AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ

KIROBBANÁS OKAI
FRONTOK, A HÁBORÚ JELLEGE, ÚJ TÍPUSÚ HADVISELÉS, ÚJ HADVISELŐ FELEK
PÁRIZS KÖRNYÉKI BÉKÉK, AZ ERŐVISZONYOK MEGVÁLTOZÁSA, A VILÁGTÉRKÉP ÁTALAKULÁSA

Az I. világháború előzményei számos összetett politikai és gazdasági tényezőből álltak össze. Az

európai nagyhatalmak közötti rivalizálás és feszültségek hosszú ideje gyűltek, részben a gyarmati
terjeszkedés és gazdasági verseny és a fegyverkezés miatt. A szövetségi rendszerek kialakulása Antant
(Oroszország, Franciaország, Nagy-Britannia) és a központi hatalmak (Németország, Osztrák-Magyar
Monarchia, Oszmán Birodalom) közötti ellentétek fokozták a konfliktusokat.
Az első világháború közvetlen okai: az külpolitikai feszültségek, a Balkánon konfliktusok kialakulása, a
hadseregek fegyverkezése. Az 1914. június 28-i szarajevói merénylet, amelyben Ferenc Ferdinánd
osztrák trónörökös és felesége meggyilkolásra került, volt a háború kitörésének közvetlen kiváltó oka.
Az I. világháború frontjai több kontinensen zajlottak, és számos fontos csata, ütközet és hadművelet
volt jellemző.
1. Nyugati Front: Ez a frontvonal Franciaországtól Belgiumon és Németországon át húzódott.
Fontos csaták közé tartozott a Marne-i csata (1914), Verdun-i csata (1916), Somme-i csata (1916)
és a tavaszi offenzívák (1918). A Nyugati Front jellemzője volt az állandó árkokban folyó
állóháború és a hatalmas veszteségek.
2. Keleti Front: Oroszország és a központi hatalmak közötti front volt, amely hatalmas területen
húzódott. Fontos csaták közé tartozott a Tannenbergi csata (1914) és a Bruszilovi offenzíva
(1916). Ezen a fronton a mozgékonyabb hadviselés és a hatalmas terület miatt más jellegű harcok
zajlottak.
3. Dardanellák: Az Oszmán Birodalom és az Antant közötti front a Fekete-tenger és az Égei-tenger
összekötésének területén. Az Antant sikertelen kísérleteket tett a Dardanellák áttörésére és
Konstantinápoly elfoglalására.
4. Távol-Kelet: Japán és az Antant, valamint Német Kína közötti frontok jellemzőek voltak itt, ahol
kisebb hadműveletek zajlottak.
Az új típusú hadviselés számos technológiai és stratégiai újítást hozott. A nehéztüzérség (géppuskák,
páncélosok), vegyi fegyverek (gáz) használata, repülőgépek és bombázók alkalmazása, valamint a
páncélozott járművek (tankok, tengeralattjárók) jelentősége emelkedett. Állandó árkokban folyó harcok,
a tömeges fegyverkezés, a gáztámadások, a repülés és a páncélozott járművek alkalmazása új dimenziót
adott a háborúskodásnak. Az ipari forradalom hozzájárult az új fegyverek és felszerelések tömeges
gyártásához.
Az I. világháborúban az új típusú hadviselés jellemzője a tömeges árkokban folytatott állandó fronti
harcok, a nehéztüzérséget, a gázt, a repülést és a páncélozott járművek, hatalmas változásokat hoztak a
hadviselésben, de ezek a változások sokszor emberi szenvedéssel és hatalmas emberi veszteségekkel
jártak.
Új hadviselő felek:
- 1915 tavasza: Olaszország belépése az antant oldalán (a Monarchiából ígértek neki területeket)
- 1916 nyarán Románia belépése az antant oldalán (jelentős magyarországi területeket ígértek neki)
- 1917. április 6. USA hadba lépése az Antant oldalán
- 1917 nyarán Görögország hadba lépése az antant oldalán
- 1918 Oroszország kiesett az antant szövetségből (a bolsevik hatalomátvétel, a polgárháború és a
központi hatalmakkal megkötött Breszt-Litovszki béke miatt)
Az Egyesült Államok háborúba lépésének okai közé tartozott a német tengeralattjáró-háború
fokozódása és az amerikai érdekek veszélyeztetése a tengeri kereskedelemben. Az USA bekapcsolódása
jelentősen befolyásolta a háború kimenetelét, mivel jelentős erőforrásokat és emberi potenciált hozott a
konfliktusba az antant oldalán.
A háború végeredménye az antant győzelme volt, amelyben a központi hatalmak (Német Császárság,
Osztrák-Magyar Monarchia, Bolgár Királyság és Oszmán Birodalom) vereséget szenvedett. Az I.
világháború végét 1918-ban a központi hatalmak összeomlása és az 1918. novemberi fegyverszünetek
jelentették. Az antant győzelmének okai közé tartozott az USA csatlakozása a háborúhoz, a központi
hatalmak széttagoltsága és belső problémái, valamint az antant nagyobb gazdasági és ipari kapacitása.
Párizs környéki békék
A háborút a párizsi békekonferenciák zárták le (1919-20), amelyek során az Antant győztes hatalmak a
vesztesek hatalmakkal kötöttek békeszerződéseket, amelyekben meghatározták a vesztes hatalmak
sorsát, területét és amelyek jelentősen átformálták Európa térképét. A békekonferencián a veszteseket
állították be bűnösként.
Legfontosabb békeszerződések:
1. Versailles-i béke (1919): Németországgal kötötték meg, és megszabta Németországnak az általa
okozott károkat és az általa vállalt felelősséget a háborúért. A szerződés jelentős területi, gazdasági
és fegyveres korlátozásokat írt elő Németországnak. Célja: a német visszavágás megakadályozása,
Németország meggyengítése volt.
2. Saint-Germain-en-Laye-i béke (1919): Ausztriával kötötték meg, amely elismerte az Osztrák-
Magyar Monarchia felbomlását és Ausztria függetlenségét, valamint területi veszteségeket
eredményezett az ország számára.
3. Neuilly béke (1919) Bulgáriával kötötték meg, területi veszteségeket eredményezett.
4. Trianoni békeszerződés (1920. június 4.): Magyarországgal kötötték meg (Apponyi Albert vezette
a magyar küldöttséget), de nem hallgatták meg a delegáció érveit és súlyos területi veszteségeket
okozott az országnak, ami jelentős politikai és gazdasági instabilitást eredményezett. Magyarország
elveszítette területének mintegy kétharmadát, és több millió magyart hagyott az újonnan kialakított
határokon kívül. Az elvesztett területek közé tartozott Erdély, a Felvidék, Kárpátalja és más
területek is.
5. Sevres (1920) Törökországgal kötötték meg.
A párizsi békeszerződések nagyban befolyásolták az európai térképet és a nemzetközi rendszert a
háború után. Ezek a szerződések hozzájárultak a második világháború előtti politikai és gazdasági
feszültségekhez, mivel sok esetben igazságtalannak tartották őket a vesztes hatalmak és az érintett népek
számára.
Washingtoni konferencia
A washingtoni konferencia az Egyesült Államok vezetése által 1921 és 1922 között szervezett
nemzetközi találkozó volt, amelynek célja a haditengerészet fegyverkezésének és a haditengerészet
növekedésének korlátozása volt a világ néhány vezető hatalma (USA, Nagy-Britannia, Japán,
Franciaország, Olaszország) között, akik megállapodtak, hogy korlátozzák a haditengerészet hajói és
fegyverzeteinek növekedését. Célja: a haditengerészeti erőviszonyok egyensúlyának fenntartása és a
fegyverkezési verseny csökkentése, a potenciális konfliktusok megelőzése. Ez is hozzájárult az
erőviszonyok átalakulásához a háború után, amely megváltoztatta az egyensúlyt a nagyhatalmak között.
Területi változások
Az I. világháború után Európában és a Közel-Keleten jelentős területi változások történtek. Új
nemzetállamok jöttek létre a korábbi birodalmi területeken, az Oszmán Birodalom és más birodalmak
összeomlása pedig új határokat és politikai rendszereket hozott létre a régióban. Az I. világháború után a
nagyhatalmak erőviszonyai jelentősen megváltoztak. Az Osztrák-Magyar Monarchia, az Orosz
Birodalom és az Oszmán Birodalom területén új államok jöttek létre, pl. Csehszlovákia, Lengyelország,
új balkáni nemzetállamok, Törökország, modern Közel-keleti államok. A központi hatalmak veresége
alapvetően újrarajzolta a globális geopolitikai térképet.
Az I. világháború háború és az azt lezáró békekonferenciák jelentős mértékben átalakították a
világpolitikát és Európa térképét. A nagyhatalmak erőviszonyai és a régi birodalmi rendszer megingása
alapvetően újraformálta a nemzetközi rendszert és hozzájárult a 20. század történelmének alakulásához.