A második világháború kitörése

Hitler a lengyel kikötőváros, Danzig átadását követelte. 1939.augusztus 23-án Németország

és a Szovjetunió között létre jött egy megnemtámadási szerződés, a Molotov-Ribbentrop-
paktum. Az együttműködés titkos záradékában felosztották egymás közt Lengyelországot és
a németek elismerték a szovjetek jogát a Baltikumra és Besszarábiára. 1939. szept. 1-jén a
német csapatok megtámadták Lengyelországot. Nagy-Britannia és Franciaország válaszul
hadat üzent Németországnak. Kitört a második világháború. 1939. szept. 17-én a Vörös
Hadsereg segítségével győztek a németek. A franciák a védelemre rendezkedtek be a
Maginot-vonal mögött, az angolok pedig nem rendelkeztek nagy számú szárazföldi
haderővel, így a támadás elmaradt és kialakult a furcsa háború. 1940-ben a Szovjetunió
megszerezte a Leningrádtól nyugatra eső finn területeket. 1940. áprilisában Hitler lerohanta
Dániát ás Norvégiát. Ezután a német sereg Belgiumon át megtámadta Franciaországot.
Franciaország 1940. júniusában kapitulált. Az ország északi részét és Párizst megszállták a
németek, míg délen egy kollaboráns kormány alakult ki, melynek székhelye Vichy lett. De
Gauelle tábornok vezetésével Londonban megszervezték a Szabad Franciaország mozgalmat.
Hitler Anglia elfoglalását tűzte ki célul. Így 1940 júliusában sor került az angliai csatára.
Szeptemberben viszont a német légierő olyan veszteségeket szenvedett el az angolokkal
szemben, hogy Hitlernek le kellett állítania a támadást.

Szovjetunió megtámadása
Hitler célja lett a Szovjetunió területeinek megszerzése az ásványkincsek és a gabona miatt.
A támadást tavaszra tervezte, de az olasz hadsereg kudarcai miatt elhalasztották a tervet
nyárig. Az olaszok támadást indítottak Afrikában az angolok ellen, de vereséget szenvedtek.
Ahogy Etiópiában, Líbiában és Görögországban is. 1941 tavaszán Rommel tábornok
vezetésével a német hadsereg lerohanta Afrikát és Jugoszláviát és elfoglalta Görögországot
is. Majd 1941. június 22-én Németország hadüzenet nélkül megtámadta a Szovjetuniót. A
németek a Barbarossa-terv szerint nyomultak előre három oszlopban, Leningrád, Moszkva és
Kijev felé. Villámháborús német győzelem látszott kibontakozni, de a szovjet csapatok egy
része nem adta meg magát és a leszakadt egységek partizánként folytatták a harcot. A német
hadsereg utánpótlása is lehetetlenné vált a rossz utak miatt. Valamint a fagy miatt a német
technika nem működött tovább. Így 1941 végén a Vörös Hadsereg megállította a németeket
Moszkva alatt. Ezek után Churchillben felmerült a szovjet-brit együttműködés, ugyanis
jobban tartott a németektől, mint a szovjetektől. Így hát megindultak az angol és amerikai
fegyverszállítások a Szovjetunióba.
 Japán hadba lépése
Japán háborúban állt Kínával a 30-as évek eleje óta. Az európai gyarmatosítók
meggyengülését kihasználva Délkelet-Ázsiában és a Csendes-óceán térségében tervezte az
előrenyomulását. Az Egyesült Államok ezt gazdasági szankciókkal kívánta megakadályozni,
pl.: megtiltotta az olajszállításokat. Ezért a japánok az Egyesült Államokat tette fő
ellenségévé. A szovjetekkel megnemtámadási szerződést kötött. Gazdaságilag az
amerikaiaknak volt fölényük, de a fegyverkezésben a japánok voltak előnyben. Japán
érzékelte, hogy az amerikaiak elkezdtek fegyverkezni, ezért hadüzenet nélkül megtámadták
az Egyesült Államok csendes-óceáni támaszpontját, Pearl Harbort 1941. december 7-én. A
japánok elértek egészen Indiáig és Ausztráliáig, valamint megszerezte az angolok, franciák és
hollandok gyarmatait. A támadás az USA ellen megváltoztatta a közvéleményt és ennek
következtében az Egyesült Államok is belépett a háborúba. 1942 június 5-én az amerikai
flotta megállította a japán előrenyomulást a Midway-szigeteknél. Ezután az amerikaiak
szigetről szigetre szorították vissza a japánokat. Ezt nevezzük békaugrás hadműveletnek.

Fordulat a 2. világháborúban
A keleti fronton a német hadsereg Sztálingrád irányában összpontosította haderejét, olasz,
román és magyar szövetségesei segítségével. Sztálingrád megszerzése kulcsfontosságú volt a
németeknek, hiszen fontos közlekedési csomópont volt, és elfoglalása megbéníthatta volna a
szovjet védelmet, valamint utat biztosított volna a bakui olajmezők felé. Így hát 1942. szept.-
ben Paulus tábornok vezetésével a német hadsereg megtámadta Sztálingrádot. A szovjet
ipart áttelepítették keletre és így a hadiipara túlszárnyalta még a németekét is. Itt gyártották
a modern T-34-es páncélosokat és a katyusa rakétavetőket is. A szovjetek ellentámadást
indítottak és bekerítették a német hadsereget. A kimerült és fagyhalál szélén álló német
hadsereg 1943 február 2-án megadta magát. Az észak-afrikai fronton 1942 nov. elején El-
Alameinnél a Rommel tábornok vezette német hadsereget megállította a Montgomery
tábornok angol serege. Az amerikaiak partra szálltak Marokkóban és az angolokkal
együttesen 1943 elejére kiszorították a német és olasz csapatokat Afrikából. 1942. június 5-
én pedig az amerikai flotta megállította a japán előrenyomulást a Midway-szigeteknél.
 A szövetségesek együttműködése
A szövetséges hatalmak együttműködésének alapja az 1941. aug-ban Roosevelt és Churchill
által aláírt Atlanti Charta volt, melyhez később csatlakozott a Szovjetunió is. A dokumentum
tartalmazta a háború után általuk kialakított világrendet, melynek alapelvei követték a
Népszövetség elveit. Churchill, Roosevelt és Sztálin 1943 végén a teheráni csúcstalálkozó
alkalmával megállapodott a második front megnyitásáról Észak-Franciaországban. Valamint
Sztálin megfogadta, hogy felbontja a megnemtámadási szerződést és megtámadja Japánt.
Felmerült Lengyelország és a Szovjetunió határainak kérdése is. 1945 februárjában újabb
tárgyalásra került sor a három nagyhatalom vezetői között. Németországot megszállási
övezetekre osztották, megállapodtak a nácizmus megsemmisítéséről, valamint a bűnösök
büntetéséről is. Elismerték a szovjetek háború előtti hódításait Lengyelországban és a
lengyeleket pedig német területekkel kárpótolták. 1945 júliusában Potsdamban tartottak
konferenciát. Sztálin mellett az angolokat Attlee képviselte, az amerikaiakat pedig Truman.
Kijelölték Németország keleti határait és a megszállási övezeteit. A nemzeti bíróság által
konkretizálták a bűnösök büntetéseit.

A második világháború befejezése

1944. június 6-án a nyugati szövetségesek partra szálltak Normandiában, így megnyitva a
második frontot. Segítette őket az is, hogy egyre nagyobb lett a francia ellenállás. Ugyanis De
Gauelle tábornok az amerikaiakkal együtt felszabadítóként bevonult Párizsba. 1944
decemberében a németek ellentámadást indítottak az Ardenneknél, de csak lelassítani
tudták ellenfeleiket. A keleti fronton a harcok elérték Lengyelországot. Megalakult a szovjet
támogatású lengyel ellenállási csoport. 1944 aug.-ban megkísérelte felszabadítani Varsót. A
szovjetektől azonban nem kaptak támogatást, sőt még a nyugati segítséget is
megakadályozták. Így hát a németek leverték a felkelést. Ezután a szovjetek indítottak
támadást. 1944 aug-ban Románia átállt a szövetségesek oldalára. Ez megkönnyítette a
szovjetek útját a Balkánra és Kárpát-medencébe. 1945 tavaszára kiszorították a német
csapatokat Magyarországról. 1945- ápr. 25-én a szovjetek szövetségeseivel Elbánál
találkoztak. Berlint a szovjet hadsereg ostromolta. Ápr. 30-án Hitler öngyilkos lett. 1945.
május 8-án a német hadsereg feltétel nélkül letette a fegyvert. A japánok az amerikaiak ellen
bevetették az öngyilkos, kamikazé repülőket és az élő torpedókat. 1945. aug. 6-án amerika
atomtámadást indított Hirosima, majd aug. 9-én Nagaszaki ellen. 1945. szept. 2-án véget ért
a második világháború.
 A második világháború sajátos jellegzetességei
A második világháborúban a hadsereg gépesítésének, a harckocsiknak és a repülőgépeknek
köszönhetően nem alakult ki állóháború. Egy úgynevezett furcsa háború alakult ki 1939-ben,
mikor a franciák védelemre rendezkedtek be a Maginot-vonal mögött, az angolok pedig
szárazföldi haderő hiányában nem támadtak. A frontok gyors mozgásával hatalmas
területeket pusztítottak el. Több világvárost pusztítottak el a bombázások során, mint pl.:
Drezda, Hirosima, Nagaszaki. A bombázások célpontjai először a gazdasági létesítmények
voltak, majd a városok lakó negyedei is. Ennek következtében a polgári áldozatok száma
majdnem, hogy meghaladta a katonai áldozatok számát. Ehhez hozzájárult a holokauszt, a
partizán felkelések, a városostrom és az is, hogy a nagyhatalmak nem tartották tiszteletben a
hadiszabályzatot. A fegyveres partizánmozgalmak tagjai a szétvert nemzeti hadseregek
maradványaiból és a polgári lakosságból toborozottakból állt. Ezen néhány fős egységek
rajtaütés szerűen rontottak rá az ellenségre, valamint felrobbantották a közlekedési
útvonalakat. Ezután gyorsan visszavonultak és elrejtőztek. A legjelentősebb mozgalmak
Lengyelországban, a Szovjetunióban, Jugoszláviában és Franciaországban voltak. A németek
megtorlásként sokszor egész falvakat irtottak ki. A pusztítás jelképe lett a csehországi Lidice
és a franciaországi Oradour.

A holokauszt gyökerei
Holokausztnak nevezzük a zsidóság tömeges legyilkolásának tragikus folyamatát, illetve
héberül soának. A náci ideológia alapja a fajelmélet volt, amely az embereket felsőbb- és
alacsonyabb rendű csoportokba kategorizálta. Alacsonyabb rendűeknek számítottak a
homoszexuálisak, a szellemileg sérültek és mindenekelőtt a zsidóság. A jogaik korlátozása és
a megkülönböztetés mellett pogromokra is sor került. Ilyen volt 1938. nov.-ben a
Kristályéjszaka. A meghódított területeken sokmillió zsidó került náci uralom alá. 1941.
szept. 19-én kötelezővé tették a sárga Dávid csillag viselését a megkülönböztetés céljából.
1942. januárjában dolgozták ki a „végső megoldást” a wannsee-i programot. Több tucat
koncentrációs tábort hoztak létre. Ezek egy része munkatáborok voltak, míg a másik
haláltáborok. A megszállt országokból összegyűjtötték a zsidóságot. Először
számbavételezték őket, majd a sárga csillaggal megkülönböztették őket a társadalom többi
csoportjától és gettókba kényszerítették őket. Végül marhavagonokban deportálták őket a
táborokba. Ez a fokozatosság a végsőkig tartotta az életben maradás reményét az
emberekben.