúlt. A „bulgáriai iszonyat”, ahogy a
brit újságok és politikusok hívták több ezer bolgár lemészárlását – a brit konzuli
jelentés 12 000 ember legyilkolásáról számolt be –, felháborította a nyugati közvé-
leményt, és kiváló lehetõséget nyújtott a nagyhatalmaknak, hogy ismét beavat-
kozzanak, folytatva a küzdelmet évszázados céljuk megvalósításáért, az Oszmán
Birodalom kiszorításáért Európából. A diplomáciai megoldások kudarca után az
1876-os reichstadti és az 1877-es budapesti osztrák–orosz megállapodás elhárítot-
ta az akadályokat az orosz katonai beavatkozás elõtt. Az orosz hadsereg átkelt a
Dunán, és 1877 júniusában elérte a Sipka-szorost, majd 1878 januárjában megtá-
madta és felszabadította Szófiát. A bolgár romantikusok álma valóra vált. Petko
Szlavejkov, a jelentõs nemzeti költõk egyike versben köszöntötte az orosz csapa-
tokat: „Rokon véd rokont / Fivér hal fivérért / ... Hurrá! Kiáltsuk fennen: / Kö-
szöntsük itt / Hurrá! Soká éljen / Megmentõnk, a cár.” (Monumenta Bulgarica,
1996. 419. o.) Bulgária de facto – de még nem de jure – független lett. Az 1878 már-
ciusában Oroszország és az Oszmán Birodalom között megkötött San Stefanó-i
béke autonóm bolgár fejedelemséget hozott létre egy saját uralkodóval. Az új fe-
jedelemség, „Nagy-Bulgária” magában foglalta Macedóniát, valamint a Duna, a
Fekete- és az Égei-tenger közötti nagy területeket is. Mind a szomszédos orszá-
gok, mind a nyugati nagyhatalmak ellenezték a San Stefanó-i területrendezést, és
megegyeztek, hogy néhány hónapon belül újabb rendezést hajtanak végre. 1878
júliusában a berlini kongresszus felülvizsgálta és megváltoztatta a határokat. Az
autonóm bolgár fejedelemség területét San Stefanóban kapott területének egy-
harmadára csökkentették. Csak a Balkán-hegységtõl északra fekvõ területeket
tarthatta meg, míg a hegységtõl délre Kelet-Rumélia és Macedónia visszatért az
Oszmán Birodalomba.

115
 Bulgária liberális alkotmányt fogadott el és egy német herceget, Battenberg
Sándort, az orosz cár unokaöccsét hívta meg a trónra, aki mellesleg rokonságban
állt a brit királyi családdal is. Sándor, az 1885-ös kelet-ruméliai népfelkelést köve-
tõen békésen egyesítette Bulgária két felét, és megnyerte a Bulgária megnövelését
gátolni akaró Szerbia elleni háborút. 1886-ban azonban ennek ellenére lemondás-
ra kényszerítették, és 1887-ben egy másik német herceg, Szász-Coburg Ferdinánd
ült a helyére. Bulgária területi igényei és a megoldatlan macedón kérdés a követ-
kezõ években sok problémát okoztak, és ez a szomszédokkal folytatott újabb
összeütközések sorozatát indította el. Az ország teljes függetlenségét az állandó
zûrzavarok miatt végül is csak 1912-re nyerte el. San Stefano után azonban a
Nagy-Bulgáriáról szõtt álom megvalósítása a legégetõbb nemzeti kérdés maradt.
A San Stefanó-i béke másik következményeként a balkáni nemzetek zöme
részleges – vagy Szerbia esetében teljes – függetlenségre tett szert. Ez az esemény
mérföldkõ volt a szerb nemzetépítésben. A szerb népesség nagy része mindazonál-
tal az újonnan függetlenné vált Szerbián kívül maradt – fõként Bosznia-Herce-
govinában, az ún. határõrvidéken, a Vajdaságban és az Osztrák–Magyar Monar-
chia horvát területein. Nagy-Szerbia létrehozása és az összes szerb egyesítése ez
idõtõl a szerb nemzeti program fontos célja lett. Egyes délszláv, vagyis jugoszláv
nacionalisták a délszláv nemzetekbõl álló jugoszláv állam megteremtésével akar-
ták a szerbek egyesítését megvalósítani.
Lényegében a Balkán összes nemzete kivívta tehát autonómiáját vagy függet-
lenségét a viharos 1860–70-es években. Az események menete mindenütt hasonló
volt. Korlátozott célú spontán helyi felkelések váltották ki a nagyhatalmak katonai
és diplomácia beavatkozását a hanyatló Oszmán Birodalom ellen, amely – az át-
meneti katonai sikerek és a gyengén felfegyverzett balkáni parasztok ellen elköve-
tett elrettentõ célú mészárlások ellenére – végül is kénytelen volt fejet hajtani a
nagyhatalmak követelései elõtt, és egymást követõ kompromisszumokkal lépésrõl
lépésre vonult vissza a balkáni tartományaiból.
1878-ban, az európai nagyhatalmaknak köszönhetõen, Románia is elnyerte a
teljes függetlenséget. A helyi lázongások, mint az 1821-es és az 1848-as, jelenték-
telen epizódok voltak, és a török Porta könnyedén elfojtotta azokat. A Tudor Vla-
dimirescu vezette felkelés még rövid idõre sem ingatta meg az idegen uralmat a
két fejedelemségben. Az 1848 elején kirobbant iañi-i felkelést azonnal szétzúzták.
A havasalföldi júniusi felkelés ugyan forradalmi kormány megalakuláshoz veze-
tett, amely kimondta: „Minden románok által lakott földet Romániának kell ne-
vezni, és egy államot kell alkotnia.” Konstantinápoly azonban – orosz jóváha-
gyással – csapatokat küldött és könnyedén szétverte a lázongást, amelynek –
ahogy azt L. S. Stavrianos megfogalmazta – „opéra bouffe jellege” volt, és amely-
nek egyetlen jelentõségét az adta, hogy kifejezésre juttatta az „embrionális nem-
zeti szellem” megszületését. (Stavrianos, 1958. 348–349. o.)
Románia – jelentõs belsõ forradalmi-katonai közremûködés nélkül – nagy
hasznot húzott a nagyhatalmak közti halálos rivalizálásból és a török elleni küz-
delembõl. Habár a nagyhatalmak egymással ütközõ érdekeik miatt nem tudtak
megegyezni Románia kérdésében, 1857-es párizsi tanácskozásukon népszavazást
írtak ki a fejedelemségekben, hogy a lakosság nyilvánítsa ki, akarja-e az uniót.
Ez a próbálkozás azonban kudarcba fulladt, mivel a választási eredményeket

116
meghamisították. 1857 õszén az új választások végre kifejezték a lakosság erõtel-
jes elkötelezettségét az egységes román állam mellett, egyelõre török védnökség
alatt.
1858 májusa és augusztusa között a nagyhatalmak ismét Párizsban találkoz-
tak, ahol III. Napóleon a román nemzeti érdekek fõ szószólójaként lépett fel.
(Iordache, 1987.) Konstantinápoly és Bécs ellenkezése dacára a kongresszus mó-
dosította az oroszok által bevezetett Szervezeti Szabályzatot, és kijelentette, hogy
Havasalföld és Moldva ezentúl Egyesült Fejedelemségek, két különálló, de
egyenlõ nemzetgyûléssel és két goszpodárral, valamint egy közös legfelsõ Köz-
ponti Bizottmánnyal és közös fellebbviteli bírósággal. A szultán megtartotta a fe-
jedelemségek fölötti védnökségét, de a nagyhatalmak garantálták az autonómiát.
A párizsi kongresszus nyugati mintát követõ társadalmi és földreformokat is ja-
vasolt. Vajon III. Napóleon a rivális nagyhatalmakat a tárgyalóasztalnál legyõzõ
napóleoni szerepet próbálta eljátszani és a kis nemzetek nemzeti érdekeinek
megmentõjeként akart fellépni, újrarajzolván az 1815-ös bécsi kongresszuson
megtervezett és megvalósított térképeket, vagy csak szövetséges ütközõállamot
akart létrehozni az Orosz és a Török Birodalom között, vagy talán mindkettõ
szándékában állt? Mindenesetre lépései a román nemzeti érdekek megvalósulá-
sához vezettek. 1859 januárjában és februárjában a moldvai és a havasalföldi
gyûlés egyaránt ugyanazt a személyt, Alexandru Cuza ezredest választotta feje-
delmének, így egyfajta perszonálunió jött létre. Mindez a nemzetközi felfordulás,
az olasz válság közepén történt. A Franciaországgal hadakozó Ausztria nem volt
olyan helyzetben, hogy ellenvetéssel éljen a fejlemények miatt. (Cojocariu, 1995.)
Habár Cuza nem volt karizmatikus nemzeti vezetõ, ügyesen elnyerte a szultán
beleegyezését a két országgyûlés és kabinet egyesítésére, így a két fejedelemség
1861 tavaszán de facto egyesült. Ugyanennek az évnek a decemberében az uniót
hivatalosan is bejelentették.
Románia békés úton araszolt a teljes függetlenség felé. 1866 februárjában
Cuzát puccsal elmozdították, és a román politikai elit Hohenzollern Károly her-
ceget hívta meg a román trónra. A választott király, egy huszonhét éves porosz
tiszt apai ágon Poroszország királyának unokatestvére volt, míg anyai ágon III.
Napóleon rokona. Károly herceg 1866 májusában érkezett Bukarestbe, és a nagy-
hatalmak hamarosan elismerték. Románia demokratikus, belgiumi modellre épü-
lõ új alkotmányt fogadott el. A szultáni fennhatóság azonban még több mint egy
évtizeden át megmaradt. (Iacob, 1995.) 1878-ban, a berlini kongresszuson Romá-
nia elnyerte a teljes függetlenséget, de a román nemzeti mozgalom ezt csak rész-
sikernek tekintette. Az összes románlakta terület egyetlen nemzetállamba történõ
egyesítése, vagyis a Nagy-Romániáról szõtt álom nem valósult meg. Erdély, a ro-
mán nemzettudat bölcsõje, Bukovina és Besszarábia – mindegyik kevert népes-
séggel, bizonyos területeken román többséggel – a szomszédos birodalmak része
maradt. Ezeknek a területeknek a román nemzetállamba való bevonása továbbra
is a nemzeti célok középpontjában maradt.
Paradox módon a többi balkáni ország felszabadítását elõsegítõ Bosznia-Her-
cegovina nem nyerte el a függetlenségét, hanem Ausztria–Magyarország annek-
tálta, és annak részévé vált egészen az elsõ világháború végéig. A nemzeti törek-
véseket természetesen nem elégítette ki a Bosznia-Hercegovina által valaha is

117
elért legsikeresebb modernizáció és gazdasági növekedés, amelyet a Habsburg-
uralom alatt elért.
Albánia volt az utolsó a független nemzetállamiságot elnyert balkáni orszá-
gok sorában. A zömében moszlim albánok az Oszmán Birodalom katonai elitjé-
hez tartoztak, és nem is lázadoztak, amíg a szomszédos népek felkelései, az
orosz–török háború és az 1878-as San Stefanó-i béke nem fenyegették létüket. Mi-
vel az albánok lakta, de töröknek tekintett területek a szomszédos Szerbiához,
Montenegróhoz és Bulgáriához kerültek, néhány albán értelmiségi, köztük a
Frashëri testvérek, megalapították az Albán Nemzeti Jogvédõ Ligát. 1878 jú-
niusában az ország különbözõ részeibõl érkezett küldöttek Prizrenben gyûltek
össze, megalakították a Lidhja e Prizenditet (Prizreni Liga), kidolgozták a Karar-
namét, azt a határozatot, amelyben elutasították, hogy Szerbiának, Montenegró-
nak és Görögországnak területeket adjanak át, valamint autonóm státust követel-
tek az Oszmán Birodalmon belül. 1880-ban ideiglenes kormányt állítottak fel,
amelynek fennhatóságát kiterjesztették Koszovóra. 1899-ben a Frashëri testvérek
egyike, Sami nemzeti látomását könyv formájában is kiadta: Albánia – mi volt, mi
most és mi lesz? címmel. Ebben kijelentette: „Amíg Törökország Európában fenn-
áll, mi a védnöksége alatt kívánunk maradni, és soha nem kívánunk elszakadni
tõle.” Felismerte azonban, hogy a birodalom romokban hever: „Halott ember, és
bármennyire szerethetjük is az elhunytat, el kell temetnünk.” (Idézi Elsie, 1995.
247. o.) A nemzetépítés jól ismert lépései következtek, köztük a nyelvi reform és
az ábécé megalkotása, ahogy azt a Bashkimi (Egység) irodalmi társaság javasolta
az 1908-as monastiri kongresszuson. Az 1912-es, Oszmán Birodalom elleni Bal-
kán-háború egyértelmûvé tette, hogy a törökök oldalán az albánokra az abszolút
vesztes szerepe vár. A politikai elit úgy döntött, hogy elhagyja a süllyedõ otto-
mán hajót, és teljes függetlenséget követelt. Az 1912. novemberi valonai (Vlorë)
kongresszus kinyilatkoztatta Albánia függetlenségét, és a balkáni szokás alapján
Wied Vilmos herceget, egy német századost hívtak meg az ország élére. A hatá-
rok még mindig tisztázatlanok voltak, mivel az albánok igen nagy része Szerbiá-
ban és Macedóniában élt. Eldöntetlen maradt, hogy Nagy-Albánia jöjjön-e létre
az összes albánnal, vagy egy kisebb független állam az albán nemzet egy részé-
vel. Albánia nemzetközileg elfogadott független státusát azonban csak az elsõ
világháború után nyerte el.
Habár az összes balkáni nemzet függetlenné vált a hosszú 19. század utolsó
harmadában, egyik sem volt képes megvalósítani az egész nemzet egyesítését.
A nagyromán, nagybolgár, nagyszerb és nagyalbán álmokhoz jelentõs határki-
igazításokra lett volna szükség, ami a függetlenségüket elnyert balkáni nemzetek
azonnali összecsapáshoz vezetett. Az 1885-ös szerb–bolgár háború, az 1908-as
balkáni válság és az 1912–13-as két nagy Balkán-háború a beteljesületlen nemzeti
álmokat próbálta megvalósítani, amikor is új háborúkat indítottak a gyengélkedõ
Oszmán Birodalom és egymás ellen. Ugyanez a nemzeti cél vezérelte a balkáni
nemzeteket 1914-ben, amikor is lelkesen folytatták harcukat, és csatlakoztak a há-
borúban részt vevõ katonai szövetségekhez. A romantikus ábrándozás és a gya-
korlatias harcok erõteljesen összekeveredtek a századforduló Balkánján.
Közép- és Kelet-Európában 1789 és 1914 között a romantikus nacionalizmus
és a szabadságeszme jegyében indult el a felkelések, forradalmak, háborúk és re-

118
formok egész sora, amelyek a nemzeti ébredést, a nemzetépítés hosszú útját je-
lezték. Mindez az ancien régime megsemmisítésének, a modern nyugati eszmék és
intézmények átültetésének, illetve az Európához való csatlakozás kísérlete volt.
Habár a felkelések és forradalmak zömét leverték, kompromisszumokkal si-
került az autonómia fontos elemeit elnyerni, nyugati stílusú jog- és intézmény-
rendszereket, illetve modernizációs lehetõségeket meghonosítani. Több nemzet
létre tudott hozni független nemzetállamokat és be tudott vezetni modern, nyu-
gati alkotmányokat, illetve politikai struktúrákat. Habár a független és modern
államiságért folytatott küzdelmek gyakran kudarcba fulladtak, a fontos rész-
sikerek kikövezték az átalakulás felé vezetõ utat. A 19. századi modernizáció leg-
fontosabb elõfeltételei közül egynéhányat – még ha késve és felemásan is, de –
sikerült megteremteni. A jobbágyság és a nemesi privilégiumok feudális rend-
szerének eltörlése, a szabad földszerzés és a modern tulajdonjog, a Code Napolé-
on korszerû jogrendszere, a parlamenti intézmények és a választójogi rendszer, a
polgári jogegyenlõség alapján ítélkezõ modern bíróságok, illetve a nyugati parla-
mentáris és piaci rendszer egyéb alapvetõi elemei megvalósultak. Ezek komoly
lépések voltak a jogállam felé, amely – ahogy azt Rousseau megfogalmazta – a
„törvényt az emberek fölé helyezi”, és amely megtestesítette a „státustól a szer-
zõdésig” vezetõ társadalmi-politikai folyamatokat.
Közép- és Kelet-Európában azonban az összes újonnan megalkotott törvény
és intézmény ellentmondásos volt – gyakran csak formálisan jöttek létre, de való-
jában erõsen korlátozottan valósultak meg. Ahogy Friedrich Hayek figyelmeztet:
„Természetesen még a legtökéletesebben lefektetett törvénykönyv megléte sem
biztosítja... [amit] a jogrend megkövetel; és ennélfogva nem helyettesíti a mélyen
gyökerezõ tradíciókat...” II. Frigyes 1751-es porosz polgári törvénykönyve és az
1800–10 közti napóleoni törvénykönyvek lefektették a jogrendet, de automatiku-
san nem garantálták a törvény uralmát. Németországban „megszületett az alkot-
mány, a Rechtstaatot kikiáltották, de valójában a rendõrállam mûködött tovább”.
(Hayek, 1976. 195., 199. o.)
Közép- és Kelet-Európában a nyugati intézményeket csak részben honosítot-
ták meg, és legalább egy évszázados késéssel. A demokratikus társadalom „mé-
lyen gyökerezõ hagyományai” teljesen hiányoztak, és a közigazgatási hatóságok
hatalma érintetlen maradt. A leges (törvények) nem tudták felváltani a privilegest,
és a központi hatalom alapjában véve ellenõrizetlen maradt (Hayek, 1976.
194–195. o.). A nyugati rendszer több jelentõs eleme, mint az erõs nemzetállam, a
modern polgári társadalom és a valódi képviseleti, parlamentáris demokrácia,
teljesen hiányzott. Azonban a kettõs forradalom követelményeinek részleges
megvalósulása is hatalmas történelmi jelentõséggel bírt Közép- és Kelet-Európá-
ban. A térség, amelyrõl közismert, hogy a 16. és a 18. század között kialakult mo-
dern világrendszer perifériájára sodródott, megkezdte utazását a nyugati moder-
nizáció útján.

119
 IV.
Gazdasági modernizáció, sikerek
és kudarcok az elsõ világháborút
megelõzõ fél évszázadban

1. A nyugati iparosítás hatása

A gazdasági modernizáció politikai, jogi és intézményi elõfeltételei, amelyek a

kudarcba fulladt forradalmak és a felülrõl végrehajtott reformok eredményeként
alakultak ki, bár részlegesek és felemások voltak, megteremtették a kapcsolódás
lehetõségét a nyugati gazdasági fejlõdéshez. Míg egyes országokban ezek a lehe-
tõségek kedvezõbbek és szilárdabbak voltak, máshol meglehetõsen gyengék. Az
1850–60-as, vagy más esetekben az 1870–80-as években lendületet nyert kö-
zép-kelet-európai gazdasági átalakulás tényleges elindítója a nyugati felemelke-
dés volt. Az ipari forradalom terjedése az egész kontinensre kihatott, Nyugattól
Keletig. A korszerûsítés és a haladás gondolata, amely központi szerepet játszott
e korban, mintegy megtestesült a vasutakban és az iparvállalatokban. A vasút-
építés és az iparosodás szenvedélyes és hazafias érzéseket gerjesztett. A moder-
nizáció központi céllá és nemzeti programmá vált.
Idõközben az úgyszólván korlátlan nyugati élelmiszer- és nyersanyagpiac je-
lentõs ösztönzést is nyújtott a régi exportágazatok modernizálásához és újak lét-
rehozásához. Az iparosodó Nyugat lakossága 45,1 millióról 162,4 millióra, vagyis
360%-kal nõtt 1830 és 1913 között, és a gazdaság látványos fejlõdése megsokszo-
rozta a térség behozatalát. Az 1770-es évekig a brit import évente 1%-kal nõtt.
1800 és az 1860-as évek között azonban a behozatal éves növekedési üteme elérte
az 5%-ot. A brit import 118 millió dollárról 3,8 milliárd dollárra emelkedett 1800
és 1913 között. Ennek a behozatalnak több mint a negyedét mezõgazdasági ter-
mékek tették ki. (Dean és Cole, 1967.) A francia import 1830 és 1913 között hét-
szeresére emelkedett – ennek 7%-át gabona és liszt tette ki. Hollandia importjá-
nak nagyjából 17%-a, Svájcénak pedig 12%-a volt gabona és liszt 1913-ban.
(Kindleberger, 1962.) Az élelmiszer és a nyersanyag az egész 19. század során
uralkodó szerepet töltött be a világkereskedelemben. Az 1870-es évek és 1913
között – Simon Kuznets számításai szerint – ezek a tételek a nemzetközi kereske-
delem mintegy 63%-át jelentették. A világ élelmiszer- és nyersanyag-kereskedel-
me ebben az idõben jórészt Európán belül zajlott. A néhány vezetõ, iparosodott
nyugat-európai ország a világ élelmiszer-kivitelének körülbelül kétharmadát im-
portálta a világháborút megelõzõ fél évszázad során. (Kuznets, 1967.) Habár az

120
Európán kívüli világkereskedelem aránya 33%-ról 38%-ra emelkedett ebben az
idõszakban, a világkereskedelem jórészt mégis változatlanul Európára korlátozó-
dott. Más szavakkal, a rohamosan bõvülõ nyugati piac hatalmas exportlehetõsé-
geket nyitott meg az európai perifériák mezõgazdasági országai elõtt. A kibõ-
vülõ világkereskedelem legnagyobb lehetõsége tehát az iparosodott Nyugat-
Európa, illetve a mezõgazdasági és nyersanyag-termelõ földközi-tengeri, skandi-
náv és közép-kelet-európai országok közti kereskedelemben rejlett. Az európai
kivitel az 1860-as évek és 1913 között évente átlagosan 2,8%-os növekedést ért el,
míg Európa egyes mezõgazdasági exportõrei 4-5%-os éves exportgyarapodást re-
gisztrálhattak. A kivitel értéke – Paul Bairoch szerint –, mely 1830-ban az európai
bruttó nemzeti össztermék csupán 4%-át érte el, 1913-ra már 14%-ra szökött fel.
(Bairoch, 1973.)

2. Nyugati vállalkozók és szakmunkások bevándorlása

A növekvõ mezõgazdasági export lehetõvé tette a korszerû technika meghonosí-

tását, ami hozzájárult a modern szállítás és a gépesített üzemek létrehozásához.
Az új technológia és szakértelem gyakran összekapcsolódott a nyugati vállalko-
zók, szakemberek és szakmunkások bevándorlásával. Habár számuk bizonyosan
nem lépte túl a néhány ezret vagy tízezret, szerepük mégis fontos volt a korláto-
zott vállalkozói és mûszaki tapasztalattal rendelkezõ paraszti országokban. Emlí-
tést érdemel, hogy még Csehországba, Közép-Kelet-Európa legfejlettebb térsé-
gébe is nyugatról érkeztek az elsõ iparosítók és mérnökök. Csehország elsõ
nagyobb iparvállalatát, a pottendorfi gépesített textilgyárat egy angol vállalkozó,
John Thornton alapította 1801-ben, míg az elsõ korszerû cukorgyár létesítése
1837-ben, Ãidlochovicében egy francia vállalkozó, Florentin Robert nevéhez fû-
zõdik. A brit testvérpár, Edward és James Thomas, illetve társuk, Thomas Brace-
girdle Leedsbõl vándoroltak be és alapították Liberec, Prága és Jablonec gépgyár-
tó üzemeit. 1830-ban három brit mérnök, David Evans, David Thomas és William
Jones korszerû fémkavarásos eljárást honosítottak meg a vitkovicei vasmûben.
George Woodward angol mûszerész lenfonó malmot tervezett és épített meg
Velké Losinyben, John Stapleton és Samuel Dicky pedig gyapjúfonó gépeket ho-
zatott Morvaországba 1802-ben. Két württembergi vállalkozó, Jan Reiff és H. A.
Luz alapította meg a brnói gépipart a 19. század kezdetén. „A 19. század elején a
cseh- és morvaországi gépgyártó iparban érdekelt vállalkozók kimagasló arány-
ban külföldiek voltak, fõként angolok és németek – foglalta össze Arnošt Klíma.
– A 19. század elsõ felének nagyvállalkozói között nem találunk cseh neveket.”
(Klíma, 1991. 156–157. o.)
Még inkább magától értetõdõ, hogy a régió más országaiba nagyszámú vál-
lalkozó és szakember, elõmunkás és szakmunkás érkezett külföldrõl. A svájci
Ganz Ábrahám alapította az elsõ jelentõsebb magyar vas- és gépgyártó társasá-
got 1844-ben. 1867 után a vállalat új magasságokba emelkedett a bajor Mechwart
András vezetése alatt. A svájci Haggenmacher és az osztrák Dreher családok ve-
tették meg a magyar söripar alapjait. A bajor Otto Steinbeis alapította az elsõ

121
boszniai fûrészmalmot és cellulózgyárat 1893-ban (10 000 munkással), és morva-
országi vállalkozók, Münch és Schumpeter hozták létre Szerbia elsõ korszerû
posztógyárát Paraåinban, 1882-ben.
Több ezer nyugati elõmunkást és szakmunkást alkalmaztak Közép- és Ke-
let-Európában az iparfejlõdés elsõ szakaszában. A budapesti gépipari szakmun-
kások több mint negyedét a Németországból, Ausztriából és Csehországból érke-
zett német ajkú munkások tették ki 1880-ban. Magyarországon az elsõ
munkáshetilapot, az Arbeiter Wochen Kronikot németül adták ki. Német és cseh
elõmunkások képezték ki és irányították a helyi munkaerõt a szerbiai Paraåin-
ban, ahol az alkalmazottak negyede még a századforduló táján is külföldi volt.
A szerbiai textiliparban a 20. század elején a szakmunkások közel 20%-át külföl-
diek tették ki. (Palairet, 1997. 294–295. o.)

3. Az európai gazdaság nemzetközivé válása

Az átalakulás megindulását megkönnyítette, hogy a teher- és személyszállítás

sokkal könnyebbé vált: a kontinens vezetõ országai, amelyeknek érdekeltségei
voltak a nem iparosodott területek piacain és nyersanyag-forrásaiban, megkezd-
ték egy összefüggõ európai szállítási hálózat kiépítését. A vasutak hamarosan a
kontinens legtávolabbi területeit is összekapcsolták a centrummal, a vidéki tér-
ségeket a helyi ipari központokkal. Miután a világ elsõ vasútvonala elkészült
Nagy-Britanniában 1825-ben, az építkezés kontinensszerte lendületet kapott.
1850-ig 23 500 kilométernyi sínt fektettek le, 1870-ig közel 105 000 kilométernyit,
1910-ig pedig több mint 362 000 kilométernyi vasútvonal alkotta a hatalmas eu-
rópai szállítási hálózatot. (Wojtinsky, 1927. 34–35. o.) A század elsõ kétharmadá-
ban az európai perifériákon csak nagyon rövid vonalak mûködtek, és valójában
nem beszélhetünk még vasúthálózatról. 1870-ben csupán 31 000 kilométernyi
vasútvonalat találunk az európai perifériákon – ez nem éri el a centrum országai-
ban már üzemelõ vasútvonalak hosszának felét. Az 1870-es évektõl kezdve azon-
ban a kiterjedt építkezés a perifériák vasúthálózatát több mint ötszörösére növeli.
Az elsõ világháború elõtt a perifériák vasúthálózata már ugyanolyan hosszú,
mint a centrumé. (Berend és Ránki, 1982. 98. o.)
Közép- és Kelet-Európa szegény országai képtelenek voltak saját maguk fe-
dezni az építési munkálatok roppant költségeit, ezért ezeket fõként nyugati ban-
kok és befektetõk finanszírozták. A külföldi tõke beáramlása, köszönhetõen nem
utolsósorban a közvetlen tõkebefektetéseknek a vasútépítésekbe, a bányák feltá-
rásába, valamint bankok és ipari vállalatok alapítása révén, a térség gazdasági
modernizációjának elsõdleges elindítójává vált. A centrum országaiból exportált
tõke összege az 1850-es 2 milliárd dollárról 1913-ra 46 milliárd dollárra nõtt.
(Kuznets, 1966. 324. o.) Ebben az idõszakban, 1913-ig, ennek az összegnek a
26%-át Európában fektették be. Nagy-Britannia a század közepére már elveszítet-
te érdeklõdését az európai befektetések iránt, és 1914-ben a brit befektetéseknek
csupán 5%-a található Európában. (Jenks, 1938.) A francia és német beruházók
azonban elõnyben részesítették az öreg kontinenst: a francia tõkekivitel 28%-a,

122
míg a német 52%-a Közép- és Kelet-Európába áramlott. (Cameron, 1961, Hartner,
1980.)
A példa nélküli európai prosperitás szele magával ragadta az alvó, stagnáló,
nem iparosodott országokat is. Ebben a tekintetben Európa valóban „mûszaki
közösség volt [és]... A változás belsõ, idõbeli különbségei ellenére... Európa or-
szágai egyaránt részesei voltak az átalakulásnak, és összekapcsolódó egésznek
kell tekintenem õket.” (Jones, 1981. 46. o.) Közép- és Kelet-Európa valóban a
„globalizált” európai gazdasági rendszer részévé vált. A szabadkereskedelem –
fõként a 19. század közepétõl, John Stuart Mill A politikai gazdaságtan alapelvei
címû munkájának kiadása (1848) után – elválaszthatatlanná vált a korszellemtõl.
Nemzetközi szervezeteket alapítottak, és intézményesítették a szabadkereskedel-
met. Nagy-Britannia lett az új európai világrendszer elsõ számú ösztönzõje. Az
1840-es években Nagy-Britannia eltörölte az iparcikkek és nyersanyagok kiviteli
vámját, majd eltörölte a gabonabehozatali tilalmat, valamint hatályon kívül he-
lyezte a hajózási törvényt. A behozatal vámmentes lett, és külföldi hajók hor-
gonyt vethettek a brit kikötõkben. A Gladstone-kormány költségvetésében a
vámilletékeket egyéb bevételekkel helyettesítették az 1860-as években. Nagy-Bri-
tannia szabadkereskedelmi országgá vált, és a laissez faire elvét hamarosan nem-
zetközi rendszerré szélesítette. Az áttörés 1860-ban következett be, amikor
Nagy-Britannia és Franciaország aláírta a Cobden–Chevalier egyezményt, amely-
ben helyet kapott „a legnagyobb kedvezmény záradéka” – vagyis az egyik or-
szág számára biztosított kereskedelemi koncessziókat automatikusan kiterjesztet-
ték minden kereskedelemi partnerre. Ennek nyomán gyorsan elterjedt a
multilaterális szabadkereskedelmi rendszer. Az összes soknemzetiségû biroda-
lom határain belül áttért a szabadkereskedelemre, és gyakorlatilag arra
kényszerítették politikailag elnyomott nemzetiségeiket – a Habsburgok a magya-
rokat, az oroszok a lengyeleket, finneket és a balti népeket –, hogy részesei legye-
nek a birodalmi szabadkereskedelemnek.
Az újonnan függetlenné vált balkáni országok sem alkalmazhattak védõvá-
mokat. Nemzetközi egyezmények kényszerítették Szerbiát, hogy betartsa az
1718-as osztrák–török szerzõdés feltételeit, vagyis csupán 3%-os vámot rójon ki a
Habsburg Birodalomból érkezõ árukra. Az 1878-as berlini szerzõdés általános ér-
vénnyel kiterjesztette Bulgáriának a Portával 1860–62-ben kötött egyezményét,
amely szerint az összes bolgár importra csupán 8%-os vámot vethettek ki. Az or-
szág az 1890-es évek közepéig nem folytathatott önálló kereskedelempolitikát.
Romániát az 1880-as évek derekáig kötötte az Ausztria–Magyarországgal aláírt
szerzõdés, és nem vezethetett be védõvámokat.
A kereskedelmi kapcsolatokat tovább internacionalizálták a különbözõ „glo-
bális” intézmények és az egységes monetáris rendszer, amelyet az aranystandard
bevezetése tett lehetõvé. Nagy-Britannia ismét úttörõ szerepet vállalt, amikor az
aranystandardot már az 1770-es és 1810-es évek között bevezette. Az 1867-es pá-
rizsi nemzetközi pénzügyi kongresszus az aranyalap meghonosítása mellett fog-
lalt állást, s a nyugat-európai országok zöme az 1870-es években meghonosította
ezt a rendszert. Ausztria–Magyarország az 1890-es években csatlakozott hozzá.
A nemzeti valuta átválthatóvá vált, és a valutaárfolyamok stabilak maradtak az
egész idõszak során. (Kenwood és Lougheed, 1971.) A nemzetközi gazdasági

123
kapcsolatok fejlõdését globális-európai intézmények és rendszerek bevezetése is
segítették. Ezek között az 1865-ben létrejött Nemzetközi Távíró Unió, a vízi utak
– a Rajna, a Pó, a Duna és az Elba – nemzetközi vízi úttá alakítása az 1860-as
években, a metrikus rendszer bevezetése és a Nemzetközi Posta Szövetség
1875-ös létrehozása, a nemzetközi szerzõi jogi és szabadalmi törvények
elfogadása az európai államok zömében az 1860-as években érdemel leginkább
figyelmet. (Pollard, 1974.)
A szabadkereskedelem, az internacionalizálódott pénzügyi és gazdasági
kapcsolatrendszer tehát akkor vált uralkodóvá, amikor Közép- és Kelet-Európa
modernizációja a kezdetét vette az 1860-as években. A régió országai – jórészt
hatalmas birodalmak részei – magától értetõdõen modernizációs stratégiájuk
alapjának tekintették az exportorientált iparosítást. Arra törekedtek, hogy minél
több hagyományos mezõgazdasági cikket és nyersanyagot exportáljanak iparo-
sodott szomszédaiknak és a Nyugatnak, hogy ezáltal nyert bevételeikbõl fej-
lesszék gazdaságuk korszerû ipari és szolgáltató szektorait.

4. Centrum-periféria kapcsolatok
és a gazdasági nacionalizmus

Közép- és Kelet-Európának a Nyugattal történõ szoros gazdasági összekapcsoló-

dása centrum-periféria viszonyrendszerként is értelmezhetõ (Wallerstein, 1974.),
és nem pusztán integráns struktúraként, „ahol az egyik sejtben bekövetkezõ vál-
tozás a másikban is átalakulást okoz”, ahogy azt Jones megfogalmazta. A közép-
kelet-európai periféria – ebben az értelemben – a centrumtól függött: „külkeres-
kedelme, fizetési mérlege és termelésének növekedése a centrumországokhoz kö-
tõdött, azok befolyással voltak rá, és alárendelt szerepre kényszerítették. A kap-
csolat alapjában véve egyenlõtlen volt, és a centrumnak kedvezett. Ez gyakran
romboló hatással járt a perifériára, de egyben ösztönözhetett is a fejlõdésre, s
megfelelõ körülmények között kiemelhette a térséget periferikus pozíciójából.”
(Berend és Ránki, 1982. 9. o.)
A centrum-periféria kapcsolat Európán belül egyaránt jellemezte a Kelet–
Nyugat és az Észak–Dél kapcsolatokat. Az erõsen iparosodott és a mezõgazdasá-
gi régiók közötti munkamegosztás világjelenség volt, de ugyanakkor számtalan-
szor reprodukálódott egy-egy országon s régión belül is. A centrum-periféria vi-
szony jellemezte az egyes országokon belül kiemelkedõ ipari nagyvárosok és a
nem iparosodott agrárvidékek közötti kapcsolatrendszert is. Budapest és Buka-
rest, szemben az elmaradott magyar, illetve román vidékkel, ugyanezt a mintát
testesítette meg. A fejlett és elmaradott régiók együttélése és munkamegosztása
egy azonos országon belül sok esetben megfigyelhetõ. Az olasz Észak és Dél, a
német Kelet és Nyugat jól példázzák ezt.
A centrum-periféria típusú elkülönülés a soknemzetiségû birodalmak közös
piacának keretein belül is kialakult. Az Orosz Birodalomban paradox módon a
birodalom nyugati peremén a megszállt és politikailag alávetett lengyel, finn és
balti tartományok váltak az elmaradott mezõgazdasági, de elképesztõen hatal-

124
mas orosz piac ipari ellátóivá. Az európai szempontból is hatalmas városi köz-
pontok, Szentpétervár és Moszkva mellett a lengyel, finn és balti ipari központok
sajátos centrumszerepet tölthettek be az elmaradott cári Oroszországban. Az óri-
ási és közel esõ isztambuli piac ugyancsak fontos szerepet játszott a gyermekci-
põben járó bolgár kézmûipar fejlõdésében. A birodalmi munkamegosztás így
meghatározó szerepet töltött be a birodalom egymással kapcsolatban álló régiói-
nak gazdasági fejlõdésében.
A Habsburg Birodalom a klasszikus kelet–nyugati gazdasági kapcsolatokat
reprodukálta a birodalom iparosodott nyugati és mezõgazdasági keleti tartomá-
nyai között. Az osztrák–cseh centrum és a magyar, galíciai, bukovinai és bosz-
nia-hercegovinai periféria a jól ismert centrum-periféria munkamegosztást alakí-
totta ki. Sõt, a Habsburg Birodalom – mint az európai nagyhatalmak egyike –
hatalmas és viszonylag fejlett piacával a szomszédos periféria-államok, Szerbia,
Románia és Bulgária centrumává is vált.
Az összetett centrum-periféria kapcsolatok idézték elõ Közép- és Kelet-Euró-
pában – a 20. századi terminológiát használva – a gazdasági nacionalizmus korai
megjelenését. Az elsõ világháború elõtti évtizedekre vonatkoztatva, Thomas
David és Elizabeth Spilman „proto-gazdasági nacionalizmus”-ról beszélnek. (Da-
vid és Spilmann, 1999.) A térségben jó néhány befolyásos politikus karolta fel
ugyanis a protekcionizmust és az állami beavatkozást a laissez faire, a be nem
avatkozó szabadkereskedelmi politika helyett. A magyar radikális reformer,
Kossuth Lajos, aki 1841 elejéig az osztrák vámpolitikát, illetve az Ausztria és
Magyarország között húzódó vámhatárt támadta, és a szabadkereskedelem be-
vezetését sürgette, az év során megváltoztatta elképzelését, és a magyar protek-
cionizmus szószólójává vált. Erõsen hatott rá Friedrich List német közgazdász,
aki 1841-ben adta ki Das nationale System der politischen Ökonomie (A politikai gaz-
daságtan nemzeti rendszere) címû mûvét. List azt vallotta, hogy a szabad-
kereskedelem elõnyös Nagy-Britanniának (és a fejlett centrumországoknak), de
az iparosodás késõn jövõinek (a periféria országainak) védõvámokkal kell véde-
niük törékeny iparukat és gazdaságukat a fejlett országok versenyével szemben,
amíg fel nem zárkóznak.
List elmélete különösen népszerûvé vált Közép-Európában: Richard Cob-
den, a Cobden–Chevalier szabadkereskedelmi egyezmény brit aláírója az alábbi-
akat jegyezte fel naplójába az 1840-es évek közepén, Bécsbe tett látogatása alkal-
mából: „Dr. List... a védõvámrendszer és a »nacionalitás« bajnoka... olyan befo-
lyásra tett szert a közvélekedésben, hogy a politikai gazdaságtan professzorai az
ifjúságnak tartott elõadásaikban nem támogathatták a szabadkereskedelmet...”
(Cobden, 1994. 153. o.)
Kossuth Lajos, aki 1841 után az iparosodás és protekcionizmus mellett ér-
velt, List metaforáját használva jelentette ki: „Ipar nélkül a nemzet félkarú óriás.”
Az Ausztria és Magyarország közötti gazdasági kapcsolatokat a fogadós és a
hordó viszonyához hasonlította, ahol is az elõbbi kedve szerint verheti csapra az
utóbbit. A magyar országgyûlés 1843–44-es kezdeményezését védõvámok beve-
zetésére – az „iparfejlõdés védelmében” – királyi vétó gátolta meg (Mérei, 1983.
907. o.), ami után Kossuth társadalmi mozgalmat indított el, hogy a vámokat
„mindenki saját küszöbénél” húzza meg. 1844 októberében létrejött az Országos

125
Védegylet. Akik csatlakoztak, vállalták, hogy csak magyar terméket vásárolnak és
bojkottálják a külföldi iparcikkeket. A magyar nemzeti elit így fordult az export-
orientált iparpolitika helyett az importpótló iparosítás és a protekcionizmus el-
véhez.
A közép-kelet-európai nemzetek gyakran folyamodtak a gazdasági naciona-
lizmus jellegzetes elemeihez, a piacvédelem és az állami beavatkozás eszközei-
hez, hogy ellensúlyozzák a független gazdaság és a vámpolitika hiányát.
Franciszek Lubecki-Drucki herceg, a Kongresszusi Lengyelország pénzügymi-
nisztere az 1820-as években egyike volt azoknak, akik kezdeményezték az állami
beavatkozások útján történõ gazdasági modernizációt: a Towarzystwo Kredytowe
Ziemskie (Földhitel Társaság) és a Bank Polski (Lengyel Bank) megalapítását kö-
vette az állami tulajdonú ipar megteremtése. A Bank Polski kormányérdekeltsé-
gû ipari vállalkozásokba fogott és ezek tulajdonosa lett: állami vasmûveket hoz-
tak létre a kielcei régióban, a Bobrza és a Kamienna folyók mentén. (Jedlicki,
1964.) Kihasználva a korlátozott autonómiát, a Lengyel Királyság magas védõvá-
mokat vezetett be 1823-ban, és ezeket a vámokat fenntartották az 1840-es évek
végéig. (Szlajfer, 1991. 124–125. o.) A késõbbi évtizedekben, amikor az autonómi-
át az oroszok visszavonták, a magyar Védegylethez hasonló mozgalom bontako-
zott ki, bojkottálva a külföldi termékeket, kizárólag lengyel iparcikkeket vásárol-
va (swój do swego po swoje), hogy így pótolják a védõvámokat. (David és Spilman,
1999. 20. o.)
A 19. század utolsó évtizedeinek súlyos mezõgazdasági válsága során a vé-
dõvámos, az iparosodást állami beavatkozással segítõ „proto-gazdasági naciona-
lizmus” széles körben elterjedt a régióban. Az országok zöme kivált a szabadke-
reskedelmi táborból és védõvámokat vezetett be. Ausztria–Magyarország az
elsõk közé tartozott 1874-ben, amit azután még megerõsített 1887-ben és 1906-
ban. Az 1887-es vámok átlagosan 15–30%-os illetéket róttak ki – ad valorem – a be-
hozott termékekre. Az 1906-os illetékek 10–40% között szóródtak, és 260 kiemelt
termék esetében jelentõsen magasabbak voltak. Oroszország elsõ ízben 1868-ban
vezetett be védõvámokat, amelyeket azután 1891-ben, 1983-ban és 1900-ban több-
ször is felemelt. Az 1894-es bolgár tarifák a vámot több mint háromszorosára
emelték. Románia – miután az Ausztriával kötött egyezmény lejárt – védõvámo-
kat vezetett be 1886-ban, átlagosan 10–15%-os illetékkel. Ezeket 1904-ben, majd
1906-ban ismételten felemelte a behozott cikkek értékének 25%-áig. Szerbia
1906-ban hozott törvényt a védõvámokról. A közép-kelet-európai országok nem
álltak egyedül: Németország (1879 és 1902), az Egyesült Államok (1890 és 1897),
Spanyolország, Olaszország és Franciaország hasonló irányvonalat követett. Az
elsõ világháborúig végül is csupán Nagy-Britannia, Hollandia és Dánia folytatott
szabadkereskedelmi politikát.
A iparosítást elõsegítõ állami beavatkozást Magyarországon az „iparpártoló
törvények” sora nyitotta meg. Miközben Ausztria–Magyarország vámrendszere
erõteljes védelmet nyújtott a birodalom piacán a magyar mezõgazdaságnak, a
magyar elit azt kereste, hogy miként tudná ugyanakkor a magyar piacot is meg-
védeni az osztrák–cseh ipari versennyel szemben. Mivel védõvámok bevezetésé-
re nem volt lehetõség, sõt a közös birodalmi vámterület jelentõs elõnyökkel is
járt, más megoldást kerestek. Ezt végül is az 1881-es, 1890-es, 1899-es és 1907-es

126
iparfejlesztési törvényekben talalták meg. Adómentességet, kedvezményes vas-
úti tarifát és közvetlen állami szubvenciót biztosítottak az újonnan létesített gyá-
raknak vagy a már meglévõk kibõvítõinek. Az 1880-as évek során az állam éven-
te 126 000 koronát fizetett ki szubvencióra. Ez az összeg közel 500 000-re nõtt az
1890-es években, majd több mint egymillióra a 20. század elején. Mindösszesen
közel ezer új gyárat alapítottak állami segítséggel 1882 és 1913 között, és a pénz-
ügyminisztérium jogosult volt részesedést vásárolni az államilag támogatott gyá-
rakban. (Berend és Ránki, 1955. 48–52. o.) „Az iparfejlesztési törvények – írta egy
kortárs elemzõ 1907-ben – legalábbis részben arra hivatottak, hogy pótolják azo-
kat az eszközöket, amelyeket egyébként a függetelen vámpolitika nyújtana.”
(Krajcsi, 1907. 1. o.) Az állami támogatás csúcsán, 1900 és 1913 között, az állami
szubvenciók egymagukban az ipari részvénytársaságokba történt befektetések
közel 6%-át tették ki.
Hasonló törvények segítették a balkáni országok iparosodását. A román par-
lament 1887-ben törvényt hozott, amely lehetõvé tette az iparfejlesztésben a köz-
vetlen kormányzati segítségnyújtást. A törvény adó- és vámmentességet adott ti-
zenöt évre, szubvenciókkal járult hozzá a szállítási költségekhez és ingyenes
telkeket biztosított iparvállalatok építésére. A háború elõtt mûködõ 1150 cégbõl
több mint 830 részesült állami szubvencióban. (Hitchins, 1994. 191. o.) Szerbiában
az 1893-as és 1898-as törvények gépek, nyersanyagok és félkész termékek vám-
mentes behozatalát tették lehetõvé, valamint adómentességet vagy adócsökken-
tést biztosítottak a több mint 50 fõt foglalkoztató cégeknek. 1910-ben a mûködõ
vállalatok közel negyede részesült állami támogatásban. Bulgáriában törvények
sora – 1894, 1897, 1905 és 1909 – biztosított hasonló állami segítséget az ipari cé-
geknek. Ennek összege meghaladta az ipari befektetések 4%-át. (Gerschenkron,
1962.)
Közép- és Kelet-Európa – igazodva a szabadkereskedelmi rendszerhez és
követve az exportorientált iparosítási politikát, majd fokozatosan az ipari fejlõdés
elõmozdítása érdekében a védõvámok és az állami beavatkozás „proto-
gazdasági nacionalista” eszközeit alkalmazva – a gazdasági modernizáció útjára
lépett.

5. Ausztria és a cseh területek korai iparosodása

Ausztria–Magyarország országainak fejlõdési útját a birodalmon belüli régiók és

tartományok egymás közötti kapcsolatai határozták meg. A Monarchia gazdasá-
gilag Európa ötödik legerõsebb hatalma volt, és maga is centrumszerepet töltött
be. Mindezek a jellemvonások javarészt a nyugati, osztrák–cseh tartományok lát-
ványos iparosodásának voltak köszönhetõk. Az osztrák–cseh területek néhány
évtizedes késéssel követték Nyugat-Európát.
A modernizálódó Habsburg Birodalom – kiélezett versenyben Poroszország-
gal – hamar fontos belsõ reformok felé fordult. Mária Terézia és fia, II. József fel-
világosult abszolutista uralma a 18. század második felében megvetette a nyugati
mintájú kapitalista átalakulás alapját. Az 1728-as császári rendelet jelentõsen

127
megnövelte a behozatali vámokat. A nyers posztóra kirótt illeték például – ad
valorem – 100% volt. Szilézia elvesztése a Poroszországgal viselt háborúban
1742-ben még inkább arra ösztönözte a felvilágosult uralkodónõt, hogy merkan-
tilista politikát vezessen be és támogassa az örös tartományos iparosodását. Az
1731-es pátens már korlátozta a céheket, és Mária Terézia, illetve II. József intéz-
kedései jelentõsen meggyengítették, majd eltörölték ezeket a feudális intézmé-
nyeket.
1775-ben a királynõ minden belsõ vámot megszüntetett és egységes nemzeti
piacot hozott létre. Ugyanezt intézményesítették Magyarországon is 1784-ben,
habár Magyarország – a megõrzött nemesi adómentesség miatt – kívül maradt a
birodalmi közös piacon. 1783 és 1796 között Bukovina és Galícia is az integrált bi-
rodalmi piac részévé vált. A birodalom egyéb részei, mint Tirol és Voralberg
(1875), Isztria és Dalmácia (1880), ugyancsak részévé váltak a közös vámterület-
nek a 19. században.
Mária Terézia a francia merkantilista politikát követte és a birodalmi piacot
magas vámokkal – általában az importált javak értékének egyharmadával –, va-
lamint importkvótákkal óvta, hogy így bátorítsa a gyermekcipõben járó hazai
ipart. A hagyományos francia merkantilista eszme – vagyis a magas külkereske-
delmi többlet elérése a „nem lényeges” cikkek importjának csökkentésével, vala-
mint a hazai termelés és az export lehetõ legnagyobb mértékû növelésével – a sa-
játos közép-európai kameralizmussal társult, amely a consumatio interna, a hazai
fogyasztás fokozására összpontosított. (Bauer és Matis, 1988. 268. o.) Ennek meg-
felelõen, az önellátó Habsburg-politika védte a magyar piacot az osztrák–cseh
ipar számára, 30%-os vámot szabva ki a külföldi termékekre, szemben az oszt-
rák–cseh árukra kirótt 3%-kal. Mivel Magyarország a 18. század közepéig nem
volt a birodalmi közös piac része, vámot vetettek ki az Ausztriába irányuló ma-
gyar mezõgazdasági kivitelre. A birodalmi önellátás érdekében azonban a ma-
gyar export idõrõl idõre vámmentességet kapott. (Pribram, 1907. Eckhart, 1922.)
Az 1770-es évektõl kezdve engedélyezték a szabad ipari vállalkozásokat.
1773-ban például a pamutnyomás szabad iparrá vált, és a középkori céhek gúzs-
ba kötõ bilincsei lazulni kezdtek. A merkantilista gyakorlatnak megfelelõen
Mária Terézia nyugati iparosokat csábított a birodalomba, adómentességet és ál-
lami kölcsönöket nyújtva az újonnan létrehozott iparvállatoknak. Az állam maga
is – a klasszikus colbert-iánus királyi manufaktúrák mintájára – ipari vállalkozá-
sokba fogott: ilyen volt a birodalom második legnagyobb textilmanufaktúrájának
a létrehozása Linzben, 1754 után. Mária Terézia aláásta a jobbágyrendszert, ami-
kor szabályozta a parasztok jogi helyzetét és kötelezettségeit. A koronabirto-
kokon az ún. Raab-rendszer éves, pénzben fizetendõ bérleti rendszert honosított
meg a hagyományos járandóságok és robot helyett. II. József 1781-ben eltörölte a
jobbágyságot, ami Ausztriában és a cseh területeken költözési és munkavállalási
szabadságot biztosított a parasztoknak. A parasztok ez idõtõl kezdõdõen szaba-
don házasodhattak, távozhattak a birtokról és szakmát tanulhattak. Járandósága-
ikat felváltotta az éves bevétel 17%-át kitevõ bérleti díj. Emellett minden földte-
rület bruttó bevételének 12%-át adóba kellett befizetni. „Az 1785-ös és 1789-es
reformtörvénykezés – vonta le a következtetést David Good – megvetette a
Habsburg-mezõgazdaság kaptalista alapjait.” (Good, 1984. 34. o.)

128
 A 19. század elején a korszerû mûszaki oktatás is meghonosodott. Az 1807-
ben alapított prágai Mûszaki Intézet és a hasonló, 1815-ben létrehozott bécsi Mû-
szaki Egyetem a francia Ecole Polytechnique mintáját követte. A különféle állami
beavatkozások és törvények – beleértve az 1810-es, 1820-ban és 1832-ben módosí-
tott szabadalmi törvények megjelenését is – fokozatosan üzletbarát közeget alakí-
tottak ki.
Az állami támogatást kiaknázva, a földbirtokos arisztokrácia tagjai gyakran az
elsõk között jártak ipari alapításaikkal. Maga Lotharingiai Ferenc, a királynõ férje
is elöl járt ebben. A korai textilmanufaktúra-tulajdonosok, mint Bolza gróf Josefùv
Dùlban, Haugwitz gróf Námëštiben, Wallenstein gróf Horní Litvínovban vagy
Kinský gróf Sloupban jól illusztrálják ennek a jelenségnek széles körû elterjedését.
Bouquoy gróf grazi üvegmanufaktúrája, Salm, valamint Thurn und Taxis gróf cu-
korgyárai csehországi birtokaikon, az olmützi (Olomouc) érsekség vitkoviei vas-
mûvei és Larisch gróf, illetve Wilczek báró ostravai szénbányái ugyancsak beszé-
des példák. Az arisztokrata vállalkozók által alapított, nagybirtokokon megjelenõ
ipar fõként az adott birtok nyersanyag-lelõhelyeit aknázta ki: a különféle ásvány-
kincseket, fát, gyapjút és mezõgazdasági termékeket. „A nemesség csak ott folyta-
tott vállalkozói tevékenységet a 19. században – vonja le a következtetést Arnošt
Klíma –, ahol a termelés szorosan kapcsolódott a földbirtok kincseihez, mint a
szén- vagy vasércbányászat esetében.” (Klíma, 1991. 157. o.)
A földbirtokos arisztokrácia szerepvállalása a protoindusztrializációs tevé-
kenységben nem csupán csehországi jelenség volt, hanem a korai manufaktúra-
ipar sajátos közép-kelet-európai formája is. Az arisztokrata „iparosok” védve
voltak a városi céhektõl, és jelentõs kedvezményeket élveztek a nemesi kiváltsá-
gok révén. Mi több, adót sem kellett fizetniük, és a nyersanyagokat, fõként fel-
dolgozásra váró mezõgazdasági termékeket, de az ásványkincseket, fát, bõrt és a
gyapjút is a nagybirtok maga termelte. A nagyszámú jobbágy ingyenes munka-
erõt biztosított a szakképzettséget nem igénylõ munkák végzésében. A vas-
mûvek számára a faszénkészítés, a nyersanyag- és késztermékszállítás, a liszt-
malmokban és sörfõzõkben végzett segédmunka ingyenes volt. Zrínyi Péter
horvátországi vasmûveiben a 17. század derekán például 200 jobbágy dolgozott,
szakértelmet nem igénylõ segédmunkát végezve. A 18. század során több ma-
gyar, horvát és lengyel földbirtokos hozott létre iparvállalatokat a birtokain lévõ
nyersanyagok feldolgozására. Bányákat, vasmûveket, élelmiszer- és posztógyára-
kat alapítottak.
Károlyi Sándor gróf nevéhez fûzõdik az elsõ magyar nemesi manufaktúrák
egyikének, egy posztógyárnak a létesítése 1722-ben. Az Esterházyak és a Pálffyak
követték példáját. Azonban az összes próbálkozás kudarcba fulladt, és a földes-
úri gyárak a század folyamán bezártak. A helyzet a 19. század derekáig alig
javult valamelyest. Hasonló jelenség figyelhetõ meg a 18. századi Lengyelország-
ban is: a mûködõ 338 manufaktúra nagy részét földbirtokos arisztokraták alapí-
tották Urzeczében, Nalibokban és Korzecben. A grodnói királyi birtokokon a bir-
tokok intézõje, Antoni Tyzenhauz jobbágymunkára épülõ iparvállatokat hozott
létre. Jerzy Topolski hangsúlyozta, hogy „a jobbágyok robotjára épülõ, majorsági
birtokokon megjelenõ ipari üzemek rövid életûnek bizonyultak Lengyelország-
ban”. (Topolski, 1982. 192. o.)

129
 A cseh–morva „feudális” iparosodás a 18. század második felében azonban
jelentõs különbséget mutatott fel Magyarországgal és Lengyelországgal összeha-
sonlítva: a földbirtokos arisztokrácia vállalkozását ugyanis a Nyugaton jól ismert
kihelyezéses rendszer révén a hagyományos paraszti háziiparra alapozhatta. Eb-
ben az idõszakban a falusiak – földnélküli parasztok és törpebirtokosok – negye-
dének-felének a megélhetését a bérmunka biztosította. A népességnövekedés bi-
zonyosan meghatározó volt az ipari fejlõdésben: 1789-re az egy négyzet-
kilométerre jutó lakosok száma 55-re nõtt. A jobbára terméketlen földeken élõk-
nek a háziiparhoz kellett fordulniuk megélhetesükért. Az iparosodást ösztönzõ
népességnyomás mellett Csehország fokozatosan haszonra tett szert politikai
helyzetébõl is. Mint a Habsburg Birodalom örökös tartománya, a cseh területek
élvezhették a Habsburg-udvar által támogatott iparosodás elõnyeit. Sõt az oszt-
rák, sziléziai és német kereskedõk fontos szerepet játszottak a Verlag-rendszer
csehországi meghonosításában, aminek során az önállóan dolgozó falusi népes-
ség integrálódott a szervezett, kapitalista ipari modellbe.
Arnošt Klíma példák sorát vonultatja fel. A felsõ-ausztriai linzi manufaktúra
esete egészen egyértelmû: 1773-ban az osztrák vállalat tevékenységét részben a
cseh háziiparra építette. Közel 12 000 otthon dolgozó fonómunkást alkalmazott –
ez a szám 1790-ben 16 000-re nõtt. Közvetítõi hálózat látta el a falusi házi munká-
sokat lennel és szállította az elkészült fonalat a központi manufaktúrába.
J. M. Schmidt, egy bécsi kereskedõ esete arra utal, hogy az osztrák kereske-
dõtõke eltérõ formában jutott szerephez. Schmidt gyapjútermékeket elõállító
manufakturát alapított Dél-Csehországban 1769-ben, és hat éven belül 1400 fonó-
munkás dolgozott a gyárnak otthon, miközben 300 munkás dolgozott a központi
kártolómalomban. Egy tisztviselõ, aki 1756-ban Csehország északkeleti részén
utazott keresztül, arról számolt be, hogy a fonalfelvásárlók és a vászonkereske-
dõk az egész területrõl összevásárolják a lent és lenvásznat, majd Sziléziába kül-
dik, fõként Greifenbergbe. (Klíma, 1991.) Klíma adatai szerint a 18. században
Csehországban nagyszámú paraszt – fõként a föld nélküli zsellérek, továbbá
akiknek fiai nem örökölhettek földet – vált otthon dolgozó bérmunkássá. Körül-
belül a falusiak negyede-fele dolgozott a Verlag-rendszerben, és Észak-Csehor-
szág hegyes vidékein ez az arány a 80%-ot is elérhette.
1780 és 1798 között a cseh textiliparban foglalkoztatottak száma megkétsze-
rezõdött, ami Cseh- és Morvaországban, illetve cseh Sziléziában a 4 millió lakos-
ból közel 700 000 fõt tett ki. A munkásoknak több mint 80%-a dolgozott a textil-
iparban, így a vas-, üveg- és egyéb iparok kevésbé voltak fontosak. (Pùrs, 1965.)
A birodalom mezõgazdasági jellegû keleti tartományai 90%-os agrárnépességük-
kel élesen eltértek Ausztria és Csehország iparosodó társadalmi szerkezetétõl,
amit az agrárnépesség arányának 75%-ra csökkenése jellemzett már 1790-ben is.
A 19. század elsõ évtizedei, különösen az 1820-as és az 1830-as évek, a fel-
gyorsuló textilipari fellendülés idõszaka volt. John Komlos számításai szerint a
meghatározó jelentõségû pamutipar évente 3,7%-os növekedést ért el 1784 és
1803 között, de több mint 11%-ot 1826 és 1835, illetve 8,5%-ot 1835 és 1847 között.
(Komlos, 1983. 99. o.) A birodalom fõbb textilipari központjaiban 435 000 orsó
mûködött 1828-ban. Ez a szám 1841-re több mint a kétszeresére nõtt: a cseh belsõ
területeken, fõként Liberecben, 335 000 orsó forgott, Alsó-Ausztriában pedig az

130
orsók száma meghaladta a 388 000-t. Ezekben az évtizedekben egy harmadik tex-
tilipari központ is megjelent: Voralberg az osztrák fonóipari termelésébõl 14, a
szövõipari termelésébõl 6, és a nyomott szövet elõállításából 4%-kal részesedett.
(Good, 1984. 51. o.)
Habár az elsõ modern gépek a Leitenberger cégnél már 1797-ben megjelen-
tek, és 1801-ben a pottendorfi üzem az ország elsõ gépesített gyára lett, a gépesí-
tés csak sporadikus maradt. Ausztria és Csehország gépi kapacitása 1840-ben
összesen 20 000 lóerõt tett ki, ami a német és belga szint felét, a franciaországi
egynegyedét és az angliai alig több mint 3%-át érte csak el. Bár a gõzgépkapaci-
tásnak több mint a felét a textiliparban használták, a kézi fonás az 1840-es évekig
uralkodó maradt, és a termelés kétharmadát tradicionális, kisipari üzemekben ál-
lították elõ. Az új iparvállalat, a nagy „manufaktúra” – bár több száz, sõt akár
több ezer munkást foglalkoztatott – a megjelenõ modern gyárhoz vezetõ átmene-
ti, ipari forradalom elõtti formát testesített meg, vagy ahogy Herman Freuden-
berger nevezte, egyfajta „proto-gyárat”. (Freudenberger, 1963.) A szövést – a leg-
modernebb, svájci létesítésû voralbergi központot leszámítva – háziiparosok vé-
gezték kézzel. A posztóipart még kevésbé forradalmasították. A libereci textil-
ipari központban mûködõ 3000 szövõszékbõl csak 40-et gépesítettek 1841-ig. A
brnói központban a posztó öthatodát a céhek állították elõ 1850-ben. A fonást ja-
varészt kézzel végezték a posztóiparban az 1880-as évekig.
A textíliák az ipari termelés 41%-át tették ki 1841-ben, míg az élelmiszer-fel-
dolgozás további 21%-ot. A szénbányászat 1830 után indult fejlõdésnek, amikor
is a kitermelés elérte a 180 000 tonnát. Ez 1850-re már 880 000 tonnára emelke-
dett. Az egy fõre jutó szénfogyasztás azonban ebben az évben sem haladta meg a
43 kg-ot, ami töredéke volt az egy fõre jutó belga (800 kg) és német szénfogyasz-
tásnak (170 kg). A vastermelés azonban 8,8 kg/fõs kitermelésével 1850-ben már
meghaladta a németet (7,3 kg), de a széntermelés növekedési üteme messze el-
maradt a textilipar mögött: 1826–35 között annak csak egyharmada volt, 1835 és
1847 között mintegy a fele. (Brusatti, 1973., Gross, 1971., Komlos, 1983.)
Az 1841-es statisztikák szerint gyárak állították elõ az ipari termelés kéthar-
madát. A Habsburg Birodalom ipari termelésének közel hétnyolcadát a nyugati
tartományok, vagyis Ausztria és a cseh területek adták. Az iparosodás itt fontos
és Közép- és Kelet-Európában egyedülálló szintet ért el. Ilyen jellegû fejlõdés se-
hol nem következett be a térség más területein. Még a Habsburg-monarchia kele-
ti részei és tartományai – beleértve Magyarországot is – messze elmaradtak, és a
birodalom ipari termelésének csupán nyolcadát állították elõ. Az osztrák–cseh
ipari fejlõdést ennek alapján – túlzott leegyszerûsítéssel – az angol ipari forrada-
lomhoz hasonlították. (Pùrs, 1960.) A gépesítés alacsony foka és a még mindig
uralkodó kihelyezéses és „protoindusztriális” rendszerek azonban világosan mu-
tatják az angol típusú ipari forradalom hiányát. A századfordulótól az 1830-as
évekig legfeljebb az iparosodás megkésett, „elsõ vagy elõkészítõ” fázisáról be-
szélhetünk Ausztriában és a cseh területeken, és amit „sikeres protoindusztria-
lizációként” vagy az „ipari forradalmat megelõzõ iparosításként” lehet meghatá-
rozni. (Mendels, 1972., 1982. 74. o.)
A birodalom következetes merkantilista-kameralista állami politikája, amely
a nyugati tartományokban a „protoindusztrializációhoz” vezetett, a keleti tarto-

131
mányokban, elsõsorban Magyarországon, mezõgazdasági prosperitást idézett
elõ. Miközben az egy fõre jutó gabonafogyasztás 175–177 kg körül stagnált éven-
te, az exportlehetõségek ösztönözte gabonatermelés 28-ról 67 millió hektoliterre,
139%-kal emelkedett Magyarországon és Horvátországban 1789 és 1841 között.
(Komlos, 1983. 55., 61. o.) A nyugati tartományok erõsödõ ipara és a birodalom
keleti részeinek mezõgazdasági felvirágzása szorosan összekapcsolódott. A mun-
kamegosztás a birodalomban jobbára pozitív hatással volt a monarchia mindkét
felére, de a kölcsönös ösztönzés sem tudta megszüntetni a különbözõ etni-
kai-nemzeti régiók elkülönülését és szerkezeti különbözõségét. (Berend és Ránki,
1987. 399–400. o.)
A gazdasági fejlõdést, fõként 1848 után, folytonos reformfolyamat segítette.
A jobbágyfelszabadítás és a nemesi kiváltságok eltörlése, a szabad földbirtoklás,
a modern tulajdonjogok bevezetése, a Monarchia közös piacának létrehozása, a
kiterjedt vasútépítés és a modern bankrendszer megteremtése az egész biroda-
lom modernizációjának alapjává vált a 19. század derekától. Az elõzõ évtizedek
protoindusztrializációjára épülve az iparosodás Ausztriában és a cseh területe-
ken 1860 és 1880 között felgyorsult.
Az iparosodás ezen második szakaszában az élelmiszer-feldolgozás vált az
új, meghatározó ipari és exportszektorrá. A textilipar, az osztrák–cseh korai ipa-
rosítás vezetõ ágazata nem tudott megbirkózni az erõs nyugati versennyel, ám az
élelmiszer-feldolgozás annál nagyobb lehetõségre tett szert. A napóleoni hábo-
rúk alatt fellendült a cukorrépa-feldolgozás Európában, amikor azonban a konti-
nentális blokádot feloldották, és ismét be lehetett hozni nádcukrot, a cukorrépa-
ipar átmenetileg összeomlott. Az 1830–40-es évektõl azonban elterjedt a francia
és a német technológia, és létrejöttek az elsõ modern cukorrépa-feldolgozók Mor-
vaországban. 1837-ben a belga Florentin Robert Morvaországba költözött és
Ãidlochovicében megalapította az elsõ korszerû cukorrépa-feldolgozó üzemet.
1860–62-ben már 130 cukorfinomító mûködött, és több mint 80 000 tonna nyers-
cukrot állított elõ Ausztriában és a cseh területeken. Osztrák vállalkozók nagyjá-
ból egytucatnyi cukorfinomítót hoztak létre Magyarországon is az 1850-es évek
elejétõl kezdve. A cukorrépa-termelés drámai növekedése kellõ mennyiségû
nyersanyagot szolgáltatott a rohamos ütemben gyarapodó gyáraknak. A legfon-
tosabb az a forradalmi technikai újítás volt, amely Julius Robert – a ãidlochovicei
gyár alapítója – kísérletezõ kedvû fiának a nevéhez fûzõdött. Új diffúziós eljárá-
sa gyökeresen átalakította a cukoripart, sõt a gépipar új ágazatának megjelenésé-
hez vezetett. Egy évtized alatt több mint száz cukorfinomító vezette be az új, sok-
kal hatékonyabb technológiát. Megjelentek a nagy és korszerû gyárak. Az átlagos
termelés az 1871-es 1000 tonnáról 1913-ra 6500 tonnára nõtt gyáranként. A cukor-
ipar lett az osztrák–cseh ipar legkorszerûbb és legerõsebb ágazata. A birodalom
hatalmas termelési kapacitásának több mint 82%-a Cseh- és Morvaországban
volt. A termelés az 1848-as 80 000 tonnáról 1913-ban 1 783 000 tonnára emelke-
dett. Németország és Oroszország után Ausztria–Magyarország lett a világ har-
madik legnagyobb répacukor termelõje. 1860-ra a Monarchia önellátóvá vált cu-
korból, és 1913-ban a termelés 60%-a már kivitelre került. A cukoripar, amely az
1910-es években a teljes export 10%-át szolgáltatta, a birodalom vezetõ ipari ex-
portágazata maradt az elsõ világháborúig.

132
 Alsó-Ausztria és Csehország ezekben az évtizedekben az erõs, korszerû és
exportorientált söripar középpontja is lett. 1851-ben a közel háromezer hagyomá-
nyos kis sörfõzde 5,6 millió hektoliternyi sört állított elõ. 1913-ban nagyjából ezer
nagy gyár mûködött, és korszerû angol technológiával több mint 20 millió hekto-
liter sört produkált. Plzeñbõl, Budweisbõl és Schwechatból legendás központok
és nemzetközileg elismert márkák lettek. A gyorsan növekvõ hazai igények ki-
elégítése mellett a söripar is exportágazattá vált, bár a sörkivitel értéke a cukor-
iparénak csak egytizedét érte el.
Az élelmiszer-feldolgozás az osztrák–cseh ipar vezetõ szektora lett. Részese-
dése az ipari termelésbõl 1865 és 1880 között 11-rõl 35%-ra emelkedett, miközben
ugyanebben az idõszakban a textilipar aránya 41-rõl 33%-ra csökkent. (Gross,
1973. 274. o.)
A Gründerzeit nagy fellendülését azonban az 1870-es évek elején megszakí-
totta a nagy depresszió. 1880 után azonban kezdetét vette a rostowi „take off”, a
gazdaság felemelkedése. Az ipari forradalom ekkor már valóban elérte Ausztriát
és a cseh területeket. A szén-, vas- és acéltermelés adatai jól jellemzik az iparoso-
dásban bekövetkezett áttörést. Az Österreichische-Alpine Montangesellschaft alapí-
tása 1881-ben jelképes mérföldkõvé vált. Az antracittermelés 4,8 millió tonnáról
27,4 millió tonnára ugrott, a vastermelés 0,3-rõl 1,7 millió tonnára, közel hatszo-
rosára nõtt az 1870-es évek közepe és az 1910-es évek eleje között. A fekete-
szén-bányászat központja Dubravában, Sziléziában (46%), illetve a cseh területe-
ken Kladnóban, Plzeñben és Ostravában összpontosult (41%), míg az egyre
fokozódó lignittermelés úgyszólván kizárólag Csehországra (83%) koncentráló-
dott. A Škoda Mûvek hatezer munkást alkalmazott, a Maschinen- und Waggonbau-
Fabrik pedig közel 4000 fõt foglalkoztatott a háború elõtt. A gépgyártás évente
9%-kal nõtt, s a leggyorsabb ütemben fejlõdõ ágazattá vált az elsõ világháborút
megelõzõ negyedszázadban.
A sikeres osztrák iparosodás vezetõ ágazata, a korszerû, gépesített textilipar
ismét gyors növekedést ért el. 1880 és 1913 között a pamutorsók száma 1,6 millió-
ról 4,9 millióra emelkedett (60%-a a cseh területeken volt). Az egy fõre jutó pa-
mutfogyasztás (6,2 kg) meghaladta a franciát (5,4 kg) és megközelítette a belgát
(6,6kg), illetve a németet (6,8 kg). A papíripari termelés megnégyszerezõdött
ezekben az évtizedekben. A fogyasztási cikkek iparának terén bekövetkezett sajá-
tos robbanás a birodalom mezõgazdasági, keleti felének hatalmas piacára épült:
az osztrák–cseh pamutipari termékek több mint 78%-át és a gyapjútermékek kö-
zel felét Magyarországon adták el. Ennek következtében Ausztria és Csehország
nettó ipari termelése a négyszeresére nõtt 1880 és 1911 között – állandó értéken
számítva – 1 billióról 4,2 billió koronára. Az egy fõre jutó termelés megháromszo-
rozódott. Az ipari termelés negyedét a textilipar állította elõ, másik negyedét az
élelmiszer-feldolgozás, míg ötödét a vas- és acél-, illetve a gépipar. (Fellner, 1916.)
Ausztria–Magyarország nyugati tartományai iparosodottá váltak. Akárcsak
a nyugat-európai országokban a munkaerõ a mezõgazdaságból az iparba vándo-
rolt: Alsó-Ausztria lakosságának 60%-a, a cseh területek népességének 52%-a, Al-
só-, illetve Felsõ-Ausztria együttes népességének 46%-a az iparban dolgozott, mi-
közben a mezõgazdasági népesség nagyjából a munkaerõ 35%-ára esett vissza.
(Milward és Soul, 1977). A GDP az osztrák és cseh területeken 80, illetve 44%-kal

133
volt magasabb a Monarchia átlagánál. Cseh- és Morvaország a birodalom örökös
tartományai ipari termelésének 56%-át állította elõ. Ausztria–Magyarország –
iparosodott nyugati felének köszönhetõen – az európai ipari össztermelés
6,3%-ával Európa ötödik ipari hatalmává vált, ötödik volt a szén-, vas-, acél-, il-
letve hatodik a textiltermelésben.
Az osztrák és a cseh területek iparosodott regionális centrumként emelked-
tek fel, mezõgazdasági perifériákkal a Monarchián belül és a szomszédos balkáni
államok területén. A régió egyetlen más országa vagy térsége sem tudta megis-
mételni ezt a teljesítményt. A centrum-periféria viszonyrendszer azonban elindí-
totta Ausztria–Magyarország elmaradott mezõgazdasági tartományainak moder-
nizációját, és – legalábbis részben – a szomszédos közép-kelet-európai térségnek
is lendületet adott. Az európai, regionális és helyi centrumok húzóhatást fejtettek
ki piacaik, befektetéseik és egyéb ösztönzõ hatásuk révén. A hosszú 19. század a
korszerû infrastruktúra, bank- és oktatási rendszer kiépülésének, a megkésett
mezõgazdasági forradalom térhódításának és – a viszonylag fejlettebb közép-ke-
let-európai országokban – az iparfejlõdés kezdetének korszaka volt.

6. Vasutak és bankok – modernizáció

és külföldi befektetések

Az iparosodás tömeges és olcsó szállítást igényelt. Nemcsak a távolabbi piacokat,

de a nem iparosodott területek élelmiszer- és nyersanyagkincseit is elérhetõvé
kellett tenni. A korszerû szállítás, elsõsorban a vasút, meglehetõsen korán megje-
lent Közép- és Kelet-Európában. A Habsburg Birodalom elsõ, 53 kilométer
hosszú lóvasút-vonalát 1832-ben nyitották meg Linz és Budweis között. 1836-
ban, a bécsi Rothschildok finanszírozta elsõ gõzvasút társaság, a Kaiser Ferdinand
Nordbahn Bécset és a galíciai Bochniát kötötte össze. A Bécs és Brno közti vonal
elsõ szakasza 1839-ben készült el. Az állami közigazgatás hosszú távú vasútépí-
tési tervet készített 1841-ben, a Nordbahn folytatására és a Südbahn építésére össz-
pontosítva. Az 1840-es évek közepén megépült a Bécs–Prága vonal, valamint
megnyílt a Bécs–Pest-Buda vonal elsõ szakasza.
A vasútvonalak lelkes fogadtatásban részesültek. A romantika korában nem-
csak egyszerû szállítási eszközt láttak a vasútban, hanem a sebesség, a korszerû
technika, a haladás és a kultúra jelképét is. Költõk, festõk és zenészek ünnepelték
a vasutat szerte Európában. Az elsõ, 40 kilométer hosszú magyarországi vaspá-
lya megnyitását követõen Petõfi Sándor, a nemzet költõje így köszöntötte az ese-
ményt: „Száz vasútat, ezeret! /Csináljatok, csináljatok! / Hadd fussák be a vilá-
got, / Mint a testet az erek. /Ezek a föld erei, / Bennök árad a müveltség, /Ezek
által ömlenek szét / Az életnek nedvei.” (Petõfi, 1985. 701. o.)
1854-ben 2617 kilométernyi vasút készült el a Habsburg Birodalomban. Eb-
ben az évben az új törvény 5%-os kamatot garantált az építésre koncessziót ka-
pott vasúttársaságok befektetései után. Valóságos vasútépítési láz vette kezdetét.
1867-re 6430 kilométer, 1873-ra 15 597 kilométer, 1913-ra 44 768 kilométer vasút-
vonal készült el a Monarchiában. Hosszuk több mint hétszeresére nõtt 1867 és

134
1913 között, ami a nyugatihoz hasonló vasúti vonalhálózat-sûrûséget eredmé-
nyezett. A hat legfejlettebb európai országban 1 km hosszúságú vasútvonalra
10,1 négyzetkilométer országterület jutott. A Habsburg Birodalomban ez az
arány 1:13,5 volt. A vasútvonalaknak a népességhez viszonyított aránya mindkét
esetben 9 km/10 000 fõ.
A kiterjedt vasútépítés váratlan vasútépítési lázhoz vezetett a birodalom ag-
rárterületein is. A birodalom vonalainak közel felét Magyarországon építették –
itt a vasútvonalak sûrûsége valamelyest meghaladta még Ausztriáét is. A mezõ-
gazdasági jellegû Magyarország vasúthálózatának sûrûségét tekintve a hatodik
volt Európában; megelõzte Németországot, Hollandiát és Franciaországot. Míg a
vonalak hossza és a földterület aránya 1:10 volt Csehországban és Magyar-
országon, 1:8 Ausztriában, csak 1:28 Galíciában és 1:100 Dalmáciában. Bár-
mennyire elmaradottak voltak is, Ausztria–Magyarország legkeletibb tartomá-
nyainak vasúthálózata még mindig sûrûbb volt, mint a szomszédos balkáni
országoké. A boszniai vasút – az egy fõre jutó, kilométerben számított utazás-
mennyiség alapján – például kétszer olyan fejlett volt, mint a szerbiai. (Palairet,
1997. 233. o.)
Az Orosz Birodalom – tanulva a krími háborúban kapott leckébõl – jelentõs
vasútépítési programba fogott. „Vasutak és gépesített ipar nélkül – mondta
Reitern pénzügyminiszter – Oroszország nem lehet biztonságban határain belül.
Befolyása nemzetközi tekintélyével és történelmi fontosságával összeegyeztethe-
tetlen mértékig csökkeni fog Európában.” (Laue, 1969. 7. o.) 1860 és 1913 között
közel 70 000 kilométernyi vaspályát építettek – a világ második legnagyobb háló-
zatát –, amely összekötötte Lengyelországot és a Baltikumot a birodalommal és
egyben a világgal is. Az elsõ, lengyel területen épült vonal Wrocîaw és Mys-
îowice között húzódott, és 1847-ben készült el. A Varsó–Bécs vonal 1848-ban
nyílt meg. A Lengyel Királyságban azonban a vasútépítés hátul kullogott. 1862-
ben csak 635 kilométernyi vaspálya létezett, ám 1887-ben már több mint 2000 ki-
lométernyi vonal kötötte össze Varsót Kijevvel, Moszkvával és Szentpétervárral.
A îódïi és a D¢browa-medencei ipari központokat vasút kapcsolta össze, és négy
vonal húzódott a királyság és Ausztria, illetve Poroszország között. Lengyelor-
szág összességében azonban gyér vasúthálózattal rendelkezett, és csupán Bulgá-
riát, Görögországot és Törökországot elõzte meg Európában. A Baltikumot a bi-
rodalommal elsõ ízben a rigai vonallal kapcsolták össze.
A Balkánon a vasútépítés még visszafogottabb volt. A szegény, újonnan füg-
getlenné vált balkáni országoknak nem voltak pénzügyi eszközeik és – bizonyos
mértékig – valós gazdasági szükségük sem a vasutak építésére. Hagyományos
gazdaságuk, a javarészt önellátó földmûvelés nem sarkallta õket a korszerû szállí-
tás meghonosítására. Szükségtelen mondani, hogy a nagyhatalmi érdekek viszont
annál inkább. Az egyesült Németország – amely türelmetlenül várta, hogy kiter-
jeszthesse érdekszféráját a Balkánra, miközben gyarmati aspirációkat is dédelgetett
– az 1883-as bécsi konferenciával és a berlini szerzõdéssel kezdeményezte az
Orientalische Eisenbahnen, vagyis a Berlin–Bagdad vasútvonal építését. Az összes
balkáni ország vállalta, hogy 1886-ra elkészíti saját vonalszakaszát: a Belgrád–Niš,
a Niš–Pirot, a Zaribrod–bolgár határ, a Vranje–török határ szakaszokat, a Zari-
brodtól Szófián át a török határig húzódó vonalat, a Belovo–bolgár határ vonalat

135
és a Szalonikitõl Mitrovicán át a szerb határig futó pályát. A Berlin–Konstantiná-
poly vonal 460 km hosszú szerb és a 697 kilométer hosszú bolgár szakasza egyben
ezeknek az országoknak a fõ vasútvonalát is jelentette. Szerbiában ezenkívül 400
kilométernyi egyéb, fõként szárnyvonalakat építettek a háborúig. 1860 és 1880 kö-
zött mindösszesen 2000 kilométer vasutat építettek a Balkánon, és további 1300 ki-
lométert Romániában. 1880 és 1914 között azonban további 6000 kilométer készült
el. Görögországnak 1600, Romániának 3500, Szerbiának 1000 és Bulgáriának 2100
kilométer hosszú vasútvonala volt az elsõ világháború elõtt. A bolgár és a szerb
vasúthálózat gerincét ennélfogva a nemzetközi keleti vasút alkotta, amely ezeken az
országokon futott keresztül. (Berend és Ránki, 1982. 96–97. o.) Ezt leszámítva alig-
ha lehet beszélni vasúthálózatról a Balkánon. Michael Palairet számításai szerint a
vasúti szállítás 8,9 millió dinárral járult hozzá a szerb nemzeti jövedelemhez és
16,2-vel a bolgárhoz, míg a kocsin való szállítás 34 millióval, a málháslovakkal tör-
ténõ szállítás pedig 77 millióval (azaz négyszer-ötször többel). „Miután a fõvona-
lak elkészültek (1888), azt lehetett várni, hogy a balkáni államok szárnyvonalakat
fognak építeni. Ebbõl kevés valósult meg... A balkáni kormányok a vasutat inkább
a közigazgatás megkönnyítésének tekintették, semmint gazdasági szolgáltatás-
nak... Ezeknek a vasutaknak alig volt észlelhetõ gazdasági hatása az elsõ világhá-
ború elõtt.” (Palairet, 1997. 328–330. o.)
1875-ben is, amikor két angol utazó járt az oszmán fennhatóság alatt álló
Boszniában, lóvontatta kocsikon utaztak, mivel „a korszerû vasút részei egymás-
tól elválasztva és össze nem kapcsolva futottak a boszniai síkságon. Ezen a vona-
lon, amelynek nem volt sem eleje, sem vége, a vonat általában naponta egyszer
járt, és általában nevetségesen kevés számú utast és árut szállított.” Azt is felje-
gyezték Szalonikibõl Monastirba tett útjuk során, hogy láttak „lassú lovas kara-
vánokat, amelyek a cardiffi vasat és a manchesteri pamutot szállították a beljebb
fekvõ városok piacaira”. (Mackenzie és Irby, 1877. 3., 91. o.)
Románia azonban kivételt képezett, és a Balkán, illetve Közép-Európa közti
átmenetet képviselte. Az elsõ 70 kilométernyi vasútszakasz brit befektetõk finan-
szírozásából jött létre, és Bukarestet kötötte össze Giurgiuval 1869-ben. A nagy
síkság mezõgazdasági terményeit a dunai kikötõkbe lehetett szállítani, onnan
pedig a Fekete-tengerhez. Az 1870-es évek elejére egy brit–osztrák konzorcium
befejezte a Lemberg–Cernëuòi–Suceava vonal építését. 1872-ben a német Bleich-
röder-csoport megnyitotta a Roman (Románvásár)–Galaòi–Bukarest–Piteñti vona-
lat, és 1880-ban ehhez csatlakozott a Ploeñti–Predeal vonal is, ami lehetõvé tette a
magyar vasúthálózathoz való kapcsolódást. 1874-ben létrejött az összeköttetés az
orosz hálózattal is. 1880-ig 1300 kilométernyi vonalat adtak át, 1914-ben pedig
már 2250 kilométernyi vasútvonal üzemelt. (Hitchins, 1994. 199. o.) A háború
elõtt Romániának volt a Balkánon a legkiterjedtebb vasúthálózata.
A vasutak sûrûsége azonban a Balkánon a háború elõtt a nyugatiénak csak a
negyedét-ötödét érte el. Az elmaradott balkáni vasutak csak a Nyugaton szállí-
tott áruk tizenhatodát-harminckettedét, Románia vasúthálózata a nyugati hato-
dát szállította. A térség vasútvonalai jórészt nagyhatalmi érdekeket szolgáltak,
de kétségtelenül hozzájárultak a hazai gazdasági fejlõdéshez is.
A fõbb intenzív vasútépítéseket jobbára nyugati befektetõk finanszírozták,
nemcsak a szegényes hazai tõkefelhalmozás és az elégtelen belsõ erõforrás miatt,

136
hanem azért is, mert a munkálatok megindítását is nyugati érdekek motiválták.
A Habsburg Birodalomban a külföldi befektetések fontos szerepet játszottak a
modern gazdasági átalakulás korai szakaszában, fõként a korszerû infrastruktúra
kiépítésében. 1900-ig 6,9 milliárd korona értékû külföldi invesztáció áramlott a
Monarchia gazdaságába. Nagyjából 6,4 milliárd korona (az összes befektetések
93%-a) két területre összpontosult: államkölcsönökre és vasútépítésre. A vasúti
részvényeket jobbára külföldiek vették meg (72%). A nyugati, fejlett tartományok
azonban hamarosan maguk is tõkeexportálóvá váltak a kevésbé fejlett keleti tar-
tományokba. A behozott 6,9 milliárd korona tõkével szemben Bécs 4,7 milliárd
koronát fektetett be Magyarországon. Ezenkívül közel egymilliárd korona tõke-
export irányult a Balkánra.
Az 1867 és 1913 közötti, részben német eredetû magyarországi osztrák be-
fektetéseknek több mint kétharmadát vasútépítésekre fordították. Az orosz vas-
útépítést szinte teljes egészében (94%) külföldiek finanszírozták 1880-ig, majd a
századforduló után a külföldi részesedés kevesebb mint a felére esett vissza. A
háború elõtti idõszak egészét tekintve mégis a külföldi befektetõk finanszírozták
az orosz vasútépítések háromnegyedét. A Balkánon a Deutsche Bank adta az
anyagi fedezetet a keleti vasút építéséhez, bár a francia Banque Impériale Ottomane
is részt vállalt a Szalonikitõl 660 kilométeren át keletre húzódó vonal építésében.
A legtöbb esetben az újonnan alapított helyi bankok is hozzájárultak a vasúti
befektetésekhez. A közép-kelet-európai modern bankrendszert azonban jobbára
ugyancsak külföldi befektetésekbõl hozták létre. A fejlett Ausztriában és
Csehországban valóban korán, a 19. század elsõ felében kialakult a bankrend-
szer. Az Osztrák Nemzeti Bank (1816) mellett S. M. Rothschild, S. Sina, Wodianer,
Königswarter, Arnstein és Eskeles alapított magánbankokat. Az elsõ valóban mo-
dern, Crédit Mobilier típusú bankok, elsõsorban a Niederösterreichische Escompte-
Gesellschaft és az Österreichische Creditanstalt, Bécsben jöttek létre az 1850-es évek-
ben. Az 1860–80-as évek között a Boden-Creditanstalt, a Wiener Bankverein és a
Länderbank követték õket. A legfontosabb csehországi hitelintézet, a Ãivnostenská
Banka pro Cechy a Moravu 1868-ban alakult meg. Ezeknek a nagybankoknak az
esetében a részvényeknek csak az ötöde volt külföldi, fõként német kézben
1900-ban. (Tabellen, 1902.)
A helyzet teljesen eltérõ volt a térség agrárországaiban. Magyarországon
modern hitelintézetek 1848 elõtt nem igazán léteztek. Jobbára hagyományos, ma-
gánhitelezés és az 1830-as évektõl kezdve kicsiny helyi takarékpénztárak álltak a
gazdaság szolgálatában. A legelsõ bankok – a Pesti Hazai Elsõ Takarékpénztár és a
Pesti Magyar Kereskedelmi Bank – az 1830–40-es években jöttek létre. Az Osztrák
Nemzeti Bank 1851-ben hozta létre fiókját Pesten. A modern bankrendszer azon-
ban csak az osztrák–magyar kiegyezés (1867) után vált intézményessé: a bécsi
Rothschildok megalapították a Magyar Általános Hitelbankot (1867), az Anglo-
Österreichische Bank létrehozta az Angol–Magyar (1868), míg a Franco–Öster-
reichische Bank a Francia–Magyar Bankot (1869). Osztrák befektetõk megalapították
a Magyar Általános Földhitel Rt.-t (1871).
1880-tól kezdve az átszervezett bankrendszer fontos szerepet játszott
Magyarország korai modernizációjának finanszírozásában. Ekkoriban a vezetõ
szerepet a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a mögötte álló bécsi Wiener Bank-

137
verein – amelynek 40%-os részesedése volt a magyar bank belföldi ügyleteiben –,
valamint a bécsi Rothschildok alapította Magyar Általános Hitelbank töltötte be.
1867-ben a magyar bankok össztõkéje 29 millió korona volt, 1913-ban pedig 2,6
milliárd, de 6,7 milliárd fölött diszponáltak. A századforduló táján mindösszesen
a vezetõ magyar bankok részvényeinek 55–56%-a volt külföldi kézben, ebbõl
45–46% Ausztriában.
Hasonlóan, a négy legnagyobb orosz bank tõkéjének 60%-a és a tíz legna-
gyobb pénzintézet tõkéjének 45%-a külföldi, fõként francia, illetve részben német
kézben összpontosult. (Crisp, 1967. 227. o.) Ugyanez mondható el Orosz-Len-
gyelországról is. A vezetõ pénzintézeteket, mint a Bank Handlowyt (1870) és a
Bank Dyskontowyt (1871) az ország nagy befektetõi, Kronenberg és Epstein alapí-
tották, de az elõbbi szorosan kötõdött a francia Crédit Lyonnaise-hez, az utóbbi pe-
dig a német Deustche Bankhoz.
A román bankrendszer kezdete az 1860-as évek végére nyúlik vissza, amikor
– a két román fejedelemség létrejötte után – bevezették az új nemzeti pénzrend-
szert és az új fizetõeszközt, a lejt. Az elsõ magánbankok, elsõsorban a Banca
Marmorosch Blank, a Creditul Fonciar Rural (1864) és a Creditul Fonciar Urban din
Bucuresti (1874), ekkor jelentek meg. Cuza fejedelem is adományozott konzorciu-
mokat külföldi – brit, francia, osztrák – befektetõcsoportoknak, amelyek létrehoz-
ták a Banca României-t (1865). (Pintea és Ruscanu, 1965.) A modern bankrendszer
megteremtésének legfontosabb lépése azonban a román magán és állami befekte-
tõk (utóbbiak egyharmados részesedéssel) által alapított Banca Naòionalë a
României volt 1880-ban. A bank által kihelyezett kölcsönök összege 1891 és 1914
között 66 millióról 1073 millió lejre nõtt. (Axenciuc, 1995.) 1914-re már 215 bank
mûködött Romániában, de ebbõl kilenc – négy külföldi kézben – ellenõrizte a tel-
jes tõkeerõ 70%-át. (Hitchins, 1994. 197–198. o.) A német Disconto Gesellschaft, a
Länderbank, a Deutsche Bank és a francia Crédit Mobilier adta a vezetõ román ban-
kok tõkéjének több mint 60%-át. A francia bankok kezdték meg a modern bolgár
bankrendszer létrehozását: a Banque Générale de Bulgarie-t, a Crédit Foncier
Franco-Bulgar-t és a Banque des Balkans-t vezetõ párizsi bankok alapították.
(Berend és Ránki, 1987. 604., 607. o.)
A külföldi tõke tehát döntõ szerepet játszott a modern infrastruktúra és
bankrendszer kiépítésében, és a közép-kelet-európai gazdasági modernizáció
fontos tényezõjévé vált. A Nyugatról érkezõ tõkeimport természetesen a fejlet-
tebb hatalmak gazdasági érdekszférájának kibõvítését szolgálta, amelyek így ol-
csó élelmiszer- és nyersanyagforrásokhoz és nagyobb piacokhoz jutottak. Bizo-
nyos körülmények között, megfelelõ hazai gazdasági közegben azonban a
külföldi befektetések segítették a periféria országainak modernizációját is.
A külföldi befektetések a 19. század utolsó harmadában váltak jelentõssé,
vagyis éppen a jelentõsebb közép-kelet-európai modernizációs erõfeszítések idõ-
szakában. 1850 és 1870 között az exportált tõke összege 2-rõl 6 milliárd dollárra
nõtt, majd 1913-ra 46 milliárdra ugrott. Nagy-Britannia, Franciaország és Német-
ország az összes kihelyezés több mint háromnegyedét adta. Franciaország és
Németország – Nagy-Britanniától eltérõen – elõnyben részesítette az európai be-
fektetéseket, és tõkeexportjuk több mint fele Európába irányult. A francia tõkeki-
vitel 38%-a, a németnek pedig 28%-a áramlott Közép- és Kelet-Európába. A fran-

138
cia tõkének nagyjából a felét fordították állami és önkormányzati kölcsönökre –
közvetve részben vasútépítésre –, 15%-át közvetlenül vasútépítésbe, 10%-át pe-
dig a kitermelõ és feldolgozó iparba fektették.
Magyarországon a hazai tõkefelhalmozás megközelítette a 22 milliárd koro-
nát. A befektetések összege körülbelül 17 milliárd koronát tett ki. Ebbõl 6,8 mil-
liárd külföldi forrásból érkezett – beleértve az osztrákot is –, így nagyjából az
összes befektetések 40%-a jött a Monarchia nyugati tartományaiból, illetve kül-
földrõl a világháborút megelõzõ fél évszázadban. (Berend és Ránki, 1979. 79. o.)
A Balkánra irányuló tõkeexport a háború elõtt majdnem elérte az 1,3 milli-
árd dollárt, ami az egész világot tekintve a teljes külföldi befektetések 3%-át tette
ki. Ennek az összegnek azonban csak 3–5%-át fektették be köztvetlenül a kiter-
melõ és feldolgozó ágazatokba. A külföldi tõke nagy részét az új államapparátus
kiépítésére fordították. A romániai kölcsönök nagyjából 20%-át katonai célokra, a
bulgáriai hitelek 40%-át a deficit finanszírozására használták fel. Az elsõ világhá-
borúig Szerbia csupán huszonhat külföldi kölcsönt kapott. Tízet a hitelek vissza-
fizetésére fordított, nyolcat a katonai kiadások fedezésére, és mindössze nyolc
kölcsön és a külföldi hitelek kevesebb mint harmada szolgált gazdasági befekte-
tésként. Ennek következményeként a balkáni országok zöme – ahol a kamatfize-
tés az állami bevételek egyharmadát felemésztette – képtelen volt visszafizetni a
hatalmas összegû hiteleket és fizetésképtelenné vált: Szerbia 1895-ben, Bulgária
1901-ben. H. Feis szarkasztikusan jegyezte meg a Balkánnal kapcsolatban: „Min-
den független állam elég kötelet tud venni, ha meg tudja fizetni az árát, hogy fel-
akassza magát.” (Feis, 1965. 263. o.)
A gazdasági befektetések fõként a nyersanyag-kitermelést ösztönözték. Az
összes, nyugati pénzügyi csoportok által finanszírozott szerbiai ipari befektetés
40%-át a bányászat fejlesztésére fordították. A legnagyobb összeget, 5–6 millió
dollárt a réz- és vasérckitermelésbe fektették. A legnagyobb szabású nyers-
anyag-kitermelésre szánt befektetés, nagyjából 80 millió dollár, a romániai olaj-
mezõk – abban az idõben Európa egyik leggazdagabb olajkincsének – feltárását
szolgálta. Az 1895-ös bányászati törvény bevezetése után a külföldi befektetõk le-
hetõséget kaptak a román olajipar fejlesztésére. 1903 és 1914 között a német
Steaua Românë, a Standard Oil kezében levõ Romano-Americana és a Royal Dutch
Shell tulajdonát képezõ Astra Românë a román olajipar 94,5%-át tartotta kezében.
A többi iparág is lényegében külföldi tulajdonban volt: a gáz- és villamossági
ipar 95,9%-a, a cukoripar 94%-a, a fémipar 74%-a és az erdészeti faipar 69%-a.
(Hitchins, 1994. 188., 193. o.) A gyermekkorát élõ román ipar több mint 80%-ban
külföldi befektetések révén jött létre az elsõ világháború elõtti idõszakban.
A közvetlen külföldi befektetések fontos szerepet játszottak az Osztrák– Ma-
gyar Monarchia keleti területei és Oroszország modernizációjában is. 1913-ban a
7,6 milliárd rubelnyi összes külföldi befektetésbõl – ez nagyjából Oroszország tel-
jes tõkeképzésének negyede volt – 2,1 milliárd rubel áramlott az iparba. Ennek
következményeként az ipari invesztációk fele és a bányászati, illetve fémkohá-
szati befektetések több mint 80%-a külföldrõl érkezett. „Sajnos országunk sze-
gény – írta Witte pénzügyminiszter II. Miklós cárnak 1900-ban küldött memoran-
dumában –, nincs más mód rendkívül elmaradott iparunk fejlesztésre, mint a
külföldi tõkével való közvetlen együttmûködés.” (Laue, 1967.) Ahogy azt Witold

139
Kula állította, Lengyelországban az iparvállalatok negyede volt külföldi kézben,
de ezek az ipari munkaerõ 54%-át foglalkoztatták, és az ipari termelés 60%-át ál-
lították elõ. (Kula, 1947. 33. o.) A háború elõtt a magyarországi teljes ipari befek-
tetések negyede Ausztriából és Nyugatról érkezett. Az olyan korszerû ágazatok-
ban, mint a gépipar, a vas-, acél-, illetve vegyipar a külföldi részesedés elérte a
30–44%-ot. (Statisztika, 1915. 123–124. o.)
A boszniai ipari befektetések harmadát az osztrák–magyar tartományi
kormány kezdeményezte, amikor a gazdag ásványkincsek kitermelésére és do-
hánygyárak alapítására létrehozta a Gewerkschaft Bosniát. A bajor Otto Steinbeis
virágzó fakitermelõ és papíripart hozott létre. (Palairet, 1997. 218., 220. o) A bosz-
niai iparosodás is a külföldiek kezdeményezésére indult meg.
A külföldi tõkebeáramlás a hazai tõkeképzés negyedét-harmadát kitevõ be-
fektetésekkel ösztönözte a közép-kelet-európai gazdasági átalakulást, létrehozva
a szállítási és bankhálózat alapjait, egyben megindítva a korszerû bányászati és
feldolgozóipart. A külföldi tõkétõl való függés mértéke országonként különbözõ
volt, miként a külföldi tulajdon szerepe is országonként nagyon eltérõ volt annak
minden pozitív és negatív következményével. Bizonyos esetekben, mint az Oszt-
rák–Magyar Monarchiában vagy Oroszországban, a külföldi invesztációk ösztön-
zõ hatást fejtettek ki, megadták a „kezdõlökést” a hazai gazdaságnak, míg más-
hol – például egynémely balkáni országban – bénító függõséghez és elszigetelt
„külföldi enklávék” létrejöttéhez vezetett a tradicionális gazdaság változatlan
közegében. Mindazonáltal Közép- és Kelet-Európában a modernizáció különbö-
zõ fokozatai mindenütt összekapcsolódtak a külföldi tõkebefektetésekkel.

7. Megkésett mezõgazdasági forradalom

A vasútépítések és a bankalapítások a korábban bevezetett belsõ reformokkal – a

jobbágyfelszabadítással, a szabad földhöz jutással, a korszerû állami intézmé-
nyek létrehozásával – megteremtették a kapitalista átalakuláshoz szükséges mi-
nimális feltételeket a régióban. A korszerû szállítás közvetlenül összekapcsolta a
hagyományos élelmiszer-termelõ térségeket a nyugati és a birodalmi helyi pia-
cokkal. A gyorsan iparosodó Nyugat – beleértve Ausztria–Magyarország nyugati
tartományait is – gyorsan bõvülõ és lényegében korlátlan piaca most már elérhe-
tõvé vált. A vasutak megteremtették a kapcsolatot az exportpiacokhoz, valamint
lehetõvé tették a korszerû eszközök és gépek behozatalát, miközben a bankok
kölcsönöket biztosítottak a befektetésekhez és a kereskedelemhez. Ily módon Kö-
zép- és Kelet-Európa – mégha megkésve és részlegesen is – a nyugat-európai or-
szágok nyomdokaiba lépett, és igyekezett az ottani modelleket követni. A 18.
századi nyugati mezõgazdasági forradalom legfõbb vívmányait a régió legna-
gyobb részében 1850 és 1913 között meghonosították.
Ausztria–Magyarországon a nemesi földbirtokok átalakulása a mezõgazda-
sági forradalom elõfutára volt. A jobbágyfelszabadítás után a földeknek nagyjá-
ból 30%-a maradt a korábbi nemesi birtokosok tulajdonában Ausztriában, egy-
harmada Csehországban (151 család kezében) és egynegyede Morvaországban

140
(73 família birtokában), Magyarországon pedig több mint a fele. A Schwarzen-
berg, Lichtenstein és Esterházy hercegek földjei lényegében kisebbfajta birodal-
mak maradtak. Az ingyenes jobbágymunka és az adómentesség elvesztése nyo-
mán azonban a volt feudális nagybirtokok korszerû tõkés üzemmé fejlõdtek. A
jobbágyfelszabadítás során paraszti tulajdonná váló úrbéri telkek után járó kár-
pótlás során a nagybirtokok hatalmas pénzügyi forrásokhoz jutottak, amelynek
jelentõs részét a birtokok modernizálására fordították. Schwarzenberg herceg 3,7
millió korona, a két Lichtenstein herceg pedig 3,2 millió korona kártalanítást ka-
pott. Összesen a nagybirtokok nemesi tulajdonosai az örökös tartományokban
450 millió korona kárpótláshoz jutottak. Az 1848-at követõ elsõ évtizedben a ma-
gyar földbirtokosoknak 17 millió forintot fizettek ki.
A valóban bõséges pénzügyi források azonban csak a modern hitelrendszer
kialakulása után teremtõdtek meg. A jelzáloghitelek ennek nyomán Ausztriában
és Csehországban 2,2 milliárd koronáról 13,4 milliárdra, Magyarországon pedig
0,1 milliárdról 2,8 milliárdra nõttek 1858 és 1907 között. A földbirtokokra felvett
jelzálogkölcsönök a föld értékének mintegy 40–50%-át érték el a 20. század elején
a Monarchiában.
A munkaerõ-tartalékok lényegében kimeríthetetlenek voltak. A magyar pa-
rasztoknak több mint a fele a család ellátására elégtelen földterülettel vagy apró
töredéktelekkel szabadult fel. Ausztria és Csehország sem állt jobban e tekintet-
ben. A földtelen parasztság és a gyarapodó paraszti népesség föld öröklésbõl ki-
rekesztett tagjai nagy arányban – Magyarország mezõgazdasági lakosságának 39,
Cseh- és Morvaországénak 36, Ausztriának pedig 30%-a – váltak bérmunkássá a
nagybirtokokon.
A hatékonyabb bérmunka és a független paraszti gazdálkodás, fõként
Ausztriában, Csehországban és a magyar Alföldön, együtt járt a nyugati mintájú
18. századi mezõgazdasági forradalom vívmányainak megjelenésével. A legfon-
tosabb újítást a korszerû vetésforgórendszer meghonosítása jelentette az õsi két-,
illetve háromnyomásos gazdálkodás helyett, amikor is az õszi és a tavaszi gabo-
na a föld egy-egy harmadát foglalta el, míg a harmadik harmad parlagon maradt.
Ez a rendszer jellemezte a régió mezõgazdaságát az 1850–60-as évekig. A korsze-
rû vetésforgó átvétele nyomán négy-tizenhét (Norfolk) vetésforgót vezettek be.
Búzát, árpát és egyéb hagyományos gabonaféléket vetettek hüvelyesekkel, répá-
val, lóherével, baltacimmel, lucernával, borsóval, babbal stb. váltakozva. Ez a tu-
dományosan megalapozott rendszer nemcsak megóvta, de egyben gazdagította
is a talajt a hüvelyesek nitrogénmegkötõ képességének köszönhetõen. Ennek kö-
vetkezményeként a parlagon hagyott földek aránya radikálisan csökkent: Ma-
gyarországon az 1871–75 közötti 22%-ról 1901–05-ben 10%-ra, Cseh- és Morvaor-
szágban az 1848-as 22%-ról 1908-ban 1%-ra és Felsõ-Ausztriában az 1867-es
14%-ról a század végére 9%-ra. Hasonló változás viszont nem ment végbe sem
Galíciában, sem Dalmáciában, ahol az ugar százalékos aránya úgyszólván válto-
zatlan maradt, és a hagyományos háromnyomásos gazdálkodás tovább élt.
A korszerû vetésforgórendszer olyan újításokkal kapcsolódott össze, mint a
vízszabályozás, csatornázás és lecsapolás, a trágya használata és a talajmegóvás,
illetve -kezelés más új módszerei. 1896-ban Magyarországon 18 kilogrammnyi
tárgya jutott egy hold földterületre, amely csak kilencévente tette lehetõvé a trá-

141
gyázást. A 20. század elején mûtrágyákat is alkalmazni kezdtek: 1907-ben 17 kg
jutott egy holdra Ausztriában és 5 kg Magyarországon.
A válogatott, nemesített vetõmag, a magasabb hozamú termények és a meg-
induló gépesítés mind hozzájárultak a teljesítmény növekedéséhez. A kor elsõ
számú gépcsodája, a gõzgép nem tette lehetõvé a mezõgazdaság gépesítését,
egyetlen mûvelet, a cséplés kivételével, amelyet a 20. század elejére teljesen gépe-
sítettek az örökös tartományokban, és 90%-ban Magyarországon is. Az egység-
nyi földterületre jutó gõzcséplõgépek száma azonban csak a tizede volt a német-
országinak. A gõzekék még kevesebb sikert arattak, habár számuk hétrõl 159-re
nõtt a 19. század második felében a magyar nagybirtokokon. Az ökörvontatású
kocsik helyett megjelent lovasfogatok, a nehezebb, acélpapucsos ekék, a vetõ- és
aratógépek jelentõs mértékben hozzájárultak a modern mezõgazdaság megte-
remtéséhez, mintegy tíz-tizenötszörösére emelve a termelékenységet. 1902-ben a
meglévõ 2,8 millió birtokból csak 233 000-en használtak állatok vontatta gépeket,
és 38 000 helyen alkalmaztak gõzgépeket. Így mindössze a birtokok 9%-a honosí-
tott meg korszerû technológiát Ausztria–Magyarországon.
A regionális különbségek hihetetlenül nagyok maradtak azonban. Csehor-
szágban az 5 hektárnál nagyobb birtokok 49%-a használt különféle gépeket.
(Tremel, 1969.) Galíciában viszont csak 511 gõzgép mûködött, vagyis minden
1973 birtokra jutott egy gõzgép, míg a nyugati tartományokban 342 birtokra. A
dalmát önellátó kisparcellákon egyáltalán nem használtak gépeket, sõt általában
öt-hat család birtokolt egyetlen ekét és két igavonó állatot.
A mûvelés alatt álló földterület gyarapodott, és a terméshozam jelentõsen
növekedett. A búza termésátlaga például a Monarchia örökös tartományaiban
egyharmadával nõtt az 1870-es évek elsõ fele és a 20. század elsõ évtizede között,
9,7 métermázsáról 12,6-re. Ezen belül a cseh- és morvaországi gabona termésátla-
ga elérte a 16,8 métermázsa/hektárt, az ausztriai 13,3 métermázsa volt, míg a ga-
líciai és a bukovinai 11,6. A magyar termésátlag 9,7-rõl 12,6 métermázsára emel-
kedett ezekben az években. Ausztria–Magyarország gabonatermése ennek
következtében 1844-tõl 1875–84-ig 100,4 millió métermázsáról 138,1 millióra,
majd a háború elõtti évtizedben 217,6 millióra emelkedett. Míg az örökös tarto-
mányok termelése 74%-kal gyarapodott, addig Magyarországé másfélszeresére
nõtt. Magyarország a birodalom gabonaellátójává vált: a felszántott földek
60%-án gabonát termesztettek, ennek fele búza volt. A cukorrépatermés, a biro-
dalom vezetõ exportiparágát ellátva, az 1870-es évek eleje és az 1910-es évek kö-
zött közel háromszorosára, 22 millióról 64,3 millió métermázsára növekedett
Ausztriában és Csehországban, és több mint négyszeresére – 6,7 millióról 31 mil-
lió métermázsára – Magyarországon.
A hagyományos pásztorkodást és a legeltetõ állattartást felváltotta a forra-
dalmasított állattenyésztés. A 18. századi mezõgazdasági forradalom során jelent
meg az istállózó, takarmányozó állattartás, amely nagyszámú, változatos takar-
mánynövényt használt, mint például a korszerû vetésforgós rendszerben ter-
mesztett karórépát, lóherét és lucernát. A gazdák többé nem kényszerültek állo-
mányuk nagy részének levágására a tél végén amiatt, mert nem voltak megfelelõ
legelõk. A tudományos kutatás a tenyésztés javításához is hozzájárult a fajtane-
mesítés révén: jobban tejelõ tehenekkel cserélték fel az igás fajtákat, hússertéssel

142
a zsírsertéseket. 1884-ben a hagyományos magyar igavonó marha, a magyar
szürke tette ki az állomány 78%-át. 1911-re azonban ennek a fajtának az aránya
visszaesett 30%-ra, s már megelõzte az importált, nemesített svájci fajta. A Mo-
narchia marha- és sertésállománya kétharmadával nõtt, értéke pedig megkétsze-
rezõdött 1850 és 1910 között. Ausztriában és Csehországban, valamint a többi
örökös tartományban 1000 lakosra 387 szarvasmarha és 123 sertés jutott.
Magyarországon ez az arány 335 marha és 288 sertés volt.
A földhasználat kérdése hasonlóan alakult Lengyelországban és Romániá-
ban, mint Ausztria–Magyarországon. A cárnak a lengyel felkelés utolsó szaka-
szában, 1864 márciusában hozott radikális földreformja 4,4 millió hektár földte-
rületet juttatott közel 700 000 felszabadított jobbágy kezére. A reform azonban
csak a földek 40%-át érintette. 1864 és 1890 között a paraszti tulajdonú földek
aránya 8%-kal nõtt, a földterületek 43%-ára, míg a nemesi birtokok részesedése
46%-ról 30%-ra csökkent. A paraszti szolgáltatásokat és a földbirtokosok parasz-
tok feletti joghatóságát eltörölték.
Eltérõen a magyarországi helyzettõl, a lengyel nagybirtokok nem váltak
azonban a mezõgazdasági modernizáció mozgatórugóivá. Habár a nagybirtokok
gépesítése még 1864 elõtt kezdetét vette a cséplõ- és kaszálógépek, illetve a gõz-
ekék megjelenésével, ahogy azt Piotr Wandycz megjegyezte, „egészen az 1880-as
évekig a földbirtokosok kevés ösztönzést kaptak, hogy az intenzív gazdálkodás
költséges módszereit alkalmazzák”. (Wandycz, 1974. 200. o.) Pénzügyi forrásuk
sem volt, mivel a cári rendszer úgy büntette a lengyel nemességet, fõként a len-
gyel ellenállás pillérét, a köznemességet, hogy csupán 64 millió rubeles kárpót-
lást fizetett a parasztoknak juttatott földekért, miközben földadóban ennek közel
kétszeresét szedte be a birtokosoktól.
A parasztgazdák többsége hagyományos gazdálkodást folytatott. A paraszti
birtokok egyharmada kisebb volt 2 hektárnál, ami nem tette lehetõvé a piacra ter-
melést. Sõt a földreform még késleltette is a paraszti birtokok konszolidálását,
vékony szíjparcellákat alakítva ki a középkori faluközösségekben szokásos föld-
elosztási módon. A paraszti gazdaságok nagy része megmaradt a háromnyomá-
sos gazdálkodás mellett, és továbbra is önellátó gazdálkodást folytatott. Haladás
csak a jómódú parasztok körében figyelhetõ meg. A gazdagparaszti földek a
tönkrement köznemesség és az új törpegazdaságok nagy részének csõdje nyo-
mán kiterjeszkedtek. A fizetésképtelenség, de fõként a gyors népességszaporulat
következtében létrejött földnélküliség valójában megnégyszerezõdött a földre-
formot követõ negyedszázadban. A birtokoknak csak 30%-a volt nagyobb 9 hek-
tárnál. Átlagosan a terméshozam csak 10–25%-kal nõtt, és a mezõgazdasági ter-
melés 50–100%-kal emelkedett a fõ termények esetében a háború elõtti fél
évszazadban. A gabonatermelés azonban több mint kétszeresére, a burgonyater-
melés négyszeresére ugrott 1861–70 és 1911–13 között. (Kochanowicz, 1995. 127.
o.) Eltérõen Magyarországtól és a Monarchia egyes keleti tartományaitól
Lengyelországban a mezõgazdaság nem vált exportágazattá, viszont ellátta a
gyorsan bõvülõ hazai piacot: az ország lakossága a 19. században megnégyszere-
zõdött, és még 18850–1900 között is több mint a kétszeresére nõtt.
Az egyesült román fejedelemségekben a párizsi béke értelmében (46. bekez-
dés) a jobbágyokat felszabadították és az összes feudális szolgáltatást eltörölték.

143
A kolostorok földbirtokait, Havasalföld és Moldva földterületének negyedét, il-
letve harmadát szekularizálták. A parasztok által mûvelt 1,8 millió hektár földte-
rületen 468 000 család gazdálkodott. Az egykori jobbágyok (clëkañi) és a szabad
parasztok (rëzeñi és a moñneni) azonban csak a mezõgazdasági földek 30%-át bir-
tokolták: a 650 000 egykori jobbágyból 250 000 egyáltalán nem jutott földhöz
vagy csak nagyon apró telket kapott. A parasztok 85%-ának vagy egyáltalán nem
volt földje, vagy csak olyan kis telke volt, amely nem volt elég a család eltartásá-
hoz sem. Másrészt viszont a 100 hektárnál nagyobb birtokok, amelyek a birtokok
0,6%-át tették csupán ki, foglalták el a mezõgazdasági területek 55%-át. A bojá-
rok nagybirtokai a hatalmas állami birtokokkal együtt továbbra is a mûvelhetõ
földek körülbelül 70%-át alkották. A nagybirtok túlnyomó fölénye mellett a 18.
századtól kezdve Romániában sajátos bérleti rendszer honosodott meg. A pa-
rasztoknak kötelezõ volt földet bérelni a nagybirtokostól, és a 19. század dereká-
ra a földbirtokok felét bérletben mûvelték. 1866-ban a mezõgazdasági szerzõdés-
rõl szóló törvény ötesztendõs szerzõdési kötelezettséget írt elõ. A kormány
betartatta a törvényt, és annak megszegõit bírsággal és börtönbüntetéssel sújtot-
ta, vagy besorozta a hadseregbe. „A végeredmény – állapította meg Paul Mi-
chelson – a falusi szolgaság rendszerének létrejötte volt, ami még a feudális kor-
szaknál is kedvezõtlenebb volt.” (Michelson, 1987. 113. o.)
A nagybirtokos bojárok földjeiket közvetítõknek, arendañoknak adták bérbe,
akik azután maguk is bérletben mûveltettek meg a bérelt földeket, súlyosan ki-
zsákmányoló részes bérlõi rendszerben, gyakran a termés feléért. A közvetítõ
bérlõk közel fele zsidó volt, de akadtak köztük görög gabonakereskedõk és oszt-
rák vállakozók is. Az 1864-es földreform még inkább megszilárdította ezt a rend-
szert. A századforduló táján a megmûvelt 3,8 millió hektár földbõl 2,3 millió hek-
tárt ebben a kettõs bérleti rendszerben mûveltek. A nagybirtokok 60%-a, sõt a
3000 hektárnál nagyobb birtokok 73%-a ebben a formában üzemelt. A paraszto-
kat a bérelt földek bérleti díjának megfizetése (pénz és/vagy termék) mellett az
arendañnak végzett munkára is kötelezték, és plocont („ajándék”) is kellett adniuk.
A bojárok és az arendañok kiszipolyozták a parasztokat, akiknek azonban még a
központi kormányzat és a megye (judeò) urainak is fizetniük kellett. Az 1882-es
adóbehajtási törvény a begyûjtött járandóság 3–9%-át az adószedõnek juttatta,
aminek következtében az adók „az ország bizonyos részein a parasztok teljes évi
termésének 80%-át is elvitték”. (Hitchins, 1994. 176. o.) Az 1889-es földtörvény
1,2 millió hektárnyi állami föld eladását engedélyezte a földéhség enyhítésére, de
az új tulajdonosok közül sokan hamarosan fizetésképtelenné váltak. A parasztok
azonban nem hagyhatták el falujukat, mert a törvény elidegeníthetetlenné tette
földjüket. Ez a bojárok érdekeit szolgálta, mivel a föld nélküli parasztokat a fal-
vakban tartotta, ahol a bojároknak tetszõ körülményeket kényszeríthettek rájuk.
A háború elõtti évtizedek, ahogy Henri Stahl nevezte, „szörnyûséges rendszert”
eredményeztek. (Stahl, 1980. 89. o.) Robert Seton-Watson így írt errõl: ez „a fele-
lõtlen nagybirtokrendszer aranykora, amikor ... a parasztokat éppannyira kizsák-
mányolták, éppoly végzetesen a földhöz kötötték, mint a jobbágyság letûnt nap-
jaiban”. (Seton-Watson, 1963. 369. o.)
Ezzel a rendszerrel összefüggésben, ahogy Henri Stahl jellemezte a 19. szá-
zad derekának mezõgazdasági technológiáját, Romániában semmi sem változott

144
évszázadok óta: a parasztok vasfej nélküli faekét vagy fakapát használtak. A föl-
det nem javították és kétszer szántották fel, egyszer hosszában, egyszer kereszt-
ben. A vetésforgó rendszere ismeretlen volt. (Stahl, 1980. 53. o.) A 20. század kez-
detén megtörténtek a gépesítés elsõ lépései, de csak 4600 gõzcséplõgép – a
magyarországinak valamivel több mint a fele – és 12 500 öntözõcsatorna – a
magyarországinak a negyede – mûködött a román földeken. (Serbian, 1913. 10.
o.) A latifundiumokat törpebirtokos parasztok mûvelték, akik saját állatállomá-
nyukat és eszközeiket használták, primitív technológiát alkalmazva. A nagybir-
tokokat „latifundiális ugarnak” gúnyolták. (Stahl, 1980. 92. o.) A piaci lehetõsé-
gek azonban a mûvelés nagyarányú kiterjeszteséhez vezetettek. Ez a folyamat
már a 19. század elsõ felében megkezdõdött, amikor a mûvelés alá vont földek
mennyisége csaknem megkétszerezõdött Moldvában. A félnomád transzhumáló
állattartást gyorsan felváltotta a földmûvelés: míg 1860-ban az összes földnek
csupán 20%-át szántották fel, ez az arány 1906-ban már 47%-ra nõtt. A gabonater-
mesztésre használt földterület mennyisége 2,5 millióról 5,2 millió hektárra gyara-
podott az elsõ világháborút megelõzõ fél évszázad során.
A parasztok középkori jellegû kizsákmányolása az egyre nagyobb kiterjedé-
sû megmûvelt földterületeken a termelés jelentõs növekedéséhez vezetett. Bár
korszerû módszereket alig-alig használtak, és nem következett be jelentõs ter-
mésátlag-növekedés sem: a búza hozama hektáronként 9,6-ról 11,6 métermázsára
nõtt a háborút megelõzõ ötven év alatt. Az újonnan mûvelés alá vont földek
86%-án gabonát termesztettek. A búzatermelés 672 000 tonnáról 2 223 000 tonná-
ra, a kukoricatermelés pedig 912 000-rõl 2 666 000 tonnára nõtt: közel négyszer
annyi búza és háromszor annyi kukorica termett az 1910-es években, mint 1860
körül. (Axenciuc, 1996.)
A balkáni országok alig honosították meg a korszerû mezõgazdaság új mód-
szereit. Ez az oszmán örökséghez is kapcsolódott, amit Maria Todorova a birto-
kos nemesség és a magántulajdonú nagybirtokok hiányával, a kisparaszti birto-
kok uralmával és a paraszti közösségek egyenlõség melletti elkötelezettségével
jellemzett. (Todorova, 1997. 172. o.) A nyugati mezõgazdasági módszerek átvé-
telének útjában a legnagyobb akadályt valóban a délszláv földhasználati rend-
szer, az „egyetemleges paraszti tulajdonlás intézménye” jelentette a különösen
kicsi és túlnépesedett, 3-4 hektáros parcellákkal (Palairet, 1997. 308. o.). Az osz-
mán földeket, beleértve a piacorientált szerb és bolgár csiflikeket is, kiárusították,
elkobozták. Esetenként a falu egész közössége vette meg, majd osztotta szét
egyenlõ parcellákra azt. A zadruga, a középkori faluközösség délszláv változata a
közösségi tulajdonnal, nagycsaláddal és az együttes közösségi munkákkal (moba
és pozajmica) egészen a 20. századig fennmaradt. A szerb törvény, ahogy arról
F. Kanitz 1865-ben beszámolt, sajátos örökösödési rendszert vezetett be: „A
nagycsaládi közösség tagjai az öröklésben megelõzik még a közvetlenebb vérro-
konokat is, akik nem tagjai a nagycsaládi közösségnek. A befogadott tag jogai az
öröklés tekintetében nagyobbak, mint a közösségen kívüli vérrokonoké.”
(Mackenzie és Irby, 1877. II. köt. 330. o.)
A zadruga és a közösségek egyéb formái pozitív szerepet töltöttek be az er-
dõirtásban és a földek mûvelés alá vonásában. Az alkalmazott primitív technoló-
gia ellenére a nagycsaládi közösség szervezett, kollektív munkája elõsegítette a

145
földmûvelésre való áttérést. A 19. század közepétõl azonban a zadrugák fokoza-
tosan hanyatlásnak indultak, az 1844-es polgári törvénykönyv már lehetõvé tette
a földek felosztását, amire a legtöbb esetben 1878 után került sor. Az egalitárius
közösségi hagyományt viszont az állami szabályozás konzerválta, és nem enged-
te a parasztok teljes elszegényedését. Az 1860-as és 1861-es törvények tiltották
például az alapvetõ gazdálkodó eszközök, igavonó állatok elárverezését, akár-
csak az egyhektáros földekét is. Az adók nem fizetése esetén is tilos volt az ingat-
lanárverés. (Stavrianos, 1958. 261. o.) Az írástudatlan balkáni parasztság nem
kapitalista, közösségi viselkedésével nem tudott igazodni a korszerû követelmé-
nyekhez: „Külföldi látogatók és kormányzati hivatalnokok ezt lustaságnak ne-
vezték – összegzi mindezt Michel Palairet –, a néprajzkutatók ezt a fajta viselke-
dést a pásztortársadalom »tradicionális« értékének, míg az értelmiség a balkáni
parasztság »prekapitalista« magatartásának nevezte.” (Palairet, 1997. 311. o.)
A kis telkek többnyire képtelenek voltak piacra termelni, és legjobb esetben a
családok fogyasztását fedezték. A balkáni önellátó gazdálkodás tradicionális jelle-
gû maradt, és képtelen volt strukturális és technikai átalakulásra. A szerb paraszti
gazdaságok közel harmada nem rendelkezett igavonó állatokkal, és 40%-ának nem
voltak szállítóeszközei. Bulgáriában és Szerbiában csak minden tizedik gazdaság-
nak volt vasekéje 1900-ban. „Az intenzív földmûvelés és állattenyésztés – vonta le
a következtetést Lampe és Jackson – nem tudott gyökeret verni a háború elõtti Bal-
kánon.” (Lampe és Jackson, 1982. 183. o.) A mezõgazdasági termelékenység, vagy-
is az egy fõre jutó termékmennyiség a gyorsan gyarapodó népesség következtében
csökkent, és a világháború elõtti fél évszázad során Szerbiában 72%-ra, míg Bulgá-
riában 62%-ra esett vissza. „A gabonatermesztés sosem érte el ismét a késõ oszmán
idõszak termelékenységét.” (Palairet, 1997. 186. o.)
Vajon a mezõgazdasági modernizáció teljes kudarcba fulladt a Balkánon?
Egyáltalán nem. A századforduló táján ugyanis komoly szerkezeti változások kö-
vetkeztek be. A balkáni mezõgazdaság legfontosabb vívmánya a síkságok és a völ-
gyek újra mûvelés alá vonása és a századokon át a háborgó Balkán egyetlen biztos
megélhetési forrásának, a transzhumáló állattartásnak a rohamos visszaszorulása
volt. A megmûvelt földterület 5,6 millióról 8 millió hektárra, azaz 43%-kal nõtt
Bulgáriában az elsõ világháború elõtti negyedszázadban. Szerbiában a megmûvelt
földterület az 1867. évi 0,39 millió hektárról 1889-re 0,55 millióra, 1905-re pedig 1,5
millió hektárra nõtt. A szerb parasztok húsz év alatt az erdõk egyharmadát kiirtot-
ták a század végére, megnövelve a szántóterületet. A sertéstenyésztés bázisát je-
lentõ erdõs területek nagysága ennek következményeként az 1866-os 1,3 millióról
1890-re 0,9 millió hektárra, közel egyharmaddal csökkent. Az állattenyésztés és az
állati termékek elõállítása a szerb gazdaság teljesítményében 45%-ról 36%-ra esett
vissza. Ez együtt járt a félnomád, extenzív legeltetéses állattartásról a szántómûve-
lésre való rohamos áttéréssel. Az állattenyésztés azonban továbbra is fontos ma-
radt: Romániában 1000 lakosra kereken 400 szarvasmarha és 200 sertés jutott, míg
Szerbiában ez az arány 600 szarvasmarha és 1000 sertés volt, ami jelentõsen maga-
sabb volt, mint más európai országban.
A hagyományos pásztorgazdaság hanyatlását a gabona és a kerti növények
termesztése ellensúlyozta. Bulgáriában a búza- és a kukoricatermelés 1870 és
1910 között megkétszerezõdött. A Balkán jelentõs gabonatermelõvé vált: a búza-

146
és kukoricatermés Romániában és Szerbiában a háromszorosára nõtt, Bulgáriá-
ban a századforduló táján két évtized alatt egyharmadával emelkedett. A gabo-
natermesztés a balkáni gazdaság legfontosabb szektorává vált. A technikai elma-
radottságot részben ellensúlyozta a korlátlanul rendelkezésre álló munkaerõ.
A kedvezõ éghajlati és talajviszonyoknak köszönhetõen az egységnyi földterület
termésátlaga elérte a világátlagot: a romániai hektáronkénti 1,29 tonna megha-
ladta az európai átlagot (1,28), a bolgár 1,06 és a szerb 0,88 tonna pedig felvette a
versenyt az amerikai (0,98) és az argentin (0,66) szinttel.
A mezõgazdasági modernizáció így fontos új exportágazatokat hozott létre,
fõként a kenyérgabona monokultúra formájában. A megmûvelt földeknek leg-
alább a felén gabonát termesztettek, Európa teljes termelésének 20%-át állítva
elõ. Ennek nyomán a fõleg önellátó gazdálkodást folytató balkáni országok is
részt vettek a nemzetközi kereskedelemben.

8. Kiviteli ágazatok és exportcikkek

A 19. század a nagy külkereskedelmi konjunktúra kora volt. A világexport állandó

értéken számítva 7,3 milliárd (1990-es) dollárt tett ki 1820-ban, ami 1870-re 56,2
milliárdra, majd 1913-ra 236,3 milliárdra emelkedett. (Maddison, 1995. 236., 239. o.)
Az európai export úgyszólván páratlan mértékben, évi 2,8%-kal növekedett a szá-
zad utolsó évtizedeiben. A külkereskedelem növekedése a kor egyik legjellegzete-
sebb vonása volt. Az 1870 és 1913 közötti évtizedek során, amikor a világkereske-
delem négyszeresére nõtt, Közép- és Kelet-Európa is világkereskedelmi tényezõvé
vált. Mi több, az európai centrum földrajzi közelsége és szédületesen növekvõ im-
portigénye következtében Közép- és Kelet-Európa exportja gyorsabb ütemben nö-
vekedett, mint az európai átlag. Bulgária 1880 és 1910 között évente 5,3%-kal, az
Orosz Birodalom 4%-kal, Románia és Szerbia 3,3–3,4%-kal, Magyarország 3%-kal
növelte kivitelét. (Bairoch, 1973.) Az elsõ világháború elõtt Közép- és Kelet-Európa
az európai kereskedelemhez hozzávetõlegesen 16%-kal járult hozzá, míg a skandi-
náv és a mediterrán országok együttes részesedése csupán 12%-ot tett ki.
A kivitel legnagyobb részét néhány mezõgazdasági termék, fõként gabona tet-
te ki. A magyar mezõgazdasági kivitel értéke több mint tizenkétszeresére, 30 milli-
óról 380 millió (1913-as) dollárra nõtt 1850 és 1913 között. Magyarország, amely
búzájának kétharmadát feldogozott formában, búzalisztként exportálta, a világ
egyik legnagyobb búza- és búzalisztexportõre lett, 2,6%-kal részesedve a világ bú-
za- és – az Egyesült Államok mögött másodikként – 24%-kal a világ búzalisztkivi-
telébõl. A 19. század végéig a búzalisztexport 70%-a Nyugat-Európába irányult,
míg a fennmaradó 30%-ot a birodalom nyugati tartományaiban értékesítették. A
századforduló után azonban a nyugat-európai piacot lényegében elhódította az
amerikai búzaliszt, és a magyar liszt kivitele Ausztriában és Csehországban talált
jelentõsen kibõvült piacra, a kivitel közel 98%-át értékesítették ott.
Románia búzatermésének felét, kukoricatermésének 40%-át exportálta, és
ezzel a világ negyedik legnagyobb gabonaexportõre lett. A gabonakivitel, amely
Románia teljes kivitelének több mint 60%-át tette ki, a világ gabonaexportjának

147
8,3%-át jelentette. Az 1860-as évek elején Szerbia nem exportált gabonát, de
1880-ra már 20 000 tonnát, 1912-re pedig 210 000 tonnát vitt ki, fõleg a Duna és a
Száva kikötõibõl indulva. A századforduló táján a bolgár gabonatermés több
mint negyedét, a szerb gabonának pedig pedig 13%-át exportálták. A gabona a
román és bolgár kivitel 70–71%-át, a szerb exportnak harmadát tette ki.
Az állatállomány továbbra is fontos szerepet töltött be a Balkán külkereske-
delmében. Szerbia az egy fõre jutó sertésállomány tekintetében a világon az elsõ,
míg a szarvasmarhát illetõen a második helyet foglalta el. Az élõállatok és az ál-
lati termékek elsõ számú exportcikkek maradtak a 19. század végéig, mintegy a
kivitel 40%-át jelentették. A 20. század elejére azonban ez az arány drámaian le-
csökkent, és a szerb kivitel ötödére esett vissza. Hasonló tendencia jellemezte az
aszalt szilva kivitelét is. Az 1880-as évek folyamán az észak-szerbiai szilvaerdõk-
bõl a parasztok begyûjtötték a termést, majd agyagtéglás kemencékben (pušnica)
megaszalták. Ez a háziipar szolgáltatta a szerb export negyedét. A mezõgazdasá-
gi átalakulás és az egyre növekvõ gabonatermesztés következményeként az
aszalt szilva kivitelének aránya az összes export 10%-ára esett vissza az 1890-es
évekre. A gabona mellett Bulgária dohányt is termelt és exportált. Ehhez sem
volt szükség bonyolult elõállítási eljárásra. Akárcsak az aszalt szilvát, a dohány-
leveleket – fõként a napon – kiszarították, majd felvágták. A rózsa, rózsaolaj és
bizonyos kerti termények ugyancsak kiviteli cikké váltak.
Ugyszólván az összes közép-kelet-európai országban hiányzott azonban a
megfelelõ export-diverzifikáció. Ezeknek az országoknak az öt vezetõ exportcik-
ke – mindegyik mezõgazdasági termény, alacsony piaci rugalmassággal – a ki-
vitel 75–80%-át tette ki. Nagyon kevés nem mezõgazdasági terméket tudtak ex-
portálni.
Az Osztrák–Magyar Monarchia osztrák és cseh tartományai más utat jártak.
Sikeres iparosodásuk és a birodalom nyugati és keleti fele közötti ipari-mezõgaz-
dasági munkamegosztás következtében kész iparcikkek tették ki kivitelük zömét.
A nyugat-európai piacokon azonban a legfontosabb osztrák és cseh exportcikk a
cukor volt. A termelés 60%-át exportálták, ami az összes kivitel közel 10%-át tette
ki az 1910-es években. A sör messze lemaradva a második helyet foglalta el, a cu-
korkivitel értékének csupán 10%-ával. A gyorsan fejlõdõ osztrák és cseh ipar leg-
fontosabb piacát azonban a századfordulón – különösen a textil-, vas- és gépipar
vezetõ ágazataiban – Magyarország és a birodalom többi mezõgazdasági régiói je-
lentették. Az osztrák és a cseh pamuttermékek több mint 78%-a, a posztóáruk
62%-a, a ruhanemûk 57%-a és a selyemtermékek 56%-a került Magyarországon
értékesítésre 1910-ben. A századforduló táján a magyarországi textilfogyasztás
85%-át osztrák és cseh termékek elégítették ki. Ez az arány a háború elõtt 70%-ra
esett vissza. Galícia, Bukovina, Dalmácia és Bosznia-Hercegovina piacait valóság-
gal elárasztották az osztrák és cseh ipari termékek. (Schwartz, 1913. Hertz, 1917.)
Míg Ausztria és Csehország a Monarchia gazdasági-ipari centruma volt, az
Orosz Birodalomban kevésbé beszélhetünk orosz ipari centrumról. A birodalom
nyugati peremén Lengyelország, mely súlyos katonai vereségeket szenvedett és
politikailag alávetett helyzetben volt, a hatalmas birodalom egyik legfõbb ipari
központjáva vált. 1851-ben Lengyelország az orosz vámterület részévé vált, s ez-
zel az orosz protekcionizmus haszonélvezõje lett. Oroszország 1877-ben lezárta

148
hatalmas piacát a nyugati termékek elõl. Az Orosz Birodalom azonban iparilag
még Lengyelországnál is elmaradottabb volt, és ez a helyzet nagyszerû lehetõsé-
get biztosított a lengyel iparnak. A lengyel nemzeti elit ezekre az évekre már fel-
adta fegyveres felkelési kísérleteit és a „szerves munka” felé fordult. Bolesîaw
Prus Lalka (A bábu) címû mûve ezt a változást fejezte ki, és egyben támogatta is.
A regény fõhõse, Wokulski, az 1863-as felkelésben részt vett nemesember, akit
bebörtönöztek és számûztek, miután megelégeli saját hagyományos nemesi „len-
gyelségét”, az üzleti élet felé fordul és sikeres üzletember lesz. „A pénz hatalmá-
ra támaszkodva, Wokulski rájön, hogy ez az egyetlen eszköz, amivel megvalósít-
hatja eszméit.” (Holmgren, 1998. 71. o.) Az új birodalmi közegben és az üzlet
iránt tanúsított újfajta magatartással Lengyelország valóban ki tudta aknázni
úgyszolván korlátlan exportlehetõségeit. Az Oroszországba szállított lengyel ex-
portcikkek ipari termékek voltak: textíliák, szén és vas. A lengyel külkereskede-
lem fellendült: 1850-ben értéke 16 millió rubel, 1880-ban 246 millió, 1910-ben pe-
dig 1213 millió rubel volt. 1890 és 1910 között a lengyel export értéke közel
megháromszorozódott. 1864-ben a lengyel ipari termelés negyedét exportálták
Oroszországba. 1900–10-re ez az arány kétharmadra nõtt. A. Jezierski adatai sze-
rint az 515 millió rubeles, Oroszországba irányuló lengyel export közel 80%-át
textíliák és vasipari termékek tették ki 1910-ben. A textilipari termékek 80%-a és
a vasipari cikkek 40%-a került orosz exportra. A mezõgazdasági és állati termé-
kek viszont nem érték el a lengyel kivitelen belül a 12%-ot. (Jezierski, 1967.
52–162. o.; Kochanowicz, 1995. 131., 134. o.)
A kivitel alapját a viszonylag gyors lengyel iparosodás teremtette meg. Az
1870-es évek és 1910 között az iparban dolgozók száma több mint négyszeresére,
az ipari termelés pedig nyolcszorosára nõtt. (Kula, 1947. 42. o.) A különösen gaz-
dag és jó minõségû szénkincs kiváló lehetõséget nyújtott egy új exportágazat
megteremtésére: a széntermelés 0,9 millióról 6,8 millió tonnára, több mint hétsze-
resére gyarapodott 1878 és 1913 között. A nyersanyag-kitermelés egyben ösztön-
zõleg hatott a feldolgozóiparra is. A hagyományos vasércbányászatot korszerûsí-
tették, és hatékony vas- és acélipar jött létre. Az acéltermelés 0,1-rõl 4,6 millió
tonnára nõtt 1854 és 1903 között. Varsó körül a korszerû gépipar szállítóeszközö-
ket és mezõgazdasági gépeket állított elõ. A varsói gépgyárak termelésének érté-
ke a hatszorosára növekedett 1864 és 1880 között. (Kochanowicz, 1995. 133. o.) A
bányászat, a vas-, acél- és gépipar az ipari termelés ötödét állította elõ 1910-ben,
de a vezetõ exportágazat a textilipar lett. Az ipari munkásoknak közel fele a tex-
tiliparban dolgozott, s ez az iparág állította elõ az ipari termelés mintegy felét.
(Kostrowiczka, Landau, Tomaszewski, 1966. 218. o.)
Habár a hazai piac gyors bõvülése – ahogy azt I. Ihnatowicz és A. Jezierski
hangsúlyozta – lényeges volt a lengyel ipar, fõként a textilipar fejlõdésében,
Lengyelország ipari fellendülésének alapját az orosz piacokra irányuló kivitel
biztosította: a belsõ határok 1851-es eltörlését követõen a lengyel ipari termelés
húsz év alatt a háromszorosára nõtt. A következõ húsz év során a termelés ismét
megnégyszerezõdött. Lengyelország az Orosz Birodalom széntermelésének
40%-át, acéltermelésének 23%-át, textiltermékeinek 20%-át és vastermelésének
15%-át állította elõ a századfordulón, és Lengyelország egy fõre jutó ipari terme-
lése kétszerese volt Oroszországénak.

149
 Magyarországon az ipari kivitel az összes kivitelnek csupán 37–38%-át tette
ki. A magyar export kétharmada feldolgozott élelmiszer volt, fõként a Monarchia
nyugati tartományaiba küldött búzaliszt. A búzaliszt szerepe a Nyugat-Európá-
ba irányuló exportban azonban drámaian csökkent: az 1880-as 34%-ról 1910-re
9%-ra esett vissza. Ugyanakkor a cukor (12%), a feldolgozott faáru (9%), a vil-
lanykörte és a gépipari termékek egyre fontosabb szerepet kezdtek játszani.
(Berend és Ránki, 1974.)
Magyarország és Lengyelország kétségkívül hasznot húzott a mezõgazdasá-
gi és nyersanyag-kitermelés gyors növekedésébõl. Mindkét országnak biztos,
szavatolt piaca volt a birodalmon belül, amelyhez tartoztak. Ezenkívül a védett
birodalmai piacon magasabb árakat is elérhettek, mint a világpiacon. A 19. szá-
zad utolsó negyedében, amikor a gabona világpiaci ára közel egyharmaddal zu-
hant az amerikai konkurencia miatt, Magyarország 30%-os árnövekedést köny-
velhetett el Ausztria és Csehország védett gabonapiacain. Ezek a piacok nagyon
korán megnyíltak a 19. század közepén, és fél évszázadon át a gyors, évi 2%-os
mezõgazdasági növekedés mellett fontos szerepet játszottak a belsõ tõkefelhal-
mozásban. Ez volt a forrása azután a hatalmas élelmiszeripari befektetéseknek.
Az elsõ korszerû, gépesített malomüzemet (Pesti Hengermalom Társaság) 1838-ban
alapították, de az igazi Gründerzeit az 1860-as években vette kezdetét. A nagy ga-
bonakereskedõk, akik a magyar birtokok terményeit Ausztriában és Csehország-
ban értékesítették, hamarosan felismerték, hogy felhalmozott tõkéjüket a legjob-
ban a malomiparban fektethetik be, ahol – a korai szakaszban – mintegy évi
50%-os nyereségre tehettek szert, vagyis vagyonukat kétévente megkétszerezték.
1867-re tizennégy részvénytársasági, kivitelre dolgozó malom mûködött, és a
malomipar gépparkjának lóereje egy évtized alatt tizenháromszorosára nõtt. Az
1867-es osztrák–magyar kiegyezés után egyedülálló prosperitás vette kezdetét.
Az újonnan alapított részvénytársaságok harmada malomipari volt. 1866-ban a
nagy budapesti exportmalmok 50 000 tonna búzát õröltek, 1879-ben pedig már
430 000 tonnát. A század végén a 646 millió korona értékû termelés Magyar-
ország ipari termelésének 44%-át tette ki. 1913-ra a feldolgozott élelmiszer értéke
ismét megkétszerezõdött, de az ipari termelésnek – a más ágazatokban bekövet-
kezett nagy fellendülés következtében – már csak 39%-át tette ki. Magyarország
az Egyesült Államok mögött a világ második legnagyobb malomipari központja
lett. Eltérõen Oroszországtól és Romániától, amelyek hatalmas gabonatermésük
túlnyomó részét feldolgozatlanul vitték ki, Magyarország a gabona kétharmadát
feldolgozva exportálta.
A malomipari konjunktúra tovább gyûrûzõ hatása kihatott más ágazatok fej-
lõdésére is. A virágzó malomipar jó piacot kínált a hazai gépiparnak: a Ganz Rt.
látványosan használta ki ezt a lehetõséget. Újító mérnökei a hagyományos ma-
lomkövet, illetve a porcelán õrlõhengert öntöttvas malomhengerrel váltották fel.
A szabadalmaztatott mûszaki újítás, amellett, hogy komoly mûszaki elõnnyel
járt, és ezzel segítette a malomipar fellendülését, a gépgyártásra is ösztönzõen
hatott. Az új öntöttvas hengerszék hamarosan maga is exportcikké vált. A
gépipari vállalatok – a legkorábbi alapításúak és viszonylag kicsiny Röck,
Schlick, Vidats és Ötl mûvek, majd 1900 után a legnagyobb osztrák–angol cég, a
Hoffer, Schrantz, Clayton and Shuttleworth Co. – mezõgazdasági eszközöket gyár-

150
tottak, az ekétõl kezdve cséplõgépekig. 1912-ben a Kühne Gépgyár piacra dobta az
elsõ magyarországi traktorokat. A hazai termelés nem tudta ugyan fedezni a tel-
jes belsõ szükségletet, de a 20. század elején a felét már képes volt kielégíteni.
A mezõgazdaság és élelmiszer-feldolgozás fellendülése – a gabonakereske-
delembõl és feldolgozásból eredõ növekvõ hazai tõkefelhalmozás révén – jelen-
tõs ipari befektetésekhez vezetett más iparágakban is. Ezt a folyamatot jól illuszt-
rálja két kereskedõház, a Weiss és a Deutsch család példája. Mindkettõ az
Ausztriába irányuló gabonakereskedelemmel alapozta meg a szerencséjét az
1850-es években, majd a malomipar elsõ befektetõi között találjuk õket az 1860-as
évektõl. A Deutsch família – a késõbbi Hatvani-Deutsch bárók – a magyar cukor-
ipar úttörõje lett. Adolf B. Weiss, a korábbi falusi pipakészítõ, aki gabonakereske-
dõ, majd malomtulajdonos lett, az ország leggazdagabb vállakozói dinasztiáját
alapozta meg, a késõbbi báró Weiss családot. Két fia, Berthold és Manfred alapí-
tották az ország egyik elsõ konzervgyárát 1884-ben, amely a hadseregnek szállí-
tott. Ez adta az ösztönzést, hogy a biztos vásárlópiacra ne csak élelmiszeripari
termékeket szállítsanak. Egy idõ után már lõszerhüvelyt és lövedéket gyártottak
ugyancsak a hadsereg számára. A gyár a robbanásveszély miatt hamarosan a
Csepel-szigetre költözött, ahol a 20. század elejére Magyarország legnagyobb, öt-
ezer (a háború alatt 30 000) munkást alakalmazó vas-, acél- és gépipari vállalata
épült fel. A gabonakereskedelembõl és malomiparból indulva így nyílt meg az út
az ipar egyéb ágazatai felé. A mezõgazdasági fellendülés és kivitel a további ipa-
rosodás és a szerkezeti változások forrásává vált.
Ugyanez a tovább gyûrûzõ hatás játszódott le a vasútépítésben is. Ahogy er-
rõl már szó esett, az osztrák és egyéb külföldi befektetõk finanszírozták a ma-
gyarországi vasútépítéseket. Az 1850-es évek folyamán és az 1860-as évek elején
az építéshez lényegében mindent, a sínektõl kezdve a mozdonyokig, külföldrõl
importáltak. A kiterjedt vasútépítés azonban hamarosan nagy és virágzó piacot
teremtett a hazai vállalkozóknak. Az osztrák vasút- és hajózási társaságok elõ-
ször a magyarországi szénbányák megnyitásának lehetõségét keresték, hogy ol-
csóbb és közelebbi forrásból pótolják a cseh szenet. Osztrák közlekedési vál-
lalatok nyitották meg az ország mindegyik antracitlelõhelyét, a pécsit, a
stájerlakaninait, illetve a dél-erdélyi resicait. Az utóbbi területen az Osztrák Álla-
mi Vasúttársaság megkezdte a vasérckitermelést is, és jelentõs vas-, illetve acél-
mûveket épített. Hamarosan magyar vállalkozók is csatlakoztak: 1852-ben három
kisebb vállalat fúziója nyomán létrejött a Rimamurányi Vasmû Rt. A Ganz-gyár
fõ terméke az 1850-es években – fontos mûszaki újításokra támaszkodva – az ön-
töttvas vasúti kocsikerék volt. Az 1880-as évekre a társaság már vasúti kocsikat is
gyártott. Az 1890-es években 28 000 vasúti kocsi készült el, kétszer annyi, mint az
elõzõ évtizedben. 1873-ban a Magyar Állami Vasúttársaság megalapította a Ma-
gyar Államvasúti Gépgyárat (MÁVAG), amely mûködése elsõ negyedszázada alatt
ezer mozdonyt gyártott, és termékével aranyérmet nyert az 1900-as párizsi világ-
kiállításon. Magyarország a 19. század második felében – eltérõen a balkáni or-
szágoktól – képes volt import nélkül, szénnel, sínekkel és mozdonyokkal ellátni
hatalmas vasúthálózatát. (Berend és Ránki, 1974.) A hazai tõkefelhalmozás,
vállalkozószellem és a gyorsan gyarapodó, hozzáértõ és képzett munkaerõ lehe-
tõvé tette, hogy a mezõgazdasági fellendülés és a külsõ kezdeményezéssel meg-

151
induló vasúti befektetések tovább gyûrûzõ hatása nyomán szerkezeti változások
játszódjanak le a magyar gazdaságban, és meginduljon az iparosodás.
Mindehhez hozzájárult, hogy az olcsó munkaerõ, a kizsákmányoló munka-
feltételek és a kezdetleges munkakörülmények versenyképesebbé tették a ma-
gyar és általában a közép-kelet-európai ipart. Az 1901-es magyar Üzemi és munkás
statisztika szerint a gyárak 71,2%-ban 10 óránál tovább tartott egy munkanap.
(Üzemi és munkás statisztika, 1901. 96. o.) Az 1910-es statisztika a korai kapita-
lizmus gyári viszonyait tükrözte: 4835 gyárból csak 109-nek volt fürdõhelyisége
zuhanyzókkal, és mindössze 75-ben volt étkezde. Az egyik textilgyárban „egy év
alatt – jelentette a kormány iparfelügyelõje 1910-ben – a munkásnõk negyede ka-
pott tüdõbajt”. (Iparfelügyelõi jelentés, 1910. 895. o.)
A balkáni országokban azonban nem indult meg az ipari fejlõdés. A feldol-
gozatlan mezõgazdasági termék mellett legfeljebb nyersanyagokat exportáltak.
A különbözõ nyersanyagok kitermelése a századforduló táján kezdõdött meg
Szerbiában és Romániában. A gazdag szerb rézlelõhelyek felfedezése francia be-
fektetõket vonzott. Az ipari befektetések mintegy 40%-a a bányászatba áramlott a
háború elõtt. A román olaj különösen fontos szerepet játszott Európában. A gaz-
dag olajmezõket az 1860-as években fedezték fel, de a kitermelés nem indult meg
1895-ig, amikor is az új bányászati törvény lehetõvé tette a külföldi befektetése-
ket. A nagy német bankok, élükön a Deutsche Bankkal, azonnal éltek a lehetõség-
gel. Követte a példát a Royal Dutch Shell Company és a Standard Oil Company. 1901
és 1914 között a román olajtermelés 298 000 tonnáról 1,8 millió tonnára nõtt, és az
ország a világ ötödik legnagyobb olajtermelõjévé vált. A gabona után a finomí-
tatlan nyersolaj vált Románia második legfontosabb exportcikkévé, a kivitel
12%-át tette ki 1913-ban. (Lampe és Jackson, 1982. 264. o.) Míg a nyersolajat kül-
földön dogozták fel, Románia importálta a feldolgozott olajtermékeket.
Az 1870–80-as évektõl kezdve a korábban uralkodó paraszti háziipart, amely
az ipari fogyasztási cikkek iránti igények zömét kielégítette, fokozatosan felvál-
totta a megjelenõ nagyipar. Az ipari termelés egyharmadát azonban a lisztõrlés,
cukorfinomítás és az élelmiszer-feldolgozás más ágazatai állították elõ, további
36%-át a fa- és olajkitermelés, 8-8%-át pedig a gyermekcipõkben járó textilipar és
fémkohászat. (Iacob, 1996.) Összesen 54 000 kis- és középvállalat mûködött a 20.
század eleji Romániában, de mindössze hat nagy részvénytársaság kezén volt az
ipari tõke 40%-a. Az ipar a nemzeti jövedelem mindössze 17%-át állította elõ.
(Hitchins, 1994. 161., 192–193. o.)
Az Oszták–Magyar Monarchia és az Orosz Birodalom úgyszólván önellátó
volt. A birodalmi piacok nagy lehetõséget nyújtottak a cseh területeknek, Ma-
gyarországnak és Lengyelországnak is. A balkáni országok, bár beilleszkedtek az
európai munkamegosztásba, erõsen kapcsolódtak a szomszédos birodalmi köz-
pontokhoz. Románia az 1870–80-as években jórészt Ausztria–Magyarországgal
állt szoros kapcsolatban, kivitelének több mint egyharmadát értékesítette a szom-
szédos piacon. A 20. század elejére azonban az osztrák–magyar piac részesedése
mindössze 10%-ra csökkent, míg Belgium, Nagy-Britannia és Franciaország a
román exportnak több mint a felét vette fel. Szerbia viszont továbbra is erõsen
függött a Monarchiától. Az 1870–80-as években a szerb kivitel közel 90%-át
a szomszédos birodalomban értékesítették, s még 1911-ben is a szerb export

152
40%-a irányult Ausztria–Magyarországra. Ugyanakkor azonban már Német-
ország is jelentõs kereskedelmi partnerré vált, és a szerb kivitel 25%-át vásárolta
fel. A független Bulgária jó ideig az Oszmán Birodalom piacától függött: az or-
szág kivitelének 44%-a irányult ide az 1880-as évek végén. Ez az arány azonban a
20. század elejére 25%-ra, majd 1911-re 16%-ra esett vissza, miközben Belgium,
Nagy-Britannia és Németország a bolgár kiviteli termékek több mint felét vásá-
rolta fel.
Közép- és Kelet-Európa az európai gazdaság integráns részévé lett, és a kivi-
tel vált a modernizáció hajtóerejévé. A központi kérdés azonban az volt, vajon „a
térség országai képesek lesznek-e kitörni az élelmiszer- és nyersanyagexportáló
státusból és kiépíteni egy megfelelõen fejlett gazdasági szerkezetet”. (Berend és
Ránki, 1982. 119. o.)
A balkáni országoknak monokultúrás, gabonatermelésre alapozott gazdasá-
gukkal erre nagyon kevés esélyük volt. A gabona- és nyersanyagárak kereken egy-
harmaddal zuhantak a világpiacon a század utolsó harmadában. Ebben a helyzet-
ben rendkívül kedvezõtlen volt a kivitel szerkezetének egyoldalúsága, s az erõs
függõség az erõsebb kereskedelmi partnerektõl. A balkáni országok a szilva-, a do-
hány-, a gabona- és a sertésfeldolgozást majdhogynem középkori technikával vé-
gezték. Ezeknek a termékeknek egy részét a hagyományos háziipar dolgozta fel,
amit kereskedõk finanszíroztak és vittek piacra. A megfelelõ belsõ tõkefelhalmozás
hiánya és az uralkodó önellátó parasztgazdaság túlsúlya komoly akadályokat állí-
tott a világpiaci igényekhez való alkalmazkodás útjába. Ezenkívül a bigott, írástu-
datlan és egyenlõsítõ közösségi paraszttársadalmi közeg, a középosztály és a vál-
lalkozói kultúra hiánya, a korrupt katonai-hivatalnoki elit uralma a változtatás
lehetõségeit rendkívül beszûkítette. A modernizáció belsõ elõfeltételei jórészt hiá-
nyoztak a Balkánon, és ez nem sokat változott a világháborúig.
A Balkán országai, akárcsak az Oszmán Birodalom, képtelenek voltak fel-
venni a versenyt a nyugati államokkal. Az 1838-as angol–török egyezmény rögzí-
tette a vámokat, eltörölte a monopóliumokat, ami az olcsó külföldi áruk behoza-
talának hallatlan mértékû növekedéséhez vezetett, fõként az 1860-as évekig.
A centrumországok ipari forradalma – legalábbis idõlegesen – tönkretette a ha-
gyományos céhes és háziipart az Oszmán Birodalomban. Az ipartalanításnak
hosszú távú hatása volt, amit a század utolsó harmadáig nem sikerült leküzdeni.
(Keyder, 1991. 166–168. o.) Ennek következményeként a mezõgazdasági moder-
nizáció és a gyors ütemben növekvõ kivitel nem tudott szerkezeti változásokat
elõidézni a gazdaságban. Románia – éppúgy, mint Oroszország – jelentõs gabona-
exportjának 98%-át továbbra is feldolgozatlanul exportálta. Magyarországtól el-
térõen korszerû, kivitelre dolgozó malomipar itt nem jött létre. Szerbia – ellentét-
ben Dániával – továbbra is feldolgoztalan formában exportálta az élõ és vágott
sertést, illetve szarvasmarhát, nem épített ki tej- vagy húsfeldolgozó ipart, és így
nem tudott nagyobb árelaszticitással rendelkezõ, igényesebb és jobb áron értéke-
síthetõ termékeket szállítani.
Ez a belsõ gyengeség játszotta az elsõdleges szerepet a piacokért folytatott
keeskedelmi háborúkban elszenvedett sorozatos vereségekben. A Monarchia
1882-ben vámkorlátozást rótt ki a román sertésekre, és ez több évig tartó vámhábo-
rúhoz vezetett az évtized második felében. Ennek következtében az Ausztria–Ma-

153
gyarországba irányuló román export az 1881–85-ös 34%-ról 1886–90-re 7%-ra esett
vissza. 1895–96-ban a Monarchia állategészségügyi okokra hivatkozva lezárta pia-
cait a szerb sertésbehozatal elõtt, ami felére csökkentette az Ausztria–Magyaror-
szágra irányuló szerb sertéskivitelt. Ez megismétlõdött 1906-ban is, ami öt évig tar-
tó „vámháborút” váltott ki a két ország között. Az Ausztria–Magyarország
piacaira irányuló kivitel, ami a szerb export 86%-át tette ki 1901–05-között, az
1906–10-es évekre mindössze 28%-ra zuhant. 1896-ban és 1906-ban a birodalom lé-
nyegében lezárta határait az olcsó balkáni gabona elõl, amelyet a magyar malom-
ipari nagyüzemek importáltak, hogy azután a kiváló minõségû magyar gabonával
keverve csökkentsék az elõállítás költségeit. Az úgynevezett õrlési forgalom, az õr-
lési vámvisszatérítéses rendszer lényegében vámmentes behozatalt tett lehetõvé,
mivel minden 70 kilogrammnyi exportál búzaliszt után, amit 100 kilogrammnyi
importált búzából õröltek, az állam visszafizette a gabonabehozatali vámot. Ezt a
rendszert elõször korlátozták, majd teljesen eltörölték. (Berend és Ránki, 1955.
250–251. o.) A balkáni gabonaexportálók ezzel egyik legfontosabb piacukat vesz-
tették el. A balkáni országok egyik évtizedrõl a másikra vesztették el külföldi pia-
caikat: az Oszmán Birodalomba irányuló bolgár export az 1886–90-es 44%-ról
1891–95-re 29%-ra esett vissza. Románia elveszítette brit piacának nagy részét. Ro-
mánia kivitelének 54%-a irányult ide az 1886–90-es években, s ez az arány
1896–1900-ra 19%-ra zuhant. (Lampe és Jackson, 1982. 174. o.)
Románia gazdag olajmezõi nagy lehetõségeket nyújthattak volna ahhoz,
hogy a gazdaság tovább gyûrûzõ hatásait kihasználják, és elõmozdítsák a szerke-
zeti változásokat. Ez azonban nem következett be. Habár a nyersolaj startégiai
exportcikk volt, s elvileg lehetõséget nyújthatott a feldolgozóipar kiépítésére, sõt
korszerû vegyipar megalapozasára is, az olajkitermelés „külföldi sziget” maradt
a román gazdaságban. A külföldi befektetõk, a Royal Dutch Shell, a Standard Oil és
a német bankok kitermelték a nyersolajat, majd kivitték az országból. (1915-ben
csõvezetéket is építettek a Fekete-tengerig.) Hazai feldolgozás alig létezett. Az
olajiparba invesztált több mint 400 millióból – fõként a háború elõtt – mindössze
41 millió lejt fektettek finomítók építésébe. Románia második legnagyobb kiviteli
ágazata ennélfogva „enklávé”, vagy ahogy azt H. W. Singer nevezte, a „fejlettebb
befektetõ országok gazdaságának elõretolt állása” maradt, ami nem gyakorolt
ösztönzõ hatást a román nemzetgazdaság átalakulására. (Singer, 1950.)
Az Osztrák–Magyar Monarchia legészakibb és legdélibb tartományaiban,
Galíciában és Bosznia-Hercegovinában, a Balkánhoz hasonló gazdasági helyzet
volt a jellemzõ. Galícia csupán monokultúrás burgonyaültetvényei és gyenge mi-
nõségû húsmarhái révén jutott kiviteli piacokhoz, fõként a birodalom nyugati
tartományaiban. Az újonnan felfedezett gazdag olajlelõhelyeket, a drohobyczi és
polankai olajmezõket nemzetközi társaságok aknázták ki. Galícia 1900-ban a vi-
lág olajtermelésének 1,2%-át, 1909-ben 5%-át adta, és Európa harmadik legna-
gyobb olajkitermelõjévé vált. A kitermelt olajat azonban, mint Romániában, nem
otthon dolgozták fel. (Topolski, 1982.) Bosznia-Hercegovina, amit az oszmán
megszállás évszázadai után Ausztria–Magyarország okkupált (1878), majd an-
nektált (1908), nem rendelkezett a szükséges hazai gazdasági, társadalmi és kul-
turális erõvel, hogy a mezõgazdaság és nyersanyag-kitermelés alapján az iparo-
sodás útjára léphessen. A külföldi befektetõket nem vonzotta az elmaradott,

154
megfelelõ infrastruktúrával és képzett munkaerõvel nem rendelkezõ Bosznia.
1875-ben két brit utazót valósággal sokkolt Holmes konzul közlése, miszerint „a
tartomány legértékesebb kereskedelmi cikke a szilva, és száz emberbõl mind-
össze egy tud olvasni”. (Mackenzie és Irby, 1877. 1. o.)
Bosznia bõvelkedett azonban fában, szénben, kõsóban és fémekben. A Kál-
lay Benjámin vezette osztrák Landesregierung (tartományi kormány) a felvilágo-
sult gyarmatpolitika jegyében elkötelezett „civilizációs missziót” folytatott, sõt
még iparfejlesztési lépéseket is tett. (Palairet, 1997. 217–237. o.) Boszniát, a többi
balkáni országhoz hasonlóan, a kezdetleges mezõgazdaság jellemezte, és az írni
tudók aránya még a 20. század elején sem haladta meg a lakosság 12%-át. A biro-
dalom vasútjai azonban összekötötték a tartományt Magyarországgal és a ten-
gerrel (Fiume), az állami befektetések pedig fejlesztették a nyersanyag-kiterme-
lést és a félkész termékeket elõállító ágazatokat. 1907-re az ipari kapacitás
harmadát – a foglalkoztatott munkaerõ létszáma alapján számítva – teljesen vagy
részben állami tulajdonban álló társaságok tartották kézben. Az összes jelentõ-
sebb ásványkincs kitermelését a Gewerkschaft Bosnia és a Varaser Eisenindustrie A.
G. végezte. Nagy vegyi üzemeket létesítettek Lukavácon és Jajcéban. A hosszú
távú koncessziók fellendítették a magánkézben lévõ erdészeti és faipart. A kon-
cessziók a fakitermelési jogok esetében két társaságnak biztosítottak mono-
póliumot. A bajor Otto Steinbeis fûrészmalmokat hozott létre Dobrljinban és
Drvarban, és 10 000 munkást foglalkoztatott. Steinbeis 1907-ben kiterjesztette
üzleti vállalkozását a papíriparra is. A faipar hamarosan Bosznia iparának ve-
zetõ szektora lett. Az állam kezdeményezte iparosodás az exportágazatokra
összpontosított: az ipari munkaerõ 86%-a a fõként félkész termékeket elõállító
kiviteli iparágakban dolgozott. Az éves ipari növekedés az osztrák uralom
negyedszázada alatt meghaladta a 12%-ot, és a többi balkáni országhoz képest
az iparosodottság magasabb szintet ért el. 1910-re Bosznia aktív népességének
több mint 17%-a dolgozott a nagyiparban, szemben az 5,5%-os szerb és a 3,5%-os
bolgár, vagy akár a 14%-os orosz aránnyal. A bérek a szerb bérszint ötödével, a
bolgár bérek harmadával voltak magasabbak. „Bosznia-Hercegovina, ahol Bosz-
nia, Szerbia és Bulgária együttes népességének 21%-a élt – állapította meg
Michael Palairet –, a régió nagyiparának 54%-át tudta magáénak.” (Palairet, 1997.
237. o.)
A boszniai gazdasági átalakulás azonban a legtöbb hagyományos szektort
nem érintette. A ruházati ipar és az élemiszer-feldolgozás gyakorlatilag teljesen
kisipari maradt. 1907-ben a 29 000 ipari üzembõl több mint 25 000-ben nem fog-
lalkoztattak alkalmazottat, és a fennmaradó 4000 vállalat átlagosan két munkást
foglalkoztatott. Csak 187 nagyipari vállalat mûködött a tartományban. A boszniai
kézmûves ipar, benne a protoindusztriális textilágazatokkal, összeomlott az oszt-
rák ipari termékekkel folytatott versenyben. Bosznia-Hercegovina átalakulása te-
hát rendkívül felemás maradt. A tartomány – akárcsak a Balkán legtöbb, nem
iparosodott országa – a duális gazdaság jellegzetességeit ötvözte: a kiviteli szek-
torok elszigetelt „enklávék” maradtak, míg a belsõ piacot ellátó szektorok meg-
õrizték tradicionális jellegüket, és kezdetlegesek maradtak.
Az ipari termékek iránti hazai igényt a parasztcsaládok hagyományos házi-
ipara jórészt kielégítette. A ruházati cikkek, cipõk, de még a bútorzat, a lak-

155
berendezési tárgyak és munkaeszközök egy részét is otthon készítették, vagy a
helyi kézmûipar állította elõ. A gépek, ipari fogyasztási cikkek, szállítóeszközök
iránti, fõként városi keresletet behozatalból fedezték. Az import túlnyomó több-
ségét ipari késztermékek tették ki. A Monarchia keleti és déli agrár-paraszti tarto-
mányaiban osztrák, cseh és részben magyar ipari termékek árasztották el a pia-
cot. Romániában és Bulgáriában a teljes behozatalnak körülbelül a fele Ausztria–
Magyarországról és Németországból származott, negyede-ötöde Franciaország-
ból és Nagy-Britanniából. A szerb importnak több mint kétharmada Ausztria–
Magyarországról és Németországból érkezett. Szerbia exportbevételeibõl nagyjá-
ból fedezni tudta behozatalát, Románia és Bulgária azonban óriási kereskedelmi
deficitet halmozott fel.
A mezõgazdasági és a nyersanyagkivitel gyors növekedése nagyobb mérté-
kû importot, magasabb növekedési ütemet és bevételt eredményezett ugyan, de
alig volt hatással a Balkán gazdaságának modern átalakulására és szerkezeti vál-
tozására. A balkáni országok, valamint Galícia, Bukovina, Dalmácia és Bosznia
továbbra is túlnyomórészt mezõgazdasági és nyersanyagtermelõ területek ma-
radtak, s a század modern átalakulását fémjelzõ iparosodásra nem került sor.

9. Regionális különbségek

Közép- és Kelet-Európa szélsõséges belsõ regionális különbségeket mutatott.

Nyugati peremén Ausztria, illetve Cseh- és Morvaország – az iparosodottságot
és az egy fõre esõ jövedelmet tekintve – megközelítette a nyugat-európai szintet.
A Balkán és Ausztria–Magyarország keleti, illetve déli tartományai azonban a
hagyományos agrárszerkezetbe merevedve Európa legalacsonyabb egy fõre esõ
jövedelmével rendelkeztek. Magyarország és Lengyelország, habár alapvetõen
mezõgazdasági országok maradtak, már megindultak az iparosodás útján, és az
egy fõre esõ jövedelem tekintetében a régió nyugati és keleti területei között fog-
laltak helyet. (Milward és Soul, 1977. Berend és Ránki, 1982.)
Ausztria–Magyarország a fejlett Nyugat GNP szintjének csupán háromne-
gyedét érte el. Az Osztrák–Magyar Monarchián belül azonban az osztrák és cseh
területek nagyjából 60%-kal haladták meg a birodalom átlagszintjét, és a nyugati
szinthez közelítettek, míg Magyarország csak a birodalmi átlag háromnegyedét
produkálta, Galícia pedig alig haladta meg a felét. (Kausel, Butschek, Nemeth,
1965. 31. o.) A fejlettség legátfogóbb mutatója, a bruttó nemzeti termékben mérve
tehát Magyarország és Lengyelország a nyugat-európai szint 56–58%-át érte el,
míg Ausztria–Magyarország keleti és déli tartományainak, illetve a balkáni or-
szágoknak a nemzeti terméke alig haladta meg a nyugati szint 40%-át. (Bairoch,
1976. 279. o.)
A gazdasági modernizáció kétségkívül sikereket könyvelhetett el Közép- és
Kelet-Európában. Korszerû gazdasági intézmények jöttek létre, a megkésett me-
zõgazdasági forradalom eredményei jelentõsen növelték a termelést és a kivitelt,
korszerû vasutak kapcsolták össze a térséget a kontinens más részeivel, és a jöve-
delemszint számottevõen megnõtt. Bizonyos országokban, fõként az osztrák és

156
 2. TÁBLÁZAT
KÖZÉP-KELET-EURÓPA FOGLALKOZÁSI SZERKEZETE A
NÉPESSÉG SZÁZALÉKÁBAN (1910)
Ország/tartomány Mezõgazdaság Ipar
Ausztria 35 46
Cseh- és Morvaország,
34 51
Szilézia
Magyarország 64 23
Lengyelország 63 24
Galícia és Bukovina 73 18
Dalmácia 83 9
Horvátország 79 13
Románia 75 10
Szerbia 82 7

cseh területeken, az iparosodás áttörést ért el, és a térség követte a Nyugat törté-
nelmi szerkezeti váltását. Más országokban, mint Magyarországon és
Lengyelországban, a megindult strukturális változások kezdték átformálni a gaz-
daságot, de továbbra is messze elmaradva a kor színvonalától. A térség nem tu-
dott csatlakozni a gazdag, iparosodott országok exkluzív klubjához. Sikere tehát
fájdalmasan korlátozott maradt. A régió legtöbb országát a duális gazdaság jelle-
mezte. Witold Kula a „gépesített ipar... és a technológiailag elavult ágazatok
együttélésének aszinkronizmusáról” beszélt. „Egy idõben ... [létezett] a nagyipa-
ri... és a kisárutermelés. Ez a kettõsség nem értelmezhetõ pusztán valamiféle le-
maradással. Tartós jellemzõkrõl van szó.” (Kula, 1983. 75. o.) A hagyományos és
korszerû, valamint a preindusztriális, vidéki gazdaság és az ipari városok együtt-
élése valóban tartós közép-kelet-európai jellegzetességnek bizonyult.
Az Osztrák–Magyar Monarchia keleti és déli tartományai, valamint a
balkáni országok azonban még ennek a kettõsségnek a szintjére sem érkeztek el.
A modern szerkezeti változás távoli cél maradt a túlnyomórészt mezõgazdasági
és nyersanyagtermelõ országokban. Ez a térség a végbement gazdasági fejlõdés
ellenére megalázó vereséget szenvedett a modernizációért folytatott küzdelem-
ben.

157
 V.
Társadalmi változások: „kettõs” és
„hiányos” társadalmak –
a modern társadalom kezdetei

1. Iparosodás és a társadalmi szerkezet átalakulása Nyugaton

A forradalmak vagy a radikális társadalmi-politikai változások és az iparosodás

drámai átalakulást idézetek elõ a hagyományos társadalmakban. A nemesség, az
egykori vezetõ elit elveszítette kiváltságait, és idomulnia kellett az új kapitalista
piacgazdasághoz. „Természetes” politikai vagy katonai hatalma megszûnt, vagy
jelentõsen meggyengült. Új elit jelent meg, az elsöprõ gazdasági hatalmat kifeje-
zõ pénzügyi és ipari burzsoázia. Hasonló átalakulás történt a társadalom alsó
szintjein is: a parasztság felszabadult, száma és aránya a társadalomban gyorsan
csökkent. Az agrártársadalmak kétharmadát–háromnegyedét kitevõ parasztság
kezdett „eltûnni”. Nagy-Britannia radikális társadalmi átrendezõdése a jövõt ve-
títette elõre: a 20. század elejére a mezõgazdasági-paraszti népesség a szigetor-
szág lakosságának 5%-ára csökkent. Habár Franciaország, Németország és a töb-
bi nyugati kontinentális állam messze elmaradt Nagy-Britannia mögött, ott is
hasonló folyamat zajlott le. A parasztság tényleges „eltûnése” azonban csak öt-
ven–hetven évvel késõbb fejezõdött be, a 20. század második felében.
A falusi népesség többsége a gyorsan fejlõdõ iparban talált munkát, és mun-
kássá vált. Zömük nagyüzemekben dolgozott. Az új társadalomban a munkások
viszonylagos többséget képeztek, gyakran a népesség harmadát, más esetekben
40%-át tették ki. A 19. század derekán Nagy-Britanniában, a látványos átalakulá-
si folyamat csúcsán, Karl Marx leírta a társadalmi változások tendenciáját és a
polarizált osztálytársadalom megjelenését, melyben a gazdagság egy kicsiny bur-
zsoázia kezén halmozódik fel, míg a társadalom másik pólusán a kizsákmányolt
ipari proletariátus egyre növekvõ tömegei csak a szegénységet halmozzák fel.
(Marx és Engels, 1988.)
A valóságban azonban a nyugati osztálytársadalmak – abban az értelemben,
ahogy az angol és francia klasszikus filozófusok, valamint Marx és Max Weber
használták a fogalmat – jelentõsen megváltoztak 1870 után. Új jelenség, a modern
középosztály gyors térhódítása vált meghatározóvá. Az ún. „fehérgalléros” mun-
kások hada jelent meg a szolgáltatásban és a közhivatalokban: tisztviselõk, taná-
rok, ügyvédek, orvosok, újságírók és a szórakoztatóipar dolgozói. Az egyre gya-
rapodó középosztály a századforduló táján a leggyorsabban növekvõ társadalmi

158
csoporttá vált, bár közel egy századra volt még szükség, mire a fejlett nyugati
társadalmakban többségre jutott.
Az új vállalkozói-üzleti eliten belül két, jól elkülöníthetõ réteg vált szét, egy
pénzügyileg és társadalmilag kiemelkedõ felsõ középosztály és egy egyenletesen
növekvõ modern középosztály, benne a köztisztviselõi és diplomás csoportokkal.
A polgári középosztály és a dolgozó tömegek túlsúlya jellemezte az új, 19. száza-
di nyugati társadalmakat. A korábbi nemességnek igazodnia kellett az új helyzet-
hez. A földbirtokos arisztokrácia a polgárosodás fokozatos útjára lépett. A korábbi
középosztály, a köznemesség, vagyis a kisbirtokos dzsentrik zöme és a privilegi-
zált városi patríciusok osztálya deklasszálódott, és gyakorlatilag eltûnt az új társa-
dalom különbözõ rétegeiben.
Az új, „ideáltipikus” társadalmi minta – a weberi kategorizálást használva –
azonban nem tudott teljes áttörést elérni Nyugaton az elsõ világháborúig. Arno
Mayer világosan felismerte, hogy a „modern erõk fontossága abban állt, hogy
aláaknázták a régi rendet, kihívást intézve hozzá”. Jogosan állította, hogy
„1914-ig a tehetetlenségi erõk és az ellenállás ezt a dinamikus és terjeszkedõ új
társadalmat korlátozták és az Európa történelmi arculatát uraló ancien régime-
eken belül tartották”. (Mayer, 1981. 6. o.) A nemesek vagyonuk és társadalmi
rangjuk nagy részét megtartották, és stratégiai fontosságú gazdasági állásokat
töltöttek be, miközben azzal kárpótolták veszteségeiket, hogy kulcspozíciókat
foglaltak el a hadseregben és az állami közigazgatásban. Megtanulták, miként al-
kalmazkodjanak és újuljanak meg, megvédve pozícióikat a fokozatos polgároso-
dás útján. A nagypolgárság, az „arisztokratizálódó iparbárók” Nagy-Britanniá-
ban, Franciaországban és Németországban a nemességet utánozták: kúriákat
építettek vidéki birtokaikon, és átvették az arisztokrata allûröket és életstílust. A
régi elit – Joseph Schumpetert idézve – továbbra is class dirigente maradt, „aktív
szimbiózisban” a felemelkedõ polgársággal. Míg az ancien régime maradványai a
19. század nagy részében Nyugat-Európában is tovább éltek, Közép- és Kelet-Eu-
rópa egyenesen a régi társadalmak rezervátuma maradt. Ez a régió egészen a 19.
század utolsó harmadáig nem tért rá a társadalmi átalakulás modern nyugati út-
jára, és akkor is csak lassan haladt elõre rajta. A sikeres iparosodás hiánya és a
mezõgazdasági jelleg fennmaradása konzerválta a nemesi elit pozícióit, és a né-
pesség továbbra is kétharmadát-háromnegyedét kitevõ parasztság túlsúlyát.
A modern munkásosztály a lakosságnak mindössze ötödét-tizedét alkotta.
Habár a tradicionális nemesség elveszítette nemesi kiváltságait, a földterület
40–50%-át birtokolva továbbra is megõrizte gazdasági hatalmát. A volt nemesség
továbbra is monopolizálta a politikai hatalmat. A felemelkedõ polgárság kis lét-
számú volt, és sokkal kisebb befolyással rendelkezett, mint nyugat-európai meg-
felelõje. A régió hagyományos elitjével nem tudott osztozni a hatalmon, de még
csak kísérletet sem tett erre. Hasonlóképp, a modern középosztály is éppen csak
megjelenõben volt, s a hagyományos köznemesi középosztály megõrizte társa-
dalmi státusát. A régi és új társadalmi rétegek különleges „szimbiózist” alakítot-
tak ki, és egymás mellett léteztek, egyedülálló „kettõs társadalmat” alkotva.
A térség legkevésbé iparosodott balkáni országai az Oszmán Birodalom ré-
szei voltak, és bár az 1860–70-es évek során függetlenné váltak, társadalmaik so-
káig az ottomán uralom jegyeit viselték. Ezek a közösségek változatlanul paraszti

159
társadalmak maradtak modern munkásosztály és modern középosztály nélkül. A
balkáni társadalmak legsajátosabb jellemzõje azonban a nemzeti elitnek mint bir-
tokos osztálynak vagy politikailag uralkodó rétegnek a szinte teljes hiánya volt.
A korábbi földbirtokos, katonai és politikai elitet a megszálló törökök, illetve – jó-
val kisebb mértékben – az áttért, „törökösített” és a szultánnak alávetett bosnyák,
albán és bolgár elitek alkották. A balkáni országok felszabadulása az oszmán
uralom alól a korábbi elit zömének fizikai eltûnéséhez vezetett. A balkáni társa-
dalmak ennélfogva „hiányos”, elit nélküli társadalmak voltak. A rést az újonnan
függetlenné vált országok katonai és köztisztviselõi osztályának tagjai kezdték
betölteni. Ez a réteg a török mintát követte, és a hivatal révén gazdagodott meg.
A városi és vidéki parasztkereskedõk ugyancsak polgárpótló réteggé alakultak,
és a megjelenõ elit részévé váltak.
Akárcsak a gazdasági modernizáció, a társadalmi átalakulás is részleges és
befejezetlen maradt tehát Közép- és Kelet-Európában. A „kettõs” és a „hiányos
társadalmak” az uralkodó tradicionális jellemvonások és a meglehetõsen lassan
modernizálódó társadalom új elemeinek keveredését képviselték. Miközben
Nyugaton az új társadalom kezdte felváltani a régit, Közép- és Kelet-Európában
a régi és az új párhuzamosan élt egymás mellett, de az új – minden kétséget kizá-
róan – alárendelõdött a réginek.

2. A nemesi elit továbbélése

1848 és az 1860-as évek között a jobbágyokat felszabadították, és a nemesi kivált-

ságokat eltörölték. Az elavult feudális struktúra intézményeit javarészt megszün-
tették. C. A. Macartney az arisztokratikus hatalmat jellemezve az ún. ciszlajtán
területen – az Osztrák–Magyar Monarchia osztrák és cseh régiójában – eltúlozta
a régi elit hanyatlását, amikor a letûnt múlt dekadens zárványaként írja le azt:
„1890-re az arisztokrácia közvetlen hatalma az 1848-as árnyéka volt már csu-
pán... Kis létszámú, szûk klikket alkottak, ahol mindenki ismert mindenkit... ide-
jüket szerencsejátékkal, lóversennyel, botrányokkal és egymás feleségeinek, illet-
ve lányainak elcsábításával töltötték... [mások] bezárkóztak vidéki birtokaikra,
ahol... olyan álomvilágot hoztak létre, amely a 18. században valóban létezett”.
(Macartney, 1968. 620. o.)
Habár a fenti leírás több eleme – fõként a régi elit élõsködõ életmódjára
vonatkozóan – igaz, a régi nemesség valójában továbbra is uralkodó társadalmi
osztály maradt még Ausztria–Magyarország legfejlettebb nyugati tartomá-
nyaiban is. A reformintézkedések nem fenyegették a nemesi elit társadalmi-gaz-
dasági uralmát. Eltérõen a kontinentális Nyugattól, a cseh területeken, Lengyel-
országban, Magyarországon, Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában és
Romániában a nagybirtokok domináns szerepe változatlan maradt. Mivel a re-
formokat vagy maga a régi elit, vagy a birodalmak uralkodói kezdeményezték,
azok rendkívül óvatosak, részlegesek és megfontoltak voltak. Még a legradikáli-
sabb reformok is körültekintõen óvták a régi elit vezetõ pozícióit, a „rendet és a
törvényt”.

160
 A nagy nemesi birtokok fennmaradtak, és ezekben az országokban a földte-
rület harmadát-felét tették ki. A századfordulón az ausztriai nagybirtokok 8,7
millió hektárt tettek ki, a földek 29%-át. A néhány száz fõnemesi (Hochadel)
család a földeknek legalább ötödét birtokolta. Csehországban 151 család tulajdo-
nában volt a tartomány 5,2 millió hektárjából közel 1,5 millió. Morvaország föld-
jeinek negyede 73 nemesi család kezében összpontosult. Sõt az 1848 utáni tör-
vényhozás bevezette a fideicommissumot, a jogilag intézményesített hitbizományi
földbirtokot, ami a kiváltságos feudális tulajdon egyértelmû fenntartását jelen-
tette. A századforduló táján a hitbizományok Ciszlajtánia földterületének mintegy
2,2 millió hektárját foglalták el. A nagybirtokok a föld 35%-át foglalták el
Lengyelországban, 40%-át a cseh területeken, 45%-át Magyarországon és 50%-át
Romániában. Az arisztokrácia ily módon megõrizte gazdasági hatalmának alap-
ját, sõt viszonylag könnyedén alakította át birtokait az alacsony hatékonyságú fe-
udális majorságokból korszerû, sokkal termelékenyebb kapitalista vállalkozá-
sokká. Bevételük növekedett, mivel a termelés körülbelül háromszorosára nõtt,
és a vasútépítések révén könnyen elérték a piacokat.
Miután Ausztria és Magyarország között a vámhatárokat 1851-ben lebontot-
ták, a versenyképes magyar mezõgazdaság komoly gondot okozott az osztrák és
cseh birtokos nemességnek, amely azonban ügyesen alkalmazkodott az új hely-
zethez, és csökkentette a kenyérgabonával bevetett földek arányát, és más piacra
vihetõ terményekre, fõként a saját cukorfeldolgozó üzemeit ellátó cukorrépa ter-
melésére tért át. Hasonlóan korszerûsítették a fakitermelést, amit összekapcsol-
tak a fafeldolgozással és a papíriparral. Ennek következtében a valamelyest mo-
dernizálódott arisztokrácia erõs pozíciókat foglalt el a modern ipari ágazatokban
is. A szeszfõzdék háromnegyede, a cukorfinomítók kétharmada és a sörfõzdék
közel 60%-a – vagyis a meghatározó cseh iparágak – a mágnások kezében kon-
centrálódott a 19. század végén Csehországban. Több mint 400 000 munkás, nap-
számos, favágó stb. dolgozott a cseh nemesség ipari vállalkozásaiban.
Az arisztokraták megõrizték politikai hatalmukat is. Ferenc József császár
udvarának legbelsõ köreiben maradtak, és vezetõ posztokat töltöttek be a köz-
igazgatásban: az állami vasutak osztályvezetõinek közel fele arisztokrata volt,
miként a kormányhatóságok, a Statthalterein vezetõi is. A belügyminisztériumi
csúcspozíciók 40%-a is az övék volt még a 20. század elején is. Erõsen túlrepre-
zentáltak voltak a Herrenhausban, az országgyûlés felsõházában, valamint a
Reichsratban is. A fõnemesi családok örökletes helyeket kaptak a császártól, aki
egyben élethosszig tartó kinevezést is adott több mint 150 arisztokratának, a régi
elit leghatalmasabb képviselõinek. Csak a tárgyalt idõszak végén, 1907-ben, a fér-
fiakra vonatkozó általános választójog bevezetésével változott meg radikálisan
ez a helyzet. A sorkatonai szolgálat bevezetéséig az arisztokraták – egyfajta sza-
bályként – legalább századosi vagy õrnagyi rangban szolgáltak, és a hadsereg fel-
sõ vezetését is kisajátították.
A magyar arisztokrácia gazdasági és politikai pozíciója még erõsebb volt.
A 20. század kezdetén kevesebb mint 4000 ember, a földtulajdonosok 0,2%-a a
földek 32%-át birtokolta. A földek ötödét a legnagyobb birtokok tették ki. A
„megõrzött” feudális eredetû tulajdon, a kilencvenkét hitbizomány – ebbõl hat-
vanat 1867 és 1912 között szentesített a császár – az ország területének 35%-át

161
foglalta el. (Statisztika, 1913.) 1905-ben több mint 150 arisztokrata töltött be fon-
tos pozíciókat a vezetõ magyar bankok és ipari cégek igazgatótestületeiben. (Ma-
gyar Pénzügy, 1905.) 1886-ban a törvényhozás élethosszig tartó tagságot biztosí-
tott a felsõházban az arisztokrata családok minden felnõtt férfi tagjának – grófi
vagy bárói ranggal. Magyarországon a miniszterelnökök fele és a miniszterek
több mint harmada fõnemesi családból származott az osztrák–magyar kiegyezés
(1867) és az elsõ világháború közti idõszakban. Az ország erõsen exkluzív válasz-
tási rendszere mindössze a lakosság 6%-ának biztosított választójogot, beleértve
a nemességet is. Nem véletlen tehát, hogy a képviselõknek 58%-a származott ne-
mesi családból, ezen belül pedig 16% az arisztokráciából. (Mayer, 1981. 173. o.)
A román bojárok osztálya, habár 1866-ban elveszítette kiváltságait, ugyan-
csak megõrizte gazdasági hatalmát. A moñierime, a nagy földbirtokosok csoportja
– mintegy 2000 család – hárommillió hektárt birtokolt, a szántóföldek 38%-át. Ké-
sõbb még tovább növelhették birtokaikat: az 1889-es földtörvény engedélyezte az
állami tulajdonú birtokok – összesen 1,2 millió hektárnyi föld – eladását, és ezek
zöme – ahogy Seton-Watson fogalmazott – „rossz kezekbe”, vagyis a földbirto-
kosokhoz került. Ahogy azt Michai Eminescu, az ismert román író is állította:
„Az ország nem volt más, mint egyetlen nagybirtok, úgy is igazgatták, mint egy
birtokot – latifundiumok halmazát, ahol az egyén törvénye az állam törvénye, és
a földvagyon öröklésével öröklõdik az állami hatalom is.” (Mitrany, 1930. 24. o.)
Romániát valóban a „felelõtlen nagybirtokrendszer” jellemezte. (Seton-Watson,
1963. 368–369. o.) Amikor az ország függetlenné vált, a román politikai nemzetet
csak a 4000 szavazót tömörítõ vagyonos osztály alkotta, amelynek választójoga
gazdagságán és pozícióin alapult. Létszáma körülbelül megegyezett a közigazga-
tás felsõ szintjét elfoglalókéval.
Az 1864-es új alkotmány ugyan majdnem általános választójogot biztosított
a férfiaknak, de csak a kuriális választási rendszer szigorú megkötéseivel, amely-
ben a képviselõk 80%-át közvetlenül a vagyonos osztály tagjai választották, míg
a társadalom többségét kitevõ parasztság és a többi, kevesebb adót fizetõ csopor-
tok elektorok, küldöttek útján választották meg a fennmaradó 20%-ot. A felsõ kú-
riát teljesen a földbirtokosi és közhivatalnoki elit tagjai foglalták el. (Michelson,
1987. 27., 72., 138. o.) Ismét Seton-Watsont idézve, Romániában a „nagybirtokos
maga volt a törvény”. (Seton-Watson, 1963. 389. o.)
A lengyel nemesség némileg eltérõ helyzetben volt a felosztott országban.
A szlachta, a lengyel nemesség, messze a legnagyobb létszámú nemesi elit volt
Európában, aránya elérte a királyság kevert – lengyel, litván és ukrán – társadal-
mának 10%-át, de bizonyos számítások szerint valószínûleg 20–25%-os lehetett a
lengyel etnikum között. Elvben a szlachta minden tagja egyenlõ jogokkal és ki-
váltságokkal rendelkezett a „nemesi demokráciában”. A vezetõ állami pozíciók
nem voltak örökletesek, és „bárói”, illetve „grófi” címek nem léteztek. Valójában
azonban a nemesi eliten belül három különbözõ réteg különíthetõ el. Az elsõ cso-
portba tartoztak a jobbágyokkal rendelkezõ birtokos nemesek. A 18. század vé-
gén mindössze nagyjából 40 000 nemesnek volt tíznél több jobbágya. Néhány
család azonban felemelkedett és kivételes gazdagságra, illetve hatalomra tett
szert, elnyerve a hercegi címet, és gyakorlatilag uralma alá vonta az egész orszá-
got. Számuk nem haladta meg a 2000 fõt. A Radziwiîîek, a Czartoryskik, a

162
Potockik – összesen nem több mint 15 család – képviselték a valódi lengyel fõne-
mességet. A második csoport tette ki a szlachta középsõ szintjét, 10–20 jobbágy-
családdal: ez a réteg mintegy 25 000 fõt számlált, vagyis a birtokos nemesség
8%-át. A szlachta harmada a földbirtokos nemesség alsó rétegéhez tartozott.
A legnagyobb számot azonban a nemesség két alsó rétege tette ki: a bocskoros
nemesek, kis telkekkel, amelyeket maguk mûveltek meg, és a földtelen nemesek,
akik a birtokos nemességet, illetve a gazdag városlakókat szolgálták különbözõ
posztokon. Ez utóbbi csoport 400 000–1 000 000 embert számlált. (Korzon,
1897–98. 159–161. o.; Ring, 2001. 69–95. o.)
Habár a szlachta megõrizte gazdasági hatalmát és földtulajdonának zömét, ki-
váltságos helyzete mégis megingott. Az 1815-ös bécsi kongresszuson az orosz terü-
letekbõl létrehozott „Kongresszusi Lengyelországban” a lengyel nemesség helyi
önkormányzattal rendelkezett tartományi (gubernyija) és kerületi (ujezd) szinten:
gyûléseket hívhattak össze, és háromévenként közigazgatási és bírósági tisztvise-
lõket választhattak. A lengyel törvényt és az arisztokratikus intézményeket azon-
ban az 1830–31-es sikertelen felkelést követõen eltörölték, amikor is az 1815-ös al-
kotmányt felváltotta a „Szervezeti Statútum” (1832), amely Lengyelországot az
Orosz Birodalom részévé tette, és kizárta a lengyel nemességet a politikai hatalom-
ból. A Habsburg-uralom alatt álló Galícia viszont jelentõs autonómiára tett szert
1867-ben, amikor a tartomány a tizenhét örökös tartomány egyike lett, s politikai irá-
nyításában meghatározói szerepre emelkedett a lengyel nemesek uralta Sejm
Krajowy (galíciai tartománygyûlés). (Izdebski, 1995. 80–85. o.)
A régi elit továbbélése azonban nem merült ki abban, hogy az arisztokrácia
megõrizte gazdasági és politikai hatalmát. A nemesség alsó rétegei, a köznemes-
ség és az ún. kisnemesek – akik apró telkeket mûveltek, és úgy éltek, akár a pa-
rasztok – szintén megtartották nemesi kiváltságaikat. Az arisztokrácia felsõ szint-
jétõl eltérõen a köznemességre súlyos csapást jelentett a jobbágyfelszabadítás. Ez
a réteg nemesi létének tartóoszlopát veszítette el: az ingyenes munkaerõt és az
adómentességet. A meginduló változások, mint a modernizált nagybirtokokkal
szembeni esélytelen verseny és a súlyos jelzálogterheket viselõ föld elvesztésé-
nek lehetõsége aláaknázta a közép-kelet-európai köznemesség széles rétegeinek
gazdasági pozícióit. Ebben a helyzetben az 1870–80-as évek mezõgazdasági de-
pressziója halálos csapást mért rájuk.
Ennek következtében a köznemesség fokozatosan elvesztette földtulajdonát
és földtelenné vált. A 18. század közepén például Magyarországon, Sáros megyé-
ben 170 birtokos köznemesi családot írtak össze, az 1895-ös népszámlálás során
azonban már csak 34-et. A 200–1000 kataszteri holdas földbirtokosokat tekintet-
ték köznemesnek Magyarországon (egy kataszteri hold az a földmennyiség volt,
amit egy ökörrel egy nap alatt fel lehetett szántani, vagyis 0,57 hektár). A földbir-
tokos köznemesi családoknak a száma 30 000-rõl 7000-re csökkent a 19. század
második felében.
A lengyel köznemesség – a világ legnépesebb dzsentri osztálya – lényegében
megszûnt földbirtokos osztályként létezni. Ezenkívül – megtorlásul a független-
ségi harcban betöltött vezetõ szerepe miatt – az orosz kormány átfogó támadást
intézett ellene. 1836 és 1861 között a hatóságoknak sikerült elérniük a lengyel ne-
messég „legitimálását”, korlátozván a privilegizált birtokok számát. A kisnemes-

163
ség – nagyjából 250 000 fõ – jogállását nem erõsítették meg, így õk elveszítették
nemesi státusukat. Ennek következtében az orosz uralom alatt álló Lengyel Ki-
rályságban a lengyel nemesség létszáma 300 000-rõl közel 50 000-re apadt. Po-
rosz-Lengyelországban számuk 40%-kal csökkent a 19. század folyamán.
A magyar, a lengyel, a cseh és a többi közép-kelet-európai köznemesség
zöme – legalább kétharmada – a kifejezés valódi értelmében deklasszálódott.
A modern társadalomban elveszítették hagyományos vezetõ pozícióikat orszá-
guk politikai-gazdasági elitjében, és alkalmazottá váltak – tisztviselõként, vagy
diplomás állásokban dolgoztak, de voltak, akik paraszttá vagy munkássá váltak.
Ez gyakori jelenség volt a Habsburg Birodalom nyugati tartományaiban, magá-
ban Ausztriában és részben Csehországban is, ahol a társadalom polgárosodása
leginkább elõrehaladt. Közép- és Kelet-Európa legtöbb részén azonban nem ez
volt a helyzet. A deklasszálódott köznemesség kárpótlásul jelentõs hivatalokat
kapott az új állami közigazgatásban és a hadseregben. Az egykori köznemesek,
habár pénzügyileg csõdbe jutottak és többségükben alacsony jövedelmû álláso-
kat foglaltak csak el, meg tudták õrizni „úri” mivoltukat az uralkodó új hivatal-
noki, katonai és politikai eliten belül.
A magyarországi folyamatot jól festi le Andrew. C. Janos. Bemutatja az „el-
maradottság politikájának” politikai arculatát, amelyet a dzsentri hatalmának
megõrzése jellemzett, a dzsentrié, amely tekintélyes és hasznot hajtó állami pozí-
ciókba szivárgott be. (Janos, 1982. 108–111. o.) Az 1867-es osztrák–magyar ki-
egyezés után, fõként az 1870-es és 1880-as években, Tisza Kálmán kormánya
(1875–1890) nagy állami közigazgatást épített ki, részben azért, hogy megmentse
a hanyatló dzsentrit és biztos pozíciókról gondoskodjon számára. Az osztrák
közigazgatásból megörökölt 16 000 köztisztviselõi állás 1875-re megkétszerezõ-
dött, 1890-ben már 60 000-re, 1910-ben pedig 120 000-re duzzadt. A foglalkozta-
tottak nagyjából 3,5%-át alkalmazták közhivatalokban. „A magyar közélet egyet-
len más korát sem lehet olyan tökéletesen azonosítani a dzsentrivel, mint Tisza
Kálmán miniszterelnökségének éveit.” (Lippay, 1919. 98. o.) Ennek következté-
ben a magyar állami hivatalnokréteg 57%-ban köznemesi származású volt
1890-ben. A miniszterelnökségen és a belügyminisztériumban számuk elérte a
kétharmados arányt. Habár ez a szélsõségesen magas reprezentáltság valame-
lyest csökkent, a századforduló körül még mindig kiugróan magas maradt:
1910-ben is 46%. A köznemesség elfoglalta a kulcsfontosságú minisztériumokat:
1875 és 1918 között a dzsentrik a miniszterelnökségen foglalkoztatottak 61%-át, a
belügyminisztériumi állások 64%-át és kereskedelmi minisztériumban alkalma-
zottak 38%-át tették ki – vagyis a négy legfontosabb minisztérium állásainak
48%-át õk töltötték be.
A köznemesség döntõ szerepet kapott a politikai küzdõtéren: 1887 és 1910
között a magyar országgyûlés képviselõinek 48%-a dzsentri volt. A képviselõk
foglalkozását tekintve 27%-uk volt köztisztviselõ és 22%-uk jogász. (Janos, 1982.
110–111., 138. o.) A közös osztrák–magyar hadsereg szintén lehetõséget kínált az
elit pozícióinak megõrzéséhez. Karl Kandeelsdorfer számításai szerint 1896-ban a
tisztikar 29%-a tartozott a nemességhez. Deák István számítása 64 tiszt véletlen-
szerû mintájára építve azt mutatja, hogy 1870-ben a tisztek 20%-a volt nemesi
eredetû. Ebbõl 45% a régi, 55% pedig az új hivatali nemességhez, azaz az újon-

164
nan nemesi rangot kapott tisztek és állami hivatalnokok családjába tartozott. Vi-
szont a közel 18 000 hivatásos tisztbõl álló tisztikar kétharmada német nemzeti-
ségû volt, 10%-a magyar, 5%-a cseh, 2,5%-a lengyel és 2,4%-a horvát. A magyar
honvédség jobb lehetõségeket nyújtott a dzsentriknek, mint a közös hadsereg:
1869–70-ben, amikor a honvédség megalakult, az újonnan kinevezett tisztek
60%-a köznemesi családból származott (további 14%-a pedig arisztokrata volt).
Az is igaz viszont, hogy a dzsentri és a nemesség erõteljes túlreprezentáltsá-
ga fokozatosan csökkent. A közös osztrák–magyar hadsereg tábornokainak
nagyjából 90%-a volt nemes 1859-ben. Arányuk 40%-ra esett vissza 1908-ra, és
25%-ra 1914-re. A magyar honvédség tisztikarának köznemesi állománya 1870 és
1881 között 60-ról 39%-ra csökkent. (Deák, 1992. 161–163. o., 183. o.)
A dzsentri igazi politikai „terepét” azonban a megyei közhivatalok jelentet-
ték. Például Somogy megyében 1867 és 1910 között a 79 vezetõ köztisztviselõ kö-
zel kétharmada dzsentri volt, míg 2%-uk tartozott a fõnemességhez és a tehetõs,
birtokos köznemességhez. Somogy megye példája nem volt egyedülálló jelenség:
országos szinten a vezetõ megyei hivatalnokréteg kétharmada dzsentri szárma-
zású volt. (Berend és Szuhay, 1978. 141–142. o.)
Az országgyûlés, az állami és megyei közhivatalok, valamint a hadsereg
azonban nem tudták felszívni a deklasszálódott köznemesi osztály egészét. Kétszer
annyi elszegényedett köznemes próbált elhelyezkedni állami hivatalokban, mint
amennyit foglalkoztattak a század utolsó harmadában. Somogy megye 400 köz-
nemesi családjából csak 50, Sáros megyébõl pedig 49 talált tekintélyes hivatalt
magának ezekben az intézményekben. Számosan közülük nagybirtokokon he-
lyezkedtek el mint intézõk, mások diplomás pályára léptek, és bírók, ügyvédek,
újságírók, sõt tanárok lettek.
A román deklasszálódott köznemesség is biztos menedékre lelt a központi
közigazgatás közhivatalaiban és a judeòben. A 20. század kezdetén több mint
100 000 embert foglalkoztattak ezeken a területeken. Felük alacsonyabb pozíciót
töltött be, és alig kaptak több fizetést, mint egy bérmunkás. Csak 1%-uk – a leg-
magasabb lépcsõ – jutott középosztályi szintû fizetéshez. A hivatal azonban tár-
sadalmi rangot, hatalmat, tiszteletet és jelentõs korrupciós jövedelmi lehetõsége-
ket nyújtott.
Még a legalsó réteg, a kisnemesi is azért küzdött, hogy legalább megtartsa
nemesi rangjának a fényét. Mind a magyar bocskoros nemes, mind a hasonló len-
gyel szlachta za¡ciankowa („a falak mögötti nemesek”, akik arról a szokásukról
kapták a nevüket, hogy elzárt közösségekben éltek) a kifejezés valódi értelmében
paraszt-nemes volt. Ezek a nemesek saját apró földdarabjukat mûvelték és gyer-
mekeiket a majorsági birtokokra küldték, hogy ott a földbirtokos szolgálatába áll-
janak. Nemesasszonyok és -lányok („házvezetõ kisasszonyok”) szolgáltak a kúri-
ákban. A paraszt-szlachtát, vagy ahogy arisztokrata mentoraik hívták õket, a
„középsõ testvéreket” a pan és pani (úr és hölgy) megszólítás és kézfogás illette
meg, továbbá hellyel kínálták õket. A kisnemesi falvakban a szimbolikus etikett
és öltözködés, a nemesi rang külsõségei megmaradtak: a családok választékosan
társalogtak, és arisztokratikusan viselkedtek. Házuk tornácos volt, és – amennyi-
ben lehetõség adódott – zongorát vásároltak. A nõk kesztyût viseltek és naper-
nyõt hordtak, valamint rövid szõrmekeppet. „Öltözködésükben és modorukban

165
– összegezte Halina Chamerska – a földbirtokosok viselkedése kötelezõ ér-
vénnyel bírt a kisnemesség tagjaira nézve.” (Chamerska, 1996. 78. o.)
Wîadysîaw Reymont Nobel-díjas író mûve, a Parasztok, a lengyel paraszti
élet enciklopédikus alkotása úgy írja le „Rzepki nemességét”, egy nemesi-parasz-
ti falu népét, mint nagyon szegény, de öntelt embereket, akiknek „csak egy zsák-
juk és egy tarisznyájuk van, ötükre jut egy tehén és hármukra egy kalap”. Ami-
kor ezek a nemes-parasztok megérkeztek a kerületi parasztgyûlésre, „egy
csapatban érkeztek, hallgatagon, lenézve és ferde szemmel pillantva mindenkire,
akivel csak találkoztak. Asszonyaik, akik úgy öltöztek, mint a kúrián élõk, hety-
kén hányták-vetették magukat – a férfiak, akik közöttük haladtak, a legnagyobb
udvariassággal kezelték õket.” (Reymont, 1925. 89–90. o.)
Közép-Európában az ancien régime elitje tovább élt, és megõrizte folyamato-
san gyengülõ pozícióit. A köznemesség a „történelmi középosztály” alapja
maradt, és gyakorlatilag az egész társadalom viselkedésére, attitûdjére és ön-
tudatára hatással volt. Szokásaikat „nemzeti jellegzetességeknek” tekintették. Az
újonnan nemesi rangot kapott hivatalnoki-katonai elit – és részben az intellektuá-
lis elit is – asszimilálódni igyekezett a dzsentrihez, és buzgón követte annak
„úri” életmódját és viselkedését. A régi és az új elit összeötvözõdött.
A régi nemesi elit fennmaradása csak részben volt a félig-meddig sikeres
gazdasági és társadalmi modernizáció következménye. A régi elit nem csak egy-
szerûen ráerõszakolta magát a társadalomra, megtartva földbirtokait és kato-
nai-közigazgatási pozícióit. Szerepét maga a társadalom legitimálta a sikertelen,
befejezetlen nemzetépítés révén. Az államhatárokon belüli és kívüli, egymástól
eltérõ nemzeti igények összeütközése és a független államiság hiánya együttesen
eredményezték a nemzeti identitás erõs, agresszív és tradicionális megjelenését.
A katonai erények és a tapasztalat az állam irányításában különleges jelentést
kaptak. Az emberek a nemzeti folytonosságot képviselõ vezetõ elitet keresték,
történelmi vezetõ réteget egy olyan helyzetben, amikor hiányzott az önálló nem-
zetállam, és kivívása elsõrendû nemzeti programmá vált.
A független nemzeti lét bizonytalan jövõje és a szomszédos nemzetekkel, illet-
ve kisebbségekkel fennálló kapcsolatok zavarai – ahogy azt Bibó István megfogal-
mazta – „politikai hisztériát” váltottak ki a régióban. Ebben a közegben, ahol a tör-
ténelmi, valamint az etnikai-nyelvi határok nem estek egybe, a régi elit
újjászülethetett és mint a nemzet vezetõje helyreállíthatta legitim hatalmát. Bibó
elemzése szerint a nemesi elit teljesen elszakadt a valóságtól. Hozzászokott, hogy
követeléseket támasszon a realitások figyelembevétele nélkül, és hogy politikáját
az igények és nem a megvalósíthatóság alapján fogalmazza meg, a politikát elvá-
lasztva az ok-okozati összefüggésektõl. Ebben a deformálódott politikai kultúrá-
ban a nemesi elit irracionális hajlandósága arra, hogy a nemzeti és történelmi míto-
szokban éljen, az erõ és a karizma forrása lett. A régió népei azt kutatták, miként
valósíthatnák meg a nemzeti mítoszokat, és hinni akarták, hogy a nemzeti függet-
lenség és az egész nemzet egyesítése automatikusan megoldja majd az összes meg-
oldatlan és fájdalmas politikai, gazdasági, illetve társadalmi problémát.
A mítoszok uralma a valóság felett a nemzeti értelmiség felemelkedésének út-
ját egyengette, az értelmiségét, amely részben a deklasszálódott dzsentribõl jött lét-
re, de ugyanakkor a közemberek soraiból is. A nemzeti értelmiség próféta költõ-

166
ket, írókat, történészeket, nyelvészeket, néprajzkutatókat, tanárokat és papokat
tömörített, akik az adott nemzeti kultúrát ápolták, és képesek voltak kipótolni a hi-
ányzó nemzeti folytonosságot és erõsíteni a nemzeti öntudatot. Õk mutatták fel a
mély nemzeti gyökerek és történelmi jogok bizonyítékait – akár maguk állítva elõ
azokat – a fennálló soknemzetiségû állami képzõdményekkel és a rivális nemze-
tekkel szemben. A kultúra ebben a helyzetben kimagasló politikai fontosságot ka-
pott. Ez azonban nem a kultúra felvirágzásához, hanem annak átpolitizálásához
vezetett. (Bibó, 1986. 215–226. o.) A régi elit meghatározó új funkciót talált magá-
nak, és ezzel legitimálta hatalmát. Ennek az elitnek nagy része, a dzsentri, az úgy-
nevezett történelmi középosztály azonban anakronisztikussá vált, és beleütközött
a kapitalizmus és a demokrácia modern korának új követelményeibe.
A 19. század végén a régió realista írói gyakran foglalkoztak a hanyatló,
élõsködõ, passé, de még mindig domináns dzsentrivel. Csehov a régi nemesség
alkonyát mutatta be. Hõsei kúriákban és vidéki kastélyokban lebzselnek, és kép-
telenek változtatni életükön, képtelenek a munkára. A tetteket felváltja a cselek-
vésre áhítozó hiábavaló nosztalgia. A tényleges emberi párbeszédeket az üres
monológok „nihilizmusa” helyettesíti, a valódi emberi kapcsolatokat az üres illú-
ziók. Ilyen Csehov lengyel kortársának, a lengyel mítosz lerombolására törekvõ
Stanisîaw Wyspia¤skinak a világa is. A Weselében (Menyegzõ, 1901) a nemesi ér-
telmiség – a hanyatló dzsentri jellegzetes megtestesítõje – történelmi küldetése a
„néppel” való jelképes egyesülés, az esküvõ, ami a nemzeti egység megteremté-
sét célozza. A tettek itt is álcselekvések. A két társadalmi réteg közti párbeszéd
lehetetlensége nyelvileg is kifejezésre jut: a parasztok góral, a Beszkidek környé-
kén használt dialektusban beszélnek, míg a nemesi értelmiség az irodalmi nyel-
vet használja. Szónoklataik üres, patetikus szavak. A költõ találkozik hõsével, a
páncélos lovaggal – a nemesség természetes megszemélyesítõjével –, és rájön,
hogy a páncél üres. A „Menyegzõ” a tetteknek ábrándozással való helyettesítését
jelképezi. A felbukkanó szellemeknek van ugyan lelkiismerete, de képtelenek a
cselekvésre. (Spiró, 1986.)
A magyar Mikszáth Kálmán is nosztalgikus-kritikus búcsút vesz a magyar
dzsentritõl. A Gavallérokban (1897) bemutatja Sáros megye világát, a „képzelgé-
sek” megyéjét, ahol a „kisemberek nagyurak”. Az esemény itt is egy házasság,
amelynek során az egykor illusztris családok elvesztett gazadagságuk illúziójá-
ban és külsõségeiben élnek. A legjobb ételeket és borokat szolgálják fel; a ven-
dégek elegáns homokfutókon érkeznek, és gyémántokat viselnek. Nem létezõ
vagyonokat tesznek fel a kártyaasztalnál. Amikor az ünnepség véget ér, az éksze-
reket és a hintókat visszaviszik valódi tulajdonosaiknak. Minden csak tettetés és
látszat, s másnap reggel mindenki visszatér szürke hivatalába.
Mikszáth utolsó regényeinek egyikében, A Noszty fiú esete Tóth Marival
(1908), egy elszegényedett dzsentri família, a Noszty család cselt szõ, hogy az ifjú
Noszty Feri elcsábíthassa a milliomos üzletember, Tóth Mihály lányát, és így az
esküvõ elkerülhetetlenné váljék. A konspirációban segédkezik Kopereczky báró,
a képzeletbeli Bontó megye feje is, aki az öreg Noszty sógora. „Nos hát, látnod
kell a család erejét – magyarázza az öreg Noszty –, amely olyan, akár az évszá-
zadok romlásának ellenálló erõd. Vannak falai, bástyái, tornyai, mint ahogy repe-
dések is a falán... Erre az erõdre mindig figyelni kell, gyenge pontjait alá kell dú-

167
colni, repedéseit meg kell reparálni, s néha még vaspánt is kelletik, hogy egyben
maradjon.” A Tóthék képviselte modern középosztály erényeit élesen ellenpon-
tozza a Nosztyk korrupt dzsentri világa. A csel végül Tóth Mihály ellenállása mi-
att meghiúsul. Az ifjú Noszty Feri ezt mondja: „Hiszen elég nagy a világ. És van
benne elég leány... Ej, csak egészség legyen és egy kis tûrhetõ kártyajárás.”
(Czigány, 1984. 237., 240–241. o.)
A nemesi elit megõrizte régi viselkedési formáit és értékrendjét, egyfajta „fe-
udális antikapitalizmust”, habár – akárcsak Nosztyék – gyakran próbáltak „vas-
pántokra” lelni mezalianszok, gazdag polgárokkal történõ házasságok által, hogy
megóvják a romladozó „erõdöt”. Ugyanakkor lenézték az üzletelést, mint ami
úriemberhez nem méltó. Elutasították a modern értékeket. Ez a merev üzletelle-
nes magatartás fõként a 17. és 18. század folyamán uralkodik el, hogy már „nem-
zeti jellegzetességként” jelenjék meg a 19. században és a 20. század elején.
Maria Bogucka a lengyel dzsentri attitûdjét vizsgálta a 17. századtól a 20.
század elejéig. A dzsentri egyik tagja, Stanisîaw Zaremba 1623-ban azzal vádolta
a kereskedõket („harapós vérebek”), hogy „demoralizálják a társadalmat a luxus-
cikkek behozatalával” és „trükkjeikkel, meg tûrhetetlen hasznukkal”. A városia-
kat ellenségnek festette le, mint akik „elpusztítják és elszegényítik Lengyelorszá-
got, és megfosztják gazdagságától, miközben más országokat és magukat
gazdagítják”. Jan Lurkowski, egy pilznói tanár a 17. század elején ezt írta versé-
ben: „Szántson a paraszt, búzából hadd legyen kenyér, / Asszony szõjõn fonalat,
haszna legyen kövér, / Szatócsé az arany, zsidóé kincs, érték, / Tiéd a büszke-
ség, egyetlen mérték.” Egy 20. század elején élõ író hasonlóan fogalmazott: „A
valódi nemességnek sajátos hatalma van, és az erény, hírnév, méltóság és a tisz-
tesség igazi fészke... A nemesség a magasban szárnyal a sasokkal.” Mint Bogucka
leszögezte, ezen nézetek szerint „a városi foglalkozások pusztán természetüknél
fogva szégyenteljesek és becstelenek”. (Bogucka, 1993. 99–110. o.)
A dzsentri elutasította a kereskedelmet, még saját termékeinek piacra vitelét
is. Amikor Józef Ignacy Kraszewski 1880-ban névtelenül kiadott pamfletjében a
korszerû üzleti tevékenységet javasolta mint a nemzetépítéshez vezetõ utat, a
Gîos szlachcica polskiego (A lengyel nemesember hangja) vitriolos választ adott rá.
A szerzõ Kraszewskit „saját osztályának sírásójaként” jellemezte. „Jogos... hogy a
nemesember szégyell bizonyos foglalkozásokat, és hogy elõdeik, nem pedig a
boltosok szokásai szerint él.” A dzsentri elutasította „az aranyborjú és az utilita-
rizmus imádatát”, mivel õk voltak „a teljes nemzeti múlt kizárólagos örökösei... a
vallásé, a szülõföldé, a családé és a hagyományé”. Jan Ludwik Popîawski még
tovább ment Gîos címû mûvében (1887), amikor azt állította, hogy „mára már
kezdünk leereszkedni a zsidók szintjére... hamarosan teljesen a nyerészkedõk és
szatócsok nemzetévé válunk”. (Jedlicki, 1999. 218–219., 280. o.)
Megdöbbentõen hasonló magatartás figyelhetõ meg Magyarországon is.
Pach Zsigmond Pál mesterien elemezte a magyar nemesség megváltozott menta-
litását. A nemesség, amely a 16. században még kereskedett, akárcsak az angol, a
17–18. században már lenézte és elutasította a kereskedelmet. Orczy Lõrinc báró
ezt a szemléletet fejezte ki 1780-ban írt költeményében: „Itt vagyon közöttünk a
nagy verekedés, / Illik-e magyarhoz csalfa kereskedés, / Mivel ebbõl jöhet er-
kölcsvetemedés, / Mit mondasz, mire megy az ily vetélkedés? / Zemplin, Bereg,

168
Ungvár, Szabolcs vármegyében / Van pénz, van eledel, van bor a pincében, / Mi
kell több? Mért vesse életét kétségben / A magyar, hogy több pénz jöjjön erszé-
nyébe?” Horváth Mihály, a 19. század derekán élõ történész amellett érvelt, hogy
az elõzõ századokban „a közvélekedést... legalábbis a nemesi osztályokét... elõ-
ítéletek hatották át... a kereskedelemmel kapcsolatban a legabszurdabb elképze-
léseket dédelgetve.”
Mindez kihatott a társadalom egészére, beleértve a parasztságot is, ami vala-
miféle antikapitalista nemzeti jelleg megjelenését eredményezte. (Pach, 1994.
150–151., 155–156. o.) 1919-ben Szekfû Gyula, a 20. század elsõ felének meghatá-
rozó jelentõségû történésze „a magyar faj kereskedelemellenes és antikapitalista
lelki alkatáról” írt. Véleménye szerint a történelem azt bizonyította, hogy „a ke-
reskedelem alapelve és a haszonra való törekvés összeegyeztethetetlen a magyar
természettel... A polgári jellemvonások nagyon távol álltak a magyarok szellemi
habitusától, a nemességtõl és a parasztságtól egyaránt... Kétségtelen, hogy a ma-
gyarokat azok közé a népek közé sorolhatjuk, akikben a legkevesebb a hajlandó-
ság a kapitalista irányba való fejlõdésre.” (Szekfû, 1920. 291. o.; 1922. 81–82. o.)
Ugyanezt az antikapitalista karaktert diagnosztizálta a románoknál a 19. szá-
zad közepének román közgazdász-statisztikusa, Dionisie P. Maròian, aki honfi-
társait kritikával illette a gazdasági modernizációhoz szükséges vállalkozó-
szellem hiánya miatt. (Michelson, 1987. 30. o.) Az angol Logio egy évszázaddal
késõbb megjegyezte: „A tanult románok hajlamosak arra, hogy elkerüljék a ke-
reskedelmi pályát, ezt a fajta tevékenységi formát idegen elemekre hagyva... az
ország... így megfosztatik attól a lehetõségtõl, hogy független középosztály ala-
kuljon ki.” Ez a viselkedés egyben megmérgezte az üzleti erkölcsöt is. Logio leír-
ja a román szemléletet, amely szerint „a kötelezettségek alóli kibúvás mindenna-
pos dolog és divatos mûvészet, amelyet lankadatlanul kelletik mûvelni”. (Logio,
1932. 115., 118. o.)
Az ancien régime így nemcsak a régi nemesi elit megóvása, a nagybirtokok
vezetõ szerepe és a dzsentrinek mint a történelmi vagy úri középosztály gerincének
meghatározó pozíciója révén élt tovább, hanem a konzervatív „feudális antikapi-
talizmus” értékeiben és attitûdjeiben is. Ezek hatották át a társadalmat, és jelen-
tek meg mint magyar és lengyel „nemzeti jellemvonások”. A dzsentri magatartás
legláthatóbb megnyilvánulása volt az „úri” életstílus, az egykori nemesi gazdag-
ság látszatának fenntartása. Jóval többet költöttek, mint amennyit a sosem elég,
gyakran középszintû hivatali fizetés lehetõvé tett. „Ah, bárcsak megengedhet-
ném magamnak azt az életet, amelyet élek” – hangzott a jellegzetes magyar mon-
dás, ahogy arról John Lukacs anyja beszámolt. (Lukacs, 1988. 91. o.) Ez a felelõt-
len életstílus súlyos eladósodáshoz vezetett, és a családi költségvetésben tátongó
hatalmas lyukak betömésére leginkább a korrupció kínált lehetõséget. A fõneme-
si rokonokkal való kapcsolatok, a „történelmi” nevek viselésének elõnyei, a hiva-
talokba való bejutás és a gazdag „ajándékok” bezsebelése, mind-mind a dzsentri
életmód szerves részévé váltak. Az üzleti tevékenységet, a vállalkozást és a taka-
rékosságot úriemberhez nem méltónak, sõt szégyenteljesnek találták. A dzsentri
erkölcsi felfogása ennélfogva a Max Weber-i protestáns etika antitézisét képezte.
És ezt az „antikapitalista” karaktert követendõ, „elegáns” nemzeti mintának te-
kintették.

169
 3. Az új elit felemelkedése

A részleges gazdasági modernizáció elõrehaladásával, lassan és fokozatosan, a

19. század közepétõl mégis kialakulóban volt egy új vállalkozói, polgári elit és
modern középosztály. A kettõs társadalmakat a régi elit megkérdõjelezetlen poli-
tikai és társadalmi vezetése alatt a régi és az új elit együttélése fémjelezte.
A modern és új üzleti, hivatali és értelmiségi elit meglehetõsen vékony réte-
get alkotott a közép-európai társadalmakban. A kivételt Ciszlajtánia, a gyorsan
iparosodó Alsó-Ausztria, illetve Cseh- és Morvaország, valamint Szilézia jelen-
tette. Ellentétben a régió többi országaival, az itt élõ népesség zömében elvándo-
rolt a mezõgazdaságból, és új megélhetést talált az iparban, a kereskedelemben
és a szolgáltató szektorokban. Alsó-Ausztriában a lakosság 60%-a, Cseh- és
Morvaországban, illetve Sziléziában pedig 52%-a dolgozott nem agrár ágazatok-
ban. Az erõs ipari és szolgáltató ágazatokban megjelent a nyugatihoz hasonló
polgárság és középosztály. Az öntudatos prágai kereskedõk, gyárosok és értelmi-
ségiek már 1844-ben megalakították klubjukat, a Mëštanská Besedát, és az intéz-
ményt 1846 januárjában ünnepélyesen fel is avatták. (Sayer, 1998. 82–83. o.) Bécs
és Prága is fontos pénzügyi központtá vált. A Wiener Bankverein és a Creditanstalt,
a bécsi Rothschildok fõhadiszállása, valamint a prágai Ãivnostenská Banka és ezek
fiókjai erõs pozíciókat építettek ki a Monarchiában és a Balkánon. Az osztrák és
cseh textil-, cukor-, vas- és gépipar az egész birodalmat és több szomszédos álla-
mot is ellátott. Ezeknek a társadalmaknak harmadát-negyedét az erõs pénzügyi
és ipari felsõ középosztály, az üzleti életben dolgozó alkalmazottak és tisztvise-
lõk, valamint a hivatalokban és a diplomás állásokban foglalkoztatott „fehérgal-
léros munkások” tették ki.
A 19. század folyamán több mint 1000 tekintélyes osztrák és cseh bankár,
gyáros és kereskedõ kapott nemesi címet. (Mayer, 1981. 111. o.) Ez egyértelmû
jele volt mind a modern üzleti elit erejének, mind az ancien régime-be történõ
asszimilációjuknak. Jellemzõ módon a számottevõ osztrák és cseh polgárság, il-
letve középosztály – összevetve a régi elittel – politikailag gyenge maradt és nem
is igen törekedett a közvetlen politikai hatalom megragadására. Az osztrák és
cseh társadalmak – habár ezek álltak legközelebb nyugatiakhoz – még mindig a
kettõs társadalmak jegyeit viselték magukon.
A Habsburg Birodalom keleti felében nem következett be a középosztály ha-
sonló felemelkedése. Magyarországon 1869-ben – röviddel a kiegyezés után – az
önálló banki, ipari, kereskedelmi és szállítási vállalkozók, beleértve az ún. „kis-
polgári” boltosokat és kézmûveseket, a tisztviselõket és az értelmiségieket is,
hozzávetõlegesen 600 000 fõt tettek ki. Más szavakkal, a felemelkedõ felsõ és alsó
középosztály az ország aktív népességének csupán 8–9%-át tette ki. 1910-re szá-
muk közel megkétszerezõdött, 1 100 000-re emelkedett, ami már közelített a fog-
lalkoztatottak 15%-os arányához.
Az újonnan felemelkedõ társadalmi rétegek gazdagsága és jelentõsége azon-
ban meghaladta puszta létszámukat. Miközben a bruttó hazai termék több mint
háromszorosára nõtt az elsõ világháború elõtti fél évszázad során, a mezõgazda-
ság részesedése a közel 80%-os arányról mintegy 60%-ra esett vissza. A modern

170
ipari és szolgáltató ágazatok a háború elõtt a hazai termék közel 40%-át állították
elõ. (Berend és Ránki, 1979. 65., 77. o.) A leggazdagabb 150–200 polgárcsalád,
amelyek a magyarországi bankszféra, ipar, szállítás és kereskedelem nagy részét
birtokolták és irányították, a földbirtokos arisztokráciáéval vetekedõ, roppant
gazdagságra tettek szert. A vezetõ pénzügyi csoportok a Pesti Magyar Kereskedel-
mi Bank és a Magyar Általános Hitelbank köré csoportosultak. Lánczy Leó, Chorin
Ferenc, Ullman Adolf, illetve a Kornfeld, Weiss, Herzog és Hatvani-Deutsch csa-
ládok beletartoztak abba a csoportba, melyet Varga Jenõ 1912-ben úgy jellemzett,
mint „a magyar nagybankok és nagyipar élén álló körülbelül 50 ember”, akik „az
összes tõke 20 százalékát bírják, de az összes tiszta jövedelem felét maguknak
foglalják le”. (Varga, 1912. 10. o.) A jelentõsen eladósodott földbirtokosi osztály-
nak jelzáloghiteleket nyújtva egyben a földbirtokok jövedelmébõl is bevételre tet-
tek szert. Ezenkívül a pénzügyi-kereskedelmi elit a 200 kataszteri hold (114 hek-
tár) fölötti földbirtokok ötödét fel is vásárolta.
Az orvosok, tanárok, újságírók, a szórakoztatóiparban dolgozók és a vállalati
tisztviselõk egyre növekvõ száma azonban még mindig csak a társadalom apró tö-
redékét tette ki. Ez a réteg viszont nagyon fontossá vált a felemelkedõ városokban,
elsõsorban a fõvárosban, ahol nagy és befolyásos városi középosztály jött létre. A
vállalkozói középosztály nagy többségét azonban a több százezernyi boltos képvi-
selte. Közülük számosan falusi vegyesboltokat és kocsmákat vezettek. Tízezrével
akadtak szabók (az önálló iparosok 20%-a), cipészek (9%), hentesek és pékek
(23-24%). Többségük kisvállalkozó volt, részben a modernizáció elõtti idõkbõl.
Különösen törékeny középosztály alakult ki Romániában, ahol – még az elsõ
világháború elõtt is – a népesség háromnegyede a mezõgazdaságban dolgozott.
Ennek ellenére kialakult egy kicsiny, de gazdag és befolyásos polgárság, illetve
középosztály. A nagy adófizetõk közé több mint 10 000 vállalkozó, 1300 ügyvéd,
150 mérnök és 42 bankár tartozott 1903–04-ben. Õk Bukarestben, a rohamosan
növekvõ fõvárosban koncentrálódtak, ahol fõ erõsségüket a bankügyletek jelen-
tették. A Banca Agricolë, a Banca Româneascë és a Banca Marmorosch Blank voltak
leghatalmasabb fellegváraik. Románia jelentõs részesedése a világ gabonaexport-
jában a legnagyobb hasznot a kereskedelemben érdekelt polgárságnak hajtotta.
(Zeletin, 1991.) Õket azonban teljesen kizárták a közéletbõl és a politikai hatalom-
ból. Ezenkívül – nagy részük zsidó származása következtében – közülük sokan
nem kaphattak állampolgárságot. Gazdagságuk révén – kihasználva az ország
társadalmi és politikai életének organikus részévé váló korrupciót – azonban
megnyíltak elõttük a kapuk, hogy érdekeiket a nagypolitikában is érvényesíthes-
sék. A román alsó középosztály nagy része hagyományos kézmûves maradt: a
századforduló táján 166 000 ilyen család élt Romániában.
A kispolgárság régimódi, korai típusának egy másik része, a csendes és po-
ros kisvárosokban élõ alsó középosztálybeli kereskedõk, eredetileg falusi bolto-
sok, fogadósok és pénzkölcsönzõk a nagybirtokok termékeinek eladása révén
szintén jómódra tettek szert. A legnagyobb jövedelmet azok szerezték, akikbõl
arendañok, haszonbérlõk lettek, vagyis akik a távol élõ földbirtokos és a paraszt-
bérlõk között közvetítettek. 1900-ra a nagybirtokok (500 hektár fölött) több mint a
felét és a legnagyobb birtokok (3000 hektár fölött) háromnegyedét bérbe adták.
Egy arendañ átlagosan 700 hektárt bérelt, de – fõként Moldvában – gigantikus bir-

171
tokokat is bérbe adtak: az 1890-ben alapított Fischer Tröszt közel 238 000 hektárt
bérelt.
A vékony, de erõs modern polgárságot, a felemelkedõ középosztályt gazda-
sági ereje és a hírközlés, oktatás, kultúra terén, valamint az üzleti életben betöl-
tött szerepe a régi elit partnerévé tette. Mégsem kelhetett versenyre a birtokos
nemesség és a dzsentri politikai és hivatali hatalmával, illetve társadalmi megbe-
csültségével. Ezért politikai képviseletet és kapcsolatot keresett a régi elit körei-
ben, és – ahol lehetett – nemesi címek vásárlásával igyekezett alkalmazkodni a
nemességhez értékrendjéhez. Mintegy háromszáz üzletember kapott nemesi cí-
met, és nagyjából tizedük bárói címet Magyarországon. Az újgazdag réteg sietett
földbirtokot venni – nem annyira gazdasági megfontolásból, sokkal inkább a tár-
sadalmi rang miatt –, és vidéki kúriákat emeltetett. Az asszimilációra való törek-
vés azonban nem változtatta meg társadalmi státusát. Másodrendû állampol-
gárok maradtak – vagy még azok sem –, kívül rekedve a nemzet testén. A régi
nemesi elit lenézte õket és ritkán viselte el társaságukat.

4. A „zsidókérdés”

A kirekesztést elõidézõ egyik legfontosabb tényezõ – eltekintve az ancien régime

és értékrendjének szívós jelenlététõl –, hogy az új üzleti és középosztálybeli elit
nem volt tõsgyökeres eredetû. A nemesi társadalom merev struktúrájában a tár-
sadalmi mobilitás különösen lassú volt, vagy nem is létezett. A deklasszálódott
dzsentri az állami és megyei hivatalokban elfoglalt közigazgatási és a hadsereg-
ben elért pozíciója révén megõrizte a társadalmi-politikai életben betöltött szere-
pét. Még ha értelmiségi pályára lépett is – ez az átalakulás a 19. század elsõ felé-
ben vette kezdetét –, a földtelen dzsentri állami állásokat foglalt el. A dzsentri
értelmiség zömét alkotó ügyvédek nem kezdtek magánpraxisba, és nem foglal-
koztak üzleti joggal, hanem bírók és ügyészek lettek, a közigazgatás részei. Lefe-
lé irányuló mobilitás szinte nem is létezett. Ugyanez volt azonban elmondható a
felfelé történõ mobilitásról is, mivel az újonnan felszabadított jobbágyokat, még
ha szabad parasztokká is váltak, úgyszólván kizárták a nemzet testébõl. Tanulat-
lanok lévén és a városi közegben idegenek, nagy többségük nem tudott beolvad-
ni a középosztály soraiba.
Ennek következtében a korábbi nemesi társadalmak középsõ rétegeiben
nagy rés tátongott. Ezt a rést nem tõsgyökeres elemek töltötték ki, hanem idegen
eredetûek, görögök, németek és – a 19. század második felében – fõként zsidók.
Ezek a rétegek erõsen városiasodottak voltak, továbbá hagyományosan az üzlet
és az oktatás irányába orientálódtak. Amikor megszaporodtak az üzleti és értel-
miségi állások, és a lehetõségek is megnyíltak, úgyszólván versenytárs nélkül je-
lentek meg, alig várva, hogy elfoglalhassák ezeket a területeket.
A görögök fontos szerepet játszottak Romániában, ahol az 1821-ig tartó fana-
rióta uralom százada teremtette meg kulcsfontosságú hatalmukat. Az oszmán
Porta képviseletében a fanarióták „zárt kasztja” – ahogy Iorga román történész jel-
lemezte õket – a politikai és az üzleti elit meghatározó csoportját alkotta. A görö-

172
gök szerepe hasonlóan fontos volt Magyarországon is, fõként a kapitalista átala-
kulás korai szakaszában, de azután ez a szerep csökkent, különösen azt
követõen, hogy Görögország 1830-ban elnyerte függetlenségét, amikor is számos
görög üzletember hazatelepült. A hagyományos, németül beszélõ patrícius réteg,
számos magyar város és község alapítója, amely úttörõ szerepet vállalt a korai
kapitalista üzleti tevékenységekben, jobbára az értelmiségi és a diplomás állások
felé fordult és gyorsan asszimilálódott. A 19. század folyamán magyar naciona-
listákká lettek, és a felemelkedõ középosztály részévé váltak. (Szelényi B., 1998.)
A felosztott Lengyelországnak másfajta sors jutott. Porosz-Lengyelország je-
lentõs vállalkozói rétegének és középosztályának gerincét németek alkották. Ha-
bár Orosz-Lengyelország és Galícia népességének kétharmada mezõgazdasági
tevékenységet folytatott az elsõ világháborúig, Posenban ez az arány csak 42%
volt, Porosz-Lengyelország lakosságának közel 60%-a az iparban és a szolgáltató
szektorban dolgozott. A szándékos németesítés azonban megerõsítette a német
elem súlyát a nagyvállalkozásokban és a középosztályon belül. „Alig-alig akadt
lengyel a nagyiparosok, bankárok vagy kereskedõk között” – írta Piotr Wandycz.
A kereskedõknek mindössze 28%-a volt lengyel. A kisiparban már erõsebb volt
a lengyelek jelenléte: a vállalkozók közel felét lengyelek alkották Porosz-Lengyel-
országban, de csak néhányan alkalmaztak 200-nál több munkást az 1880-as évek-
ben. (Wandycz, 1974. 230. o.)
A zsidók nem játszottak vezetõ szerepet Porosz-Lengyelország középosztá-
lyában – itt 2,5%-ra csökkent a zsidók aránya a népességen belül a század végére.
Viszont döntõ fontosságú szerepet töltöttek be Orosz-Lengyelországban és
Galíciában, ahol majdnem minden tizedik lakos zsidó volt. Az ország ipari és
közigazgatási központjaiban, az olyan nagy és modern városokban, ahol a vállal-
kozói réteg és a modern középosztály leginkább koncentrálódott, a lakosság még
jelentõsebb arányát, Varsóban 33%-át, Îódïban 30%-át alkották zsidók. (¿liwa,
1997.) A németekkel együtt erõsen felülreprezentáltak voltak a pénzügyi és
nagyipari polgárság soraiban. Több olyan család volt, amelyik a 18. század végén
és a 19. század elején a hadsereggel kötött szerzõdések révén alapozta meg sze-
rencséjét. A Varsóban akkor bejegyzett 156 hadi vállalkozó többsége zsidó keres-
kedõ volt. (Kosim, 1986. 105., 130. o.) Egyikük, az 1795-ben Varsóban letelepedett
Szymon Rosen pénzkölcsönzõként kezdte és hadseregszállítóként folytatta, az
1830-as évek során pedig már meghatározó jelentõségû kereskedelmi vállalatot
irányított. Fia, Mathias, a varsói líceumban végzett, és a modern lengyel vállalko-
zói osztály egyik oszlopává vált. Az ország leggazdagabb pénzembere és gyárosa
Leopold Kronenberg lett. Az üzleti élet mágnásainak zöme, a Kronenbergek, a
Rosenek, az Epsteinek, a Natansonok, a Rotwandok, a Lilpopok és a Wawel-
bergek zsidók vagy németek voltak. Emiatt idegengyûlölõ hangulat alakult ki,
amelyet jól jellemzett Jele¤ski 1880-ban megjelent népszerû, „A zsidók, a néme-
tek és mi” címû pamfletje. (Jedlicki, 1999. 279. o.) A németek azonban hamar
asszimilálódtak. Egy kortárs lengyel bárónõ így írt egyik barátjának küldött leve-
lében: „Ezek a Szlenkerek, Temlerek, Szwedek, Pfeiferek... Lilpopok, Strassbur-
gerek már vérek a vérünkbõl...” (Kolodziejczyk, 1986. 244. o.)
A zsidók viszont sok tekintetben kívül maradtak a lengyel társadalmon és
idegenként, idõnként pedig ellenségként tekintettek rájuk. A Bolesîaw Prus kép-

173
viselte pozitivisták elismerték az asszimilálódott zsidókat lengyeleknek, mivel a
„zsidóság nem igazán a származásra és a vallásra utalt, hanem inkább a sötétség-
re, a gõgre, az elkülönülésre, a lustaságra és a kizsákmányolásra”. Néhány évvel
késõbb azonban Roman Dmowski és Jan Popîawski elutasította az asszimilációt
mint a „zsidóságnak a nemzet sûrûjébe történõ behatolását”, mivel a zsidók ide-
genek maradtak a lengyel társadalomban, annak következtében, hogy nem tud-
ták „megérteni vagy átérezni annak törekvéseit és érdekeit”. (Porter, 2000. 163.,
228. o.)
A zsidók mégis egyre több és több középosztálybeli állást töltöttek be az or-
szágban. A kereskedõk, fõként a kiskereskedõk között a zsidók abszolút többsé-
get értek el: a varsói kereskedõk 65%-a zsidó volt a 19. század végén. Szintén fon-
tos szerepet játszottak az értelmiségiek növekvõ, de még mindig kis létszámú
csoportjában. (Wróbel, 1991.)
A román vállalkozói réteg és középosztály többségét zsidók alkották. A mo-
dern üzleti tevékenység a városias településeken összpontosult. Eltérõen a pa-
raszti vidéktõl, a román városokban erõs volt a zsidó jelenlét: a városi népesség
40%-át tették ki 1900-ban. A 280 000 városi zsidó nagy része kereskedelemmel és
kézmûiparral fogalakozott. (Rosen, 1995.) „Ellenõrzésre tettek szert a kereskede-
lem, az ipar és a pénzügyletek fölött. Idõvel még a mezõgazdaságban is sikerült
megvetniük a lábukat, a távol élõ földbirtokosok nagy birtokait kibérelve...”
(Stavrianos, 1958. 484. o.)
A legfontosabb, nem tõsgyökeres elem Magyarországon is – akárcsak
Lengyelországban és Romániában – a zsidóság volt. Számuk gyorsan nõtt, mint-
egy tízszeresére duzzadt, és a népesség 5%-át érte el a 19. században. Egyharma-
duk koldus, házaló, rongyszedõ és munkás volt 1848-ig. (Hanák, 1992.) Kéthar-
maduk – mivel jogilag ki voltak zárva különféle tevékenységekbõl és a
földtulajdonszerzésbõl – fogadósként, kiskereskedõként, boltosként és iparosként
tevékenykedett. Könnyen idomultak az 1848-at és 1867-et követõ gazdasági fel-
lendüléshez. Igaz, 1910-ben a lengyel zsidók 30%-a és a magyar zsidók több mint
32%-a favágó volt, vagy szakmunkásként dolgozott a nyomdaiparban és egyéb
iparágakban, esetleg napszámosként vagy cselédként helyezkedett el, ugyanak-
kor az elsõ világháború táján az iparmágnások mintegy 80%-át zsidók tették ki.
Ebben a közegben alakult ki a tõsgyökeres, „úri” vállalkozó ideálja. Józef
Wybicki 1791-ben kiadta didaktikus, Szlachcic mieszczanin (Nemes polgár) címû
mûvét, amelyben bemutatta az elszegényedett dzsentrit, aki a városba megy,
hogy gyárat alapítson. A felvilágosult lengyel modernizáló és író, Bolesîaw Prus
jegyezte meg néhány évtizeddel késõbb: „regényeinkben a mérnököket hõsök-
ként eszményítették; akik megcsinálták szerencséjüket, szerették õket, nemesi ka-
rakterük [volt]...” (Jedlicki, 1999. 57., 194. o.) Prus azonban 1890-ben írt mûvében,
a Lalkában (A bábu) maga is hõsökként mutatja be a kereskedõket. Wokulski, ha-
bár sikeres üzletember, egyben filantróp is. A pénz számára mindig csak eszköz,
sosem cél. Az eszményített deklasszálódott dzsentri, az 1863-as felkelés szabad-
ságharcosa kapitalistává válik, példát mutatva az új lengyel magatartásmódhoz.
(Holmgren, 1998.) Jókai Mór, a 19. századi Magyarország legnépszerûbb írója ha-
sonlóan idealizálta úriember–vállalkozó hõsét az 1870-ben megjelent Fekete gyé-
mántokban. Mûve késõ romantikus ábrándozás az eszményi, úri vállalkozóról, az

174
1848-as szabadságharc veteránjáról, a nemzeti vállalkozói réteg elé állított mo-
dellrõl, aki szociálisan érzékeny, és a munkásokat kisvállalkozókká és társtulaj-
donosokká akarja emelni, aki küzd a csúf külföldi befektetõk és itthoni ügynöke-
ik, ez esetben az egyház ellen. Jókai hõse, Berend Iván hazafi, feltaláló és
sportember, aki egy modern, úriemberbõl üzletemberré váló, valójában azonban
nem létezõ típust testesít meg.
Az üzleti világ szereplõinek 54%-a zsidó volt Magyarországon 1910-ben, és a
zsidók több mint 36%-a vált önálló iparossá, kereskedõvé és szállítóvá. A zsidók
több mint 20%-a dolgozott alkalmazottként vagy irodai dolgozóként a bankszak-
mában, az iparban és a gazdaság egyéb területein, vagy vált szabadfoglalkozású-
vá. A bankszférában és a kereskedelemben tevékenykedõ alkalmazottak és hiva-
talnokok között 53%-ban, az iparban foglalkoztatottak között pedig 43%-ban
találjuk meg õket. Az orvosok közel fele, az ügyvédek 45%-a, az újságírók 42%-a,
a magánszektorban dolgozó mérnökök 38%-a és a színészek 23%-a volt zsidó
1910-ben. (Katus, 1992. 97–98., 101–103. o.) Ez az erõteljesen városiasodott népes-
ség alig-alig foglalkozott mezõgazdasági tevékenységgel. A zsidók több mint
73%-a az iparban, a kézmûiparban, a kereskedelemben és a bankszférában talált
magának megélhetést, további 11%-uk pedig a hírközlésben dolgozott, vagy sza-
badfoglalkozású volt. A tõsgyökeres, hazafias, úriember vállalkozó hiánycikk
volt Közép- és Kelet-Európában.
A „zsidókérdés” ismert volt Ausztriában és részben Csehországban is.
A cseh területeken – eltérõen Lengyelországtól, Romániától és Magyarországtól –
a zsidó kisebbség viszonylag jelentéktelen volt. 1850-ben valamivel több mint
75 000 zsidó élt Csehországban, és számuk 1910-re megközelítette a 86 000-et.
Csehország lakosságának 1,7 és 1,3%-át tették ki a két idõpontban. Az is igaz,
hogy itt a zsidók egyenjogúsítása viszonylag hamar megkezdõdött: 1841-ben jo-
got kaptak saját földtulajdon szerzésére. A házassági és a lakhatási tilalmakat
1848-ban feloldották. A teljes, törvény elõtti egyenjogúságot 1867-ben nyerték el.
Az erõs, zsidókat asszimiláló mozgalom ugyanebben az évben vette kezdetét,
hogy „terjessze a szülõföld és az anyanyelv szeretetét a cseh zsidók között”.
1900-ban a csehországi zsidók 54%-a csehül beszélt a mindennapi életben.
Morvaországban, ahol a zsidók száma magasabb volt, és bizonyos autonómiát
kaptak, a csehül beszélõ réteg csak 17%-ot tett ki.
Az antiszemitizmus – tekintet nélkül a zsidók viszonylag kis számára – a jól
ismert sémát követte. Jan Neruda, az ország meghatározó jelentõségû írója a Pro
strach ãidovskýban (A zsidó félelemrõl) így írt két évvel a zsidók egyenjogúsítása
után: „A kérdés nem a zsidók felszabadítása, hanem a zsidóktól való felszabadu-
lás, vagyis az, hogy képesek leszünk-e megszabadítani magunkat bizonyos em-
bertársaink kizsákmányolásától...” Több mint egy évtizeddel késõbb Rudolf Vrba
azzal vádolta a zsidókat, hogy uralják az ipart, a bankszférát és a sajtót, és köve-
telte a bankok, valamint a tõzsde állami irányítását. Sürgette a zsidó bevándorlás
megtiltását és a zsidó diákok eltávolítását az iskolákból. A cseh nacionalizmus
úgy tekintett a fõleg németül beszélõ zsidó kisebbségre, mint a német nacionaliz-
mus tartalékára, németesítõ elemre, a cseh nemzet ellenségére. 1892-ben a svùj k
svému (mindenki a magáéhoz) mozgalom bojkottot indított a zsidó üzletek ellen.
Az 1897-es prágai németellenes lázongások során – amellett, hogy német bolto-

175
kat, kávéházakat pusztítottak el, valamint erre a sorsra jutott a Német Színház és
a Schulverein is – a csõcselék bezúzta a Královské Vinohradyban és a Ãiãkovban
található zsinagóga ablakait is. A „decemberi vihar” komoly traumát okozott a
zsidóknak: „A körültekintõen lefektetett tervek és dédelgetett remények... ro-
mokban hevertek Prága és tíz kisebb település járdáin a zsidó otthonok és boltok
üvegszilánkjai és összetört bútorai között.” (Kieval, 1988. 21., 69., 72–73. o.)
Habár a tõsgyökeres polgárság sokkal erõsebb volt, mint Magyarországon,
Lengyelországban és Romániában, a zsidók mégis jelentõs szerepet töltöttek be
Ciszlajtánia vállalkozásaiban és a felemelkedõ középosztály soraiban. William
McCagg úttörõ jellegû számításai szerint arányuk a bécsi közintézményekben,
beleértve a Nemzeti Bankot, a Kereskedelmi Kamarát és a tõzsdét, az 1858-as
25%-ról 1913-ra 60%-ra nõtt. Valódi kapaszkodójuk azonban a bankszféra volt,
ahol 1858-ban 37%-ban képviseltették magukat, ami 1913-ra közel 50%-ra emel-
kedett. Ausztriában, Cseh- és Morvaországban, Galíciában és a Monarchia nem
magyar területein 1917-ben a zsidók az ipari részvénytársaságok igazgatóinak
30%-át és a hét vagy több vállalat igazgatójaként tevékenykedõ, ún. iparmág-
nások 41%-át tették ki. (McCagg, 1992. 73., 78. o.) 1910-ben a zsidók nagy szám-
ban képviseltették magukat a bankszférában (15%). A legmagasabb zsidó adófi-
zetõk 32%-a a kereskedelemben, 33%-a az iparban tevékenykedett. Az olyan
tekintélyes zsidó gyárosok, mint Leopold Pollack von Parnegg, Max Mandl,
Isidor Mauthner és a Brunner család tagjai meghatározó szerepet játszottak a ve-
zetõ osztrák és cseh textiliparban. (McCagg, 1992. 85–86. o.)
Az etnikai-vallási megosztottság így mélyítette el a tovább élõ ancien régime
és a megjelenõ modern társadalom szimbiózisát, illetve a köztük lévõ konfliktust.
A felemelkedõ modern elit befolyását jelentõsen gyengítette idegen eredete.

5. Hiányos társadalmak

A hiányos társadalmak nagyban különböztek a kettõs társadalmaktól. Az újon-

nan függetlenné vált balkáni nemzetek társadalmai tradicionális elit nélkül jelen-
tek meg, mivel saját elitjüket fizikailag megsemmisítette, vagy századokkal ko-
rábban elûzte ezekbõl az országokból a megszálló oszmán hatalom. Helyettük
idegen elit – görög fanarióták a román fejedelemségekben, pasák, agák, szpáhik,
ajánok és derebejek a Balkán többi részén – uralta ezeket az országokat. A sajátos
ottomán rendszer révén, ahol a magán földtulajdon helyett az állami (szultáni)
földeket és bevételt a kinevezett hivatalnoki-katonai elit kezelte, ez a csoport kép-
viselte a Balkán politikai-gazdasági és katonai „nemességét”.
Ehhez az idegenekbõl álló hivatalnokosztályhoz csatlakozott a hazai szerb,
bolgár, bosnyák és albán pszeudoelit. Az alávetett hazai elitet fõként a falvak és
knezinák fõnökei, a knezek alkották, akik a helyi önkormányzatok élén álltak, és a
legalsó hivatalnoki szintet képviselve közvetítõként tevékenykedtek az oszmán
hatóságok és a helyi népesség között. Maria Todorova a „politikai elitek folyto-
nossági hiányáról” beszél. (Todorova, 1997. 171. o.) A városi øaršija oszmán mag-
ból és a törökökhöz asszimilálódott kereskedõkbõl, kézmûvesekbõl és pénzköl-

176
csönzõkbõl tevõdött össze. „Az a néhány szerb, aki a városokban kereskedõként
él – állította Vuk Karadãiå a 19. század elején –, úgy öltözködik, mint a törökök,
és török szokások szerint éli az életét... a felkelések és a háborúk alatt vagy bezár-
kóztak a törökökkel együtt a városokba, vagy elmenekültek Németországba...”
(Karadãiå, 1867.)
A függetlenség elnyerése után az új államok sietve építették ki közigazgatá-
sukat és hadseregüket. „A szerbiai forradalmat végbevivõ új politikai osztályt –
vallotta Traian Stoianovich – számos hajduk, néhány értelmiségi és azok alkották,
akik »különb emberekként képesek voltak etetni és felfegyverezni kettõ, tíz vagy
húsz szolgáló társukat«, vagyis a gazdák.” (Stoianovich, 1963. 311. o.) A hajdukok,
a bátor népfelkelõk és törvényen kívüli hõsök az új „kormányzó osztály” fontos
elemei lettek. A különösen kis létszámú tanult osztály ugyancsak fontos szerepet
kapott a zömében írástudatlan országokban. A tömeges, 70–80%-os írástudatlan-
ság uralta országokban a kicsiny, tanult csoportokra rettentõen nagy szükség
volt az állami közigazgatásban és az üzleti életben.
A korábban alávetett hazai elit és az új katonai, közigazgatási és kulturális
vezetõk folytatták a közhivatalok kihasználásának török mintáját, s néhány év
alatt megszedték magukat. A kor legjelentõsebb bolgár írói ezt a jelenséget vették
célba. Ivan Vazov a Toj e mlad, zdrav, inteligenten (Fiatal, egészséges, kulturált)
címû mûvében kigúnyolta a kényelmes hivatali állásokért folytatott tülekedést.
Antihõse, egy minden elõnnyel megáldott fiatalember elutasítja, hogy a közigaz-
gatáson kívül bármilyen más állást fontolóra vegyen. Anton Sztrasimirov drámá-
ja, a Kaszta (Kaszt, 1908) elkeseredetten támadta a korrupt kormányzati tisztvise-
lõket. (Moser, 1972. 103., 173. o.)
Az új øaršija a városivá vált új nemzeti elit centruma. A 2000 lélekszámúnál
nagyobb településeket, vagyis az összes várost és nagyobb falut beszámítva,
Montenegró népességének csupán 9%-a, Szerbiának 10%-a, Bosznia-Hercegovi-
nának 13%-a és Bulgáriának körülbelül 20%-a élt ilyen településtípusokban. Az
1910-es szerb adatok az ezekre az országokra jellemzõ elsöprõ paraszti többséget
fejezik ki. Ekkoriban a népesség 5%-a dolgozott közhivatalokban és rendelkezett
szakmával, illetve 4%-a foglalkozott kereskedelemmel. Az ipari népesség az or-
szág lakóinak 7%-át tette ki – többségük a kézmûiparban talált munkát. Még
Bosznia-Hercegovinában is, amely az iparosodás magasabb fokát érte el, mint
Szerbia és Bulgária együttvéve, a 29 000 ipari létesítménybõl több mint 25 000
„csupán tulajdonosaik munkájára támaszkodott”. (Palairet, 1997. 229. o.) A bal-
káni országokban az aktív népességnek csupán 1%-a dolgozott a nagyiparban.
Az elsõ világháborút megelõzõ egy-két évtized során azonban egy jelentõs
új társadalmi csoport jelent meg az új nemzeti elit részeként: a jómódú paraszt-
ság. Ezeket az évtizedeket a paraszti földbirtokok egyre növekvõ szétaprózódása
jellemezte. Habár nagybirtok ezeknek az országoknak a többségében nem léte-
zett, és a századfordulón a szerbiai parasztok 97%-ának volt kis parcellája, ez
nem volt elegendõ a piacra termeléshez. A parasztok közel 60%-a 5 hektárnál
kisebb földterületet birtokolt, és kevesebb mint 4%-uk rendelkezett csupán 20
hektárnál nagyobb telekkel. (Tomasevich, 1955. 206. o.) A sikeres gazdag parasz-
toknak ebbõl a vékony rétegébõl emelkedtek ki a falusi kereskedõk és az uzsora-
kamatra dolgozó pénzkölcsönzõk. Gyermekeiket iskoláztatták és az új elit szer-

177
ves részévé váltak. Petko Todorov társadalmi drámájában, a Parvitében (1907)
keserûen támadta ezt a gazdasági és politikai hatalommal rendelkezõ falusi eli-
tet. A társadalmi igazság és egységesülés jelképes gesztusaként Milka, a falu gaz-
dag csorbadzsijának lánya, elhagyja családját, hogy csatlakozzon Dimitarhoz, a ta-
nárhoz, a népi erõk vezéréhez. (Moser, 1972. 177. o.)

6. A kettõs és hiányos társadalmak alsó rétegei:

parasztok és munkások

A hagyomány és a modernitás kettõssége jellemezte a közép-európai kettõs tár-

sadalmaknak mind az alsó, mind pedig a felsõ rétegeit. Nemcsak a régi elit pozí-
ciója és társadalmi rangja maradt meg, de a parasztság elsöprõ többsége is. A pa-
rasztság „eltûnése” a Nyugat társadalmi átalakulásának szembetûnõ jelensége
volt, még ha erre valójában csak Nagy-Britanniában került sor az elsõ világhábo-
rúig. A kontinentális Nyugat-Európában a parasztság még jelentõs maradt, és
felsõ rétegei az egyre gyarapodó középosztály soraiba emelkedtek.
Közép- és Kelet-Európában a parasztság csökkenése az aktív népesség köré-
ben alig-alig indult meg. Az iparosodott Ausztria és Csehország jelentette a kivé-
telt. 1910-ben Felsõ- és Alsó-Ausztria, valamint Cseh- és Morvaország, illetve
Szilézia lakosságában a mezõgazdasági, paraszti népesség csak 34–35%-ot tett ki.
Habár az írástudatlanság nem tûnt el, többé már nem állandósult: 1880-ban az is-
koláskorú gyerekek 95–99%-a iskolába járt. Az Osztrák–Magyar Monarchia nyu-
gati tartományai megközelítették a nyugat-európai szintet.
A parasztság Közép- és Kelet-Európa többi országában, Ausztria–Magyaror-
szág keleti felét is ideértve, viszont a lakosság kétharmadát–háromnegyedét tette
ki. Lengyelországban és Magyarországon, ahol a paraszti népesség aránya az
1860-as és az 1910-es évek között 70–80%-ról 62–64%-ra esett vissza, legalább meg-
indult a modern társadalmi átalakulás. Galíciában és Bukovinában az aktív népes-
ség 73%-a, Dalmáciában 83%-a, Horvátországban 79%-a azonban még mindig a
mezõgazdaságban dolgozott 1910-ben. Romániában ez az arány 81%-ot tett ki
1860-ban, és még 1910-ben is 75% volt. Ezek a számadatok általában véve jellem-
zõek az egész Balkánra: a parasztság 1860-ban a bolgár népesség 82%-át, 1910-ben
75%-át tette ki, míg Szerbiában ugyanebben a két évben ez az arány 89% és 82%.
Továbbra is a hagyományos paraszti társadalom volt a térség jellemzõje.
A hagyományos paraszti társadalmak a térség egyes országaiban a nagybir-
tok árnyékában senyvedtek. „Minket, falusiakat – panaszkodik Reymont hõse –
úgy nyomnak össze, mint a hálóba került halat: a mindenfelé nyújtózó majorsági
földek kipréselik belõlünk az életet... Egy követ sem hajíthatnánk el úgy, hogy az
ne majorsági földre essék... és elkövetkezik a bíróság–ítélet–bírság–börtön.” Tél-
víz idején „az éhínség ott leskel a tehénistállónál... meleg étel csak naponta egy-
szer kerül; és egyre több ember megy a molnárhoz, hogy néhány véka lisztet köl-
csönözzön, amiért majd késõbb munkával fizet... Mások Jankelhez mennek és
könyörögve kérik, hogy adjon kölcsön egy tölcsérnyi sót, egy krajcárt vagy egy
cipót...” (Reymont, 1925. II. 252–253., 269. o.)

178
 A paraszti élet nem sokat változott a század folyamán: a munkamódszerek-
tõl kezdve a táplálkozási szokásokkal és a szórakozással bezárólag, az életmód és
a paraszti babonaság megszakítatlan folytonosságot mutat. Ivan Vazov mûvében
az idõs bolgár parasztasszony az 1870-es években a kolostorba viszi az unokáját,
hogy ott ráolvasással meggyógyíttassa: „Az ördög vigyen el! Mi dolgod itt, Iljica?
– kérdezte a szerzetes türelmetlenül. Az unokám beteg... Hol van az öreg apát?...
Azt akarom, hogy ráolvasson az unokámra... Mit tehetnék érte, hisz beteg!? –
morogta a szerzetes mérgesen. Te semmit nem tehetsz, de Isten mindent megte-
het.” (Balkan, 1976. 109. o.) A paraszti többség – habár felszabadult – még mindig
ki volt zárva nemzetének politikai életébõl. A kevés kivételtõl eltekintve nem volt
szavazati joguk, nem tudták érdekeiket érvényesíteni, és továbbra sem voltak ké-
pesek befolyásolni a politikát. Lengyelországban a cári uralom alatt sokáig nem
tartottak választásokat, Magyarországon a lakosság 6%-a rendelkezett választó-
joggal, Románia 5 millió lakójából csak 20 000 kapott közvetlen választójogot.
Ez a kirekesztés összekapcsolódott a parasztság tanulatlanságával. A 19. szá-
zad végén Lengyelország népességének 70%-a analfabéta volt. A falvakból érke-
zett szakképzetlen munkások és napszámosok esetében ez az arány 75–80%-ot
tett ki. Habár az 1880-as évektõl a hazafias oktatás támogatói a lengyel nyelv, tör-
ténelem és vallás mûvelésére titkos tanítótársaságokat szerveztek – amelyeket
idõnként „repülõ egyetemeknek” neveztek –, ezek ritkán jutottak el vidékre.
Anna Zarnowska megdöbbentõ számadatai szerint a varsói iskoláskorú gyere-
keknek csak 20%-a járt elemi iskolába az 1880-as években – nem véletlen, hogy
Varsót az „írástudatlanok városának” hívták. Ez az arány mindössze 25%-ra
emelkedett az elsõ világháború kirobbanásáig. (Zarnowska, 1996. 139., 142.,
144. o.) „Volában – mondja Reymont egyik parasztja – van egy iskola, ahova a
gyerekeim az elmúlt három télen jártak. És mi az eredmény? Még az imakönyvet
sem tudják elolvasni. Ördög vigye az ilyen tanítást!” (Reymont, 1925. I. 20. o.)
A magyar oktatás helyzete jobb volt. Mária Terézia tette meg az elsõ jelentõs
lépést a korszerû tömegoktatás irányába 1774-ben. A Ratio Educationis kötelezõvé
tette iskolák létrehozását minden faluban és községben. Ám még 1868-ban is,
amikor Eötvös József korszerû iskolatörvénye bevezette a kötelezõ és ingyenes
általános iskolai oktatást, a népesség 68%-a írástudatlan volt. Az elsõ világhábo-
rú elõtt ez az arány azonban már 33%-ra csökkent – vagyis minden harmadik fel-
nõtt nem tudott írni-olvasni. A törvény megvalósítása nem fejezõdött be. A szá-
zadforduló táján az iskoláskorú gyerekeknek csupán 82%-a járt iskolába. A
háború kirobbanásakor közel 90%-ukat íratták be.
Az iskolai helyzet sokkal rosszabb volt a Monarchia keleti és déli tartomá-
nyaiban: a 6 millió galíciai lakosból 1886-ban több mint 4,8 millió írástudatlan
volt. 1910-ben a népesség 59%-a még mindig nem tudott írni-olvasni, és az isko-
láskorú gyerekek közel 70%-a nem járt iskolába. (Himka, 1988. 59–60., 64. o.) Dal-
máciában az iskolaérett gyerekeknek csupán 67%-a, Bukovinában 36%-a és
Bosznia-Hercegovinában mindössze 15%-a látogatta az iskolát. Vidéken a népes-
ség nagy többsége még az írni-olvasni tudás alapvetõ képességével sem rendel-
kezett. Az utóbbi tartományok helyzete összességében a Balkánhoz közelített,
ahol a 19. század közepéig lényegében a teljes népesség – mintegy 90–95% – írás-
tudatlan volt. Az elsõ világháború elõtti évszázad utolsó negyedében az iskoláz-

179
tatás jelentõs haladást ért el Romániában. Az egyesítés idején Moldvában egyál-
talán nem voltak állami elemi iskolák, és Havasalföldön is csak 1635 falusi
általános iskola létezett. Az 1864-es törvény bevezette a kötelezõ négyosztályos
elemi oktatást, bár ezt nem sikerült hatékonyan érvényre juttatni. Húsz évvel ké-
sõbb az iskoláskorú gyerekeknek mindössze 27%-a iratkozott be vidéken az isko-
lákba. A századfordulón hozott új iskolatörvények haladást könyvelhettek el:
1900-ban az iskoláskorú gyermekek 40%-a iratkozott már be, s 1919-re ez az
arány 61%-ra nõtt. A valóságban azonban sivárabb volt a helyzet: a szegénység
és a tudatlanság miatt a hivatalosan beíratott diákoknak kevesebb mind kéthar-
mada járt valóban iskolába. A századfordulón a vidéki román népességnek csu-
pán 11%-a tudott írni-olvasni, szemben a városi lakosság 40%-ával. (Ronnas,
1984. 227–232. o.) A 8 évnél idõsebb vidéki népesség körében az írni-olvasni tu-
dók aránya 1912-ben 32%-ot tett ki. (Hitchins, 1994. 171. o.)
Amikor két brit asszony Pristinából Vuøitrnbe utazott az 1860-as évek Szer-
biájában, meglátogattak egy iskolát, amelyrõl azt írták, hogy „kicsi, alacsony
üreg, ledöngöletlen földpadlóval és néhány törött paddal”. Amikor vezetõjüktõl
megtudták, hogy az albán lányok között, akikkel találkoztak, és akik az iskolá-
ban „tanultak”, egy sem akad, aki írni vagy olvasni tudna, megkérdezték: „Ak-
kor mit tanultnak itt? Imádkozni... És értitek ezek az imákat? Nem.” Meglátogat-
tak egy másik iskolát, ahol szerb lányok tanultak „szerbül és ószlávul olvasni és
egy kicsit írni. Ez minden, amit megtaníthatunk nekik – magyarázta Katerina, a
tanár –, mivel ez minden, amit tudunk.” (Mackenzie és Irby, 1867. 277., 279., 404.
o.) A századforduló táján az írástudatlanok aránya 79%-ra csökkent Szerbiában, s
az oktatás még mindig gyermekcipõben járt.
Az elsõ korszerû bolgár tankönyv 1824-ben jelent meg, az elsõ világi iskolát
1835-ben alapították Gabrovóban, és leányiskolák is nyíltak: 1857-ben Sztara
Zagorában és 1862-ben Gabrovóban. Az elsõ világháborúig az iskoláskorú nem-
zedéknek azonban csupán a felét íratták be az iskolákba. (Peeters és Zlatanoff,
é. n. 22., 33., 35., 211–217. o.) Az írástudatlanok aránya még mindig a népesség
72%-át tette ki. Már egy kevés elemi iskolai oktatás is „tanulttá” és tiszteletre
méltóvá tett bárkit. Jól jellemezte a helyzetet az újkori bolgár széppróza egyik
alapítója, Ljuben Karavelov hõsének, Hadzsi Gencsónak a megjegyzése, amit ak-
kor tett, amikor el akart halasztani egy döntést: „Meg kell kérnem Najdent is, mi-
vel Najden – ahogy azt te is tudod – tanult és okos ember: hét évet tanult.”
(Balkan, 1976. 69. o.) Még a 20. század elején is – a legjobb esetben – csupán a né-
pesség harmada tudott írni-olvasni. (Berend és Ránki, 1982. 56–58. o.)
A vidéki élet õsi mintái a Balkánon tovább éltek, amit egyértelmûen jeleztek
a még mindig létezõ, bár lassan felbomló faluközösségek. A faluközösségek –
ahogy azt Henri Stahl oly alaposan tanulmányozta és kimutatta – fennmaradtak
Romániában, fõként a dombos és hegyes vidékeken, még a 20. század elsõ évtize-
deiben is. 1864-ben a parasztságnak mintegy harmada összpontosult a szabad
falvakban (rëzeñi) és az ún. kevert falvakban. Ezeknek a szabad falvaknak és az
ún. kevert falvak egy részének földjét az egész közösség birtokolta, és az obñtie,
vagyis a közösség felnõtt tagjaiból – férfiakból és nõkbõl – álló gyûlés igazgatta.
A tulajdont az érkezési sorrend határozta meg. Ha valaki kiirtotta a fákat egy da-
rabon, az a föld az övé lett. A legarchaikusabb esetekben – mint például Cîmpu-

180
lung faluban 1846-ban – olyan döntést hoztak, mely szerint a közösségi földbõl a
parasztok egyenlõ és nem öröklõdõ résszel bírnak. Az egész vagyon és minden
jövedelme a közösségé volt. Más esetekben a föld egyenlõtlen és öröklõdõ felosz-
tása a közösségen belül történt meg. A helyi rendfenntartás és igazságszolgálta-
tás ugyancsak a gyûlés kötelezettségei közé tartozott, akárcsak az állami adózás
lebonyolítása. Az adót ugyanis egy összegben rótták ki a falura, és a háztartások
között a gyûlés osztotta azt el. Ezekben a falusi közösségekben a legeltetés és a
földmûvelés keverékébõl álló gazdaság õsi típusa élt tovább. A falusi élet erõsen
kötõdött az erdõkhöz. A falusiak ott tartották állataikat és idõrõl idõre kiirtottak
egy-egy erdõsávot, majd mûvelés alá vonták az így nyert apró földterületeket.
Stahl szerint ez egyfajta „vándorló mezõgazdaság volt”, amit hatalmas legelõk
jellemeztek, az elkerített legelõk közé beékelõdött gabonatermõ szigetecskékkel –
és mindkét területfajta idõrõl idõre odébb költözött. Még a síkságok is alapvetõ-
en legelõterületek maradtak. A közösség a szántóföldeknek csupán harmadát-ne-
gyedét mûvelte. A 19. század második feléig még ekét sem használtak. (Stahl,
1980. 37–54., 77., 211. o.)
A délszláv vidéki területeken jellemzõk voltak a három nemzedékbõl és
a rokonságból álló tradicionális nagycsaládok. Helyenként 60–80 ember élt
és dolgozott együtt a kuåának vagy zadrugának nevezett háztartásokban. A szerb
nemzeti újjáéledés értelmiségi vezéralakja, Vuk Karadãiå szemléletes képet adott
errõl az intézményrõl „A szerbek fõleg zadrugákban élnek. Egyes háztartások-
ban négy-öt nõs férfi is él. Annyi vajat [kamra] van itt, ahány itt a nõs férfi. A ház-
ban magában van a közös ebédlõ, illetve az a hely, ahol az öregasszonyok és az
öregemberek alszanak... Minden háztartásnak van egy starešinája [feje], aki igaz-
gatja és irányítja a háztartást és annak minden vagyonát...” (Karadãiå, 1867.)
A beszámolóból megtudjuk, hogy vannak tizenhárom házaspárból álló zadrugák,
de 1863-ban Orašacban a legnagyobb háztartás 23 fõs volt. A késõbbi évtizedek-
ben azonban a zadrugák folyamatos széthullása figyelhetõ meg. A házaspárok
nagy számban hozták létre saját háztartásukat. A kölcsönös segítségnyújtás en-
nek ellenére megmaradt: tovább élt a moba, vagyis a közös kukoricamûvelés; a
pozajmica, a kölcsönös segédkezés az aratásnál és egyéb munkacsereformák; a
sprega, az állatok, eszközök, de még készpénz kölcsönadása is. (Halpern, 1972.
43., 52–53. o.)
A román birtokos parasztcsaládok fele kevesebb mint 5 hektár földet mond-
hatott magáénak, és további 14%-uk 5–10 hektárral rendelkezett. Így közel egy-
millió család élt nagyon szegényes körülmények között. A 10 hektárnál kisebb
balkáni „szegénység-parcellák” döntõ többsége csak termékei elenyészõ részét
(legjobb esetben 20%-át) tudta piacra vinni. Lényegében az önellátó gazdálkodás
jellemezte a szerb és bolgár paraszti gazdaság 89, illetve 86%-át a 20. század ele-
jén. A rettenetesen nagy szegénység, a politikai jogok hiánya és az írástudatlan
paraszti tömegek immobilitása nem sokat változott.
A földmûvelõ parasztság lassú, de megkérdõjelezhetetlen csökkenése mel-
lett – fõként az Osztrák–Magyar Monarchiában és Lengyelországban – a felsza-
badított jobbágyok egy része életvitele megváltozott, és lassan városi munkássá
vált. Az átalakuló parasztság zömét a föld nélküli (Magyarországon arányuk
39% volt), illetve a megélhetéshez túlságosan kevés földdel, 1–3 hektárral rendel-

181
kezõ parasztok alkották. Ez az utóbbi csoport a parasztságnak nagyjából 30%-át
tette ki. Soraikat felduzzasztották a földbirtokos parasztcsaládok új nemzedékei,
amelyek vagy nem örököltek földet, vagy – a nagyszámú gyermek miatt – csak
apró földbirtokot örökölhettek.
Ezek a parasztok nagy számban váltak bérmunkássá, akik idénymunkákat
kerestek. Æudmila Podjarovinská 1909-ben megjelent regényében Štefan Zatko, a
szlovák paraszt „karácsonyig dolgozott – répát pakolt vasúti kocsikba. Kará-
csony után különféle munkákat vállalt, jeget hasogatott, fát vágott vagy... »a falat
támasztotta« a városban, amíg egyik vagy másik kereskedõre várt, hogy az felfo-
gadja lisztes vagy cukros zsákok hordására... Hajnalban egy órát kellett gyalogol-
nia a városig a csontig hatoló hidegben. Alkonyatkor érkezett haza, és boldog
volt, ha negyven–hatvan fillért megkeresett.” A parasztok nagy részének el kel-
lett hagynia faluját, és aratómunkásként kenyeret keresnie a nagybirtokokon. Az
említett regény hõsnõjének, Ivának „három évvel ezelõtt el kellett mennie arat-
nia... A birtok közvetítõje a felfogadott férfiakat és nõket valahová a magyar al-
földre szállította.” Mások a vasútépítéseknél, a folyamszabályozásoknál és az
egyre terjeszkedõ városok építkezésein kerestek munkát. A 19. század második
felében a grandiózus földmunkálatok, vasútépítések, folyamszabályozások való-
ban munkalehetõséget kínáltak a szakképzetlen parasztságnak mindenütt a régi-
óban. Egy részüket az iparvállalatok alkalmazták idénymunkára a malmokban,
cukorfinomítókban, sörfõzdékben, vagyis olyan üzemekben, amelyeknek vi-
szonylag nagyszámú idénymunkásra volt szükségük az õszi három-négy hóna-
pos idõszakban.
A román parasztság nagyjából 14%-a – mintegy 200 000 család – nem rendel-
kezett földdel, és bérmunkássá vált. A szegény törpebirtokosok száma azonban
még nagyobb volt: 1900-ban 472 000 paraszti háztartás, az összes 40%-a, egyálta-
lán nem rendelkezett igavonó állatokkal. (Hitchins, 1994. 170. o.) Azoknak a ro-
mán parasztoknak a száma, akik elhagyták földjüket, hogy bérmunkásként dol-
gozzanak, jóval alacsonyabb volt, mint Lengyelországban vagy Magyarországon,
mivel az 1866-ban bevezetett törvény kötelezõvé tette a szerzõdéses munkát.
A parasztoknak – a törvény értelmében – szerzõdést kellett kötniük a földdara-
bot fizetségért vagy robotért bérbe adó birtokossal vagy arendañsal. A törvényt a
rendõrség és a hadsereg tartatta be. Ez a rendszer erõsen kizsákmányoló jellegû
volt és a parasztokat a földhöz kötötte, meggátolva költözésüket.
Lengyelország és Magyarország paraszti népességének közel fele hagyta el
otthonát ebben az idõszakban, és fokozatosan alkalmazkodott az új, munkás élet-
vitelhez. Egy részük városokba költözött és szakképzetlen ipari munkássá vált.
Ez a fajta mobilitás jellemezte a Monarchia nyugati tartományait is. 1900-ban
Ausztria paraszti lakosságának 30%-a, Csehországénak 36%-a vált mezõgazdasá-
gi bérmunkássá.
Összesen körülbelül a parasztok harmadának maradt elég vagyona ahhoz,
hogy önálló földmûvelést folytathasson. Magyarországon csak a parasztok 10%-a
vált tehetõs gazdává, és érte el úgymond a középosztályi szintet. Ez az arány ke-
vesebb, mint 3% volt Románia esetében, ahol 36 000 parasztcsalád birtokolt 10–50
hektáros földterületet, összesen közel 700 000 hektárt, ami a paraszti földterüle-
tek 18%-át tette ki.

182
 A hazai parasztság sok esetben összeütközésbe került a különféle etnikai
csoportokhoz tartozó földbirtokosokkal és munkaadókkal. Lengyelországban és
Magyarországon sokan dolgoztak zsidó vállalkozóknak. Az ukránok Orosz-Len-
gyelországban és Galíciában a lengyel nagybirtokokon dolgoztak. Az észak-ma-
gyarországi szlovák parasztokat és az erdélyi románokat magyar földesurak al-
kalmazták. A Román Királyságban élõ román parasztoknak szerzõdést kellett
kötniük a jobbára zsidó arendañokkal. A 19. századi társadalmakban jelentkezõ
súlyos konfliktusok és az éles polarizálódás, ami Nyugaton marxista munkás-
pártok, tömegszakszervezetek és az osztályharc kialakulásához vezetett, Közép-
és Kelet-Európában többnyire etnikai-vallási összecsapások és ellenségeskedés
formáját öltötte.
A társadalmi konfliktus legdrámaibb példáját a 19. század közepi galíciai,
majd a 20. század eleji romániai jacquerie szolgáltatta. Nyugat-Galíciában 1846-
ban a parasztok 728 földesurat mészároltak le és 474 földbirtokot pusztítottak el.
(Himka, 1988. 24. o.) A román parasztfelkelés a kizsákmányoló mezõgazdasági
rendszer, a jobbágyság és a kapitalizmus – Európában egyedülálló – különleges
keveredésének következménye volt. Ahogy David Mitrany jellemezte, a földes-
urak és bérlõk a kettõs rendszer minden elõnyét élvezték, míg a parasztok annak
minden hátrányát szenvedték. (Mitrany, 1930. 80. o.) A román parasztok, akik so-
káig tûrték az embertelen életkörülményeket, 1907 márciusában véres felkelést
robbantottak ki. Több ezer paraszt fordult a bojár földesurak ellen, de a távol élõ
birtoktulajdonosok többsége megfoghatatlan maradt számukra. Dühüket és kö-
nyörtelen haragjukat így a jól ismert közvetítõk, a zsidó bérlõk, és gyakran a zsi-
dó boltosok és uzsorakamatra dolgozó pénzkölcsönzõk ellen fordították. A felke-
lés zsidóellenes pogrommá vált, amely Botoñani-ból indult, majd átterjedt egész
Moldvára és Havasalföldre. Egy parasztsereg megtámadta Galaòi-ot, és négyezer
paraszt vonult Bukarest ellen. Zsidó házakat gyújtottak fel és zsidókat öltek meg,
ami nagy tömegeket kényszerített menekülésre, megrémítette a kormányzatot.
Végül áprilisban 120 000 katona fojtotta el a felkelést, aminek során mintegy
10 000 parasztot gyilkoltak le. (Seton-Watson, 1963. 386–387. o.) Az etnikai-vallási
ellenségeskedés széles körûvé vált, és táptalajt adott a szélsõségesen nacionalista,
jobboldali, populista mozgalmaknak és eszméiknek mindenütt a régióban.
A társadalom kettõssége a felsõ rétegekben ugyanolyan jól látható volt, mint
az alsókban. Miközben a hagyományos, lassan felbomló paraszti többség tovább-
ra is fennmaradt és továbbra is ki volt zárva a politikai társadalomból, mint az
ancien régime idején, megjelent a modern ipari és szolgáltatói munkásosztály. Lét-
száma csak Ausztriában és Csehországban haladta meg a parasztságét: Cseh- és
Morvaországban, illetve Sziléziában 52%-ot, míg Alsó- és Felsõ-Ausztriában
46%-ot tett ki az iparban, a kereskedelemben és a szállításban foglalkoztatottak
aránya a teljes dolgozó népességen belül. Nem véletlen, hogy a 19. század végi
cseh realista irodalomban jelennek meg elsõként munkásírók a régióban. Jan
Neruda, a „cseh Dickens” az elsõ prágai május elseje hangulatát írta le: „Békés,
de mégis acélkemény léptekkel meneteltek 1890. május 1-jén a munkászászlóal-
jak végtelen és hömpölygõ légiói... Elsöprõ menetelés volt ez, megállíthatatlan,
mint ahogy az óceán hullámai törnek elõre... Piros jelvények, piros nyakkendõk...
világszerte a szocialista mozgalom színei... ezek a színek repkednek ma azok feje

183
fölött, akik a teljes társadalmi egyenlõségért küzdenek.” (Neruda, 1890. 211–212.
o.) Petr Berzuc öntudatos proletár hangvétele szintén egyedi. 1909-ben megjelent
Sziléziai dalok címû verseskötetében így ír: „Én rút bányász, ahogy földbõl kiug-
rottam...” (József Attila fordítása.) „E völgyek urai mi vagyunk; / egy nap a tár-
nákból kicsap a láng, / egy nap majd leszámolunk!” (Hegedûs Zoltán fordítása.)
Lengyelországban és Magyarországon az ipari munkások aránya nem ha-
ladta meg az aktív népesség 23–25%-át, Galíciában és Bukovinában 19%-át,
Horvátországban 13%-át, Dalmáciában pedig 9%-át. Romániában 1860-ban csak
28 000 ipari munkást foglalkoztattak, fõként kisüzemekben. Számuk 200 000-re,
vagyis az aktív népesség 13%-ra nõtt 1913-ra, és mintegy 50%-uk dolgozott a leg-
alább 100 munkást foglalkoztató iparvállalatoknál. (Constantinescu, 1960.) A
megjelenõ modern ipari munkásosztály jelentõs része továbbra is falvakban élt.
Sõt, mint Keith Hitchins hangsúlyozta, a szakképzetlen román városi munkások
„általában megõrizték kötõdésüket a faluhoz, és jövedelmük egy részét továbbra
is a mezõgazdaságból szerezték”. (Hitchins, 1994. 163. o.)
A férfi és nõi munkások írástudatlansága egyformán magas volt: a munkás-
férfiak 54%-a és a munkásnõk 56%-a nem tudott írni-olvasni a századforduló tá-
ján Lengyelországban. Az írástudatlanság aránya a szakképzetlen munkások és a
napszámosok között a férfiaknál elérte a 75%-ot, a nõknél pedig a 80%-ot.
(Zarnowska, 1996. 139. o.)
Az ipari munkaerõnek mintegy a fele dolgozott a kisiparban az elsõ világhá-
ború elõtt. Ezek a munkások – félig családtagok, félig szolgák – inkább emlékez-
tettek a preindusztriális idõszak munkásaira, mint modern gyári munkásokra.
A paraszti jellegét megõrzõ „hiányos” társadalmakban a modern ipari munkás
típusa alig-alig létezett. A balkáni országok 7–10%-os ipari népességébõl csak 1%
dolgozott korszerû nagyüzemekben, míg a többség hagyományos kézmûipart
folytatott. A munkásoknak ez a hihetetlenül kicsiny csoportja lényegében csak
férfiakból állt. A nõknek csak szórványosan engedték meg, hogy elhagyják a ház-
tartást.
A társadalom hagyományos és modern alsóbb rétegei – hasonlóan a felsõ ré-
tegek etnikai kettõsségéhez – ugyancsak etnikai különbségeket mutattak Közép-
és Kelet-Európában. A felsõ sáv hagyományos rétegét tõsgyökeres népelemek al-
kották: a modern réteg viszont erõteljesen támaszkodott a társadalom idegen ere-
detû tagjaira. Itt is a mobilitás és az elõzõ idõszak protoindusztrializációjának hi-
ánya okozta a képzett városi szakmunkások hiányát. Ahogy az korábban
kifejtésre került, a szakmunkások többsége német, cseh és zsidó volt. 1910-ben a
magyar iparban dogozó munkavezetõk 43%-a és a munkások 44%-a nem beszélt
magyarul. Lengyelország zsidó lakosságának nagyjából 35%-a, Magyarországé-
nak pedig körülbelül 30%-a vált munkássá a századfordulóra. A 20. század elején
Szekfû Gyula azt írta: „A munkásság szervezett tömegének kevés híján felérõl ki-
mutatható, hogy a nem magyar nemzetségekrõl leválva vándorolt az ipari köz-
pontokba...” (Szekfû, 1920. 324. o.)
Az idegen eredet azonban rendkívül homályos fogalom volt, jócskán áthatva
politikai elõítéletekkel. Az ún. „õshonos” vagy „nemzeti etnikumok” ugyanis va-
lójában maguk is különbözõ etnikumok keverékébõl álltak. Nem kicsiny mérték-
ben az elõzõ évszázadokban költöztek be a szóban forgó országokba és teleped-

184
tek le, asszimilálódva az uralkodó etnikai csoportokhoz. Például a szlávok és a
németek magyarokkal és románokkal keveredtek az Osztrák–Magyar Monarchia
teljes területén. A különféle szláv népek, a lengyelek és az ukránok, a szerbek és
a horvátok szintén összekeveredtek. A zsidók, németek és egyéb nemzetiségek
nem asszimilálódott csoportosulásait tekintették idegennek, akkor is, ha több
nemzedék óta éltek az adott államban, vagy ha viszonylag frissen letelepült be-
vándorlók voltak. Ennek megfelelõen kezelték is õket. Wîadysîaw Reymont
egyik parasztja így ordított fel a német és a lengyel parasztok közti vita során,
amikor a zsidó kocsmáros a lengyelek pártját fogta: „Mi, egy zsidó a mi népünk
oldalán?! Ki hallott már ilyet!.... Iga’, zsidó vagyok – felelte a kocsmáros –, de... itt
születtem, akárcsak te, és ahogy apám és nagyapám is!... Akkor hát nem vagyok
egy közületek?” (Reymont, 1925. III. 283. o.) Nem kétséges azonban, hogy õt a
lengyel parasztok nem tekintették közülük valónak.

7. Demográfiai forradalom

A 19. században bekövetkezõ, az agrártársadalomból az ipariba történõ modern

európai társadalmi átalakulás elválaszthatatlan volt a népességrobbanástól.
A népesség gyors ütemben kezdett növekedni a 18. században, és az éves növe-
kedési ütem 0,5%-ról 2%-ra emelkedett a 19. század folyamán. A születési ráták
Nyugat-Európában az 1780-as évek 36–38 ezrelékérõl 1910-ben 25–30 ezrelékre
csökkentek a gyors iparosodás, a növekvõ iskolázottsági szint és az életmódban,
illetve az egyéb körülményekben bekövetkezõ drámai változások következmé-
nyeként. A halálozási ráta azonban még döbbenetesebb mértékben csökkent. A
jobb élelmiszer-ellátottság az orvoslásban elért fejlõdéssel együtt – beleértve az
olyan középkori betegségek megszûnését, mint a kolera, a pestis és a himlõ – me-
redeken csökkentette a halandóságot az 1740-es éveket követõen. A halálozási
ráta 34–35 ezrelékrõl 14–20 ezrelékre zuhant a század során. A születéskor várha-
tó élettartam 25-rõl 50 évre emelkedett Nyugaton.
A radikális európai demográfiai változás, a „demográfiai forradalom”, ahogy
Adolf Landry francia demográfus nevezte, a történelemben páratlan népességnö-
vekedést eredményezett. Egyetlen század során a népesség négyszeresére növeke-
dett Nagy-Britanniában, és csaknem megkétszerezõdött Franciaországban. Nyu-
gat-Európa együttvéve 360%-os népességnövekedést élt át. Vajon ez a lenyûgözõ
demográfiai váltás okozta az ipari forradalmat, mivel a hagyományos gazdaságok
már nem tudták eltartani a radikálisan megnövekedett népességet? Vagy éppen
fordítva, az ipari forradalom által létrejött gazdagság és modernizált környezet ve-
zetett a demográfiai átalakuláshoz? Az effajta, „tyúk vagy a tojás” típusú kérdés
ellentétes válaszokat szült, és ebbõl fakadóan a demográfiai forradalmat vagy az
ipari forradalom okaként, vagy annak következményeként értelmezték.
Közép- és Kelet-Európában a két jelenség közti oksági kapcsolat sokkal ke-
vésbé kétértelmû, mint Nyugaton. A kontinensnek ezen a részén a demográfiai
forradalom egyértelmûen megelõzte az iparosodás folyamatát. A forradalmi vál-
tozások egészen a század utolsó harmadáig nem alakították át a gazdaságot.

185
A belsõ gazdasági tényezõk nem idézhettek tehát elõ radikális változást a de-
mográfiai tendenciákban és nem is erõsítették azt. Ugyanakkor azonban, mialatt
az európai centrum népessége három és félszeresére duzzadt, 1800 és 1914 között
a kontinens perifériájának lakossága is megháromszorozódott. Továbbá a népes-
ség növekedési ütemének változása is hasonló volt a centrumban és a periférián:
Nagy-Britannia négyszeres, Hollandia háromszoros, Franciaország valamivel ke-
vesebb mint kétszeres népességnövekedést ért el, s ehhez hasonlóan Oroszország
több mint négyszeres, Lengyelország több mint háromszoros, a Balkán és
Magyarország kétszeres, a mediterrán Európa kevesebb mint kétszeres lakosság-
gyarapodást mutatott fel.

3. TÁBLÁZAT
NÉPESSÉG (MILLIÓBAN) (CIPOLLA, 1973. 747–748. O.)
Ország/régió 1800 1850 1880 1910 1800=100%
Európai centrum 45,1 100,4 124,7 162,4 360,1%
Skandinávia 5,0 7,9 10,7 13,7 274,0%
Földközi-tenger vidéke 30,5 43,6 49,3 59,5 195,1%
Oroszország 35,5 68,5 97,7 160,7 452,7%
Lengyelország 9,0 – 16,9 29,0 322,2%
Magyarország 9,3 13,8 15,7 20,9 224,7%
Románia (2) 3,7 4,6 7,0 189,2%
Szerbia (0,2) 0,9 1,8 2,9 322,2%
Bulgária – – 2,8 4,3 –

A népesség növekedése kétségkívül lassabban indult Közép- és Kelet-Euró-

pában a század elsõ évtizedében. A Habsburg Birodalom népessége például
5,3%-kal gyarapodott 1800 és 1820 között, 1880 és 1890 között viszont 9,1%-kal,
illetve 9,6%-kal 1890 és 1900 között. 1830 és 1910 között az éves növekedési ütem
Közép- és Kelet-Európa legtöbb országában meghaladta mind Nagy-Britanniáét
(0,8%), mind Európáét (0,82%). Oroszország éves növekedése 1,3% volt, Romá-
niáé 1,02%, Szerbiáé 1,08%, Bulgáriáé pedig 1,87%. (Bairoch, 1976. 283. o.)
Annak ellenére, hogy az ipari forradalom még nem köszöntött be Közép- és
Kelet-Európában, demográfiai forradalomra mégis sor került. A gyors népesség-
növekedést elõidézõ tényezõk azonban radikálisan különböztek a nyugatitól. A
házassági szokások például jelentõsen megváltoztak Nyugaton. Összehasonlító
demográfiai elemzés alapján John Hajnal különbséget tett a nyugat-európai és a
kelet-európai házassági minták között, az átlós választóvonalat Trieszt és Szent-
pétervár között húzva meg. Nyugaton a gyors városiasodás, az iparosodás és a
változó életmód következtében egyre kevesebb ember és egyre késõbb házaso-
dott, mint korábban. A házassági szokások viszont szinte változatlanok marad-
tak Keleten. A „keleti” mintát a korai házasság és a magasabb házassági arány
jellemezte. (Hajnal, 1965.) 1778 és 1895 között Magyarországon az 50 évesnél idõ-
sebb korban meghalt nõknek csak 3,5%-a volt hajadon. A 25 és 30 év közötti fiatal

186
nõknek csupán 10%-a nem ment férjhez Magyarországon, míg Nyugaton ez az
arány 35–50%-ot mutatott. 1910-ben a házassági arányszámok sokkal alacsonyab-
bak voltak Nyugaton – 15-16 ezrelék –, mint Magyarországon (18 ezrelék) vagy
Szerbiában (20 ezrelék). Ezenkívül Keleten az emberek 5-6 évvel korábban háza-
sodtak, mint Nyugaton: Magyarországon a 19. század második felében a nõk át-
lagosan 18 évesen, a férfiak 23 évesen. (Andorka, 1994. 318. o.) Szerbiában az
1880-as évek és a 20. század közepe között a férfiak és a nõk túlnyomó többsége
16 és 27 éves kora között házasodott. (Halpern, 1972. 26. o.)
A termékenységi mutatók, a születési és halálozási arányszámok ugyancsak
jelentõs eltérést mutatnak. A legszembetûnõbb különbség az úgyszólván változat-
lan születési arányszám volt Keleten. Míg a nyugati születési ráta 36–38 ezrelékrõl
25–30-ra fogyatkozott, a keleti érték a legtöbb esetben 35–40 ezrelékrõl csupán
36–37-re csökkent, s gyakorlatilag változatlan maradt a Balkánon a 19. század fo-
lyamán. Magyarországon a születési ráta némileg, 36 ezrelékre csökkent, Romániá-
ban 43, Bulgáriában 41, Szerbiában 38, Oroszországban 46 ezrelék maradt. (Ar-
mengaud, 1973. 56. o.) Ez a helyzet a fennmaradt agrártársadalom és az alacsony
fokú iskolázottság következményének tekinthetõ.
Az alig-alig változó közép-kelet-európai gazdasági közegben a népességrob-
banás valódi oka a fontos nyugati vívmányok „importálása” volt (az egészség-
ügyi ellátás javítása, a védõoltások bevezetése és az olyan középkori betegségek,
mint a himlõ, a pestis és kolera megszüntetése, illetve a széles körû vízszabályo-
zási munkálatok a maláriát is visszaszorították). A Habsburg Birodalomban Má-
ria Terézia a modern nyugati mintát követte, amikor létrehozta a Normativum
Sanitatist, a korszerû egészségügyi rendszer alapjait. Az 1876-os magyar köz-
egészségügyi törvény a nyugati modell nyomába lépett a halálozások regisztrá-
lása és a halál okának megállapítása terén. Egészségügyi normákat írtak elõ a
lakóházaknak, iskoláknak, üzleteknek és intézményeknek. A megelõzés a közhi-
vatalok kötelessége lett. Az orvoslást szabályozták, és a szülés biztonságosabb
lett. A több mint 6000 lakosú városoknak és településeknek orvosokat kellett fog-
lalkoztatniuk: a kis falvak közösen alkalmaztak egy-egy körorvost, akik a szegé-
nyeket ingyen gyógyították. Állami élelmiszer-felügyeletet, elsõsegély- és mentõ-
szolgálatot hoztak létre. (Matlekovits, 1898.)
A közegészségügyi szabályozás bizonyos formái az egész régióban létrejöt-
tek. Az egészségügyi szolgálat a 19. század végén a nyugati szint negyedét–felét
érte el az orvosok és a kórházi ágyak számát tekintve. Németországban 100 000
fõre 34 orvos jutott, Franciaországban 39. Az osztrák és cseh szint hasonlóképpen
alakult (35 orvos), míg a magyar valamivel elmaradt ettõl (23). A kórházi ágyak
száma Magyarországon az osztrák és cseh szint felét érte el. Erdélyben 100 000
lakosra 15 orvos jutott, Bukovinában és Galíciában 12, Horvátországban és
Oroszországban 9. (Katus, 1979. 1129. o.)
Az importált mezõgazdasági forradalom eredményei ugyanilyen fontosak
voltak. A jobb élelmiszer-ellátottság, a jobb táplálkozás, az éhínségek megszûné-
se hatalmas hatást gyakorolt a népességnövekedésre. Az elõzõ évszázadokban
idõrõl idõre betegségek és éhínségek tizedelték a népességet. Kiskunhalason a 17.
század végén és a 18. század elején egyik drámai demográfiai válság követte
a másikat – 1679, 1709, 1739 –, megsemmisítve a teljes népességnövekedést.

187
(Melegh, 2000. 278. o.) Az éhínségek és járványok a halálozási arány drámai nö-
vekedését váltották ki Csehországban – 30 ezrelékrõl közel 40-re – a 18. század
utolsó két évtizedében. Az 1777-es összeíráson alapuló számítások azt mutatják,
hogy Magyarországon a halálozási ráta 40 ezreléket tett ki. Ez 1784-ben 49 ezre-
lékre kúszott fel. (Benda, 2000. 131. o.) Az 1788–89-es és az 1816–17-es magyaror-
szági éhínség 100 000 ember halálát okozta, míg az 1831-es, majd az 1873-as kole-
rajárvány negyedmillió emberrel végzett. Romániában a vidéket sújtó 1873–74-es
súlyos aszály és éhínség, valamint az ugyanebben az évtizedben a városi terüle-
teken dúló himlõ- és kolerajárvány volt valószínûleg a „középkor” utolsó táma-
dása a népesség ellen. Lengyelországban a nagy járványok a 18. század végétõl
megszûntek.
Ennek eredményeként a halálozási arány csökkeni kezdett, habár még így is
magasabb szinten maradt, mint Nyugaton: Magyarországon körülbelül 25 ezre-
lékre csökkent, Romániában 26-ra, Oroszországban pedig 30-ra, míg Nyugaton
ez az arány 14–18 ezrelék körül mozgott. Ez a mérsékeltebb hanyatlás is elegen-
dõ volt azonban a jelentõs népességnövekedéshez, mivel a születési arányszám
csak igen mérsékelten csökkent. A csökkenõ halálozási arány magasabb várható
élettartamhoz vezetett. A 18. század utolsó évtizedében Keszthelyen a népesség
62%-a halt meg 19 éves koráig és 20%-a élte meg legalább az 50. életévét. A 19.
század derekán ezek az arányok megváltoztak: a lakosság 55%-a halt meg 19
éves kora elõtt és 25%-a élte meg az 50. életévét. A felnõttkort elérõk legalább
40–50 éves korukig éltek. (Benda, 2000. 133., 143. o.) Ezt még lenyûgözõbb fejlõ-
dés követte. Habár az átlagos élettartam 10–20 évvel kevesebb maradt, mint a
nyugati 50 év, de mégis lényegesen nõtt: a 20. század elején a magyarok átlagos
élettartama 39 év volt, az oroszoké 31, és az egész régióé 30–40 év között moz-
gott. Ezek a számadatok 10–20 éves átlagos növekedést jelentettek az egy évszá-
zaddal korábbihoz viszonyítva. A 19. század elején a várható élettartam az
észak-magyarországi Egerben 20,7 év volt, Csongrád megyében pedig csak 16,6
év, fõként a különösen magas gyermekhalandóság miatt. A 18. század közepe és
a 19. század dereka között minden negyedik-ötödik újszülött meghalt egyéves
kora elõtt. (Lukács, 1973., Benda, 2000.) A várható élettartam alig haladta meg a
20 évet egész Közép- és Kelet-Európában a 19. század elején.
A demográfiai forradalom nemcsak megelõzte a gazdasági modernizációt a
régióban, de egyben komoly ösztönzést is adott. A 19. század kezdetén itt élõ
25–30 milliós népesség helyett a régiónak 70–75 millió embert kellett eltartania a
20. század elején, arányosan több felnõttel, mint korábban. A hagyományos gaz-
daság képtelen volt ellátni ezt a feladatot. Égetõ szükség volt a magasabb terme-
lékenységre mind a mezõgazdaságban, mind pedig az iparban. Az „importált”
demográfiai forradalom kikényszerítette a gazdasági modernizációt.
Ez a helyzet idézte elõ a megnövekedett népesség egy részének kivándorlá-
sát is az Újvilágba. Az 1820-at követõ száz évben mintegy 50 millió európai emig-
rált Európából, harmaduk–ötödük az Egyesült Államokba. (Hatton és Wil-
liamson, 1998. 533. o.) Elsõsorban azok mentek el, akik földnélküliek voltak, és
máshol sem találtak munkát. Az Osztrák–Magyar Monarchiából kivándoroltak
több mint kétharmada paraszt volt. Amikor a nagy európai emigrációs hullám
kezdetét vette – a 19. század elsõ évtizedeitõl 1850-ig –, az európai emigránsok-

188
nak több mint háromnegyede Nagy-Britanniából származott, 17%-uk pedig
Németországból. 1850 és 1880 között a kivándorlók 82%-a még mindig brit és né-
met volt. Ebben az idõszakban azonban megindult a kivándorlás Közép- és Ke-
let-Európából is, és az európai emigránsok 2,5%-a Ausztria–Magyarországról in-
dult útnak. 1880 után a kontinens perifériái lettek az európai kivándorlás fõ
forrásai. 1880-ban az emigránsok 45%-a skandináv, olasz és közép-kelet-európai
volt. 1890-re ez az arány 72%-ra, a 20. század elejére pedig 80%-ra nõtt. 1880 és
1914 között az európai emigránsok 24%-a Olaszországból származott, 13%-a az
Ibériai-félszigetrõl és 6%-a Skandináviából. Az emigránsoknak nagyjából negye-
de Közép- és Kelet-Európából érkezett, Oroszországot is ideértve. A cári biroda-
lom aránya nem volt túl magas, csupán a kivándorlók 9%-át tette ki. (Ferenczi és
Wilcox, 1929–31.)
A tömeges kivándorlás a közép-európai régió népességnövekedésének ne-
gyedét–ötödét szívta fel. A század végén a kivándorlók zömében fiatal felnõtt
férfiak voltak. 1868 és 1910 között az Egyesült Államokba bevándorlók háromne-
gyedének életkora 15 és 40 év között mozgott, és kétharmaduk férfi volt. (Hatton
és Williamson, 1998. 536. o.) A régió népességének zöme azonban immobil ma-
radt: Horvátországban 1880-ban a népesség 75%-a élt ott, ahol megszületett, és
1910-ben ez arány még mindig 71% volt. Magyarországon ugyanezek az adatok
ebben a két idõpontban 75%-ot és 69%-ot mutattak. (Dányi, 2000. 31. o.) A
Balkánról történõ elvándorlás jelentéktelen volt. A rettenetes szegénység, a mobi-
litás- és információhiány, valamint a tovább élõ közösségi társadalom elzárta a
tömeges kivándorláshoz vezetõ utat. Viszont a politikai felfordulás, a független
nemzetállamok létrejötte a moszlimok tömeges, Isztambulba, Anatóliába és más
oszmán-török területekre irányuló migrációját váltotta ki: a 19. század utolsó há-
rom évtizedében több mint egymillió moszlim hagyta el a függetlenné vált
balkáni országok területét. A kivándorlási hullám folytatódott a Balkán-háborúk
alatt és után is. (Todorova, 1997. 175. o.) Az oroszországi emigránsok több mint
90%-a is különféle kisebbségi csoportokhoz tartozott: zsidók, lengyelek, finnek,
litvánok és németek voltak, akik fõként azért hagyták el a birodalmat, mert ül-
dözték és elnyomták õket.
A bevándorlás nem játszott jelentõs szerepet az európai népmozgásokban.
Az emigránsok túlnyomó többsége a tengerentúlon keresett új életet. Oroszor-
szág hatalmas és néptelen keleti területeivel azonban mintegy 4,2 millió beván-
dorlót vonzott, kétharmadukat Európából. A többi közép-kelet-európai ország-
ban tömeges bevándorlásra nem került sor a 19. század során. Az egyetlen
nagyobb népességbeáramlást a több százezer keleti – orosz és lengyel – zsidó Ro-
mániába és Magyarországra történõ költözése jelentette. Robert Seton-Watson
szerint a 19. század kezdetén összesen mintegy 2000 zsidó család élt a román
fejedelemségekben. 1859-re számuk 127 000-re emelkedett, 1900-ra pedig
300 000–400 000-re. (Seton-Watson, 1963. 347–349. o.) II. Józsefnek a magyar zsi-
dóságot érintõ, 1783-ban kiadott türelmi rendeletének idején Magyarország zsidó
népessége körülbelül 80 000 fõt tett ki. 1825-re, azt követõen, hogy Lengyelorszá-
got felosztották, és Galíciát a Habsburg Birodalom annektálta, ez a szám közel
250 000-re emelkedett. 1910-ben közel 1 000 000 zsidó élt Magyarországon. (Sil-
ber, 1992. 3., 10. o.)

189
 Több tízezer Németországból, Ausztriából és Csehországból érkezett szak-
munkás is letelepedett azonban Közép- és Kelet-Európában. Néhány ezer mér-
nök, intézõ és vállalkozó is új otthonra talált ezekben az országokban. A beván-
dorlók száma korlátozott volt, de szerepük ezekben a társadalmakban döntõ
fontosságú lett.

8. Család és a nõk helyzete

A preindusztriális családi viszonyok, ahogy azt hatkötetes klasszikus mûvében
Frédéric le Play leírta, drámaian megváltoztak a 19. századi Nyugaton. Az õsrégi
kapcsolatok folytonosságát aláásta az iparosodás, a gyári munka és a városiaso-
dás. Egyre több nõ kezdett dolgozni a családon kívül. Egyre több volt az olyan
ember, aki nem házasodott meg, vagy sokkal késõbb házasodott és költözött el a
tradicionális falusi családi otthonból a városba vagy kisebb ipari településekre. A
régi stílusú famille souche, vagyis a háromgenerációs családtörzs – az egy fedél
alatt élõ szülõk, a legidõsebb nõs fiú és felesége, illetve gyerekei, valamint a nem
házas testvérek – fokozatosan eltûnt. Az új családszerkezet a nukleáris család
lett, két generáció – szülõk és gyerekek – együttélése. A születésszabályozás, ha-
bár még mindig a coitus interruptusra korlátozódott, jelentõsen csökkentette a
gyerekek számát. A hagyományos 12–30 fõs falusi családot hamar felváltotta az
öt-hat fõs kisebb család. (Le Play, 1855–1878.)
Az új kutatások erõsen támadják ezt a nézetet. M. Mitterauer és R. Sieder a
„preindusztriális nagycsalád mítoszáról” beszélnek, és állításukat fõként angol
családstatisztikák segítségével bizonyítják: eszerint a 17–19. századi Nagy-Britan-
niában az átlagos háztartás körülbelül 5 fõs volt. A preindusztriális Amszterdam-
ban (1755-ben) az átlagos családok nagysága hozzávetõleg 3 fõt tett ki, Bécsben
pedig 5 fõ körül mozgott (1890-ben). (Mitterauer és Sieder, 1982. 27–28. o.) W.
Seccombe szintén azt hangsúlyozza, hogy „az együtt lakó csoportok átlagos
nagysága – figyelemre méltó állandóságot mutatva – a háztartásonkénti 4,75 fõ
körül maradt Északnyugat-Európában a 17. század és a 20. század eleje között”.
(Seccombe, 1992. 236. o.) A közép-kelet-európai családszerkezet jelentõs különb-
ségeket mutatott az északnyugat-európaihoz képest. John Hajnal „kétfajta
preindusztriális háztartási szerkezetrõl” beszél: a nyugat-európait a késõi háza-
sodás, a házaspárok alacsony száma és a családon belül a szolgák magas aránya
jellemezte. Keleten – és számos kontinensen – a nagy közös háztartás volt az
uralkodó. (Hajnal, 1983.) Az Európát kettévágó Trieszt–Szentpétervár vonal
mentén a nyugati és keleti demográfiai minták közti különbözõség a családszer-
kezetben így minden kétséget kizáróan bizonyítottnak tekinthetõ.
„A zord patriarchák uralma alatt álló” 30–40 fõs orosz „családi kommuná-
kat” széles körûen tanulmányozták. (Czap, 1983. 106. o.) Mitterauer és Sieder az
oroszországi Rjazanyi kormányzóság 1814-es számadatait mutatta be: a nukleáris
családok csupán a teljes családok egyharmadát tették ki, míg közel 60%-uk há-
romgenerációs család volt, további 7%-uk pedig négy generációt tömörített. Lit-
vániában a 18. század végén a családok 64%-a két vagy több házaspár köré cso-
portosult. Horvátországban, Boszniában, Szerbiában, Albániában és Bulgáriában

190
a 19. századi zadrugák 20–30 fõbõl, bizonyos esetekben pedig 80 emberbõl álltak.
(Mitterauer és Siedler, 1982. 29–30. o.) A szerbiai Orašacban az egy házaspárból
álló családok csupán a népesség 2%-át alkották 1863-ban. (Halpern, 1972. 28. o.)
Közép- és Kelet-Európa nyugati peremén egyfajta átmeneti állapot alakult ki,
Csehországon és Magyarországon belül jelentõs regionális különbségekkel. Itt
egyes területeken a nukleáris, kétgenerációs család volt az uralkodó. Csehország
agrár részein a 19. század második felében a nagycsalád továbbra is létezett – a
fiatal házaspárnak be kellett fogadnia a háztartás fejének nem házas, felnõtt
fivéreit és nõvéreit, hogy egyben tartsák a földet. A 20. század elején a szlovák te-
rületeken megfigyelhetõk „a több házaspárt – szülõket és azok házas fiait, illetve
azoknak házas fivéreit és nõvéreit – magában foglaló közös családi háztartások,
gazdaságok”. (Horská, 1994. 104–105. o.)
A 19. század közepén egy néprajzkutató így írja le a magyar falusi birtoko-
kat: „A patriarchális élet a jellemzõ... a falusiak általában még mindig együtt él-
nek; egyes falvakban 30–40 fõs családok vannak egy fedél alatt.” (Pap, 1865.) A
legújabb kutatások szerint ugyanezen a területen és ugyanebben az idõszakban,
tizenhárom faluban a családoknak alig valamivel több mint egyötöde volt nukle-
áris, kétgenerációs család. A családok közel háromnegyede a háztartás fejébõl,
annak nõs fiából és gyerekeibõl vagy házas fivéreibõl és nõvéreibõl állt – ez átla-
gosan 12 fõt tett ki, de bizonyos esetekben elérte a 29-et. Néprajzi monográfiák
40–60 fõs családokat is említenek. (Dányi, 1994. 394., 398. o.) Az északi szlovák
területeken viszont – ahogy azt Szõlõsardó kis falvának a 19. század közepén
végzett összeírása mutatja – a családok 40–50%-a nukleáris, kétgenerációs család
volt, átlagosan három gyermekkel. (Heilig, 2000. 241. o.)
A tradicionális háromgenerációs nagycsalád Közép- és Kelet-Európa nagy
részén tovább élt, bár megdöbbentõ regionális különbségekkel, és a század ké-
sõbbi évtizedeiben ez fokozatosan változott. A patriarchális viszonyok is fenn-
maradtak és csak keveset módosultak. A családfõ, a pater familias többé már nem
irányította az összes rokont a nagycsaládon belül, beleértve feleségét, felnõtt gye-
rekeit és azok házastársait. A férfiuralom azonban megmaradt, és a nõket nem
szabadították fel sem a társadalomban, sem a családban. A nõk egész Európában
másodrendû állampolgárok voltak, akiknek engedelmeskedniük kellett férjük-
nek. Kevésbé voltak iskolázottak, erõsen alárendelt szerepet töltöttek be és to-
vábbra is a családtól függtek.
A nõi munka, habár rosszabbul fizetett – Zarnowska számadatai szerint a nõk
a felét keresték annak, amit a férfiak Lengyelországban (Zarnowska, 1996. 139. o.)
–, mindazonáltal fokozatosan vezetett el a régi patriarchális viszonyok eróziójához.
„A házasság elvesztette vagyoni tranzakció jellegét... A szülõk és a közösség befo-
lyása... csökkent.” (Seccombe, 1992. 235. o.) A nõk függetlenebbé váltak. Egyben ta-
nultabbak is lettek, és a nõi értelmiség kezdett szerephez jutni. A nõk politikai jo-
gaiért vívott küzdelem a századfordulón elöntötte Nyugat-Európát, és bár a nõk
csak egyetlen országban jutottak szavazati joghoz, a nõi választójog általánosan el-
terjedt az elsõ világháborút követõen. Ezeknek a változásoknak csupán az elsõ haj-
tásai jelentek meg a közép-kelet-európai paraszti társadalmakban.
A nyugati társadalmakban a preindusztriális család klasszikus funkciói közé
tartozott a családtagok védelme, a gyermekek szocializációja, a szabadidõ meg-

191
szervezése, és – ami a legfontosabb volt – a család képezte az alapvetõ munka-
szervezési egységet. A 19. századi Európában a család összes ilyen funkciója
megszûnt. A „funkció nélküli család” fokozatosan vezetett el a domináns, „mere-
ven hierarchikus intézménytõl az egyéni társulásokig. A családtagok nagyobb
függetlenséget kaptak, és jogot arra, hogy saját életüket éljék.” (Mitterauer és
Sieder, 1982. 88. o.)
A falusi-paraszti Közép- és Kelet-Európában a család régi funkciói továbbra
is fennmaradtak a 19. század folyamán. A család a munkaszervezés fontos – és
bizonyos esetekben – domináns formájaként élt tovább. A gyermekek szocializá-
lása továbbra is fõleg a család feladata maradt. A Balkán egyes elmaradott terüle-
tein, az albán és montenegrói családok körében még a család archaikus, „bírásko-
dási” funkciója, a vérbosszú kötelezettsége is tovább élt. Ennek következtében a
család hierarchikus szerkezetét sem érték komoly kihívások. A falusi nagycsalád
feje, a támadhatatlan családfõ, felesége, gyerekei – még házas fiai is és azok fele-
ségei és gyerekei is –, valamint a család nem házas tagjai együtt dolgoztak. A há-
zasság nem jelentette új háztartás létrejöttét. A családon belüli munkamegosztás
szigorú volt és tradicionális. A háztartás „irányítója”, sok esetben „diktátora”, a
családfõ volt. Õ szabta ki és irányította a munkát. A felnõtt férfiak a mezõn dol-
goztak, javították az eszközöket, sõt újakat is készítettek. Õk végezték az építési
munkálatokat és az áruszállítást. A nõk feladata volt a házimunka, beleértve, fõ-
ként télen, olyan ipari jellegû tevékenységeket is, mint a fonás, szövés és ruha-
varrás. Jelentõs szerepe volt a nõknek az állattartásban, a tehenek fejésében és a
mezei munkákban is. A kisgyerekeknek is megvolt a maguk feladata, és nekik is
dolgozniuk kellett a családi háztartásban. A hagyományos patriarchális család
szinte változatlanul élt tovább a kelet-európai vidéken.
Az átalakulás elsõ jelei a 19. század második felében jelentek meg: a szüle-
tésszabályozás következtében az élveszületések száma családonként 4-5 gyerekre
csökkent. Bizonyos területeken az „egykerendszer” terjedt el, fõként az apró tel-
kes családi föld egyben tartása miatt. (Vásáry, 1989.) A korai születésszabályo-
zást az ormánsági parasztok így indokolták: „nem csinálunk koldusokat”, vagy
„egy telek, egy gyerek”. (Andorka, 1978. 94–95. o.)
Még fontosabb tényezõ volt a városiasodás megindulása, a városi életmód és
a nyugati mintához közelebb álló családi jellemvonások megjelenése. Ezek az új je-
lenségek marginálisak maradtak, és a régió különbözõ országaiban a népességnek
csupán 10–25%-át érintették. Ezenkívül az ipari munkásságon belül – hasonlóan a
tradicionális parasztsághoz – megmaradt a férfiak uralma. A munkavezetõk és a
szakmunkások nagy többsége férfi volt, akárcsak a szakképzetlen munkásoké,
akik a legtöbb fizikai munkát végezték. A jó munkás nem engedte dolgozni a fele-
ségét. A bányász feleségének élete hihetetlenül hasonlított a háztartásban dolgozó
parasztasszonyéhoz – még állatokat is tartott a hátsó udvarban.
Azonban az iparosodás részleges sikere egyes közép-európai országokban
kitermelte a modern nõi munkaerõt. Lengyelországban az ipari munkások 24%-a
nõ volt. A szakképzetlen munkások és a napszámosok körében ez a szám 33%-ra
kúszott fel, a szolgáltatóiparban pedig 78%-ra. A textilipar biztosította a nõi
munkaerõ legnagyobb részének foglalkoztatását: a textilmunkások 46%-a nõ
volt, és az ipari munkásnõk háromnegyede a textiliparban dolgozott a háború

192
elõtt. (Zarnowska, 1996. 123–124. o.) Magyarországon az élelmiszer-feldolgozás a
munkásnõk 28%-ának, a textil- és a ruhaipar pedig további 33%-ának adott mun-
kát. A nõket fõleg szakképzetlen munkára alkalmazták, és 1910-ben Magyaror-
szág ipari munkaerejének 25%-át tették ki. (Üzemi és munkás statisztika, 1910.)
„Szeretnénk azt mondani, hogy a foglalkoztatás nõk millióit szabadította
fel”, írta a jugoszláv–cseh Milan Friø az O ãenskej otázke (A nõkérdésrõl) címû
mûvében 1907-ben, de ez a szabadság csak látszólagos; a valóság más volt, mivel
a nõk munkájáért járó bér „elégtelen volt a megfelelõ létfenntartáshoz”. (Friø,
1991. 161. o.) Ez minden kétséget kizáróan így volt: a bérkülönbségek konzervál-
ták a nemek közti rangsort, mivel „a nõk fizetetlen házi munkája kezdett eltûnni
mint valódi munkavégzés. A patriarchális tekintély új anyagi alapjává a férfiak
által keresett bér vált... Az ipari kapitalizmus korlátozott elõnyöket hozott a fiata-
labb egyedülálló nõknek, és hátrányokat a dolgozó osztályok férjezett asszonyai-
nak.” (Seccombe, 1992. 244–245. o.) A családon kívül, a városi településeken dol-
gozó nõk és a 4-5 gyerekes, kétgenerációs családok azonban már megjelentek
Közép- és Kelet-Európában, és jelezték, hogy a változások megkezdõdtek.
A hierarchikus, férfiak uralta családi élet egyfajta „természettörvény” ma-
radt. Nagyon keveseknek volt bátorsága megkérdõjelezni vagy támadni ezt a tár-
sadalmi igazságtalanságot. Ezenkívül a férfiuralom gyakran durva volt, és a nõk,
illetve gyerekek fizikai bántalmazása mindennapos jelenségnek bizonyult. „Aki
férje kenyerét eszi, annak férje akarata szerint kell cselekednie” – mondja
Reymontnál Boryna, a család parasztasszonya az általános bölcsességet visszhan-
gozva. Habár Jagna „foggal-körömmel védte magát... az iga napról napra nehe-
zebb lett... Sokszor akart visszatérni anyjához, de késõbb... azzal fenyegették õt,
hogy visszaküldik... erõvel... Állandó rettegésben élt, elnyomta ez az igazságta-
lanság... gyakran egész éjszakán át sírt.” (Reymont, 1925. II. 260. o.)
John Lukacs Közép- és Kelet-Európa legnyugatiasabb településérõl, Buda-
pestrõl írva joggal jegyezte meg: „Budapesten 1900 körül a maszkulinitás és a
virilitás még mindig nagyon jelentõs volt; a férfiak felsõbbrendûsége megkérdõ-
jelezhetetlen maradt, és senki nem is kérdõjelezte meg, ami néha már a nõi érzé-
kenység rovására ment.” Egyben felhívja a figyelmet a nyelvben kifejezésre jutta-
tott egyenlõtlenségre is. A magyar nõk – bár már létezett a férjem kifejezés –
általában uramnak hívták a férjüket. (Lukacs, 1989. 106. o.)
Wayne Vucinich a nõk helyzetét a Balkánon sokkal sötétebb színekkel festi
le: a nõket „általában alacsonyabb rendû lényekként kezelték”. A moszlim és a
keresztény nõk egyaránt „társadalmi elszigeteltségben éltek, vakon engedelmes-
kedve a férfiaknak... a férfi abszolút hatalommal uralkodik, és a feleség szolga-
ként engedelmeskedik neki... [a nõk] külön esznek a gyerekekkel, és amikor
utaznak, teherrel megrakottan haladnak néhány lépéssel lemaradva férjük mö-
gött... A gyerekekkel (fõleg a lányokkal) való közönyös és embertelen bánásmód
is a török befolyásra vezethetõ vissza. A gyerekek munkaerejét brutálisan kihasz-
nálták, fõleg a lányokét, akik fiatalon mentek férjhez, és »valaki másnak a vagyo-
nává« váltak. A gyerekek megtanulták, miként szolgálják szüleiket... Tizenéves
korukban munkára fogták és vasszigorral nevelték õket.” (Vucinich, 1965. 92. o.)
A nõk helyzetüket „természetesnek” tekintették és sokáig zokszó nélkül tûr-
ték. A lengyel dzsentri „jóságos atyáskodása” adta meg a legnagyobb tiszteletet

193
és a férfiak megbecsülését a nõknek. Az 1820-as években Lengyelország elsõ elis-
mert írónõje, Klementyna Hoffmanowa z Ta¤skih, habár a nõk egyenlõ elismeré-
sét kívánta – mivel azok a társadalmi munkamegosztásban ugyanolyan fontos
szerepet töltenek be, mint a férfiak –, Pami¢tka po dobrej matce (Egy jó anya em-
léke) címû mûvében kifogásolta a nõk taníttatását: „A nõknek bizonyosan ke-
vesebb szükségük van arra, hogy tudásra tegyenek szert... a tanulásnak nem
kell céllá válnia... Tudni, hogy miként tegyük boldoggá férjünket, miként tegyük
életét élvezetesebbé, hogyan neveljük fel megfelelõen gyermekeit, hogyan talál-
junk új... másoknak tetszõ módokat; ez a nõi oktatási rendszer.” (Phillips, 1999.
207. o.)
Eliza Orzeszkowa regényében, a Mártában, így írt: „A meglévõ emberi jogok
és normák szerint [a nõ]... még csak nem is emberi lény, csupán egy tárgy.” A 20.
század elején a nõk jogainak szószólói, mint Izabela Moszcze¤ska-Rzepecka, ha-
tározottan elvetették a „jóságos atyáskodás” felfogást. Azt vallották, hogy a nõk –
a kötelezõ arisztokrata illemszabályok diktálta, nõk iránti megkülönböztetett ud-
variasság ellenére – még mindig „a férfiember rabszolgái”. (Pietrow-Ennker,
1992. 1–7., 21. o.) A nõk taníttatása – az egyenlõség elsõ számú tényezõje – ritka-
ság maradt az egész század során. Ahogy azt korábban megjegyeztük, nagyfokú
írástudatlanság jellemezte az egész régiót. A lányokat sok esetben még arra sem
tartották érdemesnek, hogy írni-olvasni taníttassák õket. A késõ 19. században
Romániában az iskoláskorú gyerekeknek csupán 27%-át íratták be vidéken. A lá-
nyokat – a férfiuralom és az általános mentalitás árulkodó jegyeként – szinte tel-
jesen elhanyagolták: a beíratott diákoknak csak 13%-a volt lány. Amikor a követ-
kezõ évtizedekben a hivatalosan beíratottak aránya emelkedett, ugyanez az
általános mentalitás tartotta távol a lányokat az iskolától: az összes iskolaköteles
korú diák kétharmada járt iskolába, de az iskolaköteles lányoknak csak alig vala-
mivel több mint a fele. A nõk még a századforduló táján is szinte teljesen írás-
tudatlanok voltak: a falusi nõi népesség 3%-a és a teljes nõi népesség 7%-a tu-
dott mindössze írni-olvasni. (Ronnas, 1984. 227–232. o.) Lengyelországban a
századforduló táján az írástudatlanság nagyon magas maradt még az ipari mun-
kásnõk között is: 56%-uk tudott csak írni-olvasni. Az analfabetizmus a szakkép-
zetlen munkásnõk között elérte a 80%-ot. A szolgáltatóiparban dolgozó férfi
munkaerõnek csak harmada tudott írni-olvasni, de a nõk közel 70%-a írástudat-
lan volt. (Zarnowska, 1996. 139. o.) A helyzeten nem változtatott az sem, amikor
az elsõ néhány nõ felvételt nyert az egyetemekre 1900-ban. (Homola-Skapska,
1992. 82. o.)
Ezt a helyzetet azonban többé már nem tekintették természetesnek a század-
forduló táján. A nõk élharcos csoportjai, fõként írók és értelmiségiek, felemelték
szavukat a nõk taníttatásáért és egyenlõségéért a század utolsó évtizedeiben, fõ-
ként annak legvégén. A lengyel nõk ambiciózus tanulási törekvésekkel léptek fel.
(Szwarc, 1993.) Az elsõ feminista hangok a legfejlettebb cseh területeken is fel-
hangzottak. Realista írónõk egész sora képviselte az új irányzatot. Boãena Nëm-
cová „a nõk önrendelkezési jogának nyilvános elismerését” követelte már a 19.
század közepén. Követõje, egy prágai kereskedõ lánya és egy professzor felesége,
Karolína Svëtlá „ragaszkodott a nõk taníttatásának jogához, a foglalkozás szabad
megválasztásához és társadalmi hasznosságukhoz”. (Novák, 1976. 164., 183. o.)

194
Az írónõk kifogásolták a nõk jogainak és egyenlõ taníttatásának hiányát.
(Rudinsky, 1991.) Magyarország elmaradottabb szlovák részén Elena Maróthy-
Šoltésová Potreba vzdelanosti pre ãenu (A nõk tanításának szükségessége) címû,
1898-as munkájában a középosztály férfi tagjait vádolja: „többségük csak azt
akarja, hogy felesége gyönyörû, elbûvölõ legyen... testüket és lelküket nekik
szenteljék... Azt kívánják, hogy csak a társasági életben legyenek jártasak... saját
vágyaikat követik, és a nõt tárgynak tekintik... A többi [alsó osztályba tartozó]
férfi... azt hiszi, hogy a nõ... csak anyagi haszna miatt van. Elsõsorban házvezetõ-
nõt akarnak... és segítséget a munkában... így hát az alsó osztályokban a feleség
valójában málhásállat, amelyet megállás nélkül dolgoztatnak... Mindenfajta tanít-
tatás... hátrány, nem pedig elõny... a férj esküdt ellensége felesége taníttatásának,
ami abból a meggyõzõdésbõl fakad, hogy az úgyis csak elvonná õt a kötelességé-
tõl.” (Šoltésová, 1991. 134–136. o.)
Milan Friø, a már idézett, a feminizmus ügye mellé álló férfi követelte, hogy
„a férfiakéval minden tekintetben egyenlõ jogokat adjanak a nõknek, és szabadít-
sák fel a nõket a férfivágynak alávetett szolgaságból.” (Friø, 1991. 159. o.) A femi-
nista lázadás túllépett a taníttatás, de még az egyenlõ jogok követelésén is.
Boãena Viková-Kunëtická, aki késõbb a csehszlovák parlament elsõ nõi tagja lett,
jellegzetes címet viselõ – Vzpoura (Lázadás, 1901) – munkájában az agresszív fe-
minizmus mellett állt ki: többek közt támadást intézett a monogámia ellen is.
„Sötét és hangos felkelést [indított]... nemcsak a merev társadalmi konvenciók,
de a szerzõ saját személyiségének érzelmi és erkölcsi komponensei ellen is.”
(Novák, 1976. 244–245. o.) Az effajta hangok azonban ritkák voltak. A „nõkér-
dést” még csak napirendre sem tûzték, és a nõk felszabadítása még a jövendõ fel-
adata maradt. A társadalom felét alkotó nõi népesség a társadalom másik felétõl,
a férfitársadalomtól függött. Ez az alávetettség általános volt, de durvábban és
csupaszabban nyilvánult meg a társadalom alsó rétegeiben.

9. Az urbanizáció kezdetei és a nagyvárosok megjelenése

A tradicionális és a modern szétválása, illetve a tényleges társadalmi változás az

újonnan megjelenõ városi központokban kezdõdött meg. A lassan átalakuló tár-
sadalmak modern rétegei a gyorsan növekvõ városokba költöztek. A város és a
vidék két külön világot képviselt a 19. századi Európában. A két világ ellentéte
azonban összehasonlíthatatlanul élesebb volt Közép- és Kelet-Európában, mint
Nyugaton. A modern városok a modern társadalom nyugati szigeteiként emel-
kedtek ki a tradicionális keleti vidék óceánjából, miközben a városiasodás erõtlen
maradt. Nyugaton a népesség többsége városiasodott a 20. század elejére. A mo-
dern nagyvárosok lélekszáma nõtt – Londoné például az 1800-as 1,1 millióról
1850-ben 2,7 millióra, 1910-ben pedig már 7,2 millióra szökött fel. Párizsnak
1800-ban 0,5, 1850-ben 1,1, 1910-ben pedig 2,9 millió lakosa volt. A fõvárosok cso-
dás gyarapodásához társult több más nagyváros fejlõdése: Manchester, Glasgow
és Liverpool népessége mintegy a tízszeresére nõtt 1800 és 1910 között, és mind-
egyiküknek több mint 0,7 millió lakója volt a 20. század elején. Párizs mellett

195
Marseille és Lyon ötször akkora lett, és mindkét városban hozzávetõleg 0,5 millió-
an laktak 1910-ben. Berlin mellett – ahol 1910-ben 2 millióan éltek – Hamburg,
Köln, Lipcse és München szintén nagyvárosokká váltak, 0,5–1 millió lakossal.
A 19. századi iparosodás következményeként Nyugat-Európa a falusi közössé-
gekbõl urbanizált társadalommá alakult át, ahol a népesség többsége a gyarapo-
dó városokban élt.
Közép- és Kelet-Európa nem tudta követni a nyugati városiasodás lélegzet-
elállító tempóját. Egyes városi települések és népességük növekedése mindazon-
által elég gyorsnak mondható. Magyarországon 1,1 millió ember élt 20 000 lako-
súnál nagyobb városokban 1870-ben. Számuk közel a háromszorosára duzzadt
az 1910-et megelõzõ négy évtizedben, és elérte a 3,1 milliót. A 2000 fõnél na-
gyobb szerb városok teljes lakossága 1834-ben 28 000 fõ volt, 1910-ben pedig
310 000. A Nyugattól eltérõen, ahol a népesség abszolút többsége már az elsõ vi-
lágháborút megelõzõen a városokban élt, Közép- és Kelet-Európa erõsen falusias
maradt. Az egyetlen kivételt a cseh területek jelentették: 1843-ban 2000 lélekszá-
múnál nagyobb városokban élt a népesség 16%-a, ami 1900-ra 43%-ra emelke-
dett, és az elsõ világháború elõtt meghaladta a teljes népesség felét.
A tényleges városi lakosság aránya (a 20 000 lakosnál nagyobb városokban)
1870 és 1910 között 7%-ról 17%-ra emelkedett Magyarországon. A 2000 lakosúnál
nagyobb települések teljes népességét számítva Lengyelország a 18. század vé-
gén 15%-os városi népességgel rendelkezett, ami 1910-re 33%-ra nõtt. Szerbia
„városi” népessége 1834-ben 4% volt, 1910-ben pedig 11%. Románia városi lakos-
sága 17%, Bulgáriáé 18%, Bosznia-Hercegovináé pedig 13% az 1910-es évek ele-
jén. Így a régióban a népesség töredéke – tíz emberbõl egy vagy kettõ – élt váro-
sokban a háború elõtt.
A tipikus ipari város meglehetõsen ritka volt a térségben. Plzeñ, Brno
és Ostrava a cseh területeken, és Îódï, „a lengyel Manchester” voltak a kivételek.
Ostravának, Észak-Morvaország szén- és vasipari központjának közel hétszer
annyi lakosa lett (150 000 fõ) a háború elõtti három évtizedben. Plzeñ népessége
négyszeresére szökött fel (100 000 fõ) az elsõ világháborúig. Brno 180 000 lakosú
várossá duzzadt.
A fõvárosok – Prága, Budapest, Varsó és bizonyos tekintetben Bukarest is –
modern ipari központokká, valamint országuk közigazgatási, szállítási és kultu-
rális középpontjává is váltak. Prágának 150 000 lakosa volt 1851-ben, ami 1910-re
is csak 225 000-re nõtt. A régi város körül azonban új, modern külvárosok jelen-
tek meg. Karlín, Smíchov, Ãiãkov, Vinohrady több embert tömörített, mint maga
Prága. Amikor a háború után közigazgatásilag létrehozták Nagy-Prágát, a város-
nak összesen 677 000 lakója volt. (Sayer, 1998. 85., 177. o.) Varsónak 100 000 lako-
sa volt 1800-ban és 1850-ben is, de a stagnáló város a század második felében
virágzásnak indult: népessége 1880-ban 252 000 fõ volt, 1910-ben pedig 856 000,
amivel Varsó Európa nyolcadik legnagyobb városává vált.
Budapest fejlõdése kivételesnek mondható, és csak az amerikai csodához ha-
sonlítható. 1800-ban a Duna két partján elterülõ három kisvárosnak, Budának,
Pestnek és Óbudának összesen 54 000 lakója volt. 1850-re a három városnak
140 000 lakosa lett. A kiegyezés és a három város 1873-as közigazgatási egyesíté-
se után a népesség az egekbe szökött: Budapest lakossága megkétszerezõdött,

196
majd a következõ két évtizedben ismét megduplázódott. 1880-ra Budapestnek
370 000, 1910-re pedig 880 000 lakosa volt. 1870-tõl kezdve ipari külvárosok egész
sora kezdte körülfonni a fõvárost: Újpest, Pestszenterzsébet, Kispest, Pestszent-
lõrinc, Csepel és egyéb kis települések nõttek ki Budapest körül, és az 1900-as
100 000 lakosból 1910-re 200 000 lett. Habár e környezõ települések közigazgatá-
silag 1949-ig függetlenek maradtak, gyakorlatilag beolvadtak Nagy-Budapestbe,
és az 1,1 milliós fõváros, Európa hetedik legnagyobb városának részévé váltak.
Bukarest kis településként indult, de a 19. század végétõl gyorsan növeke-
dett, és bár a növekedés kevésbé volt látványos, mint Prágában, Varsóban vagy
Budapesten, a századfordulón a román fõvárosnak 276 000 lakosa volt, 1910–12-
ben népessége pedig meghaladta a 341 000 fõt.
Modern, nyugati mintájú nagyvárosok indultak fejlõdésnek, de ezek elzárt
szigetek maradtak a vidékies Közép- és Kelet-Európában. Emellett a városi tele-
pülések továbbra is idegenek maradtak a paraszti társadalom számára. A városi
népesség nagy arányban német és zsidó volt. Prága lakosságának közel fele né-
metül beszélt a 19. század derekán. Eduard Hanslick így írta le a helyzetet: „Az
arisztokrácia és a polgárság, az egész mûvelt prágai középosztály csak németül
beszélt és csak annyit tudott csehül, ami ahhoz volt szükséges, hogy megértesse
magát a cselédekkel.” Azt is megemlítette, hogy a Prágai Színház (Ständetheater)
cseh nyelvû elõadásai „délután 4 körül voltak, három órával azelõtt, hogy a né-
met elõadás megkezdõdött volna... Az ember a cselédeket küldte el ezekre a cseh
elõadásokra; a köreinkbõl származók sosem mentek el rájuk...” (Idézi Payzan,
1991. 39. o.) A németül beszélõ lakosok azonban olyan gyorsan asszimilálódtak,
hogy 1880-ra már csak a népesség 22%-a beszélt németül, majd az elsõ világhábo-
rúig ez az arány 7%-ra csökkent.
Budapest is hasonló képet mutatott: 1850-ben a lakosság 80%-a csak németül
beszélt. A budai városi hatóság 1870-ben felbontotta a város német színházával
kötött szerzõdését, és ez történt Pesten is 1880-ban. A budapesti színházakat „né-
mettelenítették”. (Freifeld, 1999. 168. o.) A város németül beszélõ lakóinak aránya
1873-ra 54%-ra csökkent, 1900-ra pedig az elhanyagolható 4%-ra. A németek tet-
ték ki Temesvár lakosságának 51%-át és Brassó lakóinak 30%-át; az erdélyi váro-
sok népességében összesen 21%-kal képviseltették magukat. (Ronnas, 1984. 100.,
341. o.) A Román Királyság moldvai részén a városok lakosságának 39%-a zsidó
volt. Bukarestben – és Romániában általában – a városi népesség 35%-a zsidó és
32%-a német volt a századfordulón. (Ronnas, 1984. 96. o.) Budapesten – vagy
ahogy Bécs antiszemita polgármestere, Lueger hívta, Judapesten – minden negye-
dik lakos zsidó volt, szemben az ország egészével, ahol minden huszadik ember
volt csak zsidó. Eltérõen Varsótól, Budapesttõl és Bukaresttõl, ahol erõs zsidó ki-
sebbség élt, Prága kivételt képezett. Habár a cseh zsidók 22%-a élt Nagy-Prágá-
ban 1880-ban és 33%-a 1910-ben, a városon belüli arányuk alacsony maradt: egy-
aránt 6,3% 1869-ben és 1910-ben. (Kieval, 1988. 13. o.)
A fõvárosok társadalmi szerkezete másfajta világot tükröz, mint a mezõgaz-
dasági-paraszti vidéké. Budapesten koncentrálódott az egész ország ipari
munkaerejének 54%-a. A város népességének fele ipari munkás volt. 1890-ben
40 000 munkás vonult fel a Szociáldemokrata Internacionálé felhívására május el-
seje megünneplésére. 1912-ben az ipari munkások és a rendfenntartó erõk közti

197
elsõ összecsapás, a „véres csütörtök” fejezte ki a munkásmozgalom erejét. Az or-
szág értelmiségének és „fehérgalléros munkásainak” kétharmada szintén a fõvá-
rosban összpontosult. Az írni-olvasni tudás szinte teljes volt: Budapest népessé-
gének csupán 9%-a maradt írástudatlan, fõként az idõsek és a fiatal, paraszti
származású szobalányok, akik középosztálybeli családoknál szolgáltak, szemben
az országos 35%-os írástudatlansággal. Bukarest is ezt a kontrasztot tükrözte: a
századforduló táján az ország népességének csak 15%-a tudott írni-olvasni, míg
Bukarestben ez az arány 63%-ot tett ki.
Az új nagyvárosok a nyugati metropoliszokat utánozták. Párizs látványos
átépítése III. Napóleon idején vonzó példát nyújtott. Hasonló grandiózus építke-
zési munkák zajlottak Bécsben, Prágában és Budapesten. A híres Ringstrasse és a
századvégen emelt látványos új középületek, a 20. század elején felhúzott elsõ,
megdöbbenést keltõ bérházak és villák Bécset modern európai fõvárossá for-
málták.
Prága 1885 és 1903 közötti átépítése idején egész városrészeket söpörtek le a
nyomornegyedek megtisztításának jelszavával, köztük a régi Józsefvárost és a
zsidó gettót. A legtöbb 17. és 18. századi barokk épületet, az ellenreformáció jel-
képeit ugyancsak lerombolták. Különféle neogótikus és neoreneszánsz építmé-
nyek, nagy középületek alakították ki a modern „arany Prága” arculatát. „A kis
aranykápolna a Moldván”, az új Nemzeti Színház 1881-ben nyílt meg, majd egy
tûzvészt követõen 1883-ban nyitották meg újra. A korábbi „Lóvásár teret” Vencel
térnek nevezték el, amire a koronát a Nemzeti Múzeum új neoreneszánsz épüle-
tének a felhúzása tette fel 1890-ben. A nagyobb tereket a nemzet számára fontos
szobrokkal díszítették: Husz János emlékmûvét 1903-ban állították fel, Cseh-
ország védõszentjének, Szent Vencelnek a szobra pedig 1913-ban készült el.
(Sayer, 1998. 99., 100–102. o.) Lüktetõ, virágzó századvégi Prága jött létre.
(Wittlich, 1992.)
Budapest az európai nagyvárosi rangot három évtizeddel az elsõ világhábo-
rú elõtt érte el. A két körút, a Nagykörút és a Kiskörút és az azt keresztezõ nagy
Sugár út (a késõbbi Andrássy út), amely a monumentális Hõsök terénél ér véget,
valamint a Rákóczi út új városszerkezetet hoztak létre. Új középületek díszítették
az igazi európai fõvárost: a hatalmas neogótikus Parlament a Duna partján, az
Operaház, a Vámhivatal székháza, továbbá a pazar Duna-hidak, a korai Lánchíd
után a Margit, a Ferenc József és az Erzsébet híd. A honfoglalás 1896-os millenniumi
ünnepségeire Budapest felavatta a kontinens elsõ, két kilométer hosszú földalatti
vasútvonalát. A város vasúti központ lett, pompázatos pályaudvarokkal, közöt-
tük a francia Eiffel építette Nyugati pályaudvarral. A nagy parkok, a Városliget, a
Népliget és a Margit-sziget, illetve a Duna-korzó elegáns és népszerû köztereket ké-
peztek a gyorsan növekvõ városban. A magyar fõváros Európa egyik legszebb és
legjellegzetesebb metropolisza lett.
A büszke és nagyszerû városokban, amelyek tele voltak a nemzeti újjá-
születés és fenség jelképeivel, erõs nyugati, kozmopolita életstílus alakult ki.
Akárcsak Párizs és Bécs, Budapest is a kávéházi kultúra fõvárosa lett – 1900-ban
600 kávéház mûködött; volt, amelyik éjjel-nappal nyitva tartott. Hauszmann Ala-
jos, a királyi palota újjáépítõje építette az egyik legelegánsabb kávéházat. Az
1894-ben emelt körúti épület és a benne elhelyezkedõ kávéház kozmopolita neve

198
még szimbolikusabb volt: New Yorknak hívták. Az íróknak és az újságíróknak
kedvenc kávéházaik és törzsasztalaik voltak. Ott olvasták el az újságokat, és a ká-
véházak voltak dolgozószobáik, kávéházi asztalaik pedig íróasztalaik. Némelyi-
kük még a vendégeit is ott fogadta. (Lukacs, 1988. 148–151. o.)
A fõvárosokban élénk kulturális élet folyt. Amikor a brit államférfi, Richard
Cobden felkereste Bécset a 19. század derekán, programja magától értetõdõen
tartalmazta a Metternich és Esterházy hercegeknél, Rothschild bárónál és az Ope-
rában tett látogatást, ahol a Tell Vilmost nézte meg. (Cobden, 1994. 152–155. o.) A
felsõ középosztálybeli családok páholyokat béreltek a bécsi, prágai és budapesti
operában. Varsó lakói 1830-ban már hét napilapból válogathattak. A század má-
sodik felében „színházmánia” öntötte el a várost, és sikké vált minden egyes elõ-
adást megnézni.
A fejlõdõ nagyvárosok eltértek a hagyományos paraszti vidéktõl, mint
ahogy a kicsi, álmos, másodrangú városi településektõl is. A kis cseh városkák,
mint a helyi beszûkültség és elõítéletek képviselõi, népszerû célpontjai lettek a
19. század végi cseh realista íróknak. Ahogy Svatopluk Øech állította, „levegõjük
gyûlölettel, irigységgel és féltékeny pletykákkal teli... minden sarok mögött bér-
gyilkos vénasszonyok várakoznak...” (Idézi Novák, 1976. 241. o.) Más városok-
ban megmaradt a tradicionális mezõgazdasági életmód. Az alföldi Debrecen –
1910-ben 90 000 lakosa volt – zömében paraszti település maradt, agrárváros,
vagy jobban mondva, „nagy falu”.
A balkáni városkák – a fõvárosokkal együtt – a vékony modern társadalmi
réteg, az új hivatalnoki és kereskedõi elit otthonai voltak, mégis jellegzetes, csen-
des kisvárosok maradtak. A legnagyobb Szófiának 100 000, Belgrádnak 90 000,
Szarajevónak 52 000 lakosa volt az elsõ világháború elõtt. Az 1870-es években a
leginkább „urbanizált” balkáni országnak, Bulgáriának csupán hét olyan városa
volt, ahol 15 000-nél többen éltek. A balkáni városok, amelyek hosszú múltra te-
kintettek vissza, egészen az ókorig, betagozódtak az oszmán rendszerbe és álla-
mi alávetettségbe kerültek. A céhek mûködését korlátozták, bár az állami szank-
ciók és védelem bizonyos elõnyöket biztosítottak a gyártóknak. A városok
azonban sosem kaptak autonómiát a birodalomban. (Todorova, 1997. 173. o.) El-
térõen a modern közép-európai nagyvárosoktól, a balkáni városok megõrizték
keleties városképüket. Raina Gavrilova briliáns leírást ad errõl a világról. A szûk,
jobbára kövezetlen, egymásba fonódó utcák nem a lüktetõ forgalmat szolgálják,
hanem „elbátortalanítják a külvilágból érkezõket és ellenõrzés alatt tartják a vá-
roson belüli, különbözõ [vallási] zónákba vezetõ átjárókat”. A csendes, zöldöve-
zeti lakóterületek kertjeikkel és gyümölcsöseikkel teljesen el voltak választva a
szerény városközponttól. A çarñi, a fõutca, a városba vezetõ út folytatása üzleti
célokat szolgált és bizonyos esetekben egész kerületté nõtt, néhány szomszédos
utcát és háztömböt felölelve, jobbára tetõvel beborítva. Az összes kereskedõnek
és kézmûvesnek volt itt boltja, és a tulajdonos a bejárat elõtt üldögélt. A borbély-
üzlet, a kocsma, a kávéházak – a „Kelet klubjai” – és a középületek – a hanék
(fogadók), a karavánszerájok, a közfürdõk és a bíróságok – mind a çarñin helyez-
kedtek el. A kocsmákat és a kahvehanékat, a kávéházakat csak felnõtt férfiak láto-
gatták. Ezek voltak a máshol nem létezõ társadalmi élet központjai, ahol a fontos
problémákat megbeszélték, és ahol döntöttek róluk. Sztrumicában, a 10 000 lako-

199
sú bulgáriai kisvárosban harmincegy kávéház volt. Amikor a postaszolgálat
megindult, a postát is a kávéházakba vitték. A század végén egy új intéz-
ménnyel, a øitalištéval (olvasóterem) bõvültek ezek a központi létesítmények.
Nõk és gyerekek gyûltek össze a sadirvánoknál, a város közepén található nagy
kutaknál, hogy csevegjenek, pletykálkodjanak és fiúkkal találkozzanak.
Az apró, álmos balkáni városok a 19. század döntõ hányadában megõrizték
keleties jellemvonásaikat. Csak a fõvárosok és a nagyobb települések lettek vala-
melyest „európaivá” a századforduló táján. Ez volt az az idõ, amikor az európai
öltönyök és kalapok – à la française – kezdték felváltani a népviseletet és a török
ruhákat. Magas asztalok és székek jelentek meg a szofra, az alacsony, kerek asztal
helyett, amelyet földre tett párnák vettek körbe. Az elsõ bátor férfiak és nõk egy-
más mellett sétáltak az utcákon. A korábban ottomán Balkán „európaizálása” fo-
kozatosan megváltoztatta a lassan gyarapodó városok öltözködését, attitûdjét és
életmódját.
Szófia, Belgrád és néhány kisebb, „másodrangú” város fokozatosan közepes
nagyságúra duzzadt, és lassan és csendesen, de láthatóan európaivá vált. Eltérõ-
en azonban a közép-európai fõvárosoktól, nem lettek a modern munkásság ott-
honai. Belgrádban csak 3800 ipari munkást foglalkoztattak 1908-ban. (Halpern,
1972. 48. o.) Az európaizálás szembetûnõ és jelképes tényezõjeként azonban a
kontinens összes fõbb építészeti irányzata megjelent. Belgrádban az 1830–40-es
évek klasszikus építészetét, fõként 1850 és 1880 között, a neoromán, a neogótikus
és a neoreneszánsz, majd a századforduló táján az eklekticizmus követte. A
couleur locale és a szerb hagyományokat kifejezõ szerb–bizánci építészet ugyan-
csak komoly szerepet játszott a szerb eklekticizmusban. Nagy középületek sorát
emelték ebben a stílusban: a neoreneszánsz Nemzeti Színházat és a Régi Bírósá-
got Emiljan Joksimoviå, a monumentális neoreneszánsz Nemzeti Bankot Kons-
tantin Jovanoviå, a Belgrádi Szövetkezetet, illetve a Szerb Mûvészeti és Tudomá-
nyos Akadémiát pedig Andra Stefanoviå (Nikola Nestoroviåcsal, majd Dragutin
Djordjeviåcsel) tervezte. Az összes jelentõs szerb építész Budapesten, Bécsben és
Münchenben tanult. Mellettük több mint ötven nyugati építész dolgozott a vá-
rosban a 19. század második felében. A legjellegzetesebb középületek zömérõl és
az egész városképen a világ fõvárosainak stílusa köszönt vissza. (Mladenoviå,
1995. 222–223., 233. o.) A balkáni fõvárosok, akárcsak több kisebb város, fokoza-
tosan elveszítették keleties jellegüket és európaibbá váltak.
Budapest, Varsó, Prága – és kisebb mértékben Bukarest – ipari külvárosaik-
kal, modern, munkások és középosztálybeliek lakta városokká váltak. Etnikailag,
társadalmilag és kulturálisan ezek a nagyvárosok az átalakult, modern és kozmo-
polita világot jelenítették meg, elõrevetítve a jövõt. A jelen azonban a tradicioná-
lis vidék volt, túlnyomó többségû paraszti társadalmával. Közép- és
Kelet-Európa megkezdte a társadalmi modernizációt, de még a tárgyalt idõszak
végén, az elsõ világháború elõestéjén is a nyugati modernitáshoz vezetõ hosszú
és göröngyös út elején állt.

200
 VI.
Politikai rendszer: demokratizálódás
és autoriter nacionalizmus

A társadalmi-gazdasági viszonyok és az égetõ, megoldatlan nemzeti kérdés tar-

tós politikai következményekkel járt Közép- és Kelet-Európában. A tovább élõ
agrárjelleg és a paraszti társadalmak, az iparosodás és a városiasodás hiánya, va-
lamint a befejezetlen nemzetépítés meghatározó hatással volt a régió politikai in-
tézményeire és politikai gyakorlatára. A politikai elit és értelmiség osztozott a
korra jellemzõ, haladásba vetett hitben. Hittek abban, hogy tanulhatnak a sikeres
országoktól, átültethetik azok intézményeit, és megváltoztathatják saját sorsukat
és történelmüket. A térség nemzeteinek fõ célja a „civilizált Európához”, vagyis a
Nyugathoz történõ csatlakozás volt, és ez a célkitûzés egyaránt áthatotta a gaz-
dasági, kulturális és politikai élet színterét. Nem kétséges, hogy a törvényhozás-
ra, az intézményrendszer kiépítésére, a modern alkotmányok és parlamentáris
rendszer bevezetésére erõsen hatottak a nyugati példák. A politikai pártok gyak-
ran nyugati megfelelõiket másolták.
A kulturális tradícióknak, az elmaradott társadalmi-gazdasági közegnek és a
befejezetlen, gátakba ütközõ nemzetépítésnek azonban különleges politikai kö-
vetkezményei voltak Közép- és Kelet-Európában. Bár a régió nemzetei a Nyuga-
tot akarták követni, törekvéseik más eredményre vezettek. Modern demokráciák
– ahogy azt a korszak történelme mutatja – csak a kontinens iparosodott, polgá-
rosult, urbanizált, gazdag centrumában alakultak ki, ahol erõs, történelmileg
megalapozott nemzetállamok léteztek. A nem iparosodott, független nemzetálla-
miságért küzdõ országok képtelenek voltak követni ezt az utat. Mind az államok,
mind kormányaik tradicionálisan autokratikusak voltak, és autoriterek is marad-
tak a törvények és a polgárjogok értelmezésében és gyakorlásában. A nemzetek,
amelyek nem tudták álmaikat megvalósítani, frusztráltak lettek, és vad dühvel
fordultak szembe a „nemzet ellenségeivel”, akár elnyomó nagyhatalmakról, akár
rivális, ugyancsak elnyomott nemzetiségekrõl, vagy saját kisebbségeikrõl volt
is szó. A nacionalizmus áthatotta a politikát, és a külpolitika vezérmotívuma
lett. Agresszív expanzionizmus, rendõrterror és katonai konfliktusok kísérték a
nemzet egyesítésére vagy az oszthatatlan nemzet létrehozására irányuló vég nél-
küli kísérleteket.
Ezekben az autoriter államokban a népesség többsége a 19. század folyamán
ki volt zárva a nemzet politikai testébõl. A korszak vége felé azonban a korláto-
zott, félig sikeres társadalmi-gazdasági fejlõdés új társadalmi elitet hozott létre,

201
valamint öntudatra ébresztette az elnyomott parasztság jelentõs részét, illetve az
ekkor megjelenõ és földrajzilag erõsen koncentrált ipari munkásságot. Ez kövezte
ki a radikalizálódáshoz és a felkeléshez vezetõ utat. A kudarcba fulladt vagy csak
részben sikeres modernizáció elválaszthatatlan jegyeként megjelent a radikális
jobb- és baloldali populizmus, ami már a jövõ forradalmait sejtette.

1. Az autokratikus uralom politikai hagyatéka

A demokrácia felé vezetõ történelmi út csak azokban az országokban nyílt meg,

amelyek a kora újkor századaiban emelkedtek fel, és a 19. században a világrend-
szer gazdag centrumaihoz tartoztak. Ahogy Barrington Moore állította gyakran
idézett mûvében, a Diktatúra és a demokrácia társadalmi eredetében: „a hûbéri viszo-
nyokból eredõ szerzõdés – mint szabad emberek szabad akaratából létrejött köl-
csönös kötelezettségvállalás – a modern, nyugati szabad társadalom meghatáro-
zó elõzménye volt”. Ezekben az országokban „a korona és a nemesség között
hozzávetõleges egyensúly [alakult ki], amelyben a királyi hatalom... jelentõs mér-
tékû függetlenséget adott a nemességnek... [ami] döntõ elõfeltétele a modern de-
mokráciának.” A legfontosabb elõrelépés – állítja Moore – a mezõgazdaság-
ban végbemenõ kereskedelmi forradalom és „az a mód, ahogy a birtokos felsõ
osztályok és a parasztok a piacorientált mezõgazdaság kialakulására reagáltak”.
Moore értelmezésében a sikeres polgári átalakulás vezetett el a politikai demok-
ráciához.
Ezeknek a történelmi tényezõknek a hiánya, a városok és a városi polgárság
gyengesége, a második jobbágyság és a világkereskedelmi kihívásra adott „ma-
jorsági válasz” torlaszolta el a modern demokrácia kialakulásához vezetõ utat
Közép- és Kelet-Európában. Ezen országok társadalmi-gazdasági és politikai fej-
lõdése teremtette meg végül is a „diktatúra társadalmi elõfeltételeit”. (Moore,
1966. XVII., 415., 417. o.)
A messzire visszanyúló középkori és kora újkori gyökerek, valamint az ipa-
rosodás és a társadalmi modernizáció 19. századi kudarca együttesen váltak a ké-
sõbbi súlyos, negatív politikai következmények forrásává. A tovább élõ tanulat-
lan paraszti társadalmak, a földbirtokos nemesség gazdasági és politikai
szerepének fennmaradása, a mindent uraló hivatalnoki-katonai elit megjelenése,
illetve a modern polgárság és a tehetõs parasztság gyengesége áthághatatlan gá-
takat állított a nyugati parlamentáris demokrácia felé vezetõ úton. A demokrati-
kus fejlõdésre a legpusztítóbb csapást azonban a zavart nemzeti fejlõdés, a nem-
zetállam hiánya, valamint az annak létrehozását gátló, leküzdhetetlen akadályok
mérték. A közép-kelet-európai nemzeteket egzisztenciális félelem töltötte el. Eh-
hez nem kevéssé járult hozzá, hogy a térség összes, etnikailag kevert népességû
állama a 15–18. század folyamán elveszítette függetlenségét, és hatalmas, sok-
nemzetiségû birodalmak alárendelt tartományává vált. A 19. században a kö-
zép-kelet-európai népek elitjét, valamint a befolyásuk alá került paraszti tömege-
ket nyomasztotta az idegen hatalmak uralma, s elnyomva érezték magukat.
Joggal tehetõ fel természetesen a kérdés, vajon az Oszmán Birodalomban jobban

202
elnyomták-e a balkáni parasztokat, vagy a Habsburg Birodalomban a cseheket,
Oroszországban pedig a lengyeleket, mint a szerb parasztokat korábban a füg-
getlen Szerbiában, vagy az orosz etnikumot Oroszországban. Valószínûleg nem.
Még a tehetõs középosztályhoz tartozó cseheknek is el kellett tûrniük azonban
azt a nemzeti megaláztatást, hogy nem használhatták anyanyelvüket a hivatalok-
ban. A lengyelek nem törõdtek bele, hogy az iskolák hivatalos nyelve az orosz
volt. A szlovákok és a románok másodrendû állampolgárnak érezték magukat
Magyarországon. A nacionalizmus korában az összes társadalmi-gazdasági
problémát az idegen elnyomás következményének tartották. Az emberek hittek
ebben, mint ahogy abban is, hogy az „imaginárius” nemzeti közösség valóban
fennálló, erõs kötelék, ami abszolút hûséget követel, s amiért élniük és halniuk
kell. Még akkor is, ha – legalábbis részben – ez csak „elképzelt elnyomás” volt,
nagyon valós érzéssé és politikai tényezõvé vált a 19. századi Közép- és Kelet-
Európában.
Ebben a politikai közegben kezdték meg az elnyomott nemzetiségek függet-
lenségi harcukat az elnyomó Oszmán, Orosz és Habsburg Birodalom ellen. Eltérõ-
en a Nyugattól, ahol a nemzetek létezõ államok határain belül jöttek létre, ebben a
térségben az állam és a nemzet nem esett egybe. A kialakuló, de elnyomott és alá-
vetett nemzetek összekeveredtek a vegyes nemzetiségû övezetben, és egymás ve-
télytársai lettek ugyanannak a célnak, a nemzeti függetlenségnek az elérésében.
Ennek következményeként gyakran összeütközésbe kerültek egymással. Közép- és
Kelet-Európa az ellenséges, fundamentalista nacionalizmus melegágya lett.
A végsõ cél, a függetlenség elérése – amely a Balkánon csak az elsõ világhá-
ború elõtt valósult meg – sem oltotta ki a nemzeti gyûlölködést. Éppen ellenke-
zõleg: az erõsen kevert népességû térségben állandóan új nemzeti vágyakat éb-
resztett az erõsödõ nemzetállam és az a törekvés, hogy az egész nemzetet egy
államon belül egyesítsék. Az autonómiáért és a függetlenségért folytatott küz-
delem a németesítõ Ausztria és az oroszosító Oroszország ellen a cseh területe-
ken és Lengyelországban; a nemzetiségek asszimilálásának és az „oszthatatlan
magyar nemzet” létrehozásának kísérlete a soknemzetiségû Magyarországon;
Nagy-Szerbia, Nagy-Horvátország, Nagy-Románia és Nagy-Bulgária megterem-
tése a szomszédos nemzetiségek és az általuk lakott területek bekebelezése révén
állandó összeütközésekhez és háborúskodásokhoz vezetett a soknemzetiségû bi-
rodalmakban és az újonnan függetlenné vált államokban.
Bibó István elemzésében ez a történelmi közeg táplálta az erõs hatalom utáni
vágyat. Ez élesztette újjá és legitimálta az autokrata uralkodó, a nemesi elit, az ál-
lami bürokrácia és a hadsereg, a „nemzet megmentõinek” megkérdõjelezetlen
vezetõ szerepét. A vágyódás az erõs nemzetállam után, ami az összes égetõ nem-
zeti, társadalmi és gazdasági baj gyógyírja lesz, a romantikus nacionalizmus
legfõbb forrása volt a 19. század során. A nép és a próféta értelmiségiek romanti-
kus idealizálása, valamint a népet az „ígéret földjére” vezetõ karizmatikus, min-
denható vezérek utáni sóvárgás teremtette meg a kedvezõ légkört az erõs,
autoriter nemzeti politika és hatalom megjelenéséhez. A nemzetért folytatott ön-
feláldozó küzdelem romantikus eszméje a „nemzet ellenségei” – elnyomók, ide-
genek, kisebbségek és rivális szomszédok – ellen vívott harc programjává vált.
A térség torzult és akadályozott nemzeti fejlõdése végül is a fundamentalista na-

203
cionalizmus, illetve az autokratikus és autoriter rendszerek különféle formáinak
kialakuláshoz vezetett. (Bibó, 1986. 330–343. o.)
A 19. századi Közép- és Kelet-Európában az uralkodó Oszmán, Orosz és
Habsburg Birodalom mindegyikét az autokratikus, agresszív, expanzionista és
bürokratikus államgépezet jellemezte. Az egész századot a szomszédok ellen ví-
vott háborúk kísérték. Ennek megfelelõen a nacionalizmust megtestesítõ, patriar-
chális, erõsen bürokratikus és centralizált államok, valamint a konzervatív intéz-
mények, a kegyetlen politikai elnyomás, a kegyuraság, a kliensrendszer és a
korrupció voltak a térség politikai viszonyainak fõ jellemezõi. Paradox módon az
autokratikus és elnyomó soknemzetiségû birodalmak ellen küzdõ elnyomott
nemzetek, miután elnyerték szabadságukat, az általuk ismert egyetlen mintát kö-
vették és hasonlóan autoriter, korrupt és bürokratikus államokat építettek ki.
„Ami Kelet-Európában megjelent a 18. század vége és nagyjából a következõ
század közepe között – foglalta össze Peter Sugar –, az a többé-kevésbé despoti-
kus uralkodó által, a folyamatosan duzzadó bürokrácia segítségével vezetett au-
tokratikus, centralizált állam volt... A következõ ötven évben – nagyjából a 19.
század második felében – az önkényuralom fokozatos gyengülését tapasztaljuk,
de az autoriter uralom nem tûnik el Kelet-Európából.” A nyugati demokratikus
nagyhatalmaknak erõs befolyásuk volt a kontinensen. A különbözõ politikai
rendezések során gyakran közvetlen szerepet is játszottak Közép- és Kelet-Euró-
pában. A régió újonnan autonómiát nyert országai nyugati alkotmányt és tör-
vénykönyvet vezettek be. Ismét Sugart idézve, „az, hogy a lakosokat állam-
polgároknak tekintették, hogy engedélyezték a pártokat, hogy mûködött az
országgyûlés, hogy az uralkodókból »alkotmányos monarchák« lettek, egyértel-
mûen a nyugati modell hatását jelzik”. Ám mindez jórészt álátalakulás volt csu-
pán, „legjobb esetben felszíni: a vékony nyugati felhám alatt a valóság változat-
lan maradt”. (Sugar, 1999. VI. 9–10., 12. o.)
Nem csak az átültetett nyugati törvények és a keleti valóság közötti különbség
volt jelentõs. A Rajnától keletre, ahogy azt Péter László bizonyította, „a törvények
értelmezésének autokratikus alapelve” továbbra is megmaradt a 19. században.
„Az Európa két fele közti törvényfelfogásban rejlõ különbség fontos következmé-
nyekkel járt. Míg Nyugat-Európában, ahol a törvény hallgatott, ott az állampolgá-
rok szabadnak voltak mondhatók, addig a Rajnán túli jogrendszerben ennek ellen-
téte uralkodott: ahol a törvény hallgatott (az egyént és a társadalmi csoportokat
nem kifejezetten védték a törvények), ott az állami hatóságok voltak – ha úgy tet-
szik – »szabadok«... Az állami hatóságok Közép- és Kelet-Európában törvényesen
hozhattak rendeleteket, és saját belátásuk szerint cselekedhettek egyéneket és cso-
portokat érintõ ügyekben.” (Péter, 1997–98. 12–13. o.) A kormány kiterjesztette
fennhatóságát a polgárjogok területére és megõrizte az egyesületek feletti felügye-
leti jogát, és betiltotta azokat, amelyeket az állam biztonságára nézve veszélyesnek
ítélt. Magyarországon a gyûléseket felügyelték, és gyakran betiltották, ha a találko-
zó a hatóságok szerint nem volt „tanácsos”. A gyûlést, „amint az a közrend... elleni
felforgató izgatássá fajult”, feloszlatták – ha kellett, erõvel. Ezekben a rendszerek-
ben az egyéni jogok a kormány által adott engedmények voltak. A törvény autok-
ratikus alapelve, a „jogi-politikai rend meghatározó eleme” gátolta a polgárok sza-
badságát a régióban. (Péter, 1997–98. 18–28. o.)

204
 Ha a nyugati mintájú szabadság és jogok bevezetésére nem került sor sem a
19. század végén egyesült Német Birodalomban (Wehler, 1973.), sem a kiegyezés
utáni Osztrák–Magyar Monarchiában, a helyzet még rosszabbnak bizonyult
Közép- és Kelet-Európa más részein a korszak folyamán. Az átalakulás döntõ
szakaszában a térség politikai sorsát három autokratikus, terjeszkedõ hatalom
határozta meg, amelyek a 16–18. században Közép- és Kelet-Európát uralták, és
merev autokratikus rendszert hoztak létre.

2. Oszmán autokrácia és autoriter Balkán

Az Oszmán Birodalom, amely meghódította és több mint fél évezreden át uralta

a Balkánt, a 16. században nyers, racionális katonai gépezetként jelent meg. Az
uralkodó, a szultán az élet minden területét szabályozó és a világi törvényeknek
nem sok teret adó seria, a változtathatatlan vallási alkotmány, az iszlám szent tör-
vénye szerint kormányzott. A szultán hatalma azonban korlátlan és ellenõrizet-
len volt. Õt szolgálta és segítette az eredetileg érdemek alapján elõrejutó, képzett
rabszolgákból toborzott hivatalnoki-katonai elit. Ezt a rendszert késõbb fel-
váltotta az intézményesített nyílt megvesztegetés. A szultán élet-halál ura volt.
A késõbbi századokban az egész állami közigazgatás a korrupcióra épült: az adó-
bérlet általánossá vált, és a koncessziókat a legtöbbet ígérõnek adták. A hivatalvi-
selést késõbb busásan megtérülõ befektetésnek tekintették. „A megvesztegetés
minden... zsarnokság kezdete és gyökere... a leghatalmasabb gonosz” – írta
Mehmed pasa, a szultán kincstárnoka a 18. század elején. A megvesztegetés nem
más, mint „engedély a kormányzat részérõl mindenfajta elnyomáshoz”. (Stav-
rianos, 1958. 120. o.)
Két brit utazó így festette le a helyzetet másfélszáz évvel késõbb: „A hatal-
mat tekintve a török kormányzók után következik a városi tanács, vagyis a
medzslisz... Régebben... a keresztényeknek csak [a kormányzót] kellett lefizetni-
ük, hogy bizonyos mértékû védelmet élvezzenek. Manapság a kormányzót még
mindig le kell fizetni, de... az egész medzsliszt is... Az egyetlen esélyt az idegen
kormányzó és a helyi muzulmánok egymás elleni kijátszása jelenti, de ez veszé-
lyes játék...” (Mackenzie és Irby, 1867. 257. o.)
A hódítás volt a rendszer lényege és hajtóereje. Ehhez a vallás szolgáltatott
ideológiai alapot. Halil Inalçik szerint „a szent háború és a gyarmatosítás biztosí-
totta az ottomán hódítás dinamikáját”. (Inalçik, 1994.) A felemelkedõ Oszmán
Birodalom egyesítette a szunnita Közel-Keletet, elfoglalva a mai Szíriát, Egyipto-
mot, Algériát, Irakot, Tunéziát, valamint a Balkánt. Amikor az újabb hódítások
lehetetlenné váltak, megkezdõdött a rendszer hanyatlása. A folyamat valójában a
16. században kezdõdött, és szoros összefüggésben volt az atlanti gazdaság fel-
emelkedesével, majd az ipari forradalom megjelenésével. A birodalom elvesztet-
te lendületét és terjeszkedési lehetõségét. Az európai nagyhatalmak állandó há-
borúk útján rá tudták erõltetni akaratukat a szultánra, aki arra kényszerült, hogy
megnyissa korábban lezárt birodalmát. A drinápolyi béke (1829) kikényszerítette
a szabad hajózást a Dunán és a Fekete-tengeren, és lehetõvé tette a nyugati keres-

205
kedelmi behatolást. Az 1838-as angol–török kereskedelmi szerzõdés még tovább
ment, amikor kicsikarta a szabadkereskedelmi rendszer bevezetését. Az új hely-
zethez való alkalmazkodás érdekében elkerülhetetlenné váltak a reformok Kons-
tantinápoly számára. A reformkísérletek a századforduló táján, az újjászervezett
hadseregre és államhatalomra alapozva, az újraközpontosítást célozták. Késõbb,
az 1840–50-es években már európai típusú reformokra is sor került, de ez már túl
késõinek bizonyult, és inkább aláásta, mintsem megerõsítette a rendszert. A
tanzimat reformok fokozatosan új intézményeket vezettek be: az 1858-as földtör-
vény például engedélyezte a magánföldtulajdont az elhagyott földeken; 1867-tõl
már külföldiek is birtokolhattak magángazdaságokat. A mezõgazdasági termelés
jelentõsen nõtt: 1848 és 1862 között megkétszerezõdött, majd 1914-ig ismét meg-
kétszerezõdött. Ugyanakkor a mezõgazdasági kivitel tizenegyszeresére emelke-
dett. Ezen eredmények ellenére az oszmán rendszer merevsége – beleértve a
földbirtoklás döntõen állami jogát – megmaradt. Ahogy F. Adanir állította, a re-
formok nem érintették a lényeget, bár valamelyest átformálták az intézmény- és
jogrendszert, és újraközpontosították a birodalmat. Az autokrácia a balkáni osz-
mán uralom végéig fennmaradt, a hanyatlás pedig megállíthatatlannak bizo-
nyult. (Adanir, 1989. 150–152. o.) A Porta fokozatosan teret vesztett, és nagy
balkáni területekrõl kellett visszavonulnia a világháború elõtti fél évszázad folya-
mán. A visszavonulás fokozatosan ment végbe, elõször részleges, majd nagy
mérvû autonómia biztosításával, míg végül is a balkáni nemzetek elnyerték füg-
getlenségüket az 1870-es évek folyamán.
Az ottomán örökség széles körben ismert és vitatott téma. Maria Todorova
szerint „az autonóm és független balkáni államok megteremtése nemcsak a poli-
tikai múlttal való szakítás volt, hanem egyben annak elvetése is. Ez egyértelmûen
kitûnik abból a törekvésbõl, hogy az oszmán állami intézményeket új európai in-
tézmények váltsák fel.” Ezen az alapon Todorova azt állítja, hogy „az oszmán
örökség jelentéktelen volt” a független Balkánon, legalábbis ami a politikai intéz-
ményeket illeti. (Todorova, 1997. 170. o.) Ez igaz, ami a jog- és intézményrend-
szert illeti. Az átvett nyugati intézmények azonban a viselkedésben és a mentali-
tásban tovább élõ oszmán hagyományoknak megfelelõen mûködtek. Ennélfogva
az ottomán politikai örökség a Balkán politikai életében nagyon is meghatározó
maradt. Ez jellemezte a balkáni politikát az újonnan autonómmá, majd függet-
lenné vált államokban a századforduló táján.
Romániában a függetlenség felé vezetõ út a román fejedelemségek feletti
nyugati védnökség évtizede után az alkotmányozó nemzetgyûlés megválasztásá-
val 1866-ban nyílt meg. Az 1884-es alkotmány az 1831-es belga alkotmány nyo-
mán készült, és a modern nyugati demokratikus értékek jelentek meg benne. Az
átalakulás vezetõi hittek a látványos változásban: hittek abban – ahogy azt a bu-
karesti napilap, a Steaua Dunërii kijelentette –, hogy Románia a „Kelet Belgiuma”
lesz. (Hitchins, 1994. 19. o.) A polgári szabadságjogokat, a gyülekezési és a sajtó-
szabadságot törvénybe iktatták.
A forma és a tartalom között azonban lényeges maradt a különbség. A rend-
szer autoriter maradt, az állampolgároknak csak töredéke kapott politikai jogo-
kat. Ahogy Robert Seton-Watson írta: „politikailag a parasztság szinte elhanya-
golható volt”. (Seton-Watson, 1963. 357. o.) Habár a román választási rendszer

206
formailag biztosította az általános választójogot a férfiaknak, valójában a lakos-
ság zöme ki volt rekesztve a politikai nemzetbõl, mivel a választókat három nem
egyforma jogokkal rendelkezõ kategóriába sorolták. Az elsõ kollégium tömörítet-
te a nagy földbirtokosokat (legalább 1200 lej jövedelemmel). Ez a csoport a szava-
zóképes népesség mindössze 1,5 %-át tette ki, de a képviselõk 41%-át választotta
meg. A második kollégiumba kerültek, akik évi 20 lej adót fizettek, vagyis ide
tartoztak a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezõ középrétegek, melyek
a szavazók 3,5%-át tették ki, de õk választották a képviselõk 38%-át. Vagyis a
szavazók 5%-a választotta meg az országgyûlés tagjainak 79%-át. A harmadik
kollégium, a szavazók 95%-a viszont csak a képviselõk 21%-át választotta. Jelleg-
zetes módon azonban még ez utóbbi kollégiumon belül is két csoportot különí-
tettek el: az elsõbe a szavazók 4%-a tartozott: a magasabb jövedelemmel rendel-
kezõ parasztok és jövedelemre való tekintet nélkül az iskolai oktatók és a papok.
A megmaradt 91%, a szavazók szegény és tanulatlan tömege a második csoport-
ba került, és csak közvetett szavazati joggal rendelkezett: az õ esetükben ötven
szavazat számított egynek. A felsõházba, vagyis a szenátusba a választók 1%-a
választotta meg a szenátorok 55%-át. A második, tehetõs csoport, a szavazók
további 1%-a választotta a szenátorok maradék 45%-át, miközben a választók
98%-ának nem volt joga képviselõket küldeni a szenátusba. (Eidelberg, 1974.
15–16. o.)
Az ily szelektív módon megválasztott országgyûlésnek azonban így sem
volt mandátuma a kormányalakításra. Ez a király jogkörébe tartozott. A választá-
sokat a kormány ellenõrizte, a belügyminiszter által kinevezett megyei (judeò)
prefektusok révén. Õk „egyetlen eszközt sem hagytak kihasználatlanul a kor-
mány gyõzelmének biztosítása érdekében, és a választások után, ha kellett, szá-
mos ellenzéki képviselõ és szenátor mandátumát érvénytelenítették”. (Hitchins,
1994. 96. o.) Nem csoda, hogy a kormánynak abszolút többsége volt az ország-
gyûlésben, és mindkét kamara engedelmes ratifikáló testületté vált. Árulkodó
példa az 1883-as választás, ahol a kormányzó Liberális Párt a szavazatok több
mint 91%-át szerezte meg.
Valójában az országgyûlésnek felelõs kormányzat üres formalitássá vált. A
helyi közigazgatás, a megyék és a települések nem hozhattak saját döntéseket: a
központi bürokrácia döntött költségvetésükrõl és politikájukról. Az igazságszol-
gáltatást gyakorlatilag alárendelték a végrehajtói és a törvényhozói hatalmi ágak-
nak. Az államot és az egyházat nem választották szét. A zsidók törvényen kívüli-
ek maradtak. Károly király 1879-ben figyelmeztette ugyan az országgyûlést: „A
nagyhatalmak azt követelik, hogy igazítsuk magunkat a civilizált államokban
uralkodó eszmékhez, mielõtt bebocsátanának minket az európai államok család-
jába.” A parlamenti bizottság azonban kijelentette: „nincsenek román zsidók és
sosem voltak, csak olyanok, akik ebben az országban születtek, de õk sem nyel-
vükben, sem szokásaikban nem asszimilálódtak, és nem is áll szándékukban”.
(Seton-Watson, 1963. 350–351. o.) A lakosság mintegy 5%-át kitevõ romániai zsi-
dók nem kaphattak állampolgárságot. (Welter, 1989.)
Romániában kétpártrendszer jött létre a Nemzeti Liberális Párt (Partidul
National Liberal) és a Konzervatív Párt (Partidul Conservator) részvételével. Habár
mind a liberálisok, mind a konzervatívok számos pártszakadást és átalakulást él-

207
tek meg, a két párt végül is konszolidálódott, és egészen a háborúig uralták a po-
litikai küzdõteret. (Cëpreanu, 1995.) A hatalmat néhány vezetõ személyiség sajá-
tította ki. A konzervatívok szorosabban kötõdtek a földbirtokos osztályokhoz, és
hevesen védelmezték a földhasználati jogot, az ország mezõgazdasági jellegét és
ebbõl következõen a szabadkereskedelmi politikát. A liberálisok a városi közép-
osztályra építettek, és a mezõgazdasági modernizáció, az állami beavatkozás és
protekcionizmus, illetve az ipari fejlõdés mellett törtek lándzsát. Ennél azonban
fontosabb volt, hogy mindkét párt korlátozás nélküli politikai hatalomra töreke-
dett, autoriter kormányzás jellemezte õket, és egyaránt igyekeztek gazdaggá ten-
ni klientúrájukat. (Stan, 1995.) Az 1870-es évek elsõ felében a konzervatív Lascër
Catargiu, az 1880-as években pedig a liberális Ion Brëtianu miniszterelnök gya-
korolt autoriter, „lényegében diktatórikus hatalmat”. A Brëtianu család az ország
meghatározó politikai dinasztiája lett: 1908-ban Ionel Brëtianu, Ion fia, lett a Libe-
rális Párt elnöke és az ország miniszterelnöke, és több mint két évtizeden át az
ország meghatározó tényezõje volt.
A kirekesztõ és korrupt pártpolitika mellett az autoriter kormányzás híve
volt Károly király is. Miután Flandriai Fülöp, a belga király testvére visszautasí-
totta a román trónt, Ion Brëtianu meggyõzte Hohenzollern-Sigmaringen Károly
herceget, a porosz hadsereg tisztjét és az egykori porosz miniszterelnök fiát,
hogy fogadja azt el. Idegenként új országában, 1866 után, uralma elsõ éveiben
nem sok hatalommal rendelkezett a belpolitikában. (Pascu, 1996.) Erõs ambíciók
hajtották azonban annak megszerzésére. 1870 novemberében megpróbálta meg-
gyõzni a nagyhatalmakat, hogy a nyugati intézményrendszer nem felel meg az
erõs középosztály nélküli, nem iparosodott Romániának. A párizsi béke (1856)
felülvizsgálatát javasolta egy „erõs rezsim” érdekében, amelyben az uralkodó au-
tokratikus hatalommal rendelkezik. Az általa kinevezendõ államtanács és szená-
tus csupán tanácsadó szerepet töltött volna be. A kísérlet azonban megbukott.
Károly – miután Carol néven román királlyá koronázták (1881–1914) – azt
követõen, hogy az ország elnyerte a teljes függetlenséget, célját más módon való-
sította meg. Kihasználva alkotmányos jogát, miszerint õ nevezi ki és váltja le a
kormányokat és a minisztereket, sikeresen manipulálta a hatalmat. A pártok és a
politikusok egyre inkább tõle függtek, és Károly megerõsítette szerepét a kormá-
nyok gyakori cserélésével, a liberálisokat a konzervatívokkal váltva fel, majd for-
dítva. Ezenfelül sikerült kihasználnia a pártokon belüli különféle frakciók konf-
liktusait is. (Neagoe, 1995., Hossu, 1995.) Az 1899-et követõ nyolc évben például
öt kormányt nevezett ki, majd bocsátott el. Ebben a kirekesztõ politikai rendszer-
ben a csekély számú politikai elit ügyes megosztása és rivalizálásuk kihasználása
kulcsszerepet biztosított a királynak. Mind a meghatározó pártok, mind a király
élt a politikai korrupcióval és a közhivatalok osztogatásának rendszerével. Ká-
roly szerepe vitathatatlan volt katonai és külpolitikai kérdésekben. (Scurtu, 1988.)
A király személyes hatalmát a külügyekben világosan megmutatta a központi
hatalmakkal 1883-ban kötött döntõ fontosságú szövetség, amelyet személyesen
intézett anélkül, hogy ezt akárcsak egyeztette volna az országgyûléssel vagy bár-
ki mással, néhány bizalmasát leszámítva. Károly a szerzõdés egyetlen példányát
saját személyes széfjében õrizte. 1892-ben a királynak csak azért kellett informál-
nia külügyminiszterét, majd két hónappal késõbb a miniszterelnököt is a szerzõ-

208
dés létezésérõl, mert eljött a megújítás ideje. Az országgyûlés és a nép azonban
mit sem tudott minderrõl egészen a háború kirobbanásáig. Az autokratikus ural-
mat valamelyest mégis korlátozta a román sajtó szabadsága és a parlamenti el-
lenzék jelenléte. Ennél azonban fontosabb volt, hogy a nagyhatalmak magatartá-
sa mindig is korlátozta az uralkodó szabad cselekvését.
Bulgária – a berlini szerzõdés értelmében hasonlóan nagyhatalmi védnökség
alatt – nyugati mintájú, liberális alkotmányt iktatott törvénybe 1879-ben Tir-
novóban. Ez biztosította az általános választójogot a férfiaknak, és bevezette az
egykamarás parlamentáris rendszert és a polgári szabadságjogokat. Másnap a
brit és az orosz királyi család egyik rokonát, Alexander von Battenberg német
herceget Bulgária uralkodójává választották. A fiatal fejedelmet elégedetlenség-
gel töltötte el a demokratikus alkotmány. A helyzet megdöbbentõsen hasonló
volt a románhoz. Sándor így panaszkodott: „A jelenlegi alkotmány nem való az
országnak. Az uralkodó személye így folytonosan összetûzésbe kerül a nemzet-
gyûléssel... a nép az alkotmányos élet legelemibb kellékeivel sem rendelkezik...
bárcsak... meglenne a szükséges hatalmam... [hogy megvédjem] az állam érdeke-
it.” (Koch, 1887. 70–72. o.) Nem is habozott: 1881. május 9-én puccsot hajtott vég-
re. Elbocsátotta a kormányt és hét évre szóló rendkívüli hatalmat követelt. A
nyílt és szigorú katonai ellenõrzéssel „megválasztott” országgyûlés júliusban
egyhangúlag elfogadta Sándor követeléseit: a fejedelembõl diktátor lett. Az or-
szág kényes nemzetközi helyzetében azonban az orosz védnökség elutasítása ha-
marosan a korábbi tirnovói alkotmány helyreállítását eredményezte. (Manolova,
1989.) Ezenkívül az 1886 augusztusában végrehajtott katonai puccs – a fejedelmet
elrabolták palotájából – Sándor lemondásához vezetett.
Ezt követõen a hatalom Sztefan Sztambolov, Kelet-Rumélia és Bulgária
egyesítõjének hõse kezében összpontosult, mivel pártja, a Nemzeti Párt abszolút
többséget nyert az 1886. októberi választásokon. Sztambolov három megbízot-
tat küldött Nyugatra, hogy új királyt keressenek. Végül egy Szász-Coburg her-
ceg, Ferdinánd elfogadta a bolgár trónt, akit 1887 augusztusában megkoronáz-
ták. Ferdinánd uralkodásának elsõ éveiben Sztambolov volt az ország tényleges
politikai vezetõje. „Úgy vélte – érvel Stavrianos –, hogy a cél szentesíti az esz-
közt, és sosem habozott erõt, sõt brutalitást alkalmazni, hogy elérje, amit akar...
parasztember maradt – durva, türelmetlen és a gorombaságig nyers... Bírálói az-
zal vádolták, hogy rémuralmat vezetett be.” (Stavrianos, 1958. 435., 437. o.)
Ferdinánd király azonban túljárt az 1887 és 1894 között miniszterelnöki po-
zíciót betöltõ Sztambolov eszén. Politikai manipuláció, intrika és megvesztegetés
útján a király fokozatosan az ország urává vált. Úgy vélte, hogy „minden ember-
nek megvan az ára”, és kiderült, hogy ez valóban így volt. A politikai elit meg-
gazdagodhatott, amíg „a trón hû alattvalója maradt”, de tönkretette, ha nem
szolgált tovább. (R. Seton-Watson, 1919. 358–360. o.) A kormányhivatalnokokat
az uralkodó azzal a törvénnyel zsarolta, amelyik büntetõeljárással fenyegette
azokat, akiknek a vagyona a „kelleténél nagyobb volt”. Habár Sztambolov, akár-
csak korábban, az 1893-as választáson is elnyerte a szavazatok 90%-át, Ferdinánd
néhány héten belül mégis elbocsátotta, sõt azt is megtagadta, hogy útlevelet
adjon neki, amikor Sztambolov külföldre akart távozni. Egy év sem telt el, és a
korábban mindenható miniszterelnököt a nyílt utcán meggyilkolták és brutálisan

209
megcsonkították. A rendõrség még csak erõfeszítést sem tett gyilkosai felkuta-
tására.
A bolgár kétpártrendszer elvesztette jelentõségét. Mind a liberális, mind a
konzervatív párt a király kezében volt, aki meglehetõsen gyakran nevezte ki és
bocsátotta el minisztereit. 1888–89-ben Konsztantin Sztojlov kabinetje kormány-
zott, utána következett Vaszil Radoszlav kormánya két éven át, majd Sztojan
Danev, ugyancsak két évig. Korrupció, kliensrendszer és a Ferdinánd király ke-
zében összpontosuló korlátlan hatalom jellemezte Bulgária politikai viszonyait.
Ferdinánd görögkeleti rítus szerint újra megkereszteltette fiát, Boriszt, hogy így
erõsítse meg dinasztiájának pozícióját.
A szerb politikát háborúk, puccsok és gyilkosságok fémjelezték. A bosnyák
válságot kihasználva, az autonóm Szerbia 1876 nyarán hadat üzent az Oszmán
Birodalomnak. Habár Szerbia azonnal vereséget szenvedett, az orosz beavatko-
zás és a berlini békében (1878) megnyilvánuló nagyhatalmi politika mégis terü-
leti növekedéséhez és teljes függetlenségének elismeréséhez vezetett. Obrenoviå
Milán fejedelem Szerbia királya lett (1882). A politikai küzdõteret az Obrenoviå-
dinasztiához kötõdõ, ausztrofil Haladás Párt és a számûzött Karadjordjeviå-di-
nasztiához kapcsolódó, oroszbarát Radikális Párt közti rivalizálás jellemezte.
„1882-tõl – vonta le a következtetést Ivo Lederer – a szerb politikai pártok... foko-
zatosan megszûntek különbséget tenni... egyfelõl a demokratizálódás és a mo-
dernizáció, másfelõl... az össz-szerb egység nemzeti »missziójának« problémája
között”. (Lederer, 1969. 407. o.)
Az 1869-es alkotmány, amelyet Obrenoviå Mihály fejedelem meggyilkolása
után iktattak törvénybe, autokratikus uralmat léptetett életbe Szerbiában. Eltérõen
a régió legtöbb országától, a választójog ugyan liberális volt, de a szkupstina (or-
szággyûlés) szerepe rendkívül korlátozott maradt, s nem volt joga törvényeket
kezdeményezni, vagy akárcsak módosítani a kormány törvényjavaslatait. A kor-
mánynak jogában állt átmenetileg törvényeket hozni és a költségvetésrõl rendeleti
úton határozni, de nem tartozott felelõséggel az országgyûlésnek. Az uralkodó,
akinek jogában állt kinevezni vagy meneszteni a kormányt, itt is hamarosan fö-
lénybe került. Ezt jól illusztrálta az 1883-as év, amikor a Radikális Párt megnyerte
ugyan a választásokat, Milán király azonban megtagadta a radikális kormány ki-
nevezését, és helyette a konzervatív Nikola Hristiånek adott kormányalakítási
megbízást. A politikai elit és a király közötti rivalizálást gyakran a nyers erõ és a
gyilkos merényletek döntötték el. Nem az volt a kérdés, hogy demokratikus vagy
autokratikus uralom lesz-e, hanem az, hogy ki gyakorolja az önkényuralmat.
A Bulgáriával szemben elvesztett 1885-ös háború után Milán király megpró-
bálta liberális alkotmány bevezetésével megnyerni a közvéleményt (1889). De-
mokratikus intézményeket és jogokat vezettek be, Milán azonban így sem tudta
megmenti trónját, és lemondatták tizenhárom éves fia, Sándor javára. A követke-
zõ négy év alatt azonban az ifjú király elbocsátotta a kormányzó régenseket, ha-
tályon kívül helyezte a liberális alkotmányt és visszaállította az autokratikus
uralmat. Õ lett a hadsereg fõparancsnoka és törvényeket kezdeményezett a sajtó-
és a gyülekezési szabadság korlátozására. Durván támadta az ellenzéki Radikális
Pártot, s amikor a párt – a forradalmasodó ellenzék támogatásával – többséget
szerzett az 1901. júliusi választásokon, izgatott tömegek lepték el Belgrád utcáit.

210
A rendõrség azonban könyörtelenül letartóztatta, sõt gátlástalanul gyilkolta a
tüntetõket. Új választásokat írtak ki, melyeket azután leplezetlen rendõri terror
légkörében tartották meg 1903 májusában. A Radikális Párt visszalépett a válasz-
tásoktól. A számlát azonban júniusban rendezték: huszonnyolc tiszt behatolt a
királyi palotába, megölték a királyi párt, testüket pedig kidobták a palota abla-
kán. Az összeesküvõk végeztek a miniszterelnökkel, a belügyminiszterrel, szá-
mos hûséges tiszttel és a királynõ két fivérével is. A régi – és nem az újonnan vá-
lasztott – országgyûlés visszaállította a liberális alkotmányt. Az emigrációban élõ
Karadjordjeviå Pétert hívták vissza a szerb trónra. (Subotiå, 1992.) 1903 szeptem-
berében a Nikola Pašiå vezette Radikális Párt nyerte el a parlamenti helyek több-
ségét, és elsõ ízben a szerb történelem során alkotmányos kormányzat jött létre,
amely garantálta a demokratikus szabadságjogokat.
Habár a parasztok politikai képviselete és Pašiå alkotmányosabb kormány-
zata szûkítette ugyan a háború elõtti balkáni politikai viszonyok demokratikus
formái és autoriter tartalma közti hatalmas szakadékot, az autonómia és állami
függetlenség rövid idõszakát a „gazdasági, politikai és ideológiai hatalom plura-
lizmusának” hiánya jellemezte. „Minden hatalom azok kezében összpontosult,
akik kormányon voltak... [A tényleges politikai rendszerek] a szûk körbõl tobor-
zott bürokrácia által uralt, centralizált autokráciák voltak. (Sugar, 1999. VI. 13–14.
o.) Valódi parlamenti demokrácia nem valósult meg, mint ahogy a polgári sza-
badságjogok terén is súlyos deficit mutatkozott.

3. Az expanzionizmus „nemzeti missziója”

a nemzetegyesítés érdekében

A kormányok „nemzeti missziója”, ugyan erõsítette és egyesítette a nemzetet,

egyben legitimálta az autoriter uralmat is. A berlini kongresszus utáni Bulgáriá-
ban (1878 júliusát követõen) a legfõbb nemzeti cél az „összes bogár terület”, azaz
Kelet-Rumélia, Trákia és Macedónia felszabadítása, valamint a San Stefanó-i bé-
kében (1878. március) létrehozott Nagy-Bulgária visszaállítása volt. Ez a naciona-
lista program vált a király és a hadsereg közti szövetség, valamint az autokrati-
kus uralom alapjává. Macedóniára azonban Szerbia és Görögország is igényt
tartott.
Az 1893-ban megalakult Központi Makedón Forradalmi Bizottság létrehozta
a Belsõ Makedón Forradalmi Szervezetet, amelyet két tanár – Damjan Gruev és
Goce Delcsev vezetett. A fegyveres bandák támadásai állandósultak, és 1903-ban
általános felkelést robbantottak ki. A török hadsereg leverte a felkelést, s közben
kétszáz falut pusztított el, ezreket ölt meg, és arra kényszerített harmincezer em-
bert, hogy Bulgáriában keressen menedéket. Az 1908-as év már jobb lehetõségek-
kel kecsegtetett. Az ifjútörökök magukhoz ragadták a hatalmat, hogy megújítsák
a birodalmat, Ausztria pedig bejelentette Bosznia-Hercegovina annektálását.
Bulgária ebben a helyzetben kihirdethette teljes függetlenségét.
A felfordulásból sarjadt Bulgária, Szerbia és Görögország törökellenes Balkán
Szövetsége 1912-ben. Az elsõ Balkán-háborúban a szövetségesek néhány hét alatt

211
látványos gyõzelmet arattak Törökország felett és elfoglalták annak minden balká-
ni területét az Enosz–Midia vonaltól nyugatra. A londoni szerzõdés ezt az állapo-
tot szentesítette 1913 májusában. Miközben a bolgár haderõ megszállta Kelet-
Trákiát, görög és szerb csapatok felszabadították Macedóniát. Júniusban Bulgária
úgy döntött, hogy nem fogadja el a Törökország feletti gyõzelem után kialakult
helyzetet, és megtámadta a szerb és a görög csapatokat, hogy elfoglalja Macedóni-
át. Ez súlyos tévedésnek bizonyult, és a második Balkán-háború kirobbanásához
vezetett, amikor is, kihasználva a lehetõséget, Románia és Törökország északról és
keletrõl, a görögök és a szerbek pedig délrõl és nyugatról támadták meg Bulgáriát.
A megalázó vereséget követõ bukaresti béke (1913. augusztus) Macedónia legna-
gyobb részét Görögországnak és Szerbiának juttatta, Romániáé lett Dobrudzsa, Tö-
rökország pedig visszakapta Trákia nagy részét és Edirnét. A Nagy-Bulgáriáról
szõtt álom – amely az elsõ világháború elõtti harminc évben átitatta a független
Bulgária történetét, és állandó háborúskodáshoz vezetett – szertefoszlott.
Szerbia sikeresebb volt a Nagy-Szerbiáról szõtt álom valóra váltásában. A
srpstvo zászlaja alatt az egész szerb politikai elit hitt a szerb egység létrehozásá-
nak nemzeti „missziójában”. A függetlenség elnyerését követõen a szerb politika
központi célja Macedónia és Bosznia-Hercegovina területeinek megszerzése volt.
Szerbia kapcsolatokat épített ki a Dalmáciában és a Vajdaságban élõ szerbekkel,
valamint a Habsburg Birodalomban lakó délszlávokkal is. A szerb politikát az
vezérelte, hogy Szerbia eljátssza a „balkáni Piemont” szerepét, valamint hogy az
összes szerbet felszabadítsa az oszmán és a Habsburg-uralom alól. Az összes
meghatározó politikai párt, Jovan Ristiå liberálisaitól Nikola Pašiå radikálisaiig,
osztozott ebben a missziós hitben. Ez állandó háborúskodásra vezetett: 1876-ban
katonai akciót indítottak Boszniában, 1885-ben háborút kezdtek Bulgária ellen,
majd részt vettek az 1912–13-as évek két Balkán-háborújában.
A szerb nacionalizmus eredetileg igen vegyes ideológia volt, és hosszú ideig
az országhatáron belül és kívül élõ összes szerb egyesítésének elve vezérlete. Az
úgynevezett nagyszerb gondolat azonban fokozatosan jugoszlávizmussá alakult
át. A 19. század folyamán elõször a szerb állam megteremtése, majd az összes
szerb, s végül az összes délszláv nép egyesítése (vagyis a jugoszláv eszme) vezé-
relte a szerb politikát. Ilija Garašanin 1844-es szerb nemzeti politikai programja, a
Naøertanije és Vuk Karadãiå Srbi svi i svudája már a „nagy-szerbianizmus” és a ju-
goszlávizmus kevert koncepcióját fejezte ki. Ivo Banac viszont ezekben a mûvek-
ben már a nagyszerb törekvések megnyilvánulását látja, „amelynek célja a katoli-
kus horvátok nagy többségének és az összes bosnyák moszlimnak az asszimilálá-
sa”. (Banac, 1984. 80. o.) A szerbek azonban gyakran gondolkodtak a délszláv
nemzetben is. Ez igaz volt a horvátokra is, akiknél ugyancsak összemosódott a
horvát és a délszláv nemzetfelfogás, amint az egyértelmûen kirajzolódott a Hor-
vát Jogpárt 1894-ben közzétett új programjában. „A jogpárt... minden törvényes
eszközzel arra fog törekedni, hogy a horvát nép, amely Horvátországban, Szla-
vóniában, Dalmáciában, Fiuméban... Boszniában, Hercegovinában és Isztriában
lakik, egy önálló államtestben egyesüljön a Habsburg Monarchia területén be-
lül...” (Kemény, 1956. II. köt. 288. o.) A horvát nacionalizmus természetesen a
Horvátország népességének negyedét kitevõ szerbeket a horvát nemzet szerves
részének tekintette.

212
 Ezek az egymást átfedõ és egymással ütközõ nemzeti ambíciók a jugo-
szlávizmus felfogásában ötvözõdtek. Ennek a gondolatnak az úttörõi fõként
Szerbián kívül élõ szerbek és horvátok voltak. A 18–19. század fordulójának
nyelvújítóitól kezdve a 19–20. század fordulójának politikusaiig és szenvedélyes
nemzeti mozgalmaiig a szerbek és a horvátok egyesítését követelték. A dalmát
Frano Supilo és Ante Trumbiå kezdeményezte a vezetõ szerb és horvát politiku-
sok 1905-ös fiumei találkozóját, ahol egy közös akciótervrõl és a Horvátország-
ban késõbb többséget nyert hrvatsko-srpska koalicija, a horvát–szerb koalíció létre-
hozásáról döntöttek. (Gross, 1960.)
Miután Ausztria 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát, különbözõ
ultranacionalista és félkatonai szervezetek – Slovenski Jug (Szláv Dél), Narodna
Obrana (Nemzeti Védelem), Mlada Bosna (Fiatal Bosznia) és az egyik legpatetiku-
sabb nevû: Ujedinjenje ili Smrt (Egyesülés vagy Halál) – jöttek létre Szerbiában az
egységes jugoszláv állam megteremtésének központi céljával. A horvát politikai
elit, amely eredetileg az autonómia és a Monarchia „trialista” – osztrák, magyar,
szláv – újjászervezése mellett foglalt állást, fokozatosan veszítette el a császárba
vetett bizalmát. 1907 után Horvátországot abszolutista módszerekkel kormá-
nyozták. A szábor, az országgyûlés nem ülésezhetett, és Slavko Cuvaj, az új bán
autokratikus kormányzási módszereket alkalmazott. 1912-ben ezt intézményesí-
tették: Ferenc József felfüggesztette a horvát alkotmányt, a gyülekezési és sajtó-
szabadságot, és a bán királyi biztosként irányította az országot. Az ifjú horvát na-
cionalisták, a forradalmi jugoszlávizmus zászlaja alatt, merényletet kíséreltek
meg Cuvaj ellen, majd az új bán, Skerlecz István ellen is. A két Balkán-háborúban
aratott szerb gyõzelem bátorította a jugoszláv törekvéseket, és azt a reményt kel-
tette, hogy hamarosan háború indul az Osztrák–Magyar Monarchia ellen.
A romániai autoriter rendszert a függetlenségért vívott állandó küzdelem és
a „Románia a románoké” cél megvalósítása legitimáta. A román program módfe-
lett hasonlított a bolgár és a szerb nemzeti törekvésekhez, azonban nemcsak a
külföldi gyámkodás ellen irányult, hanem az országon belüli „idegenek”, fõként
a zsidók ellen is, akiknek aránya – részben a 19. századi intenzív bevándorlás kö-
vetkeztében – az ország lakosságának 5%-ára emelkedett. „A sovinizmus, külö-
nösen erõs antiszemita felhanggal – állította Stephen Fischer-Galati –, a nemzeti
hitvallás szerves részévé vált... A nacionalizmus gyakorlatilag az antiszemitiz-
mus szinonimája lett a román politikusok szemében.” (Fischer-Galati, 1969.
385–386. o.) Lényegében Románia maradt az egyetlen európai állam, amely nem
volt hajlandó állampolgárságot adni a zsidóknak a háborúig. A 20. század elejé-
nek példa nélkül álló jacquerie-je, spontán parasztfelkelése a korszak egyik legvé-
resebb zsidóellenes pogromjává vált.
Az egyedülállóan kizsákmányoló román agrárrendszer váltotta ki az elkerül-
hetetlen, elkeseredett és erõszakos parasztfelkelést. A román vidék nyugtalansága
megszokott jelenséggé vált. Az elsõ komolyabb felkelésre 1888-ban került sor,
amelyet „szinte állandó feszültség” követett. A helyi összetûzések mindennapos
események voltak, amelyeket nagyobb felkelések követtek, így például 1892-ben,
1894-ben – száz településre kiterjedõ –, majd 1900-ban. A feszültség pedig csak fo-
kozódott 1904 és 1906 között. Ezekben az években számos elszigetelt megmozdu-
lás jelezte a közelgõ nagy robbanást. (Ilincioiu, 1991. 40. o.) Az utolsó cseppet a po-

213
hárban az ötlejes rendkívüli adó bevezetése jelentette 1906 novemberében. A
parasztok nem voltak hajlandók megfizetni az adót, és megfenyegették az adósze-
dõket. A nép különösen izgatottá vált januárban és február elején – általában ilyen-
kor újították meg a bérleti szerzõdéseket újabb egy évre. Az elégedetlenség
Botoñani megyében, Flëminzi nevû faluban robbant ki, Észak-Moldvában. A birtok
tulajdonosa Dimitrie Sturdza volt, a korábbi goszpodár unokája, aki Nyugaton élt és
sosem látta birtokát, csak bérbe adta, fõként a nagy arendañ társaságnak, a Fischer
testvéreknek. A parasztok visszautasították a Fischer testvérek kizsigerelõ ajánla-
tát, és 1907. február 8-án majdnem meglincselték az intézõt.
A román társadalom- és agrártörténészek mind egyetértenek a kortárs elem-
zõ, Radu Rosetti véleményével, aki 1907-es könyvében azt állította, hogy a láza-
dás „a latifundiumokra és a szerzõdéses rendszerre adott válasz” volt. (Rosetti,
1907.) Februárban a paraszti nyugtalanság átterjedt más településekre is, ahol a
paraszti közösségek különféle petíciókat nyújtottak be, és követeket küldtek igé-
nyeik megtárgyalására. A nyílt elutasítás gyakran erõszakos reagálást váltott ki:
a közeli erdõket megszállták, az õröket eltávolították, az arendañcsaládot pedig
február 21-én elûzték. Egy hét sem telt bele, és a botoñani parasztok összecsaptak
a hadsereg egységeivel. Március elején a szomszédos faluból érkezõ parasztok
megtámadták Stënesceni városát, kifosztották és lerombolták a házakat, az üzle-
teket és megütköztek 300 katonával. A harc napokon át tartott. Március 8-án a
kerületi ügyész ezt jelentette Dorohoiu megyébõl: „A zavargás a kerületben szin-
te az összes községre és kis falura átterjedt. A lázadók mindenfelé lerombolják a
földesurak, az arendañok és a boltosok házait.”
A nyugtalanság rövid idõn belül békés tiltakozásból fegyveres lázadássá fa-
jult. Az épületek és boltok elpusztítását, a boltosok, árendások és földesurak bán-
talmazását március elejétõl lincselések és gyilkosságok követték. Olt megyében
az erõszakos cselekmények következtében birtokok és kúriák pusztultak el, és
Ion Momiceanu földesurat megölték. A kormány csapatokat küldött, amelyek
összecsaptak a lázadókkal. Nësturel tábornok katonái „vagy megölték a törvény-
szegõket, vagy felgyújtották a házaikat”. Ghica prefektus a következõ táviratot
küldte a minisztériumba: „Vieruban 150 házat ért tüzérségi találat, Stëneñti-ben
körülbelül 200-at.” Az orosz fõkonzul ezt jelentette Iañi-ból: a parasztok „földet
és igazságot követelnek, városokat és falvakat fosztanak ki... a hatóságok tehetet-
lenek, a csapatok elégtelenek... Sok a halott és a sebesült... A parasztok kezére ke-
rült egész Moldva.” (Ilincioiu, 1991. 54., 138., 179., 275–276. o.)
A 20. század legnagyobb jacquerie-je kétségbeesett lázadás volt a földért és az
„igazságos szerzõdésekért”, valamint véres tiltakozás az elviselhetetlen, egyedül-
állóan kizsákmányoló mezõgazdasági rendszer ellen. A felkelés a bérleti rend-
szer elleni harccá vált, és fõként a legláthatóbb ellenség, az arendañok, a bérbe-
adók, valamint a parasztság hagyományos pénzkölcsönzõi, a falusi boltosok és
kocsmárosok ellen fordult. A nagy földesurak, a bojárok közül sokan, akik távol
éltek birtokaiktól, ismeretlenek maradtak a parasztság számára, akik igazi harag-
jukat és kegyetlen dühüket a jól ismert közvetítõkön, a zsidó bérlõkön, boltoso-
kon és uzsorásokon töltötték ki. Mivel az arendañok és a boltosok nagy része, kö-
zel a fele zsidó volt Romániában, a parasztfelkelést pogromok kísérték, és így az
egyben zsidóellenes lázadássá is vált.

214
 Az antiszemitizmusnak erõs és tradicionális gyökerei voltak a román politi-
kában. Amikor a népi mozgalom a parasztság felé fordult, hogy követeléseit kife-
jezésre juttassa, egyben a zsidóság ellen is izgatott. Három nappal a felkelés elõtt
a Moldava de Sus, a populista napilap, amely már 1906. december 30-i vezércik-
kében kinyilvánította, hogy a „jiddek” a román nép ellenségei, tömeges felkelést
sürgetett a zsidóság ellen: „Talán az elszegényedett õsi Moldvában, amelyre ma
ránehezednek és mindent elfojtanak a jiddek, ismét lesz egy ember... aki kiáll és
új hetériát indít a jiddek ellen... Minden igaz román segítséget nyújt majd neki, és
addig küzd, amíg el nem érik a döntõ gyõzelmet, megmentve így földünket és
fajunkat a jiddek ragályától és pokoli terveitõl.” (Moldova de Sus, 1907. március
1., idézi Eidelberg, 1974. 206–207. o.) A pogromok során több ezer bolt és ház
pusztult el. Zsidókat vertek és öltek meg, és ezrekre rúgott azok száma, akik csak
úgy menekültek meg, hogy hátrahagyva mindenüket menedéket kerestek a had-
sereg fõhadiszállásain és a nagyvárosokban.
A parasztseregek megrémítették az egész rendszert, és egy idõ után már
nemcsak helyi birtokokat, kúriákat, falvakat és kisvárosokat támadtak meg, ha-
nem olyan nagyvárosokat is, mint Galaòi. Négyezer paraszt pedig Bukarest ellen
vonult. Végül áprilisban 120 000 katona fojtotta el a felkelést, és Robert Seton-
Watson szerint összesen mintegy 10 000 parasztot öltek meg. (Seton-Watson,
1963. 386–387. o.)
A társadalmi elégedetlenség idegengyûlöletté változtatásával a politikai an-
tiszemitizmus hihetetlen lendületet nyert. Vezetõ román értelmiségiek, mint
Nicolae Iorga történész, Alexandru Cuza közgazdász vagy Octavian Goga költõ,
éles antiszemita kirohanásokat intéztek. A jobboldali populista Constantin Stere
a zsidókat az idegen „karvalytõke” megtestesítõinek, „élõsködõ csoportnak” és
Romániára nehezedõ tehernek bélyegezte. A véres pogromokra úgy tekintettek,
mint a lakosság véleménynyilvánítására és a nemzeti ügy gyõzelmére. (Ioanid,
1992.)
A román nacionalizmus meghatározó eleme volt – hasonlóan az általános
balkáni irányzathoz – a Nagy-Románia megvalósítását és minden román egyesí-
tését célzó politika is. Mivel „vegyes nemzetiségû övezetben” a különféle etnikai
csoportok reménytelenül összekeveredtek, számos román élt együtt ukránokkal,
magyarokkal és bolgárokkal Besszarábiában, Bukovinában, Erdélyben és Dobru-
dzsában. Dél-Besszarábia 1878-as elvesztése Oroszország javára és Dél-Dobru-
dzsa megszerzése Bulgáriától (1913) a Nagy-Románia-eszmét éltette. Legfõbb-
képpen azonban a szomszédos Erdélyben, Bukovinában, Bánátban, Krassóban,
Máramarosban és Besszarábiában élõ románság egyesítését követelték egy
Nagy-Románián belül. A fõ ellenség e tekintetben – akárcsak Szerbia esetében is
– az Osztrák–Magyar Monarchia volt.
Az erdélyi románok sokáig nem osztották a Nagy-Románia-felfogást. He-
lyette teljes egyenlõséget követeltek Erdély többi nemzetével, ahogy azt az
1863-as erdélyi országgyûlés kinyilvánította Nagyszebenben. A románok nem
léptek fel a Monarchia egysége ellen. 1867 után, amikor az osztrák–magyar ki-
egyezés az autonómia és az egyenlõ jogok minden reményét szertefoszlatta, az
1868. májusi balázsfalvi kiáltvány (Pronunciamentum de Blaj) elvetette a kiegye-
zést és Erdély autonómiájának helyreállítását követelte. A románok azonban a

215
többi kisebbség által alkalmazott taktikát, a passzív ellenállást követték, és a szá-
zad utolsó negyedében kivonultak a politikából. Az aktív nemzeti politizálásra
nem is nyílt sok esély Erdélyben, ahol a választójog annyira korlátozott volt,
hogy a hárommillió románból csak 20 000 rendelkezett szavazati joggal. Ez a
szám 1905 után emelkedett ugyan, de 1906-ban a 110 000 szavazásra jogosultból
csak 35 000-en voksoltak saját nemzetiségi jelöltjeikre. Viszont az 1905-ben újjá-
éledt Román Nemzeti Párt, az autonómia követelését levéve programjáról, radi-
kálisabb célok felé fordult. Aurel Popovici 1906-os könyvében, a Die Vereinigte
Staaten von Gross-Österreichban az etnikai alapon szervezett föderatív Ausztria
koncepciója mellett foglalt állást. Számos erdélyi román értelmiségi osztotta ezt a
nézetet, úgy vélték, hogy a föderáció keretében létre lehetne hozni lenne egy füg-
getlen román államot is. (Bocñan, 1998.)
Autoriter hatalom, fundamentalista, erõszakos nacionalizmus és a nemzetál-
lam kiterjesztése a szomszédok kárára jellemezte a Balkán politikáját.

4. Orosz autokrácia és expanzionizmus

– lengyel nacionalizmus

A 19. századi Közép- és Kelet-Európa másik jelentõs tényezõje Oroszország volt.

Az ázsiai „Arany Horda” uralma alól felszabadult orosz fejedelemségek a 16. szá-
zadban hozták létre az egységes Orosz Birodalmat. Egyes értelmezések szerint
Oroszország örökölte a durva, elnyomó és kizsákmányoló mongol rendszer bizo-
nyos jellemzõit. A birodalom felemelkedése kétségkívül a hatalom következetes
centralizálásának és az egész társadalom könyörtelen alávetésének eredménye
volt. A despotikus cárok irgalmatlanul elsöpörtek mindenféle bojár függetlenségi
törekvést és a nagybirtokok javát elkobozták, megteremtve a katonai szolgáló ne-
messég alapját. A hatalmas országot szigorúan centralizálta és uralta a cári kor-
mányzat, és a tartományok kinevezett kormányzóit 1837-tõl a belügyminisztéri-
umnak rendelték alá. Amikor a 18. század végén a reformok bevezették a helyi
nemesi közigazgatást, a köznemességnek különféle hivatali pozíciókat kellett be-
töltenie mindenféle politikai jog vagy függetlenség nélkül. A 19. század derekán a
nemesi-hivatalnoki osztály mintegy 900 000 fõre rúgott. (Starr, 1972. 8. o.) A cári
rendszerben a decentralizáció csupán a hatalom átruházását jelentette szigorú fel-
tételek mellett. Amikor a miniszteriális rendszert meghonosították a 19. század ele-
jén, a miniszterek közvetlenül a cárnak számoltak be. „Az autokratikus hatalom az
orosz politikai élet megkerülhetetlen valósága volt.” Ez a rendszer „a személyes te-
kintélyt és az önkényes cselekvést elõnyben részesítette a formális szabályozások-
kal szemben”. Az „autokrácia perszonalizált, paternalista természete” jellemezte
Oroszországot a 19. században. (Pearson, 1989. 19., 257. o.)
Oroszországot, mint az ortodoxia vezetõjét, a „harmadik Rómát” küldetés-
tudat és agresszív expanzionizmus jellemzete. A 18–19. században következetes
keleti, nyugati és déli irányú orosz terjeszkedés zajlott. Oroszország bekebelezte
Közép-Ázsiát, Grúziát, Örményország nagy részét, a Krím félszigetet és a
Fekete-tenger térségét, elfoglalta az Amurtól északra, Kínáig és Észak-Szahalinig

216
terjedõ területeket, meghódította a Baltikumot és Finnországot. Az autokratikus
orosz uralom erõs hatást gyakorolt Közép- és Kelet-Európára is. A 18. század
folyamán Oroszország védnöksége alá vonta Lengyelországot, majd a század
végén megszállta az ország kétharmadát. A lengyel autonómiát az 1830–31-es
felkelés után eltörölték, és Orosz-Lengyelország a cári birodalom nyugati tarto-
mánya lett.
Az állandó háborúskodás az Oszmán Birodalommal kaput nyitott a további
déli terjeszkedésnek: Besszarábia annektálása, amelyet az 1812-es bukaresti béke
szentesített, fontos mérföldkõ volt ezen az úton. A kevert, román (54%), ukrán
(28%), német és zsidó lakosságú tartományt 1908-ban oroszosították: a földek
zöme orosz tulajdonná vált, az orosz lett a hivatalos nyelv, és a hatalom a katonai
kormányzó kezébe került. Az orosz hatalom kiterjedt a török uralom alatt álló
két román fejedelemségre is: a kücsük-kajnardzsi béke (1774) biztosította, hogy a
cár beavatkozhasson a fejedelemségek érdekében. Az újabb gyõzelem és a driná-
polyi béke (1829) Oroszországot a fejedelemségek protektorává tette: orosz csa-
patok állomásoztak román földön és az orosz parancsnok, Kiszeljov tábornok al-
kotmányt készített a fejedelemségeknek. Az orosz csapatok verték le a térségben
kitört 1848-as forradalmat. Az európai nagyhatalmi politika azonban végül is po-
zíciói feladására kényszerítette Oroszországot.
Miután Oroszország újabb sikeres katonai hadjáratot indított a hanyatló
Oszmán Birodalom ellen, felszabadította Bulgáriát és megpróbálta kiépíteni az
orosz védnökséget, vagy ahogy azt sokan gondolták, egy transzdunai gubernyiját.
A cár követe, Alekszandr Dondukov-Korszakov herceg alkotmánytervezetet ké-
szített az országnak, a bolgár hadsereg parancsnoka pedig Pjotr Parenszov volt,
akinek a tisztjei hadnagyi rangtól felfelé csak oroszok voltak. A Balkán gyarma-
tosítása azonban kudarcba fulladt. Az európai nagyhatalmak – akárcsak Romá-
nia esetében – elzárták a további orosz terjeszkedés útját. A cári Oroszország –
félszívvel meghozott reformjai és a helyi korlátozott önkormányzat, majd a
„félparlament” (Duma) ellenére – nem sokat változott a „hosszú” 19. században.
„1917-ig – írta Eugen Weber – a cár a nép atyja, egy senkinek sem felelõs autok-
rata volt.” (Weber, 1972. 423. o.) Paul Hayes hozzáteszi: „Idõnként kompro-
misszumra kényszerítték az autokráciát... de Lengyelországban, Ukrajnában... az
orosz uralmat az elnyomás, a türelmetlenség és a megvetés jellemezte... A 20.
század elejére egyre többen úgy tartották, hogy a rendszer erõszakos megdön-
tése lehet az egyetlen válasz az autokráciára.” (Hayes, 1992. 64., 67. o.) Habár a
terjeszkedõ, autokrata Oroszország hatalmas hadigépezetével sikertelenül pró-
bálta meghódítani a Balkánt, szilárdan megvetette a lábát a Baltikumban és Len-
gyelországban, így a 19. század során mindvégig hatással volt Közép- és Kelet-
Európára.
Az elnyomó orosz uralom véres felkelések sorozatát váltotta ki a megszállt
Lengyelországban. Az Oroszország elleni bátor, de többnyire reménytelen fegy-
veres felkeléseket három egymást követõ nemzedék robbantotta ki 1864-ig, ez-
után a lázadások elmaradtak, és helyüket a „szerves munka” foglalta el. Bolesîaw
Prus, a világhírû író ezt a kérdést tette fel egyik cikkében: „Mit gondol az ember
az olyan társadalomról, ahol a költészet az élet minden más területét elhomályo-
sítja?” (Donskov és Sokoloski, 1991. 60. o.) Az új, realista politikai erõk végül is

217
felülkerekedtek a lengyel romantikus messianizmus nemesi-nemzeti hõsi gesztu-
saival szemben, s ennek nyomán Lengyelország nem jelentéktelen gazdasági és
társadalmi modernizációs sikereket érhetett el.
A nemzeti ügy azonban egyáltalán nem volt halott. A modernizált lengyel
valóságra építve megújult, és önmagát is modernizálta: integráns nacionalizmus-
sá vált, amely a felébredt parasztságot is befogadta a nemzet táborába. A lengyel
parasztság elidegenedett a nemességtõl, és a „nemesi ügy” ellenségévé vált a fel-
kelések évtizedei során. Ahogy Jan Popîawski írta a varsói Gîos címû újságban,
Lengyelországban „két nemzet”, két külön civilizáció él egymás mellett: „a nép
és a kiváltságosok”. Az új populista nacionalisták a parasztságot a hamisítatlan
lengyelség õrzõiként ünnepelték. A 19. század végén új nemzeti tábor formáló-
dott. A régi és az új nacionalizmust könnyû volt összekapcsolni. Voltak hagyo-
mányai: a „nagy emigráció” tagjai és a januári felkelés veteránjai 1887-ben Svájc-
ban megalakították a Lengyel Ligát. A liga tagjai, miközben a romantikus
nacionalizmus örökségét képviselték, a paraszti tömegek felé fordultak, és be
akarták vonni õket a nemzeti táborba.
1893-ban a Ligát Roman Dmowski átszervezte és átkeresztelte Nemzeti Li-
gává, majd 1897-ben Nemzeti Demokratikus Párttá (endecja vagy endek). A külvá-
rosi polgárcsaládban született Dmowskit még mint a varsói egyetem hallgatóját
bebörtönözték. Az újjászületett lengyel nacionalizmus hamarosan az õ nevével
kapcsolódott össze, a mozgalom sikeres ideológusává és publicistájává vált.
Dmowski, Popîawski és Zygmunt Balicki sikeres propagandába fogott a nemzeti
szellem erõsítése érdekében. Népszerû újságjaik, a Przegl¢d Wszechpolski és a
Polak, valamint oktatási hálózatuk segítségével nagy hatást értek el. A lengyel
nyelv és a katolicizmus építõköveivel erõsítették a nemzeti identitást. A Lengyel-
országot a „vállán” hordozó parasztság tömegeit igyekeztek megnyerni a függet-
len lengyel állam eszméjének. Habár tartózkodtak a közvetlen katonai akcióktól
és felkeléstõl, a nemzetet fel akarták készíteni a harcra. A nemzet „életének alap-
ja”, fordult Dmowski a közismert szociáldarwinista koncepcióhoz, a küzdelem.
My¡li nowoczesnego Polaka (A modern lengyel gondolatai) címû könyvében, amely
„a lengyel nacionalizmus bibliája” lett, Dmowski azt vallotta, hogy küzdelem
nélkül a nemzet „erkölcsileg elkorcsosul és szétbomlik” (Wandycz, 1974. 291. o.).
A „nemesi nemzet” már idejétmúlttá vált, és „nõi nemzetté” válik. Lengyelor-
szágnak – mondta Dmowski – le kell gyõznie belsõ ellenségeit, és vigyáznia kell,
nehogy fajilag „megfertõzõdjön”. Dmowski nyitotta meg a zsidóellenes frontot, a
nemzeti küzdelem elengedhetetlen követelményének tartva azt. A nemzeti szel-
lem erõsítése érdekében a zsidó üzletek bojkottjára szólított fel, valamint azt hir-
dette, hogy „a lengyel életet lelkileg meg kell óvni a zsidó befolyástól”. A kire-
kesztõ-nacionalista endek programban a „zsidókérdés” „végsõ megoldását” a
tömeges kivándorlásban jelölte meg. Ettõl kezdve a lengyel nacionalizmus –
akárcsak a román nacionalizmus – elválaszthatatlan elemévé vált az antiszemi-
tizmus. Az 1880-as évek elõtt nem ez volt a helyzet, mert akkor „a jó hazafiak ot-
rombának tartották... a zsidóellenes sztereotípiák erõsítését vagy a lengyel–zsidó
konfliktus bátorítását”. (Porter, 200. 159. o.) A lengyel antiszemitizmus legszélsõ-
ségesebb megnyilvánulását a Rola folyóirat 1881 után indított keresztes hadjárata
képviselte. A lap szerkesztõje, Jan Jele¤ski protofasiszta brosúrákat adott ki,

218
Pénzügyi világunk (1874), majd A zsidók, a németek és mi (1876) címmel. Jele¤ski és
a Rola a nemzeti túlélésért vívott küzdelem koncepciójaként a zsidók elleni kö-
nyörtelen törzsi harc programját fogalmazta meg. Jele¤ski egyik közeli munka-
társa, Konstanty Wzdulski a zsidók azonnali kiûzését követelte. 1881 végén véres
zsidóellenes pogrom öntötte el Varsót. Két embert megöltek, további 20–30 em-
ber megsebesült, és mintegy ezer családot tett tönkre a fosztogatás. Nem sokkal
ezután ezer zsidó vándorolt ki Varsóból az Egyesült Államokba.
„A zsidók iránti ellenszenv fõ oka – írta a Gîos egyik vezércikke 1886-ban –
nem az, hogy õk jobbak vagy rosszabbak másoknál, hanem fõként az, hogy má-
sok”, idegen testek a társadalom szervezetében.” „Senki sem tagadhatja – jelen-
tette ki a Przegl¢d Wszechpolski egyik névtelen írója 1895-ben –, hogy jelenleg éle-
tünk legfontosabb jelensége az élet minden területén elképesztõen erõsödõ
antiszemitizmus... és annak összes formája.” A századok során át elnyomott zsi-
dóknak – vallotta Jan Popîawski – „a vérében van a bosszúvágy... mindent el
akarnak pusztítani”. Dmowski jól szervezett zsidó összeesküvésrõl beszélt,
amely „terv szerint”, egy „nagyon jól kialakított belsõ szervezetre” építve meg
akarja hódítani Lengyelországot, hogy azután ott telepítse le „a zsidó nemzetet”.
(Porter, 2000. 164–166., 176–179., 229. o.)
A fent idézett Brian Porter ezt az új irányzatot fejezte ki könyvének címében
is: „Amikor a nacionalizmus gyûlölködni kezdett”. Véleménye szerint a lengyel
nemzet „önmagát kényszerítette arra, hogy elszigetelõdjön a kirekesztés és az el-
lenségeskedés magas falai mögött. Mickiewicz nyitott, egyetemes, idealista nem-
zete elveszett.” (Porter, 2000. 182. o.)
Az értelmiségi elit egy része és az általuk mozgósított csalódott tömegek a
felvilágosult romantika ellen fordultak. A modernizáció, a térség romantikus ál-
modozásának központi törekvése szélsõségesen egyenetlen eredményekkel járt.
Nem tudott felvirágzást hozni és nem vezetett a Nyugat utoléréséhez. Viszont a
századvégi nemzedékeknek szembe kellett nézniük a patriarchális közösségek
pusztulásával és a pénzügyi körök, valamint a piacgazdaság önzõ könyörtelensé-
gével. A modern kapitalizmus elvesztette vonzerejét a vesztesek szemében. Sze-
mükben a piaci kapitalizmus idegennek és zsidónak tûnt. A német és francia
irracionalista filozófia és a jobboldali populizmus, fõként a német völkisch mozga-
lom alternatívát kínált: konzervatív, modernizáció- és materializmusellenes ideo-
lógiát, amely a korábbi racionalizmus és modernizáló materializmus dominan-
ciája ellen fordult. Ez az eszme és mozgalom az eltorzult romantikát testesítette
meg, és erõsen Nyugat-ellenessé vált. A német Die Tat excentrikus, misztikus
jobboldali szerkesztõje, Eugen Diedrichs ezt a vonulatot újromantikának nevezte
el, amely az irracionális, idegengyûlölõ és modernizációellenes nacionalizmus
felé fordult. Ezek az új irányzatok hamar gyökeret vertek Közép- és Kelet-Euró-
pában, fõként a szláv népek között. A tradicionalizmus, a pénz hatalmának elve-
tése, valamint a tiszta falusi élet és a parasztság, a tiszta „belsõ értékeket” meg-
testesítõ, érintetlen falusi közösségi társadalom idealizálása, a lelki élet, az
érzelmek, az ösztönök – mint magasabb rendû értékek – fontosságát hirdetõ esz-
mék kövezték ki a protofasiszta mozgalmakhoz vezetõ utat.
A zsidók mellett más etnikumokat is gyûlöltek. Az elnyomó oroszokat ázsiai
hordának tekintették. „Ki tagadhatná – mondta Zygmunt Miîkowski a Wolne

219
Polskie Sîowóban –, hogy Moszkva az Arany Horda örököse?” A litvánokat és az
ukránokat a lengyel nemzet részének tekintették. Lengyelországnak „civiliza-
tórikus küldetése” volt a litván és az ukrán területen, amely „öt évszázada a mi-
énk... Szinte minden, ami [ott] tartós értékkel bír... az lengyel gondolkodás és
akarat eredménye”. Dmowski amellett érvelt, hogy a ruténok (ukránok) nem lé-
teznek: õk csupán „a lengyelek egy szánalomra méltó fajtái”. „Ukrajna sosem
létezett, nem létezik és nem is fog létezni.” A galíciai ukrán nacionalizmust „egy-
értelmûen mesterséges képzõdménynek” bélyegezte. Helyette a lengyel naciona-
listák az ellengyelesedést, vagyis az asszimilációt ajánlották alternatívaként. (Por-
ter, 2000. 184., 223–225. o.)
Az endek, amelynek székhelye Pozna¤ban és Lwówban volt, eredetileg az
orosz autokráciát tekintette fõ ellenségének. Amikor azonban a cár bevezette fél-
alkotmányos rendszerét 1905 után, már az Oroszországon belül megvalósítandó
lengyel autonómia mellett érveltek. Német-Lengyelországban az asszimilációs
politikát folytató Németországot tekintették fõ ellenségnek.
Még a lengyel szocializmusnak is a nacionalizmus volt a meghatározó elve.
Ludwik Wari¤ski szocialista mozgalmának 1879-es elsõ programtervezetében –
az általános szocialista célok mellett – helyet kapott a klasszikus lengyel nemzeti
gondolat is: „Mélységesen hiszünk abban is, hogy a lengyel nép, a társadalmi
forradalmi alapelvek nevében mozgósítva, meg fogja mutatni elfojthatatlan erejét
és rendületlen energiáját a gazdasági kizsákmányolást és példa nélkül álló nem-
zeti elnyomást gyakorló, felosztó kormányokkal vívott küzdelemben.” (Porter,
2000. 106. o.) Eltérõen Dmowski idegengyûlölõ és kirekesztõ nacionalizmusától,
a nemzeti függetlenség másik jelentõs és friss ereje, a Lengyel Szocialista Párt
(PPS) a „független, demokratikus köztársaság” mellett szállt síkra, ahol minden
nemzetiség „teljesen egyenlõ az önkéntes föderáció alapján”. Az 1893-ban négy
szocialista csoportból alakult párt tiszteletben tartotta a felkelés eszméjét. Rosa
Luxemburg pártja, a Lengyel Királyság Szociáldemokrata Pártja (SDKP), amely a
PPS 1906. évi szakadása után a PPS-Lewica (Bal) nevet vette fel, azt vallotta azon-
ban, hogy az Orosz Birodalomban bekövetkezõ proletárforradalom automatiku-
san véget vet a nemzeti elnyomásnak.
Józef Piîsudski, valamint a PPS-Frakcija Rewolucyjna (Forradalmi Frakció),
vagyis a „szociálpatrióták”, ahogy Rosa Luxemburg gúnyolta a PPS nemzeti szo-
cialistáit, amellett érveltek, hogy a társadalmi haladás lehetetlen nemzeti függet-
lenség nélkül. „A haza függetlensége – írta Piîsudski – az az állapot, amely a szo-
cializmus lengyelországi gyõzelmét lehetõvé teszi.” (Brock, 1969. 346–348. o.)
Piîsudski, egy elszegényedett litvániai lengyel köznemes fia orvosnak tanult
Harkovban. 1887-ben öt évre számûzték Szibériába, majd a PPS egyik alapítója
és a Robotnik szerkesztõje lett. 1901-ben ismét letartóztatták, ami után fokozato-
san egyre inkább a nemzeti ügy mellett kötelezte el magát, és az erõszakos akci-
ók felé fordult. Félkatonai egységei támadásokat hajtottak végre az 1905–06-os
forradalmi válság idején. 1908-ban törvényen kívüli terroristaként Habsburg-
Lengyelországba, Galíciába költözött és megalakította elsõ légióját. Habár nem
volt képzett katona, nekilátott a jövendõ lengyel hadsereg káderei és tisztjei ki-
képzéséhez. Piîsudski megkezdte a felkészülést az Oroszország elleni katonai ak-
ciókra.

220
 5. Az autoriter Habsburg-uralom és a cseh nacionalizmus

A másik két birodalommal összehasonlítva a Habsburg Birodalom Közép- és Ke-

let-Európa legfelvilágosultabb abszolutista hatalma volt. A 19. század elsõ két-
harmadát azonban itt is a megkérdõjelezetlen autokratikus uralom jellemezte,
erõs cenzúrával, hadseregnyi rendõrspiclivel, akik szoros ellenõrzés alatt tartot-
ták a megfigyelteket, valamint jelentõs politikai befolyással rendelkezõ katolikus
egyházzal. Az 1848-as liberális alkotmányt, a forradalom eredményét visszavon-
ták, és az egész közigazgatási rendszer egyértelmûen önkényuralmivá vált. Még
1860 decemberében is ezt írta Ferenc József császár anyjának: „Valóban szükség
van egy kevés parlamentáris kormányzásra, de a hatalom az én kezemben ma-
rad.” (Macartney, 1968. 440., 499. o.) Az orosz és az oszmán rendszertõl eltérõen,
a Habsburg Monarchia nyugati jogi intézményeket vezetett be az 1860-as évek
végén: a cenzúrát eltörölték, és szólás-, sajtó-, tulajdon-, vallás- és gyülekezési
szabadságot biztosítottak. A polgárok törvény elõtti egyenlõsége megvalósult, és
a bírói hatalmat különválasztották a végrehajtóitól.
A birodalom mégis megõrizte autoriter jellegét. „A korona hatalmát valójá-
ban nem különösebben nyirbálták meg”; az új törvények „a koronát de jure erõs
pozícióban hagyták meg, ami de facto még erõsebb volt”. Az uralkodó és kormá-
nya ragaszkodott az egyesületek és gyûlések feletti felügyeleti jogához. A császár
maradt a hadsereg parancsnoka, és a külügyeket illetõen lényegében korlátlan
hatalommal rendelkezett. Megtartotta a vétójogát a törvényhozásban és az or-
szággyûlés feloszlatásának jogát. Uralma a bürokrácián és a hadseregen, a mo-
narchia „cementjén” alapult. Magyarországot illetõen a császár-királynak ugyan
nem volt vétójoga, de „e hiányt kitöltötte az »elõzetes szentesítés« nem hivatalos
joga”. Az uralkodónak jogában állt kinevezni az általa választott miniszterelnö-
köt és megtartani hivatalában az ellenzéki parlamenti többség ellenében is.
Ausztriában a „rendkívüli záradék” lehetõvé tette a kormánynak, hogy a szüksé-
ges intézkedéseket életbe léptesse, ha a birodalmi gyûlés nem ülésezett. Ezekhez
az intézkedésekhez szükség volt a parlament utólagos jóváhagyására, de ez csak
formalitás volt, hiszen soha nem került sor az ilyen rendelkezések utólagos elve-
tésére. „A Reichsrat valójában alig lett több, mint... a korona tanácsadó testülete.”
Habár az országgyûlés, amelyet a népesség 5,9%-a választott, rendelkezett némi
ellenõrzési hatáskörrel, de „ahol... lényeges problémákról volt szó, ott az uralko-
dó akarata érvényesült, ha kellett, az országgyûlés feje felett is”. (Macartney,
1968. 561–567. o.) „A képviseleti rendszer hibás mûködése – tette hozzá Paul
Hayes – a hatalmat gyakorlatilag átjátszotta a bürokrácia kezére. A politikai és a
közigazgatási funkciók összegabalyodtak, és egyáltalán nem volt szokatlan, hogy
a kettõt egynek tekintették.” A hatalmas, 1914-ben hárommilliós, önmagát szol-
gáló bürokrácia, amely saját elõrejutásával és kiváltságai, rangja és pozíciója
megõrzésével volt elfoglalva, az autoriter hatalom jelentõs szereplõjévé vált.
(Hayes, 1992. 69. o.)
A Habsburg Birodalom, bár kevésbé volt expnazionista, mint kelet-európai
társai, különbözõ háborúkat indított a monarchia megtartásáért és kiterjesztésé-
ért. Részese volt Lengyelország felosztásának a 18. század végén, amikor is meg-

221
szerezte Galíciát. 1775-ben elnyelte Bukovinát kevert, román, ukrán, német és
zsidó népességével. Részt vett a Napóleon-ellenes koalíciós háborúkban, és har-
colt a poroszokkal a német egyesítés vezetéséért. A 19. század közepén háború-
kat vívott, hogy megtartsa a birodalomban Észak-Itáliát és Magyarországot.
A századforduló körül elõbb okkupálta (1878), majd annektálta (1908) Bosznia-
Hercegovinát.
Még a dualista rendszer létrejötte után is Ausztria elsõ reagálása az ellenzék
1905-ös magyarországi választási gyõzelmére a katonai erõ alkalmazása volt. El-
készítették a Lösung der ungarischen Krise durch Waffengewalt (A magyar válság
megoldása katonai erõvel) címet viselõ tervet, melyet a császár kedvelt Bad
Ischl-i vadászkastélyában, az 1905. augusztus 22-én tartott tanácskozáson, Ferenc
József elnökletével tárgyaltak meg.
Az Osztrák–Magyar Monarchia a Dreikaiserbund, Oroszország, Németország
és Ausztria három császára szövetségének (1881) oszlopa volt. A szövetség az
1815-ben általuk létrehozott status quót volt hivatott fenntartani, és expanzionista
törekvéseiket harmonizálni a Balkánon. 1879-ben a Monarchia Németország
partnere lett a kettõs szövetségben, részese a háború elõkészítését célzó agresszív
politikai és katonai egyezménynek, amely 1882-ben, Olaszország csatlakozása
után hármas szövetséggé vált.
Habár a Habsburg Birodalom felvilágosultabb volt, mint a régió többi biro-
dalma, ennek ellenére alapvetõen autoriter és expanzionista maradt. Ezt a jellegét
különösen egyértelmûen tükrözte a területén élõ nemzetiségekkel szembeni vi-
szonya. Felix zu Schwarzenberg herceg, 1848-ban a nagynémet egység híve, meg-
alkotta az abszolutista, centralizált állam koncepcióját. Az 1848–49-es forradalom
leverése után az 1851. december 31-i szilveszteri pátens abszolút hatalmat veze-
tett be, anélkül, hogy különbséget tett volna a nemzetiségek között. Ahogy azt
gúnyosan megjegyezték és oly sokszor idézték, azok, akik 1848-ban hûek marad-
tak a Habsburgokhoz, azt kapták jutalomként, mint amit büntetésként kaptak a
birodalom ellen harcolók. 1854-ben, ennek megfelelõen, a német lett a „nacionali-
záló” monarchia egyetlen hivatalos nyelve. Ez is az „osztrák nemzet” megterem-
tését célozta. Amikor a nagynémet megoldás álma 1866-ban szertefoszlott, és
Ausztria 1867-ben kiegyezett a birodalom legerõsebb nemzetiségével, a magya-
rokkal, a Monarchia megosztott lett. Eltérõ státusú nemzetek alkották, amelyek
különbözõ csoportokra oszthatók: kiváltságos német és magyar nemzetre,
félprivilegizált lengyelekre Galíciában és horvátokra Horvátországban, valamint
olyan, kiváltság nélküli nemzetekre, mint a csehek (1910-ig), szerbek, szlovákok,
ukránok, románok, szlovének és a Horvátországon kívül élõ horvátok. A népes-
ség mintegy negyede az utóbbi kategóriába tartozott, míg a másik negyede a
félprivilegizált csoportba. Az elnyomott népek nagy részének, a Monarchiában
élõk mintegy 60%-ának voltak a Monarchián kívül élõ – szerb, román, lengyel és
német – „testvérei”. Ezenkívül a nemzetiségek mintegy 40%-a olyan néphez tar-
tozott, amely a birodalommal szomszédos nemzetállamot, „anyaországot” alko-
tott. A cseh területek és Bukovina a politikai, nyelvi vagy kulturális autonómia
egyetlen fontos elemét sem élvezhették. A cseh nemzeti mozgalom hagyományos
követelése – már František Palacký mozgalma óta, amelyet késõbb sógora,
František Rieger is követett – a cseh államjog (böhmisches Staatsrecht), vagyis a

222
Cseh Királyságnak mint a Monarchián belüli autonóm egységnek alkotmányos
helyreállítása volt. 1863 után az abszolutizmus ellen folytatott magyar passzív el-
lenállás példáját követve, a csehek kivonultak a birodalmi parlamentbõl, és tizen-
hat éven át bojkottálták az országgyûlést. A cseh autonómiáért vívott csata azon-
ban 1867-ben újra súlyos vereséget szenvedett.
1871-ben újjáéledtek a remények, amikor Siegmund Hohenwart gróf, a fris-
sen kinevezett miniszterelnök, együttmûködve a cseh párttal, kidolgozta a Sarka-
latos Pontokat. A terv a cseh tartományok önálló országgyûlésének felállítását
tartalmazta, így a cseh küldöttek nem lettek volna az osztrák parlament tagjai, de
részt vettek volna az osztrák, a magyar és a cseh országgyûlés küldötteinek
kongresszusán. (Scharf, 1996.) Egyben tervbe vették a cseh közigazgatás autonó-
miájának megvalósítását is. A nemzetiségi törvénytervezet egyenlõ rangra emel-
te volna a cseh nyelvet a némettel azokban a kerületekben, ahol a népességnek
legalább húsz százaléka anyanyelvként beszélte a csehet. A méltányos kompro-
misszum azonban kudarcba fulladt. Andrássy Gyula, Magyarország miniszterel-
nöke ingerült tiltakozása megvédte a Monarchia dualista struktúráját, és ellen-
zett mindenféle elmozdulást a föderatív átalakulás irányába. A császár maga is
elõnyben részesítette a kiegyezés során létrejött szerkezetet.
Az cseh nemzeti küzdelem veresége a mozgalom hanyatlásához vezetett, és
az ifjúcseh mozgalom létrejöttét vonta maga után 1874-ben. Az ifjúcsehek más
taktikához folyamodtak, és gazdag kulturális, illetve oktatási programokat szer-
veztek. A Matice Øeská, a Matice Školská és a Sokol sportszervezet, kihasználva a
virágzó cseh gazdaságot, fokozatosan radikalizálódó nemzeti tömegmozgalom-
má nõtt. A nyelvi háborút azonban nem volt könnyû megvívni. Csehországban –
az 1910-es cenzus szerint – a lakosság 63%-a volt cseh, míg 37%-a német. Morva-
országban a cseh többség 72%-ot tett ki, a német kisebbség pedig 28%-ot. A har-
madik „cseh tartományban”, Sziléziában viszont a németek jóval többen voltak
(44%), és még a lengyelek (32%) is felülmúlták létszámban a cseheket (28%). A
Taaffe-kormány az 1880-as évek folyamán bizonyos engedményeket tett, újra be-
iktatva a cseh nyelvet mint a bíráskodás és közigazgatás ún. külsõ használatú
nyelvét, majd a prágai és brnói felsõ bíróságokon mint belsõ használatú nyelvet
is cseh ügyekben. A patinás Károly Egyetemet is cseh és német tagozatra osztot-
ták. A végeláthatatlan viták és különféle döntések nem vezettek eredményre. Az
osztrák-németek továbbra is ellenezték egy „szláv állam” létrejöttét a Monarchiá-
ban, és megalapították a Pángermán Pártot. Linzi programjukban az Anschlusst
pártfogolták. „A németek voltak azok – írta Peter Sugar –, akik, válaszul az elsõ-
sorban a cseheknek tett engedményekre, megindították az Osztrák–Magyar Mo-
narchia felbomlását támogató mozgalmat.” (Sugar, 1999. IV. 26. o.)
A patthelyzet segített az ifjúcseheknek, akik riválisuk arisztokrata-földtulaj-
donos bázisa helyett a felemelkedõ középosztályhoz, az „átlagos” csehekhez for-
dultak. A mozgalom új csillaga, Karel Kramáâ a szláv egység híve volt. Vezetésé-
vel az ifjúcsehek jól szerepeltek az 1891-es Reichsrat-választásokon, és háromszor
annyi szavazatot szereztek, mint a rivális ócseh mozgalom. Szervezett obstrukció-
val bénították meg az országgyûlés munkáját. Lázongások törtek ki Prágában, és
az osztrák hatóságok elrendelték a rendkívüli állapotot, betiltottak több cseh
nemzeti szervezetet és számos embert letartóztattak.

223
 A nemzeti elnyomás fenntartása érdekében az osztrák kormány, paradox
módon, demokratizálta a választási rendszert: a nyugtalan cseh középosztály el-
lensúlyozására 1893-ban megháromszorozta a szavazásra jogosultak számát. A
császár egy lengyel grófot, Galícia tapasztalt és hûséges helytartóját, Kasimir
Badenit nevezte ki miniszterelnökké 1895-ben. Badeni új szabályozással igyeke-
zett átvágni a nyelvkérdésben kialakult vita gordiuszi csomóját: mind a cseh,
mind a német hivatalos nyelv lett volna az egykori Cseh Királyság területén, és
az állami alkalmazottaknak három év alatt el kellett volna sajátítaniuk mindkét
nyelvet. A kompromisszumra törõ új erõfeszítések azonban egyfajta polgárhábo-
rút eredményeztek: a német nacionalisták obstrukciót szerveztek az országgyû-
lésben, ami erõszakká fajult a parlamentben, illetve Bécs és Graz utcáin. A csá-
szár elbocsátotta Badenit, és ejtette tervét. Ezt követte a cseh lázadás, ami
megbénította a Reichsrat munkáját, Csehország pedig az állandó nyugtalanság ál-
lapotában maradt.
Az ifjúcsehek politikai dominanciája fokozatosan megszûnt az 1890-es évek
folyamán és az 1900-as évek elején. A városi és vidéki alsóbb osztályoknak adott
választójog – részben az 1896-os választási reform révén, de fõleg a férfiak általá-
nos és egyenlõ szavazati jogának 1907-es bevezetése következtében – kiszélesítet-
te egyes, az alsó osztályok érdekeit képviselõ új pártok – mint a szociáldemokra-
ta párt, a Cseh Nemzeti Szocialista Párt vagy az agrárpártok – társadalmi bázisát.
Az 1911-es választásokon az ifjúcsehek csak 19 parlamenti helyet szereztek a szo-
ciáldemokraták és az agráriusok együttes 52 helyével szemben. (Krejøí, 1995.)
A nemzeti kérdés azonban továbbra is a politika középpontjában maradt, és több
cseh párt összefogása 1900-ban létrehozta a konzultatív Cseh Nemzeti Tanácsot
Prágában.
Ebben a közegben alakította meg az ifjúcsehek egykori képviselõje, Tomáš
Masaryk szociológus professzor nemzeti és balközép Realista Pártáját 1890-ben.
A cseh nemzeti mozgalom több évtizedes története során elsõ ízben Masaryk el-
vetette a cseh államjog visszaállításának valóságtól elrugaszkodott hagyományos
követelését. Helyette a Monarchia demokratikus és föderatív átszervezése mellett
foglalt állást. Az új cseh nemzeti mozgalom – a régióban egyedül a középosztály
támogatásával – a nemzeti kérdést összekapcsolta a demokráciával és az emberi
jogokkal. Masaryk egyedülálló nemzeti vezérré vált Közép- és Kelet-Európában.
A kozmopolita értelmiségi – morva-szlovák apjával, morva-német anyjával és
amerikai feleségével – szilárdan hitt a csehek és szlovákok etnikai azonosságá-
ban. Azt vallotta, hogy a szlovákok szlovákul beszélõ csehek, a csehek pedig cse-
hül beszélõ szlovákok. Nem csoda, hogy fokozatosan az új nemzetfelfogás, a
csehszlovákizmus, a csehek és szlovákok Monarchián belüli egyesítése felé for-
dult, miként helyeselte a szerb–horvát egységet is.
A szlovák nemzeti mozgalom az 1867-es osztrák–magyar kiegyezést követõ-
en lehanyatlott. 1861-ben a Turócszentmártonban gyûlésezõ szlovákok nyelvi
egyenlõséget és a szlovák hivatalos nyelvként való elismerését követelték a
Hornouhorské Slovenské Okoliében, a „felsõ-magyarországi szlovák kerületben”, de
a passzív ellenállás és a politikai tevékenységtõl való távolmaradás taktikája 1875
és az 1890-es évek között terméketlennek bizonyult. A szlovák nacionalizmus az
1890-es évek derekán lépett ismét színre. A Magyarországon belüli szlovák auto-

224
nómia hagyományos követelésének legharsányabb új támogatója Andrej Hlinka
páter volt, aki a magyar Néppárton belül 1896-ban létrehozta a szlovák szárnyat.
Ebbõl a pártkezdeménybõl jött létre a századforduló után a Szlovák Néppárt,
amely hét helyet szerzett a magyar országgyûlésben. A párt hitelszövetkezeteket,
népbankokat, olvasóköröket alapított, és a szlovák parasztok között terjesztette
propagandáját, antiszemita jelszavakat is hangoztatva. A Milan Hodãa vezette
budapesti szlovák értelmiség – Hodãa a magyar országgyûlés tagja volt – az álta-
lános választójogért és a Monarchia föderatív átszervezéséért, vagyis a biroda-
lom osztrák–magyar jellegét felváltó, szlávokat is magába foglaló „trializmusért”
szállt síkra. A csehekkel való egyesülés ezekben az években egyáltalán nem volt
napirenden az észak-magyarországi szlovákok körében.
A legifjabb nemzedék, a prágai Károly Egyetemen tanuló szlovák hallgatók
viszont megalakították a Øeskoslovenská Jednotát, vagyis a Csehszlovák Egységet.
A Vavro Šrobár – akire nagy hatást gyakorolt Masaryk – alapította Hlas címû új-
ság (1898) is a csehszlovákizmust népszerûsítette. A törekvés a háború elõtti cseh
nemzeti mozgalom legtekintélyesebb értelmiségi vezetõjének, Masaryknak a tá-
mogatásával egyre inkább teret nyert. 1907 után az összes szlovák politikai párt
kapcsolatot épített ki a csehekkel. 1914 tavaszán a Szlovák Nemzeti Párt – mint-
egy az összes pártot összefogó szervezet – módosította programját, és a csehek-
kel való szoros együttmûködést hangsúlyozta, illetve helyeselte a Monarchia de-
mokratikus és föderatív átszervezésének koncepcióját. (Kann és David, 1984.
384. o.)

6. A Janus-arcú magyar nacionalizmus: autonómia

Ausztriától és a nemzetiségek asszimilációja

Az észak-magyarországi szlovák nacionalizmus, akárcsak az erdélyi román, a

horvátországi horvát és a vajdasági szerb nacionalizmus, makacs ellenállásra ta-
lált a rivális magyar nacionalizmusban. Mint árulkodó epizódot érdemes meg-
említeni a 19. század végén kialakult kárpátaljai vallási mozgalmat, aminek ered-
ményeként az ukrán parasztok tömegesen tértek át a görög katolikus hitrõl a
görögkeletire. A pánszlávizmus miatt aggódó magyar hatóságok tömeges letar-
tóztatásokkal válaszoltak, és hazaárulással, illetve államellenes tevékenységgel
vádolták az áttérõket. Az 1913–14-es máramarosszigeti tömegperben 32 ukrán
parasztot ítéltek el és zártak börtönbe.
A nemzeti kérdést illetõen a magyarok szerencsésebbek voltak a Habsburg
Birodalom más nemzetiségeinél. Bár az 1848–49-es szabadságharcot leverték és
megtorolták, mégis ez vezetett el az 1867-es kiegyezéshez. A magyar nemesi elit
– belefáradva az Ausztriával szembeni passzív ellenállásba, politikai uralmának
helyreállítását és jövedelmezõ közhivatalok betöltését igényelve – hajlandóvá
vált a tárgyalásra. Ez annál is inkább égetõbbé vált számukra, mivel a magyar-
országi nemzetiségek fölötti hatalmuk megszilárdítására és a soknemzetiségû
állam konszolidálására törekedtek. Ugyanez elmondható volt a császárról és
az osztrák politikai elitrõl is, fõként a Poroszországtól elszenvedett vereség

225
(1866) után, amely meghiúsította a német egység osztrák vezetés alatt törté-
nõ megvalósításának reményét. Az 1867-es osztrák–magyar kiegyezés helyre-
állította Magyarország alkotmányos egységét és kvázi-független, autonóm
önkormányzatot biztosított az országnak. A kiegyezés eszméje úgyszólván szim-
bolikusan testet öltött a magyar miniszterelnök (1867–71), gróf Andrássy Gyu-
la személyében. Mint a forradalmi sereg ezredese Andrássy Ausztria ellen har-
colt 1848-ban, majd Kossuth Lajos kormányzó-elnök a függetlenség deklarálása
után 1849-ben nagykövetté nevezte ki. Andrássyt távollétében 1851-ben halálra
ítélték.
„A mai nap az ünnepi jókedv és a nemzeti büszkeség napja”, írta a Pester
Lloyd 1867. május 9-én. Ferenc József ekkor koronáztatta magát Magyarország
királyává a budai Mátyás-templomban. Egy évtizeddel korábban, 1857-ben
Arany János Ferenc Józsefet A walesi bárdok címû verssel „köszöntötte”, amelyben
az egyik bárd a következõket vágja az odalátogató király szemébe: „Elhullt csatá-
ban a derék – / No halld meg, Eduárd; / Neved ki diccsel ejtené, / Nem él oly
velszi bárd.” (Hét évszázad magyar versei, 1966. II. 126. o.) A király most egé-
szen más fogadtatásban részesült. Ezrek zsúfolódtak össze a pályaudvaron, hogy
köszöntsék. Sûrû emberkordon állt az út szélén, amerre a királyi pár elhaladt, és
virágesõvel fogadták az uralkodót és feleségét. A politikai elit minden tagja részt
vett a szertartáson, ahol Liszt Koronázási miséjét játszották. (Freifeld, 2000., 215.,
218–219. o.) 1848 gyûlölt, véreskezû leverõje, akinek hálószobáját a bécsi
Hofburgban a magyar forradalom ellen aratott jelentõsebb gyõztes csaták festmé-
nyei díszítették, a magyarok szeretett atyjává vált.
A kiegyezés helyreállította a magyarok uralmát az ország nemzeti kisebbsé-
gei fölött, akik a népesség mintegy felét tették ki, és korábban a császárral szövet-
keztek az 1848–49-es magyar forradalom leverésére. Megalakult az országgyûlés-
nek felelõs független magyar kormány. A birodalom dualista állammá alakult, és
új nevet kapott: Osztrák–Magyar Monarchia. Az osztrák császárt magyar királlyá
koronázták, és a kettõs monarchia kormányzásának legfontosabb miniszteri tár-
cái – a hadügy, a külügy és a pénzügy – „közös ügyekké” váltak. A közös hadse-
reg vezényleti nyelvként a németet használta, bár létrehoztak kis nemzeti alaku-
latokat is – Magyarországon a honvédsereget, Ausztriában pedig a Landwehrt. A
közös pénzügyeket a pénzügyminisztérium mellett a közös, bécsi székhelyû
Osztrák–Magyar Bank vezérelte. A közös ügyek három minisztere a két ország-
gyûlést képviselõ delegációknak tartozott felelõsséggel. A három közös miniszter
egyike gyakorlatilag mindig magyar volt – a dualista korszakban a tizenegy
pénzügyminiszterbõl és a tíz külügyminiszterbõl négy-négy volt magyar.
Az ún. gazdasági kiegyezés fenntartotta a vámuniót, és a közös költségeket,
valamint az államadósságot kvóta alapján osztotta el. (A költségek háromtizedét
Magyarország fizette.) A gazdasági kiegyezést, beleértve a vámunió megújítását,
csak tíz évre kötötték és minden tizedik évben újra tárgyalták. Erdély, a Vajdaság
és a fõként kisebbségek által lakott ún. határõrvidék Magyarország integráns ré-
szévé vált.
A Magyarország és Horvátország közti kapcsolatokat az 1868-as, külön ma-
gyar–horvát kiegyezés szabályozta, amely az osztrák–magyar modellt követte,
de több korlátozással élt. A választójog még a magyarországinál is szûkebb volt:

226
a felnõtt férfi lakosságnak csak 8%-a rendelkezett szavazati joggal Horvátország-
ban (míg Magyarországon 24%-a). A helyzet csak 1910-ben változott, amikor a
férfi lakosság 32%-a kapott szavazati jogot. A kiegyezés kevesebb autonómiát
nyújtott Horvátországnak, mivel a közös ügyeket a magyar országgyûlés irányí-
totta. A magyar miniszterelnök javaslata alapján a király nevezte ki a bánt, a hor-
vát végrehajtó hatalom fejét.
Az autonóm Magyarország modern európai parlamentáris rendszert veze-
tett be. A választójog a népesség 6%-át illette meg, ami abban az idõben nem volt
szokatlan Európában. Ez az arány viszont az idõk során nem változott. Emellett
a nyílt szavazás lehetõvé tette a választások közigazgatási ellenõrzését. A tör-
vényhozói, végrehajtói és bírói hatalmi ágak elkülönültek egymástól. Liberális
európai intézményeket és törvénykezést vezettek be. Biztosították az alapvetõ
emberi jogokat, a bíróságok elõtti egyenlõséget és az összes állampolgár – a ki-
sebbségeket is beleértve – egyenlõ jogállását. Liberális törvény szabályozta a
nemzetiségek jogait (1868. évi XLIV. törvény). Ez lehetõvé tette az anyanyelv
használatát a különbözõ helyi szinteken és az iskolákban; ugyanakkor egyenlõ
jogot adott bármely állás betöltésére. A zsidókat emancipálták. Ily módon szava-
tolták a kisebbségekhez tartozók személyes szabadságát.
A kollektív nemzeti jogokat és képviseletet viszont elutasították. Ahogy azt
Deák Ferenc, a kiegyezés atyja mondta: „Magyarországon csak egyetlen, osztha-
tatlan politikai nemzet van; a magyar.” Ebbõl következõen a törvényhozás és a
kormányzat, valamint a felsõbb bíróságok hivatalos nyelve a magyar volt. Beve-
zették az ingyenes és kötelezõ elemi iskolai oktatást is (1868. évi XXXVIII. tör-
vény), amihez intenzív iskolaépítési és tanárképzési program kapcsolódott. „Az
Osztrák–Magyar Monarchia volt Európa keleti határa – írta Hanák Péter –, ahol a
liberalizmus az államrendszer törvényesen és intézményesen rögzített uralkodó
eszményeként gyakorlatilag is érvényesült.” (Hanák, 1988. 31. o.) Deák Ferenc és
Eötvös József liberális nemzedéke, a rendszer fõ építõje rajtahagyta kézjegyét az
autonóm Magyarországon.
A politikai gyakorlat és a törvény autokratikus alkalmazása azonban jócskán
különbözött az intézményesített szabadságtól. Az elmaradottság legfontosabb
politikai jellemzõje, a hatalomgyakorlás autoriter jellege független volt az alkot-
mányos és a jogi formaságoktól. A magyar kormányok rendeletekkel szabályoz-
ták a magyar társadalom életét. Az 1869. évi XIX. törvény értelmében a bíró-
ságoknak – az írott jog és a szokásjog mellett – hagyatkozniuk kellett a
kormányhatározatokra is. A kormány hatalma megerõsödött, mivel az írott jog
az emberi és polgári jogoknak csak töredékét biztosította. Egy 1875-ös kormány-
rendelet szabályozta az egyesületek bejegyzését és a hatóságok felügyeleti szere-
pét, beleértve azok feloszlatási jogkörét is. A belügyminiszter 1868-as határozata
elrendelte minden helyi hatóságnak, hogy „kövessék figyelemmel a gyûléseken
történteket”, és ha szükséges, oszlassák fel az összejövetelt. A vörös zászlók
használatát a gyûléseken 1874-ben, a sztrájkgyûléseket pedig 1894-ben tiltották
be. 1878-ban a miniszterelnök bizalmas körlevélben rendelte el a helyi hatósá-
goknak, hogy csak akkor engedélyezzék a gyûléseket, „ha hat-tíz »köztisztelet-
ben álló polgár« jótáll a gyûlésért”. (Péter, 1987–88. 17., 22., 25–27. o.) A polgárjo-
gokat tehát szorosan ellenõrizték és korlátozták.

227
 A kormányzó erõ, a Tisza Kálmán vezette, 1875-ben alapított Szabadelvû Párt
lényegében megkérdõjelezhetetlen hatalommal rendelkezett, és harminc éven át
fenntartotta kényelmes abszolút többségét. A 431 képviselõbõl 1881-ben 225,
1887-ben 261, 1910-ben pedig 258 volt a kormánypárt tagja. A közel ötvenéves ura-
lom során az egyetlen „baleset” akkor következett be, amikor 1905-ben nem sike-
rült biztosítani a parlamenti többséget. Az egyesült ellenzék megnyerte ugyan a
választásokat, de a császár nem fogadta el az eredményt, és darabont testõrkapitá-
nyát, Fejérváry Gézát nevezte ki miniszterelnöknek. A parlamenti ellenzék megtö-
résére Fejérváry 1906 februárjában katonákkal – fõként nem magyar egységekkel –
vetette körül a parlamentet, majd egy egyenruhás ezredes felolvasta az országgyû-
lés feloszlatásáról szóló királyi rendeletet. A korábban egységes ellenzék csak azt
követõen alakíthatott kormányt, hogy a királlyal kötött megalázó megegyezés után
lemondott fõ követeléseirõl, a független magyar hadseregrõl és vámrendszerrõl.
Az 1906-os új választások során gyõztes ellenzék kormányzati tevékenységét
ugyanaz jellemezte, mint amit korábban oly szenvedélyesen megbélyegzett. A
rendfenntartó összecsapásoknak 32 halálos áldozata volt kormányzása éveiben.
Miután a Szabadelvû Párt Nemzeti Munkapárt néven újjáalakult és az 1910-es
választásokon visszaszerezte hatalmát, az õrségváltás a nyers erõszak színterévé
tette az országot: 194 gyalogoszászlóalj és 114 lovasszázad terrorizálta a választó-
kat a 380 választókerületben. A katonai erõ természetesen csak az ultima ratiót je-
lentette a helyzet megmentésére. A legtöbb esetben a kormánynak alárendelt
korrupt megyei közhivatalnokok szoros ellenõrzés alatt tartották és sikeresen
manipulálták a nyílt szavazással történõ választásokat. „A választási korrupció –
a szavazatok vásárlása, hamisítás és megfélemlítés – ... rutinná vált”, írta Andrew
C. Janos az 1870–80-as évek magyar liberális korszakáról. Ha kellett, nyugtalan-
ságot provokáltak, és letartóztatták az ellenzéki szavazókat. „A bürokrácia egyet-
len, hatalmas gépezetté forrt össze... »megcsinálva« a választásokat és állan-
dósítva... a többséget... A politikai gépezet lett a magyar politikai színpad
legfontosabb szereplõje. Az autokratikus tendenciákat... mérsékelte... számos
szokás, konvenció és látszatintézmény, amely a szabadverseny hiányát korrigálta
és szabályozókat épített be a korlátlan hatalomgyakorlás ellen... Ezek hatékonyan
védelmezték a kormányt támogatók személyi és politikai jogait... egyben eszköz-
ként szolgáltak a bürokratikus rezsimnek az alsóbb osztályok és a nemzeti ki-
sebbségek iránt mutatott szigor tompítására.” (Janos, 1982. 97–101. o.)
A demokratikus intézmények, mint a sajtószabadság és az ellenzék parla-
menti képviselete, ugyancsak korlátozták az önkényes hatalomgyakorlást. A kor-
rupciókat gyakran nyilvánosságra hozták, és a parlamenti obstrukció bizonyos
határokat szabott a többség törvényalkotó gépezetének. Még a „mindenható”
Tisza Kálmán is kétszer elveszítette a választásokat saját kerületében. Az ellenzé-
ki pártok, bár képtelenek voltak választásokat nyerni, betöltöttek bizonyos
szerepet a magyar politikai életben. A baloldali ellenzéki pártok 1884-ben Függet-
lenségi és 48-as Párt néven egyesültek, hogy tényleges parlamenti ellenzéket alkot-
hassanak. Eredetileg elvetették az 1867-es kiegyezést, majd fokozatosan beillesz-
kedtek a rendszerbe. Viszont nagyobb autonómiát követeltek – beleértve az
országot az osztrák–cseh ipari versengéstõl megóvó önálló magyar vámterületet
–, és a közös hadsereg szétválasztása is szerepelt programjukban. Az 1880-as

228
évek elején megfogalmazták alternatív nemzetiségi politikájukat. Mocsáry Lajos,
a liberális régi gárda képviselõje élesen bírálta a kormány erõltetett asszimilációs
gyakorlatát.
A párt azonban fokozatosan veszített mind osztrákellenes radikalizmusából,
mind pedig a nemzeti kisebbségekkel együttmûködõ politikájából. Az ellezék
egyre több kompromisszumot kötött, és egyre hasonlóbbá vált a kormánypárt-
hoz. Az 1906-os választások megnyerése után, a hatalom megtartása érdekében,
a Függetlenségi Párt feladta választási követeléseit. A parlamenti küzdelmekben
mindamellett elég gyakran nyíltan feltárták a rendszer autokratikus vonásait.
A „jobboldali” arisztokrata-egyházi ellenzék, amely 1878-ban létrehozta a
heterogén Egyesült Ellenzéket – amelyet 1881-ben Mérsékelt Ellenzékre kereszteltek
–, igazából nem rendelkezett önálló programmal, viszont kevésbé toleráns ki-
sebbségpolitikát hirdetett.
A politikai antiszemitizmus ekkoriban vert gyökeret Magyarországon. Ugyan-
abban az idõben és ugyanazt az irányvonalat követte, mint Ausztriában és Né-
metországban. Wilhelm Marr Der Sieg des Judentums über das Germanentum címû
mûvét 1873-ban adták ki, és Istóczy Gyõzõ 1875-ben tartotta elsõ antiszemita be-
szédét a magyar parlamentben. Istóczy lett az átfogó antiszemita program meg-
teremtõje. A zsidóságot az országot elözönlõ „támadó kasztnak” nevezte. A zsi-
dók, „egy specifikus nemzeti vallással bíró népfaj” célja – vallotta Istóczy – „az
európai nemzetek meghódítása és, ha lehetséges, kiirtása, nem ugyan kard és tûz
által”, hanem pénzügyi és gazdasági erõvel. Gyurgyák János a magyar politikai
antiszemitizmus születésérõl írt, A zsidókérdés Magyarországon címû könyvének
meggyõzõ és részletes leírása szerint Istóczy az antiszemitizmust a pánjudaiz-
mus, a zsidó világhegemónia elleni természetes védelemnek kiáltotta ki. Magyar-
országnak meg kell védenie önmagát és „élethalálharcot kell vívnia”, különben
„két-három generáció alatt Zsidóország” lesz, „új Palesztina”, ahol a magyarok
másodrangú állampolgárrá válnak. Maróan gúnyos kampány indult meg a zsidó
bevándorlás ellen, és a „keresztény nemzet elleni zsidó összesküvés” elméletét
széles körben népszerûsítették. 1878 júniusában mondott beszédében Istóczy cio-
nista felfogást alakított ki a „zsidókérdés” megoldására: nemzeti intézményekkel
rendelkezõ, szuverén „zsidó állam visszaállítását” javasolta Palesztinában. Ab-
ban az esetben, ha a törvényes, politikai küzdelem kudarcot vallana, „még min-
dig ott van a fizikai materiális erõ. És ha annyira mennek a dolgok, hogy az or-
szág népének csak az ultima ratio marad hátra: nem mi leszünk azok, akik a
rövidebbet húzzuk.” (Gyurgyák, 2001. 314–331. o.) A szélsõjobboldali Országos
Antiszemita Párt 1883-as megalapítása kísérlet volt a létezõ pártokon felüli koalí-
ció megalkotására, de a párt nem tudta elfogadtatni magát. Képtelen volt 17 hely-
nél többet szerezni az 1884-es választásokon, majd a párt belsõ válsága
következteben az 1890-es években letûnt a politikai színpadról. A politikai anti-
szemitizmus mégsem maradt elszigetelt epizód a 19. század végi Magyarorszá-
gon. Ettõl fogva állandóan jelen volt az ország politikai és intellektuális életében.
Istóczy egyik fegyvertársa, Ónody Géza 1882-ben központi szerepet játszott
egy erõszakos antiszemita hadjárat megtervezésében, amely a középkori vér-
vádat felelevenítve, egy tiszaeszlári keresztény leány rituális meggyilkolásának
vádjával kezdõdött. Az õszi antiszemita atrocitások több megyében rendkívüli

229
állapot bevezetését eredményezték. 1883 nyarán a vallási gyilkosság vádja látvá-
nyosan összeomlott, és a rendõri manipulációk feltárása jelentõs liberális gyõzel-
met eredményezett. Az országot ellepõ antiszemita atrocitásokat erõvel fojtották
el. (Szász, 1979. 1222–1231., 1271–1277. o.)
Antiszemita írások, újságok és karikatúrák sora próbálta azonban mozgósí-
tani a lakosságot. Nendvitch Károly könyve, a Die Judenfrage in Österreich-Ungarn
(1882) megismételte a vádakat: a zsidóság célja az Untergrubung und Vernichtung,
a keresztény társadalom aláaknázása és megsemmisítése, illetve az ország meg-
kaparintása. Az antiszemita gúnylap, a Herkó Páter vezette be a Judapest kifejezést
– Budapest „elzsidósodásának” gúnyneveként – 1894-ben, és 1896-ban karikatú-
rát tett közzé az új honfoglalásról, Magyarország zsidó meghódításáról.
Bartha Miklós 1910-ben népszerû elméletet dolgozott ki, amely elválasztotta
„a magyar zsidókat” a kazároktól – ahogy a Galíciából bevándorló lengyel zsidó-
kat nevezte –, akiknek a hite ugyanaz a mózesi vallás, de – vallotta Bartha – õk
más etnikumhoz tartoznak, mint magyar társaik. Az 1910-ben alapított antisze-
mita folyóirat, A Cél szünet nélküli támadásokat intézett a „nemzet védelmében”.
Kiss Sándor a rasszista, szociáldarwinista eszmék elsõ számú szószólójává vált
Magyarországon. Ostorozta a magyarok „fajtunyaságát”, mivel szerinte a termé-
szet rendje a faj életben tartása, ha kell, a szabadság, egyenlõség és testvériség el-
vetésével. Dáner Béla – ugyanebbõl a csoportból és folyóirattól – javasolta a zsidó
nemzetiség bevezetését Magyarországon, és sürgette a kivándorlást Palesztinába.
Azt hirdette, hogy a zsidók maximális száma, amelyet Magyarország elbír, nem
haladhatja meg a 40 000–50 000 fõt.
A politikai antiszemitizmus azonban – bár az ideológia és az érvek terén az
elõkészítés megtörtént – nem vált a magyar nacionalizmus integráns részévé.
Ha a politikai antiszemitizmus nem is tudott meggyökeresedni, kisebbségel-
lenes, asszimilációs nacionalizmus uralta a magyar politikát. Az 1860-as évek tel-
jes magyar liberális elitje – ahogy azt Tisza Kálmán, akkoriban az ellenzék vezé-
re, kifejtette az oktatási törvény parlamenti vitájában 1868 novemberében – meg
volt gyõzõdve arról, hogy az asszimiláció a kisebbségek jól felfogott érdeke. Az
„oszthatatlan és egységes magyar nezet” zászlaja alatt az erõltetett asszimilációs
politika jellemezte az autonóm Magyarország fél évszázados létét a kettõs mo-
narchiában. A nemzetiségi törvény betûje és szelleme ellenére a kisebbségek kép-
viselõit lényegében kirekesztették a magas hivatalokból. Habár a hatvankét me-
gyébõl tizennyolcban (Horvátországot kivéve) a népesség 66–96%-a a román és
szlovák többséghez tartozott, ezekben a megyékben a fõispán és helyettese min-
dig magyar volt.
1870-ben – bár a népesség 60%-a román volt Erdélyben – a hivatalnokoknak
csak a harmadát rekrutálták a román etnikumból. Arányuk azonban 1891-re
mindössze 6%-ra csökkent. A bíróságok, kormányhivatalok, egyetemi tanszékek
és tanfelügyeletek állásait betöltõ személyek 3-4%-a volt román. Bár az anya-
nyelv használatát az 1868-as nemzetiségi törvény engedélyezte a bíróságokon, a
bírói rendszer 1869-es átszervezése gyakorlatilag eltörölte ezt a jogot, és az egész
igazságszolgáltatást magyarosította. Hasonló történt az elemi és a középfokú ok-
tatásban, ahol az anyanyelv használatát szavatolta ugyan a nemzetiségi törvény,
a gyakorlatban azonban az iskolarendszer az asszimiláció legfõbb eszközévé

230
vált. A középfokú oktatásban minden állami iskolát magyarosítottak. A német,
szlovák, román és ukrán nyelvet egyáltalán nem használták, 1874-ben még a há-
rom szlovák felekezeti középiskolát is bezárták, és a román egyháznak összesen
öt középiskolát engedélyeztek. 1903-ban a mûködõ 190 középiskolából csupán 14
nem volt magyar. Grünwald Béla ekkoriban írta: „A középiskola olyan, akár egy
hatalmas gépezet, amelynek az egyik végén a szlovák ifjakat százával hajigálják
be, hogy azután a másik végén magyarokként kerüljenek ki.” (R. Seton-Watson,
1963. 400. o.) A népiskolákat részben a kisebbségek egyházai tartották fenn. Pél-
dául 1870-ben a görögkeleti egyháznak 1604 iskolája volt, az unitáriusnak pedig
2058. Ám még ezekben az iskolákban is a 26 tanórából 18–24 órát a magyar okta-
tásnak tartott fenn az 1902-es miniszteri rendelet. 1907-ben az új oktatási törvény
négy évben szabta meg a folyékony magyar írás- és szóbeliség elsajátításának kö-
telezettségét. Végül az általános iskoláknak csak 20%-ában folyt nem magyar
nyelvû oktatás, és a kisebbséghez tartozó gyerekeknek csak harmada tanulthatta
anyanyelvét egy olyan országban, ahol a népesség közel fele a nemzeti kisebbsé-
gekhez tartozott. (Dolmányos, 1988. 640–641. o.)
Az egymást követõ magyar kormányok elfojtottak mindenfajta nemzeti
mozgalmat, amely az oszthatatlan magyar nemzetállamot és a Monarchia dualis-
ta szerkezetét fenyegette. Viszonylag könnyû dolguk volt, mivel az összes etnikai
kisebbség a passzív ellenállás terméketlen fegyverét vetette be 1875 és 1906 kö-
zött. A magyar szupremáciára vélt vagy valós fenyegetést jelentõ szervezeteket
zaklatták és bezárták. Erre a sorsra jutott a Matica Slovenská 1875-ben és az erdélyi
Román Nemzeti Párt 1894-ben. A román, szlovák, horvát és szerb nemzeti önren-
delkezés leglelkesebb szószólóit üldözték, és az etnikai zavargásokat, ha kellett,
vérbe fojtották. 1871 és 1885 között különleges törvényszékeket állítottak fel saj-
tóperek lefolytatására. A kolozsvári bíróság elég gyakran vádolta meg az erdélyi
román sajtót a „nemzeti gyûlölet szításával”. 1886 és 1908 között – Robert
Seton-Watson állítása szerint – 362 románt ítéltek összesen 134 év börtönre és
büntettek 100 000 koronára politikai rágalmazás vádjával. (R. Seton-Watson,
1963. 405. o.) Amikor 1876-ban Svetozar Miletiå önkénteseket toborzott a Bánát-
ban a délszláv ügy megsegítésére, képviselõi mentelmi joga ellenére letartóztat-
ták – egy másik szerbbel, Svetislav Kasapinoviåcsal együtt – és öt év börtönre
ítélték szeparatizmus vádjával. A román diákot, Aurel Popovici-ot A román kérdés
Erdélyben és Magyarországon címû írásáért 1891-ben négy év börtönbüntetésre ítél-
ték. Tizenöt románt harminckét évre ítéltek a Román Nemzeti Párt 1894-es me-
morandumának megírásáért. A magyar országgyûlés három szlovák képviselôjét
– köztük Milan Hodãát, Csehszlovákia késõbbi miniszterelnökét – 1906-ban le-
tartóztatták és bebörtönözték. Ugyanebben az évben került sor Vavro Šrobár és
Andrej Hlinka kirakatperére is. Amikor a szlovákok templomot építettek Hlinka
szülõfalujában, Csernován és 1907-ben fel akarták szentelni azt, a csendõrség tü-
zet nyitott és tizenhárom parasztot megölt. 1914 márciusában egy másik kirakat-
pert tartottak Hajdúdorogon, ahol Mureñan görög katolikus papot és tizennégy
másik románt ítéltek el, mivel felléptek az ellen, hogy a román unitus egyház 75
plébániáját magyar kézbe adják, és magyar nyelvû liturgiát vezessenek be.
A román választókat még jobban megszûrték, mint a magyarokat: Erdély la-
kosságának csak 3%-a kapott választójogot. 1910-ben, amikor a románok igye-

231
keztek saját képviselõiket megválasztani, tíz szavazó veszítette életét. A kisebb-
ségi képviselõk száma ennek eredményeként 26-ról 8-ra zuhant a magyar
országgyûlésben. A népesség felét kitevõ nemzetiségeket a képviselõk kevesebb
mint 2%-a reprezentálta. Tisza István miniszterelnök büszkén jelentette be, hogy
az egész Háznak üdvözölnie kell „hazafias örömmel... [hogy a választások] lé-
nyegében kisöpörték a nacionalista izgatókat a közéletbõl”. (R. Seton-Watson,
1963. 428. o.)
A magyar politikai rendszer azonban még így is összehasonlíthatatlanul li-
berálisabb volt, mint az orosz vagy a balkáni rezsimek. Az asszimilációs politikát
és a kisebbségek zaklatását nem egy terrorizáló, diktatórikus politikai rendszer
hajtotta végre. A legtöbb esetben a büntetések enyhék voltak. A módszeres ma-
gyarosítási törekvések, valamint a nemzeti érdekek képviseletét vállaló, erõsen
nemzeti beállítottságú személyek és intézmények állandó zaklatása azonban sér-
tõ és taszító volt. A magyar politikai elit kétségtelenül az angol és a francia pél-
dát kívánta követni a homogén nemzetállam megalkotásában, amikor egyetlen
hivatalos nyelvet ismert el, és igyekezett a nemzetiségeket asszimilálni. Ennek
következtében elutasította más nemzeti kisebbségek autonómiaigényeit. Ez a kí-
sérlet azonban kudarcra volt ítélve a nacionalizmus korában. A román naciona-
lista, Aurel Popovici a kisebbségi értelmiségiek véleményét fejezte ki, amikor
Magyarországot a „nemzetiségek Bastille-jának” nevezte.
Az erõltetett asszimiláció végül is nem hozta meg a kívánt eredményt, bár –
Hanák Péter számításai szerint – a magyar népesség aránya közel 8%-kal nõtt a
dualizmus idõszakának utolsó három évtizedében, s a magyarok gyarapodásá-
nak 30%-át (egymillió embert) az asszimiláció biztosította. A növekedés nagy-
részt a városok 400 000 elmagyarosodó német és 200 000 asszimilált zsidó lakos-
ságának tulajdonítható. A homogén és zárt román, illetve szlovák paraszti
közösségek azonban megõrizték nyelvüket és identitásukat. 1880 és 1910 között a
magyarul beszélõ kisebbségek száma megkétszerezõdött ugyan, de még ekkor is
csak a kisebbségek 22%-a beszélt magyarul. (Hanák, 1988. 414–418. o.)
Az autoriter hatalom és a szenvedélyes nacionalizmus mindenütt domináns
szerepet töltött be a közép-kelet-európai politikában. Az autokrácia magától érte-
tõdõ volt a militarizált államokban, fõként az Oszmán és az Orosz Birodalmak
esetében, ahol a háború az államgépezet megszokott tevékenysége volt. Termé-
szetes örökség volt az is, hogy a nemesi társadalmakban a fölbirtokos arisztokrá-
cia és a köznemesség megõrizte gazdasági és politikai hatalmát. A helyzet alap-
vetõen hasonló volt a korábban „hiányos” balkáni társadalmakban is, ahol az
újonnan megjelenõ katonai-hivatalnoki elit vette át a hatalmat. Ezek a zárt elitek
monopolizálták a választásra és a választhatóságra jogosultak körét. A 20. század
elején is csak a népesség 5–7%-ának volt szavazati joga, amely fõként a földbirto-
kos, gazdag és hivatalnoki rétegeket ölelte fel. A hivatalnoki-katonai elit vezetõi-
nek gyakorlatilag ellenõrizetlen autoriter hatalma volt. A népesség szegény és ta-
nulatlan zöme ki volt rekesztve a politikából.
A nacionalizmus gyõzedelmes politikai fõirány maradt, amely legitimálta az
autoriter rendszereket a befejezetlen nemzetépítés régiójában. A nacionalizmus
az elnyomás, az asszimiláció, illetve a nemzetiségek és az újonnan létrejött nem-
zetállamok közti politikai és fegyveres konfliktus élesztõje volt.

232
 7. A lázadás elvetett magja

Ha a kudarcot valló, vagy csak félig sikeres modernizáció és a befejezetlen nem-

zetépítés termékeny talaja volt az autoriter uralomnak és a nemzeti gyûlölködés-
nek, a körülmények elõsegítették a lázadást is. Az emberek lázadtak az elnyomó,
autoriter, kizsákmányoló rendszerek ellen, a megmerevedett társadalmi viszo-
nyok, a földtelenség, a szegénység és a népesség zömét a politikai nemzetbõl ki-
rekesztõ társadalmi-politikai helyzet ellen. A paraszti és munkástömegek képvi-
selõi a politikai elit egy részével együtt osztották a felvilágosodás haladásba
vetett hitét, és hitték, hogy radikális lépésekkel meg lehet változtatni a történe-
lem menetét. Ezt azonban különféle utakon és módokon akarták elérni. Ennél-
fogva a térség társadalmi-gazdasági zavarai és a politikai helyzet valóságos me-
legágya volt a jobb- és baloldali populizmus irányzatainak és a társadalmi
lázadás különbözõ formáinak a századforduló körül.
Ez egyben a modernizáció részbeni sikerének következménye is volt: a kis
létszámú, tanult értelmiség felemelkedésének. A modern intelligencia részben az
új polgári és alkalmazotti rétegekbõl származott, részben azonban a parasztság-
ból, a munkásságból és különféle, a társadalomból lényegében kirekesztett ki-
sebbségi csoportokból. Soraikban azonban találunk deklasszálódott nemesi értel-
miségieket, sõt idõnként még arisztokratákat is. A tömegvezérek – akár jobb-,
akár baloldaliak – azonban többnyire a modern városi értelmiséghez tartoztak, és
komoly hatással voltak a politikára. Az új parasztértelmiség, fõként a tanítók hat-
hatós szerepet vállaltak az oktatásban és a paraszti tömegek mozgósításában. Õk
álltak a különféle önsegélyezõ szervezetek és idõnként a radikális parasztmeg-
mozdulások mögött. Autodidakta parasztok ugyancsak fontos szerepet töltöttek
be a falusi olvasókörök, de az aratósztrájkok és a politikai demonstrációk meg-
szervezésében is. Ugyanez elmondható a tanult munkásokról, akik a városok
munkáskerületeinek helyi vezetõi lettek.
A sajátos szegregációt elszenvedõ zsidó kisebbség is fontos szerepet játszott.
Amikor a jogi emancipációt a folytatólagos társadalmi kirekesztés követte, a zsi-
dó értelmiség egy része teljes és valódi egyenjogúsítást kínáló politikai mozgal-
makat és pártokat keresett. Gyakran fordult radikális demokratikus mozgalmak
felé és még gyakrabban a szocializmushoz, amely elvetette a nacionalizmust, és
elvben internacionalista volt.
Eltérõen a 19. század eleji nemesi-dzsentri értelmiségtõl, ez egy új, modern
intelligencia volt, amely azonban magával hozta a misszionárius hevületben égõ
profetikus közértelmiség romantikus közép-kelet-európai örökségét. A század-
forduló táján különféle típusú tömegvezérek jelentek meg. A karizmatikus vezé-
rek, mint a cseh Masaryk és Beneš – mindketten a modern értelmiség soraiból –,
a demokratává, majd szocialistává váló arisztokrata, Károlyi Mihály, az emanci-
pált és keresztény hitre tért zsidó értelmiségi, Jászi Oszkár, mind-mind megalku-
vást nem ismerõ demokraták voltak, akik a háború után országaik jövõjét alakí-
tották. Paraszttanítók, mint a román Ion Mihalache és a fiatal magyar tanár,
Szabó Dezsõ, emeltek szót a népiség mellett. Két bolgár tanár, a Belsõ Macedón
Forradalmi Szervezet alapítói, Damjan Gruev és Goce Delcsev, nagy befolyású

233
nacionalista vezérekké váltak. Nicolae Iorga történészprofesszor, Alexandru
Cuza közgazdászprofesszor, Octavian Goga költõ – modern értelmiségiek, akik
Franciaországban és Németországban tanultak – váltak a román jobboldali népi
mozgalom elindítóivá, ideológusaivá és szervezõivé. A baloldali szocialisták egy
része Magyarországon és Lengyelországban a zsidó értelmiség soraiból került ki,
mint a legendás Rosa Luxemburg, Leon Jogiches-Tyszka és Felix Kohn, vagy Ga-
rami Ernõ, Buchinger Manó, Varga Jenõ és Kun Béla. A deklasszálódott, értelmi-
ségivé vált dzsentri is szerephez jutott. A lengyel Ludwik Wari¤ski, az elsõ len-
gyel munkásszervezet egyik alapítója, és Constantin Stere, a román populizmus
atyja köznemesi családból származott.
Míg a romantikus nacionalizmus korában a dzsentri értelmiség volt a nem-
zet misszionáriusa és a nacionalizmus prófétája, az új értelmiség által hirdetett új
üzenet az autoriter politika ellen, a demokráciáért, a parasztság tényleges felsza-
badításáért, a nagybirtokok felosztásáért és az egyenlõ politikai jogokért, vala-
mint a munkásság egyenjogúsításáért, a nemzetközi szocialista forradalomért kí-
vánta csatasorba hívni a tömegeket.
A jobboldali népi-forradalmi látomások hirdetõi más alternatívát kínáltak. A
marxisták osztályellenség-fogalmát a külföldi rablótõkével és a hazai uzsorás zsi-
dósággal helyettesítették. A jobboldali populisták, bár féktelenek és idegengyûlö-
lõk voltak, de legalább annyira romantikusok is, mint a nemzeti gondolat korai
terjesztõi, és készek voltak teljesíteni küldetésüket. A politikai antiszemitizmus a
19. század végén jelent meg az erõsödõ idegengyûlölõ nacionalizmus részeként.
Fõ érve a zsidóknak a modern gazdaságban betöltött szerepére összpontosított:
eszerint a zsidók kezükben tartják a bankszférát és az ipart, valamint „felülrepre-
zentáltak” a kereskedelmi, üzleti és értelmiségi foglalkozásokban. Idelógiájához
tartozott még, hogy nemzetközi zsidó összeesküvés aláássa a nemzetet és el
akarja foglalni az országot. A politikai antiszemitizmus felváltotta a középkori
vallási antiszemitizmust, és a zsidóságot nem vallásnak, hanem idegen nemzet-
nek tekintette, ugyanakkor felhasználta a hagyományos vallási antiszemitizmus
fegyvertárát is. Az antiszemitizmus e két válfaja között jellegzetes kapcsolódási
pont volt a rituális gyilkosság középkori vérvádjának felelevenítése az 1880–
90-es években. 1882-ben a tiszaeszlári rituális gyilkosság vádja és az azt követõ
per Magyarországon egész sor hasonló vádaskodást indított el. A cseh Mladá
Voãicében plakát hirdette: „a zsidóknak vér kell challah kenyerükhöz”. 1891-ben
rituális gyilkosságról számoltak be Korfuról, a következõ évben pedig a porosz-
országi Rajna-vidékrõl, Xantenbõl. Az 1893-as kolíni ügy és az 1899-es hilsneri
eset a cseh területeken „antiszemita propagandairodalmi kisipart” hozott létre. A
vérvádak során a zsidókat fiatal keresztény, gyakran zsidó családoknál szolgáló
lányok meggyilkolásával vádolták a zsidó ünnepek idején, mivel az áldozatok
vérét különleges ünnepi kenyér elkészítéséhez használták. Ezek a vádak, még ha
a bíróságok elõtt hamisnak bizonyultak is, mozgósították a csõcseléket, ami „fon-
tos fiziológiai dimenziókat adott az [antiszemita] retorikának... A zsidók nem-
csak megfojtják a nemzetet, de a szó szoros értelmében szexuális ragadozók és
gyilkosok is voltak.” (Kieval, 2000. 183–187., 197. o.) A hagyományos vallási anti-
szemitizmus újjáéledését az új politikai antiszemitizmus táplálta.

234
 A politikai változás és az új korszak elsõ jeleinek egyike volt az öntudatos
parasztság felemelkedése. A politikai marginalizálódás hosszú évtizedei után ke-
rült erre sor, amikor a népesség paraszti többsége sem politikai szervezetekkel,
sem képviselettel nem rendelkezett. Parasztpártok és -mozgalmak alakultak a
századforduló táján Közép- és Kelet-Európában. A parasztság újabb és ezúttal
teljes felszabadítását célzó követeléseitõl megsûrûsödött a levegõ. A századfor-
dulós korszellemben az irodalom egyenjogúsította elsõ ízben a parasztságot. A
Nobel-díjas lengyel Wîadysîaw Reymont Parasztok címû mûvében az irodalom új
fõszereplõi, paraszti hõsök szerepelnek a századfordulón. A paraszti szokások,
rituálék, a családi élet és munka aprólékos leírásával a mû úgyszólván a paraszti
élet lexikona is. A könyvet az összes európai nyelvre lefordították, és fontos sze-
repet játszott a parasztság irodalmi egyenjogúsításában. Az elnyomott, föld nél-
küli, erõs és lázadó parasztság a magyar irodalomban Móricz Zsigmond 20. szá-
zad elején írt regényében, a Sáraranyban jelenik meg, amely a magyar falut az
elmaradott Ázsia részeként ábrázolja. Az energikus hõs, Túri Dani segítséget
keres, hogy paraszttársait földhöz juttassa. Habár mitikus, õsi erõvel rendelkezik,
el kell buknia a civilizálatlan világ durvaságával szemben. (Szabolcsi, 1965.
166–167. o.)
Ady Endre, a 20. század eleji Magyarország legjelentõsebb prófétaköltõje
„Dózsa György unokájának”, a 16. századi magyar parasztfelkelés vezére leszár-
mazottjának nevezte magát. Ady véres forradalomra figyelmeztet: „A Nyár he-
ves s a kasza egyenes. / Hé, nagyurak:... Mi lesz, hogy ha Dózsa György kósza
népe / Rettenetes, nagy dühvel özönöl?” (Hét évszázad magyar versei, 1966. II.
382. o.)
A modern, 20. század eleji közép-kelet-európai zene ugyancsak felfedezte a
parasztságot. A cseh-morva Leoš Janáøek elsõ operáját, a Janufát 1903-ban kom-
ponálta a morva paraszti tájszólás és népdalok felhasználásával. Disszonáns és
megtört dallamaival zenei háborút indított a hagyományos dallamvilág ellen. A
népdal lett Bartók Béla – aki Kodály Zoltánnal kezdett a népdalok gyûjtésébe –
új, forradalmi zenéjének alapja is. A Magyar népdalok 1906-os kiadása megterem-
tette a paraszti zene elméletét. Bartók a valódi magyar népzene ázsiai ötfokú ská-
láját használta operája, A kékszakállú herceg vára pentaton témájaként. A változa-
tos ritmusok nélküli, díszítõelemek és dinamikus váltások nélküli igazi paraszti
zene a lázadás zenéje lett. (Frigyesi, 1998. 72., 253. o.)
Az irodalom és a zene új intellektuális felelõsséget és gondolkodásmódot fe-
jezett ki a parasztság iránt. Ez az új vonulat egyértelmûen tükrözte a tömegek fel-
emelkedését. A korábban mozdulatlan és passzív parasztság elementáris erõvel
tört be a politika színpadára. Romániában egy munténiai fiatal tanár, Constantin
Dobrescu-Argeñ nyilvános elõadásokat, esti tanfolyamokat indított és szervezett,
valamint könyvtárakat, falusi szövetkezeteket és takarékszövetkezeteket hozott
létre a parasztok részére. Irányzata, a òërënizmus, vagyis a „politikai parasztiz-
mus” új fejezetet nyitott Románia történelmében. 1880-ban létrehozott egy pa-
rasztbizottságot, a következõ évben pedig hetilapot alapított (Òërënul – Paraszt).
Tevékenysége vezetett el az elsõ parasztpárt (Partidul Òërëneasc) megalakításához
1895-ben. Habár a párt hamarosan feloszlott, a parasztmozgalom teret nyert.
Egyik legfõbb pártfogója Spiru Haret nagy hatású folyóirata, a Sëmënëtorul (Mag-

235
vetõ, 1901) volt, amely mozgósította a tanítókat és támogatta a falvak önsegélye-
zõ munkáját. A sëmënëtorizmus az ország jelentõs mozgalmává vált.
A poporanism (a popor népet jelent) erõs tömegmozgalomként jelentkezett,
amely mögött fõként tanárok és az alsó középosztály tagjai álltak, és hamarosan
jobboldali követelésekkel támadta a létezõ intézményeket. Hívei megbélyegezték
a nyugatosítást és a kapitalista átalakulást, az ipari fejlõdést és a „nem termelõ”
kereskedelmet. Románia paraszti jellegének megõrzését hirdették. Constantin
Stere a jövendõ Romániáját a kisbirtokosok országaként álmodta meg. A
besszarábiai birtokos családból származó Sterét Szibériába számûték, majd
Romániában telepedett le, és a parasztság ügyének egyik szószólójává vált. A
Viaòa Româneascëban Stere kitûnõen elemzi a parasztok helyzetét, akik „munkáju-
kat éhbérért adják el, csillagászati árat fizetnek földjükért”, és „egyre nyomorúsá-
gosabb körülmények” között élnek. Stere a parasztság helyzetének javításában
látta a hagyományos román értékek megõrzésének egyetlen módját, amely érté-
keket szerinte aláásta és veszélyeztette az „élõsködõ zsidó karvalytõke”. A
populizmust áthatotta az antiszemitizmus és az idegengyûlölet.
A parasztmozgalmak és lázongások Magyarországot is elárasztották az
1890-es években. Az orosházi földtelen kubikosok szocialista egyletet szerveztek
és megünnepelték május elsejét. A helyi hatóságok igyekeztek felszámolni a
mozgalmat, és a tüntetõkre a csendõrség osztagai tüzet nyitottak, aminek követ-
keztében több mint száz paraszt halt vagy sebesült meg. Másnap a közeli Békés-
csabán a hadsereg valódi felkelést fojtott el, és statáriumot vezettek be. Júniusban
Csanád megye vált zendülés színterévé, és a hadsereg egységei ismét paraszto-
kat öltek és sebesítettek meg. A lázongási hullám több mint három hónapig tartó
összetûzések után, szeptemberben csillapodott le. Egy jelentõs perben 112 pa-
rasztot börtönöztek be, közülük 93 földnélküli volt. A „parasztszocializmus” fu-
tótûzként terjedt az Alföldön. 1893-ban Hódmezõvásárhelyen olvasóegyletet ala-
pítottak, amely 1894 februárjában gyûlést szervezett. A hatóságok karhatalmat
rendeltek ki, és letartóztatták a karizmatikus parasztvezért, Szántó Kovács
Jánost. A paraszttömegek megostromolták a városházát, s végül lovasságot
vetettek be ellenük. Az ezt követõ perben huszonhét parasztvezetõ harminchét
év börtönbüntetést kapott. A következõ évben hasonló lázongás robbant ki Sze-
geden.
1897 nyarán 15 000 paraszt jól szervezett aratósztrájkja söpört végig az Al-
föld és a Dunántúl tizennégy megyéjén. Az atrocitások, a brutális csendõrakciók
és a vérontás mozgósította a parasztságot. Ennek a mozgalomnak az eredménye-
ként alapította meg 1897-ben a szociáldemokrata pártból kizárt Várkonyi István a
föld nélküli szegényparasztrok és mezõgazdasági munkások pártját, a Független
Szocialista Pártot. Spontán földosztó mozgalmak bontakoztak ki a nyírkalászi,
mándoki és gyürei nagybirtokokon. 1898 telén és tavaszán parasztfelkelések rob-
bantak ki szerte az országban. A kormány brutális erõvel, kemény megtorlások
sorával sújtott le. Várkonyi Istvánt letartóztatták, újságját betiltották. Az év végé-
re az ország elcsendesedett. (Hanák, 1988. 134–137., 144–147., 190–196. o.)
Parasztmozgalmak, népi szervezetek, parasztpártok és sztrájkok ütötték fel
fejüket szerte a régióban. A felosztott Lengyelországban az elsõ parasztpárt, a
Zwi¢zek Stronnictwa Chîopskiego (Parasztpárti Szövetség) 1893-ban Galíciában ala-

236
kult meg. Két évvel késõbb a Polskie Stronnictwo Ludowe, a Lengyel Néppárt meg-
hirdette a parasztság felszabadítását a papság gyámkodása alól. 1903-as rzeszówi
konferenciájukon a néppártiak általános és egyenlõ választójogot követeltek. Tár-
sadalmi és gazdasági követeléseik azonban meglehetõsen mérsékeltek voltak, be-
folyásuk pedig korlátozott. A parasztság zömére Dmowski nemzeti jelszavai ha-
tottak, és az aktívabb birtokos parasztok a konzervatív alapelveket osztották.
Kelet-Galíciában azonban a parasztság ébredõ politikai tudatát egyértelmûen ki-
fejezésre juttatta az ukrán és lengyel birtokokon végigsöprõ 1902-es aratósztrájk.
(Wandycz, 1974. 279., 294–295. o.)
Az 1878 utáni Bulgáriában nagybirtokok nem léteztek, mivel az oszmán–
török birtokokat egyenlõen szétosztották a parasztok között. A balkáni szegény-
ség-parcellák azonban – részben mivel többségük apró volt, részben pedig
úgyszólván középkori módon mûvelték õket – képtelenek voltak megfelelõ élet-
színvonalon eltartani a parasztcsaládokat. 1899-ben, több rossz aratás után, a kor-
mány új terményadót vezetett be. Ez volt az utolsó csepp a pohárban: lázongások
söpörtek végig a bolgár vidéken. A Radoszlavov-kormány bevetette a hadse-
reget, és több parasztot megöltek. A háborgó századvég a parasztság legfonto-
sabb politikai szervezetének, a Balgarszki Zemedelszki Naroden Szajuz (Bolgár Népi
Földmûves Szövetség) megalakuláshoz vezetett. Néhány év múlva a roppant
energikus és tehetséges Alekszandar Sztambolijszki lett a párt vezetõje, aki ké-
sõbb a háború utáni Bulgária egyik döntõ politikai tényezõjévé vált. (Jelavich,
1977. 194. o.)
A rurális, paraszti Közép- és Kelet-Európában a parasztság zöme – amely
még mindig tanulatlan volt és a földesurak, illetve az egyház befolyása alatt állt –
passzív maradt, vagy a nemzeti táborhoz csatlakozott. A paraszti tömegek – elsõ-
sorban a föld nélküli béresek, de a tehetõs gazdák, parasztértelmiségiek is, és
fõként a tanárok – létrehozták azonban az elsõ politikai parasztpártokat, és forra-
dalmi, népi mozgalmakat, tüntetéseket, sztrájkokat szerveztek, ami a csendõrség-
gel és a hadsereggel való sorozatos összeütközésekhez vezetett.
A politika porondjára frissen kilépõ parasztság azonban még nem volt képes
hatást gyakorolni a háború elõtti közép-kelet-európai politikára. Politikai fellépé-
se és aktivitása viszont már a régió jövõjét vetítette elõre. A mozgósított paraszt-
ság a régió különbözõ államaiban a forradalmi radikalizmus tömegbázisává vált.
Sikeres 20. századi forradalmai vagy baloldali diktatúrákhoz vezettek, vagy a
jobboldali népi mozgalmakat erõsítették. Mélységes csalódottságukban és elkese-
redett lázadásaikkal egyaránt váltak a jobb- és baloldali szélsõségek hordozóivá.
Az elsõ világháború azután a szó szoros értelmében mozgósította és felfegy-
verezte a parasztságot. Az elsõ világháború megtanította õket, hogy harcolniuk
és szervezkedniük kell, de mindenekelõtt megtapasztalhatták az erõ euforikus
érzését, amely a szervezett harcban rejlik.
A parasztság volt a közép-kelet-európai agrártársadalmak legnagyobb réte-
ge. A félig sikeres iparosodás azonban létrehozott néhány nagyipari központot és
gyorsan növekvõ várost. A századforduló közép-kelet-európai realista irodalma
nemcsak a parasztságot fedezte fel, hanem a városi tömegeket és szegénységüket
is. Aleksander Gîowacki Bolesîaw Prus írói álnév alatt – a nagy lengyel realista
triász tagjaként – autentikus képet festett a lengyel középosztályról és Varsó

237
dickensi leírását adta. A horvát Ante Kovaøiå és Venceslav Novak, valamit a
szlovén Janko Kersnik hasonló társadalmi problémákat jelenített meg a délszláv
irodalomban. Bora Stankoviå Neøista krv (Tisztátalan vér, 1911) címû realista
mûve a szerb falu és kisváros valóságát mutatja be Sofka és családja életén ke-
resztül.
A fõvárosok ipari munkásaikkal és modern középosztályukkal, új, modern
értelmiségi és kozmopolita társadalmi szövetükkel a gyorsan fejlõdõ szocialista
mozgalom termékeny talajává váltak. Lengyelországban még a szocialista szer-
vezetek is a nemzeti küzdelembõl születtek. Az emigráns „vörösök”, az
1863–64-es felkelés radikálisai Londonban megalapították a Nemzetközi Mun-
kásegyletet. A felkelés két tábornoka, Jarosîaw D¢browski és Walery Wróblewski
részt vett a párizsi kommünben. Az utóbbi Karl Marx barátja és az I. Interna-
cionálé Általános Tanácsának lengyel küldötte lett. Marxista nézetek terjedtek
Lengyelországban. Az elsõ szocialista körök és szakszervezetek Galíciában jöttek
létre, az elsõ szervezett sztrájkokra pedig Pozna¤ban került sor 1872-ben. A csá-
szári kancellária harmadik osztálya 1873 nyarán riadtan állapította meg, hogy
„a Lengyel Királyság minden másnál kedvezõbb terepet kínál az Internacio-
nálénak”. Az elsõ szocialista csoportosulások tagjai fõként diákok voltak, de
Ludwik Wari¤ski 1876-ban megalapította az elsõ munkásszervezeteket. Wari¤ski
a cári terror elõl Galíciába menekült, majd visszatért Varsóba, és 1882-ben létre-
hozta az elsõ szocialista pártot. A párt nemzetközi irányvonala ellen Bolesîaw
Limanowski rivális, hazafias munkásszervezet alakított. A lengyel munkásmoz-
galom internacionalista és nacionalista szárnyának kettõsége végigkísérte az
ország 19. századi történetét. A több ezer munkást felvonultató elsõ tömegsztráj-
kokat – ºyrardówban, Îódïban és Varsóban – 1883-ban katonai erõvel fojtották
el: hárman meghaltak, tizenöten megsebesültek. Ezt követõen százakat tartóztat-
tak le, és 1886 januárjában a varsói várban felakasztották az elsõ lengyel szocialis-
tákat.
A nagy áttörést és a szociáldemokrata párt megalakítását az 1883-as év hozta
el. Galíciai és sziléziai szocialisták alapították meg a galíciai és sziléziai Lengyel
Szociáldemokrata Pártot Lwówban, miközben Párizsban négy kis szocialista cso-
port létrehozta Orosz-Lengyelország Lengyel Szocialista Pártját (PPS). Program-
ként a német szocialisták erfurti programját vették át, de nemzeti platformon is
álltak, függetlenséget is követeltek, valamint a munkások oktatásának elõmozdí-
tását osztályuk felemelése és nemzettudatuk javítása érdekében. A társadalmi
igazság és nemzeti függetlenség elválaszthatatlan ikerpárként nõtt össze a PPS
programjában. A következõ évben az Ignacy Daszy¤ski és Rosa Luxemburg ve-
zette internacionalista csoport keményen összecsapott a „szocialista hazafiak-
kal”, majd kivált a PPS-bõl és megalakította a Lengyel Királyság Szociáldemokra-
ta Pártját. A párt elfogadta Lengyelország „organikus beépülését” az orosz
államba (területi autonómiával), és az orosz szocialistákkal való szoros együtt-
mûködést tekintette feladatának, elõbb az alkotmányos demokráciáért és a mun-
kások jogaiért, majd a proletárforradalomért. A pártnak korlátozott bázisa volt
Litvániában és Varsóban, míg a Lengyel Királyságban a PPS uralta a szocialista
mozgalmat. Karizmatikus vezetõje, az ekkor színre lépõ Józef Piîsudski elvetette
a sztrájkokat, viszont a lengyel felkelések hagyományát és a terrorakciókat beépí-

238
tette a mozgalom eszköztárába. Oroszországot tekintette a lengyel nép fõ ellensé-
gének. A PPS – vagy legalábbis egy része – Piîsudski vezetése alatt a nemzeti
útra lepett. Az összeütközés elkerülhetetlenné vált az 1905–06-os forradalmi vál-
ság idején.
Bár a PPS elutasította a részvételt a sztrájksorozatban és az 1904. május 1-jei
tüntetésben, Varsóban, Îódïban, Radomban és egyéb ipari központokban forra-
dalmi hullám bontakozott ki. Polgárháború volt kialakulóban, amely csúcspont-
ját az 1905. januári általános sztrájkban érte el, amihez társultak az autokrácia el-
leni, a demokratikus köztársaság és a munkások jogai melletti nagy tüntetések. A
zavargássá fajult 1905. május 1-jei felvonulások véres összeütközésekhez vezet-
tek a szervezett szocialista munkások, a hatóságok és a pogromokat indító jobb-
oldali csoportok között. Dmowski Nemzeti Demokrata Pártja a Nemzeti Mun-
kásszövetséget a szocialisták elleni harci osztagokká szervezte át, s Dmowski
osztagai több alkalommal összecsaptak Piîsudski fegyveres egységeivel. Több
mint száz ember vesztette életét. Június 22–23-án barikádokat emeltek Îódïban,
és a háromnapos utcai harcban több százan estek el. Novemberben a kiújuló har-
cok statárium bevezetését vonták maguk után.
A forradalmi erõk kimerültek, és a mozgalom 1906 után hanyatlani kezdett.
Piîsudski „aktív harc” politikája elszigetelõdött a PPS-en belül, és a párt 1906-os,
Lwówban tartott nyolcadik kongresszusa megbélyegezte ezt a felfogást, és
visszatért ahhoz a koncepciójához, amely a szocialista forradalom elõkészítését
tûzte ki célul egy autonóm Lengyelországban. Novemberben Piîsudski katonai
szervezetét kizárták a pártból, Piîsudski pedig fokozatosan egyre messzebb ke-
rült a szocializmustól: 1908-ban megalakította az Aktív Harci Szövetséget, és
megkezdte a káderek felkészítését az eljövendõ fegyveres nemzeti felkelésre.
(Dziewanowski, 1959. 4–5., 11–49. o.)
Erõs munkásmozgalmak bontakoztak ki mindenütt Közép- és Kelet-Európá-
ban. Az osztrák szocialista mozgalom a Monarchia hasonló mozgalmainak böl-
csõjévé vált. Az elsõ munkásegyletek, önsegélyezõ és önképzõ csoportok – köz-
tük a jelentõs Arbeiterbildungsverein, a bécsi Munkásképzõ Egylet – 1848 és az
1860-as évek között alakultak meg. Az 1869-es 20 000 fõs tömegtüntetés Bécsben
egyértelmûen kifejezte az éledezõ mozgalom erejét. 1874-ben a neudörfli konfe-
rencia létrehozta Ausztria Szociáldemokrata Pártját (Sozialdemokratische Partei
Österreichs). Válaszként az erõszakos tüntetésekre és akciókra, 1884-ben rendkí-
vüli állapotot vezettek be, és több mint 300 munkást tiltottak ki Bécsbõl. A szoci-
alisták elleni törvénykezés (az 1884. évi anarchistaellenes törvény) és az erõs
rendõri nyomás a mérsékeltek és a radikálisok közti szakításhoz vezetett, de Vik-
tor Adler és Karl Kautsky újjászervezte és egyesítette a pártot, s az 1888. decem-
ber–1889. januári hainfeldi kongresszus új pártprogramot fogadott el.
Ausztria Szociáldemokrata Pártja tényleges politikai erõvé vált. A párt
Ciszlajtániában a kezdetektõl fogva többnemzetiségû szervezet volt. 1878-ban
azonban hét, viszonylag autonóm nemzeti tagozatot hoztak létre a párton belül:
a német, a cseh, a horvát, a szlovén, az olasz, a lengyel és az ukrán szekciót. A fö-
deratív módon irányított, de közös, egységes parlamenti frakcióval rendelkezõ
osztrák szociáldemokrata párt cseh szekciója 1906-ban 20 000 tagot számlált.
1913-ban ez a szám 31 000-re emelkedett, míg a közel félmilliós osztrák szakszer-

239
vezetnek 70 000 cseh tagja volt. Az ausztriaitól elkülönült cseh szakszervezet
ezenfelül további 107 000 fõt számlált. (Macartney, 1968. 684., 797. o.) Jelentõs
sztrájkokat szerveztek együtt Ausztria és Csehország ipari régióiban az 1890-es
években. Habár a párt 1899-es brünni (Brno) programja a nemzetiségi kérdés
megoldására szólított fel: a különbözõ nemzetiségeknek területi autonómiát kö-
vetelt, a párt cseh ága fokozatosan levált, és 1911-ben létrehozta a Cseh Szociál-
demokrata Pártot.
Az elsõ magyar munkásszervezet, az Általános Munkásegylet Ferdinand
Lassalle német mozgalmának mintájára jött létre közvetlenül a kiegyezés után,
1868 februárjában. A marxista szocialista a mozgalom a II. Internacionálé „gyer-
meke” volt. A II. Internacionálé megalakulását (Párizs, 1889. július 14.) az osztrák
és magyar szocialisták pozsonyi értekezlete követte, itt határozták el a szociálde-
mokrata párt létrehozását. Ez vezetett a Magyarországi Szociáldemokrata Párt meg-
alakulásához és az elsõ május elseje megünnepléséhez 1890-ben. A magyar párt
azonban az osztrák párt gyámkodása alatt állt, és annyira internacionalista volt,
hogy elvi nyilatkozata – egyfajta pártprogramja – az európai szocialista mozga-
lom általános jelszavait ismételte anélkül, hogy akárcsak megemlítette volna
Magyarország leglényegesebb társadalmi és politikai problémáit, az agrár- és a
nemzeti kérdést. A 20. század elején azonban a szociáldemokrácia jelentõs politi-
kai tényezõvé vált Magyarországon. 1906-ban a szakszervezeti tagok száma –
1901-ben csak 10 000-en voltak – elérte a 130 000 fõt, és 200 000 munkás vett részt
az 1907-es országos sztrájkokban. A párt napilapjának példányszáma 25 000-re
nõtt ezekben az években. A párt különféle helyi hetilapokat is kiadott, és elméleti
folyóirata, a Szocializmus szervezte és képezte a párt tagságát. A szocialista moz-
galom elleni rendõri terror mindennapos jelenséggé vált a 19. század végétõl:
1897 nyara és 1899 között több mint 300 gyûlést tiltottak be, a helyi szervezetek
harmadát feloszlatták, 51 munkást megöltek és 300-at összesen 178 évnyi börtön-
re ítéltek. (Hanák, 1988. 107–108., 206–207. o.) Az elnyomás azonban erõsítette a
mozgalmat. 1912 májusában általános sztrájkot és tüntetést hirdettek, hogy segít-
sék az ellenzék parlamenti küzdelmét – ez egyértelmûen mutatta a szociálde-
mokrata párt erejét: 100 000 ember vonult fel Budapest utcáin. A rendõrség rátá-
madt a tüntetõkre és hat embert megölt. (Erényi, 1988. 674., 825– 927. o.) Ady
Endre egyik versének, amelyet Garami Ernõ szocialista vezérnek ajánlott, látnoki
címet adott: „Rohanunk a forradalomba.”
A nemzetközi munkásmozgalom erõsen hatott a nem iparosodott balkáni
országokra is. Az elsõ munkásszervezetek Romániában az 1880-as években jelen-
tek meg. Constantin Dobrogeanu-Gherea terjesztette a marxista elméletet. A szo-
ciáldemokrata párt 1893-ban alakult meg, de 1899-ben már fel is oszlott. A szoci-
alista szakszervezetek azonban 1907-ben teret nyertek, és 1910-ben a radikális
Christian Racovski vezetése alatt újjászervezték a pártot. (Niculae, 1993.)
A bolgár szocialista mozgalom atyja, Dimitar Blagojev irányította a szociál-
demokrata párt 1891-es létrehozását és indította el a magántulajdon – „a legna-
gyobb géptõl a szabó tûjéig” – átfogó államosításáért folyó küzdelmet. Janko
Szakaszov siroki (tágelvû) irányvonala, amely a jobb munkakörülményekért foly-
tatott mindennapi küzdelmet és a parasztsággal kötendõ szövetséget támogatta,
szembekerült Blagojev tesznyák (szûkelvû) irányvonalával. Az 1890-es évektõl

240
sztrájkokat szerveztek, ezek közül különlegesen kiemelkedõ jelentõségû az
1907-es vasúti sztrájk. 1899 és 1902 között szocialista képviselõk már a parla-
mentbe is bejutottak, s 1913-ban harminchét szocialista képviselõ ült a parla-
mentben. A háború elõtt azonban a szocialista szakszervezetek tagsága kevesebb
volt 10 000 fõnél, és fõként tanárokból és alkalmazottakból állt.
Szerbiában a szociáldemokrata párt 1903-ban jött létre, de csak néhány száz
embert, sõt még a háború elõtt is kevesebb mint háromezer embert tudott tagjai
közé vonzani. (Jelavich, 1977. 204–205. o.)
A szocialista munkásmozgalom gyökeret vert Közép- és Kelet-Európában, s
a munkások politikai jogokért és jobb munkakörülményekért vívott küzdelme ré-
vén jelentõs politikai tényezõvé lett. A szocialisták között forradalmi program-
mal megjelentek olyan csoportosulások, amelyek kis létszámúak voltak ugyan,
de késznek mutatkoztak harcolni a fennálló rendszerrel szemben. A parasztmoz-
galmakhoz és -pártokhoz hasonlóan hatásuk ekkor még korlátozott volt, de a ré-
gió néhány országában elvetették a lázadás magvait, amelyek a háború végén a
kétségbeesés termékeny talajában szárba szökkenve a forradalom gazdag aratá-
sához vezettek.
A társadalom alsó rétegei mint a térség politikájának jelentõs tényezõi – a
parasztság és a munkásság –, a nemzet politikai testébõl ugyan kirekesztve, önál-
ló politikai szereplõkként jelentek meg. Megszervezték pártjaikat, és a századfor-
duló táján felkészültek a politikai változásért vívott döntõ küzdelemre.

241
 VII.
Epilógus: az elsõ világháború

A „birodalmak korának” (Hobsbawm, 1987.) 1870 és 1914 közötti expanzionista

gyakorlata és konfliktusai a nagy politikai szereplõk véres összecsapásához ve-
zettek. Cecil Rhodes jellemzése szerint ebben a korszakban a „terjeszkedés volt
minden”. Hobson az „imperializmus tudatos politikájáról” beszélt. (Hobson,
1938. 19. o.) Az 1880-as évekre két rivális csoport alakult ki. A nagy háború nyitá-
nya – a boszniai válság és a két Balkán-háború – mély válságba sodorta a robba-
násig feszült Balkánt, Európa veszedelmes „lõporos hordóját”. A térség ügye volt
az egyik legfõbb téma II. Vilmos német császár és Ferenc Ferdinánd fõherceg, az
Osztrák–Magyar Monarchia koros császárának trónörököse közti, a csehországi
Kanopištében, egy hosszú vadászat után tartott megbeszélésen, 1914. június 4-én.
Megegyeztek, hogy az osztrák–magyar hadsereg provokatív hadgyakorlatot tart
Boszniában, a szerb határ közelében. A tábornoki egyenruhát viselõ Ferenc Fer-
dinánd június 28-án érkezett Szarajevóba, hogy részt vegyen a hadmûveletekben.
Az ezt követõ események jól ismertek. Ferenc Ferdinánd nyitott kocsin haladt át
a városon az ünnepélyes fogadtatásra, amikor egy boszniai szerb nacionalista,
Gavrilo Princip sikeres merényletet követett el a trónörökös és felesége ellen.
A gyilkosság Ferenc Ferdinánd tervének, az Osztrák–Magyar Monarchia „tria-
lista” átszervezésének megvalósítását akarta meghiúsítani, egyben az akció a
Nagy-Szerbiáról szõtt álmok valóra váltását szolgálta.
A gyilkosság kiváló ürügy volt a régen várt leszámolásra. Július 6-án II. Vil-
mos Szögyény-Marich nagykövet útján sürgette az Osztrák–Magyar Monarchiát,
hogy cselekedjen, és a haditanács potsdami gyûlésén elrendelte a német hadse-
reg riadókészültségét. Másnap az osztrák és magyar kabinet közös ülésén olyan
ultimátum mellett foglaltak állást, ami egyértelmûen elfogadhatatlan volt Szerbia
számára. A terv bevált. Július 28-án Ferenc József belépett Bad Ischl-i vadászkas-
télyának dolgozószobájába. Európa jövõjét ebben a kicsiny, 4,5 ´ 9 méteres szo-
bában kovácsolták. Az uralkodó leült két ablak közötti sarokasztalához és aláírta
a hadüzenetet. A 15 éves „Sissi”, halott feleségének mellszobra nézett vissza rá.
Három nap múlva II. Vilmos mozgósította a német hadsereget.
A háború kirobbanásának oka azonban ennél sokkal összetettebb volt. A
magyarázat keresése jóval meghaladja ennek a könyvnek a kereteit. Ahogy Philip
Bell figyelmeztetett: „A fõbb európai nyelveket ismerõ olvasó egész életét eltölt-
hetné a témában kiadott könyvek és cikkek között anélkül, hogy a végére jutna.

242
Az újabb és újabb munkák mutatják, semmi jele annak, hogy a publikációáradat
elapadna.” (Hayes, 1992. 106. o.)
A háború kitörése – bármi is a magyarázata – vízválasztónak bizonyult. Euró-
pában a háborút eufórikus örömmel fogadták. Az emberek többsége hitt a háború
tisztító hatásában, és a megújulás hordozójaként tekintett rá. II. Vilmos büszkén je-
lentette ki, hogy többé nem ismer pártokat, csak németeket. A háború „felszabadí-
tó hatásáról és áldásáról” beszélt, amely lerombolja a társadalmi rétegeket elvá-
lasztó gátakat. A szociáldemokrata pártok és a tömegek nagyrészt elfogadták
nézetét. A magyar szociáldemokrata párt bejelentette: „Az európai kultúra harcol
az orosz barbarizmus ellen”, és felszólította a párttagokat, hogy lelkesen csatlakoz-
zanak a harchoz. (Népszava, 1914.) A háború ünnepi, vidám karneválnak tûnt,
nagyszerû élménynek. Mindenki azt hitte, hogy néhány hónap múlva – mint
Ferenc József mondta –, „mielõtt a levelek lehullanak”, a katonák hazatérnek.
A német hadigépezet ugyanezt a felfogást osztotta, és megtervezte – ahogy
késõbb nevezték – a Blitzkrieg megindítását. A Schlieffen-terv lényege egy gondo-
san elõkészített, váratlan támadás volt Franciaország ellen, villámgyors elõretö-
réssel Belgiumon át, hogy a franciák legyõzése után a lassan mozgó Oroszország
ellen fordulhassanak és a háborút két gyors hadjárattal befejezzék. A terv azon-
ban 1914 õszén kudarcot vallott. A német csapatokat szeptemberben megállítot-
ták a Marne folyónál, mintegy 40 kilométerre Párizstól. A brit–francia ellentáma-
dás hihetetlen veszteségeket okozott. A gyors elõretörés helyett állóháború
alakult ki. A németek megakadtak nyugaton. Mindkét fél végeláthatatlan lövész-
árkokat ásott a svájci határ és a La Manche-csatorna között. A körülbelül 432
kilométer hosszú francia fronton 10 000 kilométernyi árkot ástak a frontvonalon,
ezenkívül egy második vonalat az utánpótlás eljuttatására és egy harmadikat tar-
taléknak. Mindkét sereg többször is megpróbált áttörni. Mindegyik kísérlet
kudarcba fulladt, és a nyugati front valóságos mészárszékké változott – fõként
Verdunnél, ahol 800 000 ember esett el, és a Somme-nál, ahol a britek 400 000, a
németek pedig 200 000 embert vesztettek.
A keleti front állandó mozgásban volt, de döntõ gyõzelmet itt sem sikerült
aratni. A háború elején az orosz offenzíva sikeresnek bizonyult, és az Osztrák–
Magyar Monarchia kis híján összeomlott, de a német ellenoffenzíva visszaverte
az oroszokat és Lengyelországot is elfoglalta. Ausztria–Magyarország sikeresebb
volt Szerbia és Románia ellen, de az olasz fronton ugyancsak patthelyzet alakult
ki. A veszteségek megdöbbentõen nagyok voltak.
A végeláthatatlan háború 1917–18-ban némi reménnyel kecsegtette Német-
országot: az orosz forradalom és fegyverszünet lehetõvé tette ugyanis a hadsereg
átcsoportosítását, és egy új, döntõnek szánt nyugati offenzívát. 1918 februárjában
3,7 millió német katona, 44 000 ágyú és 3760 repülõgép próbálta meg áttörni a
szövetségesek vonalát Arras és Le Fere között. Az antant azonban 5 millió kato-
nát, 4500 repülõgépet és 800 tankot sorakoztatott fel, és egymilliós veszteséget
okozott a németeknek. Júliusban a szövetséges ellenoffenzíva véget vetett a né-
met próbálkozásoknak. Az utolsó német offenzíva július elején a Reims–Marne
vonalon ugyancsak összeomlott.
Az olasz fronton az 1917-ben elért átmeneti sikert (Caporetto) 1918 júniusá-
ban a piavei katasztrófa követte. Az Osztrák–Magyar Monarchia 150 000 katonát

243
veszített, és hadserege gyakorlatilag összeomlott; 2 100 000 katonája és 55 000
tisztje már orosz hadifogoly-táborokban volt. A nyáron a hadseregbõl dezertál-
tak száma elérte a 800 000-et.
A vesztésre álló országok lakossága elveszítette reményét és türelmét. Értel-
miségiek és mûvészek lázadtak a háború és az azt kirobbantó rendszer ellen.
A román Tristan Tzara és Marcel Janco tiltakozásul elhagyta az országot, és más
mûvészekkel együtt a semleges Svájcban megalapították a dadaista mozgalmat.
A nihilista dada, Tzara értelmezésében, „magán-gerillaháború volt” a háború súj-
totta Európa irracionális valósága ellen. A dadaista költészet, magyarázta Tzara,
azt a világot tükrözte, ahol „a szavaknak nem lehet hinni... [mivel] épp az ellen-
kezõjét fejezik ki... [annak, amit jelenteniük kellene egy olyan világban, ahol] ha-
zugságok terjengenek”. (Tzara, 1959. 295. o.) Kassák Lajos Moholy-Nagy László-
val, Victor Vasarelyvel és másokkal meglapította a Tett, majd a Ma kört a háború
alatt. „A mûvész és az író – mondta Kassák – ismét munkás lesz a munkások és
harcos a harcosok között.” Tiltakoztak „...nem csupán a háború ellen, hanem a
társadalom ellen is, mely e háborút elviselte, és a mûvészet ellen, amely e társa-
dalomból fakadt”. (Kassák, 1972. 243. o.) A kétségbeesett tömegek sztrájkokkal és
utcai demonstrációkkal tiltakoztak. 1918 januárjában félmillió munkás lépett
sztrájkba Berlinben. Ugyanebben a hónapban 700 000 munkás sztrájkolt Bécsben
és 100 000 tüntetett Budapesten. A sztrájkok átterjedtek Csehországra és Galí-
ciára is. Májusban az osztrák–magyar hadsereg 6. gyalogosezredének szerb kato-
nái visszavonultak a frontról, és fegyveres felkelést robbantottak ki Pécsett. A
magyar bányászok csatlakoztak hozzájuk.
1918 kora õszén, az utolsó kudarcba fulladt offenzíva után nyilvánvalóvá
vált, hogy a központi hatalmak még egy telet már nem húznak ki. A katonai és
politikai vezetés kénytelen volt elismerni a háború folytatásának lehetetlenségét.
Szeptember 27-én Bécsben, 29-én pedig Berlinben is meghozták a döntést: 1918.
október 4-én mind a német, mind az osztrák–magyar kormány fegyverszünetet
kért. A hónap utolsó napján két katonai jármû állt meg Tisza István háza elõtt.
Tisza, aki a háború elején Magyarország miniszterelnöke volt, 1918. október
17-én bejelentette: „A háborút elveszítettük!” Tisza a régi rendszert testesítette
meg. Négy katona lépett be házába, és rövid, de heves szóváltást követõen tüzet
nyitottak rá és megölték. A német forradalom megfosztotta trónjától a Hohen-
zollern-dinasztiát, és a császár elhagyta hazáját.
Az elsõ világháború egyedülálló történelmi esemény volt. Ez volt az elsõ há-
ború, ahol teherautókat, tankokat, repülõgépeket és tengeralattjárókat használ-
tak, és ahol az államok ipari kapacitása és mûszaki felkészültsége befolyásolta a
csaták kimenetelét. Az emberveszteség elképesztõ méreteket öltött. Az 1891–95
között született franciák 25%-a odaveszett, összesen 1,4 millióan. Közel 2 millió
német, 1,7 millió orosz, 1,2 millió osztrák–magyar és közel 0,8 millió brit halt
meg. A háború 51 hónapja alatt összesen 8 millió ember vesztette életét, kétszer
annyi, mint az 1789 és 1914 közti összes konfliktusban. (Graham, 1998. 104. o.) A
gyõztesek csõdbe mentek, a vesztesek pedig a végsõ összeomlás szélére kerültek.
Eric Hobsbawm, megemlítve, hogy a háborúkat általában nem szokták
mindhalálig, vagyis a teljes összeomlásig vívni, joggal tette fel a kérdést: „vajon
az elsõ világháborúban miért estek egymás torkának a küzdõ felek mindkét olda-

244
lon úgy, mintha dupla vagy semmit játszanának, mintha csak a totális vereség
vagy a totális gyõzelem létezne. Az alapvetõ ok az volt – adta meg a választ –,
hogy... ez a háború mindent el akart dönteni... A globális politikai és tengeri ha-
talmat. Abszurd és önpusztító cél volt ez – tette hozzá –, mely mind a gyõztese-
ket, mind a veszteseket tönkretette.” (Hobsbawm, 1994. 29–30. o.) Ezenfelül meg-
semmisítette az európai nemzetek közösségét és a 19. századi európai civilizáció
struktúráját. Hannah Arendt a „strindbergi családi viszályok hátborzongató lég-
körérõl” beszél, „a mindent és mindenkit átható gyûlöletrõl” és a szétbomlás at-
moszférájáról. (Arendt, 1966. 268. o.) Winston Churchill jegyezte meg a háború
után: „Európa, illetve Ázsia és Afrika nagy része egyetlen roppant csatatérré vált,
ahol többéves küzdelem után nem hadseregek, de nemzetek roppantak össze és
menekültek el. Amikor minden véget ért, csak a kínzás és a kannibalizmus ma-
radt, amelyet a civilizált, mûvelt keresztény államok elvetettek kétséges használ-
hatóságuk miatt.” (Idézi Johnson, 1983. 13–14. o.)
A háború látványosan zárta le a „hosszú 19. századot”, lerombolva világ-
rendszerének összes tartóoszlopát. „A 19. századi civilizáció – állította Polányi
Károly – négy intézményre épült. Az elsõ a hatalmi egyensúly rendszere volt,
ami egy évszázadon át megakadályozta a nagyhatalmak közti hosszú és pusztító
háborúk kitörését. A második a nemzetközi aranystandard, amely a világgazda-
ság egyedülálló szervezettségének jelképe volt. A harmadik az önszabályozó
piac, amely nagy anyagi jólétet produkált. A negyedik pedig a liberális állam.”
(Polanyi, 1964. 3. o.) Ezek a stabil és egymásba kapcsolódó intézmények a háború
következményeként mind összeomlottak.
A 19. századi európai rendszerrel együtt a régi Közép- és Kelet-Európa is fel-
robbant és elsüllyedt. Ami a történelemben ritkán következik be, az most meg-
történt: az összes belsõ és külsõ konfliktus, a megoldatlan nemzeti-kisebbségi és
társadalmi problémák egyszerre robbantak, és szaggatták darabokra a régi biro-
dalmakat és társadalmakat. Az érdekeiket és követeléseiket korábban megvalósí-
tani, de még kifejezni is képtelen, választójoguktól és anyanyelvük használatától
megfosztott, uraik földjének mûvelésre kényszerített tömegek saját sorsuk ková-
csai lettek. A háború iszonyata fontos leckére tanította meg a tömegeket. Megta-
nulták használni az együttmûködésben rejlõ erõt. Megtanultak szervezkedni és
bánni a fegyverekkel. Az erõszakból lett a rend. A kaotikus helyzetben a korábbi
kisebbségi elitek tagjai – Masaryk, Beneš, Maniu és Piîsudski –, a parasztság szó-
szólói, mint Mihalache és Sztambolijszki, a munkásvezetõk, mint Luxemburg és
Kun – akik közül jó páran törvényen kívüliek voltak, akiket néhány évvel koráb-
ban zaklattak, letartóztattak vagy emigrációba kényszerítettek –, most átvették a
hatalmat. Akik meg tudták szólítani a tömegeket, azokból egyik napról a másikra
a helyzet urai lettek. A tömegek magasba emelték õket, õk pedig magasba emel-
ték a tömegeket. A legyõzhetetlen hatalmas birodalmak árnyékában a független
nemzetállamról szõtt, képtelenségnek tetszõ álmok hirtelen valóra váltak. Az
Északi-tengertõl az Adriáig a nemzeti forradalmak sora független nemzetállamo-
kat hozott létre a hatalmas soknemzetiségû birodalmak helyén. Lengyelország
újra egyesült, és a balti államokkal együtt függetlenné vált. Nagy-Románia vízió-
ja valóra vált, és a tevékeny nemzeti elit korábban sosem létezett új államalakula-
tokat, Csehszlovákiát és Jugoszláviát kovácsolt össze, amit a gyõztes nagyhatal-

245
mak boldogan elismertek. A birodalmak felbomlása kicsiny Törökországot,
Ausztriát és Magyarországot hagyott az Oszmán Birodalom és az Osztrák–Ma-
gyar Monarchia helyén. A földreform álma, akárcsak az igazságos társadalomé
és a mindenkit megilletõ egyenlõ jogoké, ami oly valószínûtlen volt a megkövült
régi társadalmi-politikai struktúrákban, úgy tûnt, már karnyújtásnyira van. A
nemzeti és társadalmi kisebbségek sikeresen lázadtak fel az elnyomó többséggel
szemben. Nemzeti és társadalmi felkelések borították el az egész régiót, és nem-
zeti, valamint társadalmi eufóriát váltottak ki. A válság az oroszországi bolsevik
forradalomban és a magyar, illetve bolgár munkás-paraszt kormányok létrejötté-
ben érte el tetõpontját.
Habár a szociális forradalmak többségét elfojtották, és különféle 19. századi
intézményeket állítottak vissza, a 19. századi Közép- és Kelet-Európa – ahogy azt
a kortársak is tudták – nem volt többé. A sikeres nemzeti forradalmak nyomán
egy átalakult, új Közép- és Kelet-Európa jelent meg az átmeneti hatalmi vákuum-
ban. „A jelenlegi politikai evolúció a kis nemzeteknek kedvez – állította Masaryk
magabiztosan –, az új Európában... még a legkisebb nemzeti individualitás füg-
getlenségét is szavatolni lehet.” (Masaryk, 1927. 371. o.) Az összes újonnan füg-
getlenné vált ország a protekcionizmus és az importhelyettesítés felé fordult a
gyors iparosodás elérése érdekében. Jó néhány országban új alkotmányt vezettek
be a demokrácia megteremtését célozva. A nemzeti és forradalmi eufória azon-
ban – akárcsak a háborús eufória néhány évvel korábban – a nemzeti független-
séggel, a gazdasági és társadalmi modernizációval együtt hamarosan elmúlt. Az
új kor Közép- és Kelet-Európában nem nyitott új fejezetet a fejlõdésben és a Nyu-
gat utolérésében: helyette a válság évtizedei következtek. (Berend, 1998.)

246
 Irodalomjegyzék

Adanir, Fikret: „Tradition and Rural Change in Southeastern Europe During Ottoman
Rule”; The Origins of Backwardness in Eastern Europe, (szerk.: Daniel Chirot) 1989.
Berkeley, University of California Press.
Anderson, Benedict: Imagined Communities: Reflections on the Origins and Spread of Natio-
nalism, 1983. London, Verso.
Andorka, Rudolf: Determinants of Fertility in Advanced Societies, 1978. London, Methuen.
Andorka, Rudolf: „The Historical Demography of a Proper Hungarian Village: Atány in
the 18th and 19th Centuries”; Journal of Family History, 1994. 19. évf. 4. szám.
Anthology of Serbian Poetry: the Golden Age (szerk.: Mihailo Ðorœeviå), 1984. New York,
Philosophical Library.
Antologija srpske narodne epike Kosova i Metohije, 1974. Priština, Jedinstvo.
Arató Endre: A nemzetiségi kérdés története Magyarországon 1790–1840, 1960. Budapest,
Akadémiai Kiadó.
Arató Endre: Kelet-Európa története a 19. század elsõ felében, 1971. Budapest, Akadémiai Ki-
adó.
Arendt, Hannah: The Origins of Totalitarianism, 1966. Cleveland, The World Publishing
Company.
Armengaud, Andre: „Population in Europe 1700–1914”; The Fontana Economic History of
Europe. The Industrial Revolution, 3. köt. (szerk.: Carlo Cipolla) 1973. London, Col-
lins/Fontana Books.
Armengaud, A. és M. Reinhard: Histoire générale de la population, 1961. Paris, Edition
Montchrestia.
Axenciuc, Victor: Banca Naòionalë României, 1880–1995, 1995. Bucureñti, Enciclopedicë.
Axenciuc, Victor: Evoluòia economicë a României. Cercetëri statistice-istorice (1859–1947), II.
köt. Agricultura, 1996. Bucureñti, Edition Academiei Române.
Bahlcke, Joachim: „The Construction of the Past: Conception of History, the Formation of
Tradition and Self-Representation in the Societies of Orders of East-Central Europe
1500–1800”; German History (London), 2000. 18. évf. 2. sz.
Bairoch, Paul: „European Foreign Trade in the 19th Century: The Development of the
Value and Volume of Exports”; The Journal of European Economic History, 1973. 2. évf.
Bairoch, Paul: „Europe’s Gross National Product: 1800–1975”; The Journal of European Eco-
nomic History. 1976. 5. évf. 2. sz.
Bairoch, Paul (1976/b): Commerce extérieur et développement économique de l’Europe, 1976.
Paris, Munton.
Balázs Éva, H.: Berzeviczy Gergely a reformpolitikus, 1967. Budapest, Akadémiai Kiadó.
Balkan: The Balkan Range. A Bulgarian Reader, (szerk.: Colombo, John R. és Roussanoff,
Nikola) 1976. Toronto, Hounslow Press.
Banac, Ivo: The National Question in Yugoslavia: Origins, History, Politics. 1984. Ithaca, Cor-
nell University Press.

247
Barac, Antun: A History of Yugoslav Literature, 1955. Beograd, Committee for Foreign Cul-
tural Relations.
Bárczi Géza: A magyar nyelv életrajza, 1975. Budapest, Gondolat.
Bauer, Leonhard és Herbert Matis: Geburt der Neuzeit. Vom Feudalsystem zur Marktgesell-
schaft, 1988. München, Deutscher Taschenbuch Verlag.
Bellaigue, Christopher de: „Turkey’s Hidden Past”, New York Review of Books, 2001. XLVIII.
évf. 4. sz. március 8.
Benda Gyula: „A halálozás és halandóság Keszthelyen, 1747–1849”; A KSH Népességtudo-
mányi Kutatóintézetének 2000. évi történeti demográfiai évkönyve, (szerk.: Faragó T. és
Õri P.), 2000. Budapest, Központi Statisztikai Hivatal.
Benda Kálmán: „A magyar jakobinus mozgalom (1792–1795)”; Magyarország története
1790–1848 (szerk.: Mérei Gyula), 1983. Budapest, Akadémiai Kiadó.
Bényei Miklós: Eötvös József olvasmányai, 1972. Budapest, Akadémiai Kiadó.
Berend T. Iván és Ránki György: Magyarország gyáripara 1900–1914, 1955. Budapest, Szik-
ra Kiadó.
Berend, Iván T. és Ránki, György: Hungary. A Century of Economic Development, 1974.
Newton Abbot, David & Charles.
Berend T. Iván és Szuhay Miklós: A tõkés gazdaság története Magyarországon 1848–1944,
1978. Budapest, Kossuth Könyvkiadó.
Berend, Iván T. Iván és Ránki, György: Underdevelopment and Economic Growth. Studies in
Hungarian Social and Economic History, 1979. Budapest, Akadémiai Kiadó.
Berend, Iván T. és Ránki, György: The European Periphery and Industrialization, 1982. Cam-
bridge, Cambridge University Press.
Berend, Iván T.: „The Historical Evolution of Eastern Europe as a Region”; Power, Pur-
pose, and Collective Choice, (szerk.: Ellen Comisso és Laura D’Andrea Tyson), 1986.
Ithaca, Cornell University Press.
Berend T. Iván és Ránki György: Európa gazdasága a 19. században, 1780–1914, 1987. Buda-
pest, Gondolat Kiadó.
Berend, Iván T.: Decades of Crisis: Central and Eastern Europe Before World War II, 1998.
Berkeley, University of California Press.
Berlin, Isaiah: Russian Thinkers, (szerk.: H. Hardy és A. Kelly), 1978. New York, Viking
Press.
Berlin, Isaiah: The Roots of Romanticism: The A. W. Mellon Lectures in the Fine Arts.
(szerk:. Henry Hardy), 1999. Princeton, Princeton University Press.
Berzsenyi Dániel ismeretlen és kiadatlan levelei, 1938. Budapest, Magyar Tudományos Aka-
démia Irodalomtörténeti Bizottsága.
Bezruc, Petr: „Silesian Songs”, An Anthology of Czechoslovak Literature (szerk.: Paul Selver)
1929. London, Kegan, Trench, Trubner.
Bibó István: Válogatott tanulmányok. I. kötet, 1935–1944; II. kötet, 1945–1949. 1986. Buda-
pest, Magvetõ Kiadó.
Bihiku, Koço: A History of Albanian Literature, 1980. Tirana, The ‘8 Näntori’ Publishing
House.
Blejwas, Stanisîaw A.: Realism in Polish Politics: Warsaw Positivism and National Survival in
Nineteenth Century Poland, 1984. New Haven, Yale Concilium on International Stu-
dies.
Bocñan, Nicolae: „Ideea de naòiune ñi principul naòionalitëòilor la A. C. Popovici”; Studii
Istorice. Omagiu profesorolui Camil Mureñanu, 1998. Cluj-Napoca, Presa Universitarë
Clujeanë.
Bodea, Cornelia: 1848 ñi români. Revoluòia în viziunea contemporanilor, 1998. III. köt. Bucu-
reñti: Enciclopedicë.
Bogucka, Maria: „Social Structures and Customs in Early Modern Poland”; Acta Poloniae
Historica, 1993. 68. sz.

248
Botev, Hristo: Hristo Botev Selected Work (szerk.: Stefana Tarinska) 1976. Sofia, Sofia
Press.
Bowman, Shearer Davis: Masters and Lords, 1993. New York, Oxford University Press.
Bradley, John F. N.: Czech Nationalism in the Nineteenth Century, 1984. Boulder, East
European Monographs.
Braudel, Fernand: Civilisation metérielle, économie et capitalisme, XVe–XVIIIe siècle, 1979.
Paris, Armand Colin.
Brenner, Robert: „Agrarian Class-Structure and Economic Development in Pre-Industrial
Europe” és „The Agrarian Roots of Capitalism”; The Brenner Debate (szerk.: T. H.
Aston és C. H. E. Philpin), 1985. Cambridge, Cambridge University Press.
Brkiå, Jovan: Moral Concepts in Traditional Serbian Epic Poetry, 1961. The Hague, Mouton.
Brock, Peter: „Polish Nationalism”; Nationalism in Eastern Europe (szerk.: Ivo Lederer és
Peter Sugar), 1969. Seattle, University of Washington Press.
Brock, Peter: Nationalism and Populism in Partitioned Poland, 1972. London, Orbis Books.
Brock, Peter: The Slovak National Awakening: an Essay in the Intellectual History of East Cent-
ral Europe, 1976. Toronto, University of Toronto Press.
Brock, Peter: Polish Revolutionary Populism: a Study in Agrarian Socialist Thought from the
1830s to the 1850s, 1977. Toronto, University of Toronto Press.
Brock, Peter: Folk Cultures and Little Peoples: Aspects of National Awakening in East Central
Europe, 1992. Boulder, East European Monographs.
Brubaker, Rogers: Citizenship and Nationhood in France and Germany, 1992. Cambridge
(Ma.), Harvard University Press.
Brusatti, Alois (szerk.): „Die wirtschaftliche Entwicklung”; Die Habsburgermonarchie 1848–
1918 (szerk.: Adam Wandruszka és Peter Urbanitsch), 1973. I. köt. Wien, Verlag der
Österreichischen Akademie der Wissenschaften.
Cameron, Rondo: France and the Economic Development of Europe, 1800–1914, 1961. Prince-
ton, Princeton University Press.
Cëpreanu, Ion: Partide ñi idei politice în România (1880–1947), 1995. Bucureñti, Didacticë ñi
Pedagogicë.
Cërëbis, Vasile: Tudor Vladimirescu, 1996. Târgu-Jiu, Spicon.
Chamerska, Halina: „Women of Petty Nobility in the Polish Kingdom During the 19th
Century”, Acta Poloniae Historica (Varsó), 1996. 74. sz.
Cobden, Richard: The European Diaries of Richard Cobden 1846–1849. (szerk.: Miles Taylor),
1994. Aldershot, Scolar Press.
Cojocariu, Mihai: Partida naòionalë ñi constituirea statului român: 1856–1859, 1995. Iañi, Edi-
tura Universitëòii ‘Al. I. Cuza’.
Coleman, Arthus Prudden: The Polish Insurrection of 1863 in the Light of New York Editorial
Opinion, 1934. Williamsport (Penn.), Bayard Press.
Constantinescu, Nicolae N: Contribuòii la istoria capitalului strëin în România, 1960. Bucu-
reñti, Institutul de Cercetëri Economice.
Crisp, Olga: „Russia 1860–1914”; Banking in the Early Stages of Industrialization. A Study in
Comparative Economic History, (szerk.: Rondo Cameron, Olga Crisp, H. T. Patrick és
Richard Tilly), 1967. New York, Oxford University Press.
Cipolla, Carlo (szerk.): The Fontana Economic History of Europe. The Emergence of Industrial
Societies, 2, 1973. London, Collins.
Cipolla, Carlo (szerk.): Before the Industrial Revolution. European Society and Economy 1000–
1700, 1994. New York, W. W. Norton.
Czap, Peter: „A Large Family: the Peasants Greatest Wealth: Serf Housholds in Mishino,
Russia, 1814–1858”; Family Forms in Historic Europe (szerk.: Richard Wall), 1983.
Cambridge, Cambridge University Press.
Czigány, Lóránt: The Oxford History of Hungarian Literature, 1984. Oxford, Oxford Uni-
versity Press.

249
Cynarski, Stanisîaw: „Sarmatyzm – ideologia i styl ªycia” Polska 17 wieku, 1974. War-
szawa, Wiedza Powszechna.
Dányi, Dezsõ: „Villein Households of the Palóc Population, 1836–1843.” Journal of Family
History, 1994. 19. évf. 4. sz.
Dányi Dezsõ: „A 19. század végi hazai belsõ vándorlás néhány jellemzõje”; A KSH Népes-
ségtudományi Kutatóintézetének 2000. évi történeti demográfiai évkönyve (szerk.: Faragó
T. és Õri P.), 2000. Budapest, Központi Statisztikai Hivatal.
David, Thomas és Spilman, Elizabeth: From Proto-Economic Nationalism to Economic Natio-
nalism: Eastern Europe 1780–1940, 1999. (Kézirat).
Davies, Norman: Heart of Europe. A Short History of Poland, 1986. Oxford, Oxford Uni-
versity Press.
Davies, Norman: Europe. A History, 1996. Oxford, Oxford University Press.
Dean, Philis és W. A. Cole: British Economic Growth 1688–1959, 1967. Cambridge, Cam-
bridge University Press.
Deák, István: Beyond Nationalism. A Social and Political History of the Habsburg Officer
Corps, 1848–1918, 1992. New York, Oxford University Press.
Dobbs, Betty Jo Teeter és Margaret C. Jacob: Newton and the Culture of Newtonianism, 1995.
New Jersey, Humanities Press.
Dogaru, Vladimir: Eminescu, muzician al poeziei, Enescu, poet al muzicii, 1982. Bucureñti,
Editura Ion Creangë.
Dolmányos István: „A koalíció kormányzásának elsõ szakasza”; Magyarország története
1890–1918 (szerk.: Hanák Péter), 1988. Budapest, Akadémiai Kiadó.
Donskov, Andrew és Sokoloski, Richard (szerk.): Slavic Drama. The Question of Innovation,
1991. Ottawa, University of Ottawa.
Dziewanowski, M. K.: The Communist Party of Poland, 1959. Cambridge, Harvard Uni-
versity Press.
Eckhart Ferenc: A bécsi udvar gazdasági politikája Magyarországon Mária Terézia korában,
1922. Budapest, Budavári Tudományos Társaság.
Eidelberg, Philip Gabriel: The Great Rumanian Peasant Revolt of 1907. Origins of a Modern
Jacquerie, 1974. Leiden, E. J. Brill.
Einstein, Alfred: Music in the Romantic Era, 1947. New York, W. W. Norton.
Életképek (1847): Tamás Anna: Az Életképek (1846–1848), 1970. Budapest, Akadémiai Ki-
adó.
Elsie, Robert: History of Albanian Literature, I. köt. 1995. Boulder, Social Science Mono-
graphs.
Eötvös József: A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra, 1902. Budapest,
Révai Testvérek.
Eötvös József (1902/a): Tanulmányok, 1902. Budapest, Révai Testvérek.
Erényi Tibor: „A szocialista munkásmozgalom”, „Az ellenzéki küzdelem fellendülése”;
Magyarország története 1890–1918 (szerk.: Hanák Péter), 1988. Budapest, Akadémiai
Kiadó.
Ernle, Lord: „The Land and its People”; Agriculture and Economic Growth in England 1650–
1815 (szerk.: E. L. Jones), 1925. London, Methuen.
Ewen, Frederick: Heroic Imagination: the Creative Genius of Europe from Waterloo (1815) to
the Revolution of 1848, 1984. Seraucus (N. J.), Citadel Press.
Fabre, Jean: Lumières et Romanticisme, Energie et Nostalgie de Rousseau à Mickiewicz, 1963.
Paris, Clincksieck.
Feis, Herbert: Europe: the World’s Banker, 1870–1914: an Account of Foreign Investment and
the Connection of World Finance with Diplomacy Before World War I, 1965. New York,
Norton.
Fellner, Frigyes: Das Volkseinkommen Öesterreichs und Ungarns, 1916. Wien, Statistische
Monatschriften.

250
Fényes Elek: Magyarország leírása, 1847. Pest
Fényes Elek: Magyarország ismertetése statisztikai, földirati és történelmi szempontból, 1866.
Pest, Beimel.
Ferenczy, J. és Wilcox, W. F.: International Migration, 2. köt. 1929–31. New York, National
Bureau of Economic Research.
Fischer-Galati, Stephen: The Socialist Republic of Rumania, 1969. Baltimore, John Hopkins
Press.
Flinn, Michael: The Origins of the Industrial Revolution, 1966. London, Longman.
Florea, Vasile: Romanian Art. Modern and Contemporary Ages, 1984. Bukarest, Meridiane
Publishing House.
Freifeld, Alice: „The De-Germanization of the Budapest Stage,” Yearbook of European Stu-
dies, 1999. 13. sz.
Freifeld, Alice: Nationalism and the Crowd in Liberal Hungary, 1848–1914, 2000. Washington
D. C, The Woodrow Wilson Center Press.
Freudenberger, Herman: The Waldstein Wollen Mill. Noble Entrepreneurship in Eighteen-Cen-
tury Bohemia, 1963. Boston, Mass.
Friø, Milan: „On the Woman Question”; Incipient Feminists: Women Writers in the Slo-
vak National Revival, (szerk.: Norma Rudinsky), 1991. Columbus, Slavica Publi-
shers.
Frigyesi, Judit: Béla Bartók and Turn-of-the-Century Budapest, 1998. Berkeley, University of
California Press.
Furst, Lilian R.: European Romanticism. Self-Definition. An Anthology, 1980. London, Me-
thuen.
Galbraith, John Kenneth: Economic Development, 1964. Boston, Boston Univeristy Press.
Gavrilova, Raina: Bulgarian Urban Culture in the Eighteenth and Nineteenth Centuries, 1999.
Selingsgrove, Susquehanna University Press.
Geréb László: A munkásügy irodalmunkban, 1961. Budapest, Akadémiai Kiadó.
Gergely András: „A magyar reformellenzék kialakulása és megszilárdulása (1830–1840)”;
Magyarország története 1790–1848, (szerk.: Mérei Gyula), 1983. Budapest, Akadémiai
Kiadó.
Gerschenkron, Alexander: Economic Backwardness in Historical Perspective, 1962. Cam-
bridge, Cambridge University Press.
Glass, David V. és Eversley, D. E. C. (szerk.): Population in History. Essays in Historical
Demography, 1965. Chicago, Chicago University Press.
Good, David F.: The Economic Rise of the Habsburg Empire, 1750–1914, 1984. Berkeley, Uni-
versity of California Press.
Graham, Darby: The Origins of the First World War, 1998. Harlow, Longman.
Gross, Mirjana: Vladavina hrvatsko-srpske koalicije 1906–1907, 1960. Beograd, Institut Društ-
venih Nauka.
Gross, Nachum T.: „Economic Growth and the Consumption of Coal in Austria and
Hungary”, Journal of Economic History. 1971. XXXI. évf. 4. sz. (1971. december).
Gross, Nachum T.: „The Industrial Revolution in the Habsburg Monarchy, 1750–1914,”
The Fontana Economic History of Europe (szerk.: Carlo Cipolla), 1973. 4. köt. 1. rész,
London, Collins Fontana Books.
Gunst, Péter: Agrarian Development and Social Change in Eastern Europe, 14th–19th Centuries,
1996. Aldershot, Variorum.
Gutowski, Wojciech: Pasje wyobrazni: szkice o literaturze romantyzmu I Mîodej Polski, 1991.
Torun, Towarzystwo Naukowe w Toruniu.
Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Politikai eszmetörténet, 2001. Budapest, Osi-
ris Kiadó.
Hajnal, John: „European Marriage Patterns in Perspective,” Population in History, (szerk.:
D. V. Glass és D. E. C. Eversly), 1965. London, Edward Arnold.

251
Hajnal, John: „Two Kinds of Pre-Industrial Household Formation System”; Family Forms
in Historic Europe, (szerk.: Richard Wall), 1983. Cambridge, Cambridge University
Press.
Halpern, Joel and Barbara: A Serbian Village in Historical Perspective, 1972. New York,
Holt.
Hanák Péter: „Magyarország társadalma a századforduló idején”, „Társadalmi és politi-
kai küzdelmek az 1890-es évek elsõ felében”, „A dualizmus válságának kezdetei a
19. század végén”; Magyarország története 1890–1918 (szerk.: Hanák Péter), 1988. Bu-
dapest, Akadémiai Kiadó.
Hanák, Péter: „Jews and the Modernization of Commerce in Hungary, 1760–1848”; Jews
in the Hungarian Economy 1760–1945, (szerk.: Michael K. Silber), 1992. Jerusalem,
Magnes Press.
Härtel, Hans-Joachim és Roland Schönfeld: Bulgarien, 1998. Regensburg, Verlag Friedrich
Pustet.
Hartner, P.: Das deutsche Auslandskapital und das Problem der deutschen Zahlungsbilanz
1914–1925, 1980. Würzburg.
Hatton, Timothy J. és Jeffrey G. Williamson: „International Migration 1850–1939: An Eco-
nomic Survey” Historical Foundation of Globalization (szerk.: James Foreman-Peck),
1998. Cheltenham, Elgar Reference Collection.
Hayek, Friedrich A.: The Constitution of Liberty, 1976. London, Routledge.
Hayes, Paul (szerk.): Themes in Modern European History 1890–1945, 1992. London, Routledge.
Heilig Balázs: „Paraszti háztartások és háztartásciklusok Szõlõsardón a 19. század máso-
dik felében”; A KSH Népességtudományi Kutatóintézetének 2000. évi történeti demográfiai
évkönyve (szerk.: Faragó T. és Õri P.), 2000. Budapest, Központi Statisztikai Hivatal.
Heimann, Eduard: History of Economic Doctrines, 1964. New York, Oxford University Press.
Heller, Ágnes: „Europe: An Epilogue?”; The Idea of Europe: Problems of National and Trans-
national Identity (szerk.: Brian Nelson, David Roberts, Walter Veit), 1992. New York,
Berg.
Herder, Johann Gottfried: Reflections on the Philosophy of the History of Mankind, 1968. Chi-
cago, University of Chicago Press.
Hertz, Friedrich: Die Produktionsgrundlagen der österreichischen Industrie vor und nach dem
Krieg, 1917. Wien, Verlag für Fachliteratur.
Himka, John-Paul: Galician Villagers and the Ukrainian National Movement in the Nineteenth
Century, 1988. New York, St. Martin’s Press.
Hitchins, Keith: Romania 1866–1947, 1994. Oxford, Clarendon Press.
Hitchins, Keith: The Romanians, 1774–1866, 1996. Oxford, Clarendon Press.
Hobbes, Thomas: Leviathan, 1956. Chicago, Gateway.
Hobsbawm, Eric: The Age of Revolution. Europe 1789–1848, 1962. London, Weidenfeld and
Nicholson.
Hobsbawm, Eric: The Age of Empire 1870–1914, 1987. New York, Pantheon Books.
Hobsbawm, Eric: Age of Extremes. The Short Twentieth Century 1914–1991, 1994. London,
Michael Joseph.
Hobson, J. A.: Imperialism, 1938. London, Allen & Unwin.
Holmgren, Beth: Rewriting Capitalism. Literature and the Market in Late Tsarist Russia and
the Kingdom of Poland, 1998. Pittsburgh, University of Pittsburgh Press.
Holton, Milne és Mihailovich, Vasa D.: Serbian Poetry from the Beginnings to the Present,
1988. New Hagen, Yale Center for International and Area Studies.
Homola-Skapska, Irena: „Girls Education in the Kingdom of Poland (1815–1915)”; Wo-
men in Polish Society (szerk.: Rudolf Jaworski és Bianka Pietrow-Ennker), 1992. Boul-
der, East European Monographs.
Horská, Pavla: „Historical Models of the Central European Family: Czech and Slovak
Examples”; Journal of Family History, 1994. 19. évf. 2. sz.

252
Hossu, Andrei Iustin: Istoria monarchiei române (10 mai 1866 – 30 decembrie 1947), 1995.
Cluj, Învierea.
Hroch, Miroslav: Social Preconditions of National Revival in Europe: A Comparative Analysis
of the Social Composition of Patriotic Groups among the Smaller European Nations, 1985.
Cambridge, Cambridge University Press.
Iacob, Gheorghe: Economia României (1859–1939), 1996. Iañi, Fundaiei Axis.
Iacob, Gheorghe és Luminia Iacob: Modernizare. Europenism. România de la Cuza Vodë la
Carol al II-lea, I–II. köt. 1995. Iañi, Univ. „Al I. Cuza”.
Ilincioiu, Ion (szerk.): The Great Romanian Peasant Revolt of 1907, 1991. Bucuresti, Editura
Academiei Române.
Inalçik, Halil: The Ottoman Empire: The Classical Age, 1300–1600, 1994. London, Phoenix.
Ioanid, Radu: „Nicolae Iorga and Fascism.” Journal of Contemporary, History 1992. 27. évf.,
3. sz. (július).
Iordache, Anastasie: Apërarea autonomiei Principatelor române 1821–1859, 1987. Bucureñti,
Academiei Republicii Socialiste România.
Iorga, Nicolae: Histoire de l’enseignement en pays Roumains, 1933. Bukarest, Edition de la
Casa Scolaleor.
Iparfelügyelõi jelentések, 1910. Budapest, Statisztikai Hivatal.
Izdebski, Hubert: „Government and Self-Government in Partitioned Poland”; Finland and
Poland in the Russian Empire. A Comparative Study, (szerk. M. Branch, J. Hartley, A.
Maczak), 1995. London, University of London.
Janos, Andrew C.: The Politics of Backwardness in Hungary 1825–1945, 1982. Princeton,
Princeton University Press.
Jedlicki, Jerzy: Nieudana proba kapitalistycznej industrializacje, 1964. Warszawa, Pa¤stwowe
Wydawnictwo Naukowe.
Jedlicki, Jerzy: A Suburb of Europe. Nineteenth-Century Polish Approaches to Western Civi-
lization, 1999. Budapest, Central European University Press.
Jelavich, Charles és Barbara: The Establishment of the Balkan National States, 1804–1920,
1977. Seattle, University of Washington Press.
Jenks, Hamilton Leland: The Migration of British Capital to 1875, 1938. London,
Knopf.
Jezierski, Andrzej: Handel zagraniczny Królestwa Polskiego 1815–1914, 1967. Warszawa,
Pa¤stwowe Wydawnictwo Naukowe.
Johnson, Paul: Modern Times. The World from the Twenties to the Eighties, 1983. New York,
Harper & Row.
Jones, Eric Lionel (szerk.): Agriculture and Economic Growth in England 1650–1815, 1967.
London, Methuen.
Jones, Eric Lionel (szerk.): The European Miracle, 1981. Cambridge, Cambridge University
Press.
Kadiå, Ante: The Tradition of Freedom in Croatian Literature, 1983. Bloomington, Indiana
University, Croatian Alliance.
Kadlec, Jaroslav: Pâehled øeských církevních dëjin,1987. Praha, ZVON.
Kahk, J.: „The Baltic Region in the 19th Century”; Economy, Society, Historiography.
Dedicated to Zsigmond Pál Pach on his 70th Birthday, (szerk. Ferenc Glatz), 1989. Buda-
pest, MTA Történettudományi Intézet.
Kann, Robert A.: A History of the Habsburg Empire 1526–1918, 1974. Berkeley, University of
California Press.
Kann, Robert és Zdenek David: The Peoples of the Eastern Habsburg Lands, 1526–1918, 1984.
Seattle, University of Washington Press.
Kapper, Siegfried: Die serbische Bewegung in Südungarn. Ein Beitrag zur Geschichte der un-
garischen Revolution, 1851. Berlin.
Karadãiå, Vuk Stefanoviå: Ãivot i obiøaji naroda srpskog, 1867. Beø, Naklada Ante.

253
Karanovich, Milenko: The Development of Education in Serbia and Emergence of its Intelli-
gentsia (1838–1858), 1995. Boulder, East European Monographs.
Kassák Lajos: Az izmusok története, 1972. Budapest, Magvetõ Kiadó.
Katus László: „A népesedés és a társadalmi szerkezet változásai”; Magyarország története
1848–1890 (szerk. Kovács Endre), 1979. Budapest, Akadémiai Kiadó.
Katus, László: „The Occupational Structure of Hungarian Jewry in the Eighteenth and
Twentieth Cnturies”; Jews in the Hungarian Economy 1760–1945, (szerk. Michael K.
Silber), 1992. Jerusalem, Magnes Press.
Kausel, Anton, Felix Butschek, N. Nemeth: Österreichs Volkseinkommen, von 1913 bis 1963.
Monatsberichte des Österreichischen Institutes für Wirtschaftsforschung, 1965. Sonderheft.
14. Wien, Österreichisches Staatistisches Zentralamt.
Kawyn, Stefan: Polska publicistyka w kraju, 1831–1846, 1953. Wrocîaw, Zakîad Narodowy
im. Ossoli¤skich.
Kemény G. Gábor (szerk.): Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualiz-
mus korában, 1956, Budapest, Akadémiai Kiadó.
Kenwood, A. George és Alan L. Lougheed: The Growth of the International Economy 1820–
1960, 1971. London, Allen & Unwin.
Keyder, Caglar: „Creation and Destruction of Forms of Manufacturing: The Ottoman
Example”; Between Development and Underdevelopment, 1800–1870, (szerk. Jean Ba-
tou), 1991. Genf, Librairie Droz.
Kieval, Hillel J.: The Making of Czech Jewry. National Conflict and Jewish Society in Bohemia,
1870–1918, 1988. New York, Oxford University Press.
Kieval, Hillel J.: Languages of Community. The Jewish Experience in the Czech Lands, 2000.
Berkeley, University of California Press.
Kindleberger, C. P.: Foreign Trade and National Economy, 1962. New Haven, Yale University
Press.
Kitromilides, Paschalis M.: Enlightment, Nationalism, Orthodoxy. Studies in the Culture and
Political Thought of South-Eastern Europe, 1994. Aldershot, Variorum.
Kizwalter, Tomasz: „Polish Landed Gentry of the Mid-19th Century and Modernization.”
Acta Poloniae Historica, 1990. 62. sz.
Klíma, Arnošt: Economy, Industry, and Society in Bohemia in the 17th–19th Centuries.
1991. Prague, Charles University.
Koch, Adolf: Prince Alexander of Battenberg, 1887. London, Whitaker.
Kochanowicz, Jacek: „The Economy of the Polish Kingdom: A Question of Dependence.”
Finland and Poland in the Russian Empire (szerk. Michael Branch, Janet Hartley, Anton
Moczak) 1995. London, University of London.
Kohn, Hans: The Idea of Nationalism. A Study in its Origins and Background, 1944. New
York, Macmillan.
Kolodziejczyk, Ryszard: „Die Warschauer Bourgeoisie im 19. Jahrhundert”; Bürgertum
und bürgerliche Entwicklung in Mittel- und Osteuropa, (szerk. Bácskai Vera), 1986. Bu-
dapest, Közép- és Kelet-európai Kutatási Központ.
Komlos, John: The Habsburg Monarchy as a Customs Union. Economic Development in
Austria-Hungary in the Nineteenth Century, 1983. Princeton, Princeton University Press.
Korzon, Tadeusz:. Wewnètrzne dzieje Polski za Stanisîawa Augusta (1764–1794), 1897–98.
Kraków, L. Zwoli¤ski.
Kosáry Domokos: Kossuth és a Védegylet. A magyar nacionalizmus történetéhez, 1942. Buda-
pest, Atheneum.
Kosáry Domokos: Mûvelõdés a XVIII. századi Magyarországon, 1980. Budapest, Akadémiai
Kiadó.
Kosim, Jan: „Die Warschauer Kriegslieferanten zwischen 1780–1830”; Bürgertum und
bürgerliche Entwicklung in Mittel- und Osteuropa, (szerk. Bácskai Vera), 1986. Buda-
pest, Közép- és Kelet-európai Kutatási Központ.

254
Kostrowicka, Irena, Zbignew Landau, Jerzy Tomaszewski: Historia gospodarcza Polski XIX
i XX wieków, 1966. Warszawa, Ksi¢ªka i Wiedza.
Kowalczykowa, Alina: Idee programowe romantyków polskich, 1991. Warszawa, Zakîad Na-
rodowny im. Ossoli¤skich-Wydawn.
Kowecki, Jerzy: „U pocz¢tków nowoczesnego narodu”; Polska w epoce O¡wiecenia, (szerk.
Bogusîaw Le¡nodorski), 1971. Warszawa, Wiedza Powszechna.
Kozik, Jan: Ukrainian National Movement in Galicia, 1815–1849, 1986. Edmonton, Univer-
sity of Alberta.
Krajcsi Rezsõ: Az 1907. évi III. törvénycikk, 1907. Budapest.
Krejøí, Karel: Klassicismus a sentimentalismus v literaturách východních a zapadních Slovanù,
1958. Praha, ØSAV.
Krejøí, Oskar: History of Elections in Bohemia and Moravia, 1995. Boulder, East European
Monographs.
Krzyzanowski, Julian: Polish Romantic Literature, 1931. New York, E. P. Dutton.
Kula, Witold: Historia gospodarcza Polski w dobie popowstaniowej, 1864–1918, 1947. Warsza-
wa, Ksi¢ªka i Wiedza.
Kula, Witold: Historia, zacofanie, rozwój, 1983. Warszawa, Czytelnik.
Kuznets, Simon: Modern Economic Growth. Rate, Structure and Spread, 1966. New Haven,
Yale University Press.
Kuznets, Simon: „Quantitative Aspects of the economic Growth of Nations: X-Levels and
Structure of Foreign trade: Long-Term Trends;” Economic Development and Cultural
Change, 15. évf. 2. sz., II. rész, 1967.
Lampe, John R. és Marvin R. Jackson: Balkan Economic History, 1550–1950. From Imperial
Borderlands to Developing Nations, 1982. Bloomington, Indiana University Press.
Landes, David: The Unbound Prometheus. Technological Change and Industrial Development
in Western Europe from 1750 to the Present, 1969. Cambridge, Cambridge University
Press.
Laue, Theodore Hermann von: Sergei Witte and the Industrialization of Russia. 1969. New
York, Atheneum.
Lederer, Ivo: „Nationalism and the Yugoslavs”; Nationalism in Eastern Europe, (szerk.: Ivo
Lederer és Peter Sugar), 1969. Seattle, University of Washington Press.
Le Play, Frédéric: Les ouvriers européens. 1855–1878. Tours, Mame.
Leslett, Peter: „Introduction”; John Locke: Two Treaties of Government, 1960. Cambridge,
Cambridge University Press.
Lewis, William Arthur: The Theory of Economic Growth, 1955. London, Allan & Unwin
Lippay Zoltán: A magyar birtokos osztály és a közélet. 1919. Budapest, Franklin.
Liszt Ferenc válogatott levelei (1824–1861). 1989. Budapest, Zenemûkiadó.
Locke, John: Two Treaties of Government, 1960. Cambridge, Cambridge University Press.
Logio, George Clenton: Rumania. Its History, Politics and Economics, 1932. Manchester,
Sherratt & Hughes.
Lord, Albert B.: „Nationalism and the Muses in Balkan Slavic Literature in the Modern
Period”; The Balkans in Transition, (szerk. Charles és Barbara Jelavich), 1963. Berke-
ley, University of California Press.
Lucas, Franc Laurence: The Decline and Fall of the Romantic Ideal. 1948. Cambridge, Cam-
bridge University Press.
Lukács Ágnes, B.: Eger demográfiai viszonyai az 1820-as években. Paper at the conference of
historical statistics. 1977. Budapest.
Lukacs, John: Budapest 1900. A Historical Portrait of a City and its Culture, 1989. New York,
Grove Weidenfeld.
Lukács György: A történelmi regény, 1977. Budapest, Magvetõ.
Macartney, Carlyle Aylmer: The Habsburg Empire 1790–1918, 1968. London, Weidenfeld
and Nicholson.

255
Mackenzie, Georgina Mary Muir és A. P. Irby: Travels in the Slavonic Provinces of Turkey-
in-Europe, I–II. köt. 1867. Third enlarged edition (harmadik, bõvített kiadás) 1877.
London, Bell and Daldy; Daldy, Isbister and Co.
Maczak, Antoni: Money, Prices and Power in Poland, 16th–17th Centuries, 1995. Aldershot,
Variorum.
Maddison, Angus: Monitoring the World Economy 1820–1992, 1995. Paris, OECD.
Magdalena, Aldo de: „Rural Europe 1500–1750”; The Fontana Economic History of Europe.
The Sixteenth and Seventeenth Centuries (szerk. Carlo Cipolla), 1974. Glasgow, William
Collins.
Magyar Pénzügy, 1905. október 5.
Makkai, Ádám (szerk.): In Quest of the Miracle Stag: The Poetry of Hungary, I. köt. 1996.
Chicago–Budapest, Atlantis–Centaur–Szivárvány–Corvina.
Makkai László: „Feudalizmus és eredeti jellegzetességek Európában”, Történelmi Szemle,
1976. 19. évf. 1–2. sz.
Manolova, Maria Georgieva: Parlamentarizmat v Balgarija: 1879–1894, 1989. Szófia, Bal-
garszkata Akademija na Naukite.
Marczali Henrik: Magyarország története II. József korában, 1888. Budapest, Magyar Tudo-
mányos Akadémia Történelmi Bizottsága.
Marx, Karl: Capital. A Critique of Political Economy, I. köt. 1932. Chicago, Charles H. Kerr.
Marx, Karl és Friedrich Engels: The Communist Manifesto, 1988. New York, W. W. Norton.
Masaryk, Tomáš: The Making of a State: Memoires and Observations, 1914–1918, 1927. Lon-
don, Allen and Unwin.
Masoff, Ioan: Eminescu ñi teatrul, 1964. Bucureñti, Editura Pentru Literaturë.
Materiaîy do dziejów sejmu Czteroletniego, (szerk. Janusz Woli¤ski, Jerzy Michalski, Ema-
nuel Rostworowski), 1955–69. Wrocîaw, Zakîad narodowy im. Ossoli¤skich.
Matlekovits Sándor (szerk): Magyarország közgazdasági és közmûvelõdési állapota ezer éves
fennállásakor és az 1896. évi ezredévi kiállítás eredménye, IX. köt. 1898. Budapest, Pesti
Könyvnyomda.
Matuška, Alexander: Štúrovci, 1948. Bratislava, Pravda.
Mayer, Arno J.: The Persistence of the Old Regime. Europe to the Great War, 1981. New York,
Pantheon Books.
McCagg, William: „Jewish Wealth in Vienna, 1670–1918”; Jews in the Hungarian Economy
1760–1945 (szerk. Michael K. Silber), 1992. Jerusalem, Magnes Press.
McNeill, William H.: The Rise of the West. A History of the Human Community, 1963. Chica-
go, University of Chicago Press.
Meinecke, Friedrich: Weltbürgertum und Nationalstaat: Studien zur Genesis des deutschen Na-
tionalstaates, 1908. München, R. Oldenbourg.
Melegh Attila: „Házasságtörés Halason a 17–18. században”; A KSH Népességtudományi
Kutatóintézetének 2000. évi történeti demográfiai évkönyve (szerk. Faragó T. és Õri P.),
Budapest, Központi Statisztikai Hivatal.
Melville, Ralph: Adel und Revolution in Böhmen. Strukturwandel von Herrschaft und Gesell-
schaft in Österreich um Mitte des 19. Jahrhunderts, 1998. Mainz, Philipp von Zabern.
Mendels, Franklin F.: „Proto-industrialization: The First Phase of the Process of Indust-
rialization”, Journal of Economic History, 1972. XXXII. évf. 1. sz. (március).
Mendels, Franklin F.: „Proto-industrialization: Theory and Reality”; International Eco-
nomic History Congress (8th), „A” Themes, 1982. Budapest, Magyar Tudományos Aka-
démia.
Mérei Gyula: Magyar iparfejlõdés 1790–1848, 1951. Budapest, MTT.
Mérei Gyula (szerk.): Magyarország története 1790–1849, 1983. Budapest, Akadémiai Ki-
adó.
Meriage, Lawrence P.: Russia and the First Serbian Insurrection, 1804–1813, 1987. New York,
Garland Publishing.

256
Michelson, Paul E.: Conflict and Crisis. Romanian Political Development, 1861–1871, 1987.
New York, Garland Publishing.
Mickiewicz, Adam: „Books of the Polish Nation and Pilgrimage”; Idézi Norman Davis:
Heart of Europe. A Short History of Poland, 1986. Oxford, Oxford University Press.
Miîosz, Czesîaw: The History of Polish Literature, 1983. Berkeley, University of California
Press.
Milward, Alan S. és Soul, S. B.: The Development of the Economies of Continental Europe
1850–1914, 1977. London, Allen and Unwin.
Mitchell, Brian R: European Historical Statistics, 1750–1970, 1978. New York, Columbia
University Press.
Mitrany, David: The Land and the Peasants in Rumania, 1930. London, H. Milford, Oxford
University Press.
Mitterauer, Michael és Reinhard Sieder: The European Family. Patriarchy to Partnership from
the Middle Ages to the Present, 1982. Oxford, Blackwell.
Mladenoviå, Ivica: „Modern Serbian Architecture”; The History of Serbian Culture (szerk.
Pavle Iviå), 1995. Edgware, Porthill Publisher.
Molenda, Jan: Polskie Stronnictwo Ludowe w Królestwie Polskim 1915–1918, 1965. Warszawa,
Ludowe Spóldzielnia Wydawnicza.
Molenda, Jan: „The Formation of National Consensus of the Polish Peasants and the Part
they Played in the Regaining of Independence by Poland”; Acta Poloniae Historica
(Varsó), 1991. 63–64. sz.
Mols, Roger S. J.: „Population of Europe 1500–1700”; The Fontana Economic History of
Europe. The Sixteenth and Seventeenth Centuries, 2. köt. (szerk. Carlo Cipolla), 1974.
London, Collins/Fontana Books.
Montesquieu, Charles Louis, Baron de: „The Spirit of Laws”; Introduction to Contempo-
rary Civilization in the West. A Source Book, 1946. New York, Columbia University
Press.
Monumenta Bulgarica. A Bilingual Anthology of Bulgarian Texts from the 9th to the 19th Cen-
turies, (szerk. Thomas Butler). 1996. Ann Arbor. University of Michigan, Michigan
Slavic Publications.
Monumenta Serbocroatica. A Bilingual Anthology of Serbian and Croatian Texts from the 12th to
the 19th Century. (szerk.: Thomas Butler). 1980. Ann Arbor, Michigan Slavic Pub-
lications.
Moore, Barrington, Jr.: Social Origins of Dictatorship and Democracy. Lord and Peasant in the
Making of the Modern World, 1966. Boston, Beacon Press.
Mori, Georgo: „The Genesis of Italian Industrialization”; Journal of European Economic
History, 1975. 4. évf. 7. sz.
Mortier, Roland: Clarté et ombres du siècle des lumières. Etudes sur le 18e siècle littéraire, 1969.
Genève, Droz.
Mo¡cicki, Henryk (szerk.): Z filareckiego ¡wiata; zbiór wspomnie¤ z lat 1816–1824, 1924.
Warszawa, Instytut Wydawniczy „Biblioteka Polska”.
Moser, Charles A.: History of Bulgarian Literature 865–1944, 1972. The Hague, Mouton.
Mosse, George: The Culture of Western Europe. The Nineteenth and Twentieth Centuries, 1961.
Chicago, Rand McNally.
Mosse, George: The Crisis of German Ideology. Intellectual Origins of the Third Reich, 1966.
London.
Musson, Albert Eduard és Robinson, Eric: Science and Technology in the Industrial Revo-
lution, 1969. Manchester, Manchester University Press.
Neagoe, Stelian: Istoria guvernelor României, 1995. Bucureñti, Editura Machiavelli.
Nemoianu, Virgil: The Taming of Romanticism. European Literature and the Age of Bieder-
meier, 1984. Cambridge (Ma.), Harvard University Press.
Népszava, 1914. augusztus 3.

257
Neruda, Jan: „May, 1890.”; Czech Prose. An Anthology, (szerk. William E. Harkins), 1983.
Ann Arbor, University of Michigan.
Niculae, Vasile: O istorie a social-democraòiei române, 1993. Bucureñti, Editura „Noua Alter-
nativa”.
Nisbet, Robert: History of the Ideas of Progress, 1980. New York, Basic Books.
Novák, Arne: Czech Literature, 1976. Ann Arbor, University of Michigan.
Novakoviå, Stojan: Kosovo: srpske narodne pesme o boju na Kosovu, 1995. Beograd, Vukova
Zaduãbina.
Oprescu, George: Pictura româneasca în secolul al XIX-lea, 1984. Bucureñti, Meridiane.
Pach Zsigmond Pál: Nyugat-európai és magyarországi agrárfejlõdés a XV–XVII. században,
1963. Budapest, Kossuth Kiadó.
Pach, Zsigmond Pál: Hungary and the European Economy in Early Modern Times, 1994. Al-
dershot, Variorum.
Palacký, František: „History of the Czech Nation in Bohemia and Moravia”; Idézi Derek
Sayer: The Coasts of Bohemia. A Czech History, 1998. Princeton, Princeton University
Press.
Palairet, Michael: The Balkan Economies 1800–1914. Evolution Without Development, 1997.
Cambridge, Cambridge University Press.
Pap Gy.: A palóc népköltemények, 1865. Sárospatak.
Pascu, Vasile: Istoria modernë a românilor, 1821–1918, 1996. Bucureñti, Clio Nova.
Payzant, Geoffrey: Eduard Hanslick and Ritter Berlioz in Prague. A Documentary Narrative,
1991. Calgary, University of Calgary Press.
Pearson, Thomas S.: Russian Officialdom in Crisis. Autocracy and Local Self-Government, 1861–
1900, 1989. Cambridge, Cambridge University Press.
Peckham, Morse: (szerk.): Romanticism. The Culture of the Nineteenth Century, 1965. New York,
George Braziller.
Peckham, Morse: The Triumph of Romaticism, 1970. Columbia, University of South Carolina
Press.
Peckham, Morse: Romanticism and Ideology, 1995. Hanover (NH.), Wesleyan University
Press.
Peeters, Edward és Zlatanoff, Alexandre: L’éducation en Bulgarie, é. n. Bruges, Moens–
Patfoort.
Péter, László: „The Autocratic Principle of the Law and Civil Rights in Nineteenth-Cen-
tury Hungary”; Central European University. History Department Yearbook, 1997–98.
Budapest, Central European University Press.
Petõfi Sándor költeményei, 1985. Budapest, Helikon Kiadó.
Petrosjan, J.: „Die Ideen ‘der Europäisierung’ in dem sozialpolitischen Leben des osma-
nischen Reiches in der Neuzeit (Ende des 18., Anfang des 20. Jahrhunderts)”; La
révolution industrielle dans le sud-est Europe en XIXs, 1977. Sofia, Institut d’Études
Balcaniques.
Petrovich, Michael Boro: A History of Modern Serbia, 1804–1918, 1976. New York, Harcourt
Brace Jovanovich.
Phillips, Ursula: „The Upbringing and Education of Women as Represented in Novels by
Nineteenth-Century Polish Women Writers”; The Slavonic and East European Review,
1999. 77. köt. 2. sz. (április).
Piasecka, Maria: Mistrzowie snu. Mickiewicz, Sîowacki, Krasi¤ski, 1992. Wrocîaw, Zakîad
Narodowy im. Ossolinskich.
Pietrow-Ennker, Bianka: „Women in Polish Society. A Historical Introduction”; Women in
Polish Society, (szerk. Rudolf Jaworski és B. Pietrow-Ennker), 1992. Boulder, East
European Monograph.
Pintea, Alexandru és Ruscanu, Gheorghe: Bëncile în economia româneasca (1774–1995),
1995. Bucureñti, Economicë.

258
Polanyi, Karl: The Great Transformation. The Political and Economic Origins of our Times,
1964. Beacon Hill, Beacon Press.
Pollard, Sidney: European Economic Integration 1815–1970, 1974. New York, Harcourt
Brace Jovanovich.
Porter, Brian: When Nationalism Began to Hate. Imagining Modern Politics in Nineteenth-
Century Poland, 2000. New York, Oxford University Press.
Pribram, K.: Geschichte der österreichischen Gewerbepolitik von 1740–1860, 1907. Leipzig,
Duncker & Humblot.
Pùrs, Jaroslav: „The Industrial Revolution in the Czech-lands”; Historica, (Prága) II., 1960.
Pynsent, Robert B.: Questions of Identity. Czech and Slovak Ideas of Nationality and Perso-
nality, 1994. Budapest, Central European University Press.
Radics, Katalin: „German Influences in East-European Linguistic Movements”; Germany
and Southeastern Europe – Aspects of Relations in the Twentieth Century, (szerk. Roland
Schönfeld), 1997. München, Südosteuropa-Gesellschaft.
Ranke, Leopold von: History of the Latin and Teutonic Nations (1494 to 1514), 1909. London,
George Bell.
Ratajczak, Dobrochna (szerk.): Dramat i teatr romanticzny, 1992. Wrocîaw, Wiedza o Kul-
turze.
Ratajczak, Dobrochna (szerk.)(1992/a): Dramat i teatr pozytywistyczny, 1992. Wrocîaw,
Wiedza o Kulturze.
Reiss, Hans Siegbert (szerk.): The Political Thought of the German Romantics, 1793–1815,
1995. Oxford, Blackwell.
Reymont, Wîadisîaw: The Peasants, 1925. New York, Alfred Knopf.
Riasanovsky, Nicholas V.: Russia and the West in the Teaching of the Slavophiles. A Study of
Romantic Ideology, 1965. Gloucester, Peter Smith.
Ring Éva: Lengyelországot az anarchia tartja fenn? A nemesi köztársaság válságának anatómiája,
2001. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó.
Roguski, Piotr: Aufsätze zur polnischen und deutschen Romantik, 1996. München, Otto
Sagner.
Ronnas, Per: Urbanization in Romania, 1984. Stockholm, Stockholm School of Economics.
Rosen, Avram: Participarea evreilor la dezvoltarea industrialë a Bucureñtiului: din a doua
jumëtate a secolului al XIX-lea pâna în anul 1938, 1995. Bucureñti, Hasefer.
Rosetti, Radu: Pentru ce s-au rësculat òëranii, 1907. Bucureñti.
Rudinsky, Norma: Incipient Femisnists: Women Writers in the Slovak National Revival, 1991.
Columbus, Slavica Publishers.
Rousseau, Jean-Jacques: „The Social Contract”; Introduction to Contemporary Civilization in
the West. A Source Book, 1946. New York, Columbia University Press.
Rousseau, Jean-Jacques: Discourse on the Origin of Inequality, 1983. Indianapolis, Hackett.
Rutkowski, Jan: „La genese du régime de la corvée dans l’Europe Centrale depuis la fin
du moyen âge”; La Pologne au VIe Congres International des Sciences Historiques, Oslo,
1928. Varsovie Société polonaise d’histoire.
Sasarman, Gheorghe (szerk.): Gundirea estetica in arhitectura romaneasca, 1983. Bucureñti,
Meridiane.
Sayer, Derek: The Coasts of Bohemia. A Czech History, 1998. Princeton, Princeton University
Press.
Scharf, Christian: Ausgleichpolitik und Pressekampf in der Ära Hohenwart. Die Fundamental-
artikel von 1871 und der deutsch–tschechische Konflikt in Böhmen, 1996. München,
Oldenbourg.
Schifirnet, Constantin: Civilizaòie modernë ñi naòiune. Mihail Kogëlniceanu, Titu Maiorescu,
Mihai Eminescu, 1996. Bucureñti, Editura Didacticë ñi Pedagogicë.
Schwarz, Arnold: Die Lage der österreichischen Baumwollspinnerei, 1913. Wien, Manzsche.
Schorske, Carl: Fin-de-Siècle Vienna: Politics and Culture, 1980. New York, Knopf.

259
Scurtu, Ioan: Contribuòii privind viaòa politicë din România, 1988. Bucureñti, Editura Ñtiin-
òificë ñi Enciclopedicë.
Seccombe, Wally: A Millennium of Family Change, 1992. London, Verso.
Senelick, Laurence (szerk.): National Theatre in Northern and Eastern Europe, 1746–1900,
1991. Cambridge, Cambridge University Press.
Ñerban, F.: „Modernisation de la langue roumaine”; Language Reform. History and Future;
III. köt. (szerk. Fodor István és Claude Hagège), 1983–94. Hamburg, Buske.
Serbian, M.: Rumäniens Agrarverhältnisse, 1913. Berlin.
Seton-Watson, Robert W.: A History of the Roumanians from Roman Times to the Completion
of Unity, 1963. New York, Archon Books.
Silber, Michael K.: „A Jewish Minority in a Backward Economy: an Introduction”; Jews in
the Hungarian Economy 1760–1945 (szerk. M. K. Silber), 1992. Jerusalem, Magnes
Press.
Singer, Hans Wolfgang: „The Distribution of Gains between Investing and Borrowing
Countries”; American Economic Review, 1950. 50. évf.
¿liwa, Michaî: Obcy czy swoi: z dziejów pogî¢dów na kwestiè ªydowsk¢ w Polsce w XIX i XX
wieku, 1997. Kraków, Wydawnictwo Naukowe.
Sîomkowska, Alina: Dziennikarze warszawscy: Szkice z XIX wieku, 1974. Warszawa, Pa¤st-
wowe Wydawnictwo Naukowe.
Slicher van Bath, B.H.: The Agrarian History of Western Europe A. D. 500–1850, 1963. New
York, St. Martin’s Press.
Smith, Adam: The Theory of Moral Sentiment 1813. Edinburgh, Printed for W. Creech.
Smith, Adam: An Inquiry into the Nature and Causes of the Wealth of Nations 1976. Chicago,
University of Chicago Press.
Šoltésová Maróthy, Elena: „The Need for Women’s Education”; Incipient Feminists: Wo-
men Writers in the Slovak National Revival (szerk. Norma Rudinsky), 1991. Columbus,
Slavica Publishers.
Souøkova, Milada: The Czech Romantics, 1958. S-Gravenhage, Mouton.
Sõtér, István: The Dilemma of Literary Science, 1973. Budapest, Akadémiai Kiadó.
Spector, Scott: Prague Territories. National Conflict and Cultural Innovation in Franz Kafka’s
Fin de Siècle, 2000. Berkeley, University of California Press.
Spira György: „Polgári forradalom 1848–1849”; Magyarország története 1848–1890, (szerk.
Kovács Endre), 1987. Budapest, Akadémiai Kiadó.
Spiró György: A közép-kelet-európai dráma. A felvilágosodástól Wyspia¤ski szintéziséig. 1986.
Budapest, Magvetõ.
Stahl, Henri H.: Traditional Romanian Village Communities, 1980. Cambridge, Cambridge
University Press.
Stan, Apostol: Putere politicë ñi democraòie în România: 1859–1918, 1995. Bucureñti, Editura
Albatros.
Starr, S. Frederick: Decentralization and Self-Government in Russia, 1830–1870, 1972. Prince-
ton, N. J., Princeton University Press.
Statisztika: Magyar Statisztikai Évkönyv, 1913. Budapest, Statisztikai Hivatal.
Statisztika: Magyar Statisztikai Évkönyv. Új évfolyam XXI. 1915. Budapest, Statisztikai Hi-
vatal.
Stavrianos, Leften Stavros: The Balkans Since 1453, 1958. New York, Holt, Rinehart and
Winston.
Stoianovich, Traian: „The Social Foundation of Balkan Politics, 1750–1941”; The Balkans in
Transition, (szerk. Charles és Barbara Jelavich), 1963. Berkeley, University of Cali-
fornia Press.
Stojanov, Ivan: Liberalnata partija v kniazsesztvo Balgarija: 1879–1886, 1989. Szófia, Nauka.
Subotiå, Milan: Sricanje slobode: studije o processima liberalne politiøke misli u Srbiji XIX. veka,
1992. Niš, Gradina.

260
Suchoff, Benjamin: Bartók, Concerto for Orchestra, 1995. London, Schirmer Books.
Sugar, Peter: East European Nationalism, Politics and Religion, 1999. Aldershot, Ashgate.
Szabolcsi Miklós: A magyar irodalom története 1905-tõl 1919-ig, V. kötet, 1965. Budapest,
Akadémiai Kiadó.
Szász Zoltán: „A konzervatív liberalizmus kora. A dualista rendszer konszolidált idõsza-
ka”; Magyarország története 1848–1990, (szerk. Kovács Endre), 1979. Budapest, Aka-
démiai Kiadó.
Széchenyi István: Hitel, 1830. Pest, Petrózai Trattner.
Széchenyi István és Wesselényi Miklós: Feleselõ naplók. Egy barátság kezdetei, 1985. Buda-
pest, Helikon.
Szekfû Gyula: Három nemzedék. Egy hanyatló kor története, 1920. Budapest, Egyetemi
Nyomda.
Szekfû Gyula: A magyar bortermelõ lelki alkata. Történelmi tanulmány, 1922. Budapest,
Eggenberger.
Szekfû Gyula: Hóman Bálint és Szekfû Gyula: Magyar történet. III. köt. 2. kiadás, 1935.
Budapest, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda.
Szelényi, Balázs: German Burghers in 16th and 19th Century Hungary, PhD. értekezés, 1998.
Los Angeles, UCLA.
Sziklay László: „A kelet-európai összehasonlító irodalomtörténet-írás néhány elvi kérdé-
sérõl. (XIX. század)”; Helikon. Világirodalmi Figyelõ, 1962. 4. szám.
Szlajfer, Henryk: „Enforced industrialization: The Contrasting Examples of the Kingdom of
Poland and Latin America in the First Half of the 19th Century”; Between Development
and Underdevelopment 1800–1870 (szerk. Jean Batou), 1991. Genf, Librairie Droz.
Szûcs Jenõ: Városok és kézmûvesek a XVI. századi Magyarországon, 1955. Budapest, Tudomá-
nyos Ismeretterjesztõ Társaság.
Szûcs Jenõ: The Three Historical Regions of Europe, 1983. Budapest, Hungarian Academy of
Sciences.
Szwarc, A: „Educational Aspirations of Women in the Kingdom of Poland at the End of
the Nineteenth Century”, Acta Poloniae Historica, 1993. 68. sz.
Tabellen zur Währungsstatistik, Teil II. 1902. Wien, Hof- und Staatsdruckerei.
Talmon, Jacob L.: Political Messianism. The Romantic Phase, 1960. London, Secker & War-
burg.
Talmon, Jacob L.: Romanticism and Revolt: Europe 1815–1849, 1979. New York, Norton.
Tazbir, Janusz: Poland as the Rampart of Christian Europe. Myth and Historical Reality, 1983.
Warsaw, Interpress Publisher.
Thorlby, Anthony: The Romantic Movement, 1966. London, Longmans.
Tocqueville, Alexis de: The Old Regime and the French Revolution, 1978. Gloucester, Peter
Smith.
Todorova, Maria: „The Europeanization of the Ruling Elite of the Ottoman Empire du-
ring the Period of Reforms”; La révolution industrielle dans le sud-est Europe en XIXs,
1977. Sofia, Institut d’Études Balcaniques.
Todorova, Maria: Imagining the Balkans, 1997. New York, Oxford University Press.
Tomasevich, Jozo: Peasants, Politics and Economic Change in Yugoslavia, 1955. Stanford,
Stanford University Press.
Topencharov, Vladimir: Khristo Botev, 1982. Paris, UNESCO.
Topolski, Jerzy: Zarys dziejów Polski, 1982. Warszawa, Wydawnictwo Interpress.
Topolski, Jerzy, Witold Molik, Krzysztof Makowski (szerk.): Ideologie, pogî¢dy, mity w dzie-
jach Polski i Europy XIX wieku, 1991. Pozna¤, Uniwersytet im. A. Mickiewicza.
Topolski, Jerzy: The Manorial Economy in Early-Modern East-Central Europe 1994. Alder-
shot, Variorum.
Törvénytár: Magyar Törvénytár. 1740–1835. évi törvénycikkek, 1901. Budapest, Franklin Tár-
sulat.

261
Tremel, Ferdinand: Wirtschafts- und Sozialgeschichte Österreichs. Von den Anfängen bis 1955,
1969. Wien, Deuticke.
Trzecinkowski, Lech: „Toward a Modern Society: Economic and Cultural Activity as a
Political Programme, 1800–1914”; Finland and Poland in the Russian Empire (szerk.
Michael Branch, Janet Hartley, Anton Maczak), 1995. London, University of London.
Turczynski, Emanuel: Konfession und Nation: zur Frühgeschichte der serbischen und rumä-
nischen Nationsbildung. 1976. Düsseldorf, Pädagogischer Verlag Schwann.
Tzara, Tristan: „Manifesto Dada”; Mario de Micheli: Le avangardie artistiche del Novecento,
1959. Milan, Schwarz.
Üzemi és Munkás Statisztika, 1910. 1910. Budapest, Statisztikai Hivatal.
Varga Jenõ: A magyar kartellek, 1912. Budapest, Világosság Nyomda.
Várkonyi Ágnes, R.: „Gazdaság és társadalom a 17. század második felében, 1648–1686”;
Magyarország története 1526–1686 (szerk. Pach Zsigmond Pál), 1985. Budapest, Aka-
démiai Kiadó.
Vásáry, I.: „The Sin of Transdanubia: The One-Child System in Rural Hungary. Continuity
and Change, 1989. 4. sz.
Voltaire: „Philosophical Dictionary.” és „Essay on Toleration”; Introduction to Contempo-
rary Civilization in the West. A Source Book I. köt. 1946. New York, Columbia Uni-
versity Press.
Vucinich, Wayne S.: The Ottoman Empire. Its Record and Legacy, 1965. Princeton, N. J., Van
Nostrand.
Walicki, Andrzej: Russia, Poland, and Universal Regeneration. Studies on Russian and Polish
Thought of the Romantic Epoch, 1991. Notre Dame, University of Notre Dame Press.
Wallerstein, Immanuel: The Modern World-System. Capitalist Agriculture and the Origins of
the European World-Economy in the Sixteenth Century, 1974. New York, Academic
Press.
Wandycz, Piotr S.: The Lands of Partitioned Poland, 1795–1918, 1974. Seattle, University of
Washington Press.
Weber, Eugen: Paths to the Present: Aspects of European Thought from Romanticism to
Existentialism, 1960. New York, Dodd, Mead & Co.
Weber, Eugen: Europe Since 1715. A Modern History, 1972. New York, W. W. Norton.
Wehler, Hans-Ulrich: Das Deutsche Kaiserreich 1871–1918, 1973. Göttingen, Vandenholck &
Ruprecht.
Welter, Beate: Die Judenpolitik der rumänischen Regierung 1866–1888, 1989. Frankfurt, P.
Lang.
Wesselényi Miklós: Balítéletekrõl. 1833. Budapest.
Witos, Wincenty: Moje wspomnienia. I. köt. 1964., Paryª, Instytut Literacki.
Wojtinsky, Wladimir A.: Die Welt in Zahlen, 1927. Berlin, Mosse.
Wittlich, Petr: Prague: fin de siècle, 1992. Paris, Flammarion.
Wróbel, Piotr: Zarys dziejów ªydów na ziemiach polskich w latach 1880–1918, 1991. Warsza-
wa, Wydawnictwo Uniwersytetu Warszawskiego.
Zarnowska, Anna: „Education of Working-Class Women in the Polish Kingdom”, Acta
Poloniae Historica, 1996. 74. sz.
Zeletin, Ñtefan: Burghezia românë: originea ñi rolul ei istoric, 1991. Bucureñti, Humanitas.
Zimányi Vera: „Gazdasági és társadalmi fejlõdés Mohácstól a 16. század végéig”;
Magyarország története 1526–1686, 3/1. köt. (szerk. Pach Zsigmond Pál), 1985. Buda-
pest, Akadémiai Kiadó.
Zub, Alexandru: Junimea. Implicëòii istoriografice, 1864–1885, 1976. Iañi, Junimea.

262
 Mutató

Abdul Medzsid 109 Ausztria 60, 73, 75, 77, 86–87, 94–95, 100,
Adanir, Fikret 30, 32, 206 102–103, 108, 112–113, 117, 122, 125–128,
Adler, Viktor 239 130–135, 137–138, 140–143, 147–148,
Adriai-tenger 9, 245 150–151, 156–157, 161, 164, 170, 175–176,
Ady Endre 235, 240 178, 182–183, 190, 203, 211, 213, 216,
Afrika 16–17, 19, 245 221–222, 225–226, 229, 239–240, 246
Akkerman 113 Ausztria–Magyarország 117, 123, 126–127,
Akszakov, Ivan 72 132–135, 140, 142–143, 152–154, 156, 160,
Albánia 69, 71, 109, 118, 190 178, 189, 243
Alecsandri, Vasile 56 Axenciuc, Victor 138, 145
Alexandrescu, Grigore 56 Ázsia 13, 15, 19, 216, 219, 235, 245
Alexandri, Vasile 70
Alföld 98, 141, 199, 236 Bach, Alexander 95
Algéria 205 Bach, Johann Sebastian 65
Ali janinai pasa 109 Bad Ischl 222, 242
Ali Maraszli pasa 112 Badeni, Kasimir 224
Aman, Theodor 67 Bagdad 135
Ambelekia 37 Bahlcke, Joachim 67
Amerika 16, 19, 25 Bairoch, Paul 21, 43–44, 121, 147, 156, 186
Amszterdam 18, 29, 190 Balázs Éva, H. 40
Amur 216 Balázsfalva 101, 215
Anatólia 189 Balicki, Zygmunt 218
Anderson, Benedict 49, 82 Balkán 7–8, 10, 27–28, 30–37, 40–41, 45, 51,
Andorka Rudolf 187, 192 54, 57, 72–73, 77, 79, 81, 83, 85, 108–110,
Andrássy Gyula 223, 226 112–118, 127, 134–137, 139–140, 145–148,
Andreescu, Ion 67 151–157, 159–160, 170, 176–181, 184,
Anglia 14, 18, 20–21, 24, 26, 34, 50, 84, 131 186–187, 189, 192–193, 199–200, 203,
Appleby, Joyce 11–12 205–206, 211–213, 215–217, 222, 232, 237,
Arany Horda 220 240, 242
Arany János 53, 59, 64, 226 Balkán-hegység 113, 115
Arató Endre 71 Baltikum 55, 135, 217
Arendt, Hannah 245 Balti-tenger 9
Arkwright, Richard 42 Ban, Matija 70
Armengaud, Andre 19, 187 Banac, Ivo 212
Arnstein, Isaak 137 Bánát 215
Arouet, François-Marie 24 Bar 28, 86
Árpád 67, 76 Barac, Antun 61, 68, 79
Arras 243 Bárczy Géza 55
Athén 113 Bariòiu, George 79
Atlanti-óceán 16 Bartha Miklós 230

263
Bartók Béla 9, 12, 65–66, 235 Bolintineanu, Dimitrie 56
Bath, Slicher van 34 Bolza, Joseph von 129
Batsányi János 14, 51, 85 Borisz, III. bolgár király 210
Batthyányi Lajos 100, 103 Bosznia 122, 135–136, 140, 155–156, 190,
Bauer, Leonhard 128 212, 242
Bécs 29, 51, 56–57, 78, 95, 97, 103, 106–107, Bosznia-Hercegovina 114–117, 125, 148,
117, 125, 129–130, 134–135, 137–138, 170, 154–155, 160, 177, 179, 196, 211–213, 222
176, 190, 197–200, 224, 239, 244 Boszporusz 108
Beethoven, Ludwig van 66 Botev, Hriszto 15, 50, 53, 59, 63, 65, 80, 115
Békéscsaba 236 Botoñani 183
Bëlcescu, Nicolae 9, 71, 102–103 Botoñani megye 214
Belgium 8, 43, 88, 117, 152, 206, 243 Bouquoy gróf 129
Belgrád 30, 32, 79, 81, 111–112, 114, 135, Bracegirdle, Thomas 121
199–200, 210 Brahms, Johannes 65
Bell, Philip 242 Braudel, Fernand 16, 30
Bellaigne, Christopher de 32 Brazília 16
Belovo 135 Brenner, Robert 28
Bem József 89 Brëtianu, Ion 15, 208
Benda Gyula 188 Brëtianu, Ionel 208
Beneš, Eduard 233, 245 Brno 80, 121, 131, 134, 196, 223, 240
Benkovszki, Georgi 115 Broãík, Václav 70
Bényei Miklós 14 Brock, Peter 14, 53, 58, 90, 220
Bereg vármegye 168 Brod, Max 66
Berend T. Iván 12, 27, 31, 84, 122, 124, 127, Browning, John 60
132, 136, 138–139, 150–151, 153–156, 165, Brubaker, Rogers 42
171, 180, 246 Brusatti, Alois 131
Berg, Fedor 91 Buchinger Manó 234
Berlin 29, 115, 123, 135–136, 196, 209–211, Buckle, Henry 15
244 Buda 27–28, 30, 40, 98–99, 196–197
Berlin, Isaiah 47–49, 51, 64 Budapest 8, 77, 81, 115, 122, 124, 150, 193,
Berlioz, Hector 46, 66 196–200, 240, 244
Bernolák, Anton 54, 58, 80 Budweis 133–134
Bertalanffy Pál 38 Bukarest 8, 15, 30, 55, 66, 76–77, 102, 117,
Berzuc, Petr 184 124, 136, 171, 183, 196–198, 200, 215, 217
Berzsenyi Dániel 54 Bukovina 117, 125, 128, 142, 148, 156,
Bessenyei György 51 178–179, 184, 187, 215, 222
Beszkidek 167 Bulgária 30, 32, 36–37, 45, 63, 83, 109,
Besszarábia 117, 215, 217, 236 114–116, 118, 123, 125, 127, 135–136, 139,
Bezdëz 67 146–148, 153, 155–156, 177, 186–187, 190,
Bibó István 107–108, 166–167, 203–204 196, 199–200, 203, 209–212, 215, 217, 237
Bihiku, Koço 14 Butschek, Felix 156
Blagojev, Dimitar 240 Byron, George 14, 46, 49–50, 62–64, 67
Blejwas, Stanisîaw 92–93
Blith, Walter 21 Cameron, Rondo 123
Bobrza 126 Caporetto 243
Bochnia 134 Cëpreanu, Ion 208
Bocñan, Nicolae 216 Cërëbis, Vasile 113
Bodea, Cornelia 102 Øech 75
Bogorov, Ivan 53, 79 Øech, Svatopluk 199
Bogoviå, Mirko 70 Øelakovskÿ, František Ladislav 53
Bogucka, Maria 168 Cardiff 136

264
Cartier, Jacques 16 Csepel 197
Cartwright, Edmund 42 Csepel-sziget 151
Catargiu, Lascër 208 Csernova 231
Cavour, Camillo 84–85 Csongrád megye 188
Cernëuòi 136
Chamerska, Halina 166 D¢browa-medence 135
Chateaubriand, François-René de 57 D¢browski, Jarosîaw 88, 238
Chevalier, Michel 123, 125 Dacia 71
Chîapowski, Dezydery 84 Dalmácia 128, 135, 141, 148, 156, 178–179,
Chîopicki, Józef 88 184, 212
Chodakowski, Zorian Doîèga 53 Dáner Béla 230
Chopin, Fryderyk 61–62, 65 Danev, Sztojan 210
Chorin Ferenc 171 Dánia 44, 126, 153
Churchill, Winston 245 Dányi Dezsõ 189, 191
Cîmpulung 180 Dara, Gabriel 69
Cipolla, Carlo 16, 25 Darlington 43
Ciszlajtánia 161, 170, 176, 239 Darton, Robert 11
Cobden, Richard 123, 125, 199 Daszy¤ski , Ignacy 238
Cojocariu, Mihai 117 David, Thomas 125–126
Colbert, Jean-Baptist 18 David, Zdenek 35, 37, 225
Cole, W. A. 120 Davidoviå, Dimitrij 78
Coleman, Arthus Prudden 91 Davies, Norman 15, 41, 62, 86–87, 93
Comte, August 92 Dawid, Adolf 81
Connelly, John 12 Deák Ferenc 100, 227
Constantinescu, Nicolae N. 184 Deák István 164–165
Cortes, Hernando 25 Dean, Philis 120
Cortéz, Hernando 16 Debrecen 199
Covel, John 35 Delcsev, Goce 211, 233
Craiova 67 Descartes, René 22
Creusot 18 Dibics, (Diebitsch) Ivan 88
Crisp, Olga 138 Dickens, Charles 183, 238
Croce, Benedetto 50 Dicky, Samuel 121
Crompton, Samuel 42 Diderichs, Eugen 74, 219
Cuvaj, Slavko 213 Djordjeviå, Dragutin 200
Cuza, Alexandru 117, 138, 215, 234 Dmowski, Roman 174, 218–220, 237, 239
Cynarski, Stanisîaw 38 Dobbs, Betty Jo Teeter 22, 42
Czap, Peter 190 Dobrescu-Argeñ, Constantin 235
Czarnocki, Adam 53 Dobrljin 155
Czartoryski, Adam 38, 89–90, 112 Dobrogeanu-Gherea, Constantin 14, 240
Czerniejewo 77 Dobrovský, Josef 51, 57, 80
Czigány Loránt 59, 64, 68, 168 Dobrudzsa 215
Csanád megye 236 Dogaru, Vladimir 56
Cseh Királyság 28, 94, 223–224 Dolmányos István 231
Csehország 8, 27–28, 34, 36, 38–39, 45, 55, Dondukov-Korszakov, Alekszandr Mihaj-
66, 70, 94–96, 121–122, 129–135, 137, lovics 217
140–143, 147–148, 150, 161, 164, 170, Donskov, Andrew 217
175–176, 178, 182–183, 188, 190–191, 198, Dorne, John 20
223–224, 240, 242, 244 Dorohoiu megye 214
Csehov, Anton Pavlovics 167 Doussault, Charles 77
Csehszlovákia 231, 245 Dózsa György 27, 235
Cselebi, Evlija 40 Drinápoly 205, 217

265
Drvar 155 Ferenc, I. 98
Dubrava 133 Ferenczi, J. 189
Duna 15, 30, 36, 58, 63, 73, 88, 99, 102, 113, Finnország 217
115, 124, 136, 148, 196, 198, 205 Fischer-Galati, Stephen 213
Dunántúl 236 Fitzherbert, John 20
Dvoâák, Antonín 66 Fiume 101, 155, 212
Dziewanowski, M. K. 239 Flëminzi 214
Flandria 16
Eckhart Ferenc 128 Flinn, Michael 21
Edirne 212 Florea, Vasile 77
Égei-tenger 115 Fotinov, Konsztantin 79
Eger 188 Fourier, Charles 72
Egyesült Államok 126, 147, 150, 188–189, 219 Földközi-tenger 43, 108
Egyesült Németalföldi Tartományok 17 Franciaország 14–16, 18–19, 22, 24, 26, 34,
Egyiptom 113, 205 38, 41–42, 44, 84, 88–89, 101, 105, 108,
Eidelberg, Philip Gabriel 207, 215 117, 123, 126, 131, 135, 138, 152, 156,
Eiffel, Gustave 198 158–159, 185–187, 234, 243
Einstein, Alfred 13, 65–66 Frankfurt 95, 105
Elba 8, 26, 82, 124 Frashëri, Naim 14–15, 67, 69
Elsie, Robert 15, 80, 118 Frashëri, Sami 118
Eminescu, Michai 70, 162 Freifeld, Alice 197, 226
Engels, Friedrich 158 Freudenberger, Herman 131
Enosz 212 Frigyes, II. porosz király 73, 119
Eötvös József 14, 49–50, 100, 179, 227 Frigyesi Judit 66, 235
Epstein 138 Friø, Josef 95
Erben, Karel Jaromír 64 Friø, Milan 193, 195
Erdély 35, 55, 71, 75, 79, 81, 101–102, 117, Furst, Lilian R. 50
151, 187, 197, 215–216, 225–226, 230–231 Fülöp, Flandriai 208
Erényi Tibor 240
Erfurt 238 Gabrovo 180
Erkel Ferenc 70 Gagoviå, Arsenije 112
Ernle, Lord 21 Gaj, Ljudevit 52, 57, 79, 101
Eskeles, Bernhard 137 Galaòi 66, 136, 183, 215
Esterháza 66 Galbraith, John Kenneth 76
Északi-tenger 245 Galícia 87, 90, 92, 94, 106–107, 125, 128,
Evans, David 121 134–135, 141–142, 148, 154, 156, 173, 176,
Eversley, D. E. C. 34 178–179, 183–184, 187, 189, 220, 222, 224,
Ewen, Frederick 47 230, 236–238, 244
Galilei, Galileo 41
Fehérhegy 39, 94 Galleron, Albert 76
Feis, Herbert 139 Ganz Ábrahám 121
Fejérváry Géza 228 Garami Ernõ 234, 240
Fekete-tenger 108, 115, 136, 154, 205, 216 Garašanin, Ilija 212
Fellner Frigyes 133 Gavrilova, Raina 199
Fényes Elek 37 Genf 24
Ferdinánd, I. Szász-Coburg bolgár király Genova 25
116, 209–210 Gerschenkron, Alexander 127
Ferdinánd, V. 100 Ghica 214
Ferenc Ferdinánd 242 Giurgiu 136
Ferenc József 96, 100, 103, 161, 198, 213, Gladstone, William Ewart 123
221–222, 226, 242–243 Glasgow 195

266
Glass, David V. 34 Hartner, P. 123
Gîowacki, Aleksander 237 Hañdeu, Bogdan 70
Goethe, Johann Wolfgang von 53, 57, 60, 62, Hatton, Timothy J. 188–189
68 Haugwitz, Christian 129
Goga, Octavian 215, 234 Hauszmann Alajos 198
Golescu, Dinicu 102 Havasalföld 71, 76, 113, 116–117, 144, 180,
Good, David 12, 128, 131 183
Goszczy¤ski, Seweryn 81 Havlíøek-Borovský, Karel 75
Görögország 36, 55, 113–114, 118, 135–136, Haydn, Josef 66
211–212 Hayek, Friedrich 119
Grabski, Stanisîaw 94 Hayes, Paul 217, 221, 243
Graham, Darby 244 Heckenast Gusztáv 99
Graz 129, 224 Hegedûs Zoltán 184
Greely, Horace 91 Hegel, Georg Wilhelm 14
Greifenberg 130 Heilig Balázs 191
Grigorescu, Nicolaie 67 Heimann, Eduard 24
Grochow 88 Heliade-Rëdulescu, Ion 76
Grodno 129 Heller Ágnes 31
Gross, Nachum T. 131, 133 Helmeczi Miklós 54
Grottger, Artur 67 Hercegovina 212
Gruev, Damjan 211, 233 Herder, Johann Gottfried 51–52, 54, 60, 64,
Grúzia 216 108
Grünwald Béla 231 Hertz, Friedrich 148
Gunst Péter 27, 34 Herzen, Alekszandr Ivanovics 51
Gutowski, Wojciech 62 Hilsner 234
Gyarmathi Sámuel 55 Himka, John-Paul 179, 183
Gyulafehérvár 71 Hitchins, Keith 15, 127, 136, 138–139, 144,
Gyulai Pál 53 152, 180, 182, 184, 206–207
Gyurgyák János 229 Hlinka, Andrej 225, 231
Gyüre 236 Hobbes, Thomas 14, 23
Hobsbawm, Eric 10, 42–43, 242, 244–245
Habsburg Birodalom 28, 36, 51, 73, 83, 85, Hobson, John Atkinson 242
94–96, 98, 102, 108, 123, 125, 127, Hodãa, Milan 225, 231
130–131, 134–135, 137, 164, 170, 186–187, Hódmezõvásárhely 236
189, 203–204, 212, 221–222, 225 Hoffman, Karol Boromeusz 73
Hadzsi Musztafa, pasa 111 Hoffmanowa z Tanskih, Klementyna 194
Hajdúdorog 231 Hohenwart, Karl Siegmund 96, 223
Hajnal, John 186, 190 Hollandia 16–20, 22, 26, 38, 40, 44, 84, 120,
Hajnóczy József 98 126, 135, 186
Halle 56 Holmgren, Beth 78, 93, 149, 174
Halpern, Barbara 181, 187, 191, 200 Holstein 34
Halpern, Joel 181, 187, 191, 200 Holton, Milne 35, 60, 81
Hamburg 29, 75 Homola-Skapska, Irena 194
Hanák Péter 174, 227, 232, 236, 240 Horní Litvínov 129
Händel, Georg Friedrich 66 Horodyski, Andrzej 69
Hanka, Václav 53 Horská, Pavla 191
Hanslick, Eduard 197 Horváth János, K. 39
Hardenberg, Friedrich Leopold von 50 Horváth Mihály 29, 169
Haret, Spiru 235 Horvátország 9, 27, 36, 39, 57, 101–103, 129,
Hargreaves, James 42 132, 160, 178, 184, 187, 189–190, 203,
Harkov 220 212–213, 222, 225–227, 230

267
Hossu, Andrei Iustin 208 Jogiches-Tyszka, Leon 234
Hristiå, Nikola 210 Johnson, Paul 245
Hroch, Miroslav 52, 59, 81–82 Jókai Mór 174–175
Hugo, Victor 14, 46–47 Joksimoviå, Emiljan 200
Hunt, Lynn 11–12 Jones, Eric Lionel 20–21, 123–124
Hunyadi János 71 Jones, William 121
Hunyadi László 70–71 Josefùv Dùl 129
Hurban, Josef 102 Jovanoviå, Jovan 112
Husz János 60, 70, 198 Jovanoviå, Konstantin 200
Hutcheson, Francis 24 Jovanovics, Hadzsi Hajden 64
József Attila 184
Iacob, Gheorghe 117, 152 József, II. 40, 96–97, 127–128, 189
Iancu, Avram 101–102 Jubani, Zef 53
Iañi 80, 116 Jugoszlávia 245
Ibériai-félsziget 189 Jungmann, Josef 57–58, 68
Ihnatowicz, Ireneusz 149
Iliå, Vojislav 67 Kadiå, Ante 52
Ilincioiu, Ion 213–214 Kadlec, Jaroslav 39
Illíria 57 Kahk, J. 27
Inalçik, Halil 205 Kállay Benjámin 155
Ioanid, Radu 215 Kamienna 126
Iorga, Nicolae 31, 172, 215, 234 Kandeelsdorfer, Karl 164
Irak 205 Kanitz, F 145
Irby, A. P. 85, 114, 136, 145, 155, 180, 205 Kann, Robert 28, 35, 37, 97, 225
Irinyi József 59 Kanopište 242
Írország 18 Kapper, Siegfried 103
Istóczy Gyõzõ 229 Karadãiå, Vuk Stefanoviå 35, 51, 53, 57,
Isztambul 37, 125, 189 60–61, 64, 79, 111–112, 177, 181, 212
Isztria 128, 212 Karadjordje 111–114
Itália 16, 19, 25–26, 106, 222 Karanovich, Milenko 79
Izdebski, Hubert 89, 163 Karas, Vjekoslav 67
Karavelov, Ljuben 54, 64, 115, 180
Jablonec 121 Karkaleki, Zahari 79
Jackson, Marvin R. 30, 32, 36, 146, 152, 154 Karlín 196
Jacob, Margaret C. 11–12, 22, 42 Karlóca 102, 109
Jajce 155 Károly, I. Hohenzollern román király 117,
Jakimovics, Grigorij 106 207–208
Jakšiå, Djura 67, 70 Károly, IV. Luxemburgi cseh király 77
Jamestown 16 Károly, Nagy 26
Janáøek, Leoš 66, 235 Károlyi Mihály 233
Janco, Marcel 244 Károlyi Sándor 129
Janos, Andrew C. 164, 228 Kárpátalja 225
Jászi Oszkár 233 Kasapinoviå, Svetislav 231
Jedlicki, Jerzy 90, 126, 168, 173–174 Kassák Lajos 244
Jékely Zoltán 67 Kasztrióta György 69
Jelaøiå, Josip 101 Katalin, II. orosz cárnõ 73
Jelavich, Barbara 237, 241 Katona József 70
Jelavich, Charles 237, 241 Katus László 175, 187
Jele¤ski, Jan 173, 218 Kaukázus 89
Jenks, Hamilton Leland 122 Kausel, Anton 156
Jezierski, Andrzej 149 Kautsky, Karl 239

268
Kazinczy Ferenc 55, 80, 85 Kosim, Jan 173
Kemál, Musztafa (Atatürk) 32–33 Kossuth Lajos 85, 98–103, 125, 226
Kemény G. Gábor 212 Kostrowiczka, Irena 149
Kenwood, A. George 123 Koszovó 71, 118
Képes Géza 80 Kowalczykowa, Alina 62
Kepler, Johannes 41 Kowecki, Jerzy 87
Kersnik, Janko 238 Kozik, Jan 106–107
Késmárk 81 Kozloduj 63
Keszthely 188 Kölcsey Ferenc 55, 76
Keyder, Caglar 153 Köln 196
Kieval, Hillel J. 53, 57, 176, 197, 234 Königswarter, Moriz 137
Kijev 135 Körösbánya 102
Kína 43, 216 Közel-Kelet 205
Kindleberger, C. P. 120 Krajcsi Rezsõ 127
Kinský, Josef 129 Krakkó 90, 92
Kirk-Kilissza 115 Královské Vinohrady 176
Kiskunhalas 187 Kramáâ, Karel 9, 223
Kismarton 66 Krasicki, Ignacy 78
Kispest 197 Krasi¤ski, Zygmunt 51, 62–63
Kiss Sándor 230 Krassó 215
Kiszeljov, Pavel Dmitrijevics 217 Kraszewski, Józef Ignacy 168
Kitromilidész, Paszkhalisz 110 Krejøí, Karel 47
Kladno 133 Krejøí, Oskar 224
Klemenson 84 Kremsier 95
Klíma, Arnošt 28, 121, 129–130 Krím 135, 216
Kniaziewicz, Karol 88 Kronenberg, Leopold 138, 173
Kniøanin, Stefan 102 Krukowiecki, Jan 89
Koch, Adolf 209 Kula, Witold 140, 149, 157
Kochanowicz, Jacek 143, 149 Kun Béla 234
Kodály Zoltán 235 Kuznets, Simon 84, 120, 122
Kohn, Felix 234 Kücsük-Kajnardzsa 217
Kohn, Hans 49, 60, 86, 107
Kollár, Ján 52, 58, 68 La Manche-csatorna 243
Koîî¢taj, Hugo 40, 88 Lajos, XIV. 18–19
Kolodziejczyk, Ryszard 173 Lamartine, Alphonse de 105
Kolozsvár 75, 231 Lamberg Ferenc 100
Kolumbusz Kristóf 16 Lampe, John R. 30, 32, 36, 146, 152, 154
Komlos, John 130–132 Lancashire 42
Konarski, Stanisîaw 13, 38 Lánczy Leó 171
Konarski, Szymon 90 Landau, Zbignew 149
Konstantin, orosz nagyherceg 88 Landerer Lajos 99
Konstantinápoly 62, 80, 109–110, 112–114, Landes, David 43
117, 136, 206 Landry, Adolf 185
Konstanz 70 Larisch gróf 129
Kopernikusz, Nikolausz 38, 41 Lassalle, Ferdinand 240
Kopitar, Jernej 51, 54, 57, 80 Laue, Theodore Hermann von 135, 139
Korfu 234 Le Fere 243
Korzec 129 Lecca, Constantin 71
Korzon, Tadeusz 163 Lechner Ödön 67
Kosáry Domokos 38, 98 Lederer, Ivo 210
Ko¡ciuszko, Tadeusz 87–88 Leeds 121

269
Lelewel, Joachim 72–73, 89 Lyon 196
Lemberg 87, 136
Lengyel–Litván Királyság 28, 36, 89 Maâák, Julius 67
Lengyelország 26–28, 34–40, 45, 51, 53, Macartney, Carlyle Aylmer 9, 160, 221, 240
61–62, 66, 69, 73–75, 81, 83, 85–94, Macedónia 36, 115, 118, 211–212
105–107, 126, 129–130, 135, 138, 140, 143, Mácha, Karel Hynek 53, 64, 67, 70
148–150, 152, 156–157, 160–161, 163–164, Maciejowice 87
168, 173–176, 178–179, 181–184, 186, Mackenzie, Georgina Mary Muir 85, 114,
188–189, 191–192, 194, 196, 203, 217–221, 136, 145, 155, 180, 205
234, 236, 238–239, 243, 245 Madarász Viktor 71
Levickij, Joszif 106 Maddison, Angus 45, 147
Levszki, Vaszil 80, 115 Magdalena, Aldo de 35
Lewis, William Arthur 84 Magin, Ján Baltazár 73
Liberec 121, 130–131 Magyarország 8–9, 26–27, 29–30, 34–40,
Libuše cseh fejedelemnõ 70 45, 56, 61, 63–67, 70–71, 73, 76–77, 79,
Limanowski, Bolesîaw 238 81, 84–85, 95–98, 100–103, 106, 122,
Linda, Josef 53 125–126, 128, 130–135, 137, 139–143,
Linz 128, 130, 134, 223 145, 147–148, 150–153, 155–157, 160–163,
Lipaòi, Mihai 71 168, 170, 172–176, 178–179, 181–184,
Lipcse 79, 196 186–189, 191, 193, 195–196, 203–204,
Lipót, II. 97 221–224, 226–227, 229–232, 234–236, 240,
Lippay Zoltán 164 244, 246
Lips, Joost 22 Mahmud, II. 109, 113
Liptószentmiklós 102 Maior, Petru 56, 71, 73, 80
List, Friedrich 98, 125 Maiorescu, Titu 15
Liszt, Adam 61 Makkai László 26
Liszt Ferenc 13, 61, 65, 70, 80, 226 Makó Pál 39
Litván Nagyhercegség 62 Makowski, Krzysztof 68
Litvánia 88–89, 91, 190, 238 Malthus, Robert 20
Liverpool 195 Manchester 136, 195–196
Locke, John 14, 23–24, 40, 55 Mandl, Max 176
Îódï 135, 173, 196, 238–239 Mándok 236
Logio, George Clenton 169 Manet, Eduard 43
Lombardia 88 Maniu, Iuliu 245
London 18, 22–23, 29, 50, 77, 114, 195, 212, Manolova, Maria Georgieva 209
238 Máramarossziget 225
Lotharingiai Ferenc 129 Marcinkowski, Karol 92
Lougheed, Alan L. 123 Marczali Henrik 97
Lõcse 80 Mária Terézia 14, 28, 38–39, 73, 127–128,
Lubecki-Drucki, Frantiszek 126 179, 187
Lubomirski, Jerzy 107 Marie Antoinette 96
Lucas, Franc Laurence 47 Marne 243
Lueger, Karl 197 Marr, Wilhelm 229
Lukács Ágnes, B. 188 Marseille 29, 196
Lukács György 51 Maròian, Dionisie P. 169
Lukacs, John 169, 193, 199 Martinovics Ignác 81, 98
Lukavac 155 Marx, Karl 13, 158, 238
Lurkowski, Jan 168 Masaryk, Tomáš Garrigue 224–225, 233,
Luxemburg, Rosa 220, 234, 238, 245 245–246
Luz, H. A. 121 Massoff, Ioan 70
Lwów 87, 220, 238 Matejko, Jan 67

270
Matis, Herbert 128 Mladenoviå, Ivica 200
Matlekovits Sándor 187 Mochnacki, Maurycy 73
Matuška, Alexander 58 Mocsáry Lajos 229
Mauthner, Isidor 176 Mohács 28
Mayer, Arno 159, 162, 170 Mohamed Ali 113
Maãuraniå, Ivan 68 Moholy-Nagy László 244
McCagg, William 176 Moldva 113, 117, 144–145, 171, 180, 183,
McNeill, William 17 197–198, 214–215
Mechwart András 121 Molenda, Jan 94
Mecklenburg 8 Molière, Jean-Baptiste 19
Mehmed pasa 205 Molik, Witold 68
Mehmed, II. 31 Molnyickij, Ivan 106
Meinecke, Friedrich 48–49 Mols, Roger S. J. 19, 34
Melegh Attila 188 Momiceanu, Ion 214
Melville, Ralph 95 Monastir 118, 136
Mendels, Franklin F. 131 Monet, Claude 43
Mérei Gyula 37, 125 Moniuszko, Stanisîaw 70
Meriage, Lawrence 111–112 Montenegró 114, 118, 177, 192
Metternich, Klemens Lothar 106 Montesquieu, Chalres Louis de Secondat
Mexikó 16 14, 24, 40
Michalowski, Piotr 67 Montreal 16
Michelson, Paul E. 144, 162, 169 Moore, Barrington 202
Mickiewicz, Adam 51, 62, 64, 69, 72–74, Mori, Georgo 85
88–90, 92, 219 Móricz Zsigmond 235
Micu-Clain, Samuil 56, 73 Morvaország 36, 94–96, 121–122, 130, 132,
Midia 212 134, 140–142, 156–157, 161, 170, 175–176,
Mihailovich, Vasa D. 35, 60, 81 178, 183, 196, 223
Mihalache, Ion 233, 245 Mo¡cicki, Henryk 81
Mihály, Obrenoviå szerb fejedelem 114– Moser, Charles A. 177–178
115, 210 Mosse, Gheorge 74
Mihály (Vitéz) havasalföldi fejedelem 71 Moszcze¤ska-Rzepecka, Izabela 194
Miîkowski, Zygmunt 219 Moszkva 125, 135, 220
Miîosz, Cesîaw 50, 63, 65, 74 Mozart, Wolfgang Amadeus 65
Miklós, I. orosz cár 88, 103 Mulhouse 18
Miklós, II. orosz cár 139 Munténia 235
Mikloušiå, Tomo 57 Musson, Albert Eduard 23
Mikszáth Kálmán 167 Münch 122
Milán, Obrenoviå szerb király 210 München 196
Milánó 25, 29 Mysîowice 135
Miletiå , Svetozar 231
Milin Kamak 63 Nagy László 63, 65, 115
Mill, John Stuart 123 Nagy, Antun 80
Miloš, Obrenoviå szerb fejedelem 112–114 Nagy-Britannia 13–14, 16–22, 24, 34, 40,
Milward, Alan S. 133, 156 42–44, 84, 108, 122–123, 125–126, 138,
Mincu, Ion 66 152–153, 156, 158–159, 178, 185–186,
Miskolc 75 189–190
Mitchell, Brian R. 34 Nagyenyed 102
Mitrany, David 162, 183 Nagymorva Birodalom 73
Mitrovica 136 Nagyszeben 215
Mitterauer, Michael 190–192 Nalibok 129
Mladá Voãice 234 Námëšti 129

271
Napóleon, I. Bonaparte 46, 51, 88, 112, 119, Oroszország 7–8, 26–27, 33, 36, 51, 72, 75,
132, 222 83, 86–90, 106, 108, 112–113, 115,
Napóleon, III. 117, 198 125–126, 132, 135, 139–140, 148–150, 153,
Naruszewicz, Adam 73 186–189, 203, 215–217, 220, 222, 239, 243
Nësturel tábornok 214 Orzeszkowa , Eliza 194
Navarinói-öböl 113 Ostrava 129, 133, 196
Neagoe, Stelian 208 Oszmán Birodalom 85, 109–110, 114–116,
Nëmcová, Boãena 194 118, 153–154, 159, 202–205, 210, 217, 232,
Német Birodalom 95, 205 246
Németalföld 19, 22 Oszmán Pazvantoglu 109
Németh László 9 Osztrák–Magyar Monarchia 103, 116, 132,
Nemeth, N. 156 134, 137, 139–141, 143, 148, 152–154, 157,
Németország 7–8, 48, 60, 75, 84, 95, 105, 160, 170, 176, 178–179, 181–182, 185, 188,
107–108, 119, 122, 126, 132, 135, 138, 142, 205, 213, 215, 221–227, 231, 239, 242–243,
153, 156, 158–159, 177, 187, 189–190, 220, 246
222, 229, 234, 243 Oxford 20–21
Nemoianu, Virgil 51, 68 Oãegoviå, Metel 80
Nenadoviå, Aleksa 111
Nendvitch Károly 230 Örményország 216
Neruda, Jan 175, 183–184
Nestoroviå, Nikola 200 Pach Zsigmond Pál 17, 26, 29–30, 168–169
Neudörfl 239 Paganini, Niccolo 61
Newton, Isaac 22–24, 38–39, 46 Pajszij Hilendarszki 73
Niš 32, 115, 135 Palacký, František 54, 60, 95, 106, 222
Nisbet, Robert 13, 47 Palairet, Michael 34–35, 37, 122, 135–136,
Njegoš, Petar Petroviå 57 140, 145–146, 155, 177
Norwid, Cyprian 92 Palesztina 229–230
Novák, Arne 194–195, 199 Palkoviå, Juraj 58
Novakoviå, Stojan 61 Palucci, F. O. 112
Novalis 50 Pap Gy. 191
Nuou, Mihai 113 Papánek, Juraj 73
Nyírkalász 236 Paracelsus, Philippus Aureolus Theophras-
Nystad 28 tus 41
Paraåin 122
Obiliå, Miloš 68 Parenszov, Pjotr 217
Obradoviå, Dimitrije 56 Párizs 14, 24, 29, 50–51, 61–62, 72, 77, 88, 99,
Óbuda 196 104–105, 116–117, 123, 143, 195, 198, 208,
Ócsai Balogh Péter 97 238, 240, 243
Odessza 113 Parnegg, Leopold Pollack von 176
Olaszország 8, 126, 189, 222 Pascu, Vasile 208
Olmütz 102, 129 Pašiå, Nikola 211–212
Olt megye 214 Paszkevics, Ivan 89
Ónody Géza 229 Payzan, Geoffrey 197
Oprescu, Georghe 71 Pearson, Thomas S. 216
Orašac 181, 191 Peckham, Morse 50
Orczy Lõrinc 168 Pécs 151
Orîowski, Aleksander 67 Peeters, Edward 180
Orosháza 236 Peloponnészosz 113
Orosz Birodalom 45, 85, 89, 91, 117, 124, Pepow 77
135, 147–149, 152, 163, 203–204, 216, 220, Pest 30, 76, 99–100, 137, 196–197
232 Pest-Buda 51

272
Pestszenterzsébet 197 Raab, Franz Anton 128
Pestszentlõrinc 197 Racîawice 87
Péter László 204, 227 Racine, Jean 19
Péter, I. orosz cár 86 Racovski, Christian 240
Péter, I. Karadjordjeviå szerb király 211 Rada, Jeronim de 69
Petõfi Sándor 50, 53, 55, 59, 63–64, 99, 134 Radics Antal 39
Petroszjan, J. 15 Radics Katalin 54
Petrovich, Michael 110 Radiøeviå, Branko 57
Petroviå, Djordje 111 Radom 239
Phillips, Ursula 194 Radoszlav, Vaszil 210, 237
Piasecka, Maria 62 Rëdulescu, Eliade 56, 79
Pietrow-Ennker, Bianka 194 Rajiå, Jovan 71
Piîsudski, Józef Klemens 220, 238, 245 Rajna 124, 204
Pilzno 168 Rajna-vidék 234
Pintea, Alexandru 138 Rakoniå, Novak 67
Pirot 135 Rakovszki, Georgi 54, 115
Piteñti 136 Ranke, Leopold von 26
Platt, Hugh 21 Ránki György 12, 31, 84, 122, 124, 127, 132,
Play, Frédéric le 190 136, 138–139, 150–151, 153–154, 156, 171,
Ploeñti 136 180
Plovdiv 32 Ratajczak, Dobrochna 63, 93
Plzeñ 133, 196 Reichstadt 115
Pó 124 Reiff, Jan 121
Podjarovinská, Æudmila 182 Reims 243
Podólia 89 Reiss, Hans Siegbert 47, 72
Polányi Károly 245 Reitern, Mihail Hrisztoforovics 135
Pollack Mihály 76 Resica 151
Pollard, Sidney 8, 124 Resid, Musztafa pasa 109
Popîawski, Jan Ludwik 168, 174, 218–219 Révai Miklós 55
Popovici, Aurel 216, 231–232 Réveillon 18
Poroszország 86–88, 97, 117, 127–128, 135, Reymont, Wîadisîaw 94, 166, 178–179, 185,
225, 234 193, 235
Porter, Brian 78, 105, 174, 218–220 Rheinhard, M. 19
Portugália 19, 25 Rhodes, Cecil 242
Posen 87, 90, 105, 173 Riasanovsky, Nicholas V. 72
Potsdam 242 Rieger, František 95, 222
Pottendorf 121, 131 Riga 135
Pozna¤ 87, 90, 92, 220, 238 Rigómezõ 28
Pozsony 240 Ring Éva 87, 163
Prága 30, 39, 58, 73, 76–77, 80–81, 94–95, Âip-hegység 75
102, 121, 134, 170, 176, 196–200, 223, 225 Ristiå, Jovan 212
Predeal 136 Rjazanyi kormányzóság 190
Prešeren, France 68 Robert, Florentin 121, 132
Pribram, K. 128 Robert, Julius 132
Princip, Gavrilo 242 Robinson, Eric 23
Pristina 180 Rogalin 77
Prizren 118 Roguski, Piotr 47
Prus, Bolesîaw 93, 149, 173–174, 217, 237 Róma 43, 61, 216
Puchmajer, Antonín 68 Római Birodalom 71
Puîaski, Aleksander Kazimierz 90 Roman 136
Pùrs, Jaroslav 130–131 Románia 8–9, 15, 45, 54–56, 68, 70–71,

273
 79–80, 102, 107, 114, 116, 123, 125–126, Schwartz, Arnold 148
136, 138–139, 143–144, 146–147, 150, Schwarzenberg, Felix zu 222
152–154, 156–157, 160–162, 171–172, Schwechat 133
174–176, 178–180, 182–184, 186–189, 194, Scott, Walter 14, 49, 67
196–197, 203, 206–208, 212–215, 217, Scurtu, Ioan 208
235–236, 240, 243, 245 Seccombe, Wally 190–191, 193
Románvásár 136 Sedan 92
Ronnas, Per 180, 194, 197 Senelick, Laurence 75–76
Rosen, Avram 174 Ñerban, F. 56
Rosen, Mathias 173 Serbian, M. 145
Rosen, Szymon 173 Seton-Watson, Robert 15, 102, 144, 162, 183,
Rosetti, Constantin 102 189, 206–207, 209, 215, 231–232
Rosetti, Radu 214 Shelley, Percy B. 50
Rostow, Walt Whitman 133 Sieder, Reinhard 190, 192
Rothschild, Salamon Mayer 137 Sienkiewicz, Henryk 93
Rousseau, Jean-Jacques 14, 24–25, 40–41, 55, Sieyès, Emmanuel-Joseph 42
90, 97, 119 Silber, Michael K. 189
Ruhr-vidék 8 Simonoviå, Maksim 79
Rumélia 115, 209, 211 Sina, Simon 137
Ruscanu, Gheorge 138 Singer, H. W. 154
Rutkowski, Jan 29 Ñincai, Gheorghe 56
Rzeszów 237 Sipka-szoros 115
Skandinávia 83, 189
Saale 26 Skerlecz István 213
Šafaâík, Pavel Jozef 58 Skócia 18
Ñaguna, Andrei 102 Skrzynecki, Jan 92
Sajnovics János 55 Sloup 129
Salm 129 Sîomowska, Alina 78
San Stefano 115–116, 118, 211 Sîowacki, Juliusz 51, 62
Sándor, I. orosz cár 112 Smetana, Bedâich 66, 70
Sándor, I. Battenberg bolgár fejedelem 116, Smíchov 196
209 Smith, Adam 21, 24–25, 40
Sándor, I. Obrenoviå szerb király 210 Sokoloski, Richard 217
Santori, Anton 69 Šoltésová-Maróthy, Elena 195
Sarajlija, Milutinoviå 68 Sombart, Werner 29
Sáros megye 163, 165, 167 Soul, S. B. 133, 156
Sasarman, Gheorghe 67 Souøkova, Milada 67–68
Savica 68 Sõtér István 48, 50, 53
Sayer, Derek 73, 77, 196, 198 Spanyolország 16, 19, 25, 29, 83, 126
Scharf, Christian 223 Spector, Scott 66
Schelling, Friedrich Wilhelm Joseph von 50 Spencer, Herbert 47
Schifirnet, Constantin 56 Spilman, Elizabeth 125–126
Schiller, Friedrich von 14, 49–50, 62 Spinoza, Benedict 22
Schlegel, Friedrich von 47 Spira György 100, 103
Schleswig-Holstein 105 Spiró György 69–70, 167
Schlieffen, Alfred 243 Šrobár, Vavro 225, 231
Schmidt, Jakob Matthias 130 Stahl, Henri H. 30–31, 72, 144–145, 180–181
Schubert, Franz 46, 70 Stájerlakanina 151
Schulz, Josef 76 Stan, Apostol 208
Schumann, Robert 62 Stanczyk, Jan 93
Schumpeter, Joseph 122, 159 Stënesceni 214

274
Stankoviå, Bora 238 Szentmarjay Ferenc 98
Stapleton, John 121 Szentpétervár 51, 87, 112, 125, 135, 186, 190
Starr, Frederick 216 Széphalom 80
Staszic, Stanisîaw 69 Szerbia 35, 45, 55–56, 60, 65, 70, 79, 110–114,
Stavrianos, Leften Stavros 33, 35, 41, 55, 57, 116, 118, 122–123, 125–127, 135–136, 139,
116, 146, 174, 205, 209 146–148, 152–153, 155–157, 177–178, 180,
Stefanoviå, Andra 200 186–187, 190, 196, 203, 210–213, 215,
Stefanski, Walenty Maciej 81 241–243
Steinbeis, Otto 121, 140, 155 Szibéria 85, 89, 236
Steindl Imre 77 Sziklay László 47
Stere, Constantin 215, 234, 236 Szilézia 94–95, 128, 130, 133, 157, 170, 178,
Sterija-Popoviå, Jovan 68, 70 183–184, 223, 238
Stockton 43 Szimla 115
Stoczek 88 Szíria 205
Stoianovich, Traian 177 Szkander bég 69, 71
Stratimiroviå, Djordje 102–103 Szlavejkov, Petko 64–65, 115
Stratimiroviå, Stevan 112 Szlavónia 212
Štúr, Æudovít 58, 80, 102 Szliven 45
Sturdza, Dimitrie 214 Szmirna 56, 79
Subotiå, Milan 211 Szófia 115, 135, 199–200
Suceava 136 Szögyény-Marich László 242
Suchoff, Benjamin 66 Szõlõsardó 191
Sugar, Peter 204, 211, 223 Sztambolijszki, Alekszandar 237, 245
Supilo, Frano 213 Sztambolov, Sztefan 115, 209
Supinski, Józef 93 Sztara Zagora 180
Ñuòu, Mihai 113 Sztojlov, Konsztantin 210
Svájc 17, 38, 44, 120–121, 218, 243–244 Sztrasimirov, Anton 177
Svédország 83 Sztrumica 199
Svëtlá, Karolína 194 Szuhay Miklós 165
¿wiètochwski, Alekszander 93 Szujski, Józef 92
Szutszosz, Mihail 113
Szabács 111 Szuvorov, Alekszandr Vasziljevics 87
Szabó Dezsõ 233 Szûcs Jenõ 26–27
Szabolcs vármegye 169 Szwarc, A. 194
Szabolcsi Miklós 235
Szacsvay Sámuel 78 Taaffe, Eduard 223
Szahalin 216 Talmon, Jacob L. 71, 101, 104–105
Szakaszov, Janko 240 Táncsics Mihály 85
Szaloniki 37, 136–137 Tandori Dezsõ 92
Szaniszló Ágoston 40 Targowce 87
Szántó Kovács János 236 Tazbir, Janusz 69
Szarajevó 114, 199, 242 Teleki József 38
Szász Zoltán 230 Telemann, Georg Philipp 65
Szatmári Paksi Mihály 38 Temesvár 56, 197
Száva 114, 148 Teplitz 95
Széchényi Ferenc 40, 76 Thaly Kálmán 53
Széchenyi István 14, 44–45, 73, 84, 99–100 Thesszália 30, 32
Szeged 38 Thomas, David 121
Szekfû Gyula 29–30, 169, 184 Thomas, Edward 121
Szelényi Balázs 173 Thomas, James 121
Szelim, III. 109, 112 Thorlby, Anthony 47

275
Thornton, John 121 Várkonyi István 236
Tilsit 112 Varsó 30, 39, 78, 80–81, 84, 87–89, 92–93,
Tirnavosz 37 135, 149, 173, 179, 196–197, 200, 218–219,
Tirnovo 115, 209 237–239
Tirol 128 Varsói Nagyhercegség 88
Tisza István 232, 244 Vasarely, Victor 244
Tisza Kálmán 164, 228, 230 Vásáry István 192
Tiszaeszlár 229, 234 Vazov, Ivan 70, 177, 179
Tocqueville, Alexis de 109 Velké Losiny 121
Todorov, Petko 178 Vencel, Szent 198
Todorova, Maria 30–31, 33, 145, 176, 189, Veqilhaxhi, Naum 80
199, 206 Verdi, Giuseppe 46
Todoroviå, Stevan 67 Verdun 243
Tomasevich, Jozo 177 Verseghy Ferenc 55
Tomaszewski, Jerzy 149 Vesalius, Andreas 41
Topencharov, Vladimir 63 Vespucci, Amerigo 16
Topolski, Jerzy 26–27, 38, 68, 129, 154 Vidakoviå, Milovan 68
Townshed, Charles 20–21 Vidin 35, 115
Török Birodalom 31, 33, 41, 45, 111, 114, 117 Vieru 214
Törökország 14–15, 35, 69, 90, 118, 135, 212, Viková-Kunëtická Boãena 195
246 Vilmos, II. német császár 242–243
Trákia 32, 211–212 Vilmos, Wied albán fejedelem 118
Traugutt, Romuald 91 Vilna 81, 87
Treitschke, Heinrich von 60 Vinohrady 196
Tremel, Ferdinand 142 Virginia 16
Trieszt 186, 190 Vitkovice 121, 129
Trumbiå, Ante 213 Vladimirescu, Tudor 113, 116
Trzecinkowski, Lech 84, 93 Vlorë 118
Tull, Jethro 21 Vltava 75
Tunézia 205 Vojnikov, Dobri 70
Turczynski, Emanuel 73 Voltaire, François-Marie 14, 22, 24, 38, 40,
Turner, J. M. W. 43 47, 55, 62, 68
Turócszentmárton 224 Voralberg 128, 131
Tyl, Josef Kajetán 70 Vörösmarty Mihály 55, 61, 67–68, 76
Tyzenhauz, Antoni 129 Vranje 135
Tzara, Tristan 244 Vrba, Rudolf 175
Vucinich, Wayne 193
Újpest 197 Vuøitrn 180
Újvidék 79, 102
Ukrajna 91, 217 Wagner, Richard 61, 66
Ulászló, I. (Îokietek) 69 Wales 18
Ullman Adolf 171 Walicki, Andrzej 72, 92
Ungvár vármegye 169 Walkinghame, Francis 23
Urzecze 129 Wallenstein 129
Vëcërescu, Iancu 56 Wallerstein, Immanuel 29, 124
Vahilevics, Ivan 106 Wallicki, Andrzej 72
Vajdaság 102, 116, 212, 225–226 Wandycz, Piotr S. 88, 92, 143, 173, 218, 237
Valona 118 Wari¤ski, Ludwik 220, 234, 238
Varasd 36, 80 Waterloo 112
Varga Jenõ 171, 234 Watt, James 43
Várkonyi Ágnes, R. 35 Weber, Eugen 47, 217

276
Weber, Max 29, 158–159, 169 Wyspia¤ski, Stanisîaw 167
Weimar 61 Wzdulski, Konstanty 105, 219
Weiss B. Adolf 151
Weiss Berthold 151 Xanten 234
Weiss Manfred 151
Welter, Beate 207 Ybl Miklós 77
Werbõczy István 38 Ypszilantisz, Alexandrosz 113
Wesselényi Miklós 14, 44–45, 61, 99
Wilcox, W. F. 189 Záborský, Jonáš 70
Wilczek báró 129 Zágráb 36, 80, 102
Williamson, Jeffrey G. 188–189 Zaj¢czek, Józef 88
Windischgrätz, Alfred 94, 101, 103 Zalatna 102
Witos, Wincenty 94 Zamoyski, Andrzej 84
Witte, Szergej Juljevics 139 Zaremba, Stanisîaw 168
Wittlich, Petr 198 Zaribrod 135
Wodianer 137 Zarnowska, Anna 179, 184, 191, 193–194
Wojtinsky, Wladimir 122 Zeletin, Ñtefan 171
Woodward, George 121 ºiradów 238
Worcell, Stanisîaw 90 Ãidlochovice 121, 132
Woronicz, Jan Paweî 69, 72 Zítek, Joseph 77
Wróbel, Piotr 174 Ãiãkov 176, 196
Wróblewski, Walery 238 Zlatanoff, Alexandre 180
Wrocîaw 81, 135 Zmaj, Jovan Jovanoviå 65
Württemberg 121 Zrínyi Péter 129
Wybicki, Józef 174 Zub, Alexandru 15

277
 Nemzeti romantika – nemzeti öntudat

Johann Nepomuk Geiger: Vérszerzõdés.

Megjelent: Wenczel Gusztáv: Magyar- és Erdélyország története
rajzolatokban. Bécs, 1842–1844

Molnár József: Dezsõ vitéz hõsi önfeláldozása a királyáért az 1300. évben

Festmény, 1855. A Magyar Nemzeti Galéria tulajdona

I
 Benczúr Gyula: Budavár visszavétele.
Festmény, 1896. A Magyar Nemzeti Galéria tulajdona

Orlai Petrich Soma: Zách Felicián.

Festmény, 1860. A Magyar Nemzeti Galéria tulajdona

II
 Husz János a konstanzi zsinat elõtt.
Litográfia a prágai tanácsháza üléstermének dekorációjáról.
Megjelent: Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben

Illír költõk hódolata Ivan Gunduliå, egy 17. századi raguzai költõ elõtt.
Litográfia a zágrábi Nemzeti Színház dekorációjáról.
Megjelent: Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben

III
Bálozók nemzeti viseletben a román Nemzeti Színházban. A Nemzeti Színház épülete Zágrábban.
Megjelent: Vasárnapi Újság, 1884. 312. p. Megjelent: Osztrák–Magyar Monarchia
írásban és képben

A Nemzeti Színház épülete Krakkóban.

Megjelent: Vajda György Mihály: Keletre nyílik Bécs
kapuja. Bp. 1994

Az Operaház épülete Budapesten, 1900 körül.

IV A Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona
Gazdasági modernizáció – sikerek és kudarcok

Ezüstgyártás Csehországban. Az ezüstöt elválasztják az ólomtól.

Megjelent: Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben

Szénbánya a galíciai Jaworzono mellett.

Megjelent: Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben

V
 Prága központja, a Lóvásár (Szent Vencel) tér.
Megjelent: Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben

Tradicionális szállítás, korszerûsödõ infrastruktúra.

Karaván a mûúton Boszniában.
Megjelent: Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben

VI
 Egy dalmáciai kikötõváros, Raguza.
Megjelent: Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben

Piac a bukovinai Czernowitz központjában.

Megjelent: Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben

VII
 Mostar látképe. Mecset a Neretva folyó mellett, 1900-as évek.
A Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona

Kõszállító tutajok Krakkónál. A Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona

VIII
 Elektromos utcai világítás, tömegközlekedés Budapesten.
A Nagykörút és Rákóczi út keresztezõdése, 1910 körül. Megjelent: Fénnyel írott
történelem. Magyarország fotókrónikája 1845–2000

Európa második városi földalatti vasútja Budapesten az Andrássy úton.

Vízfestmény, 1896 körül. A Közlekedési Múzeum tulajdona

IX
 A Ferenc József híd Pozsonynál.
Képeslap, 1900 körül. A Közlekedési Múzeum tulajdona

Vasútállomás, fából épült vonatfogadó csarnok Szolnokon.

Képeslap, 1900-as évek. A Közlekedési Múzeum tulajdona

X
Az egykori Gizella gõzmalom a Duna-parton, 1900-as évek.
Plakát, a Budapesti Történeti Múzeum tulajdona

A Láng-gépgyár szerelõcsarnoka, 1910-es évek.

A Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona

XI
 A fõváros elsõ modern áruházának katalógusa.
Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum tulajdona

XII
 Társadalmi átalakulás – emelkedés és hanyatlás

Kubikosok az alföldi vízrendezési munkálatoknál, 1890-es évek.

A Duna Múzeum (Esztergom) tulajdona

Máramarosszigeti ortodox zsidó 1900 Szlovák parasztasszonyok a Szent István-napon

körül. Megjelent: Volt egyszer 1913-ban. Megjelent: Volt
egy Magyarország. Bp. 1996 egyszer egy Magyarország. Bp. 1996

XIII
 Vándorcigányok Erdélyben, 1890-es évek.
A Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona

Dalmáciai parasztház belseje. Nyílt tûzön készült az ebéd.

Megjelent: Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben

XIV
 Díszmagyarban. A millenniumi ünnepségek rendezõbizottsága, 1896.
Megjelent: Volt egyszer egy Magyarország. Bp. 1996

A magyarországi nagytõkés családok (Weiss, Kornfeld és Mauthner) tagjai

a Mûjégpályán, 1900 körül.
Megjelent: Volt egyszer egy Magyarország. Bp. 1996

XV
Polgárosuló német parasztok Csehországban. Galíciai huculok. Mikuliczyni viseletek.
Eger-vidéki és braunaui viseletek. Megjelent: Osztrák–Magyar Monarchia
Megjelent: Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben
írásban és képben

Paraszti viseletek Magyarországon.

Megjelent: Pallas nagy lexikona. 12. kötet, Bp. 1896
XVI