Várkonyi Gábor

ÜNNEPEK
ÉS HÉTKÖZNAPOK
 Várkonyi Gábor

ÜNNEPEK
ÉS HÉTKÖZNAPOK
Mûvelõdés és mentalitás
a török kori Magyarországon

GENERAL PRESS KIADÓ

ALAPÍTVA 1988-BAN
 Copyright © Várkonyi Gábor

© General Press Kiadó

Édesanyámnak
Az egyedül jogosított magyar nyelvû kiadás.
A kiadó minden jogot fenntart,
és édesapám
az írott és az elektronikus sajtóban
részletekben közölt kiadás és közlés jogát is.
emlékének
Szerkesztette
PÁLVÖLGYI LÍDIA

Lektorálta FÁBRI ANNA

A borítón ???????? részlete látható.

A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap

és a Magyar Könyv Alapítvány támogatta.

A borítótervet
KISS GERGELY
készítette

ISBN 978 963 643 069 6

Kiadja a GENERAL PRESS KIADÓ

1138 Budapest, Viza utca 9–11. fszt. 2.
Telefon: 359-1241, 270-9201 Fax: 359-2026

www.generalpress.hu
generalpress@generalpress.hu

Felelõs kiadó LANTOS KÁLMÁNNÉ

Irodalmi vezetõ BESZE BARBARA
Mûvészeti vezetõ LANTOS KÁLMÁN
Felelõs szerkesztõ BENDA LUCA
Készült ? nyomdai ív terjedelemben,
???? papíron.
Kiadói munkaszám 1657-08

Nyomdai elõkészítés TORDAS és TÁRSA Kft.

Nyomta és kötötte ??????
Felelõs vezetõ ?????????
TARTALOM

Bevezetés 9

GONDOLKODÁS ÉS VILÁGKÉP
Mars zászlaja alatt forgók – háború és társadalom 15
Ellenség vagy barát? 37
Humanizmus, a kitágult világ 62
Az atyák hatalma 82

A HÉTKÖZNAPI ÉLET SZÍNTEREI

A nõk világa 103
Szerelem, vitézség és a világ rendje 125
Házasság – család és politikum 141
Lõcse és polgárai 158
Egy fõúr délutánja 172
Nagy fürdõzések 204

A kötetben szereplõ legfontosabb személyek 222

Válogatott irodalom 238

7
BEVEZETÉS

„Lehet, hogy ezen tárgyak nem érdekesek, de tanulságosak; lehet,

hogy ezen kor nem gazdag dicsõségben, de gazdag erényekben és
bölcsességben. Tán választhattam volna fényesebb idõszakot
Magyarország történetébõl, hol rajzolásaim gyöngeségét a színek
ragyogása pótolta volna; ámde egy nemzetet nem a szerencse,
hanem a balsors jellemez; s az alakok, melyek itt felmerülnek, bár
nem félistenek, de egész emberek.” Jókai Mór jellemezte így a
magyar kora újkort a Török világ Magyarországon címû regényé-
nek bevezetésében, és szavai sok szempontból a mai napig is érvé-
nyesek.
A török hódoltság kora, a három részre szakadt ország idõszaka
– és még sokféleképpen nevezhetnénk történelmünknek a mohá-
csi csatával (1526) kezdõdõ periódusát. Ennek a sokat vitatott,
számtalan szempontból vizsgált, hol elfelejtett, majd a hétköznapi
közbeszédben is minden bajok kezdetének tartott korszaknak
– amit mai történetírásunk leegyszerûsítve kora újkornak nevez
– az értékelését a 19. század történetírói már megkezdték. Az
általuk kialakított kép olyannyira szuggesztív, hogy hatása alól a
jelen történészei sem vonhatják ki magukat. Azóta is az õ állás-
pontjuk szerint tekintjük a magyar kora újkort a „magyar romlás”
évszázadainak és egyben a legvitézebb kornak. Mintha Jókai sza-
vai köszönnének vissza: megtépázott dicsõség, de példamutató
hõsiesség jellemzi ezt az idõszakot. Az irodalom és a történetírás
együttesen alakította ki ennek a korszaknak a képét. A nemzeti

9
tragédia mellé a 20. századi történetírásunk az Európától történõ
leszakadást, az európai fejlõdéstõl való lemaradást és végkövet-
keztetésként a megkésett polgárosodást is ennek a kétszáz évnek
a rovására írta.
Akár a történetírás, akár az irodalom példáit keressük, a kor-
szak hõsei politikusok, várvédõ katonák, az ország sorsáért aggódó
arisztokraták, nádorok, országbírók és fõkapitányok. A Zrínyi csa-
lád két, Jókai szavaival élve „félistent” is adott: a szigetvári Zrínyi
Miklós (?–1566), valamint a költõ, hadvezér és politikus Zrínyi
Miklós (1620–1664) személyében. Generációk hosszú sora tanulja
az iskolában az 1552-es várháborúk fontosabb eseményeit, Temes-
vár, Drégely és Eger ostroma minden magyar diák számára tan-
anyag; a tizenöt éves háború eseményei, vagy az erdélyi fejedel-
mek harcai, a Wesselényi-féle „összeesküvés”, Buda felszabadítása
szintén az iskolából hozott kötelezõ ismeret mindenki számára.
A történelem kutatói már a 19. században kísérletet tettek
arra, hogy a korszak hõseinek életét bemutassák. A nemzeti his-
torizmus jegyében egyszerre fontosak lettek az egyes történelmi
korszakok épített emlékei, használati tárgyai, a ruhák és az öltöz-
ködést kiegészítõ ékszerek. Ennek az újkori „tárgykultusznak” az
intézményesítésére született meg a múzeum, a mûvészet és a tör-
ténelem tárgyi lenyomatainak gyûjtõ- és tárháza. A történetírás-
ban mindez a leltárak, összeírások, inventáriumok elkészítésében
és kiadásában jelentkezett. Egy korszakot azonban nemcsak a tár-
gyak, hanem az emberek gondolkodása, életmódja is jellemez.
A „történelmi személyiség” minden korszakban, így a 19. század-
ban is része volt a tudományos diskurzusnak. A közéletben ez
leginkább efféle kérdésekben fogalmazódott meg: lehet-e irányí-
tani sorsunkat? Vannak-e megfelelõ vezetõk, politikusok? Felis-
merjük-e a sorsdöntõ pillanatokat? Sajátos történelmiszemélyi-
ség-kultusz bontakozott ki ebbõl, amit a korábban említett
hõstípusokkal töltött ki a magyar historizmus és pozitivizmus tör-
ténetírása. A nagyra törõ politikusok mellé csak kivételes formá-
10
tumú hölgyek illettek, így megalkották a „magyar nagyasszonyo-
kat”. Zrínyi Ilona, a róla kialakított elképzelés szerint, nemcsak
II. Rákóczi Ferenc (1676–1735) méltó édesanyja, hanem a Zrínyi
család katonai hagyományainak követõje is lett. Deák Farkas
(1832–1888), Takáts Sándor (1860–1932) és Radvánszky Béla
(1847–1918) fáradhatatlanul gyûjtötték a mûvelõdéstörténeti
adatokat, vagy ahogy gyakran nevezték: „forgácsokat”. Az õ kuta-
tásaikat is folytatva indult el a 20. század utolsó évtizedeinek új
történészgenerációja. A politikatörténet mellett már olyan szem-
pontok is megjelentek, mint a mentalitástörténet, a történeti
ökológia; a történészek számára egyre fontosabb lett a hétköznapi
élet struktúráinak a feltárása, a viselkedéskultúra, a társadalom
értékrendjének, szokásainak kialakulása és változása.
Az új szempontok új források felfedezésével párosultak. Ter-
mészetesen ezek a források – magánlevelezések, családi iratok,
feljegyzések, naplók, emlékiratok – eddig is léteztek a történetírás
számára, inkább arról van szó, hogy a kutatók az új kérdéseikkel
máshová helyezték a történeti kutatások hangsúlyát. A gondol-
kodás és az életmód feltárása a társadalom- és politikatörténet
egyenrangú társa lett. A következõ oldalakon az olvasó a korszak
emberének levelekbe, naplókba zárt gondolataival találkozhat.
Sok esetben nem én, a történész, hanem a megidézett kor embe-
rei szólalnak meg. Beszélnek önmagukról és az õket körülvevõ
világ szépségeirõl és kegyetlenségeirõl.
Könyvemben a kor szellemiségét, gondolkodásmódját szándé-
kozom rekonstruálni. Nem az olyan megrázó vagy éppen izgalmas
eseményeket akarom ismételgetni, mint a várostromok, amelye-
ket történeti tudatunkban raktározunk, hanem azt mutatom be,
hogyan érintették ezek az események a török kori Magyarország
emberét. Jókaihoz hasonlóan vallom, hogy sokkal hasznosabb a
„félistenek” helyett az „egész embert” megismerni.
11
GONDOLKODÁS
ÉS VILÁGKÉP
MARS ZÁSZLAJA ALATT FORGÓK
– HÁBORÚ ÉS TÁRSADALOM

„Lám az hadakozás, embör öldöklés régön

kezdõdött, még Ádám atyánk idejében:
Mikor az két fia egyik az másikat, Káim Ábelt
meg ölte. Azulta fogva mennyi számtalan sok
csudák, hadak, öldöklésök löttenek,
az krónikákban az bölcsek azt mind beírták.”1
(Tinódi Lantos Sebestyén)

Brodarics István a jelenlegi ismereteink szerint az egyetlen, aki a

mohácsi csatából megmenekülve saját tapasztalatai alapján írta
meg beszámolóját a csata elõkészületeirõl, az ütközetrõl és az azt
követõ pusztításról. Csak ebben az egyetlen csatában a magyar
politikai és egyházi vezetés fele vesztette életét. Szulejmán a csatát
követõ héten elfoglalta az ország fõvárosát, feldúlta és kirabolta a
királyi palotát. Kifosztott, önérzetében halálosan megsebzett
országot hagyott maga után, amikor szeptemberben hazaindult.
1526. augusztus 29., a mohácsi csata után nagyot fordult a
világ Magyarországon. A háború, amelynek hírét a legtöbben
eddig csupán az öregek meséibõl, vándorkomédiások históriáiból
hallották, egy csapásra a mindennapok része lett. Már nem a
távoli Szerbiában, hanem a szomszédos dombok mögött zajlottak
az ütközetek. A csataterek látványa, a megcsonkított testek
tömege már nem a históriák borzongató részét képezte, hanem
gyomrot felkavaró, borzalmas élménnyé változott. De a Mohács
1
Tinódi Lantos Sebestyén: Krónika. Bevezetés. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1980.

15
után kezdõdõ több mint másfél évszázados háborús korszakban
nem a csaták jelentették a legrosszabbat, hanem az a létbizonyta-
lanság, amely a hadszíntérré változott ország hétköznapjait jelle-
mezte. Az idegen seregek kirabolták, felgyújtották a falvakat,
elhurcolták a lakosságot. A keresztény csapatok sem bántak azon-
ban sokkal jobban a falvak, városok lakóival. Beszállásolások, a
hadsereg élelmezése és ezerféle olyan egyéb teher nehezedett
a vállukra, amit eddig el sem tudtak képzelni. A mindenféle kato-
nával szembeni bizalmatlanságot, legyenek azok keresztények
vagy az ellenség harcosai, jól példázza az 1552-es egri ostrom egyik
hõsének, Mechkey Istvánnak a sorsa, aki Dobó István mellett a
vár alkapitánya volt. Az ostrom után hazafelé igyekezve, Sajóvár-
konynál a falusiaktól kért vezetõt, amikor máig kideríthetetlen
okból a helybeliek rátámadtak. Forgách Ferenc emlékirata beszéli
el a tragikus történetet: „De ugyanaz a sohasem egy, hanem foly-
vást állhatatlan szerencse, amely Mechkey Istvánt annyi csatá-
ban, tengernyi ellenség között védelmezte, hamarosan elhagyta.
Mert nem sokkal ezek után, midõn feleségéhez, családjához visz-
szatérõben Várkony falvához érkezett, és a parasztoktól kíséretet
követelt, azok nem ismerték fel, hanem szánni való módon fel-
koncolták, nemcsak az uralkodónak, hanem az egész országnak is
nagy szomorúságára és kárára. Ez lett a vége annak a régi nemes
családból származó férfinak, aki lelki és testi kiválóságával meg-
érdemelte, hogy minden idõkben a legnagyobb és legderekabb
vezérek közt emlegessék. Halála miatt még a falut is elpusztítot-
ták, a parasztokat pedig halállal büntették.”2 Ami nem sikerült a
janicsároknak, azt a várkonyiak bevégezték, Istvánffy Miklós
kiegészítése szerint baltával. Számukra Mechkey katona volt, egy
a sok közül, akitõl félni kell. Törökverõ hõs vagy portyázó szpáhi
– egyre ment. Féltették életüket, családjukat, vagyonukat – a
2
Forgách Ferenc: Emlékirat Magyarország állapotáról Ferdinánd, János, Miksa királysága és
II. János erdélyi fejedelemsége alatt. Fordította: Kulcsár Péter. Szépirodalmi Könyvkiadó,
Budapest, 1982. 82. Tinódi Lantos Sebestyén Krónikájának címlapja

16 17
hátuk mögött hagyott emberöltõ kegyetlenkedései kitörölhetetle-
nül vésõdtek az emberek tudatába. A bizalmatlanságot, a félelem
szülte agressziót nem lehet számon kérni a falu lakóin, ahogy a
kollektív büntetést alkalmazó hatóság sem volt kegyetlenebb
a korban megszokottnál. Nemesembert meggyilkolni a legsúlyo-
sabb bûntettek közé tartozott, nem maradhatott büntetés nélkül.
A 16. században az ember társadalomban elfoglalt helyét a kollek-
tív jogok és kötelezettségek jelölték ki. Nemes, városi polgár vagy
éppen jobbágy földmûves és mesterember közösségi jogok alapján
élt. Az elkövetett bûntettek egyaránt sújtották az egyént és a
közösséget is. Mechkey meggyilkolásában lehet, hogy csak néhány
ember volt vétkes, de a büntetés az egész falut sújtotta.
Moháccsal nem csak politikatörténeti szempontból kezdõdött
új korszak Magyarországon. Az addigi békés idõszakot olyan kor
váltotta fel, amelyben a folyamatos háború határozott meg min-
dent. A társadalom néhány évtized alatt militarizálódott, a legfõbb
érték a katonaerény, a virtus és a vitézség lett. De hogyan megy
végbe egy ilyen súlyos változás? Minek kell történnie ahhoz, hogy
a társadalom legkülönfélébb csoportjai és rétegei változtassanak
addigi életmódjukon, gondolkodásukon vagy értékrendjükön?
A mohácsi katasztrófáról író Brodarics döbbenten említette a
csatát követõ borzalmakat, az élni akarás kétségbeesett kísérle-
teit: „A csatát követõ éjjel és nappal az ellenség az egész közeli
vidéket beszáguldozva, amire csak bukkant, feldúlta és felégette,
senkinek sem irgalmazva, nemre, korra, vallásra való tekintet
nélkül, mindenféleképp gyalázva és gyötörve a nyomorult népet.
Nem az én erõmhöz illõ feladat elsiratni ez éjszaka és a következõ
napok tragédiáját, mely olyan szörnyû volt innensõ Magyarország
e vidékén mindenütt, hogy nem tudom elhinni, dühöngött valaha
is ellenség ilyen kegyetlenül. Megtörtént többek között, amirõl
azelõtt aligha hallottunk, hogy a szerencsétlen anyák élõ kisgyer-
mekeiket, nehogy a sírás árulójuk legyen, a földbe ásták, ahol
aztán – anyjuk onnan elmenekülvén – levegõ nélkül nyomorultul
18
megfulladtak.”3 A földbe ásott gyermek – és erre késõbb még visz-
szatérünk – a háborús borzalmak szimbóluma lett.
Elõfordult, hogy a rendezetlen csoportokban menekülõ kato-
nák, civilek, polgárok vagy falusiak ellenálltak a fosztogató, a
vidéket rémületben tartó török portyázóknak. „A Magyarorszá-
gon ekképpen dühöngõ ellenséggel sehol sem szálltak szembe úgy,
mint egy helyen, melynek Marót a neve (Pilismarót) nem messze
Esztergomtól. […] a mieink közül pár ezren a hely eldugott voltá-
ban bizakodva itt húzódtak meg feleségükkel és gyermekeikkel,
ezekkel nem egyszer vívott véres csatát az ellenség súlyos veszte-
ségeket szenvedve, végül, mert semmiképpen sem tudta bevenni
a mieink szekerekkel körülvett táborát, kénytelen volt ágyúkat is
vontatni oda, és így aztán a tábort szétrombolta, és csaknem min-
denkit lemészárolt. A hatalmas hullahegyek, melyek ott ma is lát-
szanak, kézzelfoghatóan bizonyítják az öldöklés nagyságát.”4
Az elsõ elemi erejû megrázkódtatások után lassan visszaállt az
élet rendje, de a társadalom minden tagjának, legyenek azok job-
bágyok vagy nemesek, be kellett látnia, hogy már semmi sem
olyan, mint Mohács elõtt volt. Az 1541-ig eltelt másfél évtized-
ben Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd hatalmi harca csak
súlyosbította a helyzetet; az Oszmán Birodalom támadásának
árnyékában polgárháborús viszonyok közepette élt az ország. Buda
1541-es eleste után az is egyértelmûvé vált, hogy a hódító idegen
hatalom vallásával, kultúrájával együtt hosszú idõre rendezkedik
be az ország középsõ területein. A létrejött török hódoltság elsõ
vilajetje, a budai, az ország hajdani fõvárosa köré szervezõdött. Az
itt élõk számára a török közigazgatás biztosította a viszonylagos
nyugalmat. A határvidéken, a hódoltság és a Magyar Királyság
találkozásánál azonban állandósultak a harcok. A háborús övezet
az ország nyugati és északi régióira tolódott át. A nagyobb had-
3
Brodarics István: Igaz történet a magyarok és Szulejmán török császár mohácsi ütközetérõl.
Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1977. 326.
4
Uo. 327–328.
19
járatokat követõ csendesebb idõszakokban is állandó rajtaütések-
kel, kisebb-nagyobb hadivállalkozásokkal, portyákkal zaklatták
egymást és egymás területeit a szemben álló felek.
Az 1541-tõl 1566-ig tartó várháborúk idõszaka ugyanolyan
szenvedést zúdított az ország lakosságára, mint amilyet a mohácsi
csata nemzedéke élt át. Az ostromokról tudósító krónikák
sem szûkölködnek a szörnyû kegyetlenkedések elbeszélésében:
„Batthyány Farkas pedig, Losonczi hadsegédje, miután mindkét
lábát tõben levágták, sokáig szörnyû kínok között, nyomorultan
fetrengett tulajdon vérében. Mikor a halál lassúsága csak még
jobban fokozta fájdalmait, az arra vetõdõket, de még a távolabb
járókat is kérte, hogy szerencsétlen lelkét karddal mentesítsék
ekkora gyötrelmektõl. Erre lefejezték.”5 Istvánffy Miklós, a Temes- Törökök levágott keresztény katonák fejét szállítják. 16. századi rézmetszet részlete
vár 1552-es elfoglalása utáni eseményekrõl írva, azzal egészítette
ki a rokona, Batthyány Farkas sorsával kapcsolatos információ- megszületése 1517-ben csak újabb frontot nyitott Európában.
kat, hogy nemcsak lábait, de mindkét kezét is levágták, és így A németországi vallásháború 1524–1525 között, de lényegében
megcsonkítva hagyták szenvedni a szerencsétlent. 1555-ig, a németalföldi szabadságharc 1566–1609 között zajlott.
Ilyen és ehhez hasonló leírások, a harcterekrõl, hadi esemé- A franciaországi vallásháborúk a Guise hercegek és a Bour-
nyekrõl készült metszetek, illusztrációk vésték bele a kortársak bon-Condé családok között 1562-tõl 1598-ig, északon a livóniai
tudatába, emlékezetébe, hogy kegyetlen idõket kell túlélniük. háború 1558-tól 1583-ig csak a jelentõsebbek azok közül a hábo-
Tinódi históriás énekei vagy a mûvelt humanista történetírók rús események közül, amelyek szenvedéssel borították el az euró-
ugyanazt fogalmazták meg, csak míg az elõbbi magyarul, és az pai falvakat és városokat.
olvasni nem tudókhoz is szólt, addig a humanista tudósok latinul, A 17. század talán még az elõzõ évszázadon is túltett a háborúk
a mûvelt társadalmi rétegek számára tették nyilvánvalóvá a hábo- terén. A harmincéves háború 1618-tól 1648-ig szinte egész Euró-
rús korszak rémségeit. pát felforgatta. Az erdélyi fejedelmek idõrõl idõre bekapcsolódtak
A 16. században az európai ember „egyetemes” élménye volt a a Habsburg-ellenes koalíció oldalán a harcokba. Bethlen Gábor
háború tombolása. A kontinens történelmének ebben a periódu- 1619–1622, I. Rákóczi György 1643–1644 között indította meg
sában szinte alig van békeév. Németország és Franciaország, a hadait Észak-Magyarországról. A hadszíntérré váló Európa pusz-
Habsburgok és a Valois-ák dinasztikus hatalmi párviadala egy tulásáról követek, utazók számoltak be. Mindenhol, amerre a
egész emberöltõn át, 1525-tõl 1559-ig, Észak-Itáliától Németor- hadseregek megfordultak, romlás, kegyetlenség és halál járt
szágig tette hadszíntérré a kontinens országait. A reformáció a nyomukban. „A lovasok legelsõ tennivalója az volt, hogy istál-
lóba kötötték a lovaikat. Azutánra pedig valamennyinek megvolt
5
Forgách Ferenc: i. m. 51. a maga különleges munkája, s ezek mindegyike romlással és pusz-

20 21
tulással volt egybekötve. […] Némelyek a szénát meg a szalmát
szurkálták át kardjukkal, […] Mások a kemencét döntötték be
meg az ablakot verték ki […] Cselédlányunkat az istállóban oly
módon traktálták, hogy onnan már ki sem tudott menni többé
[…] A bérest gúzsba kötve a földre fektették, száját fával felpec-
kelték, és egy sajtár ronda trágyalevet öntöttek belé, amit õk svéd
italnak neveztek. […] Még csak akkor kezdték a tûzköveket
lecsavarni a pisztolyokról, és helyükbe odacsavarni a parasztok
hüvelykujját, amivel úgy kínozták a szerencsétlen flótásokat,
mintha boszorkányégetésre készülnének, aminthogy egyet már be
is dugtak a kemencébe és tûzzel mentek neki, mit sem törõdve
azzal, hogy még nem is tett vallomást. Egy másiknak kötelet kerí-
tettek a feje köré, és egy husánggal csavarták, hogy csak úgy fecs-
kendett a vér orrán, száján, fülén. Summa summarum mindegyik
kitalált valamit a parasztok kínzására, így hát minden parasztnak
meg is volt a maga külön mártíriuma.”6
Bármerre is tekintünk a kora újkori Európában, a törökök által
megszállt magyar falvaktól és városoktól, a svédektõl vagy éppen
a saját országuk zsoldosaitól gyötört francia, német városokig és
falvakig, ugyanazt a kegyetlen képet látjuk. Lassan már megértjük
a sajóvárkonyi parasztokat is, akik Mechkey Istvánban „nem
ismerték fel” a törökverõ hõst.
A harmincéves háborút lezáró vesztfáliai békével 1648-ban
éppen csak a feléhez ért a 17. század, de a várva-várt békeidõszak
nem köszöntött be a kontinensen. Angliában 1644–1649 között
polgárháború, Franciaországban lázadásokkal, politikai intrikák-
kal terhelt belsõ válság dúlt 1648-tól 1653-ig. Kelet-Európában az
1648-ban kirobbanó ukrajnai kozák lázadás éltette tovább a
háború lángját. Amíg az atlanti partvidéken az angol és holland
flotta háborúzott egymással 1652–1654-ben, addig az ukrajnai
kozák lázadás Lengyelország addigi történetének legvéresebb évti-
6
Johann Jakob Christoffel von Grimmelshausen: A kalandos simplicissimus. (1669) Európa
Könyvkiadó, Budapest, 1984. 17–18.
22
zedébe torkollott. A háborúba Svédország, Erdély, majd Orosz-
ország is beavatkozott; nemcsak a kozákok, de a tatárok is végig-
pusztították a déli tartományokat. A védelemre mozgósított
lengyel sereg pedig nem tett különbséget ellenség és a saját lakos-
sága között. Még a háborúhoz szokott magyarok is megdöbbenve
számoltak be a lengyelországi állapotokról. Csáky István az eszter-
gomi érseknek, Lippay Györgynek foglalta össze a Lengyelország-
ból érkezõ híreket: „Az gyûjtött hadaknak pedig egy része Varsó-
ván [Varsón] innen, egy-két napi járóföldön fekszik, éktelen
gonoszságokat, vérontásokat patrálnak [elkövetnek] az nemes-
ségbûl álló hadak, holmi palánkos tûzfészekbûl álló városkákban
sáncolták magokat elõttök [ti. a lakosság], minden értékekkel, és
élésekkel is együtt, de úgyis nem maradhatnak nyugodalomban,
mert az földet körös-körül elélték az gyûjtött hadak, és végre nyil-
vánvaló ellenségeskedéssel, tûzzel-vassal keresik kenyereket.”7
Ahogy a háború a mindennapok részévé vált, úgy alakultak ki
azok a szimbólum- és metaforarendszerek, amelyekkel elmond-
ható, leírható, megjeleníthetõ az a kimondhatatlan szenvedés és
pusztulás, amelyet a folyamatos csaták, az idõrõl idõre megjelenõ
hadseregek okoztak.
Idõsebb Pieter Bruegel (1525–1569) a 16. század háborús gene-
rációinak az életérzését festette meg. Nem tudhatta, milyen lesz a
következõ évszázad, nem is sejtette, hogy a kora újkori Európa
pusztító háborúinak a kellõs közepében alkot. Képei egyszersmind
profetikusak és saját korának konkrét eseményeire utaló allegori-
kus lenyomatai. Az Õrült Margó és A halál diadala 1562 körül, a
Betlehemi gyermekgyilkosságok 1566-ban készült, külön-külön
és együttesen is a háború borzalmait és esztelenségét fejezik ki.
Emberi kegyetlenség, mitikus szörnyek és végtelenségig foko-
zott, ép ésszel el nem viselhetõ szenvedés. Bruegel képei ugyanazt
7
Csáky István Lippay Györgynek, 1654. december 10. Magyar Országos Levéltár (továb-
biakban: MOL) Mf. 2654. fol. 183–184. Eredetije: Prímási Levéltár AS AR Classis X. Nr.
196. [idõrendezett missilis-sorozat].
23

Fülek ostroma. 1593, rézmetszet
mondják el, amit Brodarics István, Forgách Ferenc vagy éppen
Tinódi Sebestyén szavai: a háború embertelenségét.
A Betlehemi gyermekgyilkosságokkal kanyarodunk vissza
Magyarországra, Brodarics sokkoló leírásához, az életüket mentõ
anyákhoz, akik elásták gyermekeiket, s azok aztán nyomorultul
megfulladtak. Bruegel képén a bibliai történet a 16. század hábo-
rús valóságában születik újjá. Spanyol zsoldosok gyilkolják meg a
csecsemõket. Már csak egy gyermek van életben. A kép bal alsó
sarkában egy anya, karjában gyermekével menekül, már utána-
rugaszkodik egy lovas katona, de a történet nincs befejezve, vala-
hol a kép világán kívül folytatódik a gyilkos hajsza, és nem tudjuk,
vajon sikerül-e megmenteni az utolsó gyermeket.
A kép a halált, az egyetemes pusztulást sugallja. A fagyba der-
medt táj a természet halálát szimbolizálja, és ha megölik az utolsó
24
gyereket, akkor az az emberi nem halálát fogja jelenteni. A háború
a gyerekekkel együtt megöli, elpusztítja a jövõt. Ezt mondja Bro-
darics, és ezt sugallja Bruegel. A remény a menekített gyerekben
van, hiszen talán ott, a kép keretén túl történik valami, és meg-
menekül az utolsó csecsemõ, és vele együtt az egész emberiség.
Azt, hogy a gyermek a jövõ záloga, akit óvni és védeni kell,
tudták a kor emberei is. A 17. századi Magyarországon Zrínyi
Miklós, a költõ fejezte ki a legszebben azt, hogy a gyermekeket a
jövõ számára kell felnevelni, és mindenképpen megmenteni az
értelmetlen haláltól. Torokszorító, ahogy a Szigeti veszedelemben
olvassuk, hogyan vitázik egymással a vitézségre vágyó fiú és a vég-
sõkig ellenállásra készülõ apa, aki végül a következõ szavakkal
zárja a vitát:
Nem jó üdõtlenül virágot szaggatni,
Nem dicséretes néked halált kívánni
Most mikor senkinek nem tudnál használni
Haláloddal, tartozol élni, s szolgálni.8
Az idõ elõtt leszakított virág és az értelmetlenül feláldozott
gyermek a jövõ elherdálását jelenti. Ez a szimbolikus gondolat fûzi
egybe a 16–17. századi Európát, köti össze Brodarics Istvánt Pie-
ter Bruegellel és Zrínyi Miklóssal.
A földi háború iszonyata betöltötte a kora újkori ember képze-
letvilágát. „Amikor kitavaszodott, csodás jelenségek híre támadt,
a közelgõ veszedelmek jele, amelyeket mások is megfigyeltek, s
ezért illõ, hogy mi se mellõzzük. A császári méntelepen, Óvárott,
szarvasfejû és -lábú, világos szemû, de vak csikó született, Bécs-
ben a városi fogadóban egy asszony kétnemû magzatot szült,
Szombathelyt tej hullott az égbõl. Babonás képzeteket keltett a
soha ilyen sûrûn nem jelentkezõ és hatalmas területeket elöntõ
8
Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem. In: Zrínyi Miklós összes mûvei. Szépirodalmi Könyvkiadó,
Budapest, 1958.
25
árvíz, és rövid néhány hónapon belül majdnem minden belsõ
tanácsos szánalomra méltó módon pusztult el vagy rendült meg.
[…] Most következik az a nagy és rettenetes háború, amely majd-
nem az utolsó háborúja lett Magyarországnak, ha az istenek határt
nem szabnak.”9 A baljós elõjelek Forgách Ferenc kompozíciójá-
ban a természet és az ember, az égi világ és az emberi társadalom
megbomlott harmóniájára figyelmeztettek. A megmagyarázhatat-
lan jelenségek, természeti katasztrófák az ország pusztulásának
elõjelei voltak a humanista történetíró számára.
Megmagyarázhatatlan természeti jelenségekbõl a 17. századra is
bõven jutott. 1642. december 11-én feljegyezték, hogy félelmetes
csata dúlt az égbolton Esztergom és Buda között. Öt nagy tûzgolyó
repült egymással szemben, majd hirtelen hatalmas seregek bukkan-
tak elõ belsejükbõl. Az égi katonák leírhatatlan öltözetet viseltek,
hatalmas lövések rengették meg az eget, mintha a legnagyobb ágyú- Katonai tábor Fülek 1593-as ostrománál. Egykorú rézmetszet részlete
kat egyszerre sütötték volna el. Trombita harsogott, dob pergett, az
eget tüzes pír öntötte el, puskák, pisztolyok sortüze hallatszott. számára az 1593 és 1606 között vívott tizenöt éves háború legfõbb
Másnap Budán ólom- és cinesõ hullott, a budai basának tálakban tanúsága az volt, hogy a többször is – 1598-ban, majd
vitték az ólmot. A megmagyarázhatatlan „égi háború” még Krauss 1602–1603-ban is – ostrom alá vett Budát városként nem, csak
György, erdélyi szász krónikaíró mûvébe is bekerült. erõdként tarthatja meg. A város erõdrendszerét innentõl kezdve
Ahogy a háborús viszonyok állandósultak Magyarországon, úgy folyamatosan fejlesztették, építették.
változott meg a társadalom szerkezete. A háború átalakította az Az állandósult háborús viszonyok hatására otthonukat, eredeti
országrészek demográfiai és etnikai viszonyait. Egyes vidékek életmódjukat feladni kényszerülõ tömegekbõl, a Balkánról egyre
elnéptelenedtek. Az Alföld korábban színes középkori település- északabbra húzódó menekülõkbõl formálódott ki a 16. század
szerkezete teljesen átrendezõdött, a falvak, kisebb települések végére a hajdúság. Ez a társadalmi csoport kialakulását és fenn-
eltûntek, míg a nagyobb védelmet biztosító mezõvárosok lélek- maradását a háborúnak köszönhette. A 16. század elején a hajdú
száma megnõtt. A határövezetbe került városok lassan erõdvá- egyenértékû volt a zsivánnyal, a tolvajjal vagy az útonállóval. Még
rossá alakultak. A városi közigazgatás alárendelõdött a katonai a század végén is, amikor már felfedezték a hajdú tömegekben rejlõ
szempontoknak és irányításnak. Ilyenné vált keresztény oldalon katonai lehetõségeket, a szabad hajdúkat még mindig törvényen
Gyõr, de a volt királyi székhely, Buda sem kerülhette el a katonai kívüliként kezelték, bárki, bárhol szabadon megölhette õket. Az
megszállás következményeit. A berendezkedõ oszmán hatalom 1598-as törvények így rendelkeztek róluk: „A szabad hajdúk kiir-
tására nézve az elõzõ évek végzéseihez tartjuk magunkat. Egyszers-
9
Forgách Ferenc: i. m. 251–252. mind elrendeljük, hogy ilyeneket ne csak magyar, hanem német

26 27
kapitányok se merészeljenek tartani; akik ellenkezõleg cseleksze-
nek, a hûtlenség bûnébe essenek. És ezeket a bármilyen név alatt
bújdokló hajdúkat, ha akárkik fogságba ejtették, minden ember-
nek szabadságában álljon, úgy a magyar, mint a német területen
büntetlenül megölnie.”10 A hajdúság kora újkori története nem
más, mint a háborús viszonyokhoz való folyamatos alkalmazkodás.
Amikor Bocskai István 1605-ben megkezdi hajdúkatonáinak lete-
lepítését, az azt jelentette, hogy lehetõvé vált a hajdúk társadalmi
beilleszkedése. Fél évszázados rögös út ért véget. A háború által
felkavart, lakóhelyüktõl, foglalkozásuktól megfosztott és a bizony-
talanságba taszított hajdúk õseiktõl, az üldözöttség és a kitaszított-
ság állapotán át jutottak a letelepedésig, a társadalmi elfogadottsá-
gig. A hajdúk a korszakban végig megtartották a háborús viszonyok
által kialakított életmódjukat. Rendszeresen katonáskodtak, mind
az erdélyi, mind a magyar királyság hadseregeiben.
A hajdúkhoz hasonlóan, szintén a háborúnak köszönhette lét-
rejöttét a „vitézlõ rend”, a végvári katonák nagy közössége. Nem
volt ez homogén társadalmi csoport, inkább lelki közösség, amit a
pogány török elleni önfeláldozó harc és helytállás forrasztott
egybe. Arisztokraták és kisnemesek, vagy paraszti származásúak
egyaránt tagjai lehettek ennek a közösségnek. Kimondottan a
végvárakban szolgáló, õrködõ, gyakran portyázó katonaság sajá-
tos életformája és közös hite abban, hogy a kereszténységet és
a hazát védik a pogány ellenséggel szemben, tartotta össze ezt a
közösséget. Ahogy a korszak végén, a 18. század elején felszámol-
ták a végvárrendszer funkciójukat vesztett várait, úgy enyészett el
a vitézlõ rend is.
Már Tinódi hangsúlyozta, hogy „az hadakozó, bajvívó, várak,
városok rontó és várban szorult magyar vitézüknek lenne tanú-
ság, üdvösséges, tisztességes megmaradásokra, az pogány ellenség-
nek mi módon ellene állhassanak és hadakozzanak. Mert mint
10
Magyar Törvénytár 1526–1608. Franklin Társulat, Budapest, 1899. 845.
28
illik lélök szerint az ördöggel, testtel és ez világgal korosként az jó
köröszténynek hadakozni; ugyanez világ szerént és az pogány
ellenséggel illik tusakodni, ellene állni, örök életöt nyerni.”11
Az örök élet reménye adja a vitézlõ rend erkölcsi tartásának
lelki alapját. Hivatásuk az „édes haza” védelme. Életüket áldozni
a hazáért, a hivatás beteljesítése egyet jelent az üdvösség elnyeré-
sével. A költõ Zrínyi Miklós sem gondolja ezt másképpen. A Szi-
geti veszedelem záró strófája a hõsi halált halt szigetvári védõk
apoteózisa:
Angyali légió ott azonnal leszáll,
Dicsérik az Istent hangos muzsikával,
Gábriel bán lelkét két tized magával,
Földrül felemeli gyönyörû szárnyával,
És minden angyal visz magával egy lelket,
Isten eleiben így viszik ezeket,
Egész angyali kar szép muzsikát kezdett,
És nékem meghagyák szómnak tegyek véget.12
A hivatását beteljesítõ vitéz érdemes arra, hogy nevét fenn-
tartsa az emlékezet. Tinódi szinte tobzódik a nevekben. Az egri
vitézek mindegyikét név szerint ismerjük, Zoltai Istvánt, Petõ
Gáspárt, Fügedi Jánost, Varsányi Imrét, hogy Dobó Istvánról,
Bornemissza Gergelyrõl, vagy a tragikus halált halt Mechkey Ist-
vánról ne is beszéljünk. De ismerjük Hollókõ bátor kapitányát,
Kapitány Györgyöt, a drégelyi Szondi Györgyöt és még sorolhat-
nánk. Zrínyi Miklós is kötelességének érezte, hogy elõszámlálja a
szigetvári hõsöket, Alapi Gáspárt, Farkasich Pétert, Novákovich
Ivánt, Szecsõdi Gáspárt, Juranich Lõrincet, Balázs deákot.
11
Tinódi Lantos Sebestyén: Krónika. Bibliotheca Historica, Európa Könyvkiadó, Budapest,
1984. 89.
12
Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem. I. m.
29
 Kegyetlen, véres világ volt a végváriak világa, de a köréjük szõtt
mítosz mindenki mástól megkülönböztette õket. Zrínyi Miklós
rendkívül komolyan vette ennek a vitézi ideálnak a közösségfor-
máló, összetartó erejét. Nemcsak irodalmi munkáiban, hanem
leveleiben is ezt képviselte: „Az új erõsségbõl13 12 gyalogosom
kiment Törökországba egészen Pécsig, hogy valami zsákmányt sze-
rezhessenek a töröktõl, de balsorsukból véletlenül észrevette õket
egy török, és íme, nemcsak a pécsi török katonák vonultak ki rög-
tön, hanem az egész nép is, és körülfogták õket, többen lehettek
ezer fegyveres embernél. Sõt maga a basa, aki Kanizsán volt és most
is ott tartózkodik, ellenük jött egész táborával. Mikor a mi kato-
náink látták ezt, bár a menekülésre semmi reményük se volt, mégis
föllelkesítették egymást, és maguk között kölcsönösen megesküttek
arra, hogy utolsó leheletükig védekeznek. A török lovasok pedig
elõször oktalanabbul rohantak rájuk, mert megvetették ilyen cse-
kély voltukat, de rögtön meg is bûnhõdtek érte, mert néhányukat
puskával megölték, és elvették tõlük fegyvereiket és puskaporukat,
amelyekkel hosszú harcra volt módjuk. A csata pedig elhúzódott
reggeltõl délig, sõt még tovább. Ebben 40 török ott helyben elpusz-
tult, mintegy 60 halálosan megsebesült, és több mint száz ló meg-
öletett. […] De a mi keresztényeink sem tudtak ilyen nagy virtussal
megmenekülni. Miután pedig a hatalmas lövöldözéstõl áttüzese-
dett puskákat a szerfölötti meleg miatt nem tudták használni, elha-
jították azokat, és kardot rántva rárohantak a legsûrûbb ellenségre,
és végül számtalan súlyos sebet adva és kapva tizenegyen közülük
elestek, közvetlenül egymás mellett. A tizenkettedik közülük a
harcban valahogy elszakadva tõlük, halálos sebekkel átjutva az
ellenség közepén, egész éjjel félholtan lappangott valami bozótban.
Reggel keresztény parasztok rábukkantak, és élve hozzánk hozták,
és életét illetõen jó reménységgel vagyunk. Bizony sok nemzedék
nem látott ilyen virtust, nem kételkedem abban, hogy a római

13
Zrínyi-Újvár. Csatajelenet egy 16. századi rézmetszeten

30 31
hõsök bármelyikével össze lehet hasonlítani õket. […] Én bizony
méltónak ítélem õket arra, hogy belekerüljenek ennek a nemze-
déknek történelmébe és krónikáiba.”14 Zrínyi pontosan tisztában
volt azzal, hogy mítoszt, „ideálképet” teremt, a török ellen harcoló
katonák hõsi helytállásának akart emléket állítani. Ebben még az
sem zavarta, hogy ebben az esetben a végvári katonák voltak a
támadók, akik fosztogatni indultak török területre.
Balassi Bálint vagy Zrínyi Miklós költészetében az általuk meg-
élt kegyetlen valóság hõsi idillé változik át. Balassi Egy katona-
ének címû versében a háború pusztításai által elgyötört világot
édeni kertté változtatta:
Vitézek mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél?
Holott kikeletkor az sok szép madár szól, kivel ember ugyan él;
Mezõ jó illatot, az ég szép harmatot ád, ki kedves mindennél.
A harctér, a gyilkos öldöklés színtere „széles mezõvé”, „liget
erdõvé” a katonák „sétáló palotájává” változik, a lakói pedig
héroszok:
Veres zászlók alatt lobogós kópiát vitézek ott viselik,
Roppant sereg elõtt távol az sík mezõt széllel nyargalják, nézik,
Az párduckápákkal, fényes sisakokkal, forgókkal szép mindenik.
A halál azonban ebben az idilli világban is jelen van.
Az éles szablyákban örvendeznek méltán, mert õk fejeket szednek,
Viadalhelyeken véresen, sebekben halva sokan feküsznek,
Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója vitézül holt testeknek.
14
Zrínyi Miklós Vitnyédy Istvánnak, 1662. In: Régi magyar levelestár XVI–XVII. század. Mag-
vetõ Könyvkiadó, Budapest, 1981. II. k. 173–175.
32
Ennek az „édeni kertnek” az idilli világában, amelyet Balassi
megteremtett, a halálnak is egészen más a súlya, a határ élet és
halál között nem olyan éles. Az elesett vitéz eggyé válik a termé-
szettel, felolvad benne, részévé lesz a tájnak, amelyben addig is
élt. Brodarics István vagy Forgách Ferenc csata- vagy ostromle-
írásaiban ilyesmi elképzelhetetlen. Az õ írásaikban a háború a tel-
jes megsemmisüléssel egyenlõ: a vár, a tábor, az ember és a termé-
szeti környezet elpusztításával jár, nem marad semmi, amivel
„eggyé lehetne válni”. A lemészároltak tetemei, a gigantikus hul-
lahegyek a semmibe zuhannak.
Bármennyire is idealizált az a kép, amelyet Balassi megalkotott,
azt azonban nem lehet kétségbe vonni, hogy halálával bizonyí-
totta a vitézi értékrend erejét. Ez az erõ tartotta meg az országot,
a kultúrát akkor, amikor minden széthullott. Talán azóta sem
írtak úgy hazáról, a szétesett, háború gyötörte Magyarországról,
ahol a mindennapi lét legfõbb jellemzõje a bizonytalanság volt,
mint Balassi: „Ó én édes hazám, te jó Magyarország…” Mert még
széthullott állapotában sem lehet másképpen beszélni a hazáról,
mint ahogy õ fogalmazott: „…te jó Magyarország.”
A 17. századra a magyar társadalom már megtanult együtt élni
a háborúval. Létrejöttek azok a mentalitásbeli és gyakorlati túl-
élési technikák, amelyek nélkülözhetetlenek voltak ahhoz, hogy
az élet tovább folytatódhasson. A vitézi vagy katonamentalitás
általánossá vált, mondhatni a hétköznapok része lett. Férfias tré-
fának számított valakit a törökkel megviccelni: „Ijesztettem meg
Dessewffy Ádám uramat, kicsalván az mezõre, és szolgáimat török
képében reája támasztván. N.B. [nota bene = jól jegyezd meg]
Dessewffy sógor nyúlszívû.”15
Rákóczi László szûkszavú naplóbejegyzése nem közli a részlete-
ket, így tág teret enged a fantáziának. Nem tudjuk pontosan,
hogyan játszódott le az a jelenet, amikor is a töröknek öltöztetett
15
Rákóczi László naplója. A Naplót feltárta, közzéteszi és a jegyzeteket írta: Horn Ildikó,
Magvetõ Könyvkiadó, Budapest, 1990. 334.
33
szolgák rárontottak a gyanútlan Dessewffyre, de egy biztos, Rákó-
czi a vitézi ideálkép alapján mondott ítéletet megviccelt barátja,
sógora fölött: „nyúlszívû”. Pedig a tréfa rosszul is elsülhetett volna,
lehetett volna vitéz ember is Dessewffy, és akkor talán az áltörök
szolgák némelyike súlyos sérülésekkel fizetett volna a „vitézi
tréfáért”.
A 17. század ugyanúgy ért véget, ahogy a 16. kezdõdött. Idegen
hadseregek pusztították végig az országot. A század utolsó másfél
évtizede a törököt kiûzõ felszabadító háborúval telt el. S ezzel,
mondhatnánk, a magyar társadalom évszázados álma, várakozása
valósult meg. A keresztény Európa összefogott Lipót császár és
magyar király vezetésével Magyarországért, hogy kiszabadítsa a
pogány sárkány, a török karmaiból. De mennyire más volt ez
a háború annál, mint ami az emberek várakozásaiban, reményei-
ben élt! A keresztény haderõ alig tett különbséget mohamedán és
keresztény lakosság között. Mintha az ideérkezõ európai katona-
ság – németek, flamandok, franciák, olaszok, angolok és írek –
egyaránt ellenségnek tekintett volna mindenkit, akit itt talált.
Döbbenetes és szívszorító, ahogy a török kori Buda keresztény,
örmény és magyar lakossága nyomtalanul eltûnik a visszafoglaló
ostrom során. „Annyiszor kértem Magasságodat, közölné velem,
minõ ismertetõ jelvényt hordjanak a keresztények, ha a várost
meg fogják rohanni, nehogy szegényeket a dühöngésben agyon-
üssék, és mégis mindeddig még nem kaphattam választ; a válasz-
szal egyidejûleg a sereget és a tiszteket is értesíteni kell errõl. Kér-
jük Magasságodat, ne feledkezzék meg errõl.”16 Erre a levélre soha
nem érkezett válasz. A szabómester az ostrom alatt hírekkel és
információkkal segítette az ostromlókat, de a harcok után nyoma
veszett, mint ahogy arról a néhány száz keresztény polgárról sem
tudunk semmit, akik a városban éltek egészen az ostromig. Csak
az elfogott magas rangú törököket és a rengeteg szenvedésen
16
Gábor, budai szabómester az ostromló seregek valamelyik parancsnokának, Buda visszafoglalásá-
nak emlékezete, 1686. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1986. 478.
34
átesett, majd fogságba került zsidókat említik a források: értük
magas váltságdíjat lehetett kérni.
A vidéki lakosságot sem kímélték a keresztény hadak. A hely-
beliek, gazdák és birtokosok igyekeztek menteni a menthetõt, de
sokszor nem segített a találékonyság sem, sõt inkább nagyobb kár
okozója lett: „Az brandenburgusok hadok most költözködnek az
Fehér hegyen [Fehér-Kárpátok] által, adóznak is rétjeink miat-
tok. Czoborné asszonyom a jó gazdasszonyság mellett, amint írják,
meg akarván elõttek tartani az maga rétjeit, vizet bocsátott rájok,
mely miatt ott meg nem telepedhetvén, az hadak az egész tavaszi
vetésire szállottak, semmissé tették.”17 Hiába árasztották el vízzel
a réteket, a hadseregnek táborhely kellett. A rét ugyan megma-
radt, de a vetés tönkretételével nagyobb árat fizettek érte.
A fegyelmezetlen hadak értelmetlenül is pusztítottak. A csupán
hadszíntérnek tekintett idegen országban alig lehetett megakadá-
lyozni az öncélú rombolást. „Verbót18 tõbõl kiégették, úgy hallom,
az írlandusok, szánt szándékkal elmenetelekkor három helyen
gyújtották meg…”19 Már ne is kérdezzük, hogy az íreknek mi baja
volt a magyar és szlovák ajkú verbóiakkal. Idegenek voltak egy
számukra idegen világban.
Kegyetlen és könyörtelen korszak volt a 16–17. századi Magyar-
ország világa. Azt sem felejthetjük el azonban, hogy ebben az idõ-
szakban indultak egyre nagyobb számban diákok az európai egye-
temekre. A kibontakozó protestáns iskolák, az átalakuló katolikus
egyetemek és új kollégiumok az új mûvelõdési eszmény, a huma-
nizmus jegyében közvetítették a tudományokat. A külföldön
iskolázottak pedig hazatérve itthon hasznosították mindazt, amit
megtanultak. Európai tudást hoztak haza, európai mûveltséget
17
Rákóczi Erzsébet férjének, Erdõdy Györgynek, 1692. In: Rákóczi Erzsébet levelei férjéhez
1672–1707. Osiris Kiadó, Budapest, 2001. 92.
18
Vrbové, Szlovákia.
19
Rákóczi Erzsébet férjének, Erdõdy Györgynek, 1692. In: Rákóczi Erzsébet levelei férjéhez
1672–1707. I. m. 92.
35
képviseltek a folyamatosan háború dúlta országban. Az életre
hívott akadémia Gyulafehérváron vagy a Nagyszombaton alapí-
tott egyetem, mind-mind az életösztön és a kultúra erejét bizo-
nyítja a háború pusztító démonaival szemben. Balassi Szép magyar
komédiáját csak akkor tudjuk megfelelõen értékelni, ha tudjuk,
milyen világban is született. Csak a folyton rettegésben tartó
háború árnyékában nyerik el igazi értelmüket a komédia bevezetõ
sorai: „Ha mindenkoron csak az erõs tél uralkodnék ez világon s
korosként minden idõben csak az nagy hó és jéggel volna az föld
beborulva, az füvek s az fák hogy mutathatnák az õ szép virágo-
kot, s hogy adhatnának gyümelcseket?”20
Mindezek mellett Wesselényi Ferenc (1605–1667) nádor sza-
vai szintén jól jellemzik a korszakot, amelyben élt: „Mars zászlója
alatt forgók nyerik el az pályát in hoc saeculo [ebben a század-
ban], s úgy látom mindenkor böcsösebb volt az véres kard, mint
az Pallas ékesen szóló, es író pennája.”21
20
Balassi Bálint: Összes versei és Szép magyar komédiája. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest,
1981. 197.
21
Wesselényi Ferenc Batthyány Ádámnak, 1656. MOL Batthyány család levéltára.
36
ELLENSÉG VAGY BARÁT?
„…Isten legnagyobb jótéteményének mondod, hogy megengedte,
hogy ezeket a földeket barbárok igázzák le.”22 Megdöbbentõ sza-
vak. Gyalui Torda Zsigmondot, a szepesi kamara mûvelt alkalma-
zottját is meglephették Melanchton gondolatai, amelyekre a fent
idézett levelébõl következtethetünk. Az európai hírû tudósnak, a
hitújítás legelismertebb teológusának írt válaszában megpróbál
azonosulni annak véleményével: „Mégha a test szolgál is, bizton
árad az evangélium tiszta fénye, és a léleknek nagy szabadsága
vagyon, amit királyaink, ha hatalmukban állna, sereggel és fegy-
verrel igáznának le.”23
Vajon gondolt-e arra Melanchton, hogy szavainak egészen más
a jelentése és tartalma Magyarországon, mint Európa nyugati
területein? A reformáció teológiai és politikai vitáiban a Német-ró-
mai Császárság államaiban, a Németalföldön, Franciaországban
vagy akár Angliában a politikai és dinasztikus érdekek mentén
elkülönülõ szövetségrendszerek a 16. században a reformáció
hatására új ideológiai érvrendszerhez jutottak. Melanchton, ha
értelmezni akarjuk magyar levelezõtársának írt sorait, sokkal
inkább tartotta ellenségének a katolikus egyházat, a katolikus
dinasztiákat, mint a tõle igen messze lévõ oszmán hatalmat. Véle-
kedését csak erõsíthették az Oszmán Birodalom „toleranciájáról”
22
Gyalui Torda Zsigmond Philipp Melanchtonnak, 1545. Régi magyar levelestár XVI–XVII.
század. I. m. I. k. 98.
23
Uo.
37

Török és magyar fõrangú személyek ábrázolása Buda 16. századi metszetérõl
(részlet)
Európában közismert vélemények. Görögök, zsidók, szlávok,
Palesztinában és Egyiptomban élõ különbözõ keresztény közössé-
gek bizonyították az európai utazók számára, hogy a szultán
hatalma alatt sokféle etnikumot, számtalan nyelvet, vallást és
kultúrát magába foglaló birodalom jött létre. Európa számára az
oszmán állam a maga kulturális sokszínûségével elõbb volt egzoti-
kus, ismeretlen, felfedezésre váró terület, mint a keresztény vilá-
got elnyeléssel fenyegetõ pogány sárkány. Egyedül két országban,
a Magyar és a Spanyol Királyságban volt ez másképpen, e két
helyen ugyanis már a 16. században évszázados hagyománya volt
az iszlám és az általa képviselt hatalom elleni harcnak. Ezekben
az országokban az iszlám elleni harc, magyar szempontból az osz-
mán terjeszkedés ellen vívott kétségbeesett küzdelem, az õsi
38
keresztény metaforarendszernek is megfelelve, a pogányságot
szimbolizáló sárkány elleni harcként fogalmazódott meg. Magyar-
országi György barát (1422 k.–1502), a szászsebesi születésû
Domonkos-rendi szerzetes, a 15. század végén a következõképpen
azonosítja a Balkánt és Dél-Európát fenyegetõ Oszmán Birodal-
mat a pogányságot szimbolizáló õsi keresztény jelképekkel: „Eled-
dig a kódexekben olvasgattunk az üldöztetések iszonyú módoza-
tairól, melyek már nem is annyira emberinek, mint inkább
ördöginek nevezhetõk; valamint azokról a keserûségekrõl, szo-
rongattatásokról és rémségekrõl, melyek megjósoltattak az emberi
nem számára, mint a végsõ idõkben eljövendõ dolgok; s maina-
piglan híradást kapunk róluk mind az Új-, mind az Ószövetség
lapjain a sárkányok és a vadállatok jelképeiben… Manapság
azonban nincs szükség sok példázatra, hiszen a nyilvánvaló tapasz-
talati tények tanítanak meg bennünket a napnál is világosabban
arra, hogy mindez itt áll a küszöbünk elõtt s szakadatlanul és min-
den kétség nélkül nehezedik a nyakunkra. Avagy tán nem látjuk
azt a nagyon vérengzõ fenevadat, Krisztus keresztjének ellensé-
gét, ezt a legkegyetlenebb sárkányt?! A leghitetlenebb törökök
szektáját értem ezen…”24 Magyarországi György barát saját sorsá-
val hitelesítette írását. Fiatalon került a törökök fogságába, és a
rabszolgasors minden állomását megjárta. Húsz évig élt az Osz-
mán Birodalomban, értekezése tapasztalatainak összegzése, bár
sok helyen érezzük, hogy számos, általa meg nem jelölt forrást is
felhasznált a mohamedán társadalom leírása során. Mûve a
16. században is, amikor már egyre szaporodtak a nyugati utazók,
kereskedõk és diplomaták beszámolói, az iszlám társadalmat
bemutató alapvetõ „kézikönyvek” közé tartozott. A keresztény
civilizációt pusztulással fenyegetõ sárkány szimbóluma, amelyet
Magyarországi György barát az elsõk között használt, a török kor
24
Magyarországi György barát: Értekezés a törökök szokásairól, viszonyairól és gonoszságáról
1438–1458. In: Tardy Lajos (szerk.): Rabok, követek, kalmárok az oszmán birodalomról. Gon-
dolat Kiadó, Budapest, 1977. 50.
39
másfél évszázada alatt végig jelen volt a magyar gondolkodásban.
Bocskai István erdélyi fejedelem végrendeletében máig talányos
„örökséget” hagyott az õt felkelésében támogató I. Ahmed
(1603–1617) szultánra: „Török császártól pedig, õfelségétõl,
hatalmasságától, nagy háládatossággal vesszük minden hozzánk
való kegyelmes jóakaratját, hogy a mi állapotinkat nem tekint-
vén, minden kegyelmességét mutatta elõmenetelünkre. Kit, ha
Isten életünket hosszabbította volna, minden engedelmes hála-
adással megszolgáltunk volna õhatalmasságának. Mostan õhatal-
masságának mit hagyni olyat nem tudtunk, hanem szinte õhatal-
massága méltóságához illendõ ajándék is. De mégis, minthogy
keresztyén császárok tárházából költ ritka marha, a gyöngy sár-
kányt hagyjuk ajándékon õhatalmasságának; a magyar nemzethez
és az én hazámhoz, Erdélyhez, mutassa mindenben kegyelmes
jóakaratját, oltalmazza, ne hagyja. És ha valaha valami okon, az
én atyámfiai közül õfelségét megtalálnák, vagy még idõvel a fényes
portát, a mi szolgálatunkért, légyen minden kegyelmességgel hoz-
zájok.”25 A szultánra hagyott „gyöngy sárkány” ritka ékszerkülön-
legesség lehetett, amely feltehetõleg diplomáciai ajándék volt.
Bocskainak nem lehetett célja, hogy megsértse a szultánt, hiszen
Erdély és utódja számára kérte jóakaratát, jövõbeni „kegyelmessé-
gét”. Csak a törökellenes szimbolikát ismerõk gondolkozhattak el
Bocskai végakaratán: sárkányt formázó ötvösmûvet hagyott a
keresztény világban sárkánynak ábrázolt szultánnak.
„Látok egy rettenetes sárkányt, mely méreggel, dühösséggel
teli, kapóul ölében viseli a magyar koronát…” – írta Zrínyi Miklós
1663-ban, a 17. század talán leghíresebb magyar röpiratában, a
Török áfium ellen való orvosságban. Zrínyinek már semmi oka
nem volt arra, hogy véleményét elrejtse. Mozgósítani akart a
törökkel szemben, magától értetõdõ módon használta a már más-
fél évszázados múltra visszatekintõ sárkányszimbolikát.

25
Bocskai István: Testamentumi rendelés. Magvetõ Könyvkiadó, Budapest, 1986. 22. IMG_1459 Jpg: Sárkányos kép

40 41
 A magyarországi politikai propaganda és közvélemény folya-
matosan igyekezett megteremteni a törökkel szembeni egységet
vagy legalábbis annak látszatát. A magyarság küldetéstudatát
többször is megfogalmazták politikusok, katonai támogatásért
folyamodó követek. Balbi Jeromosnak az 1521-es wormsi biro-
dalmi gyûlésen elmondott beszéde akár a 17. század magyar poli-
tikusainak szájából is elhangozhatott volna, aktualitásából sem-
mit sem vesztett a másfél évszázad alatt: „Százötven éve már, hogy
a magyar erõ és magyar vitézség tartja fel a török gyilkoló, pusztító
támadásait. A keresztény fejedelmektõl pedig soha nem kap segít-
séget, de még csak biztató, bátorító pillantásokat sem kapott egy-
szer sem. A magyarság egyedül veti magát minden támadás elé,
egyedül védi a kereszténységet a teljes pusztulástól s az örökös
harcban egyedül õ romlik folytonosan.”
Ez a „kereszténység védõpajzsa” vagy a „kereszténység védõ-
bástyája” gondolat erõsítette a folyamatosan harcoló, védekezõ
ország összetartozását, identitását. „Hátunk mögött – mint Dio-
medes Aiax pajzsának oltalmában – rejtõzik az egész keresztény-
ség, és hogy biztonságban élhet, nekünk köszönheti” – írta Zrínyi,
megismételve Balbi gondolatait a 17. század második felében.
A török seregek feldúlta, folyamatosan portyázók zaklatta
magyarországi területek lakosai számára nem volt kétséges, hogy a
török a legfõbb, ahogy sokszor fogalmazták, a „természet szerint
való” ellenség, de nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a
16. századi magyarországi társadalmat számtalan ellentét, feszült-
ség osztotta meg. Így a törökellenes ideológia is csak próbálkozha-
tott azzal, hogy a hódítóval való szembefordulás, a török berendez-
kedéssel történõ ellenállás mentén, a társadalmi és felekezeti
szakadékok felett átívelõ, nemzeti érdeket, az ország egyesítésének
szükségszerûségét fogalmazza meg. Az állandó török támadások-
nak kitett területeken mindenkor fennállt a veszély, hogy haté-
kony védelem hiányában a lakosság inkább választja majd a hódo-
lást, mint a folyamatos veszélyt és pusztulást jelentõ ellenállást.
42
A Magyarországon berendezkedõ Oszmán Birodalom pedig
alternatívát kínált mindazok számára, akik életkörülményeikkel
elégedetlenek voltak. Csányi Ákos, Nádasdy Tamás nádor bizal-
mas embere így írt errõl: „Egy félelmem [van], kit néhány eszten-
dõvel is írtam, mondtam nagyságodnak, [hogy] az hódolás enge-
delme megédesítette az népet. Az pór gyûlöli az urát. Oka is
vagyon [rá], és az parasztságban nincs kitõl tanulni az Istennek
igéjét, ugyan azt hiszik, hogy Isten ember[e]i a törökök, és jó hit
[az] övék, azért segíti Isten [õket]. Azon [értsd: attól] félek, hogy
nem futnak az török elõtt, hanem urakra támadnak, amint ím
csak mostan is Hegyesd alól megtérvén sok helyen kiáltották.”26
A meghódolt és a királyságban maradt területeken egyaránt
kialakultak a hódítókkal való együttélés keretei. Alig másfél évti-
zeddel Melanchton sorai után Thuri Farkas Pál protestáns lelkész
már nem látta ilyen egyszerûen az oszmán hódítás hatását Magyar-
országon. Az idegen hatalom berendezkedését már nem lehetett
azzal szépíteni, hogy „ha szolgál is a test, a léleknek nagy szabad-
sága vagyon”. Csányi Ákos félelmeihez hasonlóan, Thuri Farkas
Pál éppen azért emelte fel a szavát, hogy az Oszmán Birodalom
szabadsága csak látszatszabadság a keresztények számára. „Ennek
a zsarnokságnak legfõbb törekvése nem az, hogy a hatalmas feje-
delmek szokása szerint hódítson, hanem hogy az egész világot a
maga vallására formálja, ha azt fegyverrel vagy hazugsággal hatal-
mába keríti. […] szétzavarja a világi kormányzatot és török ható-
ságot szervez […] Ha valaki valamilyen török süveget, akár a
török ösztönzésébõl, akár tréfából a fejére tesz, valóban magára
vállalja a kettõ közül az egyiket, vagy a tüzet [értsd: a tûzhalált]
vagy a körülmetélést. Ez eset példáját közelrõl láttuk. Mert egy
evangélikus prédikátor, amikor a velünk szomszédos mezõváros-
kában hívatlan török vendégei voltak, s azok a papi föveget
26
Csányi Ákos Nádasdy Tamáshoz írt leveleit lásd Õze Sándor: 500 magyar levél a XVI. szá-
zadból. Csányi Ákos levelei Nádasdy Tamáshoz 1549–1562. I–II. k. Magyar Nemzeti
Múzeum, Budapest, 1996.
43
 a fejükre tették, e példától indíttatva õ maga is bátran a fejére
helyezte a török patyolatját, amibõl az következett, hogy nem
kerülte el a körülmetélkedést. Azután ugyanõ jó darabig szubasija
[adószedõ] volt annak a városnak. […] nincs oly mód nélkül
való, oly kegyetlen gonosztett, ami alól ne kapnál felmentést, ha
kijelented, hogy törökké leszel. Nemrég elvesztettem egy ifjút, aki
elõbb Makón iskolarektorként mûködött, s ugyanott jegyese is
volt. Ez ugyanis, mikor véletlenül egy vérrokonára talált, attól
orvossággal megrontva és megbolondítva törökké lett, a mi fele-
kezetünkbõl sokaknak kimondhatatlan lelki fájdalmára és csodál-
kozására eltávozott.”27
Thuri valószínûsíthetõ történetekkel igyekszik megmutatni az
oszmán hatalom jellegét a megszállt országrészeken. Az európai,
keresztény gondolkodás számára meglepõ volt a hittérítés szinte
teljes hiánya. Ez vezethetett azokhoz a véleményekhez, hogy a
mohamedánok toleránsak. Azt azonban nem vették figyelembe
– illetve Thuri Farkas Pál azt hangsúlyozta –, hogy a mohamedá-
nokkal szemben a keresztényeknek nincsenek jogaik. A vallás, a
hit megváltoztatása sokak számára egzisztenciális kérdés volt.
Számos példát lehetne találni azokra a renegátokra, akik valami-
lyen bûntett elkövetése után az igazságszolgáltatás elõl menekül-
tek török területre és lettek mohamedánná. Sokak az áttéréssel
egy idõben hivatalt is kaptak, ahogy ez az evangélikus lelkésszel és
feltehetõleg a fiatal iskolamesterrel is történt. Mind a ketten kép-
zett emberek voltak. Az elõbbi esetben a lelkészbõl török adó-
szedõ lett, és ezzel együtt feltehetõleg jobb körülmények közé
került. A fiatal iskolarektor már rokonára talált a törökök között,
és annak ösztönzésére vált renegáttá.
Thuri megdöbbentõ felismerése az volt, hogy az oszmán hata-
lom a keresztény gondolkodásban megszokott térítések nélkül, az
érvényesülési és karrierlehetõségekkel még olyan elkötelezett
27
Thuri Farkas Pál: Keresztény magyarok... 1557. In: Janus Pannonius – Magyarországi huma-
Török turbánok Marsigli Oszmán Birodalmat leíró könyvébõl nisták. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1982. 1124–1125.

44 45
keresztényeket is képes a maga oldalára csábítani, mint a lelké-
szek vagy a tanítók. Számára a „természet szerint való ellenséget”
éppen ez tette a legveszedelmesebbé. Az oszmán berendezkedés
„toleranciája” azt jelentette, hogy a birodalom befogadta a külön-
bözõ népeket és vallásokat is, a mohamedán hit felvételével pedig
karriert is biztosított a számukra.
Az áttértek pedig nemcsak saját maguk, hanem szûkebb közös-
ségük túlélését is segíthették. A falu prédikátorából lett török adó-
szedõ története Mikszáth Kálmán világát idézi fel. A beszélõ kön-
tösben hangzik el az a mondat, hogy „nem elkergetni, hanem
idehívni kell a törököt!” A török közigazgatás, a török hivatalok
jelenléte védettséget és biztonságot is adott a hódolt települések-
nek, s ez a folyamatos háborúval sújtott országban nagy kincs volt.
A renegátokat a politika és a diplomácia is felhasználta mind-
két oldalon. Baranyai Decsi János krónikája õrizte meg Markházi
Pál történetét. Az elbeszélés szerint Markházi átadta a törökök-
nek Ajnácskõ várát, és mivel félt a büntetéstõl, Erdélybe szökött.
De itt sem maradhatott sokáig. A történetíró szerint „amikor fele-
ségétõl, egy gazdag asszonytól elvált, gyalázattal és szégyennel
bélyegezve nem bírta tovább állni az emberek tekintetét, és azt
színlelve, hogy Istvánhoz [ti. Báthory Istvánhoz], Lengyelország
királyához megy, titokban a törökhöz szökött”. Markházi Kons-
tantinápolyban származását letagadva, hízelgéssel, megvesztege-
téssel igyekezett elõbbre jutni, és Baranyai Decsi szerint még az
erdélyi fejedelemséget is szerette volna megkapni a töröktõl. Elõ-
rejutása érdekében áttért a mohamedán hitre, és felvette az Ibra-
him nevet, de egyszerû várkapitányságnál többre nem sikerült
vinnie. Karrierje akkor kezdett emelkedni, amikor Szinán pasa
nagyvezír háborús készülõdései során mindenkit igyekezett maga
köré gyûjteni, akit csak hasznosnak talált tapasztalata, nyelv- vagy
helyismerete miatt. Így lett a stratégiai fontosságú lippai vár kapi-
tánya, majd csausz, Szinán pasa Báthory Zsigmond fejedelemhez
küldött követe.
46
Markházi Pál életútja – Baranyai Decsi elõadásában – magába
sûríti mindazt, amit a kortársak a hitüket önös érdekbõl elhagyó,
az Oszmán Birodalom keretei között érvényesülõ emberekrõl
gondoltak. Mindenekelõtt erkölcstelen, korrupt alakoknak tar-
tották õket, akik elárulták saját népüket és hazájukat, amikor a
török mellé álltak. Markházi tettei: Ajnácskõ elárulása, majd
a részletesen nem kifejtett, csak érzékeltetett erkölcstelen élet-
mód Erdélyben, szökése Konstantinápolyba a renegátok megbíz-
hatatlanságát erõsítette Baranyai Decsi elbeszélésében. A krónika
olyan negatív tulajdonságokkal ruházta fel Markházit – kevély-
ség, hízelgés, „testének piperézése” –, amelyek mindenki szemé-
ben ellenszenves alakká tették. Ahogy Thuri Farkas Pál, úgy
Baranyai Decsi János célja is az volt, hogy megbélyegezze mind-
azokat, akik a török mellett keresték az érvényesülést. Az igazság
azonban ebben az esetben is az, hogy bár minden bizonnyal ren-
geteg „kalandor” próbált szerencsét a török uralma alatt levõ
területeken, de Markházi elõrejutását is az lehetõvé tette, hogy
olyan speciális tudás volt a birtokában, ami a hódító és Magyar-
országon berendezkedõ oszmán állam számára fontos lehetett.
Markházi esetében ez nem volt más, mint nyelvtudása, valamint
– ahogy a róla szóló szövegbõl kiolvasható – katonai tapasztalata
és helyismerete. Ahogy a korábban említett képzett értelmiség,
hasonló módon a katonáskodók vagy a diplomáciában akár mini-
mális jártassággal rendelkezõk is beilleszkedhettek az oszmán
állam keretei közé.
A 17. század leghíresebb renegátja az oszmán–erdélyi kapcsola-
tokat és a magyar diplomáciát is befolyásoló Zülfikár aga volt.
Kemény János önéletírása éppenúgy megemlékezik róla, mint
Erdély portai követei. Közbenjárása nélkül semmit sem lehetett
elintézni Konstantinápolyban. Korrupt embernek tartották,
hiszen mindenért pénzt kért. II. Rákóczi György fejedelemmé
választásának engedélyéért csak a titkárának hetvenöt tallért és
egy pisztolyt kellett adni. A magyarul beszélõ csauszt, Ibrahimot,
47
 a magyar Zülfikár agát a kortársak elítélhették ugyan, és korrupt
embereknek tarthatták õket, de tudnunk kell, hogy az egész osz-
mán adminisztrációra jellemzõ volt a szolgáltatásokért kért „aján-
dékok” rendszere. A portai hivatalszervezetben karriert befutó
magyarok sem viselkedhettek másképpen. A tolmácsok szerepé-
nek megnövekedését már a 16. században érzékelni lehetett.
A diplomáciai követségek nem nélkülözhették szolgálataikat, ám
fennállt annak a lehetõsége, hogy a tárgyalások során szerzett
információkat a tolmács máshol is értékesíti.
A magyar származású hivatalnokok azonban lehetõvé tették az
oszmán politikával, a hódoltsági katonai vagy „polgári” hivatalok-
kal való közvetlen, anyanyelvi kommunikációt. Hosszú idõn át,
egészen az 1660-as évekig az erdélyi követeknek nem kellett
ismerniük a török nyelvet, hiszen a portán mindig találtak vala-
kit, akit tolmácsként igénybe vehettek. Rozsnyai Dávid az elsõ,
akit Apafi Mihály fejedelem azért küld Konstantinápolyba, hogy
tanulja meg a nyelvet, így végre Erdélynek is legyen saját portai
tolmácsa. Rozsnyai azután végigszolgálta Apafi fejedelemségét, de
még II. Rákóczi Ferenc török levelezését is õ bonyolította. Rozs-
nyait, az elsõ török tolmácsot, a hagyomány az utolsó török író-
deáknak tartja. A történelem furcsa játéka, hogy akkor képezték
ki tolmáccsá, amikor a magyarországi török uralom ereje megrop-
pant, és másfél évszázados hosszú harc után Magyarország felsza-
badult. Rozsnyai nem csak tolmács volt. Nyelvtudásának köszön-
hetõen megnyíltak elõtte a török irodalom alkotásai is, és Balassi
Bálint után talán õ volt a második, aki irodalmi mûvet fordított.
Mûve Horologium Turcicum (Török órák) címmel készült el
kényszerû itthoni raboskodása során, 1678–1682 között.28

28
Rozsnyai Dávid 1678-ban belekeveredett Béldi Pál Apafi Mihály politikájával elégedetlen-
kedõk szervezkedésébe, ezért Görgényben tartották fogva évekig. Munkáját Dézsi Lajos
adta ki 1926-ban, ebbõl szemelvények olvashatók: Rozsnyai Dávid: Horologium turcicum.
Az elfogott budai pasa. Német hírlevél rézmetszete In: Magyar elbeszélõk 16–18. század. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1986. 459–474.

48 49
 A magyarországi török világ megismerésének különleges forrá-
sai azok a levelek, amelyeket a török hatóságok, várparancsnokok
írtak, írattak magyar nyelven a velük szomszédos magyar terüle-
tek elöljáróinak vagy katonai parancsnokainak. A budai pasák
magyar nyelvû levelezésének diplomáciai üzenete is volt: a magyar
királlyal, a király tisztségviselõivel és katonáival az ország nyelvén
tartották a kapcsolatot. Ezeknek a leveleknek csak töredékét
ismerjük. Legtöbbjük az arisztokrata családok magánlevéltárában
maradt fent. Ezeket a leveleket olvasva a török kor hétköznapjai
tárulnak fel a párbajozástól az elfogottak kiváltásáig, bûnözõk és
garázdák üldözéséig, vagy egyszerûen csak a kölcsönös elõnyökkel
járó kereskedelemig. Néha még meglepõ is lehet az a kép, amelyet
ezek a levelek festenek errõl a korszakról, mintha egymással a leg-
nagyobb egyetértésben élõ szomszédok üzeneteit olvasnánk, akik
apró-cseprõ ügyeiket intézik egymással:
„Jóakaratú vitéz szomszéd úr barátunk! Minden hozzám illendõ
barátságos szolgálatomat ajánlom nagyságodnak mint jóakaró
uramnak. […] Továbbá nagyságodat mint jóakaró uramot csak
ezfelõl kölleték levelem által megtalálnom, mivel hogy palánki
vicekapitány, Romhányi Simon vitéz barátom vitte ki most tõlem
hitlevéllel Csizmázia Mártont, igérvén nekem zsindelydeszkát az
szegény rabnak az sarcában. Annak okáért kérem nagyságodat,
hogy nagyságod ellentartó ne legyen az dologban, hagy szabadul-
jon szegény rab az nagyságod jóakaratja által, […] én is pedig az
nagyságod jóakaratjáért minden hozzám illendõ dolgokban igye-
közöm szolgálni nagyságodnak. Az mely lovak felõl nagyságod
énnekem írt, még eddig szerit nem tehettem, mindazonáltal jó
barátimot hozzá kértem [megkértem], mihelyt fölérkeznek velek,
mingyárst nagyságodat tudósítom felõle. Tartsa Isten nagyságodat
nagy jó egészségben. Vácott, 1638. július 4. Nagyságodnak vitéz
szomszéd barátja: váci szogor Musta basa”. A terjedelmes levél
rövid utóirattal zárul: „Az Aliért is megvettem az lovat, az is
nálam vagyon.”
50
A Pálffy István (1585–1646) érsekújvári fõkapitánynak cím-
zett levél egy a sok száz hasonló témájú, rabok kiváltásával foglal-
kozó 17. századi magyar nyelvû török levél közül. „Szogor Musta
basa” levele még az olyan komoly ügyet, mint az elfogott Csizmá-
zia Márton kiváltását is látható könnyedséggel kezeli. A váci basa
minden tiszteletet megadó, de ugyanakkor közvetlen hangú levele
úgy hangzik, mintha egy több évre visszanyúló barátság egyik
dokumentuma, és nem ellenséges várkapitányok levelezése lenne.
Mindenki vitéz, jó és barátságos a levélben. Még a palánki, vagyis
drégelypalánki kapitány, Romhányi Simon is „vitéz barátja” a
pasának. Pedig a rabság sem a török, sem a magyar oldalon nem
volt tréfadolog. Csányi Ákos, Nádasdy Tamás nádor kanizsai
tiszttartója a 16. század közepén a Szigetvár környéki falvakban
elfogottak szörnyû sorsáról tudósította urát. A pécsi bég az elfo-
gottak közül négynek kezét, lábát „vasverõvel” összetörette, és a
város piacterén hagyta kiszenvedni a szerencsétleneket, tizenha-
tot pedig karóba húztak. Csányi azt javasolta urának, hogy a Szi-
getváron tartott rabok közül a pécsi bég alattvalóit különféle
módon ölesse meg, sõt a bég egyik szolgáját, akit fiával együtt fog-
tak el, oly módon vonja karóba, hogy fiát ugyanabba a karóba, az
apja feje fölé tûzik – Csányi szerint ez sokat segíthetne a magyar
rabok sorsán.29
Musta pasa levelében nyoma sincs kegyetlenkedésnek, mintha
csak az lenne a fontos, hogyan oldhatnák meg mindenki számára
elõnyösen ezt a helyzetet. Nem tudjuk, mikor és hol esett török
fogságba a levélben említett Csizmázia Márton. Talán óvatlan
volt, és az országútról hurcolták el a váci törökök; sokakkal meg-
eshetett ez akkoriban Nógrád megyében. Az is lehet, hogy ottho-
nából ragadták el, vagy éppen ellenkezõleg: õ portyázott török
területen, és a várt nyereség helyett török fogság lett a jutalma. Ez
a fogság azonban mégis más volt, mint amilyenrõl Csányi Ákos írt
29
A történetet idézi Õze Sándor: i. m. I. k. 26.
51
egy fél évszázaddal korábban. Csizmázia Márton sorsa a levélben
említett zsindelydeszkától függött.
A kölcsönösen ejtett rabok kiváltása jól jövedelmezõ üzletté
nõtte ki magát a 17. századra. A török kézmûipar termékei, szõ-
nyegek, keleti áruk, lovak cseréltek gazdát rabváltság címén –
ahogy a váci basa is közölte, hogy a fogságba esett Aliért besze-
rezte a kért lovat. A másik oldalon a törökök fegyvereket, pisztolyt,
órát kértek a tehetõsebb foglyokért. Az egyszerû katonák váltság-
díja leginkább az értéküknek megfelelõ pénz volt.
Pálffy István más alkalommal, többször is kért lovakat, és nem
csak váltságdíjban. 1639 augusztusában Musta basa arról értesí-
tette az érsekújvári kapitányt, hogy a kért lovak már Budán van-
nak, lemegy értük, majd maga fogja felvinni õket Újvárba Pálffy-
hoz. Egy korabeli jegyzék a következõ váltságdíjakat sorolta fel:
„Váci Ali egy úrnak való lovat fékestõl, nyergestõl pokrócostól,
hevederestõl […] Hevesi Memhet oly lovat ígérte, azmint Kris-
tianus Esztergomból hozott volt, avagy olyant azmint Gróf Erdõdy
uram rabja, úgymint esztergomi Musztaffa igérte úrnak való szer-
számmal együtt. Váci Szolimán két szép párducbõrt. Nitraniczai
Memhet most legelsõ sarcában ígérte oly lovat az minemõt Kris-
tianus Esztergomból hozott volt, mindenemû katonaszerszámmal
együtt…”
A török végházakban, ahogy korábban említettem, a különféle
fegyverek – leginkább tûzfegyverek, puskák, pisztolyok – szerepel-
tek a gazdag rabokért kért váltságdíjak között. Olyannyira várták
ezeket a fegyvereket, hogy egy alkalommal a valószínûleg késõ
váltságdíjról szólva írták: „Két szép úrnak való puskát az árában
elveszünk, hogyha gyöngyházas nem leszen is.”
Musta basa zsindelydeszkái azonban szemet szúrnak. Szokatlan
váltságdíjról van szó, hiszen konkrét összeget vagy valamilyen
értékes fegyvert, használati tárgyat, nehezen beszerezhetõ áruféle-
séget szoktak követelni attól függõen, hogy az elfogott rabbal
hogyan sikerült megalkudni. Ebben a konkrét esetben azonban
52
még a sarc értékét sem ismerjük: a legfontosabb dolgot, hogy
mennyi zsindelydeszkában állapodtak meg, nem tudjuk. Néhány
szál deszkát Vácra vinni, vagy váltságul kérni, értelmetlen, leg-
alább egy szekérnyi, egy fuvarnyi deszkáról lehetett szó, ha nem
többrõl.
Van azonban egy másik probléma is, és ez teszi igazán érde-
kessé Csizmázia Márton sarcát: deszkát török végvárba szállítani,
illetve fával kereskedni tilos. Az építõanyag, ugyanúgy, mint bár-
miféle hadianyag, szigorú kereskedelmi tilalom alá esett, és ezt
Romhányi Simonnak is tudnia kellett, amikor a kiváltandó rab
sarcában zsindelydeszkát ígért a váci basának.
1638 novemberében az esztergomi Oszmán pasa hasonló ügy-
ben írt Pálffy Istvánnak. Kérte, hogy engedélyezze tízforintnyi
deszka Esztergomba szállítását. Tudta, hogy a deszka tilalom alá
esik, de azzal is pontosan tisztában van, hogyan lehet mégis meg-
kapni az engedélyt: „…de, hogy tilalom vagyon, az mint nagysá-
god írja, az deszkának aláhozása felöl, mi azt az deszkának aláho-
zását másképen aláhozathatnók, mivel azért nagyságtok alá nem
bocsájtja, mi innét mennyi búzát adunk az mi partunkról, az sze-
génységnek mi is megtiltjuk, hogy ez után egy marok búzát fel
nem bocsátunk.” Oszmán pasa azzal zsarolta az érsekújvári fõka-
pitányt, hogy ha nem kapnak engedélyt a deszka megvásárolá-
sára, akkor török oldalról többet búzát nem engednek felvinni a
Dunán. Ezzel a kör be is zárult.
A fa rendkívül nagy érték, építõanyag és energiaforrás, nélkü-
lözhetetlen a polgári élet és a hadsereg számára is. Sem a hétköz-
napi élet, sem a gazdaság nem képzelhetõ el fa nélkül. Nem vélet-
len, hogy éppen ebben az idõszakban kezdik védeni az erdõket,
óvni a mértéktelen ipari felhasználás ellen. Szüksége van rájuk a
bányáknak, a végváraknak, a hutáknak, az iparosoknak, és még
hosszan sorolhatnánk az életnek azokat a területeit, ahol a fa nél-
külözhetetlen. A likavai uradalomból 1687-ben a kincstár tizen-
egyezer szálfát és kilencszázezer zsindelyt rendelt. Mindez bõsége-
53
sen megmagyarázza, hogy miért esik tilalom alá a fával történõ
kereskedés. Bár nem született még teljes körû vizsgálat, de a föld-
rajzi adottságok figyelembevételével megállapíthatjuk, hogy a
magyarországi hódoltsági területek nem tartoztak az erdõvel
bõvelkedõ régiók közé. Valószínûleg nem csupán Vácott és Esz-
tergomban volt nagy piaca a fának, deszkának, zsindelynek.
A hódoltsági területek minél északabbra való kiterjesztése nem
csak katonai vagy politikai célt szolgált. Nyersanyagokat, ásvány-
kincseket és nem utolsósorban erdõségeket, fát jelentett a meg-
szálló törököknek. A tizenöt éves háború során Pálffy Miklós
(1552–1600), akkori érsekújvári fõkapitány, hatalmas fegyverté-
nye az volt, hogy a hajdani Nógrád vármegye északi részét 1593
õszén felszabadította a török megszállás alól, s így a határvonalat
az Ipoly déli oldalára tolta. Ezzel a törökök ismét távol kerültek a
Gömöri-érchegység ásványkincseitõl és erdõségeitõl, nem hasz-
nálhatták korlátlanul a Börzsöny és a Cserhát erdõségeit sem.
Mint ahogy nem tehették ezt a Mátra és a Bükk erdõségeivel sem, Török kereskedõ szõnyegeket szállít. Egy 16. századi rézmetszet részlete
erre ügyeltek a füleki, szendrõi és ónodi végvárak katonái.
A hódoltság viszont kezében tartotta a búza, valamint – ahogy váci basának nagyobb szava és befolyása volt Pálffy István elõtt,
ezt Szakály Ferenc bemutatta – a mezõgazdasági termékek és az mint Drégelypalánk vicekapitányának, Romhányi Simonnak,
állatok kereskedelmét. Az esztergomi Oszmán pasa se többet, se akinek hivatalból kellett jelentenie a rab Csizmázia Márton kivál-
kevesebbet nem mondott, mint azt, hogy fáért búzát adhatnak, tásának körülményeit.
illetve ha nincs fa, akkor búza sem lesz. Pálffy István és a váci Musta basa kapcsolatát kizárólag a török
A török végvárak, a hódoltsági városok korlátlan felvevõpiacai fél levelei alapján ismerjük. Sokat tudtak egymásról, és az is elkép-
voltak a fának, a fából készült eszközöknek és építõanyagoknak. zelhetõ, hogy ismeretségük nemcsak levelek révén, hanem szemé-
A drégelypalánki vicekapitány, Romhányi Simon által kikért rab, lyes találkozások során is elmélyülhetett:
Csizmázia Márton sarca, váltságdíja nem volt más, mint rejtett „Nagyságos szomszéd vitéz úri barátom, hogy Isten nagyságo-
kereskedelmi tevékenység. Zsindelydeszkák Vácra szállítását dat kedves jó egészségben meghozta, azon szívemben igen örülök
egyedül váltságdíjként lehetett megoldani, de még ebben az eset- és örvendözök, kivánom Istentõl, hogy ezen jó egészségben nagy-
ben is meg kellett kérni az érsekújvári kapitány engedélyét. Figye- ságodat Isten megtartsa. Most nagyságodat akarám megtalálnom
lemre méltó, hogy az engedélyért az a Musta folyamodott, aki kedves halbéli ajándékommal, magamban elrendölvén azt, hogy
többszörösen is lekötelezte már az érsekújvári fõkapitányt szolgá- találhassak kedvét nagyságodnál, íme azért küldtem nagyságod-
lataival. Még azt is megkockáztatjuk, hogy ebben az esetben a nak kér sugár [hosszú] viza halakat, nagyságod vegye kedvesen és

54 55
jó néven tõlünk. Nagyságod ha kívánja, hogy nagyságodnak szol-
gáljak és nagyságodhoz fölmenjek, nagyságod nekem hit-levelét
[menlevél, útlevél] küldvén és parancsolván, az miben tudok jó
szívvel kedveskedem és szolgálok nagyságodnak, és ha mi [valami]
oly lószerszámokra, jó lovakra és egyéb vásárlásokra nagyságod-
nak szüksége vagyon, az bajrámunk után (mely elõttünk egy hét)
nekem írjon nagyságod magam fölviszem. […] Nagyságodnak
minden idõben kedvesen szolgál: Vác várában lakó soghor Musta
basa.”30 Az 1638. április 20-án kelt levél hangneme rendkívül
barátságos, és a váci basa ajándékkal kedveskedett az érsekújvári
kapitánynak. A török levelektõl nem idegen a „kedveskedõ” stí-
lus. Szomszédos végvárak tisztjei már a 16. századtól kifejezték
kölcsönös tiszteletüket egymás iránt. „Tekyntetös es nagisagos vr
nekwnk tiztelendõ baratunk, közönetwnk es magünk aianlasanak
vtanna,…” – írta Musztafa pasa Trautson Jánosnak 1576-ban. Az
itt szereplõ „tisztelendõ barátunk” megszólítás azonban aligha
utal személyes kapcsolatra, kötelezõ udvariassági fordulatról van
szó, hiszen Ali budai pasa Rudolf császárt vagy Ernõ fõherceget is
„tisztelendõ barátjának” szólította. A kötelezõ udvariassági for-
mulákon túl már sokkal szorosabb kapcsolatra utal a 17. század
elsõ évtizedében Illésházy István és Ali budai pasa levelezése.
A pasa „néköm becsületes apám uramnak” szólította Illésházyt,
ami az idõsebb kort megért embernek kijáró tiszteletet is kife-
jezte.
A váci Musta basa tudott Pálffy betegségérõl és visszaérkezésé-
rõl is. E jól értesültség mögött azonban nem a jól mûködõ török
kémhálózatot kell sejtenünk, mert minden bizonnyal ezt maga
Pálffy István írhatta meg Vácra. Ali budai pasa szintén nyugtázta
30
Musta basa leveleit idézi Várkonyi Gábor: Korešpondencia medzi novozámockỳm hlavnỳm
kapitánom Štefánom Pálfim a vacovskỳ bašom Mustom. (Pálffy István érsekújvári fõkapi-
tány és a váci Musta basa levelezése.) In: Anna Fundárková – Géza Pálffy (szerk.): Pálfiovci
v novoveku. Vzostup vỳznamného uhorského šlachtického rodu. Bratislava–Budapest, 2003.
63–74.
56
Illésházy Istvánnak írt levelében, hogy tudomást szerzett Illésházy
betegségérõl és felgyógyulásáról, és örvendezik szerencsés vissza-
térésén. A hírek forrása ebben az esetben is magának Illésházy-
nak a mára már elveszett levele lehetett. Az ajándékba küldött
két hatalmas viza sem szokatlan. A Duna menti halászok földes-
úri szolgáltatásként, ajándékként is egyaránt küldtek halakat
uraiknak, közöttük a legértékesebbnek számító vizát is. Mi sem
természetesebb, hogy a Duna menti Vác basája, ha valóban ked-
veskedni akar Érsekújvár fõkapitányának, vizát küld neki. Az
viszont elgondolkoztató, hogy a váci basa személyesen ajánlko-
zott, hogy szívesen felmenne Érsekújvárba Pálffyhoz. Az érsekúj-
vári fõkapitány és a váci pasa kapcsolata leginkább békés kereske-
delmi kapcsolatra hasonlít a korábban idézett levelek alapján.
Feltehetõleg rendszeresen találkozhattak egymással: Musta basa
Pálffy István vásárlásainak buzgó közvetítõje és megszervezõje
volt. Az idézett levélben lovakról és lószerszámokról van szó, de
az „egyéb vásárlások” kifejezés jelzi, hogy a váci basa igazi üzlet-
emberként talán egy egész „vásár” kínálatát is fel tudta mutatni az
érsekújvári kapitánynak.
Azt, hogy Musta basa megbízható „kereskedõ” volt, igazolja
egy rövid levél: „…itthon nem létemben küldött volt nagyságod
énnekem 18 forintot szattyánra, azért én utánam küldték az 18
forintot, én is mingyárst megvettem és az váci bírónak adtam.
Ennek utána is parancsoljon nagyságod énnekem, mindenekben
valamik nagyságodnak kívántatnak mingyárst megszerzem… – és
a szokott aláírás: – nagyságodnak vitéz szomszéd barátja, váci
Musta basa.”
Mindazonáltal nemcsak a váci bíró közvetíthetett kettõjük
között. Szakály Ferenc mutatott rá arra, hogy a Duna menti Nagy-
maros polgárainak milyen fontos, a kémkedéstõl a közvetítõ
kereskedelemig, a hírek továbbításáig terjedõ szerepük volt a
korabeli török–magyar kapcsolatokban. A Vác és Esztergom
között fekvõ, Budához, Komáromhoz vagy akár Érsekújvárhoz is
57
közel levõ, dunai révátkelõvel rendelkezõ mezõvárost földrajzi
fekvése is arra predesztinálta, hogy lakosai kivegyék a részüket a
mindennél fontosabb „árucikk”, az információk, hírek megszerzé-
sébõl és továbbadásából. Természetes, hogy Pálffy István és Musta
basa sem „kerülhette” meg az „információszerzési monopólium-
mal” rendelkezõ nagymarosiakat: „Nagyságos kegyelmes uram
Török sátor Marsigli Oszmán Birodalmat leíró könyvébõl
58
megadá az marosi bíró az nagyságod levelét, melybõl az nagyságod
akaratja miben legyen megértettem.” Egyre bizonyosabbak lehe-
tünk azonban abban is, hogy Musta basa és Pálffy István rendsze-
resen találkozott egymással: „Az magam dolga felõl azt írhatom
nagyságodnak, hogy Esztergomba fölmegyek, és onnét megírom
nagyságodnak, mikor leszen fölmenetelem nagyságodhoz.”
Csupán e néhány adat alapján is elmondhatjuk, hogy Pálffy
István és a váci Musta basa kapcsolata rendkívül jó lehetett.
Rendszeresen tudósították egymást hollétükrõl, feltehetõleg nem-
csak Musta basa, hanem Pálffy István is küldött ajándékot Vácra,
valamint Pálffy saját vásárlásait a váci basán keresztül intézte.
Nem is annyira ez a rendszeres üzleti kapcsolat, hanem személyes
találkozásaik adhatnak okot a fejtörésre. Hiszen kisebb vásárlá-
sokkal, a korszakban megszokott ajándékküldésekkel számtalan
esetben találkozhatunk. A személyes találkozások azonban már
bizalmi kapcsolatra utalhatnak. Mindenképpen olyan ügyek inté-
zésére, amelyeket már nem lehetett levelek, közbeiktatott kül-
döncök útján elintézni. Musta basa, leveleinek tanúsága szerint,
úgy viselkedett, mintha Pálffy egyik kereskedelmi faktora lett
volna, aki a hódoltság, az Oszmán Birodalom felé közvetítette az
érsekújvári fõkapitány vásárlási és beszerzési igényeit.
1639. július 26-án Pálffy nagyobb mennyiségû áru beszerzésé-
vel bízta meg a váci basát: tizenkét pár csizma, húsz nyereg, tíz
pokróc, tíz láncos fék, két csótár, három cserkesz szerszám, három
kengyelvas, huszonkét kötõfék, tíz terhelõ színes fék, egy terhelõ
parasztszíj, és három öszvérre való nyereg, mindez kétszáztizen-
három tallér értékben. De mindezzel még nincs vége a listának:
„Az mely sátorra pedig nagyságod kért volt, azért is érette kül-
döttem, Murád pasáé volt, minden udvarával szépen készen
vagyon, mihelyt fölérkeznek a sátorral, mindjárt tudósítom nagy-
ságodat felõle. […] Az páncélingre sehol Budán olyan mester
nem találtatik, az ki meg tudná varrni, hanem nagyságodnak ha
hamar nem kölletnék Landorfejírvárban [Belgrád] vannak olyan
59
mesterek odaküldöm, megcsinálják ott valamint azt nagyságod
akarja.”31
Míg a csizmák, nyergek, lószerszámok a hétköznapi viselet vagy
használati eszközök részét képezik, addig Murád pasa régi sátra
már a luxusvásárlások közé tartozik. Sõt, amennyiben Pálffynak
éppen nincs sürgõs harcolnivalója, akkor még páncélingének
elkészülését is megvárhatja, amelyet az ügyes Musta basa a belg-
rádi mestereknél rendelt meg.
Az érsekújvári fõkapitány példája csak egy a sok közül. Fõtisz-
tek, katonák, városi kereskedõk, és sorolhatnánk még hosszasan
mindazokat, akik folyamatos kapcsolatban álltak a török terüle-
tek kereskedõivel. Az 1566-os drinápolyi békét követõ évtizedek-
ben, egészen a tizenöt éves háború kirobbanásáig élénk kereske-
delem zajlott a törökök által megszállt középsõ országrész és a
Magyar Királyság között. Mintha a háborús idõszak lecsendesedé-
sével a korábbi kereskedelmi kapcsolatok is helyreálltak volna.
Bár Budán sok minden megváltozott, mindenekelõtt a lakosság
összetétele alakult át: a német polgárság teljesen eltûnt, helyébe
mohamedán lakosság települt, de megnõtt a zsidók és délszláv
lakosok száma is; mindezekkel együtt a volt fõváros visszanyerte
helyét az ország kereskedelmi központjai között. A számadás-
könyvekben nagy mennyiségû áru után jegyezték be a vámot.
A török kereskedõk általában gabonát, mézet, gyümölcsöt, fûsze-
reket szállítottak Budára, míg a keresztény kereskedõk, akiket
gyakran „zimmi kalmárként” jegyeztek be a könyvekbe, iparcik-
keket, marha- és báránybõrt – talán éppen a tabáni cserzõk szá-
mára –, posztót, ruhanemût vámoltattak el a budai vámon. 1571.
november 20-án Öszek Ali hajója ezernégyszáz kila búzát, Jahjá
Ali boszniai ruhát, Hüszrev hajója nyolcszáz kila búzát, Cserkez
Hasszán szõlõt, fügét, Mehmed pedig szintén szõlõt, fügét, faola-
jat és mézet vámoltatott el Budán. A következõ napon magyar
31
Musta váci basa Pálffy Istvánhoz, 1639. Pozsony, Szlovák Állami Levéltár, Pálffy család
levéltára
60
kereskedõk érkeztek egészen más árukkal: Balázs diák nyolcszáz
süveget és háromezer kést; Szeljártó András ezerkétszáz süveget,
bagazia posztót és vegyes árut; Vasöntõ György ezer süveget; Szel-
jártó Gáspár karazia és boroszlói posztót hozott Budára. De nem-
csak azok a nagykereskedõk érkeztek Budára, akik feltehetõen
áruik nagy részét tovább is vitték. A piacon, heti- vagy nagy vásá-
rokon megjelentek a környezõ falvakból érkezõ kofák is, akik
néhány kosár gyümölcsöt, zöldséget, tojást és tejterméket vámol-
tattak el rendszeresen. A hosszú várháborúkat követõen a keres-
kedelem feléledése szorosabbá tette a hétköznapi érintkezéseket
is a hódítók és a meghódítottak között.
A kereskedelemmel együtt – vagy inkább segítségével – lehetõ-
ség nyílt a mohamedán világ hétköznapjainak a megismerésére.
Az addig csak távolról ismert iszlám, a török kultúra néhány
eleme a magyar kultúrában is befogadásra talált. A török dallam-
világ nemcsak Balassi Bálint verseiben, versfordításaiban jelent
meg, de közvetlenül is hatott a magyar kultúrára a török zené-
szeknek, síposoknak és citerásoknak köszönhetõen. A 17. szá-
zadra nagy divatja alakult ki a török zenészeknek, fõúri udvarok
kedvelt vendégei voltak, ahol a meghívók sok esetben egymásnak
adták kölcsön az ilyen zenészeket. A török kori Magyarország
többpólusú világában nehezen igazodik ki az, aki pusztán ellensé-
get keres a török hódítókban. De annak sincs igaza, aki a hétköz-
napi érintkezések, kereskedelmi kapcsolatok láttán török–magyar
barátságról szeretne beszélni. A korszak valósága e két pólus
folyamatos mozgásával, összeolvadásával írható le a legjobban.
A magyar társadalom többsége, a politikai elit sosem felejtette el,
hogy az egységes Magyar Királyságot az Oszmán Birodalom bon-
totta fel. Magyarország újraegyesítésének tervét a magyar politi-
kusok állandóan napirenden tartották.
Pálffy István ugyan a váci basával javíttatta a páncélingét, de
ha úgy hozta a sors, ugyanazt a páncélinget viselve indult harcba
ellene.
61
HUMANIZMUS,
A KITÁGULT VILÁG
„Az áldatlan idõk béklyójában nem indulhattam
el az úton, amelyre lelkem vágyott…”
(Vitéz János Miklós krakkói dékánnak)
Az igazi humanisták mindig úton voltak. Mintha szenvedélyük és
egyben végzetük lett volna az utazás, a megismerés, a tudás utáni
vágy, amit mindig újabb városokban, egyetemeken, tudós társasá-
gokban, sodalitasokban igyekeztek megtalálni. A humanista a
folyamatosan úton levõ, soha meg nem érkezõ ember, aki semmit
sem szeretne inkább, mint célba érni, letelepedni.
„Én, ahogy azelõtt elhatároztam, hogy hozzátok annak idején
visszatérek, bármennyire is kedvem volna rá, nem tudom meg-
tenni. Révay Ferencnek, a magyar nádor helyettesének fiait
viszem ki Itáliába tanulni, azzal a feltétellel, hogy két évnél hama-
rabb ne térjek haza Itáliából, és szabadságomban áll, hogy élelmet
és tisztes öltözetet, valamint évente hatvan forintot kapjak.
Mihelyt Isten jóvoltából Itáliából visszatérek, elhatároztam, hogy
helyhez kötött életet fogok élni, mert a vándorlást, mint túlságo-
san szomorú kimenetelû életet, már megutáltam. Ezért könyör-
gök, hogy ne hagyj tanácsaid nélkül. Bármit is tudsz dolgaimra
nézve tanácsolni, írd meg hamarosan. Április hónapban Bécsben
leszek. Ezenkívül, legkedvesebb tanítóm, kérlek, írj feleletet, s bár-
miféle levelet írsz is, Vitus Theodoricus kényelmesen elhozhatja
számomra. Elhatároztam, hogy az orvostudományra adom fejem,
62
s ha ennek tanulásához bármilyen rövid kis útmutatást is adsz,
kedves dolgot cselekszel velem.”32
Annak a szellemi áramlatnak, amit ma összefoglalóan huma-
nizmusnak nevezünk, éltetõ eleme volt az utazás. Az egyetemrõl
egyetemre vándorló diákok, humanisták Európa egymástól távol
levõ részeit kapcsolták össze. A 16. századtól viharos gyorsasággal
fejlõdõ európai egyetemeken különbözõ országok és városok diák-
jai találkoztak és kötöttek életre szóló barátságokat. Magyaror-
szágról nézve az egyetemi peregrináció kényszer volt, hiszen az
országban hosszú ideig egyetlen egyetemalapítási kísérlet sem
bizonyult tartósnak. Vitéz János 1467-ben Pozsonyban alapított
Academia Istropolitánája a tudós fõpap kegyvesztettsége, majd
1472-es halála után elsorvadt. A humanista peregrináció azonban
csak részben volt összefüggésben azzal, hogy az adott országban
mûködött-e egyetem. A lényege éppen az egyetemek, a kiemel-
kedõ tanárok körül létrejövõ szellemi mûhelyek közötti kapcsolat
volt. A legtöbb peregrináló diák egy-egy professzor elõadásának
a kedvéért kerekedett föl. A 16. századi rendi társadalomban a
közösségi kötöttségek alatt élõ emberek számára az egyetemek
közötti szabad vándorlás nemcsak a szellemi függetlenséget,
hanem a személyi szabadság, a társadalmi konvenciók alóli fel-
szabadulás látszatát is megteremtette. Lehetett nemes, nemtelen
vagy éppen városi polgár, az egyetemre járás ugyanazt jelentette
mindenki számára: idõleges mentességet saját társadalmi csoport-
jának konvenciói alól. Mindez azért volt látszólagos, mert az egye-
temi évek lezárultával elõbb-utóbb mindenki visszailleszkedett a
rendi társadalom szabta keretek közé. Az egyetemi végzettség,
a megszerzett humanista mûveltség a társadalmi kötöttségeket
nem változtathatta meg, de segíthetett egy másik társadalmi cso-
portba történõ átlépésben. A peregrinus vagy vándorévek lezá-
rultával a kialakult humanista kapcsolatok, barátságok nem
32
Gyalui Torda Zsigmond levele Philipp Melanchtonnak 1545. december 25. In: Régi magyar
levelestár XVI–XVII. század. I. m. I. k. 101–102.
63

Krakkó egy korabeli rézmetszeten
szakadtak meg. A megkezdett egyetemi viták, értekezések a leve-
lezésekben folytatódtak. A volt diáktársak dicsérték egymás tudá-
sát, nagy ívû eszmefuttatásokat fogalmaztak levelekben, kértek és
ajánlottak mûveket, tanítványokat. Az Európát keresztül-kasul
behálózó humanista levelezések létrehoztak egy virtuális szellemi
mûhelyt, amit respublica litterariának neveztek el.
Ahogy Vitéz János, úgy egy évszázaddal késõbb Gyalui Torda
Zsigmond, a szepesi kamara humanista mûveltségû alkalmazottja
is arról panaszkodott, hogy nem tehet kedve szerint. Szeretett
volna tanulmányai helyszíneire visszatérni, de helyette a köteles-
ség, a munka, a hivatal más irányba terelte útját. A humanisták
számára az egyetemi évek, a peregrináció emléke egész életüket
végigkísérõ hiányként, az elveszett világ utáni vágyakozásként
nehezedett a lelkükre. A 16. században születõ értelmiségi réteg
alapvetõ életérzése a virtuális humanista világ, és a betöltött
hivatal közötti mélységesen mély szakadék. Forgách Ferenc
(1535–1577) püspök, történetíró, János Zsigmond választott
magyar király erdélyi kancellárja meghalni tért vissza Padovába,
tanulóévei helyszínére. Testvére, Forgách Simon (1530 k.–1577)
a királyi Magyarország legkitûnõbb katonái közé tartozott. Hiva-
64
tali és egyházi pályája a királyi Magyarországtól Erdélyig ívelt.
I. Ferdinánd király alatt nagyváradi püspök volt, majd Miksa
királysága alatt lett János Zsigmond híve. Megírta korának véres
háborúkkal, politikai pártharcokkal teljes krónikáját. Életének
utolsó évét Padovában töltötte. Nyughatatlan szellemek lettek
volna a 16. század humanistái?
A legkalandosabb és egyben a legellentmondásosabb életutat
talán Dudith András (1533–1589) futotta be. A magyarországi
humanizmus legszínesebb egyénisége. Legújabb kutatója, Almási
Gábor szerint Dudith már indulásakor kiemelkedõ tehetség volt.
Hosszú, tíz éven át tartó egyetemjárás után tért vissza Magyaror-
szágra, ahol egyházi pálya, diplomáciai karrier várta. A trentói
zsinaton a magyar katolikus egyház képviselõjeként vett részt
1562-ben, az oltáriszentségrõl elmondott beszédével a protestán-
sok figyelmét is felhívta magára. Vibráló egyénisége, korlátokat
feszegetõ szellemisége, bárhol volt is, a középpontba állította. Szá-
mára nem létezhetett olyan hivatal, ahol megnyugvást lelt volna,
ahol azt mondhatta volna, hogy egyéniségéhez, tudásához méltó
feladattal találkozott.
Torda Zsigmond korábban idézett levelében úgy gondolta,
hogy ha orvos lesz, nyugalmat talál. Dudith számára nem létezett
ilyen állapot. Miksa követeként érkezett Lengyelországba, ahol
feladta egyházi hivatalát, püspökségét, és megházasodott. A pro-
testáns egyházak szinte versengtek érte, mindenki szerette volna
Dudith szellemi képességeit a maga oldalán tudni. Dudith azon-
ban nem állt sehová, megmaradt a maga oldalán, a saját szellemi
univerzumában.
A szellemi függetlenség megteremtése azonban teljesíthetetlen
kihívás volt, nemcsak Dudith, hanem minden humanista szá-
mára. A mûvelt, hasznosítható tudással rendelkezõ ember, legyen
az írás mestere vagy az orvoslásé, esetleg a mérnöki tudományoké,
nélkülözhetetlen lett az állam, a diplomácia, a közigazgatás szá-
mára. Mindenhol szükség volt a képzett emberekre. Ez azt is
65
jelentette azonban, hogy megbízóik akaratának megfelelõen
kellett ellátniuk feladataikat. Csak addig mehettek el, ameddig
azt munkaadójuk jónak látta. Szellemi függetlenségrõl szó sem
lehetett. Egy-egy udvari állás biztos jövedelmet és biztonságos
életet jelentett, de az óhajtott tudós függetlenségrõl le kellett
mondani.
Megrendelésre írtak történeti mûveket, terveztek épületeket
vagy éppen láttak el diplomáciai feladatokat. Szellemi független-
ségrõl csak és kizárólag a respublica litteraria keretei között lehe-
tett szó. Ez a virtuális világ hordozta a humanisták eszményeit a
természetrõl, az emberi nem természetérõl, a nevelésrõl, a tudo-
mány szerepérõl és még sok minden másról. Ezeket az eszménye-
ket nem feltétlenül tudták megvalósítani, ám elültették az embe-
rekben a vágyat arra, hogy jobbá tegyék a világot.
A teljes univerzum, a látható és az emberi lélek láthatatlan
világa egyaránt a humanisták otthona volt. Jelképértékû, hogy a
végtelent befogni szándékozó humanista szellem otthonaiban
a mennyezeten mindenhol megjelent a csillagos égbolt, legyen szó
királyi könyvtárról, vagy a tudós fõpap Vitéz János esztergomi
dolgozószobájáról (studiolo). A 16. században a világjáró kolozs-
vári polgár, Kakas István városi otthonában a mennyezetet ugyan-
olyan zodiákus jegyek díszítették, mint néhány emberöltõvel
korábban Vitéz János esztergomi studiolóját. „Emeleteket szánt rá
hallatlan költséggel, hogy azok kazettás mennyezetei az éteren
keresztülkocsizó planétákat ábrázolják, és a bolygók pályáját
mutassák a felbámulónak”33 – írta Antonio Bonfini Mátyás király
budai palotájáról, ahol nemcsak a könyvtár, de számos más terem,
szoba mennyezetén is megjelent a csillagos ég. Mintha az egész
égboltot akarták volna megnyitni, vagy legalább közelebb hozni a
korszak mûvészei. Az Ég és a Föld találkozott ezekben a termek-
ben, ahogy az emberi lélekben is az égit keresték.
33
Antonio Bonfini: A magyar történelem tizedei. Fordította: Kulcsár Péter. Balassi Kiadó,
Budapest, 1995. 870.
66
Janus Pannonius nem egyszerûen a platonista filozófiát sûri-
tette versbe, hanem a földi lét égi harmónia utáni vágyakozását is
megfogalmazta:
Én lelkem, ki az égi tejúton a földre suhantál
S bennem az életerõ drága zsarátnoka vagy,
Nincs panaszom rád, mert ragyogó és szép a tehetség,
Mely fölemel s nemesen gyújtja ki szellememet.
Úgy léptél ki a Rák kapuján fönt, hogy nem is ittál
Búsan a Léthe szelíd habjaiból feledést.
S ott, hol a fürge Oroszlánt éri a mennyei Serleg,
Ott siklott le az út, életem útja megint.
Észt a Saturnus adott kegyesen, Jupiter meg erélyt, Mars
Bátorságot, a nap lángra csiholta szived.
Vénusz a jóra, az isteni Hermesz a szépre tanított
S életed õserejét Cynthia adta neked.
(Cynthia állt õrt ott, hol a Lét a Halálba fut árván,
Õ ez a földi világ s hódol az égnek a föld!)
Ezt a harmóniát keresték a humanisták a tudásban, a tudós
társaságokban. „Hódol az égnek a föld” a csillagászattal, a térké-
pészettel, filológiával és mindazzal, ami a humanisták számára az
új ismereteket jelentette. Így nem is csodálkozhatunk azon, hogy
szinte mindenki a csillagokban kereste a jövõt. Mátyás asztroló-
gusokat tartott maga körül, horoszkópot készíttetett minden
jelentõsebb döntés elõtt. De nemcsak a királyi udvarban, hanem
a városokban és egészen biztosan a falvakban is félelemmel vegyes
kíváncsisággal figyelték az éjszakai égboltot: mirõl hoznak hírt a
csillagok? Szerencsét vagy szerencsétlenséget, háborút vagy békét
jegyeznek a felbukkanó titokzatos égi jelek, üstökösök? A lõcsei
polgárok II. Rudolf magyar királlyá koronázásakor (1572. szep-
tember 25.) a következõt írták be évkönyvükbe: „új csillag támad”.
Majd száz év múlva, 1665-ben különleges égi jelenséget jegyeztek
67
fel: „1665. január 2-án estefelé a Bika jegyében egy új üstökös vált
láthatóvá.”34
Dudith András már a tudományos vizsgálódás és az ezen ala-
puló gondolkodás nevében foglalta össze nézeteit az üstökösökrõl.
„Ekkora homály és a nézeteknek ily sokszoros eltérése közepette,
mikor a dolog maga még ismeretlen, számomra egyáltalán nem
látszik valószínûnek, hogy belõle bármi biztosat jósolni vagy
jövendölni lehessen. Sõt, állítom, hogy még ha biztosan ismernõk
is az üstökös mibenlétét, anyagát vagy természetét, akkor sem
tudnánk annak fényébõl bármi – akár jót, akár rosszat – megjósol-
ni.”35 Nehéz a hagyományokkal, az évszázados misztikus gondol-
kodással, hiedelmekkel és babonákkal szembeszállni, vagy csak
kicsit is megingatni õket. Dudith pusztán a filológiai gondolko-
dás, elemzés, összehasonlítás és értelmezés (hermeneutika) eszkö-
zével élhetett, hiszen nem volt csillagász, csak régi szövegek és az
azok által közvetített filozófiai gondolkodás ismerõje, és állította, Krakkó egy korabeli rézmetszeten
hogy babonaság a jövendõbeli történésekre következtetni pusztán
„égi jelek”, üstökösök megjelenése alapján. Mindezzel persze
figyelmen kívül hagyja, […] aki csak felületes hallomás alapján
tagadta a csillagjóslás, a horoszkópok készítésének, az elõjelek
úgy venné tudomásul a nagyjából mindenütt végbemenõ dolgo-
(ómenek) megfigyelésének gyakorlatát is. Az elõjeleknek tartott
kat, hogy makacsul még ezek után is kitartana abbéli meggyõzõ-
jelenségekrõl mindig kiderül, hogy csak a bekövetkezett esemé-
dése mellett, hogy mindezeket nem közeli és jelenvaló okokra kell
nyek fényében váltak elõjelekké. „Tehát ezt az üstököst is, amely
visszavezetnünk, hanem inkább üstökösökre, szakállára vagy far-
nemrégiben még ragyogott, és amelyet oly vészjóslónak képzel-
kára, és bizonyos rejtett égi és világegyetembeli okokra. Ha ugyan
nek, remélem, egészen más esemény fogja követni, mint amilyent
vaktában és oktalanul, tréfából nem erõsítgetné, hogy ezeknek a
Istennek és a természetnek ezek az aljas tanácsosai, arcukat fel-
háborúknak, a dögvésznek és egyéb csapásoknak is az üstökös
fújva, mintegy háromlábú jósszékrõl oly szép számban jövendöl-
az oka.”36
nek. De ha mégis valamilyen véletlen folytán háborúk, dögvész
Bár a humanista természettudományos szemlélet teret enge-
vagy akármilyen bajok ütnék fel a fejüket, ki az, aki a mindennapi
dett számos ma már tudománytalannak tartott babonás véleke-
élet törvényeit és az emberi dolgokat annyira nem ismeri vagy
désnek és eljárásnak, számtalan olyan gyakorlati problémával is
34
Hain Gáspár: Szepességi avagy lõcsei krónika és évkönyv a kedves utókor számára. Magvetõ
foglalkozott, mint a minél pontosabb idõmérés, helymeghatáro-
Könyvkiadó, Budapest, 1988. 283. zás, távolságmérés, kutatta a természet, az ásványok és növény-
35
Dudith András: Rövid kommentár az üstökösök jelentõségérõl 1578. In: Janus Pannonius
36
– Magyarországi humanisták. I. m. 1143. Uo. 1150.

68 69
világ titkait, világos képet akart alkotni az ember fizikai és lelki
felépítésérõl, s a test és lélek betegségeinek gyógyítására kereste a
válaszokat. Amikor Dudith András szembe mert fordulni azzal,
a korszakban általános gondolkodásmóddal, hogy a földi és égi
jelenségek szorosan összefonódnak, sõt meghatározzák, befolyá-
solják az emberek életét, az országok és népek jövõjét, valójában
azt a rendkívül õsi világképet is megkérdõjelezte, amely az ember
életét ég és föld harmóniájának középpontjába helyezte. „… hódol
az égnek a föld” – ahogy Janus Pannonius is írta.
Az embert, a társadalmat ért bajok, csapások okára hosszú
ideig a harmónia felbomlásában keresték a választ. Dudith szerint
az emberi cselekedetek, az országok és népek sorsa egészen más,
nem égi, hanem inkább az emberek és országok közötti bonyolult
összefüggésrendszerek ok-okozati viszonylataiban gyökerezik. „Az
oly sok megpróbáltatással és nyomorúsággal járó franciaországi,
nemkülönben a véres belgiumi háború már jó néhány évvel az
üstökös megjelenése elõtt sújtott, […] Magyarország már régóta
szörnyû pusztítások színhelye, és már szinte megsemmisült vagy
legalábbis végsõ veszélybe sodródott. Majdnem egész Livóniát a
közelmúltban foglalta el a muszka, de az üstökös feltünését meg-
elõzve…”37 Újfajta természet- és társadalomszemléletet tükröz
mindaz, amit Dudith képviselt, a kor általános vagy elfogadott
mentalitásától különbözõ egyéni látásmódot feltételez.
Dudith írásán is áttetszik, hogy a humanizmust kiforrott termé-
szetkultusz jellemezte, hiszen vizsgálódásainak egyszerre volt tár-
gya és összehasonlító példája a természet. „Mindennek ki van
tûzve a maga napja, és mindnyájan azzal a feltétellel születünk,
hogy amikor itt van az élet határa, szükségszerûen engedjünk a
természetnek, akár kedvünkre van ez, akár nincsen.”38 Ez a ter-
mészethez való viszony nemcsak a humanista világkép egyik leg-
meghatározóbb eleme volt, hanem a társadalomról való gondol-
37
Uo. 1151.
38
Uo. 1150.
70
kodás keretét is meghatározta. Zsámboky János (1531–1584),
Dudith kortársa, mindezt a következõképpen fogalmazta meg:
„Mindennek szülõje a természet, amely minden dolgot elindít és
véghezvisz, és amelybõl mindenek arányos és alkalmatos változa-
tossággal részesülnek, úgy örvendezik, hogy eközben úgy tünhet,
önmagával viaskodik és nagy buzgalommal és pontossággal nemz
és csiszol ki némely dolgokat, másokat pedig kimerülve és magá-
ról megfeledkezve hanyagabbul hoz létre, mint akit elhagyott túl-
áradó ereje.”39 A természet egyszerûen lenyûgözte a humanistá-
kat, még azokat is, akik elsõsorban nem a természettudományok
területén munkálkodtak. Példáik, metaforáik és hasonlataik,
ahogy Zsámbokynál is olvashatjuk, a természetbõl indulnak, és
gyakran oda is térnek vissza. „…áhított ékesszólás dicsõségében is
annyira sokarcúan, annyira különbözõ módon bontja ki a termé-
szet magát, hogy különös adományaiban, mellyel elválaszt minket
a többi élõlénytõl, ugyanannyi változat jelenik meg, mint ahány
fej, ahány tudat van.”40 Ebbõl a „sokarcú” természet iránti rajon-
gásból bontakozott ki a humanisták társadalomképe, amely lassan
elterjedve áthatotta a kora újkor politikai, államelméleti munkás-
ságát. A természet elõbb az isteni rend példája és bizonyítéka,
majd a megszelídített táj a kultúra szimbóluma lett. A kertek a
civilizáció alkotóerejét és az ember által megteremtett, a termé-
szetet befolyásoló kultúra hatását szimbolizálták: erdõbõl liget,
rétbõl, mezõbõl virágoskert, hegyi forrásokból szökõkút, zúgó
folyókból kertet átszelõ csendes ér, nagy tavakból pedig kerti
medencék lettek. A humanizmus közel hozta magához a termé-
szetet, beillesztette saját közvetlen környezetébe, majd a kertek és
ligetek világából egyre többen léptek ki a „vadonba”. Szórakozás,
kihívás és pihenés is lett egyszerre az erdõjárás, a hegyek meg-
hódítása, a csónakázás vagy a tutajozás vad hegyi folyókon.
39
Zsámboky János: Három dialógus a cicerói imitációról 1559. In: Janus Pannonius – Magyar-
országi humanisták. I. m. 1132.
40
Uo. 1132–1133.
71
A 17. század embere már a hétköznapjaiba illesztette a „természet-
járást”, ami nem egyszerûen a természet tudományos megismerését
vagy használatát jelentette, hanem elfogadását és élvezetét is.
Az Oláh Miklós (1493–1568) által leírt Magyarország egyene-
sen a természet csodája volt, ahol az elvetett tönköly három év
alatt válogatott búzamaggá vált. Magyarországot a természet min-
dennel elhalmozta, gabona, zöldség, gyümölcs bõségesen megte-
rem az országban. Az erdõk fát és vadat adnak, a hegyekben ásvá-
nyok sokasága található, a folyók és tavak hemzsegnek a
legkülönfélébb halaktól, sõt még a csodálatosan gyógyító meleg-
vizes források is oly sûrûn bukkannak fel az országban, hogy váro-
siak és falusiak egyaránt élvezhetik õket. Magyarország Európa
kertje, sugallja Oláh, és egyben a civilizáció otthona és õrzõje.
A magyarországi természetvizsgálók között különleges hely illeti
meg Georg Wernhert (1490–1556), aki a szepesi kamara alkalma-
zottjaként terjedelmes traktátust írt Magyarország „csodálatos”
vizeirõl. Már Oláh Miklós is kiemelt helyen beszélt a hévizekrõl,
hiszen azok olyan nagy számban fordulnak elõ az országban min-
denhol, és oly változatossággal, hogy velük bizonyítani lehetett:
Magyarország a természet minden kincsével és különlegességével
megáldott hely. Õsi a kép és a szimbólum is, az édenkertig vezet-
hetõ vissza. A természet gazdagsága, a bõven termõ föld és mind
megannyi bõség, amit a természet csak megadhat, nem más, mint
az édenkert, az elveszett paradicsom mása, képe. Isten jóindulatát
és kegyét jelzi azok felé, akik megérdemlik.
A humanista historikusok között a 16. század széthulló Magyar-
országán komolyan felvetõdött a kérdés: hogyan lehetséges, hogy
az európai keresztény kultúra olyan erõs országa, mint Magyar-
ország, a támadó Oszmán Birodalom csapásai alatt oly rendkívül
rövid idõ alatt összeomlott? Ez a természeti adottságait tekintve
csak az édenkerthez hasonlítható föld hogyan kerülhetett a pogá-
nyok hatalma és uralma alá? „…csendben elmélkedni kezdtem
magamban nemzetünk eredetén, hogy vajon e dúsgazdag ország
72
birtokát milyen mûvészettel szerezték és tartották meg – ugyanis
a birodalmat ugyanaz a mûvészet szerzi és tartja meg – aztán
Mátyás halála után õseink fegyelme meglazulván, vajon mikép-
pen jutott az a török kényére?”41 Brenner Márton (?–1553), az
elõbbi levél írója, ugyanarra a következtetésre jutott, mint sok
humanista gondolkodású értelmiségi a 16. századi Magyarorszá-
gon: az õsök fegyelme lazult meg, ezért hullott darabjaira a koráb-
ban virágzó ország. Az „isteni kegyelem” elvesztése ekkor lett
alapvetõ része a magyar nemzettudatnak: „Valóban siralmas az
emberi dolgok ez állhatatlan és folytonos változandóságának
kitett állapota, hogy nemcsak a leghatalmasabb városok, hanem
virágzás teljében levõ országok is rövid egypár esztendõnyi hatá-
rokkal záratnak körül, melyeket bejárván, erejükben megfogyat-
kozni, észrevétlenül elfonnyadni és végül fenekestül felfordulni
szoktak. Kell, hogy ez a látvány Istennek az emberi dolgok beosz-
tásában tanusított csodálatos gondviselésére és a bûnökkel szem-
ben mutatott kegyetlen haragjára figyelmeztessen minket. Mint
ahogy ugyanis a birodalmak nem emberi megfontolásból alapít-
tatnak meg, hanem Isten állítja össze, tartja fent, és amíg valami
középszerû állásra nem jutnak, támogatja azokat, úgy azok, az õ
rendeletére sorsszerû változások törvén rájuk, vagy idegenek
hatalmába kerülnek, vagy alapjukban összeomlanak. A birodal-
mak e katasztrófáit pedig többnyire az emberek bûnei siettetik,
melyek miatt Isten fölgerjedvén, végül haragjának jogos dühét
szokta vétkes nemzetekre önteni…”42
Az ország romlása egyéni és kollektív bûntudattal kapcsolódott
össze, és ez határozta meg a korszak gondolkodását is. Zrínyi Mik-
lós Szigeti veszedelmében Szulejmán csak eszköz a haragvó Isten
41
Brenner Márton Révay Ferenchez, 1543. In: Humanista történetírók. Szépirodalmi Könyv-
kiadó, Budapest, 1977. 7.
42
Szikszai Fabricius Vazul elõszava a kegyes olvasóhoz Bonfinius Antalnak a nemes Hunyadi
Mátyás felséges magyar király számára írt történelme elé. In: Humanista történetírók. I. m.
20.
73

Krakkó egy korabeli rézmetszeten
kezében, hogy a bûnös magyarokat megbüntesse. Szikszai Fabri-
cius Vazul, aki az elõbbieket megfogalmazta, éppen ezért tartja
fontosnak a történetírást. Felismerhetõvé kell tenni a nyilvánvaló
bûnöket, megmutatni, mikor és hogyan távolodott el az ország
Istentõl. Már õ is pontosan megnevezi azokat a bûnöket, amelyek
az „édenkert”, az egységes királyság elvesztéséhez vezettek:
„Ennél fogva most már hozzátok fordítom a szót, Magyarország
fõemberei, akik az ellenséges fegyverek kegyetlensége meg a pol-
gárháborúk sok mészárlása után még megmaradtatok, és a
már-már romba dõlt haza üdvére könyörgök nektek, hogy végre
hagyjátok abba ezt a dühöngõ pártoskodást, szünjetek Cadmus
fiai módjára saját bensõtökben õrülten tombolva a pannon nép
maradékát a végpusztulásba kergetni. Ha e széthúzás gyalázata és
átka titeket e gyászos patvarkodásoktól, melyeket magatokon
tesztek engesztelhetetlenekké, nem térít józanabb belátásra, nem
szánjátok a tartomány pusztaságát, nem annyi sok fivéretek eles-
74
tét, állítsátok magatok elé példaként õseitek gyõzhetetlen egyet-
értését és lelküknek a haza védelmére áldásos, az ellenségnek
félelmes szövetségét. Minden önmagával meghasonlott királyság
elpusztul […] Lám oda már Pannónia õsi ereje, és a ti egyenetlen-
ségeitek az ellenség hatalmát úgy megnövelték, hogy az egész
világ számára felülmúlhatatlannak látszik. Ám, ha végre az egyet-
értés szándékáig, egy lélekkel lemondva a nyomorult Magyaror-
szágot most is kegyetlenül dúló pártoskodás szításáról, meg akar-
nátok tapasztalni, mennyi jó van a szándékok és törekvések
megértõ összehangolásában Isten kétségkívül törekvéstek mellé
állna, hogy azt a gyászos szolgaságot, melyet õseitek saját vérükkel
hárítottak el az utókorról, végre nyakatokról levetvén ti magatok,
hitveseitek és gyerekeitek az õsi szabadságba visszajussanak.”43 Az
egyéni vétkek – a széthúzáshoz vezetõ önzés – nemzeti bûnné áll-
tak össze a humanista gondolkodásban, és felekezettõl függetle-
nûl beépültek a történeti tudatba.
A humanisták mindennel tanítani akartak. Ez az értelme az
értekezéseiknek, levelezésüknek és sok minden más mellett a tör-
ténetírásuknak is. Tanítani és tanulni lehet belõle. Brenner Már-
ton ebben az értelemben fakadt ki: „...a magyarok évkönyvei a
tények csupasz és egyszerû igazságán kívül semmit sem tartalmaz-
nak […] inkább igazán, mint ékesszólóan”44 írtak. „Ékesszólóan”
írni itt annyit tesz, mint bemutatni, érvelni és meggyõzni. Ráve-
zetni az olvasót az általuk felismert igazságra. Hiszen ez a tudás
értelme. Tanulásra és tudásra vágytak, és életük értelmévé az
ismereteik továbbadása vált. Véleményük szerint az ember – és
ebben nem tettek különbséget férfiak és nõk között – nevelhetõ.
Ám ahhoz, hogy eljussanak a nevelhetõ emberig, elõbb fel kellett
fedezniük.
43
Szikszai Fabricius Vazul elõszava a kegyes olvasóhoz Bonfinius Antalnak a nemes Hunyadi
Mátyás felséges magyar király számára írt történelme elé. In: Humanista történetírók. I. m.
23.
44
Brenner Márton Révay Ferenchez, 1543. In: Humanista történetírók. I. m. 7.
75
 A humanista „felfedezõ ember”, mint minden a humanisták
világában, összetett, bonyolult jelenség. Ahogy sok mindennek a
humanisták esetében, a „felfedezésnek” is több jelentése, tar-
talma, szimbolikus értelme van. A világot felfedezõ, tudásvágytól
hajtott utazók rácsodálkoztak a természeti jelenségekre, idegen
tájakra és kultúrákra. Az Oxfordban letelepedõ Budai Parmenius
István (1555–1583 k.) sorai pontosan ezt az életérzést közvetítik:
„Vándorlásaim során csaknem három esztendõn át nemcsak a
tudomány jó néhány hajlékát, hanem sok bölcsen berendezett
államot, több kitûnõ szervezetû egyházat is módomban volt meg-
ismerni. S utazásom úgy intéztem, hogy a különféle nemzetek szo-
kásinak és városainak tanulmányozásán túl lehetõségem nyiljék
kiváló emberek barátságába jutnom vagy legalább ismeretséget
kötnöm velük.”45 Ugyanígy, ugyanezzel a lendülettel hajtotta a
humanistákat önmaguk, az ember felfedezésének a vágya.
A humanisták fedezték fel a „nõket” mint érzõ, önálló akarattal
rendelkezõ lényeket: „Az asszony állatok természet szerint ellen
mondók, ha azt akarod, hogy szóljanak, hallgatnak, ha akarod,
hogy járjanak, megállnak, ha azt akarod, hogy nevessenek, sírnak,
ha azt akarod, hogy vígadjanak, szomorkodnak, és keserögnek, ha
akarod, hogy sírjanak, vigadnak, ha te békességet kívánsz, õk
hadat kívánnak, ha te hadat akarsz, õk békességet kívánnak, ha
azt akarod, hogy egyenek, böjtölnek, ha azt akarod, hogy böjtöl-
jenek, esznek, ha akarod, hogy aludjanak, vigyáznak, ha akarod,
hogy vigyázzanak, alusznak.”46 Antonio de Guevara az önálló
akarattal, személyiséggel rendelkezõ nõk képét rajzolta fel azzal,
hogy sarkítva bemutatta: a nõ lényege az ellentmondás. Ennek
ismeretében alakítható ki mind a nõk, mind a férfiak nevelése,
45
Budai Parmenius István: Epibatikon, azaz hajóra szállást ünneplõ költemény. In: Régi
magyar irodalmi szöveggyûjtemény I. Humanizmus. Balassi Kiadó, Budapest, 1998. 705.
46
Antonio de Guevara: Horologii Principum azaz az fejedelmek órájának második könyve. Fordí-
totta: Draskovich János. Bibliotheca Antiqua, Graz, 1610.
76
társadalmi szocializációja. A társadalmi szerepekre való felkészítés
elsõsorban a nevelésben jelenik meg.
A nevelhetõ ember nem egyszerûen pedagógiai program,
hanem ennél sokkal több; már-már világnézet, hitvallás, a világ
formálásának, „jobbá tételének” egyetlen járható útja. A felismert
és birtokolt bölcsesség továbbadása a humanisták legfontosabb
hivatása volt. Megteremtették a „közjó”, a „köz haszna” fogalmát,
és ennek szolgálatát tették a legfontosabb hivatássá. Rotterdami
Erasmus (1466–1536) mind a fejedelmek, mind az alattvalók leg-
fontosabb erényének a köz javára való tevékenykedést tartotta:
„Az állam igazgatásában a fejedelemnek csak egyetlen dologra
kell figyelmeznie, mégpedig a köz hasznára, mellõzve minden
egyéni érzelmet, de ugyanezt az egyet kell figyelembe vennie
a népnek is, amikor fejedelmet választ.”47 A fejedelem, vagy a
leendõ fejedelem, uralkodó nevelése azért fontos, mert az államok
a fejedelem képére „formálódnak”. A mûvelt, tudós uralkodók
jelentik Erasmus és humanista követõi számára a legjobb garan-
ciát arra, hogy a világot jobbá tegyék. Csak néhány szentencia
Erasmus könyvébõl: „Ahol a fejedelem kiválasztására nincs lehe-
tõség, ott különös figyelemmel kell kiválasztani azt az embert, aki
majd a leendõ fejedelmet nevelni fogja. Hogy jó hajlamú fejede-
lem szülessék, azt az imáinkkal az égiektõl kell kérnünk. De hogy
a jónak született késõbb el ne fajuljon, vagy hogy a kevésbé jónak
született neveléssel jobbá váljék, az már részint tõlünk függ. [… ]
A haza sok mindennel tartozik a jó fejedelemnek. De legfõképpen
olyan emberrel tartozik neki, aki majd helyes elvekkel ilyenné
teszi õt. A fejedelem formálására és javítgatására az a legalkalma-
sabb idõ, amikor még maga a fejedelem sem tudja, hogy õ fejede-
lem. Ezt az idõt kell tehát szorgalmasan felhasználnunk, de nem-
csak úgy, hogy távol tartjuk õt az aljas dolgoktól, hanem úgy is,
hogy az erénynek bizonyos tételeivel beoltjuk õt. […] a bölcs és
47
Rotterdami Erasmus: A keresztény fejedelem neveltetése. Európa Könyvkiadó, Budapest,
1992. 11.
77
derék fejedelem úgy nevelteti gyermekeit, hogy állandóan emlé-
kezetben tartja, a hazának szülte õket, a hazának neveli õket, és
nem a saját örömére.”48
Erasmus könyve nagy hatással volt a korszak nevelési gyakor-
latára. Szerte Európában ismerték, II. János választott magyar
király – akit a köztudat inkább János Zsigmond (1540–1571)
erdélyi fejedelemként ismer – könyvtárában is megvolt.
A nevelésnek természetesen nem csak az országok bölcs kor-
mányzásában, és ezáltal a történelem formálásában volt kiemelt
szerepe. A nevelés strukturálta az átalakuló uralkodói környeze-
tet, a fejedelmi és királyi udvarok rendjét. Az udvari arisztokrácia
ekkor formálódó viselkedéskódexe nem csupán a kulturált visel-
kedés alapelveit foglalta össze, hanem erõs identitásképzõ hatást
is kifejtett. Az angol vagy francia udvar a 16. században nyerte el
azt az arculatát, amely az elkövetkezõ évszázadokban a nemzeti
kultúra azonosítója, képviselõje lesz.
A Habsburgok sokszínû, többféle hagyományt és nemzeti iden-
titást integráló udvara már sokkal bonyolultabb képet mutatott.
A magyar udvari arisztokrácia minden törekvése, hogy nemzeti
identitását az uralkodói udvarban kifejezze, zátonyra futott azon
az egyszerû tényen, hogy a Habsburg „udvar-konglomerátum” a
francia vagy az angol, de akár egy itáliai fejedelemség udvarától is
eltérõ módon, nem egy állam, hanem egy államok feletti dinasztia
reprezentációját, hatalmi igényét fejezte ki. A Habsburg-udvar-
ban reprezentált különbözõ nemzeti, kulturális vagy akár politikai
identitások csak oly mértékben jelenhettek meg, ameddig ezek a
dinasztia integrálóképességének határain belül maradtak. Az az
erasmusi gondolat, amit a humanista értelmiség a magáévá tett,
miszerint az uralkodónak a „köz hasznára” kell figyelemmel len-
nie, a Habsburg-udvarban a dinasztia érdekeire, a dinasztia hasz-
nára szûkült le. Ezért értékelõdött fel a magyar humanisták sze-
48
Uo.
78
mében a létrejövõ Erdélyi Fejedelemség. A János Zsigmond
környezetében kibontakozó erdélyi fejedelmi udvar a kelet-ma-
gyarországi és erdélyi régió etnikai, kulturális identitásainak
összegzõje lett. Nyitottságával, megõrzött itáliai és lengyelországi
kapcsolataival a Jagelló kori magyar királyi udvar hagyományait
folytatta. Az innen kirajzó erdélyi peregrinusok a 16. századtól
kezdve folyamatosan látogatták Európa egyetemeit. Ennek az
egyetemjárásnak már a humanizmuson túlnyúló, a 17. századi
Erdély mûvelõdési viszonylatát meghatározó jelentõsége volt.
Európa nyugati partvidéke, Hollandia, Anglia ekkor lett a tanulni
vágyó erdélyi értelmiség célpontja. A 17. századi erdélyi iskolare-
form-kezdeményezések alig képzelhetõk el az Angliában tanult
Tolnai Dali János vagy a Hollandiából hazatérõ Apáczai Csere
János nélkül.
A tanulás, az egyén törekvése a minél teljesebb tudás megszer-
zésére a humanizmust sajátos egyéniség- vagy személyiségkultusz-
szal ruházta fel. Mintha a humanisták által elképzelt társadalom
egymástól elkülönülõ szubjektumokból állt volna. Az egyéniség
kibontakoztatásának hangsúlyozásával elveszik a humanizmus
összetartó ereje. A tudás, az ismeretszerzés hangsúlyozása, már-már
misztifikálása valójában nem öncél. A tudás által formálható a
világ, lehet jobbá az ember. A humanisták hittek abban, hogy
a világ megismerhetõ, feltárható, és mindehhez rájuk jellemzõ
módszertannal is rendelkeztek. A humanista hitt az imitáció ere-
jében. A számtalan antik példa, filozófusok, természettudósok,
államférfiak, hadvezérek és uralkodók alkotásai, tettei mind után-
zásra ösztönzõ példa volt a számukra. A humanista nevelõ pél-
dákkal nevel: „Nagyon korán kezdje el munkáját a nevelõ, hogy
a zsenge érzelmek közé akkor hintse el az erény magvait, amikor
a lélek még mentes mindenféle bûntõl, és amikor a nevelõ ujjai
alatt még bármilyen forma felvételére képes. Megvan a bölcses-
ségnek is a maga gyermekkora, amint hogy megvan a jámborság-
nak is. Ugyanazt kell tennünk mindig, de más körülmények között
79
másképp. A kisgyermekbe kellemes mesékkel, vidám történetek-
kel és szép példázatokkal plántáljuk be azokat a dolgokat, ame-
lyekre késõbb majd komolyabb módszerekkel fogjuk majd taní-
tani. Mihelyt a gyermek szívesen meghallgatja az ezópusi
történeteket, mihelyt eléggé mosolyogni tud az egérke viszonzott
jótéteménye által megszabadult oroszlánon, a hangyácska segítsé-
gével megmenekült galambon, a nevelõ azonnal tegye hozzá, ez a
kis történet a fejedelemrõl szól…”49
Erasmus 1513-ban megfogalmazott elveit követte Pesti Gábor
(?–1550 elõtt) Aesopus meséinek lefordításával, vagy Heltai Gás-
pár (1490/1510–1574), aki ugyanezen meséket, fabulákat sajtó
alá rendezte és kiadta. A fabulák nevelõ célzatú történeteitõl csak
egy lépés a humanista történetírás. A megírt történelem akkor
nyeri el értelmét, ha a leírtakból tanul az olvasó. A 16. században
humanisták tollán születõ Mátyás-kultusz célja is a pozitív példa
és a leszûrhetõ tanulság közvetítése mindenki számára, legyenek
író-olvasó emberek vagy csak az élõszóban terjedõ történetek,
anekdoták, históriásénekek hallgatói. A mûvelt, iskolázott, az
állam kormányzásában szerepet vállaló elithez szól Baranyai
Decsi János Sallustius-fordításának elõszava, ahol azt bizonyítja,
hogy a történelem segítségével lehet megtanulni a helyes kor-
mányzást. A történelem tanulságainak, a jó példáknak a köve-
tése, az imitáció a humanisták számára egyetemes érvényû:
„Van-e hát imitáció, amelynek segítségével és vezetésével nem-
csak Cicerót, hanem általában bármely más intellektuális mûvé-
szetet jellemezni lehet?”50 – tette fel a kérdést Zsámboky János,
és értekezése végére érve képzeletbeli beszélgetõtársát meggyõzte
arról, hogy az imitáció nem egyszerûen utánzást jelent, hanem a
leghasznosabb és leggyönyörûségesebb módszer a tudás és a böl-
csesség megszerzéséhez.
49
Uo. 19.
50
Zsámboky János: Két dialógus a cicerói imitációról. In: Janus Pannonius – Magyarországi
humanisták. I. m. 1132.
80
A humanista tudós folyton úton volt. Utazott térben, vándo-
rolt egyetemrõl egyetemre, majd ismeretlen tájak felfedezése haj-
totta. Utazott idõben, kereste a történelembõl megismerhetõ böl-
csességet, amely értelmet és boldogulást adhatott rendkívül
kegyetlen, háborús századuk emberének. Elképzelte a jövõt, a
jövõ tökéletes társadalmát. Azonban mindezek mellett vagy fölött
a humanisták bejártak egy belsõ, lelki utat is, amelynek kezdetén
az ember lelke, személyisége olyan, mint egy hófehér lapokból álló
üres könyv, és ahogy egyre halad a maga útján, úgy telnek a könyv
lapjai. Mire az utolsó lap is betelik, az út végén az ember bölcsebb,
mint az út elején volt. A humanisták utazása a tudás megszerzé-
sének, a világ megismerésének és jobbá tételének az útja.
Gyûjtsd a tudást, kérlek, nemes õsök sarja, Mihályunk
s ékessége gyanánt, tisztel a nemzet, a hon.
Gyûjtsd a tudást kora ifjúságodtól, sose ernyedj,
Vergilius, Latium dísze is erre tanít.
Gyûjtsd a tudást, elméd életét sose rontsa henyélés,
szellemed isten adá, s célod ezért a tudás.
Gyûjtsd a tudást folyvást, s ne feledd, hogy majd ez a könyv is
mindvégig társad lesz, ha belõle tanulsz.
Gyûjtsd a tudást, mert látod, pusztul minden e földön,
és csak a szellemi kincs élheti túl a halált.
(Sylvester János: A szépreményû, ifjú Geszthi Mihályhoz, 1527.)
81
AZ ATYÁK HATALMA
„Ekkor az úrfi – mivel tudta, hogy a császár nagyon felbõszült
apjára, mégpedig azért, mert János király halála után Ferdinánd-
hoz pártolt –, miután õ maga is nagy haragot színlelt apja ellen,
így felelt. Tudja, hogy apjának minden java õfelségét illeti, nem is
tenne másképp ilyet, csakis az õ parancsára. Ha azt parancsolja,
akkor nemcsak az apai jószágokat fogja földúlni, hanem még az
apját is saját kezével fogja megölni, ha valahol élve kezébe kerül-
ne.”51 Az „úrfi”, a tizenhét éves Perényi Ferenc Szulejmán szultán
elõtt beszélt így apjáról, a korabeli Magyarország egyik legmeg-
határozóbb politikusáról, koronaõrrõl, akirõl még azt is terjesztet-
ték, hogy alkalomadtán a királyi koronát sem utasította volna el.
A 16. századi Magyarország számtalan talányos, sokak szemében
megütközést keltõ, pletykálkodásra okot adó esetei közül az egyik
legismertebb, a kor krónikáiban is emlegetett botránya Perényi
Péterhez és legidõsebb fiához, Ferenchez fûzõdik. A Mohács utáni
Magyarország belpolitikai életében aktívan és ambiciózusan részt
vevõ Perényi Péter arra kényszerült, hogy fiát, Ferencet túszul adja
Ibrahim nagyvezírnek, aki a gyermeket azonnal Konstantinápolyba
vitette. Perényi háta mögött szinte azonnal összesúgtak a kortársak:
hogyan tehette ezt meg, hogyan adhatta idõsebb fiát a pogányok
kezére? Sztárai Mihály, a Perényiek siklósi iskolamestere, amikor
késõbb Perényi Ferenc szökésének kalandos történetét elbeszélte,
51
Sztárai Mihály: História Perényi Ferenc kiszabadulásáról. Perényi Péter élete és halála. Szép-
irodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1985. 38–39.
82
a fiú szájába adott megdöbbentõen kemény szavakkal talán a kor-
társak pletykáit örökítette meg. A fiát a pogányoknak feláldozó apa
nem számíthat könyörületre. Az idézett szövegbõl azonban az is
kiderül, hogy mindez színlelés, Sztárai históriájában Perényi Ferenc
a szultán elvárásainak megfelelõen beszélt.
Máig nem tudjuk biztosan, hogy pontosan mi történt 1532 tra-
gikus nyarán, amikor az alig hat-hét éves Perényi Ferencet Ibra-
him nagyvezír magával vitte. Az apa bizonyos források szerint
önként ajánlotta fel fiát a szultánnak, hogy életét megmentse,
más elbeszélõk szerint Perényit kényszerítették fia átadására. Ist-
vánffy Miklós így vonta meg a történet mérlegét: „Ez a dolog
bizony mindkettõ nevén és becsületén – az istenfélõ emberek sze-
mében – joggal hagyott nagy szégyenfoltot, mert sem a vallással,
sem a szülõi szeretet kötelességével nem törõdve adták oda azt a
törzsökös nemességû, ártatlan, keresztény fiúgyermeket a keresz-
ténység istentelen ellenségeinek örök kárhozatra.”52
Az országos politika színpadán természetesen mindenki tisztában
volt azzal, hogy a családtagok, legyenek gyermekek vagy felnõttek,
szinte azonos felelõsséggel vették ki a részüket a családfõ – az apa –
minden tettébõl. Részesültek a sikerben, és követték a bukásban.
Bármennyire is kegyetlen a gyermekek túszul adásának gyakorlata,
a kor értékrendjében mindennek megvolt a pontos helye. A szülõi,
illetve atyai érzelmek hiányán való megbotránkozás inkább a politi-
kai ellenfél lejáratásának eszköze volt. Perényi Péterrõl nem tudjuk,
milyen apa volt, tõle nem ismerünk olyan szép leveleket, mint
Nádasdy Tamástól, aki még arra is figyelt, hogy fiának játékokat
hozzon Bécsbõl. De feltételezhetjük, hogy az õ számára is fontos volt
a családja, fiai, akik örökösként továbbvihették nevét.
52
Istvánffy Miklós: Magyarország története. A Perényiekre vonatkozó részt idézi Téglásy Imre
in: Sztárai Mihály: História Perényi Ferenc kiszabadulásáról. Perényi Péter élete és halála.
Válogatta, a szöveget gondozta, a bevezetõ tanulmányt és a jegyzeteket írta: Téglásy Imre.
Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1985. 191.
83
 felelt meg. Vele lehetett bemutatni az egyéni karriervágyból szüle-
tett, a legszentebb érzéseknek – így az apai szeretetnek – is ellent-
mondó tettek erkölcsi tragédiáját. Perényi Péter személyes tragédiája
azzal teljesedett ki, hogy áldozata hiábavalónak bizonyult. Elveszí-
tette idõsebb fiát, és életét I. Ferdinánd király börtönében fejezte be.
A korszak irodalma számtalanszor foglalkozott a helyesnek tar-
tott apai szereppel. Apák és fiúk veszítik el, majd keresik egymást,
igyekeznek megfelelni a társadalom által támasztott elvárások-
nak. Konfliktusba kerülnek egymással, hogy végül megszülethes-
sen az erkölcsi tanítás arról, hogyan nevelje az apa a fiát, és hogyan
kövesse a fiú az atyai példát. A sok idézhetõ irodalmi példa helyett
álljon itt most csupán egyetlenegy Shakespeare Hamletjébõl,
hiszen ennek a tragédiának a középpontjában éppen a több réteg-
ben, többféle megközelítéssel kifejtett apa-fiú viszony áll. Polo-
nius a következõképpen oktatta fiát:

S elmédbe vésd jól e néhány szabályt.

A gondolatnak nyelve sose keljen
Nálad, se tettre ferde gondolat.
Légy nyájas ámbár, de ne köznapi;
Perényi Péter története Tinódi Lantos Sebestyén Krónikájában, 1544-bõl Kémlelve rostáld meg barátidat,
Aztán szorítsd lelkedhez érckapoccsal;
A gondoskodó atya a 16–17. század erkölcsi világképének egyik De minden elsõ jöttment cimbora
pillére volt. A család fejének minden tettét ez a gondoskodás kel- Üdvözletén ne koptasd tenyered.
lett hogy áthassa. Furcsán hangzik, de Perényi Péternek sem volt Kerüld a patvart; de, ha benne vagy,
más választása, amikor arról kellett döntenie, hogy átadja-e a fiát Végezd, hogy ellened másszor kerüljön,
a töröknek. Nemcsak egyéni érdeke, sorsa, politikai karrierje füg- Füled mindenki bírja, szód kevés;
gött a döntéstõl, hanem egész családja további sorsa is. A családfõ Ítéletet hallj bárkitõl, ne mondj.
élete összekapcsolódott a családja jövõjével. Az apai gondoskodás Öltözz, miképp erszényedtõl telik,
pedig mindannyiuk jólétét és jövõjét biztosította. Drágán, ne torzul; gazdagon, ne cifrán,
Perényi Péter azért vált intõ, negatív példává a kortársak írásai- Mert a ruha jellemzi emberét,
ban, mert kényszerûségbõl született döntésével éppen a gondoskodó, S a franciák közt a jobb rangbeli
az életre saját példájával és tanácsaival felkészítõ apai szerepnek nem Legválasztékosabb fõmester ebben.

84 85
 Kölcsönt ne végy, ne adj: mert a hitel is viseli a 16. században elvárt atyai szerepnek néhány vonását:
Elveszti önmagát, el a barátot; „Mivelhogy mint vén atyád, úgy szólok te néked; illendõ hogy te
Viszont, adósság a gazdálkodás is, mint jól tanított fiú hallgasd beszédimet.”54
Hegyét tompítja. Mindenek fölött Az atya fogalma a kora újkorban nem csak a családfõt jelen-
Légy hû magadhoz: így, mint napra éj, tette. Allegorikus formában az atya személye biztosította és fejezte
Következik, hogy ál máshoz se léssz. ki a teremtett világ egységét. Isten és ember kapcsolatának meg-
(William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi. személyesített kifejezése volt ez – ahogy a fent idézett Guevara-
I. felvonás 3. szín. Fordította: Arany János) szöveg is hordozza magában ezt a jelentést, a megmentõ és gond-
viselõ atya képét. A magyar irodalomban Balassi Bálint
Polonius intelmei fiához, Laerteshez tömören foglalják össze (1554–1594) Szentháromság-himnuszai fejezik ki leginkább ezt a
mindazt, amit egy apa fiának egy egész életre szóló útravalónak megszemélyesített harmóniát. Az Atyaistenhez szóló himnusz
szánhat. Ehhez hasonlóan fogalmazhatták meg az apák fiaiknak (Ad Deum patrem) az óvó, gondviselõ atyát jeleníti meg:
szánt tanácsaikat évszázadok óta. Az sem lehet véletlen, hogy
mindez éppen abban a drámában hangzik el, ahol a tragédiát – 1
Hamlet világának összeomlását – az apa halála okozta. Hamlethez Az Szentháromságnak elsõ személye,
már csak atyja szelleme szólhatott, míg Laertes meghallgathatta Atyaisten dicsõséges felsége,
apja intelmeit. Hamlet nem tanácsokat kapott útravalóul, ahogy Mind ez széles világnak teremtõje,
Laertes, hanem a bosszú kegyetlen, lélekromboló kötelességét. Tekints reám, ilyen veszett szegénre!
Hamlet öröksége a bosszú, ami felõrölte lelkét, elpusztította szerel-
mét – hiszen Opheliát nem vihette magával a bosszú ösvényén –, 2
és végül ez a bosszú lett Hamlet végzete is. A „kizökkent” világ az Ments és vezess ki, Uram, az sok vészbõl,
apa vagy atya nélküli világ, ahol a fiúnak egyedül kell helytállnia. Viselj gondot rólam, te árvád felõl,
Az apa- vagy atyaszerep egyik leghangsúlyosabb része a fiak fel- Ne szakadjak el tõled, Istenemtõl,
készítése a reájuk váró életre. Ennek a felkészítésnek a mûfaja az Segélj, kiáltok csak hozzád egyedöl!
atyák által írt intelmek. Antonio de Guevara, V. Károly császár
gyóntatója 1529-ben jelentette meg a magyarra Az fejedelmek 3
órájaként fordított, emblematikus mûvét, amelyben Marcus Veszett fejemnek mert oly állapatja,
Aurelius császár ad tanácsokat a helyes viselkedést, életvitelt, Mint hajónak, kit elvert tenger habja,
családalapítást és nevelést illetõen.53 Guevara Marcus Aureliusa Nincs senki vezére, kormántartója,
Az sok vész közt csak az te kezed ója. …
53
Az eredeti mû címe: Libro aureo del Emperador Marco Aurelio (Marcus Aurelius császár
aranykönyve). Magyarul elõször 1610-ben jelent meg Draskovich János fordításában Horo-
logii Principum azaz az fejedelmek órájának második könyve címmel. A teljes magyar kiadás
54
1628-ban, Prágai András fordításában készült el. Antonio de Guevara: i. m.

86 87
 Hasonlóan értelmezték és használták ugyanezt az allegorikus
megjelenítést a korszakban az állam és az uralkodók kapcsolatáról
szólva. A dinasztiák uralkodói személyükben egyesítették a csa-
ládfõ és a világ kozmikus, Istentõl eredeztetett rendjét leképezõ
államfõ képét. Bocskai István testamentumában ugyancsak „atya-
fiúi” szeretettel intette és kérte híveit, valamint politikai és
magánjellegû rendelkezéseinek egymásba csúsztatása is jól jelezte,
hogy a jó fejedelem és a jó családfõ feladata pontosan fedte egy-
mást. Hasonlóan épül fel Bethlen Gábor végrendelete is. Az atyá-
val és az uralkodóval szemben támasztott azonos elvárások a
17. század elsõ harmadának végén egy angliai szerzõ mûvében jel-
legzetes államelméletté álltak össze. I. Rákóczi György erdélyi
fejedelem kortársa volt Robert Filmer, aki a Patriarcha címû
mûvében fejtette ki, hogy a királyok alattvalóik atyái, vagy ilyen
atyák leszármazottai: „Ilyen körülmények között az történik, hogy
a királyok leszármazottjai atyai joggal fognak rendelkezni néptö-
megek fölött, elnyervén a pater patriae (szülõföld atyja) címet.”55 Esterházy Miklós
Vagy máshol: „Ha összehasonlítjuk az atya és a király természetes
kötelességeit, rájövünk, hogy azok azonos jellegûek, s a kettõ mények, javaslatok), amelyekbõl Esterházy Miklós (1582–1645)
közötti egyetlen eltérést kiterjedésük, azaz terjedelmük képezi.”56 nádor hagyott ránk jó néhányat.
Filmer ószövetségi példákra hivatkozva a bibliai õsatyáktól vezette Az elméleti mûvek között kitüntetett helyet foglalnak el a
le az abszolút uralkodók hatalmát. Mûvének érdekessége, hogy parainézisek vagy intelmek. A korszak politikusai atyai intelmek-
már megírásának idõpontjában is konzervatív szemléletûnek szá- ben foglalták össze mindazt, amit az általuk képviselt világ erköl-
mított, hosszú ideig csak kéziratban volt ismert, míg 1680-ban ki csérõl, értékrendjérõl tovább akartak adni. Sorra születtek a fiak-
nem nyomtatták. hoz írt intelmek: Esterházy Miklós nádor elsõszülött fiához,
A 16–17. századi magyar politikai gondolkodás forrásai között Esterházy Istvánhoz írt intelmeket, I. Rákóczi György szintén idõ-
elméleti mûvet szinte alig találunk. Leginkább gyakorlati célú for- sebb fiát, II. Rákóczi Györgyöt szólította meg „fejedelmi paraine-
rásokból következtethetünk a korszak politikai gondolkodására, sisével” vagy, ahogy õ maga nevezte, instrukciócskájával: „Mind
mint az elõbb is említett végrendeletek, instrukciók, vagy a nem atyai szeretetem s becsületedre s elõmeneteledre való vigyázásom,
említett, de talán ezeknél is nagyobb jelentõségû opiniók (véle- mind pedig arra való gondviselésem, kinek eddig oktattunk, taní-
55
tottunk, s jó erkölcsben neveltünk, szolgáltat alkalmatosságot jó
Robert Filmer: Patriarcha és egyéb írások. Fordította: Nagy Levente. Polis, Kolozsvár, 2003.
54.
fiam, Rákóczi György, hogy elõdben egy kis rövid, de fontos és
56
Uo. 56. istenes és dicséretes instrukciócskát adjak, kihez hogy magadat

88 89

I. Rákóczi György
tartsad, kövessed, cselekedjed, s mind pedig magadviselésedet,
erkölcsödet, életedet ehhez alkalmaztassad, szabjad…”57
A fejedelmi utód, II. Rákóczi György (1621–1660) sokat vita-
tott, ellentmondásos személyisége a magyar történelemnek.
Alakja a Zrínyi-kultusz fontos része, és ez sok esetben meghatá-
rozza a kutatók vele szemben kialakított elõfeltevéseit. Õ az a
„kiválasztott”, akit – történészi és irodalomtörténészi vélemények
szerint is – Zrínyi Miklós alkalmasnak ítélt arra, hogy az oszmán
hódítás alól felszabadított és egyesített Magyar Királyság nemzeti
uralkodója lehessen. Más vélemények szerint Rákóczi a törökelle-
nes háborúban, az országegyesítés programjában játszott fontos
szerepet. Ám õ az a meggondolatlan fejedelem is, akit személyes
becsvágya olyan háborúba kergetett, amely számára bukást, orszá-
gának pusztulást hozott.
57
Rákóczi György: Fejedelmi parainesis 1637. In: Magyar gondolkodók 17. század. Szépiro-
dalmi Könyvkiadó, Budapest, 1979. 133.
90
Az ifjabb Rákóczi Györgyrõl elõször Szalárdy János, majd
emlékirataiban Kemény János fogalmazta meg azt a vádat, hogy
elherdálta atyai örökségét, és önös vágyainak áldozta fel országát,
Erdélyt. Bethlen Gábor, majd apja, I. Rákóczi György stabilizációs
politikája után került hatalomra, látszólag nyugodt, kiegyensúlyo-
zott társadalommal és gazdasággal rendelkezõ ország fejedelme
lett. Elõdei kialakították a fejedelemség diplomáciai kapcsolatait,
rendezték viszonyát az Oszmán Birodalommal és a Magyar Király-
sággal is. Sõt, II. Rákóczi György azt is elmondhatta magáról, amit
az erdélyi fejedelmek közül utoljára csak Báthory Zsigmond tehe-
tett meg: hogy szoros, mindennapi levelezésben áll a Magyar
Királyság meghatározó politikusaival, Pálffy Pállal, Wesselényi
Ferenccel, a nádorokkal, Nádasdy Ferenccel, az országbíróval, a
Csáky család tagjaival és természetesen Zrínyi Miklóssal is. Ezt
akkor tudjuk igazán értékelni, ha felidézzük, hogy Báthory Gábor
ellen maga a nádor, Thurzó György szervezett hadjáratot, amelyet
Forgách Zsigmond vezetett. Errõl a támadásról még Bethlen
Gábor is megemlékezett végrendeletében. Bethlen Gábornak és
I. Rákóczi Györgynek pedig folyamatosan számolniuk kellett
Esterházy Miklós nádor politikai támadásaival. Ha mindezeket
figyelembe vesszük, akkor II. Rákóczi György az erdélyi fejedel-
mek közül valóban messze a legjobb körülmények között került
hatalomra. A korszakkal foglalkozó kutató fejében mégis ott
motoszkál a kérdés: vajon valóban ennyire ideális körülmények
között kellett uralkodnia II. Rákóczi Györgynek? Politikájának
kudarcában valóban nem volt semmi szerepe az apja által kialakí-
tott hatalmi struktúrának, kormányzati stílusnak és módszerek-
nek? II. Rákóczi Györgyöt – és ebben megint csak Báthory
Zsigmondhoz hasonlítható – tudatosan készítették fel a hatalom
gyakorlására. Gondos nevelés, dinasztikus házasságpolitika, az
európai dinasztiákra jellemzõ fejedelemválasztás mind-mind arra
volt hivatott, hogy a Rákóczi-ház örökösét szilárdan bevezesse a
hatalomba. Felkészítését szolgálta apja elõbb idézett parainézise
91
is, de nemcsak ez az egy írás készült a számára, több hasonló jel-
legû atyai tanácsadást is ismerünk. Ezek közül minden bizonnyal
a legismertebb az 1637-ben írott moralizáló, többnyire erkölcsi
tanításokat, mint praktikus kormányzati fogásokat tartalmazó
fejedelmi parainézis. Egy késõbbi, 1640. augusztus 14-i dátummal
keltezett terjedelmes instrukcióban, utasításban a fiára váró
feladatokat sorolta fel, akit ekkor nevezett ki Várad fõkapitányá-
vá.58 A fõkapitányi instrukció bár a konkrét feladatokra összpon-
tosít, a kor államelméleti irodalmára jellemzõ fogalmazás itt is
jelen van: „…mind az Istenes, józan, kegyes böcsületes tökéletes
vigyázó magad viselésedre, s egyszersmind arra az szép végházra
való hasznos gondviselésre, kiben mi most téged úgy küldtünk és
állattunk mint édes fiunkat…” Vagy olvassuk az instrukció befe-
jezését: „Több sokszori atyai intésünk és parancsolatunk között az
elõbbi írott instrukciók szerint mostani elsõ fõtisztedben szeren- II. Rákóczi György
csésen, hasznosan, üdvösségesen, s mind Isten és ember elõtt
dicséretesen jövendõ állapotodnak nevekedésével is, hogy elõbb Ebben az esküvõ elõtt írott szövegben egyértelmûvé teszi a fejede-
mehess; atyai szeretetünkbõl s tiszta szívünkbõl az Úristentõl jó lem, hogy az atya szerepe nem más, mint Isten által rendelt „hiva-
fiunk Rákóczi György minden szükséges segítséget és bõséges tal”. A három atyai intelem visszatérõ fordulatokat tartalmaz.
áldásokat kívánunk.” 1637-ben a következõket írta a fejedelem: „atyai szeretetem s
A harmadik fejedelmi instrukció vagy intelem feltehetõleg becsületedre s elõmeneteledre való vigyázásom”. Az 1640-es szö-
II. Rákóczi György házassága elõtt készült. Ismereteim szerint az veg így fogalmaz: „…jövendõ állapotodnak nevekedésével is,
irat kiadatlan. A három folio terjedelmû szöveg dátum és aláírás hogy elõbb mehess; atyai szeretetünkbõl s tiszta szívünkbõl az
nélküli. II. Rákóczi György mátkájának, valamint a közelgõ eskü- Úristentõl jó fiunk Rákóczi György minden szükséges segítséget
võnek említése alapján 1642 vége, illetve 1643. február eleje és bõséges áldásokat kívánunk.” Majd szinte pontosan megismétli
között keletkezhetett. Ismerve az apa, I. Rákóczi György módsze- a parainézis gondolatmenetét. A legutolsó, esküvõ elõtti atyai
rességét, aki fia életének addig minden fontosabb állomása elõtt tanácsadás mindezt rövidebben fejezi ki: „Meg akarván minden-
atyai intelmekkel látta el gyermekét, úgy véljük, ez a szöveg is jól képpen az mi atyai hivatalunknak felelni…”
beilleszthetõ a fejedelmi parainézis által nyitott sorba. Már a szö- Ha semmi mást nem ismerünk I. Rákóczi Györgyrõl, csupán
veg indítása felidézi az 1637-ben született írás hangulatát: „Meg ezeket a szövegeket, akkor is elmondhatjuk, hogy a fejedelem szá-
akarván mindenképpen az mi atyai hivatalunknak felelni…” mára az atyai tekintély nagyon fontos volt, gondolkodásmódja e
58
Az iratot kiadta: Balogh Jolán: Varadinum – Várad vára. I–II. k. Akadémiai Kiadó, Buda-
téren talán éppen Filmer szellemiségéhez állhatott közel. Nem
pest, 1982. II. k. 178–179. választotta ketté az apa fia iránti szeretetét és a fontos hivatalokat

92 93
felügyelõ fejedelem praktikus racionalitását. E két szemléletmód
szorosan összefonódott gondolkodásában.
A három atyai-fejedelmi tanács vagy instrukció jól tematizál-
ható: az elsõ, 1637-es parainézis erkölcsi tanítást adott, a szülõk
mindenekfölötti tiszteletének fontosságát fogalmazta meg a gyer-
mek számára: „Az mi becsületünket, atyai és anyai méltóságun-
kat, igen-igen szemed elõtt viseljed, azt szántszándékkal, vakme-
rõségbõl meg ne igyekezzed bántani, szomorítani, akárhol légy,
járj vagy leszesz, úgy tartsad, mintha minden cselekedetedre reá
néznénk és látnánk, s fiúi félelemmel is félj tõlünk…” Az isten
félelme és a szülõ tisztelete sûrûsödik itt össze. Ez nem egyszerûen
világkép, hanem Rákóczi életvitelét is meghatározó alapelv, mely
fejedelmi, politikusi habitusát is meghatározta.
A második instrukció az elsõ komoly hivatalának elfoglalása
elõtt álló fiatalember számára készült, de a klasszikus fõkapitányi
utasítás ebben az esetben is a fejedelem-apa szerepébõl íródott,
ahogy ezt, mint láttuk, Rákóczi tudatosan fel is vállalta.
Az esküvõ elõtti instrukció, értelemszerûen, az ifjabb Rákóczi
György várható anyagi helyzetével foglalkozik. A fejedelemnek
végig kellett gondolnia a fejedelmi család jövõbeni anyagi helyze-
tét. Fiaival a család két ágra fog válni. Biztosítania kell mind a
két, a várakozásai szerint a fejedelmi és a Zsigmonddal létrejövõ
ág vagyoni hátterét.
A szülõi felügyeletet és gondoskodást – a parainézis gondolat-
világával összhangban – jól érzékelteti az atyai hitvallás utáni rész:
„…míg az Úristen minket éltet mind mostani és házasságodbeli
állapotodban mennyi költséget várhatsz és várj is tõlünk, azt is
értésedre akaránk adni.” Ahogy a parainézis, úgy ez az instrukció
is foglalkozik a leendõ fejedelem szolgáival: „Szolgáiddal, mind
naggyal s kicsinnyel magadat becsültesd, s ne társok, hanem uruk
légy; […] nemhogy kevesítenéd szolgáidnak számát, de inkább
többítsed, hogy becsületes udvarod és szolgáid lévén, világi éle-
ted, és az állapotod is böcsületes legyen, […] kiknek mindenféle
94
fizetéseket, ruházotjokat, hogy igazán megadd nemcsak tanácsol-
juk, hanem ugyan parancsoljuk is.”
Érzékelhetõ a parainézis moralizáló szándéka és az esküvõ elõtti
instrukció prakticizmusa közötti különbség. A szolgák már a feje-
delmi kíséretet jelentik, akiknek állandó fizetése, öltözete a leendõ
fejedelem méltóságát kell hogy tükrözzék. Minderre a fejedelem
évi tizennégyezer forintot rendelt a fia számára, nyolcezret a feje-
delmi költségvetésbõl, hatezret a sárospataki uradalom bevételei-
bõl. Az összeget két részletben fizették ki a fiatal Rákóczi számára.
Ezenfelül a szolgák ruházatához szükséges posztót, valamint a fiatal
pár konyhájára való fûszereket szintén a fejedelem biztosította fia
számára. A szülõi gondoskodás az esküvõ megszervezésére is kiter-
jedt: „Lakodalmadra való ruházatodra is, mind magadéra, mátká-
déra gondot viselünk, azután mind ezekre magad viselj gondot,
udvari papot continue [folyamatosan] tarts, s annak is fizess.”
A fejedelem – connumerálva (megszámlálva) és inventálva
(összeírva) – fia kezébe adta Székelyhidát, de itt is fenntartáso-
kat fogalmazott meg: „fenntartván mindazonáltal ezután is a mi
atyai és anyai hatalmunkat benne”. Bár a vár és a hozzá tartozó
uradalom kezelése II. Rákóczi György kezébe került, a birtokot
öccsével együtt kapta. A fejedelmi beiktatása után pedig mind a
várat, mind a birtokot át kell engednie öccsének. A két fiú jogait
a fejedelem által megfogalmazott eskü szövege is hangsúlyozta,
amelyet az uradalom tisztségviselõinek kellett letenniük: „Én
T. T. esküszöm az élõ Istenre, ki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes
Szentháromság egy bizony örök Isten, hogy én az tekintetes és
nagyságos Rákóczi Györgynek és Rákóczi Zsigmondnak igaz és
hû, engedelmes, tökéletes szolgájok leszek, baráttyoknak barátja,
ellenségeknek ellensége…”
I. Rákóczi György számára hite, vallása, kálvinizmusa a legfon-
tosabb érték. Erkölcsi világképe a kálvini reformációban gyökere-
zett. A parainézisben így ír: „Mindenek elõtte azért az Úristent
féljed, tiszteljed, szolgáljad, dicsérjed, áldjad, és szüntelen minden
95
elvött s veendõ áldásiért hálákat adj, az isteni szolgálatot gyako-
roljad, ne másokra nézve, hanem szûbûl, szeretetbõl, Istenhez
való buzgóságodból…” Vagy máshol: „Az közönséges napi imád-
ságokat is (ha nem tudnád is), megtanuljad, ha mikor úton jársz,
vagy elmúlhatatlan dolgaidért az templomba nem mehetnél (kit
azért igen igen ritkán cselekedjél), házadban, hintódban, lovon
ültödben mindennap elmondjad; sõt hálóházadból addig ki se
lépjél s külsõ dolgaidhoz ne kezdjél, míg az Istennek az övét meg
nem adod és nem imádkozol, példát vévén éntõlem, atyádtól, kit
annyival inkább követned kell, hogy éntõlem édesatyádtól paran-
csoltatik, az példa is én vagyok.”
Ez a mondat adja meg az erdélyi fejedelem gondolatainak a
súlyát. Az õ élete, az õ erkölcsi értékrendszere kell hogy például
szolgáljon fia számára. Ennek figyelembevételével olvassuk most
az esküvõ elõtt készült atyai tanács következõ sorait, ahol a test-
vérek közös birtokainak jövendõbeli felosztásával kapcsolatban
azt írja a fejedelem: „Rákóczi Zsigmondot osztásra életében ne
erõltessék, s ne kívánjad tõle te se, hanem az õ maradékival osz-
tozhassanak csak maradékid, akkor is csak az olyak, kik közüllük
privatus állapotúak lesznek, sõt ezeknek is úgy legyen részek
benne, ha az mi igaz helvética vallásunkban állandók, tökéletesek
és vastagok lesznek, s pápista feleséget soha nem vesznek. Ezt ért-
vén az Rákóczi Zsigmond maradékiról is.”
Kálvinista fejedelemrõl lévén szó, elsõ hallásra nincs ebben
semmi különös, az atya, a családfõ utódai vallásáért is felelõsnek
tartja magát. De éppen a tervezett esküvõvel összefüggésben van
jelentõsége ennek a néhány sornak. I. Rákóczi György, a kálvinista
apa még attól is szeretné visszatartani utódait, hogy katolikus fele-
séget válasszanak, ám éppen õ az, aki kijelölte a katolikus Báthory
Zsófiát fia házastársául. II. Rákóczi György uralkodásra való fel-
készítése nem hagyhatott kívánnivalót maga után. Apja lelkiisme-
retéhez híven mindent megtett, hogy fiából erkölcsös ember, jó
fejedelem legyen. Miért vallott mégis kudarcot? Kudarcában sze-
96
repet játszott-e a nevelése, vajon a kor elvárásainak megfelelõ
ismeretekkel, világképpel vértezték-e fel Erdély nagyra hivatott
fejedelmét? I. Rákóczi György politikai világképét alapvetõen meg-
határozta a családot és az államot összemosó gondolkodás, amit
Bodin a következõképpen fogalmazott meg: „A család több, egy
családfõnek engedelmeskedõ alattvalónak és az õ javaiknak a jog-
szerû kormányzata.”59 Majd ebbõl a családmeghatározásból vezette
le az állam szerkezetét is. Rákóczi számára az atyai vagy fejedelmi
tekintély egy és ugyanaz volt. Ezt jól példázzák fiának írott intel-
mei. II. Rákóczi György az atyai tekintélyre épített fejedelmi hatal-
mat örökölt. A fejedelem bírálói, mint Szalárdy is, éppen azt vetet-
ték a szemére, hogy atyai örökségét tékozolta el. Csakhogy a
fejedelmi tekintélyre alapozott hatalom, különösen az állami prag-
matizmusnak megfelelõ bürokrácia nélkül, már nem eredményez-
hetett hatékony kormányzást. Szinte II. Rákóczi György tragikus
bukásával egy idõben, az 1660-as években vetette papírra John
Locke Robert Filmernek az atyai és az uralkodói hatalom közé
egyenlõségjelet tevõ nézeteirõl írt kritikáját: „Az elõzõ értekezés-
ben megmutattuk, hogy Ádámnak sem apasága természetes jogá-
nál fogva, sem Isten pozitív adománya folytán nem volt olyan
hatalma gyermekei felett vagy uralma a világ felett, mint amilyet
állítanak róla.”60 Talán szimbolikus értelemmel bír, hogy az atyai
hatalom elvárásainak megfelelõen nevelt erdélyi fejedelem halála
után néhány évvel Locke már megcáfolta Filmernek az atyai hata-
lomra felépített államelméleti okoskodásait.
Esterházy Miklós nádor, vagy I. Rákóczi György erdélyi fejede-
lem számára megadatott az, amit Perényi Pétertõl elvett a sors:
gyermekeiket a kor gondolkodásmódjának megfelelõen felkészí-
tették felnõtt életükre. Az már nem rajtuk múlott, hogy sem Ester-
házy István, sem II. Rákóczi György nem lett sikeres politikus.
59
Jean Bodin: Az államról. Gondolat Kiadó, Budapest, 1987. 51.
60
John Locke: Értekezés a polgári kormányzat igazi eredetérõl, hatáskörérõl és céljáról. Bevezette:
Kontler László. Gondolat Kiadó, Budapest, 1986. 39.
97
Ahogy a túszul adott Perényi Ferenc élete is tragédiába torkollott:
öccse, Perényi Gábor nem ismerte el bátyjának az 1541-ben a szul-
táni seregbõl megszökött ifjút, és mint csalót a Bodrogba fojtották.
Az öcs pedig, aki a testvéri köteléket elárulta, utód nélkül távozott
az élõk sorából, magával rántva ezzel a Perényiek nádori ágát.
Perényi Péter sem tudta elkerülni sorsát, 1542-ben I. Ferdinánd
elfogatta, és csak közelgõ halála nyitotta meg börtönének ajtaját
1548-ban. Az atya vétke az egész család sorsát befolyásolta. Peré-
nyi nagyra törõ politikai ambícióinak kudarca, családjának kiha-
lása a kortársak számára egyszerre volt a magyarság pusztulásának
és az egyéni gyengeségeknek a szimbóluma. „Ugyanezen a nyáron
három híres családból származó férfi hunyt el, szinte egymás után,
úgy hogy velük együtt egész nemzetségük is kiveszett” – írta For-
gách Ferenc. Forgách a Perényi család tragédiáját Perényi Péter
bûnének rótta fel, mert nem felelt meg atyai hivatalának, és saját
egyéni érdekeit elõbbre valónak tartotta az atyai szeretetnél: „De
az apának fontosabb volt Péterváradja és Zalánkemén várának bir-
toka, mint fiának megtartása…”
Az atyai szerep által támasztott elvárások erejét a korszak
végén, már a 18. század elsõ évtizedeiben Bethlen Miklós példája
mutatja meg igazán. Bethlen, Perényi Péterhez hasonlóan, élete
utolsó évtizedét a Habsburg uralkodók, elõbb I. Lipót, majd
I. József fogságában töltötte. Az Apafi Mihály utáni Erdély kan-
cellárja volt, majd 1704-tõl elõbb Erdélyben, késõbb Bécsben tar-
tották fogságban egészen 1716-ban bekövetkezett haláláig. Igaz,
rabságának utolsó évei már inkább hasonlítottak szigorú házi õri-
zetre, de családtagjait ekkor sem láthatta. Ez azonban nem akadá-
lyozta meg abban, hogy levelek útján folyamatosan figyelemmel
kísérje családja életét. Évtizedes fogsága talán több korszakra is
osztható. Az elsõ években még a félelem az elítéléstõl, majd a
remény a szabadulásra és végül a levelek írása, az otthonról érkezõ
üzenetek utáni várakozás töltötte ki az idejét. Az atyaszerep Beth-
len Miklós számára az utolsó menedék volt, életének értelme.
98
Legyen szó a gazdaság irányításáról, leányának házasságáról, vagy
a feleségének adott számtalan tanácsról, Bethlen még Bécsbõl is
igyekezett kezében tartani családja irányítását. Fiának, Józsefnek
a nevelését, taníttatását is felügyelte: „József taníttatásáról írtam
magának, praeceptorának, Kaposi uramnak, megmutatja a prae-
ceptora neked a levelemet, azmelyet neki írtam… Az a legény
megvész és egy rossz ember, és téged megszomorító leszen, ha az
három közül legalább egyik meg nem leszen: 1. Vagy Fehérvárra
adod Kaposi uram keze alá, hamar pedig, ha az háború engedi.
2. Vagy ide én mellém küldöd, ha ugyan itt fenn kell laknom.
3. Vagy oda fel Diószegi mellé. Ha ez egyik sem leszen, bizony fél-
tem, tudom én az 17. esztendõs gyermek legény dolgát. Ha ez
hamar egyik sem leszen bárcsak Mohátsit fogadnád száraz dajká-
nak neki, Mohátsinét öregasszonyának, ez a leányok házából
kiûzné. Amattól meg inkább félne, mintsem a praeceptorától.”61
De nemcsak a tizenhét éves kamasz fiú nevelésérõl igyekezett
gondoskodni – ha másként nem, hát leveleiben megfogalmazott
tanácsokkal –, hanem nõsülés elõtt álló fiának is igyekezett apai
intelmekkel szolgálni. „Ezért egy órát se várakozzál, oda be való
szerencsét el ne mulass! Csak az adósság miatt az egész életedet
meg nem rontsd. Ha az, mint az elõtt írtad vala, hogy a Kemény
leány szép, s jó. Látom, most is odasodorít az elméd. Jobb azt ven-
ned, az sem szinte koldus, megsegít az Isten az adósság aránt is
benneteket. Avagy messzire halasztod házasságodat. Úgy meg
elvetemedel, az Isten ver meg. Én igen vén ember rab vagyok,
anyád beteges. Isten tanítson meg, s áldjon meg.”62
Fenntartani az atyai tekintélyt rabságban, vagy akár házi õri-
zetbõl írt levelek útján, nagyon nehéz lehetett. A levelek útja
sokszor kiszámíthatatlan volt, nemegyszer elkeveredtek, elvesz-
tek. Bethlen sokszor érezhette, hogy képtelen megfelelni „atyai
61
Bethlen Miklós levelei I–II. Összegyûjtötte, sajtó alá rendezte: Jankovics József. Akadémiai
Kiadó, Budapest, 1987. II. k. 1037.
62
Bethlen Miklós levelei. I. m. II. k. 1084.
99
hivatalának”. Egyik kései levelébõl érezhetõ az elkeseredés, hogy
„intelmei” nem értek célba, mintha családja nem venné õt figye-
lembe: „Édes feleségem! Szeptember 10-én költ leveledet vettem.
Elkábultam, bámultam rajta. Az én igaz tökéletes férjségemet, és
atyaságomat Isten s a világ scholájában [iskolájában] megtanult-
(am). […] Arccal a földre borultam. Kértem Istentõl halálomot,
és hogy nektek eszet adjon. Sem testamentumomat [végrendele-
temet] sem leveleimet ugyibe meg nem olvastad, nem tudod mi
van benne, nem érted se te, sem a fiad. Eljõ nem sokára az üdõ,
kit is az üdvességes halállal az Isten hozzon el. Nem olvassátok az
A HÉTKÖZNAPI ÉLET
én unalmas új leveleimet, de bizony sírva zokogva olvassátok meg
az eddig írtakat. Volna sok, amirõl választ írjak, de gondolkozom
SZÍNTEREI
a jövõ postáig arról is, ha az egy életemrõl való tudósításon kívül
írjak-e valaha valami instrukciót és tanácsot a dolgaitokról, avagy
csak imádkozzam, és sirassalak benneteket, és sírva menjek a
koporsóba, nem a rabság miatt, mely nekem koronám, hanem a ti
állapototok és szófogadatlanságotok miatt. Isten tegyen struc
madar tojást belõletek!”63 Helyzetével, atyai szerepével, a családja
értetlenségével és, ahogy írta, szófogadatlanságával küzdve írha-
tott ilyen elkeseredetten Bethlen. Élete, fogsága azonban kivá-
lóan példázza azt a szilárd értékrendet, amit a családfõ, az atya
hivatala jelentett a kora újkori társadalomban. Amikor unokája
megszületett, örömmel írta fiának: „Édes fiam! Június 29-én költ
leveledet ma vettem. Hála Istennek, hogy már te is apa vagy!
Szokták mondani okos embernek leánya leszen elõször, nekem is
úgy volt.”64

63
Bethlen Miklós levelei. I. m. II. k. 1121–1122.
64
Bethlen Miklós levelei. I. m. II. k. 1145.

100
A NÕK VILÁGA

„Nekem azt kell tennem, amit mások akarnak…”

„Gazda uram, csak jól van a kegyelmed dolga, nekem füstölög

bele az sok pörben, buta gondban a fejem, izzasztópor sem kell,
sokszor majd napestig a széna gyûjtõk s munkásokra való vigyá-
zás, s fel alá való járásim, tépelõdéseim miatt eleget verejtékezem,
s kegyelmed proszanitate pitizál s vendégeskedik, sem segít, sem
tart. Én pedig majd veres verejtékemmel keresem ezeket.”1
A levelet nem jobbágy- és nem is polgárasszony írta, hanem a
kora újkori arisztokrácia egyik legnevesebb családjának a tagja:
Rákóczi Erzsébet. Meglepõ, hiszen a béresek mellett dolgozó, a
gazdaság ezernyi gondjával-bajával elfoglalt gazdasszony szólal
meg ezekben a sorokban. Azt hihetnénk, hogy az arisztokrata tár-
sadalmat egészen más értékek határozták meg. A nõi munkavég-
zés ezernyi formája más társadalmi csoportok számára nélkülözhe-
tetlen volt, ám biztosra vennénk, hogy az arisztokrácia köreiben
ismeretlen volt. És erre a vélekedésre éppen a Rákóczi-család
egyik legkarakteresebb asszonya – bár a Rákócziak majd másfél
évszázados történelmük során alig neveltek fel lányokat – cáfol
rá. Szinte magától vetõdik fel a kérdés: milyen volt a kora újkor
„nõképe”? Milyen lehetett a „nõk világa” abban a korszakban,
amikor a férfiúi erényeket a vitézség foglalta magába, amikor a
mindennapos harc a túlélésért a hétköznapok szerves része volt?
Volt-e egyáltalán a nõknek külön világuk? Vagy igazodtak társa-

1
Rákóczi Erzsébet levelei férjéhez 1672–1707. Kiadta: Benda Borbála – Várkonyi Gábor. Osiris
Kiadó, Budapest, 2001. 121.

103
dalmi csoportjuk közös elvárásaihoz, és így vették ki a részüket a
család fenntartásából? Gyereket szültek, gondoskodtak a háztar-
tásról, kiszolgálták férjeiket – tették, amit a közgondolkodás évez-
redek óta a nõk társadalmi „territóriumának”, szerepének tart.
Amíg a férfi a világban tevékenykedve hírt és nevet szerzett magá-
nak, addig a nõk élete kizárólag a családra összpontosult. Hol
húzható meg a határ, amely a nõk világát jelzi?
Kezdjük az elején, mégpedig valahol a 16. századi Magyaror-
szág politikai harcai között, ahol a nõknek aligha juthatott szerep.
1551. augusztus 5-én, a kolozsmonostori templomban Izabella
özvegy királyné a megkötött politikai alku alapján ünnepélyesen
átadta a magyar királyok koronáját és a koronázási jelvényeket
Giovanni Battista Castaldónak, I. Ferdinánd erdélyi seregei
parancsnokának. A korona és a koronázási jelvények átadása
jelentõsen megerõsítette I. Ferdinánd pozícióját a hatalmát elvi-
tató Szapolyai-párttal szemben. Az esemény horderejét a kortár-
sak is érezték. Izabella királyné (1519–1559) ekkor elmondott
szavait így õrizte meg az emlékezet: „Íme látjátok, Pannónia fér-
fiai, hogy a ti jelenlétetekben a koronát és a jogart, Magyarország
jelvényeit Ferdinánd királyhoz kell küldeni; adja a legjobb és a
legnagyobb Isten, hogy ez nektek, az egész országnak és a keresz-
tény közösség számára szerencsés és áldásos legyen. Szívem azon-
ban azt súgja, és bárcsak hamisan súgná!, hogy ti ezzel a diadém-
mal mostantól kezdve egyetlen nemzetségetekbõl és véretekbõl
származó királyt sem fogtok megkoronázni. Nekem azt kell ten-
nem, amit mások akarnak, mégis nagy remény tölt, hogy eljön az
idõ, amikor a fiamnak is […] jobb sors jut osztályrészül, és noha
most székhelyet változtat és máshová kell költöznie, mégis mivel
az uralkodásra nevelték, a legjobb és a legnagyobb Isten segítségé-
vel, és a ti támogatásotokkal visszaszerezheti majd korábbi birto-
kát.”2 Nem lehetünk biztosak abban, hogy a Bethlen Farkas által
2
Bethlen Farkas: Erdély története II. Enciklopédia Kiadó–Erdélyi Múzeum Egyesület, Buda-
pest–Kolozsvár, 2002. 139–140.
104
idézett szöveg valóban ekként hangzott-e el. Az özvegy királyné
beszédét a történetírói hagyomány õrizte meg, több változatban
ismerjük. Nincs nyoma annak, hogy lejegyezték volna, egyik tör-
ténetíró sem jelöli meg forrását, ami egyaránt lehetett a korona
átadását megörökítõ irat vagy szájhagyomány, de az is elképzel-
hetõ, hogy Izabella beszéde csupán az említett történetírók narrá-
ciójában létezett és létezik. Bethlen narratívája azonban túlmutat
azon, hogy egy történelmi pillanatot, egy ünnepélyesnek szánt
aktust rögzítsen. A Szapolyai-dinasztia nagy bukását – a korona
elvesztését – az özvegy királyné beszéde emeli az egyéni, a dinasz-
tikus tragédia szintjérõl a közösség szintjére. A beszédbe foglalt
jóslat már nem a dinasztia, hanem a nemzet veszteségét hangsú-
lyozza. Bethlen anélkül, hogy politikai manifesztumot fogalmazna,
érzékelteti a Szapolyai- és a Habsburg-dinasztia nemzethez fûzõdõ
eltérõ viszonyát. Krónikájában külön szerepe van annak is, hogy
ezt a szöveget az özvegy királynéval mondatja el. Egy nõ, az aktív
politizálástól általában távol tartott asszony fogalmazza meg az
igazságot a politikusok számára. A királyné által elmondott – neki
tulajdonított – beszéd hatását az csak fokozza, hogy utal a nõkkel
szemben kialakított általános elvárásra is: „Nekem azt kell ten-
nem, amit mások akarnak…” Az özvegy királyné beszédének a
beiktatásával a történetíró a „közös valóság” megfogalmazásán túl
sokkal több rétegû üzenetet közvetíthetett saját kortársai, de az
utána következõ korok olvasói számára is. A nõktõl elvárt örök
érvényû társadalmi szerep a család összetartása, fenntartása volt.
Izabella egyszerre szólalhatott meg anyaként, a családért aggódó
özvegyasszonyként és formális hivatala szerint özvegy királyné-
ként. A történeti hagyomány a lineáris vagy kronologikus ese-
ménytörténeti valóságba belekomponálta a nõk és a politika, a
nõk és az általuk felvállalt politikai szerep, a nõk és a közéleti
szerepvállalásaik bonyolult problematikáját. A kérdést ráadásul
nemcsak a maga konkrétságában, hanem metaforikus értelmezési
lehetõségeivel együtt jelenítette meg.
105
 Nehéz definiálni, hogy az arisztokrata családok számára mit
jelenthetett a „közélet” fogalma. Hol kezdõdött a közélet, hol a
politikai szerepvállalás? Milyen kapcsolat volt közélet és politika
között? Mi az a mûveltségi minimum, ami lehetõvé tette egy arisz-
tokrata nõ számára a közéleti szerepvállalást? Az arisztokrata
házasságok során már pusztán azzal közéleti szerepvállalásra kény-
szerítették a leányokat, hogy kijelölték számukra a jövendõbeli
férjüket.
A közéletiség fogalma természetesen sokkal tágabb annál, hogy
csak a politikai életben való eligazodást, vagy az aktív politikai
részvételt értsük rajta. A kora újkori arisztokrataélet helyszínei – a
vidéki rezidenciától a városi palotákon vagy házakon át az uralko-
dói udvarokig – a legváltozatosabb közéleti tevékenységek számára
teremtettek lehetõséget. A kultúra, a mûvelõdés egyes területei-
nek vagy intézményrendszerének kialakításában való részvétel,
mint például nyomdák vagy iskolák támogatása, egyes alkotók,
különbözõ mûvészeti ágak képviselõinek a felkarolása, a mûvészeti
mecenatúra ugyanúgy a közéletiség fogalmába tartozik, mint a val-
lásos hitélet alapvetõen igen intim, de a legtöbb esetben a nyil-
vánosság elõtt zajló megnyilvánulásai. Az egyházi szertartásokon
történõ részvétel ugyanúgy része a közéletnek, mint a királykoro-
názáson való megjelenés. Az egyházi intézményrendszer támoga-
tása – legyen szó templomról, kolostorról vagy iskoláról – szintén
a közéleti szerepvállalás része. Hasonlóan idetartozik a vallásos
közösségekben, mint például a szerzetesrendek vagy a laikus ima-
közösségek életében részt vállalás. A közélet magában foglal min-
den nyilvános szerepvállalást mind egy szûkebb társadalmi csopor-
ton vagy földrajzi környezeten belül, mind tágabb, a teljes
társadalmat, régiót átfogó értelemben. Ezeken a területeken pedig
mindenhol találkozhatunk a korszak arisztokrata hölgyeivel.
A kora újkorban kialakult közéleti szerepvállalások speciális,
csak egy bizonyos csoport számára elérhetõ tere az udvar. Az ural-
kodói és arisztokrata udvarokban megszületõ udvari kultúra leg-
106
fontosabb vonása az volt, hogy a közéletiség különbözõ megnyil-
vánulási formáit koncentráltan jelenítette meg. És ami nagyon
fontos: az udvarban férfiak és nõk közösen, együtt jelentek meg.
Az abszolutizmus, az abszolutista kormányzati rendszerek kiala-
kulása viszont a politikát egyre inkább kivonta az udvarok hatás-
körébõl, a politikai döntéshozó hatalmat kormányzati hivatalok,
minisztériumok alá rendelte. Az udvar továbbra is megmaradt az
arisztokrácia legfontosabb reprezentációs helyszíneként, de közü-
lük már csak egy kis csoport mondhatta magát a politikai elit
tagjának – azok, akik képzettségüknek, tehetségüknek és nem
utolsósorban kapcsolati tõkéjüknek köszönhetõen állami hivata-
lokban kaptak feladatokat, így a politikai döntéshozó testületek
tagjai lehettek. Ezzel megindult az udvaroncok és a politikai elit
szétválása, s ennek következtében a közéletiség nem feltétlenül
jelentette a politikai életben való aktív részvételt. A politikai eli-
tet és az udvaroncokat nemcsak az uralkodói udvarok, hanem a
sokszor szövevényes családi kapcsolatok, házasságok is ezer szállal
kapcsolták egymáshoz. Ezek a viszonyok természetes információs
hálóként mûködtek, ahol a nõknek is megvolt a saját szerepük.
Kézenfekvõnek tûnik az a megállapítás, hogy a nõk – az uralko-
dói dinasztiák tagjainak kivételével – csak közvetetten vehettek
részt a politikában, mivel sem politikai, sem közigazgatási hivatalo-
kat nem tölthettek be. A kora újkori államelméleti munkák kivétel
nélkül megegyeznek abban, hogy a nõk alkalmatlanok politikai
döntések meghozatalára: „Mert a férfiú természet szerint alkalma-
tosb az uralkodásra az asszonyi állatnál. Az okosság is úgy paran-
csolja. Mert igaz, hogy a mi Teremtõ Istenünk, az asszonyi állatok-
ban – úgy vagyon – ravasz mesterségeket engedett lenni, de erõt
nem adott azok mellé. Állhatatosságot sem adott. Minden asszony
hamar megváltozik. De még teljes okosságot sem engedett nékik,
és többnyire az asszonyi tanács semmirekellõ. Ezek pedig a biroda-
lomnak valóságos eszközei. Tedd hozzá fogyatkozásokat is, mert az
asszonyok nemcsak gyengék és alkalmatlanok a munkára, hanem
107
ha szabadságok lehet, kegyetlenek, nagyravágyódók. Mint lészen a
dolog, ha gyakortább bujálkodók is? Mely romlandó akkor a közön-
séges társaság! Mert az asszonyember szemérmetességét levetkez-
vén, mindent megcselekszik. Végezetre dísztelen és valóban szolgai
az õ szolgálatjok. Tacitus ilyen ítéletet tészen egy paraszt nemzetség
felõl: Asszony uralkodik rajtok, és ennyiben nemcsak a szabadság-
túl, hanem a szolgálattúl is elfajulnak.”3 Lipsius Politikáját 1641-ben
Laskai János (1560 k.–1629) fordította magyar nyelvre, így az elér-
hetõvé vált a kizárólag anyanyelven olvasók számára is, akik leg-
inkább a nõi olvasók közül kerültek ki.
Angliában a 16. század közepén Tudor Mária (1516–1558),
majd húga, I. Erzsébet (1533–1603) uralkodása, valamint unoka-
testvérük, Máriának (1542–1587), a skótok királynõjének a poli-
tikai pályája indította el azt a vitát, amely a nõk politikaihiva-
tal-vállalásával foglalkozott. Tudor Mária (Véres vagy Katolikus
Mária) uralkodása ellen John Knox (1505/1515–1572) intézte az
elsõ támadást a The first blast of the trumpet against the monst-
rous regiment of women (Az elsõ kürtriadó a nõk szörnyûséges
uralma ellen) címû 1558-as írásában. Knox egyaránt érvelt a nõk
elégtelen képességeivel („A nõket Isten nem saját képmására
teremtette…”), és támadta Mária királynõ katolicizmusát, házas-
ságát, amellyel kiszolgáltatja Angliát Spanyolországnak. 1583-ban
Sir Thomas Smith (1513–1577) a De republica Anglorum (Az
angolok államáról) címû államelméleti munkájában már amellett
érvelt, hogy az abszolút királynõt nem a házasság, hanem a trón
jogszerû öröklése által illeti meg a hatalom. Mondanom se kell,
hogy Smith I. Erzsébet minisztere volt. Erzsébet királynõt viszont
a katolikus emigránsok támadták igen vehemensen.
Visszakanyarodva Magyarországra, természetesen itt sem volt
ismeretlen az a gyakorlat, hogy uralkodó dinasztiák nõtagjait a
politikai kontinuitás érdekében benn tartják a közvetlen hata-
3 4
Laskai János: A polgári társaságnak tudományáról. In: Magyar gondolkodók 17. század. I. m.
143.
108
lomban – elég, ha csak Jagelló Izabellára, Mária Christiernára
(1574–1621) vagy Brandenburgi Katalinra (1604–1644) gondo-
lunk –, de mindannyian „kaptak” maguk mellé egy férfiút, aki
felügyelte kormányzásukat, Fráter György, Bocskai István, vala-
mint id. Bethlen István személyében. Mellettük, fõleg a 17. század
során, számos nagy tekintéllyel rendelkezõ fejedelemnét is felso-
rolhatunk, mint Lorántffy Zsuzsanna (1600–1660), Báthory Zsó-
fia (1629–1680), Zrínyi Ilona (1643–1703) vagy Bornemissza
Anna (1630 k.–1688). Ez a névsor azért is figyelemre méltó, mert
Báthory Zsófia kivételével valamennyien „egyszerû nemesi” –
nem dinasztikus – sorból emelkedtek a fejedelmi hatalomig, ahol
tökéletesen bizonyították rátermettségüket. Uralkodói dinasztiák
esetében természetesnek vesszük, hogy a lányok nevelését az is
befolyásolja, hogy nagy valószínûséggel fejedelmi, hercegi, királyi
vagy császári feleségek lesznek, uralkodói udvarokban kell meg-
felelniük a kor reprezentációs elvárásainak.
A magyar történetírás a 19. század óta használ egy sajátos jelen-
téstartalmú fogalmat, amit az arisztokrácia kitüntetett helyzetben
levõ nõalakjainak definiálására alkotott. Deák Farkas, amikor
Wesselényi Anna alakját megrajzolta, a legfontosabbnak azt tar-
totta, hogy bemutasson egy 17. századi hû feleséget, szeretõ és
gondos anyát, munkás gazdasszonyt, valamint egy „vallásos érzü-
letû s mivelt magyar hölgyet”.
Fel sem merült, hogy Wesselényi Annának bármiféle kapcso-
lata lehetett a politikával, a 17. század politikai közéletével. „Mind
férje, a »nagy« Csáky István, mind fiai: az elsõ gróf Csáky István és
gróf Csáky László, hatalmas szerepet játszanak a politikában: de õ,
bár sokszor igen tevékenyen, csak mint nõ és anya vett részt ked-
veseinek nagy küzdelmeiben.”4 Késõbb ugyanerrõl így ír: „Gyer-
mekeinek nevelése, a gazdálkodás, s a jószágok rendben tartása
képezte minden gondját.” Deák a családra korlátozza Wesselényi
Deák Farkas: Wesselényi Anna özv. Csáky Istvánné (1584–1649) életrajza és levelezése.
Franklin Társulat, Budapest, 1875. 2.
109

Wesselényi Anna
Anna mozgásterét, sem a politika, de még csak a közélet sem
merült fel, ahol az asszony aktív szerepet kaphatott volna. Az
életnek ezek a területei a férfiak számára voltak fenntartva, ahogy
Deák fogalmaz, mind férje, Csáky István, mind fiai, István és
László „hatalmas szerepet játszottak a politikában”. A politika,
Deák Farkas véleménye szerint, kizárólag csak a napi események-
rõl szóló hírekben juthatott el egy arisztokrata nõhöz: „Wesselé-
nyi Anna a nagy politikával soha sem foglalkozott és a hatalom,
illetõleg a tényleges fejdelem [!] iránt mindenkor illendõ lojalitás-
sal viseltetett, még akkor is, ha ama hatalom képviselõje, a feje-
delem, a Csáky-háznak személyes ellensége volt is. Szerette ugyan
a napi események színvonalán állni tudni a béke- és háború-híre-
ket, rováson tartani a gyûlések, terminusok, oktávák napját és
»elmúlását«, de inkább csak akkor, ha vagy magának, vagy valami
110
közeli rokonának, barátjának, jó emberének ügye forgott fenn.”5
A napi eseményeket figyelemmel kísérõ nõ itt passzív szerepben
van. Elég, ha tud a családon kívüli világ eseményeirõl, azokat
nem kell értelmeznie. Ezek között az információk között is csak
azok a fontosak, amelyek a családot így vagy úgy érintik. Itt azon-
ban újabb fontos tulajdonsággal egészül ki Wesselényi Anna jel-
lemzése: a lojalitással. Az uralkodóval szemben tanúsított lojalitá-
sában nem nehéz felfedeznünk a férjjel szemben megkövetelt
hûséget. A Deák Farkas által jellemzett ideális nõ ugyanazoknak
az elvárásoknak kellett hogy megfeleljen szûkebb környezetében,
családjában, mint tágabb értelemben az egész társadalomban.
A vallásos, hû feleség, gondos anya és munkás gazdasszony
tulajdonságait egyesíti a máig használt sztereotip megnevezés:
„magyar nagyasszony”. Ha fel kellene sorolnunk, hogy kiket is
számol a magyar történetírás a 16–17. század nagyasszonyai közé,
akkor igencsak hosszú listát kapnánk Szilágyi Erzsébettõl egészen
Zrínyi Ilonáig. De mit fejez ki, mit takar ez a napjainkig általáno-
san használt fogalom? Vajon hozzátartozott-e a „nagyasszonyok”
életéhez a korabeli közéletiség bármilyen formája?
A magyar fogalomhoz hasonló kifejezést az angol történetírás is
ismer, Georgina Hill 1896-ban megjelent monográfiájában hasz-
nálta a „Great Lady” megnevezést, értvén alatta azokat az arisz-
tokrata hölgyeket, akik valamilyen tekintetben már a kortársak
figyelmét is magukra vonták, tehát szinte pontosan a magyar ter-
minusnak megfelelõ értelmezésben.
Ha figyelmesen szemügyre vesszük Deák Farkas kategóriáit –
hû feleség, szeretõ anya, gondos gazdasszony –, akkor önkéntele-
nül is felvetõdik a kérdés: Deák miért nem számolt, miért nem
vette figyelembe Wesselényi Anna jellemzésekor a lehetséges
közéleti szerepvállalásokat? A „magyar nagyasszonyokban” össze-
sûrített, és Deák Farkas által közvetített elvárások jó része olyany-
5
Uo. 28.
111
nyira archaikus – például a családba zárt nõ képe –, hogy a társa-
dalom már a 17. században sok tekintetben túllépett rajta.
Felmerül a kérdés, hogy a 19. században megalkotott és a 16–17.
századi arisztokrata nõkre alkalmazott kép melyik kor elvárásait
tükrözi? A 19. század ráadásul már bizonyos közéleti szerepválla-
lást is elvárt a magyar „honleányoktól”.
A kora újkorból közismertek azok a vélemények, írások, ame-
lyek az asszonyok „széjjel sétálásától” óvták a társadalmat. „Annak
fölötte azért is mondom, hogy kötelesbek, az nemes és gazdag
aszony állatok az hon ülésre, hogy õket semmi szükség nem ken-
szeríti az széllyel setalasra. Mert az kösségh és szeghény ember
felesege ha kü megyen, kenyerét és etelét keresi. De az nemes
aszony ha kü megyen, csak gyönyörûségnek okaert megyen kü.”6
Pázmány a lányok nevelésérõl szóló prédikációjában szintén azt
tartja üdvösnek, ha a lány otthon ül, és csak szükség esetén, any-
jától kísértetve lép a nyilvánosság elé. „Otthon üljön, és ha a szük-
ség kívánja, hogy kimenjen, anyjával menjen…” Ha ezeket a
korabeli véleményeket, vagy a nõkkel szemben megfogalmazott
elvárásokat a nyilvánosság szempontjából vizsgáljuk, akkor azt
állapíthatjuk meg, hogy a nõket éppen a nyilvános terekrõl, a köz-
terekrõl igyekeztek kizárni, és a család, vagyis a magánélet keretei
közé próbálták beszorítani. Mindez nem véletlen, hiszen az elõbb
említett mûvek kizárólag a család felõl nézték a nõk szerepét.
A társadalom alapsejtjének tartották a családot: „Semmiféle tár-
saságh szenteb és dicséretesb ez világon nem lehet, az Isten törvi-
nye szerent valo házasságbeli emberek társaságánál…” – írja Gue-
vara, Draskovich fordításában –, amit védeni kell a külvilág
támadásaival szemben. Pázmány a leányt egyenesen ostromlott
várhoz hasonlítja, amint kilép a külvilágba. A szeretõ, gondos
anya, hû feleség és jó gazdasszony elvárások szintén a család felõl
nézve nyerik el értelmüket. A Deák Farkas által támasztott köve-
6
Antonio de Guevara: i. m.
112
telmények Wesselényi Annával szemben pontosan megismétlik
ezeknek a 16–17. századi munkáknak a családban, a családért
létezõ nõkkel szemben támasztott elvárásait.
Az udvari arisztokrácia számára ezek a kívánalmak teljesíthe-
tetlenek voltak. Az uralkodói, de a fõnemesi udvarokban is a
nõknek kijelölt helye, feladata és kötelessége volt. Ez pedig a nyil-
vános közszereplés nélkül elképzelhetetlen lett volna. Számtalan
történeti példával igazolható, hogy a nõk különbözõ mértékben
és mélységben kerültek közel a politika, a politikai közélet esemé-
nyeihez, miközben a mindenkori társadalom igyekezett olyan
értékrendszert kialakítani, ami a nõk közéleti szerepvállalását leg-
följebb csak egy szûk csoport számára tartotta elfogadhatónak, és
semmi esetre sem fogadta el annak általános érvényûségét.
A kora újkori magyar társadalom már a 16. századtól kezdve
kialakította azt a társadalmi értékrendet, amelybe az arisztokrata
nõk közéleti szerepvállalása is pontosan beilleszthetõ volt. Ter-
mészetesen a társadalmi elvárásokat megfogalmazó „elméleti”
mûvek és a mindennapi gyakorlat között nem egy esetben jelen-
tõs különbségek figyelhetõk meg.
„Továbbá mastan egyéb újságot nem írhatok, hanem hogy az
törökök, amint értõk, igen gyülekeznek oda tifelétök, és rablani
akarnak. Tudod, hogy egyszer is, mikoron Erdélybe mentem vala,
tereád és Batthyányné asszonyomra bíztam vala az végeket, és
akkoron Veszprémnél igin megvertítök volt az törököket. Most is
azért mindenfelõl vigyáztass és emberkedjél, és az végöknek viseld
szorgalmatos gondját. Én penég mastan semmi segetséggel nem
lehetök innejd”7 – írta Nádasdy Tamás feleségének, Kanizsay
Orsolyának 1559. január 9-én Pozsonyból. Kanizsay Orsolya nem
fogott fegyvert, és nem állt végvári csapatok élére, de távol lévõ
férjét helyettesítve nemcsak a családi birtokok igazgatását, hanem
a török elleni védelem felelõsségét is fel kellett vennie.
7
„Szerelmes Orsikám...”. A Nádasdyak és Szegedi Kõrös Gáspár levelezése. Válogatta: Vida
Tivadar. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1988. 219.
113

Kanizsay Orsolya
Pázmány ugyan helytelenítette, hogy a nõk akár háborúskodás-
sal foglalkozó irodalmat olvassanak: „Bolondság az asszonyember-
nek hadakozó dolgokat olvasni…”; de a kora újkori Magyarorszá-
gon a birtokos arisztokrácia hölgyei nem tarthatták távol magukat
a háborútól és annak következményeitõl. Ez pedig már messze
túlmutat a viselkedési tanácsadókban, királyi vagy fejedelmi tük-
rökben, illetve prédikációkban példaként felmutatott kizárólag a
családban tevékenykedõ, a férfiak hátországát biztosító nõképen.
Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy a nõknek kiképzett
katonáknak kellett lenniük, hanem arról, hogy mindig pontos
információval kellett rendelkezniük a környezetükrõl („minden-
felõl vigyáztass és emberkedjél, és az végöknek viseld szorgalma-
tos gondját” – írta szintén Nádasdy Tamás feleségének), és tud-
niuk kellett, mikor és mit kell a katonák rendelkezésére bocsátani,
114
hogy elláthassák feladataikat. Ehhez pedig elõször is információra
volt szükségük, hogy átlássák birtokaik, majd tágabb környezetük
(vármegye), régiójuk (országrész) állapotát és helyzetét. Informá-
ciókat pedig a közélettõl elzárkózva nem szerezhettek. Az arisz-
tokrata családok vármegyei vagy országos hivatalokat betöltõ ser-
vitorai ugyanúgy küldték tájékoztatásaikat, jelentéseiket a
feleségekhez (vagy özvegyekhez), mint a politikai hivatalokat
betöltõ férjekhez. A Nádasdyak szolgálatában is álló vasvárme-
gyei alispán, Kisfaludy Balázs rendszeres levelezést folytatott
Nádasdy Ferenc özvegyével, Báthory Erzsébettel. Nádasdy Tamás
servitora, Csány Ákos egyaránt vitte a híreket Nádasdy Tamás-
nak és Kanizsay Orsolyának. A Wesselényi-titkárok, Bory Mihály,
Lessenyei Nagy Ferenc vagy Gyöngyössi István Széchy Máriát
szintén tájékoztatták valószínûleg politikai hírekrõl is.
Nemcsak a közéleti szerepvállalásnak, hanem a Deák Farkas
által idealizált, a napi eseményeket követõ, a családot érintõ
aktuális hírekkel, információkkal tisztában levõ nõ szempontjából
is fontos kérdés a kora újkori arisztokrata nõk mûveltségének
tényleges színvonala. Minimális elvárásnak tekinthetnénk a nõk
írni-olvasni tudását, hiszen akár a családi birtokok, a „háztartás”
ügyeinek intézése, akár a távol lévõ férj tájékoztatása elképzelhe-
tetlen volt az írás ismerete nélkül. A napi hírek, az egyre több
információ között pedig csak bizonyos alapmûveltséggel lehetett
eligazodni. Vajon megfeleltek-e ennek az elvárásnak a kora újkori
arisztokrata „nagyasszonyaink”?
A „tanult nõ” típusa a 16. század elején születik meg Juan Luis
Vivésnek (1492–1540) a nõk nevelésérõl írott pedagógiai mun-
káiban. Vivéstõl kerülhetett át a kortárs Antonio de Guevarához,
a Horologii Principum szerzõjéhez. Vivés 1523-ban, a De institu-
tione feminae christianae (Keresztény nõk institúciója) címû írá-
sában foglalta össze elõször rendszerezve azt, amit a korabeli euró-
pai gondolkodás a nõi jellemrõl, a nõk tulajdonságairól gondolt.
Mindezt azonban kiegészítette azzal, hogy a nõket a tudományok
115
ismeretére kell tanítani. Korának elõítéleteivel szemben azt állí-
totta, hogy a nõt nem tudatlanságban kell tartani, hanem éppen
ellenkezõleg, lelkiismeretesen képezni kell a legjobb alkotók mun-
káinak segítségével. „Sok ember számára a mûvelt nõk gyanúsak,
mert e mellé az alapos tudás mellé társult az a természetes rossz-
indulat, ami az emberi nem sajátja. […] Ezzel szemben az a nõ áll,
aki megtanult tudományos dolgokról gondolkodni […] és soha
nem engedte, hogy hozzáidomítsák a lelkét valamilyen alacso-
nyabb dologhoz.” A Vivés által képviselt tanult nõ képe már bele-
került Az fejedelmek órájának második könyvébe is.
Keveset tudunk a magyar arisztokrata lányok nevelésérõl, de
aligha merülhetett ki a Pázmány javasolta vallásos olvasmányok,
nõi foglalatosságok – hímzés, fõzés stb. – tanításában. Draskovich
János elismerõen szólt feleségérõl, Istvánffy Éváról, kiemelvén,
hogy az apja, Istvánffy Miklós iskolájában nevelkedett lány töké-
letes mûveltséget szerzett. „Ezt pedig nem azért cselekedtem, hogy
azt itélném, hogy te efféle oktatás nélkül fölöttébb szükölködnél:
Mert Istennek neve dicsirtessék az te állapatod szerint ez ideig
úgy viselted magadat az házasságnak rendiben, hogy én is szaba-
don megelegedhettem, az te tökéletes jámbor erkölcsöddel, es
egyebek is az kik tégedet ismernek könnyen eszekbe vehették,
hogy te amaz jámbor és tekintetes fõúrnak Istvanfi Miklósnak, az
ki mostan az mi nyomorult országunkbeli urakat, mind hosszú
ideiglen való élésével, s mind peniglen tudományával meghaladja,
nem nemcsak dicséretes oskolájában nevelkedtél, hanem annak
fölötte ugyan igaz vérébül is származtál.”8 Mindazonáltal ez az idé-
zet a nõk nevelését kizárólag az erkölcsös viselkedésre korlátozza,
ráadásul Istvánffy Éva „jó nevelését” nem tényekkel, hanem az
apa, Istvánffy Miklós bölcsességével és tudásával bizonyítja. Az
fejedelmek órájának második könyve azonban késõbb elismeri,
hogy a tudományban a nõk is egyenrangúak lehetnek a férfiakkal.
8 9
Antonio de Guevara: i. m. Elõszó.
116
A hagyomány szerint Pitagorasz húga, Themisztoklea férfiakkal
vetekedõ tudással rendelkezett: „Mely szerencserül és szerencsét-
len dolgokrúl írt könyvet énnekem küldtél édes hugom, azt én
eleitül fogva mind végig olvasám, és veszem eszembe hogy te mind
az irásba, tudós es okos vagy s mind pedig a tanításban gyönyörû-
séges vagy, mely két dolog még a férfiakban is ritkán találtatik,
nem hogy az asszonyemberekben.”9 Elméletben tehát a kor neve-
lési, viselkedési tanácsadó mûvei elismerték a nõk tudományos
teljesítményét, de ez kizárólag elmélet, a gyakorlatban csak kevés
kitüntetett nõ kaphatott a férfiak oktatásához hasonló széles
körû, humanista mûveltségen alapuló nevelést.
A 16. századi nõkkel foglalkozó elméleti irodalom egy része
megegyezett abban, hogy a nõk a tudományok, a tanulás terén a
férfiakkal azonos képességekkel rendelkeznek. Taníttatásuk egy-
aránt hasznos lehet családjuk és a társadalom számára is. Megfe-
lelõ mûveltséggel fontos szerepük lehet a politikai elitet és a csa-
ládjaikat összekötõ információs hálózatban. Csak az alapos
mûveltségi háttérrel magyarázható, hogy az a Lorántffy Zsuzsanna,
aki bár nagy múltú család tagjaként nevelkedett fel, de nemigen
gondolhatott fejedelmi méltóságra, erdélyi fejedelemnéként, majd
özvegyként is nyomdát tartott fent, iskolát támogatott, irodalmi
tevékenységet folytatott. Hasonlóan Báthory Zsófia, aki az 1660-as
évek katasztrófái után hihetetlen erõvel, politikusi rátermettség-
gel mentette át a Rákóczi-család vagyonát, és valószínûleg men-
tette meg magát a Rákóczi-családot is.
Ha alaposabban megvizsgálnánk a kiemelkedõ személyiségek
– „nagyasszonyok” – mûveltségét, valószínûleg a legtöbb esetben
gondos és tudatos neveltetés nyomaira bukkanhatnánk. Vivés
nõnevelési elveit a gyakorlatba is átültethette, amikor felkérték
VIII. Henrik lányának, Tudor Máriának a tanítására. Georgina
Hill Tudor Mária mellett még egy tucat példát sorol föl annak
Uo.
117
bizonyítására, hogy a 16. századi Angliában a klasszikus mûvelt-
ség oktatása, a latin nyelv ismerete is hozzátartozott az arisztok-
rata lányok neveléséhez. Példái között szerepel Sir Philip Sidney
(1554–1586) húga, Mary Sidney (1561–1621), aki a kor kiemel-
kedõ mûveltségû hölgye volt.
Tudjuk, hogy Báthory Krisztina – ismertebb nevén Báthory
Grizeldisz, Zamoyski János (1542–1605) lengyel kancellár fele-
sége – nevelésében a család nagy hangsúlyt fektetett az alapos
mûveltség megszerzésére. Latintanára Leleszi István jezsuita páter
volt, Plutarkhoszt olvastak, és Krisztina alapos irodalmi mûveltsé-
get szerzett. Ismert tény, hogy Kanizsay Orsolya udvarában – nõi
udvartartásában – írástudó hölgyek is voltak: „De az üdõközbe
kérlek, hogy mindennap írj, mint vagy, de ne fáraszd magad az
írással, hanem azmit férfiúval megírathatsz, vagy György uram-
mal, vagy Zsennyeivel írasd meg, azmit ûvelek nem illik megírat-
nod, írasd vajdáné asszonyommal húgommal meg…” – írta
Nádasdy Tamás feleségének 1554-ben.
A nõi írásbeliség szisztematikus feltérképezése még további
kutatásokra vár. Az eddig említett pozitív példák mellett számos
olyan adatot is ismerünk, amelyek már nem festenek ilyen ked-
vezõ képet a kora újkori magyar arisztokrata nõk írni-olvasni
tudásáról. Czobor Erzsébetet (1578 k.–1626) férje, Thurzó György
(1567–1616) tanította meg írni, és leveleinek írásképébõl, fogal-
mazásából a mai napig is érzõdik, hogy késõn sajátította el az írás
tudományát. A történetkutatás is felfigyelt arra az érdekes tényre,
hogy bár Thurzót mûvelt embernek tartották a korban, nõroko-
nai, testvérei, lányai alig tudtak írni. Thurzó Zsuzsa maga is beval-
lotta hiányosságait e téren, és ha íródeák nem állt a rendelkezé-
sére, még apjának sem tudott levelet papírra vetni.
Georgina Hill azt állítja, hogy a 18. században az Angliába láto-
gató külföldieket meglepte, hogy az angol arisztokrata nõk meny-
nyire otthonosan mozogtak a politikában. Az ír születésû, de fran-
cia neveltetésû Lord Tyrconnel a legnagyobb megdöbbenéssel
118
tapasztalta, hogy amikor a politikával egyébként is alaposan átita-
tott londoni közéletbõl szeretett volna egy kicsit elmenekülni, és
elfogadta néhány hölgy vacsorameghívását, nem kis rémületére a
vacsora fölött a hölgyek azonnal az alsóház aznapi eseményeirõl
kezdtek el vitatkozni. Az anekdota szerint a politikától megundo-
rodott vendég türelmét vesztve elmenekült a hölgyek társaságá-
ból, és a következõ reggel hajóra szállt Franciaország felé.
A magyar arisztokrata hölgyek levelezését olvasva az az érzé-
sünk támad, hogy a magyar hölgyek sem idegenkedtek a politizá-
lástól. Korábban a gazdaság gondjaival elfoglalt Rákóczi Erzsébet
a következõ pontos politikai és katonai helyzetelemzéssel lepte
meg urát: „Itt a katonák sokan torok szakadva kiáltják sokan,
hogy török ellen inkább hadakoznak, vélem csak jõne valami had,
sokan odatartanák a ló száját, de addig az szabad prédán amit
elkövethet, el nem mulatja, az kurucok itt való kvártélyozásának
oka nem egyéb, hanem az kénytelenség is, mivel Patak, Kassa s
Eperjes táján nincs mivel élniek, azért míg õk is jobban össze nem
verdõdnek [!], s házzákészülnek, jó volna ka kegyelmed is abban
fáradozna, hogy minél hamarébb Bártfát vennék meg, de kevés
had ne jöjjön, mert itt is alkalmas noha nem igen sok a kuruc, de
az parasztokat maga mellé ha veszi tehetne kárt az lengyelben,
Bártfa megvételével az lengyel útja jól felnyílnék, azt megvévén
beléhelyeztetvén jó népet, azonkívül is kvártélyban lehetne az
lengyelség itten, kik miatt az kuruc is nem bátran kvártélyozhatna
itt, mert az krajnya is amennyire megunta õket ellenek támadna,
mely dolog végben való viteliben Barkóczi uram, ha maga nem
jõne is, valami népet e több Bártfa alá jövendõ lengyelekkel jól
egyetértvén titkon és sok halogatás nélkül nyulnának hozzá az
dologhoz, innen ha kiverhetik az kurucot, Bártfát megveszi,
könnyû lesz az puszta fõdrõl az kevés kurucot vagy elhódítani,
vagy olykor rajtok is menni, mely iránt kegyelmed is fáradna, s én
is már megírtam Lengyelországban e javallásomat, ha Bártfát
látom jó módjával feles nép megszállja, én is az alatt az várhoz
119
látok. Ha másként nem lehetne is, csak addig magamévá teszem,
amíg kevés javamat, úgy magamat Lengyelországban kikõtöztet-
hetem, itt az presidium [!] nem idegen hozzám, készek mindenre,
de nem merek még csak jelt is adni, az tizenhat idevaló német azt
még nem tudom mit gondol, de az is kezdi magát alkalmaztatni,
csak már jõne valami erõ erre felé, de annak is Lengyelország szé-
lin kellene jönni, mert itt Magyarország szélin, ha jön rájok ütnek,
hírek elmégyen, itt még a parasztságot is ellenek állatják, kár
eshetne, de legjobb vólna, ha lehet jó egyszersmind jó korespon-
denciával [!] háromfelõl is erre nyomakodhatnék az lengyelség,
hogy ez a kevés kuruc ne is tudná honnan köllenék tartaniok,
vagyis magokat óltalmazzák-é, vagy Bártfát segíthessék, egyha-
marjában az kuruc élhetetlenségére nézve is, úgy sok okokra
nézve javallom, hogy Bártfa minél hamrébb lengyel keze alatt
légyen. Tökölyhez e napokban az Csonka bég, úgy egy más török
követ érkezett, mit akar nem tudom, van valami igen kevés török,
aki mellette lesz, de nem hiszem csak kétezer is légyen, aholott õk
ötvenezer törököt s harmincezer tatárt hírdetnek, hogy segítsé-
gére fog jönni, de ez régi hír, s nem is tudom honnét sütnék ki
egyszer. Negyednapja vólt nálam Szirmai Miklós, ki nem akarat-
jábul ki találta mondani, hogy a fejdelem Patakrul Szerencsre
készül, onnét Regéczben, az feleségét Szerencsen akarja hadni, de
hogy ezt a nem akaratjával kimondott szavát bépalástolja ismeg
írt Eperjesrül ide, hogy Kassára megyen a fejdelem, a sok hazug s
magok török, tatár, luteránus biztató hírek között semmi bizo-
nyosnak nem mehetünk végére, mert örökké jön a sok hazug hír,
de csak olyak, akikkel az emberek szívét rettentsék, és magokhoz
vonják, csalják.”10
A kicsit hosszú idézet a korszak bármelyik ismert politikusának
helyzetelemzésével is kiállná az összehasonlítást. Rákóczi Erzsébet
pontosan tisztában volt a kurucok helyzetével, jól látta az orszá-
10
Rákóczi Erzsébet férjének, Erdõdy Györgynek, 1692. In: Rákóczi Erzsébet levelei férjéhez
1672–1707. I. m. 269–270.
120
gos politika fonákságait. Katonai javaslatokkal élt, sõt vélemé-
nyét nemcsak férjének, hanem Lengyelországba is megírta. Politi-
zált, ahogy az anekdota szerint az angol szalonok hölgyei, vagy
talán még annál is komolyabb szinten. Ez a levél nemcsak azt
bizonyítja, hogy a 17. századi arisztokrata nõk képesek voltak
politikai és katonai helyzetelemzést készíteni, de ennek az írásnak
a tükrében válik világossá, mit érthetett Nádasdy Tamás azon,
amikor feleségének azt írta, hogy „mindenfelõl vigyáztass és
emberkedjél, és az végöknek viseld szorgalmatos gondját”. Rákó-
czi Erzsébet talán nem került olyan kiélezett politikai helyzetbe,
mint Zrínyi Ilona, akinek személyes példája, kiállása nemcsak
Munkács várának sorsát, hanem a Rákóczi-dinasztia további éle-
tét is meghatározta, mégis értõ figyelemmel követte környezeté-
nek minden politikai változását. Személye, két ismert verse miatt
eddig jobban érdekelte az irodalomtörténet-írást, mint a történé-
szeket.
Egy másik példa azt bizonyítja, hogy a politikai információs
hálózatban, sõt politikai akciókban is komoly szerep jutott a höl-
gyeknek. Báthory András (1566–1599) bíboros, majdan szeren-
csétlen sorsú erdélyi fejedelem, Báthory István lengyel király
halála után nem sokkal a következõ sorokat írta unokatestvéré-
nek, Nádasdy Ferenc feleségének, Báthory Erzsébetnek: „…
hanem uram batyám, ki ez levelet megadja kegyelmednek, kérem,
hogy legyen ismeretlen némely emberektõl, mert azmi dologban
jár netalám ha kihírhednék vala, mi szerencsétlenségbe eshetnék,
ezért én ez mostani elkerülésemet uramnál bátyámmal excusalom
magamat kegyelmed elõtt. Vele megyen egy fõ velencei ember, ki
igen fõ ember, és az mi familiánknak igen faveál…”11
A politikai nyilvánosság még abban az esetben is elérhetõ volt
az arisztokrata nõk számára, ha nem tartózkodtak az úgynevezett
„köztereken”, sem az uralkodói udvarban. Ez pedig nem magya-
11
Báthory András levele Nádasdy Ferencné Báthory Erzsébethez 1586. MOL Nádasdy család
levéltára.
121
rázható mással, mint a már korábban is említett családi kapcsolat-
rendszerrel. Ez tette lehetõvé mind a két példaként felhozott
hölgy esetében is, hogy megfelelõ információval rendelkezzenek,
ami alapján önálló véleményüket kialakíthatták.
A közéleti szerepvállalásnak volt egy számunkra talán meglepõ
területe is: a kolostor. Ahogy ezt korábban láttuk, a nõkkel szem-
ben megfogalmazott elvárások között kiemelt szerepet kapott a
vallásos életvitel: ezek szerint a nõ a nyilvánosság elõtt lehetõleg
csak templomban mutatkozzon, olvasmányai vallásos mûvek,
imádságok, meditációk legyenek. Wesselényi Anna, Lorántffy
Zsuzsanna vagy Bethlen Kata (1700–1759) kiváló példái a kora
újkor vallásos, egyházukat támogató arisztokrata nõalakjainak.
Wesselényi Anna számára bátyja, Wesselényi István fordított
meditációs irodalmat. Lorántffy Zsuzsanna köztudottan támo-
gatta a református egyházat, õ maga Mózes és az próféták címmel
könyvet adott ki. Bethlen Kata pedig életét egyetlen nagy példá-
zattá alakítva hagyja az utókorra tapasztalatait önéletírásában.
Ezeknek a nõknek példaadó vallásos életét csak a kolostorok falai
között élõ apácák múlhatták felül. Számukra sem „köztér”, sem
nyilvánosság nem létezett. Életüket az adott kolostor regulája,
tevékenységüket választott rendjük hivatása szabta meg. A kolos-
tor a világi élet nyilvánosságán kívül helyezkedett el.
A katolikus arisztokrácia a kolostorokat is a családi érdekérvé-
nyesítés színhelyének tartotta. A 17. századi katolikus megújulás,
a hitélet megújítása, a „devotio moderna” számára is fontos volt,
hogy a kolostori életbe az arisztokráciát is bevonják. E két törek-
vés találkozása azzal az eredménnyel járt, hogy a kolostori élet
zártságát folyamatosan megtörte a családtagokat, látogatókat
fogadó arisztokrata apácák sora. Rákóczi László 1655-ben, a
pozsonyi országgyûlés csendesebb napjaiban Bécsbe látogatott. Itt
vásárolt, megnézte a nevezetességeket, a városon kívül betért „õ
felsége kertjének megnézésére” is, de bécsi útjának igazi célja az
volt, hogy nõvérével, Rákóczi Máriával találkozhasson, aki gyer-
122
mekségétõl fogva a Szent Jakab-kolostor lakója volt. „Ebéd után
mentünk a Szent Jakab clastromába az apácákhoz, és löttünk
szemben Néném Rákóczi Mária asszonnyal. Gazdálkodtanak az
apácák borral és zsemlyékkel; ment az Atyámfia Nénémasszony
celláját megnézni.” Ezt követõen, bécsi tartózkodásuk alatt még
többször is meglátogatták Rákóczi Máriát a kolostorban.
Az apácák, ha vendégeik nem voltak, akkor maguk kértek
engedélyt családtagjaik meglátogatására, vagy sûrû levelezéssel
tartották a kapcsolatot nemcsak a rokonsággal, hanem a család
érdekkörébe tartozó barátokkal és ismerõsökkel is. A kolostorok
az arisztokrata apácákon keresztül azokhoz a nyilvános terekhez
kapcsolódtak, ahol lehetõség nyílt a közéleti szerepvállalásokra.
Csáky Anna Franciska klarissza apáca hétköznapjait nemcsak a
lelki élet töltötte ki, hanem rendkívül aktív közéleti tevékenysé-
get is folytatott. Levelezõtársai között egyaránt találunk család-
tagokat és barátokat is. Szoros barátság fûzte Batthyány Ádám
(1610–1659) dunántúli fõkapitányhoz, akivel rendszeresen leve-
lezett. Már ez önmagában is elegendõ ahhoz, hogy láthassuk, az
arisztokrata nõk az apácakolostorokban sem szigetelõdtek el a
világi nyilvánosságtól, sõt a korabeli közéletben is részt vettek.
A Csáky család számára olyannyira fontos volt apáca rokonuk,
hogy segítségét még akkor is igénybe vették, amikor a család tag-
jainak politikai tevékenységét kellett támogatni, megmagyarázni.
1657-ben, II. Rákóczi György lengyelországi hadjáratának idõsza-
kában Csáky Istvánt sok támadás érte magatartása miatt. A véde-
kezésre kényszerült politikus tetteinek magyarázatát hosszú
emlékiratban fejtette ki nõvérének, majd arra kérte õt, hogy
latinra és németre fordíttatva a szöveget, küldje fel azt a királyi
udvarba. A katolikus arisztokrata családok számára a kolostorba
vonuló lányok ugyanúgy a családi kapcsolatrendszer tagjai marad-
tak, mint bármely más rokonaik. Rajtuk keresztül eljuthattak a
katolikus egyház sok esetben politikai funkcióval és tekintéllyel
rendelkezõ tagjai felé, valamint erõsíthették a család tekintélyét
123
és pozícióját az egyházi hierarchia uralta területeken. Csáky Anna
Franciskát a késõbbiekben maga a család igyekezett rábeszélni,
hogy „költözzön” Bécsbe, ahol az udvar közelében hatékonyab-
ban képviselheti a család érdekeit.
Mindez azonban kizárólag az arisztokrata családok számára volt
járható út. A nõk számára még hosszú ideig zárva maradnak a
közéleti nyilvánosság olyan alapvetõ színterei, mint a nyilvános
oktatás intézményei, a képzettségen alapuló hivatalvállalás, vagy
a politikai életben történõ részvétel. Az arisztokrata nõk számára
a mögöttük álló család tekintélye és ereje tette lehetõvé, hogy a
kora újkori közéletben – a királyi udvartól a kolostorokig – jelen
lehessenek, sõt szerepvállalásukat a mindenkori arisztokrata tár-
sadalom el is várta.
A kora újkori arisztokrata társadalom több színteret is „felaján-
lott” a nõk számára. A szûken értelmezett családi tér mellett, vagy
pontosabban azon keresztül beléphettek a gazdaság, a gazdálko-
dás, közélet és politika számos területére.
124
SZERELEM, VITÉZSÉG
ÉS A VILÁG RENDJE
„Nem teljességgel tudhatom, mit mondok, ha
szintén érzem is azt, az mit mondani akarok.
Soha az szerelem szájamon és nyelvemen nem
volt, úgy hogy fájdalmat belõl, szívemben nem
érzettem volna. Az Ovidius egy könyvében így ír:
Nem tudhatom mi lehet az szerelem, el jõ, s
honnan jöjjön nem tudom, embernek szivébe
bocsáttatik, de kitõl bocsáttassék nem értem,
születik, de nem gondolhatom miképpen szülessék.”
(Antonio de Guevara: Az fejedelmek
órájának második könyve.
Fordította: Draskovich János. 1610.)
1644 nyara jóval mozgalmasabbra sikeredett Észak-Magyarorszá-
gon, mint azt sokan csak egy évvel korábban is gondolták volna.
I. Rákóczi György erdélyi fejedelem, nem minden elõjel nélkül, de
azért valamennyire mégiscsak váratlanul megindította hadseregét
a Királyi Magyarország ellen. Gyöngyösi István (1629–1704) a
Márssal társolkodó Murányi Vénusz címû eposzában húsz évvel
késõbb így emlékezett vissza a békés idõszak végére, Rákóczi
háborújának kezdetére:
Az békesség – mint hogy talám régen nyukszik –
Ime az Rákóczi Györgytül terhben esik,
S’ tõle nem reménlet(t) háború születik,
Ferdinándra s-reánk hada készitettik.
125
 Lát hamar dolgához, fegyvert köszörültet,
Lobognak az Zászlók, sok hadakott gyüitet,
Minden Vrat, s-Nemest, s-Szabadost fel-ültet,
Számos hadaival Tisza felé léptet.

Bethlen Gábor óta nem járt erdélyi hadsereg a Hernád vagy a

Vág völgyében. Az erdélyi fejedelem majd húszéves békés idõszak-
nak mondott búcsút, amikor hadseregével átkelt a Tiszán. Rákóczi
háborúja egy cseppet sem volt népszerû Magyarországon. A Bocs-
kai-felkelés óta (1604–1606), amikor a fékevesztett és semmiféle
rendet nem ismerõ hajdúk rászabadultak Felsõ-Magyarországra,
végigdúlták a Dunántúlt, a királyság lakói irtóztak minden, Erdély
felõl érkezõ hadi vállalkozás hírétõl is. Bethlen Gábor hadai sem azt
a békét hozták el, amire az ország vágyott volna, pedig a fejedelem
szigorúan igyekezett kordában tartani hadseregét. Sem a beszálláso-
lással sújtott falvak, sem a hadsereg ellátására kötelezett városok
lakói és polgárai nem gondoltak a „nagy politikára”, ahogy arra Murány metszeten
sem, hogy az erdélyi fejedelmek vállalkozásai az európai politikai
koncepcióba illeszkedtek. Egyedül az érdekelte õket, hogy a kör- azt a háború lerombolja, vagy éppen fordítva, amit a háború tönk-
nyékükön átvonuló katonák hány majorságot fognak kirabolni, és retett, azt a szerelem igyekszik újrateremteni. Mars, a háború
hány ártatlan ember esik áldozatul a katonák túlkapásainak. istene és Venus, a szerelem istennõje soha véget nem érõ kapcso-
Az 1644. év háborút hozott Magyarország lakói számára. Azok latáról van szó.
a politikusok, akik egy évvel korábban Gyulafehérváron II. Rákó- A szerelemmel meg lehetett magyarázni vegyes házasságokat,
czi György esküvõjén egymást túllicitálva mondtak pohárköszön- mint II. Rákóczi György és Báthory Zsófia esetében, ahol rendkí-
tõket a fiatal pár, a magyar és a lengyel király, az erdélyi fejedelem vül kényelmetlen lehetett a református fejedelmi család számára
egészségére, most két különbözõ oldalon, egymással farkasszemet a katolikus menyasszony bevezetése. Magyarázatként szolgálha-
nézõ ellenséges csapatok élén álltak szemben egymással. A nyári tott zavaros idõkben végrehajtott várfoglalásra, mint Wesselényi
hadmozdulatok sûrûjében robbant a hír: Wesselényi Ferenc Ferenc murányi akciójánál. Ezek a példák az sugallják, hogy a sze-
(1605–1667) füleki kapitány, szerelemre lobbanva Széchy Mária relem nem volt egyéb, mint ürügy, vagy „végsõ ok”, nagyon spe-
iránt, augusztus 5-én, éjszaka megmászta Murány várának sziklás ciális „ultima ratio”, ha egy szokatlan, különös eseménysort kel-
falait, csellel elfoglalta a várat, és feleségül vette a vár úrnõjét! lett megmagyarázni.
Szerelem és háború hogyan is kapcsolódhatnak össze? Az egyik A házassági stratégiákat figyelve úgy tûnik, hogy a kora újkor
a teremtés, a másik a pusztítás eszköze. Amit a szerelem létrehoz, embere minden igyekezetével azon volt, hogy hétköznapi életé-

126 127
bõl, mindennapjaiból kizárja a szerelmet. Friedrich Teuffenbach,
amikor arra számított, hogy valamelyik Lorántffy leányt, Zsu-
zsannát, Katát vagy Máriát megkaphatja feleségül, íróasztalánál
gondolkodott el azon, hogy a tervezett házasság milyen elõnyök-
kel járhat a számára. A házasság mellett szóló érveit pontokba
szedve írta le. Többek között a következõkkel gyõzködte magát:
a leány szép; öröksége lesz; nemessége régi, és ezért rangos rokon-
sággal rendelkezik; ezzel a házassággal sok jó barátot szerezhet;
bosszút állhat ellenségein; jövedelme megnövekszik; és valami-
féle jövendõbeli tisztség elnyerésére is lehetõsége lesz. Kizárólag
racionális érvek alapján döntött, amelyek között még a leány
szépségének elsõ helyen való megemlítése is pusztán egy jó indok-
ként szerepelt, egy szintre helyezve azt az anyagi és társadalmi
elõnyökkel. A házasságra készülve, Teuffenbach még azt is fel-
sorolta, hogy ezzel a házassággal ellenségein is bosszút állhat.
A házasság mint a bosszú eszköze szintén érzelemmentes, racio-
nális döntést sejtet. Szerelemnek nyoma sincs Teuffenbach
házassági terveiben.
Ismerünk legendásan jó házasságokat, amelyeket a házastár-
sak szeretete jellemzett. Ilyen örök példa Nádasdy Tamás
(1498–1662) és Kanizsay Orsolya (1523–1571), I. Rákóczi
György és Lorántffy Zsuzsanna, Esterházy Miklós (1582–1645)
és Nyáry Krisztina (1604–1641), Teleki Mihály (1634–1690) és
Veér Judit (1631–1707) házassága, hogy csak a legismertebbeket
említsem. A legújabb kutatások szerint a házastársi szeretet jel-
lemezte Nádasdy Ferenc (1555–1604) és Báthory Erzsébet
(1560–1614) házasságát is. Valamennyi elõbb felsorolt házaspár-
ról elmondhatjuk, hogy az asszonyok igen korán, tizennégy éves
koruk környékén mentek férjhez, a férjek többsége – kivételt
képez a Nádasdy Ferenc–Báthory Erzsébet, Teleki Mihály és
Veér Judit, illetve a Rákóczi György–Lorántffy Zsuzsanna házas-
pár – jelentõsen idõsebb volt választott feleségénél. Ezek a házas-
ságok is komoly megfontolás után, rendkívül határozott érvek
128
alapján jöttek létre, szerelemrõl egyik esetben sem beszélhetünk,
és természetesen a leányok érzelmeit egyetlen házasulandó férfi
sem vette figyelembe. Személyes tulajdonságaikon, intelligenciá-
jukon múlott, hogy a házasság során komoly érzelmi kapcsolat,
szeretet alakuljon ki közöttük. Ugyanilyen alapon, jelentõs kor-
különbséggel köttettek a korszak közismerten rossz házasságai is.
Perényi Gábor és Országh Ilona, Erdõdy György és Rákóczi Erzsé-
bet vagy Esterházy Pál és Thököly Éva házassága a kortársak
elõtt is tudottan katasztrofális házasságok voltak. Perényi Gábor
a híresztelések szerint bezáratta feleségét, Rákóczi Erzsébet külön
élt férjétõl, Esterházy Pál és Thököly Éva veszekedéseit levelezé-
sük is megörökítette.
A szerelem tehát, úgy tûnik, az elérhetetlen vágyak világába
számûzetett. A szimbolikus gondolkodás szintjén azonban a szere-
lemnek rendíthetetlen helye volt. Balassi Bálint éppen azért a leg-
ismertebb kora újkori fõúr, mert az irodalmi hagyomány szerint
kora értékrendjével, viselkedéskultúrájával szemben nemcsak
meg merte fogalmazni, hanem szerelmes verseinek egybeszerkesz-
tésével példát is adott egy újfajta érzelemvilág és viselkedéskul-
túra megteremtésére. A racionális megfontolások mellett Balassi
az Istentõl sugalmazott „jó szerelem” emberformáló erejét igyeke-
zett megragadni, versben és értekezõ elõszóban egyaránt. Szerel-
mes versei közül álljon itt példaképpen csupán egy:
47.
Az õ szerelmének örök és maradandó voltáról
Csak búbánat nótájára
1
Idõvel paloták, házak, erõs várak, városok elromolnak,
Nagy erõ, vasztagság, sok kincs, nagy gazdagság idõvel
mind elmúlnak,
Tavaszi szép rózsák, liliom, violák idõvel mind elhullnak,
129
 2 Hymnus tertius
Királi méltóság, tisztesség, nagy jószág idõvel mind elvesznek, ad Spiritum Sanctum, pro felici conjugio
Nagy kövek hamuvá s hamu kõsziklává nagy idõvel lehetnek, (Harmadik himnusz a Szentlélekhez, boldog házasságért)
Jó hírnév, dicsõség, angyali nagy szépség idõvel porrá lesznek,
A Szentháromságnak harmadik személye,
3 Szerelemnek Isten szerint gerjesztõje,
Még az föld is elagg, hegyek fogyatkoznak, idõvel tenger apad, A jó házasságnak ki vagy bölcs szerzõje,
Az ég is béborul, fényes nap setétül, mindennek vége szakad, Szívek szentelõje.
Márvánkõben metszett írás kopik, veszhet, egy heliben
más támad, Szentlélek Úristen, Te ki jókat osztasz,
Megkeseredteket örömmel látogatsz,
4 Félelmes szíveket bátorsággal áldasz,
Meglágyul keménség, megszûnik irigység, jóra fordul gyûlölség, Siralmast vigasztalsz.
Istentül mindenben adatott idõvel változás s bizonyos vég,
Csak én szerelmemnek, mint Pokol tüzének nincs vége, mert égten ég. Régi szentek házasságát Te szerzetted,
Az én szívemet is csak Te ébresztetted,
5 Egy árva szép szûzhöz mostan gerjesztetted,
Véghetetlen voltát, semmi változását szerelmemnek hogy látnám, Érnem ezt engedted.
Kiben Juliátul, mint Lázár ujjátul, könnyebbségemet várnám,
Ezeket úgy írám, és az többi után Juliának ajánlám. Nem nehéz felfedezni, hogy a Szentlélek, „szerelemnek Isten
szerint gerjesztõje” az antikvitás szerelemébresztõjének, Ámornak
Balassi, a jó humanista imitáció mintájára, európai példát a hasonmása lett. Mindez, az örökkévalósággal, az isteni sugalma-
követett. Hieronymus Angerianus De suo amore aeterno (Szerel- zással együtt emeli a szerelmet világformáló erõvé. Ahogy a Szent-
mének örökkévalóságáról) szóló versét ültette át magyarra. A sze- lélek, úgy a szerelem is az élet továbbvitelében tölti be feladatát,
relem egyetemességét, elpusztíthatatlanságát hirdetõ szöveg olyan végeredményben a Szentlélek és a szerelem magával az élettel
humanista értékekkel szemben fogalmazza meg mondanivalóját, egyenlõ. Mindennek természetesen csak akkor van értelme, ha
mint a hírnév halhatatlansága, az írás örökkévalósága. Szavainkat hatással van az emberekre is. Balassi a Szép magyar komédia pro-
véshetjük kõbe, akkor is az enyészet uralkodik fölötte. Csak a lógusában mondja el, mit gondol a szerelem erejérõl: „Az penig az
szerelem dacol a pusztulással egyetemes értékként. A szerelem jeles dolog, hogy noha minden ember magában szerelmeskedik,
változatlan, öröktõl fogva létezõ, és elpusztíthatatlan. Balassi vagy jól, vagy gonoszul, de azért mindenik szégyenli s tagadja,
szerelemfilozófiája a Szentháromság-himnuszokban is elõkerül. hogy õ nem tudja, mit eszik s mi állat az szerelem, bár jól szeressen
A harmadik, a Szentlélek Úristenhez szóló himnuszában újabb is. Kinek, ím megírom, hogy esmérje, ha nem tudja az jámbor: az
elemmel bõvülve olvashatjuk: szerelem azért semmi nem egyéb, hanem egy igen nagy kívánság,

130 131
mellyel igyekezünk nemcsak személyét, hanem minden jó kedvét
is megnyerni annak, azkinek mindenek felett szolgálni, engedni s
kedveskedni igyekezünk. Mely indulat az ifjú embernek gyakorta
sok jóknak oka, mert ha részeges, elhagyja az részegséget, csak
azért hogy az józansággal inkább kedvét lelhetné szerelmének, s
tisztességes volta miatt gyûlölségben ne essék nála. Ha gondvise-
letlen s tunya, ottan tisztán jár, frissen, szépen, s mindenre gond-
visel, hogy meg ne jegyezze s gyûlölje az szeretõje, ha undok s
mocskosan viseli magát. Ha penig tompa elméjû, ottan elmélke-
dik, mint járjon s mint szóljon, szép verseket szerezzen, kivel
magának szeretõjénél kedvet lelhessen. Az félékent penig mi tészi
bátorrá, midõn csak egy szemben lételért vagy egy távol való
beszélgetésért is oly veszedelemre, szerencsére ereszti magát, ki
életében s tisztességében jár? Ha azért ilyen az jó szerelem, hogy
erõseket bátorít, bolondokot eszesít, resteket meggyorsít, részeget
megjózanít, miért alázzuk, szidalmazzuk szegént? Én bizon nem
ugyan! Sõt követem mindholtig, mint jó oskolamesteremet, s
engedek néki, nem gondolván semmit az tudatlan községnek sza-
pora szavakkal s rágalmazóknak beszédekkel.”12
A kulcsfogalom a „jó szerelem”, amely képes megváltoztatni az
embert, aki akkor tölti be hivatását, ha több és jobb lett a szere-
lem által. Mert csak így érheti el a célját, valósíthatja meg az
álmait, és végsõ soron ekképpen üdvözülhet a szerelem által. A szerelem és a mûvészetek kertjének allegorikus ábrázolása egy 17. századi
Hiszen az üdvözülés legfontosabb feltétele, hogy jobbak legyünk, rézmetszeten
ekkor tölthetjük be Istentõl rendelt hivatásunkat is. Ebben a sze-
relemfogalomban együtt van a 16. századi humanizmus tudás és Tinódi Lantos Sebestyén megfogalmazta Krónikájának bevezeté-
megismerés utáni vágya, valamint a humanista pedagógia neve- sében. A hivatását teljesítõ végvári katona bízhat az üdvözülés-
léssel szemben támasztott igénye, mely szerint a nevelés célja a ben, de ahhoz, hogy teljesíthesse hivatását, képesnek kell lennie
jobbá válás legyen. a változásra, jobbá kell válnia.
Itt kapcsolódik egymáshoz a szerelem, a hivatástudat és a vitéz- A jó szerelmes ugyanolyan, mint a jó vitéz: szorgos, nem lusta,
ség. A végvári katonák hivatástudatát, emlékezzünk rá, már bátor, nem gyáva, eszes és nem buta, és még folytathatnám, ahogy
Balassi is meghatározta a jó szerelmest. A jó vitéz és a jó szerelmes
12
Balassi Bálint: Szép magyar komédia. Elõszó. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1979. 197. ugyanazokkal a testi-lelki tulajdonságokkal rendelkezik. Ennek

132 133
a szerelmet is magába foglaló világképnek Zrínyi Miklós mûve, az
Adria tengernek Syrenája a legkitûnõbb példa. Zrínyi tökéletesen
olvasztotta össze a szerelmes vadász, a hazáért életüket áldozó, és
ezáltal hivatásukat betöltõ szigetváriak sorsát.
A kötet cselekménye az „idiliumokkal”, a szerelmes vadász tör-
ténetével kezdõdik:
1.
Egy megbusúlt vadász kikelet idején
Egykoron könnyü nyilat kezében vévén,
Egy sebes szarvasgémnek nyomát keresvén,
Sokat, de hiában, járt Dráva erdején.
2.
Végre fáradságát hogy heában látta,
Egy nagy jegenye dült fát nem messzi láta,
Az hol fáradtságát leülve mulatá,
Gondolván, bánatját hogy evel mulatná.
3.
De nem nyugodhaték itt Cupido miát,
Mely néki igy monda: „Keresd meg Indiát,
Kelj szárnyadra, járd meg az vadon Libyát,
Mindenütt ott látod erõs kezem iját.
[…]
6.
Az szép Violának nagy kegyetlenségét,
Magas kõszikláknak engedetlenségét,
Sokszor könyveivel irá keménységét,
Az dûlt fárol mostan igy kezdé el versét:
134
7.
„Oh te szép Viola, te két szemed mely szép,
Annyira kegyetlen hozzám, mint márvány kép,
Mast vigaszik minden az kikeleti nép,
Csak az én örömöm te miáttad nem ép.
8.
Mast sivó oroszlány letészi haragját,
Mast erdei kan nem köszörüli fogát:
Te kegyetlenségednek nem látom módját;
Örökkén rám gyujtod szüvednek haragját.
[…]
70.
Igy végezé versét búsult szerelemben
Az ifiu vadász, és esék kétségben.
Az nevét nem irom ebben az könyvemben,
Mert az Diánátol tilalom van ebben.
71.
Ad jobbat az Isten! Megsárgúl az kalász,
Üdõvel megvídul az megbusúlt vadász,
Valaha megfordúl az rút fekete gyász,
Kit gyülölsz, Viola, kedvedben lészen az.
II. IDILIUM
1.
Kegyetlen hová futsz te arnyéknál könnyeb,
Miért meg nem halgatsz Aspinnál sükettyeb?
Ah né légy mint egy kü s-márvánnál keménnyeb,
Né légy Salamandra az jégnél hidegeb.
135
 2.
Talám félsz szüvemtöl, hogy oly erössen ég,
Ne oluadgyon szüved, mely mint egy hideg jég,
Ne fély, szüvem tüzének mert vagyon oly vég,
Az én lelkem kivül senkin ez nem ég.
[…]

10.
Ha Isten akarná valtoznál chudára,
Nem hiszem valtoznal gyönge laurus ágra:
De Kesmárk tetején nöt kemény tölygfára
Ottan hadakoznál szeleknek urára.

11.
Azis meg lágyulna én könyörgésemre, Zrínyi Miklós
Ugy hiszem meg szollalna enny versemre:
Te penig mint vad Griff szomjuzol véremre, A szerelmes ifjút a kötet kompozíciójában a felnõtt harcos, a
Nemis nész én rámis, nem hogy beszédemre. vitéz katona követi:

12. Én az ki azelõtt ifiu elmével

Nem használ te nálad az én könyv-hullásom,
Nem használ szép versem s- utánnad járásom:
Kegyetlen Sirena nézheted sirásom,
Nem könyörülsz, nem szánsz látuán kárvallásom.
[…]
Játszottam szerelemnek édes versével,
Küszködtem Viola kegyetlenségével:
Mostan immár Mársnak hangosabb versével.
(Obsidionis szigetianae, Pars prima
– Szigeti veszedelem, elsõ ének)

36. A szerelmes vadász a Dráva mocsaras erdõségében maradt, lát-

Viola nem lészesz ez után gyötrelmem,
Mert bolondságomat már jól meg esmertem:
Az szép Hajnal chillag lesz az en szerelmem,
Bálványom, oltárom, és minden víg keduem.
szólag reménytelenül. Az erdõ vagy liget a szerelem színtere. Itt
keresik egymást, itt találkoznak a szerelmesek. Gyöngyösi is
liget-erdõbe rendelte Wesselényi Ferenc és Széchy Mária elsõ
találkozását. Zrínyinél az erdõn túl már háború dúl. Szulejmán
világbíró hadseregével kell felvenniük a harcot a szigetvári vité-
zeknek. Nem követem végig az eposz cselekményét, hiszen mind-

136 137
annyian ismerjük. A végsõkig való ellenállásra felkészülõ végvári
katonákra a kor értékrendje szerint az üdvözülés vár. Mint a jó
szerelmes, úgy készülnek fel sorsuk beteljesülésére. Gyöngyösi
önálló fejezetet is szentelt eposzában a vitéz és a szerelmes össze-
hasonlításának. „Vénus és Márs között van régi szövetség” –
mondja. Zrínyi Szigeti veszedelmében elõbb a vitézek sorsa telje-
sedik be. A végsõ harc apokaliptikus tombolásában szigetvári
Zrínyi Miklós egyszerre bosszúálló angyal és a kereszténység már-
tírja. Az õ kezétõl pusztult el a démon által megszállt Szulejmán,
és ezzel Zrínyi beteljesítette hivatását, kész volt a mártíromság
vállalására, az üdvözülésre:
106.
Nem mér az nagy bánhoz közel menni senki,
De jancsár-golyóbis Zrinit földre veti:
Mellyében ez esett, más homlokát üti,
Vitézivel eggyütt az földre fekteti.
107.
Angyali legio ott azonnal leszáll,
Dicsérik az Istent hangos musikával.
Gábriel bán lelkét két tized magával,
Földrül felemeli gyönyörü szárnyával.
108.
És minden angyal visz magával egy lelket,
Isten eleiben igy viszik ezeket.
Egész angyali kar szép musikát kezdett,
És nékem meghagyák, szómnak tegyek véget.
Nemcsak Zrínyi, hanem minden elesett szigetvári hõs jutalma
lett az üdvözülés. Zrínyi vitézi világképe tökéletesen azonos az
elõtte száz évvel alkotó Tinódiéval, és természetesen Balassiéval.
138
A kora újkor vitézi ideálképe másfél évszázadon át adott tám-
pontot az ország védelmét hivatásának tekintõ vitézlõ rend
minden tagjának, a legkisebbektõl a hadnagyokon át az arisz-
tokráciáig.
Az Adria tengernek Syrenája kötetkompozíciója azonban itt
még nem ér véget, hiszen hiányzik a szerelmes vadász történeté-
nek lezárása. A vitézek már beteljesítették sorsukat, de mi tör-
tént a kötet elején a Dráva menti erdõben magára hagyott
vadásszal?
Mielõtt újra megkeresnénk a vadászt, teljesítenünk kell a leg-
elemibb kötelességünket: a meghalt hõsöket el kell siratni.
Arianna feltörõ zokogása egyszerre gyászolja a hõsöket, és siratja
szerelmét. Zrínyi versszakról versszakra fûzte egybe a fájdalomtól
és szerelemtõl egyaránt síró Arianna és a szerelmes ember szen-
vedését.
ARIANNA SIRÁSA
1.
Adria tengernek fönnforgó habjai
Vallyon oly nagyok-é, mint szemem árjai?
Vallyon oly nagyok-é Mongibél lángjai,
Mint égõ szüvemnek lángos hatalmai?
2.
Én éjjel, én nappal keserven ohajtok,
Miként fülemile, vértajtékot hányok:
De nagy nyavalyámbul gyógyulni nem tudok,
Sõt sebben, sõt kinban ujulton ujulok.
Csak miután a hõsöket elsirattuk, térhetünk vissza a vadász-
hoz, aki változatlanul Viola után vágyakozik. De ahogy a hõsök
sorsa, úgy a szerelemnek is be kell teljesednie, hiszen ahogy a
hõsök, úgy a vadász is változott, ha tetszik, jobbá lett:
139
 TITIRUS:
Ne kegyetlenkedjél, édes Violám:
Engedd meg, hogy lakjam veled az pusztán.
Licaont hadd el már,
Gyülöljön téged bár,
Én lészek teveled,
Társod és remetéd.
Szebb vagyok nálánál,
Okossabb nálánál,
Bátrabb is nálánál,
Erõsb is nálánál,
Jobban is szeretlek,
Lám ugyan is égek.
24.
VIOLA:
Ugy légyen, édes szüvem, az mint akarod,
Mert engemet az te szép versed meghajtott.
Immáron ezután lészek te szolgálód,
Társod és szeretõd, és te szép virágod.
Ahogy a hõsök kiérdemelték az üdvözülést, ugyanúgy a szebbé,
okosabbá, bátrabbá és erõsebbé lett vadász is elnyerte szerelmét.
A „jó szerelem” ugyanúgy az üdvözülést hordozza magában, mint
a hivatástudat, ezért járt egymástól elválaszthatatlanul párban a
kora újkor világában Mars és Venus.
Gyöngyössi István a 17. század végén szinte semmi mást nem
tett, mint a – Balassi szavaival élve – „jó szerelem” erejét hirdette:
Az szerelem elött nincs, ki el-bujhasson,
S’ ennek erejével s-tüzével birhasson,
Ellene bár erõs bástyákot állasson,
Nincs olly erõ, az kin ez bé ne hághasson.
(Gyöngyössi István: Márssal társolkodó Murányi Vénusz)
140
HÁZASSÁG – CSALÁD
ÉS POLITIKUM
„Ez világon semmi oly természet szerint való
társaság és barátság nem találtatik, mint az
férfinak és asszony embernek házasság állapotban
való társaságok.”
(Antonio de Guevara: Az fejedelmek órájának
második könyve, 1610)
Báthory Zsófia és II. Rákóczi György 1643-ban megkötött házas-
sága látszólag egy a korszak számtalan fõúri házasságkötései közül,
de az esküvõt megelõzõ, majd a szertartáson bekövetkezett ese-
mények mégis különlegessé tették. A régi, nagy múlttal, de a
17. század közepén már a fennmaradásért, a túlélésért küzdõ
Báthory-család kapcsolódott össze a század energikusan felemel-
kedõ famíliájával, a Rákócziakkal. Amíg a Báthoryakat a 17. szá-
zad egyre több és súlyosabb csapással tette próbára, addig a Rákó-
czi-család mind vagyonában, mind pedig tekintélyében egyre csak
gyarapodott. A tizenöt éves háború (1591–1606) végére Báthory
Zsigmond (1572–1613) fejedelem elveszítette országát és majd-
nem teljes családját, Báthory Gábor (1589–1613) fejedelemnek
csekély támogatással kellett volna újraépíteni a dinasztia tekinté-
lyét, ám ez nem is sikerült neki, merénylõ végzett vele. Ugyan-
ekkor vették vád alá, néhány uradalmi alkalmazottja rosszindu-
latú vádaskodása alapján Báthory Erzsébetet. A család vesszõfutása
Bethlen Gábor (1580–1629) fejedelem uralkodása alatt is folyta-
tódott. Báthory Annát, Báthory Gábor fejedelem húgát boszor-
kánysággal vádolva megfosztotta minden vagyonától, Báthory
141
Andrásnak, a legfiatalabb testvérüknek, Báthory Zsófia apjának
pedig Lengyelországba kellett menekülnie. Felmorzsolt, sok tekin-
tetben méltóságában és hírében is megroppant család volt a
Báthoryaké, amikor II. Rákóczi György feleségül vette Zsófiát.
A kontraszt még élesebb, ha tekintetbe vesszük, hogy a Rákó-
czi-család a 16. század végi katonáskodó nemességbõl emelkedett
dinasztikus szintre. 1607-ben Rákóczi Zsigmond (1544?–1608) az
erdélyi rendek választása alapján elnyerte a fejedelmi címet. Ettõl
a pillanattól kezdve a család felemelkedése megállíthatatlan volt.
Megszerezték Sárospatakot, Perényi Péter híres, hírhedt várát és
birtokát, amiért a 16. század végén olyan családok indultak
harcba, mint a Dobók és a Balassák, de tartósan megszerezni egyi-
kõjüknek sem sikerült. Végül Lorántffy Mihály lányainak a kezét
elnyerve a Rákócziak lettek a vár és az uradalom birtokosai, és ma
is az õ nevüket idézi fel az emlékezet, ha a várban sétálunk.
Báthory Zsófia és II. Rákóczi György házassága nemcsak azért
különleges, mert a két család helyzete, lehetõségei között rendkívül
nagy volt a különbség, hanem azért is, mert Zsófia katolikus, míg a
fejedelemség fiatal örököse református volt. Óhatatlanul adódik
a kérdés: miért választottak katolikus, és tekintélyében, rangjában
megroggyant családból feleséget a felemelkedõ fejedelmi család
kijelölt örökösének? Mindenesetre ahhoz kétség nem fér, hogy
Báthory Zsófiát a család feje, az apa, I. Rákóczi György jóváhagyá-
sával vehette el az idõsebb fiú. Az atyai tekintély nem is tûrhette
volna, hogy akaratát semmibe vegyék. Természetesen erre a kér-
désre hamar lehet választ találni. Az erdélyi fejedelem számára
rendkívül fontosak voltak a Báthory-család még mindig jelentõs
birtokai, az örökösödési jog megszerzése, és feltehetõleg az a kap-
csolatrendszer, amellyel a Báthoryak Magyarországon és a Lengyel
Királyságben rendelkeztek. Családi és politikai érveket egyaránt fel
lehetett hozni e mellett a házasság mellett.
Ez a frigy azért is különleges, mert – az irodalmi mûveket leszá-
mítva – talán alig akad más példa, hogy az egymásnak kiszemelt
142
fiatal pár szerelmérõl ennyit írtak volna. A fejedelmi család levele-
zésében, a kortársak híradásaiban és visszaemlékezéseiben egyaránt
arról olvashatunk, hogy az ifjú Rákóczi szerelemre lobbant a Bátho-
ry-örökösnõ iránt. „…ennek az mi fiunknak bolond s rendfelett
való szeretetit naponként inkább vesszük eszünkbe mátkájához.”
– írta a fejedelem nem sokkal az esküvõ elõtt. Kemény János
(1607–1662) már kicsit részletesebben írt visszaemlékezéseiben
errõl: „Midõn az fejedelemmel [II. Rákóczi György] elvétették az
Báthory kisasszonyt, ki igen pápista vala, az apja és anyja azt akar-
ják vala, hogy addig keménységet mutatna, az hazavitelét meg sem
engednék, míglen religiójának publice nem renunciálna [értsd: míg
vallását nyilvánosan meg nem tagadná], imez pedig az kisasszony-
hoz való szeretettõl úgy meggyõzetett vala, hogy nem akar vala
semmit aziránt az religióra nézni.” Itt, Kemény Jánosnál van együtt
minden fontos tényezõ: a felekezeti különbség, a szülõi akarat és a
fiatalok, illetve a fiatal fejedelemfi szerelme.
Egyetlenegy dologról nem ír senki: Báthory Zsófiáról. Az õ
érzelmei mintha senkit sem érdekeltek volna. Egyetlenegy forrás
sem foglalkozik azzal, hogy a magyarországi, pontosabban par-
tiumi birtokaira visszaköltözõ család mit gondolt errõl az esküvõ-
rõl. A tizennégy éves Báthory Zsófia vajon szintén szerelmes volt
a huszonkét éves fiatalemberbe? Források hiányában nagyon
nehéz ezekre a kérdésekre válaszolni, de a fiatal lánynak feltehe-
tõleg nem volt sok választása. Édesapját már elvesztette, édes-
anyja, Zakreska Anna nevelte, aki azzal, hogy Magyarországra
költözött valamikor az 1630-as évek elején, még lengyelországi
rokonságától is messzire került.
Báthory Zsófia ugyanúgy passzív résztvevõje, vagy inkább
elszenvedõje volt a vele kapcsolatos házassági tervezgetéseknek,
mint ahogy nem volt választási lehetõsége annak idején Kanizsay
Orsolyának, akit Nádasdy Tamáshoz adtak feleségül, szintén
tizennégy évesen, vagy Rákóczi Erzsébetnek, akit hasonló korban
éppen Báthory Zsófia ad feleségül Erdõdy Ádámhoz. Bethlen
143
Katát is özvegy édesanyja kényszerítette akarata ellenére férjhez,
igaz, õ akkor már tizenhét éves volt: „Ha gyermekemnek akarod,
hogy tartsalak, ezt a gyûrût vedd el, ha pedig nem, én soha téged
gyermekemnek nem tartalak, és mindenembõl ki is tagadlak.
Ó, kemény szók, világ jovaival élni akaró ifjúi elméhez, édesany-
jához mindenben engedelmességet mutatni kívánó, s efféle pró-
bákhoz szokatlan leányhoz! Mit tudtam azért tenni, még vissza-
szólani is nem mervén a gyûrût elvevém. Ó, szerencsétlen óra!”13
A házasság a család és a férfi örökösök érdekét szolgálta, a
lányoknak nem volt lehetõségük, hogy bármilyen módon is befo-
lyásolják a család döntését. Szalárdy János, Erdély siralmas törté-
netének krónikása a következõképpen írt a Rákóczi–Báthory
fejedelmi esküvõrõl: „Vala már elõttök ezen fiok házasságának
állapotja, melyben hol s kit találhatnának, ki hozzá illendõ s
keresztyéni vallásával is egyezõ lehetne, éjjel nappal istenes
keresztyén szüléi magukat azon törik vala. Kiknek láttatik vala jó
alkalmatosságul néha somlyai Báthory Andrásnak szép, hajadon
árva leánya, hogy az atyjárul is régi, méltóságos úri, nagy és feje-
delmi, igaz magyar nemzet, anyjárul is, noha lengyel, de nagy úri 17. század elejérõl származó menyasszonypohár. Fiatal nõ alakjára formált
ágbúl származott volna, kinek Lengyelországban nagy úri atyjafiai aranyozott ezüstpohár, öntött felsõtesttel, domborított nagy szoknyával, vésett
és szép urasággal való jószági is volnának. Mely alkalmatosság díszítéssel
különben mindenképpen tetszenék, csakhogy pápistaságban szü-
lettetvén neveltetvén, nagyon irtóztatná elméjüket, tartván, hogy tott vala Báthory Zsófiával. […] Az Báthory kisasszony már elje-
jövendõben familiájokra kár ne kezdene fordulni belõle. Mind- gyeztetve lévén, hogy nevedékeny gyermek volna váratik vala
azonáltal végre sok törekedések után elhitetvén magokkal, hogy gyarapodása.”14 Szalárdy pontosan leírta mindazokat az érveket,
gyermek lévén az istenes tanítások és igehallgatás által ki fogna amelyek a fejedelmi családot vezették, amikor a Báthory Zsófiával
belõle épülni […] ifjú kapitány fiukat azért Váradról behívatván kötendõ házasságot eltervezték. Racionális szempontok alapján
s az dologban értelmét vévén, hogy nagy kedvét tapasztalnák a döntöttek, az érzelmeknek nem jutott szerep. Szalárdy is csak
dologhoz, fejedelem ottan írván, izenvén Béltekre Prépostváry annyit érzékeltetett, hogy az ifjú Rákóczi Györgynek tetszett a
Zsigmondnak a dolgot elindíták s nem nagy munkával hamar is kiszemelt menyasszony. Az eljegyzés, amirõl a történetíró meg-
végbevitetett, és kézfogások is Somlyón die 29 a julii celebrálta- emlékezett, három évvel az esküvõ elõtt történt, amikor a kijelölt

13 14
Bethlen Kata: Önéletírása. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1984. 13. Szalárdy János: Siralmas magyar krónika. Magyar Helikon, Budapest, 1980. 196–197.

144 145
menyasszony még csak tizenegy éves volt, valójában gyerek, ezért
is kellett várni az esküvõvel még három évet. A fejedelmi család
a felekezeti különbséget is figyelembe vette, úgy vélte, hogy a kis-
lányt könnyû lesz áttéríteni a református hitre.
Elõrelátás, bölcsesség, a család és az egyén érdekeinek egyszerre
történõ elismerése és érvényesítése volt a záloga a jó házasságnak.
Mindezt úgy valósították meg, hogy közben csak az egyik oldal, a
férfi lehetett a cselekvõ fél, a lányok, a leendõ asszonyok engedel-
mesen figyelhették, ahogy családjuk eldönti a sorsukat. Védelmet
csak a szokás szigorú rendje nyújtott számukra, de ez is csak a férfi
és nõ közötti kapcsolatok illendõségét felügyelte. Csáky István
leendõ feleségét, Forgách Évát kereste fel a család tudta és bele-
egyezése nélkül, amit a leány anyja nem tûrhetett szó nélkül: „Az
úrfi minden hír nélkül ide beállított s a leányasszonnyal akart
egyezkedni – mintha én nem is lettem volna, pedig itt minden
tõlem függ, itt egyedül nekem, özvegy Forgách Zsigmondnénak
van köze mindenhez, bizony oly nehézségemre volt, hogy ha nem
nézném a bátyját, Wesselényi uramat és kegyelmedet az édesany-
ját meg se engedném, hogy a leány szóba álljon vele, én ezután se
akarok tudni az úrfiról semmit…”15 Ez a levél kicsit árnyalja
Rákóczi György Báthory Zsófiánál tett somlyói látogatásait is,
hiszen a család engedélye nélkül nem kereshette fel menyasszo-
nyát. Azon túl, hogy a kor erkölcsi értékrendje hogyan szabá-
lyozta az eladósorba került lányok érintkezését férfiakkal, For-
gáchné felháborodását az okozta, hogy a fiatalok maguk akartak
rendelkezni a sorsukról. A család megkerülése számított a legfõbb
véteknek, a szülõknek való engedelmesség megtagadása a világ
rendje elleni lázadással volt egyenértékû.
A házassággal jön létre a család, a társadalom alapegysége.
Megõrzése egyszerre nyugszik a megtartó hagyományokon és a
helyes emberi döntéseken. Tudta ezt I. Rákóczi György, aki kivá-
15
Forgách Zsigmondné levele Wesselényi Annához. In: Deák Farkas: i. m. 45.
146
lasztotta fia számára Báthory Zsófiát, és tudta minden kortársa.
A megoldást a férfiakban, az atyák bölcsességében látták. Õket
igyekeztek felkészíteni arra, hogy amikor határozniuk kell gyer-
mekeik sorsáról, a helyes döntést hozzák.
„Mert oly nagy terhek vannak az házasságbeli állapotban, hogy
valakik azokat békével és szeretettel viselik, azok bizonyára mind-
annyian nagy dicséretre méltóknak ítéltetnek.” Antonio de Gue-
vara (1480–1545) ferences szerzetes 1529-ben írott mûvét, Az
fejedelmek órájának második könyvét szinte teljes egészében a
férfi és a nõ szentségben összeforrt kapcsolatának, a házasságnak
szentelte. A könyvet Draskovich János királyi kamarás 1610-ben
lefordította, és feleségének, Istvánffy Évának írt ajánlással jelen-
tette meg. A könyvben Guevara racionális érveket keresett a
házasság intézményének megmagyarázására, arra a nem egyszerû
problémára, hogy miként élhet együtt két ember harmonikusan,
még akkor is, ha a kor hagyományainak és gyakorlatának megfe-
lelõen együttélésükrõl, frigyükrõl nem õk, hanem helyettük mások
döntöttek. Ráadásul ebben a sorsfordító határozatban az egyik fél
– a nõk – akaratát alig vették figyelembe. A házasságkötést köve-
tõen csak két esetben kerülhetett döntési helyzetbe a nõ: legelõ-
ször akkor, amikor maga is szülõ lett – ahogy ezt láttuk Bethlen
Kata esetében, akit édesanyja kényszerített neki nem tetszõ házas-
ságba –; valamint özvegységében, ha másodszor ment férjhez, de
ebben az esetben sem volt mindig a maga ura, mert meghalt fér-
jének családja, tágabb rokonsága beleszólhatott második házassá-
gának alakításába is. Rákóczi Erzsébet, akit 1672-ben legközelebbi
rokona, a már özvegy Báthory Zsófia adott férjhez Erdõdy Ádám-
hoz, rendkívül rövid, csupán néhány hónapos házasság után
maradt özvegyen, alig felserdült leányként, és második házasságát
az Erdõdy család nyomására, korábbi férje unokatestvérével,
Erdõdy Györggyel kellett megkötnie.
Guevara pontosan tisztában volt a szülõknek a család létrejöt-
tében betöltött felelõsségével. Mindenekelõtt a férfiak számára
147
igyekezett megmagyarázni a házasság hasznát és értelmét: „Az
szentírás tanít arra minket, hogy semmiféle régibb dolog nem
találtatik az házasságbeli állapotnál. Mert amely nap az elsõ ember
e világra teremtetett, ugyanazon nap az Isten õ neki Paradicsomba
házastársat adott.” Majd ez után a megállapítás után felsorolja a
házasság elõnyeit: „Legelsõ haszna az házasságnak az, hogy az
atyáknak anyáknak emlékezetek az õ gyermekükben, amellyeket
holtok után e világon hadnak, megmarad. […] Második haszna a
házasságnak az, hogy az förtelmes és parázna életnek undokságá-
tól az tökéletes jámbor embereket megoltalmazza. […] Harmadik
haszna az házasságbeli állapotnak az a dicséretes és gyönyörûséges
társaságh, amely a házasságbeli emberek között szokott lenni.
[…] Negyedik haszna az házasságbeli állapotnak az, hogy az
házasságbeli tökéletes jámbor emberek nagyobb böcsületben és
méltóságban vannak ez világon, hogy sem mint afféle nõtlen
emberek, akik egyházi rendre sem adják magukat, és mind azáltal
megházasodni sem akarnak, hanem az házasságbeli állapoton
kívül bizonytalan személyek után járnak.” Az itt felsoroltak a
házasság morális „hasznát” igyekeznek bizonyítani. A legfõbb érv
természetesen az utód, aki továbbviszi a család nevét; ezen túl a
felsoroltak többsége arra hívja fel a figyelmet, hogy a házasság
teszi lehetõvé az erkölcsös életet. A második fejezetben újabb
gyakorlati érvet olvashatunk a házasság mellett: „Ötödik haszna
a szent házasságnak az, hogy gyakorta az emberek a szent házasság
által ellenségekkel megbékéllenek.” Végül, talán összegzéskép-
pen, a leghétköznapibb rábeszéléssel él: „Mert én nem látom mi
okból ne legyen embernek javára és hasznára az õ tökéletes jám-
bor asszony felesége, aki a férfinak házát õrzi, gyermekeit neveli,
aki embert mind egészségébe megnyugodtatja, smind beteges álla-
potjában megkönnyebbítheti, aki szerencsés dolgaiban társa lehet
a férfinak, s szerencsétlenségében is vigasztalhatja õtet, az ki az
ifjúságnak buzgó természetét valamennyire megzabolázhatja, és
ismét az vénségnek is kemény terhét megkönnyebbítheti. Nem 17. századi magyar nemesasszony viselete

148 149
tudom miért nem volna gyönyörûséges dolog azt a kisded bölcsõs
gyermekecskét együtt nevelniek, amelyet õk szültenek a világra,
aki õnekik mind testeknek, smind lelkeknek ábrázatja fog lenni,
és akinek ifjú állapotjában az atyák és anyák másodszor láttatnak
ez világra születni?”
Az erkölcs és a hétköznapi élet praktikuma egyaránt felbukkan
Guevara érvrendszerében – ám mindent csupán egy szempontból,
mégpedig a férfi oldaláról vizsgál. Ha arra a kérdésre keresném a
választ, hogy a 16–17. századi európai társadalom mit várt el
a férfiaktól és a nõktõl, akkor Az fejedelmek órájának második
könyve alapján úgy fogalmazhatnám meg a választ, hogy a férfiak-
tól bölcsességet, a nõktõl pedig engedelmességet. „Az nemes
asszony állatokhoz igen illik, hogy az õ uroknak engedelmesek
legyenek, mert gyalázatjára vagyon az férfiaknak, mikor neki az
felesége parancsol” – írta Guevara. Az engedelmesség viszont
hierarchikus, alá-fölé rendeltségi viszonyt jelent. Lehet-e a nõ
alárendeltje a férfinak? Guevara sem kerülhette meg ezt a kér-
dést. Õsi vita szálait kellett újra felvennie, amikor azt próbálta
feszegetni, hogy a férfiak uraik-e asszonyaiknak: „Az kik közüllük
az asszony állatok pártját fogták ekképpen akarták megbizonyí-
tani, hogy az asszonyállatoknak nem uruk az õ férjek, hanem csak
házastársok. Az asszonyállatoknak is úgymond szintén úgy testek
és lelkek vagyon, mint az férfiaknak, szintén úgy okoskodnak,
mint az férfiak. Annak fölötte az emberi nemzésben nem kevésbé
részek vagyon az asszonyembereknek, mint az férfiaknak. És ez
okbúl azt hozták be, hogy nem méltó, hogy az asszonyember az õ
férjének szolgáló leánya legyen, és hogy az férfi az õ feleségének
ura legyen. Mert nem igazságnak tartották azt, hogy az mely
embereket, az természet törvénye szabadokká tett, azokat egye-
bek végzése, és törvénye rabokká tegyen. Annak fölötte azt mon-
dották, hogy az istenek, az emberek szaporodásának okaert terem-
tettek minden dolgokat, és ebben az dologban legfõbb helyt attak
az asszonyállatoknak. Mert az férfi minden munka és fáradtság 17. századi magyar nemes viselete

150 151
nélkül vagyon az embereknek nemzésében: De az asszonyállat
nagy veszedelemmel szüli, nagy fáradtsággal és veszéllyel neveli
föl magzatát. Annak okáért azt mondották, hogy nemcsak ember-
telenség, hanem kegyetlenség, ha afféle rendbeli embereket
rabokká teszünk, azkik minket nagy veszedelemmel szültek ez
világra és nagy fáradtsággal neveltek föl.” Még mielõtt nagyon
meglepõdnénk Guevara felvilágosodott, korát megelõzõ gondol-
kodásmódján, gyorsan meg kell mondanom, hogy ez a humanista
dialógusra emlékeztetõ elõadás nem pozitív, hanem inkább elret-
tentõ példa a sok tekintetben követendõ, ám mégis pogánynak
tartott antikvitással szemben. Még ha érezhetõ is a szövegbõl
valamiféle egyetértés, a humanista gondolkodók által kedvelt tár-
sadalmi igazságosságot kifejezõ utópisztikus gondolkodásmód, ezt
a következõ oldalakon Guevara rögtön megcáfolja.
„Az kereszténységben pedig mind isteni s mind emberi törvény
megengedi, hogy az férfi az õ feleségének teljességgel feje legyen és
ura. Hogy pedig nímely bölcs emberek és nemzetségek különben
értették és rendelték, én nem javallom. És bizonyára semmi méltat-
lanabb dolog nem lehet, mint ha az fog parancsolni az emberek
törvénye szerint, azkinek a természet a férfiakon semmi birodalmat
nem adott. Mert miképpen lehetnek azok a birodalomra méltók, és
miképpen parancsolnak azok az eszes férfiaknak, azkik természet
szerint erõtlenek, gyarlók, egyedül valók, azaz hon ülõk, és csak
házok népével maradok, esztelenek, kényesek és gyengék.”
Ez után a kitérõ után visszakanyarodva Báthory Zsófia és
II. Rákóczi György esküvõjéhez, már érthetõ, hogy miért nem fog-
lalkozott senki az eljegyzésekor tizenegy, esküvõjekor pedig tizen-
négy éves lány érzelmeivel, akaratával. Még életkora alapján is
gyermeknek számított, aki gyámság alá való. Ezt a gyámságot
adták át a szülõk az eljegyzéssel jelképesen a leendõ férjnek.
Báthory Zsófia esetében még azt a tényt is figyelembe kell ven-
nünk, hogy félárva. Édesapja már nem élt, így a rokonaitól távol
élõ, és ezzel kiszolgáltatottabb özvegy édesanyja gondoskodott
152
nevelésérõl. A Rákóczi-családtól érkezõ házassági ajánlatra
nem is válaszolhatott másképp, mint beleegyezõen. Jellemzõ a
Báthory-család és Zakreska Anna gyengeségére, hogy az esküvõt
megelõzõ hagyományos menyasszonykikérés alkalmából a csalá-
dot Wesselényi Ferenc füleki kapitány képviselte. A Wesselényi-
eket régi szoros kapcsolat fûzte a Báthoryakhoz. A füleki kapitány
nagyapja, Wesselényi Ferenc (?–1595) Báthory István lengyel
király udvarmestere volt, de még így is megdöbbentõ, hogy köze-
lebbi rokont, családtagot nem találtak, aki Somlyón a menyasz-
szonyt kiadta volna a võlegény képviselõinek.
Mivel a házasság felelõssége a családot és ezen belül is az atyá-
kat terhelte, ezért foglalkozik Guevara is azzal, hogy a férfiakat
felkészítse a házasságra, majd egy leendõ család fejeként a meg-
fontolt döntésre. Bár láttuk, hogy a férfiak és nõk hierarchikus
rendszerében a keresztény hagyományoknak megfelelõen a frigy-
ben a férfiak hatalmát ismeri el a nõk fölött, de az együttélés
szempontjából számtalan tanáccsal szolgál a férfiak számára, hogy
miképpen kell gondját viselni feleségüknek és családjuknak.
A gyakorlati életben Bethlen Miklós (1642–1716) számolt be
arról emlékirataiban, hogyan választotta, illetve rendelte számára
elsõ feleségét a család: „Látván az üdõvel és testi erõvel a bûnnek
is bennem való nevekedését, édesatyám intését, jóakaróim taná-
csát és az Isten parancsolatját megfogadám, és in anno 1667.
adám elmémet valójában a házasságra, és eltökéllettem volt
elmémben azt, hogy mivel Isten engemet addig, akármint, de csu-
dálatosan meggátolt az asszonyember megismerésétõl: özvegy
asszonyt, ha nem tudom micsodás lészen is, de sohasem veszek,
hanem leányt, hogy osztán házas koromban az ördög és a test szûz
leányra ne vágyódtasson… Feltettem azt is, az atyám is azt javall-
ván, hogy pápista vagy unitaria feleséget sohasem veszek, hanem
magam vallásán valót […] Volt ugyan köztünk emlékezetben egy
havasalföldi igen nagy úr, Dragicsan Cantacusenusnak a leánya
is, mely is, úgy hiszem végben is ment volna, de istennek nem tet-
153
szett, eszközképpen a mostohaanyám veré el mind az atyám, mind
az én elmémet róla. Másként ekkor az én rendemen és valláso-
mon való s tõlem atyafiság gátlása nélkül elvehetõ leány Erdély-
ben szûk vala, Magyarországban pedig már elpróbáltam. Az atyám
s mostohaanyámmal kettõt találánk: 1. Béldi Pál, ebben az üdõ-
ben Erdélyben nagy úr leányát, kit azután Bethlen Elek eljegyze s
odahagya, és osztán Wesselényi Pál vevé. 2. Osdolai Kún István
tisztességes, de imeznél sokkal kisebb és alábbvaló fõember leá-
nyát, Kún Ilonát, melyet a többi felett commendálta [ajánlotta]
Basa Tamás, jószággal, gazdagsággal…”16 Bethlen esetében is egy-
értelmû a család, az anya és az apa együttes tekintélye. Ahogy
Bethlen Kata írta saját édesanyjáról, itt is határozott véleményt
fogalmazott meg Bethlen Miklós mostohaanyja is.
Bethlennek még így is többszörösen jobb lehetõsége volt, mint
a korszak leányainak, akik – ha nem volt már korábban valami-
féle családi megállapodás a személyüket illetõen – a legjobb eset-
ben is csak várhatták, hogy ki fogja megkérni a kezüket. A Beth-
len Miklósnak elsõként ajánlott Béldi leánynak is meg kellett
élnie, hogy Bethlen Elek, aki elõször eljegyezte, visszalépett a
házasságtól, és amint ez kiderült, Bethlen Miklós sem õt válasz-
totta, hanem Kún Ilonát. A Béldi kisasszony férje végül Wesselé-
nyi Pál lett.
Bethlen Miklós már apaként teljes átérzéssel tanácsolhatta a
fiának, hogy hallgasson a szívére: „Ezért egy órát se várakozzál,
oda be való szerencsédet el ne mulasd. Csak az adósság miatt az
egész életedet meg ne rontsd. Ha az mint az elõtt írtad vala, hogy
a Kemény leány szép s jó, látom most is odasodorít az elméd. Jobb
azt venned, az sem szinte koldus, meg segít az Isten az adósság
aránt is benneteket. Avagy messzere halasztod hazasságodat. Úgy
meg elvetemedel az Isten ver meg.”17
16
Bethlen Miklós: Önéletírása. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1955. 225–226.
17
Bethlen Miklós levelei. Kiadta: Jankovics József. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987.
154
Báthory Zsófia esküvõjét 1643. február elején tartották Gyula-
fehérvárott. Az esküvõre Erdélybõl, Magyarországról és a szom-
szédos országokból is érkeztek követek, meghívott vendégek.
I. Rákóczi György ezzel az esküvõvel is bizonyítani akarta a
Rákóczi-család dinasztikus igényeit. Magyarországról nemcsak
a Rákóczi családdal rokonságban, kapcsolatban álló családok
érkeztek meg, hanem követet küldött a király, a nádor, az ország-
bíró és az esztergomi érsek is. Jelen volt a lengyel király, a két
román vajdaság és Litvániából Radziwill herceg követe is. Még a
török követ is megérkezett, igaz, diplomáciai tapintatból csak az
esküvõ utáni napon vonult be a városba, amikor a vendégek nagy
része már hazaindult. Erdély jelentõs reprezentatív eseménye lett
a fejedelemség örökösének és a Báthory-ház utolsó leszármazott-
jának háromnapos lakodalma. Volt itt tánc, francia édesség, ezer-
féle fogás és a legkülönfélébb borok. A tûzijátékot olyan sokan
akarták a fejedelmi palota lépcsõjérõl végignézni, hogy az leszakadt
a tolongó vendégek alatt. Sérültekrõl nem szóltak a beszámolók,
talán azért, mert nem akarták ezzel rontani az ünnep fényét.
Ennek ellenére botrány árnyalta a napot, nem is akármilyen.
Mindenesetre a házasság különlegességét jelzi, hogy a skandallu-
mot szinte minden forrás szemérmesen elhallgatta. A református
esküvõt a fejedelmi palotában hatalmas tömeg kísérte figyelem-
mel. A legrészletesebb beszámolót errõl az eseményrõl Jerzy Balla-
ban, a lengyel király követe hagyta az utókorra: „A fejedelmi szoba
elõtt a vendégek eltöltöttek egy félórát, majd az esküvõ kezdete-
kor az urak az udvarmester irányításával a terembe rendet álltak.
Megérkezett és bevonult a terembe az öreg és a fiatal fejedelem.
Utánuk jöttek a követ urak és a legelõkelõbb magyar urak. A höl-
gyek is bevonultak. Ezután magyar urak kíséretében megjelent a
fejedelemné és a fiatal hercegkisasszony édesanyjával, Báthoryné-
val együtt, utánuk szintén magyar urak és hölgyek jöttek. Egy
rövid ideig várakoztak, amíg a szoba közepére egy szõnyeget terí-
tettek. Az esküvõ elõtt a kálvinista püspök [Geleji Katona István,
155
1589–1649] egy nem egészen egy órás szónoklatot tartott magya-
rul. A beszéd végén a tanácsosok a menyasszonyt a szõnyegre
kísérték, és a võlegény mellé állt. A püspök kérdéseket tett fel,
amelyekre a võlegény válaszolt, de a menyasszony nem. Akkor
odalépett a menyasszonyhoz az édesanyja egy másik hölggyel együtt
és súgtak neki valamit, végül a püspök is odahajolt hozzájuk. De
ezek után már több ceremónia nem volt, csak még a püspök össze-
kötötte a kezüket, és valamit mondott magyarul.”18
Azon az esküvõn tehát, amelynek létrejöttével kapcsolatban a
fejedelmi család a fiuk szerelmét hangsúlyozta, a menyasszony
nem mondta ki a boldogító igent. Rendkívül kellemetlen jelenet,
és nem csoda, hogy a legtöbb forrás hallgat róla; egyedüliként az
a lengyel követ örökítette meg, aki csak a „cselekményes” része-
ket jegyezte fel, hiszen a nyelvet nem értette. Báthory Zsófia visel-
kedésére alig van mentség. Hiszen pontosan tisztában volt vele,
milyen fontos esemény elõtt áll, tudta, mit kell tennie, alaposan
felkészítették, és persze az sem volt ismeretlen elõtte, hogy min-
denben engedelmességet várnak tõle. Akkor mi okozhatott nála
ilyen váratlan magatartást?
Bár az ifjú ara pontosan tudta, nincs más választása, hiszen már
három éve jegyese volt az ifjú fejedelemnek, érzelmeirõl semmit
sem tudunk. A két fiatal ember kapcsolatáról kizárólag a feje-
delmi család magánlevelezésébõl értesülünk. Lorántffy Zsuzsanna
egyik levelében korholta fiát, hogy a szüleivel nem törõdve viga-
dozik Somlyón, utalva ezzel arra, hogy II. Rákóczi György több-
ször vendégeskedhetett a Báthory-család birtokán. Idéztem már
az öreg fejedelem levelét, ahol fia szerelmérõl írt. A fejedelemhez
közel álló udvari emberek is, mint Szalárdy János, a kolozsmonos-
tori konvent jegyzõje, vagy Kemény János, kizárólag arra emlé-
keznek, hogy a fiatalember „meggyõzetett” a szerelemtõl. Vagyis
folyamatosan arról kapunk hírt, hogy a fejedelmi család valami-
18
Ballaban György követi naplója. Fordította: Mihályi Anikó. Kiadta: Várkonyi Gábor. In:
Rákóczy György esküvõje. Régi Magyar Történelmi Források II. ELTE, Budapest, 1990. 28.
156
lyen okból, de nagyon fontosnak tartja fiuk jövendõbeli felesége
iránt táplált szerelmét. Mintha az nem is lett volna fontos, hogy a
kiválasztott menyasszony mit gondol.
Az öreg fejedelem, bár nem mutatta, nagy gondban volt. Kato-
likus menyasszonyt választott örököse számára – mely lépést ter-
mészetesen jól megfontolt, és családja érdekeivel összeegyeztethe-
tõnek talált –, de Erdélyben a katolikusok már egy emberöltõ óta
nem juthattak politikai tisztséghez. Báthory Zsigmond elbukott,
katolikus orientációt képviselõ politikája óta Erdélyt a protestán-
sok, leginkább pedig a reformátusok kormányozták. A fejedelmi
család elkötelezett református família volt. Hogyan magyarázza
meg az erdélyi és a külföldi közvéleménynek, hogy a család leendõ
fejedelemnéje katolikus lesz? A felekezeti különbözõség elfedé-
sére kitûnõen alkalmas volt a szerelem emlegetése.
Egy katolikus fiatal lány számára éppen eléggé sokkoló érzés
lehetett, hogy kálvinista szertartás szerint kell férjhez mennie. Bár
a korszakban számtalan példát találunk felekezeti szempontból
vegyes házasságokra, de megfigyelhetõ az a törekvés is, hogy a
házasságok azonos felekezeten belül köttessenek meg. Bethlen
Miklós megfogadta, hogy csak vallásával azonos felekezetû leányt
választ jövendõbelijének, Bethlen Kata számára pedig azért volt
élete leggyötrelmesebb napja az esküvõje, mert reformátusként
katolikus emberhez kényszerítették feleségül. A felekezeti különb-
ség éppen elég okot szolgáltatott arra, hogy Báthory Zsófia az
esküvõje napján tegyen „hallgatási fogadalmat”.
Ezt az egyetlen eseményt leszámítva az esküvõrõl készült beszá-
molók nem foglalkoztak Báthory Zsófiával. A fejedelmi család
reprezentálása, a vendégek megajándékozása, egyes fontos köve-
teknek, vendégeknek adott különleges ajándékok sokkal fonto-
sabbak voltak, mint a fiatal fejedelemasszony személye. Azt, hogy
szerelmes volt-e Báthory Zsófia, talán már soha nem tudjuk meg.
157
LÕCSE ÉS POLGÁRAI
„A késmárkiak mindenkor büszkék, gõgösek,
felfuvalkodottak, rosszak, értelmetlenek,
kegyetlenek, alattomosak voltak, …”
(Sperfogel Konrád lõcsei bíró a késmárkiakról)
„Az a lõcsei história olyan csekély dolog most
már, hogy azt senki fel nem veszi a földrõl.
Azt sem tudják már, hogy mi volt az a Lõcse?”
(Jókai Mór: A lõcsei fehér asszony)
Kevés olyan városa volt a történeti Magyarországnak, mint Lõcse.
Semmiféle nagyobb történeti esemény nem fûzõdött hozzá, nem
adott menedéket uralkodóknak vagy kormányoknak, falai alatt
„nem dõlt el az ország sorsa”. Egyetlenegy korszakban sem kiál-
tottak ki új királyokat vagy kormányokat a lõcsei városháza abla-
kaiból. Nem rendeztek országgyûléseket, koronázásokat a falai
között. Lõcse belesimult a történelembe. Élte hétköznapi életét.
Mégis, a „fekete város” vagy a „lõcsei fehér asszony” hallatán min-
denki tudja, hogy a szepességi városról van szó, még talán a kor-
szakot, a Rákóczi-szabadságharc idõszakát is sokan eltalálnák.
Mikszáth Kálmánnak és Jókai Mórnak is jelentõs szerepe volt
abban, hogy Lõcse városa kitörölhetetlenül rögzült a magyar tör-
ténelmi tudatban. Õk teremtették meg a „lõcsei” mítoszt, õk
teremtették meg azt a Lõcsét, amire mai is mindenki emlékszik.
A „fekete várost”, a nagy történelmi események közepette is a
maga életét élõ település képét õk rajzolták meg. Annak a telepü-
lésnek a képét, amely mindig a nagy történelmi események pere-
mén egyensúlyozva igyekezett megõrizni világát, és miközben arra
158
törekedett, hogy a történelem nagy viharai elkerüljék, falain belül
élte át az ország sorsát. Lõcse így vált eggyé az országgal. Problé-
mái, konfliktusai, katasztrófái és békés pillanatai az ország életé-
nek eseményeit tükrözték. Jókai Mór még a nemzeti érzelmek, a
hazafiság elõképét is Lõcse polgáraival mutatta be: „Újesztendõ
napján minden ember siet bevásárolni, az oszlopcsarnok alatt raj-
zik a nép zsinóros mentékben, sarkantyús csizmákban, a férfiak-
nak hegyesre kipödrött bajúszai, vállaikra omló hajuk nyusztkal-
paggal leszorítva, a nõk fátyollal lekötött aranycsipkés fõkötõkben,
a hajadonok gyöngyös pártával a fejükön…
S ez a sok mindenféle tarkabarka nép, ami külsõ viseletére nézve
Árpád és Tuhutum ivadékaihoz hasonlít, csupa merõ német.
Még az elsõ magyar keresztény királyok alatt telepedtek ide.
A nyelvüket megtartották, minden más egyébben magyarokká
lettek.
Elõkelõik nem nyárspolgárok, hanem magyar nemes urak, kik
magukat tekintik tõsgyökeres arisztokráciának, s félvállról néznek
le a »kivételképpen« közéjük települt egynéhány magyar nemes
úrra. A kispolgárság sem az, mint ami más német városok alsóbb-
rendû népe. Ez egy harcban edzett fegyverhordó osztály, mind a
harmincnyolc céhnek a céhmestere egyúttal hadnagya is, s az elsõ
ágyúszóra mindenik céh tudja, melyik toronyban kell megjelen-
nie, fegyverestül. […]
Annyi viszontagságos századok során át ezek a német magya-
rok mindig a legtántoríthatatlanabb hívei voltak a nemzeti sza-
badság ügyének.” (Jókai Mór: A lõcsei fehér asszony)
A lõcsei mítosz ekkor és itt született meg, Jókai regényének
lapjain. De meddig nyúlnak vissza a gyökerek?
A kezdetek, a „lõcsei história” megszületése kilenc lõcsei pol-
gárnak köszönhetõ, akik egymástól függetlenül, de mégis közösen
teremtették meg azt a Lõcsét, amelyet a dualizmus kori Magyar-
országon Jókai és Mikszáth is felfedezett. Kilenc egymást követõ
hivatalnok, kilenc egymásba fonódó életút jeleníti meg a város
159
majd kétszáz évének történetét. Sperfogel Konrád (hivatali ideje:
1515–1537) úr, jegyzõ és bíró, Türck Dániel (hivatali ideje:
1552–1578) úr, jegyzõ, majd bíró, Henisch János (hivatali ideje:
1572–1581) bíró úr, Kohl Kristóf tiszteletes úr, Cramer Gáspár
(1576–1644) bíró úr, Czak Péter tanácsnok és rendõrfõnök úr,
Fröhlich Márton (?–1645) tanácsnok úr, Hain Miklós (1603–1652)
bíró úr és végül Hain Gáspár úr, az elõbbi bíró úr fia és a város
17. század végi bírája. Talán semmit sem tudnánk Lõcsérõl, ha
ezek a polgárok a 16. század elejétõl egészen a 17. század végig
nem vezettek volna naplót, nem jegyezték volna fel a város hét-
köznapjait. Ezeknek az írásoknak a segítségével, valamint a város
évkönyveibe rögzített említésre méltó eseményekbõl és adatokból
állította össze a város krónikáját Hain Gáspár (1632–1687), aki
két korszak határán még látta a régi Lõcsét, és tanúja volt az új,
az egyre több betelepülõvel benépesülõ, evangélikusból katoli-
kussá átváltozó település mindennapjainak is. Lõcse 17. századi kéziratos ábrázolása
A város alapítása szorosan összefügg a Szepességbe betelepülõ
szászok történetével. A tatárjárás után, 1245 táján a falvaikból szép sziklába vágott forráskút van a városban, s mentõl feljebb
elmenekült szászok hosszas keresés után találtak rá a lõcsei vár- megyünk, annál több a víz, több mint amennyit az emberek szeret-
hegyre, ahol végre védhetõ települést hozhattak létre. A várost az nének, ez pedig csoda; a vizet azonban nagy költséggel csöveken
1271-ben keletkezett oklevél már a szepességi szászok központjá- vezetik messzirõl, a levegõ nagyon egészséges, de a város nagy sze-
nak nevezte. A természeti környezet, a hegyek, a szeles idõjárás, a leknek és viharoknak van kitéve. A Kárpátok havasaitól három
mezõgazdaságra csak korlátozottan alkalmas talaj, az olvadáskor, mérföldre fekszik keletre; a város címere kettõs kereszt, amelyet két
esõs idõszakban áradó hegyi patakok adták a lõcseiek identitásának oroszlán tart.”19 Ebbe a tájba illeszkedik a város, itt erednek a gyö-
alapjait. Ez a táj, a szülõföld, a lõcseiek közösségtudatának alapja. kerei, ebbõl a sziklás földbõl nõtt ki a téglalap alakú fõtér, ahol az
„Lõcse a felsõ-magyarországi hat szabad királyi város közül az egyik, éves vásárokat tartották; Jakab-napkor, július 25-én, és Gál-nap-
mégpedig a Szepesség fõvárosa; dombon épült, meglehetõsen maga- kor, október 16-án messze földrõl érkezett kereskedõk kínálták itt
san; észak felé másik magas hegy, a Mária-hegy a Szent Mária-ká- áruikat. Minden lõcsei polgár büszke volt erre a két vásárra, ahogy
polnával, […] Bár a termés más helységekéhez képest szûkösebb, kisebbek, a heti két alkalommal tartott vásárok is a környék leg-
részben mert a föld homokos és nem olyan termékeny, mint a többi nagyobb ilyen eseményei közé tartoztak. Öntudatos polgárok lak-
szepességi városé, […] A városnak termékeny kertjei és külváros
helyett szép majorjai vannak. A közeli patak vize alig elég arra, 19
Hain Gáspár: Szepességi avagy lõcsei krónika és évkönyv a kedves utókor számára. Magvetõ
hogy õrölni lehessen vele, de ha kiönt, nagy kárt okoz. Viszont sok Könyvkiadó, Budapest, 1988. 7–9.

160 161
ták a várost: „Lakosai mind németek és az ágostai hitvallást köve-
tik: ezzel a két dologgal Felsõ-Magyarországon, de az egész országban
egyetlen város sem dicsekedhet, mert a többi helységben magyarok
és szlávok, pápisták és kálvinisták is találhatók. Lõcsének jó az isko-
lája, emberei pedig barátságosak és nyíltszívûek, különösen földmí-
veléssel és sörfõzéssel keresik kenyerüket […] de Lõcsének két
hetivására van, kedden és pénteken, s különösen nagyvásárai – a
Jakab-napi és a Gál-napi – miatt dicsérik, s a legjobb, legremekebb
söre miatt, amelynek egész Magyarországon nincs párja, valamint
szép kenyere és jó húsa miatt. A nagy téglalap alakú piacon vagy
téren, amelyhez hasonlót Németországban is keveset találni, áll a
Szent Jakab-fõtemplom a Thurzó-féle kripták és temetkezõhelyek
szép márvány sírfelirataival, a Szent György-szoborral, Krisztus kál-
váriájának képeivel, elõkelõen aranyozott oltárral, gyönyörû szó-
székkel s egy mûvészien díszített új orgonával. A templom teteje
részben vörösrézzel fedett, szép magas torony díszíti, ez teljesen
vörösrézzel fedett, közepén pedig Szent Mihály arkangyal a sár-
kánnyal; a másik oldalon, észak felé az iskola és az árucsarnok; a
téren részben lábasházak állnak, esõs idõben száraz lábbal lehet
járni alattuk. A nagy kolostor szép látványt kölcsönöz a városnak.
Ez azelõtt a pápista ferences barátoké volt. A kórháztemplom
Magyarország egyik legrégibb temploma, tatarozatlan látható.
Egyébként a város utcái jól elrendezettek; két kapuja van, meg egy
kiskapuja, s a város alaprajza hárfához hasonlít. A helység rendõri
szervezetét dicsérik a többiek, a szász jogot és a szepességi helyi
jogot alkalmazzák, ha a tanácsurak a tanácsházára mennek, a
magyar öltöny fölött német kabátot viselnek, elõzõleg a templom-
ban gyülekeznek, s utána rendben vonulnak a tanácsházára, elõt-
tük mennek a szolgák hajadonfõtt, meghúzzák a tanács kisharang-
ját, ahogy Lübeckben is szokás”20 – mutatta be városát Hain
Gáspár.
20
Hain Gáspár: Szepességi avagy lõcsei krónika és évkönyv a kedves utókor számára. I. m. 8.
162
Az azonos származástudat, az evangélikus vallás és az épített
környezet, a kórház, az iskola mind a lõcseiek szorgalmát, élet-
erejét jelzi. A jó kenyér, a legremekebb sör ugyanúgy büszkeségük
tárgya, mint a sokszor csak fõtemplomnak nevezett Szent
Jakab-templomban a Thurzó család látványos síremlékei.
A város okkal büszke evangélikus polgáraira. A bástyákkal
megerõsített falak mögé, ha kereskedni jön, bárki bejuthat, de a
letelepedés már nem olyan egyszerû. A 17. század végén rögzített
szabályzat szerint a polgárjogért folyamodónak – vagyon és tekin-
télyes ajánlók mellett – három dologgal kellett rendelkeznie: elõ-
ször is keresztlevéllel és erkölcsi bizonyítvánnyal, azután egy
mûködõképes muskétával. Ha mindent rendben találtak, és a
polgárjog odaítéléséért kirótt „illetéket” is befizette, akkor a mus-
kétájából díszlövést kellett leadnia, bizonyítandó, hogy a fegyver
mûködõképes, és használni is tudja. A fegyvert azután a város-
házán kellett hagynia. A polgárjogot nyert személy, ha iparos volt,
a város céheibe is beléphetett, ha a céh számára igazolta szakmai
tudását. A városban számtalan céh mûködött: mészárosok, posz-
tókészítõk, sütõk, borbélyok, bormérõk, kovácsok, szûcsök, sza-
bók, késmûvesek, csizmadiák, tímárok, sörfõzõk, szíjártók, kala-
posok, hogy csak a legfontosabbakat említsem.
Lõcse élén az egy évre választott bíró és a városi tanács állt.
A bíró minden év januárjában bezárta a piacokat, elkészítette
hivatali idejének számadását, és a városi tanács kezébe visszaadta
hivatali megbízatását. A bíró számadását a jegyzõ és a tanácsurak
megvizsgálták, a testület elõtt kétszer felolvasták, minden tanácsúr
kérdõre vonhatta a bírót, ha valami olyan dolgot talált az adatok
között, ami nem volt elég pontos. Ha elfogadták a bíró beszámo-
lóját, akkor kerülhetett sor az utódja megválasztására. Mielõtt sor
kerülne az új – vagy a régi bíró ismételt – megválasztására, a temp-
lomban feloldozták a bírót korábbi esküje alól: „Erre mindnyájuk
nevében a tanács legidõsebbje válaszol, leveszi róla esküjét, és
köszönetet mond neki, kéri, hogy az elkövetkezõ választáshoz
163
Isten adja kegyelmét. Utána az urak között kiosztják a facédulá-
kat, megerõsítik a magtárak õreit és a csapost, és lakomához
ülnek, ahol a bíró úr az elsõ poharat újra a legidõsebbre üríti, rövi-
den megismételve elõbbi köszönetét, Isten áldását és a többi úr
támogatását.”21 A bíró elszámoltatásának és megválasztásának a
hagyományok szerint kialakult ceremóniája volt. A hagyomány
szerint a bíró a következõ szavakkal tette le hivatalát a Szent
Jakab-templom sekrestyéjében: „Ezennel [a kulcsokat az oltárra
helyezi] tekintélyemmel ünnepélyesen leadom hivatalomat Isten-
nek és a képviselõtestületnek ezen a szent helyen, ahogy itt meg-
kaptam, lemondok róla, s szívem mélyébõl arra kérem az Istent,
irányítsa oda a képviselõtestület indulatait, hogy Isten akaratá-
nak megfelelõ férfit válasszanak stb. Utána a bírót haza kísérik,
ott köszönetet mond a kíséretért, amellyel õt és hivatalát meg-
tisztelték, felajánlja szolgálatait, és szívbéli jókívánságait fejezi ki
a megkezdett mû befejezésére az új választás dolgában. És otthon
marad. Utána a tanácsurak a tanácsházára mennek, a képviselõ-
testület pedig a csapszékbe, majd a templomba vonul, és ott meg-
ejti a választást.”22 Az új bíró megválasztása a templomban tör-
tént, majd ahogy megszületett az eredmény, a legidõsebb tanácsúr,
ha a korábbi bírót választották újra, annak házához ment, és a
templomba kísérte, hogy ismertessék vele a választás eredményét.
Ha azonban új bírót választottak, akkor a legidõsebb tanácsúr
kihirdette a bíró nevét, az az oltárhoz lépett, ahol megkapta a kul-
csokat. Az oltár elõtt a megválasztott bírót a képviselõ-testület
néhány tagja háromszor felemelte, jelezve ezzel, hogy a bíró alkal-
mas a tisztségre. Végül mindenki kezet fogott vele. A bírói eskü
letételére másnap került sor a tanácsházán. Ha a régi bírót válasz-
tották újra, akkor csak emlékeztették régi esküjére, az új bírónak
azonban felolvasták a bírói esküt, amit a felolvasó legidõsebb
tanácsúr után kellett mondania. Az ötnapos rituálé pénteken
21
Hain Gáspár: Szepességi avagy lõcsei krónika és évkönyv a kedves utókor számára. I. m. 203.
22
Hain Gáspár: Szepességi avagy lõcsei krónika és évkönyv a kedves utókor számára. I. m. 204.
164
kezdõdött, és kedden, a bírói eskütétellel végzõdött. A bíróválasz-
tás Hain Miklós feljegyzése szerint mindig hétfõi napon volt.
A bíróválasztással egy idõben tartották a képviselõ-testület
megújítását és a tanácsosok megválasztását is. A képviselõ-testület
ötven fõbõl állt, a lõcseiek csak egyszerûen „ötven embernek”
(fünfzigh leute) hívták õket. A tanácsosok a következõ hivatalo-
kért voltak felelõsek: építési, bor-, malomhivatal, majorok a tavak
mellett, majorok a város mellett, juhászat, tégla-, valamint mérés-
hivatal. A választás rendjéhez tartozott, hogy a templomban a
díszpadok között kijelölték a helyét minden megválasztott taná-
csosnak, tisztségviselõnek, és természetesen magának a bírónak is.
A hivatalok évi illetménnyel jártak. A bíró és a tanácsurak fize-
tése tizenkét forint, egy hordó bor a város termésébõl, nagyvásárkor
(a Gál-napi és a Jakab-napi vásárok után) minden sósszekér után
egy darab só. Emellett pecsétpénzt is kaptak, a város pecsétjét viselõ
kiadott oklevelek után. A bíró ezenkívül a tarcafõi jobbágyoktól
egy fa hosszúságú deszkát, valamint Márton napján minden falutól
egy-egy libát kapott. Érdekességképpen érdemes megemlítenünk,
hogy az építésügyek vezetõje tizenkét forintot kapott, de a feleségé-
nek is járt tíz forint, egyedüliként az összes tisztségviselõ-feleségek
között. A borhivatal vezetõje nyolc forintot és minden kimért bor
után huszonöt dénárt, a malmok felügyelõje négy forintot, a kilenc
major, más néven a tavak menti majorok felügyelõje négy, a városi
majorok gazdája három, a téglaügyes szintén három forintot kapott.
A mérésügyi hivatal vezetõjének nyolc, a juhászaténak hat, végül a
borszemlésnek huszonöt forint járt. Ezenkívül szétosztották a bün-
tetéspénzeket, a bormaradékokat, a raktározási pénzeket, a hordó-,
a karó- és a fürdõpénzt, az építkezések utáni illetéket és még jó
néhány címen beszedett jövedelmet. Még e mellett a jövedelem
mellett is elõfordult, hogy alig akadt olyan polgár, aki elvállalta
volna a bírói tisztséggel járó számtalan gondot.
„1533. évben Három királyok oktáváján [január 13.] Müller
Gáspár lemondván bírói tisztségérõl, melyet két éven keresztül
165
viselt, és melynek folyamán – amint el lehet képzelni – felette
sok bosszúságot és zaklatást kellett elviselnie, a tanácsnak és a
képviselõtestületnek legbuzgóbb könyörgése és sok siránkozása
dacára is alig volt rávehetõ arra, hogy tovább is megmaradjon
említett hivatalában. Sperfogel uram feljegyezte, hogy a tanács-
urak és a képviselõtestület Müller urat, aki hihetetlen módon
ellenkezett, nem akarták kibocsátani a sekrestyébõl, és amikor
már-már elájult, hideg vízzel élesztgették, minden ellenkezés
dacára az oltár elé cipelték, és ott végre is megválasztották,
továbbá, hogy ötven év óta nem könyörgött és nem siránkozott
annyit a tanács és a képviselõtestület bírája megválasztá-
sakor.”23
Más alkalommal meg éppen az okozott felfordulást a városban,
hogy több bíró is volt a kelleténél. Mint minden tisztességes csa-
pásra, amit a jó Isten szokott az elbizakodott emberek nyakába
sózni, erre is sokatmondó elõjellel figyelmeztette a lõcseieket.
Akadt is olyan asszony a városban, aki pontosan értette, hogy mit
akar közölni a Mindenható, de persze alig hallgatott rá valaki is:
„[1554.] július 19-én egy fiú gyermek született itt Lõcsén, kinek
két feje volt egymással szemközt, mindkét fejének rendesen meg-
volt minden része: két füle, két szeme, orra, szája és rendes arca.
Az alsó testrészei, úgymint melle, gyomra, köldöke, kezei, lábai
minden hiány nélküliek voltak, csakhogy holtan jött a világra.
Szülei: Sutor András és neje Margit, Öbelsz Gáspár leánya. Volt
egy asszony, aki azt mondta, hogy a kétfejû gyermek azt jelenti,
Lõcsének két feje lesz, ahogy meg is történt, mert amikor Win-
deck úr a bíróságon megzavarodott, helyébe Kletschko Mártont
választották bíróvá. Mikor pedig Windeck ismét észre tért,
Kletschko nem akart visszavonulni, hanem bíró akart maradni,
nagy tábora is volt, úgyhogy elfogatta Windeck urat, ami nagy
felháborodást okozott a városban, a vitát alig lehetett elcsendesí-
23
Hain Gáspár: Szepességi avagy lõcsei krónika és évkönyv a kedves utókor számára. I. m. 60-61.
166
teni, az utcán azt kiabálták: Nem akarsz te is bíró lenni stb. […]
Windeck Erazmus Bécsben a város küldötteként zavarodott meg.
Bécsbõl Pozsonyba visszatérve felfegyverkezett két karddal, és fel-
menvén a pozsonyi várba, meg akarta téríteni a királyt, végre is
kituszkolták és kidobták a királyi terembõl, azután elfogták és õri-
zet végett Nyitra várába küldték.”24
Talán az ilyen és az ehhez hasonló elõjelek után kibontakozó
felfordulások vették rá a lõcseieket arra, hogy mindent gondosan
szabályozzanak, amit csak lehet. Ennek jegyében elõírták a sör-
fõzés rendjét, a cselédek viselkedését és az esküvõk módját is.
A környék „legremekebb sörét” szinte mindenki fõzte a városban,
nagy veszedelmet és felfordulást okozva ezzel. Ezért a város taná-
csa a következõ rendeletet hozta: „1. Éjféli 12 óra elõtt 10 frt
büntetés terhe mellett ne kezdjenek sört fõzni. 2. A veszélyes sör-
fõzõházakat és sütõkemencéket le kell állítani, vagy akár lebon-
tani. 3. A tanács tudta és engedélye nélkül egyetlen malátaházat
vagy sütõkemencét sem szabad építeni. 4. Akinek nincs saját
malátapörkölõ helyisége, máshol ne pörkölhessen és ne bérelhes-
sen ilyet 5 frt büntetés terhe mellett. 5. A malátaõrlésért ezentúl
15 dénár helyett 25 dénár fizettessék a malmosoknak. 6. Senki-
nek sem lehet többje 30 köböl malátánál, ha valakinél ennél töb-
bet találnak, az a bíróságé. 7. Ha vidéken vagy városon valaki
malátát árul, kapjon a malmostól jelet, köblönként 1 dénárt köte-
les adni, és a jelet a kapuban kitenni. 8. Akinek a saját házában
nincs serfõzõ joga, máshol 5 frt büntetés terhe mellett sört ne fõz-
hessen. 9. Ketten együtt sört ne fõzhessenek, mert ezért 5 frt bün-
tetés jár.”25 Sok mindent igyekeztek kiküszöbölni ezzel a rendelet-
tel. Meg akarták óvni – gyakran hiába – a várost a tûzvészektõl
azzal, hogy a malátapörkölõket és a sütõházakat is szigorúan ellen-
õrizték. Igyekeztek vigyázni arra, hogy a nagy mennyiségû sörfõ-
24
Hain Gáspár: Szepességi avagy lõcsei krónika és évkönyv a kedves utókor számára. I. m. 89–90.
25
Hain Gáspár: Szepességi avagy lõcsei krónika és évkönyv a kedves utókor számára. I. m.
141–142.
167
zéssel valaki nehogy a polgártársai elé kerülhessen, ellehetetle-
nítve így õket. A maláta és a sör minõségét is védték, amikor csak
megjelölt áruval engedélyezték a kereskedést.
A cselédrendelet egyszerre védte a munkaadókat és a városban
munkát keresõ cselédlányokat. Kitért a bérezésre, de a cselédek
ruházatát is megszabta, sõt még az efféle munkát vállalók erköl-
csére is ügyelt. A cselédek bérét a városi tanács árszabása hatá-
rozta meg, ettõl eltérni senkinek sem volt szabad, ellenkezõ eset-
ben huszonöt forint büntetést kellett fizetnie annak, aki kiugróan
drágán, vagy éppen ellenkezõleg, túlságosan alacsony bérért fog-
lalkoztatta cselédeit. A cselédek öltözködésérõl a következõkép-
pen határozott a város: „Mivel a cselédség, de különösen a cseléd-
lányok kevélysége annyira fokozódott, hogy – bár amikor a városba
jönnek, alig tudják meztelenségüket befedni – ha egy-két évet
szolgálnak a városban, annyira pöffeszkednek, hogy semmi
különbség sincs köztük és egy becsületes polgár gyermeke között,
ruházatukat illetõleg ezentúl ne hordhassanak aranypaszományo-
kat, atlaszsallangokat, selyemszalagokat a paszományban, drága
korona rázsát, csipkés vagy csipke nélküli kötényeket, díszes orrú
cipõket, mind ez legyen tilos számukra. Ha pedig vétenek ellene,
elõször kapjanak figyelmeztetést gazdájuktól vagy gazdasszonyuk-
tól. Ha mégsem hagyják abba, akkor ezt a hatóságnak kell jelen-
teni, s a hóhér veszi le róluk a nyilt utcán […] Mivel a cselédség,
mind a cselédlányok, mind a béresek közt az a laza és szégyenletes
szokás harapódzott el, hogy minden istenfélelmet, valamint asszo-
nyuk és uruk iránti tiszteletet elhanyagolva egész vasárnap csak
a táncnak és a kocsmának meg más bujálkodásnak áldoznak, a
vecsernyei prédikáció elõtt és alatt is, ezt teljesen meg kell szün-
tetni, akit rajtakapnak, hogy ellene cselekszik, vasketreccel bün-
tettetik, ami azokra is értendõ, akik este 9 óra után a sörmérések-
ben vagy táncházakban vagy kinn az utcán (kivéve, ha uraik
jelenlétében) találtatnak. Tilos a sör- vagy pálinkamérésekben,
valamint a fonószobákban titkos összejöveteleken az egyház szol-
168
gáiról, a hatóságokról és más jó emberekrõl rosszat beszélni és más
bujaságot mûvelni…” 26
A szabályozás elõl a magánélet oly kedves területe sem bújha-
tott ki, mint a lakodalmak. A vasárnapi istentisztelet védelmében
a lakodalmakat egységesen keddi napra rendelték. A fiatal pár-
nak pontos „idõrendhez” kellett tartania magát. Reggel kilencre
kellett a násznép kíséretében a templomba vonulniuk, ahol isten-
tiszteletet hallgattak, majd onnan a lakodalmas házhoz mentek.
A családtagokon kívül tizenhatnál több idegen vendéget nem
hívhattak meg. Még a segítõk és felszolgálók számát is meghatá-
rozták. Az esküvõi szabályzat többi pontja így szólt: „11 órakor,
mielõtt asztalhoz ülnek, a meghívott vendégek régi szokás szerint
megajándékozzák a menyasszonyt, étkezés után pedig a võlegény
adja át neki a jegyajándékot. Miután a lakomát elköltötték, ha az
esküvõ helyiségében elég hely van, a vendégek maradhatnak és
pénzükért vidámak lehetnek, jól érezhetik magukat. Ha azonban
ez nincs így és a meghívottak kocsmába akarnak menni, akkor a
võlegény szóljon, hogy részesítsék elõnyben az õ házát, hogy estig
keresztyéni örömben töltsenek együtt néhány órát. […] És bár az
esküvõ csak egy napig tarthat, másnap a võlegény barátai és a
konyhai népség ezen a menyegzõnapján üdvözölhetik. Itt pedig
mindenkit figyelmeztetni kell, aki, mint eddig, de különösen az
asszonyok közt lévõ néhány durva és udvariatlan némber, az asz-
talról, a tálakból minden szemérem nélkül nagy mennyiségben
küld haza ételt, […] mérsékelje magát, illendõen viselkedjék, s az
asztalról csak gyermekeinek nyújtson egy-egy falatot. Ami pedig
az asszonyok másnapi mulatozását illeti, az szünjék meg teljesen,
mert ennél nagy kiadások keletkeznek, ahelyett, hogy az asszo-
nyok uruk mellett lennének. A muzsikusok az asztalnál ne tányé-
rozzanak, hanem elégedjenek meg kialkudott bérükkel. A võfé-
lyek ne mulassanak máshol is, mivel az esküvõn illendõ és
26
Hain Gáspár: Szepességi avagy lõcsei krónika és évkönyv a kedves utókor számára. I. m.
232–234.
169
becsületes táncot járhatnak a meghívott koszorúslányokkal, ez
nem tilos. Szegény emberek addig nyujtózkodjanak, ameddig a
takarójuk ér.”27
Mindenre azonban így sem lehetett felkészülni. A rendeletek,
szabályok és még a hagyományok sem elõzhettek meg minden
tragédiát, egyéni bukást. „1655. január 12-én halott újszülöttet
találtak a csatornanyílásban. A vérnyomon megállapították, hogy
a cseléd a gyermeket az utcán szülte meg, s másnap egy özvegy-
asszonyhoz ment egy kis házba a fal mellett a Rózsa utca mögött.
A cselédet Zsófiának hívták, családneve Friedmann, két évet
szolgált Kern Lõrinc kovácsnál a Katzwinkelben.”28 Az újszülött
gyermekét megölõ anyákra, legyenek polgárok vagy cselédek,
szörnyû büntetés várt: élve eltemették õket, majd a hóhér karóval
verte át szívüket. A gyújtogatókat tûzhalálra ítélték, de még a tol-
vajokra is gyakran halálbüntetés várt. A gyújtogatóknak még a
családja sem menekülhetett: „Euphemia asszonyt, kinek férje
gyújtogatással vádolva, kevéssel ezelõtt Késmárkon tûzhalált
szenvedett, a késmárkiak kérésére ismételve megkínozták, és mint
férje bûnének részesét, a legnagyobb kegyetlenséggel vallatták, de
mégis kiderülvén ártatlansága: bárha a lõcseiek nem is akarták
halálra ítélni, mégis a késmárkiak – amilyen gonosz és magahányó
a természetük – ürügyül használták fel arra, hogy a lõcseiekkel
ujjat húzzanak és ellenségeskedjenek.”29 Paráznák és tolvajok
nem számíthattak kegyelemre. Üstlopásért fõvesztés járt. 1556-ban
Molitor Andrást tûzhalálra ítélték, mert saját lányát becstelení-
tette meg. A történet része, hogy a lányt is börtönbe zárták, ahol
kiderült, hogy terhes. Gyermekét a börtönben szülte meg, de
néhány nap múlva gyerekestül eltûnt. Feltehetõleg akadt egy
irgalmas polgár, aki segített a szerencsétlen nõn.
27
Hain Gáspár: Szepességi avagy lõcsei krónika és évkönyv a kedves utókor számára. I. m.
246–248.
28
Hain Gáspár: Szepességi avagy lõcsei krónika és évkönyv a kedves utókor számára. I. m. 237.
29
Hain Gáspár: Szepességi avagy lõcsei krónika és évkönyv a kedves utókor számára. I. m. 22–23.
170
A hóhér központi figurája volt a város életének. Munkája akadt
bõven, de néha õt sem kerülte el a balszerencse: „Az öreg hóhér
furcsa balesetet szenvedett, mikor két rablót ki akart végezni, az
egyiket akasztással, a másikat kerékbetöréssel, megszédült, lezu-
hant az akasztófa faláról, és jobb lábát törte a térde alatt, úgyhogy
mind a két szegény bûnöst meg õt is szekéren vissza kellett hozni
a városba, amiért is Késmárkra küldtek az ottani bakóért, aki
július 14-én kivégezte a két szegény bûnöst.”30 Máskor meg éppen
a hóhér családja került kellemetlen helyzetbe, amikor a felesége
és leánya tudós, gyógyító asszonyokként éppen beteghez igyekez-
tek, a szabócéh egyik mestere próbált szerencsét a nõknél: „Bri-
chenzweig János mester részegen ment haza, s részegségében a kis
utca járdáján Sowenitz úr háza elõtt a vele szembejövõ bakónét
meg a lányát ölelgette, csókolgatta, s illetlenül bujálkodott velük,
miután a bakóné a lelkére beszélt, még a fejkendõt is letépte a
fejérõl, hogy alig tudott megszabadulni tõle, s a Hochgasséba
Klieschen Gáspárhoz menekült, ahol egy beteget kellett megken-
niük…” Az ügy nem maradhatott titokban, pedig a szegény szabó
még a bakóhoz is elment, hogy megkövesse, és kérje, ne tudódjon
ki ez az eset. De már a következõ napokban híre ment az ittasan
nõk után kapdosó szabómester történetének: „…mert a parasztok
megkapták Karácsonyi sörüket, és tovább terjesztették az ese-
tet”31 – ahogy a krónikában feljegyezték. Az egész környék a sze-
rencsétlen szabón nevetett. A következmény azonban igen keserû
volt Brichenzweig János mester számára: a céh felfüggesztette tag-
ságát, megtiltották, hogy mesterségét gyakorolhassa, ami egyet
jelentett számára a teljes nyomorral. A városi tanácsnak kellett
közbenjárnia a szabómester érdekében, akit végül a céh visszafo-
gadott, de csak azzal a feltétellel, hogy a mesterek sorában ezután
mindig a legutolsó hely illeti meg.
30
Hain Gáspár: Szepességi avagy lõcsei krónika és évkönyv a kedves utókor számára. I. m. 114.
31
Hain Gáspár: Szepességi avagy lõcsei krónika és évkönyv a kedves utókor számára. I. m.
171
 1644. március elseje különös nap lehetett a városban, mert
egyszerre több erkölcsi vétségben is ítélkeznie kellett a tanács-
uraknak. Elõbb N. Péter – vezetéknevét sajnos nem ismerjük –
trombitássegédet egy évre kitiltották a városból, mert a dobos leá-
nyával „fajtalankodott”. Még ugyanezen a napon Türk Gáspár
posztómûves és Nitsch Tóbiás feketefestõ leányának ügyében kel-
lett ítélkezniük. Ez utóbbiak már házasok voltak, de valahogy
napvilágra jutott, hogy már korábban „összefeküdtek”, ezért két
évre kitiltották õket a városból.
1535-ben még ennél is hallatlanabb eset borzolta fel a városi
polgárok kedélyét: „Ebben az évben a városi képviselõ testület,
amiért Koch Pál lõcsei szenátornak fia, atyja beleegyezése mellett,
a késmárki bíró leányával jegyet váltani merészkedett, holott ekko-
ron a késmárkiakat közellenségnek tekintették, hevesen azt köve-
telte, hogy a nevezett Koch Pált soron kívül mozdítsák el helyérõl,
és fosszák meg tanácsnoki méltóságától…”32 Ez a lõcsei polgárok
szemében árulásnak számított. Nem is maradhatott Koch Pál
sokáig a városban, eladósodott, tönkrement, majd a következõ
1536. esztendõben megmaradt értékeit ládákba zárva és azt elõre-
küldve, feleségével és leányával megszökött a városból.
Lõcsének hosszú ideig – a tolvajokon és paráznákon kívül –
nem volt más ellensége, mint a késmárkiak. A 16. században majd
fél évszázadig tartott Lõcse és Késmárk magánháborúja. Emellett
eltörpült a mohácsi csatavesztés híre is, ami ugyan bekerült a kró-
nikába, de közel sem foglalkoztak vele olyan sokat, mint a kés-
márkiak gonoszságával. Még I. Ferdinánd és I. János hatalmi
harca sem tudta úgy lángra gyújtani a lõcseiek érdeklõdését, mint
egy késmárki „rablóbanda” felbukkanása a város majorjainak
közelében. A késmárkiak voltak minden rossznak és bajnak az
okozói. 1532-ben jegyezték fel a következõket: „Ez év május hó
utolsó napján a semmirekellõ késmárki rablók sok falut kifosztot-
32
Hain Gáspár: Szepességi avagy lõcsei krónika és évkönyv a kedves utókor számára. I. m. 73.
172
tak, éspedig Lõcseszentannát, Kõperényt, Kolcsót stb., rengeteg
marhát hajtván el e helyekrõl. Mikor erre a lõcseiek – nem is a
tanács beleegyezésével, hanem vakmerõségtõl hajtva – üldözõbe
vették õket, egészen az Igló alatt levõ hídig, hogy elvegyék tõlük
a zsákmányt, az ellenség lesbõl megtámadta, mivel aránytalanul
kisebb volt az erejük és a számuk, aztán meg lovasaik is cserben-
hagyták. Kerítéseken és csûrökön át Iglóra menekülvén és ott az
Isten szerelméért menedékért könyörögvén, egypár derék ember
befogadta és elrejtette néhányukat, de a legtöbben szitkokkal
illették, és kikergették házaikból, köveket hajigáltak rájuk […]
elfogtak 29 lõcsei lakost, a foglyok száma 110 volt, lévén legtöbb-
jük idegen zsoldos. Az ellenség óriási örömrivalgások közepette
magával cipelte õket Késmárkra.”33 A lõcseiek késõbb megpróbál-
tak revánsot venni: „Október 8-án a lõcseiek felsõbb parancs nél-
kül felkerekedtek azzal a szándékkal, hogy a késmárki majorokat,
ahol sok rablott marha volt, megrohanják. Miután két majort
sikerült kifosztani, a harmadikat támadták, de hirtelen Kisszalók
és Hunfalu között sok ellenség jött rájuk, a mieink pedig így a
rövidebbet húzták: 31 lõcsei a csatamezõn maradt és kilencet
elfogtak.”34 Nem csoda, hogy hamarosan a lõcsei polgárok elküld-
ték fogadott zsoldosaikat: „Ezen év [1533] január havának utolsó
napján a lõcseiek elbocsátották valamennyi zsoldosukat, kikbõl
eddig 100-at tartottak [néha valamivel többet, néha kevesebbet],
és akiknek zsold fejében több mint 2000 forintot fizettek, mégsem
vették úgyszólván semmi hasznukat, mert ha összeütköztek az
ellenséggel, többnyire csúfosan megfutamodtak, avagy lomhán és
dicstelenül alulra kerültek, amellett megfutamodásukért és leve-
retésükért rendesen a lõcseieket okolták.”35
Lõcsének a késmárkiaknál nagyobb ellensége csak a tûz és a
várost többször is meglátogató pestis volt. A szeles idõjárás szinte
33
Hain Gáspár: Szepességi avagy lõcsei krónika és évkönyv a kedves utókor számára. I. m. 52–53.
34
Hain Gáspár: Szepességi avagy lõcsei krónika és évkönyv a kedves utókor számára. I. m. 59.
35
Hain Gáspár: Szepességi avagy lõcsei krónika és évkönyv a kedves utókor számára. I. m. 61.
173
néhány óra alatt képes volt a teljes várost lángba borítani. A leg-
nagyobb tûzvész 1550. június 7-én dühöngött a városban. A tüzet
Hagner János okozta, aki puskaport gyártott, és szándékosan fel-
gyújtotta a csûrét. Másfél óra alatt az egész város elhamvadt, csak
száztizennyolc ház menekült meg a pusztulástól. „Leégett a tanács-
háza is minden kiváltságoslevéllel, lajstromokkal, könyvekkel,
pénzzel és mindazzal, ami fent volt, leszakadtak bolthajtások, és a
falak leomlottak, elégett a templom is tornyostul, a négy csengõ-
hangú haranggal együtt, a városfal kapui és minden ajtaja, mert a
nagy szél miatt senki sem tudott ellenállni a tûznek. A legkeser-
vesebb azonban az volt, hogy annyi finom ember, férfiak asszo-
nyok, hajadonok és gyermekek, akik a pincékbe húzódtak, mint-
egy hatvanan megfulladtak.”36 Alig vigasztalta a polgárokat, hogy
a tûz okozóját Krakkóban elfogták, halálra ítélték és elevenen
megégették. Az elkövetkezõ években a város újjáépítésével vol-
tak elfoglalva. Ferdinánd király megerõsítette a város kiváltságait,
és tíz évre adómentességet adott az elpusztult városnak. Aztán,
ahogy a fû kizöldül a kiégett réten, úgy épültek újjá a város házai,
fedték be újra vörösrézzel a templomot, építették föl a kórházat és
az iskolát.
Az is igaz, hogy még számtalanszor felütötte fejét a tûz a város-
ban; hol gondatlan cselédlány vitt parazsat és úgy lobbant lángra
ismét a város, vagy megrakott szekérrel állt be a sietõben lévõ
fuvaros a kovácshoz, hogy patkót cseréltessen az egyik lován, és a
fellobbanó széna borította lángba a házakat. A 16. század végén
még egyszer lángok martaléka lett a város, aztán a 17. században
már legalább ettõl a katasztrófától mentek voltak a polgárok. Jött
helyette más.
A reformáció ünnepére azonban már újra állt minden, a tanács-
háza, a Szent Jakab-fõtemplom, kiöntötték az utolsó tûzvészben
megolvadt harangot. 1617. „november 13-án Lõcsén nagy cere-
36
Hain Gáspár: Szepességi avagy lõcsei krónika és évkönyv a kedves utókor számára. I. m. 85–86.
174
móniával megünnepelték az örömünnepet, mert Isten kegyelmé-
bõl száz évvel ezelõtt az Evangélium világos fényét a drága eszköz
és Isten embere, Luther Márton úr hozta el, amiért nem gyõzünk
hálálkodni Jóistenünknek. Az örömünnep prédikációja után a Te
deum laudamust énekeltük, utána az úrvacsorához járult a pres-
bitérium, a bíró, a tanács, az elöljárók és a képviselõtestület, kb.
200 személy, és így hoztak hálaáldozatot Úristenünknek, a szer-
tartást szép zenével zárták le.”37 Az avatásokat, felvonulásokat
igen szerették a lõcsei polgárok. Kivonultak a város új zászlajának
felavatásához, díszsortüzet is leadtak, csak a nagyobb látványos-
ság kedvéért, de sajnos valami balul sült el, mert a sortûzzel vélet-
lenül lelõtték a lelkész fiát. Mai szemmel nézve azonban a legkü-
lönösebb kivonulásuk 1640-ben volt: „…újra felépítették a
vesztõhelyet, felújították az akasztófát, utána minden céh zász-
lókkal és dobpergéssel kivonult. Az építési ügyek vezetõje tette az
elsõ vágást a vesztõhelyen, s csak utána álltak munkába a kéz-
mûvesek és az ácsok.”38 A közösségben végzett munka erõsítette
a város identitását, a vesztõhely némiképpen „szakrális” hely volt,
a város igazságszolgáltatásának helyszíne. A helyi közösségek a
város igazságszolgáltatási jogát demonstrálták ezzel a zászlós fel-
vonulással.
Egyszerre szolgált szórakozásként és a város védelmi képességé-
nek bizonyításaként a rendszeresen megrendezett lövészetek.
Ahogy a legtöbb dolgot, úgy ezt is igyekeztek szabályozni:
„1597-ben céllövészetet rendeztek. Határozatba jött, hogy min-
den tizenkettedbõl vegyen részt 8 fõ és minden tizenkettedbõl
(városnegyed) négy puska, összesen 48 puska. 2. Három kört lõje-
nek, s aki a legjobb lövést teszi, két tallért kapjon, a második egy
dukátot, a harmadik egy tallért. Ha senki sem talál bele, akkor
csak egy hordó sört kapjanak. 3. A lövészetet az Alsó kapunál,
37
Hain Gáspár: Szepességi avagy lõcsei krónika és évkönyv a kedves utókor számára. I. m.
147–148.
38
Hain Gáspár: Szepességi avagy lõcsei krónika és évkönyv a kedves utókor számára. I. m. 188.
175

Alauda Bertalan lõcsei bíró portréja a 17. századból
a hársfánál tartsák, és építsenek ott sorompót. 4. Két urat rendel-
jenek ki, hogy felvigyázzon és golyót meg lõport osszon ki.”39
Ahogy ma is számtalan különös esemény vonzza az embereket,
úgy a lõcseiek számára izgalmas látnivalót jelentett még a város
ostroma is: 1671. október 8-án, amikor az ellenséges magyar csa-
patok megérkeztek, és ostromolni kezdték a várost a Felsõ kapu-
nál (a legfelsõ vendéglõ felsõ kertjéig be is jutottak), Windisch
Pál polgár két ismerõsével, név szerint Gottmann Mátyás pékkel
és Behler János kancsókészítõvel felült a háza elülsõ oromzatára,
hogy jobban lássák a csatározást, ám a deszka megroppant alat-
tuk, majd le is szakadt, és mind a hárman súlyos sérüléseket szen-
vedtek. A házigazda még aznap kiszenvedett, a vendégei pedig
39
Hain Gáspár: Szepességi avagy lõcsei krónika és évkönyv a kedves utókor számára. I. m. 117.
176
kezüket-lábukat törték. Az egyetlen jó híre a napnak az volt, hogy
a magyarok visszavonultak, s így több sérült nem lett. Az említett
ostrom a Wesselényi-szervezkedést (1666–1671) követõ megtor-
lások által kirobbantott zûrzavaros helyzetben érte Lõcsét. Az
ezután következõ évek azonban kíméletlenül próbára tették a
várost. 1674-ben a bevonuló királyi katonaság támogatásával
a katolikus egyház elvette a Szent Jakab-fõtemplomot az evangé-
likusoktól, a katonaság parancsnoka pedig elrendelte, hogy azon-
nal válasszanak katolikus városi tanácsot. Az evangélikus lelké-
szeket Pozsonyba, törvényszék elé rendelték. A város igyekezett
biztosítani a beidézettek és családjaik védelmét: „Február 15-én
összehívták az egész polgárságot, hogy a papok, iskolai alkalma-
zottak, valamint a bíró, a tanács és az elöljárók törvénybe idézése
ügyében határozzanak, hány személyt és kiket küldjenek
Pozsonyba, s ki maradjon itthon a megfelelõ védelem és kárpótlás
biztosítására, mindazokéra, akik elmennek, mind azokéra, akik
maradnak, hogyha valami kellemetlenség vagy kár érné a várost,
azt az egész polgárság együttesen viselje. A polgárság pedig a
következõket határozta: 1. hogy a papok és az iskolai alkalmazot-
tak közül senkit sem lehet kiküldeni, mert megfelelõ védelmet és
pártfogást biztosítottak nekik hivatásuk gyakorlásában. 2. Hogy
az egész város nevében a tanácsból Spillenberger Dávid doktor úr
s a nótárius úr, az elöljárók közül pedig Pfannschmiedt Dániel úr
és Alauda Bertalan úr utazzék […] 3. A tiszteletre méltó képvi-
selõ testület és a polgárság minden megidézett személynek, mind-
azoknak, akiknek el kell utazniuk, mindazoknak, akik itthon
maradnak, megfelelõ védelmet és kártalantítást ígér, amennyiben
veszélybe kerülnének vagy kárt szenvednének hivataluk miatt.”40
Ilyen és ehhez hasonló kiélezett helyzetben mutatkozott meg a
város közösségének összetartozása. Olyan erõs szolidaritás mûkö-
dött a polgárok között, hogy ez a rendi társadalom keretei között
40
Hain Gáspár: Szepességi avagy lõcsei krónika és évkönyv a kedves utókor számára. I. m. 365.
177
más társadalmi csoportok között alig figyelhetõ meg. A város
ellenállása viszont semmit sem ért az erõszakosan, katonai erõvel
támogatott katolicizmussal szemben. Az evangélikus városokkal
szemben folytatott ellenreformációnak súlyos gazdasági háttere is
volt. A városi polgárság vagyonáról, a katolikus egyházszervezet
mûködtetésére bevonható, adóztatható jövedelemrõl volt szó,
arról a támogatásról, amit eddig a polgárság az evangélikus iskola,
kórház és egyház mûködtetésére fordított, azt innentõl a katoli-
kus egyház akarta megkaparintani. A lelkészeket, akiket hiába
igyekezett megvédeni a város azzal, hogy otthon tartotta õket
március 23-án, a katonaság az egész Szepesség területén elfogta,
és internálta. Június 18-án a tizenhárom szepességi város minden
evangélikus lelkészét számûzték, vagyonukat elkobozták. A pol-
gárságot pedig szeptemberben arra kényszerítették, hogy katoli-
kus misén vegyenek részt.
A csapás mérhetetlenül nagy volt, hiszen azt a várost, amely
büszke volt tisztán evangélikus lakosságára, lelkületében sebezte
meg a Habsburg-állam katonai segítségével végrehajtott erõsza-
kos katolizálás. A Szent Jakab-templomot késõbb ugyan II. Rákó-
czi Ferenc társadalmi konszenzust keresõ, politikai szempontból
sokkal érzékenyebb egyházpolitikája rövid idõre visszajuttatta a
lõcseieknek, igaz, csak kormányzatának fennállásáig birtokolhat-
ták azt.
A Rákóczi-szabadságharc után még sokáig dolgozott az új
abszolutista kormányzat és a katolikus egyház a város múltjának
eltüntetésén. A Szent Jakab-templomban elbontották a város
nevezetességének számító Thurzó-sírokat, amelyek a templom
hajójában kiemelkedve hirdették a város egyik legnagyobb szö-
vetségesének, az evangélikus Thurzó családnak a hírét. „A pom-
pás Thurzó síremlékeket, amelyek az anyatemplom közepén vas-
rács keretben valóságos díszként álltak, 1753-ban leszerelték, s a
sírköveket a keresztelõmedence mellé a falhoz állították, a ben-
nük talált ékszereket, réz- és cinkkoporsókat kivették. A külsõ
178
Balassi-HMK 022.jpg: Krakkó egy korabeli rézmetszeten
rácsokat leszerelték, s mivel a templomot újrakövezték, a földön
lévõ sírköveket lecsiszolták, s a többi burkolókövekhez hasonlóvá
tették. Mindez Csáky Miklós gróf prímás beleegyezésével, Engel-
berth Márton plébános javaslatára azzal az ürüggyel történt, hogy
az 1747-ben a tûzvészben sérült templomot és tornyot restaurál-
ják, miután azonban mindent eladtak és elherdáltak, mostanig,
1761-ig a már említett padlóburkolaton és némi malterfelcsapá-
son kívül a templom alsó részén, semmiféle javítás nem történt, s
mikor a számlát követelték, kiderült, hogy a fent említett plébá-
nos a befolyt összeggel adós maradt.”41 Ahogy elpusztították a
Thurzó család síremlékeit, úgy vált az enyészetté a büszke város
története is.
A lõcsei naplókból kirajzolódó krónika egyedülálló módon
õrizte meg a szepességi szász polgárság élet- és gondolkodásmódját
– ezt már régóta tudjuk. Demkó Kálmán, aki elõször írta meg
Lõcse történetét, éppen ezért tekintette alapvetõ forrásoknak
ezeket a naplókat. Azon túl, hogy a lõcsei krónika kimeríthetet-
41
Hain Gáspár: Szepességi avagy lõcsei krónika és évkönyv a kedves utókor számára. I. m.
171–172.
179
len forrása, „adatbázisa” a mûvelõdéstörténeti kutatások számta-
lan irányzatának, a krónika olyan, szinte észrevehetetlen bûvös
vonzással rendelkezik, amely rabul ejti minden olvasóját. Sokkal
többrõl van szó, mint hogy megtudjuk, hogyan választottak bírót
a lõcseiek, milyen cselédszabályzattal rendelkeztek, vagy éppen
melyik polgárt milyen baleset ért. A krónika úgy szövi egybe az
egyéni történeteket a városi közösséget ért minden más esemény-
nyel, hogy egy pillanat alatt megelevenedik a város. A sok színes
történet, a gyászos, szomorú, tragikomikus esetek, a polgárok
vágyai, törekvései elénk varázsolják a szeles dombtetõre épült
várost. És már nem Sperfogel, Türck, Fröhlich vagy Hain Gáspár
szemével, hanem egyszerre minden, a 17. század végéig valaha élt
lõcsei polgár szemével látjuk a várost. Megtörténik a csoda, az
egyes ember úgy kapcsolódik, olvad bele a város lakóinak egé-
szébe, hogy egyéniségét, szellemiségét megtartva mondja, mond-
hatta el magáról: lõcsei polgár vagyok.
Ez a világ ragadta meg Jókait, gondolkoztatta el Mikszáthot, és
varázsol el mindenkit, aki kezébe veszi Hain Gáspár „kedves utó-
kornak” szánt krónikáját. Egyén és közösség olyan kapcsolatát
rejti a lõcsei krónika, amit a „modernitás” bûvöletében élõ ember
nem is tud megtapasztalni.
180
EGY FÕÚR DÉLUTÁNJA
„Az szép conversatiora nézve.”
(Wesselényi Ferenc egy barátjának)
„Úgy jut eszembe Istennek jó voltából ez jövõ hétfõn, úgymint
5. Augustii birt szerelmes feleségemmel együvé bennünket, akar-
ván annak valami örömét külsõképpen is megmutatnom; szere-
tettel kérem kegyelmedet alázza meg magát és ebédre ide enyickei
puszta házunkhoz méltóztassék egy tál pecsenyére jünni, nem az
jó lakásnak, avagy tartásnak mivoltáért, hanem az szép conversa-
tiora nézve, ebbéli kegyelmed jóakaratját hasonló s nagyobb dol-
gokban igyekezem megszolgálni.”42 Az idézett levél nem más,
mint egy meghívó: Wesselényi Ferenc nádor hívta meg vele egyik
barátját házassági évfordulójuk megünneplésére a 17. század köze-
pén. Az évforduló napja, augusztus 5-e, a kalandos murányi vár-
foglalás napja volt, amelyrõl Gyöngyössi István szerelmes eposzát,
a Márssal társolkodó Murányi Vénuszt írta. A folyamatosan hábo-
rúzó, háborúskodó kora újkori Magyarországról aligha tudjuk
elképzelni, hogy a fenti idézetben olvasható békés pillanatai is
lehettek. Azt meg végképp nem gondolnánk, hogy a házastársak
megismerkedésük vagy házasságkötésük évfordulóját ünnepelték
volna.
Sokkal komorabb képünk él errõl a korszakról, ahol a vigado-
zás is csupán afféle katonamulatság lehetett. Névnap, házassági
évfordulók megünneplése, vagy egyszerû kirándulások, a szabad-
ban eltöltött vidám percek valahogy mind a modern életvitel,
42
Wesselényi Ferenc meghívója Csáky Ferenc számára, 1652. MOL E 168 3. cs. 870.
181
a polgári világ vívmányainak tûnnek a számunkra. Pedig az egyéni
szórakozás megannyi területe – a modern társasági élet, a szalo-
nok, a hét bizonyos napjain „nyitott házak”, a színházak, operák,
a kávéházak látogatása, a kirándulások, piknikek szervezése –
valahol a kora újkori udvari kultúra életmódot átalakító világá-
ban született. A szabadidõ igényes eltöltése polgári erény lett
csakúgy, mint az ügyes vállalkozás vagy a takarékos életvezetés.
A közösségi vagy társasági élet jelentõs szerepet játszik az életmód
és -stílus formálásában. Hogyan alakultak a magyar arisztokrácia
efféle szokásai a kora újkorban, vajon milyen sajátosságok, egyedi
vonások jellemezték arisztokráciánk társasági életét? Néhány, a
Wesselényiék házassági évfordulójához hasonló példa mellett,
Rákóczi László hétköznapjaiba fogunk bepillantani, rekonstruálva
szórakozásait, kedvenc idõtöltéseit.
A kora újkorban Európa-szerte a fejedelmi és királyi udvarok
voltak a társasági élet meghatározói és egyben szervezõi. Vígh Éva
szerint az udvar „már a 16. század közepén gyûjtõfogalommá vált,
a társas élet valamennyi jellemzõ tulajdonságát e szóval be lehe-
tett helyettesíteni”.43 A kora újkori abszolutizmus tömegesen csá-
bította az uralkodók udvarába az arisztokrácia tagjait, hétköznap-
jaikról, társasági életükrõl már sok mindent feltárt a kutatás. Az
arisztokrata társasági élet fejlõdésének szempontjából két fontos,
ennek az osztálynak az életmódját is érintõ változást kell kiemel-
nünk. Az elsõ: az udvari és politikai karrier reményében a feje-
delmi udvarokba vonzott arisztokratáknak alapjaiban kellett
megváltoztatniuk életmódjukat, viselkedési normáikat, szokásai-
kat. Így váltak az uralkodói udvarok ízlés- és divatformáló hellyé,
ahol az arisztokrácia új életstílust alakíthatott ki. A második fon-
tos tényezõ a környezet. Az uralkodói központok városokra tele-
pedtek rá. A hagyományos vidéki életmódot követõ arisztokrá-
ciának új környezethez, a városhoz kellett alkalmazkodnia. A kora
43
Vígh Éva: Éthos és kratos között. Udvar és udvari ember a 16–17. századi Itáliában. Osiris
Kiadó, Budapest, 1999. 28.
182
újkori abszolutista állam által kialakított, pontosabban átalakított
udvari élet már nem az alkalmanként a fõvárosba, a királyi
udvarba érkezõ fõnemesség világa volt. Az arisztokráciának már
nem a vidéki rezidencia, hanem a város lett az új otthona. Alkal-
mazkodniuk kellett a városi életmódhoz, még akkor is, ha az ural-
kodók a legtöbb esetben arra törekedtek, hogy udvaraikat függet-
lenítsék, elkülönítsék a városoktól. A városi életformához való
alkalmazkodás szintén kulcsfontosságú volt az arisztokrácia új stí-
lusú társasági életének formálásában.
Már sok vitát váltott ki korábban is, és valószínûleg hosszú ideig
ad még lehetõséget a tudományos vitára a 16–17. századi magyar
arisztokrácia és a mindenkori Habsburg-uralkodó által fenntartott
dinasztikus udvar viszonya. Tekinthetõ-e egyáltalán a magyar kirá-
lyi udvar örökösének, folytatásának a Habsburg-uralkodók udvara?
A kérdés már ott számos problémát vet fel, hogy a Jagellók magyar
királyi udvarának felbomlása után beszélhetünk-e még egyáltalán
önálló magyar királyi udvarról? Milyen udvart mûködtetett I. János,
illetve I. Ferdinánd király? Mennyiben töltötték be ezek az udvarok
a királyi udvarok szokott funkcióit? Beszélhetünk-e udvari arisztok-
ráciáról a széthulló magyar állam idõszakában?
A középkori Magyar Királyság széthullásának idõszakában, ami-
kor az önálló magyar királyi udvar léte és fennmaradása is kérdéses
volt, Európa királyi és fejedelmi udvarai fontos társadalmi változá-
sokon mentek át, életmód- és értékrendváltozásokat gerjesztettek
a kora újkori társadalom számos csoportjában, legelõször is az arisz-
tokraták és a nemesek világában. Amikor pedig a politikai kötél-
húzás rendezõdött a nyugati és a keleti Magyar Királyság között,
akkor két új udvari központ jött létre. Az egyik az identitásában
magyar erdélyi fejedelmi udvar, a másik pedig a politikai kontinui-
tás tekintetében magyar, de identitásában, nyelvében és kultúrájá-
ban idegen Habsburg-uralkodók dinasztikus udvara.
Politikai kontinuitástól függetlenül feltehetõ a kérdés, hogy
teremtett-e divatot, közvetített-e új értékrendet a 16–17. század
183
során a Habsburg-uralkodók bécsi udvara? Ezt csak akkor tehette
meg, ha nagyszámú arisztokratát, nemesembert vonzott magához.
Korszakunkban azonban éppen azt figyelhetjük meg, hogy alkalmi
rendezvények, ügyintézések kivételével a magyar arisztokrácia nem
képviselteti magát a bécsi udvarban. Történészi értékelések kriti-
kusan ki is emelték a magyar arisztokráciának ezt a látszólag távol-
ságtartó magatartását. Az, hogy nem képviseltették magukat meg-
felelõ súllyal a Habsburg-udvarban, már politikailag is hátrányos
volt. A magyar társadalom politikai érdekérvényesítése kizárólag az
udvar közvetítésével lehetett eredményes. Domináns udvari jelen-
léttel lehetett céltudatos politikai irányvonalat kialakítani. Az
udvarba való bejutás éppen ezért egyszerre volt a kulturális repre-
zentáció és a politikai karrier eszköze. A magyar arisztokrácia visz-
szafogott és korlátozott udvari jelenléte leszûkítette az udvar kul-
turális hatását is. A probléma azonban nem ilyen egyszerû.
A Habsburg-uralkodók 16–17. századi dinasztikus udvara csak
részben felelt meg a korábbi magyar királyi udvar által betöltött sze-
repnek. Természetesen továbbra is adományoztak udvari címeket,
megtartották az udvar protokolláris és ceremoniális szokásait. Más-
részt a Habsburg-uralkodók nem is törekedtek arra, hogy a magyar
királyi udvartartásukat elkülönítve, önálló magyar udvart mûköd-
tessenek. A magyar udvartartás csupán néhány kiemelkedõ proto-
kolláris eseménynél reprezentálhatott önállóan; ilyen volt például a
császárválasztás és -koronázás, hiszen a kialakult szertartásrend sze-
rint minden esetben a magyar királyt koronázták császárrá. Nem
tartottak azonban fent önálló magyar udvart, így kulturális vagy
mûvelõdéstörténeti szempontból a hangsúly a fõúri udvarokra
helyezõdött át. Csak példaképpen: az európai tendenciákkal szem-
ben, a 16. században az irodalmi magyar nyelv nem a királyi, hanem
a nemesek, arisztokraták magánudvarában, a prédikátorok, a lite-
rátus értelmiség otthonaiban indult fejlõdésnek.
A magyar királyi udvar problémájához hasonlóan nehéz a
16–17. századi Magyarországon az uralkodói udvar ízlés- és divat-
184
formáló erejérõl beszélni. Apor Péter a 18. század elsõ felében
erõteljesen panaszkodott a „náj módi”, a németes bécsi divat
elburjánzása miatt. Ez az Apor által kifogásolt, divatkövetõ maga-
tartás a 16–17. században még a nyugat-magyarországi arisztokrá-
ciára sem lehetett jellemzõ. A társasági élethez oly szorosan hoz-
zátartozó tánckultúra magyar sajátosságait jól példázza a Balassi
Bálint II. Rudolf császár elõtt bemutatott „hajdútáncáról” szóló
leírás. A rendkívüli – például koronázási – udvari eseményeken
kívül, nem tudható, hogy a magyar udvari nemesség és az arisz-
tokrácia mennyiben és milyen mélyen vett részt az udvar hétköz-
napi és társasági életében. A Jagelló-udvar szórakozási szokásai-
ról, ünnepi eseményeirõl több feljegyzés is megmaradt, ám a
Habsburg dinasztikus udvarról ilyet csak elvétve hozott felszínre
a kutatás. Elgondolkoztató az a tény, hogy a 17. századi magyar
emlékirat-irodalom az erdélyi fejedelmi udvar vonzáskörében
bontakozott ki, némi bepillantást engedve ezzel annak életébe.
Ezzel szemben a 17. századi „magyar királyi” udvart eddigi ismere-
teink szerint rövid, diárium jellegû feljegyzések kivételével egyet-
len emlékirat sem örökítette meg. Feltehetõleg azért, mert nem
létezett.
Mivel nagyszabású udvari eseményekrõl, rendezvényekrõl alig
ismerünk leírásokat, ezért csak részben, a királyi udvar vonzás-
körében, leginkább a magánudvarok keretei között tudom bemu-
tatni a magyar arisztokrácia társasági életét. A fõúri rezidenciák
világa bármennyire is igyekezett megfelelni a kor luxus-, rang sze-
rinti és reprezentációs követelményeinek, a társasági élet szem-
pontjából nem vehette fel a versenyt az uralkodói udvarokkal.
Társasági életrõl akkor van értelme beszélni, ha létezik társaság,
az arisztokrata udvarok személyzete pedig alapvetõen funkcioná-
lis szempontok alapján épült fel. Ebben a rendszerben alig volt
helye az „udvaroncoknak”, akiknek a szórakoztatásáról gondos-
kodni kell. Még a magyar szokásoknak megfelelõen az egyes udva-
rokban nevelkedõ rokon, vagy akár idegen nemesi családok gyer-
185
mekeit, lányokat és fiúkat sem lehet a társasági élet szempontjából
idesorolnunk, hiszen az õ feladatuk elsõsorban a tanulás volt,
kijelölt nevelõk, tutorok felügyelete alatt. Az arisztokrata udva-
rok egymástól való távolsága, a háborús viszonyok, az évszaktól
függõ utazási nehézségek sem kedvezhettek a társasági élet kibon-
takozásának. A leghétköznapibb látogatásokat is hetekkel koráb-
ban, levélváltások sorozatával kellett egyeztetni, és még akkor
sem volt biztos, hogy a meghívott fél idõben megérkezik. Mindezt
tudnunk kell, amikor a kora újkori magyar arisztokrácia társasági
életét vizsgáljuk.
A Mohács elõtti utolsó udvari farsang leírását Brandenburgi
György tollából ismerjük: „…a király udvara szörnyûségesen sze-
gény. De én mégis jól farsangoltam. Én és Krabát – az egyik királyi
kamarás – lóháton vívtunk meg egymással. Krabát ördög volt. Én:
Vadember. Nos a Vadember lefordult a lováról és orra bukott!
Aztán jött a tánc. Én tizennyolc jelmezessel jöttem elõ, hegyes orrú
piros cipõkben, olyanokban, amilyeneket régente viseltek.”44
Egy évszázad múltával Batthyány Ádám, „a Kanizsával szem- Udvari bál Bécsben a 17. században
ben vetett végvárak” – egyszerûbben dunántúli – fõkapitánya
szintén megemlékezett egy udvari farsangról: „Anno 1638. feb-
ruár 16. az Farsang kedd: Az mint az udvarnál Õfölsegeknél szo- magyar formán volt, Stharenberg kisasszonnyal együtt. Az Gróf
kás hogy az utolsó farsang vége napján vígan szoktak lakni, és Rovere török formán volt, Gróf Kevenhüllernével együtt.”45
kinek kinek tiszti vagyon, az ki minemû cédulát veszen maganak Batthyány Ádám feljegyzésébõl szûkszavúsága ellenére is sok
azon formán kell osztán magát öltözni és ezek voltak az személyek mindent megtudhatunk az udvari farsangokról. Az udvari arisz-
es ilyen nációk voltanak az mint rendszerint megírtam. Az császár tokrácia családtagjaival együtt vett részt ezeken a mulatságokon.
urunk francia formán volt, az császárnéval együtt. Az herceg, A jelmezeket sorsolták, mindenkinek a kihúzott cédulán szereplõ
Lipót, szerecsen formán volt, az dona Menczia kisasszonnyal. Az „nációt” vagy karaktert kellett megjelenítenie. Valószínûleg sor-
spanyol követ, szoldat [katona] formán volt, Batthyányné asszony- solhatták a párokat is, hiszen csak az uralkodó, III. Ferdinánd
nyal együtt. Az Gróf Martinicz spanyol formán volt, Prainer felsé- szerepelt feleségével együtt, „francia formán” öltözve. A többiek
gével együtt. Az Forgách Zsigmond altertaicser [öreg német] for- mind, feltehetõleg a számukra kijelölt partnerük oldalán vettek
mán volt, Keviller leányával együtt. Az Gróf Schwarczenberg részt a jelmezes bálon. A különbözõ nemzetek fiai és lányai közül
kikerülõ jelmezes párok jól mutatják a 17. századi Habsburg-ud-
44
Idézi: Zolnay László: Kincses Magyarország. Középkori mûvelõdésünk történetébõl. Magvetõ
45
Könyvkiadó, Budapest, 1977. 521. Kiadta: Szilasi László: „Vitéz-e vagy ájtatos?” Peregrinatio Hungarorum, Szeged, 1989. 45.

186 187
var etnikai sokszínûségét. A bál, Batthyány Ádám által feljegyzett
két magyar szereplõje: Batthyányné, vagyis Batthyány Ádám fele-
sége, Aurora Formentini és Forgách Zsigmond is más-más nemze-
tiségû partnert kapott. Igaz, Batthyányné a birodalmi arisztokrá-
cia tagja volt, legfeljebb férje miatt lehetett a magyar arisztokrácia
tagjai közé sorolni. Az udvari farsang a mindenkori udvari arisz-
tokrácia visszatérõ szórakozási lehetõségei közé tartozott.
Batthyány Ádám, aki tudomásunk szerint emlékiratot nem írt
ugyan, de életének szinte minden mozzanatáról készített feljegy-
zést, egy más típusú udvari ünnepségsorozatról is hagyott hátra
olvasnivalót. 1636. december elején Regensburgba utazott, hogy
a magyar király udvari kíséretének tagjaként részt vegyen III. Fer-
dinánd német-római császárrá választásán és a koronázási ünnep-
ségeken. Utazásáról és az ünnepi eseményekrõl rövid naplót veze-
tett. Ez az esemény azonban annyiban eltért az udvari farsangtól,
hogy itt Batthyány, a magyar királyi udvar kamarásaként, szolgá-
latot teljesített. Naplójában nem is rögzített mást, mint a hivata-
los ceremóniákat. Egyéni érzéseinek szinte sehol sem adott han-
got, kivéve akkor, amikor az uralkodó magyar formán öltözött fel
a koronázásra készülve. Ezzel kapcsolatban leírja, hogy véleménye
szerint III. Ferdinándnak jól állt a magyar mente. Bár tudjuk,
hogy a magyar királyi udvar tisztségviselõi valószínûleg nagy szám-
ban voltak jelen Regensburgban, arról azonban nincs forrásunk,
hogy az udvari ceremóniák mellett más közös programokon is
részt vettek volna. Batthyány Ádám ezúttal nem vitte magával a
feleségét sem.
Egy másik politikai esemény már élénk társasági élettõl kísérve
zajlott, igaz, erre már nem a birodalom belsejében, hanem Pozsony-
ban került sor. 1655 februárjában a régi Magyarország „gallérjá-
ból”, a Királyi Magyarország keskeny sarlójának vármegyéibõl,
városaiból mindenhonnan követek sokasága igyekezett Pozsonyba,
az országgyûlésre. Sáros vármegye fõispánja, Rákóczi László már
február 20-án útra kelt feleségével együtt, hogy idõre Pozsonyba
188
érkezhessen. „Indultam meg Zboróról Pozsony felé az ország gyû-
lésére Pethõ Zsigmond urammal és az Atyámfiával együtt: öttünk
ebédet Hertneken, az szekereket és szolgáimnak egy részét a cse-
léddel együtt elõlbocsátván Oszikóra. Mentünk vacsorára Set-
nekre, s ott is háltunk.” Rákócziék március 11-én érkeztek
Pozsonyba, de naplóját lapozgatva az az érzésünk támad, hogy
nemcsak a nagy távolság és a nehéz utak miatt nyúlt ennyire hosz-
szúra az utazásuk. Rákóczi László az út során, és erre még vissza
fogok térni a késõbbiekben, egyetlen alkalmat sem szalasztott el,
ha vendégeskedésrõl vagy bármilyen szórakoztató programról
volt szó.
Pozsony elõtt már egész baráti társaság várta érkezésüket. Már-
cius „11. Jöttenek elõnkbe Pozsonyból, Forgách György, Révay
Miklós, Barkóczy Ferenc, Partinger Mihály, Kisfaludy Balázs és
László uramék õ kegyelmék, s érkeztünk együtt bé Pozsonyba.
Jött mindjárt az szállásomra Thököly István uram látogatni. Gaz-
dálkodott borral Pálffy Miklós uram. Mentem a szállásomról Wes-
selényi Ferenc uram szállására.”46
Rákóczi László március 11-tõl június 30-ig tartózkodott
Pozsonyban, közel négy hónapon át, és ebben az idõszakban csak
háromszor hagyta el a várost, mindannyiszor rövidebb idõre. Már-
cius 29-tõl április 6-ig egy hetet, május 19-tõl 21-ig pedig három
napot Bécsben töltött feleségével együtt, majd április 28-án egye-
dül utazott el két napra Királyfalvára, majd Vöröskõre, hogy meg-
nézze a Pálffy grófok kastélyát. Ahogy Batthyány Ádámnak
Regensburgban, úgy királyi kamarásként Rákóczi Lászlónak is
voltak kötelezettségei az országgyûlésre Pozsonyba érkezett király
személye körül. Naplójában pontosan elkülöníthetõ, hogy mikor
vett részt az országgyûlés munkájában, és mikor volt udvari szol-
gálatban. Március 13. és 18. között szinte kizárólag csak a
„Zöld-házba”, az országgyûlés tárgyalásainak helyszínére járt, majd
46
Rákóczi László naplója. Kiadta: Horn Ildikó, Magvetõ Könyvkiadó, Budapest, 1990. 105.
189

Kép: IMG_1457 Jpg: Rákóczi László portréja
a hónap második felében már egyre szaporodnak a várban tett
„látogatásainak” a feljegyzései, ahol az uralkodó III. Ferdinánd és
az országgyûlésen megválasztandó Lipót herceg lakott. „Batthyány
uramhoz indulván, találtam õ kegyelmét a Barátok templomában,
több urakkal együtt. Innen mentünk mind az urakkal együtt,
elsõben a Zöld-házhoz, azután onnan fel az várba.” Az udvari
szolgálat igazán mozgalmas napjai júniusban, a király és királyné
koronázási ceremóniáinak megszervezése és lebonyolítása során
köszöntöttek be. Június „5. […] Mentem ebéd után Nádasdy
uramhoz, onnét a Batthyány uram szállására, s õ kegyelmével
együtt fel a várba, s hoztuk le a várból az magyarországi koronát,
és vittük a Szent-Márton templomába. Mentem vacsora után
Nádasdy uramhoz. Készültünk ez nap az koronázathoz, kiosztván
kinek-kinek tisztit az urak közül. […] 6. Mentem jó reggel
Barkóczy László uramhoz, és véle együtt az templomba a korona
mellé. Ott megvárván az koronázatnak idejét, az Császárnét õ fel-
190
ségét az magyarországi koronával megkoronázták, annak szokott
solennitása szerént. Mely meglévén, kísértük fel a többi urakkal
együtt õ felségéket a várba, onnét visszajõvén, vittük fel az koro-
nát a várba. Szolgáltam ebéden is udvarnál és a császár asztalánál,
voltam inynya-adója esztergomi érsek uramnak õ nagyságámnak.
Volt jelen az Atyámfia is a koronázaton, mind a templomban, s
mind a felkísérésben a várban, s ebéden is ott fenn volt az több
úriasszonyokkal.”47 Rákóczi László azonban, ellentétben Batthy-
ányval, nemcsak a hivatalos ceremóniák leírására szorítkozik.
A három hónap alatt az uralkodó „szórakoztatásáról” is gondos-
kodni kellett kamarásainak, ezért a naplóban is többször olvasha-
tunk ilyen bejegyzéseket: március „29. […] Voltunk ebéden az õ
Felsége lovászmesterénél. Azután fel ismét a várba. Innét õ Felsé-
gével együtt lejövén, mentünk a Duna mellé mulatni.”48 Ezek a
hivatalos ceremóniát nélkülözõ alkalmak már az udvari társasági
élet körébe tartozó események voltak.
Más feljegyzéseibõl következtethetünk arra, vajon mit értett
Rákóczi László azon, hogy „a Duna mellé mulatni”. A Duna-part,
az egymás után kikötött malmokkal, kedvelt szórakozóhely volt.
Az idõjárástól függõen volt lehetõség lovaglásra, sétálásra, hajó-
kázásra és fürdésre. Ketten-hárman, de sokszor nagy társasággal is
kivonultak a fiatalemberek a folyó mellé szórakozni. „Mentem ki
mulatni az Duna-partra, szolgáim közül egynéhánymagammal
paripán.” Vagy máshol: „Jött hozzám ebéd után ifjú Csáky István
uram, Illésházy Zsigmond uram és Sárkány János is. Mentünk
együtt érsek uramhoz õ nagyságához, és onnan a Duna-partra az
holott hajóba ülvén, hajókáztam is. Öttünk vacsorát az malmok-
nál a Duna-parton…”49 Zrínyi Miklóssal még vadászatra is kerí-
tettek alkalmat: „…mentem által az Dunán Zrínyi Miklós uram-
mal, hajókáztunk s lõttem puskával madarat. No. 2. Szakadozott
47
Rákóczi László naplója. I. m. 133–134.
48
Rákóczi László naplója. I. m. 110.
49
Rákóczi László naplója. I. m. 122.
191
el az puska is kezemben.”50 Ahogy egyre melegebb, jobb lett az
idõ, egyre többször bukkan fel Rákóczi jegyzetei között a fürdés és
a Duna-parton elköltött ebéd vagy vacsora említése: „…mentem
az Duna mellé s firedtem meg a Dunában. […] ismét mentünk ki
a Duna mellé az malmokhoz. Vitettem ki oda az étket vacsorára,
és vacsoráltunk mind együtt…”51
A Duna-part mellett a város is sok lehetõséget rejtett magá-
ban. A közös étkezések, ebédek és vacsorák mindennaposak vol-
tak. Kedvelt idõtöltés volt a kertek látogatása. Pozsonyban külö-
nösen az érsek kertje számított a társasági élet központi
helyszínének. 1658-ban egy német diplomata varázslatos képet
festett a pozsonyi érseki kertrõl: „Volt ott mindenféle gyümölcsfa,
gránátalma, citrom, narancs […] többnyire vörösre festett és zöld
vaspántokkal övezett vedrekben. E valóságos ligetben még 780
különféle kis és nagy, égetett agyagedény volt, márványozottan
barnára, zöldre és tarkára festve […] A kertben összesen 24
nagyobb és 3 kisebb tábla van, valamennyi telve idegen növé-
nyekkel, virágokkal, herbákkal és más ritkaságokkal. Útvesztõ is
van itt […] A bejárattól jobbra szépen szegélyezett, négyszegletes
halastó terül el, rajta különbözõ török récék és egy hattyú…”52
A kertben a „Parnasszust” is felépítették, tetején a szárnyaló Pega-
zussal. Útvesztõk, szökõkutak, szobrok, barlangok és grották cso-
dálatos világa bûvölte el a kertbe látogatókat. A sokféle gyü-
mölcsrõl nem is beszélve. Rákóczi László is elámult az érsek
hatalmasra nõtt epreit látva: „Mentem a kertbe érsek uramhoz, õ
nagyságámhoz, jött utánam az atyámfia is Serényi Pálné asszo-
nyommal együtt. Kedveskedett érsek uram õ nagysága szép virá-
gokkal, és szépen megérett eperjekkel, mely eperjek oly nagyok is
50
Rákóczi László naplója. I. m. 138.
51
Rákóczi László naplója. I. m. 137.
52
Wilhelm Müller szász-weimari követ naplóját feldolgozta: S. Lauter Éva: Fõúri kertek és rep-
rezentáció a 17. században. In: R. Várkonyi Ágnes–Kósa László (szerk.): Európa híres kertje.
Történeti-ökológiai tanulmányok Magyarországról. Orpheusz Kiadó, Budapest, 1993. 87.
192
voltak, kinek nagyságához hasonlót Magyarországban nem min-
den ember láthatott.”53 Nem véletlen, hogy a Pozsonyban tartóz-
kodók szabadidejükben szívesen idõztek itt, és Rákóczi László is
gyakran megfordult errefelé. De a város több díszkerttel is rendel-
kezett, ahol a kikapcsolódásra vágyók összegyûlhettek. Ilyen volt
Czobor Imre kertje is, ahol szintén különféle szökõkutak szóra-
koztathatták a társaságot: „…Pálffy urammal, Kollonics urammal
és Esterházy Zsigmonddal együtt mentünk mulatni az Czobor
Imre uram kertjébe, s bocsátottuk meg az vízimesterségeket…”54
Lóverseny, céllövészet, szerencsejáték – a céduláskocka –, a
vásári komédiások elõadásainak megtekintése, de a különféle
boltokban való nézelõdés és vásárlás is része volt a városi társasági
életnek. A lovak futtatása, versenyeztetése igazi férfiúi idõtöltés
volt. A látogatók a városon kívül gyakran mérték össze lovaik
erejét. Egy alkalommal Rákóczi Illésházy Györggyel, Balassa Imré-
vel és Barkóczi Lászlóval versenyzett, és büszkén jegyezte be nap-
lójába, hogy „az én lovam az õ kegyelmék lovait elfutotta”. A nap-
lóból úgy tûnik, hogy Rákóczi László szerette a versenyt, és
szívesen próbára tette a szerencséjét is. Akár lovak futtatásáról,
akár lövészetrõl volt szó, gyakran kötött fogadásokat. Április
28-án és 29-én, amikor Pálffy Miklóst látogatta meg, hol célba
lövéssel, hol lóversennyel szórakoztatták egymást: „28. Felestö-
köm nálam évén Serényi Pál uram, mentem véle együtt ebédre
Királyfalvára, Pálffy Miklós uramhoz, az holott német grófok is
lévén, ebéd után célhoz való lövöldözéssel mulattuk magunkat,
tallérokat is tévén föl. 29. […] Futtattam fogadásból Serényi
Andrással és nyertem a Karabelán egy pár pisztolyt tõle.”55
Az igazi szerencsejáték azonban az 1655-ös Pozsonyban a cédu-
láskocka volt. Különbözõ összegekkel tárgynyeremény reményé-
ben lehetett fogadásokat kötni. A céduláskockás népszerû hely
53
Rákóczi László naplója. I. m. 134.
54
Rákóczi László naplója. I. m. 129.
55
Rákóczi László naplója. I. m. 119.
193
lehetett a városban, különösen az országgyûlési idõszakokban for-
dulhattak meg nála sokan, még akkor is, ha a nyerni vágyók álmai
csak igen ritkán váltak valóra. Rákóczi László szenvedélyes játé-
kos lehetett. Alig érkezett vissza Bécsbõl, azonnal egy aranyat
küldött a céduláskockára, majd a nap végén csalódottan felje-
gyezte: „…küldtem egy aranyat az céduláskockára, de csak oda-
veszett.”56 A szerencse forgandóságát itt gyakrabban tapasztal-
hatta, mint a lóversenyeken, ahol rendre aratta sikereit. Ám
kitartó próbálkozásait honorálva, néha rámosolygott Fortuna
istenasszony. Ilyen szerencsés nap volt június 14.: „Serényi Pál
urammal együtt eljövén, mentünk Zrínyi uram szállására: innét
mentem a céduláskockára, és hadtam oda egynéhány tallért,
és azután ismét visszamentem Zrínyi uramhoz. Annak utána
Batthyány uram is az céduláskockáshoz indulván, látott meg õ
kegyelme, és hívott engemet is ismét az kockáshoz, s hozzá kezd-
vén ismét, azután is: Nyertem egy mosdót medencéstõl és egyné-
hány rõf tabitot [selyem].”57 Azt, hogy végül a nyeremények össz-
hangban voltak-e azzal az összeggel, amit Rákóczi a majd négy
hónapos pozsonyi tartózkodása alatt eljátszott, nem tudjuk, de
talán nem is ez a fontos. A szerencsejáték is a társas szórakozások
egyik formája volt, ahol inkább a közösen eltöltött idõn, a „mulat-
ságon” volt a hangsúly.
Ahogy az udvari ceremóniák során az udvaroncok az uralkodó,
az udvarhölgyek pedig a király-, illetve császárné kíséretéhez tar-
toztak, úgy a társasági élet különféle megnyilvánulási formáiban is
megfigyelhetõ a nõi és a férfiprogramok elkülönülése. A Rákó-
czi-napló bejegyzései arról tanúskodnak, hogy a fõrendek több-
sége feleségével együtt érkezett az országgyûlésre. Ez összefüggött
az arisztokrácia udvari szerepvállalásával is. Amikor azonban sem
a férfi-, sem a nõi udvartartás nem adott feladatot sem az udva-
56
Rákóczi László naplója. I. m. 126–127.
57
Rákóczi László naplója. I. m. 137.
194
roncok, sem az udvarhölgyek számára, akkor a nõk ugyanolyan
intenzitással vettek részt a társasági életben, mint a férfiak.
Az olyan férfiasnak mondott szórakozásokon, mint a lovak
futtatása, vagy a „célhoz való lövöldözés”, nem nagyon találjuk
nyomát annak, hogy nõk is jelen lettek volna. De a Duna-parti
hajókázásokon, piknikeken már a hölgyek is ott voltak. A sze-
rencsejátékot sem tiltották a nõk számára, sõt ezeken nemcsak
férjeik oldalán, hanem egyedül is részt vehettek. A sok rokon,
barát és ismerõs az õ számukra is mozgalmassá tette a pozsonyi
napokat, egyik látogatás a másikat követte, ahogy férjeik, úgy õk
is rendszeresen keresték fel egymást, rendeztek közös programo-
kat. A férfiakhoz hasonlóan a hölgyek is gyakran fogadtak ebéd-
vagy vacsoravendégeket, vagy látogattak el ismerõseikhez
hasonló meghívásokra válaszolva: „Voltam ebéden gróf Puchaim
uramnál, az Atyámfia penig Nádasdyné asszonyomnál. Ebéd után
mentem ki hintón az Atyámfiával együtt a mezõre mulatni.”58
Rákóczi László igen gyakran vitte magával feleségét mindenféle
társasági összejövetelekre, de az sem volt ritka, ha az asszony nél-
küle, önállóan csinált programot, vagy éppen véletlenül találkoz-
tak össze a városban. Ahogy Rákóczi László, úgy felesége is nagy
szerencsejátékos lehetett: „Zrínyi urammal innét megindulván,
találtam az Atyámfiát a cédulás-kockásnál, és hozzátérvén oda-
mentem, de ott nem mulattam…”59 Az asszony a szerencsejáték
mellett maradt, Rákóczi pedig Zrínyivel ment tovább szórakozni.
A diárium azt sejteti, hogy férj és feleség egymásnak nagy szabad-
ságot hagyva alakították ki közös, illetve önálló programjaikat.
Május közepén a házaspár Bécsbe látogatott, de Rákóczit
Pozsonyban hagyott szolgáinak ügye – verekedés tört ki a város-
ban, amelyben az õ szolgái is érintettek voltak – visszaszólította
az országgyûlés helyszínére. Alig pár napi bécsi szórakozás után
minden gondolkodás nélkül visszafordult, ám feleségét a császár-
58
Rákóczi László naplója. I. m. 117.
59
Rákóczi László naplója. I. m. 138.
195
városban hagyta. Bánffy Erzsébetnek nem kellett férjét követni,
õ továbbra is Bécsben maradhatott. Más házaspárok esetében
ettõl eltérõ viselkedési formákkal is találkozhatunk. Maga Rákó-
czi László írja éppen egy Duna-parti vacsora említésekor, hogy
„Csáky Ferencné, noha le is mosdott volt, nem maradhatott meg
az urának sok izengetése miatt”60. Rákóczi László lánya, Erzsébet,
Erdõdy György feleségeként, maga is azt írja egyik levelében,
hogy férje nélkül nem illendõ neki társaságba menni: „…egyéb
iránt is idegen helyeken legfõbbképpen kegyelmed nélkül nem
örömest járok…”61 Miközben Rákóczi Erzsébetrõl tudjuk, hogy
igencsak szívesen lovagolt, vadászott, szerette a „komédiát” és a
zenét, maga is játszott hegedûn.
Nõk és férfiak társasági programjai között egyaránt szerepelt a
kikocsikázás, a városi séta, közös étkezések, a szerencsejáték vagy
a színházat helyettesítõ komédiások elõadásainak megtekintése.
Pozsonyban az országgyûlés három hónapja alatt számtalan komé-
diát rendezhettek. Ezeken az elõadásokon mind a nagyobb részt
vidéki életformát folytató arisztokrácia, mind az ideiglenesen ide-
költözött királyi udvar tagjai is jelen lehettek. A „komédianézés”
kedvelt szórakozása volt a magyar arisztokráciának, talán azért is,
mert a vidéki életmód nem gyakran tette lehetõvé. Ha alkalom
volt rá, nemcsak az országgyûlés idején néztek ilyen elõadásokat,
hanem máskor is. Amennyiben a távolság, az idõjárás és az utak
állapota megengedte, még kisebb utazást is vállaltak egy-egy elõ-
adás megtekintésére. A Kistapolcsányban lakó Rákóczi Erzsébe-
tet Pozsonyban tartózkodó rokonai magától értetõdõ módon hív-
ták a városba „komédianézésre”, hiszen tudták, hogy kedveli a
társaságot, és talán az efféle elõadásokat is.
A komédiások mellett a különbözõ mutatványosok is elözön-
lötték a várost, hiszen az országgyûlés számukra a szokásosnál
60
Rákóczi László naplója. I. m. 137.
61
Rákóczi Erzsébet levele férjéhez, Erdõdy Györgyhöz, 1692. In: Rákóczi Erzsébet levelei férjé-
hez 1672–1707. I. m. 94.
196
nagyobb közönséget és reményeik szerint jelentõsebb bevételt is
jelentett. Ezeket a mutatványosokat Rákóczi László egyszerûen
csak „kauklernek” nevezi, de produkcióik annyira szórakoztatták,
hogy még a szállásán is fogadta õket. Érdemes teljes egészében
felidéznünk, hogyan töltötte Rákóczi László 1655. május 31-ét:
„Mentem a Zöld-házhoz, azután Kollonics urammal a jubilérhez,
onnét az posztómetszõhöz, innét vissza a Zöld-házhoz, onnét kijö-
vén, mentem ebédre Forgách Ádám uramhoz. Mentem ebéd után
az kötélen járó kaukler mesterségének nézésére Draskovich uram-
mal, Esterházy Zsigmonddal és az Atyámfiával együtt, mentünk
mulatni az Dunán túl, s találtuk ott kinn Forgách Ádám uramat.
Híjt [hívott] vacsorára bennünket Pálffy Miklós uram, és ugyan
ott kinn is öttünk vacsorát; voltak penig együtt vacsorán vélünk:
Forgách Ádám uram feleségestõl, Pálffy uram feleségestõl, Dras-
kovich uram, Révay Pálné asszonyom leányostól, Kollonics uram
fiastól, Esterházy Zsigmond uram és egy német gróf is.”62
A Zöld-ház az országgyûlési tárgyalások helyszíne volt, de a törté-
nések leírásában alig kapott hangsúlyt. A nap nagyobb részét a
társasági élet különféle eseményei tették ki: a mutatványos artista,
a kötéltáncos mûsorának megnézése, a városon kívül eltöltött
idõ, illetve a szabad ég alatt elfogyasztott közös vacsora. Érdekes
a társaság, férfiak és nõk, férjek és feleségek vannak együtt, de
Révay Pálné nem férjével, hanem leányával csatlakozott a társa-
sághoz, és rajta kívül még Kollonics úr, aki gyermekével, fiával
együtt vett részt a szórakozásban. Csak ez az egy mozgalmas nap
is jól érzékelteti azt a pezsgõ, nyüzsgõ társasági életet, ami az
országgyûlések idõszakát jellemezhette.
A Pozsonyba sereglett arisztokrácia nemcsak a városban és
közvetlen környékén kereste a szórakozást. Ha idejük engedte,
akkor egymás birtokainak meglátogatására, vagy a császárváros,
Bécs nevezetességeinek végigjárására is sort kerítettek. Rákóczi
62
Rákóczi László naplója. I. m. 131.
197
két alkalommal utazott Bécsbe, feleségével együtt, benéztek
Nádasdy Ferenc seibersdorfi birtokára, valamint – igaz, már csak
egyedül – vendégeskedett a Pálffyak vöröskõi kastélyában.
Bécsben Rákóczinak rokona élt, az apáca Rákóczi Anna Mária,
így oda vezetõ útja részben rokonlátogatás is volt. Napjaikat a
város nevezetességeinek, templomainak, kertjeinek a megtekin-
tése töltötte ki. Külön idõt szenteltek a vásárlásnak, a boltok,
üzletek végigjárásának. Bécsi programjaikon, bármilyen izgalmas
is lenne, nem kísérjük végig a Rákóczi házaspárt.
A vidéki birtokaikon élõ arisztokrácia számára Bécs és Pozsony
nem csak az ismerõsökkel, barátokkal és rokonokkal való találko-
zás lehetõségét és a közös szórakozás, idõtöltés örömét adta.
A városok életéhez szorosan hozzátartozott és tartozik ma is a
kézmûvesek, kereskedõk tömege, a mindenféle portékát kínáló
boltok sokasága. A pozsonyi boltosok, kereskedõk, kézmûvesek
különösen nagy forgalmat bonyolíthattak le az országgyûlések
alkalmával. A kora újkori magyar arisztokrácia vásárlási szokásai
még feltárásra várnak, de Pozsonyban, Rákóczi László naplója sze-
rint, még a boltok nézegetése is társas programnak számított.
A máskor faktorokon és egyéb ügyintézõkön keresztül, listák
alapján intézett bevásárlások most szórakozást, kellemes idõtöl-
tést jelentettek: „…Pálffy Miklós urammal együtt mentem egy
boltba puskákat nézegetni…”63 Más alkalommal Rákóczi ugyan-
csak Pálffy Miklóssal, illetve Esterházy Zsigmonddal együtt az
ágyúöntõ mûhelyt kereste fel, ahol Pálffy ágyúkat rendelt. Rákó-
czi László nemcsak nézegette a fegyvereket, hanem vásárolt is. De
feleségével együtt vettek szövetet, ékszereket és „holmi marhá-
kat” is.
Június 27-én Lipót herceget magyar királlyá koronázták, s ezzel
az országgyûlés is véget ért. Az utolsó napokat már csomagolással
és búcsúzással töltötték. 29-én Rákóczi szekerei elindításával fog-
63
Rákóczi László naplója. I. m. 127.
198
lalatoskodott. Július 1-jén reggel, mivel királyi tanácsossá nevez-
ték ki, még letette a hivatali esküt, majd barátaitól elbúcsúzva,
néhány ajándékot szétosztott, és elhagyta Pozsonyt: „Mentem ki
jó reggel érsek uramhoz õ nagyságámhoz a kertbe, és onnan érsek
urammal õ nagyságával együtt fel a várba; és deponáltam hitemet
az õ felségéhez való consiliarusságára. Voltam ebéden palatinus
[nádor Wesselényi Ferenc] uramnál õ nagyságánál, mind az
Atyámfiával együtt. Innét kijövén mentem búcsúzni Zrínyi Mik-
lós uramhoz, onnét Pálffy Miklós uramhoz, innét Forgách Ádám
uramhoz; izenvén szóval Auersperg hercegnek is, és mentem
annak utána Forgách Zsigmondné asszonyomhoz. Ezek meglévén
mentem a szállásomra. Jött hozzám a két Keglevich úr, Partinger
Mihály uram és egy jubilér is. Küldöttem egy lovat ajándékon az
õ felsége konyhamesterének; Auersperg hercegnek ismét egy szép
köves tatár nyerget. Indultam ki Pozsonyból az Atyámfiával együtt
hazafelé és tértünk be érsek uramhoz õ nagyságámhoz az kertbe
búcsúzni, találtunk ott három német grófokat is; ezen közben
érkezett oda az kertben palatinus uram õ nagysága is. Elbúcsúz-
ván penig õ nagyságáéktól, késért ki bennünket az pozsonyi ber-
kekre és rétekre Andrássy Miklós uram…”64
Az olyan rendkívüli események, mint az országgyûlések vagy
király-, királyné-koronázások csak ritkán gyûjtötték a városokba
az egymással találkozni vágyó arisztokráciát. Az ennél mindenkép-
pen gyakoribb fürdõzések, fürdõlátogatások is inkább különleges
alkalomnak számítottak. Talán meglepõ, hogy mennyire szorosan
hozzátartozott Rákóczi László életéhez a természetjárás. Úszott,
evezett, vadászott és halászott, a Dunajecen számtalanszor piszt-
rángozott, minden szórakoztatta és pihentette, ami a természettel
csak kapcsolatban állt. Az elsõ hegymászók egyike volt, akinek a
Tátra csúcsainak meghódítása is kihívást jelentett: „Mentem ebéd
után szolgáimmal egynéhány lóval és gyalogimmal által a Duna-
64
Rákóczi László naplója. I. m. 144.
199
vicz (Dunajec) vizén az lengyelországi határban levõ Tajték-kõ
sziklára, az holott hadtam jelet is. Innen lejövén firedtem a Duna-
vicz vizében, melynek partján öttem vacsorát is.”65 De nem õ volt
az egyedüli hegymászó. Frölich Dávid feltehetõleg a Késmárki-csú-
csot hódította meg 1615-ben. A mászás történetét többször is
megjelentette, elõbb a Medulla geographiae practicae-ban, ami
1639-ben, Bártfán jelent meg, majd teljes terjedelemben újrakö-
zölte az utazóknak szánt Bibliothecae, seu Cynosurae peregrinan-
tium háromkötetes munkájában is. „Midõn a hegynek legfölsõbb
tetejére jutottam, oly csendes és vékony levegõeget tapasztaltam
ott, hogy még csak egy hajamszála mozdulását sem venném észbe,
holott pedig az alsóbb hegyeken kemény és zuhogó szelek között
jártam: Amelybõl azt hoztam, hogy a Carpatus hegynek teteje
annak alsó részétõl fogva szinte egy mérföldnyire légyen, és hogy a
levegõégnek legfölsõbb tartományáig érjen, melyet a szelek nem
járnak.”66 A késmárki és az eperjesi iskola tanárai már a 17. század-
ban hegyi túrára vitték tanítványaikat. A magas hegyekben való
túrázás nemcsak elszántságot, speciális ismereteket, de felkészült-
séget is kívánt, ezért csak kevesek idõtöltése lehetett. Rákóczi Kép: Balassi-HMK.jpg: Fõúri vadászat Sáros várának metszetén, a 17. századból
László is csak embereivel együtt vágott neki a hegynek, de már õ
is hagyott „jelet”, ahogy a 18. századtól egyre több csúcson jelen- magához közös névnapi ünneplésre 1586 decemberében. Rákóczi
tek meg a fémdobozba zárt, kövek alá rejtett „csúcskönyvek”, László is feljegyezte, amikor névnapján barátai meglátogatták:
amelyekbe a mászók feljegyezhették nevüket. „Az én hivatalomra jöttenek hozzám Szent László poharára Ibrá-
Mindezek mellett azok a családi események, mint az eljegyzé- nyi István, Sztankay András, Dessewffy Ádám uramék feleséges-
sek, esküvõk, keresztelõk vagy temetések, számítottak olyan tár- tõl és Semsey István uramék. Ebéd után eloszolnak ittason.”67
sasági eseménynek, amelyek messze földrõl összehozták a család- Rákóczi László napi feljegyzéseiben rendszeresen említi az õt
tagokat, barátokat és ismerõsöket. A leggyakrabban említett meglátogató férfiakat, nõket, rokonokat, barátokat és ismerõsö-
alkalom a rokonok, ismerõsök összejövetelére a névnap megün- ket. A napi birtokigazgatási vagy közigazgatási feladatok és elfog-
neplése volt. Pálffy Miklós Telegdy Miklós pécsi püspököt hívta laltság mellett Rákóczi naplója a hétköznapok társasági életérõl
számol be a leggyakrabban. Vendégeskedések, jövés-menés, közös
65
Rákóczi László naplója. I. m. 48. vadászatok, kikocsikázások, halászások váltogatják egymást.
66
Frölich Dávid: A Tátra megmászása (1639). In: Magyar utazási irodalom 15–18. század.
Válogatta: Kovács Sándor Iván. A szöveget gondozta és a jegyzeteket írta: Monok István,
67
Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1990. 450. (Szõnyi Benjamin 1766-os fordítása.) Rákóczi László naplója. I. m. 44.

200 201
Az uradalom vagy a fõúri udvar személyzete is gyakran vett részt Ezenkívül ismerünk olyan példát, amely már az újkori nyitott
ezekben a társasági eseményekben. szalonok elõképe is lehetne. Wesselényi Ferenc nádor udvarában
„Még az nagy emberek is abban gyönyörködtek, mikor az cse- hasonlóan szívesen látta a hozzá közel állókat. A Csáky Ferenc-
lédek vígan voltak, sõt, sok nagy ember, akinek elébb való szolgái hez írt levelei között található meghívó alapján arra is következ-
voltanak, azokkal mindjárt ivutt, megrészegvén, az hegedûsöket tethetünk, hogyan lehetett a nádor, a nádori udvar társasági éle-
behítták, s virradatig táncoltanak; az udvariak gyakorta egymást tébe bekapcsolódni. Wesselényi szokott napirend szerint élt,
vendégségben hítták, vígan voltak…”68 Apor Péter visszaemléke- pontosan meghatározott idõben ebédelt és vacsorázott. Étkezései
zéseihez hasonló vigasságról Rákóczi László is beszámolt: „Öttünk a nádori udvar keretein belül adtak lehetõséget a társasági életre,
ebédet Nádasdy uramnál Seibersdorfon, azután mentünk az asszo- a meghívott fél, az alábbi példa szerint egy, a nádor által szemé-
nyokkal együtt harmadik faluba; lõttünk tárgyért egy clastrom lyesen meg nem hívott vendéget is vihetett magával. Ez késõbb a
mellett, nyertem lövéssel két zászlót. Ennek a falunak szokása sze- 18–19. századi szalonok bevett gyakorlatává vált. „Adjon Isten jó
rént jöttenek ki az falubeliek is mind doboltatván magokat, s napot kegyelmednek édes öcsém uram. Akarom kegyelmednek
állatták külön egyrendbelieket mogok közül; elsõbben is penig tudtára adnom, minden nap kegyelmedet ebédre tizenkét óráig, s
kicsiny és egyidejû leányokat, azután nagyobb idejû leányokat; vacsorára hét óráig el fogom várni, s affelûl mindenkor egy kedves
harmadrendbélieket, a kicsiny férfi gyermekeket, nagyobb rend- barátját ide el hozhatja valamikor akarja. Kigyelmed vén szolgája,
bélieket, ifjú legényeket. És ezeknek egy bizonyos cél tétevén, bátyja: Gróf Hadadi Wesselényi Ferenc.”72
amelyik elébb a célhoz futhatott azoknak, mindenik rendbéliek-
nek ajándék ígértetett s meg is adatott Nádasdy uramtól. Ezeket
is elnézvén öttünk vacsorát a barátok clastromában, vacsora után
mentünk vissza éjszakára Seibersdorfra.”69 Mozgalmas és rendkí-
vül színes társasági élettel találkozunk Rákóczi napi feljegyzései
között. Olyan, kicsit talányos bejegyzést is olvashatunk, amikor
udvarának német udvarhölgyeit szórakoztatta: „Az német lányok
szerencsét próbálnak”70, vagy máshol éppen ellenkezõleg magas
rangú vendégeket fogadott: „Volt nálam ebéden az lengyel püs-
pök, ebéd után jöttenek látogatásunkra az Hercegné két fiával, az
fiát marasztottam nálam. Vacsorán vígan voltunk együtt.”71 Rákó-
czi László udvara szinte mindenkor nyitva állt a látogatók elõtt.

68
Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae. In: Magyar emlékírók 16–18. század. Válogatta:
Bitskey István. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1982. 623.
69
Rákóczi László naplója. I. m. 125.
70 72
Rákóczi László naplója. I. m. 31. Wesselényi Ferenc meghívója ismeretlennek. É. n. MOL P 71 Csáky család levéltára 123.
71
Rákóczi László naplója. I. m. 219. cs. 266. fasc. 25. fol.

202 203
NAGY FÜRDÕZÉSEK
„Thurzó Sztaniszló uram öcsém miben gyönyörködgyék, leveled-
bül édes lölköm értem. Bár az jó öcsém nagy úr és gyermekes
levén, békét hagyna afféle ferdõk [fürdõk] meglátogatásának;
efféle dolgaival Istent haragittya magára, és gyalázatos hírt nevet
szerez az embereknél magának.”73
Mi az igazság a török kori Magyarország fürdõirõl? Valóban
csak botrányok kötõdnek a korszak fürdõihez? Balassi Bálint sem
öregbítette a fürdõk jó hírét: a besztercebányai fürdõben került
konfliktusba a bányagróf legényével, ahol is rövid szóváltás után
alaposan elverte a polgárt. Thurzó György nádor fent idézett leve-
lét a rajeci hévízbõl (!) írva válaszolt felesége levelére, amelyben
öccse fürdõlátogatási szokásait kritizálta. A fent idézett sorok
szintén azt sugallják, hogy a korszak fürdõi – ha léteztek egyálta-
lán – rossz hírû helyek lehettek, ahol ugyan örömét lelhette a
látogató, de az erkölcsös emberek megvetését vonta a fejére.
A kora újkori magyar fürdõkultúra még sok tekintetben fel-
táratlan területe a magyar mûvelõdéstörténetnek. Bár számtalan
forrás bizonyítja létezését, mégis a köztudatban makacsul tartja
magát az az elképzelés, hogy a korszakban a fürdõkultúrát egye-
dül az oszmán hódítás nyomán az országban felépült török fürdõk
jelentették. A fennmaradt fürdõépületek és a még napjainkban
is használt medencék hitelesen bizonyítják az iszlám kultúra
73
Thurzó György nádor feleségéhez, Czobor Erzsébethez írt levele.
204
maradandó hatását. Ezzel szemben a magyar társadalomban élõ,
már a török hódítást megelõzõ korokban is meglévõ fürdõkultú-
rának alig maradt épített emléke. A királyi rezidenciák fürdõi
mind elpusztultak, a 16–17. században mûködõ fürdõk pedig
áldozatául estek a 17. század végi visszafoglaló háború pusztításá-
nak. Így nem csoda, hogy épített emlékek nélkül nehéz elhinni,
hogy a 16–17. századi Magyarországon, pontosabban ahhoz a
keskeny gallérhoz hasonló területen, amely a török hódítás nyo-
mán az országból megmaradt, virágzó fürdõélet jellemezte a hét-
köznapi életet.
A történetírás sem szentelt nagyobb figyelmet a témának,
hiszen sokkal fontosabb volt a török–magyar háborúk történeté-
nek a feldolgozása, annak bemutatása, hogy a háborúba süllyedt
ország társadalma hogyan élte túl, menekítette tovább a magyar
királyi udvar hagyományait, miként tartotta fenn a magyar irodal-
mat, kultúrát. Természetesen ebbe a képbe alig fért bele a fürdõk-
kel való foglalatosság, legfeljebb csak mint érdekes különlegessé-
get említették a fürdõbe járó fõurakat, ha olykor-olykor egy-egy
forrás a kutatók kezébe akadt. Mindemellett a korszak higiéniás
viszonyait, a háborús körülményekhez igazítva, elmaradottnak
ábrázolták.
A korszak forrásait olvasva azonban ezzel a véleménnyel szöges
ellentétben álló kép bontakozik ki elõttünk. A Kárpát-medence
természeti adottságait felhasználva meglepõen élénk és színes für-
dõélet nyomait találjuk Nyugat-Magyarországtól egészen
Kelet-Magyarországig és Erdélyig.
Már Oláh Miklós hangsúlyozta 1536-ban írt munkájában, hogy
Magyarországon számtalan bõvizû hévízforrás található, amelye-
ket mindenhol fürdõzésre használnak. A Buda környéki hévize-
ket részletesen ismerteti: „Ennek lábánál a Duna partjától mint-
egy húszlépésnyi távolságban hévizek buzognak fel, a testi
betegségben, különösen a keléses és gennyes fertõzésben szenve-
dõk számára nagyon jók. Vannak másfajták is, ezeket Királyfür-
205
dõnek nevezik a benne levõ királyi fürdõ miatt, ezekben akár úsz-
hatsz is. […] Kissé távolabb, Buda felé van Szentháromság
mezõvárosa, melyet magyarul Felhévíznek neveznek, ez társas
egyházáról és ízléses házakkal körülvett hõforrásairól híres.
Ugyanott a szabad ég alatt is vannak hõforrások három vagy négy
helyen, mind csodamód gyógyító erejûek. Némelyek közülük a
Duna-parttól alig tízlépésnyire találhatók a szabad ég alatt, ezek-
ben szoktak fürödni a földmûvesek és szõlõmunkások úgy, hogy a
fejük és a válluk látszik ki, s aki rájuk néz, mintha a test feltáma-
dásának festményét látná, ahogy azt a szent templomok falaira
festett képek mutatják.”74
A szepesi kamara humanista mûveltségû alkalmazottja, Geor-
gius Wernher 1549-ben elõször kiadott munkájában már kizáró-
lag a magyarországi hévizekrõl, forrásokról és fürdõkrõl írt.75 Esz-
tergomban a várhegy lábánál fakadó hévforrás szivattyút hajtott,
a pöstyéni hévizekrõl pedig gyógyhatása miatt írt: „Annak a hegy-
nek a tövében, melynek a tetején nagyszerûen épített vár áll, s
amerre a Duna folyik létezik itt egy toronyba zárt melegforrás,
ahová a várból meredek falon lehet lejutni. E forrásból akkora
vízmennyiség fakad, hogy valaha malomkövet forgatott, most
pedig dobhoz hasonló szivattyúgépet hajt, amellyel a Duna vizét
földalatti csatornán keresztül a toronyba szivattyúzzák és a várba
vezetik át. […] Esztergom felett […] torkollik be északról érkezve.
Ennek a partja a Thurzó család birtokát képezi Galgócz felett
most nagyon híres lett hõforrásairól. Nemcsak gyógyhatásuk
miatt, melyrõl az a vélemény, hogy felülmúlja minden más magyar-
országi hõforrásét, hanem azért is mert egészen változatos és külö-
nös módon fakadnak. Nincs ugyanis meghatározott forráshelyük,

74
Oláh Miklós: Hungaria (1536). Magvetõ Könyvkiadó, Budapest, 1985. 27.
75
Georgius Wernher: Magyarország csodálatos vizeirõl. (De admirandis aquis Hungariae.) For- Ebben a fejezetben, lehetõség szerint az elején, ki kellene hagyni egy egész oldalt, egy
dította: Erdõsi Laura. Orvostörténeti Közlemények, 1963. 103–147. térképnek!!!!

206 207
hanem a folyónak medrében levõ helyzetét követik. Ahogy ez
árad vagy apad, úgy tûnnek el, vagy jönnek elõ.”76
Magyarország nagyrészt éppen Wernhernek köszönhetõen lett
„csodálatos” hévizeirõl ismert az európai humanisták között, de
még századokkal késõbb, Bél Mátyás is az õ munkájából kiindulva
vette sorra a magyarországi fürdõket. Sok helyen azonban módo-
sította a 16. századi humanista megállapításait. Wernher az elsõk
között írt a törökök fürdõzési szokásairól, de a budai fürdõkrõl
írva egyértelmûvé tette, hogy a törökök az itt talált – tehát már
létezõ és használt – fürdõket alakították át vagy bõvítették ki.
„A törökök kedvüket pedig a fürdõzésben lelték, nem tették
tönkre, hanem még jobban kiképezték és vallási szempontból
mintegy felmagasztalták. Ugyanis mahometh basa […] mindkettõ
mellé [értsd: az alsó és felsõ hévizek] otthonokat építtetett a der-
visek számára, akárcsak valami rendházakat. A felsõ forrásnál, a
szomszédos dombon szenthelyet is építtetett. […] Általában
a törököknek nagy gyönyörûségük telik a mosakodásban és für-
dõkben úgy, hogy kegyeletes dolog náluk nyilvános fürdõket léte-
síteni és alapítani, és az a véleményük, hogy ilyesmi nemcsak az
élõk számára dicsõség, hanem a halottaknak is üdvös. Ilyeskép a
mostani uralkodó, Szulejmán úgy Budán mint másutt is létesített
fürdõházat. Az elõbbi helyen a kalocsai érsek hajdani palotájá-
ban, a saját maga és háztartása tagjai egészségének a gondozására.
Ebbe a vizet földalatti csatornákon keresztül vezetik a Dunából
nagy magasságba, arra a szintre, amelyen Buda a Duna felett
épült. Magát a fürdõházat belülrõl azok a márvány emlékmûvek
borítják, amelyek azelõtt a templomban voltak.”77
Az iszlám szakrális fürdõkultúrája hatott a hétköznapi higié-
niás szokásokra is. Vajon a magyarországi fürdõk hasonlóképpen
befolyásolták az itteni higiéniás viszonyokat? Bethlen Miklós
visszaemlékezéseit elrettentõ példaként szokták emlegetni: „Rit-
76
Georgius Wernher: Magyarország csodálatos vizeirõl. I. m. 122–123.
77
Georgius Wernher: Magyarország csodálatos vizeirõl. I. m. 116–118.
208
kán feredtem kivált hideg vízben. Lábamat két hétben, néha
minden héten mosattam. Számat reggel, ebéd és vacsora után
mindenkor, és gyengén a szememet is hideg vízzel mostam, keze-
met is gyakran, de az orcámat, ha csak valami por, sár vagy valami
gaz nem érte, sohasem mostam, hanem a borbély hetenkint,
mikor a rabságomig a szakállamat elberetválta. A fejemet talán
huszonöt esztendeje van, hogy meg nem mosták.”78 Érdemes
néhány pillanatra megállni és elgondolkozni Bethlen szavain.
A „feredtem” szó félrevezetõ is lehet. Elsõ olvasásra úgy gondol-
hatjuk, hogy Bethlen „mosakodás” értelemben használja, de
ennek ellentmondanak a továbbiak. Kimondottan gondos, ami-
kor a szájhigiéniáról van szó, külön hangsúlyozza, hogy minden
étkezés után megmosta, kiöblítette a száját. Hasonlóan ír a kéz-
mosásról is. Emellett hetente járt, vagy pontosabban érkezett
hozzá borbély borotválásra, ami a kor elvárásainak megfelelhe-
tett. Külön kiemeli, hogy csak a fogság hagyatta meg vele a sza-
kállát, vagyis nincs alkalma a rendszeres borotválkozásra. A haj-
ápolás, Bethlen gyakorlatában, valóban különbözött a mai
elvárásainktól, de itt is meg kell állapítanunk, hogy a hajvágást
feltehetõleg hetente a borbély végezhette. Most térjünk vissza
ahhoz a kérdéshez, hogy vajon mit is értett Bethlen a „feredés”
alatt. A „feredés” egyaránt jelentett mosdást, fakádban történõ
fürdést, de – ahogy ezt majd késõbb tapasztalhatjuk – fürdõhe-
lyen való fürdõzést is. Bethlen kiváltképpen a hideg vízben für-
déstõl irtózott. Valóban nem rendelkezünk arra vonatkozó adat-
tal, önéletírásában sem említi, hogy fürdõket látogatott volna.
Bethlen nem kedvelte a fürdõzést, különösen pedig a hideg víz-
ben fürdést. Amit Rákóczi László leírt naplójában – „Ebéd után
firedtem meg a Latorca vizében”79 –, az Bethlen Miklós számára
elképzelhetetlen volt. Rákóczi rövid feljegyzéseit tartalmazó nap-
lójában sokszor említ hasonló fürdõzéseket, nemcsak a Latorcá-
78
Bethlen Miklós: Önéletírása. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1955. 134–135.
79
Rákóczi László naplója. I. m. 67–68.
209

Kép: fejezeten belül bárhova kerülhet: Balassi-HMK 022.jpg: Kertek
ban, de úszott (fürdött) a Dunajecben és a Dunában is. Bethlen-
rõl viszont tudjuk, hogy egy „vizes” baleset során majdnem
belefulladt a megáradt patakba, úszni nem tudott, ezért ha már
csak mellig is ért a víz, õ azonnal fulladt, ki kellett menekülnie
belõle, bárhol fürdõzött is. Bethlen ezért nem kedvelte a fürdõ-
ket, legyenek azok medencés vagy élõvizes helyek.
Rákóczi László, ha hihetünk feljegyzéseinek, igen gyakran für-
dött, számára ez egyaránt jelentette a testi higiéniát, a sportolást,
a testedzést, az egészséges életmód eszközét, valamint a szórakoz-
tató idõtöltést. Azt az esetet is leírta, amikor szolgáit fürösztette
meg az udvarházához tartozó fürdõházban.
Még nincs megírva a magyar mûvelõdéstörténetben a szappan
kultúrtörténete, de töredékes adatokból arra következtethetünk,
210
hogy rendkívül nagy lehetett a kora újkori Magyarország szappan-
fogyasztása. A budai török vámnaplókban a délrõl érkezõ szap-
panszállítmányokat vámolták el. Mohamedán kereskedõk rend-
szeresen hoztak nagy mennyiségû szappant a budai piacra.
Ismerünk olyan adatokat, amelyekbõl arra következtethetünk,
hogy az arisztokrácia Bécsben is vásárolt szappant. A marhafagy-
gyúból készített jó minõségû szappan a marhatenyésztõ magyar
Alföld alapvetõ terméke lehetett, de ennek bizonyítása a jövõ-
beni kutatások feladata lesz.
A hétköznapi testi higiénia mértékére utalnak azok a korszak
embereitõl származó negatív leírások, amelyek szerint a különle-
ges körülmények között a nem megfelelõ tisztálkodási lehetõsé-
gek miatt betegedtek meg. Nádasdy Tamás elkeseredve írta fele-
ségének, hogy a kanizsai táborban megtetvesedett, és részletesen
leírta azt a kenõcsökbõl és fürdõbõl álló kúrát, ami megszabadí-
totta a kellemetlen élõsködõktõl. Az alapvetõ higiénia, a test tisz-
tántartása leginkább az egyéni elvárásoktól és szokásoktól függött,
ahogy Rákóczi László vagy Bethlen Miklós példáján láthattuk.
Általánosítani egyiket sem lehet. Mindazonáltal a szaporodó ada-
tok arra engednek következtetni, hogy a 16–17. századi magyar
társadalomban fontos volt a tisztaság, és ebben az egyre népsze-
rûbb fürdõlátogatásoknak is része lehetett.
A természeti adottságok segíthették az évszázadok során a
magyar fürdõkultúra fejlõdését. A magyar társadalomban pedig
megszületett a rendszeres fürdõlátogatás igénye. Ez sokkal több
annál, mint amikor az ember orvosi utasításra, a gyógyulás remé-
nyében felkeresett egy ismert meleg vizes fürdõt. A 16–17. századi
magyar fürdõkultúra ennél sokkal összetettebb volt. A megszo-
kott fürdõkúrák mellett, amelyek egyaránt lehettek egyszerû higi-
énés fürdések, ivó- vagy fürdõkezelések, egyre nagyobb igény
mutatkozott a fürdõkben kibontakozó társasági élet iránt. Számos
olyan esetet ismerünk, amikor egyszerûen a pihenés, a szórakozás,
a társasági élet miatt mentek a fürdõbe a vendégek. Egy alkalom-
211
mal – igaz, rendkívül nehéz körülmények között, a törököt kiûzõ dók és városi polgárok egyaránt. Stubnya büszkélkedhetett az elsõ
háború utolsó éveiben jártak – Rákóczi Erzsébet arról panaszko- kõbõl épített fürdõházzal és medencével.
dott, hogy alig van vendég a trencsényteplicei fürdõben: „Én az Az „új fürdõnek” nevezett medencéket 1549 és 1552 között
kegyelmed szolgálatjára élek, mint az hõvíztõl megkoszosodott, építették, majd a tizenöt éves háború tombolása közepette a tulaj-
mely jól lehet háromszori fürdésem után máris mutatkozott […] donos körmöci polgárok nagy beruházásba kezdtek: 1593/94-ben
megvallom éppen megunatkoztam, itt senki ember nincs most itt, Stubnyán létrehozták az elsõ fürdõépületet. A házban egy nagy
akikkel förödésim között idõmet tölthetném, az trencsényi com- medence, illetve a vendégek elszállásolását biztosító szobák kap-
mendáns is már egynéhány napja innen elment feleségestõl, leá- tak helyet. Természetesen csak a legrangosabb vendégeket szállá-
nyostól. Egyszer volt itt látogatásomra nagyságos gróf Illésházy solták el az azóta is „kõháznak” nevezett épületben. Stubnya
Miklós uram…”80 nevezetes 17. századi vendége Wesselényi Ferenc nádor volt.
Egy néhány évtizeddel korábban kelt levél már teljesen egyér- Ahogy Esterházy Pál, úgy Wesselényi is egész családját magával
telmûen kifejezte a fürdõzés, a fürdõélet iránti igényt: „Akarám vitte, ha erre lehetõsége volt: „Én feleségemmel, gyermekeimmel
nagyságod értésére adnom, hogy én 26 esztendõtõl fogva minden és csaknem egész udvarom népével Istennek rabságába estem, ez
esztendõben continuáltam a förödést a põstyéni vagy más hévi-
zekben, kire mind magamnak s mind feleségemnek és gyerme-
keimnek is igen nagy szükségünk vagyon. Akaratom azért az,
hogy az Nagyságod hírével és engedelmével mához 12 nap alatt
odamegyek Pöstyénben két hétig való késésre; lám Istennek hála
mostanság csendesen viselik magokat az szomszédok is.”81 Ester-
házy Pál levele nem hagy kétséget afelõl, hogy családja a pöstyéni
fürdõt hosszú évek óta rendszeresen látogatta. Nem is hivatkozik
betegségre vagy kezelésre, egyszerûen csak azt írja, hogy a kéthe-
tes fürdõben való pihenésre neki és egész családjának nagy szük-
sége van. A Wernher által különleges fürdõként leírt Pöstyén az
Esterházyak tetszését is elnyerte. Feltehetõleg birtokaik közelsége,
a fürdõ könnyû elérhetõsége is sokat számított.
A másik kedvelt fürdõhely Körmöcbánya tulajdonában volt.
A stubnyai fürdõ Pöstyénnel ellentétben a hegyvidéki fürdõk kli-
matikus viszonyait és hangulatát ígérte látogatói számára. A fürdõ
már a középkor óta ismert volt, rendszeresen látogatták uralko-
80
Rákóczi Erzsébet levele férjének, Erdõdy Györgynek, 1697. I. m. 108.
81
Esterházy Pál levele Pálffy Istvánnak, 1639. In: Jedlicska Pál: Eredeti részletek a gróf Pálffy
család okmánytárához 1401–1653. Budapest, 1910, 228–229. Kép: Balassi-HMK 022.jpg: A stubnyai fürdõ egy korabeli rézmetszeten

212 213
az egész föld kegyetlen, forró, bolondító hévségben hever, az ki
minket is feleségemmel s gyermekimmel annyira elbágyasztott,
hogy csak Isten tudja mint vagyunk. Sok doktorok tanácsábúl az
stubnyai hévízbe kell magamot kurálnom…”82 Wesselényi érve-
lése bár kissé körülményes, de egyértelmûen kiderül belõle, hogy
az augusztusi hõség elõl menekül a család a hegyekbe, a stubnyai
fürdõbe. A stubnyai fürdõ vendégkönyve szerint Wesselényi
1636-tól kezdve rendszeresen látogatta a fürdõt, egyetlen évet
sem hagyott ki, sõt gyakran évente több alkalommal is visszatért.
A vendégkönyv tanúsága szerint már a kezdetektõl második fele-
sége, Széchy Mária is a visszatérõ vendégek között található.
Jelenleg még nem bizonyítható, de feltételezhetõ, hogy a híres-hír-
hedt murányi várfoglalás elõtt már jóval korábban ismerték egy-
mást; talán éppen a stubnyai fürdõzések alkalmával ismerkedtek
meg, igaz, akkor már mind a ketten házasemberek voltak. Mi
több, a Wesselényi házaspár egybekelésének históriáját Gyön-
gyösi István, a nádor titkára, a stubnyai fürdõben fejezte be.
Gyöngyösi mûve, a Márssal társolkodó Murányi Vénusz hosszú
ideig népszerû olvasmánya volt a szerelmi történetek iránt érdek-
lõdõ közönségnek. Szövevényes allegóriái az évszázadok alatt
elveszítették jelentésüket. A 17. század alig kiismerhetõ politikai
utalásai és szimbólumai hamar feledésbe merültek. Fürdõben szü-
letett szerelmi történetté egyszerûsödött a mû, ahol a fiatal füleki
kapitány, Wesselényi Ferenc meghódította Széchy Máriát, és
kezével együtt elnyerte Murány várát is. Töredékes adatok alap-
ján, de biztosan tudjuk, hogy Nádasdy Ferenc és Báthory Erzsébet
is rendszeresen jártak fürdõbe. Õk szintén a pöstyéni fürdõt ked-
velték. Minden õsszel, mielõtt megérkeztek volna csejtei udvar-
házukba, ahol rendszerint a karácsonyt és a következõ év elejét
töltötték, megálltak Pöstyénben néhány napos vagy – ha alkal-
82
Wesselényi Ferenc levele Lippay György esztergomi érsekhez, 1647. Prímási Levéltár Acta
Radicalia Cl. X. 196.
214
muk volt rá – egy-két hetes fürdõzésre. Báthory Erzsébet még tör-
vénytelen elfogatása elõtt is Pöstyénben fürdõzött.
A családi leltárakban pedig feltûntek a fürdõruhák õsei, a „für-
dõingek”, vagy ahogy a Batthyány család levéltárában található
összeírásban szerepelt: „fürdõ szerszámnak való hímesruha”.
A fürdõhelyek annyira népszerûek voltak, hogy sokszor még
politikai tanácskozásoknak is helyszínéül szolgáltak. A Wesselé-
nyi-szervezkedés jó néhány tanácskozása a stubnyai fürdõben zaj-
lott. Nem azért, amiért korábban gondolták, vagyis hogy a titkos
tanácskozás a fürdõben rejtve maradhatott, hanem inkább azért,
mert a nádor, Wesselényi az 1660-as évekre olyan rossz egészségi
állapotba került, hogy közérzetén már csak a gyakori fürdõk köny-
nyíthettek. Azt pedig természetesnek vehetjük, hogy az országos
politika képviselõi a fürdõhelyeken sem mindig tudták letenni az
ország gondját. Thököly Imre naplófeljegyzései között olvashatjuk
a következõ sorokat: „Az beszélgetésünk vége az lõn, hogy halasz-
tottuk mindnyájan szombatra, úgy hogy szombaton jó reggel az
váradi föredõbányánál mind az francziai urak s mind mi, mind
pedig az nemesség, és tisztek közzül egynihányon compareálván
[összegyûlvén] concludálhassunk [végezhessük] hazánk javát, és
az quartély [elszállásolás] igazitást illetõ dolgokrúl.”83 Thököly
és vendégei vagy a késõbb Félix fürdõnek nevezett, vagy a közeli
püspöki fürdõben fordultak meg. Mindkettõ ismert és kiépített
fürdõhely volt. Fából készült házak, deszkával bélelt medencék
várták a vendégeket. A 17. században már fürdõkabinok álltak a
látogatók rendelkezésére, ezekben átöltözhettek, majd innen köz-
vetlenül a medencébe léphettek.
Rákóczi Erzsébet 1677-ben a trencsényteplicei fürdõbõl tájé-
koztatta férjét arról, hogy a hely szinte megtelt, annyian érkeztek,
és még több vendéget vártak: „Én itten, Istennek hála, jó egész-
ségben vagyok, de némelyek, szolgáim és frajcimereim közül alkal-
83
Késmárki Thököly Imre naplói, leveleskönyvei és egyéb emlékezetes írásai. I–II. k. (közli:
Thaly Kálmán) 1868–1873.
215
masint elkezdték az kornyadozást. Illésházy uramot az asszonnyal
mai napon bizonyosan ide várjuk, Csáky Ferencné asszonyomat is
ma vagy hónapat. Pálffy Miklós uram embere is itt vót, az úr szá-
mára szállást keresett, de nehezen ha gyû is el Pálffy uram, mert
itt alkalmasint vagyunk, s még mennyien leszünk, szállásokat igen
elfoglalták, Pálffy uram számára alkalmatost nem is kaphatni.”84
Wesselényi Ferenc, akit nádori hivatala gyakran Pozsonyhoz
kötött, a várostól nem messze található fürdõben többször meg-
fordult, de szállást még õ sem mindig tudott idõben foglalni. Egy
ilyen alkalommal Csáky Ferenc közbenjárását kérte, hogy a Czobor
család közeli kastélyában vendégeskedhessen: „Azonban akarám
kegyelmednek értésére adnom, édes öcsém uram, hogy én Isten-
nek jóvoltából ez jövõ kedden az pozsonyi hévízben innét meg-
indulok. Ha azért a hévízi alkalmatlanság miatt ott nem marad-
hatnék s commoditásom [kényelmem] lehetne gróf Czoborné
asszonyom ott közel levõ kastélyában, mivel csak onnét az hévíz-
bõl vizet hordatván kádakban akarnék fürödni. Kérem szeretettel
kegyelmedet az édes Czoborné asszonyomnak õkegyelmének
mondja köteles szolgálatomat, engedjen szállást õkegyelme azon
kastélyában, s ha valami bora volna õkegyelmének pénzt adnánk,
hogysem mint másnak, assecurálván [biztosítván] õkegyelmét
vagy csak egy tikmony [tojás] ára kárt sem teszünk.”85
A legnagyobb problémát mindig az alkalmas szállás megtalá-
lása jelentette a fürdõbe érkezett vendégek számára. Stubnya már
rendelkezett „fürdõszállóval”, de ez egyedi és kivételes szolgálta-
tásnak számított. A legtöbb helyen magánházaknál, polgároknál
vagy közeli birtokosoknál szállhattak meg a fürdõvendégek.
1609-bõl fennmaradt Pöstyén urbáriuma. Tanulságos forrás,
hiszen alig ismerünk más olyan gazdasági iratot, ami ilyen jól
bemutatná a fürdõbõl élõ település, illetve tulajdonos érdekeltsé-
gét a fürdõ fenntartásában. Pöstyén fürdõjében kocsma és mészár-
84
Rákóczi Erzsébet levele férjéhez, Erdõdy Györgyhöz, 1677. I. m. 42.
85
Wesselényi Ferenc levele Csáky Ferenchez, 1661. MOL P 71 108. cs. 259. fasc. 334. fol.
216
szék is mûködött, amit a kicsit távolabb levõ Pöstyén falu már
nem mondhatott el magáról. A lakosok földesúri kötelezettségei
között a legfontosabb az volt, hogy a fürdõbe tûzifát fuvarozzanak.
A pöstyénfürdõiek nem rendelkeztek teljes jobbágytelekkel, csak
házhelyük, illetve konyhakertük volt, viszont minden portán
összeírtak kicsi faházacskákat, amelyekben a fürdõbe érkezõ ven-
dégek szoktak megszállni. Ezek után a kis házak után fizettek adót
a pöstyénfürdõi lakosok.
A fürdõkrõl eddig nem került elõ részletes leírás, de a 18. szá-
zadban Bél Mátyás monumentális munkájában részletesen leírta
a fürdõhelyeket. A sokak által kedvelt Pöstyénrõl ezt írta: „E fürdõ
mellett még a pöstyéni fürdõ érdemel különös dicséretet és bámu-
latot; annál inkább sajnálatra méltó, hogy mivel a Vág folyó mel-
lett fekszik, maga is »állhatatlan« [vaga]. Így ír róla Isthvánffy:
Van egy fürdõ a Vág folyón túl, amelyet pöstyéninek neveznek és
amely gyógyító hatású a bágyadtság elûzésében, a vizének pedig
csodálatra méltó a természete. A puszta földön ugyanis az üregek-
bõl olyan forróságú víz tör fel, hogy nem lehet elviselni, hacsak
eléggé hosszú idõ eltelte után magától le nem hûl, vagy hideg
vizet öntve hozzá, le nem hûtik. Amikor pedig a Vág folyó kiárad,
ez a víz is visszahúzódik, amikor pedig leapad, magától elõjön és
nem szûnik meg buzogni a folyó hidegebb medrében sem, ha kiás-
sák. Az emberek pedig hisznek abban, hogy mindenféle, még a
hosszabb ideig tartó betegségekkel szemben is gyógyító erõvel bír
– de elsõsorban a bõrbetegségek esetében –, s a gyakori tapaszta-
lat tanúbizonysága szerint igen nagy a hatóereje.”86
A trencsényi hévízrõl, ahol Rákóczi Erzsébet töltötte gyakran
az idejét, a következõket írta: „Amikor az utazók a fürdõ felé tar-
tanak és szemközt fúj nekik a szél, a kén bûze már több stádium
86
Itt kell köszönetet mondanom Tóth Péternek, aki Bél Mátyás Notitia Hungariae novae his-
torico geographica, valamint Hungariae antiquae et novae Prodromus címû mûveibõl a fürdõk-
kel kapcsolatos részleteinek a fordításait önzetlenül a rendelkezésemre bocsátotta. Az itt
olvasható Bél Mátyás-idézeteket az õ fordításai alapján közlöm.
217
távolságból facsarja az orrukat; amikor célhoz érnek, szinte egy-
általán nem találnak épületeket: azok, amelyek ott állnak, cölö-
pökbõl, gerendákból, vagyis csupán fából vannak összeróva, tetõ
van ugyan rajtuk, de az is romba dõléssel fenyeget és átjárja õket
a szél. E mellé a közhasználatú vendégfogadó mellé egy paraszt-
házat építettek: ez a szegények számára ajánlott hely, ahol néha
menedéket lelhetnek az idõjárás viszontagságai ellen. Májusban,
júniusban és az ezeket követõ hónapokban, amikor a leghatéko-
nyabbak a fürdõ gyógyító erõi, az emberek idesereglése is nagyobb:
ilyenkor az elõkelõk, a fõurak és a lovagi rendû férfiak az igen
tágas réten felvert sátrakban laknak. A közrendû emberek vesz-
szõkbõl, tövises gallyakból és lombos faágakból (ezeket az anyago-
kat bõségesen szolgáltatják az erdõk) készült tetõk alatt húzzák
meg magukat. Azt mondanád, hogy egy hadsereg tábora van itt.
Fizetséget zsaroló orvosok tömegét lehet itt látni, de ezek a fürdõ-
zésre kijelölt hónapokban arra kényszerülnek, hogy elhagyják e
vidéket és jobbaknak adják át a helyüket. Élelmiszert vagy a szom-
szédos falvakból lehet szerezni, vagy maguk a parasztok szállítják
ide azt, vagy pedig a városból hozzák. Egy édesvizû forrás kellemes
ízû és jéghideg vízzel szolgál részint az ételek elkészítéséhez, részint
pedig hûsítõ ital gyanánt, jóllehet nem messze innét egy kis patak
folyik el, amelyik ugyanezt a hasznot kínálja, hacsak a fürdõ vize
nem teszi tönkre a vizét.
A fürdõ vizének hõmérséklete kellemes, lágy és simogató, felül-
múlja a bécsi fürdõ hõmérsékletét, de mégsem annyira forró, mint
a karlsbadi. Fürdõnek szánt hely kettõ van: mindkettõ eléggé tágas
medrû, s alig tíz lépésnyi távolság választja el õket egymástól. Az
egyik a tekintélyesebb emberek számára van rendelve, a másik
pedig a köznépnek, férfiaknak és nõknek egyaránt, bármiféle válo-
gatás nélkül: még az undok rühtõl szenvedõ számára is szabad a
belépés; az ilyet a szegények fürdõjéhez irányítják. Néhány lépcsõ
vezet le a tóhoz. Egyik medencének sincsen padlózata. Két okból
sem akarnak ilyet: egyrészt azért, mert nincsenek lécek, másrészt
218
pedig azért, mert ha deszkákkal borítanák be a medencék fenekét,
akkor a feltörni készülõ melegvíz akadályoztatva lenne a padlózat
által. Ha ugyanis valaki melegebb vizet kíván, lábujjainak a hegyé-
vel csak megkapirgálja a homokot és azonnal érezni fogja, hogy ott
meleg víz bugyog fel és egyenesen tör felfelé. Ha valaki ezt gyak-
rabban megismétli, akkor sokkal melegebbnek fogja tapasztalni a
vizet, mintha nyugodtan és mozdulatlanul ugyanazon a helyen
maradt volna. A szegények fürdõje melegebb is és a hatóereje is
erõsebb – ezt mindenki egyhangúlag állítja –, amit az isteni elren-
delésnek tulajdonítanak; nem hiányzik azonban a természetes ok
sem. Mindkét medence a földbe beásva helyezkedik el, felületük
megegyezik a föld felszínével.”87
A vihnyei fürdõ is a kiépített fürdõhelyek közé tartozott: „Für-
dõnk legfõbb alkalmatosságai közé lehet számítani azt, hogy jó
tágas épületekkel rendelkezik, amelyeket a hegy lábához építet-
tek. Ezek felsõ részén olyan módon alakították ki a medencéket,
amelyeket már leírtunk, hogy a fürdeni készülõk lépcsõkön keresz-
tül juthatnak el hozzájuk. De vannak e fürdõ tõszomszédságában
szobák is, s ha ellátnák ezeket a víz gyógyító hatásához szükséges
felszereléssel, aligha lehetne valahol is kényelmesebben fürdõzni,
mint éppen ebben a fürdõben.”
A fürdõk kiépítésében városok, magánemberek egyaránt részt
vettek. A stubnyaival vetekedõ hírû szklenói fürdõ támogatója a
már többször is említett Wesselényi Ferenc volt:
„Ezt a mi barlangunkat tehát a természet áldásos tevékenysége
olyan módon vájta bele a sziklába, hogy – úgy tûnik – nem külön-
bözik egy emberi kéz által készített kis fürdõtõl. Azt mondják, a
korábbi idõkben szûkebb volt, annyira, hogy csak igen kevés
izzadni akarót fogadott magába; mivel hosszan nyúlt el, kisebb
volt benne a terület. Azután Wesselényi gróf, Magyarország
akkori nádorispánja kiszélesíttette, olyan módon, hogy ülõpado-
87
Bél Mátyás i. m.
219

Kép: IMG_1457 Jpg: Wesselényi Ferenc portréja
kat vágatott a barlang oldalában a darázskõbe; ekkor már csak-
nem tizenöt izzadni akarónak tudott helyet adni. Azelõtt a bejárat
is alacsony volt és úgy volt kiképezve, hogy meghajlott testtel kel-
lett belépni. A barlang boltozata, amely teljes egészében tufás
kõbõl áll, sõt a falai is vizet izzadnak ki magukból; ez a víz langyos
és tiszta, de egy kicsit mégis fehéres színû és a közönséges vízhez
hasonlóan íztelen”88 – írta Bél Mátyás. Már Wernher is „csodás”
jelenségeket tulajdonított az észak-magyarországi fürdõknek,
vasat megemésztõ, a beleejtett tárgyat kõvé változtató forrásokat
írt le. Bél Mátyás a bajmóci fürdõrõl mondott el a néphagyomány-
ban megõrzött történetet: „A nép között a következõ szóbeszéd
járja róla: valamikor földesurának nagy szigorúsága és még annál
is sokkal nagyobb kapzsisága következtében fürdõpénzt szedtek az
itt fürdõzõktõl. Az emberek azonban megtagadták ennek a koráb-
88
Bél Mátyás i. m.
220
ban nem szokásos adónemnek a fizetését, s ezért eltiltották õket a
fürdõ használatától. Azt mondják, hogy emiatt megátkozták a föl-
desurat és a fürdõt is: így történt, hogy nemcsak a meleg víz faj-
zott el tökéletesen korábbi természetétõl, hanem még az a pénz is
kõvé változott, amelyet a fürdõ kapzsi földesura zsugori módon
összegyûjtött.”89 A történet nemcsak a hévizekhez fûzõdõ csodás
elbeszélések egyike, hanem a fürdõk általános használatáról is
sokat elmond. Parasztok és polgárok, nemesek, arisztokraták egy-
aránt fürdõztek az egymástól sokszor csak egy vékony deszkapa-
lánkkal elválasztott medencékben. A legtöbb fürdõhely a 17. szá-
zadra már kiépített, deszkával, fapadokkal vagy kõvel kirakott
medencékkel rendelkezett. Bél Mátyás még a diósgyõri vártól
nem messze épült fürdõ medencéjének romjait, lapos kövekkel
kirakott padozatát is leírta. Még ez a kevésbé ismert, 17. század-
ban elpusztult fürdõ is épített medencével rendelkezett.
Az 1680-as évek közepéig, a törököt kiûzõ háború kezdetéig
tartott a magyarországi fürdõk nagy népszerûsége, ekkortól
ugyanis ezeket a helyeket is érzékenyen érintették a háborús
körülmények, majd a Rákóczi-szabadságharc bizonytalan viszo-
nyai is. Az élet csak a 18. század második felében tért vissza a
megszokott kerékvágásba, de akkorra a 17. századi fürdõélet már
a múlté volt. Új alapokon, a fürdõket újra számba véve szervezõ-
dött újra a magyar fürdõélet, ami késõbb a polgárosodás idõszaká-
ban teljesedett ki.
89
Bél Mátyás i. m.
221
A kötetben szereplõ legfontosabb
személyek
Apafi Mihály (?, 1632. nov. 3.–Fogaras vára, 1690. ápr. 15.):
erdélyi fejedelem. 1661-ben választatta fejedelemmé a Porta.
Politikájára komoly befolyással volt felesége, Bornemissza
Anna, valamint Teleki Mihály kancellár.
Apáczai Csere János (Apáca, 1625. jún. 10.–Kolozsvár, 1659.
dec. 31.): filozófiai és pedagógiai író, tanár. 1653 nyarán haza-
térve, a gyulafehérvári kollégiumban kapott tanári állást. Vele
a puritanizmus radikális irányzata ért el Erdélybe. Fõ mûve, a
Magyar Encyclopaedia (1653), az elsõ olyan magyar nyelvû
tankönyv, amely a hasznos és szükséges ismereteket tudomá-
nyos igénnyel korszerû rendszerbe foglalta.
Balassi Bálint (Zólyom, 1554. okt. 20.–Esztergom, 1594. máj.
30.): a 16. századi magyar nyelvû irodalom kiemelkedõ képvi-
selõje, a modern versszerzés megteremtõje. Apja Balassa János,
anyja Sulyok Anna. Bornemissza Péter irányítása alatt, majd
késõbb Nürnbergben tanult. 1570-tõl a családjával Lengyel-
országban élt. 1575-ben kalandos körülmények között Báthory
István erdélyi fejedelem udvarába került. Báthoryt Lengyelor-
szágba is követte, 1577-ben apja halála után tért vissza Magyar-
országra. Egerben és Érsekújvárban is katonai szolgálatot vál-
lalt, de komolyabb tisztséget nem kapott. 1589-tõl ismét
Lengyelországban próbált komolyabb tisztséget elnyerni, siker-
222
telenül. 1591-ben ismét hazatért, Pálffy Miklós érsekújvári
fõkapitány mellett harcolt az ekkor kibontakozó tizenöt éves
háborúban. Esztergom ostrománál súlyosan megsérült mind-
két combján, és hosszas szenvedés után életét vesztette.
Baranyai Decsi János (Décs, 1560 körül–Marosvásárhely, 1601.
máj. 15.): humanista, történetíró, tanár. Mint udvari histori-
kus, munkájában a 16. század végének történetét, Báthory
Zsigmond tetteit örökítette meg. Átdolgozta és kibõvítve
kiadta Erasmus közmondásgyûjteményét (Bártfa, 1598).
Báthory Erzsébet (Nyírbátor, 1560–Csejte, 1614. aug. 21.): Som-
lyói Báthory György és Báthory Anna leánya, Nádasdy Ferenc
felesége, Báthory István országbíró testvére. Udvari emberei
vádaskodására vizsgálatot indított ellene Thurzó György nádor.
Fiatal cselédlányok kínzásával és meggyilkolásával vádolták.
A vádat sohasem tudták bizonyítani. 1611-tõl csejtei várában
élt õrizet alatt.
Báthory Zsófia (Somlyó, 1629–Munkács, 1680. jún. 14.):
II. Rákóczi György erdélyi fejedelem felesége, Báthory András
(1597–1637) és a lengyel Zakreska Anna leánya, Báthory
Gábor fejedelem unokahúga, a Báthory család utolsó sarja.
Batthyány Ádám báró, gróf (1609/1610–1659. márc. 15.): csá-
szári és királyi kamarás, 1630-tól grófi rangot kap, 1640-tõl
királyi fõasztalnok, Dunán inneni fõkapitány.
Batthyány Farkas (?, ?–Temesvár, 1552): Batthyány Benedek
budai várnagy fia. Dóczy Ilona férje. Két lábán súlyosan meg-
sérült Temesvár ostromakor, és hamarosan meghalt.
Bél Mátyás (Ocsova, 1684. márc. 24.–Pozsony, 1749. aug. 29.):
evangélikus lelkész, történetíró, tanár, korának kiemelkedõ
tudósa. Kutatócsoportokat alakítva gyûjtötte a földrajzi, törté-
neti, néprajzi, nyelvészeti adatokat. Két évtizedes munka ered-
ményeként látott napvilágot a ma is forrásértékû Notitia Hun-
gariae novae historico geographica elsõ öt kötete tíz megye
leírásával, Mikoviny Sámuel térképeivel (Bécs, 1735–1742).
223
Béldi Pál (?, 1622 körül–Isztambul, 1679 vége): erdélyi fõnemes.
1653-ban II. Rákóczi György fõasztalnoka lett. 1655-ben
háromszéki fõkapitány. Apafi egyik legbizalmasabb tanácsosa
volt. 1676-ban ellenségei bevádolták, hogy a fejedelem életére
és trónjára tör. Törökországba menekült. A szultán Apafi kéré-
sére elfogatta, és a Héttoronyba záratta.
Bethlen Gábor (Marosillye, 1580–Gyulafehérvár, 1629. nov. 15.):
Erdély kiemelkedõ fejedelme. 1613-ban a kolozsvári ország-
gyûlés fejedelemmé, 1620-ban a besztercebányai országgyûlés
pedig királlyá választotta. Az 1621-es nikolsburgi békében
lemond királyi címérõl.
Bethlen Kata (Bonyha, 1700. nov. 30.–Fogaras, 1759. júl. 29.): az
elsõ magyar írónõ. Elsõ férje gróf Haller László, második férje
Teleki Mihály. Támogatta az erdélyi magyar református egyház-
községeket és iskolákat. Könyvtárát a nagyenyedi kollégiumra
hagyományozta. Három jelentõs mûve jelent meg még életében.
Bocskai István (Kolozsvár, 1557. jan. 1.–Kassa, 1606. dec. 29.):
Erdély fejedelme (1605–1606). A Habsburg-ellenes felkelés
(1604–1606) vezetõje. Nevéhez fûzõdik a bécsi és a zsitvato-
roki béke, a hajdúk letelepítése. Jelentõs szerepet játszott az
erdélyi reformációban.
Bornemissza Anna (?, 1630 körül–Ebesfalva, 1688. aug. 5.): erdé-
lyi fejedelemasszony. I. Apafi Mihály felesége volt. Tizennégy
gyermekük közül csak a késõbbi II. Apafi Mihály maradt élet-
ben. Fennmaradt 1680-ból származó szakácskönyve.
Brandenburgi György (Ansbach, 1484. márc. 4.–Ansbach, 1543.
dec. 27.): a brandenburgi Ansbach és Bayreuth õrgrófja,
II. Ulászló unokaöccse, II. Lajos magyar király nevelõje.
Brodarics István (?, 1470–Vác, 1539. nov. 17.): humanista író,
diplomata, püspök. Szatmári György titkára, II. Lajos követe,
1526-ban kancellárja, utóbb Szapolyai János diplomatája.
1532-tõl pécsi, 1537-tõl váci püspök. Mint szemtanú írta meg
a mohácsi csata történetét.
224
Bruegel, Pieter, id. (Breda, 1525?–Brüsszel, 1569. szept. 5.): fla-
mand festõ. A neves flamand festõdinasztia elsõ, legjelentõ-
sebb tagja.
Budai Parmenius István (Buda, 1555 körül–Nova Scotia, 1583.
aug. 29.): utazó. Bejárta Nyugat-Európát, az 1580-as évek
elején eljutott Angliába, és az Oxfordi Egyetem fõkönyvtá-
rosa lett. 1583-ban egy expedíció tagjaként eljutott Új-Fund-
landra is.
Csáky István (Adorján, 1570–Medgyes, 1605. szept.): generális,
erdélyi nagybirtokos. Báthori Zsigmond fejedelem udvarnoka.
Wesselényi Anna férje.
Csáky István gróf (Regeteruszka, 1603. máj. 3.–Szepesvár, 1662.
nov. 10.): nagybirtokos, fõnemes, Csáky István és Wesselényi
Anna fia. 1625-tõl Kolozs vármegye fõispánja, tárnokmester,
Szepes vármegye örökös fõispánja.
Csányi Ákos (16. század): Életútját még nem tárta föl a történet-
írás. Kanizsai tiszttartó. Nádasdy Tamás szolgálatában állt,
több száz urához írott levele a korszak legfontosabb forrásai
közé tartozik.
Csizmadia Márton (17. század): drégelypalánki végvári katona,
Romhányi Simon alatt szolgált. Az 1630-as években török fog-
ságba esik, de kiváltják.
Dessewffy Ádám (17. század): Rákóczi László sógora. A felesége
Bánffy Anna.
Dobó István (?, 1500 körül–Szered, 1572): felvidéki nagybirtokos
fõnemes. 1549-tõl Eger várának kapitánya. 1552-ben sikere-
sen védte meg a várat az ostromló törökökkel szemben.
Draskovich János (?, 1550–Pozsony, 1613. márc. 11.): horvát
bán. Felesége kisasszonyfalvi Istvánffy Éva volt, Istvánffy Mik-
lós történetírónak a leánya.
Dudith András, Dudich (Buda, 1533. febr. 5.–Boroszló, 1589.
febr. 22.): római katolikus püspök, diplomata, humanista
tudós. 1557 körül esztergomi kanonok, 1561-ben esztergomi
225
 prépost, 1562-ben tinnini, majd csanádi, 1563. szept. 4-tõl
pécsi püspök. 1567-ben protestáns hitre tért. Humanista poli-
hisztor volt: teológiával, a görög–római irodalommal és a ter-
mészettudományokkal egyaránt foglalkozott, kora tudósaival
rendszeres levelezésben állt.
Esterházy Miklós gróf (Galánta, 1582. ápr. 8.–Nagyhöflány, 1645.
szept. 11.): nádor. Szülei Esterházy Ferenc pozsony vármegye
alispánja és Illésházy Zsófia voltak. Karrierjét Mágóchy Ferenc
udvarában kezdte. Elsõ felesége Mágóchy özvegye, Dersffy
Orsolya volt. Késõbb feleségül vette Thurzó Imre özvegyét,
Nyáry Krisztinát. 1625-ben választották nádorrá. Hivatali ideje
alatt helyreállította a nádori tisztség tekintélyét, fiatal politiku-
sok csoportjából, az úgynevezett „esterházystákból” létrehozta
politikájának támogatóit, akik az 1660-as évek végéig megha-
tározó szerepet vittek az ország politikai irányításában.
Esterházy Pál herceg (Kismarton, 1635. szept. 7.–Kismarton,
1713. márc. 26.): nádor, költõ és zeneszerzõ. Apja Esterházy
Miklós nádor volt. Feleségei Esterházy Orsolya, majd Thököly
Éva voltak. 1652-ben Sopron vármegye fõispánja, királyi taná-
csos, 1661-ben fõudvarmester. 1668-ban bányavidéki fõkapi-
tány. 1681-ben a soproni országgyûlés nádorrá választotta.
Ötvenöt egyházi zenemûvének Harmonia Coelestis címen
kiadott gyûjteménye (1711) a barokk kori magyar zenekultúra
egyedülálló jelentõségû emléke.
Forgách Ferenc (?, 1566–?, 1615. okt. 16.): bíboros, esztergomi
érsek. 1586-ban esztergomi kanonok. 1587-ben veszprémi,
1596-ban nyitrai püspök. 1607-tõl esztergomi bíboros érsek és
Magyarország helytartója.
Forgách Ferenc (Buda, 1530/1535–Padova, 1577. jan. 19.): huma-
nista történetíró, váradi püspök, János Zsigmond erdélyi kan-
cellárja. 1571–75 között írt munkája: Emlékirat Magyarország
állapotáról Ferdinánd, János, Miksa királysága és II. János erdé-
lyi fejedelemsége alatt a korszak legfontosabb forrása.
226
Forgách Zsigmond gróf (?, 1560 elõtt–Nagyszombat, 1621. jún.
30.): nádor. Birtokait három házassága (Losonczy Katalin,
Thurzó Zsuzsanna, Pálffy Katalin) révén jelentõsen megnö-
velte. 1599-ben királyi tanácsos, 1604-ben fõpohárnokmester,
1606-ban országbíró, 1611-ben Felsõ-Magyarország fõkapitá-
nya, Sáros, Nógrád és Szabolcs vármegye fõispánja lett.
1618-tól nádor.
Grimmelshausen, Hans Jakob Christoffel von (Gelnhausen,
1621–Renchen, 1676. aug. 17.): prózaíró, a német barokk iro-
dalom legnagyobb képviselõje.
Gyöngyösi István (Rozsnyóbánya, 1629–Csetnek, 1704. júl. 24.):
elismert költõ, ügyvéd, Wesselényi Ferenc nádor titkára.
1681-ben és 1687-ben Gömör vármegye országgyûlési követe,
majd alispán lett. Fontosabb munkái: Marsal Társalkodo
Muranyi Venus. Avagy Annak Emlékezete: Miképpen a Mélt.
gróff Hadadi Veselenyi Ferencz Magyarország Palatinussa,
akkor Füleki Fõ Kapitány, a Tekintetes es Nags Gróff Rimai
Szetsi Maria Aszszonnyal jövendõbéli házasságokról való tit-
kos végezése által tsudálatosképpen meg-vötte a Hires Mura-
nyi Varat. (Kassa, 1664.), Porábúl meg-éledett Phoenix, Avagy
A Néhai Gyerõ Monostori Kemeny János, Erdeli Fejedelem-
nek Lonyai Anna Aszszonnyal lévõ házasságának, Tatár
Országi rabságának, az Török ellen viselt Hadi dolgainak, és
végre, Hazája mellett Vitézül le-tett életének, halála utánnis
élõ emlékezete, ... (Lõcse, 1693).
György barát, Georgius de Hungaria, Magyarországi György,
Szászsebesi Névtelen (Romosz?, Hunyad vármegye, 1422
körül–Róma, 1502. júl. 3.): szerzetes. 1438 nyarán a (Szász)
Sebes vidékét dúló törökök elfogták, és Drinápolyban eladták
rabszolgának. Húsz évig raboskodott, és ez idõ alatt gazdáival
bejárta Kis-Ázsiát. Kiszabadulván Rómában telepedett le, és
megírta élményeit. Az Oszmán Birodalom elsõ magyar felfede-
zõje, és Kis-Ázsia föld- és néprajzának elsõ magyar leírója.
227
I. Habsburg Ferdinánd (Alcará de Henares, 1503–Bécs, 1564):
II. Lajos sógora, cseh király (1527–1564), német-római császár
(1556–1564).
II. Habsburg Ferdinánd (Graz, 1578–Bécs, 1637): német-római
császár és cseh király (1619–1637).
III. Habsburg Ferdinánd (Graz, 1608–Bécs, 1657): II. Ferdinánd
fia, német-római császár (1637–1657).
I. Habsburg Lipót (Bécs, 1640–Bécs, 1705): III. Ferdinánd fia,
német-római császár (1657–1705).
I. Habsburg Miksa (Bécs, 1527–Regensburg, 1576): I. Ferdinánd
fia, II. Miksa néven német-római császár és cseh király
(1564–1576).
II. Habsburg Mátyás (Bécs, 1557–Bécs, 1619): német-római csá-
szár és cseh király (1612–1619).
I. Habsburg Rudolf (Bécs, 1552–Prága, 1612): I. Ferdinánd fia.
II. Rudolf néven német-római császár és cseh király
(1576–1612).
Hain Gáspár (Kassa, 1632. febr. 17.–Lõcse, 1687): lõcsei város-
bíró, krónikaíró.
Heltai Gáspár (Nagydisznód/Nagyszeben, 1490/1510–Kolozsvár,
1574): protestáns prédikátor, nyomdász, író. A kolozsvári szász
egyházközség lelkésze volt. 1550-ben Hoffgreff Györggyel
együtt nyomdát alapított Kolozsvárott.
Hunyadi János (?, 1407 és 1409 között–Zimony, 1456. aug. 11.):
kormányzó, hadvezér. Szilágyi Erzsébettel kötött házasságából
két fia (László és Mátyás) született. 1439-tõl 1446-ig szörényi
bán, 1441-tõl 1446-ig erdélyi vajda és temesi ispán. I. Ulászló-
nak bizalmas tanácsadója, 1446. jún. 5-én kormányzóvá válasz-
tották. Pestisben halt meg.
I. (Hunyadi) Mátyás (Kolozsvár, 1443. febr. 23.–Bécs, 1490. ápr.
6.): magyar király (1458–1490), Hunyadi János és Szilágyi
Erzsébet másodszülött fia. Nevelõje Vitéz János. Mindkét
házassága (Podjebrad Katalin és Aragóniai Beatrix) gyermek-
228
telen maradt. Természetes fia Corvin János (Edelpeck Borbála
bécsi polgárlánytól).
Ibrahim nagyvezír, Pargali Damat Ibrahim Pasa (Parga, 1493k.–Isz-
tambul, 1536. március 15.): nagyvezír I. Szulejmán uralkodása
alatt, 1523 és 1536 között.
Illésházy István gróf (?, 1541–Bécs, 1609. május 5.): protestáns
fõnemes. 1584-tõl elõbb királyi tanácsos, majd udvarmester
lett, 1582-ben kinevezték Liptó vármegye fõispánjává. 1608 és
1609 között Magyarország nádora.
Istvánffy Miklós (Kisasszonyfa, 1538. dec. 8.–Vinica, 1615. ápr.
1.): humanista történetíró, költõ, politikus, alnádor. Oláh
Miklós maga mellé vette titkárnak. Rudolf uralkodása idején
nagyobb politikai szerephez jutott. Átfogó történeti mûvében
az 1490–1606 közötti idõszakot tárgyalta.
János Zsigmond, II. János (Buda, 1540. júl. 7.–Gyulafehérvár,
1571. márc. 14.): Magyarország választott királya, Erdély elsõ
fejedelme (1556–1571). Szapolyai János és Jagelló Izabella fia.
Kanizsay Orsolya (?, 1521–Sárvár, 1571. március/május): Kani-
zsay László és Drágffy Anna leánya, Nádasdy Tamás felesége,
Nádasdy Ferenc anyja. Miután fiúsították, a hatalmas Kani-
zsay-vagyon egyedüli örököse lett. Állandóan utazó férjével
rengeteg levelet váltottak. A szeretetteljes, sokszor humoros
írások a korszak jelentõs írásos emlékei.
Kapitány György (16. század): az 1550-es években a hollókõi vár
kapitánya. Párviadalát Hubiár agával Tinódi Lantos Sebestyén
örökítette meg.
Kemény János (Bükkösd, 1607. dec. 14.–Nagyszõllõs, 1662. jan.
23.): erdélyi fejedelem (1661–1662). 1630-tól Fejér vármegye
fõispánja, fogarasi fõkapitány, 1644-ben a mezei hadak generá-
lisa, a Habsburgok elleni hadjárat fõvezére, II. Rákóczi György
alatt a fejedelem elsõ tanácsosa. 1657-ben a lengyelországi had-
járatban az erdélyi hadak fõgenerálisa. A hadjárat összeomlása
után tatár fogságba esett, itt írta önéletírását, amely az erdélyi
229
 emlékirat-irodalom kiemelkedõ alkotása. 1661. jan. 1-jén a ren-
dek fejedelemmé választották, a Porta azonban nem ismerte el.
Knox, John (Gifordgate, 1505/1515 körül–Edinburgh, 1572. nov.
24.): skót reformátor, kálvinista teológus és egyházszervezõ.
Õt tartják a skót református egyház megalapítójának.
Krauss György (Nagyszeben, 1607. szept. 17.–Segesvár?, 1679.
jan. 26.): kereskedõ, jegyzõ, követ. A peregrinus évek után
1646-ban Segesvárra hívták meg városi jegyzõnek, mely hiva-
talát harminchat évig viselte, ezen idõ alatt több ízben mint
követ járt a fejedelmi udvarnál és a szász nemzetgyûlésen.
Laskai János (?, 1605–?, ?): református lelkész, egyházi író.
1636-ban Bethlen megbízásából a Portán járt. Justus Lipsius
fontosabb munkáinak hazai népszerûsítõje volt, és egyházi
vonatkozású munkákat is írt.
Lorántffy Zsuzsanna (Ónod, 1600–Sárospatak, 1660. ápr. 18.):
I. Rákóczi György erdélyi fejedelem felesége, Lorántffy Mihály
zempléni nagybirtokos fõnemes és Zeleméri Borbála leánya.
A sárospataki kollégium egyik fõ támogatója.
Losonczy István (?, ?–Temesvár, 1552. júl. 27.): Temesvár kapi-
tánya, nagybirtokos, fõnemes. 1547-ben Nógrád vármegye
fõispánja lett. 1551-ben temesi fõispán és Temesvár kapitánya.
1552-ben a reménytelen helyzetbe került várat feladta Ahmed
pasának. Sebesülten fogságba esett, a pasa lefejeztette.
Luther, Márton (Eisleben, 1483. nov. 10.–Eisleben, 1546. febr.
18.): lelkész, reformátor. Ágoston-rendi szerzetesként lett teo-
lógus és professzor, és a wittenbergi egyetem biblikus tanára.
Markházi Pál, Ibrahim (?, ?–?, 16. század második fele): Ajnácskõ
várát elárulta a töröknek, ezért Magyarországról Erdélybe
menekült. Késõbb váradi, koppányi, majd jenei, végül likai
kapitány lesz. Szinán pasa szolgálatába szegõdik, aki megaján-
dékozza a lippai kapitánysággal.
Mechkey István (16. század): az egri vár alkapitánya volt. Dobó
István alatt szolgált.
230
Melanchton, Philipp (Bretten, 1497–Wittenberg, 1560): német
humanista és reformátor, egyházszervezõ, lutheránus teológus,
a reformáció elsõ nemzedékének legjelentõsebb gondolkodója.
Luther Márton közeli munkatársa.
Musta basa (17. század): az 1630-as években Vác helytartója.
Pálffy István érsekújvári fõkapitánnyal folytatott levelezése
ismert, jelentõs dokumentuma a kornak.
Nádasdy Ferenc báró (Sárvár, 1555–Sárvár, 1604. jan. 4.): magyar
fõnemes, hadvezér. Vas vármegye fõispánja, Dunán inneni
fõkapitány, Nádasdy Tamás és Kanizsai Orsolya fia, Báthory
Erzsébet férje. A tizenöt éves háború kiemelkedõ katonai
parancsnoka.
Nádasdy Tamás báró (?, 1498–Egervár, 1562. jún. 2.): nagybirto-
kos fõúr, nádor, Nádasdy Ferenc apja, Kanizsai Orsolya férje.
1527-ben Buda várának kapitánya. Meghatározó szerepe volt
Buda elfoglalása után I. Ferdinánd király magyarországi politi-
kájának kialakításában. Birtokán nyomdát állított fel, saját
költségén adta ki Sylvester János munkáit, többek között az
Újszövetség fordítását.
Oláh Miklós (Nagyszeben, 1493. jan. 10.–Nagyszombat, 1568.
jún. 14.): esztergomi érsek. Pécsi, majd esztergomi kanonok,
komáromi fõesperes. 1526-tól II. Lajos király, majd özvegye,
Mária királyné titkára. 1543-ban zágrábi, 1548-ban egri püs-
pök. 1553 májusában esztergomi érsek lett. 1543-tól kancel-
lár, 1560-tól Hont vármegye fõispánja, 1562-tõl egy ideig
királyi helytartó. Levelezésben állt kora humanistáival, Rot-
terdami Erasmus köréhez tartozott. Mûvei: Hungaria és
Attila.
Pannonius, Janus (Csezmice, 1434. aug. 29.–Medvevára, 1472.
márc. 27.): kiemelkedõ magyar humanista költõ. Elõször
váradi, majd 1459-tõl pécsi püspök.
Pálffy István gróf (?, 1586 vagy késõbb–?, 1646. máj. 29.): nagy-
birtokos, II. Mátyás és II. Ferdinánd híve. Az 1608-i ország-
231
 gyûlésen koronaõrré választották, és még ebben az évben Prá-
gából Pozsonyba szállította István király koronáját.
Méltóságáról 1625-ben lemondott. 1626-tól 1644-ig Érsekúj-
vár és a bányavidéki végvárak fõkapitánya, utóbb dunántúli
fõkapitány. 1634-ben grófi rangot kapott. Baráti viszony fûzte
Pázmány Péterhez.
Pálffy Miklós gróf (?, 1552. szept. 10.–Vöröskõ, 1600. ápr. 23.):
országbíró, hadvezér. 1574-ben asztalnok, 1580-tól Pozsony
vármegye fõispánja és Pozsony várának fõkapitánya, 1581-tõl
fõkamarásmester, 1584-ben komáromi fõkapitány, majd
1588-ban érsekújvári fõkapitány is. 1592-ben megkapta a
vöröskõi uradalmat. 1595-ben esztergomi fõkapitány lett.
Nevéhez fûzõdik 1598. márc. 27-én Gyõr várának visszavétele.
Felesége Fugger Mária bárónõ volt.
Pázmány Péter (Nagyvárad, 1570. okt. 4.–Pozsony, 1637. márc.
19.): esztergomi érsek, 1629-tõl bíboros. 1619-ben Nagyszom-
batban nevelõintézetet és papneveldét, 1623-ban Bécsben
magasabb szintû papnevelõ intézetet (a késõbbi Pazmaneum),
végül 1635-ben Nagyszombaton egyetemet alapított, teológiai
és bölcsészeti karral. Pozsonyban jezsuita kollégiumot és iskolát,
Érsekújváron és Körmöcbányán ferences kolostort létesített.
Perényi Péter (?, 1502–1548. jan.): koronaõr, erdélyi vajda. Peré-
nyi Imre nádor fia, Perényi Ferenc püspök testvére. 1519-ben
temesi ispán és temesvári fõkapitány, ugyanebben az évben
koronaõr. 1526-ban erdélyi vajda lett. Buzgó terjesztõje volt
birtokain a reformációnak.
Pesti Gábor (Pest, ?–?, 1542–50 között): író, a 16. századi magyar
nyelvû irodalom kiemelkedõ képviselõje. Izabella királyné szol-
gálatába lépett. Bécsben Singreniusnál adta ki 1536-ban a
négy evangélium fordítását, valamint Aesopus meséit. Ugyan-
itt jelent meg 1538-ban hatnyelvû szótára.
I. Rákóczi György (Szerencs, 1593. jún. 8.–Gyulafehérvár, 1648.
okt. 11.): erdélyi fejedelem (1630–1648). Rákóczi Zsigmond
232
fejedelem és Gerendi Anna fia. Elõbb ónodi kapitány, majd
1615-tõl Borsod vármegye fõispánja. 1630. nov. 26-án a seges-
vári országgyûlés fejedelemmé választotta. Buzgó református
volt, feleségével, Lorántffy Zsuzsannával együtt.
II. Rákóczi György (Sárospatak, 1621. jan. 30.–Nagyvárad, 1660.
jún. 7.): erdélyi fejedelem (1648–1660), I. Rákóczi György és
Lorántffy Zsuzsanna fia. 1640-ben váradi fõkapitány és Bihar
vármegye fõispánja. Az országgyûlés 1642. febr. 3-án fejede-
lemmé választotta. 1644-ben Erdély kormányzója. 1648. okt.
11-én lépett a fejedelmi trónra.
Rákóczi Erzsébet (Zboró, 1654–Szávaújvár, 1707. nov. 8.): Rákó-
czi László és Bánffy Erzsébet leánya, Rákóczi Pál országbíró
unokája. Férjének, Erdõdy Györgynek írt kétszáznyolc levele a
kor egyik legjelentõsebb levélgyûjteménye.
II. Rákóczi Ferenc (Borsi, 1676. márc. 27.–Rodostó, 1735. ápr.
8.): erdélyi fejedelem (1704–1711), a magyarországi szövetke-
zett rendek vezérlõ fejedelme (1705–1711). I. Rákóczi Ferenc
és Zrínyi Ilona fia.
Rákóczi László gróf (?, 1636–Nagyvárad, 1664. máj. 17.): Sáros
vármegye fõispánja. Korán árvaságra jutott, Lippay György
érsek neveltette Bécsben. Naplója fontos mûvelõdéstörténeti
forrás. 1664-ben Várad falai alatt esett el.
Romhányi Simon (17. század): az 1630-as években drégelypalánki
kapitány.
Rotterdami Erasmus, latin nevén Desiderius Erasmus Roteroda-
mus (Rotterdam/Gouda, 1466. okt. 27.?–Bázel, 1536. júl. 12.):
nagy hatású németalföldi humanista tudós, Ágoston-rendi szer-
zetes, filozófus és teológus. „Tiszta” latin stílusban levelezett a
korszak szinte minden meghatározó humanista tudósával.
Rozsnyai Dávid (Marosvásárhely, 1641–Fogaras, 1718. márc. 4.):
török tolmács, emlékíró. 1663-ban Haller Gábor titkáraként
urával a török háborúba ment, majd Belgrádban, Drinápoly-
ban, végül 1665-ben Isztambulban a török nyelvet és írást
233
 tanulta. Elsõ magyar átdolgozója a híres ind mesegyûjtemény-
nek, a Pancsatantrának.
Sallustius, Caius Crispus (Amiternum, Kr. e. 86 körül–Róma?,
Kr. e. 35 körül): római politikus és történetíró.
Smith, Thomas Sir (Saffron Walden, 1513. dec. 23.–London,
1577. aug. 12.): angol humanista tudós, diplomata, I. Erzsébet
minisztere.
Sylvester János, Erdõsi Sylvester (Szinyérváralja, 1504 körül–?,
1551 után): humanista tudós, bibliafordító. Nádasdy Tamás
szolgálatában állt. Legjelentõsebb mûve az Erasmus szövege
nyomán készült Újszövetség-fordítása, valamint õ az elsõ
magyar nyelvtan szerkesztõje.
Szapolyai János, I. János (Szepesvár, 1487–Szászsebes, 1540. júl. 22.):
Magyarország királya (1526–1540). 1511-tõl erdélyi vajda.
Széchy Mária (?, 1610–Kõszeg, 1679. júl. 18.): Széchy György leá-
nya. Elõbb Bethlen István, majd Kun István, végül kalandos
körülmények közt 1644-ben Wesselényi Ferenc felesége lett.
Szinán pasa, nagyvezír (?, 1506.–?, 1596. április 3.): sikeres had-
vezér, ötször választották nagyvezírré. A tizenöt éves háború
kezdeményezõje. 1595-ben Gyurgyevónál az õ seregei felett
aratott gyõzelmet Báthory Zsigmond fejedelem.
Szondi György (?, ?–Drégely vára, 1552. júl. 9.): végvári kapitány.
Nem nemes, valószínûleg mezõvárosi polgárcsalád sarja. A vég-
vári harcokban vitézségével küzdötte fel magát, 1545-tõl Dré-
gely várának kapitánya. 1552-ben Drégely ostromakor hõsi
halált halt.
Sztárai Mihály, Starai (Sztára?, ?–Pápa?, 1575): reformátor, az
elsõ ismert magyar nyelvû drámaírónk.
Thököly Éva grófnõ (Késmárk, 1659. febr. 1.–Bécs, 1716. aug.
21.): Thököly István felvidéki nagybirtokos és Gyulaffy Mária
leánya, Thököly Imre húga, Esterházy Pál felesége.
Thököly Imre gróf (Késmárk, 1657. szept. 25.–Nikomédia, 1705.
szept. 13.): Felsõ-Magyarország és Erdély fejedelme.
234
Thököly István gróf (?, 1623. febr. 5.–Árva vára, 1670. dec. 4.):
felvidéki nagybirtokos. Thököly István báró fia. 1654-ben grófi
címet kapott. Tagja volt a Wesselényi Ferenc által szervezett
fõúri összeesküvésnek, ezért annak felszámolásakor, 1670-ben
várait a császári sereg ostrom alá fogta. Árva várában, a vár
ostroma közben halt meg, betegségben.
Thúri Farkas Pál (Mezõtúr, ?–Abaújszántó, 1571. dec. 1.): refor-
mátus egyházi író. A török hódoltság egyházi viszonyairól szóló
latin levelét Johannes Bocatius (1613) és Szenczi Molnár
Albert (1616) adta ki. Híres Kálvin Institutiójáról szóló latin
disztichonja.
Tinódi Lantos Sebestyén (Tinód, 1505 és 1510 között–Sárvár,
1556. jan. vége): humanista költõ, énekmondó. Kassán pol-
gárjogot kapott, majd nemességet is szerzett. A tudósító histó-
riásének mûfajának kiemelkedõ alkotója, mûvei történeti for-
rásként is szolgálnak a kor kutatói számára. Huszonhárom saját
szerzeményû dallama a 16. századi históriásénekeink legjavát
adja.
Torda Zsigmond (Gyalu, 1510?–Pozsony, 1569. március): huma-
nista kamarai tanácsos, a szepesi kamara alkalmazottja, az
eperjesi iskola vezetõje.
I. (Tudor) Erzsébet (Greenwich, 1533. szeptember 7.–London,
1603. március 24.): 1558. november 17-étõl Anglia és Írország
királynõje, az újkori Anglia egyik legnagyobb uralkodója.
I. (Tudor) Mária (Greenwich, 1516. február 18.–London, 1558.
november 17.): angol és ír királynõ 1553. július 19-tõl egészen
haláláig. Egyetlen életben maradt gyermeke volt VIII. Henrik-
nek és Aragóniai Katalinnak. 1556-tól házassága révén Kasztí-
lia, León, Aragónia, Valencia, Nápoly, Szicília, Mallorca és
Navarra királynéja.
Vitéz János (?, 1408 körül–Esztergom, 1472. aug. 9.): humanista
fõpap és diplomata. Hunyadi János gyermekeinek nevelõje.
1465-tõl haláláig fõ- és titkos kancellár, esztergomi érsek.
235
Vives, Juan Luis (Valentia, 1493. március 6.–Bréda, 1540): spanyol Zrínyi Miklós gróf (Ozaly, 1620. máj. 1.–Csáktornya, 1664. nov.
humanista gondolkodó. 1523-tól Angliában élt, és az Oxfordi 18.): költõ, hadvezér és politikus. 1646-ban horvát kapitány.
Egyetem tanára volt. Tudor Mária nevelõje lett. Magyarul csak Zala vármegye fõispánja 1664-ig. 1647-ben a törökök elleni
kevés mûve jelent meg, elsõ ízben 1779-ben A bölcsességhez légrádi gyõzelme jutalmaként megkapta a horvát báni címet.
vezetõ út. Vadászat alkalmával egy vadkan megölte.
Wernher, Georgius (Szilézia, 1490?–?, 1556): hivatalnok, huma- Zülfikár aga (17. század): magyar származású török tolmács a Por-
nista tudós. Sziléziai származású, az 1510-es években Krakkó- tán az 1630-as években.
ban tanult, majd Magyarországra költözött. Az eperjesi iskolá- Zsámboky János (Nagyszombat, 1531. jún. 1.–Bécs, 1584. jún.
ban tanított, késõbb sárosi kapitány, végül a szepesi kamara 13.): történetíró, orvos, kartográfus, polihisztor. Kisebb mono-
elnöke lett. Költészettel, természettudománnyal és történe- grafikus munkái mellett több értékes forrásmunkát tett közzé.
lemmel egyaránt foglalkozó, mûvelt humanista volt. Nevét Így az addig legteljesebb Janus Pannonius-kiadást (1569), vala-
többek között a Pannonia luctus (Pannónia gyásza) címû vers- mint Ransanus magyar történeti munkáját (1558). A teljes
antológiával és a De admirandis Hungariae aquis (Magyaror- Bonfini-kiadáshoz kiegészítést írt.
szág csodálatos vizeirõl) címû értekezésével tette ismertté.
Wesselényi Anna gróf (Krakkó/Landskron, 1584–Krakkó, 1649.
július 5. és 1650. június 29. között): Csáky István felesége.
Hetvenkilenc levele maradt az utókorra.
Wesselényi Ferenc gróf (?, 1605–Zólyomlipcse, 1667. márc. 23.):
nádor. 1646-ban grófi rangot kapott. 1647-ben felsõ-magyarországi
fõkapitány, kassai generális. 1655-ben nádor lett, 1663–64-ben
részt vett a török elleni háború politikai elõkészítésében. A vasvári
béke után kezdeményezte a béke újratárgyalását.
Wesselényi Pál báró (?, 1654?–?, 1694): Wesselényi Ferenc nádor
unokaöccse. A késõbbi bujdosók egyik vezére volt.
Zrínyi Ilona grófnõ (Ozalj, 1643–Nikomédia, 1703. febr. 18.):
Zrínyi Péter és Frangepán Katalin leánya. II. Rákóczi Ferenc
anyja. 1667-ben férjhez ment I. Rákóczi Ferenchez, majd özve-
gyen maradva, 1681-ben Thököly Imréhez. Thököly török fog-
ságba kerülése után három évig, 1684–1687 között védte
Munkács várát a császári csapatokkal szemben.
Zrínyi Miklós (?, 1508 körül–Szigetvár, 1566. szept. 8.): fõtárnok-
mester, 1542-tõl 1556-ig horvát bán. Szigetvár ostromakor
hõsi halált halt.

236 237
Válogatott irodalom
HÁBORÚ ÉS TÁRSADALOM
Balassi Bálint: Összes versei és Szép magyar komédiája. Szépirodalmi
Könyvkiadó, Budapest, 1981.
Benda Kálmán: A nemzeti hivatástudat nyomában. Történelmi, tör-
ténelemelméleti, mûvelõdéstörténeti, iskolapolitikai és csángóma-
gyar tanulmányok, írások, interjúk. Mundus Magyar Egyetemi
Kiadó, Budapest, 2004.
Antonio Bonfini: A magyar történelem tizedei. Balassi Kiadó, Buda-
pest, 1995.
Brodarics István: Igaz történet. In: Humanista Történetírók. Szép-
irodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1977.
Forgách Ferenc: Emlékirat Magyarország állapotáról… In: Huma-
nista Történetírók. I. m.
Grimmelshausen, Johann Jakob Christoffel: A kalandos simplicissi-
mus. Fordította: Háy Gyula. Európa Könyvkiadó, Budapest,
1984.
H. Németh István: Háború és népesség a kora újkori Magyaror-
szágon (16–17. század) In: Történeti Demográfiai Évkönyv, Buda-
pest, 2001, 129–141.
Pálffy Géza: A császárváros védelmében. A gyõri kapitányság törté-
nete 1526–1598. Gyõr, 1999.
Perjés Géza: Seregszemle. Hadtörténeti és mûvelõdéstörténeti tanul-
mányok. Balassi Kiadó, Budapest, 1999.
238
Rákóczi Erzsébet levelei férjéhez. Osiris Könyvkiadó, Budapest,
2001.
Rákóczi László Naplója. Magvetõ Könyvkiadó, Budapest, 1990.
Buda visszafoglalásának emlékezete. Európa Könyvkiadó, Budapest,
1986.
Szabó János: A mohácsi csata. Corvina, Budapest, 2006.
Szabó Péter: „Virtus vulnera viret”. Sebtõl díszlik a vitézség. In:
Jelkép, rítus, udvari kultúra. Reprezentáció és politikai tekintély a
kora újkori Magyaroszágon. L‘Harmattan, Budapest, 2008.
Szakály Ferenc: Mezõváros és reformáció. Balassi Kiadó, Budapest,
1995.
Tinódi Lantos Sebestyén: Krónika. Európa Könyvkiadó, Buda-
pest, 1984.
R. Várkonyi Ágnes: A királyi Magyarország. Vince Kiadó, Buda-
pest, 1999.
Zrínyi Miklós: Adriai tengernek Syrenaia. Akadémiai Kiadó–Ma-
gyar Helikon, Budapest, 1980.
ELLENSÉG VAGY BARÁT?
Ács Pál: Bécsi és magyar renegátok mint szultáni tolmácsok:
Mahmud és Murád. In: Fodor Pál – Pálffy Géza – Tóth István
György (szerk.): Tanulmányok Szakály Ferenc emlékére. Buda-
pest, 2002, 15–18.
Bayerle Gusztáv (szerk., bevezette): The Hungarian Letters of Ali
Pasha of Buda, 1604–1616. Budapest, 1991.
Eckhart Ferenc – Szekfû Gyula – Takáts Sándor (szerk.): A budai
basák magyar nyelvû levelezése I. 1553–1589. Esz Szejjid Mehem-
med Feridun bej Alapítványából kiadja az MTA, Budapest, 1915.
Hargittay Emil (szerk.): Régi magyar levelestár (XVI–XVII. század).
Magvetõ Könyvkiadó, Budapest, 1981.
Fekete Lajos – Káldy Nagy Gyula: Budai török számadáskönyvek.
Akadémiai Kiadó, Budapest, 1962.
239
Jedlicska Pál: Eredeti részletek gróf Pálffy-család okmánytárához
1401–1653 s gróf Pálffyak életrajzi vázlatai. Budapest, 1910.
Korpás Zoltán: Magyarok és törökök megjelenítése Lope de Vega
néhány mûvében. Sic Itur ad Astra, 1999, 1. sz. 25–56.
Korpás Zoltán: Egy spanyol zsoldosvezér levelei a XVI. század
közepén vívott magyarországi háborúkról. Adalékok Bernardo
de Aldana magyarországi tevékenységéhez (1548–1552). Fons
VI, 1999, 1–2 sz. 3–129.
Korpás Zoltán: V. Károly és Magyarország (1526–1538). Század-
vég Kiadó, Budapest, 2008.
Dr. Pataki J. (vál.) – Molnár I. (ford.): Szigetvári levelek a török
hódoltság korából. A Szigetvári Várbaráti Kör Kiadása, 1982.
Pálffy Géza.: A rabkereskedelem és rabtartás gyakorlata és szokásai a
XVI–XVII. századi török–magyar határ mentén (Az oszmán–ma-
gyar végvári szokásjog történetéhez). Fons IV, 1997, 1. sz. 5–78.
Szakály Ferenc: Mezõváros és reformáció. Balassi Könyvkiadó,
Budapest, 1995.
Szilágyi Sándor: Illésházy István török levelezése 1607–1609
(A gróf Batthyány József köpcsényi levéltárában levõ eredeti-
ekrõl.) Történelmi Tár, 1879. 63–95.
Takáts Sándor: A budai basákról. Történeti Szemle, 1912, 1. sz.
40–73.
Takáts Sándor: A török és a magyar íródeákok. In: Rajzok a török
világból. I–III. k. Budapest, 1915–1917.
Zrínyi Miklós: Az török áfium ellen való orvosság. (1663) In:
Kovács Sándor Iván (szerk.): Zrínyi Miklós prózai mûvei. Zrínyi
Katonai Könyvkiadó, Budapest, 1985.
HUMANIZMUS, A KITÁGULT VILÁG
Almási Gábor: Két magyarországi humanista a császári udvar
szolgálatában: Dudith András (1533–1589) és Zsámboky János
(1531–1584). I–II. Századok, 2005, 4–5. sz.
240
Ács Pál: „Az idõ ósága” – Történetiség és történetszemlélet a régi
magyar irodalomban. Budapest, Osiris Kiadó, 2002.
Burckhardt, Jacob: Az olasz renaissance mûveltsége. Dante Könyv-
kiadó, Budapest, 1945.
Dudith András: Rövid kommentár az üstökösök jelentõségérõl.
(1578) In: Janus Pannonius – Magyarországi humanisták. Szép-
irodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1982.
Elias, Norbert: A civilizáció folyamata. Gondolat Könyvkiadó,
Budapest, 1987.
Guevara, Antonio de: Horologii Principum, azaz Az fejedelmek órá-
jának második könyve. Fordította: Draskovich János. Graz,
1610.
Horváth János: A reformáció jegyében. A mohács utáni félszázad
magyar irodalomtörténete. Gondolat Kiadó, Budapest, 1957.
Kulcsár Péter: Humanista történetírás Magyarországon. Lucidus
Kiadó, Budapest, 2008.
Oláh Miklós: Hungária. (1636) Magvetõ Könyvkiadó, Budapest,
1985.
Rotterdami Erasmus: A keresztény fejedelem neveltetése. Európa
Könyvkiadó, Budapest, 1992.
R. Várkonyi Ágnes: A Hymnus geneziséhez. In: Századfordulóink.
Liget Könyvek, Budapest, 1999.
V. Kovács Sándor (szerk.): Magyar humanisták levelei XV–XVI.
század. Waczulik Margit (szerk.): A táguló világ magyarországi
hírmondói XV–XVII. század. Gondolat Kiadó, Budapest, 1984.
Zsámboky János: Három dialógus a cicerói imitációról. In: Janus
Pannonius – Magyarországi humanisták. I. m.
AZ ATYÁK HATALMA
Bethlen Miklós levelei. I–II. Kiadta: Jankovics József. Akadémiai
Kiadó, Budapest, 1987.
Bodin, Jean: Az államról. Gondolat Kiadó, Budapest, 1987.
241
Filmer, Sir Robert: Patriarcha és egyéb írások. Fordította, beveze-
tõvel és jegyzetekkel ellátta: Nagy Levente. Polis Könyvkiadó,
Kolozsvár, 2003.
Locke, John: Értekezés a polgári kormányzat igazi eredetérõl, hatás-
körérõl és céljáról. Bevezette: Kontler László. Gondolat Kiadó,
Budapest, 1986.
Prágai András: Fejedelmek serkentõ órája. In: Magyar gondolko-
dók 17. század. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1979.
I. Rákóczi György: Fejedelmi parainesis. In: Magyar gondolkodók
17. század. I. m.
Szilágyi Sándor: A két Rákóczi György családi levelezése. Budapest,
1875
Sztáray Mihály: História Perényi Ferenc kiszabadulásáról. Kiadta:
Téglásy Imre. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1985.
Várkonyi Gábor: II. Rákóczi György esküvõje. In: Horn Ildikó
(szerk.): Régi Magyar Történelmi Források. Budapest, 1990.
A NÕK VILÁGA
Fábria Anna – Várkonyi Gábor (szerk.): A nõk világa. Mûvelõdés
és társadalomtörténeti tanulmányok. Argumentum Kiadó, Buda-
pest, 2007.
Bethlen Kata: Önéletírása. In: Magyar emlékírók 16–18. század.
Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1982.
Guevara, Antonio de: Horologii Principum, azaz Az fejedelmek órá-
jának második könyve. Fordította: Draskovich János. Graz,
1610. Hasonmás kiadás, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989
Horn Ildikó: Csáky Anna Franciska és a pozsonyi klarisszák.
Aetas, 1992/3. 28–43.
Péter Katalin: Lorántffy Zsuzsanna. In: Tamás Edit (szerk.):
Lorántffy Zsuzsanna album. Sárospatak, 2000.
Rákóczi Erzsébet levelei férjéhez 1672–1707. Kiadta: Benda Borbála
– Várkonyi Gábor. Osiris Kiadó, Budapest, 2001.
242
R. Várkonyi Ágnes (szerk.): Nõk a magyar történelemben. Buda-
pest, 1995.
Takáts Sándor: Régi magyar nagyasszonyok. Corvina Kiadó, Buda-
pest, é. n.
SZERELEM, VITÉZSÉG ÉS A VILÁG RENDJE
Balassi Bálint: Szép magyar komédia. Balassi Bálint és a 16. század
költõi. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1979.
Gyöngyösi István: Márssal társolkodó Murányi Vénusz. Sajtó alá
rend., bev. tanulmány és jegyz.: Jankovics József – Nyerges
Judit. Balassi Kiadó, Budapest, 2003. l.
Király Erzsébet – Kovács Sándor Iván: „Adria tengernek fönnforgó
habjai”. Tanulmányok Zrínyi itáliai kapcsolatáról. Szépirodalmi
Könyvkiadó, Budapest, 1983.
Kõszeghy Péter: Balassi Bálint Magyar Alkibiádész. Balassi Kiadó,
Budapest, 2008.
Szentmártoni Szabó Géza (szerk.): Ámor, álom és mámor: A szere-
lem a régi magyar irodalomban és a szerelem ezredéves hazai kul-
túrtörténete. (Tudományos konferencia, Sátoraljaújhely, 1999.
május 26–29.) Universitas Kiadó, Budapest, 2002.
R. Várkonyi Ágnes: A rejtõzködõ Murányi Vénus. Helikon Kiadó,
Budapest, 1987.
Zrínyi Miklós: Adriai tengernek Syrénája. In Zrínyi Miklós Összes
Mûvei. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1958
HÁZASSÁG
Ballaban György követi naplója. Fordította: Mihályi Anikó.
Kiadta: Várkonyi Gábor. In: II. Rákóczi György esküvõje. Régi
Magyar Történelmi Források II. ELTE, Budapest, 1990.
Benda Borbála – Várkonyi Gábor: Rákóczi Erzsébet levelei férjéhez
1672–1717. Osiris Könyvkiadó, Budapest, 2002.
243
Bethlen Kata: Önéletírása. In: Magyar emlékírók 16–18. század.
Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1982.
Bethlen Miklós levelei. Kiadta: Jankovics József. Akadémiai Kiadó,
Budapest, 1987.
Fejes Judit: Az Esterházyak házassági politikája 1645 után. In:
Péter Katalin (szerk.): Gyermek a kora újkori Magyarországon.
MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 1996.
Horváth Ágnes: Fõnemesi özvegyasszonyok a 16–17. századi
Magyarországon (Elmélet és gyakorlat). In: Nõk világa. Mûve-
lõdés és társadalomtörténeti tanulmányok. Argumentum Kiadó,
Budapest, 2007.
LÕCSE ÉS POLGÁRAI
Demkó Kálmán: Polgári családélet és háztartás Lõcsén a 16. és 17.
században. 1882.
Demkó Kálmán: A felsõ-magyarországi városok életérõl a XV–XVII.
században. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1890
Demkó Kálmán: A szepesi jog = Zipser Willkühr : keletkezése, viszo-
nya országos jogunkhoz és a németországi anyajogokhoz. Magyar
Tudományos Akadémia, Budapest, 1891
Demkó Kálmán: Lõcse város mûtörténeti rövid leírása. Lõcse, 1896
Granasztói György: A középkori magyar város. Gondolat Kiadó,
Budapest, 1980
Granasztói György: A barokk gyõzelme Nagyszombatban: tér és tár-
sadalom, 1579–1711. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2004.
Hain Gáspár: Szepességi avagy lõcsei krónika és évkönyv a kedves
utókor számára. Magvetõ Kiadó, Budapest, 1988.
H. Németh István: A szabad királyi városi rang a kora újkor-
ban. Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv. I. köt. Buda-
pest, 2006. 109–122.
H. Németh István: Városi tisztújítások a királyi Magyarországon
a 16–17. században. Arrabona, 45. 2007, 2. sz. 57–96.
244
EGY FÕÚR DÉLUTÁNJA
Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae. In: Magyar Emlékírók
16–18. század. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1982.
G. Etényi Nóra – Horn Ildikó (szerk.): Idõvel paloták. Magyar udvari
kultúra a 16–17. században. Balassi Kiadó, Budapest, 2003.
Grósz Alfréd: Ki volt a Lomnici csúcs elsõ megmászója? Turisták
Lapja, 1941, 7. szám. 137–144.
Kustán Magdolna: Az arisztokrácia kertjei a 16–17. századi Magyar-
országon. In: Idõvel paloták… Magyar udvari kultúra a 16–17.
században. I. m.
S. Lauter Éva: Fõúri kertek és reprezentáció a 17. században. In:
R. Várkonyi Ágnes–Kósa László (szerk.): Európa híres kertje.
Történeti ökológiai tanulmányok Magyarországról. Orpheusz
Kiadó, Budapest, 1993, 87–105.
S. Lauter Éva: Pozsony városa új szerepben. In: Idõvel paloták…
Magyar udvari kultúra a 16–17. században. I. m.
Pálffy Géza: A bécsi udvar és a magyar rendek a 16. században.
Történelmi Szemle 1999, 3-4., 331–369.
Rákóczi László naplója. A naplót feltárta, közzéteszi és a jegyzete-
ket írta: Horn Ildikó, utószót írta: R. Várkonyi Ágnes. Mag-
vetõ Könyvkiadó, Budapest, 1990.
Stirling János: Magyar reneszánsz kertek a XVI–XVII. században
(Mûvelõdéstörténeti tanulmányok). Enciklopédia Kiadó, Buda-
pest, 1996.
Vígh Éva: Éthos és kratos között. Udvar és udvari ember a 16–17.
századi Itáliában. Osiris, Budapest, 1999.
NAGY FÜRDÕZÉSEK
Bakó József: Stubnya gyógyfürdõ és hévforrásai Túrócz vármegyében.
É. n.
Borszéki Béla (szerk.): Ásványvizeink és gyógyvizeink. Budapest,
1979.
245
Földes Sándor: Pöstyén fürdõ és környékének képes kalauza.
Budapest, 1907.
Gallia Rezsõ: Trencsény-Teplicze gyógyfürdõ és hévforrása. Buda-
pest, 1895.
Gortvay György: Az újabb-kori magyar orvosi mûvelõdés és egészség-
ügy. Budapest, 1953.
Kósa László: Fürdõélet a Monarchiában. Holnap Kiadó, Budapest,
1999.
Sudár Balázs: Török fürdõk a hódoltságban. Történelmi Szemle,
2003/3–4. 213–263.
Szõts Pál: Stubnya fürdõ. Budapest, 1892.
Várkonyi Gábor: Hévizek és fürdõk a 17. századi Magyarorszá-
gon. In: Európa híres kertje. Történeti ökológiai tanulmányok
Magyarországról. I. m.
Wernher, Georgius: Magyarország csodálatos vizeirõl. (De admiran-
dis Hungariae aquis.) Fordította: Erdõsi Laura. Orvostörténeti
Közlemények, 1963.

246