emlekkonyv.qxd 2005. 11. 07.

13:55 Page 37

K. HORVÁTH ZSOLT

Szexuál-lélektani szubkultúra
Budapesten
Szempontok a Törzs keletkezéséhez
és politikai szocializációjához 1

„Ki eszik annyit, amennyi az általa kiszorított víz súlya,

melynek mértéke az idõ: a Blum, a Kelemen, a Zsámboki, a
Lux, a Henci, a Mérei, és a szegény Heinlein, ha élne.
Ki iszik annyit: a Blum, a Lux, a Zsámboki, a Mérei és a
szegény Kelemen, ha élne. Ki fogyaszt annyi nõt, a Kelemen,
a Mérei, a Zsámboki, és a szegény Lux, ha élne. […] Nem
mondom tovább, mert azért én is érzõ ember vagyok
és félek, hogy rögtön sírva fakadok, ahogyan most sírna a
Blum, a Bíró, a Szabó, a Kelemen, a Heinlein, a Henci, a
Mérei, a Zsámboki, a Lux és a szegény Bálint, ha élne.” 2

Amikor a hidegháború folyamatában megszülettek a társadalom fegyelmezésérõl

szóló „nagy” totalitarizmus-értelmezések (elsõsorban Hannah Arendté), és mikor
az atomizált emberek fölött uralkodó mindent átható terror fogalma operaciona-
lizálásra került, akkor elég egyértelmûnek tetszett, hogy az ilyen típusú szélsõsé-
ges politikai (náci, fasiszta, kommunista) adminisztráció által igazgatott társadal-
makban „nincs tere a múlttal vagy a jövõvel való kísérletezésnek.”3 Minél
erõsebb tehát az elnyomás, minél áthatóbb a hatalom tekintete, annál kevesebb
tere, lehetõsége marad az autonóm emberi létezésnek. Az 1970-es évek folyamán,
fõleg Michel Foucault a hatalom mindenütt jelenlévõ, szórt természetérõl és mû-
ködési mechanizmusainak mikrofizikájáról írt tanulmányai bizonyos értelemben
tovább rontották a helyzet teoretikus hátterét: az állami fegyelmezés, a kirekesz-
tés, a normán kívül maradók ki- és elzárása nem csak a XX. század diktatúrái-
ban, de a modernitásban megszületõ állam uralmi technikája, s ezt – következik
az okfejtésbõl – a totalitarizmus csak továbbfejlesztette, technológiailag tökélete-
sítette.4 Aztán az 1980-as évtizedtõl, Carlo Ginzburg, James C. Scott, Alf Lüdtke,
Michel de Certeau és mások – az elnyomás alatt élõ társadalmi cselekvõk mikro-
szkopikus vizsgálattal észlelhetõ interakcióira összpontosító – írásai nyomán mó-
dosulni látszott az addig nyomasztó kép. „Megszületett” a hatalommal s annak
domináns ideológiájával dacoló kisember ideáltípusa, s ehhez kapcsolódóan a

• K. HORVÁTH ZSOLT: SZEXUÁL-LÉLEKTANI SZUBKULTÚRA BUDAPESTEN •

37
emlekkonyv.qxd 2005. 11. 07. 13:55 Page 38

„hétköznapi ellenállás” és az Eigensinn fogalma, valamint a hétköznapi túlélési

technikák szofisztikált elméleti kerete és empirikus elemzése. 5 A Fal leomlását
követõen – a szocializmus elhallgatott bûneinek tisztázása nyomán és a szükség-
szerû morális szembenézés után – logikusan merült fel annak igénye, hogy a kor-
szak társadalomkutatói megvizsgálják: vajon a korábban a „szocialista rendszer”6
és az ún. „alávettettek”, vagyis a társadalmi cselekvõk viszonyáról felállított egy-
oldalú kép valóban felfûzhetõ-e egy ilyen mechanikusan alkalmazott holisztikus
magyarázóelvre? Vajon szembeállíthatók-e ilyen mereven és dichotóm módon a
hatalom, és a hatalomból nem részesülõ, alávetett csoportok? Vajon az atomizált
emberek fölött gyakorolt uralom tényleg mindent átható volt-e, mert látható,
szervezett, politikai ellenállás nem, vagy alig-alig létezett?7 A kutatás a fentebb
summázott elméleti elõfeltevések nyomán elemzõ figyelmét ma egyre inkább az
elnyomó rendszerekben az autonómia, az erkölcsi önmegtartás, a személyi integ-
ritás fenntartásának lehetõségeit kutatva mindinkább azokra a mikro-nyilvánossá-
gokra, a személyesség kultúráján alapuló baráti társaságokra, „szalonokra”, „házi-
bulikra”, rendezvényekre veti, melyek ugyan a rendszer keretein belül maradtak
(még akkor is, ha az alábbi résztvevõk egy része 1956 után börtönbe került), de a
hétköznapok struktúrájában mégis a szabadság kis köreit jelentették.
Román József mûvészettörténész tavaly kiadott, Bálint Endre és az ‘oppozíció’,
elsõ látásra sejtelmesnek tetszõ címet viselõ kötetében, s hipotézis gyanánt ezt
vélelmezem, egy ilyen típusú társasággal van dolgunk.8 Román, egykori résztve-
võ és szemtanú, Bálint Endre festõmûvész – eddig jórészt ismeretlen,9 a karikatú-
ra mûfajába beilleszthetõ – ún. rendezvényképeit teszi közzé, melyek esztétikai
értelemben, ahogy a közreadó írja, „nem kapcsolható[ak] Bálint jóval hatásosabb
és elmélyültebb mûvészetéhez”10. Mint hangsúlyozza, a közreadás célja inkább
egy sajátos vizuális forrásegyüttes, képi „kortünet” megismertetése volt a széle-
sebb közönséggel, s e megjegyzés implikálja, hogy a közzétett karikatúrák esztéti-
kai értelemben, mûvészettörténeti szemszögbõl csak távolról tartoznak a
Bálint–œuvre-höz. Hogyan is kellene kezelnünk és értékelnünk azt a huszonkilenc
darab plakátot, ún. „rendezvényképet”, a barátokról, s olykor ellenségekrõl ké-
szült karikatúrákat? Egyáltalán mit jelent az, hogy rendezvénykép, s kik ezek a hol
iróniával, hol gúnnyal ábrázolt ismeretlen ismerõsök, kiket Román József egyszer
„oppozíció”-nak, másszor Törzsnek titulál? Ahhoz, hogy e kérdésekre választ kap-
hassunk, hogy ezeknek az esztétikai szempontból talán nem elsõrendûen fontos
képeket értékelni tudjuk, úgy vélem el kell hagynunk a mûvészettörténet terrénu-
mát, s a tárgyalt képeket a bevezetõben vázolt, a szocializmus és a mikro-nyilvá-
nosságon alapuló szubkultúrák viszonyrendszerébe kell elhelyeznünk. Ebben az
írásban megkísérlem röviden bemutatni tehát az oppozíció keletkezését és tagsá-
gát, majd az ehhez sok szálon kötõdõ Törzsrõl igyekszem bõvebb információval
szolgálni, s végül próbálom elhelyezni e hosszú távú, bár változó intenzitású és ösz-
szetételû mikro-nyilvánosságot mint társadalomtörténeti alakzatot értelmezni.

38 • MÉREI F •
emlekkonyv.qxd 2005. 11. 07. 13:55 Page 39

I. Az avantgárd mint Lebenskunstwerk

„És azt is mondta, hogy elektromosság
plusz kollektivizmus
egyenlõ kommunizmus.”
Vas István11

„A tökgyalu és a zsendelice elektrifikálva jó.

Kendertiloláskor szülte ezt az oppozíció.
Ó tökgyalu, korunk jelképe vagy.
Az ötéves terven belül
megsokszorozod magad.”
[Justus Pál]12

Mérei Ferenc, a Törzs egyik tagja s egyben teoretikusa, így fogalmaz egyik visszate-
kintõ esszéjében: minden Kassákkal kezdõdött. „Mindenben utánoztuk: talán az Õ
nyomában jártuk be gyalogosan, vagy ingyen utazva Németországot (a weimarit),
Õt utánozva mentünk el Párizsig, s ettünk nagykanállal péntek este a Zsidó Segély-
egylet menzáján. S ami a legfontosabb: az Õ hatására lettünk avantgarde-isták; ez
már megszabta életünket: ezen a talajon született Vajda és Bálint festészete, a Ha-
lász Színház és a Lélektani Napló, s mindenekelõtt közös kincsünk, a Ren-
dezvényirodalom.”13 A történet, melyre Mérei utal, természetesen Kassák 1926-os
hazajövetelével indul,14 elõbb a Dokumentum, de fõként a Munka folyóirat meg-
alapításával, illetve a Munka-kör kisebb, funkcionális csoportjainak (festõcsoport,
szociofotó mozgalom, építészetelmélet, színpadmûvészeti tevékenység, zenei aktivi-
tás) megszervezésével.15 Az oppozíció tulajdonképpeni megszületetését azonban az
a Munka 1930. szeptember 15-ei számában megjelenõ kizáró határozat jelenti,
melynek értelmében a folyóirat és köre „Békeffy Zoltánnal, Berkovits Tiborral,
Fuchs Pállal, Heinlein Károllyal, Justus Pállal és Szabó Lajossal, a frakciózás irányí-
tóival minden közösséget megtagad”.16 A Munka eladdig szinten minden számában
publikáló Justus, jellegzetes módon, ekkoriban éppannyira számított ideológusnak,
mint – Vas István jellemzésében – (Kassák mellett) „a Munka reprezentatív
költõjének”17. Miután, ismét csak Kassákkal szólva, „megnõttek és elindultak”,
csatlakozott e hangadó csoporthoz Biró Gábor, Lux László, Deutsch Katalin és
még néhány a KIMSZ-bõl érkezett társuk, akik a mindig szellemes Lux megjegyzé-
sével „lejöttek a fáról”; e kört nevezték a késõbbiekben oppozíciónak.18
Az „oppó” – a Demény- illetve, a Hartstein-csoport, továbbá a Weishauss Ala-
dár19 vezette szocialista népmozgalom mellett – egyike volt azoknak a radikális
baloldali (kommunista, trockista, korschista stb.) tömörüléseknek, melyek a két
háború között eltérõ intenzitással és eszközkészlettel ugyan, de a „hivatalos” (bár
nem legális) kommunista mozgalom (KMP, KIMSZ) alternatívái, sõt bizonyos
értelemben riválisai voltak.20 Az oppó azonban nem elsõsorban politikai jelleggel
bírt, hanem – mint Bálint Endre, fontosságát nem tagadva, késõbb papírra vetet-
te – „elsõsorban érzelmi opció volt, mint intellektuális elrendezettségek logikus
menete.”21 A rendszerint a hûvösvölgyi gémeskútnál gyülekezõ oppozíció – tag-

• K. HORVÁTH ZSOLT: SZEXUÁL-LÉLEKTANI SZUBKULTÚRA BUDAPESTEN •

39
emlekkonyv.qxd 2005. 11. 07. 13:55 Page 40

jainak szellemi felkészültsége, nyelvtudása, kreativitása, tárgyi tudása, kritikai

szemlélete révén – magasan kiemelkedett a dogmatikus politikai nézeteket képvi-
selõ kortársak közül. E tény különösen a KIMSZ-esek által fémjelezett vonulat-
hoz képest volt föltûnõ: Román József memoárjában részletesebben ki is tér az
egyik ilyen „összecsapásra”, melynek „maradandó emlékét” ma is õrzi.22 Különö-
sen érdekfeszítõ ebbõl a szemszögbõl a KIMSZ-es álláspontot – és annak felül-
múlhatatlan szellemi fölényét (sic!) – leíró Erdõs László visszaemlékezése: õ az
oppozíciót, s fõként annak szellemi centrumában álló Justus Pált, szovjetellenes
agitátornak, az Intelligence Service ügynökének tekintette.23 Az utótörténet szem-
pontjából szinte kísérteties az, ahogyan a klasszikus szocializmus idején megvaló-
sított koncepciós perekben (melynek Justus is elszenvedõje lett) a vád ideológiai
retorikájához épp e tény mennyire szervesen hozzátartozott.24 Nos, talán e rövid
leírásból látható az a szociokulturális miliõ, az élet és a mûvészet, a társadalmi
reflexió és a baloldali politikai kriticizmus hálózatából szövõdõ, s az avantgárd-
hoz nemcsak mint korstílushoz, hanem mint létszemlélethez kapcsolódó beállító-
dás. Ez az oppozícióban alakult ki, s körülbelül 1950-1951 után az ún. Törzsben
élt tovább. E beállítódást aztán – nem mellékesen a személyi, családi összefonó-
dások révén – a hatvanas években föltûnõ neoavantgárd, sõt a tágabban vett de-
mokratikus ellenzék is magáévá tett. Tulajdonképpen a Törzs nevének aetioló-
giája is jól jellemzi valamilyen formában a keletkezés homályosságát, tisztázatlan
hagyományát. Míg Román József egy datálatlan, valamikor az 1930-as években
keletkezett rendõri jelentésre utal, mely már „törzsnek” nevezi a – politikai érte-
lemben – Justus körül kialakuló, 60–80 fõt számláló csoportot, addig Mérei Fe-
renc szerint a név Párizsból jön, a Sorbonne kávéház világában született, s volta-
képpen teoretikus utalás Émile Durkheim központi fogalmára. 25 „Ebbe a párizsi
csoportba [ti. Vajda Lajos, Bálint Endre stb.] kerülten bele, amit azután ‘törzs-
nek’ neveztünk Durkheim nyomán. Azaz én neveztem el így, mert én olvastam
szociológiai könyveket, Durkheimet is. Õ mondta azt, hogy a törzs, a klán két
egységbõl, két frátriából áll. Mi is két frátria voltunk, az istenesek és a pogányok.
Fölösleges mondanom, hogy én inkább a pogányokhoz tartoztam […].”26

II. Az oppozíció és a Törzs

Ideológiai vonzások és politikai választások szocializációs elemei
A Törzs azonban jóllehet szerves, de nem egyszerûen kontinuis folytatása az op-
pozíciónak, mégpedig több okból. Szerves, hisz az oppó kemény magja (Bálint
Endre, Biró Gábor, Justus „Bizonyos” Pál, Lux László) a Törzsben is jelen volt, s
ehhez csatlakozott a kezdeteknél jelen lévõ, ám utána Párizsba távozó Mérei Fe-
renc és Kelemen Imre,27 ám nem szakadásmentes, mert a háború és a munkaszol-
gálat kiszakította a társaságot addigi ritmusából, életvilágából. Az oppozíció,
mint látható volt nemcsak a kulturális, de a politikai szocializációnak is fontos
terepe volt, s talán ez az elem magyarázza meg azt a különbözõséget, melyet po-

40 • MÉREI F •
emlekkonyv.qxd 2005. 11. 07. 13:55 Page 41

litikai szerepvállalás minõsége, intenzitása tekintetében 1945 után a tagok megva-

lósítottak. Míg a munkaszolgálattal Ukrajnába vezényelt Mérei Ferenc a Vörös
Hadsereg politikai osztálya lapjának, az Új Szónak lett munkatársa, s így a szovjet
csapatokkal tért haza Magyarországra,28 majd egyebek mellett a Székesfõvárosi
Lélektani Intézet vezetõje, a Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezete Peda-
gógiai Bizottsága tagja,29 az MKP Pedagógus Csoportjának,30 majd az MDP Köz-
nevelési Bizottságának tagja, az MTA Tudományos Tanácsa tagja, 31 1948-tól a
11.150/1948 Korm. sz. rendelettel alapított – a Vallás- és Közoktatásügyi Minisz-
térium (VKM) égisze alatt mûködõ Köznevelési Tanácsot felváltó önálló – Or-
szágos Neveléstudományi Intézet (ONI) igazgatója, a NÉKOSZ oktatója, majd a
Kollégiumi Tanács elnöke,32 s 1949-ben Kossuth-díjas33, addig az oppó kemény
magja szociáldemokrata lett. Justus Pál az SZDP egyik vezetõje, országgyûlési
képviselõ lett, majd 1949-ben lefogják és a Rajk-perben életfogytiglanra ítélik.34
Lux László és Bálint Endre – Justus jóvoltából – 1948-ig a Népszavánál dolgoztak,
s a politikai történések iránti távolságtartó, kritikai viszonyukat, jól jellemzi az a
történet, melyet Lux a két munkáspárt egyesülésekor felelt Szakasits azon monda-
tára, hogy ti. úgy „egyesültünk, mint két hatalmas folyam!”. A Bálint Endre által
„áradó humorúnak” nevezett Lux, kirõl Mérei is mindig elragadtatással beszélt
azt felelte: „tudod Szakasits elvtárs, úgy rúgnak minket picsán mint két hatalmas
folyam!”35 A cinikus megjegyzés aztán rövid idõn belül meg is valósult.

Mérei az Új Szó szerkesztõségében (1945). Forrás: Új Szó

• K. HORVÁTH ZSOLT: SZEXUÁL-LÉLEKTANI SZUBKULTÚRA BUDAPESTEN •

41
emlekkonyv.qxd 2005. 11. 07. 13:55 Page 42

Látható tehát, hogy az egykori oppós baráti társaság szociáldemokrata vonalát

1948/49 folyamán a margóra szorítják, illetve Justus esetében egyenesen kriminali-
zálják, míg Méreit 1950 elsõ harmadában távolítják el a magyar nevelésügy élérõl. A
pszichológus az ONI-ból való eltávolítása politikai-szociológiai értelemben abba az
elkötelezett kommunista entellektüelekkel szembeni leszámolási kísérletbe íródik
bele, melynek célkeresztjében Ortutay Gyula, Szávai Nándor, Szabolcsi Miklós,
Lakatos Imre és – fõleg Mérei környezetébõl – sokan mások voltak. A Mérei el-
len indult politikai hajtóvadászat egy a Rajk-per nyomán meginduló szövevényes,
az elkötelezett (engagé), aktív szerepet vállaló kommunista értelmiség és a politi-
kai komisszárok közötti politikai-szociológiai összefüggésrendszerbe, szimbolikus
és effektív harc rendjébe íródik. Az ún. „pedológiai határozatként” nyilvánosságra
hozott ítélet mindössze e célhoz rendelt eszköz volt36: ideológiai elemekkel alátá-
masztott és adekvát politikai nyelven való megfogalmazása volt a komiszárok sze-
mében túl szofisztikált, ezért megbízhatatlan értelmiség eltávolításának.37 Jól jel-
lemzi ezt meg a Párt káderosztálya részérõl Csendes Olivér jelentése, midõn az
ügy „lecsendesítése” tárgyában így fogalmaz: „Véleményem szerint a trockista asz-
szisztálás kiváló talajt készített elõ a klerikális reakciónak.”38 Az Országos Levéltár
számos õrzési egysége tartalmaz erre információkat, melyet nincs itt tér részletezni.
Legyen itt elég annyi, hogy kezdetben a büntetés mértéke sem volt tisztázott, pél-
dául az is felmerült, hogy „Méreit le kell tartóztatni”.39
A politikai szocializáció és az ebbõl (is) következõ eltérõ életutak magyarázata
természetesen vitatéma volt a Törzsön belül is. Mérei a törzsi szubkultúrában
megszokott ún. utalásos nyelven fejtette ki véleményét azzal kapcsolatban, hogy
miért a kommunista pártot preferálta: „Egyszer Lux (akkor szociáldemokrata
osztályvezetõ volt) megkérdezte tõlem, miért vagyok vonalas, ami nem illik sem
a tapasztalataimhoz, sem a világról való tudásomhoz. Erre én azt feleltem, hogy
nem alapítok egy krajzlerájt, amikor olyan világcégek is mûködnek, mint a
Singer varrógépgyár. Nos, én egy világcégbe léptem be. Lux László jó barátom
[…] ezt a választási mintát „Singer Varrógépgyár Modellnek” nevezte. Nagyjából
igaza volt, épp csak azt nem tette hozzá, hogy enélkül valamennyien gázhalált
haltunk volna Auschwitzban. Ez elengedhetetlen feltevés ahhoz, hogy indokolni
tudjam vonalas, méghozzá harciasan vonalas voltomat.”40
Az 1948–1954-es periódus folyamán – épp a társaság margóra szorításából ki-
folyólag – a politikai szempontból „bebukott” társaság lassacskán újjáéled; az új
életfeltételek, megélhetések, élmények és kifejezések keresés ez: a lehetõségek
mûvészetének kora, de nem feltétlenül negatív értelemben. Míg a társaság több-
sége – nyelvtudásából kifolyólag – fordításokból él, addig Bálint Endre esetében
például egy új, letisztultabb mûvészi kifejezésmód megtalálása ez az idõszak.41
Megerõsödik, újraformálódik tehát a Törzs, melyet így jellemez a Méreire állí-
tott „Hegyi” fn. ügynök, ki maga is pszichológus volt: „Baráti körként mellette
[ti. Mérei mellett] maradt néhány tag, a volt intézeti »csapatból«, ezekhez hozzá-
verbuválódott néhány régi ismerõse, akikkel idõlegesen megszakadt a kapcsolata.
Ezek közül Lux Lászlót, Kelemen Imrét ismertem. […] A társaság Mérei vezeté-
sével mind szorosabb kapcsolatba került, és lassan kialakult Mérei új »csapata«.

42 • MÉREI F •
emlekkonyv.qxd 2005. 11. 07. 13:55 Page 43

A csapatnak neve is lett: »törzs«-nek nevezték és a feladata tréfás volt. A felesé-

gek ellen kellett harcolni, különféle nõügyeket kellett megbeszélni, ilyen tapasz-
talatokat kicserélni, nõket ajánlgatni vagy róluk lebeszélni. A feleségek persze
nem vehettek részt a »törzsi összejöveteleken«, csak kivételes alkalmakkor hívtál
meg õket és ilyenkor ez nagy megtiszteltetésnek számított. 1954-ben megbeteged-
tem és 1955. januártól 9 hónapig a Korányi tüdõszanatóriumban feküdtem. A
»törzs« tulajdonképpen ezalatt az idõ alatt erõsödött meg, így »rendezvényein«
nem vehettem részt (rendezvény alatt nem valami »házibuli« értendõ, hanem lé-
nyegében fenti megbeszélések, presszókban, vendéglõkben, esetleg ivászattal egy-
bekötve), azonban a »törzs« minden héten meglátogatott, ez valahogy a »törzs«
tradíciójává lett és ez a látogatás olyan létszámmal történt, hogy minden héten a
fõorvos rendelkezésemre bocsátotta az irodáját, hogy elférjünk.”42
Nem túlzottan egyoldalú ez a leírás? Nem úgy tûnik, mintha a Törzs mindösz-
sze egy kedves csapodárokból álló kötetlen társaság lenne – minden politikai tu-
datosság és ellenzéki felhang nélkül? Bár, s erre a késõbbiekben még visszaté-
rünk, ez utóbbi sem áll távol a valóságtól, ám kizárólag ezekbõl a jelentésekbõl
nem tudnánk plauzibilis választ adni a társaság egy részének 1956-os magatartá-
sát, illetve a szellemi utóvédharcokban való részvételét illetõen.43 Talán megma-
gyarázni látszik e leírás kedélyességét – az amúgy is igen gazdag Mérei-legendáriumba
tartozó ellenõrizhetetlen történetet –, hogy Mérei a ráállított „Hegyi” fn. ügy-
nökkel olyan szívélyes jó kapcsolatot ápolt, hogy a jelentéseket egyenesen együtt
fogalmazták meg. Ez különösen akkor válhat valószerûvé, ha „Hegyi” a Figyelõ-
dossziéban felfektetett jelentéseit összevetjük az „Erdõsi” (olykor: „Erdõs”) fn.
ügynök által készített s a Csoport-dossziéban elhelyezett beszámolóival, melyek
retorikájukban sokkal élesebbek, tartalmilag pedig jóval több denunciáló elemet
tartalmaznak.44 Míg „Hegyi” kvázi ártalmatlan történeteket mesél a Törzs egyes
tagjairól, bõséges – a mai értelemben vett etnográfiai – leírásokkal, addig
„Erdõsi” Mérei forradalmi tevékenységével kapcsolatban komoly politikai össze-
függéseket vázol fel: értékeli, továbbá politikai és személyközi konfigurációban
helyezi az 1956. októberi napok folyamán és fõként az intellektuális utóvédharc-
okban játszott szerepét.45 Egy 1958. április 18-ára datált, harmincnyolc személyre
kiterjedõ részletes jelentés tételesen felsorolja Mérei politikai kapcsolatait; a
Törzs kemény magjából azonban csak Lux, Kelemen és Justus szerepel a listán.
Ez a helyzet megítélésem szerint jól jellemzi a helyzet paradox jellegét, s egyúttal
figyelmeztet arra, hogy vegyük komolyan a Törzs játékos, szórakoztató, nem-po-
litikai, szubkulturális jellegét is. Annál is inkább jogos e felvetés, mert a tárgyalt
kötete is ebbe enged bepillantást. A politikai implikációkon és – a törzstagok kö-
zül – Mérei és Kelemen elítélésén túl azonban még mindig nem látható, hogy
hogyan is mûködött a Törzs? A politikai események követésén túl tehát minden-
képpen nyitnunk kell egy társadalomtörténeti kérdésfeltevés felé, s rákérdeznünk
erre a maga nemében sajátos szubkulturális alakzatra.

• K. HORVÁTH ZSOLT: SZEXUÁL-LÉLEKTANI SZUBKULTÚRA BUDAPESTEN •

43
emlekkonyv.qxd 2005. 11. 07. 13:55 Page 44

III. A Rendezvényirodalom: törzsi fogalmak és rítusok

„Most akkor el kell kezdeni magyarázni – írja Mérei Ferenc –, hogy mi az a ren-
dezvényirodalom. Még azt sem döntöttem el, hogy hogyan hívom. Két szóban?
Vagy egy szóban és nagybetûvel? Most ideiglenesen így írom: Rendezvényiroda-
lom. […] Fogalmi jelentését négy kritériumban foglalom össze. […] 1. Alkalom-
hoz kötött. 2. Irodalmi szándékkal készített mû. 3. Adott szubkultúrában (és csak
ebben a szubkultúrában érvényes) füle-farka van, érthetõ. 4. A feldolgozott epi-
zódok az adott szubkultúra együttes élményéhez kötöttek, s így megfogalmazá-
suk vezetõ módja: az együttes élmény anyanyelve, az utalás. […] Az elsõ az alka-
lomszerûség. A törzsi irodalomban ez fõként a szilveszter volt vagy a hatvan év.
Aki hatvan éves lett […] az kapott egy bõrbe kötött díszalbumot és a legutóbbi
rendezvényirodalmi szövegek hithû másolatát. Az évfordulót természetesen meg-
ünnepeltük egy szabályos, nyílt rendezvénnyel. Voltak titkos rendezvények is,
ahová nem hívtunk feleségeket, esetleg férjeket. Ezek 8–10 személy részvételével
(fiúk–lányok egyenlõ számban) tartott bacchanália-szerû összejövetelek lehet-
tek.”46 Mérei beszámolója szerint az egyik legjobban sikerült ilyen rendezvény a
„Zsuzsanna és a vének” volt, mely Zsuzsanna nevû lánya születésekor ültek meg.
(A kép és a rendezvény érdekes, bár anakronisztikus összefüggésére figyelhetünk
föl, amennyiben Bálint Endre egy jóval korábbi, 1943-as azonos címû plakátjára
tekintünk, melyet egy verses jelenethez készített. Vélhetõen itt a rendezvény ap-
ropója illeszkedett a korábbi plakát témájához.)47 A másik, Mérei által kiemelt
esemény Justus Pál 1955-ös szabadulása utáni ünnepség volt. Jellegzetes Mérei
utalásos nyelvhasználatára ennek az esetnek a rövid leírása: „Justus Pál barátom,
a Rajk-per másodrendû (a szövegben így!) vádlottja, miután életfogytig tartó
fegyházra ítélték, majd egy második és szórakoztató tárgyaláson nyolcévi börtön-
re, 1955 végén hazajött. Nagy rendezvényen ünnepeltük meg Bizonyos Pált. Így
neveztük barátunkat. Sok ismerõsünk nem mondta ki a nevét, félt a Krampusztól.
Érthetõ, hisz a Krampusz félelmetes évei voltak. Mi nem nagyon féltünk. Bizo-
nyosak lehettünk, hogy elõbb-utóbb belekerülünk a Krampusz puttonyába. Gúny-
ból neveztük barátunkat Bizonyosnak, evvel jeleztük, hogy vannak értelmetlen ti-
lalmak. Meg a gunyoros hangvétel is hozzátartozott a mi ellenállásunkhoz.”48
Egy ilyen születésnapi köszöntésre készült Bálint Endre eleddig publikálatlan
rendezvényképe is, melyen a Törzs kemény magja látható: (balról jobbra) Lux
László, Biró Gábor,49 Mérei Ferenc, Zsámboki Zoltán, Biró Endre, ismeretlen és
Kelemen Imre. A „transzparens” felsõ részén elhelyezkedõ felirat egyértelmûen
az ünnepelt felköszöntésére szolgáló gratuláció szarkasztikus megfordítása, a má-
sodik sorban lévõ – szintén utalásos nyelven megfogalmazott – felszólítás a
Törzs egyik sajátos, a születésnaphoz kötõdõ rítusára utal. „Hogyan alakul az al-
kalomszerûség – folytatja Mérei az exegézist –, mint rendezvényirodalmi kritéri-
um, a laboratóriumi, vagyis a személyi kultusz korszakában? Valóban a személyi
kultusz idõszaka volt. Azzal a különbséggel, hogy nem láttuk szükségét Rákosi
elvtársnak; a ceremóniát maga a laboratórium-vezetõ intézte; ez pedig én magam
voltam.”50 Valójában a Törzs Mérei általi bemutatása, jellemzése, önértelmezése

44 • MÉREI F •
emlekkonyv.qxd 2005. 11. 07. 13:55 Page 45

Bálint Endre rajza

sokban hasonul azokhoz a Méreirõl szóló jellemzésekhez, melyek – Luxszal szól-

va – a „Krampusz” már idézett jelentéseibõl, illetve a már említett 1950 tavaszi
„leszámolás” kapcsán a párt iratanyagában keletkeztettek. „Mérei – írja az irat
anonim szerzõje – komoly polgári mûveltséggel rendelkezik. […] Gyûjti maga
köré a sötét elemeket. Személyi kultuszt ûz.”51 Ez a rosszindulatú, ebben a kon-
textusban ártó szándékú leírás azonban, paradox módon, harmonizál mind „Hegyi”
fn. ügynök Méreire vonatkozó csoportalkotási teóriájával, mind a Mérei által a
Törzzsel s egyáltalán önmagával kapcsolatban papírra vetettekkel. Ebben a konk-
rét szövegkörnyezetben telítõdik jelentéssel a Bálint-karikatúra „le a kultikus sze-
mélyzettel” felirata is, mely a groteszk jegyében kifordítja, feje tetejére állítja, ne-
vetségessé teszi az eredeti intenciót.52 A Törzs gondolkodásában, mûködésében
tehát az 1950-es évektõl adva tehát ez az alkalomszerûséggel összekötött hol játé-
kos, pajzán, hol komoly politikai megfontolásokat és tetteket ötvözõ szubkultu-
rális alakzat, mely – változó intenzitással ugyan –, de az 1950-es ével elejétõl egé-
szen az 1970-es évekig fennállt; mûködését természetesen befolyásolta, ha valaki
hosszabb idõre letartóztatás alá, majd börtönbe került (mint Justus 1949 és 1955
között vagy Mérei 1958 és 1963 között), majd a hatvanas–hetvenes évek folya-
mán az elsõ halálesetek (Justus Pálé, Biró Gáboré és Kelemen Imréé) vetítették
elõre a Törzs megszûnését. Paradox módon a Törzsnek az is „tagja” lehetett, sõt
volt, aki effektíve már nem élt; a mottóban idézettek között pl. feltûnik a „svá-
bosan beszélõ”53 Heinlein Károly, akit Párizsban Bálint Endre szállásolt el, mie-
lõtt Spanyolországba ment volna harcolni, ahol 1937-ben meghalt. Vagy Blum
Mihály, József Attila egykori szomszédja és gyerekkori barátja, aki 1944-ben fele-

• K. HORVÁTH ZSOLT: SZEXUÁL-LÉLEKTANI SZUBKULTÚRA BUDAPESTEN •

45
emlekkonyv.qxd 2005. 11. 07. 13:55 Page 46

ségével a nyilasok áldozata lett. De szintén virtuális törzstaggá „vált” Henci, azaz
Weiss Henrik, aki a vészkorszak után Izraelbe alijázott. 54 Feltûnik Bálint rajzain,
csakúgy, mint Mérei szövegeiben az „istenesekre” és a „pogányokra” osztódó
oppó emléke: azaz a „Szabó–Grünberg–Mezei / istennek a kezei” 55 alcsoport
tagjai, Szabó Lajos, Tábor Béla és – a Törzsben is kültagként mozgó és a rendez-
vényirodalomban publikáló – Mezei Árpád és a nagyobb, nyíltan materialista,
ateista társaság, melybe Mérei is tartozott. (S akkor még nem is szóltunk a Lux
által alapított saját füttyjellel bíró, ún. dadaista frakcióról, mely a
Lux–Biró–Csiki-tengelyt jelentette.) Az oppó tehát ekként élt tovább a Törzs-
ben, minden fentebb elõszámlált változás dacára.

Mérei Ferenc, Lux László, Kelemen Imre, Zsámboki Zoltán

Világos tehát, hogy – bármi legyen is a pontos eredete – a Törzs kb. az 1950-
es évek elejétõl kisebb megszakításokkal az 1970-es évek közepéig változó inten-
zitással ugyan, de mûködött – mégpedig a Mérei által leírt, egy szubkultúrához
képest viszonylag szigorú rend szerint. A meghívottak valamilyen családi–baráti
konfiguráció részesei voltak, az összejövetel ún. rendezvény volt, melyre adott
esetben – annak rendje s módja szerint – szabályos meghívó készült (persze a
Törzsben szokásos groteszk, utalásos nyelven);56 a rendezvényre írásos mûvel
kellett készülni, ezekbõl álltak össze késõbb a hatvanadik évet betöltõ Törzstag
számára készített antológiák, melyek ebben az értelemben a magyarországi sza-
mizdatkultúra gyökereit jelentik. Ezek az írásmûvek – függetlenül attól, hogy
mûfajilag rövid novellát, verset vagy éppen tárcát takarnak – mind valahogyan
reflektálnak azokra a közös identifikációs pontokra, mely a konnotáció, az utalás

46 • MÉREI F •
emlekkonyv.qxd 2005. 11. 07. 13:55 Page 47

szintjén reprodukálják, megerõsítik az (egykori) élményanyagot. Ezért mondja

Mérei, hogy az együttes élmény „anyanyelve” az utalás.57 A szövegekben és a rajzok
aláírásaiként megjelenõ leggyakoribb témák: nõk és szexualitás, a csoport zsidó hát-
terére való groteszk utalássorozat, az egyes Törzstagok hobbijának kigúnyolása (pl.
Biró Gábor fegyvermániája igen gyakori téma). Az is bizonyos, hogy a Törzs nem-
csak saját nyelvvel, de saját szabályzattal is rendelkezett, erre utal példának okáért –
az Erósz-csoport kapcsán (!) – az ún. FIFA-szabály felemlítése, mely szerint a gól
akkor érvényes, ha „a labda teljes terjedelmével áthatol a gólvonalon”.58

IV. Szalon és a Törzs: a személyesség kultúrája

a ‘nyilvánosság’ fogalmán

„Miért tetszik lábjegyzetelni a saját életét,

miért tetszik álldigálni a saját élete mellett,
miért nem tetszik átélni, miért csak reflektálni,
reflektálni? Miért nem tetszik elfeledkezni az életrõl,
épp azáltal, hogy élni tetszik?”
Esterházy Péter

A bevezetõben már szó esett arról, hogy a korszak társadalomkutatásának figyel-

me miféle elméleti háttérrel és milyen empirikus területeken vizsgálja az elnyo-
más alatt is kialakuló mikro-nyilvánosságokat. Az bizonyos, hogy a szocialista
Magyarországon korántsem a Törzs volt az egyetlen ilyen, a személyesség kultú-
ráján kifejlõdõ „nyilvánosság”. A Törzs mûködésének leírása azt is implikálja,
hogy a Törzs kemény magja – a már említett korai haláleseteket, emigrálásokat,
valamint Kelemen Imre, személyes, baráti okokból történõ kizárását nem számít-
va – változatlan maradt. A szélesebb körben megtartott rendezvényeken azon-
ban, mint Román József is utal rá, adott esetben 60–70 meghívott is volt.59 Ezen
a ponton, a Törzs rétegzett szerkezete, rítusosan ismétlõdõ rendezvényei kap-
csán, illeszkedik a korszak mikro-nyilvánosságainak par excellence formájához: a
szalonhoz, illetve a – századforduló és a két háború közötti idõszak fontos szín-
helyét, a kávéházat felváltó – presszóhoz.
Ám a jól ismert Rottenbiller utca 1-tõl, és a ma még kevésbé köztudomású
Vécsey utca 3-tól, Petrigalla Pál szalonjától (ahol Ungváry Rudolftól dr. Végh
Lászlón át Kurtág Györgyig, Koncz Csabától Lisziák Elekig szinte mindenki meg-
fordult, s ahol a három szubkulturális színteret lényegileg összekötõ személy, Bálint
Endre és Mezei Árpád is megjelent) vagy a Muskátli presszótól, a Keleti Károly
u. 29.-tõl (Sós Júlia körétõl)60 vagy Sárközi Márta zugligeti „menedékházától”61 a
Törzs egy igen jelentõs különbségben eltér62: ez pedig a szervezettség foka, mód-
ja és létének állandósága, mely az oppozícióból származott, s mely megélt érzel-
mi köteléken alapult. Igaz, hogy Petrigalla szalonjában is voltak tematikus zenei

• K. HORVÁTH ZSOLT: SZEXUÁL-LÉLEKTANI SZUBKULTÚRA BUDAPESTEN •

47
emlekkonyv.qxd 2005. 11. 07. 13:55 Page 48

napok, elõadások, felolvasások, kiállítások, vagy hogy adott esetben a Rotten-

biller u. 1-ben vagy a Muskátliban fajsúlyosabb mûvészeti kérdéseket vitattak
meg, ám a Mérei által kidolgozott együttes élmény fogalma minden kritériumá-
val kizárólag a Törzsre érvényes. Rendkívül sokszínû, rétegzett létmód, mely
egyszerre volt végtelenül mûvelt, szofisztikált és szellemes, ugyanakkor, adott
esetben, kegyetlenül groteszk és kirekesztõ is, ugyanúgy volt politikus, ha kellett
elkötelezett, ha kellett ellenzéki, mint felszabadultan felelõtlen, sõt csapodár; az
avantgárdot mint – a baloldali kriticizmust és a mûvészeti radikalizmust a létfor-
mában szintetizáló – világnézetet egyedül megvalósító szubkulturális alakzat.
A Törzs: kollektív Lebenskunstwerk, amennyiben „nem a világ képe, hanem maga
a világ. Egyének, közösségek, terek, eszközök, írások és nyelvek alkotta egész,
melyet egy rendszer határoz meg. […] A mûvészetet a világ megformálásaként
fogja fel, beleértve az életformákat, az élettereket, életvilágokat, életkoncepció-
kat, életpályákat, életstílusokat – tehát magát az élet egészét.”63 Ha valaki, akkor
Mérei Ferenc mindig az élet megélése mellett tört lándzsát, az élet szükségszerû
történéseiben való elkerülhetetlen, adekvát részvételt igenelte. Amit Esterházy
fentebbi idézete mond, az megítélésem szerint színtiszta „méreizmus”. Ebben a
kontextusban nyílik fel a Lélektani napló, a szeretett Karinthyval (is) szembehe-
lyezkedõ ismert zárlata: „A naplóíró nem fiatalember, élete bármikor véget ér-
het. Fájó szívvel búcsúznék az élettõl; de nyugodtan, csaknem zokszó nélkül,
mert úgy érzem, hogy éltem. S ha még alkalma[m] lenne egy utolsó üzenetet kül-
deni a palackban, […] ha még egyszer választhatnék, megint élni szeretnék,
megint ember szeretnék lenni, nagyjából olyan, amilyen voltam, s szeretném, ha ti
olyanok lennétek, amilyenek vagytok. Ezt üzenném a palackban.” 64 Az életszere-
tet mint életmûvészet: az élet intenzív megélése mint mûvészeti alkotás; ez Mérei
Ferenc – barátai, szerelmei, elkötelezettségei, írásai, kutatásai kontextusába író-
dó élet/mûvének – azaz magának az élettörténetnek jelentéstörténetté való átlé-
nyegítésének – legfontosabb jelentése.

Jegyzetek

1 Jelen írás egy Mérei Ferencrõl készülõ dinamikus életrajz egy fejezetének vázlata. A tanul-
mány elkészítéséhez felhasznált gépiratos forrásokért Mérei Verának, Forgács Péternek és
Litván Györgynek, szóbeli információkért Biró Gáborné Horváth Klárának, Anna Marknak
és Lucien Hervének tartozom köszönettel. Kelemen Imre levelezésének egy részét György
Péter bocsátotta rendelkezésemre, az itt publikált plakát (rendezvénykép) közzétételét Ker-
tész Csaba tette lehetõvé, míg praktikus ötletekkel Sasvári Edit segítette a kutatást. Mind-
nyájuk szíves segítségét ezúton is nagyon köszönöm. A kutatás anyagi ösztönzéséért a Soros
Alapítványnak és a Collegium Budapest Institute for Advanced Studynak tartozom köszö-
nettel.
2 Lux László: „Feszfajú történetei”. In Bálint Endre–Binét Ágnes–Horváth Klára–Kraiss
Ágnes–Lux László–Rudas Klára–Zsámboki Zoltán (szerk.): Pasaréti kódex. Budapest:
1969. [Kiadatlan gépirat.] 15–16. A „kódex” a Numerra kapitány után következõ, azaz má-
sodik rendezvényirodalmi gyûjtemény volt, mely az ún. „November 60”-ra, azaz Mérei hat-
vanadik születésnapjára (szül. 1909. november 24.) készült. Errõl tudósít szellemes formá-

48 • MÉREI F •
emlekkonyv.qxd 2005. 11. 07. 13:55 Page 49

ban a 357. lapon található kolofon is. Ezt követte a harmadik, Lux László számára készült,
Magyar írók Lux Lászlóról (Budapest: 1971. [Kiadatlan gépirat.] és a Biró Gábornak dedi-
kált, Vulgata Profana (Budapest: 1973.) címû szintén kiadatlan, gépiratos kötet.
3 Barrington Moore, Jr.: Injustice. Social Bases of Obedience and Revolt. London: Macmil-
lan, 1978. 483. Arendt kapcsán persze leginkább: Hannah Arendt: A totalitarizmus gyöke-
rei. Budapest: Európa, 1992.
4 A példa címén: Michel Foucault: Felügyelet és büntetés. A börtön története. Budapest:
Gondolat, 1990.; és Foucault: Microfisica del potere. Torino: Einaudi, 1977.
5 Csak néhány fontos példa a kutatástörténetbõl: Carlo Ginzburg: A sajt és a kukacok. Egy
XVI. századi molnár világképe. Budapest: Európa, 1991 [1976].; James C. Scott: Weapons of
the Weak. Everyday Forms of Peasant Resistance. New Haven: Yale University Press, 1985.;
Alf Lüdtke: „The Appeal of Exterminating ‘Others’: German Workers and the Limits of
Resistance”. Journal of Modern History, 64 (1992) Suppl., 46–67.; és uõ.: „Organizational
Order or Eigensinn?” In: S. Wilentz (szerk.): Rites of Power: Symbolism, Ritual, and Poli-
tics since the Middle Ages. Philadelphia: 1985. 303–333.; Michel de Certeau: L’Invention
du quotidien. I. Arts de faire. Paris: U. G. E., coll. 10/18, 1980.; és uõ.: „Microtechniques et
discours panoptique: un quiproquo”. In: Histoire et psychanalyse entre science et fiction.
Paris: Gallimard, 1987. 37–50. A foucault-i hatalomfelfogás korrekciójának összefoglalására
lásd Willem Frijhoff: „Foucault Reformed by Certeau: Historical Strategies of Discipline
and Everyday Tactics of Appropriation”. In: John Neubauer (szerk.): Cultural History af-
ter Foucault. New York: Aldine de Gruyter, 1999. 83–99.
6 Kornai János nyomán a rendszerre a ‘szocialista’ (és nem a ‘kommunista’) kifejezést hasz-
nálom, hangsúlyozva ugyanakkor, hogy ez csak azon országokra érvényes, amelyek a kom-
munista pártok irányítása alá tartoztak (azaz: ‘létezõ szocializmus’), tehát a skandináv típu-
sú szocializmusra nem. Maga a kommunizmus kifejezés pedig azért kerülendõ, mert
elsõsorban magára a politikai utópiára vonatkoztatható, nem pedig a megvalósult gyakor-
latra. Ennek értelmében a „sztálinizmus” Magyarországon megvalósuló korszakára, a Rá-
kosi-érára a „klasszikus szocializmus” kifejezést fogom alkalmazni. Lásd Kornai János: A
szocialista rendszer. Kritikai politikai gazdaságtan. Budapest: HVG Rt., 1993. 35–36.
7 Vö.: Meszerics Tamás: Politikai ellenállás, ’45–56. Beszélõ, 2000/9–10. 74–84.
8 Román József: Bálint Endre és az ‘oppozíció’. Budapest: CEU Press, 2004.
9 A képek egy része fekete-fehér illusztrációként korábban már megjelent: Román József:
Nem! Párttörténeti mellékszálak. Valóság, 1989/5. 99–112. Színesben, a kötetet beharango-
zó Magyar Hírlap, 2004. április 24–25., Ahogy tetszik mellékletében lelhetõ fel néhány kép,
rövid bevezetõ kíséretében.
10 Román: Bálint Endre és az ‘oppozíció’. I. m.: 22.
11 Vas István: Nehéz szerelem. I. rész: A tavalyi hó. Budapest: Szépirodalmi, 1983. 136.
12 A csasztuskát idézi, illetve szerzõségét Justusnak tulajdonítja Román József: Távolodóban.
Életrajzi vázlat. Budapest: Magvetõ, 1990. 77.
13 Mérei Ferenc: Jó és Rossz határán. Bevezetõ. In: Jó és Rossz határán. Rendezvényirodalmi
szöveggyûjtemény. [Kiadatlan gépirat.] 1985. 15.
14 Az avantgárdot – az ellenkultúra fogalma és a vezéregyéniség-szerep felõl – kulturális rend-
szerként értelmezi Forgács Éva: A kultúra senkiföldjén. Avantgárd a magyar kultúrában.
In: Jolsvai Júlia (szerk.): Második nyilvánosság. XX. századi magyar mûvészet. Budapest:
Enciklopédia, 2002. 10–65.
15 Csaplár Ferenc: A ‘Munka-kör’. In: Kassák körei. Budapest: Szépirodalmi, 1987. 250–306.;
és György Péter: Az elsikkasztott forradalom. Kassák 1926 után: a hazatérés tanulságai. Va-
lóság, 1986/8. 66–85.

• K. HORVÁTH ZSOLT: SZEXUÁL-LÉLEKTANI SZUBKULTÚRA BUDAPESTEN •

49
emlekkonyv.qxd 2005. 11. 07. 13:55 Page 50

16 [Szerzõ nélkül]: A ‘Munka’ körébõl. Munka, 1930/15. 447. Azt azért érdemes megjegyezni,
hogy ugyanebben a számban, néhány lappal elõbb, a 100% szerkesztõségét ugyanígy elíté-
lik frakciózás vádjával. (Uo.: 440.)
17 Vas István: Nehéz szerelem. II. rész: A félbeszakadt nyomozás. Budapest: Szépirodalmi,
1983. 15. „Nekem nagyon imponált már csak azzal is, hogy valamennyiünk közül egyedül õ
volt tisztában a verstannal, habár ezt én mindig fölösleges, elavult ismeretnek véltem, mint
ahogy magának Justusnak sem jutott eszébe, hogy hasznát vegye […].” Uo.: 15.
18 Konok Péter: A Munka-kör szellemi, politikai hátországa. Múltunk, 2004/1. 245–270.; és
Svéd László: A magyar munkáspártok ifjúsági szervezetei a XX. század húszas éveiben.
Múltunk, 2003/4. 149–197.
19 Weisshaus távoli kapcsolatban is volt az oppozícióval; a háborút megelõzõ években egy íz-
ben, szilveszterkor, elõadást is tartott nekik. Biró Gáborné Horváth Klára-interjú, készítette
K. Horváth Zsolt 2004–2005-ben.
20 Vö.: Gadanecz Béla–Gadanecz Éva: A Weishauss Aladár vezette szocialista népmozgalom
története (1927–1945). Múltunk, 1993/2–3. 68–115.; Konok Péter: A trockizmustól a ta-
nácskommunizmusig: a magyarországi baloldali kommunizmus és a ‘Hartstein-csoport’,
1928–1933. Múltunk, 2002/2. 3–75.; és Borsányi György: Ezernyolcszáz kartoték a buda-
pesti baloldalról. Valóság, 1983/9. 19–31. A kortársak közül a legátfogóbb ismerettel „ter-
mészetesen” a belügyi szervek rendelkeztek, lásd errõl Sombor-Schweinitzer József 1937-es
elõadása a radikális baloldali mozgalmakról (közzéteszi Konok Péter), Múltunk, 2003/2.
199–230.
21 Bálint Endre: Életrajzi törmelékek. Budapest: Magvetõ, 1984. 160.
22 Román: Távolodóban. I. m.: 74–76.
23 Erdõs László: Böllérbicskák éjszakája. Budapest: Magvetõ, 1984. 55–56.
24 Csak két ismert példára szorítkozom: Ignotus Pál: Fogságban, 1949–1956. Budapest: Cse-
répfalvi, 1993. [Ford.: Margitta Nóra.] különösen 78, 83–84, 88, 102–103, 135–139.; Szász
Béla: Minden kényszer nélkül. Egy mûper története. Budapest: Európa–História, 1989. kü-
lönösen 130–135.
25 Román: Nem! I. m.: 99.; és Bajomi Lázár Endre: Mérei–Mák. Kritika, 1986/11. 22–25.
Meg kell jegyeznünk, hogy 1933 és 1936 között, banktisztviselõi állásából való eltávolítása
után Justus Pál is Párizsban tartózkodott. Vö.: Justus Pálné: Emlékeimbõl. Kritka, 1985/4.
20–21.
26 Bagdy Emõke (szerk.): A szabadság elsõ pontja: szeretni az életet. Beszélgetés a 75 éves
Mérei Ferenccel. Magyar Pszichológiai Szemle, 1985/3. 241–253. (Az idézet a 251. lapon.)
27 Korábbi memoárjában úgy fogalmaz a szerzõ, hogy az 1930. szeptember elsejei tüntetést és
az ominózus kizárást követõen a diákcsoport megalakításakor Mérei és Kelemen a kommu-
nista párt megbízottaiként érkeztek a hûvösvölgyi gyûlésre. Román: Távolodóban. I. m.:
77. Bár Mérei ekkor elvben Párizsban tartózkodott, de ismeretes, hogy többször megszakí-
totta ittlétét. Az emlék „pontossága” gyakorlatilag ellenõrizhetetlen; annyi viszont bizo-
nyos, hogy Mérei 1930. október 18-án ismét Párizsban volt. Ezt tanúsítja a Sorbonne-ra va-
ló iratkozási lapjának 4. szemesztere mellett álló bejegyzés és aláírás. Lásd Archives
Nationales, Académie de Paris Faculté des Lettres (1823–1953), AJ 16 5004: Fichiers indi-
viduels des étudiants nés entre 1880–1925: François Mérei kartonja.
28 Lásd Új Szó, 1945. október 26., 3. lapján a szerkesztõket ábrázoló fotót, valamint Illés Béla:
Az Új Szó együttese. Új Szó, 1945. október 28. 1. és 4. Mérei saját szignóval kevés cikket írt;
a példa címén lásd Mérei Ferenc: A munkáslevelezõk. Új Szó, 1945. október 27. 5.
29 A kinevezésrõl szóló értesítõ: Magyar Országos Levéltár (MOL), XXVI–I–1–b, 1. d., 1. és
4. tétel., valamint lásd még: Megalakult a szakszervezet Pedagógiai Bizottsága. Pedagógiai
Értesítõ, 120 (1947. október 15.).
30 Politikatörténeti Intézet Levéltára (PIL), 274–24–11. õ. e., különösen 38–39.

50 • MÉREI F •
emlekkonyv.qxd 2005. 11. 07. 13:55 Page 51

31 Huszár Tibor: A hatalom rejtett dimenziói. A Magyar Tudományos Tanács, 1948–1949. Bu-
dapest: Akadémiai, 1995. különösen 94–103. A jelöltek kiválasztására lásd
MOL–M–KS–276–68–74. õ. e.
32 Vö.: MOL–XIX– I–15, 7. d. (287.651/1949).
33 Az 1949. évi Kossuth-díj. Köznevelés, 1949/7. 1–2.; illetve a díjazottak vitájára lásd
MOL–M–KS–276–68–99. õ. e., Méreire különösen: 28.
34 Porosz Tibor: Justus Pál forradalmi szocializmusa. Valóság, 1987/8. 53–65.
35 Román József: Bálint Endre és az ‘oppozíció’. I. m.: 16.
36 Vö.: Knausz Imre: A magyar „pedológia” pere, 1948–1950. Pedagógiai Szemle, 1986/11.
1087–1102. Az idézet cikk óta hozzáférhetõ források ma már világosabban értik engedni
Mérei eltávolítását; ma úgy tûnik, hogy a pedológiai határozat mindössze az ideológiai síkja
volt a folyamatnak, a valós okok az alábbi öt pontba szedhetõek. 1. a tankönyvhiány; 2. az
Országos Kollégiumi és Diákjóléti Hivatal munkájának éles bírálata; 3. a pártban mûködõ
értelmiségiek (Ortutay, Alexits, Szávai, Mérei, Bóka stb.) általános kritikája; 4. az ún. se-
lejtlista-ügy, melynek keretében 120 ezer kötetet küldtek zúzdába, s melynek felelõsségét
Losonczy Gézára és az ún. „Ortutay–Mérei-vonalra” kívánták hárítani; az ONI bírálatába
bújtatott személyes ellenségeskedések. A több szálon futó folyamat a személyeskedõ kizárá-
soktól motiválva konkludált a pedológiai határozatba. Forrásokkal, szakirodalmi hivatkozá-
sokkal tárgyalom: K. Horváth Zsolt: Mérei Ferenc: deskriptív élettörténet. Források,
problémák. [Kézirat, 2003.] Az idõközben kiadott családi levelezések pedig közelebbrõl is
látni engedik, hogy a Méreivel feszült, de korrekt kapcsolatot ápoló Lázár György miért és
fõként milyen motivációk miatt támadta õt meg; lásd Lám Béla levelét Lám Leóhoz (Lázár
György); Sós Júlia levele apósához, Lám Bélához („Jofka [ti. Lázár György családon belüli
megnevezése] és Mérei ellentéte jelentékeny és reális s régi keletû volt, de õt Jofka személy
szerint nem tartotta sem ártalmas, sem hitvány embernek. […] Csak hosszas rábeszélés után
jött Jofka arra a gondolatra, hogy Mérei valóban tudatosan ártalmas, s ekkor írta meg a
cikket”). A leveleket közli: Kéri Piroska: Sugárkoszorú. Sós Júlia és köre. (Dokumentumok,
emlékezések, levelezések). [s. l.]: Abakusz Könyvek, 2003. 130–131 és 151. Túl azon, hogy
az MDP irataiból világosan kitetszik kik álltak a háttérben, Lázárt kik „beszélték rá” erre az
akcióra, maga is bevallotta mindezt a Petõfi Körben; lásd A Petõfi Kör vitái. Pedagógusvita.
Budapest: Kelenföld Kiadó–ELTE, [1990]. 67–68.
37 MOL–M–KS–276–53–48. õ. e. : Jegyzõkönyv a Politikai Bizottság 1950. március 23-án
(csütörtök) du. 5 órakor tartott ülésérõl. „Horváth [Márton] elvtárs a Szabad Nép vasárna-
pi számába írjon cikket!” – hangzik el a határozati javaslat 5. pontjaként. Lásd [Szerzõ nél-
kül]: Nevelésügyünk égetõ kérdése. Szabad Nép, 1950. március 26. 3. A pedológiai határo-
zatot egy helyütt maga Mérei is mindössze mint „látható okot” ítéli meg. Vö.: Szilágyi
János: Kettesben. (1972), Magyar Rádió Archívuma, gépirat, 3.
38 MOL–M–KS–276–90–218. õ. e., 299–302.
39 MOL–M–KS–276–90–218. õ. e. „Jelentés a VKM kádermunkájáról és néhány vezetõrõl”,
86–92. (1950. február 10.). Az ügy egyes részleteit közzétette: Svéd László (szerk.): Megfor-
gatott világmegforgatók. Budapest: Politikatörténeti Alapítvány, 1994. különösen 335–336.
Hivatalosan Méreit, fizetés nélkül, ún. rendelkezési állományba helyezték, mely valójában
azt jelentette, hogy állást a párt beleegyezése nélkül nem találhatott. A döntés ellen a Ká-
derosztálynál fellebbezett. Lásd MOL–M–KS–276–90–157. õ. e., 602/a–b: Mérei Ferenc
beadványa állás ügyében. [Autográf kézírás.]
40 Mérei: Jó és Rossz határán. I. m.: 16. [Az én kiemelésem.] Ezt élõszóban sem tagadta soha-
sem: „Persze, mondjuk csak ki! Szigorú bolsevik voltam. Tulajdonképpen negyven éves ko-
romban kezdtem puhulni.” Bagdy (szerk.): i. m.: 244.
41 Vö.: Román József: Bálint Endre. Budapest: Képzõmûvészeti Alap Kiadóvállalata, 1980.
56. skk.

• K. HORVÁTH ZSOLT: SZEXUÁL-LÉLEKTANI SZUBKULTÚRA BUDAPESTEN •

51
emlekkonyv.qxd 2005. 11. 07. 13:55 Page 52

42 Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL), F-7412 sz., Figyelõ dosszié, Mérei
Ferenc – II. kötet, O-10986/3, 5. (1968. december 27.). Az én kiemelésem.
43 Litván György: Mérei és a Krampusz. Esettanulmány. Beszélõ, 1999/2. 60–70.
44 ÁBTL, CS-604, „Hungaricus”-dosszié, O-10986, 24–26.
45 Az MSZMP 1958-as értékelésével és a belügy növekvõ figyelmével kapcsolatban már napvi-
lágot látott néhány fontos irat; lásd Litván György: Belügyi feljegyzés és MSZMP-döntés
Mérei Ferencrõl (1958). Élet és Irodalom, 1998/35. 7.
46 Mérei: Jó és Rossz határán. I. m.: 6–7. (Kiemelés az eredetiben.)
47 Román: Bálint Endre. I. m.: 52.
48 Mérei: Jó és Rossz határán. I. m.: 6–7. (Kiemelés az eredetiben.)
49 Biró Gábor „Róna Robi” álnéven feltûnik Vas István vallomásaiban is: Vas István: Nehéz
szerelem, II. rész: A félbeszakadt nyomozás. I. m.: 212–222. A más kontextusban már szóba
került Szabolcsi pedig úgy véli, hogy a Kassákról a Századunkban is publikáló Biró Gábor
név Vámbéry Rusztemet vagy pedig Varó Istvánt rejti. Vö.: György Péter–Standeisky Éva:
Kassák, a politikai gondolkodó. Múltunk, 1991/2–3. 67–81. Biró Gábor a háború után töb-
bek között könyvelõ volt, s történetesen a Standardnál is dolgozott. Biró Gáborné Horváth
Klára-interjú, készítette K. Horváth Zsolt 2004–2005-ben.
50 Mérei: Jó és Rossz határán. I. m.: 8.
51 MOL–M–KS–276–53–47. õ. e., 16. skk. (Kiemelés tõlem.)
52 A Bálintot a második párizsi emigrációjából jól ismerõ s vele jó barátságot ápoló Lucien
Hervé nem pusztán gunyorosnak, de kifejezetten célzatosnak és kegyetlennek nevezte ezt a
fajta humort. Lucien Hervé-interjú, készítette K. Horváth Zsolt, 2005 januárjában.
53 Biró Gáborné Horváth Klára-interjú, készítette K. Horváth Zsolt 2004–2005-ben.
54 Ebben a kontextusban érthetõ a Román, Bálint Endre és az ‘oppozíció’, i. m. 50. lapján az
Izraelben kiállító Ország Lili és az alijázás gondolatával foglalkozó Lux László társaságában
látni az oppozíció „Hencijét”.
55 Szabó Lajos és Tábor Béla – gondolkodástörténeti vonatkozásban – el is távolodik e körtõl,
s inkább Hamvas Béla körében talál újfent ösztönzõ szellemi környezetre; ez volt a késõbb
„csütörtök esti megbeszélések”-ként ismertté vált kör. Jellegzetes azonban, hogy itt a legke-
vésbé sem elzárt körökrõl van szó, hanem a társaságok közötti – a szó fizikai és intellektu-
ális értelmében – átmenetrõl. Az Európai Iskola, sõt a szûkebb értelemben vett Törzs több
tagja is látogatta a Hamvas–Szabó–Tábor-kör összejöveteleit. Bõvebben lásd: György
Péter–Pataki Gábor: Az Európai Iskola és az elvont mûvészek csoportja. Budapest: Corvi-
na, 1990. 43–46.; valamint Darabos Pál: Hamvas Béla. Egy életmû fiziognómiája, I–III. Bu-
dapest: Károlyi Palota–Hamvas Intézet, 2002. II. kötet, 493–507. Szabó Lajos egyéb, vegyes
tárgyú elõadásaira pedig: Szabó Lajos szemináriumi elõadásai, 1946–1950. Budapest: Ty-
potex, 1997. 35–239.
56 Jó példa erre Horváth László születésnapi meghívója Hungária körúti lakásába, melyben,
utalásos nyelven sorolja fel a meghívottakat. Méreit pl. az „infarktus klub” tagjai közé so-
rolja. (Kelemen Imre hagyatékából.)
57 Tömören: Mérei: Jó és Rossz határán. I. m.: 6–7.; bõvebben, tudományos szókészlettel,
példákkal: Mérei Ferenc: Az utalás lélektana (1961. július–december. In: Forgács Péter (sz-
erk.): Lélektani napló. Budapest: Osiris, 1998. 7–80.
58 Mérei Ferenc: Implikált tudás az álomban (1962. április–október). In: Lélektani napló. I.
m.: 320–321, 368. (A kiemelés tõlem.)
59 Román: Bálint Endre és az ‘oppozíció’. I. m.: 20–22.
60 Kéri Piroska, i. m.
61 Széchenyi Ágnes (szerk.): Menedékház. Sárközi Márta emlékkönyv. Budapest: Magvetõ, 2004.
62 A Muskátli-körrõl és Petrigalla Pál „szalonjáról” lásd Kisfaludy András: Törvénytelen mus-
kátli, I–III, dokumentumfilm, MTV, 1995.; Kecskeméti Kálmán: P. G. P. – Vécsey u. 3. Egy

52 • MÉREI F •
emlekkonyv.qxd 2005. 11. 07. 13:55 Page 53

különös szalon Pest-Budán A. D. MCMLX. Mozgó Világ, 1986/12. 57–62.; Tábor Ádám:
Hatvanas évek: a folytatás és a kezdet. In: Váratlan kultúra. Esszék a magyar neoavantgárd
irodalomról és mûvészetrõl. Budapest: Balassi, 1997. 15–35. (A „lakás”-kultúráról különö-
sen 22–24.); Ungváry Rudolf: 1959. Beszélõ, 1997/1. 60–71.; és Kozák Gyula: 1963. Beszélõ,
1997/5. 50–68. A Törzs kapcsán az 1950/1960-as évektõl Budapesten mûködõ szubkultúrá-
kat részletesebben tárgyalom: K. Horváth Zsolt: L.H.O.O.Q.: Törzsi fogalmak és gyakor-
latok Numerra kapitány, Pisztoli úr, Feszfajú, Hülye–Mülye, Makovec, Baltazár püspök és
Bizonyos Pál szubkultúrájában. [Kézirat, 2005.]
63 Paolo Bianchi: Das LKW. Vom Gesamtkunstwerk zum Lebenskunstwerk, oder aesthetisches
Leben als Selbstversuch. Kunstforum International, 142 (1998), 50–61. (Az idézet az 51., ill.
52–53. lapon.) Idézi Havasréti József: Szétesõ dichotómiák. Holmi, 2004/10. 1309–1320.
64 Mérei Ferenc: Adalékok egy társas szempontú gyermeklélektanhoz (1962. december–1963.
március). In: Lélektani napló. I. m.: 453. (A szögletes zárójelben a hivatkozott kötetben lé-
võ nyilvánvaló elírást ‘s’-rõl ‘m’-re javítottam.)

• K. HORVÁTH ZSOLT: SZEXUÁL-LÉLEKTANI SZUBKULTÚRA BUDAPESTEN •

53