Az I.

világháború és következményei
A háború előzményei:
A XX. század elejéig két egymással szemben álló szövetségi rendszer jött létre Európában:
Központi hatalmak, vagy Hármas szövetség (Németország, Osztrák-Magyar Monarchia, Olaszország)
Antant (Franciaország, Oroszország, Nagy-Britannia).
A nagyhatalmak között ellentétek alakultak ki: a gyarmatosítás miatt:
a 19. század végére elfogytak a felosztható gyarmatok,
a „késve érkező” országok (pl.: Németország) a gyarmatok újraosztását követelték.
francia-német ellentét Elzász és Lotaringia miatt (reváns vágy),
az OMM és Szerbia ellentéte Bosznia miatt, mert 1908-ban az OMM annektálta Boszniát és
Hercegovinát. Az ellentétek hatására:
gyorsított ütemű fegyverkezés kezdődött (militarizálódás),
szélsőséges eszmék terjedtek, (pl. sovinizmus),
konfliktusok és háborúk zajlottak a gyarmatokon (pl.: I és II. marokkói válság, orosz-japán háború,
búr-háború) és Európában (I. és II. balkáni háború 1912-14 között).
A háború kirobbantásának ürügye („cassus belli”):
1914. június 28-án Szarajevóban egy szerb nacionalista, (Gavrilo Princip) megölte a Monarchia
trónörökösét, Ferenc Ferdinándot és feleségét, ezért:
1914. július 23-án a Monarchia jegyzéket küldött Szerbiának, amit elutasítottak,
válaszul 1914. július 28-án a Monarchia hadat üzent Szerbiának.
A szövetségi szerződések értelmében egész Európa hadba lépett. Kitört a világháború.
A háború kezdete:
A vezérkarok és az emberek mindkét oldalon gyors győzelmet vártak: a németek, hogy elkerüljék a
kétfrontos háborút, villámháborús tervet dolgoztak ki (Schlieffen-terv). Terv szerint Belgiumon át
rohanják le Franciaországot,
A Monarchia kezdetben védekezésre rendezkedett be a keleti fronton (terv szerint: a német
hadsereg franciák elleni győzelméig feltartóztatják az oroszokat), de nem tudta feltartóztatni az orosz
csapatokat. A francia csapatoknak hatalmas veszteségek árán és csak a britekkel közösen sikerült
feltartóztatni a németeket.
A korábbi háborúkhoz képest új vonások jelentek meg a hadviselésben: a modern fegyverek a
védekezésnek kedveztek: pl.: géppuska (golyószóró), gyorstüzelésű ágyú, repülő, tank,
tengeralattjáró (búvárhajó), harci gáz (gázálarc), lángszóró.
korszerűsödött a hadviselés: lövészárkok, légi felderítés, korszerű hírtovábbítás,
tömeges hadviselés,
totális háború (a földön – vízen - levegőben és a hátországban is zajlik minden eszközzel).
A háború menete:
1914
Nyugati front:
A németek célja Párizs elfoglalása, de a francia-brit csapatok megállították az offenzívát az 1. marne-i
csatában, ezért állóháború alakult ki 1914 végétől a Franciaország és Belgium területén (lövészárok
háború).
Keleti front:
Az oroszok a vártnál korábban mozgósítottak és betörtek Kelet-Poroszországba és a Monarchia
területére (Galícia, Máramaros),
de a Mazuri-tavaknál a német hadsereg legyőzte és kiszorította az orosz hadsereget
Balkáni (szerb) front: A Monarchia két sikertelen támadást indított Szerbia ellen,
Októberben Törökország is belépett a Központi hatalmak oldalán a háborúba.
1915
Nyugati front:
Tovább tartott az állóháború, melyben harci gázt vetettek be. A Brit hadsereg nagy erőket
csoportosított át nyugatról a törökországi Dardanellák tengerszoroshoz. Cél: a török tengerszorosok
elfoglalása, Bulgária semlegességének megtartása és közvetlen kapcsolat elérése volt az oroszokkal.
A hadjárat kudarcba fulladása után, a brit csapatokat a görögországi Szaloniki térségébe vonták
vissza.
Keleti front:
A Németország és a Monarchia csapatai 1915 májusában a Gorlicénél áttörték az orosz frontot és
több száz kilométerre visszaszorították az ellenséget.
Alpesi (olasz) front:
1915 májusában Olaszország az antanttal kötött titkos megállapodás alapján(jelentős területi ígéretet
kaptak Ausztria és az Adriai-tenger térségében) hadba lépett a Központi hatalmak ellen, ezért új front
alakult ki a svájci határtól az Adriai-tengerig.
A magyar katonák többségét a front déli szakaszának védelmében vetették be Doberdó térségében
az Isonzó folyó mentén.
Balkáni front:
1915 októberében Bulgária belépett a háborúba Központi hatalmak oldalán
az OMM a bulgárokkal közösen legyőzte Szerbiát, elfoglalta Montenegrót, Albániát és előre nyomult
a görög határig.
1916
Nyugati front:
A németek offenzívát indítottak a Verdun térségében lévő francia erődök ellen, az ütközetben 10
hónap alatt kb. 6-700 000 ember halt meg („verduni vérszivattyú” – a világháború legvéresebb
ütközete volt). A német támadás kudarcot vallott, mert az antant kihasználta a tengeri lehetőségeit:
kihasználta a gyarmatokban rejlő emberi és anyagi tartalékait,
korlátlanul vásárolt hitelre az USA-tól nyers- és hadianyagot,
a németeket elvágták a világpiactól.
A brit és francia csapatok nagy erejű offenzívában kisebb sikereket értek el a Somme-folyó
térségében a német lövészárkok egyes szakaszainak elfoglalásával, hatalmas veszteségek árán
(tankok bevetése a harcban).
Keleti front:
Oroszország hatalmas veszteségeket szenvedet a Bruszilov-offenzíva során.
Románia az antanttal kötött titkos megállapodás után (Magyarországtól Erdélyt, a magyar Alföld
keleti részét a Tiszáig, és a Bánság területét kapták volna meg győzelem esetén) belépett a háborúba
és megtámadta Erdélyt, de:a Monarchia a németek segítségével indított ellentámadása kiszorította
őket és elfoglalta Bukarestet és Románia nagy részét, melynek hatására
a Bukaresti békében Románia kilépett a háborúból és „örök barátságot és semlegességet” ígért.
1916 végén meghalt a I. Ferenc József a Monarchia uralkodója. Utóda IV. Károly sikertelen kísérletet
tett a háború befejezésére és az OMM egyben tartására (Sixtus - levelek).
1917
Nyugati front:
A németek korlátlan tengeralattjáró (búvárhajó) háborút folytattak, ezért áprilisban az USA belépett a
háborúba az antant oldalán (a belépés hivatalos oka: a Lusitania gőzhajó elsüllyesztése volt, ami
1915-ben történt), de az USA hadserege csak 1918 áprilisában érkezett meg az európai hadszíntérre.
Keleti front:
A nyomor és a háborús veszteségek hatására Oroszországban forradalmak zajlottak:
1917 februárjában II. Miklós cár lemondásra kényszerült, de az új hatalom tovább folytatta a háború
(Kerenszkij offenzíva), ami tovább fokozta az elkeseredettséget, ezért
1917 októberében a Lenin vezette bolsevikok erőszak alkalmazásával szerezték meg a hatalmat
(november 7.) és a német hadvezetés igényeinek megfelelően Oroszország kivált a háborúból
(Breszt-Litovszki béke aláírása).
Alpesi front:
Októberben a Monarchia csapatai német segítséggel Caporettonál áttörték az olasz állásokat és a
Piave-folyóig nyomultak előre. Az olasz hadsereg felbomlását francia katonai segítség mentette meg.
1918
Nyugati front:
Oroszország kiléptetése után a keleten harcoló német katonák többségét átvezényelték a francia
hadszíntérre. Katonai cél: az USA hadseregének megérkezése előtt a döntő német győzelem kivívása,
ezért újabb támadást indítottak Párizs felé, de 2. marne-i csatában ismét megállították őket.
Áprilisban megérkezett az USA hadserege Franciaországba, ami jelentős emberi és technikai fölényt
biztosított az antanterők számára.
A megszerzett fölény birtokában új támadási stratégiát alkalmaztak:
a tankok és repülőgépek összehangolt támadásai áttörik a frontot,
majd átkarolják az ellenséges vonalakat.
Az antant támadások hatására augusztus-szeptember folyamán a német hadsereg visszaszorult a
saját határaihoz. A háború elhúzódása miatt a Központi Hatalmak országai kimerültek, és az
összeomlás szélére jutottak.
Balkáni front:
1918 szeptemberében az Antant balkáni offenzívájának hatására a törökök és a bulgárok kiléptek a
háborúból. Az Antant és szövetségesei benyomultak a Monarchia területére, amely a nemzetiségek
elszakadása miatt felbomlott,
a kialakult helyzetben a Monarchia vezérkara november 3-án kapitulált Padovában.
Nyugati front:
November 11-én a magára hagyott Németország vezérkara is kapitulált (compiégne-i erdő).
A háború lezárása:
A háborút lezáró békekonferenciát 1919. jan. 18-án nyitották Versailles-ban, melyre a veszteseket
nem hívták meg.
A vesztes országokkal külön helyszíneken és feltételekkel kötöttek békét Versailles környékén (1919-
20-ban).
A Versailles-i békerendszer jellemzői:
A győztesek (főként a franciák) célja Németország megalázása és elszigetelése volt, ezért
feldarabolták az OMM területét az „utódállamok” között.
A szövetségeseknek tett ígéretek miatt nem vették figyelembe a nemzetiségi határokat.
A vesztesekkel kötött békeszerződések (békediktátumok) súlyosak és igazságtalanok voltak (pl.:
Trianon).
A Németországgal kötött béke feltételei:
Elzász és Lotaringia vissza került Franciaországhoz.
A Rajna-vidéke demilitarizált (fegyvermentesített) övezet lett.
A Saar-vidéket a jóvátétel fedezésére francia-belga felügyelet alá vették.
Lengyelország területének helyreállítása után a korábban területeket visszaadták a helyreállított
országnak egy tengeri kijárattal (Gdansk-i = Danzig-i korridor), ezért, Németország területe nem
maradt összefüggő (Kelet-Poroszország).
Korlátozták a hadsereg létszámát (100 ezer fő), fegyverzetét és megtiltották a hadkötelezettséget.
Óriási összegű hadisarc megfizetésére kötelezték.
Az békerendszer következményi:
fennmaradt, és tovább mélyült a népek közti békétlenség és gyűlölködés,
súlyos gazdasági és politikai válság bontakozott ki a vesztes és a győztes országokban egyaránt,
a győztesek által garantált kisebbségi jogokat nem tartották be,
a megoldatlan problémák és a vesztesek megalázottsága miatt felerősödtek a szélsőséges eszmék és
mozgalmak, melyek a kiutat az újabb háború kirobbantásában látták (II. világháború).