A fordulat éve (1942), Németország és

Japán legyőzése 1943-45

1, - a sztálingrádi csata
A sztálingrádi csata az európai hadszíntéren a második világháború
fordulópontja volt. A Sztálingrád (ma Volgográd) szovjet városért folyó,
1942. augusztus 21. és 1943. február 2. között vívott ütközetben a
szovjet csapatok döntő vereséget mértek a tengelyhatalmak csapataira.
A csata – mintegy másfél milliós emberveszteségével – a
világtörténelem talán legvéresebb csatája volt. Mindkét oldal példátlan
kegyetlenséggel, a katonai és polgári veszteségekre, szenvedésekre
való legkisebb tekintet nélkül harcolt. A csata Sztálingrád német
ostromával indult, a városért folyó rendkívül intenzív harccal
folytatódott, és a szovjet ellentámadással zárult, amely bekerítette,
javarészt megsemmisítette és foglyul ejtette, valamint jelentősen
visszavetette a tengelyhatalmak erőit. Sztálingrád elfoglalása több
okból volt fontos Hitler számára. A Volga folyó partján fekvő jelentős
iparváros fontos oroszországi szállítási útvonalak csomópontjában
helyezkedett el, és elfoglalásával biztosítani lehetett volna a
Kaukázusban előrenyomuló német csapatok bal szárnyát. A gazdag
kaukázusi olajmezők elfoglalása az olajban már ekkor szűkölködő
német hadigazdaság számára lett volna nélkülözhetetlen. Végezetül, a
Sztálin nevét viselő város elfoglalása fontos ideológiai és propaganda-
győzelem lett volna. Ezt Sztálin is jól tudta, és mindenkit, aki elég erős
volt ahhoz, hogy egy puskát elbírjon, a város védelmére parancsolt.
Sztálin tudatában volt annak is, hogy a szovjet hadsereg modern,
mozgó páncélos-harcászatban ekkor még nem vehette fel a versenyt a
német hadigépezettel.

2, - a japánok megállítása
1942-ben sikerült az USA-nak megállítania a japánokat a Midway
szigeteken. Ezentúl sikerült a Amerikai csapatoknak vissza szerezni az
uralmat a Csedes óceánona japánoktól.

3, - az észak-afrikai hadszíntér
Az olasz csapatoknak Észak-Afrikában, Líbia területéről Egyiptomot és
a Szuezi-csatorna övét kellett meghódítani, majd behatolni a Közel-
Keletre. Etiópiából indulva pedig szét kellett verniük az Északkelet-
Afrikában állomásozó angol erőket. Ez a terv azonban nyilvánvalóan
alapjaiban sértette Anglia érdekeit, amely állandóan szárazföldi haderőt
állomásoztatott Észak- és Északkelet-Afrikában, többek között a
Szuezi-csatorna védelmére és biztosítására. Ezek az érdekellentétek
vezettek azután 1940 őszétől az afrikai harccselekményekhez, amelyek
1943 májusáig tartottak, és kiterjedtek Etiópiára, Kongóra, Szudánra,
Egyiptomra, Líbiára, Algériára és Tunéziára, továbbá a Földközi-tenger
hatalmas térségére.
Az angol csapatok szétszórtan helyezkedtek el a térségben, és igen
kevés repülővel, illetve harckocsival rendelkeztek. Az olasz
hadműveletek 1940. július elején indultak meg Etiópiából Szudán és
Kenya ellen. Az augusztus közepéig tartó harcokban a támadók
jelentős veszteségeket szenvedtek a gyengén felszerelt irreguláris
erőktől. A nagy erővel fellángoló etióp partizánmozgalom, a szudáni és
a kenyai lakosság ellenállása, megoldhatatlan feladat elé állította az
olasz csapatokat, ezért védelembe mentek át. Az angolok közben
kihasználva a hadműveleti szünetet, jelentős erőket szállítottak a
térségbe, és december 9-én ellentámadásba mentek át. A jól
előkészített támadás meglepte a 10. olasz hadsereget, amely a
hadművelet végére szinte teljesen felmorzsolódott. Az angolok 22-én
már Tobruknál voltak, majd gyors, előrevetett egységeik sikereit
kihasználva 1941. február 8-án elérték El - Agheilát. A támadók két
hónap alatt 800 kilométert törtek előre, közben 130 000 foglyot ejtettek,
valamint 400 harckocsit és 1200 löveget zsákmányoltak.

4,- a németek kiszorulása a szovjet területekről

December 12-én Manstein tábornagy vezetésével indult meg a 6., 17.,
és a 23. páncéloshadosztály támadása a 6. hadsereg felmentésére
Délnyugat (Kotyelnyikovo) felől. A „Téli zivatar” (Wintergewitter)
fedőnevű hadművelet kezdetben jól haladt, és mintegy 60 kilométerre
sikerült megközelíteni a 6. hadsereg peremvonalát. Az offenzíva
azonban 23-ára erejét vesztette és elakadt, majd 26-án a szovjet
nyomás hatására Manstein kénytelen volt megkezdeni a
visszavonulást. Ezt követően már remény sem volt a 6. hadsereg
felmentésére. A szovjetek sikeresen stabilizálták a gyűrűt, majd több
kiegészítő offenzívát indítottak (ezek egyike során verték szét
december második felében először a 8. olasz, majd januárban a Don-
kanyarban a 2. magyar hadsereget). Januárban súlyos harcok
közepette először kettévágták, majd február 2-ra felszámolták a
sztálingrádi katlant. Paulus tábornagy az utolsó pillanatban, január 30-
án megkapta vezértábornagyi kinevezését Hitlertől. Ez voltaképpen
felszólítás volt az öngyilkosságra (korábban soha egyetlen német
vezértábornagy sem adta meg magát az ellenségnek), aminek azonban
nem tett eleget, hanem fogságba esett 1943. január 31-én. A teljes
német veszteség mintegy 250 ezer fő volt, ebből kb. 90 ezer esett
hadifogságba,Sztálingrád már nem volt város többé. Az épületek 99%-a
elpusztult, 41 000 lakás 300 gyár, 113 iskola és kórház veszett oda.
Ennek ellenére az oroszok úgy örültek ennek a sikernek, mintha a
háborút nyerték volna meg. Hatalmas győzelmi parádét rendeztek a
város romjai között. Tény viszont, hogy mostantól a keleti fronton a
szovjetek vették át a kezdeményezést.
A németek nem tudták bevenni se Leningrádot se Sztálingrádot sem a
közép frontot a németeket.
5, - a második front megnyitása

1944.június.6. angol amerikai erők partraszállása Normandiában. Az

angol csapatokat Montgomery tábornok, az afrikai csapatokat pedig
Eisenhower vezette. Mivel a szövetségesek sok csapatot tudtak partra
szállítani, így hamar vissza tudták verni a Német csapatokat. A
szövetségesek nagyon nyomultak előre Franciaországba így Augusztus
25.-re sikerült is bevenniük Párizst. Ezért Franciaország nem a
németek keze alatt volt hanem a szövetségesek irányították őket. A
Németek azonban még megpróbálkoztak egy ellentámadással. Hitler az
Ardenneken keresztül tervezett támadni hiszen az a háború előtt is
bevált. Ezzel sikerült vissza szerezni a tenger partot és ezzel
visszafordítja a háború menetét és így újra fölénybe kerül. Azonban ez
a támadás ismét kudarcot vallott,1945. február Joetai konferencia.

6, - a háború lezárása Európában, az atombomba bevetése

A két japán város Hirosima és Nagaszaki bombázása a második világháborút

lezáró katonai művelet volt, 1945-ben. A bombázást az amerikai légierő
hajtotta végre, és mindmáig ez a két eset az egyedüli példa nukleáris fegyverek
háborús alkalmazására. 1945 augusztusára a szövetségesek Manhattan terve
már túl volt az atombomba kifejlesztésén és tesztelésén, és az amerikai légierő
509. összetett csoportja már rendelkezett olyan, a Silverplate fedőnév alatt
felkészített B–29-esekkel, amelyek képesek voltak azt el is juttatni a Mariana-
szigeteki Tinianról Japánig. Mivel Japán nem reagált, ezért Harry S. Truman
amerikai elnök elrendelte a bombázást. Augusztus 6-án Hirosimára egy Little
Boy nevű, urán töltetű, majd 9-én Nagaszakira egy Fat Man típusú, plutónium
töltetű atombombát dobtak le, előbbit az Enola Gay, utóbbit a Bockscar
bombázó fedélzetéről. A bombázások utáni négy hónapban, Hirosimában 90
000-166 000, Nagaszakiban 60 000-80 000 ember hunyt el a bombázások
hatásainak következtében, nagyjából felük a bombázások napjain. A következő
hónapokban számtalan ember halt bele a sugárbetegségbe, az égési
sérülésekbe, és az egyéb sebesülésekbe, vagy a sugárzás következtében
kialakult egyéb betegségekbe. Bár Hirosimának volt jókora helyőrsége is,
mindkét városban, többségükben civilek vesztették életüket. Augusztus 15-én,
hat nappal Nagaszaki bombázása után, és hét nappal a Szovjetunió
hadüzenetének bejelentése után, Japán feltétel nélkül megadta magát a
szövetséges erőknek. A megadási nyilatkozatot szeptember 2-án írták alá, ezzel
hivatalosan is lezárva a második világháborút. A bombázások szerepe a
megadásban, és a felvetődő etikai, morális kérdések máig heves viták tárgyát
képzik.

készítette: Bajkó Rebeka