19. Magyarország a II.

világháborúban

A háborúba sodródás, a belépés körülményei

1938-ban a müncheni konferencián Nagy-Britannia és Franciaország hozzájárult ahhoz, hogy a Szudéta-
vidéket Németország elvegye Csehszlovákiától, egyben tárgyalásokra szólította fel azt Magyarországgal: 1938.
november 2-án egy német-olasz döntőbíróság meghozta az első bécsi döntést: a Felvidék és Kárpátalja döntően
magyarlakta déli sávját visszacsatolták Magyarországhoz.
Az első bécsi döntés következtében Magyarország elköteleződött a német-olasz szövetség mellett:
kilépett a Népszövetségből és csatlakozott az antikomintern paktumhoz.1939. március 15-én Hitler bekebelezte
a maradék Csehországot, míg Szlovákia névleg önálló állammá vált. Ezt kihasználva a magyar haderő
megszállta Kárpátalját.
A második világháború kitörésekor újra Teleki Pál lett a miniszterelnök (1939-41), aki megfogalmazta
milyen politikát tart helyesnek Magyarország számára. Az első világháborúból okulva gondolt arra, hogy a
háború végén el kell kerülni az összeomlást. Véleménye szerint ebben a háborúban Németország nem győzhet.
Ennek ellenére Magyarországnak együtt kell működnie Németországgal, mert nem tehet mást. A háborúba
azonban nem szabad belépni, és a magyar fegyveres erőket meg kell őrizni a háború végére, a rendezés idejére,
a lehetséges revízióra. A fegyveres semlegesség keretében politikáját követve: nem csatlakozott Németország
Lengyelország elleni hadjáratához, sőt befogadta a lengyel menekülteket is
1940-ben a Szovjetunió visszacsatolta Romániától Besszarábiát. Erre hivatkozva Magyarország is
visszakövetelte Erdélyt.
 A tárgyalások sikertelenek voltak, mindkét ország mozgósított, és csak a németek nyomásra nem tört ki
háború.
 1940. augusztus 30-án újabb német-olasz döntőbíróság meghozta a második bécsi döntést: Észak-
Erdély a Székelyfölddel visszatért Magyarországhoz. A terület lakosságának azonban már csak kb.
60%-a volt magyar.
 A döntés következménye a még szorosabb elköteleződés lett: Magyarország csatlakozott a
háromhatalmi egyezményhez, a tengelyhatalmak katonai szövetségéhez.
Az egyetlen független és nem ellenséges szomszéd Jugoszlávia maradt, így Teleki örök barátsági szerződést
kötött vele.
 1941-ben azonban Jugoszláviában németellenes puccs történt, így Hitler elhatározta a lerohanását, hogy
egyben segítséget nyújtson a Görögországban vereséget szenvedő Mussolininak.
 Teleki látva, hogy az újabb területszerzés lehetőségét Magyarország nem lesz képes elutasítani, és ezzel
végleg Németország mellé áll a háborúban, öngyilkos lett. Utódja Bárdossy László (1941-42).
 Formálisan csak 1941 áprilisában, Horvátország kiválása, azaz Jugoszlávia megszűnése után
kapcsolódott be Magyarország a háborúba: megszállta a Délvidéket. (Később Újvidéken súlyos
törvénytelenségeket követett el a megszálló magyar haderő: egy razzia során civileket gyilkoltak meg.)

Magyarország a második világháborúban

Németország 1941. június 22-én megtámadta a Szovjetuniót. Románia kezdettől fogva részt vett a
hadjáratban, ami aggasztotta a magyar vezetést (lehetetlenné válna a további országgyarapítás), így a katonai
vezetés sürgette a háborúba lépést. Mindenki gyors német győzelmeket várt, ezért valószínűnek tűnt, hogy kis
áldozattal lehet érdemeket szerezni. A háborús okot Kassa ismeretlen repülők általi bombázása teremtette meg
június 26-án: erre hivatkozva Magyarország megtámadta a Szovjetuniót. Ezzel végleg feladták Teleki
politikáját, a fegyveres semlegességet.
Magyarország igyekezett csak kis erőket bevetni:
 A Szovjetunió elleni támadás Szombathelyi Ferenc vezetésével megalakult Kárpát-csoport feladata volt
 a sereg néhány nap alatt elérte a Dnyesztert, innen már csak az ún. Gyorshadtest haladt tovább a Donyec
folyóig
 A Kárpát-csoport többi része megszálló erőként Ukrajnában maradt
A sikeres harcok után Horthy és Bárdossy a harcoló magyar alakulatok hazahozatalára törekedett, de ennek el -
lenére 1941 decemberében Anglia hadat üzent Magyarországnak. Ezután olasz és német nyomásra Bárdossy ha-
dat üzent az USA-nak.
A németek Moszkva alatt elszenvedett veresége végett vetett a villámháborús elképzeléseknek. A német
vezérkar szemében felértékelődtek a szövetséges erők, így a magyar kormányt is komolyabb szerepvállalásra
ösztönözték. 1942 januárjában Bárdossy László elrendelte a 2. magyar hadsereg kiszállítását és fokozta a Német
Birodalomba irányuló olajszállításokat.
A 2. magyar hadsereg Sztálingrádtól északra, a Don-kanyarban, Voronyezs térségében foglalt állást
 A védelmi vonal túl hosszú volt, a magyar haderő pedig felszerelésében, ellátásában es fegyverzetében
is elmaradt a szovjet hadseregtől
 Sztálingrád bekerítéséhez azonban a szovjet erők 1943 januárjában itt törték át a frontot, elsöpörve a
magyar, román és olasz erőket (magyar veszteségeket növelte, hogy a támadáskor az olaszok azonnal
visszavonultak, így az oroszok oldalba kapták a magyar haderőt)
 A magyar hadvezetés (Jány Gusztáv) parancsai értelmetlen áldozatokat követeltek, és tovább
súlyosbították a helyzetet (a túlerő ellenére sem rendelte el a csapatok visszavonulását)
 A 2. hadsereg több tízezer katonát veszített, fegyverzete elpusztult, ezért újraszervezésére haza kellett
szállítani.
A doni katasztrófa világossá tette, hogy Magyarország érdeke a háborúból való kilépés. Kállay Miklós hin-
tapolitikába kezdett: a német szövetség mellett titokban felvette a kapcsolatot Nagy-Britanniával.