Pázmány Péter 450

Pázmány Péter 450
450_c.indd 1 2022. 09. 29. 20:56

450_c.indd 2 2022. 09. 29. 20:56
PÁZMÁNY PÉTER 450
Tanulmányok Pázmány Péter születésének

450. évfordulója alkalmából
Szerkesztette
Ajkay Alinka, Hargittay Emil
UNIVERSITAS KÖNYVKIADÓ
BUDAPEST
2022
450_c.indd 3 2022. 09. 29. 20:56

A könyv megjelenését támogatta a Nemzeti Kulturális Alap
A könyv megjelenését támogatta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem
Az első borítón:
19. század közepi festmény részlete, Bécs, Pázmáneum
A hátsó borítón:
Darnyik Luca pályadíjnyertes műve a Pázmány évfordulón (PPKE BTK)
ISBN 978-963-9671-85-0
© A kötet szerkesztői és szerzői, 2022

© Universitas Kiadó, 2022
A kiadásért felel az Universitas Kiadó igazgatója

Készült a Fellini Kft. nyomdájában
Az Universitas Kiadó kiadványai megrendelhetők: www.prosperod.hu
450_c.indd 4 2022. 09. 29. 20:56

Tartalom
Előszó..............................................................................................................................7
Kuminetz Géza (rektor, Pázmány Péter Katolikus Egyetem):

Emlékkonferencia Pázmány Péter születésének 450. évfordulóján................................9
Borhy László (rektor, Eötvös Loránd Tudományegyetem): Köszöntő........................13
Merkely Béla (rektor, Semmelweis Egyetem): Köszöntő............................................15
Bitskey István: A hitvitáktól a prédikációkig – A Pázmány-életmű periodizációs

kérdései.........................................................................................................................17
Ajkay Alinka: A hitvitázó Pázmány Péter...................................................................25
Szabó Ferenc SJ: A teológus Pázmány Péter...............................................................55
Báthory Orsolya: „Deákúl írtam” – Pázmány Péter latinsága..................................65
Dobos András: Pázmány Péter A görögök szakadásárúl című művének

egyháztörténeti és teológiai vonatkozásai...................................................................95
Őze Sándor: „Az igaz hadindítás” – Pázmány Péter és a hadiprédikáció................ 119
Hegedűs Attila: Két fejezet Pázmány nyelvéről.........................................................135
Pálffy Géza: Királyi helytartó vagy nádor? Pázmány Péter és Esterházy Miklós
konfliktusának gyökereiről......................................................................................... 161
Tusor Péter: Pázmány pályájának fordulata – új vatikáni kutatások tükrében.........179
Szelestei N. László: Metszet, életrajz és panegyris lyrica Pázmány Péterről

(1679)...........................................................................................................................193
Tüskés Anna: Szobrok és domborművek Pázmány Péterről.....................................203
450_c.indd 5 2022. 09. 29. 20:56

Hargittay Emil: A Pázmány Péterre vonatkozó kutatások a Pázmány Péter
Katolikus Egyetemen (1998–2020). Hogyan tovább?................................................235
Maczák Ibolya: A Pázmány kritikai kiadás 11. kötete: a Posonban lött prédikáció
(1610) és Pünkösd után X. vasárnap első prédikáció (1636)......................................241
Maczák Ibolya: A Pázmány kritikai kiadás 12. kötete: Az nagi Calvinvs Ianosnac
hiszec egy Istene........................................................................................................ 244
Rövidítésjegyzék.........................................................................................................247
Névmutató...................................................................................................................255
A tanulmányok szerzői...............................................................................................267
450_c.indd 6 2022. 09. 29. 20:56

Előszó
Egyetemünk alapítójáról és névadójáról születésének (1570. október 4.) 450. évfordu-

lója alkalmából ünnepi tudományos konferencián emlékeztünk meg, amelyre a Páz-
mány Péter Katolikus Egyetemen 2020. október 7-én került sor a Szent II. János Pál
díszteremben. A konferencia előadásaiba az online élő közvetítés segítségével bárki
bekapcsolódhatott, ily módon a velünk ünneplők száma ezer fölött volt. A köszöntőket
azoknak az egyetemeknek a rektorai tartották, amelyek ma is vallják az egyetemala-
pító Pázmány Péter örökségét.
Kötetünkben közreadjuk az elhangzott előadások szerkesztett szövegét. Az előa-
dások sora az eltelt időben örvendetesen kibővült további tanulmányokkal, melyek
pontosan jelzik a Pázmány Péter életműve iránti fokozott szakmai érdeklődést. Az itt
közreadott írások szinte teljes áttekintést adnak a pázmányi életmű tartalmi és műfaji
sokszínűségéről, a teológus, a vitaíró, a politikus és a nyelvművész tevékenységéről.
Valamint ebben a kötetben jelenik meg az első tudományos összefoglalás a Pázmányt
megörökítő szobrokról és domborművekről. Végül a Pázmány-életműre vonatkozó
nagy vállalkozás, a kritikai kiadás munkálataiba és az egyetemünk újraalapítása
óta végzett, az életműre vonatkozó kutatások eredményeibe is betekintést kapunk.
A tanulmányok szerencsésen ötvözik az ünnepi megemlékezés és a szakmai novu-
mok, a legújabb kutatások bemutatásának kettősségét.
Kötetünket szeretettel ajánljuk a 90 esztendős Szabó Ferenc jezsuita atyának
és a 80 esztendős Bitskey István akadémikusnak, akik évtizedeken keresztül oly sok
eredményt értek el a Pázmány-kutatásban.
Ajkay Alinka és Hargittay Emil

a kötet szerkesztői
450_c.indd 7 2022. 09. 29. 20:56

450_c.indd 8 2022. 09. 29. 20:56
Megnyitó
Kuminetz Géza
Emlékkonferencia Pázmány Péter születésének 450. évfordulóján
(Megnyitó beszéd)
Pázmány Péter személye a magyar nép spiritualitását, világi és egyházi történelmün-

ket egyaránt jelentősen alakító nagy alakja. Egyenesen Zrínyi Miklós, Széchenyi Ist-
ván és Prohászka Ottokár mellett a négy legnagyobb magyar közé sorolta őt Schütz
Antal, aki szerint az „egy szent gyökérnek, a Szent István-i tőnek fölséges négyes
hajtása” lett.1 Az egyik költő, a másik államférfi, a harmadik és a negyedik pedig
püspök volt. A vallási géniusz, ha nevezhetjük egyáltalán így a nemzetek apostolait,
úgy tűnik, hatalmas erő, mely nem erőszakkal, nem propagandával, hanem az igaz
gondolat és cselekvés, valamint a nemes érzület hevével alkot maradandót.
A nemzetek akkor élnek és virulnak, ha földrajzi és etnológiai helyzetük, bioló-
giai adottságaik, történelmi sorsuk, kultúrájuk, mint nevelési tényezők mellett, neve-
lik a vezetői is, s „mindazok, akiknek a személye vagy a szava kiemelkedik az átlag-
ból”.2 Míg az előbbiek öntudatlanul és bizonyos tervezettség nélkül hatnak, és sokszor
sorvasztó a hatásuk, addig a vezérek tudatosan és kitartóan igyekeznek nemzetüket,
a rájuk bízottakat valamely nagy eszmény mint végső cél felé kormányozni. Igaz, ezek
is rombolhatnak, ám sanyarú földrajzi és társadalmi-történelmi korokban is felemel-
hetik népüket a legjobbak. Ugyanis nemcsak az egyént, hanem a népeket, a nemzete-
ket is nevelni kell, mivel a nemzeti léleknek is megvannak a maga sajátos fogyatkozá-
sai: „irtani kell hibáit, pótolni hiányait, növelni és megszervezni tehetségeit, úgyhogy
méltó történelmi hivatást vívjon ki a nemzetek gyülekezetében, s földrajzi, történeti,
korhelyzeti adottságai közepett becsülettel meg tudjon felelni ennek a hivatásának”.3
Ám ehhez különlegessé kell lennie minden vezér személyiségének, nem elég
magas hivatalt kapnia, azt küzdelmesen megszereznie, de méltó módon kell azt be
is töltenie, vagyis ízig-vérig magyarrá kell lennie, meg kell testesítenie a nemzeti
eszményt úgy, hogy közben nem tapad szívéhez sem a nacionalizmus, sem az inter-
nacionalizmus téveszméje, s mentes marad minden önfényező nárcizmustól. Azaz
1
Vö. Schütz Antal, A nemzetnevelő Pázmány, Bp., Stephaneum, 1938, 4.
2
Uo.
3
Uo.
450_c.indd 9 2022. 09. 29. 20:56

Kuminetz Géza
szolgálni, fölemelni akarja népét úgy, hogy jó szomszédi viszonyt ápol a környező
nemzetekkel és vezetőikkel, s elsősorban a saját népe tehetségeire épít. Nem engedi,
hogy más népek úgy húzzanak hasznot, hogy annak a nemes vezér népe lássa kárát.
A Pázmány Péter életét és munkásságát ünnepeljük, aki a kutatók, illetve öröksé-
géből inspirációt merítők szerint ilyen nagy magyar, hungarus abbreviatus volt. Miért
és hogyan lett ő ilyen nemes személyiségűvé, ilyen szellem- és lélekóriássá, nemze-
tünk nagy nevelőjévé?
Azért, mert szerzetes és pap, majd pedig püspök lett. S volt tehetsége arra is,
hogy igazi nagy teológussá, vagyis az emberi tapasztalat és tudás végső szintézisének
alkotójává legyen, illetve e megteremtett összegzés magasából nézze, ítélje az élet,
a történelem eseményeit. Mi kell tehát ahhoz, hogy valaki igazán nagy teológus lehes-
sen? Nem elég ehhez a tehetség, nem elég a szakmai felkészültség sem, hanem kell
az egyházi és kulturális élet virulenciája, termékeny kölcsönhatása, a teológiában
pedig a hit központi igazságainak a tanulmányozása, az azok közti arányosság megta-
lálása, vagyis a dolgok helyes becslése, kiegyensúlyozott látása, tárgyalása is. Ennek
a feladatnak akkor felel meg a teológia – Schütz Antal szerint4 –, ha tudományosan
igazolja magát a hitet, vagyis a katolikus embernek azt a magatartását, mellyel meg-
hajol a tanító egyház tekintélye előtt. Ennek az apologetikai hídverésnek két pillére
a bölcselet és a történelem. A hit tartalmát alkotják az egyes hitigazságok. Ezekkel
szemben a hittudománynak két fronton van kettős feladata: kifelé meg kell védenie
a kinyilatkoztatást tagadó pogánysággal szemben – ez az apológia, és befelé a kinyi-
latkoztatást meghamisító eretnekségekkel szemben – ez a polémikus vagy kontroverz
teológia. A hívek számára pedig igazolnia kell a hitigazságokat mint kinyilatkoztatott
tanítást, éspedig a kinyilatkoztatás forrásaiból és a közvetlen hitszabályból, az egyház
mindenkori élő tanításából. Ez lenne a pozitív dogmatikai feladat, melyben a biblikus
tudomány és az élő hagyomány-kutató egyháztörténet területei nyílnak meg. Aztán át
kell világítania a hitigazságok tartalmát a hittől és az emberi tudományoktól megvilá-
gosított elme segítségével, kimutatva azoknak az emberi cselekvésre és más tudomá-
nyokra való kihatását és összefüggését. Ez lenne a spekulatív dogmatikai feladat, ami
tulajdonképp a teológia szíve. Végül a legnagyobbak át tudják vezetni a hitigazságok
hatóerejét a hitélet, sőt, az egész társadalmi-állami élet területére is, vagyis az erköl-
csi, a jogi, a liturgikus, az aszkétikus, a pedagógiai, a gazdasági, a politikai, stb. életre
egyaránt. Talán ez lenne a Szent Bonaventúra által jelzett nagy művészet, a reductio
artium ad theologiam et viceversa.
Mármost Pázmány Péter teológiai munkássága főleg három területet érint, neveze-
tesen „a spekulatív teológiát, az apologetikus kontroverz teológiát és a prédikációkban
4
Vö. Schütz Antal, A hittudomány jelen fázisa és föladatai = Sch. A., Őrség: Korkérdések és tájékozódá-
sok, Bp., Szent István Társulat, 1936, 128–174.
10
450_c.indd 10 2022. 09. 29. 20:56

Megnyitó
megfogalmazódó gyakorlati morális-pasztorális szemléletű teológiát. […] Ahogy

a skolasztika fegyelmezett gondolkodásmódja áthatja Pázmány egész teológiáját, úgy
életművében a hitvédelmi és a gyakorlati-pasztorális szempont is elválaszthatatlan
egymástól. Hitvitázó műveiben nemcsak a szigorú érvelésekkel dolgozó teológus,
hanem az igazságra visszavezetni akaró lelkipásztor is megszólal, aki tisztában van
a katolikus igazsághoz való visszatérés lélektani akadályaival és hatékony segítsé-
get ad azok leküzdéséhez. Amikor pedig igét hirdet, akkor sem feledkezik meg arról,
hogy a keresztény életre nevelés nem választható el a katolikus igazság védelmétől:
ennek az igazságnak a szeretetére és életre váltására akar indítani”.5
A hallatlan bölcseleti és teológiai erudíció, a Krisztusnak és a magyaroknak egy-
aránt odaadott szív és élet adja Pázmány Péter apostolutódi és nemzetnevelői nagy-
ságát. E szív volt a forrása tanításának, egyházkormányzati döntéseinek; így akarta
a magyar népet és tagjait megszentelni, felemelni, hiszen elsősorban nekünk magya-
roknak magyarul írt és értünk, magyarokért tevékenykedett.
Születésének 450. évfordulója alkalom nemcsak arra, hogy emlékezzünk rá –
hiszen ő ma is tanítani és nevelni óhajt minket –, hanem arra is, hogy örökségéből
inspirációt kapjunk mai küzdelmeinkhez, katolikus egyházunk és nemzetünk feleme-
léséhez. Ehhez kívánok látó szemet és halló fület a konferencia előadóinak és résztve-
vőinek egyaránt.
5
Vö. Puskás Attila, Pázmány Péter teológiájának jellemzői = Jubileumi emlékkönyv Pázmány Péter egye-
temalapításának 375. évfordulója tiszteletére, szerk. M aczák Ibolya, Bp., PPKE, 2010, 251.
11
450_c.indd 11 2022. 09. 29. 20:56

450_c.indd 12 2022. 09. 29. 20:56
Köszöntő
Borhy László
Köszöntő
Kedves Vendégek!
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektoraként őszinte örömömre szolgál,

hogy a mai napon a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, Pázmány Péter büszke
és közös örököseiként együtt eleveníthetjük fel a közös múltat, méltón emlékezve arra
a kivételes személyre, aki élete munkájával jelenünk alapjait megteremtette.
Tehetsége és alkotó szelleme a mai napig inspirációul szolgálhat mindannyi-
unk számára, akár az oktatás iránt elkötelezett egyetemalapítóként, akár a magyar-
országi katolikus megújulás vezető alakjaként vagy épp kora kivételes írójaként
emlékezünk rá.
A választási lehetőségek tára tehát igen széles, amely lehetőségek részletes bemu-
tatását jó szívvel és teljes bizalommal hagyom a rendezvény hamarosan színre lépő,
nagyszerű előadóira.
Az előttünk álló programokhoz és Pázmány Péter örökségének tudományos igényű
megismeréséhez tartalmas és élvezetes időtöltést, építő beszélgetéseket kívánok!
Köszönöm a figyelmet!
13
450_c.indd 13 2022. 09. 29. 20:56

450_c.indd 14 2022. 09. 29. 20:56
Köszöntő
Merkely Béla
Köszöntő
Tisztelt Kuminetz Rektor Úr, Borhy Rektor Úr, Tisztelt Professzor Asszonyok, Pro-
fesszor Urak, Kedves Előadók, Kedves Vendégeink!
A legtöbb, amit gyermekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak – vallotta Johann

Wolfgang von Goethe. Három nagy hazai egyetem, köztük a Semmelweis Pázmány
Pétertől kapta meg ezeket a gyökereket, a közös alapokat, amelyekre máig építkezünk,
és amelyekből kiindulva szárnyalhatunk, vagyis elérhetjük ambiciózus céljainkat.
A nagyszombati egyetem létrehozását Pázmány a legnagyobb alkotásának tartotta,
mi, büszke utódok 385 évvel később elmondhatjuk, hogy jól sáfárkodtunk a ránk
bízott örökséggel, hiszen mindegyik utódintézmény, a hazai és regionális szinten egy-
aránt élvonalban áll a maga szakterületein.
A Pázmány Péter esztergomi érsek által 1635-ben alapított nagyszombati
egyetemen 1769-ben indult az orvosképzés megszervezése, miután Mária Terézia
november 7-én kiadta az orvosi kar alapításáról szóló rendelkezését. Így jött létre
hazánk legrégebbi, ma is működő orvos- és egészségtudományi egyeteme, a Sem-
melweis Egyetem. Mindez szerves részét képezte az akkori átfogó birodalmi szintű
reformfolyamatnak, melynek hátterében az a felismerés állt, hogy az egészségügy
elsőrendű államérdek, és mint ilyen, nagy fokú szerepvállalást igényel. A nagy-
szombati orvoskar tervezetét a királynő udvari orvosa, a holland származású Ger-
hard van Swieten dolgozta ki az akkori leideni egyetem mintájára, a megreformált
bécsi orvosi kar működése alapján. Ezt megelőzően magyar orvosok csak külföldi
egyetemeken vagy magániskolában, sebészek pedig céhes keretek között tanulhat-
tak. Az oktatás 1770-ben indult el, kezdetben 5 tanszékkel, azaz pontosan 250 évvel
ezelőtt, élettan és gyógyszertan, bonctan, sebészet, botanika és kémia, valamint
általános kórtan, vagyis voltaképpen a klinikum. Az új fakultás elhelyezésére külön
épületet emeltek Franz Anton Hillebrandt tervei szerint, akit Mária Terézia és II.
József korának egyik leghíresebb osztrák építészeként tartanak számon. Ennek elle-
nére, saját klinika híján, a kórtan, azaz a klinikum oktatása komoly nehézségekbe
ütközött, aminek megoldásában ugyanakkor segített az egyetem 1777-es Budára,
majd nem sokkal később Pestre költözése. Ebből is látszik, hogy már kezdetben is
meghatározó szerepet játszott az a felismerés – hogy egy másik nagy fontos elő-
döt, Markusovszky Lajost is idézzünk – „Csak a betegágy mellett készülhetnek
15
450_c.indd 15 2022. 09. 29. 20:56

Merkely Béla
a betegágyhoz”, vagyis az orvostanhallgatók oktatásakor kiemelt szerepe van a gya-

korlati képzésnek, így az egészségügyben az elméleti és gyakorlati oktatás elvá-
laszthatatlan egységet alkot.
A Semmelweis Egyetem az elmúlt évben ünnepelte alapításának 250 éves évfor-
dulóját, s mint ahogy említettem, idén szeptemberben pedig a 250. tanévünket,
akadémiai évünket kezdjük meg. Évszázadok során épült és vált azzá egyetemünk,
amilyennek ma ismerjük: hazánk és a régió vezető orvos- és egészségtudományi egye-
teme. Híressé vált, meghatározó személyiségek sora tette naggyá intézményünket –
közötte névadónk –, akik előtt a mai napig is tisztelettel adózunk. Nem véletlen tehát,
hogy a szenátusi termünk két kiemelt helyén – egész pontosan a rektor mögött – Páz-
mány Pétert és Mária Teréziát ábrázoló festmény függ, és az ő vigyázó szemeiktől
kísérve hozzuk meg a jelen és a jövő fontos döntéseit. Csak hogy egy példát említsek:
e terem falai között jelentettük be tavaly márciusban az Egészségipari-Biotechnoló-
giai Science Park létrehozását, amelyben stratégiai partnerünk, jogelőd egyetemtár-
sunk a Pázmány Péter Katolikus Egyetem is. Hiszem, hogy ez a projekt meghatározza
a következő évtizedek tudományát és kutatás-fejlesztési irányát az orvos- és egész-
ségtudomány területén. De a közös múltból építkezve az Eötvös Loránd Tudomány-
egyetemmel is számos közös együttműködés köt össze minket, az ELTE TTK-val
közös gyógyszerészképzésünk is. A közös tradíció kötelez és kijelöli céljainkat,
hogy a magyar egyetemek az európai felsőoktatási intézmények élvonalába kerüljenek.
A mai nap főszereplője Pázmány Péter gondolataival zárom köszöntőmet. Minket,
akik az orvos- és egészségtudományt választottuk hivatásul, ez a pár szó arra emlé-
keztet, hogy 18-20 évesen miért ezt a pályát választottuk.
„Olyan az egészség az emberben, mint a só, mely ízt ád az étkekben, mert akinek
egészsége nincsen, semmi alkalmatosságnak és gyönyörűségnek ízit nem érzi.”1
Köszönöm, hogy meghallgattak.
1
PPÖM VII, 251.
16
450_c.indd 16 2022. 09. 29. 20:56

A Pázmány-életmű periodizációs kérdései
Bitskey István
A hitvitáktól a prédikációkig
Különösen terjedelmes és nagy horderejű írói életművek esetében óhatatlanul felme-

rül a kérdés: milyen szakaszokon, milyen fejlődési/változási útvonalakon át alakult
és teljesedett ki az írói pályakép, a literátori teljesítmény végső eredménye. Pázmány
közel négy évtizedes írói tevékenységével kapcsolatban is érthető módon történtek
kísérletek az életmű valamilyen szempontú tagolásának – s ennek révén értelmezésé-
nek – bemutatására, az összkép megrajzolására. Az alábbiakban ezeknek áttekintését
és újraértelmezését kíséreljük meg, elsősorban az újabb kutatások eredményeit véve
figyelembe.
Fraknói Vilmos és Sík Sándor közismert monográfiái után magyar irodalomtör-
téneti szempontú életműáttekintést a hatkötetes irodalomtörténet nyújtott, szemlénket
ennek mérlegelésével illő kezdenünk. Ebben az akadémiai szintézisben Bán Imre pro-
fesszor az akkori kor tudásszintjének legjobb színvonalán rajzolta meg Pázmány írói
arcképét, elsősorban műfajok szerint mutatva be a terjedelmes szövegkorpuszt.1 Négy
csoportra elkülönítve tárgyalta az írói életművet: ájtatossági művek, vitairatok, külön
egységként a Kalauz, végül a prédikációk szerepeltek nála alfejezetekként. Ez két-
ségkívül logikus áttekintés, azonban a szövegek keletkezésének időrendje, az alkotói
metódus formálódása ebben nem kaphatott figyelmet, sem pedig az írásművek stílus-
beli, hangütést illető változásai, módosulásai, kompilációs eljárásai s így a pályakép
alakulásának mozzanatai lényegében nem mutatkozhattak meg.
A Pázmány-életmű irodalomtörténeti korszakbesorolását illetően Kolozsvári
Grandpierre Emil nagy ívű esszéje új nézőpontot érvényesítve járult hozzá a perio-
dizációs vitákhoz.2 Noha ő nem az életmű belső tagolódását vizsgálta, hanem annak
egészét és a szerző mentalitását igyekezett reneszánsz jelenségként bemutatni és értel-
mezni, mégis forgalomba hozott olyan szempontokat, amelyek megfontolásra érde-
meseknek mutatkoztak a későbbiekben. Pázmánynak ezt a periodizációs besoro-
lását a szakmai közvélemény nem fogadta el, annyi eredménye viszont mégis lett,
1
Bán Imre, Pázmány Péter = A magyar irodalom története, II, szerk. K laniczay Tibor, Bp., Akadémiai
Kiadó, 1964, 126–137.
2
Kolozsvári Grandpierre Emil, Pázmány (1570–1637), Irodalomtörténet, 1971, 41–75.
17
450_c.indd 17 2022. 09. 29. 20:56

Bitskey István
hogy a reneszánsz humanizmusához való kapcsolódása a korábbinál árnyaltabb kép

kialakítását kívánta meg. Pár évvel később, az érsek beszédeinek műveltségi hátterét
vizsgálva azt kellett belátnunk, hogy az leginkább a humanista erudíció kifejezéssel
jellemezhető, forráshasználata a kor legmagasabb szintjét képviseli, azóta a nemzet-
közi szakirodalom is használja a „jezsuita humanizmus” kifejezést.3 Ezt tekintve fel-
vethető az életmű olyan tagolásának lehetősége is, amelyben a reneszánsz/humanista
és a poszttridentinus barokk motívumok árnyalt elkülönítési kísérlete kap helyet,
ennek pedig kronológiai konzekvenciái is adódhatnak.
Az írói attitüd változásainak, belső mozgásának vizsgálatára jó alkalmat kínált
az Öt szép levél három szövegváltozatának összevetése, nem véletlen, hogy ez a kiemel-
kedő színvonalú vitairat többek figyelmét felkeltette. Erről először részletesen Lipa
Timea tanulmánya értekezett.4 Kimutatta, hogy az 1609-es első kiadáshoz képest
a négy évvel későbbi szöveg – más kontextusba kerülve – funkcióváltáson ment át,
többek között az elbeszélő és a fiktív szereplő viszonyát is megváltoztatta a szerző.5
Ehhez Balázs Mihály később azt fűzte hozzá, hogy az első szöveg „patikamérlegen
kimért finom iróniája” az átalakítás során szarkasztikus hangvételbe csúszott át, így
az elsőnek beszédmódja csupán epizód maradt a magyar irodalom történetében.6
Noha ezek a szövegelemzések csak egyetlen mű variánsaira terjedtek ki, azt meggyő-
zően illusztrálják, hogy Pázmány kiadott munkáinak beszédmódja, retorikája, funk-
ciója olyan módosulásokon ment át, amelyeket érdemes mikrofilológiai megközelítés-
sel górcső alá venni. Ezt segíti elő a kompilációs eljárás figyelembe vétele, valamint
az összes művek kritikai kiadásának előrehaladása.7
De Pázmány nem csupán író volt, hanem egyházfő és politikus is, így egyéb szem-
pontokat ugyancsak célszerű figyelembe venni a pályakép áttekintésekor.
3
Jan Okoń, Kelet és Nyugat határán: Jezsuita humanizmus a 16–17. századi Lengyelországban = Lati-
nitas Polonia: A latin nyelv szerepe és jelentősége a történelmi Lengyelország kora újkori irodalmában,
szerk. Békés Enikő, Szilágyi Emőke Rita, Bp., Reciti, 2014, 235–247. A jezsuita humanizmuson a szerző
az antik kultúra invariáns elemeinek recepcióját és a katolikus konfesszionalizáció érdekében történő
felhasználását érti.
4
Lipa Timea, Pázmány Péter belső írói fejlődése az Öt szép levél három kiadásának tükrében, Irodalom-
tudomány (Miskolci Egyetem), 2002/1–2, 8–33.
5
Uo., 29.
6
Balázs Mihály, Az Öt szép levél 1609-ben = B. M., Felekezetiség és fikció: Tanulmányok 16–17. századi
irodalmunkról, Bp., Balassi Kiadó, 2006 (Régi Magyar Könyvtár, Tanulmányok, 8), 208–209. A mű kriti-
kai kiadása: Pázmány 1609/1613/2019.
7
H argittay Emil, Pázmány és a kompiláció = Pázmány Péter és kora, szerk. H argittay Emil, Piliscsaba,
PPKE BTK, 2001 (Pázmány Irodalmi Műhely – Tanulmányok, 2), 251–260; Uő., A Pázmány kritikai kia-
dás = Uő., Filológia, eszmetörténet és retorika Pázmány Péter életművében, Bp., Universitas Kiadó, 2009
(Historia Litteraria, 25), 11–18.
18
450_c.indd 18 2022. 09. 29. 20:56

Az egyháztörténeti szempontú kutatás érthető módon saját diszciplináris megfon-

tolásait helyezte előtérbe. Tusor Péter az érseki kinevezés időpontját, 1616-ot jelölte
meg az életút fordulópontjaként, azt hangsúlyozta, hogy az írótollat a pásztorbottal
cserélte fel ekkor Pázmány, az egyházfővé lett korábbi jezsuita ezt követően már
a katolikus konfesszionalizáció ügyének és feladatainak szentelte idejének és energiá-
jának túlnyomó részét, írásainak java még jezsuita korában keletkezett, az új körülmé-
nyek lezárták „alkotói korszakának egy fejezetét”.8
A kritikai kiadás tapasztalatai alapján viszont Hargittay Emil azt a véleményt
fogalmazta meg, hogy az írói életmű végeredményben egységes egész, ezt sugal-
mazzák az egyes művek közötti szoros összefüggések, átfedések, újraírások, átdol-
gozások, kompilációs technikák, így Pázmányt – legalábbis magyar nyelvű műveit
tekintve – akár „egykönyves” szerzőnek is lehetne nevezni. Írói módszere ugyanis azt
mutatja, hogy Pázmány – felkészültségének monumentális tárházából, római stúdiu-
mainak és gráci latin nyelvű előadásainak „aranytartalékából” – mindig a helyzetnek
megfelelő részletet, motívumot, retorikai eljárást, szövegszervezési technikát, hangü-
tést tudta kiválasztani, e téren pedig párját ritkítja a magyar irodalom történetében.9
Ez a szellemes meglátás meggyőzőnek is mutatkozik, ha az életmű egészét szemléljük,
mégis óhatatlanul felmerül a kérdés: a kétségkívül koherens, széleskörű teológiai, tör-
téneti, etikai és bölcseleti tudáson alapuló világkép vajon azonos volt és maradt közel
négy évtizeden át? A változó történelmi és politikai helyzethez történő alkalmazko-
dás nem helyezte volna át a hangsúlyokat az írói pályaképen? Az évszázad legelején
Magyarival polemizáló jezsuita vitaíró és a prédikációit élete végén kötetbe szerkesztő
érsek mentalitása, világképe, retorikai felkészültsége azonos szinten állott-e a közel
négy évtized alatt? A lényeget illetően akár igennel is felelhetünk erre a kérdésre,
egyes részleteknek több nézőpontú szemügyre vétele azonban felszínre hozhat olyan
árnyalatokat, amelyek előmozdíthatják az írói szándékok és célok módosulásainak
érzékelését, a páratlanul gazdag életmű belső mozgásának kontúrozását.
Ha ezt kíséreljük meg, célszerűnek látszik a kritikai kiadás legújabb kötetének
tanulságait felidéznünk. Elkészült ugyanis az 1610-es ún. Tordai-beszédnek és 1636-os
változatának szinoptikus kiadása, amelynek jelentőségét főként az a különleges hely-
zet adja, hogy a két prédikációszöveg szerzőjének írói pozíciója és szándéka a meg-
írásuk között eltelt negyedszázad folyamán alapvetően megváltozott, tehát Pázmány
ugyanazon témáról merőben eltérő helyzetekben fejthette ki nézetét, állásfoglalását,
8
Tusor Péter, Pázmány, a jezsuita érsek: Kinevezésének története, 1615–1616 (Mikropolitikai tanul-
mány), Bp.–Róma, MTA PPKE „Lendület” Egyháztörténeti Kutatócsoport–Gondolat Kiadó, 2016 (Bib-
liotheca Historiae Ecclesiasticae Universitatis Catholicae de Petro Pázmány Nuncupatae Ser. 1., Collec-
tanea Vaticana Hungariae 1/13), 325.
9
H argittay 2019, 222.
19
450_c.indd 19 2022. 09. 29. 20:56

Bitskey István
tanítását. Noha az első változat textológiai helyzete óvatosságra int, mint ismeretes,
nem maga a szerző, hanem egy lejegyző írta le a szöveget, Pázmány azonban ezt vál-
lalta, nyomtatásban is megjelent, tehát mind tartalmát, mind hangütését magáénak
vallotta, így a két változat egybevetésének nem látszik semmiféle akadálya.
1610-ben a harcias jezsuita hitvitázó fogalmazta meg a szöveget, amelynek célja
az ellenfél (az aposztata Tordai) totális erkölcsi megsemmisítése, ehhez a retorikai
vituperatio legmarkánsabb kifejezéseit vonultatta fel, ugyanakkor a hitükben meg-
rendült híveket is tájékoztatni kívánta az ilyen „esetekről”. Ez a szöveg a polémi-
ának radikális változata, nem argumentál, sokkal inkább harcias kifakadás, elemi
erejű felháborodás, a célbavett személy elrettentő példaként történő felmutatása.
Ezzel szemben viszont 1636-ban az érsek, a főpásztor, az erkölcstanító adott közre
mintabeszédeket, ekkor már a polémia helyett saját felekezetének spirituális építése,
a katolikus konfesszionalizáció megszilárdítása volt a cél. Miként a beszéd propozí-
ciójában kijelenti: „megmondom, micsoda éppületünkre való lelki hasznot kel ven-
nünk az ilyen esetekből”. Nem a vita tehát, hanem a „lelki haszon” áll ekkor már
a prédikációszöveg középpontjában. Noha a téma azonos (felekezetváltás, aposztá-
zia, jeles személyiség hitehagyása), a két szöveg keletkezésének szituációja eltérő,
Pázmány a témát most már a korábbitól eltérő elvárási horizontra adaptálta, más
helyzetű befogadói közösségekhez alkalmazta kommunikációs stratégiáját, új kon
textusba helyezte a témát. Mondhatjuk talán azt is, hogy ez a változtatás új korszak
nyitányának jelzése.
A korai vitairatok sorában szintén megfigyelhető a hangütés látványos erősö-
dése, Magyarival szemben Pázmány még inkább érveket sorakoztat, az Öt szép levél
már a maró gúny és irónia retorikáját veti be a tollharcba, végül a Kálvin-Hiszekegy
már az abszurditás határán áll, amikor a helvét reformátort egyenesen istentaga-
dónak állítja be. Ismeretes az is, hogy ekkoriban keletkezett latin nyelvű vitairatai
(Logi alogi, Peniculus Papporum) még jezsuita előljárói részéről is rosszallást vál-
tottak ki arrogáns hangvételük miatt.10 Nemrég Báthory Orsolya tüzetes elemzéssel
mutatta ki, hogy retorikai bravúrokkal megfűszerezett latinságuk rendkívül indula-
tos, durva, személyeskedő, szarkasztikus, gúnyos hangütést kapcsolt be a felekezeti
polémiák szövegterébe, alighanem ezen a ponton ütötte meg Pázmány a legerőtelje-
sebb hangnemet.11
10
Tusor, i. m., 280.
11
Báthory Orsolya, „Deák légyen ám!…”: Pázmány Péter Peniculus papporum című vitairatának latin-
sága = A reformáció és a katolikus megújulás latin nyelvű irodalma, szerk. Békés Enikő, K asza Péter, K iss
Farkas Gábor, Lázár István, Molnár Dávid, Bp., MTA BTK Irodalomtudományi Intézet, 2019, 229–244,
itt: 240.
20
450_c.indd 20 2022. 09. 29. 20:56

Néhány év múlva következik a szintézis, a Kalauz, amelyik szisztematikusan igyek-

szik lebontani a lutheri és kálvini tanok teljes rendszerét, mai szóval talán azt is mond-
hatnánk: dekonstrukciót hajt végre, a felekezeti ellentábor tanítását kívánja pontról
pontra lebontani, megsemmisíteni. Talán megengedhető, hogy a Kalauz utáni vitairatok
sorát inkább csak utóvédharcnak minősítsük, ennek végső fázisa a Setét hajnalcsil-
lag után bujdosó lutheristák vezetője – azaz Fridericus Baldvinus – elleni terjedelmes
szöveg 1627-ben. Mindez azonban a reformáció által elindított tollharc kontextusába
illeszkedik, mintegy magasabb szintű folytatása a 16. században megindult interkon-
fesszionális vitáknak, s ha a reformáció felekezeti vitáit a reneszánsz égisze alá sorolha-
tónak értelmezzük, akkor Pázmánynak ez az írói periódusa is oda tartozik. De emellett
már megjelenik az érseki pozícióból következő megfontoltság, érvelő tárgyszerűség is,
amelynek hangütéséről Báthory Orsolya azt állapította meg a Vindiciae ecclesiasticae
(1620) kapcsán, hogy abban „Pázmány egyházi és közjogi méltósághoz illően vissza-
fogottan, konkrétumokat nem említve, patetikus hangnemben ír általában az atrocitá-
sokról”.12 Lehetetlen észre nem vennünk, hogy alapvető változás ez az 1609-es latin
írások agresszív tónusához képest, a bő egy évtizeddel későbbi latin szöveg már nem
egy ponton a közös nevező keresése jegyében íródott. Nem véletlen az sem, hogy ebben
a periódusban készül el a Kempis-fordítás (1624), melynek devóciós meditatív tónusa
ugyancsak a felekezeti megbékélés irányába hathatott.
Prédikációs kötete ugyancsak eléggé egyértelműen tanúsítja, hogy nem a fele-
kezeti küzdelmeket kívánta a továbbiakban folytatni, hanem épp ellenkezőleg, most
már az építés lett az elsődleges célja, a Róma-hűségen megmaradt hívők közössé-
gének kialakítása, pallérozása, számukra egységes erkölcsi útmutató megfogalma-
zása, a mindennapi élet katolikus változatának propagálása vezeti tollát Más szóval:
a konstrukció, a szilárd hittételeken nyugvó kegyességi élet megalapozása, az ezen
nyugvó mentalitás kiformálása került törekvése homlokterébe. Bűnök és erények
rendszerét vázolja fel, sorra veszi a társadalom meghatározó szereplőit (püspökök,
bírák, keresztyén vitézek), a mindennapok gondjait (fiúk és lányok nevelése, özvegy
asszonyok tüköre, családi gondok, stb), konkrét morális szabályokat, előírásokat
fogalmaz meg valamennyiük számára, az összképből kiolvasható az általa ajánlott
normarend, értékvilág, hierarchikus társadalmi berendezkedés, egészen annak mik-
roszintjéig lehatolóan.13 Nem hiányoznak szövegeiből a jellemrajzok sem, elég ha itt
csak a haragos ember vagy a tántorgó részeg lefestésére utalunk, amelyek vizuálisan
12
Báthory Orsolya, Pázmány Vindiciae-je és Balásfi Reputatiója: Két röpirat a besztercebányai ország
gyűlés végzései ellen = Politikai nyelvek a 17. század első felének Magyarországán, szerk. K ármán Gábor,
Zászkaliczky Márton, Bp., Reciti, 2019, 219.
13
Erről részletesen: Bitskey István, Humanista erudició és barokk világkép: Pázmány Péter prédikációi,
Bp., Akadémiai Kiadó, 1979 (Humanizmus és Reformáció, 8), 103–122.
21
450_c.indd 21 2022. 09. 29. 20:56

Bitskey István
jelenítik meg, a külső látvány révén érzékeltetik a vétkes tulajdonságokat, az emberi

gyarlóságokat.14 A felekezeti életvitel összes dimenziójára reflektál. Mindezek mögött
ott húzódik az Exercitia spiritualia szellemisége, amelyre Szent Ignác nevével ugyan
nem hivatkozik, mégis kimutatható annak korántsem jelentéktelen hatása.15
Talán nem túlzás ha azt véljük kiolvasni Pázmány írásainak kronológiájából,
hogy az új világkép kiépítése valójában a prédikációk közreadásával, kötetbe rende-
zésével kezdődik. A szerzői szándék világos: „a mit élő nyelvemmel hirdettem, azt
rendbe hozván és kiterjesztvén, nyomtatásba bocsássam” – adja magyarázatként
az előszóban. Ájtatossági műveként korábbról legfeljebb az Imádságos könyv említ-
hető, a vitairatok időszakában egyedül ez képviseli a spirituális építkezés célját. Ennél
azonban sokkal átfogóbb írói szándék vezérelte a beszédgyűjtemény kiadását, a viták
után a hívők közösségének pacifikálását, egy békésebb vallásos életvitel megalapo-
zását szolgálva. A konfesszionalizációs modell terminológiáját alkalmazva úgy is
fogalmazhatunk, hogy ez a kötet a társadalmi fegyelmezés (Sozialdisziplinierung)
kategóriájába sorolható, minthogy a felekezetspecifikus társadalmi normák meggyö-
kereztetése a célja.16 Másképp fogalmazva: a kötetet a katolikus normakommuniká-
ciós törekvések kifejezőjeként is minősíthetjük, olyan életvezetési útmutatónak (s egy-
ben prédikációs mintának), amely a hívő közösségek stabilitási igényeit, a konszolidált
élet kívánalmát akarta szolgálni.17
A vele kezdődő új érát nevezhetjük Pázmány írói aktivitása terén a katolikus
konfesszionalizáció időszakának vagy akár a hosszú reformáció katolikus fázisának,
magyar irodalomtörténeti szempontból pedig a barokk kor nyitányának.
Míg a vitairatok sora és a Kalauz elsősorban a teológiailag képzett értelmiségi
befogadók szűkebb rétegéhez szólt, addig a beszédeket a szerző sokkal szélesebb körre,
templomon túl is történő használatra, klerikusokon kívül világiak olvasmányául is
szánta, mert ilyen tanításokat – mint kifejtette – „nem csak prédikálló-székben, hanem
azon kívül, a szerzetes és egyéb egyházi vagy világi emberek, lelki vigasztalásokra
14
PPÖM VI, 301–302, VII, 210.
15
Őry Miklós, Pázmány az ige szolgálatában, Szolgálat, 1969/2, 47–70.
16
Wolfgang R einhard, Gegenreformation als Modernisierung?: Prolegomena zu einer Theorie des
konfessionellen Zeitalters = Ausgewählte Abhandlungen, Berlin, 1977, 78–101; Tusor Péter, A barokk
pápaság, Bp., Gondolat Kiadó, 2004, 14; Anja Johann, Kontrolle mit Konsens: Sozialdisziplinierung in
der Reichsstadt Frankfurt am Main im 16. Jahrhundert, Frankfurt am Main, Kramer, 2001 (Studien zur
Frankfurter Geschichte, 46); Mihalik Béla Vilmos, Papok, polgárok, konvertiták: Katolikus megújulás
az egri egyházmegyében (1670–1699), Bp., MTA BTK Történettudományi Intézet, 2017 (Magyar Törté-
nelmi Emlékek, Értekezések), 14.
17
Gőzsy Zoltán, A katolikus egyház normakommunikációs és mediátori szerepe a 18. században = Alsó-
papság, lokális társdalom és népi kultúra a 18–20. századi Magyarországon, szerk. Bárth Dániel, Bp.,
2013, 53–84.
22
450_c.indd 22 2022. 09. 29. 20:56

és tanuságokra minden nap olvashatnak […] A prédikátorok eleibe pedig minden

keresztyéni jóságokrúl, minden gonosz vétkekrül, minden rendek és állapotok köte-
lességérül annyi tanításokat és intéseket adtam, hogy ha amit egy helyen mondottam,
azt okosan más Vasárnap előhozzák, sok új prédikációkat csinálhatnak”.18
Legalább két meghatározó motívum vezérli ezek szerint az írói szándékot.
Az egyik, hogy tanításának disszeminációját, minél szélesebb körű terjesztését remélte
kötetétől, a térnyerés célzata, az általa berendezett erkölcsiség érvényre juttatásának
igénye vezetett ahhoz, hogy a beszédek „szakadozott papírosokon el ne vesszenek”,
hanem nyomtatásban jelenjenek meg. A másik motívum: határozottan a „keresztényi
jóságok” és a „gonosz vétkek” ellentétes pólusait kívánta megjeleníteni, „a jóságok
és vétkek ismerésére” helyezte a hangsúlyt. Jelezte ugyan, hogy az „iskolai Theoló-
gia” állott a háttérben, de abból csak amit a „lelki éppületre” szükségesnek vélt, azt
vonta be a mintául szánt beszédgyűjteménybe. Nem csak a jelennek, hanem a jövő-
nek, a következő prédikátor-generációknak kívánt szellemi táplálékot, s ezzel együtt
követésre méltó retorikai mintát is nyújtani. Ez a reménye valóra is vált; a következő
korszak bőségesen merített az általa létrehozott szellemi tárházból.19
Összegezve megfigyeléseinket, Pázmány írói pályáján végül is három szakaszt
vélünk megkülönböztethetőnek.
Az első az 1603–1613 közé eső évtized, ebben domináns műfaj a hitvita, a Kala-
uzzal bezárólag. Ez a korszak a harcias polémiák periódusa, a vitapartnert kímélet-
lenül pellengérre állító írásoké, feltehetően (a Tordai-beszéd retorikájából következ-
tetve) ez a tónus az ekkoriban elhangzott prédikációkra is valószínűsíthető, noha erről
egyéb ismeretünk nincs. A szerző szilárd meggyőződésének, fölényes öntudatának
aranyfedezetét természetesen a gráci latin bölcseleti és teológiai előadások alkothat-
ták, az ezekben megalapozott tudást váltotta át a magyar nyelvű kontroverzia nyelvére
és az éppen aktuális vitahelyzetre.
A második periódust 1613–1636 között véljük kijelölhetőnek. A nagy szintézis
megjelenését evidens módon mérföldkőnek tekinthetjük az írói aktivitás során. Az ezt
követő bő két évtizedben két irányban érzékelhető változás az írói pozíciót illetően.
Egyrészt az utóvédharc érája következett, most már a Kalauz az állandó hivatkozási
bázisként szerepelt, ahhoz lehetett utalni, igazítani a vitapartnereket, de akár a saját
híveket is. Másrészt a helyzet tovább módosult az érseki méltóságba emelkedéssel,
18
PPÖM VI, XXII.
19
Ocskay György, Pázmány hatása Kelemen Didák prédikációiban, ItK, 1982, 436–448; M aczák Ibolya,
A kanonikus plágium: Szövegalkotás barokk prédikációinkban, ItK, 2003, 261–266; Uő., Elorzott szavak,
Szigetmonostor, WZ Könyvek, 2010, 33–160; Uő., Pázmány hatása a 17–18. századi prédikációiroda-
lomra = Jubileumi emlékkönyv Pázmány Péter egyetemalapításának 375. évfordulója tiszteletére, szerk.
M aczák Ibolya, Bp., PPKE, 2010, 189–194.
23
450_c.indd 23 2022. 09. 29. 20:56

Bitskey István
hangsúlyváltás történt, most már a prédikálószékből nem a harcias jezsuita polémia

a hangütést vezető komponens, hanem a minél szélesebb hívő rétegek megnyerése
a cél, most már a pozsonyi és nagyszombati szószékről az ország katolikus főpászto-
rának tanítása hangzott fel. „Harcoló írásaimban írtam ezekről eleget” – jelentette ki
a vitákról egyik beszédében, elutasítva a szószékből a kontroverziát, s helyette bősé-
gesen részletezte erkölcsi intelmeit. A polémiát láthatóan a múltba helyezi ez a kije-
lentés, amely a konszolidáció irányába mutat. Ahogyan a Tordai-beszéd szövege átala-
kult, feltételezésünk szerint úgy változtathatta meg az érsek a korábban elmondott
egyéb prédikációinak szövegét is. A jól ismert kompilációs technikával készülhettek
el az átdolgozott szövegek a tervezett gyűjtőkötet számára. Az alulról történő fele-
kezetszervezés ismérvei válnak egyre láthatóbbá az írói tevékenységben az 1620-as
és 30-as évek során, ennek kiteljesedése a prédikációskötet.
Következésképp az írói életpálya harmadik, azaz zárószakaszaként a nyomta-
tásban közzétett beszédgyűjteményt jelölhetjük meg, amely 1636-ban ugyanakkor új
korszakot nyitott meg, mintát adva legalább másfél évszázadra utódainak, a katolikus
hitszónokoknak, mind a tanítás tartalmában, mind a szóművészeti eljárások alkal-
mazásában. Utat és módot mutatva arra, hogy a hitélmény és erkölcsi érzék fejlesz-
tésével lehet és kell a trienti katolicizmus ügyét szolgálni. A társadalom legszélesebb
rétegeihez szóló beszédgyűjtemény közzétételét akár a barokknak nevezett korszak
szimbolikus kezdődátumának is felfoghatjuk, olyan paradigmaváltásnak, amely Páz-
mánynak a protestáns reformációval folytatott polemikus korszakát lezárta, s egyben
a katolicizmus intézményi és spirituális újjászerveződésének periódusát nyitotta meg
a keresztény hitújítás hosszú történetének magyarországi kontextusában.
24
450_c.indd 24 2022. 09. 29. 20:56

A hitvitázó Pázmány Péter
Ajkay Alinka
A hitvitázó Pázmány Péter1
Pázmány Péter életművének igen jelentős részét teszik ki a polemikus művek. Majd-
nem negyvenszer jelentek meg a hitvitázó írásai, ez huszonhat különböző művet
jelent, mivel több olyan is van ezek között, amelyet ő maga is többször kiadott.
A főműveként számon tartott Kalauzt többször átdolgozta, háromszor látott napvi-
lágot Pázmány életében, minden újabb kiadást aktualizált, átstilizált. A többi mun-
kája pedig jórészt ezzel áll intertextuális kapcsolatban egyrészt úgy, hogy az 1613-as
első kiadásba beledolgozta korábbi vitairatait, másrészt pedig a későbbi vitairatok
a Kalauz kiadásából származtak, erre próbáltak válaszolni a kortársak, Pázmány
minden támadásra megfelelt.2
Ennek a tanulmánynak a legfőbb újdonsága az elődökhöz képest mindenekelőtt
az, hogy átfogóan tekinti át Pázmány polemikus munkásságát, több különböző szem-
pontból. Nem időszakokra bontva láthatjuk a vitairatokat, hanem hitvitabokrok szerint,
a vitapartner(ek) személyéhez hozzáfűzve. Ezen kívül a korábbi, főként történeti, teoló-
giai áttekintések mellett szövegközelibb elemzések is találhatók benne. A retorikai alak-
zatok, eszközök használatának stilisztikai elemzése éppúgy megjelenik, mint az egyes
hitviták szövegszerű, akár mikrofilológiai alaposságú vizsgálata. A vitairatokat legin-
kább aszerint csoportosíthatjuk, hogy kinek szólnak, ki ellen íródtak vagy esetleg a korai
művek esetében, hogy hol jelentek meg. Mindezidáig a szakirodalomban valamennyi
vitairatot érintő átfogó munkát csak kettőt találunk, az egyik Sík Sándor3 monográfi-
ájának fejezete, a másik Hargittay Emil4 disszertációja. Az előbbi nagyon jó alap, ám
az azóta eltelt több mint nyolcvan év, s különösen az időközben elindult kritikai kiadás-
sorozat számos filológiai eredményt hozott; míg az utóbbi monográfia a Kalauz közép-
pontba állításával tekinti végig a vitairatokat. Sík Sándor felosztását némileg módosítva,
én Pázmány vitairataival kapcsolatosan inkább hitvitabokrokról vagy csoportokról
beszélnék, eszerint tárgyalom azokat, ugyanis egy-egy személlyel vagy személyekkel
általában több írásművön keresztül vitatkoztak, egy-egy műre mindig érkezett válasz.
1
A tanulmány megjelenését támogatta az NKFIH/OTKA K 137815 sz. pályázata.
2
Bővebben lásd H argittay 2019.
3
Sík 1939.
4
H argittay 2019.
25
450_c.indd 25 2022. 09. 29. 20:56

Ajkay Alinka
I. Grazi írások
Polemikus műveinek kronologikusan az első csoportját grazi írásokként szokás emle-

getni, a kiadás helyére utalván.5 Pázmány közírói fellépése grazi tanárságának éveihez
kötődik, az 1603 és 1607 közötti művek tartoznak ebbe a csoportba. Grazi tartózkodása
idején6 kezdett polemikus munkákat írni, s ezen művek tanulmányozása során – leg-
újabb kutatásaink szerint – nyilvánvalóvá vált, hogy ezek nagyjából egy időben készül-
hettek, ezért tárgyaljuk őket egy csoportban, noha különböző vitapartnerekhez szólnak,
különböző problémákat érintenek. A minden kötetben jelen lévő kereszthivatkozások-
ból kiderül, hogy körülbelül egyszerre kezdett több művén, sőt – ha pontosak akarunk
lenni – ennek az időszaknak valamennyi polemikus írásán dolgozni. A művek aztán
alkalomszerűen, egymás után jelentek meg négy év alatt, feltehetően egy akkori fontos-
sági sorrendben. Például a Felelet vagy a Tíz bizonyság megjelentetése jóval lényegesebb
és sürgősebb volt, mint mondjuk a Keresztyéni feleleté, mivel ebben az esetben már mind
Monoszlóy András, mind Gyarmati Bíró Miklós meghalt, nem volt tehát konkrétan meg
győzendő vitapartner, inkább csak a kialakulóban lévő teológiai szakterminusok ponto-
sítása volt a feladat, továbbá az, hogy a katolikus fél fölfogása legyen általánosan ismert.
Bitskey István írt egy fontos tanulmányt erről az időszakról,7 amelyben fölállítja a saját
sorrendjét. Egyetértünk Bitskey Istvánnal abban, hogy ezen vitairatok közül kiemelke
dően fontos a Tíz bizonyság – szerinte ez az első magyar nyelvű polémiája Pázmánynak
és nem a két évvel korábban megjelent Felelet –, mivel Pázmány számos polemikus írása
közül ez az egyetlen, amelyik nem egy konkrét vitapartner ellen íródott, hanem általá-
nosságban foglalja össze a protestánsok tévelygéseit, átgondolt, megszerkesztett formá-
ban, ezzel a Kalauz előképévé vált. Azt, hogy korábban fejezte volna be a Feleletnél,
nem állíthatjuk bizonyosan, feltételezhető, hogy egyszerre készültek, ám mivel Forgách
püspök a Magyari-könyv8 elleni válaszírással bízta meg Pázmányt, a Felelet jelent meg
elsőként, azonban feltételezhető a Tíz bizonyság ötletének elsősége. Már a legkorábban
kiadott Felelet szövegében fölfedezhetők utalások a később megjelenő vitairatokra, tehát
ezeknek a műveknek is, legalábbis bizonyos részeiknek készen kellett lenniük.
5
Megjelenési idejük sorrendjében a következők: Felelet (1603), Diatriba theologica (1605), Tíz bizony-
ság (1605), Rövid tanúság (1606), Keresztyéni felelet (1607).
6
1597 szeptemberétől 1600 októberéig, majd 1603 szeptemberétől 1607 szeptemberéig. A közbeeső
három évet Magyarországon, Nyitrán, Kassán, Vágsellyén, majd Radosnyán töltötte.
7
Bitskey István, Pázmány grazi vitairatai = B. I., Eszmék, művek, hagyományok, Debrecen, Kossuth
Egyetemi Kiadó, 1996, 161–178.
8
M agyari István, Az Orszagokban való soc Romlasoknac okairól, es azokbol valo meg szabadolasnac
io modgiarol, mostan vyonnan irattatot, es sok boelts embereknec irasokbol szereztetet hasznos koeny
uetske, Sárvár, 1602. (RMNy 1983, 890.)
26
450_c.indd 26 2022. 09. 29. 20:56

Annyit mindenesetre bizonyosan állíthatunk, hogy a különböző művek vázát

noha egy időben dolgozta ki, mindegyiken a megjelenésig dolgozott, finomított, aktu-
alizálta őket. Ezért láthatjuk azt, hogy a már megjelent művekre a később kinyomta
tottakban oldalszámra pontosan hivatkozik. Például a Tíz bizonyságban a néhány
hónappal korábban kinyomtatott Diatribára9 és természetesen a Feleletre.10 Az
azonban meglepő lehet, hogy a Feleletben is hivatkozik a két évvel később megjelenő
Diatribára.11 Igaz, oldalszámot még nem ír, de a szöveg már készen lehetett, az Anya-
szentegyház győzhetetlenségéről mondja, hogy ezt „masut böuen meg biszonitom”.12
Ugyanígy hivatkozik a szintén két évvel később megjelenő Tíz bizonyságra.13 Így tehát
körvonalazható Pázmány munkamódszere, hogy valóban egyazon időben több mun-
kán is dolgozott – amelyek egymás után, akár öt év különbséggel jelentek meg –, vagy
a saját műveiből, műveihez egyfajta florilégiumot, jegyzetet készíthetett akár, tehát
kigyűjtötte egy adott témához az általa fölhasznált és megírt hivatkozásokat.
Az Imádságos könyv függelékeként 1606-ban megjelent Rövid tanúságban is hivat-
kozik Pázmány a Diatribára és a Tíz bizonyságra.14 Nagyon figyelemre méltó az az
adat is, hogy az Imádságos könyv tizedik részében, a litán iákról szóló tanúságban
a szentekről szólva leírja, hogy „ennec, az Irasbais deréc fondamentoma vagion mint
a Giarmathi Miklos ellen irt keoniube beosegesen megh mutatom reouid üdeon, Isten
segitséghe velem léuen.”15 Mindez azt bizonyítja, hogy az Imádságos könyv írása idején
már nagyjából készen volt a Keresztyéni felelet szövegével is. A Keresztyéni feleletben
mindhárom korábbi nagyobb munkájára hivatkozik, a Feleletre,16 a Diatribára17 és a Tíz
9
A Diatribára éppen hússzor hivatkozik, lásd a Tíz bizonyság jegyzetkötetének műmutatóját. Pázmány
1605/2012, 169.
10
Magyari ellen írott művére kereken tízszer hivatkozik, lásd a Tíz bizonyság jegyzetkötetének műmuta-
tóját, Pázmány 1605/2012, 160.
11
Lásd a Felelet jegyzetkötetének műmutatóját. Pázmány 1603/2014, 243.
12
Pázmány 1603/2000, 53.
13
A Tíz bizonyság anyagára tizenháromszor hivatkozik Pázmány a Feleletben, ebből hétszer kifejezetten
a később megjelent szöveg egy-egy részére, ez bizonyítja, hogy a Felelet írásakor a Tíz bizonyság bizonyos
részei már elkészültek. Lásd Pázmány 1983a, I, 94.
14
Bizonyára véletlen, ám ugyanakkor figyelemfelkeltő, hogy Pázmány mindkét műre tíz-tíz esetben
hivatkozik pontosan, lásd Pázmány 1606/2006, 109. A tízes szám jelentkezik például már a Tíz bizonyság
címében, de más művek struktúrájában is: a Keresztyéni feleletben Gyarmatinak éppen száz, vagyis tíz-
szer tíz hazugságát sorolja fel.
15
Pázmány 1631/2013, 231–232.
16
Összesen tizenkét alkalommal említi: Pázmány 1607/2016, 34, 45, 75, 78–80, 82, 91, 113, 183, 210, 211.
17
A Diatribára egyszer hivatkozik: Pázmány 1607/2016, 170.
27
450_c.indd 27 2022. 09. 29. 20:56

Ajkay Alinka
bizonyságra,18 valamint a kisebb lélegzetvételű Rövid tanúságra19 is, tehát valamen�-

nyi korábbi polemikus írására. Ezek a vitairatok ugyan nem ugyanahhoz a személyhez
szólnak, mégis csoportként szoktunk utalni rájuk azért, mivel a megírásuk időrendjét
nagyon nehéz – csaknem lehetetlen – megállapítani.
II. Alvinczi ellen
Pázmány következő vitairatcsoportja, az Alvinczi Péter ellen írott viták két időinter-
vallumra esnek. Az első időszak polémiái még a Kalauz megjelenése előtt készültek
(Öt szép levél 1609, Megrostálás 1609). Ezek a művek több szempontból is különösen
érdekesek. Egyrészt azért, mivel a vitapartner (Alvinczi Péter) válaszoló írása nem
maradt fenn, ebből a szövegből annyi őrződött meg, amennyit Pázmány a saját művei-
ben idéz belőlük. A Megrostálás kritikai kiadásában a sajtó alá rendező Báthory Orso-
lya kigyűjtötte ezeket az idézeteket,20 ma – bármilyen furcsának is tűnhetik – ez a leg-
teljesebben elérhető verziója Alvinczi válaszának. Másrészt pedig azért izgalmasak
ezek a kontroverz írások, mivel ezeknek a többihez képest más a hangneme. Pázmány
sokkal személyesebb hangon szólal meg, arra lehet következtetni ebből, hogy a szemé-
lyes érintettség miatt nem olyan higgadt és fölényesen gúnyos, mint a többi vitairatában.
Alvinczi háttere, származása hasonló Pázmányéhoz, nagyjából egyidősek, feltehetően
együtt kezdték meg a tanulmányaikat Váradon, noha erre konkrét bizonyítékunk
nincs.21 Az Alvinczi Péter ellen írott munkáinak hangnemét fűti talán a leginkább sze-
mélyes indulat. Feltételezésem szerint tehát, Pázmány azért nem higgadt Alvinczivel
szemben, mert ismeri. Ha valóban együtt jártak iskolába és esetleg Pázmány jóban volt
Alvinczivel, akkor azért lehet rá mérges, hogy miért nem érti meg amit mond, ha pedig
nem szerette gyerekként, azért dühítheti, mert mindig is ilyennek ismerte, de mindez
csak feltételezés, konkrét bizonyíték nincs rá. Az Öt szép levél mindemellett még egy
külön stilisztikai bravúr, a magyar próza fejlődésének fontos darabja.22 A Gyarmati
Bíró Miklós ellen írott Keresztyéni feleletben is ezt az írói módszert látjuk alkalmazni,
minthogy azonban Pázmány magasan Gyarmati fölött állt mind retorikai, mind teoló-
giai és filozófiai képzettségben, könnyedén bizonyította szillogizmusainak – és ez által
18
Összesen háromszor említi: Pázmány 1607/2016, 17, 38, 169.
19
Pázmány három hivatkozása: Pázmány 1607/2016, 180, 193, 207.
20
Pázmány 1609/2017, 100–112.
21
22
Balázs Mihály, Az Öt szép levél 1609-ben = B. M., Felekezetiség és fikció, Bp., Balassi Kiadó, 2006,
193–216.
28
450_c.indd 28 2022. 09. 29. 20:56

érvelésének – hibáit. Kétségtelen azonban, hogy valamennyi polemikus műve közül

ezek, az Alvinczi ellen szólók, a legkegyetlenebbül szatirikus hangvételű írásai. Az Öt
szép levél nem válaszirat, hanem támadó hangvételű, önmagában álló stiláris unikum.
Ezzel szemben a Megrostálásban alkalmazza a korábban is követett gyakorlatát, tehát
a maga válaszában híven követi Alvinczi írásának struktúráját.
A másik időintervallum hitvitái öt évvel később, a Kalauz védelmében születtek,
az azt támadó írásokra feleletül (Az calvinista prédikátorok tüköre 1614, Az igazság-
nak győzedelme 1614). Az Az calvinista prédikátorok tüköre című munka Lethenyei
István név alatt jelent meg,23 ez a magyar nyelvű vitairatok közül Pázmány első álnéven
megjelenő írása. Ugyan volt Pázmánynak ilyen nevű tanítványa, ám a szerzőség ebben
az esetben nem kérdéses, Lethenyeit kizárja fiatal kora, Pázmányt pedig erősítik a tar-
talmi elemek, valamint az is, hogy a második műben (Az igazságnak győzedelme) elis-
meri ennek a szerzőségét. Az Alvinczivel való polémiáknak az az ismételt érdekessége,
hogy a másik oldalról egyetlen mű sem maradt fenn. A tartalomra Pázmány idézeteiből
lehet következtetni. Alvinczi munkája, amire Pázmány felelt, név nélkül jelent meg,
a szentek tiszteletét és segítségül hívását igyekezett cáfolni.24 Ezt a kérdéskört Pázmány
már többször kifejtette, alaposan körüljárta már a Keresztyéni feleletben is, a Kalauz-
ban pedig külön könyv szól a témáról (XIII.). Nem is erre reagál legfőképpen, hanem
Alvinczi Kalauzt támadó előszavára. Erre az írásra Alvinczi hamar válaszolt,25 ez a vita-
irat szintén nem maradt fenn, csak Pázmány újabb válasza, Az igazságnak győzedelme.26
Pázmány egyértelműen utal Alvinczi durva hangvételű sértéseire,27 ez lehet a magyará-
zata a mű végén szerepelő Alvinczit gúnyoló xénia-ciklusnak. A munka nyomdába adá-
sánál és a végső korrektúrázásnál már nem lehetett jelen Pázmány, mivel az év végén
Rómába utazott, ezért Balásfi Tamásra bízta a kötet végső átnézését.28
23
Az calvinista predikatorok igyenes erkeolcseu tekelletessegének tevkeore, mellyet az Felfeoldeon nyom-
tatot Lelki orvossagnak eleol járo beszédébeol szerzet Lethenyei István, Becsben, MDCXIV. (RMNy
1983, 1060.)
24
Lelki orvosság, Kassa [?], 1614. (RMNy 1983, 1065.) Bővebben legutóbb lásd H argittay 2019, 111–112.
25
RMNy 1983, 1064.
26
Pázmány Péter, Az igazsagnak gyeozedelme, mellyet az Alvinci Peter Tevkeoreben meg mutatot Paz-
many Peter, Posomban MDCXIV. (RMNy 1983,1078.)
27
„Vallyon Alvinczi, neveztelek-é én valaha tégedet disznónak? kurvának? pelengér alá valónak? paráz-
nának? világ latrának? verő-ártánynak? Genyetségnek? Hitetőnek? Bolondnak? Pokolból származottnak?
Te pedig orczátlan nyelveskedéseddel (mint ha most-is az alvinczi pajkosok-közöt vólnál) mind ezeket
és töb hozzád illendő rútságokat kérődöl reám; sőt ezeket (phui büdös szájú) islógoknak nevezed. Mégis
az te Tűköröd keresztyéni szelídségben zabállott áll-orczában őltöztet tégedet.” PPÖM V, 1–25, 47–114,
115–249, 251–302, 303–342, 343–469, 471–823, 55.
28
Bővebben lásd H argittay 2019, 112–115.
29
450_c.indd 29 2022. 09. 29. 20:56

Ajkay Alinka
III. Kálvin ellen
Az 1609-es évben írt Az nagi Calvinus Ianosnac hiszec egi Istene című írás29 időben
a két Alvinczi-irat között jelent meg. Ebben az esetben nem egy ember ellen szól, hanem
Kálvin legfőbb műve, az Institutio Christianae religionis ellen írta. A első vitairatnak
mondható Tíz bizonyságban még a két nagy egyházalapító reformer közül Luther életét
és munkásságát vette górcső alá és igyekezett cáfolni. Néhány évvel később viszont már
világosan látszott, hogy Magyarországon és Erdélyben – katolikus szempontból – talán
még veszélyesebb a református, kálvini irányzat, ugyanis jóval nagyobb számú követőre
tett szert, mint a lutheranizmus, ez indokolta a Kálvin főműve elleni iratot.
Pázmánynak ez a műve azért is keltett megütközést a kortársakban, mert korábbi
műveihez képest szokatlan, új narrációs megoldást választott. Nem a megtámadott,
cáfolni kívánt mű struktúrája mentén haladt – hiszen ebben az esetben többkötetes
munkát kellett volna megírnia –, hanem hatásosabbnak, figyelemfelkeltőbbnek tar-
totta, hogy a tanítót és a tanítást is egyszerre célba vevő szöveget hozzon létre azzal,
hogy a mű középpontjába a Credót állította. A kereszténység egyik legfontosabb ima-
szövege a hitvallás, a Credo, amelynek az elmondásával a hívő kinyilvánítja az adott
felekezethez való tartozását. Az ennek a szövegére épülő vitairatát Pázmány tizenöt
részre osztotta. Ebből az első tizenkettőt nevezi a Credo ágazatainak, azaz az apos-
toli hitvallást tizenkét részre, állításra, mondatra bontja, és ennek megfelelően egy-egy
mondat, ágazat magyarázatáról szól az adott fejezet. Az első ágazat eszerint a Hiszek
egy első mondata: „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, Mennynek és Földnek
teremtőjében.” Pázmány a Credónak nem a nicea-konstantinápolyi zsinaton megfo-
galmazott hosszabb szövegváltozatát használja, hanem a rövidebb Apostoli hitvallást.
Mindkét hitvallás mai értelemben háromosztatú, azaz három hitágazatban (= articulus
fidei) vallja meg a Szentháromság három személyébe vetett hitet. A Credónak a protes-
táns tanítás ellenében való kiforgatása nem Pázmány találmánya. Hasonló eljárással
találkozhatunk például abban a Münsterben, 1607-ben megjelent nyomtatványban is,
amelyet Bernard Dörhoff adott ki, s amely a helyi jezsuita gimnázium poétai osztá-
lyának műveit tartalmazza, címe: Credo Calvinisequarum.30 Talán ez a kis füzet adta
29
Pázmány Péter, Az nagi Calvinvs Janosnac hiszec egy Istene, az az: az Calvinvs ertelme szerent valo
igaz magiarazattia az Credonac mely, az Caluinus tulaidon könyueiböl hyuen, es igazán egybe szedettetet,
az caluinista atiafiaknac lelki eppületekre, es vigasztalasokra. S. T. D. P. P., Nagyszombat, 1609. (RMNy
1983, 984.)
30
Bővebben lásd: Báthory Orsolya, Pázmány Péter Az nagy Calvinus Jánosnak Hiszekegy Istene című
vitairatának előképe = Az idő és tér szerepe a barokk kori lelkiség alakulásában, szerk. Szelestei N.
László, Bp., MTA–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport, Eötvös Loránd Kutatási Hálózat,
2020 (Pázmány Irodalmi Műhely, Lelkiségtörténeti Tanulmányok, 28) 7–28.
30
450_c.indd 30 2022. 09. 29. 20:56

az ötletet Pázmánynak, hogy a Credo ágazataira építse a mondanivalóját, illetve hogy

a retorika eszközeivel visszájára fordítsa Kálvin Credóját.
Az Az nagi Calvinus Ianosnac hiszec egy Istene című vitairatról a szakirodalom-
ban általánosan elterjedt az a vélemény, hogy Pázmány a szövegkörnyezetből kira-
gadott idézetekkel elferdíti Kálvin eredeti mondanivalóját.31 Nyomatékosan hangsú-
lyoznunk kell azonban, hogy ezt a közkeletű vélekedést felül kell vizsgálni, nagyon
könnyen tévútra viheti ugyanis a felületes szemlélőt, ha csupán azt veszi tekintetbe,
hogy a pázmányi idézetek mely kálvini szavakból állnak össze, és nem ügyel a szöveg
jelentésének egészére. A végkövetkeztetésünk ugyanis az, hogy általánosságban kije-
lenthető: Pázmány bizony nem ferdíti el Kálvin eredeti állításait, hanem tartalmilag
végig pontosan idézi, a legvégső torz Credót leszámítva, idézeteiben nincs logikai
csúsztatás. Pázmány művének szinte minden lapján idézi a kálvini Institutio valame-
lyik részét, azaz javarészt végig hivatkozásokból áll, amelyek tipográfiailag is elkü-
lönülnek a többi szövegtől, dőlt betűvel vannak szedve. Pázmány igen nagy számú
olyan idézetet használ, amelyben szó szerint veszi át Kálvin szövegét. Ezeken túl még
a pontos idézetek kategóriájába sorolhatók azok a szövegátvételek, amelyekben Kálvin
eredeti mondatait rövidítve, az általa lényeges jelentésmódosulást nem okozó szavakat
elhagyja, és csak a mondat tömör lényegére ügyelve idéz. Ebben ragadható meg talán
leginkább Pázmány idézési technikájának sajátossága a kálvini szövegek esetében:
elsősorban rövidít, mintha a hosszan kifejtett állítások kivonatát készítené el, csak
a lényeget foglalva össze. Ez a jellemzés még azokra az esetekre is érvényes, amelyek-
nél első látásra úgy tűnik, hogy Pázmány meghökkentően távoli szavakból rakja össze
az általa alkotott mondatot, ha azonban a végeredményt összevetjük a hosszabban
megfogalmazott eredetivel, a legtöbb esetben azt tapasztaljuk, hogy a mondat tömö-
rítésével, rövidítésével nem változott meg az állítás valódi tartalma. Pázmány koráb-
ban nem alkalmazta azt a hivatkozási módszert, hogy az eredeti szövegkörnyezetéből
kiragadjon nemcsak mondatokat, hanem olykor mindössze néhány szót, és ezáltal
alkosson idézetet, ám még ezzel a technikával sem formálja át jelentősen – néhány
esettől eltekintve – Kálvin eredeti szövegét.32
31
Sík 1939, 113–114; A magyar irodalom története 1600-tól 1772-ig, szerk. K laniczay Tibor, Bp., Aka-
démiai Kiadó, 1964, 132; Jánossy Imre, Kálvin idézetek Pázmány Péter műveiben, Református Egyház,
1977/5, 101. Korábban magam is így láttam: A jkay Alinka, „Calvinus megvallja”: Pázmány Kálvin-hivat-
kozásairól = A reformáció emlékezete: Protestáns és katolikus értelmezések a 16–18. században, főszerk.
Száraz Orsolya, szerk. Fazakas Gergely Tamás, Imre Mihály, Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó, 2018
(Loci Memeoriae Hungaricae, 7), 267–269, azonban a kritikai kiadásban elvégzett részletes szövegvizsgá-
lat alapján más következtetésekre jutottam.
32
Bővebben lásd a kritikai kiadást: Pázmány 1609/2021.
31
450_c.indd 31 2022. 09. 29. 20:56

Ajkay Alinka
IV. A nyugat-dunántúli evangélikusok ellen
1613-ban Pázmány megjelentette az Isteni igazságra vezérlő Kalauz című, első kiadás-
ban is majdnem ezeroldalas főművét. Hargittay Emil többször elmondta és megírta,
hogy Pázmány miért tekinthető kis túlzással „egy műves” szerzőnek.33 A Kalauz
első kiadásába beledolgozta szinte valamennyi korábbi művét, így lett ez a munka
Pázmány legnagyobb szabású polémiája. A Kalauz megjelenése után pedig azokkal
vitázott, akik megtámadták ezt az írást. Ezek is csoportokba rendezhetők, mindjárt
az első hitvitabokor (Csepregi mesterség 1614, Csepregi szégyenvallás 1616) tagjai
az ún. csepregi iratok. Ugyanis a Kalauz megjelenése arra sarkallta a protestáns fele-
kezetek tudósait, hogy egyrészt cáfolatot írjanak ellene, másrészt részletesen és vilá-
gosan megfogalmazzák a saját hittételeiket, elveiket, amely kezdetben inkább a már
meglévő külföldi munkák fordításait jelentette. Zvonarits Imre csepregi evangélikus
prédikátor 1614-ben lefordította Matthias Hafenreffer tübingeni teológus Loci theolo-
gici, certo methodo ac ratione in tres libros tributi (1601 Jena) című művét.34 Az aján-
lás Nádasdy Pálnak szól, akinek maga a fordító adta négy évvel korábban az eredeti
művet.35 Az ajánlást követő Praefatiót Sármelléki Nagy Benedek kőszegi iskolamester
írta, s ebben támadta meg Pázmány Kalauzát, mivel Pázmány Hafenreffer ellen is írt.
A hatoldalas írásnak mindössze az első fél oldala szól a könyv hasznáról és a fordító
fáradságos munkájáról, a fennmaradó öt és fél oldal pedig Pázmány ellen íródott. „Leg
inkab penig erre mast engem ez kesztet, miuel hogy az ü nem regen ki bocsattot nyul
szüuü, es regen sok izben meg futamtatot KALAVZABAN ez HAFENREFFERVS
keresztien tökelletes fö tudos Doctortis rutalmas karomlassal gyalaza, es aszt költe
rea, hogy ebben az ki nyomtattot könyueben, Luther Martonnal egyetemben, tagatta
az Leleknek halhatatlansagat.”36 Ez a Hafenreffer személyét érő legfőbb – és tulajdon-
képpen egyetlen – sértés, ugyanis az itt idézett Kalauz-citátum az egyetlen hely, ahol
Pázmány említi a tübingai tudóst.37 Nagy Benedek a Pázmány elleni további vádjait
33
Legutóbb: H argittay 2019, 222.
34
Matthias H afenreffer, Az szent irasbeli hitvnk againak bizonyos moddal es renddel, harom konyvekre
valo osztasa, ford. Zvonarits Imre, Keresztvr, 1614.
35
„Eszen az könyvechket Nagysagos kegyelmes Vram ez elöt maid negy esztendöuel, akkor, mikor Nagy-
sagod it Chöpregben egy ideig lakuan kegyelmessen egy nehanyszor meg latogatot volna az Nagysagod
böchületes uduara nepeuel egyetemben, az en hazamnal attam vala Nagysagodnak.” Uo., [A4 v].
36
Uo., [B1 v].
37
Pázmány Péter, Hodoegus. Igazsagra-vezerlő Kalavz, Pozsony, 1613, 274. (RMNy 1983, 1059.) „Egy
Matthias Hafenreffer Tubingai Doctor, 1603. Esztendöbe, nagy rosz otromba könyvet íra, De Locis Theo-
logicis; és jollehet azt taníttya egy felöl; hogy, az Emberek Lelke halhatatlan: de más felöl néki kerül ʼs
azt vítattya; hogy, az Emberek lelkeis; firfiú magból, és anyátúl nemzettetik: Ego posteriorem sententiam
32
450_c.indd 32 2022. 09. 29. 20:56

három pontban foglalja össze: „1. Mert hamissan gyalaz minket hitünkben, es ele-
tünkben. 2. Nem igazan bizonyet ellenünk az irasokkal. 3. alattomba veszedelmes dol-
gokra tanet.”38 A Kalauzt még három esetben idézi, először Luther tanításával kapcso-
latosan, amikor Pázmány azt mondja, hogy Luther bujaságra tanít; másodszor Luther
származásával, majd végül a kálvinistákkal kapcsolatosan, akikkel Nagy Benedek
szerint Pázmány cimborál titkon, hiszen „ü is az Caluinistak taboraban be szökik,
es meg tagadgya az mindenhato Ember Christust”, sőt egyenesen azt mondja róla,
hogy „az Caluinistak Pribekiue let.”39 A Praefatiót egy tízoldalas Protestatio követi,
amelyben a nyugat-dunántúli evangélikusok mindenekelőtt határozottan kinyilvánít-
ják elkülönülésüket mind a katolikusoktól, mind a reformátusoktól. Majd rátérnek a fő
sérelmükre, nevezetesen hogy „nem regen amaz karomlassal nyelvet föl fegyverkez-
tetö Goliat az ö pokolra vivö kalauz konyueben cselekedet.”40 Azért is protestálnak
a magyar nemzethez, hogy a káromló írások ellenére meg ne botránkozzék senki sze-
mélyükben és tudományukban. Az iratot öten írták alá: Klaszekovich István, Téthényi
Dániel, Temper Balázs, Zvonarits Mihály és Pithyraeus Gergely.
Pázmány még ugyanebben az 1614-es esztendőben megjelenteti válasziratát Szyl
Miklós álnéven.41 Az elöljáró levélben ugyanannak a Nádasdy Pálnak ajánlja művét,
mint Zvonarits a fordítását, alaposan fölpaprikázva ezzel ellenfeleit. Ezután követ-
kezik a könyvben lévő dolgoknak summája. Ebben Pázmány kifacsarja Hafenreffer
nevét (Hat-fél-réf embernek nevezi), akinek lefordította a napokban az írását egy csep-
regi prédikátor, s amely könyv elé „czégér gyanánt, rút hoszú toldalékokat ragasztot-
tak ennihányan; mellyekben, azon törödnek, hogy az Igaz hitre vezerlö Kalaúz körül
csirippeluén, ennek hitelét, és böcsülletit, az Romaj hitnek meltoságáual egyetemben,
meg kissebícsék, és gyalázzák.”42 Pázmány ugyanúgy négy részre osztja a válaszát,
ahogyan Nagy Benedek négy pontban foglalta össze a vádjait, tehát ebben a vitaira-
tában követi a korábbi válaszpolémiák struktúráját. De nemcsak Nagy Benedeknek
válaszol, hanem már Zvonarits ajánló levelének állításait is pontról pontra cáfolja.
amplector, quae Animam humanam, una cum corpore, ex parentibus propagari concludit. Es ezt, Hét
balgatag bizonysággal támogattya, mellyeket nem méltó elö hoznunk, mivelhogy csak az gyermekekis,
az kik küszöbrül köszöntötték az Filosofiát, künnyen meg fejthetnék.” Pázmány szó szerint idézi Hafen-
reffert (Loci Theologici, 236).
38
[B2 v].
39
B3r–[B3v].
40
C1r.
41
Pázmány Péter [Szyl Miklós], Csepregi mesterség, azaz Hafenreffernek magyarrá fordítot könyue ele-
iben függesztet leueleknek, czegéres czigánysági, és orcza-szégyenítö hazugsági, Bécs, 1614. (RMNy
1983, 1061.)
42
Uo., 6.
33
450_c.indd 33 2022. 09. 29. 20:56

Ajkay Alinka
A fiatalabb Nagy Benedekről rendkívül lekicsinylően nyilatkozik: „Nem igaz ugy-

mond az mi Soczenk, hogy Luther tagadta az lélek halhatatlanságát. Hök Vram fia:
mit mondasz a Luther irásából elö hozot mondásra? Tács fel szádat, lássuk mi sül ki
belölle. De erre Soczenk csak fülel, mint égy bagoly, és halgat.”43 Majd azzal folytatja,
hogy „Hafenrefferrül oly itiletben vagyon az Kalaúz, […] hogy az ember lélke az szeu
lékteul nemzettetik. Az ember lelke az testel eggyeut az Atyáktúl származik. It elsö-
ben ugyan taitekozik szaia az sok rút szitok miá Soczenknak. Szitkait tarcsa magá-
nak: azokra szitokkal kellene meg felelni, de nincs keduem az morgáshoz: magához
hasonló morgó társot keressen.”44 Itt már Zvonarits fordítását használja, a margón pon-
tosan megadja az oldalszámot. Majd ismét Nagy Benedekre tér vissza, aki a Kalauzra
hivatkozva értelmezi Pázmány mondatait, amire viszont azt mondja: „Nem tudom
hon kaptad ezt az Argumentomot, mert az Kalaúzban ielensége sincs ennek. Ha iám-
bor vagy, ne fogd másra az magad esztelenségét.”45 Ezután a halhatatlan lélek szár-
mazásának teológiai magyarázatába kezd, ezzel cáfolva Hafenreffert. A Kalauzban
valóban mindössze egyetlen mondat erejéig foglalkozott vele Pázmány, itt most ala-
posabban kielemzi a tübingeni teológus mondatait, végig immár a magyar fordításra
hivatkozva. A vitairat 3. részében rátér a Luther ellen felhozott vádakra, elsőként is,
hogy Luther az ördög csinálmánya-e vagy sem. Itt azért bizonyára érezhette Pázmány,
hogy ez milyen durva sértés, azzal magyarázkodik, hogy mindezt csak olvasta (a
Kalauzban utal is ezekre a művekre), és nem állította, és akinek esze van tudhatja,
hogy mi az igazság. Az utolsó részben a kálvinistákkal való cimborálás vádjára felel.
A válasz nem várat sokáig magára, egy évvel később, 1615-ben megjelenik Nagy
Benedek és Zvonarits Imre közös munkája, a Pázmány Péter pironsági.46 Ez már
jóval vaskosabb kötet, 333 oldalas és már nem imakönyv méretű, hanem negyedrét.
Az ajánlásban (Nádasdy Tamásnak és Pálnak) világossá teszik, hogy „az Syrenes
szauu, de Aspis mergü Pazman Peter”47 ellen ragadtak tollat, akinek volt képe szintén
a Nádasdyaknak ajánlani az írását, és aki az „ö potrohos Kalauzzaban, sem ö
43
Uo., 33.
44
Uo., 34.
45
Uo., 35.
46
Zvonarits Imre, Nagy Benedek, Pazman Peter pironsagi. Az az: azokra az szitkos karomlasokra, es
orczatlan pantolodasokra, mellyeket Szyl Miklos neue alat Hafenreffer tudos Doctornak könyue eleiben
függesztet leuelek ellen, all-orczassan ki bocziattot vala: derek felet. Melyben, nem chak az czepregi
Mestersegnek neuezet nyelues czielcziapasi, torkaban verettetnek, de meg az ö Cziauargo Kalauzaanak,
csintalan fartellij, es hazug czigansagijs röuid bizonyos ielekböl, mint egy vilagos tükörböl, ki nijlat-
kosztatnak, Irattatot az együgyüeknek Hasznokra, es Az mi magunk artatlansaganak tiszta mentsegere,
Keresztúr, 1615. (RMNy 1983, 1091.)
47
Uo., [3].
34
450_c.indd 34 2022. 09. 29. 20:56

Nagysagarol, sem az alatta valo Tanettokrol böcziületessen nem emlékezik, hanem

inkab az hol szeret teheti, mosdatlan orczaual karomkodik.”48 Jelen dolgozat keretein
belül nincs mód ennek a hosszú vitairatnak a részletes elemzésére, ismételten megpró-
bálják Pázmány elveit és mondatait cáfolni, majd a kötet végén három gúnyverset is
olvashatunk Pázmányról és egyet a Kalauzról.49
Pázmány a következő évben, 1616-ban Prágában nyomtatta ki válasziratát Csep-
regi szégyenvallás címmel.50 Ezt a 283 oldalas kicsi, nyolcadrét méretű könyvecskét
már a saját neve alatt jelenteti meg. Az elöljáró levélből megtudjuk, hogy mi is e könyv
létrejöttének története. Pázmány már az első mondatában – in medias res – Luthert
idézi a Kalauzból, aki a lelkünk halhatatlanságát csak a pápa „kamoraszékin toja-
tott iszonyatos szörnyűségnek” nevezi. „Azt vettem vala e mellé, hogy az mostani
Martinista Tanítók sem mesze estek fájoktól. Mert alattomban vermet ásnak az mi
lelkünk halhatatlanságának, midön azt hirdetik Hafenreffer után, hogy nem az Isten
terempti vyonnan fogantatásunkban az Okos lelket, hanem, valamint egy Ló más
Lovat nemz, ugy az embertülis, testestül, lelkestül származik az ö magzattya.”51 Páz-
mány elmondja, hogy a Kalauz megjelenése után lefordították Csepregen Hafenreffer
művét, és „hogy az büdös bor, czégér nélkül ne maradna, az könyv eleiben, valami
szakadozot tóldalékot függesztének, melyben az én irásomon kezdének szegezgetni.
Mingyárt válaszok lön: és hevenyében torkokra vereték éretlen kérödések. Most azért
viszontag, két Morgó […] egybe czimborálván, valami szurkos pappirossat, undok tén-
tával, olvashatatlan rút bötükkel, éktelen és tisztességbeli ember szájábol ki férhetet-
len rút morgásokkal, be mocskolván, en ream, mint fel töt tárgyokra, mesterségeknek
szokott nyilaival, szitokkal, és hamissággal, lövöldöznek.”52 A következő bekezdésben
Pázmány maga is elismeri, hogy a Zvonarits Imre és Nagy Benedek által írt Pázmán
Péter pironsági című könyv Kalauz-felelet. Az már egy másik kérdés, hogy igaz vagy
hamis, méltó vagy trágár, derék vagy csak csiripelő, ugyanis a népség arról keveset
gondolkodik, elegendő, ha elmondhatják, hogy van feleletük. Persze azért hozzáteszi:
„Hogy azért mindeneknél nylván légyen, hogy nem Oroszlány orditás, hanem szél
indíto rivás az Morgók nyelveskedése”.53
48
Uo., [3–4].
49
A hitvitabokorról bővebben lásd: A jkay Alinka, „Morgók nyelveskedése” – Pázmány és a nyugat-du-
nántúli evangélikusok = A dialógus formái a magyar régiségben, szerk. Farmati Anna, Gábor Csilla,
Kolozsvár, Egyetemi Műhely Kiadó, Bolyai Társaság, 2020 (Egyetemi Füzetek, 45), 69–82.
50
Pázmány Péter, Csepregi szégyenvallás. Az az reovid felelet, melyben az Csepregi hiusagoknak, Köszegi
tóldalékit, veröfényre hozza, Prága, 1616. (RMNy 1983, 1120.)
51
Uo., 1.
52
Uo., 2.
53
Uo., 6.
35
450_c.indd 35 2022. 09. 29. 20:56

Ajkay Alinka
Nagyon érződik az egész kötet szövegén, hogy Pázmány igazán haragra gerjedt,
szó nincs itt már az ugyan kissé lekezelő, ám mégis joviális, szarkasztikus hangnem-
ről, amely még a Csepregi mesterséget jellemezte, itt minden téren kőkemény teo-
lógiai érveléssel és jelentős jegyzetapparátussal veri vissza az ellenfelek támadásait
pontról pontra. Ki is mondja, hogy ha „valami derék dólgot vettek vólna eleikben
az én baynakim, és abban túdos emberhez illendö bizonyságokkal viaskodtak vólna,
kedvem vólna nékemis az iráshoz. De hogy egy vagy két gaz embernek enyelgésin,
és merö sült bolond álmadozásin kel akadoznom, vagy türöm, vagy tagadom, de nem
szinte gyönyörködöm benne.”54
Mindebből láthatjuk, hogy a Kalauzra elsőként a lutheránusok válaszoltak kétsze-
resen is, egyrészt az első cáfolatot Nagy Benedek írta, másrészt a wittenbergi tudó-
soknak elküldendő latin fordítást is ők készítették el. Valószínűleg többen fordították,
ezek közül lehetett az egyik Nagy Benedek. Ennek a latin fordításnak a segítségével
írja majd meg Fridericus Balduinus wittenbergi tudós a maga Kalauz-cáfolatát, Phos-
phorus veri catholicismi címmel 1626-ban.
A kálvinisták Kalauzra adott első fennmaradt válasza tulajdonképpen Szenci
Molnár Albert Institutio-fordítása, amely 1624-ben jelent meg. Arra, hogy Szenci for-
dítása a Kalauzra adott válasz, már többen, Jánossy Imre, Szabó András, Vásárhelyi
Judit és Viskolcz Noémi is felhívták a figyelmet.55 Mindezt legékesebben a címlapok
(különösen az Institutio címlapszövege) és Szenci Molnár ajánló levele bizonyítja.
Ebben kifejti, hogy azért kezdett bele a munkába, mert „az Antichristusnac Béresi,
az kic lelki esmeretec ellen az igazsagnac rágalmazásával, utálatos hazugságockal;
szörnyű gyunyolodásokbol forralt könyveckel keresnec Ersekséget, püspökséget,
és praepostságot, kapdosnac ki ez Calvinus Institutiojából és egyeb irásiból némelly
czonkitott mondásokat, az mellyekből iszonyu káronkodásokat koholnac”.56 Szenci
Molnár Albert fordítását ismerte Pázmány, válaszolt is rá 1626-ban.57
54
Uo., 233.
55
Jánossy Imre, Kálvin idézetek Pázmány Péter műveiben, Református Egyház, 1977/5, 101; Szabó And-
rás, Szenci Molnár Albert Kálvin-fordítása = Szenci Molnár Albert, Az keresztyéni religióra és igaz hitre
való tanítás. Hanovia M. DC. XXIV., Bp., Balassi Kiadó, MTA Irodalomtudományi Intézete, OSzK, 2009,
33; P. Vásárhelyi Judit, Szenci Molnár Albert Institutio-fordítása = Szenci Molnár, i. m., 8; Viskolcz
Noémi, „Vagyon egy kis Varos Moguntian innen.” Hanau és Oppenheim szerepe a magyar művelődéstör-
ténetben = A Ráday Gyűjtemény Évkönyve, XI (2005), 77–79.
56
Kereszteni Religiora es igaz hitre valo tanitas. Mellyet Deakul irt Calvinus Janos. Es osztan Franciai,
Angliai, Belgiai, Olasz, Német, Czeh és egyéb nyelvekre fordítottanak: Mostan pedig az Magyar nemzet-
nek Isteni Igassagban való épületire Magyar nyelvre fordított […] Hasznos és bövséges Registromockal
egyetemben. Hanoviaban, 1624, A3 r–A3v. (RMNy 1983, 1308.)
57
Pázmány Péter, Az Sz. Irásrúl és az Anyaszentegyházrúl két rövid könyvecskék, Bécs, 1626. (RMNy
1983, 1351.) Az ajánló levélben írja: „Sem hitelesbet, sem tudománnyal és díszes elmével bővelkedőbbet
36
450_c.indd 36 2022. 09. 29. 20:56

V. Balduinus ellen
A Kalauzt tíz év elteltével – 1623-ban – újra kiadja, miután jelentősen átdolgozza,

többek között az újabb polémiákat is felhasználja. Ez lesz majd a végleges változat,
az utolsó 1637-es kiadásban már ehhez képest nincs terjedelmileg jelentős változtatás.
Tehát az elsőbe minden korábbi vitairatát beledolgozza, aztán válaszol az ezt ért táma-
dásokra, majd a másodikba beledolgozza a közben megjelenő iratokat és átdolgozza
a korábbiakat, aktualizálja az egész szöveget.
Még az 1613-as Kalauz-kiadáshoz tartozik a Setét hajnalcsillag után bujdosó
lutheristák vezetője című 1627-ben megjelent vitairat. Ez a válasz Balduinus egy évvel
korábban megjelent Kalauz-cáfolatára (Phosphorus veri catholicismi, 1626). A wit-
tenbergi lutheránus professzor, Fridericus Balduinus (Friedrich Balduin) a Kalauz
megjelenését követően tizenhárom évvel később válaszolt, miután a nyugat-dunán-
túli evangélikusok lefordították neki latinra Pázmány munkáját és kiküldték Witten
bergbe. A negyedrét méretű válaszirat több mint 1200 oldalas, latin nyelvű.58 Pázmány
erre válaszol a maga majdnem ötszáz oldalas, magyar nyelvű könyvével.59 A címében
is utal Balduin művére (phosphorus = hajnalcsillag), az eredeti mű és a viszontválasz
terjedelméből is látszik, hogy mindkét szerző fontosnak tartotta a disputációt. A Setét
hajnalcsillag sajátos helyet foglal el a pázmányi kontroverz írások sorában már csak
azért is, mert ez Pázmány válasza az őt ért legkomolyabb bírálatra, hiszen Balduin
az egész Kalauzt próbálja tételesen cáfolni, ezzel is erősítve, hogy a protestánsok vitai-
ratnak tartották ezt a művet. Legutóbb Hargittay Emil hívta fel a figyelmet a Budapesti
Egyetemi Könyvtárban őrzött Setét hajnalcsillag-példányra, amely Pázmány számos
kéziratos bejegyzését tartalmazza.60 Figyelemre méltó, hogy Pázmány tudatosan
magyar nyelven válaszol a latin műre: „És jóllehet Deákúl-is tudok, de mivel a’ Kala-
úzt a’ Magyarokért Magyarúl írtam, annak óltalmát-is Magyarúl akarom írnyia, Nem-
zetemnek lelki orvosságáért. Tudom, ebben senki meg nem ütközik. Mert, ha másnak
szabad a’ Magyar könyvre Deákul felelni; engem sem tilthat senki, hogy Magyarúl ne
nem ismérek vezérid-közzűl Calvinus Jánosnál. Azért ennek irásiból akarom fő-képpen bélyegezni val-
lásodat: kivált-képpen pedig a keresztyéni oktatásrúl írt könyvet hozom elő, mivel ezt minap magyarrá-is
fordították, úgy hallom”. (PPÖM V, 351–352.)
58
Fridericus Balduinus, Phosphorus veri catholicismi. De via papatus et viam regiam ad ecclesiam vere
catholicam et apostolicam fideliter monstrans, facemque praelucens legentibus Hodegum Petri Pasmanni
olim Jesuitae, nunc cardinalis ecclesiae Romano-papisticae, Wittenberg, 1626.
59
Pázmány Péter, A setet haynal-csillag-utan budoso luteristak vezetöje. Mely utba igazíttya a’ Vitteber-
gai Academianak Fridericus Balduinus-altal ki-bocsátott feleletit a’ Kalauzra Pazmany Peter Esztergami
Ersek irta, Bécs, 1627. (RMNy 1983, 1376.)
60
Bővebben lásd H argittay 2019, 137–148.
37
450_c.indd 37 2022. 09. 29. 20:56

Ajkay Alinka
írjak a’ Deák könyvre.”61 Amikor Balduinust idézi, lefordítja az idézeteket, az eredetire

pedig a margón hivatkozik. Ennek a polémiának a hangneme jóval tárgyszerűbb, mint
a hazai vitapartnerekkel szembeni iratoknak, bár Pázmány ebben sem kíméli ironikus,
gunyoros megjegyzéseitől vitapartnerét. Pontról pontra válaszol Balduinnak, mivel
amaz az 1613-as Kalauzra válaszol, Pázmány válasza is ezt követi strukturálisan,
de már az 1623-as bővített változatot is figyelembe veszi.
VI. Pécsváradi ellen
Pázmány egyik legfőbb módszere a vitázásban az, hogy mindig az övé kell, hogy legyen
az utolsó szó, semmit nem hagy válasz nélkül. Ezt illusztrálja a Pécsváradi ellen írott
két vitairat is: Jó nemes Váradnak (1630) Okok, nem okok (1631). Pécsváradi Péter
1625-től volt Váradon református prédikátor. Pázmány 1626-ban kiadott Az Sz. Irásrúl
és az Anyaszentegyházrúl két rövid könyvecskék című munkájára Pécsváradi 1629-ben
válaszolt egy több mint kilencszáz oldalnyi könyvvel.62 Erre jelentette meg felelet-
képpen Pázmány a Jó nemes Váradnak gyenge orvoslása című vitairatát egy évvel
később. A kötet érdekessége, hogy nem a saját neve alatt adta ki, hanem Sallai István
plébános neve és alakja mögé rejtőzve.63
Az álnévhasználat nem idegen Pázmánytól, vélhető okát Fraknói Vilmos fogal-
mazta meg, nevezetesen, hogy ezzel Pázmány azt kívánta demonstrálni, nem egyedül
vesz részt ebben a küzdelemben, egész seregnyi katolikus hitvitázó harcol az igaz
ügyért.64 A Pécsváradi Péternek írt két viszontválaszt nem lehet, illetve nem érde-
mes külön tárgyalni, a második válaszirat (Okok, nem okok, 1631) szorosan összefügg
az elsővel.65 Nagyon érdekes az itt alkalmazott álneves narratíva, ugyanis mindkét
vitairaton keresztül végig, következetesen az elbeszélő önmagát Sallai Istvánként,
a védelmezett Pázmányt pedig Érsekként nevezi meg, egyes szám 3. személyben
61
PPÖM V, 480.
62
Pécsváradi Péter, Pecs-Varadi Peternek, varadi lelki pasztornak feleleti Pazmany Peternek, esztergami
erseknek ket könyvetskeire, mellyeket az Szent Irasrol es az Anyaszent-egyhazrol irt, es Bihar var-megye-
nek dedicálván MDCXXVI eszetendöben kibocsatott, Debrecen, 1629. (RMNy 1983, 1427.)
63
[Pázmány Péter], Io nemes Váradnak gyenge orvoslása, mellyel Sallai Istvan pap, püspöki pleba-
nos, gyogyitgattya, Farkas-marásból esett sebeit Bihar-Vár-megyének, es óltalmazza aʼ Szent Irásrúl,
és Ecclesiárúl írt könyvét az esztergami erseknek, Pozsony, 1630. (RMNy 1983, 1485.)
64
Idézi PPÖM V, 4.
65
Ezen polémiák kapcsán az álnévhasználatról lásd Pázmány Péter ismeretlen magyar könyve: Okok,
nem okok, kiad. Stripsky Hiador, Bp., 1937; valamint Thimár Attila, Pázmány Péter a vitapartner?, ItK,
1999, 114–127.
38
450_c.indd 38 2022. 09. 29. 20:56

beszélve róla. A második viszontválaszban sem lép ki ebből a szerepből, noha Pécsvá-
radi mindvégig az Érseket, vagyis Pázmányt szólítja meg, kezdő és válaszoló írását is
neki címezi, annak ellenére, hogy Sallai neve alatt jelent meg. Ez is megszokott visel-
kedésminta a polémiákban, például a csepregi prédikátorokkal való csatározás során
Pázmány ugyan Szyl Miklós néven jelentette meg az első válasziratát, nem tévesz-
tette meg Nagy Benedeket és Zvonarits Imrét, ők a feleletükben Pázmánynak vála-
szoltak. Ebben az esetben is Pécsváradi Pázmányhoz intézi a mondanivalóját, noha
Sallai néven jelent meg a mű, amire válaszol. A két hitvitabokor és álnévhasználat
között annyi a különbség, hogy a csepregi prédikátorokkal szemben a második válasz
iratnál Pázmány leveti az álarcot és a saját nevében válaszol, Pécsváradival szem-
ben viszont marad Sallai nevénél, igaz, nem cáfolja Pécsváradi állítását, nevezetesen,
hogy az Érsek írta az első feleletet.
Ennek a két hitvitabokornak az összevetése számos tanulsággal jár, legfőképpen
azzal, hogy még inkább megerősíti az olvasóban a Pécsváradi ellen írt vitairatoknál
Pázmány szerzőségét, ugyanis stilisztikailag, szófordulataiban a csepregi vitairatokra
hasonlítanak leginkább. A szövegek létrejöttének apropója is hasonló: mindkét eset-
ben a kiindulópont Pázmány egy műve (a csepregi iratok esetében a Kalauz, a Pécs-
váradi elleni iratok esetében pedig Az Sz. Irásrúl és az Anyaszentegyházrúl), amelyet
írásban megtámad egy-egy protestáns prédikátor. Erre érkezik Pázmány részéről egy
álnéven megjelentetett felelet, amelyeket nem hagynak válasz nélkül a megszólítot-
tak, végül ezekre az újabb polémiákra ismételten válaszol Pázmány. Tehát a kiinduló
pázmányi mű után két-két viszontválasz érkezik mindkét oldalról, mindkét hitvita-
bokor esetében. A különbség annyi, hogy míg a csepregi iratok esetében Pázmány
második vitairata a hosszabb, fajsúlyosabb, addig Pécsváradi ellen az első a valódi
válasz. A nyugat-dunántúli hitvitabokrot még kiegészíti Balásfi két munkája (egy
polémia és egy pasquillus-gyűjtemény) és a kései hitvitabokornál is találunk egyéb
műveket, igaz, itt nem ehhez a Pécsváradi ellen írott művekhez kapcsolódnak tartal-
milag egyéb iratok, hanem időbeli egybeesés figyelhető meg: az 1631-es év Pázmány
hitvitázó munkái esetében ugyanolyan bőséges termést hozó év, mint az 1614-es volt.
Ugyanebben az évben két másik polémiája is napvilágot lát, az Illésházy Gáspár ellen
íródott latin nyelvű Dissertatio66 és a Batthyány Ferencné Lobkovitz Poppel Évához
szóló Bizonyos okok.67
A Jó nemes Váradnak gyenge orvoslása című vitairatban Pázmány követi a már
bevált módszert, átveszi ellenfele argumentációját és arra fűzi fel a saját válaszát,
66
Pázmány Péter, Dissertatio, an vnvm aliqvid, ex omnibus Lvtheranis dogmatibus, Romanae Ecclesiae
adversantibus, Scriptvra Sacra contieat, Pozsony, 1631. (RMNy 1983, 1520.)
67
Pázmány Péter, Bizonyos okok, mellyek erejetül viseltetven egy fö ember, az uj vallasok töreböl kifeslet:
es az romai ecclesianak kebelébe szállot, Pozsony, 1631. (RMNy 1983, 1511.)
39
450_c.indd 39 2022. 09. 29. 20:56

Ajkay Alinka
egészen pontosan a saját 1626-os védelmezett vitaindító írásának a tartalmát és beosz-

tását követi. Ugyanakkor hivatkozásaiban a legtöbbször szerepelő saját mű a Kalauz
1623-as kiadásának vonatkozó szakaszai.68 Pécsváradi jó kilencszáz oldalas írására
adott válaszát terjedelemben mintegy a harmadára csökkenti, ez is Pázmány jellemző
módszere, nem foglalkozik az általa felesleges szócséplésnek tartott fejezetekkel,
kizárólag a fontosnak ítélt részekre válaszol. Az olvasónak olybá tűnik, mintha Páz-
mányt kifejezetten bosszantaná Pécsváradi könyvének hosszúsága, számos epés meg-
jegyzést tesz ezzel kapcsolatosan. (Pl. „Es aʼ nagy rút potrohos Könyvének dereka,
csak szemét, forgács, pozdorja: Mert nem Igazságot, hanem magának nevet kereset
ez Irással aʼ Predikátor; mint-ha ö-is tudna annyit aʼ bölcseséghez, mint aʼ Szamár
aʼ lanthoz, hogy im ö-is bé túd mázolni büdös téntájával egy-nehány Arkos papiros-
sat.”, A3r) Pázmány talán abban érzékelteti leginkább a maró gúnyt, hogy megszólított
vitapartneréről a könyve elején kijelenti, hogy „aʼ mely nevet Christus adot aʼ hamis
Tanitónak, csak azzal emlitem, és Farkas-nak nevezem.” (A3r) Innentől kezdve követ-
kezetesen a polémia végéig Farkasnak nevezi Pécsváradit, még a margón, a Pécsváradi
könyvére való hivatkozásokban is (pl. „Farkas, fol. 682.”, 314). A névadásban is hason-
lít a csepregi vitairatokra, azokban Morgóknak nevezi a vitapartnereit.
A kései vitairatokra az áradó barokk nyelv még inkább jellemző, a jelzők és tag-
mondatok halmozása (pl. a kálvinisták nyomtatása „okosság-nélkül-való csácso-
gás; szemtelen szitkozódás; nevetséges trágárság; temérdek hazudás; nyelveskedés;
majmoskodás; játék; hiuság; tétovázás”, A2r). Pázmány ehhez a választott névhez,
a Farkashoz igazítja stilárisan is a mondandóját, egyrészt ennek egyik fő ismérve,
hogy a dehumanizált, állatiasított vitapartner kissé ostoba (pl. „semmit észszel,
és okkal nem mond aʼ Farkas, csak szól-beszél, mint-ha hagymázban vólna.”, 10.;
„Vagy részeg-korában írta ezeket aʼ Farkas, vagy esze-fordúlt.”, 16.; „nem csak hazud
aʼ Farkas, de magát-is arczúl veri”, 17.; „Gyógyúlhatatlan nyavalya aʼ Persuasio, mely
aʼ szegény Farkas agyát bé-töltötte.”, 97.; „Canicula szele ütötte aʼ Farkas agyát, mikor
erre felelt.”, 181.; „Ez-is baromság.”. 252.; „Sokat nyargal, és szeleskedik aʼ Farkas,
minek-elötte aʼ dologhoz nyúllyon.”, 270.), másrészt erőszakos, mivel ez a ragadozó
életmód a farkasokra jellemző, a Jó nemes váradnak című vitairat egyik fő toposza
lesz majd a bárányokat szétszaggató farkas képe (pl. „Aʼ Farkas, csak arra vígyáz,
hogy öllye, szaggassa aʼ bárányokat: magárúl ítíl másokat-is.”, 5.). A Pázmány által
használt igék is, amelyekkel a Farkas beszédét és mozgását jellemzi nagyon plasztiku-
sak, ugyanis a dikciót jelentő szavak egyrészt állatiasak és erőszakosak (ordít, morog
böfög, agyarkodik, ugat), másrészt ha válaszolnia kellene a komoly ellenérvekre,
akkor éppen hogy a hiányukkal szembesülünk (pl. „It aʼ mi Farkasunk, le-süti fülét,
és halgatással ballag ezek-mellöl.”, 7.; „Ez aʼ dolognak veleje. De erre egy kukkot sem
68
40
450_c.indd 40 2022. 09. 29. 20:56

túd mondani aʼ Farkas.”, 20.). Szintén a dehumanizálást, az állatiasság hangsúlyozását

és persze a degradálást szolgálja az olyan jelzők alkalmazása, mint például a „büdös
szajának zaboláját meg-eresztvén” (58.), „Illyen büdös Profetának mint aʼ Váradi Pre-
dikátor, annyit hiszünk mikor jövendöt mond, mint aʼ Farkasnak mikor ordít.” (231.),
vagy „Hideget és meleget fú azon büdös szájból.” (256.).
További érdekessége még ennek a vitairatnak, hogy például arra is találunk benne
utalást, hogy Pázmánynak már a saját korában szembesülnie kellett olyan vádakkal,
miszerint az Calvinus hiszekegy Istene című polémiájában Kálvin szövegéből részen-
ként, szavanként idéz. Ezt válaszolja erre: „Törödik azon aʼ Farkas, (Farkas, fol. 64.
in fine.) hogy fóltonként hozza-elö az Ersek aʼ Calvinus szavait; hol eleit, hol utóllyát,
hol közepit ki-harapván. Nagy dolog, hogy az Ersek, mind le nem írta az Institutiót.
Hiszem csak azt kellet elö-hozni, aʼ mi szolgált aʼ fel-tet czélra; bolondság vólna,
azt-is oda írnyia, aʼ mi nem oda-valo.” (20.) Felemlegeti Pécsváradi Pázmánynak azt
a Kálvint dicsérő néhány sorát, amelyet a polémia kezdő, védelmezett Az Sz. Irásrúl
és az Anyaszentegyházrúl című iratának ajánló levelében ír.69 Pázmány hamar lerom-
bolja a dicséretet: „az Ersek azt nem írta absolute, általlyában, hogy hiteles aʼ Cal-
vinus tanitása; és hogy ö bölcseb aʼ töb Pásztoroknál: hanem csak azt írta; hogy aʼ
Calvinista vezérek-közöt, hitelesbet, bölcseséggel, és díszes elmével bövölködöbbet;
nem talált Calvinusnál. Az Eördögök-közöt, Beelzebub fejedelem: Aʼ Farkasok-közöt,
eggyiknek szeb böre vagyon, hogy sem másiknak.” (8.)
A már említett csepregi hitvitabokorral és általában a korábbi Pázmány-művekkel
való stiláris rokonságot mutatják a hasonló szófordulatok, amelyek Pázmány szerző-
ségét támasztják alá. Ilyen szófordulat például a „nehéz a dér a békának”, amelyet
huszonhárom évvel korábban, 1607-ben használt először Pázmány a Keresztyéni fele-
let című vitairatban.70 Ebben a kései polémiában az alábbi szövegkörnyezetbe helyezi:
„Mint aʼ deret aʼ Békák, úgy aʼ Szent Irás hohéri, és konkolyozói, nehezen szenvedik,
mikor úndok mesterségeket ki-feszegettyük, mellyel aʼ Sz. Irás forditását mocskol
lyák.” (48.) A Pécsváradi Péternek szóló második iratban, az Okok, nem okok címűben
is a korábban már idézett csepregi polémiák szófordulataira lehet ráismerni, Pázmány
számos esetben használja az ellenfél hazugságaival kapcsolatosan a „torkába verni”
szókapcsolatot, ebben a vitairatban például így: „Mert, ha keményen torkotokba nem
vernök aʼ mit orczátlanúl morogtok, azt tudnátok, vagy hogy féltünkben halgatunk,
vagy hogy magunkat vétkesnek ismérjük, és azért nem szóllunk.” (6.)
Pázmány Az Sz. Irásrúl és az Anyaszentegyházrúl című iratát Bihar vármegyének
ajánlotta, az ajánlóban indokolja a vármegyéhez és Váradhoz való különösen ben-
sőséges viszonyát, mivel ez gyermekkorának helyszíne, ahol azóta is sok rokona él.
69
Lásd 56. jegyzet.
70
Pázmány 1607/2016, 146.
41
450_c.indd 41 2022. 09. 29. 20:56

Ajkay Alinka
Pécsváradi Péter mint váradi prédikátor fölemlegeti természetesen ezt az ajánlást,

s a válasziratokban Pázmány maga is utal rá. Viszont ellentétben az ajánlás pozitív
hangvételével, a vitairatokban Pázmány Váradot mint a tévelygés színterét, mint
az eltévelyedettek lakhelyét említi. Olyan várost, amelyik sajnos letért a helyes útról:
„Im hallod Keresztyén Olvasó, minémü esztelen hazugságokkal tölti aʼ papirost aʼ
Farkas. De tudgya, hogy Váradon mind jó, valami gyalázza aʼ Papistákat, és azért
ily bátor aʼ hazudásra.” (18.) „Váradon talám helye vagyon efféle bolondságnak: de aʼ
túdós emberek-elöt, ezek nevetségek.” (48.) „Oh bolondság, mely nagy fészket vertél
Váradon, aʼ hol efféle szeleskedés bölcseségnek tartatik!” (61.) „Ezek Váradon, óldha-
tatlan, fejthetetlen bizonyitások: másut káromkodó balgatagságok.” (67.) Esetleg azt is
feltételezhetjük, hogy azért éri nagyobb és ismétlődő szidalom magát Váradot, mivel
különösen fájó pontja lehetett Pázmánynak a szeretett város protestantizmusa.
Az Okok, nem okok című írás feltehetően Pázmány utolsó vitairata.71 Jelenlegi isme-
reteink alapján ebből a műből egyetlen példány maradt fenn, ezt Pannonhalmán őrzik,
Stripsky Hiador hasonmás kiadásában jelent meg 1937-ben.72 Ez már egy viszontválasz,
a szöveg közvetlen előzménye Pécsváradi Kilencz okok73 című irata, amelyet szintén
már válaszképpen írt a Jó nemes Váradnak gyenge orvoslása című Pázmány-műre.
Pécsváradinak ebből a polémiájából nem maradt fenn példány, mindössze annyit isme-
rünk belőle, amennyit Pázmány idéz, éppen úgy, mint Alvinczi Megrostálásának ese-
tében. Az Okok, nem okok meglehetősen rövid terjedelmű vitairat, mindössze tizenöt
oldalnyi szöveg, megjelentetésének feltehetően az volt a legfőbb célja, hogy a vitában
Pázmányé legyen az utolsó szó. Azért természetesen megfelel Pécsváradi kilenc okára
kissé tömörítve, öt részbe elosztva: Num I. Az I. II. és III. Oknak roszsagárúl; Num.
II. Az IV. Oknak gazsagárul; Num. III. Az V. Oknak oktalansagárúl; Num. IV. Az VI.
VII. VIII. Oknak kábaságárúl; Num. V. Az IX. Oknak fergessége. Pázmány művéből
kiderül, hogy Pécsváradi kilenc okban fejtette ki, hogy miért nem válaszolt a Jó nemes
Váradnak-ra. Erre a nem-válaszra válaszolt Pázmány.
Ebből a rövid szövegből az olvasó megsejtheti, hogy mi is volt Pécsváradi fő
sérelme, ami miatt nem akart érdemben válaszolni: „II. Ok. Mert aʼ Váradi Farkast,
nevén nem nevezte az Ersek. Jobnál job bolondságok. Vallyon az elsö Irásban, mel�-
lyet az Ersek Bihar-vár-megyének ajanlot, említette-e nevedet? Akkor nevezve nem
levén, ki-állottál, bajt kezdettél: most csak azért, hogy neveden nem neveznek, cserbe
hagyod igyedet, és halgatással ki-mosdasz mindenböl. Ertyük mi marja béledet:
71
72
Pázmány Péter ismeretlen magyar könyve: Okok, nem okok, kiad. Stripsky Hiador, Bp., 1937. Az ere-
deti mű: [Pázmány Péter], Okok, nem okok: mellyekert iria aʼ varadi farkas, hogy nem méltóztatik továb
az én irásom-ellen tusakodni. Irta Sallai István pap, püspöki plebános, Pozsony, 1631. (RMNy 1983, 1514.)
73
RMNy 1983, 1460.
42
450_c.indd 42 2022. 09. 29. 20:56

magadnak keressz nevet: nem törödöl az Igazság keresésben, hanem aʼ magad nevének
hirlelésében.” (3.) Tehát Pázmány úgy véli, Pécsváradit a személyes hiúsága vezérli.
Ugyanezt veti a szemére néhány sorral lejjebb, amikor a váradi prédikátor művéből
azt a részt idézi, miszerint Pécsváradi szereti a Farkas nevet, mert ez is azt mutatja,
hogy megszaggatta és legyőzte az Érseket. Minderre Pázmány annyit mond: „Almot
beszéllesz, mellyet magad sem hisz. Efféle maga-vetö kérkedések, talám ti-nállatok
okosság czégéri: de mí-nállunk, bolondság czímeri.” (4.) A durvaság, egymás szemé-
lyeskedő becsmérlése is szóba kerül. Ebben a műben is kifejti Pázmány, hogy ő nem
használ erősebb kifejezéseket, csak legfeljebb olyanokat, amiket a Bibliában is megta-
lálhatunk, a rá szórt szidalmazásokat pedig mindössze visszadobálja: „Nem tagadom,
keményb szóval rivasztottam néha aʼ Farkast: De ollyat, nem mondottam, kinél súl�-
lyosb és gyalázatosb titulus-sal nem illeti aʼ Szent Irás, az Igazság-boIygatókat: ollyat
sem mondottam, kinél rútab szidalmat, és rágalmazást, nem találtam-vólna aʼ Farkas
irasában. Es hogy aʼ Farkas fülében titkomat meg-súgjam: mikor kemény szókat írtam
feleletemben, egyebet nem rniveltem, hanem, haza küldöttem aʼ mit reánk okádot aʼ
Farkas: az-az, aʼ minémü kemény szidalmakat reánk szórt Irasában, egybe-szedtem,
és haza kültem neki: aʼ végre, hogy rneg-jajdúllyon, és maga fájdalmából ismérje,
hogy nem kel ollyat reánk kérödni, aʼ mit maga nem örömest szenvedne.” (5.) Többször
is elmondja, mindez azért van, hogy az ellenfél megtapasztalja, hogy milyen fordított
helyzetben lenni és ne mondjon másra olyat, amelyet nem szívesen hallana: „Aʼ töb
hasonló nehéz szókat-is, Irasodból szedtem, és azért küldöttem oda aʼ hol születtek:
hogy magad sérelméböl ércsed mely jó mást rágalmazni.” (6.)
Az öt fejezetből a leghosszabb a második rész, kétszer akkora terjedelmű, mint
a leghosszabb fejezet, az egész szöveg harmadát teszi ki. Ez az az ok, amelyben Pécs-
váradi haraggal, szidalommal, hazugsággal vádolja Pázmányt, tehát erre válaszol
érdemben és hosszan, bár ez sem mentes, ahogy a többi fejezet sem, a maró gúnyoló-
dástól és a személyeskedő megjegyzések áradatától. Például szemére veti Pécsvára-
dinak, hogy nem érti a Szentírás szövegét: „Es talám azt tudta aʼ Farkas, hogy mind
egy aʼ Diáconus, és Decánus, mivel mind aʼ két szónak elsö bötüje D. vége pedig,
nus.” (7.) A mű végén még kitér arra a vádpontra is, amelyben Pécsváradi azt veti
az Érsek szemére, hogy nem arra válaszol, amire kéne, amiről az ő munkája szól. Erre
azt válaszolja, hogy a feleletében nem akart egyéb vitapontokról írni, csak a Szentí-
rásról és az Eklézsiáról. Ennek a két témának a markáns megjelölése is egy újabb érv
lehet Pázmány szerzősége mellett akár. Mindenestre még hozzáteszi némi degradá-
lással, ismételten a dehumanizált, állat módra ide-oda futkosó ellenfél képének meg-
rajzolásával, hogy már unalmas és fárasztó annyiszor elmondani ugyanazt: „Azért, aʼ
hol te másuvá nyargaltál, nem akartam utánnad futni: hanem, azt írtam, hogy az nem
ide-való dolog […] aʼ mit néktek százszor torkotokba vertünk, azt ottan-ottan, mint
valami új dolgot elö-toszátok. Túdós embernek pedig, únalmas, azon dolgokat sokszor
43
450_c.indd 43 2022. 09. 29. 20:56

Ajkay Alinka
bé-írnyia.” (11.) Az mutatja ennek az iratnak a nem tökéletes, nem klasszikus értelem-
ben vett hitvita-voltát, hogy – néhány kivételtől eltekintve – hiányoznak belőle a hivat-
kozások, a mondanivalót alátámasztó auktoroknak az akár latin, akár magyar nyelvű
idézései. Még bibliai hivatkozás is csak néhány fordul elő benne, tehát valóban azért
jöhetett létre ez a kis irat, hogy Pázmányé lehessen az utolsó szó a vitában. Figyelemre
méltó tény azonban, amire Hargittay Emil hívja fel a figyelmet, hogy a mégis benne
lévő néhány idézet közül az egyik egy olyan Rivander-hivatkozás, amely nem szere-
pel más vitairatában. Ez azt bizonyítja, hogy Pázmány folyamatosan képezte magát,
tanulmányozta nemcsak a katolikus, hanem a protestáns szerzőket is.74
VII. Batthyány Ferencné Lobkovitz Poppel Évához
Az 1631-es év harmadik magyar nyelvű polémiája a Bizonyos okok.75 A címlapon

ugyan nem szerepel Pázmány neve, de az ajánlás első sorában már igen, Batthyány
Ferencné Lobkovitz Poppel Évához szól. Bizonyos értelemben rendhagyónak tekint-
hető ez a mű, mivel nem a vitázás a fő jellemzője, hanem a meggyőzés. Stilárisan
leginkább az Öt szép levéllel áll rokonságban, mivel ebben is fiktív dialógushelyzetet
teremt azzal, hogy nem a saját nevében (vagy valamilyen más valós személy mögé
bújva, álnéven), hanem egy a hitvitázótól teljesen független narrációs szerepben szó-
lal meg. Ebben az esetben egy frissen katolikus hitre tért egykor protestáns főúr nevé-
ben beszél, aki az őt kérdezőnek magyarázza el vallásváltoztatása okait. Az Öt szép
levéltől annyiban mégis különbözik, hogy abban nagyon markánsan jelen van a maró
gúny, az irónia, ennél az iratnál erről szó nincsen, itt Pázmány, mondhatni szelíden
kívánja megmagyarázni a vallásváltás okait, még fontosabb az ajánlásban megszólí-
tott személy, valamint a többi potenciális olvasó meggyőzése. A Bizonyos okokban
nyolc okát adja Pázmány a vallásváltoztatás helyességének: I. OK: Mert aʼ Lutherista
és Calvinista vallások-közzül semmi sincs aʼ Szent Irásban; II. OK: Mert bátorságos,
hogy aʼ Pápista Hitben üdvözülhetünk; III. OK: Mert aʼ Hit dolgairúl bizonyost nem
tudhatni aʼ Luther és Calvinus táborában; IV. OK: Mert aʼ Luther és Calvinista Gyöle-
kezet, nem igaz Ecclesia; V. OK: Mert aʼ Római Ecclesiának igazsága, tagadhatatlan;
VI. OK: Mert aʼ Lutherista és Calvinista Hitnek hamissága, nyilván-valo; VII. OK:
Mert aʼ Luther és Calvinus követöi, hamis költésekkel gyülöltetik aʼ Római Ecclesiát;
VIII. OK: Az Ur-vacsorának két szín-alat vételét, ok-nélkül állattyák aʼ Szakadozók.
74
75
[Pázmány Péter], Bizonyos okok, mellyek erejetül viseltetven egy fö ember, az uj vallások töreböl kifes-
let, es az romai ecclesianak kebelébe szállot, Pozsony, 1631. (RMNy 1983, 1511.)
44
450_c.indd 44 2022. 09. 29. 20:56

A történetnek persze valós szereplői vannak, az ajánlás Lobkovitz Poppel Évához

szól, akinek a fia, Batthyány Ádám nem sokkal korábban, 1629 szeptemberében kato-
lizált.76 Tehát ebben a műben mintha az ő nevében szólna Pázmány, az ő tettét magya-
rázná el és kérné arra az édesanyát, hogy kövesse fia példáját. Mindez a kortársak szá-
mára is világos volt, Pázmány művére hamar érkezett válasz, Kismarjai Veszelin Pál
1633-ban jelenteti meg Kegyes és istenes beszélgetések című művét, amely a Bizonyos
okokra adott felelet.77 Az ajánló levélben írja Veszelin, hogy „miulta fogva fel serdül-
tem lattam es hallottam, minemü nagy kárt tett az Urnak nyája közöt Pazman Peter-
nek Kalauz nevü könyve: melynek mivel ez veleje es szine, (holot azt merem mondani,
hogy az mellyek aʼ Kalauzban derekason neznek az mi Kereszt yen Hitünknek gyalá-
zásara, es az Olasz Vallasnak kellettetesere, mind azok ebben rövideden, de pontoson
es fontoson be foglaltattak) hogy ez kisseb lévén es gyakorta kézben forogvan aʼ kart
ne öregbitene, annakokaert azt ellenzeni akarám rövid feleletemmel.” (4v.) Tehát, nem
pusztán választ, hanem egyben a Kalauzra adandó választ is akart adni, mivel az az
igazán veszedelmes könyv. A konkrét apropót az ajánló levél után következő elöljáró
beszédben találjuk.78 S valóban, ezt a dialógusformát láthatjuk a műben végig, s ugyan
76
G. Etényi Nóra, Pázmány Péter és a korabeli publicisztika = Pázmány Péter és kora, szerk. H argittay
Emil, Piliscsaba, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, BTK, 2001 (Pázmány Irodalmi Műhely – Tanulmá-
nyok, 2), 185; Koltai András, Batthyány Ádám és könyvtára, Bp.–Szeged, Országos Széchényi Könyvtár,
Scriptum RT., 2002 (A Kárpát-medence Kora Újkori Könyvtárai, 4), 26–35, 275; Koltai András, Pázmány
Péter és a Batthyányak = Iványi Péter, Fazekas István, Koltai András, Pázmány Péter és a Batthyányak,
Bp., Szent István Társulat, 2008, 11–27. A katolizálás oka Pázmány karizmatikus személyiségének hatá-
sán túl feltehetően az, hogy Batthyány Ádám katolizálásával az állandóságot, a felekezeti biztonságot is
választotta. Bővebben lásd Szilasi László, „Vitéz-e avagy ájtatos?” I. Batthyány Ádám sajátkezű bűn-
lajstroma s „némely fontos kicsiség”, Szeged, József Attila Egyetem Bölcsészettudományi Kara, 1989
(Peregrinatio Hungarorum, 3), 10.
77
K ismarjai Veszelin Pál, Kegyes es istenes beszelgetesek, mellyekben az ur Christus amaz hivseges es jo
pasztor, Adamnak egy el tévelyedet fiat meg akarja tériteni, es saját juhainak aklában viszsza hozni; meg
mutatvan, vallasanak elváltoztatásaban mely igen esztelen es erötelen okoktul viseltetet es indittatot aʼ
romai synagoganak kebeleben valo szállasra, Debrecen, 1633. (RMNy 1983, 1562.)
78
„Ez veszedelmes es kárhozatos vétekre, az Igaz Hittül valo el szakadasra, izgato Irása volt ez Cardinal
Pazman Peter Esztergami Erseknek, mellyet 1631. esztendöben Posonban ki nyomtattata, es az Nemze-
tes es Nagyságos Popel Eva Aszszonynak, az Tekintetes es Nagyságos Bottyani Ferencz özveggyenek
dedicala, mivel abban, nem csak menti egy Fö embernek Hittül-szakadasat, hanem masokat-is arra kisz-
tet, nevezet szerint az Tekintetes Nagyságos Popel Eva Aszszont, mint az egesz Irasnak folyasabol, es
az ajanlo levelböl nyilvan vagyon. Minekokaert en az Istennek Ecclesiajaban noha kissebbik, mindazaltal
hivatalos szolga leven, hogy az gyengek el ne csábittassanak, az vastagbak annal inkab meg erösittesse-
nek, szöksegesnek itilém lenni ez könyvetskére rövid feleletemet; mellyet az Urnak segedelmeböl, az ö
tölle ennekem engettetet talentum szerint, veghez vivem, Ersek Uramnak az elsö okrul valo beszedeben
resz szerint meg mutatot methodussat követven, bizonyos dialogusokban-is foglalam. Az beszelgetö sze-
melyek közzül eggyik amaz Lelkeknek hüseges Pasztora es gondviselöje az Iesus Christus, ki még ma-is
45
450_c.indd 45 2022. 09. 29. 20:56

Ajkay Alinka
elsőként a Kalauzt említette mint megválaszolandó iratot, de tematikájában, metódusá-

ban végig a Bizonyos okok beosztását követi, természetesen hivatkozik a Kalauzra is,
de a fő hangsúlyt a vallásváltoztatás cáfolatára helyezi. Nyilvánvaló utalás, hogy az elté-
velyedett szereplőt Ádámnak hívják, aki Pázmány nézeteit hangoztatja, a dialógusok-
ban ez a szereplő kizárólag a Bizonyos okokból idézett szöveget mond. Kismarjai Vesze-
lin a nyolc okra nyolc dialógusban válaszol, illetve a másik szereplő, aki a legfőbb úr,
maga Jézus Krisztus. A nyolc dialógust egy appendix követi, a kilencedik rendhagyó
beszélgetés, amelyben visszájára fordítja a végigszámlált nyolc okot, vagyis az a végkö-
vetkeztetése, hogy méltóbb dolog a pápista vallást elhagyni. Hargittay Emil hívta fel rá
a figyelmet, hogy a Kegyes és istenes beszélgetések az egyetlen olyan vitairat, amelyre
Pázmány nem válaszolt.79 Nincs adatunk arra, hogy egyáltalán eljutott-e hozzá, csak
feltételezésekbe bocsátkozhatunk, hogy vajon nem ismerte a művet vagy csak nem volt
rá már ideje, hogy válaszoljon. Ugyan még négy évig élt onnantól fogva, hogy ez meg-
jelent, de számos egyéb elfoglaltsága miatt – az érseki teendőkön túl, 35-ben egyetemet
alapít, 36-ban kiadja leghosszabb művét, a Prédikációkat és még a Kalauz harmadik
kiadását is sajtó alá rendezi, amely nem pusztán változatlan utánnyomat, stilárisan
végig átdolgozta –, feltehetően nem került a látókörébe ez a válaszirat.
A Bizonyos okok című irattal egy másik mű is összefüggésbe került a szakiroda-
lomban, nevezetesen Veresmarti Mihály Tanácskozás című Lessius-fordítása,80 amely
munka elvégzésére állítólag Pázmány ösztönözte Veresmartit.81 A téma vitathatatlanul
hasonló és ebből adódóan találhatunk a két szövegben hasonlóságokat. Ez a jóval hos�-
szabb terjedelmű (271 oldalas) munka tíz elmélkedésből áll, ugyanakkor mind szer-
kezeti metódusában, mind megfogalmazásában eltér Pázmányétól. Úgy vélem, nem
az Izrael hazabol el tevelyedet juhokat az ö szolgai altal keresi es az ö juhainak aklaban be vinni igyekezi;
Az masik, Adamnak egy el tevelyedet fia, ki ez semmire kellö, patvarkodo szitkokkal tellyes es nem
igaz okokert ʼs nem-is okokert Keresztyen Hitit el valtoztatta es az Urnak nyayja közzül az Antichristus
seregeben allott. Adam az Cardinalnak beszedit szamlallya; az Christus ellenben azokra teszen valaszt
rövideden.” K ismarjai Veszelin, i. m., 2–4.
79
80
[Lessius, Leonardus] Tanacskozas, mellyiket kellyen az külömbözö vallások közzül választani. Veres-
marti Mihaly által, egy túdós embernek irasából Magyarrá fordittatot, Pozsony, 1611. (RMNy 1983, 1025.)
81
Jankovics József, Vörösmarti Mihály és megtérése históriája, = Ex Occidente…: A XVI. századi magyar
irodalom európai kapcsolatai, Bp., Balassi Kiadó, 1999, 99. Bod Péter a Lessius-fordítást egyenesen Páz-
mány művének tartja, amelyet mintha Veresmarti neve alatt jelentett volna meg, a Pázmány-művek között
sorolja fel. Bod Péter, Magyar Athenas avagy az Erdélyben és Magyar-országban élt tudos embereknek,
nevezetesebben aʼ kik valami, világ eleibe botsátott irások által esméretesekké lettek, ʼs jo emlékezeteket
fen-hagyták historiájok, [Nagyszeben], 1766, 219.
46
450_c.indd 46 2022. 09. 29. 20:56

a Lessius-mű alapján írta az érsek a Bizonyos okokat, noha ismerte a szöveget.82 Ám

korábbi vitairatainak gyakorlatából kiindulva feltételezhetjük, hogy ha felhasználta
volna Lessius művét vagy Veresmarti fordítását, akkor hivatkozott, utalt volna rá a saját
szövegében. A hasonló téma miatt persze tematikus egyezések kimutathatók, például
Veresmarti fordításában, a Lessius-szövegben is van szó arról, hogy kiket tartanak
szentnek a prédikátorok is (35); vagy hogy a római hit egyedül biztos az üdvösség elnye-
résére (93); hogy Luther előtt az ő egyháza rejtőzködött, nem volt látható (108–112);
hogy a pápisták imádják a faragott képeket (175); továbbá imádják a kenyeret (177). Ezek
a témák mind-mind megtalálhatók a Bizonyos okok szövegében is, de a dialógushelyzet
és a szerkesztés teljesen más. Például Lessiusnál az utolsó, tízedik elmélkedés az utolsó
ítéletről, valamint arról szól, hogy mily nagy bűn az eretnekség, ezzel zárul a mű, addig
Pázmánynál az utolsó, nyolcadik ok a két szín alatti áldozás témáját járja körül.
Figyelemre méltó, hogy Pázmány hitvitázó művei közül a Bizonyos okokat adták ki
a legtöbbször. A Pázmány-bibliográfia szerint 1772-ig tíz kiadása jelent meg.83 A máso-
dikat 1640-ben, már Pázmány halála után adták ki, ugyan a szakirodalomban elterjedt
egy olyan téves adat, hogy 1632-ben is kiadták Bécsben Nyolc okok címmel. Méghozzá
amiatt, mert Bod Péter Magyar Athenasának Pázmányról szóló részéhez a kolozsvári
református kollégium könyvtárosa, Szathmári Pap Mihály készített egy jegyzéket,
amelyben rögzítette ezt a tévedést, Szabó Károly pedig innét vette át az immár meglévő
téves adatot a bibliográfiájába mint további kiadást (RMK I, 606), amint azt az RMNy
munkatársai gondosan fölfejtették és idézték.84 A Bizonyos okok hatását – a feltű-
nően nagy számú kiadáson túl – a körülötte kialakult hitvitabokor is mutatja, amely
tulajdonképpen Pázmány halála után évtizedekkel bontakozott ki igazán. Heltai János
hívta fel a figyelmet az 1640-es és az 1671-es kiadás körüli vitára.85 Az első kiadásra
82
Veresmarti maga idézi Pázmány latin nyelvű levelének részletét ([46.]), amelyben biztatja Lessius művé-
nek lefordítására és arra, hogy Homonnai Drugeth Györgynek ajánlja majd az elkészült művet. Mindezt
a Tanácskozás harmadik kiadásának (1640) előszavában meséli el, amely már Batthyány Ádámhoz szól,
a művet 1640-ben nyomtatták ki Pozsonyban, az ajánlólevél dátuma azonban 1635, Szent Mátyás apostol
napja, vagyis február 24. (RMNy 2000, 1850.)
83
Pázmány Péter-bibliográfia (1598–2004), összeáll. A donyi Judit, M aczák Ibolya, Piliscsaba, Pázmány
Péter Katolikus Egyetem, BTK, 2005 (Pázmány Irodalmi Műhely – Bibliográfiák, Katalógusok, 1), 27–29,
101. (1640), 108. (1671), 122. (1725), 124. (1734), 125. (1735), 126. (1736), 129. (1738), 133. (1753), 138.
(1764), 145. (1772) számú tétel.
84
RMNy 1983, 1511. A századfordulós összkiadásban Kiss János rendezte sajtó alá a Bizonyos okokat, ő
is átvette Szabó Károly állítását az 1632-es bécsi kiadásról és Lessiusról. PPÖM V, 305.
85
Heltai János, Műfajok és művek a XVII. század magyarországi könyvkiadásában (1601–1655), Bp.,
Országos Széchényi Könyvtár, Universitas Kiadó, 2008, 124; valamint Heltai János 2014 márciusában
az MTA Irodalomtudományi Intézetében elmondott A Bizonyos okok 1671. évi pozsonyi kiadása és más
vitairatok 1671-ből címmel elhangzott előadása.
47
450_c.indd 47 2022. 09. 29. 20:56

Ajkay Alinka
adott válaszról már esett szó, az egyetlen olyan felelet, amelyre Pázmány nem reagált.
A második kiadásra is érkezett válasz, ugyan több mint húsz évvel később, 1663-ban
jelenteti meg Czeglédi István a Barátsági dorgálás című művét86 az ún. kassai hitvitá-
hoz kötődően.87
Pázmány munkamódszerének elemzése, kikövetkeztetése során azt láthatjuk, hogy ha

konkrét vitapartner konkrét művével vitázik, követi a vitapartner írását, átveszi a tar-
talmi sorrendet, a szókészletet, argumentációkat – nyilván, mivel erre válaszol –, eset-
leg lerövidíti, összevonja a hosszasabb fejezeteket, vagy kihagyja a számára érdektelen
részeket. De feltehetően ez az oka Pázmány gyorsaságának, hogy akár néhány hónap
alatt meg tudott írni és jelentetni egy-egy polemikus írást, mivel a vitapartnertől átvett
meglévő gondolatmenetre kellett „mindössze” ráfűznie a saját véleményét, nem kellett
egy új tematikát kigondolni, megfogalmazni. Az elgondolásait, véleményét pedig alá-
támasztotta a feltételezhetően szintén saját magának összeállított jegyzetapparátussal.
Pázmány vitairatainak dialógushelyzetéről általánosságban elmondható (ha nem
vesszük számításba a külön retorikai-stilisztikai megoldásokat pl. Öt szép levél, Bizo-
nyos okok), hogy a konkrét személyhez szóló ajánlásokon túl megszólítja általánosság-
ban a keresztyén olvasót, tehát a legszélesebb olvasóréteget veszi célba ezzel, a feleke-
zeteken túli mindenkori keresztény emberhez szól. Ezzel minden esetben lényegesen
kitágítja a befogadói kört, minden esetben valamennyi keresztény felekezethez tartozó
hívőhöz szeretne szólni, nemcsak a konkrét vitapartnerhez. Thimár Attila állapítja
meg az Okok, nem okok című vitairatot vizsgálva – de a megállapítás vonatkoztat-
ható a többi vitairatra is –, hogy Pázmány kettős dialógushelyzetben és beszédmódban
szól.88 Ez azt jelenti, hogy más stiláris jegyei vannak, amikor a konkrét vitapartnerhez
szól és más, amikor a szélesebb olvasóközönséghez. A konkrét vitapartnerhez szóló
szakaszok esetében általában egyes szám második személyben megszólítja az ellen-
felet, ezeknek a részeknek a stílusa jóval erőteljesebb, ha úgy tetszik vaskosabb,
gúnyosabb, lekezelőbb, de ugyanakkor színesebb, oldottabb. Itt találkozhatunk Páz-
mány gúnyosan fölényes hangjával, a személyeskedő megjegyzésekkel, ezeket a szö-
vegeket színesíti gyakran népies mondásokkal. Az egyes szám harmadik személyű
86
Czeglédi István, Baratsaghi dorgalas, Az az az igaz calvinista […] vallásbul ki csapont, s-hogy már aʼ
Sz. Péter hajojában mezitelen bé-ugrot, egy pápistává lött embernek meg-szollitása, Kassa, 1663. (RMNy
2012, 3080.)
87
Bővebben lásd Garadnai Erika Csilla, A felső-magyarországi hitvita (1663–1672), Bp., Országos Szé-
chényi Könyvtár, Universitas Kiadó, 2018, 27.
88
Thimár, i. m., 123.
48
450_c.indd 48 2022. 09. 29. 20:56

általánosabb, széles olvasóközönséghez szóló részek visszafogottabb, tudományosabb

stílusban íródtak, a higgadt meggyőzés színtere ez, amelyben a mondanivalót gazdag
jegyzetapparátussal támasztja alá. Ezekben olvashatjuk a logikai okfejtéseket, a hitel-
vek kifejtését, a klasszikus és modern auktorok megjegyzéseit.
Ha a vitapartnerek személyét nézzük, szintén több csoportba lehet sorolni Páz-
mány műveit. A feltételezett első vitairatában (Tíz bizonyság) nincs még konkrét ellen-
fél, konkrét művére való válasz, általánosságban igyekszik valamennyi eretnekséget
cáfolni. A két nagy vallásalapító ellenfél (Luther és Kálvin) közül itt főként Luther
személyét és tanításait veszi górcső alá, de azért Kálvin is szóba kerül. Egyikük sem
él már, mindkettejükről valótlan túlzásokat mond, számos személyeskedő pletykával
(pl. Luther származása, Kálvin hóhér általi megbélyegzése stb.) telehintve, amelye-
ket természetesen különböző szerzők műveire való hivatkozással támaszt alá (például
Kálvinhoz a kortárs Jérȏme-Hermès Bolsec életrajzát), mintegy ezzel védve önmagát,
és amikor később ezeket az ízléstelen dolgokat a szemére vetik, azt mondja, hogy ő
ezeket nem mondta, csak úgy olvasta és nem állította, és akinek esze van, tudhatja,
hogy mi az igazság.89 Viszont ezeknél a vitairatoknál, amelyeknél a megszólított part-
ner már nem él, tehát nem fog reagálni a vitára, az figyelhető meg, hogy a stílusa nem
olyan színes, nem közelít annyira az élőbeszédhez, nem szólítja meg a partnert, nincs
annyi ironikus vagy gunyoros megjegyzés. Itt legfőképpen az ellenfél nézeteinek
cáfolatáról van szó, nagyobb hangsúly esik emiatt a teológiai érvekre, noha Pázmány
minden esetben, minden szinten be akarja bizonyítani ellenfele súlytalanságát. Mind
nézeteiket, teológiai újításaikat cáfolni akarja, mind pedig emberi mivoltukról bebizo-
nyítani, hogy nem méltók a követésre, az emberek tiszteletére.
Az egyes szerzők egyes műveire adott válaszaiban sokkal közvetlenebb hangon
szól, ezekben az esetekben konkrét vitapartner a megszólított, akiknek a többsége
még élő személy, aki akár válaszolhat is. Ennek megfelelően választja ki, használja
a különféle retorikai eszközöket, alakzatokat. Több tanulmány született már Pázmány
retorikai eszközhasználatáról,90 most csak néhány jellemző példát emelek ki.
89
Pázmány Péter [Szyl Miklós], Csepregi mesterség, azaz Hafenreffernek magyarrá fordítot könyue ele-
iben függesztet leueleknek, czegéres czigánysági, és orcza-szégyenítö hazugsági, Bécs, 1614, 35. (RMNy
1983, 1061.)
90
Balázs Mihály, Teológia és irodalom: Az Erdélyen kívüli antitrinitarizmus kezdetei, Bp., 1998, 105–
165; Bitskey István, Virtus és religió: Tanulmányok a régi magyar irodalmi műveltségről, Miskolc, Fel-
sőmagyarország Kiadó, 1999; Deák Orsolya, A humor, gúny, irónia és szatíra szerepe Pázmány Péter
vitairatainak argumentációjában = A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara tudományos diákköri
közleményei, 1, Miskolc, 2003, 50–59; Egerer Lilla, A mocskolódás alakzatai Pázmány Péter Alvinczi
Péterhez szóló vitairataiban = Miskolci Egyetem Doktoranduszok Fóruma, Miskolc, 2012. november 8.:
Bölcsészettudományi Kar szekciókiadványa, szerk. Nagy Ágoston, Miskolc, ME tudományszervezési
és Nemzetközi Osztály, 2013, 20–26.
49
450_c.indd 49 2022. 09. 29. 20:56

Ajkay Alinka
Gyakran színesíti mondanivalóját közmondásokkal91 (paroemia), vagyis inkább

olyan mondásokkal, amelyek közmondásnak tűnnek (pl. „Nehez a dér a bekanak, nehez
Gyarmathinakis az igassagh”.92 „Kakon pillis, tar variu.”93). Ezeknek színesítő funkci-
ója van, illetve ezek jelentik olykor a visszacsatolást az eredeti műhöz, ugyanis Pázmány
számos esetben a vitapartner mondatait visszhangozza, fordítja át a saját hasznára.
A népnyelvi kifejezések is színesítik a stílust („De az lopois addigh kerüli
az akaszto fat, hogy végre rea akad: A maczka addig iaczic az egerrel, hogy veghre el
szagattia.”94), ugyanakkor a váratlan, esetleg oda nem illőnek tűnő mondások humo-
rosak („Catus azzoniert farba ruga Luther […] a czukliat.”95). Ezek ironikus hatást
váltanak ki, éppúgy, mint a gyakran alkalmazott hangutánzó szavak (kákog, csácsog,
csiripel, nyekeg, majmoskodik, ordít, ugat – az ellenfél dehumanizálása).
A vitapartnerekkel szemben számos visszatérő degradáló eszközt használ, ame-
lyeknek mind-mind az a célja, hogy a vitapartner személyét, s azon keresztül monda-
nivalóját is kevesebbé tegye, csökkentse, bagatellizálja. A leggyakrabban előforduló
típusok:
1. Névadás, gúnynevek, gúnyos anagrammák, gyakori megszólítások pl. Morgók
(csepregiek: Zvonarits Imre és Nagy Benedek), Farkas (Pécsváradi Péter), sóczé (Nagy
Benedek), Hat fél réf ember (Hafenreffer), hő atyafi, sült paraszt prédikátor, neve vesz-
tett prédikátor. Ide sorolhatók még a kicsinyítő és gyakorító képzős kifejezések (írá-
socska, papírossacska), ezekkel a vitapartnerek műveit bagatellizálja.
2. Az ellenfél külső és belső tulajdonságainak becsmérlése – Pázmány leginkább
vitapartnerei jellemét, belső tulajdonságait kritizálja, elsősorban a heves, dühös sér-
tegető hangnemet, ahogyan a Prédikációkban96 is megfogalmazta, ami az ember szí-
vében van, az van a száján is, tehát ha valaki egyfolytában mocskolódik, a szívében
91
Szaitz Leó, Kis magyar frázeológyia: Válogatott Szép magyar mondások ama magyar Tzitzerónak kar-
dinális Pázmány Péternek Kalauzából, Pozsony, 1788; Erdélyi János, Magyar közmondások könyve, Pest,
1851; Fülöp Adorján, Szók és szólások Pázmány „Prédikációi”-ból, Nyr, 1887, 272–275, 324–327; Niko
lényi József, Közmondások és szólások Pázmány Péter műveiben, Nyr, 1879, 78, 170, 272–273; Techer
József, Keveréknyelvű közmondások Pázmánynál, MNyelv, 1931, 119–120; R ajsli Ilona, Pázmány Péter
szövegeinek frazeológiai vizsgálata, Hungarológiai közlemények (Újvidék), 1998/3, 7–26; Lipa Tímea,
Pázmány Péter belső írói fejlődése az Öt szép levél három kiadásának tükrében, Irodalomtudomány,
2002/1–2, 8–33.
92
Pázmány 1607/2016, 146.
93
Pázmány 1609/2021, 100.
94
Pázmány 1605/2001, 59.
95
Uo., 245.
96
Pázmány Péter, A nyelvnek vétkeirűl = Pázmány Péter, A római anyaszentegyház szokásábúl, minden
vasárnapokra és egy-nehány innepekre rendelt evangeliomokrúl predikácziók, mellyeket élő nyelvének
tanítása után irásban foglalt Cardinal Pázmány Péter, s. a. r. K anyurszky György, Bp., 1906, 229.
50
450_c.indd 50 2022. 09. 29. 20:56

is mocsok van. Szintén meglehetősen gyakran hangoztatja vagy utal Pázmány a vita-
partner bizonyára csökkent szellemi képességeire, egyrészt mivel nem képes megér-
teni a világos beszédet, másrészt pedig vagy későn járt iskolába (mint Alvinczi) vagy
egyszerűen buta („tök az agyad”).
3. A travesztia eljárását is gyakran alkalmazza, tehát az eredeti mű gondolatmenetét,
szóhasználatát követi, ám kiforgatja a jelentését, torzképet csinál belőle. Ilyen travesz-
tált szövegnek tarthatjuk például a Calvinus hiszekegy Istene című irat végén található,
eredeti értelméből teljesen visszájára fordított Credo szövegét. („I. Hiszec az Pokolbeli
ördöghben, minden ocsmáni vetkeknec alkotoiában, kegietlen mostoha Atiában, Eröt-
len, nem Istenben. II. Es nem Iesusban, Christusban, ö nem fiaban nem Vrunkban: III.
Nem az Isten fia, hanem más személy foghantatéc szent Lelektül, megh fosztatéc böl-
cseseghétül, születéc bünös, nem szüz Mariatul. IV. Ki haszontalanul kynzatec Pontius
Pilatus alat, megh feszyttetéc, ketségben esuén, es az ö Attia ellen szugoloduán hertelen
es mertekletlen indulatibol, megh hala akarattia ellen, es az ö halaláual, semmit egiebet
ketséghben esésnec peldaiánal nem hagia mi nékünc: V. Pokolra nem szálla, miuelhogy
az pokol, nem egiéb az emberi gondolatnál, hanem azt ityluén, hogy az Istentül el hagia-
tot, es el ideghenült, az lator karhozottac kynniát szenuedte lelkében: VI. Nem ment
bizonios helyre menyéghben, hanem egy ideigh az Istennec Vicariussa löt, de véghre
ezt az böcsülletes tisztetis le vonszác ö rolla: VII. Onnan el iö, de nem ytylni, az személi
valoghato biro, hogy megh fosztassec orszaghatul. VIII. Hiszec oly zent Lelket, mely
nem külömbözö személi az Atiatul, hanem az ö termeszetinec ereie, Es az Atiatul sem
származic; Eo benne sem kel hinni, miuelhogy az Apostolokat sem iol tanytotta, es
az hiueket sem iol igazgatta: IX. Hiszem hogy enniháni száz esztendeigh Aniazent-
egyhaz sem volt, Es hogy ennec az zentséghe ocsmáni vétec, tanitása teuelighés, söt
lathatatlan léuen, Aniai daikalkodása sem lehet mi hozzánc: es az melyben kiki mind
maghánac. X. Hissem hogy az embernec bünei, megh nem bocsáttatnac soha, hanem
az puszta hit altal, reanc foghia az Isten, hogy bünnünc megh bocsáttatic: XI. Hiszem
hogy az emberec semmiue lészenec, es mind fel nem tamadnac. XII. Hiszem hogi
az bodoghsághban senki ném megien ityletigh, es bizonios heliec nincz az bodoghok-
nac, es hogy csac az egy puszta hit altal kel az bodoghsaghban menni:”97)
4. Idézi a ellenfél mondatát és kommentálja, kiegészíti a saját gunyoros, szarkasz-
tikus megjegyzésével („Meniorszagba, vgimond Luther, szép fák, es viragoc léznec,
A mezeoc finlenec, mint a Smaragdoc, A polozkac, egherec, es egieb büdeos állatoc,
geoneorüseges illatuc leznec, szép ebeczkec, es maczkac leznec, kickel iaczodozunc,
Mind ebestül maczkastul akar Vramis meniorszagba menni, de nilua kireked az ebeckel
eggiüt.”98)
97
Pázmány 1609/2021, 111–112.
98
Pázmány 1631/2001, 192.
51
450_c.indd 51 2022. 09. 29. 20:56

Ajkay Alinka
5. Durva/trágár elemek a szövegben (moslék, ganéj, disznó, böfög, okádik) –

emberre és szövegre is vonatkozhatik; a (al)testiség kifejezései (betegségek, emésztés,
születés, halál) – („Luther monda, tudni illic, hogy az lelkec halhatatlansaghárul valo
tudomány, az Papa kamora székin toiot velekedés.”99) (Kálvin haláláról: „Az tetuektül
emesztetec megh, a szemerem teste keornieke, vgy posoguan fergeckel, hogy senki
ezeknec iszoniu büzit el nem szenuedhetne.”;100 Luther születéséről: „az eo Annia egy
feordeo hazba, szolgalo leani vala, ki az eordeogtül megh, nyomatuan, Luthert, nem
termeszet foliasa szerent, firfiutul, hanem az eordeog mestersegebeol szüle.”101)
6. Ellentételezés (antitheton) – ezt a figurát olyan értelemben használom most,
hogy az ellenfelek nézeteit állítja szembe („Caluinus az Vbiquistakat kic az Christus
testét ez egész világhra el akariac terieszteni, giakran üstöközi, es megh pofázza.”102)
Pázmány félelmetes vitázó hírneve nagyon hamar kialakult és egyedülállóan
sokáig tartott, ugyanis halála után ez mit sem csökken, mindezt a leginkább az mutatja,
hogy bőven a halála után is még vele vitatkoznak. Pázmány halála után jó harminc
évvel zajlik az úgynevezett felső-magyaroroszági hitvita, amelyben ugyan közvetetten,
de vele vitáznak a protestánsok. Sőt az ő fő műve ellen készült egy ezeroldalas cáfolat
is.103 Hitvitáinak és a Kalauz kiadásainak nagy száma is ezt bizonyítja, egészen meglepő
módon még a 19. század végén is született Pázmány ellenében és védelmében is kiadott
mű.104 Az életművön belül is meghatározó a jelentősége, még a Prédikációkban is maga
Pázmány a Kalauzra hivatkozik számos esetben.
99
Pázmány 1609/2021, 93.
100
Pázmány 1631/2001, 61.
101
Uo., 40.
102
Pázmány 1609/2021, 73.
103
Pósaházi János, Igazság istápja, avagy olly cathecismusi tanitás, mellyben aʼ Keresztyén Reformata
Vallás böven meg-magyaráztatik, és az ellen tusakodó fortélyos patvarkodások ellen (jelesben aʼ mel�-
lyeket aʼ nagy Kalauzos könyv hellyel-hellyel elö-állatot) óltalmaztatik […], Sárospatak, 1669. A témáról
bővebben lásd: H argittay Emil, Nem felelnek a Kalauzra?: A Pázmány halála utáni Kalauz-bírálatok-
ról = A reformáció emlékezete: Protestáns és katolikus értelmezések a 16–18. században, főszerk. Szá
raz Orsolya, szerk. Fazakas Gergely Tamás, I mre Mihály, Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó, 2018
(Loci Memoriae Hungaricae, 7), 276–282; Oláh Róbert, „Kalauznak calumnia minden dolga” Pósaházi
János válasza Pázmány Péternek a reformáció kezdetéről = A reformáció emlékezete, i. m., 293–305;
Garadnai, i. m.; Fazakas Gergely Tamás, Száraz Orsolya, „Aʼ mint ezt Pázmány Péter Cardinál szépen
meg mutattya”: Kolosvári Pál és a Haller György felett mondott halotti prédikációja (1730) = Pázmány
nyomában: Tanulmányok Hargittay Emil tiszteletére, szerk. A jkay Alinka, Bajáki Rita, Vác, Mondat Kft.,
2013, 147–157.
104
Ellene Toldy István, mellette Zimándy Ignác. Bővebben lásd A jkay Alinka, Ki a jezsuitákkal! –
háromszáz éves hazugságok = Útmutató: Tanulmányok Pázmány Péter Kalauzáról, szerk. M aczák Ibo-
lya, Bp., MTA–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport, 2016 (Pázmány Irodalmi Műhely,
52
450_c.indd 52 2022. 09. 29. 20:56

Összegzésként megállapítható tehát, hogy Pázmány magyar nyelvű hitvitázó ira-

tai egymással szoros összefüggésben állnak. A legkorábbi grazi művekről elmond-
ható, hogy nagyjából egyszerre készültek, ám a legutóbbi kutatások eredményeképpen
megállapíthatjuk, hogy a legfontosabb irat közülük az általános érvényű Tíz bizonyság.
Ezt az is alátámasztja, hogy a főműnek tartott Kalauz mintegy negyven százalékát
teszi ki ez a munka, jelentősen kibővítve a harmadik könyvbe építette bele Pázmány.
A további hitvitázó munkák is hitvitabokrokban tárgyalhatók, többnyire aszerint osz-
tályozva, hogy kihez szólnak (pl. Alvinczi elleni iratok, a csepregi prédikátorok elleni
iratok, Pécsváradi elleni iratok stb.). Tehát a polémiák többsége szoros összefüggés-
ben áll egymással és több más vitairattal, legfőképpen a Kalauzzal. Jellemző még
a vitairatok többségének szerkesztésmódja, vagyis, hogy szorosan követi az ellenfél
művének szerkezetét. Ugyanígy megfigyelhető a kettős (néhol akár hármas) dialogi-
citás a vitairatokban, tehát a beszédmódban retorikailag-stilárisan elválik egymástól
a megszólítottak szerint a szöveg.
Pázmány vitairataiból még sok tanúság leszűrhető lenne, valamint többféle
elemzés is készülhet, számos irányban folytatható lenne a vizsgálódás – én mindös�-
sze néhány újabb támpontot kívántam vázolni –, mivel a szövegek élnek és hatnak
napjainkig.
Lelkiségtörténeti Tanulmányok, 14), 209–216. Tágabb kontextusban Császtvay Tünde, Aki nem dobott
cukkedlit a katolikus papoknak – Toldy István vallásháborúja a 19. század utolsó harmadában = Cs. T.,
Erő Tér/Tér Erő: Élet- és társadalomformáló kapcsolatok a 19. század utolsó harmadának irodalmi életé-
ben, Bp., Ráció, 2017, 303–346.
53
450_c.indd 53 2022. 09. 29. 20:56

450_c.indd 54 2022. 09. 29. 20:56
A teológus Pázmány Péter
Szabó Ferenc
Pázmány Péter és a katolikus megújulás
Hermann Egyed egyháztörténész a 17. századot „Pázmány századának” nevezi, és az ő

égisze alá helyezi a „katolikus megújulás kivirágzását”.1 Forgách Ferenc érsek, prímás
elkezdte a katolikus restaurációt a trentói zsinat szellemében. „Halála előtt még meg-
tette a legnagyobbat: felfedezte, hazahívta és gondos előkészítéssel utódjává tette a leg-
nagyobb magyar egyházi férfiút, Pázmány Pétert”, aki „fényes és maradandó sikereket”
ért el „a magyar katolicizmus belső feltámasztásával és megerősítésével”.2
Pázmány kora a modern világ születésének hajnala. A 16–17. század fordulóján
a humanizmus, a reneszánsz és a kezdődő reformáció szellemisége jellemzi Róma,
majd Graz egyetemi környezetét, amelyben a fiatal jezsuita elkezdi működését.
A humanizmus visszahajolt a klasszikus latin–görög kultúrához (amely fontos szere-
pet kap a jezsuita nevelésben/oktatásban): az embert állítja a középpontba, az emberi
személy szellemi-erkölcsi értékét, tudását, alkotóerejét (M. Ficino, Pico della Miran-
dola). A humanizmus és az utána felvirágzó reneszánsz (kultúra, művészetek, tudo-
mányosság) összekapcsolódik: eredetük és tartalmuk részben közös. Persze időben
és az egyes országok sajátos helyzete szerint eltolódások vannak.
Jacques Maritain kissé sematikusan így írja le az újkori fordulatot:3 a középkor
felbomlásával a teocentrikus (Isten-központú) humanizmust felváltja az antropocent-
rikus (emberközpontú) humanizmus. Megbomlik a természet és a kegyelem egyensú-
lya. „A reneszánsszal a teremtmény nagyságának és szépségének diadalkiáltását küldi
az ég felé, a reformációval elesettségének és nyomorúságának jajkiáltását hallatja. Hol
jajgatva, hol lázadva, de mindenképp rehabilitációját követeli.”
1
Hermann Egyed, A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig, München, 1973 (Dissertationes
Hungaricae ex Historia Ecclesiae, 1), 230 kk.
2
Uo., 237. – Lásd még Szabó Ferenc SJ, Reformáció és katolikus megújulás: Válogatott Pázmány-tanul-
mányok, Bp., Szent István Társulat, 2018.
3
Jacques M aritain, Az igazi humanizmus, ford. Turgonyi Zoltán, Sárospatak, Szent István Társulat, 1996,
35. Lásd Maritain könyvének egész I. fejezetét: A humanizmus tragédiája. – Vö. Henri de Lubac, Az ate-
ista humanizmus tragédiája = H. d. L., Isten útjain, szerk. Lukács László, ford. Somorjai Gabriella, Bp.,
Vigilia Kiadó, 1995.
55
450_c.indd 55 2022. 09. 29. 20:56

Szabó Ferenc SJ
Az embernek és szabadságának naturalista felfogása a humanizmus és a rene-

szánsz szellemiség hatására kezdődik. A reformátorok megbontják a természet
és a kegyelem harmóniáját, amelyet Szent Tamásnál még megfigyelhetünk. Luther
és Kálvin az ágostoni kegyelemtan pesszimista változatát újítja fel, és ezt terjeszti
nyomukban a janzenizmus is.
Pázmány Péter a 17. század elején, a hitújítókkal vitatkozva – a kegyelem és sza-
badság egyensúlyát igyekszik helyreállítani Szent Tamás és a trentói zsinat tanítása
nyomán, amikor a grazi egyetemen négy évig (1603–1607) a skolasztikus teológiát
adja elő: Aquinói Szent Tamás Summa Theologiae című művének kérdéseit magya-
rázza a jezsuita Ratio Studiorum (tanulmányi rend) előírásai szerint. E latin traktátu-
sait (értekezéseit) később felhasználja magyar főművében, a Kalauzban, és prédikáci-
óiban is aprópénzre váltja.
A hitújítás idején4 egyik központi vitatétel lesz a Szentírás és a Tradíció, illetve
az írásértelmezés. Pázmány egész életművét átszövi ez a kérdéskör: első kidolgozott
vitairatától, a Tíz bizonyságtól kezdve a Kalauzon át egészen az 1626-os „ikerköny-
vig”, A Szentírásról és az Anyaszentegyházról szóló könyvecskéjéig.
Itt máris jelzem Pázmány teológiájának időszerűségét: a reformáció alatt felvetett
vitatott kérdés átíveli a századokat a trentói zsinattól az I. Vaticanumon át egészen
a II. vatikáni zsinat Dei Verbum konstitúciójáig. Ugyanez mondható a hit általi megi-
gazulás központi kérdéséről: elég összevetnünk a Kalauz megigazulásról szóló XII.
könyvét az 1999-ben Augsburgban aláírt lutheránus–katolikus egyezséggel, amely
az ökumenikus párbeszéd egyik gyümölcse lett.
A teológus Pázmány Péter mesterei
Pázmány Péter a kortárs teológusok közül a következő jezsuita szerzőkre hivatkozik

(legtöbbször Tamás-kommentárjaikra): Valencia, a spanyol Valenciai Gergely (főleg
a hitelemzésnél), a szintén spanyol Francisco Suárez (főleg krisztológiai kérdésekben)
kegyelem, az olasz Roberto Bellarmino (kontroverziák, egyháztan) és az angol Stap-
leton (egyháztan és kontroverziák).
De már itt is megfigyelhetjük eredetiségét: még „mestereit” sem követi vakon,
néha ellentmond nekik; gyakran visszanyúl az egyházatyákhoz, főleg Szent Ágoston-
hoz, vagy Szent Tamás más helyét idézi cáfolatukra.
Pázmány Péter eklektikus teológus. Igazában az ő korában bizonyos mértékig min-
den skolasztikus teológus „eklektikus”: a „szabad” véleményeknél nemcsak „iskolák”
4
A hitújításról röviden lásd: August Franzen, Kis egyháztörténet, ford. Fejérvári Boldizsár, Szeged,
Agapé Kiadó, 1998, 255–314.
56
450_c.indd 56 2022. 09. 29. 20:56

(tomizmus, molinizmus, skotizmus), hanem személyek is összecsapnak. Egyáltalán

nem mondhatjuk például azt, hogy a jezsuiták valamennyien molinisták. Pázmány
a kegyelemvitában gyakran szembeszáll a spanyol jezsuita Molinával. Ez nem is tet-
szett a flamand Deckersnek, molinista grazi tanártársának, aki a római jezsuita köz-
pontban feljelentette Pázmányt bizonyos tételeit bírálva, pl. azért is, hogy néha nevet-
ségessé tette Molinát, a domonkos Bañez ellenfelét.
A grazi kegyelemvitát részletesen elemeztem A teológus Pázmány c. monográfiám-
ban.5 Megmutattam, hogy a jezsuita teológus a kegyelemtanban, nevezetesen a megi-
gazulás kérdésében – szabadság és kegyelem szerepének értékelésében – a helyes
egyensúlyt, a középutat képviselte Pelagius és Kálvin között. Szent Tamást követi,
de e ponton érvelésében nagyon gyakran Szent Ágostonra, a „kegyelem doktorára”
hivatkozik, mivel a hitújítók Ágostont mesterüknek tartják. Kimutatja, hogy Szent
Ágoston ugyanazt tanította, mint amit a római Anyaszentegyház fiai most vallanak.
A teológus Pázmány eredetisége Szent Tamás követésében
Pázmány Péter a Ratio Studiorum előírásai szerint Szent Tamást kommentálja, de szá-
mos korabeli „tomista” szerzőtől eltérően nem a betűhöz ragaszkodik, hanem Szent
Tamás szándékát és szellemét (mens) követi: felsorakoztatja az ellenvéleményeket is,
és megrostálja azokat. Szent Tamásról mindig tisztelettel szól, de meg van győződve
arról, hogy nem ejt csorbát az Angyali Doktor dicsőségén azzal, hogy megjegyzi
hiányosságait.
Pázmánynak már megvolt a történeti fejlődés iránti érzéke. Erről tanúskodik
az a véleménye, amelyet 1611-ben (már Bécsben Kalauzán dolgozott) az osztrák pro-
vinciális kérésére megfogalmazott Szent Tamás követéséről.6 Észreveszi, hogy Szent
Tamás művében is fejlődés van; kora teológusaitól eltérően már figyel a szövegössze-
függésekre, amikor Tamás vagy akár Ágoston egy-egy tételét értelmezi. Arra is ügyel,
hogy a „tomistákat” megkülönböztesse a Mestertől, Szent Tamástól, akiről mindig
nagy tisztelettel szól. Ez azonban nem akadályozza abban, hogy néha – szabad kérdé-
sekben – eltérjen Szent Tamástól. Tudja azt, hogy a középkor óta fejlődött a teológia,
s Szent Tamást némileg kiegészíti.
Természetesen a trentói zsinat tanítása (meg a jezsuita Ratio Studiorum) bizo-
nyos kereteket szab „szabadságának”. Minden katolikus teológus számára mérvadók
5
Vö. Szabó Ferenc SJ, A teológus Pázmány, Bp., Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség,
1998.
6
Szövege: ARSI Instit. 213 F. 103. Teljes magyar fordítása: Szabó Ferenc SJ, A teológus Pázmány, Bp.,
1998, 51–52.
57
450_c.indd 57 2022. 09. 29. 20:56

Szabó Ferenc SJ
a zsinatok. Pázmány is a protestánsok tételeit cáfolva és a katolikus tanítást előadva,

főleg a Kalauzban, igen gyakran a trentói zsinat határozataira hivatkozik. Ugyanígy
ez a zsinat a mérvadó később az érsek főpásztornak az egyház megújulását célzó egy-
házfegyelmi rendelkezéseiben.
Módszere tehát – Suárezéhoz hasonlóan – bizonyos történeti-kritikai érzékről
tanúskodik. Pl. a Summa Theologica bizonyos vitatott kérdéseinél Szent Tamás más
műveire is (pl. A Sententia-kommentár, De Veritate) hivatkozik, illetve a Summa más
részeire. Figyelembe veszi azt is, hogy a 13. századtól a trentói zsinatig fejlődés van
a katolikus tanításban, tehát bizonyos vitatott kérdésekben nem Szent Tamásé, hanem
a Tridentinumé az utolsó szó.
A teológiai summa: a Kalauz
1607. augusztus végén Pázmány Grazból végleg visszakerül Magyarországra. Miköz-

ben sorra írja alkalmi vitairatait,7 dolgozik összegző főművén, az Isteni igazságra
vezérlő Kalauzon.8 Ennek fő célját így jelölte meg: „a hitnek úta-vesztettit üdvösséges
ösvényekre akarjuk vezetni”.9 Ebbe a summába beledolgozta korábbi alkalmi vitai-
ratait: tudatosan szerkesztette apologetikus-polemikus-dogmatikai összefoglalásnak.
Az Isteni igazságra vezérlő Kalauz (Hodoegus) először 1613-ban jelent meg
Pozsonyban; Pázmány élete végéig két újabb, alaposan átdolgozott kiadás készült
1623-ban, majd 1637-ben.10
Pázmány Péter már első grazi működése idején összeállította a „látható egyház-
ról” szóló Diatribát, egyik mestere, az akkor már érsek Bellarmino védelmében. Bel-
larmino Disputációja lebegett mintául a szeme előtt. Kassán, az első vitatkozások ide-
jén is írásba foglalt néhány, az újítók által vitatott kérdést: az Eucharisztiáról, a szentek
tiszteletéről és a búcsúkról, a tisztítótűzről és hitviták középpontjában álló teológiai
kérdésről, a megigazulásról. (Ez utóbbi kérdésnek szenteli a Kalauz egész XII. köny-
vét.) A Tíz bizonyság bevezetésében már jelen van az a gondolat, hogy „az hamis
7
Pázmány 1983a, I, 37–40.
8
Lásd még: Matthias Erdős, Pázmánys Hodoegus, Methode und Bedeutung, Esztergom, 1941.
9
PPÖM III, 5.
10
Az PPÖM-ben a 3. kiadás jelent meg. Ennek hasonmás kiadását tette közzé a Balassi Kiadó 2000-
ben: Hodoegus, Igazságra vezérlő Kalauz, Pozsony, 1937 (Bibliotheca Hungarica Antiqua, XXXII), Bp.,
Balassi Kiadó–MTA Irodalomtudományi Intézete, 2000. A kötethez csatolt füzetben Hargittay profes�-
szor részletes tanulmányban összefoglalja a Kalauzra vonatkozó kutatásokat, a Függelékben pedig közli
a Kalauz 1637. évi kiadásának teljes tartalomjegyzékét.
58
450_c.indd 58 2022. 09. 29. 20:56

tudomán minden részét és cikkelit fondamentomából meghányván, meghamisíttyuk”.

Tehát már itt felmerül a rendszeres summázás gondolata.
Pázmány maga írja a Kalauz bevezetőjében, hogy Szent Ágoston példáját követve
előbb kibocsátott könyveinek egyes részeit mostani írásaiban alkalmatos helyre ren-
deli; „tetszésem-szerént megjobbítom, megrövidítem, megtoldom, ahol helyesnek alí-
tom (vélem) lenni”.11
Pázmány terve „Összegyűjtött művei” kiadásáról
Elfogadhatjuk a jeles Pázmány-kutató, Őry Miklós SJ véleményét: „Pázmány Péter

bíboros élete vége felé irodalmi termékeiből összegyűjtött munkák sorozatát akarta
összeállítani. Erre utal a Kalauz 3. kiadása, amelyen a bécsi orvosi kezelés alkalmával
dolgozott. Sorozatindító címet adott a könyvnek a görög–latin ’Hodegus’ [sic!] névvel.
Ugyanakkor ’szeges írásainak’ átdolgozásán is munkálkodott. A leendő sorozat máso-
dik kötetének címéül a ’Polemica’ szót választotta: ’hit dolgairól való harczolások’.
Első darabjául a Kalauz védelmében Balduinus ellen írt művét szánta: A setét hajnal-
csillag után bujdosó Lutheisták vezetőjét, természetesen szintén átdolgozott formában.
Közben mindinkább megérlelődött benne a nagyszombati egyetem megalapításának
terve. Megvalósításakor fölmerült lelkében a gondolat, hogy egykori grazi filozófiai
és teológiai előadásait az egyetem alapvető tankönyvévé tegye. 1637. január 6-án erről
tárgyalt Dobronoky rektorral. Tulajdonképpen Kalauzának átfogó menetét dolgozta
bele a budapesti Egyetemi Könytárban őrzött Theologia scholastica kéziratába.”12
A Prédikációk teológiája
A főpásztor (1616-tól esztergomi érsek) Pázmány Péter erejét leköti a szerteágazó

apostoli tevékenység: iskolák, szemináriumok alapítása, az 1635-ös egyetemalapítás
előkészületei, egyházmegyei zsinatok, ezért lényegében csak a főműve elleni táma-
dásokra válaszol. Közben bővíti, csiszolgatja negyvenévi prédikálásának gyümölcsét:
a Prédikációk gyűjteményét.13
11
Lásd H argittay 2019, 7.
12
A Kalauz utóéletéről lásd Pázmány 1983a, I, 97–98. és Pázmány 1637/2000, 15.
13
Pázmány 1983a, I, 58, és 78–80; Vö. A keresztyén predikátorokhoz intés, PPÖM VI, XXX: „Sok munka,
nagy okosság, temérdek tudomány és mindenek felett nagy isteni malaszt és tekéletesség kívántatik
a predikálláshoz.”
59
450_c.indd 59 2022. 09. 29. 20:56

Szabó Ferenc SJ
A hatalmas fóliókötet 1636 decemberében jelent meg (a PPÖM-ben két kötet),

tehát egy jó negyed évvel a bíboros halála (1637. március 19.) előtt. A hatvanhét éves
Pázmány ezzel megkoronázta életművét. Ez legérettebb és legmaradandóbb alkotása,
magyar stílusa is legcsiszoltabb, ezt elemezték legtöbbet irodalmárok, és újra meg újra
kiadták antológiákban. Legtöbbször azokat a prédikációkat választották ki, amelyek
jó példák Pázmány, „a magyar próza atyja” (Kosztolányi) nyelvművészetére, és ezek
jobbára az erkölcsök jobbításáról szólnak.14
A Szent István Társulat által kiadott háromkötetes Válogatás (1983) II. és III.
kötetében Őry Miklóssal közzétettük Pázmány prédikációinak javát. Már ennek beve-
zető tanulmányában hangsúlyoztuk a Prédikációk teológiai jelentőségét. Határozottan
cáfoltuk Fraknói Vilmos és Sík Sándor véleményét, akik szerint Pázmány beszédeiben
csak elvétve foglalkozott dogmatikai kérdésekkel. Jórészt ezt a véleményt képviselte
Bitskey István is,15 aki a Prédikációkban a humanista erudícíó és barokk világkép
nyomait kutatva főleg az erkölcsök jobbítását célzó beszédeket vette figyelembe.
Pázmány a szószéken ugyan nem tartott dogmatikai értekezéseket, a mélyebb teo-
lógiai fejtegetések és bizonyítások végett hallgatóit és olvasóit általában a Kalauzhoz
irányította.16 Néha azonban a Theologia scholastica bizonyos kérdéseit is áthozza,
magyarra fordítva a „prédikálló-székbe”.
Első monográfiámban már idéztem példát arra, hogy amit a De Fide traktátusában
Grazban bőven kifejtett a hitről, azt egyik prédikációjában tömören összefoglalta.17
Krisztus és Egyháza Pázmány Péter életművében című újabb monográfiámban18
megmutattam, hogy az érsek, főleg az egyházi év nagy ünnepein mondott prédiká-
cióiban nagyon mély, sokszor szárnyaló dogmatikai elmélkedésekbe bocsátkozott.
Ha a De Verbo incarnato, a Megtestesülésről szóló grazi traktátusát összehasonlít-
juk például a csodálatos karácsonyi és a Jézus nevéről szóló újévi prédikációjávval,
láthatjuk, hogy ezekben szép magyar nyelven, világosan összefoglalja az egyetemen
szakszerűen kidolgozott, előadott latin krisztológiát.
14
Vö. Pázmány 1987. A szónoki beszéd művészete, 7–17.
15
Bitskey István, Humanista erudíció és barokk világkép: Pázmány Péter prédikációi, Bp., Akadémiai
Kiadó, 1979, 103 kk.
16
PPÖM VII, 135, 378, 518.
17
PPÖM VII, 510–524, közben utalás a Kalauz II. könyvére: IV, 394–405; vö. Szabó Ferenc, A teológus
Pázmány: A grazi „theologica scholastica” Pázmány műveiben, Bp., Magyar Egyháztörténeti Enciklopé-
dia Munkaközösség, 19982, 124–126. Az igaz, hogy „az erkölcsök jobbítását” célzó beszédeiben többet
hivatkozik a sztoikusokra, mint az egyházatyákra. Vö. Szabó Ferenc, A stoicizmus befolyása Pázmány
Péter prédikációira, Kortárs, 2001/11, 61–68.
Szabó Ferenc SJ, Krisztus és Egyháza Pázmány Péter életművében, Bp., Budapesti Jézus Társasága
18
Magyarországi Rendtartománya – L’Harmattan, 2012.
60
450_c.indd 60 2022. 09. 29. 20:56

A „prédikálószékben” közel hozza hallgatóihoz az iskolás teológia nehéz fejtege-

téseit, szabatosan fogalmaz dogmatikai kérdésekben is. A Jézus misztériumairól szóló
igazságok az elmélkedések és az élettapasztalat révén elmélyülnek és éretté válnak
az öregkori Prédikációkban.
Kimutatható az is, hogy folytonosság és fejlődés van Pázmány életművében.
Ha összehasonlítjuk a De Verbo incarnato bevezetését (ezt magyarra fordítottam
és „Krisztus-himnusz”-nak neveztem el19) a karácsonyi prédikációkkal, láthatjuk,
hogy a grazi évek ifjú professzoránál és az élete alkonyán elmélkedő bíborosnál
ugyanaz a csodálkozó szeretet jut kifejezésre: Szent Ignác fiának áhítata Jézus Krisz-
tus misztériuma, egyedülálló személye iránt.20
Pázmány teológiájának időszerűsége
A De Verbo incarnato traktátus hosszú bevezetése – Krisztus-himnusza – valójában

összefoglalja Pázmány krisztológiájának lényegét. A „Cur Deus homo?” vitatott kér-
dését elemezve, a Megtestesülés cél-okáról szólva többször emlegettem a hasonlósá-
got Duns Scotus, illetve a vele rokonszenvező Suarez és az őt követő Pázmány között.
De ami meglepő, hasonlóságot láthatunk Pázmány Péter és Teilhard de Chardin krisz-
tológiája között. Teilhard két szakavatott rendtársa, H. de Lubac és G. Martelet nyo-
mán,21 röviden jelzem a páli levelekre hivatkozó Teilhard vízióját – természetesen
Krisztus kozmikus szerepét már áthelyezve a modern evolúciós világkép regiszterébe.
Teilhard eszmevilágában Krisztus alapvető szerepet játszik a kezdeteknél,
a teremtésben: Ő az Alfa, és Ő lesz a Vég: Ő az Ómega a Parúziában. Teilhard és Páz-
mány egyaránt Szent János prológusára és a páli levelekre hivatkozik; azt hangoz-
tatják, hogy a Fiú megtestesülését az Atya örök üdvösségtervében kell szemlélnünk:
az Atya már a világ teremtése előtt kiválasztott bennünket, hogy Fiában, Jézus Krisz-
tusban fogadott gyermekei legyünk, részesedjünk isteni életében (Ef 1,3–14). Minden
a megtestesült Ige, Krisztus által és Krisztusért lett, és minden Benne áll fenn (Kol
1,16–17). Mivel az egész Teremtés Tőle függ, Teilhard szerint megérdemli az „Egye-
temes Krisztus” címet. A világfejlődés, a „teremtő egyesülés” végpontja az „Ómega”,
a Feltámadt Krisztus, aki „amorizálja”, Lelke által szeretettel hatja át a Neki megnyíló
emberek szívét.
19
PPOO V, 355–359.
20
Vö. Az Eucharisztia Pázmány Péter életművében = Szabó, Reformáció és katolikus megújulás… i. m.,
92–112.
21
Uo., 36–46. Vö. tanulmányomat a Távlatok 67. számában, 31 kk. és Távlatok, 80/23 kk. (Szent Pál
és Teilhard).
61
450_c.indd 61 2022. 09. 29. 20:56

Szabó Ferenc SJ
Teilhard víziójával leginkább rokon Pázmány már említett csodaszép latin

„Krisztus-himnusza, a De Verbo incarnato hosszú bevezetése.22 Ebből idézek magyar
fordításomban:
„Krisztusban nemcsak Isten bölcsességének és tudományának összes kincse rej-
lik (Kol 2,3), minthogy Vele kegyelmet kegyelemre halmozva kaptunk, hogy mind-
nyájan az ő teljességéből merítsünk (Jn 1,16), hanem Benne lakik testileg az Istenség
egész teljessége (Kol 2,9). Ezért Benne az isteni természet valamennyi tökéletessége
mint valami tükörben tündököl, így nem hiába nevezi az Úr Krisztust a Szentírás Isten
Arcának (Szám 6,25; Kiv 33,3; Iz 64,1; Zsolt 61,3; 68,18; 79,4 stb.). Amint ugyanis
az embert arcáról, úgy Istent az Úr Krisztusról ismerjük fel. Aki ugyanis engem lát,
látja Atyámat is, mondja Krisztus (Jn 14,19), minthogy Ő lényegének képmása (Zsid
1,3), a láthatatlan Isten képmása (Kol 1,15), akit – jóllehet más teremtett dolgokból is
megismerhetünk – e képmásából annyival világosabban látunk, hogy hozzá hason-
lítva más dolgokat, ezekben láthatatlannak mondhatjuk Istent. Krisztusban ugyanis
mint Isten fensége makulátlan tükrében (Bölcs 7,26), Krisztusban, akit az isteni Ige
elfogadott, mintegy az örök fény sugarában és fényessége kisugárzásában, az ember-
ség makulátlan tükrében megjelenik Isten arca, vagy ahogy az Apostol mondja (2Kor
4,6 és 3,18): fölragyog nekünk Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán,
hogy födetlen arccal mintegy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét. Ezért helyesen
következtet Szent Ágoston (De praed. sanctorum, c. 15): a megtestesülés által oly
magasra emelkedett az emberség, hogy magasabbra már lehetetlen volt. Ezért úgy tet-
szett az Atyának, hogy benne lakjék az egész teljesség (Kol 1,19), és az Apokalipszis
(Jel 1,8 és 22,13) joggal nevezi az Úr Krisztust Alfának és Ómegának.”
Miután Pázmány még hosszan idézte a Szentírást és az egyházatyákat, így zárja
misztikus eszmélődését:
„Krisztus Urunk volt mindennek ős-eszméje és minden természetfeletti ajándék
minta-oka, amint az Apostol világosan tanítja (Róm 8,29), ahol azt írja, hogy akiket
eleve ismert, azokat előre arra rendelte, hogy hasonlókká váljanak Fia képmásához.
[…] Mindezekből valószínű, hogy Krisztus volt testünk minta-oka is; biztosan ő a fel-
támadásban megdicsőült testünk minta-oka (Fil 3,21), amikor majd átalakítja gyarló
testünket, és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez, hogy miként az első teremtéskor
történt, a másodiknál is úgy legyen: amint hordoztuk a földi ember képét, úgy hordani
fogjuk a mennyei ember képét is (1Kor 15,49).”23
Krisztusban, az Isten tökéletes képmásában tárul fel a kinyilatkoztatás, Krisztus
az Alfa és az Ómega; az Úr sarja és a föld gyümölcse, ugyanakkor mindennek vég-
célja. Figyelemre méltó, hogy a grazi egyetemi tanár a tárgyalandó elvont teológiai
22
PPOO V, 355–359.
23
Szabó Ferenc SJ, A teológus Pázmány, i. m., 316–317.
62
450_c.indd 62 2022. 09. 29. 20:56

tételeket e hosszú bevezetőben az Énekek Éneke kedvese szerelmi dalának pompájába

öltözteti. Itt nyilvánvaló Szent Bernát befolyása, amint másutt megmutattam.24
Zárószó: Pázmány lelkiségéhez
A jezsuita Pázmány Péter nemcsak az imádság mestere, hanem a lelkiség tanítója is

volt Imádságos könyvében, amikor lelkiismeret-vizsgálatra, imádkozásra (legtöbbször
a Szentháromsághoz fordul!), a szentmisére való felkészülésre és hálaadásra tanítja
a hívő keresztényt. Nemcsak idézett karácsonyi és újévi prédikációi, hanem egyes
zsoltárparafrázisai és imakönyvéhez szerkesztett imádságai is a szentek misztikus
szárnyalásaira emlékeztetnek. Például az áldozás utáni V. imádság,25 amelynek ihle-
tője a 42. zsoltár volt: „Istenre szomjas a lelkem.” A keresztény misztika ismert topo-
sza, a szívsebzés jelenik meg benne:
Sebesítsd-meg Uram én lelkemet

a te üdvösséges és gyönyörűséges szerelmed sebeivel.
Adgy az én szívemben tiszta és felgerjett apostoli szeretetet,
hogy elájúllyon és ugyan elolvadgyon az én lelkem
a te szerelmed- és kívánságod miatt;
tégedet szomjuhozzon; te-hozzád fohászkodgyék…
Miként az Imádságos könyvben, a Kempis-fordításban is, az imádkozó Pázmány

feltárja a saját lelkét, lelkiségét. Nem véletlen, hogy magyarra fordította a „devotio
moderna”-t képviselő Kempis Tamás könyvét,26 a Krisztus követését, amely Szent
Ignácnak is egyik legkedvesebb lelkiségi könyve volt.
Egyes prédikációiban és imádságaiban a középkori Amor Sanctus zeng tovább.
24
Lásd két tanulmányomat: Pázmány Péter jezsuita lelkiségéhez, Krisztus követése és az Imádságos
könyv = Szabó Ferenc SJ: Reformáció és katolikus megújulás, i. m., 168–186; – Szent Bernát hatása Páz-
mány misztikájára = Pázmány nyomában: Tanulmányok Hargittay Emil tiszteletére, szerk. A jkay Alinka,
Bajáki Rita, Vác, Mondat Kft., 2013, 375–383.
25
PPÖM II, 211–212.
26
http://www.tavlatok.hu/net/PDF-ek/SztIgnac_Luther.pdf
63
450_c.indd 63 2022. 09. 29. 20:56

450_c.indd 64 2022. 09. 29. 20:56
Pázmány Péter latinsága
Báthory Orsolya
„Deákúl írtam” – Pázmány Péter latinsága1
A nyelvi kétlakiság
Pázmány Péter életművének szerves, az anyanyelvi alkotásaitól elválaszthatatlan részét

képezik latinul írt művei. Ez a mondat, ahogy a címben rejlő, nyelvi alapú distinkció
is értelmezhetetlen volna egy Pázmány korabeli olvasónak. Abban az időben ugyanis,
amikor a mindennapos kommunikáció opcionális, a tudománynak pedig kizárólagos
nyelve a latin volt, és még néhány évtizeddel korábban is teljes életművek születtek
a klasszikus nyelven, teljesen természetes volt a szerzői kétnyelvűség (és akár a több-
nyelvűség is, köszönhetően kelet-közép-európai térségünk összetett nyelvi-kulturális
közegének). A nyelv megválasztása része volt a retorikai stratégiának: a megalkotandó
szöveg tárgya, esetleges reflektív volta (ilyen esetben a megválaszolandó művel azo-
nos nyelven íródott), a célközönség nyelvi kompetenciája határozta meg, hogy a szerző
adott kommunikációs helyzetben melyik nyelvet választotta.
Korunk ehhez képest számos ponton eltér a koramoderntől. A posztmodern kor
nemzetközi kommunikációjában ugyanis az angolé a vezető szerep, de az irodalmi
kétnyelvűség, leggyakrabban mégsem az angol mint lingua franca és a szerzők anya-
nyelvének viszonyában jelentkezik, hanem a natív vagy szerzett (iskolázás, családi
körülmények stb.) diglosszia eredményeként jön létre.2 Viszonylag kevés olyan
1
A szerző az ELKH–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport tudományos főmunkatársa.
A tanulmány megjelenését támogatta az NKFIH/OTKA K 137815 sz. pályázata.
2
A Pázmány és a korabeli értelmiség hétköznapokban és a tudományos területen érvényesülő kétnyelvű-
ségét (azaz a magyar, illetve más, a történelmi Magyarországon használt anyanyelv és a latin párhuzamos
használatát) szociolingvisztikai szempontból talán Charles A. Ferguson kiterjesztett diglosszia-fogalma
írja le legtalálóbban. Az eredetileg egyazon nyelv egymás mellett élő, de eltérő státuszú (E mint emelke-
dett és K mint közönséges) változatai alapján megalkotott diglosszia-meghatározás joggal terjeszthető
ki olyan nyelvi helyzetekre, ahol a kétnyelvűség az adott közösség által használt két különálló és eltérő
státuszú nyelvre értelmezhető. Témánkra konkretizálva és leegyszerűsítve a meghatározást: Pázmány
korában a latin volt a magasabb státuszú (E) nyelv a térség más (K) anyanyelveivel szemben, és a két nyelv
társadalmi funkciói ennek megfelelően különböztek. Charles A. Ferguson, Diglossia, Word, 15 (1959)/2,
325–340. A kiterjesztett értelemben vett diglossziára példaként hozza a „középkori” latin–magyar két-
nyelvűséget: Lanstyák István, Diglosszia és kettősnyelvűség = Nyelvmentés vagy nyelvárulás?: Vita
a határon túli magyar nyelvhasználatról, szerk. Kontra Miklós, Saly Noémi, Bp., Osiris, 1998, 125.
65
450_c.indd 65 2022. 09. 29. 20:56

Báthory Orsolya
modern szerzőről tudunk, aki két nyelven is kimagasló irodalmi alkotásokat hozott
létre. A közismert heideggeri metaforát használva ha „a nyelv a lét háza”, akkor
elmondható, hogy ma kevés olyan udvar van, ahol egyszerre több ház is lenne, ame-
lyekben a lakó, azaz az író egyidőben és egyformán kényelmesen tud élni.3 Pázmány
latin nyelvű írásait olvasva pedig éppen ez az érzésünk támad, hogy ő mind a magyar,
mind a latin nyelv házában rendkívül kényelmesen és otthonosan létezik és tevékeny-
kedik. (Hozzátehetjük még, hogy a házak falainak alapvetően közös az anyaga, illetve
Pázmány bizonyos bútorokhoz azért erősen ragaszkodik, így előszeretettel cipeli át
ezeket egyik házból a másikba – de ez utóbbiról most nem lesz szó.4)
Az életmű tisztán latin része sajnos jóval kevesebb figyelmet kap a szakma részé-
ről is, s még kevésbé – latin nyelvtudás híján – a laikus olvasóktól. Fontos hangsú-
lyozni, hogy az ő mindenkori érdeklődésük felkeltése és irányítása a Pázmány-kutatók
„kezében van”. Ugyanakkor természetes, hogy a „magyar próza atyjának” mely más
műveit lehetne kutatni inkább, ha nem az éppen anyanyelvűeket, hiszen például azok-
ban jelentkezik legtisztábban a nyelvi teremtő erő, a közlésnek az az energiája, amely
ma is oly élvezetes olvasmánnyá teszi Pázmányt a művelt nagyközönség számára is.
Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy Pázmány akkor is kétnyelvű szerző,
amikor magyarul ír. Szinte valamennyi anyanyelvű írásában találkozunk számos,
latin forrást idéző, kisebb-nagyobb terjedelmű közbeékeléssel. Pázmány ezeket
a zavartalan befogadás érdekében gyakran lefordította, vagy oly módon szerkesztette
be a magyar szövegbe, hogy kihagyásuk se okozzon fennakadást a megértésben. Ezt,
az egyébként kiváló gyakorlati érzékéről tanúskodó idézéstechnikát Pázmány legin-
kább a Prédikációkban alkalmazta tudatosan.5 A citátumhasználat ezen módja egy-
3
Martin Heidegger, Levél a „humanizmusról”, ford. Bacsó Béla = M. H., Útjelzők, szerk., jegyz., utószó
Pongrácz Tibor, Bp., Osiris, 2003, 293.
4
Pázmány saját szövegeinek „újrahasznosítására” gondolok. Az eljárás nyelvi tekintetben kétirányú: Páz-
mány a magyar műveiből is kompilál motívumokat, témákat, gondolatmeneteket latin írásaiba, és fordítva.
A nyelvek közti „átjárásra” számos példát hoztam a latin vitairatokról szóló írásaimban, ezért most külön
nem térek ki erre a jelenségre. Báthory Orsolya, Pázmány Péter Peniculus papporuma = A reformá-
ció emlékezete a kora újkorban: Protestáns és katolikus értelmezések a 16–18. századi Magyarországon,
főszerk. Száraz Orsolya, szerk. Fazakas Gergely Tamás, Imre Mihály, Debrecen, Debreceni Egyetemi
Kiadó, 290; Uő., Báthory Orsolya, „Halladsza Luther…”– Luther és az ördög disputája Pázmány művei-
ben = Átfedések: Szövegalkotás a 16–18. századi irodalomban, szerk. K iss Farkas Gábor, M aczák Ibolya,
Bp., MTA–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport – MTA–ELTE Humanizmus Kelet-Kö-
zép-Európában Lendület Kutatócsoport, 2019 (Pázmány Irodalmi Műhely Lelkiségtörténeti tanulmányok,
22), 115–138. – A Pázmány szövegalkotásában jelentkező „újrahasznosító” tendenciákról és azok elemzé-
séről az alapvető monográfia: H argittay 2019.
5
„Noha az lsten Könyvéből a régi szent Atyák és világi tudósok tanításából sokat deákúl írtam: mivel sok-
szor nagyob és kedvesb ereje vagyon mondásoknak abban a nyelvben. […] Ugy rendeltem pedig, azoknak
magyarúl írt formáját; hogy, a ki deákúl nem túd, vagy a ki a kösség-előt deákúl nem akar olvasni, csorba
66
450_c.indd 66 2022. 09. 29. 20:56

aránt segítette a papot a beszédre való felkészülésben, másrészt a híveknek is lehe-

tővé tette az akadálytalan percepciót. A tudatos és deklarált anyanyelvhasználatnak
némileg ellentmond a Kalauz, ahol Pázmány az irdatlan mennyiségű latin idézet csak
elenyésző hányadát illesztette be a fentebbi, zárványként viselkedő szövegegységként,
vagy tolmácsolta magyarul.6
Ez a fajta bilingvis szövegalkotás a kor katolikus tudományosságának sztenderdje
volt – a szerzővel szembeni elvárásként jelentkezett, hogy tekintélyi érv gyanánt nagy
mennyiségű latin idézetanyagot vonultasson fel mondanivalója alátámasztására. Páz-
mánynak mindössze három olyan írása van, amely ilyenformán nem kétnyelvű, vagyis
amelyekben lényegében hiányoznak (Imádságos könyv, Kempis Tamásnak Christus
követésérül), illetve a szerző által csak lefordítva szerepelnek (Tíz nyilvánvaló bizony-
ság) latin szövegrészek.7
Az egyes művekben az idézések révén megvalósuló kétnyelvűségen túl Pázmány
önkompilációs alkotói eljárása a másik, talán még nyomósabb érv, amely az életmű
átfogó, több nyelvet egyszerre figyelembe vevő vizsgálata mellett szól. Pázmány írói
működésére ugyanis egyre inkább nem úgy tekintünk, mint lezárt, egymástól független
művek sorozatára.8 Az egyes írásokat ugyanis összefűzi, hogy bennük rendre talál-
kozunk már előzőleg megírt témákkal, argumentációkkal, amelyek az aktuális műben
újrakontextualizált és újrafogalmazott változatban szerepelnek. Úgy is mondhatom
ezt Gérard Genette narratológiai terminusával, hogy a korábbi művei bizonyos részek
tekintetében nagyon gyakran hypotextusai a hypertextusoknak.9 A hypotextusként
nem esik a magyar írásban; hanem úgy foly, mint, ha a deák szók közbevetve sem vólnának. Azt-is adom
tanácsul, hogy akik ebből a könyvből olvasnak a kösség-előt, kihadgyák a deák mondásokat; és csak azt
olvassák, a mi magyarúl vagyon. Mert haszontalan és unalmas a kösség-előt sokat deákúl olvasni, mivel
a közbe-vetett deák szók, kiverik inkáb az egy-ügyűk elméjéból, hogy-sem beléóltanák a tudományt.
A predikáczió is nagy részel rövideb lészen, ha a deák mondások elhagyatnak.” PPÖM VI, XXV–XXVI.
Egy részét idézi: H argittay 2019, 24.
6
A magyar fordítások csekély volta talán azzal magyarázható, hogy a Kalauz célközönsége az a latinul
tudó egyházi vagy világi értelmiség volt, amelynek tagjai már Pázmány korábbi, a Kalauzba beszerkesz-
tett vitairatainak is potenciális olvasói lehettek. Pázmánynak nem muszáj fordítania, így inkább arra kon-
centrál, hogy forrásait hatékonyan kompilálja. „A minémű tanúkat e könyvben állatok, azoknak tulajdon
szavait, melyek a dologhoz illenek, rövideden kiírom deákúl; de úgy, hogy amit ezek nem szintén egy-
más-után irnak-is, eggyüvé hordom, hogy nyilvábban kitessék értelmök. PPÖM III, 9. A latin citátumok
használatáról és Pázmány idézési technikájáról szintén lásd: H argittay 2019, 24–26.
7
8
Uo., 11. A lineáris szemlélet érvényességét eleve megkérdőjelezi, hogy több művén is egyidőben dolgo-
zott. Uo., 70.
9
Gérard Genette, Palimpsestes: La littérature au second degré, Paris, Éditions du Seuil, 1992, 16–17.
Kulcsár-Szabó Zoltán, Intertextualitás: létmód és/vagy funkció?, Irodalomtörténet 76 (1995)/4, 511.
67
450_c.indd 67 2022. 09. 29. 20:56

Báthory Orsolya
funkcionáló nagyobb terjedelmű szövegegységek, akárcsak a hypertextusok, lehetnek

magyar (magyar–latin) és latin nyelvűek egyaránt. Pázmány komplex szövegalkotási
eljárásához tehát emiatt is elengedhetetlen a tisztán latin nyelvű művek részletes isme-
rete, hiszen ezekből éppúgy sajátjaként merített a szerző, mint a magyar írásaiból.
Visszatérve a címben lévő nyelvi megkülönböztetés indokolt vagy nem indokolt
voltához, láthattuk, hogy par excellence magyar nyelvű Pázmány életműről képtelen-
ség beszélni. Ha az oeuvre nyelvi alapú megbontása sem hermeneutikai, sem Pázmány
saját alkotói eljárása szempontjából nem indokolt, van-e értelme egyáltalán különbsé-
get tenni a két nyelvi megnyilvánulás között? Az egyik ok, amiért igen, az magának
Pázmánynak – a fentebb a Prédikációkhoz kapcsolódóan említett – anyanyelvű alko-
tásra való törekvése. Amikor megvalósítja ezt a programot, vagyis „a Magyarokért
magyarul ír”, akkor egyúttal le is mond egy szélesebb körű, európai nyilvánosság-
ról.10 Nem véletlen, hogy az első alkalom, amikor Pázmány kontroverz teológusként
bekerül az európai protestantizmus látókörébe az azzal kezdődik, hogy a hazai protes-
tánsoknak le kell fordítaniuk a Kalauzt latinra.
A latin nyelvű művek háttérbe szorítása mellett a másik nagy hiba volna a két
nyelven megírt szövegek reflektálatlan egybemosása. A posztmodern kor hajlamos
arra, hogy figyelmen kívül hagyja az alteritásra mint a korszakra oly jellemző klasszi-
kus nyelvi beágyazottságot, amelynek köszönhetően a korabeli szerzők a lélegzetvétel
automatizmusával alkottak egyidőben is akár latin (olykor görög) és anyanyelvi műve-
ket. A Pázmány által használt két alkotói nyelv házának közös falát az arisztotelészi
és skolasztikus logikán alapuló argumentatív technikák adják. Az évek, évtizedek
során elsajátított skolasztikus-dialektikus (-disputatorikus) módszer, amely rendszeré-
nek koherenciáját biztosította, és amely fejében bizonyosan klasszikus nyelven fogal-
mazódott meg, alkotta azt a gondolati fundamentumot, amelyre a szövegei ráépül-
tek.11 Nincs szó tehát arról, hogy reflektálatlanul össze kellene keverni az életmű két
10
Pázmány sokat idézett gondolata: „És jóllehet Deákúl-is tudok, de mivel a’ Kalaúzt a’ Magyarokért
Magyarúl írtam, annak óltalmát-is Magyarúl akarom írnyia, Nemzetemnek lelki orvosságáért.” PPÖM
V, 480.
11
Sík Sándor ezt a következőképpen fogalmazza meg: „egész gondolkodásmódja hozzáalakult a skolasz-
tikus spekulációnak és előadásmódnak mindenekelőtt logikai formáihoz. A skolasztikának nem tartalmi
oldaláról van itt szó, hanem módszeréről, annak páratlan elmeélesítő, gondolkodásbeli fegyelemre és szi-
gorúságra szorító formai követelményeiről.” Sík 1939, 342. Frivaldszky János szintén a skolasztikus logi-
kában látja Pázmány érveléstechnikájának sikerét. „Azt kell, hogy mondjuk, Pázmány rendszere nem
csak belülről koherens, hanem az ellenérvekkel szemben is felvértezett, amit a tudatosan alkalmazott
skolasztikus-dialektikus módszere tesz lehetővé.”Frivaldszky János, Mit üzen korunk jogásza számára
Pázmány igazságra tartó dialektikus-szillogisztikus érvelési módja? = Jubileumi emlékkönyv Pázmány
Péter egyetemalapításának 375. évfordulója tiszteletére, szerk. M aczák Ibolya, Bp., Pázmány Péter Kato-
likus Egyetem, 2010, 86.
68
450_c.indd 68 2022. 09. 29. 20:56

nyelvét, a latin mindkét nyelvi munkásságnál ott áll a háttérben, mondhatni: a lét házá-
nak a falai ebből épülnek meg.
A skolasztikus logika adta gondolati homogenitás mellett Pázmány nagyon is szá-
montartotta a közlés nyelvét, vagyis hogy magyar, latin vagy kétnyelvű-e a szöveg.12
A magyar nyelv preferálása mellett a latin citátumok használatának oka a funkciona-
litás és a kényszerű autoritáskeresés volt. A Felelet ajánlásában így ír erről: „Ne ciu-
dalkozzal, ha az regi zent Doktoroknac, sok Deac sententiait latod, Mert ezeket hogi
Deakul irnam, az ketelenseg miuelteté, tuduan, hogi nagiob ereie, es böciülleti legien,
mikor azon zokat oluassuc, mellieket az regiektül vöttünk, hogi sem, ha mi magunk
mas nielüre forditanoioc.”13 Az anyanyelvi szövegek használatát egyedül a liturgia
és a Biblia esetében utasítja el a trienti zsinat állásfoglalásával egybehangzóan.14 „A
Vulgata Versiót tisztának és igaznak valljuk, … [mert] ami illeti a hitet és tekélle-
tes életre szükséges dolgokat, azokban hamisságot nem ejt. … És noha a külömböző
nyelvek tulajdonsága nem szenvedte, hogy szórúl-szóra megfelellyen a sidó bötűnek,
de azért a szók külömbözése mellet igazán és azon értelemmel lett a fordítás, mellyel
az Istentűl kiadatott.”15 Ez már a konklúziója a Kalauz III. könyv XII. részében leveze-
tett argumentációnak, amelyben Pázmány a Vulgata használata mellett, a Károli-féle
és általában a népnyelvi bibliafordításokkal szemben érvel. A katolikusok ragaszko-
dása a latin Bibliához nemcsak tekintély- és régiségtiszteletből, illetve a szentírástani
érvekből („tehát egy Magyar, vagy Német fordítása sincs a’ Bibliának, mely Isten igéje
vólna”16) fakadt – ezek a motivációk elég világosan kirajzolódnak Pázmány előző, Kala-
uzbeli, illetve a Szentírásrúl és az Anyaszentegyházrúl írt két könyvecskében írt okfej-
téséből – hanem szemantikai megfontolásokból is.17 „Nem-is az a’ kérdés, ha a’ Sz. Irás
12
13
Pázmány 1603/2000, 27. Idézi: H argittay 2019, 25.
14
A trienti zsinat 1564 márciusában kiadott rendelkezése szerint az Ószövetség könyveit csak püspöki
engedéllyel és a Vulgata magyarázataiként lehet fordítani, az Újszövetség könyveinek anyanyelvi átül-
tetése lényegében senkinek sem engedélyezett. DH 1853 = Heinrich Denzinger, Peter Hünermann, Hit-
vallások és az Egyház tanítóhivatalának megnyilatkozásai, szerk. Burger Ferenc, Bátonyterenye–Bp.,
Örökmécs Kiadó – Szent István Társulat, 2004, 429. – A trienti zsinat a nemzeti nyelvű liturgiát is tiltotta.
A liturgia nyelve latin, viszont a prédikáció és az oktatás anyanyelven zajlott. Pázmány egyik megjegy-
zésében a kálvinisták szertartásrendjének bírálatával érinti ezt a kérdést: „Azon csudálkozom, hogy a’
Német, és Magyar nyelven-való Litaniákban, az Ujítók-is, Görög nyelven mondgyák a’ KYRIE Eleisont.
Noha minket igen gyaláznak, hogy mí Deákúl imádkozunk Istennek, a’ kösség hallattára. De mí, a’ kösség
oktatására, szokot és érthetö nyelven predikállunk: Istennel pedig, mikor könyörgünk, azt itéllyük hogy
Deakúl-is szólhatunk. Pázmány 1631/2001, 268.
15
PPÖM III, 497.
16
PPÖM V, 496.
17
PPÖM V, 343–469.
69
450_c.indd 69 2022. 09. 29. 20:56

Báthory Orsolya
szavai világosok-e? mivel, a’ ki Deákúl túd, annak elég világos minden Deák szó, mely
a’ Bibliában vagyon; a’ ki Magyarúl túd, a’ Magyar Bibliának minden szavát érti: de a’
mondásoknak értelmét, a’ szókkal jegyeztetett dolgokat, sok helyen nem érti.”18
Pázmánynál kiemelkedően fontos a latin, vagyis a „deák” nyelv magas szintű isme-
rete. A szövegeiben gyakran előforduló „deákság” olykor a latin nyelv szinonimája-
ként, máskor viszont általában a latin ismeretét is magában foglaló klasszikus művelt-
ség, iskolázottság értelemben szerepel. A „deáktalan” mindezek – szintén szűkebben
és tágabban értelmezve – ellentéte.19 Saját latin tudására meglehetősen büszke lehetett,
magabiztosságot adott neki a nyelv rendkívül alapos ismerete, legalábbis a Peniculus
papporum című latin pamfletjének (1610, 1611) bravúros retorikája ezt sugallja. Ugyan-
akkor ebben az írásában 20 és máshol is, számos alkalommal veti ellenfelei szemére,
hogy ők viszont nem tudnak jól latinul (vagy, ahogy Balásfi írja Az igazságnak győze-
delme szövege után közölt, Alvinczihez címzett levelében „konyha poklokhoz illendő
deák nyelvvel” írnak),21 nem jól értelmezik a forrásaikat, és épp ezért akaratlanul
(is) ferdítenek a tanításukban.22 A klasszikus nyelvben való járatlanság bizonyítékok
nélküli hangoztatása inkább a protestáns ellenfél hiteltelenítésére irányuló retorikai
érv (argumentum ad personam), semmint valós alapú állítás volt;23 erről – csakhogy
18
PPÖM V, 648–649.
19
Műveletlen, iskolázatlan értelemben használja: „deáktalan paraszt ember” PPÖM IV, 94. A klasszikus
latin nyelvi normától való eltérésre utal: „deáktalan szók és mondások” Pázmány, A Sz. Irásrúl …, i. m. =
PPÖM V, 375. „deáktalan Barbarismusokkal” Uo., 490.
20
„cumque sermonis Latij male sint periti” (= és minthogy járatlanok a latin nyelvben). [Pázmány Péter],
Peniculus papporum Apologiae Solnensis conciliabuli et hyperaspistes legitimae antologiae Illustriss.
Cardinalis Francisci Forgacs […] Ioannes Iemicius parochus Senquicensis scribebat, Posonii, in Aula
Archiepiscopali, 1611, 4. (RMNy 1983, 1024. A továbbiakban: Peniculus 1611).
21
PPÖM V, 106.
22
A latin szövegek félrefordítása, félreértelmezése olykor szándékos Pázmány szerint. „Mert egy az,
hogy én soha oly Calepinust nem láttam, ki orationes elő-számlálásnak, pro mortuis mártyrok cselekede-
tinek magyarázta vólna.” PPÖM V, 138. – „mert az Új Hittel, új Deákság támadott; melyben Tolli, annyit
tészen, hogy Ott-hagyni: Delere, annyit tészen, mint El nem törleni : Mundare, sanare, annyit tészen,
mint Mocskoson és betegen hagyni.” PPÖM V, 784 – „Nincs-is egyéb úttyok az ellenkezőknek, hogy ezek
az Írások-előtt elszaladgyanak, hanem ha új Calepinust szereznek, melyben, Tolli, Delere. Projici, annyit
tégyen, mint Tegi, Occultari, Non imputari.” PPÖM IV, 521.
23
„Szep dologh volna bizoni, ha valaki a Lutheristá Predicatoroc egienetlenseghet azzal akarna megh
mutatni, hogy ezec keozzül, […] ki reszeges keozteoc ’s ki bornemizza, ki csak ket szot tud deakul keoz-
züleoc, […]” Pázmány 1605/2001, 140:19–23 – „Hogy ezek a’ Deakombónék [csekély tudományú deákocs-
kák, lásd: PPÖM II, 267], meg-mutatnák Deákságokat, nem akarák velünk egyetemben mondani: (Agnus
DEI, qui tollis peccata mundi:) hanem (Agne Dei.) kiben nyilván-való tudatlanságokat jelentik. Pázmány
1631/2001, 268:21–24. – „Nem csuda io Vram ha te megh nem ertetted az en feleletemet, mert Deakul
sem tucz […]” Pázmány Péter, 1609/1613/2019, 19:20–21 – Az Igazságnak győzedelmében, igaz, Balásfi
70
450_c.indd 70 2022. 09. 29. 20:56

Pázmány vitapartnerei közül két nevet említsek – Lányi Illés vagy Alvinczi Péter latin
írásai kellőképp meggyőzik az olvasót.24 A nyelvi kompetencia hiányát Pázmány sok-
szor a fordításban elkövetett hibák említésével igazolja, és több alkalommal a latin sza-
vak helyes fordításáért a Calepinus-féle szótárhoz igazítja a hibázó protestánsokat. 25
Az alapján, ahogy Pázmány saját pozitív, valamint ellenfeleinek negatív példáin
keresztül hangsúlyozza a latin fontosságát, okkal feltételezhetjük, hogy a kor feleke-
zeti, politikai diskurzusterében a latintudásnak, valamint az arra épülő műveltségnek
komoly presztízsértéke volt. Pázmány ezt konkrétan meg is fogalmazza Esterházy
Tamás Hunnius-fordításával kapcsolatban: „az emberec az ö attiokfiat […] egi kis
köntöskenec finiessegeert, egi kis deákossagert, mingiart akar kitis az tanito zekben
akarnac ültetni.”26
Pázmány latin nyelvű művei
Pázmány esetében a nyelvválasztást vélhetőleg az adott mű funkciója, valamint

a megcélzott közönség társadalmi-politikai státusza, és az az alapján feltételezett
nyelvi kompetenciája, műveltségi szintje határozta meg. Az egyetemi közegnek szánt
szövegek (egyetemi előadások jegyzetei, vizsgatézisek), hivatalos jellegű egyházpo-
litikai beadványok, nemzetközi érdeklődésre számot tartó, ráadásul az uralkodónak
dedikált politikai pamfletek, a magyarul esetleg nem tudó evangélikusokkal való polé-
miafolyam stb., vagyis mind olyan, az alábbi táblázatban látható művek, ahol a két
Tamástól származó szitkozódás: „Ugy vagyon, hogy bizony látom vékony vóltát elmédnek és hogy csak
az korpáján vajuttál az deákságnak, […]” PPÖM V, [93]; „késén kezdtél az deáksághoz, vagy sok üdőt
veszettél-el az alsó iskolákban.” Uo. 106.
24
[A lvinci Péter], Querelarum inclyti regni Hungariae […] defensio, [s. l.], 1620. (RMK II, 409); [Eliáš
Láni], Malleus peniculi papistici adversus apologiam Solnensis synodi editi […] scribebat Petrus Pet-
schius, Cassoviae: Iohannes Fischer, 1612. (RMNy 1983, 1035.)
25
Az ún. „Calepinus” az Ambrogio Calepino (1435–1511) Ágoston-rendi szerzetes által összeállított latin
lexikon, eredeti címmel a Cornucopia. A mű tíznyelvű, 1585-ös lyoni kiadásába a magyart is fölvették.
(Ambrogio Calepino, Dictionarium decem linguarum, Lyon, [s. n.], 1585.) – „Csuda Calepinusra akadtál
vólt téis bizot Uram, melybe az sola fides, annyt tészen, mint elö, és minden ió cselekedetekkel eggyüt iáro
Hitt:” Pázmány 1609/2017, 52:24–26. – „Calepinusrais ióra találtal vólt, nem akaratoddal, mely az superfi-
ciabilitert nyeluedre adta:” Uo., 57:13–14. – „Mi kezünkben még nem került az a’ Calepinus, mely effélét
tanít.” PPÖM V, 780. – Pázmány szerint a protestánsoknak saját latin szótáruk van, amelyet mint „új
Calepinus” emleget: „Azért uj deák nyelvet kezdgyetek Csepregben és tollyátok sákban az Calepinust,
ha cserbe nem akartok maradni.” PPÖM V, 138. „Balduinus új Calepinust talált; melyből azt tanúlta, hogy:
Spe, id est, Fide. Sperare, idem est Credere. A’ Reménség, Hit; Reménleni, annyit tészen mint Hinni.”
PPÖM V, 780. – „Azt hiszem, az új Calepinusban találta, hogy Omnis, annyi, mint Non omnis.” Uo., 781.
26
Pázmány 1603/2000, 69:26–29.
71
450_c.indd 71 2022. 09. 29. 20:56

Báthory Orsolya
szempont, funkció és befogadó közönség nem elválasztható egymástól. A latin művek

ezen alábbi összesítését Őry Miklós és Szabó Ferenc SJ végezték el.27 Az általuk
összeállított listából csak az egyes művek címét és keletkezési idejét, illetve az Opera
Omnia kötetszámát emeltem ki, és a grazi filozófiai és teológiai jegyzetek résztemati-
káját sem tüntettem fel.
Hely, a keletkezés,
Modern kiadás,
Rövid cím illetve a korabeli
fakszimile
nyomtatás, ideje
Filozófiai jegyzetek
(Dialectica: eredetileg
kéziratos Arisztotelész- Graz
Opera Omnia, I–III
kommentárok, amelyek A kidolgozás ideje: 1597
Bp., 1894, 1895, 1897
közül a Metaphysica szeptembere – 1600 nyara
és a De anima elveszett
vagy lappang)28
Teológiai jegyzetek
Graz
(Theologia Scholastica: Opera Omnia, IV–VI
A kidolgozás ideje: 1603
a Summa Theologiae-hoz (pp. 5–188)
novembere – 1607 tavasza
eredetileg kéziratos kom- Bp., 1899, 1901, 1904
mentárok)29
27
Őry Miklós, Szabó Ferenc, Pázmány Péter (1570–1637) = Pázmány 1983a, I, 87–88; Szabó Ferenc SJ,
Krisztus és egyháza Pázmány Péter életművében, Bp., Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya –
L’Harmattan, 2012 (Isten és Tudomány; Pázmány Irodalmi Műhely – Tanulmányok, 11), 467–468. A latin
művekről és szakirodalmukról a Pázmány-bibliográfiák is tájékoztatnak. Pázmány Péter-bibliográfia,
1598–2004, összeáll. A donyi Judit, M aczák Ibolya, Piliscsaba, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, BTK,
2005 (Pázmány Irodalmi Műhely – Bibliográfiák, Katalógusok, 1); H argittay Emil, M aczák Ibolya, Pót-
lások a Pázmány Péter-bibliográfiához = Balázs Mihály köszöntése, összeáll. Font Zsuzsa, Ötvös Péter,
Szeged, Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara, 2011 (Acta Historiae Litterarum Hunga-
ricarum, 30), 160–183.
28
A grazi filozófiai kurzusokhoz kapcsolódóan továbbá hat, Pázmány által összeállított tézisfüzetről is
tudunk. Őry, Szabó, Pázmány Péter …, i. m., 87; Borsa Gedeon, Pázmány Péter nyomtatásban megjelent
korai vizsgatételei: (Graz 1598–1600), Magyar Könyvszemle 94 (1978), 187–192; Paul Richard Blum,
Studies on Early Modern Aristotelianism, Leiden–Boston, Brill, 2012 (History of Science and Medicine
Library, 30 – Scientific and Learned Cultures and Their Institutions, 7), 53–54.
29
A budapesti Egyetemi Könyvtárban lévő Theologia Scholasticából (A 33 I–II) hiányzó részeket az ún.
göttweigi kézirat alapján Őry Miklós adta ki. Pázmány Péter, De iustitia et iure (Az igazságosságról
és a jogról) – De Verbo incarnato (A megtestesült Igéről): A gráci előadások kiegészítése a göttweigi
kéziratból, bev., kiad. Őry Miklós, Eisenstadt, Prugg Verlag, 1984.
72
450_c.indd 72 2022. 09. 29. 20:56

Pázmány Péter, Krisztus

Graz, Georg látható Egyházáról:
Diatriba theologica
Widmanstetter, 1605 Diatriba theologica.
Fakszimile (1975)
De ecclesiastica libertate
circa causam Veneti in- Graz Opera Omnia, IV,
terdicti30 1606 (a kidolgozás ideje) 789–807
(kéziratos)
Pozsony, 1608 novembere Opera Omnia, VI,
Libellus apologeticus
(a benyújtás ideje) 189–196
Pozsony, in aula ar-
chiepiscopali [typ. ar-
chiepiscopalis], 1610 Opera Omnia, VI,
Peniculus papporum
Pozsony, in aula ar- 197–286
chiepiscopali [typ. ar-
chiepiscopalis], 1611
Pozsony, [typ. archiepis- Opera Omnia, VI,
Logi alogi
copalis], 1612 287–468
Bécs, [Gregor Gelbhaar],
Falsae originis motuum 1619
Opera Omnia, VI,
Hungaricorum succincta Latin–magyar kiadás:
496–519
refutatio Bécs, [Gregor Gelbhaar],
1620
Bécs, Wolfgang Schump, Opera Omnia, VI,
Vindiciae ecclesiasticae
1620 521–565
Pozsony, in aula ar-
Rituale Strigoniense 31
chiepiscopali [typ.
Societatis Jesu], 1625
30
A műről írt tanulmány: H argittay Emil, Pázmány Péter: De ecclesiastica libertate circa causam Veneti
interdicti (1606) = H. E., Filológia, eszmetörténet és retorika Pázmány Péter műveiben, Bp., Universitas
Kiadó, 2009 (Historia Litteraria, 25), 153–160.
31
Rituale Strigoniense […], ed. Beniamin Varga, Bp., Argumentum (megj. előtt) http://vallastudomany.
elte.hu/sites/default/files/kiadvanyok/MRH/RitStrig.pdf (2021. 02. 07.)
73
450_c.indd 73 2022. 09. 29. 20:56

Báthory Orsolya
Péterfy, Sacra concilia…,

Acta et decreta synodi Pozsony, in aede ar-
II, 233–29632
dioecesanae Strigoniensis chiepiscopali [typ.
Opera Omnia, VI,
(+ Appendix) Societatis Jesu], 1629
567–669
Dissertatio, an unum
aliquid ex omnibus
Pozsony, [typ. Societatis Opera Omnia, VI,
Lutheranis dogmatibus,
Jesu], 1631 673–697
Romanae Ecclesiae ad-
versantibus33
Bártfa, Klösz, 1632
Breve responsum (Jan Hodík Statera dis-
ad considerationem sertationis cuiusdam
Johannes Hodikii praedi- Papisticae című művének
cantis Trenchiniensis III. fejezeteként
(pp. 34–40) jelent meg.)
Oratio ad Pontificem Mednyánszky Alajos,
Urbanum VIII. + Petri Pázmány …
Epistola ad Borgesium Róma, 1632 (az elmondás, Cardinalis … Legatio
Cardinalem illetve benyújtás helye Romana, pp. 42–47
(VIII. Orbán pápához és ideje) PPÖL II, 256–261
intézett beszéd és emlék Opera Omnia VI,
irat) 699–710
Amint látjuk, a latin művek nagy részének modern kiadása a Petri Cardinalis
Pazmany Opera Omnia sorozat hat kötetében valósult meg. Pázmány magyar és latin
nyelvű műveinek régi századfordulós összkiadása abból a kezdeményezésből sar-
jadt ki, hogy a történész Szilágyi Sándor, az Egyetemi Könyvtár akkori igazgatója
ki akarta adni Pázmány kéziratos latin nyelvű írásait az egyetem alapításának 250.
évfordulója alkalmából.34 Végül a magyar és a latin nyelvű művek kiadási munkálatai
párhuzamosan folytak az Egyetem Hittudományi Karán, így az Opera Omnia első
kötete ugyanabban, az 1894-es évben látott napvilágot, mint a Pázmány Péter Összes
Munkái sorozatnyitó darabja. A latin sorozat kiadása 1904-ben, a magyaré pedig
egy évvel később zárult le. Az életműnek ez a maga idejében korszerűnek számító
32
Carolus Péterfy, Sacra concilia ecclesiae Romano-catholicae in regno Hungariae, II, Posonii, 1742.
33
H argittay 2019, 151–153.
34
Ad lectorem de huius editionis ortu atque ratione prologus generalis = Petri Cardinalis Pázmány
Archi-Episcopi Strigoniensis et Primatis Regni Hungariae Opera Omnia, I, Budapestini, 1894, XII–XV.
74
450_c.indd 74 2022. 09. 29. 20:56

kiadása mára eléggé meghaladottá vált mind a szövegközlésben, mind a magyarázó

jegyzetekben megmutatkozó következetlenségek, hiányosságok miatt. Míg a magyar
nyelvű sorozatnál a szövegek átírása, helyesírása jelent ma gondot, addig a latinban
leginkább a kéziratos anyag sajtó alá rendezési eljárása problematikus, ahogyan arra
Szabó Ferenc SJ többször is felhívta a figyelmet Pázmány Aquinói Szent Tamáshoz írt
jegyzetei, azaz az ún. Theologia Scholastica vizsgálata kapcsán.35 Az Opera Omnia
hat kötetéből öt és egynegyed közli a kéziratban maradt munkák szövegét, a 6. kötet
fennmaradó háromnegyed részében a Pázmány idejében megjelent nyomtatott szö-
vegek újrakiadása kapott helyet. Magyarázó jegyzetek egyáltalán nincsenek a latin
művekhez, ezek pótlása is a 2000-ben megkezdett modern kritikai kiadás egyik fela-
data lenne. Ha a mai kor elvárásainak megfelelő kiadásra törekszünk, akkor feltétlenül
szükség lenne a latin szövegek magyar fordítására is.
A továbbiakban Pázmány néhány kontroverz-teológiai és politikai vitairatát sze-
retném bemutatni, elsősorban azok latinsága szempontjából. Ezen polemikus írások
nagy részéről már születtek tanulmányok, részben-egészben megvalósult történeti,
irodalomtörténeti szempontú feldolgozásuk, azonban magukról a szövegekről, azok
nyelvi megformáltságáról csak elvétve találunk szakirodalmat.
Pázmány első vitairata is latin nyelvű volt. Az ekkleziológiai tárgyú Diatriba
theologicán már grazi filozófiatanársága idején, 1599 óta folyamatosan dolgozott
és 1602‑re készült el vele.36 Pázmány ezzel az írásával az angol William Whitaker
(1548–1595) 1599-ben kiadott Praelectiones de Ecclesia contra Bellarminum című
művére válaszolt. A puritán pietista Whitakertől támadás alá vett Roberto Bellarmino
(1542–1621) helyett írta meg a cáfolatot, aki valószínűleg híján lehetett a válaszadásra
fordítható időnek, mivel a „hitvédők fejedelmét” abban az évben vették fel a bíbo-
rosi kollégiumba.37 Pázmány valamikor 1605 márciusa előtt adhatta át a kész munkát
Friedrich Brennernek, a grazi domonkos apácák házi lelkészének, aki azt libellus-
ként (értekezésszerűen kifejtett tézisekként/tételekként) kinyomtatta és a teológiai
35
Szabó Ferenc SJ, A teológus Pázmány: A grazi „theologia scholastica” Pázmány művében, Róma, 1990,
66; Szabó, Krisztus és egyháza …, i. m., 170.
36
A Felelet jóllehet már 1603-ban megjelent, kiadásakor a Diatriba már készen állt. Őry Miklós, Beve-
zetés = Pázmány Péter, Krisztus látható Egyházáról: Diatriba theologica: Pázmány első latin munkája
[Graz, 1605], bev., kiad. Őry Miklós, Eisenstadt, Prugg Verlag, 1975, 29. Bitskey István ugyancsak foglal-
kozott a művel. Bitskey István, Megjegyzések Pázmány grazi vitairatairól = Pázmány Péter emlékezete,
szerk. Lukács László, Szabó Ferenc, Roma, Detti, 1987, 185–187; Bitskey István, Ekkleziológia és reto-
rika a hitvitákban = B. I., Hitvédelem, retorika, reprezentáció Pázmány Péter életművében, Bp., Univer
sitas Kiadó, 2015, 39–41.
37
Őry, Bevezetés …, i. m., 24.
75
450_c.indd 75 2022. 09. 29. 20:56

Báthory Orsolya
bakkalaureátus elnyerése érdekében tartott vizsgáján eredményesen megvédte.38

A fokozatszerzésben Pázmány formálisan csak az elnök (praeses) szerepét töltötte
be, és minthogy ebbéli minőségében szerepel a mű címlapján is, a kutatás sokáig
nem látta teljes mértékben igazoltnak Pázmány szerzőségét. A Diatribát fakszimilé-
ben közlő Őry Miklós sok egyéb más mellett épp a sajátos önkompilációs eljárásnak
köszönhetően tudta bizonyítani, hogy a Diatriba is Pázmány műve. Őry „önvallo-
másként” aposztrofálja, hogy több vitairatában (Felelet, Tíz bizonyság, Rövid tanúság,
Keresztyéni felelet) egyértelműen a saját műveként hivatkozik a libellusra; a Kalauz
8., 9. és 10. könyvében pedig a szerkesztésben, valamint az argumentációban mutat-
ható ki párhuzam.39 Ezen külső érvek mellett Őry külön alfejezetben vizsgálta a latin
szövegben rejlő belső érveket, vagyis a szerkezetet és a tárgyalási módszert, valamint
a retorikai, azon belül a stiláris sajátosságokat, amelyek további bizonyítékul szol-
gáltak Pázmány szerzőkénti azonosításához. Őry kiemeli a Pázmányra oly jellemző
reális, köznyelvi fordulatokban, képekben bővelkedő, élő stílust, a drámai megeleve-
nítést, amely a magyar művek közül az 1609-es Öt szép levélben érte el a tetőfokát.40
A drámaiságot szolgálják az élénk „szócsaták”, amelyeket a mű megjelenésekor már
tíz éve halott vitapartnerével, Whitakerrel folytat Pázmány. A kedélyes hangvétel
azonban olykor nem nélkülözi az iróniát, illetve a indulattal teli, maró gúnyt sem. Őry
kronológiája alapján, ami a mű 1602-es elkészültével számol, a Diatribát tekinthetjük
Pázmány első olyan írásának, amelyben a rá jellemző polemikus retorika már teljes
fegyverzetében megmutatkozik.
38
Uo., 25.
39
Uo., 14–15. A Diatriba Kalauzba való beszerkesztéséről lásd: H argittay 2019, 67–69.
40
76
450_c.indd 76 2022. 09. 29. 20:56

oldal-
Diatriba theologica41 Magyar fordítás
szám
Quid ais, o bone? Meministin’ Mit mondasz, jó ember?
15r quid ante de Ecclesia Catholica Emlékszel, mit mondtál előtte a ka-
dixeris? tolikus egyházról?
Amabo te, si post acceptum Ha a Szentlélek befogadása után
Spiritum sanctum, in doctrina tévedtek a tanításban, kérlek, írd
errarunt apostoli, Regulam mihi elő nekem az igaz szabályt, – de
certam praescribe, eamque non ne ám az üres agyadból – amivel
15r
e vacuo tuo cerebro, qua inter- eligazodom azt illetően, hogy mely
noscam, quibus in rebus errare dolgokban tévedhetnek, és melyek-
potuerint, quibus reipsa errarint ben tévednek ténylegesen az apos-
Apostoli? tolok.
Solus primo eram clamat „Kezdetben egyedül voltam” – ki-
29v Lutherus, Si solus eras, Ubi grex? áltja Luther. Ha egyedül voltál, hol
Ubi pastor? Ubi ovile? a nyáj? Hol a pásztor? Hol az akol?
Sed amabo te Whitaker. Quis De Whitaker, kérlek. Miféle szent-
Spiritus tibi, novo vati, in aurem lélek sutyorogta a füledbe neked
insusurravit, fuisse ante annos mint újsütetű jövendőmondónak,
32r 1000 Doctores quosdam, cuius- hogy ezer évvel ezelőtt léteztek
dam occultae Ecclesiae, qui eo- valamiféle titkos egyház tanítói,
rum etiam qui tunc viuebant, (ne- akiket nemhogy te, de még az ak-
dum tuam) notitiam effugerent? koriban élők sem ismertek?
Ha nem tudnám, hogy angol vagy,
Ni Anglum te esse scirem
42v krétainak vagy punnak mondaná-
Cretensem, vel Penum dicerem.
lak.42
41
A példák egy részét Őry Miklóstól vettem (Őry, Bevezetés …, i. m., 19–20), ezeket és az általam gyűj-
tötteket is saját fordításommal együtt közlöm.
42
Az ókorban általánosan elterjedt sztereotípia volt, hogy a krétaiak és a punok (karthágóiak) megrögzött
hazudozók. Pál apostolnak a Krétán tartózkodó Tituszhoz írt levelében is olvashatjuk: „A krétai örök
hazudozó, gonosz fenevad és falánk naplopó.” Tit 1,12. A hagyomány szerint ez Knósszoszi Epimenidész
(Kr. e. 6. vagy 7. sz.) mitikus filozófus egy verssora volt. A punokról, vagy karthágóiakról például: „Car
thaginienses fraudulenti et mendaces” (A karthágóiak álnokok és hazugok), Marcus Tullius Cicero, De
lege Agraria, 2. 95.
77
450_c.indd 77 2022. 09. 29. 20:56

Báthory Orsolya
A szónoki bőséget, a halmozást, az argumentumok áradását szintén pázmányi

stílusjegyekként említi Őry.43
Miért nevezi Luther, Brenz, Kálvin

Cur Lutherus, Brentius, Caluinus,
és a többi újító a niceai zsinat atyáit
caeterique Nouatores, Patres
a Sátán által utálatos tévedésekre
Nicaeni Concilij, Phanaticos,
tanított fanatikusoknak? Miért
a Sathana faedis erroribus institutos
tanítod te magad is, hogy minden
vocant? Cur tu ipse patres omnes
atya tévedett, azaz a tiétekétől elté-
errasse, hoc est a vobis dissensisse,
rő véleményen volt? Miért szórtok
doces? Cur tot diras auditu ipso hor-
annyi, még hallani is szörnyű átkot
rendas in totam antiquitatem conge-
általában a régi korokra […]? Miért
ritis, […]? Cur tuus Caluinus palam
hirdeti nyilvánosan a ti Kálvinotok,
34r-v pronunciat Papam diu totum orbem
hogy a pápa hosszú időn át mocs-
cacasse Misse sacrificio … […] Cur
kolta be az egész világot a mise-
ab annis mille penitus intercedisse
áldozattal […]? Miért kiabáljátok,
Ecclesiam a vobis postliminij iure
hogy az általatok a jus postliminii
reuocatam clamatis? Cur parum
alapján visszakövetelt egyház már
se mouere veterum scriptis, Cur
ezer éve teljesen tönkrement? Miért
Augustinum, Cur Veteres omnes se
törődtök kevéssé a régiek írásai-
reijecere palam fatetur, Caluinus?
val? Miért vallja be nyíltan Kálvin,
Cur Magdeburgici […], Cur ijsdem
hogy megveti Ágostont, miért,
ipsi […] proclamet.
hogy lenézi az összes régi atyát?
43
78
450_c.indd 78 2022. 09. 29. 20:56

Pázmány nyelvi bravúrja a szójátékokra is kiterjed.44
Cur novus homo, novas vocum no- Miért kohol az új ember új jelentést
1v
tiones comminiscitur? a szavaknak?
Non placeat Witakero, nec illi, cui Nem tetszene Withakernek, sem an-
9v non placet, quidquid Witakero dis nak, akinek nem tetszik, hogy bármi
plicet. is nem tetszik Withakernek.
Mivel azonban az ellenfél az isme-
Sed cum has ignotae Ecclesiae ig-
retlen Egyháznak ismeretlen ismer-
21v notas notas assignat adversarius,
tetőjegyeket tulajdonít, megtéveszti
fucum plebeculae facit.
a népet.
A fentebbi példákból is megmutatkozik, hogy Pázmány latinul is képes az élő

nyelvi megnyilatkozások erejével csaknem azonos hatásfokon írni. Retorikai kiválósá-
gát dicsérte a bajor jezsuita hitszónok, Jeremias Drexel (1581–1638) is, amikor a Rosae
selectissimarum virtutum című mariológiai művében egyebek mellett a következő lau-
dációval adózott Pázmány hitszónoki nagysága előtt:45
Tu pro suggesto publico inter Templa, cum Augustino Tullium, cum Ostri
Majestate Concionis facundiam conjungendo Pascere verbis et exemplo
institisti.
Nem szűntél meg a templomok szószékéről szavakkal és példával gyönyör-
ködtetni azáltal, hogy Cicerót Ágostonnal, a prédikációs ékesszólást a bíbo-
rosi méltósággal ötvözted.
A mondatban lévő khiasztikus szerkezetből alakult ki a Pázmánnyal kapcsolatban

sokat emlegetett epitheton ornans, a „bíboros Ciceró.”
Drexel függetlenül attól, hogy nem tudott magyarul, és nem is ismerhette Páz-
mány prédikációit, mivel azok a Rosae selectissimarum virtutum után kb. fél évvel
44
Uo., 20.
45
Jeremias Drexel, Rosae selectissimarum virtutum, quas Dei Mater Orbi exhibet, I, Antwerpen, Jan
Cnobbaert, 1636, A5[v]. H argittay Emil, Egy kultusz kezdetéhez: Jeremias Drexel SJ Pázmányról 1636-
ban = H. E., Filológia…, i. m., 181–187; Gábor Csilla, Elmélet a gyakorlatban: Pázmány prédikációja
az elmélkedésről és az imádságról = Pázmány nyomában: Tanulmányok Hargittay Emil tiszteletére, szerk.
A jkay Alinka, Bajáki Rita, Vác, Mondat, 2013, 173–174; Báthory Orsolya, Pázmány Péternek szóló latin
nyelvű ajánlások = Személyek, intézmények szerepe a hívek lelkiségének alakításában a 17–18. században,
szerk. Szelestei N. László, Bp., MTA–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport, 2019, 40–43.
79
450_c.indd 79 2022. 09. 29. 20:56

Báthory Orsolya
jelenhettek meg, mindazonáltal az ajánlásban lévő dicséret nyilván a laudált általában

vett, nyelvi szemponttól független prédikációs kiválóságára is vonatkoztatható.
A bajor jezsuita elismerése, jóllehet csak egy dedikációs gesztus, nagyon is
indokolt és helytálló, mivel Pázmány anyanyelvű prédikációira és vitairataira jel-
lemző eleven, erőteljes stílus, más nyelvi eszközök révén ugyan, de a latin művek-
ben is ugyanilyen minőségben megmutatkozik. Míg a magyar vitairatok szövegeit
a sokat emlegetett népies kifejezések, ízes fordulatok, hangulatfestő megfogalma-
zások stb. teszik karakteressé, addig a latin szövegek sajátosan pázmányi jellegét
főleg a nagyobb argumentációs konstrukciók, a sajátos retorikai alakzatok, valamint
a szókészlet, a szóválasztás, illetve az egyes szavak vagy már a klasszikus korban
meglévő jelentésváltozatai, vagy az idők során azokra rárakódott, újlatin jelen-
tésrétegek adják meg. Az első olyan írás, amelyben ezen sajátosságok közül több
már észlelhető, a fentebb említett Diatriba theologica. Ebben már megfigyelhető
az a retorikai eljárás, amelyet Pázmány mind a magyar, mind a latin nyelvű vitaira-
taiban a későbbiekben is előszeretettel alkalmaz, nevezetesen hogy a logikai, észér-
vekre épülő argumentációt kiegészíti az olvasói érzelmekre ható érveléssel. 46 Ez
a „verbális-emocionális érvelés” a latin vitairatok szövegében is figyelemre méltó
elokúciós megoldásokat eredményez, amelyek némi korlátozással ugyan, de össze-
vethetők a magyar polemikus írások hasonló elemeivel.
A Diatriba theologicában, minthogy az egy, a teológiai baccalaureatus foko-
zat megszerzésére írt libellus, még mindig inkább a tanközlés, vagyis a Bellarmino
nézeteivel egybehangzó katolikus ekkleziológia dominál.47 A politikai-valláspolitikai
jellegű vitairatokban viszont már hangsúlyosabban jelentkezik az ellenfél érveinek
maradéktalan és megsemmisítő erejű cáfolatára irányuló szándék. Ez olykor – a vita-
partner státusza, valamint a megcélzott olvasói vagy befogadói közösségtől függően –
együtt szerepel az ellenfél erkölcsi hitelének, észbeli képességeinek megkérdőjelezé-
sével. Ilyenkor Pázmány megmutatja, hogy nem csak magyarul képes a végletekig
dehonesztálni vitapartnerét.48 Erre példa a két, némelykor rendkívül durva hangnemet
megütő pamfletje, a Joannes Jemicius álnév alatt kiadott Peniculus papporum, illetve
46
Deák Orsolya, A humor, gúny, irónia és szatíra szerepe Pázmány Péter vitairatainak argumentációjá-
ban = A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara tudományos diákköri közleményei, 1: 1999–2000.
évi dolgozatok, szerk. Fazekas Csaba, Miskolc, 2003, 51; Heltai János, Műfajok és művek a XVII. század
magyarországi könyvkiadásában (1601–1655), Bp., Országos Széchényi Könyvtár, Universitas Kiadó,
2008, 36.
47
Bitskey, Ekkleziológia …, i. m., 39–41.
48
Pázmány vitapartnereivel való magyar nyelvű gúnyolódásaihoz lásd Ajkay Alinka szintén ebben
a kötetben megjelent írását, valamint Deák, A humor…, i. m.
80
450_c.indd 80 2022. 09. 29. 20:56

annak kibővített változata, a Logi alogi.49 A mű, illetve művek apropója az evangéli-
kusok első, 1610-es zsolnai zsinata, illetve annak határozatai. Pázmány, aki akkori-
ban Forgách Ferenc érseket segítette a reformáció elleni küzdelemben, gúnyosan, éles
hangnemben bírálta a felekezeti gyűlést és az azon résztvevő lelkészeket, valamint
a zsinati határozatokat védelmébe vevő evangélikus pamfletet, az Apológiát. Páz-
mány írása valamelyest finomabban ugyan, de Thurzó György nádort is bírálta amiatt,
hogy vállalta a felekezeti gyűlés feletti védnökséget, sőt még elnökölt is a zsinati ülé-
seken. Ez, és a pamflet olykor rendkívül durva hangneme nyilván elegendő lett volna
ahhoz, hogy a jezsuita rendi vezetés ne engedélyezze a mű megjelentetését, Pázmány
éppen ezért a cenzúra megkerülésével adta ki a Peniculus papporumot, és folytatását
a Logi alogit is.50 Az egyházi adót maguknak követelő lutheránusokat elítélő feje-
zetnek például ez a felütése: „Evincendum jam est, rapones Popas, ac manducones
lingulacas, Divina humanaque jura violasse; quod aliena ex quadra tuburcinantes,
Sacerdotum Christi partiarios particulones sese per vim effecerint.”51
„Már csak azt kell bebizonyítanunk, hogy a rabló papok és nagybélű szószátyárok
megsértették az emberi és isteni törvényeket, mert más asztaláról zabálva erőszakos
módon tették meg magukat Krisztus papjainak örököstársává.”
Ebből a példából is látszik, hogy Pázmány szeret játszani a szavakkal. Már maga
a vitairat címe is remek példája a szellemes intertextualitásnak. A peniculus (kis kefe)
az elsődleges jelentésén túl Plautus egyik szereplőjére, az élősdi Peniculusra is utal-
hat, ahogy a műveltebb olvasóknak a papporumról, melynek szótári jelentése „növé-
nyi szöszök”, ugyancsak eszébe juthatott az ókori itáliai népi bohózat, a fabula Atel-
lana egyik állandó figurája, a Pappus.52 Ezekkel az allúziókkal Pázmány burkoltan
49
Peniculus 1611, i. m. – [Pázmány Péter], Logi alogi, quibus baptae calamosphactae peniculum pap-
porum Solnensis conciliabuli, et Hyperaspisten legitimae Antilogiae vellicant; Veritatis radiis adobruti,
Joannes Jemicius scribebat, Posonii: [s. n], 1612. (RMNy 1983, 1040.) – A művekről részletesen lásd:
Báthory, Pázmány Péter Peniculus papporuma, i. m., 283–292; Uő, „Deák légyen ám!…” – Pázmány
Péter Peniculus papporum című vitairatának latinsága = A reformáció és a katolikus megújulás latin
nyelvű irodalma, szerk. Békés Enikő, K asza Péter, K iss Farkas Gábor, Lázár István, Molnár Dávid,
Bp., MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont – Irodalomtudományi Intézet, 2019 (Convivia Neolatina
Hungarica, 3), 229–244.
50
Emiatt Pázmányt jezsuita elöljárói meg is intették. Őry, Szabó, Pázmány Péter…, i. m., 40; Tusor Péter,
Pázmány, a jezsuita érsek: Kinevezésének története, 1615–1616 (Mikropolitikai tanulmány), Bp.–Róma,
Gondolat Kiadó, 2016 (Collectanea Vaticana Hungariae, Classis I, 13), 280.
51
Peniculus 1611, i. m., 70.
52
Bizonyára már Plautus is a „peniculus” kétértelműségére játszott rá, amikor szereplőjének ezt a nevet
adta. Noha a Menaechmi (Ikrek) című komédia elején az élősködő Peniculus elmagyarázza, hogy az ifjak
ragasztották rá a ’kis kefe” nevet – mert ha eszik, mintegy lesöpri az asztalt, (Menaechmi, I.1. 77–78) –,
a közönséget attól még valószínűleg mulattatta a név obszcén hangzása. Roman Comedy: Five Plays by
81
450_c.indd 81 2022. 09. 29. 20:56

Báthory Orsolya
az evangélikusok ügyének komolytalanságára utal. A szövegben lévő „popa” a klas�-

szikus latinban ’az áldozati állatot levágó (papi) szolga’ volt, ugyanakkor például
a Persiusnál előforduló „popa venter” (papos has, papi potroh) kifejezés feltételezi,
hogy a szónak már a klasszikus latinban is lehetett egyfajta pejoratív konnotáció-
ja.53 A „manducones” szintén az Atellana egyik állandó figuráját, a kapzsi falánk-
ságot megjelenítő Manducust idézi.54 A ’pars’ (rész) szótövére épülő figura etymolo-
gica, a partiarios particulones is egy sajátos hangutánzó kifejezés. Ez a fajta sértő,
kimódolt gúnyolódás, a szavak különféle jelentésével való játék végigkíséri az egész
művet. A magyar vitairatokban gyakran használt durva kifejezések, mint moslék, oká-
dás, ganéj stb. latin megfelelői (colluvio, vomitus, stercus) is többször előfordulnak
a pamfletben. Pázmány az ellenfeleit változatos jelzőkkel illeti úgy is, mint tűzokádók
(ignivomi), mocskosak (colluviales), földrengetők (terricrepi), agyasak (cerebrosi),
nyakasak (cervicosi) stb. A prédikátorok itt is, hasonlóan a magyar polemikus írások-
hoz, ugatnak, morognak, csikorognak, böffentenek, locsognak, hebegnek, mardosnak
stb., azaz ganniunt, murmurant, crepant, ructant, blaterant, balbuciunt, mordent etc.55
A mű hangvételéről sokat elárul, hogy a nevetséges retorikai kategóriájának kilenc
fokozatából sokszor a legsértőbb hárommal él, vagyis az iróniával, a maró gúnnyal
és a névvel való gúnyolódással.56 Az irónia ezen alakzataival a magyar vitairataiban
is sűrűn találkozunk. Azt is el kell azonban mondani, hogy annak ellenére, hogy Páz-
mány a végletekig pocskondiázza ellenfeleit, a Forgách érsekkel szemben „kesztyűt
Plaute and Terence, transl. introduction, notes David Christenson, Indianapolis, Hackett Publishing Inc.,
44, note 20. – A Pappus a Kr. e. 4–3. században kialakult, oszk eredetű fabula Atellana egyik állandó
alakja, aki nemcsak együgyűsége, hanem kapzsi kéjsóvársága miatt is folyton pórul jár. A damik Tamás,
Római irodalom az archaikus korban, Bp., Magyar Könyvklub, 2001, i. m., 190. Michael von A lbrecht,
A római irodalom története, I, ford. Tar Ibolya, Bp., Balassi, 2003, 78. Az Atellana műfajáról és annak
szereplőiről már Erasmus és Joseph Justus Scaliger is írt, tehát akár Pázmány is ismerhette ezeket. Desi-
derius Erasmus, Adagiorum chiliades quatuor […], Basileae, Ex officina Episcopiana, 1574, 551; Joseph
Justus Scaliger, Coniectanea in Varronem de lingua Latina et de re rustica, Parisiis, Ex officina Roberti
Stephani, 1565, 187.
53
Aulus Persius Flaccus, Satyrae, 6, 74. Kérdéses, hogy a 16. századból már adatolt „pópa” szavunkkal,
amelyet nem a latinból, hanem a románból (popă) vettünk át, vajon számolhatunk-e az értelmezés során.
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, 3: Ö-ZS, főszerk. Benkő Loránd, szerk. Kubínyi László,
Papp László, Bp., Akadémiai Kiadó, 1976, 252. Szenci Molnár 1604-es szótárában a popa elsődleges jelen-
tésére: „az áldozatra vásárlott barom”, „áldozati mészáros”. Szenci Molnár Albert, Dictionarium Lati-
noungaricum […], Nürnberg, 1604, Fe4[r]. A Calepinus-féle szótárban nem szerepel a szó.
54
A damik, i. m., 190.
55
Vö. Deák, A humor …, i. m., 52.
56
Szabó G. Zoltán, Szörényi László, Kis magyar retorika: Bevezetés az irodalmi retorikába, Bp., Helikon
Kiadó, 1997, 140–144.
82
450_c.indd 82 2022. 09. 29. 20:56

húzó” és a szintén névtelenségbe burkolódzó lutheránus lelkész-értelmiségben mégis

elsősorban intellektuális téren legyőzendő ellenséget lát. A Peniculus papporum ennek
megfelelően egyfajta szellemi erőfitogtatás, mivel latinsága olykor rendkívül keresett
és már-már az érthetetlenségig túlretorizált. Sok benne az archaikus, a korabeli olva-
sók előtt is kevéssé ismert szó, a mondatok sokszor több sornyi terjedelműek, és a ben-
nük lévő komplex metaforarendszerek, allegóriák bonyolult, manierista jellegű képe-
ket közvetítenek. Az efféle képekben tobzódó, indulatokkal teli kitérők stílusa olykor
meglehetősen naturalisztikus – Pázmány magyar nyelvű írásaiban nemigen találunk
ilyenekre példát. A korabeli protestánsok szabados erkölcseiről például így ír: „Látod
ezt a több mint libertinus önrendelkezést? Látod, a kecsegtető, ámde koholt szabad-
ságban tobzódó tanítók csáberejét, azt, hogy mikkel traktálják az egyszerű lelkeket,
hogy amint a Szentírás mondja, kitörve a bordélyokból, vadszamarak módjára, úgy
érzik, szabadnak születtek, és nem tűrik, hogy Isten nyúlketrecébe legyenek bezárva,
hanem Liberáliát tartanak folyvást, csak ne éljenek tisztességes életet, csak lehessenek
a hasuk rabszolgái, és csak sápadjanak az átrészegeskedett és átzabált éjszakáktól,
a rosszul emésztő és háborgó gyomortól, és miután a szájukon leengedett bor ugyan-
azon az úton tér vissza, bormámorban böfögjenek dögleteseket és hányjanak. Ejha,
ez aztán az egyenes út a mennyországba! Ezeket a szálakat kell beleszőni az élet szen-
tebb szövetébe!”57
A Peniculus bravúros retorikája azonban nem rettentette el a lutheránus felet
a válaszadástól, így 1612-ben, Kassán megjelent a Malleus Peniculi papistici (A pápista
kis kefe kalapácsa), amelynek címében a papistici csak tovább erősíti az érzésünket,
hogy az a peniculusszal együtt akár egy plautusi komédiához méltó alpári szójáték
is lehet.58 A feltételezett szerző, a Zsolnán megválasztott szuperintendens, Lányi
Illés fel is rótta a Peniculus szerzőjének, hogy az a klasszikus nyelvi norma helyett
inkább Plautus és Terentius kifejezéseit használja, miközben nem átallja felhánytor-
gatni és rosszra magyarázni Luther kizárólag ismerősei előtt előadott tréfáit (az Asztali
beszélgetésekben tudniillik).59 A Petrus Petschius álnevet használó Lányi talán nem
57
Vides Autonomiam plus quam Libertinam; vides vitulantium Magistrorum illecebras, prolectibilis
libertatis, sed ementitae, quibus inescant simplices animas, ut, quemadmodum scriptura loquitur, excussis
lupatis, velut Lalisiones, liberos se natos putent, nec Dei leporario concludi patiantur, sed Liberalia semper
agant; praeter propter honestatem vivant; mancipia sint ventris, et quae illi proxima foeda proluvie natura
recondidit; ab egestis, qua via venerant poculentis, a bibitis et exesis noctibus, crudo nauseantique sto-
macho palleant; remensoque per os vino, eadem via qua redduntur, invitis ingesto visceribus, pestilentes
veteris crapulae ructus perpetuo vomant. Eia, haec ad caelos tuta est via: Haec trama sanctiori stamini
vitae adaptanda. Peniculus 1611, i. m., 54.
58
Malleus…, i. m.
59
„Et si te sanctule, usque adeo familiares Lutheri Ioci urunt, cur te Plautinis et Terentianis tam obsoenis
[! obscenis helyett ], tam inurbanis, tam illecebrosis, cum Archisynagogis tuis implicas?” Uo., 63.
83
450_c.indd 83 2022. 09. 29. 20:56

Báthory Orsolya
tudta, hogy a Jemicius név Pázmányt rejti, így rá csak mint „vultur Cardinalitius”-ra,
„bíborosi keselyűre” (Forgách Ferenc érsek 1607-ben nyerte el a bíborosi méltósá-
got) hivatkozik. Az evangélikus vitairatra válaszul Pázmány újra kiadta a Peniculust,
kiegészítve a Malleus cáfolatával.
A Logi alogi, ha lehet, még mesterkéltebb, bonyolultabb szöveg, mint az előz-
ménye, és ahhoz hasonlóan a hangvétele is maróan gúnyos. Kérdésként merülhet fel,
hogy Pázmány mennyire gondolta komolyan a Peniculusban, majd a Logi alogiban
megválasztott nyelvi stílust. Az életmű szempontjából mindenesetre rendkívül érde-
kes időszak az 1609–1610-es évek. Pázmány három „határátlépést” is elkövetett egy-
más után. Az első az Öt szép levél, a szatirikus vitairat, amellyel látszólag minden
előzmény nélkül „nekiment” Alvinczinek. A második a kálvini tanítás lejáratását
megcélzó Az Nagy Calvinus Jánosnak Hiszekegy Istene, és végül a harmadik a Peni-
culus papporum, amelynek modoros latinsága szöges ellentétben áll hangnemének
durvaságával. Bár mindhárom vitairat mélyen felháborította a hazai protestánsokat,
mégis a talán legdurvábbnak mondható Peniculusnak volt a legkisebb visszhangja.
Valószínűleg ez annak volt köszönhető, hogy a célba vett lutheránus lelkész-értel-
miségen kívül mást nem nagyon érdekelt a mű, illetve más nem is nagyon értette
annak latinját.
Pázmány tíz évvel későbbi politikai jellegű vitairataiban jóval mérsékeltebb han-
got üt meg, ezekben inkább a racionális-logikai érvekre épülő argumentáció uralko-
dik. A Bethlen Gábor nevéhez fűződő 1619–1621 közötti rendi belháború idején kelet-
kezett számos pamflet írásából Pázmány is kivette a részét. A Falsae originis motuum
Hungaricorum succincta refutatio, vagy röviden Refutatio 1619-ben jelent meg Bécs-
ben, válaszul a protestáns rendeknek az az évi pozsonyi országgyűlésen elszenve-
dett sérelmeit összefoglaló kiadványára (Ordinum regni Hungariae … responsum et
attestatio, Pozsony, 1619).60 Pázmány neve ugyan nem szerepel a pamflet címlapján,
60
[Pázmány Péter], Falsae originis motuum Hungaricorum succincta refutatio, Bécs, [Gregor Gelbhaar],
1619. (RMK II, 397.) Ordinum regni Hungariae ad propositiones in Comitiis Posoniensibus anni MDCXIX.
responsum et attestatio, s. l., s. n., 1619. (RMK II, 396.) Utóbbi kiadvány magyar fordítása is megjelent:
A Magyar Királyság rendjeinek válasza és bizonyságtétele az 1619. évi pozsonyi országg yűlésen tett elő-
terjesztésre, ford. Szabó Ádám = Források a 17. századi magyar politikai gondolkodás történetéhez, II,
szerk. Báthory Orsolya, Bene Sándor, K ármán Gábor, Zászkaliczky Márton, Bp., reciti, 2020 (Bibliotheca
Hungariae Politica – Magyar Politikai Könyvtár), 97–126. – A Falsae originis… refutatio az 1619-es Que-
rela Hungariae-val induló polémiabokor egyik darabja. Erre, a nagy valószínűséggel valóban Alvinczi által
írt Querelarum inclyti regni Hungariae […] defensio ([s. l.], 1620) válaszolt. Heltai János, Alvinczi Péter
és a heidelbergi peregrinusok, Bp., Balassi, 1994 (Humanizmus és Reformáció, 21), 138; H eltai, Műfa-
jok és művek …, i. m., 285. – A Falsae originis…refutatiót a korabeli politikai diskurzusok kontextusában
Kármán Gábor vizsgálta és elemezte. K ármán Gábor, Bethlen Gábor soha meg nem írt manifesztuma: A II.
Ferdinánd elleni magyarországi háború legitimációja 1619–1620-ban = Politikai nyelvek a 17. század első
felének Magyarországán, szerk. K ármán Gábor, Zászkaliczky Márton, Bp., reciti, 2019, 164–171.
84
450_c.indd 84 2022. 09. 29. 20:56

és magáról egyes szám harmadik személyben ír a műben, a magyarországi kortársak

azonban bizonyosan tudták, hogy ő a szerző. A Refutatiót 1620-ban Augsburgban is
kinyomtatták, az özvegy Sara Mangin nyomdájában, ahol egyébként több más Beth-
len-ellenes császári propagandanyomtatvány is napvilágot látott ebben az időszak-
ban.61 Az írás latinul és németül is megjelent, mivel a Habsburg-udvar joggal számít-
hatott a harmincéves háború valamennyi mozzanatát amúgy is figyelemmel kísérő
nyugat-európai olvasóközönség érdeklődésére.62 Bethlen hívei első, nagy horderejű
tiltakozásukat a Querela Hungariae-t magyar–latin bilingvis kiadásban is megje-
lentették – ez ösztönözhette vélhetőleg Pázmányt a Refutatio magyarra fordítására.
Az magyarországi támadásoknak hamissan költött eredetinek rövid, velős hamissi-
tása című fordítást a latin szöveggel együtt 1620-ban ki is adta.63 Ez a kétnyelvű kia-
dás azért érdekes számunkra, mert a latin és a magyar verzió együttes vizsgálatából
kiderül, Pázmány hogyan értette pontosan a saját latin szövegét. Hálával tartozunk
Pázmánynak az „önfordításért”, mert ezzel egy kisebb szótárat adott saját latinságá-
hoz. A latin ugyanis alapvetően egy lezárt szókinccsel rendelkező klasszikus nyelv,
és a rendelkezésünkre álló szótárak fordításai sokszor nem képesek teljes mértékben
visszaadni az adott szó különféle szövegkontextusokban megképződő másodlagos,
hangulati, érzelmi többlettel bíró jelentésárnyalatait.
61
A lmási Gábor, A Secretissima instructio (1620): A kora újkori politikai paradigmaváltás egy Beth-
len-kori röpirat tükrében, Bp., Az ELTE BTK Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszéke –
Transylvania Emlékeiért Tudományos Egyesület, 2014, 49–50.
62
[Pázmány Péter], Ungerischer Rebellions Brunn, Das ist: Wahrer Gegenbericht Wider die Unwahre
Inzicht: Als ob Ihr Kayserliche Mayest: an jetzigen Ungerischen Unwesen die Schuldt hett. Oder Woher
dieselbige Unruhe entsprungen: Getreulich Auß dem Latein ins Teutsche versetzt, Augsburg, Sara Mangin
Wittib, 1620. (RMK III, 1277, RMK III, 1278.)
63
[Pázmány Péter], Falsae originis motuum Hungaricorum succincta refutatio / Az magyarországi táma-
dásoknak hamissan költött erdetinek rövid velös hamissitása, [Bécs], [Gelbhaar], 1620. (RMNy 1983,
1202.) a szöveg legújabb kiadása: Pázmány Péter, Falsae originis motuum Hungaricorum succinta refu-
tatio / Az magyarországi támadásoknak hamissan költött eredetinek rövid, velős hamissitása, kiad. Kiss
József = PPOO VI, 471–519.
85
450_c.indd 85 2022. 09. 29. 20:56

Báthory Orsolya
Ennek szemléltetéséül csak néhány érdekesebb példát emeltem ki a szövegből

az Opera Omnia VI. kötetében lévő szövegkiadás felhasználásával.
Az magyarországi
oldalszám Falsae originis … Refutatio
támadásoknak […]
Nam factiosi quidam, ac male Mert némely zenebonás
479.
feriati homines és furt agyu emberek
Scribae nonnulli ac forenses ra- némely Irodeákok és piaczi
bulae, seditionum flabella, prae csélcsapok, a’ viszálkodás-
481.
textum, fucum ac mangonium nak fujoi palástot, kendőzőt
disquirunt, […] és álorczat keresnek, […]
Luculentum et illud falsi crimen Az is nyilván-való kezes-lábas
507.
est hazugság
ha igaz és erős okait nem
[…] si veras ac solidas non pos-
adhatnák az ő vakmerősé-
sent, fucatas certe et ad speciem
geknek, mind az által, valami
non aspernendas temeritatis
palástos és álorcás okait ke-
audaciaeque suae rationes ob-
resnék, és úgy az ártatlan vér
474. tenderent, sicque invidiam effusi
kiontásának, a tartományok
sanguinis innoxii, vastitatisque
pusztulásának, mellyek gya-
provinciarum, quae fere comitari
korta követik az illyetén táma-
solent hosce motus, a se remove-
dásokat, gyülölségét magoktúl
rent.
eltávoztatnák.
Látjuk, hogy Pázmány fordításában a latinnál jóval kifejezőbb anyanyelvi vál-

tozatok jöttek létre. Például az olyan jelzőket, mint a factiosi (pártoskodó, lármás)
és a Horatiustól származó male feriati (rosszkor ünnepnapot tartó, vagyis henyélő
emberek) a jóval érzékletesebb „zenebonás” és „furt agyu” kifejezésekkel adja vis�-
sza.64 A következő példában a „rabula” szót érdekes módon Szenci Molnár Dictionari-
uma adja vissza a Pázmányéhoz hasonló jelentéssel („Czelczapo prokator”), a sokszor
emlegetett Calepinusban mindössze a „Prokator” fordítás szerepel.65 (A jogcsavaró,
szócsavaró jelentésű rabulista is a rabulára vezethető vissza.) A forenses rabulae
64
Quintus Horatius Flaccus, Odae, 4.6.14
65
Rabula = Szenci Molnár, Dictionarium…, i. m.; Ambrosii Calepini Dictionarivm Decem Lingvarvm,
Lygdvni, M. D. LXXXV: Calepinus latin–magyar szótára 1585-ből, s. a. r. Melich János, Bp., Magyar
Tudományos Akadémia, 1912, 266.
86
450_c.indd 86 2022. 09. 29. 20:56

Cicerónál a „törvényszéki szószátyár ügyvédeket” jelentette, és az 1694-es ügyvédi

rendtartás is ilyen értelemben használta.66 Figyelemre méltó, hogy Pázmány a „piaci
csélcsapok” népnyelvi fordulattal általánosítja a kifejezés értelmét, holott a szöveg-
ben lévő, többször is emlegetett scribae (íródeákok, az írástudó értelmiségiek) mellett
az jelenthetné akár a Bethlen ügyét szolgáló, szőrszálhasogató jogászokat is. Szintén
klasszikus latin kifejezés a flabellum seditionis, Cicero alkalmazta ezt a metaforát
egyik védőbeszédében.67 Az elokúciós alakzatok közül a halmozás (congeries) fordí-
tására jó példa a praetextum, fucum ac mangonium visszaadása úgy, mint „palástot,
kendőzőt és álorczat”. A római jogból vett és épp ezért semleges stílusértékű falsi
crimen (a hazugság vétke) kifejezés is sokkal figyelemfelkeltőbb „kezes-lábas hazug-
ságként”. A táblázat utolsó sorában lévő részlet arra jó példa, hogy Pázmány olykor
tömörebben fejezi ki magyarul a latinul megírt tartalmat. Így a rationes temeritatis
audaciaeque (= vakmerőségük és merészségük okai) szókapcsolatot csak az egyik
elem fordításával adja vissza magyarul. A fucatus a görög eredetű fucus (bíborfesték,
pirosító) szóra megy vissza, innen a jelentése a „kendőzött”, Pázmánynál a „palástolt”.
Az ad speciem non aspernandas … rationes (= látszólag nem megvetésre méltó oko-
kat) szerkezetet, (retorikai alakzatként litotészt) „álorcásnak” fordítja.
66
„non enim declamatorem aliquem de ludo aut rabulam de foro […] quaerimus” M. Tullius Cicero,
Orator, XV, 47. Az 5. századi püspök-író Sidonius Apollinarisnál is a „szócsavaró ügyvédek” jelentés-
ben áll a rabulae forenses (Vö. Epistolae, 4.3.10). – Az 1694-ben I. Lipót által kiadott ügyvédi rendtar-
tás, a Statutum per Advocatos Causarum, seu Procuratores Regni Observandum szerint a nemesi rendre
rossz fényt vető ügyvédek egyik fajtája a rabulae forenses, „akik csak bőbeszédűségükkel érvényesülnek
a törvényszéken, mert a jogot nem tanulták, se tudásuk, se lelkiismeretük, se ítélőképességük, hanem
csak merészségük és nagy hangjuk van.” Zlinszky János, Az ügyvédség kialakulása Magyarországon
és története Fejér megyében (1974) = Z. J., A XII táblától a 12 ponton át a magánjog új törvénykönyvéig:
Válogatott tanulmányok, Bp., Szent István Társulat, 2013, 42.
67
Cicero, Pro Flacco, 54. „[…] nyelve fújtatóként szította […] a zavargás lángját.” Cicero, Lucius Vale-
rius Flaccus védelmében = Marcus Tullius Cicero Összes perbeszédei, ford., jegyz., bev. Nótári Tamás,
Szeged, Lectum, 2010, 801.
87
450_c.indd 87 2022. 09. 29. 20:56

Báthory Orsolya
Ugyancsak érdemes megfigyelni, hogyan fordítja Pázmány ugyanazt a latin szót

más és más kontextusban. Példaként a iacto ige derivált alakjait gyűjtöttem ki a műből.
Az ige „szóba hoz, megemlít” jelentését a magyar verzió háromféleképpen is vissza-
adja, úgyis mint „rebesget”, „csacsog”, „kottyant”. A iactónak a bővítményeivel való
együtt fordításai eredményezik a „fenyeget”, „habzik”, „lövöldözik” alakokat.
Falsae originis… Refutatio Az magyarországi támadásoknak…

iacto, iactare = dob, vet, hány; mondogat stb.
veluti in altissimo iactata nem különben mint ha a’ feneketlen ten-
475.
Oceano gernek közepin habzott volna
482. iactant rebesgetnek
482. iactantur csácsognak
491. minas a’ quibusdam iactatas némellyek megfenyegették azokat
502. minas iactarunt fenyegették
492. iactatur kottyantnak
gyalázatos tréfákkal lövöldözik (ti.
507. iactantur scommata
Esterházy Miklóst és Horváth Gáspárt)
88
450_c.indd 88 2022. 09. 29. 20:56

A Refutatio, jóllehet általában a Habsburg udvarral szembeforduló rendeknek

szól, amennyiben az írás az ő sérelmeiket taglaló memorandum cáfolata, a pamflet
konkrét megszólítottjai a „scribae”, Pázmány fordításában az „íródeákok”, vagyis
a korabeli országgyűléseken a protestáns rendek környékén forgolódó értelmiségiek,
vélhetőleg nagyjából azok, akik a Querela Hungariae összeállításában is részt vettek.
Pázmány érezhetően őket tette felelőssé a felkelés kirobbanásáért, írása elején (474.)
és végén (518.) ezt világosan ki is jelenti. A neheztelését azzal is kifejezi, hogy a scri-
bae-t, annak első előfordulásakor gúnyos kicsinyítőképzővel fordítja.
Idipsum nunc in martiali illo Ugyan ezent nem szintén oko-

Pannonico tractu, non satis san, megkésértették némelly
consulto, a Scribis aliquibus Irodeákotcskák amaz Vitézlő ma-
tentatum, qui nuperos contra gyarországi tartományban, kik a’
Sacratiss: Caesaream Regiamque felszentelt Királyi és Császári Fölség
Maiestatem excitatos motus de- ellen való minapi támadásokat ótal-
474.
fendere, invidiamque tumultus mazni igyekezvén a’ veszedelmes
perniciosissimi, contra Ius ac fas zűrzavarnak okát, melly egynéhány
paucorum temeritate concitati, in maga feledett embereknek vakme-
suam Sacratissimam Maiestatem rőségekből indittatok, a’ Fölséges
derivare non reformidant: Császárra akartak hárítani:
[…] […]
Atque hae sunt graves illae ac És ezek (hogy már) amaz mél-
iustae (scilicet) Causae, quibus tó és igaz Okok, mellyekkel
Scribae (neque enim Status ac az Irodeákok (mert nem a Statusok
Ordines, quibus plus inest sa- és Rendek, kikben több okosság va-
pientiae, quam ut has Naenias gyon, hogy sem mint illyen kábaságo-
profundant) persuadere sibi simili- kat hintenének) magokkal és magok-
busque nituntur iustam Rebellionis hoz hasonlókkal el akarják hitetni,
518. causam seditiosos quosdam ha- hogy némelly zenebonás embereknek
buisse. Quae tamen quam frivola, igaz okok vólt az Pártolkodásra.
quam a veritate ac ingenua since- Mellyek mindazonáltal, melly igen
ritate sint aliena, vel ex iis solis, semmire-kellők légyenek, melly távol
quae carptim attigimus, nullo neg- estenek az igazságtól, csak
otio cordati viri deprehendant. azokból is, mellyeket futó-félbe éren-
gettünk, nagy könnyen eszekbe vehe-
tik az okos emberek.
89
450_c.indd 89 2022. 09. 29. 20:56

Báthory Orsolya
Az íródeákokat a későbbiekben is ironikus, illetve dehonesztáló jelzőkkel és értel-

mezőkkel együtt emlegeti.
Ea igitur solum, quae in Conventu Azokáért csak azokat, mellyeket

Posoniensi, non quidem a Statibus ac a’ Posoni Gyűlésbe, nem a’ Statusok
Ordinibus, sed a Scribarum liber- ugyan és Rendek. Hanem a’ nyel-
rimis68 congesta sunt, Regiamque ves lródeákok öszve hordottak és a’
personam concernunt, libera ac sincera Királynak személyét
veritate ponderemus. nézik, szabad és nyilván való igazsággal
megfontollyuk.
Sed videamus tamen, quibus non qui- De lássuk mégis micsoda, nem mon-
dem Argumentis, sed inanibus suspi- dom bizonyításokkal, hanem heá-
cionibus invitam ac coactam fuisse ba való gyanakodásokkal vitattya
Electionem Suae az Irodeákoknak raja, hogy az ő
Maiestatis contendant Scribarum Felsége választása kedvetlenül és kénte-
examina. lenül lött.
Sed, ut iudicio ac voluntate turbati sunt De a’ mint hogy itéletekbe és akarat�-
Scribae, calumniarum textores, sic tyokba felzavarottanak az Iródeákok,
omnia hazugságoknak szövő takácsi, azon-
confuse ac inordinate permiscenda sibi képpen
existimarunt. mindeneket réndnélkül öszve zurnak
zavarnak.
Sed Scribae, calumniarum consar- De az Iródeákok, az hazugságnak
cinatores, ut odiose traducant, non ut kohlói, nem munkálkodnak abban,
solida veritate nitantur, elaborant. hogy valóságos
igazsághoz támaszkodjanak, hanem
hogy egyebeket gyűlölségessen gyaláz-
zanak.
Videtis, Scribarum inconsultissimi Láttyátok-é, ítélet-nélkül-való
Író-deákok
criminatores Scribae, patvarkodó Író-deákok
68
A liberrimi alapfoka, a liber melléknév jelentése a korabeli szótárakban: „szabados”. (Szenci Molnár,
Dictionarium …, i. m., V4[v]; Calepinus…, i. m., 187.) Pázmány a szabados, zabolátlan viselkedésből a nyel-
veskedést, a tiszteletlenségből fakadó feleselgetést, perlekedést találja a leginkább hangsúlyozandónak.
90
450_c.indd 90 2022. 09. 29. 20:56

Sed pergo et in caeteris quoque non De elébb mégyek és az Iródeákoknak

observati Diplomatis Conditionibus, az Levél egyébb Conditióinak
Scribarum vaniloquentiam com- meg nem tartása-felől heába-való csá-
monstro. csogásokat megmutatom.
Regrediuntur religiosissimi Scribae Visszatérnek az Hit-óltalmazó Író-
ad Religionem deákok az Hit dolgára
Pázmány mindemellett nagyrészt lényegre törően cáfolja a Refutatióban az 1619‑es

országgyűlési iratban foglalt gravámeneket, hangvétele ennek megfelelően a legtöbb-
ször higgadt és világos. Ahogyan azt a bevezetőben ígéri, cáfolatát a világi törvé-
nyekre, hiteles dokumentumokra és a közelmúlt mindenki előtt ismert történéseire
alapozza. A racionális érvekre épülő argumentációt csak néhány esetben szakítja meg
egy-egy szenvedélyes hangvételű közbeékelés, így például, amikor a vádak visszafor-
dítása gyanánt a protestánsoknak rója fel a katolikusok ellen elkövetett bűntetteket,
köztük a kassai vértanúk meggyilkolását.
Mit mondgyak amaz Kassai fene dühös-

Quid dicam de barbara illa Cassouiensi
ségről? Crisinus Marcust, Esztergami
feritate? Marcum Crisinum,
Canonokot és más két tökélletes életű
Canonicum Strigoniensem, duosque
Papokat, a’ Jesus társaságabeli szerze-
alios probatissimae vitae sacerdotes,
teseket, Pungratz Istvánt és Grodecius
Soc. Iesu Religiosos, Steph. Pungratz
Menyihártot, midőn semmi fenyegető,
et Melchiorem Grodecium, cum nullis
auagy hitegető beszédekkel reá nem
verborum minis, aut blanditijs adigere
vihették volna, hogy a’ közönséges
potuissent, vt fidem Catholicam eiura-
Keresztyén hitet meg tagadnák: kegyet-
ret: crudelissimis vulneribus conficiunt,
len sebekkel megölték és a’ többit halva,
ac caeteros quidem mortuos, vnum
az egyiket kedig holt elevenen a’ büdös
adhuc spirantem, in faedissimam cloa-
árnyék székbe vetették és avagy ott hat-
cam conijciunt, et vel ibi obsordescere
tak, hogy megrothadgyanak, avagy (a’
permittunt, vel (vt fama fert) carnificis
mint hirül beszéllik) hóhérral (óh örök
opera (proh scelus, aeternis flammis
tűzzel büntetendő vétek) kivonyatták
vindicandum) extrahunt, ac rursus in
és a’ Szent Martyroknak mennyországba
fimum, foetutinasque aedium Bocacij,
és arany menyezetekbe való méltóságos
Canificum ministerio, sanctissimorum
erekljéket a’ hóhérok által is meg ganéba
Martyrum, caelo, auratisque laqueari-
és a’ Bokatius házának való moslékba
bus dignas reliquas condunt.
eltemették.
91
450_c.indd 91 2022. 09. 29. 20:56

Báthory Orsolya
Pázmány másik politikai röpirata már az 1620. november 8-án lezajlott, Bethlen
vereségével végződött fehérhegyi csata után jelent meg.
Az 1620 május–augusztusában Besztercebányán összeült országgyűlés Bethlen
Gábor politikájának időleges betetőzését jelentette. A rendek amellett, hogy II. Ferdi-
nándot megfosztva trónjától Bethlent választották királlyá, a Habsburgokat támogató
katolikus egyházat is megfosztották birtokaitól, kiváltságaitól, valamint több, a kato-
likus egyházszervezetet érintő intézkedést fogadtak el. Az ország minden nyomorúsá-
gáért felelőssé tett jezsuitákat, valamint Pázmány Péter esztergomi érseket és Balásfi
Tamás boszniai címzetes püspököt örökre száműzték a Magyar Királyság területéről.
Pázmányt mint „az ország és a köznyugalom megzavaróját” számos váddal illették
az országgyűlési határozatok. Ezekre, illetve a besztercebányai gyűlés egyéb vég-
zéseire a prímás, aki a háborús események elől kénytelen volt Bécsbe menekülni,
a Vindiciae ecclesiasticae című röpirattal válaszolt 1620-ban.69 A pamflet dedikáltja
az uralkodó, II. Ferdinánd volt, a szerző is érseki minőségében írta művét, így a Vin-
diciae hangvétele alapvetően decensen higgadt. Egyházpolitikai, közjogi jellegű írás
lévén, érvelése is elsősorban a ráció alapú meggyőzés szándékán alapul, tartalmában
és argumentációjában a természetjog és a korabeli hatályos jog (az országgyűlési vég-
zések és Werbőczy Hármaskönyve) narratíváiban mozog. Korábbi vitairataihoz képest
így viszonylag kevés az indulatokkal teli, az érzelmi alapú meggyőzést megcélzó
közbeékelés. Minthogy a Vindiciae keletkezési körülményeit, tartalmát részletesen
ismertettem egy korábbi tanulmányban, és a mű fordítása magyarul is elérhető, így
most mindössze egyetlen példán mutatom be az emocionális argumentáció Pázmány
által felsorakoztatott nyelvi-retorikai eszközeit.70 Az alábbi szövegrészletben Pázmány
a Besztercebányán elfogadott 24. artikulust cáfolja, miszerint ő, az esztergomi érsek
volt a felkelés oka és értelmi szerzője. Pázmány a Vindicae-ben többször alkalmazza
azt a (kézenfekvő) módszert, hogy az őt ért vádakat Bethlen és hívei ellen visszafor-
dítja, itt is ezzel a retorikai fogással él. Mondandóját Illés próféta szavaira építi fel,
aki Izrael királya, Ácháb vádat magában foglaló kérdésére válaszolt ily módon: „Nem
én döntöttem bajba Izraelt, hanem te s apád háza, akik elhagytátok az Úr parancsait
69
Pázmány Péter, Vindiciae ecclesiasticae, quibus edita a principe Bethlen in clerum Hungariae dec-
reta divinis humanisque legibus contraria ipso jure nulla esse demonstrantur […], Viennae, Wolfgang
Schump, 1620. (RMK III, 1287; a továbbiakban: Vindiciae).
70
Báthory Orsolya, Pázmány Vindiciae-je és Balásfi Refutatiója – Két röpirat a besztercebányai ország
gyűlés végzései ellen = Politikai nyelvek a 17. század első felének Magyarországán, szerk. K ármán Gábor,
Zászkaliczky Márton, Bp., reciti, 2019, 197–222. A mű fordítása: Pázmány Péter, Vindiciae Ecclesiasticae
[…] / Az egyház jogainak védelme […], ford. Báthory Orsolya = Források a 17. századi magyar politikai
gondolkodás történetéhez, I, szerk. Báthory Orsolya, K ármán Gábor, Zászkaliczky Márton, Bp., reciti,
2019, 201–247.
92
450_c.indd 92 2022. 09. 29. 20:56

s a Baálokat követtétek.”71 Pázmány költői kérdésekkel „sorozza meg” ellenfeleit, ezen

interrogatiók között ismételten szerepel a kassai vértanúk esete, amelyet az előző,
Refutatióból vett idézetben hosszabban ismertetett. Az alábbi idézet némileg terjedel-
mes ugyan, viszont tartalmazza Pázmány teljes gondolatmenetét.
„Nyolcadszor. Sűrűn járja manapság az a ravaszkodás, hogy amit te magad

tennél meg, azt másnak rovod fel. Bethlen is ezt csinálja velem, amikor
engem tesz meg »az országban lévő zendülések okának, értelmi szerzőjének,
indítékának.« Miért csodálkoznánk, ha a kálvinisták engem okolnak a saját
hazaárulásuk miatt, amikor Kálvin is az ördög, illetve a megátalkodott bűnö-
sök gonoszságának, valamint az ocsmány élvezetek értelmi szerzőjeként
Istent jelöli meg.72 Ha Bethlen hihetővé akarná tenni állításait, meg kellene
mutatnia, mely tettem, szavam, tanácsom vagy törekvésem révén, hogyan
és milyen eszközökkel idéztem elő a felkelést. Talán én szólítottam fel Beth-
lent, hogy foglalja el Magyarországot? Én mentem Kassától egészen Telegdig
elébe? Én sürgettem, hogy siessen? Én mentem Heidelbergbe azzal az ürüg�-
gyel, hogy oda tanulókat kísérek? Én fontam ott az árulás fonalát a rajnai palo-
tagróffal? Én voltam az, aki közvetítőként alkudoztam a csehekkel Prágában?
Én hoztam meg a török jóváhagyását és biztosítékait? Én támadtam meg Kas-
sát? Én vertem bilincsbe a főkapitányt? Én öltem meg a katolikus papokat? Én
zavartam össze mindent? Micsoda mesék! Én bizony úgy vélem, hogy derék
és hazaszerető polgárként inkább köztiszteletre, semmint a magánembernek
járó megbecsülésre kell törekednem. Ezért, ha az inkább szolgálja a köz javát,
ám gyanúsítsanak meg bármilyen gazsággal, csak ne hulljon rám a zendü-
lésnek az egész magyar népre nézve kárhozatos bűne. Egyébként meg, mivel
sem gyékény, sem nyereg nem rejtheti el az állam ellen elkövetett bűntett
szégyenét, a nagy próféta fentebb idézett szavait kell megismételnem: Nem
én döntöttem bajba a hazát, Bethlen fejedelem, hanem te és atyádnak háza.”73
Idézhetnék még további szemléletes példákat a latin vitairatokból, de talán

az eddigiek alapján is érzékelhető az a páratlan találékonyság és rendkívüli retori-
kai felkészültség, amely Pázmány klasszikus nyelvi megnyilatkozásait is jellemzi.
Ahogy láttuk, akár egyetlen latin művön belül is képes a többszöri zökkenőmentes
71
1Kir 18,18. A Káldi-Neovulgáta fordítás felhasználásával. https://szentiras.hu/KNB/1Kir18. (2021. 02.
06.)
72
Ugyanezt a gondolatot lásd: [Pázmány Péter], Az nagi Calvinvs lanosnac hiszec egy Istene […], Nagy-
szombat, 1609, B3[r]. A mű modern kritikai kiadása: Pázmány 1609/2021.
73
Vindiciae, 45; Források…, i. m., I, 243–244.
93
450_c.indd 93 2022. 09. 29. 20:56

Báthory Orsolya
hangnemváltásra nagy magabiztossággal ingázva Cicero dolgozószobája és Vulcanus

kovácsműhelye között.
Pázmány latinját biztosan a legjobb eredetiben olvasni, és az előbb bemutatott
kétnyelvű példák is azt mutatják, hogy az anyanyelvi tolmácsolás is akkor tökéletes,
ha azt maga Pázmány végzi el. Mindazonáltal érdemes lenne legjobb tudásunk szerint
lefordítani és magyarázni ezeket a műveket, hogy a klasszikus nyelvet nem bíró olva-
sók is részesüljenek abból a páratlan élményből, amikor – Kosztolányit idézve és vis�-
szatérve a heideggeri metaforához – a „magyar próza atyja” az udvarán álló egyik,
biztos alapokra épített, szép és kényelmes házából átmegy a másikba, azaz: magyarról
latinra vált. Ma, a szűkebb udvarok és sokkal kisebb házak korában ez különösen
figyelemreméltó és inspiráló teljesítmény.
94
450_c.indd 94 2022. 09. 29. 20:56

A görögök szakadásárúl
Dobos András
Pázmány Péter A görögök szakadásárúl című művének
egyháztörténeti és teológiai vonatkozásai
1. A mű lehetséges forrásai
Pázmány Igazságra vezérlő kalauzának X. könyve után Appendix megjelöléssel egy

önálló írást csatol, A görögök szakadásárúl címmel. A rövid fejtegetés némi szöveg
eltéréssel szerepel a Kalauz mindhárom kiadásában,1 s mintegy exkurzus ékelődik
a pápaságról és a katolikus egyház szentségeiről szóló részek közé.
A „görögök szakadása” alatt Pázmány azt az egyházszakadást érti, amely
1054‑ben egy régóta tartó ellenségeskedésre tett pontot a római pápa és a konstantiná-
polyi pátriárka, illetve az általuk vezetett egyházak között. Ettől az eseménytől fogva
kezdi magát a nyugati egyház „katolikusnak” nevezni, míg a konstantinápolyi pátri-
árka vonzáskörébe tartozó egyházak fenntartják maguknak az „ortodox” megjelölést.
Persze, a jelzők használata csak idővel válik kizárólagossá, hiszen azokat mindkét fél
magára vonatkoztatva tartja érvényesnek, lévén, hogy a „katolikus” szó legáltaláno-
sabb jelentésében egyetemeset, míg az „ortodox” igazhitűt jelent.
A szóban forgó „görög” szakadás korántsem szorítkozik csupán a konstantiná-
polyi görög nyelvű patriarchátusra, hanem érinti azokat az egyházakat is, amelyek
az idők során a konstantinápolyi egyház fejétől önállóságot nyertek. Ezek közé tar-
toztak a szerző által is említett oroszok és „ráczok”, azaz szerbek, akiket ez idő tájt
már saját pátriárkájuk kormányzott, illetve a „romai vérből származott oláhok”,
vagyis a román ortodoxok, akik a 17. században a konstantinápolyi pátriárkától függő,
de bizonyos fokú önállóságot élvező metropóliákba tömörültek.2
Érdekes maga a tény, hogy a 17. század elején egy európai, katolikus hitvitázó
egyáltalán figyelmet szentel az ortodox egyházaknak, amelyek ekkor nem álltak sem
a teológia művelésének magaslatán, sem a világpolitika érdeklődésének előterében.
A konstantinápolyi pátriárka a császárváros eleste után a Fanar nevű negyedben
húzta meg magát, ahogy a görög kisebbség is. Az Orosz Birodalomban az egyházi
1
Vö. H argittay 2019, 120.
2
Az egyházak történelméről, felépítéséről vö. Timkó Imre, Keleti kereszténység, keleti egyházak, Bp.,
Szent István Társulat, 1971, 264–269, 301–303, 333–340.
95
450_c.indd 95 2022. 09. 29. 20:56

Dobos András
vezetés erejét az úgynevezett „zűrzavaros idők” (1598–1613) viszálykodásai kötötték

le. A szerb ortodoxok teljesen török megszállás alá kerültek.
Nem csoda, hogy azok a szerzők, akiknek műveiből Pázmány meríthetett, nem is
fordítottak különösebb figyelmet az ortodox egyházakra.
Roberto Bellarmino (1542–1621) a Disputationes első kötetében, a harmadik
vitapont öt könyvében3 fejti ki a pápaságról szóló tanítását, amely a legvitatottabb
kérdés volt az összes katolikus tan között. Ezen könyvek tematikája jórészt megegye-
zik a Kalauz X. könyvének tárgyával. A X. könyv „A romai pápa nem antichristus”
címet viseli. Ez megfelel Bellarmino „De Antichristo, quod nihil commune habeat
cum Romano Pontifice”4 című fejezetének, amely az előbb említett harmadik vita-
pont öt könyve közül a középső. Bellarminónál azonban hiányzik egy, az ortodox
egyházakról szóló fejtegetés. A római pápát tárgyaló artikulust nála további egyház-
tani kérdések követik, először a zsinatok szerepéről, majd az egyház tagjairól szóló
részek.
Nem találunk külön értekezést az ortodox egyházakról más korabeli szerzők
műveiben sem, amelyeket Pázmány felhasználhatott volna.5 Nem szerepel ilyen
fejezet Gregorio de Valencia (1551–1603) Analysisében,6 sem a De rebus fidei hoc
tempore controversis7 könyveiben. Francisco de Suárez (1548–1617) itt-ott érint
bizonyos, az ortodoxok szentségi életét érintő kérdést,8 de külön írást nem szen-
tel a témának. Az angol hitvitázót, Thomas Stapletont (1535–1598) értelemszerűen
az Angliában végbement szakadás foglalkoztatja,9 egyik kisebb terjedelmű írásában
azonban egy rövidke fejezet erejéig kitér a görög szakadás, vagy inkább szakadá-
sok témájára.10 Stapleton célja csupán annyi, hogy olvasóját kronológiai rendben
végigvezesse, miként fáradozott a római egyház a keletiekkel való egység fenntartá-
sán, és milyen fontos szerepet játszott a pápai tekintély Keleten bizonyos eretnekségek
3
Roberto Bellarmino, Disputationes de controversiis christianae fidei adversus hujus temporis haereti-
cos, Tertia controversia generalis. De Summo Pontifice, Ingolstadii, 1586, 588–1111.
4
Szó szerint: „Az antikrisztusról, vagyis hogy semmi köze nincs a római pápához”.
5
Vö. Őry Miklós, Szabó Ferenc, Pázmány Péter (1573–1637) = Pázmány 1983a, I, 69–70.
6
Vö. Gregorio de Valencia Analysis Fidei Catholicae, Hoc Est, Ratio Methodica Eam In Universvm
Fidem. Ex Certis Principiis Probandi, Qvam sancta Romana Ecclesia, aduersus multiplices Sectariorum
errores profitetur, Ingolstadii, 1585, 4–8.
7
Vö. Uő., De rebus fidei hoc tempore controversis libri, Lutetiae Parisiorum, 1610.
8
Vö. Francisco Suárez, Opera Omnia, Párizs, 1878, XVIII (Indices II), 304.
9
Stapleton két legátfogóbb hitvédő műve: Principiorum fidei doctrinalium demonstratio methodica, Pari-
siis, 1578; Principiorum fidei doctrinalium relectio scholastica et compendiaria, Antverpiae, 1596.
10
Vö. Thomas Stapleton, Vere admiranda, seu de Magnitudine Romanae Ecclesiae: Orientalis Ecclesiae
fides quanto studio conservata, Antverpiae, 1599, 70–79.
96
450_c.indd 96 2022. 09. 29. 20:56

leküzdésében. Summázata a szokásos: minthogy Konstantinápoly bezárkózott gőgjé-

nek elefántcsonttornyába, és nem fogadta el Nyugat segítő kezét, végtére is mohame-
dán iga alá került.
2. Mi késztette Pázmányt az Appendix megírására?
A Görögök szakadásárúl című mű nemcsak időrendi áttekintést ad, hanem lényegre

törően felvázolja a szakadás okait és a görögök főbb tévelyeit. Hogy miért tartotta
Pázmány érdemesnek a témát arra, hogy külön írásban foglalkozzék vele, arra rész-
ben ő maga ad magyarázatot a bevezetőben. „Nem csak országunk szomszédságában,
hanem belső szegletiben is sokan vannak mind oroszok és ráczok, mind romai vér-
ből származott oláhok, kikre ennek a szakadásnak ereje terjedett” – írja. Az említett
népekkel való együttélésből fakadó érintettség okán érthető, hogy a magyar jezsuita,
majd kardinális nem mehetett el szó nélkül ezen egyházi csoportok mellett.
Megemlítendő, hogy a katolikus egyház ortodoxokat érintő politikáját ekkoriban
az úgynevezett uniatizmus jellemezte. Mivel több, az újraegyesítést célzó kísérlet
kudarcba fulladt, a katolikus egyház a részegyházakat törekedett megnyerni az egy-
ség ügyének. Ha már nem sikerült helyreállítani az egységet az ortodoxok összessé-
gével, legalább kisebb közösségeket igyekeztek meggyőzni, hogy a katolikus egyház-
zal egyesüljenek. Ennek a katolikus egyház által mára már elhagyott módszernek11
köszönhetően jöttek létre az egyesült keleti egyházak,12 amelyek tulajdonképpen isten-
tiszteletük és egyházi szokásaik megtartásának fejében elfogadták magukra nézve
a római pápa joghatóságát.
Az uniós törekvések egyik legjelentősebb állomása a kijevi metropólia egyesülése
Rómával, amelyet a breszti unió néven ismer az egyháztörténelem. 1596-ban a Len-
gyel–Litván Királyság területén élő püspökök léptek közösségre Rómával. Hogy Páz-
mány szeme előtt lebegett-e valamiféle uniós terv a Magyar Királyság területén élő
ortodox népekkel, nem tudhatjuk. Az ország északkeleti megyéiben élő ruszinok
11
Az ökumenikus törekvések egyik eredménye, hogy a katolikus egyház ma már nem tekinti célravezető-
nek részegyházak egyesülését, tehát nem egyes ortodox egyházakkal keresi a párbeszédet, hanem az egész
ortodox világgal. Vö. Ernst Christoph Suttner, Church Unity: Union or Uniatism? Catholic-orthodox
Ecumenical Perspectives, Rome–Bangalore, Centre for Indian and Inter-Religion Studies–Dharmaram
Publications, 1991; Uő., Das Dokument der kath.-orth. Dialogkommission von Balamand mit der Über-
schrift: „Der Uniatismus – eine überholte Unionsmethode – und die derzeitige Suche nach der vollen
Gemeinschaft”, Der christliche Osten 65 (2010), 141–156.
12
Sokszor az összes ilyen egyesült egyházat egyszerűsítve a „görögkatolikus” jelzővel illetik, ami nem
egészen pontos, hiszen csak a bizánci rítust követő, és eredetileg azon belül is csak a Magyar Királyság
területén élő egyesültekre vonatkozott ez a megnevezés.
97
450_c.indd 97 2022. 09. 29. 20:56

Dobos András
ekkoriban társadalmi szempontból jelentéktelennek bizonyultak. Nyomorúságos hely-

zetükre csak Pázmány utóda, Lippay György (1642–1666 esztergomi érsek) figyelt
föl.13 Részben neki köszönhető, hogy 1646-ban létrejött az ungvári unió, melynek
során néhány tucat ruszin ortodox pap csatlakozott a katolikus egyházhoz. A nagyobb
számú románság csak az 1697-es gyulafehérvári unióban lépett egységre Rómával,
a szerbek közül pedig csupán egy kisebb csoportot sikerült megnyerni, akik számára
a Szentszék 1777-ben alapított önálló püspökséget.14
Pázmány a keleti skizmáról szóló, az Appendixben közzétett rövid kitérőjét
az ortodoxok hazai jelenlétével indokolja. Ugyanakkor az utolsó bekezdésben expres
sis verbis kimondja: „a görögök veszedelmének oka nem egyéb ennél a szakadásnál”.
Ebből pedig figyelmes olvasója levonhatja a tanulságot: aki hátat fordít a katolikus
egyháznak, arra jó eséllyel hasonló sors vár, mint ami Konstantinápolyt érte. Bizánc
bukásával egyébként gyakran példálóznak a hitvitázók. Káldi Györgynél csakúgy,
mint Pázmány más írásaiban, valamint a külföldi szerzőknél is vissza-visszatér
az istencsapás motívuma,15 amely eléri a katolikus egyházzal egyet nem értőket.
Érdekes, hogy a Görögök szakadásárúl teljesen hallgat egy olyan témáról,
amely szintén ösztönözhette szerzőjét az írásra, ami nem más, mint a protestánsok
és az ortodoxok viszonya. Pázmány más műveiben foglalkozik ezzel, és a Kalauz
egyéb helyein is megjelenik a kérdés, amint erről majd szó lesz még. A Feleletben
egész világosan bizonyítani kívánja, hogy bármennyire is szeretnék a protestánsok,
az ortodoxok nem fognak velük összefogni a katolikus egyház ellen.16 A reformáto-
rok ugyanis, tanításukat minél hitelesebb színben feltüntetendő, nem zárkóztak el
az elől sem, hogy a keleti egyházakhoz forduljanak támaszért. Tették ezt egyrészt
úgy, hogy teológiai fejtegetéseikben keleti teológusokra vagy zsinati határozatokra
hivatkoztak, amelyek éppen azáltal látszottak alátámasztani az újításokat, hogy a tra-
dícióra köztudottan nagy hangsúlyt fektető bizánci egyházból származtak. Másrészt
a reformátorok személyesen is igyekeztek kapcsolatba lépni az ortodox egyházak
vezetőivel és értelmiségi rétegével. Ezt annál könnyebben megtehették, mivel Kele-
ten ekkor egyetemi szintű oktatásra aligha nyílt lehetőség, és, aki tanulni vágyott,
kénytelen volt valamely nyugati intézménybe kérni felvételét. Olykor a protestán-
soknak tanaik számára ténylegesen is sikerült megnyerniük befolyásos ortodox sze-
mélyeket. Erre a legjobb példa Kürillosz Lukarisz konstantinápolyi pátriárka (több
13
Véghseő Tamás, „…mint igaz egyházi ember” – A történelmi Munkácsi Egyházmegye görög katolikus
egyházának létrejötte és 17. századi fejlődése, Nyíregyháza, 2011 (Collectanea Athanasiana, I/4), 40–42.
14
Ez a Kőrösi Egyházmegye, ma Horvátországban található, központja Kőrös (Križevci).
15
R éger Ádám, Bizánc emlékezete a magyar régiségben, Bp., Akadémiai Kiadó, 2011 (Antik Tanulmá-
nyok, 55), 107–110; H argittay 2019, 120–121.
16
Uo.
98
450_c.indd 98 2022. 09. 29. 20:56

alkalommal ült a trónon 1620 és 1638 között). A Kréta szigetén született főpap Pado-
vában, Velencében, Wittenbergben és Genf ben folytatta tanulmányait. Az utóbbi
helyeken olyannyira a kálvinizmus hatása alá került, hogy már pátriárkaként, 1629-
ben teljesen a reformátor szellemiségével áthatott hitvallást adott ki, amely azonban
saját bukásához vezetett.17
Az ortodoxok tehát a nyugati hitvitázók kereszttüzébe kerültek, és saját fegyverük
nem lévén – minthogy a magasabb szintű teológia művelésének a körülmények nem
kedveztek –, míg a reformátorok tanítását a katolikus könyvekből, elsősorban a kate-
kizmusból18 vett érvekkel verték vissza, addig a katolikusok közelítését esetenként
a protestánsoktól kölcsönzött vádakkal utasították el.19 Nem volt ez másként a Magyar
Királyság és az Erdélyi Fejedelemség területén élő ortodoxok esetében sem. Grego-
rovics János munkácsi püspök (1627–1633) ironikus módon éppen a protestantizmus-
sal szimpatizáló Lukarisz pátriárkának írt levelében panaszolja, hogy „a rómaiaknak
csakúgy, mint a lutheránusoknak, de még az utolsó szektáknak is van már saját kate-
kizmusuk”, csak nekik nincs könyv a kezükben, amely világosan kifejtené hitüket.20
Az erdélyi protestáns fejedelmek célpontnak tekintették a többségében román
17
Lukarisz életrajzához és hitvallásához vö. Steven Runciman, The Great Church in Captivity: A study
of the Patriarchate of Constantinople from the Eve of the Turkish Conquest to the Greek War of Inde-
pendence, Cambridge, Cambridge University Press, 1968, 259–288; Samuel Calian, Cyril Lucaris: the
Patriarch Who Failed, Journal of Ecumenical Studies, 10 (1973), 319–336; Keetje Rozemond, Patriarch
Kyrill Lukaris und seine Begegnung mit dem Protestantismus des 17. Jahrhunderts, Kirche im Osten, 13
(1970), 9–17.
18
A Catechismus Romanus három évvel a tridenti zsinat bezárása után, 1566-ban jelent meg. A szerkesz-
tési munkálatokkal IV. Pál pápa a későbbi milánói bíboros-érseket, Carlo Borromeót bízta meg. Vö. Török
József, A katekizmus története, Vigilia 59 (1991/4), 19–21.
19
Vö. Robert Hotz, Sakramente im Wechselspiel zwischen Ost und West, Zürich–Köln, Gueterslohen Ver-
lagshaus, 1979, 111–130. Két tűz között az ortodoxok végül is a katolikus teológia eszköztárát vették át. Így
szüremkedett be a középkorban rendszerré formált és a tridenti zsinaton megszilárdult skolasztikus tanítás
az ortodox teológiába. A gyakorlatban ugyanakkor ez a mégiscsak idegen teológiai elemektől hemzsegő
irodalom alig éreztette hatását, és mintegy furcsa felépítményként állt a régi liturgikus hagyományok
alapján. Szentségtani szempontból ugyanis, bár felületes megközelítésből nem látszik, jelentős különb-
ségek állnak fenn nemcsak az ortodox és a protestáns, hanem az ortodox és katolikus teológiai megköze-
lítés között is. A protestáns teológusok bizonyos esetekben joggal folyamodtak igazuk alátámasztásáért
az ortodoxok istentiszteleti gyakorlatához és teológiájukhoz, mivel ez utóbbi mentes volt az arisztotelészi
filozófiára épülő skolasztika szellemétől, és inkább az ókeresztény egyház hittudósainak és zsinatainak
forrásából táplálkozott. A skolasztika térhódításáról az ortodox hittudományban vö. Uo., 131–170.
20
Az 1627-ben kelt levelet közli: Michael Lacko, Unio Užhorodiensis Ruthenorum Carpaticorum cum
Ecclesia Catholica, Roma, 1955 (Orientalia Christiana Analecta, 143), 196–197.
99
450_c.indd 99 2022. 09. 29. 20:56

Dobos András
nemzetiségű ortodox alattvalóikat,21 akik között a katolikus hittérítők is buzgólkodtak.

Mint említettük, a Kárpát-medencében élő legtöbb ortodox a 17. század során – gyak-
ran a fennmaradás érdekében, mint két rossz közül a kisebbet – a római egyházzal való
közösséget választotta.
Összegezve a fentieket elmondhatjuk, hogy A görögök szakadásárúl című Appen-
dix megírását két ok magyarázza. Mégpedig egyrészt az ortodoxok jelenléte magyar
földön, másrészt pedig az elrettentő történelmi példa bemutatása. A protestáns
és az ortodox tanok összevetésére a Kalauznak ebben a részében nem kerül sor.
A mű mélyebb megértése érdekében a továbbiakban már magára a szövegre
koncentrálva kerül sor az egyháztörténelmi és a teológiai háttérismeret vázlatos
bemutatására.
3. A skizma fogalma
A kis írás első pontja a skizma mibenlétét tárgyalja. A skizma – Pázmánynál

„siszma” – görög eredetű szó, és elsődleges értelmében jelent bármilyen hasadást,
szakadást, például ruhán, másodlagos értelmében pedig viszályt, meghasonlást.
Az első pontosabb definíció a skizma egyházi értelemben vett jelentéséről Nagy
Szent Baszileiosz († 379) egyik, úgynevezett kánoni leveléből maradt ránk. Ezekben
a levelekben a kappadókiai főpap korábbi egyházi zsinatok törvénykezéseit vagyis
rendeleteit gyűjtötte egybe, amelyek azzal foglalkoznak, hogy milyen feltételekkel
lehet súlyos bűn miatt az egyházi közösségből kizárt személyeket visszafogadni. Egy
külön részben szól azokról is, akik valamely egyházon kívüli csoportban lettek meg-
keresztelve, s felvételüket kérik az egyházba. Ennek kapcsán emlékeztet Baszileosz:
„A régiek úgy döntöttek, hogy csak az a keresztség fogadható el, amely semmiben
sem mond ellent hitünknek. Ezért különböztettek meg eretnekségeket, szakadár cso-
portokat és paraszünagógékat.22 Az eretnekségeken azokat értették, akik teljesen sza-
kítottak az egyházzal, és az egyház hitétől idegen hitet fogadtak el. A szakadár cso-
portokon azokat, akik az egyházkormányzat vagy valamilyen könnyen rendezhető
kérdés miatt kerültek nézeteltérésbe a többiekkel. Végül paraszünagógékon olyan
21
Voltaképpen az erdélyi fejedelmek olykor erőszakos beavatkozásának tekinthető, hogy a román orto-
doxoknál az eredetileg ószláv istentiszteleti nyelvet a 18. század végére teljesen fölváltotta a román.
Az államhatalom célja abban állt, hogy a protestantizmust a népnyelven keresztül tegye vonzóvá. Ennek
érdekében nyomtatták ki román nyelven az első vallásos tartalmú könyveket. Később a román ortodoxok
a protestánsok ellen fordították a nyelv fegyverét, hiszen saját nyelven művelt teológiai irodalommal száll-
tak szembe velük. Vö. Timkó, i. m., 337.
22
A szó annyit tesz, mint „törvénytelen gyülekezet”.
100
450_c.indd 100 2022. 09. 29. 20:56

gyülekezeteket értettek, amelyek lázadó papok, püspökök és fegyelmezetlen világiak

művei.”23
Később a katolikus egyházban ez a distinkció egyszerűsödött. Az eretnekség mai
felfogás szerint abban áll, hogy valaki megtagadja a hit egyik központi igazságát,
vagyis valamely dogmát, és téves meggyőződésében makacsul kitart. Skizma vagyis
szakadás ellenben akkor következik be, „ha egy megkeresztelt ember megtagadja,
hogy a pápának alávesse magát, vagy hogy közösségben éljen az egyház olyan tagja-
ival, akik alávetik magukat a pápának”.24 A katolikus álláspont szerint tehát a pápa
személye maga a garancia az egyház egységére. Nem kérdés többé tehát, kik azok,
akiket Szent Baszileiosz csak úgy emleget, mint a „többiek”, akikkel az „egyesek”
összeütközésbe kerültek. A képlet leegyszerűsödik: aki a pápával egységben van, egy-
ségben van az egyház minden tagjával.
Pázmány ebből a katolikus alapelvből indul ki, amikor a szakadást okozók bűné-
nek súlyosságát hangsúlyozza. A Szent Pálnak oly kedves egyház-test képével teszi
szemléletessé a szakadárok esztelenségét. Ha az egyház ténylegesen úgy fogható fel,
mint egy emberi test, teljességgel oktalanok, akik ennek a testnek a tagjaként más
tagok, ad absurdum a fej ellen fordulnak. Egy ép emberi test tagjai nem működnek
oly módon, hogy akadályozzák a többi tag működését. Egy közösség vagy társadalom
emberi szervezethez való hasonlítása illetve a tagok vetélkedéséről szóló mesék már
közhelyként keringtek az antik irodalomban, amikor Pál apostol több levelében is él
ezzel a hasonlattal. A hasonlat legkorábbi alkalmazása talán Agrippa Menenius római
consulhoz (Kr. e. 501-ben) köthető, aki a patríciusok hatalmaskodását megelégelő
és a Rómából kivonuló plebejusok lelkére beszélt, és a gyomor ellen fellázadt többi
testrész példázatával rábírta őket, hogy térjenek vissza a városba.25 Pázmány több
helyre is tesz utalást, ahol Szent Pál a test hasonlatát használja. Az egyház titkát már
az újszövetségi Szentírás is számos képben próbálja megragadni, de nyilván itt a test
metaforája a leginkább hatásos.
A következőkben Pázmány az ókori egyház atyáitól idéz az eretnekek és szaka-
dárok kapcsán. Célja nyilván az, hogy megmutassa, bár az eretnekség súlyosabb vét-
ségnek látszik, hiszen tárgya az Istenre vonatkozó tanítások, a skizma nem kevésbé
23
Nagy Szent Baszileiosz, 188. levél = A kappadókiai atyák: Nagy Szent Baszileiosz, Nazianzoszi Szent
Gergely, Nüsszai Szent Gergely és Ikonioni Amphilokhiosz, ford., bev. Vanyó László, Bp., Szent István
Társulat, 1983 (Ókeresztény Írók, 6), 257–258.
24
Karl R ahner, Herbert Vorgrimler, Teológiai kisszótár, ford. Endreffy Zoltán, Bp., Szent István Tár-
sulat, 1980, 617.
25
A történetről legrészletesebben Livius számol be Ab Urbe condita c. művében = A római nép története
a város alapításától, I–IV, ford. K iss Ferencné, Muraközi Gyula, Bp., Európa Könyvkiadó, 1982 (Biblio
theca Classica), II, 32, 141–143.
101
450_c.indd 101 2022. 09. 29. 20:56

Dobos András
komoly, hiszen a kár, amelyet az egyház egészében okoz legalább olyan súlyos. Sőt,
Pázmány egészen odáig megy, hogy a szakadárok, bár objektíve nem torzítják el úgy
az igazságot, mint az eretnekek, nagyobb büntetést vonnak magukra, mert utóbbiakat
legalább valamiféle belső meggyőződés vezérli, még akkor is, ha téves, míg a szaka-
dást okozókat a személyes érdekellentétek vagy a sértettség kormányozza. Az idézett
ókeresztény atyák közül az első Szent Cyprianus († 258), Karthágó püspöke, aki maga
is számos szakadást élt át afrikai egyházmegyéjében.26 Egy ilyen válság idején írta fő
művét Az egyház egységéről címmel. Cyprianus az egyház egységét szentnek és sért-
hetetlennek tartja, és Krisztus köntöséhez hasonlítja. János evangélista számol be
arról,27 hogy Jézus ruháit keresztre feszítésekor a katonák elosztották maguk között,
köntösére pedig, mivel értékesebb darab volt és nem akarták felszabdalni, sorsot vetet-
tek. Cyprianus ezt a köntöst magyarázza lelki értelemben, amikor az egyház feloszt-
hatatlan egységét látja benne: „Krisztus népe nem lehet megosztott […] A mi népünk
megtörhetetlen egyetértését nyilvánítja ki az egybeszőtt, varratlan köntös. Ruhájának
előképében és jelében egyházának egységét hirdette ki.”28
A második idézett egyházatya Irenaeus,29 akinek egyetlen nagy műve maradt
ránk, Az eretnekségek ellen. Irenaeus az eretnekek ténykedését az Ószövetség első
papjának, Áron két, Nádáb és Abiud nevű fiának törvényszegéséhez hasonlítja.30 Hogy
miben is állt a két ifjú pap bűne, azt nehéz meghatározni. Az „idegen tűz” feltehetően
azt jelenti, hogy nem a szent helyen már égő tűzből vettek tömjénáldozataik bemuta-
tásához, hanem profán helyről hozták a lángot.31 Eretnekséghez vagy tévtanításhoz
vétküknek mindenesetre semmi köze. Irenaeus e helyen az allegorikus szentírásma-
gyarázat eszközével él, és az „idegen tűz” képében az egyház hitvallásától idegen
tanítást lát. Irenaeus könyvének ugyanezen a helyén még két más elrettentő példát is
említ, amelyet Pázmány átvesz. Jeroboám a kettészakadt zsidó állam északi részé-
nek első uralkodója. Salamon király fia és utóda, Roboám uralkodása alatt a zsidók
26
Életéről és irodalmi tevékenységéről vö. a művei magyar fordításához írt bevezetőt: Szent Cyprianus
Művei, ford., bev. Vanyó László, Bp., Szent István Társulat, 1999 (Ókeresztény Írók, 15), 9–30. Cyprianus
élete vége felé maga is összeütközésbe került István római pápával, éppen az eretnekek visszafogadása
kapcsán kialakult eltérő gyakorlatok miatt.
27
Vö. János evangéliumának 19. fejezete, 23–24. vers.
28
Cyprianus, A katolikus egyház egységéről = Szent Cyprianus Művei…, i. m., 249.
29
Életéről és műveiről vö. Vanyó László, Az ókeresztény egyház és irodalma, Bp., Szent István Társulat,
1980 (Ókeresztény Írók, 1), 290–331.
30
Vö. Irenaeus, Adversus Haereses IV, 26, ed. Jacques Paul Migne, Paris, 1857–1866 (Patrologiae Cursus
Completus. Series Graeca, 7), 1054. Pázmány kiadásában a mű eltérő fejezetbeosztással szerepel.
31
Roland J. Faley, Leviták könyve = Az Ószövetség könyveinek magyarázata, szerk. Thorday Attila, Bp.,
Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, 2002 (Jeromos Bibliakommentár, 1), 136.
102
450_c.indd 102 2022. 09. 29. 20:56

tíz törzse föllázadt a zsarnok uralkodó ellen, és Jeroboám vezetésével új országot

alapított. Roboámhoz, aki megtartotta székhelyét Jeruzsálemben, csak két déli törzs
maradt hű.32 Jeroboám vétke a Biblia tanúsága szerint nem az ország egységének meg-
osztása volt, hiszen az már mint Isten büntetése következett be Salamon király hitsze-
gése miatt.33 Hűtlenségének oka, hogy, mivel a népből sokan ragaszkodtak a másik
uralkodó, Roboám fennhatósága alatt maradt jeruzsálemi kultuszhelyhez, Jeroboám
két bálványszobrot állított fel saját területén, és oda rendelte a népet hódolatra.34 Mind-
azonáltal személyére gyakran hivatkoznak mint a szakadárság egyik ősmintájára,35
csakúgy, mint a másik két említett személyre, Dátánra és Abironra, akik még a király-
ság előtti időben, az egyiptomi fogságból való kivonulás idején Mózes és Áron ellen
lázították a népet. Mózes istenítélettel vetett véget a zendülésnek, Dátán és Abiron
alatt a föld meghasadt és elevenen nyelte el őket.36
Dátán és Abiron alakja Jeroboámhoz hasonlóan visszatérő motívum a patrisztikus
irodalomban. Pázmány rögtön Irenaeus után Augustinus († 430) – magyarul közis-
merten Szent Ágoston – véleményét közli, aki számos eretnekség ellen vette föl a har-
cot. A keresztségről című idézett művében37 a donatista eretnekekkel száll szembe.
A donatisták szektája Diokletianus császár keresztényüldözése idején alakult a 4. szá-
zad elején. Követői azt vallották, hogy azok az egyházi szolgálattevők, akik a hit-
ben gyöngének bizonyultak az üldözések idején, tehát nem vállalták a vértanúságot,
hanem átadták a szent könyveket elégetésre a hatóságoknak, nem méltók többé a szol-
gálatra, és az általuk végzett szent cselekmények, így a keresztség vagy a papszentelés,
32
Vö. a Királyok első könyvének 12–14. fejezetét.
33
Salamon, Dávid fia, élete végén idegen népekből vett feleségei miatt – ekkoriban a többnejűség még
legitim volt a zsidóság körében – elfordult Istentől, és bálványimádásba süllyedt. Az Ószövetség szem-
lélete szerint ennek a bűnnek a következménye az ország kettészakadása. Vö. Királyok első könyvének
11. fejezete.
34
Vö. Királyok első könyvének 12. fejezete, 26–33. vers.
35
Nemcsak Irenaeus, akire Pázmány itt hivatkozik, hanem a korábban idézett Cyprianus is éppen Jero-
boám alakjával példálózik Krisztus varratlan köntöse kapcsán: „Krisztus öltözete nem lehet azé, aki
Krisztus egyházát megosztja és szétszakítja. Ezzel szemben, amikor Salamon meghalt, országa és népe
kettészakadt. Akhiás próféta a mezőn találkozott Jeroboám királlyal, és ruháját tizenkét részre hasította e
szavakkal: »Legyen tíz rész a tiéd, mert ezt mondja az Úr: Íme, kiragadom az országot Salamon kezéből,
és neked adok tíz kormánypálcát, kettő az övé marad szolgámra, Dávidra való tekintettel, és Jeruzsá-
lem városára való tekintettel, amelyet én választottam, hogy nevem hajléka legyen«”, Cyprianus, i. m.,
248–249.
36
Vö. a Számok könyvének 16. fejezetét.
37
A Pázmány által idézett hely: Augustinus, De Baptismo contra Donatistas, II, 6, = Patrologiae Cursus
Completus, ed. Jacques Paul Migne, Lutetiae Parisiorum, 1841 (Series Latina, 43), 131.
103
450_c.indd 103 2022. 09. 29. 20:56

Dobos András
érvénytelenek.38 A szekta tagjai amolyan „tiszták egyházát” kívántak alkotni, erkölcsi-

leg magasabb rendűnek tekintették magukat a Szent Ágoston által is képviselt egyházi
közösségnél, ahová visszafogadták azokat is, akik az keresztényüldöző államhatalom
előtt félelemből meghunyászkodtak. Ágoston a magukat tökéletesnek tartó donatistá-
kat akarja rádöbbenteni, hogy bármilyen súlyos is a hittagadók bűne, ők mégis, mivel
alázattal bűnbánatot tartva térnek vissza az egyházba, nem ártanak a közösségnek,
nem „fertőzik meg” a szentek gyülekezetét, ellenben ők maguk, a donatisták sokkal
nagyobb kárt tesznek a szakadás előidézésével. Önteltségük ellen a Szentírás – ahogy
fogalmaz – „szent mérlegéhez” folyamodik, és két, a zsidó nép pusztai vándorlásához
kötődő epizóddal kívánja érzékeltetni, hogy a lázítás és a szakadás bűnét Isten a bál-
ványimádásnál is súlyosabban bünteti. „Ki meri kétségbe vonni, hogy az a nagyobb
vétség, amelynek keményebb a büntetése?” A bálványimádás e helyütt konkrétan
az aranyborjú jelenetére utal, amelyet Mózes porrá zúzatott. A bálványimádók itt kard
által estek el. A szakadást okozó zendülés szítóit, a már említett Dátánt és Abiront,
a föld elevenen temette maga alá, ami, bár éppúgy végzetes kimenetelű, a képzelet
számára talán kínosabb halál.
Pázmány a bibliai példákra hivatkozó egyházi írók után még két neves egyház-
atya véleményét idézi. Aranyszájú Szent János, Konstantinápoly érsekének39 († 407)
az Efezusi levélhez írt homíliájából vett rész magyarul így hangzik: „Kimondom
és állítom, hogy az egyházat megosztani nem kisebb bűn, mint eretnekségbe esni.”40
Az Aranyszájú ezen a helyen Szent Pálnak a korábban már említett test-hasonlatát
kommentálja,41 és célja egyszerűen csak elvenni hallgatósága kedvét az intrikáktól,
amelyeknek ő maga a császárvárosban sokszor volt szenvedő alanya.
Az utolsó, latin nyelvű idézetet Szent Jeromos – teljes nevén latinul Eusebius
Sophronius Hieronymus – művéből Pázmány szabad fordításban meg is adja. Jeromos
arra hívja föl a figyelmet,42 hogy az eretnekség, vagyis a tévtanítás, az egyháztörténe-
38
Vö. Vanyó, i. m., 808–812; Vittorino Grossi, Angelo di Berardino, La Chiesa antica: ecclesiologia e
istituzioni, Città di Castello, Borla, 1984, 276.
39
Aranyszájú Szent János, vagyis Jóannész Khrüszosztomosz életéhez és műveihez vö. John Norman
Davidson K elly, Aranyszájú Szent János. Szerzetes, prédikátor, püspök, Bp., Kairosz, 2011 (Catena For-
dítások Monográfiák).
40
Ioannes Chrysostomus, Homiliae in Epistolam ad Ephesios = Patrologiae Cursus Completus, ed.
Jacques Paul Migne, Paris, 1862 (Series Graeca, 62), 87.
41
Pontosabban az Efezusiakhoz írt levél 4. fejezetének 16. versét: „Belőle [Krisztusból] kiindulva az egész
test, szép rendben illeszkedve és kapcsolódva a különféle ízületek segítségével, és minden egyes rész saját
adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön a szeretetben.”
42
Eusebius Hieronymus, Commentariorum In Epistolam Beati Pauli Ad Titum 3 = Patrologiae Cursus
Completus, ed. Jacques Paul Migne, Lutetiae Parisiorum, 1845 (Series Latina, 26), 598.
104
450_c.indd 104 2022. 09. 29. 20:56

lem tanúsága szerint sokszor csak egy másodlagos jelenség, egy „kísérő tünet”, amit
a szakadárok azért „támasztanak”, hogy „színt adgyanak a szakadásnak”. Jeromos
Szent Pál Tituszhoz írt intelmét kommentálja: „A széthúzást gerjesztő embert kétszeri
figyelmeztetés után utasítsd el! Tudod, hogy az ilyen ember elvetemült, bűnben él,
és kimondta magára az ítéletet.”43 Jeromos teljesen általánosságban teszi ezt a megál-
lapítást. Pusztán történelmi szempontból nyilván érthető, hogy a viták elmérgesedésé-
vel rendszerint a vitapartnerek álláspontjai is távolodnak egymástól. A korábbi kato-
likus irodalomban például gyakran éri kritika Luthert, miszerint nézeteit állandóan
változtatta44 és mind radikálisabban távolodott a katolikus tanítástól.
4. A keleti egyházszakadás és az azt előidéző okok Pázmány olvasatában
Pázmány az eretnekség és a skizma fogalmak tisztázása után áttér a legjelentősebb

skizma, a keleti egyházszakadás történelmi ismertetésére. Luther és Kálvin köve-
tői az egykori katolikus szemével az eretnekek csoportjába tartoztak, hiszen tanítá-
suk jelentős tételekben különbözni látszott a katolikus hitvallástól. Az ortodoxokat
a 17. században a szakadár jelzővel illették. A fentebb vázolt definíciókból azonban
világos, hogy Pázmány és kortársai erkölcsi értelemben nem tekintették kevésbé
súlyos állapotnak a szakadárságot az eretnekségnél. A különbség elsősorban jogi
kérdésekre szorítkozott. A katolikus álláspont szerint például az ortodoxok érvényes
szentségekkel rendelkeztek, mert náluk fennmaradt az egyházi rend. Így, ha egy orto-
dox püspök tért át katolikus hitre, pusztán hitvallást követeltek meg tőle. Ha ellenben
egy protestáns püspök tért volna át, az ő egyházi szolgálatát semmisnek tekintették
volna, és egy katolikus püspök kézföltétele által kellett volna elnyernie az egyházi
rend fokozatait, ha netalán papi szolgálatot kívánt volna ellátni a katolikus egyházban.
Ami az adott történelmi helyzetben a protestánsok és az ortodoxok kritikájában
közös, az a pápai primátus megkérdőjelezése. Pázmány nem véletlenül helyezi a pápa
személyéről szóló könyv végére a Görögök szakadásárúlt. A függelék első egysége,
43
A Tituszthoz írt levél 3. fejezet 10–11. vers, Simon Tamás László fordításában. Vö. Újszövetség, Pan-
nonhalma, 2015.
44
Csupán egyetlen példa egy 19. századi német prédikációskönyvből: „Az egyház fő kritikusa, Luther
Márton még életében változtatgatta tanítását évről évre. Amit egyik nap kijelentett, másnap teli torokból
tagadta.” Lásd Vincenz von Paul Thuille, Eine heilige Glaubens-Mission: Sehr einfache und leichtfaßli-
che Glaubenspredigten, Innsbruck, Verlag der Wagner’schen Univesitäts-Buchhandlung, 1862, 166. Tár-
gyilagosan nézve természetes, hogy a legkiemelkedőbb teológusok életművében is megfigyelhető egyfajta
fejlődés. Azon teológusok esetében, akik életük nagy részét hitvitákban töltötték, nyilvánvalóan feltűnőbb
az ilyen alakulás. Luther teológiájának evolúciójához vö. Bernhard Lohse, Luthers Theologie in ihrer his-
torischen Entwicklung und in ihrem systematischen Zusammenhang, Göttingen, 1995, 55–203.
105
450_c.indd 105 2022. 09. 29. 20:56

Dobos András
a Kezdeti és futamattya a szakadásnak, nem objektív történelmi tényfeltárás, hanem

a pápai primátus igazolása. Pázmány kiindulópontja teljes egészében megfelel saját
kora katolikus felfogásának, amelynek alapja a tridenti zsinat egyházképe, és amely
egészen a 20. század közepéig jellemezte a katolikus teológiát. Eszerint a pápának
az egész egyházban jurisdikciós hatalma van, mégpedig isteni jogon. A jurisdikciós
vagyis joghatósági hatalom azt jelenti, hogy a pápa teljeskörű jogokat gyakorol a világ
minden részegyházának belügyeiben. Tehát nemcsak a hit tanításában kell követni,
amit mond, hanem tetszése szerint nevezheti ki az egyes egyházmegyék püspökeit
vagy teheti le őket, ha indokoltnak látja. Minden más egyházfőnek vagy zsinatnak
csak annyiban van hatalma, amennyiben a pápa felruházza.45
A mai egyháztörténelmi megközelítés számára egészen egyértelmű, hogy Kele-
ten a pápák ilyen jellegű jurisdikciós hatalmát az első évezredben, vagyis a keleti
egyházszakadásig sem fogadták el,46 de ekkor még maguk a pápák sem vindikálták
azt maguknak, vagy legalábbis nem olyan erővel, mint később. A pápaság öntudatra
ébredése fokozatosan alakult, mint ahogy más pátriárkák is fokozatosan növelték
hatalmukat a püspökök egyes csoportjai fölött. A római püspök, azaz a pápa, az első
időktől kezdve különleges tekintélynek és tiszteletnek örvend az egyházi vezetők
között. Ahogy a kereszténység elterjed a római birodalomban és Konstantin császár
alatt szabad vallássá, idővel pedig privilegizált vallássá válik, úgy jelentkezik annak
szüksége is, hogy főként bizonyos vitás kérdések fölmerülése esetén legyen egy olyan
fórum, amely egységes álláspontot tud kialakítani. Ezek a fórumok mindenekelőtt
45
A pápák joghatósági primátusáról, vagyis elsőségéről szóló dogmát csak az I. vatikáni zsinaton fogad-
ták el 1870-ben. Vö. Pastor aeternus hittani rendelkezés = Heinrich Denzinger, Peter Hünermann, Hitval-
lások és az Egyház tanítóhivatalának megnyilatkozásai, szerk. Burger Ferenc, ford. Fila Béla, Jug László,
Bp.–Bátonyterenye, Örökmécs Kiadó–Szent István Társulat, 2004, nr. 3055, 589–590. A meggyőződés
katolikus részről mindenesetre sokkal régebbi, és a 19. század előtti pápák megnyilatkozásaiban is föllel-
hető. Amikor az örmény keresztények 1351-ben segítségért fordulnak VI. Kelemen pápához, ő a segítség-
nyújtás egyik feltételeként szabja meg, hogy az örmények katholikosza, vallási vezetője, fogadja el a pápák
joghatósági hatalmának egyetemességét. Vö. Uo., nr. 1052, 316–317. Mindenesetre a pápák jurisdikciós
hatalma a gyakorlatban olykor Nyugaton sem érvényesülhetett teljesen, mert miután az egyházi hivata-
lokkal világi méltóság és javadalom is járt, az uralkodók rendszerint beleszólást követeltek a püspökök
vagy egyéb egyházi tisztségviselők kinevezésébe. Ez az úgynevezett főkegyúri jog, amire a katolikus
egyház mindig is úgy tekintett, mint elnyert jogra, tehát teológiai értelemben a pápa hatalma nem sérült.
Vö. Mezey Barna, Főkegyúri jog = Magyar Katolikus Lexikon, III, szerk. Diós István, Bp., Szent István
Társulat, 1997, 761–762.
46
Ha a pápát a többi egyházfő többnek tekintette, mint „elsőt az egyenlők között”, akkor az a többlet abban
mutatkozott meg, hogy a legfontosabb hitkérdéseket csak a római pápával egységben lehet megoldani, ami
mindenesetre semmiképpen nem jelentette azt, hogy ő maga egyedül kompetens lenne a döntésekben. Vö.
Klaus Schatz, Der päpstliche Primat: Seine Geschichte von den Ursprüngen bis zur Gegenwart, Würz
burg, Echter Verlag, 1990, 80–82.
106
450_c.indd 106 2022. 09. 29. 20:56

a helyi vagy egyetemes zsinatok voltak, amelyeket kezdetben a császárok hívtak

össze.47 Az egyetemes zsinatra minden püspök hivatalos volt, de már a 325-ben tar-
tott első ilyen egyetemes zsinat előtt is összegyűltek egy-egy provincia püspökei,
hogy közös kérdéseket megvitassanak. Így tulajdonképpen spontán módon, a római
közigazgatás mentén jön létre egyfajta, az egyházmegyék, vagyis a püspökségek
fölötti struktúra. Ebben a magasabb szintű szerveződésben kiemelkedik a jelentősebb
városok, általában a tartományi székhelyek püspökeinek szerepe, akiket metropolitá-
nak vagy érseknek kezdenek nevezni. Az ő felelősségük, hogy helyi zsinatokat hív-
janak egybe, vagy hogy gondoskodjanak a megüresedett püspöki székek betöltéséről.
A 4. század első harmadára a birodalom legnagyobb városainak püspökeit már
megkülönböztetett tisztelet illeti. A Pázmány által többször emlegetett, első egyete-
mes, 325-ben összeült niceai (görögösen nikaiai) zsinat három város – Alexandria,
Róma és Antióchia – püspökét ruházza föl különleges jogkörrel.48 A soron következő
egyetemes zsinat, amelyet 381-ben tartottak, már a nem túl nagy múlttal büszkélkedő,
de annál dinamikusabban növekvő új császárvárost, Konstantinápolyt is fölvette a lis-
tára. Éppen itt ülésezett a szóban forgó zsinat, amely – Róma után – a vendégül látó
városnak egy tiszteletbeli – tehát még nem jogi49 – elsőséget is megszavazott. A IV.
egyetemes, Khalkédon városában összeült zsinat (451) pedig egy teljes sorrendet is
felállított, Róma, Konstantinápoly, Antióchia, Alexandria és Jeruzsálem.50 Pázmány
nem egészen pontos, amikor ezt a rangsort a nikaiai zsinatnak tulajdonítja. Az ugyanis
csak a már említett Alexandria, Róma és Antióchia különleges jogállásáról szólt,
és csak a római pápai kancellária fűzte a zsinat kánonjához azt a megkötést, amely
nélkül el sem fogadta annak tartalmát: „a római egyháznak mindig elsősége volt”.51
Az 5. század közepére tehát kialakul a pentarchiának – az „öt vezető (hatalom)” görög
kifejezés alapján – nevezett rendszer, amelyben az említett öt város főpapjai sajátos
jogkört gyakoroltak az alájuk rendelt egyházak fölött. A 6. században, Jusztiniánosz
császár uralkodása (527–565) alatt a pentarchia jogviszonya még pontosabban rög-
zült, és ettől kezdve nevezik az öt város püspökét pátriárkáknak.
Ebben a viszonylag áttekinthető egyházkormányzati fejlődéstörténetben a nehéz-
séget éppen Róma püspökének mindenki mástól különböző helyzete jelenti. Nem
nehéz látni, hogy a pátriárkai székhelyek rangjukat a város társadalmi jelentősége
47
Vö. A driányi Gábor, Az egyháztörténet kézikönyve, München, Aurora Könyvek, 1975, 57.
48
A Nikaiai egyetemes zsinat VI. kánonja. Vö. Erdő Péter, Az ókori egyházfegyelem emlékei, Bp., Szent
István Társulat, 20182 (Ókeresztény Írók, 2), 407.
49
Ezért hangsúlyozza Pázmány, hogy Konstantinápoly püspöke kezdetben maga is egy másik püspök,
a hérakleiai fennhatósága alá tartozott, még akkor is, amikor már különleges tisztelet övezte.
50
Vö. Grossi, Berardino, i. m., 141–151.
51
Vanyó, i. m., 697.
107
450_c.indd 107 2022. 09. 29. 20:56

Dobos András
alapján nyerték. Rómának azonban a legelső időktől fogva kiemelkedő tekintélye

volt. A kérdés az, hogy ez a tekintély miből ered. A hagyomány szerint a város első
keresztény közösségét Péter apostol alapította, aki maga ugyanitt szenvedett vérta-
núhalált csakúgy, mint a másik főapostol, Szent Pál, akiknek sírjával Róma büszkél-
kedhet. Ugyanakkor ezek az apostolok máshol is alapítottak egyházakat. Az is igaz,
hogy Róma püspökének szavára az első századokban sokat adtak Kelet püspökei is,
és vitás ügyekben gyakran fordultak hozzá, mint döntőbíróhoz. Csakhogy ezt a külön-
leges szerepet Keleten nem feltétlen tekintették úgy, mint valami isteni jog alapján
szerzett privilégiumot, hanem gyakran csak úgy, mint a legnagyobb és első főváros
püspökének kijáró tiszteletet. Róma pedig éppen azt nehezményezte, hogy Konstan-
tinápoly a maga részéről pusztán csak azért került a második helyre, mert az aktuális
politikai viszonyok számára kedvezőnek bizonyultak.
Lehetetlen vállalkozás néhány sorban kifejteni a pápai primátus kérdésének
problematikáját, amelyről monográfiák százai születtek csak az utóbbi évszázadban.
A fenti összefoglalás csupán szintetikus áttekintés, amely érzékelteti, hogy Pázmány
nézőpontja természetesen teljességgel beleillett a korabeli katolikus egyházképbe,
de egyháztörténelmi távlatokba helyezve korántsem olyan megkérdőjelezhetetlen.
A 20. század második felétől az egyházak közötti közeledés, az úgynevezett
ökumenikus mozgalom a katolikus egyházban is változásokat hozott, és legalábbis
a legutóbbi pápák nem ragaszkodnak elsőségük joghatósági értelmezéséhez. XVI.
Benedek pápa még bíborosként jelentette ki, hogy „Róma a primátus doktrínájának
kapcsán nem követelhet többet Kelettől, mint amit lefektettek és megéltek az első
évezredben”.52 Azóta ő maga és utóda, Ferenc pápa is megerősítette ezt az új irány-
elvet.53 A kérdés persze még mindig nem egyszerű, mert a pápai primátusról – amint
azt a Pázmány által felvázolt történelmi kitekintés is sugallja – az első évezredben
sem alakult ki egységes vélemény, még kevésbé egységes doktrína a keletiek körében.
Az biztos, hogy több száz éven át mindig sikerült a komolyabb nézeteltéréseket
elsimítani, és noha rövid ideig ugyan be is álltak szakadások, az egység mindig hely-
reállt. A pápákban ugyanakkor mind jobban erősödött egyfajta kötelességtudat, ame-
lyet ők mint az „egyetemes egyházról való gondoskodást” értelmeztek, míg Keleten
inkább a belügyekbe való interferenciáknak. Ugyanakkor Nyugaton egyre gyanak-
vóbban néztek a konstantinápolyi pátriárkák emelkedő jelentőségére. Pázmány utal
a Nagy Szent Gergely pápa (590–604) és Böjtölő János pátriárka (582–595) között
52
Joseph R atzinger, Principles of Catholic Theology. Building Stones for a Fundamental Theology, San
Francisco, Ignatius Press, 19892, 216–217.
53
Vö. Ferenc pápa 2014. november 30-án a Fanarban tett látogatása során Bartholomaiosz pátriárka jelen-
létében mondott beszédét, Servizio Informazioni Chiese Orientali 49 (2014), 70–74.
108
450_c.indd 108 2022. 09. 29. 20:56

kialakult feszültségre.54 Ez annál inkább figyelemre méltó epizód az egyháztörténe-

lemben, mert két olyan alakról van szó, akiknek életszentségét mind a katolikus, mind
az ortodox egyházak elismerik. Gergely ráadásul még pápává választása előtt Kons-
tantinápolyban működött pápai követként, tehát valamennyire tisztában volt a kons-
tantinápolyi egyházat érintő kérdésekkel, s talán még görögül is tudott.55
A háttérben természetesen ez esetben és máskor is a pápa és a bizánci császár
közötti politikai érdekellentétek is meghúzódtak. Ne feledjük, hogy Nyugaton ekkor
a pápaság – más erős hatalom hiányában – politikai tényezővé is emelkedett, míg
a konstantinápolyi pátriárkák sokszor ki voltak téve az államhatalom önkényének.
Pázmány megemlíti a „monoteliták és iconomachusok” eretnekségét. A bizánci
birodalmat valóban számos hitvita rázta meg a 4. századtól kezdve egészen a 9. szá-
zadig. Ezek krisztológiai jellegű viták voltak, amelyek mind Jézus Krisztus személye
körül forogtak, de természetesen érintették a keresztény antropológiát is. Miután az I.
egyetemes (nikaiai) zsinat világosan definiálta, hogy Jézus az Atyával egylényegű
Isten, a teológiai figyelem arra helyeződött, hogy akkor mi módon marad sértetlen az ő
emberi mivolta. A monoteliták – ma jobbára a monotheleta szó használatos – a monofi-
zita, vagy más szóval miafizita irányzat egyik leágazását képviselték.56 A 6–7. szá-
zadban tomboló vita központi kérdése, hogyha Jézus Krisztus valóságos Isten, hogyan
érvényesülhetett benne az emberi akarat. A monotheleták szerint Krisztusban nem
lehet két akarat, mert az személyében egyfajta meghasonuláshoz vezetne. Bár termé-
szetére nézve kettős, isteni és emberi tulajdonságokat hord magában, az emberi akara-
tot és tevékenységet teljesen magába szívja az isteni. A VI. egyetemes zsinaton (Kons-
tantinápoly, 680–681) végre tisztázták, hogy Kriszusban megmarad minden emberi
tulajdonság, így akarat és tevékenység is, de teljes összhangban működik az istenivel.
54
Vö. John Meyendorff, Birodalmi egység és keresztény szakadások, szerk. Baán István, ford. Utry
Gergely, Bp., Bizantinológiai Intézeti Alapítvány, 2001 (Bizánc Világa, 4), 387–395. Pázmány itt csak arra
a részletre tér ki, amely az „ökumenikus” cím használatát illeti. Böjtölő János mint ökumenikus pátriárka
írta alá leveleit, amiben Gergely pápa és vele a Nyugat gőgöt látott. Valójában a pátriárka és elődei is
nem a római pápa tekintélyének csorbítására használták ezt a címet, hanem saját területükön, szakadár
csoportok ellenében éltek vele, és nem azt akarták kifejezni általa, hogy hatalmuk „az egész földkerek-
ségre” kiterjed, hanem azt, hogy az állam támogatását élvezik mint a hivatalos „birodalmi” egyház fejei.
Az „oikumené” szó ugyanis, amelyből az ökumenikus kifejezés származik, kezdetben az egész lakott
világot jelentette. Az adott korban viszont inkább a római birodalomra vonatkozott (amely egy időben
szinte az egész ismert világra kiterjedt). Vö. Uo., 393–394.
55
A későbbiekben sokszor a nyelvi akadályok is nehezítették a dialógust, mert Rómában már nem számí-
tott általánosnak a görög nyelv ismerete, amint az még kézenfekvő volt a 3. században, és fordítva, Kons-
tantinápoly népe, amely magát büszkén „rómainak” nevezte, már nem ismerte a latin betűket.
56
Vö. Vanyó, i. m., 427–472.
109
450_c.indd 109 2022. 09. 29. 20:56

Dobos András
Az iconomachusok vagyis az ikonok ellen harcolók ma inkább ikonklaszták, azaz

ikonrombolók néven ismertek. Ez az eredetére nézve különböző gyökerekből táplál-
kozó, az egyház által a VII. egyetemes zsinaton (Nikaia, 787) eretneknek nyilvánított
irányzat elutasította az ikonok, szentképek tiszteletét, hivatkozva az ószövetségi képti-
lalomra.57 A zsinat a képrombolók ellen azzal érvelt, hogy amíg Istent nem látta senki
ember, valóban esztelenség lett volna őt ábrázolni, de miután Jézus Krisztusban Isten
fia jött a világba, nemcsak lehetségessé vált a képi megjelenítés, hanem kötelező, mert
azáltal, hogy Krisztust képeken festik le és azokon tisztelik, megvallják azt a hitet,
hogy ő valóságos emberi testben élt a földön.58
Mindkét vitában – amelyek nem maradtak meg az elmélet síkján, hanem szörnyű
üldözéseket és vérengzéseket vontak maguk után – Róma szilárdan kitartott az igaz
hit mellett, amelyet a zsinatok is megerősítettek. A képrombolás korában sokan mene-
kültek Keletről Itáliába és találtak ott menedéket. A hitvitázók gyakran utalnak ezekre
az eseményekre, amelyekkel azt kívánják érzékeltetni, hogy Róma egyháza soha meg
nem ingott a hitben, mialatt Konstantinápolyban gyakran alulmaradt az igazhitűek
tábora, és olykor a pátriárkák is eretnekségbe zuhantak.
Az alexandriai és antióchiai pátriárkai székek az előrenyomuló barbár majd
muzulmán támadások miatt egyre veszítettek jelentőségükből, és létrejött egy két-
pólusú egyház, amelynek feje Nyugaton a pápa, Keleten a konstantinápolyi pátriárka
lett. A két szék közötti versengés és feszültség egyik legsötétebb jelenete a Phótiosz –
Pázmánynál Focius – pátriárka kormányzása (858–867 illetve 877–886 között) alatt
játszódott le.59 Az igencsak kusza történet Bizánc belső politikai és egyházi ügyé-
ből mérgesedett egyházszakadássá. Phótiosz pátriárkát valóban laikus császári hiva-
talnokból ültették a pátriárkai székbe, és hat nap alatt részesült az összes egyházi
rendben. Elődjét, I. Ignácot a fiatal császár helyett régensként kormányzó Bardasz
erőszakkal mondatta le. Phótiosz, ahelyett, hogy a pártoskodó felek békéjét kereste
volna, elődje esküdt ellenségét kérte meg, hogy szentelje püspökké. Ez robbantotta ki
az iránta való hadjáratot. Phótiosz a szokásokat tiszteletben tartva I. Miklós pápával
közölte megválasztásának hírét, úgymond „közösséget kért tőle”, a pápa viszont kifo-
gásolta, hogy az előző pátriárkát, Ignácot, az ő tudta és beleegyezése nélkül mozdítot-
ták el. A két szék nem csak a presztízsért harcolt. A konfliktust mélyítette az az eldön-
tetlen vita, hogy kinek van joga a Balkánon megjelent új népeket, jelesül a bolgárokat
57
Vö. Kivonulás könyve 20. fejezet 4. vers. Alapvetően a Tízparancsolatnak erre a parancsára hivatkozva
vetik el a képi ábrázolások tiszteletét és használatát a protestantizmus egyes irányzatai is.
58
Vö. Leonyid Uszpenszkij, Az ikon teológiája, ford. K riza Ágnes, Bp., Paulus Hungarus–Kairosz Kiadó,
2003, 74–99.
59
A Phótiosz-féle szakadásról részletesen vö. Louis Bréhier, Bizánc tündöklése és hanyatlása, ford. Baán
István, Bp., Bizantinológiai Intézeti Alapítvány, 1999 (Bizánc Világa), 113–121.
110
450_c.indd 110 2022. 09. 29. 20:56

megtéríteni. A Balkán ugyanis a birodalom keleti és nyugati része között vitatott

fennhatóságú területnek számított. Az események odáig vezettek, hogy az egyházfők
kiközösítették egymást, s bár az egység a két egyház között ekkor még hamarosan
helyreállt, a feszültség állandósult.
Pázmány a fellobbanás előtt álló, parazsat kapott ház képével szemlélteti a kiéle-
ződött viszonyt. Valóban csak idő kérdése volt, hogy az egymástól eltávolodott felek
1054-ben végleg szakítsanak. A nyugati egyház egy sötét évszázadon tette túl magát.
Ez idő alatt a pápákat Róma egymással versengő arisztokrata családjai tartották
kezükben. Bizánc éppen tündöklött hatalmában. A két rivalizáló egyházfő, IX. Leó
és Kerullariosz Mihály pátriárka között60 a végső törést kölcsönös vádaskodás és egy-
más sértegetése váltotta ki. Ekkor erősödtek föl azok a teológiai szempontok, amelye-
ket addig a két fél nem ítélt kibékíthetetlen ellentét forrásának, és amelyekről a Görö-
gök szakadásárúl harmadik pontjában lesz szó.
Az 1054-es nagy skizmát több uniós kísérlet követte. A 13. századtól az ottomán
hódítás egyre inkább fenyegette a keleti területeket, így főként a szorult helyzetben
levő Bizánc érdekében állt, hogy a két egyház között a béke helyreálljon, hiszen a nyu-
gati hatalmak ehhez kötötték a segítségnyújtást. Legígéretesebbnek a firenzei zsina-
ton 1439-ben aláírt egység-megállapodás mutatkozott. A zsinat résztvevői, nyugati
és keleti teológusok egyaránt törekedtek a teológiai akadályok leküzdésére. Termé-
szetesen a kiszolgáltatott helyzet is közrejátszott abban, hogy a bizánciak nyitottsá-
got mutattak. Az mindenesetre tény, hogy azokra a teológiai nehézségekre, amelye-
ket Pázmány majd mint a görögök által a szakadás ürügyeként felhozott vádpontokat
említ, akkor még sikerült közös megoldást találni. A helyreállt egység nem virágzott
sokáig. A hazatérő császárt és pátriárkát szinte elsöpörte a népharag. Az a pusztítás,
amelyet a nyugati keresztesek 1204-ben végbevittek a császárvárosban, elevenen élt
a bizánciakban, és mindennemű közösséget elutasítottak a „latinokkal”.
Miután Konstantinápoly 1453-ban elesett, Rómát már nem is foglalkoztatta külö-
nösebben a megbékélés gondolata Kelettel. Ahogy Pázmány nyugati szemmel Bizánc
bukását Isten büntetésének tekintette, úgy erősödtek meg a török megszállás alá került
ortodoxok is abban a meggyőződésben, hogy a város elestének oka éppen a Firenzé-
ben megkötött unióban keresendő, amit az igaz hit elárulásának tekintettek. A Görö-
gök szakadásárúlt egy hosszú idézet zárja, amelyet a szerző Gennadiosz Szkholariosz
(1454–1456 és 1463–1465 között) pátriárkának tulajdonít. Már az 1898-as kiadás is
megjegyzi, hogy a tulajdonítás minden bizonnyal téves, hiszen Gennadiosz pátri-
árka, jóllehet egy ideig tétován viseltetett az unió ügye iránt, Firenzéből visszatérve
az unióellenes párt vezéralakja lett. Aligha okolhatta tehát egy ilyen tanító a beszédben
60
Amikor IX. Leó követe Konstantinápolyban kiközösítette a pátriárkát, a pápa már több hónapja halott
volt, ami miatt olykor megkérdőjelezik, hogy egyáltalán érvényesnek tekinthető-e a kiátkozás aktusa.
111
450_c.indd 111 2022. 09. 29. 20:56

Dobos András
saját népének makacsságát Konstantinápoly eleste miatt. Az írás valójában a firenzei

zsinaton részt vevő görög küldöttség egy másik tagjától, Iószéphosz Methonenszisztől
származik,61 aki öt könyvből álló műben vette védelmébe a zsinatot. Művét később
tévesen Gennadiosz neve alatt jegyezték.62
5. A görögök vádjainak cáfolata
A történelmi szintézis után nem marad más hátra, mint az ortodoxok katolikus egy-
ház elleni kritikájának tételes visszautasítása. Pázmány e helyütt nagyjából a firenzei
zsinaton megvitatott pontokat szedi sorba. Elsőként a pápai primátus témáját, amelyet
hamar el is intéz, hiszen a történelmi részben már eloszlatni vél minden kételyt, amely
a pápai szék többi pátriárka fölötti elsőségére vonatkozik.
A második pont kapcsán szükséges látni azt a lényeges eltérést, amely a protes-
tánsokkal folytatott kontroverziához képest feltűnik, éspedig, hogy a keleti-nyugati
szópárbajokban a katolikus fél inkább védekező szerepet tölt be. Itt ugyanis az orto-
doxok illették súlyosabb vádakkal a katolikusokat. Az évszázadok alatt csak növekvő
kulturális és nyelvi eltávolodás miatt egy sor olyan istentiszteleti és fegyelmi szokást
kérdőjeleztek meg a felek, amelyet korábban teljesen természetesnek vettek a másik
hagyományában, vagy akár még a magukéban is ismertek. Leszámítva azonban eze-
ket az egyházi életnek jobbára külsőségeit érintő kérdéseket a görögök eretnekséggel
vádolták a latinokat. Nem véletlen, hogy Pázmány ennek a vádnak a cáfolatára fordítja
a legtöbb gondot az egész műben.
Az a bizonyos eretnek tanítás, amelyre mai napig is hivatkoznak egyes keleti teo-
lógusok, Filioque-vita néven ismert a teológiában. Ez a kérdés közvetlenül a hitvallás
formuláját érinti, azét a szövegét, amelynek első változatát a 325. évben összeült I.
egyetemes zsinaton állapították meg,63 és amelyet magyarul a köznyelvben Hiszekegy
ként is szoktak emlegetni, kezdő sora alapján: „Hiszek egy Istenben, mindenható
Atyában”.
61
A mű kiadása: Josephus Methonensis, Expositio pro sancta et oecumenica synodo Florentina = Pat-
rologiae Cursus Completus, ed. Jacques Paul Migne, Lutetiae Parisiorum, 1866 (Series Graeca, 159),
1370–1371. A szerző személyéről kevés biztos ismerettel rendelkezünk. Feltehetően Methoni (Peloponné-
szosz-félsziget délnyugati részén) püspöke volt. Egyes kiadások Joannesz Plusziadenosz nevét tüntetik föl
szerzőként. Ez a püspök születési neve. Manousos M anousacas, Recherches sur la vie de Jean Plousiadé-
nos (Joseph de Méthone) (1429?–1500), Revue des études byzantines 17 (1959), 28–51.
62
Vö. Joannes Bollandus, Praefationes, tractatus, diatribae et exegeses praeliminares, Venetiis, 1751,
737.
63
Vö. Erdő, i. m., 82–83, 99.
112
450_c.indd 112 2022. 09. 29. 20:56

Az eredetileg görög nyelven megfogalmazott hitvallás, amelyet még a 4. század-

ban kibővítettek, a keresztény hit alapvető igazságait foglalja össze négy cikkelyben.
Három a Szentháromság személyeire vonatkozik – Atya, Fiú és Szentlélek – a negye-
dik pedig az egyházra. Ez a hitvallási formula hamar bekerült a keresztény liturgi-
ába. Valamikor a 6–7. század környékén Nyugaton a hitvallás latin nyelvű változa-
tába a Szentlélekről szóló résznél betoldották a latin Filioque szócskát, ami nem jelent
egyebet, mint hogy „és a Fiútól”. Így a kijelentés, miszerint a Szentlélek „az Atyától
származik”, ekképp módosult: „Az Atyától és a Fiútól származik”. A rövidke beil-
lesztésnek Nyugat-Európában egészen gyakorlati célja volt. Az egyház évszázado-
kon át küzdött az arianizmussal. Ennek az eretnekségnek ítélt irányzatnak – amely
miatt egyébként az I. egyetemes zsinat összeült – a fő tanítása abban állt, hogy Jézus
Krisztus nem valóságos Isten, hanem egy teremtmény, ha úgy tetszik, rendkívüli
tulajdonságokkal rendelkező ember. A mozgalom Keleten már régen kihalt, Nyugaton
viszont sokáig akadtak követői, főleg az újonnan megtért népeknél, így a gótoknál,
a vandáloknál és a longobárdoknál. A Filioque betoldás nem valami mélyebb teológiai
reflexió eredménye, hanem spontán módon jelentkezett, és éppen azt a célt szolgálta,
hogy a Fiúnak az Atyával való egyenrangúságát hangsúlyozzák.
A Filioque kifejezéstől eleinte maguk a pápák is idegenkedtek, és bár Nyugat-Eu-
rópa számos egyházában elterjedt már, Róma városában először 1014-ben, II. Henrik
császár koronázásakor énekelték a Hiszekegyet a betoldással. A konstantinápolyi egy-
ház kezdettől fogva elutasította, éspedig kettős érvelés alapján. Először is önkényes
interpolációnak tekintette, és hivatkozott az Efezusban összeült, III. egyetemes zsi-
natra (431), mely szerint „másik hitvallást senkinek sem szabad előadni, vagy írásba
adni, vagy szerkeszteni, azon kívül, mint amit a szent atyák meghatároztak, akik
Nikaiában összegyűltek”.64 Csakhogy – felel Pázmány a klasszikus katolikus érv-
vel – már az a hitvallás, ami akkoriban és ma is közismerten elterjedt szöveg volt, egy
interpolált formula. Bár a hagyomány úgy tartja, hogy ez a változat az I. egyetemes,
nikaiai zsinatnak a II. egyetemes zsinat által kibővített szövege, ez utóbbi zsinatról
nem maradt fenn olyan dokumentum, amely igazolhatná a bővített szöveg eredetét.
Az imént idézett III. egyetemes zsinat is csak az első szövegvariánsra utal. Az a tel-
jes szöveg, amit ma Nikaia–Konstantinápolyi hitvallás címen ismerünk, csupán a IV.
egyetemes (khalkedoni) zsinat jegyzőkönyvében maradt fenn.65 A nyugatiak tehát
azzal védekeztek, hogy az efezusi zsinat tilalma nem arra vonatkozott, hogy a hitvallás
szövegén semmiféle változtatást nem lehet eszközölni, hanem csak arra, hogy annak
értelmét nem szabad megmásítani. S mivel a Filioque szerintük nem egy új tanítás,
64
Denzinger, Hünermann, i. m., nr. 265, 119.
65
Vö. Erdő, i. m., 99.
113
450_c.indd 113 2022. 09. 29. 20:56

Dobos András
hanem a meglévő hittani kijelentések bővebb kifejtése, mintegy ahhoz fűzött magya-
rázat, semmi elítélendőt nem követtek el azok, akik a betoldást véghezvitték.
Az ortodoxok másik érve a Filioque ellen tisztán teológiai. Pázmány érvelésé-
hez elegendő tudni annyit, hogy az újraegyesülést megcélzó firenzei zsinaton nagy
fejtörést okozott a jelenlevő teológusoknak a keleti és nyugati álláspont kibékítése,
mivel mind a kettő fel tudott sorakoztatni maga mellett tanúságtételt a Szentírásból
és az egyházatyáktól is. Az áttörést az a gondolat hozta, hogy az egyház szent tanítói,
az „Atyák nem mondhatnak ellent egymásnak”, tehát nyilvánvalóan a görög és a latin
nyelvi megfogalmazás közötti különbségben rejlik a megoldás kulcsa. A formula,
amelynek segítségével a Filioque – és a Fiútól – létjogosultságát igyekeztek magya-
rázni, tömören így foglalható össze: „a Szentlélek az Atyától származik a Fiú által”.66
A görögök szakadásárúl értelemszerűen azokat a szentírási helyeket és azokat az egy-
házatyákat hívja tanúságra, akik a nyugatiak tézisét erősítették.
A harmadik vád, amelyre Pázmánynak felelnie kell, istentiszteleti jellegű. Mind
az ortodox, mind a katolikus istentisztelet csúcspontja az eucharisztikus ünneplés,
amelyet Keleten liturgiának, Nyugaton misének neveznek, és amelynek központi
része a kenyér és a bor felajánlása, amelyet a jelenlevők Krisztus testeként és véreként
vesznek magukhoz. Ennélfogva érthető, hogy ezekhez az ünnepléshez szükséges, hét-
köznapi anyagokhoz idővel mély szimbolika kapcsolódott. A liturgia kutatói egybe-
hangzóan azon a véleményen vannak, hogy sokáig Keleten és Nyugaton is többnyire
inkább kovászos, vagyis kelesztett tésztából készített kenyeret használtak, ami érthető
már csak azért is, mert a hívek maguk vitték a templomba az otthon sütött kenyeret,
ami anyagát tekintve semmiben nem különbözött attól, amit egyébként fogyasztot-
tak. A nyugati egyházban valamikor a 9. századtól egyre általánosabb a kovásztalan
kenyér – „sovány pogánya”, ahogy Pázmány mondja –, a 11. századtól pedig kizáróla-
gos a használata.67 Ennek a kovásztalan kenyérnek a római liturgiában a küllemére is
nagy gondot fordítottak, hogy immár elkülönüljön a hétköznapi kenyértől. Így alakult
ki az tisztán búzalisztből és vízből készült kenyér, amelyet ostyaként ismerünk.
Amikor a keresztény Nyugat a kovásztalan kenyeret részesítette előnyben, a bibliai
elbeszélést tartotta szem előtt, miszerint Jézus az ő utolsó vacsoráján, amelyen mega-
lapította az eucharisztikus ünneplést, kovásztalan kenyeret vett a kezébe. Ez az utolsó
vacsora ugyanis egy hagyományos zsidó húsvéti vacsora – mai zsidó szóhasználattal
széder-este – menetét követte, és a zsidó húsvét egyik alapvető előírása, hogy ilyenkor
66
Louis F. Ladaria, Il Dio vivo e vero. Il mistero della Trinità, Casale Monferrato, 20022, 398–402.
67
Joseph Andreas Jungmann, Missarum Sollemnia: Eine genetische Erklärung der Römische Messe,
Wien–Freiburg–Basel, Herder, 1962, II, 42–45. A keletiek hagyományához vö. Szabó Péter, A keleti egy-
házak szentségi joga, Nyíregyháza, Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola, 2012 (Collec-
tanea Athanasiana, II/1), 204–206.
114
450_c.indd 114 2022. 09. 29. 20:56

semmi kovásszal készült ételt nem szabad fogyasztani. Bizáncban, ahol csakis ková-
szos kenyeret használtak a liturgia során, a kenyér összetételében is mély szimbolika
rejlett: a tésztába kevert kovászban itt az elevenséget látták, mivel az élesztő mozgásba
hozza a tésztát. A keletiek szemében, akik az istentiszteletet a hit tükrének tekin-
tik, a kenyér anyagának megválasztása már önmagában is hitvallás volt. Az a kenyér,
amely nem kel meg, emlékeztette őket arra az eretnekségre, amely bizonyos, 4. szá-
zadban működő Apollinarisz nevéhez kötődik, és amelynek lényege, hogy Jézusban,
bár emberi testet vett föl, nem lakott emberi lélek, csak isteni.68 Márpedig Jézus töké-
letes ember, tehát kell, hogy legyen emberi lelke. A kovásztalan kenyeret használó
latinokat ennek a gondolatmenetnek az alapján így apollinarista eretnekséggel vádol-
ták, amit az utóbbiak abszurd rágalomnak tartottak, hisz valóban semmi közük nem
volt Apollinarisz tanításához.
A kenyér körüli vita kapcsán újra csak a latinoknak kellett védekezniük. Ők
maguk nem vitatták, hogy legitim lenne a kovásztalan kenyérrel történő ünnep-
lés, de a görögök azt is igyekeztek bebizonyítani, hogy maga Jézus sem kovászta-
lan kenyeret használt az utolsó vacsorán. Hivatkozási alapot János evangéliumának
vonatkozó leírása jelentett. A probléma röviden abban áll, hogy míg a három másik
evangélista, Máté, Márk és Lukács szerint Jézus utolsó vacsorája egybeesett a zsi-
dók húsvéti vacsorájával,69 következésképpen annak rendjét követte, János elbeszé-
lése egy nappal korábbra helyezi az eseményeket. A Jézus elleni per kapcsán János
említést tesz arról, hogy vádlói, akik Pilátus helytartói palotájához hurcolták, „nem
mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanná ne váljanak, és megehessék a húsvéti
vacsorát”.70 Pázmány korában a katolikusok ezt úgy magyarázták, hogy a húsvéti
eledeleket több napon át fogyasztották, de maga a húsvét ünnepét megnyitó vacsora
ekkor már megtörtént.
Pázmány nem ismerhette a modern szentírásmagyarázat megoldási javasla-
tát. Eszerint történeti szempontból Máté, Márk és Lukács időrendje a pontos. János
viszont nem is akart kronológiai hűséggel történelmet írni. Ő pontosan a húsvét
ünnepét megelőző délutánra helyezi a keresztre feszítést, arra az időpontra, amikor
a vacsora fő fogását, a bárányokat feláldozták a templomnál. János látásmódja nem
történeti, hanem teológiai. Ő Jézus kereszthalálában a húsvét ünnepén feláldozandó
68
Vö. Baán István, „Uram, Tehozzád kiáltok!”, Nyíregyháza, Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudomá-
nyi Főiskola, 2016 (Collectanea Athanasiana, II/1), 175–176.
69
A zsidó időszámítás estével kezdődik, tehát a nap lenyugtától. A keresztény szóhasználattal élve
az utolsó vacsora ideje a három egybehangzó evangélistánál nagycsütörtök este, Jézust pedig az ünnep
napján feszítették keresztre, ami a mai nagypénteknek felel meg.
70
János evangéliumának 18. fejezete, 28. vers.
115
450_c.indd 115 2022. 09. 29. 20:56

Dobos András
bárány-áldozat beteljesülését látja.71 Pázmány, és általában a klasszikus katolikus

érvelés, mindenesetre helytálló. Jézus és tanítványai valóban kovásztalan kenyeret
ettek az utolsó vacsora alkalmával.
Az utolsó bekezdés még két témát érint, de csak mintegy futólag: a purgatóriu-
mot és a házasság felbonthatatlanságának kérdését. Pázmány ezekről még részletesen
fog szólni. A purgatóriumnak szenteli az egész tizennegyedik könyvet, a házasságról
pedig a papi cölibátusról, vagyis nőtlen életállapotáról a tizenötödik könyv harma-
dik részében értekezik.72 A keletiek álláspontja mindkét témában amolyan határe-
setnek számított, részben a katolikus, részben a protestánsok tanításával csengett
egybe. A purgatórium a katolikus tanítás szerint az a hely, ahol azoknak a lelkei
leledzenek, akik haláluk után még nem méltók azonnal az örök boldogságot jelentő
mennyországra, hanem egy tisztulási folyamaton kell átesniük. Ennek a tanításnak
a tétje egyáltalán nem csekély. Luther a purgatóriumról vagy más kifejezéssel élve
a tisztítótűzről szóló tant kitalációnak tartotta, és ezzel megkérdőjelezte a búcsúk
és az elhunytakért felajánlott istentiszteletek jogosságát. A bizánci teológusok kate
gorikusan nem utasították el annak szükségességét, hogy a lelkeknek tisztulásra van
szükségük a halál után, és az elhunytakért mondott ima is ősidőktől fogva részét
képezte a liturgiájuknak. De hogy a tisztulásnak konkrét helyet képzeljenek el,
és hogy folyamatát időben ki lehetne fejezni, azt tagadták.73 Ezért mondja Pázmány,
hogy „vagyon valami fortély a görögben”, amivel utal arra, hogy a tanbeli eltérés itt
nem olyan éles.
A házasság felbonthatatlansága hasonlóan azok közé a témák közé tartozik, ame-
lyekben Pázmány közelebb érzi a katolikus tanításhoz az ortodox felfogást, mint
a protestánst, már csak azért is, mert az első kettő az egyház szentségei között tartja
számon a házasságot, míg a protestánsok nem sorolják ebbe a kategóriába. A házas-
ság „felszabadítása” a házasság felbontására utal, vagyis a válásra, amire a keletiek
gyakorlatában valóban akad példa, de a teológiai megítélése nem egyértelmű.74 Bár
71
Cesare Giraudo, In unum corpus. Trattato mistagogico sull’eucaristia, Cinisello Balsamo, San Paolo
Edizioni, 2001, 137–138.
72
Ebben a részben mindenesetre nincs szó a házasságra vonatkozó ortodox gyakorlatról, mint ahogy
a Logi alogi V. fejezetében sem szól róla különösebben, annak ellenére, hogy marginálisban utal rá.
A hivatkozásban szereplő paragrafus, amely a „Foeda Luteri” (Luther gyalázatosságai) címet viseli,
Luther házasságra vonatkozó tanítását tárgyalja, [Pázmány Péter] Joannes Jemicius, Logi alogi, quibus
baptae calamosphactae peniculum papporum solnensis conciliabuli, et hyperaspisten legitimae antilo-
giae vellicant, Posonii, Typis Archiepiscopalis, 1612, 238–243.
73
Vö. John Meyendorff, A bizánci teológia, szerk. Baán István, ford. Jeviczki Ferenc, Bp., Bizantinoló-
giai Intézeti Alapítvány, 2006 (Bizánc Világa, 12), 334–337.
74
A rendkívül összetett kérdéshez vö. John Meyendorff, A házasság misztériuma, szerk. Nacsinák Ger-
gely András, ford. Jeviczki Ferenc, Bugár M. István, Bp., Kairosz Kiadó, 2009, 72–78.
116
450_c.indd 116 2022. 09. 29. 20:56

a házasságról abban a fejezetben értekezik, amelyben a protestánsoknak a katoli-

kusok kötelező papi nőtlenségre adott kritikájára válaszol, az ortodox gyakorlatra,
amely ismeri a nős papságot, itt nem reflektál.
A Kalauz tizedik könyvéhez kapcsolt, A görögök szakadásárúl címet viselő Appen-

dixről szólva, összességében megállapítható, hogy híven tükrözi a 16. századi, tridenti
zsinat által meghatározott katolikus álláspontot, amely hordozta az 1439-es firenzei
zsinat szellemét is. Pázmány többször is hangsúlyozza, hogy az ortodoxok hitüket
tekintve a pápai hatalom elismerésén kívül alig különböznek valamiben a katoliku-
soktól. Azt a néhány tanítást ugyanakkor a protestánsok is elítélik: „Négy vagy öt
articuluson-kivűl a görög Ecclesia nem külömböz tőllünk. Sőt azokban mint eggyez
velünk, mellyeket a mí vallásunkban nem javallanak a Lutheristák. Azokban pedig,
mellyekben mi-tőllünk külömböznek a görögök, az újítók-is kárhoztattyák öket.”75
Ez ügyes taktika, mert a katolikus tanítást a hit teljességeként tünteti föl, melytől
hol az egyik, hol a másik vallás tér el. Való igaz, hogy látványos különbség az orto-
dox és a katolikus teológia között kevesebb, de az is igaz, hogy a mélyben sok egyéb
különbség is megbújt. Hogy ezek akkoriban nem kerültek felszínre, az részben annak
tudható be, hogy a 16. században mélypontján levő ortodox teológia érdemben sem
a parázs katolikus–protestáns hitvitákra, sem a tridenti zsinat alaposan kidolgozott
teológiájára nem volt képes reagálni. Amikor eszmélni kezdett, mint erről fentebb szó
volt, jobb híján a katolikus skolasztika eszköztárához nyúlt.
Pázmánynak e rövid műve kapcsán a leginkább figyelemreméltó az, hogy egy-
általán megírta. Nyilván nem számíthatott különösebb ellenválaszra, hiszen a hazai
ortodoxok lehetőségei még beszűkültebbek voltak, mint a keletieké. A firenzei zsinatot
megelőző korban a nyugati teológusokban még élt a remény, hogy az egység Bizánccal
helyreállhat. Korábban egyes szerzők egész béketervet dolgoztak ki, amelyek nem-
csak követelik, hogy a görögök térjenek vissza, hanem a latin félnek is kitűzik az egy-
ség érdekében végzendő feladatokat.76 Pázmány idején a teljes ortodox világgal való
egységről már lemondtak. A részuniók kora ez, amikor a hangsúly az egyes helyi egy-
házak meggyőzésében figyelhető meg. S bár a mű felütése, amely az ortodoxok magyar-
országi jelenlétét említi, legalábbis arra enged következtetni, hogy a helyi egyházak
megnyerésének gondolata Pázmány számára sem volt idegen, ő maga mindenesetre
75
Igazságra vezérlő kalauz, IX. könyv, II. rész, 252–253.
76
Pl. Humbert de Romans francia domonkos szerzetes. Vö. Andrea R iedl, Humbert von Romans und sein
’konziliarer Friedensplan’ für das Zweite Konzil von Lyon (1274), Annuarium Historiae Conciliorum, 48
(2016/2017), 183–190.
117
450_c.indd 117 2022. 09. 29. 20:56

Dobos András
ilyen tervet nem említ. Talán éppen emiatt és mivel a hazai ortodoxia súlya a 17. szá-
zadi lutheránusokhoz, kálvinistákhoz viszonyítottan jóval szerényebb volt, nem is üt
meg oly mértékben polemikus hangot, mint a protestánsok ellen. Inkább a történelmi
tanulságra akarja felhívni a figyelmet, miszerint a Rómától való elfordulás nem marad
büntetlenül.
118
450_c.indd 118 2022. 09. 29. 20:56

Pázmány Péter és a hadiprédikáció
Őze Sándor
„Az igaz hadindítás”
Pázmány Péter prédikációs kötetének és ezen belül Szent Márton napra való szent-
beszédének (A keresztyén vitézek kötelességérül címmel) középpontba állításával
szeretném a 16–17. századi hadiprédikáció műfaját bemutatni. Elsősorban az „igazsá-
gos háború”, a hadindítás kérdését venném vizsgálat alá. Itt is főként a törökhöz való
viszony érdekel a kérdéskörrel kapcsolatban: hogyan vélekedtek a különböző felekeze-
tek prédikátorai a törökkel való szövetségről és mi volt Pázmány véleménye.
A mohácsi vereséget megelőző másfél évszázad törökellenes küzdelmeiben a déli
és délkeleti határvidékre telepített domonkos és főként ferences kolostorok látták el
a katonaközösségek és az ott élő privatizált félkatonai paraszttársadalom lelki gon-
dozását. (Európa-szerte is közülük kerültek ki az úgynevezett „törökprédikátorok”.)
Domonkos szerzetes volt az Európa-szerte olvasott Georgius de Hungaria (Szászsebesi
Névtelen) is. Ő a szerzője annak a 15. századi törököket leíró műnek, amely az apo-
kalipszis végnépeként aposztrofálja a több évtizedes fogságában megismert népet.
A muszlimokkal szembeni hadakozás elvi és ideologikus elemei is innen maradtak
fenn, amelyek azután a következő száz évben megjelentetett könyvek alapján beépül-
tek nemcsak a katolikus, de a protestáns gondolkodásba is.1 Ebben a tárgykörben írt
prédikációk jelennek meg a világviszonylatban is ismert ferences Temesvári Pelbárt
és Laskai Osvát postilláiban.2 A prédikációk azután szintén hatással vannak a 16. szá-
zadi magyar közösségre is.3
A 16. század második felében a ferences atyák szerepét a harctereken és végvá-
rakban átvették a reformáció prédikátorai. A század végétől azonban ismét megjelenik
1
Erre vonatkozóan lásd összefoglalóan: Őze Sándor, Apokaliptikus időszemlélet a korai reformáció
Magyarországán (1526–1566), Bp., Magyar Napló, 2016, 81–89.
2
Uo., 97–100.
3
Szelestei N. László, Magyar ferencesek prédikációs gyakorlata a 17. században – Csíksomlyói kéz-
iratos prédikációk, Piliscsaba, PPKE BTK, 2003; Őze Sándor, A határ és a határtalan: Identitáselemek
vizsgálata a 16. századi magyar ütközőzóna népességénél, Bp., Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia
Munkaközösség, 2006, 99–106.
119
450_c.indd 119 2022. 09. 29. 20:56

Őze Sándor
a katolikus egyházi beszéd is. A katonák hetirendjéhez a hadban is hozzátartozott

a prédikáció vasárnaponként és a csaták előtt valószínűleg az ima.
Így ír erről Pázmány Péter a fent említett prédikációjában: „Ennek-felette a had-vi-
selő generálok tartoznak nem-csak azzal, hogy szabott órákat rendellyenek, mellyek-
ben bizonyos lövések jelével minnyájan imádkozásra indíttassanak, hanem azzal-is,
hogy a táborban nyilván-való czégéres bűnöket ne szenvedgyenek, mellyekkel Isten
haragja gerjed.4”
A kiadott tábori prédikációk között voltak elhangzottak is, mint például Nagyari
Józsefé, aki Apafi Mihály fejedelem udvari papjaként annak hadjáratai során beszélt
vasárnaponként.5 Lehettek azonban a célra írt fiktív irományok is, amelyeket tábori
körülmények között vettek elő, és lehettek csak katonáknak szóló prédikációs részek,
mivel ez a réteg egy jelentős meghatározó részét tette ki az akkori társadalomnak.6
A Pázmány előtti protestáns prédikációs kötetek a 16. század második felében
már foglalkoztak a háború és az országban tartózkodó katonaság témájával. A 16. szá-
zadból Bornemisza Péter postillás kötete tartalmazott is ilyen hadiprédikációt, amely
kifejezetten katonáknak szólt. Ilyen tematikát érintenek továbbá Alvinczi Péter postil-
lái 1633-34-ből. Alvinczi Bocskai István és Bethlen Gábor fejedelem tanácsadója volt,
és kassai református lelkészként Pázmány vitapartnere.7 Evangélikus részről a másik
4
Pázmány Péter, A római anyaszentegyház szokásából minden vasárnapokra és egynehány innepekre
rendelt evangéliomokrúl prédikációk: Melyeket élő nyelveken tanítása után írásba foglalt Cardinal Páz-
mány Péter esztergomi érsek, Pozsony, 1636. A szemelvények forrása a nagyszombati 1695. esztendei
kiadás. A keresztény vitézök kötelességérül rész, 1147–1158. Modern kiadás: PPÖM VII, 679–693.
5
Nagyari József, Tábori prédikációi (1681–1683), szerk. Győri L. János, Debreczeni Attila, Imre
Mihály, S. Varga Pál, Debrecen, Debreceni Egyetem Kossuth Egyetemi Kiadó, 2002 (Csokonai
Könyvtár – Források).
6
Lásd bővebben: Heltai János, A XVII. század első felének (1601–1655) kiadványstruktúrája Magyar-
országon: Az egyházi, vallási művek funkcionális és használati műfaji rendszere: Műfajteremtő elvek
és célok, nyomtatott műfajok, Bp.–Miskolc, 2002; Őze Sándor, A határ és a határtalan: identitáselemek
vizsgálata a 16. századi magyarországi katonanépességnél, Bp., Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia
Munkaközösség, 2006. A Szent had: Hadiprédikáció Magyarországon a 16–17. században Bornemisza
Péter, Pázmány Péter, Tolnai Mihály és Nagyari István művei alapján című fejezet: 103–124.
7
A lvinci Péter, Postilla, azaz egymás után következő praedikátivk az vrnapi szent evangeliumok szerént
rövid magyarázatockal és világos tanúságockal, mellyek az nemes szabad királyi varosban Cassaban
praedikáltattak Alvinci Peter pap altal. Es mostan ki nyomtattatták ö maga gondviselése által, Cassan,
Schulcz Danielné Tipographiájába, 1633. (RMNy 1983, 1566.) A lvinci Péter, az postillanak masodik
resze, melyben foglaltatnak az nyari praedicatiuk Szentháromság vasárnaptúl fogva advent elsö vasár-
napig, Cassan, 1634. (RMNy 1983, 1583.) A lvinci Péter, Qvadragesima vasárnapra tartozo szent evan-
geliomnak magyarázattya hét praedicatiu szerént, melyböl megh tezik az kisirtet miben ályon, az bójtnek
igaz értelme mi légyen, és az anyali szolgálatról mit kellyen érteni. Rövid tanuságokat tractáltatot Cassán
Alvinczi Péter pap altal, 1628. Cassoviae, 1632. (RMNy, 1983, 1536.)
120
450_c.indd 120 2022. 09. 29. 20:56

vitapartnert, a sárvári prédikátort, Magyari Istvánt8 fogom idézni, aki katonákkal

foglalkozó hadi munkát írt.
„A 15 éves háború alatt Magyarország népének a wittenbergi történetszemlélet
alapján fogalmazta meg Az Országokban való sok romlásoknak okairól írott könyvét
melynek utolsó traktusa a hadakozókról szól és beillik hadi prédikációnak is. Pázmány
Péter ennek kritikáját adta.9 A könyv negyedik fejezete azért is érdekes számunkra,
mert összegzi a 16. század külföldi mintáinak a törökkel és a vele szembeni hadvise-
léssel szembeni álláspontját. Nemcsak a könyv középpontjában álló Melanchthon–
Carion féle apokaliptikus történeti képet használja, a polemikus éllel megfogalmazott
kettős Antikrisztus tétellel azonosítva a magyarság két fő ellenségét a mohamedán
török szultánnal és a római pápával, hanem beépíti Erasmusnak A béke panasza című
művét is, melynek centrumában a török mint az angyalokhoz hasonló tiszta nép szent
hadként szerepel a bűnben fetrengő erkölcsi megjobbulásra képtelen keresztény hor-
dákkal szemben.” 10
A katolikus Káldi György prédikációi szintén nagyon fontosak lehetnének, de alig
szerepelnek katonák postillás kötetében.11 A katolikus főpap Telegdi Miklós koráb-
ban elmondott prédikációi nem voltak hatással Pázmányra.12
8
M agyari István, Az országokban való soc romlasoknac okairól es azokbol valo meg szabadulasnac io
modgiarol mostan vyonnan irattatot es sok bölts embereknec irasokbol szereztetet hasznos könyvetske.
Magyari István sarvari praedicator altal, Nyomtattatott Sarvarat, Manlius János által, 1602. Modern
kiadásban: M agyari István, Az országokban való sok romlásoknak okairól…, szerk. K atona Tamás,
Kőszeg Ferenc, utószó M akkai László, Bp., Európa Könyvkiadó – Magyar Helikon, 1979.
9
Pázmány Péter, Felelet az Magiari Istvan sarvari praedicatornak az orszag romlasa okairul irt köni-
vere. Iratot Pazmani Peter altal, Nagyszombat, 1603. (RMNy 1983, 905.)
10
Erasmus, Desiderius, Rotterdamus, A béke panasza. (Querela pacis), szerk., bev. Bóka László, Turó
czi-Trostler József, ford. Komor Ilona, Bp., Budapest Székesfővárosi Irodalmi és Művészeti Intézet, 1948;
Őze, i. m.
11
K áldi György, Az vasárnapokra-valo predikatzioknak elsö része, Sz. András napiatol fogva Keresztelő
Szent János napjaig. Irta az hivek vigasztalására és jobbulására az Iesus-alatt vitezkedö Társaság-béli
nagy-szombati Kaldi György pap. Nyomtatta Posonyban Rikesz Mihály 1631 esztendőben; Az vasar-
napokra-valo predikatzioknak elsö resze, advent elsö vasarnapjatol-fogva Sz Haromság vasárnapjáig.
Irta az hivek vigasztalasara és jobbúlására az Jesus-alatt vitézkedö társaság-béli nagy-szombati Káldi
György pap, Pozsonyban, 1631.
12
Telegdi Miklós, Az evangéliomoknac, mellyeket vasárnapokon és egyéb innepeken esztendő által
az anyaszentegyházba olvasni és prédicálni szoktanak, I–III, Bécs, Nagyszombat, 1577–1580. (RMNy
1971, 374, 418, 474.)
121
450_c.indd 121 2022. 09. 29. 20:56

Őze Sándor
Pázmány hadiprédikációja
Pázmány prédikációs kötete egy évvel halála előtt jelent meg 1536-ban. Az össze-
gyűjtésében valószínűleg az is közrejátszott, hogy a 66 éves öregember testi bajaival
küzdve már nem vállalkozhatott hosszabb szentbeszéd elmondására. A prédikációk
azután bizonyos alkalmakra szóló tanításokat tartalmaztak és így különböző társa-
dalmi csoportokhoz és rétegekhez is szóltak. A 17. század közepén az akkori világ
egyik legjelentősebb szárazföldi frontvonalán a Magyar Királyságban ilyen volt
a hadviselő nép, a katonaság.
A 16. század közepi nagy oszmán áttörés az eddig a Balkánon álló ütközőzó-
nát az ország közepéig tolta előre, amely a Gibraltári-szorostól a Kaukázusig húzó-
dott. A zóna külön törvényekkel rendelkezett, amelyeket az állandóan izzó háború
írt. Külön jogi, gazdasági és erkölcsi szokásai több generációra irányították az itt élő
népesség életét. A háborúhoz a terület minden társadalmi csoportjának valamilyen
módon köze volt és egy általános hadi életformát alakított ki.13
Ezért áll kiemelt helyen Pázmány postillás kötetében a Szent Márton-napi prédiká-
ció, amely Magyarország (Pannónia) védőszentjének ünnepén a kegyes, a koldusokat
segítő katona képével indul, példának állítván a háború borzalmaiban is emberségesnek
maradó vitézt, az „oltalmazót”. A prédikáció ebből a képből bomlik ki és töltődik fel
teológiai, természetjogi és államelméleti elemekkel. Pázmány prédikációját tehát Szent
Márton képével kezdi, jelezve, hogy a katonát akarja a középpontba állítani, mint tük-
röt, akár az ószövetségi sátortemplomban, egyben a vitézlő rend tükre is a „hazánkbeli
vitéz”. Az ő nyomán kell a vitézlő rendnek a kereszténység, az özvegyeknek és árvák-
nak oltalmazójának, és az anyaszentegyház bajnokának lenni.14
„Bizony tehát szabad az Isten népének hadakozni […] de istenes hadakban
a keresztyénységért, az igazságért, az ártatlanok óltalmáért.” „Amikor így hadakoz-
nak, nem ők küzdenek hanem Isten” 15 – szögezi le.
Pázmány Pétert a legek emberének tartják. A 17. század legnagyobb katolikus
reformer esztergomi érseke, a leghatásosabb prédikátor, iskola és egyetemalapító.
Kiváló, nemzetközi hírű filozófia- és teológiatanár. Műveiből egy egész magyar nyelvű
bibliafordítást össze lehetne állítani. A magyar barokk próza legnagyobbja, a magyar
13
Őze, A határ és a határtalan, i. m., 65–67.
14
Bitskey István írja: „pannóniai származása miatt már a középkori hagyomány a magyar szentek közé
sorolta, s helyet kapott a Patrona Hungariae és a magyar szentek kapcsolatának képzőművészeti ábrázo-
lásában is, a „Kalauz” címlapjának – még reneszánsz stílusú – kompozíciójában.” Bitskey István, Huma-
nista erudíció és barokk világkép:Pázmány Péter prédikációi, Bp., Akadémiai Kiadó, 1979, 77.
15
PPÖM VII, 684.
122
450_c.indd 122 2022. 09. 29. 20:56

nyelv megújítója. Az ő működése alatt fordult meg a 80%-ban protestáns országban

a katolicizmus ügye. Mindeközben nem volt híve az erőszak alkalmazásának.
Az igaz hadindítás
A kiváló Pázmány-kutató Hargittay Emil szerint: az érseknek a háború jogáról

és az igazságos hadviselésről való álláspontja írásaiban a keresztény felfogás ket-
tősségben formálódott. Egyrészt hangsúlyozza, Máté 5,39 alapján hogy nem szabad
erőszakkal ellenállni a gonosznak, másrészt kötelességünk a magunk, a „község”
és a haza oltalmazása is. Hargittay meglátása szerint „elméletileg” jobban hangsú-
lyozza a védekezés és oltalmazás kötelességét. Erre hozza példaként A keresztyén vité-
zek kötelességérűl írt prédikációt is.16 Itt tartja lényeges szempontnak az igazságosan
kezdeményezett háború elvét.
Ez újat hoz az evangélikus Bornemisza prédkációjához képest, de nem sokkal
később a szintén evangélikus Magyarinál is nagy súly esik már a vállalkozás legi-
timitására. Nagyon lényeges továbbá ebből a szempontból, hogy hangsúlyozzák, ne
magában bízzon a katona, mert nem a saját karja erejétől függ a győzelem, hanem
a Seregek Uráétól. A kijelentésnek van egy pragmatikus és egy szakrális értelme is,
Magyari és Pázmány is így vélekedik. Pázmány így szól erről: „a hadak győzedelme
nem erőből áll, hanem amit Szent Pál mondott a választásrúl, azt igazán mondhattyuk
a hadi győzedelemrűl; hogy nem a serénykedésbül hanem annak irgalmából vagyon,
kit a Szent Írás Victor-nak, hadak-győzőnek nevez. Ugyan-is, egybe-elegyedett, rop-
pant seregekben, mikor, mint az essőt, oly sűrűn szórják a nyilat vagy a golyóbist,
hogy téged nem talál akár-mely alá-való ember lövése, hanem az utánad-, vagy mel-
letted valót; nem a te erőd vagy bátorságod oka, hanem egyedül az Isten kegyelme:
mert magadnak módod abban nincsen, hogy elkerüllyed a golyóbist; melyre-nézve
a táborból méltán kinevetik, ha, ki a harczon idestova hajtya fejét, mint-ha elállana
a golyóbis-előtt: maga annyi félelem vagyon eggyütt, mint másutt: és nem tudván
melyre mégyen a golyóbis, azt sem tudhattya senki, melyre kel hajolni.” 17
Majd később ezt írja: „Nem az ő karja és kargya, hanem a seregek Istene szerzi
a győzedelmet? Isten az, a ki taníttya a vitéz ember kezét a hadakozáshoz, és sok eze-
rek veszedelme-közöt paísa-alatt ótalmazza.18”
16
H argittay Emil, Filológia, eszmetörténet és retorika Pázmány Péter életművében, Bp., Universitas
Kiadó, 2009 (Historia Litteraria, 25), 124–127.
17
PPÖM VII, 689.
18
Uo., 688.
123
450_c.indd 123 2022. 09. 29. 20:56

Őze Sándor
Magyari a törököt hozza példának: „Nám az török tudós vitéz embereket válogat
elöljáróban, az penig elhiszi, hogy kinek-kinek halála órája eltávosztathatatlankép-
pen meg vagyon Istentől rendelve, s azért sem előbb, sem utolban az rendeltetett órá-
nál meg nem halhat. Mi úgy rettegünk, mikor afféle helyre megyünk, mintha valami
eshetnék Isten akaratja kívül ott rajtunk: maga csak hajunk szála sem eshetik el Isten
híre nélkül. Tudom, hogy sokan mást értnek itt ez helyen, de miért, hogy az Isten-
nek gondviselése, minden teremtett állatjára kiterjed, nagy bátorságval azt merem
mondani, hogy ha szintén egyfelől tízezeren elhullanak is Dávidként melletted, ugyan
mégsem árthatnak az te hivatalodban teneked, ha Isten ott nem végeszte halálodat.
Ha egy veréb el nem eshetik Isten akaratja ellen, sokkal inkább az ember. […] ha
hivatalod vagyon reája, semmit ne félj. Isten markában életed, ha nem végeszte, nem
halhatsz meg, ha végeszte, nem futhatsz el, s azért bízd Istenre magadat, s kapj bízvást
az ellenségbe. Ha meghalsz, légy igaz hitben, s idvezölsz.”19
Pázmány természetjogi érveket hoz. Igazságtalan háborúban, akik követik a veze-
tőt, ugyanolyan vétkesek, mint az, aki azt indította. Ilyen háborúban nem segít Isten.
Hivatkozik az egyházatyákra Szent Ágostonra és természetesen Szent Tamásra is,
de a legtöbb példát az Ószövetségből veszi.20
Protestáns- vagy muszlim-ellenesség?
Pázmány egész élete és rugalmas gyakorlati gondolkodása benne rejlik a gondolat-

menetben, bár nem tudjuk, elhangzott-e, mikor és milyen formában ez a prédikáció,
de élete végén kikristályosodott megoldást láthatunk.21
A protestánsok és az oszmán hatalom viszonya elég ambivalens volt a 16. század
közepén. Az oszmánok szerettek volna egy, a birodalmon belüli nyugati keresztény
miletet (egyházat) létrehozni ortodox, zsidó vagy örmény mintára, amely hozzájuk
lojális és Habsburg-, tehát katolikusellenes. Mindezt azonban nem tudták megvalósí-
tani a kiépülő protestáns–nyugati kapcsolatrendszer folytán.22 A 17. század első har-
madában, nagyban az új szentszéki politika és a jezsuita missziók megindulása miatt
19
M agyari, 1979, i. m., 165.
20
Bitskey István jegyzi meg, hogy prédikációiban, bár ismerte és eredetiben olvasta Szent Tamást,
de mégis óvatosan idézi. Ennek oka, hogy a protestánsok által vehemensen támadott szerzővel a többségé-
ben protestáns ország közönségét nem akarja elriasztani. Bitskey, i. m., 80.
21
H argittay 2019, 79–82.
22
Őze, A határ és a határtalan…, i. m.; Mihály Dobrovits, Sándor Őze, Ottoman Rule in Hungary and the
Knowledge of Islam during the Second Half of the Sixteenth Century and the First Three Decades of the
Seventeeth Century, Leipzig–Bp., Leipziger Universitätsverlag – Szent István Társulat, 2020.
124
450_c.indd 124 2022. 09. 29. 20:56

megváltozik a katolikusokkal való ellenséges szembenállás a hódoltsági vilajetek-

ben.23 A század végére átalakult az ország lakosságának felfogása is, amely az első
sokkhelyzet után, amelyet Buda elfoglalása okozott, egy apokaliptikus harc színteré-
nek látta országát, mivel akkor a frontvonal mintegy fél ezer km-rel került északra
az ország széléről az etnikailag magyar tömb közepére.
Pázmány fentebb említett nagy vitája Magyari Istvánnal 1603-ban zajlott, aki
a törököt a fél évszázada kialakult protestáns felfogás szerint, az Isten büntetéseként
felfogott oszmán veszélyt katolikus bálványimádásként aposztrofálta. Pázmány vis�-
szautasította, hogy mindez a katolikus egyház bűnei miatt szakadt volna az országra.
Visszafordította a vádakat, mondván, hogy éppen a reformáció megjelenésével jelent
meg a török veszély, ugyanis – hangsúlyozta, hogy – az oszmán áttörést megelőző 150
évben a magyar állam legyőzte a muszlimokat.
E korszak propagandájának volt a terméke Pázmány részéről A Mahamet vallása
hamisságárúl… való írás is.24 Lényegében az, hogy egyenlőségjelet tett a mohamedá-
nok, ahogyan a korabeli magyarországi közbeszédben jellemezték őket: a „természet
szerint való ellenség” és a protestánsok közé, ezzel elsősorban nem a mohamedáno-
kat támadta, hanem a vád a protestáns–katolikus harc új lecsapódása volt. Pázmány
támadó vitairatainak programjában a protestáns hitre térést egyenes útnak vallotta
a muszlimmá válás folyamatában. Ezt az új érvrendszert használta a nagy krakkói
jezsuita hitszónok Pjotr Skarga (1536–1612) is, de mindez általános közép-európai
szokássá vált. Ennek az alkotói korszaknak az egyik fő problémája számára, a tom-
boló 15 éves háború miatt, a törökkel való szövetség megengedhetetlensége és az osz-
mán birodalom magyarországi jelenléte volt.
A 16. században elsősorban a belső közösségeik megerősítése volt a cél a kato-
likusoknál, mint a 17. század elején, például Telegdi Miklós prédikációiban, nem
a protestánsok vádolása a török hódításnak, mint Isten büntetésének, az eretnekségért
való bekövetkeztéért. Pázmány későbbi magyarországi működése folytán visszatért
a békésebb hangnemhez.
1608-at követően szemlélete változott és az ultrakonzervatív Forgách érsek
és a radikális Pázmány politikai útjai elváltak, éppen Erdély helyzete és a török-kérdés
kapcsán. Pázmány a kiegyensúlyozó, a protestáns rendekkel és az erdélyi fejdelmekkel
békét fenntartó álláspont hívévé vált, mivel rálátott az európai valós helyzetre.25 Nem
23
Molnár Antal, Katolikus missziók a hódolt Magyarországon I, (1572–1647) Bp., Balassi Kiadó, 2002
(Humanizmus és Reformáció, 26.)
24
Pázmány 1605/2001; H argittay 2019, 272; Őze Sándor, Dobrovits Mihály, Koráncáfolatok a 16–17. szá-
zad fordulóján Közép-Európában, Egyháztörténet, 2009/2, 19–33.
25
R. Várkonyi Ágnes, Erdély és a török kérdés Pázmány politikájában = R. V. Á., Europica varietas –
Hungarica varietas, Bp., Akadémiai Kiadó, 1994, 37–61; Uő., „nincs oly rossz könyv, melyben semmi
125
450_c.indd 125 2022. 09. 29. 20:56

Őze Sándor
tartotta lehetségesnek a 17. század elején a török Magyarországról való kiszorítását.

Bethlen Gábor (1613–1629) uralkodását követően I. Rákóczi Györggyel (1629–1648)
jó viszonyt épített ki.
Pázmány magyar érsekként distanciát tudott tenni az ország és a birodalmi érde-
kek között és ebben látta szülőföldjének, Erdélynek szerepét is. Pázmány a török–tatár
hadakat mozgósító Bethlen ellen beszél, ugyanakkor egy össznemzeti érdek ellené-
ben Kemény Jánost26 arra biztatja, hogy a portával engedelmes viszonyban legyenek,
mert egy erős Erdélyi Fejedelemség a záloga Magyarország megmaradásának.27
A prédikációs kötetben Pázmány már nem az egész protestáns világ ellen támad
a törökkel cimborálás vádjával, csupán az anabaptistákat vádolja eretnekséggel
és hazaárulással, mivel megtagadják a fegyverfogást. „A hadakban uralkodó sok
gonoszságokra és veszedelmekre nézve nem-csak most a vissza-keresztelk, de régen
egyebek-is azt állatták; hogy keresztyén embernek nem szabad hadba menni. Ez nem-
csak eretnekség, hanem ország-árúlás.”28
A másik ok, amire hivatkozik, a muszlimok vádaskodása, miszerint a kereszté-
nyek nem akarnak harcolni, a fentebb idézett Máté evangéliuma soraira utalva, misze-
rint nem szabad az erőszaknak erővel ellenállni. A muszlimokat tehát nem apoka-
liptikus színben tünteti itt fel, hanem az ellenük való harcot engedélyezi. A katonák
ellenállásának a mohamedánokkal szemben ezért is van jelentősége, mert nem csak
a saját „kösségüket” oltalmazzák, hanem annak hitét is erősítik cselekedeteikkel.29
jó nem találtatnék”– a tolerancia és ökumenizmus gondolata Pázmány műveiben = H argittay Emil,

Filológia, eszmetörténet és retorika Pázmány Péter életművében, Bp., Universitas Kiadó, 2009 (Historia
Litteraria, 25), 161–166.
26
Kemény János önéletírása és válogatott levelei, szerk. V. Windisch Éva, Bp., Szépirodalmi Kiadó, 1959,
150; Tóth Gábor, Kemény János történeti szavahihetősége, Aetas, 2006/2–3, 219–231. Pázmány Péter hite-
les jellemzése Kemény János önéletírásában = H argittay Emil, Filológia, eszmetörténet…, i. m., 87–93;
Várkonyi Ágnes, Pázmány és Erdély a törököt kiűző háborúk eszmei megfogalmazásában = Az értelmiség
Magyarországon a 16–17. században, szerk. Zombori István, Szeged, 1988, 90.
27
H argittay Emil, Filológia, eszmetörténet…, i. m., A háború jogáról és a hadviselésről c. fejezet:
124–127.
28
PPÖM VII, 682.
29
„Bezzeg a pogányok azzal kárhoztatták és ország-rontónak mondották a keresztyén hitet, mint-ha tilal-
mazná az hadakozást, mellyel oltalmaztatnak az birodalmak. Erre a bolond ítéletre a Christus szavaiból
vettek okot, mikor azt mondotta; Non resistite malo, hogy gonoszak ellen ne álljunk; ha ki arcul csap,
ha ki köntösünket elvonja, más orcánkat fordítsuk, más ruhánkat is odadjuk. De nem vették eszekbe,
hogy ezekkel a szókkal nem tiltotta Christus a fejedelmektűl, hogy hadat ne viseljenek; mert azért adott
kardot kezekbe, hogy bűntessék a gonoszokat; egyebeket sem fogott-el attul, hogy törvénnyel károkat ne
keressék, hogy magok oltalmában másoknak ne ártsanak.” PPÖM VII, 683–684.
126
450_c.indd 126 2022. 09. 29. 20:56

(Ezzel a már a Szászsebesi Névtelennél is felmerülő török vádat cáfolják, amely azt
állítja, hogy a török azért győztes a csatatereken, mert az igaz hit az övé.)
Mi is lenne – teszi fel a kérdést –, ha a keresztény országoknak nem lehetne magu-
kat oltalmazni? Úgy járnának, mint az ószövetségi zsidó nép – idézi a Makkabeu-
sok könyvét –, akik magukat a szombaton támadó ellenségtől nem védték a mózesi
parancsra hivatkozva, és mint a bárányokat öldösték le őket.
A bibliai példák után a korabeli életből vett példával erősíti állítását, hivatkozva
a természetjogra: „És ki nem látja, hogy ha a kígyók és farkasok-, a dühös ebek és med-
vék-ellen óltalmazzuk magunkat: sokkal inkább hazánk pusztító ellenségünkre, lopás-
sal és tolvajlással kárunkra igyekező gonoszokra fegyverrel támadhatunk? mivel ezek
gonoszságból ártanak, nem természetük dühösségéből, mint a vadak. […] Ha látod,
hogy a fiaidat mardossa a kígyó, juhodat szaggatja a farkas; ölöd vágod érette: tehát
a fejedelem mikor látja, hogy az ellenség kegyetlenül vágja, fogyatja híveit, csak elhal-
gassa-é? Természetbe oltaott törvény az; hogy Vim vi repellere licet, szabad az erősza-
kot erővel elkergetni.”30
Majd megjelenik a legjelentősebb középkori természetjogász, maga Aqinói Szent
Tamás is: „A hadakozás szükséges gonosz, és arra való, hogy bántás nélkül békesség-
ben élhessenek a jámborok: hogy az ártatlanok óltalmaztassanak; hogy a gonosztévők
bűntetődjenek és zaboláztassanak.”31
A következő sorokban pedig már azt mondja, hogy még a papoknak is lehet har-
colni, ha maguk és hazájuk oltalmában ránthatnak kardot, mint a Makkabeusok tették
az Ószövetségben.
Név nélkül, de azért ez mégiscsak Luther keresztes hadat bíráló kirohanásaira
való bírálat. A reformáció megindulásakor Luther egyik fő támadási felülete a keresz-
tes had volt, számára elfogadhatatlannak látszott az Isten nevében gyilkoló, a Minden-
hatót védelmező katona szerepe. Hogyan védelmezhetné a halál gyermeke a „pond-
rózsák” császár, akit egy ótvar vagy nátha is elvihet, vagy az angol király magát
a mindenek fölött álló Istent, ahogyan hirdetik magukról? Sőt a magyarok szerinte azt
hirdetik a litániában, hogy „ments meg minket védelmezőidet”. Ezt ő istenkáromlás-
nak tartja.32
A magyar katona azonban, aki a Hunyadiak korától magát „mint a keresztény-
ség védőbástyáját” tartotta számon, szelektíven nagyothalló volt Luther vádjaira,
pedig a végvári vonal katonasága a 16. század végére nagy többségében protestánssá
vált. Luther szerint a világi fejedelemnek kötelessége védelmezni alattvalóit, de Isten
30
Uo., 683.
31
Uo.
32
Bővebben kifejtem a témát: Őze, Apokaliptikus…, i. m., 61.
127
450_c.indd 127 2022. 09. 29. 20:56

Őze Sándor
egyháza papjainak mindehhez, az emberöldöklő háborúnak nem lehet köze. A katona

szakrális szerepét és a muszlimok elleni keresztes hadban Szent Bernát óta hirdetett,
Istentől vezérelt elveit Luther tehát indulásakor megkérdőjelezi. A katona foglalkozása
ezért nála elveszíti üdvösséghordozó szerepét.
Pázmánynak ügyelnie kell, hogyha a többségében protestáns magyar vitézekhez
szól, nem támadhatja a protestantizmust és annak terjesztőit szemtől szembe, a prédi-
káció műfaja nem is tenné lehetővé, mint azt teszik a vitairatok. Meg kell védelmeznie
a katona foglalkozását a Luther által megengedett keretek között, az oltalmazó sze-
repkörben. Ide tudja csatolni Szent Mártont, a „magyar katonaőst”, aki a hagyomány
szerint az egyik 17. századi végvárban, Szent Márton hegyén (Pannonhalmán) szüle-
tett. A fegyverrel harcoló katona nem csupán parancsra gyilkoló gép, hanem a legel-
esettebbeket is védelmező, a saját köpenyrészét (a másik fele a ruhadarabnak a római
állam által dotált része a felszerelésnek) a koldusra terítő ember, aki a rábízott gyengék
védelmezője.
Nem támadja élete végén a protestánsokat, sőt több helyen elismeri, hogy pro-
testáns magyar vitézek is hősiesen viselkedtek. Mi több, a prédikációs kötetből
I. Rákóczi György fejedelemnek is küld. Ennél is érdekesebb, hogy a muszlimokat
sem támadja a prédikáció és nem mondja sem a muzulmán vallást Antikrisztusnak,
sem a mohamedanizmus nevében hódító oszmán-török hatalmat ördögtől valónak.
Belátja, hogy hosszabb időre kell velük szemben berendezkedni és az ütközőzóna
törvényeit katonai szemszögből kell néznie, nem lehet felrúgni, mert azt megtorolja
a másik fél, a török, és ez tömegvérengzésekhez vezet. A praktikus gyakorlati szem-
pontokat mindig az időponthoz igazító, taktikusan érvényesítő Pázmány nyilatkozik
itt meg.
Természetjog és a hadakozás
Szent Tamás alapján három dolgot tart szükségesnek az igaz hadakozáshoz:

„Első az, hogy törvényes fejedelem, ország akarattyából és rendelésből indítcsa
és visellye a hadat.”33 Tehát a hadakozáshoz törvényes felhatalmazás kell a legitim
törvényhozástól.
„Második szükséges dolog a hadakozáshoz; hogy igaz igye és igen szükséges
nagy oka légyen annak, a ki hadat indít, mert az utolsó veszedelmesb orvosság; mely-
hez csak akkor szabad nyúlni, mikor egyéb orvosság nem találtatik.”34
Az igaz okot pedig 5, valójában 7 szempont szerint osztályozza:
33
PPÖM VII, 685.
34
Uo.
128
450_c.indd 128 2022. 09. 29. 20:56

A fejedelem akkor viselhet hadat,

1. ha tartományát megtámadják, mert szükséges alattvalóit oltalmazni;
2. ha javait, vagy alattvalói javait pusztítják;
3. ha gyalázattal illetik;
4. ha a fejedelem ellenségeit segíti, vagy szövetségeseit támadja valaki;
5. ha a gonosztevőt nem adják ki;
Továbbá, ha „felbontják a végzést”, valamint, ha a hadviselő:
„ha ki török-kel tatár-ral mégyen valamely országra; bár egyéb-aránt igaz igye is
vólna-is hamis hadat visel, és igazán ellene állhat minden keresztyén fejedelem: sőt
tartozik ellene-állni. Oka az: Mert ha vétett és igazán bűntetődik valamely keresz-
tyén ország, de azzal nem tartozik, hogy pogányok rabságába és lelki veszedelmekre
hadgya az ártatlan községet vinni: kivált-képpen, holott a kisdedek-közzül sokan
pogánságban neveltetnek. Ezek és a keresztyénségnek egyéb veszedelmi, mellyek
a török czimboraságból fakadoznak, elégséges okok, mellyekért igazsággal ellene-áll-
hatni mindennek, valaki a pogányok segítségével hadakozik.”35
„Harmadik az kívántatik az istenes hadakozáshoz, hogy igazággal, istenesen,
szentül viseltessen a had.36”
Nem elég, szerinte, hogy törvényes legyen a hadviselés, de tilos olyan okból hada-
kozni, amely bosszúállásból, préda- vagy uralomvágyból ered, „hanem arra kell nézni
a hadakozásban, hogy az igazság az Isten tisztessége, az ország bátorságos békessége
óltalmaztassék: hogy a gonosztévők bűnhődjenek és félelem által eszekre jővén, tar-
tózkodások légyen az ártatlanok károsításában.37”
Győzelem, préda, dicsőség
Ezt summázza a prédikáció végén ismét három követelményt fogalmazva meg

az üdvözülni vágyó katona számára:
Első: Hogyan viszonyuljon Istenéhez? – Csak benne bízhat – adja meg a választ.
Másodszor: Mit cselekedjék felebarátival? – Itt a legfontosabb szerinte, hogy ne
legyen kegyetlen a katona a legyőzött ellenséggel. Ez szintén nagyon jellemző 17. szá-
zadi magyarországi gondolkodás, amelyet Pázmány itt visszaad. A keresztényi szem-
lélet mellett az ütközőzóna szemléletét is tükrözi. Gondoljunk csak a foglyokkal való
35
Uo., 687.
36
Uo.
37
Uo.
129
450_c.indd 129 2022. 09. 29. 20:56

Őze Sándor
bánásmódra.38 Az ütközőzónában a hadifogoly, a rab volt az egyik legnagyobb érték.

Váltságdíj járt érte, még ha mindez nem is volt keresztényi, ugyanakkor az ütközőzóna
törvényeit nem ismerő, azon kívülről jövő katonák tragédiák sorozatát okozhatták
azzal, hogy felborították a hallgatólagosan elfogadott szabályokat. Ha a fogságba
került katonát bántalmazták vagy megölték, azt a szembenálló ellenség azonnal a saját
foglyain torolta meg.
A tábor szentségét Pázmány is hangsúlyozza, a tiszta élet mellett ő is a „kösség”
bántatlanságát, a nők és gyermekek védelmét emeli ki.
Harmadszor: „Minemü készülettel és móddal rendellye maga állapottyát,
hogy az ideig-való vitézkedés örök kárhozaton ne végződjék.”39
„Magárúl el ne feletkezzék a hadakozó vitéz. Eszébe jusson, hogy a tábor nem
egyéb, hanem halálra menő emberek sokasága. Valakik ütközetre mennek, halálra
vált, […] vonakodó egészségesek: és úgy kel lelkeket Istennek ajánlani; úgy kel üdvös-
ségekrűl gondolkodni, mint akik halálok óráján vannak. Bolondság volna a földért
hadakozni és a Menny-országot elveszteni; embereket győzni és a bűnöktül meggyő
zetni: prédával gazdagodni és magát a pokol prédájává tenni; e földön dücsőséget
nyerni és más világon örökké kínlódni.” 40
Győzni: Pázmány itt a földért való harcról szól. Nem a pogányok elleni keresz-
tes hadjáratokról beszél a középkor alapján, amikor a Szentföldért harcoltak a hadak,
hanem az ütközőzóna várai között fekvő területekről, a falvak hódoltatásáról ír. Ezek,
az egymástól gyakran csak kilométernyire lévő ellenséges vársorok között fekvő
falvak voltak azok, amelyek fenntartották élelemmel, hírszerzéssel, építőmunkással
és gyakran katona-utánpótlással is a várakat. A végvár katonaságának legfőbb érdeke
az volt, hogy saját falvait a vár vonzáskörzetében tartsa mindenáron, az ellenséges
várat kiszolgáló településeket pedig magához szoktassa vagy elüldözze portyái során.
Ha ez sikerült, akkor ez jelentette a kor beszédmodora szerint, hogy egy várról „lehúz-
ták a takarót.” Ez esetben előbb-utóbb a védőrségének fel kellett adni a várat. A kato-
nák így nagyon gyakran égettek, raboltak – ahogyan ők mondták –, „dúltak” megfé-
lemlítésből, bosszúból keresztény lakosságú magyar falvakat. Ez volt az ütközőzóna
mindennapos élete, aki ezt elhanyagolta az elvesztette a várát. A katonák tehát – ahogy
Pázmány írta – a biztonságért, a talpalatnyi területért feladták a mennyországot.
38
Takáts Sándor, Török és magyar raboskodás = T. S., Rajzok a török világból, Bp., A Magyar Tudomá-
nyos Akadémia Könyvkiadó Vállalata, 1915–1917, I, 160–304; Pálffy Géza, A rabkereskedelem és rabtar-
tás gyakorlata és szokásai a XVI–XVII. századi török–magyar határ mentén: (Az oszmán–magyar végvári
szokásjog történetéhez), Fons, 4(1997), Nr. 1, 5–78; Őze, A határ és a határtalan…, i. m.
39
PPÖM VII, 691.
40
Uo.
130
450_c.indd 130 2022. 09. 29. 20:56

Pázmány látta, hogy hosszú időre nincs remény győzni, nincs remény a török kiűzé-
sére, Mohamed legyőzésére.
Préda: A katona fő jövedelmi forrása az ellenséggel való ütközetben, illetve
a dúlásból szerzett préda volt. Ebből éltek, gazdagodtak a végváriak, miközben a pokol
prédáivá váltak. Egy generációval később ugyanezért a prédaéhes gonosz életért szi-
dalmazza protestáns katonáit azok tábori papja.41
Dücsőség: Az új humanista eszmény beépülése az, amelyre Pázmány is hivat-
kozik a kereszténységet védelmező szent vitéz helyett, bár őket is felsorolja Szent
György, Szent Márton, stb. személyében, de ők mint védelmezők jelennek meg, aho-
gyan az Ószövetség zsidó népének katonahősei: Józsué, Judit és a Makkabeusok is.
Az Újszövetségből hangsúlyosan kétszer is Keresztelő Szent János alakját emeli ki,
aki nem mondta a katonáknak, hogy foglalkozásukkal hagyjanak fel, hanem arra
szólította fel őket, hogy ne sanyargassák a fegyverteleneket, hanem elégedjenek meg
a zsodjukkal. Máskülönben, akik törvényes, igaz hadakozásban Isten ellenségeinek
vérét ontják, Istennek szentelik a kezüket.
Bitskey István úgy véli, hogy a 16–17. században legalább négy típusú vitézi
eszmény alakult át egymásba. A vereségek és a beszűkülő életlehetőségek hatására
demoralizálódott a végvárak katonasága. Egy önbizalommal teli 16. századi vir-
tus reneszánsz fogalmára hat a fentebb említett lutheri önvizsgálat és a neosztoikus
visszahúzódó magatartás is. Ő ezt a Pázmány-prédikációt hozza fel arra példának,
hogy a védelmező barokk „athleta Christi” eszményképe hogyan válik uralkodóvá
a katolikus felekezet megerősödésével, hogyan lesz előzménye Zrínyi Miklós költé-
szetének.42 „Balassi, Tinódi a 16. században a végvári élet fénykorában fogalmazta
meg eszméjét. Mindezt a 15 éves háború idején újra kellett fogalmazni. A kiábrán-
dultság hangja mellett megjelenik az új vitézeszmény. Európai jelenségről van itt szó:
a „konfesszionalizáció” folyamatában valamennyi keresztény egyház arra törekedett,
41
„De meheté házokon kívül valami rabotás munkánknak végben vitelére, hogy békességesek lehetne
tüllük? Házokon kívül az sok fosztás tolvajlás, sanyargatás egy kendője, kési, hitván szűröcskéje rajta meg
nem maradhat vetni való magvát szekérrül torkon verve le húzza, buzáját árpáját minden kimélet nélkül
éteti tapoggya, annak felette keményen megtagolja holt eleven hadgya. Házakon belül a nagy kegyetlenség
templomunk házunk feltörése, azokban kicsin jószágocskájuk elprédálása, sákmányoltatása. Ételeknek
illendőképpen ki szolgáltatásával meg nem elégszenek, hanem egy szempillantásban mindenét elfogyató,
semmissé tenné, hogy éhel halásra jut cselédestül, arra keveset hajt, Feleségét leányát, szolgálóját, ha meg-
ronthatja szüzességében, azt elköveti.” Tolnai Mihály, Szent had az az lelki s testi szabadságokértfegyvert
vont vitézeknek tűköre, Kolozsvár, 1676. (RMK I, 1197, 6.) Modern kiadás: Tholnai Mihály, Szent had azaz
lelki s testi szabadságokért fegyvert vont vitézek tüköre, Kolozsvár, 1676, szerk., kiad. Incze Gábor, Bp.,
1937 (A Reformáció és Ellenreformáció Korának Evangeliumi Keresztyén, Református és Evangelikus
Egyházi Írói, 6).
42
Bitskey, Virtus és relígió, i. m., 128–132.
131
450_c.indd 131 2022. 09. 29. 20:56

Őze Sándor
hogy kiépítse saját intézményrendszerét, kialakítsa teológiáját és gyakorlati erkölcs-

tanát jól meghatározható jegyekkel elkülönítse magát a többi egyházi szervezettől.
Az ilyen törekvések azt is megkívánták, hogy a vallás ügyével összekapcsolódó hábo-
rúk jellege, etikája, a harcokban résztvevők szerepe világosan megfogalmazódjék, át
kellett tehát értékelődnie a vitézség eszményképének is.”43
Ki látott szent hadat?
Nehéz dolog a következő fejtegetés, miszerint a hadseregnek tiszta és „Szent Had”-

ként kell viselkednie. Minden felekezet prédikátorának a 16–17. században egyik
legnagyobb visszatérő problémája ez. Ha szent a had, akkor Isten harcol érte, mint
ahogyan a Kivonulás könyvében a fáraó népe is ezt veszi észre és rémületében kezd
el menekülni a zsidók üldözése közben. Ugyanakkor a garázdaságot elkövető katonák
bűnösségét elbagatellizálni akaró gyakori mentegetőzését – Ki látott Szent Hadat? –
idézik egymástól függetlenül a 16–17. század magyar tábori prédikációi, akármilyen
felekezeten álljanak is. „Ha olvassuk a hadi prédikációkat, egy alapellentmondásra
leszünk figyelmesek. Nem tudhatjuk, hogy ezek a papok hogyan hihették el azt
az ellentmondást, amelyet prédikáltak, hogy a katona szent tud lenni. A 16–17. század
háborús korszak volt. Az emberek életének része volt a háború és a katona. […] 200
év alatt a hadiprédikációt írók között olyanok is akadtak bőven, akik életüket katonák
között töltötték, sőt kifejezetten nekik prédikáltak, mint Sztárai Mihály, Szegedi Kis
István, Magyari István vagy Huszár Gál.
Mindenesetre megdöbbentő, hogy a két század íróinál felekezettől, kortól és betöl-
tött poszttól függetlenül, a prédikáció megfogalmazásában, textushelyeiben, tanácsai-
ban és beszédhelyzetében a különböző felekezeteknél hasonlóságot, sőt egyezést talá-
lunk. Ha ugyanis hosszabb távra összezárnak férfiakat, azok kialakítanak egy belső
rendszert, befelé mutató hierarchiával, értékiséggel, sajátos nyelvi elemekkel, amelyek
másként funkcionálnak, más a súlyuk, mint a külvilágban. E világnak létrejönnek
a saját törvényei, melyben az erőszak és a belső szolidaritás, a bajtársiasság a leglénye-
gesebb szempont. Kialakulnak a hiánybetegségek is. A bezöldült agyú katona vágyai
leszűkülnek, […] ahogy Bornemisza mondja a kor nyelvén: a katonák borfészkek. […]
Ez volt hát az a tömeg, amelytől minden prédikátor elvárta, hogy szentek gyülekezete
legyen. Ez a beszédhelyzet a hadi vagy tábori prédikációnál, ami mindezt kiegészíti
és módosítja, hogy ezek az emberek naponta a bizonytalanba, a halálba indultak.”44
43
Uo., 124.
44
Őze, A határ és a határtalan…, i. m. Ld.: A Szent had: Hadiprédikáció Magyarországon a 16–17. szá-
zadban Bornemisza Péter, Pázmány Péter, Tolnai Mihály és Nagyari István művei alapján című fejezet.
132
450_c.indd 132 2022. 09. 29. 20:56

Pázmány sem kivétel, ő azonban a tiszta lelkiismeret és a felszabadult bátorság

összefüggésével érvel. „Azért a hadban forgó vitéznek oly igazán és szentül kell
élni, mint akarná, hogy találtatnék halála óráján; oly igazán és szentül kell lelki-is-
méretét viselni, hogy tudva és akarva Istenét meg ne báncsa. Mert a jó lelki-ismé-
ret olyan bátorságot ád a veszedelmek-között, hogy mint az oroszlány, úgy nem túd
félni az igaz ember: a gonosz lelki-isméret pedig […] rettegő és igen félelmes. Mert
a gonosz embernek nem-csak ellensége, akivel szembeszállott, hanem Isten ő-maga,
kit megbántott.”45
A halálra való készület, bizonyítja Pázmány, hogy a katona bármily rossz a híre,
de nem a kárhozatra való. Bár a katona foglalkozása az emberöldöklés, a bűnök
között az egyik legfőbb, mégis, ha Isten vív helyette a gyilkosságok nem „számíttat-
nak be” neki. Ha „renddel él,” sem a „községet nem nyúzza”, melynek oltalmazására
kell a háború, vereség nem éri. Máskülönben az egész élet hadakozás. Ezzel feje-
ződik be Szent Pálra hivatkozva a prédikáció egy fohásszal: „Nem arra rendeltetett
ez a vitézkedés, hogy embereket öllyünk, hanem hogy e világ setétségének fejedelmét
meggyőzzük: a belső és láthatatlan ellenségeket, a mí saját indúlatainkat, fogságban
tartsuk. Azért nem testi fegyverrel, hanem igazság és világosság fegyverével úgy
harczollyunk, hogy a győzedelmes vitézeknek ígért jutalmat elérhessük. Melyre segít-
sen minket az Atya Fiú Szentlélek Isten. Amen.”46
45
PPÖM VII, 691.
46
Uo., 693.
133
450_c.indd 133 2022. 09. 29. 20:56

450_c.indd 134 2022. 09. 29. 20:56
Pázmány nyelvéről
Hegedűs Attila
Két fejezet Pázmány nyelvéről
„A nyelv, ha oktat, tudatlanságtúl sza-
badít, ha énekel, gyönyörködtet, ha dor-
gál, jobbít, ha bíztat, szüvesít, ha báto-
rít, vígasztal, ha fenyeget, tartóztat.”1
Pázmány Péter nyelvjárása
Minden élő nyelv természetes állapota, hogy változatokban él. Az egyes beszélőcso-
portok használatában ugyanis ugyanaz a rendszer különböző formákat mutat mind
a diakróniában mind a szinkróniában. A változatok léte, a változatosság adja a nyelv-
használat dinamikáját: így látja el a nyelv kommunikációs alapfeladatát minden helyen
és minden időben. Noha a nyelvi rendszerszerűség szempontjából nincs értékbeli
különbség az egyes változatok között, mégis kiemelt szerepet szánunk az ún. köz-
nyelvnek, amely mint normatív változat, mintaadó a nyelv minden használója számára
(kiejtésben, helyesírásban, a szóhasználatban, a mondatalkotás grammatikájában).
A nyelv területileg elkülönült változatai a nyelvjárások. Ezek olyan változatok, ame-
lyeknek a nyelv (köznyelv) egész beszélőközösséget átfogó érvényességével szemben
kisebb a megértési (kommunikatív) hatókörük (kisebb területre és kisebb csoportokra
érvényes szabályrendszer jellemzi őket). A nyelvjárásiasság fontos tényező adott
csoportok önazonosságának felismerésében és tudatosításában (lokálpatriotizmus),
más beszélőcsoportoktól való megkülönböztetésük érdekében, sajátos kultúrájuk
átörökítésében.
Nyelv és nyelvjárás történeti viszonylatában elsődleges a nyelvjárás szerepe.
A köznyelv csak a társadalmi fejlettség adott fokán alakul ki, amikor is egy válto-
zat – ahogyan Bárczi Géza írta2 – „kiszakad a területi tagoltság kötelékéből” és a többi
nyelvjárás fölé boltozódik. E köznyelvi kialakulás tekintetében meg kell különböz-
tetnünk ennek írott (irodalmi nyelv) és beszélt változatát, mivel e kettő a magyarul
beszélő társadalom tagjai számára nem azonos időben jött létre. Míg a magyar iro-
dalmi nyelv kialakulásának kezdetei a 18. század végének „provinciális köznyelvei-
ben”3 már fellelhetők, addig a beszélt köznyelv egységessége (és az ezzel járó norma-
1
PPÖM II, 218.
2
Bárczi Géza, Nyelvjárás és nyelv, Magyar Nyelv, 1956/52, 393–401.
3
Benkő Loránd, A magyar irodalmi írásbeliség a felvilágosodás korának első szakaszában, Bp., Akadé-
miai Kiadó, 1960, 267.
135
450_c.indd 135 2022. 09. 29. 20:56

Hegedűs Attila
tív preskriptivitása) csak a 19. század második felében válik kívánalommá. Innentől
kezdve lehetséges a beszélt köznyelv és a nyelvjárás szembeállításáról beszélni, és egy
adott beszélőcsoport nyelvjárásiasságának mértékét a köznyelvhez való viszonylatá-
ban értékelni.
Mit mondhatunk akkor viszont az ezt megelőző időkről? Azokról az időkről, ami-
kor még nem működhetett az elkülönítés 20. századi modellje, mivel minden meg-
szólalás eo ipso nyelvjárási volt? Mivel a magyar nyelvjárások megértési különbségei
sohasem voltak olyan nagy mértékűek mint az olasz vagy a német nyelvjárásoké,4
a maguk anyanyelvjárásában alkotó (és megszólaló) szerzők írásait (és beszédét)
legfeljebb csak színezte dialektusuk, de ez a nyelvjárásiasság a kölcsönös megér-
tést nem akadályozta. Pázmány Péter nyelvjárásiasságát is e kontextusban kell tehát
értékelnünk.
Az egyén szocializációjának elsődleges terepe és kerete az a legkisebb közösség,
melybe beleszületik: a család. A család és az azt körülvevő környezet (rokonok, szom-
szédok, iskolatársak) határozzák meg alapvetően és befolyásolják az egyén nyelvi
szocializációját is. E környezetben alakul ki az az alapnyelv5 (vernakuláris válto-
zat), amelyre mint alapra épül(het) rá minden, az egyén további életében megszerzett
változat. A nyelvi szocializációnak ez az első alapozása nagyjából a gyermek 10 éves
korára teremtődik meg.6 Mivel Pázmány életének első 10 évét biztosan Váradon élte,
okkal feltételezhetjük, hogy e város közösségének nyelvjárása alakíthatta és befolyá-
solhatta Pázmány nyelvi alapváltozatát.
Amikor tehát Pázmány nyelvének nyelvjárási alaprétegét akarjuk meghatározni,
a 16. század végi (1570–90-es évek közötti) Nagyvárad nyelvjárását kell felvázolnunk.
Az eddigi kutatások összegzéseként e korra ebben a régióban kiemelendő az erős
í-zés, az l magánhangzót nyújtó hatása, illetőleg zárt szótagú kiesése következtében
bekövetkező hangnyújtó hatása, jellemző továbbá az l geminálódása magánhangzók
között és a teszen, leszen-féle igealakok megléte,7 ezek a nyelvi sajátságok a nyelv-
járást ma is jellemzik.8 Továbbá az adott vidék mai nyelvjárásában erőteljesen jelen
vannak a záródó kettőshangzók, az, hogy a v tövű igék E/3. személyű alakjaiban
4
Vö. Galeotto Marzio véleményét: Juhász Dezső, Nyelvjárásaink = Pannon enciklopédia: Magyar nyelv
és irodalom, Bp., Dunakanyar 2000 Kiadó, 1997, 168.
5
Trudgill, Peter, Bevezetés a nyelv és a társadalom tanulmányozásába, Szeged, JGYTF Kiadó, 1997.
6
K iss Jenő, Társadalom és nyelvhasználat, Bp., Nemzeti Tankönyvkiadó, 1995, 92.
7
Hegedűs Attila, A változatok története = Kis magyar nyelvtörténet, szerk. Gerstner Károly, Piliscsaba,
Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2013, 146.
8
Vö. még: Szilágysági nyelvatlasz (a továbbiakban: SzilNyA), gyűjt. M árton Gyula, szerk. Hegedűs
Attila, Bp.–Piliscsaba, Magyar Nyelvtudományi Társaság–Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2000, 39,
106, 156, 242, 245, 288, 647–652. sz. térkép.
136
450_c.indd 136 2022. 09. 29. 20:56

a magánhangzós tő jellemző (hí), hogy a T/3. személyben a -( j)ok/-( j)ëk[~-( j)ek]/-( j)

ök birtokos személyjel található, és hogy a -ből/-ből, -ról/-ről helyett a -búl/-bűl, -rúl/-
rűl szokásos.9 Jellemző továbbá az E/3. birtokos személyrag palatális alakjának i-je,
és a tőbelseji időtartamot váltakoztató igetövek (ád, kél) megléte.10 Pázmány nyelvét is
ezen változók figyelembevételével érdemes vizsgálni, kiegészítve olyan változókkal,
amelyekre az eddigi vizsgálatok nem voltak kellő figyelemmel (pl. vonzatok sajátsá-
gai, a régióra jellemző tájszók használata).
Nem szabad elfeledkezni azonban a vizsgálatot nehezítő tényezőkről sem. Ezek:
1. régiség és nyelvjárásiasság elkülönítésének problémái. Ezt a probémakört jól
mutatja a birtokos személyjel T/3 alakjának értékelése. E nyelvi jel mai köznyelvi
-( j)uk/-( j)ük alakjával szemben Pázmánynál általában -ok/-ek/-ök található. A bihari
nyelvjárás ma is ezt használja, tehát, ha a mai köznyelv–nyelvjárás szembenállással
számolunk, e jelenséget Pázmány nyelvjárási sajátságának tudhatjuk be. Ha viszont
a 16. század (ómagyar kor vége/középmagyar kor eleje) általános gyakorlatát nézzük,
azt találjuk, hogy ebben a korban a nyelvterület nagy részén az alsó/középső nyelvál-
lású alak található,11 vagyis e korban ez az általános formája a T/3. személyjelnek.
Tekinthetjük tehát nyelvjárási sajátságnak e formát, de csak annyiban, hogy jellemző
az adott régióra, de nem kizárólagosan csak erre a régióra. Ezzel szemben, noha Páz-
mánynál jellemzően jelenik meg a középfokjel egyszerű, csak egy -b-t tartalmazó
alakja (nehezéb (P. 225), jámborb (P. 228), szeb és gazdagb vala (P. 235), töb maradott
a kenyérben (P. 248), serényben (= serényebben) (P. 247), beocsülletesbnec (K. 50),
alabualonac es ereotlembnec kell lenni annak (K. 94), szükseghesb (K. 99), erösb
(K. 109), ezt a jelenséget (ismerve a nyelvtörténeti folyamatokat) az alakulásmód egy
fázisának tekinthetjük csupán, nem pedig nyelvjárási jelenségnek.
Ugyancsak nem tarthatjuk nyelvjárási jelenségnek a kívül ún. ragvonzó névu-
tónak (vmin kívül)12 Pázmánynál több esetben is megfigyelhető használatát: nála
9
Imre Samu, A mai magyar nyelvjárások rendszere, Bp., Akadémiai Kiadó, 1971, 361–362; Juhász Dezső,
A magyar nyelvjárások területi egységei = Magyar dialektológia, szerk. K iss Jenő, Bp., Osiris Kiadó,
2001, 288–289. – SzilNyA., 7, 118, 132, 259, 271, 540. sz. térkép.
10
Viski Károly, A szalontai nép nyelvéből, Bp., A Magyar Nyelvőr kiadása, 1913 (Nyelvészeti Füzetek,
69). – SzilNyA, i. m., 469, 534. sz. térkép.
11
Korompay Klára, A névszójelezés = A magyar nyelv történeti nyelvtana I: A korai ómagyar kor és előz-
ményei, főszerk. Benkő Loránd, Bp., Akadémiai Kiadó, 1991, 277; R évay Valéria, A nyelvhasználat szint-
jei a XVII–XIX. században Északkelet-Magyarországon, Bp., Gondolat Kiadó, 2010, 59–60; Gréczi-Zsol
dos Enikő, Nógrád vármegye nyelve a XVII. században, Salgótarján, Nógrád Megyei Levéltár, 2007, 32;
Hegedűs Attila, Alaktörténeti problémák, Magyar Nyelv, 110/2014, 196–197.
12
D. M átai Mária, Magyar szófajtörténet, Bp., Argumentum Kiadó, 2011, 257–258.
137
450_c.indd 137 2022. 09. 29. 20:56

Hegedűs Attila
ugyanis a kívül nem igényli, hogy ragos névszóhoz csatlakozzék:13 Mikor az ajándék
kívül (L. 177), Az asztalnok kívöl (L. 189), hanem az kívül is (L. 202), mert az minden
szokás kívül vagyon (L. 258), gyermekek és asszonyok-kívűl, kik talám többedn vóltak
(P. 248), senki az egy Isten kiuül (K. 26), ö felseghe kiüül (K. 45), vagi irasba, vagi iras
kiüül (K. 107). Ez esetben is az átmenet egy állomását mutatják a pázmányi példák,
amikre még nála is találunk ellenpéldát (a Papokon kiuül (K. 46).
Szintén a nyelvtörténet témakörébe vág a mondatbevezető kérdőszók Pázmánynál
megfigyelhető kezelése: a vajon kérdőszó főmondatot vezet be, a ha pedig kérdő-fel-
tételes mellékmondatot. Ez utóbbit tekinthetjük nyelvjárási jelenségnek (lásd később),
de a vajon mondatkezdő és gyakran -s-sel kiegészített alakjai: Vallion egy Pogani nem
szinte így okoskodhatneieke, …Vallion nem mondhatnae (K. 39), vallions nem keme-
nien esneké effele mondasoc (K. 43), Vallions ebbeol azt hozodé ki (K. 43), Vallions
Constantinus … tartottaé (K. 77), Vallions …..mondhatodé (K. 88) stb. (melyek egy-
becsengenek Bornemisza Péter siralmas énekének refrénjével),14 a vajon bizonytalan
alakulástörténetének15 eseménykörébe tartoznak.
2. a nyomda szerepének figyelembevétele az adatok valós értékelésében. Nem
hagyhatjuk figyelmen kívül ezt a tényt sem. Maga Pázmány is figyelmeztet a nyomda
korlátozó szerepére: „A minémű fogyatkozásokat ejtett az Német nyomtató e köny-
vecskébe, könnyen eszébe veheti a szemes olvasó, és magátúlis megemendálhattya.
Némely bötűk fogyatkozása lőn oka, hogy o helyébe eo, az ú [helyébe] ü, vagy eu, az k
[helyébe] c (főképpen a szók végén), sz [helyébe] ß vete a nyomtató.”16
3. Pázmánynak a helyesíráshoz való viszonya. Erről megint csak maga vall:
„A nyomtatásba esett fogyatkozásokrúl. […] a Magyar Orthographiába nincs a mi
Nemzetünknek valami közönséges regulája és praeceptoma. Kiből a’ követközik,
hogy nem minnyájan egy-formán írják ugyan azon szótis. Igy láttyuk, hogy némellyek
esmérem, egyebek ismérem, ki künnien, ki pedig keonnien, némellyek chiak, egyebek
czak avagy csak, szokták írni. Az y pedig és h gyakran íratik némellyektűl a magyar
írásba, némellyek pedig ritkán élnek ezekkel. Én efféle aprólékra nem viseltem nagy
gondot, jóllehet nem csak a z bötűnek szűk vóltáért, de egyéb okokbólis, minden-
kor cs-vel írtam a csakot, csudát, csupát és a töb efféle szókat, mellyeknek hasonló
sonussa vagyon; a czégért pedig, czigánt, teczik, láczik, halhacza, Custanczinápolt
13
K iss Ignácz, Pázmány nyelve, Nyelvtudományi Közlemények, 1879/15, 198.
14
Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom – idézi Juhász Dezső, A nyelvjárások történetéből = A
magyar nyelvtörténet kézikönyve, szerk. K iss Jenő, Pusztai Ferenc, Bp., Tinta Könyvkiadó, 2018, 334–335.
15
Vö. Új magyar etimológiai szótár ( a továbbiakban: UESz).
16
PPÖM I, 574. (A szögletes zárójelekbe került szavak az én – Pázmány szándékának megfelelő – betol-
dásaim – H. A.)
138
450_c.indd 138 2022. 09. 29. 20:56

és a töb hasonló-képpen hangoskodó szókat cz-vel írtam”.17 Ez a nehézség a ma kuta-

tója számára nem is annyira a betűk hangértékének megállapítása, hanem főképpen
az ékezetes (ma hosszúságjelnek értékelendő) és az ékezet nélküli betűk értékelésé-
nek, a hosszúság és rövidség megállapításának kérdésében konkretizálódik.
4. a Pázmány-kiadásokat közlők gyakorlata. Pázmány művei kétféleképpen marad-
tak az utókorra. Általában nyomtatásban a maguk idejében (utoljára a Prédikációk,
[1636], melynek megjelenését Pázmány csak néhány hónappal élte túl), illetőleg kéz-
iratban (levelezése). A Pázmány Péter Összes Munkái kiadássorozat a 19. sz vége/20.
sz. eleje tudományos színvonalán adta ki ezeket a forrásokat. A sajtó alá rendezők lel-
kiismeretes munkáját, de ugyanakkor a szövegbe való belenyúlását is mutatja a követ-
kező idézet. „A magyar nyelvű levelek közlése tekintetében a tudományban elfogadott
és Pázmány leveleit illetőleg Fraknói V. és Szilágyi S. által is követett átírási módot
haszáltuk [!], az akkori külön írásjeleket (gh = g [szó végén], u, hangzó előtt = v, eo =
ö, ij = ii, y, j = i) felcserélve a ma ismertekkel és elhagyva a Pázmány által a szó végén,
főleg ragok előtt szokásos mássalhangzó-kettőzést (adhattyuk, adhattiuk, adhattjuk =
adhatjuk, gondollyon, gondollion, gondolljon = gondoljon); viszont visszaállítottuk,
a ma két t betűben végződő szavaknak kettős t-jét az általa következetesen használt
egy t helyett (ot = ott, elöt = előtt, tartot = tartott stb.); valamint az etimologikus írást
alkalmaztuk a Pázmánynál, főleg szó végén használatos fonetikus írás helyett (tar-
csa = tartsa, aggyuk, adgyuk = adjuk, tetczik = tetszik, gongya = gondja, jobbádgy =
jobbágy stb.). Másrészt azonban mindig meghagytuk Pázmány írásmódját, ha a szótő
hangzói vagy mássalhangzói tekintetében van eltérés a mai írásmód és Pázmányé közt
(talám = talán, üdő = idő, az király = a király, itil = itél, fürfíak = fürj fiak, állapat =
állapot, bizonyoson = bizonyosan, keresztyén = keresztény, regtül fogva = régtől fogva
stb.). A szavak összeírása vagy különírása tekintetében a mai szabályokat alkalmaztuk
(fel adja = feladja, enis = én is stb.); továbbá mindenütt alkalmaztuk a hangzók feletti
ékezeteket (Pázmány igen ritka esetben teszi ezt, rendszerint csak ö és ü-nél, de csak
egy ponttal); végre több helyen mellőztük a túlságos sok írásjelet vagy pedig a mai
szabályok szerinti helyökön alkalmaztuk azokat, de az akkor szokásos interpunctio
mellett kétféle értelmet megengedő helyeken meghagytuk az eredeti írásjeleket helyö-
kön.”18 A 2000-ben indult Pázmány Péter Művei kritikai kiadássorozat (sorozatszer-
kesztő Hargittay Emil), mely 2021-ben a 12. kötetnél tart, nem nyúl bele a szövegbe,
egységes a kiadási elv.19
17
Uo.
18
H anuy Ferencz, Előszó = PPÖL I, XVI–XVII.
19
„Mind a magyar, mind a latin részek betűhív átírásban készültek, a szöveg valamennyi sajátosságát
megőrizve” – Pázmány 1607/2016, 5.
139
450_c.indd 139 2022. 09. 29. 20:56

Hegedűs Attila
A jelen vizsgálatba bevont anyagok közül a levelezés és a prédikációk csak

a korábbi kiadássorozatból voltak vehetők, míg a bevont vitairat a kritikai kiadásból,
emiatt az adatok közlése nem egységes. Mindezt elfogadva mégis szükségesnek tar-
tottam a többrétegű mintavételt, mivel a több műfaj a szerző nyelvhasználatának több-
oldalú megfigyelését tette így lehetővé. Éppen ezért, a nyelvjárási vizsgálatba bevont
források a következők:
Pázmány Péter Összes Munkái, VII. kötet. Predikácziók, Bp., 1905, 215–301.
Pázmány Péter Összegyüjtött Levelei, I. kötet, Bp., 1910, 42–545 (21. levél–363.
levél.)20
Pázmány Péter: Keresztyéni felelet (1607). Kritikai kiadás, sajtó alá rendezte
és a jegyzeteket írta Ajkay Alinka, Budapest, Universitas Kiadó, 2016. (Pázmány
Péter Művei, 8).
A példák locusaként oldalszámokat adok meg a prédikációk és a vitairat esetében,
levélszámokat pedig a levelezés adatainak hivatkozásaiban. A prédikációkból vett
példát P-vel, a vitairatból vett példát K-val (Keresztyéni felelet), a levelezésből vettet
pedig L-lel jelölöm.
A jelen tanulmányban „biharinak” nevezzük azt a nyelvjáráscsoportot, amelyhez
Nagyvárad tartozik, ez a terület kiterjed a Tisza–Körös vidéki régió közép-tiszántúli
csoportjára és a hajdú-bihari csoportra (beleértve a Szilágyság nyugati falvait is).21
Ennek a bihari nyelvjárásnak elsődleges tényezői: az í-zés, a záródó kettőshangzók,
az l, r, j hangnyújtó hatása. Szintén az elsődleges jellemzők közé sorolhatjuk a birtokos
személyjelek T/3. alakjait, a teszen típusú E/3. személyű igealakokat, a tőbelseji időtar-
tamot váltakoztató igetövek meglétét, az l hangzóközi geminálódását és egyes határo-
zóragok zártabb képzését. A következőkben azt próbáljuk megfigyelni, hogy ezeknek
a változóknak a nyelvjárási ejtésmódja megtalálható-e Pázmány nyelvhasználatában.
Záródó kettőshangzóra nem találunk példát Pázmánynál. Ennek több oka lehet:
egyrészt az, hogy ekkor – átmenetileg – nem voltak záródó kettőshangzók a magyar
nyelvterület nagy részén, mivel az ómagyar kori labiális utótagú kettőshangzók
az ómagyar kor végére egységesen mind monoftongizálódtak,22 tehát a bihari nyelv-
járásban is hiányoztak (ez esetben későbbi, újmagyar kori megjelenésük másod-
lagos hasadás eredménye lehet). Ha viszont ezek a kettőshangzók ekkor megőrzött
20
Csak a magyar nyelvű levelek.
21
Magyar dialektológia, i. m., 5. melléklet.
22
Bárczi Géza, A labiális utótagú kettőshangzók megmaradásának kérdéséhez, Magyar Nyelv, 1953/49,
35–43; A baffy Erzsébet, Hangtörténet (Ómagyar kor) = Magyar nyelvtörténet, szerk. K iss Jenő, Pusztai
Ferenc, Bp., Osiris Kiadó, 2003, 340, 344; Gerstner Károly, Hangtörténet = Kis magyar nyelvtörténet, i.
m., 39.
140
450_c.indd 140 2022. 09. 29. 20:56

régiségként éltek a nyelvterület egyes nyelvjárásaiban,23 két eset lehetséges a hiá-

nyukra Pázmánynál: vagy az történt, hogy ezek mint elsődleges nyelvjárási jellegze-
tességek már eltűntek az író nyelvjárásából, vagy pedig az, hogy a helyesírás eltakarta
ezek esetleges meglétét. Bárhogyan történt is, kettőshangzók nincsenek Pázmánynál.
Az í-zés (köznyelvi é helyén í). Ez a jelenség a nyelvjárás legáltalánosabb
ismérve. A Szilágysági nyelvatlasz (rövidítve: SzilNyA.) több szóban is mutatja meg-
létét (pl. nígy (39), szína (156), míz (245), mí (242), pínz (288). Pázmánynál megemlíti
Kiss Ignácz (locus nélküli példákkal: fínyes, ítílet, kínyes).24 Megtalálható Pázmány
leveleiben: gyülist (L. 77), az szile igen kicsin, filelem (L. 78.), itíl (L. 166.), ímelyeg
a gyomrom (L. 363.), prédikációiban: kínyeztették (P. 215), itíleti (P. 233), dícsíretes
(P. 261), kímek (P. 301), vitairatában: itileti (K. 17), szem finij vesztésec (K. 20), nagi
szem finy veztéssel (K. 54), ighiri, dicsirete (K. 29,), reminsegünknec (K. 60), finies-
segénec (K. 92), egynyhaniszor (K. 95), dicsiretekkel (K. 120), eginihany (K. 120).
Van azonban néhány ellenpélda is a szövegben: gyülésire (L. 77), megindétja (L. 166),
keuannya (K. 29), segetsegül hini (K. 60), addegh (K. 107), meddegh (K. 126), mézzel
és téjjel folyó (P. 218).
Jellemző a nyelvjárásra a hosszú magánhangzók erőteljes jelentkezése. Ez a ten-
dencia több változóban is megfigyelhető: az l, r, j magánhangzót nyújtó tulajdonsá-
gában (mely Pázmánynál leginkább csak az l példáiban kimutatható): bóldogságra
(P. 216), vólnánk, vólna (P. 219), óldalokat (P. 225), ólthatni (P. 221), megtanúlták,
elkorcsosodtak vólt, óltalmára (P. 230), elmúlatván (P. 232), óltatnak (P. 238), indúlat-
ból, mozdúl, indúl (P. 241), hóltak (P. 262), gyógyúlhatatlan lészen (P. 227), jobbúllyon,
gyűlőlségből, indúlatból (P. 229), de talán az r nyújtó hatását mutatja az ismérhetni
(P. 266) adat. E jelenséget Kiss Ignácz is felemlíti: óltalmaz, mi-vólta, vóltak.25 Az -ul,
-ül (= -ként) határozórag hosszú magánhangzós változata is ide tartozik: országul azt
az clausulát letörölteték (L. 131), Sőt országul arra offerálának magukat (L. 131), ő
felségére arczul támadunk (L. 131), egész várasúl jóakaratomat kedvesen vette kegyel-
metek (L. 299), tanácsúl (P. 244), ha a másét hatalmasúl elvonszom (P. 272), aru-
loul hazud (K. 95). Szintén az l-lel kapcsolatos a kiesésével együtt járó hangnyújtó
hatás: a hiuek otalmara (K. 127), gondot viselnek a serüüt thagra (K. 138), otalmara
(K. 139). A példákban a helyesírás ugyan elfedi a hosszúságot, de itt bátran feltételez-
hetünk hosszú magánhangzót.
23
Benkő Loránd, Egy jobbágylevél margójára, Magyar Nyelv, 1951/47, 221–229; Hegedűs Attila, Margi-
nális megjegyzések: Ómagyar kori labiális utótagú záródó kettőshangzóink megmaradásának kérdéséről,
Magyar Nyelvjárások, 2003/41, 211–215; Juhász Dezső, A nyelvjárások történetéből, i. m., 329.
24
K iss Ignácz, Pázmány nyelve, i. m., 182.
25
Uo., 182–183.
141
450_c.indd 141 2022. 09. 29. 20:56

Hegedűs Attila
A nyelvjárásnak hosszú magánhangzókat kedvelő természetére utalnak a tőbelseji

időtartamot váltakoztató igetövek is: mér, nyér, vét, vész, észik, tészen, lészen.26 Ezek-
ből bőven találunk példát Pázmánynál: vészik (= veszik) (P. 225), elvésznek (P. 233),
kedvesen vészi tőllünk (P. 234), mégyen (P. 237), erőt ád Isten (P. 241), vészen, vészi,
bévészi (P. 242), mégyen-e, lészen (P. 245), hágy (P. 251), senki abban többet nem
vészen (P. 256), a kiketh a korsagh vér (K. 31), nem vészi el (K. 31), sziu visgaloua tészi
maghat (K. 42), nyér (K. 43), tészem (K. 45), eszébe vészi (K. 60), ád (K. 70), mindent
helien hági az Isten (K. 86), vészen (K. 87), eleghet nem tésznek (K. 113), hágihatunk
(K. 116), esztelen feleletet ád (K. 133).
A -ból, -ből, -ról, -ről határozóragok zártabb volta szintén a bihari nyelvjárás
sajátsága (vö. SzilNyA. házrú(l) (271), szekéirű (36), kerítésrű (197), deszkábú(l)
(208), hazúrú (429), teibű (490). Ezek a zártabb alakok jelen vannak Pázmány nyel-
vében: dolgokrúl (L. 32), fundamentombul (L. 207), Vytokrul, hamissagarul (K. 17),
csudakrul (K. 71), arrulis szollec (K. 79), ezekrül (K. 81), eggiessegherül (K. 87),
hatalombul (K. 88), paztorrul, feiedelemrül (K. 89), Paparul (K. 89), Hitrül (K. 35).
Emellett Pázmánynál megjelenik a -tól, -től rag zártabb formája is: ezekre magátúl
is gondja vagyon (L. 169), kicsintül fogva nagyig (L. 189), igen félek attúl, hogy (L.
235). Néhány példa azonban azt mutatja, hogy Pázmány esetenként a nyíltabb alakot
választja: hitetlenseghbeol, beteghsegbeol (K. 65), irasibol (K. 71), szokasabol (K.
80), Istensegbeol all, es embersegbeol (K. 87), bünbeol …ereobeol …hatalmassaghá-
bol (K. 88), gyűlőlségből (L. 229).
A mássalhangzók hangzóközi nyúlása megfigyelhető a nyelvjárásban.27 Páz-
mánynál is meglehetősen sok példát találunk az adott jelenségre: szabad velle (L. 172),
vellek …velle (L. 363), kedvesen vészi tőllünk, tőlled, nálla (P. 234), hallogatva, pre-
dikálláshoz (P. 236), my nallunc (K. 26), Eo tölle (K. 33), beocsülletesbnec (K. 50),
senki eo kiuülle (K. 54), kerdic volt teolle ha felé Istentul (K. 56), igy ir feleolle (K. 57),
ty nallatoc (K. 57), ki akar sotulni belöllöc (K. 59), eppiteni (K. 89), keozzül (K. 89),
eonneon fiabannis (K. 99), szoluánnis a dologhoz (K. 133)
Köztes terület a hangtan és az alaktan között a kötőhangzó/előhangzó képzésének
nyelvállásfoka. Ebből a szempontból a módhatározói -an/-en alakulásmódja jelleg-
zetes a nyelvjárásra, mivel Biharban ez, szemben a köznyelvi alsó nyelvállásfokkal,
középső nyelvállású. Vö. SzilNyA: bajoson (637); Viski: derekason.28 Erre a jelen-
ségre is több példát találunk Pázmánynál: bátorságoson leszen (L. 161), azt hiszem
bizonyoson (L. 207), szorgalmatoson (P. 232), álhatatoson (P. 237), méltóságoson (P.
26
Uo., 181; SzilNyA. lél (534), ád (469).
27
Juhász Dezső, A magyar nyelvjárások területi egységei, i. m., 288. Vö. SzilNyA, 647–652. Vö. SzilNyA,
647–652.
28
Viski Károly, A szalontai nép nyelvéből, i. m., 9.
142
450_c.indd 142 2022. 09. 29. 20:56

239), világoson következik (P. 267), bizonyoson (K. 126). Szintén a kötőhangzó nyelv
állásfokát illeti a kétségkívül nyelvjárási (mert észak-magyarországi nyelvjárásokban
ma is megvan) középzárt kötőhangzó a többes számú, illetőleg birtokos személyjeles
tárgyesetekben. Pázmánynál: hazánkot (L. 78), szolgáimot, magamot (L. 137), kony-
hánkot, halakot (L. 177), utakot (L.195).
A v tövű igéknél a magánhangzós tő jelentkezése jellemző a bihari nyelvjárásra.29
Pázmánynál a nyelvjárás ezen vonását is megtaláljuk a hív ige esetében: vissza akarna
hínyia (P. 223), segetsegül hini (K. 60), hinunc (K. 91), hitta (K. 95), hy (K. 104),
hinunk (K. 106), Hyd segithseghül a szenteket (K. 107), a fú (= fúj) ige esetében: es
azon szaybol, hideghet es meleghet fut (K. 126), és az eszik ige alakjaiban is: ki versent
ett és kiett akár-mely ehető embert (P. 253), húst soha nem ett (P. 255), az első negyven
esztendőben kenyeret nem ett (P. 255), noha akad ellenpélda is: bujaságnak tartották,
ha ki főttet evett (P. 255).
A birtokos személyjel harmadik személyű alakjai mind egyes számban, mind töb-
bes számban eltérnek a mai köznyelvi használattól. Az E/3. birtokos személyjel -i
változata palatális hangrendű szavakban a ragozott változatokban jellemzője a nyelv-
járásnak (vö. Viski: hírit, szəmibe, körmitűl).30 Erre Pázmánynál is látunk bőségesen
adatokat: gyülésire (L. 77), keresetihez (= kereséséhez) (P. 235), ez a te hivatalod tiszti
(P. 247), itileti (K. 17), Isten szeki elöt (K. 26), a Papa kamora szekin születet tudo-
many (K. 30), sziunec indulattiat es keszületit (K. 32), beocsülletes volt minden csele-
kedeti (K 34), a seghitsehül hiuas a hitnec saiat cselekedeti (K. 93). Vannak azonban
ellenpéldák is az írónál: az eo nyaianac vezerlesére (K. 89), iniessegénec (K. 92),
megh nyeresere (K. 94), reszébeol (K. 95).
A T/3. birtokos személyjel nyelvjárási, a köznyelvnél nyíltabb változatai szintén
jellemzői a bihari nyelvjárásnak31 „a többes 3. személyben a köznyelvben is szokáso-
sak közül a nyíltabbakat gyakorolja: házok, lábok, fijok, lovok, libájok, füvök, köny-
vök, szemök, de kezək, észək, ríttyək, kípjək”. Pázmány prédikációiból idézve Kiss
Ignácz is kiemeli az író nyelvének ezen sajátságát: „A kalmárok éjjel-nappal arrúl gon-
dolkodnak, mint öregbítsék kincseket, mint szaporítsák jószágokot. Pr. 799. | A régi
szentek életét is eszünkbe juttassuk, hogy jóságokat kövessük, eseteket pedig vigyá-
zassál távoztassuk. Pr. 837.” SzilNyA: házok (259), lovok (118), főüggyök (7), tehenök/
tehenek (132).32
29
Juhász Dezső, A magyar nyelvjárások területi egységei, i. m., továbbá SzilNyA: hí (540)
30
Viski Károly, A szalontai nép nyelvéből, i. m., 10.
31
Uo.
32
Uo. – K iss Ignácz, Pázmány nyelve, i. m., 193.
143
450_c.indd 143 2022. 09. 29. 20:56

Hegedűs Attila
Néhány további példa a prédikációkból: A farisaeusok … sanyarun tartották teste-

ket (P. 215), farisaeusok magok cselekedetiben helyheztették üdvösségek reménségét,
bűnök tisztúlását és Isten-előt-való igazúlások nyerését (P. 216), Amazok, elfeletkez-
vén testek táplálásárúl és életek megtartásárúl, lelkeket hizlalták isteni dolgokkal,
(P. 233), Pázmány leveleiből: Nagyságos urak magyar országban életeket kötötték
melléje (L. 32), nyeregben tartsák lovokat (L. 32), És igy egymással viaskodván, mind
vitézöket. mind pénzöket elfogyatván (L. 78), Az mi Atyáink, mivel hogy szájokban
vala izi az Interregnumnak (L. 78), Bizony az mi atyáink és őseink az törvényöket
és szabadságokat jól tudták, mellyekért víröket is kiszek voltak kiontani. (L. 78),
és a vitairatból: a szentec, imatsagoc altal (K. 41), azeo moggioc szerent (K. 41), azt
foghia ráioc, hogy eo mondasoc (K. 55), giogytasra valo ereiec legien (K. 73), az eo
…io erkeolczyeoket (K. 78), ö tagokhoz valo szeretetek (K. 136).
Jellemző vonása a bihari nyelvjárásnak néhány egy szótagú ige E/3. személyű -n
személyragos alakja (teszen, viszen SzilNyA: viszen (106).33 Ez a használat erősen
jelen van Pázmánynál is: leszen (L. 77), elő veszen (L. 32), viszen (L. 189), veszen
(L. 344), mégyen (P. 237), vonszon (= vonz, P. 239), (K 136), vészen (P. 240), a ki való-
ban hiszen (P. 269), pokolra megien (K. 29), véghez ne mégien (K. 30), hoszszu füleoc
vagion (K. 39).
Palóc és abaúji nyelvjárásokból idézi a Magyar dialektológia34 a mellékmon-
dati kérdő-feltételes mondat vajon/talán/-ë funkciójú ha mondatbevezető kötőszavát.
Ennek használata a 16. század végén valószínűleg általánosabb lehetett, nagyobb terü-
letre, s így a bihari dialektusra is kiterjedhetett. Pázmánynál ugyanis több esetben
előfordul az adott feladatkörben: nem tudom ha eljöhet (L. 161), kérdezték, ha látta
a pacsirtát (P. 223), Régi kérdés a túdósok-közöt, ha a külömböző étkek sokasága sze-
rez-e ennyi betegségeket (P. 256), és e mái napig kétségben maradott, ha üdvözült-e
vagy örökké elkárhozott? (P. 258), És ne hidgyünk minden tanítóknak, hanem megpró-
bállyuk, ha Istentül vannak-e (P. 265), te magad legi itileo Mester, ha nem melto dol-
gon panaszolkodome (K. 22), Nem tuggia a holt ember ha nemessec legieneké az eo
maradeki, avagi nem (K. 97), Z. Thomas azt kerdi, ha szabadé most Christus Vrunkat
azon kérni, hogy (K. 117).
Minden nyelvjárásnak vannak a tanulmányozó számára azonnal szembetűnő jel-
lemzői (elsődleges nyelvjárási jellemzők) és kevéssé feltűnő jelenségei (másodlagos
nyelvjárási jelenségek). Amikor valaki, élete megváltozása során távolodik a nyelv-
járásától, először a feltűnő, elsődleges jellemzőket veszíti/hagyja el, a másodlagosak
33
Imre Samu, A mai magyar nyelvjárások rendszere, i. m., 362; Juhász Dezső, A magyar nyelvjárások
területi egységei, i.m., 289.
34
Hegedűs Attila, A nyelvjárási mondattani jelenségek = Magyar dialektológia, i. m., 371.
144
450_c.indd 144 2022. 09. 29. 20:56

rejtetten megmaradnak.35 E folyamatban a mondattani jelenségek a másodlagosak

közé tartoznak: az egyén szinte észre sem veszi, hogy nem a köznyelvi formát hasz-
nálja. A mondatalkotás nyelvjárásbeli szerveződési különbségeire kiválóan rávilágít
egy Arany János-idézet: „Igaz ugyan, hogy a tájbeszédek különbsége leginkább egyes
szavakban s azok kiejtésében nyilatkozik; a szókötés jobbadán országszerte ugyanaz:
de én mégis úgy tapasztalom, vannak a syntaxisban a tájak szerint némi árnyalatok,
melyeket nem szabad kifelejtenünk a számításból, midőn a nép nyelvére hivatkozunk.
Ilyen már a tisztelt munkatársunk által felhozott felelő de, s ilyet magam is tudnék
említeni néhányat. Egykor erős vitám volt ezen kifejezés mellett azzaltartani (= úgy
vélni; egyértelmű a német dafürhalten-nel), melyet én a biharmegyei nép szájából
ismerek: erdélyi barátim pedig mennyre-földre tagadták e kitétel magyarságát, szintén
a nyelvérzékre hivatkozván. Ha már most rám sütik a germanismus bélyegét: igazok
lesz-e? – Más eset. Biharban: »vele átellenben” – »vele szemközt«. Átkelve a Tiszán,
egyszerre hallom: »neki átellenben« – »neki szemközt«. Soha nem hittem volna el,
hogy ez utóbbiak magyarul vannak, ha csupán bihari nyelvérzékemre támaszkodom.
És most melyiket vádoljam idegen bűzzel? Nem merem egyiket is.”36 A mondatal-
kotás különbségei – amint erre az Arany-idézet két példája is rávilágít – leginkább
a mondat argumentumszerkezetében nyilvánulnak meg. Minden mondat ugyanis pro-
pozíció, melynek alapja, régense leginkább az ige. Az ige körüli „üres helyek” kitöl-
tése adja a mondat grammatikalitását, nyelvtani helyesen szerkesztettségét. Az üres
helyeket kitöltő vonzatok (argumentumok) pedig nyelvjárásonként elkülönülhetnek
a köznyelvtől.37 A mondattan azonban a dialektológiai kutatások „mostohagyereke”,38
egyes vélekedések szerint kevésbé változatos, mint a hangtan és az alaktan,39 s emi-
att (továbbá a gyűjtési nehézségek miatt is) kutatása a nyelvjáráskutatás perifé-
riájára szorult (csak mint jellemző viszonyulást említve: Imre Samu általános
összefoglalója40 egyetlen oldalt sem szentel neki). Pázmány mondatalkotásában
35
Viktor Schirmunski, Sprachgeschichte und Siedlungsmundarten = Linguistische und ethnographische
Studien über die alten deutschen Siedlungen in der Ukraine, Russland und Transkaukasien, hg. von Claus
Jürgen Hutterer, München, Verlag Südostdeutsches Kulturwerk, 1992. 116.
36
A rany János Összes Művei, XI: Prózai művek 2, szerk. K eresztury Dezső, Bp., Akadémiai Kiadó,
1968, 220–221.
37
Hegedűs Attila, A vonzatosság a magyar nyelvjárásokban, Bp.–Piliscsaba, Szent István Társulat, 2012.
38
Jürgen M acha, Entwicklungen und Perspektiven in der Dialektologie des Deutschen: Eineige Schlag
lichter, Linguistik online, 2005/ 24. 3/05.
39
Beate Henn-Memmesheimer, Verwendung von Elementen der Standard-Nonstandard-Kontinuums als
Ergebnis funktionaler Handlungswahl = Norm und Variation, hg. K. M attheier, Frankfurt, 1997 (Forum
Angewandte Linguistik, 32), 55.
40
Imre Samu, A mai magyar nyelvjárások rendszere, i. m.
145
450_c.indd 145 2022. 09. 29. 20:56

Hegedűs Attila
(vonzathasználatában) számos jellemző, a köznyelvtől eltérő megoldást találunk. Azt,

hogy ezek a vonzathasználatok mennyire a nyelvjárás jellemzői, a szinkron nyelvjá-
rási anyag hiánya miatt (a száz évvel ezelőtti anyagból Viski Károly csak néhány e
kérdésbe tartozó példát közöl: „Figyelemre méltó határozók: firfiba még nem láttam
ijen kíváncsit (= férfit, férfiak között). Késztü eszik (= kéztől, kézből). Nem tudni hogy
mire vígzi. A lábárú hűt meg.”)41 nem állapíthatók meg kétségtelen bizonyossággal.
Ugyanakkor erősen gyanakodhatunk, hogy ezek a vonzatok nyelvjárási gyökerűek.
Figyelemre méltó Pázmány gyakorlatában, hogy esetenként úgy tűnik, nem az ige
választja a vonzatot, hanem a vonzat az igét. Ilyen pl. az inessivusi -ba/-ban parti
tivuszként (l. Viski példái közül az első mondatot): nem tudván semmit az kegyelmed
rejá való neheztelésében (L. 72), az Succersornak választásában körösztül nem állhat
(L. 78), sokat ellövöldöztek az velenczésekben (L. 32), és küldjön oly felessen az fellyül
megnevezett fákban (L. 169), híre nélkül abbael ne adjon (L.177), Az illyen kereskedő-
ben főképpen kívántatik, hogy (P. 239), ne dicsekedgyék a tudós tudományában, sem
a vitéz erejében (P. 240), mennél többet észtek a mennyei jókban (P. 243), hogy mennél
többet kap az ember bennek (P. 243), akár menyit igyék ember a világ vizében (P. 243),
a ki pedig Christus Urúnktúl adatott vízben iszik (P. 243), de: a ki mézet észik (P. 243),
töb maradott a kenyérben (P. 248), senki abban többet nem vészen (P. 256), a ki pedig
tűrhetetlen, a káposzta ételben-is zabállik (P. 257), mint ha kilencz giermek annya,
kerkednec szüz leany koronaiaba (K 80). Ilyen lehet továbbá a superessivusi -n gya-
kori előfordulása is: könyörögvén azon (L. 72), az mit kegyelmed ajándékon ígért (L.
175), azon jajgatnak ezek (P. 227), azon tudakoznak (P. 233), kezd venni drága pénzen
(P. 240), a mennyie bóldogságot egy darab sáron, az Istent e világon el ne cseréljük
(P. 240), egy tál lencsén eladá örökségét (P. 259), Nagy árron és drága kincsen vette
Christus a mi lelkünket (P. 264), Azon kéric a Catholikusoc a Szenteket (K. 26), Z.
Thomas azt kerdi, ha szabadé most Christus Vrunkat azon kérni, hogy (K. 117).
Pázmány tájszóhasználata is nagyrészt a bihari nyelvjáráshoz köthető (a legtöbb
esetben az Új Magyar Tájszótár ezt a régiót jelöli meg előfordulási helyként). Megtalál-
juk nála a tájszók mindhárom fajtáját: az alaki tájszavakat: ahon (K. 29), (K. 39), ezent
(= így) (P. 253), (K. 68), hon (= hol) (K. 31), (K. 42), (K. 86), ihon (K. 72), (K. 117),
konog (P. 223), másunnan (P. 284), masuua (K. 74), medgyek (mit tegyek) (P. 277),
meszünnen (P. 232, 249), meszszünnen (K. 76), mihent (K. 68), (P. 243, 244, 286),
(K. 24), (K. 72), nehult (K. 70), sehut (L. 78), sohult (K. 145), zabola (P. 223); a jelen-
tésbeli tájszavakat: a keony kareiara e vagion nyomtatua (K. 87) ÚMTsz. karéj ’széle
vminek’, nem feleseghe hanem latra a mas azzony (K 87) ÚMTsz. lator ’házasságon
kívüli szerető’, tőke (= fatörzs) ÚMTsz. (P. 265), és a valódi tájszavakat: abajdocz
(= keverék) (P. 6. kötet. bevezetője), (K 18), alytani (= vél) (K. 32) (Arany J. szerint
41
Viski, A szalontai nép nyelvéből, i. m., 11.
146
450_c.indd 146 2022. 09. 29. 20:56

jelentése inkább: sejt, gyanít,42 álla-kapcája (P. 224), Gyarmathi nagy munkaual
keszitet Antalkodasi (= antalka ÚMTsz. ’együgyű ember’ így: ’együgyűség’) (K. 119),
Antalkodik, seot bolondoskodik (K. 143), aranioznac (ÚMTsz. ’hisz, vél’) (K. 22),
aranzom (K. 99), csonka-bonkákat (P. 282), az értelmes szók esztenek, mellyekkel fel-
ébred puhaságok (ÚMTsz. ösztön: ’ütőszerszám mogyoróvesszőből’) (P. 218), fantom
fantal fizessec (= ugyanúgy ÚMTsz.) (K. 18), fontba veti (= mérlegre teszi, mérlegeli,
ÚMTsz. font) (P. 243), hurrogattatott (= szid ÚMTsz.) (P. 275), kabasagokat (kergekór,
kába = kerge, ÚMTsz.) (K. 21) , kabasaghi (K. 59), kakogion (= hápogjon, ÚMTsz/
MNyA. 374) (K. 20) kakogh (K. 52), kócipor (ÚMTsz. ’hitvány’) (P. 226), lengeteg
(= lebegő, könnyű ÚMTsz.) (P. 6. k. bev), pall (= ütöget ÚMTsz.) (K. 18), senkivel nem
pántolódtak (= veszekszik) (P. 215), pántolódást (P. 229), (K. 21), síndik (= szenved,
ÚMTsz.) (P. 252), ki akarnac sutulni (= nyomni ÚMTsz.) (K. 34), ki akar sotulni belöl-
löc (K. 59), szalankozo giarlo bizonsághi (K. 60) vö. ÚMTsz. szalangózik ’szállong,
szálldogál’, szunyátán (= mafla, ÚMTsz.) (P. 238), vonagodik (ÚMTsz. vonaglódik =
haldoklik).(P. 252).
Összegzésként: Pázmány nyelvhasználatán kétségkívül átüt nyelvjárásiassága.
Ez a dialektus azonban, mivel alapvonásaiban nem tér el nagymértékben a környező
régió más nyelvjárásaitól, nem akadályozta a megértést, a mondanivaló továbbadását
és befogadását. Ez a nyelvjárással színezett népnyelv természetes közege a kor nyelv-
használatának s az ebben alakuló, egységesülő nyelvhasználatnak.43
Pázmány Péter és a múlt idők
Pázmány Péternek a magyar irodalmi nyelv kialakításában játszott szerepét sokan

kiemelik, Pais Dezső Pázmány szerepéről és hatásáról a következőket írja: „Egy idő-
ben jobbra-balra vitatták annak a nézetnek a jogosultságát, hogy Pázmánynak döntő
szerepe volt a magyar irodalmi nyelv fejlődésében. Hogy Pázmánynak mi volt a sze-
repe ezen a téren, az nincs elég világosan felderítve még. Az azonban nyilvánvaló,
hogy hatása rendkívül jelentékeny a magyar prózai stílus kialakításában és ezzel
együtt bizonyos külső-belső nyelvi sajátságoknak a szuggerálásában. Tekintélye
a közhasználatban uralkodóvá tett számos hangtani, szótani stb. formát nemcsak szel-
lemi követői, hanem ellenfelei körében is. Iratai évtizedek múltán, még a XVIII. szá-
zad második felében is eleven hatóerőként érvényesültek a magyar nyelv irodalmi
alkalmazásában. Természetesen ezzel korántsem állítjuk azt, hogy ő úgy teremtette
42
A rany János Összes Művei XI, i. m., 577.
43
Vö. K iss Jenő, A magyar köznyelv (standard) alakulástörténetéhez = A magyar nyelvtörténet kézi-
könyve, i. m., 368–369.
147
450_c.indd 147 2022. 09. 29. 20:56

Hegedűs Attila
meg a magyar prózai nyelvet, hogy talán valami általános, szigorúan megszabott nor-
mát adott annak. Ő a fejlődést terelte olyan irányokba, amelyekben a magyar irodalmi
nyelv tipikus sajátságai hosszú időkre kiformálódtak, illetőleg kiformálódhattak.”44
Pázmány méltatói nyelvét és ennek hatását leginkább Pázmány retorikájában látják,
népi szólásokat, tájszavakat, beszélt nyelvi elemeket tartalmazó prédikációiban. Lát-
ják továbbá sajátos mondatalkotásában, a pázmányi körmondatban, mely nem azonos
a barokk körmondatok zsúfoltságával.45 De ez csak a felszín, és megkérdezhetjük:
mi van a mélyben? Vagyis: az alsóbb nyelvi szinteken milyen alkalmazások jellemzik
írónk nyelvét? Sajátos színfolt lehet Pázmány viszonya a múltidő-használathoz, annál
is inkább, mivel a középmagyar korszaknak abban az idejében (16. sz. vége – 17. sz.
eleje), amikor Pázmány alkotott, az igemód és igeidő-használat némiképp eltért a mai
használattól. Milyen mértékben áll benn a korban Pázmány igeidő-használata, korre-
lál-e ez kortársaiéval, vannak-e rá, Pázmányra jellemző sajátságok, mi lehet ezeknek
az oka. Jelen fejezetben ezekre a kérdésekre keresek választ.
Pázmány nyelvének grammatikai bemutatását igen alapos tanulmányban a Páz-
mány Péter Összes Művei kiadássorozat egyik közzétevője, Kiss Igácz végezte el.
A tudós pap tanulmánya 1879-ben jelent meg, látókörébe bevonva a Pázmány-életmű
számos tételét.46 (Ugyan megjelent egy közlemény, egy valamikori előadás kézirata
Zsirai Miklós hagyatékából is,47 de ennek a grammatikára vonatkozó része nem önálló
kutatás terméke, hanem a Kiss Ignácz-tanulmány megállapításainak (sőt: példáinak is)
hivatkozás nélküli megismétlése.) Kiss Ignácz 5 múlt időt különböztet meg Pázmány-
nál (mondok vala, mondok volt, mondék, mondtam, mondtam vala v. volt.48 Ezekből
kiemeli a mondok volt formulát, megjegyezve, hogy ez Pázmánynál csupán háromszor
fordul elő, s a szerző „ezen időalakot akkor használja, midőn valamely állitásnak kép-
telenségét ironice akarja föltüntetni”.49 Egyik Pázmánytól idézett példája – „Ha ezek
(a jó cselekedetek) ugyan haszontalanok az üdvösségre: majd ám heába-való terhet
veszek volt vállamra, és Isten nevében osztogatom volt javaimat. Kal. 724.” – nyo-
mán a befejezett jövő megjelenítésének tarthatjuk ezt az alakot. Ezt leszámítva négy
44
Pais Dezső, A magyar irodalmi nyelv, A MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei,
1953, 444.
45
Vö. Sárközi Sándor, Pázmány körmondatai = Tanulmányok a bölcsészettudományok köréből, szerk.
Nagy Miklós, Bp., ELTE, 1982, 293–317.
46
K iss Ignácz, Pázmány nyelve, i. m., 177–247, 325–388.
47
Zsirai Miklós, Pázmány Péter nyelve, Magyar Nyelvőr, 1994, 47–51.
48
49
Uo., 205.
148
450_c.indd 148 2022. 09. 29. 20:56

múlt időt tárgyal: az -á/-é jeles múltat („történeti múlt”),50 a -t jeles múltat („értesítő
múlt”),51 a Ø + vala formát („folyamatos múlt”)52 és a -t + vala (volt) formát („végzett
múlt”).53 A jelen tanulmány tárgya szintén eme négy múltidő-forma lesz, nem tárgya-
lom tehát a feltételes mód múlt idejét (mondtam volna) és a mellékmondati kötőmód
múlt idejét sem (mondtam légyen), mivel ezek ugyan jellemzik Pázmány nyelvhasz-
nálatát, de a viszonyításba bevonható szakirodalmi források nem közölnek ezekhez
összehasonlítási lehetőséget.
Mindenekelőtt szólni kell az egyes múltidő-formák eredetéről. Alapnyelvi örök-
ségként kaptuk az -á/-é jeles múlt időt. Csak néhány példa a történeti nyelvtanból (zür-
jén mun-i ’mentem’, votják myn-i ’mentem’, finn men-i-n ’mentem’,54 amelyek mutat-
ják, hogy a rokonnyelvekben is meglevő -i válik a magyarban az ismert hangtörténeti
folyamaton keresztül (CVCV + i > -ai/-ei >) -á/-é-vé. Ez az időjel bővülhetett a γ ige-
névképzővel alkotott igenevekben befejezettséget jelölő, s ezért múlt időnek felfogható
alakokkal (csusza, szüle, hulla).55 Belső magyar fejlődés, de még az ősmagyar kori
történések sorába vonható a -t jeles múltidő-forma kialakulása is. Ennek közvetlen
elődje a -t képzővel alakult befejezett igenév. Az igenév, tudjuk, kétarcú szófaj: vannak
nominális tulajdonságai is (pl. lehet jelző: fagyott víz), és vannak igei tulajdonságai
is (pl. lehet állítmány: a víz fagyott). Ez a kétarcúság magyarázza az átértékelődés,
az újraelemzés lehetőségét: a beállt állapotot, annak befejeződését jelölő állítmányi
szerepben álló igenévben a múlt idő képzete jelenik meg, képzője pedig múltidő-jellé
alakul a beszélők értékelésében. A Halotti beszéd mondata: „E∫ uimagguc ∫ zent peter
urot. Kinec odut hotolm ovdonia. e∫ ketnie” és esetleges hasonló mondatok kétértelmű-
sége („kinek adott hatalma [van] / kinek [Isten] adott hatalmat) tisztán jelöli az átérté-
kelődés folyamatának lehetőségét. Minden bizonnyal az ősmagyar kor terméke a két
összetettmúltidő-jel (Ø + vala – Halotti beszéd: mige zokoztia vola, -t + vala – Halotti
beszéd: odutta vola), melyekben a vala segédige jelöli a múltat a befejezetlen, ille-
tőleg a befejezett aspektusú igék mellett.56 Az ómagyar korszak végén az összetett-
múltidő-jelek kibővülnek a volt segédigével (a megjelenés időbeli különbsége okán
nem tűnik valószínűnek, hogy ebben a kibővülésben a török nyelvekben megtalálható
50
Uo., 221–223.
51
Uo., 223–224.
52
Uo., 225.
53
Uo.
54
A baffy Erzsébet, Az igemód- és igeidő-rendszer = A magyar nyelv történeti nyelvtana, i. m., 104.
55
Uo., 108.
56
É. K iss Katalin, Az ómagyar igeidőrendszer morfoszintaxisáról, Magyar Nyelv, 2005/101, 420–435.
149
450_c.indd 149 2022. 09. 29. 20:56

Hegedűs Attila
szemtanúsági szemlélet57 tükröződne), a vala és a volt a korszak végén mindkét múlt-

idő-jel segédigéjeként előfordulnak.
Az összetett múlt idők ómagyar kor végi elterjedtsége, nyelvi alkata és szerepe
többféle állásfoglalást is előhívott. Felmerült, hogy a kódexirodalomban való meg-
jelenésük miatt ezek a formák az egyházi szövegek idegen eredetijének megfelelő
magyar múltidő-formák lennének, és nem jellemzőek az általános nyelvhasználat-
ban.58 Az ómagyar kor végi misszilisek azonban az összetett múlt idők széles körű
használatáról tanúskodnak,59 mégpedig régiótól/nyelvjárástól függetlenül az ország
egész területén.60 Nyelvi alkatukra jellemző a vala és a volt segédigés alakok azonos
időben való egymás mellett élése, ezt mutatja a Középkori leveleink61 missziliseiben
előforduló összetett múlt idős igealakok táblázata is:
Az összetett múlt idők előfordulása a missziliskorpuszban62
Irat Előfordulás
Ø+vala 19 29
Ø+volt 5 9
t+vala 25 50
t+volt 23 36
együtt t+vala és t+volt 20 39 vala, 40 volt
egyéb 4
Összesen 92 207
Az összetett múlt idők funkciója általában a múlt idők rendszerében betöltött

szerep: a Ø+vala használata a befejezetlen, illetőleg a folyamatos múlt kifejezé-
sére jellemző, a -t+vala pedig a befejezettség kifejezésére, továbbá az előidejűség,
idő-egymásutániság (plusquamperfectum) kifejezésére.63 Ugyanakkor ezen össze-
tett igealakok használata egyéb szerepekben is megfigyelhető: a Ø+vala szerke-
zetre nézve ilyen a feltételesség szerepköre: de azonnal oztan erthe lezek ha Myth
57
Vö. Bereczki Gábor, A magyar nyelv finnugor alapjai, Bp., Universitas Kiadó, 19982. 90.
58
Sárosi Zsófia, Morfématörténet = Magyar nyelvtörténet, i. m., 367–368.
59
Uo., 144
60
Hegedűs Attila, Az összetett múlt idők és használatuk a kései ómagyar korban, Magyar Nyelv, 2016/112, 76.
61
Középkori leveleink 1541-ig, szerk. Hegedűs Attila, Papp Lajos Bp., Tankönyvkiadó, 1991.
62
Hegedűs Attila, Az összetett múlt idők…, i. m., 76.
63
Sárosi Zsófia, Morfématörténet, i. m., 144.
150
450_c.indd 150 2022. 09. 29. 20:56

zerezhetek wala Mynemewth Jobath zerezhetek olyath zerzek (Kl. 204), Irod azt hog
el Nem Jehecz ellien hertelen akarom wala ha Ide Jehecz wala hog eggyut Mentenk
wolna (Kl. 168). A múlt idő és a feltételesség ugyanabban az iratban egymás mellett
is megjelenhet: czekehazy albert es ragaldy mattas kenalnak vala engemet az penz
nek nemy rezevel az tobyt keryk vala sent mihal napyara … meeges fel vezem vala
ha mind megaggak vala de ok nem akarak meg adny (Kl. 19), sőt a feltételesség
már a jövő idő (futurum perfectum) felé mutat a következő példákban: ha … ebe
neky akaratyaty tezed o es mynd azt tezy wala (Kl. 27), Iryon nekem … hythemre
mindyarast meg serzem wala (Kl. 52). A -t+vala szerkezet esetén pedig a példák
jelentős részében a -t+vala nem jelöl egy másik múlt időnél korábbi időt, hanem
összehasonlítás nélkül csupán múlt idejű a vonatkozása: solt wala .k. es enuelem
wegezet wala; kyrel emlekeset wala nekem .k. (Kl. 79), ez el mwlth seken kacyan
wram hadnagya yrth wala az warmegyenek (Kl. 74), Jol emlekezhetik .k. minemew
zo indult vala kegielmed kewzet es en keztem … mel dolgot .k. ez veegbe hagiott uala
(Kl. 122). A múlt idős alkalmazások sokszínűségét jól jellemzi Mohay Zsuzsanna
megállapítása: „A múlt idők használatát illetően még a többé-kevésbé jól elkülönít-
hető ómagyar kori funkciók ellenére sem érdemes mechanikus módon, kizárólagosan
érvényesülő szabályok érvényesülését várni”.64
Pázmány 1570-ben született, nyelvelsajátítása a század 70-es, 80-as éveiben tör-
tént. A középmagyar korszaknak ezt az idejét (1580–1595) vizsgálja Németh Renáta
tanulmánya Martonfalvay Imre Emlékiratai és 25 misszilis bevonásával.65 Következ-
tetései az egyszerű és az összetett időkről a következők: az egyszerű idők alkalmazá-
sában kiemelendőnek tartja a stílusérték meghatározó szerepét, ennek a választásra
gyakorolt hatását („azonos tövű igék alaki hasonlóságának kerülésére való törek-
vés”.66 Kiemeli továbbá a szabad választás lehetőségét és megvalósulásának módját:
„Úgy képzelhetjük el őt, mint aki szilárdan eltökélte, hogy most már igazán határo-
zottan lép fel gazdáival szemben. Ilyenkor -t jeles múltat használ. Igyekszik szem
előtt tartani célját, de az emlékek sodra minduntalan magával ragadja: ilyenkor átvált
elbeszélő múltba”,67 felerősödik tehát a személyesség attitűdje. Az összetett idők hasz-
nálatára nézve a Ø+vala esetében a modális értéket hangsúlyozza (a szerkezet
64
Mohay Zsuzsanna, Múltidő-használat a középmagyar korban: A múlt idők középmagyar kori funkciói-
nak vizsgálata, PhD-értekezés kézirata, 2018, 11. https://edit.elte.hu/xmlui/handle/10831/44830
65
Németh Renáta, Múlt idejű igerendszerünk a korai középmagyar korban = Magyar és finnugor alaktan,
szerk. Büky László, Forgács Tamás, Szeged, Szegedi Tudományegyetem Magyar Nyelvészeti Tanszék,
2001 (A Nyelvtörténeti Kutatások Újabb Eredményei, 2), 131–138.
66
Uo., 135. (Kiemelés tőlem, H. A.)
67
Uo., 134.
151
450_c.indd 151 2022. 09. 29. 20:56

Hegedűs Attila
érintkezését a feltételes móddal), míg a -t+vala esetében az aspektuális értékeket (rela-

tív időviszonyok: előidejűség, okhatározói alárendelés).
A középmagyar korszak első, nagyobbik felének (1526–1700) múltidő-használatát
dolgozza fel PhD-értekezésében Mohay Zsuzsanna: 1224 misszilis 12055 múltidő-elő-
fordulását teszi górcső alá.68 Vizsgálatába tehát csak az adott korszak 175 évének leve-
lezését vonja be. Az egyes múltidő-fajták előfordulására két statisztikát közöl, egyet
a 16. századra, egyet pedig a 17-re.69
16. század:
A biztosan besorolható A biztosan besorolható

igealakok száma igealakok %-os aránya
-t jeles múlt 4048 73,1%
-á/-é jeles múlt 812 14,7%
-t + vala/volt típusú múlt 531 9,5%
Ø + vala/volt típusú múlt / 102 1,8%
17. század:
A biztosan besorolható A biztosan besorolható

igealakok száma igealakok %-os aránya
-t jeles múlt 5129 78,5%
-á/-é jeles múlt 960 14,7%
-t + vala/volt típusú múlt 362 5,5%
Ø + vala/volt típusú múlt 73 1,1%
Mohay általános megállapításai a középmagyar korról:

1. A -t jeles múlt idő: legáltalánosabb, minden funkcióban megtalálható.
2. Az -á/-é jeles múlt idő: a közelmúlt kifejezésében, továbbá az elő- és utóidejűség
kifejezésében meglevő szerep, vannak szemantikai csoportok, amelyekben ez az ige-
idő jellemzően fordul elő (képességet jelző igék, mondást, közlést jelentő igék, moz-
gást jelölő igék, fordulatjellegű (akár pozitív akár negatív) eseményeket jelölő igék,
68
Mohay, Múltidő-használat a középmagyar korban…, i. m.
69
Uo.,71.
152
450_c.indd 152 2022. 09. 29. 20:56

a levélváltás körülményeit jelölő igék). Szintén ez az igeidő jelenik meg a személyes

érintettség esetén (kiemelés tőlem H. A.) – állítja a szerző. A szövegstruktúra eseté-
ben a halmozott előfordulás, a témaváltást nyomatékosító funkció hívja elő fokozottan
az -á/-é jeles múlt időt.
3. A -t + vala/volt múlt idő esetében az előidejűség és a befejezettség jelölésé-
ben elfoglalt szerep kiemelendő. Vonatkozhat ez a múlt idő „az elmúlt napokban”
közelmúltjára is. A levélváltás körülményeit taglaló igéknél is jellemzően fordul elő,
továbbá az emberi járó mozgást jelölőknél és a negatív fordulatot jelölő igéknél.
4. A Ø + vala/volt múlt időnek a jövő idejű eseményeket jelző szerepe is meg-
jelenik, és ez az igeidő erőteljesen jelenik meg az akaratot, óhajt kifejező igéknél
(kiemelés tőlem H. A.) és a mondással kapcsolatos igékben is.
Ha összevetjük Mohay két statisztikai kimutatását, azt találjuk, hogy a -t jeles múlt
a 17. században mintegy 5 %-kal növekszik az összetett múlt idők rovására, miközben
az -á/-é jeles múlt megtartja a mintegy 15%-os előfordulási arányát. [Az -á/-é jeles
múlt idő jelenléte és aránya még a 19. században is jelentős, használatában (Arany
János egy levelét vizsgálva) Tolcsvai Nagy Gábor a személyes érintettség jelzését látja,
míg a -t jeles múltban „meghatározó a szemtanúság vagy az átélés hiánya”.70 Ugyanak-
kor viszont kortárs 19. századi szövegeket bemutatva Tolcsvai Nagy is kiemeli a kor-
ban meglevő „változatosságot, sőt következetlenséget és bizonytalanságot”.71 Napja-
inkra azonban már az -á/-é jeles múlt teljes kihalása jellemző, nyelvhasználatból való
kimúlásának jelzése, hogy a gyermekeknek nehézséget jelent a jelenség felismerése
és ez által a 19. századi irodalom megértése.72
Ahhoz, hogy Pázmány igeidőhasználatáról valós képet nyerjünk, nem elegendő
csupán a levelezését vizsgálni. A jelen fejezet alapjául ezért hármas mintavételt alkal-
maztam: vettem mintát Pázmány levelezéséből (56 levél, időköre: 1605–1625),73 Páz-
mány egyik vitairatából74 és Pázmány prédikációiból.75 A három minta terjedelme
többé-kevésbé azonos. A mintákból kigyűjtöttem az egyes múltidő-fajták előfordulá-
sának számát és arányát, ezeket táblázatokban rögzítettem.
70
Tolcsvai Nagy Gábor, A múltak átalakulása: Jelentéstani és narratív lehorgonyzó módosulások
a magyar múlt időkben a 18. század után, Magyar Nyelv, 2017/113, 19.
71
Uo., 19.
72
Illésné Kovács Mária, K ecskés Judit, Az elbeszélő múltú igék felismerési problémái, szerk. Zimányi
Árpád, Eger, Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola, 2009 (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis,
Nova Series XXXVI. Section Linguistica Hungarica), 216–223.
73
PPÖL (Pázmány magyar nyelvű levelei).
74
Pázmány 1607/2016, 17–58.
75
PPÖM VI, 169–204.
153
450_c.indd 153 2022. 09. 29. 20:56

Hegedűs Attila
Vitairat
adatszám %
összesen 215 100%
-t jeles 119 55 %
-á/-é jeles 78 36 %
Ø + vala/volt 13 6%
-t + vala 5 2%
Levelezés
adatszám %
összesen 365 100%
-t jeles 289 79%
-á/-é jeles 46 13 %
Ø + vala 2 0,5 %
-t + vala/volt 28 7,5 %
Prédikációk
adatszám %
összesen 557 100 %
-t jeles 440 79 %
-á/-é jeles 98 18 %
Ø + vala 7 1%
-t + vala/volt 12 2%
154
450_c.indd 154 2022. 09. 29. 20:56

Összesített (a három minta együttesen)
adatszám %
összesen 1137 100 %
-t jeles 848 75 %
-á/-é jeles 222 19 %
Ø + vala/volt 22 2%
-t + vala/volt 45 4%
Pázmány levelezése múltidő-használatának összevetése Mohay adataival
Pázmány levelezésének
%-os arányok a levelezés-
%-os arányai/(a három
ben Mohaynál (17. sz.)
minta együttes aránya)
-t jeles 78,5% 79% / (75%)
-á/-é jeles 14,7% 13% / (19%)
Ø + vala/volt 1,1% 0.5% / (2%)
-t + vala/volt 5,5% 7,5% / (4%)
A statisztikai táblázatokból leszűrhető első megfigyelés kézenfekvő: a levelezés-

ben szinte teljes az azonosság a 17. századi általános előfordulás és Pázmány haszná-
lata között.
Az igeidőformák általános használatának tendenciája azt mutatja (Mohay 16.
és 17. századi táblázata alapján), hogy a segédige nélküli -t jeles múlt használatának
aránya mintegy 5 %-kal növekszik (73%-ról 78,5%-ra), miközben az összetett múlt-
idő-formák alkalmazása ennyivel csökken (11,3%-ról 6,6%-ra). Ha ebben a változási
folyamatban nézzük Pázmány múltidő-használatát, megállapíthatjuk, hogy a pázmá-
nyi múltidő-használat lényegében teljesen megfelel a trendnek: -t jeles múlt: 79%/
(75%), összetett múlt idők: 8%/(6%). Ugyancsak megfelel az általános gyakorlatnak
az -á/-é jeles múlt idő pázmányi használata is (Mohay 17. sz.: 14,7%, Pázmány: 13%/
(19%)). Az összetettmúltidő-formák alkalmazásában a Ø + vala/volt esetében Németh
a feltételes móddal való érintkezést emeli ki, míg Mohay mások mellett az akaratot,
óhajt kifejező igék melletti megjelenését. Pázmánynál számos példát találunk eme
múltidő-forma feltételes használatára (137. levél, 1620. március 17.: Bezzeg uram,
ha Kgltek közel levén Erdélyhez, idején megérzette volna az dolgot, ennek mind
155
450_c.indd 155 2022. 09. 29. 20:56

Hegedűs Attila
eleit veheti vala ő fölsége.;149. levél, 1621. augusztus 23.: Adta volna az Úr Isten,
hogy ennekelőtte is mindnyájan az szép csöndes és békeséges állapotot megböcsülvén,
ezt az nagy tüzet ne görjesztik vala, mely immár is, sok ezer hazánk fiait megemész-
tette…). A vélekedést és szándékot Pázmány inkább az -á/-é jeles múlttal fejezi ki
mind a leveleiben, (32. levél, 1616. augusztus 20.: Alkalmatosságom levén az irásban,
nem akarám elmulasztani, hogy az itt való dolgokrúl Ngdat ne tudósitanám.; 166.
levél, 1622. január 12.: Azért ez levelem által akarám Felségednek tudására adnom,
hogy Császár urunk ő felsége az Cornmissáriusokat megindétja), mind a vitairatban
(itt saját vélekedését fejezi ki ezzel a múltidő-formával – vö. vitairat 57. oldal: Noha
azert bodaogh azzont az Isten az eo beolcsesegéuel, es irgalmassaganac nagi vol-
taual be telliesite az eo moggia szerént, de azért, sem meg nem foszta maghat az eo
Isteni irgalmassagatul, sem Bodogh azzonnac nem ada az eo Isteni tulaidonsaghat).
A -t+vala/volt múltidő-forma esetén Németh is, Mohay is hangsúlyozza ennek az elő-
idejűség, a relatív időviszonyok kifejezésében vállalt szerepét. Ugyanezt jegyzi meg
Kiss is Pázmányra vonatkoztatva, állítását több példával megtámogatva.76 Néhány
példa az általam vizsgált anyagból: 169. levél, 1622. február 21.: Mikor az kegyelmed
jámbor szolgája érkezék, és az kegyelmed levelét meghozá, akkor immár ezt az levelet
megirattam volt.; 174. levél, 1622. március 20.: Irtam volt kegyelmednek ennek elötte,
és Homonnai Gáspár uramnak küldöttem volt az levelet, de ő kegyelme várakozván
Bohusra, sokáig tartóztatta az levelet.; 202. levél, 1623. január 14.: Mert én semmit
többet nem kévánok, hanem csak az mit az szegény Forgách Sigmondtul megváltottam
vala és in pacífico dominio voltam ante praeteritos motus.; 273. levél, 1624. szeptem-
ber 29.: mind pajtárnat, malmomat, ujvári házamat erővel felverték, és minden gabo-
námat elvitték, sőt az mely kevés vetni való gabonát, az guttai szentegyházban rakatott
volt szolgám, azt is az templomnak violatiojával erőszakkal elvitték. Hasonló példák
a prédikációkból: mikor megértette vólna, hogy egy ifiú, kit tanított és keresztelt vala,
tolvajok hadnaggyá lett,77 De az Uj Testamentomban megtellyesedett, a mit Isten régen
ígért vala,78 miképpen Jákob, halálos ágyában testamentomot tévén, a töb atyafiak
egyenlő része-felet, Jósef-nek hagyá azt a gazdag főldet, mellyet az Amorréusok-túl
kardal és kéz-ijal nyert vala.79
Egyetlen múltidő-fajtában látunk kiugró eltérést az átlagtól Pázmánynál, s ez
a -á/-é-jeles múltidő-formának a prédikációkban meglevő 18%-os előfordulása,
és a vitairatban ennél is nagyobb, 36%-os aránya. A jelenségnek funkcionális okai
76
77
PPÖM VI, 178.
78
Uo., 179.
79
Uo., 181.
156
450_c.indd 156 2022. 09. 29. 20:56

lehetnek: az -á/-é sajátos környezetben jelenik meg ezeken a helyeken. Ide tartoz-
nak azok a helyek, amikor a prédikációkban Jézusról, a vele összefüggő történe-
tekről ezek folyamatában mesél. Egy idézet erre: „Mikor Christus titkon és nem
minden Apostol-előt akart valamit cselekedni, Szent Jánost ki nem hadta: azt akarta,
hogy jelen légyen. A Tábor hegyén, mikor színét elváltoztatá; a Geth-semani kert-
ben, mikor a halállal tusakodék; a Calvaria hegyén, mikor meghala; az archisynagó-
gus leányának feltámasztása-kor és egyéb helyekben azt akarta, hogy egyebek-elöt,
vagy egyebek-nélkül, Szent János jelen légyen: minden titkokban túdós légyen. Mikor
pedig a Vég-vacsorán azt mondá, hogy tanitványi-közzűl egy elárúllya őtet, minnyá-
jan megháborodának; de nem meré senki kérdeni: kicsoda ez az árúló? Péter kérdezni
kezdé Jánostúl, kicsoda ez? Szent János titkon megkérdé Christust; Domine quis est?
Uram, kicsoda az? És miképpen Isten el nem titkolhatá Abrahám-túl Sodoma rom-
lását: titkos secretariussa-túl el nem rejté, ki légyen az az áruló. Azért azt mondá,
hogy a kinek bémártott falatot ád, az; és egy falatot adván Judás-nak, megjelenté titkát
csak magának Szent Jánosnak. Nagy méltóság, nagy dücsösség ez, hogy Christusnak
secretariussa vólt Szent János.”80
Általában is jellemző ez az igeidőhasználat Pázmánynál a történetmesélés
folyamatának esetén. Két példa erre is a prédikációkból: „Mit mongyak a lelkek
üdvösségének kivánságárúl? Ezzel oly tekíntetes vólt Szent János, hogy, a mint sok
túdós régiek írják, számkivetéséből Efesom-ba visza-térvén, mikor megértette vólna,
hogy egy ifiú, kit tanított és keresztelt vala, tolvajok hadnaggyá lett: megszáná vesze-
delmét: és sem vénségét és betegségét, sem az útaknak félelmes-voltát nem tekíntvén,
mind addig bújdosék a hegyeken, erdőkön, míg a tolvajok kezébe akada. És mikor
hadnagyokhoz vitetett vólna, nem csak keserves sirásival, hanem aitatos szép inté-
sivel, megnyeré az elveszett juhot és vállára vévén Efesom-ba vivé”;81 „Másodszor:
tűkörűl tarcsa előtte és kövesse, a mit Szent Dávid cselekedék kedves fiának halála-
kor: jejunio jejunavit, jacuit super terram, bőjtöt bőjtölt, földre borúlt, míg a gyermek
beteg vólt. Mihent tudtára adák, hogy meghólt, felkele; megmosdék; ruháját változtatá;
templomba méne; Istennek hálákat ada; és az-után elfogyatá királyi ebédét”.82
A sajátos (szöveg)környezet jelenik meg jellemző használatban a vitairatban:
a -t-jeles és -á/-é-jeles múlt funkcionálisan különül el. Ennek illusztrálására szol-
gáljon a következő példa. Megértéséhez szólni kell azonban néhány szót a Keresz-
tyéni felelet a megdücsőült szentek tiszteletirül (1607) című vitairat keletkezésének
körülményeiről. Monoszlóy András 1589-ben jelentette meg A szenteknec hozanc
80
Uo., 176.
81
Uo., 178.
82
Uo., 188.
157
450_c.indd 157 2022. 09. 29. 20:56

Hegedűs Attila
valo segetsegekrül… című munkáját, melyre Gyarmati Bíró Miklós 1598-ban írt
egy válasziratot. Mivel Monoszlóy 1601-ben meghalt, így Gyarmati Bíró állításaira
a választ Pázmány adta meg. Pázmány az egyes fejezetekben sorra veszi Gyarmati
Bíró állításait, tisztázza azok viszonyát a forrásokhoz (a Szentíráshoz vagy a hivat-
kozott szerzőkhöz), és rámutat Gyarmati ferdítéseire, gondolatmenetének buktatóira.
Ezekben az összefüggésekben Pázmány idézi Gyarmatit, idézi a hivatkozott forráso-
kat, és kifejti saját gondolatait is. Aszerint, hogy idéz vagy saját véleményét mondja,
változik az igeidőhasználata is. Akkor ugyanis, amikor egyértelmű kijelentést alkal-
maz, amikor más szerzőtől idéz, -t-jeles múlt időt használ. Amikor a saját vélekedését,
értelmezését közli, előtérbe kerül az -á/-é-jeles múlt. Jó példa erre a különbségtételre
a következő idézet, melyben Pázmány dőlt betűvel szedette a Gyarmatitól vett (tar-
talmi) idézeteket, a neki tulajdonított kifejezéseket, míg a saját szövegét álló betűvel:
„Igy yr azert Monoszloi ellen Gyarmathi. Holot ezekbeol csak egy tagadassal akar
ki mosdani, azt nem engedhettünk semmikeppen, mert reaioc bizonytoc, mind ezeket
(tudni illic, (a) hogy a szenteket szinte vgy tisztelic mint az Istent, es annális inkab) Es
a Romai Ecclesiaba, vgymond, (b) eleitulfogua valameny Doktoroc voltak, ez ellen
kialtottac. Holot Gyarmathi kétszer hazuda, mert soha azt, a mit mond hogy reanc
bizonytot, sem eo, sem a Pokolbéli Eordeogh meg nem bizonithattia, es a minemü
bizonsagokat eleohoz, megh mutatom ez vtan, hogy semmirekelleoc: Ennek feoleotte,
soha senki a ki eretnec nem volt, hanem a Romai egyhaznac igaz taghia, küleombet
annal nem tanytot, a szentec tiszteletirül, a mit Monoszlaibol eleo hozánc, minth ezen-
nel megh mutatom. Vgian ezenképpen, masuttis azt iria, Hogy most, az Isten ighye oly
vilagos léuen (a) hogy soha az Apostoloc ideietül fogua nyluabban nem praedicaltatot
(kiben, megh bocsas, megh csuszamec az aiakad) eokis megh nytuan szemeket, (b)
miuel hogy markokba kaptác a Romai Ecclesiaba tanytot vndoksagot…”.83
Gyarmati kijelentéseiben (amelyek leírt tények) Pázmány -t jeles múlt időt használ:
voltak, kiáltottak, bizonyított, prédikáltatott, kapták. Ugyancsak -t jeles múltat hasz-
nál Monoszlói írására hivatkozva is: volt, tanított. Amikor viszont a saját véleményét
írja: „Holot Gyarmathi kétszer hazuda”, „megh csuszamec az aiakad”, illetve másutt,
amikor önmagára hivatkozik (Mert a mint mondam84) akkor az -á/-é jeles múltat hasz-
nálja. Hasonló megkülönböztetést (szent János véleménye/Pázmány véleménye) olvas-
hatunk egy másik példában is: „Tuggia vala azert Z. Ianos mi volna a baluaniozas,
de eo az angalioc imadasába, nem latta azt a baluaniozast, melliet most almodnac
a my szidalmazoinc, es annak okaert baluaniozasnekül imadá az Angialt”.85
83
Uo., 23–24.
84
Uo., 52.
85
Uo., 47.
158
450_c.indd 158 2022. 09. 29. 20:56

Meg kell azonban jegyeznünk, hogy Pázmány az említett funkciókon kívül is

(gyakran, úgy tűnik, ok nélkül is) váltogatja a -t-jeles és az -á/-é-jeles múltidő-for-
mát: a vitairatban egy másik helyen pl. Gyarmatit idézvén először a -t-jeles múltat
olvashatjuk (imádták, megjelent, tiszteletet vett fel, egyéb nem volt), majd átvált, még
mindig Gyarmatit idézve -á/-é-jeles múltba ( jelenéc, hívá, valának, marada, mené-
nek).86 Ebben, és számos további példában (pl. „hogy Christus beoseghésen eleghet
teot, mind e szelies vilaghnac büneierth? Hogy az eo aldozattiaual… be telliesité a my
megh szentelesünket?”87 a két múltidő-forma váltogatása a stilisztikai változatosság
érdekében tett írói fogásnak tűnik.
Pázmány bihari alapnyelvjárása, mely (a záródó kettőshangzókat leszámítva) nem
tér el az adott kor nyelvi úzusától, ahhoz a keleti-északkeleti nyelvi vonalhoz tartozik
(akárcsak Károli Gáspár), mely előképe lesz annak a „provinciális köznyelvnek”,88
mely a magyar irodalmi nyelv kialakulásában később alapvető jelentőségűvé válik.
Ezért fontos az, hogy Pázmány múltidő-használata nem rí ki a (tér- és időbeli) környe-
zet nyelvhasználatából. „a nemcsak tudósoknak szóló irodalom – és Pázmány magyar
nyelvű írásai mind ilyenek – nem akar ebben a korban másként szólni, mint ahogyan
magyar emberek általában beszélni szoktak. Aki mindenkihez akar szólni, úgy beszél,
hogy mindenki érthesse”.89 Ez a vonás azt mutatja, hogy Pázmány érzi a korszelle-
met a nyelvhasználatban is: ezért tudott egyszerre mintakövető és mintaadó is lenni,
s ezért érvényesek rá Pais Dezső szavai: Pázmánynak nem „szerepe” volt a magyar
irodalmi nyelv kialakításában, hanem hatása volt rá.
86
Uo., 48.
87
Uo., 33.
88
Benkő Loránd, A magyar irodalmi írásbeliség…, i.m., 267.
89
Sík 1939, 148. http://www.ppek.hu
159
450_c.indd 159 2022. 09. 29. 20:56

450_c.indd 160 2022. 09. 29. 20:56
Pázmány Péter és Esterházy Miklós konfliktusa
Pálffy Géza
Királyi helytartó vagy nádor?
Pázmány Péter és Esterházy Miklós konfliktusának gyökereiről1
Az eddigi meghatározó kutatásokról
Pázmány Péter (1570–1637) esztergomi érsek (1616–1637) és Esterházy Miklós

(1583–1645) nádor (1625–1645) fokozatosan elmélyülő összeütközés-sorozata rég-
óta foglalkoztatja a magyar történetírást, a Pázmány- és Esterházy-kutatást. Fraknói
Vilmos, Hajnal István, Csapodi Csaba, Péter Katalin és a kérdést legutóbb összegző
Bitskey István a két főméltóság vitáinak és ellenségeskedésének szinte minden lénye-
ges politikai, közjogi, hatásköri, államigazgatási, bíráskodási, reprezentációs és sze-
mélyes elemére felhívták már a figyelmet.2 Abban pedig csaknem teljesen egyetérte-
nek, hogy a Magyar Királyság legfőbb egyházi és világi főméltóságának konfliktusa
1627-re már igen jelentőssé vált, s Pázmány 1637 tavaszi haláláig több alkalommal
hevesen fellángolt. Így joggal merül fel a kérdés, lehet-e még érdemben újat mondani
1
A tanulmány a BTK TTI „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport által elnyert Lendület kutatási projekt
támogatásával készült. Dolgozatunk elsősorban alábbi írásunk Pázmány és Esterházy kapcsolatára vonat-
kozó legfontosabb újdonságaira építve összegzi jelen kötet szerkesztőinek felkérésére a témát: Pálffy
Géza, Megerősített lojalitás: A bécsi udvar és a magyar rendek az 1625. évi soproni koronázódiétán =
Amikor Sopronra figyelt Európa: Az 1625. évi soproni koronázó országgyűlés, szerk. Dominkovits Péter,
K atona Csaba, Pálffy Géza, Sopron–Bp., MNL Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára, Böl-
csészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 20212 (Annales Archivi Soproniensis, 2),
15–121.
2
A teljesség igénye nélkül: Fraknói Vilmos, Pázmány Péter 1570–1637, Bp., Franklin-Társulat Könyv-
nyomdája, Méhner Vilmos, 1886 (Magyar Történelmi Életrajzok), 257–266; H ajnal István, Esterházy
Miklós nádor lemondása (székfoglaló értekezés), Bp., Magyar Tudományos Akadémia, 1929, 5–50, stb.;
Csapodi Csaba, Esterházy Miklós nádor 1583–1645, Bp., Franklin-Társulat, [1942], 72–83; Péter Katalin,
Esterházy Miklós, Bp., Gondolat Kiadó, 1985 (Magyar História, Életrajzok), 180–184; Bitskey István,
A nádor és az érsek (Esterházy Miklós vitája Pázmány Péterrel) = Emlékkönyv Orosz István 70. szüle-
tésnapjára, szerk. A ngi János, ifj. Barta János, Debrecen, Debreceni Egyetem Történelmi Intézet, 2005,
55–61, vö. még újabban érintőlegesen Esterházy szemszögéből: Szabó András Péter, Eszmék a nádori poli-
tika szolgálatában: Esterházy Miklós levelei a vármegyéknek (1626–1645) = Politikai nyelvek a 17. század
első felének Magyarországán, szerk. K ármán Gábor, Zászkaliczky Márton, Bp., reciti, 2019, 250–252,
257, 282.
161
450_c.indd 161 2022. 09. 29. 20:56

Pálffy Géza
ellentmondásoktól korántsem mentes kapcsolatukról. Az 1625. évi soproni koronázó

országgyűlés nemrég elvégzett alapos forráskutatása – úgy tűnik – közelebb vezethet
minket a két főméltóság közötti ellentét megértéséhez és leginkább gyökereihez.
Ki legyen az ország első embere?

A klérus kísérlete a nádorválasztás megakadályozására 1625 őszén Sopronban
Az 1625 őszi soproni diéta egyik legfőbb eseményét a május 1-jén elhunyt evangéli-
kus nádor (1622–1625), Thurzó Szaniszló3 posztjának mielőbbi betöltése jelentette.
Az október 14-én megnyílt országgyűlés meglehetősen gyorsan, már október 25-én
délelőtt, a soproni városházán, a felsőtábla akkori üléstermében, a rendek vegyes
ülésén igen meggyőző szavazattöbbséggel nádorrá választotta a katolikus Esterházy
Miklóst az uralkodó által előterjesztett négy jelölt közül. Az új palatinus a kor szo-
kásainak megfelelően4 még aznap letette II. Ferdinánd előtt a császári szálláson
kialakított „lovagteremben” latin nyelvű esküjét. Ez összességében a Habsburg-udvar
komoly engedményét és a rendek pozícióinak megerősödését, illetve a katolikus mág-
nások, sőt részben még a klérus sikerét is jelentette. Az evangélikus nádorok 1608-tól
majdnem töretlen sora véget ért, a katolikus megújulás egyik legfőbb képviselője lett
a hazai világi elit vezetője, akire a választás során elsőként Pázmány adta le szavazatát
és ajánlotta a rendeknek támogatásra. Ha Esterházy megválasztásáról csupán ennyit
tudnánk (miként a legutóbbi időkig valóban így ismertük),5 akár úgy is tűnhetne,
a nádorválasztás kérdésében a magyar világi és egyházi elit, illetve annak vezetői
3
Thurzó nádorságára újabban Lengyel Tünde, Thurzó Szaniszló, a Magyar Királyság nádora (1622–
1625) = Egy új együttműködés kezdete: Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés, szerk. Dominkovits
Péter, K atona Csaba, Sopron–Bp., MNL Levéltár Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára, MTA
Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2014 (Annales Archivi Soproniensis, 1),
79–93.
4
Vö. S. Lauter Éva, „Modus observandus…”: A 17. századi magyar nádorválasztások rendje = Portré
és imázs: Politikai propaganda és reprezentáció a kora újkorban, szerk. G. Etényi Nóra, Horn Ildikó, Bp.,
L’Harmattan, Transylvania Emlékeiért Tudományos Egyesület, 2008, 187–206.
5
A teljesség igénye nélkül (további régi irodalommal): Hiller István, Magyar nádorválasztás és euró-
pai politika: Az 1625. évi soproni országgyűlés nemzetközi diplomáciai vonatkozásai, Soproni Szemle,
43(1989), 59–70; Uő., „Sopronból azt írhatom Méltóságodnak…”: Külföldi diplomaták az 1625. évi soproni
országgyűlésen = Házi Jenő emlékkönyv: Emlékkönyv Házi Jenő Sopron város főlevéltárosa születésének
100. évfordulója tiszteletére, szerk. Dominkovits Péter, Turbuly Éva, Sopron, Soproni Levéltár, 1993,
255–266; G. Etényi Nóra, Az 1622. és 1625. évi soproni országgyűlések a Német-római Birodalom nyil-
vánossága előtt = Egy új együttműködés kezdete…, i. m., 276–285; ill. újabban Mark Hengerer, Kaiser
Ferdinand III. (1608–1657): Eine Biographie, Wien–Köln–Weimar, Böhlau, 2012 (Veröffentlichungen der
Kommission für Neuere Geschichte Österreichs, 107). 57–64.
162
450_c.indd 162 2022. 09. 29. 20:56

szinte teljesen zökkenőmentesen működtek együtt és érvényesítették a rendek érdekeit

az udvarral szemben.
Egy eddig ismeretlen alsótáblai országgyűlési napló (az alsó-magyarországi
bányavárosok követeinek német nyelvű diáriuma), egy újonnan feltárt spanyol avizó,
egy Lőcse város követei által Sopronból hazaküldött jelentés és Franz Christoph
Khevenhüller II. Ferdinánd-életrajzának néhány bekezdése segítségével6 ugyan-
akkor sikerült belátni a kulisszák mögé. Ezek alapján egyértelműen kijelenthető,
hogy az esztergomi érsek a diéta legelején az alsótáblai klérus segítségével meg-
próbálkozott a nádorválasztás megakadályozásával, nevezetesen saját maga királyi
helytartóvá történő kineveztetésének elfogadtatása révén. Ez elsőre ugyan furcsának
tűnhet, hiszen Pázmány az uralkodó felszólítására még 1625. május 18-án készített
előzetes javaslatában egyértelműen kijelentette, hogy Thurzó Szaniszló nádor halála
miatt a közelgő diétán a törvények szerint nádorválasztásra is sor kell kerüljön.7
Sőt, a május utolsó napjaiban a magyar és a titkos tanácsosokkal Bécsben folytatott
egyeztetéseken is egyértelműen elhangzott, hogy az új országgyűlésre többek között
a nádorválasztás miatt van szükség.8 Így teljesen érthető, hogy június 2-án II. Fer-
dinándnak a császárvárosban kelt leirata – amely az oszmánokkal május végén kötött
gyarmati békét elsőként adta hírül a Magyar Udvari Kancellária expediálásában a vár-
megyéknek – úgyszintén arról számolt be, hogy Thurzó nádor elhunyta következtében
az uralkodó nemsokára diétát hirdet.9
6
1) A hét alsó-magyarországi bányaváros követeinek (Joachim Stubenvoll, Abraham Unverzagt és Jakob
Kammacher) német nyelvű, befejezetlen naplója az 1625. évi soproni koronázó országgyűlésről. 1625.
szeptember–november. Štátny archív v Banskej Bystrici, Magistrát mesta Banská Bystrica Fasc. 202. Nr.
28, friss kiadása: Pálffy, Megerősített lojalitás…, i. m., 97–113, Nr. 1; 2) Az október 25-én kelt avizó
közlése: M artí Tibor, Az 1625. évi soproni országgyűlés a Habsburg-dinasztia spanyol ágának szemé-
vel: Ossona gróf bécsi spanyol követ jelentései. = Amikor Sopronra figyelt Európa…, i. m., 338–348, Nr.
34. (1625. október 25., Sopron); 3) Johann Sovenitz és Christoph Teufel jelentése Lőcse városához, 1625.
október 23., Sopron: Štátny archív v Prešove, Špecializované pracovisko Spišský archív v Levoči (a továb-
biakban ŠAP ŠAL), Magistrát mesta Levoča (MML) III/49/3; 4) Franz Christoph K hevenhiller, Annalium
Ferdinandeorum zehender Theil, Leipzig, Moritz Georg Weidmann, 1724, 698–699.
7
„ut a morte Palatini intra anni revolutionem Comitia celebrentur, et ita quidem, quod si Regia Majestas
Comitia non publicaret, obligetur Judex Curiae ea publicare…” PPÖL I, 446–447, Nr. 296. (1625. május
18., Vágsellye), ill. újabban vö. Tusor Péter, Vélemény bírálóbizottsági tag részéről C. Tóth Norbert,
A magyar királyság nádora: A nádori és helytartói intézmény története 1342–1562 (Budapest 2016) c.
akadémiai doktori értekezésről, Bp., 2017, 2.
8
G. Etényi, Az 1622. és 1625. évi soproni országgyűlések…, i. m., 277.
9
A Szepes vármegye levéltárában fennmaradt példányban: „Caeterum quoniam et pacifica regni con-
ditio, et etiam interveniens casus mortis fidelis nostri spectabilis ac magnifici quondam comitis Stanis-
lai Thurzo, regni nostri Hungariae palatini, ac alia quoque regnum concernentia publica negotia nobis
occasionem offerre videntur, ut … praesertim cum etiam propediem generalem regni diaetam Statibus
163
450_c.indd 163 2022. 09. 29. 20:56

Pálffy Géza
Ennek ismeretében elsőre szinte érthetetlennek tűnik, hogy II. Ferdinánd 1625.
július 10-én Bécsben kelt és a kor szokásai szerint ugyancsak a magyar kancellária
által kibocsátott, latin nyelvű országgyűlési meghívólevele (regales) már nem szólt
a nádorválasztásról, csupán a törökökkel nemrég kötött békét és az ország közügyei
mielőbbi megtárgyalásának szükségességét emelte ki.10 Noha a 17. századi diéták
meghívólevelei gyakran formulákkal teli, általánosságban fogalmazott szövegek vol-
tak, a nádorválasztó országgyűlések közül az 1655. tavaszi diéta meghívója 1654.
november 11-én például kifejezetten utalt a Pálffy Pál halálát (1653. november 6.)
követően – az 1608. évi koronázás előtti 3. törvénycikk értelmében11 – az országgyű-
lésen mielőbb lebonyolítandó nádorválasztásra.12
A diéta 1625. október 20. körüli, alább részletezett tárgyalásainak ismeretében
azt feltételezzük, hogy a Magyar Udvari Kancelláriát13 befolyásuk alatt tartó főpa-
pok, Pázmány Péter főkancellár és Sennyey István kancellár, váci püspök győzhették
meg az uralkodót a változtatásról. A július 10-i országgyűlési meghívólevél – ame-
lyet a korabeli gyakorlatnak megfelelően14 a kancellária készített el és Ferenczffy
Lőrinc titkár mellett Sennyey is szignált kézjegyével – a június 2-i királyi leirat-
tal, sőt az érsek május 18-i említett véleményével ellentétben ugyanis már tényleg
hallgatott a nádorválasztásról. Hasonlóan kimaradt ez az október 14-én kihirdetett
et Ordinibus non nisi in beneficium regni publicum indicere et promulgare decreverimus.” ŠAP ŠAL,
Spišská župa, Kongregačné spisy, Fasc. 3. Nr. 124. (1625. június 2., Bécs). Vö. még pl. Gecsényi Lajos,
Győr vármegye nemesi közgyűlési és törvényszéki jegyzőkönyveinek regesztái II: 1617–1626, Győr,
Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára, 1995, 95, Nr. 563. (1625. június 28., Győr.)
10
A teljesség igénye nélkül néhány példány, ugyanazon szöveggel: Archív mesta Košíce, Magistrat mesta
Košíce, Collectio Schwartzenbachiana (a továbbiakban AMK MMK Schw.) Nr. 6087. (Kassa); Magyar
Nemzeti Levéltár (MNL) Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára, Sopron, Sopron Város Levéltára
(GyMSM SL SVL) Lad. X et K. Fasc. II. Nr. 74. (Sopron); Štátny archív v Trnave, Magistrat mesta Trnava,
Diaetalia 1625. július 10. (Nagyszombat), valamint MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára,
Nyíregyháza, Szabolcs vármegye, Acta politica Fasc. 43. Nr. 2. (Szabolcs vármegye); Hrvatski saborski
spisi/Acta comitialia regni Croatiae, Dalmatiae, Slavoniae. Knjiga peta: Od godine 1609. do 1630. godine.
S dodatkom od god. 1570. do god. 1628., ured. Ferdo Šišić, Zagreb, Lav. Hartman, 1918 (Monumenta spec
tantia historiam Slavorum Meridionalium, 43), 370–371, Nr. 223. (Domitrovics Péter zágrábi püspök).
11
Corpus Juris Hungarici: Magyar Törvénytár, 1608–1657. évi törvényczikkek, szerk. M árkus Dezső,
Bp., Franklin-Társulat, 1900 (a továbbiakban CJH 1608–1657), 10–11.
12
„etiam occasione obitus spectabilis et magnifici quondam comitis Pauli Pálffy ab Erdőd, alias regni
nostri Ungariae palatini, leges et articuli dictent, comitia esse indicenda…” MNL GyMSM SL SVL Lad.
X et K. Fasc. II. Nr. 85. (1654. november 11., Bécs.)
13
Fazekas István: A Magyar Udvari Kancellária és hivatalnokai 1527–1690 között, Bp., Bölcsészettu-
dományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2021 (Magyar Történelmi Emlékek, Értekezések),
főként 57–59, 175–196, stb.
14
Uo., 142–143.
164
450_c.indd 164 2022. 09. 29. 20:56

királyi előterjesztésekből is. II. Ferdinánd számára nem okozhatott nehézséget ennek
elfogadása, hiszen még jól emlékezett arra, hogy 1618. május közepén Pozsonyban
a világi rendek miként tettek meg mindent azért, hogy a nádorválasztás megelőzze
a királyválasztást – ugyan végül sikertelenül, hiszen a két eseményre azonos napon
(május 16-án), ám egy órán belül került sor, ráadásul Forgách Zsigmond személyében
katolikus palatinusa lett az országnak.15 Ráadásul mind az uralkodó, mind Pázmány
azt sem feledték el, hogy 1622 nyarán Sopronban az udvarnak és a vele szövetséges
katolikus egyházi–világi elitnek nem sikerült megakadályoznia, hogy a rendek – ha
szoros küzdelemben is – Forgách nádor 1621 nyári elhunytát követően Illésházy István
(1608) és Thurzó György (1609) után Thurzó Szaniszló személyében harmadízben is
protestáns nádort válasszanak.
Egy újabb hasonló forgatókönyvet 1625 júliusának elején, azaz a diétai meghí-
vólevél kiállításakor teljességgel még nem lehetett kizárni, hiszen a magyar politi-
kai elit egykor Bethlen-párti befolyásos és nagyobbrészt protestáns személyiségei-
ből még többen az élők sorában voltak: a Dunántúlon Batthyány Ferenc és Nádasdy
Pál, a dunáninneni országrészen Czobor Imre, Felső-Magyarországon pedig Széchy
György. Ugyanakkor a világi rendek, elsősorban a protestáns vármegyei nemesség,
de részben még a katolikus arisztokrácia szempontjából is, a diéta összehívásának
egyik legfőbb indoka – az ország békéjének és a rendi kiváltságoknak a biztosítása
mellett – mindenekelőtt a nádorválasztás volt. Ezt az eddig feltárt vármegyei követ
utasítások is egyértelműen megerősítik, hiszen mindannyian az első pontok között
említik az új palatinus mielőbbi, nevezetesen „ante omnes alios tractatus diaetales”
megválasztását.16
15
Fraknói Vilmos, A magyar királyválasztások története, Bp., Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rész-
vénytársulat, 1921, 228–229, és frissen Tóth Gergely, „Iure electionis”: A 1608-as világi elit politikai
programjának megfogalmazódása Révay Péter De monarchia… című munkájában = Politikai nyelvek…,
i. m. 142.
16
Sáros vármegye utasítása követeinek, Keczer Andrásnak és Berzeviczy Mártonnak, 1625. szeptember
13., Eperjes – 3. pont a fenti idézettel a 24 passzusból. MNL Országos Levéltára, Budapest (a további-
akban OL), R 293, 1526 utáni gyűjtemények, Megyei iratok, Sáros megye, 1625. fol. 6v; Ung vármegye
instrukciója követének, Gejőczy Lászlónak, 1625. szeptember 6., Nagykapos – 3. pont, alkalmazkodjon
az 1608. évi koronázás előtti és utáni törvényekhez, ill. a királyi hitlevélhez. Kárpátaljai Területi Állami
Levéltár, Beregszászi Osztály, Ung vármegye főispánjának iratai, Fond. 4. Opisz 2. Nr. 425; Heves várme-
gye utasítása követének, Mocsáry Balázs alispánnak, 1625. augusztus 20., Fülek – 2. pont a 17-ből. MNL
Heves Megyei Levéltára, Eger, IV.A.1.b. Heves és Külső-Szolnok vármegye nemesi közgyűlésének iratai,
Közgyűlési iratok, 1. doboz, 1625. – A Bethlen gyakori székhelyéül szolgáló Kassa szabad királyi város
követeinek, Almássy Istvánnak és Demek Andrásnak az utasítása ugyanakkor – teljesen érthetően – csak
az 5. pontban szólt a nádorválasztásról („Az palatinus választásában is az Őfelsége [ti. Bethlen] ditiójában
lévő hét vármegyével egyetértsenek.”), hiszen a delegáltaknak „az mi kegyelmes urunknak, fejedelmünk-
nek minden helyen méltóságát tartozzanak elöttök viselni, és az ellen semmiben se impingálni, hanem
165
450_c.indd 165 2022. 09. 29. 20:56

Pálffy Géza
Noha a világi rendek többségének érdekei Sopronban egybeestek, ez mégsem tel-

jesen így történt. Miközben ugyanis október 20-án megkezdődött a rendi sérelmek
összeállítása, másnap a világi és egyházi delegáltak között parázs vita támadt az alsó-
táblán a nádorválasztással kapcsolatban. Utasításaiknak megfelelően a vármegyei
követek többsége egyértelműen amellett kardoskodott, hogy az 1606. évi bécsi béke 3.
és az 1608. évi koronázás előtti törvénycikkek említett 3. passzusa értelmében – „min-
den egyéb dolog előtt” („vor allen dingen”) – nádort kell választani.17 Az egyházi
követek, azaz a káptalanok, apátságok és prépostságok képviselői (akik azonban a vár-
megyei követeket létszámban jelentősen alulmúlták18) viszont váratlanul felvetették,
hogy nincs szükség nádorra, elég lenne csupán egy királyi helytartó (locumtenens
regius) kinevezése. Erre igen heves, egész napon át tartó vita bontakozott ki.19
Az alsótáblai klérus nádorválasztást elvető markáns javaslatának hátterében egyér-
telműen a főpapok, mindenekelőtt Pázmány Péter törekvései álltak. Először majdnem
biztosan nekik volt köszönhető, hogy mind a diétai meghívólevélből, mind az előter-
jesztésekből kimaradt a nádorra történő utalás, jóllehet – mint láthattuk – az érsek
teljesen tisztában volt az 1608. évi törvényekkel és a nádorválasztás szükségességével.
Másodszor Nádasdy Tamás nádor 1562. évi halálát követően 1608-ig éppen Pázmány
elődeinek, Oláh Miklós esztergomi érseknek (1553–1568) és főpap-utódainak sike-
rült az udvarral közösen fellépve folyamatosan megakadályozniuk a nádorválasztást,
aminek elmaradása következtében a világi elit első emberei helyett a mindenkori érse-
kek-prelátusok lettek az uralkodót Magyarországon helyettesítő királyi helytartók.20
1554-től 1562-ig csupán átmenetileg, majd 1608-tól – elsősorban a koronázás előtti
ez Őfelsége ditiójában lévő vármegyékkel, az mi hazánknak és minekünk is az mi megmaradásunkra

nézendő, mindenekben egyetérteni”, miként ezt a 2. pont határozottan rögzítette. AMK MMK Schw. Nr.
6118. (1625. szeptember 23., Kassa).
17
Pálffy, Megerősített lojalitás…, i. m., 105. Ugyanerről tudósítottak Lőcse város követei, Johann Sove-
nitz és Christoph Teufel is: „die landständ einmutug begert, daß vor aller anderer handlung ein palatinus
solte gewehlet werden…” ŠAP ŠAL, MML III/49/3. (1625. október 23., Sopron).
18
Vö. Österreichisches Staatsarchiv, Wien (a továbbiakban ÖStA), Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Staaten
abteilungen, Ungarische Akten (Hungarica), Comitialia Fasc. 400. fol. 282–283, ill. az országgyűlése-
ken való szerzetesrendi jelenlétről frissen K ádár Zsófia, Szerzetesrendek a 17. századi magyar ország-
gyűléseken = Rendi országgyűlés – polgári parlament: Érdekképviselet és törvényhozás Magyarországon
a 15. századtól 1918-ig, szerk. Dobszay Tamás et al., Bp.–Eger, MNL, Eszterházy Károly Egyetem, 2020,
67–80.
19
Pálffy, Megerősített lojalitás…, i. m., 105–107.
20
Részletesen Pálffy Géza, A Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia a 16. században, Bp., Böl-
csészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 20223 (Magyar Történelmi Emlékek, Érte-
kezések), 280–287.
166
450_c.indd 166 2022. 09. 29. 20:56

18. törvénycikk értelmében 21 – immár megszilárdulva a nádorok által betöltött királyi

helytartói poszt volt ugyanis az a tisztség, amely a nádorok rangelsőségét biztosította
az ország prímásai előtt.22
Harmadszor a nádori poszt üresedésben hagyása és az érsekek helytartói kineve-
zése egyértelműen biztosíthatta az utóbbiak megkérdőjelezhetetlen elsőbbségét a tel-
jes magyar politikai elitben. Ezt tökéletesen tudta maga Pázmány is, hiszen Thurzó
György nádor 1616. december végi halála és utódja, Forgách Zsigmond 1618. május
közepi megválasztása között – miután határozottan felmerült helytartói kinevezése –
már gyakorolt bizonyos helytartói feladatokat és vezette a Magyar Tanácsot (ugyan
eddigi ismereteink szerint uralkodói kinevezés nélkül), miként erre Tusor Péter nem-
rég többhelyütt felhívta a figyelmet.23 Forgách 1621. májusi elhunyta és Thurzó Sza-
niszló 1622. június eleji megválasztása között ugyanakkor ezt nem láthatta el, hiszen
Bethlen Gábor első magyarországi hadjáratsorozata következtében ezen időszakot
kényszerű száműzetésben többnyire Bécsben (majd a béketárgyalások miatt részben
Nikolsburgban) töltötte.
Pázmány törekvéseit legfőképpen azonban azok az érvelések mutatják, amelyek-
kel 1625. október 21-én az alsótábla ülésén a káptalani követek meglepetést kiváltó
javaslatukat két pontban is indokolták. Egyrészt kifejtették, hogy királyi helytartó
kinevezése esetén a háborúban megnyomorodott királyság igen komoly költségeket,
a nádor 22 000 forintnyi éves fizetését és egyéb kiadásait takaríthatná meg – ami meg-
felelt a valóságnak, hiszen Thurzó nádor is ekkora fizetést élvezett.24 A legfőbb világi
méltóság ellátása ugyanis – mint hangsúlyozták – úgymond, „fejedelmi udvartar-
tást követel” („eine fürstliche hoffhaltung erfordert”), aminek biztosítása a rendekre
hárul. Majd el is szólták magukat, hiszen azt állították, hogy a nádorral ellentétben
a királyi helytartó – mivel püspöki jövedelmei („bischoffliche einkhomben”) vannak –
nem jelent terhet az országnak, hiszen nem az utóbbitól, hanem az uralkodótól függ.25
21
CJH 1608–1657, 20–21.
22
Egészen frissen a nádorok királyi helytartóságára és ennek középkori gyökereire C. Tóth Norbert,
A Magyar Királyság nádora: A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562), Bp., Magyar Törté-
nelmi Társulat, Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2020 (Századok Köny-
vek), főként 203–253. és 323–324.
23
Tusor Péter, Pázmány, a jezsuita érsek: Kinevezésének története, 1615–1616 (Mikropolitikai tanul-
mány), Bp.–Róma, MTA–PPKE ’Lendület’ Egyháztörténeti Kutatócsoport, Gondolat Kiadó, 2016 (Col-
lectanea Vaticana Hungariae, Classis I, Vol. 13), 258; Tusor, Vélemény…, i. m., 1.
24
ÖStA Allgemeines Verwaltungsarchiv, Finanz- und Hofkammerarchiv, Hofkammerarchiv, Alte Hof-
kammer, Hoffinanz, Protokolle der Hofkammer (Hoffinanzprotokolle) Bd. 701. Reg. fol. 144r. (1622.
augusztus 8.)
25
Az idézetek: Pálffy, Megerősített lojalitás…, i. m., 105.
167
450_c.indd 167 2022. 09. 29. 20:56

Pálffy Géza
Azaz a katolikus követek egyértelműen a 16. század második felének gyakorlatában

gondolkoztak, miszerint nádor hiányában a legmagasabb rangú püspök (az esztergomi
érsek), tehát maga Pázmány lenne a királyi helytartó.
Másrészt a klérus tagjai úgy vélték, hogy a nádornak jelenleg nincs elég tekin-
télye, különösen Felső-Magyarországon az erdélyi fejedelmek irányából, amint azt
a néhai Thurzó György nádor (1609–1616) példája bizonyítja, akinek Báthory Gábor
fejedelem (1608–1613) nem adta meg a kellő tiszteletet, most pedig az ország keleti
részét bíró Bethlen irányából is nehéz lenne ezt biztosítani. Azaz a csökkent ország-
területen elegendő nádor helyett egy helytartó kinevezése – indokolták érvelésüket.26
Nem kétséges, hogy mindezeket az alsótáblai klérus képviselői nem maguk találták
ki, hanem Pázmánnyal gondosan egyeztetve vetették fel. Tettek tehát egy igen bátor
kísérletet a nádorválasztás elkerülésére, aminek sikere a főpapságot és Pázmányt tete-
mesen megerősítette volna, sok tekintetben visszaállítva az 1608 előtti állapotokat. Ezt
a bécsi udvar vezetői is nyilvánvalóan örömmel fogadták volna.
Mindezzel a klérus alsótáblai követei olajat öntöttek a tűzre. A vármegyei köve-
tek hevesen tiltakoztak és egységesen ellenálltak.27 Követelték az 1606. évi bécsi
és az 1621 végi nikolsburgi békék határozatainak, valamint az 1608. évi törvényeknek
a betartását, külön kiemelve, hogy mindezeket az előző, 1622. évi diéta is megerősí-
tette. Véleményük igen határozott volt: ezekből semmit nem voltak hajlandók engedni
(„sie nit eines nagls brait zue schreiten im wenigsten gesonnen sein”). Ám a klérus
tagjai sem hagyták magukat: arra hivatkoztak, hogy a hasznosság érdekében egy tör-
vényt egy másikkal meg is lehet változtatni, miként a latin mondás tartja: „Humana
enim lege, quae statuuntur, eadem tolli possunt.” – azaz: „Amit ugyanis emberi tör-
vény által határoznak, az ugyanazzal [ti. emberi törvénnyel] el is törölhető.”28
A vármegyei követek azonban hajthatatlanok maradtak: nem támogatták a tör-
vények megváltoztatását, sőt kijelentették, nagy kárára válna az országnak, ha egyik
napról a másikra változtatgatnák azokat. Emiatt úgy döntöttek, delegáltakat külde-
nek a felsőtábla világi tagjaihoz (a mágnásokhoz), hogy kérjék meg együtt az ural-
kodót: a törvényeknek megfelelően jelöljön alkalmas személyeket a nádorságra, akik
közül választhatnak. Mivel a mágnások előbb az egész vitát az uralkodó elé akar-
ták terjeszteni, a vármegyei követek október 21-én végül maguk küldtek biztosokat
királyukhoz a nádorjelöltek megnevezését kérve, miként ezt Szemere Pál naplójának
rövid bejegyzése is megerősíti.29 Ezzel úgy látszott, az alsótáblai klérus próbálkozása
26
Uo., 105–106.
27
ŠAP ŠAL, MML III/49/3. (1625. október 23., Sopron).
28
Pálffy, Megerősített lojalitás…, i. m., 106.
29
„Supllicatum extitit Suae Maiestati post longas disputationes cum Clero habitas pro candida-
tione personarum in palatinum.” Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár, Budapest,
168
450_c.indd 168 2022. 09. 29. 20:56

a nádorválasztás helyett királyi helytartó kinevezésére megbukik a vármegyei követek

ellenállásán.
A beadványra II. Ferdinánd – a távollévő mágnásokra és szlavóniai delegáltakra
hivatkozva – néhány napra elhalasztotta a nádorjelöltek megnevezéséről szóló dön-
tést.30 Az uralkodó magatartása érthető volt, hiszen az udvar szívesen lemondott
volna a nádorról (különösen egy esetleges protestáns nagyúrról), miként 1608 előtt
csaknem fél évszázadon át II. Ferdinánd elődei ezt meg is tették. Ez esetben viszont
a nádorválasztás kudarca akár a királyválasztást is veszélybe sodorhatta volna, amely
viszont Bécs számára a dinasztia spanyol ágának követelése miatt létfontosságú volt,
Ferdinánd Ernő főhercegnek a spanyol infánsnővel, Mária Annával való házassághoz
ugyanis egy királyi titulust írtak elő Madridból.31 Mivel pedig az alsótáblán a kis
számú klérus a vármegyei követekkel szemben egyértelműen alulmaradt, így fennállt
a veszélye annak, hogy a protestáns követek akár még a királyválasztást is megkísér-
lik megtorpedózni, hiszen az uralkodó habozása ellenére is állhatatosan kitartottak.
A klérus törekvése ráadásul a katolikus mágnások körében is ellenszenvet váltott ki,
hiszen számukra is hatalmas vívmány volt, hogy 1608 óta mindig sikerült érvénye-
síteni a nádorválasztást, s visszább szorítani az ország kormányzásában (elsősorban
a belpolitikában és a kamarák vezetésében) a prelátusokat – ami 1606–1608-ban
a világi rendek egyik legfőbb követelése volt, elsősorban éppen a prelátus-királyi
helytartók hosszú időszaka (1562–1608) következtében. S ami témánk szempontjából
e kérdésben a legfontosabb: a legfőképpen Pázmány érdekeit szolgáló királyi hely-
tartó elfogadtatására irányuló alsótáblai próbálkozásról Esterházy Miklós országbíró
is gyorsan értesült, aki a legesélyesebb nádorjelöltnek számított, hiszen már 1622-ben
is csupán szoros küzdelemben kapott ki evangélikus vetélytársától, Thurzó Szanisz-
lótól.32 Ráadásul ő legalább annyira vágyott az ország első emberének posztjára, mint
az esztergomi érsek.
Kézirat- és ritkaságtár, Levélgyűjtemény, Collectio Kaprinayana (a továbbiakban ELTE EK Kt. Coll. Kap-
rinayana) Series A. Tom. XXVI. p. 225. és MNL OL N 114, Regnicolaris levéltár, Archivum regni, Kova-
chich Márton György gyűjteménye, Diaria diaetalia (N 114) Vol. 1. p. 40. (1625. október 21.) A naplóra
legújabban: Tatiana Guszarova, A 17. századi országgyűlési naplók és a szerzőik = Rendi országgyűlés –
polgári parlament…, i. m., 61–62.
30
ELTE EK Kt. Coll. Kaprinayana Series A. Tom. XXVI. p. 225. és MNL OL N 114 Vol. 1. p. 40. (1625.
október 22–24.).
31
Újabban részletesen (bőséges hazai és nemzetközi irodalommal): M artí, Az 1625. évi soproni ország
gyűlés…, i. m.
32
Pálffy Géza, Egy elfelejtett kiegyezés a 17. századi magyar történelemben: Az 1622. évi koronázódiéta
Sopronban = Egy új együttműködés kezdete…, i. m., 85–86; Esterházy 1625 őszi esélyeiről még a nyomta-
tott német hetilapok is tudtak: G. Etényi, Az 1622. és 1625. évi soproni országgyűlések…, i. m., 276–278,
169
450_c.indd 169 2022. 09. 29. 20:56

Pálffy Géza
Engedni kényszerülő esztergomi érsek – haláláig neheztelő nádor
A kialakult vitában a végső döntést meghozó uralkodó végül engedni kényszerült

a rendek többségének – mégpedig több tekintetben is. Egyfelől az egyháziak bemuta-
tott próbálkozása ellenére II. Ferdinánd végül elfogadta a nádorválasztást, ami egyet
jelentett a klérus kisebb politikai vereségével. Másfelől, s ez külön figyelmet érdemel,
az 1608. és 1618. évi eseményekkel ellentétben azt is elfogadta, hogy a nádor meg-
választására a királyválasztás előtt kerülhessen sor. Ez még hosszú távon is jelentő-
séggel bírt, hiszen 1625 után gyakorlattá vált: mind 1646/47-ben, mind 1655-ben ezt
követték.33 De vajon mi zajlott az uralkodói döntés, azaz a jelentősebb engedmény
háttérében a kulisszák mögött?
1625. október 22–24-én II. Ferdinánd szállásán a bécsi titkos és a magyar tanácso-
sok (köztük az egyháziak és a világiak egyaránt) nyilvánvalóan felmérték a lehetősé-
geket és esélyeket, s komoly háttéregyeztetéseket folytattak a további tárgyalásokról
és az uralkodó mozgásteréről. A királyi helytartóhoz való ragaszkodás ugyan igencsak
kedvezett volna a bécsi centralizációs törekvéseknek és a katolikus elitnek, nyilván
mind a császár, mind Pázmányék belátták, hogy túl nagy kockázattal járna – ráadásul
Esterházy és a világi tanácsosok ezt aligha pártolták. A csillagok állása viszont ekkor
már sokkal kedvezőbb volt egy újabb katolikus nádor befutására, mint a későnyár
folyamán. Miként egy korabeli német beszámoló szemléletesen kiemelte, időközben
„a császár két nagy ellensége” („zwen grosse feindt des Kaysers”),34 azaz Bethlen
talán két legfontosabb királysági híve meghalt: Széchy György királyi kamarásmester
augusztus utolsó napján, Batthyány Ferenc lovászmester pedig szeptember 13-án.35
Időközben pedig megérkeztek Horvát–Szlavónország katolikus követei,36 valamint
számos arisztokrata és vármegyei delegált is, akik várhatóan ugyancsak a legesélye-
sebb katolikus főúrra, Esterházy Miklósra szavazhattak. Aligha kétséges ugyanis,
hogy 1622 után a legfőbb esélyekkel a világi elit második méltósága, az ország-
bíró indulhatott. Ám nyilván csaknem a guta üthette meg őt akkor, amikor a klérus
vö. még Gerhard von Questenbergnek, a Haditanács alelnökének hasonló október 21-i véleményével: Hil
ler , Külföldi diplomaták…, i. m., 258.
33
Részletesebben Pálffy, Megerősített lojalitás…, i. m., 47, 2. táblázat.
34
Országos Széchényi Könyvtár, Budapest, Kézirattár, Fol. Germ. 1116. fol. 65r.
35
Széchy: Acsády Ignácz, A Széchyek Murányban, Századok 19(1885), 45–46; Batthyány: Koltai And-
rás, Batthyány Ádám: Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén, Győr, Győri Egyházmegyei
Levéltár, 2012 (A Győri Egyházmegyei Levéltár Kiadványai – Források, feldolgozások, 14), 76.
36
Nevezetesen Vinkovics Benedek zágrábi nagyprépost, Patachich István szlavón ítélőmester és Pethő
Gergely varasdi alispán és történetíró. Hrvatski saborski spisi…, i. m., 371, Nr. 224. (1625. augusztus 25.,
Zágráb)
170
450_c.indd 170 2022. 09. 29. 20:56

helytartó-kinevezési akciójáról október 21-én értesült. Pázmánnyal való különleges

küzdelmének a diétán azonban ezzel még nem volt vége.
1622-höz hasonlóan – amikor az udvarban és az egyháziakban egy-két napra
ugyancsak felmerült a nádorválasztás megakadályozása vagy legalábbis késlelte-
tése37 – 1625. október 25-én reggel a rendek többedszeri kérelmére II. Ferdinánd
végül megnevezte a törvényben előírt két katolikus és két protestáns nádorjelöltet:
Esterházy Miklós országbírót és Bánffy Kristóf tárnokmestert (s nem Pálffy Jánost,
mint több forrás és ezek alapján szinte minden külföldi és hazai feldolgozás a két
nevet összekeverve helytelenül állítja38), illetve Nádasdy Pál kamarásmestert és Oszt-
rosics (Osztrosith) Istvánt, a későbbi étekfogómestert (1635–1639). E gyakorlat persze
ugyancsak az udvarnak kedvezett, hiszen taktikus jelöléssel komolyan befolyásolni
lehetett az eredményt. A magyar főpapi kar számára az elbukott helytartó-kinevezési
próbálkozás után ekkor már mindenekfelett állhatott a katolikus országbíró, Ester-
házy sikere. Ezért a magyar tanácsosokkal többször egyeztetve más potenciális jelölt
végül nem került a rendeknek Johann Baptist Verda von Werdenberg udvari kancel-
lár (1620–1637) által az uralkodó nevében egy lepecsételt cédulán kézbesített listára.
Másként fogalmazva a magyar világi és egyházi elit javaslatára néhány nap alatt olyan
jelöltlista készült, amely szinte megágyazott Esterházy sikerének, hiszen a többiek
csaknem névleges jelöltek voltak. Rögtön tegyük hozzá: az újonnan kialakult helyzet-
ben ez már Pázmánynak is alapvető érdekében állt, hiszen egy újabb protestáns nádort
csak rémálmaiban képzelhetett el.
Noha a tényleges szavazás miatt a nádorválasztás eredményét nem lehetett előre
kiszámítani, a taktika végül kiválóan bevált. Bár a különféle források némileg eltérően
37
Frankl 1869, 10–12 és Molnár Antal, Carlo Caraffa bécsi nuncius az 1622. évi országgyűlésen:
A szentszéki diplomácia és Magyarország a harmincéves háború első időszakában = Egy új együttműkö-
dés kezdete…, i. m., 200–205, Nr. 8. (Sopron, 1622. június 8.)
38
Főként Khevenhüller tudósítására (K hevenhiller, i. m., 699) építve még a legjobb szakértők, Frak-
nói Vilmos és Hiller István is. Frankl 1869, 157. és Hiller, Magyar nádorválasztás…, i. m., 62. Bánffy
személyét ugyanakkor egyértelműen megerősíti egyrészt bányavárosi naplónk („Graff Banfi”= Pálffy,
Megerősített lojalitás…, i. m., 108), másrészt a szemtanú Féja György, Turóc vármegyei követ nádorje-
lölt-felsorolása („Christophorus Banffi”= MNL OL E 190, Magyar kincstári levéltárak, Magyar Kamara
Archívuma, Archivum familiae Rákóczi, 2. doboz, Nr. 499. Féja György levele Réz Andrásnak, Sopron,
1625. október 29.), harmadrészt egy újonnan feltárt spanyol forrás („señor Banfi”= M artí, Az 1625. évi
soproni országgyűlés…, i. m., 345, Nr. 34. Sopron, 1625. október 25.), továbbá maga Khevenhüller azon
ugyancsak téves állítása is, hogy az Erdődy Tamás halálával megüresedett „das Amt Tavernicorum […]
haben Ihr Maj. dem Palfi conferirt” (K hevenhiller, i. m., 700), hiszen azt még október 10-én Bánffy
Kristóf nyerte el. Pálffy János koronaőr pályájára újabban Mikó Árpád, Pálffy Géza, A pozsonyi Szent
Márton-templom késő reneszánsz és kora barokk síremlékei (16–17. század), Művészettörténeti Értesítő,
51(2002), 1–2, 158.
171
450_c.indd 171 2022. 09. 29. 20:56

Pálffy Géza
adják meg az eredményt,39 egyben egyértelműen megegyeznek: Esterházy hatalmas

sikert aratott, a két tábla vegyes ülésén a szavazatok túlnyomó részét (70–80 százalé-
kát, azaz 125–150 voksot) megkapta. Miként a spanyol követ, Ossona gróf Madridba
jelentette, buzgón katolikus favoritja „nagy szavazati aránnyal” („con grande exceso
de vottos”) nyert.40 Így 42 esztendősen Esterházy – Thurzó Györggyel együtt –
a 17. század legfiatalabb palatinusa lett.41
Összességében tehát, míg Thurzó Szaniszló esetében az 1622. évi 3. törvénycikk
igencsak túlzott a „közös akarattal” lezajlottnak titulált nádorválasztás kapcsán, Ester-
házy Miklós esetében ugyanez a bevett fordulat az 1625. évi 2. artikulusban teljesen
megfelelt a valóságnak.42 Az 1613-ban még csak a mágnások közé emelkedett főúr
ezzel politikai karrierje csúcsára ért.43 Így nyilván sohasem feledte el az a pillanatot,
amikor megválasztását október 25-én délelőtt 11 óra tájban a soproni városháza abla-
kából kihirdették és sokszorosan felhangzott a Vivat palatinus! Mivel pedig Esterházy
az 1608-tól élő gyakorlat szerint hivatalból tüstént királyi helytartó is lett, így a klérus
ezzel ellentétes tervei hosszú időre meghiúsultak.44 Az ambiciózus nagyúr tehát igen
elégedett lehetett, így október 30-án írott levelében még azt a „füllentést” is megenged-
hette magának, hogy a posztra „nem vágyakoztam és nem is gondolhattam felőle”.45
Ám Esterházy egy másik dolgot sem feledett el soha. Bár erről ismereteink szerint
korábban nem tudott sem a gazdag Esterházy-, sem a kiterjedt Pázmány-kutatás, az új
nádor ünneplése nem lehetett teljesen felhőtlen. A klérus próbálkozása az esemény
39
Esterházy Carlo Caraffa nuncius heti jelentése szerint 145, történeti munkája alapján 150, Khevenhüller
tudósítása szerint 125, egy hasonló tartalmú spanyol avizóban ugyancsak 125, végül Aszalay István nap-
lója szerint szintén 125 voksot kapott. Az említés sorrendjében: Molnár Antal, Egy pápai diplomata tör-
ténetírói műhelye: Carlo Caraffa bécsi nuncius az 1625. évi soproni országgyűlésen = Amikor Sopronra
figyelt Európa…, i. m., 174, 195. jegyzet; K hevenhiller, i. m., 699; M artí, Az 1625. évi soproni országgyű-
lés…, i. m., 345–346, Nr. 34. (Sopron, 1625. október 25.); Csízi István, Egy nagyívű hivatali karrier kez-
detei a XVII. századi királyi Magyarországon: Aszalay István naplója (1624–1631), Fons (Forráskutatás
és Történeti Segédtudományok) 12(2005), 2, 192.
40
M artí, Az 1625. évi soproni országgyűlés…, i. m., 295–296, Nr. 7. (Sopron, 1625. október 28.)
41
Pálffy Géza, Pozsony megyéből a Magyar Királyság élére: Karrierlehetőségek a magyar arisztokráci-
ában a 16–17. század fordulóján (Az Esterházy, a Pálffy és az Illésházy család felemelkedése), Századok,
143(2009), 879–882.
42
CJH 1608–1657, 182–183 és 240–241.
43
Pálffy, Pozsony megyéből…, i. m., 877–880.
44
1625. november 6-án Sopronban kelt kegyelemlevelében II. Ferdinánd már így is említette: „regni Hun-
gariae palatinus, judex Cumanorum, locumtenens”. MNL OL A 57, Magyar kancelláriai levéltár, Magyar
Királyi Kancellária regisztratúrája, Libri regii, Vol. 7. p. 441.
45
Szalay László, Salamon Ferenc, Galantai gróf Eszterházy Miklós Magyarország nádora, II: 1623–
1626, Pest, Lauffer Vilmos, 1866, 226.
172
450_c.indd 172 2022. 09. 29. 20:56

meghiúsítására túl erőteljesre sikerült, amit az esztergomi érsek is egyértelműen

érzett, s utólag némileg ellensúlyozni próbált. Valójában azonban egyfajta ördögi
körbe került: a nádorválasztás uralkodói támogatásával az érsek királyi helytartói
ambíciói véget értek, s ezután már igen nehéz volt megmagyaráznia, hogy kezdetektől
fogva miért nem Esterházy nádorságát támogatta.
A politika játékai gyakran gyorsan változnak, Pázmány pedig mesterien alkal-
mazkodott a számára átmeneti vereséget hozó helyzethez. Más lehetősége persze nem
nagyon volt. Nádor még nem lévén, a magyar rendek első embereként – miként 1622
nyarán is történt – 1625. október 25-én neki kellett latinul köszöntenie Verda kan-
cellárt, ő adta le a választáson Esterházyra az első szavazatot, sőt ajánlotta őt támo-
gatásra a rendeknek, végül az uralkodó szállására átvonulva a nádori eskütételénél
a rendek nevében neki kellett méltatni Magyarország első világi főméltóságát. Bár
ezeket a szónoklatokat szövegszerűen jelenleg sajnos nem ismerjük, Pázmány nyilván
a tőle megszokott bámulatos latinsággal és taktikus diplomáciai érzékkel tartotta meg
azokat. Az újonnan felfedezett bányavárosi napló szerint azonban a nádorválasztás-
kor nem bírta megállni, hogy V. Pál pápa (1605–1611) komoly küzdelmek tarkította
1605. májusi megválasztásának46 egy „anekdotájával” figyelmeztesse Esterházyt,
hogy a helytartó-kinevezési próbálkozásért nem vár semmiféle bosszúállást. A „tanító
történet” ugyanis arról szólt, hogy a neves Borghese-pápa megválasztása után egy
ellene kampányoló bíboros térdre borulva kérte: korábbi magatartását ne vegye a pápa
a szívére. Mire az új egyházfő megnyugtatta: a választás előtt csak egy kardinálist
és nem V. Pál pápát támadta, így nincsen félnivalója.47
Joggal merül fel a kérdés, Pázmány honnan tudott ilyen pontosan az 1605 tava-
szi konklávé végén a bíborosok első kötelező hódolata alkalmával elhangzottakról.
Noha ezt valószínűleg teljes biztonsággal sohasem mondhatjuk meg, erre több lehe-
tősége is adódhatott. Egyfelől, s ez a legvalószínűbb, 1605-ben a grazi jezsuita egye-
temen tanítóskodva az eseményekről értesülhetett a Jézus Társaság gazdag belső
híráramlásából, amelyben a római történések mindig kiemelt figyelmet kaptak, hiszen
a provinciálisok gyakorlatilag heti kapcsolatban álltak a generálissal. Ismerhette
46
1605 májusában Camillo Borghese mellett a pápai trónért elsősorban Cesare Baronio és Roberto Bel-
larmino bíborosok folytattak kiélezett küzdelmet az ekkori 67 kardinális közül. Ennek részleteire Ludwig
Freiherr von Pastor, Geschichte der Päpste im Zeitalter der katholischen Restauration und des Dreißig-
jährigen Krieges. Leo XI. und Paul V. (1605–1621), Freiburg im Breisgau, Herder und Co. G.m.b.H. Ver-
lagsbuchhandlung, 1927 (Geschichte der Päpste seit dem Ausgang des Mittelalters, 12), 22–30, ill. újabban
Wolfgang R einhard, Paul V. Borghese (1605–1621): Mikropolische Papstgeschichte, Stuttgart, Anton
Hiersemann, 2009 (Päpste und Papsttum, 37), 148–149, 257–259.
47
„er habe nur einen cardinal vor diesem offendirt, aber Paulum 5tum, den pabst nicht. Darumb er sich
destwegen nichts zue befürchten hab. Dergleichen animi moderationem habe er auch an Graffen herrn
Esterhazi mit der that erfahren.” Pálffy, Megerősített lojalitás…, i. m., 109.
173
450_c.indd 173 2022. 09. 29. 20:56

Pálffy Géza
emellett magánközlésként valamelyik 1605-ben éppen Rómában tartózkodó magyar

prelátustól, ám hallhatta később akár elődjétől, Forgách Ferenc esztergomi érsektől
(1607–1615), esetleg Bécsben Melchior Klesl bíborostól, vagy megtudhatta Rómában
járva 1614–1615-ben akár személyesen is.48 Bárhogyan is történt, az örök városban
több alkalommal megforduló és kiterjedt kúriai kapcsolatokkal rendelkező Pázmány-
nak az 1605. évi pápaválasztásra utaló példabeszéde 1625 őszén egyszerre lehetett
Esterházy irányában szerény bocsánatkérés, ám egyúttal gondosan becsomagolt
figyelmeztetés arra, hogy nem vár az új nádortól bosszúállást.
Bár Esterházy nyilván tökéletesen megértette a példabeszédet, a bemutatott
konfliktus – amely éppen az ambiciózus arisztokrata pályájának csúcspontján tör-
tént – alapvető szerepet játszott abban, hogy a némileg már korábban is rivalizáló két
politikus, az érsek és a nádor kapcsolata az elkövetkező évtizedben finoman szólva
nem volt felhőtlen.49 Sőt, véleményünk szerint bátran kijelenthető: ez az esemény volt
konfliktusuk egyik meghatározó gyökere.50 Egy ilyen személyes sérelmet, egy ilyen –
mondhatnánk – politikai „hátba szúrást” aligha lehetett feledni. Úgy tűnik, Esterházy
erre nem is volt képes. Kettejük politikai, hatalmi és precedencia-küzdelme az érsek
haláláig tartott. A nádor királyi helytartóként ugyanis a prímás felett állt, aki azonban
mindent megtett, hogy ezt a legkülönfélébb módokon ellensúlyozza vagy éppen aka-
dályozza. Már csak azért is, mert 1625 novemberében Esterházy ellenében a soproni
diétán Pázmányt még egy újabb kisebb fiaskó is érte.51
Az esztergomi érsek eredetileg mindent megtett a rendek által III. Ferdinánd királ�-
lyá választásának feltételéül állított koronázási hitlevél (diploma inaugurale) elfoga-
dásának megakadályozására, hiszen az hatodik pontjában a protestánsok vallássza-
badságát újfent garantálta. Az új nádor viszont még ennek árán is kész volt a rendek
nagyobb (világi és részben protestáns) részével való megegyezésre, a hitlevél elfoga-
dására, a királyválasztás és a koronázás lebonyolítására – végül mind az udvar, mind
a rendek többségének megelégedésére – jelentős sikerrel. Így az 1625 őszi soproni diéta
egy legfőbb nyertese az új palatinus lett, amely egyúttal politikai pályája egyik, ha nem
a legfényesebb eseményét is jelentette. Ezen jelentősebb szeplőt csupán Pázmány ejtett.
48
Ezekre a lehetőségekre Tusor Péter felvilágosítását ezúton is nagyon köszönjük.
49
Lásd részletesen a 2. jegyzetben idézett munkákat.
50
Talán erre utalhatott kissé sejtelmesen majd nyolc esztendővel később, 1633 júliusában az esztergomi
érsek Esterházyhoz intézett levelében: „Vaj édes Palatinus Uram, nem ezek az igaz okai a kegyelmed
neheztelésének. Hanem másutt vannak a vad husok, mellyeket én meg tudnék mutatni, ha látnám hasz-
nát. De ujobb gyülölséget nem gerjesztek. Istenre hagyok mindeneket, és a kegyelmed haragját csak
szinte magáért kegyelmedért sajnállom”. PÖL II, 429, Nr. 838. Idézte már Bitskey, A nádor és az érsek…,
i. m., 60.
51
Minderre frissen és további régebbi irodalommal Pálffy, Megerősített lojalitás…, i. m., 54–62.
174
450_c.indd 174 2022. 09. 29. 20:56

Ítélkezés helyett – a politika göröngyös útvesztői
Nagy hiba lenne azonban a 21. századból visszatekintve elítélni akár Pázmányt
a királyi helytartó kinevezésére történt 1625. októberi próbálkozásért, akár Esterhá-
zyt az ezért való holtig tartó neheztelésért. Ha a két főméltóság pályáját áttekintjük,
és saját bőrükbe helyezkedünk, döntéseik jobban érthetővé válnak. Felkapaszkodá-
sukban és személyiségükben ráadásul több hasonlóság mutatható ki, ami ugyancsak
elősegíti politikai törekvéseik megértését. Mindketten homo novusként emelkedtek
a magyar egyházi, illetve a világi elit csúcsára, mindketten elkötelezett konvertiták,
igen markáns személyiségek voltak, kiemelkedő ambíciókkal és különleges vízió-
val a korabeli Magyar Királyság jövőjéről, s ebben nemcsak elengedhetetlen, hanem
kimagasló vezető szerepükről. Mindeközben mindketten a magyar nyelv mesteri for-
málói is voltak, ami egy írással is foglalkozó politikusnál komoly előnynek számított.
A jezsuita főpap ugyanakkor 13 esztendővel idősebb volt a feltörekvő nagyúr-
nál, és az utóbbinál jóval korábban, 1616 őszén, azaz 46 évesen, érseki kinevezésével
a csúcsra ért. Egyszerre lett az ország prímása és főkancellárja, majd 1617-ben nádor
nem lévén – mint láthattuk: úgymond „alkalmi” királyi helytartóként – az uralkodó
után minden tekintetben Magyarország első embere és a Magyar Tanács vezetője,
miközben titkos tanácsi címmel is rendelkezett és a hazai igazságszolgáltatásra is
befolyással bírt. Ugyanekkor (jelesül 1613 áprilisától) Esterházy még csupán friss
mágnás volt, aki Pázmány 1616. szeptember végi érseki kinevezése idején – nem téve-
dés – még semmiféle tisztséggel nem bírt, azaz aligha tűnhetett vetélytársnak. Ráadá-
sul az utóbbi katolizálásában és 1618 nyarán országos főméltósággá (magyar királyi
udvarmesterré) történő előrelépésében Pázmánynak komoly szerepe volt, sőt második
feleségével, Nyáry Krisztinával történt esküvőjét 1624 júliusában ugyancsak maga
az esztergomi érsek celebrálta.52
Csakhogy a Pázmány szempontjából ideális helyzet hamarosan döntően és gyorsan
megváltozott. Esterházy nemcsak berobbant a magyar politikai elitbe, hanem a tiszt-
ség- és címszerzés területén szinte páratlan dolgot vitt végbe.53 1617 és 1625 között
minden meghatározó magyarországi tisztség (1617: főispánság, 1618: királyi tanácsos-
ság, 1618: főméltóság, 1622: főkapitányság, 1622: országbíróság és 1625: nádorság),
1618 és 1628 között pedig minden elérhető cím (1613: báró, 1618: aranysarkanytús
vitéz, 1626: gróf, 1628: aranygyapjas lovag) birtokába jutott. 1622 nyarán, ország-
bírói és bányavidéki főkapitányi kinevezésekor még nem volt negyven esztendős,
amikor a magyar állam irányításának szinte minden területén (politika és hadügyek,
52
Ipolyi Arnold, Bedegi Nyáry Krisztina 1604–1641, Bp., Franklin-Társulat Könynyomdája, Méhner Vil-
mos, 1887 (Magyar Történeti Életrajzok), 76–77.
53
Az alábbiakra Pálffy, Pozsony megyéből…, i. m., 878–880.
175
450_c.indd 175 2022. 09. 29. 20:56

Pálffy Géza
igazságszolgáltatás és rendi élet) meghatározó pozíciókkal bírt (ráadásul egyre

nagyobb birtokokkal), ami összességében már Pázmányt is egyre komolyabban irritál-
hatta. Igazi riválissá azonban 1625. október végén, csupán 42 évesen, nádorrá válasz-
tásával és az ezzel összekapcsolódott királyi helytartóság révén vált, hiszen az utóbbi
posztnak köszönhetően méltóságában az érseket is kétségkívül megelőzte. Ez annak
ellenére is így volt, hogy a rendi hierarchiában és a koronázási szertartásrendben
az érsek mind tényleges, mind szimbolikus politikai eszközökkel, sőt olykor ironi-
kus és szellemes retorikai argumentációkkal mindent megtett primátusa megőrzéséért
a nádorral és nádori méltósággal szemben – az előbbi területen éppen Esterházy hely-
tartósága és hasonlóan konok ellenállása, valamint szókimondása miatt természetesen
csak korlátozott, az utóbbin ugyanakkor csaknem teljes sikerrel.54
Mindezek ismeretében érthető igazán, miért próbálkozott meg a háttérből a sop-
roni diéta kezdetén Pázmány ennek a helyzetnek az elkerülésével. Ehhez egyetlen
út vezethetett csupán: saját maga királyi helytartóvá történő kineveztetése és ennek
a rendek körében történő elfogadtatása. Ez viszont csakis a nádorválasztás meghiúsí-
tásával volt lehetséges, miként az udvarral összefogva ez 16. századi nagy elődjének,
Oláh Miklósnak és utódainak több ízben sikerült. Csakhogy a politikai körülmények
többsége 1625 októberének végén nem kedvezett az érsek törekvésének: a rendek túl-
nyomó része (a fő- és köznemesség képviselői) – felekezettől függetlenül – a diétai
tárgyalások érdemi megkezdése előtt nádort követelt. Ráadásul a palatinus megvá-
lasztása főpróbája volt a spanyol diplomácia által – III. Ferdinánd említett spanyol
házasságához – megkívánt magyar királykoronázásnak is. Az utóbbit még a protestán-
sok is hajlandóak voltak elfogadni, hiszen vallásszabadságuk újbóli megerősítéséhez
a koronázási hitlevél elfogadásán keresztül vezetett az egyik legígéretesebb lehetőség.
Az esztergomi érsek királyi helytartóságának 1625 őszén Sopronban tehát nem volt
igazi realitása. Ám azzal mégis megpróbálkozott, hiszen nagy céljának eléréséhez más
útja nem létezett.
Pázmány ezzel ugyanakkor igencsak elrontotta Esterházy életpályájának egyik,
ha nem a legfényesebb ünnepét. S noha utólag részben talán megbánta ezt, sőt a végül
elkerülhetetlen nádorválasztáson, azaz az új politikai szituációban már mindent meg-
tett a legesélyesebb katolikus jelölt támogatásáért, V. Pál pápa megválasztása kapcsán
idézett példabeszédét pedig részben akár kisebb bocsánatkérésnek is felfoghatjuk,
a lényegen ez már nem változtatott: az esztergomi érsek komoly foltot ejtett Esterházy
54
Az előbbire lásd a 2. jegyzetben idézett munkák bőséges példáit, az utóbbira nemrég: Pálffy Géza,
Küzdelem a király- és királyné-koronázás jogáért a kora újkori Magyarországon = Egyház és reprezen-
táció a régi Magyarországon, szerk. Báthory Orsolya, Kónya Franciska, Bp., MTA–PPKE Barokk Iro-
dalom és Lelkiség Kutatócsoport, 2016 (Pázmány Irodalmi Műhely, Lelkiségtörténeti tanulmányok, 12),
306–307.
176
450_c.indd 176 2022. 09. 29. 20:56

karrierje csúcsának legfontosabb pillanatán. Azt, hogy ezt nádor sohasem tudta elfe-
ledni – amire az érsekkel felmerülő sorozatos és gyakran elmérgesedő hatásköri
konfliktusok úgymond újra meg újra emlékeztették – legalább annyira érthető, mint
Pázmány törekvése a királyi helytartóság megszerzésére. Még akkor is, ha Esterházy-
val hosszabb távon a klérus is jól járt: a katolikus megújulás egyik legelkötelezettebb
és legeredményesebb híve lett közel húsz esztendőre a világi elit vezetője, ami indirekt
módon az esztergomi érseknek és az egyházi rendnek is igencsak sokat hozott. Mint
említettük, az evangélikus nádorok 17. századi rövid sora örökre véget ért, a konver-
tált Esterházy pedig sok magyar arisztokrata számára minta lett a következő fél évszá-
zadban, s politikai csoportja jó időre meghatározta az ország belpolitikai életét. Ám
a Habsburg-udvar és a királyság számára az is alapvető jelentőségű volt, hogy részben
személyes érdekből, részben politikai meggyőződésből Esterházy mindvégig Bethlen
Gábor erdélyi fejedelem elhivatott ellenfele maradt.
A fentiek ismeretében a korábbiaknál remélhetőleg jobban érthető és megérthető
érseki–nádori konfliktussorozat ellenére aligha lehet kérdéses: mind a katolikus meg-
újulás legfőbb képviselőjének, az egyetemalapító Pázmány Péternek, mind a napja-
inkig élő arisztokrata-dinasztiát alapító, valamint egy jó ideig követett politizálási
gyakorlatot teremtő Esterházy Miklósnak kiemelkedő helye van a 17. századi Magyar
Királyság históriájában. Sőt, túlzás nélkül tarthatjuk mindkettőjüket a magyar törté-
neti és kulturális identitás oszlopainak is55 – még igen éles konfliktusaikkal, sőt egy-
más számára olykor megbocsáthatatlan politikai lépéseikkel együtt is. Az utóbbiak
göröngyös, sőt néha egyenesen ördögi útvesztőiből ugyanis már a kora újkorban sem
volt mindig erkölcsös kiút…
Végül Pázmány és Esterházy konfliktussorozatának van egy igen elgondolkodtató
tanulsága a 16–17. századi magyar rendiségkutatás és általában a kora újkori magyar
történelem vizsgálata vonatkozásában is. A két főrend 1625 után egyre elmélyülő ellen-
tétei és sorozatos küzdelmei egyértelműen jelzik azt is, hogy nagy hiba a kora újkori
Magyar Királyság országgyűléseinek vitáit csupán az udvar és a rendek egymás elleni
örökös harcára szűkíteni, mint a régebbi kutatások gyakran tették. Legalább ennyire
meghatározó küzdelmek zajlottak mind az alsó- és felsőtábla, mind a világi és egyházi
rendek, mind a katolikus és protestáns felekezetek képviselői között (még az egyes
táblákon belül is), de még a többségében szilárdan udvar- és királyhű főrendek sora-
iban is. Különféle lojalitások és identitások, regionális és családi érdekek egész sora
mutatható ki tehát még a főrendeknél is. Így Pázmányt és a „status ecclesiasticus”
55
Frissen vö. Tusor Péter, Paul Shore, Pázmány Péter – bíboros, Esztergom érseke és Magyarország
prímása, ujkor.hu, (2021. 10. 21) = http://ujkor.hu/content/pazmany-peter-biboros-esztergom-erse-
ke-es-magyarorszag-primasa , ill. angol vátozata: Uők, Péter Pázmány: Cardinal, Archbishop of Eszter-
gom, Primate of Hungary, Journal of Jesuit Studies 7(2020), 4, 526–544.
177
450_c.indd 177 2022. 09. 29. 20:56

Pálffy Géza
vezetőit gyakran egészen más érdekek mozgatták, mint Esterházyt és a katolikus

nagyurakat, nem is beszélve a protestáns arisztokratákról, akik közül – különösen
Felső-Magyarországon – többen Bethlen Gábor fejedelem elkötelezett hívei lettek,
miközben meghatározó személyiségek (mint például Thurzó György vagy Révay
Péter)56 maradtak lutheránus felekezetük dacára a Habsburg-dinasztia megingathatat-
lan hívei akár a Bocskai-felkelés, akár Bethlen hadjáratai idején. Mindezen lojalitások,
identitások, csoportos és egyéni érdekek jövőbeli alapos vizsgálata jelentősen elősegít-
heti a 17. századi Magyar Királyság és rendiség históriájának megértését, miként ezt
a Zrínyi Miklósra vonatkozó újabb kutatások már bizonyították.57
56
Újabban alapvető Tóth, „Iure electionis”…, i. m., 119–154, valamint Uő., Egy lutheránus főrend politi-
kai testamentuma a história nyelvén: Révay Péter De monarchia… című műve = R évay Péter: De monar-
chia et Sacra Corona regni Hungariae centuriae septem – A Magyar Királyság birodalmáról és Szent
Koronájáról szóló hét század, szerk., bev., jegyz. Tóth Gergely, a latin szöveget gond. és ford. Tóth Ger-
gely, Benei Bernadett, Jarmalov Rezső, Sánta Sára, Bp., Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történet-
tudományi Intézet, 2021, I, főként 15–90.
57
Pálffy Géza, Költő és hadvezér?: A politikus, katona és költő–író Zrínyi Miklós különféle lojalitásai
és identitásai, Hadtörténelmi Közlemények, 127(2014), 4, 867–880; Határok fölött: Tanulmányok a költő,
katona, államférfi Zrínyi Miklósról, szerk. Bene Sándor, Fodor Pál, H ausner Gábor, Padányi József, Bp.,
MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2017; vö. még Pálffy Géza, Magyar arisztokraták – horvát
nemesek: Identitások a 16–17. században, História, 33(2011), 5–6, 24–28.
178
450_c.indd 178 2022. 09. 29. 20:56

Pázmány pályájának fordulata – új vatikáni kutatások
Tusor Péter
Pázmány pályájának fordulata
új vatikáni kutatások tükrében
Jelen írás genezisét két távoli évfoduló keresztmetszete határozza meg. Az egyik Páz-
mány Péter születésének 450. évfordulója.1 A másik évforduló a kora újkori Európa
arculatát meghatározó 30 éves háborúé, aminek első csúcseseményére, a fehérhegyi
csatára 400 éve, 1620. november 8-án került sor.2 A Protestáns Unióval szövetséges
Bethlen Gábor támadása elől menekülni kényszerülő, ekkor bécsi száműzetésben
élő Pázmány kereken 50 esztendős volt ekkor. A Habsburgok csehországi győzelme,
Pfalzi Frigyes megsemmisítő veresége azt jelentette számára, hogy folytatni tudja
Magyarországon felekezetszervező munkáját. Azt a tevékenységet, amelyen 20. szá-
zadi és jelenkori töretlen kultusza alapszik.3
Az eredetileg vallásháborúnak indult katalkizma az 1630-as évekre mind nyíltab-
ban az Európa feletti hegemóniáért folytatott küdelemmé alakult át. Az eseménysoro-
zat Pázmány pályáját döntően befolyásolta. „Történelmi helyzetbe” kerülhetett, egy-
szerű, már-már renden kívüli jezsuitából esztergomi érsek, a Magyar Királyság vezető
1
Az 1570. október 4-ei adatot teljesen véletlenül, Pázmány egyik levelének kiszólásából tudjuk. „Die
natali meo, quo 62-um annum explevi et climaticum 63-um ingressus sum”. PPÖL II, 363, n. 78.
2
Jelentőségére további irodalommal: Petr M aťa, Epizenturm und Bebengebiet: Die böhmischen Länder
im Dreißigjährige Krieg = Habsburgermonarchie und der Dreißigjährige Krieg, hg. Katrin K eller, Mar-
tin Scheutz, Wien, Böhlau Verlag, 2020 (Veröffentlichungen des Instituts für Österreichische Geschichts
forschung, 73), 53–74.
3
Mivel „clara non sunt interpretenda”, bárminemű hivatkozás helyett itt csak annyit jegyzünk meg,
hogy az 1930-as években az egyetemalapítás 300. évfordulója kapcsán a két világháború közötti kato-
licizmus intézményes háttérrel számottevő tudományos eredményt tudott felmutatni. Ez követendő példa
(lenne) a jelenkor számára is. Megfelelő intézményi projetkek időbeni indításával 2035-re, az egyetema-
lapítás 400. évfordulója méltóképpen megünnepelhető lesz. Jelenleg a kultusz több ponton elválik a kuta-
tástól. Szemléletes példa erre, hogy jóllehet számos kurrens, új alapkutatásokra épülő összegzés áll ren-
delkezésre, a Pázmány nevét viselő egyetem honlapján még mindig az 1930-as években íródott szócikk
mutatja be az alapítót, avult nyelvezettel és személetettel. Vö. https://ppke.hu/egyetemunk/tortenet/paz-
many-peter-elete (2021. 02. 12.)
179
450_c.indd 179 2022. 09. 29. 20:56

Tusor Péter
egyházi rendi főméltósága lehetett.4 Újabb vatikáni kutatások alapján e fordulatot

fogjuk főbb pontjaiban összegezni, részben pedig továbbgondolni az alábbiakban.5
4
Ugyancsak a harmincéves háborúhoz, annak delelőjéhez köthető kilépése az európai nagyhatalmi poli-
tika porondjára 1632-es római követejárásával kezdött. Erre legújabban: Rotraud Becker, Péter Tusor,
„Negozio del S.r Cardinal Pázmány”: Péter Pázmány’s Imperial Embassage to Rome in 1632 (With
Unpublisched Vatican Documents), Bp.–Rome, Gondolat Kiadó, 2019 (Collectanea Vaticana Hunga-
riae, 7). – Ekkor bíborosként olyan mély konfliktusba került az uralkodó pápával, ami évszázadokra hatás-
sal volt arra, hogy Szent Péter utódai mind kevésbé adományozták a pápavaválasztó méltóságot nem olasz
származásúaknak. A Szent Kollégiumra legújabban: A Companion to the Early Modern Cardinal, ed.
Mary Hollingsworth, Miles Pattenden, Arnold Witte, Leiden–Boston, Brill, 2020 (Brill’s Companions
to the Christian Tradition, 91), különösen 198 skk.
5
A Pázmány-curriculum e kulcsmozzantának annotált áttekintése közben nem itt jut terünk a biográfia
más, izgalmas (rész)problémáinak összegző bemutatására, jóllehet a páratlan vatikáni forrásadottsá-
gok ezt lehetővé teszik. E téren vonatkozó monográfiánkhoz utaljuk az olvasót. Tusor Péter, Pázmány
a jezsuita érsek: Kinevezésének története, 1615–1616 (Mikropolitikai tanulmány) Bp.–Róma, 2016 (Col-
lectanea Vaticana Hungariae, 13). – Egy kivételt teszünk itt. Monográfiánkban igyekeztünk minden elénk
kerülő fontosabb forrásadatot beépíteni, tehát semmit el nem hallgatni. A Pázmány – közelebbről nem
részletezett – testi fogyatékosságát emíltő dokumentumok nyomán kellő szubsztilitással utaltunk rá,
hogy az eddigi heroikus képet alighanem át kell értékelni. Még kéziratunk alapján Hargittay Emil ezt
azonmód elutasította. Fő érve, hogy az egyik idevágó római adat már jó fél évszázada ismert volt, ám
szakmai recepciójára hosszú-hosszú évtizedek alatt sem került sor. H argittay Emil, A „kritikai életrajz”
haszna: Történelem és elmélet néhány példával, Irodalomismeret, 2014/3, 15–20, 19–20. Úgy véljük,
ennek elsődleges okául az szolgál, hogy a szóban forgó sorok önmagukban közelebbről gyakorlatilag értel-
mezhetetlenek: „Inde ad genua domini nuntii provolutum orasse et impetrasse ocularem inspectionem
sui; et accepisse iuratorum medici et chyrurgi testimonia (visa postmodum et lecta a domino Teuffelio),
quibus abstersa sit calumnia in bonum patrem per me a collegio viennensi mendaciter iactata…”. A teljes
idézet a korábbi közlések felüntetésével: Collectanea Vaticana Hungariae I/13, 73–74, 179. j.; 324–325
és 940. j. Az újonnan feltárt forrás szövege: „Il camerario Ridolfi ha dato a sua santità le alligate scrit-
ture, che toccano la persona del P. Pasman della congregazione di Giesù, per la quale si mostra la sua
impotenza di pratticar con donne per il mancamento, ch’egli ha. Il che viene ad escludere i’imputazione,
che di costì gli fu data a torto in questa materia.” Archivio Apostolico Vaticano (AAV), Fondo Borghese,
Serie I, vol. 945, fol. 60v; Segreteria di Stato, Germania, vol. 27, fol. 55v; kiadva: Collectanea Vaticana
Hungariae, I/13, 103–104, 19. j. A hitelesnek elfogadható két történeti közlés anatómiai értelmezése még
megválaszolandó orvostudományi szakkérdés. Pázmány gyenge fizikumáról a barokk-kori hagyomány
is megemlékezik. Tusor Péter, Kánoni kivizsgálás Pázmány Péterről (Családja, katolizálása, misszioná-
lása): A Pázmány–Tholdy-archívum irataival. (Collectanea Vaticana Hungariae, II/6), Bp.–Róma 2017,
345–346 (465. j.). Mindennek figyelembevétele véleményünk szerint semmiben nem prejudikál Pázmány
„hallatlan akaraterejének” és „kiegyensúlyozott személyiségének”, sőt.
180
450_c.indd 180 2022. 09. 29. 20:56

Az eddigi kutatás, amennyiben reflektált a kérdésre, arról szólt, hogy Pázmányt elődje,
Forgách Ferenc bíboros, esztergomi érsek (1607–1615) jelölte ki utódául.6 Ennek azon-
ban semmi nyoma nincsen a forrásokban. Sőt a bíboros előd a jezsuita rendből történő
kilépési folyamat kezdetétől, 1615 tavaszától végig a háttérbe húzódott, egyetlenegy-
szer sem exponálta magát gyóntatója, bizalmas tanácsadója mellett.7 Elképzelhető,
hogy kerülni kívánta a konfliktust azzal a Jézus Társasággal, amelynek számára éppen
kollégiumot alapított Nagyszombatban. A Társaság szabályzata ugyanis tiltotta tagjai
főpapi tisztségét, az egyházi méltóságok kerülésére a jezsuitáknak külön fogadalmat
kellett tenniük. A jezsuita rend vezetői ennek megfelelően sokáig erősen ellene voltak
rendtársuk prímási kinevezésének, aki renden belüli konfliktusai miatt már 1614-ben
el kívánta hagyni a Társaságot, jórészt azért, mert közvetlen elöljárói mindjobban elle-
hetetlenítették működését.8
Az érseki előléptetés másik okaként Pázmány írói, térítői munkáját szokás elő-
hozni.9 Kétségkívül nem mellékes mozzanat. Úgy tűnik azonban, hogy ez leginkább
a magyar katolikus rendek számára – akiknek szerepét általánosságban szinte min-
denki említi10 – lehetett meghatározó szempont. Elgondolkodtató viszont, hogy még
az ő, a prímási szék mielőbbi betöltését sürgető 1615. novemberi emlékiratukban is
többségben vannak a politikai, vagy inkább politikai jellegű szempontok.11 A római
megnyilatkozásokban kifelé rendre az esztergomi főegyházmegye és a katolikus vallás
érdekei szerepelnek, a belső diplomáciai levelezésben ugyanakkor már Magyarország
6
Frankl 1868, 179–180; Fraknói Vilmos, Pázmány Péter 1570–1637, Bp., Méhner,1886 (Magyar Törté-
neti Életrajzok, 5), 71–75; Sík 1939, 72; Sörös Pongrácz, Forgách Ferencz a bíboros, Századok, 34(1901)
577–608, 691–723, 774–818; Fraknói Vilmos, Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római
Szentszékkel, I–III, Bp., Szent István Társulat, 1901–1903, III, 287.
7
Miller Jakab Ferdinánd szerint Forgách tanácsolta Pázmánynak a Társaság elhagyását. A hivatkozás
nélküli állításra semmi bizonyíték nincsen. Epistolae, quae haberi poterant Petri Pámány […], ed. Iacobus
Ferdinandus Miller de Brassó, Budae, Typis Regiae Universitatis Hungaricae, 1822, 11 (jegyzetben).
8
A renden belüli problémák részletes ismertetése: Lukács László, Jezsuita maradt-e Pázmány mint
érsek? = Pázmány Péter emlékezete: Halálának 350. évfordulójára, szerk. Lukács László, Szabó Ferenc,
Róma, Detti, 1987, 197–267, 197skk; Lukács László, Szabó Ferenc, Autour de la nomination de Péter
Pázmány au siège primatial d’Esztergom (1614–1616): Pázmány est-il resté jésuite après sa nomination?,
Archivum Historicum Societatis Iesu 54 (1985) 77–148, 77skk.
9
Sík 1939, 172–174.
10
Frankl 1868, 183; Őry Miklós, Szabó Ferenc, Pázmány Péter: 1570–1637 = Pázmány Péter, Válogatás
műveiből, szerk. Őry Miklós, Szabó Ferenc, Vass Péter, Bp., 1983, 11–107, Pázmány, 42. Lukács, Jezsuita
maradt-e Pázmány, i. m., 206–207. Bitskey István, Pázmány Péter, Bp., Gondolat Kiadó, 1986 (Magyar
História. Életrajzok), 114.
11
Vö. Lukács, Jezsuita maradt-e Pázmány, i. m., Dok., n. 6. 7 és 11 (jegyzetekkel); valamint Archivio
Segreto Vaticano (ASV), Segreteria di Stato, Principi, vol. 57, fol. 325rv.
181
450_c.indd 181 2022. 09. 29. 20:56

Tusor Péter
szükségletei állnak az első helyen.12 Az 1620–1630-as években maga Muzio Vitel-

leschi generális szintén arra hivatkozva igyekezett gyengíteni Pázmány prelatúrájának
precedens jellegét, hogy kénytelen-kelletlen elengedésére a Társaságból elsődlegesen
a „Magyar Királyság üdve” miatt volt szükség!13
A korabeli magyar episzkopátus elmélyültebb proszopográfiai elemzésével kimu-
tatható, hogy az esztergomi szék betöltésében a kora újkor folyamán alkalmazott
szempontoknak – a forrásokban rendre előtűnő érveléssel ellentétben – több főpap is
megfelelt volna, leginkább az átmenetileg szóba is került, és Roberto Bellarmino bíbo-
ros által támogatott Telegdi János, a hitvitázó Telegdi Miklós unokaöccse.14 A magyar
(egyház)történelemben azonban páratlan módon egy rendjén belül súlyos problémák-
kal küszködő jezsuita szerzetesből, elődjének gyóntatójából lett nem lebecsülendő
egyház- és világi jogi nehézségek ellenére15 egy év leforgása alatt a magyar hierar-
chia irányítója, az ország első politikai rendjének, a status ecclesiasticusnak vezetője,
a nádor mellett a királyság legrangosabb főméltósága.16
A páratlan karrier mögött nem szokványos okot kell keresnünk. Ráadásul olyat,
ami közös nevezőt képezett az előléptetésben kompetens prágai és pápai udvar szá-
mára. Ez nyilvánvalóan nem lehetett Pázmány magyar nyelvű hitvita-irodalmi és pré-
dikációs munkássága, ami még az efféle dolgokra rendeltetése szerint fogékonyabb
12
Archvio Apostolico Vaticano (AAV), Segreteria di Stato, Nunziatura di Portogallo, vol. 151, 146v–147r;
Fondo Borghese, Serie I, vol. 945, fol. 185r; Segr. Stato, Germania, vol. 27, fol. 156v–157r; uo. vol. 443, fol.
374r; Archivio Generalizio – Sezione Storica Chierici Regolari Somaschi, Roma, P-d 1053, fol. 29r–31v.
13
Lukács, Jezsuita maradt-e Pázmány, i. m., Dok., n. 24; vö. uo., 217, 87. sz. jegyzet is; Őry, Szabó, Páz-
mány, i. m., 44.
14
A magyar hierarchiából négy személy jöhetett szóba az ország prímásaként. Almásy Pál váci püspök
és Náprágy Demeter kalocsai érsek életkoruknál fogva ideális átmeneti jelöltek lettek volna, Pyber János
pécsi püspök és Telegdy. Utóbbi 1637-ben, Pázmány halálakor lépéseket tett kinevezése érdekében. Bellar-
mino támogatására: Frankl 1868, 187–188 és 619; Magyarország… összeköttetései a Szentszékkel, i. m.,
III, 289; Lukács, Jezsuita maradt-e Pázmány, i. m., 223, 4. j.; ASV Fondo Borghese, Serie I, vol. 945, fol.
40r–41r; Segr. Stato, Germania, vol. 27, fol. 39r–40r; uo., vol. 443, fol. 333r.
15
Lukács, Szabó, Autour de la nomination de Pázmány, i. m.; Lukács, Jezsuita maradt-e Pázmány, i. m.;
Sávai János, Pázmány és a szomaszkok: A szomaszkok genovai levéltárának dokumentumai = Lymbus
Művelődéstörténeti Tár IV, Szeged, Jate Kiadó, 1992, 123–141. Újabb adatok és szempontok: Tusor Péter,
Pázmány, a jezsuita érsek = Jubileumi emlékkönyv Pázmány Péter egyetemalapításának 375. évfordu-
lója tiszteletére, szerk. M aczák Ibolya, Bp.–Esztergom–Piliscsaba, PPKE/BTK, 2010, 158–163; A jezsuita
Pázmány szomaszka szerzetessége. Miért?: Ünnepi kötet Maróth Miklós hetvenedik születésnapja tiszte-
letére, szerk. Sarbak Gábor, Fodor György, Bp., Szent István Társulat, 2013, 177–186; Ki lehetett Páz-
mány jezsuita feljelentője? = Pázmány nyomában: Tanulmányok Hargittay Emil tiszteletére, szerk. A jkay
Alinka, Bajáki Rita, Bp.–Vác, 2013, 441–448.
16
A kora újkori magyar rendiség jellegére alapvető (további irodalommal): Szijártó M. István, A diéta:
A magyar rendek és az országgyűlés 1708–1792, Keszthely, Balaton Akadémia, 20102, különösen 29–42.
182
450_c.indd 182 2022. 09. 29. 20:56

Jézus Társaság számára sem volt mérvadó. Különben nem kívánták volna őt éppen fő
műve, a Kalauz 1613-as megjelenése után alig egy esztendővel eltávolítani az ország-
ból.17 Ugyanakkor tételesen bizonyítható, hogy a magyar jezsuita neve Forgách halála
után párhuzamosan vetődött fel egyrészt Placido de Mara prágai nuncius, másrészt
a Habsburg-politikát II. Mátyás (1608–1619) uralkodása alatt teljhatalommal irá-
nyító főminiszter, Melchior Klesl részéről.18 Utóbbiról, bár személye rendre előkerül
a vonatkozó szakszövegekben, értékelés leginkább csak annyi hangzott el Fraknói Vil-
mos részéről, hogy „Pázmány kineveztetésének előmozdítása körül tevékeny volt”.19
Ha megnézzük azokat a politikai ügyeket, amelyek az esztergomi érseki szék betöl-

tésével párhuzamosan, sok esetben annak tárgyalásával együtt a korabeli Habs-
burg–pápai kapcsolatok ránk maradt diplomáciai forrásaiban előtűnnek, két fontos
területre figyelhetünk fel. Az egyik az úgynevezett gradiscai háború. Az 1615–1617
között Velence és Ferdinánd gráci főherceg között, holland és spanyol közreműkö-
déssel folyó lokális konfliktussal nyilvánvalóan semmiféle közvetlen kapcsolat nem
volt. A háborúval kapcsolatos római, prágai tervezgetések ugyanakkor megvilágítják
előttünk a korábbi és kiváltképpen a későbbi éveknél mélyebb és kölcsönös érdek
azonosságot, ami épp a kinevezés körül folyó tárgyalások időszakában jellemezte
a két európai nagyhatalom: a pápa és a császár viszonyát. Az egy évtizede Velencét
kiközösítő és vele majdnem háborúba bonyolódó Borghese-pápa császári hadba lépést
szeretett volna elérni a Serenissima megleckéztetésére. A Habsburg-diplomácia pedig
azon ügyködött, hogy az Egyházi Állam lehetőleg nyílt fellépéssel – pénz- vagy egye-
nesen katonai segély formájában – sodródjon bele a küzdelembe. 1615–1617 folyamán
a mindinkább Itália felé forduló pápaság számára geopolitikai megfontolások alapján
az elsőrendű külpolitikai partner a császár volt. Pontosan úgy, ahogy egy jó évtized
múltán a mantovai háború kapcsán már Franciaország.20
17
Iványi Béla, Pázmány kilépése a Jézus Társaságból, Körmend, Rába Vidék, 1943, 13 (n. 2); lásd még
Uo., 5; és Lukács, Szabó, Autour de la nomination de Pázmány, i. m., 86, 25. j.
18
Lukács, Jezsuita maradt-e Pázmány, i. m., Dok., n. 3.
19
Frankl 1868, 181.
20
A részletes eseménytörténet: Riccardo Caimmi, La Guerra di Friuli: Altrimenti nota come guerra di
Gradisca o degli Uscocchi, Gorizia, LEG, 2007 (Le Guerre, 44). A Habsburg diplomácia idevágó lépése-
ire: Österreichisches Staatsarchiv (ÖStA), Haus-, Hof- und Staatsarchiv (HHStA), Handschriftensamm
lung, Ms. W 290, vol. 13, fol. 546rv. 66r–67v. 675rv. 748rv. és passim. A pápai diplomácia közvetítő kísér-
leteire: e törekvésekre (melyek e téren nem vezettek sikerre) számtalan adat, többek között: ASV Segr.
Stato, Nunz. Port., vol. 151 és Germania, vol. 114K, helyenként; uo., vol. 27, fol. 11v 24rv. 25rv és passim;
183
450_c.indd 183 2022. 09. 29. 20:56

Tusor Péter
A másik, a forrásokban rendre előkerülő kérdés, a Habsburg-utódlásé már jóval

összetettebb, és sokkal jelentősebb. Olyannyira, hogy a pápai Államtitkárságot fel-
ügyelő Scipione Borghese bíboros nepos szerint aktuálisan az egész keresztény-
ség legfontosabb ügyének számított, amit aligha tarthatunk túlzásnak. A korosodó
II. Mátyásnak ugyanis éppúgy nem volt utóda, mint bátyjának, Rudolfnak, ami pedig
a még csak nem is egy évtizeddel korábban kitört Bruderzwistnél is súlyosabb követ-
kezményekkel fenyegetett. A már a „testvérviszályban” is aktív közvetítő szerepet
vállaló pápai diplomácia 1615-től kiemelt stratégiai célnak tekintette, hogy a trónörök-
lés még az uralkodó életében megtörténjék, mégpedig az intranzigens katolikus Fer-
dinánd gráci főherceg javára. E cél elérését több tényező is nehezítette. Először is
az, hogy a dinasztia spanyol ága rokonsági fokon megalapozottabb utódlási igénnyel
léphetett fel. Madriddal tehát külön meg kellett egyezni. Továbbá Ferdinánd mellett
felvetődött az uralkodó fivére, Miksa tiroli főherceg neve is, leginkább római király-
ként. A birodalmi választók e törekvése nemcsak a Habsburgok, hanem országaik
megosztását, végső soron a dinasztia hatalomkoncentrációjának és ezzel túlélési
esélyeinek jelentős csökkenését eredményezte volna.21 A legkomolyabb problémát
a Habsburg-utódlás rendezésében a császári főminiszter, Klesl politikája jelentette.
A bécsi püspök világosan érzékelte a konfesszionális feszültségnek a Katolikus Liga
és a Protestáns Unió megalakulása által jelzett fokozódását. II. Mátyás uralmi rend-
szerét – aligha elválaszthatóan az uralomra jutásban 1608 során kapott támogatásuk-
tól – a protestánsokkal történő folyamatos egyeztetésekre építette. Az 1612-ben sikeres
császárválasztáshoz vezető Ausgleich avagy Composition politikája egy különleges
egyensúly-helyzetre épült, amit fenn kívánt tartani. Ez a politika az 1616 áprilisában
a bíborosi méltóságra emelt Kleslt mindinkább szembeállította a katolikus Tirolt maga
mögött tudó Miksa főherceggel, a Stájerországot erélyesen és sikeresen katolizáló Fer-
dinánddal, illetve az ő – egykori ingolstadti diákjuk – módszereivel és személyével
feltétel nélkül azonosuló Jézus Társasággal.22
Fondo Borghese, Serie I, vol. 945 és Serie II, vol. 168, passim; Biblioteca Apostolica Vaticana (BAV), Bar-
berini Latini, vol. 6921, n. 11 és passim, valamint vol. 6922–6923 helyenként (utóbbiban főként n. 18–19,
Visconti-Borromeo 1617. januári jelentései), vol. 6928 (Vasoli 1617. évi jelentései között) stb.
21
A Habsburg-utódlás kérdésével a harmincéves háború szinte teljes nemzetközi irodalma foglakozik
valamilyen szinten. Miksa bajor fejedelem császárjelöltségének szemszögéből például: Hugo A ltmann,
Die Reichspolitik Maximilians I. von Bayern 1613–1618, München–Wien, de Gruyter, 1978 (Briefe und
Akten, 12), 159–227. A Szentszék prioritásaira és szerepére számos vonatkozó adat: AAV Fondo Bor
ghese, Serie II, vol. 159, passim (Lettere del nunzio all’imperatore del 1615 e 1616 in ciffra).
22
Klesl politikai attitűdjére: Johann R ainer, Kardinal Melchior Klesl (1552–1630): Vom „Generalre-
formator” zum „Ausgleichspolitiker”, Römische Quartalschrift für Christliche Altertumskunde und
Kirchengeschichte 59 (1964) 14–35 (alapvető és hasznos áttekintés); Uő., Der Process gegen Kardinale
Klesl, Römische Historische Mitteilungen 5(1961–1962), 35–163; újabban pedig Heinz A ngemeier, Politik,
184
450_c.indd 184 2022. 09. 29. 20:56

A klesli Composition politikája az utódlás viszonylatában megoldhatatlan dilemma

elé került. A teljes körű megegyezés a protestánsokkal – ami Klesl számára is garan-
ciát jelenthetett volna – még a spanyoloknál, Miksánál némileg kevésbé radikális Fer-
dinánd személyében is kivitelezhetetlen volt. Ferdinánd örökössé nyilvánítása pedig
nem jelentett volna mást, mint azt, hogy a bíboros a hatalmat önként és előre átadja
a reá mind ellenségesebben tekintő főhercegnek és körének. A főminiszter a Kúria
minden – 1616 nyarától már heti gyakoriságú – ráhatása ellenére az időhúzásra ját-
szott. A spanyolokkal történő megállapodás hátráltatásával igyekezett a meglévő erő-
viszonyokat fenntartani, egyúttal pedig pozícióit úgy megerősíteni, hogy a hatalom
átadás módját, ütemezését ő maga határozhassa meg, tolhassa ki a legutolsó pillanatig
(vagy talán még azután, tudniillik Mátyás halála utánra), és politikai, kormányzati
befolyását, ha áttételesen is, de a későbbiekben is megtarthassa.23
Ebben az európai politikai helyzetben és klesli koncepcióban jutott meghatározó
szerep annak a Pázmánynak, akinek politikai nézetei – Benda Kálmán elemzésé-
ből ismerjük őket – közel álltak a bécsi püspökéhez.24 A bíboros főminiszter joggal
vélhette, hogy Pázmány érseki kineveztetésével Magyarország egyik fontos irányí-
tója vele egy irányban fog politizálni és az ő javára fogja kamatoztatni tehetségét.
Sőt, tekintve az előzményeket, a kinevezésében játszott saját szerepét, az új magyar
rendi vezető feltétlen lojalitásában is biztos lehetett. Sokkal inkább, mint bármelyik
más magyar prelátuséban, illetve az előd Forgách Ferencében, akivel Klesl viszonya
sohasem volt felhőtlen (Mátyásé nemkülönben), és akinek váratlan halála nagyon
kapóra jött a politikai hátországát módszeresen erősíteni kívánó császári főminiszter-
nek. (De Mara nuncius 1616. október 25-ei jelentésében felveti a mérgezés gyanúját.
Amennyiben egy modern autopszia és laboratóriumi vizsgálat igazolná ezt, jelentősé-
gét felesleges taglalni.)25
Religion und Reich bei Kardinal Melchior Khlesl, Zeitschtift der Savigny-Stiftung für Rechtsgeschichte.
Germanistische Abteilung, 110(1993) 249–330. Magyar nyelven személetes jellemzése: Hóman Bálint,
Szekfű Gyula, Magyar Történet I–V, Bp., Királyi Magyar gyetemi Nyomda, 1941–19437, IV, 20 és 577.
23
Klesl szerepére a Habsburg-utódlásban legújabban: Alexander Koller, Papst, Kaiser und Reich am
Vorabend des Dreißigjährigen Krieges (1612–1621): Die Sicherung der Sukzession Ferdinands von Inner
österreich = Die Außenbeziehungen der römischen Kurie unter Paul V. Borghese (1605–1621), hg. Alex
ander Koller, Tübingen, Max Niemeyer Verlag, 2008 (Bibliothek des Deutschen Historischen Instituts in
Rom, 115), 101–121.
24
Benda Kálmán, Pázmány Péter politikai pályakezdése, A Magyar Tudományos Akadémia I. Osztályá-
nak Közleményei 31(1979) 273–280.
25
A Forgách és Klesl közötti feszültségre lásd például ASV Segr. Stato, Principi, vol. 56 I, fol. 397r–398v;
illetve még korábban, Nagyszombatból a pápához, 1610. december 20. Bonc., vol. E 12, fol. 255r–256v.
De Mara nuncius 1616. október 26-ai jelentésében vetette fel a a mérgezés gyanúját. ASV Segr. Stato,
Germania, vol. 114K, fol. 365v; vö. CVH I/13, 31, 46. j. – Ez a gyanú a jelek szerint gyanú is marad,
185
450_c.indd 185 2022. 09. 29. 20:56

Tusor Péter
A Wolfgang Reinhard nevével fémjelezett kora újkori mikropolitikai kutatások

egyik fő megállapítása, hogy a korabeli politikai kinevezések döntő mozzanata elsőd-
legesen és deklaráltan a lojalitás biztosítása, és minden ilyen aktus kizárólag a korszak
fő társadalomszervező elve, a patrónus–kliens szisztéma (magyar változata a familiá-
ris rendszer) összefüggésében értelmezhető és értelmezendő.26 Ebben a megközelítés-
ben kijelenthetjük, hogy Pázmány a Habsburg-döntéshozatalt aktuálisan kézben tartó
császári főminiszter, Melchior Klesl klienseként került az esztergomi érseki székbe.
Primátusa a bécsi Kärtner Strasse-i pékmester fiából szintén hihetetlen magasságra
jutó főpap-politikus érdeme.27
Pázmány másodlagos kötődését tekintve egyúttal a Borghese-pápa kreatúrájának
tekinthető. Nem csupán arról volt szó, hogy a Habsburg-szentszéki érdekazonosság,
kiváló diplomáciai viszony, a császári főminisztert minden kisebb-nagyobb ügyben
megnyerni és politikájában befolyásolni akaró pápa a Pázmánynak adott – méltán
különlegesnek mondható – kedvezményeket pusztán Klesl többszöri és sürgető fellé-
pése nyomán engedélyezte volna. Az Olivieri által megörökített pápai szavak, misze-
rint ’certo anco amiamo il padre Pasman’, azaz „bizony szeretjük páter Pázmányt is”,
nem az általános szeretetparancs jegyében fogantak, hanem egy korabeli speciális ter-
minusnak tekinthető, miszerint az új érsek a pápai klientúrához is sorolható. Egysze-
rűbben – és nem a kora újkor ceremoniálisan cizellált társadalmi rendszerének meg-
értéséhez, megvilágításához szükséges fogalmat használva – úgy fogalmazhatnánk,
Pázmány bizonyos szempontból teljesen és feltétlenül bírta az egyházfő bizalmát.28
Forgách nagyszombati sírja ugyanis a 19. század elején megsemmisült, amikor a székesegyház szentélye
alól kinyúló érseki kripta boltozata beomlott a közeli Szent Mihály templom bontása során. Zuzana Ludi
ková, A nagyszombati székesegyház késő reneszánsz és barokk síremlékei (16–17. század), MÉ 51(2002)
1–2. sz., 85–106, 89. Ennek lehetőségét tehát hiába vetettem fel korábban (október 25-ei jelentést említve
a helyes okt. 26-ai helyett). CVH I/13, 332. A terület ugyan nincs beépítve, de szinte kizárt egy nagyobb
szabású régészeti feltárás lehetősége.
26
Vö. további irodalommal: Römische Mikropolitik unter Papst Paul V. Borghese (1605–1621) zwischen
Spanien, Neapel, Mailand und Genua, Hg. Wolfgang R einhard, Tübingen, Max Niemeyer Verlag, 2004
(Bibliothek des Deutschen Historischen Instituts in Rom, 107), 1–20 (Einleitung); Hillard von Thiessen,
Außenpolitik im Zeichen personaler Herrschaft = Uo., 23–30; Wolfgang R einhard, Makropolitik und Mik-
ropolitik in den Außenbezihungen Roms unter Papst Paul V. = Die Außenbeziehungen der römischen
Kurie unter Paul V. Borghese (1605–1621), hg. Alexander Koller, Tübingen, Max Niemeyer Verlag, 2008
(Bibliothek des Deutschen Historischen Instituts in Rom, 115), 67–82, 67–69 skk.
27
A kleseli klinetúra evidens a posteriori igazolása 1626/1627 fordulójáról fennmaradt levéltásásuk tar-
talma és hangneme alapján. Archivio di Stato di Firenze (ASFi), Archivio Magalotti, vol. 100, fol. 197rv.
198rv + 201rv. 207r–208v.
28
Róma, 1616. november 12. Giacomo Olivieri római ügyvivő Franz Dietrichstein bíboroshoz. Moravský
Zemský Archiv, Rodiný Archiv Dietrichštejnů, Korrespondence Kardinála Františka Dietrichštejna, kart.
438, fol. 170r–171v.
186
450_c.indd 186 2022. 09. 29. 20:56

Ne feledjük, érsekségének ideája párhuzamosan a pápai nunciusnál is felvetődött,

maga Klesl pedig a Pázmány mielőbbi kinevezésére irányuló, az 1616. április 21-ei
bréve29 kiállítása utáni kúriai sürgetéseket felhasználva – persze nem kis túlzással –
arról írt és azt közöltette az ideiglenes császári ügyvivővel audienciáján: az érseki
kinevezésre V. Pál kedvéért került sor.30
Ennek a pápai bizalomnak az alapját – Placido de Mara nuncius kedvező jelen-
téseinek sorozata31 mellett, sőt inkább előtt – semmi másban nem találhatjuk meg,
mint abban a személyes benyomásban, amit a magyar jezsuita az egyházfőre az 1615.
január 5-ei audiencián tett. Itt Pázmány nemcsak a nagyszombati kollégium alapításá-
ról, Magyarország vallási és valláspolitikai viszonyairól szólt a pápának. Az Állam-
titkárság 1615. január 10-ei jegyzéke arról tudósít bennünket, hogy kezdeményező
módon Pázmány maga hozta elő: a Szentszéknek különös figyelmet kellene fordíta-
nia a magyar és a cseh trón, valamint a császári méltóság öröklésének biztosítására.
Az általa elmondottakat részletesen annak ellenére sem ismerjük, hogy V. Pál kérésére
január 11-én írásban is benyújtotta helyzetelemzését.32 Abban azonban biztosak lehe-
tünk, a továbbiakban Pázmányra úgy tekintettek a Kúriában, mint akire a szentszéki
diplomácia számíthat „az egész kereszténység legfontosabb ügyének” kedvező végki-
menetelében.33 Akár Kleslre gyakorolt befolyásán keresztül, akár közvetlenül is, mint
a magyar korona biztosításának kulcsszereplője a rendi választás menetében.
Míg a pápai döntéshozatalban csupán kitapogatható Pázmány preferálásának
ratio ultimája, Klesl esetében ez még nyilvánvalóbb. Több forrásból is nyilvánvaló,
hogy Pázmány részese volt az utódlás körüli udvari harcoknak. Patrónusa vélhetően
a mind elégedetlenebb főhercegek megtévesztésére 1616. augusztus végén őt küldi
Dietrichstein bíboroshoz, hogy közölje vele: lemond javára a hatalom gyakorlásá-
ról.34 Ezt persze senki sem hitte el neki. 1616. október 24-én Klesl – mondván, senki
másban nem bízhat – Pázmánnyal íratja meg azt a levelét, amelyben közli a pápai
29
Ez a szensztéki okirat nyitotta meg kánonjogilag az utat a jezsuita Pázmány számára az érseki szék felé.
Fogalmazványa: AAV Segreteria dei Brevi, vol. 535, fol. 102rv + 125rv. 1616. április 21-ei bréve.
30
Róma, 1616. október 22. Niccolò Ridolfi O.P. II. Mátyáshoz. ÖStA HHStA Handschriften, Ms. W 290,
vol. 13, fol. 490rv.
31
De Mara kedvező jelentései.
32
Az Államtitkárság 1615. január 10-ei jegyzéke Placido de Mara nunciushoz. ASV Segr. Stato, Nun-
ziatura di Portogallo, vol. 151, fol. 3v–4r; Róma, 1615. január 17. Lodovico Ridolfi császári ügyvivő
II. Mátyáshoz. ÖStA HHStA Handschriften, Ms. W 290, vol. 13, fol. 177r–178v és 199r–200v – orig.
33
Ugyanezen a napon az Államtitkárság titkosított jegyzékben is jelezte a prágai nunciatúrának, hogy már
mennyire aktuálisnak tartja az utódlás rendezését. Borghese titkosított jegyzékét De Marához, Róma,
1615. január 10. ASV Fondo Borghese, Serie II, vol. 367, fol. 4rv.
34
Vasoli Borgheséhez, Prága, 1616. augusztus 29. AAV Fondo Borghese, Serie II, vol. 159, fol 183r.
187
450_c.indd 187 2022. 09. 29. 20:56

Tusor Péter
Államtitkársággal: az uralkodó Bécsbe szándékozik menni az utódlás rendezésének

elviselhetetlen halogatása miatt már-már lázadó Miksa főherceg megrendszabályozá-
sára.35 Az Ausztriát kormányzó és a bécsi Udvari Kamarát ellenőrző Miksa főherceg
1616 novemberében nem is volt hajlandó átadatni Pázmánynak a prímási birtokokat,
csak azután, hogy személyesen magához rendelte Bécsbe, aminek az új érsek tüstént
eleget tett.36
Pázmány harmadik, ugyanakkor legfontosabb, nem választott és nem is elnyert,
hanem természetes klientúrája, amit alattvalói lojalitásnak nevezhetünk, mindene-
kelőtt ahhoz a dinasztiához kötötte, amelyet egész élete folyamán országa és vallása
fő védelmezőjének, garanciájának tartott. Ezt a lojalitást mélyítették, perszonalizál-
ták a hosszú gráci évek a trónöröklésre legesélyesebb Ferdinánd főherceg irányában.
A leendő II. Ferdinánd az érseki kinevezéskor írt gratulációjában oda nem illő módon
hangoztatta elkötelezettségét a Jézus Társaság irányába, ami talán egyfajta subsztilis
figyelmeztetés is lehetett az új prímás számára: a renden belüli hányattatásai ellenére
sem feledheti kötődését a Társaság és az azt patronáló dinasztia irányába.37
A források töredékessége miatt rekonstruálhatatlan, hogy Pázmány érseksége
első másfél évében hogyan kezelte nap mint nap azt a bonyolult viszony- és felté-
telrendszert, melynek mentén kinevezése végbement. A „főhercegek (és a Társaság)
vs. Klesl” mind élesebbé váló – és folyamatos pápai mediációtól kísért – politikai
harc a spanyol diplomácia támogatásával az előbbi fél javára kezdett eldőlni. Miksa
és Ferdinánd 1617 márciusában megegyezett az utódlás rendezésére küldött rendkívüli
spanyol követtel. Oñate grófja a róla elnevezett – mind Klesl, mind mások előtt hosszú
évekig titokban maradt – szerződésben (Pactum de Successione Regnorum Hungariae
et Bohemiae) elszászi és észak-itáliai kompenzációkért lemondott Ferdinánd javára
a spanyol ág trónigényéről. A bíboros főminiszter ezután egyre inkább elveszítette
az irányítást az események felett. Ferdinánd júniusban cseh király lett, és ősszel meg-
kezdődtek a magyar királyválasztás előkészületei. 38
A halogatáson szinte már mániákusan ügyködő Klesl egyetlen egy érvvel tudta
és kívánta hitelesíteni politizálását Ferdinánd előtt. 1618. február 2-án a szokásos ter-
jengős stílusában, ám egyértelműen közölte vele: nem törődve a támadásokkal Páz-
mányt éppen a magyarországi Habsburg-utódlás biztosítása, jelesül az ő trónra lépése
végett neveztette ki korábban érsekké, akinek jó szolgálatai most messzemenően
35
BAV Boncompgani e Ludovisi, vol. E 16, fol. 40r–41v.
36
PPÖL I, n. 42. 44. 47. 48.
37
Vö. K astner Jenő, Pázmány Péter gráci évei, Katolikus Szemle, 1935, 1–2. sz., klny., 7–8; (kiad.): Páz-
mány Péter levelezése, kiad. Fraknói Vilmos, Bp., 1873 (Monumenta Hungariae Historica. Diplomataria,
19), n. 15. Frankl 1868, 239–240; Pázmány Péter, 83–84.
38
Vö. Koller, Papst, Kaiser und Reich, i. m., 104.
188
450_c.indd 188 2022. 09. 29. 20:56

igazolják ezt a döntést. Noha a bíboros rendszerint bátran élt a politikai disszimuláció
eszközeivel, e közlését korábbi megfigyeléseink összefüggésében teljesen hitelesnek
fogadhatjuk el. A színlelés itt abban jelentkezik, hogy két nappal később ugyanakkor
szemlátomást türelmét vesztve ingerülten utasította a prímást: megkérdezése nélkül
a továbbiakban ne merészeljen lépéseket tenni a királyválasztó diéta érdekében.39
Nehéz eldönteni, hogy mit tekintsük inkább zseniálisnak Pázmány részéről. Azt,
ahogy a protestáns többségű országgyűléssel – a hozzá 1618. február 1-jén, most már
tudjuk, milyen előzmények után intézett buzdító pápai bréve szellemében – el tudta
érni, fogadtatni a katolikus gráci főherceg megválasztását, akit július 1-jén Pozsony-
ban meg is koronázott? Vagy inkább azt, hogy a Habsburg-ház magyar trónöröklését
úgy volt képes véghezvinni, hogy közben nem került sor kenyértörésre közte és kar-
rierjét előmozdító patrónusa között?40 Kleslnek egészen annak bukásáig bizalmasa
maradt, ugyanakkor a letartóztatás és a bíboros ellen indított per a sikeres királyvá-
lasztás után egy pillanatra sem ingatták meg pozícióit a bécsi udvarban. Sőt, ő lehetett
az első és talán az egyetlen, aki az osztrák kardinálist angyalvárbeli kiszabadulása
után 1622 decemberében azonnal megkereste levelével, így téve tanúságot a politikai
mellett kivételes emberi kvalitásairól is.41 1627 karácsonya előtt, még bécsi nyilvános
bevonulása előtt sietett felkeresni Bécsújhelyben a római száműzetéséből éppen hogy
visszatért bíborost, akivel órák hosszat beszélgetett.42
Már-már érthetetlen, hogy Fraknói Vilmos, aki a Pázmány kinevezését követő
időszakban oly részletesen és élvezetesen mutatja be szerepét a királyválasztásban
1617–1618 során, és hangsúlyozza jelentőségét, még utalást sem tesz arra, hogy ennek
39
Josef Freiherr von H ammer-Purgstall, Khlesl’s des Cardinals Leben: Mit der Sammlung von Khlesl’
Briefen und anderen Urkunden, I–IV, Wien, 1847–1851, IV, n. 823; Pázmány Péter levelezése, i. m., n. 122.
40
Az 1618-as választásra többek között: Fraknói Vilmos, A magyar királyválasztások története, Mária-
besnyő–Gödöllő, Attraktor Kiadó, 20052 (Historia Incognita I/14), 189–203; a vonatkozó pápai diplomá-
ciai iratanyag: AAV Fondo Borghese, Serie II, vol. 156, vol. 340 és 947, passim és BAV Barb. Lat., vol.
6924, helyenként. Lásd alább a 44. j.-t is.
41
Klesl bukására: Johann R ainer, Kardinal Melchior Klesl (1552–1630): Vom „Generalreformator” zum
„Ausgleichspolitiker”, Römische Quartalschrift für Christliche Altertumskunde und Kirchengeschichte
59(1964) 14–35, 34–35; Uő, Der Process gegen Kardinale Klesl, Römische Historische Mitteilungen
5(1961–1962) 35–163, 128–138. Pázmány befolyásának megmaradását mindennél jobban személteti,
hogy ő lett a Habsburg-Birodalom „alapító okiratának”, II. Ferdinánd végrendeletének egyik ellenjegy-
zője. Hóman, Szekfű, Magyar Történet, i. m., IV, 25. – Pázmány 1622. december 3-ai levelét Verospi jut-
tatta el Kleslnek, aki december 27-én válaszolt. Fraknói, Pázmány Péter levelezése, i. m., n. 243.
42
„Úgy vagyon, által mentem volt Cardinal Klesel uramhoz, de bizony sem magam, sem senki olyanrul
nem beszéllettem, hanem három vagy négy óráig voltunk együt, és minthogy a Szent Innepek előttem
voltak, vacsora után szövetnikivel jöttem ki Új Helyből.” Feldolgozása és kiadása egyetemi Pázmány-sze-
mináriumunk keretében: Fehér Lilla, K anász Viktor, Pázmány Péter 1628-ban írt levele Dallos Miklós
győri püspökhöz, Századok 149(2015), 983–988.
189
450_c.indd 189 2022. 09. 29. 20:56

Tusor Péter
valami kapcsolata lenne az előző év különleges („csudálatos” – írta Thurzó nádor

prágai ágense) és máshogyan kellően megmagyarázhatatlan történésével: érseki elő-
léptetésével.43 A Pázmánnyal foglalkozó többi neves szerző is kivétel nélkül leírja,
hosszabban-rövidebben, hogy prímásként Pázmány első kiemelkedő feladata a király-
választás lebonyolítása volt. A két mozzanat között viszont ők sem keresnek össze-
függést, még halvány utalás szintjén sem.44 Ezen összegző, annotált áttekintés tézise
ugyanakkor így hangzik:
Pázmány Péter nem csupán a magyarországi Habsburg-berendezkedés

évszázadokra kiható konszolidációjának meghatározó támasza volt, ahogy
Szekfű Gyula állítja, hanem már kinevezésére is ezzel összefüggésben, ennek
érdekében került sor a harmincéves háború előestéjén. Konkrétan a Habs-
burg-utódlás rendezésével kapcsolatosan, amely a császári és pápai poli-
tika kivételes – a kétpólusú kinevezés összhangját megteremtő – egymásra
utaltságát eredményezte, és amelynek megoldási hiányosságai közvetlenül
a utolsó nagy európai vallásháború kirobbanásához vezettek.
Sajátos mozzanata a történetnek, hogy II. Ferdinánd, aki a legfőbb haszonélvezője

lett Pázmány érsekségének, annak „kitalálását” fő politikai ellenlábasának, Melchior
Kleslnek köszönhette. A bíboros kézjegyét, sajátos politizálási stílusát az e tanulmány-
ban rekonstruálni szándékolt fordulatos történet szinte összes részlete magán hordozza.
A magyar szerzetest elsősorban személyes politikai érdekeiből felkaroló, európai dimen-
ziókban gondolkodó Klesl leginkább maradandó hatású tette pedig pályafutása során
alighanem nem volt más, mint hogy a magyar történelem: úgy művelődés- és politika-,
mint egyháztörténeti vonatkozásban egyik legkiemelkedőbb alakját a Borghese-pápa
43
Ez annál érthetetlenebb, hiszen a perdöntőnek számító forrást, Klesl 1618. február 2-ai, Ferdinándhoz
írott – imént eredeti teljes német szövegében idézett – levelét Fraknói természetesen ismeri. Épp ebből
következtetett arra, mint már előkerült, hogy Klesl „Pázmány kineveztetésének előmozdítása körül tevé-
keny volt”. Frankl 1868, 181, 1. j.
44
Iratok, köztük Ferdinánd Pázmányhoz írt levelei, eseménytörténet: Fraknói, PázmányPéter levelezése,
i. m., 132skk, különösen n. 102. 114. 118. 120. 122. PPÖL I–II, 122 skk; illetve Frankl 1868, 299–377;
Pázmány Péter, i. m., 99 skk; Zsilinszky Mihály, A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai, I–IV,
Bp., Hornyánszky Viktor Könyvnyomdája, 1881–1897 (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság Kiad-
ványai), II, 111 skk; Timon Ákos, Pázmány Péter a jog és igazság védelmében, Bp., Egyetemi Nyomda,
1921, 14–16; összefoglalóan, röviden utalva az Oñate-szerződésre is: Fraknói, A magyar királyválasztá-
sok, i. m., 189–203; Hóman, Szekfű, Magyar Történet, i. m., IV, 23–26; lendületes, lényeglátó összegzés:
Ferdinandy Mihály, Pázmány az államférfi: Születésének négyszázados évfordulójára, Katolikus Szemle
22(1970), 201–217 és 315–328 (klny. 1–32), 13–15; Bitskey, Pázmány, i. m., 134–135; a német pozitivista
irodalomban: Anton K erschbaumer, Kardinal Klesl, Wien, W. Braumüller, 18651 [19052], 257–258.
190
450_c.indd 190 2022. 09. 29. 20:56

V. Pál tevőleges közreműködésével történelmi helyzetbe hozta. Színes mikropolitikai

láncolatok változataiból álló hatalomgyakorlása eme makropolitikai következményét
azonban az utókorral ellentétben maga nyilván sosem ismerte fel.
Amennyiben Pázmány érseki kinevezését mikropolitikai megközelítésben, a pat-
rónus–kliens rendszer45 perspektívájából értékeljük immár összefoglalóan, a követ-
kező meglepő megállapításra jutunk. A ragaszkodásban személyéhez úgy V. Pál pápa,
mint Melchior Klesl bíboros császári főminiszter részéről – vitathatatlan képessége-
inek felismerésén túl – a meghatározó szempont az volt, hogy az érseki méltóságra
történő több okozatú és több tényezőjű habilitálása nyomán mindketten biztosak lehet-
tek Pázmány feltétlen lojalitásában. Elsősorban a kezdeményező Klesl, másodsorban
az egyházfő. Valójában azonban a Borghese-pápa számításai váltak valóra, hiszen
Pázmány nemcsak a Habsburg-utódlás kérdését rendezte el magabiztosan a római
Kúria elvárásai mentén, hanem konfesszionális téren is páratlanul maradandót tudott
alkotni. Klesl szándékai kevésbé valósultak meg. Ez nem Pázmányon múlott, aki 1618
elején a döntő pillanatban úgy tudott szembefordulni patrónusával, hogy tulajdonkép-
pen nem lett illojális hozzá. Az egész történet legmeglepőbb paradoxonja viszont az,
hogy a Pázmány érseki prímási kinevezéséből legtöbbet profitáló II. Ferdinándnak
nemcsak hogy semmilyen szerepe nem volt előléptetésében, hanem a Jézus Társaság-
hoz fűződő szoros kapcsolata miatt, tekintettel a jezsuiták ellenkezésére, sosem emelte
volna Várad szülöttét Esztergom patinás érseki székébe.
Mely emelkedés, ehhez most már kétség sem fér, érdemben ugyan a titkos diplomá-
cia eszközeivel,46 ám a Theatrum Europaeum felbolyduló színpadán játszódott. Ami
megint csak arra figyelmeztet bennünket, hogy Magyarország kora újkori története
tényleg csak európai összefüggésrendszerben ismerhető és érthető meg, és helyezhető
el a maga valós történeti kontextualitásában. Még olyan jól ismert, hatásában jelenték-
telennek aligha nevezhető tény is, mint Pázmány Péter esztergomi érseki kinevezése.
E makropolitikai esemény és makropolitikai háttere csak a kora újkori mikropoli-
tika szövevényes szálai mentén érthető meg. Felfejtésükhöz, mint jelen tanulmány is
mutatja, európai horizontú, szerteágazó levéltári kutatások és kurrens módszertani
ismeretek szükségeltetnek.47
45
Erre további irodalommal Tusor, A barokk pápaság…, i. m., 80 skk és 117 skk; lásd még hozzá Wolf
gang R einhard, Freunde und Kreaturen: Historische Anthropologie von Patronage-Klientel-Bezieh
ungen, Freiburger Universitätsblätter 139(1998) 127–141.
46
A császári és pápai udvar vonatkozó tárgyalásairól például a rendszerint jól tájékozott firenzei diplo-
mácia sem szerzett tudomást, legalábbis idevágó adatot nem találtunk az átvizsgált jelentésekben. ASFi
Fondo Mediceo del Principato, filza 3331 és 4367. A velencei követjelentéseket még nem állt módunkban
tanulmányozni.
47
Készült az MTA–PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoportban (ELKH).
191
450_c.indd 191 2022. 09. 29. 20:56

450_c.indd 192 2022. 09. 29. 20:56
Metszet, életrajz és panegyris lyrica Pázmány Péterről (1679)
Szelestei N. László
A bécsi jezsuiták 1679-ben ünnepelték Nagyboldogasszony kongregációjuk alapításá-

nak 100 éves évfordulóját. Az alkalomra újévi ajándékként még 1678-as impresszum-
mal látott napvilágot a Saeculum Marianum Sodalitatis című kötet,1 amely a száz esz-
tendő összefoglalását tartalmazza. Kádár Zsófia 2014-ben alaposan ismertette a kötet
tartalmát és a körülményeket – a Társulat Historia domusát is tanulmányozva –,
a kötet összeállítóját azonban nem nevezte meg.2
A bécsi Magyar Náció Szent László napi orációival foglalkozva akadtam rá
a kötet összeállítójára, Joannes Foresius jezsuita atyára (Giovanni Foresi, 1624–1682),
aki egyetemi társulati ünnepekre és a bécsi egyetem nációinak ünnepeire is írt oráci-
ókat, amelyeket az ünnepségen gyakran egy-egy gimnazista ifjú deklamált.3 Az olasz
származású jezsuita a nagyszombati egyetemen 1659–1662 között, a bécsi egyetemen
1
[Joannes Foresius,] Saeculum Marianum Sodalitatis B. Mariae Virginis in coelum assumptae… exhi-
bens Compendium operum per eam pie laudabiliterque gestorum ab annis centum, dicatum pro Xenio DD.
Sodalibus memoratae Sodalitatis ex quatuor Academicis Facultatibus sub Deiparae clientela jam olim,
et nunc congregatis, Anno 1678, Viennae, Leopoldus Voigt. 8r, [10], 212, [4] p., 2[?] t. Ajánlás: Széchényi
György kalocsai érseknek. – A társulat 200 éves évfordulójára megjelent kötetben (Brevis Notitia de soda-
litate beatae Mariae Virginis in coelos assumtae, Viennae, 1779) az első száz év többlet-adatai a társulat
levéltári forrásaiból származnak. Példányok: Bp., OSZK, BEK; Wien, ÖNB; Nagyvárad, Egyházmegyei
Kvt.
2
K ádár Zsófia, „Saeculum Marianum”: Angaben zu der Marianischen Kongregation des jesuitischen
akademischen Kollegs in Wien und zu seinen ungarischen Beziehungen (1579–1678) = Wiener Archivfor-
schungen: Festschrift für den ungarischen Archivdelegierten in Wien, István Fazekas, hg. von Zsuzsanna
Cziráki et al., Wien, 2014, 205–213, i. h.: 209.
3
Joannes Foresius, Allocutiones oratoriae, habitae in solennitatibus Christi, B. Virginis et Sanctorum,
aliisque Academicorum, ac Marianorum sodalium congressibus publicis, Viennae Austriae, Cosmero-
vius, 1679, [6], 687 p. (61 latin nyelvű oráció.) – A kötet jól használható voltát tanúsítja, hogy 1700-ban
Münchenben újra kiadták: Juxta exemplar Vienna impressum sumptibus Michaelis Mayer, Monachii,
Typis Mariae Magdalenae Rauchin, Viduae, Anno 1700. – Foresiusnak a bécsi Magyar Náció Szent Lász-
ló-napi ünnepeire írt beszédeiről: Szelestei N. László, Oráció Szent Lászlóról az 1634. évi bécsi Szent
László-napi ünnepségen = Zrínyi Miklós és a magyarországi barokk költészet, szerk. Bene Sándor, Pintér
Márta Zsuzsanna, Eger, Líceum Kiadó, 2021, 205–221.
193
450_c.indd 193 2022. 09. 29. 20:56

1663–1681 között volt Mária-társulatok vezetője,4 s mint ilyen irányította a százéves

évforduló szervezését. 1675-ben fordításában jelent meg Joannes Eusebius Nierem-
berg munkája, Virtus coronata címmel, azt Szelepcsényi György prímásnak ajánlotta.
E kiadványból az 1677-es újévkor új címlappal és ajánlással ellátva kaptak példányo-
kat a Társulat tagjai.5
A Társulat történetével foglalkozó Saeculum Marianum Sodalitatist a 17. szá-
zadi jezsuiták is Foresius neve alá sorolták.6 A tulajdonképpeni évfordulóra, illetve
az újabb évszázad kezdetén, 1679-ben Foresius egy másik kötetet is összeállított Flos
seculi Mariani címmel.7 E két, a társulati tagok öntudatát növelő kötet (Saeculum
Marianum Sodalitatis, Flos seculi Mariani) mellé latin fordításban adta ki Paolo Seg-
neri Mária-tiszteletet segítő kötetet Il Divoto di Maria Verginéjét Cliens Marianus
címmel,8 és megjelent a fentebb említett, nagyszombati és bécsi társulatok ünnepeire
4
Ladislaus Lukács, Catalogus generalis seu Nomenclator biographicus personarum Provinciae Austriae
Societatis Jesu (1551–1773), Pars I, Romae, Institutum Historicum Societatis Jesu, 1987, 354.
5
Virtus coronata, seu coronarum illustrata documentis et exemplis imperatorum, ac regum ex augustis-
sima et serenissima Domo Austriaca et Hispana primùm Hispano idiomate conscripta per R. P. Joannem
Eusebium Nierenbergium e Societate Jesu postea Italicè per comitem Horatium Corradinum, ac nunc
Latinè reddita per alium de Societate Iesu sacerdotem, Viennae Austriae, typis Joannis Bapt. Hacque,
1675. – Az előszó végén a fordító monogramjával J[ohannes] F[oresius] e S. J. – Az 1676-os címlapon
többlet: Dicata pro Xenio D. D. Sodalitatibus B. M. V. in coelum assumptae ex quatuor academicis facul-
tatibus in Caesareo et Academico Societatis Jesu Collegio Viennae Austriae jam olim et nunc congregatis
Anno 1676.
6
Alexander Szörény, Propylaeum bibliothecae almae ac celeberrimae universitatis Graecensis, Graecii,
1703, 100. – Az Országos Széchényi Könyvtár katalógusa (is) Giovanni Foresi neve alatt vette fel a kiad-
ványt. Jelzet: 319.749.
7
[Joannes Foresius,] Flos seculi Mariani et Illustrissimi Sodalitatis Deiparae in coelos assumptae, ex
IV. Acad. Facultatibus in Caesar. et Academ. Soc. Jesu Collegio Viennae erectae et confirmatae secu-
lum ab institutione et confirmatione sua per Sedem Apostolicam agentis a Flore Adolescentiae Mari-
ano-Academicae Sodalitatis Deiparae Purificatae eidem Matri sibi dilectissimae repraesentatus dica-
tusque Anno 1679. Viennae, Leopoldus Voigt. Példányok: Prága, Cseh Nemzeti Könyvtár; Esztergom,
Főszékesegyházi Könyvtár.
8
Cliens Marianus in vera devotione erga Deiparam instructus, per motiva et praxes eidem serviendi;
conscriptum Italice a Rev. P. Paulo Segneri, e Soc. Jesu, nunc latinitate donatus, dicatusque pro strena. D.
D. Sodalibus B. M. V. in coelum assumptae, ex IV. Academicis Facultatibus, jam olim, et nunc congrega-
tis, Anno CentesIMo ab InstItVta soDaLItate Beatae VIrgInIs, VIennae AVstrIae, Viennae, Leopoldus
Voigt. (1679). Ajánlás: Sennyey István veszprémi püspöknek. A latin fordítás 1661. évi megjelenésének
(RMNy 2000, 2998) cáfolatata: Száraz Orsolya, Paolo Segneri (1624–1694) és magyarországi recepci-
ója, Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó, 2012 (Csokonai Könyvtár, Bibliotheca Studiorum Litterarium,
49), 244–245. Foresius fordítását korai bibliográfiák is említették. Pl. Andreas Spangár, Concordantiae
Marianae, Tyrnaviae, 1721, B4v: Clientem Marianum edidit Italice P. Paulus Segneri S. J. quem Latine
dedit P. Joan. Foresius S. J.
194
450_c.indd 194 2022. 09. 29. 20:56

írt 61 orációja (Allocutiones oratoriae). Foresiusszal, a kötetek szerzőjével, összeállí-

tójával a szakirodalom mindeddig nem foglalkozott.9
Az 1678-ban Széchényi György kalocsai érseknek ajánlott, a társulati tagoknak
ajándékul kiosztott Saeculum Marianum Sodalitatis felsorolja a Társulat első száz esz-
tendejének kiemelkedő társulati tagjait. A Nagyváradi Püspöki Könyvtár tulajdoná-
ban lévő példányban található két metszet (Kőrösi Márk és Grodecz Menyhért kassai
vértanúkról).10
Az 1679-ben Nagyboldogasszony ünnepére kiadott Flos seculi Mariani elején
a társulati tagoknak szóló rövid előszóban Foresi a Társulat elmúlt száz évének tíz
csillagát ajánlja, azaz tíz személyt, akiknek jótékonykodása segítette a Társulatot.11
A sorrendben a negyedik, előkelő helyen, az uralkodó család tagjait követi Pázmány
Péter. A kötetben valamennyi személyről portré található, hozzájuk kapcsolódóan
mindig egy életrajz és egy dicsőítő költemény áll.
9
Ebben a tanulmányban Johannes Foresiusnak csak a társulatokkal kapcsolatos kiadványairól esik szó.
10
Hennig Alajos, A három kassai vértanu, Bp., 1898, 7, 15; Komárik István, A három kassai vértanú,
Katholikus Szemle, 1904, 942.
11
„Ex primo juxta annalium Vestrorum testimonia, decem numeravimus sidera, quae suo ardenti pietatis
splendore non tam Vestram illustrarunt Sodalitatem, quam ejusdem largiori beneficentiae influxu bearunt
incrementum; ex secundo plura auguramur.”
195
450_c.indd 195 2022. 09. 29. 20:56

A tíz csillag:
• Mária császárné († 1603) (1. lap), (V. Károly lánya, II. Miksa császár, magyar
király (1564–1576) felesége;
• Erzsébet főhercegnő († 1592) (6. lap), (II. Miksa és Mária lánya, 1570–1574 közt
IX. Károly francia király felesége, 1582-ben klarissza zárdát alapított, apáca-
ként élt;
• II. Ferdinánd császár, (11. lap) magyar király (1619–1637);
• Pázmány Péter († 1637) (16. lap), bíboros, esztergomi érsek;
• Franciscus S. R. I. Cardinalis a Dietrichstein († 1636) (21. lap), olmützi
érsek-bíboros;
• Franciscus de Mendoza († 1623) (27), admirális, özveggyé válása után egyházi
pályára lépett;
• Balthasar Polesmanus [Polzmann] († 1596) (32), 1584-től ágostonos kanonok-
rendi praepost Klosterneuburgban, (1563–1577 között esztergomi kanonok);12
• Michael Novaky, († 1603) (37), esztergomi prépost, „primus praefectus
Sodalitatis”;
• Laurentius Magius S. J. (1531–1605) (42), 1566–1580 között Bécsben provinci-
ális, „promotor et fautor maximus Sodalitatis”;
• Joannes Ogilbeus, Marcus Crisinus, Melchior Grodecius (48), Ogilvie János
skót jezsuita, vértanú († 1615), Kőrösi Márk, Grodecz Menyhért S. J., kassai
vértanúk († 1619).
Pázmány Péterről már a 17. században gyakran jelent meg biobibliográfiai össze-
foglalás, különösen jezsuita kiadványokban.13 Többször látható metszeten is. Vayer
12
Balthasar Polesmanus, seu Pelczman († 1596), esztergomi kanonok (1563–1577), aztán ágostonrendi
kanonok, klosterneuburgi prépost. (Memoria Basilicae Strigoniensis Anno 1856. die 31. Augusti consec-
ratae, s. l., Beimel et Kozma, 1856, 144.)
13
Pázmány Péter-bibliográfia: 1598–2004, összeáll. A donyi Judit, M aczák Ibolya, Piliscsaba, PPKE
BTK, 2005 (Pázmány Irodalmi Műhely, Bibliográfiák, katalógusok, 1), 164 p.; H argittay Emil, M aczák
Ibolya, Pótlások a Pázmány Péter-bibliográfiához = Acta Historiae Litterarum Hungaricarum, tom. XXX:
Balázs Mihály köszöntése, Szeged, 2011, 160–183.
Néhány elterjedt, gyakran forgatott, a bibliográfiából hiányzó jezsuita kiadvány:
• Hyppolitus M aracci, Purpura Mariana alphabetico ordine digesta, Romae, 1654, 373–380;
• Joannes Nádasi, Annus dierum memorabilium Societatis Jesu, Antverpen, 1665, 154;
• Alphonsus Ciaconius [et alii], Vitae et res gestae pontificum Romanorum et S. R. E. Cardinalium, tom.
IV., Romae, 1677, 573–576;
• Franciscus Székely [Joannes Dévay?], Trias Virorum Illustrium De Collegio Academico Societatis Jesu
Tyrnaviae bene meritorum (De Rudolpho II. Imp., Petro Pázmány Card, et Nic Esterhazy), Tyrnaviae,
1688;
196
450_c.indd 196 2022. 09. 29. 20:56

Lajos Pázmány Péter ikonográfiája című munkájában (1935)14 és annak kiegészíté-

seiben15 nincs a 17. századból kerek, díszítés és feliratok nélküli portré. A fentebb
bemutatott Flos seculi Marianiban (1679) talált metszetek külső formájuk alapján e
kötet számára készülhettek. A tíz portré közül kettőn (Balthasar Polesmanus és Novák
Mihály) láthatunk a háttérben infulát, három személynél a fejen lévő quadratum jelzi
a főpapi méltóságot. Egyébként valamennyi háttér egyformán párhuzamosan körvona-
lazott, üres. Mindegyiken egységes az elkülönített külső, keskeny, szintén vonalazott
sáv. Hasonló metszeteken e sávban/mezőben feliratok árulják el az ábrázolt személyt
és rangját, korát. Ovális mezőben akad hasonló kompozíció vagy olyan megoldás,
amikor külső mezőben felirat olvasható.
Pázmány-portrénk leginkább Lucas Kilian metszetére emlékeztet, amely feltéte-
lezhetően Szelepcsényi György Pázmányról készített metszet-vázlata alapján készült.
Szelepcsényi György 1666–1685 között esztergomi érsek, ifjú éveiben Pázmány támo-
gatottja volt. Pázmányról készült metszetéről bőven olvashatunk a szakirodalomban.
Lucas Kilian augsburgi rézmetsző, aki Pázmánnyal azonos évben, 1637-ben hunyt
el.16 Nevével jegyzett (és felirat nélkül) az alábbi metszetek állnak rendelkezésre
összehasonlításhoz:
1. Metszet az alsó mezőben üres és a keret valutaszerű alsó sarkában a szerző
nevét nem tartalmazó változat.17 (Lásd a mellékletek között.)
• Mathias Tanner, Societas Jesu Apostolorum imitatrix … pars I, Pragae, 1694, 669–671 (Ex Bibliotheca
Alegambe, et Nierenbergii tomo 3.);
• Alexander Szörény, Propylaeum bibliothecae almae ac celeberrimae universitatis Graecensis … dum
in eadem … Universitate promotore … Alexandro Szörény … prima philosophiae laurea condecorare-
tur … Graecii, apud haeredes Widmanstatiorum, 1703, 20–22–25.
14
Vayer Lajos, Ifj., Pázmány Péter ikonográfiája, Századok, 1935, 273–321, 24 t. Különlenyomatban is.
15
Babucsik Anna, A Pázmány Péter képek ikonográfiája = Textológia és forráskritika: Pázmány-ku-
tatások 2006-ban, szerk. H argittay Emil, Piliscsaba, PPKE BTK, 2006 (Pázmány Irodalmi Műhely –
Tanulmányok, 6), 139–166; Tüskés Anna, Adalékok Pázmány Péter ikonográfiájához, Orpheus Noster,
A Károli Gáspár Református Egyetem eszme-, vallás- és kultúrtörténeti folyóirata, Filozófia, Teológia,
Ikonográfia, 6/2014/3, 91–95; Báthory Orsolya Pázmánynak szóló latin nyelvű ajánlások topikus és valós
adatait vizsgálta: Báthory Orsolya, Pázmány Péternek szóló latin nyelvű ajánlások = Személyek, intéz-
mények szerepe a hívek lelkiségének alakításában a 17–18. században, szerk. Szelestei N. László, Bp.,
MTA–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport, 2019 (Pázmány Irodalmi Műhely, Lelkiségtör-
téneti Tanulmányok, 24), 27–46.
16
Vayer Lajos szerint Kilian Pázmány-metszetét 1632–1637 között készíthette. Vayer, i. m. (14. j.), 297–
298, (320: V. t.).
17
Példány: Braunschweig, Herzog Anton Ulrich-Museum, LKilian AB 3.237
Interneten: http://kk.haum-bs.de/?id=l-kilian-ab3-0237 (2020.okt.20)
197
450_c.indd 197 2022. 09. 29. 20:56

2. 1766-ban Nagyszombatban nyomtatott Pázmány-Kalauzban megjelent (díszke-

rettel ellátott), címlap előtti metszetként. (Lásd a mellékletek között.)
3. A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Arcképcsarnokában őrzött réztábláról
készített levonat 1932-ben.18 (Lásd a mellékletek között.)
A szakirodalom szerint az eredeti „rézdúc” útja nem követhető. 1766-ban a nagy-

szombati egyetem nyomdájában nyomtattak vele, 1773-ban még ott szerepelt leltárban,
aztán eltűnt szem elől. Jankovich Miklós 1817-ben külföldön szerezte meg, tőle került
a Nemzeti Múzeumba, ahol azóta is őrzik.
A bizonytalanságot fokozhatjuk. Vayer Lajos az 1766. évi és az 1932. évi levo-
natok közötti apró eltéréseket „a réztábla elváltozásai”-val magyarázta.19 Az általam
ismert Pázmány-portrékat alaposan összehasonlítva az alábbi észrevételeket tehe-
tem. A Budapesti Egyetemi Könyvtár metszete valószínűleg 1932. évi levonat.20
(Lásd a mellékletek között.) Az 1766. évi levonattól az 1932. éviben jól láthatóan
eltér a jobb szemöldök és a mocetum felső gombpárjának állása. Braunschweigben
a Herzog Anton Ulrich-Museumban őriznek egy Lucas Kilian szerzőségét nem jelölő
és az alsó mezőben felirat nélküli változatot is. Ennek Pázmány-portéja az 1766. évi
levonattal egyezik. Mindenesetre alaposabban össze kellene hasonlítani e változatokat
és magyarázatot adni a braunschweigi változat létére.
A Flos seculi Marianiban található Pázmány-portré az alábbiakban tér el a Lucas
Kilian metszetén láthatótól. A fül melleti haj dúsabb, kiemelkedőbb; a quadratum alól
a homlokra lógó hajtincs erőteljesebb; a fül nem áll el annyira, mint Kilián metszetén;
a szemek állása nem azonos (metszetünk szemgolyói nem egyirányba néznek); a sze-
möldök kevéssé ívelt, a szemhéj alul és fölül is erőteljesebben kidagad (táskásabb);
az orr nem annyira csontos, karakterisztikus, mint általában a Pázmány-metszeteken;
a bajusz jobb oldalon lekonyul, Kilián metszetén pödrött; a bal arc a szem és száj
között kidolgozatlanabb. A metszet készítőjét megnevezni nem tudom.
18
Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, ltsz.: 56.1147.
19
A réztábla és a róla 1932-ben készült levonat szerepelt a Mátyás király öröksége című kiállításon,
és a kiállításról készült katalógusban 2008-ban. Gödölle Mátyás tételleírása: Mátyás király öröksége:
Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század), szerk. Mikó Árpád, Verő Mária, Jávor Anna,
Bp., 2008, (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai, 2008/3), 153–154. (IV 24a-b)
20
Budapesti Egyetemi Könyvtár, Metszet-, Térkép és Tájképgyűjtemény, Pázmány Péter portréja
(Wolffgang [!] K ilian neve alatt). Interneten: https://edit.elte.hu/xmlui/handle/10831/3200 (2020. okt. 20.)
198
450_c.indd 198 2022. 09. 29. 20:56

Lucas Kilian metszete felirat nélkül és felirattal
Braunschweig, Herzog Anton Ulrich- Pázmány Péter, Hodegus. Igazságra vezér-

Museum, lő Kalauz
LKilian AB 3.237 Nagyszombat, 1766
http://kk.haum-bs.de/?id=l-kili- München, Bayerische Staatsbibliotek,
an-ab3-0237 Polem. 142m, 2o
Lucas Kilian metszetéről 1932-ben készült levonatok
Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, Egyetemi Könyvtár,

Történelmi Képcsarnok, ltsz.: 56.1147 Metszet-, Térkép és Tájképgyűjtemény
Interneten:21 Pázmány Péter portréja, https://edit.elte.
hu/xmlui/handle/10831/3200
21
https://library.hungaricana.hu/en/view/ORSZ_NEMG_kv_40_Matyas_01/?query=kilian&pg=154
&layout=s
199
450_c.indd 199 2022. 09. 29. 20:56

A Flos seculi Marianiban található metszet (1679)
Ami az életrajzi részt és a panegyrist illeti, eltérnek a szokásos, tényeket köznapi

módon elmondó ismertetésektől. A Pázmányról készült leírásokban (miként a korban
szokás volt), az életrajzi adatokat művek felsorolása követi, a Flos seculi Marianiból
ez hiányzik. A gondolati egységeket középre tördelő prózai életrajz nem egyedi eset
a korban. Próza, de túlzó, költői megfogalmazású képekben olvashatjuk a tényeket
tanulságukkal együtt. Néhány példát hozok erre.
Az erénytől humán tudományokra feltüzelve

minden múzsát társul fogadott.
Ékesszólásból azt a szellemes stílust szerette,
Amelyet lágy lélek kísért,
hacsak nem tette haragossá
vitázó társainak orcátlansága.22
Nemcsak szavaival, vagyonával és példájával is mintaképévé vált a Társulat

tagjainak:
22
A virtute ad humaniora literarum studia inflammatus,
Musas omnes sibi comites habuit.
Ex Eloquentia stylus acutus arrisit,
Quem Lenis comitabatur Spiritus;
Nisi increpationis Asper
Colloquentium impudentia excitatus.
200
450_c.indd 200 2022. 09. 29. 20:56

Annyira bőkezű volt, hogy 160 ezer ft-on kollégiumot épített Bécsben a kleriku-
soknak,
Ebből 1625-től a most folyó évig 360-nál többen lettek papok,
Most számosan kanonokok, néhányan püspökök,
Mindnyájan az Úr szőlejének művelésére siettek,
Mihelyt Társulatotokban jó példával töltekeztek,
Az alapítónak, jámbor és bőkezű tagtársuknak példájára.23
Építkezéseinek felsorolása után mindössze ennyi áll műveiről:
12 könyvet írt anyanyelven és 6-ot latinul, mintegy maga helyett,

Mert műveit csatákra és harcokra hagyta:
Azokkal az eretnekségnek annyi sebet ejtett, ahány betűt a kötetek tartalmaznak.
Ha Péterteknek, Máriás Társak, hosszabb életet adtak volna az égiek,
Magyarországon az eretnekség már akkor nyögve pusztult volna el.24
23
Tam liberalis fuit, ut CLX. florenorum millibus Viennae Collegium aedificarit Clericis;
E quo an anno MDCXXV. in hunc usque currentem CCCLX et amplius sacerdotes,
Plurimi nunc Canonici, nonnulli infula decorati,
Omnes ad excolendam Domini vineam excurrerunt;
Ubi in Sodalitate Vestra exemplo bono vixerant,
Fundatoris, et piissimi, ac liberalissimi Consodalis sui ad exemplar.
24
XII. tomos vernacula, et VI. lingua Latia, tanquam alterum se,
Quia partum suum in praelia et certamina reliquit:
Quibus tot Haeresi infligit vulnera, quot tomi literas comprehendunt.
Si longiorem PETRO Vestro, Sodales Mariani, vitam indulsissent coelites,
Jam olim in Ungaria Haeresis gemeret exstirpata.
201
450_c.indd 201 2022. 09. 29. 20:56

A Panegyris lyrica Pázmány halálára írt vers, az életrajzot folytatja, halálát gyá-
szolja. A 80 soros, váltakozva hat- és négylábú daktilusokból és spondeuszokból álló
verssorokban sok az általános megfogalmazás, a toposz.25 A 68 éves korában, József
napján elhunyt Pázmány dicsérete a mű.
Amint láthattuk, eltér ez az életrajz és panegyris a 17. században Pázmányról
írtaktól. Pázmányt ebben a kiadványban Mária-társulat tagjai számára példaként
mutatják be (irodalmi eszközökkel). Nem közvetlenül emelik ki Pázmány Mária-tár-
sulatokkal kapcsolatos érdemeit, pedig az említetteket lehetne bővíteni. Ő alapította
az első Mária-társulatot Nagyszombatban 1617-ben, de az ő nevéhez kapcsolódik az is,
hogy az egyetemalapítás után külön társulatba kerültek az egyetemi és a retorikai
osztály ifjai, s külön a grammatikai és poétikai osztályok tanulói. Nevéhez fűződik
a pozsonyi társulatalapítás is.26
Befejezésül megemlítem, hogy a tíz (mivel a tizedik három kép és leírás, összesen
tizenkettő) csillag között szerepel Pázmány Péteren kívül Novák Mihály esztergomi
kanonok, a Társulat első prefektusa, és két kassai vértanú, Kőrösi Márk esztergomi
kanonok és Grodecz Menyhért jezsuita szerzetes is.
25
Erre néhány sor példa:
Lux illa Hungariae illustris, fessi inclyta Regni
Laetities, patriaeque voluptas,
Te Pater omnipotens summa concessit ab aede
In terras, iterumque reversus. (41–44.)
26
K ádár Zsófia, Jezsuiták Nyugat-Magyarországon a 17. században: A pozsonyi, győri és sopromni
kollégiumok, Bp., Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2020 (Magyar Törté-
nelmi Emlékek, Értekezések), 261, 263.
202
450_c.indd 202 2022. 09. 29. 20:56

Szobrok és domborművek Pázmány Péterről
Tüskés Anna
Bevezetés
Pázmány Péter ikonográfiájával módszeresen, a teljességre törekedve először Vayer

Lajos foglalkozott 1935-ben megjelent tanulmányában.1 Kutatásának középpont-
jába a portrék hitelességének és kronológiájának kérdését állította: hat, feltehetően
Pázmány életében készült arcképet, hét, azokról készült másolatot és további nyolc,
19. századi ábrázolást közölt.2 Írása végén kitekintett a modern kori portrékra,
és kilenc, 1885 és 1935 közötti alkotást vett számba.3
Az azóta előkerült legjelentősebb hiteles, egyben legkorábbi fennmaradt portré
1616 őszén készült. Az 1970-es években magántulajdonból adományozás útján a Pan-
nonhalmi Főapátsági Múzeumban jutott képet először Buzási Enikő írta le „szomaszka
portré”-ként,4 melyről Tusor Péter 2013-as nagydoktori értekezésében bebizonyí-
totta, hogy nem az Emiliáni Szent Jeromos által 1532-ben alapított szomaszka rend
tagjaként, hanem turóci prépostként ábrázolja Pázmányt.5
Újabban Babucsik Anna vetette fel a további kutatás szükségességét, először szak-
dolgozatában, majd 2006-ban megjelent, A Pázmány-ikonográfia új kérdései című
tanulmányában.6 Vizsgálatában az autentikusság szempontja helyett a portrék típusa,
rendeltetése szerint csoportosította a képmásokat. A katalógus összesen harminchét
1
Vayer Lajos, Pázmány Péter ikonográfiája, Századok, 12(1935), 273–320.
2
Uo., 278.
3
Uo., 318–320.
4
Régi magyar arcképek – kiállításkatalógus, szerk. Buzási Enikő, Tata–Szombathely, 1988, 21–22;
Mons Sacer 996–1996: Pannonhalma 1000 éve, III, szerk. Takács Imre, Szovák Kornél, Monostori Mar-
tina, Pannonhalma, Pannonhalmi Főapátság, 1996, 118 (A.89).
5
Tusor Péter, A legkorábbi Pázmány-portré „rejtélye”, Művészettörténeti Értesítő, 62(2013) 2. sz., 303–
310; Tusor Péter, Pázmány, a jezsuita érsek: Kinevezésének története, 1615–1616: Mikropolitikai tanul-
mány, Budapest–Róma, MTA-PPKE Lendület Egyháztörténeti Kutatócsoport, 2016, 140–150.
6
Babucsik Anna, A Pázmány Péter képek ikonográfiája, PPKE BTK, szakdolgozat, témavezető H argit
tay Emil; Babucsik Anna, A Pázmány-ikonográfia új kérdései = Textológia és forráskritika: Pázmány-ku-
tatások 2006-ban, szerk. H argittay Emil, Piliscsaba, PPKE BTK, 2006 (Pázmány Irodalmi Műhely –
Tanulmányok, 6), 139–166.
203
450_c.indd 203 2022. 09. 29. 20:56

Tüskés Anna
festészeti, sokszorosított grafikai és érem ábrázolást tart számon. Tanulmánya végén

Babucsik jelezte, hogy a szobrok és domborművek külön kutatást igényelnek, mivel
azokkal nem foglalkozott.7
Mintegy tíz évvel ezelőtt, a Pázmány alapította egyetem történetének képi for-
rásaira irányuló kutatásaim során kezdtem el foglalkozni Pázmány képzőművészeti
ábrázolásaival.8 Az előkerült négy, addig ismeretlen és közöletlen Pázmány-portrét
egy 2014-ben megjelent dolgozatomban közöltem.9 Jelen tanulmányom célja Páz-
mány koronként változó tiszteletének és emlékezetének bemutatása a Kárpát-meden-
cében felállított köztéri szobrok és domborművek tükrében.
A szobroknak és domborműveknek fontos előképei voltak az arc és a felsőtest min-
tázásához jól használható mellképek. Az olajfestmények és rézmetszetek közül főként
Szelepcsényi György két metszetének és az azok nyomán a 18–19. században készült
festmények és sokszorosított grafikák hatása figyelhető meg az ikonográfiában.
Az elmúlt két évtizedben több intézményben fellendült Pázmány-kutatások nagy-
ban hozzájárultak az író, bíboros személyének és munkásságának mélyebb megisme-
réséhez. A kutatások közül kiemelkedik műveinek kritikai kiadása a Pázmány Péter
Katolikus Egyetemen,10 és magánkönyvtárának részleges rekonstrukciója a Budapesti
Egyetemi Könyvtárban.11 E kutatások Pázmánynak ugyan nem képi, hanem szellemi
portréját árnyalják, azonban közvetve hozzájárulnak a mintegy fél évszázados hallga-
tás után az elmúlt két évtizedben fellendült szoborállítási kedv megértéséhez.
7
Uo., 147.
8
Borsodi Csaba, Tüskés Anna, Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának
története képekben 1635–2010, Bp., ELTE BTK, 2010.
9
Tüskés Anna, Adalékok Pázmány Péter ikonográfiájához, Orpheus Noster, 6(2014) 3. sz., 91–95.
10
Lásd e kötetben H argittay Emil tanulmányát.
11
K napp Éva, Pázmány Péter magánkönyvtára, Magyar Tudomány, 174(2013), 852–859; K napp Éva, Páz-
mány-relikviák a budapesti Egyetemi Könyvtárban, Könyv Könyvtár Könyvtáros, 22(2013) 1. sz., 54–58;
K napp Éva, Pázmány Péter pozsonyi magánkönyvtárának kötetei a budapesti Egyetemi Könyvtárban =
Pázmány nyomában: Tanulmányok Hargittay Emil tiszteletére, szerk. A jkay Alinka, Bajáki Rita, Vác,
MondAt Kiadó, 2013, 283–303; K napp Éva, Pázmány-relikviák a budapesti Egyetemi Könyvtárban: Páz-
mány Péter pozsonyi magánkönyvtárának kötetei a budapesti Egyetemi Könyvtárban, Bp., ELTE, Egye-
temi Könyvtár, 2012; K napp Éva (szerk.), Pázmány-Naptár, Budapest, Egyetemi Könyvtárért Alapítvány,
2014.
204
450_c.indd 204 2022. 09. 29. 20:56

17. század második negyede:

dombormű és tervezett, de meg nem valósult síremlék
Pázmányt kívánsága szerint a pozsonyi székesegyház kórusában (a főoltár előtti

részen) temették el, és a főoltártól jobbra kereszttel díszített kőlapot helyeztek.12
Rózsa György egy 1989-es rövid cikkben közölte azt az esztergomi Prímási Levél-
tárban őrzött levelet, amelyet 1641. április 10-én Pálffy Pál nádor Bécsből írt Regens-
burgba Lippay György érseknek, s melyhez a nádor mellékelt két, Pázmány tervezett
síremlékének tervét ábrázoló, valószínűleg Bécsben készült rajzot.13 A levélben fel-
kérendő művészként szereplő „Carlon”-t Rózsa Giovanni Battista Carlone (1580/90–
1645) császári udvari építésszel azonosította, aki Pozsonyban Pálffy építészeként
működött. A levél alapján nem megállapítható, hogy Carlone hogyan kapcsolódott
volna a Pázmány epitáfium tervezéséhez, amelyet ismeretlen okokból nem valósítot-
tak meg. A levélben említett két rajz egyikét Rózsa a londoni Sotheby cégnél 1978.
április 25-én „bíboros síremlékterv”-ként árverésre bocsátott lavírozott tusrajzzal
azonosította, melyre Gerszi Teréz hívta fel a figyelmét (1. kép).14 A síremlék csúcsán
álló címer a három pávatollal és bíboroskalappal egyértelműen Pázmányé, tehát a rajz
az ő epitáfiumának a terve. A kagylóhéjdíszítésű oszlopos fülkében álló alak baljában
pásztorbotot, jobbjában könyvet tart. A talapzat előtti koponyára két gyászoló nőalak
támaszkodik. Az oromzaton és a talapzaton elhelyezett kartusokat feliratoknak szán-
hatta a tervező. A bíboros idealizált, fiatalos arckifejezése alapján Rózsa arra követ-
keztetett, hogy a síremlékterv nem hiteles portré alapján készült, de értékes dokumen-
tum az érsek korabeli megbecsülése szempontjából.
12
H argittay Emil, K ránitz Mihály„ „intra viscera terrae corpus reponi jubeo” - Pázmány sírhelyének
kutatása = H. E. Filológia, eszmetörténet és retorika Pázmány Péter életművében, Bp., Universitas Kiadó,
2009, 95–109; Jozef H aľko, A szentély föld alatti részének kutatása és Pázmány Péter bíboros sírjának
identifikálása a pozsonyi Szent Márton-székesegyházban, Magyar Sion, 10(2016) 2. sz., 279–289; „Halá-
lom után nem fog minden akaratom szerint történni”: Dokumentumgyűjtemény Pázmány Péter sírhelyéről
/ „Po mojej smrti nestane sa všetko podlʹa mojej vôle” Súbor dokumentov o hrobe Petra Pázmánya, szerk.
H argittay Emil, K äfer István, K ránitz Mihály, Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK, 2007; Milan
Thurzo, Radoslav Beňuš, Soňa M asnicová, Stanislav K atina, Antropologické a tafonomické poznatky o
telesných pozostatkoch kardinála Petra Pázmánya (4. 10. 1570–19. 3. 1637) exhumovaných z hrobky pod
Dómom sv. Martina v Bratislave, Zborník Slovenského národného múzea – Prírodné vedy / Zborník Slo-
venského národného múzea-Prírodovedné múzeum, Vol. 63 (2017) 135–178.
13
Esztergom, Prímási Levéltár, X.16 doboz 10. csomó 58. oldal 905. sz. György Rózsa, Das geplante
Epitaph von Péter Pázmány, Acta Historiae Artium, 34(1989) 3–4. sz., 121–123.
14
Lavírozott tollrajz, 460×279 mm. Jelzés jobra lent: Bloemart. Important Old Master Drawings from the
Collection of David Daniels Esq., London, Sotheby, 1978, Nr. 52., p. 35.
205
450_c.indd 205 2022. 09. 29. 20:56

Tüskés Anna
Rózsa nem foglalkozott a rajz részletes elemzésével; főként a levél és a műkeres-

kedelemben előkerült képi ábrázolás közlése lehetett a célja. A háromemeletes keret,
a gyászoló nőalakok, a puttók, gyertyák, fáklyák és koponyák a korabeli síremlé-
kek gyakori elemei. A síremlékterv legközelebbi tipológiai párhuzamai a 16. század
közepe és 18. század eleje között készült püspöki és pápai síremlékek között találha-
tók. Ezeken az elhunyt főpap alakját fekvő, ülő, térdeplő vagy álló pozícióban ábrá-
zolta a szobrász, a mellette kétoldalt ülő, allegorikus (erényeket ábrázoló) nőalakok
és a címer hangsúlyos elhelyezése főként a pápai síremlékekre jellemző.
A rajz jobb alsó sarkában olvasható „Bloemart” szignó a holland Bloemaert
művészcsalád egyik tagját sejteti. Abraham Bloemaert és négy festő fia közül Adriaen
Abrahamsz Bloemaert (1609–1666) járt és dolgozott Közép-Európában. Itáliai tanul-
mányútjáról hazafelé utazva Bécsbe látogatott, majd Salzburgban dolgozott. Külön-
féle munkákat készített Paris von Lodron érseknek és Albert III. Keuslinnek, a salz-
burgi Sankt Peter bencés apátság apátjának, a salzburgi egyetem igazgatójának 1637
és 1638 folyamán. Ezután 1638 és 1640 között már hazájában, Freistadtban dolgozott.
Ha tehát ő készítette a síremléktervet, akkor az feltételesen 1637–1638-ra datálható.
A mód, ahogy Pázmány a pásztorbotot tartja, közel áll Abraham Bloemaert 1626-os
Szent Bonifác oltárképéhez, amiről egyik fia, Cornelis metszetet készített.15
A Pázmány által 1630-ban alapított nagyszombati Szent István szeminárium
(Stephaneum) öt év múlva, az egyetem megalakulásától fogva a teológiai kar egyik
kollégiumaként működött tovább.16 A ma a Halenarska utcában álló barokk épület
1724-ben lett a Stephaneum székhelye.17 A bejárat fölött látható két dombormű-rész-
let eredeti helye a szeminárium régi épületének kapuzata lehetett (2. kép). A baloldali
reliefen a koronát felajánló Szent István király térdelő alakja látható egyházi és világi
vezetők társaságában az ország címerével: mögötte jobbra Szent Imre, kezében her-
cegi süveggel és Szent László bárddal, balra a püspöksüveges alak Szent Adalbert,
a bal szélen álló telt arcú alak talán Bakócz Tamás. A jobb oldali relief központi
alakja a papnevelő intézetet alapító, zsámolyon térdelő Pázmány Péter, kezében talán
az egyetemalapító oklevél, rajta quadratum. Mögötte balra zsámolyon térdel Oláh
Miklós és Koháry István, lábánál a Koháry-címerrel, Pázmánytól jobbra Lósy Imre
15
Utrecht, Római Katolikus Püspöki Palota. Marcel G. Roethlisberger, Bloemaert’s Altar-Pieces and
Related Paintings, The Burlington Magazine, Vol. 134, No. 1068 (Mar., 1992), 156–164, 11. kép.
16
K ádár Zsófia, K iss Beáta, Póka Ágnes, A Nagyszombati Egyetem Teológiai Karának hallgatósága
1635–1773, Bp., ELTE Levéltár–PPKE Hittudományi Kar, 2011 (Fejezetek az Eötvös Loránd Tudomány-
egyetem Történetéből, 26 – Varia Theologica – PPKE HTK, 3), 15.
17
Elena Sabadošová, Informácia o nálezoch na uličných fasádach bývalého Stephanea v Trnave = Pami-
atky Trnavy a Trnavského kraja 15: Zborník zo seminára konaného dňa 8. 12. 2011, ed. Jaroslava Žuffová,
Trnava, Krajský pamiatkový úrad pod záštitou Pamiatkového úradu Bratislava, 2012, 31–36.
206
450_c.indd 206 2022. 09. 29. 20:56

és Lippay György tűnik azonosíthatónak. A két töredék egy középkori ikonográfiai

hagyományra18 visszanyúló kaputimpanon részeként képzelhető el, melynek közepén
trónoló Madonna- vagy Krisztus-ábrázolás feltételezhető. A készítés ideje az ábrázolt
személyek és az építkezés alapján 1725–30 körülre tehető.19
19. század második fele: az első büszt és az első egész alakos szobor
A 19. század utolsó negyedében két Pázmány-szobrot állítottak: egy mellszobrot

és egy egész alakosat. Az 1832-től a bécsi akadémián tanult, később Londonban,
majd 1847-ben Itáliában letelepedett Engel József (1815–1909) 1866-os hazatérte
után számos megbízást kapott:20 Pázmány Péter márvány mellszobrát 1870-ben
készítette a Nemzeti Múzeum lépcsőházának egyik fülkeszobraként (3. kép).21 1870
márciusában elkészült a mellszobor agyagmintája, s júniusban a Vasárnapi Újság
hírül adta, hogy Engel kifaragta Pázmány szobrát carrarai márványból; a kész műért
800 forint tiszteletdíjban részesült.22 A lap egy képet is közölt, melyen a felállvá-
nyozott, még munkában lévő Széchenyi-szobor mellett látható az elkészült Páz-
mány-portré.23 Engel az arcot nagy valószínűséggel Szelepcsényi György 1634-ben
készült, igen népszerű, rézmetszetben és kőnyomatban is elterjedt rézmetszete nyo-
mán mintázta. A kompozíció érdekessége, hogy birétum helyett Pázmány a huma-
nista tudósportrékon gyakran feltűnő fejfedőt visel.
18
Magyarországi középkori előzményei pl. 1. az esztergomi Szent Adalbert-székesegyház nyugati kapu-
zata, a Porta Speciosa, timpanonjában a Madonna két oldalán Jób érsek és III. Béla király áll; 2. a Szom-
bathely-Szentkirályi templom kaputimpanonja a trónoló Krisztus két oldalán donátorpárral.
19
Köszönöm Dr. Henrieta Žažová segítségét a datálásban és a szakirodalom megismerésében. Sapientia
Aedificavit sibi Domum: Budovy Trnavskej univerzity v Trnave, ed. Henrieta Žažová, Trnava, Typi Uni-
versitatis Tyrnaviensis, spoločné pracovisko Trn. univ a VEDY, vydavateľstva SAV, 2020.
20
M aszák Hugó, Engel József szobrászművész, Az Ország Tükre, 3(1864) 36. dec. 21., 428; Ormós Zsig-
mond, Engel József Rómában és Budapesten: Életírói vázlatok, Pesti Napló 25(1874) 189. aug. 19; 190. aug.
20; 191. aug. 22; 194. aug. 25; 195. aug. 27; 196. aug. 28; 197. aug. 28; 198. aug. 29.; Soós Gyula, Adatok
a 19. századi szobrászat történetéhez: Engel József, Művészettörténeti Értesítő, 12(1963) 1. sz., 48–54.
21
78 cm, j. hátul: Engel Jos. 1869 Pesten, MNM ltsz.: 81.14 N. Pál Imre, Engel József: Adatok művé-
szetünk történetéhez, Művészet, 1901, 332. (A szobor keletkezésének idejét tévesen 1880-ra teszi.); Szat
mári Gizella, Engel József: Pázmány Péter mellszobra = Aranyérmek, ezüstkoszorúk: Művészkultusz
és műpártolás Magyarországon a 19. században, szerk. Nagy Ildikó, Bp., Magyar Nemzeti Galéria, 1995
(A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai, 1995/1), 330.
22
Zrínyi a költő szobra Izsótól, Vasárnapi Ujság 17, 18. sz. (1870. május 1.), 1; Irodalom és művészet 33.
sz. (1870. aug. 14.) 421.
23
A Széchenyi-szobor nagy mintája (képpel), Vasárnapi Ujság 16, 25. sz. 1869. június 20. 341–342.
207
450_c.indd 207 2022. 09. 29. 20:56

Tüskés Anna
A müncheni és a torinói művészeti akadémián tanult itáliai szobrász és építész,

Pietro della Vedova (1831–1898) 1882-ben készítette el az esztergomi bazilika kupo-
láját tartó egyik támpillér elé neoreneszánsz keretbe Pázmány Péter érsek szobrát
(4.a, 4.b kép).24 A kompozíció párt alkot a másfél évtized múlva Stróbl Alajos alkotta
Simor János-szoborral (1896). A két szobor anyaga és léptéke megegyezik: majdnem
kétszeres életnagyságúak és carrarai fehér márványból készültek. Pázmány szobrát
Simor János érsek rendelte meg a szobrásztól, aki korábban már dolgozott az eszter-
gomi bazilika számára: a Bakócz-kápolna oltárára Szent István és Szent László szob-
rát készítette. Simor azt remélte, hogy Pázmány földi maradványait a pozsonyi dómból
az esztergomi bazilikába hozatva, ott állítanak neki síremléket. A szobrot és a fölötte
lévő félköríves timpanonban elhelyezett, reneszánsz stílusú Mária a gyermek Jézus-
sal-domborművet Vedova Lippert József, prímási főépítész rajza után faragta meg
Torinóban (4.c kép). 25
A szobor koncepciójának alakulása nyomon követhető a korabeli sajtóban: „a terv,
a felfogás voltaképen Simor bíbornok érdeme, mert azon tervek s rajzok melyeket
a művész előterjesztett, nem feleltek meg azon magas eszmének, mely Pázmány emlé-
kéhez fűződött. Ő eminentiája úgy akarta Pázmányt megörökíteni, mint lánglelkű
hitszónokot.”26 Vedova „Többféle vázlatot készített, hol majd ülve, majd imádkozva
állíttatik elé, ámde egyik sem nyerte meg [Simor] tetszését. Mert Ő Em[inenciá]ja
mint mondá, nem képzelhette a nagy férfiút másképen mint prédikálva.”27
A 3,25 m magas szobrot és a 10,20 m magas keret elemeit Torinóból vasúton
szállították Esztergomba, ahol 1882. október 31-étől három napig dolgoztak a felállí-
tásán.28 Az összesen 25 000 forintba került és 1882. december 8-án felavatott szobron
Pázmányt szónokként ábrázolta a művész: állva, bal lábával kissé előre lépve, hatá-
rozott, előre irányuló tekintettel. Jobb karját felemeli, a másik kezével nyitott köny-
vet tart, melynek lapjain az IHS betűk és a jezsuita rend jelmondata – „Omnia ad
majorem Dei gloriam” (Mindent Isten nagyobb dicsőségére) – olvasható. Rövid haját
részben fedi a birétum, bajuszt és szakállt visel, szája félig nyitva van, arcvonásai
24
A szobor gipszmintáját őrzi a szobrász szülővárosának múzeuma: 290×150×115 cm, Museo Gipsoteca
Pietro della Vedova, Rima, inv. nr. 126. A. Giulietti, Museo Della Vedova, Varallo Sesia, 1903, 6–7, nn.
7, 126-127; V. Natale, Museo Della Vedova: note per una lettura = Pietro Della Vedova e la scultura
valsesiana dell’Ottocento, atti del convegno di studi (Varallo Sesia e Rima, 5-6 giugno, 2000), a cura di
Casimiro Debiaggi, Bruno Signorelli, Torino, 2000, 184, 192, fig. 17; Alfonso Panzetta, Nuovo dizionario
degli scultori italiani dell’Ottocento e del primo Novecento, Torino, 2003, I, 310.
25
Pázmány-szobor, Katholikus Hetilap 38, 27. sz. (1882. július 6.) 239.
26
Esztergom: A Pázmány-szobor, Religio, 1882. 2. félév 52. szám, 414.
27
Zádori Ev. János, Pázmány Péter szobra, Magyar Sion, 14, 1. sz. (1883) 15.
28
Uo., 14, 1. sz. (1883), 2–23, 14, 2. sz. (1883), 81–95.
208
450_c.indd 208 2022. 09. 29. 20:56

Szelepcsényi 1634-es metszetét követik. Mozzettát, csipkés rochettumot, alatta reve-

rendát visel. Pázmány mellkeresztjét az Esztergomi Főszékesegyházi Kincstárban
őrzött mellkereszt után mintázta meg a művész. A szobor sík falfelület előtt, négy-
szögletes talapzaton áll.
20. század első fele: neobarokk emlékművek
1710-ben Esterházy Pál nádor a pozsonyi székesegyház szentélyében eltemetett Páz-

mány és két utóda, Lippay György és Széchényi György emlékére közös, márvány-
táblára vésett feliratot helyeztetett el a főoltártól jobbra, mely ma is látható.29 1859-ben
a sírokat kinyitották, és a maradványokat azonosították.30 1905-ben az Országos Páz-
mány-Egyesület kezdeményezte, hogy Pázmánynak szobra vagy emlékműve legyen
a városban.31 A Szent Márton-dóm szentélyébe tervezett emlékmű eredetileg a bíboros
életnagyságú ülő alakját ábrázolta volna könyvvel a kezében. Az 1901 és 1908 között
a bécsi Művészeti Akadémián tanult pozsonyi szobrász, Rigele Alajos (1879–1940)
1908-ban pályamunkaként készítette el Pázmány síremlékének makettjét, ami ma
a dóm kincstárában látható.32 Ezen Pázmány fehérmárvány ülő alakja vörösmárvány
keretben jelenik meg. A síremlék másik meg nem valósult változata ugyancsak ülő
pozícióban ábrázolja az érseket; e tervnek két 59 cm magas, eltérő anyagú példányát
őrzi a Pozsonyi Városi Múzeum (5. kép).33 Rigele kétéves római tartózkodást jelentő
Fraknói Vilmos-díjat kapott munkájáért.34 A műemlékbizottság azonban Donner
Szent Márton-szobrának visszahelyezésével kapcsolatban úgy döntött, hogy Pázmány
síremléke kisebb lesz a tervezettnél, relief alakú: „A bizottság véleménye akként
alakult ki, hogy a Pázmány-szobor is epitáfium-szerűen létesítendő, így tehát Rigele
kénytelen lesz a szobor tervezetét átdolgozni.”35
29
Nicolaus Schmitth, Archi-episcopi Strigonienses, Pars II. Editio altera, Tyrnaviae 1768, 123–124.
30
K nauz N., Pázmány Péter sírja, Religio, 1859, Nr. 23. 185–189.
31
Az Országos Pázmány-Egyesület, Budapesti Hírlap, 27, 96. sz. (1907. április 21.) 17.
32
O, A pozsonyi Pázmány síremlék: Rigele műve, Magyar Állam, 1908. nov. 26. A makettről Orbán
Róbert fényképét lásd: https://www.kozterkep.hu/22793/pazmany-peter-siremleke#vetito=164477
33
Lakkozott agyag, Galeria Mesta Bratislava B 218; bronz, Galeria Mesta Bratislava B 985. Köszönöm
Jana Lukova és Patricia Ballx segítségét a Pozsonyi Városi Múzeumban őrzött Pázmány-ábrázolásokkal.
34
Súpis pamiatok na Slovensku, red. Alžbeta Güntherová-M ayerová, Mária Kosová, Bratislava, Obzor,
1967, 189; Fogarassy László, Rigele Alajos emlékkiállításáról, Irodalmi Szemle, (1976) 1. sz., 92–93.
35
A Műemlékek Országos Bizottsága Pozsonyban, Nyugatmagyarországi Híradó, 25 (1912. április 18.)
88. sz., 3; Jozef H aľko, Donner Márton-szobra: fél évszázadon át a Dómon kívül, Magyar Sion, új folyam
III. / XLV. (2009/1) 41 (33–48).
209
450_c.indd 209 2022. 09. 29. 20:56

Tüskés Anna
A Pázmány-síremlék csak néhány évvel később, 1914-ben valósult meg.36

Az 1911‑ben Itáliából hazatért művész – 1912-ben elfogadva a pozsonyi katoli-
kus közösség patronáló bizottságának azon döntését, hogy a Pázmány-síremléket
a Pálffy-epitáfium közelébe helyezzék el a szentély északi fala mellett37 – 1913-
ban megcsinálta a síremlék agyagmintáját.38 Az elkészült művet 1914. június 7-én
vasárnap avatták fel (6. és 6.a kép).39 A kompozíció méretében és kialakításában is
illeszkedik Pálffy Miklós tőle balra álló síremlékéhez. Az életnagyságú dombormű-
vön Pázmány bíborosi öltözetet visel, baljában az Isteni igazságra vezérlő kalauzának
második kiadását (1623), jobbjában pásztorbotot tart. A fehér márványból faragott
síremlékhez az akkor a nagyszombati ferences kolostorban őrzött egykorú, 1633-as
háromnegyed-alakos portré szolgált előképül.40
Ugyancsak 1914-ben készült el Pázmány első egész alakos köztéri szobra Buda-
pesten (7.a kép). E szobor egyike volt annak a tíz szobornak, melyet I. Ferenc József
1897-ben ajándékozott Budapestnek látogatása alkalmából.41 A szobrot eredetileg
a neoromán stílusban épült Bakáts téri templom elé szánta a szoborbizottság, de a fel-
kért Radnai (Rausch) Béla (1873–1923) Pázmány korának barokk stílusában mintá-
zott szobra nem illett oda, ezért új helyet kellett keresni.42 1900 májusában az északi
és a déli Klotild palota előtti teret jelölték ki erre a célra.43 Míg Radnai álló Páz-
mány-szobrot, Donáth Gyula eredetileg ülő alakot tervezett a vele párba állítandó
Werbőczynek. Végül a szoborbizottság döntött a két szobor testtartásáról annak
36
A sírtábla alsó szegélyén olvasható a művész szignója: Fecit Alois Rigele sculptor Posoniensis. „Nagyot
alkothat a krisztusi eszméktől áthatolt magyar géniusz” Pfeiffer Miklós és Jankovics Marcell méltatta
Pázmányt a Toldy Kör estjén, Prágai Magyar Hirlap, 14, (1935. február 19.) 42. (3594.) sz., 8.
37
A pozsonyi Róm. kath. autonom hitközség védúri választmányának jegyzőkönyvei 1909–1911, 18/912.
Jegyzőkönyv a Pozsonyi Római Katolikus Autonóm Hitközség üléséről, 1912. január 20. A Szent Márton
Plébánia Hivatal Levéltára (AFÚSM = Archív Farského úradu svätého Martina).
38
Pázmány Péter szobra, Budapesti Hírlap 33, 63. sz. (1913. március 14.) 15.
39
Pázmány Péter síremléke, Pesti Napló 65, 133. sz. (1914. június 9.) 12; A szobor legendája: Pázmány
szobor, Esti Újság, 1914. június 5.; B. G., A pozsonyi Pázmány síremlék, Alkotmány, 1914. június 5.
40
Pázmány Péter, Épitő Ipar – Építő Művészet, 38. sz. (1914. szeptember 20.), 356; Vayer, i. m., 299–301.
41
A tíz szoborról, Budapesti Hírlap, 19, 100. sz. (1899. április 11.) 10; Nagy Ildikó, Az emlékműszobrászat
kezdetei Budapesten, Budapesti Negyed, 32–33 (2001. nyár-ősz) 217 (191–218); Iván Bertényi, Zehn Denk-
mäler, ein Herrscher und eine Nation. Ein Ausgleichsversuch zwischen der dynastischen Loyalität und
den ungarischen nationalen Emotionen = Jahrtausendwende 2000, hg. Ferenc Glatz, Bp., Europa Institut
Budapest, 2001 (Begegnungen. Schriftenreihe des Europa Institutes Budapest, 12), 246–255.
42
Hajléktalan szobor, Magyarország, 7, 29. sz. (1900. január 30.) 8.
43
Pázmány Péter szobra, Műcsarnok, 3, 17. sz. (1900. május 6.) 232; M. F., Egy szobormű előtt: Radnai
Béla Pázmány-szobra, Egyetértés, 1903. aug. 1.; Verbőczy és Pázmány szobrai, Vasárnapi Ujság, 48, 29
(1901) 473.
210
450_c.indd 210 2022. 09. 29. 20:56

érdekében, hogy ne törjék meg a tér szimmetriáját: két álló testhelyzetű szobor meg-
alkotása mellett döntöttek. Radnai Béla Pázmány-szobrát alapozási munkák és más
hátráltató tényezők miatt csak hat évvel később (a királyi ajándékból készült tíz szo-
borból utolsóként) avatták fel, mint a korábban problematikus Werbőczy-szobrot, amit
már 1908-ban felavattak.44
A szobor felállítása 1914. június 25-én történt az északi Klotild-palota Ferenciek
tere felé eső, kis térszerű részén (1921-től Apponyi tér), (7.a kép), ugyanolyan elhe-
lyezésben, mint a déli Klotild palota előtt álló Werbőczy-szoboré.45 Augusztus 19-én
avatták fel; az ünnepélyes leleplezést Szent István napjára tervezték, az ünnepség
azonban a háború kitörése miatt elmaradt.
A Tanácsköztársaság idején, 1919. május 1-jére a Kossuth Lajos utcán hat szob-
rot állítottak fel, köztük Lenin és Karl Liebknecht, német kommunista forradalmár
mellszobrát.46 Ugyanakkor vörös gömbökkel díszített hatalmas diadalkapukkal fed-
ték el Werbőczy és Pázmány szobrát (7.b kép). Az 1945 májusában ledöntött Werbő-
czy-szoborral ellentétben47 Pázmányé – noha golyó lyuggatta – még az 1950-es évek
első felében is a helyén állt,48 Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága 1956.
január 5-i ülésén elhatározta, hogy „a volt Verbőczy és a még jelenleg álló Pázmány
szobrok helyére” Marx és Engels szobrát állítják fel 1960-ra.49 A jegyzőkönyv szerint
Pázmány szobrát múzeumban javasolták elhelyezni. Az emlékművet 1958 májusában
elbontották, majd a józsefvárosi templom előtt, a Horváth Mihály téren állították fel
újra (7.c kép).50
A 3,75 m magas carrarai márványalak bronz pásztorbottal 3,25 m magas kő tal-
pazaton áll. Radnai álló helyzetben, hermelin galléros bíborosi palástban, alatta csip-
kés karingben ábrázolta Pázmányt. Bal kezében pásztorbotot tart, jobb kezét szónoki
44
A Pázmány-szobor kálváriája: Beszélgetés Radnai Béla szobrásztanárral, Magyarország 21, 171. sz.
(1914. július 19.), 34; O, Pázmány szobrának elodázása: Radnai Béla műve, Magyar Állam, 1908. nov. 22;
A Pázmány-szobor: A száműzött tizedik, Alkotmány, 1908. dec. 25.
45
P. Szigetváry Éva, Épülő Pest-Buda a századfordulón: A Magyar Országos Levéltár időszaki kiállí-
tása, 1986, Levéltári Közlemények, 57(1986) 317 (307–320); Fogarassy László, Radnai Béla élete és mun-
kássága, Irodalmi Szemle, (1974) 3. sz., 265–267.
46
Vörös Boldizsár, Károlyi Mihály tér, Marx-szobrok, fehér ló: Budapest szimbolikus elfoglalásai
1918–1919-ben, Budapesti Negyed, 29–30 (2000) 3–4. sz., 144–172.
47
Ifj. Bertényi Iván, Állt 37 évet Werbőczy István budapesti szobra, Történelmi Szemle, 56, 2. sz., (2014)
203–230.
48
R ainer M. János, A háborúnak már vége, Mozgó Világ, 31, 5. sz. (2005. május).
Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei, 1956. január 5. (HU BFL
49
XXIII.102.a.1) 4.
50
Költözik egy szobor, Érdekes Újság, 1958, 19. sz., 8.
211
450_c.indd 211 2022. 09. 29. 20:56

Tüskés Anna
lendülettel előre lefelé nyújtja, éreztetve, hogy tömegnek prédikál. Arckifejezése

Michelangelo Mózes-szobrának tekintetére utal.51 A talapzat haraszti terméskőből
készült, rajta eredetileg a hercegprímási címer, a bíborosi kalap és a három strucctol-
las Pázmány-címer volt, melyet baloldalt babérlevelek, jobboldalt krisztustövis ágai
öveztek. A címereket és a kalapot feltehetően a második világháború után lefaragták,
csak a növényi díszítés maradt meg.
Az 1921-ben Pázmány Péter nevét felvett budapesti Tudományegyetem vezetése,
élén Timon Ákos rektorral, még ugyanabban az évben elhatározta egy Pázmány-szo-
bor állítását. A pályázatra előbb öt, majd további két szobrászt hívtak meg, és kikötöt-
ték, hogy a pályaművek a tudóst, a tudománypártolót és az egyetem alapítóját ábrá-
zolják mellékalakok nélkül.52 1922 januárjára Kisfaludi Stróbl Zsigmond is készített
pályázati munkát, amelyen a bíboros keresztbe vetett lábbal ülő alakját örökítette meg,
ölében könyvvel (8. kép).53 Az ülő testhelyzet ellenére Pázmányból tetterő és energia
sugárzik. A bronzból öntött, harmincegy centiméter magas kismintát – amely elis-
merést kapott a korabeli és a későbbi kritikusoktól is – ma a Göcseji Múzeum őrzi.54
A később meghívott ifj. Vastagh György (1868–1946) – aki Kenyeres Balázs
igazságügyi orvos, egyetemi tanár sógora volt – többalakos pályaműve ellenkezett
a megszabott feltételekkel, a kijelölt egyetemi bizottság mégis őt kérte fel a szobor
megmintázására, melyet Mentsik Antal öntödetulajdonos öntött bronzba (9.a kép).55
Az 1922-ben készült szoborcsoport az ülő Pázmányt ábrázolja másfélszeres élet-
nagyságban, baljában az egyetem alapító oklevelével, két ifjú kíséretében: egyikük
Pázmány lábánál ülve könyvet, másikuk a szék mögött keresztet tart. Pázmány arc-
vonásai Szelepcsényi György második metszetét, mellkeresztje az Esztergomi Főszé-
kesegyházi Kincstárban és gyűrűje a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött darabot
követi.56 A bronzba öntés Mentsiknek a korona romlása folytán egyre magasabb
anyagi követelése, majd halála miatt több évig húzódott. Előbb az Ecclesia Egyház-
művészeti Részvénytársaság, majd Ficzek Károly rézöntő végezte a szobor öntését.57
51
A Pázmány-szobor kálváriája: Beszélgetés Radnai Béla szobrásztanárral, Magyarország, 21, 171. sz.
(1914. július 19.), 34.
52
A Pázmány-szobor pályázói perlik az egyetemet: Kisfaludi Stróbl Zsigmond nyilatkozata, Uj Nemze-
dék 4, 2. sz. (1922. január 31.), 2.
53
Prohászka László, Kisfaludi Stróbl Zsigmond alkotásai, Vigilia, 71, 1. sz. (2006. január), 12–13 (12–17).
54
A zalaegerszegi Kisfaludi Stróbl Zsigmond gyűjtemény katalógusa, szerk. Kostyál László, Zalaeger-
szeg, Göcseji Múzeum, 2004, 14. sz.
55
Mi történt az egyetem Pázmány Péter szobrával, 8 Órai Ujság 9, 221. sz. (1923. október 2.), 5.
56
A gyűrű Jankovich Miklós gyűjteményéből került a Magyar Nemzeti Múzeumba: ltsz. Ann. Jank. 195.
57
A talapzat felirata: Vastagh György 1922. Öntötte Ficzek K. és Mencsik A. Budapest.
212
450_c.indd 212 2022. 09. 29. 20:56

A felavatásra 1925. június 6-án került sor az egyetem főépületének dísztermében (for-
rásokban így is: első emeleti aula).58 A szobor hátterét egy gobelin képezte, melyet
a szobrászművész felesége, Benczúr Olga, Benczúr Gyula lánya készített. A szobrot
később áthelyezték az aulába. Amikor 1950-ben az egyetem Eötvös Loránd nevét
vette fel, a szobrot Buday Árpád miniszteri titkár utasítására az aulából eltávolítot-
ták, és a Budapest Galéria sülysápi telepére szállították (9.b kép).59 Újabb felállítására
egészen 1997-ig kellett várni, amikor a piliscsabai Pázmány Péter Katolikus Egyetem
Bölcsészettudományi Kar a Siklósi József építész tervezte Ambrosianum épületének
aulájában avatták fel (9.c kép). 2021 januárjában a szobrot elszállították külső rak-
tárba, a felépülő budapesti campuson kap majd elhelyezést.
Ifj. Vastagh György tanára, a köztéri szobrai mellett kortársakról készített
portrészobrairól is ismert Zala György (1858–1937) ugyancsak készített egy Páz-
mány-szobrot az 1920-as években (10. kép). Ez a mellszobor az 1928-ban létesített
fővárosi Egyetem téri Pázmány Péter patika bejáratával szemben, két festmény között
látható.60 A szegedi Dóm téri nemzeti emlékcsarnok számára (Nyugati árkádok)
Vass Viktor (1873–1955) készített egész alakos mészkő szobrot állami megrendelésre
(11. kép). A klinkertégla alapon álló, kétszeres életnagyságú művet 1930-ban avat-
ták fel. Zala és Vass szobrainak arcvonásai egyaránt Szelepcsényi portréját követik,
azonban mindkettőről hiányzik a birétum. Vass bal lábával előre lépő, mindkét kezét
mellkasa előtt tartó alakot faragott.
Az eddig bemutatott megvalósult egész alakos szobrokról összegezve megállapít-
ható, hogy míg Vedova neoreneszánsz, a többi szobrász neobarokk stílusban mintázta
meg Pázmányt. Az utóbbiak esetében a stílusválasztás fő indoka, hogy Pázmányt saját
korának stílusában kívánták felidézni. A barokkos formálás fő elemei a mozgalmas
drapériakezelés, a szuggesztív tekintet, a kontraposzt és a lendületes kézmozdulat,
ami Radnai szobrán érte el csúcspontját.
58
Pázmány Péter szobrának leleplezése: Az egyetem emlékünnepe, 8 Órai Ujság 11, 126. sz. (1925. június
7.), 5; Zubriczky Aladár beszéde a Pázmány szobor leleplezésekor, Egyetemi beszédek, 1924–1926. tanév,
Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem, 1925, 1–24.
59
K iss József Mihály, A hagyományok kérdése a budapesti egyetemen 1949–50-ben: forrásközlés, Levél-
tári Szemle, 39. (1989) 3. szám, 67–71.
60
Borbás György, Zala György emlékév 2008, Szín, 14, 3. sz. (2009. június), 95 (90–97).
213
450_c.indd 213 2022. 09. 29. 20:56

Tüskés Anna
20. század utolsó évtizede és 21. század első két évtizede:

ikonográfiai megújulás
Több mint hetven éves szünet után a 20. század végén és 21. század első két évtize-
dében bekövetkezett Pázmány köztéri szobrászati ábrázolásainak újabb fellendülése.
Harminc év alatt hét emlékműve készült: három dombormű, három mellszobor és egy
egész alakos kompozíció. A nagyszombati egyetem főépületében (Hornopotočná 23,
Trnava) lévő bronz mellszobrot William Schiffer (1920–2007) szlovák szobrász 1992
júliusában, Párizsban mintázta (12.a–12.d kép).61 Az írói munkásságra utaló öt álló
és azokra ráfektetett hat könyv tetején áll Pázmány büsztje. A könyvek gerincén olvas-
ható szlovák nyelvű felirat magyar jelentése: Pázmány Péter kardinális / A nagyszom-
bati egyetem megalapítása 1635–1777 / Megújítása 1992. A mellszobor szinte eltörpül
a nagy fóliánsok tetején, nincsenek méretarányban. A büszt alatt levő kötetek sem
tartalmilag, sem méretben nem azonosíthatók Pázmány műveivel, de a szobor így is
kifejezi a mondanivaló lényegét.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara fennállásá-
nak évfordulója alkalmából 2001-ben avatták fel Rieger Tibor bronz domborművét
a kar épületében (Budapest, VIII. kerület, Szentkirályi utca 28.) (13. kép) a lépcsőház
első emeleti lépcsőfordulójában. A csúcsíves lezárású domborművön Pázmány a kora-
beli ábrázolásoktól eltérően bíborosi kalapot visel, kezében toll, előtte a nagyszombati
egyetem alapító okirata. Az alaktól jobbra a bölcsességre utaló bagoly, a háttérben
a Pázmány kérésére Esterházy Miklós nádor által befejeztetett nagyszombati Keresz-
telő Szent János székesegyház és a Pázmány által alapított egyetem épületegyüttese
látható. A dombormű részletéből Rieger 2005-ben érmet készített a Kar felkérésére
„PPKE JÁK-emlékérem” alapítása és adományozása céljából.62
Egy évvel később, 2002-ben készült el Harmath István bronz Páz-
mány-mellszobra, mely a nagyváradi (Oradea) római katolikus székesegyházban lát-
ható (14. kép).63 A mellszobor ugyanezen művész Bogdánffy Szilárd-mellszobrával
áll párban, eredetileg szabadtérre készült: Tempfli József a székesegyház előtti téren,
a székesegyház főbejáratánál szerette volna felállíttatni, de erre nem kapott enge-
délyt a hatóságoktól. Így került a szoborpár a főhajó végébe. A szobor ötnegyedes
61
Köszönöm az adatokat és a fényképeket Dr. Henrieta Žažovának. William Schiffer életének és mun-
kásságának állandó kiállítása a Nagyszombati Múzeumban (Západoslovenské múzeum) látogatható.
62
R ayman János, Az esztergomi érsek prímások érmei, Pécs, 2018, 98.
63
Rónay László, Nagyvárad püspöke, Új Ember, 64, 10. sz. (2008. március 9.), 6; Számomra a művészet
játékos örömforrás: Látogatóban a Tisza István-szobor alkotójánál, Magyar Fórum, 24, 23. sz. (2012.
június 7.), 10.
214
450_c.indd 214 2022. 09. 29. 20:56

életnagyságú. Az arcvonások és a birétum Szelepcsényi metszetére nyúlik vissza, új

elem viszont a pápai viselet részét képező, püspököknek csak kivételesen ajándékozott
pallium.
Váró Márton carrarai márvány Pázmány-mellszobrát a Ladányi Alapítvány
(USA) adományozta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kará-
nak, melyet Piliscsabán az Auditorium épülete előtt állítottak fel 2006 előtt. 2012 szep-
temberében a szobrot áthelyezték a budapesti Sophianum (Mikszáth tér 1.) első eme-
letére a lépcsőn felérve balra. (15. kép). Ez a büszt ugyancsak Szelepcsényi metszetét
követi, kissé talán eltúlozva a szakáll méretét.
Az 1992. március 25-én alapított Nagyszombati Egyetem modern főépületének
homlokzata előtt (Hornopotočná 23, Trnava) 2007-ben, az egyetem megalakulásá-
nak 15. évfordulója emlékére állítottak két részből álló emlékművet (16.a, 16.b kép).
A magasabb talapzaton áll Anton Hajduk csillagász (1933–2005), a modern egyetem
első rektorának (1992–1996) büsztje, Anton Gábrik szobrász műve. Az alacsonyabb,
csúcsára állított kubus-talapzat két oldalán Anton Hajduk rektori érmének két oldala
látható, az érem alapján felnagyított domborműként: az egyik oldalon Nagyszom-
bat város címere, a másikon egész alakos Pázmány baljában az egyetem épületének
modelljét és az alapító oklevelet, jobbjában pásztorbotot tart.
Buda István álló bronz Pázmány-szobrát az Eötvös Loránd Tudományegyetem
főépületének jobb szélső árkádíve alatt helyezték el és 2014. május 9-én avatták fel
(17. kép).64 A kb. feles méretarányú szobor terpeszállásban, statikusan, frontális beál-
lításban, felemelt baljában nyitott könyvvel, melléhez szorított jobbjában tollal örökíti
meg a tudós főpapot.65 Az arcvonások követik a hiteles portrék arcvonásait, a fedetlen
nyak és a kevésbé korpulens test azonban eltér azok megformálásától.
A legutóbb elkészült szobrászati alkotás Lantos Györgyi bronz domborműve
Szentesen (18.a, 18.b kép).66 A 2017. július 30-án, az Anna napi búcsú szentmiséje után
a plébánia hivatal (Erzsébet tér 2.) oldalfalán felavatott mű célja az volt, hogy emlé-
ket állítsanak a katolikus megújulás legnagyobb magyarországi alakjának. Az ová-
lis keretben ábrázolt arc, a fejfedő és az öltözet mintázása a klasszikus ábrázolási
hagyományokra támaszkodik: a portré készítésénél Lantos Györgyi Jeremias Gottlob
Rugendas rézmetszetét használta.67
64
Szobrot állítottak az egyetemalapító Pázmánynak, Magyar Hírlap, 47, 108. sz. (2014. május 10.), 2;
Szalontai, Pázmány-szobor az Egyetem téren, Új Ember, 69, 21. sz. (2014. május 18.), 2.
65
A talapzat első oldalán lévő felirat: „PÁZMÁNY 1635” utal az egyetemalapítás évére. A hátsó oldalon
olvasható latin szöveg „pro afflictae huius patriae conditione” idézet az egyetem alapítóleveléből, magyar
fordításban: „ennek a lesújtott hazának jólétére”.
66
Mérete 55×65 cm.
67
Lantos Györgyi email levele Tüskés Annához 2021. január 21-én.
215
450_c.indd 215 2022. 09. 29. 20:56

Tüskés Anna
Összegzés
A 19. század második felétől kezdve szinte évtizedenként készült egészalakos Páz-
mány-szobor, -büszt vagy -dombormű. Időbeli eloszlásukat áttekintve megfigyelhető,
hogy a szoborállítás első virágkora a két világháború közé esik. 1950 és 1990 között
semmilyen szobrászati alkotás nem készült, a korábbiakból egyet raktárba szállítot-
tak, egyet pedig áthelyeztek egy kevésbé központi helyszínre. A 2000-es évek elejétől
újabb felívelés figyelhető meg: a szobor- és dombormű-avatások a Pázmány személyes
pályájához és az általa alapított egyetemhez kapcsolódó évfordulók körül sűrűsödnek.
Az egyházi és a világi megrendelések aránya egyharmad/kétharmad. A művek
célja és az általuk hordozott eszmei tartalom is ennek megfelelően alakult: az egyházi
megrendelésű szobrok motívumaikban, gesztusaikban az egyházi szónok, a prédiká-
tor-munkásságot és az esztergomi érseki tisztséget hangsúlyozzák, míg a világi meg-
rendelésre készültek a tudós, író, egyetemalapító tevékenységet emelik ki. Alapvető
funkcióváltozás nem következett be egyik szobor vagy dombormű esetében sem.
Pázmány köztéri szobrai és domborművei felavatásuk után számos megemléke-
zés, koszorúzás, ünnepség színhelyéül szolgáltak, s szolgálnak napjainkban is, nem-
csak évfordulós alkalmakkor. A legtöbb koszorúzást és ünnepséget az 1898–1946
között fennállt Katolikus Írók és Hírlapírók Pázmány Egyesülete szervezte a buda-
pesti és a szegedi szobroknál a két világháború közti időszakban.68
Összehasonlítva Pázmány szobrokban és domborművekben megnyilvánuló
19–21. századi kárpát-medencei tiszteletét más 16–18. századi, szentté vagy boldoggá
nem avatott katolikus egyházi személyek – például Bakócz Tamás, XI. Ince pápa,
Kelemen Didák, Mártonffy György, Migazzi Kristóf Antal és Padányi Bíró Már-
ton – kultuszával, az látható, hogy Pázmány tisztelete messze a legerősebb tizenegy
művel, őt követi Padányi Bíró Márton négy, XI. Ince pápa három, Kelemen Didák
kettő, Bakócz Tamás, Mártonffy György és Migazzi Kristóf Antal egy-egy alkotással.
Ha bevonjuk az összehasonlításba a reformáció 16–17. századi jeles személyiségeit –
például Dévai Bíró Mátyás, Kálmáncsehi Sánta Márton, Kálvin, Luther, Méliusz
Juhász Péter, Szegedi Kis István, Szenci Molnár Albert, Sztárai Mihály és Zwingli
alakját –, megállapítható, hogy míg Dévai Bírónak egy, Zwinglinek és Kálmáncsehi
Sántának kettő, Sztárainak négy, Méliusz Juhásznak öt, Szenczi Molnárnak hét, Sze-
gedi Kisnek tíz, Luthernek húsz, Kálvinnak összesen negyvenhét köztéri emlékműve
68
Pl. Az Országos Katolikus Nagygyűlés vasárnapján, A reggel, 6, 42. sz. (1927. október 17.), 5; A Páz-
mány Egyesület vasárnapi szegedi közgyűlésén Glattfelder püspököt választotta meg elnöknek, Délma-
gyarország, 11, 24. sz. (1935. január 29.) 5.
216
450_c.indd 216 2022. 09. 29. 20:56

készült.69 Míg Zwinglinek, Pázmánynak és Luthernek a 19. század utolsó negyedében

emelték az első szobrokat Magyarországon, Kálvinnak, XI. Ince pápának és Méli-
usz Juhásznak a két világháború között állították az első emlékművet. Szegedi Kis
az 1960-as években, Szenci Molnár a ’70-es, Kelemen Didák és Sztárai a ’80-as évek-
ben, a többiek 1990 óta kapták az első köztéri alkotást. Ha a négy legnépszerűbb sze-
mélyiség emlékműveinek földrajzi eloszlását vizsgáljuk, az látható, hogy Pázmány
tisztelete főként Budapesten összpontosul, míg Lutheré, Kálviné és Szegedi Kisé
kevésbé koncentrált, s megfigyelhető a Tiszántúl erős dominanciája, összefüggésben
az ország felekezeti térképével.
1. Adriaen Abrahamsz Bloemaert: Pázmány Péter síremlékterve,

lavírozott tusrajz, 1637–1638.
Ismeretlen helyen. Important Old Master Drawings from the Collection of David
Daniels, Esq. Sotheby, London, 1978. Nr. 52. p. 35.
69
Az összehasonlításhoz a kozterkep.hu adatbázis adatait használtam 2020 decemberében. Kálvin kár-
pát-medencei képzőművészeti ábrázolásairól ld. Millisits Máté, Kálvin János képi ábrázolásai a Kár-
pát-medencében az elmúlt száz évben (1909–2009 között) = Ars perennis, szerk. Tüskés Anna, Bp., Cent-
rart, 2010, 195–199.
217
450_c.indd 217 2022. 09. 29. 20:56

Tüskés Anna
2. Ismeretlen szobrász: Szent István és Pázmány Péter, dombormű-töredék, Nagy-

szombat (Trnava), Halenarska utca 1.
Azonosított személyek balról jobbra a bal oldali domborművön: Bakócz Tamás,
Szent Adalbert, Szent István, Szent Imre, Szent László; a jobb oldali domborművön:
Esterházy Miklós, Oláh Miklós, Pázmány Péter, Lósy Imre és Lippay György.
3. Engel József: Pázmány Péter márvány mellszobra, 1870,

Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, lépcsőház
218
450_c.indd 218 2022. 09. 29. 20:56

4.a Pietro della Vedova: Pázmány Péter, carrarai márvány szobor,

1882, Esztergom, Bazilika, kupolát tartó támpillér előtt
219
450_c.indd 219 2022. 09. 29. 20:56

Tüskés Anna
4.b–c Pietro della Vedova: Pázmány Péter, a szobor gipszmintája,

Museo Gipsoteca Pietro della Vedova, Rima, inv. nr. 126. A.
5. Rigele Alajos: Pázmány Péter síremlékének első terve, 1908, lakkozott agyag,
Galeria Mesta Bratislava B 218; bronz, Galeria Mesta Bratislava B 985.
220
450_c.indd 220 2022. 09. 29. 20:56

6. Rigele Alajos: Pázmány Péter síremléke, Pozsony (Bratislava), dóm, szentély

északi fala mellett, 1914
6.a Rigele Alajos: Pázmány Péter síremléke, Pozsony (Bratislava), dóm, szentély
északi fala mellett, 1914. Részlet. Fotó: Orbán Róbert
221
450_c.indd 221 2022. 09. 29. 20:56

Tüskés Anna
7.a Radnai Béla: Pázmány Péter, carrarai márvány szobor, 1914, Klotild-palota a
Ferenciek tere felé eső kis térszerű részén. Fotó: Fortepan, Magyar Bálint, 55699
7.b Radnai Béla: Pázmány Péter, 1919. május 1. körül.

Fotó: Fortepan, Schoch Frigyes, 27906
222
450_c.indd 222 2022. 09. 29. 20:56

7.c Radnai Béla: Pázmány Péter, 1958. május, felállítás a Józsefvárosi templom előtt,
a Horváth Mihály téren. Fotó: Fortepan, Kriss Géza, 192004
223
450_c.indd 223 2022. 09. 29. 20:56

Tüskés Anna
8. Kisfaludi Stróbl Zsigmond: Pázmány Péter, pályázati mű, 1921,

Zalaegerszeg, Göcseji Múzeum Kisfaludi Stróbl Zsigmond gyűjtemény
224
450_c.indd 224 2022. 09. 29. 20:56

9.a Ifj. Vastagh György: Pázmány Péter, bronz szobor, 1922,

Budapest, Pázmány Péter Tudományegyetem, főépület, aula, archív felvétel
225
450_c.indd 225 2022. 09. 29. 20:56

Tüskés Anna
9.b Ifj. Vastagh György: Pázmány Péter, Sülysáp, Budapest Galéria telepe.
Fotó: Fortepan, Erdei Katalin, 76466
9.c Ifj. Vastagh György: Pázmány Péter,

Piliscsaba, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar,
Ambrosianum, aula (2021-ig)
226
450_c.indd 226 2022. 09. 29. 20:56

10. Zala György: Pázmány-büszt, 1928, Budapest, Egyetem téri Pázmány Péter
patika, a gyógyszertár bejáratával szemben, két festmény között
11. Vass Viktor: Pázmány Péter, mészkő, 1930, Szeged, nemzeti emlékcsarnok,
Dóm tér, a nyugati árkádok alatt
227
450_c.indd 227 2022. 09. 29. 20:56

Tüskés Anna
12. William Schiffer: Pázmány Péter, bronz mellszobor, 1992.

Nagyszombat (Trnava), a modern egyetemi főépületben
228
450_c.indd 228 2022. 09. 29. 20:56

13.Rieger Tibor: Pázmány Péter, bronz dombormű, 2001,

Budapest, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar
(VIII. kerület, Szentkirályi utca 28.) lépcsőház első emeleti lépcsőfordulójában
229
450_c.indd 229 2022. 09. 29. 20:56

Tüskés Anna
14. Harmath István: Pázmány Péter, bronz mellszobor, 2002,

Nagyvárad (Oradea), római katolikus székesegyház. Fotó: Kotricz Tünde
230
450_c.indd 230 2022. 09. 29. 20:56

15. Váró Márton: Pázmány Péter, carrarai márvány mellszobor, 2006 előtt,
Piliscsaba, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar,
az Auditorium épülete előtt
16. Anton Gábrik: Anton Hajduk rektor emlékműve a Pázmány Pétert ábrázoló rek-
tori érem felnagyított dombormű változatával, bronz, 2007. Nagyszombat (Trnava),
modern egyetem, főépület, homlokzat előtt
231
450_c.indd 231 2022. 09. 29. 20:56

Tüskés Anna
17. Buda István: Pázmány Péter, bronz szobor, 2014,

Eötvös Loránd Tudományegyetem, főépület árkádsora alatt, jobb oldalon
232
450_c.indd 232 2022. 09. 29. 20:56

18. Lantos Györgyi: Pázmány Péter, bronz dombormű, 2017,

Szentes, a plébániahivatal (Erzsébet tér 2.) oldalfalán
233
450_c.indd 233 2022. 09. 29. 20:56

450_c.indd 234 2022. 09. 29. 20:56
A Pázmány Péterre vonatkozó kutatások (1998–2020)
Hargittay Emil
A Pázmány Péterre vonatkozó kutatások
a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen (1998–2020).
Hogyan tovább?
Nem egyszerű feladat az egyetemünkön zajló Pázmány-kutatás 22 esztendős történetét

röviden összefoglalni. Magam még egyetemi hallgató koromban kezdtem foglalkozni
Pázmány szinte beláthatatlanul szerteágazó és nagy mélységeket rejtő életművével.1
Egyetemünkön 1992-ben kezdődött meg az oktatás, ahol már az első tanévben tanít-
hattam, és már az akkori Ménesi úti majd piliscsabai fészekrakás nehézségei között
igyekeztem érdeklődő hallgatóink figyelmét ráirányítani a nagyszombati egyetema-
lapító munkásságára. Régi magyar irodalmi specializációt hoztam létre s első Páz-
mány-konferenciánkon, 1998-ban már hallgatóink is részt vettek előadásokkal. Ekkor,
1998-ban Piliscsabán 31 előadóval háromnapos nemzetközi konferenciát tartottunk,
melyet akkori rektorunk, Erdő Péter bíboros nyitott meg. Az ott elhangzott előadá-
sok egy tanulmánykötetben 2001-ben jelentek meg Pázmány Péter és kora címmel.2
A konferencia fontos hozadéka volt egy évtizedek munkáját elhatározó terv: Páz-
mány összes művét kritikai kiadásban megjelentető sorozat elindítása abból a célból,
hogy Pázmány művei modern, kommentált, tudományos kiadásban széles körben is
olvashatók legyenek. Ezek a munkálatok azonnal megkezdődtek és 2000-ben megje-
lent az első kötet: Pázmány első magyar nyelvű művének kritikai szövegkiadása, ezt
követően a további kötetek.3 Mostani konferenciánk végén a könyvsorozat 11. kötetét
1
A tanulmány megjelenését támogatta az NKFIH/OTKA K 137815 sz. pályázata. 2009-ig megjelent
Pázmány-tanulmányaim válogatott gyűjteménye: H argittay Emil, Filológia, eszmetörténet és retorika
Pázmány Péter életművében, Bp., Universitas Kiadó, 2009 (Historia Litteraria, 25).
2
Pázmány Péter és kora, szerk. H argittay Emil, Piliscsaba, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, BTK,
2001 (Pázmány Irodalmi Műhely – Tanulmányok, 2). A kritikai kiadás sorozatszerkesztője Hargittay Emil.
3
Pázmány 1603/2000.
Pázmány 1605/2001.
Pázmány 1631/2001.
Pázmány 1606/2006.
Pázmány 1605/2012.
Pázmány 1631/2013.
Pázmány 1603/2014.
235
450_c.indd 235 2022. 09. 29. 20:56

Hargittay Emil
mutatjuk be.4 Magam folyamatosan meghirdettem „Pázmány Péter és kora” címen spe-
ciális kollégiumomat, melyeken szemeszterről-szemeszterre számos hallgató aktívan
részt vett. (Ezt a bolognai rendszer bevezetéséig lehetett megtenni, ezt követően sajnos
már hiányzik a tanmenetből az önálló speciális kollégium tartásának lehetősége.)
Párhuzamosan a szövegkiadási munkálatokkal egy különleges nemzetközi kuta-
tómunka is megindult. 2004-ben keresett meg Jozef Hal’ko atya a pozsonyi Szent
Márton királykoronázó dóm akkori káplánja azzal a kérdéssel, hogy a templomban
pontosan hol található meg Pázmány Péter sírja. Az erre vonatkozó szakirodalom
és források alapján megindult a kutatás, melyet mind egyetemünk, mind a szlovák fél
messzemenően támogatott. Egyetemi tanácsi határozattal 2004. október 15-én meg-
alakult a „Nemzetközi Pázmány Péter Bizottság Magyar Szekciója” Fodor György
rektor vezetésével, s a szlovák fél is delegálta a Nagyszombati Egyetem akkori kép-
viselőit. 2004. november 6-án küldöttségünk leereszkedett a pozsonyi dóm szentélye
alatti alsó kriptába, s a helyszíni látogatás után konkrét javaslat fogalmazódott meg
Pázmány sírjának pontos helyét illetően. Ezt követően a bécsi Pázmáneumba is ellá-
togattunk, ahol a hagyomány szerint az egyik festményre ragasztva Pázmány sírjából
még a 19. század második felében kivett szakállából vettek mintát a szlovák kutatók
DNS-vizsgálat céljából. A sírhely-kutatásról magam 2005-ben, egyetemünk megala-
pításának 370. évfordulóján tartottam előadást. Végül a szlovák fél önállóan folytatta
a feltáró munkát, s eljutva a dóm főoltár alatti részén található különálló kriptába,
azonosította Pázmány maradványait és megszervezte a bíboros újratemetését. A kuta-
tások egy részéről szlovák–magyar bilingvis kötetben számoltunk be.5 Erdő Péter
bíboros mindvégig támogatásáról biztosította a sírhelykutatást.
Közben folytak a Pázmányra vonatkozó kutatások a Bölcsészet- és Társadalomtu-
dományi Karon is. A kezdettől fogva működő „Pázmány Péter Kutatócsoport” kere-
tében jelent meg a Pázmány Péter bibliográfia (1598–2004) című kötet Adonyi Judit
Pázmány 1607/2016.
Pázmány 1609/2017.
Pázmány 1609/1613/2019.
Pázmány 1610/1636/2020.
Pázmány 1609/2021. A megjelent kötetetek elérhetősége: www.prosperod.hu.
4
Jelen kötetben olvasható Maczák Ibolya írása, és az azóta megjelent 12. kötetről szóló is.
5
„Halálom után nem fog minden akaratom szerint történni”: Dokumentumgyűjtemény Pázmány Péter
sírhelyéről, szerk. H argittay Emil, K äfer István, K ránitz Mihály, Piliscsaba–Esztergom, Pázmány Péter
Katolikus Egyetem BTK – Szent Adalbert Közép-Európa Kutatócsoport, 2007 (Pons Strigoniensis, Stu-
dia, VII). – Ugyanez szlovák fordításban: „Po mojej smrti nestane sa všetko podl’a mojej vôle”: Súbor
dokumentov o hrobe Petra Pázmánya, redigoval Emil H argittay, István K äfer, Mihály K ránitz, Pilišska
Čaba – Ostrihom, Katolícka Univerzita Petra Pázmánya, Filozofická fakulta – Výskumná skupina strednej
Európy Svätého Vojtecha, 2007 (Pons Strigoniensis, Studia, VII).
236
450_c.indd 236 2022. 09. 29. 20:56

és Maczák Ibolya szerkesztésében, amely teljességre törekvően tartalmazza Pázmány

minden kiadott művének és az ezekről szóló írásoknak a bibliográfiai adatait 2004-
ig.6 Az elkészült Pázmány-bibliográfia kiegészítése 2011-ben jelent meg.7 Ebbe
a körbe tartozik Őry Miklós jezsuita Pázmány Péter tanulmányi éveiről szóló köny-
vének 2., kiegészített kiadása, mely 2006-ban jelent meg a Magyar Irodalomtudomá-
nyi Tanszék egyetemi könyvsorozatában, Őry saját kezű kiegészítéseinek fakszimile
kiadásával, melynek kéziratát Szabó Ferenc atya bocsátotta rendelkezésünkre.8 E
kutatások mellett ki kell emelni a Hittudományi Kar professzorának, Rokay Zoltán-
nak a filozófus Pázmányról szóló tanulmányait és a filozófiai művekhez és művekről
készített névmutatóját, továbbá Tusor Péter igen jelentős levéltári feltáró munkájá-
nak eredményeit, számos tanulmányát és három fontos könyvét: az érsekké nevez-
tetés előzményeiről szólót, a Pázmány családjára vonatkozó kötetet, és az 1632. évi
római követjárásáról szóló könyvet.9 Ezúttal csak utalhatok arra, hogy az elmúlt két
évtizedben az egyetemünkön kívüli (de számos ponton az egyetemhez kapcsolódó)
Pázmány-kutatás is igen előrehaladt, ha Szabó Ferenc és Bitskey István megjelent
tanulmányaira és könyveire gondolunk.10 A „Pázmány Péter Kutatócsoport” munká-
6
Pázmány Péter-bibliográfia (1598–2004), összeáll. A donyi Judit, M aczák Ibolya, Piliscsaba, Pázmány
Péter Katolikus Egyetem, BTK, 2005, (Pázmány Irodalmi Műhely – Bibliográfiák, Katalógusok, 1).
7
H argittay Emil, M aczák Ibolya, Pótlások a Pázmány Péter-bibliográfiához = Balázs Mihály köszön-
tése, Szeged, 2011 (Acta Historiae Litterarum Hungaricarum, 30), 160–183.
8
Őry Miklós, Pázmány Péter tanulmányi évei, szerk. Berzsényi Gergely, Piliscsaba, Pázmány Péter
Katolikus Egyetem, BTK, 2006 (Pázmány Irodalmi Műhely – Tanulmányok, 5).
9
Rokay Zoltán, Pázmány-tanulmányok, Óbecse, Lux Color Printing, 2013; Pázmány Péter latin nyelvű
filozófiai műveinek név- és tárgymutatója, szerk. K ék Emerencia, Pápay Szilvia, Rokay Zoltán, Bp., Páz-
mány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar, 2004. [A CD-ROM tartalmazza a PPOO I–III, Félegy
házy József, Pázmány Péter bölcselete, Bp., A Pázmány Péter Tudományegyetem Barátainak Szövetsége,
1937, Gerencsér István, A filozófus Pázmány, Bp., Élet Rt, 1937 név- és tárgymutatóját, valamint a Páz
mány 1598–1600/2003 tárgymutatóját.]; Tusor Péter, Pázmány, a jezsuita érsek: Kinevezésének története,
1615–1616 (Mikropolitikai tanulmány), Bp.–Róma, Gondolat Kiadó, 2016, (Collectanea Vaticana Hunga-
riae, Classis I, vol. 13); Tusor Péter, Kánoni kivizsgálás Pázmány Péterről: Családja, katolizálása, misszi-
onálása (A Pázmány–Tholdy archívum irataival), Bp.–Róma, MTA–PPKE Fraknói Vilmos Római Törté-
neti Kutatócsoport, 2017; Rotraud Becker, Tusor Péter, „Negozio del S.r Card. Pasman”: Péter Pázmány’s
Imperial Embassage to Rome in 1632 (With Unpublished Vatican Documents), Bp.–Róma, MTA–PPKE
Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport, 2019.
10
Szabó Ferenc, A teológus Pázmány: A grazi „theologia scholastica” Pázmány műveiben, Bp., Magyar
Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, 19982; Szabó Ferenc SJ, Krisztus és egyháza Pázmány
Péter életművében, Bp., Budapest Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya, L’Harmattan Kiadó,
2012 (Jezsuita Könyvek, Pázmány Irodalmi Műhely – Tanulmányok, 11); Szabó Ferenc, Reformáció
és katolikus megújulás: Válogatott Pázmány-tanulmányok, Bp., Szent István Társulat, 2018; Bitskey
István, Hitvédelem, retorika, reprezentáció Pázmány Péter életművében, Bp., Universitas Kiadó, 2015;
237
450_c.indd 237 2022. 09. 29. 20:56

Hargittay Emil
ját egy-egy megjegyzéssel, szakszerű véleménnyel, apró adat megadásával számosan

segítették az elmúlt két évtizedben. Ilyen volt például Jelenits István atya véleménye-
zése és fordítási megoldásai a Felelet egyes latin nyelvű teológiai helyeit illetően. Páz-
mány eredeti művei után kutatva, azokat autopsziával ellenőrizve a Kárpát medence
legfontosabb hazai és külföldi közgyűjteményeit (Bécs, Kassa, Késmárk, Kolozsvár,
Nagyenyed, Nagyvárad, Pozsony, Szatmárnémeti, Túrócszentmárton, Zágráb) kuta-
tócsoportunk bejárta, s mindenhol a legnagyobb segítőkészséggel találkoztunk. Útja-
ink során a magyar nemzeti nyilvántartásban eddig nem található Pázmány-nyom-
tatványokat és eddig nyilvántartott, de kutató által nem látott példányokat írtunk le,
a könyvbejegyzések egyidejű felkutatásával.
2010-ben, a nagyszombati egyetem megalapításának 375. évfordulóján mind
egyetemünkön, mind az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tudományos konferen-
ciákkal ünnepeltek, ezek anyagának egy részét a két egyetem kiadta egy csatlakozó
dokumentumkötettel együtt.11 Közben, 2010-ben megindult egy Pázmány válogatott
műveit tartalmazó, négy kötetre tervezett sorozat is, népszerű, a szélesebb olvasó-
közönségre gondoló kiadásban. Elsőként a prédikációkból készült válogatás jelent
meg,12 amelyből még vannak eladatlan raktári példányok az egyetemen. A sorozat
második tagja is kiadásra vár, készen van e kötet is: a Pázmány Imádságos könyvének
részleteit és a Kempis-fordítást már nyomdába adható módon tartalmazó kötet.
A „Pázmány Péter Kutatócsoport” által végzett kutatások középpontjában Páz-
mány műveinek kritikai kiadási munkálatai állnak. A kutatócsoport kezdeti kutatása-
inak eredményeit tartalmazza az a műhelytanulmányokat tartalmazó tanulmánykötet,
amely a Magyar Irodalomtudományi Tanszéken megrendezett konferencia anyagát
jelentette meg Textológia és forráskritika: Pázmány-kutatások 2006-ban címen.13
A kritikai kiadások az irodalomtudományi közgondolkodásban az egyik legfontosabb
szakmai tevékenységnek minősülnek. Nagy hagyománya és aktív jelene van e szöveg-
kiadás-típusnak, s a magyar irodalom legjelentősebb alkotóinak munkái sorra napvi-
lágot látnak könyvsorozatokban: pl. Arany János, Babits Mihály, Berzsenyi Dániel,
Pázmányról számos tanulmányt tartalmaz: Bitskey István, Hitvita, história, szellemi örökség: Tanulmá-
nyok a kora újkori magyarországi művelődésről, Bp.–Eger, Kossuth Kiadó, Eszterházy Károly Egyetem,
2021 (Kulturális Örökség).
11
Állam, egyház és az egyetemalapító Pázmány, szerk. K irály Miklós, R ácz Lajos, Bp., Martin Opitz
Kiadó, 2010; Jubileumi emlékkönyv Pázmány Péter egyetemalapításának 375. évfordulója tiszteletére,
szerk. M aczák Ibolya, Bp., Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2010; Pázmány Péter és egyeteme, szerk.
K ránitz Mihály és M aczák Ibolya, Bp., Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2010.
12
Pázmány 2010.
13
Textológia és forráskritika: Pázmány-kutatások 2006-ban, szerk. H argittay Emil, Piliscsaba, Páz-
mány Péter Katolikus Egyetem BTK, 2006 (Pázmány Irodalmi Műhely – Tanulmányok, 6).
238
450_c.indd 238 2022. 09. 29. 20:56

Csokonai Vitéz Mihály, József Attila, Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, Kosztolányi
Dezső és mások művei. A művek szövege ezekben a kiadásokban az eredeti nyom-
tatványokat és kéziratokat betű szerinti pontossággal követi, azok minden autenti-
kus szövegváltozatát figyelembe véve. Ez lehetőséget ad arra, hogy minden további,
„népszerű” kiadás, szöveggyűjtemény a szerző szövegeit színvonalas, jó kiadásban
jelentesse meg. A kiadott eredeti szövegek minden, magyarázatokat igénylő részét
kommentálja és fölfejti a kritikai kiadás, az idegen nyelvű részek fordítását adja,
a művek egymáshoz kapcsolódó genetikus és kompilációs összefüggéseit feltárja
a magyar és világirodalmi, egyházi irodalmi előzményekkel együtt. Ez általában azt
eredményezi, hogy az egy-egy műhöz készült jegyzetek terjedelme bőven meghaladja
maguknak az eredeti szövegeknek a terjedelmét. Például Pázmány egyik korai vitai-
ratának, a Tíz nyilvánvaló bizonyságnak sorozatunkban megjelent szövegkiadása 304
oldal terjedelmű, a hozzá kiadott jegyzetkötet (amelyet Ajkay Alinka készített Báthory
Orsolya és Varsányi Orsolya közreműködésével) 531 oldal terjedelmű, összességében
835 oldal, s amiről beszélünk, Pázmánynak csak egyetlen műve. Pázmány életében
vitairatainak csaknem negyven kiadása látott napvilágot, s ezek rendszerét, össze-
függéseit feltárni, a műveket betűhíven begépelni, majd a jegyzeteket megírni kitartó
odafigyelést és sokszoros ellenőrzést kívánó, művenként több évig is eltartó feladat.
Pázmány írói alkotásmódjának lényege, hogy minden korábbi művét úrjaírta, ahogy ő
maga mondja: „tettszésem-szerént, meg-jobbitom, meg-rövidítem, meg-tóldom, a’ hol
helyesnek alítom lenni. Sőt ugyan-ezen Könyvnek-is [a Kalauz 3. kiadásáról van szó]
mostani nyomtatásában sokszor világosb értelemmel, jobb renddel, ékessebb szóllás-
sal, újob bizonyságokkal, hoszszabbítom vagy rövidítem Irásomat.”14 Erről az eljárás-
ról szól egy 2019-ben megjelent könyv.15 Pázmány műveinek említett eredeti kiadá-
sai egy kompilációs stemmával mutathatók meg a legegyszerűbben.16 A stemmában
nem szerepel minden Pázmány-mű, további néhány alkotása ugyanis nem kapcsoló-
dik szorosan a hitvitairodalomhoz. A kritikai kiadások kanonizált paradigmája az,
hogy a műveket a kronológia szerint adjuk ki. Kiadássorozatunkban így jutottunk el
a Prédikációk melletti fő művéhez, a több mint ezer oldalas Kalauzhoz, pontosabban
annak átdolgozott három kiadásához. A Kalauzról 2015-ben egy önálló konferenciát
szervezett az MTA–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport, ennek anyaga
szintén megjelent kötetben.17 Pázmány e művéhez mintegy hétezer jegyzetet fűzött,
a kiadás során ezeket is fel kell tárni, jegyzetelni, a sok száz latin idézetet lefordítani
14
A Kalauz 3. kiadásának bevezetőjéből: Pázmány 1637/2000, viij.
15
H argittay 2019.
16
Lásd az előző jegyzetben említett könyv végén.
17
Útmutató: Tanulmányok Pázmány Péter Kalauzáról, szerk. M aczák Ibolya, Bp., MTA–PPKE Barokk
Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport, 2016 (Pázmány Irodalmi Műhely, Lelkiségtörténeti Tanulmányok, 14).
239
450_c.indd 239 2022. 09. 29. 20:56

Hargittay Emil
és egyáltalán tisztázni a három különböző kiadás egymáshoz való viszonyát, sőt

a különböző hazai és külföldi könyvtárakban fennmaradt példányokat leírni. Ez több-
éves munka. A „Pázmány Péter Művei” című sorozatot a Magyar Tudományos Aka-
démia Textológiai Munkabizottsága akkreditálta, s munkánkat az irodalomtudomá-
nyi szakma a kritikai kiadások „zászlóshajójának” tekinti. Az elmúlt két évtizedben
három sikeres, mindhárom alkalommal kiválóra értékelt OTKA-pályázatot nyertünk
el, s köteteink megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap is minden esetben támogatta.
Kiadássorozatunkról számos elismerő recenzió jelent meg, ezek a Bölcsészkar hon-
lapján elérhetők. Mint a Pázmány Péter Kutatócsoport vezetője, személyesen is köszö-
nettel tartozom a Pázmány-kutatás minden támogatójának. Ugyanakkor egyetemünk
eminensen fontos feladatának tartom, hogy a Pázmány Péter műveit megjelentető
sorozat folytatását minden lehetséges eszközzel támogassa, mégpedig nem egyszerűen
ad hoc pályázatokkal, hanem intézményesen. Ne feledjük: a 120 esztendővel ezelőtt
megjelent Pázmány-összkiadás ügyét akkori egyetemi tanácsi határozat támogatta,
amit Trefort Ágoston az országgyűlés elé vitt, majd a kiadáshoz szükséges további
dotáció érdekében gróf Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter megegyezett
Vaszary Kolozs esztergomi érsek-bíborossal.18
Hogyan tovább? Az előadásom elején említett, 1998. évi Pázmány-konferencia
előszavában írtakat szükséges idéznem: „figyelembe véve a nemzetközi példákat –
szükségessé fog válni egy önálló kutatócsoport („Pázmány intézet”) felállása, amely-
nek első feladata […] a kritikai kiadás elkészítése lenne […] egy kötet elkészítése
és kiadása minimálisan két esztendőt vesz igénybe”.19 Ma, 22 év után is változatlanul
ezt gondolom (22 év telt el, ezen a konferencián mutatjuk be a 11. kötetet, s nemrég
hagyta el a nyomdát a 12. kötet), legyen az önálló intézet vagy kutatóközpont, az egye-
tem vállalja fel a kutatások támogatását, oktatóin keresztül a teljes Pázmány-kutatás
koordinálását, hiszen akik benne dolgoznak, más munkahelyen, más kutatási felada-
tokkal azon felül, csakugyan áldozatosan végzik Alma Materünk alapítója és név-
adója műveinek kutatását és megjelentetését. Ahogy egyetemalapítónk írta: „Az okos
embernek nem a hímes szók, hanem az erős valóságok tetszenek.”20
18
PPÖM I, XV–XVI.
19
Pázmány Péter és kora, i. m., 6.
20
PPÖM VI, XXXV.
240
450_c.indd 240 2022. 09. 29. 20:56

Posonban lött prédikáció (1610)
Könyvbemutató
2020. október 7.
Maczák Ibolya
A Pázmány kritikai kiadás 11. kötete:
a Posonban lött prédikáció (1610)
és Pünkösd után X. vasárnap első prédikáció (1636)
Sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Bajáki Rita és M. Horváth Mária
(Budapest, Universitas Kiadó, 2021)
A könyv, amelyet bemutatok, a Pázmány-kritikai kiadás, vagyis a Pázmány Péter

Művei című sorozat legújabb tagja, mely hetekkel ezelőtt jelent meg az Universitas
Kiadó gondozásában. A kiadvány közreadásának fő célja Pázmány először 1610-ben
megjelent munkájának, a Posonyban lött prédikációnak kiadása, de tartalmazza e mű
későbbi változatát is, mely nem más, mint az 1636-os, Pázmány-féle beszédgyűjte-
mény Pünkösd utáni X. vasárnapra szánt első prédikációja.
A szövegeket – amint az a kiadvány előszavából is kiderül – M. Horváth Mária,
az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár munkatársa írta át. A bevezető fejezetek,
a szinoptikus szövegközlés, a szövegek végső ellenőrzése Bajáki Rita, az MTA – PPKE
Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport tudományos munkatársának munkája.
Ugyancsak ő – Bajáki Rita – készítette (M. Horváth Mária kéziratának felhasználásá-
val) a tárgyi jegyzeteket, a mutatókat és a Posonyban lött prédikáció kulcsfigurájának,
Tordai Jánosnak életrajzát.
A kötetet Bitskey István és az időközben 2018-ban elhunyt Vadai István lektorálta,
a kiadvány elkészültében kulcsszerep jutott a kritikai kiadás sorozatszerkesztőjének,
Hargittay Emilnek, illetve Ajkay Alinkának is. Mindehhez járult még (ugyancsak
a közreadói jegyzés szerint) a kritikai kiadást készítő munkacsoport tagjainak segítő
támogatása is. Amint az a fentiekből is kiderült, a kiadvány egy igen jelentős, évtize-
dek óta fennáló szellemi műhely alkotása, melynek magját a kritikai kiadás közvet-
len munkatársai adják, de amelynek szellemi bázisához egy ennél is szélesebb körből
merített kutatói közösség kapcsolódik.
Az újonnan megjelent kötet mutatói és jegyzetei messzemenőkig kielégítik az ilyen
típusú kiadványokkal szemben támasztott követelményeket, amely annál is inkább
elismerésre méltó teljesítmény, mivel éppen a Pázmány-kritikai kiadást készítő mun-
kacsoport korábbi kötetei – eddig 10, jelen kiadvánnyal együtt 11 nyomtatásban meg-
jelent, nem ritkán CD-melléklettel ellátott könyv – igen magasra állították a mércét.
241
450_c.indd 241 2022. 09. 29. 20:56

Maczák Ibolya
Ez a kiadvány azonban számos tekintetben újabb módszereket igényelt a korábbi

kiadásokhoz képest. A Posonban lött prédikacio ugyanis, melyet 1610. augusz-
tus 22-én, a pozsonyi ferences templom szószékéről mondott el Pázmány Tordai
János megengedhetetlen viselkedését kárhoztatva, önálló kiadványként is megjelent
ugyanez évben, majd 26 évvel később szintén napvilágot látott, immáron átszer-
kesztve, az 1610-es aktualitásokra vonatkozó részek elhagyásával. Ebből adódóan
logikusnak tekinthető a közreadók eljárása, melynek eredményeként szinoptikus
kiadást hoztak létre – megelőlegezve egyszersmind a Pázmány-féle 1636-os prédi-
kációgyűjtemény kiadásának munkálatait. Ezen módszer jelentőségét mi sem bizo-
nyítja jobban, mint hogy Bitskey István már 1979-ben javasolta a két szöveg összeha-
sonlító elemzésének elvégzését és már a kiadvány megjelenése előtt méltatta annak
jelentőségét az idén ősszel megrendezett egri barokk tárgyú konferencián és imént,
körünkben elhangzott előadásán is.
A közreadás jelentőségét növeli egy jelen pillanatban még kevéssé feltűnő,
de a további kutatások szempontjából igen jelentős momentum. Tudható, és a kriti-
kai kiadás készítői ezt gondosan fel is jegyezték, hogy az 1636-ban megjelent beszéd
az azt tartalmazó prédikációgyűjtemény újabb kiadásaiban többször is napvilágot
látott, de a Posonban lött prédikacio teljes terjedelmében legközelebb csak a „század-
fordulósnak” nevezett összkiadásban jelent meg 1610 után először. A mostani kötet
tehát a harmadik kiadása ennek a prédikációnak. Úgy tűnik tehát, hogy e beszéd köz-
readása valódi kuriózum – és ez így is van, de tény, hogy a századfordulós összkiadás
hiányosságai miatt a későbbi beszéd újbóli megjelenetetése legalább ilyen jelentős.
E szöveg századfordulós kiadásából ugyanis hiányzik a jegyzetapparátus egy ter-
jedelmes része (noha az 1636-os és az 1768-as kiadásban egyaránt szerepel): a kijelölt
evangéliumi szakaszhoz kapcsolódóan (mely a farizeus és a vámos történetét dolgozza
fel) Pázmány viszonylag (a kötet többi beszédéhez képest) terjedelmes hivatkozásbok-
rot közöl arra vonatkozóan, hogy mely további prédikációk szövegei kapcsolódhatnak
még a tárgyalt témához, vagyis ahhoz, hogy Hogy a túdós nagy emberek esetiben
nem kel megbotránkoznunk: Hogy Reménségünk és bizakodásunk, nem magunkban,
hanem Istenben légyen: Sup. fol. 165. Az Alázatosságrúl, és Magunk isméretirül: Sup.
fol. 42. 57. A’ Kevélységrül: Domin. xvj. post Pentecost. Az Imádságrúl: f. 639. Ezek
a lehetőségek nyilvánvalóan a szöveg további felhasználását segítik elő, és egyben
sajátos hálózatot létrehozva e kereszthivatkozásokkal a kötetben. Már amennyiben
ez a jegyzet szerepel benne, mivel (mint említettem) a századfordulós kiadványból
ez már szőrén-szálán eltűnt. A hálózatos jelleg más szempontból is érvényesül a pré-
dikáció szövegében, hiszen ugyancsak a margón hivatkozza Pázmány az akkorra már
megjelent Kalauzt is – alátámasztva Hargittay Emil korábbi, Pázmány írói tevékeny-
ségére vonatkozó megállapítását. Eszerint a Kalauz megjelenése után megfordul az az
alkotói folyamat, melynek révén a korábbi Pázmány-művek „összeolvadnak”, azaz
242
450_c.indd 242 2022. 09. 29. 20:56

Posonban lött prédikáció (1610)
a Kalauz megjelenése után annak különböző részei „szerteágaznak” a szerző későbbi

műveiben. Ezt tükrözi a prédikációgyűjtemény jegyzetapparátusa is. Ha mindezekhez
hozzávesszük, hogy a Pünkösd utáni X. prédikáció természetszerűen beleilleszkedik
a perikóparendbe, jól láthatjuk, hogy milyen szerteágazó szerkesztői tevékenységet
végzett Pázmány annak érdekében, hogy a Posonyban lött prédikáció szövege szer-
vesüljön a gyűjteménybe. Különösen annak fényében értékelhető mindez, hogy azok-
ban az esetekben, amikor hasonló eljárással találkozunk (gondolok itt például az álta-
lam kedvvel kutatott Kelemen Didák esetére, aki 1727-es úrnapi beszédét integrálta
1729-ben megjelent, Búzafejek című kötetébe, ám korántsem dolgozott ennyi kereszt-
hivatkozással, lényegében változtatás nélkül közölte újra a szöveget). Az ilyen irá-
nyú szerkezeti kérdések azért is rendkívül izgalmasak, mert könnyen elképzelhető,
hogy a prédikációkutatás újabb irányait jelölik ki, hiszen számos hasonló jelenséggel
találkozhatunk az egyes gyűjtemények jegyzeteiben. (Például azokban az esetekben,
melyek során a szerző megjegyzi, hogy egy adott beszédet mely más alkalommal lehet
elmondani. Már-már közhelyszerűnek tűnik az adventi és a böjti prédikációk ilyen
szempontú „kompatibilitása”.)
Mindezeket azért is volt fontos elmondani az újonnan megjelent kötet kapcsán,
mert a fenti meglátások jól tükrözik, hogy milyen sokrétű kutatási folyamatot generál-
hat egy kiemelkedő színvonalú, inspiratív szövegkiadás. Ezt hozza magával – egyebek
mellett a szinoptikus forma, mely a szerkesztők megfogalmazása szerint „a sorozatban
ugyan új szövegközlési forma, ugyanakkor belesimul abba a sorozatszerkesztői alap-
elvbe, mely szerint az írásokat megjelenésük sorrendjében közöljük, de nem különálló
művekként értelmezve azokat, hanem az életmű egésze felől tekintve, így annak sajá-
tosságait is érvényesítve”. A kiadás tehát mintaszerűen érvényesítette azt a deklarált
vállalását, „hogy bemutassa a műveit mindig javító, bővítő, átdolgozó Pázmány alko-
tói gyakorlatát.” A tájékozódást nagyban segíti a két szöveg összefüggéseinek táb-
lázatos szerepeltetése is, a szövegközlés alapformáján kívül. Ugyanez mondható el
a jegyzetapparátusról is, amely a Pázmány Péter Művei sorozattól már szerencsére
megszokott módon, magas színvonalon segíti a tájékozódást.
A könyvbemutató és az ünnepi konferencia zárásaként érdemes felidézni,
hogy szinoptikusok néven ismeri a szentírástudomány az első három kánoni evan-
gélium – Máté, Márk és Lukács – hagyomány szerinti szerzőjét, de a megnevezés
használatos olykor röviden a nevüket viselő három evangéliumra is, az úgynevezett
szinoptikus evangéliumokra. A szó eredetije együttállásra utal.
Ugyanakkor nem szabad elfeledkeznünk az úgynevezett szinoptikus kérdésről
sem, amely az említett evangéliumok keletkezéstörténetével, ezen belül is a három írás
egymáshoz való viszonyával foglalkozik. Ezt teszi a jelen keretek között bemutatott
kiadvány is, mely a szó konkrét és átvitt értelmében egyaránt tükrözi a közös munka,
a közös gondolkodás, az együttlátás étoszát is.
243
450_c.indd 243 2022. 09. 29. 20:56

Maczák Ibolya
A Pázmány kritikai kiadás 12. kötete:

Az nagi Calvinvs Ianosnac hiszec egy Istene, az az az Calvinvs ertelme
szerent valo igaz magiarazattia az Credonac mely az Caluinus tulaidon
könyueiböl hyuen es igazán egybe szedettetet az caluinista atiafiaknac
lelki eppületekre es vigasztalasokra
Sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Ajkay Alinka

(Budapest, Universitas Kiadó, 2021)
Pázmány Péter hetedik (és egyben ötödik magyar nyelvű, nyomtatásban megjelent)
műve, Az nagi Calvinvs Ianosnac hiszec egy Istene (Nagyszombat, 1609) joggal keltett
figyelmet a kortársak körében. Bitskey István megfogalmazása szerint ez Pázmány
„legdurvább hangúnak mondott” vitairata, Hargittay Emil pedig egyenesen a szarkaz
mus tetőpontjának nevezte. Hogy a maga korában sem maradt hatástalan ez a vitai-
rat, igazolják Fraknói Vilmos kutatásai, aki részletesen elemezte az akkori felzúdulás
egyes eseményeit. A felháborodás okai – vélhetően – az ekkorra már rutinos hitvitázó
Pázmány sajátos írói eszköztárában is keresendők.
A műben foglalt állítása szerint ugyanis Kálvin alapműve, az Institutio Chris-
tianae religionis tanítása oly mértékben eretnek és ördögi eredetű, hogy ha az Apos-
toli hitvallás mintájára, annak szerkezeti elvei szerint fogalmazták volna meg, akkor
az „alapszöveg” negációja, azaz diabolikus változata lenne. A kortársak ellenérzését
nyilvánvalóan az is fokozhatta, hogy ezen állításai nyomán Pázmány meg is fogal-
mazta (és Kálvin szájába adta) a Hiszekegy parafrazeált változatát. Ennek gyakran
idézett kezdőmondata („Hiszec az Pokolbeli ördöghben, minden ocsmáni vetkeknec
alkotóiában, kegietlen mostoha Atiában, Erötlen, nem Istenben.”) már önmagában is
felháborodást keltett, vélhetően már csak azért is, mert a mű egészéhez hasonlóan
humor (gúny) és a blaszfémia elemeit egyesítette a kálvinisták vallásának alapművét
támadva.
A szakirodalomban természetesen már korábban is felfigyeltek a Pázmány-eljárás
sajátos elemeire. Sík Sándor 1939-es megfogalmazása szerint ez a vitairat „a pamflet
hangját üti meg”, majd Kardos Ingeborg Klára A humor a régi magyar irodalomban
című értekezésében (1942) a pázmányi gúny jelenlétét hangsúlyozta a műben. Bitskey
István több ízben is (1986, 2008) az irónia jelenlétére utalt az 1609-es vitairat nyo-
mán – összefüggésben a parafrázis, az interpretáció és a „fordítás” (idézőjel az ere-
detiben) szövegalkotási módjaival. Ennek megfelelően Deák Orsolya (2003) – Balázs
Mihály korábbi, rokon témájú kutatásaira támaszkodva – travesztiaként értelmezte.
Az ő eredményei nyomán kapott helyet a mű Hortainé Sereg Mariann travesztia-kér-
déseket is érintő 2013-as disszertációjában.
244
450_c.indd 244 2022. 09. 29. 20:56

Calvinus hiszekegy Istene (1609)
Az idők során tehát számos formában bukkant fel a kutatói igény a mű stílusának
meghatározására és mind gyakrabban hozták ezt összefüggésbe szövegalkotási saját-
ságokkal. Ebből adódóan már korábban is sejteni lehetett, hogy a mű értelmezésében
kulcsszerep juthat a kritikai kiadásnak. Mindez be is igazolódott a 2021-ben a Páz-
mány Péter Összes Művei sorozatban, a sajtó alá rendező és a jegyzetapparátust is
összeállító Ajkay Alinka munkája révén. Az általa közreadott kiadvány ugyanis több
tekintetben is fontos és újszerű értelmezési lehetőségek felé nyitott utat: a mű narrá-
ciós megoldásait hangsúlyozva sikeresen kapcsolta össze a már meglévő történelmi
ismereteinket a mű tartalmával, szerepével: „Pázmánynak ez a műve azért is keltett
megütközést a kortársakban, mert korábbi műveihez képest szokatlan tartalmi, szer-
kezeti, kommunikációs megoldást választott.”
A 2021-es kritikai kiadás (egyben a mű hatodik kiadása) pontosan rávilágított
arra is, hogy az 1609-ben megjelent vitairat Pázmány kiemelkedő színvonalú szöveg-
alkotói eljárásának eredménye. Ajkay Alinka munkája során ugyanis pontosan kimu-
tatta és értelmezte, hogy az egyes esetekben milyen technikák révén parafrazeálta
Pázmány Kálvin Institutióját. A „magyar bíboros Cicero” ugyanis rendkívül alapos
és összetett filológiai munkát végzett. A tárgyalt kötet ugyanis jelentős mértékben
hivatkozásokból áll – ám a latinról magyarra fordított szó szerinti idézés mellett Páz-
mány élt a kompiláció klasszikus eszközeivel: a kihagyással és a tömörítéssel is. E
tekinetben külön figyelmet érdemelnek filológiai munkájának arányai: nem egy eset-
ben szavanként illesztette össze kompilált szövegét – nemegyszer szokatlanul nagy
szövegmennyiséget átlátva és értelmezve. S míg ezeket az eljárásokat a korábbi elem-
zések egyértelműen ferdítésként – Kálvin tanításának hamisításaként – értelmezték,
a közreadó filológiai tapasztalatai alapján azt állapította meg, hogy „Pázmány nem
ferdíti el Kálvin eredeti tanításait, hanem tartalmilag pontosan idézi, a műve végén
közölt, legvégső torz Credót leszámítva, idézeteiben nincs logikai anomália.” A meg-
állapítás vitathatatlan teológiai, és filológiai jelentősége mellett az is elgondolkodtató,
hogy miként módosíthatja a travesztia műfajával – így annak alkalmazhatóságával
vagy határterületeivel – kapcsolatos ismereteinket.
Ebből következően Ajkay Alinka munkája jelentős mértékben árnyalja és Pázmány
írástechnikájával és a vitairat (illetve travesztia) műfajával kapcsolatos ismereteinket.
Vagyis a műfaji alapú szövegmozgások (Bodrogi Ferenc Máté által használt kifejezés
a travesztiára) rögzítésével a pázmányi szövegalkotás eddig fel nem tárt sajátosságaira
mutat rá: elsősorban arra, hogy nemcsak a hivatkozások pontosak a Pázmány-műben,
hanem a kálvini gondolatmenet rekonstrukciója is. Ha e tekintetben is műfajt kell meg-
neveznünk, akkor a 21. századi gyakorlatból jól ismert könyvtári osztályozási eljárá-
sok közül a tömörítvény, illetve a szemle szintjével rokoníthatjuk az eljárást. (Az első
esetben a készítő összefüggő szövegben írja le a dokumentum minden lényeges elemét,
a másodikban több hasonló témájú művet vet egybe: elemez és összefoglal.)
245
450_c.indd 245 2022. 09. 29. 20:56

Maczák Ibolya
Érdemes megjegyezni, hogy az ilyen típusú imitációs művek számos egyéb műfaj-
jal rokoníthatók. Így például a katekizmusi anyagot magyarázó prédikációkkal (ame-
lyek szövegszerkesztési elveiket illetően rokoníthatók a Heltai János szavai szerint „tipi-
kusan református és a hazai anyagban tipikusan magyar nyelvű” műfajt képviselő lectio
continuán alapuló bibliamagyarázó prédikációkkal is). Így például Margitai Péter művei
(Az mindennapi könyörgö imadsagnak magyarazattya, [1616, 1624], Az Isten törvenye-
nek az Szent Iras szerint valo magyarazattya, [1617], Az Apostoli Credonak az Szent Iras
szerint valo igaz magyarazattya, [Debrecen 1624], vagy katolikus részről Káldi György
Miatyánk-prédikációi (Istennek szent akarattya,1681). Mivel ez a műfaj a 18. században
komoly karriert fut majd be (különösen Csúzy Zsigmond és Egyed Joákim munkássága
révén), igen fontos a műfaji jellemzésük, gyökereik azonosítása.
Éppen ezért van kiemelkedő jelentősége annak, hogy egyrészt a műfaj lehetséges
előzményeinek (elsősorban a Báthory Orsolya kutatásaiból ismert Bernard Dörhoff
munkájának említésével, illetve a Fraknói által is említett Gomarus szerepének tisztá-
zásával) rögzítésével a kritikai kiadást összeállító Ajkay Alinka bizonyos mértékben
megszabja a műfaji határokat – s ugyanakkor a technikai eljárások pontos rögzítésével
bemutatja a szövegalkotási eljárás alapelveit. Mindezt jól érzékelteti a kiadvány jegy-
zeteiben az idézéstechnika összetett jelölése: először Pázmány szövegét olvashatjuk
kurzív betűtípussal szedve, majd Kálvin Institutiója következik állóval, ebben félkö-
vér betűvel jelölve a Pázmány által fölhasznált szavakat. Ezután következik a fordítás
és a magyarázat.
A fentiek nyomán tehát mindenképpen elmondható, hogy az Az nagi Calvinvs
Ianosnac hiszec egy Istene című Pázmány-mű olyan vitairat, amely a katekizmust
magyarázó prédikációk szerkezeti logikája mentén épül fel (ezáltal rokon a 18. szá-
zad végén még virágzó prédikációs műfajjal), a tényleges szövegalkotási eljárást
tekintve azonban tömörítvény vagy szemle. Konklúzióként pedig egy új művet, egy
travesztiát hoz létre. Ez a sokféleség pedig azért izgalmas, mert az „alapműfaj”,
vagyis a vitairat kívánalmainak megfelelően logikus, könnyen érthető és maró gún�-
nyal bőségesen átitatott.
Pázmány tehát tartalmát tekintve jól átlátható és értelmezhető művet hozott létre –
szövegalkotási technikáját és teológiai alaposságát tekintve bravúrosan. 1609-ben
megjelent munkájának rejtett vonásait és értékeit a maguk teljességében egy kiváló,
igényesen elkészített kritikai kiadás(ok) képes(ek) megvilágítani. Ajkay Alinka mun-
kája feltétlenül ezek közé sorolható. Joggal remélhetjük, hogy további kutatások
és elemzések alapját képezi a továbbiakban.
246
450_c.indd 246 2022. 09. 29. 20:56

Rövidítésjegyzék
(A rövidítésjegyzék a jegyzetekben rövidítve hivatkozott műveket tartalmazza a rövi-

dítések betűrendjében)
Frankl 1868, Frankl 1869, Frankl 1872 – Frankl [Fraknói] Vilmos, Pázmány Péter
és kora, I–III, Pest, Ráth, 1868–1872.
Hargittay 2019 – Hargittay Emil, Pázmány Péter írói módszere: a Kalauz és a vita-
iratok újraírása, Bp., Universitas Kiadó, 2019.
Pázmány 1603 – Pázmány Péter, Felelet az Magiari Istvan sarvari praedicatornak

az orzag romlasa okairul irt köniuere. Iratot Pazmani Peter altal, Nagyszombat,
1603.
Pázmány 1603/2000 – Pázmány Péter, Felelet Magyari István sárvári prédikátornak

az ország romlása okairúl írt könyvére (1603), kiad. Hargittay Emil, Bp., Uni-
versitas Kiadó, 2000 (Pázmány Péter Művei, 1).
Pázmány 1603/2014 – Pázmány Péter, Felelet (1603): Jegyzetek a szövegkiadáshoz,

szerk. Báthory Orsolya, Hargittay Emil, Bp., Universitas Kiadó, 2014 (Pázmány
Péter Művei, 7).
Pázmány 1605/1975 – Pázmány Péter, Krisztus látható Egyházáról: Diatriba theolo-

gica: Pázmány első latin munkája [Graz, 1605], bev., kiad. Őry Miklós, Eisen
stadt, Prugg Verlag, 1975.
Pázmány 1605/2001 – Pázmány Péter, Az mostan támadt új tudományok hamisságának

tíz nyilvánvaló bizonysága és rövid intés a Török Birodalomrúl és vallásrúl, kiad.
Ajkay Alinka, Hargittay Emil, Bp., Universitas Kiadó, 2001 (Pázmány Péter
Művei, 2).
Pázmány 1605/2012 – Pázmány Péter, Tíz bizonyság (1605): Jegyzetek a szövegkiadás-

hoz, szerk. Ajkay Alinka, közreműködők: Báthory Orsolya, Varsányi Orsolya,
Bp., Universitas Kiadó, EditioPrinceps Kiadó, 2012. (Pázmány Péter Művei, 5).
247
450_c.indd 247 2022. 09. 29. 20:56

Pázmány 1606/1993 – Pázmány Péter, Kereztyeni imadsagos könyv, Grác, 1606, kiad.
Kőszeghy Péter, kísérő tanulmány Lukácsy Sándor, Bp., Balassi, MTA Irodalom-
tudományi Intézet, 1993 (Bibliotheca Hungarica Antiqua, 28).
Pázmány 1606/2006 – Pázmány Péter, Rövid tanúság (1606), s. a. r., jegyz. Bretz
Annamária, Bp., Universitas Kiadó, 2006 (Pázmány Péter Művei, 4).
Pázmány 1607 – Pázmány Péter, Kereztieni felelet a megh dücsöült szentek Tiszteleti-
rül, Ertünk valo könyörghesekrül, es Seghitsegül hiuasokrul, Graz, 1607.
Pázmány 1607/2016 – Pázmány Péter, Keresztyéni felelet a megdicsőült szentek tiszte-

letirül, értünk való könyörgésekrül és segítségül hívásokrul (1607), s. a. r., jegyz.
Ajkay Alinka, Bp., Universitas Kiadó, 2016 (Pázmány Péter Művei, 8).
Pázmány 1609/2017 – Pázmány Péter, Alvinci Péternek sok tétovázó kerengésekkel

és cégéres gyalázatokkal felhalmozott feleletinek rövid és keresztyéni szelídséggel
való megrostálása (1609), s. a. r., jegyz. Báthory Orsolya, Bp., Universitas Kiadó,
2017 (Pázmány Péter Művei, 9).
Pázmány 1609/1613/2019 – Pázmány Péter, Öt szép levél (1609), Öt levél (1613), s. a. r.,
jegyz. Horváth Csaba Péter, Bp., 2019 (Pázmány Péter Művei, 10).
Pázmány 1609/2021 – Pázmány Péter, Calvinus hiszekegy Istene (1609), s. a. r., jegyz.
Ajkay Alinka, Bp., Universitas Kiadó, 2021 (Pázmány Péter Művei, 12).
Pázmány 1610 – Pázmány Péter, Keresztyen imadsaagos keonyv, Pozsony, 1610.
Pázmány 1610/1636/2020 – Pázmány Péter, Posonban lött prédikáció (1610), Pünkösd

után X. vasárnap első prédikáció (1636), s. a. r., jegyz. Bajáki Rita, M. Horváth
Mária, Bp., Universitas Kiadó, 2020 (Pázmány Péter Művei, 11).
Pázmány 1613 – Pázmány Péter, Isteni igazsagra vezerleo kalavz, Pozsony, 1613.
Pázmány 1613/1984 – Pázmány Péter, Egy tudakozó prédikátor nevével íratott öt levél,
s. a. r., utószó, jegyz. Bitskey István, Bp., Európa Kiadó, 1984.
Pázmány 1623 – Pázmány Péter, Igassagra vezerlö kalavz, Pozsony, 1623.
248
450_c.indd 248 2022. 09. 29. 20:56

Pázmány 1627 – Pázmány Péter, A setet haynal-csillag-utan budoso luteristak veze-
töje. Mely utba igazíttya a’ Vittebergai Academianak Fridericus Balduinus-al-
tal ki-bocsátott feleletit a’ Kalauzra Pazmany Peter Esztergami Ersek irta, Bécs,
1627.
Pázmány 1630 – [Pázmány Péter], Io nemes Varadnak gyenge orvoslása, mellyel Sallai
Istvan pap, püspöki plebanos, gyogyitgattya farkasmarásból esett sebeit Bihar
vármegyének, es óltalmazza a Szent Irásrúl és ecclesiárúl írt könyvét az eszter-
gomi erseknek, Pozsony, 1630.
Pázmány 1631 – [Pázmány Péter], Dissertatio, an vnvm aliquid ex omnibus Lvthera-

nis dogmatibus, Romanae Ecclesiae adversantibus, Scriptvra Sacra contineat,
Pozsony, 1631.
Pázmány 1631/1937 – Pázmány Péter ismeretlen magyar könyve: Okok nem okok,
kiad. Stripsky Hiador, Bp., 1937. – [Pázmány Péter:] Okok nem okok, mellyekert
iria a’ varadi farkas, hogy nem meltótzatik továb az én irasom-ellen tusakodni.
Irta Sallai István pap, püspöki plébános, Pozsony, 1631.
Pázmány 1631/2001 – Pázmány Péter, Imádságos könyv (1631), kiad. Sz. Bajáki Rita,
Hargittay Emil, Bp., Universitas Kiadó, 2001 (Pázmány Péter Művei, 3).
Pázmány 1631/2013 – Pázmány Péter, Imádságos könyv (1631): Jegyzetek a szövegki-

adáshoz, szerk. Sz. Bajáki Rita, Bogár Judit, Bp., Universitas Kiadó, EditoPrin-
ceps Kiadó, 2013 (Pázmány Péter Művei, 6).
Pázmány 1637/2000 – Pázmány Péter, Hodoegus: Igazságra vezérlő kalauz, a hason-

mást kiad. Kőszeghy Péter, kísérő tanulmány Hargittay Emil, Bp., Balassi Kiadó,
MTA Irodalomtudományi Intézet, 2000 (Bibliotheca Hungarica Antiqua, 32).
Pázmány 1766 – Pázmány Péter, Hodegus: Igazságra-vezérlő kalauz, Nagyszombat,

1766.
Pázmány 1769 ‒ Pázmány Péter, Alvintzi Péternek: Kassai Kálvinista Prédikátornak

egy tudakozó prédikátor nevével iratott öt Levél. Pázmány Pétertül Néhai Eszter-
gami érsektül, és Szent Római Ecclesiának kárdinályátul. Ő eminentiájátul. Egy
némely Igaz hivnek, ki Országunkban lévő Tévelygöknek meg térését tiszta szivbül
kivánnya, költségivel. Kassa, 1769.
249
450_c.indd 249 2022. 09. 29. 20:56

Pázmány 1957 – Pázmány Péter Válogatott írásai, összeáll. Rónay György, utószó
r. gy. [K laniczay Tibor], Bp., Magvető Kiadó, 1957 (Magyar Könyvtár, 28).
Pázmány 1983a – Pázmány Péter, Válogatás műveiből, bev. Őry Miklós, Szabó Ferenc,
vál. Őry Miklós, Szabó Ferenc, Vass Péter, I–III, Bp., Szent István Társulat, 1983.
Pázmány 1983b – Pázmány Péter Művei, vál., jegyz., Tarnóc Márton, Bp., Szépiro-
dalmi Kiadó, 1983 (Magyar Remekírók).
Pázmány 1984 – Pázmány Péter, De iustitia et iure (Az igazságról és a jogról), De

Verbo incarnato (A megtestesült Igéről): A gráci előadások kiegészítése a gött
weigi kéziratból, bev. Őry Miklós, Eisenstadt, Prugg Verlag, 1984.
Pázmány 1987 – Pázmány Péter prédikációi, vál., szöveggond., Tarnóc Márton, Bp.,
Szépirodalmi Kiadó, 1987.
Pázmány 2010 – Pázmány Péter, Válogatott prédikációk, szerk. Hargittay Emil, Bp.,
Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2010 (Pázmány Péter Válogatott Művei, 1).
PPOO – Petri cardinalis Pázmány Opera Omnia, I–VI, Bp., Budapesti Királyi Magyar
Tudományegyetem Hittudományi Kara, 1894–1904.
PPOO I – Petrus Pázmány, Dialectica, rec. Stephanus Bognár, Bp., 1894.
PPOO II – Petrus Pázmány, Physica, rec. Stephanus Bognár, Bp., 1895.
PPOO III – Petrus Pázmány, Tractatus in libros Aristotelis de coelo, de generatione et

corruptione atque in libros meteororum, rec. Stephanus Bognár, Bp., 1897.
PPOO IV – Petrus Pázmány, Theologia scholastica seu commentarii et disputationes

quae supersunt in secundam theologicae S. Thomae Aquinatis Summae et tertiam
partem, rec. Adalbertus Breznay, Desiderius Bita, Bp, 1899.
PPOO V – Petrus Pázmány, Theologia scholastica seu commentarii et disputationes

quae supersunt in secundam theologicae S. Thomae Aquinatis Summae et tertiam
partem, rec. Adalbertus Breznay, Desiderius Bita, Bp., 1901, 11–788. – Petrus
Pázmány, De ecclesiastica libertate circa causam Veneti interdicti. Anno 1606,
Bp., 1901, 789–808.
250
450_c.indd 250 2022. 09. 29. 20:56

PPOO VI – Petrus Pázmány, Theologia scholastica seu commentarii et disputationes
quae supersunt in tertiam theologicae S. Thomae Aquinatis Summae partem, rec.
Adalbertus Breznay, Desiderius Bita, Bp., 1904, 7–188. – Petrus Pázmány, Libel-
lus apologeticus Petri Pazmani pro Societate Iesu hungarica, ad proceres regni
Hungariae, rec. Ioannes K iss, Bp., 1904, 189–193. – Petrus Pázmány, Peniculus
papporum apologiae solnensis conciliabuli, rec. Ioannes K iss, Bp., 1904, 197–
271. – Appendix, in qua anonymi Sycophantae glomeratae criminationes, infabrae
comissae fabellae, in Pontificem Max. e triviis compotabilibus mutuatae, ac rhyth
mis Pannonicis cantitatae, iugulantur, rec. Ioannes K iss, Bp., 1904, 272–286. –
Petrus Pázmány, Logi alogi, quibus baptae calamosphactae peniculum papporum
solnensis conciliabuli […] veritatis radiis adobruti, rec. Ioannes K iss, Bp., 1904,
287–468. – Petrus Pázmány, Falsae originis motuum hungaricorum succincta
refutatio: Az magyarországi támadásoknak hamissan költött eredetinek rövid,
velős hamissitása, rec. Ioannes K iss, Bp., 1904, 469–519. – Petrus Pázmány, Vin-
diciae ecclesiasticae, quibus edita a principe Bethlen in clerum Hungariae dec-
reta, divinis humanisque legibus contraria, ipso iure nulla esse, demonstrantur,
rec. Ioannes K iss, Bp., 1904, 521–565. – Petrus Pázmány, Acta et decreta synodi
diocesanae strigoniensis, rec. Georgius Demkó, Bp., 1904, 567–671. – Petrus Páz
mány, Dissertatio, an unum aliquid ex omnibus lutheranis dogmatibus, romanae
ecclesiae adversantibus, Scriptura Sacra contineat, rec. Ioannes K iss, Bp., 1904,
673–697. – Petrus Pázmány, Cardinalis Pasmanni ad Pontificem Urbanum VIII
anno M.DC.XXXII legati caesarii oratio, Epistola eiusdem ad Borgesium Cardi-
nalem, rec. Ioannes K iss, Bp., 1904, 699–710.
PPÖL I, PPÖL II – Pázmány Péter Összegyűjtött levelei, I–II, s. a. r. Hanuy Ferenc,
Bp., Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Tanácsa, 1910–1911.
PPÖM – Pázmány Péter Összes munkái, I–VII, Bp., Budapesti Királyi Magyar Tudo-
mányegyetem Hittudományi Kara, 1894–1904.
PPÖM I – Pázmány Péter, Felelet az Magyari István sárvári praedicatornak az ország

romlása okairúl irt könyvére, s. a. r., R apaics Rajmond, Bp., 1894, 1–199. – Páz
mány Péter (ford.), Kempis Tamásnak Christus követésérül négy könyvei, s. a. r.
K isfaludy Árpád Béla, Bp., 1894, 201–370. – Pázmány Péter, Az mostan támatt
uj tudományok hamisságának tiz nyilván-való bizonysága és rövid intés a török
birodalomrúl és vallásrúl, s. a. r. R apaics Rajmond, Bp., 1894, 371–588.
251
450_c.indd 251 2022. 09. 29. 20:56

PPÖM II – Pázmány Péter, Imádságos könyv, s. a. r. Breznay Béla, Bp., 1–267. – Páz
mány Péter, Rövid tanuság, mint ismerhesse meg akármely együgyü ember is
az igaz hitet, s. a. r. Breznay Béla, Bp., 1895, 269–314. – Pázmány Péter, Keresz-
tyéni felelet a megdücsőült szentek tiszteletirül, értünk való könyörgésekrül
és segitségül hivásokrul, s. a. r. K isfaludy Árpád Béla, Bp., 1895, 315–502. – Páz
mány Péter, Egy keresztyén predikátorúl S. T. D. P. P. az kassai nevezetes taní-
tóhoz Alvinczi Péter uramhoz iratott öt szép levél, s. a. r. R apaics Rajmond, Bp.,
1895, 503–620. – Pázmány Péter, Alvinczi Péternek sok tétovázó kerengésekkel
és czégéres gyalázatokkal felhalmozott feleletinek rövid és keresztyéni szelidség-
gel való megrostálása, s. a. r. R apaics Rajmond, Bp., 1895, 621–691. – Pázmány
Péter, Az nagy Calvinus Jánosnak Hiszek-egy-Istene, s. a. r. R apaics Rajmond,
Bp., 1895, 693–776. – Pázmány Péter, Posonban lött praedikatio, s. a. r. R apaics
Rajmond, Bp., 1895, 777–801.
PPÖM III – Pázmány Péter, Hodoegus: Igazságra vezérlő kalauz, s. a. r. K iss Ignácz,
Bp., 1897. [A Kalauz I–V. könyve.]
PPÖM IV – Pázmány Péter, Hodoegus: Igazságra vezérlő kalauz, s. a. r. K iss Ignácz,

Bp., 1898. [A Kalauz VI–XV. könyve.]
PPÖM V – Pázmány Péter, Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá for-

dított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szé-
gyenítő hazugsági, s. a. r. R apaics Rajmond, Bp., 1900, 1–25. – Pázmány Péter, Az
calvinista predikátorok igyenes erkőlcsű tekélletességének tűköre, s. a. r. R apaics
Rajmond, Bp., 1900, 27–45. – Pázmány Péter, Az igazságnak győzedelme, mellyet
az Alvinczi Péter tűkörében megmutatott Pázmány Péter, s. a. r. R apaics Rajmond,
Bp., 1900, 47–114. – Pázmány Péter, Csepregi szégyenvallás, az-az rövid felelet,
melyben az csepregi hivságoknak kőszegi tóldalékit verőfényre hozza Pázmány
Péter, s. a. r. R apaics Rajmond, Bp., 1900, 115–249. – Pázmány Péter, Rövid felelet
két calvinista könyvecskére, mellyeknek eggyike okát adgya, miért nem felelnek
az calvinista predikátorok az Kalaúzra, másika Itinerarium catholicumnak nevez-
tetik, s. a. r. Székely István, Bp., 1900, 251–302. – Pázmány Péter, Bizonyos okok,
mellyek erejétül viseltetvén sok fő ember, mind ennek előtte, mind e napokban-is
az új-vallások tőréből ki-feslett és az római ecclesiának kebelébe szállott, s. a. r.
K iss János, Bp., 1900, 303–342. – Pázmány Péter, A Sz. Irásrúl és az Anyaszent
egyházrúl két rövid könyvecskék, s. a. r. Demkó György, Bp., 1900, 343–469. –
Pázmány Péter, A’ setét hajnal-csillag után bujdosó luteristák vezetője, mely útban
igazittya a’ vittebergai academiának Fridericus Balduinus által kibocsátott fele-
letit a’ Kalaúzra, s. a. r. K iss János, Bp., 1900, 471–823.
252
450_c.indd 252 2022. 09. 29. 20:56

PPÖM VI – Pázmány Péter, A római anyaszentegyház szokásábúl, minden vasárna-
pokra és egy-nehány innepekre rendelt evangeliomokrúl predikácziók, mellye
ket élő nyelvének tanítása után irásban foglalt Cardinal Pázmány Péter, s. a. r.
K anyurszky György, Bp., 1903.
PPÖM VII – Pázmány Péter, A római anyaszentegyház szokásábúl, minden vasárna-

pokra és egy-nehány innepekre rendelt evangeliomokrúl predikácziók, mellye
ket élő nyelvének tanítása után irásban foglalt Cardinal Pázmány Péter, s. a. r.
K anyurszky György, Bp., 1906.
RMK I – Szabó Károly, Régi magyar könyvtár, I, Bp., 1879.
RMK III – Szabó Károly, Hellebrant Árpád, Régi magyar könyvtár, III/1–2, Bp.,
1896–1898.
RMKT 1959 – Régi magyar költők tára, 17/1, kiad. Bisztray Gyula, K laniczay Tibor,
Nagy Lajos, Stoll Béla, Bp., Akadémiai Kiadó, 1959.
RMKT 1977 ‒ Régi magyar költők tára, 17/9, kiad. Varga Imre, Bp., Akadémiai
Kiadó, 1977.
RMNy 1971 – Régi magyarországi nyomtatványok 1473–1600, szerk. Borsa Gedeon,

Hervay Ferenc, Holl Béla, K äfer István, K elecsényi Ákos, Bp., Akadémiai
Kiadó, 1971.
RMNy 1983 – Régi magyarországi nyomtatványok II, 1601–1635, Borsa Gedeon,

Hervay Ferenc, Holl Béla munkája Fazakas József, Heltai János, K elecsényi
Ákos, Vásárhelyi Judit közreműködésével, szerk. Borsa Gedeon, Hervay Ferenc,
Bp., Akadémiai Kiadó, 1983.
RMNy 2000 – Régi magyarországi nyomtatványok III, 1636–1655, Heltai János, Holl
Béla, Pavercsik Ilona, P. Vásárhelyi Judit munkája Dörnyei Sándor, V. Ecsedy
Judit, K äfer István közreműködésével, szerk. Heltai János, Bp., Akadémiai
Kiadó, 2000.
RMNy 2012 – Régi magyarországi nyomtatványok IV, 1656–1670, Heltai János,

Pavercsik Ilona, Perger Péter és P. Vásárhelyi Judit munkája V. Ecsedy Judit
és K äfer István közreműködésével, szerk. P. Vásárhelyi Judit, Bp., 2012.
Sík 1939 – Sík Sándor, Pázmány, az ember és az író, Bp., Szent István Társulat, 1939.
253
450_c.indd 253 2022. 09. 29. 20:56

450_c.indd 254 2022. 09. 29. 20:56
Névmutató
Abaffy Erzsébet 140, 149 Augustinus Aurelius 56, 57, 59, 62, 78,
Abiron (bibl.) 103, 104 79, 103, 104, 124
Abiud (bibl.) 102
Ábrahám (bibl.) 157 B. G. 210
Ácháb (bibl.) 92 Baán István 109, 110, 115, 116
Acsády Ignác 170 Babits Mihály 238
Adalbert, Szent 206, 218 Babucsik Anna 197, 203
Ádám (bibl.) 45, 46 Bacsó Béla 66
Adamik Tamás 82 Bajáki Rita 52, 63, 79, 182, 204, 241,
Adonyi Judit 47, 72, 196, 236, 237 248, 249
Adriányi Gábor 107 Bakócz Tamás 206, 208, 216, 218
Ágoston, Szent → Augustinus Aurelius Balásfi Tamás 21, 29, 39, 70, 71, 92
Ajkay Alinka 7, 25, 31, 35, 52, 63, Balassi Bálint 131
79, 80, 140, 182, 204, 239, 241, Balázs Mihály 18, 28, 49, 72, 196, 237,
244–248 244
Akhiás, próféta 103 Balduin, Friedrich (Balduinus, Frideri-
Albrecht, Michael von 82 cus) 21, 36–38, 59, 71, 249, 252
Almási Gábor 85 Ballx, Patricia 209
Almássy István 165 Bán Imre 17
Almásy Pál 182 Bañez, Domingo 57
Altmann, Hugo 184 Bánffy Kristóf 171
Alvinczi Péter 28–30, 49, 51, 53, 71, 84, Bárczi Géza 135, 140
120, 248, 249, 252 Bardasz 110
Amphilokhiosz, Ikonioni 101 Baronio, Cesare 173
András, Szent 121 Barta János, ifj. 161
Angemeier, Heinz 184 Barth Dániel 22
Angi János 161 Bartholomaiosz, pátriárka 108
Apafi Mihály 120 Baszileiosz, Nagy Szent 100, 101
Apollinaris, Sidonius 87 Báthory Gábor 168
Arany János 145–147, 153, 238 Báthory Orsolya 20, 21, 28, 30, 65,
Arisztotelész 72 66, 79, 81, 84, 92, 176, 197, 239,
Áron (bibl.) 102, 103 246–248
Aszalay István 172 Batthyány Ádám 45, 47, 170
255
450_c.indd 255 2022. 09. 29. 20:56

Batthyány Ferenc 45, 165, 170 Bogár Judit 249
Batthyány Ferencné Lobkovitz Poppel Bogdánffy Szilárd 214
Éva 39, 44, 45 Bognár István 250
Becker, Rotraud 180, 237 Bohus 156
Beimel József 196 Bóka László 121
Békés Enikő 18, 20, 81 Bolland, Jean (Bollandus, Joannes) 112
Béla, III. 207 Bonaventura, Szent 10
Bellarmino, Roberto 56, 58, 75, 80, 96, Bora, Katharina von (Catus) 50
173, 182 Borghese, Camillo → Pál, V., pápa
Benczúr Gyula 213 Borghese, Scipione 184, 187
Benczúr Olga 213 Borhy László 13, 15
Benda Kálmán 185 Bonifác, Szent 206
Bene Sándor 84, 178, 193 Borbás György 213
Benedek, XVI., pápa 108 Bornemisza Péter 120, 123, 132, 138
Benei Bernadett 178 Borromeo, Carlo 99
Benkő Loránd 82, 135, 137, 141, 159 Borsa Gedeon 72, 253
Beňuš, Radoslav 205 Borsodi Csaba 204
Berardino, Angelo di 104, 107 Braumüller, Wilhelm 190
Bereczki Gábor 150 Bréhier, Louis 110
Bernát, Szent 63, 128 Brenz, Johannes (Brentius János) 78
Bertényi Iván, ifj. 210, 211 Bretz Annamária 248
Berzeviczy Márton 165 Breznay Adalbert 250, 251
Berzsenyi Dániel 238 Breznay Béla 252
Berzsényi Gergely 237 Buda István 215, 232
Bethlen Gábor 84, 85, 87, 92, 93, 120, Buday Árpád 213
126, 165, 167, 168, 170, 177–179 Bugár M. István 116
Bisztray Gyula 253 Burger Ferenc 69, 106
Bita Dezső 250, 251 Buzási Enikő 203
Bitskey István 7, 17, 21, 26, 49, 60, 75, Büky László 151
80, 122, 124, 131, 161, 174, 181,
190, 237, 238, 241, 242, 244, 248 Calepino, Ambrogio (Calepinus, Amb-
Bloemaert, Abraham 205 rosius) 70, 71, 82, 86, 90
Bloemaert, Adriaen Abrahamsz 206, Calian, Samuel 99
217 Calvin, Jean 30, 31, 36, 37, 41, 44, 49,
Bloemaert, Cornelis 206 51, 52, 56, 57, 78, 84, 93, 105, 216,
Bloemaert család 206 217, 244–246, 248
Blum, Paul Richard 72 Caraffa, Carlo 171, 172
Bocskai István 120, 178 Carion, Johann 121
Bod Péter 46, 47 Carlone, Giovanni Battista 205
Bodrogi Ferenc Máté 245 Catus → Bora, Katharina von
256
450_c.indd 256 2022. 09. 29. 20:56

Christenson, David 82 Diós István 106
Chrysostomus, Ioannes (Khrüszoszto- Dobos András 95
mosz, Joannész) 104 Dobronoky György 59
Ciaconius, Alphonsus 196 Dobrovits Mihály 124, 125
Ciammi, Riccardo 183 Dobszay Tamás 166
Cicero, Marcus Tullius 77, 79, 87, 94, 245 Dominkovits Péter 161, 162
Cnobbaert, Jan 79 Domitrovics Péter 164
Constantinus → Konstantin, I., Nagy, Donáth Gyula 210
római császár Donner, Georg Raphael 209
Corradinus, Horatius 194 Dörhoff, Bernard 30, 246
Cosmerovius, Mattheus 193 Dörnyei Sándor 253
Crisinus, Markus Stephan 91 Drexel, Jeremias 79
Cyprianus, Szent 102, 103
Czeglédi István 48 Ecsedy Judit, V. 253
Cziráki Zsuzsanna 193 Egerer Lilla 49
Czobor Imre 165 Egyed Joákim 246
Endreffy Zoltán 101
Csapody Csaba 161 Engel József 207, 218
Császtvay Tünde 53 Engels, Friedrich 211
Csízi István 172 Eötvös Loránd 213
Csokonai Vitéz Mihály 239 Epimenidész, Knósszoszi 77
Csúzy Zsigmond 246 Erasmus, Roterodamus Desiderius 82,
121
Dallos Miklós 189 Erdei Katalin 226
Daniels, David 205, 217 Erdélyi János 50
Dátán (bibl.) 103, 104 Erdő Péter 107, 112, 113, 235, 236
Dávid (bibl.) 103, 124, 157 Erdődy Tamás 171
De Mara, Placido 183, 185, 187 Erdős Mátyás 58
Deák Orsolya 49, 80, 82, 244 Ernő, Habsburg főherceg 169
Debiaggi, Casimiro 208 Erzsébet, főhercegnő 196
Debreczeni Attila 120 Esterházy Mikós 88, 161, 162, 169–177,
Decker, Léger-Charles de 57 196, 214, 218
Della Vedova, Pietro 208, 213, 219, 220 Esterházy Pál 209
Demek András 165 Esterházy Tamás 71
Demkó György 251, 252 Etényi Nóra, G. 45, 162, 163, 169
Denzinger, Heinrich 69, 106, 113
Dévai Bíró Mátyás 216 Faley, Roland J. 102
Dévay János 196 Farkas → Pécsváradi Péter
Dietrichstein, Franz 186, 187, 196 Farmati Anna 35
Diocletianus, Caius Aurelius Valerius 103 Fazakas Gergely Tamás 31, 52, 66
257
450_c.indd 257 2022. 09. 29. 20:56

Fazakas József 253 Garadnai Erika Csilla 48, 52
Fazekas Csaba 80 Gecsényi Lajos 164
Fazekas István 45, 164, 193 Gejőczy László 165
Fehér Lilla 189 Gelbhaar, Gregor 73, 84, 85
Féja György 171 Genette, Gérard 67
Fejérvári Boldizsár 56 Gennadiosz Szkholariosz, pátriárka
Félegyházy József 237 111, 112
Ferdinánd, grazi főherceg 183–185 Georgius de Hungaria (Szászsebesi
Ferdinánd, II. 84, 92, 162–165, 169, Névtelen) 119
170–172, 188–191, 196 Gerencsér István 237
Ferdinánd, III. 162, 174, 176 Gergely, Nagy Szent, pápa 108, 109
Ferdinandy Mihály 190 Gergely, Nazianoszi Szent 101
Ferenc, pápa 108 Gergely, Nüsszai Szent 101
Ferenc József, I. 210 Gerstner Károly 136, 140
Ferenczffy Lőrinc 164 Gerszi Teréz 205
Ferguson, Charles Albert 65 Giraudo, Cesare 116
Ficino, Marsilio 55 Giulietti, Antonio 208
Ficzek Károly 212 Glattfelder Gyula 216
Fila Béla 106 Glatz Ferenc 210
Fischer János 71 Goethe, Johann Wolfgang von 15
Fodor György 182, 236 Gomarus, Franciscus 246
Fodor Pál 178 Gőzsy Zoltán 22
Fogarassy László 209, 211 Gödölle Mátyás 198
Font Zsuzsa 72 Gréczi-Zsoldos Enikő 137
Foresi, Giovanni (Foresius, Johannes) Gregorovics János 99
193–195 Grodecz Menyhért (Grodecius Mel-
Forgách Ferenc 55, 70, 81, 82, 84, 125, chior) 91, 195, 196, 202
174, 181, 185, 186 Grossi, Vittorino 104, 107
Forgách Zsigmond 156, 165, 167 Guszarova, Tatiana 169
Forgács Tamás 151 Güntherová-Mayerová, Alžbeta 209
Fraknói (Frankl) Vilmos 17, 38, 60,
139, 161, 165, 171, 181–183, 188– Gyarmati Bíró Miklós 26–28, 50, 147,
190, 209, 244, 246, 247 158, 159
Franzen, August 56 Győri L. János 120
Frigyes, Pfalzi 179
Frivaldszky János 68 Hafenreffer, Matthias 32–35, 49, 50, 252
Fülöp Adorján 50 Hajduk, Anton 215, 231
Hajnal István 161
Gábor Csilla 35, 79 Haľko, Jozef 209, 236
Gábrik, Anton 215, 231 Haller György 52
258
450_c.indd 258 2022. 09. 29. 20:56

Hammer-Purgstall, Josef Freiherr von Horváth Mária, M. 241, 248
189 Hotz, Robert 99
Hanuy Ferenc 139, 251 Humbert de Romans 117
Hargittay Emil 7, 18, 19, 25, 28, 29, Hunnius, Aegidius 71
32, 37, 40, 42, 44–46, 52, 58, 59, Huszár Gál 132
65–67, 69, 72–74, 76, 79, 95, 98, Hutterer, Claus Jürgen 145
123–126, 139, 180, 182, 196, 197, Hünermann, Peter 69, 106, 113
203–205, 235–239, 241, 242, 244,
247, 249, 250 Ignác, Loyolai Szent 22, 61, 63
Harmath István 214, 230 Ignác, I., pátriárka 110
Hausner Gábor 178 Illés, próféta (bibl.) 92
Házi Jenő 162 Illésházy család 172
Hegedűs Attila 135–138, 141, 144, 145, Illésházy Gáspár 39
150, 151, 153 Illésházy István 165
Heidegger, Martin 66, 94 Illésné Kovács Mária 153
Hellebrant Árpád 253 Imre, Szent 206, 218
Heltai János 47, 80, 84, 120, 246, 253 Imre Mihály 31, 52, 66, 120
Hemerken, Thomas 21, 63, 67, 238, 251 Imre Samu 137, 144, 145
Hengerer, Mark 162 Ince, XI., pápa 216, 217
Henn-Memmesheimer, Beate 145 Incze Gábor 131
Hennig Alajos 195 Ipolyi Arnold 175
Henrik, II. 113 Irenaeus, Szent 102, 103
Hermann Egyed 55 István, I., Szent 9, 206, 208, 211, 218
Hervay Ferenc 253 Iványi Béla 183
Hieronymus, Eusebius Sophronius 104, Iványi Péter 45
105
Hillebrandt, Franz Anton 15 Jákob (bibl.) 156
Hiller István 162, 171 Jankovich Miklós 198, 212
Hodik, Jan 74 Jankovics József 46
Holl Béla 253 Jankovics Marcell 210
Hollingsworth, Mary 180 János, Aranyszájú Szent → Chrysosto-
Hóman Bálint 185, 189, 190 mus, Ioannes (Khrüszosztomosz,
Homonnai Drugeth György 47 Joannész)
Homonnai Gáspár 156 János, Böjtölő, pátriárka 108, 109
Horatius, Quintus Flaccus 86 János, Szent, evangélista 61, 102, 115,
Horn Ildikó 162 157, 158
Hornyánszky Viktor 190 János, Keresztelő Szent 121, 131, 194
Hortainé Sereg Mariann 244 Jánossy Imre 31, 36
Horváth Csaba Péter 248 Jarmalov Rezső 178
Horváth Gáspár 88 Jávor Anna 198
259
450_c.indd 259 2022. 09. 29. 20:56

Jelenits István 238 Katina, Stanislav 205
Jemicius, Joannes (Pázmány) 70, 80, Katona Csaba 161, 162
81, 84, 116 Katona Tamás 121
Jeroboám (bibl.) 102, 103 Kazinczy Ferenc 239
Jeromos, Emiliáni Szent 203 Keczer András 165
Jeromos, Szent → Hieronymus, Euse- Kecskés Judit 153
bius Sophronius Kék Emerencia 237
Jeviczki Ferenc 116 Kelecsényi Áos 253
Jézus 33, 40, 45, 46, 51, 52, 60–63, 67, Kelemen, VI., pápa 106
73, 81, 102–104, 109, 110, 114–116, Kelemen Didák 23, 216, 217, 243
126, 131, 144, 146, 157, 159, 207, Keller, Katrin 179
208, 237, 247 Kelly, John Norman Davidson 104
Jób, érsek 207 Kemény János 126
Johann, Anja 22 Kempis Tamás → Hemerken, Thomas
József (bibl.) 156 Kenyeres Balázs 212
József, II., magyar király 15 Keresztury Dezső 145
József Attila 239 Kerschbaumer, Anton 190
Józsué (bibl.) 131 Kerullariosz Mihály, pátriárka 111
Júdás, apostol 157 Keuslin, Albert, III. 206
Judit (bibl.) 131 Khevenhüller, Franz Christoph 163,
Jug László 106 171, 172
Juhász Dezső 136–138, 141–144 Kilian, Lucas (Wolfgang) 197, 198, 199
Jungmann, Joseph Andreas 114 Király Miklós 238
Jusztinianosz, I., bizánci császár 107 Kisfaludi Stróbl Zsigmond 212, 224
Kisfaludy Árpád Béla 251, 252
Kádár Zsófia 166, 193, 202, 206 Kismarjai Veszelin Pál 45, 46
Käfer István 205, 236, 253 Kiss Beáta 206
Káldi György 93, 98, 121 Kiss Farkas Gábor 20, 66, 81
Kálmáncsehi Sánta Márton 216 Kiss Ferencné 101
Kálvin János → Calvin, Jean Kiss Ignácz 138, 141, 143, 148, 156, 252
Kammacher, Jakob 163 Kiss János 47, 251, 252
Kanász Viktor 189 Kiss Jenő 136–138, 140, 147
Kanyurszky György 50 Kiss József 85
Kardos Ingeborg Klára 244 Kiss József Mihály 213
Kármán Gábor 21, 84, 85, 92, 161 Kiss Katalin, É. 149
Károli Gáspár 69, 159 Klaniczay Tibor 17, 31, 253
Károly, V. 196 Klaszekovich István 33
Károly, IX. 196 Klesl, Melchior 174, 183–191
Kastner Jenő 188 Knapp Éva 204
Kasza Péter 20, 81 Knauz Nándor 209
260
450_c.indd 260 2022. 09. 29. 20:56

Koháry István 206 Lauter Éva, S. 162
Koller, Alexander 185, 186, 188 Lázár István 20, 81
Kolozsvári Grandpierre Emil 17 Lengyel Tünde 162
Kolozsvári Pál 52 Lenin, Vlagyimir Iljics 211
Koltai András 45, 170 Leó, IX., pápa111
Komárik István 195 Leó, XI., pápa 173
Komor Ilona 121 Lessius, Leonardus 46, 47
Konstantin, I., Nagy, római császár Lethenyei István 29
(Constantinus) 138 Liebknecht, Karl 211
Kontra Miklós 65 Lipa Timea 18, 50
Kónya Franciska 176 Lipót, I., magyar király 87
Korompay Klára 137 Lippay György 98, 205, 207, 209, 218
Kosová, Mária 209 Lippert József 208
Kostyál László 212 Livius, Titus 101
Kosztolányi Dezső 94, 239 Lodron, Paris von 206
Kotricz Tünde 230 Lohse, Bernhard 105
Kovachich Márton György 169 Lósy Imre 206, 218
Kozma Vazul 196 Lubac, Henri de 55, 61
Kölcsey Ferenc 239 Ludiková, Zuzana 186
Kőrösi Márk (Crisinus, Marcus) 195, Lukács, Szent, evangélista 115, 243
196, 202 Lukács László 55, 75, 181–183, 194
Kőszeg Ferenc 121 Lukácsy Sándor 248
Kőszeghy Péter 248, 249 Lukarisz pátriárka → Kürillosz Lukarisz
Kránitz Mihály 205, 236, 238 Lukova, Jana 209
Kriss Géza 223 Luther, Martin 30, 32–35, 44, 49–52,
Kriza Ágnes 110 56, 66, 77, 83, 105, 116, 127, 128,
Kubinyi László 82 216, 217
Kulcsár-Szabó Zoltán 67
Kuminetz Géza 9, 15 Macha, Jürgen 145
Kürillosz Lukarisz 98, 99 Maczák Ibolya 11, 23, 47, 52, 66, 68,
72, 182, 196, 236–238, 240, 241
Lacko, Michael 99 Magius, Laurentius 196
Ladaria, Louis F. 114 Magyar Bálint 222
Lanstyák István 65 Magyari István 19, 26, 27, 121,
Láni, Eliaš (Lányi Illés; Petschius, Pet- 123–125, 132, 247, 251
rus) 71, 83 Makkai László 121
Lantos Györgyi 215, 233 Mangin, Sara 85
Laskai Osvát 119 Manlius János 121
László, Szent 193, 206, 208, 218 Manousacas, Manousos 112
Lauffer Vilmos 172 Maracci, Hyppolitus 196
261
450_c.indd 261 2022. 09. 29. 20:56

Margitai Péter 246 Methonenszisz, Iószéphosz (Méthone,
Mária, császárné 196 Joseph de) → Plusziadenosz, Joan-
Mária, Szűz, Szent 51, 193–195, 197, nesz (Plousiadénos, Jean)
207, 208 Meyendorff, John 109, 116
Mária Anna, spanyol infánsnő 169 Mezey Barna 106
Mária Terézia 15, 16 Michelangelo, Buonarotti 212
Maritain, Jacques 55 Migazzi Kristóf Antal 216
Márk, Szent, evangélista 115, 243 Migne, Jacques Paul 102–104, 112
Márkus Dezső 164 Mihalik Béla Vilmos 22
Markusovszky Lajos 15 Mikó Árpád 171, 198
Maróth Miklós 182 Miklós, I., pápa 110
Martelet, Gustave 61 Miksa, magyar király 184, 185, 188, 196
Martí Tibor 163, 169, 171, 172 Miller Jakab Ferdinánd 181
Márton, Szent 119, 122, 128, 209 Millisits Máté 217
Márton Gyula 136 Mocsáry Balázs 165
Martonfalvy Imre 151 Mohamed, próféta 125
Mártonffy György 216 Mohay Zsuzsanna 151, 152, 155, 156
Marx, Karl 211 Molina, Luis de 57
Marzio, Galeotto 136 Molnár Antal 125, 171, 172
Masnicová, Soňa 205 Molnár Dávid 20, 81
Maszák Hugó 207 Monostori Martina 203
Mata, Petr 179 Monoszlóy András 26, 157, 158
Mátai Mária, D. 137 Mózes (bibl.) 103, 212
Máté, Szent, evangélista 115, 123, 126, Muraközi Gyula 101
243
Mattheier, Klaus J. 145 Nádáb (bibl.) 102
Mátyás, Szent 47 Nacsinák Gergely András 116
Mátyás, I., Hunyadi, magyar király 198 Nádasdy Pál 32–34, 165, 171
Mátyás, II., magyar király 183–185, 187 Nádasdy Tamás 34, 166
Mayer, Michaelis 193 Nádasi János 196
Mednyánszky Alajos 74 Nagy Ágoston 49
Méhner Vilmos 161, 175, 181 Nagy Benedek, Sármelléki 32–36, 39, 50
Melanchthon, Philipp 121 Nagy Ildikó 207, 210
Melich János 86 Nagy Lajos 253
Méliusz Juhász Péter 216, 217 Nagy Miklós 148
Mendoza, Franciscus de 196 Nagyari József 120, 132
Menenius Lanatus, Agrippa 101 Náprágy Demeter 182
Mentsik (Mencsik) Antal 212 Natale, Vittorio 208
Merkely Béla 15 Németh Renáta 151, 155, 156
262
450_c.indd 262 2022. 09. 29. 20:56

Nieremberg, Joannes Eusebius 194 Pálffy Pál 164, 205
Nikolényi József 50 Panzetta, Alfonso 208
Nótári Tamás 87 Pápay Szilvia 237
Novák Mihály 196, 197, 202 Papp Lajos 150
Papp László 82
Nyáry Krisztina, Bedegi 175 Pastor, Ludwig Freiherr von 173
Patachich István 170
Ocskay György 23 Pattenden, Miles 180
Ogilvie János (Ogilbeus, Joannes) 196 Pavercsik Ilona 253
Okoń, Jan 18 Pécsváradi Péter (Farkas, Váradi Far-
Oláh Miklós 166, 176, 206, 218 kas) 38–43, 50, 53
Oláh Róbert 52 Pelagius 57
Olivieri, Giacomo 186 Perger Péter 253
Oñate, Iñigo 188, 190 Persius, Aulus Flaccus 82
Orbán, VIII., pápa 74, 251 Péter, Szent, apostol 48, 108, 157, 180
Orbán Róbert 209, 221 Péter Katalin 161
Ormós Zsigmond 207 Péterfy Károly 74
Orosz István 161 Pethő Gergely 170
Ossona, gróf 163, 172 Petschius, Petrus → Láni, Eliaš
Osztrosics (Osztrosith) István 171 Pfeiffer Miklós 210
Phótiosz, pátriárka (Focius) 110
Őry Miklós 22, 59, 60, 72, 75–78, 96, Pico della Mirandola, Giovanni 55
181, 182, 237, 247, 250 Pilatus, Quintus Pontius 51, 115
Ötvös Péter 72 Pintér Márta Zsuzsanna 193
Őze Sándor 119, 120, 122, 124, 125, Pithyraeus Gergely 33
127, 130, 132 Plautus, Titus Maccius 81–83
Plusziadenosz, Joannesz (Plousiadénos,
Padányi Bíró Márton 216 Jean) 112
Padányi József 178 Póka Ágnes 206
Pais Dezső 148, 159 Polesmanus, (Potzmann, Pelczman)
Pál, Szent, apostol 61, 77, 101, 104, 105, Balthasar 196, 197
108, 123, 133 Pongrácz (Pungratz) István 91
Pál, IV., pápa 99 Pongrácz Tibor 66
Pál, V., pápa 173, 176, 183, 185–187, Pósaházi János 52
190, 191 Prohászka László 212
Pál Imre 207 Prohászka Ottokár 9
Pálffy család 172 Puskás Attila 11
Pálffy Géza 130, 161, 163, 166–176, 178 Pusztai Ferenc 138, 140
Pálffy János 171 Pyber János 182
Pálffy Miklós 210
263
450_c.indd 263 2022. 09. 29. 20:56

Questenberg, Gerhard von 170 Saly Noémi 65
Sánta Sára 178
Rácz Lajos 238 Sarbak Gábor 182
Radnai (Rausch) Béla 210–213, 222, 223 Sárközi Sándor 148
Rahner, Karl 101 Sárosi Zsófia 150
Rainer, Johann 184, 189 Sávai János 182
Rainer M. János 211 Scaliger, Joseph Justus 82
Rajsli Ilona 50 Schatz, Klaus 106
Rákóczi család 171 Scheutz, Martin 179
Rákóczi György, I. 126, 128 Schiffer, William 214, 228
Rapaics Rajmond 251, 252 Schirmunski, Viktor 145
Ratzinger, Joseph 108 Schmitth, Nicolaus 209
Rauchin, Maria Magdalena 193 Schoch Frigyes 222
Rayman János 214 Schulcz Danielné 120
Réger Ádám 98 Schump, Wolfgang 73, 92
Reinhard, Wolfgang 22, 173, 186, 191 Schütz Antal 9, 10
Révay Péter 165, 178 Segneri, Paolo 194
Révay Valéria 137 Sennyey István 164, 194
Réz András 171 Shore, Paul 177
Ridolfi, Lodovico 187 Signorelli, Bruno 208
Ridolfi, Niccolò 180, 187 Sík Sándor 17, 25, 60, 68, 159, 181, 244
Riedl, Andrea 117 Siklósi József 213
Rieger Tibor 214, 229 Simon Tamás László 105
Rigele Alajos 209, 210, 220, 221 Simor János 208
Rikesz Mihály 121 Šišić, Ferdo 164
Roboám (bibl.) 102, 103 Skarga, Pjotr 125
Roethlisberger, Marcel G. 206 Somorjai Gabriella 55
Rokay Zoltán 237 Soós Gyula 207
Rónay György 250 Sovenitz, Johann 163, 166
Rónay László 214 Sörös Pongrácz 181
Rozemond, Keetje 99 Spangár András 194
Rózsa György 205, 206 Stapleton, Thomas 56, 96
Rudolf, magyar király 184, 196 Stephanus, Robertus (Estienne, Robert)
Rugendas, Jeremias Gottlob 215 83
Runciman, Steven 99 Stoll Béla 253
Stripsky Hiador 38, 42, 249
Sabadošová, Elena 206 Stróbl Alajos 208
Salamon (bibl.) 102, 103 Stubenvoll, Joachim 163
Salamon Ferenc 172 Suárez, Francisco de 56, 58, 61, 96
Sallai István 38, 39, 42, 249 Suttner, Ernst Christoph 97
264
450_c.indd 264 2022. 09. 29. 20:56

Swieten, Gerhard van 15 Sztárai Mihály 132, 216, 217
Szyl Miklós (Pázmány) 33, 34, 39, 49
Szabó Ádám 84
Szabó András 36 Takács Imre 203
Szabó András Péter 161 Takáts Sándor 130
Szabó Ferenc SJ 7, 55, 57, 60–63, 72, Tamás, Aquinói Szent 56–58, 75, 124,
75, 81, 96, 181–183, 237, 250 128, 144, 146, 250, 251
Szabó G. Zoltán 82 Tanner, Mathias 197
Szabó Károly 47, 253 Tar Ibolya 82
Szabó Péter 114 Tarnóc Márton 250
Szaitz Leó 50 Teilhard de Chardin, Pierre 61, 62
Szalay László 172 Telegdi Miklós 121, 125, 182
Szalontai 215 Telegdi János 182
Száraz Orsolya 31, 52, 66, 194 Temesvári Pelbárt 119
Szászsebesi Névtelen → Georgius de Temper Balázs 33
Hungaria Tempfli József 214
Szathmári Pap Mihály 47 Terentius, Publius Afer 82, 83
Szatmári Gizella 207 Téthényi Dániel 33
Széchenyi István 9, 207 Teufel, Christoph 163, 166
Széchényi György 193, 195, 209 Thiessen, Hillard von 186
Széchy György 165, 170 Thimár Attila 38, 48
Széchyek 170 Tholdy család 237
Szegedi Kis István 132, 216, 217 Thorday Attila 102
Székely Ferenc 196 Thuille, Paul Vincenz von 105
Székely István 252 Thurzó György 81, 165, 167, 168, 172,
Szekfű Gyula 185, 189, 190 178
Szelepcsényi György 194, 197, 204, Thurzo, Milan 205
207, 209, 212, 213, 215 Thurzó Szaniszló 162, 163, 165, 167,
Szelestei N. László 30, 79, 119, 193, 197 169, 172
Szemere Pál 168 Timkó Imre 95, 100
Szenci Molnár Albert 36, 82, 86, 90, Timon Ákos 190, 212
216, 217 Tinódi Lantos Sebestyén 131
Szigetvári Éva, P. 211 Tisza István 214
Szijártó M. István 182 Titusz (bibl.) 77, 104, 105
Szilágyi Emőke Rita 18 Tolcsvai Nagy Gábor 153
Szilágyi Sándor 74, 139 Toldy István 52, 53
Szilasi László 45 Tolnai (Tholnai) Mihály 120, 131, 132
Szovák Kornél 203 Tordai János 19, 20, 23, 24, 241, 242
Szörény Sándor 194, 197 Tóth Gábor 126
Szörényi László 82 Tóth Gergely 165, 178
265
450_c.indd 265 2022. 09. 29. 20:56

Tóth Norbert, C. 163, 167 Veresmarti Mihály 46, 47
Török József 99 Verospi, Fabrizio 189
Trefort Ágoston 240 Verő Mária 198
Trudgill, Peter 136 Vinkovics Benedek 170
Turbuly Éva 162 Visconti-Borromeo, Vitalianus 184
Turgonyi Zoltán 55 Viski Károly 137, 142, 143, 146
Turóczi-Trostler József 121 Viskolcz Noémi 36
Tusor Péter 19, 20, 22, 81, 163, 167, 174, Vitelleschi, Muzio 182
177, 179, 180, 182, 191, 203, 237 Voigt, Leopoldus 193, 194
Tüskés Anna 197, 203, 204, 215, 217 Vorgrimler, Herbert 101
Vörös Boldizsár 211
Unverzagt, Abraham 163
Uszpenszkij, Leonyid 110 Weidmann, Moritz Georg 163
Utry Gergely 109 Werbőczy István 92, 210, 211
Werdenberg, Johann Baptist Verda von
Vadai István 241 171, 173
Valencia, Gregorio de 56, 96 Whitaker, William 75–77, 79
Valerius Flaccus, Lucius 87 Widmanstetter, Georg 73
Vanyó László 101, 102, 104, 107, 109 Windisch Éva, V. 126
Váradi Farkas → Pécsváradi Péter Witte, Arnold 180
Varga Benjamin 73
Varga Imre 253 Zádori Ev. János 208
Varga Pál, S. 120 Zala György 213, 227
Várkonyi Ágnes, R. 125, 126 Zászkaliczky Márton 21, 84, 85, 92,
Váró Márton 215, 231 161
Varsányi Orsolya 239, 247 Žažová, Henrieta 207, 214
Vásárhelyi Judit, P. 36, 253 Zimándy Ignác 52
Vasoli, Alessandro 184, 187 Zimányi Árpád 153
Vass Péter 181, 250 Zlinszky János 87
Vass Viktor 213, 227 Zombori István 126
Vastagh György, ifj. 212, 213, 225, 226 Zrínyi Miklós 9, 131, 193, 207
Vaszary Kolozs 240 Zubriczky Aladár 213
Vayer Lajos 196–198, 203 Žuffová, Jaroslava 206
Vazul, Nagy Szent → Baszileiosz, Zvonarits Imre 32, 34, 35, 39, 50
Nagy Szent Zvonarits Mihály 33
Vedova, Pietro Della → Della Vedova, Zwingli, Ulrich 216, 217
Pietro
Véghseő Tamás 98 Zsilinszky Mihály 190
Verda von Verdenberg → Werdenberg, Zsirai Miklós 148
Johann Baptist Verda von
266
450_c.indd 266 2022. 09. 29. 20:56

A tanulmányok szerzői
Ajkay Alinka PhD, habilitált egyetemi docens, Pázmány Péter Katolikus Egyetem
BTK, Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet
Báthory Orsolya PhD, tudományos főmunkatárs, ELKH Bölcsészettudományi Kuta-

tóközpont – Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Barokk Irodalom és Lelkiség
Kutatócsoport
Bitskey István az MTA rendes tagja, professor emeritus, Debreceni Egyetem
Dobos András PhD, főiskolai docens, Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi

Főiskola
Hargittay Emil DSc, intézetvezető egyetemi tanár, Pázmány Péter Katolikus Egye-
tem BTK, Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet; kutatócsoport-vezető,
ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont – Pázmány Péter Katolikus Egyetem,
Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport
Hegedűs Attila PhD, habilitált egyetemi docens, Pázmány Péter Katolikus Egyetem
BTK, Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet
Maczák Ibolya PhD, tudományos főmunkatárs, ELKH Bölcsészettudományi Kuta-

tóközpont – Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Barokk Irodalom és Lelkiség
Kutatócsoport
Őze Sándor DSc, intézetvezető egyetemi tanár, Pázmány Péter Katolikus Egyetem
BTK, Történettudományi Intézet
Pálffy Géza DSc, tudományos tanácsadó, a „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport

vezetője, ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Történettudományi Intézet
Szabó Ferenc SJ, teológiai doktor
Szelestei N. László DSc, nyug. egyetemi tanár, Pázmány Péter Katolikus Egyetem
267
450_c.indd 267 2022. 09. 29. 20:56

Tusor Péter DSc, tudományos tanácsadó, Fraknói Kutatócsoport, ELKH Bölcsészet-
tudományi Kutatóközpont, Moravcsik Gyula Intézet; habilitált egyetemi docens,
Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK, Történettudományi Intézet
Tüskés Anna PhD, habilitált egyetemi adjunktus, Pécsi Tudományegyetem, Művészeti

Kar, Művészettörténet Tanszék; tudományos munkatárs, ELKH Bölcsészettudo-
mányi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet
268
450_c.indd 268 2022. 09. 29. 20:56

Pázmány Péter 450

Uploaded by

Document Information

Copyright

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Pázmány Péter 450

Uploaded by

Copyright:

Pázmány Péter 450

450_c.indd 1 2022. 09. 29. 20:56

Tanulmányok Pázmány Péter születésének

450_c.indd 3 2022. 09. 29. 20:56

A könyv megjelenését támogatta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem

© A kötet szerkesztői és szerzői, 2022

A kiadásért felel az Universitas Kiadó igazgatója

Az Universitas Kiadó kiadványai megrendelhetők: www.prosperod.hu

450_c.indd 4 2022. 09. 29. 20:56

Kuminetz Géza (rektor, Pázmány Péter Katolikus Egyetem):

Borhy László (rektor, Eötvös Loránd Tudományegyetem): Köszöntő........................13

Merkely Béla (rektor, Semmelweis Egyetem): Köszöntő............................................15

Bitskey István: A hitvitáktól a prédikációkig – A Pázmány-életmű periodizációs

Ajkay Alinka: A hitvitázó Pázmány Péter...................................................................25

Szabó Ferenc SJ: A teológus Pázmány Péter...............................................................55

Báthory Orsolya: „Deákúl írtam” – Pázmány Péter latinsága..................................65

Dobos András: Pázmány Péter A görögök szakadásárúl című művének

Őze Sándor: „Az igaz hadindítás” – Pázmány Péter és a hadiprédikáció................ 119

Hegedűs Attila: Két fejezet Pázmány nyelvéről.........................................................135

Tusor Péter: Pázmány pályájának fordulata – új vatikáni kutatások tükrében.........179

Szelestei N. László: Metszet, életrajz és panegyris lyrica Pázmány Péterről

Tüskés Anna: Szobrok és domborművek Pázmány Péterről.....................................203

450_c.indd 5 2022. 09. 29. 20:56

450_c.indd 6 2022. 09. 29. 20:56

Egyetemünk alapítójáról és névadójáról születésének (1570. október 4.) 450. évfordu-

Ajkay Alinka és Hargittay Emil

450_c.indd 7 2022. 09. 29. 20:56

Pázmány Péter személye a magyar nép spiritualitását, világi és egyházi történelmün-

450_c.indd 9 2022. 09. 29. 20:56

450_c.indd 10 2022. 09. 29. 20:56

megfogalmazódó gyakorlati morális-pasztorális szemléletű teológiát. […] Ahogy

450_c.indd 11 2022. 09. 29. 20:56

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektoraként őszinte örömömre szolgál,

450_c.indd 13 2022. 09. 29. 20:56

A legtöbb, amit gyermekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak – vallotta Johann

450_c.indd 15 2022. 09. 29. 20:56

a betegágyhoz”, vagyis az orvostanhallgatók oktatásakor kiemelt szerepe van a gya-

Köszönöm, hogy meghallgattak.

450_c.indd 16 2022. 09. 29. 20:56

Különösen terjedelmes és nagy horderejű írói életművek esetében óhatatlanul felme-

450_c.indd 17 2022. 09. 29. 20:56

hogy a reneszánsz humanizmusához való kapcsolódása a korábbinál árnyaltabb kép

450_c.indd 18 2022. 09. 29. 20:56

Az egyháztörténeti szempontú kutatás érthető módon saját diszciplináris megfon-

450_c.indd 19 2022. 09. 29. 20:56

450_c.indd 20 2022. 09. 29. 20:56

Néhány év múlva következik a szintézis, a Kalauz, amelyik szisztematikusan igyek-

450_c.indd 21 2022. 09. 29. 20:56

jelenítik meg, a külső látvány révén érzékeltetik a vétkes tulajdonságokat, az emberi

450_c.indd 22 2022. 09. 29. 20:56

és tanuságokra minden nap olvashatnak […] A prédikátorok eleibe pedig minden

450_c.indd 23 2022. 09. 29. 20:56

hangsúlyváltás történt, most már a prédikálószékből nem a harcias jezsuita polémia

450_c.indd 24 2022. 09. 29. 20:56

450_c.indd 25 2022. 09. 29. 20:56

Polemikus műveinek kronologikusan az első csoportját grazi írásokként szokás emle-

450_c.indd 26 2022. 09. 29. 20:56

Annyit mindenesetre bizonyosan állíthatunk, hogy a különböző művek vázát

450_c.indd 27 2022. 09. 29. 20:56

bizonyságra,18 valamint a kisebb lélegzetvételű Rövid tanúságra19 is, tehát valamen�-

II. Alvinczi ellen

450_c.indd 28 2022. 09. 29. 20:56

érvelésének – hibáit. Kétségtelen azonban, hogy valamennyi polemikus műve közül

450_c.indd 29 2022. 09. 29. 20:56

III. Kálvin ellen

450_c.indd 30 2022. 09. 29. 20:56

az ötletet Pázmánynak, hogy a Credo ágazataira építse a mondanivalóját, illetve hogy